NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 51147 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..8589ed1
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #66903 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66903)
diff --git a/old/66903-0.txt b/old/66903-0.txt
deleted file mode 100644
index bef5a0f..0000000
--- a/old/66903-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,24799 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Emil, vagy a nevelésről, by Jean-Jacques
-Rousseau
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Emil, vagy a nevelésről
-
-Author: Jean-Jacques Rousseau
-
-Translator: Aladár Schöpflin
-
-Release Date: December 8, 2021 [eBook #66903]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the HathiTrust Digital Library
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***
-
-EMIL
-
-VAGY
-
-A NEVELÉSRŐL
-
-IRTA
-
-ROUSSEAU JÁNOS JAKAB
-
-  Sanabilibus ægrotamus
-  malis; ipsaque nos in rectum
-  genitos natura, si emendari
-  velimus, juvat.
-
-  _Seneca de Ira., II, 13._
-
-FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA
-
-SCHÖPFLIN ALADÁR
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IRODALMI INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-1911
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.
-
-Rousseau Emil-jének ez a második magyar fordítása. Az első régi érdemes
-pædagogusunk, Füredi Ignácz műve, 1875-ben jelent meg s 1895-ben második
-kiadást ért. A maga kora színvonalán álló, gondos és minden elismerésre
-méltó munka volt ez s munkám közben sok tekintetben hasznát vettem én
-is. Ma azonban nem felel meg sem a mai irodalmi nyelv, sem a Rousseaura
-vonatkozó tudományos kutatások színvonalának s közben fordítója is, a ki
-egyedül illetékes lett volna a mai kornak megfelelő átdolgozására,
-meghalt. Ezért a Füredi-féle fordítás újabb kiadása helyett egészen új
-fordítás vált szükségessé s e munkával a kiadótársulat engem bizott meg.
-
-A nagy és fáradságos munkát tőlem telhetőleg igyekeztem úgy elvégezni,
-hogy a lehető legjobb hasznát vehessék azok, a kiknek szánva van. Mivel
-nálunk túlnyomó részben olyanok olvassák az Emilt, a kik Rousseau
-pædagogiai nézeteiről akarnak tájékozódni, a fősúlyt Rousseau
-gondolatainak pontos és hű visszaadására vetettem, nemcsak abban, hogy
-sem hozzá nem adtam, sem el nem vettem semmit abból, a mit Rousseau
-mond, hanem abban is, hogy igyekeztem visszaadni az eredeti gondolatok
-szinét, egyéni vonásait is, hogy ne csak a puszta gondolat álljon az
-olvasó előtt, hanem az a mód is, a hogy Rousseau kimondotta. Ez
-természetesen nagy nehézséggel járt s a ki munkámat méltányosan akarja
-megitélni, annak figyelembe kell vennie ezt a nehézséget, nem különben
-azokat a nehézségeket is, melyeket maga a szöveg a magyar fordító elé
-állít.
-
-Tájékoztató bevezetést írni a fordításhoz nem tartottam szükségesnek. A
-ki mégis szükségét érzi ilyen tájékozásnak, annak figyelmébe ajánlhatom
-Becker F. Ágost Rousseauról szóló füzetét az Olcsó Könyvtárban, a
-melyben megtalálhatja mindazt, a mire szüksége van.
-
-Budapest, 1911 május 1.
-
-_Schöpflin Aladár._
-
-
-
-
-ROUSSEAU ELŐSZAVA.
-
-Az elmélkedéseknek és megfigyeléseknek ez a gyüjteménye, rendszer és
-csaknem összefüggés nélkül, eredetileg egy gondolkodni tudó jó anya
-kedvéért kezdetett meg. Eleinte nem terveztem egyebet, csak egy néhány
-lapnyi emlékiratot; de a tárgyam akaratom ellenére magával ragadott s ez
-az emlékirat észrevétlenül olyan művé lett, a mely bizonyára túlságosan
-terjedelmes ahhoz képest, a mennyi a tartalma, de túlságosan kicsiny
-ahhoz az anyaghoz képest, a melyet tárgyal. Sokáig haboztam, közzé
-tegyem-e és gyakran éreztem munka közben, hogy ha néhány röpiratot írt
-az ember, ez nem elég arra, hogy meg tudjon szerkeszteni egy könyvet.
-Hasztalan kisérletek után, hogy jobban csináljam, azt hiszem, úgy kell
-kiadnom, a hogy van, meg lévén győződve róla, hogy fontos dolog a
-közfigyelmet erre a tárgyra fordítani és hogy ha eszméim rosszak is, de
-általuk jobbakat tudok kelteni másokban: akkor sem vesztegettem el az
-időmet. Az olyan embernek, a ki visszavonultságából a közönség elé veti
-irásait, a nélkül, hogy dicsőitői volnának, nagy pártja, a mely védi
-őket, s a ki még azt sem tudja, hogy mit gondolnak vagy mit mondanak
-róluk, nem kell attól tartania, hogy ha téved, tévedései megvizsgálás
-nélkül fogadtatnak el.
-
-Keveset fogok beszélni a jó nevelés fontosságáról; nem is fogom
-bizonyítgatni, hogy a most szokásban levő nevelés rossz; ezren megtették
-ezt előttem mások és én nem szeretem olyan dolgokkal tömni tele a
-könyvemet, melyeket mindenki tud. Csak épen megjegyzem, hogy időtlen
-idők óta folyton felhangzik a panasz a hagyományos nevelési gyakorlat
-ellen, a nélkül, hogy bárki is jobbat ajánlott volna helyette. Korunk
-irodalma és tudománya sokkal inkább szolgál rombolásra, mint építésre.
-Leczkéztető hangon birálgatnak; hogy jobbat ajánljunk, ahhoz más hang
-szükséges, a mely filozofikus fennhéjázásuknak kevésbbé felel meg. Annyi
-sok irat mellett is, a melyeknek állítólag mindnek csak egy czélja van:
-a közérdek, még mindig feledségbe ment a legelső közérdek: az emberek
-formálásának művészete. Tárgyam Locke könyve óta teljesen parlagon hever
-és attól tartok, heverni fog könyvem megjelenése után is.
-
-Nem ismerik a gyermekéletet: mennél messzebbre megyünk róla szóló hamis
-fogalmaink után, annál jobban eltévelyedünk. A legokosabbak is csak azt
-veszik figyelembe, hogy mit fontos az embernek tudni, a nélkül, hogy
-azzal is törődnének, hogy mit bír a gyermek megtanulni. Mindig az embert
-keresik a gyermekben s nem gondolnak arra, hogy micsoda, mielőtt emberré
-válna. Ennek tanulmányozásával foglalkoztam leginkább, hogy ha egész
-módszerem képtelen és hamis volna is, egyes megfigyeléseimnek mégis
-hasznát lehessen venni. Lehet, hogy nagyon rosszul láttam meg, mit
-kellene tenni, de azt hiszem, jól láttam meg azt a subjectumot, a
-melylyel dolgunk van. Kezdjétek tanítványaitok alaposabb
-tanulmányozásán; mert egész bizonyos, hogy nem ismeritek őket eléggé és
-ha aztán ebből a szempontból olvassátok könyvemet, azt hiszem, nem lesz
-rátok nézve haszon nélkül való.
-
-A mi a könyvnek azt a részét illeti, a melyet rendszeres résznek
-neveznek s a mely nálam semmi más, mint a természet útja, az olvasót ez
-fogja legjobban zavarba hozni; kétségkívül ennek révén is fognak
-megtámadni s talán nem is egészen igazságtalanul. Azt fogják hinni, hogy
-nem is annyira a nevelésről szóló értekezés, a mit olvasnak, mint inkább
-egy vizionáriusnak álmodozásai a nevelésről. Mit tehetek róla? Nem
-másnak eszméi, a melyeket megírok, hanem a magaméi. Én nem úgy látok,
-mint a többi ember; ezt már régóta a szememre vetik. De vajjon tőlem
-függ-e, hogy más szemet adjak magamnak és más gondolatokat keltsek
-magamban? Nem. Tőlem csak az függ, hogy el ne teljek a saját
-véleményemmel s ne gondoljam, hogy egymagam okosabb vagyok, mint az
-egész világ; tőlem függ, nem az, hogy megváltoztassam érzületemet, hanem
-hogy ne bizakodjam benne tulságosan. Ennél többet nem tehetek, de ezt
-meg is teszem. Ha néha nyomatékos hangon szólok, az nem azért van, hogy
-az olvasóra rákényszerítsek valamit, hanem hogy úgy szóljak hozzá, a
-hogy gondolkodom. Miért fejtsem ki kétkedő formában azt, a miben a magam
-részéről nem kétkedem? Pontosan azt mondom, a mi elmémben végbemegy.
-
-Midőn szabadon nyilvánítom érzületemet, annyira nem várom el, hogy
-föltétlen érvényünek ismertessék el, hogy mindig hozzáfűzöm az
-okfejtésemet is, a melyet mérlegelni lehet s a melynek alapján itélni
-lehet rólam: de bár nem átalkodom is meg nézeteim védelmében, nem
-kevésbbé szükségesnek vélem, hogy kifejtsem őket; mert azok az elvek, a
-melyekben ellentétbe jutok másokéival, épen nem közömbösek. Igaz vagy
-hamis voltukat megismerni fontos dolog s az emberi nem szerencséje és
-balszerencséje bennük rejlik.
-
-Javasolj olyat, a mi kivihető, ezt ismétlik nekem szüntelen. Ez annyi,
-mintha azt mondanák: javasold azt, a mit tenni szokás, vagy legalább
-javasolj valami olyan jót, a mi a meglevő roszszal összekapcsolódik.
-Ilyen szándék bizonyos dolgokban sokkal agyrémszerűbb, mint az enyém,
-mert ebben az összekapcsolódásban elfajul a jó és nem javul a rossz.
-Sokkal szivesebben követném mindenben a hagyományos eljárást, mintsem
-félig kövessem a jót: kevesebb ellenmondás volna az emberben. Nem lehet
-egyszere két ellentétes czélra törekedni. Apák és anyák, az a kivihető,
-a mit ti ki akartok vinni. Felelős vagyok-e én a ti akaratotokért?
-
-Két dolgot kell figyelembe venni minden tervnél: először a terv
-föltétlen jóságát, másodszor pedig a végrehajtás könnyűségét.
-
-A mi az elsőt illeti, hogy a terv magamagában elfogadható és kivihető
-legyen, ahhoz elegendő, ha a mi jó van benne, a dolog természetében
-rejlik; ebben az esetben például, hogy az ajánlott nevelés megfeleljen
-az embernek és jól hozzá legyen alkalmazva az emberi szívhez.
-
-A másik szempont azoktól a körülményektől függ, a melyek bizonyos
-helyzetekben adva vannak; olyan, a dolog lényegéhez nem tartozó véletlen
-körülményektől, melyek ebből folyólag nem is szükségszerűek és a
-végtelenségig módosulhatnak. Lehet, hogy valamely nevelés végrehajtható
-Svájczban, Francziaországban pedig nem; a másik nevelés végrehajtható a
-polgárembernél, a főranguak között nem. A végrehajtás kisebb vagy
-nagyobb könnyűsége ezer körülménytől függ, úgy hogy lehetetlen volna
-máskép meghatározni, csak ha külön-külön alkalmaznók a módszert erre meg
-arra az országra, erre meg arra a társadalmi helyzetre. Ezek a
-külön-külön alkalmazások azonban, nem lévén lényegbe vágók tárgyamra
-nézve, nem tartoznak tervemre. Foglalkozzanak velük mások, ha akarnak,
-kiki arra az országra vagy társadalmi állapotra alkalmazva, mely szeme
-előtt lebeg. Nekem elég, ha mindenütt, a hol emberek születnek, azt
-lehet belőlük csinálni, a mit én javaslok; és ha azt csinálnak belőlük,
-a mit én javaslok, akkor megtették a létező legjobbat nekik maguknak is,
-másoknak is. Ha ennek a vállalt kötelezettségemnek nem felelek meg,
-kétségkívül nincs igazam; de ha megfelelek neki, azoknak nem volna
-igaza, a kik még többet is követelnek tőlem; mert én csak ezt igérem.
-
-
-
-
-
-
-EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL.
-
-
-
-
-ELSŐ KÖNYV.
-
-Minden jó, mikor a dolgok Alkotója kezéből kikerül; minden megromlik az
-ember kezei között. Az ember kényszeríti az egyik földet, hogy táplálja
-a másiknak terményeit, az egyik fát, hogy hordozza a másiknak
-gyümölcseit; ő elegyíti és zavarja össze az éghajlatokat, az elemeket,
-az évszakokat; megcsonkítja kutyáját, lovát, rabszolgáját; fölforgat
-mindent, eltorzít mindent; szereti a formátlanságot, a
-szörnyszülötteket; nem akar semmit sem olyannak, a milyennek a természet
-megszülte, még az embert sem; idomúlnia kell a kedvéért, akár a hátas
-paripának; megnyírja a maga ízlése szerint, mint egy fát a kertjében.
-
-E nélkül minden még rosszabbul folynék és fajunk nem akar félig
-kikészíttetni. A milyen állapotban most vannak a dolgok, a
-gyermekkorától önmagának átengedett ember, a többiek között, a
-legfélszegebb volna valamennyi közül. Az előítéletek, a tekintély, a
-szükség, a példa, mindazok a társadalmi intézmények, a melyekben el
-vagyunk merülve, elfojtanák benne a természetet és nem engednének semmit
-a maga helyére. Olyan volna, mint a facsemete, a melyet a véletlen az út
-közepén növesztett ki és melyet a járókelők mindenfelől lökdösve és
-taposva hamarosan elpusztítanának.
-
-Hozzád fordulok, okos és előrelátó anya,[1] a ki félre tudsz vonulni a
-nagy országútról és meg tudod óvni a növekvő facsemetét az emberi
-vélemények támadásától. Ápold, öntözd a fiatal palántát, mielőtt
-meghalna; gyümölcsei egykor gyönyörűségedre fognak szolgálni. Vonj
-idejekorán védőfalat gyermeked lelke köré; a kerületét megjelölheti más,
-de te neked magadnak kell emelned a korlátot.
-
-A fákat míveléssel formáljuk, az embereket neveléssel. Ha az ember
-nagynak és erősnek születnék, nagysága és ereje hasztalan volna neki, a
-míg nem tud vele élni; még ártalmára is lehetne, mert miatta a többiek
-nem gondolnának támogatására és magára hagyatva nyomorultúl
-elpusztúlna,[2] mielőtt megismerné saját szükségleteit. Panaszkodunk a
-gyermekkor állapota miatt s nem látjuk be, hogy az emberi nem kiveszett
-volna, ha az ember nem a gyermekségen kezdené.
-
-Gyöngéknek születünk, szükségünk van erőre; mindennek hiányával
-születünk, szükségünk van támogatásra; ostobáknak születünk, szükségünk
-van ítéletre. Mindazt, a mink nincs születésünkkor és a mire szükségünk
-van felnőtt korunkban, a nevelés adja meg.
-
-Ez a nevelés vagy a természettől jön, vagy az emberektől, vagy a
-dolgoktól. Képességeink és szerveink belső kifejlődése a természet
-nevelése; e kifejlődés felhasználása, melyre megtanítanak, az emberek
-nevelése; s a tapasztalat megszerzése azokra a tárgyakra nézve,
-melyekkel érintkezésbe jutunk, a dolgok nevelése.
-
-Valamennyiünket tehát háromfajta mester formálta. Az a növendék, a kiben
-különböző tanításaik ellenmondanak egymásnak, rosszul van nevelve és nem
-jön soha tisztába önmagával: a kiben mind ugyanarra a pontra esnek és
-ugyanazokra a czélokra törekszenek, egyedül éri el czélját és
-következetesen él. Csak ez van jól nevelve.
-
-Ezek közül a különféle nevelések közül a természeté nem függ tőlünk, a
-dolgoké csak bizonyos tekintetben függ tőlünk. Az embereké az egyedüli,
-melyről igazában rendelkezünk, de erről is csak bizonyos előföltételek
-mellett, mert kicsoda remélheti, hogy tökéletesen irányíthatja
-mindazoknak beszédét és tetteit, a kik egy gyermeket körülvesznek?
-
-Ily módon a nevelés művészet lévén, csaknem lehetetlen, hogy sikerre
-vezessen, mert a sikerhez szükséges együttműködés nem függ senkitől.
-Teljes gondossággal legfeljebb többé-kevésbbé megközelíthetjük a czélt,
-de szerencse kell hozzá, hogy elérjük.
-
-Mi ez a czél? Magának a természetnek a czélja, mint az imént kimutattuk.
-Miután háromféle nevelés együttműködése szükséges tökéletességéhez, az,
-a melyikkel egyáltalán nem rendelkezhetünk, kell, hogy irányítsa a másik
-kettőt. De talán a természet szónak nagyon bizonytalan értelme van,
-megpróbáljuk tehát pontosabban megállapítani.
-
-A természet, mondják, nem más, csak a megszokás. Mit jelent ez?
-Nincsenek-e megszokások, melyeket az ember csak kényszerből vesz fel és
-a melyek sohasem fojtják el a természetet? Ilyen például a növények
-megszokása, melyeket nem engednek fölfelé nőni. A szabadjára hagyott
-növény megtartja azt a hajlást, a melybe belekényszerítették, de nedve
-azért nem változtatta meg eredeti irányát és ha a növény tovább
-növekszik, a további hajtása ismét fölfelé nő. Ugyanígy vannak az ember
-hajlandóságai is. A míg ugyanabban az állapotban maradunk, megőrizzük
-azokat a hajlandóságokat, melyek a megszokásból folynak, ha még oly
-kevéssé természetesek is; de a mint a helyzet megváltozik, a megszokás
-érvényét veszti és visszatér a természetes hajlam. A nevelés nem egyéb,
-mint megszokás. Nincsenek-e emberek, a kik elfelejtik és elvesztik
-nevelésüket, mások, a kik megőrzik? Honnan jön az a különbség? Ha a
-természet nevet csak a természetnek megfelelő szokásokra korlátozzuk,
-megtakaríthatjuk ezt a zűrzavart.
-
-Érzésekkel születünk és születésünktől fogva különböző módokon hatnak
-ránk azok a tárgyak, melyek körülvesznek bennünket. A mint, hogy úgy
-mondjam, öntudatára jutunk érzéseinknek, hajlandóságot érzünk keresni
-vagy kerülni a tárgyakat, melyek ezeket előidézik, kezdetben a szerint,
-a mint az érzések kellemesek vagy kellemetlenek, később a szerint a
-megegyezés vagy ellenkezés szerint, a melyet köztünk és a tárgyak között
-találunk és végül azok szerint az eszünk adta fogalmak szerint, melyeket
-a boldogságról vagy tökéletességről alkotunk magunknak. Ezek a fogalmak
-kitágulnak és megszilárdulnak abban a mértékben, a mint benyomásokra
-fogékonyabbak és felvilágosultabbak leszünk; de megszokásaink nyomása
-alatt állva, többé-kevésbbé megváltoznak véleményeink által. Ez előtt a
-megváltozás előtt adják azt, a mit én a bennünk rejlő természetnek
-nevezek.
-
-Ezekre a fogalmakra kellene tehát mindent visszavezetni és ez lehetséges
-is volna, ha három nevelésünk csak különböző volna: de mit tegyünk,
-mikor ellentétesek, a mikor a helyett, hogy önmaga számára nevelnék az
-embert, azt látjuk, hogy a mások számára nevelik? Akkor az összhang
-lehetetlen. Kénytelenek lévén leküzdeni vagy a természetet, vagy a
-társadalmi intézményeket, választani kell, embert akarunk-e nevelni,
-vagy polgárt, mert nem nevelhetünk egyszerre ezt is, azt is.
-
-Minden részleges társaság, ha szűkkörű és egységes, elidegenedik a nagy
-társadalomtól. Minden hazafi ellenséges érzületű az idegenek iránt; csak
-emberek s nem számítanak semmit a szemében.[3] Ez a baj elkerülhetetlen,
-de nem nagy. A fődolog, hogy az ember jó legyen azok iránt, a kikkel
-együtt él. A spártai kifelé becsvágyó, kapzsi, kiméletlen volt; de falai
-között önzetlenség, kiméletesség, egyetértés uralkodott. Ne bízzatok
-azokban a kozmopolitákban, a kik a messze távolban keresik könyveikben
-azokat a kötelességeket, a melyeket nincs kedvük a maguk körében
-teljesíteni. Az ilyen filozófus azért szereti a barbárokat, hogy ne
-kelljen szeretnie szomszédjait.
-
-A természet embere teljesen a maga lábán áll; számbeli egység, tökéletes
-egész, csak magamagával és a hozzá hasonlóval van vonatkozásban. A
-polgári ember csak tört-egység, a mely a nevezőtől függ és melynek
-értéke az egészhez való viszonyától függ; ez az egész pedig a társadalmi
-testület. Azok a jó társadalmi intézmények, a melyek a legjobban tudják
-a természettől eltávolítani az embert, megfosztani őt abszolut lététől
-és relativ létet adni neki helyette és átvinni az _én_-t a közös
-egységbe annyira, hogy minden egyes ne érezze magát egynek, hanem az
-egység egyik részének és csak az egészszel érezzen együtt. A római
-polgár nem volt sem Caius, sem Lucius, római volt; még a hazáját is
-kizárólag magáért szerette. Regulus karthagóinak tekintette magát,
-miután urainak tulajdona lett. Mint idegen nem akart helyet foglalni a
-római szenátusban, egy karthagói kellett, hogy ezt megparancsolja neki.
-Felháborodott azon, hogy meg akarták menteni az életét. Győzött és
-diadallal tért vissza, hogy meghaljon a vesztőhelyen. Ez, a mint én
-látom, nem nagyon hasonlít azokhoz az emberekhez, a kiket mi ismerünk.
-
-A lakedemoniai Pedaretes ajánlkozik a fölvételre a háromszázak
-tanácsába; visszautasítják: örvendezve tér vissza, hogy Spártában
-háromszáz ember akadt, a ki különb, mint ő.[4] Fölteszem, hogy ez a
-nyilatkozat őszinte volt és el lehet hinni. Ime, a polgár.
-
-Egy spártai nőnek öt fia volt a hadseregben és várta a híreket a
-csatáról. Jött egy helóta, remegve kérdezősködik tőle. «Öt fia elesett.»
-«Nyomorult rabszolga, ezt kérdeztem tőled? Győztünk!» Az anya a
-templomba siet és hálát ad az isteneknek.[5] Ime, a polgárnő.
-
-A ki a polgári rendben meg akarja őrizni a természeti érzések
-elsődlegességét, nem tudja, mit akar. Mindig ellenmondásban magamagával,
-mindig ingadozva hajlamai és kötelességei között, soha nem lesz sem
-ember, sem polgár, nem lesz jó sem magamagának, sem a többieknek. Egyike
-lesz napjaink embereinek, franczia, angol, polgár, semmiember.
-
-Hogy valami legyen az ember, hogy magamaga és mindig egy lehessen, úgy
-kell tenni, a hogy beszél, mindig el kell szánva lenni, hogy milyen
-álláspontot foglal el s el kell foglalnia nyiltan és követni mindig.
-Szeretném meglátni ezt a csodalényt, hogy megtudjam, ember-e vagy
-polgár, vagy mikép tudja megcsinálni, hogy egyszerre az egyik is, a
-másik is.
-
-Ezekből a szükségszerűen ellentétes czélokból az intézmények két
-ellentétes formája következik; az egyik nyilvános és közös, a másik
-különleges és otthoni.
-
-Ha fogalmat akartok szerezni a nyilvános nevelésről, olvassátok Plato
-Respublikáját. Ez nem politikai munka, mint a hogy azok gondolják, a kik
-csak a czímek alapján ítélnek a könyvekről: ez a legszebb értekezés a
-nevelésről, a mit csak valaha csináltak.
-
-Ha valakit az agyrémek országába akarunk küldeni. mutassuk meg Plato
-nevelési rendszerét; ha Lykurgosz csak írásban hagyta volna meg a
-magáét, azt még agyrémszerűbbnek találnám. Plato csak megtisztította az
-ember szívét, Lykurgosz kiforgatta természetéből.
-
-A nyilvános nevelés nincs többé és nem is lehet, mert a hol nincs többé
-haza, ott nem lehetnek polgárok sem. Ezt a két szót: _haza_ és _polgár_
-ki kell törölni a modern nyelvekből. Tudom az okát, de nem akarom
-megmondani; nem is tartozik tárgyamra.
-
-Nem tekintem nyilvános nevelésnek azokat a nevetséges intézményeket,
-melyeket kollégiumoknak neveznek.[6] Még kevésbbé veszem számba a
-nagyvilági nevelést, mert ez a nevelés, két ellentétes czélra törekedne,
-elhibázza mind a kettőt: nem való egyébre, mint hogy kétszínű embereket
-formáljon, a kik úgy tünnek fel, hogy mindig embertársaikra
-vonatkoztatnak mindent és csak magukra vonatkoztatják. Csakhogy ezek a
-tüntetések közösek mindenkiben s így nem vezetnek tévútra senkit.
-Kárbaveszett tehát a fáradság.
-
-Ezekből az ellenmondásokból származik az, a melyet szüntelenül
-tapasztalunk önmagunkon. A természettől és az emberektől ellentétes
-utakra vezettetve, kényszerülve megosztani magunkat ezek közt a
-különböző ösztökélések közt, egy egyveleg szerint élünk, a mely nem
-vezet el sem egyik, sem másik czélunkhoz. Ily módon küzködve és
-ingadozva életünk egész folyása alatt, befejezzük életünket a nélkül,
-hogy összhangba tudtunk volna jönni magunkkal és a nélkül, hogy jók
-lettünk volna akár önmagunk, akár embertársaink iránt.
-
-Megmarad végül az otthoni nevelés vagy a természet nevelése; de mi lesz
-a többiekre nézve az olyan ember, a ki kizárólag csak magamaga számára
-nevelkedett? Talán ha a kettős czél, melyet kitűztünk magunknak,
-egyesülni tudna egy czéllá, eltávolíttatván az ember ellenmondásai, el
-volna távolítva boldogságának egy nagy akadálya. Hogy erről ítélni
-lehessen, teljesen kialakulva kellene látni, meg kellene figyelni
-hajlamait, látni haladását, követni fejlődése menetét, szóval ismerni
-kellene a természetes embert. Azt hiszem, néhány lépéssel előbbre jutunk
-ezekben a kutatásokban ez írás elolvasása után.
-
-Mit kell tennünk, hogy ezt a ritka embert kialakítsuk? Kétségkívül
-sokat: megakadályozni, hogy bármit is csináljanak vele. Ha csak arról
-van szó, hogy a szél ellen vitorlázzunk, lavirozni kell, de ha a tenger
-háborog és egy helyben akar az ember maradni, ki kell vetni a horgonyt.
-Vigyázz, fiatal hajós, hogy a köteled meg ne lazuljon és a horgonyod
-bele ne ásódjék a talajba és hogy a hajód el ne ragadtassék, mielőtt
-észrevennéd.
-
-A társadalmi rendben, a melyben mindenkinek ki van jelölve a helye,
-mindenkinek a maga helye számára kell nevelkednie. Ha valaki a számára
-kijelölt helyből kilép nem való semmire. A nevelés csak akkor hasznos,
-ha a szülők sorsa egybevág hivatásukkal; minden más esetben ártalmas a
-növendéknek, ha egyébért nem, az előítéletekért, melyeket beleplántált.
-Egyiptomban, a hol a fiú köteles volt atyja mesterségét folytatni, a
-nevelésnek volt legalább biztos czélja, de nálunk, a hol csak a rangok
-maradnak meg és a hol az emberek szüntelenül változnak, senki se tudja,
-nem dolgozik-e fia kárára, ha a maga társadalmi helyzete számára neveli.
-
-A természet rendjében, az emberek mind egyenlők lévén, közös hivatásuk,
-hogy emberek legyenek és a ki jól van nevelve erre a hivatásra, nem
-töltheti be rosszul azokat a hivatásokat, melyek ezzel kapcsolatban
-állanak. Hogy katonának nevelik-e növendékemet, vagy papnak, vagy
-jogásznak, az egyre megy. A szülők rendelése előtt rendelte őt a
-természet emberi életre. Élni – ez az a mesterség, a melyre tanítani
-akarom.[7]
-
-Kezeimből kikerülve nem lesz, megengedem, sem hivatalnok, sem katona,
-sem pap; elsősorban ember lesz: mindaz, a mi egy ember kell, hogy
-legyen; szükség esetén ép úgy fog tudni mindent, a mi az életre kell,
-mint bárki más és a sors teheti a hova akarja, mindig a maga helyén
-lesz. Occupavite, fortuna atque cepi; omuesque aditus tuos interclusi,
-ut ad me aspirare non posses.[8]
-
-A mi tulajdonképeni tanulmányunk tárgya az ember helyzete. A ki közülünk
-legjobban tudja elviselni ennek az életnek javait és terheit, az van az
-én véleményem szerint legjobban nevelve; ebből pedig az következik, hogy
-az igazi nevelés nem annyira oktatásokban, mint inkább gyakorlatokban
-áll. Akkor kezdünk tanulni, a mikor elkezdünk élni, nevelésünk velünk
-együtt kezdődik; első tanítónk a dajkánk. Az _educatio_ (nevelés) szónak
-más értelme is volt a régieknél, mint nálunk: táplálást jelentett.
-_Educit_ obstetrix – mondja Varro – educat nutrix, instituit pædagogus,
-docet magister.[9] Itt az educatio, institutio, instructio tárgyukban
-annyira elütő fogalmak, mint a dajka, a tanító és a mester. De ezek a
-megkülönböztetések tévesek és hogy jól vezettessék a gyermek, csak egy
-vezetőt kell követnie.
-
-Általánosítani kell nézeteinket és az elvont embert kell tekintenünk
-növendékünkben, az emberi élet minden eshetőségének kitett embert. Ha az
-emberek egy ország földjéhez tapadva születnének, ha egész évben egy s
-ugyanaz az évszak volna, ha mindenki annyira megmaradna a maga
-helyzetében hogy ez sohasem változhatnék meg, a ma szokásos nevelési
-gyakorlat bizonyos tekintetekben jó volna; a saját társadalmi helyzete
-szerint nevelt gyermek ebből sohasem lépne ki, nem volna kitéve egy más
-helyzet viszontagságainak. De tekintve az emberi dolgok változandóságát,
-korunk nyugtalan, rázkódtatásokkal teljes szellemét, a mely fölforgat
-mindent, nemzedékről-nemzedékre, lehet-e képzelni esztelenebb módszert,
-mint ha úgy nevelik a gyermeket, mintha sohasem kellene kilépnie
-szobájából, mintha örökké csak hozzátartozóitól volna körülvéve? A
-szerencsétlen, ha egy lépést tesz a földön, ha csak egy lépést tesz is
-lefelé, el van veszve. Nem a szenvedés elviselésére tanítják, hanem
-érzésére.
-
-Csak arra gondolnak, hogy eltartsák a gyermeket; de ez nem elég: meg
-kell tanítani, hogy el tudja magát tartani, ha ember lesz, hogy el tudja
-viselni a sors csapásait, szemébe tudjon nézni a bőségnek és a
-szegénységnek, hogy meg tudjon állni, ha kell, Izland jégmezőin vagy
-Málta forró szikláin egyaránt. Akárhogy vigyáztok rá, hogy ne haljon
-meg, azért mégis meghal: és ha halála nem is gondoskodásotoknak
-eredménye, ez a gondoskodás mégis téves volna. Nem annyira arról van
-szó, hogy megakadályozzuk a halálát, mint inkább, hogy megtanítsuk élni.
-Élni – nem lélekzés, hanem cselekvés, szerveink, érzékeink,
-tehetségeink, összes részeink használata, melyek megadják létünk
-érzését. Nem az az ember élt legtöbbet, a ki a legtöbb évet számlálja,
-hanem a ki leginkább érezte az életet. Akárhányat temettek el száz éves
-korában, pedig meg volt halva már születésétől fogva. Jobban járt volna,
-ha ifjúkorában dől sírjába, csak legalább addig élt volna.[10]
-
-Egész bölcsességünk szolgai előítéleteinkben áll, minden szokásunk nem
-egyéb, mint önmagunk alávetése, elnyomatás és kényszer. A polgári ember
-a rabszolgaságban születik, él és hal meg: születésekor beleszorítják
-egy pólyába, halálakor becsukják egy koporsóba, a míg megtartja emberi
-formáját, le van nyűgözve intézményeinkkel.
-
-Mondják, hogy némely bábaasszony megnyomkodja az újszülött fejét, hogy
-alkalmasabb formát adjon neki: és ezt eltűrik! A fejünk rosszul van
-alkotva, a hogy lényünk Alkotója megalkotta: kívülről a bábaasszonynak
-kell formálnia, belül pedig a filozófusoknak. Hisz akkor a karaibok
-felényivel boldogabbak nálunknál.
-
-«Alig hogy a gyermek kikerült anyja méhéből és alig hogy élvezhette a
-szabadságot, hogy mozoghat és kinyujtóztathatja tagjait, máris új
-bilincseket raknak rá. Bepólyázzák, merev tejjel és kinyujtott lábakkal
-fektetik le, karjait lelógatva teste mellett; körül van véve mindenféle
-vásznakkal és kötelekkel, a melyektől nem tudja helyzetét változtatni.
-Jó, ha úgy meg nem kötözik, hogy lélekzeni se tudjon és ha legalább arra
-vigyáznak, hogy oldalt fektessék, hogy a nedvek, a melyeket a szájából
-kell kibocsátania, maguktól kicsordulhassanak, – mert még annyi
-szabadsága se volna, hogy oldalt fordítsa a fejét, hogy könnyebben
-kifolyhassanak.[11]
-
-Az újszülött gyermeknek szüksége van rá, hogy kinyujtózkodhassék és
-mozgathassa tagjait, hogy megszüntesse merevségüket, a melyben oly
-sokáig voltak összegubbaszkodva. Igaz, hogy kinyujtóztatják, de
-megakadályozzák mozgásában, még fejkötőkkel is összeszorítják fejét:
-mintha félnének, hogy meglátszik rajta, hogy él.
-
-Ily módon a növekvésre törekvő test belső részeinek ösztönzése
-elháríthatatlan akadályra talál azokban a mozdulatokban, melyekre
-szüksége van. A gyermek folyton hasztalan erőlködéseket visz végbe,
-melyek kimerítik erejét vagy késleltetik ennek kifejlődését. Kevésbbé
-szűken, kevésbbé kényelmetlenül, kevésbbé összeszorultan volt a
-burokban, mint most pólyáiban: nem is tudom, mit nyert azzal, hogy
-megszületett.
-
-A tétlenség, a kényszerhelyzet, a melyben a gyermek tagjait tartják,
-csak akadályozhatja a vér keringését, a test nedveit, nem engedi a
-gyermeket megerősödni, nőni, testalkatát kifejleszteni. A hol ezek a
-különös gondoskodások nincsenek szokásban, a gyermekek nagyok, erősek,
-arányos testalkatuak.[12] Azok az országok, a hol bepólyázzák a
-gyermeket, hemzsegnek a puposoktól, sántáktól, bénáktól, nyomorékoktól,
-angolkórosoktól, a mindenféle módon eltorzult emberektől. Attól
-féltükben, hogy a testük elformátlanodik a szabad mozdulatoktól, sietnek
-őket elformátlanítani azzal, hogy összeszorítják őket. Szándékosan
-bénává teszik, hogy meg ne béníthassák magukat.
-
-Az ilyen kegyetlen kényszer lehet-e hatás nélkül kedélyhangulatukra és
-vérmérsékletükre? Első érzésük a fájdalom és kín érzése; csak
-akadályokra találnak minden mozdulatukban, melyre szükségük van;
-szerencsétlenebbek, mint a vasravert gonosztevő, hasztalan erőlködnek,
-felingerlődnek, sírnak. A sírás, mondják, első hangjuk? Meghiszem azt:
-születésüktől fogva kényszert gyakorolnak rajtuk; az első adomány, a
-melyet tőletek kapnak, a bilincs, az első bánás, a melyet tapasztalnak,
-kínzás. Nem lévén egyebük szabad, csak a hangjuk, hogyne élnének vele,
-hogy panaszkodjanak? Attól a rosztól sírnak, a mit ti tesztek velük:
-volnátok ti úgy gúzsba kötve, jobban kiabálnátok, mint ők.
-
-Honnan ered ez az esztelen szokás? Egy természetellenes szokásból. Mióta
-az anyák, megvetve első kötelességüket, nem akarták táplálni
-gyermekeiket, bérelt asszonyokra kellett őket bízni, s ezek így idegen
-gyermekek anyáivá válván, a kikről a természet nem mond nekik semmit,
-csak arra gondoltak, hogy megtakarítsák a fáradságot. A szabadon hagyott
-gyermekre folyton vigyázni kellett volna: de ha jól meg van kötözve,
-bele lehet dobni egy sarokba, a nélkül, hogy törődni kellene
-kiabálásával. Csak nyoma ne maradjon a dajka hanyagságának, csak ne
-törje ki a csecsemő sem a karját, sem a lábát, mit tesz az aztán, ha
-elpusztul vagy ha beteg marad egész életére? Vigyáznak tagjai épségére,
-teste rovására; és bármi történik is, a dajka ártatlan.
-
-Azok az édes anyák, a kik lerázva magukról gyermekeiket, vidáman vetik
-bele magukat a város élvezeteibe, vajjon tudják-e mégis, milyen
-bánásmódban részesül a bepólyázott gyermek a faluban? Ha csak egy kissé
-is útban van, fölakasztják egy szögre, mint egy csomag ruhát és mialatt
-a dajka nem épen sietve elvégzi dolgát, a szerencsétlen jószág így marad
-keresztre feszítve. Mindegyiknek, a kit ebben a helyzetben találtak,
-violaszínű volt az arcza; mivel az erősen összeszorított mell nem
-engedte keringeni a vért, ez a fejbe szállott; nagyon csöndesnek
-tartották a szegényt, mert nem volt ereje kiabálni. Nem tudom, hány
-óráig tud így megmaradni a gyermek a nélkül, hogy belepusztuljon, de
-alig hiszem, hogy nagyon sokáig. Ime, azt hiszem, a pólya legnagyobb
-kényelmességeinek egyike.
-
-Azt hiszik, a szabadon hagyott gyermek rossz helyzetekbe juthat és úgy
-mozoghat, hogy ártalmára van tagjai helyes kifejlődésének. Ez hamis
-bölcseségünk hiábavaló okoskodásainak egyike, melyet soha semmiféle
-tapasztalat nem erősített meg. A gyermekek tömegében, a kik nálunknál
-észszerűbb népeknél tagjaik teljesen szabad használatában nevelkedtek
-fel, nem találni egyet sem, a ki megsértette vagy megnyomorította volna
-magát: nem is tudnak olyan erővel mozogni, hogy veszedelmessé válhasson
-és ha ártalmas helyzetet foglalnak el, a fájdalom azonnal figyelmezteti
-őket, hogy változtassák meg.
-
-Soha nem jutott még eszünkbe, hogy bepólyázzuk a kiskutyákat vagy
-macskákat: vajjon látni-e valami rossz következményét ennek az
-elhanyagolásnak? A gyermekek nehezebbek, az igaz, de aránylag gyöngébbek
-is. Hisz mozdulni is alig birnak, hogy tehetnének kárt magukban? Ha
-hátukra fektetnék őket, meghalnának ebben a helyzetben, mint a
-teknősbéka, de visszafordulni sohasem tudnának.
-
-Nem elég, hogy nem szoptatják már gyermekeiket az anyák, most már szülni
-sem akarnak: ez természetszerűen következik amabból. Miután az anyai
-állapot terhes, hamar megtalálják a módját, hogy teljesen mentesítsék
-magukat tőle: haszontalan munkát akarnak végezni, hogy mindig újra
-kezdjék és a faj ártalmára fordítják azt az ingert, a mely a faj
-szaporítására való. Ez a szokás az elnéptelenedés egyéb okaival együtt
-jelzi Európa közeli sorsát. A tudományok, a művészetek, a filozófia és a
-belőle folyó erkölcsök hamarosan sivatagot fognak belőle csinálni.
-Vadállatoktól lesz benépesítve; nem is fog lakók dolgában nagyon
-megváltozni.
-
-Láttam egy párszor a fiatal asszonyok apró mesterkedését, a kik úgy
-tettek, mintha maguk akarnák táplálni gyermekeiket. Rá tudják magukat
-kényszeríttetni, hogy erről a kedves szeszélyükről lemondjanak: ügyesen
-közbeléptetik a férjet, az orvost, kiváltkép az anyát. Az a férj, a ki
-beleegyeznék, hogy a felesége maga táplálja a gyermekét, el volna
-veszve; gyilkost csinálnának belőle, a ki szabadulni akar a feleségétől.
-Okos apák, fel kell áldozni a békességnek az apai szeretetet. Szerencse,
-hogy a vidéken még akadnak önmegtartóztatóbb asszonyok a tiéteknél! Még
-nagyobb szerencse, ha az idő, a mit ezek nyernek, számotokra és nem
-mások számára van rendelve!
-
-Az asszonyok kötelessége nem kétséges: de tekintve, hogy mennyire
-elhanyagolják, vita tárgya, egyre megy-e a gyermeknek, vajjon az ő
-tejükkel vagy máséval táplálkoznak-e? Ezt a kérdést, melynek megítélői
-az orvosok, az asszonyok kedve szerint eldöntöttnek látom[13] és a magam
-részéről szintén azt hiszem, hogy jobb, ha a gyermek az egészséges dajka
-tejét szopja, mint az elkényesedett anyáét, ha valami új baj fenyegeti
-attól a vértől, a melyből lett.
-
-De csupán csak fizikai oldaláról kell-e tekinteni ezt a kérdést? És
-vajjon a gyermeknek kevesebb szüksége van anyjának gondoskodására, mint
-emlőire? Más asszonyok, még állatok is megadhatják neki azt a tejet,
-melyet az anyja megtagad tőle: az anyai gondozás nem pótolható. Az, a ki
-a maga gyermeke rovására táplálja a másét, rossz anya: hogy lehetne hát
-jó dajka? Azzá lehetne, de csak lassankint, az kellene hozzá, hogy a
-megszokás megváltoztassa a természetet, s a rosszul gondozott gyermek
-százszor is elpusztulhatna, mire a dajkája anyai gyöngédséget kezd
-iránta érezni.
-
-Épen ebből az előnyből származik egy oly baj, a mely maga is elég volna,
-hogy minden okos asszonynak elvegye a bátorságát arra, hogy másvalakivel
-tápláltassa a gyermekét: ez pedig az, hogy akkor meg kell osztania az
-anya jogát, sőt el is vetni magától; látnia kell, hogy gyermeke egy más
-nőt jobban szeret, mint őt, éreznie kell, hogy az a gyöngédség, melyet
-saját anyja iránt tanusít, csak kegyelem, a melyet pedig fogadott anyja
-iránt tanusít, az kötelesség: mert nem ott tartozom-e a gyermek
-ragaszkodásával, a hol az anya gondoskodását tapasztaltam?
-
-Ezt a bajt azzal szokták gyógyítani, hogy megvetést csepegtetnek a
-gyermekekbe dajkájuk iránt, úgy bánva vele, mint valódi cseléddel. Mikor
-a dolgát elvégzi, elveszik tőle a gyermeket vagy elbocsátják a dajkát;
-barátságtalan fogadtatással elveszik tőle a kedvét, hogy meglátogassa
-egykori csecsemőjét. Néhány év mulva rá sem ismer, mert azóta se látta.
-Az anya, a ki azt hiszi, hogy most a dajka helyébe lép és
-keményszivűségével üti helyre hanyagságát, nagyon csalódik. A helyett,
-hogy gyöngéd gyermeket csinálna a természetellenes csecsemőből,
-hálátlanságra tanítja ki; megtanítja, hogy egy szép napon ép úgy
-megvesse azt, a ki az életet adta neki, mint azt, ki tejével táplálta.
-
-Meddig időzhetnék ennél a tárgynál, ha nem volna olyan elkedvetlenítő,
-hiába vitatkozni hasznos tárgyakról! Ez a kérdés fontosabb, mint bárki
-is hinné. Vissza akarsz vezetni mindenkit első kötelességeihez? Kezdd
-meg az anyákon s el fogsz ámulni a változásokon, melyeket előidézel.
-Fokról-fokra minden ebből az első romlásból folyik: az egész erkölcsi
-rend megváltozik; a természetesség kihal minden szívből; a házak belseje
-kevésbbé eleven képet ölt; a felnövekvő család látványa nem teszi
-ragaszkodóvá a férjet, nem kelti fel az idegenek tiszteletét: kevésbbé
-tisztelik a nőt, a kinek nem látják a gyermekeit; nincs többé
-megállapodottság a családokban; a megszokás nem erősíti meg többé a vér
-kötelékeit; nincs többé sem apa, sem anya, sem gyermek, sem testvér;
-valamennyien alig ismerik, hogy szerethetnék tehát egymást? Mindegyik
-csak magára gondol. Mikor az otthon csak szomorú magány, házon kívül
-kell keresni a felvidulást.
-
-De ha az anyáknak kedvük lenne táplálni gyermekeiket, az erkölcsök maguk
-megváltoznának, a természet érzése fölébredne minden szívben; az állam
-újra benépesednék: ez a fődolog egymaga kiegyenlítene mindent. Az otthon
-életének vonzó volta a rossz erkölcsök legjobb ellenmérge. A gyermekek
-rajongása, melyet az ember alkalmatlannak gondolna, kellemessé válik;
-szükségesebbé, kedvesebbé teszi egymásnak az anyát és apát, szorosabbá
-teszi köztük a hitvesi köteléket. Ha a család eleven és élénk, a házi
-gondok adják az asszony legkedvesebb foglalatosságát és a férj
-legédesebb szórakozását. Így ha ezt az egy visszaélést megszüntetnék,
-hamarosan általános javulás következnék belőle, hamarosan visszanyerné a
-természet minden jogát. A mint az asszonyok újra anyákká lennének, a
-férfiak is azonnal apákká és férjekké válnának.
-
-Fölösleges szószaporítás! Még a világi örömökkel való betelés sem vezet
-vissza amazokhoz. Az asszonyok nem anyák többé, nem is lesznek azok; nem
-akarnak többé azok lenni. Ha akarnák, se tudnának azok lenni; manapság,
-mikor az ellenkező szokás van meggyökeresedve, mindegyiknek le kellene
-küzdeni egész környezetének ellenkezését, mely össze volna szövetkezve
-egy példa ellen, a melyet az egyik nem adott, a többi pedig nem akar
-követni.
-
-Akadnak néha jó természetű fiatal személyek, a kik ezen a ponton szembe
-merve szállni a divat uralmával és a többi nők lármájával, erényes
-rettenthetetlenséggel töltik be azt az édes kötelességet, melyet a
-természet ró rájuk. Vajha növekednék a számuk azoknak a jótéteményeknek
-vonzóereje révén, a melyek azoknak jutnak, a kik ennek a kötelességnek
-alávetik magukat! Támaszkodva azokra a következtetésekre, melyek a
-legegyszerűbb okoskodásból folynak és azokra a megfigyelésekre,
-melyeknek sohase láttam czáfolatát, meg merem igérni ezeknek a méltó
-anyáknak a szilárd és állhatatos ragaszkodást férjeik részéről, az
-igazán gyermeki gyöngédséget gyermekeik részéről, a közönség becsülését
-és tiszteletét, a baj és utókövetkezmény nélküli szerencsés szüléseket,
-erőteljes és virágzó egészséget és végül azt az örömet, hogy egy napon
-utánzókra találnak leányaikban és hogy ezeket majd példákul idézik mások
-leányainak.
-
-A hol nincs anya, nincs gyermek. A kötelességek köztük kölcsönösek; ha
-rosszul vannak betöltve az egyik oldalon, elhanyagoltatnak a másikon is.
-A gyermeknek szeretnie kell anyját, mielőtt tudná, hogy ez kötelessége.
-Ha a természet szavát nem szilárdította meg a megszokás és a
-gondoskodás, elnémul az első években és a szív úgyszólván meghal,
-mielőtt megszületett volna. Így aztán első lépéseinktől fogva kívül
-vagyunk a természeten.
-
-Ellenkező uton is el lehet távolodni a természettől, a mikor nem hogy
-elhanyagolná az asszony az anya kötelességeit, hanem a tulzásig viszi
-őket, a mikor gyermekéből bálványt csinál, a mikor fokozza és táplálja
-gyöngeségét, hogy ő maga ne érezze és a mikor azzal akarja kivonni a
-természet törvényei alól, hogy eltávolítja tőle a kellemetlen
-benyomásokat, nem gondolva meg, hogy azoknak a kellemetlenségeknek
-fejében, melyektől pillanatnyilag elvonja, mennyi bajt és veszedelmet
-halmoz fejére és milyen barbár óvatosság meghosszabbítani a gyermekkor
-tehetetlenségét a felnőtt ember fáradságos koráig. Thetis, hogy fiát
-sebezhetetlenné tegye, mint a rege mondja, belemerítette a Styx vizébe.
-Ez az allegória szép és világos. Azok a kegyetlen anyák, a kikről
-beszélek, máskép teszik: azzal, hogy gyermekeiket elmerítik a lágyságba,
-előkészítik őket a szenvedésre, megnyitják pórusaikat minden képzelhető
-bajoknak, a melyeknek elkerülhetlenül zsákmányaivá lesznek, ha felnőnek.
-
-Figyeljétek meg a természetet és járjatok azon az úton, melyet
-számotokra kijelöl. A természet folytonosan edzi a gyermekeket; megedzi
-vérmérsékletüket mindenféle megpróbáltatásokkal, megtanítja őket idején
-arra, hogy mi a kín és fájdalom. A fogzás meghozza nekik a lázt, heves
-kólikák a görcsöket, hangos köhögések fojtogatják, giliszták kínozzák
-őket; a vérmesség megrontja vérüket, különböző anyagok erjednek bennük
-és veszedelmes kitöréseket okoznak. Csaknem az egész első életkor
-betegség és veszedelem: a megszülető gyermekek fele elpusztul nyolczadik
-éve előtt. Ha megállotta a megpróbáltatásokat, a gyermek nyer erőben és
-a mint használni tudja életét, alapjai biztosabbakká válnak.
-
-Ime a természet szabálya. Miért szálltok vele szembe? Nem látjátok, hogy
-abban a hiszemben, hogy javíttok rajta, leromboljátok a művét,
-megakadályozzátok gondoskodásának hatását? Szerintetek a veszély
-megkettőztetése azt tenni kívül, a mit a természet belül tett, holott
-ezáltal a veszély elháríttatik, vagy gyengíttetik. A tapasztalás
-tanítja, hogy több kényesen nevelt gyermek hal meg, mint más. Hacsak
-erejük mértékén túl nem mennek, kisebb koczkázat, ha foglalkoztatjuk,
-mintha kiméljük őket. Edzzétek őket a bajokhoz, a melyeket majd egykor
-el kell viselniök. Edzzétek hozzá testüket az évszakok, éghajlatok, az
-elemek viszontagságaihoz, az éhséghez, a szomjusághoz, a fáradsághoz,
-merítsétek bele őket a Styx vizébe. Mielőtt a test megszokott volna
-bizonyos életmódot, veszély nélkül lehet akármihez hozzászoktatni, de ha
-egyszer már benne van valami irányban, minden változás veszélyes lesz
-neki. A gyermek elvisel olyan változásokat, melyeket a meglett ember nem
-bir elviselni: az előbbinek inai lágyak és hajlékonyak, erőlködés nélkül
-hajlanak úgy, a hogy akarjuk, a felnőtt emberéi merevebbek s csak
-erőszakkal tudják megváltoztatni a hajlást, melyben egyszer benne
-vannak. Erőteljessé lehet tenni egy gyermeket a nélkül, hogy veszélynek
-tennők ki életét és egészségét és még ha koczkázattal járna is a dolog,
-akkor sem kellene habozni. Mivel ezek az emberi élettől elválaszthatlan
-koczkázatok, lehet-e jobbat tenni, mint tartamuknak arra az időszakára
-vetni őket, a mikor a legkevésbbé veszedelmesek?
-
-A gyermek mind drágább lesz, a mint korban előrehalad. Személyének
-értékéhez hozzájárul azoknak a gondoknak értéke, melyekbe került; élete
-elvesztéséhez fűződik benne a halál érzése. Mindenekfelett tehát a
-jövőre kell gondolni, mikor megmaradására vigyázunk; az ifjúság bajai
-ellen kell felfegyverezni, mielőtt beléjük jutott: mert ha az élet
-értéke növekszik addig a korig, a mikor hasznát lehet venni, micsoda
-bolondság megóvni néhány bajtól gyermekkorában, csak azért, hogy azok
-megsokszorozódjanak elméje érettsége korában? Ezek egy mesternek a
-tanításai.
-
-Az ember sorsa szenvedés minden időben. Önfentartásának gondja is össze
-van fűződve a szenvedéssel. Boldog a ki gyermekkorában csak a fizikai
-bajokat ismeri! Bizony kevésbbé kegyetlen, kevésbbé fájdalmas bajok,
-mint a többiek és jóval ritkábban késztetnek az életről való lemondásra.
-A köszvény fájdalmai miatt nem öli meg magát az ember; csak a lélek
-szenvedései keltik fel a kétségbeesést. Sajnálkozunk a gyermek sorsán,
-pedig a magunkén kellene sajnálkoznunk. Legnagyobb bajaink önmagunkból
-folynak.
-
-A gyermek sír, mikor megszületik, első gyermekkora sírással telik el.
-Mindjárt ringatják, babusgatják, hogy elcsitítsák, majd fenyegetik, meg
-is verik, hogy elhallgattassák. Vagy megtesszük, a mi neki jól esik,
-vagy azt követeljük tőle, a mi nekünk esik jól; vagy alávetjük magunkat
-szeszélyeinek, vagy őt vetjük alá a mieinknek: középút nincs, vagy oszt
-vagy fogad parancsokat. Így tehát első fogalmai az uralkodás és a
-szolgaság fogalmai. Parancsol, mielőtt beszélni tudna; engedelmeskedik,
-mielőtt cselekedni tudna és néha megbüntetik, mielőtt hibáját meg tudná
-ismerni, vagy csak el is tudná követni. Igy csepegtetjük bele időnek
-előtte fiatal szívébe a szenvedélyeket, melyeket aztán a természetnek
-imputálunk és miután tőlünk telhetőleg igyekeztünk, hogy gonoszszá
-tegyük, panaszkodunk miatta, hogy az.
-
-A gyermek ily módon hat-hét évig asszonyok kezében van, áldozata
-szeszélyüknek és a saját szeszélyének; és miután megtanították erre is,
-meg arra is, azaz miután megterhelték emlékezetét olyan szavakkal,
-melyeket nem bir megtanulni, vagy olyan dolgokkal, a melyeknek nem
-veheti semmi hasznát, miután elfojtották természetességét
-szenvedélyekkel, melyeket nagyra növesztettek benne, átadják ezt a
-mesterséges lényt egy tanító kezébe, a ki véglegesen kifejleszti a
-mesterséges csirákat, melyeket talál benne és megtanítja mindenre, csak
-épen önmaga ismeretére, önmaga irányítására, élni tudására és boldoggá
-tevésére nem. Végül, mikor ez az egyszerre rabszolga és zsarnok gyermek,
-tele tudással, de józan értelem nélkül, testben-lélekben egyaránt
-gyöngén, ki van dobva a világba, megmutatja benne élhetetlenségét,
-gőgjét és minden bűnét, akkor aztán sirathatjuk az emberi nyomoruságot
-és visszásságot. Csalódunk, ez itt szeszélyeink embere: a természet
-embere máskép van alkotva.
-
-Ha meg akarjátok tartani eredeti formájában, vigyázzatok rá attól a
-pillanattól fogva, hogy a világra jő. A mint megszületik, vegyétek
-hatalmatokba és ne hagyjátok el, a míg csak emberré nem lett: e nélkül
-sohase fogtok sikerre vergődni. Valamint az anya az igazi dajka, ép úgy
-az apa az igazi tanítómester. Értsék meg egymást teendőikben ép úgy,
-mint rendszerükben, hogy az egyiknek kezéből jusson a másikéba. Jobban
-neveli fel a józan eszű, de korlátolt apa, mint a világ legügyesebb
-tanítómestere, mert a buzgalom jobban kiegészíti a tehetséget, mint a
-tehetség a buzgalmat.
-
-De az embernek dolga van, teendői vannak, kötelességei vannak… Ah, a
-kötelességek! Persze, az apai kötelesség az utolsó![14] Ne csodálkozzunk
-rajta, ha az az ember, a kinek felesége nem méltatja egyesülésük
-gyümölcsét arra, hogy táplálja, maga sem méltatja aztán arra, hogy
-nevelje. Nincs bájosabb kép, mint a család, de ha csak egy vonás hibás
-benne, eltorzul az egész. Ha az anya nem elég egészséges, hogy dajka
-lehessen, az apa nem ér rá, hogy nevelő lehessen. A gyermekek, a szülői
-háztól távol, szétszórva nevelőintézetekben, klastromokban,
-kollégiumokban, másfelé viszik a szülői ház iránti szeretetet, vagy
-jobban mondva megszokják, hogy ne ragaszkodjanak semmihez. Fivérek alig
-ismerik egymást. Mikor valami ünnepélyes alkalommal összekerülnek,
-nagyon udvariasak lehetnek egymás iránt, de úgy bánnak egymással, mint
-az idegenek. A mint nincs meg a kellő bensőség a szülők között, a mint a
-család együttélése nem a legnagyobb édessége az életnek, vissza kell
-térni kárpótlásul a rossz erkölcsökhöz. Kicsoda az az ostoba ember, a ki
-nem látja be mindennek szoros kapcsolatát?
-
-Az apa azzal, hogy gyermekeit nemzi és eltartja, csak harmadrészét
-teljesíti feladatának. Fajának emberrel, a társadalomnak társadalomba
-való emberrel tartozik, az államnak pedig polgárral. Minden ember, a
-kinek módjában van megfizetni ezt a hármas tartozását és nem teszi meg,
-bűnös és talán még bűnösebb, ha csak félig fizeti meg. A ki nem birja
-teljesíteni az apa kötelességeit, annak nincs joga apává lenni. Sem
-szegénység, sem elfoglaltság, sem emberi tekintetek nem mentik fel az
-alól, hogy gyermekeit maga táplálja és nevelje fel. Elhiheted ezt nekem,
-olvasóm. Kimondom, hogy a kiben van érzés és elhanyagol ily szent
-kötelességeket, sokáig fog keserű könnyeket ontani hibája miatt és nem
-talál soha vigasztalást.[15]
-
-Mit tesz azonban az a gazdag ember, az az annyira elfoglalt családapa, a
-ki állítólag kénytelen magukra hagyni gyermekeit? Megfizet egy más
-embert, hogy teljesítse azt a gondoskodást, a melyek őt illetnék. Eladó
-lélek, azt hiszed, hogy pénzedért másik apát adtál fiadnak! Ne ringasd
-magadat csalódásban; nem mestert adtál neki, hanem szolgát! Fiadból
-aztán szintén szolgát nevel.
-
-Sokat okoskodnak azon, hogy mik a tulajdonságai egy jó nevelőnek. Az
-első, a mit én megkövetelnék – és ez egymaga sok más tulajdonságot
-tételez fel – hogy ne legyen megvásárolható ember. Vannak oly nemes
-foglalkozások, hogy az ember nem végezheti őket pénzért a nélkül, hogy
-méltatlannak ne bizonyuljon rájuk: ilyen a katona foglalkozása és ilyen
-a tanító foglalkozása is. Tehát ki nevelje a gyermekemet? Mondtam már,
-hogy te magad. De én nem tehetem. Nem teheted… Szerezz hát magadnak
-barátot. Más segítséget nem tudok.
-
-A nevelő! ó, micsoda fenséges lélek!… Valóban, hogy embert csinálhasson,
-vagy apa legyen az ember, vagy több mint ember. Ime a teendő, a melyet
-nyugodtan rábiztok bérelt emberekre.
-
-Mennél többet gondolkozunk ezen, annál több új meg új nehézséget
-találunk. Az kellene, hogy a nevelő a növendéke számára legyen nevelve,
-hogy ennek cselédei a gazdájuk számára legyenek nevelve, hogy mindazok,
-a kik közelében vannak, azokat a benyomásokat nyerték légyen, a melyeket
-vele közölniök kellene; nevelésről-nevelésre kellene menni; ki tudja
-meddig. Hogy volna lehetséges, hogy a gyermeket jól nevelje az, a ki
-maga sincs jól nevelve?
-
-Feltalálhatatlan-e ez a ritka halandó? Nem tudom. A mai elfajult időkben
-ki tudja, az erénynek mely fokára tud még eljutni az emberi lélek? De
-tegyük fel, hogy ezt a csodalényt megtaláltuk. Ha megfontoljuk, hogy mit
-kell tennie, látni fogjuk, milyennek kell lennie. Előre is látni vélem,
-hogy az az apa, a ki érzi a jó nevelőnek teljes értékét, inkább lemond
-róla, mert több bajába kerülne megszerezni őt, mintha maga nevelővé
-lenne. Ha azonban jó barátot akar szerezni, neveljen magának a fiában
-jóbarátot; akkor nem kell másutt keresnie és a természet már elvégezte a
-munka felét.
-
-Valaki, a kinek csak a rangját tudom, azt az ajánlatot tette nekem, hogy
-neveljem a fiát. Kétségkívül nagyon megtisztelt; de nem szabad
-panaszkodnia visszautasításom miatt, sőt dicsérnie kell tartózkodásomat.
-Ha elfogadtam volna ajánlatát és tévedtem volna nevelési rendszeremben,
-a nevelés el lett volna tévesztve; ha sikerrel neveltem volna, annál
-rosszabb lett volna: a fia megtagadta volna czímét, nem akart volna
-herczeg lenni.
-
-Sokkal inkább át vagyok hatva a nevelő kötelességeinek nagyságától és
-sokkal inkább érzem képtelenségemet, semhogy valaha is elfogadjak egy
-ilyen foglalkozást, akárhonnan ajánlanák is fel nekem és magának a
-barátságnak az érdeke csak újabb ok volna számomra a visszautasításra.
-Azt hiszem, e könyv elolvasása után keveseknek jut kedve ezt az
-ajánlatot megtenni nekem és kérem azokat, a kiknek mégis lenne kedvük,
-ne fáradjanak hasztalanul. Egykor elegendő tapasztalatot szereztem ebben
-a mesterségben, hogy biztos legyek benne, hogy nem vagyok rá alkalmas; a
-helyzetem fölmentene alóla, ha tehetségem képessé tenne is rá. Ezzel a
-nyilvános kijelentéssel tartozom azoknak, a kik úgy látszik, nem
-becsülnek meg eléggé arra, hogy őszintének és megfontoltnak tartsanak
-elhatározásaimban.
-
-Nem lévén abban a helyzetben, hogy teljesíthessem a leghasznosabb
-feladatot, legalább megpróbálom a legkönnyebbiket: annyi másnak
-példájára nem a munkához magához, hanem a tollhoz nyúlok és a helyett,
-hogy megtenném, a mi szükséges, igyekszem megmondani.
-
-Tudom, hogy az effajta vállalkozásban a szerző könnyen mozog azok közt a
-rendszerek között, a melyeknek gyakorlati alkalmazása alól fel van
-mentve, s fáradság nélkül ad sok jó tanácsot, melyek követésével nem
-kénytelen és hogy részletek és példák hiányában, a mi kivihetőt mond is,
-hasznavétlenül marad, ha nem mutatja meg az alkalmazását.
-
-Arra szántam el tehát magamat, hogy képzelt növendéket szerzek magamnak,
-megállapítom a korát, az egészségi állapotát, ismereteit és összes
-tehetségeit, melyek alkalmassá teszik arra, hogy nevelésén dolgozhassak,
-hogy elvezessem születése pillanatától fogva odáig, a mikor meglett
-emberré válva, nem lesz már más vezetőre szüksége, csak maga-magára. Ez
-a módszer hasznosnak tetszik nekem arra, hogy megakadályozza az írót, a
-ki nem bízik magában, a képzelődésekbe való elmerülésében; mert a mint
-eltér a rendes eljárásmódtól, csak ki kell próbálnia a magáét
-növendékén, azonnal érezni fogja, vagy megérzi helyette az olvasó,
-vajjon a gyermekkor haladását s az emberi szív természetes útját
-követi-e.
-
-Erre igyekeztem én mindazokban a nehézségekben, melyek előttem
-mutatkoztak. Hogy ne tegyem fölöslegesen vastaggá a könyvemet,
-megelégedtem azzal, hogy lerakom az alapelveket, melyeknek igazságát
-mindenki érezheti. De a mi azokat a szabályokat illeti, melyeknek
-kipróbálásra lehetne szükségük, valamennyit alkalmaztam Emilemre, vagy
-más példákra és megmutattam nagyon részletesen, hogy válhatna valósággá
-az, a mit megállapítok: legalább ez az a terv, melynek követését
-feltettem magamban. Az olvasó dolga megitélni, sikerrel jártam-e el.
-
-Ebből folyik, hogy kezdetben keveset beszéltem Emilről, mert első
-nevelési elveim, akármennyire ellenkeznek is a befogadott szokásokkal,
-olyan nyilvánvalók, hogy minden egyes embernek nehéz volna megtagadni
-tőlük helyeslését. De a mint előbbre haladok, növendékem, máskép lévén
-vezettetve, mint a tiéitek, nem közönséges gyermek, tehát szükség van
-egy egyenesen számára való vezetésre. Ezután gyakrabban lép ki a színre
-és az utolsó idők táján már egy pillanatra sem vesztem szem elől, addig,
-a mikor már akármit szól is hozzá, nem lesz többé rám semmi szüksége.
-
-Nem beszélek itt a jó nevelő tulajdonságairól; föltételezem, hogy
-megvannak és magamról is föltételezem, hogy megvannak bennem mindezek a
-tulajdonságok. Ezt a művet olvasva meg fogják látni, milyen bőkezű
-vagyok magammal szemben.
-
-Csak azt jegyzem meg, hogy ellentétben a közvéleménynyel, a gyermek
-nevelőjének fiatalnak kell lennie és pedig olyan fiatalnak, a milyen
-fiatal egy bölcs ember csak lehet. Azt akarnám, hogy ő maga is gyermek
-legyen, ha ez lehetséges volna; hogy pajtása legyen növendékének s azzal
-nyerje meg bizalmát, hogy megosztja vele mulatságait. Nincs elég
-érintkezési pont a gyermekkor és az érett kor között, hogy ekkora
-távolságban valaha is igazán szilárd ragaszkodás keletkezhessék. A
-gyermekek néha hizelegnek az öregeknek, de sohasem szeretik őket.
-
-Meg szokták kivánni, hogy a nevelő már nevelt légyen fel egy gyermeket.
-Ez sok; egy ember csak egy nevelést bir elvégezni; ha kettő kellene,
-hogy sikere lehessen, mily jogon merhetne vállalkozni az elsőre?
-
-Jobb tapasztalattal az ember jobban csinálhatná, de nem volna rá képes.
-A ki egyszer olyan jól betöltötte ezt a feladatot, hogy érzi minden
-fáradságát: óvakodni fog tőle, hogy újra belefogjon; ha pedig rosszul
-töltötte be az első alkalommal, ez rossz előjel a másodikra.
-
-Megengedem, más dolog egy fiatal embert négy évig nevelni, mint húsz
-évig. Ti már teljesen kifejlődött fiatoknak adtok nevelőt; én azt
-akarom, hogy már a születése előtt is legyen nevelője. A ti emberetek
-minden öt évben cserélhet növendéket, az enyémnek sohasem lesz egynél
-több. Különbséget tesztek tanító és nevelő közt; egy másik bolondság!
-Elkülönítitek-e a tanítványt a növendéktől? Csak egy tudományra kell
-tanítani a gyermekeket: az ember kötelességeire. Ez a tudomány egy és
-bármit mondott Xenophon a persák neveléséről, nem osztható meg.
-Egyébiránt én inkább nevezem nevelőnek, mint tanítónak e tudomány
-mesterét, mert nem annyira arról van szó, hogy tanítson, mint hogy
-vezessen. Nem kell osztogatnia a tanácsokat: meg kell növendékével
-találtatnia.
-
-Ha ekkora gonddal kell megválasztani a nevelőt, neki is meg van engedve,
-hogy megválogassa a növendékét, kivált ha arról van szó, hogy mintát
-nyujtsunk. Ennek a választásnak nem szabad a gyermek tehetsége vagy
-jelleme szerint történnie, a kit csak a munka végén ismerünk meg és a
-kit még születése előtt választok meg. Ha választhatnék, átlagos
-szelleműt választanék, a milyennek növendékemet föltételezem. Csak
-közönséges embereket szükséges nevelni, csak az ő nevelésük szolgál
-például a hozzá hasonlók számára. A többiek fölnevelik magukat mindennek
-daczára.
-
-Az ország sem közömbös az emberek képzésére; csak a mérsékelt éghajlat
-alatt válhatnak azzá, a mire képesek. A szélső éghajlatok alatt a
-hátrány szemmellátható. Az ember nincs úgy belenövesztve a földbe, mint
-a fa, hogy örökké benne maradjon; és a ki az egyik végéről indul, hogy a
-másikhoz jusson, kétszer akkora utat kell megtennie, hogy odajusson,
-mint annak, a ki a közepéről indul el.
-
-Ha a mérsékelt földrész lakója lassankint bejárja a két szélsőt is,
-előnye még nyilvánvalóbb; mert ha ép úgy változik is, mint az, a ki az
-egyik szélsőségből megy a másikba, felényivel kevésbbé távolodik el
-természetes alkatától. A franczia megélhet Guineában és a lapp földön,
-de a néger nem tud megélni Torneában, vagy a szamojéd Beninben.
-Azonkívül úgy tetszik, az agyvelő szerkezete kevésbbé tökéletes a két
-szélső éghajlaton. Sem a négerekben, sem a lappokban nincs meg az
-európaiak elméje. Ha azt akarom, hogy növendékem a világ lakója legyen,
-mérsékelt éghajlatból választom, például első sorban Francziaországból.
-
-Az északon sokat fogyasztanak az emberek, terméketlen földön; délen,
-termékeny földön keveset fogyasztanak. Ebből újabb különbség származik,
-a mely amazokat dolgosakká, emezeket szemlélődőkké teszi. A társadalom
-ugyanazon az egy helyen mutatja ezeknek a különbségeknek a képét a
-szegények és gazdagok között. Az előbbiek a terméketlen földet lakják,
-az utóbbiak a termékeny földet.
-
-A szegénynek nincs szüksége nevelésre; a helyzetéből folyó nevelés
-kényszerű; ellenben az a nevelés, melyet a gazdag ember nyer a
-helyzetéből, a legkevésbbé felel meg neki magának és a társadalomnak.
-Egyébiránt a természetes nevelés alkalmassá kell, hogy tegye az embert
-minden emberi körülményre; továbbá kevésbbé észszerű egy szegény embert
-gazdagságra nevelni, mint a gazdagot szegénységre; mert a két állapot
-arányát tekintve több a tönkrement ember, mint a kinek az Isten fölvitte
-a dolgát. Válaszszunk tehát gazdagot; legalább biztosak leszünk, hogy
-egy emberrel többet neveltünk, míg a szegény a maga emberségéből is
-emberré válhatik.
-
-Ugyanebből az okból nincs kifogásom az ellen sem, hogy Emil előkelő
-családból származó legyen. Ezzel mindenesetre elragadunk az előitélettől
-egy áldozatot.
-
-Emil árva. Az nem fontos, hogy legyen apja és anyja. Felruházva az ő
-kötelességeikkel, én öröklöm az ő jogaikat is. Tisztelnie kell szüleit,
-de engedelmeskednie csak nekem kell. Ez az én első, vagyis inkább
-egyedüli föltételem.
-
-Ehhez még csak egy föltételt fűzök, a mely amabból folyik: hogy csakis
-kölcsönös beleegyezésünkkel választanak el minket egymástól. Ez a
-kikötés lényeges, sőt én azt szeretném, hogy a növendék és a nevelő
-annyira elválhatatlanokul tekintsék egymást, hogy napjaik sorsa mindig
-közös ügy legyen köztük. A mint meglátják a jövő távolában az elválás
-eshetőségét, a mint előre látják a perczet, a mely idegenekké fogja őket
-tenni egymás iránt, már idegenek is; mindenik megcsinálja külön-külön a
-maga kis rendszerét és mindketten azzal az idővel törődnek, a mikor nem
-lesznek többé együtt s csak kedvük ellenére maradnak együtt. A tanítvány
-nem lát mesterében egyebet, mint a gyermekség jelét és ostorát, a mester
-nem nézi tanítványát másnak, csak nehéz tehernek, melytől alig várja,
-hogy megszabaduljon; egyformán vágynak arra a pillanatra, a mely
-elválasztja őket egymástól és mivel soha sincs közöttük igazi
-ragaszkodás, az egyikben kevés lesz a gondosság, a másikban a
-fogékonyság.
-
-Ha ellenben úgy tekintik egymást, mint a kiknek együtt kell tölteniük
-napjaikat, fontos dolog lesz nekik, hogy megszerettessék magukat
-egymással s már csak ezért is becsesek lesznek egymásnak. A növendék nem
-szégyenli, hogy gyermekkorában engedelmeskedjék annak, a ki felnőtt
-korában barátja lesz, a nevelőnek érdekében fognak állni azok a gondok,
-melyeknek ő fogja leszedni a gyümölcsét és mind az a kiválóság, a melyet
-növendékének ad, tőke, melyet öreg napjai hasznára helyez el.
-
-Ezek az előre megállapított föltételek magukkal hozzák, hogy a gyermek
-szerencsésen született, jól formált, erőteljes és boldog legyen. Az
-apának nincs választása, nem is szabad megkülönböztetéseket tennie a
-családban, melyet Isten adott neki; összes gyermekei egyformán
-gyermekei, valamennyiüknek ugyanazzal a gondoskodással és gyöngédséggel
-tartozik. Akár nyomorékok, akár nem, akár gyöngélkedők vagy erősek,
-mindegyikük letét, melylyel be kell számolnia annál, a kitől kapta és a
-házasság ép úgy a természettel kötött szerződés, mint a házasfelek
-között.
-
-De a ki magára vállal egy kötelességet, melyet nem a természet rótt rá,
-előre kell hogy biztosítsa magának az eszközöket teljesítésére; mert
-különben felelőssé válik még azért is, a mit nem birt megtenni. A ki
-gyönge és betegeskedő növendéket vállal magára, nevelői tevékenységét a
-betegápolóéra változtatja, egy hasztalan élet gondozására vesztegeti az
-időt, a melyet arra szánt, hogy fokozza értékét: s kiteszi magát annak,
-hogy egy könnyben úszó anya egy napon az ő szemére veti gyermeke
-halálát, a kit sokáig ő tartott életben.
-
-Nem vállalnék el beteges és egészségtelen gyermeket, még ha tudnám is,
-hogy nyolczvan évet fog élni. Nem akarok olyan növendéket, a ki mindig
-haszontalan lesz magamagának és a többieknek, a ki egyedül csak azzal
-foglalkozik, hogy életben maradhasson és a kinek teste árt a lelke
-nevelésének. Mi egyebet tennék, ha reá pazarolnám hasztalanul a
-gondjaimat, mint hogy megkettőzném a társadalom veszteségét és két
-embertől fosztanám meg egynek a kedvéért. Ha helyettem más valaki
-elvállalja ezt a beteget, azt helyeslem és dicsérem a jószívűségét; de
-az én tehetségem nem erre való: nem tudom megtanítani élni azt, a ki nem
-gondol egyébre, mint hogy megakadályozza a halálát.
-
-Kell hogy a testnek legyen annyi ereje, hogy engedelmeskedjék a
-léleknek: a jó szolgának erősnek kell lennie. Tudom, hogy a
-mértéktelenség fölkelti a szenvedélyeket és hogy idővel a testet is
-fölemészti, de az önkínzások, a bőjtök gyakran ugyanazt az eredményt
-idézik elő ellenkező oknál fogva. Mennél gyöngébb a test, annál inkább
-zsarnokoskodik, mennél erősebb, annál inkább engedelmeskedik. Az összes
-érzéki szenvedélyek az elpuhult testekben tanyáznak; annál inkább
-felizgatódnak általuk, mennél kevésbbé tudnak kielégülni.
-
-Az erőtlen test elgyöngíti a lelket is. Innen van az orvosi tudomány
-uralma. Veszedelmesebb tudomány az emberekre nézve, mint mindazok a
-bajok, melyeknek gyógyításával hivalkodik. A magam részéről nem tudom,
-micsoda bajból gyógyítanak ki az orvosok, de viszont tudom, hogy elég
-gyászos bajokat hárítanak ránk; a gyávaságot, a kishitűséget, a
-hiszékenységet, a haláltól való rettegést; ha meggyógyítják is a testet,
-megölik a bátorságot. Mit érne, ha életre tudnák is kelteni a
-holttesteket? Emberekre van szükségünk, ezt pedig nem látunk a kezükből
-kikerülni.
-
-Az orvosi tudomány divatban van köztünk, úgy is kell lennie. A tunya és
-tétlen emberek mulatsága, a kik nem tudván, mit csináljanak idejükkel,
-azzal töltik, hogy magukra vigyáznak. Ha az a balszerencséjük lett
-volna, hogy halhatatlanoknak születnek, a legszerencsétlenebb lények
-volnának: annak az életnek, melynek elvesztésétől nem kellene félniök,
-nem volna rájuk nézve értéke. Ezeknek az embereknek szükségük van
-orvosokra, a kik fenyegetéseikkel hizelegnek nekik és a kik minden nap
-megszerzik nekik az egyetlen élvezetet, a melyre képesek, hogy t. i. nem
-haltak még meg.
-
-Egyáltalán nincs szándékomban kiterjeszkedni az orvosi tudomány
-hiábavalóságára. Csak erkölcsi oldaláról akarom tekinteni. De nem tudom
-megállni, hogy meg ne jegyezzem, hogy hasznára vonatkozólag az emberek
-ugyanazokkal a szofizmákkal élnek, mint az igazság keresésére
-vonatkozólag. Mindig föltételezik, hogy a beteg, ha gyógykezelik,
-meggyógyul és hogy ha keresik az igazságot, meg is találják. Nem látják,
-hogy egy gyógyítást, a melyet az orvos létrehoz, száz beteg halálával
-kell szembeállítani, a kiket megölt, egy fölfedezett igazság hasznát
-pedig azzal az igazságtalansággal, melyet az ugyanazon idő alatt
-elkövetett tévedések szülnek. A tudomány, mely tanít és az orvosi
-tudomány, a mely gyógyít, kétségkívül nagyon jók, de a tudomány, a mely
-megtéveszt és az orvosi tudomány, a mely öl, rosszak. Tanítsatok meg,
-hogy különböztessük meg őket. Ime a kérdés veleje. Ha le tudnánk mondani
-az igazságról, sohasem esnénk a hazugságnak áldozatául, ha meg tudnók
-tenni, hogy ne akarjunk meggyógyulni a természet ellenére, nem halnánk
-meg soha az orvos keze által; ez a két önmegtartóztatás bölcs volna;
-nyilvánvalóan nyernénk vele, ha alája vetnők magunkat. Nem vonom
-kétségbe, hogy az orvosi tudomány hasznos lehet egyes embereknek, de azt
-mondom, hogy gyászos az emberi nemre nézve.
-
-Azt fogják mondani, a hogy szüntelenül mondják is, hogy a hibák az
-orvost terhelik, de az orvosi tudomány maga csalhatatlan. Jól van: de
-akkor jőjjön az orvos nélkül, mert a míg együtt jönnek, százszor több
-félni valónk lesz a művész tévedésétől, mint a művészet segítségétől.
-
-Ez a hazug művészet, mely inkább a szellem, mint a test betegségei ellen
-van feltalálva, nem használ sem az egyik, sem a másik ellen; kevésbbé
-gyógyit ki bajainkból, mint a mennyire rettegésbe ejt; kevésbbé
-távoztatja el a halált, mint a mennyire előre érezteti; fölemészti az
-életet a helyett, hogy meghosszabbítaná és ha meghosszabbítja is, az is
-a faj rovására megy, mert eltérít minket a társadalomtól azoknak a
-gondoknak révén, melyeket ránk hárít és kötelességeinktől azok által a
-rettegések által, melyeket belénk olt. A veszély ismerete az, a mi
-megrémít: a ki sebezhetetlennek tartaná magát, az nem félne semmitől. A
-költő, hogy megvédje Achillest a veszedelemtől, megfosztja őt a vitézség
-dicsőségétől; a helyében mindenki Achilles lett volna ugyanazon az áron.
-
-Ha igazán bátor embereket akarsz találni, keresd azokon a helyeken, a
-hol nincs orvos, a hol nem tudják a betegség következményeit és a hol
-nem gondolnak a halálra. A természet szerint az ember szilárdan tudja
-tűrni a szenvedést és békén hal meg. Az orvosok az ő rendeléseikkel, a
-filozofusok oktatásaikkal, a papok prédikáczióikkal elsilányítják a
-szivét és elfeledtetik vele a halni tudást.
-
-Adjatok nekem olyan növendéket, a kinek mindezekre az emberekre nincs
-szüksége, mert különben visszautasítom. Nem akarom, hogy mások
-belekontárkodjanak a művembe, egymagam akarom fölnevelni, vagy
-egyáltalán nem is törődöm vele. A bölcs Locke, a ki élete egy részét az
-orvosi tudomány tanulmányozásával töltötte, nyomatékosan ajánlja, hogy
-ne adjanak a gyermeknek soha gyógyszert, sem elővigyázatból, sem
-könnyebb fajta rosszullétekor. Én tovább megyek és kijelentem, hogy a
-mint nem hivok soha orvost a magam kedvéért, nem fogok hívni Emilem
-kedvéért sem, hacsak az élete nincs nyilvánvaló veszélyben, mert akkor
-úgysem tehet vele rosszabbat, legfeljebb hogy megöli.
-
-Tudom, hogy az orvos hasznára fogja fordítani ennek a késedelemnek az
-előnyét. Ha a gyermek meghal, az lesz az oka, hogy későn hívták, ha
-kigyógyul, ő mentette meg. Legyen hát, diadalmaskodjék az orvos, de
-mindenesetre csak a legvégső esetben hívjuk.
-
-Nem tudva magát gyógyítani, tanuljon meg a gyermek betegnek lenni, ez a
-tudomány pótolja a másikat és gyakran sokkal több sikerre vezet; ez a
-természet művészete. Az állat, ha beteg, csöndben szenved és veszteg
-marad és mégse látunk több betegeskedő állatot, mint embert. Mennyi
-embert ölt meg a türelmetlenség, a félelem, a nyugtalanság és mindenek
-fölött a gyógyszerek, holott a betegségüktől életben maradhattak volna s
-maga az idő meggyógyította volna őket! Azt fogják nekem mondani, hogy az
-állatok a természettel megegyezőbb életet élvén, kevesebb bajnak vannak
-alávetve, mint mi. Hiszen az életnek épen ez a módja az, a melyre
-növendékemet vezetni akarom s ugyanazt a hasznot fogja belőle húzni.
-
-Az orvosi tudománynak egyetlen hasznos ága az egészségtan, de az
-egészségtan is nem annyira tudomány, mint inkább erény. A mértékletesség
-és a munka az ember két igazi orvosa: a munka fokozza az étvágyat s a
-mértékletesség nem engedi, hogy visszaéljen vele.
-
-Hogy tudjuk, melyik életmód a hasznosabb az életre és az egészségre,
-csak azt kell tudni, milyen életmódot követnek azok a népek, melyek a
-legjobban érzik magukat, a legerősebbek és legtovább élnek. Ha általános
-érvényű megfigyelések útján nem állapíttatik meg az, hogy az orvosi
-tudománynyal való élés erősebb egészséget és hosszabb életet ad az
-embereknek; már az által is, hogy ez a tudomány nem hasznos, károssá
-válik, mivel czéltalanul fölemészti az időt, az embereket és a dolgokat.
-Nemcsak az az idő veszett el általa, melyet életünk megőrzésére
-fordítottunk s ezt le kell vonnunk életünkből, hanem miután ez az idő
-kinzásunkra fordíttatott, rosszabb a semminél, negativ mennyiség és hogy
-pontosan számoljunk, abból, a mi még megmarad, ugyanannyit le kell
-vonnunk. Az az ember, a ki tíz évig orvos nélkül él, többet él
-magamagának és másoknak, mint a ki harmincz évig él az orvosok
-áldozataképen. Miután megpróbáltam az egyiket is, a másikat is, jobban
-fel vagyok jogosítva, mint bárki más, ebből levonni a következtetést.
-
-Ime az okaim, a melyeknél fogva csak erőteljes és egészséges növendéket
-akarok és az elveim, melyek által meg akarom tartani ilyennek. Nem
-töltöm az időt annak hosszas bizonyításával, hogy mily hasznos a kézi
-munka és a testgyakorlat a vérmérséklet és az egészség megerősítsére;
-ezt nem vitatja senki; a hosszú élet példáit csaknem mind olyan
-emberekről veszszük, a kik a legtöbb testgyakorlatot végezték és a kik a
-legtöbb fáradságot és munkát viselték el.[16] Nem fogok hosszas
-részletekbe belemerülni azokra a gondokra vonatkozólag sem, a melyeket
-erre az egy tárgyra fogok fordítani; meg fogják látni, ezek oly
-szükségszerüen kapcsolódnak eljárásomba, hogy elég ennek lényegét
-megérteni s nem lesz szükség egyéb magyarázatra.
-
-Az élettel együtt kezdődnek a szükségletek. Az újszülöttnek szüksége van
-dajkára. Ha az anya teljesíteni akarja kötelességét, annál jobb;
-megadjuk neki az utasításokat irásban, mert ennek az előnynek is megvan
-az árnyoldala és kissé távolabb tartja a nevelőt gyermekétől. De el kell
-hinni, hogy a gyermek érdeke és a becsülés az iránt, a kire ily drága
-kincset rá akar bízni, figyelmessé teszi az anyát a mester utasításai
-iránt és biztosak lehetünk benne: mindent, a mit meg akar tenni, jobban
-meg fog tenni, mint más. Ha idegen dajkára van szükségünk, azon kell
-kezdenünk, hogy jól válaszszuk meg.
-
-A gazdag emberek egyik nyomorúsága, hogy mindenben félrevezetik őket.
-Csoda-e, ha rosszul itélik meg az embereket? A gazdagság rontja meg őket
-és igazságos megtorlásul ők érzik legelőbb, hogy az egyedüli eszköz,
-melyet ismernek, cserben hagyja őket. Minden rosszul van náluk csinálva,
-kivéve, a mit ők maguk csinálnak, ők maguk pedig jóformán semmit sem
-csinálnak. Ha dajka kereséséről van szó, rábízzák a szülészre. Mi
-következik ebből? Hogy az a legjobb dajka, a ki legtöbbet fizet neki. Én
-bizony nem kérek tanácsot a szülésztől Emil dajkája ügyében; gondom lesz
-rá, hogy magam válaszszam meg. Talán nem fogok erről olyan ékesszólón
-beszélni, mint egy kirurgus, de bizonyos, hogy jobbhiszemű leszek és a
-buzgalmam hamarabb téveszt meg, mint kapzsiságom.
-
-A dajka megválasztása nem olyan nagy rejtelem; a szabályai ismeretesek;
-de nem tudom, nem kellene-e egy kissé több figyelmet fordítani ép úgy a
-teje korára, mint minőségére. A friss tej egészen vizes, csaknem
-hashajtóul kell szolgálnia, hogy az újszülött gyermek beleiben levő
-megsürüsödött nyálkát kitisztítsa. A tej lassankint mind sürübb lesz és
-kiadósabb táplálékot nyujt a gyermeknek, a ki mind erősebb lesz, úgyhogy
-meg tudja emészteni. Bizonyára nem hiába van, hogy a természet minden
-fajta nősténynek megváltoztatja sürüség dolgában a tejét a csecsemő kora
-szerint.
-
-Ujszülött gyermekhez tehát olyan dajka kell, a ki nemrég szült. Ennek
-megvan a nehézsége, jól tudom; de a mint eltérünk a természet rendjétől,
-mindennek meglesz a nehézsége, ha jól akarjuk végezni. Az egyedüli
-kényelmes mód, ha rosszul csináljuk; ezt is szokták választani.
-
-Olyan dajkát kellene választani, a ki lelkileg ép oly egészséges, mint
-testileg. A szenvedélyek mértéktelensége, épúgy, mint nedveié,
-megronthatja a tejét; sőt ha kizárólag a fizikumra nézünk, csak felét
-látjuk a tárgynak. A tej jó lehet, a dajka mégis rossz; a jó jellem ép
-oly fontos, mint a jó vérmérséklet. Ha bünös nőt fogadunk, nem mondom,
-hogy a csecsemő beszívja bűneit, de szenvedni fog általuk. Nem
-tartozik-e neki a tejjel együtt olyan gondoskodással, mely buzgalmat,
-türelmet, nyájasságot, tisztaságot kiván? Ha falánk, mértéktelen,
-hamarosan elrontja a tejét, ha hanyag vagy szenvedélyes, mi lesz a
-kényére bizott kis szerencsétlenből, a ki nem tud sem védekezni, sem
-panaszkodni? Soha, semmi néven nevezendő jó dologra nem valók a
-gonoszok.
-
-A dajka megválasztása annál fontosabb, mert a csecsemőnek rajta kívül
-nincs más ápolója, ép úgy, a hogy nevelőjén kívül nincs más tanítója. Ez
-volt a régiek szokása, a kik kevesebbet okoskodtak, de bölcsebbek
-voltak, mint mi. A dajka, miután fölnevelte a neméből való gyermeket,
-nem hagyta el többé. Ezért szerepel szindarabjainkban többnyire a dajka,
-mint meghitt. Lehetetlen, hogy a gyermek, a ki annyi különböző kézen
-megy keresztül, jól legyen nevelve. Minden változáskor titokban
-összehasonlításokat tesz, a melyek arra irányulnak, hogy csökkentsék
-tiszteletét azok iránt, a kik nevelik és ebből folyólag csökkentsék reá
-való hatásukat is. Ha egyszer azt kezdi gondolni, hogy vannak felnőtt
-emberek, a kiknek nincs több eszük, mint a gyermekeknek, oda van az
-öregkor minden tekintélye és el van hibázva a nevelés. A gyermek ne
-ismerjen más feljebbvalót, mint az apja és anyja vagy ezek hiányában
-dajkája és nevelője; sőt még ez a kettő is sok: de ez a megosztás
-kikerülhetetlen s orvoslására nem lehet egyebet tenni, mint hogy a két
-nembeli egyén, a ki neveli, olyan egyetértésben legyen őt illetőleg,
-hogy a kettő egy legyen a szemében.
-
-A dajkának kissé kényelmesebben kell élnie, kissé táplálóbb eledelt
-ennie, de egyáltalán ne változtassa meg élete módját; mert a hirtelen és
-teljes változás, még ha rosszabbról jobbra változik is, mindig
-veszedelmes az egészségre és ha rendes életmódjában egészséges volt és
-jól érezte magát, mire való volna megváltoztatni?
-
-A paraszt nők kevesebb húst és több zöldségfélét esznek, mint a városiak
-és ez az életmód kedvezőbbnek látszik nekik és gyermekeiknek, mint az
-ellenkezője. Ha polgári csecsemőt táplálnak, erős leveseket adnak nekik,
-abban a meggyőződésben, hogy a zöldség- és húsleves táplálóbbá teszi és
-szaporítja a tejüket. Nem vagyok egyáltalán ezen a véleményen és magam
-megtettem a tapasztalatot, hogy az így táplált gyermekek jobban ki
-vannak téve a kólikának és a gilisztának, mint mások.
-
-Ez nem is csoda, mert a rothadásban levő állati anyagok csak úgy
-hemzsegnek a gilisztától, a mi nem úgy van a növényi anyagokban. A tej
-állatnak testében fejlődik ugyan, de növényi anyag;[17] ezt mutatja
-vegyi elemzése is; könnyen válik savvá és a nélkül, hogy illó alkálinak
-csak nyomát is mutatná, mint az állati anyagok, a növények módjára
-tömény semleges sót képez.
-
-A növényevő nőstény állatok teje édesebb és egészségesebb, mint a
-húsevőké. Önmagával egynemű anyagból fejlődve jobban megőrzi természetét
-és kevésbbé van alávetve a rothadásnak. A mennyiség tekintetében tudjuk,
-hogy a lisztes táplálék több vért fejleszt, mint a hús, tehát kell, hogy
-több tejet is fejleszszen. Nem birom elhinni, hogy az a gyermek, a kit
-nem választottak el nagyon korán vagy csupán növényi ételekkel
-választottak el és a kinek a dajkája is csupán növényi eledellel élt,
-valaha is gilisztákat kaphasson.
-
-Lehet, hogy a növényi eledelek olyan tejet adnak, a mely könnyebben
-megalszik, de távol legyen tőlem, hogy az aludt tejet egészségtelen
-tápláléknak tekintsem: egész népek, a melyek nem is élnek egyébbel,
-nagyon jól gyarapszanak; a felszivó szereket merő szemfényvesztésnek
-tartom. Vannak szervezetek, melyeknek a tej nem felel meg és akkor
-semmiféle felszivó szer nem teszi elviselhetőbbé, a többiek elviselik
-felszivó szerek nélkül is. Félnek az összefutott vagy aludt tejtől: ez
-bolondság, hisz tudjuk, hogy a tej mindig megalszik a gyomorban. Így
-válik elég erős táplálékká, hogy táplálja a gyermekeket és az állatok
-kölykeit; ha nem aludna meg, egyszerüen keresztül folyna rajtuk és nem
-táplálná őket.[18] Ezerféleképen tisztíthatják a tejet, használhatnak
-ezerféle fölszivó szert: a ki tejet eszik, sajtot emészt; ez alól nincs
-kivétel. A gyomor olyan alkalmas a tej megalvasztására, hogy a
-sajtkészítésnél borjugyomrot használnak oltónak.
-
-Azt hiszem, hogy a helyett, hogy megváltoztatnák a dajkák rendes
-táplálkozását, elég, ha bővebb és jobban megválogatott táplálékot adnak
-nekik a maguk módja szerint. A táplálékoknak nem a természetéből folyik,
-hogy a soványa fölhevít; csak az elkészítésük módja teszi őket
-egészségtelenekké. Alakítsátok át konyhátok szabályait, ne éljetek se
-pörkölt, se sült hússal, a vaj, a só, a tej ne jusson a tűzre, vízben
-főtt zöldségteket csak akkor füszerezzétek, mikor egész forrón
-asztalotokra kerül; akkor a sovány táplálkozás a helyett, hogy
-fölhevítené a dajkát, bőséges és legjobb minőségű tejet fejleszt
-benne.[19] Lehetséges-e, hogy ha a növényi táplálkozást elismerjük a
-legjobbnak a gyermekre, az állati táplálkozás jobb legyen a dajkára?
-Ebben ellenmondás van.
-
-Különösen az élet első éveiben hat a levegő erősen a gyermekek
-szervezetére. A gyöngéd és lágy bőrbe behatol minden póruson át, erősen
-hat a növekvő testre, olyan benyomást tesz rá, a mely nem törlődik el.
-Nem vagyok azon a véleményen, hogy egy falusi nőt kiragadjanak falujából
-és elzárják a városban egy szobába és ott tápláltassák vele a gyermeket;
-jobb szeretem, hogy inkább a gyermek szivja be a falusi jó levegőt, mint
-a rossz városi levegőt. Új anyjának életmódja szerint fog élni, falusi
-házában fog lakni s ide megy utána a nevelője. Az olvasó emlékezni fog,
-hogy ez a nevelő nem bérelt ember; az apának a barátja. De ha ilyen jó
-barát nem akad, ha a gyermeknek elszállítása nem megy könnyen, ha
-mindaz, a mit te tanácsolsz, nem vihető keresztül, mit kell akkor tenni?
-kérdezik tőlem… Megmondtam már, mit tegyetek; erre nem kell tanács.
-
-Az emberek nem arra vannak teremtve, hogy felhalmozódjanak, mint a
-hangyaboly, hanem hogy elszórva éljenek a földön, melyet művelniök kell.
-Mennél jobban összezsufolódnak, annál romlottabbak lesznek. A test
-gyöngélkedései, ép úgy, mint a lélek bűnei az elmaradhatatlan
-következményei ennek a nagyon sűrű összezsúfolódásnak. Az összes állatok
-közt az ember az, a ki legkevésbbé tud nyájban élni. A birkák módjára
-összezsufolt emberek rövid idő alatt mind elpusztulnának. Az ember
-lélekzete halálos az embertársaira: ez ép úgy igaz szó szerint, mint
-képletesen.
-
-A városok az emberi nem örvényei. Néhány nemzedék alatt a nemzetségek
-elpusztulnak vagy elfajzanak, meg kell őket újítani és mindig a vidék
-szolgáltatja ezt a megújulást. Küldjétek gyermekeiteket, hogy úgyszólván
-megújhodjanak és visszanyerjék a mezőkön azt az erőt, a melyet az ember
-elveszít a nagyon népes helyek egészségtelen levegőjében. A várandós
-asszonyok, ha falun vannak, hazasietnek a városba szülni: ép az
-ellenkezőjét kellene tenniök, kivált azoknak, a kik maguk akarják
-táplálni gyermekeiket. Kevésbbé bánnák meg, semmint gondolják és
-fajuknak megfelelőbb tartózkodási helyen a természetes kötelességekkel
-kapcsolatos örömök hamar elvennék a kedvüket azoktól az örömöktől,
-melyek amazokkal nincsenek kapcsolatban.
-
-Mindjárt a szülés után meg kell mosni a gyermeket egy kis langyos
-vízben, a melybe rendszerint bort szoktak keverni. A bornak ez a
-hozzátétele nekem kevéssé tünik szükségesnek. Miután a természet nem
-alkot semmi erjedtet, nem hihető, hogy egy mesterséges folyadék
-használata fontos legyen teremtményeinek.
-
-Ugyanabból az okból nem mellőzhetetlen az az óvatosság sem, hogy a vizet
-megmelegítik s valóban a népek sokasága a patakban vagy a tengerben
-mossa meg az újszülött gyermeket minden czeremónia nélkül: de a mi
-gyermekeink, elpuhulva születésük előtt az apák és anyák elpuhultsága
-miatt, a világra jöttükkor már elfajult szervezetet hoznak magukkal, úgy
-hogy nem szabad mindjárt kezdetben kitenni mindazoknak a próbáknak,
-melyek megedzik. Csak fokozatosan lehet őket eredeti erejükbe
-visszavezetni. Kezdjétek tehát a szokásos mód követésével és csak
-lassankint távolodjatok el tőle. Mosdassátok gyakran a gyermekeket,
-tisztátalanságuk mutatja, hogy szükség van rá. Ha csak letörlik,
-felhorzsolódnak; de a mint megerősödnek, csökkentsétek fokonkint a víz
-langyosságát, míg végre télen és nyáron hideg, sőt jeges vízben
-mosdatjátok őket. Hogy veszélynek ne legyenek kitéve, fontos dolog, hogy
-ez a csökkentés lassankint menjen, fokozatosan és észrevétlenül. A
-pontos mérésre hőmérőt lehet használni.
-
-A fürdésnek ezt a szokását, ha egyszer be van vezetve, nem szabad
-félbeszakítani s fontos dolog, hogy megtartsuk egész életünkön át.
-Nemcsak a tisztaság és egészség szempontjából tartom fontosnak, hanem
-üdvös elővigyázatnak is, hogy az idegek szövetei hajlékonyabbá váljanak,
-nehézség és koczkázat nélkül engedjenek a hideg és meleg különböző
-fokainak. Ezért szeretném, hogy későbbi korában a gyermek lassankint
-szokjon meg néha minden elviselhető fokú meleg vízben, néha pedig minden
-elviselhető fokú hideg vízben fürödni. Így, miután megszokta elviselni a
-víz különböző hőmérsékleteit, – a viz sürübb folyadék lévén, több ponton
-érinti testünket s jobban hat ránk, – majdnem érzéketlenekké lesz a
-levegő hőmérsékváltozásai iránt.
-
-Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek a burokból kikerülve
-föllélegzik, nem szabad türni, hogy ujabb burkokba kerüljön, melyek még
-jobban összeszorítják. Szó se legyen főkötőről, fáslikról, párnákról,
-adjatok neki tág és nagy pólyákat, melyek összes tagjait szabadon
-hagyják és ne legyenek sem olyan súlyosak, hogy akadályozzák mozgásában,
-sem olyan melegek, hogy ne érezze tőlük a levegő benyomásait.[20]
-Tegyétek jól kipárnázott nagy bölcsőbe,[21] a melyben kedvére mozoghat,
-veszedelem nélkül. Mikor már kezd megerősödni, hadd mászkáljon a
-szobában, hadd fejleszsze, nyujtóztassa ki kis tagjait, látni fogjátok,
-hogy napról-napra megerősödik. Hasonlítsátok aztán össze ugyanolyan korú
-jól bebugyolált gyermekkel s csodálkozni fogtok, mekkora különbség van a
-haladásukban.[22]
-
-El kell készülve lennünk a dajkák részéről a heves ellenzésre, mert
-nekik a jól összekötözött gyermek kevesebb vesződséget szerez, mint az,
-a kire szüntelenül vigyázni kell. Aztán meg ha ruhája nyitva van, a
-piszkossága feltünőbb lesz s így gyakrabban kell tisztogatni. Végül a
-szokás oly argumentum, melyet a minden rendű nép megelégedésére némely
-országban sohasem lehet megczáfolni.
-
-A dajkával nem kell vitába bocsátkozni; meg kell neki parancsolni és
-utána nézni, megteszi-e és nem szabad semmit sem elmulasztani, a mivel
-meg lehet könnyebbíteni azt a gondoskodást, a melyet előírtunk. Miért ne
-vennél benne magad is részt? A szokásos táplálásban, a mikor csak a
-fizikumot tekintik, beérik azzal, ha a gyermek élve marad és nem pusztul
-el, a többi mellékes. Itt azonban, mikor a nevelés az élettel együtt
-kezdődik meg, a gyermek már születésekor tanítványa nem a nevelőnek,
-hanem a természetnek. A nevelőnek nincs egyéb dolga, mint tanulmányozni
-ezt az első mestert és megakadályozni, hogy gondoskodását keresztezzék.
-Felügyel a növendékre, megfigyeli, utána jár, éberen kilesi gyönge
-értelmének első felvillanását, mint a hogy az első negyed közeledtekor
-lesik a hold fölkelését.
-
-Tanulásra képeseknek születünk, de nem tudunk s nem ismerünk semmit. A
-lélek, tökéletlen és félig kifejlődött szervekhez lánczolva, nincs még
-tudatában saját létének. Az újszülött gyermek mozdulatai, kiáltásai
-merőben mechanikai effektusok, a tudattól és akarattól függetlenek.
-
-Tegyük föl, hogy egy gyermeknek már születésekor megvolna a meglett
-ember növése és ereje, hogy úgyszólván teljes fegyverzetben lépne ki
-anyja méhéből, a hogy Pallas lépett ki Jupiter homlokából; ez a felnőtt
-gyermek tökéletes buta volna, automata, mozdulatlan és csaknem
-érzéketlen kőbálvány; nem látna semmit, nem hallana semmit, nem ismerne
-fel senkit, nem tudná a szemét arra fordítani, a mit látnia kell:
-nemcsak hogy nem venne észre semmi önmagán kívül eső tárgyat, még
-kapcsolatba se hozná azzal az érzékszervvel, a melylyel észre kellene
-vennie; a szinek nem tünnének a szemébe, a hangok nem ütnék meg a fülét,
-a testek, melyeket megérint, nem érintkeznének az övével, nem is tudná,
-hogy van teste; kezeinek érintése az agyában történnék, minden érzéklet
-egy pontban egyesülne, csak a közös sensoriuma léteznék; csak egy
-fogalma lenne, a melyet tud, az _én_, erre vezetné vissza minden
-érzékletét és ez a fogalom, jobban mondva ez az érzés volna az egyetlen
-dolog, a mivel többje volna a rendes gyermeknél.
-
-Ez a hirtelen készült ember fel se tudna állni lábaira; hosszú időbe
-telnék, a míg megtanulná fenntartani egyensúlyát, talán kisérletet se
-tenne rá s ezt a nagy, erős, tagbaszakadt testet egy helyben maradva
-látnók mint valami követ, vagy ődöngve és vánszorogva, mint egy fiatal
-kutyát.
-
-Érezné a szükségletek kellemetlenségét, a nélkül, hogy tudná, mire van
-szüksége és a nélkül, hogy csak sejtené is kielégítésük módját. Nincs
-semmiféle oly közvetlen közlekedés a gyomor és a karok és lábak izmai
-között, a mely, még ha körül volna is halmozva tápszerekkel, csak egy
-lépést is tétetne vele, hogy közeledjék hozzájuk vagy kinyujtsa kezét,
-hogy hozzájuk nyúljon. Miután a teste teljesen ki volna nőve, tagjai
-teljesen ki volnának fejlődve, következőleg nem volnának meg benne a
-gyermeknek sem nyugtalanságai, sem folytonos mozgolódása, – meghalhatna
-éhen, mielőtt meg tudna mozdulni, hogy megkeresse táplálékát. Csak egy
-kicsit kell gondolkozni ismereteink rendjéről és haladásáról és
-lehetetlen tagadni, hogy körülbelül ilyen volt az ember tudatlanságának
-és butaságának természetes kora, mielőtt tapasztalatból vagy a hozzá
-hasonlóktól megtanult egyet-mást.
-
-Ismerjük vagy ismerhetjük tehát azt az első pontot, a honnan
-mindegyikünk elindul, hogy eljusson a tudás közös fokához; de ki ismeri
-a másik végletet? Mindenki többé-kevésbbé elméje, izlése, szükségletei,
-tehetségei, buzgalma vagy az alkalmak szerint halad, melyek nyilnak
-neki. Nem tudok róla, hogy valaha is akadt volna olyan vakmerő
-filozófus, a ki azt merte volna mondani: ime, a végpont, a meddig az
-ember el tud jutni és melyen túl nem juthat soha. Nem tudjuk, mivé enged
-lenni a természetünk, senki közülünk nem mérte fel a távolságot, a mely
-egy ember és egy másik ember közt lehet. Hol az az alacsony lélek,
-melyet ez az eszme nem lelkesített soha és a mely nem mondja néha
-magának nagybüszkén: mennyit meghaladtam már! mennyit elérhetek még!
-mért jutna embertársam tovább, mint én?
-
-Ismétlem, az ember nevelése születésekor kezdődik; mielőtt beszélni
-tudna, mielőtt eszmélne, máris tanul. A tapasztalás előtte jár a
-tanulásnak; abban a pillanatban, mikor megismeri dajkáját, már sokat
-tanult. Csodálkoznánk a legfaragatlanabb ember ismeretein, ha végig
-kisérnők haladását attól a pillanattól fogva, a mikor született, addig,
-a míg eljutott. Ha az összes emberi tudást két részre osztanók s az
-egyik az volna, a mely közös minden emberrel, a másik, a mely csak a
-tudósoké, az utóbbi nagyon kicsi volna az előbbihez képest. De a
-megszerzett általános ismereteket nem veszszük számba, mert csak úgy
-szerezzük, a nélkül, hogy gondolnánk rájuk és pedig az ész kora előtt;
-másrészt a tudás csakis a különbözőségek révén vevődik észre s a közös
-mennyiségek, akár az algebrai egyenletekben, nem jönnek számításba.
-
-Még az állatok is sokat tanulnak. Vannak érzékeik, meg kell tanulniok
-hasznukat venni; vannak szükségleteik, meg kell tanulniok gondoskodni
-róluk; meg kell hogy tanuljanak enni, járni, repülni. A négylábuak,
-melyek lábra állnak születésüktől fogva, azért még nem tudnak járni;
-első lépéseiken meglátszik, hogy bizonytalan kisérletek. A kalitkájából
-kiszabadult kanári madár nem tud repülni, mert még sohasem repült.
-Eleven és érző lényekre nézve minden tanítás. Ha a növények helyüket
-tudnák változtatni, érzékeiknek is kellene lenniök és ismereteket
-kellene szerezniök, különben a fajtájuk hamarosan kiveszne.
-
-A gyermek első érzékletei merőben érzésbeli benyomások; csak az
-élvezetet vagy a fájdalmat tudja észrevenni. Nem tudván sem járni, sem
-fogni, hosszú időre van szüksége, hogy lassanként megalkossa magának
-azokat az érzéki képzeteket, melyek a rajta kívül levő tárgyakat
-észrevétetik vele; de míg ezalatt ezek a tárgyak kiterjeszkednek,
-úgyszólván szeme láttára eltávolodnak s dimenziókat és formákat öltenek
-számára, az érzésbeli képzetek ismétlődése kezdi őt alávetni a szokás
-uralma alá; látjuk, hogy szemét folyton a fény felé fordítja és ha a
-fény oldalról jön, öntudatlanul abba az irányba fordul, úgy, hogy gondot
-kell rá fordítani, hogy arczát a nap felé fordítsa, hogy kancsallá ne
-váljon vagy meg ne szokjon keresztbe nézni. Hozzá kell hogy szokjanak
-idejében a sötétséghez is, különben sírnak és kiabálnak, ha egyszerre
-sötétben találják magukat. A táplálékra és az álomra, ha ideje pontosan
-ki van mérve, ugyanazokban az időközökben lesz szükségük s csakhamar a
-kivánság nem a szükségből, hanem a szokásból folyik, vagyis jobban
-mondva a szokás új szükségletet csatol a természetadta szükséglethez, –
-épen ennek kell elejébe vágni.
-
-Az egyedüli szokás, melyet meg lehet engedni, hogy a gyermek fölvegyen,
-az, hogy ne vegyen föl semmilyen szokást. Nem kell az egyik karon
-többször vinni, mint a másikon, nem kell hozzászoktatni, hogy egyik
-kezét gyakrabban nyújtsa, mint a másikat vagy az egyiket többször
-használja, hogy mindig ugyanabban az órában akarjon enni, aludni,
-mozogni, hogy ne tudjon sem éjjel, sem nappal egyedül maradni. Eleve elő
-kell készíteni számára a szabadság uralmát és erőinek szabad
-használatát, meghagyva testének a természetes szokást, abba a helyzetbe
-hozva őt, hogy mindig a maga ura lehessen és mindenkor megtegye a maga
-akaratát, a mint van akarata.
-
-A mint a gyermek elkezdi megkülönböztetni a tárgyakat, fontos dolog
-megválogatni, hogy mit mutassunk meg neki. Természetesen minden új tárgy
-érdekli az embert. Oly gyöngének érzi magát, hogy fél mindentől, a mit
-nem ismer: az a megszokás, hogy új tárgyakat lásson a nélkül, hogy
-felizgassák, eloszlatja ezt a félelmet. Az olyan tiszta házakban nevelt
-gyermekek, a hol nem tűrik a pókot, félnek a póktól s ez a félelem
-megmarad bennük még akkor is, ha felnőnek. Sohasem láttam parasztot, sem
-férfit, sem asszonyt, sem gyermeket, a ki félt a póktól.
-
-Mért ne kezdődnék a gyermek nevelése, mielőtt beszél és ért, mikor már a
-neki megmutatott tárgyak kiválogatása is alkalmas arra, hogy félénkké
-vagy bátorrá tegye? Azt akarom, hogy szoktassák hozzá új dolgok, csunya,
-utálatos, bizarr állatok látásához, de lassanként, távolról, addig, a
-míg meg nem szokja, hogy látva, hogy mások hozzájuk nyúlnak, hozzájuk
-merjen nyúlni maga is. Ha gyermekkorától fogva rémület nélkül látott
-békákat, kigyókat, rákokat, felnőve borzalom nélkül fog nézni akármiféle
-állatot. A ki mindennap látja, annak számára nem borzalmas semmi tárgy.
-
-Minden gyermek fél az álarczosoktól. Én azon kezdem, hogy Emilnek
-kellemes formájú álarczot mutatok, aztán valaki a szeme láttára arczára
-ölti ezt az álarczot, elkezdek rajta nevetni, mindenki nevet rajta, a
-gyermek is nevet, mint a többiek. Lassan-lassan hozzászoktatom kevésbbé
-kellemes álarczokhoz és végül a förtelmes figurákhoz. Ha jól csináltam
-ezt fokról-fokra, eszébe sem jut az utolsótól megijedni, nevetni fog
-rajta, mint az előbbin. Attól fogva nem félek, hogy meg lehessen
-rémíteni álarczokkal.
-
-Mikor a kis Astyanax, Andromache és Hektor bucsujában megrémülve az apja
-sisakjáról lecsüngő forgótól, nem ismeri meg apját, sírva veti magát
-dajkája keblére és könnyekkel vegyes mosolyra indítja anyját, – mit kell
-tenni ennek a rémületnek a meggyógyítására? Szó szerint azt, a mit
-Hektor tesz: letenni a sisakot a földre és aztán megcsókolni a
-gyermeket. Nyugalmasabb pillanatban nem állanánk meg ennél, odalépnénk a
-sisakhoz, játszanánk a tollakkal, kezébe adnók a gyermeknek, végül a
-dajka fogná a sisakot s nevetve föltenné a maga fejére, ha ugyan egy női
-kéz hozzá merne nyúlni Hektor fegyverzetéhez.
-
-Ha arról van szó, hogy lövőfegyver dörrenéséhez kell szoktatni Emilt,
-előbb elsütném egy pisztolyban a gyujtóport. Ez a hirtelen és ellobbanó
-láng, a fénynek ez a fajtája örömet szerez neki. Ekkor több puskaporral
-ismétlem ugyanazt, lassankint egy kis töltést teszek a pisztolyba fojtás
-nélkül, majd valamivel nagyobbat: végül hozzászoktatom a puskalövéshez,
-mozsarakhoz, ágyúkhoz, a legszörnyűbb dörrenésekhez.
-
-Észrevettem, hogy a gyermekek ritkán félnek a mennydörgéstől, legalább
-ha a dörrenések nem nagyon hevesek és nem sértik igazán a hallóérzéket;
-máskülönben ez a félelem csak akkor jön rájuk, mikor megtudták, hogy a
-mennydörgés olykor sebesít vagy öl is. Ha az ész elkezdi őket rémíteni,
-hadd nyugtassa meg a megszokás. Lassú és tervszerű fokozással az embert
-és a gyermeket minden félelemtől mentessé lehet tenni.
-
-Az élet kezdetén, mikor az emlékezet és a képzelet még tétlen, a gyermek
-csak arra figyel, a mi épen hat az érzékeire; az érzékletei lévén
-ismereteinek első anyaga, ezeket megfelelő rendben nyujtani nekik annyit
-tesz, mint előkészíteni emlékezetét, hogy egy napon ugyanolyan rendben
-adja át az érzékleteket értelmének; de miután csak érzékleteire figyel,
-kezdetben elég megmutatni neki világosan a kapcsolatot ezek közt az
-érzékletek és a tárgyak között, melyek azokat előidézik. Mindent meg
-akar érinteni, mindent meg akar fogni; nem szabad ellenkezni ezzel a
-nyugtalanságával, ez nagyon szükséges leczkével szolgál neki. Úgy
-tanulja meg érezni a meleget, a hideget, a keménységet, a lágyságot, a
-testek súlyát és könnyűségét, megítélni nagyságukat, alakjukat és minden
-érzékeinkkel felfogható tulajdonságukat, ha megnézegeti,
-megtapogatja,[23] meghallgatja őket, mindenek felett ha összehasonlítja
-a látási képzetet a tapintási képzettel és szemével értékeli meg azt a
-benyomást, a melyet újjaira tesznek.
-
-Csak mozgás utján tanuljuk meg, hogy vannak olyan tárgyak, melyek nem
-tartoznak énünkhöz és csak saját mozgásunk által szerezzük meg a
-kiterjedés fogalmát. A gyermek, mert ez a fogalom nincs meg benne, azért
-nyújtja ki ép úgy a kezét, ha olyan tárgyat akar megragadni, a mely
-közvetlen közelében van, mint azt a tárgyat, a mely száz lépésnyire van
-tőle. Ez a mozdulat úgy tünik fel, mint az uralkodás jele, mint parancs,
-melyet a tárgynak ad, hogy közeledjék vagy hogy hozzátok közelebb
-hozzája, pedig erről szó sincs, csak épen hogy ugyanazokat a tárgyakat,
-melyeket kezdetben agyában, aztán szemében látott, most karjai végén
-látja és nem is tud elképzelni csak olyan kiterjedést, melyet el tud
-érni. Legyen gondotok rá, hogy gyakran járjanak vele, hordozzátok egyik
-helyről a másikra, éreztessék vele a helyváltozást, hogy megtanulja
-megítélni a távolságokat. Mikor elkezdi ismerni őket, akkor változtatni
-kell a módszeren és csak úgy vinni ide vagy oda, a hogy nektek tetszik
-és nem a hogy neki tetszik, mert mihelyt nem vezetik már félre az
-érzékei, erőlködésének megváltozik az oka. Ez a változás figyelemreméltó
-és magyarázatot kíván.
-
-A szükséglet kellemetlen érzése jelek utján nyilvánul, mikor másnak
-segítségére van szükség, hogy kielégíthesse. Innen ered a gyermekek
-sírása; sokat sírnak; ennek úgy is kell lenni. Miután minden érzékletük
-affektiv természetű, ha ezek kellemesek, csöndben élvezik őket, ha
-ellenben kellemetlenek, a maguk nyelvén mondják ki ezt és
-megkönnyebbülést kívánnak. A míg tehát ébren van a gyermek, alig tud
-megmaradni közömbös állapotban; alszik vagy fel van indulva.
-
-Minden nyelvünk mesterség terméke. Sokáig kutatták, van-e természetes és
-minden emberrel közös nyelv: kétségkívül van és pedig az, a melyet a
-gyermekek beszélnek, mielőtt beszélni tudnának. Ez a nyelv nem
-artikulált, de hangsúlya van, hangzatos és érthető. A mi nyelvünk
-használata elhanyagoltatta velünk, annyira, hogy egészen el is
-felejtettük. Tanulmányozzuk a gyermekeket és hamarosan megtanuljuk tőlük
-ezt a nyelvet újra. A dajkák a mestereink ebben a nyelvben, megértenek
-mindent, a mit növendékeik mondanak, felelnek nekik, egész helyes
-értelmű párbeszédeket folytatnak velük és bár ejtenek is ki szavakat,
-ezek a szavak teljesen haszontalanok; a gyermek nem a szavak értelmét
-érti meg, hanem a hangsúlyt, a mely kíséri.
-
-A hangnak ehhez a nyelvéhez járul a mozdulaté, a mely nem kevésbbé
-energikus. Ezt a mozdulatot a gyermek nem gyönge kezecskéjével teszi,
-hanem az arczával. Csodálatos, hogy ezekben a tökéletlenül formált
-fiziognomiákban máris mennyi a kifejezés; arczvonásaik egyik pillanatról
-a másikra felfoghatatlan hirtelenséggel változnak: látjátok rajtuk a
-mosolyt, a vágyat, a rémületet megszületni és eltűnni mint megannyi
-villámot; azt hinnétek, minden pillanatban más arczot láttok. Bizonyára
-mozgékonyabbak az arczizmaik, mint nekünk. Viszont azonban bágyadt
-szemük nem mond csaknem semmit. Ilyen kell is hogy legyen a jelbeszédük
-olyan korban, mikor csak testi szükségleteik vannak; az érzékletek
-kifejezése az arcz-fintorításokban van, az érzések kifejezése a
-tekintetben.
-
-Mivel az ember első állapota nyomoruság és gyöngeség, első hangjai
-panasz és sírás. A gyermek érzi szükségleteit és nem tudja őket
-kielégíteni, más segítségeért könyörög kiáltozásával; ha éhes vagy
-szomjas, sír; ha nagyon hideg van vagy nagyon meleg van, sír, ha
-mozgásra van szüksége és nyugalomban tartják, sír, ha aludni akar és nem
-hagyják békében, sír. Mennél kevésbbé függ az élete módja önmagától,
-annál gyakrabban kívánja, hogy megváltoztassák. Csak egy nyelve van,
-mert hogy úgy mondjuk, csak egy módja van számára a rosszullétnek:
-szervei tökéletlenségénél fogva nem különbözteti meg azok különböző
-benyomásait; minden baj csak egy érzését váltja ki belőle a fájdalomnak.
-
-Ebből a sírásból, melyet oly kevéssé figyelemreméltónak gondolnánk,
-születik meg az embernek első viszonya mind ahhoz, a mi körülveszi:
-ebben kovácsolódik az első szeme annak a láncznak, melyből a társadalmi
-rend formáltatott.
-
-Mikor a gyermek sír, rosszul érzi magát, van valami szükséglete, melyet
-nem tud kielégíteni: megvizsgáljuk, megkeressük ezt a szükségletet,
-megtaláljuk, kielégítjük. Ha nem találjuk meg vagy nem birjuk
-kielégíteni, sírása folytatódik s az embert boszantja: hízelgünk a
-gyermeknek, hogy hallgasson, ringatjuk, éneklünk neki, hogy elaludjék;
-ha makacskodik, elvesztjük a türelmünket, megfenyegetjük; durva dajkák
-néha meg is ütik. Ime, mily különös leczkék élete küszöbén.
-
-Sohasem fogom elfelejteni, hogy láttam egyszer, a mint egy ily
-kellemetlen síró gyermeket megvert a dajkája. Azonnal elhallgatott: azt
-hittem, megijedt. Azt mondtam magamban: ebből szolgai lélek lesz,
-melytől mindent csak szigorusággal lehet megkapni. Tévedtem; a
-szerencsétlen fuldoklott a haragtól, elállott a lélekzete, láttam, a
-mint lilaszínűre vált. Egy pillanat mulva éles kiáltás jött, minden jele
-a bosszúságnak, a haragnak, a gyermeki kétségbeesésnek benne volt
-akczentusában. Attól féltem, belepusztul ebbe az izgatottságba. Ha
-kételkedtem volna, hogy a jogos és jogtalan érzése veleszületett az
-emberi szívvel, ez a példa meggyőzött volna. Biztos vagyok benne, hogy
-ha véletlenül égő parázs esett volna ennek a gyermeknek a kezére,
-kevésbbé lett volna érzékeny, mint erre az elég gyönge ütésre, mely
-azonban a megbántás nyilvánvaló szándékával érte.
-
-A gyermeknek ez a hajlandósága az ingerültségre, a dühre, a haragra
-rendkívüli gondosságot kíván. Boerhave azt gondolja, hogy a gyermek
-betegségei legtöbbnyire görcsös természetűek, mert a fejük aránylagosan
-nagyobb lévén és az idegrendszer kiterjedtebb, mint a felnőttekké, az
-idegeik fogékonyabbak az izgalmakra. Távolítsátok el tőlük a legnagyobb
-gonddal azokat a cselédeket, a kik ingerlik, izgatják, türelmetlenné
-teszik őket; ezek százszor veszedelmesebbek és végzetesebbek rájuk
-nézve, mint a levegő és az évszakok okozta bajok. A míg a gyermek csak a
-dolgokban talál ellenállást és nem az akaratokban, nem válik sem
-lázadóvá, sem dühössé s jobb egészségben marad. Ez egyik oka annak, a
-miért a nép gyermekei, sza badabbak, függetlenebbek lévén, rendszerint
-kevésbbé betegesek, kevésbbé kényesek s erőteljesebbek, mint azok, a
-kiket, azt hiszik, jobban nevelnek, a mikor szüntelenül ellenükre
-tesznek; de mindig arra kell gondolni, hogy két különböző dolog:
-engedelmeskedni nekik és nem szállni velük szembe.
-
-A gyermek első könnye könyörgés: ha nem vigyázunk vele, hamar parancscsá
-lehet; azon kezdi, hogy segítséget kíván s azon végzi, hogy szolgáltatja
-magát. Így épen gyöngeségéből, a melyből kezdetben függésének érzése
-fakad, születik meg aztán a zsarnokság és uralkodás eszméje, de ez az
-eszme nem annyira az ő szükségletéből kelt levén, mint a mi
-szolgálatainkból, itt kezdik éreztetni magukat azok az erkölcsi hatások,
-melyeknek közvetlen oka nem a természetben rejlik; ebből láthatni, hogy
-már attól az első kortól fogva miért oly fontos kitalálni azt a titkos
-szándékot, a mely a taglejtést vagy a kiáltást diktálja.
-
-Mikor a gyermek erőlködve kinyújtja karját a nélkül, hogy mondana
-valamit, azt hiszi, eléri a tárgyat, mert nem tudja megítélni a
-távolságot; tévedésben van: de ha panaszkodik és sír, mialatt a kezét
-kinyújtja, már nem téved a távolságot illetőleg, hanem parancsolja a
-tárgynak, hogy közeledjék hozzá vagy a környezetében levőknek, hogy
-hozzák oda neki. Az első esetben vigyétek oda a tárgyhoz, lassan és apró
-lépésekkel; a másik esetben tegyetek úgy, mintha nem hallanátok s mennél
-jobban sír, annál kevésbbé kell rá hallgatni. Fontos dolog
-hozzászoktatni idején, hogy ne parancsolgasson sem az embereknek, mert
-nem uruk, sem a tárgyaknak, mert azok nem hallják. Így mikor egy gyermek
-kíván valamit, a mit lát és a mit oda akarunk neki adni, jobb a
-gyermeket vinni oda a tárgyhoz, mint a tárgyat a gyermekhez: ebből az
-eljárásból olyan következtetést von le, a mely korának megfelel és nincs
-más mód, hogy erre rávezessük.
-
-Saint-Pierre abbé az embereket nagy gyermekeknek nevezi, viszont a
-gyermekeket apró embereknek lehet nevezni. Ezeknek az állításoknak
-megvan az igazsága mint mondásoknak, mint elvek megvilágításra
-szorulnak. De mikor Hobbes a gonosztevőt nagyerejű gyermeknek nevezi,
-ellenmondással teljes dolgot mond. Minden gonoszság a gyöngeségből
-folyik; a gyermek csak azért gonosz, mert gyönge; tegyétek erőssé és jó
-lesz: a ki mindent meg tudna győzni, nem tenne soha rosszat. A
-mindenható istenség attributumai közül a jóság az, a mely nélkül
-legkevésbbé lehet elképzelni. Mindazok a népek, melyek két princzipiumot
-fogtak fel, a rosszat mindig alantasabbnak tekintették a jónál; e nélkül
-képtelen lett volna a föltevésük. Lásd alább a savoyai vikárius
-hitvallomását.
-
-Csak az ész tanít meg a jó és rossz felismerésére. A lelkiismeret, a
-mely az egyiknek szeretetére s a másiknak gyülöletére tanít, ámbár
-független az észtől, nem fejlődhetik ki nélküle. Az ész kora előtt csak
-úgy teszszük a jót és a rosszat, a nélkül, hogy ismernők és nincs semmi
-erkölcsiség cselekvéseinkben, ha néha megvan is mások velünk
-kapcsolatban álló cselekedeteiről való érzésünkben. A gyermek mindent ki
-akar forgatni rendjéből, a mit lát, úgy fogja meg a madarat, mintha
-követ fogna és megfojtja a nélkül, hogy tudná, mit csinál.
-
-Miért van ez? A filozófia igyekszik megtalálni az okot a természetes
-bűnökben, a gőgben, az uralkodás vágyában, az önszeretetben, az emberi
-gonoszságban: hozzátehetné, hogy a gyermeket gyöngeségének érzése teszi
-erőszakosságra vágyóvá, hogy magamagát meggyőzze saját hatalmáról. De
-nézzétek ezt a gyönge és megtört aggastyánt, a kit az élet körforgása a
-gyermek gyöngeségéhez vezetett vissza; nemcsak hogy mozdulatlan és
-nyugodt marad, hanem azt is akarja, hogy minden úgy maradjon körülötte,
-a legkisebb változás megzavarja és nyugtalanítja, azt szeretné, ha
-általános nyugalom uralkodnék. Hogyan vezetne ugyanaz a tehetetlenség
-ugyanazokkal a szenvedélyekkel párosodva ily különböző eredményekre a
-két életkorban, ha az első ok nem változott volna meg? És hol keressük
-az okoknak ezt a különbözőségét, ha nem a két egyén fizikai állapotában?
-A tevékenységi ösztön, mely közös mind a kettővel, az egyikben fejlődik,
-a másikban tünőben van; az egyik formálódik, a másik pusztul; az egyik
-az életre irányul, a másik a halálra. A hanyatló tevékenység
-összpontosul az aggastyán szívében; a gyermekében túlárad és kifelé
-törekszik, hogy úgy mondjam, elég életet érez magában, hogy föléleszszen
-mindent, a mi körülveszi. Hogy mit tesz és mit nem tesz, az nem fontos,
-elég hogy megváltoztatja a dolgok állapotát; már pedig, minden változás
-tevékenység. Ha több hajlandósága van a rombolásra, ez nem gonoszságból
-van, hanem azért, mert az alkotó tevékenység mindig lassú, az pedig, a
-mely rombol, gyorsabb lévén, jobban megfelel elevenségének.
-
-A természet Alkotója ugyanakkor, mikor ezt a tevékenységi ösztönt oltja
-bele a gyermekbe, gondoskodik arról is, hogy keveset ártson, kevés erőt
-adva neki gyakorlására. De a mint úgy tekintheti az embereket, a kik
-környezik, mint gépezeteket, melyeket kedve szerint hozhat mozgásba, fel
-is használja őket, hogy hajlamát kövesse és ezzel segítsen saját
-gyöngeségén. Így lett a gyermek alkalmatlan, zsarnokoskodó, akaratos,
-gonosz, fékezhetetlen: ez az eredmény nem az uralkodás természetes
-szelleméből folyik, hanem beleoltja az uralkodás vágyát, mert nem sok
-tapasztalat kell hozzá, hogy a gyermek rájöjjön, mennyire kellemes dolog
-másnak a keze által cselekedni s csak épen megmozdítani a nyelvét, hogy
-az egész világ mozgásba jöjjön.
-
-Felnövekedve erőt szerzünk, kevésbbé nyugtalanok leszünk, mind jobban
-bezárkózunk önmagunkba. A lélek és test úgyszólván egyensúlyba jön és a
-természet már csak a fentartásunkra szükséges mozgást kívánja tőlünk. De
-a parancsolás vágya nem szűnik meg a szükséglettel, a mely fölkeltette;
-az uralkodás növeli az önszeretetet és hízeleg neki, a megszokás
-megerősíti: így következik a szeszély a szükségletre, így verik első
-gyökereiket az előitélet és a képzelődés.
-
-Ha az alapokot egyszer felismertük, világosan látjuk a pontot, a melyen
-elhagyjuk a természet útját: lássuk, mit kell tenni, hogy megmaradjunk
-rajta.
-
-A gyermeknek nem hogy fölösleges ereje volna, hanem még elegendő sincs
-mindarra, a mit a természet kíván tőle; engedni kell, hogy felhasználja
-minden erejét, a mit a természet adott neki és a mivel nem tud
-visszaélni. Ez az első alaptétel.
-
-Segíteni kell és kipótolni, a mije hiányzik, akár élelem, akár erő
-dolgában, a fizikai szükségleteket illetőleg. Ez a második alaptétel.
-
-A segítségben, melyben részesítjük, egyedül a valódi haszonra kell
-szorítkozni, a nélkül, hogy valamit is engednénk szeszélyének vagy
-esztelen kívánságának; mert a szeszély nem kínozza, ha nem keltettük
-fel, miután nem a természetből folyik. Ez a harmadik alaptétel.
-
-Gondosan tanulmányozni kell a gyermek nyelvét és jeleit, hogy abban a
-korban, mikor nem tud színlelni, megkülönböztethessük azokat a
-kívánságait, melyek közvetlenül a természetből és a melyek a
-képzelődésből folynak. Ez a negyedik alaptétel.
-
-Ezeknek a szabályoknak a szelleme az, hogy több igazi szabadságot kell
-engedni a gyermeknek és kevesebb uralkodást, hogy többet tegyen maga és
-kevesebbet követeljen másoktól. Így idején hozzászokva, hogy kívánságait
-erejük szerint korlátozzák, kevésbbé fogja érezni annak nélkülözését, a
-mi nem lesz hatalmában.
-
-Ime egy új és nagyon fontos ok arra, hogy a gyermek testét és tagjait
-teljesen szabadon engedjük, egyedül azzal az óvatossággal, hogy távol
-tartsuk az elesés veszedelmétől s eltávolítsunk keze ügyéből mindent, a
-mi megsértheti.
-
-Az a gyermek, a kinek teste és karja szabad, okvetlenül kevesebbet sír,
-mint a pólyába kötözött gyermek. A ki csak a fizikai szükségleteket
-ismeri, csak akkor sír, ha szenved és ez igen nagy előny: mert akkor
-pontosan tudjuk, mikor van szüksége segítségre és nem kell késlekednünk
-egy pillanatig sem, hogy ha lehet, megadjuk neki. De ha nem tudunk
-könnyíteni rajta, maradjunk veszteg, a nélkül, hogy csitítgatnók; a
-kedveskedés nem gyógyítja meg a kólikáját; különben majd máskor is
-eszébe jut, mit kell tennie, hogy kedvében járjanak és ha egyszer látja,
-hogy az ő kedve szerint foglalkozunk vele, akkor zsarnokunkká válik és
-mindennek vége.
-
-Ha a gyermek kevésbbé van akadályozva mozgásában, kevesebbet sír;
-kevésbbé lévén alkalmatlan a sírása, kevesebbet vesződünk az
-elhallgattatásával; ha ritkábban fenyegetik és hízelegnek neki, nem lesz
-olyan félénk és akaratos és jobban megmarad természetes állapotában. Nem
-annyira attól kap a gyermek sérvet, ha sírni hagyják, mint inkább attól,
-ha nagyon igyekeznek elhallgattatni és én azt tapasztaltam, hogy a
-leginkább elhanyagolt gyermekek kevésbbé vannak kitéve a sérvnek, mint a
-többiek. Távol legyen tőlem, hogy azért azt akarjam, hogy hanyagolják el
-őket, ellenkezőleg fontos dolog, hogy megelőzzük kivánságaikat és ne
-sírásuk által figyelmeztettessük magunkat szükségleteikre. De ép oly
-kevéssé akarom, hogy a gondozás, melyben részesítik őket, félreértésből
-származzék. Mért ne sírnának, mikor látják, hogy a sírásuk mindenre jó?
-Megismerve az árat, melyet hallgatásukért kapnak, óvakodnak attól, hogy
-elpazarolják. Végül aztán oly nagy értéket adnak neki, hogy meg se lehet
-fizetni s így esik meg aztán, hogy ha hasztalan sír, addig erőlködik, a
-míg kimerül és agyonsírja magát.
-
-A gyermek hosszas sírása, ha nincs sem megkötözve, se nem beteg és ha
-nincs híja semmiben, csak megszokás és önfejűség. Nem a természet műve,
-hanem a dajkáé, a ki nem tudva türni az alkalmatlanságot,
-megsokszorozza, nem gondolva rá, hogy ha ma elhallgattatja a gyermeket,
-holnap annál jobban fog sírni.
-
-Az egyedüli mód, segíteni ezen a szokáson vagy megelőzni, ha nem
-ügyelünk rá. Senki sem szeret hasztalanul vesződni, még a gyermek sem.
-Kísérleteiben makacs szokott lenni, de ha több állhatatosság van
-bennetek, mint benne önfejűség, abbahagyja és sohasem kezdi rá újra. Így
-lehet megkímélni könnyeit és hozzászoktatni, hogy csak akkor ontsa, ha a
-fájdalom kényszeríti.
-
-Egyébiránt ha szeszélyből vagy makacsságból sír a gyermek, biztos
-módszer elhallgattására, ha elszórakoztatjuk valami kellemes vagy
-meglepő tárgy mutogatásával, a mely elfeledteti vele, hogy sírni akart.
-A legtöbb dajka nagyon jól ért ehhez a mesterséghez és ez jól alkalmazva
-nagyon hasznos is, de a legnagyobb fontosságú az, hogy a gyermek ne
-vegye észre a szándékot, hogy el akarják vonni a figyelmét és hogy
-elmulasson a nélkül, hogy azt hinné, törődnek vele: ebben azonban minden
-dajka ügyetlen.
-
-Túlságos korán szokták a gyermekeket elválasztani. Az időpontot, a mikor
-el kell őket választani, jelzi a fogak kiütközése s ez a fogzás
-rendszerint kínos és fájdalmas. Gépies ösztönből a gyermek ilyenkor
-gyakran a szájába vesz mindent, a mi a kezébe akad, hogy majszolja. Meg
-lehet a dolgot könnyíteni, ha csörgőül valami kemény tárgyat adnak neki,
-például elefántcsontot vagy fémsimítót. Azt hiszem, ebben tévednek. A
-kemény tárgyak, ha a gyermek inyéhez szorítja, a helyett, hogy
-meglágyítanák, inkább megkérgesítik, keménynyé teszik, nehezebbé és
-fájdalmasabbá teszik a fogak áttörését. Vegyük mindig az ösztönt
-például. Nincs arra eset, hogy fiatal kutyák növő fogaikat kavicson,
-vason vagy csontokon gyakorolják, hanem fán, bőrön, rongyokon, puha
-anyagokon, melyek engednek s a melyekbe a fog benyomulhat.
-
-Nem tudunk már semmiben sem egyszerűek lenni, még a gyermekek körül sem.
-Ezüst, arany, koráll, köszörült kristály csengők, mindenféle árú és
-fajtájú csörgők: milyen haszontalan és veszedelmes szerszámok! Semmi
-ilyesfélét. Se csengő, se csörgő; kicsi faágak gyümölcseikkel és
-leveleikkel, egy mákfej, a melyben hallani lehet a magvak zörgését, egy
-darab édesfa, a melyet szopogathat és rágcsálhat, ép úgy elmulattatják,
-mint azok a pompás csecsebecsék és nincs meg az a hibájuk, hogy már
-születésétől fogva hozzászoktassák a fényűzéshez.
-
-Azt már belátták, hogy a pép nem nagyon egészséges eledel. A forralt tej
-és nyers liszt sok kellemetlenséget okoz és rosszul esik gyomrunknak. A
-pépben a liszt nincs annyira megfőlve, mint a kenyérben és ezenfelül nem
-is kelt meg; a kenyérleves és a rizspép alkalmasabbnak látszik. Ha már
-mindenáron pépet akarunk adni, jó a lisztet előbb kissé megpörkölni. Az
-én házamban az ilyen pörkölt lisztből nagyon jóízű és egészséges levest
-készítenek. Húsleves és zöldségleves közepes eledel, a melyet lehetőleg
-ritkán kell használni. Fontos dolog, hogy a gyermek kezdettől fogva
-hozzászokjon a rágáshoz; ez az igazi módja a fogzás megkönnyebbítésének
-és mikor elkezd a gyermek nyelni, az eledellel keveredő nyálka
-megkönnyíti az emésztést.
-
-Kezdetben tehát aszalt gyümölcsöt és kenyérhajat rágcsáltatunk a
-gyermekkel. Játékszerül kis kenyérszeleteket vagy a piemonti kenyérhez
-hasonló kétszersültet adnék neki, a melyet hazájában _grisse_-nek
-neveznek. Ezt a kenyeret addig lágyítaná a szájában, a míg végre
-lenyelne belőle egy keveset: a foga egyszerre csak kiütköznék és a
-gyermek elválasztódnék, mielőtt észrevenné az ember. A parasztoknak
-rendszerint nagyon jó a gyomruk és nem sokkal több teketóriával
-választják el őket.
-
-A gyermek születésétől fogva hall beszélni; beszélnek neki nemcsak
-mielőtt meg tudná érteni, a mit mondanak, hanem mielőtt vissza tudná
-adni a hangokat, a melyeket hall. Még merev hangja csak lassankint
-alkalmazkodik a hangok utánzásához, melyeket diktálnak neki és még az
-sem bizonyos, hogy ezek a hangok kezdettől fogva oly világosan érik-e a
-fülét, mint a miénket. Nem helytelenítem, hogy a dajka énekkel és nagyon
-vidám és nagyon változatos dallamokkal mulattassa; de nem helyeslem,
-hogy szüntelenül elkábítsa a haszontalan szavak tömegével, a melyekből
-nem ért meg semmit, csak a hangot, a melyet belevisz. Azt akarom, hogy
-az első szótagok, melyeket hall, ritkák, könnyűek, világosak, gyakran
-ismétlődők legyenek és hogy a szavak, melyeket kifejeznek, csak az
-érzékekkel felfogható tárgyakra vonatkozzanak, a melyeket kezdettől
-fogva meg lehet mutatni a gyermeknek. Az a végzetes könnyűség, hogy
-olyan szavakkal fizetjük ki magunkat, melyeknek nem tudjuk az értelmét,
-hamarabb kezdődik, semmint gondolnók. A tanuló úgy hallja az iskolában
-tanítója fecsegését, mintha a pólyában dajkája gügyögését hallaná. Nekem
-úgy tetszik, sokkal hasznosabb tanítás volna rá nézve, ha úgy nevelnék,
-hogy ne is értsen belőle semmit.
-
-Se szeri, se száma a gondolatoknak, melyek akkor keletkeznek, ha a nyelv
-alakulásával és a gyermek első beszélgetésével foglalkozunk. Akármit
-teszünk is, mindig egy s ugyanazon módon tanul meg beszélni és ebben a
-lehető leghaszontalanabb minden filozófiai spekuláczió.
-
-Kezdetben, hogy úgy mondjam, korának megfelelő grammatikája van, melynek
-mondattana sokkal általánosabb szabályok szerint alakult, mint a miénk
-és ha ügyelünk erre, elcsodálkozunk a pontosságon, a melylyel bizonyos
-analogiákat követ, melyek, ha úgy tetszik, nagyon hibásak, de nagyon
-szabályosak és csak keménységüknél fogva ütközünk meg rajtuk, vagy
-azért, mert ellenére vannak a nyelvszokásnak. Hallottam, a mint egy
-szegény gyermeket erősen megszidott az apja, mert azt mondta: _Mon père,
-irai-je-t-y?_ Pedig nyilvánvaló, hogy a gyermek jobban ragaszkodott az
-analogiához, mint a franczia grammatikusok; mert ha azt mondták neki:
-_vas-y_, – mért ne mondhatná azt, hogy: _irai-je-t-y?_ Figyeljétek meg,
-milyen ügyességgel kerülte el a magánhangzók torlódását, a mikor nem azt
-mondta, hogy _irai-jè-y_ vagy _y irai-je?_ Hát a szegény gyermek hibája,
-ha mi ügyetlenül távolítottuk el az _y_ határozót, mert nem tudtunk vele
-mit kezdeni? Elviselhetetlen pedantéria és a legfölöslegesebb
-gondoskodások egyike, minden áron kijavítani a gyermeknek ezeket a
-nyelvszokás ellen elkövetett apró botlásait, a melyeket úgyis kijavít
-idővel magától. Beszéljetek előttük mindig kifogástalanul, tegyetek
-róla, hogy senkivel se legyen szivesebben, mint veletek és biztosak
-lehettek benne, hogy a nyelve észrevétlenül megtisztul a tiétek által, a
-nélkül, hogy meg kellene őt szidni.
-
-De egész más fontosságú ferdeség, a melyen ép oly könnyű segíteni, hogy
-nagyon sietnek beszéltetni a gyermeket, mintha félnének, hogy magától
-nem tanul meg. Ez a helytelen siettetés egyenesen ellenkező eredményt
-szül, mint az, a melyre törekszünk Későbben és zavarosabban kezd a
-gyermek beszélni: a túlzott figyelem, melylyel mindent, a mit mond,
-kísérnek, fölmenti a helyes kiejtéstől és mivel aztán alig veszi magának
-azt a fáradtságot, hogy kinyissa a száját, nem egyszer megtart egész
-életén át valami kiejtési hibát és zavaros beszédmódot, mely csaknem ért
-hetetlenné teszi.
-
-Sokat éltem parasztok közt és sohasem hallottam egyet sem selypíteni,
-sem férfit, sem asszonyt, sem leányt, sem fiút. Honnan van ez? Vajjon a
-parasztok szervei másként vannak szerkesztve, mint más emberéi? Nem, de
-máskép vannak gyakorolva. Szemben az ablakommal van egy földhányás, a
-melyen játékra gyülnek a község gyermekei. Bár elég messze vannak tőlem,
-tökéletesen megértek mindent, amit mondanak és gyakran jó ötleteket
-merítek belőle ehhez az iráshoz. A fülem mindennap csalódik koruk
-megitélésében; tíz éves gyermekek hangját hallom, ha pedig odanézek,
-három vagy négy éves gyermekek alakját és arczvonásait látom. Nem
-korlátozom ezt a tapasztalatot csak magamra: a városi emberek, a kik
-meglátogatnak és a kiket erről kikérdezek, ugyanabba a csalódásba esnek.
-
-Ezt a csalódást az okozza, hogy a városi gyermeknek, a ki öt-hat éves
-koráig a szobában nevelőnő védszárnyai alatt nevelkedik, elég csak
-mormogni, ha meg akarja magát értetni; a mint megmozdítja ajkát, már
-igyekeznek meghallani, szavakat mondanak elő neki, melyeket rosszul ért
-és ugyanazok az emberek mindig körülötte vannak, csakhogy figyeljenek
-rá, hogy hamarabb eltalálják, a mit mondani akar, semmint megmondaná.
-
-Falun egész máskép áll a dolog. A parasztasszony nincs szüntelenül
-gyermeke mellett; s ez kénytelen tisztán és hangosan kimondani, a mit
-meg akar vele értetni. A mezőn, a hol a gyermekek elszóródva messzire
-vannak apjuktól, anyjuktól és más gyermekektől, gyakorolják magukat
-abban, hogy messzire meg tudják magukat értetni és a hang erejét a
-távolság szerint mérjék, a mely elválasztja őket azoktól, a kikkel meg
-akarják magukat értetni. Így lehet igazán megtanulni a kiejtést és nem
-úgy, hogy a gyermek beledadog néhány szótagot a figyelmes nevelőnő
-fülébe. Ha megkérdezünk egy parasztgyereket, a szégyenkezéstől talán nem
-tud felelni, de a mit mond, tisztán mondja, holott a városi gyermek
-mellé a nevelőnőnek kell tolmácsul odaállni, e nélkül nem értenénk meg
-semmit abból, a mit fogain keresztül hebeg.[24]
-
-A fiúk ha felnőnek, ezt a hibát helyre kellene hogy hozzák a
-kollégiumban, a leányok a kolostorban s valóban ezek is, azok is
-általában véve tisztábban beszélnek, mint azok, a kiket mindig az apai
-házban neveltek. De abban, hogy valaha is olyan tiszta kiejtésre
-tegyenek szert, mint a paraszt gyerekek, az akadályozza meg őket, hogy
-sokat kell könyvnélkül megtanulniok és hangosan kell ismételniök, a mit
-megtanultak, mert tanulás közben hozzászoknak a hadaráshoz, a hanyag és
-rossz kiejtéshez s ha felmondják, még rosszabb, küzködve keresgélik a
-szavakat, vontatják és kinyujtják a szótagokat; lehetetlen, hogy a nyelv
-ne hebegjen, ha az emlékezet ingadozik. Így keletkeznek és ragadnak meg
-a kiejtési hibák. Alább meg fog válni, hogy Emilemben ezek nincsenek
-meg, vagy hogy legalább nem ugyanazoknál az okoknál fogva jutott
-hozzájuk.
-
-Megengedem, hogy a köznép s a falusiak az ellenkező végletbe esnek, hogy
-csaknem mindig hangosabban beszélnek, mint a hogy szükséges, s hogy
-nagyon pontosan ejtve ki a szavakat, erős és durva az artikulácziójuk,
-hogy tulságos a hangsúlyuk, hogy rosszul választják meg a kifejezéseiket
-stb.
-
-De először is ez a véglet sokkal kevésbbé hibásnak tetszik nekem, mint a
-másik, úgy értve, hogy a beszéd első törvénye az érthetőség s a
-legnagyobb hiba, melyet el lehet követni, ha érthetetlenül beszél
-valaki. A ki nagyra van vele, hogy nincs akczentusa, azzal van nagyra,
-hogy megfosztja a kifejezéseket bájuktól és erélyüktől. Az akczentus a
-beszéd lelke, ez adja bele az érzést és az igazságot. Az akczentus
-kevésbbé hazudik, mint a szó, talán ez az oka, hogy a jól nevelt emberek
-annyira félnek tőle. Abból a szokásból, hogy mindent ugyanazon a hangon
-mondanak, keletkezett az a szokás, hogy persziflálják az embereket a
-nélkül, hogy észrevennék. Az akczentus számüzetésére következnek a
-kiejtés nevetséges, affektált, divatnak alávetett módjai, az olyanok, a
-milyeneket mindig megfigyelhetünk, különösen az udvari embereknél. A
-beszédnek és a magatartásnak ez az affektáltsága teszi rendszerint
-eleinte visszataszítóvá és kellemetlenné a franczia embert a többi
-nemzeteknél. A helyett, hogy akczentust vinne bele beszédébe,
-modorosságot visz bele. Ez nem annak a módja, hogy megnyerő legyen.
-
-Mindezek a kis nyelvbeli hibák, melyektől annyira féltik a gyermekeket,
-nem jelentenek semmit, a legnagyobb könnyüséggel lehet megelőzni vagy
-kijavítani, azzal szoknak rájuk, hogy tompává, zavarossá, félénkké
-teszik beszédüket, szüntelenül birálgatva hangjuk lejtését, kijavítják
-minden szavukat s ezek aztán nem igazodnak helyre soha. A ki csak a
-szobában tanult meg beszélni, rosszul fogja tudni megértetni magát egy
-ezred élén és nem fog imponálni zavargáskor a népnek. Első sorban arra
-tanítsátok meg a gyermekeket, hogy beszélni tudjanak a férfiakkal, az
-asszonyokkal majd megtanulnak beszélni, ha eljön az ideje.
-
-Ha falun nevelkednek a mezei egyszerüségben, gyermekeitek csengőbb
-hangot kapnak, nem ragad rájuk a városi gyermekek zavaros hebegése; nem
-ragad rájuk a falusi kifejezésmód és hang sem, vagy legalább is könnyen
-leszoknak róla, ha a mesterük, születésüktől fogva velük élve és
-napról-napra kizárólagosabban élve velük, vigyáz rájuk és nyelvének
-hibátlanságával ellensulyozza a parasztok nyelvének hatását. Emil épen
-olyan tiszta franczia nyelven fog beszélni, akár én, de tisztábban fogja
-beszélni és jobban fogja artikulálni, mint én.
-
-A gyermek, mikor már beszélni akar, csak olyan szavakat halljon, a
-melyeket meg tud érteni s csak olyanokat mondjon, a melyeket ki bír
-ejteni. Ebbeli erőlködése arra viszi, hogy kettőzze a szótagokat,
-mintegy hogy gyakorolja magát tiszta kiejtésükben. Mikor elkezd
-gügyögni, ne erőlködjetek nagyon vele, hogy megértsétek, a mit mond. Az
-a tudat, hogy mindig hallgatják, szintén egy neme a zsarnokságnak és a
-gyermek ne gyakoroljon semmiféle zsarnokságot. Elégedjetek meg azzal,
-hogy figyelmesen gondoskodtok a szükségesről, az ő dolga, hogy
-igyekezzék megértetni, a mi nem az. Még kevésbbé kell siettetni hogy
-beszéljen; majd megtanul magától beszélni a szerint, a mint szüksége van
-rá.
-
-Igaz, erre azt lehet ellenvetni, hogy a mely gyermek nagyon későn kezd
-beszélni, nem beszél soha olyan tisztán, mint a többi, de nem azért
-ügyetlen a beszélő szerve, mert későn tanult meg beszélni, hanem
-ellenkezőleg, azért tanult meg későn beszélni, mert születésétől fogva
-ügyetlen a beszélő szerve; különben mért kezdene később beszélni, mint a
-többiek? Kevesebb alkalma van beszélni és kevésbbé kapatják rá a
-beszédre? Ellenkezőleg, az aggodalomnál fogva, melyet ez a késedelem
-kelt, a mint észreveszik, többet vesződnek vele, hogy megtanuljon
-gügyögni, mint azokkal, a kik hamarább kezdték a szavakat kiejteni; ez a
-rosszul alkalmazott sietség is sokban hozzájárulhat, hogy a beszédét
-zavarttá tegye, holott kevesebb siettetéssel ideje lett volna jobban
-tökéletesíteni.
-
-Azoknak a gyermekeknek, a kiket nagyon siettetnek a beszédre, nincs
-idejük sem a helyes kiejtést megtanulni, sem helyesen felfogni, a mit
-mondatnak velük; ellenben ha hagyják őket, tegyenek, a mit akarnak,
-kezdetben a legkönnyebb kiejtésü szótagokon gyakorolják magukat és
-lassankint hozzákapcsolva egy vagy más jelentést, melyet mozdulataikból
-lehet megérteni, közlik velünk szavaikat, mielőtt a mieinket hallanák: a
-miből az következik, hogy ezeket csak akkor fogadják el, a mikor már jól
-megértették őket. Nem lévén nekik sürgős, hogy használják ezeket a
-szavakat, azon kezdik, hogy megfigyelik, mi értelmet adunk nekik, s
-mikor ebben már biztosak, akkor teszik magukévá.
-
-A siettetésnek, melylyel a gyermeket idő előtt beszéltetik, legnagyobb
-hibája nem az, hogy az első beszélgetésnek, melyet hozzájuk intéznek, és
-az első szóknak, melyeket kimondanak, nincs rájuk nézve semmi értelme,
-hanem az, hogy más értelmet tulajdonítanak nekik, mint mi, a nélkül,
-hogy észre tudnók venni, úgy hogy, míg látszólag felelnek nekünk, csak
-beszélnek hozzánk a nélkül, hogy megértenének és a nélkül, hogy mi
-megértenők őket. Rendszerint az ilyen félreértéseknek tulajdoníthatók
-azok a meglepetések, melyekben mondásaik gyakran részesítenek s melyekbe
-mi olyan eszméket magyarázunk bele, a melyek nem is kapcsolatosak velük.
-Ez a részünkről való figyelmetlenség a szavaknak a gyermekekre való
-valódi értelmére vonatkozólag az oka legelső tévedéseiknek és ezek a
-tévedések, még ha kigyógyul is belőlük a gyermek, befolyással vannak
-esze járására egész életén át. Nem egy alkalmam lesz ezt példákkal
-bizonyítani a továbbiak folyamán.
-
-Korlátozzátok tehát, a mennyire lehet, a gyermek szókészletét. Nagy baj
-az, ha több a szava, mint fogalma és ha többet tud mondani, mint a
-mennyit gondol. Azt hiszem, egyik oka annak, hogy a parasztoknak
-többnyire józanabb az eszük járása, mint a városi népnek, hogy kevésbbé
-bő a szótáruk. Kevés az eszméjük, de ezeket aztán nagyon helyesen
-vonatkoztatják egymásra.
-
-A gyermekkor első fejlődési fokai csaknem mind egyidejüleg jönnek létre.
-A gyermek megtanul beszélni, enni, járni, csaknem egy s ugyanabban az
-időben. Ez sajátlagosan életének első korszaka. Addig semmivel sem több,
-mint a mi anyja ölében volt; nincs érzése, nincs eszméje, alig vannak
-érzékletei, még a saját létezését sem érzi:
-
-  Vivit et est vitæ nescius ipse suæ.
-  Ovidius Trist. I. könyv.
-
-
-
-
-MÁSODIK KÖNYV.
-
-Eljutottunk az élet második fordulójához, a mikor tulajdonképen véget ér
-a gyermekkor, mert az _infans_ – gyermek – és a _puer_ – fiú – szavak
-nem synonymak. Az első benne foglaltatik a másodikban és azt jelenti, _a
-ki nem tud beszélni;_ innen van, hogy Valerius Maximusnál megtaláljuk
-ezt a kifejezést, hogy: _puerum infantem_. De én tovább is a mi nyelvünk
-szokása szerint fogom használni a szót egész addig a korig, a mikor már
-más nevei vannak.
-
-Mikor a gyermek elkezd beszélni, akkor már kevesebbet sír. Ez a haladás
-természetes, az egyik nyelv helyébe jő a másik. A mint meg tudja mondani
-szavakkal, mi baja, miért mondaná sírással, hacsak a fájdalma nem nagyon
-éles arra, hogy szavakkal ki lehessen fejezni. Ha továbbra is sír, az
-azoknak az embereknek a hibája, a kik körüle vannak. Mihelyt Emil
-egyszer kimondta, hogy: _fáj nekem_, nagyon éles fájdalomnak kell
-lennie, a mely sírásra ingerelje.
-
-Ha a gyermek kényes, érzékeny, és természettől fogva hajlandó sírni
-semmiért, eldugaszolom könnyeinek forrását azzal, hogy haszontalanná és
-hatástalanná teszem sírását. Akármennyit sír, nem megyek hozzá s azonnal
-hozzá sietek, ha elhallgatott. Akkor aztán csakhamar az lesz a módja, ha
-hívni akar engem, hogy hallgat vagy legfeljebb egyetlen kiáltást hallat.
-A gyermek csak a jelek érzékelhető hatása szerint itéli meg azok
-értelmét, számára nincs más konvenczió: akármilyen baj éri a gyermeket,
-ha egyedül van, ritkán sír, hacsak nincs reménye, hogy meghallják.
-
-Ha elesik, ha estében daganatot kap a fején, ha véres lesz az orra, ha
-megvágja az újját, a helyett, hogy megijedt arczczal sietnék hozzá,
-veszteg maradok legalább egy kis időre. A baj megtörtént, el kell tehát
-viselnie, minden sietségem csak arra való volna, hogy annál jobban
-megijeszszem és növeljem az érzékenységét. Alapjában véve nem is annyira
-az ütés fáj, mint a félelem, ha az ember megsérült. Legalább ettől az
-utóbbi aggodalomtól megkimélném, mert okvetlenül úgy itél bajáról, a
-hogy engem itélni lát; ha azt látná, hogy ijedten odafutok, vigasztalom,
-sajnálom, azt hinné, már vége van, ha ellenben azt látja, hogy megőrzöm
-a hidegvéremet, hamar visszanyeri ő is a magáét és azt hiszi, a baja
-meggyógyult, mikor már nem érzi többé. Ebben a korban veszi az ember az
-első leczkéket a bátorságból és rémület nélkül szenvedve el a kisebb
-fájdalmakat, fokonkint megtanulja elviselni a nagyobbakat.
-
-Egyáltalában nem törődnék vele sokat, ha Emil megütné magát, sőt nagyon
-bántana, ha sohasem ütné meg magát és felnőne a nélkül, hogy megismerné
-a fájdalmat. A szenvedés az első dolog, melyet meg kell tanulnia és a
-melynek tudására legnagyobb szüksége lesz. Úgylátszik, a gyermekek csak
-azért kicsinyek és gyöngék, hogy veszély nélkül tanulhassák meg ezt a
-fontos leczkét. Ha a gyermek olyan magasról esik le, mint a mekkora
-maga, nem töri ki a lábát; ha megüti magát egy bottal, nem töri el a
-karját, ha megfogja az éles vasat, nem fogja meg olyan erősen, hogy
-mélyen megvágja magát. Nem tudok róla, hogy valaha is láttak volna
-szabadjára hagyott gyermeket, a ki megölte vagy megcsonkította volna
-magát, vagy csak hogy komoly bajt okozott volna magának, legalább ha nem
-hagyták vigyázatlanul magas helyen, vagy egyedül tűz mellett, vagy ha
-nem hagytak veszedelmes szerszámokat a keze ügyében. Mit szóljunk arról
-az egész gépraktárról, melyet egy gyermek körül összegyüjtenek, hogy
-mindenfelől megvédjék a fájdalom ellen? Mire aztán felnő, ki van
-szolgáltatva önmagának, bátorság és tapasztalat nélkül, hogy az első
-szúrásra már azt hiszi, meg van halva és elájul az első csepp vér
-láttára.
-
-Oktató és pedáns mániánk az, hogy váltig arra tanítjuk a gyermeket, a
-mit jobban megtanulna magamagától és elfeledkezünk arról, a mit csakis
-tőlünk tanulhat meg. Van-e ostobább dolog, mintha azzal vesződünk, hogy
-megtanítsuk járni, mintha már láttak volna olyat, a ki mire felnőtt,
-dajkája hanyagsága miatt nem tudott volna járni? Ellenkezőleg, hány
-ember csámpáskodik egész életén át azért, mert rosszul tanították járni?
-
-Emilnek nem lesz se párnás süvege, sem járó kosara, sem járó szekere,
-sem járó szalagja, vagy legalább is attól fogva, hogy az egyik lábát
-elébe tudja tenni a másiknak, csak kövezett helyeken fogják ölben
-tartani és ezeken is gyorsan átviszik.[25] A helyett, hogy el hagynák
-csenevészedni egy szoba dohos levegőjében, mindennap vigyék ki egy mező
-közepére. Itt futkoshat, ugrálhat, s ha napjában százszor elesik is,
-annál jobb, annál hamarabb tanul meg föltápászkodni. A szabadság okozta
-jó érzés kárpótol nem egy sérülésért. Tanítványomon gyakran lesznek
-ütődések, de ennek fejében mindig jókedvű lesz; ha a ti
-tanítványaitoknak kevesebb az ütődésük, mindig feszélyezettek, mindig
-lenyügözöttek, mindig szomorúak lesznek. Alig hiszem, hogy a nyereség az
-ő részükön volna.
-
-Még egy másik fejlődés is kevésbbé szükségessé teszi a gyermeknek a
-sírást: az ereje fejlődése. Többet birva magamagától, kevesebb szüksége
-van rá, hogy máshoz folyamodjék. Erejével együtt nő a belátás is, a mely
-képessé teszi, hogy erejét kormányozza. Ezen a második fokon kezdődik
-tulajdonképen az egyéniség élete, ettől fogva kezd tudata lenni
-magamagáról. Az emlékezet kiterjeszti az azonosság érzését létének
-minden pillanatára, akkor lesz valóban egygyé, ugyanazzá, következőleg
-immár képessé a boldogságra vagy nyomorúságra. Fontos dolog tehát, hogy
-elkezdjük úgy tekinteni, mint erkölcsi lényt.
-
-Ámbár körülbelül a lehető leghosszabbra tűzzük ki az emberi élet határát
-és a valószínűségét bármely korban annak, hogy ezt a határt
-megközelíthesse az ember, semmi sem bizonytalanabb, mint egy-egy ember
-életének tartama; nagyon kevesen érik meg azt a végső határt. Az élet
-leginkább a kezdetén forog koczkán; mennél kevesebbet élt valaki, annál
-kevesebb reményt vethet az életbe. A megszülető gyermekeknek legfeljebb
-a fele éri meg a serdült kort és valószínű, hogy a tanítványod nem fogja
-megérni a férfikort.
-
-Mit kell tehát gondolni arról a barbár nevelésről, a mely feláldozza a
-jelent egy bizonytalan jövőnek, a mely megterheli a gyermeket mindenféle
-lánczokkal és azon kezdi, hogy boldogtalanná teszi csak azért, hogy
-biztosítson számára tudom is én micsoda távoleső boldogságot, a melyről
-föltehető, hogy soha nem is fogja élvezni. Még ha föltételezném is, hogy
-ez a nevelés tárgyában észszerű, hogy nézhetném megbotránkozás nélkül,
-ha szegény szerencsétlenekre elviselhetetlen igát vetnek és olyan
-folytonos munkának vetik alá őket, mint a gályarabokat a nélkül, hogy
-biztosak volnának benne, hogy mind ez a gondoskodás egykor hasznukra fog
-válni. A vidámság kora könnyek, verések, szidások, rabszolgaság közben
-telik el. Kínozzák a boldogtalant a saját java érdekében és nem látják a
-halált, a melyet előhívnak és a mely ennek a szomorú előkészületnek a
-kellős közepén ragadja el. Ki tudja, mennyi gyermek pusztul el apja vagy
-mestere eszeveszett bölcsesége következtében? Örülve, hogy megmenekülnek
-a kegyetlenkedéstől, egyedüli hasznuk a szenvedésekből, melyeket el
-kellett türniök, hogy meghalnak a nélkül, hogy sajnálnák életüket,
-melynek csak kínjait ismerték.
-
-Emberek, legyetek emberségesek, ez az első kötelességtek: legyetek
-emberségesek minden társadalmi osztály, minden életkor iránt, minden
-iránt, a mi nem idegen az embertől. Micsoda bölcseség létezhetik rátok
-nézve az emberségességen kívül? Szeressétek a gyermekeket, kedvezzetek
-játékaiknak, kedvteléseiknek, szeretetreméltó ösztöneiknek. Kicsoda nem
-kivánta vissza közületek néha-néha azt a kort, a mikor a nevetés mindig
-az ajkunkon van és a mikor a lélekben mindig béke honol? Miért akarjátok
-megfosztani ezeket a kis ártatlanokat annak az oly rövid időnek
-élvezetétől, a mely úgyis eltünik és attól az értékes jótól, melylyel
-még nem is tudnak visszaélni? Miért akarjátok megtölteni keserűséggel és
-fájdalommal azokat az oly gyorsan tünő éveket, a melyek nem térnek
-számukra vissza, a hogy számotokra sem térnek vissza. Apák, tudjátok-e,
-melyik pillanatban leskelődik gyermeketekre a halál? Ne szerezzetek
-magatoknak szemrehányásokat azzal, hogy megfosztjátok őket azoktól a
-csekély számú percektől, melyeket a természet ad nekik: a mint érezni
-tudják a lét gyönyörét, hadd élvezzék, hogy ha bármely pillanatban
-szólítja is el őket isten, ne haljanak meg a nélkül, hogy élvezték volna
-az életet.
-
-Hány hang fog fölemelkedni ellenem! Már messziről hallom annak a hamis
-bölcseségnek a zaját, a mely szüntelenül kivetkőztet önmagunkból, a mely
-a jelent mindig semmibe veszi és lankadatlanúl arra a jövőre néz, a mely
-annál messzebbre szalad el, mennél előbbre jutunk és addig hajszol oda,
-a hol nem vagyunk, míg végre nem leszünk sehol sem.
-
-Azt felelitek erre, hogy ekkor van ideje megjavítani az ember rossz
-hajlamait; hogy a gyermekkorban, mikor a szenvedés kevésbbé érezhető,
-kell megsokasítani, hogy megkiméljük tőle az értelem korát. De ki mondja
-meg nektek, hogy ennek elrendezése tőletek függ és hogy mindazok a szép
-tanítások, melyekkel a gyermek gyönge szellemét elhalmozzátok, nem
-lesznek-e rá nézve egy napon veszedelmesebbek, mint a milyen hasznosak?
-Ki biztosít benneteket a felől, hogy bármit is megkiméltek azok által a
-fájdalmak által, melyeket a gyermekre bőven rámértek? Miért róttok rá
-több bajt, mint a mennyit az állapota el tud viselni, a nélkül, hogy
-biztosak volnátok benne, hogy a jelenlegi bajok a jövőbeliek enyhítésére
-szolgálnak? És mivel bizonyítjátok be, hogy azok a rossz hajlamok,
-melyekből állítólag kigyógyítjátok, nem a ti rosszul értelmezett
-gondoskodásotokból származnak-e inkább, mint a természetből? Boldogtalan
-elővigyázat, a mely egy élőlényt a jelenben nyomorulttá tesz, abban a
-jól vagy rosszul megalapozott reményben, hogy egykor majd boldoggá
-teszi! Ha ezek a köznapi okoskodók összetévesztik a rakonczátlanságot a
-szabadsággal s a boldoggá tett gyermeket az elkényeztetett gyermekkel,
-meg kell őket tanítani a megkülönböztetésre.
-
-Hogy ne szaladjunk agyrémek után, ne feledjük el, mi felel meg a
-helyzetünknek. Az emberiségnek megvan a maga helye a dolgok rendjében; a
-gyermekkornak is megvan a maga helye az emberi élet rendjében; az embert
-kell tekintetbe venni az emberben, a gyermeket a gyermekben.
-Mindegyiknek megjelölni a helyét és ebben megerősíteni őt, elrendezni az
-emberi szenvedélyeket az ember helyzete szerint, ez minden, a mit
-jólléteért tehetünk. A többi idegen okoktól függ, melyek nem állanak
-hatalmunkban.
-
-Nem tudjuk, mi a tökéletes boldogság vagy boldogtalanság. Minden vegyes
-ebben az életben, nem élvezhetünk tiszta érzést, nem maradunk két
-perczig ugyanabban a helyzetben. Lelkünk hangulatai ép úgy, mint testünk
-módosulásai szakadatlan folyásban vannak. A jó és a rossz közös
-valamennyiünkkel, de különböző mértékben. A legboldogabb az, a ki
-legkevesebb kínt szenved; a legboldogtalanabb az, a ki legkevesebb
-örömet élvez. Mindig több a szenvedés, mint a gyönyör: íme, a
-mindnyájunkkal közös különbség. Az ember boldogsága idelenn a földön
-tehát csak negativ állapot, a bajok legkisebb mennyiségén kell mérnünk,
-melyeket szenved.
-
-Minden fájdalom-érzés elválaszthatatlan a fájdalomtól való szabadulás
-vágyától; minden örömérzés elválaszthatatlan az öröm élvezésének
-vágyától: minden vágy nélkülözést tételez fel és minden nélkülözés,
-melyet érez az ember, kellemetlen; boldogtalanságunk vágyaink és
-képességeink aránytalanságából származik. Az érző lény, a melynek
-képességei egyenlők, tökéletesen boldog lény volna.
-
-Miben áll tehát az emberi bölcseség, vagy a valódi boldogság útja? Nem
-épen abban, hogy csökkentsük vágyainkat, mert ha erőnkön alúl
-maradnának, képességeink egy része tétlen maradna és nem élvezhetnők
-egész létünket; abban sem, hogy kiterjeszszük képességeinket, mert ha
-vágyaink egyidejüleg nagyobb arányban növekednének, csak annál
-boldogtalanabbakká lennénk: de inkább abban, hogy csökkentsük a vágyak
-túlsúlyát a képességekkel szemben és teljes egyenlőségre juttassuk a
-képességet az akarattal. Csak ekkor érjük el, hogy minden erőnk
-működésben van s a lélek mégis nyugodt marad és hogy az ember rendezett
-állapotba jut.
-
-Így is rendezte be kezdetben a természet, a mely mindent a lehető
-legjobban csinál meg. Eleitől fogva csak a fentartására szükséges
-vágyakat oltja bele és az ezek kielégítésére elegendő képességeket. A
-többieket mintegy tartalékul helyezi el lelke mélyén, hogy a szükség
-szerint kifejlődjenek. Csak ebben a kezdetleges állapotban fordul elő,
-hogy a vágy és a képesség egyensúlyban van és hogy az ember nem
-boldogtalan. A mint ezek a virtuális képességei működésbe lépnek, a
-képzelet, a legtevékenyebb valamennyi között, föléled és elébük kerül. A
-képzelet terjeszti ki számunkra a lehetőségek mértékét, akár a jóra,
-akár a rosszra s következőleg fölkelti és táplálja a vágyakat
-kielégitésük reményével. De a tárgy, a melyet már a kezünkben hittünk,
-gyorsabban eltünik, semhogy követni tudnók; mikor már azt hittük, hogy
-elértük, átalakul és ismét messziről mutatja magát. Nem látván többé a
-már áthaladt pályát, nem veszszük semmibe s az, a melyet még át kell
-haladnunk, szüntelenül nő és terjeszkedik. Így merítjük ki magunkat a
-nélkül, hogy a czélponthoz érnénk és mennél jobban hatalmunkba kerítjük
-az élvezetet, annál inkább eltávolodik tőlünk a boldogság.
-
-Ellenben mennél közelebb marad az ember természetes állapotához, annál
-kisebb a távolság képességei és vágyai közt s következőleg kevésbbé van
-távol attól, hogy boldog legyen. Sohasem kevésbbé nyomorult, mint mikor
-hiányával látszik lenni mindennek, mert a nyomoruság nem a dolgok
-nélkülözésében van, hanem a szükség érezhetőségében.
-
-A való világnak megvannak a maga határai, a képzelt világ végtelen; nem
-tudván kitágítani az egyiket, szorítsuk meg a másikat, mert minden
-szenvedésünk, a mely igazán boldogtalanná tesz, csakis e kettőnek
-különbözőségéből származik. Vegyétek ki magatokból az erőt, az
-egészséget, az önmagatokról való jó véleményt, s az élet minden java a
-képzelődésben van; vegyétek ki a test fájdalmait és a lelkiismeret
-mardosásait s minden bajunk képzelt. Ez a tétel köznapi, fogják mondani.
-Megengedem, de gyakorlati alkalmazása nem köznapi; s itt csupán csak a
-gyakorlatról van szó.
-
-Mikor azt mondják, hogy az ember gyönge, mit akarnak ezzel mondani? Ez a
-szó: gyöngeség egy vonatkozást jelent, egy viszonyát annak a lénynek,
-melyre alkalmazzák. Az, a kinek több az ereje, mint a mennyi szükséges,
-akár ha rovar vagy féreg, erős lény; a kinek több erőre volna szüksége,
-mint a mennyije van, akár ha elefánt vagy oroszlán, akár hódító, hős,
-akár ha isten volna is, gyönge lény. A lázadó angyal, a ki félreismerte
-természetét, gyöngébb volt, mint a boldog halandó, a ki békében él a
-maga természete szerint. Az ember nagyon erős, ha megelégszik vele, hogy
-az legyen, a mi; nagyon gyönge, mikor fölébe akar emelkedni ember
-voltának. Ne képzeljétek valahogy, hogy ha fokozzátok képességeiteket,
-fokozzátok erőtöket is; ellenkezőleg, csökkentitek, ha gőgötök náluknál
-jobban fokozódik. Mérjük meg sphaeránk sugarát és maradjunk meg a
-közepében, mint a rovar a maga szövedékében: akkor mindig beérjük
-önmagunkkal és nem kell panaszkodnunk gyöngeségünk miatt, mert nem
-fogjuk soha érezni.
-
-Minden állatnak épen annyi képessége van, a mennyi fentartásához kell;
-csak egyedül az embernek van fölöslege. Nem különös dolog-e, hogy ez a
-fölösleg legyen boldogtalanságának eszköze? Minden országban többet ér
-az ember karja, mint a mennyiből meg tud élni. Ha meg volna benne az a
-bölcseség, hogy ezt a fölösleget ne számítsa semmibe, mindig megvolna
-neki a mi szükséges, mert nem volna neki soha túlságos sok. A nagy
-szükségletek, mondta Favorinus,[26] a nagy javakból erednek és gyakran a
-legjobb módja, hogy megszerezzük azokat a dolgokat, a melyek híjával
-vagyunk, ha megfosztjuk magunkat azoktól, a melyek megvannak nekünk.
-
-Épen azzal változtatjuk boldogságunkat nyomorúsággá, hogy a fokozásán
-fáradozunk. Minden ember, a ki nem akart többet, mint élni, boldogan
-élt; következőleg jól élt, mert mi haszna lett volna belőle, ha gonosz
-lett volna?
-
-Ha halhatatlanok volnánk, nagyon boldogtalan lények volnánk. Keserves
-dolog meghalni, kétségkívül; de édes remélni, hogy nem fogunk örökké
-élni és hogy egy jobb élet véget fog vetni ez élet gyötrelmeinek. Ha
-felajánlanák nekünk a halhatatlanságot ezen a földön, kicsoda akarná
-elfogadni ezt a szomorú ajándékot?[27] Milyen menedék, milyen remény,
-milyen vigasztalás maradna számunkra a sors kegyetlensége és az emberek
-igazságtalansága ellen? A tudatlan, a ki nem gondol előre, kevéssé érzi
-az élet értékét és kevéssé fél elvesztésétől; a felvilágosodott ember
-látja a sokkal nagyobb értékű javakat, a melyeket nálánál többre becsül.
-Csak a féltudás és az álbölcseség csinál legrosszabb bajt a halálból, a
-mikor tekintetünket épen csak a halálig terjeszti ki s nem azon túlra
-is. A halál kényszerüsége a bölcs embernek csak ok arra, hogy elviselje
-az élet gyötrelmeit. Ha nem volnánk benne bizonyosak, hogy egykor el
-fogjuk veszteni, nem érne annyit a föntartása.
-
-Erkölcsi bajaink mind a képzelődésből származnak, kivéve egyet: a bűnt;
-ez pedig tőlünk függ. Fizikai bajaink vagy magukat emésztik fel, vagy
-minket. Az idő vagy a halál a gyógyszerünk, de annál többet szenvedünk,
-mennél kevesebbet tudunk szenvedni és több kínt szerzünk magunknak
-betegségeink gyógyításával, mint a mennyit elviselésükkel szenvednénk.
-Élj a természetnek megfelelően, légy türelmes és kergesd el az
-orvosokat: a halált nem fogod ugyan elkerülni, de csak egyszer fogod
-érezni; holott az orvosok mindennap beleoltják megzavart képzelődésedbe
-és hazug művészetük, a helyett, hogy meghosszabbítaná napjaidat,
-megfoszt élvezetüktől. Mindig azt fogom kérdezni, micsoda igazi jót tett
-ez a művészet az embereknek. Néhányan azok közül, a kiket meggyógyít,
-meghalnának, az igaz, de milliói azoknak, a kiket megöl, életben
-maradnának. Okos ember, ne játszszál ezen a lutrin, a melyben nagyon is
-sok az eshetőség ellened. Szenvedj, halj meg vagy gyógyulj meg: de
-mindenekfelett élj, utolsó órádig.
-
-Az emberi intézményekben minden bolondság és ellenmondás. Mennél többet
-veszít értékéből életünk, annál többet foglalkozunk vele. Az aggastyánok
-jobban sajnálják, mint a fiatalok, nem akarják elveszíteni az
-előkészületeket, melyeket élvezésére tettek; bizony keserves dolog
-meghalni hatvan éves korban, mielőtt az ember elkezdett volna élni. Azt
-hiszik, hogy az emberben erős szeretet él saját fentartására és ez igaz;
-de azt nem látják, hogy ez a szeretet, a milyennek mi érezzük, nagy
-részben az emberek műve. Természettől fogva az ember csak annyira
-törődik a maga fentartásával, a mennyire hatalmában vannak az erre való
-eszközök; a mint ezek az eszközök eltünnek kezéből, megnyugszik és
-meghal a nélkül, hogy haszontalanul kínozná magát. A lemondás első
-törvényét a természettől kapjuk. A vadak, úgy mint a vadállatok, nagyon
-kevéssé védekeznek a halál ellen és csaknem panasz nélkül viselik el. Ha
-ez a törvény le van rombolva, alakul egy másik, a mely az észből fakad;
-de kevesen tudják belőle levonni és ez a mesterséges lemondás sohasem ép
-olyan teljes és teli, mint az első.
-
-Az elővigyázat! Az elővigyázat, a mely szüntelenül kivetkőztet magunkból
-és gyakran oda helyez, a hova sohasem jutunk el, – ime ez az igazi
-forrása minden boldogtalanságunknak. Micsoda mániája egy olyan
-ideiglenes lénynek, mint az ember, hogy mindig a messzeségbe néz, olyan
-jövőbe, a mely oly ritkán következik be és elhanyagolja a jelent, a
-melyben biztos! Annál gyászosabb mánia, mert szüntelenül növekszik a
-korral és mert az aggastyánok mindig bizalmatlankodók, előregondoskodók,
-fukarok, inkább megvonják maguktól a ma szükségeset, mint hogy száz év
-mulva nélkülözzék a fölöslegeset. Így ragaszkodunk mindenhez,
-belekapaszkodunk mindenbe; az idő, a hely, az emberek, a dolgok, mindaz,
-a mi van, mindaz, a mi lesz, fontos mindegyikünknek: a saját
-egyéniségünk csak a legkisebb része énünknek. Mindenki, hogy úgy
-mondjam, kiterjeszti magát az egész földre és érzékenynyé lesz ezen az
-egész nagy felületen. Csodálni való-e, hogy bajaink megsokasodnak minden
-ponton, a melyen sebezhetők vagyunk? Hány fejedelem keseredik el olyan
-ország miatt, a melyet sohase látott! Hány kereskedő van, a kit elég
-Indiában megsérteni, hogy Párisban kiabáljon!
-
-Vajjon a természet távolítja-e el az embereket önmaguktól? Vajjon a
-természet akarja-e, hogy mindenki másoktól tanulja meg a rendeltetését
-és néha utolsónak tanulja meg, úgy hogy akárhányan haltak meg boldogan
-vagy boldogtalanul, a nélkül, hogy valaha tudtak volna róla? Látok egy
-friss, vidám, erős, magát jól érző embert, jelenléte örömet sugall,
-szemeiből a megelégedés, a jólét sugárzik, a boldogság képmását hordja
-magával. Jön egy levél a postán, a boldog ember megnézi, neki szól,
-felnyitja, elolvassa. Külseje egy pillanat alatt megváltozik; elsápad,
-elájul. Magához térve sír, nyugtalankodik, nyög, tépi a haját, megtölti
-a levegőt siránkozásával, olyan, mintha rettentő görcsök fogták volna
-el. Bolond! Mit vétett neked ez a papiros? Melyik tagodtól fosztott meg?
-Milyen bűnt követtetett el veled? Végül, mit változtatott meg benned,
-hogy ilyen állapotba jutottál, a milyenben látlak?
-
-Ha a levél eltévedt volna, ha könyörületes kéz a tűzbe vetette volna,
-ennek az egyszerre boldog és boldogtalan halandónak a sorsa alighanem
-sajátszerű probléma lett volna. Szerencsétlensége, fogjátok mondani,
-tényleges volt. Nagyon jól van, de nem érezte volna. Hol volt tehát?
-Boldogsága képzelt volt. Vagyis: az egészség, a vidámság, a jóllét, a
-lelki nyugalom csak látomány. Nem élünk többé ott, a hol vagyunk, csak
-ott élünk, a hol nem vagyunk. Megéri-e hát a fáradságot, ennyire félni a
-haláltól, ha az, a miben élünk, megmarad?
-
-Oh ember! Korlátozd létedet önmagadra és nem leszel többé boldogtalan.
-Maradj azon a helyen, a melyet a természet kijelöl neked a lények
-lánczolatában, semmi sem fog tudni téged innen kiűzni; ne ágaskodj fel a
-szükségszerűség kemény törvénye ellen s ne merítsd ki, ellen akarva neki
-állni, azokat az erőket, a melyeket az ég nem azért adott neked, hogy
-kiterjeszd vagy meghosszabbítsd létedet, hanem csupán azért, hogy
-fentartsd, a hogy ő neki tetszik s a mennyire ő neki tetszik.
-Szabadságod, hatalmad csak oly messzire terjed, mint természetes erőid,
-azon túl nem; a többi mind rabszolgaság, illuzió, káprázat. Maga az
-uralkodás is szolgai, ha a közvéleménytől függ, mert azoknak
-előitéleteitől függsz, a kiken az előitéleteik révén uralkodol. Hogy úgy
-vezethesd őket, a hogy neked tetszik, úgy kell magadat vezetned, a hogy
-nekik tetszik. Csak meg kell változtatniok gondolkodásuk módját, neked
-is akarva-akaratlan meg kell változtatnod eljárásod módját. A kik
-közeledben vannak, csak tudniok kell irányítani a nép véleményét, melyet
-neked kormányoznod kell, vagy a kegyenczekét, a kik téged kormányoznak,
-vagy a családodét, vagy a tiéidet: azok a vezérek, udvaronczok, azok a
-papok, azok a katonák, azok az inasok, azok az udvari cselédek, akár a
-gyermekek is, ha olyan lángelme vagy is, mint Themistocles,[28] úgy
-vezetnek légióid közepette, mint a gyermeket. Tehetsz, a mit akarsz,
-igazi tekintélyed sohasem lesz több, mint az igazi képességed. A mint
-mások szemével kell látni, az ő akaratukkal is kell akarni. Népeim
-alattvalóim, mondod büszkén. Jól van. De te, mi vagy te? Minisztereid
-alattvalója. És minisztereid maguk részéről mik? Alattvalói
-hivatalnokaiknak, szeretőiknek, szolgáik szolgáinak. Fogj meg mindent,
-bitorolj mindent és aztán szórd a pénzt tele kézzel, állíts fel
-ágyu-ütegeket, emelj bitófákat és hóhér-kerekeket, bocsáss ki
-törvényeket és rendeleteket, sokasítsd meg a kémeket, a katonákat,
-hóhérokat, börtönöket, lánczokat, – szegény kicsi ember, mit ér neked
-mindez? Nem fognak azért sem jobban szolgálni, sem kevésbbé meglopni,
-sem kevésbbé rászedni és nem leszel semmivel korláttalanabb. Mindig azt
-fogod mondani: akarom és mindig azt fogod tenni, a mit a többiek
-akarnak.
-
-Csak az teszi a maga akaratát, a kinek nincs rá szüksége, hogy mások
-karjaival toldja meg a magáét, ha meg akarja tenni; a miből az
-következik, hogy minden jóknak elseje nem a tekintély, hanem a
-szabadság. Az igazán szabad ember csak azt akarja, a mire képes és azt
-teszi, a mi neki tetszik. Ime, az én alapeszmém. Nem kell egyebet tenni,
-mint ezt alkalmazni a gyermekkorra és a nevelés minden szabálya
-levezethető belőle.
-
-A társadalom gyöngébbé tette az embert, nem csak azzal, hogy megvonta
-tőle a saját erőire való jogot, hanem különösen azzal, hogy elégtelenné
-tette ez erőit. Ezért sokszorozódnak vágyai gyöngeségével s éppen ebben
-van a gyermekkor gyöngesége, összehasonlítva a férfikorral. Ha a meglett
-ember erős lény és ha a gyermek gyönge lény, ez nem azért van, mert az
-előbbinek egyáltalán több az ereje, hanem azért, mert az előbbi
-természetszerűleg megállhat magamagában, a mit az utóbbi nem tehet. A
-meglett embernek tehát több akarata kell, hogy legyen, a gyermeknek több
-szeszélye; ezen a szón mindazokat a vágyakat értem, melyek nem igazi
-szükségletek és a melyeket csak másnak segítségével lehet kielégíteni.
-
-Megmondtam a gyöngeség állapotának az okát. A természet gondoskodott
-róla az apák és anyák ragaszkodása által, de ennek a ragaszkodásnak is
-lehet túlsága, hiánya és vissza is lehet vele élni. A szülők, a kiknek
-megvan a maguk helye a polgári társadalomban, időnek előtte beleviszik a
-gyermeket. Azzal, hogy több szükségletet oltanak bele, mint a mennyi
-kell, nem enyhítik, hanem növelik gyöngeségét. Növelik még azzal is,
-hogy azt követelik tőle, a mit a természet nem követel, azáltal, hogy
-alávetik akaratuknak azt a kevés erejét, a mi saját akaratának
-szolgálatára való, egy vagy más részről rabszolgasággá változtatva azt a
-kölcsönös függést, a melyben a gyermeket gyöngesége, őket pedig
-ragaszkodásuk tartja.
-
-Az okos ember meg tud maradni a maga helyén; de a gyermek, a ki nem
-ismeri a maga helyét, nem tudná magát rajta megtartani. Ezer kibúvója
-van köztünk, a melyeken kiléphet belőle, azok dolga ott tartani őt, a
-kik nevelik s ez nem könnyű feladat. Ne legyen sem állat, sem ember,
-hanem gyermek, kell, hogy érezze gyöngeségét, de ne szenvedjen általa,
-kell, hogy függjön, de ne engedelmeskedjék vakon; kell, hogy kérjen, de
-ne parancsoljon. Csak szükségletei miatt van másoknak alávetve és azért,
-mert ezek jobban látják, hogy mi hasznos neki, mi szolgál vagy árthat
-fenmaradásának. Senkinek, még az apának sincs rá joga, hogy olyat
-parancsoljon a gyermeknek, a mi semmire se jó neki.
-
-Mielőtt az emberi előitéletek és intézmények megváltoztatták volna
-természetes hajlamainkat, a gyermekek és a felnőttek boldogsága egyaránt
-szabadságuk felhasználásában áll; de az előbbieknek ezt a szabadságát
-korlátozza gyöngeségük. Mindenki boldog, a ki azt teszi, a mit akar, ha
-eleget tud tenni maga-magának; így van az a természetes állapotban élő
-embernél. A gyermekek még a természetes állapotban is csak tökéletlen
-szabadságot élveznek, a mely hasonló ahhoz, a melyet a polgári
-társadalomban élő emberek élveznek. Mindegyikünk, nem tudva többé
-függetleníteni magát a többiektől, ebben a tekintetben gyöngévé és
-nyomorulttá válik. Azért teremttettünk, hogy emberek legyünk, a
-törvények és a társadalom visszasülyesztettek a gyermekkorba. A
-gazdagok, a nagyok, a királyok mind olyan gyermekek, a kik látva, hogy
-mindenki siet enyhíteni nyomoruságukon, ebből gyermeteg hiúságot
-merítenek és nagyon büszkék arra a gondoskodásra, a melyben nem
-részesítenék őket, ha kész emberek volnának.
-
-Ezek az elmélkedések fontosak és a társadalmi rendszer minden
-ellenmondásának megoldására szolgálnak. Kétféle függés van: függés a
-dolgoktól, mely a természettől való és függés az emberektől, a mely a
-társadalomtól való. A dolgoktól való függés, nem lévén benne semmi
-erkölcsi tartalom, nem árt a szabadságnak és nem nemzője semmiféle
-véteknek; az emberektől való függés a természet rendje ellen való[29]
-lévén, minden vétek nemzője s úr és rabszolga kölcsönösen elaljasodik
-általa. Ha van mód a társadalom e bajának gyógyítására, ez nem lehet
-más, mint a törvényt tenni az ember helyébe és a közakaratot valóságos
-erővel fölszerelni, a mely fölötte áll minden külön-akarat
-hatásosságának. Ha a nemzetek törvényeinek is meglehetne, mint a
-természet törvényének, az a hajthatatlansága, melyen soha semmiféle
-emberi erő nem győzedelmeskedhetik, akkor az emberektől való függés
-visszaváltoznék dolgoktól való függéssé, egyesítve volna a respublikában
-a természetes állapot minden előnye a polgári állapotéval, a
-szabadsághoz, a mely vétkektől menteseknek tartja meg az embereket,
-hozzájárulna az erkölcsiség, a mely fölemeli őket az erényhez.
-
-Tartsátok a gyermeket csupán a dolgoktól való függésben s akkor a
-természet rendjét követitek nevelése haladásában. Észszerűtlen
-akarásával csak fizikai akadályokat állítsatok szembe, vagy olyan
-büntetéseket, a melyek magukból tetteiből folynak és a melyekre
-alkalomadtán visszaemlékszik; nem megtiltani kell, hogy rosszat tegyen,
-hanem megakadályozni. A tapasztalat vagy a tehetetlenség kell, hogy
-helyettesítse nála a törvényt. Ne engedjetek semmit kivánságának azért,
-mert kivánja, hanem mert szüksége van rá. Hogy ne is tudja, mi az
-engedemesség, a mikor tesz valamit, s ne tudja azt sem, hogy mi az
-uralkodás, mikor érte tesznek valamit. Hogy egyaránt érezze szabadságát
-a saját tetteiben s a tiéitekben. Pontosan annyira pótoljátok ki hiányzó
-erőit, a mennyire szüksége van, hogy szabad legyen, nem pedig
-zsarnokoskodó, hogy szolgálataitokat a megalázás bizonyos nemével
-fogadva el, vágyakozzék arra a pillanatra, a mikor nélkülözheti őket és
-a mikor meglesz az a dicsősége, hogy maga szolgálhatja ki magát.
-
-A természetnek megvannak az eszközei a test megerősítésére és
-növesztésére, a melyek ellen nem szabad soha semmit tenni. Nem szabad
-kényszeríteni a gyermeket, hogy veszteg maradjon, mikor menni akar, sem
-arra, hogy járjon, mikor egy helyben akar maradni. Ha a gyermek akarata
-nincs a mi hibánkból elkényeztetve, semmit sem akar ok nélkül. Ugrálnia,
-futkosnia, kiabálnia kell, ha kedve van rá. Minden mozdulata erősödni
-igyekvő szervezetének szükséglete, de bizalmatlanul kell nézni mindazt,
-a mi olyat kiván, a mit maga meg nem tudna tenni és a mit másnak kell a
-kedvéért megtenni. Gondosan meg kell külömböztetni az igazi
-szükségletet, a természetes szükségletet a növekedni kezdődő szeszélyből
-fakadó szükséglettől, vagy attól, a mely nem származik egyébből, mint az
-életnek abból a túlságából, a melyről szóltam.
-
-Megmondtam már, mit kell tenni, mikor a gyermek sír, hogy megkapja ezt
-vagy azt. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a mint szóval tudja kérni, a
-mit kiván és mégis sírással teszi nyomatékosabbá kérelmét, hogy hamarabb
-megkapja vagy hogy legyőzzön egy tilalmat, – visszavonhatatlanul el kell
-utasítani. Ha szükséglet szólaltatta meg, ezt neked tudnod kell és
-azonnal meg kell tenned, a mit kér, de bármiben is engedni könnyeinek
-annyi, mint könnyek ontására izgatni, megtanulni a jóakaratodban való
-kételkedésre s azt a hitet kelteni benne, hogy a kellemetlenségnek
-nagyobb hatalma van fölötted, mint a jóindulatnak. Ha nem tart téged
-jónak, hamar gonoszindulatúvá lesz, ha gyöngének tart, hamar akaratos
-lesz: fontos dolog mindig az első jelre megtenni neki mindent, a mit nem
-akarsz visszautasítani. Ne légy bőkezű a visszautasításban, de ne vond
-vissza soha.
-
-Mindenekfelett óvakodjatok üres udvariassági formulákat oltani bele a
-gyermekbe, a melyek varázsszavak szolgálatát teszik neki, hogy alávessen
-akaratának mindent, a mi körülveszi s hogy azonnal megkapjon mindent, a
-mi tetszik neki. A gazdagok czeremóniás nevelésében sohasem mulasztják
-el, hogy a gyermeket udvarias parancsolgatásra ne tanítsák, előirva neki
-a szólamokat, melyekkel élnie kell, hogy senki se merjen neki
-ellenállni; az ő gyermekeiknek nincs sem kérő hangja, sem kérő modora,
-olyan arrogánsak még mikor kérnek is, mint mikor parancsolnak, mintha
-annál biztosabbak volnának benne, hogy engedelmeskedni fognak nekik.
-Meglátni mindjárt, hogy a _sziveskedjék_ a szájukban annyit jelent, hogy
-_akarom_, a _kérem_ annyit, mint _parancsolom_. Csodálatraméltó
-udvariasság, a melynek nincs más czélja számunkra, mint megváltoztatni a
-szók értelmét, hogy ne tudjunk soha máskép beszélni, mint parancsolva. A
-mi engem illet, a ki kevésbbé féltem Emilt attól, hogy goromba lesz,
-mint attól, hogy arrogáns, sokkal jobban szeretem, ha kérő hangon
-mondja, hogy _tegye meg_, mint parancsoló hangon, hogy _kérem_. Nem a
-szólam a fontos nekem, a melyet használ, hanem az értelem, melyet
-hozzákapcsol.
-
-Van túlzott szigorúság és van túlzott engedékenység, mind a kettő
-egyformán kerülendő. Ha megengeditek, hogy a gyermek szenvedjen,
-veszélyeztetitek egészségét, életét, igazán szerencsétlenné teszitek; ha
-sok gonddal megkimélitek mindennemű kellemetlenségtől, nagy
-szenvedéseket készíttek elő számára, kényessé, érzékenynyé teszitek,
-kiveszitek az emberi állapotból, a melybe pedig egy napon ellenetekre is
-vissza fog térni. Hogy ki ne tegyétek a természet bizonyos bajainak,
-magatok csináltok neki olyan bajokat, melyeket a természet nem szánt
-neki. Azt mondhatjátok erre, hogy magam is beleesem azoknak a rossz
-apáknak a hibájába, a kiknek szemére vetettem, hogy föláldozzák
-gyermekük boldogságát egy távol jövőre való tekintetnek, a mely talán be
-sem fog soha következni.
-
-Egyáltalán nem; mert a szabadság, melyet növendékemnek adok, bőségesen
-kártalanítja azokért a könnyű fajta kényelmetlenségekért, a melyeknek
-kiteszem őt. Apró kölykeket látok játszani a hóban, lilaszínűek,
-dermedtek, alig tudják mozgatni az ujjukat. Csak rajtuk áll, hogy
-bemenjenek melegedni, de nem teszik; ha kényszerítenék őket,
-százszorosan jobban éreznék a kényszer szigoruságát, mint a hidegét.
-Miről panaszkodtok tehát? Szerencsétlenné teszem-e gyermeketeket, mikor
-csak olyan kényelmetlenségeknek teszem ki, a melyeket szivesen tűr?
-Javára teszek a jelen pillanatban, ha szabadon hagyom, javára teszek a
-jövőre nézve, ha fölfegyverzem olyan bajok ellen, melyeket el kell
-viselnie. Ha választhatna, az én növendékem akar-e lenni, vagy a tiétek,
-az hiszitek, habozna egy pillanatig is?
-
-El tudjátok képzelni, hogy lehet igazi boldogság valami lényre nézve
-természetes valóján kívül? És nem a valójából kivetkőztetése-e az
-embernek, ha egyformán el akarják vonni fajának minden bajától? Igenis,
-fenntartom állításomat: hogy élvezni tudja a nagy jókat, meg kell
-ismernie a kis bajokat; ezt a természete kivánja meg. Ha fizikailag
-túlságosan jól megy a dolga, megromlik az erkölcse. Az az ember, a ki
-nem ismerné a fájdalmat, nem ismerné sem az emberiség ellágyulásait, sem
-a részvétet, sem a gyöngédséget; szíve nem indulna meg semmin, nem volna
-társas lény, szörnyeteg volna a hozzá hasonlók között.
-
-Tudod-e, mi a legbiztosabb módja, hogy gyermekedet boldogtalanná tedd?
-Hozzászoktatni, hogy mindent megkap, mert vágyai kielégítésük könnyűsége
-folytán szüntelenül növekedve, előbb-utóbb a tehetetlenség kényszerítene
-akaratod ellenére, hogy a megtagadáshoz folyamodjál és ez a szokatlan
-megtagadás több szenvedést okozna neki, mintha nélkülöznie kellene azt,
-a mit kiván. Kezdetben a pálcza kellene neki, mely a kezedben van, aztán
-megkivánná a zsebórádat, később a repülő madarat, a ragyogó csillagot,
-megkivánna mindent, a mit lát. Ha csak isten nem volnál, hogyan
-elégítenéd ki?
-
-Természetes hajlama az embernek, hogy mindent a magáénak tekint, a mi
-hatalmában van. Ebben az értelemben bizonyos fokig igaz Hobbes állítása:
-szorozzátok meg vágyainkkal a kielégítésükre való eszközöket és mindenki
-ura lesz mindennek. A gyermek tehát, a kinek csak akarnia kell, hogy
-kapjon, a mindenség tulajdonosának hiszi magát, minden embert
-rabszolgájának tekint és mikor végül kénytelenek valamit visszautasítani
-neki, ő lehetségesnek tartva mindent, a mit parancsol, ezt a
-visszautasítást lázadásnak minősíti; szemében minden ok, a melyet olyan
-korban fejtegetnek előtte, mikor még nem tud okoskodni, nem egyéb, mint
-ürügy, mindenben a rosszakaratot látja, a képzelt igazságtalanság érzése
-ingerültté teszi természetét, meggyülöli az egész világot és a nélkül,
-hogy hálás lenne az engedékenységért, felháborodik minden ellenzésen.
-
-Hogy képzelhetném, hogy az ilyen harag uralma alatt levő s a
-legmérgesebb szenvedélyektől emésztett gyermek valaha boldog lehessen?
-Boldog! Deszpota volna, vagyis egyszerre a leghitványabb rabszolga és a
-legnyomorultabb teremtés. Láttam ily módon nevelt gyermekeket, a kik azt
-akarták, hogy forgassák fel egy szempillantás alatt az egész házat, hogy
-hozzák le nekik a kakast a toronyról, hogy állítsanak meg egy menetelő
-ezredet, hogy tovább hallhassa a dobost, – a levegőt hasogatták
-visongásukkal, nem hallgatva senkire, mikor nem engedelmeskedtek nekik
-azonnal. Hiába igyekezett mindenki kedvükre lenni, kivánságaik
-felingerlődtek a teljesítés könnyüségétől, makacsul ragaszkodtak a
-lehetetlen dolgokhoz és mindenütt csak ellenmondásra, akadályokra,
-szenvedésre, fájdalomra találtak. Mindig zugolódva, mindig lázadozva,
-mindig dühösen, sirással és panaszkodással töltötték napjaikat: vajjon
-szerencsés lények voltak-e? A gyöngeség és a zsarnokoskodás együtt csak
-bolondságot és nyomoruságot nemzenek. Két elkényeztetett gyermek közül
-az egyik megveri az asztalt, a másik megkorbácsoltatja a tengert; sokat
-kell korbácsolniok és verniök, a mig nyugodtan élhetnek.
-
-Ha az uralkodás és zsarnokság eszméi nyomorultakká teszik őket
-gyermekségüktől fogva, mi lesz velük, ha felnőnek és az emberekkel való
-érintkezésük kiterjed és megsokszorozódik. Hozzászokva, hogy minden
-meghajol előttük, micsoda meglepetéssel fogják a világba belépve érezni,
-hogy minden ellenáll nekik és hogy összeroncsolja őket a a súlya annak a
-mindenségnek, melyről azt hitték, hogy kényük-kedvük szerint mozog!
-Szemtelen modoruk, gyermekes hiuságuk csak kínzást, megvetést, gúnyt hoz
-a fejükre, a megalázás lesz a mindennapi kenyerük: keserű tapasztalatok
-hamar megtanítják őket, hogy nem ismerték sem helyzetüket, sem erejüket;
-nem lévén hatalmukban minden, azt hiszik, semmi sincs hatalmukban. Annyi
-szokatlan akadály akasztja meg őket, annyi gúny alacsonyítja le őket,
-hogy gyávák, félénkek, meghunyászkodók lesznek és ép annyira önmaguk alá
-sülyednek, mint a mennyire önmaguk fölé voltak emelve.
-
-Térjünk vissza az alapszabályra. A természet arra alkotta a gyermekeket,
-hogy szeressék és segítsék őket; de vajjon arra alkotta-e őket, hogy
-engedelmeskedjenek nekik és féljenek tőlük? Adott-e nekik tekintélyt
-parancsoló föllépést, szigorú tekintetet, kemény és fenyegető hangot,
-hogy félelmetessé tegyék magukat? Értem, hogy az oroszlán ordítása
-megrémíti az állatokat és hogy reszketnek, ha meglátják rettentő
-sörényét, de ha van egyáltalán illetlen, gyűlöletes, nevetséges látvány,
-akkor a tanácsosok testülete az, a mint ünnepi díszruhájában leborul egy
-pólyás gyermek előtt, melyet pompázó szavakkal szólítanak meg s a mely
-feleletül csak bőg vagy öklendez.
-
-Ha a gyermekkort maga-magában tekintjük, van-e a világon gyöngébb,
-nyomorultabb, mindennek, a mi körülveszi, jobban kiszolgáltatott
-teremtés, a melynek annyira szüksége van szánalomra, gondoskodásra,
-pártfogásra, mint egy gyermeknek? Nem tűnik-e úgy, mintha csak azért
-mutatna olyan szelid arczot és olyan megható tekintetet, hogy mindenki,
-a ki közelít hozzá, érdeklődjék gyöngesége iránt és segitségére siessen?
-Micsoda bántóbb, a természet rendjével ellenkezőbb, mint látni egy
-zsarnokoskodó és lázadó gyermeket, a mely parancsolgat mindenkinek, a ki
-körülveszi és szemtelenül az úr hangján beszél azokkal, a kiknek csak el
-kellene őt hagyni, hogy elpusztuljon?
-
-Másrészről, ki nem látja, hogy az első kor gyöngesége annyiféle módon
-lenyügözi a gyermeket, hogy barbár dolog ehhez az igához még a mi
-szeszélyeinkét is hozzátenni, megfosztva őt úgyis oly korlátozott
-szabadságától, melylyel oly kevéssé tud visszaélni és a melytől
-megfosztani őt ép oly kevéssé hasznos neki, mint nekünk? Ha nincs
-nevetségesebb dolog, mint a fennhéjázó gyermek, nincs szánalomra méltóbb
-sem, mint a félénk gyermek. Mikor az értelem korával úgyis megkezdődik a
-társadalmi szolgaság, mire való volna megelőzni a személyes
-szolgasággal? Tűrjük el, hogy az élet egy mozzanata mentve legyen attól
-az igától, melyet nem a természet rakott ránk és engedjük meg a
-gyermekkornak természetes szabadsága gyakorlását, a mely legalább
-egyelőre távoltartja a bűnöktől, melyeket a rabszolgaságban magunkra
-öltünk. Jőjjenek hát azok a szigorú nevelők, azok a gyermekeiknek vakon
-engedelmeskedő anyák frivol ellenvetéseikkel, és ismerjék meg előbb a
-természet nevelési módszerét, mielőtt földicsérik a magukét.
-
-Visszatérek a gyakorlathoz. Mondtam már, hogy a gyermekednek nem szabad
-semmit azért megkapnia, mert kéri, hanem mert szüksége van rá,[30] nem
-szabad semmit engedelmességből, tennie hanem szükségből Igy tehát ez a
-két szó: engedelmesség és parancs ki lesz tiltva szótárából, még inkább
-ez a két szó: kötelesség és kötelezettség; ellenben ez erő, szükség,
-tehetetlenség és kényszerűség jelentékeny helyet foglal el benne. Az
-értelem kora előtt nem lehet fogalma sem erkölcsi tényekről, sem
-társadalmi vonatkozásokról; a mennyire csak lehetséges, kerülni kell az
-ezeket jelentő szók kimondását, attól tartva, hogy a gyermek kezdettől
-fogva hamis fogalmat alkot magának e szavakból, melyet majd később nem
-tudunk vagy nem is lehet kiirtani. Az első hamis fogalom, a mely
-beférkőzik fejébe, a tévedés és a vétek csirája lesz benne; erre az első
-lépésre kell leginkább ügyelni. Tégy róla, hogy a míg csak érzékelhető
-dolgok érintik, minden fogalma érzékleteire vonatkozzék; tégy róla, hogy
-mindenfelől ne vegyen észre maga körül egyebet, csak a fizikai világot;
-e nélkül biztos lehetsz benne, hogy egyáltalán nem hallgat rád, vagy
-hogy a morális világról, melyről beszélsz neki, fantasztikus fogalmakat
-alkot magának, melyeket soha életében nem fogsz tudni kitörölni.
-
-Locke nagy alaptétele volt, okokkal meggyőzni a gyermeket; ennek van
-mostanában legnagyobb kelete: sikere azonban szerintem nem épen nagyon
-alkalmas, hogy becsületére váljék; a magam részéről nem tudok ostobább
-valamit elképzelni, mint azokat a gyermekeket, a kikkel oly sokat
-okoskodtak. Az ember összes tehetségei közül az okosság, mely úgyszólván
-nem egyéb, mint a többieknek összetétele, fejlődik ki legnehezebben és
-legkésőbben és ezt akarják arra használni, hogy az előbbi tehetségeket
-fejleszszék! A nevelés remekműve, ha okossá tette az embert: és
-okoskodással akarnak gyermeket nevelni! Ez annyi, mint a végén kezdeni
-és a műből eszközt csinálni. Ha a gyermek hallgatna az okoskodásra, nem
-volna szüksége a nevelésre; de ha kicsiny korától fogva olyan nyelven
-beszélnek neki, a melyet nem ért, hozzászoktatják, hogy érje be
-szavakkal, ellenőrizzen mindent, a mit mondanak neki, hogy ép olyan
-okosnak tartsa magát, mint a mestere, vagy vitatkozó és czivakodó legyen
-és mindent, a miről azt hiszik, észszerű okokból érik el nála, csak a
-sóvárság, a félelem vagy a hiúság okából érnek el.
-
-Ime a formula, a melyre visszavezethető csaknem minden erkölcsi tanítás,
-melyben a gyermeket részesítik, vagy részesíthetik:
-
-_A mester:_ Ezt nem szabad tenni.
-
-_A gyermek:_ És miért nem szabad tenni?
-
-_A mester:_ Mert ez rossz.
-
-_A gyermek:_ Rossz? Mit tesz az, hogy rossz?
-
-_A mester:_ A mi meg van tiltva.
-
-_A gyermek:_ Hát mi baj van abból, ha megteszem, a mi meg van tiltva?
-
-_A mester:_ Büntetést kapsz, mert engedetlen voltál.
-
-_A gyermek:_ Megteszem úgy, hogy ne tudják meg.
-
-_A mester:_ Csakhogy vigyáznak ám rád.
-
-_A gyermek:_ De ha elbújok.
-
-_A mester:_ Ki fognak kérdezni.
-
-_A gyermek:_ Hazudni fogok.
-
-_A mester:_ Hazudni nem szabad.
-
-_A gyermek:_ Mért nem szabad hazudni?
-
-_A mester:_ Mert az rossz stb. stb.
-
-Ime a kikerülhetetlen körforgás. Ha kilépsz belőle, a gyermek már nem
-fog többé megérteni.
-
-Nem nagyon hasznos oktatások-e ezek? Nagyon kiváncsi volnék tudni, hogy
-mit lehetne ennek a párbeszédnek helyébe tenni. Maga Locke is bizonyára
-nagy zavarban lett volna. Ismerni a jót és rosszat, érezni az ember
-kötelességeinek okát, nem a gyermek dolga.
-
-A természet azt akarja, hogy a gyermekek legyenek gyermekek, mielőtt
-emberek lennének. Ha ezt a rendet föl akarjuk forgatni, idő előtt
-érleljük meg a gyümölcsöket, a melyeknek nem lesz sem a kellő érettsége,
-sem ize és hamarosan meg fognak romlani; fiatal tudósaink lesznek és
-öreg gyermekeink. A gyermekkornak megvan a látási, gondolkozási, érzési
-módja, a mely neki megfelel; nincs esztelenebb, mintha ennek helyébe a
-magunkét akarnók tenni és én hamarabb kivánnám, hogy egy gyermek öt láb
-magas legyen, mint hogy itélni tudjon tíz éves korában. Valóban, mire
-való volna neki ebben a korban az értelem? Az értelem az erő zabolája és
-a gyermeknek nincs erre a zabolára szüksége.
-
-A mikor tanítványaitokat igyekeztek meggyőzni az engedelmesség
-kötelességéről, ehhez az állítólagos meggyőzéshez hozzá fűzitek az
-erőszakot és a fenyegetéseket; vagy a mi még rosszabb, a hizelgést és az
-igéreteket; így tehát csábítva az érdek, vagy kényszerítve az erőszak
-által, úgy fognak tenni, mintha az értelem győzte volna őket meg; jól
-látják, hogy az engedelmeskedés rájuk nézve előnyös és a lázadás
-ártalmas, a mint ti az egyiket, vagy a másikat észreveszitek.
-
-De mivel ti mindig csak olyat követeltek tőlük, a mi nekik kellemetlen
-és mivel mindig kinos másnak az akarata szerint cselekedni, a gyermek
-elrejtőzik, hogy a maga akaratát megcselekedje, meg lévén győződve
-arról, hogy mindent jól tesz, csak ne vegyék észre engedetlenségét; de
-kész belenyugodni, hogy rosszat tett, a mint fölfödözik, attól féltében,
-hogy még nagyobb baj éri. A kötelesség oka nem felelvén meg korának,
-nincs az az ember a világon, a ki azt meg tudná vele értetni; de a
-büntetéstől való félelem, a bocsánat reménye, a szorultság, a
-zavarodottság, hogy nem tud felelni, kicsikar belőle minden vallomást, a
-mit csak követelnek; azt hittük, meggyőztük őket, pedig csak
-bosszantottuk és megfélemlítettük.
-
-Mi következik ebből: először is azzal, hogy ráhárítunk olyan
-kötelességet, a melyet nem érez, fölingereljük őt a saját zsarnokságunk
-ellen és elfordítjuk magunktól a szeretetét; megtanítjuk őt arra, hogy
-szinlelő, hamis, hazug legyen azért, hogy jutalmakat csikarjon ki tőlünk
-és megmeneküljön a büntetéstől; végül hozzá szoktatva őt, hogy mindig
-egy nyilvánvaló indító okkal leplezzen el egy titkos indító okot, magunk
-adjuk meg neki az eszközt, hogy szüntelenül rászedjen minket, elleplezze
-előlünk igazi jellemét és alkalomadtán üres szavakkal fizessen ki minket
-és másokat.
-
-A törvények, fogjátok mondani, ámbár kötelezők a lelkiismeretre nézve,
-mégis kényszert alkalmaznak a felnőtt emberre nézve. Megengedem, hogy
-így van. De egyebek-e ezek az emberek, mint a nevelés által megrontott
-gyermekek? Éppen ez az, a minek elejét kell venni. Alkalmazzátok a
-kényszert a gyermekre, az észszerüséget a felnőttre; ez a természet
-rendje: a bölcsnek nincs törvényre szüksége.
-
-Bánjatok növendéketekkel korának megfelelően. Tegyétek kezdettől fogva a
-maga helyére és tartsátok ott oly erősen, hogy ne is próbáljon belőle
-kilépni; akkor még mielőtt tudná, hogy mi a bölcseség, már is gyakorolni
-fogja legfontosabb tanítását. Ne parancsoljatok neki soha semmit, bármi
-legyen is a világon, egyáltalán semmit. Ne engedjétek, hogy csak az
-eszébe is jusson, hogy valami hatalmat akartok gyakorolni fölötte. Ne
-tudjon egyebet semmit, csak azt, hogy ő gyönge és ti erősek vagytok,
-hogy az ő helyzeténél és a ti helyzeteteknél fogva szükségszerüen ki van
-szolgáltatva kényetekre, kedvetekre; ezt tudja, ezt értse meg, ezt
-érezze; érezze idején fennhéjázó fején a kemény jármot, a melybe a
-természet hajtja az embert, a szükségszerüség nehéz jármát, a mely alatt
-minden véges lénynek meg kell hajolnia; lássa ezt a szükségességet
-mindig a dolgokban, soha az emberek szeszélyében;[31] a zabola, a mely
-visszatartja, a kényszerüség legyen, nem pedig a tekintély. A mitől
-tartózkodnia kell, azt ne tiltsátok meg neki, hanem akadályozzátok meg,
-hogy megtegye, magyarázgatás és okoskodás nélkül; ha valamit megengedtek
-neki, engedjétek meg első szavára, kérések és könyörgések nélkül, de
-mindenekfelett föltételek nélkül. Az engedélyt adjátok meg szivesen, a
-tilalmat kedvetlenül; de legyen minden tilalmatok visszavonhatatlan,
-semmiféle alkalmatlanság ne ingasson meg, az egyszer kimondott _nem_
-legyen érczfal, a mely ellen a gyermek ötször-hatszor is kimerítheti
-erejét, úgy hogy meg se próbálja többet megdönteni.
-
-Így teszitek türelmessé, nyugodtá, lemondóvá, megelégülővé, még akkor
-is, ha nem kapja meg, a mit akart. Mert az ember természetében rejlik,
-hogy békésen eltűri a dolgokból folyó kényszerüséget, de más valakinek a
-rosszakaratát nem.
-
-Ez ellen a szó ellen: _nincs már több_, még soha sem lázadt föl egy
-gyermek sem, hacsak azt nem hitte, hogy hazugság. Egyébiránt ebben nincs
-középút; vagy nem szabad tőle egyáltalán semmit követelni, vagy
-kezdettől fogva a legteljesebb engedelmességre kell szorítani. A
-legrosszabb nevelés, ha ingadozni engeditek a saját akarata és a tiétek
-között és ha folytonos vita tárgya köztetek és ő közte, hogy melyik az
-úr kettőtök közül: százszor inkább akarnám, hogy mindig a gyermek legyen
-az úr.
-
-Bizonyára különös dolog, hogy a mióta foglalkoznak a gyermekek
-nevelésével, nem tudtak vezetésükre más eszközt kieszelni, mint a
-vetélkedést, a féltékenységet, az irigységet, a hiuságot, a kapzsiságot,
-a hitvány félelmet, mind a legveszedelmesebb szenvedélyeket, a melyek
-legkönyebben gerjednek fel és legalkalmasabbak a lélek megrontására, még
-mielőtt a test kialakult volna. Minden időelőtti tanítással, a melyet
-fejébe akarnak verni, egy bünt oltanak be szive mélyébe. Az esztelen
-nevelők azt hiszik, csodákat művelnek, a mikor gonoszokká teszik a
-gyermekeket, hogy megtanítsák őket arra, hogy mi a jóság és akkor aztán
-fontoskodva mondják: ime, ilyen az ember. Igen, ilyen az az ember, a kit
-ti csináltatok.
-
-Megpróbáltak minden eszközt, kivéve egyet, éppen azt, a mely egyedül
-vezethet czélra: a helyesen szabályozott szabadságot. Nem kell a
-nevelésbe beleártani magunkat, ha nem tudjuk a gyermeket egyedül a
-lehetőség és lehetetlenség törvényei által odavezetni, a hova akarjuk.
-Az egyiknek és a másiknak köre egyaránt ismeretlen lévén előtte,
-kitágíthatjuk vagy összébb szoríthatjuk körülötte, a hogy akarjuk.
-Leköthetjük, előbbre tolhatjuk, visszatarthatjuk, csak csupán a
-szükségesség kötelékével, a nélkül, hogy zúgolódnék miatta. Hajlékonynyá
-és tanulékonynyá tehetjük, csupán a dolgokban rejlő kényszerüség által,
-a nélkül, hogy alkalma volna bármiféle bünnek kicsirázni benne; mert
-sohasem éled föl a szenvedély, ha nem lehet hatása.
-
-Ne adjatok növendéketeknek semmiféle szóbeli oktatást, csak a
-tapasztalatból kapja tanítását; ne rójatok rá semminemű büntetést, mert
-ő még nem tudja, hogy mit tesz az: hibát elkövetni; ne kéressetek vele
-soha bocsánatot, mert hiszen nem tud sérteni. Tettei mentesek lévén
-minden erkölcsi jellegtől, nem tud semmi olyat tenni, a mi erkölcsileg
-rossz és a mi akár büntetést, akár dorgálást érdemelne.
-
-Már látom, hogy az olvasó rémülettel itél erről a gyermekről, a
-megszokott gyermekekről véve a mintát, de csalódik. Az örökös
-feszélyezettség, a melyben növendékeiteket tartjátok, ingerli
-pajkosságukat; mennél jobban érzik a kényszert, ha szemeitek előtt
-vannak, annál pajkosabbak, a mint megszabadulnak tőle. Kárpótolniok kell
-magukat, a mikor tudják, a szigorú kényszerért, a melyben tartjátok
-őket.
-
-Két városi diák nagyobb fölfordulást csinál a falun, mint az egész falu
-gyermekserege. Zárj egy kis úrfit és egy paraszt gyereket egy szobába;
-az előbbi fölforgat és összetör-zúz mindent, mielőtt a másik kimozdulna
-helyéből. Miért volna ez így, ha nem azért, hogy az egyik siet
-visszaélni a szabadság egy pillanatával, míg a másik, mindig biztos
-lévén szabadságáról, nem siet élni vele? Pedig a falusi gyermekek is, a
-kiknek gyakran hizelegnek vagy útjukat állják, még mindig távol vannak
-attól az állapottól, a melyben én szeretném őket tartatni.
-
-Állapítsuk meg kétségbevonhatatlan alapelvül, hogy a természet első
-zsendülései mindig helyesek. Az emberi szívben nincs eredendő
-visszásság, nem találni benne egyetlen bünt sem, a melyről ne lehetne
-megmondani, hogyan és mi által hatolt bele. Az egyedüli természetes
-szenvedély az emberben az önmaga iránt való szeretet, vagyis a tágabb
-értelemben fölfogott önszeretet. Ez az önszeretet magában véve vagy
-miránk vonatkoztatva jó és hasznos, és mivel nincs benne másokra való
-szükségszerű vonatkozás, e tekintetben természetszerűen közömbös: csak
-az által lesz jóvá vagy roszszá, a hogy alkalmazzuk; és azok által a
-vonatkozások által, a melyeket adunk neki.
-
-Egész addig, a míg az önszeretet irányítója, az ész ki fejlődhetik,
-fontos dolog, hogy a gyermek ne tegyen semmit azért, mert ezt így látta
-vagy hallotta, szóval semmit másokra való tekintetből, hanem csupán azt
-tegye, a mit a természet kiván tőle és akkor mindig csak jót fog tenni.
-
-Nem úgy értem ezt, hogy soha nem fog bajt csinálni hogy nem fogja magát
-megsérteni, hogy nem tör el valami értékes holmit, ha a keze ügyébe
-akad. Sok bajt csinálhat, a nélkül, hogy rosszat tenne, mert a rossz
-tett az ártás szándékától függ és ez a szándék soha sincs meg a
-gyermekben. Ha csak egyszer is megvolna benne, már minden el volna
-veszve, csaknem menthetetlenül gonoszszá lenne.
-
-Nem egy dolog rossz a kapzsiság szemében, a mi nem rossz az ész
-szemében. A mikor a gyermekeket szabadjukra hagyjuk, hogy gyakorolják
-pajkosságukat, tanácsos távoltartani tőlük mindent, a mi ezt a
-pajkosságot költségessé tehetné és nem hagyni kezük ügyében semmit, a mi
-törékeny és értékes. Szobájuk legyen egyszerű és tartós butorokkal
-berendezve, ne legyenek benne tükrök, porczellán tárgyak, csecsebecsék.
-
-A mi az én Emilemet illeti, a kit falun nevelek föl, a szobájában nem
-lesz semmi, a mi egy paraszt szobától megkülönbözteti. Mire való volna
-annyi gonddal földiszíteni, mikor olyan keveset fog benne tartózkodni?
-De csalódom, ő maga fogja földiszíteni és pedig meg fogjuk látni, mivel.
-
-Ha a gyermek minden elővigyázatosságotok daczára valami rendellenességet
-csinál, összetör valami hasznos tárgyat, ne büntessétek saját
-hanyagságtok miatt, ne dorgáljátok; ne halljon egyetlen szemrehányó szót
-sem, még azt se mutassátok előtte, hogy bánatot okozott nektek; tegyetek
-egészen úgy, mintha az a tárgy önmagától törött volna össze; higyjétek
-végre is, hogy sokat tettetek, ha meg tudtátok állni, hogy ne szóljatok
-semmit.
-
-Ki merjem-e itt fejteni minden nevelés legnagyobb, legfontosabb,
-leghasznosabb szabályát? Azt t. i., hogy nem kell időt nyerni, hanem
-vesztegetni kell az időt. Közönséges olvasóm, bocsásd meg nekem
-paradoxonaimat: az ember kénytelen paradoxonokat csinálni, ha
-gondolkodik és mondhattok bármit, inkább vagyok a paradoxonok, mint az
-előitéletek embere. Az emberi élet legveszedelmesebb ideje a születéstől
-a tizenkét éves korig való idő. Ez az az idő, a mikor a hibák és a bünök
-csiráznak, a nélkül, hogy volna eszköz kiirtásukra s mire az eszköz
-előkerül, a gyökerek már oly mélyre hatoltak, hogy nincs idő
-kitépésükre. Ha a gyermek egyszerre ugorna át anyja emlőjéről az
-értelmes korba, a nevelés, melyben részesítik, megfelelhetne neki, de a
-természetes haladás szerint teljesen ellenkező nevelésre van szüksége.
-Az kellene, hogy semmit se tegyen lelkéből addig, a míg minden képessége
-nincs kifejlődve, mert lehetetlen, hogy észrevegye a fáklyát, a melyet
-mutattok neki, addig, a míg vak és hogy az eszmék végtelen mezején olyan
-utat kövessen, a melyet az ész a legjobb szemeknek is olyan nehezen
-észrevehetően jelöl ki.
-
-Az első nevelésnek tehát tisztára negativnak kell lennie. Nem abban áll,
-hogy tanítsuk az erkölcsöt, vagy az igazságot, hanem csak abban, hogy
-megóvjuk a szívet a büntől és a tévedés szellemétől. Ha képesek volnátok
-nem tenni semmit és nem engedni semmit, hogy történjék, ha egészségesen
-és erősen tudnátok vezetni növendéketeket tizenkét éves koráig a nélkül,
-hogy meg tudná különböztetni, melyik a jobb keze s melyik a bal, az első
-leczkétől fogva megnyilnának megértésének szemei az ész számára;
-előitéletek nélkül, szokások nélkül lévén, nem volna benne semmi, a mi
-ellensúlyozza gondoskodásotok hatását. Hamar a legbölcsebb emberré lenne
-kezetekben és miután azon kezdtétek, hogy nem műveltetek semmit, a
-nevelés csodáját művelnétek.
-
-Tegyétek a szokásnak visszáját és csaknem mindig jól fogtok cselekedni.
-Az apák és a tanítók, mivel nem gyermeket akarnak a gyermekből csinálni,
-hanem tudóst, sohasem dorgálnak, rendreutasítanak, korholnak,
-hitegetnek, fenyegetnek, igérgetnek, oktatnak, okoskodnak elég korán.
-Tegyetek okosabban: legyetek okosak és ne okoskodjatok tanítványotokkal,
-különösen ne azért, hogy helyeselje azt, a mi nem tetszik neki, mert ha
-így mindig beleviszitek az okosságot a kellemetlen dolgokba, csak azt
-éritek el vele, hogy unalmassá teszitek előtte és már korán elveszitek
-hitelét egy olyan lélekben, a mely még nincs a megértés állapotában.
-Gyakoroljátok testét, szerveit, érzékeit, erőit, de hagyjátok a lelkét
-tétlenül, a míg csak lehet. Óvakodjatok minden korai véleménytől, a
-melyet itélete még nem tud felfogni. Tartsátok vissza, távolítsátok el
-tőle az idegen benyomásokat és ne siessetek a rossz megakadályozása
-végett tenni a jót, mert úgyis csak akkor jó, a mikor az értelem
-megvilágítja. Tekintsetek minden halasztást előnynek; máris nagy
-nyereség, minden veszteség nélkül haladni a czél felé; engedjétek
-megérni a gyermekséget a gyermekben. Végül, a mi leczke szükségessé
-válik számára, ne részesítsétek benne ma, ha veszély nélkül tudjátok
-holnapra halasztani.
-
-Egy másik megfontolás, a mely megerősíti ennek a módszernek a
-hasznosságát, a gyermek sajátos géniuszának megfontolása, a melyet jól
-kell ismerni, hogy tudjuk, milyen erkölcsi vezetés felel meg neki.
-Minden szellemnek megvan a maga sajátos formája, a mely szerint
-irányítani kell és fontos dolog gondjaink sikerére, hogy e szerint a
-forma szerint irányoztassék, nem pedig más forma szerint. Okos ember
-lévén, lesd ki sokáig a természetet, figyeld meg jól növendékedet,
-mielőtt kimondod neki az első szót; engedd, hogy jellemének csirája
-kezdettől fogva teljes szabadsággal mutatkozzék, ne kényszerítsd semmire
-sem, hogy annál jobban láthasd a maga teljes valóságában. Azt hiszed, a
-szabadságnak ez az ideje el van veszve számára? Ellenkezőleg, a
-legjobban felhasznált idő lesz, mert így tanulod meg, hogy ne veszíts el
-egyetlen pillanatot sem egy becsesebb időben; e helyett, ha elkezdesz
-cselekedni, mielőtt tudnád, mit kell tenni, vaktában fogsz cselekedni,
-tévedéseknek leszel kitéve, minduntalan vissza kell fordulnod, messzebb
-leszel a czéltól, mintha kevésbbé siettél volna elérni. Ne tégy úgy,
-mint a fösvény, a ki sokat veszít azáltal, hogy nem akar semmit
-veszíteni. Áldozd fel az első életkorban azt az időt, a melyet
-kamatostul fogsz visszanyerni előbbrehaladott életkorban. A bölcs orvos
-nem rendel vaktában a beteg első láttára, hanem előbb tanulmányozza a
-beteg temperamentumát, mielőtt rendel neki; később fog bele
-gyógyításába, de meggyógyítja, míg a nagyon siető orvos megöli.
-
-De hol helyezzük el ezt a gyermeket, hogy így nevelhessük föl, mint
-érzéketlen lényt, mint valami automatát? A hold gömbjében tartsuk, vagy
-egy elhagyott szigeten? Távolítsuk el minden emberi lénytől? Nem lesz-e
-állandóan előtte a világban a mások szenvedélyeinek látványa és példája?
-Nem fog-e soha látni korabeli más gyermekeket? Nem fogja-e soha látni
-szüleit, szomszédjait, dajkáját, nevelőnőjét, inasát, sőt nevelőjét sem,
-a ki elvégre mégsem angyal?
-
-Ez az ellenvetés nyomós és alapos. De mondtam-e én, hogy ez a
-természetes nevelés könnyű vállalkozás? Oh, emberek! az én hibám-e, hogy
-ti nehézzé tettetek mindent, a mi jó? Érzem ezeket a nehézségeket, meg
-is vallom őket: talán leküzdhetetlenek is, de az mindig bizonyos, hogy
-ha ráadjuk magunkat megelőzésükre, legalább egy bizonyos pontig elejüket
-vehetjük. Én megmutatom a czélt, a melyet ki kell tüzni magának; nem
-mondom, hogy el is lehet érni, de azt mondom, hogy a ki leginkább
-megközelíti, az éri el a legnagyobb sikert.
-
-Emlékezzetek meg arról, hogy mielőtt el mernők vállalni egy ember
-formálását, előbb embert kell csinálnunk önmagunkból, önmagunkban kell
-megtalálunk a példát, a melyet az, a kit nevelünk, maga elé tüzzön. A
-míg a gyermek még ismeret nélkül való, van elég idő úgy előkészíteni
-mindent, a mi a közelébe jut, hogy első tekintetébe csak olyan tárgyak
-ötöljenek, a melyek látása neki való. Légy tiszteletreméltó mindenki
-előtt, első sorban szerettesd meg magadat, hogy mindenki igyekezzék
-kedvedre lenni. Nem válhatsz a gyermek mesterévé, ha nem vagy mestere
-mindannak, a mi őt körülveszi és ez a tekintély sohasem lesz elegendő,
-ha nem alapszik az erény megbecsülésén. Nem arról van szó, hogy fordítsd
-ki az erszényedet és szórd tele marokkal a pénzt; sohasem láttam, hogy a
-pénz megszerettetett valakit. Nem kell fösvénynek vagy ridegnek lenni,
-sem panaszkodni a nyomor miatt, melyet enyhíteni tudsz, de akárhogy
-kitárod a szekrényedet, ha nem tárod ki a szívedet is, a többieké mindig
-zárva marad előtted. Az idődet, a gondoskodásodat, a vonzalmadat,
-önmagadat kell odaadnod, mert tehetsz, a mit akarsz, mindig meg fogják
-érezni, hogy a pénzed nem te vagy. Vannak az érdeklődésnek és a
-jóakaratnak olyan tanujelei, a melyek nagyobb hatást tesznek és több
-valódi haszonnal járnak, mint minden ajándék: hány szerencsétlennek,
-betegnek van több szüksége vigaszra, mint alamizsnára! hány elnyomott
-van, kinek a pártfogás többet használ, mint a pénz! Békítsd ki azokat, a
-kik meghasonlottak egymással, vedd elejét a pörösködésnek, vezesd a
-gyermeket kötelessége tudatára, az apát az elnézésre, mozdítsd elő a
-boldog házasságokat, akadályozd meg az üldözést, használd fel, pazarold
-növendéked szüleinek befolyását a gyöngék érdekében, a kik sehol sem
-kapnak igazságot és a kiket a hatalmasok elnyomnak. Jelentsd ki magadat
-fenkölten a szerencsétlenek pártfogójának. Légy igazságos, emberséges,
-jótékony. Ne csak az alamizsnát gyakorold, hanem a felebaráti szeretetet
-is; a könyörület munkái több bajt enyhítenek, mint a pénz; szeresd a
-többieket és ők is szeretni fognak, légy szolgálatukra és ők is
-szolgálatodra lesznek, légy a testvérük és ők a gyermekeid lesznek.
-
-Ez is egyik oka annak, a miért Emilt falun akarom nevelni, távol a
-szolgák csürhéjétől, a kik a legaljasabb emberek gazdáik után, távol a
-város fekete erkölcseitől, a melyeket a máz, melylyel be vannak vonva,
-csábítókká és ragályosakká tesz a gyermekre nézve, holott a falusi ember
-bünei leplezetlenek és durvák lévén, inkább visszariasztják, mint
-csábítják, ha nincs valami érdeke benne, hogy utánozza őket.
-
-Falun a nevelő sokkal inkább ura a tárgyaknak, melyeket a gyermeknek meg
-akar mutatni; hirnevének, beszédének, példájának olyan tekintélye van, a
-milyet a városban nem birna szerezni; hasznos lévén az egész világnak,
-mindenki igyekezni fog, hogy lekötelezze magának, hogy megbecsültessék
-általa, hogy olyannak mutassa magát a növendék előtt, a milyennek a
-mester szeretné, hogy valóban legyen és ha a bünből nem javulnak is meg,
-tartózkodni fognak a botránytól; ez mindaz, a mire szükségünk van
-czélunk érdekében.
-
-Tegyetek le róla, hogy másokat felelőssé tegyetek a saját hibáitokért; a
-rossz, a mit a gyermek lát, kevésbbé rontja meg, mint az, a melyre ti
-tanítjátok őt. Ha mindig prédikáltok, mindig erkölcsi leczkékkel
-tartjátok, mindig pedánskodtok, minden eszméért, melyet azon hiszemben
-adtok a gyermeknek, hogy jó, egyszerre húsz mást adtok neki, a mely nem
-ér semmit: eltelve azzal, a mi a ti fejetekben történik, nem látjátok a
-hatást, melyet az ő fejében idéztek elő. Azt hiszitek, a szavak hosszú
-áradatában, a melylyel a gyermeket szüntelenül elárasztjátok, nincs egy
-sem, melyet tévesen fog fel? Azt hiszitek, hogy nem magyarázza a maga
-módja szerint zavaros magyarázataitokat és hogy nem talál bennük semmit,
-a miből rendszert csináljon a maga szája íze szerint, a melyet aztán
-alkalom adtán szembeállíthat veletek?
-
-Hallgassátok meg a kis emberkét, a kit így megoktattak, hagyjátok kedve
-szerint fecsegni, kérdezősködni, nagyzolni és el fogtok csodálkozni azon
-a különös fordulaton, melyet okoskodásaitok eszében vettek: összezavar
-mindent, fölforgat mindent, kihoz béketüréstekből, néha kihoz a
-sodrotokból váratlan ellenvetéseivel, kényszerít, hogy elhallgassatok
-vagy hogy őt hallgattassátok el; vajjon akkor mit gondolhat arról a
-hallgatásról, a melybe az az ember merül, a ki olyan sokat szeret
-beszélni? Ha egyszer megnyeri ezt az előnyt fölöttetek és ezt
-észreveszi, oda a nevelés, mindennek vége ettől a pillanattól fogva, nem
-igyekszik többé tanulni, hanem igyekszik titeket megczáfolni.
-
-Buzgó mesterek, legyetek egyszerűek, óvatosak, tartózkodók; csak akkor
-tegyetek valamit, ha mások cselekedeteinek megakadályozásáról van szó:
-ezt ismétlem szüntelenül. Inkább halaszszatok el, ha lehet, egy jó
-tanítást, attól féltetekben, hogy rossz tanítást adhattok. Ezen a
-földön, a melyet a természet az ember első paradicsomává tett, ne
-merjétek a kisértő tisztét teljesíteni, fel akarva világosítani az
-ártatlanságot a jóról és gonoszról: úgysem tudjátok megakadályozni, hogy
-a gyermek felvilágosodjék kívülről, példák útján, korlátozzátok tehát
-egész őrködésteket arra, hogy ezeket a példákat a neki megfelelő alakban
-véssétek be lelkébe.
-
-A viharos szenvedélyek nagy hatással vannak a gyermekre, ha tanujukká
-válik, mert nagyon érzékelhető jeleik vannak, a melyek meglepik és
-kierőszakolják a figyelmét. Különösen a harag olyan zajos kitörései,
-melyeket lehetetlen észre nem venni, ha közelébe jutunk. Nem is lehet
-kérdés tárgya, hogy ez jó alkalom a pædagogusnak, hogy szép beszédet
-füzzön hozzá. Ugyan! szó se legyen szép beszédről, egyáltalán nem, egy
-szót sem. Hadd jöjjön a gyermek, elcsodálkozva a látványon; okvetlenül
-kérdezősködni fog. A felelet egyszerű, magukból azokból a tárgyakból
-vonható le, melyek érzékeibe ötlenek. Látja a lángba borult arczot, a
-villogó szemet, a fenyegető mozdulatot, hallja a kiáltásokat, mind annak
-a jeleit, hogy a test nincs megszokott nyugalmában. Mondjátok meg neki
-nyugodtan, affektálás és titkolózás nélkül: ez a szegény ember beteg,
-lázrohama van. Ezt az alkalmat felhasználhatjátok arra, hogy fogalmat
-adjatok neki, de csak kevés szóval, a betegségekről és hatásaikról, mert
-ez is a természettől való és egyike a szükségszerűség ama kötelékeinek,
-melyeknek alávetve kell hogy érezzük magunkat.
-
-Lehetséges-e, hogy ennek a fogalomnak alapján, a mely nem is téves, ne
-éledjen benne jókor bizonyos irtózás attól, hogy átengedje magát a
-szenvedély szélsőségeinek, melyeket betegségeknek tekint? És hiszitek-e,
-hogy egy ilyen fogalom, a maga idejében beoltva, nem idéz elő ép olyan
-üdvös hatást, mint a legunalmasabb erkölcsi prédikáczió? De nézzétek a
-jövőben ennek a fogalomnak a következményeit: ime, jogotok van, ha arra
-találna kerülni a sor, egy lázadó gyermeket úgy tekinteni, mint egy
-beteget, bezárni szobájába, ha kell ágyába is, rövid pórázon tartani,
-elrémíteni saját éledező büneitől, gyülöletessé és félelmetessé tenni
-előtte azokat, a nélkül, hogy valaha is büntetés számba vehetné a
-szigoruságot, a melylyel talán kénytelenek vagytok élni, hogy
-meggyógyítsátok. És ha egyszer-másszor veletek magatokkal is megesik egy
-heves pillanatban, hogy elhagy a hideg vér és a mérséklet, a melyben
-gyakorolnotok kell magatokat, ne igyekezzetek elleplezni előtte
-hibátokat, de mondjátok ki nyiltan, gyöngéd szemrehányással: fiam,
-beteggé tettél.
-
-Egyébiránt fontos dolog, hogy azokat a naivitásokat, melyeket a
-gyermekben azoknak a fogalmaknak egyszerüsége idéz elő, a melyekből
-táplálkozik, sohasem emlegessék jelenlétében s ne is idézgessék oly
-módon, hogy ő is megérthesse. A meggondolatlan kaczagás megronthatja hat
-hónap munkáját és jóvátehetetlen kárt tehet a gyermek egész életére. Nem
-győzöm eléggé ismételni, hogy a ki a gyermek fölött úr akar lenni, előbb
-önmaga felett kell úrnak lennie. Elképzelem Emilemet, a mint a két
-szomszédasszony közti czivakodás tetőpontján odamegy a dühösebbikhez és
-szánakozó hangon mondja neki: _szegény asszony, maga úgy-e beteg,
-mennyire sajnálom magát!_ Ez a közbelépés bizonyára nem marad hatás
-nélkül a szemlélőkre s talán a szereplőkre sem. Nevetés nélkül, korholás
-nélkül, dicséret nélkül elvezetem, akár szivesen jön, akár erőszakkal,
-mielőtt észrevehetné ezt a hatást vagy legalább mielőtt gondolkozhatnék
-rajta és sietek elvonni a figyelmét más tárgyakra, melyek amazt hamar
-elfeledtetik vele.
-
-Nem czélom, hogy behatoljak minden részletbe, csupán csak az, hogy
-kifejtsem az általános tételeket és példákat nyujtsak nehéz
-eshetőségekre. Lehetetlennek tartom, hogy a társadalom ölén föl lehessen
-nevelni egy gyermeket tizenkét éves koráig a nélkül, hogy fogalmat
-adjunk neki az egyik embernek a másikhoz való viszonyáról és az emberi
-cselekedetek erkölcsiségéről. Elég, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ezeket a
-szükséges fogalmakat oly későn adjuk meg neki, a mint csak lehet és a
-mikor kikerülhetetlenekké válnak, csak a pillanatnyi szükségre kell
-szorítkozni, csupán csak azért, hogy ne higyje magát mindenek urának és
-ne tegyen rosszat másoknak aggály nélkül és a nélkül, hogy maga is
-tudná. Vannak szelid és csöndes természetek, melyekkel messzire lehet
-menni a nélkül, hogy veszélyeztetnők első ártatlanságukat, de vannak
-heves természetek is, a melyekben a vadság korán kifejlődik és a
-melyekből sietni kell embert csinálni, hogy ne legyünk őket kénytelenek
-lánczra verni.
-
-Első kötelességeink önmagunkra irányulnak; kezdetleges érzéseink
-önmagunkban összpontosulnak, minden természetes mozgásunk kezdetben
-fentartásunkra és jóllétünkre vonatkozik. Igy az igazság első érzéséhez
-nem annak az igazságnak a révén jutunk, a melylyel mi tartozunk, hanem
-annak révén, a melylyel mások tartoznak nekünk és megint egy visszássága
-a közkeletü nevelési módoknak, hogy kezdettől fogva beszélnek a
-gyermeknek kötelességeiről, sohasem a jogairól, azon kezdik, hogy annak
-az ellenkezőjét mondják neki, a mi kell, azt, a mit meg sem tud érteni
-és a mi nem is érdekelheti.
-
-Ha tehát olyan gyermeket kellene vezetnem, a milyet az imént
-föltételeztem, azt mondanám magamban: a gyermek nem támad
-személyekre,[32] hanem a dolgokra, és hamar megtanul a tapasztalatból
-tisztelni mindenkit, a ki felülmulja korban és erőben: a dolgok ellenben
-nem védik magukat. Az első fogalom tehát, melyet adni kell neki, nem
-annyira a szabadság, mint inkább a tulajdon fogalma és hogy ezt a
-fogalmat megalkothassa magának, kell hogy legyen valamije, a mi a
-sajátja. Ha felsoroljuk neki ruháit, butorait, játékszereit, az nem
-jelent számára semmit, mivel ha rendelkezik is ezekről a tárgyakról, nem
-tudja sem azt, hogyan, sem azt, miért az övéi. Azzal se megyünk többre,
-ha megmondjuk neki, hogy azért az övéi, mert neki adtuk, mert hogy
-adhasson az ember, ahhoz az kell, hogy legyen neki, ime tehát egy előbbi
-birtoklás, mint az övé; a tulajdon fogalmát akarjuk neki megmagyarázni,
-tekintet nélkül arra, hogy az ajándékozás konvenczió dolga és hogy a
-gyermek nem tudhatja még, mi a konvenczió.[33] Olvasók, jegyezzétek meg,
-kérlek, ebben a példában és százezer másban, hogyan szokás azt gondolni,
-hogy jól nevelték a gyermeket, pedig csak teletömték a fejét olyan
-szavakkal, melyeknek rá nézve nincs semmi értelme.
-
-Vissza kell tehát térni a tulajdon eredetéhez, mert innen kelhet ki az
-első róla való fogalom. A falun élő gyermek bizonyos fogalmat alkot
-magának a mezei munkáról, ehhez nem kell egyéb, mint szem és ráérés s
-neki megvan az egyik is, a másik is. Minden kornak s különösen az övének
-jellemző vonása, hogy alkotni, utánozni akar, jelét adni hatalmának és
-tevékenységének. Alig látott kétszer kerti munkát, vetést, ásást,
-zöldség-plántálást és máris kertészkedni akar maga is.
-
-A föntebb fölállított alapelveknek megfelelően nem ellenzem kivánságát,
-ellenkezőleg pártját fogom, osztozom kedvtelésében, vele dolgozom, nem
-az ő mulatságára, hanem a magaméra, ő legalább úgy hiszi: magam is
-kertészlegényévé leszek; a míg meg nem erősödik a karja, fölásom neki a
-földet, ő birtokába veszi azzal, hogy elültet benne egy palántát és ez a
-birtoklás bizonyára szentebb és tiszteletreméltóbb, mint mikor Nunès
-Balboa birtokába vette Dél-Amerikát Spanyolország nevében, beleplántálva
-zászlaját a déli tenger partjába.
-
-Mindennap megöntözzük a palántákat, örömujjongással nézzük növekvésüket.
-Azzal növelem ezt az örömet, hogy megmondom neki: ez a tiéd és
-megmagyarázom a _tiéd_ fogalmát, megértetem vele, hogy ebbe belehelyezte
-idejét, munkáját, fáradságát, végre egész személyét, hogy ebben a
-földben van valami belőle magából, a mit magáénak tulajdoníthat bárkivel
-szemben, mint a hogy kiszakíthatja a karját egy másik ember kezéből, a
-ki akarata ellenére vissza akarja tartani.
-
-Egy szép napon sietve jön, az öntöző kanna a kezében. Oh, micsoda
-látvány! Oh, fájdalom! Minden palánta ki van tépve, az egész föld ki van
-forgatva, rá sem ismerni a helyre. Ah, mi lett munkámból, művemből,
-gondjaim és verejtékem édes gyümölcséből? Ki rabolta meg tulajdonomat?
-Ki vette el palántáimat? A fiatal szív fellázad, a jogtalanság első
-érzése önti bele szomorú keservét, könnyei patakokban folynak, a
-kétségbeesett gyermek megtölti a levegőt nyögésével és sírásával. Részt
-veszek fájdalmában, felháborodásában; kutatunk, tudakozódunk,
-vizsgálatot rendezünk. Végül fölfedezzük, hogy a kertész követte el a
-csinyt. Odahívjuk.
-
-Ezzel aztán ugyan jól járunk. A kertész panaszunk hallatára elkezd még
-hangosabban panaszkodni, mint mi. Hogyan, uraim, hát önök rontották el a
-munkámat? Ide én máltai dinnyét ültettem, melynek magvait úgy kaptam,
-mint valami kincset és melylyel jól akartam önöket tartani, ha majd
-megérik, de önök hitvány palántáik kedvéért tönkretették már kikelt
-dinnyéimet, a melyeket sohasem tudok többé pótolni. Jóvátehetetlen kárt
-okoztak nekem és önmagukat is megfosztották a pompás dinnye élvezetétől.
-
-_János Jakab._ Bocsáss meg, szegény Róbertem. Te belefektetted ide
-munkádat, fáradságodat. Belátom, hogy rosszat tettünk, elrontottuk a
-munkád eredményét, de majd szerzünk másik máltai magvakat és ezentúl
-majd csak akkor fogunk egy földet megművelni, ha tudjuk, hogy előttünk
-senki se tette rá a kezét.
-
-_Róbert._ Akkor ugyan megpihenhetnek, uraim, mert parlagon heverő föld
-nincs már sehol. Én azon a földön dolgozom, melyet az apám tört fel és
-mindenki ugyanazt teszi a maga részéről. A mi földet látnak, mind el van
-foglalva rég idők óta.
-
-_Emil._ Róbert úr, akkor hát gyakran vesznek el dinnyemagvak?
-
-_Róbert._ Bocsásson meg, ifjuram, csakhogy nem akad ám mindig olyan
-hebehurgya fiatal úr, mint ön. Senki sem nyúl hozzá a szomszédja
-kertjéhez, mindenki tiszteletben tartja a más munkáját, hogy a magáé is
-biztonságban legyen.
-
-_Emil._ De nekem nincs kertem.
-
-_Róbert._ Mit bánom én! Ha az enyémet elrontja, nem engedem többé
-sétálni benne, mert bizony nem akarom, hogy kárba veszszen a fáradságom.
-
-_János Jakab._ Nem lehetne a jó Róberttel megegyezni? Engedjen át kis
-barátomnak és nekem egy zúgot a kertjében, hogy megműveljük, az alatt a
-föltétel alatt, hogy a haszon fele az övé lesz.
-
-_Róbert._ Átengedem én föltétel nélkül is. De úgy vigyázzanak, hogy
-kitépem a palántáikat, ha hozzányúlnak az én dinnyéimhez.
-
-Ebből a kisérletből, a melylyel bele lehet vésni a gyermekbe a
-kezdetleges fogalmakat, láthatni, mint lehet a tulajdon fogalmát
-természetszerüen visszavezetni arra a jogra, melyet az első foglaló
-munkájával szerez. Ez világos, szabatos, egyszerü és mindig érthető a
-gyermek számára. Ettől fogva egész a tulajdon jogáig és a cseréig csak
-egy lépés van, a mely után rövidesen meg kell állni.
-
-Láthatni azt is, hogy az a magyarázat, melyet itt két lap irásba
-szorítok bele, a gyakorlatban talán egy év dolga lesz, mert az erkölcsi
-eszmék fejlődésében nem lehet elég lassan haladni, sem elég szilárdan
-megvetni a lábunkat minden lépésnél. Fiatal mesterek, kérlek,
-gondoljatok erre a példára és tartsátok eszetekben, hogy tanítástoknak
-mindenkor inkább a cselekedetekben kell rejlenie, mint a beszédben, mert
-a gyermek könnyen elfelejti, a mit mondott s a mit neki mondtak, de nem
-felejti el, a mit tett vagy a mit neki tettek.
-
-Hasonló oktatásokat, mint már mondottam, előbb-utóbb adni kell, a
-szerint, a mint a növendék szelid vagy heves természete sietteti vagy
-késlelteti szükségét; hasznuk szembeszökően nyilvánvaló, de hogy e nehéz
-dolgokban semmit se mulaszszunk el, adjunk még egy példát.
-
-Makacs gyereketek elront mindent, a mihez hozzányúl; ne haragudjatok
-érte, távolítsatok el keze ügyéből mindent, a mit elronthat. Összetöri a
-bútorokat, melyeket használ; ne siessetek újakat adni neki, hadd érezze
-a nélkülözés kényelmetlenségét. Betöri szobája ablakát, hadd fújjon rá a
-szél éjjel és nappal, a nélkül, hogy törődnétek meghülésével, mert
-inkább legyen náthás, mint bolond. Ne panaszkodjatok soha az
-alkalmatlanságon, melyet okoz, de legyen rá gondotok, hogy ő érezze
-legelőször. Végre kijavíttatjátok az ablakot, de még mindig nem szóltok
-semmit. Megint betöri? Fordítani kell a módszeren; mondjátok neki
-szárazon, de harag nélkül: az ablak az enyém, az én gondoskodásomból
-csinálták, azt akarom, hogy megmaradjon. Ekkor bezárjátok a gyermeket a
-sötétbe, egy ablaktalan szobába. Erre az új eljárásra elkezd sírni,
-dühösködni; nem törődik vele senki. Hamarosan belefárad és alább hagy a
-hangjával; szomorkodik, nyöszörög; megjelenik egy szolga, a lázadó kéri,
-hogy szabadítsa meg. A nélkül, hogy kifogást keresne, hogy miért nem
-teszi meg, a szolga ezt feleli: _nekem is van ablakom, a melyre vigyázni
-kell_. Ezzel elmegy. Végre miután a gyermek néhány óra hosszat maradt
-ott, elég sokáig, hogy megúnhassa és megemlékezzék rá, valaki azt
-ajánlja neki, egyezzen ki veletek, hogy visszaadjátok neki a szabadságát
-és ő nem tör be több ablakot. Hisz ő egyebet sem akar. Megkéret
-benneteket, hogy jöjjetek hozzá. El is jöttök. Felajánlja az egyezséget
-és ti azonnal elfogadjátok, ezt mondva neki: ez nagyon jól van, nyerünk
-rajta mind a ketten, miért nem jött ez a jó eszméd hamarabb? És aztán
-örömmel megölelitek, a nélkül, hogy igéretének megerősítését kivánnátok
-tőle s azonnal bevezetitek szobájába, ezt a megegyezést oly szentnek és
-sérthetetlennek tekintve, mintha esküvel volna megerősítve. Mit
-gondoltok, micsoda fogalmat nyer ebből az eljárásból az igéret hiteléről
-és hasznosságáról? Nagyot csalódnék, ha akadna a világon egyetlen
-gyermek, hacsak nincs még egészen megromolva, a kin ne fogna ez a
-bánásmód és a ki ezek után szándékosan betörne egy ablakot. Figyeljétek
-meg mindennek lánczolatát. A kis gonosztevő nem gondolt rá, mikor gödröt
-ásott, a melybe palántáit ültesse, hogy börtönt ásott ki magának, a
-melybe tudománya hamarosan vetni fogja.[34]
-
-Benne vagyunk tehát az erkölcs világában, nyitva van a kapu a bün
-számára. A szerződéssel és a kötelességekkel születik meg a rászedés és
-a hazugság. Attól fogva, hogy az ember olyat tud tenni, a mit nem
-szabad, igyekszik elleplezni azt, a mit nem lett volna szabad tennie.
-Attól fogva, hogy valamely érdekből igérünk valamit, egy erősebb érdek
-megsértetheti velünk az igéretet; csak arról van már szó, hogy
-büntetlenül megsérthessük. A kifogás természetes: az ember elrejtőzik és
-hazudik. Miután nem tudtuk elhárítani a bűnt, ott vagyunk, hogy meg kell
-büntetnünk. Ime, az emberi élet nyomoruságai, melyek a tévedésekkel
-kezdődnek.
-
-Eleget mondtam arra, hogy megértessem, hogy a büntetést sohasem szabad
-mint büntetést ráróni a gyermekre, hanem úgy kell hogy rája háruljon,
-mint rossz cselekedetének természetes következménye. Ép így ne
-szónokoljatok a hazugság ellen, ne egyenesen azért büntessétek meg, mert
-hazudott, hanem tegyetek róla, hogy a gyermek fejére, ha hazudott,
-ráháramoljon a hazugság minden rossz következménye: az, hogy nem hisznek
-neki akkor sem, mikor igazat mond, hogy olyan roszszal is vádolják, a
-mit nem tett, akárhogy védekezik is. De magyarázzuk ki, mi a gyermekre
-nézve a hazugság.
-
-Két fajtája van a hazugságnak; a ténybeli, a mely a multra vonatkozik s
-az érzületbeli, a mely a jövőre vonatkozik. Az elsőnek akkor van helye,
-a mikor valaki tagadja, a mit tett, vagy a mikor azt mondja, hogy tett
-valamit, a mit nem tett, általában, a mikor az ember tudatosan a dolgok
-igazsága ellen szól. A másiknak akkor van helye, mikor olyat igér meg az
-ember, a mit nincs szándékában megtartani és általában mikor az ember
-olyan szándékot mutat, a mely nincs meg benne. Ez a kétféle hazugság
-néha egyesülhet ugyanabban a hazugságban,[35] de itt különbözőségükben
-tekintem őket.
-
-A ki érzi, hogy szüksége van mások segítségére és a ki folyton próbára
-teszi jóakaratukat, annak nincs érdekében, hogy rászedje őket;
-ellenkezőleg, nyilvánvaló az az érdeke, hogy úgy lássák a dolgokat, a
-milyenek, mert attól fél, hogy ártalmára tévedhetnek. Nyilvánvaló tehát,
-hogy a ténybeli hazugság nem folyik a gyermek természetéből, de az
-engedelmesség törvénye idézi fel a hazugság szükségét, mert az
-engedelmesség kínos lévén, titokban mennél jobban fölmenti magát alóla s
-mert a büntetés vagy a szemrehányás pillanatnyi érdeke háttérbe szorítja
-az igazsághoz való ragaszkodás távolabb eső érdekét. A természetes és
-szabad nevelésben miért hazudnék a gyermek? Mi rejtegetni valója van
-előttetek? Nem korholjátok, nem büntetitek meg semmiért, nem követeltek
-tőle semmit. Mért ne mondana meg nektek mindent, a mit tett, ép olyan
-őszintén, mint kis pajtásának? Ebben a vallomásában nem láthat több
-veszedelmet az egyik oldalról, mint a másikról.
-
-Az érzületbeli hazugság még kevésbbé természetes, mert az igéretek, hogy
-valamit tenni fog, vagy valamitől tartózkodni fog, konvenczionális
-tények, melyek a természetes állapottól eltávolítják és korlátozzák
-szabadságát. Sőt, mi több, a gyermek minden igérete magamagában semmis,
-tekintve, hogy korlátozott látóköre nem képes túlterjeszkedni a jelenen,
-tehát nem tudja, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire. A gyermek alig
-hazudhatik, mikor lekötelezi magát, mert nem gondolván egyébre, csakhogy
-a jelen pillanatra nézve kihúzza magát a bajból, minden eszköz egyre
-megy neki, a melynek nincs pillanatnyi hatása; ha valamit a jövőre nézve
-igér, akkor nem igér semmit s még szunnyadó képzelete nem tudja lényét
-két különböző időre kiterjeszteni. Ha el tudja kerülni a verést vagy
-megkaphat egy édességet azzal, hogy megigéri, hogy holnap kiugrik az
-ablakon, azonnal megigérné. Ime, ezért nem veszi számba a törvény a
-gyermek igéreteit és mikor a törvénynél szigorúbb apák és mesterek
-megkövetelik, hogy váltsa be igéretét, ez csak olyan dolgokban fog
-megtörténni, a melyeket a gyermeknek igéret nélkül is meg kellene
-tennie.
-
-A gyermek, nem tudva, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire, nem
-hazudhatik, mikor lekötelezi magát. Máskép áll a dolog, ha megszegi az
-igéretét, a mi megint a visszamenőleges hazugság egy neme; mert nagyon
-jól emlékszik, hogy ezt az igéretet megtette, de a megtartásnak a
-fontosságát nem látja. Nem lévén képes a jövőben olvasni, nem láthatja
-előre a dolgok következményeit s a mikor megszegi adott szavát, nem tesz
-semmit életkorának szelleme ellen.
-
-Ebből az következik, hogy a gyermek hazugságai mestereinek művei s a
-mikor arra akarják tanítani, hogy igazat szóljon, épen ezzel tanítják a
-hazugságra. Abban a buzgólkodásban, hogy irányítsák, vezessék, oktassák,
-soha sincs elegendő eszköz a czél elérésére. A szellemére való
-befolyásnak új eszközeit akarják megszerezni alaptalan elvekkel,
-esztelen tanításokkal és jobban szeretik, ha tudja leczkéjét és hazudik,
-mintha tudatlan, de igaz.
-
-Mi ellenben, a kik csak a gyakorlat által adunk leczkéket
-növendékeinknek és jobb szeretjük, ha jók, mint ha tudósok, nem
-követeljük tőlük az igazságot, attól féltünkben, hogy eltorzítjuk és nem
-igértetünk velük semmit, hogy ne essenek kisértetbe, igéretüket
-megszegni. Ha távollétemben valami bajt csinált magának, melynek
-szerzőjét nem tudom, óvakodni fogok tőle, hogy Emilt vádoljam vele vagy
-hogy megkérdezzem: _te tetted ezt?_[36] Mert ezzel mi mást tennék, mint
-hogy megtanítanám tagadni? Hogyha nehéz természete arra kényszerít, hogy
-valamiben megállapodjam vele, ügyesen úgy fogom intézni, hogy az ajánlat
-mindig belőle induljon ki, sohase belőlem, hogy ha kötelezte magát
-valamire, legyen mindig valami közvetlen és érezhető érdeke adott szava
-megtartására és hogy ha bármikor is megszegi szavát, ez a hazugság olyan
-bajokat zúdítson rá, melyeket magából a dolgok rendjéből folyóknak lát,
-nem pedig nevelője bosszújából. De távol attól, hogy szükség legyen
-ilyen kegyetlen eszközökhöz folyamodni, csaknem teljesen biztos vagyok
-benne, hogy Emil nagyon későn tudja meg, mi a hazugság és mikor
-megtudja, nagyon el fog csodálkozni, nem tudja megérteni, mire jó a
-hazugság. Nyilvánvaló, hogy mennél függetlenebbé teszem jóllétét
-másoknak akár akaratától, akár itéletétől, annál inkább elvágom benne a
-hazugság minden érdekét.
-
-Ha nem sietünk túlságosan az oktatásokkal, akkor nem sietünk túlságosan
-a követelésekkel sem; mindennek megvárjuk az idejét s akkor követeljük,
-a mikor eljön rá az alkalom. Aztán a gyermek kifejlődik, föltéve, ha
-nincs elrontva. De mikor egy eszeveszett tanító, aki nem tudja, hogy
-fogjon hozzá a dologhoz, minden pillanatban ezt vagy azt igérteti vele,
-megkülömböztetés nélkül, válogatás nélkül, mértéktartás nélkül, a
-gyermek felbosszankodik, és túlterhelve mindez igéretekkel,
-elhanyagolja, elfelejti, végül semmibe sem veszi őket, s úgy tekintve,
-mint üres szólamokat, játéknak veszi és megszegi őket. – Azt akarjátok
-tehát, hogy hű legyen szavának megtartásában? Legyetek óvatosak az
-igéretek követelésében. A részletesség, a melylyel az imént a
-hazugságról szóltam, sok tekintetben alkalmazható a többi kötelességekre
-mind, a melyeket nem szabad úgy kiszabni a gyermeknek, hogy nemcsak
-gyülöletesekké, hanem kivihetetlenekké is tegyük. Hogy az erény
-prédikátorainak látszassanak, megszerettetik velük az összes bűnüket:
-beléjük oltják azzal, hogy tiltják őket. Azzal akarják őket jámborakká
-tenni, hogy a templomba viszik, a hol unatkoznak. Szüntelenül imákat
-daráltatnak velük, s ezzel arra viszik őket, hogy vágyakozzanak arra a
-boldogságra, hogy ne kelljen Istenhez imádkozniok, hogy beléjök oltsák a
-felebaráti szeretetet, alamizsnát osztogattatnak velük, mintha nem
-tartanák magukhoz méltónak, hogy ők maguk osztogassák. Bizony nem a
-gyermeknek kell alamizsnát osztogatni, hanem a mesternek; bármennyire
-ragaszkodik is növendékéhez, ezt a dicsőséget el kell tőle vitatnia, meg
-kell győznie arról, hogy az ő korában ő még nem méltó rá; az alamizsna
-olyan embernek való cselekedet, aki ismeri az értékét annak, amit ad és
-tudja, mily szüksége van rá felebarátjának. A gyermeknek, a ki mindebből
-nem tud semmit, nem lehet az adásban semmi érdeme, szeretet és
-jótékonyság nélkül ad, csaknem szégyenli, hogy ad, miután saját
-tapasztalata alapján azt hiszi, hogy csak a gyermekek adnak alamizsnát,
-s ha valaki felnőtt, akkor már nem ad.
-
-Jegyezzétek meg, hogy ne adassatok a gyermekkel olyan dolgokat,
-melyeknek nem ismeri az értékét, fémdarabokat, melyeket zsebében tart,
-és melyek nem valók neki másra, mint erre. A gyermek könnyebben ad oda
-száz aranyat, mint egy darab kalácsot, de vegyétek rá ezt a kis
-tékozlót, hogy olyan dolgokat adjon, amelyek előtte becsesek
-játékszereket, bonbonokat, az uzsonnáját és akkor hamar ki fog tudódni,
-bőkezüvé tettétek-e.
-
-Még másképp is szoktak ebben segiteni magukon, hogy t. i. hamar
-visszaadják a gyermeknek, amit odaadott, úgy hogy hozzá szokik, hogy
-odaadjon mindent, a miről tudja, hogy úgy is vissza fogja kapni. A
-bőkezüségnek csak ezt a két fajtáját láttam gyermekekben: odaadni azt, a
-minek semmi hasznát sem tudják venni, vagy odaadni azt, a miről biztos,
-hogy vissza fogják kapni: Tegyetek róla, mondja Locke, hogy a gyermek
-meg legyen győződve tapasztalás alapján, hogy a legbőkezübb jár mindig
-legjobban. Ez annyi, mint látszólag bőkezüvé tenni a gyermeket,
-valóságban pedig kapzsivá. Hozzáteszi azt is, hogy a gyermek ezzel
-megszokja a bőkezüséget. Igen, az uzsorás bőkezüséget, a mely oda adja a
-krajczárt, hogy forintot kapjon érte. De mikor arról van szó, hogy
-igazán jó szívvel adjon, akkor hiába a megszokás s a mint nem adják neki
-vissza, akkor aztán nem ad ő sem. Inkább a lélek megszokására kell súlyt
-vetni, mint a kezekére. A többi erények, a melyekre a gyermeket
-tanítják, mind hasonlók ehhez és ezeknek a szilárd erényeknek a
-prédikálásával teszik szomorúvá fiatal éveit! Ez aztán a bölcs nevelés.
-
-Mesterek! félre a nagyképüsködéssel, legyetek erényesek és jók, hogy
-példátok bevésődjék növendéketek emlékezetébe, a míg aztán szívükbe is
-benyomulhat. A helyett, hogy nagyon sietnék a felebaráti szeretet
-tényeit követelni növedékemtől, inkább magam gyakorlom az ő jelenlétében
-és meg sem adom neki a módot, hogy engem utánozzon ebben, mintha ez
-olyan dicsőség volna, amely az ő korához nem illő; mert fontos dolog,
-hogy ne szokja meg az ember kötelességeit úgy tekinteni, mint csupán
-csak a gyermekek kötelességeit. Aztán mikor látja, hogy segitek a
-szegényeken és megkérdez erről, azt fogom neki mondani, ha ideje van a
-feleletnek:[37] «Édes fiam, mikor a szegények beleegyeztek, hogy
-legyenek a világon gazdagok, a gazdagok megigérték, hogy el fogják
-tartani azokat, a kiknek nincs miből megélniök, sem a vagyonukból, sem a
-munkájokból.» «Ön is megigérte ezt?» fogja ő kérdezni; «Bizony igen, én
-csak az alatt a föltétel alatt vagyok ura annak, amim van, a mely
-birásához hozzá van fűzve.»
-
-Ha más volna és nem Emil, aki megértette ezt a beszélgetést (és láttuk
-már, mikép lehet egy gyermekkel megértetni), kisértetbe esnék, hogy
-utánozzon engem és úgy viselje magát, mint egy gazdag ember. Hasonló
-esetben megakadályoznám legalább azt, hogy tüntetve tegye; szivesebben
-látnám, ha megfosztana jogomtól és titokban adakozna. Ez korához illő
-ravaszság volna és az egyedüli, a melyet megbocsájtanék neki.
-
-Tudom, hogy mindezek az utánzott erények majomerények és hogy semmiféle
-jó cselekedet erkölcsileg nem jó, csak ha mint olyant végzik, és nem
-azért, mert mások is végzik. De olyan életkorban, mikor a szív még nem
-érez semmit, utánoztatni kell a gyermekkel olyan cselekedeteket, a
-melyekre rá akarjuk szoktatni, hogy aztán később meggyőződésből és a jó
-iránti szeretetből cselekedhessék. Az ember utánzó lény, még az állat is
-az; az utánzás ösztöne a természet bölcs rendelése szerint való, de a
-társadalomban elfajul bűnné. A majom utánozza az embert, a kitől fél, de
-nem utánozza az állatokat, a melyeket megvet; jónak tartja azt, a mit
-egy nálánál külömb lény tesz. Köztünk ellenkezőleg a mi mindenféle
-bohóczaink utánozzák a szépet, hogy lealjasítsák, hogy nevetségessé
-tegyék, arra igyekeznek alacsonyságuk érzésében, hogy magukkal egyenlővé
-tegyék azt, a mi többet ér, mint ők; vagy ha igyekeznek utánozni azt, a
-mit csodálnak, csodálatuk tárgyának megválasztásában láthatni az
-utánzóknak hamis izlését: sokkal inkább akarnak vele a többieknek
-imponálni, vagy tehetségeiket ünnepeltetni, mint jobbakká, vagy
-bölcsebbekké válni. Az utánzás alapja közöttünk abból a vágyból
-származik, hogy mindig önmagunk fölé emeljük magunkat. Ha vállalkozásom
-sikerül, Emilben ez a vágy bizonyosan nem lesz meg. Le kell tehát
-mondanunk arról a látszólagos jóról, a mit ez előidézhet.
-
-Hatoljatok le neveléstek összes szabályainak mélyére és akkor
-valamennyit visszásaknak fogjátok találni, kivált abban, ami az
-erényekre és erkölcsökre vonatkozik. Az egyedüli erkölcsi leczke, a mely
-a gyermekkorhoz illik – és ez a lefontosabb minden korban: – soha nem
-tenni rosszat senkinek. Maga a jótét szabálya is, ha nincs ennek
-alávetve, veszedelmes, téves, ellenmondással teljes. Kicsoda nem tesz
-jót? Jót mindenki tesz, a gonosz épp úgy, mint a többiek. Egyet
-szerencséssé tesz száz szerencsétlennek rovására és ebből származik
-minden nyomorúságunk. A legfenköltebb erények negativ természetüek s
-egyúttal a legnehezebbek is, mert fitogtatás nélkül valók és nincs meg
-bennük az az emberi szívnek oly édes gyönyör sem, hogy valakit úgy
-bocsájtunk el magunktól, hogy meg van velünk elégedve. Oh mennyi jót
-tesz szükségszerüen felebarátaival az – ha ugyan van ilyen, – a ki nem
-tesz nekik soha rosszat! Micsoda rettenthetetlen lélekre, micsoda
-hatalmas jellemre van ehhez szüksége! Ha nem okoskodunk erről a
-tételről, hanem igyekszünk gyakorolni, csak akkor érezzük, mily nagy és
-keserves dolog megvalósitani.[38]
-
-Ez néhány halvány eszme arról az óvatosságról, a melylyel a gyermeknek
-meg akarom adatni azokat a tanításokat, a melyeket néha nem lehet tőle
-megtagadni, a nélkül, hogy kitennők annak a veszélynek, hogy ártalmára
-lehet magamagának, vagy másoknak és különösen, hogy olyan szokásokat
-vegyen föl, a melyekről aztán később csak bajosan lehet leszoktatni. De
-biztosak lehetünk, hogy ez a szükség ritkán fog beállni oly
-gyermekeknél, a melyek úgy vannak nevelve, a hogy kell, mivel
-lehetetlenség, hogy nehéz fölfogásuakká, gonoszakká, hazugokká,
-kapzsiakká váljanak, ha nem oltottunk szívükbe bűnöket, a melyek
-ilyenekké teszik! Igy tehát a mit erre a pontra vonatkozólag mondtam,
-inkább a kivételekre, mint a szabályokra vonatkozik, de ezek a kivételek
-annál gyakrabbiak, mennél több alkalma van a gyermeknek kivetkőzni
-állapotából és rákapni a felnőttek bűneire. Azoknak, a kik a világban
-nevelkednek, szükségképen korábban van szükségük oktatásra, mint
-azoknak, a kik visszavonultságban nevelkednek. Ennek a magányos
-nevelésnek kell tehát előnyt adni, még ha nem való is egyébre, mint hogy
-időt enged a gyermeknek, hogy megérlelődjék. Egy másik ellenkező fajtája
-a kivételeknek azok számára való, a kiket szerencsés természetük fölébe
-emel koruknak. Valaminthogy vannak emberek, a kik soha sem lépnek ki a
-gyermekkorból, épp úgy vannak ismét mások, a kik úgyszólván soha nem is
-voltak benne és csaknem születésüktől fogva felnőtt emberek. Az a baj,
-hogy ez az utóbbi kivétel nagyon ritka, nagyon nehezen felismerhető, és
-hogy minden anya azt képzelvén, hogy ha már vannak csodagyermekek,
-habozás nélkül annak tartja a magáét. Tovább is mennek, rendkívüli
-jeleknek tekintik még azokat is, a melyek a dolgok megszokott rendjéhez
-tartoznak: az élénkséget, a pajkosságot, a fürgeséget, a bájos
-naivitást, a gyermekkor minden jellemző vonását, a melyek legjobban
-mutatják, hogy a gyermek éppen gyermek. Van-e abban csodálni való, ha
-az, a kit sokat beszéltetnek és a kinek megengedik, hogy kimondjon
-mindent, a kit nem feszélyez semmi tekintet, semmi illedelem, véletlenül
-valami jó mondást tud mondani? Inkább az volna csodálatos, ha soha nem
-mondana; a mint hogy csodálatos volna, ha egy asztrológus ezer hazugság
-között nem mondana soha valami igazat. Annyit hazudnak, mondta IV.
-Henrik, hogy végül már igazságot szólnak. A ki el akar találni néhány jó
-mondást, nem kell egyebet tennie, mint sok badarságot beszélni. Isten
-óvja minden bajtól a divatos embereket, a kiknek csak ez az egy érdemük
-van, hogy ünnepeljék őket.
-
-A legragyogóbb gondolatok is felötölhetnek egy gyermek agyában vagy még
-inkább, a legjobb mondások a szájában, mint a hogy kezébe juthat a
-legnagyobb értékű gyémánt is, a nélkül, hogy akár a gondolat, akár a
-gyémánt az övé volna; ebben a korban egyáltalában semmi sem lehet a
-gyermeknek igazi tulajdona. Azok a dolgok, melyeket a gyermek mond, nem
-azt jelentik ő rá nézve, a mit miránk nézve, nem is fűzi hozzájuk
-ugyanazokat az eszméket. Ezeknek az eszméknek, ha ugyan egyáltalában
-vannak ilyen eszméi, nincs a fejében sem folytatásuk, sem kapcsolatuk,
-nincs semmi szilárd, nincs semmi biztos mindabban, a mit gondol.
-Vizsgáljátok meg állitólagos csodagyermeketeket. Bizonyos pillanatokban
-rendkívüli tevékenységet s oly világosságát a szellemnek találjátok meg
-nála, a mely a fellegeken is át tudna hatolni. Máskor, többnyire pedig
-ez a szellem renyhének, bénának tetszik, mintha sűrű ködbe volna
-burkolva. Hol előre szalad, hol pedig mozdulatlan marad. Az egyik
-pillanatban azt mondanátok: lángész, a másik pillanatban: ostoba; mind a
-két esetben tévedtek. Gyermek. Az egyik pillanatban sasfiók, a mely a
-levegőben száll, és a következő pillanatban visszaesik fészkébe.
-
-Bánjatok hát vele, minden látszat daczára, korának megfelelően és
-óvakodjatok kimeríteni erejét azzal, hogy nagyon is akarjátok
-fejleszteni. Ha ez a gyönge agyvelő föltárult, ha azt látjátok, hogy
-bugyborékolni kezd, hagyjátok kezdetben szabadon erjedni, de ne
-izgassátok föl soha, hogy minden ki ne párologjon belőle és mikor az
-első hullámzásai elmultak, tartsátok vissza, szorítsátok meg a
-többieket, addig, a míg az évek multával minden éltető meleggé és igazi
-erővé válik. Máskülömben elvesztegetitek időtöket és gondoskodástokat,
-elpusztítjátok saját műveteket és miután vigyázatlanul megrészegedtetek
-mindezektől a lobbanékony gőzöktől, nem marad számotokra más, mint az
-erőtlen üledék. A koraérett gyermekekből lesznek a köznapi emberek;
-ennél általánosabb érvényű és biztosabb megfigyelést nem tudok. Semmi
-sem nehezebb, mint megkülömböztetni a gyermekben az igazi
-tompa-elméjüséget attól a látszólagos és csalékony tompa-elméjüségtől, a
-mely az erős léleknek jelzője. Első pillantásra különösnek tünik föl,
-hogy a két végletnek ily hasonló jelei vannak, és ez mégis
-megtörténhetik; mert abban az életkorban, mikor az embernek még
-nincsenek igazi eszméi, az egész külömbség a között, a kiben lángész van
-s a között, a kiben nincs, csak az, hogy az utóbbi csupa hamis eszméket
-vesz magába, és az előbbi, csak hamis eszméket találván, nem vesz föl
-semmilyeneket: abban hasonlít tehát, hogy az egyik nem képes semmire és
-hogy semmi sem felel meg a másiknak. Az egyedüli jel, a mely
-megkülömböztetheti őket, a véletlentől függ, a mely az utóbbinak valami
-neki való eszmét nyujt, míg a másik mindig és mindenben ugyanaz marad.
-Az ifjabbik Cátót gyermekkorában odahaza félkegyelmünek tartották.
-Hallgatag volt és makacs, ez volt róla az egész vélemény. Csak Sulla
-előszobájában kezdte őt a nagybátyja megismerni. Ha nem lépett volna be
-ebbe az előszobába, talán a teljes elmebeli érettség koráig buta számba
-ment volna; ha Cæsar nem élt volna, talán mindég álmodozónak tartották
-volna ugyanazt a Cátót, a ki átlátott Cæsar gyászos lángelméjén és
-messziről előre látta minden tervét. Oh mennyire alá vannak vetve a
-tévedésnek azok, a kik a gyermekeket oly elhamarkodottan itélik meg.
-Sokszor gyermekebbek mint azok. Ismertem egy embert,[39] a ki
-megtisztelt barátságával, a ki már meglehetős érett korában korlátolt
-elme számban ment családjában és barátainál; ez a kitünő elme csöndben
-érlelődött. Egyszerre csak kitünt róla, hogy filozófus, és én nem
-kétkedem benne, hogy az utókor tiszteletre méltó és kiváló helyet juttat
-neki korának legjobb gondolkodói és legnagyobb metafizikusai között.
-
-Tiszteljétek a gyermekkort és ne siessetek nagyon itélni róla, akár
-jóban, akár rosszban. Hadd jelentkezzenek, igazolják magukat,
-bizonyítsák magukat sokáig a kivételek, mielőtt különleges eljárási
-módokat alkalmaznának ellenük. Hadd fejtse ki hatását a természet,
-mielőtt ti cselekednétek helyette, nehogy ellensúlyozzátok ezt a hatást.
-Azt mondhatjátok erre, hogy ismeritek az idő értékét és nem akarjátok az
-időt elvesztegetni; nem veszitek észre, hogy jóval nagyobb
-idővesztegetés rosszul használni fel az időt, mint egyáltalán nem
-használni föl és hogy a rosszul tanított gyermek messzebb van a
-bölcseségtől, mint az, a kit egyáltalán nem tanítottak. Aggodalommal
-nézitek, hogy tétlenül emészti föl első éveit. Hogyan! hát az semmi,
-boldognak lenni, hát az semmi, ugrálni, játszani, futkosni egész nap?
-Soha életében nem lesz annyira elfoglalva. Plátó respublikájában, melyet
-oly szigorúnak tartanak, csupa mulatságban, játékban, dalolásban,
-szórakozásban neveli föl a gyermekeket; azt mondhatnám, hogy megtett
-mindent, a mikor jól megtanította őket örülni. Seneca pedig a régi római
-ifjúságról azt mondja: mindig talpon volt, nem tanították semmire, a mit
-ülve kellett volna tanulnia.[40] Vajjon kevesebbet ért-e ez az ifjúság,
-mikor megérte a férfikort? Ne sokat rémüldözzetek ettől a tétlenségtől.
-Mit szólnátok az olyan emberről, a ki nem akarna soha aludni, csak hogy
-hasznára fordíthassa egész életét? Azt mondanátok: ez az ember
-eszeveszett, nem felhasználja idejét, hanem megfosztja magát tőle; hogy
-elkerülje az álmot, beleszalad a halálba. Gondoljátok meg tehát, hogy ez
-itt ugyanaz a dolog és hogy a gyermekkor az elmének álma.
-
-A tanulás látszólagos könnyüsége a gyermek romlásának oka. Nem látják,
-hogy épen ez a gyermek nem tanul semmit. Síma és egyenletes agyveleje
-úgy adja vissza a tárgyakat, melyeket elébe tartanak, mint a tükör; de
-semmi sem marad meg, semmi sem hatol bele. A gyermek megtartja a
-szavakat, az eszmék visszapattannak róla; a kik hallgatják, megértik
-szavait, csak ő maga nem érti meg.
-
-Ámbár az emlékezet és a gondolkodás két lényegesen külömböző tehetség,
-mégis az egyik igazában csak a másikkal együtt fejlődik ki. Az értelem
-kora előtt a gyermek nem eszméket fog föl, hanem képeket; és a kettő
-között az a külömbség, hogy a képek csak az érzékelhető tárgyak abszolut
-másai, az eszmék pedig a tárgyakról való, azok egymáshoz való viszonya
-által meghatározott fogalmak. A kép megállhat magában is a szellemben, a
-mely elképzeli, holott minden eszme más eszméket tételez fel. Mikor
-képzelünk, nem teszünk egyebet, csak látunk; mikor fogalmat alkotunk,
-összehasonlítunk. Érzékleteink tisztára passivak, ellenben minden
-percepciónk vagy eszménk egy aktiv itélő principiumból származik. Ezt
-majd alább ki fogjuk mutatni.
-
-Azt mondom tehát, hogy a gyermeknek, nem lévén képes itélni, nincs is
-igazi emlékezete; megőrzi a hangokat, az alakokat, az érzéki
-benyomásokat; az eszméket ritkán, az eszmék kapcsolatait még ritkábban.
-Azt hiszik, ellenem hoznak föl bizonyitékot, ha azt vetik ellenem, hogy
-a gyermek meg tudja tanulni a geométria bizonyos elemeit; pedig ezzel
-épen mellettem bizonyítanak: azt bizonyítják, hogy egyáltalán nem tudván
-önmaguktól következtetéseket vonni, még mások következtetéseit sem
-tudják megőrizni. Mert figyeljétek meg ezeknek a kis geométereknek a
-módszerét, azonnal meg fogjátok látni, hogy épen csak az ábra benyomását
-és a bevezetés szövegét őrizték meg. A legkisebb új ellenvetésre
-elvesztik a fonalat; fordítsátok meg az ábrát és belezavarodnak. Minden
-tudásuk az érzékelésben merül ki, semmi sem hatol be a megértésig. Még
-az emlékezetük sem tökéletesebb, mint a többi képességeik, mert majd
-mindig újra meg kell tanulniok, ha felnőnek, azokat a dolgokat, a
-melyeknek a szavait gyermekkorukban megtanulták.
-
-Mindazáltal távol legyen tőlem az a gondolat, hogy a gyermekeknek nincs
-bizonyos fajta gondolkozásuk,[41] ellenkezőleg, azt látom, hogy nagyon
-helyesen gondolkoznak mindenről, a mit ismernek és a mi pillanatnyi és
-érezhető érdeküknek megfelel. De ismereteikre vonatkozólag szokás
-tévedni, a mikor olyan ismereteket tulajdonítanak nekik, a melyekkel nem
-bírnak és azt hiszik, hogy gondolkoznak olyan dolgokról, a melyeket nem
-tudnak megérteni. Abban is tévednek, hogy figyelmessé akarják őket tenni
-olyan megfontolásokra, a melyek semmi módon nem érintik őket, mint
-például: jövendő érdekükre, felnőtt korukbeli boldogságukra, a
-tiszteletre, melyben részesülni fognak, ha nagyok lesznek Ez mind olyan
-beszéd, a mely mindennemű előrelátás nélkül való lényekhez intézve nem
-jelent nekik egyáltalán semmit; pedig ezeknek a szegény
-szerencsétleneknek minden rájuk kényszerített tanulmánya eféle,
-szellemükre nézve teljesen idegen tárgyakra irányul. Eszerint kell
-megitélni a figyelmet, melyet nekik szentelhetnek.
-
-A pedagógusok, a kik nagy apparátussal tárják elénk a tanításokat,
-melyeket növendékeiknek adnak, azért kapnak fizetést, hogy más nyelven
-beszéljenek. Mindazáltal az ő saját magukviseletéből látni, hogy
-tökéletesen úgy gondolkoznak, mint én; mert végre is mit tanítanak?
-Szavakat, megint csak szavakat és mindig csak szavakat. Óvakodnak attól,
-hogy a különböző tudományok közül, melyeknek tanításával oly nagyra
-vannak, azokat válaszszák ki, a melyek valóban hasznára lehetnek a
-gyermeknek, mert ezek dologbeli tudományok volnának és nem boldogulnának
-velük; ellenben azokat a tudományokat tanítják, a melyeket látszólag tud
-az ember, ha a műszavaikat tudja, mint például: a mértant, a földrajzt,
-a chronologiát, a nyelvtant stb. csupa olyan tudományokat, melyek oly
-messze vannak az embertől és kivált a gyermektől, hogy csodaszámba megy,
-ha csak valaminek is egyetlen egyszer hasznát veheti belőlük az életben.
-
-Meglepetést kelthet, hogy a nyelvek tanulását is a nevelés
-haszontalanságai közé számítom, de emlékezni fognak arra, hogy itt csak
-az első életkor tanulmányairól beszélek. És mondhatnak akármit, én nem
-hiszem, hogy valaha is lett volna gyermek (leszámítva a
-csodagyermekeket), a ki 12 vagy 15 éves kora előtt igazán meg tudott
-volna tanulni két nyelvet.
-
-Megengedem, hogy ha a nyelvek tanulása nem volna egyéb, mint szavak,
-azaz formák és az azokat kifejező hangok tanulása, akkor megfelelhetne a
-gyermeknek; de a nyelvek, a mikor megváltoztatják az eszmék neveit,
-módosítják egyúttal az eszméket is, a melyeket kifejeznek. A fejek a
-nyelvek szerint igazodnak, a gondolatok fölveszik az idiomák szinét.
-Csak maga az ész közös, a szellemnek minden egyes nyelvben megvan a
-sajátságos formája; nagyon meglehet, hogy részben ez a különbség az oka
-vagy az eredménye a nemzeti jellemeknek. Ezt a hozzávetést megerősíteni
-látszik az is, hogy a világ minden nemzeténél a nyelv követi a szokások
-változásait és velük együtt konzerválódik vagy változik.
-
-Ezek közül a különböző formák közül egyet a gyakorlat olt be a gyermekbe
-és ez az egyedüli, a melyet az értelmes korig megőriz. Hogy kettő is
-legyen neki, ehhez az kellene, hogy össze tudja hasonlítani az eszméket,
-pedig hogy hasonlíthatná össze, mikor alig képes őket felfogni? Minden
-dolognak rá nézve ezer különböző megjelölése lehet, ellenben minden
-eszmének csak egy formája lehet, így tehát csak egy nyelvet tanulhat meg
-beszélni. Azt mondják erre, hogy mégis több nyelvet tanul meg. Ezt én
-tagadom. Láttam én már olyan kis csodagyermekeket, a kik azt hitték,
-hogy 5–6 nyelven beszélnek, hallottam őket egymásután németül beszélni,
-latin szavakkal, franczia szavakkal, olasz szavakkal, valóság szerint
-5–6 szótárt használtak, de azért mindig csak németül beszéltek. Szóval
-adhattok a gyermeknek annyi synonymát, a mennyit tetszik:
-megváltoztatjátok a szavakat, de nem a nyelvet; mindig csak egy nyelvük
-lesz.
-
-Hogy leplezzék ebbeli tehetetlenségüket, azért szeretik őket különösen a
-holt nyelvekben gyakorolni, a melyekben nincsenek többé
-megczáfolhatatlan birák. Mivel ezek a nyelvek a mindennapi használatból
-már rég kimentek, megelégszenek azzal, hogy utánozzák azt, a mit belőlük
-a könyvekben találnak; erre aztán ráfogják, hogy az illető nyelven
-beszélnek. Ha ilyen a mesterek görög és latin beszéde, milyen lehet a
-gyermekeké? Alighogy megtanulták könyv nélkül a rudimentumokat, a
-melyekből nem értenek egy szót sem, már is arra tanítják őket, hogy egy
-franczia beszédet latin szavakkal adjanak vissza, majd mikor előbbre
-haladtak, összefoltozzák prózában Cicero frázisait, versben Virgilius
-centóit (különféle versek soraiból összerótt versek), akkor aztán azt
-hiszik, hogy latinul beszélnek és kicsoda mondana nekik ellent?
-
-Akármiféle tanulmányról van szó, a kifejező jelek a kifejezendő dolgok
-eszméi nélkül nem érnek semmit, mégis mindig ezekre a jelekre
-korlátozzák a gyermeket, anélkül, hogy valaha is meg tudnák vele értetni
-bármelyikét azoknak a dolgoknak, melyeket kifejeznek. Abban a hiszemben,
-hogy megtanítják a föld leírására, csak a térkép ismeretére tanítják
-meg; megtanítják a városok, országok, folyók neveire, a melyekről azt
-képzeli, hogy csak a papiroson léteznek, a melyen megmutatják neki.
-Emlékszem, hogy láttam valahol egy földrajzot, a mely így kezdődött: _Mi
-a világ? Egy karton gömb._ Tökéletesen ilyen a gyermekek geografiája.
-Előttem nyilvánvaló, hogy két évi mathematikai és kozmográfiai földrajzi
-oktatás után nincs az a tízéves gyermek, a ki a megtanult szabályok
-alapján képes volna eljutni Páristól Saint-Denisig. Előttem nyilvánvaló,
-hogy nincs olyan sem, a ki térkép után be tudná járni apja kertjének
-kanyarulatait, a nélkül, hogy eltévedne. Ime, a tudósok, a kik pontosan
-meg tudják mondani, hol van Peking, Iszpahán, Mexikó és a világ minden
-országa.
-
-Hallom az ellenvetést, hogy a gyermeket csak olyan tanulmányokkal kell
-foglalkoztatni, a melyekhez csak szem szükségeltetik. Ez lehetséges
-volna, ha volna olyan tanulmány, a melyhez csak szem szükségeltetnék, én
-azonban ilyent nem ismerek.
-
-Még nevetségesebb tévedés alapján tanítják a gyermeket a történelemre.
-Azt képzelik, hogy a történelem nekik való, mert nem egyéb, mint a
-tények felsorolása. De mit értünk tényeken? Azt hiszik-e, hogy a
-vonatkozások, a melyek a történelmi tényeket meghatározzák, oly könnyen
-felfoghatók, hogy a rájuk vonatkozó eszmék nehézség nélkül kialakulnak a
-gyermek szellemében? Azt hiszik-e, hogy az események igazi ismerete
-külön választható okaik és következményeik ismeretétől? És hogy a
-történelemnek oly kevés köze van az erkölcshöz, hogy az egyiket meg
-lehet ismerni a másik nélkül? Ha nem láttak egyebet az emberek
-cselekedeteiben, mint külső és tisztára fizikai mozzanatokat, mit
-tanultak akkor a történelemből? Egyáltalán semmit! és ez a tanulmány,
-megfosztva minden érdekességétől, époly kevés élvezetet szerez, mint
-tanulságot. Ha ezeket a cselekedeteket morális kapcsolataikban akarjátok
-megitélni, próbáljátok megértetni ezeket a kapcsolatokat
-tanítványaitokkal és akkor meg fogjátok látni, vajjon a történelem az ő
-koruknak való-e?
-
-Emlékezzetek, olvasóim, hogy a ki hozzátok szól, se nem tudós, se nem
-filozófus, hanem egyszerű ember, az igazság barátja, a ki nem tartozik
-párthoz és nincs rendszere; egy magányos ember, a ki keveset élve
-emberek között, kevesebb alkalmat is talált megtelni előitéleteikkel és
-több időt arra, hogy elmélkedjék azon, a mi szemébe ötlik, mikor az
-emberekkel közlekedik. Okoskodásaim nem annyira elvekre, mint inkább
-tényekre vannak alapítva és azt hiszem, nem nyujthatok jobb módot
-megitélésükre, mintha gyakran hozok fel egyes példákat a
-megfigyelésekre, melyek amaz elmélkedéseket sugallták nekem.
-
-Néhány napot vidéken töltöttem egy jó családanyánál, a ki nagy gondot
-fordított gyermekeire és nevelésükre. Egy reggel jelen voltam az
-idősebbiknek leczkeóráján. Nevelője, a ki nagyon jól tanította ókori
-történetre, elővette Nagy Sándor történetét s szóvá tette Philippus, az
-orvos ismeretes esetét, a melyet képen örökítettek meg, a minthogy meg
-is érdemelte a fáradságot.[42] A nevelő, érdemes férfiú, több
-megjegyzést tett Nagy Sándor rettenthetlenségéről, a melyek nekem nem
-tetszettek, de én nem akartam vele vitatkozni, mert nem akartam
-megingatni hitelét tanítványa előtt. Az asztalnál, franczia szokás
-szerint, sokat gügyögtették a kis emberkét. Korának természetes
-élénksége és a biztos tetszés kilátása ezer bohóságot mondatott vele, a
-melyek közt időnkint akadtak szerencsés szavak is, melyek elfeledtették
-a többit. A végén jött Philippus, az orvos története: a fiucska nagyon
-helyesen és nagyon kedvesen mondta el. A dicséretek szokásos adója után,
-melyet megkövetelt az anya és megvárt a fiú, elbeszélgettünk azon, a mit
-a fiucska mondott. A legtöbben kárhoztatták Nagy Sándor vakmerőségét,
-néhányan, a nevelő példájára, csodálták elszántságát és bátorságát:
-ebből megértettem, hogy a jelenlevők egyike sem látta, miben áll ennek
-az esetnek az igazi szépsége. A magam részéről, mondtam én, nekem úgy
-tetszik, hogy ha csak a legkevesebb bátorság, a legkevesebb elszántság
-van is Nagy Sándor cselekedetében, alapjában nem egyéb, mint bolondság.
-Erre mindenki egy véleményben volt és megegyeztek benne, hogy ez bolond
-beszéd. Én feleltem és belemelegedtem, mikor a mellettem ülő hölgy, a ki
-eddig ki se nyitotta a száját, a fülemhez hajolt és halkan azt mondta:
-«Hallgass, János Jakab, úgy sem fognak megérteni». Ránéztem, meg voltam
-lepetve és elhallgattam.
-
-Ebéd után, több jelből azt gyanítva, hogy a kis tudós nem értett meg
-semmit az egész történetből, melyet oly jól elmondott, megfogtam a
-kezénél s elmentem vele sétálni a parkban; kedvem szerint kikérdezve őt,
-azt tapasztaltam, hogy jobban csodálja Nagy Sándor dicsőített
-bátorságát, mint bárki. De tudjátok-e, miben látta a bátorságot? Csupán
-csak abban, hogy egyetlen kortytyal megivott egy kellemetlen ízű
-orvosságot, habozás nélkül, a legcsekélyebb ellenkezés nélkül. A szegény
-gyermek, a kivel alig tizenöt nappal ezelőtt vetettek be orvosságot és a
-ki csak végtelen keservesen vette be, még a szájában érezte az ízét. A
-halál, a mérgezés csak kellemetlen érzés számba ment neki s a maga
-részéről nem tudott más mérget elképzelni, mint a szenna-leveleket.
-Mindazáltal meg kell vallani, hogy a hős elszántsága nagy hatást tett
-ifjú szívére és hogy el volt határozva, hogy a mint legközelebb
-orvosságot kell nyelnie, ő is olyan lesz, mint Nagy Sándor. A nélkül,
-hogy belementem volna olyan felvilágosításokba, melyek nyilvánvalóan
-meghaladták értelmi képességét, megszilárdítottam ebben a
-dicséretreméltó elhatározásában s magamban az apák és a tanítók
-bölcseségén nevetve tértem vissza, a kik azt képzelik, hogy történelemre
-tanítják a gyermekeket.
-
-Könnyü dolog a szájukba adni a királyok, birodalmak, háborúk, hódítások,
-forradalmak, törvények szavait: de a mikor arra kerül a sor, hogy helyes
-eszméket fűzzenek a szavakhoz, még messze leszünk a Róbert kertészszel
-való beszélgetéstől mindezekig a magyarázatokig.
-
-Némely olvasó, a ki elégedetlen azzal a _hallgass, János Jakab_-bal, azt
-fogja kérdezni, – előre látom – hogy mit találok hát olyan szépnek Nagy
-Sándor tettében? Szerencsétlenek! Ha meg kell nektek mondani, hogy
-érthetnétek meg? Azt, hogy Nagy Sándor hitt az erényben, hitt benne még
-a saját feje, a saját élete árán is; csak az ő nagy lelke tudott így
-bízni benne. Mily szép hitvallomás volt annak az orvosságnak az
-elnyelése! Nem, soha halandó ilyen felséges hitvallomást nem tett. Ha
-van modern Nagy Sándor, tüntesse ki magát hasonló jellemvonással.[43]
-
-Ha nincs szó-tudomány, akkor nincs gyermekeknek való tanulmány. Ha
-nincsenek igaz eszméik, nincs igazi emlékezetük sem, mert nem nevezem
-emlékezetnek azt, a mi csak érzékleteket őriz meg. Mit használ, ha
-teletömjük a fejüket egész katalogusával olyan jeleknek, melyek rájuk
-nézve nem jelentenek semmit? Nem tanulják-e meg a jeleket, mikor majd
-megtanulják a dolgokat? Mire való rájuk róni a fölösleges fáradságot,
-hogy kétszer kelljen azokat megtanulniok? Pedig milyen veszedelmes
-előitéleteket kezdenek beléjük oltani, mikor tudományszámba vétetnek
-velük olyan szavakat, melyeknek nincs számukra semmi értelmük! Az első
-szóval, a melylyel a gyermek beéri, az első dologgal, a melyet megtanul
-más szavára, a nélkül, hogy magától belátná hasznosságát, itélete el van
-veszve: sokáig kell az ostobák szemében csillognia, míg egy ilyen kárt
-jóvá tesz.[44]
-
-Nem, ha a természet megadja a gyermek agyának azt a hajlékonyságot, a
-mely alkalmassá teszi, hogy mindennemű benyomást befogadjon, ez nem
-azért van, hogy királyok neveit, dátumokat, heraldikus, csillagászati,
-földrajzi megjelöléseket véssünk bele és mindazokat a szavakat,
-melyeknek korára nézve nincs semmi értelme és a melyeknek nincs semmi
-haszna semmiféle korra nézve s ezekkel terheljék túl szomorú és meddő
-gyermekkorát. Ellenkezőleg, arra való ez, hogy mindazok az eszmék,
-melyeket felfoghat és a melyek neki hasznosak, mindazok, a melyek
-boldogságára tartoznak és hivatva vannak egykor felvilágosítani őt
-kötelességeiről, idejekorán belevésődjenek kitörülhetetlen betűkkel és
-arra szolgáljanak neki, hogy élete folytán lényéhez és tehetségéhez illő
-módon viselje magát. Ha nem tanulmányozza is a könyveket, azért nem
-marad tétlenül az emlékezetnek az a fajtája, a melylyel egy gyermek
-birhat; mindaz, a mit lát, mindaz, a mit hall, meglepi és emlékszik rá,
-számon tartja magában az emberek cselekedeteit és beszédeit; és mindaz,
-a mi körülveszi, megannyi könyv, a melyből anélkül, hogy gondolna rá,
-folytonosan gazdagítja emlékezőtehetségét, a míg majd itélete hasznukat
-veheti. Ezeknek a tárgyaknak megválogatásában, abban a gondoskodásban,
-hogy szüntelenül azokat a tárgyakat mutassák neki, a melyeket ismerhet
-és elrejtsék előle azokat, a melyeket nem szabad ismernie ebben áll az
-igazi művészet: ezen első tehetsége kiművelésére és ezáltal kell
-igyekezni egy raktárt szerezni be neki oly ismeretekből, melyek
-nevelésére szolgálnak ifjúsága alatt és helyes magaviseletére életének
-egész ideje alatt. Az igaz, hogy ez a módszer nem képez ki
-csodagyermekeket és nem ragyogtatja a nevelőnők és tanítók ügyességét,
-de belátó, erőteljes, testileg és értelmileg egészséges embereket képez,
-a kik anélkül, hogy csodálatot keltettek volna ifjúkorukban, tiszteletet
-keltenek felnőtt korukban.
-
-Emil nem fog semmit könyv nélkül tanulni, még a meséket sem, még
-Lafontaine meséit sem, bármily naivak és bájosak, mert a mesék szavai
-épúgy nem a mesék maguk, mint a hogy a történelem szavai nem maga a
-történelem. – Hogy lehet valaki elég vak arra, hogy a meséket a
-gyermekek erkölcstanának nevezze, nem gondolva arra, hogy az apológus, a
-mikor mulattatja őket, rászedi őket, hogy félrevezetve a hazugságtól,
-elejtik az igazságot és hogy azzal, a mit azért teszünk nekik, hogy a
-tanulságot kellemessé tegyük, megakadályozzuk, hogy hasznát vegyek? A
-mesék taníthatják a felnőttet, de a gyermeknek meg kell mondani a
-leplezetlen igazságot; a mint elfödjük fátyollal, nem veszi magának a
-fáradságot, hogy ezt a fátyolt fölemelje.
-
-Lafontaine meséit megtanultatják minden gyermekkel és nincs egyetlenegy
-sem, a ki megértse. Ha megértenék, még rosszabb volna, mert az erkölcsi
-tanulság bennük oly szövevényes és annyira nincs az ő korukhoz szabva,
-hogy hamarabb vinné őket a bűnre, mint az erényre. Azt mondjátok erre,
-hogy ezek megint paradoxonok. Meglehet! de nézzük csak, vajjon
-igazságok-e?
-
-Azt mondom, hogy a gyermek nem érti meg a meséket, a melyeket
-tanultatnak vele, mert bármennyire erőlködnek is egyszerűvé tenni őket,
-a tanulság, a melyet le akarunk belőlük vonni, kényszerít, hogy olyan
-eszméket vonjunk közéjük, melyeket a gyermek nem bír felfogni és mert
-maga a költészet természete, a mely megkönnyíti megtanulásukat,
-megnehezíti megértésüket, úgy hogy kellemességüket a világosság rovására
-szerezzük meg. A nélkül, hogy fölemlítenők azt a sok mesét, a melyekben
-nincs semmi érthető, sem hasznos a gyermekre nézve és a melyeket mégis
-oktalanul megtanultatnak velük csak azért, mert ott vannak a többiek
-között, szorítkozzunk csak azokra, melyeket a szerző mintha csak
-egyenesen a gyermekek számára írt volna.
-
-Lafontaine egész gyűjteményében nem ismerek csak öt vagy hat mesét, a
-melyekben igazán a gyermeteg naivitás csillog. Ebből az öt vagy hat
-meséből példaképen kiválasztom az összes mesék közül az elsőt, mert
-ennek a morálja felel meg leginkább minden életkornak, mert ezt foghatja
-föl legjobban a gyermek s ezt tanulja a legszivesebben s végül, mert a
-szerző épen ezért ezt emelte ki könyve elejére. Ha csakugyan
-föltételezzük, hogy az volt a czélja, hogy a gyermekek megértsék és
-tessék nekik és tanítsa őket, akkor ez a mese tagadhatatlanul mestermű.
-– Legyen szabad tehát végigmennem rajta és néhány szóval megvizsgálnom.
-
-
-A holló és a róka.
-
-– Mese. –
-
-  Holló mester, gubbaszkodva az ágon.
-
-Mester! Mit jelent ez a szó magában? Mit jelent egy tulajdonnév előtt?
-Mi az értelme ezen a helyen?
-
-Micsoda a holló?
-
-Mit jelent ez: _gubbaszkodva az ágon?_ Nem úgy szoktuk mondani, hogy
-_gubbaszkodva az ágon_, hanem _az ágon gubbaszkodva_. Következőleg
-beszélni kell az inverzióról a költészetben, meg kell mondani, mi a
-próza és mi a vers.
-
-  Csőrében egy darab sajtot tartott.
-
-Miféle sajtot? Vajjon svájczi sajtot-e vagy Brie-t, vagy hollandi
-sajtot? Ha a gyermek nem látott még hollót, mire való beszélni neki
-róla? Ha látott, hogy értse meg, hogy sajtot tartott a csőrében?
-Csináljunk mindig a természetnek megfelelő képeket.
-
-  Róka mester, oda csábítva az illattól.
-
-Megint egy mester! De ennek legalább megfelel ez a czím, mert csakugyan
-mestere mestersége minden fogásának. Meg kell magyarázni, mi a róka és
-mi különbség van igazi jelleme s a közt a szokásos jellem közt, melyet a
-mesékben tulajdonítanak neki.
-
-_Odacsábítva a sajt illatától!_ Ez a sajt, melyet egy ágon gubbaszkodó
-holló tart a csőrében, ugyan szagos lehet, ha a róka megérzi egy
-bokorban vagy épen az odujában. Így gyakoroljátok növendéketeket abban
-az éleselméjű kritikában, a melynek csak jó tanítások imponálnak és a
-mely meg tudja különböztetni az igazságot a hazugságtól mások
-elbeszélésében?
-
-  Körülbelül ezt a beszédet mondotta neki:
-
-_Ezt a beszédet?_ Hát tud a róka beszélni? És ugyanazon a nyelven
-beszél-e, mint a holló? Bölcs tanító, vigyázz magadra: fontold meg
-feleletedet, mielőtt kimondod, mert fontosabb, semmint gondolnád.
-
-  Ah, jó napot, holló uram!
-
-_Uram!_ Ezt a czímzést a gyermek gúnyosra fordított értelemben látja,
-mielőtt tudná, hogy megtisztelő czímzés.
-
-  Milyen csinos ön! Milyen szépnek látom!
-
-Töltelék-szavak, haszontalan szószaporítás. A gyermek, ha ugyanazt a
-dolgot ismételni látja más szavakkal, megtanul pongyolán beszélni. Ha
-azt mondjátok, hogy ez a szószaporítás a szerző szólásmódja, hogy
-megfelel a róka czéljának, a ki szavaival is szaporítani akarja
-dicsőítését, ez a mentség jó nekem, de nem a növendékemnek.
-
-  Nem hazudok, de ha az éneke
-
-_Nem hazudok!_ Hát szokás néha hazudni? Hová legyen a gyermek, mikor
-arra tanítjátok, hogy a róka épen azért mondja, hogy nem hazudok, mert
-hazudik?
-
-  Megfelel tollának
-
-_Megfelel!_ Mit jelent ez a szó? Tanítsátok meg a gyermeket
-összehasonlítani két olyan különböző dolgot, mint az ének meg a toll,
-majd meglátok, hogy fog megérteni.
-
-  Ön volna a főnix ez erdő lakói közt.
-
-_A főnix!_ Mi az a főnix? Íme, egyszerre benne vagyunk a hazugságokban,
-csaknem a mythologiában.
-
-_Ez erdő lakói!_ Micsoda képletes beszéd! A hizelgő finomkodik
-beszédében és több méltóságot visz bele, hogy csábítóbbá tegye. Megérti
-egy gyermek ezt a finomságot? Tudja-e legalább, tudhatja-e, mi a fenkölt
-és mi az alantas stílus?
-
-  E szavakra a holló azt se tudja, hova legyen örömében.
-
-Nagyon élénk szenvedélyeket kellett már éreznie annak, a ki ezt a
-közmondásszerű kifejezést meg akarja érteni.
-
-  És hogy megmutassa szép hangját,
-
-Nem kell elfeledni, hogy a gyermeknek tudnia kell, milyen szép a hangja
-a hollónak, hogy ezt a sort és az egész mesét megérthesse.
-
-  Kitátja nagy csőrét, elejti zsákmányát.
-
-Ez a sor csodálatraméltó, már a harmóniája is megadja a képet. Látom az
-ocsmány nagy csőrt kitátva; hallom, a mint a sajt leesik az ágak közt;
-de az efféle szépségek el vannak veszve a gyermek számára.
-
-  A róka megragadja és szól: Jó uram,
-
-Ime, tehát a jóság már ostabaságszámba megy. Kétségkívül nem fogjuk
-vesztegetni az időt, hogy erre kioktassuk a gyermeket.
-
-  Tanulja meg, hogy minden hízelgő
-
-Általános tétel; eltérünk a tárgytól.
-
-  Annak költségére él, a ki meghallgatja.
-
-Soha tízéves gyermek nem fogja ezt a sort megérteni.
-
-  Ez a leczke bizony megér egy darab sajtot.
-
-Ez magától értetődik és a gondolat nagyon jó. Mégis alighanem kevés
-gyermek van, a ki össze tudja hasonlítani a leczkét a sajttal és a ki ne
-becsülné többre a sajtot, mint a leczkét. Meg kell tehát értetni velük,
-hogy ez a mondás csak csúfolódás. Mennyi finomság egy gyermeknek!
-
-  A holló, szégyenkezve és megzavarodva
-
-Megint pleonazmus; de ez semmivel sem menthető.
-
-  Megesküdött, kissé elkésve, hogy többet nem szedik rá.
-
-_Megesküdött!_ Hol az az ostoba tanító, a ki meg meri magyarázni a
-gyermeknek, hogy mi az eskü?
-
-Ez pesze mind aprólékosság, mégis sokkal kevesebb, mint a mennyire
-szükség volna, hogy elemezzük ennek a mesének az összes eszméit és
-visszavezessük őket azokra az egyszerű és elemi eszmékre, a melyekből
-mindegyik össze van állítva. De kicsoda hiszi, hogy erre az elemzésre
-szüksége van, hogy megértesse magát az ifjúsággal? Senki sem eléggé
-filozófus közülünk, hogy egy gyermek helyébe tudja képzelni magát.
-Térjünk most rá a moráljára.
-
-Azt kérdem, vajjon a tízéves gyermekeknek kell-e magyaráznunk, hogy
-vannak olyan emberek, a kik haszonlesésből hízelegnek és hazudnak?
-Legfeljebb arra kellene őket tanítani, hogy vannak csúfolkodók, a kik a
-kis fiúkat kinevetik és magukban mulatnak ostoba hiúságukon: de a sajt
-elront mindent; nem annyira arra tanítják őket, hogy ne hullassák ki a
-sajtot csőrükből, mint inkább arra, hogy hullassák ki mások csőréből.
-Ez, ime, az én második paradoxonom és nem a legkisebb fontosságú.
-
-Figyeljétek meg a gyermekeket, a mikor a meséjüket tanulják és látni
-fogjátok, hogy a mikor módjukban van alkalmazni, csaknem mindig a szerző
-czélzatával ellentétesen alkalmazzák s a helyett, hogy megfigyelnék
-önmagukat arra a hibára vonatkozólag, a melyből ki akarjuk őket
-gyógyítani vagy meg akarjuk óvni, hajlandók megkedvelni a bűnt, melylyel
-hasznot lehet húzni mások hibáiból. A föntebbi mesében a gyermekek
-mulatnak a hollón, de megszeretik valamennyien a rókát; a következő
-mesében, azt hiszitek, a tücsköt adtátok nekik követendő például és szó
-sincs róla, biztosan a hangyát választják. Senki sem szereti megalázni
-magát; a gyermek mindig a jobbik szerepet választja. Ez az önszeretet
-választása, nagyon természetes választás. De mily rettentő leczke a
-gyermekkorra! A leggyűlöletesebb szörnyeteg volna a kapzsi és durva
-gyermek, a ki tudja, hogy mit kérnek tőle s mit utasít vissza. A hangya
-pedig még többet is tesz, megtanítja a gyermeket gúnyolódni, mikor
-visszautasít.
-
-Minden mesében, melyek szereplőinek egyike az oroszlán, rendszerint a
-legdicsőbb szereplő lévén, a gyermek okvetlenül oroszlán akar lenni és
-ha majd valami oroszlánkodást kell végeznie, gondja lesz rá, hogy
-magának kaparintson meg mindent. De mikor a szúnyog legyőzi az
-oroszlánt, a dolog egész máskép áll, akkor már a gyermek nem oroszlán
-akar lenni, hanem szúnyog. Megtanulja, hogy valamikor tűszúrásokkal ölje
-meg azt, a kit nem mer nyiltan megtámadni.
-
-A sovány farkasról és a kövér kutyáról szóló meséből a mérséklet
-tanulsága helyett, melyet adni akarnak neki, a féktelenség tanulságát
-vonja ki. Sohasem fogom elfelejteni, hogy sokat láttam sírni egy kis
-leányt, a kit elkeserítettek ezzel a mesével, mindig a szófogadást
-prédikálva neki belőle. Nehezen lehetett megtudni sírásának okát, végre
-megtudtuk. A szegény gyermek unta, hogy örökké lánczra legyen kötve. Úgy
-érezte, hogy a nyaka föl van horzsolva; azért sírt, hogy nem ő a farkas.
-
-Így tehát a legelőször említett mese tanulsága a gyermekre nézve a
-legaljasabb hízelgés, a másodiké az embertelenség, a harmadiké az
-igazságtalanság, a negyediké a gúnyolódás, az ötödiké a függetlenség. Ez
-az utóbbi tanulság az én növendékemnek fölösleges, de azért a többieknek
-semmivel sem való jobban. Ha olyan tanításokat adtok nekik, a melyek
-ellentmondanak egymásnak, micsoda gyümölcsét remélitek
-gondoskodástoknak? De meglehet, hogy ezt az esetet leszámítva, ez az
-egész morál, a mely fölkelti ellenvetéseimet a mesék ellen, ugyanannyi
-okot ad megtartásukra. A társadalomban szükség van a szavak moráljára és
-a tettek moráljára és ez a két morál nem hasonlít egymáshoz. Az előbbi
-benne van a katekizmusban, a melyben benne is hagyják, az utóbbi benne
-van Lafontaine meséiben a gyermekek számára s elbeszéléseiben az anyák
-számára. Ugyanaz az író mindkettőre szolgál.
-
-Egyezkedjünk, Lafontaine úr. Én a magam részéről megigérem, hogy
-választékkal olvasom önt, szeretem és okulok meséiből, mert remélem, nem
-esem tévedésbe czéljuk felől. De a mi növendékemet illeti, engedje meg,
-hogy ne taníttassam egyikre sem mindaddig, a míg ön be nem bizonyította,
-hogy jó lesz neki, ha olyan dolgokat tanul, a melyeknek negyedrészét sem
-érti meg s hogy azokban, a melyeket meg tud érteni, nem fogja soha
-fölcserélni a szerepeket s a helyett, hogy okulna a megcsalatotton, nem
-fogja példaképül venni a csalót.
-
-A mikor így elveszek a gyermektől minden kötelességet, elveszem
-legnagyobb nyomorúsága eszközét, t. i. a könyveket. Az olvasmány a
-gyermekkor ostora és csaknem az egyedüli foglalkozás, melyet neki adni
-tudnak. Tizenkét éves korában Emil alig fogja tudni, mi a könyv. De azt
-fogjátok mondani, legalább olvasni mégis csak kell, hogy tudjon.
-Megengedem: tudnia kell olvasni, mikor az olvasmány hasznos neki; addig
-nem való egyébre, mint hogy untassa.
-
-Ha semmit sem kell engedelmességből követelni a gyermekektől, ebből az
-következik, hogy nem tanulhatnak meg semmit, a minek nem érzik a
-pillanatnyi és jelenvaló előnyét, akár örömét, akár hasznát. Mert
-különben micsoda ok indítaná őket tanulásra? A távollevőkkel való
-beszélés és azok megértésének tudománya az a tudomány, a melylyel a
-távolból közvetítő nélkül közölhetjük velük érzésünket, akaratunkat,
-kivánságunkat, olyan tudomány, melynek hasznosságát meg lehet értetni
-bármely korral. Miféle csoda tette ezt az oly hasznos és oly kellemes
-tudományt a gyermekkor kínzóeszközévé? Mert kényszerítik, hogy kedve
-ellenére foglalkozzék vele és olyan czélokra használják, melyekből nem
-ért semmit. A gyermek nem nagyon kívánja tökéletesíteni azt az eszközt,
-a melylyel kínozzák, de tegyetek róla, hogy ez az eszköz örömére
-szolgáljon s hamarosan foglalkozni fog vele, akár akarjátok, akár nem.
-
-Nagy dolgot csinálnak belőle, hogy keresik az olvasás tanításának
-legjobb módszereit; olvasószekrényeket és kártyákat találnak ki, a
-gyermek szobájából nyomdai műtermet csinálnak. Locke azt akarja, hogy
-koczkákon tanuljon olvasni. Ez aztán jól kieszelt találmány! Milyen kár
-érte! Mindezeknél biztosabb eszköz, a melyről mindig megfelejtkeznek, a
-tanulás vágya. Oltsátok bele ezt a vágyat a gyermekbe, aztán vessétek
-félre olvasószekrényeiteket és koczkáitokat, minden módszer jó lesz
-neki.
-
-A közvetlen érdek, ez a nagy mozgató erő az egyedüli, a mely biztosan és
-messzire vezet. Emil alkalmilag apjától, anyjától, rokonaitól,
-barátaitól meghívó levélkéket kap ebédre, sétára, vizi kirándulásra,
-valami nyilvános ünnepélyre. Ezek a levélkék rövidek, világosak,
-szabatosak, szépen vannak írva. Keresni kell valakit, a ki elolvassa
-őket. Ez a valaki vagy nincs mindig azonnal kéznél, vagy viszonozza a
-szivélyességnek hiányát, melyet a gyermek előtte való nap iránta
-tanusított. Így elmúlik az alkalom és a kellő idő. Végre elolvasom neki
-én e levélkét, de már elmúlt az ideje. Ah, ha ő maga tudott volna
-olvasni! Aztán más levélkéket kap. Milyen rövidek! Milyen érdekes a
-tárgyuk! Próbálgatja kibetűzni őket, olykor segítséget talál, olykor
-visszautasítást. Megembereli magát s végre kibetűzi egy levélkének a
-felét. Arró van benne szó, hogy holnap uzsonnára hívják… nem tudja,
-hova, nem tudja kivel… mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy a levélke
-többi részét elolvashassa! Nem hiszem, hogy Emilnek szüksége volna
-olvasószekrényre. Beszéljek most az írásról? Nem. Szégyelnék ilyen
-haszontalanságokra időt vesztegetni egy olyan értekezésben, a mely a
-nevelésről szól.
-
-Csak egy szót akarok még hozzáfűzni, a mely egy fontos alapelvet rejt
-magában: rendszerint nagyon biztosan és nagyon hamar megkapjuk azt, a mi
-után nem nagyon törtük magunkat. Csaknem biztos vagyok benne, hogy Emil
-tökéletesen fog olvasni és írni tízéves kora előtt, épen azért, mivel
-nagyon csekély fontosságot tulajdonítok annak, hogy tízenötéves kora
-előtt tudjon. De inkább ne tudjon soha olvasni, minthogy ezt a
-tudományát mind annak az árán szerezze meg, a mi azt hasznossá teheti:
-mire volna neki jó az olvasás, ha örökre megutáltattam volna vele? Id
-imprimis cavere oportebit, ne studia, qui amare nondum potest, oderit et
-amaritudinem semel perceptam etiam ultra rudes annos reformidet.[45]
-
-Mennél inkább ragaszkodom tartózkodó módszeremhez, annál inkább érzem,
-hogy megerősödnek az ellene fölvetett ellenvetések. A növendéked, ha nem
-tanul meg semmit tőled, majd tanul másoktól. Ha elejét nem veszed a
-tévedésnek az igazság által, hazugságokat fog megtanulni: az
-előitéleteket, a melyeket félsz beleoltani, magára fogja venni
-mindenből, a mi körülveszi; belehatolnak minden érzékén át vagy
-megrontják eszét, mielőtt még kialakult volna, vagy a hosszú tétlenség
-által elzsibbasztott szelleme föloldódik az anyagiságban. A gondolkodás
-szokatlan volta a gyermekkorban megfoszt a gondolkozás képességétől az
-élet hátralevő részében.
-
-Úgy tetszik, könnyen tudnék erre felelni: de mirevaló mindig ez a
-felelgetés? Ha az én módszerem magamagától megfelel az ellenvetésekre,
-akkor jó; ha nem felel meg rájuk, nem ér semmit. Folytatom tehát. Ha a
-terv szerint, a melyet elkezdtem kijelölni, egyenesen ellenkező
-szabályokat követtek azokkal, a melyeket a szokás bevett, ha a helyett,
-hogy elvezetnétek messzire növendéketek szellemét, a helyett, hogy
-szüntelenül más helyeken, más éghajlatok alatt, más századokban egész a
-földkerekség végéig és egész az égig tévelyegtetnétek, arra
-szorítkoztok, hogy megtartsátok őt mindig önmagában figyelmesnek arra, a
-mi közvetlenül érinti, akkor meg fogjátok látni, hogy képes felfogni,
-emlékezetében megőrizni, sőt észszerűen gondolkozni is. Ez a természet
-rendje. A mint az érző lény tevékenynyé válik, erejének megfelelő
-értelmet szerez és csak az önfentartásra szükséges erején felüli
-erőfölöslegével fejlődik ki benne a a spekulativ képesség, a mely ezt az
-erőfölösleget más czélokra tudja alkalmazni. Ha tehát ápolni akarod
-növendéked szellemi képességeit, ápold azokat az erőit, a melyeket
-ezeknek kormányozniok kell. Gyakorold szüntelenül testét, tedd erőssé és
-egészségessé, hogy bölcscsé és értelmessé tehesd. Dolgozzék, legyen
-tevékeny, szaladgáljon, kiabáljon, mozogjon folytonosan, legyen ereje
-által ember és csakhamar ember lesz esze által is.
-
-Igaz, ezzel a módszerrel elbutítod, ha mindig dirigálod, ha minduntalan
-azt mondogatod neki: eredj, jőjj, maradj, tedd ezt, ne tedd ezt. Ha
-mindig a te fejed vezeti az ő karját, akkor az ő feje haszontalanná
-válik. De emlékezz meg megegyezésünkről; ha nem vagy más, csak pedáns,
-akkor fölösleges fáradság engem olvasni.
-
-Vajmi szánalmas tévedés azt képzelni, hogy a test gyakorlása ártalmára
-van a szellemi tevékenységnek. Mintha ennek a két tevékenységnek nem
-kellene összhangban haladni és nem kellene mindig az egyiknek irányítani
-a másikat!
-
-Két fajtája van az embereknek, a kiknek teste állandó gyakorlásban van s
-a kiknek mindegyike egyforma keveset törődik lelke kiművelésével: t. i.
-a parasztok és a vademberek. Az előbbiek esetlenek, faragatlanok,
-félszegek; az utóbbiak nevezetesek éles érzékeikről és még
-nevezetesebbek szellemük finomságáról. Általánosságban nincs nehézkesebb
-a parasztnál és nincs finomabb a vadembernél. Honnan ered ez a
-különbség? Onnan, hogy az előbbi mindig csak azt csinálja, a mit
-parancsolnak neki, vagy a mit apjától látott vagy a mit ifjúkora óta
-csinált, tehát mindig csak a kitaposott úton halad és automaszerű
-életében mindig ugyanazokkal a munkákkal levén elfoglalva, a megszokás
-és az engedelmesség foglalja el nála az ész helyét.
-
-Másképp áll a dolog a vadembernél: nem lévén hozzákötve semmiféle
-helyhöz, nem lévén megszabott tennivalója, nem engedelmeskedvén
-senkinek, nem lévén más törvénye, csak a saját akarata, kénytelen élete
-minden pillanatában az eszét használni; nem tehet egy mozdulatot, egy
-lépést a nélkül, hogy előre meg ne gondolja a következményét. Igy mennél
-jobban gyakorlódik a teste, annál jobban megvilágosodik az elméje; ereje
-és esze egyszerre növekszik és az egyik a másik által tágul ki.
-
-Tudós tanító! hadd lássuk, melyikünk növendéke hasonlít a vademberhez és
-melyikünké hasonlít a paraszthoz? Mindenben egy örökké oktató
-tekintetnek alávetve, a tied mindent csak parancsszóra csinál, nem mer
-enni, mikor éhes, sem nevetni, mikor jó kedve van, sem sírni, mikor
-szomorú, sem az egyik kezét kinyujtani a másik helyett, sem a lábát
-megmozdítani, csak úgy, a hogy meghagyják neki; csakhamar lélegzeni sem
-mer máskép, mint szabályaid szerint.
-
-Hogy kivánhatod, hogy gondolkozzék, mikor te gondolsz helyette mindenre?
-Biztos lévén előrelátásodról, mi szüksége volna arra, hogy ő maga
-előrelátó legyen? Látva, hogy te gondoskodol fenmaradásáról, jólétéről,
-ettől a gondtól fölmentettnek érzi magát; itélete megnyugszik a tiédben,
-mindent, a mit nem tiltasz meg neki, megtesz gondolkodás nélkül, tudva,
-hogy koczkáztatás nélkül teheti.
-
-Mi szüksége van arra, hogy megtanulja előre látni az esőt? mikor tudja,
-hogy helyette te nézed az eget. Mi szüksége van arra, hogy szabályozza
-sétáját? hiszen nem kell attól félnie, hogy te elmulasztatod vele az
-ebéd idejét. A mit nem tiltasz meg neki enni, azt megeszi, ha megtiltod,
-nem eszi meg. Nem a saját gyomra figyelmeztetését hallja, hanem a
-tiédet. Akárhogy elpuhítod testét a tétlenséggel, nem teszed
-hajlékonyabbá az értelmét, ellenkezőleg, megfosztod hitelétől
-szellemében az észt, a mikor azt a kevés észt, a mije van, olyan
-dolgokra használtatod vele, a melyek a leghaszontalanabbaknak tünnek fel
-neki. Soha nem látva mire jó, végre azt fogja hinni, hogy semmire se jó.
-Ha rosszul okoskodott, a legrosszabb, a mi érheti, hogy megszidják, ez
-pedig oly gyakran megesik, hogy már nem is törődik vele; az ily
-mindennapos veszedelem nem rémíti meg többé.
-
-Mégis úgy találod, hogy van szelleme és pedig van annyi, hogy az
-asszonyokkal elfecseghessen azon a hangon, a melyről már szóltam; de ha
-abba a helyzetbe jutna, hogy helyt kellene állnia magáért vagy valami
-nehéz dologban elhatároznia magát, százszor butábbnak és ügyetlenebbnek
-látnád, mint a legbárdolatlanabb paraszt fiát.
-
-Ellenben az én növendékem, azaz a természet növendéke, jókor
-hozzászoktatva, hogy a mennyire csak lehet, beérje magamával, nem szokik
-hozzá, hogy mindig másokhoz folyamodjék, még kevésbbé, hogy kiteregesse
-előttük rengeteg tudományát. Ezzel szemben itél, előrelát, gondolkodik
-mindenben, a mi közvetlenül reá vonatkozik. Nem fecseg, hanem
-cselekszik, nem tud egy szót sem arról, a mi a világban történik, hanem
-jól meg tudja tenni, a mi hozzá illik. Mivel szüntelenül mozgásban van,
-kénytelen sok dolgot megfigyelni, sokféle hatást megismerni, idejekorán
-nagy tapasztalatot szerez, a természettől veszi leczkéjét, nem az
-emberektől, annál jobban okul, mert nem látja semerről az oktatás
-szándékát. Igy teste és szelleme egyszerre gyakorlódik. Mindig saját
-gondolata szerint cselekszik, nem pedig valaki más gondolata szerint,
-folyton két tevékenységet egyesít; mennél erősebbé és izmosabbá lesz,
-egyúttal annál okosabbá és itéletre képesebbé is lesz. Ez a módja annak,
-hogy egy napon elérjük, a mit összeférhetetlennek tartottunk s a mit
-egyesített csaknem minden nagy ember: a test erejét a lélekével, a bölcs
-eszét az atléta erőteljességével.
-
-Ifjú nevelő, nehéz mesterséget prédikálok neked: nevelni szabályok
-nélkül, mindent megtenni úgy, hogy nem teszel semmit. Ez a mesterség,
-megengedem, nem a te korodhoz való, nem alkalmas arra, hogy kezdettől
-fogva ragyogtassa tehetségedet, sem hogy becsbe juttasson az apáknál; de
-egyedül ez alkalmas arra, hogy sikert érj el. Soha nem birsz bölcseket
-csinálni, ha előbb vadóczokat nem csinálsz. Ilyen volt a spártaiak
-nevelése; a helyett, hogy megtanították volna őket könyveik fölött
-görnyedezni, azon kezdték, hogy megtanították őket lopni az ebédjüket.
-Vajjon azért esetlenek voltak-e a spártaiak, mire felnőttek? Ki ne
-ismerné visszavágásaik erejét és elmésségét? Mindig győzelemre termettek
-lévén, mindenféle háborúban eltaposták ellenségeiket és az athéni
-fecsegők ép úgy féltek a szavuktól, mint a csapásaiktól.
-
-A leggondosabb nevelésben is a mester parancsol és azt hiszi, ő
-kormányoz, a valóságban pedig a gyermek kormányoz. Felhasználja azt, a
-mit követeltek tőle arra, hogy megkapja, a mi neki tetszik és mindig meg
-tudja fizettetni a buzgóság egy óráját nyolcz napi engedékenységgel.
-Minden pillanatban alkudozni kell vele. Ezek az alkuk, melyeket ti a
-magatok módjára ajánltok fel és melyeket ő a maga módja szerint hajt
-végre, mindig az ő szeszélyeinek javára fordulnak, különösen ha megesik
-az az ügyetlenség, hogy olyan föltételt állítanak az ő javára, melyről
-biztos, hogy úgyis megkapja, akár teljesíti, akár nem a föltételt,
-melyet viszonzásul reá rónak. A gyermek rendszerint sokkal jobban olvas
-a mester szellemében, mint a mester a gyermek szivében. És ennek úgy is
-kell lenni: mert mindazt az éleselméjűséget, melyet az önmagára utalt
-gyermek önfenntartására fordítana, most arra fordítja, hogy megmentse
-természetes szabadságát zsarnoka lánczaitól; ellenben a mester, nem
-lévén semmi sürgető érdeke abban, hogy belehatoljon növendékébe, olykor
-jobban jár, ha elnézi ennek lustaságát vagy hiuságát.
-
-Járj mindig a növendékedével ellenkező úton, hogy mindig azt higyje, ő a
-mester és mégis mindig te légy az. Semmi alávetettség nem oly teljes,
-mint azé, a ki megőrzi a szabadság látszatát; így maga az akarat esik
-fogságba. A szegény gyermek, a ki nem tud semmit, nem képes semmire, nem
-ismer semmit; nincs-e kiszolgáltatva kényedre-kedvedre? Nem
-rendelkezel-e ő reá vonatkozólag mindennel, a mi őt környezi? Nem vagy-e
-képes őt olyan hatásoknak kitenni, a milyeneknek akarod? Nincsenek-e
-munkái, játékai, örömei, fájdalmai mind a te kezedben, a nélkül, hogy ő
-tudná? Kétségkívül csak azt szabad tennie, a mit akar; de nem szabad
-egyebet akarnia, csak a mit te akarsz, hogy tegyen; nem szabad egy
-lépést tennie, a melyet te előre nem láttál, ki sem szabad nyitnia a
-száját a nélkül, hogy te ne tudnád, mit akar mondani.
-
-Akkor átadhatja magát a testi gyakorlatoknak, melyeket kora megkiván, a
-nélkül, hogy eltompítaná szellemét; akkor a helyett, hogy kiélesítené
-ravaszságát a kényelmetlen uralom kijátszására, azt fogod látni, hogy
-kizárólag azzal foglalkozik, hogy mindenből, a mi körülveszi, a
-pillanatnyi jólétére legkedvezőbb részt vonja ki; akkor csodálkozni
-fogsz leleményének finomságán, a melylyel magáévá tesz minden tárgyat, a
-melyet el tud érni és a melylyel valóban élvezni tudja a dolgokat, a
-képzelődés segítsége nélkül.
-
-Ha meghagyod, hogy ura legyen akaratának, azzal még nem táplálod
-szeszélyeit. A mikor csak azt teszi, a mi neki megfelel, hamarosan csak
-azt fogja tenni, a mit tennie kell és bár teste folytonos mozgásban
-lesz, a míg pillanatnyi és érezhető érdekéről van szó, látni fogod, hogy
-mind az az értelem, a mire képes, sokkal jobban és hozzá inkább illő
-módon fejlődik ki, mint a merőben elmélkedésre alapított tanulmányokban.
-
-Így azt látva, hogy nem igyekszel mindig ellene tenni, nem
-bizalmatlankodik benned s nem lévén semmi rejtegetni valója előtted, nem
-is fog megcsalni, nem is fog neked hazudni; félelem nélkül fogja magát
-olyannak mutatni, a milyen; tanulmányozhatod, a hogy akarod és
-beoszthatod körülötte mindazokat az oktatásokat, a melyekben részesíteni
-akarod, a nélkül, hogy egyet is észrevenne közülük.
-
-Nem is fogja kiváncsi féltékenységgel kémlelni szokásaidat és nem fog
-titkos gyönyörűséget csinálni magának abból, ha téged tévedésen kap
-rajta. Ezzel igen nagy kellemetlenségnek vehetjük elejét. A gyermek első
-gondjainak egyike, mint már mondtam, kitudni azoknak gyöngéit, a kik
-vezetik. Ez a hajlam gonoszságra vezet, de nem abból fakad: abból a
-szükségérzetből ered, hogy kijátszon egy tekintélyt, a mely terhére van.
-Túlterhelve az igától, a melyet ráraknak, igyekszik lerázni és azok a
-hibák, melyeket mestereiben talál, jó eszközül szolgálnak neki erre.
-Idővel kifejlődik a szokás, az embereket hibáikból megfigyelni és örömét
-lelni bennük. Nyilvánvaló, hogy ismét e bünöknek egy forrását tömtem be
-Emil szivében; nem lévén semmi érdeke benne, hogy hibákat keressen
-bennem, nem is fog tehát keresni és nem sok kedve lesz arra sem, hogy
-mások hibáit keresse.
-
-Mindezek a fogások nehezeknek látszanak, mert nem jutnak az embereknek
-eszébe; alapjában véve azonban nem szabad nehezeknek lenniök. Jogosult
-dolog föltételezni benned azt a belátást, a mely szükséges annak a
-mesterségnek a gyakorlására, a melyet választottál; föl kell tételezni,
-hogy ismered az emberi szív természetes útját, hogy tudod tanulmányozni
-az embert és az egyéniséget, hogy előre tudod, merre fog hajlani
-növendéked akarata mindazoknál a korát érdeklő tárgyaknál, a melyeket
-szeme elé juttatsz. Avagy a kinek megvannak az eszközei és tudja
-használatukat, ne tudna velük bánni?
-
-A gyermek szeszélyeit veted ellenem, de nincs igazad. A gyermek
-szeszélye sohasem a természet műve, hanem a rossz fegyelmezésé: attól
-van, hogy vagy engedelmeskednek neki vagy parancsolnak neki és én
-megmondtam százszor, hogy sem az egyik, sem a másik nem szabad.
-Növendékednek nem lesz tehát más szeszélye, mint a melyet te oltottál
-beléje; az az igazság, hogy viseld magad hibáid következményét. De –
-mondom erre – hogyan segítsünk rajta? Ez is lehetséges még, jobb
-vezetéssel és sokkal több türelemmel.
-
-Egyszer néhány héten át foglalkoztam egy gyermekkel, a ki nemcsak hozzá
-volt szokva teljesíteni a maga akaratát, hanem még másokkal is
-teljesíttetni, következőleg tele volt szeszélyekkel. Mindjárt az első
-nap, hogy próbára tegye engedékenységemet, éjfélkor akart fölkelni.
-Legmélyebb álmomban fölugrik ágyából, fölveszi házi ruháját és hív
-engem. Fölkelek, meggyujtom a gyertyát. Nem akart egyebet; egynegyed óra
-mulva elnyomja az álom s kisérlete eredményével megelégedetten alszik
-el. Két nap mulva ugyanazzal az eredménynyel ismétli meg a kisérletet,
-az ingerültségnek legcsekélyebb jelét sem mutatom. Mikor lefekvéskor
-megcsókol, nagyon nyugodtan ezt mondom neki: kedves kis barátom, ez
-nagyon jól megy, de máskor ne tedd. Ez a szó felköltötte kiváncsiságát
-és másnap, kissé látni akarva, merem-e az engedelmességet megtagadni,
-fölkel ugyanabban az órában és hív engem. Megkérdezem, mit akar? azt
-mondja, hogy nem tud aludni. _Annál rosszabb_, – felelek én és meg sem
-moczczanok. Kér, hogy gyujtsam meg a gyertyát: _Minek?_ és meg sem
-moczczanok. Ez a lakonikus hang kezdi zavarba hozni, mezitláb elindul
-keresni a tűzkövet s úgy tesz, mintha tüzet akarna csiholni és én nem
-tudom megállni nevetés nélkül, mikor hallom, hogy az ujjára üt. Végre
-meggyőződve, hogy nem ér célt, elhozza a tűzszerszámot hozzám. Azt
-mondom neki, hogy nincs rá szükségem és másik oldalamra fordulok. Akkor
-elkezd vaktában szaladgálni a szobában, kiabálva, énekelve, nagy zajt
-ütve, beleütközve az asztalba és a székekbe, de vigyázva, hogy nagyon
-meg ne üsse magát és mégis nagyokat kiáltozva, abban a reményben, hogy
-engem megijeszt. Mindez azonban nem fog rajtam és látom, hogy szép
-intelmekre vagy haragra számított s nem volt erre a hidegvérre
-elkészülve.
-
-Mindazáltal, mindenáron le akarva győzni türelmemet önfejüségével,
-akkora sikerrel folytatja zajongását, hogy végre mégis csak kijövök
-sodromból és érezve, hogy mindent megronthatok rosszkor való
-föllobbanásommal, más módszerhez folyamodom. Szó nélkül fölkelek, a
-tűzszerszámhoz megyek, melyet nem találok, kérem tőle, ide adja,
-ujjongva az örömtől, hogy végre mégis diadalmaskodott rajtam.
-Kicsiholok, meggyujtom a gyertyát, megfogom a kis ficzkót kezénél,
-csöndesen odavezetem egy szomszéd fülkébe, melynek ablakdeszkái jól be
-vannak csukva és a melyben nem talál semmi összetörni valót. Otthagyom
-világosság nélkül; aztán kulcscsal rázárva az ajtót, ismét lefekszem, a
-nélkül, hogy egy szót is szólnék neki. Nem is kell kérdezni, volt-e
-kezdetben lárma. Számítottam rá és nem indulok fel miatta; végre a lárma
-elcsitul, hallom, hogy elrendezkedik és megnyugszom. Másnap napvilágnál
-bemegyek a fülkébe s a kis lázadót egy nyugágyon alva találom, olyan
-mély álomban, a milyenre annyi fáradság után nagy szüksége kellett, hogy
-legyen.
-
-A dolognak ezzel még nincs vége. Az anya megtudta, hogy a gyermek az
-éjszaka kétharmadrészét ágyán kívül töltötte. Mindjárt kétségbeestek s
-úgy néztek a gyermekre, mintha már meg volna halva. Látva a jó alkalmat,
-hogy megboszulja magát, játszotta a beteget, a nélkül, hogy látta volna,
-hogy nem nyer vele semmit. Elhívták az orvost. Az anya vesztére, az
-orvos tréfás kedvű ember volt, a ki mulatva rémüldözésén, csak annál
-jobban fokozta. Nekem azonban ezt súgta fülembe: hagyja csak rám,
-megigérem önnek, hogy a gyermek jó időre ki fog gyógyulni szeszélyéből,
-hogy betegnek tetesse magát. Csakugyan diétát és szobafogságot rendelt
-neki és rábizta őt a gyógyszerészre. Fájt a szívem, hogy a szegény anya
-így czéltáblája lesz egész környezetének, kivéve engem, a kit meggyülölt
-épen azért, mert én nem szedtem rá.
-
-Elég kemény szemrehányások után azt mondta nekem, hogy fia gyönge
-szervezetű, hogy egyetlen örököse családjának, hogy mindenáron életben
-kell tartani és hogy ő nem akarja, hogy ellenkezzenek vele. Ebben én egy
-véleményen voltam vele; de ő azt értette ellenkezés alatt, ha nem
-engedelmeskednek neki mindenben. Láttam, hogy az anyával ugyanazon a
-hangon kell beszélni, mint a fiával. Asszonyom, mondtam elég hidegen, én
-nem tudom, hogy nevelnek fel egy örököst és mi több, nem is akarom
-megtanulni; tessék e szerint tenni meg intézkedéseit. Egyideig még
-szükség volt rám, az apa mindent elcsitított; az anya írt a nevelőnek,
-hogy siettesse visszatérését és a gyermek, látva, hogy nem nyer vele
-semmit, ha megzavarja álmomat meg ha betegnek teteti magát, végre is
-rászánta magát, hogy csöndesen alszik és jól viseli magát.
-
-El sem lehet képzelni, mennyi hasonló szeszélynek vetette alá ez a kis
-zsarnok szerencsétlen nevelőjét; mert a nevelés az anya szeme előtt
-folyt, a ki nem tűrte, hogy az örökösnek bármiben is ellentmondjanak.
-Bármely órában akart kimenni, késznek kellett lenni elkisérésére s neki
-mindig nagy gondja volt rá, hogy azt a pillanatot válaszsza ki, a mikor
-látta, hogy nevelője legjobban el van foglalva. Rajtam ugyanazt a
-hatalmat akarta gyakorolni és nappal boszulni meg magát a nyugalomért,
-melyet kénytelen volt nekem meghagyni éjjel. Jó szívvel belenyugodtam
-mindenbe és azon kezdtem, hogy szemeláttára kimulattam, milyen szivesen
-teszek a kedvére; ezután, ha arra került a sor, hogy kigyógyítsam
-szeszélyéből, más módszerhez folyamodtam.
-
-Legelőször is rá kellett vezetnem, hogy nincs igaza s ez könnyen ment.
-Tudva, hogy a gyermek mindig csak a jelenre gondol, megszereztem fölötte
-az előrelátás előnyét; gondoskodtam róla, hogy odahaza valami olyan
-mulatságot szerzek számára, melyről tudtam, hogy nagyon kedve szerint
-való és a mikor láttam, hogy a legjobban el van benne merülve, sétát
-ajánlottam neki, elküldött magától; én ragaszkodtam a sétához, nem is
-hallgatott rám; meg kellett adnom magamat s ő gondosan megjegyezte
-magának ezt a magamalárendelését.
-
-Másnap rám került a sor. Unatkozott, mert én úgy rendeztem be, hogy
-unatkozzék; én ellenben úgy tettem, mintha nagyon el volnék foglalva.
-Nem sok kellett neki, hogy el legyen határozva. Jött azonnal, hogy
-elragadjon munkámtól, hogy rögtön vigyem sétálni. Visszautasítottam; ő
-makacskodott. Nem – mondtam én – azzal, hogy megtetted akaratodat,
-megtanítottál, hogy én is megtegyem a magamét; nem akarok kimenni. Nohát
-akkor – mondta ő élénken – elmegyek magam. A hogy tetszik. És folytattam
-munkámat.
-
-Felöltözött, kissé nyugtalankodva, hogy én hagyom, tegyen, a mit akar és
-nem követem példáját. Mikor elkészült, eljött hozzám, hogy elköszönjön;
-köszöntöm. Meg akar ijeszteni azzal, hogy elmondja, merre fog járni; azt
-lehetett volna hinni őt hallva, hogy a világ végére akar menni. A
-nélkül, hogy felindulnék, kellemes utazást kivánok neki. Zavara
-megkettőződik. Mindazáltal jól tartja magát és készen az indulásra, szól
-az inasának, hogy kisérje el. Az inas, a kit én már betanítottam, azt
-feleli, hogy nem ér rá, hogy el van foglalva az én rendeletemre s nekem
-inkább kell engedelmeskednie, mint neki. Erre a gyermek elvesztette
-fejét. Hogy érje föl észszel, hogy eleresztik hazulról egyedül, őt, a ki
-azt hiszi magáról, hogy mindenki szemében fontos személy és azt
-gondolja, hogy ég és föld érdekelve van az ő fenmaradásában? Mégis kezdi
-érezni gyöngeségét; megérti, hogy egyedül lesz olyan emberek közt, a kik
-nem ismerik; előre látja a veszedelmeket, melyekbe kerül; a makacsság
-még egy darabig fenntartja; lassan lemegy a lépcsőn, nagyon félénken.
-Végre kimegy az utczára, kissé vigasztalva magát a bajokért, melyek
-érhetik, azzal a reménynyel, hogy engem fognak értük felelőssé tenni.
-
-Idáig akartam juttatni. Minden előre el volt készítve; s mivel a
-nyilvános jelenet bizonyos neméről volt szó, előre megszereztem az apa
-beleegyezését. Alig tett néhány lépést, jobbról és balról különböző
-megjegyzéseket hall a maga rovására. Szomszéduram, szép kis úrfi! Hova
-megy ilyen egyedül? Még majd eltéved; meghivom, jőjjön hozzánk.
-Szomszédasszony, azt ugyan ne tegye. Hát nem látja, hogy ez egy kis
-semmirekellő, a kit elkergettek hazulról, mert nem volt való semmi jóra?
-Az ilyen semmirekellőket nem kell tartóztatni, menjenek, a merre
-akarnak. Ugyan-ugyan! Isten vezesse! Sajnálnám, ha valami baja
-történnék! Kissé messzebb vele csaknem egykorú utczagyerekekkel
-találkozik, a kik megfenyegetik és kicsúfolják. Mennél tovább megy,
-annál nagyobb zavarba jut. Egyedül és védelem nélkül, látja, hogy
-játékszere lett az egész világnak és nagy meglepetéssel tapasztalja,
-hogy vállán a szalagcsokor és aranyos ruhája nem szerez neki több
-tiszteletet.
-
-Egyik barátom, a kit ő nem ismer és a kit megbiztam, hogy vigyázzon rá,
-észrevétlenül lépésről-lépésre kiséri és hozzálép, mikor annak eljön az
-ideje. Ez a szerep, mely hasonlít Sbrigani szerepéhez Molière
-_Pourceaugnac_-jában, eszes embert kivánt s barátom jól töltötte be. A
-nélkül, hogy félénkké és gyávává tenné a gyermeket azzal, hogy nagyon is
-megrémíti, oly élénken érezteti vele magaviselete esztelenségét, hogy
-félóra mulva kezesen, zavartan, szemét fölemelni sem merve vezeti hozzám
-vissza.
-
-Hogy teljes legyen vállalkozásának kudarcza, az apja épen abban a
-pillanatban, mikor ő visszatér, indul el sétálni és a lépcsőn találkozik
-vele. Meg kellett mondania, honnan jön és miért nem voltam vele én.[46]
-A szegény gyermek szeretett volna föld alá sülyedni. Az apja, a nélkül,
-hogy korholásra vesztegesse a szót, szárazabban mondta neki, mint a hogy
-vártam volna: ha egyedül akarsz kimenni, szabadságodban áll, de mivel én
-nem türöm, hogy csavargó legyen a házamban, ha ez még egyszer az eszedbe
-jut, ne merészelj többet hazajönni.
-
-A magam részéről szemrehányás és gúny nélkül fogadom, de némi
-komolysággal és hogy ne gyanítsa, hogy minden, a mi történt, csak játék
-volt, az nap nem akarom elvinni sétálni. Másnap nagy örömmel látom, hogy
-diadalmas magatartással megy el azok előtt az emberek előtt, a kik
-előtte való nap kicsúfolták, mert egyedül látták. Magától értetődik,
-hogy többet nem fog azzal fenyegetőzni, hogy egyedül megy el.
-
-Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel értem el, a rövid idő alatt, a míg
-vele voltam, hogy megtehessek vele mindent, a mit akarok, a nélkül, hogy
-valamit megparancsoljak vagy megtiltsak neki, beszédek nélkül, intelmek
-nélkül, a nélkül, hogy haszontalan leczkéztetésekkel untassam. Így a míg
-beszéltem, meg volt nyugodva, de a hallgatásom félelemben tartotta;
-megértette, hogy valami nincs rendjén s a leczkét mindig a dologtól
-magától kapta meg. De térjünk vissza a tárgyra.
-
-Ezek a folytonos gyakorlatok, ilyformán egyedül a természet irányítására
-bízva, a test erősítése mellett, nemcsak hogy nem tompítják el az elmét,
-hanem ellenkezőleg kifejlesztik bennünk az észnek azt az egyedüli
-fajtáját, a melyre az első életkor fogékony és a mely bármely életkornak
-a legszükségesebb. Megtanítanak jól ismerni erőink használatát,
-testünknek az őt környező testekhez való viszonyát, a természetes
-eszközök használatát, melyek kezünk ügyébe esnek és a melyek megfelelnek
-szerveinknek. Van-e hasonló együgyű lény, mint az a gyermek, a ki mindig
-a szobában és anyja szemei előtt nevelkedett, a ki nem tudva mi a súly
-és az ellenállás, ki akar tépni egy nagy fát vagy fölemelni egy sziklát?
-Mikor először jutottam ki Genfből, utól akartam érni egy vágtató lovat;
-köveket dobáltam a Salève-hegy felé, a mely két mérföldnyire volt tőlem;
-játékszere voltam a falu összes gyermekeinek, valódi hülyének látszottam
-előttük. Tizennyolcz éves korában megtanulja az ember, a filozófiai
-osztályban, hogy mi az emeltyű; nincs az a 12 éves parasztgyerek, a ki
-ne tudna jobban használni egy emeltyűt, mint az akadémia legelső
-mechanikusa. Azok a tanítások, a melyeket az iskolás gyermekek egymástól
-kapnak az iskola udvarán, százszor hasznosabbak, mint mindaz, a mit az
-iskolában bármikor mondanak nekik.
-
-Nézzetek meg egy macskát, mikor először lép be egy szobába: leskelődik,
-nézeget, szimatol, egy pillanatig sem marad veszteg nem bízik semmiben,
-a míg mindent meg nem ismert. Ugyanígy tesz a gyermek is, mikor elkezd
-járni és úgyszólván kilép a világba Az egész különbség az, hogy a
-látáshoz, a mely közös a gyermeknél és a macskánál, az előbbi
-hozzákapcsolja a megfigyelés czéljára a kezet, melyet a természet adott
-neki és a másik a finom szaglást, a melylyel meg van áldva. Ezt a hajlam
-teszi a szerint, hogy jól vagy rosszul fejlesztik ki a gyermeket ügyessé
-vagy félszeggé, nehézkessé vagy fürgévé, együgyüvé vagy okossá.
-
-Az ember első mozdulatai tehát arra irányulván, hogy hozzá mérje magát
-mindahhoz, a mi körülveszi és megvizsgáljon minden tárgyban, a melyet
-észrevesz, minden érzékelhető tulajdonságot, a mely vonatkozással lehet
-rá, első tanulmánya egy neme a kisérleti fizikának, vonatkozással saját
-föntartására; ettől pedig eltérítik az elmélkedő tanulmányok által,
-mielőtt fölismerte volna a maga helyét ide lenn a földön. A míg finom és
-hajlékony szervei alkalmazkodni tudnak azokhoz a testekhez, melyekre
-hatással kell lenniök, a míg még tiszta érzékei mentesek az illuziótól,
-addig van ideje gyakorolni azokat is és ezeket is a functiókban,
-melyekre valók; ez az ideje, megismerni az érzékelhető vonatkozásokat,
-melyekben a dolgok mi velünk vannak. Mivel mindaz, a mi az emberi
-értelembe behatol, az érzékek által jut bele, az emberi megismerés
-legelőször is érzéki megismerés; ez szolgál alapjául az elmebeli
-megismerésnek: első mestereink a filozófiában a lábaink, kezeink,
-szemeink.
-
-Mindennek helyébe a könyveket tenni nem annyi, mint megtanítani minket a
-gondolkodásra, hanem annyi, mint megtanítani minket, hogy mások
-gondolkodását használjuk föl; annyi, mint megtanítani minket, hogy sokat
-higyjünk és soha ne tudjunk semmit.
-
-Ha az ember gyakorolni akar valamely művészetet, azon kell kezdenie,
-hogy megszerezze az eszközeit és hogy hasznosan alkalmazhassa ezeket az
-eszközöket, elég erősen készülteknek kell lenniök, hogy kibirják a
-használatot. Hogy tehát megtanuljunk gondolkozni, gyakorolnunk kell
-tagjainkat, érzékeinket, szerveinket, a melyek értelmünk eszközei és
-hogy minden lehető hasznát vehessük ezeknek az eszközöknek, szükséges,
-hogy a test, a mely szolgáltatja őket, erős és egészséges legyen. Így
-tehát az ember valóságos elméje egyáltalán nem fejlődik a testtől
-függetlenül, hanem a test helyes alkata teszi a szellem tevékenységét
-könnyűvé és biztossá.
-
-Kimutatván, hogy mire kell felhasználni a gyermekkor hosszas
-tétlenségét, rátérek egy olyan részletre, a mely nevetségesnek fog
-föltünni. Kedves tanítások, fogják nekem mondani, melyek áldozatul esve
-saját kritikádnak, arra szorítkoznak, hogy csak azt tanítsák, a mire
-senkit sem szükséges tanítani! Minek az időt vesztegetni olyan
-oktatásokra, a melyek maguktól értetődnek és nem kerülnek sem
-fáradtságba, sem gondba? Melyik 12 éves gyermek nem tudja mindezt, a
-mire te növendékedet tanítani akarod és ezenfölül még azt is, a mire a
-mestere tanította?
-
-Uraim, önök tévednek; én egy nagyon nehéz, nagyon fáradságos művészetre
-tanítom növendékemet, a melylyel a tiéitek bizonyára nem birnak; ez az,
-hogy tudatlan legyen: mert annak a tudománya, a ki csak arról hiszi el,
-hogy tudja, a mit csakugyan tud, nagyon kevés dologra redukálódik. Önök
-megadják a tudományt, nagyon jól van; én azzal az eszközzel foglalkozom,
-a mely a tudomány megszerzésére való. Azt mondják, hogy mikor a
-velenczeiek egy nap megmutatták nagy pompával kincstárukat a Szent
-Márk-templomban egy spanyol követnek, ez minden bók helyett az asztalok
-alá nézve, ezt mondta nekik: _Qui non c’é la radice_. (Hol vannak
-mindennek a gyökerei?) Nem nézhetem soha, mikor egy tanító kiteregeti
-növendéke tudományát a nélkül, hogy kisértetbe ne essem, hogy ugyanezt
-mondjam neki.
-
-Mindazok, a kik elmélkedtek a régiek életmódján, a testgyakorlatoknak
-tulajdonítják a testnek és a léleknek azt az erejét, a mely a
-legfeltünőbben különbözteti meg őket a maiaktól. Az a mód, a hogy
-Montaigne hangsúlyozza ezt a véleményt, mutatja, hogy erősen át volt
-hatva tőle, szüntelenül és ezerféleképen visszatér rá. A gyermek
-neveléséről szólva, úgymond, hogy megaczélozzuk lelkét, meg kell edzeni
-izmait; hozzászoktatva őt a munkához, hozzászoktatjuk őt a fájdalomhoz;
-hozzá kell edzeni a testgyakorlatok keservességéhez, hogy hozzá edzzük a
-ficzamodás, a kólika és mindenféle más baj keservességeihez. A bölcs
-Locke, a jó Rollin, a tudós Fleury, a pedáns de Crouzas, bármennyire
-különböznek egymástól a többi dolgokban, mind megegyeznek abban az egy
-pontban, hogy sokat kell gyakorolni a gyermekek testét. Ez tanításaiknak
-legokosabbika és ez fog mindig a legelhanyagoltabb maradni.
-Fontosságáról már eleget szóltam és mivel erre vonatkozólag nem lehet
-sem jobb okfejtést, sem okosabb szabályokat adni, mint a melyeket Locke
-könyvében találni, beérem azzal, hogy utalok rájuk, miután bátorkodtam
-néhány megfigyelésemet hozzáfűzni az övéihez.
-
-A növekvésben levő testnek tagjai kényelmesen kell, hogy mozogjanak a
-ruhában; semminek sem szabad feszélyezni mozgásukat, sem növekvésüket;
-semmi se legyen nagyon szűk, semmi se legyen testhez álló; semmi se
-legyen összefűzve. A franczia divatú ruha, a mely kényelmetlen és
-egészségtelen a felnőtteknek is, különösen veszedelmes a gyermekeknek. A
-test nedvei megrekedve, keringésökben föltartóztatva megposhadnak a
-mozdulatlanságban, melyet a tétlen és ülő életmód is fokoz, megromlanak
-és okozzák a skorbutot, azt a betegséget, a mely napról-napra gyakoribb
-közöttünk és a melyet a régiek alig ismertek, mert öltözködésük és
-életük módja megóvta őket tőle. A huszárruha a helyett, hogy segítene
-ezen a bajon, még fokozza és hogy megmentse a gyermeket néhány
-füzőzsinórtól, szorítja egész testén. Legjobb a gyermeket oly sokáig
-pendelyben hagyni, a míg csak lehet, aztán nagyon bő ruhát adni rá és
-nem törődni vele, hogy karcsú lesz-e a dereka, a mi csak arra való, hogy
-elformátlanítsa. Testi és szellemi hibái csaknem mind ugyanabból az
-okból erednek; időnekelőtte felnőtt emberré akarják tenni.
-
-Vannak derült és szomorú szinek: az előbbiek inkább kedvére valók a
-gyermeknek és jobban is állnak neki; és én nem látom be, hogy miért ne
-fogadnók meg az ilyen természetes egyezéseket. De attól a pillanattól
-fogva, hogy jobban tetszik nekik egy szövet csak azért, mert pompás a
-szine, már ki van szolgáltatva a fényüzésnek és a képzelődés minden
-szeszélyének; ez az ízlés pedig bizonyára nem tőle magától ered. Ki sem
-lehet mondani, mekkora befolyással van a ruha megválogatása és ennek a
-megválogatásnak az okai a nevelésre. Nemcsak hogy elvakult anyák igérnek
-gyermekeiknek jutalmul piperét, még olyan esztelen nevelők is akadnak, a
-kik durvább és egyszerübb ruhával fenyegetik meg tanítványaikat, mint
-valami büntetéssel: ha nem tanulsz jobban, ha nem vigyázol jobban a
-holmidra, olyan ruhát kapsz, mint ez a parasztgyerek. Ez annyi, mintha
-ezt mondanák neki: tudd meg, hogy csak a ruha teszi az embert, hogy a te
-értéked csak a ruhádban van. Csudálni való-e, ha az ily bölcs tanítások
-azt eredményezik, hogy az ifjúság csak a díszes ruhát becsüli és az
-érdemet csak külseje szerint itéli meg?
-
-Ha az így elrontott gyermeknek a fejét kellene helyreigazítanom, gondom
-lenne rá, hogy a legpazarabb ruhája legyen a legkényelmetlenebb, hogy
-mindig feszélyezve, mindenben akadályozva és ezerféle módon korlátozva
-legyen benne; a szabadságnak, a vidámságnak el kellene tünnie pompája
-előtt; ha bele akarna vegyülni más, egyszerüen öltözött gyermekek
-játékaiba, húzódjanak el, tünjenek el előle azonnal. Végre is annyira
-megunatnám, annyira megutáltatnám vele pompáját, annyira rabszolgájává
-tenném aranyos ruhájának, hogy ez életének ostorává lenne és hogy
-kevesebb borzadással nézné a legsötétebb börtönt, mint ruhájának
-díszeit. A míg nem vetettük alá a gyermeket előitéleteinknek, legelső
-vágya mindig, hogy könnyed és szabad legyen; a legegyszerübb, a
-legkényelmesebb ruha, a mely legkevésbbé feszélyezi, mindig a
-legbecsesebb neki.
-
-Van a testnek oly állapota, a mely alkalmasabb a testgyakorlatokra és
-van olyan, a mely alkalmasabb a tétlenségre. Emez a test nedveinek
-egyenletes és szabályos keringést enged s biztosítja a levegő változásai
-ellen; a másik a testet szüntelenül a mozgásból nyugalomba, hidegből
-melegbe juttatja s ezzel hozzászoktatja ugyanazokhoz a változásokhoz.
-Ebből az következik, hogy a szobában élő és ülő életmódot folytató
-embereknek minden időben melegen kell öltözniök, hogy egyforma
-hőmérsékletben tartsák testüket csaknem minden évszakban és a nap minden
-órájában egyaránt. Azok ellenben, a kik jönnek-mennek szélben, napon,
-esőben, a kik sokat mozognak és idejük nagyobb részét szabad ég alatt
-töltik, mindig könnyen kell, hogy öltözve legyenek, hogy hozzászokjanak
-a levegő minden változásához és a hőmérséklet minden fokához, a nélkül,
-hogy ártana nekik.
-
-Azt ajánlanám az egyiknek is és a másiknak is, hogy ne változtassa
-ruháját az évszakok szerint és az én Emilem így is fog tenni; ezalatt
-nem azt értjük, hogy nyáron is téli ruhában fog járni, mint az ülő
-életmódot folytató emberek, hanem hogy télen is nyári ruhában jár, mint
-a munkás emberek. Ez utóbbi mód szerint járt Sir Newton egész életén át
-és nyolczvan évig élt.
-
-Kevés vagy semmi föveg ne legyen a fején bármely évszakban. A régi
-egyiptomiak mindig hajadonfőtt jártak, a perzsák vastag tiarával födték
-be fejüket s ma is nagy turbánnal födik, melynek használatát Chardin
-szerint országuk levegője teszi szükségessé. Más helyen[47] említettem,
-hogy különbözteti meg Herodotosz egy harczmezőn a perzsák és az
-egyiptomiak koponyáit. Mivel tehát fontos dolog, hogy a fej csontja
-keményebbé, tömörebbé, kevésbbé törékenynyé és kevésbbé likacsossá
-váljék, hogy jobban megvédje az agyat nem csupán a sérülések ellen,
-hanem a meghülés, folyások és a levegő mindenféle benyomásai ellen,
-szoktassátok hozzá gyermekeiteket, hogy télen-nyáron, éjjel-nappal,
-mindig hajadonfőtt maradjanak. Ha a tisztaság kedvéért s azért, hogy a
-hajuk rendben maradjon, éjszakára adtok is rájuk föveget, ez csak nagyon
-vékony, hálóból készült főkötő legyen, hasonló ahhoz a hálóhoz, melylyel
-a baszkok födik a hajukat. Jól tudom, hogy az anyák többsége, kikre
-inkább hat Chardin megfigyelése, mint az én okaim, azt hiszi, mindenütt
-Perzsia levegőjére talál a gyermek, de én nem azért kerestem
-növendékemül európait, hogy ázsiait csináljak belőle.
-
-Általában tulságosan öltöztetik a gyermekeket és különösen első
-életkorukban. Pedig inkább meg kellene őket edzeni a hideg és meleg
-ellen: a nagy hideg nem okoz nekik soha bajt, ha idején teszszük ki neki
-őket; ellenben bőrük szövete, mely még nagyon gyöngéd és nagyon puha,
-túlságos szabad utat enged s az izzadásnak, a nagyon nagy meleg miatt a
-kikerülhetetlen elbágyadásnak teszi ki őket. Azt is meg lehet figyelni,
-hogy augusztusban több gyermek hal meg, mint bármely más hónapban.
-Máskülönben áll az, az északi és a déli népek összehasonlítása alapján,
-hogy az ember erősebbé válik, ha a túlságos hideget, mint ha a túlságos
-meleget viseli el. De a mint a gyermek növekszik és a rostjai
-megerősödnek, szoktassátok lassankint a nap sugarainak elviselésére:
-fokonkint haladva veszély nélkül hozzá edzitek a forró égöv
-perzseléséhez.
-
-Locke, hathatós és okos szabályai közepette, olyan ellenmondásokba esik,
-melyeket nem várna az ember ilyen pontos gondolkodótól. Ugyanaz az
-ember, a ki azt kivánja, hogy a gyermekek nyáron jeges vizben
-fürödjenek, nem akarja, hogy friss vizet igyanak, ha ki vannak
-melegedve, sem hogy nedves helyen a földre feküdjenek.[48] De a mikor
-azt kivánja, hogy a gyermekek czipője mindig átereszsze a vizet, vajjon
-kevésbbé ereszti-e át, ha a gyermeknek melege van? És nem lehetne-e
-ugyanazt a következtetést, melyet ő a kézről a lábra, az arczról a
-testre vonatkozólag tesz, megtenni a lábról a testre vonatkozólag? Azt
-mondanám neki, hogy ha azt akarod, hogy az ember csupa arcz legyen,
-akkor miért itélsz el engem, ha azt akarom, hogy csupa láb legyen?
-
-Hogy a gyermekek ne igyanak, mikor melegük van, Locke azt ajánlja,
-szoktassuk hozzá őket, hogy egyenek meg egy darab kenyeret, mielőtt
-innának. Furcsa dolog az, hogy mikor a gyermek szomjas, enni adjunk
-neki. Én ennél jobban szeretném, hogy inkább adjunk neki inni, ha éhes.
-Soha sem fognak engem meggyőzni, hogy első étvágyaink olyan
-szabálytalanok, hogy ne lehetne őket kielégíteni a pusztulás veszedelme
-nélkül. Ha ez igaz volna, az emberi nem százszor elpusztította volna
-magát, mielőtt megtanulta volna, hogy mi szükséges a fentartására.
-
-Azt akarom, hogy valahányszor Emil szomjas, adjanak neki inni; azt
-akarom, hogy adjanak neki tiszta vizet minden előkészület nélkül, a
-nélkül, hogy állottá tennék, akárha fürdik is a verejtékben, akár a
-leghidegebb télen. Az egyedüli gondoskodás, melyet ajánlok, hogy
-vigyázzunk a víz minőségére. Ha folyóvíz, adjátok neki azonnal, a hogy a
-folyóból jön; ha forrásvíz, kis ideig a levegőn kell hagyni, mielőtt
-megiszsza. A meleg időszakban a patak vize is meleg; de nem így áll a
-dolog a forrásvízzel, a mely nem érintkezik a levegővel; meg kell várni,
-míg a levegő hőmérsékletét eléri. Télen ellenben a forrásvíz kevésbbé
-veszedelmes, mint a patak vize. De se nem természetes, se nem gyakori
-dolog, hogy a gyermek télen megizzadjon, különösen szabad levegőn; mert
-a hideg levegő, szüntelenül hatva a bőrre, visszaszorítja a verejtéket a
-bőr alá és nem engedi a pórusokat eléggé megnyilni arra, hogy a verejték
-szabadon átjárhassa őket. Mert én nem azt tételezem fel, hogy Emil a jó
-meleg tűz mellett végez testgyakorlatokat, hanem kint, a szabadban, a
-jég közepén. A míg csak a hógolyók csinálásában és dobálásában melegszik
-meg, hagyjuk inni, a mikor szomjas; ivás után folytassa a
-testgyakorlatot és ne féljünk semmi bajtól. Ha valami más gyakorlatban
-izzad meg és megszomjazik, igyon még ebben az időben is hideg vizet.
-Csak arra ügyeljetek, hogy vezessétek messzire és lassú lépésben vizért.
-A hideg, melyet föltételezünk, eléggé lehűtötte, hogy mire odaér,
-veszedelem nélkül ihasson. Főképen pedig ezt az elővigyázatot
-gyakoroljátok úgy, hogy ő ne vegye észre. Jobb szeretem, ha néha
-megbetegszik is, mint hogy szüntelenül az egészségére vigyázzon.
-
-A gyermeknek hosszú álomra van szüksége, mert nagyon sokat mozog. Az
-egyik a másiknak kiegyenlítőjéül szolgál; látjuk azt is, hogy szükség
-van mind a kettőre. A pihenés ideje az éjjel; ezt a természet jelölte
-ki. Folytonos tapasztalat, hogy nyugodtabb és édesebb az álom, mikor a
-nap a láthatár alatt van és hogy a napsugarak által fölmelegített levegő
-nem tartja érzékeinket oly nagy nyugalomban. Így tehát kétségkivül a
-legüdvösebb szokás a nappal együtt kelni és feküdni. Ebből az
-következik, hogy a mi éghajlatunk alatt az embereknek és az összes
-állatoknak általában hosszabb álomra van szükségük télen, mint nyáron.
-
-De a mi társadalmi életünk nem elég egyszerű, nem elég természetes, nem
-eléggé mentes a válságoktól és eshetőségektől, hogy az embert annyira
-hozzá lehessen szoktatni ehhez az egyformasághoz hogy ezt szükségessé
-tegyük számára. Kétségkivül alá kell vetni magát a szabályoknak, de az
-első az, hogy veszedelem nélkül tudjuk őket megszegni, mikor a szükség
-úgy kivánja. Ne puhítsátok tehát el oktalanul növendéketeket a folytonos
-nyugodt álommal, a mely soha sincs megszakítva. Szolgáltassátok ki
-kezdettől fogva feszélyezés nélkül a természet törvényének, de ne
-felejtsétek el, hogy köztünk e törvény fölött kell állnia. Hogy tudnia
-kell későn lefeküdni, korán fölkelni, hirtelen fölébredni, éjszakákat
-álmatlanul tölteni a nélkül, hogy baja lenne belőle. Ha idejekorán hozzá
-kezdünk, mindig vigyázva és fokonként haladva tovább, alkalmassá
-teszszük a temperamentumát ugyanazokhoz a dolgokhoz, a melyek
-elpusztítanák, ha már teljesen kiformált korában vetnők alá.
-
-Fontos dolog kezdettől fogva hozzá szokni a kényelmetlen fekvéshez; ez a
-módja annak, hogy sohasem találjuk rossznak az ágyat. Általában az
-edzett életmód, ha egyszer szokássá vált, megsokszorozza a kellemes
-érzéseket; az elpuhult életmód ellenben a kellemetlen érzések végtelen
-sokaságát szerzi. A nagyon kényesen nevelt emberek csak pelyhes ágyon
-tudnak aludni; a kik hozzá szoktak, hogy deszkán aludjanak, megtalálják
-az álmot mindenütt; nincs rossz ágy annak számára, a ki elalszik,
-mihelyt lefeküdt.
-
-A puha ágy, a melyen toll- vagy pehelydunnával takaródzunk, elpuhítja és
-úgyszólván feloldja a testet, a nagyon melegen beburkolt vesék
-kimelegszenek. Innen keletkezik gyakran a kő vagy más baj és
-elkerülhetetlenül az olyan kényes szervezet, a mely mindezeket táplálja.
-Az a legjobb ágy, a mely a legjobb álmot szerzi. Ime az, a melyet Emil
-és én napközben készítünk magunknak. Nekünk nincs arra szükségünk, hogy
-perzsa rabszolgákat hozzanak ágyunk elkészítésére; azzal, hogy fölássuk
-a földet, megfordítjuk derékaljunkat.
-
-Tapasztalatból tudom, hogy mikor a gyermek egészséges, csaknem kedvünk
-szerint elaltathatjuk vagy ébrentarthatjuk. Mikor a gyermek lefeküdt és
-a dajkája megunta fecsegését és azt mondja neki: aludj már, ez annyi
-mintha azt mondaná: érezd magadat jól, – holott beteg. – A helyes mód
-elaltatására, ha ő maga unatkozik: beszélj neki annyit, hogy kénytelen
-legyen hallgatni és csakhamar el fog aludni. Valamire mégis csak jók a
-prédikácziók; prédikálni neki annyit ér, mint elringatni őt, de ha este
-alkalmazod ezt az altatószert, óvakodjál alkalmazásától nappal.
-
-Néha fel fogom költeni Emilt. Nem annyira mintha attól félnék, hogy
-megszokja a nagyon hosszú alvást, mint inkább, hogy hozzászoktassam
-mindenhez, még ahhoz is, hogy hirtelen fölébreszszék. Ezen fölül még
-kevés tehetségem volna föladatomra, ha nem tudnám rászoktatni, hogy
-önmagától is fölébredjen és úgyszólván akaratom nélkül keljen fel a
-nélkül, hogy egy szót szóltam volna neki. Ha nem alszik eleget, másnapra
-unalmas reggelt helyezek neki kilátásba és ő maga fogja nyereségnek
-tekinteni, a mit belőle álomra fordíthat; ha nagyon sokat alszik,
-fölébredésekor valami kedvére való szórakozást mutatok neki; ha azt
-akarom, hogy pontos időben keljen föl, így szólok hozzá: holnap reggel
-hat órakor elmegyünk halászni, elmegyünk sétálni ide vagy oda, el akarsz
-jönni velem? Beleegyezik, megkér, hogy ébreszszem föl, én megigérem vagy
-nem igérem meg, a szükséghez képest; ha nagyon későn ébred föl, már nem
-talál engem otthon, baj volna, ha így hamarosan meg nem tanulna
-fölkelni.
-
-Ha különben megesnék, a mi ritkaság, hogy valamely rest gyermeknek
-hajlama volna elmerülni a lustálkodásban, nem kell átengedni ennek a
-hajlamnak, a melyben teljesen elrenyhésedne, hanem valami ösztönzést
-kell neki adni, a mi fölébreszti. Könnyen megérthető, hogy nem arról van
-szó, hogy erőszakkal kényszerítsük tevékenységre, hanem valami olyan
-ingerrel hassunk rá, a mely erre irányul és ez az inger, melyet a
-természet rendjéből kell kiválogatni, egyszerre két czélra vezet rá.
-
-Nem tudok elképzelni semmit, a mire egy kis ügyességgel ne lehetne
-kedvet csinálni a gyermeknek, sőt a mit szenvedélyévé ne lehetne tenni,
-hiúság nélkül, vetélkedés nélkül, féltékenység nélkül. Élénksége, utánzó
-ösztöne teljesen elegendő, mindenekfölött pedig természetes vidámsága, a
-mely olyan eszköz, melynek hatásossága bizonyos és melyet a tanítók soha
-sem tudnak fölhasználni. Minden olyan játékba, a melyről meg van
-győződve, hogy semmi más, csak játék, panasz nélkül belenyugszik a
-gyermek, sőt nevetve viseli el, a mit máskülönben soha sem viselne el
-könnypatakok ontása nélkül. A hosszas böjtölés, a verés, égési seb,
-mindenféle fáradság mulatságot szerez a fiatal vadembereknek; bizonysága
-ez annak, hogy még a fájdalomnak is megvan a varázsa, a mely megfosztja
-keserűségétől; de nem minden mester ért hozzá, hogy el tudja készíteni a
-csemegét és talán nem is minden növendék, hogy arczfintorítás nélkül
-élvezze. Ime, ha nem vigyázok magamra, már megint a kivételek között
-kalandozom.
-
-Mindazáltal nem tűr kivételt az ember alávetettsége a fájdalomnak, neme
-bajainak, az eshetőségeknek, az élet veszedelmeinek, végül a halálnak:
-mennél inkább megbarátkoztatjuk ezekkel az eszmékkel, annál inkább
-kigyógyítjuk a káros érzékenységből, a mely a bajt szaporítja a
-tűrésében való türelmetlenséggel; mennél inkább hozzászoktatjuk a
-szenvedésekhez, a melyek érhetik, annál inkább megfosztjuk azokat – mint
-Montaigne már megmondotta, – a szokatlanság szúrósságától s annál
-sebezhetetlenebbé és edzettebbé tesszük lelkét; teste lesz az a vért, a
-melyről visszapattan minden ütés, a mely érheti. A halál közeledése még
-nem lévén maga a halál, alig fogja annak érezni; hogy úgy mondjam meg se
-hal; eleven lesz vagy halott, ennyi az egész. Róla mondhatta volna
-Montaigne, a mit egy marokkói királyról mondott, hogy senkinek az élete
-nem nyúlt annyira bele a halálába. Az állhatatosság és a szilárdság,
-mint a többi erények, a gyermek mesterleveléhez tartoznak: de nem azzal
-tanítjuk meg rájuk a gyermekeket, hogy megtaníttatjuk velük a neveiket,
-hanem meg kell velük izleltetni, a nélkül, hogy tudnák, mi az.
-
-De éppen a halálról lévén szó, hogy viselkedünk növendékünkkel szemben a
-himlőveszedelemre vonatkozólag? Bele oltsuk már kicsiny korában, vagy
-várjunk, míg magától megkapja? Az első eshetőség, a mely inkább megfelel
-szokásainknak, megóvja a veszedelemtől azt az életkort, a mikor az élet
-legértékesebb, annak az életkornak rovására, a mikor az élet
-legcsekélyebb értékű; ha ugyan egyáltalában szó lehet veszedelemről a
-jól kezelt beoltásnál. A második módszer azonban jobban felel meg
-általános elveinknek, hogy hagyjuk mindenben a természetet működni,
-azokban a gondoskodásokban, melyeket maga akar gyakorolni és a melyekkel
-azonnal fölhagy, ha az ember beleelegyedik. A természetes ember mindig
-el van készülve: hadd oltsa be tehát a tanító, jobban fogja
-megválasztani a pillanatot, mint mi.
-
-Nem szabad ebből azt következtetni, hogy én rosszalom a beoltást; mert a
-szempont, a melynél fogva én kivonom alóla az én növendékemet, nagyon
-rosszul felelne meg a tiéteknek. A ti neveléstek módja arra készíti elő,
-hogy ne kerülje el a himlőt, a mikor az megtámadja; ha rábizzátok a
-véletlenre, valószinüleg belepusztul. Látom, hogy a különböző
-országokban annál jobban ellenállnak az oltásnak, mennél szükségesebbé
-válik és ennek oka könnyen érthető. Alig tartom érdemesnek, hogy ezt a
-kérdést Emilemre vonatkozólag fejtegessem; be fogom oltatni vagy nem, az
-időnek, helynek, a körülményeknek megfelelően; rá nézve ez csaknem egyre
-megy. Ha beleoltjuk a himlőt, meglesz az az előnyünk, hogy előre látjuk
-és előre ismerjük a baját s már ez is valami. De ha természetes úton
-kapja meg, akkor megóvjuk az orvostól és ez még több.
-
-A zárkózott nevelés, a mely csak arra irányul, hogy megkülönböztesse a
-néptől azokat, a kik részesültek benne, mindig többre becsüli a drága
-tanításokat a könnyebben elérhetőknél és éppen ezáltal hasznosabbaknál.
-Így a gondosan nevelt fiatal emberek mind megtanulnak lovagolni, mert ez
-sokba kerül, de alig egy is tanul meg közülük úszni, mert ez nem kerül
-semmibe és egy mesterember is éppen olyan jól tudhat úszni, mint akárki
-más. Pedig az utas ember, a nélkül hogy lovardában tanulta volna,
-lóhátra ül, rajta tud maradni és hasznát tudja venni, a mennyire
-szüksége van; ellenben a vízbe belefullad, a ki nem tud úszni; úszni
-pedig nem tud, a ki nem tanult. Végül nem kénytelen az ember élete
-koczkáztatásával is lovagolni, holott senki sem biztos benne, hogy
-kikerül egy veszélyt, a melynek az ember oly gyakran van kitéve. Emil
-oly biztos lesz a vízben, mint a földön. Vajha élni tudna minden
-elemben! Ha meg lehetne tanítani repülni, sast csinálnék belőle és
-szalamandert csinálnék belőle, ha hozzá lehetne edzeni a tűzhöz.
-
-Attól szoktak félni, hogy a gyermek megfulladhat, mikor úszni tanul;
-akár tanulás közben fullad meg, akár azért, mert nem tanult meg úszni,
-ez mindig a ti hibátok lesz. Csak a hiúság tesz minket vakmerőkké; az
-ember nem vakmerősködik, a mikor senki se látja. Emil nem lesz vakmerő,
-akár ha az egész világ nézi is, mivel a gyakorlás nem függ a
-veszedelemtől; apja parkjának egy csatornájában megtanulja átúszni a
-Hellespontust; de meg kell barátkoznia magával a veszedelemmel is, hogy
-megtanulja megőrizni benne lélekjelenlétét; ez egyik lényeges pontja
-annak a mesterlevélnek, melyről az imént beszéltem. Egyébiránt miután
-vigyázok rá, hogy a veszedelmet hozzámérjem erőihöz és mindig megoszszam
-vele, soha sem kell vigyázatlanságtó félnem, ha az ő megóvására való
-gondosságot ahhoz mérem a melylyel a magaménak tartozom.
-
-A gyermek kisebb mint a felnőtt, nincsen sem annyi ereje, sem annyi
-esze; de épp oly jól vagy csaknem épp jól lát és hall, izlése épp oly
-érzékeny, habár kevésbbé kényes is és épp oly jól megkülönbözteti a
-szagokat, habár nem olyan érzékeny is irántuk. Az első képességek, a
-melyek kialakulnak és tökéletesednek bennünk: az érzékek. Ezeket kell
-tehát először ápolni és épen ezekről szoktak leginkább megfeledkezni
-vagy el szokták őket hanyagolni.
-
-Az érzékek gyakorlása tehát nemcsak abban áll, hogy használjuk őket,
-hanem abban is, hogy megtanuljunk segítségökkel helyesen itélni, hogy
-úgyszólván megtanuljunk érezni, mert nem tudunk sem tapintani, sem
-látni, sem hallani, csak úgy a hogy megtanultuk.
-
-Van egy tisztára természetes és mechanikus mozgás, a mely arra szolgál,
-hogy erőteljessé tegye a testet, a nélkül, hogy az itélőképességet
-foglalkoztatná: úszni, futni, ugrálni, búgó csigát hajtani, köveket
-dobálni. Mindez nagyon jó, de vajjon csak karjaink és czombjaink
-vannak-e? Nincs-e szemünk is, fülünk is? és ezek a szervek
-fölöslegesek-e az előbbiek használatánál? Ne gyakoroljátok tehát csupán
-az erőket, gyakoroljátok az összes érzékeket, melyek azokat irányítják;
-vegyétek mindegyiküknek minden lehetséges hasznát, azután igazoljátok az
-egyiknek benyomásait a másikéi által. Mérjetek, számláljatok,
-mérlegeljetek, hasonlítsatok össze. Csak akkor alkalmazzátok az erőt, a
-mikor az ellenállást már előbb megbecsültétek; rendezzétek úgy, hogy az
-eredmény megitélése előtte járjon az eszközök használatának.
-Szoktassátok a gyermeket arra, hogy soha se fejtsen ki elégtelen vagy
-fölösleges erőfeszítést. Ha hozzászoktatjátok, hogy így előre
-megfontolja, minden mozdulatának eredményét és a tapasztalat
-segítségével helyreigazítsa tévedését; nem magától értetődik-e akkor,
-hogy mennél tevékenyebb, annál biztosabb itéletű lesz.
-
-Tegyük föl, hogy arról van szó, hogy elmozdítson helyéből valami
-tömeget. Ha túlságosan hosszú emeltyűt használ, túlságos erőfeszítést
-pazarol el. Ha túlságosan rövidet használ, nem lesz elég ereje: a
-tapasztalat megtaníthatja, hogy pontosan válaszsza meg az emelőrudat, a
-melyre szüksége van. Ez a bölcsesség tehát nem haladja meg korát. Ha
-arról van szó, hogy elvigyen egy batyut s oly sulyosat akar vinni, a
-mekkorát elbir, de súlyosabbal próbálkozni sem akar, nem lesz-e
-kényszerülve szemmérték szerint megbecsülni a súlyát? Ha már össze tud
-hasonlítani ugyanazon anyagból való és különböző nagyságú tömegeket,
-válogasson egyforma nagyságú és különböző anyagú tömegek között: akkor
-igyekeznie kell mindegyiknek a külön súlyát összehasonlítani. Láttam egy
-nagyon jól nevelt fiatalembert, a ki csak akkor akarta elhinni, a mikor
-megpróbálta, hogy vastag tölgyfaforgácsokkal tele dézsa kevésbbé nehéz,
-mint ugyanaz a dézsa vízzel megtöltve.
-
-Nincs egyformán hatalmunkban összes érzékeink használata. Van köztük
-egy, t. i. a tapintás, melynek tevékenysége soha sem szünetel, a míg
-ébren vagyunk. El van terjedve testünk egész fölületén, mint egy állandó
-őr, a ki figyelmeztet mindenre, a mi ártalmunkra lehet. Ez az érzék az,
-a melynek használatát akár akarjuk, akár nem, leghamarabb szerezzük meg,
-és pedig folytonos gyakorlása által és a melyet következőleg kevésbbé
-szükséges különösképen gyakorolni. Mindazáltal azt tapasztaljuk, hogy a
-vakoknak biztosabb és finomabb a tapintása, mint a miénk; mivel nem
-vezeti őket a látás, kénytelenek kizárólag az előbbi érzék segítségével
-megalkotni azokat az itéleteket, melyeket nekünk az utóbbi szolgáltat.
-Miért nem gyakorolnak minket abban, hogy úgy tudjunk járni a sötétben,
-mint ők, hogy megismerjük a testeket, a melyekkel érintkezésbe jutunk,
-hogy meg tudjuk itélni a tárgyakat, a melyek környeznek minket, szóval,
-hogy éjszaka világítás nélkül meg tudjuk tenni azt, a mit ők megtesznek
-nappal szem nélkül? A míg a nap világít, előnyben vagyunk fölöttük, a
-sötétben azonban ők lesznek vezetőinkké. Életünk felén át vakok vagyunk
-azzal a különbséggel, hogy az igazi vakok mindig tudják, hogy kell
-viselkedniök, mi pedig egy lépést sem tudunk tenni az éjszaka
-sötétjében. Arra való a világítás, fogják mondani. Ugyan! mindig gépek!
-Ki biztosít arról, hogy veled lesznek mindenütt, a hol szükséged van
-rájuk. A mi engem illet, jobb szeretem, hogy Emilnek az ujja hegyén
-legyen szeme, mint a gyertyamártó boltjában.
-
-Ha az éjszaka közepén be vagy zárva egy épületbe, tapsolj a kezeddel, a
-helyiség visszhangjáról észre fogod venni, nagy-e a területe vagy
-kicsiny, a közepében vagy-e vagy a sarkában? Fél lábnyira egy faltól, a
-kevésbbé szabadon áramló és jobban visszaverődő levegő ismét más érzést
-kelt arcodon; maradj egy helyben és egymásután fordulj minden irányba, a
-könnyű légáramlat tudtodra fogja adni, nyitva van-e valamelyik ajtó. Ha
-csónakban ülsz, a szerint, hogy miként érinti a levegő az arczodat, meg
-fogod ismerni, nemcsak azt, hogy mely irányban haladsz, hanem azt is,
-hogy a folyó sodra lassan vagy gyorsan ragad-e magával. Ezek a
-megfigyelések és még ezer más hasonló, csak éjjel tehetők, bármennyire
-figyelni akarunk rájuk napvilágnál, a látás segítségünkre jön vagy
-elvonja figyelmünket, s azok eltűnnek előlünk; pedig itt még nincs is
-szó sem kézről, sem botról. Mennyi a szemtől származó ismeretet
-szerezhetünk meg a tapintás által, a nélkül, hogy valamihez hozzá
-nyulnánk!
-
-Gyakran kell éjszaka játszani. Ez a tanács fontosabb, mint a milyennek
-látszik. Az éjszaka természetszerüen megrémíti az embereket s néha az
-állatokat is.[49] Az ész, az ismeretek, a szellem kevés embert mentenek
-föl ez alól az adó alól. Láttam gondolkodókat, erős szellemeket,
-filozófusokat, napközben rettenthetetlen katonákat, a kik éjszaka egy
-falevél zörgésére úgy reszkettek, mint az asszonyok. Ezt a rémületet a
-dajkameséknek szokták tulajdonítani, de tévednek, mert természetes oka
-van. Mi ez az ok? Ugyan az, a mely a süketeket bizalmatlanokká és a
-népet babonássá teszi: nem ismerése azoknak a dolgoknak, a melyek minket
-körülvesznek és mindannak, a mi körülöttünk történik.[50] Hozzászokva a
-tárgyaknak messziről való felismeréséhez és benyomásaiknak előleges
-megitéléséhez, ha már nem látok semmit abból, a mi körülvesz, hogyne
-tételeznék fel ezer lényt, ezer mozgást, a melyek ártalmamra lehetnek és
-melyektől lehetetlen magamat megvédeni? Akárhogy tudom is, hogy
-biztonságban vagyok azon a helyen, ahol vagyok, sohasem vagyok rajta
-olyan biztonságban, mintha látnám: mindig van olyan tárgya félelmemnek,
-a mely napvilágnál nem volna meg. Az igaz, tudom, hogy valamely idegen
-test csak akkor hathat az enyémre, ha valami zajjal előre jelt ad
-magáról, de mennyire résen van mindig a fülem! A legkisebb neszre,
-melynek nem tudom az okát, önnfentartásom érdeke eszembe juttat mindent,
-a mi leginkább arra inthet, hogy vigyázzak magamra s következőleg
-mindent, a mi alkalmas megrémülésemre.
-
-Ha nem hallok semmit, azért még nem nyugszom meg, mert végre is zaj
-nélkül is meglephet valami. Hogy a dolgokat olyanoknak tételezzem fel, a
-milyenek azelőtt voltak, olyanoknak, a milyeneknek még most is lenniök
-kell, ahhoz látnom kellene azt, a mit nem látok. Így kénytelen lévén
-működésbe hozni képzelődésemet, csakhamar elvesztem uralmamat fölötte és
-a mit azért tettem, hogy megnyugtassam magamat, csak arra szolgál, hogy
-annál jobban megijeszszen. Ha zajt hallok, hallom a tolvajokat; ha nem
-hallok semmit, fantomokat látok, az éberség, melyre önfenntartásom
-gondja visz, csak félelmem tárgyait szaporítja. A mi megnyugtathat, mind
-csak az eszemben van, a sokkal erősebb ösztön pedig egész máskép beszél
-hozzám, mint az ész. Mit ér, ha az ember azt gondolja, hogy nincs mitől
-félnie, mikor nincs semmi tenni valója?
-
-Ha megtaláltuk a baj okát, megvan a gyógyítása is. A megszokás minden
-esetben megöli a képzelődést; csak az új tárgyak ébresztik fel. Azokra a
-tárgyakra nézve, melyeket az ember mindennap lát, nem a képzelődés
-működik, hanem az emlékezet; ez az oka az _ab assuetis non fit passio_
-tételének, mert a szenvedélyek csak a képzelődés tüzében gyúlnak fel. Ne
-okoskodjatok tehát azzal, a kit ki akartok gyógyítani a sötétségtől való
-félelemből, vigyétek gyakran a sötétbe és biztosak lehettek, hogy a
-filozófia minden érve nem ér fel ezzel a gyakorlással. A zsindelyező
-feje nem szédül el a háztetőn és ép úgy nem szokott félni a sötétségtől,
-a ki megszokta.
-
-Ime egy másik előnye éjjeli játékainknak, hozzáadva az elsőhöz: de hogy
-ezek a játékok sikerre vezessenek, nem ajánlhatom eléggé a vidámságot.
-Semmi sem oly szomorú, mint a sötétség; ne zárjátok be gyermeketeket
-börtönbe. Hadd nevessen, mikor a sötétbe belép s csendüljön fel
-nevetése, mielőtt kilép belőle, hogy a míg benne van, azoknak a
-mulatságoknak a tudata, a melyeket elhagy és azoké, a melyekben majd
-része lesz, távol tartsa tőle a fantasztikus képzelődéseket, melyek a
-sötétben meglátogathatják.
-
-Van egy határpontja az életnek, a melyen túl az ember minden lépésével
-hátrább jut. Érzem, hogy ezen a ponton én már túlhaladtam, hogy úgy
-mondjam, másik pályafutásba fogok bele. Az érett kor üressége, a mely
-érezteti magát velem, visszaidézi első koromnak édes idejét. Öregedve,
-ismét újra gyermekké leszek és szívesebben emlékezem vissza arra, a mit
-tizéves, mint a mit harmincz éves koromban csináltam. Bocsássátok meg
-tehát olvasóim, hogy néha önmagamról vegyem a példát, mert hogy jól
-írjam meg ezt a könyvet, ahhoz az kell, hogy szivesen irjam.
-
-Falun voltam, kosztban egy Lambercier nevű papnál. Egy nálamnál
-gazdagabb unokatestvérem volt a pajtásom, a kivel úgy bántak, mint
-gazdag örökössel, míg én távol az atyámtól, csak egy szegény árva gyerek
-voltam. Az én nagy unokabátyám Bernard rendkívül gyáva volt, különösen
-éjszaka; annyit csúfolódtam félénkségén, hogy Lambercier úr megunta
-dicsekvésemet és próbára akarta tenni a bátorságomat. Egy őszi estén,
-mikor nagyon sötét volt, oda adta nekem a templom kulcsát és elküldött,
-hogy keressem meg a szószéken a bibliát, a melyet ott felejtett. Hogy
-fölingerelje becsületérzésemet, mondott még néhány szót, a melyek a
-meghátrálást lehetetlenné tették számomra.
-
-Elindultam világosság nélkül; ha lett volna is nálam világosság, talán
-annál rosszabb lett volna. A czintermen kellett keresztül mennem;
-vitézül átmentem rajta, mert a míg szabad ég alatt éreztem magamat, soha
-sem féltem az éjszakában.
-
-A mint megnyitottam a templomajtót, a boltozatról valami suttogást
-hallottam, a mely mintha hangokhoz hasonlított volna és a mely kezdte
-megingatni római szilárdságomat. Az ajtó kinyilt, be akartam lépni, de
-alig tettem néhány lépést, megállottam. Észrevéve a mély sötétséget, a
-mely a tágas helyiséget betöltötte, olyan rémület fogott el, hogy a
-hajam is égnek meredt; hátráltam, kiléptem a templomból és reszketve
-elkezdtem futni. Az udvarban egy Szultán nevű kis kutyát találtam, a
-melynek farkcsóválgatása megnyugtatott. Elszégyelve rémületemet, rögtön
-visszafordultam, azonban igyekeztem magammal vezetni Szultánt, a ki nem
-akart velem jönni. Hirtelen kinyitottam az ajtót és beléptem a
-templomba. Alig hogy beléptem, ismét megragadott a rémület, de olyan
-erősen, hogy elvesztettem a fejemet és bár jól tudtam, hogy a szószék
-jobb felől van, sokáig bal oldalon kerestem, mert megfordultam a nélkül,
-hogy észrevettem volna; eltévedtem a padok között, azt sem tudtam már
-hol vagyok és nem tudva megtalálni sem a szószéket, sem az ajtót,
-kimondhatatlan zavarba estem. Végre megtaláltam az ajtót, sikerült
-kijutnom a templomból s úgy elinaltam, mint az előbb, szilárdan
-eltökélve, hogy ide ugyan soha se jövök egyedül, csak nappal.
-
-Visszamentem a házhoz. Éppen be akartam lépni, a mikor megismertem
-Lambercier úr hangját, a mint éppen nagyot nevetett. Mindjárt magamra
-vettem a nevetést és zavarba jőve, hogy nevetség tárgya leszek,
-haboztam, kinyissam-e az ajtót. E közben hallottam, hogy Lambercier
-kisasszony nyugtalankodik miattam és azt mondja a cselédnek, hogy
-keresse elő a lámpást, Lambercier úr pedig készülődik, hogy keresésemre
-indul, rettenthetetlen unokabátyám kiséretében, a kinek később az egész
-expeditiót dicsőségéül rótták föl. Ebben a pillanatban minden rémületem
-eloszlott és nem féltem semmi mástól, csak hogy rajta kapnak menekülésem
-közben; szaladok, befutok a templomba, a nélkül, hogy eltévednék,
-tapogatódzás nélkül eljutok a szószékhez, fölmegyek, fogom a bibliát és
-megint leszaladok, három ugrással kijutok a templomból, az ajtót bezárni
-is elfelejtem, lihegve bemegyek a szobába, az asztalra dobom a bibliát
-lelkendezve, de azért remegve az örömtől, hogy megelőztem a nekem szánt
-segítséget.
-
-Azt fogják kérdezni tőlem, hogy ezt az esetet követendő például
-említem-e fel! Példájául annak a vidámságnak, a melyet az eféle
-gyakorlatokban megkivánok? Nem; de annak bizonyságául hozom fel, hogy
-semmi sem alkalmasabb megnyugtatni valakit, a ki meg van rémülve az est
-árnyaitól, mintha egy szomszéd szobában egy társaságot hall nevetgélni
-és nyugodtan beszélgetni. Azt szeretném, ha a helyett, hogy így egyedül
-mulatnánk tanítványunkkal, esténkint sok jókedvű gyermeket gyüjtenénk
-össze, ha kezdetben nem egyenként küldenők őket haza, hanem többeket
-együtt és nem koczkáztatnók meg, hogy egy is teljesen egyedül maradjon,
-hacsak nem volnánk kezdettől fogva biztosak benne, hogy nem fog nagyon
-megrémülni.
-
-Nem tudok semmi kedvesebbet és hasznosabbat képzelni, mint az ilyen
-játékok, csak éppen hogy ügyesen kell őket elrendezni. Egy nagy teremben
-valami labirintus-félét csinálnék asztalokból, karosszékekből, székekből
-és ellenzőkből. Ennek a labirintusnak kideríthetetlen kanyarulataiban
-nyolcz vagy tíz skatulya közzé elhelyeznék még egy másik csaknem
-ugyanolyan skatulyát tele bonbonokkal. Világos, de óvatos szavakkal
-pontosan megjelölném a helyet, a hol a jó skatulya található; a
-felvilágosítást úgy adnám meg, hogy elegendő legyen figyelmesebb és
-kevésbbé hebehurgya népségnek, mint a gyermekek; aztán sorsot huzatnék a
-kis versenyzőkkel és egymásután elküldeném őket mind keresni, a míg
-valamelyik meg nem találja a jó skatulyát: gondom lenne rá, hogy ez a
-feladat, ügyességüknek megfelelően legyen megnehezítve.[51]
-
-Képzeljék el, hogy egy kis Herkules visszajön a skatulyával kezében,
-roppant büszkén vállalkozására. A skatulya az asztalra kerül,
-ünnepélyesen megnyittatik. Szinte hallom a felcsengő nevetést, a jókedvű
-banda örömkiáltásait, mikor az édességek helyett, a melyeket vártak,
-mohon vagy gyapoton szépen elrendezve egy cserebogarat, csiga-bigát, egy
-darab szenet, makkot, retket vagy valami más ilyen nyalánkságot
-találnak. Más alkalommal frissen meszelt szobában, a fal közelében
-fölakasztunk valami játékszert, valami kis butordarabot és az lesz a
-feladat, hogy ezt keressék meg, a nélkül, hogy hozzá érnének a falhoz.
-Alig hogy visszajött az, a ki elhozza, kalapjának hegye, czipője orra,
-ruhájának szegélye vagy ujja fehér lett és elárulja ügyetlenségét. Ennyi
-most már elég, talán sok is arra, hogy megértessem az eféle játékoknak
-az értelmét. Ha mindent meg kell magyaráznom, inkább ne is olvassatok.
-
-Mekkora előnyei lesznek az így nevelt embernek éjszaka a többiek fölött!
-A lába hozzá szokik a biztos járáshoz a sötétben, keze begyakorlódik,
-hogy könnyen alkalmazkodjék minden környező tárgyhoz, s fáradság nélkül
-elvezeti a legsűrűbb sötétségben. Képzelete tele lesz gyermekkora
-éjszakai játékaival és nehezen fog ijesztő dolgokra fordulni. Ha
-nevetést hall, nem fog ingerkedő szellemekre gondolni, hanem egykori
-pajtásaira, ha társaságot képzel el, nem a boszorkányok szombatja lesz
-az, hanem a nevelőjének szobája. Az éjszaka csak vidám gondolatokat idéz
-föl benne és így nem lesz soha rémítő; a helyett, hogy félne tőle,
-szeretni fogja. Ha katonai expeditióról van szó, minden pillanatban kész
-lesz rá, egyedül épp úgy, mint csapatával be fog lopózni Saul táborába,
-keresztül szalad rajta eltévedés nélkül, elmegy a király sátoráig, a
-nélkül, hogy valakit fölébresztene és visszatér onnan a nélkül, hogy
-észrevennék. Ha el kell lopni Rhesus lovait, forduljatok csak hozzá
-aggodalom nélkül, a máskép nevelt emberek közt bajosan találtok
-Ulyssest.
-
-Láttam, hogy az emberek meglepetések által akarják hozzászoktatni a
-gyermekeket, hogy éjszaka ne féljenek semmitől. Ez a módszer nagyon
-rossz. Épen az ellenkező hatást eredményezi, mint a mit el akarnak érni
-és csak arra való, hogy annál félénkebbé tegye őket. Sem az ész, sem a
-megszokás nem nyugtathat meg egy pillanatnyi veszély képzeletében, a
-melynek nem ismerhetjük sem az okát, sem a természetét; a
-meglepetésektől való félelemben sem, a melyeknek gyakran voltunk kitéve.
-Mindazáltal, hogy biztosíthatjuk magunkat, hogy növendékünk mindig meg
-lesz óva az ilyen eshetőségektől? Ime a legjobb tanács, a mely azt
-hiszem ebben a tekintetben segítségére lehet. Ezt mondanám Emilemnek: te
-most a jogos önvédelem állapotában vagy, mert a támadó nem hagy időt,
-hogy megitéld, vajjon rosszat forral-e ellened vagy csak meg akar
-ijeszteni; és mivel az ő részén van az előny, még a futás sem nyujt
-neked menedéket. Ragadd meg tehát merészen azt, a ki éjszaka meglep,
-akár ember, akár állat, az egyre megy; ragadd meg, markold meg teljes
-erődből, ha ellenkezik, üss, ne alkudozz az ütésekről és akármit mond
-vagy tesz is, ne ereszd el addig, a míg biztosan nem tudod kicsoda. A
-felvilágosítás valószínüleg megtanít rá, hogy nem sok okod volt félni és
-ha így bánsz el az ingerkedőkkel, bizonyosan elijeszted őket tréfájuk
-megismétlésétől.
-
-Ámbár a tapintást gyakoroljuk összes érzékeink közül a
-legfolytonosabban, mégis a benyomásai, a mint már mondottam,
-tökéletlenebbek és kevésbbé finomabbak maradnak, mint bármely más
-érzéké, mert használatába állandóan bele vegyítjük a látásét és mivel a
-tárgyat a szem hamarabb éri mint a kéz, eszünk csaknem mindig az utóbbi
-nélkül itél. Viszont azonban a tapintás benyomásai a legbiztosabbak,
-éppen azért, mivel a legkorlátoltabbak; mert nem terjedve tovább, csak a
-meddig a kezünk ér, helyesbítik a többi érzékek csalódásait, melyek a
-távolból irányulnak a tárgyakra, melyeket alig vesznek észre, holott a
-mit a tapintás észrevesz, mindazt jól veszi észre. Vegyük ehhez még azt,
-hogy az izmok erejét, a mikor tetszik, hozzáfűzhetjük az idegek
-tevékenységéhez és így egyidejű érzéklés által a hőfok, a nagyság, az
-alak benyomásához hozzákapcsoljuk a súly és a szilárdság benyomását. Így
-a tapintás lévén az összes érzékek között az, a mely legjobban
-tájékoztat arról a benyomásról, a melyet idegen testek a mienkre
-tehetnek, egyúttal az is, a melynek használata a leggyakrabbi és a
-legközvetlenebbül adja meg az önfentartásunkra szükséges tapasztalatot.
-
-Ha a gyakorlott tapintás segítségére van a látásnak, miért ne lehetne
-segítségére bizonyos pontig a hallásnak is, mikor a hangok a hangzó
-tárgyakon a tapintás segítségével észrevehető rezgéseket idéznek elő? Ha
-ráteszszük a kezünket egy gordonka testére, a szem vagy a fül segítsége
-nélkül is megkülönböztethetjük, csupán csak arról, hogy miként rezeg a
-fa, vajjon mély vagy magas-e a hang, a melyet ad és melyik húrról való.
-Ha gyakoroljuk érzékünket ezekben a megkülönböztetésekben, nincs semmi
-kétség az iránt, hogy idővel oly érzékenyekké válhatunk, hogy egy egész
-dallamot megismerünk ujjaink segítségével. Ha pedig ezt feltételezzük,
-nyilvánvaló, hogy a süketekkel könnyen lehetne a zene útján beszélni;
-mert a hangok és időmértékek nem lévén kevésbbé alkalmasak a
-szabályszerű kombinációkra, mint a szótagok és a hangzók, ép úgy
-alapjává tehetők a beszédnek.
-
-Vannak gyakorlatok, melyek lanyhává teszik és eltompítják a tapintás
-érzékét, viszont mások élesítik, érzékenyebbé és finomabbá teszik. Az
-előbbiek sok mozgást és erőt kapcsolva az érdes tárgyakkal való
-folytonos érintkezéshez, durvává és bütykössé teszik a bőrt és
-megfosztják természetes érzékenységétől; az utóbbiak ezt az
-érzékenységet könnyű és gyakori érintés által változatossá teszik, úgy
-hogy a szellem, figyelmessé téve a szüntelenül ismétlődő benyomásokra,
-megszerzi az összes módosulásaik megitélésére való hajlékonyságot. Ez a
-külömbség érezhető a zenei hangszerek használatában: a gordonka, a
-nagybőgő, sőt a hegedű, kemény és az ujjakat sértő fogdosása,
-hajlékonyabbá teszi ugyan az ujjakat, de keményedéseket idéz elő a
-hegyükön. A clavecin sima és könnyed érintése szintén hajlékonyabbá, de
-egyuttal érzékenyebbé is teszi az ujjakat. Ebben tehát a claveciennek
-kell adni az előnyt. Fontos dolog, hogy a bőr megedződjék a levegő
-benyomásai iránt és ki tudja bírni változásait, mert a bőr védi a test
-többi részeit. Ettől eltekintve nem akarom, hogy a kéz az ugyanazon
-munkával való tulságos szolgai foglalkozás által megkeményedjék és bőre
-majdnem csontszerüvé válva, elveszítse azt a finom érzést, a melynek
-révén meg tudja ismerni, micsodák azok a tárgyak, a melyeket végig
-simítatanak vele és a melyek az érintkezés módja szerint a sötétben néha
-különböző módokon remegtetnek meg bennünket.
-
-Miért legyen kénytelen az én növendékem állandóan ökörbőrt viselni a
-lába alatt, mi baja származhatnék belőle, ha a szükséghez képest a saját
-bőre szolgálna neki talp gyanánt? Nyilvánvaló, hogy a testnek ezen a
-részén a bőr finomsága, nem lehet soha hasznos semmire és gyakran sokat
-árthat is. Mikor a tél közepén éjfélkor a genfieket fölverte városukban
-az ellenség, hamarabb találták meg a puskáikat, mint a czipőiket. Ha egy
-se tudott volna közölük mezitláb járni, ki tudja, nem került volna-e
-Genf ellenség kezére.
-
-Fegyverezzük föl az embert mindig a váratlan eshetőségek ellen. Emil
-szaladgáljon reggelenkint mezitláb bármely évszakban, a szobában, a
-lépcsőn, a kertben, egyáltalán nem szidom érte, sőt követem a példáját,
-csak arra vigyázok, hogy üvegbe ne lépjen. Mindjárt beszélni fogok a
-kézimunkákról és játékokról is, egyébiránt tanulja meg a járásnak
-mindazon módjait, melyek előmozdítják a test mozgását, hogy minden
-helyzetben könnyed és biztos legyen a tartása, hogy tudjon ugorni
-messzire és magasra, fára mászni, átmászni a falon, találja meg mindig
-az egyensúlyt, minden mozdulata, taglejtése legyen a súlypont törvényei
-szerint elrendezve, jóval azelőtt, hogy a statika tanítaná erre. A
-szerint, a hogy a lába a földet éri és a hogy a teste a czombjára
-támaszkodik, érezni-e kell, jól vagy rosszul áll-e? A biztos tartásban
-mindig van báj és a legszilárdabb állás egyúttal a legelegánsabb is. Ha
-tánczmester lennék, nem csinálnám végig Marcel[52] minden majmoskodását,
-a melyek jók annak az országnak számára, a hol csinálja őket; ellenben,
-a helyett, hogy örökké ugrándozással foglalnám el tanítványomat,
-elvezetném egy szikla lábához. Itt megmutatnám neki, hogy kell kiállnia,
-hogy kell a testét és a fejét hordania, milyen mozdulatot kell tennie,
-mi módon kell hol a lábát, hol a kezét oda tennie, hogy könnyedén
-követhesse a göröngyös, sikamlós és botlós ösvényeket és
-csúcsról-csúcsra ugrani fölmenet és lemenet egyaránt. Inkább egy zerge
-vetélytársává tenném, mint egy operai tánczos vetélytársává. A mennyire
-a tapintás az ember környezetére központosítja tevékenységét, épp
-annyira kiterjeszti a látás a magáét azon túl is; éppen ez az, a mi az
-utóbbit csalé konnyá teszi: az ember egy szempillantással befoglalja
-látkörének felét. Az egyidejű érzékletek és az általuk előidézett
-itéletek e sokaságában hogyne tévednénk valamelyik felől? Így a látás
-összes érzékeink közül a legcsalékonyabb, éppen azért, mivel a
-legkiterjedtebb és mert messze előtte járván a többieknek, tevékenysége
-túlságosan gyors és tulságosan széleskörű arra, hogy a többi érzékek
-helyesbíthessék. Sőt mi több, maguk a távlati illuziók szükségesek
-nekünk, hogy fölismerhessük a kiterjedést és összehasonlíthassuk ennek
-egyes részeit. A látási csalódások nélkül nem látnánk semmit a
-messzeségben, a nagyság és megvilágítás fokozatai nélkül nem tudnánk
-megbecsülni semmi távolságot, vagyis inkább nem volna ránk nézve
-távolság. Ha két egyforma nagyságú fa közül az, a mely száz lépésnyire
-van tőlünk, ugyanakkorának és ugyanolyan jól láthatónak tűnnék föl, mint
-az, a mely tíz lépésnyire van, mind a kettőt egymás mellé helyeznők. Ha
-a tárgyak összes dimenzióit valóságos méretük szerint vennők észre, nem
-látnánk semmi tért és minden úgy tűnnék fel, mintha a szemünkön volna.
-
-A látás érzékének csak egy mértéke van a tárgyak nagyságának és
-távolságának megitélésére, tudniillik a látási szög nyilása, a melyet
-szemünkben keltenek és mivel ez a nyilás egy összett oknak egyszerü
-eredménye, az itélet, melyet fölidéz bennünk, határozatlannak hagy
-minden egyes okot, vagy szükségszerüen csalékonynyá válik. Mert hogyan
-különböztessem meg egyszeri látásra, vajjon a szög, a mely alatt egy
-tárgyat kisebbnek látok, mint egy mást, azért ilyen-e, mert az előbbi
-tárgy csakugyan kisebb, vagy azért, mert messzebb van tőlem?
-
-Itt tehát az előbbivel ellenkező módszer szerint kell eljárni: a
-helyett, hogy egyszerüsítenők az érzékletet, mindig egy másikkal kell
-megkettőzni és helyesbíteni; alávetni a látási szervet a tapintási
-szervnek és hogy úgy mondjam visszaszorítani az előbbinek előrohanását a
-másiknak nehézkes és szabályos haladásával. Mivel ennek gyakorlatához
-nem ragaszkodunk, szemmérték szerinti becsléseink nagyon pontatlanok.
-Pillantásunkban nincs semmi biztosság a magasságok, a hosszúságok, a
-mélységek, a távolságok megitélésére és hogy ez nem annyira az érzéknek,
-mint inkább használatának hibája, ennek bizonyítéka az, hogy a mérnökök,
-a földmérők, az építészek, a kőművesek, a festők rendszerint sokkal
-biztosabb szemmértéküek, mint mi és pontosabban becsülik meg a
-kiterjedés méreteit, mert a mesterségük megszerzi nekik ebben a
-gyakorlatot, a melynek megszerzését mi elhanyagoljuk s a látási szög
-kétértelműségét kiegyenlítik azon jelenségek által, a melyek azt kisérik
-és a melyek pontosabban határozzák meg szemünkben e szög két okának
-egymáshoz való viszonyát.
-
-Minden, a mi a testnek mozgást ad a nélkül, hogy feszélyezné, mindig
-könnyen elérhető a gyermeknél. Ezerféle eszköz van arra, hogy érdeket
-keltsünk benne a távolságok mérése, fölismerése, becslése iránt. Itt van
-egy nagyon magas cseresznyefa. Mit kell tennünk, hogy cseresznyét
-szedhessünk róla? Jó lesz-e erre a létra a pajtában? Itt van egy nagyon
-széles patak, hogy mehetünk rajta keresztül? Vajon elég hosszú lesz-e az
-egyik deszka az udvaron, hogy átérje a két partját? Szeretnénk
-ablakunkból a kastély árkában halászni, hány öl hosszúnak kell lennie a
-zsinórnak? Hintát szeretnék csinálni két fa között. Vajjon elég hosszú
-lesz-e hozzá egy két öles kötél? Azt mondják, hogy a másik házban 25
-négyszöglábnyi szobánk lesz, azt hiszed elég nagy lesz nekünk? Vajon
-nagyobb lesz-e, mint ez? Nagyon éhesek vagyunk, arra van két falu,
-melyikbe érünk a kettő közül hamarabb ebédre?
-
-Arról volt szó, hogy gyakoroljunk a futásban egy lagymatag és lusta
-gyereket, a ki magától nem vehető rá sem az egyik, sem a másik
-testgyakorlatra, holott a katonai pályára szánták; nem tudom hogyan, de
-elhitette magával, hogy egy az ő rangjabeli embernek nem való semmit
-tenni és semmit tudni, és hogy a nemessége helyettesíti a karjait, a
-combjait ép úgy, mint minden nemű érdemét. Az ilyen úrfiból gyorslábú
-Achillest csinálni, arra talán Chiron ügyessége is alig lett volna
-elegendő. A nehézség annál nagyobb volt, mert én egyáltalán nem akartam
-neki semmit parancsolni, jogaim közül száműztem a buzdító beszédeket, az
-igéreteket, a fenyegetéseket, a vetélkedést és a feltünés vágyát. Hogy
-oltsam bele a futás vágyát a nélkül, hogy valamit mondjak neki? Hogy
-magam futkossak, az nagyon kevéssé biztos módszer lett volna és
-kellemetlenségekre vezetett volna. Másrészt arról is volt szó, hogy
-ebből a gyakorlatból valami tanulságot is vonjak le számára, hogy hozzá
-szoktassam a gépezet és az itélet tevékenységét, hogy mindig
-összhangzatosan járjanak. Ime, hogy fogtam hozzá: én, vagyis az, a ki
-ebben a példában beszél.
-
-Délutánonként elmenve sétálni, néha a zsebembe tettem két süteményt
-abból a fajtából, a melyet a gyerek nagyon szeretett. Mindegyikünk
-megevett egyet séta közben[53] és nagyon elégedetten tértünk haza. Egy
-nap a gyerek észre veszi, hogy három darab sütemény van nálam; meg
-tudott volna enni hatot is a nélkül, hogy baja lenne tőle; hamar lenyeli
-a magáét és kéri a harmadikat. Nem, mondom neki én, majd inkább megeszem
-magam, vagy megosztozunk rajta; de legjobban szeretném, ha az a két
-gyerek ott versenyt futna érte. Oda hivtam őket, megmutattam nekik a
-süteményt és közöltem velük a föltételt. Több se kellett nekik. A
-süteményt egy nagy kőre tettük, a mely czélpontul szolgált; megjelöltük
-a távolságot; mi leültünk. Adott jelre a két fiu neki indult, a győztes
-elkapta a süteményt és könyörtelenül megette, a nézők és a legyőzött
-szeme láttára.
-
-Ez a mulatság többet ért, mint a sütemény, de eleinte nem volt semmi
-hatása és nem keltett semmi sikert. Nem riasztattam vissza magamat, nem
-is siettem: a gyermekek oktatása olyan mesterség, a melyben tudni kell
-időt veszteni, hogy időt nyerjünk. Folytattuk sétáinkat, gyakran hoztunk
-három süteményt, néha négyet is és időnként akadt egy, sőt kettő is a
-versenyzők számára. A versenydíj nem volt ugyan nagy, de a versenyzők
-sem voltak nagyon követelőzők: a ki elnyerte, az dicséretet kapott és
-ünnepeltetett, az egész dolog bizonyos szertartásossággal ment. Hogy
-lehetővé tegyem a szerencse változását és fokozzam az érdekességet,
-hosszabbra jelöltem ki a távolságot és több versenyzőt is eresztettem
-be. Alig, hogy a sorompóba léptek, az arra járók mind megállottak, hogy
-nézzék őket. A biztatások, a kiáltozások, a tapsok lelkesítették őket;
-egyszer-másszor láttam, hogy az én urficskám fölugrik, mikor az egyik
-fiu már-már utolérte vagy tulhaladta a másikat. Ránézve olympiai játékok
-voltak ezek. Ez alatt a versenyzők néha cselekkel éltek, kölcsönösen
-tartóztatták egymást, vagy gáncsot vetettek egymásnak, vagy az egyik
-köveket dobott a másiknak utjába. Ez nekem alkalmat adott, hogy
-elválasszam őket, hogy külömböző, de a céltól egyforma távolságra levő
-pontokról indítsam el őket. Hamar meg fogjuk látni ennek az
-előrelátásnak az okát, mert ezt a fontos ügyet nagyon részletesen akarom
-tárgyalni.
-
-Az urfit boszantotta, hogy a szeme láttára mindég mások eszik meg a
-süteményt, a melyet ő szeretett volna. Kezdte végre gyanítani, hogy a
-futás is lehet jó valamire és látva, hogy neki is van két lába, kezdte
-magát titokban gyakorolni. Én úgy tettem, mintha nem látnék semmit, de
-akkor már tudtam, hogy a hadi tervem sikerült. Mikor azt hitte, hogy már
-elég erős (és ezt én előbb olvastam ki a gondolataiból, mint ő) úgy
-tett, mintha a süteményért nyafogna. Elutasítottam; makacskodott és
-végre boszus hangon ezt mondta: nahát tegye le a kőre, jelölje meg a
-távolságot, majd aztán meglátjuk. Jól van, mondtam én neki nevetve, hát
-tud az urfi futni? Nagyobb lesz az étvágyad, de nem lesz mivel
-kielégíteni. Csúfolódásom ingerelte, megemberelte magát és annál
-könnyebben nyerte meg a dijat, mert én nagyon rövidre szabtam a sorompót
-és gondom volt rá, hogy a jobbik futót eltávolítsam. Meg fogják érteni,
-hogy az első lépés után könnyü volt a lelket fentartani a gyerekben;
-csakhamar oly nagy kedvet kapott erre a testgyakorlatra, hogy kedvezés
-nélkül is csaknem biztosan legyőzte ficzkóimat a futásban, bármily nagy
-volt is a távolság.
-
-Az így elért előny egy másikat is hozott magával, a melyre nem is
-gondoltam. A míg ritkán nyerte el a dijat, csaknem mindég maga ette meg,
-épp úgy, mint a versenytársai; de hozzászokva a győzelemhez, nagylelkű
-lett és gyakran megosztotta a süteményt a legyőzöttekkel. Ez magamnak is
-egy erkölcsi megfigyelést nyujtott és ebből tanultam meg, hogy mi a
-nagylelküség igazi alapja.
-
-Továbbra is külömböző helyeken jelöltem meg a pontokat, a melyekről
-mindegyiküknek egyszerre kellett elindulni, s a nélkül, hogy ő
-észrevette volna, egyenlőtlen távolságokat szabtam ki, úgy, hogy az
-egyiknek nagyobb utat kellett megtennie, mint a másiknak, hogy
-ugyanahhoz a czélhoz érjen; így tehát nyilvánvaló, hátrányban volt. De a
-növendékem, bár ráhagytam a választást, nem tudta ennek hasznát venni. A
-nélkül, hogy törődött volna a távolsággal, mindég a legszebbik utat
-választotta, úgy hogy könnyen ki tudta találni a választását s így
-csaknem a szerint nyerte meg, vagy vesztette el a süteményt, a hogy én
-akartam. Ennek a fogásnak is nemcsak egy czélra volt meg a haszna.
-Mindazáltal, miután czélom az volt, hogy észrevegye a különbséget,
-megpróbáltam érezhetővé tenni számára; de bár nyugodt állapotában
-közömbös természetű volt, oly élénk volt a játékban és annyira bizott
-bennem, hogy ugyancsak vesződségembe került észrevétetni vele, hogy én
-rászedtem. Végre sikerült, daczára hebehurgyaságának; szemrehányásokat
-is tett nekem érte. Ezt mondtam neki: mit panaszkodol? mikor én
-ajándékozok valakinek valamit, nem szabhatom-e meg föltételeimet, a hogy
-akarom? Ki kényszerít téged arra, hogy fuss? Megigértem neked, hogy
-egyformára jelölöm ki a sorompókat? nem volt-e módodban választani?
-Válaszd a legrövidebbiket, senki sem fog benne akadályozni. Hát nem
-látod, hogy épen neked kedvezek és hogy az egyenlőtlenség, a mely miatt
-zúgolódol, a te előnyödre szolgál, ha hasznát tudod venni? Ez
-nyilvánvaló volt, a gyerek megértette és hogy választhasson, jobban
-körül kellett néznie. Eleinte meg akarta olvasni a lépéseket, de a
-gyermek lépésmértéke lassú és bizonytalan, aztán meg több versenyfutást
-is rendeztem egy nap és végül, a mulatság a szenvedély egy nemévé
-válván, sajnálták a sorompók mérésére vesztegetni a futásra való időt. A
-gyermekkor élénksége nehezen alkalmazkodik az ilyen halasztásokhoz; a
-gyerek tehát gyakorolta magát, hogy jobban lásson, hogy jobban tudja
-megbecsülni szemmérték szerint a távolságokat. Akkor aztán nem sok
-fáradságomba került fejleszteni ezt a kedvét. Néhány hónapi próbálgatás
-és hibáinak kijavítása után annyira kialakult a szemmértéke, hogy ha
-gondolatban egy bizonyos távoleső tárgyra tettem a süteményt, a
-tekintete csaknem épp olyan biztos volt, mint egy földmérő láncza.
-
-Mivel a látás valamennyi érzék közül az, a melytől a legkevésbbé lehet
-elválasztani az ész itéleteit, sok idő kell arra, hogy megtanuljunk
-látni. Sokáig kell, hogy összehasonlítottuk légyen a látást a
-tapintással, hogy hozzá szoktassuk a két érzék közül az előbbit, hogy
-híven tudósítson a formákról és a távolságokról. A tapintás nélkül és az
-előrehaladó mozgás nélkül a világ legáthatóbb szeme sem tudna nekünk
-semmiféle fogalmat adni a térről. Az egész világegyetem nem lehet egyéb,
-csak egy pont az osztriga számára: még akkor sem tünhetnék fel neki
-semmivel több, ha emberi lélek informálná ezt az osztrigát. Csak a
-járás, a tapogatózás, a számlálás, a távolságok mérése által tanuljuk
-meg azokat megbecsülni: de ha mindig mérnők, az érzék mindig a
-mérőeszközre támaszkodnék s nem tenne szert megbizhatóságra.
-Hasonlóképpen nem szükséges, hogy a gyermek egyszerre menjen át a
-mérésről a megbecsülésre; eleinte szükséges, hogy tovább is részenként
-hasonlítsa össze azt, a mit nem tud egyszerre egészen összehasonlítani,
-a pontos rész-megbecsüléseket hozzávetőleges megbecsülésekkel
-helyettesítse és szokjék hozzá, hogy a helyett, hogy mindég a kezével
-alkalmazná a mértéket, csupán a szemével is tudja alkalmazni.
-Mindazáltal úgy találom, hogy első megbecsüléseit valóságos mérésekkel
-kell hitelesíteni, hogy kiigazítsa tévedéseit és hogy ha marad az
-érzékében valami hamis látszat, tanulja meg, jobb megitélés által
-helyesbíteni. Vannak természetes mértékek, melyek körülbelül azonosak
-minden helyen: az ember lépése, kitárt karjainak szélessége, termetének
-magassága. Mikor a gyermek egy emelet magasságát becsüli meg, a nevelője
-szolgálhat neki rőf gyanánt, ha egy torony magasságát becsüli, vegye
-mértékül a házakat, ha az út mérföldeit akarja tudni, számlálja az óra
-járást. Mindenekfölött pedig mindebből semmit sem szabad helyette
-megtenni, tegye meg ő maga.
-
-Nem lehet megtanítani a testek kiterjedésének és nagyságának helyes
-megitélésére, ha nem tanítjuk meg egyúttal formáik ismeretére, sőt
-utánzására is, mert alapjában véve ez az utánzás csakis a távlat
-törvényein alapszik és a kiterjedést nem lehet a látszatai szerint
-megbecsülni, ha nincs valamelyes fogalmunk ezekről a törvényekről. A
-gyermek nagy utánzó, mindent igyekszik lerajzolni; azt akarom, hogy az
-én növendékem művelje ezt a művészetet, nem annyira magának a
-művészetnek kedvéért, mint inkább, hogy a keze biztos és a szeme ügyes
-legyen; a mint hogy általában véve nagyon kevéssé fontos, hogy tudja-e
-ezt vagy azt a gyakorlatot, csak szerezze meg az érzéknek azt az
-élességét és a testnek helyes megszokását, a melyet ezzel a gyakorlattal
-nyerünk. Óvakodnék tehát attól, hogy rajztanítót adjak neki, a ki csak
-utánzatokat utánoztatna és rajzok után utánoztatna vele. Azt akarom,
-hogy ne legyen más mestere, csak a természet, sem más mintája, csak a
-tárgyak maguk. Azt akarom, hogy maga az eredeti legyen a szeme előtt,
-nem pedig a papiros, a mely azt átrajzolja, hogy a házat a házról, a fát
-a fáról, az embert az emberről rajzolja le, hogy hozzá szokjék a testek
-és jelenségeik helyes megfigyeléséhez, nem pedig, hogy hamis és
-konvenczionális ábrázolásokat igazi átrajzolásoknak tekintsen. Még attól
-is óvnám, hogy bármit is emlékezetből rajzoljon, a tárgyak távollétében,
-mindaddig, a míg gyakori megfigyelés útján azoknak pontos formái jól
-bevésődnek képzeletébe. Attól félnék ugyanis, hogy a dolgok valóságos
-alakját bizarr és fantastikus formákkal helyettesítve elvesztem az
-arányok ismeretét és a természet szépségeiben való gyönyörködést.
-
-Jól tudom, hogy ily módon sokáig fog firkálni a nélkül, hogy valami
-felismerhetőt tudna rajzolni, hogy későn fogja elérni a körvonalak
-elegancziáját és az ügyes rajzoló könnyed vonalvezetését, a festői
-hatások megkülönböztetését és a rajzbeli jó izlést, talán el sem éri
-soha. Viszont azonban bizonyosan megszerzi a pontos tekintetet, a
-biztosabb kezet, helyes ismeretét a nagyság és forma igazi viszonyainak,
-a melyek az állatok, a növények, a természeti testek között vannak és a
-pontosabb tapasztalatot a távlat játéka dolgában. Éppen ez az, a mit én
-el akartam érni és az én czélom nem annyira az, hogy utánozni tudja a
-tárgyakat, mint inkább, hogy ismerje őket; kedvesebb nekem, ha meg tud
-mutatni egy akantus növényt, mintha jobban tudná megrajzolni egy
-oszlopfő levélzetét.
-
-Egyébiránt ebben a gyakorlásban épp úgy, mint a többiekben, nem azt
-kivánom, hogy növendékemnek egyedül legyen benne mulatsága. Azzal akarom
-neki még kellemesebbé tenni, hogy mindég megosztom vele, azt is akarom,
-hogy ne legyen más versenytársa csak én, de én fáradhatatlan és
-koczkázat nélküli versenytársa leszek. Ez érdekességet visz a
-foglalatosságba, a nélkül, hogy féltékenységet támasztana köztünk. Az ő
-módja szerint fogom meg a czeruzát és eleinte épp oly ügyetlenül fogok
-vele bánni, mint ő. Lehetnék Apelles, mégis kontárnak mutatnám magamat.
-Azon kezdeném, hogy úgy rajzolnék le egy embert, a hogy a cselédnép
-szokta a falakra rajzolni, mindegyik karja egy vonás, mindegyik lába egy
-vonás, az ujja vastagabb, mint a karja, jóval ezután egyikünk vagy
-másikunk észrevenné ezt az aránytalanságot, megjegyeznők, hogy a lábnak
-van szélessége és hogy ez a szélesség nem mindenütt egyforma, hogy a
-karnak megvan a testtel arányos meghatározott hosszúsága, sőt ebben a
-haladásban legfölebb, hogy együtt haladnék vele, vagy csak oly kevéssel
-előzném meg, hogy mindig könnyű volna neki utolérni engem. Sőt gyakran
-túl is haladhatna. Festékeket, ecseteket is kapnánk, megpróbálnók
-utánozni a tárgyak szineit és egész megjelenését, épp úgy mint a
-formáikat. Illuminálnánk, festenénk, packáznánk, de minden paczkázásunk
-közben, szüntelenül kémlelnénk a természetet és mindent mesterünk szeme
-előtt tennénk.
-
-Zavarban voltunk szobánk diszítményei miatt, most végre megtaláltuk
-őket. Berámáztatom rajzainkat, beboríttatom őket szép üveggel, hogy ne
-lehessen többé hozzájuk nyúlni és hogy mindég abban az állapotban látva
-őket magunk előtt, a hogy elkészítettük, mindegyiknek meglegyen benne az
-érdeke, hogy el ne hanyagolja az övéit. Szép sorban fölakasztom őket
-körös-körül a szobában, minden rajz 20–30-szor ismétlődik és minden
-példányán mutatja szerzője haladását attól a pillanattól fogva, a mikor
-a ház nem egyéb, mint egy csaknem formátlan négyszög, mindaddig, míg a
-homlokzata, az oldalnégyzete, az arányai, az árnyékai a legpontosabb
-hűséggel tünnek föl. Ezek a fokozások okvetlenül szüntelen érdekes
-képeket nyujtanak nekünk, érdekeseket másoknak is és mindjobban
-fölingerlik versenygésünket. Az első legkezdetlegesebb rajzokat ragyogó
-aranyozott keretekbe teszem, a melyek kiemelik őket, ellenben mikor az
-ábrázolás pontosabb lesz és a rajz igazán jó, akkor csak nagyon egyszerű
-fekete keretbe teszem; nincs más díszre szüksége, mint maga-magára és
-kár volna, ha a keret osztozna a figyelemben, a melyet a tárgy
-megérdemel. Így mindegyikünk kívánkoznék az egyszerű keret dicsősége
-után és a mikor az egyik le akarja becsülni a másiknak valamelyik
-rajzát, aranyos keretre itéli. Egykor talán ezek az aranyos keretek
-közmondás számba fognak menni köztünk és csodálkozni fogunk, hogy hány
-ember szolgáltat magának igazságot, a mikor így keretezi be magát.
-
-Mondtam már, hogy a geométria nem való a gyermeknek, de ez a mi hibánk.
-Nem látjuk be, hogy az ő módszerük nem ugyanaz, mint a mienk és hogy az,
-a mi számunkra az okoskodás művészetévé lesz, az ő számukra nem lehet
-más, csak a látás művészete. A helyett, hogy rájuk erőltetjük a mi
-módszerünket, jobban tennők, ha elfogadnók az övéket, mert a mi módunk a
-geometria megtanulására épp annyira a képzelődés dolga, mint az
-okoskodásé. Mikor a tétel meg van adva, hozzá kell képzelni a
-bizonyítást, azaz meg kell találni, hogy a már ismert tételek közül
-melyiknek lehet ez a következése, és hogy mindazon következések közül, a
-melyeket ugyanabból a tételből levonhatunk, pontosan kiválasszuk azt, a
-melyről szó van.
-
-Ily módon a legszabatosabb okoskodó sem megy sokra, ha csak nem
-találékony. Ezenkívül mi következik még ebből? Hogy a helyett, hogy
-megtaláltatnák velünk a bizonyításokat, diktálják őket nekünk, hogy a
-helyett, hogy megtanítanának minket okoskodni, a mester okoskodik
-helyettünk és csak az emlekezetünket gyakorolja.
-
-Csináljatok szabatos alakokat, kombináljátok őket, tegyétek őket
-egymásra, vizsgáljátok egymáshoz való viszonyukat; meg fogjátok találni
-az egész elemi geométriát, megfigyelésről megfigyelésre haladva, a
-nélkül, hogy szó volna akár definitiókról, akár problémákról, akár bármi
-más bizonyítási formáról, csak éppen a tárgyak egyszerű egymásra
-helyezéséről. A mi engem illet, én nem is teszek úgy, mintha én
-tanítanám Emilt geométriára. Ő tanítana meg rá engem; én keresem a
-viszonyokat, ő fogja megtalálni, mert olyan módon keresem, hogy
-megtaláltassam vele. Például a helyett, hogy körzőt használnék egy kör
-rajzolására, egy tengely körül forgó fonál végére erősített csúcscsal
-rajzolom meg. Ezután, mikor össze akarom hasonlítani egymás között a kör
-sugarait, Emil ki fog nevetni és meg fogja velem értetni, hogy ugyanaz a
-kifeszített fonál nem rajzolhat le egyenlőtlen távolságokat.
-
-Ha meg akarok mérni egy 60 foknyi szöget, ennek a szögnek csúcsától
-kiindulva nem ívet rajzolok, hanem teljes kört, mert a gyermekkel nem
-szabad semmit föltételeztetni. Azt fogom találni, hogy a körnek a szög
-két szára közé befoglalt része a kör hatodrésze. Ezután ugyancsak a szög
-csúcsából egy másik, nagyobb kört rajzolok és ismét azt találom, hogy ez
-a második ív is hatodrésze a neki megfelelő körnek. Leirok még egy
-harmadik concentrikus kört is, a melyen ugyanezt a tapasztalatot teszem
-és ezt folytatom ujabb és ujabb körökkel, a míg Emil megütődve
-ostobaságomon, föl nem világosít, hogy minden ív, akár nagy, akár
-kicsiny, ha ugyanaz a szög foglalja be, mindig hatodrésze lesz a neki
-megfelelő körnek stb. Ime egyszerre eljutottunk a szögmérő
-használatához.
-
-Annak bizonyítására, hogy a két mellékszög egyenlő két derékszöggel,
-leirunk egy kört; én ellenkezőleg úgy teszek, hogy Emil ezt először a
-körben vegye észre és azután ezt mondom neki: ha most elvennők a kört és
-meghagynók az egyenes vonalakat, vajjon megváltoznék-e a szögek
-nagysága? stb.
-
-Az alakok helyességét el szokták hanyagolni, csak föltételezik és aztán
-neki fognak a bizonyításnak. Köztünk ellenkezőleg soha sem kerül szó
-bizonyításról, legfontosabb dolgunk az lesz, hogy egyenes, pontos,
-egyenlő vonalakat húzzunk, hogy tökéletes négyzetet rajzoljunk, hogy
-kerek kört irjunk le. Hogy megállapítsuk az alak pontosságát,
-megvizsgáljuk minden észrevehető tulajdonságát és ez alkalmat ad nekünk,
-hogy mind újabb tulajdonságait födözzük fel. Összehajtjuk az átmérőjénél
-fogva a két félkört, az átlójánál fogva a négyzet két felét,
-összehasonlítjuk a két alakot, hogy lássuk, melyiknek szélei illenek
-össze pontosabban, következőleg melyik van jobban megcsinálva;
-megvitatjuk vajjon a részeknek ez az egyenlősége mindig meg van-e a
-parallelogramban, a trapézban stb. Néha megpróbáljuk előre megállapítani
-a kisérlet sikerét, mielőtt megtennők; igyekszünk megtalálni az okait
-stb. A geometria növendékemre nézve nem egyéb, mint hogy jól tudjon
-bánni a vonalzóval és a körzővel; nem szabad összetévesztenie a rajzzal,
-a melyben ezen eszközök egyikét sem használja. A vonalzó és a körző
-kulcscsal lesz bezárva és csak ritkán és rövid időre engedem használni,
-hogy hozzá ne szokjon a firkáláshoz; ellenben az ábráinkat néha
-elvihetjük sétáinkra és beszélgethetünk arról, a mit már csináltunk,
-vagy a mit csinálni akarunk. Sohasem felejtem el, hogy láttam Turinban
-egy fiatal embert, a kit gyermekkorában úgy tanítottak meg a körvonalak
-és a felületek viszonyára, hogy mindennap mindenféle geometriai formájú
-izoperimetrikus lepénykéket adtak neki válogatni. A kis falánk
-kimerítette Archimedes minden tudományát, hogy megtalálja azt a
-lepénykét, a melyen legtöbb az enni való.
-
-Mikor a gyermek tollabdával játszik, gyakorolja a szemét és a karját
-pontosságra; mikor a csigát hajtja, fokozza saját erejét azzal, hogy él
-vele, még pedig a nélkül, hogy maga is tudná. Nem egyszer kérdeztem már,
-hogy miért nem kapatják rá a gyermekeket ugyanazokra az ügyességi
-játékokra, a melyeket a felnőttek szoktak játszani: a labda ütésre és
-elkapásra, a tekézésre, az íjjazásra, a léggömbre, zenei hangszerekre.
-Azt felelték, hogy e játékok némelyike túlhaladja a gyermek erejét, a
-többire pedig a tagjai és orgánumai nincsenek eléggé kifejlődve. Ezeket
-az okokat rosszaknak találom: a gyermeknek nincs akkora termete, mint a
-felnőttnek és mégis ugyanolyan ruhában jár, mint az. Nem úgy értem, hogy
-a mi dákónkkal játszon, három láb magas billiárdasztalon, nem is úgy
-értem, hogy a mi ütőfáinkkal üsse a labdát, vagy hogy a labdázó mester
-rakettjét adják kicsi kezébe, hanem úgy, hogy olyan teremben játszon, a
-melynek ablakai meg vannak védve, hogy eleinte csak lágy labdát
-használjon, hogy első rakettjei fából, majd aztán pergamentből és végül
-kifeszített bélhúrból legyenek haladásának mértéke szerint! Előnyt adtok
-a tolllabdának, mivel kevésbbé fáraszt és nem jár veszélylyel. Két oknál
-fogva nincs igazatok. A toll-labda női játék, de olyan nőt nem látni, a
-ki ne ugrana félre a röpülő labda elől. Az ő fehér bőrüknek nem szabad
-ütődésektől megkeménykednie és az ő arczuk egyebet vár, nem
-horzsolásokat. De mi, akik arra valók vagyunk, hogy erőteljesek legyünk,
-azt hisszük, hogy fáradtság nélkül leszünk erősek? és milyen védekezésre
-leszünk képesek, ha sohasem támadtatunk meg? Mindig lanyhán játszuk
-azokat a játékokat, a melyekben veszély nélkül lehet ügyetlenkedni; a
-toll-labda nem vét annak, a kire ráesik; de semmi sem teszi a kart oly
-mozgékonynyá, mintha a fejet kell vele eltakarni, semmi sem teszi a
-tekintetet oly biztossá, mintha a szemet kell megvédeni. A terem egyik
-végétől a másikig ugrani, kiszámítani a levegőben levő labda röptét,
-erős és biztos kézzel visszaütni: az ilyen játékok nem annyira illenek a
-férfihoz, mint inkább a férfi képzésére szolgálnak.
-
-A gyermek inai, úgy mondják, nagyon lágyak. Csekély a rugalmasságuk, de
-annál hajlékonyabbak. A karja gyönge, de mégis csak kar; azt kell belőle
-csinálni megfelelő arányban, a mit bármely más hasonló gépezetből. A
-gyermeknek nincs a karjában semmi ügyesség, ezért kivánom azt, hogy
-megadják nekik ezt az ügyességet; ily kevés gyakorlattal a férfi sem
-volna ügyesebb. Csak akkor tudjuk használni szerveinket, ha hasznukat
-vesszük. Csak a hosszú tapasztalat taníthat meg önmagunk használatára,
-és ez a tapasztalat az az igazi tanulmány, a melybe nem lehet elég korán
-belefogni.
-
-Minden, a mi megtörténik, meg is tehető. Semmi sem közönségesebb, mint
-ügyes és gyors gyermekeket látni, a kiknek tagjaiban ugyanannyi ügyesség
-van, mint a felnőtt emberéiben. Csaknem minden vásáron látni őket, a
-mint equilibristáskodnak, kezükön járnak, ugrálnak, tánczolnak a
-kötélen. Hány éven át vonzottak a gyermekek csoportjai balletjeikkel
-nézőket a _Comédie Italiennebe!_ Ki ne hallott volna Németországban vagy
-Olaszországban beszélni a hires Nicolini pantomimista társulatáról?
-Észrevette-e valaki ezeken a gyermekeken a fejletlenebb mozdulatokat, a
-kevésbbé gracziózus testtartást, a kevésbbé biztos hallást, a kevésbbé
-könnyed tánczot, mint a felnőtt tánczosoké? Hogy eleinte vastag, rövid,
-kevésbbé mozgékony az ujjuk, a kezük húsos és kevésbbé alkalmas
-valaminek a megmarkolására? Megakadályoz ez akárhány gyermeket abban,
-hogy írni vagy rajzolni tudjon olyan korban, a mikor más gyermek meg se
-tudja fogni a czeruzát vagy a tollat? Egész Páris emlékszik még a kis
-angol lányra, a ki tiz éves korában csodákat művelt a clavecinen. Láttam
-egy hivatalnoknak a fiát, egy nyolcz éves úrfit, a kit rátettek a
-desszertes asztalra a tálak közé, mint valami szobrot s úgy játszott egy
-csaknem vele egyforma nagyságú hegedűn, hogy még a művészeket is
-meglepte tökéletességével.
-
-Mindezek a példák és még ezer más példa, úgy hiszem, azt bizonyítja,
-hogy az az ügyetlenség, melyet gyakorlatainkat illetőleg a gyermekekről
-fel szoktak tételezni, csak képzelt és hogyha egyikükben-másikukban nem
-sokra mennek, ennek az az oka, hogy sohasem gyakorolták őket.
-
-Azt mondhatják rám, hogy a testet illetőleg itt az idő előtti képzés
-hibájába esem, a melyet kárhoztatok a gyermekeknél a szellemet
-illetőleg. A különbség igen nagy, mert az egyik haladás csak
-látszólagos, míg az utóbbi tényleges. Bebizonyítottam, hogy az az eszük,
-a melylyel birni látszanak, nincs meg, holott a mit tenni látszanak, azt
-csakugyan meg is teszik. Különben mindig meg kell gondolni, hogy mindez
-nem egyéb, vagy nem szabad, hogy egyéb legyen, mint játék, könnyű és
-kényszer nélküli irányítása a mozdulatoknak, melyeket a természet
-megkíván tőlük; mód mulatságaik változatossá tételére, hogy
-kellemesebbekké tegyük őket a nélkül, hogy bármiféle kényszer munkává
-tenné, mert végre is mivel mulathatnának, a mit én ne tehetnék számukra
-okulás tárgyává? Ha pedig ezt nem tehetem, föltéve, hogy baj nélkül
-mulatnak és az idejük eltelik, haladásuk minden dologban pillanatnyilag
-nem fontos; holott ha egyre-másra szükségszerüen meg kell őket tanítani,
-akárhogy fogunk is hozzá, mindig lehetetlen, hogy kényszer, boszuság és
-unalom nélkül czélt érjünk.
-
-A mit arról a két érzékről mondtam, a melyek használata a
-legfolytonosabb és legfontosabb, az például szolgálhat a többi érzékek
-gyakorlásának módjára is. A látás és a tapintás egyformán irányul a
-nyugvó és a mozgó testekre, de mivel csak a levegő rezgése tudja
-fölkelteni a hallás érzékét, csak mozgásban levő test kelthet zajt vagy
-hangot és ha minden nyugvásban volna, sohasem hallanánk semmit. Éjjel
-tehát, mikor magunk csak annyira mozgunk, a mennyire nekünk tetszik s
-így csak a mozgó testektől van félni valónk, fontos, hogy a fülünk
-figyelmes legyen és hogy meg tudjuk itélni a benyomás révén, mely
-bennünket ér, vajjon a test, a mely okozza, nagy-e vagy kicsiny, közel
-van-e vagy távol, vajjon a rezgése erős-e vagy gyönge. A rezgő lég
-ellenhatásoknak van kitéve, melyek visszaverik, melyek visszhangokat
-keltve ismétlik a benyomást és más helyről hallatják a zajgó vagy hangzó
-testet, mint a hol van. Ha a síkon vagy a völgyben a földre teszszük
-fülünket, sokkal messzebbről halljuk az emberek hangját és a lódobogást,
-mintha állva maradunk.
-
-Miután összehasonlítottuk a látást a tapintással, jó lesz
-összehasonlítani ugyanazt a hallással is és megtudni, a két benyomás
-közül, melyek egyszerre indulnak el ugyanabból a testből, melyik ér
-hamarabb a neki megfelelő szervhez? Mikor az ágyu tüzét látjuk, még
-elbújhatunk a lövés elől, de a mint meghalljuk a dörrenést, akkor már
-késő, itt a golyó. A zivatar távolságát megitélhetjük a villámlás és a
-villámcsapás közti időközből. Tegyetek róla, hogy a gyermek ismerje mind
-ezeket a tapasztalatokat, hogy azokat, a melyeket fel bir fogni,
-megtegye maga, a többiekre pedig jöjjön rá inductió útján. De százszor
-jobban szeretem, ha nem tudja őket, mintha nektek kell megmondanotok.
-
-Van egy szervünk, a mely megfelel a hallásnak, t. i. a beszélő-szervünk;
-olyan, a mely a látásnak felel meg, nincs, – a szineket nem tudjuk úgy
-visszaadni, mint a hangokat. Ez egygyel több eszköz az előbbi érzéknek
-gyakorlására, a mikor az aktiv és a passziv szervet egymás által
-gyakoroljuk.
-
-Az embernek háromféle hangja van: t. i. a beszélő vagy artikulált hang,
-az éneklő vagy dallamos hang és a pathetikus vagy hangsulyozott hang, a
-mely a szenvedélyek kifejezésére szolgál s a mely élénkíti az éneket és
-a beszédet. A hangnak ez a három fajtája ép úgy megvan a gyerben, mint
-az emberben, a nélkül azonban, hogy egyesíteni tudná őket: mint
-mibennünk, benne is megvan a nevetés, a kiáltás, a panasz, a szólítás, a
-nyögés, de nem tudja ezeknek árnyalatait belevegyíteni a másik két
-hangba. Az a tökéletes zene, a mely a legjobban egyesíti ezt a három
-hangot. Erre a zenére a gyermek képtelen s az énekének nincs soha lelke.
-Hasonlóképen beszélő hangjában nincs hangsulyozás; kiált, de nem
-hangsulyoz és valamint beszédében kevés a hangsuly, a hangjában kevés az
-energia. A mi növendékünknek lesz a legegységesebb, legegyszerűbb
-beszéde, mert szenvedélyei nem lévén felébredve, nem vegyítik szavukat
-az övébe. Ne adjatok neki tehát tragikai vagy komikai szerepeket
-reczitálni s ne akarjátok, a hogy mondani szokás, szavalásra tanítani.
-Sokkal több esze lesz, semhogy el tudná találni az olyan dolgoknak a
-hangját, a melyeket nem érthet meg, és hogy ki tudjon fejezni olyan
-érzéseket, a melyeket sohasem tapasztalt.
-
-Tanítsátok meg egyenletesen, tisztán beszélni, jól artikulálni,
-szabatosan és affektálás nélkül kiejteni, ismerni és követni a
-grammatikai hangsulyt és a prozódiát, mindig elég hangosan szólni, hogy
-megértsék, de sohasem szólni kelleténél hangosabban, a mi a kollégiumban
-nevelt gyermekeknek rendes hibája. Semmi dolgában ne legyen semmi
-fölösleges.
-
-Ugyanúgy az énekben tegyétek a hangját biztossá, egyenletessé,
-hajlékonynyá, hangzatossá, fülét érzékenynyé a mérték és a harmónia
-iránt, de aztán semmi több. Az utánzó és színpadi zene nem az ő korának
-való; még azt sem akarom, hogy szöveget énekeljen; ha pedig szöveget
-akar énekelni, igyekeznék számára neki való, korát érdeklő dalokat
-készíteni, olyan egyszerűeket, mint az ő eszméi.
-
-Elgondolhatják, hogy ha oly kevéssé sietek, hogy megtanítsam olvasni az
-írást, még kevésbbé fogok sietni megtanítani a hangjegyek olvasását.
-Távolítsunk el agyából minden nagyon fáradságos figyelmet és ne siessünk
-eszét konvenczionális jelekhez rögzíteni. Ennek megvallom, látszólag
-megvan a maga nehézsége, mert a hangjegyek ismerete az első pillanatra
-nem tünik fel szükségesebbnek, hogy énekelni tudjunk, mint a betük
-ismerete, hogy beszélni tudjunk, mindazáltal megvan az a különbség, hogy
-beszéd közben a saját gondolatainkat adjuk vissza, éneklés közben
-azonban a máséit. Hogy pedig visszaadhassuk, olvasni kell őket.
-
-De először is, a helyett hogy olvasni tudná, hallhatja és az éneket még
-hívebben fogja fel a fül, mint a szem. Aztán meg hogy jól tudjuk a
-zenét, ahhoz nem elég, hogy vissza tudjuk adni, hanem komponálni is kell
-tudni és az egyiket a másikkal együtt kellemes tanulnunk; a nélkül
-sohasem tanulhatjuk meg jól. Gyakoroljátok a kis muzsikust, hogy
-kezdetben szabályos, jól kadencziált szólamokat csináljon, azután hogy
-ezeket összekapcsolja egy nagyon egyszerű moduláczióval, végül jelölje
-meg különböző viszonyaikat helyes pontozással, a mi a kadencziák és
-szünetek helyes megválasztásával történik. Mindenekfelett pedig sohase
-legyen bizarr, soha pathetikus vagy kifejező ének. Mindig énekszerű,
-egyszerű dallam, mely mindig a hangnem lényeges húrjaiból ered és a
-basszust úgy jelzi, hogy a gyermek fáradság nélkül kiérezze és kísérje;
-mert hogy fejleszsze a hangját és a hallását, mindig csak zongoránál
-kell énekelni.
-
-Hogy jobban kiemeljük a hangokat, artikulálni kell őket kiejtés közben,
-innen az a szokás, hogy a hangsort bizonyos szótagokkal éneklik. A fokok
-megkülönböztetése végett neveket kell adni ezeknek a fokoknak is és
-különböző meghatározott hangmagasságaiknak is; innen az intervallumok
-nevei, valamint az abéczé betűi, melyekkel a zongora billentyűit és a
-hangsor hangjegyeit megnevezzük. _C_ és _A_ meghatározott,
-változhatatlan hangokat jelölnek, a melyeket ugyanazok a billentyűk
-mindig visszaadnak. Az _ut_ és _la_ már máskép áll. _Ut_ állandóan a dúr
-hangnem tonikája vagy a moll hangnem közbülső hangjegye. A _la_
-állandóan a moll hangnem tonikája vagy a dúr hangnem hatodik hangjegye.
-Igy a betűk jelölik zenei rendszerünk viszonyainak mozdulatlan pontjait,
-a szótagok pedig jelölik a hasonló viszonyok megfelelő pontjait a
-különböző hangnemekben. A betűk jelentik a zongora billentyűit és
-szótagok pedig a hangnem fokozatait. A franczia zenészek sajátságosan
-összezavarták ezeket a megkülönböztetéseket; összekeverték a szótagok
-értelmét a betűk értelmével és haszontalanul megkettőzvén a billentyűk
-neveit, nem hagytak belőlük a hangnemek fokozatai számára, úgy hogy
-számukra _ut_ és _C_ mindig ugyanaz a dolog; a mi nem úgy van, nem is
-szabad úgy lennie, mert akkor mire való volna a _C?_ Skálázásuk módja is
-rendkívül nehéz a nélkül, hogy valami haszonnal járna, a nélkül, hogy
-szabatos fogalmat adna az észnek, miután ezzel a módszerrel például ez a
-két szótag: _ut_ és _mi_ egyformán jelenthet egy nagyobb, egy kisebb,
-egy túlzott és egy csökkentett terczet. Micsoda különös végzet, hogy az
-az ország, a hol a legszebb könyveket írják a zenéről, ugyanaz, mint a
-melyben a legnehezebben tanulják meg a zenét?
-
-Kövessünk növendékünkkel praktikusabb és világosabb eljárást; hogy ne
-legyen számára csak két hangnem, melynek viszonyai mindig ugyanazok
-legyenek és mindig ugyanazok a szótagok jelöljék őket. Akár énekel, akár
-valami hangszeren játszik, tudja fölépíteni a hangnemet a tizenkét hang
-mindegyikén, a melyek alapul szolgálhatnak neki és akár _D_-ben, akár
-_C_-ben, akár _G_-ben modulálnak, a befejező hangjegy mindig _ut_ vagy
-_la_ legyen a hangnem szerint. Ily módon mindig meg fog érteni; a
-hangnemnek a helyes éneklésre és játszásra lényeges viszonyai mindig
-elméje előtt lesznek, az előadása szabatosabb lesz és a haladása
-gyorsabb. Nincs bizarrabb dolog, mint a mit a francziák úgy hívnak, hogy
-természetes solfaggiatura; az nem egyéb, mint a fogalmaknak a dologtól
-való eltávolítása, hogy idegen fogalmakat csúsztassanak beléjük, melyek
-csak zavart okozhatnak. Semmi sem természetesebb, mint transzponálással
-énekelni a hangsort, mikor a hangnem transzponálva van. De sok is volt a
-zenéből; tanítsátok, a hogy akarjátok, csak ne legyen soha egyéb, mint
-mulatság.
-
-Most tehát teljesen tájékozva vagyunk az idegen testek állapotáról a
-miénkhez való viszonyokban: súlyukról, alakjukról, színükről,
-szilárdságukról, nagyságukról, távolságukról, hőmérsékletükről,
-mozdulatlan és mozgó helyzetükről. Tudjuk, melyeket kell közel hozni
-magunkhoz s melyeket kell eltávolítani, ismerjük a módját, hogy fogjunk
-hozzá, hogy legyőzzük ellenállásukat vagy hogy olyan ellenállást
-állítsunk velük szembe, a mely megóv attól, hogy kárt tegyenek bennünk.
-Ez azonban nem elég, a saját testünk szüntelenül kimeríti magát,
-szüksége van rá, hogy szüntelenül megújuljon. Ámbár megvan az a
-képességünk, hogy más testeket átváltoztassunk saját substantiánkká, a
-választék mégsem közömbös dolog: nem minden táplálék az ember számára s
-azok közt a substantiák közt is, melyek táplálékul szolgálhatnak, vannak
-többé vagy kevésbbé megfelelők, a szerint, hogy milyen az ember fajának
-szervezete, az éghajlat, melyben él, a különleges véralkata és az
-életmód, melyet hivatása előír.
-
-Éhen vagy méregtől halnánk meg, ha arra kellene várnunk, hogy
-kiválaszszuk a nekünk megfelelő táplálékot, a míg a tapasztalat megtanít
-megismerni és kiválasztani; de az örök jóság, a mely az érző lények
-élvezetéből önfenntartásuk eszközét csinálta, megtanít az által, hogy mi
-tetszik az inyünknek, hogy mi való gyomrunknak. Természettől fogva nincs
-az embernek megbízhatóbb orvosa, mint a saját gyomra és ha kezdetleges
-állapotában nézem, nincs kétségem az iránt, hogy azok a táplálékok, a
-melyeket legkellemesebbnek talál, egyúttal a legegészségesebbek is.
-
-Sőt, mi több. A dolgok alkotója nemcsak azokról a szükségletekről
-gondoskodik, melyeket kelt bennünk, hanem azokról is, melyeket magunk
-keltünk magunkban és azért tette, hogy ízlésünk változik és megmásul
-életmódunkkal, hogy a kivánságot mindig a szükség mellé helyezze. Mennél
-jobban eltávolodunk a természetes állapottól, annál jobban elvesztjük a
-természetes ízlést; vagyis inkább a szokás második természetünkké válik,
-melyet annyira az elsőnek helyébe teszünk, hogy azt egyikünk sem ismeri
-már.
-
-Ebből következik, hogy a legtermészetesebb ízlés egyúttal a
-legegyszerűbb is, mert ez változik a legkönnyebben; míg szeszélyeink
-által ingerelve és felizgatva olyan formát ölt, mely nem változik többé.
-Az az ember, a ki még nem tartozik semmiféle országhoz, nehézség nélkül
-alkalmazkodik bármely ország szokásaihoz; de az egy bizonyos országhoz
-tartozó ember nem lesz már más országba való.
-
-Ez minden tekintetben igaznak tünik fel előttem és még inkább igaz a
-tulajdonképeni ízlésre alkalmazva. Első táplálékunk a tej; csak
-fokonkint szokunk hozzá az erős ízekhez, kezdetben visszatetszenek
-nekünk. A gyümölcs, a zöldség, a vetemények és végül némely pörkölt
-húsok, fűszer és só nélkül, voltak az első emberek lakomái.[54] Mikor a
-vadember először iszik bort, elfintorítja orrát és kiköpi és köztünk is,
-a ki húsz éves koráig erjesztett italok nélkül élt, nem tud többé
-hozzájuk szokni: valamennyien szeszes italoktól tartózkodók volnánk, ha
-ifjú éveinkben nem adtak volna nekünk bort. Végül mennél egyszerűbb az
-ízlésünk, annál kevésbbé válogatós is; a leggyakrabban az összetett
-ételektől idegenkedünk. Élt-e valaha olyan ember, a ki undorodott a
-víztől vagy a kenyértől? Ime, a természet útmutatása, ime tehát a mi
-szabályunk is! Őrizzük meg a gyermek kezdetleges ízlését, a meddig csak
-lehet; tápláléka legyen közönséges és egyszerű, az ínye csak a kevéssé
-fűszeres ízeket szokja meg és ne sajátítson el finnyás ízlést.
-
-Nem vizsgálom itt, vajjon ez az életmód az egészségesebb-e vagy sem; nem
-is ez most a szempontom. Elég arra, hogy előnyt adjak neki, ha tudom,
-hogy a legjobban egyezik a természettel és a legkönnyebben
-alkalmazkodhatik bármely más életmódhoz. A kik azt mondják, hogy hozzá
-kell szoktatni a gyermeket azokhoz az eledelekhez, melyekkel nagy
-korukban élni fognak, nézetem szerint nem okoskodnak helyesen. Mért
-legyen a táplálékuk ugyanaz, mikor az életmódjuk annyira különböző? A
-munkától, gondoktól, fáradtságtól kimerült embernek ízletes eledelekre
-van szüksége, melyek az eszét felüdítik, a gyermeknek, a ki kitombolta
-magát s a kinek teste növekszik, bőséges táplálékra van szüksége, a mely
-sok gyomornedvet fejleszt benne. Aztán meg a felnőtt embernek megvan már
-a társadalmi helyzete, foglalkozása, lakása, de ki tudhatja biztosan,
-mit tart fenn a sors a gyermek számára? Minden dologban ne adjunk neki
-olyan meghatározott formát, a melynek a szükséghez képest való
-megváltoztatása nehezére esnék. Ne okozzuk azt, hogy éhen haljon idegen
-országban, ha nem viheti mindig magával a franczia szakácsát, sem hogy
-egy napon azt mondja, hogy csak Francziaországban tudnak enni. Mellesleg
-legyen mondva, ez ugyan kedves dicséret! A magam részéről ellenkezőleg
-azt mondanám, hogy épen csak a francziák nem tudnak enni, mivelhogy
-olyan különös művészet kell hozzá, hogy ehetővé tegyék nekik az
-ételeket.
-
-Különböző benyomásaink közül az ízlés adja azokat, a melyek rendszerint
-a legjobban hatnak ránk. Nagyobb érdekünk is, hogy jól megitéljük azokat
-az anyagokat, melyek énünk részeivé válnak, mint azokat, a melyek csak
-körülvesznek minket. Ezer dolog közönbös a tapintás, a hallás, a látás
-számára, ellenben csaknem semmi sem közönbös az ízlés számára. Mi több,
-ennek az érzéknek a tevékenysége teljesen fizikai és anyagi: ez az
-egyedüli, a mely nem mond semmit a képzeletnek, vagy legalább is az
-összes benyomások közül a legkevésbbé elegyedik bele a képzelet, holott
-az utánzás és a képzelődés gyakran elegyítenek valami morális elemet az
-összes többi érzékek benyomásaiba. A gyöngéd és élveteg szivek, a
-szenvedélyes és igazán érzékeny jellemek, melyeket könnyen indít meg a
-többi érzék, rendszerint elég lanyhák szoktak lenni az ízlést illetőleg.
-Épen abból, hogy az ízlés alattuk állónak tünik fel és annál
-megvetendőbbé teszi a hajlamot, melylyel odaadják magukat neki, épen
-ellenkezőleg én azt következtetném, hogy a legalkalmasabb mód a
-gyermekek nevelésére, ha a szájuknál fogva vezetjük őket. A falánkság
-rugójának mindig előnyt kell adnunk a hiúság fölött, a mennyiben az
-előbbi természetes vágy, közvetlenül az érzékkel van kapcsolatban, míg a
-másik a képzelődés műve, alávetve az ember szeszélyeinek és minden fajta
-visszaélésnek. A falánkság a gyermekkor szenvedélye; ez a szenvedély nem
-állja meg a helyét egyik más szenvedélylyel szemben sem, a legcsekélyebb
-versenytársa ha akad, eltünik. Bizony, higyjetek nekem, a gyermek nagyon
-is korán hagy föl azzal, hogy az evésre gondoljon s majd ha a szíve
-nagyon el lesz foglalva, az ínye nem fog neki többé dolgot adni. Mire
-megnő, ezer viharos érzés fogja felváltani a falánkságát és csak fel
-fogják ingerelni hiúságát; mert ez az utóbbi szenvedély tud egyedül
-hasznot húzni a többiből és végül elnyeli őket mind. Megfigyeltem olykor
-azokat az embereket, a kik fontosságot tulajdonítanak a jó falatoknak, a
-kik már reggel arra gondolnak, hogy mit fognak napközben enni és
-pontosabban írnak le egy lakomát, mint Polybius egy csatát. Azt
-találtam, hogy ezek az állítólagos emberek mind negyven éves gyermekek,
-állhatatosság nélkül, _fruges consumere ratio_ – a falánkság azoknak a
-szíveknek a bűne, a melyeknek nincs tartalmuk. A falánk ember lelke
-teljesen az inyében van, csak arra van teremtve, hogy egyék; buta
-tehetetlenségében csak az asztalnál van helyén, nem tud egyebet
-megitélni, csak az ételeket. Hagyjuk rá sajnálat nélkül ezt a
-foglalkozást, neki ez többet ér, mint egy másik, úgy az ő érdekében,
-mint a miénkben.
-
-Attól félni, hogy a falánkság meggyökerezik egy valamire való
-gyermekben, kishitű aggodalmaskodás. A gyermekkorban nem gondolunk
-másra, csak arra, a mit megeszünk; a serdült korban már nem gondolunk
-erre, minden jó nekünk, van elég más dolgunk, Mindazáltal nem szeretném,
-hogy egy ilyen alantas hajlamot ügyetlenül használjanak, sem hogy egy jó
-falatra alapítsák egy szép tett dicsőségét. Azt azonban nem látom be,
-hogy mikor a gyermekkor nem áll egyébből, vagy nem volna szabad állnia
-egyébből, mint játékokból és bohó mulatságokból, mért ne lehetne a
-merőben testi gyakorlatoknak anyagi és az érzékekre ható jutalma. Mikor
-a fiatal majorkai, kosarat látva egy fa tetején, parittyájával leveri,
-nem szolgált-e rá, hogy meglegyen belőle a haszna és hogy egy jó reggeli
-frissítse föl az erejét, a melyet megszerzésére fölhasznált?[55] Mikor a
-fiatal spártai, száz korbácsütés koczkázatán át, ügyesen belopódzik a
-konyhába, mikor egy eleven rókafiat lop és a ruhájába rejtve elviszi, s
-az megkarmolja, megharapja, megvérezi, a fiú pedig, hogy a rajtakapatás
-szégyene ne érje, hagyja a testét összemarczangoltatni, rándulás nélkül,
-egyetlen jajkiáltás nélkül, – nem méltányos-e, hogy végre hasznát
-vehesse zsákmányának és megehesse, miután az ette őt? A jó étkezés
-sohase legyen jutalom, de mért ne lehetne néha annak a fáradozásnak az
-eredménye, melyet a gyermek megszerzésére fordított? Emil nem tekinti a
-süteményt, melyet én a kőre tettem, jutalomnak azért, mert jól futott,
-csak tudja, hogy ennek a süteménynek az elnyerésére egyedüli mód, ha
-hamarabb ér hozzá, mint más. Mind ez nem mond ellene azoknak a
-tételeknek, a melyeket az imént az étkezés egyszerűségéről előre
-bocsátottam; mert hogy hizelegjünk a gyermek étvágyának, ahhoz nem kell
-felingerelni érzékiségét, csak éppen kielégíteni; ezt pedig el lehet
-érni a legközönségesebb dolgokkal a világon, ha nem iparkodunk
-finomítani az ízlését. Folytonos étvágya, melyet a növekvés szükséglete
-ingerel fel, biztos fűszer, a mely számára sok mást helyettesít.
-Gyümölcs, tejes ételek, valami sütemény, a mely egy kevéssel finomabb a
-rendes kenyérnél, mindenek fölött pedig az a mesterség, mind ezt
-egyszerűen elosztani, ez elég arra, hogy a gyermekek seregeit elvezessük
-a világ végére, a nélkül, hogy az erős izek kedveléséhez hozzászoktatnók
-vagy hogy az inyüket az elkényeztetés veszedelme fenyegetné.
-
-Bizonysága annak, hogy a hús kedvelése nem a természettől való az
-emberben, az a közömbösség, melylyel a gyermekek ez iránt az eledel
-iránt viseltetnek és az az előny, a melyet mindenféle növényi eledelnek
-adnak, mint pl. a tejes ételeknek, süteményeknek, gyümölcsnek stb.
-Mindenekfölött fontos dolog, hogy ezt a kezdetleges ízlést ne
-denaturáljuk és ne tegyük a gyermekeket húsevőkké: ha nem az egészségük,
-hát akkor a jellemük kedviért, mert akárhogy magyarázzuk a
-tapasztalatot, bizonyos, hogy a nagy húsevők rendszerint kegyetlenebbek
-és vadabbak, mint a többi emberek. Ezt a megfigyelést meg lehet tenni
-minden helyen és minden időben. Az angolok barbársága ismeretes,[56] a
-gaurok ellenben, a legszelidebb emberek.[57] A vademberek mind
-kegyetlenek; pedig erkölcseiknél fogva nem kellene okvetlenül azokká
-lenniök; kegyetlenségük táplálékaiktól származik. Úgy mennek a háborúba,
-mint a vadászatra és olybá veszik az embereket, mint a medvét. Angliában
-a mészárosok nem bocsáttatnak tanuságtételre, épp oly kevéssé, mint a
-sebészek.[58] A nagy gonosztevők a gyilkossághoz, vérivással edzik
-magukat. Homeros a húsevő Cyclopsokból szörnyű embereket csinál és a
-lotophagokból oly kedves népet, hogy mikor az ember megpróbált velük
-érintkezni, elfelejtette a hazáját is, hogy velük élhessen.
-
-«Azt kérdezed tőlem, mondotta Plutarchos, hogy miért tartózkodott
-Pythagoras az állatok húsának megevésétől; én ellenben azt kérdezem
-tőled, hogy ellenkezőleg mekkora bátorsága volt az első embernek, a ki
-először vitt szájához szétmarczangolt húst, a ki fogával morzsolta szét
-egy holt állat csontjait, a ki holttesteket tétetett maga elé és
-testrészeket nyelt gyomrába, a melyek egy pillanattal azelőtt még
-mekegtek, bőgtek, jártak és láttak. Hogy tudott a keze vasat döfni egy
-érző lény szivébe? Hogy tudták szemei elviselni a gyilkolást? Hogy birta
-látni, a mint egy szegény védtelen állat vérzik, megnyuzatik,
-szétdaraboltatik? Hogy tudta elviselni a vonagló hús látványát? Hogy nem
-fogta el az undor a szagától? Hogy lehet, hogy nem utálta meg, nem telt
-be, nem fogta el a borzalom, mikor kezével belenyúlt ezeknek a sebeknek
-a szennyébe, hogy eltisztogassa a fekete és aludt vért, a mely azokat
-borította?
-
-  A lenyúzott bőrök vonaglottak a földön,
-  A tűzön bőgött a szétdarabolt hús.
-  Az ember nem birta borzalom nélkül enni
-  És a saját testében hallotta nyögésüket.
-
-«Ime ezt kellett képzelni és érezni, mikor az ember először vett erőt a
-természeten, hogy ezzel a szörnyű eledellel éljen, mikor először éhezett
-rá egy élő állatra, mikor táplálkozni akart egy állatból, a mely még
-legelt és a mikor kimondta, hogy mikép kell megfojtani, szétdarabolni,
-megfőzni a juhot, a mely tenyerét nyalogatta. Azokon kell csudálkozni, a
-kik megkezdték ezeket a kegyetlen lakomákat, nem pedig azokon, a kik
-felhagynak velük; pedig az előbbiek még menthetik barbárságukat olyan
-mentségekkel, melyek nálunk nincsenek meg és melyek hiánya minket
-náluknál százszorosan barbárabbakká tesz.
-
-«Istenektől kedvelt halandók, mondanák nekünk ezek az első emberek,
-hasonlítsátok össze az időket, nézzétek milyen szerencsések vagytok ti
-és milyen nyomorultak vagyunk mi! Az alig hogy megalakult föld és a
-gőzökkel terhelt levegő még nem tudott alkalmazkodni az évszakok
-rendjéhez; a folyamok bizonytalan folyása mindenfelől megszaggatta
-partjaikat; tócsák, tavak, mély mocsarak árasztották el a világ
-felületének háromnegyed részét; a többi negyedrész, fákkal és
-gyümölcstelen erdőkkel volt borítva. A föld nem termett jó gyümölcsöket,
-nem voltak szerszámaink megművelésére, nem ismertük használatuk
-művészetét és az aratás ideje nem jött el soha annak számára, a ki nem
-vetett. Így tehát az éhség nem hagyott el soha. Télen moh és fakéreg
-volt a rendes táplálékunk. Az oroszlánfog és a lósóska zöld gyökerei
-ünnepi eledeleink voltak és mikor végre az emberek bükkmakkot, diót,
-vagy makkot tudtak találni, örömükben tánczra kerekedtek egy tölgyfa
-vagy egy bükkfa körül, valami mezei dal hangjaira, a melyben a földet
-táplálójuknak és anyjuknak nevezték. Ez volt egyedüli ünnepük, ezek
-voltak egyedüli játékaik, az emberi élet többi része csupa fájdalom,
-szenvedés és nyomorúság volt.
-
-«Végre mikor a kifosztott és meztelen föld nem nyújtott nekünk többé
-semmit, a természetet megfertőztetni kényszerülve, hogy fönn tudjuk
-magunkat tartani, inkább megettük nyomorúságunk osztályos társait, mint
-sem hogy velük együtt pusztuljunk el. De ti kegyetlen emberek, ki
-kényszerít titeket, hogy vért ontsatok? Ime a javaknak mekkora bősége
-vesz körül! Mennyi gyümölcsöt terem nektek a föld! Mekkora gazdagságot
-ad nektek a mező és szőlőhegy! Hány állat nyújtja nektek tejét, hogy
-tápláljon és a gyapját, hogy ruházkodjatok vele! Mit kivántok tőlük
-többet? És micsoda bőszület ragad titeket annyi gyilkolásra, mikor el
-vagytok telve javakkal és túl vagytok halmozva az élethez szükséges
-dolgokkal? Miért hazudtok közös anyánk ellen, azzal vádolva őt, hogy nem
-bir titeket táplálni? Miért vétkeztek Ceres, a szent törvények
-feltalálója ellen és a bájos Bacchus, az emberek vigasztalója ellen?
-Mintha rátok pazarolt adományaik nem volnának elegendők az emberi nem
-föntartására! Hogy van szívetek az ő szelid adományaikkal csontokat
-elegyíteni össze asztalaitokon és a tejjel együtt inni az állatok vérét,
-melyek a tejet adták? A párducz és az oroszlán – a melyeket ti
-vadállatoknak neveztek – kényszerből követi ösztönét és megöli a többi
-állatokat, hogy élhessen; de ti százszor vadabbak mint ők, ti leküzditek
-ösztönötöket, szükség nélkül, hogy átadhassátok magatokat kegyetlenebb
-gyönyöreiteknek. Nem azokat az állatokat eszitek meg, a melyek megeszik
-a többi állatokat: ezeket a húsevő állatokat nem megeszitek, hanem
-utánozzátok, csak ártatlan és szelid állatokra éheztek, a melyek nem
-vétenek senkinek, a melyek ragaszkodnak hozzátok, a melyek szolgálnak
-titeket és a melyeket szolgálataik jutalmául megesztek.
-
-«Ó természetellenes gyilkos! Ha mindenáron azt állítod, hogy a természet
-arra teremtett, hogy felfald a hozzád hasonlókat, a húsból és csontból
-való és hozzád hasonlóan érző és élő lényeket, fojtsd el tehát a
-borzalmat, melyet a természet sugall neked e szörnyű lakoma iránt. Öld
-meg az állatokat magad, úgy értem, hogy saját kezeddel, szerszámok
-nélkül, kés nélkül, tépd széjjel karmaiddal, a hogy az oroszlán és a
-medve teszi, harapd ezt az ökröt és szaggasd darabokra, mélyeszd bele
-karmaidat bőrébe, edd meg ezt a bárányt elevenen, fald föl ezeket a
-húsokat azon melegen, igyad a lelkét, a vérével együtt. Borzadsz! nem
-mered érezni, hogy vonaglik fogad alatt az élő hús! Szánalomra méltó
-ember! azon kezded, hogy előbb megölöd az állatot és aztán megeszed,
-mintha azt akarnád, hogy kétszer haljon meg. Ez nem elég, a halott hús
-még visszariaszt, a gyomrod nem tudja elviselni, át kell alakítani
-tűzzel, megfőzni, megsütni, fűszerezni szerekkel, a melyek
-fölismerhetetlenné teszik; szükséged van mészárosokra, szakácsokra,
-pecsenyeforgatókra, olyan emberekre, a kik megóvnak az ölés borzalmától
-és elleplezik a holt testeket, hogy az ízlés félrevezetve ezek által a
-leplezések által, ne utasítsa vissza, a mi neki idegen és gyönyörrel
-ízlelje a hullákat, a melyeknek látványát még a szem is csak kínosan
-birná elviselni.»
-
-Ámbár ez a részlet nem tartozik tárgyamra, nem tudtam ellenállni a
-kisértésnek, hogy lefordítsam és azt hiszem, kevés olvasóm fogja rossz
-néven venni tőlem.
-
-Egyébiránt akárhogy nevelhetitek a gyermeket, föltéve, hogy csak
-közönséges és egyszerű eledelekhez szoktatjátok hozzá, hadd egyék,
-futkosson és játszszon, a mennyit csak akar; akkor meg lehettek nyugodva
-a felől, hogy nem fog túlságos sokat enni és nem romlik el az emésztése;
-ellenben ha az idő felén át koplaltatjátok és megtalálja a módját, hogy
-kijátszsza vigyázatotokat, tőle telhetőleg kárpótolja magát, annyit
-eszik, a míg vissza nem kivánkozik belőle az étel, vagy a míg meg nem
-pukkad. Az étvágyunk csak azért mértéktelen, mert a természet
-szabályaitól eltérő szabályokba szorítjuk; mindig szabályozzuk,
-rendelgetünk neki, hozzá adunk, megvonunk tőle, mindent csak a mérleggel
-kezünkben teszünk, de ez a mérleg a szeszélyeink mértéke szerint való,
-nem a gyomrunk mértéke szerint. Minduntalan visszatérek példáimhoz. A
-parasztoknál a kenyeres láda és a gyümölcsös kert mindig nyitva van és a
-gyermekek ép úgy, mint a felnőttek nem is tudják, mi a gyomorbaj.
-
-Mindazáltal, ha mégis megesnék, hogy a gyermek sokat eszik, a mit én a
-magam módszere szerint lehetségesnek sem tartok, oly könnyű dolog
-elszórakoztatni őt kedvére való mulatságokkal, hogy akár kimerülhetne az
-étlenségtől, észre se fogja venni. Hogy lehet az, hogy ilyen biztos és
-ilyen könnyű eszközök elkerülik az összes nevelők figyelmét. Herodotosz
-beszéli,[59] hogy a lydiaiak, a végső éhinségtől szorongattatva, végre
-is ahhoz folyamodtak, hogy játékokat és egyéb mulatságokat találtak ki,
-a melyekkel elszórakoztatták éhségüket és egész napokat töltöttek így
-étlenül.[60] A ti tudós nevelőitek talán százszor is olvasták ezt a
-passzust, a nélkül, hogy meglátták volna az alkalmazását a gyermekekre.
-Talán azt mondhatja valaki, hogy a gyermek nem hagyja el jószántából az
-ebédet, hogy elmenjen leczkéjét tanulni. Mester, igazad van, én nem erre
-a mulatságra gondoltam.
-
-A szaglás érzéke az ízléshez viszonyítva az, a mi a látásé a tapintáshoz
-viszonyítva: előtte jár, értesíti arról, hogy mikép fog hatni rá ez s az
-az anyag és hajlamot kelt benne, hogy keresse vagy kerülje, a szerint a
-benyomás szerint, melyet előre kap. Azt hallottam, hogy a vademberek
-szaglása egészen máskép fogja fel a benyomásokat, mint a mienk és máskép
-itélik meg a jó és a rossz szagokat. A mi engem illet, ezt bizony
-elhiszem. A szag magában véve gyönge érzéklet, inkább a képzeletet hozza
-rezgésbe, mint az érzéket s nem annyira azzal hat ránk, a mit ad nekünk,
-mint inkább azzal, a mit kilátásba helyez. Ezt föltéve, miután az egyik
-ember ízlése, életmódjából kifolyólag annyira elüt a másiknak ízlésétől,
-teljesen ellenkező benyomásokat is kell hogy keltsen benne az ízekről s
-következőleg a szagokról is, melyek az ízt előre jelzik. A tatár ép oly
-élvezettel szimatolhatja egy döglött ló bűzös darabját, mint a mi
-vadászaink egyike egy félig elrothadt foglyot.
-
-Tétlen érzékleteink, melyeket mintha nyíló virágok illatoznának be,
-érezhetetlenek kell, hogy legyenek az olyan emberek számára, a kik sokat
-járnak, mert szeretnek sétálni, és a kik nem dolgoznak eleget arra, hogy
-gyönyörük teljék a pihenésben. A mindig éhes embernek nem sok öröme
-telhetik az olyan illatokban, a melyek nem jeleznek semmi ennivalót.
-
-A szaglás a képzelet érzéke; erősebb feszültséget adva az idegeknek,
-kell, hogy erősen izgassa az agyat: ezért van az, hogy egy pillanatra
-felüdíti a temperamentumot, idő multával azonban elbágyasztja. A
-szerelemben vannak ismert hatásai: egy öltözőszoba édes illata nem olyan
-gyönge hurok, mint az ember gondolná és én nem tudom, szerencsét kell-e
-kivánni az olyan bölcs és kevéssé érzékeny embernek, vagy szánakozni
-rajta, a kit sohasem remegtetett meg a virágok illata, melyeket kedvese
-a keblén hord.
-
-A szaglásnak tehát nem szabad nagyon tevékenynek lenni az első
-életkorban, a mikor a képzelődés, melyet még kevés szenvedély
-élénkített, még nem nagyon fogékony a felindulásra és a mikor az
-embernek még nincs elég tapasztalata, hogy az egyik érzékkel előre
-lássa, a mit a másik igér. Ezt a következtetést tökéletesen megerősíti a
-megfigyelés is és bizonyos, hogy ez az érzék még zavaros és csaknem
-bárgyú a legtöbb gyermeknél. Nem mintha az érzéklet nem volna bennünk
-elég finom, sőt talán finomabb, mint a felnőttekben, hanem mivel nem
-kapcsol hozzá semmi más eszmét s így nem kerül egykönnyen a gyönyör vagy
-a kín érzésének hatása alá és mivel az illat sem nem hízeleg neki, sem
-nem sérti, mint minket. Azt hiszem, hogy a nélkül, hogy eltérnék
-rendszeremtől és a nélkül, hogy a két nem összehasonlító anatomiájához
-kellene folyamodnom, könnyen meg fogják találni az okát, hogy miért hat
-a szag élénkebben a nőkre, mint a férfiakra.
-
-Mondják, hogy a kanadai vademberek ifjúságuktól fogva oly finommá teszik
-szaglásukat, hogy bár vannak kutyáik, nem használják őket vadászatra,
-hanem maguk szolgálnak az önmaguk kutyáiul. Csakugyan föl tudom fogni,
-hogy ha arra nevelnék a gyermekeket, hogy megszimatolják az ebédjöket,
-mint a hogy a kutya megszimatolja a vadat, talán lehetséges volna
-szaglásukat annyira tökéletessé tenni; de alapjában véve nem látom be,
-hogy náluk ennek az érzéknek valami különösebb hasznát lehetne venni,
-hacsak nem azért, hogy megismertessük velük a szaglásnak a vonatkozásait
-az ízléssel. A természet gondoskodott róla, hogy kényszerítsen minket,
-hogy tisztába jöjjünk ezekkel a vonatkozásokkal. Az utóbbi érzék
-tevékenységét csaknem elválaszthatatlanná tette a másiktól azzal, hogy
-szerveiket egymás szomszédságába helyezte és a szájban közvetlen
-közlekedést létesített a kettő között, úgy hogy semmit sem ízlelhetünk
-meg a nélkül, hogy a szagát ne éreznők. Csupán azt szeretném, hogy
-ezeket a természetes vonatkozásokat ne változtassák el a gyermek
-megtévesztése czéljából, pl. úgy, hogy kellemes illattal leplezik le egy
-gyógyszer keserűségét, mert a két érzéknek ellenkezése akkor nagyon is
-nagy arra, hogy rá lehessen szedni. A hathatósabb érzék elnyeli a
-másiknak hatását, a gyermek nem kevesebb undorral veszi be az
-orvosságot. Ez az undor kiterjed minden érzéki benyomásra, a mely
-egyidejüleg érte: ha közülük a leggyengébb következik is be, képzelődése
-felidézi a másikat is. A nagyon kellemes illat is utálatos szag lesz
-számára és ügyetlen gondoskodásunk így fokozza a kellemetlen benyomások
-mennyiségét a kellemesek rovására.
-
-A következő könyvekben lesz alkalmam beszélni a hatodik érzék egy
-nemének kiműveléséről, a mely közérzéknek neveztetik, nem annyira azért,
-mert közös minden emberrel, hanem azért, mert a többi érzékek jól
-szabályozott használatából származik és tájékoztat a dolgok
-természetéről, összes jelenségeik összetalálkozása által Következőleg
-ennek a hatodik érzéknek nincs saját szerve, csak az agyban székel és
-benyomásai, melyek tisztára belsők, percepcióknak vagy eszméknek
-neveztetnek. Ezeknek az eszméknek száma szerint mérlegeltetik
-ismereteink kiterjedése, szabatosságuk és világosságuk teszi a szellem
-helyességét és egymás között való összehasonlításuk művészetét nevezik
-emberi észnek. Így tehát a mit én érzéki vagy gyermeki észnek neveztem,
-abban áll, hogy különféle érzéki benyomások találkozása által egyszerű
-eszméket alkotunk, a mit pedig intellektuális vagy emberi észnek
-nevezek, abban áll, hogy összetett eszméket alkotunk több egyszerű
-eszmének összetalálkozása által.
-
-Föltéve tehát, hogy az én módszerem a természet módszere és hogy nem
-tévedtem alkalmazásában, az érzéki benyomások országán át eljuttattuk
-növendékemet a gyermeki ész határáig. Az első lépés, a melyet ezentúl
-tenni fogunk, a felnőtt ember lépése legyen. De mielőtt rálépne erre az
-útra, vessük egy pillanatra szemünket arra, a mit az imént megfutottunk.
-Az élet minden korának, minden helyzetének megvan a neki megfelelő
-tökéletessége, az érettségnek az a faja, a mely hozzá illik. Gyakran
-hallottunk beszélni tökéletes emberről, de vegyünk szemügyre egy
-tökéletes gyermeket: ez a látvány újabb lesz ránk nézve és talán nem
-lesz kevésbbé kellemes.
-
-A véges lények léte annyira szegényes és korlátozott, hogy a mikor nem
-látjuk, a mi csakugyan van, soha nem indulunk föl. Az agyrémek ékesítik
-föl a tényleges tárgyakat és ha a képzelődés nem fűz valami bajt ahhoz,
-a mi ér minket, a meddő élvezet, a mi benne telik, a szervre
-korlátozódik és mindig hidegen hagyja a szivet. A föld az ősz kincseivel
-diszítve, olyan gazdagságot tár ki, melyet a szem csodál, de ez a
-csodálat nem megható, inkább az elmélkedésből származik, mint az
-érzésből. Tavaszszal a csaknem kopár mezőt még nem borítja semmi, az
-erdő nem nyújt árnyékot, a zöld még csak kezd kiütközni és a szív mégis
-meg van hatva láttára. Látva így újjászületni a természetet, úgy
-érezzük, mintha magunk is újra élednénk. Az élvezet képei vesznek körül:
-a gyönyörnek azok a kísérői, azok az édes könnyek, melyek mindig képesek
-hozzáfűződni minden gyönyörteljes érzéshez, már szemhéjaink szélén
-csillognak, a szüret látványa ellenben lehet bármily mozgalmas, élénk,
-kellemes, mindig száraz szemmel nézzük.
-
-Miért ez a különbség? Azért, mert a tavasz látványához a képzelődés
-hozzákapcsolja azokét az évszakokét, a melyek rá következni fognak. A
-gyöngéd bimbókhoz, melyeket a szem észrevesz, hozzáfűzi a virágokat, a
-gyümölcsöket, az árnyékokat és néha azokat a rejtelmeket is, melyeket
-majd leplezni fognak. Egy pontban egyesíti azokat az időket, a melyek
-egymásra következni fognak és nem annyira úgy látja a tárgyakat, a hogy
-lesznek, hanem a hogy kívánja őket, mivelhogy tőle függ megválogatni
-őket. Őszszel ellenben csak azt lehet látni, a mi valóban van. Ha el
-akarunk jutni a tavaszhoz, feltartóztat a tél és a képzelet megmerevedve
-elhal a havon és a déren. Ilyen a varázsnak a forrása is, a melyet a
-szép gyermekkor szemléletében inkább találunk, mint az érett kor
-tökéletességében. Mikor élvezünk igazi gyönyört egy felnőtt ember
-láttára? A mig tetteinek emlékezete által visszatekinthetünk életére és
-ezzel úgyszólván megifjodik szemünkben. Ha csak arra vagyunk szorítva,
-hogy olyannak lássuk, a milyen, vagy elképzeljük, hogy milyen lesz öreg
-korában, a hanyatló természet gondolata eltörli minden élvezetünket.
-Nincs abban élvezetünk, ha egy embert nagy léptekkel látunk sírja felé
-haladni és a halál képe elrútít mindent. Mikor ellenben elképzelek egy
-egészséges, erőteljes, korához képest jól kifejlődött 10–12 éves
-gyermeket, csupa olyan eszméim támadnak, a melyek kellemesek akár a
-jelenre, akár a jövőre nézve; látom duzzadónak, élénknek, virgoncznak,
-rágódó gondok nélkülinek, hosszas és keserves előrelátás nélkülinek,
-teljes lényével a pillanatnak él és élvezi az életnek teljességét, a
-mely szinte túl akar áradni rajta. Elképzelem őt egy másik életkorban, a
-mint gyakorolja érzékeit, szellemét, erőit, a melyek napról-napra
-fejlődnek benne és a melyeknek minden pillanatban új jeleit adja. Nézem,
-mint gyermeket és tetszik nekem; nézem, mint felnőtt embert és még
-jobban tetszik. Tüzes vére mintha fölmelegítené az enyémet, úgy érzem,
-mintha az ő életéből élnék és az élénksége megifjít.
-
-Az óra üt, mily változás! Egy pillanat alatt homályos lesz a szeme,
-vidámsága eltünik, oda az öröm, oda a bohó játékok. Egy szigorú és
-kelletlen ember megfogja a kezénél és komolyan mondja neki: _menjünk,
-uram_ és elvezeti. E szobában, a melybe belépnek, könyveket látok.
-Könyvek! micsoda szomorú bútorzat az ő kora számára! A szegény gyermek
-engedi magát bevonszolni, fájdalmas pillantást vet mindarra, a mi
-környezi, hallgat és távozik könnyektől duzzadt szemmel, a melyeket nem
-mer ontani és sóhajoktól nehéz szívvel, a melyeket visszafojt magába.
-
-Oh te, kinek nem kell semmi effélétől félned, a kinek számára az élet
-egy időszaka sem lesz rabság és unalom időszaka, te, ki nyugtalanság
-nélkül látod eljönni a napot, türelmetlenség nélkül az éjt és csak
-élvezeteid szerint számlálod az órákat, jer boldog, kedves növendékem,
-vígasztalj jelenléteddel annak a szerencsétlennek az eltávozásáért,
-jer!… Eljön és közeledtére az öröm felindulását érzem s látom, hogy
-ebben osztozik velem, a barátja, a pajtása, játékainak társa az, a kihez
-lép, láttamra bizonyos, hogy nem marad sokáig mulatság nélkül; soha nem
-függünk egymástól, de mindig megegyezünk és senki mással nem érezzük
-magunkat olyan jól, mint együtt.
-
-Az arcza, a tartása, egész valója biztonságot és megelégedést tanusít.
-Arczáról ragyog az egészség, szilárd léptei az erő gondolatát keltik
-föl, az arczszíne még gyöngéd, de nem halvány s nincs benne semmi nőies
-elpuhultság, a levegő és a nap már rányomták nemének tiszteletreméltó
-bélyegét, míg gömbölyű izmai kezdik már jelezni a fejlődő arczkifejezés
-némely vonásait, szemének, melyet az érzés tüze meg nem élénkít,
-legalább megvan minden veleszületett derültsége, hosszas bánatok még nem
-homályosították el, végtelen könnyek még nem barázdásították meg
-orczáit. Nézzétek gyors, de biztos mozdulataiban korának élénkségét, a
-függetlenség biztonságát, a sokszoros testgyakorlat tapasztalatát, a
-lénye nyílt és szabad, de nem szemtelen, sem hiú; az arcza, a melyet nem
-hajtottak könyvek fölé, nem esik le hasára, nem szükséges neki mondani,
-hogy: emeld föl a fejedet, szégyenből vagy félelemtől sohasem hajtotta
-le.
-
-Csináljunk neki helyet a gyülekezetben: urak, vizsgáljátok meg,
-kérdezzétek ki teljes bizalommal, ne féljetek sem ügyetlenségétől, sem
-fecsegésétől, sem illetlen kérdéseitől. Ne féljetek, hogy hatalmába ejt
-titeket, hogy kényszerít, hogy csupán vele foglalkozzatok és hogy nem
-tudjátok többet lerázni magatokról.
-
-Ti sem várjatok tőle kellemes beszédeket, sem azt, hogy ő azt mondja, a
-mit én diktáltam neki, ne várjatok tőle egyebet, csak a naiv és
-egyszerű, tetszelgés nélküli, hiúság nélküli igazságot. Meg fogja nektek
-mondani, a mi rosszat tett vagy gondolt, époly nyiltan, mint a jót, a
-nélkül, hogy bármiképen is zavartatná magát attól, hogy milyen hatást
-fog rátok tenni az, a mit mond, első rendeltetése teljes egyszerűségében
-fogja használni a szót.
-
-Szeretnek a gyermekeknek boldog jövőt jósolni és mindig sajnálják az
-ostobaságoknak az áradatát, a mely csaknem mindig fölborítja azokat a
-reményeket, a melyeket valami szerencsés találkozásból merítettek, a
-mely véletlenül ötlött a nyelvükre. Az én növendékem ugyan ritkán kelt
-ilyen reményeket, de soha nem kelt ilyen szánakozást, mert nem mond soha
-haszontalan szót és nem fárasztja magát fecsegéssel, a melyről tudja,
-hogy úgy se hallgat rá senki. Gondolatai korlátozottak, de szabatosak,
-semmit sem tud ugyan könyv nélkül, de sokat tud tapasztalatból, ha
-kevésbé jól tud is olvasni a könyvekben, mint más gyermek, jobban tud
-olvasni a természet könyvében, esze nem a nyelvén van, hanem a fejében,
-kevesebb az emlékezete, mint az ítélete, csak egy nyelvet tud beszélni,
-de érti, a mit mond és ha nem beszél is oly jól, mint a többiek, viszont
-jobban cselekszik, mint a többiek. Azt sem tudja, mi a routine, a
-hagyományos szokás,[61] hogy mit csinált tegnap, az nincs semmi
-befolyással arra, a mit ma tesz; sohasem követ formulákat, sohasem
-igazodik tekintélyhez, sem példaképhez és csak úgy tesz és beszél, a
-hogy neki megfelel. Így tehát ne várjatok tőle betanult beszédeket, sem
-mesterkélt modort, hanem mindig gondolatainak hű kifejezését és olyan
-magaviseletet, a mely hajlamaiból születik. Csekély számú morális
-fogalmat találtok benne, a mely pillanatnyi helyzetére vonatkozik s
-egyet sem olyat, a mely az embereknek egymáshoz való viszonyára
-vonatkozik; mire valók is volnának ezek neki, mikor a gyermek még nem
-aktiv tagja a társadalomnak? Beszéljetek neki szabadságról, tulajdonról,
-sőt akár egyezségről is, csak ennyit tudhat róluk: tudja, hogy miért az
-övé az, a mi az övé és miért nem az övé, a mi nem az övé, ezentúl nem
-tud semmit. Beszélhettek neki kötelességről, engedelmességről, azt sem
-tudja, mit akartok neki mondani, parancsolhattok neki valamit és nem fog
-titeket megérteni. De mondjátok neki: ha megteszed nekem ezt a
-szívességet, alkalom adtán visszaszolgálom. Azonnal sietni fog, hogy
-kedvetekre legyen, mert nincs nagyobb kívánsága, minthogy kiterjessze
-hatáskörét és olyan jogokat szerezzen fölöttetek, a melyekről tudja,
-hogy sérthetetlenek. Talán nem haragszik meg azért sem, hogy helyet
-foglal el, hogy számba veszik, hogy számítják valakinek, de ha megvan
-benne ez az utóbbi indíték, ez már a természettől eredt és nem tömték be
-jól elejétől fogva a hiúság minden ajtaját. A maga részéről, ha szüksége
-van valami segítségre, habozás nélkül kérni fogja az első embertől, a
-kivel találkozik; kérni fogja a királytól épúgy, mint a szolgájától. Az
-ő szemében még minden ember egyenlő, láthatni azon a módon, a hogy kér,
-hogy érzi, hogy nem tartoznak neki semmivel, tudja hogy kegy az, a mit
-kér. Tudja azt is, hogy emberségességből teszitek meg neki. Kifejezései
-egyszerüek és lakonikusak. A hangja, a tekintete, a taglejtése az olyan
-lényé, a mely egyaránt hozzá van szokva a teljesítéshez és a
-visszautasításhoz; ez nem a rabszolga csúszó-mászó és szolgai
-megalázkodása, sem az úr parancsoló hanghordozása, ez a szerény bizalom
-a hozzá hasonlóban, nemes és megható szelídsége egy szabad, de érzékeny
-és gyönge lénynek, a mely segítségét kéri egy szabad és erős, de jóltevő
-lénynek. Ha megteszitek, a mit kér tőletek, nem fog hálálkodni, hanem
-érezni fogja, hogy adósságot csinált, ha visszautasítjátok, nem fog
-panaszkodni, nem fog tolakodni, tudja, hogy hasztalan volna. Nem azt
-fogja magában mondani: visszautasítottak, hanem azt fogja mondani: ez
-nem volt lehetséges. És a mint már mondottam, a helyesen fölismert
-szükségesség ellen nem lázad föl az ember.
-
-Hagyjátok egyedül, szabadságban, nézzétek, hogyan cselekszik, a nélkül,
-hogy szólnátok neki, tekintsétek azt, a mit tenni fog s a hogy
-viselkedni fog. Nem lévén rá szüksége, hogy bebizonyítsa, hogy szabad,
-nem tesz semmit hebehurgyán és csak azért, hogy kimutassa az önmagával
-való rendelkezés egy tényét. Hiszen tudja, hogy mindig ura magának,
-éber, ügyes, friss, mozdulataiban megvan korának minden élénksége, de
-nem láttok közöttük egyet sem, a melynek ne volna meg a czélja. Bármit
-is akar tenni, sohasem vállalkozik semmire, a mi meghaladja erejét, mert
-jól kipróbálta és ismeri, az eszközei mindig czéljaihoz mértek és ritkán
-tesz valamit a nélkül, hogy biztos ne lenne sikeréről. A szeme figyelmes
-és élesen látó, nem jár-kél együgyüen kérdezve másoktól mindent, a mit
-lát, de megvizsgálja maga és addig bajlódik, a mig megtalálja, a mit meg
-akar tanulni, mielőtt kérdezné. Ha váratlan zavarba jut, nem zavarodik
-meg annyira, mint más, ha veszedelem áll be, szintén kevésbbé rémül meg.
-Mivel a képzelődése még tétlen marad és nem tettek semmit
-fölélesztésére, csak azt látja, a mi van, csak annyira értékeli a
-veszedelmeket, a mennyit érnek és mindig megőrzi a hidegvérét. A
-szükségszerüség sokkal is gyakrabban nehezedik rá, semhogy ellene
-rugaszkodnék, születése óta viseli az igáját, jól hozzá szokott és
-mindig kész mindenre.
-
-Akár foglalkozik valamivel, akár csak mulat, az neki egyre megy, a
-játékai a foglalatosságai, a kettő között nem érez különbséget.
-Mindenbe, a mit tesz, olyan érdeklődést visz bele, hogy nevetni kell
-rajta és olyan szabadságot, a melyért megszeretjük; egyszerre kimutatja
-szelleme irányát és ismereteinek körét. Nem ehhez a korhoz illő
-látvány-e, bájos és édes látvány, látni egy csinos gyermeket, a szeme
-élénk és vidám, az arczkifejezése elégedett és derült, tekintete nyilt
-és mosolygó, a mint játék közben a legkomolyabb dolgokat csinálja, vagy
-mélységesen el van foglalva a legköznapibb szórakozással?
-
-Összehasonlítás által akarjátok megitélni? Ereszszétek más gyermekek
-közé és hagyjátok magára. Csakhamar meg fogjátok látni, melyik van a
-legigazabban kiművelve, melyik közelíti meg jobban életkora
-tökéletességét. A városi gyermekek között egy sem ügyesebb nála, de ő
-erősebb valamennyinél. A falusi gyermekek közt fölér velük erőben és
-különb náluknál ügyességben. Mindenben, a mi a gyermekkornak való,
-jobban itél, okoskodik, előbbre lát, mint ezek mind. Arról van szó, hogy
-tegyen valamit, futkosson, ujságoljon, tárgyakat elmozdítson, súlyokat
-emeljen, távolságokat megbecsüljön, játékokat találjon ki, díjakat
-nyerjen! Azt mondaná az ember, a természet szolgálatára áll, annyira
-hozzá tud minden dolgot alkalmazni akaratához. Arra van teremtve, hogy
-vezesse és irányítsa a hozzá hasonlókat: a tehetség és tapasztalat
-helyettesíti nála a jogot és tekintélyt. Adjatok neki olyan ruhát és
-nevet, a milyet akartok, az nem fontos, első lesz mindenütt, a többiek
-főnöke lesz mindenütt, mindig érezni fogják fölényét maguk fölött, a
-nélkül, hogy akarna parancsolni, ő lesz az úr s a nélkül, hogy elhinnék,
-hogy engedelmeskednek, ők engedelmeskedni fognak.
-
-Eljutott a gyermekkor érettségéig, a gyermek életét élte, nem vásárolta
-meg tökéletességét boldogsága árán, ellenkezőleg, ez a kettő összeesett
-egymással. Megszerezve kora minden okosságát, annyira boldog volt és
-szabad, a mennyire a szervezete megengedte, hogy az legyen. Ha a végzet
-kaszája levágja is benne reményeink virágát, nem kell egyszerre
-megsiratnunk életét és halálát, nem élesítjük fájdalmunkat azoknak a
-fájdalmaknak az emlékével, melyeket mi okoztunk neki; azt fogjuk
-magunknak mondani: legalább élvezte gyermekkorát, nem voltunk okozói,
-hogy bármit is elvesszen abból, a mit a természet adott neki.
-
-Ennek az első nevelésnek nagy baja az, hogy csak az élesenlátó emberek
-számára érthető és hogy az ekkora gonddal nevelt gyermekben köznapi
-szemek csak kamaszt látnak. A nevelő inkább a saját érdekére gondol,
-mint a növendékeére, igyekszik kimutatni, hogy nem vesztegeti hiában az
-idejét és hogy jól megszolgálja a pénzt, a mit adnak neki; olyanokra
-tanítja, a miket könnyű kirakatba tenni s a miket akkor lehet kimutatni,
-a mikor az ember akarja; az mellékes, hogy hasznos-e neki, a mit tanul,
-csak mutatós legyen. Válogatás, különböztetés nélkül összehalmoz
-százféle lim-lomot az emlékezetében. Ha sor kerül a gyermek
-megvizsgálására, kitáratják vele az árúját; ki is teregeti, meg vannak
-vele elégedve, aztán összehajtogatja batyúját és megy odább. Az én
-növendékem nem ilyen gazdag, nincs kiteregetni való batyúja, nincs egyéb
-mutogatni valója, mint ő maga. De a gyermek, épúgy mint az ember, nem
-látható meg egy szempillantásra. Hol vannak azok a megfigyelők, a kik
-meg tudják ragadni egy szempillantásra azokat a vonásokat, melyek
-jellemzik? Vannak ilyenek, de nagyon kevesen és százezer atya között
-nincs egy ilyen.
-
-A nagyon sok kérdés untatja és elriasztja az egész világot, annál is
-jobban a gyermekeket. Néhány percz múlva a figyelmük ellankad, nem is
-hallgatnak arra, a mit a makacs kérdező kérd tőlük s csak úgy vaktában
-felelgetnek. Vizsgázásuknak ez a módja hiábavaló és pedáns; egy röptében
-elkapott szó gyakran jobban lefesti értelmüket és szellemüket, mint a
-hasznos beszédek, csak vigyázni kell arra, hogy ez a szó ne legyen sem
-olyan, a melyet diktáltak, sem olyan, a melyre találomra bukkantak rá.
-Az embernek magának is sok itélete kell, hogy legyen, ha meg akarja
-itélni a gyermekét.
-
-A boldogult Hyde mylordtól hallottam, hogy harátainak egyike, mikor
-három évi távollét után visszatért Olaszországból, meg akarta vizsgálni
-kilencz-tíz éves fia haladását. Egy este elment vele és nevelőjével
-sétálni egy mezőre, a hol iskolás fiúk sárkányok eregetésével mulattak.
-Arra menet az apa ezt kérdezte a fiától: _Hol a sárkány, a melynek ez
-itt az árnyéka?_ A fiú, a nélkül, hogy habozott volna, vagy fölemelte
-volna a fejét, ezt felelte: _az országút_ fölött. És valóban, tette
-hozzá a mylord, az országút köztünk s a nap között volt. Az apa erre a
-szóra megölelte fiát és ezzel befejezve a vizsgát, szó nélkül tovább
-ment. Másnap életfogytiglani penzióról szóló írást küldött a nevelőnek
-rendes fizetésén felül.
-
-Micsoda férfi volt ez az apa! És micsoda fiú jutott neki![62] Ez a
-kérdés egyenesen a korhoz illő, a felelet nagyon egyszerű, de nézzétek
-csak meg, mekkorra szabatosságát tételezi fel a gyermeki
-itélőképességnek! Ugyanígy törte nyereg alá Aristoteles tanítványa azt a
-híres paripáját, melyet egy lovász sem tudott megszelidíteni.
-
-
-
-
-HARMADIK KÖNYV.
-
-Bár a fölserdült korig az élet egész folyama a gyöngeség ideje, van egy
-időpont az első életkor folyamán, a mikor az erők fejlődése meghaladván
-a szükségletekét, a növekvő állat magában véve gyönge ugyan, viszonylag
-azonban erőssé lesz. A szükségletei nem lévén mind kifejlődve, meglévő
-erői több mint elegendők, hogy kielégítse meglévő szükségleteit. Mint
-ember nagyon gyönge volna, mint gyermek azonban nagyon erős.
-
-Honnan ered az ember gyöngesége? Abból az egyenlőtlenségből, a mely
-ereje és vágyai között fennáll. A szenvedélyeink tesznek minket
-gyöngékké, mert kielégítésükre több erőre volna szükség, mint a mennyit
-a természet ad nekünk. Csökkentsétek tehát a vágyakat, ez annyi lesz,
-mintha fokoznátok az erőket; a ki többre képes, mint a mennyire vágyik,
-annak fölöslege van s bizonyosan nagyon erős lény. Ez a gyermekkornak
-harmadik állapota és erről kell még beszélnem. Továbbra is gyermekkornak
-hivom, alkalmas kifejező szó hiányában, mert ez a kor közeledik az
-ifjúkorhoz, a nélkül, hogy már a serdülő kor volna.
-
-Tizenkét vagy tizenhárom éves korában a gyermek ereje jóval gyorsabban
-fejlődik ki, mint a szükségletei. A leghevesebb, legrettentőbb dolog még
-nem éreztette magát vele; ennek szerve is még tökéletlen marad és úgy
-látszik, mintha arra várna, hogy az akarata kényszerítse kilépni ebből a
-tökéletlenségből. Kevéssé lévén érzékeny a levegő és az évszakok
-ártalmai ellen, baj nélkül szembeszáll velük; növekvő melege
-helyettesíti a ruháját, étvágya helyettesíti a fűszereket, az ő korában
-minden jó, a mi tápláló, ha álmos, lefekszik a földre és alszik,
-mindenfelé azt látja, hogy olyan dolgok veszik körül, a melyekre
-szüksége van, semmiféle képzelt szükség nem kínozza; a közvéleménynek
-nincs rá semmi hatása, a vágya nem terjed tovább, mint a meddig a karja
-ér, nemcsak hogy teljesen be tudja érni magamagával, hanem még több
-ereje is van, mint a mennyi kell. Életének ez az egyetlen időszaka, a
-mikor ebben az állapotban van.
-
-Előre érzem az ellenvetést. Azt nem fogják mondani, hogy a gyermeknek
-több a szükséglete, mint a mennyit én tulajdonítok neki, de tagadni
-fogják, hogy megvan az az ereje, a melylyel én felruházom: nem gondolnak
-arra, hogy az én tanítványomról beszélek, nem pedig azokról a járó
-babákról, a melyek egyik szobából a másikba utaznak, a kik egy ládában
-végeznek mezei munkát és skatulyák terhét czipelik. Azt fogják mondani,
-hogy a férfiúi erő csak a férfiassággal nyilvánul, hogy csak a megfelelő
-edényekben kifejlesztett s az egész testben elterjedt életszellemek
-adhatják meg egyedül az izmoknak az állhatatosságot, a tevékenységet, a
-feszültséget és lendületet, a miből a valódi erő származik. Ez a
-szobatudósok filozófiája, de én a tapasztalatra hivatkozom. Látom
-mezőiteken a nagy fiúkat, a mint dolgoznak, áznak, fogják az ekét, boros
-hordót emelnek, kocsit hajtanak, akár az apjuk; férfiaknak lehetne őket
-nézni, ha a hangjuk csengése el nem árulná őket. Még a városainkban is a
-fiatal munkások: kovácsok, lakatosok és patkoló-kovácsok csaknem olyan
-erősek, mint a mesterek és nem is volnának kevésbé ügyesek, ha idején
-gyakorolták volna őket. Ha van különbség és én megengedem, hogy van, ez
-sokkal kisebb, ismétlem, mint az a különbség, a mely a felnőtt ember
-bősz vágyai és a gyermek korlátolt vágyai között van. Máskülönben itt
-nem csupán fizikai erőről van szó, hanem mindenek fölött a szellem
-erejéről és képességéről, a mely azt kiegészíti vagy irányítja.
-
-Ez az időköz, a mikor az egyén többre képes, mint a mennyire vágyik, bár
-nem a legnagyobb abszolut erő ideje, mint már mondtam, legnagyobb
-relativ erejének az ideje. Ez az életnek legbecsesebb ideje, olyan idő,
-a mely csak egyszer jő meg, nagyon rövid idő és annál rövidebb, a mint a
-következőkben látni fogjuk, mennél fontosabb, hogy jól felhasználjuk.
-
-Mit fog tehát csinálni a tehetségeknek és erőknek azzal a fölöslegével,
-a mije pillanatnyilag túlságos sok van és a minek hijával lesz egy más
-korban? Igyekezni fog felhasználni olyan gondoskodásokra, a melyeknek a
-szükséghez képest hasznát veheti, hogy úgy mondjam, a jövőre vetíti
-jelenlegi lénye fölöslegét: az erős gyermek készleteket gyűjt a gyönge
-férfi számára, de készleteit nem rakja el sem ládákban, melyeket
-ellophatnak tőle, sem pajtákban, melyek tőle idegenek; hogy kellően
-magáévá tegye szerzeményét, a karjaiba, a fejébe, önmagába helyezi. Ez a
-munka, az oktatás, a tanulmány ideje és jegyezzétek meg, hogy nem én
-választom ki önkényesen, hanem maga a természet jelzi.
-
-Az emberi értelemnek megvannak a korlátai és egy ember nemcsak hogy nem
-tudhat mindent, hanem még azt a keveset se tudhatja mind, a mit a többi
-emberek tudnak. Miután minden hamis állításnak ellenkezője igazság, az
-igazságok száma époly kimeríthetetlen, mint a tévedéseké. Van tehát
-választék azokban a dolgokban, melyeket tanítani kell épúgy, mint a
-tanulásukra alkalmas idő dolgában. A kezünk ügyébe eső ismeretek közül
-némelyek tévesek, mások haszontalanok, ismét mások arra szolgálnak, hogy
-táplálják annak a gőgjét, a ki bír velük. Azoknak csekély száma, a
-melyek valóban hozzájárulnak jólétünkhöz, egyedül méltó a bölcs ember
-kutatásaira s következőleg a gyermekére, a kit bölcs emberré akarunk
-tenni. Nem arról van szó, hogy tudja azt, a mi van, hanem csupán azt, a
-mi hasznos.
-
-Ebből a csekély számból még le kell vonni azokat az igazságokat, a
-melyek megértésükhöz már teljesen kiformálódott értelmet kivánnak, a
-melyek az emberi vonatkozások ismeretét tételezik fel, holott ezt a
-gyermek nem bírja megszerezni, a melyek magukban igazak ugyan, de a ki
-nem próbált lelket hajlamossá teszik arra, hogy hamisan gondolkodjék más
-tárgyakról.
-
-Ime tehát a dolgok valóságához képest csekély körre vagyunk szorítva, de
-ez a kör milyen mérhetetlen világot jelent a gyermek szellemének
-mértékéhez képest! Az emberi értelem rejtelmei, mely vakmerő kéz merne
-fátyolotokhoz nyúlni? Mekkora örvényeket látok tátongani hiú
-tudományaink révén e körül a szerencsétlen ifjú körül? Oh te, a ki
-vezetendő vagy őt ezeken a veszedelmes ösvényeken és fölemeled szeme
-előtt a természet függönyét, reszkess! Előbb győződj meg jól, nem
-szédül-e a feje vagy a tiéd, vigyázz, hogy el ne szédüljön az övé, vagy
-a tiéd vagy mind a kettőtöké! Rettegd a hazugság csábító varázsát és a
-gőg részegítő gőzeit! Emlékezzél, emlékezzél szüntelenül, hogy a
-tudatlanság nem okozott soha bajt, hogy egyedül a tévedés végzetes és
-hogy nem az téveszt meg, a mit nem tudunk, hanem a miről azt hiszszük,
-hogy tudjuk.
-
-Haladása a geometriában bizonyságául és mértékéül szolgálhat
-értelmessége fejlődésének, de mihelyt meg tudja különböztetni, mi
-hasznos és mi nem az, fontos dolog, hogy sok kímélettel és művészettel
-vezessük rá a spekulativ tanulmányokra. Ha például azt akarjátok, hogy
-két vonal között megkeresse a középarányost, kezdjétek azon, hogy egy
-adott derékszöggel egyenlő négyzetet kelljen találnia; ha két
-középarányosról van szó, előbb a köb megkétszerezésének problemáját kell
-vele megértetni stb. Lám, így jutunk fokról-fokra közelebb a morális
-fogalmakhoz, melyek a jót és rosszat megkülönböztetik.
-
-Az embernek különböző képességeit ugyanaz az ösztön irányítja. A
-fejlődni igyekvő testnek tevékenységéhez következik a tanulni igyekvő
-szellem tevékenysége. Kezdetben a gyermek csak mozog, később kiváncsivá
-lesz és ez a kiváncsiság helyes vezetés mellett ösztökéje annak az
-életkornak, a melyhez most jutottunk. Különböztessük meg mindig a
-hajlamokat, melyek a természetből erednek, azoktól, melyek a
-képzelődésből erednek. Van a tudásnak olyan vágya, mely csak arra a
-vágyra van alapítva, hogy az embert tudósnak tartsák; van egy másik is,
-a mely az ember természetes kiváncsiságából ered minden iránt, a mi
-közelről vagy távolról érdekelheti. A jólélés veleszületett vágya s e
-vágy teljes kielégítésének lehetetlensége szüntelenül új meg új
-eszközöket kerestet vele, hogy jólétét fokozza. Ez a kiváncsiság első
-oka, az emberi szívnek természetes ok, melynek kifejlődése azonban csak
-szenvedélyeinkkel és felvilágosodásunkkal arányban történik. Képzeljetek
-egy filozófust, a ki egy magányos szigetre van száműzve eszközeivel és
-könyveivel, biztosítva arról, hogy egész hátralevő életét ott fogja
-tölteni, bizony nem fog a világ rendszerével, a vonzás törvényeivel, a
-differencziális számítással vesződni, talán föl sem üti könyvét élete
-fogytáig, ellenben meg fogja vizsgálni a szigetét utolsó zúgáig,
-akármekkora legyen is. Első tanulmányainkból tehát küszöböljük ki azokat
-az ismereteket, melyeknek kedvelése nem az ember természetéből fakad s
-szorítkozzunk azokra, melyek keresésére az ösztön vezet rá.
-
-Az emberi nem szigete a föld s a szemünket legjobban megkapó tárgy a
-nap. A mint elkezdünk eltávolodni magunktól, első megfigyeléseink erre a
-kettőre bukkannak. Csaknem minden vad népnek filozófiája kizárólag a
-föld képzeletbeli felosztása és a nap istensége körül forog.
-
-Mekkora kitérés! fogják talán mondani. Az imént még azzal voltunk
-elfoglalva, a mi közvetlenül érint és könnyes szemünkkel most egyszerre
-befutjuk a földgömböt és a világegyetem szélsőségére ugrunk át! Ez a
-kitérés erőink fejlődésének és szellemünk hajlamának műve. A gyöngeség
-és elégtelenség állapotában önfentartásunk gondja önmagunkra
-központosít, a hatalom és erő állapotában lényünk kiterjesztésének vágya
-kiemel önmagunkból s oly messzire lendít, a mennyire csak lehet, de
-mivel az intellektuális világ még ismeretlen előttünk, a gondolatunk nem
-hat ki messzebbre, mint a szemünk s a megértésünk csak azzal a térrel
-együtt terjeszkedik, a melyet megmér.
-
-Változtassuk érzéki benyomásainkat fogalmakká, de ne ugorjunk át
-egyszerre az érzékelhető tárgyakról a intellektuális tárgyakra. Az
-előbbiek által jutunk rá az utóbbiakra. A szellem első tevékenysége
-közben legyen minden érzék a vezetője. Ne legyen más könyv, mint a
-világ, ne legyen más oktatás, mint a tények. Az a gyermek, a ki olvas,
-nem gondolkodik, csak épen olvas; nem okul, csak szavakat tanul.
-
-Tegyétek növendéketeket figyelmessé a természet jelenségei iránt s akkor
-csakhamar kiváncsivá fogjátok tenni, de hogy tápláljátok kiváncsiságát,
-ne siessetek kielégíteni. Adjátok keze ügyébe a kérdéseket és hagyjátok,
-hadd feleljen rájuk maga. Ne tudjon semmit csak azért, mert ti mondtátok
-meg neki, hanem azért, mert magamagától értette meg; ne tanulja a
-tudományt, hanem találja fel. Ha szellemében csak egyszer is helyébe
-tettétek a tekintélyt az észnek, nem fog többet okoskodni, nem lesz
-egyéb, mint mások véleményének játékszere.
-
-A földrajzra akarjátok megtanítani ezt a gyermeket és földgömböket,
-éggömböket, térképeket kerestek számára. Mennyi gépezet! Mire való
-mindez az ábrázolás? Mért nem kezditek azon, hogy megmutatjátok neki a
-tárgyat magát, hogy legalább tudja, miről beszéltek neki?
-
-Egy szép este elmentek sétálni egy alkalmas helyre, a hol a nyilt
-láthatár teljesen látni engedi a lehunyó napot és megfigyelitek azokat a
-tárgyakat, melyek lenyugvásának helyét fölismerhetővé teszik. Másnap
-friss levegőt szívni visszatértek ugyanarra a helyre napkelte előtt.
-Látni lehet, mint jelenti be magát előre a nap a fénysugarakkal,
-melyeket maga előtt küld. A tűz fokozódik, a keleti ég egy lángnak
-látszik, ezeknek fényénél várjuk az égitestet, jóval azelőtt, hogy
-mutatkozik, minden pillanatban látni véljük, végre meglátjuk. Egy
-ragyogó pont tör elő, mint a villám és csakhamar betölti az egész tért,
-a sötétség fátyola eltünik és lehull. Az ember fölismeri tartózkodása
-helyét és megszépültnek látja. A zöld az éj folyamán frissebb lett, a
-növekvő nap, a mely megvilágítja, az első sugarak, melyek megaranyozzák,
-csillogó harmathálóval bevontnak mutatják, a mely visszatükrözteti a
-szemben a fényt és a szineket. A madarak karban egyesülnek és versengve
-üdvözlik az élet atyját, ebben a pillanatban egy sem hallgat közülük,
-még gyönge csiripelésük lágyabb és édesebb, mint a nap többi részében, a
-boldog fölébredés bágyadtsága érzik benne. Mindezeknek a dolgoknak
-egyesülése a frisseség érzésével hat az érzékekre s ez az érzés szinte a
-lélekig hatol. Varázszsal teli félóra ez, a melynek senki sem tud
-ellenállni, ily nagyszerű, ily szép, ily elragadó látvány nem hagy
-senkit hidegen.
-
-A mester, eltelve a lelkesedéssel, melyet érez, közölni akarja ezt a
-gyermekkel, azt hiszi, megindítja, ha figyelmezteti azokra a
-benyomásokra, melyektől ő maga megindult. Merő ostobaság! A természet
-látványa az emberi szívben él; érezni kell, hogy lássuk. A gyermek
-észreveszi a tárgyakat, de nem bírja észrevenni a kapcsolatokat, melyek
-összefűzik őket, nem bírja megérteni hangversenyük édes harmóniáját.
-Hogy érezhesse azt az összetett benyomást, mely egyszerre ered
-mindezekből az érzékletekből, ahhoz olyan tapasztalatra van szükség,
-melyet ő nem szerzett meg, olyan érzésekre, melyeket ő nem érzett még.
-Ha nem bolyongott sokáig sivatag síkokon, ha tüzes homok nem égette
-lábát, ha a sziklákról fojtogatón visszaverődő hőség nem nyomta el soha,
-hogy tudná élvezni egy szép reggel friss levegőjét? A virágok illata, a
-zöld lombok bája, a harmat nedves párája, a süppedő és puha járás a
-gyepen hogy igézné meg érzékeit? Hogy szerezhetne neki gyönyörteljes
-érzést a madarak éneke, ha a szerelem és a kéj szava még ismeretlen
-előtte? Milyen gyönyörrel láthat kelni egy ily szép napot, mikor
-képzelődése nem tudja elébe festeni azokat a gyönyöröket, a mikkel e
-napot be lehet tölteni? Végül hogy tudna ellágyulni a természet
-látványának szépségén, mikor még nem tudja, micsoda kéz gondoskodik
-földíszítéséről?
-
-Ne beszéljetek a gyermeknek olyan dolgokat, melyeket nem bír megérteni.
-Semmi leírás, semmi szónoklat, semmi szókép, semmi költészet. Nincs most
-szó érzésről, sem izlésről. Legyetek továbbra is világosak, egyszerűek,
-hűvösek, nagyon is korán eljön az ideje, hogy más nyelven szóljatok
-hozzá.
-
-A mi elveink szellemében nevelkedve, hozzászokva, hogy önmagából vegye
-minden segédeszközét és ne folyamodjék soha máshoz, csak mikor
-fölismerte a maga elég telenségét, minden új tárgyat, a mit meglát,
-sokáig szó nélkül vizsgál. Gondolkozó, nem kérdezősködő. Elégedjetek meg
-tehát azzal, hogy keze ügyébe juttatjátok a tárgyakat, aztán ha
-látjátok, hogy kiváncsisága eléggé el van foglalva, intézzetek hozzá
-valami lakonikus kérdést, a mely rávezeti a feleletre.
-
-Ebben az esetben, miulán jól megnéztétek vele a nap keltét, miután
-megfigyeltették vele erről az oldalról a hegyeket s a többi szomszédos
-tárgyakat, miután hagytátok, hadd beszéljen kedvére, maradjatok egy
-darabig szótlanok, mint a ki álmodik és aztán mondjátok neki: Úgy
-gondolom, hogy tegnap este a nap amott nyugodott le, ma reggel pedig itt
-kelt föl. Hogy lehet ez? Ne tegyetek hozzá semmit, ha ő kérdezget, ne
-feleljetek, beszéljetek másról. Hagyjátok magára és biztosak lehettek
-benne, hogy gondolkozni fog.
-
-Hogy a gyermek hozzászokjék ahhoz, hogy figyelmes legyen és hogy
-meglepje valami érzékelhető igazság, ahhoz az kell, hogy az az igazság
-néhány napig nyugtalanítsa, mielőtt fölfedezi. Ha nem fogja fel eléggé a
-szóban forgó dolgot e szerint a módszer szerint, van arra mód, hogy még
-érzékelhetőbbé tegyük számára, ez a mód pedig az, hogy fordítsuk meg a
-kérdést. Ha nem tudja, hogy jut el a nap nyugtától keltéig, tudja
-legalább azt, hogy jut el keltétől nyugtáig, erre maguk a szemei is
-megtanítják. Világítsátok meg tehát az előbbi kérdést az utóbbival.
-Tanítványotok vagy tökéletesen ostoba, vagy az analogia sokkal
-világosabb, semhogy kikerülje a figyelmét. Ime, ez az első leczkéje a
-kozmografiából.
-
-Mivel mindig lassan haladunk érzékelhető eszméről érzékelhető eszmére,
-mivel sokáig barátkozunk ugyanazzal az egygyel, mielőtt átmennénk egy
-másikra és mivel végül nem kényszerítjük tanítványunkat, hogy figyelmes
-legyen, ettől az első leczkétől még messze van a nap forgásának és a
-föld alakjának ismerete. De mivel az égi testek összes látszólagos
-mozgásai mind ugyan a szerint az elv szerint történnek és mivel az első
-megfigyelés elvezet valamennyi többihez, kevesebb erőfeszítésre van
-szükség, ámbár több időre, hogy eljussunk a napi forgástól a
-napfogyatkozások kiszámításáig, mint arra, hogy jól megismerjük a
-nappalt és az éjjelt.
-
-Miután a nap a föld körül forog, kört írt le s minden körnek meg kell
-hogy legyen a középpontja, ezt már tudjuk. Ez a középpont nem látható,
-mert a föld közepében van, de a felületén meg lehet jelölni két szemben
-levő pontot, melyek megfelelnek neki. Egy tű, a mely keresztülmegy a
-három ponton és meg van hosszabbítva mindkét felől az égig, lesz a
-földnek és a nap mindennapi forgásának tengelye. Egy rajta
-keresztülhúzott pálczika körül forgó gömb jelenti a tengelye körül forgó
-eget, a pálczika két vége a két pólus: a gyermeknek nagyon könnyű lesz
-egyiküket megismerni, megmutatom neki a Kis Medve farkánál. Ime az
-éjjelre való szórakozás. Lassan-lassan a gyermek megbarátkozik a
-csillagokkal és ebből következik a planéták megismerésére és a
-konstellácziók megfigyelésére való kedv.
-
-Láttuk a napot Szent János-napján fölkelni; látni fogjuk fölkelni
-karácsonykor is, vagy valamely más szép téli napon, mert tudvalevő, hogy
-nem vagyunk lusták és mulatságot csinálunk belőle, hogy eltűrjük a
-hideget. Gondom van rá, hogy ez a második megfigyelés ugyanazon a helyen
-történjék, a hol az elsőt tettük és egy kis ügyességgel készítve elő a
-megjegyzést, egyikünk vagy másikunk okvetlenül fel fog kiáltani. Oh, oh,
-milyen különös! A nap nem ugyanazon a helyen kél föl! Ime, itt vannak a
-mi akkori megjegyzett pontjaink, most pedig ott kél föl! stb. Van tehát
-nyári kelet és téli kelet stb. Fiatal mester, ime, az utadon vagy. Ezek
-a példák elegendők kell hogy legyenek, hogy nagyon világosan tanítsd az
-éggömböt, a földet fogva föl földnek, a napot napnak.
-
-Általában ne tegyétek a dolog helyébe a jelképét, csak a mikor
-lehetetlen a dolgot magát megmutatnotok, mert a jelkép elnyeli a gyermek
-figyelmét és elfeledteti vele a jelképezett tárgyat.
-
-A gyűrűkkel ellátott éggömb az én szememben rosszul szerkesztett gépezet
-és rossz arányokban van készítve. A köröknek ez az összezavarása és a
-bizarr figurák, melyeket rajta alkalmazni szoktak, furcsává teszik a
-formáját, a mely elriasztja a gyermekek szellemét. A föld nagyon kicsi,
-a körök nagyon nagyok, nagyon számosak; némelyek teljesen haszontalanok,
-mindegyik kör nagyobb, mint a föld, a karton keménysége a szilárdság
-látszatát adja meg nekik, a miért azt lehet hinni róluk, hogy valóban
-létező köralakú tömegek és ha azt mondjátok a gyermeknek, hogy ezek a
-körök képzeletbeliek, akkor azt se tudja, a mit lát és nem ért meg
-semmit.
-
-Mi sohasem tudjuk magunkat a gyermekek helyébe képzelni, nem hatolunk
-bele gondolataikba, a magunkéit tulajdonítjuk nekik és mindig a saját
-okoskodásunkat követve, az igazságok lánczaival csak hóbortosságokat és
-tévedéseket tömünk a fejükbe.
-
-Vitáznak arról, hogy az analizist vagy a szintézist jobb-e választani a
-tudományok tanulmányozására. Nem kell mindig választani. Néha ugyanabban
-a kutatásban lehet felbontani és összarakni is és a gyermeket a tanító
-módszer szerint vezetni, mialatt azt hiszi, hogy csak analizál. Aztán
-egy s ugyanazon időben alkalmazva az egyiket is, a másikat is,
-kölcsönösen egymás bizonyítékául fognak szolgálni. Egyszerre két
-ellentétes pontról indulva ki, a nélkül, hogy gondolna rá, hogy
-ugyanazon az úton jár, nagyon meg lesz lepetve, hogy önmagával
-találkozik és ez a meglepetés csakugyan kellemes lesz neki. Szeretném
-például a földrajzot két végpontján megfogni és a földgömb forgásaival
-összekapcsolni részeinek mérését, elkezdve arról a pontról, a melyen
-lakunk. Mialatt a gyermek tanulmányozza az éggömböt és így az égbe
-emelkedik, vezessétek vissza a föld felosztásához és először mutassátok
-meg neki saját tartózkodása helyét.
-
-Első két geografiai pontja lesz a város, a melyben lakik és apjának
-falusi háza; azután a közbeeső helyek, továbbá a környék folyói, végül a
-nap látványa és a tájékozódás módja. Ez a találkozó pont. Mindennek
-térképét csinálja meg maga; nagyon egyszerű és kezdetben csak csupán két
-tárgyból álló térkép, a melyekhez lassankint csatolja hozzá a többieket,
-a szerint, a hogy tudja és a hogy megbecsüli távolságukat és
-helyzetüket. Most már látjátok, mily előnyöket kerestünk neki kezdetben,
-a midőn kompaszt adtunk a szemébe.
-
-Ennek daczára kétségkívül kissé vezetni kell, de nagyon kevéssé s a
-nélkül, hogy ez észrevehetővé válna. Ha téved, hagyjátok, ne javítsátok
-ki tévedését, várjátok meg csöndben, hogy meg tudja látni maga és
-helyesbítse maga vagy legfeljebb kedvező alkalommal vezessétek rá valami
-úton-módon, hogy maga vegye észre őket. Ha nem téved soha, nem fog olyan
-jól tudni. Egyébiránt nem arról van szó, hogy pontosan tudja a vidék
-topografiáját, hanem hogy tudja a módját, mikép kell megtanulni, nem
-fontos, hogy térképek legyenek a fejében, csak értse meg jól, a mit ezek
-jelentenek és legyen fogalma előállításuk művészetéről. Láthatjátok már
-a különbséget a ti növendéketek tudása és az enyém tudatlansága között!
-Azok tudják a térképet, ez megcsinálja. Ime, újabb díszei szobájának.
-
-Emlékezzetek mindig, hogy nevelésem szelleme nem az, hogy sok dologra
-tanítsam a gyermeket, hanem hogy mindig csakis helyes és világos
-gondolatokat juttassak agyába. Hogy keveset tud, az nekem nem fontos,
-csak ne tévedjen soha; és én csak azért juttatok igazságokat a fejébe,
-hogy megóvjam a tévedésektől, melyeket ezek helyében tanulna. Az ész, az
-itélet lassan jön meg, az előitéletek tömegesen rohannak, ezektől kell a
-gyermeket megóvni. De ha a tudományt magamagában tekintitek, feneketlen,
-part nélküli, ösvényekkel teli tengerbe juttok, nem szabadultok belőle
-sohasem. Mikor látok egy embert, a ki beleszeretve az ismeretekbe,
-elcsábíttatja magát varázsuktól és szaladgál az egyiktől a másikhoz, a
-nélkül, hogy meg tudna állani, mintha gyermeket látnék, a ki a porban
-kagylókat gyűjt és elkezd velük megrakodni, azután megkivánva azokat, a
-melyeket még lát, eldobálja amazokat, majd fölszedi, a míg elhalmozva
-tömegükkel és nem tudva már, melyiket válassza, végre is eldob mindent
-és üres kézzel tér haza.
-
-Az első életkor folyamán az idő hosszú volt: nem igyekeztünk egyébre,
-mint hogy elvesztegessük, attól féltünkben, hogy rosszul találnók
-felhasználni. Most ellenkezően áll a dolog és nincs elég időnk, hogy
-megtegyünk mindent, a mi hasznos volna. Gondoljátok meg, hogy közelednek
-a szenvedélyek és hogy a mint kopognak az ajtón, növendéketeknek csak
-rájuk lesz figyelme. Az értelem békés kora oly rövid, oly sebesen múlik
-el, annyi más szükséges alkalmazása van, hogy bolondság azt hinni, hogy
-elegendő egy gyermeknek tudóssá tételére. Nem arról van szó, hogy
-megtanítsuk tudományokra, hanem hogy kedvet adjunk neki megszeretésükre
-és módszereket megtanulásukra, majd ha ez a kedv jobban ki lesz
-fejlődve. Egész bizonyosan ebben van minden jó nevelés alapelve.
-
-Ez az idő való arra is, hogy lassankint hozzászoktassuk folytonos
-figyelmet szentelni ugyanannak a tárgynak. De sohasem a kényszer, hanem
-mindig a kedvtelés vagy a vágy kell hogy előidézze ezt a figyelmet. Nagy
-gondot kell fordítani arra, hogy ne terhelje túl és ne feszüljön a
-megunásig. Legyen tehát a szemetek mindig résen és bármi történik is,
-hagyjatok abba mindent, mielőtt megunná, mert nem olyan fontos dolog,
-hogy tanuljon, mint a mily fontos, hogy ne tegyen semmit akarata
-ellenére.
-
-Ha kérdez valamit tőletek, feleljetek annyit, a mennyi kiváncsisága
-táplálására kell, nem pedig kielégítésére; mindenek fölött, mikor azt
-látjátok, hogy a helyett, hogy azért kérdezne, hogy tanuljon, neki
-gyürkőzik és elhalmoz együgyű kérdésekkel, álljatok meg azonnal, mert
-akkor biztos, hogy keveset törődik a dologgal magával, hanem inkább
-azzal, hogy titeket szolgálatára rendeljen kérdezősködésének. Kevesebb
-figyelemmel kell lenni a szavakra, a melyeket kimond, mint az indító
-okra, a melynél fogva beszél. Ez a figyelmeztetés eddigelé kevésbbé volt
-szükséges, de a legfőbb fontosságúvá lesz azonnal, a mint a gyermek
-elkezd okoskodni.
-
-Van az általános igazságoknak egy lánczolata, mely által az összes
-tudományok közös elvekre mennek vissza és fokozatosan fejlődnek ki. Ez a
-lánczolat a filozófusok módszere. Nem erről van itt szó. Van egy egészen
-más lánczolat, mely által minden különös tárgy egy másikat vonz magával
-és mindig rámutat arra, a mely rákövetkezik. Ezt a rendet, a mely a
-folytonos kiváncsiság által táplálja a figyelmet, a melyet a tárgyak
-mind kivánnak, követi az emberek legnagyobb része és mindenek fölött ez
-az, a mely szükséges a gyermekeknek. A mikor tájékozódtunk, hogy
-megszerkeszszük tájképeinket, meg kellett jelölni a délköröket. Két
-metszőpont a reggel és az este egyenlő árnyékai között kitünő délkörül
-szolgál egy tizenhárom éves asztronómus számára. De ezek a délkörök
-elmosódnak, idő kell a megjelölésükre, rászorítanak arra, hogy mindig
-ugyanazon a helyen dolgozzunk, ennyi gond, ennyi kényelmetlenség végre
-is untatni fogja. Ezt előre láttuk és elébe is vágunk.
-
-Ime, megint belejutottam hosszas és aprólékos részleteimbe. Olvasóim,
-hallom zúgolódástokat és szemükbe nézek: nem akarom föláldozni
-türelmetlenségeteknek e könyv leghasznosabb részét. Vessetek számot
-hosszadalmasságommal, mert a magam részéről én számot vetettem
-panaszaitokkal.
-
-Régóta észrevettük, növendékem és én, hogy a borostyán, az üveg, a
-viasz, különböző tárgyak, ha dörzsölik őket, magukhoz vonzzák a
-szalmaszálakat, más tárgyak pedig nem vonzzák magukhoz. Véletlenül
-találunk egy tárgyat, a melynek még különösebb tulajdonsága van: hogy
-bizonyos távolságról dörzsölés nélkül is magához vonzza a vasforgácsot
-vagy más vasdarabkákat. Mennyi ideig fog minket mulattatni ez a
-tulajdonság, a nélkül, hogy valami többet látnánk benne! Végre rájövünk,
-hogy közlődik magával a vassal, ha bizonyos irányban simogatjuk. Egy nap
-elmegyünk a vásárra; egy szemfényvesztő maga felé vonz egy darab
-kenyérrel egy vízmedenczében úszó viaszkacsát. Nagyon meglepődünk,
-mindazáltal nem szólunk semmit. Ez egy boszorkánymester, mert még nem
-tudjuk, hogy mi a boszorkánymester. Miután szüntelen olyan eredmények
-lepnek meg, melyeknek okait nem tudjuk, nem sietünk itéletet mondani
-semmiről és nyugodtan megmaradunk tudatlanságunkban, a míg megtaláljuk
-az alkalmat, hogy kilépjünk belőle.
-
-Hazatérve addig beszélünk a vásáron látott kacsáról, a míg fejünkbe
-veszszük, hogy utánozni fogjuk. Előveszünk egy erősen mágneses tűt,
-beborítjuk fehér viaszszal, a melyet tőlünk telhető módon kacsa
-formájúra mintázunk, úgy, hogy a tű keresztül menjen a testén és a hegye
-legyen a kacsa csőre. A vízbe teszszük a kacsát, a csőréhez értetünk egy
-kulcs-gyűrűt és könnyen érthető örömmel látjuk, hogy a mi kacsánk
-tökéletesen úgy megy a kulcs után, mint a hogy a vásáron látott kacsa
-ment a kenyérdarab után. Azt megfigyelni, hogy milyen irányban állapodik
-meg a kacsa a vizen, ha békében hagyjuk: elmaradhat máskorra; egyelőre
-teljesen elfoglalva tárgyunkkal, nem kivánunk többet. Még ugyanazon
-estén visszamegyünk a vásárra, zsebünkben előkészített kenyérrel és a
-mint a szemfényvesztő megcsinálja mutatványát, az én kis tudósom, a ki
-már alig tudta magát türtőztetni, azt mondja neki, hogy ez a mutatvány
-nem is nehéz, ő is utána tudná csinálni. Szavánál fogják, azonnal
-kiveszi zsebéből a kenyeret, a melybe el van rejtve a vasdarab, dobogó
-szivvel megy az asztalhoz, csaknem remegve nyujtja oda a kenyeret; a
-kacsa odaúszik és követi, a gyermek fölkiált és ujjong örömében. A
-tapsokra, a közönség kiáltozására elszédül a feje, magánkívül van. A
-szemfényvesztő meglepetve öleli meg, üdvözli és megkéri, hogy tisztelje
-meg holnap is megjelenésével s hozzáteszi, hogy gondja lesz rá, hogy
-több közönség gyülekezzék össze, megtapsolni ügyességét. Az én kis
-természettudósom büszke lesz és fecsegni akar; de én azonnal befogom a
-száját és dicséretek közben elvezetem.
-
-A gyermek egész másnapig nevetséges türelmetlenséggel számlálgatja a
-perceket. Meghív mindenkit, a kivel csak találkozik; azt szeretné, hogy
-az egész emberi nem tanuja legyen dicsőségének; alig tudja kivárni az
-órát, már jóval előbb készen van, szinte röpül a találkozóra. A terem
-már tele van. Mikor belép, fiatal szíve túlárad. Előbb más játékok
-következnek, a szemfényvesztő felülmulja önmagát és meglepő dolgokat
-csinál. A gyermek mindebből nem lát semmit, izgatódik, beleizzad, alig
-tud lélegzeni, folyton fogdossa zsebében türelmetlenségtől reszkető
-kézzel a kenyérdarabot. Végre rákerül a sor, a mester nagy garral
-bejelenti őt a közönségnek. Kissé szégyenkezve lép elő, előveszi a
-kenyeret… ujabb forgandósága az emberi dolgoknak! A kacsa, a mely még
-tegnap oly kezes volt, mára vad lett: a helyett, hogy odanyujtaná a
-csőrét, a farkát fordítja oda és elsiet. Épp oly gondosan elkerüli a
-kenyeret és a kezet, a mely azt nyujtja, mint a hogy előbb utána ment.
-Ezer hasztalan és gúnykaczajjal kisért próbálkozás után a gyermek
-panaszra fakad, azt mondja, hogy rászedték, hogy ez egy másik kacsa, a
-melyet az előbbinek helyébe tettek és fölszólítja a szemfényvesztőt,
-hogy vonzza magához ő.
-
-A szemfényvesztő szó nélkül elővesz egy darab kenyeret, odanyujtja a
-kacsának, a kacsa azonnal odaúszik a kenyérhez és utána megy a kéznek, a
-mely azt visszavonja. A gyermek fogja ugyanazt a darab kenyeret, de a
-helyett, hogy jobban boldogulna, mint az imént, azt látja, hogy a kacsa
-gúnyt űz belőle és piruetteket csinál a medencze körül. Végre a gyermek
-egész megzavarodva húzódik félre és nem meri többé kitenni magát a
-gúnyolódásnak.
-
-Akkor a szemfényvesztő fogja azt a kenyérdarabot, a melyet a gyermek
-hozott és épp olyan sikerrel használja, mint a magáét. Mindenki
-szemeláttára kihúzza belőle a vasat; ujabb kaczagás kél a mi rovásunkra;
-aztán az így üressé tett kenyérrel épp úgy vonzza a kacsát, mint az
-elébb. Ugyanazt teszi egy másik darab kenyérrel, melyet mindenki
-szemeláttára vágott le más valaki; majd ugyanezt teszi keztyűjével, ujja
-hegyével, végre a szoba közepére lép és az efféle emberek nagyzoló
-hangján kijelenti, hogy az ő kacsája épp úgy engedelmeskedik a
-hangjának, mint a mozdulatainak. Szól neki és a kacsa engedelmeskedik;
-azt mondja neki, hogy menjen jobbra és jobbra megy, jöjjön vissza és
-visszajön, forduljon meg és megfordul; a mozdulat épp oly gyorsan megy
-végbe, mint a parancs. A kettőzött tapsok megannyi sértés ránk nézve.
-Észrevétlenül távozunk és bezárkózunk szobánkba; nem meséljük el
-sikerünket az egész világnak, mint a hogy terveztük.
-
-Másnap kopognak az ajtónkon. Kinyitom: a szemfényvesztő van itt.
-Szerényen panaszkodik magaviseletünk miatt. Mit tett ő nekünk, hogy mi
-meg akartuk fosztani hitelétől mutatványait és el akartuk venni a
-kenyérkeresetét? Mi van olyan csodálatos abban a művészetben, vonzani
-egy viaszk kacsát, hogy ezt a dicsőséget egy becsületes ember keresete
-rovására akartuk megszerezni? Bizony uraim, ha volna más tehetségem, a
-miből éljek, akkor ezzel nem nagyon dicsekedném. Elhihetik, hogy az az
-ember, a ki életét ennek a szánalmas mesterségnek gyakorlásával
-töltötte, többet tud belőle, mint önök, a kik csak néhány pillanat óta
-foglalkoznak vele. Ezért nem mutattam meg mindjárt mesterfogásaimat,
-mert nem kell sietni, hebehurgyán kitálalni mindent, a mit az ember tud.
-Mindig vigyázok arra, hogy legjobb mutatványaimat föntartsam a kedvező
-alkalomra és ezután is vannak még más mutatványaim, a melyekkel
-okvetetlenkedő fiatalembereket lefőzhetek. Egyébiránt, uraim, szivesen
-megtanítom önöket arra a titokra, a mely annyira zavarba hozta önöket,
-csak azt kérem, hogy ne éljenek vele vissza ártalmamra és máskor
-legyenek tartózkodóbbak.
-
-Aztán megmutatja készülékét és roppant meglepetéssel látjuk, hogy nem
-áll egyébből, mint egy erős és jól fölfegyverzett mágnesből, a melyet
-egy az asztal alá bujtatott gyermek észrevétlenül mozgatott.
-
-Az ember becsomagolja készülékét és miután megköszöntük szivességét és
-bocsánatot kértünk tőle, meg akarjuk ajándékozni, de ő visszautasítja.
-(Uraim, nincs elég okom dicsekedni önökkel, hogy elfogadjam
-ajándékaikat. Maradjanak lekötelezettjeim, akaratuk ellenére is. Ez az
-én egyetlen boszum. Tudják meg, hogy mindenféle embernek megvan a maga
-nagylelküsége; én megfizettetem a mutatványaimat, de nem a leczkéimet.)
-
-Távoztakor kifejezetten és hangosan szemrehányást tesz nekem. Szivesen
-megbocsátok, úgymond, ennek a gyermeknek; neki nincs egyéb bűne, mint a
-tudatlanság. De ön uram, a kinek ismernie kell hibáit, miért engedett ön
-neki? Miután együtt élnek, ön mint az idősebb, tartozik gondot viselni
-rá, tanácsokat adni neki, az ön tapasztaltsága az a tekintély, a melynek
-a gyermeket vezetnie kell. Majd ha megnő és szemére veti önmagának
-gyermekkora tévedéseit, kétségkívül önnek fogja szemére vetni azokat a
-tévedéseket, a melyektől nem óvta meg.
-
-Távozik és kettőnket nagy zavarban hagy. Megrovom saját engedékeny
-gyöngeségemet, megigérem a gyermeknek, hogy máskor föl fogom áldozni az
-ő érdekének és figyelmeztetni fogom őt hibáira, mielőtt azokat
-elkövetné, mert közeledik az idő, a mikor a viszonyunk meg fog változni
-és a mikor a mester szigorúságának helyébe a pajtás engedékenysége lép:
-ennek a változásnak fokonként kell végbemenni; mindenről előre kell
-gondoskodni és pedig mindenről már jó előre.
-
-Másnap ujra elmegyünk a vásárra, hogy még egyszer meglássuk azt a
-mutatványt, a melynek a titkát megtudtuk. Mély tisztelettel közelítünk a
-mi sokrateszi szemfényvesztőnkhöz; alig merjük rávetni a szemünket.
-Elhalmoz minket szivességével és olyan kitüntetéssel vezet helyünkre, a
-mely minket még jobban megaláz. Megcsinálja a mutatványait, mint
-rendesen, de sokáig mulat és tetszeleg magának a kacsával; közbe gyakran
-elég büszke tekintettel nézve ránk. Mi tudunk mindent és meg se
-moczczanunk. Ha a növendékem csak ki is merné nyitni a száját,
-agyonverni való gyermek volna.
-
-Ennek a példának minden részlete fontosabb, semmint látszik. Mennyi
-leczke van ebben az egyben! Mennyi megalázó következményt von maga után
-a hiúságnak első megmozdulása! Fiatal mester, figyeld meg ezt az első
-megmozdulást gondosan. Ha tenni tudsz róla, hogy így megalázás és
-szégyen háramoljon belőle, biztos lehetsz benne, hogy sokáig nem fog rá
-következni másik. Mennyi körülményesség! fogjátok mondani. Megengedem,
-és mindez azért van, hogy egy delejtűt szerezhessünk, a mely
-helyettesítheti nekünk a meridiánt.
-
-Miután megtanultuk, hogy a mágnes más testeken keresztül is hat, nincs
-sürgősebb dolgunk, minthogy olyasféle gépet csináljunk, a milyet
-láttunk: egy kivájt asztal, az asztalra ráerősítve egy nagyon lapos
-medencze, benne a néhány vonalnyi víz, egy kissé több gonddal készített
-kacsa stb. Mindig a medencze körül foglalatoskodva, végre észre
-veszszük, hogy a kacsa nyugvó helyzetben mindig csaknem ugyanabban az
-irányban helyezkedik el. Figyelemmel kisérjük ezt a tapasztalatot,
-megvizsgáljuk ezt az irányt és azt találjuk, hogy északról délre mutat.
-Többre nincs szükségünk. Megvan a delejtűnk s ime benne vagyunk a
-fizikában.
-
-Különböző éghajlatok vannak a földön és különböző hőmérsékletek ez
-éghajlatok alatt. Az évszakok észrevehetőbben váltakoznak, a szerint, a
-mint közeledünk a sarkhoz; minden test összehúzódik a hidegben és
-kitágul a melegben; ez a jelenség jobban megmérhető a folyékony testeken
-és még észrevehetőbb a szeszes folyadékokon. Innen van a hőmérő. A szél
-éri az arczot, tehát a levegő test, fluidum. Érezzük, bár meglátni nincs
-módunk. Fordíts meg egy poharat a vízben, a víz nem fogja megtölteni,
-hacsak nem hagyunk kijárást a levegőnek; a levegő tehát ellenállásra
-képes. Merítsük a poharat jobban alá, a víz föl fog hatolni a levegővel
-telt térbe a nélkül, hogy teljesen meg tudná tölteni; a levegő tehát
-bizonyos fokig összenyomható. Egy sürített levegővel telt lapda jobban
-ugrik, mintha bármi más anyaggal volna töltve; a levegő tehát rugalmas
-test. Kinyujtózva a fürdőben, emeld ki karodat vízszintesen a vízből,
-akkor úgy fogod érezni, mintha roppant teher volna rajta; a levegő tehát
-sulyos test. Ha egyensúlyra teszszük a levegőt más fluidumokkal,
-megmérhetjük a súlyát: innen a barométer, a lopó, a szélpuska, a
-pneumatikus gép. A statika és hydrostatika minden törvénye megtalálható
-ilyen egyszerü kisérletek segítségével. Nem akarom, hogy bármi efféléért
-kisérleti fizikai szertárba menjünk: a készülékeknek és gépezeteknek ez
-az egész apparátusa kedvem ellenére való. A tudományos szinezet megöli a
-tudományt. Vagy megrémítik a gyermeket mindezek a gépezetek, vagy
-megosztja és eltéríti a figyelmét az alakjuk, holott a hatásukra kellene
-figyelnie.
-
-Azt akarom, hogy készülékeinket csináljuk meg magunk és nem akarom az
-eszközt a kisérlet előtt csinálni, hanem ellenkezőleg, miután mintegy
-véletlenül rábukkantunk a kisérletre, lassanként találjuk föl az
-igazolására szolgáló eszközt. Inkább ne legyenek készülékeink olyan
-tökéletesek és pontosak, csak legyenek annál tisztább fogalmaink arról,
-hogy milyeneknek kell lenniök és a hatásokról, a melyek belőlük
-következnek. Első statikai leczkéimen a helyett, hogy mérleget keresnék,
-keresztül vetek egy botot egy szék hátán. Mikor a bot egyensúlyban van,
-megmérem a két részének hosszát, mindkét felől súlyokat függesztek rá,
-hol egyenlőket, hol egyenlőtleneket és előbbre húzva, vagy visszatolva,
-a mennyire szükséges, végre kitalálom, hogy az egyensúly a súlyok
-mennyiségének és az emeltyűkarok hosszának kölcsönös arányából
-származik. Ime az én kis fizikusom ki tudja igazítani a mérleget,
-mielőtt látta volna.
-
-Tagadhatatlanul sokkal tisztább és sokkal biztosabb fogalmakat merítünk
-azokból a dolgokból, a melyeket így magunktól tanulunk meg, mint
-azokból, a melyeket másnak tanításából ismerünk és azonfölül, hogy nem
-szoktatjuk hozzá az eszünket, hogy szolgai módon alávesse magát a
-tekintélynek, leleményesebbekké válunk a viszonyok megtalálására, az
-eszmék kapcsolására, készülékek kitalálására, mint mikor mindezt úgy
-véve át, a hogy kapjuk, szellemünket a tétlenségben ellanyhulni
-engedjük, mint a hogy annak az embernek a teste, a kit mindig a
-cselédsége öltöztet, kiszolgál és a kit mindég a lovai visznek, végül
-elveszti erejét és tagjainak használatára való képességét. Boileau azzal
-dicsekedett, hogy megtanította Racinet nehezen rímelni. Annyi csodálatra
-méltó módszer között, melyek a tudomány tanulmányozásának
-megrövidítésére szolgálnak; nagy szükségünk volna valakire, a ki adna
-egy módszert, fáradsággal való megtanulásukra.
-
-Ezeknek a lassú és fáradságos kutatásoknak legfeltünőbb előnye, hogy a
-spekulativ tanulmányok közben tevékenységben tartjuk a testet, a tagokat
-hajlékonyságukban és hogy folytonosan gyakoroljuk a kezet a munkára és
-az embernek hasznos ügyességre. Az a sok eszköz, a melyet arra találtak
-ki, hogy vezessenek minket kisérleteinkben és kiegészítsék az érzékek
-pontosságát, gyakorlásuknak elhanyagolására vezet. A szögmérő fölment a
-szögek nagyságának szemmérték szerinti megállapítása alól; a szem, a
-mely pontosan mérte a távolságokat, rábizza magát a lánczra, a mely
-megméri őket helyette; a mérleg fölold az alól, hogy a kezemmel itéljem
-meg a súlyt, melyet általa ismerek. Mennél leleményesebbek az
-eszközeink, annál durvábbakká és ügyetlenebbekké válnak a szerveink;
-addig gyüjtjük a gépeket magunk körül, míg végre nem találunk semmit
-önmagunkban, a mi gép gyanánt szolgálhatna.
-
-Ha azonban azt az ügyességet, a mely ezeket a gépezeteket
-helyettesítette, elkészítésükre fordítjuk és ha azt a szemfülességet, a
-melyre szükségünk volt, hogy ellehessünk nélkülük, megcsinálásukra
-használjuk, csak nyerünk, a nélkül, hogy valamit is vesztenénk; hozzá
-fűzzük a művészetet a természethez és találékonyabbakká válunk a nélkül,
-hogy kevésbbé ügyesekké válnánk. Ha a gyermeket a helyett, hogy a
-könyvek fölé görnyeszszem, egy műhelyben foglalom el, a kezei a szelleme
-javára dolgoznak: filozofussá válik és azt hiszi, hogy ő csak munkás.
-Végül ennek a gyakorlásnak vannak más hasznai is, melyről alább fogok
-beszélni és meg fogjuk látni, hogy lehet a filozófia játékaitól
-fölemelkedni az ember valódi tevékenységéhez.
-
-Megmondtam már, hogy a merőben spekulativ ismeretek nem igen valók a
-gyermeknek, még akkor sem, a mikor már közeledik a serdülő korhoz; hanem
-a nélkül, hogy mélyebben bevezetnők a rendszeres fizikába, igyekezzünk
-mindenek előtt, hogy minden kisérletünk a deductio bizonyos neme által
-kapcsolódjék egymáshoz, hogy ezen kapcsolatok segítségével a maguk
-rendje szerint helyezhesse el őket elméjében és adandó alkalommal
-visszaidézhesse emlékezetébe, mert bizony nehéz dolog, hogy az
-elszigetelt tények, sőt még okoskodások is sokáig megmaradjanak az
-emlékezetben, a mikor nincs hol megfogni őket, ha vissza akarjuk idézni.
-
-A természet törvényeinek kutatását kezdjétek mindig a legközönségesebb
-és leginkább érzékelhető jelenségeken és szoktassátok hozzá
-növendéketeket, hogy ezeket a jelenségeket ne okul fogja föl, hanem
-tényekül. Fogok egy követ és úgy teszek, mintha el akarnám helyezni a
-levegőben, kinyitom a kezemet s a kő leesik. Ránézek Emilre, a ki figyel
-arra, hogy mit csinálok és mondom neki: miért esett le ez a kő?
-
-Mely gyermek jutna zavarba erre a kérdésre? Egy sem, még Emil sem, ha
-nem lett volna nagy gondom rá, hogy előkészítsem, hogy ne tudjon rá
-felelni. Mind azt fogják mondani, hogy a kő azért esik le, mert nehéz,
-de mi nehéz? A mi leesik. A kő tehát azért esik le, mert leesik? Itt
-tehát az én filozofusom fennakad. Ez az ő első leczkéje a rendszeres
-fizikából és akár hasznára van ezen a téren akár nem, mindig észszerű
-leczke lesz.
-
-A szerint, a mint a gyermek halad értelemben, egyéb fontos megfontolások
-köteleznek, hogy jobban válogassuk meg foglalatosságait. A mint eljut
-odáig, hogy eléggé ismerje önmagát, hogy fölfoghassa, miben áll a
-jóléte, a mint eléggé kiterjedt viszonyokat képes észszel fölérni, hogy
-megitélhesse, mi felel meg neki és mi nem felel meg neki, attól fogva
-abban a helyzetben van, hogy megérthesse a különbséget a munka és a
-szórakozás között és ne tekintse az egyiket a másik ellanyhulásának.
-Akkor a valóságos hasznú tárgyak már belejuthatnak tanulmányaiba és
-módot nyujthatnak neki, hogy folytonosabban foglalkozzék velük, mint az
-egyszerű szórakozásokkal. A kényszerűségnek mindig ujra születő törvénye
-ideje korán megtanítja az embert, hogy azt tegye, a mi nem tetszik neki,
-hogy megelőzzön egy olyan bajt, a mely még kevésbbé tetszenék neki. Ez
-az előrelátás haszna és abból, hogy ez az előrelátás jól vagy rosszul
-van szabályozva, származik minden bölcsesség, vagy minden emberi
-nyomorúság.
-
-Minden ember boldog akar lenni, de hogy az lehessen, azon kell kezdeni,
-hogy tudja mi a boldogság. A természetes ember boldogsága épp oly
-egyszerű, mint az élete; abban áll, hogy nem szenved: az egészségben, a
-szabadságban, a szükséges dolgok meglétében áll. Az erkölcsi ember
-boldogsága más valami, de itt most nem arról van szó, nem ismételhetem
-eléggé, hogy csakis fizikai dolgok érdekelhetik a gyermeket, kivált azt,
-a kinek kivánságait nem keltették föl és a kit nem rontottak meg
-kezdettől fogva a képzelődés mérgével. Ha előre látja szükségleteit,
-mielőtt még érezné őket, akkor értelme már erősen előre haladt, s kezdi
-fölismerni az idő értékét. Fontos dolog akkor hozzá szoktatni, hogy
-hasznos dolgokra fordítsa, de olyanokra, a melyeknek haszna az ő korára
-érezhető és tehetségeinek megfelel. Mindaz, a mi az erkölcsi rendre és a
-társadalmi szokásra vonatkozik, nem mutatható be neki, mivel nincs abban
-a helyzetben, hogy megértse. Ostobaság azt követelni tőle, hogy
-alkalmazkodjék olyan dolgokhoz, a melyekről csak úgy nagyjában mondják
-neki, hogy javára válhatnak a nélkül, hogy tudná, miben válhatnak javára
-és a melyekről biztosítják, hogy hasznukat veheti nagy korában a nélkül,
-hogy most bármi érdekét találná ebben az állítólagos haszonban, a melyet
-meg se tud érteni.
-
-A gyermek ne tegyen semmit csak azért, mert mondják neki; rá nézve semmi
-se jó, csak az, a mit jónak érez. Azt hiszitek, hogy előrelátás tőletek,
-ha mindég előbbre vetitek képességeinél; ezt azonban elhibázzátok. Hogy
-fölfegyverezzétek bizonyos hiábavaló eszközökkel, melyeknek talán soha
-sem veszi hasznát, megfosztjátok az ember legegyetemesebb eszközétől, a
-józan észtől, hozzászoktatjátok, hogy mindég vezettesse magát, hogy ne
-legyen soha egyéb, csak egy gép mások kezében. Azt akarjátok, hogy
-tanulékony legyen kicsi korában; ez annyi, mintha azt akarnátok, hogy
-hiszékeny és rászedhető legyen nagy korában. Mind csak azt mondjátok
-neki: «Mindaz, a mit én kivánok tőled, hasznodra válik, de most nem vagy
-abban a helyzetben, hogy ezt felismerd. Micsoda fontossága van rám nézve
-annak, hogy te megteszed-e, a mit kivánok, vagy sem? Csak a magad
-számára dolgozol.» Mind ezekkel a szép szólamokkal, a melyeket most
-hozzá intéztek, hogy okossá tegyétek, előkészítitek azoknak a
-szólamoknak a sikerét, a melyeket majd valamikor valami ábrándozó,
-besúgó, szélhámos gazember, vagy bármiféle bolond intéz hozzá, hogy
-hálójába kerítse, vagy rákapassa bolondságára.
-
-Fontos dolog, hogy a felnőtt ember sok olyan dolgot tudjon, melyeknek
-hasznosságát a gyermek nem tudja megérteni, de szükséges-e és
-lehetséges-e, hogy a gyermek megértsen mindent, a mit tudni a felnőtt
-embernek fontos? Igyekezzetek a gyermeket megtanítani mind arra, a mi az
-ő korára hasznos és meg fogjátok látni, hogy az ideje nagyon is ki lesz
-töltve. Miért akarjátok azoknak a tanulmányoknak rovására, melyek most
-megfelelnek neki, olyan életkor tanulmányaival foglalkoztatni, a melyről
-nagyon kevéssé biztos, hogy el fogja érni? De fogjátok mondani, hogy
-lesz-e elég ideje megtanulni, a mit tudnia kell, mikor eljön a pillanat,
-hogy hasznát vegye? nem tudom, azt azonban tudom, hogy lehetetlenség
-erre előbb megtanítani, mert igazi mestereink a tapasztalat és az érzés
-és az ember mindig csak az ő mindenkori helyzetével való kapcsolatban
-érzi jól, hogy mi való az embernek. A gyermek tudja, hogy arra
-született, hogy emberré legyen; mindazok a fogalmak, melyekkel az ember
-helyzetéről birhat, számára a tanulás alkalmai; de annak a helyzetnek
-fogalmaira vonatkozólag, a melyek kivül esnek felfogása körén, teljes
-tudatlanságban kell maradnia. Egész könyvem nem egyéb, mint a nevelés ez
-alapelvének folytonos bizonyítása.
-
-A mint eljutottunk odáig, hogy növendékünknek fogalmat adhatunk a
-_hasznos_ szóról, ujabb nagy támasztó pontunk van arra, hogy
-irányíthassuk, mert ez a szó erős benyomást tesz rá, úgy azonban, hogy
-korával arányban álló értelemmel bir reá nézve és hogy világosan látja
-kapcsolatát jelenlegi jóllétével. A ti gyermekeitekre ez a szó nincs
-benyomással, mert nem volt rá gondotok, hogy olyan fogalmat adjatok
-nekik róla, a mely kezük ügyébe esik és mert mindig mások vállalván
-magukra, hogy gondoskodnak arról, a mi nekik hasznos, soha sincs rá
-szükségük, hogy maguk törődjenek ezzel és nem is tudják, mi a
-hasznosság.
-
-_Mire jó ez?_ Ez lesz ettől fogva a szent szó, az a szó, a mely közte és
-köztem dönt életünk minden tényében; ez az a kérdés, a mely az én
-részemről csalhatatlanul következik az ő minden kérdésére és a mely
-zabolájául szolgál az együgyű és terhes kérdések, kérdezgetések
-sokaságának, a melyekkel a gyermekek nyughatatlanul és haszontalanul
-fárasztják mindazokat, a kik körülöttük vannak, inkább azért, hogy
-bizonyos nemű uralmat gyakoroljanak fölöttük, minthogy valami hasznuk
-legyen belőle. Az, a kit megtanítanak, mint legfontosabb leczkéjére,
-arra, hogy csakis hasznos dolgokat akarjon tudni, úgy kérdez, mint
-Sokrates, nem tesz egy kérdést sem a nélkül, hogy számot ne adna magának
-az okáról, a melyről tudja, hogy meg fogják tőle kérdezni, mielőtt
-feleletet adnak neki.
-
-Ime, mily hatalmas eszközt adok kezetekbe, hogy hathassatok
-növendéketekre. Nem tudván semminek sem az okát, csaknem hallgatásra van
-kárhoztatva, a mikor nektek úgy tetszik; nektek pedig ellenkezőleg
-mekkora előnyt nyujtanak ismereteitek és tapasztalataitok, hogy
-megmutassátok neki mindannak a hasznát, a mit ajánltok neki! Mert ne
-tévedjetek ebben, ezt a kérdést fölvetni előtte annyit tesz, mint
-megtanítani, hogy a maga részéről ő is fölvesse veletek szemben és
-számítanotok kell arra, hogy mindenben, a mit ezek után ajánlani fogtok
-neki, példátokat követve bizonyosan ezt fogja mondani: _mire jó ez?_
-
-Talán ez a legnehezebb örvény, melyet a nevelőnek ki kell kerülni. Ha a
-gyermek kérdésére csak éppen, hogy lerázd magadról az ügyet, egyetlen
-okot mondasz neki, a melyet nem képes megérteni, akkor azt látja, hogy a
-magad fogalmai és nem az övéi szerint okoskodol s azt a mit mondasz neki
-a te korod számára valónak fogja hinni és nem a maga kora számára
-valónak; nem fog többé bizni benned és minden el lesz veszve. De hol az
-a tanító, a ki növendéke előtt zavarba akarna jutni és beismerni, hogy
-nincs igaza. Valamennyiök előtt törvény számba megy, hogy azokat a
-tévedéseiket sem vallják be, a melyeket elkövettek, holott én? azt
-tenném törvényemül, hogy még azokat a tévedéseimet is belátom, a
-melyeket nem követek el, a mikor nem tudnám megértetni vele okaimat. Így
-az én magatartásom mindig tisztán állna előtte, soha sem keltene benne
-gyanút és jobban föntartanám hitelemet, a midőn hibákat vállalok
-magamra, mint amazok, a midőn elleplezik az övéiket.
-
-Első sorban gondoljátok meg, hogy ritkán a ti dolgotok megállapítani,
-hogy mit kell tanulnia; az ő dolga ezt kivánni, keresni és megtalálni. A
-ti dolgotok pedig felfoghatóvá tenni számára, ügyesen fölkelteni benne
-azt a kivánságot és eszközöket szolgáltatni neki kielégítésére. Ebből
-következik, hogy kérdéseitek legyenek ritkák, de jól megválasztottak és
-hogy mivel ő neki sokkal több kérdezni valója van tőletek, mint nektek
-tőle, mindig tartózkodóbbak lesztek és gyakrabban kerültök abba a
-helyzetbe, hogy ezt kérdezzétek tőle: _miben hasznos tudni azt, a mit
-kérdezel tőlem?_
-
-Sőt mivel kevéssé fontos, hogy ő ezt vagy azt megtanulja, csak értse meg
-jól azt, a mit megtanul és annak hasznát, a mit megtanul, a mint nem
-tudtok neki való felvilágosítást adni arra nézve, a mit mondtok neki,
-inkább ne adjatok neki semmiféle felvilágosítást. Mondjátok neki aggály
-nélkül: erre nem tudok jó feleletet adni, tévedtem, hagyjuk ezt. Ha
-tanítástok egyáltalán nem volt helyén, nincs abban semmi rossz, ha
-teljesen fel hagytok vele; ha pedig helyén volt, egy kis fáradsággal
-hamarosan meg fogjátok találni az alkalmat, hogy hasznosságát
-megértessétek vele.
-
-Nem szeretem a beszéddel történő magyarázatokat. A fiatal emberek nem
-nagyon figyelnek rájuk és nem is jegyzik meg őket. Tényeket! Tényeket!
-Nem ismételhetem eléggé, hogy túlságos hatalmat tulajdonítunk a
-szavaknak; szószátyár nevelésünkkel csak szószátyárokat nevelünk.
-
-Tegyük föl, hogy mialatt növendékemmel a nap forgását és a tájékozódás
-módját tanulmányozom, egyszerre félbeszakít és megkérdez, hogy mire való
-mindez? Mily szép beszédet tarthatok neki! Mennyi dologról nyilik
-alkalmam kioktatni, mikor kérdésére felelek. Különösen ha
-beszélgetésünknek tanui is vannak![63] Beszélni fogok neki az utazás
-hasznosságáról, a közlekedés előnyeiről, a különféle éghajlatok
-különleges terményeiről, a különböző népek szokásairól, a kalendárium
-használatáról, az évszakok visszatérésének kiszámításáról a mezőgazdaság
-számára, a hajózás művészetéről, annak a módjáról, hogy mikép találja
-meg az ember az irányát a tengeren és pontosan követhesse kiszabott
-útját a nélkül, hogy tudhatná, hol van. A politika, a természetrajz, a
-csillagászat, sőt még az erkölcs és a nemzetközi jog is belekerülne
-magyarázatomba, olyasformán, hogy növendékemnek mindezen tudományokról
-magasztas fogalmat nyujtanék és nagy vágyat keltenék benne
-megtanulásukra. Mikor mindezt elmondanám, egy igazi pedánst tárnék ki, a
-kinek a gyermek egyetlen gondolatát sem értené meg. Nagy vágya volna
-megkérdezni tőlem, mint azelőtt, hogy mire való a tájékozódás, de nem
-merné, mert attól félne, hogy rossz néven veszem. Jobban járna, ha úgy
-tenne, mintha megértené, a minek meghallgatására kényszerítették Így
-szokott végbemenni a szép nevelés.
-
-De a mi Emilünk, a ki rusztikusabban van nevelve és a kinek annyi
-fáradsággal nehezebb felfogást adtunk, semmi effélét nem fog hallani. Az
-első szótól kezdve, a melyet nem ért meg, elszalad, bohóskodik a
-szobában és hagy engem magamra szónokolni. Keressünk tehát egyszerűbb
-megoldást, tudós apparátusom ő rajta nem fog.
-
-A Montmorencytől északra fekvő erdő fekvését figyeltük meg, a mikor
-félbeszakított alkalmatlan kérdésével: _mire való ez?_ Igazad van,
-mondom én, erről nyugodtan kell gondolkodni és ha azt találjuk, hogy ez
-a munka nem jó semmire, nem fogunk vele többet bajlódni, mert hasznos
-szórakozásokban nem szenvedünk hiányt. Más dologgal foglalkozunk az nap
-már, nem kerül szóba a földrajz.
-
-Másnap reggel sétát ajánlok neki, reggeli előtt; ő nagyon szivesen
-beleegyezik; futkosni mindig kész a gyermek és Emilnek jó lábai vannak.
-Fölmegyünk az erdőbe, átszaladunk a mezőkön, eltévedünk, már nem is
-tudjuk, hol vagyunk és a mikor vissza kellene térni, nem tudjuk
-megtalálni utunkat. Az idő múlik, jön a hőség, megéhezünk, sietünk,
-hasztalan bolyongunk erre-arra, mindenütt csak erdőt, kőfejtő helyet,
-mezőket találunk, semerre nincs tájékozó pont, hogy visszataláljunk. Jól
-kimelegedve, kimerülten, éhesen, futkosásunkkal nem érünk el egyebet,
-mint hogy még jobban eltévedünk. Végre leülünk pihenni, helyzetünket
-megfontolni. Emil, a kiről föltételezem, hogy úgy van nevelve, mint
-bármely más gyerek, nem fontolgat, hanem sir; nem tudja, hogy
-Montmorency kapujánál vagyunk, hogy csak egy egyszerű facsoport rejti el
-előlünk; ez a facsoport az ő szemében erdő, akkora emberkét, mint ő,
-elfödnek a bokrok.
-
-Néhány pillanatnyi hallgatás után aggódó hangon mondom neki: kedves
-Emilem, mit tegyünk, hogy kijussunk innen?
-
-_Emil._ (Verejtékezve és forró könnyeket ontva). Nem tudom. Fáradt
-vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, nem birom tovább.
-
-_Jean Jacques._ Azt hiszed, hogy én jobban vagyok, mint te és azt
-gondolod, hogy nem sirnék, ha könnyeimből meg lehetne reggelizni? Nem
-sirni kell most, hanem haza találni. Mutasd az órádat, hány óra?
-
-_Emil._ Dél van és én még mindég éhgyomorral vagyok.
-
-_Jean Jacques._ Ez igaz, dél van és én még mindég éhgyomorral vagyok.
-
-_Emil._ Oh milyen éhes lehet ön!
-
-_Jean Jacques._ A baj az, hogy az ebéd nem jön ide utánam. Dél van,
-éppen az az idő, a mikor tegnap Montmorencyból figyeltük az erdő
-fekvését. Hát ha ugyanúgy meg tudnók figyelni az erdőből Montmorency
-helyzetét?…
-
-_Emil._ Igen ám, de tegnap láttuk az erdőt, innen pedig nem látjuk a
-várost.
-
-_Jean Jacques._ Ez a baj… Ha megtalálhatnók a fekvését a nélkül, hogy
-látnunk kellene…
-
-_Emil._ Oh uram!
-
-_Jean Jacques._ Nem mondtuk-e, hogy az erdő Montmorencyból…
-
-_Emil._ Északra fekszik.
-
-_Jean Jacques._ Következőleg tehát Montmorencynak…
-
-_Emil._ Az erdőtől délre kell lenni.
-
-_Jean Jacques._ Van egy módunk arra, hogy délben miként találjuk meg az
-északot.
-
-_Emil._ Igen, az árnyék irányáról.
-
-_Jean Jacques._ De a délt?
-
-_Emil._ Hát ezt hogy?
-
-_Jean Jacques._ A dél szemközt van északkal.
-
-_Emil._ Ez igaz, tehát csak az árnyékkal ellenkező irányt kell
-keresnünk. Ime erre van dél! erre van dél! Biztos, hogy Montmorency ezen
-az oldalon van, keressük ezen az oldalon.
-
-_Jean Jacques._ Igazad lehet, menjünk ezen az ösvényen, az erdőn át.
-
-_Emil._ (Tapsolva és örömkiáltásban törve ki.) Ah már látom
-Montmorencyt, hiszen itt van közvetlen előttünk, itt van a nyilt mezőn.
-Menjünk reggelizni, menjünk ebédelni, fussunk. Mégis csak jó valamire a
-csillagászat.
-
-Jegyezzétek meg, hogy ha nem mondja is ezt az utóbbi mondatot, gondolni
-fogja, a mi egyre megy! Csak az a fő, hogy ne én mondjam. Arról is
-biztosak lehettek, hogy élete fogytáig nem fogja elfelejteni ezt a
-leczkét, holott, hacsak a szobájában magyaráztam volna meg neki mindezt,
-a beszédemet másnap már elfelejtette volna. A mennyire lehet, a tényeket
-kell beszéltetni és csak azt mondani, a mit az ember nem bir megtenni.
-
-Az olvasó nem tételezi föl rólam, hogy oly kevésre becsülöm őt, hogy a
-tanulmányok minden fajtájára külön példát adjak. Hanem bármiről van is
-szó, nem buzdíthatom eléggé a nevelőt, hogy mérje mindig bizonyítását
-növendéke fölfogásához, mert hogy ismételjem, nem az a baj, a mit nem
-ért meg, hanem a miről azt hiszi, hogy megértette.
-
-Emlékszem, hogy egy gyermeket rá akartam kapatni a khémiára; miután
-különböző fémcsapadékokat mutattam neki, megmagyaráztam, miként készül a
-tinta. Megmondtam, hogy feketesége csak nagyon feloldott vastól ered, a
-melyet vitriolból oldottunk ki és alkalikus folyadékkal csaptunk ki.
-Tudós magyarázatom közben a kis gézengúz egyszerűen szavamba vágott
-azzal a kérdéssel, a melyre én tanítottam. Bizony nagy zavarba jöttem.
-
-Miután egy kissé gondolkoztam, elhatározásra jutottam. Hozattam vele egy
-kis bort a házigazda pinczéjéből és nyolcz sousért másféle bort egy
-borkereskedőtől. Egy kis üvegbe szilárd alkali oldatot tettem, aztán
-magam elé állítottam két pohárban a két különböző fajta bort és így
-szóltam:[64]
-
-Különböző árúkat hamisítanak úgy, hogy jobbnak tüntetik föl, mint a
-milyenek. Ezek a hamisítványok megcsalják a szemet és az izlést, de
-ártalmasak is és a meghamisított holmit, ha látszólag szebb lett is,
-rosszabbá teszik, mint a milyen azelőtt volt.
-
-Különösen az italokat hamisítják és leginkább a bort, mert itt a csalást
-nehezebb fölismerni és a csalónak nagyobb haszna van belőle.
-
-A fanyar vagy savanyú borok hamisítása ólomczukorral történik; az
-ólomczukor ólom készítmény Az ólom savakkal vegyítve nagyon édes sót ad,
-a mely megjavítja a bor savanyú izét, de méreg azokra, a kik megiszszák.
-Fontos dolog tehát, mielőtt az ember megiszsza a gyanus bort, megtudni,
-van-e benne ólomczukor, vagy sem Hogy ezt megállapítsam, így okoskodom:
-
-E bor folyadéka nemcsak meggyujtható szeszt tartalmaz, mint a hogy
-láttad a pálinkán, a melyet belőle kivonnak, hanem van benne sav is,
-mint a hogy tudhatod az eczetről és a borkőről, a melyet szintén a
-borból vonnak ki.
-
-A sav vegyi rokonságban van a fémes anyagokkal, egyesül velük oldódás
-útján, hogy összetett sót adjon, olyat, mint pl. a rozsda, a mely nem
-egyéb, mint a levegőben, vagy a vízben levő sav által feloldott vas,
-vagy mint a rézrozsda, a mely nem egyéb, mint az eczet által föloldott
-réz. De ugyanez a sav még közelebbi vegyi rokonságban van az alkalikus
-anyagokkal, mint a fémekkel. Úgy hogy az előbbieknek hozzájárulásával a
-sav az összetett sókban, a melyekről az imént beszéltem, kényszerül
-elengedni a fémet, a melylyel egyesülve van, hogy az alkalihoz hozzá
-kötődjék.
-
-A fém tehát megszabadulva a savtól, a mely feloldva tartotta, kicsapódik
-és a folyadékot zavarossá teszi.
-
-Ha tehát ezeknek a boroknak egyike ólomczukrozva van, a benne levő sav
-föloldva tartja az ólmot. Ha most alkalikus folyadékot öntök bele, akkor
-ez kényszeríti a savat, hogy szabaddá legyen és egyesüljön vele; az ólom
-nem tartatván föloldva, ismét előtünik, zavarossá teszi a folyadékot és
-végül lecsapódik a pohár fenekén.
-
-Ha nincs ólom[65] sem más fém a borban, az alkali nyugodtan egyesül a
-savval,[66] az egész föloldva marad és nem lesz semmi lecsapódás.
-
-Ekkor aztán töltöttem alkalikus folyadékomból egymásután a két pohárba:
-az otthoni bor tiszta és átlátszó maradt, a másik egy pillanat alatt
-zavaros lett és egy óra mulva tisztán lehetett látni a pohár fenekén
-lecsapódott ólmot.
-
-Ime folytattam én, a természetes bor, a melyet meg lehet inni; és ime a
-hamisított bor, a mely mérges. Ezt azokkal az ismeretekkel lehet
-megállapítani, a melyeknek hasznát kérdezted tőlem. A ki jól tudja, hogy
-készül a tinta, fel tudja ismerni a hamisított bort is.
-
-Nagyon meg voltam elégedve a példámmal és mégis észrevettem, hogy a
-gyermekre nem sok hatással van. Némi időre volt szükségem, hogy
-megértsem, hogy ostobaságot cselekedtem; mert nem is szólva annak
-lehetetlenségéről, hogy egy 12 éves gyermek megérthesse magyarázatomat,
-ennek a kisérletnek a haszna nem fért az eszébe, mert miután megkóstolta
-a kétféle bort, mind a kettőt jónak találta és nem kapcsolt semmiféle
-fogalmat a hamisítás szóhoz, a melyet oly jól megmagyarázottnak hittem.
-Ezeknek a többi szavaknak: _egészségtelen méreg_, nem volt ránézve semmi
-értelme, ugyanúgy volt ebben a tekintetben, mint Fülöp orvosának az
-életirója. Ugyanígy van vele minden gyermek.
-
-Az okozatoknak az okokhoz való viszonya, a melyeknek kapcsolatát nem
-veszszük észre, a jó és rossz, melyről nincs fogalmunk, a szükségletek,
-a melyeket soha sem éreztünk, semmisek ránk nézve; lehetetlenség, hogy
-általuk bármire is rávehetők legyünk, a mi rájuk vonatkozik. Tizenötéves
-korunkban ugyanígy nézünk a bölcs ember boldogságára, mint 30 éves
-korunkban a paradicsomi boldogságra. Ha nem fogjuk föl sem az egyiket,
-sem a másikat, keveset fogunk tenni arra, hogy elérjük és még ha
-fölfogjuk is, akkor is keveset fogunk erre tenni, hacsak nem kivánjuk és
-nem érezzük nekünk valóknak. Könnyű dolog meggyőzni a gyermeket arról,
-hogy a mire meg akarjuk tanítani, hasznos, de nem érünk semmit a
-meggyőzéssel, ha nem tudjuk rábeszélni. Hiába indít a nyugodt okoskodás
-helyeslésre vagy kárhoztatásra, a cselekvésre csak a szenvedély bir rá.
-És hogy gyuljunk szenvedélyre olyan érdekekért, a melyek nincsenek meg
-bennük?
-
-Ne mutassatok soha a gyermeknek olyat, a mit nem tud meglátni. Míg az
-emberiség neki csaknem idegen, nem tudván fölemelni őt az ember
-állapotába, sülyeszszétek le kedvéért az embert a gyermek állapotába.
-Arra gondolva, a mi hasznos lehet ránézve egy más életkorban, csak arról
-beszéljetek neki, a minek hasznát a jelenben belátja. Egyéb iránt soha
-ne hasonlítsátok össze más gyermekekkel, soha ne legyenek vetélytársai,
-sem versenytársai még a futásban sem, attól fogva, hogy elkezd önállóan
-gondolkozni. Százszor jobban szeretem, ha inkább meg se tanulja azt, a
-mit csak féltékenység, vagy hiuság által tudna megtanulni. Csak épen
-megjelölöm minden évben a haladást, a melyet tesz, összehasonlítom azzal
-a haladással, a melyet a következő évben tesz s ezt mondom neki: ennyi
-meg ennyi vonallal nőttél, ezt az árkot tudtad átugrani, ezt a terhet
-tudtad fölemelni, ilyen messzire tudtál egy követ eldobni, ennyire
-tudtál egy szuszra szaladni stb; lássuk hát, mit tudsz most. Így
-felizgatom a nélkül, hogy bárkire is féltékenynyé tenném. Fölül akarja
-mulni magát és fölül is kell, hogy mulja. Abban nem látok semmi rosszat,
-ha vetélytársává lesz önmagának.
-
-Gyűlölöm a könyveket, nem tanítanak meg egyébre, minthogy beszélni
-tudjunk arról, a mit nem tudunk. Azt mondják, hogy Hermes oszlopokra
-véste a tudományok elemeit, hogy megmentse fölfödözéseit egy vízözönből.
-Ha jól belevéste volna az emberek fejébe, a hagyomány útján megmaradtak
-volna benne. A jól előkészített agyvelők azok az emlékkövek, melyekbe az
-emberi ismeretek legbiztosabban bevésődnek. Nincs-e arra mód az annyi
-könyvben szétszórt tanuságokat összébb hozni, egyesíteni őket egy
-szempont alatt, a melyet könnyű lehetne belátni, érdekes lehetne követni
-és a mely ösztökéül szolgálhatna már a gyermekkorban is? Ha ki lehet
-találni egy helyzetet, a melyben az ember összes természetes
-szükségletei a gyermek eszének érthető módon mutatkoznak és a melyben az
-ugyanezen szükségletekről való gondoskodás eszközei fokozatosan
-ugyanolyan könnyűséggel fejlődnek ki, ennek a helyzetnek eleven és
-természetes festésével kell megadni az első gyakorlást a gyermek
-képzelőtehetségének.
-
-Heves vérű filozofus, már látom a te képzelődésedet fölgyúlni. Ne
-pazarold erődet; ez a helyzet meg van találva, le van írva és nem
-akarlak megsérteni, de sokkal jobban van leírva, mint a hogy te tudnád
-leírni, legalább is több igazsággal és egyszerűséggel. Ha már okvetlenül
-szükség van könyvekre, van egy könyv, a mely nézetem szerint természetes
-nevelés, legszerencsésebb nevelés ábrázolását szolgáltatja. Ez lesz az
-első könyv, a melyet Emilem olvasni fog hosszú ideig, ez lesz az egész
-könyvtára és azután is mindig nevezetes helyet fog elfoglalni benne. Ez
-lesz a textus, a melynek a természettudományokról szóló társalkodásaink
-csak kommentáraiul fognak szolgálni. Ez lesz a mértéke előhaladásunk
-folyamán itéletünk állapotának és a míg izlésünk nem romlik el, mindig
-élvezettel fogjuk olvasni. Melyik tehát ez a csodálatra méltó könyv?
-Talán Aristoteles? talán Plinius? Talán Buffon? Nem, hanem Robinson
-Crusoe.
-
-Robinson Crusoe a szigetén egyedül, megfosztva embertársainak
-segítségétől és minden mesterség eszközeitől, mégis gondoskodni tud
-létéről és föntartásáról, sőt bizonyos mértékű jólétre is tesz szert. Ez
-minden életkor számára érdekes tárgy és ezer mód van arra, hogy
-kellemessé tegyük a gyermekeknek. Így valósul meg a lakatlan sziget, a
-melyet kezdetben csak hasonlatul használtam. Megengedem, hogy ez a
-helyzet nem a társadalmi ember helyzete, valószinüleg nem lesz Emil
-helyzete sem, de e szerint a helyzet szerint kell minden más helyzetet
-megitélnie. A legbiztosabb mód az előitéletek fölé emelkedni és
-itéleteinket a dolgok valódi viszonyai szerint elrendezni, az, ha egy
-elszigetelt ember helyébe képzeljük magunkat és mindenről úgy itélünk, a
-hogy ez az ember kellene, hogy itéljen, tekintettel saját hasznára.
-
-Ez a regény, minden lim-lomtól megszabadítva, elkezdődve Robinson
-hajótörésével szigete mellett és befejeződve a hajó érkezésével, a mely
-elviendő volt, egyszerre mulatsága és tanulsága lesz Emilnek azalatt az
-idő alatt, a melyről most itt szó van. Azt akarom, hogy tele legyen vele
-a feje, hogy szüntelenül foglalkozzék Robinson várával, kecskéivel,
-ültetvényeivel, hogy részletesen megtanulja nem könyveiből, hanem a
-tényekből mindazt, a mit hasonló esetben tennie kell, hogy Robinsonnak
-képzelje magát, hogy lássa magát bőrökbe öltözve, nagy sapkában, nagy
-kardjával, külsejének egész groteszk fölszerelésével, egész a
-napernyőig, a melyre nem lesz szüksége. Azt akarom, hogy aggódjék,
-milyen rendszabályokat kell alkalmaznia, ha ennek vagy annak hijával
-van, hogy tanulmányozza hősének magatartását, hogy kutassa, nem
-mulasztott-e el valamit, nem tehetett volna-e valamit jobban, hogy
-figyelmesen megjegyezze hibáit, hogy hasznára fordítsa őket s hasonló
-esetben ne essék beléjük; mert nem kell benne kételkedni, ő is tervezni
-fog egy ilyen telepítvényt; ez ennek a boldog kornak az igazi légvára, a
-melyben nem ismernek más boldogságot, mint a szükségest és a
-szabadságot.
-
-Mily bő forrás ez a bohóság az ügyes embernek, a ki csak azért eszelte
-ki, hogy hasznát vegye! A gyermek igyekszik raktárt szerezni szigete
-számára s buzgóbb lesz a tanulásban, mint a mester a tanításban. Tudni
-akar mindent, a mi hasznos és csak azt akarja tudni. Nem lesz szükség
-rá, hogy vezesd, sőt inkább vissza kell tartóztatnod. Egyébiránt
-siessünk őt elhelyezni ezen a szigeten, a míg erre korlátozza
-boldogságát, mert közeledik a napja, mikor, ha ott akar még élni, nem
-akar egyedül élni és mikor _Péntek_, a ki most még nem sokat
-foglalkoztatja, nem lesz neki sokáig elegendő.
-
-A természetes mesterségek gyakorlása, a melyekre egy ember egymagában
-elegendő, az ipari mesterségek feltalálásához vezet, a melyekhez több
-kéz együttes munkájára van szükség. Az előbbieket a remeték, a
-vademberek is gyakorolhatják, az utóbbiak azonban csak a társadalomban
-keletkezhetnek és szükségessé teszik a társadalmat. A míg csak a fizikai
-szükséget érzi, minden ember elegendő magamagának; a fölösleg előállása
-elkerülhetetlenné teszi a munka megosztását, mert egy magában dolgozó
-ember ugyan csak egy ember eltartására tud elegendőt szerezni, száz
-együtt dolgozó ember azonban annyit szerez, a mennyiből kétszáz embert
-lehet eltartani. A mint tehát az emberek egy része tétlen, azok
-karjainak együttes munkája, kik dolgoznak, pótolja azoknak tétlenségét
-is, a kik nem csinálnak semmit.
-
-Legnagyobb gondotok legyen elhárítani növendéketek elméjéből a
-társadalmi viszonyok mindennemű fogalmait, melyek nem neki valók: de a
-mikor az ismeretek lánczolata arra kényszerít, hogy megmutassátok neki
-az emberek kölcsönös függését, a helyett, hogy ezt morális oldaláról
-mutatnátok neki, fordítsátok kezdetben minden figyelmét az ipari és
-mechanikai mesterségekre, a melyek által hasznosak lehetünk egymásra
-nézve. Műhelyből-műhelybe vezetve őt, ne türjétek, hogy bármi munkát is
-lásson, a nélkül, hogy maga is neki ne gyürkőzzék s ne is lépjen ki a
-műhelyből a nélkül, hogy tökéletesen tudja mind annak az okát, a mi ott
-történik vagy legalább, a mit megfigyelt. Azért dolgozzatok magatok is,
-adjatok neki példát mindenben, hogy őt mesterré tegyétek, legyetek
-mindenben segédek és számítsatok arra, hogy egy órai munka többre
-tanítja meg, mint a mennyi megmaradna emlékezetében egy napi
-magyarázatok után.
-
-Az egyes mesterségekhez valódi hasznukkal ellentétes közvélekedés
-füződik. Ez a vélekedés egyenesen haszontalanságukról veszi a mértéket s
-ennek így is kell lenni. A leghasznosabb mesterségek jövedelmeznek
-legkevesebbet, mert a munkások száma az emberek szükségleteivel arányos
-és a mindenkinek szükséges munka szükségszerüen olyan árú marad, a
-melyet a szegény ember is meg tud fizetni. Ellenben azok a fontos
-emberek, a kiket nem mesterembereknek, hanem művészeknek neveznek, csak
-a tétlenek és gazdagok számára dolgoznak, tetszés szerinti árt szabnak
-haszontalanságaiknak és mivel ezeknek a hiábavaló munkáknak az érdeme
-csak a képzelődésben van, az áruk is egy részévé válik ennek az érdemnek
-s olyan arányban értékelik őket, a mennyibe kerülnek. A gazdag ember nem
-a hasznukért becsüli meg, hanem azért, mert a szegény nem tudja
-megfizetni őket. _Nolo habere bona, nisi quibus populus inviderit._[67]
-
-Mi lesz tanítványaitokból, ha engeditek őket eltelni ezzel az ostoba
-előitélettel, ha még elő is mozdítjátok, ha például azt látják, hogy
-több tisztelettel mentek egy ötvös boltjába, mint a lakatoséba? Miféle
-itéletet szerezhetnek a mesterségek igazi érdeméről és a dolgok igazi
-értékéről, ha mindenütt ellenmondásban látják a képzeletbeli árat a
-valóságos hasznon alapuló árral s ha azt látják, hogy mennél többe kerül
-valami, annál kevesebbet ér? Az első pillanattól fogva, hogy ezeket a
-fogalmakat a fejükbe engedtétek jutni, hagyjatok fel minden további
-neveléssel, csinálhattok, a mit akartok, úgy lesznek nevelve, mint a
-többiek mind, tizennégy évi gondoskodásotokat elvesztegettétek.
-
-Emilnek, mikor be akarja butorozni szigetét, mások lesznek a
-szempontjai. Robinson többre tartotta volna egy vasárus boltját, mint
-Saida minden csecsebecséjét. Az előbbi nagyon tiszteletreméltó ember, az
-utóbbi kissé szélhámos számba ment volna előtte.
-
-«Az én fiam arravaló, hogy a világban éljen; nem bölcsek között fog
-élni, hanem bolondok között, ismernie kell tehát bolondságaikat, mert
-ezeknél fogva akarnak vezettetni. A dolgok valódi ismerete jó lehet, de
-az emberek és véleményeik ismerete még többet ér, mert az emberi
-társadalomban az ember legnagyobb eszköze az ember s a legbölcsebb az, a
-ki legjobb hasznát tudja venni ennek az eszköznek. Mire jó egy oly
-világrend fogalmát adni a gyermekeknek, a mely teljesen ellenkezik
-azzal, a melyet megvalósulva találnak s a melyhez igazodniok kell?
-Először tanítsátok arra, hogy bölcsek legyenek s aztán adjatok nekik
-módot arra, hogy megitéljék, miben bolondok a többiek.»
-
-Ezek a pompás elvek, melyek révén az apák hamis bölcsesége rabszolgáivá
-igyekszik őket tenni az előitéleteknek, melyeket beléjük oltanak s
-játékszereivé annak az esztelen tömegnek, a melyet szenvedélyeik
-eszközévé akarnak tenni. Hogy el lehessen jutni az ember ismeretéhez,
-mennyi más dolgot kell előbb ismerni! Az ember a bölcs utolsó tanulmánya
-és ti a gyermek első tanulmányává akarjátok tenni! Mielőtt kioktatnátok
-érzelmeinkről, előbb ezek értékelésére kell megtanítani. Megismerünk egy
-bolondságot azzal, hogy józan ész számba veszszük? A ki bölcs akar
-lenni, annak tudnia kell a különbséget, hogy mi nem józan ész. Hogy
-ismerhetné gyermeketek az embereket, ha nem tudja sem megitélni
-itéleteiket, sem fölfedezni tévedéseiket? Baj, ha tudjuk, mit gondolnak,
-a mikor nem tudjuk, hogy a mit gondolnak, igaz-e vagy bolondság.
-Tanítsátok meg először arra, mik a dolgok magukban véve és azután meg
-fogjátok tanítani arra, hogy mik a mi szemünkben: így fogja tudni
-összehasonlítani a képzelődést az igazsággal s tudni fog a köznapi tömeg
-fölé emelkedni, mert nem akkor ismeri az ember az előitéleteket, mikor
-magára ölti őket s nem akkor szereti a népet, mikor hozzá hasonló. Ha
-ellenben azon kezditek, hogy felvilágosítjátok a közvéleményről, mielőtt
-megtanítanátok értékét megbecsülni, biztosak lehettek benne, hogy
-tehettek akármit, magáévá fogja tenni és ti nem birjátok ellensúlyozni.
-Azon végzem, hogy jól meg kell formálni a fiatal ember itéleteit, ha
-helyes itéletüvé akarjátok tenni, nem pedig rádiktálni a ti
-itéleteiteket.
-
-Látjátok, hogy mindeddig nem beszéltem növendékemnek az emberekről,
-sokkal több esze is volna, semhogy megértsen; fajához való viszonyai még
-nem eléggé megfoghatók rá nézve, hogy önmagától tudjon másokról itélni.
-Nem ismer más emberi lényt, csak magamagát és még attól is távol van,
-hogy magamagát ismerje, de ha kevés itélete van is saját személyéről,
-legalább csak helyes itéletei vannak róla. Nem tudja, milyen helyet
-foglalnak el a többiek, de a magáét érzi és ragaszkodik hozzá. A
-társadalmi törvények helyett, melyeket nem ismerhet, a szükség
-lánczaival kötöttük meg. Alig egyéb még, mint fizikai lény, bánjunk vele
-tovább is mint ilyennel.
-
-A természet minden tárgyát s az emberek minden munkáját a saját
-hasznával, saját biztonságával, saját maga fentartásával, saját
-jóllétével való érezhető viszonya szerint kell megitélnie. Így a vasnak
-sokkal több értéke kell, hogy legyen a szemében, mint az aranynak, az
-üvegnek, mint a gyémántnak; ugyanígy sokkal többre becsül egy czipészt
-vagy kőművest, mintegy Lempereurt, egy Blancot és Európa összes
-ékszerészeit; a pástétomsütő mindenekfölött fontos ember az ő szemében
-és odaadná a tudományok egész akadémiáját a Lombard-utcza legkisebb
-czukrászáért. Az ötvösök, a vésők, az aranyozók, a himzők az ő szemében
-csak naplopók, a kik tökéletesen haszontalan játékokkal mulatnak; még az
-órásságnak sem tulajdonít valami nagy becset. A boldog gyermek élvezi az
-időt, a nélkül, hogy rabja lenne, hasznát veszi és nem ismeri az
-értékét. A szenvedélyektől ment nyugalom, a mely mindig egyformává teszi
-rá nézve az idő mulását, helyettesíti számára az idő mérésének eszközét,
-ha szüksége van rá.[68] A mikor azt mondtam, hogy Emilnek órája van,
-épúgy, mint a mikor azt mondtam, hogy sír, egy közönséges Emilt
-képzeltem el, hogy hasznos lehessek és megértessem magamat, mert a mi az
-igazi Emilt illeti, egy a többitől annyira különböző gyermek nem
-szolgálhatna például semmire.
-
-Van egy nem kevésbbé természetes és még észszerűbb rend, a melynél fogva
-a mesterségeket a szükségszerűség azon viszonyai szerint becsülik meg, a
-melyek összekapcsolják őket, az első helyre juttatva a
-legfüggetlenebbeket és a legutolsó helyre azokat, a melyek a többi
-mesterségek nagyobb számától függnek. Ez a rend, a mely fontos
-meggondolásokat szolgáltat az általános társadalom rendjére nézve,
-hasonló az előbbihez és alá van vetve ugyanannak a megfordításnak az
-emberek becsülésében, úgy hogy az első anyagok alkalmazása a tisztesség
-nélküli s csaknem haszon nélküli mesterségekben megy végbe és mennél
-több kézen mennek keresztül, annál jobban fokozódik megmunkálásuknak ára
-és annál nagyobb lesz a becsülete. Nem vizsgálom, igaz-e, hogy az ipari
-szorgalom nagyobb-e és több ellenértéket érdemel-e a minucziózus
-mesterségekben, melyek ezeknek az anyagoknak az utolsó formáját adják
-meg, mint az első munkában, a mely átalakítja őket az emberek
-használatára; de azt mondom, hogy minden tekintetben az a mesterség
-érdemel tagadhatatlanul legtöbb becset, melynek haszna legáltalánosabb
-és legkétségbevonhatlanabb és hogy az, a melynek kevesebb más
-mesterségre van szüksége, több becset érdemel az alárendelt
-mesterségeknél, mert szabadabb és közelebb áll a függetlenséghez. Ezek a
-mesterségek és az iparüzés megbecsülésének igazi szabályai; a többi mind
-önkényes és a képzelődéstől függ.
-
-Az összes mesterségek közt az első és a legtiszteletreméltóbb a
-földművelés; a második helyre a lakatosságot teszem, az ácsmesterséget a
-harmadik helyre és így tovább. Az a gyermek, a kit nem vezettek félre a
-közkeletű előitéletek, tökéletesen így fog itélni. Milyen fontos
-tanulságokat fog Emilünk erre vonatkozólag Robinsonjából levonni! Mit
-fog gondolni, látva, hogy a mesterségek csak önmaguk felosztódása útján
-szaporodnak, az által, hogy a végtelenig sokszorozzák a maguk és a többi
-mesterségek eszközeit? Azt fogja magában mondani: Mindezek az emberek
-ostoba módon leleményesek; azt hinné az ember, attól félnek, hogy karjuk
-és ujjuk nem lesz való nekik semmire s azért találnak ki annyi eszközt,
-hogy nélkülözni tudják őket. Hogy egyetlenegy mesterséget
-gyakorolhassanak, alávetik magukat ezer más mesterségnek; minden
-munkásnak egy egész városra van szüksége. Az én pajtásom és én, mi
-ügyességünkbe vetjük leleményességünket, olyan szerszámokat csinálunk
-magunknak, melyeket mindenhova elvihetünk magunkkal. Mindezek az
-emberek, a kik Párisban olyan büszkék tehetségükre, nem mennének semmire
-a mi szigetünkön és a mi inasaink lehetnének.
-
-Ne vesztegesd itt az időt, olvasóm, növendékünk testi gyakorlottságának
-és kézi ügyességének szemléletével, de vedd tekintetbe, hogy milyen
-irányt adunk gyermeki kiváncsiságának, vedd figyelembe eszességét,
-találékony szellemét, előrelátását, vedd tekintetbe, hogy milyenné
-akarjuk a fejét formálni. Mindenben, a mit látni fog, mindenben, a mit
-tenni fog, mindent meg akar majd érteni, mindennek az okát akarja
-megtudni; eszközről-eszközre mindig vissza akar menni az elsőhöz,
-semmibe sem nyugszik bele föltevések alapján, nem akar megtanulni semmi
-olyat, a mi olyan megelőző ismereteket kiván meg, a melyekkel ő nem bír;
-ha egy rúgót lát készülő félben, tudni akarja, hogy vették ki az aczélt
-a bányából; ha látja, a mint egy láda darabjait összeillesztik, tudni
-akarja, hogy vágták ki a fát; ha ő maga dolgozik, minden szerszámnál,
-melyet használ, okvetlenül ezt fogja mondani magában: ha nem volna meg
-ez az eszközöm, hogyan fognék hozzá megcsinálásához vagy hogyan tudnék
-ellenni nélküle?
-
-Egyébiránt egy nehezen kikerülhető tévedés, ha a mester azok iránt a
-foglalkozások iránt, melyekért lelkesül, mindig ugyanazt a kedvet
-tételezi fel a gyermeknél is: vigyázzatok, mikor a munka öröme elragad
-benneteket, hogy a gyermek e közben ne unatkozzék, a nélkül, hogy ezt el
-merné nektek árulni. A gyermeknek teljesen benne kell lennie a dologban,
-de ti nektek teljesen a gyermekben kell benne lennetek, meg kell
-figyelnetek; kémlelnetek kell ernyedetlenül és a nélkül, hogy ez
-észrevehető legyen, előre meg kell éreznetek minden érzését és
-megelőznötök azokat az érzéseit, melyeket nem szabad éreznie, végül úgy
-kell elfoglalnotok, hogy nemcsak hasznosnak érezze magát a dologra,
-hanem öröme is teljék benne, mivel jól megérti, mirevaló az, a mit
-csinál.
-
-A mesterségek társulása, a termények kicserélésében áll, a kereskedelemé
-a dolgok kicserélésében, a bankoké az értékjegyek és a pénz
-kicserélésében; mindezek a fogalmak kapcsolatban vannak egymással és a
-rájuk vonatkozó elemi ismeretek már meg vannak szerezve. Mind ennek
-alapjait megvetettük, az első életkortól fogva, Róbert kertész
-segítségével. Most nem marad más hátra, mint általánosítani ezeket a
-fogalmakat és több példára terjeszteni ki őket, hogy megértessük vele a
-fogalom hullámzását maga magában véve és szemlélhetővé téve a
-természetrajz részletei által, melyek az egyes országok sajátságos
-termékeire vonatkoznak, a mesterségek és tudományok részletei által,
-melyek a hajózásra vonatkoznak, végül a szállítás nagyobb vagy kisebb
-nehézségei által, a helyek távolsága, az országok, a tengerek, a patakok
-fekvése szerint stb.
-
-Semmiféle társadalom nem élhet meg csere nélkül, semmiféle csere közös
-mérték nélkül és semmiféle közös mérték egyenlőség nélkül. Így minden
-társaságnak első törvénye bizonyos megegyezésszerű egyenlőség, akár az
-embereket, akár a dolgokat illetőleg.
-
-Az emberek közti megegyezésszerű egyenlőség, a mely teljesen különbözik
-a természetes egyenlőségtől, teszi szükségessé a tételes jogot vagyis a
-kormányt és a törvényeket. A gyermek politikai ismereteinek
-szabatosaknak és korlátozottaknak kell lenniök, a kormányról általában
-csak azt kell tudnia, a mi a tulajdonjogra vonatkozik, a melyről már van
-valamelyes fogalma.
-
-A dolgok közti megegyezésszerű egyenlőség találtatta fel a pénzt, mert a
-pénz nem egyéb, mint a különböző fajtájú dolgok értékbeli
-összehasonlításának kifejezése; és ebben az értelemben a pénz a
-társadalom igazi összekötő kapcsa; de minden lehet pénz, egykor a marha
-is az volt s még ma is pénz számba mennek bizonyos népeknél a csigák; a
-vas volt a pénz Spártában, a réz Svédországban, az arany és az ezüst
-nálunk.
-
-A fémek könnyebben szállíthatók lévén, minden csere közvetítő eszközéül
-választattak; ezeket a fémeket alakították át érmekké, hogy
-megtakarítsák minden egyes csere alkalmával a mérést vagy a mérlegelést,
-mert a pénz értékjegye nem egyéb, mint tanusítvány arról, hogy az így
-megjelölt pénzdarab, ilyen vagy olyan súlyú és egyedül az uralkodónak
-van pénzverési joga, mivel egyedül neki van joga követelni, hogy az ő
-tanubizonysága tekintélylyel birjon az egész nép előtt.
-
-Ennek a most megmagyarázott találmánynak a hasznát megértheti a
-legostobább is. Nehéz dolog közvetlenül összehasonlítani a különböző
-természetű dolgokat, pl. a posztót a búzával; ha ellenben találtak egy
-közös mértéket, t. i. a pénzt, a gyárosnak és a földművelőnek egyaránt
-könnyű dolog visszavezetni erre a közös mértékre azoknak a dolgoknak az
-értékét, a melyeket ki akarnak cserélni. Ha egy bizonyos mennyiségű
-posztó egy bizonyos pénzösszeget ér és egy bizonyos mennyiségű búza
-szintén ugyanakkora pénzösszeget ér, ebből az következik, hogy a
-kereskedő, a mikor ezt a búzamennyiséget kapja posztójáért, méltányos
-cserét csinál, így lesznek a pénz segítségével a különböző nemű javak
-összemérhetők és összehasonlíthatók.
-
-Ne menjetek ennél messzebbre és ne bocsájtkozzatok ez intézmény erkölcsi
-hatásainak magyarázatába. Minden dologban fontos, jól megmagyarázni a
-használatot, mielőtt rámutatnánk a visszaélésre. Ha megmagyarázni
-igyekeznél a gyermeknek, hogyan hanyagolják el a jelképek kedvéért a
-dolgok lényegét, hogyan születtek a pénzből a képzelődés minden
-agyrémei, hogyan kell a pénzben gazdag országoknak mindenben
-szegényeknek lenniök, akkor a gyermekkel nemcsak mint filozófussal
-bánnál, hanem mint bölcs emberrel és azt akarnád megértetni vele, a mit
-még a filozófusok közül is csak kevesen fogtak föl helyesen.
-
-Az érdekes tárgyaknak mekkora sokaságára lehet így a növendék
-kiváncsiságát irányítani, a nélkül, hogy bármikor is figyelmen kívül
-hagynók a tényleges és anyagi vonatkozásokat és eltürnők, hogy akár
-egyetlen olyan gondolat is keletkezhessék szellemében, a melyet nem bir
-fölfogni. A mester művészete abban áll, hogy megfigyeléseit soha sem
-engedje olyan apróságokon vesztegelni, a melyek nincsenek kapcsolatban
-semmivel, hanem szüntelenül közelebb hozni a nagy vonatkozásokhoz,
-melyeket egykor meg kell értenie, hogy helyesen tudjon itélni a polgári
-társadalom rendjének jóságáról és rosszaságáról. Tudni kell hozzá
-alkalmazni a beszélgetéseket, a melyekkel szórakoztatjuk, ahhoz a
-szellemi irányhoz, a melyet adtunk neki. Nem egy kérdés, a mely más
-gyermeknek figyelmét érinteni sem tudná, Emilt akár hat hónapig is fogja
-üldözni.
-
-Egy gazdag házba megyünk ebédelni; ünnepi készülődést, sok népet, sok
-szolgát, sok fogást, elegáns és finom terítéket találunk. A gyönyör és
-az ünnepiesség mind e készségeiben van valami mámorító, a mely fejébe
-szállhat az embernek, ha nincs hozzászokva. Előre érzem mindennek
-hatását ifjú növendékemre. Mialatt a lakoma elnyúlik, mialatt a fogások
-követik egymást, mialatt az asztal körül ezerféle zajos szóbeszéd
-uralkodik, a füléhez hajlok és így szólok: Mit gondolsz, hány kézen ment
-keresztül mindaz, a mit ezen az asztalon látsz, mielőtt ide jutott
-volna? Mekkora tömegét a gondolatoknak keltem föl agyában e néhány szó
-által; ime a mámor összes gőzei le vannak verve. A gyermek tünődik,
-elgondolkozik, számítgat, nyugtalankodik. Mialatt a filozófusok
-fölvidítva a bortól és talán szomszédnőiktől is, fecsegnek és úgy
-tesznek, mintha gyermekek volnának, ő egészen egyedül okoskodik egy
-sarokban meghuzódva; kérdezget engem, én megtagadom a feleletet, azt
-mondom, hogy majd máskor, ő türelmetlenkedik, enni, inni is elfelejt, ég
-a vágytól, hogy elkerülhessen az asztaltól, hogy kedvére társaloghasson
-velem. Micsoda czél kiváncsisága számára! Micsoda textus tanulása
-számára! Egészséges itélettel, a melyet még semmi sem ronthatott meg,
-mit fog gondolni a fényüzésről, mikor azt találja, hogy a világ minden
-tájéka hozzájárulásra kényszeríttetett, hogy talán húsz millió kéz
-dolgozott sokáig, hogy talán az emberek ezreinek életébe került és
-mindez azért, hogy teljes pompában adják elébe azt délben, a mit este a
-félreeső helyen fog kiadni magából?
-
-Lessétek ki gondosan azokat a titkos következtetéseket, a melyeket
-szivében minden megfigyeléséből levon. Ha nem vigyáztatok rá olyan jól,
-mint a hogy én föltételezem, talán kisértetbe esik elmélkedéseit más
-irányba téríteni és fontos személyiségnek tekinteni magát a világban,
-annak láttára, hogy mennyi gond egyesül ebédjének elkészítésére. Ha
-előre sejtitek ezt az okoskodását, könnyen megelőzhetitek, mielőtt
-rájönne vagy legalább is azonnal kitörölhetitek az általa keltett
-benyomást. Nem tudva még másképp magának tulajdonítani a dolgokat, mint
-csak az anyagias élvezet által, csakis az érzékelhető vonatkozások által
-birja megitélni, vajjon javára válnak-e vagy nem? Egy egyszerű és
-rusztikus, testmozgás által előkészített, az étvágy, a szabadság, a
-jókedv által füszerezett ebédnek összehasonlítása ezzel a fényes és
-feszes lakomával eléggé megértetheti vele, hogy a lakoma minden nagy
-készülete nem adott neki semmiféle tényleges hasznot és a gyomra épp oly
-megelégedetten távozik a földmüves asztalától, mint a bankárétól, tehát
-az egyikben sem volt több olyan, mint a másikban, a mit valósággal a
-magáénak nevezhet.
-
-Képzeljük el, mit mondhat neki hasonló esetben egy nevelő. «Képzeld el
-magadnak jól ezt a két lakomát és határozd meg magadban, melyikben
-vettél részt több élvezettel; melyiken éreztél több örömet, melyiken
-ettél nagyobb étvágygyal, ittál vidámabban? melyik tartott hosszabb
-ideig, unalom nélkül és a nélkül, hogy ujabb fogásokkal kellett volna
-fölfrissíteni? Figyeld meg e közben a különbséget: ez a fekete kenyér,
-melyet oly jónak találtál, abból a búzából való, melyet ez a földműves
-aratott, zavaros és fanyar, de üdítő és egészséges bora az ő saját
-szőlőjének terméséből való. A vászonabrosz az ő kenderéből készült,
-melyet az ő felesége, az ő lányai, az ő cselédje fontak a tél folyamán;
-asztalát semmi más kéz nem készítette el, csak az ő családtagjaié; ő rá
-nézve a legközelebbi malom és a szomszéd vásár a világ határai.
-Mennyiben telt tehát igazi élvezeted mind abban, a mivel többet
-nyujtottak a távoli országok és az emberi kezek a másik asztalra? Ha
-mindez nem tette lakomádat jobbá, mit nyertél ezzel a bőséggel? Mi volt
-itt, a mi tulajdonképen számodra készült? Ha te lettél volna a házigazda
-– teheti még hozzá – akkor mindez még idegenebb maradhatott volna rád
-nézve, mert a gond, hogy élvezeteidet kitárd mások szeme elé, teljesen
-megfosztott volna az élvezettől: a tiéd lett volna a fáradság, az övék
-az élvezet.»
-
-Ez a beszéd lehet nagyon szép, de az én Emilemnek nem ér semmit; mert
-meghaladja felfogási képességét és mert neki nem szokták diktálni az
-elmélkedéseket. Szóljatok tehát hozzá egyszerűbben. Ezután a két
-tapasztalat után mondjátok neki valamelyik nap reggel: «Hol fogunk ma
-ebédelni? A körül az ezüsthegy körül, a mely elborítja az asztal
-háromnegyed részét és azok körül a papirvirág-kertek körül, melyeket
-tükörüvegen tálalnak fel csemegéül, azok közt az abroncsos szoknyájú nők
-között, a kik úgy bánnak veled, mint egy fabábbal és azt akarják veled
-mondatni, a mit nem tudsz; vagy inkább abban a faluban, innen két
-mérföldnyire, azoknál a jó embereknél, a kik olyan szívesen fogadtak
-minket és olyan jó tejszínhabot adtak?» Hogy melyiket fogja Emil
-választani, abban nincs kétség, mert ő sem nem fecsegő, sem nem hiú; nem
-birja elviselni a feszességet és a mi finom ragoûtink nem izlenek neki,
-ellenben mindig kész futkosni a szabadban és szereti a jó gyümölcsöt, a
-jó főzeléket, a jó tejszint és a jó embereket.[69] Útközben a
-meggondolás magától jő. Látom, hogy az embereknek azok a tömegei, a kik
-ezeken a lakomákon dolgoznak, elvesztegetik fáradságukat vagy egyáltalán
-nem gondolnak a mi élvezetünkre.
-
-Példáim, melyek talán jók egy czélra, ezer másra rosszak lehetnek. Ha
-azonban felfogták szellemüket, tudni fogják őket a szükséghez képest
-módosítani; a választás minden gyermek sajátságos természetének
-tanulmányozásától függ és ez a tanulmányozás ismét az alkalmaktól függ,
-melyeket nyujtunk neki, hogy kimutassa természetét. Senki sem fogja azt
-képzelni, hogy három vagy négy évi időközben, melyet itt ki kell
-töltenünk, a legszerencsésebb születésű gyermeknek is elegendő fogalmat
-adhassunk az összes mesterségekről és természeti tudományokról arra,
-hogy egy nap magamagától megtanulhassa őket; de elvonultatva ily módon
-előtte mindazokat a tárgyakat, a melyeket ismernie fontos dolog, abba a
-helyzetbe juttatjuk, hogy kifejleszthesse ízlését, tehetségét, hogy
-megtehesse az első lépést a felé a czél felé, melyre hivatottsága viszi
-és hogy megmutassa nekünk az utat, melyet számára meg kell nyitnunk,
-hogy a természetnek kezére járjunk.
-
-A korlátozott, de helyes ismeretek lánczolatának egy másik előnye az,
-hogy ezeket az ismereteket kapcsolataik, egymáshoz való viszonyaik által
-mutatjuk meg neki, hogy valamennyit a neki megfelelő helyre tehetjük
-megbecsülésében és megelőzzük benne az előitéleteket, melyekkel az
-emberek többsége bír azok iránt a tehetségek iránt, a melyeket művelnek
-és azok ellen, a melyeket elhanyagolnak. Az, a ki jól látja mindennek a
-rendjét, látja azt a helyet, a melyre minden rész való; a ki jól lát egy
-részletet és alaposan ismeri, lehet tudós ember, de az előbbi helyes
-itéletű ember. Emlékezni fognak arra, hogy nem annyira a tudomány, mint
-inkább a helyes itélet megszerzését tűztük ki czélunkul.
-
-Bárhogy áll is a dolog, az én módszerem független a példáimtól; az ember
-képességeinek mértékére van alapítva a különböző életkorokban és a
-foglalkozások megválogatására, melyek képességeinek megfelelnek. Azt
-hiszem, könnyen lehetne olyan módszert találni, melylyel látszólag
-jobban járnánk, de ha kevésbbé volna hozzáalkalmazva a fajhoz, az
-életkorhoz, a nemhez, nem hiszem, hogy ugyanakkora sikere lehessen.
-
-E második időszak kezdetén hasznát vettük erőink fölöslegének
-szükségleteink fölött, hogy önmagunkon fölül emeljük magunkat;
-fölemelkedtünk az egekig, megmértük a földet, összegyüjtöttük a
-természet törvényeit, szóval bejártuk az egész szigetet, most
-visszatérünk önmagunkhoz, észrevétlenül közeledünk lakásunkhoz. Mekkora
-boldogság, hogy nem találjuk még az ellenség birtokában, a ki fenyeget
-bennünket és a ki készülődik hatalmába keríteni!
-
-Mi tennivalónk marad azután, hogy megfigyeltük mindazt, a mi bennünket
-környez? Hogy hasznunkra fordítsuk mindazt, a mit magunkévá tudunk tenni
-és hogy hasznunkra fordíthassuk kiváncsiságunkat, jólétünk javára. Idáig
-készletet szereztünk, mindenféle eszközökből, a nélkül, hogy tudtuk
-volna, melyekre van közülük szükségünk. Ha esetleg haszontalanok
-önmagunk számára ezek az eszközeink, hasznára válhatnak másoknak, nekünk
-pedig viszont, az övéikre lehet szükségünk. Így valamennyien megtaláljuk
-számításunkat, ebben a cserében, de hogy ezt a cserét végrehajthassuk,
-ismerni kell a kölcsönös szükségleteket, mindenki kell, hogy tudja, mije
-van másoknak, a minek ő hasznát veheti és mit nyujthat nekik ő
-viszonzásul. Vegyünk föl tíz embert, a kik mindegyikének tízféle
-szükséglete van. Mindegyiküknek, hogy szükségleteiket kielégíthessék,
-tízféle munkára kell ráadni magát; de tekintve a géniusz és a tehetség
-különlegességét, az egyik kevésbbé boldogul e munkák valamelyikével, a
-másik a másikkal. Valamennyien bár különböző dolgokra alkalmasak,
-ugyanazt végzik és pórul járnak vele. Alakítsunk ebből a tíz emberből
-társaságot és mindegyikük foglalkozzék a maga és a többi kilencz számára
-a foglalatosságnak azzal a nemével, a mely neki legjobban megfelel;
-mindegyik olyan hasznát fogja venni a többiek tehetségének, mintha mind
-megvolna ő benne magában, mindegyik tökéletesíteni fogja a maga
-tehetségét a folytonos gyakorlattal s az lesz a vége, hogy mind a tizen
-tökéletesen jól lesznek ellátva és még fölöslegük is marad mások
-számára. Ez minden intézményünknek nyilvánvaló alapelve. Nem tartozik
-tárgyamra itt ennek következményeit vizsgálni, ezt megtettem egy másik
-iratomban.[70]
-
-Ebből az elvből kifolyólag az olyan ember, a ki elszigetelt lénynek
-akarná magát tekinteni, a mely nem függ egyáltalán semmitől és
-magamagában elegendő, csak boldogtalan lehet. Sőt lehetetlen volna neki
-fönntartani magát, mert az egész földet az enyémmel és a tiéddel találná
-borítva, maga számára nem volna egyebe, csak a teste s így miből tartaná
-föl magát? A midőn kilépünk a természetes állapotból, embertársainkat is
-kényszerítjük, hogy szintén kilépjenek belőle; senki sem maradhat meg
-benne a többiek ellenére és a ki a benne élés lehetetlensége mellett is
-meg akarna benne maradni, arra nézve éppen ez jelentené a belőle való
-tényleges kilépést, mert a természet első törvénye az önfentartásról
-való gondoskodás.
-
-Így alakulnak ki fokonként a gyermek elméjében a társadalmi
-vonatkozásokról való fogalmak, még mielőtt valóban aktiv tagja lehetne a
-társadalomnak. Emil látja, hogyha hasznára szolgáló eszközökre akar
-szert tenni, neki is kell, hogy legyenek mások hasznára szolgáló
-eszközei, a melyek révén cserében megkaphatja azokat a dolgokat, a
-melyekre szüksége van és a melyek másnak megvannak. Könnyű szerrel
-rávezetem, hogy ennek a cserének a szükségét megérezze és abba a
-helyzetbe hozza magát, hogy hasznát vegye.
-
-_Nagy uram! élnem csak kell_ – mondotta egy szerencsétlen szatirikus író
-a miniszternek, a ki szemére vetette foglalkozásának becstelenségét.
-_Nem látom be ennek szükségét_ – felelt neki hidegen az előkelő állású
-ember. Ez a felelet kitünő volt egy minisztertől, de minden más szájban
-barbár és hamis lett volna. Élnie kell minden embernek. Ez az érv, a
-melyre mindenki több vagy kevesebb súlyt vet a szerint, a mint több vagy
-kevesebb emberségesség van benne, nekem megczáfolhatatlannak tünik fel,
-annak a szempontjából, a ki önmagára vonatkoztatja. Mivel mindazon
-ellenszenvek közül, melyeket a természet olt belénk, legerősebb a halál
-iránti ellenszenv, ebből az következik, hogy ez ellenszenv által minden
-szabad mindenkinek, a kinek nincs semmi más módja a megélhetésre. Azok
-az elvek, a melyek alapján az erényes ember megtanulja életét megvetni
-és föláldozni a kötelességnek, nagyon távol vannak ettől a primitiv
-egyszerüségtől. Boldogok azok a népek, a melyeknél az ember jó lehet
-erőlködés nélkül és igazságos erény nélkül! Ha van a világon olyan
-nyomorúságos állam, a melyben senki sem élhet meg a nélkül, hogy rosszat
-tegyen és a melynek polgárai szükségből gazemberek, akkor nem a
-gonosztevőt kell fölakasztani, hanem azt, a ki arra kényszeríti, hogy
-gonosztevő legyen.
-
-Amint Emil tudni fogja, hogy mi az élet, első gondom lesz, hogy
-megtanítsam föntartására. Mindeddig nem tettem különbséget társadalmi
-helyzet, rang és vagyon dolgában és a következőkben sem fogok nagyobb
-különbséget tenni, mert az ember minden helyzetben ugyanaz, mert a
-gazdagnak sincs nagyobb gyomra, mint a szegénynek és nem is emészt
-jobban, mert az úrnak sincs hosszabb vagy erősebb karja, mint a
-rabszolgának, mert a főúr sem nagyobb, mint a köznépből való ember és
-végül, mert a természetes szükségletek mindenütt ugyanazok lévén,
-megszerzésük eszközeinek mindenütt egyenlőknek kell lenni. Alkalmazzátok
-az ember nevelését az emberhez és nem ahhoz, a mi rajta kívül van. Nem
-látjátok-e, hogy a mikor azon dolgoztok, hogy kizárólag egy társadalmi
-helyzet számára képezzétek ki őt, hasznavehetetlenné teszitek minden más
-helyzet számára és ha a sorsnak úgy tetszik, csak azért dolgoztatok,
-hogy boldogtalanná tegyétek? Van-e nevetségesebb, mint a koldussá lett
-nagyúr, a ki nyomorában is bele viszi származásának előitéleteit? Van-e
-hitványabb, mint az elszegényedett gazdag, a ki emlékezve a megvetésre,
-a melyet a szegénység iránt tanusítanak, úgy érzi magát, mintha utolsóvá
-lett volna az emberek között? Az egyiknek nincs más menedéke, mint a
-nyilvános gazember mestersége, a másiknak a csúszó-mászó szolgáé, ezzel
-a szép szólásmóddal: _élnem csak kell_.
-
-Megbiztok a társadalom jelenlegi rendjében, a nélkül, hogy gondolnátok
-rá, hogy ez a rend kikerülhetetlen revolutióknak van alávetve és
-lehetetlen előre látnotok és megelőznötök azt, a mely gyermekeiteket
-érheti. A nagy kicsinynyé válhatik, a gazdag szegénynyé, az uralkodó
-alattvalóvá; oly ritkák-e vajjon a sors csapásai, hogy számíthattok
-arra, hogy mentesek maradtok tőlük? Közeledünk a válság állapotához és a
-forradalmak korához.[71] Kicsoda állhat jót arról, hogy mi lesz
-belőletek ezután? Mindent, a mit az emberek csináltak, le is
-rombolhatnak az emberek; csak azok a betük eltörölhetetlenek, a melyeket
-a természet ír és a természet nem alkot fejedelmeket, sem gazdagokat,
-sem nagy urakat. Mit tenne tehát az alacsony sorsban az a szatrapa, a
-kit csak nagyságra neveltetek? mit tenne a szegénységben az a
-publikánus, a ki csak az aranyból tud élni? Mit tenne mindentől
-megfosztva, az a képzelődő ostoba, a ki nem tudja semmi hasznát venni
-önmagának és egész lényét olyan dolgokba helyezi, a melyek idegenek
-tőle? Boldog az, a ki akkor eltudja hagyni azt a társadalmi helyzetet, a
-mely elhagyja őt és a sors daczára is ember tud maradni. Dicsérhetik, a
-hogy akarják, azt a királyt, a ki dühében el akar temetkezni trónja
-romjai alá; én megvetem, én látom, hogy csak koronája által létezik és
-ha nem király, akkor egyáltalán semmi, holott az, a ki elveszti és el
-tud lenni nélküle, fölötte áll koronájának. A király rangjából, melyet
-egy gyáva, egy gonosz ember, egy bolond épp úgy betölthet, mint bárki
-más, az ember állapotába emelkedik, melyet oly kevés ember tud
-betölteni; akkor diadalmaskodik a sors fölött, daczol vele, mindent csak
-magának köszönhet és ha nem marad is más mutogatni valója, mint ő maga,
-akkor sem lesz semmivé: valaki marad. Igen! százszor jobban szeretem a
-syrakuzai királyt, a ki Corinthusban iskolamester lett és a maczedoniai
-királyt, a ki Rómában irnok lett, mint azt a szerencsétlen Tarquiniust,
-a ki ha nem uralkodik, nem tudja hova legyen, mint a három királyság
-birtokosának örökösét, a ki játékszere mindenkinek, a ki gúnytárgyává
-meri tenni nyomoruságában, midőn udvarról-udvarra bolyong, mindenütt
-segítséget keresve és mindenütt csak sértéseket találva, mivel nem tud
-semmi mást csinálni, mint azt a mesterséget, a mely nincs már
-hatalmában.
-
-Az ember és a polgár, bármilyen legyen is, nem hozhat a társadalomba
-semmi más értéket, csak maga magát. Minden más értéke akarata ellenére
-is a társadalomé és mikor az ember gazdag, akkor vagy nem élvezi
-gazdagságát, vagy vele együtt élvezik a többiek is. Az első esetben
-másoktól lopja el azt, a mit önmagától von meg, a második esetben nem ad
-nekik semmit. Így a társadalom iránti adóssága teljesen megmarad
-mindaddig, a míg csak vagyonából fizet. «De az én apám a társadalomnak
-tett szolgálatot, a mikor vagyonát szerezte». Lehet, de akkor is a maga
-adósságát fizette meg, nem pedig a tiedet. Többel tartozol a többieknek,
-mintha vagyontalanul születtél volna, mert kedvezményekkel születtél.
-Nem méltányos dolog, hogy az, a mit az egyik ember tett a társadalomért,
-fölmentse a másikat attól, a mivel tartozik neki, mert mindenki a maga
-egészében van lekötelezve s csak önmagáért fizethet és egy apa sem
-örökítheti át fiára azt a jogot, hogy hasznavehetetlen legyen
-embertársaira nézve; szerinted pedig éppen ezt teszi azzal, hogy
-átörökíti reá gazdagságát, a mely munkának a bizonysága és dija. Az, a
-ki tétlenül eszi, a mit nem ő szerzett, lopja azt és a kegydijas, a kit
-az állam fizet semmittevéseért, az én szememben nem sokban különbözik az
-útonállóktól, a ki a járókelők rovására él. A társadalmon kívül az
-elszigetelt embernek, a ki nem tartozik senkinek semmivel, joga van úgy
-élni, a hogy neki tetszik; a társadalomban azonban, a hol szükségképen
-mások költségére él, munkájával tartozik azért, a miből él. Ez alól
-nincs kivétel. Dolgozni elengedhetetlen kötelessége a társadalomban élő
-embernek. Akár gazdag, akár szegény, akár hatalmas, akár gyönge, minden
-munkátlan polgár gazember.
-
-Mindazon foglalkozások közül, a melyek az ember fentartására szolgálnak,
-a kézimunka áll legközelebb a természetes állapothoz; az összes
-helyzetek között a legfüggetlenebb a sorstól és az emberektől a
-mesteremberé. A mesterember csak munkájától függ, szabad, annyira
-szabad, mint a mennyire rabszolga a földmíves, mert ez a röghöz van
-kötve, melynek terméséről más rendelkezik. Az ellenség, az uralkodó, egy
-hatalmas szomszéd, egy pör elkobozhatja földjét; ezer féle módon
-sanyargathatják ezért a földért. Ellenben a mesterembernek, ha valahol
-sanyargatják, hamar be van csomagolva a podgyásza, magával viszi a
-karját és odább áll. Mindazáltal a földmívelés az ember első
-foglalkozása, a legbecsületesebb, a leghasznosabb és következőleg a
-legnemesebb, melyet az ember üzhet. Én nem mondom Emilnek: tanuld meg a
-földmívelést; ő már tudja! Minden mezei munkában járatos, ezzel kezdte s
-ehhez tér vissza szüntelenül. Ezt mondom neki tehát: műveld apáid
-örökségét. De ha ezt az örökséget elveszted, vagy ha nincs is örökséged,
-mit csinálsz akkor? Tanulj meg egy mesterséget.
-
-Mesterséget, az én fiam! Az én fiam mesterember! Hova gondol ön uram? Én
-jobban gondolkozom, mint ön asszonyom, a ki oda akarja juttatni, hogy
-soha ne tudjon más lenni, csak lord, csak marquis, csak herczeg és egy
-nap meglehet, a semminél is kevesebb: én olyan rangot akarok neki adni,
-a melyet nem veszíthet el, olyan rangot, a mely becsületére válik minden
-időben, föl akarom emelni az ember állapotába és mondhat ön bármit,
-kevesebben lesznek vele egyenragúak ebben a czímben, mint mindazokban, a
-melyeket öntől kap.
-
-A betű öl és a szellem megelevenít. Nem annyira arról van szó, hogy
-azért tanuljon meg egy mesterséget, hogy tudjon egy mesterséget, mint
-hogy legyőzze az előitéleteket, melyek a mesterségeket megvetik. Soha
-sem leszel rászorulva, hogy dolgozzál, hogy élhess. Nos annál rosszabb,
-annál rosszabb rád nézve! De egyre megy, ne dolgozzál szükségből, hanem
-dicsőségből.
-
-Ereszkedj le a mesterember állapotába, hogy a magadé fölébe emelkedhess.
-Hogy alávethesd magadnak a sorsot és a világi dolgokat, kezdd azon, hogy
-függetlenné teszed magadat; hogy az emberek képzelődése által
-uralkodhass, kezdd azon, hogy uralkodol rajta. Jegyezzétek meg, hogy nem
-valamely tehetséget kivánok tőletek, hanem egy mesterséget, egy valódi
-mesterséget, egy tisztára mechanikai készséget, a melyben a láb többet
-dolgozik, mint a fej és a mely nem vezet ugyan vagyonra, de általa
-ellehettek vagyon nélkül. Olyan házakban, a melyek nagyon messze vannak
-attól, hogy ne legyen bennök ennivaló, láttam apákat, a kik annyira
-vitték a gondoskodást, hogy gyermekeik tanításának gondját még azzal is
-tetézték, hogy fölszerelték őket olyan ismeretekkel, a melyekkel minden
-eshetőségre megkereshessék a kenyeröket. Ezek az előrelátó apák azt
-hiszik, hogy valami nagyot műveltek, holott nem tettek semmit, mert a
-segélyforrások, melyeket gyermekeiknek szerezni vélnek, ugyanattól a
-sorstól függnek, a melynek fölébe akarják őket emelni. Így tehát
-mindezen szép tehetségek mellett is, ha az, a kiben megvannak, nincs
-abban a kedvező helyzetben, hogy hasznukat vehesse, épp úgy nyomorban
-fog elpusztulni, mintha meg se volnának benne.
-
-A mint mesterkedésről és ravasz fogásról van szó, akkor épp annyit ér,
-ha azokat a bőségben megmaradásra használjuk föl, mint arra, hogy a
-nyomorúság mélyéből visszaemelkedhessék az ember előbbi helyzetébe. Ha
-művészeteket művelsz, melyeknek sikere a művész hírnevétől függ, ha
-olyan állásokra képezed ki magad, melyeket csakis kedvezés által lehet
-elnyerni, mi hasznodra válik mindez, a mikor jogosan megundorodva a
-világtól, megveted azokat az eszközöket, a melyek nélkül nem
-boldogulhatsz? Tanulmányoztad a politikát és a fejedelmek érdekeit: ez
-nagyon helyes dolog, de mire mégy ezekkel az ismeretekkel, ha nem tudsz
-hozzáférkőzni a miniszterekhez, az udvari hölgyekhez, a hivatalok
-fönökeihez, ha nem ismered azt a titkot, hogy tetszésöket elnyerd, ha
-nem találják meg benned mind azt a gazembert, a kire szükségük van?
-Épitész vagy, avagy festő: jól van, de ismertté kell tenni tehetségedet.
-Azt hiszed, hogy csakúgy vaktában kiállíthatod egy művedet a műtárlaton?
-Ohó ez nem így megy ám! Akadémikusnak kell lenni, még ahhoz is
-protekczió kell, hogy valami homályos helyet kaphass, valamely fal
-sarkában. Hadd csak a vonalzót és az ecsetet. Fogadj föl egy bérkocsit
-és vágtass házról-házra: így szerzi meg az ember a hirnevet. Csakhogy
-azt is tudnod kell, hogy mindezeknek a fényes házaknak vannak ajtónállói
-vagy portásai, a kik csak kézmozdulatról értenek és a kiknek a füle a
-kezükben van. Tanítani akarod azt, a mit tanultál és földrajz-,
-mathematika-, nyelv-, zene- vagy rajztanárrá lenni; ehhez az is kell,
-hogy tanítványokat szerezz, tehát, hogy pártfogóid legyenek. Számíthatsz
-rá, hogy fontosabb szélhámosnak lenni, mint ügyesnek és ha nem tudsz más
-mesterséget, mint a magadét, mindig csak ignoráns maradsz.
-
-Láthatod tehát, hogy mindezek a fényes segélyforrások mily kevéssé
-megbizhatók és mennyire szükséged van más segélyforrásokra, hogy azoknak
-hasznát vehesd és aztán mi lesz belőled ebben a gyáva lealacsonyításban?
-A sorscsapások, a nélkül, hogy okulásodra lennének, lealjasítanak s
-inkább lévén a közvélemény játéka, mint valaha, hogy emelkedhetnél föl
-az előitéletek fölé, a melyek sorsodnak irányítói? Hogy vethetnéd meg az
-aljasságot és a bünöket, melyekre szükséged van, hogy fönmaradhass?
-Azelőtt csak a gazdagságtól függtél, most azonban függesz a gazdagoktól
-is. Rabszolgaságodat csak rosszabbá tetted és tetejébe raktad még a
-nyomorúságodat is. Így tehát szegény vagy, a nélkül, hogy szabad lennél;
-ez a legrosszabb helyzet, a melybe az ember eshetik.
-
-Ha azonban a helyett, hogy ezekben a magas tudományokban keresnél
-menedéket megélhetésedre, a melyek arravalók, hogy a lelket táplálják,
-nem pedig a testet, a szükséghez képest a karjaidra bizod magad és arra,
-a mi hasznukat tudod venni: mind e nehézségek eltünnek, minden
-mesterkedés fölöslegessé válik, a segélyforrás mindig kész, abban a
-pillanatban, a mikor hasznát akarod venni, a tisztesség, a becsület nem
-akadálya az életednek, nincs többé szükséged rá, hogy gyáva és hazug
-légy a nagy urak előtt, hajlékony és csuszó-mászó a gazemberek előtt,
-aljasul kedveskedő az egész világ előtt, kölcsönkérő vagy tolvaj, a mi
-csaknem egyre megy, mikor az embernek nincs semmije, mások véleménye
-téged nem érint, nem kell udvarolnod senkinek, nem kell hizelegned az
-ostobáknak, nem kell megvesztegetned az ajtónállót, nem kell megfizetned
-a félvilági nőt és a mi még rosszabb, tömjénezned sem kell neki. Hogy a
-nagy dolgokban gazficzkók vezetnek, azzal nem sokat törődöl, ez téged
-nem akadályoz meg abban, hogy visszavonult életedben becsületes ember
-légy és meglegyen a kenyered. Belépsz az első olyan műhelybe, a milyen
-mesterséget tanultál: «mester, munkára van szükségem». «Segéd, ülj le
-ide és dolgozz». Mielőtt megjönne az ebéd órája, már megkerested az
-ebédet, ha szorgalmas és józan életű vagy, nem telik bele nyolcz nap és
-lesz annyid, a mennyiből további nyolcz napig megélhetsz; szabadon,
-egészségesen, igazul, szorgalmasan és helyesen éltél. Nem vesztegeti
-idejét az, a ki így veszi hasznát.
-
-Föltétlenül azt kivánom, hogy Emil tanuljon meg valami mesterséget. De
-legalább valami tisztességes mesterséget, fogjátok mondani. Mit jelent
-ez a szó? Nem tisztességes-e minden mesterség, a mely hasznos a
-közönségnek? Nem azt akarom, hogy himző, aranyozó, fényező legyen, mint
-a Locke nemes embere; azt sem akarom, hogy muzsikus, szinész vagy
-könyvíró legyen.[72] Ezeknek a foglalkozásoknak és a többi hozzájuk
-hasonlóknak kivételével választhatja azt, a melyet akar, én nem akarom
-semmiben korlátozni. Jobb szeretem, hogy czipész legyen, minthogy poéta;
-jobb szeretem, ha kövezi az országutat, mintha virágokat csinál
-porczellánból. De azt fogjátok mondani, hogy a rendőrök, a kémek, a
-pandurok is hasznos emberek. Csak a kormányok az okai, ha nem azok. De
-hagyjuk el; nem volt igazam: nem elég hasznos mesterséget választani, az
-is kell hozzá, hogy ne követeljen az emberektől, a kik gyakorolják,
-gyülöletes és az emberiséggel össze nem férő lelki tulajdonságokat. Így
-tehát visszatérve az első szóhoz, válaszszunk egy tisztességes
-mesterséget, de tartsuk mindig szemünk előtt, hogy nincs tisztesség
-hasznosság nélkül.
-
-Korunk egy híres írója,[73] a kinek könyvei tele vannak nagy tervekkel
-és kicsiny szempontokkal, fogadalmat tett, mint az ő hitközségebeli
-papok mind, hogy nem lesz neki saját asszonya. De aggályoskodóbb lévén
-házasságtörés dolgában, mint a többiek, azt mondják, azzal segített
-magán, hogy csinos szolgálókat tartott s ezekkel tette tőle telhetőleg
-jóvá azt a sérelmet, a melyet faja ellen ezzel a meggondolatlan
-kötelezettséggel elkövetett. A polgár kötelességének tekintette, hogy
-ujabb polgárokat adjon a hazának és a mi adót ebben a tekintetben a
-hazának fizetett, azzal a mesteremberek osztályát tette népesebbé. A
-mint ezek a gyermekek fölserdültek, valamennyit valami kedvük szerinti
-mesterségre taníttatta. Csak a tétlen, értéktelen és a divatnak
-alávetett mesterségeket zárta ki, a milyen például a parókacsináló
-mestersége, a melyre soha sincsen szükség és a mely egyik napról a
-másikra hasznavehetetlenné válhatik, hacsak a természet nem fog
-tartózkodni attól, hogy hajat növeszszen nekünk.
-
-Ennek a szellemnek kell minket vezetni Emil mesterségének
-megválasztásában: illetőleg nem a mi dolgunk ez a választás, hanem az
-övé; mert az elvek, melyekkel el van telve, megtartják benne a
-haszontalan dolgok iránti természetes megvetést, tehát soha sem lesz
-kedve idejét értéktelen munkával tölteni és nem ismeri a dolgoknak más
-értékét, mint a mely tényleges hasznukból folyik; olyan mesterségre van
-szüksége, a mely Robinsonnak is hasznára lehetett szigetén.
-
-Ha egy gyermeknek áltekintést adunk, a természet és a művészet termékein
-felingerelve kiváncsiságát, utána menve oda, a hova a kiváncsiság
-vezeti, megvan az az előnyünk, hogy tanulmányozhatjuk izlését,
-kedvteléseit, hajlamait és láthatjuk géniusának első szikráját
-föllobogni, ha van benne valami határozott egyéniség. De gyakori
-tévedés, a melytől óvakodnunk kell, ha a tehetség tüzének tulajdonítjuk
-azt, a mi a véletlen alkalom hatása és határozott hajlamnak tekintjük
-valamely művészet iránt azt, a mi csak az emberrel és a majommal közös
-utánzás szelleme és a mi ezt is, azt is, öntudatlanul arra viszi, hogy
-utána akarjon csinálni mindent a mit lát, a nélkül, hogy igazában tudná,
-mire jó az? A világ tele van mesteremberekkel és még inkább művészekkel,
-a kiknek nincs velük született tehetségük arra a mesterségre, a melylyel
-foglalkoznak és a melyre kora ifjúságuktól fogva rászorították őket,
-akár mert más tekintetek alapján határoztak, akár mert megtévesztette
-őket az a látszólagos buzgalom, a mely épp úgy vihette volna őket
-bármely mesterségre, ha épp úgy maguk előtt látták volna űzését. Az
-egyik ember dobszót hall és már is tábornoknak képzeli magát, a másik
-építkezést lát és mindjárt építész akar lenni. Mindegyik kedvet kap arra
-a mesterségre, a melyet maga előtt lát, ha azt hiszi róla, hogy
-megbecsülésben részesül.
-
-Ismertem egy lakájt, a ki látta gazdáját festeni és rajzolni és fejébe
-vette, hogy ő is festő és rajzoló lesz. Abban a pillanatban, a mint ez
-az elhatározás megfogamzott benne, fogta a czeruzát és nem is tette
-félre, legföljebb azért, hogy ecsethez nyuljon, a melyet soha életében
-nem fog többé félretenni. Tanulás és szabályok nélkül nekilátott
-berajzolni mindent, a mi keze ügyébe akadt. Három egész évet töltött
-pacsmagolásai fölé görnyedve a nélkül, hogy valami is eltudta volna
-vonni tőlük, kivéve a szolgálatát és a nélkül, hogy valaha is elcsüggedt
-volna a csekély haladáson, melyet középszerű hivatottságánál fogva tett.
-Láttam őt nagyon forró nyárban hat hónapon át, a mint egész nap ült egy
-délnek fekvő kicsiny előszobában, a melyben fuldoklott az is, a ki csak
-keresztül ment rajta, vagy jobban mondva oda volt ragadva székéhez egy
-golyó előtt, rajzolta ezt a golyót és újra lerajzolta, legyőzhetetlen
-szívóssággal kezdte mindig újra és újra, a míg a görbületet elég jól
-tudta visszaadni, hogy meg lehessen elégedve munkájával. Végre
-gazdájának pártfogásával eljutott odáig, hogy levethette a bérruhát és
-az ecsetjéből élhetett. Egy bizonyos pontig a kitartás helyettesítheti a
-tehetséget: ezt a pontot elérte és nem is fogja soha túlhaladni. Ennek a
-derék legénynek az álhatatossága és becsvágya dicséretére válik. Mindig
-becsületet fog szerezni kitartásával, bizalmával, hűségével,
-erkölcsével, de sohasem fog egyebet festeni, mint ajtóbetéteket. Kit ne
-vezetett volna félre a buzgalma? És ki nem tekintette volna igazi
-tehetségnek? Nagy különbség van a között, hogy az embernek kedve telik
-valamelyik munkában vagy hogy hivatott-e rá? Finomabb megfigyelésekre
-van szükség, sem mint gondoljuk, egy gyermek igazi geniuszáról és igazi
-izléséről, a mely gyermek inkább óhajtásait mutatja ki, mint a hajlamait
-és a melyet mindig az óhajtásai szerint itélnek meg, mert a hajlamait
-nem tudják kitanulmányozni. Szeretném, ha egy helyes itéletű ember
-értekezést tartana a gyermekek megfigyelésének művészetéről. Nagyon
-fontos dolog volna ismerni ezt a művészetet; az apák és a tanítók még az
-elemein sincsenek túl.
-
-De talán túlságos fontosságot tulajdonítunk mi egy mesterség
-megválasztásának. Miután nincs egyébről szó, mint kézi munkáról, ez a
-választás könnyű dolog Emilnek; és tanuló idejének már több mint a felén
-túl van, azoknak a gyakorlatoknak révén, melyekkel mostanáig
-elfoglaltuk. Mit tegyen tehát? kész mindenre, tud bánni az ásóval és a
-kapával, tud bánni az esztergával, a kalapácscsal, a gyaluval és a
-ráspolylyal. Ismerős már minden mesterség szerszámaival. Csak arról van
-szó, hogy elég ügyességet, elég könnyűséget szerezzen ezen szerszámok
-valamelyikének kezelésében, hogy szorgalom dolgában egyenlővé váljon a
-jó munkásokkal, a kik bánnak velük; ebben a tekintetben pedig nagy
-előnye van fölöttük abban, hogy a teste ügyes, tagjai hajlékonyak, úgy
-hogy fáradtság nélkül tud bármiféle testtartást kibirni és erőfeszítés
-nélkül, sokáig ki tud állani mindenféle mozdulatot. Ezenfelül a szervei
-helyesek és jól be vannak gyakorolva; a mesterségek egész mechanikáját
-ismeri már. Csak a megszokás hiányzik már neki, hogy úgy tudjon
-dolgozni, mint egy mester. A megszokást pedig csak idővel szerezzük.
-Vajjon azok közül a mesterségek közül, a melyek közt válogathatunk,
-melyikre fog elegendő időt fordítani, hogy tökéletessé váljék benne?
-Csak erről van most már szó.
-
-Olyan mesterséget adjatok a felnőtt embernek, a mely nemének megfelel. A
-fiatal embernek pedig olyan mesterséget, a mely korának megfelel:
-semmiféle ülő és szobai foglalkozás, a mely elpuhítja és férfiatlanná
-teszi testét, nem tetszik és nem is való neki. Soha fiatal gyerek nem
-fog magamagától arra vágyódni, hogy szabó lehessen; ugyancsak művészet
-kell hozzá, hogy rávegyék erre az asszonyi mesterségre azt a nemet, a
-mely nem termett rá.[74] Ugyanaz a kéz nem bánhat egyszerre a tűvel és a
-karddal. Ha uralkodó volnék, a szabóságot és a többi tűvel dolgozó
-mesterséget csak a nőknek engedném meg és a sántáknak, a kik kénytelenek
-női foglalkozásukat űzni. Nagy bolondoknak találom a keletieket, a kik,
-mikor szükségét látják az eunuchoknak, csinálják az eunuchokat. Miért
-nem elégesznek meg azokkal, a kiket a természet tett azzá, az
-elférfiatlanított férfiak tömegével, a kiknek a természet
-összezsugorította a szivét? Volnának ezek annyian, a mennyire szükségük
-van. Minden gyönge, kényes, félénk ember természeténél fogva az ülő
-életmódra van kárhoztatva; arra van teremtve, hogy asszonyokkal vagy
-asszonyok módjára éljen. Jól van tehát, űzzön valami nekik való
-mesterséget és ha föltétlenül szükség van igazi eunuchokra, kárhoztassák
-erre az állapotra azokat az embereket, a kik megbecstelenítik nemüket
-azzal, hogy olyan foglalkozást vállalnak, a mely nem nekik való.
-Választásuk rávall a természet tévedésére; ezt a tévedést igazítsátok
-egy vagy más módon helyre és jó dolgot műveltetek.
-
-Megtiltom növendékemnek az egészségtelen mesterségeket, de nem a
-fáradtságos mesterségeket, sőt még a veszedelmes mesterségeket sem. Ezek
-egyszerre gyakorolják az erőt és a bátorságot s csupán a férfiakat
-illetik meg, a nők nem vállalkoznak rájuk; miért nem szégyenlik hát a
-férfiak, hogy azokra a dolgokra adják magukat, a miket a nők csinálnak?
-
-  Luctantur paucæ, comedunt coliphia paucæ.
-  Vos lanam trahitis calathisque peracta refertis
-  Vellera…[75]
-
-Olaszországban nem látni asszonyokat az üzletekben és nem lehet
-szomorúbb dolgot képzelni, mint egy pillantást egy utczába ebben az
-országban azok számára, a kik hozzá vannak szokva a franczia és angol
-utczákhoz. Látni a divatárusokat, a mint szalagokat, fejdíszeket,
-hajhálókat adnak el a hölgyeknek; ezeket a finom holmikat nagyon
-nevetségeseknek találtam a vaskos férfikezekben, melyek arra vannak
-alkotva, hogy a fujtatót nyomkodják és az üllőn kalapáljanak. Ezt
-mondtam magamban: ebben az országban visszahatásul az asszonyoknak
-kellene kardkészítő és fegyverkovács üzleteket nyitni. Nos, készítse és
-árulja mindenki a maga nemének való fegyvereket. Hogy az ember ismerje,
-használni kell őket.
-
-Fiatalember, nyomd rá munkáidra a férfi kezének bélyegét. Tanuld meg
-erős karral forgatni a fejszét és a fürészt, gerendát ácsolni, fölmászni
-a háztetőre, fölrakni a tető gerendát és bordákkal és vaskapcsokkal
-megszilárdítani és aztán hívd oda nővéredet, hogy segítsen a munkádban,
-mint a hogy ő mondta neked, hogy segíts neki hímzésén dolgozni.
-
-Túlságos sokat mondok erről kedves kortársaimnak, érzem; de néha
-elragadtatom magamat a következtetések erejétől. Ha valaki, bárki legyen
-is, szégyell nyilvánosan dolgozni gyaluval a kezében és bőrköténynyel
-maga előtt, én nem látok benne egyebet, mint a képzelődés rabszolgáját,
-a ki mindjárt elpirul, ha jót tesz, a mint egyszer kinevetik a
-becsületes embereket. Mindazáltal engedjünk az apák előitéleteinek addig
-a pontig, a míg az nem válik ártalmára a gyermekek helyes itéletének.
-Nem szükséges gyakorolni az összes hasznos mesterségeket, hogy
-becsületet szerezzünk valamennyinek, elég, ha egyiket sem becsüljük
-saját értékén alul. Mikor az ember válogathat és máskülönben is semmi
-sem korlátozza, miért ne követnők a kellemesség, a hajlam, a
-czélszerüség tanácsát az egyenlő rangú foglalkozások közt? A fémmunkák
-hasznosak, sőt valamennyi közt leghasznosabbak, mindazáltal, ha csak
-nincs erre valami különös okom, nem fogok fiadból lakatost, kovácsot
-vagy lópatkolót csinálni. Nem szeretném őt az üllőnél egy cyclops
-arczával látni. Hasonlókép kőművest sem csinálnék belőle, mégkevésbbé
-czipészt. Minden mesterség űzése szükséges, de a ki válogathat, annak
-tekintettel kell lenni a tisztaságra, mert ez nem képzelődés dolga;
-ebben a pontban az érzékeink után kell indulni. Végül nem szeretném
-azokat a lélekölő foglalkozásokat sem, melyekben a munkások gépiesen és
-csaknem automata módjára mindig csak ugyanabban a munkában gyakorolják
-kezüket: takácsok, harisnyakötők, kőfaragók; mire való értelmes
-embereket használni ezekre a mesterségekre? Ezekben csak az egyik gép
-vezeti a másikat.
-
-Mindent jól megfontolva legjobban szeretném, ha növendékemet az asztalos
-mesterségre vinné kedve. Tiszta, hasznos mesterség, odahaza lehet vele
-foglalkozni, elegendő mozgásban tartja a testet, ügyességet és
-leleményességet kiván a munkástól és munkáinak formáját a hasznosság
-határozza meg ugyan, de az elegánczia és az izlés sincs belőle kizárva.
-
-Ha növendékednek szelleme véletlenül határozottan a spekulativ
-tudományokra hajlik, akkor nem kárhoztatnám, ha hajlamainak megfelelő
-mesterséget adnának neki; tanuljon meg például matematikai készülékeket,
-szemüvegeket, távcsöveket készíteni.
-
-Mikor Emil a mesterségét tanulja, magam is együtt tanulom vele, mert meg
-vagyok róla győződve, hogy csak azt tanulja meg jól, a mit együtt
-tanulunk. Együtt állunk be tehát az inassorba és nem fogjuk kivánni,
-hogy urak módjára bánjanak velünk, hanem úgy, mint igazi inasokkal, a
-kik nem csak tréfából azok. Mért is ne lennénk igazi inasok? Péter czár
-ács volt a hajóműhelyben és dobos a saját hadseregében; azt hiszitek,
-hogy ez a fejedelem nem ér föl veletek születés vagy érdem dolgában?
-Értsd meg, ezt nem Emilnek mondom, hanem te neked, bárki vagy is.
-
-Sajnos, nem tölthetjük egész időnket a műhelyben. Nem csupán
-mesterinasok vagyunk, hanem emberinasok is és ez utóbbi mesterség
-inasévei fáradságosabbak és hosszadalmasabbak, mint a másikéi. Hogy
-fogjuk tehát ezt megcsinálni? Óraszámra fogadunk magunknak egy
-gyalumestert, mint a hogy tánczmestert szokás fogadni? Nem! akkor nem
-inasok volnánk, hanem tanulók és a mi becsvágyunk nem annyira az, hogy
-megtanuljuk az asztalos mesterséget, mint inkább, hogy az asztalos
-társadalmi helyzetébe emelkedjünk. Úgy vélem, hogy hetenként legalább
-egyszer vagy kétszer az egész napot ott töltjük a mesternél, olyankor
-kelünk fel, a mikor ő, előbb leszünk a munkában, mint ő, az ő asztalánál
-étkezünk, az ő parancsai szerint dolgozunk és miután abban a
-megtiszteltetésben részesültünk, hogy együtt vacsorázhattunk a
-családjával, ha akarjuk, haza térünk aludni, kemény ágyunkba. Ime így
-tanul meg az ember egyszerre több mesterséget és így gyakorolja magát a
-kézimunkában, a nélkül, hogy a másik inasságot elhanyagolná.
-
-Ha jót teszünk, legyünk egyszerűek; ne keltsük föl újra a hiúságot
-azzal, hogy nagyon igyekszünk leküzdeni. Ha az ember nagyon büszke arra,
-hogy legyőzte az előitéleteket, éppen akkor veti magát alá nekik. Azt
-mondják, hogy az ottomán uralkodóház egy régi szokása szerint a Nagyúr
-köteles kézimunkát végezni és mindenki tudja, hogy a fejedelmi kéz művei
-csak remekművek lehetnek. Nagylelküen osztogatja tehát ezeket a
-remekműveket a Porta nagyjainak és a munkát készítőjének értéke szerint
-fizetik meg. Nem a látszólagos zsarolást látom ebben rossznak, mert ez
-ellenkezőleg jótékony hatású. A fejedelem, mikor a főurakat arra
-kényszeríti, hogy oszszák meg vele, a mit a néptől raboltak, ezzel is
-kevésbbé van kényszerülve közvetlenül fosztogatni a népet. Ez a
-despotizmusnak szükséges megkönnyítése, nélküle ez a rettentő uralom
-fent se tudna maradni.
-
-Az ilyen szokásnak igazi hibája az a fogalom, a melyet ennek a szegény
-embernek saját értékéről ad. Mint Midás király mindent aranynyá akar
-változtatni, a mihez hozzá nyúl, de nem veszi észre, hogy ez alatt
-mekkora fülei nőnek. Hogy Emil fülei rövidek maradjanak, óvjuk meg
-kezeit ettől a dús képességtől, hogy a mit csinál, annak értéke ne a
-munkás, hanem a mű szerint itélődjék meg. Ne tűrjük soha, hogy az ő
-munkáját máskép itéljék meg, mint összehasonlítva valamely jó
-mesterével. A munkája maga a munka szerint becsültessék meg, nem pedig
-azért, mert tőle származik. A mit jól megcsinálsz, arról mondjátok ezt:
-_ez bizony jól van csinálva;_ de ne tegyétek hozzá: _kicsoda csinálta
-ezt?_ Ha ő maga mondja büszkén és önelégülten: _ezt én csináltam;_
-tegyétek hozzá hidegen: _akár te, akár más, az egyre megy_, mindenesetre
-jó munka.
-
-Jó anya, óvakodj mindenek fölött a hazugságoktól, a melyeket neked
-föltálalnak. Ha a fiad sok mindenfélét tud, légy bizalmatlan mindaz
-iránt, a mit tud; ha abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy Párisban
-nevelkedett és gazdag, akkor el van veszve. A míg ott akadnak ügyes
-művészek, meg lesznek benne összes tehetségeik; tőlük távol azonban nem
-lesz benne egy sem. Párisban a gazdag mindent tud, csak a szegény
-tudatlan. Ez a főváros tele van műkedvelőkkel és különösen műkedvelő
-nőkkel; a kik úgy készítik munkájukat, mint a hogy Guillaume úr találta
-fel a színeit.[76] Ebben a tekintetben három tiszteletreméltó kivételt
-tudok a férfiak között, s meglehet, akad több is; a nők között azonban
-nem tudok egyet sem és nem is hiszem, hogy legyen. Rendszerint úgy
-szoktak hírnevet szerezni a művészetekben, mint a jogászok között; az
-ember művész és művészek birálója lesz, úgy a hogy jogi doktor és biró
-lesz.
-
-Ha tehát egyszer megvolna már állapítva, hogy szép dolog egy mesterséget
-tudni, a gyermekeitek rögtön tudnák is a nélkül, hogy tanulniok kéne;
-mesterszámba mennének, akár csak a zürichi városi tanácsosok. Emillel
-nem csinálunk semmi ilyen ceremóniát; semmi látszat, mindég csak a
-valóság. Nem azt mondják, hogy tud, hanem csak hogy csöndben tanul. Hadd
-csinálja mindig a remekművét és soha ne menjen mesterszámba, ne a czíme
-által mutatkozzék munkásnak, hanem a munkája által.
-
-Ha eddig meg tudtam értetni magamat, megfogják érteni, miként szerzem
-meg növendékemnek észrevétlenül a testgyakorlat és a kézimunka
-gyakorlásával együtt a gondolkodásra és elmélkedésre való hajlandóságot,
-hogy ellensúlyozzam benne a restséget, a mely az emberek itélete iránti
-közönbösségéből és szenvedélyektől való mentességéből származnék. Úgy
-kell dolgoznia, mint egy földmívesnek és úgy kell gondolkoznia, mint egy
-filozófusnak, hogy ne váljon belőle olyan naplopó, mint egy vadember. A
-nevelés nagy titka úgy eljárni, hogy a test gyakorlatai és a szelleméi
-mindig pihenésül szolgáljanak egymásnak.
-
-De óvakodjunk attól, hogy időnek előtte fogjuk olyan tanulmányokra, a
-melyek érettebb szellemet kivánnak meg. Emil nem lesz sokáig a nélkül,
-hogy önmagán ne érezze a társadalmi helyzetek egyenlőtlenségét, a melyet
-kezdetben csak épen hogy észre vett. Azoknak az elveknek alapján, a
-melyeket bele oltottam és a melyek szellemi fejlettségének megfelelnek,
-a maga részéről is ki fog engem kérdezni. Mivel mindent egyedül tőlem
-kap és mivel oly közel látja magát a szegények állapotához, tudni
-akarja, miért vagyok én attól olyan messze. Meglehet, hogy váratlanul
-kényes kérdéseket fog föltenni. «Ön gazdag, így mondta nekem és én látom
-is. A gazdag ember is munkával tartozik a társadalomnak, épen mert
-ember. De ön, mit tesz ön a társadalomért?» Mit mond erre a jó nevelő?
-Nem tudom. Talán elég ostoba lesz arra, hogy arról a gondoskodásról
-beszéljen a gyermeknek, a melyet ő iránta tanusít. A mi engem illet, a
-műhely kiránt engem a zavarból. «Kedves Emilem, ez aztán a pompás
-kérdés. Megigérem neked, hogy felelek rá a magam részéről, majd ha te is
-a magad részéről olyan feleletet találsz, a melylyel meg vagy elégedve.
-Addig is gondom lesz rá, hogy neked és a szegényeknek adjam, a mi
-fölöslegem van; és hetenként egy asztalt vagy egy padot csináljak, hogy
-ne legyek mindenben egész haszontalan.»
-
-Ime visszatértünk önmagunkhoz. A gyermekünk most kész arra, hogy
-megszűnjön gyermek lenni, visszatért saját egyéniségébe. Jobban érzi,
-mint valaha a kényszert, a mely hozzáfűzi a dolgokhoz. Miután azon
-kezdtük, hogy gyakoroltuk a testét és az érzékeit, a szellemét és az
-itéletét gyakoroltuk. Most végre összekötöttük tagjainak használatát
-szellemi képességeinek használatával; cselekvő és gongolkozó lényt
-csináltunk, hogy teljessé tegyük az embert, nem marad más hátra, mint
-hogy szerető és érző lényt csináljunk belőle, vagyis hogy az elméjét az
-érzés által tökéletesítsük. De mielőtt belépnénk a dolgoknak ezen új
-rendjébe, vessünk egy tekintetet arra, a melyből kilépünk és nézzük meg
-a lehető legpontosabban, hogy meddig jutottunk.
-
-Növendékünknek eleinte csak érzékletei voltak, most már eszméi vannak;
-csak érzett, most már itél. Mert több egymásra következő vagy egyidejű
-benyomások összehasonlításából és az itéletből, melyet ebből levonunk,
-keletkezik a vegyes vagy complex benyomásnak egy neme, a melyet én
-eszmének nevezek.
-
-Az eszmék alkotásának a módja adja meg az emberi szellem jellemét. Az a
-szellem, a mely eszméit csak tényleges vonatkozások alapján alkotja meg,
-alapos szellem; az, a mely beéri a látszólagos vonatkozásokkal,
-fölületes szellem. Az, a mely a vonatkozásokat olyanoknak látja, a
-milyenek, helyes szellem, az, a mely rosszul értékeli őket, hibás
-szellem; az, a ki képzelt vonatkozásokat talál ki, a melyekben nincs sem
-valóság, sem látszat, bolond; az, a ki nem hasonlít össze, buta. Az
-eszmék összehasonlítására és a kapcsolatok megtalálására való kisebb
-vagy nagyobb képesség adja az emberben a több vagy kevesebb szellemet
-stb.
-
-Az egyszerű eszmék csak összehasonlított benyomások. Vannak itéletek az
-egyszerű benyomások közt ép úgy, mint a complex benyomások közt, a
-melyeket én egyszerű eszméknek nevezek. A benyomásban az itélet tisztára
-passiv, megerősíti azt, hogy csakugyan érezzük, a mit érzünk. Az
-észrevevésben vagy az eszmében az itélet aktiv, összekapcsolja,
-összehasonlítja és meghatározza a vonatkozásokat, melyeket az érzék nem
-határoz meg. Ez az egész különbség, de ez nagy különbség. A természet
-sohasem vezet minket félre, mindig magunk vezetjük magunkat félre.
-
-Látom, hogy a nyolcz éves gyermek elébe fagylaltot adnak; szájához emeli
-a kanalat, a nélkül, hogy tudná, mi van benne és megijedve hidegségétől,
-felkiált: _oh hisz ez éget!_ Nagyon élénk benyomást érez, a tűz
-melegénél élénkebbet nem ismer, s így azt hiszi, most is ezt érzi. És
-még is téved. A hideg érintése fájdalmat okoz neki, de nem égeti; ez a
-két benyomás nem is hasonló, mivel azok, a kik megpróbálták az egyiket
-is és a másikat is, nem tévesztik őket össze; tehát nem a benyomás
-téveszti meg, hanem az itélet, a melyet róla alkot.
-
-Ugyanígy áll a dolog azzal, a ki először lát tükröt vagy optikai
-készüléket, vagy tél vagy nyár közepén megy be egy mély pinczébe, vagy
-nagyon melegen vagy nagyon hidegen dugja bele kezét nagyon langyos
-vízbe, vagy a ki két keresztbetett ujja között forgat egy kis golyót
-stb. Ha beéri azzal, hogy megmondja, a mit észre vesz és a mit érez, az
-itélete teljesen passziv lévén, lehetetlen tévednie. De ha a látszat
-szerint itél a dologról, akkor aktiv, akkor összehasonlít, akkor
-inductió útján állapítja meg azt, a mit nem vesz észre. Ekkor téved vagy
-tévedhet. Hogy helyesbbíthesse, vagy hogy elejét vehesse a tévedésnek,
-tapasztalatra van szüksége.
-
-Mutassátok meg növendéketeknek éjszaka a felhőket, a melyek a hold közt
-és közte haladnak el. Azt fogja hinni, hogy a hold halad ellenkező
-irányban és a felhők állanak. Elhamarkodott inductió alapján hiszi ezt,
-mert rendszerint inkább a kis tárgyakat látta mozogni, mint a nagyokat
-és a felhők nagyobbaknak látszanak neki, mint a hold, a melynek
-távolságát nem tudja megitélni. Mikor az úszó csónakból, bizonyos
-távolságból nézi a partot, az ellenkező hibába esik és azt hiszi, hogy a
-föld mozog, mert nem érezvén a saját mozgását, a csónakot, a tengert
-vagy a folyót és egész horizontját mozdulatlannak tekinti s a part, a
-melyet mozogni lát, csak ennek egy részéül tűnik föl neki.
-
-Mikor a gyermek először lát egy a vízbe félig beledugott botot,
-töröttnek látja: az érzéklete helyes és helyes is maradna, még ha nem
-tudnók is ennek a tüneménynek az okát. Ha tehát megkérditek tőle, hogy
-mit lát, azt fogja mondani: egy törött botot; és helyesen is mondja,
-mert egész bizonyos, hogy egy törött botnak benyomását tette. De a mikor
-itéletétől félrevezetve tovább megy és miután azt állította, hogy törött
-botot lát, még azt is állítja, hogy a mit lát, az csakugyan törött bot,
-akkor tévesen beszél. Miért van ez? Azért, mert akkor activvá lesz és
-többé nem szemlélet alapján, hanem inductió alapján itél, azt állítva, a
-mit nem érzékel, t. i. hogy az egyik érzék által nyert itéletet a másik
-érzék megerősíti. Miután összes tévedéseink itéleteinkből származnak,
-nyilvánvaló, hogy ha sohasem volna szükségünk itélni, nem volna
-szükségünk tanulni sem. Sohasem volna alkalmunk tévedni, boldogabbak
-volnánk tudatlanságunkban, mint a milyenek tudásunkban lehetünk. Kicsoda
-tagadná, hogy a tudósok ezer igaz dolgot tudnak, melyeket a tudatlanok
-nem fognak tudni soha? Vajjon ez által a tudósok közelebb vannak-e az
-igazsághoz? Ellenkezőleg, előhaladásukban távolodnak tőle, mert az
-itélni vágyó hiúság még előbbre halad, mint a felvilágosodás, s így
-minden igazsághoz, a melyet megösmernek, csak száz téves itélettel
-együtt jutnak el. Csalhatatlanul be van bizonyítva, hogy Európa tudós
-társaságai csak a hazugság nyilvános iskolái. És minden bizonynyal több
-tévedés van a tudományos akadémiákban, mint a huronok egész
-nemzetségében.
-
-Miután mennél többet tudnak az emberek, annál többet tévednek, a tévedés
-kikerülésére az egyedüli eszköz a tudatlanság. Ne itéljetek és nem
-fogtok tévedni. Ez ép úgy a természet törvénye, mint az észé. Leszámítva
-a csekélyszámú és nagyon érzékelhető közvetlen kapcsolatokat, melyekben
-a dolgok állanak velünk, a többi dolgok iránt természetszerűen csak mély
-közönbösséget érzünk. A vadember meg se moczczanna, ha a világ legszebb
-gépezetének működését és a villamosság összes csodáit láthatná is. _Mi
-közöm hozzá?_ Ez a tudatlannak legkelendőbb szava és a bölcshöz is ez
-illik legjobban.
-
-De sajnos, ez a szó nem nekünk való már. Mindenhez van közünk, mert
-függünk mindentől és kiváncsiságunk szükségszerűen kiterjed
-szükségleteinkkel együtt. Ezért tulajdonítok nagyon nagy kiváncsiságot a
-filozofusnak és egyáltalán semmilyet a vadembernek. Ennek nincs szüksége
-semmire, annak szüksége van az egész világra s különösen bámulókra.
-
-Azt fogják mondani, kilépek a természetből, én azonban nem hiszem. A
-természet nem a közvélemény, hanem szükség szerint válogatja meg az
-eszközeit és a szabályait. A szükségletek pedig az emberek helyzete
-szerint váltakoznak. Nagy különbség van a természetes állapotban élő
-természetes ember és a társadalmi állapotban élő természetes ember
-között. Emil nem a sivatagba száműzni való vadember, hanem arra
-teremtett vadember, hogy a városban lakjék. Itt kell megtalálnia, a mire
-szüksége van, hasznot húznia lakóiból és ha nem is úgy élnie, mint ők,
-de velük élnie.
-
-Miután annyi új viszony közben, melyektől függni fog, akarata ellenére
-is itélnie kell, tanítsuk meg tehát itélni.
-
-A legjobb módja a helyes itélet megtanulásának az, a mely leginkább
-irányul tapasztalataink egyszerűsítésére, sőt nélkülözhetésükre a
-nélkül, hogy tévedésbe esnénk. Ebből az következik, hogy miután sokáig
-igazoltuk az egyik érzék viszonyait a másikéival, meg kell még tanulni
-igazolni minden érzés viszonyát magamagában véve, a nélkül, hogy
-szükségünk volna egy másik érzékhez folyamodni; akkor minden benyomás
-eszmévé lesz számunkra és ez az eszme mindig egyezni fog az igazsággal.
-Ilyen fajtájú a nyereség, melylyel betölteni igyekeztem az emberi
-életnek ezt a harmadik korát.
-
-Az eljárásnak ez a módja olyan türelmet és körültekintést kíván, a
-melyre kevés mester képes és a mely nélkül a növendék nem tanul meg soha
-itélni. Ha például téved a törött bot látszatában s hogy megmutasd
-tévedését, sietsz a botot kihúzni a vízből, talán megszünteted a
-tévedését, de mire tanítod meg vele? Semmi olyanra, a mit nem tanult
-volna meg hamarosan magától is. Nos, nem ez, a mit tenni kell. Nem
-annyira arról van szó, hogy megtanítsuk egy igazságra, mint inkább hogy
-megmutassuk neki, hogy kell hozzáfogni, hogy mindig rájöjjön az
-igazságra. Hogy jobban megtanítsuk, nem kell azonnal kiigazítani
-tévedését. Vegyük például Emilt és engem.
-
-Először a két föltételezett kérdés elsejére minden szokott módon nevelt
-gyermek okvetlenül állító módon fog felelni. Ez bizonyosan törött bot,
-fogja mondani. Nagyon kételkedem benne, hogy Emil is ugyanezt a
-feleletet fogja adni. Nem látván annak szükségét, hogy tudós legyen vagy
-annak látszassék, sohasem siet itélni, csak bizonyítékok alapján itél és
-ez alkalommal távol van attól, hogy bizonyítékot találjon, mert jól
-tudja, hogy a jelenségekről való itéleteink mennyire alá vannak vetve az
-illuziónak, ha csak a távlat révén is.
-
-Máskülönben, miután tudja tapasztalatból, hogy legkönnyebb kérdéseimnek
-is mindig van valami czélja, melyet ő kezdetben nem vett észre, nem
-szokta meg, hogy hebehurgyán válaszoljon, ellenkezőleg, gondolkodóba
-esik, figyelmes lesz, gondosan megvizsgálja kérdésemet, mielőtt felelne
-rá. Soha nem ad nekem feleletet, melylyel maga is nincs megelégedve és
-őt kielégíteni nehéz dolog. Végül nem nagyon erősködünk, sem ő, sem én,
-hogy megtudjuk a dolgok valóságos állását, hanem csak hogy ne essünk
-tévedésbe. Nagyobb zavarba jutnánk, ha olyan okkal kellene beérnünk, a
-mely nem állja meg a helyét, mintha egyáltalán nem találnánk okot. _Nem
-tudom_, ez olyan szó, a mely nekünk mindkettőnknek olyan kényelmes és a
-melyet oly gyakran mondunk, hogy nem kerül egyikünknek sem
-megerőltetésébe. De ha esetleg kipottyan a szájából az a hebehurgyaság,
-vagy ha kitér a felelet elől a kényelmes _nem tudommal_, az én feleletem
-mindkét esetben ugyanaz: Nos, vizsgáljuk meg.
-
-A bot, a mely közepéig bele van dugva a vízbe, merőleges helyzetben van
-megerősítve. Hogy megtudjuk, el van-e törve, a hogy látszik, mennyi
-mindenfélét kell csinálnunk, mielőtt kihúznók a vízből vagy hozzáérnénk
-a kezünkkel?
-
-1. Körüljárjuk a botot és látjuk, hogy a törés velünk forog. Tehát csak
-a szemünk változtatja meg s a tekintet nem mozgatja meg a testeket.
-
-2. Jól ránézünk merőlegesen a botnak a vizen kívül álló végére; akkor a
-bot már nincs meggörbülve, a szemünk felé fordult vége pontosan elrejti
-a másik végét.[77] Vajjon a szemünk kiegyenesítette a botot?
-
-3. Felzavarjuk a víz felületét s látjuk, hogy a bot több darabra hajlik,
-czikk-czakkban mozog a víz hullámzása szerint. Vajjon a mozgás, melybe a
-vizet hoztuk, elég-e arra, hogy a botot így megtörje, puhává és
-folyékonynyá tegye?
-
-4. Lefolyatjuk a vizet és azt látjuk, hogy a bot lassankint ismét
-egyenessé válik, a mint a víz lejebb száll. Nem elég-e ez arra, hogy
-megvilágosodjék a tény és hogy megtaláljuk a fénytörést? Nem igaz tehát,
-hogy a látás téveszt meg, miután csak reá van szükségünk, hogy
-helyesbítsük a tévedést, melyet neki tulajdonítunk.
-
-Tegyük fel, hogy a gyermek elég ostoba arra, hogy ne értse meg ezeknek a
-kisérleteknek eredményét; akkor segítségül kell hívni a látáshoz a
-tapintást. A helyett, hogy kihúznók a botot a vízből, hagyjuk abban a
-helyzetben és a gyermek simítson rajta végig egyik végétől a másikig.
-Nem fogja szögletét érezni, a bot tehát nincs eltörve.
-
-Azt fogjátok mondani, hogy itt nemcsak itéletekről van szó, hanem forma
-szerinti következtetésekről. Igaz: de nem látjátok, hogy a mint a
-szellem eljutott az eszmékig, minden itélet következtetés? Minden érzéki
-benyomásról való tudat megállapítás, itélet. Tehát a mint
-összehasonlítunk egy érzéki benyomást egy másikkal, akkor
-következtetünk. Az itélet és a következtetés művészete tökéletesen
-ugyanaz.
-
-Emil nem fogja soha tudni a dioptikát (a sugártörés tanát), vagy azt
-akarom, hogy ezen a boton tanulja meg. Nem fog soha rovarokat
-szétvagdalni, nem fogja soha megolvasni a nap foltjait, nem fogja tudni,
-mi a mikroszkóp és a teleszkóp. A ti tudós növendékeitek gúnyolódni
-fognak tudatlanságán. Igazuk lesz, mert mielőtt ezekhez a készülékekhez
-folyamodnék, azt vélem, előbb fel kell őket fedeznie és gondolhatjátok,
-hogy az nem fog hamar menni.
-
-Ez az egész módszerem szelleme ezen a téren. Ha a gyermek egy kis golyót
-görget keresztbefont ujjai közt és azt hiszi, két golyót érez, nem
-engedem meg neki, hogy odanézzen, a míg nincs meggyőződve, hogy csak egy
-golyó van ott.
-
-Ezek a felvilágosítások, azt hiszem, elegendők lesznek, hogy pontosan
-megjelöljék a haladást, melyet eddig növendékem szelleme tett és az
-utat, melyen ezt a haladást tette. De talán megdöbbentek a dolgok nagy
-sokaságán, melyeket elvonultattam előtte, attól féltek, hogy elhalmozom
-szellemét az ismeretek tömegével. A dolog ellenkezőleg áll, inkább arra
-tanítom, hogy ne tudja őket, mint hogy tudja. Megmutatom neki a tudomány
-útját, a mely valóság szerint könnyű, de hosszú, végtelen és lassú, ha
-az ember be akarja járni. Megtétetem vele az első lépéseket, hogy
-felismerje a bejárást, de nem engedem neki soha, hogy messzire menjen.
-
-Kénytelen lévén magától tanulni, a maga eszének veszi hasznát és nem a
-másénak, mert hogy ne adjon semmit az előitéletekre, nem szabad semmit
-adnia a tekintélyre és tévedéseink java része kevésbbé magunkból ered,
-mint másokból. Abból a folytonos gyakorlatból olyan szellemi
-derekasságot nyer, a mely hasonló ahhoz, melyet a testnek munkával és
-fáradsággal szerzünk. Egy másik előny, hogy csak erőinek arányában
-haladunk előre. A szellem ép úgy mint a test, csak azt viszi magával, a
-mit el bír vinni. Mikor az értelem magáévá teszi a dolgokat, mielőtt
-elhelyezné az emlékezetben, akkor a mit levon belőle, az övé is; ha
-ellenben kedve ellenére túlterheljük az emlékezetét, annak a veszélynek
-teszszük ki, hogy sohasem von le belőle semmit, a mi az ő tulajdona
-volna.
-
-Emilnek kevés az ismerete, de a mije van, igazán az övé; semmit sem tud
-félig. Azoknak a dolgoknak csekély számában, melyeket tud és melyeket
-jól tud, a legfontosabb az, hogy sok van, a mit nem tud és a mit egy nap
-nem tudhat, még sokkal több, a mit mások tudnak, ő azonban soha életében
-nem fog tudni és végtelenül sok olyan, a mit soha senki sem fog tudni.
-Egyetemes a szelleme, nem tudása által, hanem a tudás megszerzésére való
-képessége által; nyilt, értelmes, mindenre kész szellem és mint
-Montaigne mondja, ha nem is tanult, de legalább tanítható. Elég nekem,
-ha meg tudja találni a _mire való_-t mindenben, a mit tesz és a
-_miért_-et mindenben, a mit hisz. Mert, még egyszer mondom, nem az a
-czélom, hogy tudományt adjak neki, hanem hogy megtanítsam, hogy szükség
-esetére megszerezze és hogy pontosan megbecsültessem vele, mennyit ér és
-megszerettessem vele mindenek fölött az igazságot. Ezzel a módszerrel
-lassan haladunk, de sohasem teszünk haszontalan lépést és nem vagyunk
-kénytelenek hátrálni.
-
-Emilnek csak természetes és tisztára fizikai ismeretei vannak. A
-történelemnek még a nevét se tudja, sem azt, hogy mi fán terem a
-metafizika és az erkölcstan. Tudja az embernek lényeges viszonyait a
-dolgokkal, de semmit nem tud az embernek az emberhez való morális
-viszonyairól. Kevéssé tudja általánosítani az eszméket, kevéssé tud
-abstractiókat csinálni. Meglátja a bizonyos testek közös tulajdonságait,
-a nélkül, hogy okoskodnék ezekről a tulajdonságokról magukban véve.
-Ismeri az abstract tért a geometriai ábrákból, ismeri az abstract
-mennyiséget az algebrai jelekből. Ezek az ábrák és ezek a jelek a
-támaszai ezeknek az abstractióknak, melyekre az érzékei támaszkodnak.
-Nem igyekszik a dolgokat természetük szerint ismerni, hanem csak azok
-szerint a kapcsolataik szerint, a melyek érdeklik. A mi tőle idegen, azt
-csak magára való vonatkozásában értékeli, de ez az értékelése exact és
-biztos. A képzelet s a konvenczió semmi áron se nyomul bele. Nagyobbra
-veszi azt, a mi neki hasznosabb és nem idegenedve el soha az
-értékelésnek ettől a módjától, nem ad semmit a közvéleményre.
-
-Emil dolgos, mértékletes, türelmes, állhatatos és tele van bátorsággal.
-Képzelete, nem lévén felhevülve, nem túlozza előtte soha a
-veszedelmeket; kevéssé érzékeny a bajok iránt és állhatatosan tudja
-állni a szenvedést, mert nem tanult meg szembeszállni a sorssal. A mi a
-halált illeti, még alig tudja, mi az, de hozzászokva ellenállás nélkül
-alávetni magát a szükségszerűség törvényének, mikor meg kell halnia,
-jajgatás és ellenkezés nélkül fog meghalni. Ez minden, a mit a természet
-abban a mindenki által rettegett pillanatban megenged. Szabadon élni és
-kevéssé csüngni az emberi dolgokon, a legjobb módja a meghalás
-megtanulásának.
-
-Szóval megvan az erényből mindene, a mi ő reá magára vonatkozik. Hogy
-meglegyenek a társadalmi erényei is, ahhoz nem hiányzik egyebe, mint
-hogy ismerje a kapcsolatokat, melyeket ezek követelnek, csak azoknak a
-felvilágosításoknak van híjával, a melyeket szelleme teljesen kész
-magába fogadni.
-
-Másokra való tekintet nélkül nézi magamagát és jónak tartja, ha mások
-sem gondolnak ő vele. Nem kiván senkitől semmit és azt hiszi, nem
-tartozik senkinek semmivel. Egyedül van az emberi társadalomban, csak
-egyedül önmagára számít. Több joga is van, mint másnak, hogy magamagára
-számítson, mert ő minden, a mi az ő korában csak lehet. Nincsenek
-tévedései, vagy csak olyanok, a melyektől senki sem tudja megóvni magát.
-A teste egészséges, a tagjai mozgékonyak, a szelleme helyes és
-előitéletek nélkül való, a szíve szabad és szenvedélyek nélkül való. Az
-önszeretet, az összes szenvedélyek közül a legelső és legtermészetesebb,
-még alig támadt fel benne. A nélkül, hogy megzavarná bárkinek a
-nyugalmát, megelégedetten, boldogan és szabadon élt, a mennyire a
-természet engedte. Úgy találjátok, hogy az a gyermek, a ki így jutott el
-tizenötödik évéig, elvesztegette előbbi éveit?
-
-
-
-
-NEGYEDIK KÖNYV.
-
-Mily hamar haladunk át ezen a földön! Az élet első negyedrésze eltelt,
-mielőtt ismernők használatát; az utolsó negyede úgy telik el, hogy már
-nem tudjuk többé élvezni. Kezdetben nem tudunk élni, majd azután nem
-birunk többé és abban az időközben, a mely ezt a két hasznavétlen
-végletet elválasztja, a megmaradó időnek háromnegyed része alvással,
-munkával, szenvedéssel, kényszerűséggel, mindenféle fajta kínokkal telik
-el. Az élet rövid, nem annyira a miatt, hogy kevés ideig tart, hanem
-azért, mert ebből a kevés időből is alig marad valami arra, hogy
-élvezzük. A halál pillanata lehet még oly messze a születésétől, az élet
-mindig nagyon rövid, ha ez a köz rosszúl van kitöltve.
-
-Hogy úgy mondjam, kétszer születünk: egyszer arra, hogy létezzünk,
-másodszor arra, hogy éljünk; egyszer a fajunk számára, másodszor a
-nemünk számára. Azoknak, a kik a nőt tökéletlen férfinak tartják,
-kétségkívül nincs igazuk, de a külső analogia mellettük szól. A
-házasodás koráig a kétféle nemű gyermekek között nincs semmi, a mi
-nyilvánvalólag elkülönbözteti őket; ugyanaz az arczuk, ugyanaz az
-alakjuk, ugyanaz az arczszínük, ugyanaz a hangjuk, minden egyforma: a
-leányok gyermekek s a fiúk is gyermekek; ugyanaz az egy név elegendő az
-ily hasonló lényeknek. Azok a lények, a melyeknél megakasztják a nem
-további fejlődését, megőrzik ezt az egyformaságot egész életükön át;
-mindig nagy gyermekek; a nők pedig, a kik sohasem vesztik el ezt az
-egyformaságot, úgy tünik, sohasem válnak valami mássá.
-
-Az ember azonban általában véve nem arra van teremtve, hogy mindig a
-gyermekkorban maradjon. Kilép belőle a természet által előírt időben és
-ennek a válságos pillanatnak, mely elég rövid ugyan, nagy a fontossága.
-
-Mint a hogy a tenger zúgása messziről megelőzi a vihart, az a viharos
-fordulat előre jelzi magát az ébredező szenvedélyek mormolása által;
-tompa gerjedezés figyelmeztet a veszedelem közeledtére. A kedélyhangulat
-változása, gyakori fellobbanások, a szellem folytonos izgatottsága
-csaknem fegyelmezhetetlenné teszi a gyermeket. Süket lesz az iránt a
-hang iránt, a mely tanulékonnyá tette; valóságos lázas oroszlán lesz;
-félreismeri vezetőjét, nem akarja többé, hogy vezessék.
-
-A változó kedélyhangulat jeleihez járulnak a külsőben észrevehető
-változások. Arczkifejezése kifejlődik és jellegzetessé válik; a ritka és
-lágy pehely, a mely arcza alján nő, megbarnul és sűrű lesz. A hangja
-mutálni kezd, vagyis inkább elveszti a hangját: se nem gyermek, se nem
-férfi és nem tudja egyiknek a hangját sem megütni. Szeme, a léleknek ez
-a szerve, a mely idáig nem mondott semmit, beszédessé és kifejezővé
-válik; növekvő tűz lelkesíti át; legélénkebb tekintetének még megvan a
-szent ártatlansága, de nincs meg benne már a régi együgyűség: már
-érezni, hogy sokat mondhat, kezdi tudni lesütni a szemét és pirulni;
-érzelmessé válik, mielőtt tudná, mit érez; nyugtalan a nélkül, hogy oka
-volna rá. Mindez lassacskán állhat be és időt engedhet neked, de ha
-élénksége nagyon is türelmetlenné válik, ha fellobbanása dühhé változik,
-ha egyik pillanatról másikra felingerlődik és ellágyul, ha ok nélkül
-könnyeket ont, ha olyan dolgok közelében, a melyek veszedelmesekké
-kezdenek rá nézve válni, az érverése meggyorsul és a szeme fellobban, ha
-egy nő keze, a mely az övét érinti, megborzongatja, ha zavarba jön vagy
-félénkké válik mellette: Ulysses, oh bölcs Ulysses, vigyázz magadra! A
-tömlők, melyeket annyi gonddal bezártál, megnyíltak, a szelek már
-kiszabadultak: ne hagyd el egy pillanatra sem a kormányt, vagy el vagy
-veszve.
-
-Ez a második születés, a melyről szóltam; ekkor születik az ember igazán
-az élet számára, ekkor nem idegen számára semmi emberi. Idáig
-gyermekjáték volt a gondoskodásunk, csak most nyer igazi fontosságot. Ez
-az a kor, a hol a rendes nevelés végezni szokta és épen ez az, a hol a
-miénknek kezdenie kell, de hogy jól kifejtsük ezt az új tervet, vissza
-kell térnünk hátrább az idevonatkozó dolgok állásához.
-
-Szenvedélyeink fenntartásunk elsőrendű eszközei; ép oly hiábavaló, mint
-a milyen nevetséges vállalkozás, ha el akarjuk őket pusztítani; ez
-annyi, mint ha a természetet akarnók békóba szorítani, az Isten művét
-megjavítani. Ha Isten azt mondaná az embernek, hogy semmisítse meg a
-szenvedélyeket, melyeket beléje oltott, akkor Isten akarva és nem akarva
-ellentmondana önmagának. Sohasem rendelt ilyen esztelen dolgot, semmi
-hasonló nincs beleírva az emberi szívbe és a mit Isten akar, hogy az
-ember megtegyen, nem mondatja neki egy másik ember által, ő maga mondja
-neki, a szíve mélyébe írja bele.
-
-Azt tehát, a ki meg akarná akadályozni a szenvedélyek felébredését,
-csaknem épen olyan bolondnak találnám, mint azt, a ki meg akarná őket
-semmisíteni és azok, a kik idáig azt találták hinni, hogy nekem ez a
-tervem, bizonyára nagyon rosszul értettek meg.
-
-De vajjon helyes okoskodás volna-e, abból, hogy az ember természetében
-rejlik, hogy szenvedélyei legyenek, azt következtetni, hogy azok a
-szenvedélyek, melyeket magunkban érzünk és a melyeket másokban látunk,
-mind természetesek? A forrásuk természetes, az igaz, de ezer idegen
-patak dagasztotta meg; nagy folyam ez, mely szüntelenül növekszik és a
-melyben alig födözhetni fel néhány cseppjét eredeti vizének. Természetes
-szenvedélyeink szoros korlátok között mozognak; eszközei
-szabadságunknak, arra irányulnak, hogy fentartsanak minket. Mindazok, a
-melyek leigáznak és tönkretesznek, máshonnan jutnak belénk; a természet
-nem oltja őket belénk, mi sajátítjuk el őket a természet hátrányára.
-
-Szenvedélyeink forrása, a többinek mindnek eredete és kezdete, az
-egyedüli, a mely együtt születik az emberrel és nem hagyja el, a míg él:
-az önszeretet; kezdetleges, velünk született, minden egyébnél előbb való
-szenvedély, a melynek a többiek bizonyos értelemben csak módosulásai.
-Ebben az értelemben, ha úgy tetszik, valamennyi természetes. De ezeknek
-a módosulásoknak nagyobb része idegen okokból ered, a melyek nélkül
-sohasem harapóznának el és maguk ezek a módosulások egyáltalán nem
-előnyösek ránk nézve, sőt ártalmasak; megváltoztatják eredeti czéljukat
-és saját elvük ellen törnek: akkor jut az ember a természeten kívül és
-ellenmondásba kerül önmagával.
-
-Az önszeretet mindig jó, mindig a rendnek megfelelő. Mindenkinek saját
-kötelessége lévén saját maga fentartása, gondjainak elseje és
-legfontosabbja az és az is kell, hogy legyen, hogy szüntelenül erre
-vigyázzon. És hogy vigyázhatna rá, ha nem találná benne legnagyobb
-érdekét?
-
-Szeretnünk kell tehát önmagunkat, hogy fennmaradhassunk; jobban kell
-szeretnünk magunkat, mint minden más dolgot és ugyanennek az érzésnek
-közvetlen következésekép szeretjük azt, a mi fentartásunkra szolgál.
-Minden gyermek ragaszkodik a dajkájához: Romulus biztosan ragaszkodott a
-nőstény farkashoz, a mely szoptatta. Kezdetben ez a ragaszkodás merőben
-gépies. A mi javára válik egy egyén jóllétének, vonzza őt, a mi
-ártalmára van, visszariasztja; ez csak vak természeti ösztön. Ezt az
-ösztönt érzéssé alakítja át, a ragaszkodást szeretetté, az ellenszenvet
-gyűlöletté az ártalmunkra vagy hasznunkra levő nyilvánvaló szándék.
-Érzéketlen lények iránt, melyek csak a nekik adott impulsust követik,
-nem kél bennünk szenvedély; azok ellenben, a melyektől belső alkatuknál
-vagy akaratuknál fogva, jót vagy rosszat várunk, a melyekről azt látjuk,
-hogy szabadon hatnak mellettünk vagy ellenünk, hasonló érzéseket
-keltenek bennünk azokhoz, a melyeket ők mutatnak. A mi javunkra válik,
-azt keressük; a mi javunkra akar válni, azt szeretjük; a mi ártalmunkra
-van, azt kerüljük, de a mi ártalmunkra akar lenni, azt gyűlöljük.
-
-A gyermek első érzése az önszeretet, a második pedig, a mely az elsőből
-származik: a szeretet azok iránt, a kik közelébe jutnak, mert a
-gyöngeségnek abban az állapotában, a melyben van, mindenkit arról a
-segítségről és gondoskodásról ismer meg, a melyben részesül. A
-ragaszkodás, melylyel dajkája és dadája iránt van, kezdetben csak
-szokás. Keresi őket, mert szüksége van rájuk és jól érzi magát náluk; ez
-inkább ismeretség, mint jóakarat. Sok időre van szüksége annak
-megértésére, hogy nemcsak hasznosak rá nézve, hanem azok is akarnak
-lenni és akkor kezdi el őket szeretni.
-
-A gyermek tehát természettől fogva hajlandó a jóindulatra, mert látja,
-hogy mindaz, a mi közelébe jut, segítségére hajlandó és mert ennek a
-megfigyelésének révén megszokja a faja iránti kedvező érzést; de a mily
-mértékben kiterjeszti viszonyait, szükségleteit, aktiv vagy passziv
-függőségeit, fölébred benne másokhoz való viszonyainak érzése és
-előidézi a kötelességeket és kedvezéseket. Akkor a gyermek
-zsarnokoskodó, féltékeny, ravasz, boszuálló lesz. Ha rászorítják az
-engedelmességre, nem látja annak hasznosságát, a mit parancsolnak neki,
-szeszélynek tulajdonítja, annak a szándéknak, hogy kinozzák és föllázad.
-Ha ellenben engedelmeskednek neki, a mint valami ellenáll, mindjárt
-lázadást lát benne, a vele szembeszállás szándékát; megveri a széket
-vagy az asztalt, mert nem engedelmeskedett neki. Az önszeretet, a mely
-csak önmagára tekint, beéri azzal, hogy saját szükségleteink ki vannak
-elégítve; az önzés ellenben, a mely összehasonlítja magát, soha sincs
-megelégedve és nem is tudna lenni, mert az az érzés, a mikor önmagunkat
-elébe tesz a többieknek, azt is követeli, hogy a többiek maguk elébe
-tegyenek minket, a mi pedig lehetetlenség. Így keletkeznek a gyöngéd és
-szerető szenvedélyek az önszeretetből és így keletkeznek a gyűlöletes és
-dühös szenvedélyek az önzésből. Így az embert lényege szerint az teszi
-jóvá, hogy kevés a szükséglete és kevéssé hasonlítja össze magát
-másokkal; lényege szerint gonoszszá pedig az teszi, hogy sok a
-szükséglete és sokat ad a mások véleményére. Ennek az elvnek alapján
-könnyű látni, hogyan lehet jóra vagy rosszra irányozni a gyermekek és az
-emberek minden szenvedélyét. Igaz, hogy nem tudva mindig egyedül élni,
-nehezen maradhatnak mindig jók; ez a nehézség szükségszerűen fokozódik
-összeköttetéseikkel és főleg ebben a tekintetben teszik a társadalom
-veszedelmei a művészetet és a gondoskodást elkerülhetetlenebbé, hogy
-elejét vegyük az emberi szívben annak az elaljasodásnak, a mely új
-szükségleteiből keletkezik.
-
-Az embernek megfelelő tanulmány az összeköttetéseinek tanulmánya. A míg
-csak fizikai lényében ismeri magát, tanulmányoznia kell önmagát a
-dolgokkal való kapcsolataiban; ez egész életének feladata attól a
-ponttól fogva, a melyhez most jutottunk.
-
-Mihelyt az embernek társnőre van szüksége, többé már nem elszigetelt
-lény, szíve nincs már egyedül. Ezzel megszületik fajával való minden
-vonatkozása, szívének minden vonzalma. Első szenvedélye erjedésbe hozza
-az összes többieket.
-
-Az ösztön iránya meghatározatlan. Az egyik nem vonzódik a másikhoz; ez a
-természet hajlama. A választás, a kedvezés, a személyes ragaszkodás a
-műveltség, az előitélet, a szokás műve; időre és ismeretekre van
-szükség, hogy képesek legyünk a szeretetre; csak azután szeretünk, hogy
-itéltünk, előbb összehasonlítunk s csak aztán kedvezünk. Ezek az
-itéletek öntudatlanul alakulnak ki, de azért nem kevésbbé valódiak. Az
-igazi szeretet, bármit mondjanak is, mindig becsben fog állni az emberek
-előtt, mert bár túlbuzgalma néha félrevezet is, bár nem zárja ki annak
-szívéből, a ki érzi, a gyűlöletes tulajdonságokat, sőt elő is idézheti,
-mindazáltal tiszteletre méltó tulajdonságokat tételez fel, a melyek
-nélkül lehetetlen volna szeretetet érezni. Ez a választás, melyet szembe
-szoktak vetni az észszel, mégis belőle származik. Vakká tették Ámort,
-mert jobb a szeme, mint a mienk és mert látja azokat a kapcsolatokat is,
-melyeket mi nem tudunk észrevenni. Annak számára, a kinek semmiféle
-fogalma sincs sem kiválóságokról, sem szépségről, minden nő egyforma jó
-volna és a legelőször útjába akadó lenne mindig a leginkább
-szeretetreméltó. A szerelem egyáltalán nem a természettől ered, sőt
-korlátja és féke hajlamainak; általa történik, hogy kivéve a szerelem
-tárgyát, az egyik nem teljesen közönbössé válik a másikra nézve.
-
-A mely kedvezést nyujtunk, ugyanabban kivánunk részesülni; a szerelemnek
-kölcsönösnek kell lennie. Hogy az embert szerethessék, szeretetreméltóvá
-kell tennie magát; hogy előnyben részesüljön, szeretetreméltóbbnak kell
-lennie másoknál, mindenki másnál szeretetreméltóbbá, legalább a szerelem
-tárgyának szemében. Ebből keletkeznek az első tekintetek a hozzá
-hasonlókra, ebből az első összehasonlítások velük, ebből a versengés, a
-vetélkedés, a féltékenység. Az érzéssel csordultig tele szív szereti
-kitárni magát; a szerelmes hölgy szüksége után fölkél a jóbarát
-szüksége. A ki érzi, mily édes szerettetni, azt kívánja, hogy az egész
-világ szeresse és ha mindenki kedvezéseket akar, hogyne volna sok az
-elégedetlen. A szerelemmel és barátsággal születnek meg az
-egyenetlenkedések, az ellenségeskedés, a gyűlölet. Látom, a mint
-fölemelkedik az oly sok különböző szenvedély öléből az előitélet
-rendíthetetlen trónján és a buta halandók, alávetve uralmának, csakis
-mások véleményére alapítják saját létüket.
-
-Kövessétek nyomon ezeket a gondolatokat és látni fogjátok, honnan nyeri
-önzésünk azt a formát, melyet mi természetesnek tekintünk és az
-önszeretet, nem lévén többé önmagában befejezett érzés, hogy válik
-büszkeséggé a nagy lelkekben, hiúsággá a kicsinyekben és valamennyiben
-szüntelenül a felebarátok költségére táplálkozik. A szenvedélyeknek ez a
-fajtája, nem lévén csirája a gyermekek szívében, magától nem születhetik
-meg benne, csak mi viszszük bele és mindig csak a mi hibánkból
-gyökerezik meg benne; de nem így áll a dolog a fiatal ember szívében,
-tehetünk, a mit akarunk, megszületnek benne akaratunk ellenére is. Ideje
-tehát módszert változtatni.
-
-Kezdjük néhány fontos megjegyzéssel arról a kritikus korról, a melyről
-itt szó van. A gyermekkorból a serdülő korba való átmenet nincs annyira
-meghatározva a természet által, hogy ne váltakoznék az egyes egyénekben
-a temperamentumok szerint és a népekben az éghajlatok szerint. Mindenki
-tudja a különbséget, a mely ebben a tekintetben fennáll a meleg és hideg
-országok között és mindenki látja, hogy a forró temperamentumok hamarabb
-formálódnak, mint a többiek. Az okok dolgában azonban tévedni lehet és
-gyakran a fizikumnak tulajdonítani, a mi a morálnak a róvására irandó;
-ez korunk filozófiájában a leggyakrabbi tévedések egyike. A természet
-tanulságai késlekedők és lassuk, az emberekéi csaknem mindig idő
-előttiek. Az első esetben az érzékek fölkeltik a képzelődést, a másikban
-a képzelődés kelti fel az érzékeket, koraérett tevékenységet ad nekik, a
-mely múlhatatlanul enerválja előbb az egyéneket, majd huzamos időre
-terjedve, magát a fajt is. Általánosabb és biztosabb megfigyelés az
-éghajlatok hatására vonatkozónál az, hogy a serdülő kor és a nemi ösztön
-mindig korábban áll be a művelt és pallérozott népeknél, mint a tudatlan
-és barbár népeknél.[78] A gyermekekben különös éleselméjűség van abban,
-hogy ki tudják hámozni az illem mindenféle majmoskodása alól a rossz
-erkölcsöket, melyeket ellepleznek előlük. A tisztult nyelv, a melyet
-eltanultatnak velük, a tisztesség leczkéi, melyekben részesítik őket, a
-rejtelmesség fátyla, melyet szemük elé vonni igyekeznek, megannyi
-ösztökéje kiváncsiságuknak. A hogy a dolgot csinálni szokták,
-nyilvánvaló, hogy a mit állítólag ellepleznek előlük csak arra való,
-hogy rátanítsák őket, ez pedig minden tanítás közül, melyben részesítik
-őket, a legkevésbé válik hasznukra.
-
-Kérjetek tanácsot a tapasztalattól s meg fogjátok érteni, mennyire
-meggyorsítja ez az esztelen módszer a természet művét és tönkreteszi a
-tempramentumot. Ez egyik főoka a fajok degenerálódásának a városokban. A
-fiatal emberek, időnek előtte kimerülve, kicsinyek maradnak, gyöngék,
-rossz szervezetűek, növés helyett öregszenek, mint a hogy a szőlőtő, a
-melyen gyümölcsöt termelnek tavaszszal, elfonnyad és kihal, mielőtt
-eljönne az ősz.
-
-Bárdolatlan és egyszerű népek közt kellett, hogy lakott légyen az, a ki
-tudni akarja, mily késői korig tudja meghosszabbítani a gyermekek
-ártatlanságát a boldog tudatlanság. Megható és egyúttal nevetni való
-látvány, mikor azt látjuk, hogy a két nem, szívük biztonságára bízva,
-meghosszabbítják a serdültség és a szépség koráig a gyermekkor naiv
-játékait és már a bizalmasságukkal is kimutatják gyönyöreik tisztaságát.
-Mikor aztán ez a szeretetreméltó fiatalság megházasodik, a két
-hitvestárs kölcsönösen személyük első zsengéit adván egymásnak, annál
-kedvesebbek egymásnak; az egészséges és erőteljes gyermekek sokasága
-zálogává lesz az olyan egyesülésnek, a melyet semmi sem változtat meg és
-gyümölcse lesz korai éveik tartózkodásának.
-
-Ha az a kor, a melyben az ember megszerzi neme tudatát, ép annyira
-különbözik a nevelés eredménye által, mint a természet hatása által,
-ebből az következik, hogy ezt a kort siettetni és késleltetni lehet a
-szerint a mód szerint, a hogy a gyermekeket neveljük és ha a test abban
-a mértékben nyer vagy veszt szilárdsága dolgában, a hogy siettetik vagy
-késleltetik ezt a fejlődést, ebből következik az is, hogy mennél jobban
-igyekszünk késleltetni, annál többet nyer a fiatal ember izmosság és erő
-dolgában. Egyelőre csak a merőben fizikai hatásokról beszélek; hamar
-megfogjuk látni, hogy a dolog nem korlátozódik csak erre.
-
-Ezekből a megfontolásokból vonom le az oly gyakran vitatott kérdés
-megoldását, vajjon helyes dolog-e idejekorán felvilágosítani a
-gyermekeket kiváncsiságuk tárgyairól vagy jobb eltéríteni őket a
-dologtól mérsékelt megtévesztésekkel. Én azt hiszem, hogy nem kell sem
-az egyiket, sem a másikat tenni. Először is ez a kiváncsiság nem kap
-lábra bennük, ha nem adunk nekik rá alkalmat. Tenni kell róla, hogy ne
-legyen meg bennük. Másrészt meg az olyan kérdések, a melyekre nem kell
-okvetlenül felelni, nem követelik meg, hogy megtéveszszük felőlük a
-kérdezőt: többet ér elhallgattatni őket, mint hazugsággal felelni nekik.
-A gyermek nem fog nagyon meglepődni ezen a szabályon, ha gondunk volt
-arra, hogy közömbös dolgokban hozzászoktassuk. Végül, ha mégis arra
-szánjuk magunkat, hogy feleljünk, tegyük ezt a legnagyobb
-egyszerűséggel, rejtelmeskedés nélkül, zavar nélkül, mosolygás nélkül.
-Sokkal kevesebb a veszély a gyermek kiváncsiságának kielégítésében, mint
-felizgatásában.
-
-Válaszaitok legyenek mindig komolyak, rövidek, határozottak és a habozás
-látszata nélkül valók. Nem is kell hozzátennem, hogy igazaknak kell
-lenniök. Nem lehet a gyermeket rátanítani arra, hogy a felnőtteknek
-hazudni veszélyes, a nélkül, hogy éreznők a gyermekeknek való hazudás
-még veszedelmesebb voltát. Csak egyetlen egy hazugságon kapja rajta
-mesterét a tanítvány s örökre tönkre lehet téve a nevelés gyümölcse.
-
-Bizonyos dolgokról való teljes tudatlanság felel meg talán legjobban a
-gyermekeknek; de tudják meg idejekorán azt, a mit lehetetlen örökre
-elrejteni előlük. Vagy nem szabad kiváncsiságuknak semmi tekintetben
-fölébrednie, vagy ki kell elégíttetnie az előtt a kor előtt, a mikor már
-nem veszélytelen. Növendékekkel szemben való eljárástok ebben a
-tekintetben sokban függ különleges helyzetétől, a társaságtól, mely
-körülveszi, a körülményektől, a melyek közé előreláthatólag kerülhet
-stb. Fontos dolog e tekintetben nem bízni semmit a véletlenre és ha nem
-vagytok benne biztosak, hogy tizenhat éves koráig tudatlanságban
-tarthatjátok a nemek különféleségéről, legyen rá gondotok, hogy
-megtanulja tíz éves kora előtt.
-
-Nem szeretem, ha a gyermekekkel nagyon is finom nyelven beszélnek, sem
-ha nagy kitéréseket tesznek, a melyekből észrevehetik, hogy el akarják
-kerülni a dolgoknak saját nevükön való nevezését. A jó erkölcs ezekben a
-dolgokban mindig nagyon egyszerű, ellenben a bűntől bemocskolt képzelet
-kényessé teszi a fület és ráviszi, hogy folyton keresse a válogatott
-kifejezéseket. A nyers kifejezések következmény nélküliek; a sikamlós
-eszméket kell elkerülni.
-
-Ámbár a szemérem természetes tulajdonsága az emberi fajnak, a
-gyermekekben természetszerűleg nincs bennük. A szemérem csak a rossznak
-ismeretével születik meg és a gyermekekben, a kiknek sem nincs meg, sem
-nem volna szabad, hogy meglegyen ez az ismeretük, hogy volna meg az az
-érzés, a mely ennek következménye? Beléjük oltani a szemérem és
-tisztesség tanítását annyi, mint megtanítani őket arra, hogy vannak
-szégyenletes és tisztességtelen dolgok, annyi, mint beléjük oltani a
-titkos vágyat ezeknek a dolgoknak a megismerésére. Előbb-utóbb végére
-járnak és az első szikra, a mely a képzelődést éri, bizonyosan sietteti
-az érzékek felgyuladását. A ki pirúl, az már bűnös, az igazi ártatlanság
-nem szégyel semmit.
-
-A gyermekeknek nem ugyanazok a vágyai, mint a felnőtteknek, de ép úgy
-alá lévén vetve a tisztátalanságnak, a mely sérti az érzékeket, ép ebből
-az alávetettségből vonhatják le az illem ugyanazon leczkéit. Kövessétek
-a természet szellemét, a mely ugyanarra a helyre helyezve a titkos
-gyönyörök és a tisztátalan szükségletek szerveit, ugyanazokat a
-gondoskodásokat rótta rá a különböző életkorokra, hol az egyik, hol a
-másik szempontból; a férfira szeméremből, a gyermekre tisztaságból.
-
-Csak egy jó módját látom annak, hogy megőrizzük a gyermekek
-ártatlanságát s ez az, hogy mindazok, a kik őt körülveszik, tiszteljék
-és szeressék. E nélkül minden tartózkodás, melyet velük szemben
-tanusítani igyekszünk, előbb-utóbb megczáfolja magát s egy mosoly, egy
-szemhunyorintás, egy vigyázatlan mozdulat megmond nekik mindent, a mit
-el akarnánk előlük hallgatni; elég nekik, hogy megértsék, ha
-észreveszik, hogy el akarták előlük titkolni. Azoknak a fordulatoknak és
-kifejezéseknek az óvatossága, a melyeket az udvarias emberek egymás
-között használnak, olyan értelmességet tételez fel a gyermekekről, a
-melylyel nem is szabad birniok s ezért egyáltalán nincs helyén velük
-szemben; ha azonban igazán tiszteletben tartjuk együgyüségüket, velük
-beszélve könnyen megtaláljuk a kifejezéseknek azt az egyszerűségét, a
-mely hozzájuk illik. Van bizonyos naiv nyelv, a mely jól áll és tetszik
-az ártatlanságnak: ez az az igazi hang, a mely eltéríti a gyermeket a
-veszedelmes kiváncsiságtól. Ha egyszerűen szólunk velük mindenről, nem
-is engedjük bennük feltámadni a gyanut, hogy több mondani valónk is
-lehet a számukra. Ha a durva szavakhoz hozzáfűzzük a nekik megfelelő
-kellemetlen képzeteket, ezzel elfojtjuk a képzelődés első tüzét; nem
-tiltjuk meg nekik, hogy ezeket a szavakat kiejtsék és ezek az eszmék
-meglegyenek bennük, de a nélkül, hogy gondolna rá, beleoltjuk az undort
-felidézésük iránt. És mennyi zavartól menti meg ez a naiv szabadság
-azokat, a kik szívükben rejtik és mindig azt mondják, a mit mondani kell
-és mindig úgy mondják, a hogy érezték.
-
-Hogy lesznek a gyermekek? Kényes kérdés, a mely elég természetszerűen
-ötlik fel a gyermekben és a melyre az ügyetlen vagy okos választól függ
-néha egész életüknek erkölcse és egészsége. A legrövidebb mód, a melyet
-egy anya elképzelhet, hogy kisegítse magát a nélkül, hogy rá kelljen
-szednie a fiát, az, hogy hallgatást parancsol neki. Ez jó lenne, ha
-mindjárt kezdettől fogva hozzászoktatták volna közömbös kérdésekben és
-ha nem gyanítana semmi rejtelmességet ebben az új hangban. De az anyák
-ritkán hagyják ennyiben. _Ez a házas emberek titka_, – mondják a fiúnak
-– _kis fiúknak nem szabad ilyen kiváncsiaknak lenniök_. Ez bizonyára
-nagyon jó arra, hogy kisegítse az anyát zavarából; de tudnia kell, hogy
-a kis fiút izgatja ez a megvető modor és nem fog addig egy pillanatra
-sem nyugodni, a míg nem tudta ki a házas emberek titkát és elég hamar ki
-is fogja tudni.
-
-Legyen szabad felhoznom egy nagyon elütő választ, a melyet ugyanarra a
-kérdésre hallottam és a mely annál inkább felötlött nekem, mert egy
-beszédében és modorában egyaránt szemérmetes nőtől eredt, a ki azonban
-fiának java és az erény kedvéért lábbal tudta taposni a megszólástól és
-a csufondárosok hiábavaló fecsegésétől való félelmet. Nem sokkal azelőtt
-a fiú vizeletével egy kis követ adott ki magából, a mely megsértette az
-uretráját; a baj azonban elmúlt s ő meg is feledkezett róla. _Mama_, –
-mondta a kis hebehurgya, – _hogy lesznek a gyermekek? Édes fiam_, –
-felelt az anya habozás nélkül, – _a nők vizelik ki őket olyan
-fájdalmakkal, melyek sokszor életükbe kerülnek_. Nevessenek rajta a
-bolondok, botránkozzanak meg a buták; de kérdezzék meg maguktól a
-bölcsek, tudtak volna-e ennél okosabb és jobban czélravezető feleletet
-találni.
-
-A természetes és a gyermek előtt ismeretes szükséglet képzete eltéríti a
-rejtelmes folyamat gondolatát. A fájdalom és halál hozzájáruló képzetei
-beborítják a szomorúság fátyolával, a mely lehűti a képzelődést és
-elfojtja a kiváncsiságot; minden a szülés következményeire, nem pedig
-okaira téríti a gondolatot. Az emberi természet gyöngeségei, a visszás
-tárgyak, a szenvedés képei, ezek azok a felvilágosítások, a melyekre ez
-a felelet vezet, ha a visszataszító benyomás, melyet kelt, megengedi a
-gyermeknek, hogy tovább kérdezze őket. Honnan volna alkalma keletkezni a
-vágyak nyugtalanságának az így irányított beszélgetésből? És mégis
-látjátok, hogy az igazság nem sértetett meg és hogy nem volt szükség
-felvilágosítás helyett félrevezetni a növendéket.
-
-Gyermekeitek olvasnak: olvasmányaikból olyan ismereteket szereznek,
-melyekkel nem bírnának, ha nem olvastak volna. Mialatt tanulnak,
-képzelődésük felgyullad és megélesedik a tanulószoba csendjében. Ha a
-világban élnek, különös beszédmódot hallanak, olyan példákat látnak,
-melyek meglepik őket; olyan jól meggyőzték őket, hogy ők is emberek,
-hogy mindenben, a mit a felnőttek tesznek, azt keresik, miképen illenék
-ő hozzájuk, mások tettei mintául kell hogy szolgáljanak nekik, mikor
-mások itéletei törvényekül szolgálnak nekik. A cselédek, a kik függnek
-tőlük s a kiknek következőleg érdekük, hogy tessenek nekik, kedvükben
-járnak a jó erkölcsök rovására; a kikapós nevelőnők négy éves korukban
-olyan beszédeket folytatnak velük, a milyeneket a legszemérmetlenebb
-személy se merne mondani nekik tizenöt éves korukban. Ők elfelejtik
-hamar, a mit mondtak a gyermeknek, de ez nem felejti el, a mit hallott.
-Az illetlen beszédek készítik elő a kicsapongó erkölcsöket; a feslett
-inas teszi a gyermeket fajtalanná és az egyiknek titka biztosítékául
-szolgál a másikénak.
-
-A korának megfelelően nevelt gyermek egyedül áll. Nem ismer más
-ragaszkodást, mint a megszokásból folyót; úgy szereti a nővérét, mint a
-zsebóráját és a barátját, mint a kutyáját. Nem érzi magát semmiféle
-nemből, semmiféle fajból valónak: a férfi és a nő egyformán idegen rá
-nézve, abból, a mit tesznek s a mit mondanak, semmit sem vonatkoztat
-magára; nem látja és nem hallja vagy nem figyel rá, a beszédjük nem
-érdekli jobban, mint a példájuk: mindez nem neki való. Ez nem
-mesterséges megtévesztés, melyet beleoltanak, hanem természetszerű
-tudatlanság. Eljön az idő, a mikor ugyanannak a természetnek gondja lesz
-rá, hogy felvilágosítsa növendékét és csak akkor juttatta abba a
-helyzetbe, hogy koczkázat nélkül vegye hasznát a leczkéknek, melyeket ad
-neki. Íme, az alapelv; a szabályok részletei nem tartoznak tárgyamhoz és
-azok az eszközök, a melyeket más tárgyak dolgában ajánlok, mintául
-szolgálhatnak erre nézve is.
-
-Ha rendet és szabályt akartok teremteni a keletkező szenvedélyekben,
-tágítsátok ki az időközt, melyen belül kifejlődnek, hogy legyen idejük
-elrendezkedni a szerint, a hogy születnek. Akkor nem egy ember rendezi
-el őket, hanem maga a természet, a ti dolgotok nem egyéb, mint hogy
-engedjétek, hadd intézze el a munkáját. Ha növendéketek egyedül volna,
-nem volna semmi tenni valótok; de minden, a mi körülveszi, felizgatja
-képzelődését. Az előitéletek áradata magával ragadja: hogy
-visszatarthassuk, ellenkező irányba kell szorítani. Az érzés kell hogy
-fékezze képzelődését és az ész el kell, hogy hallgattassa az emberek
-véleményét. Minden szenvedély forrása az érzékiség; a képzelődés
-határozza meg irányukat. Minden tény, a mely érzi kapcsolatait,
-szükségszerűen felizgatódik, a kapcsolatai megváltoznak és ha
-természetének megfelelőbbeket képzel vagy vél képzelni magának. Ezek a
-képzelődés tévedései, melyek bűnökké változtatják minden véges lény
-szenvedélyeit, még az angyalokéit is, ha ugyan vannak szenvedélyeik;
-mert tudniok kellene minden lény természetét, hogy tudhassák, milyen
-kapcsolatok felelnek meg legjobban az övéknek.
-
-Íme, tehát minden emberi bölcseség sommája a szenvedélyek irányításában:
-1. érezni az ember igazi kapcsolatait a fajban ép úgy, mint az egyénben,
-2. ezek szerint a kapcsolatok szerint szabályozni a léleknek minden
-indulatát.
-
-De ura-e az ember szenvedélyeinek úgy, hogy indulatait ilyen vagy olyan
-kapcsolatok szerint szabályozza? Kétségkívül, ha képes rá, hogy
-képzelődését erre vagy arra a tárgyra irányítsa vagy hogy ezt vagy azt a
-szokását vegye fel. Máskülönben itt nem annyira arról van szó, a mit az
-ember magamagával tehet, mint inkább arról, a mit mi tehetünk
-tanítványunkkal azoknak a körülményeknek megválogatása által, a melyek
-közé helyezzük. Ha kifejtjük azokat az eszközöket, melyek alkalmasak
-arra, hogy megtartsák a természet rendjében, akkor eleget mondhatunk
-arra vonatkozólag, hogy mikép léphet ki belőle.
-
-A míg érzékisége a maga egyéniségére marad korlátozva, addig a
-cselekedeteiben nincs semmi erkölcsiség; csak a mikor önmagán túl kezd
-terjeszkedni, veszi fel a jónak és rossznak előbb az érzését, aztán a
-fogalmát, a mely valódi emberré alakítja, fajának lényeg szerinti
-tagjává. Ehhez az első ponthoz kell tehát fűzni megfigyeléseinket.
-
-Ezek nehezek annyiban, mert hogy megtehessük őket, el kell vetnünk
-azokat a példákat, melyek szemünk előtt vannak és keresnünk kell azokat,
-a melyekben a fokozatos fejlődés a természetnek megfelelőleg mutatkozik.
-
-Jó modorú, udvarias, művelt gyermek, a ki csak arra vár, hogy módjában
-legyen alkalmazni azokat az időelőtti ismereteket, melyeket szerzett,
-sohasem téved abban, hogy mely időpontban lesz ez neki módjában. Sőt nem
-is várja meg, hanem sietteti; időelőtti erjedésbe hozza vérét; jóval
-előbb tudja, mi kell hogy vágyainak czélja legyen, semmint ezeket a
-vágyakat érezné. Nem a természet izgatja, hanem ő tesz erőszakot a
-természeten s mikor ez férfivá teszi, nincs már számára semmi tanulni
-valója; gondolatában már rég férfi volt, mielőtt valóban azzá lett
-volna.
-
-A természet igazi menete fokozatosabb és lassúbb. Lassankint
-nekitüzesedik a vér, a szellemek megérlelődnek, a temperamentum
-kialakul. A bölcs munkásnak, a ki az üzemet vezeti, gondja van rá, hogy
-tökéletesítse összes eszközeit, mielőtt működésbe hozná őket: hosszas
-nyugtalanság előzi meg az első vágyakat, hosszas tudatlanság vezeti őket
-tévelygésben, az ember vágyik a nélkül, hogy tudná, mire. A vér erjed és
-izgul, az élet túltengése tör kifelé. A szem fölélénkül és végig
-vizsgálja a többi lényeket: az ember kezd érdeklődni azok iránt, a kik
-körülveszik, kezdi érezni, hogy nem arra született, hogy egyedül éljen;
-így nyílik meg a szív az emberi vonzalmak számára és képessé lesz a
-ragaszkodásra.
-
-Az első érzés, a melyre a gondosan nevelt ifjú fogékony, nem a szerelem,
-hanem a barátság. Fejledező képzelődésének első nyilvánulása az, hogy
-megtanulja, hogy vannak hozzá hasonlók s a faj előbb hat rá, mint a nem.
-Ez tehát az ártatlanság meghosszabbításának másik előnye: hogy az
-ébredező érzékiség arra használtatik fel, hogy elhintessenek a serdülő
-ifjú szívébe a humanitás első magvai. Annál becsesebb előny, mert ez az
-élet egyetlen ideje, a mikor az ilyen törekvéseknek igazi sikere lehet.
-
-Mindig azt láttam, hogy a korán romlott s a nőknek és a tobzódásnak
-kiszolgáltatott emberek embertelenek és kegyetlenek; a temperamentum
-felfortyanása türelmetlenné, bosszúállóvá, dühössé teszi őket: a
-képzeletük, eltelve egyetlen tárgygyal, elfordul minden egyébtől; nem
-ismernek sem könyörületet, sem irgalmasságot, fel tudnák áldozni
-apjukat, anyjukat, az egész világot legkisebb élvezetüknek. Ellenkezőleg
-a boldog egyszerűségben nevelkedett embert a természet első rezdülései a
-gyöngéd és szeretetteljes szenvedélyek felé vezetik; részvétteljes
-szívét megindítja embertársainak szenvedése, remeg az örömtől, mikor
-pajtását viszontlátja, karja gyöngéd ölelésre tárul, szeme a
-meghatottság könnyeit tudja ontani; szégyennek érzi, ha nem nyerte meg a
-rokonszenvet, megbánást érez, ha megbántott valakit. Ha vérének
-fellobbanó tüze élénkké, hevessé, hirtelen haragúvá teszi, egy
-pillanattal később látni szívének minden jóságát megbánásának
-kitörésében; sír, nyög a sérelem miatt, melyet okozott, a saját vérével
-fizetné meg azt a vért, a melyet ontott, egész fellobbanása elcsitúl,
-egész büszkesége megalázkodik hibájának érzése előtt. Ha őt magát sértik
-meg, legnagyobb fölháborodásában is lefegyverzi egy bocsánatkérés, egy
-szó; ép oly nyiltszívűen bocsátja meg mások hibáját, mint a hogy a
-magáét jóvá teszi. A fiatalság nem a kora sem a bosszúállásnak, sem a
-gyűlöletnek; a könyörületnek, a kegyelmességnek, a nagylelkűségnek a
-kora. Igen, ezt állítom és nem félek tőle, hogy a tapasztalás megczáfol;
-egy gyermek, a ki nem született rossznak és a ki megőrizte ártatlanságát
-húsz éves koráig, ebben a korban a legnagylelkübb, a legjobb, a
-legszeretőbb és legszeretetreméltóbb ember a világon. Meghiszem, hogy
-effélét még nem mondtak nektek: a ti filosofusaitoknak, a kik a
-kollégiumok minden romlottságában nevelkedtek, eszükben sincs, hogy ezt
-tudják.
-
-Az embert gyöngesége teszi káros szelleművé; közös nyomoruságaink
-vezetik szívünket a humanitáshoz; ha nem volnánk emberek, nem tartoznánk
-neki semmivel. Minden ragaszkodás az önmagában való elégtelenség jele;
-ha egy embernek sem volna az előbbire szüksége, eszébe se jutna arra
-gondolni, hogy egyesüljön velük.[79] Így születik meg magából
-gyöngeségünkből törékeny boldogságunk. Az igazán boldog lény magányos
-lény; csak egyedül Isten élvez tökéletes boldogságot; de közülünk kinek
-van róla fogalma? Ha volna véges lény, a mely elegendő volna önmagának,
-miben telhetne gyönyörűsége a mi fogalmaink szerint? Egyedül volna,
-boldogtalan volna. Nem birom elképzelni, hogy a kinek nincs semmire
-szüksége, szerethessen valamit; nem birom elképzelni, hogy a ki nem
-szeret semmit, boldog lehessen.
-
-Ebből az következik, hogy embertársainkhoz nem annyira gyönyöreik, mint
-inkább szenvedéseik érzése által ragaszkodunk, mert ebben jobban látjuk
-természetünk azonosságát és az ő irántunk való ragaszkodásuknak
-biztosítékait. Ha közös szükségleteink érdek-közösségbe juttatnak, közös
-szenvedéseink érzelmi közösséget keltenek. A boldog ember látása nem
-annyira szeretetet, mint inkább irigységet kelt a többiekben, könnyen
-azzal vádolhatják, hogy olyan jogot bitorol, a mely nem illeti meg, a
-mikor kizárólagos boldogságot szerez magának s önzésünk szenved még az
-által is, hogy érezteti velünk, hogy ennek az embernek nincs ránk
-szüksége. De kinek nem esik meg a szíve a boldogtalanon, a kit szenvedni
-lát? Ki ne szeretné megszabadítani bajaitól, ha ez nem kerülne a
-jókívánságnál egyébbe? Hamarabb képzeljük magunkat a boldogtalan
-helyébe, mint a boldog emberébe; érezzük, hogy a két állapot egyike
-közelebbről érint bennünket, mint a másika. A szánakozás édes, mert a
-mikor a szenvedő helyébe képzeljük magunkat, e mellett érezzük azt a
-gyönyört, hogy nem szenvedünk úgy, mint ő. Az irigység keserű dolog,
-mert a boldog ember látása által az irigykedő épen nem jut az ő helyébe,
-ellenben bánkódást kelt benne, hogy ő nem az. Úgy tűnik fel, mintha az
-egyik fölmentene minket azok alól a bajok alól, a melyekben szenved, a
-másik pedig megfoszt minket azoktól a jóktól, a melyeket élvez.
-
-Ha fel akarjátok tüzelni és táplálni egy fiatal ember szívében a
-keletkező érzékenység rezdüléseit s a jellemét a jótékonyság és a jóság
-felé akarjátok fordítani, ne erjeszszétek benne a büszkeséget, a
-hiúságot, az irigységet az emberek csalékony boldogsága által, ne
-tárjátok korán szeme elé az udvarok pompáját, a paloták ragyogását, a
-látványosságok vonzó erejét, ne vezessétek a társaságokba, a ragyogó
-gyülekezetekbe, ne mutassátok neki a nagy társaság külső képét, mielőtt
-abba a helyzetbe nem hoztátok, hogy ezeket saját értékük szerint tudja
-megbecsülni. Megmutatni neki a világot, mielőtt megismerné az embereket,
-ez nem annyit tesz, mint formálni őt, hanem annyit, mint megrontani; nem
-annyi, mint oktatni, hanem annyi, mint megtéveszteni.
-
-Az emberek természetüknél fogva sem nem királyok, sem nem főurak, sem
-nem udvaronczok, sem nem gazdagok; valamennyien meztelenen és szegényen
-születtek, valamennyien alá vannak vetve az élet nyomorúságainak, a
-bánatnak, a bajoknak, a szükségleteknek, a mindenféle fájdalmaknak;
-végül mind halálra vannak ítélve. Valóság szerint ez az ember; ez alól
-senki halandó nincs kivéve. Kezdjétek tehát azon, hogy az emberi
-természetből azt tanulmányozzátok, a mi benne tőle elválaszthatatlan, a
-mi leginkább alkatrésze az embernek.
-
-Tizenhat éves korában az ifjú tudja, mit tesz az, szenvedni, mert maga
-is szenvedett, de alig tudja még, hogy más lények szintén szenvednek; az
-érzés nélküli látás még nem tudás és a mint százszor mondtam, a gyermek
-nem kívánja elképzelni, a mit mások éreznek, csak a saját bajait ismeri;
-de mikor az értékek első kifejtése fellobbantja benne a képzelet tüzét,
-elkezdi embertársaiban is érezni magát, felindulni panaszaikon és
-szenvedni fájdalmaik miatt. Akkor kell, hogy a szenvedő emberiség
-szomorú látványa meghozza szívébe az első megindulást, a melyet valaha
-érzett.
-
-Ha ezt a pillanatot nem könnyű észrevenni gyermekeitekben, kit okoltok
-érte? Oly korán kitanítottátok őket, hogy játszszanak az érzéseikkel,
-oly korán megtanítottátok az érzések nyelvére, hogy mindig ugyanazon a
-hangon beszélve, magatok ellen fordítják leczkéiket és nem engednek
-nektek semmi módot annak megitélésére, hogy mikor nem hazudnak többé,
-hanem elkezdik érezni, a mit mondanak. De nézzétek Emilemet: addig a
-korig, a meddig mostanáig vezettem, sem nem érzett, sem nem hazudott.
-Mielőtt tudta volna, mit tesz az, szeretni, nem mondta senkinek:
-_szeretlek;_ nem írták neki elő, mikép kell magát az apja, anyja vagy
-nevelője betegszobájában viselnie; nem mutatták meg neki, mikép kell
-szenvelegni azt a szomorúságot, a melyet nem érez. Nem tesz úgy, mintha
-sírna bárkinek a halálán is, mert nem tudja, mit tesz az, meghalni.
-Ugyanaz az érzéketlenség, a mely a szívében van, megvan a modorában is.
-Közömbös minden iránt, a mi rajta kívül esik, mint minden más gyermek,
-nem érdeklődik semmi iránt; mindössze abban különbözik a többi
-gyermekektől, hogy nem akar úgy tünni fel, mintha érdeklődnék, mert nem
-olyan képmutató, mint ők.
-
-Emil keveset elmélkedett az érzékeny lényekről s így későn fogja
-megtudni, hogy mi a szenvedés és a halál. A panaszok és
-fájdalomkiáltások fogják majd felizgatni belsejét, a folyó vér
-látványára elfordítja szemeit, a haldokló állat vonaglása valami
-szorongást kelt benne, mielőtt tudná, honnan erednek ezek a
-felindulások. Ha buta és barbár maradt volna, akkor ezeket nem érezné,
-ha tanultabb volna, ismerné a forrásukat; nagyon is sok eszmét
-hasonlított össze arra, hogy ne érezzen semmit és nem eleget arra, hogy
-megértse, a mit érez.
-
-Igy támad a részvét, az első relativ érzés, a mely a természet rendje
-szerint érinti az emberi szívet. Hogy érző és részvétteljes legyen,
-tudnia kell a gyermeknek, hogy vannak hozzá hasonló lények, a melyek
-érzik, a mit ő érez, a kik érzik azokat a fájdalmakat, melyeket ő érzett
-és olyanokat, a melyekről fogalmának kell lennie, mert esetleg maga is
-érezheti még őket. Valóban, hogy indulhatnánk fel a részvéttől, ha nem
-az által, hogy önmagunkon kívül helyezzük és azonosítjuk magunkat a
-szenvedő állattal, úgyszólván kilépve saját énünkből s az övét öltve
-fel? Csak annyit szenvedünk, a mennyit, úgy véljük, ő szenved; nem
-önmagunkban, hanem ő benne szenvedünk. Így tehát senki sem válik érzővé
-előbb, mintsem a képzelete fölelevenedik és kezdi őt kiemelni önmagából.
-
-Hogy ezt a keletkező érzékenységet föltüzeljük és tápláljuk, hogy
-vezessük és kísérjük természetes hajlamában, mi egyebet kell tennünk,
-mint hogy a fiatal embernek tárgyakat tartunk elébe, a melyeken szívének
-kifelé ható ereje nyilvánulhat, melyek kitágítják, kiterjesztik más
-lényekre, a melyek mindenütt megtaláltatják őt önmagán kívül; ellenben
-gondosan eltávolítjuk azokat, a melyek megszűkítik, összetömörítik és
-feszültté teszik az emberben az ént; vagyis más szóval feltüzeljük benne
-a jóságot, az emberiességet, a könyörületességet, a jótékonyságot,
-mindazokat a vonzó és szelid szenvedélyeket, melyek természettől fogva
-tetszenek az embernek és megakadályozzuk az irigységnek, a kapzsiságnak
-és gyűlöletnek s mindazoknak a visszataszító és kegyetlen
-szenvedélyeknek a megszületését, melyek úgyszólván nemcsak semmivé
-teszik az érzékenységet, hanem negativvá is és kinzóivá válnak annak, a
-ki érzi őket.
-
-Azt hiszem, az összes előző elmélkedéseket két vagy három szabatos,
-világos és könnyen felfogható tételben foglalhatom össze.
-
-
-Első tétel.
-
-_Nem természete az emberi szívnek, hogy olyan emberek helyébe képzelje
-magát, a kik nálunknál boldogabbak, hanem csak olyanokéba, a kik
-sajnálatraméltóbbak._
-
-Ha ez alól a szabály alól kivételeket találunk, ezek inkább
-látszólagosak, mint reálisak. Igy tehát az ember nem képzeli magát annak
-a gazdagnak vagy nagyúrnak a helyébe, a kihez csatlakozik; még ha
-őszintén csatlakozik is, akkor sem tesz egyebet, mint hogy kisajátítja a
-maga számára jólétének egy bizonyos részét. Néha szeretjük, a mikor
-szerencsétlen, de a míg jól megy a dolga, nincs igazi barátja,
-legfeljebb az, a ki nem engedi magát a látszattól megtéveszteni és a ki
-inkább bánja, mint irigyli jólléte daczára.
-
-Bizonyos életbeli helyzetek meghatják az embert, mint például a mezei és
-pásztorélet. E derék boldog emberek látásának varázsát nem mérgezi meg
-az irigység, igazán érdeklődünk irántuk. Miért van az? Mert érezzük,
-hogy módunkban áll alászállani a béke és ártatlanság ez állapotába,
-élvezni ugyanazt a boldogságot; olyan alászállás ez, a mely csak
-kellemes eszmékkel tölt el, mert csak akarni kell, hogy élvezhessük.
-Mindig élvezetet szerez, látni az embernek saját lehetőségeit, szemlélni
-saját javát, még akkor is, ha nem akarja hasznát venni.
-
-Ebből az következik, hogy ha egy fiatal embert az emberiességre akarunk
-rávezetni, a helyett hogy mások ragyogó sorsát bámultatnók vele, inkább
-árnyoldalairól kell azt neki megmutatni és félelmet kelt benne kelteni
-iránta. Akkor nyilvánvaló következésképen meg kell hogy törje az útját a
-boldogsághoz a nélkül, hogy bárkinek is a nyomába lépne.
-
-
-Második tétel.
-
-_Csak azok miatt a bajok miatt sajnálunk mást, a melyek ellen azt
-hiszszük, magunk sem vagyunk biztosítva._
-
-  Non ignara mali, miseris succurrere disco.
-
-                            Aeneis. I. 634.
-
-Nem tudok semmi olyan szépet, semmi olyan mélyet, semmi olyan meghatót,
-semmi olyan igazat, mint ez a vers.
-
-Miért könyörület nélkül valók a királyok alattvalóik iránt? Mert sohasem
-számítják magukat embereknek. Miért olyan ridegek a gazdagok a szegények
-iránt? Mert nem félnek tőle, hogy maguk is szegények lesznek. Miért veti
-meg annyira a nemesség a népet? Azért, mert a nemes emberből sohasem
-lesz polgárember. Miért emberségesebbek, vendégszeretőbbek általában a
-törökök, mint mi? Azért, mert teljesen önkényes uralmukban az egyesek
-nagysága és vagyona mindig kétséges és ingadozó lévén, nem tekintik a
-lealacsonyodást és a nyomort maguktól idegen dolognak;[80] mindenki
-olyanná lehet holnap, mint a kin ma segít. Ez a gondolat, a mely
-minduntalan visszatér a keleti regényekben, valami megható elemet vegyít
-olvasásukba, a mi nincs meg a mi száraz morálunknak egész készletében.
-
-Ne szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy a maga dicsősége magaslatáról
-lenézze a szerencsétlenek szenvedését, a nyomorgók munkáját és ne
-reméljétek, hogy megszánja őket, ha úgy tekinti őket, mint magától
-idegeneket. Értessétek meg jól vele, hogy azoknak a boldogtalanoknak a
-sorsa az övé is lehet, hogy minden bajuk lábai alatt leselkedik, hogy
-egy előreláthatatlan és elkerülhetetlen esemény egy pillanatról a
-másikra beléjük merítheti. Tanítsátok meg, hogy ne számítson sem a
-születésére, sem a gazdagságára, mutassátok meg neki a szerencse minden
-forgandóságát; keressétek ki azoknak az embereknek mindig gyakori
-példáját, a kik nálánál magasabb helyzetből alább buktak ezeknél a
-szerencsétleneknél; az most nem tartozik a kérdésre, hogy a maguk
-hibájából-e vagy nem; hiszen tudja-e egyáltalán a gyermek, mi a hiba? Ne
-térjetek el soha ismereteinek rendjétől és csak azoknak az ismereteknek
-során világosítsátok fel, melyek felfogása körén belül esnek; nem
-szükséges nagyon tudósnak lennie, hogy érezze, hogy minden emberi
-bölcseség sem tudja neki megmondani, eleven volt-e egy bizonyos órában
-vagy sem, nem fogja-e még az éjszaka beállta előtt a fogát csikorgatni
-vesefájdalmai közben; gazdag lesz-e vagy szegény egy hónap mulva; nem
-fog-e egy éven belül evezni bikacsök alatt az algiri gályákon. Mindenek
-fölött pedig ne mondjátok neki mindazt hidegen, mint a katekizmus; hadd
-lássa, hadd érezze az emberi bajokat; reszkettessétek meg, rémítsétek
-meg képzeletét azokkal a veszedelmekkel, melyekkel minden ember szünet
-nélkül körül van véve; hadd lássa maga körül mindazokat a meredélyeket
-és a mikor hallgatja, a mint őket leírjátok, símuljon szorosabban
-hozzátok attól féltében, hogy beléjük esik. Azt vethetitek ellenem, hogy
-ezzel félénkké és gyávává teszszük. Meg fogjuk látni a következőkben; de
-most egyelőre tegyük emberségessé; ez mindenek fölött a fontos dolog
-számunkra.
-
-
-Harmadik tétel.
-
-_A szánalom, amelylyel másvalaki baja iránt viseltetünk, nem igazodik a
-baj mennyisége szerint, hanem a szerint az érzés szerint, amelylyel azok
-iránt viseltetünk, a kik szenvednek benne._
-
-Csak annyira sajnálunk egy szerencsétlent, a mennyire sajnálatraméltónak
-tartja magát nézetünk szerint ő maga. Bajaink fizikai érzése
-korlátozottabb, mint a mennyire látszik, de az emlékezet által, a mely
-érezteti velünk folytonosságukat s a képzelet által, a mely kiterjeszti
-őket a jövőre, lesznek a bajok szánalomraméltókká. Ez, azt hiszem egyike
-azoknak az okoknak, a melyek jobban megkeményítenek minket az állatok,
-mint az emberek bajai iránt, ámbár a közös érzékenység által velük is ép
-úgy közösséget kellene tartanunk. Alig sajnáljuk a taligás lovát
-istállójában, mert nem teszszük fel róla, hogy mialatt a szénáját eszi,
-gondol azokra az ostorcsapásokra, melyeket kapott és a fáradalmakra,
-melyek várnak rá. Még kevésbbé sajnáljuk a birkát, melyet legelni
-látunk, holott tudjuk, hogy nemsokára el fogják metszeni a nyakát, mert
-úgy véljük, hogy nem látja előre a maga sorsát. Ugyanúgy terjed ki ez az
-érzéketlenségünk az emberekre is; a gazdagok azzal vigasztalják magukat
-a rossz miatt, a mit az emberekkel tesznek, hogy ostobábbaknak hiszik
-őket, semmint ezeket a bajokat érezni tudnák. Általában én a szerint
-mérem azt az értéket, a melyet mindenki felebarátai boldogságának
-tulajdonít, hogy milyen értéket tulajdonít nekik maguknak. Természetes,
-hogy az ember könnyedén veszi azoknak az embereknek a boldogságát, a
-kiket megvet. Ne csodáljátok tehát, ha a politikusok olyan megvetéssel
-beszélnek a népről, sem hogy a legtöbb filozofus annyira igyekszik az
-embert gonosznak tüntetni fel.
-
-A népből áll az emberi nem; a mi nem nép, az oly csekély számú, hogy nem
-is érdemes számba venni. Az ember minden társadalmi osztályban ugyanaz;
-ha ez így van, akkor a legnépesebb osztályok érdemlik a legtöbb
-tiszteletet. A gondolkozó előtt az összes polgári megkülönböztetések
-elenyésznek; ugyanazokat a szenvedélyeket, ugyanazokat az érzéseket
-látja a béreslegényben, mint a hírneves férfiúban, nem lát rajtuk egyéb
-különbséget, mint a nyelvüket, a többé-kevésbbé mesterkélt szinezetet és
-ha van valami lényeges különbség köztük, akkor azok javára szól, a kik a
-legjobban tudnak tettetni. A nép olyannak mutatja magát, a milyen és nem
-szeretetreméltó; a nagyvilági embereknek azonban tettetniök kell; ha
-olyanoknak mutatnák magukat, a milyenek, borzalmat keltenének.
-
-Ugyanakkora adag boldogság és szenvedés van – mondják még bölcseink –
-minden társadalmi osztályban. Ez ép oly gyászos, mint a milyen
-tarthatatlan tétel, mert ha mindenki egyformán boldog, mi szükségem van
-bárkivel is törődni? Maradjon mindenki, a hogy van; a rabszolgával
-bánjanak rosszul, a beteg szenvedjen, a koldus senyvedjen el, nincs
-semmi nyereségük benne, ha megváltozik a helyzetük. Felsorolják a gazdag
-szenvedéseit és rámutatnak hiú örömeinek ürességére. Mily durva
-szofizma! A gazdag szenvedései nem következnek helyzetéből, de belőle
-magából, a ki helyzetével visszaél. Ha még szerencsétlenebb volna, mint
-a szegény, nem méltó a sajnálatra, mert bajai a saját művei és csak
-rajta múlik, hogy boldog legyen. A szerencsétlen szenvedése azonban az
-állapotából folyik, a ránehezedő sors kegyetlenségéből. Nincs az a
-megszokás, a mely le tudná venni róla a fáradság, a kimerültség, az
-éhség fizikai esetét; sem okosság, sem bölcsesség nem használ neki
-semmit, hogy kiemelje a helyzetéből folyó bajokból. Mit nyer azzal
-Epiktetes, ha előre látja, hogy a gazdája eltöri az ő lábát? Ezzel talán
-kevésbbé töri el? A baján felül megvan neki még az előrelátás baja is.
-Ha a nép olyan eszes volna, mint a milyen ostobának tartjuk, vajjon
-ezért mit tehetne mást, mint a mit tesz? Tanulmányozzátok az ebből a
-rendből való embereket és látni fogjátok, hogy más nyelven bár, de
-ugyanannyi szellem és több józan ész van bennük, mint ti bennetek.
-Tiszteljétek a fajtátokat; gondoljátok meg, hogy lényegileg a népek
-sommájából áll, hogy ha kivennék is belőle az összes királyokat és az
-összes filozófusokat, ezt alig lehetne észrevenni és a dolgok akkor sem
-mennének rosszabbul. Egy szóval tanítsátok meg tanítványotokat szeretni
-az összes embereket, még azokat is, a kik nem válnak az emberiség
-becsületére; gondoskodjatok róla, hogy ne csatlakozzék egyik osztályhoz
-sem, hanem találja fel magát minden osztályban; beszéljetek előtte az
-emberi nemről gyöngédséggel, sőt szánalommal, de sohasem megvetéssel.
-Ember, ne becstelenítsd meg az embert.
-
-Ezeken és más hasonló utakon, melyek ugyancsak ellenkezők a taposott
-utakkal, kell belehatolni a serdülő ifjú szivébe, hogy ott felszítsuk a
-természet első rezzenéseit, hogy ezeket kifejleszszük és az
-embertársakra kiterjeszszük; a mihez még hozzáteszem, hogy fontos dolog
-ezekhez a rezzenésekhez a lehető legkevesebb személyes érdeket
-hozzávegyíteni, mindenek fölött semmi hiúságot, semmi vetélkedést, semmi
-dicsvágyat, semmit azokból az érzésekből, melyek arra kényszerítenek,
-hogy a többiekkel összehasonlítsuk magunkat, mert ezek az
-összehasonlítások sohasem mennek végbe a gyűlölet bizonyos érzése nélkül
-azok iránt, a kik elsőbbségünket elvitatják, ha csak a saját
-önbecsülésünkben is. Akkor vagy elvakultnak kell lenni, vagy
-felingerlődni, gonosztevőnek vagy ostobának lenni; igyekezzünk elkerülni
-ezt az alternativát. Ezek az oly veszedelmes szenvedélyek előbb-utóbb
-föltámadnak, úgymondják, akaratunk ellenére is. Nem tagadom; minden
-dolognak megvan a maga ideje és helye; én csak azt mondom, hogy nem kell
-feltámadásukat elősegíteni.
-
-Ez annak a módszernek a szelleme, a melyet az ember elő kell hogy írjon
-magának. Ebben a példák és a részletek haszontalanok, mert itt kezdődik
-a jellemek csaknem végtelen elkülönböződése és mert minden példa, a
-melyet felhozhatnék, százezer közül legfeljebb egyre illenék. Ebben a
-korban kezdődik az ügyes nevelő igazi megfigyelői és nevelői szerepe is,
-a ki tudja a módját, hogy kell a sziveket vizsgálni, mikor formálásukon
-dolgozik. A míg a fiatal ember még nem gondol tettetésre és ezt még meg
-sem tanulta, akármily tárgyat nyujtunk is elébe, modoráról, szemeiről,
-mozdulatairól látjuk a benyomást, a melyet róla nyer; látjuk arczán
-lelkének minden mozdulatát; kémlelésük által megtanuljuk ezeket előre
-látni és végre aztán irányítani.
-
-Általános tapasztalat, hogy a vér, a sebesülések, a fájdalomkiáltások, a
-fájdalmas operácziók előkészületei és mindaz, a mi a szenvedés tárgyait
-állítja érzékeink elé, hamarabb és általánosabban ragad meg minden
-embert. A pusztulás fogalma, összetettebb lévén, nem hat ránk ép úgy; a
-halál képe később és gyöngébben érint, mert senki sem tapasztalta
-maga-magán a meghalást; holttesteket kellett hogy lásson az ember, hogy
-érezhesse a haldoklók halálküzdelmeit. De ha ez a kép egyszer kialakult
-szellemünkben, nincs szemünknek rémesebb látvány, akár a teljes
-elpusztulás gondolatánál fogva, melyet az érzékek útján fölkelt, akár
-azért, mert tudva, hogy ez a pillanat kikerülhetetlen minden ember
-számára, élénkebben érintetteknek érezzük magunkat egy olyan helyzet
-által, a melyről biztosak vagyunk, hogy nem birjuk elkerülni.
-
-Ezeknek a különböző benyomásoknak megvannak a módosulásai és fokozatai,
-melyek minden egyén különleges jellemétől és eddigi szokásaitól
-függenek; de azért egyetemesek és senki sem lehet mentes alóluk. Vannak
-köztük, melyek lassúbbak és kevésbbé általánosak, melyek inkább hatnak
-az érzékeny lelkekre: ezek azok, a melyeket az erkölcsi kínok, a belső
-fájdalmak, keserűségek, lehangoltságok és bánatok keltenek. Vannak
-emberek, a kik csak fájdalomkiáltásokon és könnyeken tudnak megindulni,
-a keserűségtől szorongó szív hosszú és tompa zokogásai nem szakasztottak
-belőlük soha sóhajokat; egy levert arcz, egy sovány és fakó ábrázat,
-kihamvadt és sírni már nem tudó szem látása nem ríkatta meg őket; a
-lélek szenvedései rájuk nézve semmik, ők már ítéltek róluk, az ő lelkük
-nem érez semmit; ne várjatok tőlük egyebet, mint hajthatatlan szigort,
-ridegséget, kegyetlenséget. Lehet, hogy feddhetetlenek és igazságosak,
-de sohasem kegyelmesek, nagylelkűek, irgalmasok. Mondom, hogy
-igazságosak lehetnek, ha ugyan az lehet az ember, mikor nem
-könyörületes.
-
-De siettetek nagyon a fiatal embereket e szerint a szabály szerint
-megitélni, különösen azokat, a kik úgy lévén nevelve, a hogy lenniök
-kell, fogalmuk sincs erkölcsi szenvedésekről, a melyeket sohasem
-próbáltattak meg velük; mert, még egyszer mondom, csak azokon a bajokon
-sajnálkozhatnak, a melyeket ismernek és ez a látszólagos érzéketlenség,
-mely csak a tudatlanságból ered, hamar elérzékenyüléssé változik, mikor
-kezdik megérezni, hogy ezer fájdalom van az emberi életben, a melyet ők
-nem ismernek. A mi Emilemet illeti, ha volt benne gyermekkorában
-egyszerűség és józan ész, biztos vagyok benne, hogy ifjú korában lesz
-benne lélek és érzékenység, mert az érzések igazsága erősen függ a
-fogalmak helyességétől.
-
-De miért idézem ezt itt fel? Kétségkívül nem egy olvasóm szememre fogja
-vetni, hogy megfeledkeztem első elhatározásomról és arról az állandó
-boldogságról, melyet növendékemnek igértem. Boldogtalanok, haldoklók, a
-fájdalom és nyomor képei! Micsoda boldogság ez, micsoda élvezet egy
-fiatal szívnek, a mely az életre születik! Komor tanítója, a ki oly
-kellemes nevelést szánt neki, csak azért viszi bele az életbe, hogy
-szenvedjen. Azt fogják tehát mondani, de mit törődöm én ezzel? Azt
-igértem, hogy boldoggá teszem, nem pedig hogy boldognak fog látszani. Az
-én hibám-e, ha mindig meg hagyjátok magatokat téveszteni a látszattól s
-összetévesztitek a valóságot?
-
-Vegyünk két fiatalembert, a kinek ép most fejeződött be az első nevelése
-és két egyenesen ellenkező kapun át hatolnak bele a világba. Az egyik
-egyszerre felhág az Olympusra és elvegyül a legragyogóbb társaságban;
-bevezetik az udvarhoz, a nagyurakhoz, a gazdagokhoz, a szép
-asszonyokhoz. Fölteszem róla, hogy mindenütt ünneplik és nem vizsgálom
-ennek a fogadtatásnak a hatásait az eszére, fölteszem, hogy ellenáll
-nekik. A gyönyörök csak úgy röpködnek előtte, napról-napra újabb dolgok
-mulattatják, megvesztegető érdeklődéssel adja át magát mindennek.
-Látjátok, hogy figyelmes, buzgó, érdeklődő, meglep az első elámulása,
-megelégedettnek itélitek; de nézzétek lelkének állapotát, azt fogjátok
-hinni, hogy élvez; én azt hiszem, hogy szenved.
-
-Mit vesz észre először, ha a szemeit kinyitja? Állítólagos javak
-sokaságát, melyeket nem ismert és melyeknek nagyobb része csak egy
-pillanatra lévén elérhető a számára, úgylátszik, mintha csak azért
-mutatkoznék előtte, hogy aztán megfosztassék tőle. Ha egy palotában jár,
-látjátok nyugtalan kiváncsiságán, hogy azt kérdezi magában, mért nem
-palota az ő apai háza is. Minden kérdésre azt mondja, hogy folyton ennek
-a palotának a gazdájával hasonlítja össze magát és mindaz, a mi lealázót
-talál ebben az összehasonlításban, élesíti hiuságát azzal, hogy
-fellázítja. Ha magánál szebben öltözött ifjúval találkozik, látom, hogy
-titokban zúgolódik szüleinek kapzsisága miatt. Ha díszesebben van
-öltözve, mint más, az fáj neki, hogy ez a másik elhomályosítja
-származásával vagy szellemével és minden cziczomája meg van alázva egy
-egyszerű posztóruha előtt. Ha egyedül ragyog egy társaságban, ha
-lábujjhegyre emelkedik, hogy jobban lássák, kinek ne volna titokban
-kedve lejebbszállítani egy fiatal nyegle nagyzoló és hiú modorát? Minden
-mintegy szándékosan összejátszik, egy komoly ember nyugtalanító
-tekintete, egy élczelődő gúnyos szavai hamar eljutnak hozzá és ha csak
-egyetlen ember is lenézi, ennek az egy embernek a megvetése azonnal
-megmérgezi az összes többieknek tapsait.
-
-Adjunk meg neki mindent, pazaroljuk rá a kellemességeket, az előnyöket,
-legyen szép külsejű, szellemmel tele, szeretetreméltó. Az asszonyok
-kapni fognak rajta, de a mikor kapnak rajta, mielőtt szeretné őket,
-hamarabb teszik bolonddá, mint szerelmessé; lesznek jó szerencséi, de
-nem lesz benne sem lelkesedés, sem szenvedély, hogy élvezze őket. Mindig
-idő előtt teljesülő vágyainak nem lévén soha idejük kifejlődni a
-gyönyörök ölében, csak a kényszer boszúságát fogja érezni, az ő nemének
-boldogságára rendelt nem visszássá lesz előtte és betelik vele, mielőtt
-még ismerné; ha tovább is köztük marad, csak hiúságból teszi; ha pedig
-igazi hajlamból ragaszkodik hozzájuk, azt fogja találni, hogy nemcsak ő
-fiatal, ragyogó és szeretetreméltó és kedveseiben nem fogja mindig a
-hűség csodáit találni.
-
-Nem szólok a pletykákról, árulásokról, rágalmakról, a mindenféle fajta
-kiábrándulásokról, melyek az ilyen élettől elválaszthatatlanok. Azt
-mondják, a világ kitapasztalása undorral tölt el iránta; én csak az első
-illuzióhoz fűződő kellemetlenségekről beszélek.
-
-Mily ellentét annak számára, a ki eddigelé bezárva családja és barátai
-körébe, ezek minden figyelme tárgyának látta magát s a ki egyszerre
-belép a dolgok egy olyan rendjébe, az oly keveset számít, mintegy
-elmerülve látja magát egy idegen körben, ő, a ki oly sokáig a maga
-körének központja volt! Mily sértéseket, mily megalázásokat kell
-tapasztalnia, míg az ismeretlenek között elveszti a maga fontosságáról
-való képzelődéseket, melyeket övéinek körében szerzett és nevelt nagyra!
-Gyermekkorában minden a kedvében járt, minden körülötte sürgölődött;
-ifjú korában ő kell hogy engedjen mindenkinek, különben ha meg találna
-feledkezni magáról és meg akarná tartani régi modorát, mily durva
-leczkék szorítanák vissza saját korlátai közé! Az a megszokás, hogy
-könnyű szerrel megszerzi vágyainak tárgyait, arra viszi, hogy sokra
-vágyódjék és szüntelenül érezteti vele a nélkülözéseket. Minden, a mi
-hízeleg neki, izgatja, mindent, a mije másoknak van, kérni akarna;
-sóvárog minden után, irigyli az egész világot, uralkodni akarna
-mindenütt; a hiúság emészti, a féktelen vágyak heve fellobbantja fiatal
-szívét; a féltékenység és gyűlölség a vágyakkal együtt születik meg
-benne, minden emésztő szenvedély egyszerre támad rá; beleviszi
-izgatottságát a világ forgatagába, hazahozza magával minden este,
-önmagával és másokkal elégedetlenül tér haza, ezer hiábavaló tervvel
-eltelve alszik el, ezer káprázattól megzavarva és a gőgje még az álmában
-is elébe rajzolja a képzelt jókat, melyek vágya kínozza és a melyeket
-soha életében sem fog kérni. Ime, a ti tanítványotok; lássuk most a
-miénket.
-
-Ha az első látvány, a mely szemébe szökik, a szomorúság tárgya, az első
-önmagára eszmélés a gyönyör érzését adja neki. Látva, mennyi bajtól
-mentes, boldogabbnak érzi magát, semmint gondolná. Osztozik felebarátai
-szenvedéseiben, de ez az osztozás önkéntes és szelid. Egyszerre élvezi a
-szánalmat, melylyel bajaik iránt viseltetik és a boldogságot, hogy ő
-mentes tőlük; az erőnek abban az állapotában érzi magát, a mely
-túláraszt minket és másutt érvényesíti a jóllétünkre fölösleges
-tevékenységet. Hogy szánhassuk másvalakinek a baját, kétségkívül
-ismernünk kell, de nem kell éreznünk. Ha az ember szenvedett, vagy attól
-fél, hogy szenvedni fog, sajnálja azokat, a kik szenvednek, de a míg az
-ember szenved, csak önmagát szánja. Ha most már, mindenki alá lévén
-vetve az élet nyomorúságainak, másokra csak azt az érzését költi, a
-melyre magának nincs ép most szüksége, ebből az következik, hogy a
-részvétnek nagyon kellemes érzésnek kell lenni, mert tanuságot tesz a mi
-javunkra és hogy ellenkezőleg a kegyetlen ember mindig boldogtalan,
-mivel szivének állapota nem enged neki semmi fölösleges érzelmességet, a
-melyeket mások szenvedései felé fordíthatna.
-
-A boldogságot nagyon is a látszat szerint itéljük meg; ott tételezzük
-fel, a hol a legkevésbbé van meg, ott keressük, a hol nem is lehet; a
-vidámság csak nagyon csalékony jel. A vidám ember gyakran csak egy olyan
-boldogtalan, a ki félre akar vezetni másokat és el akarja kábítani
-magát. Azok a társaságban annyira nevetős, annyira nyíltszivű, annyira
-derült emberek csaknem mind búsak és mogorvák odahaza és a cselédjeik
-adják meg az árát annak az élvezetnek, a melyet ők a társaságuknak
-szereznek. Az igazi megelégedettség nem vidám, nem is kicsapongó; az
-ember félti ezt a nagyon kellemes érzést, a melyet érez, gondol vele,
-élvezi, fél, hogy el találja rezzenteni. Az igazán boldog ember nem
-sokat beszél és nem sokat nevet; úgyszólván belezárja boldogságát a
-szivébe. A csillogó szem, a zajos öröm az undort és az unalmat leplezi.
-A melancholia ellenben a gyönyör barátnője; a legédesebb élvezeteket az
-ellágyulás és a könnyek kísérik és a féktelen öröm hamarabb fakaszt
-könnyeket, mint nevetést.
-
-Ha a mulatságok sokasága és változatossága kezdetben hozzájárulni
-látszik a boldogsághoz, ha az egyenletes élet egyformasága kezdetben
-unalmasnak látszik, ha jobban belenézünk, ellenkezőleg azt találjuk,
-hogy a lélek legédesebb megszokása az élvezet mérséklésében áll, a mely
-kevés hatáskört enged a vágynak és az undornak. A vágyak nyugtalansága
-eredményezi a kiváncsiságot, az állhatatlanságot, a zajos élvezetek
-üressége idézi elő az unalmat. Az ember sohasem únja magát helyzete
-miatt, a mikor nem ismer kellemesebb helyzetet. Minden emberek között a
-világon a vad emberek a legkevésbbé kiváncsiak és a legkevesebbet
-unatkozók; nekik minden közömbös; nem a dolgokból merítik élvezetüket,
-hanem önmagukból, semmittevéssel töltik életüket és nem unatkoznak soha.
-
-A nagyvilági ember teljesen benne van az álarczában. Csaknem sohasem
-élvén önmagában, mindig idegen önmagával szemben és rosszul érzi magát,
-ha önmagába kell térnie. Hogy mi ő, az neki semmi, hogy minek látszik,
-az neki minden.
-
-Nem tehetek róla, annak a fiatal embernek az arczán, a kiről az imént
-beszéltem, valami szemtelen, édeskés, affektált vonást képzelek, a mely
-visszatetszik és visszariasztja az egyszerű embereket; az én ifjamon
-pedig érdekes és egyszerű fiziognomiát, mely a megelégedést, a lélek
-igazi derültségét mutatja, a mely becsülést, bizalmat sugall és a mely
-úgy tetszik, mintha csak a barátság kiáradására várna, hogy odaadja a
-maga barátságát azoknak, a kik közelednek hozzá. Azt hiszik, az
-arczkifejezés nem egyéb, mint egyszerű kifejlődése olyan vonásoknak,
-melyeket a természet már meghatározott. A mi engem illet, én azt hiszem,
-hogy ezen a kifejlődésen túl egy ember arczának vonásai észrevétlenül
-alakulnak ki és nyernek kifejezést a lélek bizonyos gyakori és
-megszokott benyomásaiból. Ezek a benyomások kifejeződnek az arczon, az
-teljesen bizonyos; és mikor megszokássá válnak, tartós nyomokat kell
-hogy hagyjanak. Így fogom én fel, hogy az arczkifejezés jelzi a jellemet
-és hogy néha az egyikről ítélni lehet a másikra, a nélkül, hogy
-rejtelmes magyarázatokat keresnék, melyek olyan ismereteket tételeznek
-fel, a milyenekkel nem birunk.
-
-A gyermeknek csak két kifejezett lelki állapota van: nevet vagy sír; a
-közbenesők rá nézve nem jelentenek semmit; szüntelenül az egyiktől
-másikhoz fordul. Ez a folytonos váltakozás megakadályozza, hogy az
-arczára bármiféle állandó benyomást tegyenek és hogy ez az arcz
-valamiféle arczkifejezést öltsön; de abban a korban, mikor érzékenyebbé
-válik s élénkebbek és állandóbbak lesznek a hangulatai, a legmélyebb
-benyomások olyan nyomokat hagynak, melyeket nehezebb lerombolni és a
-lélek szokásszerű állapotából keletkezik a vonásoknak olyan
-elrendeződése, melyet az idő eltörölhetetlenné tesz. Mindazáltal nem
-ritka dolog, hogy az emberek különböző életkorokban megváltoztatják az
-arczkifejezésüket. Több hasonló esetet láttam és mindig azt találtam,
-hogy azok, a kiket jól megfigyelhettem és figyelemmel kísérhettem,
-megváltoztatták szokásos szenvedélyeiket is. Maga ez a megfigyelés,
-melyben biztos vagyok, elhatározónak tünik fel nekem és helyén van egy a
-nevelésről szóló értekezésben, a hol fontos dolog, hogy megtanuljuk a
-lélek mozdulatait külső jelekről megítélni.
-
-Nem tudom, hogy azért, mert nem tanulta meg utánozni a konvenczionális
-modort és olyan érzéseket tettetni, a melyek nincsenek meg benne, az én
-fiatal emberem kevésbbé szeretetremeltó lesz-e; most nem is arról van
-szó. Én csak azt tudom, hogy szeretetteljesebb lesz és még úgy se tudnám
-elhinni, hogy az, a ki csak önmagát szereti, elég jól tud tettetni, hogy
-ép úgy tessék, mint az, a ki másokhoz való ragaszkodásából a boldogság
-új érzését meríti. De a mi magát ezt az érzést illeti, én azt hiszem,
-hogy eleget mondtam róla, hogy rávezessek erre a pontra egy okos olvasót
-és kimutassam, hogy nem mondtam ellent magamnak.
-
-Visszatérek tehát módszeremhez és ezt mondom: Mikor a kritikus kor eljő,
-nyujtsatok a fiatalembereknek olyan látványokat, a melyek visszatartják
-őket, nem pedig olyan látványokat, melyek felizgatják őket; térítsétek
-el fejledező képzelődésüket olyan tárgyak által, a melyek a helyett,
-hogy fellobbantanák érzékeiket, visszafojtják hatásukat. Távolítsátok el
-őket a nagy városoktól, a melyekben a nők cziczomája és szerénytelensége
-sietteti és megelőzi a természet leczkéit, a hol minden olyan
-élvezeteket tár szemük elé, a melyeket nem kellene ismerniök, mielőtt
-válogatni tudnának bennük. Vezessétek őket vissza első lakásukba, a hol
-a mezei egyszerűség nem engedi oly rohamosan kifejlődni koruk
-szenvedélyeit, vagy ha a művészet iránti ízlésük még a városhoz köti
-őket, akadályozzátok meg bennük épen ez által az ízlés által a
-veszedelmes tétlenséget. Válogassátok meg gondosan társaságaikat,
-foglalkozásaikat, szórakozásaikat, csak megható, de szerény képeket
-mutassatok nekik, a melyek megindítják őket a nélkül, hogy
-eltévelyítenék, a melyek táplálják érzékenységüket, a nélkül, hogy
-felindítanák érzékeiket. Gondoljatok arra is, hogy mindenütt kell egy s
-más túlzástól félni és hogy a mértéktelen szenvedélyek mindig több bajt
-csinálnak, mint a mennyit az ember el tud hárítani. Nem arról van szó,
-hogy betegápolót, irgalmas testvért csináljatok növendéketekből, hogy
-tekintetét a fájdalmak és szenvedések folytonos látványaival bántsátok,
-hogy betegtől beteghez hordozzátok, kórházból-kórházba és a
-vesztőhelyről a börtönökbe. Meg kell indulnia az emberi nyomoruságok
-láttára, nem pedig eltompulnia. Ha sokáig ugyanazok a látványok érik az
-embert, akkor már nem érzi a benyomásaikat, a megszokás hozzászoktat
-mindenhez, a mit nagyon is gyakran lát az ember, azzal a képzelete nem
-foglalkozik már sokáig, pedig csak a képzelet érezteti velünk mások
-bajait; így válnak a papok és orvosok, épen mert nagyon sokakat látnak
-szenvedni és meghalni, könyörtelenekké. Növendéketek tehát ismerje meg
-az ember sorsát és felebarátai nyomoruságait, de ne legyen nagyon
-gyakran a tanújuk. Egyetlen jól megválasztott tárgy, megfelelő
-világításban megmutatva egy hónapra való megilletődéssel és
-elmélkedéssel tölti el. Nem annyira arra, a mit lát, mint a
-visszagondolás arra, a mit látott, határozza meg az ítéletet, melyet
-alkot róla és a tartós benyomás, melyet valamely tárgyról nyer, nem
-annyira magából a tárgyból ered, mint inkább a szempontból, a mely
-szerint az ember rá való emlékeit visszaidézi. Ha így rendezitek be a
-példákat, a tanításokat, a képeket, akkor sokáig eltompíthatjátok az
-érzékek éleit és eltéríthetitek a természetet azzal, hogy a saját
-útmutatásait követitek.
-
-A szerint, a mint az ismereteket szerzi, válaszszatok olyan eszméket,
-melyek ezekkel kapcsolatban vannak; a szerint, a mint vágyai
-felgyulladnak, válaszszátok ki a visszafojtásukra alkalmas képeket. Egy
-öreg katona, a ki erkölcseivel ép úgy kitüntette magát, mint
-vitézségével, azt beszélte nekem, hogy kora ifjúságában az apja, a ki
-okos ember volt, de nagyon jámbor, látva, hogy kifejlő temperamentuma a
-nők felé vonja, nem mulasztott el semmit, hogy visszatartsa, de végül
-mikor minden gondoskodása daczára érezte, hogy kisiklik a kezéből, jónak
-látta elvinni a vérbajosok kórházába és a nélkül, hogy bármire is
-figyelmeztette volna, bevezette egy terembe, a hol ezeknek a
-szerencsétleneknek egy csapata bűnhődött a borzalmas gyógykezelés által
-azokért a kicsapongásokért, a melyek idáig juttatták. Erre az undok
-látványra, a mely egyszerre fellázította az összes érzékeket, a fiatal
-ember kevés híján elájult. «Eredj, nyomorult kéjencz, mondta neki akkor
-az apja heves hangon, kövesd az aljas hajlamot, a mely magával ragad
-téged, csakhamar boldognak fogod magadat mondani, ha bejuthatsz ebbe a
-terembe, vagy áldozatául esve a leggyalázatosabb kínoknak, arra fogod
-kényszeríteni apádat, hogy hálát adjon Istennek a halálodért.»
-
-Ez a pár szó, hozzájárulva az energikus képhez, a mely a fiatal ember
-elé tárult, olyan hatást tett rá, a mely nem fog soha elmosódni.
-Állásából folyólag arra lévén kárhoztatva, hogy ifjúságát a
-helyőrségekben töltse, jobbnak látta elviselni bajtársai minden
-csúfolódását, mint utánozni feslett életmódjukat. «Ember voltam, –
-mondta nekem – megvoltak a gyöngeségeim, de mostani életkoromig sem
-birtam utczai nőre borzalom nélkül nézni.» Nevelő, keveset beszélj; de
-tanuld meg megválasztani a helyeket, az időket, a személyeket, aztán
-minden tanításodat add példák útján s biztos lehetsz hatásukról.
-
-A gyermekkor felhasználása csekély fontosságú; a baj, a mely ekkor
-becsúszik, nem gyógyszer nélküli és a jó, a mi ekkor bekövetkezhetik,
-később is megjöhet. De nem így áll a dolog a serdülő korral, a mikor az
-ember tulajdonképen elkezd élni. Ez a kor sohasem tart elég sokáig ahhoz
-a haszonhoz képest, a melyet húzni lehet belőle és fontossága szünet
-nélküli figyelmet követel, ezért vetek olyan nagy súlyt
-meghosszabításának művészetére. A helyes művelés legjobb szabályainak
-egyike mindent késleltetni, a meddig csak lehet. Tegyétek a haladást
-lassúvá és biztossá, akadályozzátok meg, hogy az ifjú férfivá legyen
-abban a pillanatban, a mikor nem marad számára semmi tennivaló, hogy az
-legyen. A míg a test növekszik, kialakulnak és kifejlődnek azok a
-szellemek, melyek arra vannak hivatva, hogy balzsamossá tegyék a vérét
-és erőssé az idegeit. Ha más irányt adsz nekik és ha a mi arra van
-hivatva, hogy tökéletesítsen egy egyént, egy más egyén kialakulására
-szolgál, mindkettő a gyöngeség állapotában marad és a természet műve
-tökéletlen marad A szellem működését is érinti ez a változás és a
-léleknek, ép oly törékeny lévén mint a test, csak gyöngék és bágyadtak a
-functiói. A vastag és erős tagok nem teszik sem a bátorságot, sem a
-lángészt és én előttem nyilvánvaló, hogy a lélek ereje nem jár együtt a
-testével, ha máskülönben a két substantia közlekedésének a szervei
-rosszul vannak elrendezve. De lehetnek bármi jól elrendezve, mindig
-gyöngén fognak hatni, hacsak kimerült, elszegényült és a gépezet minden
-rugójának erőt és hatékonyságot adó substantiától megfosztott vér az
-alapjuk. Általában több lelki frisseséget vehetni észre azokban az
-emberekben, a kiknek ifjú évei meg voltak óva az idő előtti romlástól,
-mint azokban, a kiknek kicsapongása a rávaló képességgel egy időben
-kezdődött; kétségkívül ez egyik oka annak, hogy az erkölcsös népek miért
-mulják felül józan ész és bátorság dolgában azokat, a melyeknek nincs
-erkölcsük. Ezek csak valamiféle apró és finomkodó tulajdonságokkal
-tűnnek ki, a melyeket szellemnek, elmésségnek, ravaszságnak neveznek; de
-a bölcseség és ész ama nagy és nemes funktiói, melyek megkülönböztetik
-az embert és becsületére válnak jó tettei által, erényei által, valóban
-hasznos tevékenysége által, csak az előbbiekben találhatók.
-
-A nevelők panaszkodnak, hogy a fiatalságot fegyelmez hetetlenné teszi
-korának heve és én belátom ezt. De nem az ő hibájuk-e? Ha egyszer
-megengedték, hogy ez a hév az érzékek útján vegyen irányt, nem tudják-e,
-hogy többé már nem lehet neki más irányt adni? A pedáns hosszú és hideg
-szónoklatai kitörlik-e növendéke szelleméből azoknak az élvezeteknek a
-képét, melyeket magába szívott? Száműzik-e szivéből a vágyakat, melyek
-kínozzák? Elfojtják-e temperamentumának hevét, melyről már tudja, mire
-való? Nem fog-e felingerlődni azok ellen az akadályok ellen, melyek
-útjába állnak az egyedüli boldogságnak, a melyről fogalma van? És mi
-egyebet lásson abban a szigorú törvényben, melyet megszabnak neki a
-nélkül, hogy meg tudnák vele tartatni, mint egy embernek a szeszélyét és
-gyűlölségét, a ki kínozni igyekszik őt? Csoda-e, ha fellázad és szintén
-gyűlöli őt?
-
-Jól fel tudom fogni, hogy mikor az ember engedékenyebbé lesz,
-elviselhetőbbé teszi magát és látszólagos tekintélyre tesz szert. De azt
-nem látom be, hogy mire jó a tekintély, ha csak azzal szerezzük meg
-növendékünk fölött, hogy melengetjük azokat a bűnöket, melyeket el
-kellene vele fojtatnunk; ez olyan, mintha azzal akarnának egy szilaj
-lovat megfékezni, hogy a lovász beleugratja egy meredek mélységbe.
-
-Az ifjúnak ez a heve épen nem akadálya a nevelésnek; épen általa
-teljesedik és fejeződik be; általa nyertek hatalmat a fiatal ember szíve
-fölött, mikor már többé nem gyöngébb, mint ti. Első vonzalmai azok a
-gyeplők, melyek által irányítjátok minden mozdulatát; szabad volt s most
-alávetettnek látom. A míg nem szeretett semmit, csak önmagától és
-szükségleteitől függött; a mint szeret, akkor már függ ragaszkodásaitól.
-Így alakulnak ki az első kötelékek, melyek egyesítik fajával. A mikor
-erre irányítja keletkező érzékenységét, ne gondoljátok, hogy ez mindjárt
-magába ölel minden embert és hogy ez a szó: emberi, nem jelent neki
-valamit. Nem, ez az érzékenység előbb a hozzá hasonlókra korlátozódik és
-nem ismeretlenek lesznek a hozzá hasonlók, hanem azok, a kikkel
-kapcsolatai vannak, a kiket a megszokás kedvesekké vagy szükségesekké
-tett számára, a kikkel a gondolkodás és érzés módjának nyilvánvaló
-közösségeit látja, a kiket ugyanazoknak a szenvedéseknek lát kitéve,
-melyeket maga is szenvedett és a kik ugyanazokra az örömökre fogékonyak,
-melyeket ő is élvezett, szóval azok, a kiket a természetnek
-nyilvánvalóbb azonossága hajlandóbbakká tesz a kölcsönös szeretetre.
-Csak mikor már ezerféle módón kiművelte természetét, csak a saját
-érzéseiről és azokról való sok elmélkedés után, melyeket másokban vett
-észre, lesz képes eljutni odáig, hogy egyéni fogalmait általánosíthassa
-az emberiség elvont eszméje alatt és különleges vonzódásait
-összekapcsolja azokkal, a melyek azonosíthatják őt fajával.
-
-A mikor képessé lesz a vonzalomra, fogékonynyá válik mások vonzalmai
-iránt is[81] és már ezúttal is figyelmessé a vonzalom jelei iránt.
-Látjátok-e, mily új uralmat nyertek ezzel felette? Mily lánczokat
-fűztetek szíve köré a nélkül, hogy ő észrevenné? Mit fog érezni, mikor a
-szeme megnyílik önmaga fölött és látni fogja, hogy mit tettetek érte, a
-mikor össze tudja magát hasonlítani a korabeli többi fiatal emberekkel
-és össze tud hasonlítani titeket más nevelőkkel! Mondom, mikor azt
-meglátja, de óvakodjatok neki megmondani; ha megmondjátok neki, nem
-fogja többé látni. Ha az engedelmességet azoknak a gondoskodásoknak
-viszonzásául követelitek tőle, melyekben részesítettétek, azt fodja
-hinni, hogy rászedtétek: azt fogja magában gondolni, hogy úgy tettetek,
-mintha ingyen tettetek volna neki szolgálatokat, holott az volt a
-czélotok, hogy adóssággal terheljétek meg és olyan szerződéssel
-kötelezzétek le, melybe ő nem egyezett bele. Hasztalan tennétek hozzá,
-hogy a mit kivántok tőle, csak az ő érdekében való; elvégre mégis
-kivánjátok és olyasvalamire hivatkozva kivánjátok, a mit az ő
-beleegyezése nélkül tettetek. Ha a szerencsétlen ember elfogadja a
-pénzt, a melyet látszólag adnak neki és aztán akarata ellenére
-besorozzák érte katonának, akkor igazságtalanságot kiabáltok; nem
-vagytok e még igazságtalanabbak, a mikor növendéketektől megkéritek
-azoknak a gondoskodásoknak az árát, melyeket ő nem fogadott el?
-
-A hálátlanság ritkább volna, ha kevésbbé általánosak volnának az
-uzsorakamatra való jótétemények. Az ember szereti azt, a mi jót tesz
-neki; ez oly természetes érzés! A hálátlanság nincs az ember szivében,
-de az érdek benne van; kevesebb a háládatlan lekötelezett, mint az
-érdekből adakozó.[82] Ha eladod nekem adományaidat, megveszem őket áruk
-szerint; ha azonban úgy teszel, mintha ideajándékoznád és aztán eladod a
-magad szabta áron, akkor csalsz; az teszi az adományt
-megbecsülhetetlenné, hogy ingyenes. A szív csak az önmaga törvényeit
-fogadja el; ha le akarjuk kötelezni, fölmentjük s azzal kötelezzük le,
-hogy szabadnak hagyjuk.
-
-Mikor a halász a vízbe veti a horgot, odajön a hal és mit sem sejtve
-körülötte marad; de mikor a csalétek alá rejtett horogba beleakad és
-észreveszi, hogy a zsinór felhúzódik, igyekszik menekülni. Vajjon a
-halász jóltevője-e? A hal hálátlan-e? Van-e arra eset, hogy valaki, a
-kit elfelejtett a jóltevője, elfelejti ezt? Ellenkezőleg, mindig örömest
-beszél róla, nem is tud rá megindulás nélkül gondolni; ha alkalmat talál
-rá, hogy valami váratlan szolgálattal kimutathatja neki, hogy emlékszik
-a jótéteményeire, mily benső megelégedéssel elégíti ki a háláját! Mily
-édes örömmel ismerteti fel magát! Mily elragadtatva mondja neki: Most
-rám került a sor! Ime, ez a természet szava; az igazi jótétemény sohasem
-talál hálátlanságra.
-
-Ha tehát a hála természetes érzés és a hatását nem rontjátok le saját
-hibátokkal, biztosak lehettek benne, hogy növendéketek, mikor be kezdi
-látni gondoskodástok értékét, fogékony lesz iránta, föltéve, hogy nem
-magatok tűztétek ki az árát; és ezek a gondoskodások az ő szivében olyan
-tekintélyt szereznek nektek, melyet semmi sem tud lerombolni. De míg jól
-meg nem győződtetek erről az előnyről, óvakodjatok, hogy el ne játszátok
-azzal, hogy túlságos értéket tulajdoníttok benne magatoknak. Ha előtte
-dicsekedtek szolgálataitokkal, ez annyi, minthogy elviselhetetlenné
-teszitek őket; elfeledni őket annyi, mint emlékeztetni őt rájuk. Addig,
-a míg ideje, hogy ember módjára bánjatok vele, ne legyen soha szó arról,
-hogy mivel tartozik nektek, csak arról, hogy mivel tartozik magának.
-Hogy tanulékonnyá tegyétek, hagyjátok meg neki teljes szabadságát;
-vonuljatok vissza tőle, hogy keressen titeket, emeljétek föl lelkét a
-hála nemes érzelméhez azzal, hogy mindig csak az ő érdekéről beszéltek
-neki. Megmondtam már, hogy nem szabad neki arról beszélni, hogy a mit
-tettetek, az ő javára való volt, addig, a míg abba a helyzetbe jut, hogy
-megérthesse; efféle beszédetekben csak függésteket látná s csak
-szolgájának tekintene benneteket. De most, hogy kezdi érezni, mit tesz
-az, szeretni, érzi azt is, mily édes kötelék fűzhet egy embert ahhoz, a
-kit szeret és abban a buzgalomban, a melylyel szüntelenül vele
-foglalkozik, nem látja többé a rabszolga ragaszkodását, hanem a barát
-szeretetét. Mert semminek sincs akkora súlya az emberi szívre, mint a
-jól felismert barátság szavának, mivel tudjuk, hogy mindig csak a magunk
-érdekében szól hozzánk. Azt el lehet hinni, hogy a jóbarát téved, de
-nem, hogy meg akar téveszteni. Néha ellenállunk tanácsainak, de sohasem
-vetjük meg őket.
-
-Most végre belejutunk az erkölcsi rendbe: egy új emberi lépést tettünk.
-Ha itt helyénvaló volna, megkísérteném kimutatni, hogy támadnak fel a
-szív első megmozdulásaiból a lelkiismeret első szavai és hogy születnek
-a szeretet és gyűlölet első érzéseiből a jó és rossz első fogalmai.
-Megmutatnám, hogy az _igazság_ és _jóság_ nem merő elvont szavak,
-merőben az értelem alkotta morális valóságok, hanem a lélek valódi
-vonzalmai, megvilágosítva az ész által, melyek nem egyebek, mint
-kezdetleges vonzalmaink által megszabott lépései a haladásnak; hogy
-csupán az ész által, függetlenül a lelkiismerettől nem lehet semmiféle
-természetes törvényt megállapítani és hogy a természet minden joga
-csupán kiméra, ha nincs az emberi szív valami természeti szükségére
-alapítva.[83] Azt hiszem azonban, itt nem az a dolgom, hogy metafizikai
-és erkölcsi értekezéseket, vagy bármiféle tanulmányokat adjak; elég, ha
-megjelölöm érzéseink és ismereteink rendjét és haladását, vonatkozásban
-szervezetünkre. Mások talán már bizonyítani fogják azt, a mire én itt
-csak utalok.
-
-Az én Emilem mostanáig csak önmagát vette tekintetbe s most az első
-tekintet, melyet embertársaira vet, arra viszi, hogy összehasonlítsa
-magát velük és az első érzés, melyet benne ez az összehasonlítás kelt,
-hogy az első helyet kívánja. Ez az a pont, a hol az önszeretet önzéssé
-változik és a hol megszületni kezdenek mindazok a szenvedélyek, melyek
-ettől függenek. De hogy eldöntsük, vajjon ezek közül a szenvedélyek
-közül azok, melyek uralkodók lesznek jellemében, emberségesek és
-szelidek lesznek-e, vagy kegyetlenek és gonosztévők; vajjon ezek a
-jóindulat és részvét szenvedélyei lesznek-e avagy az érzéséi és
-kapzsiságéi, tudni kell, mely helyen fogja magát érezni az emberek közt
-és miféle akadályokat kell véleménye szerint leküzdenie, hogy eljusson
-arra a helyre, melyet el akar foglalni.
-
-Hogy ebben a kutatásban vezethessük, miután megmutattuk neki az
-embereket a fajunkkal közös életviszonyok szerint, most különbségeik
-szerint kell őket megmutatnunk. Ekkor tárul fel a természetes és polgári
-egyenlőtlenség mértéke és az egész társadalmi rend képe.
-
-Tanulmányozni kell a társadalmat az embereken és az embereket a
-társadalmon: azok, a kik külön-külön akarják tárgyalni a politikát és az
-erkölcsöt, nem fognak soha érteni egyikhez sem. Ha először a kezdetleges
-vonatkozásokhoz ragaszkodunk, meglátjuk, hogy kell hatniuk ezeknek az
-emberekre és milyen szenvedélyeknek kell ebből keletkezniök: látni, hogy
-ezek a vonatkozások kölcsönösen sokasodnak és megszoríttatnak a
-szenvedélyek fejlődése által. Nem annyira a kor ereje, mint inkább a
-szív mérséklete teszi az embereket függetlenekké és szabadokká. A ki
-kevés dologra vágyik, kevés embertől függ; csakhogy összetévesztve
-hiábavaló vágyainkat fizikai szükségleteinkkel, azok, a kik az
-utóbbiakra alapították az emberi társadalmat mindig oknak nézték a
-következményeket és csak eltévedtek mindenféle okoskodásaikban.
-
-A természeti állapotban megvan a tényleg valódi és leronthatatlan
-egyenlőség, mert ebben az állapotban lehetetlen, hogy az egyedüli
-különbség ember és ember között elég nagy legyen arra, hogy az egyiket
-függővé tegye a másiktól. A polgári állapotban képzelt és hiú egyenlőség
-van, mert a fentartására rendelt eszközök maguk is lerontására
-szolgálnak és az erősebbnek fentartott közhatalom a gyöngének
-lerontására megbontja az egyensúlynak azt a fajtáját, melyet a természet
-állapított meg köztük.[84] Ebből az első ellenmondásból folynak mind
-azok, melyeket a polgári rendben a látszat és valóság között találunk. A
-tömeg mindig fel fog áldoztatni a kisebbségnek és a közérdek a
-magánérdeknek; az igazság és fegyelem pompás szavai mindég eszközéül
-fognak szolgálni az erőszaknak és fegyveréül az igazságtalanságnak.
-Ebből az következik, hogy a kiváltságos osztályok, melyek úgy tesznek,
-mintha hasznára volnának a többieknek, a valóságban csak önmaguknak
-vannak hasznára a többiek rovására, a miből láthatni, mily megbecsülés
-illeti őket az igazság és az ész szerint. Hátra van még megvizsgálni,
-vajjon a rang, melyet önmaguknak adtak, kedvezőbb-e azok boldogságára, a
-kik elfoglalják, hogy megtudjuk, mily véleményt kell, hogy alkosson
-magának mindenki a saját sorsáról. Ez az a tanulmány, a mely fontos
-nekünk, de hogy jól végezhessük, az emberi szív ismeretén kell
-kezdenünk.
-
-Ha csak arról volna szó, hogy álarczában mutassuk meg a fiatal
-embereknek az embert, akkor nem is volna szükséges megmutatni, a nélkül
-is látnák mindig, de miután az álarcz nem az ember és nem szabad, hogy a
-külső máz félrevezesse a fiatal embert, mikor lefestitek neki az
-embereket, fessétek olyanoknak, amilyenek, nem azért, hogy meggyűlölje
-őket, hanem hogy sajnálja és ne akarjon hozzájuk hasonlítani. Szerintem
-ez a legokosabb érzés, melylyel az ember baja iránt viseltethetik.
-
-Ebből a szempontból fontos dolog itt ellentétes útra térni azzal, a
-melyet idáig követtünk és inkább másnak a tapasztalata által tanítani a
-fiatal embert, mint a magáé által. Ha az emberek rászedik, meggyűlöli
-őket, ha pedig őt ugyan megbecsülik, de azt látja, hogy egymást
-rászedik, akkor megszánja őket. A világ látványa, mondta Pythagoras,
-hasonlít az olympiai játékokhoz. Az egyik rész itt tartja a boltját és
-csak a maga hasznára gondol, a másik rész a személyével fizet és a
-dicsőséget keresi, ismét mások beérik azzal, hogy látják a játékokat és
-nem ez utóbbiak a legrosszabbak.
-
-Azt szeretném, hogy a fiatal ember társaságát olyképen válaszszák meg,
-hogy jót gondoljon azokról, a kik vele együtt élnek és hogy oly jól
-tanítsák meg ismerni a világot, hogy rosszat gondoljon mindenről, a mi
-benne történik. Hadd tudja, hogy az ember természettől fogva jó, hadd
-érezzen, hadd itéljen felebarátjáról önmaga után, de hadd lássa, hogy
-elaljasítja és megrontja a társadalom az embereket, hadd találja
-előitéleteikben minden bűnük forrását; legyen hajlandó minden egyest
-becsülni, de vesse meg a tömeget; hadd lássa, hogy minden ember
-körülbelül ugyanazt az álarczot viseli, de tudja azt is, hogy vannak
-szebb arczok is, mint az álarcz, mely födi őket.
-
-Ennek a módszernek, meg kell vallani, megvannak a maga bajai és a
-gyakorlati megvalósítása nem könnyű, mert ha az ifjú nagyon korán válik
-megfigyelővé, ha begyakoroljátok, hogy nagyon is közelről kémlelje mások
-cselekedeteit, rossznyelvűvé és szatirikussá teszitek, élessé és
-túlgyorsan itélővé; gyűlöletes élvezete támad abban, hogy mindent
-baljóslatuan magyarázzon és a jóban se lásson semmi jót. Legalább is
-hozzászokik a bűn látványához és ahhoz, hogy borzalom nélkül lássa a
-gonosztevőket, mint a hogy hozzászokik, hogy részvét nélkül lássa a
-boldogtalanokat. Az általános elfajultság csakhamar nem annyira
-tanulságul fog neki szolgálni, mint inkább mentségül; azt fogja magában
-mondani, hogy ha ilyen az ember, neki sem kell másnak lenni akarnia.
-
-Ha tehát elvek szerint akarod oktatni és megismertetni vele az emberi
-szív természetével a külső okok alkalmazását, melyek hajlamainkat
-bűnökké változtatják, hirtelen átvive őt így az érzékelhető tárgyakról
-az intellektuális tárgyakra, olyan metafizikát alkalmazol, a melyet nem
-bír megérteni, visszaesel az eddig oly gondosan került bajba, hogy t. i.
-olyan leczkét adsz neki, a mely épen olyan mint egy leczke és
-szellemében a mester tapasztalatával és tekintélyével helyettesíted a
-saját tapasztalatát és elméjének fejlődését.
-
-Hogy egyszerre eltávolítsam ezt a két akadályt és hogy szeme ügyébe
-juttassam az emberi szivet a nélkül, hogy megkoczkáztassam az övének
-megromlását, távolról mutatnám meg neki az embereket, más időkben és más
-helyeken mutatnám meg neki és olyformán, hogy láthassa a színteret a
-nélkül, hogy maga cselekedhessék. Ime, ez a történelem pillanata; ez
-által fog olvasni a szivekben filozófiai tanítás nélkül, ez által fogja
-őket látni, egyszerű néző módjára, érdek és szenvedély nélkül, mint
-birájuk, nem pedig mint bűntársuk, sem mint vádlójuk.
-
-Hogy megismerjük az embereket, cselekvésükben kell őket látni. A
-társaságban halljuk őket beszélni; megmutatják a szavaikat és elrejtik a
-tetteiket; a történelemben ellenben leplezetlenek és tetteik szerint
-itélik meg őket. Még a beszédeik is segítenek értékelésükben, mert
-összehasonlítva azt, a mit tesznek, azzal, a mit mondanak, egyszerre
-meglátni, hogy mik és miknek akarnak látszani; mennél jobban tettetnek,
-annál jobban ismerni meg őket.
-
-Szerencsétlenségünkre ennek a tanulmánynak megvannak a veszedelmei és
-nemcsak egyféle bajai. Nehéz dolog olyan álláspontra állni, a melyről
-méltányosan itélheti meg az ember a felebarátait. A történelem nagy
-bűneinek egyike az, hogy sokkal inkább rossz, mint jó oldalaikról
-rajzolja az embereket; mivel csak a forradalmak, katasztrófák által
-érdekes, a míg egy nép, egy békés kormányzat nyugalmában gyarapszik és
-virágzik, nem mond róla semmit; csak akkor kezd róla beszélni, mikor nem
-bír már magával s beleavatkozik szomszédjai ügyeibe vagy engedi, hogy
-ezek avatkozzanak bele az övéibe. Csak akkor dicsőíti, mikor már
-hanyatlóban van. Minden történetünk ott kezdődik, a hol végződnie
-kellene. Nagyon pontosan ismerjük azoknak a népeknek a történetét,
-melyek tönkre teszik magukat; a gyarapodó népeké hiányzik; ezek elég
-boldogak és elég bölcsek arra, hogy a történelemnek ne legyen róluk
-mondani valója és valóban látjuk még napjainkban is, hogy azokról a
-kormányokról beszélnek legkevesebbet, melyek a legjobban viselik
-magukat. Csak a rosszat tudjuk meg tehát, a jó alig alkot korszakot.
-Nincs más hiresség, csak a gonosztevőké, a jók feledségbe merülnek vagy
-nevetségessé válnak. Így rágalmazza a történelem, akárcsak a filozófia,
-az emberi nemet.
-
-Ezenkívül úgy kell lennie, hogy a történelemben leírt tettek nem pontos
-rajzai azoknak, a melyek a valóságban megtörténtek. Alakot változtatnak
-a történetíró fejében, érdekei szerint alakulnak, magukra veszik
-előitéleteinek szinezetét. Ki tudná az olvasót pontosan a szintérre
-vezetni, hogy olyannak lásson egy eseményt, a milyenül végbement? A
-tudatlanság vagy a pártoskodás eltorzít mindent. Egyetlen történeti
-vonás megváltoztatása nélkül, a rá vonatkozó körülmények kiterjesztése
-vagy megszorítása által, mennyire különböző arczot lehet neki adni!
-Tegyétek ugyanazt a tárgyat különböző szempontok alá, alig fog
-ugyanannak látszani, holott semmi sem változott, csak a néző szeme.
-Eleget tettek-e az igazság becsületének, ha úgy mondanak el nekem egy
-megtörtént tényt, hogy egész máskép láttatják velem, mint a hogy
-megtörtént? Hányszor döntötte el egy csata kimenetelét, a nélkül, hogy
-bárki is észrevette volna, egy fával több vagy kevesebb, egy jobbra vagy
-balra eső szikla, egy a szél által fölkavart porfelhő! Megakadályozza ez
-a történetírót abban, hogy ép olyan biztonsággal el ne mondja a vereség
-vagy a győzelem okát, mintha ott lett volna mindenütt? Mit törődöm tehát
-magukkal a tényekkel, mikor az okuk ismeretlen marad előttem? És milyen
-tanulságot vonhatok le egy eseményből, melynek igazi okát nem tudom? A
-történetíró ad egy okot, de maga koholta és maga a kritika is, melylyel
-oly nagyra vannak, csak a hozzávetések művészete, annak a művészete,
-hogy több hazugság közül hogy kell kiválasztani azt, a mely legjobban
-hasonlít az igazsághoz.
-
-Nem olvastátok soha Kleopatrát vagy Kasszandrát, vagy valami más efféle
-könyvet? A szerző ismert eseményt választ ki, aztán hozzáalkalmazza a
-saját szempontjaihoz, felékesíti saját leleményű részletekkel, soha nem
-élt személyekkel és képzeletbeli arczképekkel s költött dolgokat költött
-dolgokra halmoz, hogy olvasmányát kellemessé tegye. Kevés különbséget
-látok ezek közt a regények és a ti történeteitek között azon kivül, hogy
-a regényíró kezdettől fogva a saját képzeletére bízza magát, míg a
-történetíró jobban aláveti magát a másokénak; ehhez még azt is
-hozzátenném, hogy ha úgy tetszik, az előbbi erkölcsi czélt – akár jót,
-akár rosszat – tűz ki magának, a melylyel az utóbbi nem sokat törődik.
-
-Azt fogják ellenem vetni, hogy a történelem hűsége kevésbbé érdekel,
-mint az erkölcsök és jellemek igazsága; föltéve, hogy az emberi szív jól
-van rajzolva, kevés fontossága van annak, hogy az események híven
-legyenek elmondva. Mert elvégre is, teszik hozzá, mit bánjuk mi a
-tényeket, melyek kétezer évvel ezelőtt történtek? Igazuk van, ha a
-jellemképek jól vannak visszaadva természet után, de ha nagyobb
-részüknek csak a történetíró képzeletében van meg a mintája, nem
-visszaesés-e ugyanabba a bajba, melyet ki akartunk kerülni és nem
-adjuk-e meg ezzel a történetíró tekintélyének azt, a mit el akarunk
-venni a nevelőtől? Ha növendékemnek csak képzeleti képeket szabad látni,
-jobb szeretem, ha a magam keze rajzolta meg, mintha a másé; legalább is
-jobban hozzá lesznek alkalmazva.
-
-A legrosszabb történetírók egy ifjú számára azok lesznek, akik itélnek.
-Tényeket! tényeket! hadd itéljen ő maga, úgy tanulja megismerni az
-embereket. Ha mindig csak a szerző itélete vezeti, akkor mindig csak a
-más szemén keresztül lát és ha ez a szem nincs meg, nem fog semmit
-látni.
-
-Mellőzöm a modern történetet, nemcsak azért, mert nincs többé
-fizionomiája és mert a mai emberek mind hasonlók egymáshoz, hanem mert a
-mi történetíróink egyedül csak arra ügyelnek, hogy ragyogjanak és nem
-gondolnak másra, mint hogy erősen színezett jellemképeket csináljanak, a
-melyek azonban gyakran nem mondanak semmit.[85] A régiek általában
-kevesebb jellemképet rajzolnak, kevesebb elmésséget és több értelmet
-visznek itéleteikbe; csakhogy köztük is nagyon kell válogatni és
-kezdetben nem a legélesebb itéletüeket kell választani, hanem a
-legegyszerübbeket. Nem szeretném egy fiatal ember kezébe adni sem
-Polybiust, sem Sallustiust; Tacitus az aggastyánok könyve, a fiatal
-emberek nem arra valók, hogy megértsék; meg kell tanulni látni az emberi
-cselekedetekben az emberi szív eredendő vonásait, mielőtt Tacitus
-mélységeit akarnók megmérni; tudni kell jól olvasni a tényekben, mielőtt
-a maximákban olvasgatnánk. A maximák bölcselete csak a tapasztaltsághoz
-illik. A fiatalságnak nem kell semmit általánosítani; minden tanulásának
-egyes szabályokból kell állni.
-
-Thukydides szerintem a történetíró igazi mintája. Ő elmondja a tényeket
-a nélkül, hogy itélne róluk, de nem mellőz semmi olyan körülményt, a
-mely alkalmas arra, hogy mi magunk itélhessünk. Mindazt, a mit elbeszél,
-az olvasó szeme elé állítja, egyáltalán nem veti magát az események és
-az olvasók közé, elrejtőzik; az ember már nem is azt hiszi, hogy olvas,
-hanem azt hiszi, hogy lát. Sajnos, mindig háborúról szól és előadásában
-alig látni mást, mint a legkevésbbé tanulságos dolgot a világon, t. i.
-csatákat. A _Tizezrek visszavonulásá_ban és _Cæsar commentarjai_ban
-csaknem ugyanez a bölcseség és ugyanaz a hiány van. A jó Herodotosnak
-nincsenek jellemképei, maximái, hanem folyamatos, naiv, az érdekkeltésre
-és tetszésre legalkalmasabb részletekkel van tele s talán a legjobb
-történetíró volna, ha maguk ezek a részletek nem fajulnának el többnyire
-gyermeteg együgyüségekké, melyek inkább alkalmasak az ifjúság izlésének
-megrontására, mint alakítására; az ő olvasásához már megkülönböztető
-képesség kell. Titus Liviusról nem szólok, majd rá is rákerül a sor, de
-ő politikus, ő rhetor, ő mindaz, a mi nem illik ehhez az életkorhoz.
-
-A történelem általában véve hiányos abban, hogy csak az érzékelhető és
-föltünő tényeket tartja számon, a melyeket meg lehet határozni nevekkel,
-helynevekkel, évszámokkal; ezeknek a tényeknek lassan továbbható okai
-azonban, melyek nem állapíthatók meg ép úgy, mindig ismeretlenek
-maradnak. Gyakran megtalálni egy megnyert vagy elvesztett csatában egy
-forradalom okát, a mely már az előtt a csata előtt is elkerülhetetlen
-volt. A háború csak nyilvánvalóvá teszi az erkölcsi okok által már
-meghatározott eseményeket, melyeket a történetírók ritkán tudnak látni.
-
-A filozofiai szellem korunk több írójának figyelmét ebbe az irányba
-terelte, de én kötve hiszem, hogy az igazságnak nyeresége van
-munkájukból. A rendszerezés szenvedélye erőt vett rajtuk valamennyiükön
-s egyikük sem igyekszik úgy látni a dolgokat, a hogy vannak, hanem csak
-úgy, a hogy megegyeznek rendszerével.
-
-Vegyétek még hozzá ezekhez a megfontolásokhoz, hogy a történelem sokkal
-inkább mutatja meg a cselekedeteket, mint az embereket, mert ezeket csak
-bizonyos kiválasztott pillanatokban ragadja meg, ünnepi öltözetükben;
-csak a nyilvánosság emberét állítja elénk, a ki arra rendezkedett be,
-hogy lássák; nem megy vele házába, dolgozószobájába, családjába, barátai
-közé; csak akkor festi le, mikor reprezentál; inkább a ruháját festi le,
-mint a személyét.
-
-Jobb szeretem a magánéletek olvasását az emberi szív tanulmányozásának
-megkezdésére, mert akkor az ember akárhogy levetkőzik, a történetíró
-utána megy mindenhova, nem enged neki pillanatnyi pihenést sem, semmi
-menedéket, hogy kikerülje a szemlélő átható tekintetét és a mikor az
-egyik legjobban elrejtőzöttnek hiszi magát, akkor ismerteti fel
-legjobban a másik. «Azok – mondja Montaigne – a kik életrajzokat írnak,
-épen azért, mivel inkább töltik az időt a véleményekkel, mint az
-eseményekkel, inkább azzal, a mi belülről jön, mint a mi kivülről jut
-be, – ezek nekem a legalkalmasabbak. Ez az, a miért Plutarchos minden
-esetre az én emberem.»
-
-Igaz, hogy az emberi tömegeknek vagy a népeknek jelleme erősen
-különbözik a magánember jellemétől és hogy annyit jelentene, mint nagyon
-tökéletlenül ismerni az emberi szivet, ha nem vizsgálnók a sokaságban
-is; de nem kevésbbé igaz, hogy az ember tanulmányozásán kell kezdeni,
-hogy megitélhessük az embereket és hogy a ki tökéletesen ismerné minden
-egyén hajlamait, előre megláthatná az összes kombinált eredményeket a
-nép egészében.
-
-Itt is a régiekhez kell folyamodni azoknál az okoknál fogva, melyeket
-már mondottam és ezenfölül azért is, mert minden köznapi és alantas, de
-igaz és jellemző részlet száműzve lévén a modern stilusból, a mi íróink
-az embereket magánéletükben is úgy kicziczomázzák, mint a világ
-színpadán. Az illedelem, semmivel sem lévén kevésbbé szigorú az
-írásokban, mint a cselekedetekben, nem enged többet mondani a
-nyilvánosság előtt, mint a mennyit ugyanott tenni enged és mivel az
-embereket mindig csak reprezentáló szerepben lehet felmutatni, csak
-annyira ismerjük meg őket könyveinkből, mint a színházból. Megírhatják
-és újra megírhatják százszor a királyok életét, nem lesznek többé
-Suetoniusaink.[86]
-
-Plutarchos épen azokban a részletekben tünik ki, melyekbe mi nem merünk
-behatolni. Utánozhatatlan bájjal festi a nagy embereket a kicsi
-dolgokban és oly szerencsés az egyes vonások kiválasztásában, hogy
-azokon egy szó, egy mosoly, egy mozdulat elég neki, hogy jellemezzen egy
-hőst. Hannibal egy tréfás szóval megnyugtatja megrémült hadseregét, hogy
-nevetve menjen a csatába, a mely megnyitja neki Itáliát; Agesilaos
-vesszőparipán lovagolva megszeretteti velem a nagy király legyőzőjét;
-Cæsar, mikor átmegy egy szegény falun és beszélget barátaival,
-leleplezi, a nélkül, hogy gondolna rá, a ravasz kópét, a ki azt mondja,
-hogy nem akar egyéb lenni, csak Pompeiussal egyenlő; Sándor lenyeli az
-orvosságot és nem szól egy szót sem; ez életének legszebb pillanata;
-Aristides ráírja saját nevét egy cserépre és így igazolja melléknevét;
-Philopoemen leveti köpenyét és fát vág vendégbarátja konyhájára. Ime, ez
-a festés igazi művészete. Az arcz nem a nagy vonalakban nyilvánul, a
-jellem nem a nagy cselekedetekben; az apróságokban árulja el magát az
-ember természete. A közdolgok vagy nagyon is köznapiak vagy nagyon is
-mesterkéltek, pedig csaknem kizárólag ezekkel engedi a mi íróinkat
-foglalkozni a modern nagyképűség.
-
-A mult század legnagyobb embereinek egyike volt tagadhatatlanul Turenne.
-Akadt, a kinek volt bátorsága életét érdekessé tenni olyan apró
-részletekkel, melyek ismerőssé és szeretetreméltóvá teszik, de hány ily
-részletet látott czélirányosnak elhallgatni, a melyek még ismerősebbé és
-szeretetreméltóbbá tették volna! Csak egyet idézek, a melyet jó
-forrásból tudtam meg és a melyet Plutarchos bizonyára nem mellőzött
-volna, holott Ramsai nem merte volna megírni, még ha tudta volna is.
-
-Egy nyári napon, mikor nagyon meleg volt, vicomte de Turenne, kurta
-fehér zubbonyban és házisapkában előszobája ablakában állt. Embereinek
-egyike bejött és megtévesztve ruhájától az egyik kuktának nézte, a kivel
-jó viszonyban volt. Hátulról vigyázva odament hozzá és nem épen könnyű
-kézzel jókorát vágott a hátuljára. A megütött ember azonnal megfordult.
-A szolga hüledezve látja meg ura arczát. Magánkívül vetette magát
-térdre: «Kegyelmes uram, azt hittem George»… «És ha George lett volna
-is, – kiáltott fel Turenne a hátulját simogatva – nem kellett volna
-ilyen erősen ráütni». Ime hát, ezt nem meritek elmondani, nyomorultak!
-Legyetek hát örökké természet és belső szervek nélküliek; keményítsétek,
-edzzétek vajsziveteket hitvány illedelmetekben, váljatok megvetésre
-méltókká méltóságotok révén. De te, derék ifjú, a ki olvasod ezt a
-jellemvonást és a ki meghatva érzed az egész lelki nemességet, melyet
-elárul még első felindulásában is, egyuttal ennek a nagy embernek az
-apróságait is olvasd, miután szó volt származásáról és nevéről. Gondold
-el, hogy ez ugyanaz a Turenne, a ki tüntetőleg előre engedte mindenütt
-az unokaöcscsét, hogy jól lássák, hogy ez a gyermek egy souverain ház
-feje. Hasonlítsd össze ezeket az ellentéteket, keresd a természetet,
-vesd meg az előitéletet és ismerd meg az embert.
-
-Bizony kevés ember van abban a helyzetben, hogy felfoghassa azokat a
-hatásokat, melyeket az így irányított olvasmányok tehetnek egy fiatal
-ember egészen friss szellemére. Gyermekkorunktól fogva könyvek fölé
-görnyedve, hozzászokva a gondolkodás nélküli olvasáshoz, annál kevésbbé
-érint az, a mit olvasunk, mert mindig magunkban hordjuk azokat a
-szenvedélyeket és azokat az előitéleteket, melyek eltöltik a történetet
-és az emberek életét s mindaz, a mit ezek tesznek, előttünk
-természetesnek tünik fel, mert kívül vagyunk a természetesen és
-magunkról itélünk meg másokat is. De képzeljünk el egy az én elveim
-szerint nevelt fiatal embert, képzeljük el Emilemet, a kinél tizennyolcz
-évi buzgó gondoskodásnak csak egy czélja volt: megőrizni ép itéletét és
-egészséges szívét; képzeljük el, a mint a függöny felgördültekor először
-veti szemét a világ szinpadára, vagyis inkább a szinpad mögött
-helyezkedik el s látja, a mint a szereplők levetik és fölveszik ruháikat
-és megszámlálja a köteleket és a göngyölegeket, melyeknek otromba
-pompája elkápráztatja a néző szemét. Csakhamar első meglepetése után
-következnek a faja miatti szégyen és megvetés indulatai; méltatlankodni
-fog, ha látja, hogy az egész emberi nem mint teszi önmagát bolonddá; el
-fog keseredni, hogy tépik szét magukat testvérei álmokért és hogy
-változnak bősz vadállatokká, mert nem tudták beérni azzal, hogy emberek.
-
-A növendék természetes hajlamainak révén bizonyára, ha a tanító csak
-valamelyes okossággal válogat is olvasmányaiban, ha csak valamennyire
-vezeti is rá azoknak a gondolatoknak az útjára, melyeket ezekből le kell
-vonnia, az ebben való gyakorlás rá nézve gyakorlati filozofiai
-tanfolyamul fog szolgálni, a mely okvetlenül jobb és érthetőbb, mint
-mindazok az üres spekulácziók, melyekkel iskoláinkban a fiatal emberek
-szellemét megzavarják. A mikor Cineas, miután végigvezetett minket
-Pyrrhus rajongó tervein, megkérdi, mi olyan valódi jót szerzett volna
-neki a világ meghódítása, a mit a nélkül is ne élvezhetett volna és
-pedig annyi kín nélkül; mi ebben csak egy futólagos élczet látunk. Emil
-azonban nagyon bölcs gondolatot fog benne látni, melyre magától is
-rájött volna és a mely nem fog soha kitörlődni elméjéből, mert nem talál
-benne ellenkező előitéletre, a mely bevésődését megakadályozná. Ha aztán
-olvasva ennek az esztelennek az életrajzát, azt fogja találni, hogy
-minden nagy szándéka abban végződött, hogy megölette magát egy asszony
-keze által, akkor a helyett, hogy csodálná ezt az állítólagos
-hősiességet, mi egyebet látna egy oly nagy hadvezér minden vállalatában,
-egy oly nagy politikus minden cselszövényében, mint megannyi lépést a
-felé a balvégzetű cseréptégla felé, a mely dicstelen halállal vet véget
-életének és terveinek.
-
-Nem minden hódító öletett meg, nem minden bitorlónak dőlt dugába a
-vállalata; nem egy közülük a közkeletű nézetek előitéletekkel teljes
-szelleme szerint boldognak látszik. A ki azonban nem marad meg a
-látszatoknál s csak sziveik állapota szerint itéli meg az emberek
-boldogságát, az magukban sikereikben fogja látni balsorsukat; látni
-fogja, mint terjeszkednek mind jobban és mint fokozódnak szerencséjükkel
-együtt vágyaik és emésztő gondjaik; látni fogja, mint tolakszanak
-lihegve mind előbbre s nem tudnak soha czélt érni; látni fogja, hogy
-hasonlók azokhoz a tapasztalatlan utasokhoz, a kik először indulva neki
-az Alpeseknek, minden hegynél azt hiszik, már túl vannak rajtuk és mikor
-a csúcson vannak, bátorságukat vesztve veszik észre a még magasabb
-hegyeket maguk előtt.
-
-Augustus, miután leigázta polgártársait és megsemmisítette
-vetélytársait, negyven éven át uralkodott az eddig létezett legnagyobb
-birodalom fölött. De mindez a roppant hatalom megakadályozta-e abban,
-hogy a fejét a falnak verdesse és betöltse rengeteg palotáját
-kiáltozásával, visszakövetelve Varustól elpusztult légióit? Ha minden
-ellenségét legyőzte volna, mi hasznára lettek volna neki hasztalan
-diadalai, mikor közben mindenféle fajta kínok támadtak szüntelenül
-körülötte, mikor legkedvesebb barátai forraltak merényleteket ellene és
-mikor kénytelen volt megsiratni minden hozzátartozójának vagy
-gyalázatát, vagy halálát? A szerencsétlen a világot akarta kormányozni
-és nem tudta kormányozni a saját házát! Mi következett ebből az
-elhanyagolásból? Látta ifjúsága virágában elpusztulni unokaöcscsét,
-nevelt fiát, nejét; unokája az ágya párnáját rágta szét, hogy néhány
-órával meghosszabbítsa nyomorult életét; leánya és unokája, miután
-elhalmozták őt gyalázatukkal, az egyik a nyomortól halt meg egy lakatlan
-szigeten, a másik a börtönben egy nyilasnak a kezétől. Magát végül,
-szerencsétlen családjának utolsó maradékát, saját felesége
-kényszerítette, hogy egy szörnyeteget hagyjon maga után utódul. Ilyen
-volt a sorsa a világ ez urának, a kit annyit ünnepeltek dicsőségeért és
-boldogságáért. Higyjem-e, hogy csak egy is azok közül, a kik bámulják,
-szeretné ezeket olyan áron megszerezni?
-
-Például vettem a becsvágyat, de az összes emberi szenvedélyek játéka
-hasonló leczkékkel szolgál annak, a ki tanulmányozni akarja a
-történelmet, hogy önismeretre és bölcseségre tegyen szert a holtak
-költségére. Közeledik az idő, a mikor Antonius élete közelebbi
-tanulsággal szolgál az ifjúnak, mint Augustusé. Emil alig fog magára
-ismerni azokban a különös dolgokban, melyek szemébe ötlenek új
-tanulmányai közben; de előre tudni fogja elhárítani a szenvedélyek
-káprázatait, mielőtt megszületnek és látva, hogy minden időben
-elvakították az embereket, fogalma lett róla előre, hogy mi módon
-vakíthatják el őt is, ha valaha átengedi magát nekik.[87] Ezek a
-tanulmányok, jól tudom, rosszul illenek hozzá, lehet, hogy a szükséghez
-képest későiek és elégtelenek, de jusson eszetekbe, hogy nem ezeket
-akartam ebből a tanulmányból levonni. Más czélt tűztem ki magam elé,
-mikor megkezdtem őket és ha ezt a czélt nem érjük el, ez bizonyára a
-tanító hibája lesz.
-
-Gondoljátok meg, hogy a mint az önszeretet kifejlődött, a relativ _én_
-szüntelenül működésbe lép és a fiatal ember sohasem figyel meg másokat
-máskép, mint hogy visszatér önmagára és összehasonlítja magát velük.
-Arról van szó tehát, hogy tudjuk, milyen polczot juttat magának
-embertársai közt, miután megvizsgálta őket. Abból a módból, a hogy a
-történelmet a fiatal emberekkel olvastatják, azt látom, hogy úgyszólván
-átváltoztatják őket mindazokká a személyekké, a kiket látnak, hogy arra
-igyekeznek, hogy hol Ciceróvá, hol Trajanusszá, hol Nagy Sándorrá tegyék
-őket; hogy visszariasztják őket, ha visszatérnek önmagukba, hogy
-megbánatják mindegyikkel, hogy nem más, csak ő maga. Ennek a módszernek
-vannak bizonyos előnyei, melyeket nem tévesztek szemem elől, de a mi az
-én Emilemet illeti, ha vele ezeknek a párhuzamoknak a folyamán csak
-egyszer esnék is meg, hogy jobb szeretne másvalakivé lenni – akár
-Sokrates, akár Cato lenne is ez a másvalaki – minden el volna hibázva. A
-ki elkezd idegenné válni önmagától, csakhamar teljesen meg fog önmagáról
-feledkezni.
-
-Nem a filozofusok ismerik legjobban az embereket; ők csak a filozofia
-előitéletein keresztül látják őket és én nem ismerek foglalkozást,
-melyben annyi volna az előitélet, mint ebben. Egy vadember észszerűbben
-itél meg minket, mint egy filozofus. Az érzi a hibáit, méltatlankodik a
-miéinken és ezt mondja magában: «Mind gonoszok vagyunk». Amaz felindulás
-nélkül figyel meg minket és ezt mondja: «Bolondok vagytok». Igaza van,
-mert senki se teszi a rosszat önmagáért. Az én növendékem ez a vadember,
-azzal a különbséggel, hogy Emil többet elmélkedett, több eszmét
-hasonlított össze, közelebbről látta tévedéseinket, jobban résen áll
-önmagával szemben és csak arról ítél, a mit ismer.
-
-Szenvedélyeink ingerelnek másokéi ellen; érdekünk gyülölteti meg velünk
-a gonoszokat; ha nem tennének nekünk semmi rosszat, inkább részvéttel
-lennénk irántuk, mint gyűlölettel. A rossz, a mit a gonoszok nekünk
-tesznek, elfeledteti velünk azt a rosszat, a mit önmaguknak tesznek.
-Könnyebben megbocsátanók bűneiket, ha megtudhatnók, mennyire bünteti
-őket a saját szivük. Érezzük a sérelmet és nem látjuk a büntetést; az
-előnyök szemmelláthatók, a szenvedés belső. A ki azt hiszi, hogy élvezi
-bűnei gyümölcsét, nem szenved kevesebb kínt, mintha nem sikerült volna
-neki; nyugtalanságának csak a tárgya változott, de a nyugtalanság maga
-nem: mutogathatja akárhogy a szerencséjét és rejtegetheti a szívét,
-megnyugtatja akaratuk ellenére is a magaviseletük; de hogy meglássuk,
-nem kell, hogy hasonló szivünk legyen.
-
-A szenvedélyek, melyekben osztozunk, elragadnak minket; a melyek
-érdekeinket sértik, fellázítanak és ebből folyókövetkezetlenséggel
-kárhoztatjuk másokban azt, a mit magunk utánozni szeretnénk. Az
-ellenszenv és kiábrándulás elkerülhetetlen, ha az ember másvalakitől
-olyan bajt kénytelen elszenvedni, a melyet az ő helyében maga is okozott
-volna.
-
-Mi kell tehát ahhoz, hogy jól figyeljük meg az embereket? Nagy
-érdeklődés megismerésükre, nagy pártatlanság megitélésükre, elég
-fogékony szív minden emberi szenvedély megértésére és elég nyugodt szív,
-hogy ki ne próbáljuk őket. Ha van az életben erre a tanulmányra alkalmas
-pillanat, akkor az az, a melyet Emil számára választottam; előbb
-idegenek lettek volna rá nézve, később hozzájuk hasonló lett volna. Az
-előitélet, melynek látja a hatását, még nem nyert fölötte uralmat; a
-szenvedélyek, melyeknek a következményét érzi, nem ingerelték fel
-szivét. Ember; érdeklődik testvérei iránt; méltányos és magához hasonlók
-felett itél. Ha tehát jól itéli meg őket, akkor bizonyára nem szeretne
-egyiküknek sem a helyzetében lenni, mert mindazoknak a szenvedéseknek
-czélja, melyeket szereznek maguknak – olyan előitéletekre lévén
-alapítva, melyek benne nincsenek meg – előtte levegőben lógónak tűnik
-fel. Számára elérhető minden, a mire vágyik. Mitől függhetne, mikor
-beéri önmagával és mentes az előitéletektől? Karja erős; egészséges,
-mértékletes, kevés igényű és van miből igényeit kielégítenie.[88] A
-legteljesebb szabadságban nevelkedve, a legnagyobb baj, melyet el tud
-képzelni, a szolgaság. Sajnálja a nyomorult királyokat, a kik rabszolgái
-mindenkinek, a ki engedelmeskedik nekik; szánja azokat az álbölcseket, a
-kik saját hívságos hírnevük lánczaiban sínylődnek; szánja azokat az
-ostoba gazdagokat, a kik fényűzésük martirjai; sajnálja a parádézó
-kéjenczeket, a kik egész életüket feláldozzák az unalomnak, hogy úgy
-tünjék fel, mintha mulatnának. Szánná az ellenséget, a ki bajt okozna
-neki magának, mert gonosztetteiben látná nyomorúságát. Ezt mondaná
-magában: «Ha ez szükségessé teszi maga számára, hogy ártson nekem, akkor
-sorsát függővé teszi az enyémtől».
-
-Még egy lépés és a czélnál vagyunk. Az önszeretet hasznos, de
-veszedelmes eszköz; gyakran megsérti a kezet, a mely használja és ritkán
-tesz jót rossz nélkül. Emil, mikor mérlegeli helyét az emberi nemben és
-oly szerencsésen elhelyezettnek látja benne magát, abba a kisértetbe
-esik, hogy a maga esze javára írja a tiédnek a művét és a saját
-érdemének tulajdonítsa szerencséjének eredményét. Azt fogja mondani:
-bölcs vagyok és az emberek bolondok. A mikor szánja, meg is veti őket, a
-mikor boldognak vallja magát, annál többre fogja becsülni magát és
-boldogabbnak érezvén magát a többieknél, méltóbbnak fogja hinni magát,
-hogy az legyen. Ez a leginkább félelmet keltő tévedés, mert ezt a
-legnehezebb kiirtani, ha ebben az állapotban maradna, keveset nyert
-volna minden gondoskodásunkkal és ha választani kellene, nem tudom, nem
-szeretném-e jobban akár az előitéletek káprázatát is, mint a
-fennhéjázásét.
-
-A nagy emberek nem ejtik magukat csalódásba fölényük dolgában; látják,
-érzik és ezért nem kevésbbé szerények; mennél többjük van, annál jobban
-tudják, mennyiük hiányzik. Kevésbbé hiúk fölöttünk való fölényükre, mint
-a mennyire megalázkodnak nyomoruságuk tudatában és azokban az
-előnyeikben, melyeket kizárólagosan bírnak, sokkal okosabbak, semhogy
-hiúk legyenek olyan adományaikra, melyeket nem maguk szereztek maguknak.
-A derék ember büszke lehet erényére, mert ez az övé; de mire büszke a
-tehetséges ember? Mit tett arra Racine, hogy ne legyen Pradou? Mit tett
-arra Boileau, hogy ne legyen Cotin?
-
-Ehhez azonban még egy másik dolog is járul. Maradjunk meg mindig a
-dolgok mindennapi rendjében. Nem tételeztem fel növendékemben sem
-rendkívüli lángelmét, sem korlátolt elméjűséget. A köznapi tehetségek
-közül választottam, hogy megmutassam, mire képes a nevelés az emberen. A
-ritka eset mind kívül esik a szabályon. Ha tehát gondoskodásom
-eredményekép Emil jobban szereti a maga életének, látásának, érzésének
-módját a másokénál, akkor Emilnek igaza van; de ha ezért valami kitünőbb
-és szerencsésebben született lénynek érzi magát, akkor nincs igaza,
-téved; fel kell világosítani tévedéséről, vagyis inkább elejét venni
-tévedésének, hogy később aztán ne legyen késő kiirtani.
-
-Nincs az a bolondság, a melyből ki ne lehetne gyógyítani egy embert, a
-ki nem bolond. Csak a hiúságból nem; ezen semmi sem segít, csak a
-tapasztalat, ha egyáltalán tud valami segíteni; legalább keletkezésekor
-meg lehet akadályozni a megnövekvését. Ne tévelyedjetek el tehát szép
-okoskodásokba; hogy bebizonyítsátok a fiatalembernek, hogy ő is olyan
-ember, mint mások és alá van vetve ugyanazoknak a gyöngeségeknek. Ezt
-éreztessétek vele, mert különben sohasem fogja tudni. Ez kivételes eset
-saját szabályaim alól, az az eset, a mikor szándékosan kell kitenni
-növendékemet mindazoknak az eshetőségeknek, a melyek bebizonyíthatják
-neki, hogy ő sem okosabb, mint mi. A szemfényvesztővel való kaland
-ezerféleképen megismétlődik; engedném, hogy a hízelkedők mindenképen
-kifogjanak rajta; ha hebehurgya emberek berántanák valami hóbortosságba,
-hagynám, hadd kerüljön veszedelembe, ha játékban csalók támadnának rája,
-hagynám, hadd tegyék bolonddá;[89] engedném, hadd hízelegjenek neki,
-koppaszszák meg, foszszák ki és mikor alaposan szárazra juttatták és
-erre elkezdenék gúnyolni, én még köszönetet mondanék nekik az ő
-jelenlétében azokért a leczkékért, melyeket szivesek voltak adni neki.
-Az egyedüli kelepczék, melyektől gondosan megóvnám, az udvaronczok
-kelepczéi. Az egyedüli mesterkedés részemről az volna, hogy osztoznék
-vele minden veszedelemben, a melybe jutni engedném és mindazokban a
-sérelmekben, a melyeknek ki volna téve. Csöndben, panasz és szemrehányás
-nélkül türnék el mindent, sohasem szólva neki róla egy szót sem s
-biztosak lehettek benne, hogy ezzel a jól megőrzött diszkréczióval
-mindaz, a mit láttára szenvednék, több benyomást tenne szivére, mint a
-mit magának kellene szenvedni.
-
-Nem tudom megállni, hogy ki ne emeljem itt azoknak a nevelőknek a hamis
-méltóságát, a kik, hogy ostoba módon játszhassák a bölcset,
-lekicsinyítik növendékeiket, mindig úgy bánnak velük, mint gyermekekkel
-és mindig azon vannak, hogy különbeknek látszassanak náluknál mindabban,
-a mit tétetnek velük. A helyett, hogy lealáznátok ifjúi bátorságukat, ne
-sajnáljatok semmi fáradságot, hogy fölemeljétek lelküket; tegyétek őket
-veletek egyenlőkké, hogy azokká is legyenek és ha még nem tudnak
-hozzátok fölemelkedni, szálljatok le hozzájuk szégyenkezés nélkül,
-aggodalmaskodás nélkül. Gondoljatok arra, hogy becsületetek már nem
-rajtatok múlik, hanem növendéketeken, osztozzatok hibáiban, hogy
-kijavíthassátok őket, vegyétek magatokra szégyenét, hogy
-eltörülhessétek; utánozzátok azt a derék rómait, a ki látva, hogy a
-serege megfut s nem tudja összeszedni, katonái élén szaladt s ezt
-kiáltotta: _Nem futnak, a kapitányukat követik._ Becstelen lett ezáltal?
-Feláldozta dicsőségét s ezzel növelte. A kötelesség ereje, az erény
-szépsége akaratunk ellenére is magukkal ragadják tetszésünket és
-felforgatják esztelen előitéleteinket. Ha pofont kapnék azért, hogy
-teljesítem tisztemet Emil mellett, a helyett, hogy bosszút állnék ezért
-a pofonért, mindenfelé dicsekedném vele és nem hiszem, hogy volna a
-világon olyan hitvány ember, a ki ezért nem tisztelne annál jobban.
-
-Nem azt mondom, hogy a növendék ép oly korlátolt értelmet tételezzen fel
-nevelőjéről, a milyen az övé és ugyanolyan könnyűséget abban, hogy
-félrevezessék. Ez a vélemény annak a gyermeknek való, a ki nem tud
-semmit látni, összehasonlítani s az egész világot a maga képére rendezi
-be és csak azokban bízik, a kik ehhez alkalmazkodnak. De egy Emil
-korában levő fiatal ember, a ki ezenfelül olyan értelmes, mint ő, nem
-olyan ostoba, hogy így megtéveszsze magát és nem is volna jó, ha olyan
-volna. A bizalom, melylyel nevelője iránt viseltetnie kell, egész más
-természetű, az ész tekintélyén kell alapulnia, az értelem fölényén,
-azokon az előnyökön, melyeket a fiatal embernek módjában van felismerni
-és a melyeknek érzi magára való hasznosságát. Hosszú tapasztalat
-meggyőzte róla, hogy nevelője szereti, hogy ez a nevelő bölcs,
-felvilágosult ember, a boldogságát akarja s tudja, mi szerezheti meg ezt
-a boldogságát. Tudnia kell, hogy saját érdekében való, hogy meghallgassa
-nézeteit. Most már, ha a mester ép úgy meg hagyná magát csalni, mint a
-tanítvány, akkor elvesztené a jogot arra, hogy alárendelést kívánjon
-tőle és leczkéztesse. Még kevésbbé szabad a növendéknek föltételezni,
-hogy a mester szándékosan engedi kelepczébe jutni és hogy tőrt vet
-együgyűségének. Mit kell tehát tenni, hogy ezt a két alkalmatlanságot
-egyszerre kikerüljük? Azt, a mi a legjobb és legtermészetesebb:
-egyszerűnek és igaznak lenni, mint ő, figyelmeztetni őt azokra a
-veszedelmekre, melyeknek kiteszi magát, világosan, érthetően, de túlzás
-nélkül, rosszkedv nélkül, pedáns fitogtatás nélkül megmutatni ezeket
-neki, különösen a nélkül, hogy nézeteidet rendeletek gyanát közölnéd
-vele mindaddig, a míg azokká nem lesznek és a míg ez a parancsoló hang
-nem válik föltétlenül szükségessé. Makacskodni fog ez után, a mint
-nagyon gyakran tenni fogja? Akkor ne mondjatok neki semmit, hagyjátok
-szabadjára, kövessétek, utánozzátok, még pedig jókedvvel, nyiltan;
-adjátok át magatokat, mulassatok úgy, mint ő, ha lehet. Ha a
-következmények nagyon is erősek lesznek, mindig itt lesztek, hogy
-feltartóztassátok és akkor a fiatal ember, látva előrelátástokat és
-engedékenységeteket, mennyire meg lesz lepetve az egyik és meghatva a
-másik által!
-
-Minden hibája megannyi kötelék, a melyet ő maga nyújt nektek, hogy a
-szükséghez képest feltartsátok. S a mi ebben a nevelő legnagyobb
-művészetét teszi, az, hogy oly módon intézi az alkalmakat és irányítja a
-buzdításokat, hogy előre tudja, mikor fog a fiatal ember engedni és
-mikor fog makacskodni, hogy mindig körülvegye a tapasztalat
-tanulságaival a nélkül, hogy bármikor is túlságos nagy veszedelmeknek
-tenné ki.
-
-Figyelmeztessétek hibáira, mielőtt beléjük esnék; ha egyszer beléjük
-esett, ne vessétek szemére, ezzel csak fellobbantanátok és
-fellázítanátok önszeretetét. Az olyan leczke, a mely fellázít, nem
-használ. Nem ismerek ostobábbat, mint ez a szó: _úgy-e, megmondtam!_ A
-legjobb eszköz arra, hogy megtartsa emlékezetében, a mit mondtak neki,
-ha úgy teszünk, mintha elfelejtettük volna. Ellenkezőleg, ha azt
-látjátok, hogy szégyenkezik, hogy nem hitt neki, töröljétek el gyöngéden
-ezt a megalázkodást pár jó szóval. Bizonyára szeretettel fog ragaszkodni
-hozzátok, ha látja, hogy megfeledkeztek magatokról az ő kedvéért és a
-helyett, hogy még jobban lesújtanátok, megvígasztaljátok. Ha ellenben
-bánatához még szemrehányásokat is fűztök, meggyűlöl benneteket és
-szabálylyá teszi rátok nézve, hogy nem hallgat rátok többet, mintegy
-hogy bebizonyítsa, hogy nincs veletek egy véleményen nézeteitek
-fontossága dolgában.
-
-Még viszonhatásotok formája is annál hasznosabb okulására lehet, mennél
-kevésbbé bizalmatlankodik benne. Ha megmondjátok neki, például, hogy
-ezren mások is elkövetik ugyanezeket a hibákat, ezzel sokra mentek vele;
-javítjátok azzal, hogy úgy tesztek, mintha csak sajnálnátok, mert arra
-nézve, a ki többre tartja magát a többi embereknél, ugyancsak kényes
-kifogás, hogy ezek példájával kell vigasztalnia magát; ez rá nézve
-annyi, mint elismerése annak, hogy nem tarthat többre számot, mint hogy
-azok ne legyenek különbek nálánál.
-
-A hibák kora a példázatok kora. Ha megfeddjük a bűnöst idegen álarcz
-alatt, akkor tanítjuk a nélkül, hogy sértenők és akkor annak az
-igazságnak révén, melyet magára alkalmaz, megérti, hogy a példázat nem
-hazugság. Az olyan gyermek, a kit sohasem tévesztettek meg
-dicséretekkel, nem ért semmit abból a meséből, a melyet föntebb
-megvizsgáltam, ellenben a hebehurgya, a ki az imént lett áldozata egy
-hízelgőnek, nagyon jól megérti, hogy a holló ostoba volt. Igy egy
-tényből egy elvet von le és a tapasztalat, melyet hamar elfelejtett
-volna, a mese révén bevésődik ítéletébe. Nincs az az erkölcsi ismeret, a
-melyet meg ne lehetne szerezni a magunk, vagy a mások tapasztalatából.
-Abban az esetben, mikor ez a tapasztalat veszedelmes, ne szerezze meg az
-ember maga, hanem vonja le a rá vonatkozó tanulságot a történetből. Ha a
-próba következmény nélkül való, jó a fiatal embert kitenni neki, aztán a
-példázat segítségével elvekké alakítani különleges eseteket, melyek
-előtte ismeretlenek.
-
-Nem értem, mért kellene ezeket az elveket kifejleszteni, sőt kifejezni
-is. Semmi sem olyan hiábavaló, olyan értelmetlen, mint a morál, a
-melylyel a legtöbb mesét be szokták befejezni, mintha ez a mese nem
-volna kifejtve, vagy legalább nem kellene, hogy kifejtve legyen magában
-a mesében úgy, hogy érthetővé váljék az olvasó számára! Mire való tehát
-a végéhez függeszteni és ezzel megfosztani az olvasót attól, hogy a maga
-erejéből találja meg? A tanításra való tehetség abban áll, hogy
-kellemessé kell tenni a tanítványra nézve a tanulást. Már pedig, hogy
-kedvére való legyen, nem szabad, hogy a szelleme annyira passziv legyen
-mindabban, a mit mondtok neki, hogy ne kelljen semmit sem tennie, hogy
-megérthessen benneteket. A tanító önszeretete mindig kell, hogy tért
-engedjen a tanítványának, kell, hogy ez azt mondhassa: «Megértem,
-belehatolok, cselekszem, tanulok.» Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek
-unalmassá teszik Pantalont az olasz komédiában, az az igyekezete, hogy
-megértesse a nézőtérrel azokat a laposságokat, melyeket úgyis kelleténél
-jobban megért mindenki. Én nem mondom, hogy a nevelő ilyen Pantalon
-legyen, még kevésbbé, hogy író. Mindig meg kell magát értetni, de nem
-kell mindig mindent megmondani; az, a ki megmond mindent, keveset mond
-meg, mert végül már nem hallgatnak rá. Mit jelent az a négy verssor,
-melyet Lafontaine hozzáfűz a felfuvódott békáról szóló meséhez! Attól
-fél, hogy nem értették meg? Szüksége van rá ennek a nagy festőnek, hogy
-a tárgyaknak, melyeket lefest, alája írja a nevüket! A helyett, hogy
-ezzel általánosítaná a tanulságot, különlegessé teszi, bizonyos
-értelemben a például felhozott esetekre korlátozza és nem engedi, hogy
-más esetekre is alkalmazzák. Azt szeretném, hogy mielőtt kezébe adnák a
-fiatal embernek ez utánozhatatlan mester meséit, kitörölnék belőlük
-mindazokat az összefoglalásokat, melyekben azzal vesződik, hogy
-megmagyarázza azt, a mit olyan világosan és szellemesen mondott. Ha
-tanítványotok csak a magyarázat segítségével érti meg a mesét, biztosak
-lehettek benne, hogy így még kevésbbé fogja megérteni.
-
-Fontos dolog volna még didaktikusabb sorrendet adni ezeknek a meséknek,
-jobban alkalmazkodót a fiatal ember érzéseinek és elméjének
-fejlődéséhez. Van-e annál észszerűtlenebb, mint pontosan követni a könyv
-számszerű sorrendjét, tekintet nélkül akár a szükségre, akár az
-alkalomra. Először a tücsök, aztán a holló, aztán a béka, aztán a két
-öszvér stb. Nagyon a szívemen fekszik ez a két öszvér, mert emlékszem,
-láttam egy pénzügyi pályára nevelt fiút, a kit elbódítottak azzal a
-hivatással, melyet be kell töltenie, a mint elolvasta ezt a mesét,
-megtanulta, felmondta, újra felmondta százszor és százszor a nélkül,
-hogy a legcsekélyebb ellenvetést vonta volna le belőle az ellen a
-mesterség ellen, a melyre szánták. Nemcsak hogy nem láttam, hogy a
-gyermekek valaha alaposan alkalmazták volna a meséket, melyeket
-tanultak, hanem még azt sem láttam, hogy bárki is törődött volna vele,
-hogy alkalmaztassa velük őket. Ennek az oktatásnak az öröke az erkölcsi
-tanítás; az anyának és a gyermeknek az igazi czélja azonban az, hogy
-mulattatni lehessen egy társaságot a mesék reczitálásával; nemkülönben
-mire felnő a gyermek, egészen elfelejti a meséket, akkor, a mikor nem a
-reczitálásukról volna szó, hanem felhasználásukról. Még egyszer mondom,
-csak a felnőtteknek való e mesék tanulmányozása, a mibe most jött az
-ideje, hogy belefogjon.
-
-Csak messziről mutatok rá, mert nem akarok mindent megmondani, azokra az
-utakra, melyek eltérnek a jó úttól, hogy megtanulják őket kerülni. Azt
-hiszem, ha azon az úton jár, a melyet én megjelöltem, a növendéketek meg
-fogja szeretni a lehető legolcsóbb áron az emberismeretet és az
-önismeretet, hogy képessé teszítek őt szemlélni a szerencse játékait a
-nélkül, hogy irigyelné kegyenczeit és beérni önmagával a nélkül, hogy
-bölcsebbnek tartaná magát másoknál. Megkezdtétek őt szereplővé tenni,
-hogy szemlélővé tegyétek; be kell a dolgot fejezni, mert a nézőtérről
-olyanoknak látjuk a dolgokat, a milyeneknek feltűnnek, a színpadról
-pedig olyanoknak, a milyenek. Hogy az egészet átfoghassa az ember, a
-megfelelő szempontra kell helyezkedni; közelebb kell lépni, hogy lássuk
-a részleteket. De mi czímen elegyedjen bele egy fiatal ember a világ
-dolgaiba? Mi joga van arra, hogy beavattassék ezekbe a sötét
-rejtelmekbe? Kora érdekeit az élvezet cselszövényei korlátozzák,
-egyelőre csak önmagáról rendelkezik s ez annyi, mintha semmiről sem
-rendelkeznék. Az ember a legolcsóbb árúczikk és a mi fontos
-tulajdonjogaink között, a személyünk fölötti tulajdonjog mindig a
-legcsekélyebb valamennyi között.
-
-Ha látom, hogy a legnagyobb tevékenység korában a fiatalembereket a
-merőben spekulativ tanulmányokra korlátozzák és hogy azután a legkisebb
-tapasztalat nélkül hirtelen belevetik őket a világba és a közügyekbe,
-azt találom, hogy az ész ellen ép úgy vétenek, mint a természet ellen és
-ezért nem lepődöm meg azon, hogy oly kevés ember tudja magát hogy
-viselni. Micsoda furcsa észjárás alapján tanítanak engem annyi
-haszontalan dologra, mikor a cselekvés művészetét nem veszik semmibe?
-Azt képzelik, hogy a társadalom számára nevelnek minket és úgy tanítanak
-minket, mintha mindegyikünk czellájában, magányos gondolkozással töltené
-életét vagy mintha levegőben lógó tárgyakról tárgyalna közömbös
-emberekkel. Azt hiszitek, megtanítjátok élni az embereket, ha
-rátanítjátok őket testük bizonyos elforgatására és bizonyos szóbeli
-formulákra, melyek nem jelentenek semmit. Én is megtanítottam élni
-Emilemet, mert megtanítottam, hogy éljen a maga erejéből és a mi még
-több, megkeresse a kenyerét. Ez azonban nem elég. Hogy a világban
-éljünk, tudni kell az emberekkel bánni, ismerni kell az eszközöket,
-melyek befolyást szereznek rájuk, számolni kell a magánérdek hatásával
-és visszahatásával a polgári társadalomban és oly jól kell tudni előre
-látni az eseményeket, hogy az ember ritkán csalódjék várakozásaiban,
-vagy hogy legalább mindig a legjobb eszközöket használja a sikerre. A
-törvények nem engedik meg a fiatal embereknek, hogy maguk intézzék a
-dolgaikat és rendelkezzenek saját javukról, de mire volnának jók nekik
-ezek a rendszabályok, ha az előírt korig nem szerezhetnének semmi
-tapasztalatot? Nem nyernének azzal semmit, hogy várnak és huszonöt éves
-korukban ép oly ujonczok volnának, mint tizenöt éves korukban.
-Kétségkívül meg kell akadályozni, hogy egy fiatalember, a kit elvakít a
-tudatlansága vagy megtévesztenek a szenvedélyei, ne tegyen kárt
-önmagának, de minden korban meg van engedve jótékonynak lenni, minden
-korban lehet egy bölcs ember irányítása mellett védeni a
-szerencsétleneket, a kiknek csak támaszra van szükségük.
-
-A dajkák, az anyák azokért a gondoskodásokért ragaszkodnak a
-gyermekekhez, a melyeket tanusítanak irántuk; a szocziális erények
-gyakorlata gyökeresíti meg a szívek mélyén a humanitás szeretetét; azzal
-válik az ember jóvá, hogy jót tesz, ennél biztosabb gyakorlatot nem
-tudok. Foglaljátok el növendéketeket minden jó cselekedettel, a mely a
-módjában van; legyen a szűkölködők érdeke mindig az ő érdeke, ne csak
-erszényével támogassa őket, hanem a gondoskodásával is, legyen
-szolgálatukra, fogja pártjukat, szentelje nekik személyét és idejét,
-váljék ügyvivőjükké; egész életében nem fog ennél nemesebb hivatást
-betölteni. Hány elnyomott kapna igazságot, a kiket sohasem hallgattak
-meg, ha ő azzal a rettenthetetlen szilárdsággal követeli, melyet az
-erény gyakorlása ad meg, ha belehatol a nagyurak és gazdagok kapuin, ha,
-mikor kell, egész a trón zsámolyáig megy, hogy meghallgattassa a
-balsorstól sujtottak hangját, a kik előtt nyomorúságuk elzár minden
-bejárást és a kik a miatt a félelem miatt, hogy büntetést kapnak azokért
-a bajokért, melyeket mások okoznak nekik, még panaszkodni sem mernek!
-
-Csináljunk tehát Emilből kóborló lovagot, igazságtalanságok megtorlóját,
-paladint! Avatkozzék bele a közügyekbe, adja a bölcset és a törvények
-védelmezőjét a nagy urak előtt, a hivatalnokok előtt, a fejedelem előtt,
-legyen közbenjáró a biráknál és ügyvéd a biróságoknál! Minderről nem
-tudok semmit. A fecsegő és nevetséges nevek nem változtatnak semmit a
-dolgok természetén. Emil meg fog tenni mindent, a mi hasznos és jó
-lehet. Ennél többet nem fog tenni semmit, tudja, hogy semmi sem lehet
-hasznos és jó a számára, a mi nem illik korához. Tudja, hogy első
-kötelessége az önmaga iránti kötelesség, hogy a fiatalembereknek
-bizalmatlankodniok kell önmagukban, körültekintőknek kell lenniök
-magukviseletében, tiszteletteljeseknek náluknál idősebb emberekkel
-szemben, tartózkodóknak és diszkréteknek a tartalom nélküli beszédben,
-szerényeknek közömbös dolgokban, de elszántaknak a jóltevésben és
-bátraknak az igazság kimondásában. Ilyenek voltak azok a hírneves
-rómaiak, a kik mielőtt hozzájuthattak a közéleti tisztekhez, azzal
-töltötték ifjúságukat, hogy üldözték a bűnt és védelmezték az
-ártatlanságot, semmi más érdekből, mint hogy tanuljanak az igazság
-szolgálása és a jó erkölcsök védelmezése által.
-
-Emil nem szereti sem a lármát, sem a czivakodást, nemcsak az emberek
-között, hanem az állatok között sem.[90] Sohasem ingerelt egymás ellen
-marakodásra két kutyát; sohasem hajszoltatta a macskát kutyával. Ez a
-békés szellem nevelésének eredménye, a mely nem melengette benne az
-önszeretetet és az önmagáról való túlmagas véleményt s eltérítette
-attól, hogy az uralkodásban és a más bajában keresse élvezetét. Szenved,
-ha mást szenvedni lát; ez természetes érzés. A fiatalember attól lesz
-durvává és azért telik benne gyönyörűsége, hogy egy érző lényt szenvedni
-lát, ha a hiúsága olyan színben tünteti fel, mintha bölcsesége vagy
-felsőbbsége révén mentes volna ugyanezek alól a szenvedések alól. A kit
-megóvtak ettől a gondolkodásmódtól, nem tud beleesni a bűnbe, mely ennek
-műve. Emil tehát szereti a békét. A boldogság képe kedves neki és ha
-hozzá tud járulni előidézéséhez, ez neki újabb eszköz arra, hogy
-részesedjék benne. Nem azt tételeztem föl, hogy a szerencsétlenek
-láttára csak azt a meddő és kegyetlen szánalmat érzi irántuk, a mely
-beéri azzal, hogy panaszkodik azokról a bajokról, a melyeket gyógyítani
-is tudna. Tevékeny jótékonysága hamar megadja neki azt a
-felvilágosodást, a melyet keményebb szívvel nem szerezhetett volna meg,
-vagy a melyet csak jóval később szerezhetett volna meg. Ha viszályt lát
-uralkodni pajtásai között, igyekszik őket kibékíteni, ha balsorstól
-sújtottakat lát, megtudakolja szenvedéseik okát, ha lát két embert, a
-kik gyűlölik egymást, meg akarja tudni ellenségeskedésük okát, ha azt
-látja, hogy az elnyomott nyög a hatalmas és a gazdag zaklatásai miatt,
-megkeresi, milyen mesterkedésekkel leplezik el magukat ezek a zaklatások
-és abból az érdeklődésből folyólag, melyet minden szerencsétlen iránt
-érez, a bajaik megszüntetésére vezető eszközök sohasem közömbösek neki.
-Mit kell tehát tennünk, hogy ezeknek a hajlamoknak a szónak megfelelő
-módon hasznát vegyük? Szabályozzuk gondoskodásait és ismereteit és arra
-használjuk buzgalmát, hogy ezeket fokozzuk.
-
-Váltig csak azt mondom magamban újra meg újra: oktassátok a
-fiatalembereket inkább tettekkel, mint beszéddel s ne tanuljanak
-könyvből semmit, a mire megtaníthatja őket a tapasztalás. Mily
-furcsaság, gyakorolni őket a semmitmondó beszédben, azt hinni, hogy
-megéreztetik velük egy kollégium padjain a szenvedély nyelvének erélyét
-és a meggyőzés erejének egész hatalmát, ha nem áll érdekükben valakit
-meggyőzni! A rhetorika minden szabálya csak merő szóbeszéd annak, a ki
-nem érzi hasznára válónak a használatát. Mit ér, ha a tanuló tudja, hogy
-beszélte rá Hannibal katonáit az Alpeseken való átkelésre? Ha ezen
-nagyszerű szónoklatok helyett megmondanátok neki, mivel birhatja rá az
-elüljáróját, hogy neki szabadságot engedjen, biztosak lehettek benne,
-figyelmesebb lesz szabályaitokra.
-
-Ha rhetorikára akarnék tanítani egy fiatalembert, a kinek minden
-szenvedélye ki volna már fejlődve, szüntelenül olyan dolgokat mutatnék
-neki, melyek arra valók, hogy kedvezzenek szenvedélyeinek és vele együtt
-vizsgálnám, mily beszéddel kell élni a többi emberekkel szemben, hogy
-rábírja őket, hogy kedvezzenek vágyainak. Emilem azonban nincs ilyen, a
-szónoki művészetnek kedvező helyzetben; csaknem teljesen a fizikai
-szükségletekre lévén szorítva, kevesebb szüksége van másokra, mint
-másoknak ő rá és nem lévén semmi kérni valója tőlük a maga számára, a
-mire rá akarja őket beszélni, az nem érinti eléggé arra, hogy szerfölött
-felindítsa. Ebből az következik, hogy általában véve egyszerű és kevéssé
-virágos lesz a nyelve. Rendszerint egyenesen szól és csupán csak azért,
-hogy megértsék. Kevéssé szentencziózus, mert nem tanulta meg eszméit
-általánosítani; kevés a szóképe, mert ritkán szenvedélyes.
-
-Azért még nem flegmatikus és hideg; már koránál, erkölcseinél, ízlésénél
-fogva sem lehet az; az ifjúság tüzében az élesztő szellemek,
-visszatartva vérében, melegséget visznek bele fiatal szívébe, a mely
-csillog a tekintetében, melyet megérezni beszédében, látni tetteiben.
-Nyelve hangsúlyt és néha hevességet kap. A nemes érzés, a mely
-lelkesíti, erőt és emelkedettséget ad neki; áthatva az emberiség gyöngéd
-szeretetétől, beszédébe is átviszi lelke felindulásait, nagylelkű
-nyiltságában van valami megigézőbb, mint a többiek mesterkélt
-ékesszólásában, vagyis jobban mondva, csak ő igazán ékesszóló, mert csak
-ki kell mutatnia, a mit érez, ha ezt közölni akarja azokkal, a kik
-hallgatják.
-
-Mennél inkább azt gondolom, mennél inkább úgy találom, hogy ha így
-működésbe hozzuk a jótékonyságot és jó vagy rossz sikereinkből
-következtetéseket vonunk okaira, kevés hasznos ismeret van, a melyet ne
-lehetne egy fiatalember lelkében művelni. Mindazon az igazi tudáson
-kívül, a melyet meg lehet szerezni a kollégiumokban, Emil még egy sokkal
-fontosabb tudományt fog elsajátítani: ezen szerzeményeinek az életre
-való alkalmazását. Nem lehetséges, hogy mikor annyira érdeklődik
-embertársai iránt, meg ne tanulja idején mérlegelni és megbecsülni
-cselekvéseiket, kedvteléseiket, élvezeteiket és általában igazabban
-értékelni azt, a mi hozzájárulhat az emberek boldogságához vagy árthat
-neki, mint azok, a kik nem érdeklődvén semmi iránt, sohasem tesznek
-semmit másért. A kik mindig csak a saját dolgukkal törődnek, nagyon is
-szenvedélyesen igyekeznek egészségesen megitélni a dolgokat. Mindent
-önmagukra vonatkoztatnak s a jó és rossz fogalmait csupán saját érdekük
-szerint mérik meg, eltöltik szellemüket ezer nevetséges előitélettel és
-mindabban, a mi csak legkevésbbé érinti is az ő előnyüket, azonnal az
-egész világegyetem összeomlását látják.
-
-Terjeszszük ki az önszeretetet a többi lényekre s ekkor erénynyé
-alakítjuk át s nincs az az emberi szív, a melyben ez az erény ne vert
-volna gyökeret. Mennél kevésbbé vonatkozik ránk magunkra gondoskodásaink
-tárgya, annál kevésbbé félelmetes a magánérdek illuziója, mennél inkább
-általánosítjuk azt az érdeket, annál méltányosabbá válik és az emberi
-nem iránti szeretet nem egyéb bennünk, mint az igazság szeretete.
-Kívánjuk tehát, hogy Emil szeresse az igazságot, kívánjuk, hogy ismerje
-is, tartsuk mindig távol önmagától az ügyekben. Mennél jobban lesz
-igyekezete mások boldogságának szentelve, annál felvilágosultabb és
-okosabb lesz s annál kevésbbé fog csalódni abban, a mi jó és rossz, de
-ne tűrjünk benne soha vak előnybenrészesítést, a mely egyedül személyi
-tekintetekre vagy igazságtalan előfeltételekre van alapítva. És miért
-ártana az egyiknek a másiknak tett szolgálat? Kevés fontossága van rá
-nézve annak, a kinek nagyobb boldogság jut osztályrészeül, föltéve, hogy
-ő hozzájárul az összesek mennél nagyobb boldogságához; ez a bölcsnek
-első érdeke, a magánérdek után; mert mindenki a maga fajának része, nem
-pedig egy másik egyéné.
-
-Hogy a könyörületességet ne engedjük gyöngeséggé fajulni, általánosítani
-kell és kiterjeszteni az egész emberi nemre. Akkor csak annyiban adjuk
-magunkat neki, a mennyiben összhangban áll az igazsággal, mert minden
-erény közül az igazságosság az, a mely a legtöbbel járul az emberek
-közjavához. Okosságból, önmagunk iránti szeretetből kell
-könyörületességet tanusítani bajunk iránt még jobban, mint szomszédunk
-iránt; a gonosz iránti könyörületesség igen nagy kegyetlenség az emberek
-iránt.
-
-Egyébiránt nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezek az eszközök,
-melyek segítségével én itt kivetem növendékemet önmagából, azért mégis
-közvetlen vonatkozással bírnak reá, mert nemcsak hogy belső gyönyör
-származik belőlük, hanem mert a mikor jótékonynyá teszem a többiek
-hasznára, saját okulásán is dolgozom.
-
-Előbb megadtam az eszközöket és most megmutatom a hatásukat. Mily nagy
-szempontokat látok sorakozni lassanként fejében! Mily fenséges érzések
-fojtják el szívében a kis szenvedélyek csiráit! Mily szabatossága az
-itelő képességnek, mily biztonsága az észnek alakul ki benne szemem
-láttára kiművelt hajlamaiból, a tapasztalatból, a mely központosítja egy
-nagy lélek óhajtásait a lehetőségek szűk kereteiben és eléri, hogy egy a
-többiek fölött álló ember, nem tudva ezeket fölemelni a maga
-színvonalához, le tudjon szállni az ő színvonalukhoz! A helyesnek igazi
-elvei, a szépnek valódi mintái, az élő lények minden erkölcsi viszonya,
-a rend minden eszméje belevésődnek értelmébe; látja minden dolognak a
-helyét és az okot, a mely ebből eltávolítja, látja azt, a mi tehetné a
-jót és azt, a mi megakadályozza. A nélkül, hogy tapasztalta volna az
-emberi szenvedélyeket, ismeri káprázataikat és játékukat.
-
-Előre haladok, elragadtatva a dolgok erejétől, de a nélkül, hogy ezzel
-ránehezedjek az olvasók ítéletére. Már rég a chimerák országában látnak
-engem; én pedig mindig az előitéletek országában látom őket. A mikor
-olyan erősen eltávolodom a köznapi véleményektől, szüntelenül jelen
-vannak szellememben: vizsgálom őket, elmélkedem róluk, nem azért, hogy
-kövessem vagy kerüljem őket, hanem hogy mérlegeljem őket az okoskodás
-mérlegén. Valahányszor kényszerülök eltávolodni tőlük, a tapasztalattól
-vezettetve, előre kimondottnak tartom, hogy nem fognak utánozni; tudom,
-hogy el vannak szánva csak azt képzelni lehetségesnek, a mit látnak s
-azt a fiatalembert, a kit én rajzolok, képzeletbeli és fantasztikus
-lénynek fogják fel, mert különbözik azoktól, a kikkel összehasonlítják;
-nem gondolnak arra, hogy kell is különböznie, miután egész másképen
-nevelkedett, egészen ellenkező érzések hatnak rá, egészen más oktatásban
-részesült, mint ők s így sokkal meglepőbb volna, ha hasonlítana
-hozzájuk, mint ha olyan, a milyennek én képzelem. Ő nem az emberek
-embere, hanem a természet embere. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon
-különösnek kell előttük feltünnie.
-
-Mikor ebbe a műbe belefogtam, nem tételeztem fel semmi olyat, a mit ne
-figyelhetett volna meg mindenki úgy, mint én, mert van egy pont, t. i.
-az ember születése, a melyből mind egyformán indulunk ki; de mennél
-előbbre haladunk, én, hogy kiműveljem a természetet, ti pedig, hogy
-elaljasítsátok, annál jobban eltávolodunk egymástól. Az én növendékem
-hat éves korában kevéssé különbözik a tietektől, mert nektek még nem
-volt időtök eltorzítani a növendéketeket; most nincs bennük semmi
-hasonlóság és a felnőtt ember kora, melyhez közeledik, tökéletesen
-különböző formában kell hogy mutassa, hacsak el nem vesztegetem minden
-fáradozásomat. A szerzett dolgok mennyisége talán elég egyforma mindkét
-részről, de a szerzett dolgok nem hasonlítanak egymáshoz. Csodálkoztok,
-hogy az egyikben fenkölt érzéseket találtok, a melyeknek a legcsekélyebb
-csirája sincs meg másokban, de vegyétek tekintetbe azt is, hogy ezek már
-mind kész filozófusok és theológusok, mielőtt Emil csak tudná is, mi a
-filozófia és mielőtt csak beszélni is hallott volna Istenről.
-
-Ha tehát azt mondják nekem: Abból, a mit elképzelt, nem létezik semmi; a
-fiatalemberek nem így vannak alkotva, ilyen vagy olyan szenvedélyük van;
-ezt vagy azt teszik, – ez olyan, mintha tagadnák, hogy a körtefa nagy fa
-lehet, mert kertjeinkben csak mint cserjét látjuk.
-
-Arra kérem ezeket a birákat, a kik olyan készek a birálatra, fontolják
-meg, hogy a mit itt mondanak, azt én ép oly jól tudom, mint ők, hogy én
-valószínüleg hosszasabban gondolkoztam róla és hogy nem lévén semmi
-érdekem, hogy imponálni akarjak nekik, jogom van azt követelni, hogy
-legalább annak megkeresésére ne sajnálják az időt, hogy miben tévedek.
-Vizsgálják meg az ember szervezetét, kísérjék figyelemmel a szív első
-rezdüléseit az egyik vagy a másik helyzetben, hogy meglássák, mennyire
-különbözhetik az egyik egyén a másiktól a nevelés ereje által, továbbá
-hasonlítsák össze az én nevelésemet az eredményekkel, melyeket én
-tulajdonítok neki és mondják meg, miben okoskodtam rosszul. Ekkor nem
-lenne semmi felelni valóm.
-
-A mi még határozottabbá tesz véleményemben és azt hiszem
-megbocsáthatóbbá is teszi határozottságomat, ez az, hogy nemcsak nem
-merülök el a részletező szellemben, hanem lehetőleg keveset adok az
-okoskodásra s csak a megfigyelésben bízom. Nem arra támaszkodom, a mit
-képzeltem, hanem arra, a mit láttam. Igaz, hogy tapasztalataimat nem
-zártam be egy város falainak keretébe, sem az emberek egy bizonyos
-osztályába, hanem miután jól összehasonlítottam annyiféle néposztályt és
-népet, a mennyit csak láthattam egy megfigyeléssel töltött élet alatt,
-mint mesterkéltet elhárítottam azt, a mi az egyik népé, de a másiké nem,
-az egyik társadalmi helyzeté s a másiké nem s tagadhatatlanul az emberre
-tartozónak csak azt tekintettem, a mi közös mindenkivel, bármely
-életkorban, bármely rangban és bármely nemzetben a világon.
-
-Ha aztán e szerint a módszer szerint elkisértek gyermekkorától fogva egy
-fiatal embert, a ki még nem nyert határozott formát és a ki a lehető
-legkevésbbé függ mások tekintélyétől és véleményétől, – mit gondoltok,
-kihez fog jobban hasonlítani: az én növendékemhez-e vagy a tiétekhez?
-Nekem úgy tetszik, ezt a kérdést kell megoldani, hogy megtudjuk,
-eltévelyedtem-e.
-
-Az ember nem kezd egykönnyen gondolkozni, de a mint elkezdett, nem is
-hagyja abba. A ki egyszer gondolkozott, gondolkozni fog mindig és az
-egyszer elmélkedésben gyakorolt értelem nem bír többé nyugalomban
-maradni. Azt lehetne tehát gondolni, hogy én vagy nagyon is keveset,
-vagy nagyon is sokat teszek, hogy az emberi szellem természeténél fogva
-nem oly kész a megnyilatkozásra és hogy miután olyan képességeket adtam
-neki, a melyek nincsenek meg benne, nagyon is sokáig tartom bezárva az
-eszmék egy oly körében, melyből ki kellene lépnie.
-
-De fontoljátok meg első sorban, hogy mikor ki akarjuk alakítani a
-természet emberét, azért még nem arról van szó, hogy vadembert
-csináljunk belőle és száműzzük az erdő mélyébe, hanem hogy bezárva a
-társadalom forgatagába, elegendő, ha nem engedi magát elragadtatni sem
-az emberek szenvedélyei, sem előitéleteik által, hogy saját szemeivel
-lásson, hogy saját szívével érezzen, hogy semmiféle tekintély ne
-kormányozza, csak a saját elméje. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy
-azoknak a tárgyaknak a sokasága, melyek érintik, a gyakori érzések,
-melyek hatnak rá, a valódi szükségleteinek megszerzésére való különböző
-eszközök sok olyan eszmét kell hogy adjanak neki, a melyek soha nem
-lettek volna meg benne, vagy a melyeket lassabban szerzett volna meg. A
-szellem természetes fejlődése csak siettetve van, de nem felforgatva.
-Ugyanaz az ember, a kinek butának kellene maradnia az erdőkben, okos és
-értelmes emberré válhatik a városban, ha csak egyszerű szemlélő volna
-ott. Semmi sem alkalmasabb valakit bölcscsé tenni, mint azok a
-bolondságok, melyeket lát, de nem vesz bennük részt; még az is, a ki
-részt vesz bennük, okul rajtuk, föltéve, hogy nem téteti magát bolonddá
-és nem viszi beléjük azoknak a tévedését, a kik elkövetik őket.
-
-Fontoljátok meg azt is, hogy képességeink által korlátozva lévén az
-érzékelhető tárgyakra, csaknem semmiféle hatályt nem engedünk a
-filozófia elvont fogalmainak és a merőben intellektuális eszméknek. Hogy
-ezeket elérjük, ahhoz vagy le kellene rázni magunkról a testünket, a
-melyhez oly erősen hozzá vagyunk fűzve, vagy tárgyról-tárgyra
-fokozatosan és lassan kellene haladnunk vagy végül hirtelen és csaknem
-egy ugrással kellene átugratnunk a közbeeső közt, egy olyan
-óriás-lépéssel, melyre a gyermekkor nem képes és a melyhez a felnőtt
-embereknek is egy sereg külön az ő számukra készült lépcsőre van
-szükségük. Az első elvont eszme az első ilyen lépcső, de én bizony alig
-tudom belátni, hogyan gondolják megszerkeszthetőnek.
-
-A felfoghatatlan tény, a mely átölel mindent, a mely mozgatja a világot
-és a lények egész rendszerét formálja, sem szemeinkkel nem látható, sem
-kezünkkel nem tapintható; rejtve marad minden érzékünk számára: a mű
-látható, a munkása elrejtőzik. Nem kicsi dolog felismerni létezését és
-mikor eljutottunk idáig, mikor azt kérdezzük: milyen? hol van? a
-szellemünk összezavarodik, eltéved és nem tudunk többé mit gondolni.
-
-Locke azt akarja, hogy kezdjük a szellemek tanulmányozásán és azután
-térjünk át a testekére. Ez a babona, az előitéletek, a tévedés módszere,
-nem pedig az észé, sem a jól elrendezett természeté; ez annyi, mint
-bekötni a szemünket, hogy megtanuljunk látni. Sokáig kell hogy tanultuk
-légyen a testeket, hogy valódi fogalmat alkothassunk a szellemekről és
-hogy gyaníthassuk létezésüket. Az ellenkező sorrend csak arra való, hogy
-meghonosítsa a materializmust.
-
-Mivel érzékeink ismereteinknek első eszközei, a testi és érzékelhető
-tények az egyedüliek, melyekről közvetlen fogalmunk van. Ennek a szónak:
-_szellem_, nincs semmi értelme arra nézve, a ki nem filozofált. A
-szellem csak test a nép és a gyermekek szemében. Avagy nem olyan
-szellemeket képzelnek-e, melyek kiáltoznak, beszélnek, ütnek, lármát
-csinálnak? Már pedig azt meg fogja vallani mindenki, hogy az olyan
-szellemek, melyeknek karjuk és nyelvük van, nagyon hasonlítanak a
-testekhez. Ezért alkottak maguknak az összes népek, a zsidókat sem véve
-ki, testi isteneket. Mi magunk ilyen kifejezéseinkkel: Szent Lélek,
-Szentháromság, nagyobbára annak rendje és módja szerint való
-anthropomorphiták vagyunk. Megvallom, arra tanítanak, hogy azt mondjuk,
-Isten mindenütt jelen van; de azt is hiszszük, hogy a levegő is
-mindenütt jelen van, legalább a mi légkörünkben és a _szellem_ szó
-eredete szerint maga is annyit jelent, mint lélekzet, szellő. Ha egyszer
-hozzászoktatják az embereket, hogy olyan szavakat mondjanak, melyeket
-nem értenek meg, ezután már könnyű azt mondatni velük, a mit akarunk.
-
-A mi más testekre kiható cselekvésünk érzése kezdetben azt kellett, hogy
-elhitesse velünk, hogy ha ezek a testek hatnak ránk, ez hasonló módon
-történik, mint a hogy mi hatunk rájuk. Igy az ember azon kezdte, hogy
-lélekkel ruházott fel minden tényt, melynek hatását érezte. Kevésbbé
-erősnek érezve magát, mint ezeknek a lényeknek nagyobb része, nem tudva
-felismerni hatalmuk korlátait, korlátlannak képzelte és istent csinált
-belőlük, mihelyest testtel ruházta fel őket. A legrégibb korok folyamán
-az emberek, megrémülve mindentől nem láttak a természetben semmit
-holtnak. Az anyag fogalma nem kevésbé lassan alakult ki bennük, mint a
-szellemé, mivel az előbbi fogalma maga is absztrakczió. Így töltötték be
-a világegyetemet érzékelhető istenekkel. A csillagok, a szelek, a
-hegyek, a folyamok, a fák, a városok, még a házak is mind külön
-lélekkel, istennel, élettel birtak. Lábán torzképei, a vademberek
-bálványai, a négerek fetisei, mind a természet és az emberek művei,
-voltak a halandók első istenségei; a polytheismus volt első vallásuk és
-a bálványimádás első istentiszteletük. Csak akkor birtak egy egyetlen
-Istent elismerni, mikor mind jobban általánosítva eszméiket, képesek
-lettek visszamenni egy kezdő okig és értelmet adni a _substantia_
-szónak, a mely alapjában véve a legnagyobb abstractió. Tehát minden
-gyermek, a ki hisz Istenben, szükségszerűen bálványimádó vagy legalább
-is anthropomorphita és ha egyszer a képzelet látta Istent, nagyon ritka
-dolog, hogy az értelem felfogja. Ime, épen ez a tévedés, a melyre a
-Locke sorrendje vezet.
-
-Eljutva, nem tudom, mikép, a substantia elvont fogalmáig, láthatni, hogy
-ha meg akarunk engedni egy egyedüli substantiát, egymással
-összeférhetetlen tulajdonságokat kell neki tulajdonítanunk, a melyek
-kölcsönösen kizárják egymást, mint pl. a gondolat és a kiterjedés, a
-melyek egyike lényege szerint osztható, másika pedig kizár minden
-oszthatóságot. Máskülönben felfoghatjuk, hogy a gondolat, vagy ha jobban
-tetszik, az érzés eredeti tulajdonság és elválaszthatatlan a
-substantiától, a melyhez tartozik s hogy ugyanígy áll a dolog a
-kiterjedésnek substantiájához való viszonyát illetőleg. Ebből az
-következik, hogy azok a lények, melyek a tulajdonságok egyikét
-elvesztik, elvesztik a substantiát is, a melyhez ez tartozik, hogy
-következőleg a halál csak a substantiák elválasztódása és hogy azok a
-lények, a melyekben ez a két tulajdonság egyesítve van, abból a két
-substantiából vannak összetéve, a melyekhez ez a két tulajdonság
-tartozik.
-
-Már most fontoljátok meg, hogy milyen távolság marad még a két
-substantia és az isteni természet fogalma között; lelkünkre-testünkre
-való kihatásának és Istennek az összes lényekre való kihatásának
-érthetetlen eszméje között. A teremtés, a megsemmisülés, a mindenütt
-jelenvalóság, az örökkévalóság, mindenhatóság, az isteni attributumok
-eszméi, mindezek az eszmék, melyeket csak igen kevés ember tud olyan
-zavarosnak és homályosnak látni, mint a milyenek és a melyekben nincs
-semmi homályos a nép szemében, mert ez nem ért meg belőlük semmit, –
-hogy nyilvánulhatnának egész erejükben, vagyis egész homályosságukban az
-olyan fiatal szellemek előtt, a kik még az érzékek első műveleteivel
-vannak elfoglalva és csak azt értik meg, a mit meg tudnak érinteni?
-Hiába vannak a végtelen mélységei megnyilva körülöttünk, a gyermek nem
-tud megrémülni tőlük, gyönge szemei nem tudnak behatolni mélységébe A
-gyermeknek minden végtelen, nem tud korlátot vetni semminek, nem mintha
-nagyon hosszú volna a mértéke, hanem mert rövid az értelme. Sőt én azt
-figyeltem meg, hogy a gyermekek a végtelent inkább az előttük ismeretes
-méreteken innen vetik, mint rajtuk túl. Egy végtelen teret inkább fognak
-lábukkal megbecsülni, mint szemükkel; számukra nem annál terjed ki
-messzebbre, mint a mennyire látni tudnak, hanem annál, a mennyire menni
-tudnak. Ha Isten hatalmáról beszélnek nekik, úgy fogják vélni, csaknem
-olyan hatalmas, mint az apjuk. Ismeretük lévén rájuk nézve a lehetőségek
-mértéke, minden dologban kisebbnek itélik azt, a miről beszélnek nekik,
-mint azt, a mit tudnak. Ilyenek a a tudatlanság és a gyönge szellem
-természetes itéletei. Ajax félt volna megmérkőzni Achillesszel, ellenben
-Jupitert harczra hivta ki, mert Achillest ismerte, Jupitert pedig nem
-ismerte. Egy svájczi paraszt, a ki a világ leggazdagabb emberének
-tartotta magát és a kinek próbálták megmagyarázni, mi a király, büszkén
-kérdezte, lehet-e a királynak száz tehene a hegyen?
-
-Előre látom, mennyire meg lesznek lepetve olvasóim, ha azt látják, hogy
-növendékem első korát a nélkül kisérem végig, hogy a vallásról beszélnék
-neki. Tizenöt éves korában nem tudta, van-e lelke és talán még
-tizennyolcz éves korában sincs meg az ideje, hogy megtudja, mert ha
-kelleténél hamarabb tudja meg, abban a veszedelemben forog, hogy sohase
-fogja tudni.
-
-Ha le kellene festenem a boszantó butaságot, akkor lefesteném a pedánst,
-a mint a katekizmust tanítja a gyermekeknek; ha ezt a gyermeket bolond
-gyermekké akarnám tenni, arra kényszeríteném, hogy magyarázza meg, mit
-mond, mikor a katekizmust felmondja. Azt fogják ellenem vetni, hogy a
-kereszténység dogmáinak nagyobb része misztérium lévén, megvárni, míg az
-emberi szellem képes lesz felfogásukra, nem annyit jelent, mint
-megvárni, míg a gyermekből ember lesz, hanem megvárni, míg az ember
-nincs többé. Erre én először is azt felelem, hogy vannak misztériumok,
-melyeket nemcsak lehetetlen az embernek fölérni észszel, hanem hinni is
-és hogy nem látom be, mit nyernek vele, ha ezekre megtanítják a
-gyermekeket, ha csak nem akarják őket idejekorán megtanítani hazudni.
-Sőt mi több, azt mondom, ahhoz, hogy megengedjük ezeket a
-misztériumokat, legalább azt kell megérteni, hogy felfoghatatlanok; a
-gyermek pedig még ennek felfogására sem képes. Annak a kornak számára, a
-mikor minden misztérium, nincsenek kimondott misztériumok.
-
-_Hinni kell Istenben, hogy üdvözűljünk._ Ennek a dogmának a félreértése
-a szülőoka a heves türelmetlenségnek és oka mindazoknak a hiábavaló
-tanításoknak, melyek halálos csapást mérnek az emberi észre,
-hozzászoktatva, hogy beérje a szavakkal. Kétségkívül nem szabad egy
-pillanatot sem elveszteni az örök üdvösség kiérdemlésére, de ha
-eléréséhez elég ismételni bizonyos szavakat, akkor nem látom be, mért ne
-népesíthetnők be az eget seregélyekkel és szarkákkal ép úgy, mint
-gyermekekkel.
-
-A hit kötelezettsége föltételezi a lehetőséget. A filozofusnak, a ki nem
-hisz, nincs igaza, mert rosszul használja fel az észt, melyet kiművelt
-és a mely képes megérteni az igazságokat, melyeket elutasít. De a
-gyermek, a ki vallja a keresztény hitet, vajjon mit hisz? Azt, a mit
-fölér észszel és oly kevéssé érti meg, a mit mondatnak vele, hogy ha az
-ellenkezőjét mondjátok neki, azt is ép oly könnyen el fogja sajátítani.
-A gyermekek és sok ember hite is csak geografiai dolog. Vajjon jutalmat
-fognak-e kapni azért, mert nem Mekkában, hanem Rómában születtek? Az
-egyiknek azt mondják, hogy Mohammed az Isten prófétája és ő utána
-mondja, hogy Mohammed az Isten prófétája; a másiknak azt mondják, hogy
-Mohammed csaló és ő utána mondja, hogy Mohammed csaló. Mindegyikük azt
-mondta volna, a mit a másik mond, ha áthelyeznék őket. Lehet-e kiindulni
-két ennyire hasonló dispositióból, hogy az egyiket a paradicsomba
-küldjük, a másikat a pokolba? Ha a gyermek azt mondja, hogy hisz
-Istenben, akkor nem Istenben hisz, hanem Péterben vagy Jakabban, a ki
-azt mondja neki, hogy van valami olyan dolog, a mit Istennek hívnak és
-Euripides módjára hisz:
-
-  Oh Jupiter! mert te rólad nem tudok
-  Egyebet, mint a nevedet.[91]
-
-Mi azt állítjuk, hogy egyetlen az ész kora előtt meghalt gyermek sem
-lesz megfosztva az örök boldogságtól: a katholikusok ugyanazt hiszik
-mindazokról a gyermekekről, a kik részesültek a keresztségben, habár nem
-hallottak is Istenről. Van tehát eset, a mikor az ember üdvözülhet a
-nélkül, hogy hitt volna Istenben és ezeknek az eseteknek van helyük akár
-a gyermekkorban, akár a tébolyodottságban, mikor az emberi szellem
-képtelen az Istenség felismeréséhez szükséges műveletekre. Az egész
-különbség, melyet itt köztetek és magam között találok, az, hogy ti azt
-állítjátok, hogy a gyermekekben ez a képesség megvan már hét éves
-korukban, én pedig csak tizenöt éves korukban tulajdonítom nekik. Akár
-igazam van, akár nincs, itt nem hitczikkelyről van szó, hanem egyszerű
-természetrajzi megfigyelésről.
-
-Ugyanennél az elvnél fogva nyilvánvaló, hogy az az ember, a ki
-öregkoráig eljutott a nélkül, hogy hinne Istenben, ezért nem lesz
-megfosztva az örök életben való részvételtől, ha vaksága nem volt
-szándékos. És én azt mondom, hogy nem mindig szándékos. Azt meg fogjátok
-engedni az őrültekre vonatkozólag, a kiket betegség foszt meg szellemi
-képességeiktől, de nem emberi mivoltuktól s következőleg a teremtőjük
-jótéteményeire való jogaiktól sem. Miért ne engedjük meg tehát azokra
-nézve is, a kik elkülönítve minden társadalomtól, gyermekkoruktól fogva,
-tökéletesen vad életet éltek, megfosztva azoktól az ismeretektől,
-melyeket csak az emberekkel való érintkezésben szerezhetni meg?[92] Mert
-nyilvánvalóan lehetetlenség, hogy az ilyen vadember valaha is
-fölemelhesse elméjét az igazi Isten ismeretéig. Az ész azt mondja
-nekünk, hogy az ember csak az akaratával elkövetett hibákért büntethető
-és hogy a leküzdhetetlen tudatlanság nem tudható be neki bűnül. Ebből az
-következik, hogy az örök igazság szine előtt minden ember, a ki hinne,
-ha megvolnának az arravaló ismeretei, hivőnek tekintetik és hogy csak
-azok a hitetlenek büntettetnek meg, a kiknek szíve elzárkózik az igazság
-elől.
-
-Óvakodjunk azoknak hirdetni az igazságot, a kik nem birják megérteni,
-mert ez annyi, mint a tévedést tenni helyébe. Jobb volna semilyen
-fogalommal sem bírni az Istenség eszméjéről, mintsem hogy alacsony,
-fantasztikus, igazságtalan, hozzá méltatlan fogalmaink legyenek róla:
-kisebb baj nem ismerni, mint elferdíteni. Jobb szeretném, mondja a jó
-Plutarchos.[93] ha azt hinnék, hogy nincs Plutarchos a világon, mintha
-azt mondanák: Plutarchos igazságtalan, irígy, féltékeny és olyannyira
-zsarnok, hogy többet követel, mint a mennyinek elvégzésére való hatalmat
-enged.
-
-Az Istenségről való eltorzított képeknek, melyeket a gyermek szívébe
-belevésnek, az a nagy baja, hogy ezek egész életükre ott maradnak és
-hogy emberekké válva sem tudnak más Istent felfogni, mint a gyermekekét.
-Láttam Svájczban egy jó és jámbor családanyát, a ki annyira meg volt
-győződve erről az elvről, hogy nem akarta fiát első életkorában vallásra
-taníttatni, attól félve, hogy majd beéri ezzel a nagyjában való
-tanítással s el fogja hanyagolni a jobb okulást értelmes korában. Ez a
-gyermek nem hallott soha Istenről beszélni máskép, mint alázatossággal
-és tisztelettel és ha ő maga akart szólni róla, elhallgattatták, mintha
-valami rá nézve túlságosan fenséges és túlságosan nagy tárgyról szólna.
-Ez a tartózkodás felingerelte a kiváncsiságát és önszeretete vágyott
-arra a pillanatra, a mikor megismerheti ezt a misztériumot, melyet oly
-gondosan elrejtettek előle. Mennél kevesebbet beszéltek neki Istenről,
-annál kevésbbé tűrték, hogy ő maga beszéljen róla és ő annál többet
-foglalkozott vele; ez a gyermek mindenütt látta Istent. Én erre az
-eljárásmódra vonatkozólag, ha óvatosság nélkül alkalmazzák, csak attól
-félek, hogy túlságosan felgyújtja a fiatal ember képzeletét és
-elcsavarhatja a fejét és végül fanatikus lehet belőle hivő helyett.
-
-Emilre nézve azonban ne féljünk semmi ilyestől, mert ő állhatatosan
-eltéríti figyelmét mindattól, a mi felülhaladja felfogását, a legmélyebb
-közönynyel hallgatja az olyan dolgokat, melyeket nem ért. Annyi dolog
-van, a melyre azt szokta mondani: ez nem tartozik én rám, hogy egygyel
-több nem hozza zavarba és a mikor elkezd nyugtalankodni ezek miatt a
-nagy kérdések miatt, nem azért nyugtalankodik, mert beszélni hallott
-róluk, hanem akkor, a mikor értelmének fejlődése erre a térre viszi
-kutatásait.
-
-Láttuk, mely úton közeledik a kiművelt emberi szellem ezekhez a
-misztériumokhoz és szivesen megengedem, hogy természetesen, magának a
-társadalomnak kebelében csak előrehaladottabb korban jut az ember erre
-az útra. De valamint, hogy ugyanabban a társadalomban vannak
-elkerülhetetlen okok, melyek a szenvedélyek fejlődését siettetik, ha nem
-siettetjük ugyanígy az értelem haladását, a mely ezeknek a
-szenvedélyeknek szabályozására szolgál, akkor valósággal eltérünk a
-természet rendjétől és megbomlik az egyensúly. Ha az embernek nincs
-módjában mérsékelni egy túlságosan gyors haladást, ugyanoly gyorsasággal
-kell vezetnie azokat, a kiknek ebben együtt kell haladni, oly módon,
-hogy a rend ne bomoljék fel, hogy a minek együttesen kell haladni, ne
-legyen elválasztva és az ember, mint teljes egész élete minden
-pillanatában, ne legyen az egyik képessége által ezen a ponton, a másik
-által a másikon.
-
-Mily nehézséget látok itt feltámadni! Annál nagyobb nehézséget, mert nem
-annyira a dolgokban rejlik, mint inkább azoknak a kishitűségében, a kik
-nem merik megoldani. Kezdjük azon, hogy legalább szembe merjünk vele
-nézni. A gyermeknek atyja vallásában kell nevelkednie: mindig nagyon jól
-bebizonyítják neki, hogy ez a vallás, akármelyik is, az egyedüli igaz
-vallás, hogy a többi mind merő bolondság és képtelenség. Azon a ponton
-az érvek ereje kizárólag attól az országtól függ, a melyben kimondják
-őket. Az a török, a ki oly nevetségesnek találja a kereszténységet
-Konstantinápolyban, nézze meg, milyennek látják a mohammedanizmust
-Párisban! Különösen a vallás dolgában diadalmaskodik az előitélet. De
-mi, a kik arra igyekszünk, hogy lerázzuk az igáját minden dologban, a
-kik nem akarunk semmit adni a tekintélyre, mi, a kik nem akarjuk
-Emilünket semmire tanítani, a mit bárhol is meg ne tudna tanulni magától
-is, milyen vallásban neveljük? Milyen felekezetbe sorozzuk a természetes
-embert? A felelet – azt hiszem – nagyon egyszerű: nem sorozzuk egyikhez
-sem, hanem abba a helyzetbe juttatjuk, hogy maga válaszsza ki azt, a
-melyhez eszének legjobb használata vezeti.
-
-  _Incedo per ignes_
-  _Suppositos cineri doloso._
-
-Egyre megy! A buzgalom és a jóhiszeműség pótolták nálam idáig az
-előrelátást. Remélem, hogy ezek a biztosítékok nem fognak elhagyni,
-mikor szükségem van rájuk. Olvasóim, ne féljetek tőlem, hogy az igazság
-barátjához méltatlan óvatosságokkal fogok élni; sohasem fogom
-elfelejteni a jelszavamat; de nagyon is meg van nekem engedve, hogy
-bizalmatlankodjam itéleteimben. A helyett, hogy elmondjam nektek, a mit
-magam gondolok, elmondom, a mit gondolt egy olyan ember, a ki többet
-ért, mint én. Szavatosságot vállalok azoknak a tényeknek az igazságáról,
-a melyek el fognak soroltatni; csakugyan abból az iratból jutottak e
-könyv szerzőjéhez, a melyet alább lemásolok; a ti dolgotok meglátni,
-lehet-e belőle hasznos tanulságokat levonni arra a tárgyra vonatkozólag,
-a melyről szó van. Nem állítom nektek szabályul másvalakinek a
-véleményét, vagy a magamét; megvizsgálás végett tárom elétek.
-
-«Harmincz évvel ezelőtt egy olaszországi városban egy számkiűzött
-fiatalember a végső nyomorba jutott. Kálvinistának született, de
-könnyelműsége miatt szökevénynyé válva, idegen országban, segélyforrás
-nélkül megváltoztatta vallását, hogy kenyere legyen. Ebben a városban
-volt egy menedékhely izraeliták számára s ebbe bejutott. Azzal, hogy
-megtanították az ellentétes tételekre, olyan kétségeket oltottak bele,
-melyek nem voltak meg benne és megtanították a rosszra, melyet nem
-ismert: új dogmákat hallott meg, újabb erkölcsöket látott; látta őket és
-kis híján áldozatukul esett. Menekülni akart és bezárták; panaszkodott
-és megbüntették panaszai miatt; ki lévén szolgáltatva zsarnokainak, úgy
-bántak vele, mint a bűnössel, azért, mert nem akart engedni a bűnnek.
-Azok, a kik tudják, az erőszak és igazságtalanság első megpróbáltatása
-hogy fel tud ingerelni egy tapasztalatlan szívet, képzeljék el az ő
-lelki állapotát. A düh könnyei folytak szemeiből, a felháborodás
-fojtogatta, könyörgött az éghez és az emberekhez, elpanaszolta baját
-mindenkinek és nem hallgatta meg senki. Csak hitvány cselédeket látott,
-a kik alája voltak rendelve annak a gonosznak, a ki kínozta őt vagy
-pedig bűntársakat ugyanabban a bűnben, a kik gúnyolódtak ellenállásán és
-arra biztatták, hogy utánozza őket. Elveszett volna, ha nincs egy
-becsületes papi ember, a ki valami ügyben odajött a menedékhelyre és a
-kitől titokban tanácsot kért. Az a pap szegény volt és szüksége volt
-mindenkire, de az elnyomottnak még nagyobb szüksége volt ő rá; tehát
-habozás nélkül segítette menekülésében, megkoczkáztatva, hogy egy
-veszedelmes ellenséget szerez magának.
-
-«Megmenekülve a bűntől, hogy a nyomorúságba jusson, a fiatal ember
-sikertelenül küzdött sorsa ellen; egy pillanatban már azt hitte, alája
-merül. Az első fénysugárra megfeledkezett bajairól és pártfogójáról.
-Hálátlanságáért hamar megbűnhődött; minden reménye elszállt; hiába
-segítette ifjúsága, regényes eszméi megrontottak mindent. Nem lévén sem
-elég tehetsége, sem elég ügyessége, hogy könnyen törjön utat magának,
-nem tudva sem mérsékelni magát, sem gonosz lenni, annyiféle dologba
-kapott bele, hogy nem tudott semmire jutni. Visszaesve előbbi
-kétségbeesett helyzetébe, kenyér nélkül, hajlék nélkül, az éhhalál
-küszöbén megemlékezett jóltevőjéről.
-
-«Visszatért hozzá, megtalálta, szíves fogadtatásra talált: láttára a
-papnak eszébe jutott egy jótett, melyet ő cselekedett; az ilyen emlék
-mindig megörvendezteti a lelket. Ez az ember természeténél fogva
-emberséges, részvétre hajló volt, a mások szenvedéseit a magáéinak
-érezte és a jóllét nem keményítette meg a szívét; végül a bölcseség
-tanulmányai és a felvilágosult erény megszilárdították jó természetét.
-Magához fogadta a fiatal embert, szállást keresett számára, beajánlotta,
-megosztotta vele, a mire szüksége volt, holott alig volt elegendő
-kettejük számára. Többet is tett s tanította, vigasztalta, megtanította
-a balsors türelmes elviselésének nehéz mesterségére. Előitélet emberei,
-egy paptól s Olaszországban reméltétek volna-e mindezt?
-
-«Ez a becsületes papi ember szegény savoyai vikárius volt, a kit egy
-fiatalkori kalandja rossz viszonyba juttatott érsekével és a ki bejárta
-a hegyeket, hogy megkeresse azokat a segélyforrásokat, a melyeknek
-hazájában hijával volt. Nem volt sem szellemtelen, sem tanulatlan,
-érdekes külsejével pártfogókra talált, a kik bejuttatták egy
-miniszterhez, fiának nevelőjéül. Többre becsülte a szegénységet a függő
-helyzetnél és nem értett hozzá, hogy kell magát a nagyurak közt viselni.
-Nem sokáig maradt a miniszternél és mivel okosan élt és megszerettette
-magát mindenkivel, azzal biztatta magát, hogy visszajut érseke kegyeibe
-és kap valami kis plébániát a hegyek közt, hogy ott töltse hátralevő
-napjait. Ez volt becsvágyának végső czélja.
-
-«Természetes hajlama érdeklődést keltett benne a fiatal szökevény iránt
-és rávitte, hogy gondosan tanulmányozza. Látta, hogy a balsors már
-kikezdte a szivét, hogy a gyalázat és a megvetés elernyesztették
-bátorságát és hogy büszkesége keserű haraggá válva az emberek
-igazságtalanságában és keményszívűségében csak természetük bűnösségét és
-az erény agyrém voltát mutatta neki. Látta, hogy a vallás csak az érdek
-álarczául szolgál, a szent istentisztelet pedig a képmutatás menedékeül;
-látta a hiábavaló viták szubtilitásaiban, hogy a paradicsom és a pokol
-szójátékok díjává van kitűzve; látta az Istenség fenséges és egyszerű
-eszméjét eltorzítva az emberek fantasztikus képzelődéseitől és azt
-találva, hogy a ki hinni akar Istenben, annak le kell mondani az
-itéletről, melyet tőle nyert, egyforma megvetés tárgyává tette
-nevetséges álmodozásainkat és a tárgyat, a melyhez fűzzük őket. Nem
-tudva semmit arról, a mi van, nem képzelve semmit a dolgok nemzéséről,
-belemerült a tompa tudatlanságba, mély megvetéssel azok iránt, a kik azt
-hitték, többet tudnak, mint ő.
-
-«A minden vallásról való megfeledkezés az ember kötelességeiről való
-megfeledkezésre vezet. Ez a fejlődés több mint felényire végbement már a
-szökevény szivében. Mindazáltal nem volt születésénél fogva rossz
-gyermek, csak hogy a hitetlenség, a nyomorúság lassankint elfojtotta a
-természetet s gyorsan sodorta a bukásba és csak egy koldus erkölcseit és
-egy istentelen morálját készítette elő a számára.
-
-«A baj csaknem elkerülhetetlen volt ugyan, de nem volt még elvégeztetve.
-A fiatal embernek voltak ismeretei és a nevelése nemvolt elhanyagolva.
-Abban a boldog korban volt, a mikor a vér erjedésben van és kezdi
-átmelegíteni a lelket a nélkül, hogy alája vetné az érzékek dühének. Az
-ő lelkének még meg volt az egész rugalmassága. Veleszületett
-szégyenlőssége, félénk jelleme segítségére volt a tartózkodásnak és
-meghosszabbította számára azt az időszakot, melyben annyi gonddal tartja
-ön a növendékét. A brutális elaljasodás és a báj nélküli bűn gyűlöletes
-példája, a helyett, hogy feltüzelte volna képzeletét, lecsillapította.
-Az undor sokáig helyettesítette nála az erényt, hogy fenntartsa
-ártatlanságát, csak édesebb csábításoknak eshetett áldozatául.
-
-«A pap látta a veszedelmet és a segítő eszközöket. A nehézségek nem
-riasztották vissza; kedve telt művében; el volt szánva, hogy végrehajtja
-és visszaadja az erénynek az áldozatot, melyet elragadott a gyalázattól.
-Kerülő úton fogott hozzá tervének végrehajtásához, inditékának szépsége
-tüzelte bátorságát és buzgalmához méltó eszközöket sugallt neki.
-Bármilyen lesz is a siker, biztos volt benne, hogy nem vesztegeti el az
-idejét. Az ember mindig sikert arat, ha nem akar egyebet, mint jót
-tenni.
-
-«Azzal kezdte megnyerni a prozelita bizalmát, hogy nem erőszakolta rá
-jótéteményeit, nem vált rá nézve alkalmatlanná, nem tartott neki
-predikácziókat, mindig rendelkezésére bocsátotta magát, lekisebbítette
-magát, hogy egyenlővé váljék vele. Úgyhiszem, elég megható látvány volt,
-látni egy komoly embert, a ki egy kamasznak a pajtásává lesz és látni az
-erényt, a mely alkalmazkodik a feslettség hangjához, hogy annál
-biztosabban diadalmaskodjék rajta. Mikor a könnyelmű ficzkó megtette
-neki bolond vallomásait és kiöntötte előtte a szivét, a pap
-meghallgatta, könnyített rajta, a nélkül, hogy helyeselné a rosszat,
-érdeklődött minden iránt; soha kellemetlen megrovás nem tartóztatta fel
-a dadogását és nem zárta el a szivét; az öröm, a melylyel – úgy hitte –
-hallgatták, fokozta örömét abban, hogy mindent elmond. Így ment végbe
-teljes vallomása a nélkül, hogy bármit is szándéka lett volna
-megvallani.
-
-«Miután jól kitanulmányozta érzéseit és jellemét, a pap világosan látta,
-hogy korához képest nem tudatlan ugyan, de elfelejtett mindent, a mit
-tudnia fontos dolog volt és hogy a gyalázat, a melybe a sors vetette,
-elfojtotta benne minden igaz érzését a jónak és rossznak. Van az
-eltompulásnak egy neme, a mely megfosztja a lelket életétől és a belső
-hang nem birja magát meghallgattatni azzal, a ki nem gondol egyébre,
-mint hogy enni valója legyen. Hogy megóvja a szerencsétlen fiatal embert
-ettől az erkölcsi haláltól, melyhez oly közel volt, azon kezdte, hogy
-fölkeltette benne az önszeretetet és az önbecsülést; megmutatta neki a
-jobb jövőt tehetségeinek jobb felhasználása révén; fölélesztette
-szívében a nagylelkű hevet mások jó cselekedeteinek elbeszélésével;
-azzal, hogy csodálatot keltett benne a jótettek művelői iránt,
-fölkeltette benne a vágyat, hogy ő is hasonlóképen cselekedjék. Hogy
-észrevétlenül leszoktatta tétlen és kóborló életéről, kivonatokat
-csináltatott vele válogatott könyvekből és úgy tett, mintha szüksége
-volna ezekre a kivonatokra s ezáltal táplálta benne a hála nemes
-érzését. Közvetve oktatta ezek által a törvények által; ismét elég jó
-véleményt keltett benne magamagáról, hogy ne tartsa magát minden jóra
-alkalmatlan lénynek és hogy ne akarjon megint megvetésre méltóvá válni
-saját szemében.
-
-«Egy kicsiségből meg lehetett itélni azt a művészetet, melyet az a
-jótékony ember alkalmazott, hogy észrevétlenül fölemelje tanítványának
-szívét az alacsonyság színvonala fölé a nélkül, hogy úgy látszott volna,
-mintha gondolna tanítására. A papban olyan jól felismerhető
-becsületesség és oly biztos itélőképesség volt, hogy számos ember
-szivesebben bizta alamizsnáit az ő kezére, mint a városok gazdag
-plébánosaira. Egy nap pénzt kapott a szegények között való szétosztásra
-s ekkor a fiatal ember elég hitvány volt, hogy kérjen belőle. Nem –
-mondta a pap – mi testvérek vagyunk, te az enyém vagy és nekem nem
-szabad ehhez a rám bizott pénzhez a magam czéljaira hozzányúlni. Aztán a
-saját pénzéből adott neki annyit, a mennyit kért. Az effajta leczkék
-ritkán vesznek kárba az olyan fiatalembereknél, a kik nincsenek
-tökéletesen megromolva.
-
-«Únom már a harmadik személyben való beszédet, a mely különben
-fölösleges is, mert jól érzed, kedves polgártárs, hogy az a boldogtalan
-szökevény én magam vagyok. Elég messze érzem magamat ifjúkorom
-kicsapongásaitól, hogy meg merjem őket vallani és a kéz, a mely engem
-kihúzott belőlük, megérdemli, hogy egy kis szégyen árán is legalább némi
-igazságot szolgáltassak jótéteményeinek.
-
-«Leginkább az lepett meg, hogy derék mesteremnek magánéletében láttam a
-képmutatás nélküli erényt, a gyöngeség nélküli humanitást, mindig
-egyenes és egyszerű beszédet és a beszédekkel mindig egyező
-magaviseletet. Nem láttam őt nyugtalankodni, hogy hívei járnak-e a
-vecsernyékre, gyakran gyónnak-e, bőjtölnek-e a megszabott napokon, nem
-esznek-e húst.
-
-«Felbátorítva ezek által a megfigyelések által, a helyett, hogy
-tüntettem volna előtte az újonnan megtérítettnek tettetett buzgalmával,
-nem igen rejtegettem előtte gondolkodásmódomat s ő nem botránkozott meg
-ezen. Néha ezt mondhattam volna magamban: elnézi közönbösségemet azok
-iránt a szertartások iránt, melyekre áttértem, annak a közönbösségnek
-fejében, melyet az iránt a vallás iránt tanusítok, melyben születtem;
-tudja, hogy nem-törődésem nem pártfoglalás dolga. De mit kellett
-gondolnom, mikor néha láttam, hogy a római egyház dogmáival ellentétes
-hittételeket helyesel és úgylátszik, nem sokra becsüli czeremóniáit?
-Titkos protestánsnak tartottam volna, ha kevésbbé lelkiismeretesnek
-láttam volna ugyanazokban a szertartásokban, melyeket nem valami nagyra
-tartott; de tudva, hogy tanuk nélkül is ép oly pontosan teljesítette
-papi kötelességeit, mint a közönség szeme előtt, nem tudtam, mire véljem
-ezeket az ellenmondásokat. Leszámítva azt, a mi egykor előidézte
-kegyvesztését és a miben nem igen javult meg, élete példás volt,
-erkölcsei feddhetetlenek, beszéde tisztességes és eszes. A legnagyobb
-bizalmasságban élve vele, napról-napra jobban tisztelnem kellett őt és
-mivel annyi jóság egészen megnyerte a szívemet, különös nyugtalansággal
-vártam a pillanatot, a mikor megtudhatom, mily elvre alapította
-sajátságos életének egységességét.
-
-«Ez a pillanat nem következett be hamar. Mielőtt megnyilatkozott volna
-növendéke előtt, igyekezett kicsiráztatni a józanész és jóság csiráit,
-melyeket lelkében elvetett. Legnehezebb volt belőlem kiirtani a gőgös
-embergyűlöletet, bizonyos keserűséget a világ gazdagjai és boldogai
-iránt, mintha az én rovásomra lennének azok és mintha állítólagos
-boldogságuk elbitorolta volna az enyémet. Az ifjúság bolond hiúsága,
-mely felágaskodik a megalázás ellen, túlságos hajlamot keltett bennem ez
-iránt a haragos kedv iránt és az önszeretet, melyet Mentorom igyekezett
-fölkelteni bennem, büszkévé tett és még hitványabbakká tette szememben
-az embereket és a gyűlölethez a megvetést is hozzáfűzte.
-
-«A nélkül, hogy egyenesen küzdött volna ez ellen a gőg ellen,
-megakadályozta, hogy durvalelküséggé fajuljon s a nélkül, hogy
-megfosztott volna önbecsülésemtől, kevésbbé lenézővé tett felebarátaim
-iránt. Félrehárítva mindig a hiú látszatot és megmutatva a valódi
-bajokat, melyeket leplez, megtanított engem bánkódni embertársaim
-tévedései miatt, megindulni nyomoruságukon és inkább sajnálni őket, mint
-irigyelni. Megindulva az emberi gyöngeségeken való részvéttől a saját
-gyöngeségeinek mély érzése révén, mindenütt a saját és a mások bűneinek
-áldozataiul látta az embereket; látta a szegényeket a gazdagok járma
-alatt nyögni, a gazdagokat pedig az előitéletek járma alatt. Hidd el
-nekem – mondotta – illuzióink nem hogy ellepleznék bajainkat, hanem
-fokozzák azzal, hogy értéket adnak annak, a minek nincs értéke és
-érzékenynyé tesznek bennünket ezen vélt nélkülözés iránt, melyeket
-nélkülük nem éreznénk. A lélek nyugalma mindannak megvetésében áll, a mi
-megzavarhatná; az az ember, a ki a legtöbbre becsüli az életet, tudja
-legkevésbbé élvezni és a ki legmohóbban vágyik a gyönyörre, mindig a
-legnyomorultabb.
-
-«Ah, mily szomorú képek? kiáltottam fel keserűen; ha le kell mondani
-mindenről, akkor mire való volt születnünk? És ha meg kell vetnünk még a
-boldogságot is, ki tud boldog lenni? Én, – felelt egy napon a lelkész
-olyan hangon, a mely meglepett engem. Boldog ön? Mikor oly kevéssé
-szerencsés, oly szegény, számkivetett, üldözött, ön a boldog? És mit
-tett ön, hogy az legyen? Gyermekem, felelt ő, meg fogom mindjárt
-mondani.
-
-«Erre tudtomra adta, hogy miután én vallomást tettem neki, ő is meg
-akarja nekem tenni a maga vallomását. Kiöntöm kebledbe, mondá megölelve
-engem, szívem minden érzését. Látni fogsz engem, ha nem is olyannak, a
-milyen vagyok, de legalább olyannak, a milyennek magam látom magamat. Ha
-meghallgattad egész hitvallásomat, ha jól megismered lelkem állapotát,
-tudni fogod, mért becsülöm magamat boldognak és mit kell tenned, hogy te
-is az légy, ha úgy gondolkozol, mint én. Ezek a vallomások azonban nem
-egy pillanat művei; idő kell hozzá, hogy kitárjak neked mindent, a mit
-az ember sorsáról és az élet igazi értékéről gondolok. Válaszszunk e
-beszélgetés nyugodt megtartására alkalmas időt és helyet.
-
-«Kimutattam, hogy nagyon szeretném mielőbb hallani. A találkozást másnap
-reggelre tűztük ki. Nyár volt, napkeltekor keltünk fel. Elvezetett a
-városon kívül egy magas dombra, mely alatt a Po folyó haladt, melynek
-mentét látni lehetett a termékeny partok között, melyeket öntöz; messze
-távolban az Alpesek mérhetetlen lánczolata koronázta a vidéket, a
-fölkelő nap sugarai már végig ömlöttek a síkon és hosszú árnyékokban
-vetítették a mezőkre a fákat, a halmokat, a házakat, ezerféle
-fénytüneménynyel gazdagítva a legszebb képet, a mely emberi szemet
-érhet. Azt lehetett volna mondani, hogy a természet egész pompájában
-tárult ki előttünk, hogy kiséretéül szolgáljon beszélgetésünknek. Itt,
-miután egy ideig csöndben elmélkedett mondani valóiról, a béke embere
-így szólt hozzám:
-
-
-A savoyai vikárius hitvallomása.
-
-Gyermekem, ne várj tőlem sem tudós beszédeket, sem mély értelmű
-okoskodásokat. Én nem vagyok nagy filozófus és nem is nagyon igyekszem
-az lenni. De néha van egy kis józan eszem és mindig szeretem az
-igazságot. Nem akarok veled vitatkozni, nem is akarom megkísérleni, hogy
-meggyőzzelek, elég, ha elédbe tárom, a mit szívem egyszerűségében
-gondolok. Kérdezd meg a magad szívét beszédem folyamán, ez minden, a mit
-kérek tőled. Ha tévedek, jóhiszeműen tévedek, ez elég arra, hogy
-tévedésem ne számíttassék bűnömül; ha te is szintén tévednél, abban se
-volna semmi rossz. Ha helyesen gondolkozom, mindkettőnknek ugyanaz az
-értelmünk van és ugyanaz az érdekünk, hogy meghallgassuk; miért ne
-gondolkozhatnál te is úgy, mint én?
-
-Szegénynek és parasztgyereknek születtem s a társadalmi helyzetem arra
-utalt, hogy a földet műveljem; de szebbnek tartották, hogy tanuljam meg
-a pap mesterségével keresni a kenyeremet és megtalálták a módját, hogy
-taníttassanak. Bizonyára sem a szüleim, sem én nem igen gondoltunk arra,
-hogy megtanuljam azt, a mi jó, igaz és hasznos, hanem csak arra, hogy
-mit kell tudnom, hogy pappá szenteljenek. Megtanultam, a mit meg akartak
-velem tanultatni, mondtam, a mit mondatni akartak velem, leköteleztem
-magamat arra, a mire akarták és pappá lettem. De nem sokáig tartott, a
-míg megéreztem, hogy a mikor leköteleztem magamat, hogy nem leszek
-ember, többet igértem, mint a mennyit meg tudtam tartani.
-
-Azt mondják, a lelkiismeret az előitéletek műve, én azonban tudom saját
-tapasztalatomból, hogy minden emberi törvények ellenére makacsul
-ragaszkodik a természet törvényéhez. Hiába tiltják meg nekünk ezt vagy
-azt, a lelkiismeret furdalása mindig csak gyöngén veti szemünkre azt, a
-mit a jól elrendezett természet megenged, még kevésbbé azt, a mit
-egyenesen előír nekünk. Oh derék fiatal ember, a te érzékeidnek még a
-természet nem mondott semmit; élj sokáig abban a boldog állapotban, a
-mikor a természet szava az ártatlanság szava. Jusson eszedbe hogy ezt
-még jobban megsértik, mikor elébe vágnak, mint mikor küzdenek ellene;
-azon kell kezdeni, hogy megtanuljunk ellenállni, hogy tudjuk, mikor
-engedhetünk neki bűn nélkül.
-
-Ifjúkoromtól fogva tiszteletben tartottam a házasságot, mint a természet
-első és legszentebb intézményét. Megfosztván magamtól a jogot, hogy
-alávessem magamat neki, elhatároztam, hogy nem fogom profanizálni, mert
-iskoláim és tanulmányaim daczára mindig zavartalan és egyszerü életet
-éltem s a szellememben megőriztem az első felvilágosodás teljes
-tisztaságát; a világ elvei nem homályosították el ezeket és a
-szegénységem távol tartott azoktól a kísértésektől, melyek a bűn
-álokoskodásait sugallják.
-
-Épen ez az elhatározás volt a vesztem; tiszteletem a más ágya iránt
-nyilvánvalóvá tette hibáimat. Meg kellett bünhődnöm a
-megbotránkoztatást; elfogtak, elitéltek, elűztek, sokkal inkább
-aggályoskodásomnak lettem áldozata, mint az állhatatlanságomnak; s a
-szemrehányásokból, melyekkel bűnömet kísérték, megértettem, hogy gyakran
-csak súlyosbítani kell a hibát, hogy az ember elkerülje a büntetést.
-
-Kevés ilyen tapasztalat is messzire vezet egy elmélkedő szellemet;
-szomorú megfigyeléseim felforgatták azokat a fogalmakat, melyeket az
-igazságról, a tisztességről és az ember összes kötelességeiről
-tápláltam, minden nap elvesztettem egyet eddig táplált véleményeimből; a
-melyek pedig megmaradtak, nem voltak elegendők, hogy együtt egy egészet
-alkossanak, a mely önmagában meg tud állani s így éreztem, a mint
-szellememben elhomályosodik az elvek határozottsága és odajutva végül,
-hogy nem tudtam többé, mit gondoljak, arra a pontra értem, a melyen te
-vagy; azzal a különbséggel, hogy hitetlenségem, késői gyümölcse egy
-érettebb kornak, több kínnal alakult ki és nehezebben volt lerontható.
-
-A bizonytalanságnak és kétségnek abban a hangulatában voltam, melyet
-Descartes kíván az igazság kutatásához. Ez az állapot nem arra való,
-hogy tartós legyen, nyugtalanító és kínos, csak a bűn érdeke vagy a
-lélek restsége hat meg benne. Nem volt a szívem eléggé romlott arra,
-hogy jól érezzem magamat benne és semmi sem őrzi meg jobban az
-elmélkedés megszokását, mintha az ember jobban meg van elégedve magával,
-mint sorsával.
-
-Elmélkedtem tehát a halandók szomorú sorsáról, a kik kormányrúd nélkül,
-iránytű nélkül lebegnek az emberi vélemények tengerén és kiszolgáltatva
-viharos szenvedélyeiknek, minden más vezető nélkül, kivéve egy
-tapasztalatlan pilótát, a ki rosszul ismeri az útat és a ki nem tudja
-sem azt, honnan jön, sem azt, hova megy. Ezt mondtam magamban: szeretem
-az igazságot, keresem is és nem bírom felismerni, mutassák meg nekem és
-híven fogok hozzá ragaszkodni; miért kell, hogy megvonja magát egy
-bálványozására termett szív buzgalmától?
-
-Ámbár gyakran tapasztaltam nagyobb bajokat, sohasem éltem annyira
-állandóan kellemetlen életet, mint, a zavarnak és aggodalomnak ebben az
-idejében, a mikor szüntelenül kétségről kétségre tévelyegve, hosszas
-elmélkedéseimből csak bizonytalanságot, homályt, ellentmondásokat
-nyertem létem ügyéről és kötelességeim zsinórmértékéről.
-
-Hogy lehet az ember rendszerből és jóhiszeműen szkeptikus? Nem birom
-megérteni. Ezek a filozófusok vagy nem léteznek vagy a
-legszerencsétlenebb emberek. A kételkedés azokban a dolgokban, a
-melyeket ránk nézve fontos dolog megérteni, túlságosan erőltetett dolog
-az emberi szellemnek; nem tud neki sokáig ellenállani, akarata ellenére
-is elhatározza magát egy vagy más módon és inkább téved, semmint semmit
-se higyjen.
-
-Zavaromat kétszeressé tette, hogy olyan egyházban születtem, a mely
-eldönt mindent, a mely nem enged semminemű kétséget s így ha egy pontot
-elvetettem, el kellett vetnem az összes többi pontokat és a
-lehetetlenség, hogy annyi képtelen döntést elfogadjak, eltérített
-azoktól is, a melyek nem voltak képtelenek. Mikor azt mondták: higyj
-mindent, lehetetlenné tették, hogy bármit is higyjek és én nem tudtam
-többé, hol álljak meg.
-
-Tanácsot kértem a filozófusoktól, lapozgattam könyveiket, vizsgáltam
-különböző véleményeiket; mind fölényeseknek, eltökélteknek,
-dogmatikusoknak találtam őket még állítólagos szkepticzizmusukban is;
-mindent tudtak, semmit sem bizonyítottak, gúnyolódtak egymással; és ez a
-valamennyiükben közös vonás az egyetlennek tetszett nekem, a melyben
-mindnyájuknak igazuk van. Diadalmasak, mikor támadnak, de erőtlenek,
-mikor védik magukat. Ha mérlegre teszed okaikat, csak rombolásra valók,
-ha megszámlálod a hangjukat, mindegyik csak maga magára van korlátozva;
-csak azért egyeznek meg, hogy vitatkozhassanak; nem a rájuk hallgatás
-volt a módja, hogy kijussak bizonytalanságomból.
-
-Fölfogtam, hogy az emberi szellem elégtelensége az első oka az érzések e
-csodálatos eltérésének, a második pedig a gőg. Nincs még mértékünk ennek
-a roppant gépezetnek a megitélésére, nem tudjuk kiszámítani
-vonatkozásait, nem ismerjük sem alaptörvényeit, sem végső okát, nem
-ismerjük önmagunkat; nem ismerjük sem a természetünket, sem ható
-elvünket; alig tudjuk, vajjon egyszerű vagy összetett lény-e az ember;
-át nem hatható rejtelmek vesznek körül minden felől; az érzékelhetőség
-határai fölött vannak; azt hiszszük, áthatásukra van értelmünk, holott
-csak képzelődésünk van. Ezen a képzeletbeli világon keresztül mindenki
-utat tör magának, s ezt hiszi a jó útnak, senki se tudhatja, az övé
-czélhoz vezet-e. Mindazáltal mindenen át akarunk hatolni, mindent
-ismerni akarunk. Az egyedüli dolog, melyet nem értünk: nem tudni azt, a
-mit nem tudhatunk. Jobb szeretjük a véletlenség szerint elhatározni
-magunkat és hinni azt, a mi nincs, mint megvallani, hogy közülünk senki
-sem láthatja azt, a mi van. Kicsiny része vagyunk egy nagy egésznek,
-melynek határait be se láthatjuk, és melyet alkotója átenged esztelen
-vitáinknak; s elég hiúk vagyunk, hogy el akarjuk dönteni, hogy mi ez az
-egész önmagában véve s hogy mik vagyunk mi hozzá viszonyítva.
-
-Ha a filozofusok föl birnák födözni az igazságot, melyikük érdeklődnék
-iránta? Mindegyik jól tudja, hogy rendszere nincs jobban megalapozva,
-mint a többiek; de mégis ragaszkodik hozzá, mert az övé. Nincs köztük
-egyetlen egy sem, a ki miután megismerte volna az igazat és a hamisat,
-ne adna előnyt annak a hazugságnak, melyet ő talált, a másik által
-felfedezett igazsággal szemben. Hol az a filozófus, a ki a maga
-dicsősége kedvéért ne volna kész tudatosan félrevezetni az emberi nemet?
-Hol az, a ki szíve mélyében más czélt tűz ki magának, mint hogy
-kitüntesse magát? Csak emelkedhessék a köznapiság fölé, csak
-homályosítsa el vetélytársai hírnevét, mi egyebet kiván még? A fődolog:
-másként gondolkozni, mint a többiek. A hívők között istentagadó, az
-istentagadók közt hívő lenne.
-
-Ezeknek az elmélkedéseknek első gyümölcse az volt, hogy megtanultam
-kutatásaimat arra korlátozni, a mi közvetlenül érdekelt, mély
-tudatlanságban maradni minden egyebek dolgában és nem nyugtalankodni a
-kétkedésig, csak olyan dolgokról, melyeket tudnom fontos.
-
-Megértettem továbbá, hogy a filozofusok a helyett, hogy megszabadítottak
-volna hasztalan kétségeimtől, csak megkétszerezték azokat, a melyek
-kínoztak és nem oldottak meg egyetlen egyet sem. Más vezetőt fogadtam és
-ezt mondtam magamnak: kérjünk tanácsot a belső megismeréstől, kevésbbé
-fog félrevezetni, mint a hogy azok félrevezettek; vagy legalább a
-tévedésem az enyém lett és kevésbbé fogok lealacsonyodni, ha saját
-káprázataimat követem, mintha amazok hazugságainak szolgáltatom ki
-magamat.
-
-Ekkor újra átgondolva elmémben a különböző véleményeket, melyek
-születésem óta lépésről lépésre vezettek, láttam, hogy bár egyikük sem
-volt eléggé nyilvánvaló, hogy közvetlenül előidézze a meggyőződést, a
-valószínűség különböző fokaival bírtak és hogy a belső hozzájárulás
-különböző mértékben hajlott hozzájuk vagy fordult el tőlük. Erre az első
-megfigyelésre, összehasonlítva egymás közt mindazokat a különböző
-gondolatokat, elhallgattatva az előitéleteket, azt találtam, hogy az
-első és a legköznapibb volt egyúttal a legegyszerűbb és legészszerűbb is
-és hogy az általános helyeslés elnyerésére nem hiányzott neki egyéb,
-mint hogy nem mondatott ki utolsónak. Képzeljétek el, hogy összes régi
-és modern filozofusaitok előbb kimerítették volna bizarr rendszereiket
-az erőkről, a lehetőségekről, a végzetszerűségről, a szükségszerűségről,
-az atomokról, az élő világról, az élő anyagról, a mindenféle fajta
-materializmusról és valamennyiük után a kitünő Clarke világosítaná fel a
-világot, kijelentve végül a lények lényét és a dolgok elrendezőjét.
-Mekkora általános csodálattal, mekkora egyhangu tapssal fogadtatott
-volna ez az új rendszer, a mely oly nagy, oly vigasztaló, oly fenséges,
-oly alkalmas a lélek fölemelésére, az erély alapvetésére és egyúttal oly
-megkapó, oly világosító erejű, oly egyszerű és – nekem úgy látszik –
-kevesebb érthetetlen dolgot nyújt az emberi szellemnek, mint a mennyi
-képtelent találni minden más rendszerben! Azt mondtam magamban: A
-megoldhatatlan ellenvetések valamennyiükkel közösek, mert az ember
-szelleme sokkal korlátoltabb, semhogy megoldhassa őket; tehát egyik
-ellen sem bizonyítanak különösebben; de mekkora különbség a közvetlen
-bizonyítékokban! Nem kell-e annak, a mely megmagyaráz mindent, előnyt
-adni, mikor nincs benne több nehézség, mint a többiben?
-
-Magamban hordva tehát minden filozófia helyett az igazság szeretetét és
-minden módszer helyett egy könnyű és egyszerű szabályt, a mely fölment a
-bizonyítékok czéltalan hajszálhasogatása alól, újra kezdem e szerint a
-szabály szerint azoknak az ismereteknek a vizsgálatát, a melyek
-érdekelnek, elhatározva, hogy elfogadom nyilvánvalókul mindazokat, a
-melyektől szivem őszinteségében nem vonhatom meg beleegyezésemet,
-elfogadom igazoltnak mindazokat, a melyek az előbbiekkel szükségszerű
-viszonyban levőknek tünnek fel s a többit mind a bizonytalanságban
-hagyom, a nélkül, hogy akár elvetném, akár elfogadnám és a nélkül, hogy
-megvilágosításukkal vesződjem, mikor úgysem vezetnek semmi gyakorlati
-haszonra.
-
-De ki vagyok én? Micsoda jogom van nekem itélni a dolgokról? Mi
-határozza meg itéleteimet? Ha azok a benyomások vezetik és kényszerítik
-őket, melyeket én kapok, hasztalan fárasztom magamat ezekkel a
-kutatásokkal; nem fognak létrejönni vagy önmaguktól fognak létrejönni, a
-nélkül, hogy én törődném irányításukkal. Önmagamra kell tehát legelőbb
-fordítanom tekintetemet, hogy megismerjem a szerszámot, a melyet
-használni akarok és hogy tudjam mennyire bizhatom használhatóságában.
-
-Vagyok és vannak érzékeim, melyekkel benyomásokat fogok fel. Ez az első
-igazság, a mely elémbe lép és a melybe kénytelen vagyok belenyugodni.
-Van-e külön érzésem létezésemről, vagy csak érzékeim benyomásai útján
-érzem-e? Ez az első kétségem, a melyet e pillanatban lehetetlen
-megoldanom. Mert közvetlenül vagy az emlékezet útján folytonosan
-benyomások hatása alatt lévén, hogy tudhatom, hogy az _énem_ érzése
-valami ez érzéki benyomásokon túl levő dolog-e és hogy tőlük független
-lehet-e?
-
-Érzéki benyomásaim bennem mennek végbe, mivel éreztetik velem
-létezésemet; az okuk azonban tőlem idegen, mert akaratom ellenére is
-hatnak rám és nem függ tőlem sem előidézésük, sem megsemmisítésük.
-Világosan megértem tehát, hogy az érzéki benyomásom, a mely bennem van
-és az oka vagy tárgya, a mely rajtam kivül van, nem egy s ugyanaz a
-dolog.
-
-Így tehát nem csupán én létezem, hanem más lények is léteznek, t. i.
-érzéki benyomásaim tárgyai és ha ezek a tárgyak csak eszmék volnának,
-még mindig igaz volna, hogy ezek az eszmék nem én vagyok.
-
-Továbbá mindazt, a mit magamon kívül érzek és a mi érzékeimre hat,
-anyagnak nevezem és az anyagnak mindazon részleteit, melyeket egyéni
-lényekké összefoglalva fogok fel, testeknek nevezem. Igy tehát az
-idealisták és materalisták minden világa számomra nem jelent semmit;
-megkülönböztetéseik a testek látszatáról és valóságáról merő agyrémek.
-
-Ime, a világegyetem létezéséről máris ép oly biztos vagyok, mint a
-magaméról. Tovább gondolkozom érzéki benyomásaim tárgyairól és
-megtalálva magamban a képességet összehasonlításukra, olyan ható erővel
-érzem magamat ellátva, melylyel ezelőtt nem bírtam.
-
-Észrevenni annyi, mint érezni; összehasonlítani annyi, mint itélni;
-itélni és érezni nem egyazon dolog. Az érzékelés útján a tárgyak
-elkülönítve, elszigetelve tünnek elém, úgy a hogy a természetben vannak;
-az összehasonlítás útján mozgatom őket, hogy úgy mondjam, a helyüket
-változtatom, egymásra helyezem őket, hogy itélhessek különbségükről vagy
-hasonlóságukról és általában mindenféle viszonyukról. Szerintem a
-tevékeny vagy intelligens lénynek megkülönböztető képessége az, hogy a
-_van_ szónak értelmet képes adni. Hasztalan keresem a tisztán érzéki
-lényben ezt az intelligens képességet, a mely a dolgokat szembe helyezi
-egymással és aztán megkülönbözteti; nem látható saját természetében. Ez
-a csak szenvedő lény külön fog érezni minden tárgyat, fel fogja ismerni
-az egészet is mint két részből összetettet, de egyáltalán nem lévén
-képes őket egymásra helyezni, nem is fogja soha összehasonlítani, nem is
-fog róluk itélni.
-
-Két tárgyat egyszerre látni nem jelent annyit, mint látni kapcsolataikat
-vagy megitélni különbségeiket, több tárgyat egymástól elkülönítve
-észrevenni nem jelent annyit, mint megszámlálni őket. Egy és ugyanabban
-a pillanatban lehet fogalmam egy nagy botról és egy kis botról a nélkül,
-hogy összehasonlítanám őket, a nélkül, hogy megitélném, hogy az egyik
-kisebb a másiknál, mint a hogy egyszerre látni tudom egész kezemet a
-nélkül, hogy az újjaimat megszámláljam.[94] Az olyan összehasonlító
-fogalmak, mint _nagyobb, kisebb_, ép úgy, mnt az _egy, kettő_ stb.
-számfogalmak bizonyára nem érzéki benyomások, ámbár szellemem csak
-érzéki benyomásaim alkalmával idézi elő őket.
-
-Azt mondják erre, hogy az érzéki lény azok állal a különbségek által
-különbözteti meg egymástól az érzéki benyomásokat, a melyek köztük
-vannak. Ez magyarázatot kiván. Ha az érzéki benyomások különbözők, az
-érzéki lény különbségeik által különbözteti meg őket; ha hasonlók, azért
-különbözteti meg, mert egymástól külön veszi őket részre. Máskülönben
-hogy különböztethetne meg egy egyidejű érzéki benyomásban két egyforma
-tárgyat? Szükségképen össze kellene tévesztenie s egy és ugyanannak
-venni ezt a két tárgyat, kivált oly rendszerben, a mely azt állítja,
-hogy a térbeli benyomásoknak nincs kiterjedésük.
-
-Ha a két összehasonlítandó érzék észrevétetik, a benyomásuk végbement,
-mindegyik tárgy tudomásul vétetik, a kettő érzékelve van, de azért a
-viszonyuk még nincs érzékelve. Ha az erről a viszonyról való itélet csak
-érzéklet volna és egyedül a tárgyból eredne, az itéletem nem csalna meg
-soha, mert sohasem hibás az, hogy érzem, a mit érzek.
-
-Miért van tehát, hogy csalódom ennek a két botnak a viszonyát illetőleg,
-kivált, ha nem párhuzamosak? Miért mondom például, hogy a kis bot
-harmadrésze a nagynak, holott csak negyedrésze? Miért hogy a kép, mely
-az érzékletben van, nem azonos a modelljével, azaz a tárgygyal? Azért,
-mert aktiv vagyok, mikor itélek, mert a folyamat, a mely összehasonlít,
-hibás és mert értelmem, mely a viszonyokról itél, belevegyíti tévedéseit
-az érzékletek igazságába, a melyek csak a tárgyakat mutatják.
-
-Vegyetek ehhez még egy megfontolást, a mely bizonyosan meg fog lepni, ha
-gondoltok rá és pedig azt, hogy ha merőben passzivak volnánk érzékeink
-használatában, nem volna köztük semmi közlekedés; lehetetlen volna
-nekünk felismerni, hogy a test, melyet érintünk és a tárgy, melyet
-látunk, azonos. Vagy nem éreznénk soha semmit önmagunkon kívül, vagy
-ötféle érzékelhető substantia volna ránk nézve, melyek azonosságát nem
-volna módunk észrevenni.
-
-Adhatunk akármilyen nevet szellemem ama képességének, a mely egymás
-mellé teszi és összehasonlítja érzékleteimet, nevezhetjük figyelemnek,
-megfontolásnak, elmélkedésnek vagy a hogy tetszik, mindig igaz, hogy
-bennem van, nem pedig a dolgokban, hogy én magam idézem elő, ámbár csak
-annak a benyomásnak alkalmából idézem elő, melyet a tárgyak rám tesznek.
-Ha nem áll is hatalmamban, érezni vagy nem érezni, hatalmamban áll többé
-vagy kevésbbé vizsgálni, a mit érzek.
-
-Nem vagyok tehát egyszerűen érzékelő és passziv lény, hanem aktiv és
-gondolkodó lény és bármit mond a filozófia, igényt tartok a gondolkodás
-dicsőségére. Csak azt tudom, hogy az igazság a dolgokban rejlik, nem
-pedig szellememben, a mely itél róluk és mennél kevesebbet viszek bele a
-magaméból az itéletekbe, melyeket alkotok róluk, annál biztosabb vagyok,
-hogy közel jutok az igazsághoz; így tehát szabályomat, hogy inkább
-érzésemre bízzam magamat, mint az eszemre, maga az ész erősíti meg.
-
-Miután úgyszólván megbizonyosodtam magamról, kezdek kitekinteni
-önmagamból és a borzongás egy nemével szemlélem magamat, a ki ki vagyok
-vetve, el vagyok veszve ebbe a roppant mindenségbe és mintegy elmerülve
-a lények mérhetetlenségébe, nem tudva semmit arról, hogy mik, akár
-egymás közt, akár hozzám való viszonyukban. Tanulmányozom, megfigyelem
-őket és az első tárgy, a mely összehasonlításukra kinálkozik, én magam
-vagyok.
-
-Mindaz, a mit az érzékek útján veszek észre, anyag és az anyag összes
-lényeges tulajdonságait érzékelhető minőségeikből vezetem le, melyek
-útján észreveszem őket és melyek elválaszthatatlanok tőle. Hol mozgásban
-látom az anyagot, hol nyugalomban,[95] ebből azt következtetem, hogy sem
-a nyugalom, sem a mozgás nem tartoznak a lényegéhez, hanem a mozgás,
-tevékenység lévén, egy oly ok eredménye, melynek hiánya a nyugalom. Ha
-tehát semmi sem hat az anyagra, akkor nem mozog és pedig ép azért, mert
-közömbös a nyugalom és a mozgás iránt, természetes állapota a nyugalom.
-
-Kétféle fajta mozgást veszek észre a testekben, t. i. az átvitt mozgást
-és a spontán vagyis szándékos mozgást. Az elsőben a mozgató ok idegen a
-mozgatott testtől, a másikban benne magában van. Ebből nem azt
-következtetem, hogy például egy óra mozgása spontán mozgás, mert ha nem
-hatna rá semmi a rúgóján kívüli dolog, akkor nem törekednék kinyújtani
-magát és nem húzná meg a lánczot. Ugyanannál az oknál fogva nem
-tulajdonítok spontaneitást a cseppfolyós testeknek, sem magának a
-tűznek, mely cseppfolyóssá teszi őket.[96]
-
-Azt kérdezitek tőlem, vajjon az állatok mozgása spontán-e? Azt mondom
-erre, hogy nem tudom, de az analógia a mellett szól, hogy igen. Azt is
-kérdezhetitek még, hogy honnan tudom tehát, hogy egyáltalán vannak
-spontán mozgások; azt mondom erre, hogy tudom, mert érzem. Meg akarom
-mozdítani a karomat és megmozdítom, a nélkül, hogy ennek a mozgásnak más
-közvetlen oka volna, mint az akaratom. Hiába akarnának okoskodni, hogy
-ezt az érzést elvittassák tőlem, mert ez nyilvánvalóbb, mint bármely
-bizonyíték; ép úgy bebizonyíthatnák nekem azt is, hogy nem létezem.
-
-Ha nem volna semmi spontaneitás az emberek tetteiben s ha nem volna
-semmiben, a mi a földön végbemegy: csak annál nagyobb zavarban volnánk,
-hogy elképzeljük minden mozgásnak első okát. A magam részéről annyira
-meggyőződöttnek érzem magamat arról, hogy az anyag természetes állapota
-a nyugalmi állapot és hogy önmagában nincs semmi ereje a cselekvésre,
-hogy ha egy testet mozgásban látok, azonnal azt következtetem belőle,
-hogy vagy lelkes test, vagy hogy ez a mozgás úgy közöltetett vele.
-Szellemem visszautasít minden belenyugvást abba az eszmébe, hogy
-lehessen nem-organizált anyag, a mely magamagától mozog vagy valami
-cselekvést fejt ki.
-
-Mindazáltal a látható mindenség anyag, elszórt és holt anyag,[97] a
-melynek egészében nincs semmi a lelkes test egységéből,
-organizáltságából és érzéséből, mert bizonyos, hogy mi, a kik részei
-vagyunk, egyáltalán nem érezzük magunkat az egészben. Ugyanaz a
-mindenség mozgásban van és szabályozott, egyöntetű, állandó törvényeknek
-alávetett mozgásában nyoma sincs annak a szabadságnak, a mely az emberek
-és állatok spontán mozdulataiban tünik fel. A világ tehát nem egy nagy
-állat, a mely önmagától mozog, mozdulatainak tehát van valami tőle
-idegen oka, a melyet én nem veszek észre, de a belső meggyőződés ezt az
-okot annyira érezhetővé teszi rám nézve, hogy nem láthatom a napot
-keringeni a nélkül, hogy ne képzeljek egy erőt, a mely hajtja vagy mikor
-a föld forog, érezni vélek egy kezet, a mely forgatja.
-
-Mit nyertem azzal, hogy ha el kell fogadnom bizonyos általános
-törvényeket, melyeknek lényeges kapcsolatait az anyaggal nem értem?
-Ezeknek a törvényeknek tehát, nem lévén valóságos lények, substantiák,
-valami más okuk kell hogy legyen, a mely előttem ismeretlen. A
-tapasztalat és megfigyelés megismertették velünk a mozgás törvényeit;
-ezek a törvények meghatározzák az eredményeket az okok kimutatása
-nélkül; nem elegendők a világ rendszerének és a mindenség haladásának
-megmagyarázására. Descartes koczkákból kiformálta az eget és földet, de
-csak egy forgató mozgás segítségével tudta megadni az első lökést
-ezeknek a koczkáknak s csak ezzel tudta működésbe hozni centrifugális
-erejét. Newton megtalálta a vonzás törvényét, de a vonzás magában véve
-hamarosan mozdulatlan tömeggé tenné a világegyetemet; ehhez a törvényhez
-kellett egy kifelé ható erőt fűznie, hogy leirathassa az égi testekkel a
-maguk körpályáit. Mondja meg hát Descartes, mely fizikai törvény
-forgatta forgattyúit; mutassa meg Newton a kezet, a mely az égi testeket
-kidobta körpályáik tangensére.
-
-A mozgás első okai nincsenek az anyagban; ez elfogadja a mozgást és
-tovább közli, de nem idézi elő. Mennél jobban megfigyelem a természet
-erőinek hatását és ellenhatását, a mint egymásra hatnak, annál inkább
-azt találom, hogy hatásról-hatásra haladva mindig vissza kell jutnunk
-valami akarathoz, mint első okhoz, mert az okok végtelenig menő
-sorozatát föltételezni annyi, mintha semmit sem tételeznénk fel. Szóval
-minden mozgás, mely nem egy másik mozgás által idéztetett elő, csak egy
-spontán, önkényes aktusból származhatik; a lelketlen testek csak a
-mozgás útján hatnak és nincs igazi tevékenység akarat nélkül. Ez az én
-első alapelvem. Azt hiszem tehát, hogy egy akarat mozgatja a
-világegyetemet és lelkesíti a természetet. Ez az én első dogmám vagy
-első hitczikkelyem.
-
-Hogy idéz elő egy akarat egy fizikai vagy testi tevékenységet? Erről nem
-tudok semmit, de önmagamon tapasztalom, hogy előidézi. Cselekedni akarok
-és cselekszem; mozgatni akarom a testemet és a testem mozog; de hogy egy
-lelketlen és nyugvó test önmagától mozogjon vagy mozgást idézzen elő, ez
-érthetetlen és példa nélkül való. Az akarat tényei által ismeretes
-előttem, nem természete által. Ezt az akaratot ismerem mint mozgató
-okot; de az anyagot mint mozgás előidézőjét felfogni annyi volna, mint
-következményt felfogni, melynek nincs oka, vagyis nem fogni fel
-egyáltalán semmit.
-
-Ép oly kevéssé lehetséges felfognom, hogy mikép mozgatja akaratom a
-testemet, mint a hogy mikép hatnak érzékleteim a lelkemre. Még azt sem
-tudom, miért tünt fel e rejtelmek egyike megmagyarázhatóbbnak, mint a
-másik. A mi engem illet, akár ha passziv vagyok, akár ha aktiv vagyok, a
-két substantia egyesülésének eszköze előttem teljesen érthetetlennek
-tünik fel. Valóban különös dolog, hogy épen ebből az érthetetlenségből
-indulnak ki, hogy a két substantiát összehozzák, mintha ily különböző
-természetű eljárások jobban magyarázódnának meg egyetlen subjectumban,
-mint kettőben.
-
-A tétel, melyet most felállítottam, homályos, az igaz; de mégis van
-értelme és nincs benne semmi, a mi ellentmond az észnek vagy a
-megfigyelésnek; lehet-e ugyanezt mondani a materializmusról? Nem
-nyilvánvaló-e, hogy ha a mozgás lényeges tulajdonsága volna az anyagnak,
-elválaszthatatlan volna tőle, mindig ugyanabban a mértékben volna meg
-benne, mindig ugyanaz volna az anyag mindegyik részében, közölhetetlen
-volna, nem bírna sem növekedni, sem csökkenni, sőt az anyagot el sem
-lehetne nyugvó helyzetben képzelni? Ha azt mondják nekem, hogy a mozgás
-nem lényeges, hanem szükséges tulajdonsága, akkor félre akarnak vezetni
-olyan szavakkal, melyeket könnyebb volna megczáfolni, ha több volna
-bennük az értelem. Mert az anyag mozgása vagy belőle magából ered és
-akkor lényeges tulajdonsága, vagy ha idegen okból ered, csak annyiban
-szükséges az anyagra nézve, a mennyiben a mozgató ok hat rá. Ezzel
-visszajutunk az első nehézséghez.
-
-Az általános és elvont eszmék az emberek legnagyobb tévedéseinek
-forrásai; a metafizika szószaporítása sohasem vezetett egyetlen igazság
-fölfedezésére sem és betöltötte a filozófiát képtelenségekkel, melyek
-miatt szégyenkezni kell, a mint kiforgatjuk őket nagyhangú szavaikból.
-Mondd, barátom, hogy ha egy az egész természetben kiterjedt volt erőről
-beszélnek neked, adnak-e ezzel szellemednek igazi eszmét? Azt hiszik,
-mondanak valamit az ilyen üres szavakkal: _egyetemes erő, szükséges
-mozgás_, holott nem mondanak egyáltalán semmit. A mozgás eszméje nem
-egyéb, mint az egyik helyről a másikra való helyváltoztatás eszméje;
-nincs mozgás valami irány nélkül, mert egy individuális lény nem
-mozoghat egyszerre minden irányban. Mely irányban mozog tehát az anyag
-szükségszerűen? Vajjon az egész anyagnak van-e mint testnek egyöntetű
-mozgása vagy minden atomnak van-e saját mozgása? Az első felfogás
-szerint az egész mindenségnek egy szilárd és oszthatatlan tömeget kell
-alkotnia, a másik szerint csak elszórt és összefüggés nélküli fluidumot
-alkothat és sohasem válhatik lehetségessé, hogy két atóm egyesüljön.
-Mely irányban menjen végbe ez az egész anyaggal közös mozgás? Egyenes
-vonalban, vagy köralakban, fölfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra? Ha az
-anyag minden molekulájának megvan a maga külön iránya, mik az okai
-mindezeknek az irányoknak és mindezeknek a különbségeknek? Ha az anyag
-minden atomja vagy molekulája csak saját központja körül forogna, soha
-semmi sem mozdulna helyéből és nem volna közvetített mozgás; de még
-akkor is ennek a körmozgásnak meghatározottnak kellene lennie bizonyos
-irányban. Az anyagnak elvont értelemben való mozgást tulajdonítani
-annyi, mint szavakat mondani, melyek nem jelentenek semmit;
-meghatározott mozgást tulajdonítani neki annyi, mint okot föltételezni,
-a mely meghatározza. Mennél jobban megsokszorozom a külön erőket, annál
-több új okot kell megmagyaráznom a nélkül, hogy bármikor is találnék
-valami közös hatóerőt, a mely azokat irányítja. Nem bírva elképzelni
-semmiféle rendet az elemek véletlen összehalmozódásában, még azok
-küzdelmét sem tudom elképzelni s a mindenség chaosza megfoghatatlanabb
-előttem, mint a harmóniája. Megértem, hogy a világ mechanizmusa
-érthetetlen lehet az emberi szellem számára, de mihelyt valaki belefog
-magyarázatába, olyan dolgokat kell mondania, a melyeket az emberek
-megértenek.
-
-Ha a mozgó anyag akaratot árul el nekem, a bizonyos törvények szerint
-mozgó anyag értelmet árul el: ez a második hitczikkelyem. A cselekvés,
-összehasonlítás, választás egy cselekvő és gondolkodó lény
-tevékenységei; ez a lény tehát van. Hol látod, hogy van? fogjátok
-mondani. Nemcsak az egekben, melyek keringenek, a csillagban, a mely
-világít, nemcsak önmagamban, hanem a juhban is, a mely legel, a
-madárban, a mely repül, a kőben, a mely leesik, a levélben, melyet
-elragad a szél.
-
-Itélek a világ rendjéből, ámbár a végczélja ismeretlen előttem, mert
-hogy erről a rendről itéljek, arra elég nekem összehasonlítani a
-részeket egymás közt, tanulmányozni együtthatásaikat, kapcsolataikat,
-észlelni összhangzatukat. Nem tudom, miért létezik a mindenség, de azért
-mégis látom, hogyan módosul, mégis észreveszem a benső megegyezést, mely
-által a lények, melyekből áll, kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak.
-Olyan vagyok, mint egy ember, a ki először látna órát nyitva és nem
-győzné eléggé csodálni szerkezetét, ámbár nem ismerné a gépezet
-rendeltetését és nem látná a számlapját. Nem tudom, mondaná, mire való
-mindez, de azt látom, hogy minden darab a többi számára van csinálva;
-csodálom a munkást műve részleteiben és biztos vagyok benne, mindezek a
-kerekek csakis egy közös czél érdekében haladnak így együtt, a mely
-czélt lehetetlen észrevennem.
-
-Hasonlítsuk össze a különleges czélokat, az eszközöket és mindenféle
-meghatározott kapcsolatokat, azután hallgassuk meg belső érzésünket:
-mely ép elme tudna elzárkózni tanubizonyságától? Mely elfogulatlan
-szemnek nem jelent a mindenség látható rendje egy legfelsőbb értelmet?
-És hány szofizmát kell egymásra halmozni, hogy valaki félreismerje a
-lények harmóniáját és minden résznek csodálatos együtthatását a többiek
-fenntartására! Beszélhettek nekem, a mennyit akarnak, kombinácziókról és
-véletlenekről, mire jó nektek hallgatásra kárhoztatni engem, ha nem
-tudtok meggyőződésre vezetni? És hogy vehetitek el tőlem az önkénytelen
-érzést, a mely akaratom ellenére is mindig rátok czáfol? Ha organizált
-testek ezerféle módon kombinálódtak véletlenül, mielőtt állandó formákat
-öltöttek, ha előbb gyomrok képződtek száj nélkül, lábak fej nélkül,
-kezek kar nélkül, mindenféle fajta tökéletlen szervek, melyek
-elpusztultak, mert nem tudták magukat fentartani, miért nem éri
-tekintetünket egy sem ezek közül a formátlan kisérletek közül? Miért
-szabott meg magának végül a természet olyan törvényeket, a melyeknek
-kezdetben nem volt alávetve? Nem lephet meg, ha egy dolog bekövetkezik,
-a míg lehetséges és ha a bekövetkezés nehézségét kiegyenlíti a
-koczkavetések mennyisége. Ezt megengedem. Ha azonban azt mondanák nekem,
-hogy az átabotában odadobott nyomdai betűk létrehozták volna az egész
-Aeneist, nem tartanám érdemesnek egyetlen lépést is tenni ennek a
-hazugságnak a megállapítására. Elfelejted, fogják nekem mondani, a
-dobások számát. De hány ilyen dobást kell föltételeznem, hogy
-valószínűvé tegyem a kombinácziót? Rám nézve, a ki csak egyet látok,
-fogadni merek egyre a végtelen sok ellen, hogy az eredmény nem a
-véletlenség műve. Vegyétek hozzá, hogy kombinácziók és véletlenségek
-mindig csak ugyanolyan természetű alkotásokat hoznak létre, mint a
-kombinált elemek, hogy az organizáczió és az élet sohasem jönnek létre
-az atómok egy dobásából és hogy a vegyész, mikor vegyületeit
-összekeveri, nem fogja őket tégelyében érzésre és gondolkodásra
-birni.[98]
-
-Meglepetéssel és csaknem megbotránkozva olvastam Nieuwentitet. Hogy
-akarhatott ez az ember könyvet írni a természet csodáiról, melyek
-alkotójuk bölcseségét mutatják? Könyve oly terjedelmes lehet, mint a
-világ és még mindig nem merítené ki tárgyait; és a mint belefogunk a
-részletekbe, a legnagyobb csoda, az egésznek harmóniája és összeillése
-elkerüli figyelmünket. Az élő és organizáló testek nemzése maga is
-örvénye az emberi szellemnek; az áthághatatlan korlát, melyet a
-természet vetett a különböző fajok közé, hogy össze ne keveredjenek,
-teljes nyilvánvalósággal mutatja czélzatait. Nem elégedett meg a rend
-megállapításával, biztos rendszabályokat is szabott meg, hogy ezt semmi
-sem zavarhassa.
-
-Nincs olyan lény a mindenségben, a melyet ne lehetne bizonyos
-tekintetben úgy tekinteni, mint az összes többiek közös központját, a
-mely körül mind el vannak rendezve, úgy hogy kölcsönösen czéljai és
-eszközei egymásnak. Az ész összezavarodik és elvész a kapcsolatoknak
-ebben a végtelenségében, melyek közül egy sincs sem összezavarodva, sem
-elveszve a tömegben. Mennyi képtelen föltevés kell a véletlenül mozgó
-anyag vak mechanizmusa e harmóniájának levezetésére! Azok, a kik
-tagadják annak a czélzatnak az egységét, a mely e nagy egész minden
-részletének kapcsolataiban nyilvánul, hiába leplezik szószátyárságukat
-abstractiókkal, coordinatiókkal, általános elvekkel, jelképes
-kifejezésekkel; tehetnek, a hogy akarnak, nekem lehetetlen felfogni az
-ily állandóan elrendezett lények rendszerét, hacsak nem tételezek fel
-egy értelmet, a mely elrendezi. Nem tőlem függ, hogy higyjem-e, hogy a
-passiv és halott természet élő és érző lényeket hozhatott létre, hogy a
-vak végzet értelmes lényeket hozhatott létre, hogy az, a mi nem
-gondolkodik, gondolkodó lényeket hozhatott létre.
-
-Azt hiszem tehát, hogy a világot egy hatalmas és bölcs akarat
-kormányozza; látom, vagyis inkább érzem és ezt tudnom fontos. De maga ez
-a világ örökös-e vagy teremtett? Van-e a dolgoknak egyetlen elve? Kettő
-van-e vagy több? És mi a természetük? Nem tudok erről semmit és mi ez
-nekem? A mint ezek az ismeretek érdekesekké válnak rám nézve, törődni
-fogok megszerzésükkel; addig lemondok a henye kérdésekről, melyek
-nyugtalaníthatják önszeretetemet, de hasznavehetetlenek életem módjára
-és fölötte állnak elmémnek.
-
-Gondolj mindig arra, hogy én nem tanítlak nézetemre, hanem elédbe tárom.
-Akár örök az anyag, akár teremtett, akár van passziv principium, akár
-nincs, mindig bizonyos, hogy az egész egy és egy egyetlen értelmet
-nyilvánít ki, mert nem látok semmit, a mi nincs ugyanabban a rendszerben
-elrendezve és a mi nem ugyanazon czél felé halad, t. i. az egésznek a
-megszabott rendben való fentartása felé. Ezt a lényt, a mely akar és
-tud, ezt az önmaga által tevékeny lényt, akármilyen is, a mely mozgatja
-a mindenséget és elrendez minden dolgot, ezt nevezem én Istennek. Ehhez
-a névhez az értelem, a hatalom, az akarat eszméit fűzöm, a melyeket én
-foglaltam össze és a jóságéit, mely ezeknek közvetlen következménye; de
-ezzel nem ismerem meg jobban a lényt, melynek ezeket tulajdonítom;
-egyformán elburkolja magát érzékeim és értelmem elől; mennél többet
-gondolkodom róla, annál jobban összezavarodom; egész bizonyosan tudom,
-hogy létezik és hogy önmaga által létezik; tudom, hogy az én létem alá
-van rendelve az az övének és hogy mindazok a dolgok, melyeket ismerek,
-ugyanebben a helyzetben vannak. Észreveszem Istent mindenütt műveiben;
-érzem magamban, látom magam körül mindenfelé, de a mint önmagában akarom
-szemlélni, a mint keresni akarom, hogy hol van, hogy mi, milyen a
-substantiája, eltünik előlem és zavarba jött szellemem nem vesz észre
-többé semmit.
-
-Tehetetlenségem tudatától áthatva, nem fogok soha az Isten lényegéről
-okoskodni, hacsak nem kényszerít rá az ő hozzám való viszonyulásának
-érzése. Ezek az okoskodások mindig koczkázatosak; a bölcs embernek csak
-remegve szabad rájuk adni magát és abban a biztos tudatban, hogy nem
-teremtetett kimerítésükre, mert nem az a legnagyobb káromlása az
-Istenségnek; ha nem gondolunk rá, hanem az, ha rosszul gondolunk rá.
-
-Miután fölfedeztem attributumai közül azokat, melyek által felfoghatom
-létezését, visszatérek magamhoz és keresem, milyen rangot foglalok el az
-általa kormányzott dolgok rendjében, a melyet képes vagyok vizsgálni.
-Tagadhatatlanul az első rangban találom magamat fajom révén, mert
-akaratom által és ennek végrehajtására hatalmamban álló eszközeim által
-több erőm van, hogy hassak az engem körülvevő összes testekre vagy hogy
-tetszésem szerint odadjam magamat hatásuknak vagy elvonjam magamat tőle,
-mint a mennyivel közülük bármelyik bír, hogy akaratom ellenére hasson
-rám maga a fizikai impulsió által; értelmességem révén pedig én vagyok
-az egyetlen, a kinek áttekintése van az egész fölött. Mely lénye a
-világnak tudja, az emberen kívül, megfigyelni a többieket mind, melyik
-tud mérlegelni, számítani, előre látni mozdulataikat, hatásaikat és hogy
-úgy mondjam, hozzáfűzni a közös lét érzését saját egyéni létének
-érzéséhez? Mi van abban olyan nevetséges, ha azt gondolom, hogy minden
-az én számomra készült, mikor én vagyok az egyedüli, a ki mindent magára
-tud vonatkoztatni?
-
-Igaz tehát, hogy az ember királya a földnek, melyen lakik, mert nemcsak
-megszelidíti az állatokat, nemcsak rendelkezik az elemekkel
-leleményessége által, hanem ő tud egyedül a földön rendelkezni a földdel
-s elmélkedése által elsajátítja magának még a csillagokat is, a
-melyekhez nem tud fölérni. Mutassanak nekem még egy állatot a földön, a
-mely hasznát tudja venni a tűznek és a mely meg tudja csodálni a napot.
-Hogyan! Meg tudom figyelni, meg tudom ismerni a tényeket és
-kapcsolataikat, érezni tudom, mi a rend, a szépség, az erény, szemlélni
-tudom a világegyetemet, föl tudok emelkedni addig a kézig, a mely
-kormányozza, tudom szeretni és cselekedni a jót – és az állatokhoz
-hasonlítsam magamat! Aljas lélek, szomorú filozofiád tesz hozzájuk
-hasonlóvá; vagyis inkább hiába akarod magadat lealjasítani, szellemed
-tanúságot tesz elveid ellen, jótékony szived megczáfolja elméletedet és
-még tehetségeiddel való visszaélésed is ezek kitünőségét bizonyítja
-önmagad ellen.
-
-A mi engem illet, én, a kinek nincs vitatni való rendszerem, én,
-egyszerű és igaz ember, a kit nem ragad el egyik párt dühe sem és a ki
-nem tartott számot a szektafőnökség dicsőségére, a ki meg vagyok
-elégedve a helylyel, melyet Isten juttatott nekem, rajta kívül nem látok
-semmi különbet, mint a saját fajom; és ha meg kellene választanom a
-helyemet a lények rendjében, mi többet választhatnék, mint hogy ember
-legyek.
-
-Ez a megfontolás nem tesz annyira gőgössé, mint a mennyire meghat, mert
-ezt a helyzetet nem magam választottam és nem számítható egy oly lény
-érdeméül, a mely még nem is létezett. Láthatom-e magamat annyira
-kitüntetettnek a nélkül, hogy szerencsét ne kívánjak magamnak ehhez a
-tiszteletreméltó álláshoz és hogy ne áldjam azt a kezet, a mely bele
-juttatott? Első magamba-szállásomból a hála és áldás érzése születik
-fajom alkotója iránt, ebből az érzésből pedig első hódolatom a jótékony
-Istenség iránt. Imádom a legfőbb hatalmat és megindulok jótéteményein.
-Nincs rá szükségem, hogy tanítsanak erre a kultuszra, maga a természet
-diktálja nekem. Nem természetes következése-e az önszeretetnek, hogy
-tiszteljük azt, a ki pártunkat fogja és szeressük, a ki jót akar nekünk?
-
-De mi lesz belőlem, a mikor, hogy megismerjem egyéni helyemet a
-fajomban, a különböző rangfokozatokat és azokat az embereket szemlélem,
-a kik ezeket betöltik? Micsoda látvány! Hol a rend, melyet megfigyeltem?
-A természet képe csak összhangot és arányosságot nyújtott, az emberi
-nemé csak zavart, rendetlenséget nyujt! Az elemek között összhang
-uralkodik, az emberek pedig a zűrzavarban vannak! Az állatok boldogok,
-egyedül a királyuk boldogtalan! Oh bölcseség, hol vannak a törvényeid?
-Oh, gondviselés, így uralkodol a világon? Jóltevő lény, mi lett
-hatalmadból? Látom a bajt e földön.
-
-Elhinnéd-e, kedves barátom, hogy ezekből a szomorú elmélkedésekből és
-ezekből a látszólagos ellenmondásokból alakulnak szellememben a lélekről
-való fenséges eszmék, melyek eddigelé nem következtek kutatásaimból?
-Elmélkedve az ember természetéről, két határozott elvet véltem benne
-felfedezhetni, a melyek egyike fölemelte az embert az örök igazságok
-tanulmányozásáig, az igazság és az erkölcsi jó szeretetéig, az
-intellektuális világ tájaira, melyek szemlélete teszi a bölcs
-gyönyöreit, – másika pedig alacsonyan önmagába rántotta vissza,
-alávetette az érzékek uralmának, a szenvedélyeknek, melyek ezeknek
-szolgái és általuk elnyomta mindazt, a mi az előbbinek érzéseit sugallta
-neki. Érezve, hogy e két ellenkező irány vonz maga felé és összeütközik
-bennem, ezt mondtam magamban: Nem, az ember nem egy; akarok és nem
-akarok, egyszerre rabszolgának és szabadnak érzem magamat; látom a jót,
-szeretem és a rosszat teszem; aktiv vagyok, mikor az észre hallgatok,
-passziv vagyok, mikor a szenvedélyek elragadnak és ha áldozatul esem, az
-a legnagyobb kínom, hogy érzem, ellent tudtam volna állani.
-
-Fiatal ember, hallgass bizalommal, én mindig jóhiszemű leszek. Ha a
-lelkiismeret az előítéletek műve, akkor kétségkívül nincs igazam, és
-nincs kinyilvánított erkölcs, de ha természetes hajlama az embernek,
-hogy előnyt adjon magamagának és ha az igazság elemi érzése mégis
-veleszületett az emberi szívvel, akkor oldja meg ezeket az
-ellenmondásokat az, a ki egyszerű lényt csinál az emberből és én csak
-egy substantiát fogok elismerni.
-
-Észre fogod venni, hogy a _substantia_ szó alatt általában a valami
-eredeti tulajdonsággal ellátott lényt értem, elvonva belőle minden
-részleges és másodlagos módosulást. Ha tehát az eredeti tulajdonságok
-mind, melyek előttünk ismeretesek, egyesülhetnek ugyanabban az egy
-lényben, csak egy substantiát kell feltételezni, de ha vannak köztük,
-melyek kölcsönösen kizárják egymást, akkor annyi a különböző substantia,
-a hány ilyen kizárást eszközölni lehet. Elmélkedjél erről; a magam
-részéről nekem, bármit mond is Locke, csak kiterjedőnek és oszthatónak
-kell ismernem az anyagot, hogy biztos legyek benne, hogy nem tud
-gondolkozni; és ha egy filozofus azt mondaná nekem, hogy a fák éreznek
-és a sziklák gondolkodnak.[99] hiába akarna zavarba ejteni szubtilis
-érveivel, nem tudok benne egyebet látni, csak rosszhiszemű szofistát, a
-ki jobb szeret érzést tulajdonítani a köveknek, mint lelket az embernek.
-
-Vegyünk fel egy süketet, a ki tagadja a hangok létezését, mert sohasem
-érintették a fülét. Szeme elé teszek egy húros hangszert, melynek
-megfelelően hangolt hangját egy másik elrejtett hangszeren szólaltatom
-meg. A süket látja rezegni a húrt; ezt mondom neki: Ezt a hang teszi.
-Dehogy, feleli ő, a húr reszketésének oka benne magában van, minden
-testnek közös tulajdonsága, hogy így rezeg. Mutasd meg hát nekem,
-folytatom én, ezt a rezgést más testekben vagy legalább ok nélkül ebben
-a húrban. Nem tudom, felel a süket, de mivel nem foghatom fel, hogy
-rezeghet ez a húr, miért kellene ezt a te hangjaiddal magyaráznom, a
-melyekről nincs legcsekélyebb fogalmam sem? Ez annyi, mint egy homályos
-tényt egy még homályosabb okkal magyarázni. Vagy tedd számomra
-érezhetőbbé a hangokat, vagy pedig azt mondom, hogy nem léteznek.
-
-Mennél többet elmélkedem az emberi szellem gondolatáról és
-természetéről, annál inkább azt találom, hogy a materialisták okoskodása
-hasonlít ezéhez a süketéhez. Valóban, süketek a belső hang iránt, a mely
-nehezen félreérthető hangon kiált nekik: A gép nem gondolkozik, sem
-mozgás, sem alak nem idézhet elő gondolkodást; van valami benned, a mi
-igyekszik eltépni azokat a kötelékeket, melyek korlátozzák; a tér nem
-mérték számodra, az egész mindenség nem elég nagy neked: érzéseidnek,
-vágyaidnak, nyugtalanságodnak, még a gőgödnek is más az alapja, mint az
-a szűk test, a melyben lelánczolva érzed magadat.
-
-Egy anyagi lény sem tevékeny önmagától, én pedig az vagyok. Akárhogy el
-akarják ezt tőlem vitatni, én érzem és ez az érzés erősebben szól
-hozzám, mint az ész, a mely ellent mond neki. Van testem, a melyre a
-többi testek hatnak és a mely rájuk hat; ez a kölcsönös hatás nem
-szenved kétséget; az akaratom azonban független érzékeimtől; beleegyezem
-vagy ellenállok, legyőzetem vagy győztes vagyok és tökéletesen érzem
-magamban, mikor megteszem azt, a mit tenni akartam vagy mikor nem teszek
-egyebet, mint hogy engedek szenvedélyeimnek. Mindig megvan a hatalmam,
-hogy akarjak, de nincs mindig erőm, hogy akaratomat végrehajtsam. Ha
-átengedem magamat a kísértéseknek, a külső tárgyak impulsiója szerint
-cselekszem. A mikor szememre vetem magamnak ezt a gyöngeséget, csak
-akaratomra hallgatok; rabszolga vagyok bűneim révén és szabad a
-lelkiismereti furdalásaim révén; szabadságom érzése csak akkor törlődik
-ki belőlem, mikor lealjasodom és mikor végül már nem engedem, hogy
-lelkem szava fölemelkedjék a test törvénye ellen.
-
-Csak a saját akaratom érzése által ismerem az akaratot s az értelmet sem
-ismerem jobban. Mikor azt kérdezik tőlem, mi az az ok, a mely
-meghatározza az akaratomat: a magam részéről azt kérdezem, mi az az ok,
-a mely meghatározza az itéletemet, mert világos, hogy ez a két ok csak
-egy és ha jól megértjük, hogy az ember ítéleteiben cselekvő, hogy
-értelme nem egyéb, mint az összehasonlítás és ítélés képessége, látni
-fogjuk, hogy a szabadsága is csak hasonló képesség vagy ebből származik;
-úgy választja a jót, a hogy megítélte az igazat, ha hamisan ítélte meg,
-akkor a rosszat választja. Mi tehát az az ok, a mely meghatározza az
-akaratát? Az ítélete. És mi az az ok, a mely meghatározza ítéletét?
-Értelmi képessége, itélő képessége; a meghatározó ok benne magában van.
-Ezen túl nem értek meg többé semmit.
-
-Kétségkívül nem vagyok olyan szabad, hogy ne akarjam saját javamat, nem
-vagyok olyan szabad, hogy a káromat akarjam, de a szabadságom épen abban
-áll, hogy csak azt birom akarni, a mi nekem megfelel vagy a mit ilyennek
-vélek és semmi, a mi idegen tőlem, nem határoz meg. Az következik ebből,
-hogy nem vagyok a magam ura, mert nem vagyok képes arra, hogy másvalaki
-legyek, mint a ki vagyok?
-
-Minden tevékenységnek alapelve egy szabad lény akaratán alapszik; ezen
-túl nem lehet menni. Nem a szabadság szó nem jelent semmit, hanem a
-szükség. Föltételezni valami tényt, valami eredményt, a mely nem
-származik egy cselekvő principiumból, annyi, mint ok nélküli
-eredményeket tételezni fel, annyi, mint beleesni a circulus vitiosusba.
-Vagy nincs első impulsió, vagy nincs minden impulsiónak előzetes oka és
-nincs igazi akarat szabadság nélkül. Az ember tehát szabad a
-cselekedeteiben és mint ilyen át van lelkesítve egy immateriális
-substantiával; ez az én harmadik hitczikkelyem. Ebből a három elsőből
-könnyen levezetheted a többit mind, a nélkül, hogy tovább is felsoroljam
-őket.
-
-Ha az ember cselekvő és szabad, önmagától cselekszik; mindaz, a mit
-szabadon tesz, nem tartozik bele a gondviselés rendezett rendszerébe és
-nem számítható fel ennek. Ez nem akarja a rosszat, a mit az ember tesz,
-mikor visszaél a szabadsággal, melyet adott neki; de nem akadályozza meg
-benne, akár azért, mert egy ily gyönge lénytől ez a rossz semmi az ő
-szemében, akár mert nem is akadályozhatja szabadságának sérelme nélkül,
-hogy nagyobb rosszat ne tegyen természetének lealacsonyítása által.
-Szabaddá tette, hogy tetszése szerint tegye, ne a rosszat, hanem a jót.
-Abba a módba juttatta, hogy megtehesse ezt a választást, jól
-felhasználva a képességeket, melyekkel megáldotta, de annyira korlátozta
-erőit, hogy a visszaélés a szabadsággal, melyet adott neki, nem
-zavarhatja az általános rendet. A rossz, a mit ember tesz, visszaesik rá
-a nélkül, hogy bármit is változtasson a világ rendszerében, a nélkül,
-hogy megakadályozná, hogy maga az emberi faj fentartsa magát még az
-akarata ellenére is. Zúgolódni a miatt, hogy az Isten nem akadályozza
-meg a gonosztételt, annyi, mint a miatt zúgolódni, hogy olyan kitűnő
-képességüvé tette, a miatt, hogy beleviszi cselekedeteibe az
-erkölcsiséget, a mely megnemesíti, a miatt, hogy megadta neki az erény
-jogát. A legfőbb gyönyör az önmagával való megelégedettségben van; ez
-önmegelégedés megérdemlése végett vagyunk a földre kitéve és megáldva a
-szabadsággal, ezért visznek kísértetbe a szenvedélyek és tart vissza a
-lelkiismeret. Mit tehetne ennél többet érdekünkben maga az isteni
-hatalom is? Vethetne-e ellenmondást természetünkbe és megadhatná-e a
-jólét jutalmát annak, a kinek nincs hatalmában rosszat tenni? Hogyan!
-Hogy az ember megakadályoztassék a gonosztevésben, az ösztön korlátai
-közé kell zárni és állattá tenni? Nem, lelkem Istene, sohasem fogom
-szemedre vetni, hogy a magad képére teremtetted, hogy szabad, jó és
-boldog lehessek, mint te!
-
-A képességeinkkel való visszaélés tesz minket boldogtalanokká és
-gonoszakká. Bánataink, gondjaink, szenvedéseink önmagunkból erednek. Az
-erkölcsi rossz tagadhatatlanul a mi művünk és a fizikai baj nem volna
-semmi bűneink nélkül, a melyek érezhetővé tették ránk nézve Nem azért
-tesz-e képessé a természet arra, hogy érezzük szükségleteinket, hogy
-fentartson minket? A testi fájdalom nem annak jele-e, hogy a gépezet
-nincs rendben és nem figyelmeztetés-e arra, hogy gondoskodjunk róla? A
-halál… Nem mérgezik-e meg a gonoszok a maguk életét és a miénket? Ki
-akarna örökké élni? A halál a gyógyszere a bajoknak, a melyeket magatok
-csináltok magatoknak; a természet azt akarta, hogy ne szenvedjetek
-mindig. Mily kevés bajnak van alávetve a kezdetleges egyszerűségben élő
-ember! Csaknem betegségek nélkül él ép úgy, mint szenvedélyek nélkül és
-nem látja, nem is érzi a halált, s a mikor érzi, nyomorusága kivánatossá
-teszi számára; ettől fogva nem baj többé ránézve a halál. Ha beérnők
-azzal, hogy azok leszünk, a mik vagyunk, nem kellene megsiratni a
-sorsunkat, de hogy képzelt jóllétet kerestünk, ezer valódi bajt szerzünk
-magunknak. A ki nem tud egy kis bajt szenvedni, el kell készülve lennie
-sok szenvedésre. Ha az ember megrontotta a szervezetét mértéktelen
-életével, gyógyszerekkel akarja helyreállítani; a bajt, a melyet érez,
-tetézi azzal, a melytől fél; a halált előrelátása borzasztóbbá teszi és
-sietteti; mennél jobban akarunk menekülni előle, annál jobban érezzük és
-meghalunk a rettegéstől egész életünkön át, zúgolódva a természet ellen,
-olyan bajok miatt, a melyeket azzal szereztünk, hogy sérelmeket
-követtünk el rajta.
-
-Ember, ne keresd többé a rossz szerzőjét: ez a szerző te magad vagy.
-Nincs más rossz, mint az, melyet te cselekszel vagy a melyet szenvedsz s
-mind a kettő tőled ered. Az általános rossz csak a rendetlenségben lehet
-és én a világ rendszerében látok egy rendet, a mely nem czáfolja meg
-magát. A különleges rossz csak annak a lénynek érzésében van, a mely
-szenvedi és ezt az érzést az ember nem a természettől kapta, hanem maga
-szerezte magának. A fájdalomnak kevés hatása lehet arra, a ki keveset
-elmélkedik és a kinek nincsen sem emlékezete, sem előrelátása. Vedd el
-gyászos haladásunkat, vedd el tévedéseinket, vedd el az ember művét és
-minden jól van.
-
-A hol minden jól van, semmi sem igazságtalan. Az igazság
-elválaszthatatlan a jóságtól. Csakhogy a jóság egy korlátlan hatalom
-szükséges eredménye és a minden öntudatos lényben szükségképeni
-önszereteté. A kinek minden hatalmában áll, úgyszólván kiterjeszti létét
-a lényekével. Létrehozni és fentartani a hatalom örökös tényei; e
-hatalom nem hat arra, a mi nincs; Isten nem a halottak istene, nem
-lehetne romboló és gonosz a nélkül, hogy önmagának ártson. A kinek
-minden hatalmában áll, nem akarhat mást, mint a mi jó.[100] A
-souverainul jó lény tehát, mivel souverainul hatalmas, egyúttal
-souverainul igazságos is kell hogy legyen, máskülönben ellentmondana
-magamagának, mert a rend szeretetének, mely a rendet létrehozza, _jóság_
-a neve és a rend szeretetének, a mely fentartja a rendet, a neve
-_igazságosság_.
-
-Isten, azt mondják, nem tartozik semmivel teremtményeinek. Én azt
-hiszem, tartozik nekik mindazzal, a mit igér nekik, mikor a létet adja
-nekik. Továbbá: azzal igéri a jót, hogy fogalmat ad nekik róla és
-érezteti velük a szükségét. Mennél jobban magamba szállok, mennél többet
-kérdem magamat, annál többet olvasom ezeket a lelkembe írt szavakat:
-_légy igazságos és boldog lészsz_. Ez azonban nem úgy van, ha a dolgok
-mai állapotát tekintem; a gonosz boldogul és az igaz el van nyomva.
-Nézzétek csak, milyen méltatlankodás lobban fel, mikor ez a várakozás
-csütörtököt mond! A lelkiismeret feltámad és zúgolódik alkotója ellen,
-sóhajtva kiáltja neki: rászedtél engem!
-
-Rászedtelek, vakmerő! És ki mondta ezt neked? Meg van-e semmisülve a
-lelked? Megszüntél-e létezni? Óh, Brutus, fiam, ne szennyezd be nemes
-életedet a befejezésével, ne hagyd reményedet és dicsőségedet testeddel
-együtt a philippii harczmezőn. Miért mondod: _az erény_ semmi, mikor
-épen megnyerendő vagy a te erényed jutalmát? Azt hiszed, meg fogsz
-halni: nem, élni fogsz és akkor fogok beváltani mindent, a mit igértem
-neked.
-
-A türelmetlen halandók zúgolódásaiból itélve azt mondaná az ember, hogy
-Isten az érdem előtt tartozik nekik a jutalommal és hogy köteles előre
-megfizetni az erényükért.
-
-Óh legyünk csak előbb jók és aztán leszünk boldogok. Ne követeljük a
-díjat a győzelem előtt, a bért a munka előtt. Nem a versenypályán
-koronázzák meg szent játékaink győzteseit, mondja Plutarchus,[101] hanem
-miután a pályát befutották.
-
-Ha a lélek immateriális, túlélheti a testet és ha túléli, a gondviselés
-igazolva van. Ha nem volna más bizonyítékom a lélek immaterialitásáról,
-mint a gonosz diadala és az igaz elnyomatása ezen a világon, már maga e
-miatt sem kételkedhetném benne. Ilyen feltünő disszonanczia az egyetemes
-összhangban rászorítana, hogy keressem a megoldását. Ezt mondanám
-magamban: Nem ér minden ránk nézve véget az élettel, a halállal minden a
-maga rendjébe jut vissza. Igaz, abba a zavarba jutnék, hogy kérdeznem
-kellene, hol van az ember, mikor mindaz, a mi benne érzéki, megsemmisül.
-Ez a kérdés rám nézve többé nem nehézség, a mint két substantiát
-ismertem el. Nagyon egyszerű dolog, hogy testi életem folyamán, mikor
-mindent csak érzékeim útján veszek észre, minden kisiklik előlem, a mi
-nincs nekik alávetve. Mikor a test és lélek egyesülése megszakad, fel
-tudom fogni, hogy az előbbi feloszolhatik, a másik megmaradhat. Miért
-vonná maga után az egyiknek elpusztulása a másiknak elpusztulását?
-Ellenkezőleg, oly különböző természetüek lévén, egyesülésük által
-erőszakolt állapotban voltak és ha ez az egyesülés megszűnik, mindkettő
-visszatér természetes állapotába: az aktiv és élő substantia visszanyeri
-mindazt az erejét, melyet a passziv és holt substantia mozgatására
-használt fel. Sajnos, nagyon is érzem bűneimen, hogy az ember csak félig
-él élete folyamán és a lélek élete csak a test halálakor kezdődik.
-
-De milyen ez az élet? És vajjon a lélek halhatatlan e természeténél
-fogva? Nem tudom. Korlátolt értelmem nem fog fel semmit, a mi korlátlan,
-mindaz, a mit végtelennek mondanak, elsiklik előlem. Mit tagadhatok vagy
-állíthatok? Miféle okoskodásokat csinálhatok arról, a mit nem tudok
-felfogni? Hiszem, hogy a lélek eléggé túléli a testet arra, hogy a rend
-fentartassék; ki tudja, hogy eléggé-e arra is, hogy örökké tartson?
-Mindenesetre felismerem azt, hogy miként használódik és pusztul el
-részeinek széjjeloszlása által a test, de nem birom felfogni a
-gondolkodó lény hasonló elpusztulását s nem birom elképzelni, hogyan
-halhat meg. Miután ez a föltevés megvigasztal és nincs benne semmi
-észszerűtlen, miért félnék rászánni magamat?
-
-Érzem a lelkemet, ismerem az érzés és a gondolat útján, tudom, hogy van,
-a nélkül, hogy tudnám, milyen a lényege; nem tudok okoskodni olyan
-fogalmakon, melyekkel nem birok. Azt jól tudom, hogy az _én_ azonossága
-csak az emlékezet útján tartja fenn magát és hogy valóban ugyanaz a lény
-legyek, ehhez az kell, hogy emlékezzem rá, hogy voltam. Mármost halálom
-után nem tudnék arra visszaemlékezni, a mi életem folyamán voltam, ha
-nem emlékszem arra is, a mit éreztem, következőleg a mit csináltam és
-nem kételkedem benne, hogy ez az emlék fogja tenni egy napon a jók
-boldogságát és a gonoszok kínját. Idelenn ezer égő szenvedély emészti
-fel a belső érzést és félrevezetik a lelkiismeretet. A megalázások, a
-keserűségek, melyek az erény gyakorlásával együtt járnak,
-megakadályozzák, hogy ne érezhessük minden varázsát. De mikor
-megszabadulva az illuzióktól, melyeket testünk és érzékeink idéznek fel,
-élvezhetjük a legfőbb Lény szemléletét és az örök igazságokat, melyeknek
-ő a forrása, mikor a rend szépsége meg fogja ragadni lelkünk minden
-erejét és egyedül azzal leszünk elfoglalva, hogy összehasonlítsuk azt, a
-mit tettünk, azzal, hogy mit kellett volna tennünk, akkor a lelkiismeret
-szava vissza fogja nyerni erejét és uralmát, akkor a tiszta gyönyör, a
-mely az önmagunkkal való megelégedésből ered és a keserű megbánás
-lealjasodásunk miatt kimeríthetetlen érzésekkel fogják megjelölni azt a
-sorsot, melyet kiki előkészített magának. Ne kérdezzetek, óh jó barátom,
-vannak-e a boldogságnak és szenvedésnek más forrásai: nem tudom; azok
-pedig, a melyeket képzelek, elegendők arra, hogy megvigasztaljanak erre
-az életre és hogy egy másik élet reményét keltsék fel bennem. Nem
-mondom, hogy a jók megnyerik jutalmukat, mert mi más jót várhat egy
-kitünő lény, mint hogy a természetnek megfelelően él? Azt azonban
-mondom, hogy boldogok lesznek, mert alkotójuk, minden igazságnak
-alkotója, nem azért tette őket érzőkké, hogy szenvedjenek és mert nem
-éltek vissza szabadságukkal a földön s így nem rontották meg
-rendeltetésüket saját hibájuk által, mindazáltal szenvedtek ebben az
-életben, tehát kárpótoltatni fognak egy másikban. Ez az érzés nem
-annyira az ember érdemére van alapítva, mint inkább a jóság fogalmára, a
-mely előttem elválaszthatatlannak tünik fel az isteni lényegtől. Én csak
-azt tételezem fel, hogy a világrend törvényei meg fognak őriztetni és
-Isten önmagában állhatatos marad.[102]
-
-Ne kérdezd azt sem, hogy a gonoszok szenvedései örökké tartók-e és hogy
-megfelel-e lényük alkotójának jóságával, hogy örök szenvedésre itélje
-őket. Ezt sem tudom és nincs meg bennem a hiábavaló kiváncsiság, hogy
-haszontalan kérdéseket feszegessek. Mit törődöm én azzal, hogy mi lesz a
-gonoszokból? Nem sokat érdekel az ő sorsuk. Mindazonáltal nehezen
-hiszem, hogy végtelen kínokra vannak itélve. Ha a legfőbb igazság
-megboszulja magát, akkor már ebben az életben boszulja meg magát. Ti és
-a ti tévedéseitek, óh nemzetek, vagytok a szolgái ebben. A bajokat,
-melyeket magatok okoztok magatoknak, használja fel azoknak a bűnöknek a
-megbüntetésére, melyek a bajokat előidézték. Telhetetlen, irigységtől,
-kapzsiságtól és becsvágytól mardosott szivetekben büntetnek a bosszúálló
-szenvedélyek csalfa boldogulásotok közben bűntetteitekért. Mi szükség
-van arra, hogy a túlvilágra menjünk a poklot keresni? Megvan már ezen a
-világon a gonoszok szivében.
-
-A hol mulandó szükségleteink véget érnek, a hol megszünnek esztelen
-vágyaink, ott véget kell hogy érjenek szenvedélyeink és bűneink. Micsoda
-elfajzottságra volnának képesek a tiszta szellemek? Nem lévén szükségük
-semmire, miért lennének gonoszok? Ha meg lévén szabadítva durva
-érzékeinktől, minden boldogságuk a lények szemléletében van, csak a jót
-akarhatják és a ki nem gonosz többé, lehet az örökre szerencsétlen? Ezt
-vagyok hajlandó hinni, de nem vesződöm vele, hogy elhatározzam magamat
-ebben a kérdésben. Óh, kegyes és jó lény, bármilyenek a határozataid,
-imádom őket; ha örökre megszünteted a gonoszokat, meg semmisítem gyönge
-okoskodásomat igazságod előtt, de ha ezeknek a boldogtalanoknak a
-lelkifurdalásai idővel kialszanak, ha szenvedéseik véget érnek, ha egy
-napon ugyanaz a béke vár valamennyiünkre, akkor dicsőitlek érte. Vajjon
-a gonosz nem testvérem-e? Hányszor estem kísértetbe, hogy hasonló legyek
-hozzá! Ha megszabadulva nyomorúságától, elveszti a velejáró
-rosszindulatot is, legyen olyan boldog, mint én; boldogsága nem hogy
-felkeltené féltékenységemet, hanem még szaporítja az én boldogságomat.
-
-Így műveiben szemlélve Istent és azokban a tulajdonságaiban
-tanulmányozva őt, melyeket fontos nekem ismerni, eljutottam odáig, hogy
-fokonkint kiterjeszszem és megnöveljem azt a kezdetben tökéletlen és
-korlátolt fogalmat, melyet erről a mérhetetlen lényről alkottam
-magamnak. De ha ez a fogalom nemesebbé és nagyobbá vált, egyúttal
-kevésbbé is áll arányban az emberi észszel. A mint közeledem szellemben
-az örök világossághoz, fénye elkápráztat, megzavar és kénytelen vagyok
-lemondani mindazokról a földi fogalmakról, melyek segítettek őt
-elképzelni. Az Isten nem testi és érzékelhető többé; a legfőbb értelem,
-a mely a világon uralkodik, nem a világ maga többé; hiába emelem fel- és
-fárasztom elmémet felfoghatatlan lényegének felfogásával. Ha azt hiszem,
-hogy ő adja a világot és a tevékenységet az élő és tevékeny
-substantiának, mely a lelkes testeken uralkodik, ha azt hallom mondani,
-hogy lelkem szellemi és hogy Isten szellem, felháborodom az isteni
-lényegnek ezen a lealacsonyításán. Mintha Isten és az én lelkem
-ugyanolyan természetűek volnának, mintha nem Isten volna az egyedüli
-absolút, az egyedüli igazán tevékeny, érző, gondolkodó, önmaga által
-akaró lény, a melytől a gondolatot, az érzést, a tevékenységet, az
-akaratot, a szabadságot, a létet nyertük! Csak azért vagyunk szabadok,
-mert ő azt akarja, hogy azok legyünk és az ő megmagyarázhatatlan
-substantiája az a lelkünknek, a mi a lelkünk a testünknek. Hogy ő
-teremtette-e az anyagot, a testeket, a szellemeket, a világot, arról nem
-tudok semmit. A teremtés fogalma megzavar és túlhalad fogalmam körén;
-annyiban hiszek benne, a mennyiben fel tudom fogni; de tudom, hogy ő
-alkotta a mindenséget és mindazt, a mi létezik, hogy ő csinált s
-rendezett el mindent. Isten kétségkívül örök, de át tudja-e fogni elmém
-az örökkévalóság fogalmát? Miért fizessem ki magamat gondolat nélküli
-szavakkal? Azt felfogom, hogy Isten a dolgok előtt való, hogy meglesz
-addig, a míg e dolgok és hogy meglesz még azon túl is, mikor egy nap
-minden véget fog érni. Hogy egy lény, melyet nem tudok felfogni,
-létrehoz más lényeket, ez csak homályos és érthetetlen; de hogy a lét és
-a semmi önmaguktól egymásba változzanak át, ez kézzel fogható
-ellenmondás, nyilvánvaló képtelenség.
-
-Isten értelmes, de hogyan? Az ember értelmes, mikor okoskodik, a legfőbb
-értelemnek azonban nincs szüksége okoskodásra, számára nincsenek sem
-præmisszák, sem következések, sőt itéletek sincsenek; merőben intuitiv,
-egyformán látja mindazt, a mi lehet, az összes igazságok rá nézve csak
-egyetlen eszme, mint a hogy az összes helyek egyetlen pont és az összes
-idők egyetlen pillanat. Az emberi erő eszközök által cselekszik, az
-isteni erő magamaga által. Isten képes, mert akar, akarata a hatalma.
-Isten jó, ennél semmi sem nyilvánvalóbb; csakhogy a míg az ember jósága
-a felebarátja iránti szeretet, Isten jósága a rend iránti szeretet, mert
-a rend által tartja fenn mindazt, a mi létezik és kapcsol össze minden
-részt az egészszel. Isten igazságos, erről meg vagyok győződve, ez
-jóságának következése; az emberek igazságtalansága az ő művük, nem pedig
-az övé; az erkölcsi rendetlenség, a mely a filozófusok szemében a
-gondviselés ellen tanuskodik, az én szememnek csak annál jobban
-megmutatja. Az ember igazságossága azonban az, hogy megadja mindenkinek,
-a mi az övé, az Isten igazságossága pedig, hogy számadást kér
-mindenkitől arról, a mit adott neki.
-
-Ha fokról-fokra felfedezem ezeket a tulajdonságokat, melyekről nincs
-semmiféle abszolút fogalmam, akkor az csak kényszerű következések,
-elmémnek helyes használata által történik; de a nélkül állítom őket,
-hogy meg tudnám érteni, ez pedig alapjában véve annyi, mintha nem
-állítanék semmit. Hiába mondom magamban: Isten ilyen, érzem,
-bebizonyítom magamnak; azért nem tudom jobban felfogni, hogy lehet az
-Isten ilyen.
-
-Végül mennél jobban erőlködöm szemlélni végtelen lényegét, annál
-kevésbbé fogom fel; de nekem elég az, hogy van s mennél kevésbbé fogom
-fel, annál jobban imádom. Megalázom magamat és ezt mondom neki: «Lények
-lénye, azért vagyok, mert te vagy; a saját eredetemhez emelkedem fel,
-mikor szüntelenül rólad elmélkedem. Elmémnek legméltóbb használata, hogy
-megsemmisítem magamat előtted; ez az én szellemem elragadtatása, ez
-gyöngeségem varázsa, hogy nagyságodtól lesujtottnak érzem magamat.
-
-Miután így az érzékelhető tárgyak benyomásából és a belső érzésből, a
-mely módot ad nekem az okok megítélésére természetes belátásom szerint,
-levezettem az alapvető igazságokat, melyeket felismernem fontos volt,
-hátramarad, hogy keressem, mely elveket kell ebből levezetnem
-magaviseletemre nézve és mely szabályokat kell magamnak előirnom, hogy
-betöltsem rendeltetésemet e földön, annak szándéka szerint, a ki itt
-elhelyezett. Mindig a módszeremet követve, az alapelveknek ezeket a
-szabályait nem vonom le valami magas filozófiából, hanem megtalálom őket
-a szivemben, a hova a természet írta be kitörölhetetlen betűkkel. Csak
-meg kell kérdeznem magamat arra nézve, a mit tenni akarok: minden, a mit
-jónak érzek, jó, minden, a mit rossznak érzek, rossz; minden kazuisták
-legjobbika a lelkiismeret és csak akkor folyamodunk az okoskodás
-szubtilitásaihoz, mikor alkudozni kezdünk a lelkiismeretünkkel. Minden
-gondoskodás elseje a magunkról való gondoskodás, mégis hányszor mondja
-nekünk a belső hang, hogy ha másnak rovására teszszük, a mi nekünk jó,
-akkor rosszat teszünk! Azt hiszszük, hogy a természet ösztökélését
-követjük, holott szembeszállunk vele, meghallgatjuk, a mit érzékeinknek
-mond s elvetjük, a mit a szivünknek mond, az aktiv lény engedelmeskedik,
-a passziv lény parancsol. A lelkiismeret a lélek szava, a szenvedélyek a
-test szavai. Csodálni való-e, ha ez a két nyelv gyakran ellentmond
-egymásnak? És akkor melyikre kell hallgatni? Az ész nagyon gyakran
-megtéveszt, nagyon is sok jogot szereztünk rá, hogy visszautasítsuk; a
-lelkiismeret ellenben nem téveszt meg soha, ő az ember igazi vezetője,
-az a léleknek, a mi az ösztön a testnek;[103] a ki ezt követi, az a
-természetnek engedelmeskedik és nem fél az eltévedéstől. Ez a pont
-fontos, folytatta jóltevőm, látva, hogy félbe akarom szakítani; engedd
-meg, hogy kissé elidőzzem megvilágításával.
-
-Cselekedeteink minden erkölcsisége abban az ítéletben van, melyet róla
-magunkban viselünk. Ha igaz, hogy a jó jó, akkor annak kell lennie
-szivünk mélyében ép úgy, mint műveinkben és az igazságosság első díja az
-az érzés, hogy gyakorolják Ha az erkölcsi jóság megegyezik
-természetünkkel, akkor az ember csak annyiban lehetne egészséges
-szellemű és jól alkotott, a mennyiben jó. Ha nem egyezik meg és az ember
-természettől fogva gonosz, akkor nem szünhetik meg az lenni a nélkül,
-hogy tönkre ne menjen és a jóság benne csak bűn a természet ellen. Arra
-lévén alkotva, hogy ártson az embertársainak, mint a hogy a farkas arra
-van alkotva, hogy megfojtsa zsákmányát, az emberséges ember ép olyan
-elfajzott állat lenne, mint a szánakozó farkas és csupán az erény okozna
-nekünk lelki furdalásokat.
-
-Szálljunk magunkba, oh, fiatal barátom, vizsgáljuk meg, félretéve minden
-személyes érdeket, hogy merre vezetnek minket hajlamaink. Milyen látvány
-van leginkább kedvünkre, mások szenvedéseié vagy boldogságáé? Mit
-kedvesebb tennünk és mi hagy maga után kellemesebb benyomást, miután
-megtettük: egy jótékony cselekedet-e vagy egy gonosz cselekedet? Ki
-iránt érdeklődtök szinpadjaitokon? Vajjon a gonosz tettekben
-gyönyörködtök-e? Vajjon elkövetőikért ontjátok-e könyeiteket, ha
-megbünhődnek? Minden közönbös nekünk, mondják, kivéve érdekünket. Holott
-ellenkezőleg a barátság, az emberségesség édessége megvigasztal
-szenvedéseinkben és még élvezeteinkben is nagyon egyedül, nagyon
-nyomorultak volnánk, ha nem volna kivel megosztanunk őket. Ha nincs
-semmi erkölcsi az ember szivében, honnan kerülnek bele a csodálat
-elragadtatásai a hősies cselekedetek iránt, a szeretet túláradása a nagy
-lelkek iránt? Ez a lelkesedés az erény iránt micsoda kapcsolatban van
-magánérdekünkkel? Miért szeretnék inkább Cato lenni, a ki felvágja
-testét, mint diadalmas Cæsar? Vegyétek ki szivünkből a szépnek ezt a
-szeretetét és kiveszítek az élet minden varázsát. A kinek aljas
-szenvedélyei elfojtották szűk lelkében ezeket a gyönyörteljes érzéseket,
-a ki hogy mennél jobban önmagára konczentrálhassa magát, eljut odáig,
-hogy nem szeret mást, csak önmagát, nem ismer többé elragadtatást, jeges
-szive nem dobog többé örömtől, édes ellágyulás nem nedvesíti meg soha a
-szemét, nem élvez többé semmit, ez a szerencsétlen nem érez többé, nem
-él többé, máris meg van halva.
-
-De bármekkora is a gonoszok száma a földön, kevés az olyan hullaszerű
-lélek, a mely érzéketlenné vált érdeküket kivéve minden iránt, a mi
-igazságos és jó. Az igazságtalanság csak annyiban tetszik, a mennyiben
-hasznát veszszük; minden egyébben azt akarjuk, hogy az ártatlan
-védelemre találjon. Ha az utczán vagy az országúton valami erőszakos és
-igazságtalan dolgot látunk, a harag és méltatlankodás támad fel azonnal
-a szivünk mélyében és arra visz, hogy védelmünkbe fogadjuk az
-elnyomottat; de egy hatalmasabb kötelesség visszatart és a törvények
-megfosztanak az ártatlanság védelmének jogától. Ellenkezőleg, ha a
-kegyelem és nagylelküség valami ténye ötlik szemünkbe, mily csodálatot,
-mily szeretetet sugall nekünk! Kicsoda nem mondja magában: Szeretném, ha
-én tettem volna ezt. Bizonyára nagyon kevéssé fontos dolog ránk nézve,
-hogy egy ember gonosz vagy igaz volt-e két ezer év előtt és mégis az
-ókori történet ép olyan érdeklődéssel tölt el, mintha mindez napjainkban
-ment volna végbe. Mi közöm nekem Catilina bűntetteihez? Félek-e, hogy
-áldozatává leszek? Miért irtózom tehát tőle, mintha kortársam volna?
-Nemcsak azért gyülöljük a gonoszokat, mert ártanak nekünk, hanem azért,
-mert gonoszok. Nemcsak mi akarunk boldogok lenni, hanem akarjuk mások
-boldogságát is és ha ez a boldogság nem árt a miénknek, akkor fokozza.
-Végül akarata ellenére is megszánja az ember a szerencsétleneket s
-szenved, ha tanuja lesz bajuknak. A legelvetemültebb sem tudja teljesen
-elveszteni ezt a hajlamot s ez gyakran ellenmondásokba keveri önmagával.
-A tolvaj, a ki kifosztja az utasokat, elfödi a szerények meztelenségét
-és a legvadabb gyilkos is támogatja az ájult ember.
-
-Beszélnek a lelkiismereti furdalás kiáltásáról, a mely titokban büntet a
-rejtett bűnökért és gyakran napvilágra hozza őket. Sajnos, kicsoda nem
-hallotta közülünk ezt a kellemetlen hangot? Tapasztalatból beszélnek
-róla és szeretnék elfojtani ezt a zsarnoki érzést, a mely annyi kínt
-szerez nekünk. Engedelmeskedjünk a természetnek, meg fogjuk ismerni,
-mily lágysággal uralkodik és mily varázsát találjuk, ha meghallgattuk,
-annak, hogy jó tanubizonyságot tehetünk magunkról. A gonosz fél és
-menekül önmagától, hogy felvidítsa magát, kikél önmagából, nyugtalan
-szemeit maga körül forgatja és szerez valami tárgyat, a mely mulattatja;
-a keserű szatira, a csufondáros gúny nélkül mindig szomorú lenne, a
-gúnyos nevetés egyedüli élvezete. Az igaz derültsége ellenben belső,
-nevetése nem a rossz indulatból, hanem az örömből fakad, önmagában
-hordja ennek forrását, egyedül ép oly vidám, mint társaságban, nem
-azoktól nyeri megelégedettségét, a kik környezik, hanem ő közli velük.
-
-Vessétek szemeteket a világ minden nemzetére, járjatok be minden
-történetet, annyi embertelen és rossz kultusz között, az erkölcsök és
-jellemek oly rendkívüli különbözőségében mindenütt ugyanazokat a
-fogalmakat fogjátok találni az igazságosságról és becsületességről,
-mindenütt ugyanazokat az alapelveit az erkölcsnek, mindenütt ugyanazokat
-a fogalmakat a jóról és a rosszról. Az ókori pogányság szörnyű isteneket
-nemzett, a kiket idelenn büntettesekül büntettek volna meg és a kik a
-legfelsőbb boldogság képeül csak elkövetni való csinyeket és kielégíteni
-való szenvedélyeket nyujtottak. A bűn azonban, fölfegyverkezve szent
-tekintélylyel, hiába szállott alá az örök lakóhelyekről, az erkölcsi
-ösztön visszaszorította az emberi szivekből. Ugyanakkor, a mikor
-ünnepelték Jupiter kicsapongásait, csodálták Xenocrates
-önmegtartóztatását; a szűzi Lucretia imádta a szemérmetlen Venust, a
-rettenthetetlen római áldozott a Félelemnek, fohászkodott ahhoz az
-istenhez, a ki megcsonkította apját és zúgolódás nélkül halt meg saját
-apja keze által. A legnagyobb megvetésre méltó istenségeket a legnagyobb
-emberek szolgálták. A természet szent szava, mely erősebb, mint az
-isteneké, tiszteletet szerzett magának a földön és úgy tünik föl, mintha
-az égbe száműzte volna a bűnt a bünösökkel együtt.
-
-Megvan tehát a lelkek mélyében az igazságosság és erény velük született
-törvénye, a mely szerint saját elveinek ellenére is ítélünk a saját
-cselekedeteinkről és a másokéról mint jókról vagy rosszakról és ennek az
-elvnek adom én a lelkiismeret nevet.
-
-De szinte hallom, mint emelkednek erre a szóra mindenfelől az
-állítólagos bölcsek kiáltásai: gyermeki tévelygések! A nevelés
-előítéletei! Igy kiáltoznak egyhanguan. Nincs az emberi szellemben
-semmi, csak az, a mi a tapasztalat útján jutott bele és mi mind erről
-csakis szerzett fogalmak szerint ítélünk. Sőt tovább is mennek, tagadni
-merik az összes nemzeteknek ezt a nyilvánvaló és egyetemes megegyezését
-és az emberek ítéleteinek szembeszökő egyformasága ellen a sötétségben
-keresnek valami homályos példát, melyet csakis ők maguk ismernek, mintha
-egy nép lealjasodása megsemmisítené a természet minden hajlamát és
-mintha a faj semmi sem volna, a mint szörnyetegek akadnak benne. De mi
-végre szolgál a szkeptikus Montaignenek mindaz a vesződség, a melylyel a
-földnek valami zugában fölfedezni igyekszik egy az igazság fogalmaival
-ellenkező szokást? Mi végre szolgál neki, hogy olyan hitelességgel
-ruházza fel a leggyanusabb utazókat, a melyet megvon a leghíresebb
-íróktól? Egy-két bizonytalan és torz szokás, mely előttünk ismeretlen
-helyi okokon alapszik, érvénytelenítheti-e az összes népek megegyezésén
-alapuló általános következtetést, holott minden egyébben ellenkezik,
-csak ebben az egyetlen pontban egyezik meg. Oh, Montaigne, te, a ki
-nagyra vagy nyiltságoddal és igazságoddal, légy őszinte és igaz, ha
-ugyan egy filozofus az lehet és mondd meg nekem, van-e olyan ország a
-földön, a hol bűn az embernek megtartani a szavát, irgalmasnak,
-jótékonynak, nagylelkűnek lenni, a hol a jóravaló embert megvetik és a
-hitszegőt tisztelik.
-
-Azt mondják, mindenki a maga érdekében járul hozzá a közjóhoz. De honnan
-van tehát, hogy az igaz ember a maga kárára is hozzájárul? Hogy mehet a
-halálba a saját érdekében? Kétségkívül mindenki a maga javára
-cselekszik, de ha nincs erkölcsi jó, melylyel számolni kell, sohasem fog
-megmagyarázni az önérdekkel egyebet, mint a gonosz tetteket; sőt azt
-kell hinni, hogy további kisérletet nem is mernének koczkáztatni. Mégis
-csak gyalázatos filozofia volna az, a melyet az erényes cselekedetek
-zavarba hoznak s ebből a zavarból csak úgy tudna kimászni, hogy aljas
-szándékokat és erény nélküli indításokat koholna számára, s hogy
-kénytelen volna lealjasítani Socratest és rágalmazni Regulust. Ha efféle
-tanítások valaha is meggyökeresednének köztünk, a természet szava ép
-úgy, mint az észé szüntelenül feltámadna ellenük és nem engedné egyetlen
-vitatójuknak sem a jóhiszeműség mentségét.
-
-Nem czélom itt, hogy metafizikai vitatkozásokba bocsátkozzam, a melyek
-meghaladják a te felfogási képességedet és az enyémet és a melyek
-alapjában véve nem vezetnek semmire. Mondtam már, hogy nem akarok
-filozofálni veled, hanem csak segítségedre lenni, hogy megkérdezhesd
-szivedet. Ha a világ minden filozofusa azt bizonyítja, hogy nincs igazam
-s te érzed, hogy igazam van, ennél többet nem akarok.
-
-Ehhez nem kell egyéb, mint elkülönböztetni szerzett fogalmainkat
-természetes érzéseinktől, mert mielőtt tudnánk, szükségképen érzünk és
-mivel a javunk akarását és kárunk kerülését nem úgy tanuljuk, hanem ez a
-természet adománya, ebből folyólag a jónak szeretete és a rossznak
-gyülölete is ép oly természet dolga bennünk, mint a magunk iránti
-szeretet. A lelkiismeret tényei nem ítéletek, hanem érzések; összes
-eszméink kívülről jönnek ugyan, de az érzések, melyek ezeket értékelik,
-belsőnkből származnak és csak általuk ismerjük a megegyezést és a
-viszszás állapotot, a mely köztünk és a dolgok között van, melyekre
-törekednünk vagy melyeket kerülnünk kell.
-
-Érezni annyit tesz, mint önmagunkban létezni; érzékenységünk
-tagadhatatlanul előbbre való értelmünknél és előbb voltak érzéseink,
-mint fogalmaink.[104] Bármi is a létünk oka, gondoskodott
-fenmaradásunkról azzal, hogy természetünknek megfelelő érzéseket oltott
-belénk és nem lehet tagadni, hogy legalább ezek velünk születtek. Ezek
-az érzések az egyénre nézve az önszeretet, a fájdalomtól való félelem, a
-haláltól való rettegés, a jóllét vágya. De ha – a miről nem lehet
-kételkedni – az ember természeténél fogva társas lény vagy legalább arra
-van alkotva, hogy azzá legyen, csak más veleszületett s fajára vonatkozó
-érzések segítségével lehet az, mert ha csak a fizikai szükséget
-tekintjük, akkor ennek, a helyett hogy összegyüjtené az embereket,
-széjjel kellene őket szórni. Ebből az önmagához és embertársaihoz való
-viszony által formált erkölcsi rendszerből születik meg a lelkiismeret
-ösztökélése. Ismerni a jót, nem annyi, mint szeretni; ismerete nem
-született vele az emberrel, de a mint az esze megismertette vele,
-lelkiismerete ráviszi, hogy szeresse; ez az érzés született velünk.
-
-Nem hiszem tehát, barátom, hogy lehetetlen volna természetünk
-következéseivel megmagyarázni a lelkiismeret közvetlen elvét,
-függetlenül még az észtől is. És ha ez lehetetlen volna is, akkor sem
-volna szükséges, mert azok, a kik ezt az egész emberi nem által
-elfogadott és elismert elvet tagadják, nem bizonyítják, hogy nem
-létezik, hanem beérik az állítással. Ha tehát mi azt állítjuk, hogy
-létezik, akkor ép oly biztos alapon állunk, mint ők és ezenfölül megvan
-a belső tanuság és a lelkiismeret szava, a mely tanubizonyságot tesz
-magáról. Ha az itélőképesség első villanásai elkápráztatnak és eleinte
-összezavarják tekintetünk előtt a tárgyakat, várjuk meg, a míg gyönge
-szemünk megnyílik és magához tér és hamarosan meg fogjuk látni
-ugyanezeket a tárgyakat az ész világánál olyanoknak, a milyeneknek
-kezdettől fogva a természet mutatta nekünk; vagy inkább legyünk
-egyszerűbbek és kevésbé hiúk, maradjunk meg az első érzéseknél, melyeket
-önmagunkban találunk, miután a tanulmány mindig hozzájuk vezet vissza,
-ha nem vezetett félre.
-
-Lelkiismeret! Lelkiismeret! Isteni ösztön, halhatatlan és mennyei hang;
-biztos vezetője egy tudatlan és korlátolt, de értelmes és szabad
-lénynek; csalhatatlan birája a jónak és rossznak, a mely az embert
-Istenhez hasonlóvá teszed! Te teszed természetének kiválóságát és
-cselekedeteinek erkölcsiségét; nélküled nem érzek magamban semmit, a mi
-az állatok fölé emel, azon a szomorú előjogon kívül, hogy tévedésről
-tévedésre tévelyeghetem egy szabályozatlan értelem és elvtelen ész
-segítségével.
-
-Hála égnek, megszabadultunk mindettől a borzalmas filozofiai
-apparátustól; emberek lehetünk a nélkül, hogy tudósok volnánk; föl
-vagyunk oldva az alól, hogy életünket az erkölcs tanulmányozásával
-töltsük, a legcsekélyebb áron biztosabb vezetőnk van az emberi
-vélemények e tömkelegében. De nem elég, hogy ez a vezető létezik, tudni
-kell felismerni és követni. Ha minden szivhez szól, miért vannak mégis
-oly kevesen azok, a kik meghallják! Ah, azért, mert a természet nyelvén
-szól hozzánk, a melyet minden elfeledtet velünk. A lelkiismeret félénk,
-szereti a visszavonulást és a békét, a világ és a zaj megrémíti, az
-előitéletek, a melyekből föltámasztották, legkegyetlenebb ellenségei,
-elmenekül előlük vagy elhallgat; hangos szavuk elhallgattatja az övét és
-nem engedi, hogy megértesse magát, a fanatizmus az ő álarczában mer
-föllépni és az ő nevében diktálni a bűnt. Végre elriad, mert nagyon
-félretolták, nem szól többet hozzánk, nem felel többé nekünk és miután
-oly soká háttérbe szorítottuk, ép annyiba kerül visszaidézni, mint a
-mennyibe került számüzni.
-
-Hányszor elfáradtam kutatásaim közben attól a hidegségtől, a melyet
-magamban éreztem! Hányszor tette a bánat és az unalom elviselhetetlenné
-első elmélkedéseimet, beléjük töltve mérgét! Száraz szivem csak bágyadt
-és langyos buzgalommal adta rá magát az igazság szeretetére. Ezt mondtam
-magamban: mit kinozzam magamat annak keresésével, a mi nincs? Az
-erkölcsi jó csak agyrém; nincs egyéb jó, csak az érzékek gyönyöre. Oh,
-ha az ember egyszer elvesztette a lélek gyönyöreiben való kedvtelést,
-mily nehéz visszaszerezni! S mennyivel nehezebb még megszerezni, ha soha
-meg se volt bennünk! Ha volna olyan nyomorult ember, a ki nem tett
-életében semmit, a minek emléke megnyugtatná önmagáról és örömmel
-töltené el, hogy élt, ez az ember képtelen volt arra, hogy valaha is
-ismerje magát és a helyett, hogy érezné, mily jóság felel meg
-természetének, szándékosan gonosz maradna és örökké boldogtalan volna.
-De hiszitek-e, hogy van egyetlen egy ember az egész föld hátán, a ki
-olyan elaljasodott, hogy nem engedte át soha a szivét a jóltevés
-kisértésének? Ez a kisértés oly természetes és édes, hogy lehetetlen
-neki mindig ellenállni és az általa egyszer előidézett gyönyör emléke
-elegendő arra, hogy szüntelenül visszaidézzük. Szerencsétlenségünkre
-kezdetben bajos kielégíteni; ezer okunk akad, hogy visszautasítsuk
-szívünk hajlamát; a hamis okosság bezárja az emberi _én_ korlátai közé;
-a bátorság ezerféle erőfeszítése kell hozzá, hogy ezeket a korlátokat át
-merjük lépni. A jótetten érzett tetszés a díja annak, hogy jót tettünk
-és ezt a díjat csak akkor kapjuk meg, ha előbb megérdemeltük. Semmi sem
-szeretetreméltóbb, mint az erény, de élvezni kell, hogy annak találjuk.
-Ha át akarjuk fogni, mint a mese Proteusa, előbb ezer rémítő alakot ölt
-és végül csak azoknak mutatkozik saját alakjában, a kik ha egyszer
-megfogták, nem eresztik el.
-
-Szüntelenül ostromoltatva a természetes érzések által, melyek a közös
-érdek mellett szóltak és az ész által, a mely mindent velem hozott
-kapcsolatba, egész életemben ebben a folytonos alternativában
-hányódtam-vetődtem volna, cselekedve a rosszat, szeretve a jót, mindig
-ellentétben állva magammal, ha új világosságok nem világították volna be
-szívemet, ha az igazság, a mely véleményeimet megszilárdította, nem
-erősítette volna meg magatartásomat és nem hozott volna összhangba
-magammal. Hiába akarja az ember az erényt csupán az észre alapítani;
-milyen biztos alapot adhat neki? Az erény, mondják, a rend szeretete. De
-ez a szeretet győzhet-e bennem a magam jóléte iránti szereteten? Adjanak
-hát világos és elegendő észt, a mely ennek előnyt adjon. Állítólagos
-alapelvük alapjában véve merő szójáték, mert én azt is mondom, hogy a
-bűn a rend szeretete, de más értelemben fogva fel. Van mindenütt
-bizonyos erkölcsi rend, a hol van érzés és értelmesség. A különbség az,
-hogy a jó az egészszel való kapcsolat által rendezkedik be, a gonosz
-pedig az egészet rendezi el a magával való kapcsolat szerint. Ez önmagát
-teszi minden dolog központjává, a másik megnézi a maga hatáskörét és
-ennek kerületéhez tartja magát. Akkor a közös középponttal való
-kapcsolatban rendeződik el, ez pedig Isten és az összes concentrikus
-körökkel kapcsolatban, ezek pedig a teremtmények. Ha nincs istenség,
-akkor csak a gonosz okoskodik helyesen, a jó csak eszeveszett lény.
-
-Oh, gyermekem! Vajha érezhetnéd egy napon, mekkora tehertől szabadul meg
-az ember, ha miután kimerítette az emberi vélemények hiúságát és
-megízlelte a szenvedélyek keserűségét, végre oly közel találja magához a
-bölcsesség útját, ez élet munkájának díját és a boldogság forrását, mely
-fölött már kétségbeesett! A természetes törvény minden kötelessége,
-melyet csaknem kitörölt szívemből az emberek igazságtalansága, újra
-érvénybe jut az örök igazság nevében, a mely ezeket a törvényeket rám
-hárítja és általam teljesítettnek látja. Csak a nagy lény művét és
-eszközét látom magamban, a ki akarja a jót, a ki teszi is, a ki a nekem
-jót is tenni fogja akaratomnak az övével való megegyezése által és
-szabadságomnak jó használata által; belenyugszom a rendbe, melyet
-megállapít, biztos lévén benne, hogy egy napon élvezni fogom ezt a
-rendet és meg fogom benne találni boldogságomat, mert mely boldogság
-édesebb annál, mint ha egy olyan rendben érezzük magunkat elhelyezve, a
-melyben minden jól van? Ha zsákmányává leszek a fájdalomnak,
-béketüréssel viselem el, arra gondolva, hogy mulandó és olyan testtől
-ered, a mely nem az enyém. Ha tanuk nélkül viszek véghez valami jó
-cselekedetet, tudom, hogy van, a ki látja és az ezen a világon való
-magaviseletemet a másvilágon való élet javára számítom. Ha
-igazságtalanságot szenvedek, ezt mondom: Az igazságos lény, a ki
-mindenen uralkodik, tudni fogja a módját, hogy kárpótoljon; testem
-szükségletei, az életem nyomorúságai elviselhetőbbé teszik a halál
-gondolatát. Ennyivel is kevesebb köteléket kell elszakítani, ha majd
-mindent el kell hagyni.
-
-Miért van a lelkem alávetve érzékeimnek és hozzálánczolva ehhez a
-testhez, a mely rabbá teszi és összeszorítja? Nem tudom; belehatoltam-e
-Isten rendeleteibe? De vakmerőség nélkül alkothatok szerény
-hozzávetőleges nézeteket. Ezt mondom magamban: Ha az ember szelleme
-szabad és tiszta maradt volna, mi érdem volna abban, hogy szeretjük és
-követjük a rendet, melyet megállapítottnak lát és a melyet megzavarni
-nem volna semmi érdekünk? Boldog volna, igaz, de hiányoznék
-boldogságából a legfenségesebb fokozat, az erény dicsősége és az
-önmagáról való jó tanuságtétel; csak olyan volna, mint az angyalok és az
-erényes ember kétségkívül több volna, mint ők. Hozzákötve egy halandó
-testhez nem kevésbbé hatalmas, mint megfoghatatlan kötelékekkel, e test
-fentartásának gondja arra izgatja a lelket, hogy mindent magamagára
-vonatkoztasson és az általános renddel ellenkező érdeket olt bele, a
-melyet mindazáltal képes látni és szeretni; ekkor szabadságának jó
-felhasználása egyszerre érdemmé és jutalommá válik és változhatatlan
-boldogságot készít elő magának, mikor leküzdi földi szenvedélyeit és
-megmarad eredeti akarata mellett.
-
-Ha a megalázottságnak abban az állapotában, a melyben ez élet folyamán
-vagyunk, minden eredendő hajlamunk jogosult ugyan, de minden bűnünk
-önmagunktól jön, miért panaszkodunk, hogy le vagyunk általuk igázva?
-Miért vetjük szemére a dolgok Alkotójának a gonoszságokat, melyeket
-művelünk és az ellenségeket, kiket magunk fegyverzünk fel magunk ellen?
-Ah, ne rontsuk el az embert s mindig jó lesz fáradság nélkül, boldog
-lelkiismeretfurdalás nélkül. A bűnösök, a kik azt mondják, hogy
-kénytelenek a bűnre, ép oly hazugok, mint a milyen gonoszok; hogy-hogy
-nem látják, hogy a gyöngeség, melyről panaszkodnak, az ő saját művük,
-hogy első lealjasodásuk akaratukból származik, hogy csak azért engednek
-a kisértéseknek, mert engedni akarnak s ezzel teszik
-ellenállhatatlanokká? Kétségkívül nem függ már tőlük, hogy ne legyenek
-gonosztevők és gyöngék, de tőlük függ, hogy azokká ne váljanak. Oh,
-mennyire urai maradnánk önmagunknak és szenvedélyeinknek, még ennek az
-életnek folyamán is, ha addig, a míg szokásaink még nem rögződtek meg, a
-mikor szellemünk még csak nyiladozik, el tudnák foglalni olyan
-tárgyakkal, melyeket ismernie kell, hogy értékelni tudja azokat,
-melyeket nem ismer, ha őszintén fel akarnók magunkat világosítani, nem
-azért, hogy mások szemében ragyogjunk, hanem hogy természetünk szerint
-leszünk jók és bölcsek, hogy boldoggá tegyük magunkat kötelességeink
-gyakorlásával! Ez a tanulmány unalmasnak és vesződségesnek tünik fel,
-mert csak akkor gondolunk rá, mikor már megvagyunk rontva a bűntől,
-mikor már ki vagyunk szolgáltatva szenvedélyeinknek. Megállapítjuk
-ítéleteinket és értékelésünket, mielőtt ismerhetnők a jót és rosszat és
-aztán mindent ezzel a hamis mértékkel mérünk s nem adjuk meg semminek a
-megillető értékét.
-
-Van egy kor, mikor még a szív szabad, de heves, nyugtalan, sóvár a
-boldogságra, melyet nem ismer, s különös tétovázással keresi és
-megcsalatva az érzékektől, végül megállapodik üres képénél és azt hiszi,
-megtalálta ott, a hol nincs. Ezek az illusiók nálam sokáig tartottak.
-Sajnos, nagyon is későn ismertem fel őket és nem birtam őket tökéletesen
-megsemmisíteni; addig fognak tartani, a míg ez a halandó test, a mely
-okozza őket. Csakhogy hiába fognak csábítani, nem vezetnek félre, tudom
-már, micsodák, utánuk megyek és megvetem őket, nem boldogságom tárgyát
-látom bennük, hanem akadályát. Vágyódom arra a pillanatra, a mikor
-megszabadulva a test bilincseitől, _én_ leszek ellenmondás nélkül,
-csonkítatlanul és csak önmagamra lesz szükségem, hogy boldog lehessek;
-addig is az vagyok már ebben az életben, mert ennek minden baját kevésbe
-veszem, mert lényemtől csaknem idegennek tekintem és mert minden igazi
-jó, a mit belőle levonhatok, tőlem magamtól függ.
-
-Hogy mindjárt eleinte a boldogságnak, az erőnek és szabadságnak ehhez az
-állapotához emelkedhessem, gyakorlom magamat a fenkölt szemlélődésekben.
-Elmélkedem a mindenség rendjéről, nem azért, hogy megmagyarázzam
-hiábavaló rendszerekkel, hanem hogy szüntelenül csodáljam, hogy
-imádhassam a bölcs alkotót, a ki benne érezteti magát. Társalkodom vele
-és átitatom minden képességemet isteni lényével; megilletődöm
-jótéteményein, áldom adományaiért, de nem imádkozom hozzá. Mit is kérnék
-tőle? Hogy kedvemért megváltoztassa a dolgok menetét, hogy csodákat
-műveljen az érdekemben? Én, a kinek mindenek felett tisztelnem kell a
-bölcsesége által megállapított és előrelátása által fentartott rendet,
-azt akarjam, hogy ez a rend kedvemért megzavartassék? Nem, ez a vakmerő
-kivánság hamarabb megérdemelné a büntetést, mint a meghallgattatást. Nem
-kérem tőle a jóltevésre való hatalmat sem; miért kérjem tőle azt, a mit
-megadott nekem? Nem azért adta-e a lelkiismeretet, hogy szeressem a jót,
-az észt, hogy fel tudjam ismerni, a szabadságot, hogy meg tudjam
-választani? Ha a rosszat teszem, nincs mentségem; azért teszem, mert
-akarom; tőle kérni, hogy változtassa meg az akaratomat, annyi volna,
-mint tőle kívánni, a mit ő kiván tőlem, annyi, mint azt akarni, hogy ő
-végezze az én művemet, a melynek én nyerjem el a díját; annyi, mint
-elégedetlennek lenni helyzetemmel, nem akarni többé embernek lenni, más
-valamit akarni, mint a mi van, vagyis a rendellenséget és a rosszat
-akarni. Igazságosság és igazság forrása, kegyelmes és jó Isten! Benned
-vetett bizalmamban szívem legfőbb kivánsága, hogy legyen meg a te
-akaratod. Hozzáfüzöm az enyémet s azt teszem, a mit te teszel,
-belenyugszom jóságodba s azt hiszem, már előre részesedem a legfőbb
-boldogságban, mely ennek a jutalma.
-
-Önmagam iránti jogos bizalmatlanságomban az egyedüli dolog, a mit tőle
-kérek, vagy jobban mondva, a mit igazságosságától várok, az, hogy
-vezessen vissza tévelygésemből, ha megtévedek és ez a tévedés rám nézve
-veszedelmes. Ha jóhiszemű vagyok is, azért nem tartom magamat
-csalhatatlannak, azok a véleményeim, melyeket legigazabbaknak tartok,
-talán megannyi hazugságok, mert mely ember ragaszkodik véleményeihez? És
-hány ember van mindenben összhangban? Ha az illuzió, a mely félrevezet,
-önmagamból jön is, ő az egyedüli, a ki ki tud belőle gyógyítani.
-Megtettem, a mit tudtam, az igazság elérésére, de forrása nagyon is
-magas; ha erőm nem engedi is, hogy messzebbre menjek, miben lehetnék
-bűnös? Az ő dolga, hogy közelebb jöjjön hozzám.
-
-
-
-A derék pap hévvel beszélt; föl volt indulva és én is az voltam. Mintha
-az isteni Orpheust hallottam volna, első himnusait énekelni és az
-istenek tiszteletére tanítani az embereket. Mindazáltal egész tömeg
-ellenvetés ötlött fel bennem; de nem nyilvánítottam egyiket sem, mert
-nem annyira alaposak, mint inkább zavarba ejtők voltak és a meggyőzés az
-ő oldalán volt. A mint lelkiismerete szerint beszélt hozzám, úgy
-tetszett, mintha az én lelkiismeretem megerősítette volna, a mit
-mondott.
-
-Az érzések, melyeket nekem most kifejtett, mondottam neki, sokkal
-újabbaknak tünnek föl előttem abban, a miről ön megvallja, hogy nem tud,
-mint abban, a miről azt állítja, hogy hiszi. Általában a theismust, vagy
-a természetes vallást látom benne, melyet a keresztények mindenáron
-össze akarnak téveszteni az atheismussal, vagy vallástalansággal, holott
-ez egyenesen ellentétes tanítás. Hitemnek mostani állapotában azonban
-inkább föl kell emelkednem, mint leszállnom, hogy az ön véleményeit
-elsajátíthassam; nehéznek találom pontosan azon a ponton maradni, a hol
-ön van, ha az ember nem éppen olyan bölcs, mint ön. Hogy legalább épp
-oly őszinte legyek, tanakodni akarok önmagamban. A belső érzés kell hogy
-vezessen engem, az ön példájára és ön maga tanított arra engem, hogy ha
-az ember sokáig hallgatásra kárhoztatta ezt a belső érzést, újra
-felidézni, nem lehet egy pillanat műve. Magammal viszem az ön előadását
-szívemben, elmélkednem kell róla. Ha aztán jól meghánytam-vetettem
-magamban és épp oly meggyőződött maradok mint ön, akkor ön lesz az én
-utolsó apostolom és én önnek proselitája leszek mindhalálig. Mégis
-oktasson csak tovább is engem, hiszen még csak a felét mondta el nekem
-annak, a mit tudnom kell. Beszéljen nekem a kinyilatkoztatásról, a
-Szentírásról, azokról a homályos dogmákról, a melyek közt gyermekkorom
-óta tévelygek, nem tudva őket sem felfogni, sem hinni és nem tudva őket
-sem elfogadni, sem elvetni.
-
-Igen gyermekem, mondotta ő megölelve engem, tovább fogom mondani önnek,
-a mit gondolok; nem akarom csak félig megnyitni ön előtt szívemet, hanem
-az óhajtás, melyet nyilvánított, szükséges volt számomra, hogy
-felhatalmazzon arra, hogy fentartás nélkül nyilatkozzam. Eddigelé nem
-mondtam önnek semmi olyat, a miről azt ne hittem volna, hogy hasznára
-válik és a miről ne lettem volna mélységesen meggyőződve. A vizsgálat, a
-melyet ezután kell végeznem, lényegesen más, csak zavart, rejtelmet és
-homályt látok benne és csak bizonytalansággal és bizalmatlansággal fogok
-hozzá. Remegve szánom el rá magamat és inkább kétségeimet mondom el
-önnek, mint nézeteimet. Ha az ön véleményei szilárdabbak volnának, akkor
-haboznék, hogy kifejtsem-e az enyéimet; de abban az állapotban, a
-melyben van, csak nyer vele, ha úgy gondolkozik, mint én.[105]
-Egyébiránt előadásommal szemben csak az észtől vezettesse magát, mert én
-nem tudom, nem vagyok-e tévedésben. Nehéz dolog vitatkozás közben néha
-nem szólani állító hangon; jegyezze meg azonban, hogy most minden
-állításom csak ok a kétkedésre. Keresse az igazságot önmaga, én a magam
-részéről csak jóhiszeműséget igérek.
-
-Fejtegetésemben ön nem lát egyebet, mint a természetes vallást; különös
-dolog, hogy más vallásra is van szükség! Honnan ismerjem meg ezt a
-szükséget? Miben lehetek bűnös, ha Istennek a szerint a belátás szerint
-szolgálok, melyet ő adott szellememnek és azok szerint az érzések
-szerint, melyeket ő sugall szivemnek? Mily tisztaságát az erkölcsnek,
-milyen az emberre hasznos és alkotójának dicsőségére való dogmát
-vonhatok le egy positiv tanításból, a melyet nélküle is le nem vonhatnék
-képességeimnek helyes használatából? Mutassa meg nekem, hogy mit lehet
-Isten dicsőségére, a társadalom javára és saját jóvoltomra hozzá tenni a
-természetes törvény kötelességeihez és mily erényt kelthet ön egy új
-Istentiszteletből, a mely ne volna, az enyémnek következménye. Az
-Istenség legnagyobb eszméi csupán az észből magából származnak. Nézd a
-természet látványát, hallgasd meg a belső szózatot. Nem mondott-e meg
-Isten mindent szemeinknek, lelkiismeretünknek, ítéletünknek, mit
-mondhatnak ennél többet az emberek? Az ő kijelentéseik csak alább
-szállítják Istent azzal, hogy emberi szenvedélyeket tulajdonítanak neki.
-A helyett, hogy megvilágosítanák a nagy Lény fogalmait, azt látom, hogy
-összezavarják a különböző dogmát; nem hogy megnemesítenék, hanem
-lealjasítják őket; a felfoghatatlan rejtelmekhez, a melyek őt
-körülveszik, képtelen ellenmondásokat fűznek, melyek az embert gőgössé,
-türelmetlenné, kegyetlenné teszik s a helyett, hogy meghonosítanák a
-békét a földön, tüzet és vasat hoznak rá. Azt kérdem magamban, mire jó
-mindez, a nélkül, hogy felelni tudnék erre a kérdésre. Csak az emberek
-bűneit látom és az emberi nem nyomorúságait.
-
-Azt mondják, szükség volt kinyilatkoztatásra, a mely megtanítsa az
-embereket, mikép akarja az Isten, hogy szolgálják; bizonyítékul
-fölhozzák a furcsa istentiszteletek különbözőségét, melyeket
-meghonosítottak, de nem látják be, hogy éppen ez a külömbözőség a
-kinyilatkoztatások szeszélyességéből származik. Mióta a népek arra adták
-magukat, hogy megszólaltassák Istent, mindegyik a maga módja szerint
-szólaltatta meg és azt mondatta vele, a mit akart. Ha csak azt
-hallgatták volna meg, a mit Isten az emberek szivének mondott, sohasem
-lett volna más vallás a földön, csak egy.
-
-Szükség volt egységes istentiszteletre; ezt készséggel megengedem; de
-oly fontos pont volt-e ez, hogy az isteni hatalom egész apparátusa
-kellett megállapításához? Ne téveszszük össze a vallás szertartásait
-magával a vallással. Az istentisztelet, melyet Isten kíván, a szív
-istentisztelete; ez pedig ha őszinte, mindig egységes. Nagyon bolond
-hiúság kell hozzá, hogy azt képzeljük, hogy Istent oly nagyon érdekli a
-pap ruhájának szabása, a szavak sorrendje, a melyeket elmond, a
-mozdulatok melyeket az oltár előtt tesz és összes térdhajlásai. Ah,
-barátom, maradj meg egész magasságodban, mindég elég közel leszel a
-földhöz. Isten azt akarja, hogy lélekben és igazságban tiszteljék; ez
-minden vallásnak, minden országnak, minden embernek kötelessége. A mi a
-külső istentiszteletet illeti, ha ennek a jó rend kedvéért egységesnek
-kell lennie, ez merőben rendőri ügy, ehhez ugyan nem kell
-kinyilatkoztatás.
-
-Nem ezekkel az elmélkedésekkel kezdettem. A nevelés előítéletei és az a
-veszedelmes önszeretet, a mely az embert mindig szférája fölé akarja
-emelni, vittek rá engem is; mivel nem birtam gyönge fogalmaimat
-fölemelni a legfőbb lényhez, azon igyekeztem, hogy leszállítsam őt
-magamhoz. Közelebb hoztam egymáshoz azokat a végtelenül távol eső
-kapcsolatokat, melyeket ő a saját természete és az enyém közé vetett.
-Közvetlenebb közlekedést, részletesebb oktatásokat akartam és nem érve
-be azzal, hogy Istent az emberhez hasonlóvá teszem, természetfölötti
-belátást akartam szerezni, hogy kiváltságos legyek embertársaim között;
-saját külön istentiszteletet akartam; azt akartam, hogy Isten olyat
-mondjon nekem, a milyet másoknak nem mondott, vagy a milyet mások nem
-értettek volna meg úgy, mint én.
-
-Azt a pontot, a meddig eljutottam, úgy tekintettem, mint azt a közös
-kiinduló pontot, a melyből minden hívő kiindul, hogy eljusson egy
-tisztább istentiszteletig s a természetes vallás hittételeiben csak
-minden vallás elemeit találtam. Megszemléltem a földön uralkodó
-felekezetek sokaságát, a melyek kölcsönösen hazugsággal és tévelygéssel
-vádolják egymást; és azt kérdeztem: _melyik hát az igazi?_ Mindegyik azt
-felelte: az enyém; mindegyik azt mondta, csak én és hitsorsosaim
-gondolkozunk helyesen, a többiek mind tévedésben vannak. _És honnan
-tudod, hogy a te felekezeted az igazi?_ Mert Isten mondotta.[106] És ki
-mondta, hogy az Isten mondotta azt? A lelkészem, a ki pedig jól tudja. A
-lelkészem mondja, hogy higyjek így és én így hiszek; ő biztosít engem
-arról, hogy hazudnak mind azok, akik máskép szólnak, mint ő. Ezért hát
-nem hallgatok rájuk.
-
-Hogyan? gondoltam én, az igazság nem egy? És a mi igaz nálam, az lehet
-nem igaz nálatok? Ha annak a módszere, a ki a jó úton jár és azé, a ki
-eltéved, ugyanaz, micsoda érdeme vagy hibája lehet az egyiknek a
-másikkal szemben? A választásuk a véletlen műve, nekik tulajdonítani
-méltánytalanság, annyi, mint azért jutalmazni vagy büntetni valakit,
-mert ebben vagy abban az országban született. Hogy valaki azt merje
-mondani, hogy Isten így ítél rólunk, nem egyéb, mint káromolni
-igazságosságát.
-
-Vagy jó és Istennek tetsző minden vallás, vagy ha van egy olyan, melyet
-ő ír elő az embereknek s a melynek félreismeréseért megbünteti az
-embereket, akkor biztos és nyilvánvaló jeleit adta, hogy
-megkülönböztethető és felismerhető legyen, mint az egyedüli igaz vallás;
-ezek a jelek minden időre és minden helyre valók, egyformán érthetők
-kicsinyek és nagyok, mindenki számára, tudósok és tudatlanok számára,
-európaiak, hinduk, afrikaiak, vad népek számára. Ha volna olyan vallás a
-világon, melyen kívül nincs egyéb, mint örök szenvedés és a világ
-bármely részén csak egyetlen jóhiszemű halandó volna is, a kit nem
-illetett meg az igazsága, ennek a vallásnak az istene volna a zsarnokok
-legméltánytalanabbika és legkegyetlenebbike.
-
-Ha tehát őszintén keressük az igazságot, ne engedjünk semmit a születés
-jogának és az egyházatyák és papok tekintélyének, hanem szólítsunk a
-lelkiismeret és az ész ítélőszéke elé mindent, a mire gyermekkorunk óta
-tanítottak. Kiálthatják nekem: Vesd alá eszedet; ugyanígy mondhatná ezt
-az, a ki megcsal; okaim kell hogy legyenek rá, hogy alávessem az
-eszemet.
-
-Az az egész theologia, melyet önmagamtól megszerezhetek a mindenség
-szemlélete által és képességeim helyes használata által, arra
-szorítkozik, a mit föntebb megmagyaráztam. Hogy többet tudhassak,
-rendkívüli eszközökhöz kell folyamodnom. Ezek az eszközök nem állhatnak
-az emberek tekintélyében, mert egy ember sem lévén más fajtából való,
-mint én, mindazt, a mit egy ember természetszerűen ismer, megismerhetem
-én is és más ember ép úgy tévedhet, mint én; ha én elhiszem, a mit mond,
-nem azért hiszem, mert mondja, hanem azért, mert bebizonyítja. Az
-emberek tanubizonysága tehát alapjában véve nem egyéb, mint magának az
-eszemnek tanubizonysága és nem járul hozzá semmivel azokhoz a
-természetes eszközökhöz, melyeket Isten adott nekem az igazság
-felismerésére.
-
-Apostola az igazságnak, mi mondani valód van tehát a számomra, a minek
-nem maradok birája? Maga Isten szólott; hallgasd meg kinyilatkoztatását.
-Ez más dolog. Isten szólott! Ez bizony nagy szó. És kihez szólott? Az
-emberekhez. Miért nem hallottam hát én semmit? Más embereket bízott meg,
-hogy közöljék veled a szavát. Értem; emberek fogják nekem megmondani, a
-mit Isten szólott. Jobb szerettem volna, ha Istent magát hallhattam
-volna; rá nézve nem lett volna semmivel sem nehezebb és én nem lettem
-volna a félrevezetésnek kitéve. Megóv téged ettől azzal, hogy
-kinyilvánítja küldötteinek küldetését. Hogyan teszi ezt? Csodák által.
-És hol vannak ezek a csodák? A könyvekben. És ki csinálta a könyveket?
-Emberek. És ki látta ezeket a csodákat? Emberek, a kik bizonyítják.
-Hogyan! Mindig emberi tanubizonyságok! Mindig emberek, a kik azt közlik
-velem, a mit más emberek közöltek velük! Mennyi ember köztem és Isten
-között! Lássunk mindig, vizsgáljunk, hasonlítsunk össze, igazoljunk. Oh,
-ha Isten arra méltatott volna, hogy fölmentsen mindettől a munkától,
-talán kevésbbé készséges szívvel szolgáltam volna őt!
-
-Fontold meg, barátom, mily borzalmas fejtegetésbe bonyolódtam, mily
-mérhetetlen tanultságra van szükségem, hogy bejussak a legrégibb ókorba,
-hogy megvizsgáljam, mérlegeljem, szembeállítsam egymással a prófétákat,
-a kinyilatkoztatásokat, a tényeket, a hitnek emlékjeleit, melyek
-napvilágra jutottak a világ minden országában, hogy megállapítsam
-idejüket, helyüket, szerzőjüket, alkalmukat! Mily biztonságára van
-szükségem a kritikának, hogy megkülönböztessem a hiteles darabokat a
-kétes daraboktól; hogy összevessem az ellenvetéseket a feleletekkel, a
-fordításokat az eredetiekkel, hogy megítéljem a tanuk
-részrehajthatatlanságát, józan eszüket, belátásukat, hogy tudjam, nem
-titkoltak-e el semmit, nem tettek-e hozzá semmit, nem cseréltek-e el,
-nem változtattak-e meg, nem hamisítottak-e meg semmit; hogy
-megszüntessem az ellenmondásokat, melyek fenmaradnak, hogy megítéljem,
-mi súlya lehet az ellenvéleményüek hallgatásának az ellenük felhozott
-tényekkel szemben, hogy ezek az ellenvetések ismeretesek voltak-e
-előttük, elég fontosaknak tetszettek-e arra, hogy érdemesnek tartják
-válaszolni rájuk; hogy a könyvek eléggé elterjedtek-e arra, hogy a
-miéink hozzájuk jutottak légyen; hogy elég jóhiszeműek voltunk-e az
-övéiket magunk közt elterjeszteni és meghagyni bennünk a legerősebb
-ellenvetéseket, melyeket tettek.
-
-Ha mindezek az emlékjelek elismertetnek elvitathatlanoknak, ezután rá
-kell térni szerzőik küldetésének bizonyítékaira; jól kell tudni az
-eshetőségek törvényeit, az esetleges lehetőségeket, hogy meg lehessen
-ítélni, mely jövendőmondás nem következhetik be csoda nélkül; ismerni
-kell az eredeti nyelvek szellemét, hogy meg lehessen állapítani, hogy mi
-ezeken a nyelveken jövendőmondás és mi csak szónoki figura; tudni kell,
-mely tények rejlenek a természet rendjében és mely más tények nem, hogy
-megmondhassuk, mely fokig tudja egy ügyes ember megigézni az együgyüek
-szemeit s elálmélkodtatni még a felvilágosodott embereket is, ki kell
-kutatni, mily fajtájúnak kell lenni egy csodának és mely hitelessége
-kell hogy legyen nem csupán azért, hogy elhigyjék, hanem hogy büntetésre
-méltó is legyen, a ki kételkedik benne; össze kell hasonlítani az igazi
-és a hamis csodák bizonyítékait és meg kell találni a
-megkülönböztetésükre való biztos szabályokat; meg kell végül mondani,
-miért választ az Isten, hogy igazolja szavát, olyan eszközöket,
-melyeknek maguknak is olyan nagy szüksége van igazolásra, mintha
-játszanék az emberek hiszékenységével és szándékosan kikerülné a
-meggyőzésükre való igazi eszközöket.
-
-Tegyük fel, hogy az isteni méltóság leereszkedik annyira, hogy egy
-embert szent akaratának szervévé tesz; vajjon észszerű-e, igazságos-e
-azt követelni, hogy az egész emberi nem engedelmeskedjék ennek a
-közvetítőnek a nélkül, hogy ilyenül felismerhetővé volna téve? Megfér-e
-a méltányossággal, igazoló levélül mindössze néhány csekély számú
-homályos ember előtt cselekedett jeleket adni, melyekről az összes többi
-emberek csak szóbeszéd útján hallanak? A világ minden részén az igazi
-volna minden vallásfelekezet, ha elfogadnók mindazokat a csodákat,
-melyekről a nép és az együgyüek azt mondják, látták őket; több volna a
-csoda, mint a természetes esemény és minden csodák legnagyobbika az
-volna, ha ott, a hol üldözött fanatikusok vannak, nem volnának csodák. A
-természet változhatatlan rendje mutatja legjobban a bölcs kezet, a mely
-igazolja; ha sok kivétel történnék, nem tudnám, mit gondoljak felőlük és
-a magam részéről sokkal inkább hiszek Istenben, semhogy higyjek abban a
-sok hozzá oly kevésbbé méltó csodában.
-
-Jöhet valaki és ezt mondhatja: Halandók, hirdetem nektek a Legfőbbnek
-akaratát; ismerjétek fel szavamról azt, a ki küld engem; azt rendelem a
-napnak, hogy változtassa meg futását, a csillagoknak, hogy máskép
-rendeződjenek el, a hegyeknek, hogy lapuljanak el, a hullámoknak, hogy
-emelkedjenek fel, a földnek, hogy más külsőt öltsön. Ki ne ismerné fel
-ezekre a csodákra azonnal a természet urát? A természet nem
-engedelmeskedik csodáknak; ezeknek a csodái a keresztutakon, a
-sivatagokban, a szobákban történnek; itt könnyü vásárt csapnak a nézők
-egy kis csoportjával, a kik már előre is arra vannak hangolva, hogy
-mindent elhigyjenek. Ki merné nekem megmondani, hány szemtanú kell
-hozzá, hogy egy csodát hitelre érdemessé tegyen? Ha csodáitok, melyek
-arra valók, hogy bizonyítsák tanítástokat, maguk is bizonyításra
-szorúlnak, akkor mire valók? Ép annyit érnétek, ha nem is tennétek
-csodát.
-
-Hátramarad végül a legfontosabb vizsgálat a kinyilatkoztatott tanításra
-vonatkozólag; mert miután azok, a kik azt mondják, hogy Isten idelenn
-csodákat tesz, azt is állítják, hogy néha az ördög is utánozza ezeket a
-csodákat, a legjobban megbizonyított csodákkal sem megyünk messzebbre,
-mint azelőtt és miután a fáraók mágusai még Mózes jelenlétében is meg
-merték csinálni ugyanazokat a csodajeleket, melyeket ő Isten közvetlen
-rendeletére csinált, miért ne tarthattak volna távollétében ugyanoly
-jogon ugyanarra a szavahihetőségre igényt? Így tehát, miután
-megbizonyították a tanítást a csoda segitségével, meg kell bizonyítani a
-csodát a tanítás segítségével,[107] attól féltükben, hogy a démon művét
-Isten művének találják nézni. Mit szólsz az ilyen különös bizonyításhoz?
-
-Ez a tanítás, Istentől eredvén, magán kell hogy viselje az Istenség
-szent jellemét; nemcsak hogy meg kell világosítania bennünk a zavaros
-eszméket, a melyeket az okoskodás kelt szellemünkben, hanem
-istentiszteletet, erkölcsöt is kell adnia és olyan elveket, melyek
-megfelelnek azoknak az attributumoknak, melyekről egyedül ismerhetjük
-fel lényegét. Ha tehát csak képtelen és ész nélküli dolgokra tanít, ha
-csak az ellenszenv érzését oltja belénk embertársaink iránt és a
-rémületét önmagunktól, ha csak haragos, féltékeny, bosszúálló,
-részrehajló, az embereket gyűlölő Istent fest le előttünk, a háború és a
-csaták istenét, a ki mindig kész rombolni és letiprani, mindig
-kínzásokról és szenvedésekről beszél és azzal dicsekszik, hogy még az
-ártatlanokat is megbünteti, akkor a szívem nem vonzódik ehhez a szörnyű
-istenhez és óvakodnék elhagyni a természetes vallást és elfogadni ezt;
-mert beláthatod, hogy okvetlenül választani kellene a kettő között. A ti
-Istenetek nem a mienk, mondanám követőinek; a ki azon kezdi, hogy
-egyetlen népet választ ki magának és száműzi az emberi nem többi részét,
-az nem közös atyja az embereknek; a ki örök bűnhödésre kárhoztatja
-teremtményeinek legnagyobb részét, az nem az a kegyelmes és jó Isten, a
-kit az elmém mutatott nekem.
-
-A mi a dogmákat illeti, az elmém azt mondja, hogy ezeknek világosaknak,
-közérthetőknek, nyilvánvalóságuk által meglepőknek kell lenniök. Ha a
-természetes vallás elégtelen, a miatt a homályosság miatt az, a melyeket
-azokban a nagy igazságokban hagy, melyekre tanít minket; a
-kinyilatkoztatás dolga, hogy az emberi szellem számára érthető módon
-tanítson meg ezekre az igazságokra, hogy felfoghatóvá tegye azokat a
-számára, megértesse vele, hogy elhigyje őket. A hit megszilárdul és
-megerősödik a megértés révén; a vallások legjobbika csalhatatlanul a
-legvilágosabb is; a hit rejtelmekkel, ellenmondásokkal terheli meg az
-istentiszteletet, melyet prédikál nekem, már ezáltal is arra tanít, hogy
-bizalmatlankodjam benne. Az Isten, a kit imádok, nem a sötétség istene,
-nem azért áldott meg megértéssel, hogy megtiltsa használatát; azt
-mondani nekem, hogy alávessem az eszemet, annyi, mint megsérteni annak
-alkotóját. Az igazság szolgája nem teszi rabszolgává az eszemet, hanem
-megvilágosítja.
-
-Félretettünk minden emberi tekintélyt és nélküle nem tudom elképzelni,
-hogy győzhet meg egy ember egy másikat azzal, hogy ész-ellenes tanítást
-prédikál neki. Állítsuk egy pillanatra szembe egymással ezt a két embert
-és keressük, hogy mit mondhatnak egymásnak a két párt nyelvének szokásos
-keserűségével.
-
-_Az ihletett._
-
-Az ész arra tanít téged, hogy az egész nagyobb, mint a része; én azonban
-Isten nevében arra tanítlak, hogy a rész nagyobb az egésznél.
-
-_A bölcselkedő._
-
-És ki vagy te, hogy azt mered mondani, hogy Isten ellentmond magának? És
-kinek higyjek inkább: annak-e, a ki az ész által örök igazságokra tanít,
-vagy neked, a ki az ő nevében képtelenséget hirdetsz nekem?
-
-_Az ihletett._
-
-Nekem, mert az én megbizatásom határozottabb és czáfolhatatlanúl be
-fogom neked bizonyítani, hogy ő küldött engem.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Hogyan! Azt fogod nekem bizonyítani, hogy Isten küld téged, hogy
-tanúbizonyságot tégy ellene? És milyen természetűek a te bizonyítékaid,
-a melyekkel meggyőz arról, hogy biztosabb, hogy Isten a te szájad által
-szól hozzám, mint az értelem által, a melyet ő adott nekem?
-
-_Az ihletett._
-
-Az értelem, melyet neked adott! kicsiny és hiú ember! Mintha te volnál
-az első hitetlen, a ki eltévelyedik elméjében s megrontatik a bűn által!
-
-_A bölcselkedő._
-
-Isten embere, ha te volnál az első szélhámos, a ki fenhéjázását adja
-küldetésének bizonyítékául!
-
-_Az ihletett._
-
-Hogyan! A filozofusok is gorombáskodnak?
-
-_A bölcselkedő._
-
-Néha, ha a szentek adják nekik a példát rá.
-
-_Az ihletett._
-
-Csakhogy nekem jogom van ilyeneket mondani, én az Isten nevében szólok.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Jó volna megmutatni a jogczímeidet, mielőtt előjogaiddal élsz.
-
-_Az ihletett._
-
-Az én jogczímeim hitelesek, a föld és az ég fog tanuskodni mellettem.
-Kísérd csak figyelemmel okoskodásaimat, kérlek.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Az okoskodásaidat! Hova gondolsz! Engem arra tanítani, hogy az eszem
-megtéveszt, nem annyi-e, mint megczáfolni azt, a mit ez az eszem te
-melletted szól? A ki nem ismeri el érvényesnek az észt, annak meg kell
-győznie a nélkül, hogy felhasználná. Mert tegyük fel, hogy
-okoskodásoddal meggyőztél; hogy tudhatnám, hogy nem a bűn által
-megrontott eszem okozza-e, hogy belenyugszom abba, a mit mondasz nekem?
-Egyébiránt mily bizonyítékot, mily megállapítást tudsz bármikor is
-felhozni, a mely meggyőzőbb volna, mint az a tétel, a melyet meg kell
-döntenie? Ép úgy hihető az is, hogy egy jó syllogismus hazugság, mint
-hogy a rész nagyobb lehessen az egésznél.
-
-_Az ihletett._
-
-Mily különbség! Az én bizonyítékaim ellenmondás nélkül valók;
-természetfölötti alkatuak.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Természetfölötti! Mit jelent ez a szó? Nem értem.
-
-_Az ihletett._
-
-A természet rendjében való változások, prófécziák, csodák, mindenféle
-csodajelek.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Csodajelek! Csodák! Sohasem láttam semmi effélét.
-
-_Az ihletett._
-
-Mások látták számodra. Egész tömege a tanúnak… A népek tanúbizonysága…
-
-_A bölcselkedő._
-
-A népek tanúbizonysága természetfölötti alkatú?
-
-_Az ihletett._
-
-Nem, hanem ha egyhangú, akkor kétségbevonhatatlan.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Nincs semmi kétségbevonhatatlanabb, mint az ész elvei és nem lehet egy
-képtelenséget az emberek tanúbizonyságával igazolni. Még egyszer mondom,
-lássuk a természetfölötti bizonyítékokat, mert az emberiség
-tanúbizonysága nem az.
-
-_Az ihletett._
-
-Oh, megkeménykedett szív, a kegyelem nem szól hozzád.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Ez nem az én hibám, mert szerinted előbb meg kellett nyernem a
-kegyelmet, hogy kérni tudjam. Kezdj tehát helyettem szólni hozzám.
-
-_Az ihletett._
-
-Ah, hisz azt teszem és te nem hallgatsz meg. De hát mit szólsz a
-prófécziákról?
-
-_A bölcselkedő._
-
-Először is azt mondom, hogy prófécziát ép úgy nem hallottam, mint a hogy
-nem láttam csodát. Sőt azt is mondom, hogy semmiféle prófécziának nem
-volna rám nézve bizonyító ereje.
-
-_Az ihletett._
-
-Ördög szolgája, te! Miért nincs a prófécziáknak rád nézve bizonyító
-erejük?
-
-_A bölcselkedő._
-
-Azért, mert hogy meglegyen nekik, ehhez három dologra volna szükség,
-melyeknek együttes megtétele lehetetlen; t. i. hogy én tanúja lettem
-légyen a prófécziának, hogy tanúja lettem légyen az eseménynek és hogy
-bebizonyítsák nekem, hogy ez az esemény nem egyezhetett össze véletlenül
-is a prófécziával; mert ha egy vaktában mondott jövendőmondásnak
-határozottsága nem teszi lehetetlenné a beteljesülést, akkor lehetne bár
-a jövendölés szabatosabb, világosabb és érthetőbb, mint egy geometriai
-tétel, ez a beteljesedés, ha bekövetkezik, szigoruan véve nem bizonyít
-semmit a mellett, a ki jövendölte.
-
-Láthatod tehát, mire szorítkoznak a te úgynevezett természetfölötti
-bizonyítékaid, csodáid, prófécziáid. Elhinni mindezt mások szavára és
-alávetni az emberek tekintélyének Isten tekintélyét, a ki eszemhez szól.
-Ha az örök igazságok, melyeket szellemem fölfog, eltürnének bármiféle
-befolyásolást is, nem volna rám nézve semmiféle faja a biztonságnak és
-nem hogy biztos volnék benne, hogy te Isten nevében szólsz hozzám, hanem
-még arról sem volnék bizonyos, hogy Isten létezik.
-
-Ez, úgy-e, elég nehézség, pedig ez még nem minden. Annyi különböző
-vallás között, melyek kölcsönösen üldözik és kizárják egymást, egyetlen
-egy a jó, ha ugyan van egyáltalán jó. Ennek felismerésére nem elegendő
-megvizsgálni egyet, meg kell vizsgálni valamennyit és bármiről van is
-szó, nem szabad meghallgatás nélkül itélni;[108] össze kell vetni az
-ellenvetéseket a bizonyítékokkal; tudni kell, mit állít szembe mindenki
-a többiekkel és mit felel nekik. Mennél inkább bizonyítottnak tünik egy
-vélemény, annál jobban kell keresnünk, mire támaszkodik annyi más ember,
-a ki nem tartja annak. Nagyon együgyünek kell lenni, hogy azt higyje az
-ember, hogy elég, ha a saját pártja tanítóit hallgatja meg s már
-tájékozva van az ellenkező párt okairól. Hol vannak azok, a kik hogy
-megczáfolják ellenfeleik érveit, nem azon kezdik, hogy előbb
-meggyöngítik őket? Mindenki kitünik a saját pártjában, de némelyik
-nagyon nagyra van bizonyítékaival a vele tartók között, holott nagyon
-bárgyu alak volna ugyanezekkel a bizonyítékokkal a másik párt hívei
-között. A könyvekből akarsz tájékozódni? Micsoda képzettséget kell
-szerezned! Hány nyelvet kell megtanulnod! Hány könyvtárt kell
-átlapoznod! Mily mérhetetlen sokat kell olvasnod! Ki fog vezetni
-válogatásomban? Bajosan lehet megtalálni egy országban az ellenpárt
-legjobb könyveit, hát még az összes pártokéit. Ha meg lehetne őket
-találni, azonnal meg volnának czáfolva. A távollevőnek soha sincs igaza
-és a nagy biztonsággal felállított rossz érvek könnyen megdöntik a
-megvetéssel előterjesztett jó érveket. Gyakran egyébiránt semmi sem
-csalékonyabb, mint a könyvek és semmi sem adja kevésbbé híven azoknak a
-véleményét, a kik írták. Ha Bossuet könyve alapján akartál ítélni a
-katholikus hitről, nagyon csalódottnak találod magadat, miután köztünk
-éltél. Láttad, hogy a tanítás, melylyel a protestánsoknak felelnek, nem
-ugyanaz, melyet a népnek tanítanak és hogy Bossuet könyve nem igen
-hasonlít a prédikáczió tanításaihoz. Hogy helyesen itélhessünk egy
-vallásról, nem kell azt követőinek könyveiből tanulmányozni, hanem el
-kell hozzájuk menni és tőlük megtanulni. Ez nagyon különböző dolog.
-Mindenkinek megvannak a hagyományai, felfogása, szokásai, előitéletei, a
-melyek hitének szellemét teszik és a melyeket a hitéhez hozzá kell
-venni, hogy itélhessünk róla.
-
-Hány nagy nép nem nyomtat egyáltalán könyveket és nem olvassa a
-miéinket! Hogy itéljenek azok a mi véleményeinkről? Hogy itélhetünk mi
-az övéikről? Gúnyoljuk őket, megvetjük őket és ha utazóink nevetségessé
-teszik őket, akkor nem kell nekik egyéb, mint köztünk utazni, hogy azt
-visszaadhassák nekünk. Mely országban nincsenek okos emberek, jó hiszemű
-emberek, becsületes emberek, az igazság barátai, a kik hogy vallhassák
-az igazságot, nem kivánnak mást, mint megismerni? Mégis mindenki a maga
-istentiszteletében látja és képteleneknek találja más nemzetek
-istentiszteletét; ezek az idegen kultuszok tehát nem oly különösek, mint
-a hogy nekünk látszanak, vagy pedig az az észszerűség, melyet a
-magunkéban találunk, nem bizonyít semmit.
-
-Három fő vallás van Európában. Az egyik csak egy kinyilatkoztatást
-tételez fel, a másik kettőt, a harmadik hármat. Mindegyik megveti és
-elátkozza a többi kettőt, vaksággal, megátalkodottsággal, makacssággal,
-hazugsággal vádolja őket. Mely pártatlan ember merne köztük itélni, ha
-nem mérlegelte előzetesen a bizonyítékaikat, nem hallgatta meg az
-érveiket? Az, a melyik csak egy kinyilatkoztatást fogad el, a legrégibb
-és a legbiztosabbnak tünik, a mely hármat fogad el, a legújabb és
-legkövetkezetesebbnek tünik, az, a mely hármat fogad el és elveti a
-harmadikat, lehet, hogy a legjobb, de bizonyosan ellene szól minden
-előitélet; következetlensége szembeszökő.
-
-A három kinyilatkoztatásban a szent könyvek olyan nyelveken vannak írva,
-melyek ismeretlenek azok előtt a népek előtt, melyek azokat követik. A
-zsidók nem értik már a hébert, a keresztények nem értik sem a hébert,
-sem a görögöt, sem a törökök, sem a perzsák nem értik az arabot s még
-maguk a mai arabok sem beszélik többé Mohammed nyelvét. Nem nagyon
-egyszerű módja-e az emberek oktatásának, mindig olyan nyelven beszélni,
-melyet nem értenek? Lefordítják ezeket a könyveket, mondják. Jó felelet.
-Ki biztosít róla, hogy ezek a könyvek híven vannak fordítva, hogy
-egyáltalán lehetséges, hogy híven legyenek fordítva? És általában, ha
-Isten szólani akar az emberekhez, miért kell, hogy tolmácsra legyen
-szükség?
-
-Sohasem fogom fölérni észszel, hogy a mit mindenki köteles tudni, az be
-legyen zárva könyvekbe és hogy az, a ki nem tud hozzáférni sem ezekhez a
-könyvekhez, sem azokhoz az emberekhez, a kik azokat értik, akarata
-ellenére való tudatlansága miatt bünhődjék. Mindig könyvek! Micsoda
-mánia! Azért, mert Európa tele van könyvekkel, az európaiak
-mellőzhetetleneknek tekintik a könyveket, nem gondolva arra, hogy a föld
-háromnegyed részén soha nem is láttak könyvet. Nem emberek írtak-e
-minden könyvet? Hogy volna tehát az embernek szüksége rájuk, hogy
-ismerje kötelességeit? És mily eszközeik voltak ezeknek fölismerésére,
-mielőtt azok a könyvek készültek volna? Vagy megtanulta kötelességeit
-önmagától, vagy föl van mentve ismerésük alól.
-
-Katholikusaink nagyra vannak az egyház tekintélyével, de mit nyernek
-vele, ha a bizonyítékok akkora apparátusára van szükségük ennek a
-tekintélynek a megállapítására, mint a többi felekezetnek tanításuk
-közvetlen bizonyítására? Az egyház határozza el, hogy az egyháznak joga
-van határozni. Úgy-e, ez aztán a jól megbizonyított tekintély? Ha ezen
-túllépsz, elülről kezdheted minden fejtegetésünket.
-
-Sok olyan keresztényt ismersz-e, a ki nem sajnálta a fáradságot, hogy
-gondosan megvizsgálja, a mit a zsidóság felhoz ellene? Ha egyik-másik
-látott egyet-mást, akkor keresztények könyveiben látta. Jó módja a
-tájékozásnak az ellenfelek érvei felől! De hogy is tehetnék? Ha valaki
-olyan könyvet merne közölni nálunk, a mely nyiltan pártolja a
-zsidóságot, megbüntetnék a szerzőt, a kiadót, a könyvkereskedőt. Ez
-nagyon kényelmes és biztos politika, hogy az embernek mindig igaza
-lehessen. Élvezet leczáfolni olyan embereket, a kik nem mernek
-szólani.[109]
-
-Nem mennek többre azok sem közülünk, a kiknek módjában van beszélgetni
-zsidókkal. Ezek a szerencsétlenek érzik, hogy ki vannak nekünk
-szolgáltatva; a zsarnokság, melyet velük szemben tanusítanak, félénkké
-teszi őket, tudják, milyen könnyen esik az igazságtalanság és
-kegyetlenség a keresztényi szeretetnek; mit mernének tehát mondani a
-nélkül, hogy el ne kezdjünk istenkáromlásról kiabálni? A kapzsiság
-buzgóvá tesz minket és ők sokkal gazdagabbak, hogysem igazuk lehessen. A
-legtudósabbak, legfelvilágosultabbak mindig a legóvatosabbak.
-Megtéríthetsz valami nyomorultat, hogy pénzért rágalmazza faját;
-beszéltethetsz pár hitvány zsibárust, a kik ráhagyják, csak hogy
-hizelegjenek neked; diadalmaskodhatsz tudatlanságukon vagy gyávaságukon,
-mialatt tudósaink mosolyognak ostobaságodon. De azt hiszed, hogy azokon
-a helyeken, a hol biztonságban érzik magukat, ép oly könnyű dolog volna?
-A Sorbonneon a Messiás jövendölései napnál világosabban Jézus Krisztusra
-vonatkoznak. Az amszterdami rabbinusoknál meg ép oly világos, hogy nincs
-rá semmiféle vonatkozásuk. Nem hiszem, hogy addig jól megérthessem a
-zsidók érveit, a míg nincs szabad államuk, iskoláik, egyetemeik, a hol
-koczkázat nélkül beszélhetnek és vitázhatnak. Csak akkor tudhatjuk, mi
-mondani valójuk van.
-
-Konstantinápolyban a törökök elmondják érveiket, de mi nem merjük
-elmondani a magunkéit, itt mi rajtunk van a meghunyászkodás sora. Ha a
-törökök ugyanazt a tiszteletet követelik tőlünk Mohammed iránt, a kiben
-mi nem hiszünk, mint a milyet mi követelünk a zsidóktól Jézus Krisztus
-iránt, a kiben ők ép úgy nem hisznek, vajjon nincs-e a törököknek
-igazuk? Igazunk van-e nekünk? Mily méltányos elv alapján oldjuk meg ezt
-a kérdést?
-
-Az emberi nem kétharmad része se nem zsidó, se nem mohamedán, se nem
-keresztény és hány millió ember nem hallott soha beszélni Mohamedről!
-Tagadják ezt, azt állítják, hogy a mi misszionáriusaink eljutnak
-mindenhova. Ezt könnyű mondani. De eljutnak-e Afrika még ismeretlen
-szivébe, a hova mostanáig még nem hatolt be európai? Eljutnak-e
-Tatárország belsejébe, hogy lóháton utána menjenek a kóbor hordáknak,
-melyekhez idegen sohasem jut közel és a kik nem hogy a pápáról hallottak
-volna beszélni, de még a nagy lámáról is alig tudnak? Eljutnak-e Amerika
-mérhetetlen kontinenseibe, a hol egész nemzetek nem tudják még, hogy egy
-más világról való népek vetették meg lábukat az övéken? Eljutnak-e
-Japánba, a honnan viselt dolgaik miatt örökre kiűzték őket és a hol
-elődjeik a felnövekvő nemzedékek előtt csak ravasz intrikusokképen
-ismeretesek, a kik képmutató buzgósággal jöttek, hogy észrevétlenül
-hatalmukba kerítsék a birodalmat? Eljutnak-e Ázsia fejedelmeinek
-háremeibe hirdetni az evangeliumot a szegény rabszolgák ezreinek? Mit
-követtek el a világ e részének asszonyai, hogy egyetlen misszionárius se
-prédikálhassa nekik a hitet? Mindnyájan pokolba jutnak-e, a miért be
-vannak börtönözve?
-
-Ha igaz volna is, hogy az evangelium hirdettetik az egész földön, mit
-nyernénk vele? Előtte való nap, hogy az első hittéritő megérkezett
-valamely országba, biztosan halt meg ott valaki, a ki nem hallgathatta.
-Most már mondjátok, mit csináljunk ezzel az egy emberrel? Ha csak
-egyetlen egy ember volna az egész mindenségben, a kinek sohasem
-prédikálták Jézus Krisztust, akkor az ellenvetés ép oly erős erre az
-emberre nézve, mint az emberi nem negyedrészére nézve.
-
-Mikor az evangélium szolgái szólottak a távoli népekhez, mit mondottak
-nekik olyat, a mit észszerűen el lehessen fogadni az ő szavukra és a mi
-nem kivánná meg a legpontosabb igazolást? Hirdettek nekem egy Istent, a
-ki született és meghalt kétezer évvel ezelőtt, a világ másik végén, nem
-is tudom, micsoda kis városban és azt mondjátok, hogy mindazok, a kik
-nem hisznek ebben a rejtelemben, elkárhoznak. Ugyan különös dolgok arra,
-hogy ily hamar elhigyjük, merőben egy olyan embernek a szavára, a kit
-nem is ismerek. Miért tette a te Istened, hogy tőlem ilyen távol
-következzenek be azok az események, melyeknek ismeretére kötelez engem?
-Bűn-e nem tudni azt, a mi az antipódusokon történik? Kitalálhatom-e,
-hogy volt egy másik félgömbön egy héber nép és egy Jeruzsálem nevű
-város? Ez ép annyi volna, mintha arra köteleznének, hogy tudjam, mi
-történik a holdban. Azt mondod, azért jösz, hogy erre megtaníts, de
-miért nem jöttél megtanítani erre az apámat? Vagy miért kárhoztatod el
-ezt a jó aggastyánt azért, mert sohasem tudott erről semmit? Örökre
-bűnhödnie kell a te restséged miatt, neki, a ki oly jó volt, oly
-jótékony és a ki csak az igazságot kereste? Légy őszinte és képzeld
-magadat a helyembe s lásd, el kell-e hinnem csupán a te
-tanubizonyságodra mindazokat a hihetetlen dolgokat, melyeket mondasz
-nekem és összeegyeztetnem annyi igazságtalanságot azzal az igazságos
-Istennel, a kit hirdetsz nekem. Engedd, hogy elmenjek megnézni azt a
-távoli országot, a hol annyi ebben az országban hallatlan csoda történt;
-hogy megtudjam, miért bántak annak a Jeruzsálemnek a lakói Istennel úgy,
-mint valami utonállóval. Azt mondod, nem ismerték el Istennek. Mit
-tegyek tehát én, a ki csak a te réveden hallottam róla beszélni?
-Hozzáteszed, hogy megbűnhödtek, szétszórattak, elnyomattak, szolgaságba
-vettettek, hogy senki közülök nem kerül többé abba a városba. Bizonyára
-nagyon megérdemelték ezt, de a mai lakosok mit szólnak előideik
-isten-gyilkosságáról? Tagadják őt, ők sem ismerik el Istent Istennek.
-Hisz akkor ép úgy békében lehetett volna hagyni amazoknak az utódait is.
-
-Hogyan, még magában a városban, a hol Isten meghalt, sem ismerték őt el
-sem a régi, sem az új lakók és ha azt akarod, hogy én elismerjem, én, a
-ki kétezer évvel később születtem, kétezer mérföldnyire onnan! Nem látod
-be, hogy mielőtt hitelt adnék annak a könyvnek, melyet szentnek nevezel
-és a melyből én nem értek semmit, másoktól, nem tőled kell tudnom, mikor
-és ki által készült, hogyan maradt fenn, hogy jutott el hozzád, mit
-mondanak érvükül az országban azok, a kik elvetik, holott ép oly jól
-tudják, mint te, a mire tanitasz engem? Beláthatod, hogy okvetlenül el
-kell mennem Európába, Ázsiába, Palesztinába, hogy mindent megvizsgáljak
-magam. Bolondnak kellene lennem, ha előbb meghallgatnálak.
-
-Ez a beszéd előttem nemcsak észszerűnek tünik fel, hanem azt is állítom,
-hogy minden értelmes embernek így kell hasonló esetben beszélnie és jó
-messzire küldenie a hittérítőt, a ki mielőtt igazolná bizonyítékait,
-annyira siet kioktatásával és megkeresztelésével. Továbbá azt állitom,
-hogy nincs az a kinyilatkoztatás, mely ellen ugyanazon vagy más hasonló
-sulyú ellenvetéseknek ne volna ép annyi, vagy még több érvénye, mint a
-kereszténység ellenieknek. Ebből az következik, hogy ha csak egy igazi
-vallás van és ha minden ember köteles kárhozat sulya alatt követni,
-egész életünket az összes vallások tanulmányozásával, felbúvárlásával,
-összehasonlításával és mindazoknak az országoknak bejárásával kell
-tölteni, a hol meg vannak honosulva Senki sincs kivonva az ember első
-kötelessége alól, senkinek sincs joga megbízni más ember véleményében. A
-mesterembernek, a ki csak munkájából él, a munkásnak, a ki nem tud
-olvasni, a gyöngéd és félénk fiatal leánynak, a betegnek, a ki alig bír
-fölkelni ágyából, mindnek kivétel nélkül tanulmányozni, elmélkedni,
-vitatkozni, utazni kell, bejárni az egész világot. Akkor nem volna egy
-helyben élő, állandó nép, az egész föld csupa zarándokkal volna telve, a
-kik nagy költséggel és hosszú fáradalmakkal személyesen járnának
-megvizsgálni, összehasonlítani és kikutatni mindazokat a kultuszokat, a
-melyeket a földön követnek. Akkor búcsút kellene mondani a
-mesterségeknek, a művészeteknek, az emberi tudományoknak és minden
-polgári foglalkozásnak; nem lehetne itt más tanulmány, mint a vallás
-tanulmányozása; még az is, a ki a legerősebb egészségnek örvendene, a
-legjobban használná fel az idejét, a legjobb hasznát venné elméjének, a
-legtöbb évet élné, öregkorában is csak bajosan tudná, mihez tartsa magát
-és már az is sok volna, ha halála előtt megtudná, milyen vallásban
-kellett volna élnie.
-
-Ha szelidíteni akarsz ezen a módszeren és a legcsekélyebb befolyást
-engeded is az emberek tekintélyének, akkor azonnal feláldozol neki
-mindent és ha egy keresztény fia jól teszi, hogy mély és pártatlan
-vizsgálat nélkül követi apja vallását, miért tenné rosszul egy töröknek
-a fia, ha ugyancsak követi az apjáét? Felhívom az összes
-türelmetleneket, hogy feleljenek erre olyat, a mi kielégít egy okos
-embert.
-
-Sarokba szorítva ezekkel az érvekkel, az egyik rész jobb szeretné
-igazságtalannak tüntetni fel Istent és megbüntetni az ártatlanokat apjuk
-bűneért, mintsem hogy lemondjon barbár dogmájáról. Mások úgy segítenek
-magukon, hogy lekötelező módon egy angyalt küldenek mindenkinek
-kioktatására, a ki bár legyőzhetetlen tudatlanságban, de erkölcsileg jól
-élt. Mily szép találmány ez az angyal! Nem elég, hogy alávetnek minket
-mesterkedéseiknek, még magát Istent is abba a kényszerhelyzetbe hozzák,
-hogy éljen velük.
-
-Látod, fiam, mily képtelenségre vezet a gőg és a türelmetlenség, mikor
-mindenki a maga véleményében akar tobzódni és azt hiszi, az egész emberi
-nem fölött egyedül neki van igaza. A békének Istenét hívom
-tanubizonyságul, a kit imádok és hirdetek neked, hogy minden kutatásom
-őszinte volt, de látva, hogy sikertelenek és mindig azok is lesznek és
-hogy partnélküli óczeánba veszek bele, visszatértem a magam ösvényére és
-első fogalmaimra szorítottam hitemet. Sohasem tudtam hinni, hogy Isten
-rendelte kárhozat terhe alatt, hogy olyan tudós legyek. Bezártam tehát
-minden könyvet. Csak egy könyv van nyitva minden szem előtt és pedig a
-természet könyve. Ebből a nagy és fenséges könyvből tanulom szolgálni
-nagy és isteni szerzőjét. Senki sem menthető, ha nem olvas belőle, mert
-ez a könyv minden ember számára beszél, minden szellemnek érthető
-nyelven. Ha elhagyott szigeten születtem volna, ha soha nem láttam volna
-magamon kívül más embert, ha soha nem tudtam volna meg, hogy mi történt
-egykor a világ valamely zugában, csak gyakoroljam eszemet, csak
-műveljem, csak használjam fel jól azokat a közvetlen képességeket,
-melyeket Isten adott nekem s magamtól megtanulom őt ismerni, szeretni, a
-műveit is szeretni, akarni a jót, melyet ő akar és hogy neki tessem,
-betölteni minden kötelességemet a földön. Mi többre tud tanítani az
-emberek minden tudása?
-
-A mi most már a kinyilatkoztatást illeti, ha jobb bölcselkedő és
-tanultabb volnék, talán megérteném igazságát, a hasznát azokra, a kiknek
-szerencséjük van felismerni; de ha látok is mellette olyan
-bizonyítékokat, melyeket nem tudok megczáfolni, egyuttal ellene is látok
-ellenvetéseket, melyeket nem tudok megoldani. Annyi hathatós érv van
-mellette és ellene, hogy nem tudva, mire határozzam magamat, sem el nem
-fogadom, sem el nem vetem; csupán elvetem azt, hogy köteles vagyok
-elismerni, mert ez az állítólagos kötelezettség összeférhetetlen Isten
-igazságosságával és Isten nem hogy eltávolítaná vele az üdvösség
-akadályait, hanem még meg is sokasítaná, végére járhatlanná tenné őket
-az emberi nem nagyobb része számára. Ezen a ponton túl ebben a dologban
-tiszteletteljes kétségben maradok. Nem áltatom magamat azzal, hogy
-csalhatatlannak higyjem magamat; lehet, hogy más emberek eldönthették, a
-mi nekem eldöntetlennek tünik fel; én a magam számára okoskodom, nem az
-ő számukra; nem kárhoztatom, de nem is utánzom őket; itéletük lehet hogy
-jobb, mint az enyém, de nem az én hibám, ha nem egyezik az enyémmel.
-
-Megvallom neked azt is, hogy a Szentírás fensége elálmélkodtat s az
-Evangelium szentsége a szívemhez szól. Nézd a filozofusok könyveit
-minden pompájukkal, mily kicsinyek mellette! Lehet-e, hogy egy egyszerre
-oly fenséges és oly egyszerű könyv emberek műve lehessen? Lehetséges-e,
-hogy az, a kinek a története van benne, csupán ember? Egy rajongó
-hangja-e ez vagy egy nagyratörő szektafőnöké? Mily szelidség, mily
-tisztaság az erkölcseiben! Mily megható báj a tanításaiban! Mily
-emelkedettség az elveiben! Mily mély bölcseség a beszédében! Mily
-lélekjelenlét, mily finomság és mily találó él a feleleteiben! Mily
-uralkodás a szenvedélyei fölött! Hol az az ember, hol az a bölcs, a ki
-gyöngeség és fenhéjázás nélkül tud cselekedni, szenvedni és meghalni?
-Mikor Plato megrajzolja igaz emberének képét,[110] a kit elhalmoznak a
-bűn minden gyalázatával, holott méltó az erény minden jutalmára,
-vonásról-vonásra Jézus Krisztust rajzolja meg, a hasonlóság annyira
-szembeszökő, hogy az összes egyházatyák észrevették és hogy nem is lehet
-félreismerni. Mennyi előitélet, mennyi elvakultság kellett hozzá, hogy
-össze merjék hasonlítani Sophroniscus fiát Mária fiával! Mily távolság e
-kettő között! Socrates fájdalom nélkül, gyalázat nélkül halt meg s
-könnyen játszhatta végig szerepét és ha ez a könnyű halál nem
-dicsőítette volna meg életét, kétségben volnánk, más volt-e Socrates,
-minden eszével, mint egy szofista. Ő találta fel a morált, mondják;
-mások már előtte gyakorolták, ő csak szavakba foglalta azt, a mit azok
-tettek, csak tanításokba foglalta az ő példáikat. Aristides igazságos
-volt, mielőtt Socrates megmondta volna, mi az igazságosság; Leonidas
-meghalt a hazájáért, mielőtt Socrates kötelességgé tette volna a
-hazaszeretetet; Spárta józan volt, mielőtt Socrates dicsérte volna a
-józanságot; mielőtt ő meghatározta volna az erényt, Görögország már
-bővében volt az erényes embereknek. De honnan vette Jézus Krisztus az
-övéinél ezt az emelkedett és tiszta morált, melynek egyedül ő adta a
-leczkéjét és a példáját?[111] A legbőszebb fanatizmus öléből a
-legfenköltebb bölcseség szólalt meg és a leghősiesebb erények
-egyszerűsége dicsőítette meg az összes népek legaljasabbikát. Socrates
-halála, a ki nyugodtan filozofált barátaival, a legédesebb, a mit csak
-kivánhat magának az ember, a kínzások között kimúló, meggyalázott,
-kicsúfolt, egy egész nép által elátkozott Jézusé a legszörnyűbb, a
-melytől csak az ember félhet. Socrates, mikor a méregpoharat kapja,
-megáldja azt, a ki sírva nyújtja neki; Jézus borzalmas kínok között
-imádkozik bősz hóhéraiért. Igen, ha Socrates élete és halála egy bölcsé,
-Jézus élete és halála egy Istené. Föltegyük-e azt, hogy az evangéliumi
-történetet mulatságból találták ki? Barátom, nem így szoktak kitalálni
-és Socrates cselekedetei, melyekben senki sem kételkedik, kevésbbé
-vannak tanúkkal bizonyítva, mint Jézus Krisztuséi. Alapjában véve ez a
-nehézségnek csak elhalasztása, nem pedig megsemmisítése;
-felfoghatatlanabb lenne, hogy több ember költötte egyetértőleg ezt a
-könyvet, mintsem az, hogy egy szolgáltatta az anyagát. Zsidó írók soha
-nem találták volna el sem ezt a hangot, sem ezt a morált és az
-evangeliumban az igazságnak oly nagy, oly meglepő, oly tökéletesen
-utánozhatatlan jellemvonásai vannak, hogy a kitalálója sokkal
-csodálatraméltóbb volna, mint a hőse. Mindazáltal ugyanez az evangelium
-tele van hihetetlen, az észnek ellentmondó dolgokkal, a melyeket
-felfogni és elfogadni józaneszű embernek lehetetlen. Mit tegyünk ez
-ellentmondások közt? Legyünk mindig szerények és óvatosak, gyermekem,
-tiszteljük csöndben, a mit nem tudunk sem visszautasítani, sem megérteni
-és alázzuk meg magunkat a nagy Lény előtt, a ki egyedül tudja az
-igazságot.
-
-Ime az akaratlan szkepticzismus, melyben megmaradtam, de ez a
-szkepticzismus csöppet sem kínos nekem, mert nem terjed ki a gyakorlatra
-lényeges pontokra és mivel minden kötelességemnek lényeges pontjaira
-nézve el vagyok határozva. Szolgálok Istennek szivem egyszerűségében s
-nem igyekszem mást tudni, csak azt, a mi fontos a magatartásomra nézve.
-A mi a dogmákat illeti, melyeknek nincs hatásuk sem a cselekedetekre,
-sem a morálra s melyekkel annyi ember kínozza magát, azokkal egyáltalán
-nem bajlódom. Minden vallásfelekezetet úgy tekintek, mint megannyi üdvös
-intézményt, a melyek minden országban Isten tiszteletének egységes
-módját írják elő a nyilvános istentisztelet által és melyek
-mindegyikének meglehet a maga alapja az éghajlatban, a
-kormányrendszerben, a nép szellemében vagy más helyi okban, a mely az
-egyiket alkalmasabbá teszi a másiknál, az idő és a hely szerint. Jónak
-hiszem valamennyit, ha megfelelően szolgáljuk Istent. A lényeges
-istentisztelet a szív istentisztelete. Isten nem utasítja vissza a
-hódolatot, ha őszinte, akármily formában nyújtják is neki. Mivel abban a
-vallásban, melyet vallok, az Egyház szolgálatára vagyok elhivatva, a
-lehető legpontosabban teljesítem a nekem előírt teendőket és a
-lelkiismeretem bántana érte, ha szándékosan elmulasztanék valamit.
-Tudod, hogy hosszas tilalom után Mellarède úr közbenjárására elnyertem
-az engedélyt hivatalom folytatására, hogy legyen miből élnem. Azelőtt
-azzal a gondatlansággal olvastam a misét, a melylyel az ember idő
-multával a legkomolyabb dolgokkal is bánik, ha nagyon is gyakran végzi
-őket; új elveim óta a legnagyobb áhítattal czelebrálom; teljesen áthat a
-legfőbb lény fensége, jelenléte, az emberi szellem elégtelensége, a mely
-oly kevéssé bírja felfogni azt, a mi alkotójára vonatkozik. Arra
-gondolva, hogy előírt formában hozom neki a nép könyörgését, gondosan
-követek minden ritust, figyelmesen olvasom a szövegeket, vigyázok, hogy
-soha el ne mulaszszam a legkisebb szót s a legkisebb szertartást sem; ha
-közeledem a consecratio pillanatához, összeszedem magamat, hogy mind
-azzal az érzülettel végezzem, a melyet az Egyház és a szentség fensége
-megkíván; igyekszem megsemmisíteni elmémet a legfőbb értelem előtt; ezt
-mondom magamban: Ki vagy te, hogy meg tudd mérni a végtelen hatalmat?
-Tisztelettel mondom ki a sacramentális szavakat és hatásába beleviszem
-mindazt a hitet, a mely tőlem telik. Akárhogy áll is ez a felfoghatatlan
-misztérium, nem félek tőle, hogy az itélet napján megbüntettetem, hogy
-szívemben bármikor is profanizáltam.
-
-Megtisztelve a szent szolgálat által, ha annak legalsó rangjában is, nem
-fogok soha sem tenni, sem mondani semmit, a mi méltatlanná tenne fenkölt
-kötelességeinek betöltésére. Mindig az erényt fogom prédikálni az
-embereknek s példát fogok neki adni belőle. Nem az én dolgom lesz, hogy
-a vallást szeretetreméltóvá tegyem számára; nem az én dolgom lesz, hogy
-megerősítsem hitüket a valóban hasznos dogmákban, melyeket minden ember
-köteles elfogadni; de Isten óvjon, hogy valaha is prédikáljam nekik a
-türelmetlenség kegyetlen dogmáját, hogy valaha is rávigyem őket, hogy
-gyűlöljék a felebarátjukat, és más embereknek ezt mondjam: «Elkárhozol!»
-azaz, hogy: «Az Egyházon kívül nincsen üdvösség.»[112] Ha előkelőbb
-állásban volnék, ez a tartózkodás kellemetlenségeket okozna, de sokkal
-kisebb vagyok, semhogy sok félnivalóm volna és mélyebbre nem bukhatom,
-mint a hol vagyok. Bármi történik is, nem fogom káromolni az isteni
-igazságot és nem fogok hazudni a Szentlélek ellen.
-
-Sokáig becsvágyam volt, hogy lelkész lehessek, még most is becsvágyam,
-de már többé nem remélem. Kedves barátom, semmit sem látok oly szépnek,
-mint lelkésznek lenni. A jó lelkész szolgája a jóságnak, mint a hogy a
-jó hivatalnok szolgája az igazságnak. A lelkésznek sohasem kell rosszat
-tennie; ha nem tehet mindig jót önmagától, mindég a helyén van, mikor
-másoktól kéri és gyakran el is éri, ha tiszteletet tud kelteni maga
-iránt. Oh, ha valaha is lett volna módom ellátni egy jó emberekből álló
-parókiát a hegyeink között, boldog lennék, mert úgy hiszem, boldogságára
-szolgáltam volna híveimnek. Nem tettem volna őket gazdagokká, de
-osztoztam volna szegénységükben, megfosztottam volna a gyalázatától és
-megvettetésétől, a mely elviselhetetlenebb, mint a nélkülözés.
-Megszerettettem volna velük az egyetértést és az egyenlőséget, a mi
-gyakran elűzi a nyomort és mindig elviselhetőbbé teszi. Ha látnák, hogy
-semmiben sincs jobb dolgom, mint nekik és mégis megelégedetten élek,
-megtanulnának vigasztalódni sorsukon és megelégedetten élni, mint én.
-Tanításaimban nem annyira az Egyház szelleméhez ragaszkodnék, mint
-inkább az evangélium szelleméhez, a melyben a dogma egyszerű és a morál
-fenséges, a hol kevés vallásos szertartást látni és sok művét a
-jótékonyságnak. Mielőtt arra tanítanám őket, a mit tenni kell,
-igyekezném mindig cselekedni, hogy jól lássák, hogy mindazt, a mit
-mondok, úgy is gondolom. Ha volnának protestánsok a szomszédságomban
-vagy a parókiámon, nem tennék különbséget köztük és az igazi hiveim
-között semmiben, a mi a keresztényi szeretetre tartozik; valamennyit
-arra szoktatnám, hogy kölcsönösen szeressék egymást, hogy testvérekül
-tekintsék egymást, hogy tiszteljenek minden vallást és éljen mindenki
-békességgel a maga vallásában. Azt hiszem, arra biztatni valakit, hogy
-hagyja el a vallását, a melyben született, annyi, mint arra biztatni,
-hogy rosszat tegyen, következőleg annyi, mint rosszat tenni. Mialatt
-nagyobb felvilágosodásra várunk, őrizzük meg a közrendet, tiszteljük
-minden országban a törvényeket, ne zavarjuk az istentiszteletet, melyet
-ezek előirnak; ne biztassuk fel a polgártársakat engedetlenségre, mert
-nem tudjuk biztosan, hogy jó-e rájuk nézve, ha elhagyják a nézeteiket
-más nézetek kedvéért, azt pedig egész biztosan tudjuk, hogy
-engedetlennek lenni a törvény iránt rossz.
-
-Fiatal barátom, hallottad szájamból hitvallomásomat olyannak, a
-milyennek Isten olvassa szívemben; te vagy az első, a kinek ezt a
-vallomást megtettem, talán te vagy az egyetlen, a kinek egyáltalán
-megteszem. A míg még marad valamelyes jó hit az emberek közt, nem kell
-zavarni a békés lelkeket, sem felzaklatni az egyszerű lelkek hitét olyan
-nehézségekkel, melyeket nem tudnak megoldani és a melyek nyugtalanítják,
-a nélkül, hogy felvilágosítanák őket. De ha egyszer minden meg van
-ingatva, meg kell óvni a törzset még az ágak rovására is. Az izgatott,
-bizonytalan, csaknem kialudt lelkiismeretnek, a mely olyan állapotban
-van, a milyenben a tiedet is láttam, szüksége van rá, hogy
-megszilárdíttassék és fölébresztessék; és hogy visszaállíttassék az örök
-igazságok alapjára; egészen ki kell dönteni az ingadozó oszlopokat,
-melyekről azt hiszik, még rájuk támaszkodnak.
-
-Te a kritikus korban vagy, mikor a szellem megnyílik a bizonyosságnak, a
-mikor a szív formáját és jellemét nyeri és a mikor az ember elhatározza
-magát egész életére, akár jóra, akár rosszra. Később az anyag
-megkeménykedik és az újabb benyomások már nem hagynak benne nyomot.
-Fiatal ember, fogadd még hajlékony lelkedbe az igazság pecsétjét. Ha
-biztosabb volnék önmagamról, dogmatikus és határozott hangon szóltam
-volna veled; de ember vagyok, tudatlan, a tévedésnek alávetett; mit
-tehetnék? Feltártam előtted szivemet tartózkodás nélkül; a mit biztosnak
-tartok, olyannak mondtam neked, kétségeimet kétségekül közöltem veled,
-nézeteimet nézetekül, megmondtam neked okaimat a kétségre és a hitre.
-Most a te dolgod itélni; időt engedtél magadnak; ez az óvatosság bölcs
-és jó véleményt kelt bennem irántad. Kezdd azon, hogy abba a helyzetbe
-hozod lelkiismeretedet, hogy fel akarjon világosíttatni. Légy őszinte
-önmagaddal szemben. Sajátítsd el véleményeimből, a mi meggyőzött, a
-többit vesd el. Még nem vagy annyira elaljasítva a bűn által, hogy abban
-a veszedelemben forogj, hogy rosszul választasz. Azt ajánlanám, hogy
-beszéljünk róla magunk közt, csak hogy a mint az ember vitatkozik,
-felingerlődik; belekeveredik a hiuság, a makacsság; nincs meg többé a
-jóhiszeműség. Barátom, ne vitatkozzál soha, mert a vitatkozással az
-ember nem világosítja fel sem magát, sem másokat. A mi engem illet, én
-csak sok évi elmélkedés után foglaltam pártállást s ehhez ragaszkodom;
-lelkiismeretem nyugodt, a szívem elégedett. Ha nézeteimet újra kezdeném
-vizsgálni, akkor sem tehetném az igazságnak tisztább szeretetével és
-szellemem már kevésbbé tevékeny, tehát kevésbbé volna módjában
-felismerni az igazságot. Maradok, a milyen vagyok, attól félve, hogy az
-elmélkedésre való hajlam tétlen szenvedélylyé válik bennem és ellankaszt
-kötelességeim gyakorlatában és attól tartva, hogy visszaesem előbbi
-pyrrhonismusomba, a nélkül, hogy meg tudnám találni az arravaló erőt,
-hogy kivergődjem belőle. Életemnek több mint a fele elmúlt, nincs többé
-több időm, mint a mennyi arra kell, hogy a hátralevő részét haszonra
-fordítsam és hogy tévedéseimet eltöröljem erényeimmel. Ha tévedek,
-akaratom ellenére tévedek. Az, a ki olvas szívem mélyében, jól tudja,
-hogy nem szeretem a vakságomat. Képtelenségemben, hogy saját eszemtől
-kimeneküljek belőle, az egyedüli eszköz, a mi számomra megmaradt a
-belőle való kimenekülésre, a jó élet és ha Isten még a kövekből is
-gyermekeket tudott Ábrahámnak támasztani, minden embernek joga van azt
-remélni, hogy felvilágosíttatik, ha majd méltónak teszi magát rá.
-
-Ha elmélkedéseim arra visznek, hogy úgy gondolkozzál, a hogy én
-gondolkozom, ha nézeteim a tiéid és ha ugyanaz a hitvallomásunk, ezt a
-tanácsot adom neked: Ne tedd ki többé életedet a nyomorúság és a
-kétségbeesés kisértéseinek, ne vonszold többé életedet gyalázattal
-idegenek kényére és ne edd többé az alamizsna silány kenyerét. Térj
-vissza hazádba, vedd fel újra atyáid vallását, kövesd szived
-őszinteségében és ne hagyd el többé; nagyon egyszerű és nagyon szent;
-mindazon vallások között, melyek a földön vannak, a legtisztább
-erkölcsiségünek és az eszet legjobban kielégítőnek tartom. A mi utazásod
-költségeit illeti, azok miatt ne aggódjál; gondoskodni fognak róluk. Ne
-félj a megalázkodó visszatérés álszégyenétől sem; azért kell pirulni,
-hogy az ember hibát követett el, nem azért, hogy jóvá akarja tenni. Te
-még abban a korban vagy, a mikor minden megbocsáttatik, de a mikor az
-ember nem vétkezik büntetlenül. Ha meg akarnád hallgatni
-lelkiismeretedet, ezer hiú akadály eltünne a szavára. Érezni fogod, hogy
-abban a bizonytalanságban, a melyben vagyunk, megbocsáthatatlan
-fenhéjázás más vallást vallani, mint a melyben születtünk és hamisság
-nem gyakorolni őszintén azt, a melyet vallunk. Ha így az ember eltéved,
-nagy mentségtől fosztja meg magát a legfőbb biró itélőszéke előtt. Nem
-fogja-e hamarabb megbocsátani azt a tévedést, a melyben nevelkedett,
-mint azt, a mit maga merészkedett választani?
-
-Fiam, tartsd lelkedet abban a kivánságban, hogy legyen Isten és akkor
-sohasem fogsz benne kételkedni. Ezenfelül bármily állást foglalsz is,
-gondolj arra, hogy a vallás igazi kötelességei függetlenek az emberek
-intézményeitől, hogy az igaz szív valódi temploma az Istenségnek, hogy
-minden országban és minden felekezetben a törvény summája szeretni
-Istent mindenek fölött és felebarátunkat úgy, mint magunkat, hogy nincs
-olyan vallás, a mely fölment az erkölcs kötelességei alól, hogy csak
-ezek az igazán lényeges kötelességek, hogy a belső istentisztelet az
-elseje ezeknek a kötelességeknek és hogy hit nélkül nincs igazi erény.
-
-Kerüld azokat, a kik a természet megmagyarázásának ürügye alatt
-kétségbeejtő tanokat hintenek el az emberek szívébe és a kiknek
-nyilvánvaló szkepticzizmusa százszorta elbizottabb és dogmatikusabb,
-mint ellenfeleik határozott hangja. Az alatt a fenhéjázó ürügy alatt,
-hogy egyedül ők felvilágosultak, igazak, jóhiszeműek, parancsoló módon
-alávetnek minket életbevágó határozataiknak és azzal az igénynyel lépnek
-fel, hogy a dolgok valódi elveiül adják nekünk azokat az értelmetlen
-rendszereket, melyeket képzeletükben felépítettek. Egyébként
-felforgatnak, lerombolnak és feldöntenek mindent, a mit az emberek
-tisztelnek és megfosztják a balsorstól üldözötteket nyomoruk utolsó
-vigasztalásától, a hatalmasokat és gazdagokat pedig szenvedélyeik
-egyetlen fékétől; kitépik a szív mélyéből a bűn miatti
-lelkifurdalásokat, az erény reményét és még dicsekszenek is, hogy
-jóltevői az emberi nemnek. Az igazság – mondják – sohasem ártalmas az
-emberre nézve. Ezt én is hiszem, úgy mint ők és szerintem ez nyomós
-bizonyítéka annak, hogy a mit tanítanak, az nem az igazság.[113]
-
-Derék fiatal ember, légy őszinte és igaz, gőg nélkül; tudj tudatlan
-lenni: akkor sem magadat nem fogod megtéveszteni, sem másokat. Ha
-tehetségeid kiművelése valaha lehetővé teszi számodra, hogy beszédet
-intézz az emberekhez, mindég csak lelkiismereted szerint beszélj nekik
-és ne sokat törődj vele, hogy tapsolnak-e. A tudással való visszaélés
-kelti fel a hitetlenséget. Minden tudós megveti a közrendű emberek
-véleményét; mind azon igyekszik, hogy saját külön véleménye legyen; a
-képzelődő filozófia épp úgy makacs szellemre vezet, mint a hogy a vak
-jámborság fanatizmusra. Kerüld el ezeket a szélsőségeket, maradj mindig
-szilárdan az igazság útján vagy azon az úton, a mely szíved
-egyszerűségében az igazság útjának látszik és soha ne térj le róla
-hiúságból vagy gyöngeségből. Merd vallani Istent a filozófusok között,
-merd hirdetni az emberszeretetet a türelmetlenek között. Lehet, hogy
-egyedül leszel a magad pártján, de önmagadban olyan tanubizonyságot
-fogsz viselni, a mely fölment az emberek tanubizonyságaitól. Akár
-szeretnek vagy gyűlölnek, akár olvassák vagy megvetik irásaidat, egyre
-megy. Mondd azt, a mi igaz, tedd azt, a mi jó; az a fontos az emberre
-nézve, hogy teljesítse kötelességeit e földön; a ki azonban önmaga
-számára dolgozik, annak meg kell feledkeznie önmagáról. Gyermekem, a
-magánérdek megtéveszt minket, csak az igaz ember reménye nem csal meg
-soha.
-
-
-
-Közöltem ezt az iratot, nem mint szabályát azoknak a véleményeknek,
-melyeket a vallás dolgában követni kell, hanem mint példáját annak a
-módnak, a mely szerint a növendékünkkel okoskodnunk kell, hogy el ne
-távolodjunk attól a módszertől, melyet megállapítani próbáltam. A míg
-nem adunk semmit az emberi tekintélyre és annak az országnak az
-előitéleteire, a hol születtünk, az észszerű belátás magában nem
-vezethet bennünket messzebbre a természetes tanításban, mint a
-természetes vallás s én Emillel csak erre szorítkozom. Ha más vallásra
-van szüksége, ebben nincs jogom, hogy vezetője legyek; ezt megválasztani
-egyedül az ő dolga.
-
-A természettel egyetértésben dolgozunk; míg az a fizikai embert
-formálja, mi az erkölcsi embert igyekszünk kialakítani; csak hogy a
-haladásunk nem azonos. A test már erőteljes és izmos, mikor a lélek még
-lankadt és gyönge és bármit tesz is az emberi mesterkedés, a
-temperamentum mindig előtte jár az észnek. Idáig minden törekvésünk arra
-irányult, hogy visszatartsuk az egyiket és feltüzeljük a másikat, hogy
-az ember mindig egységes legyen, a menynyire csak lehetséges. Mialatt
-kifejlesztettük a természeti oldalát, visszatartottuk születő
-érzékiségét; szabályoztuk azzal, hogy kiműveltük az elméjét. Az értelmi
-tárgyak mérsékelték az érzékekre ható tárgyak benyomásait. Visszamenve a
-dolgok kezdetéig, elvontuk az érzékek uralma alól; könnyű dolog volt
-fölemelkedni a természet tanulmányozásától a természet alkotójának
-tanulmányozásáig.
-
-Mikor ide eljutottunk, milyen új befolyásokat nyertünk növendékünkre:
-Mennyi új eszközünk van arra, hogy a szívéhez szóljunk! Csak akkor
-találja igazi érdekét abban, hogy jó legyen, hogy jót tegyen távol az
-emberek tekintetétől és a nélkül, hogy a törvények köteleznék rá, hogy
-igazságos legyen Isten és önmaga között, teljesítse kötelességét még
-élete árán is és hogy szívében hordozza az erényt nem csak a rend iránti
-szeretetből, a melynél mindenki előbbre valónak tartja az önmaga iránti
-szeretetet, hanem lényének alkotója iránti szeretetből is, a mely
-összeolvad ezzel az önmaga iránti szeretettel, hogy aztán tartós
-boldogságot élvezzen, a melyet jó lelkiismeretének nyugalma és ennek a
-legjobb lénynek szemlélése igér neki a túlvilági életben, miután ezt az
-életet jól felhasználta. Ebből a szempontból nézve már csak
-igazságtalanságot, képmutatást és hazugságot látok az emberek közt; a
-magánérdek, a mely a versengésben szükségszerűen elnyeri a díjat minden
-egyéb dolog fölött, megtanítja mindegyiküket arra, hogy felékesítsék a
-bűnt az erény álarczával. Minden más ember a saját jóvolta rovására
-legyen az én javamra; minden csak rám magamra vonatkozzék; haljon meg,
-ha kell, az egész emberiség a szenvedésben és a nyomorban, csak hogy
-megóvjon engem egy pillanatnyi fájdalomtól vagy éhségtől: ez a belső
-szava minden hitetlennek, a ki okoskodik. Igen, ezt állítani fogom
-életem fogytáig: a ki azt mondja az ő szívében, nincs Isten és máskép
-beszél, az csak hazug lehet vagy esztelen.
-
-Olvasóm, nem tehetek róla, én úgy érzem, Emilt sohasem fogjuk
-egyformának látni; ti mindig a ti hebehurgya, okvetetlenkedő,
-mulatságból mulatságba, élvezetből élvezetbe tévelygő és magát semmihez
-tartósan hozzákötni nem tudó fiatalembereitekhez hasonlónak képzelitek.
-Ki fogtok nevetni, látva, hogy elmélkedőt, filozófust, igazi theologust
-csinálok egy tüzes, élénk, lelkes, tettrevágyó ifjuból, az élettől
-legjobban buzogó korban. Ezt fogjátok mondani: Ez az álmodozó mindig
-hajszolja agyrémeit; mikor a maga módja szerinti növendéket mutat
-nekünk, nem csak neveli, hanem megteremti, saját agyából meríti és
-mindig abban a hitben, hogy a természetet követi, minden pillanatban
-jobban eltávolodik tőle. Én összehasonlítva növendékemet a tiéitekkel,
-alig találok köztük valami közös vonást. Oly különbözőképen nevelkedvén,
-csaknem csoda volna, ha hasonlítana valamiben hozzájuk. Miután
-gyermekkorát abban a teljes szabadságban töltötte, melylyel amazok ifjú
-korukban élnek, ifjúkorában kezdi fölvenni a szabályt, melynek amazokat
-gyermekkorukban alávetették; ez a szabály ostorukká lett, borzadva vetik
-magukat alája, nem látnak benne egyebet, mint mesterüknek hosszú
-zsarnokságát, azt hiszik, azzal lépnek ki a gyermekkorból, hogy leráznak
-magukról mindennemű jármot,[114] akkor kárpótolják magukat a hosszú
-kényszerért, a melyben tartották őket, mint a hogy a rab, ha megszabadul
-bilincseitől, kinyujtóztatja, mozgatja és hajlítgatja tagjait. Emil
-ellenkezőleg abban találja dicsőségét, hogy emberré válik és aláveti
-magát a fejledező értelem igájának; már kifejlődött testének nincs
-szüksége ugyanazokra a mozgásokra és önmagától kezd megállapodni, míg
-félig kifejlődött szelleme a maga részéről lendületet igyekszik venni.
-Így az értelem kora az egyikre nézve csak a zabolátlanság kora, a
-másikra nézve pedig a helyes gondolkodás korává lesz.
-
-Akarod tudni, amazok felelnek-e meg jobban ebben a természet rendjének?
-Tekintsétek a különbségeket azokban, a kik attól többé vagy kevésbbé el
-vannak távolodva: figyeljétek meg a falusi fiatalembereket és nézzétek
-meg, ép oly kicsapongók-e, mint a ti ifjaitok. «A vadembereket
-gyermekkoruk folyamán, mondja sieur Le Beau, mindig tevékenyen látni,
-szüntelenül különböző játékokkal foglalkoznak, melyek mozgásban tartják
-a testüket; de alighogy elérték a serdülő kort, nyugodtakká, álmatagokká
-lesznek, csakis komoly játékokkal vagy szerencsejátékokkal
-foglalkoznak.»[115] Emil a falusi fiatalok és a vademberek teljes
-szabadságában nevelkedett s felcseperedve meg kell változnia és
-nyugodtabbá kell válnia, úgy mint azok. Az egész különbség az, hogy már
-nemcsak azért tevékeny, hogy épen csak játszszon és táplálkozzék, hanem
-munkáiban és játékaiban megtanult gondolkozni. Eljutva eddig a pontig
-ezen az úton, teljes hajlandósága van arra az útra, melyre én vezetem: a
-gondolkodni való dolgok, melyeket nyújtok neki, izgatják a
-kiváncsiságát, mert önmagukban véve szépek, mert egészen újak rá nézve
-és képes őket megismerni. Ellenkezőleg a ti fiatal embereitek, a kiket
-untatnak és nyomasztanak a ti unalmas leczkéitek, hosszú erkölcsi
-oktatásaitok, örökös katekizmusaitok, hogyne vonakodnának a szellem
-alkalmazásától, melyet komorrá tettek a számukra, a nehéz előirásoktól,
-a melyekkel elhalmozzák őket, a lényük alkotóján való elmélkedésektől, a
-kiből mulatságaik ellenségét csináltak? Mindez iránt csak ellenszenvet,
-undort, unalmat éreznek; a kényszer elriasztotta őket: hogy adhatnák rá
-magukat aztán, mikor kezdenek rendelkezni magukról? Új dolog kell hogy
-legyen, a mi tessék nekik, nem kell már nekik semmi abból, a mit
-gyermekeknek szokás mondani. Ugyanígy áll a dolog növendékemmel: a mikor
-emberré válik, úgy szólok hozzá, mint emberhez és csak új dolgokat
-mondok neki s épen azért, mert ezek a dolgok unalmasak, kedvére valóknak
-kell hogy találja őket.
-
-Igy nyeretem meg vele kétszeresen az időt, az ész hasznára késleltetve a
-természet haladását. De a valóságban csakugyan késleltettem-e ezt a
-haladást? Nem, csak nem engedtem, hogy a képzelődés siettesse; másféle
-természetű leczkék által ellensúlyoztam az idő előtti leczkéket,
-melyeket a fiatal ember máshonnan kap. A míg a mi intézményeink örvénye
-magával ragadja, más intézmények segítségével ellenkező irányba téríteni
-nem annyi, mint kivonni helyéből, hanem annyi, mint megtartani benne.
-
-A természet igazi pillanata végre is beáll; be kell hogy álljon. Miután
-az ember meg kell hogy haljon, meg is kell hogy újuljon, hogy a faj
-fenmaradjon és a világ rendje fennállhasson. Ha azokról a jelekről, a
-melyekről szóltam, megérzitek a kritikus pillanatot, azonnal hagyjátok
-el vele szemben a régi hangot. Még a ti tanítványotok, de már nem
-növendéketek. Barátotok férfi s bánjatok is vele, mint olyannal.
-
-Hogyan! Le kell mondanom tekintélyemről akkor, mikor a legnagyobb
-szükségem van rá? Át kell engedni a felserdült ifjút magamagának abban a
-pillanatban, a mikor a legkevésbbé tudja vezetni magát és a mikor a
-legnagyobb eltévelyedéseknek van kitéve? Le kell mondanom jogaimról,
-mikor neki a legfontosabb, hogy hasznukat vegye? Jogaid! Ki mondja, hogy
-lemondj róluk? Épen most kezdődnek csak számodra. Mostanáig mindent csak
-erővel vagy ravaszsággal értél el; a tekintély, a kötelesség törvénye
-ismeretlenek voltak előtte, kényszeríteni kellett őt vagy megtéveszteni,
-hogy engedelmességre találj nála. De nézd, mennyi új lánczczal vetted
-körül a szívét. Az ész, a barátság, a háladatosság, ezerféle vonzalom,
-mind olyan hangon szól hozzá, a melyet nem bír félreismerni. A bűn még
-nem tette süketté hangjuk iránt, még csak a természet szenvedélyei irárt
-érzékeny. Ezek elseje, az önszeretet, kiszolgáltatja őt neked; a
-megszokás még jobban kiszolgáltatja. Ha egy pillanat fellobbanása
-elragadja tőled, azonnal visszavezeti hozzád a megbánás, egyedül az az
-érzése állandó, a mely hozzád fűzi; a többi mind eltünik és kölcsönösen
-eltörli egymást. Ne engedd elromlani és mindig tanulékony lesz; csak
-akkor kezd lábbadozó lenni, mikor már meg van romolva.
-
-Megvallom, hogy ha egyenest szembeszállsz keletkező vágyaival és ostoba
-módon bűn számban tünteted fel az új szükségleteket, melyek éreztetik
-vele magukat, nem sokáig fog rád hallgatni; de a mint elhagyod
-rendszeremet, nem vállalok többé felelősséget semmiért. Gondold mindig,
-hogy a természet szolgája vagy; akkor sohasem lehetsz ellensége.
-
-De hogy lehet pártját fogni? Azt hiszik, csak a között lehet választani,
-hogy kedveznek hajlamainak vagy leküzdik őket; hogy zsarnokai vagy
-bűntársai lesznek; pedig mind a kettőnek oly veszedelmes következései
-vannak, hogy nagyon is sok ok van habozni a megválasztásban.
-
-Az első eszköz ennek a nehézségnek a megoldására, ha hamar
-megházasítjuk; ez tagadhatatlanúl a legbiztosabb és legtermészetesebb
-expediens. Mindazáltal kételkedem benne, hogy a legjobb-e és hogy a
-leghasznosabb-e. Majd meg fogom mondani erre való okaimat; addig is
-megengedem, hogy meg kell házasítani a fiatal embereket házasságra való
-korukban. De ez a kor idő előtt jön meg számukra; el kell halasztani
-érett korukig.
-
-Ha csak meg kellene hallgatni hajlamaikat és követni ezek jeleit, akkor
-hamar megvolnának, de annyi ellentmondás van a természet törvényei és a
-társadalmi törvények között, hogy kiegyenlítésük végett folyton ki kell
-térni és hátat fordítani; sok művészetet kell kifejteni, ha meg akarjuk
-akadályozni, hogy a társadalmi ember teljesen mérsékeltté ne legyen.
-
-A föntebb kifejtett okoknál fogva azt tartom, azokkal az eszközökkel,
-melyeket adtam, legalább husz éves korig ki lehet nyújtani a vágyak
-tudatlanságát és az érzékek tisztaságát; ez oly igaz, hogy a germánoknál
-az a fiatal ember, a ki az előtt a kor előtt elvesztette a szűzességét,
-becstelen számba ment; az írók helyesen tulajdonítják e népek
-ifjukorukban gyakorolt önmegtartóztatásának szervezetük erőteljességét
-és gyermekeik nagy számát.
-
-Még jóval meg is lehetne hosszabbítani ezt az időszakot és még néhány
-század előtt magában Francziaországban is ez a legközönségesebb dolgok
-egyike volt. Más ismert példák között Montaigne apja, ép oly
-lelkiismeretes és igaz, mint a milyen erős és jó szervezetű ember,
-megesküdött arra, hogy szűzen házasodott harminczhárom éves korában,
-miután sokáig szolgált az olaszországi háborukban s a fiú írásaiból
-lehet látni, mekkora erőt és mily vidámságot őrzött meg az apja még több
-mint hatvan éves korában is. Az ellenkező vélemény kétségkívül sokkal
-inkább alapszik a mi erkölcseinkben és előitéleteinken, mint fajunknak
-általánosságban való ismeretén.
-
-Mellőzhetem tehát ifjúságunk példáját; ez nem bizonyít semmit annak
-számára, a ki nem úgy nevelkedett, mint ez. Megfontolva azt, hogy ebben
-a tekintetben a természetnek nincs szilárdul megszabott határa, a melyet
-ne lehetne hátrább vagy előbbre tolni, azt hiszem, a természet
-törvényének áthágása nélkül föltételezhetem, hogy Emil gondoskodásom
-folytán megmaradt kezdetbeli ártatlanságában s ezt a boldog korszakot
-közel látom a bevégződéshez. Mindinkább növekvő veszedelmektől körülvéve
-ki fog siklani, akármit teszek is, a kezemből a legelső alkalommal és ez
-az alkalom hamarosan meg fog adódni; követni fogja érzékeinek vak
-ösztönét; egyet lehet tenni egy ellen, hogy el fog esni. Sokkal is
-többet elmélkedtem az emberek erkölcseiről, semhogy ne látnám ennek az
-első pillanatnak legyőzhetetlen befolyását az élet többi részére. Ha
-tettetem magam és úgy teszek, mintha nem látnék semmit, akkor kiaknázza
-gyöngeségemet; azt hiszi, kifog rajtam s megvet engem és én bűntársává
-leszek bukásának. Ha megpróbálom visszafordítani, ennek elmúlt már az
-ideje és nem fog rám hallgatni; kényelmetlenné, gyűlöletessé,
-kiállhatatlanná leszek a szemében s hamarosan le fog engem rázni
-magáról. Csak egy észszerű állást foglalhatok el tehát: ha önmaga előtt
-felelőssé teszem cselekedeteiért, ha megóvom legalább a tévedés
-meglepetéseitől és nyiltan megmutatom neki a veszedelmeket, melyek
-körülveszik. Idáig a tudatlanságával tartóztattam vissza, most
-felvilágosultságával kell feltartóztatni.
-
-Ezek az új tanítások fontosak és helyén való, hogy mélyebbre nyúljunk
-bele a dolgokba. Ez az a pillanat, a mikor úgyszólván számadást kell
-tennem előtte, meg kell mutatnom, hogy használtam fel az ő idejét és a
-magamét, megmagyaráznom neki, mi ő és mi vagyok én, mit tettem én, mit
-tett ő, mivel tartozunk egymásnak; minden erkölcsi viszonyát, mindazokat
-a kötelezettségeket, melyeket elvállalt, mindazokat, melyeket mások
-vállaltak el vele szemben; meddig jutott el képességeinek fejlődésében,
-mely utat kell neki még megtennie, mily nehézségekkel fog találkozni,
-mily eszközökkel gyürheti le ezeket a nehézségeket; miben vezethetem én
-ezután is, miben vezetheti már csak ő magát; végül meg kell magyaráznom
-a kritikus pontot, melyen van, az új veszedelmeket, melyek körülveszik
-és mindazokat a szilárd okokat, melyek arra vihetik, hogy szorgosan
-őrködjék önmaga fölött, mielőtt meghallgatná fejledező vágyait.
-
-Gondoljatok arra, hogy egy serdültnek vezetésére mindannak az
-ellenkezőjét kell tenni, mint a mit egy gyermeknek vezetésére tettetek.
-Ne habozzatok felvilágosítani őt azokról a veszedelmes rejtelmekről,
-melyeket oly sokáig s akkor gonddal rejtegettetek előtte. Miután most
-már tudnia kell őket, fontos dolog, hogy ne tanulja meg őket sem mástól,
-sem magamagától, hanem csak tőletek magatoktól; miután immár kénytelen
-küzdeni, hogy meglepetésektől meg legyen óva, ismerni kell az
-ellenségét.
-
-Azok a fiatalemberek, a kiket felvilágosoultaknak találunk ezekről a
-dolgokról a nélkül, hogy tudnók, hogy lettek azokká, sohasem lettek
-büntetlenül ily felvilágosultak Ennek a lelkiismeretlen
-felvilágosodásnak nem lehet tisztességes czélja és megfertőzteti
-legalább a képzeletét azoknak, a kik részesülnek benne és hajlamosakká
-teszi őket azoknak a bűneire, a kik részesítik őket benne. De ez még nem
-minden; a cselédek is belefurakodnak egy gyermek szellemébe, megnyerik a
-bizalmát, olyan színben tüntetik fel előtte nevelőjét, mint valami
-szomorú és kellemetlen személyt és titkos beszélgetéseiknek egyik
-kedvelt tárgya rosszat mondani róla. Ha a növendék eljutott idáig, a
-mester visszavonulhat, nincs már semmi jó tenni valója.
-
-De miért választ magának a gyermek különös bizalmasokat? Mindig azoknak
-zsarnoksága miatt, a kik nevelik. Miért bújna el előlük, ha nem volna
-kénytelen elbújni? Miért panaszkodnék, ha nem volna oka a panaszra?
-Természetszerűen a nevelői az első bizalmasai; látni azon a buzgóságon,
-melylyel siet nekik megmondani, a mit gondol, hogy azt hiszi, csak félig
-gondolta, a míg meg nem mondta nekik. Számítsatok arra, hogy ha a
-gyermek részetekről nem fél sem prédikácziótól, sem szidástól, mindig
-meg fog nektek mindent mondani és mások semmi olyat sem mernek neki
-mondani, a mit el kelljen előttetek hallgatnia, ha biztosan tudhatják,
-hogy nem hallgat el előletek semmit.
-
-Legjobban azért számítok módszeremre, mert ha a lehető legpontosabban
-követem eredményeit, növendékem életében nem találok egyetlen egy
-helyzetet sem, a mely ne hagyna kellemes képet maga után. Még abban a
-pillanatban is, mikor a vérmérséklet indulatai magukkal ragadják és a
-mikor fellázadva a kéz ellen, a mely feltartóztatja, küzd ellene és kezd
-kisiklani a kezemből, izgalmaiban, fellobbanásaiban is megtalálom
-egykori együgyűségét; a szive ép oly tiszta, mint a teste s ép úgy nem
-ismeri a tettetést, mint a bűnt; sem szemrehányások, sem megvetés nem
-tették még gyávává; az aljas félelem sohasem tanította tettetésre.
-Megvan benne az ártatlanság minden meggondolatlansága; naiv,
-aggodalmaskodás nélkül; nem tudja még, mire való a mások megtévesztése.
-Nem megy végbe lelkében egyetlen mozdulat, a melyet a szája vagy a
-szemei ki ne mondanának és az érzéseket, melyeken keresztül megy,
-gyakran jobban ismerem, mint ő.
-
-A míg továbbra is ilyen szabadon nyitja meg előttem a lelkét és örömmel
-mondja meg nekem, a mit érez, nincs mitől félnem, a veszedelem még nincs
-közel; de ha egyszer félénkebbé, tartózkodóbbá válik, ha fölismerem
-beszélgetéseiben a szégyen első zavarát, akkor már az ösztön fejledezik
-benne, akkor már kezd hozzákapcsolódni a gonosztól való fogalom s nincs
-több veszteni való pillanat és ha nem sietek felvilágosítani, hamar fel
-fog világosíttatni akaratom ellenére is.
-
-Nem egy olvasóm, még ha elfogadja is az eszméimet, azt fogja gondolni,
-hogy itt egy véletlenül előkapott beszélgetésről van szó a fiatal
-emberrel és hogy ezzel minden el van intézve. Oh, mennyire nem így
-kormányoztatik az emberi szív! A mit az ember mond, az nem jelent
-semmit, ha nem készítettük elő a pillanatot, a melyben elmondja az
-ember. Mielőtt vetne az ember, meg kell munkálni a földet; az erény
-vetése nem kél ki hamar, hosszas előkészület kell hozzá, hogy gyökeret
-verjen. Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek a prédikácziókat a
-leghaszontalanabbakká teszik, az, hogy egyformán mondják őket
-mindenkinek, különbség és válogatás nélkül. Hogy lehet azt képzelni,
-hogy ugyanaz a beszéd annyi oly különböző hajlamú, különböző szellemű,
-kedélyhangulatú, korú, nemű, helyzetű és véleményű hallgatónak
-megfeleljen. Nincsenek talán ketten sem, a kiknek megfelelő lehetne az,
-a mit mindenkinek mondanak és minden vonzalmunk oly kevéssé állandó,
-hogy nincs két pillanat minden ember életében, a mikor ugyanaz a beszéd
-ugyanazt a benyomást tenné. Itéljétek meg, hogy ha a fellobbant érzékek
-megváltoztatják a megértést és zsarnokoskodnak az akarattal, ez-e az
-ideje, hogy meghallgassuk a bölcseség komoly leczkéit. Ne beszéljetek
-tehát soha észről a fiatal embereknek, még az ész korában se, ha nem
-juttattátok előbb abba az állapotba, hogy megérthesse. A kárbaveszett
-beszédeknek nagyobb része inkább a mesterek hibája miatt az, mint a
-tanítványoké miatt. A pedáns és a nevelő csaknem ugyanazokat a dolgokat
-mondja, de az előbbi minden alkalommal mondja, az utóbbi pedig csak
-akkor, mikor biztos a hatásukról.
-
-Mint az alvajáró, a ki álmában tévelyeg, alva tud járni egy meredek
-szélén, a melybe lehullana, ha hirtelen felébredne; így az én Emilem is
-a tudatlanság álmában elkerüli a veszedelmet, melyeket nem vesz észre;
-ha hirtelen felriasztom, el van veszve. Igyekezzünk előbb eltávolítani a
-meredélytől és aztán fölébreszthetjük, hogy messziről megmutassuk neki.
-
-Az olvasás, a magány, a tétlenség, az elpuhult és ülő életmód, a nőkkel
-és fiatal emberekkel való közlekedés, ezek a korára veszedelmes
-örvények, melyek folytonos veszedelemben tartják. Más érzékelhető
-tárgyakkal térítem el az érzékeit; más irányt szabok meg szellemének s
-azzal térítem el azoktól az irányoktól, melyek vesztébe sodorják;
-testének fáradságos munkában való gyakorlásával tartóztatom fel a
-képzelődés tevékenységét, a mely magával ragadja. Mikor a karok sokat
-dolgoznak, a képzelődés megnyugszik; ha a test elég fáradt, a szív nem
-hevül fel. A legjobban kézügybe eső és legkönnyebb elővigyázati
-intézkedés, ha elvonjuk a veszedelem helyéből. Kezdettől fogva elviszem
-a városoktól s azoktól a tárgyaktól, melyek kisértetbe vihetik. De ez
-nem elég; mely sivatagba, mely vadon menedékhelyre menekülhetne azoktól
-a képektől, melyek üldözik? Nem ér semmit eltávolítani a veszedelmes
-tárgyakat, ha nem távolítom el az emléküket is; ha nem találom meg a
-módját, hogy mindentől megszabadítsam, ha nem vonom el őt önmagától,
-akkor ép annyit érne, ha békén hagynám.
-
-Emil tud egy mesterséget, de ez a mesterség ebben nem használ nekünk;
-szereti és érti a mezőgazdaságot, de a mezőgazdaság nem elegendő nekünk;
-azok a foglalkozások, melyeket ismer, gépiesekké válnak, ha foglalkozik
-velük, ez annyi, mintha nem csinálna semmit; egész más dologra gondol
-mellettük; a fej és a karok külön-külön dolgoznak. Új foglalkozásra van
-szüksége, mely érdekli újdonságával, mely folyton megfeszíti a
-figyelmét, a mely neki tetszik, a mely elfoglalja, a mely fejleszti,
-olyan foglalkozásra, melyért lelkesül és a melyre teljes lélekkel ráadja
-magát Már most a vadászat az, a mely szerintem egyesíti mindezeket a
-föltételeket. Ha a vadászat valaha ártatlan szórakozás, ha valaha
-megfelel az embernek, akkor most van az ideje, hogy hozzá folyamodjunk.
-Emilben minden megvan arra, hogy sikere legyen benne; erős, ügyes,
-türelmes, fáradhatatlan. Mulhatatlanul meg fogja szeretni ezt a
-testgyakorlatot, bele fogja vinni korának minden hevét, el fogja
-veszteni egy időre a veszedelmes hajlamokat, melyek az elpuhultságból
-születnek. A vadászat megedzi a lelket ép úgy, mint a testet,
-hozzászoktat a vérhez, a kegyetlenséghez. Dianát a szerelem ellenségéve
-tették és az allegoria nagyon igaz: a szerelem bágyadtságai csak az édes
-nyugalomból születnek; az erős gyakorlat elfojtja a gyöngéd érzéseket.
-Az erdőben, a mezőkön a szerelmes és a vadász annyira különböző
-hangulatban van, hogy ugyanazokról a tárgyakról egészen különböző
-képeket nyernek. A friss árnyas helyek, a lugasok a szerelmes édes
-rejtekhelyei, a vadász számára pedig csak vadtenyésztő helyek,
-sűrűségek, vadak búvóhelyei; a hol amaz csak rigókat, fülemüléket, csak
-madárcsattogást hall, a másik odaképzeli a vadásztülköket és a kutyák
-csaholását; az egyik csak driádokat és nimfákat képzel, a másik csak
-hajtókat, falkákat, lovakat. Menjetek a mezőre ezzel a kétféle fajta
-emberrel; beszédmódjuk különbözőségéről hamar meg fogjátok ismerni, hogy
-a földnek nem egyforma képe van rájuk nézve, hogy eszükjárása mennyire
-különböző, mint a kedvteléseik.
-
-El tudom képzelni, hogy ezek a hajlamok egyesülhetnek és hogy végül időt
-lehet találni mindenre. Az ifjúság szenvedélyei azonban nem oszolnak meg
-így; adjatok neki egyetlen foglalkozást, a melyet szeret s a többi mind
-hamarosan el lesz felejtve. A vágyak változatossága az ismeretek
-változatosságából ered és a legelső élvezetek, melyeket ismer, sokáig az
-egyedüliek, melyeket keres. Nem azt akarom, hogy Emil egész ifjúsága a
-vadak öldöklésével teljék el és nem is akarom mindenben igazolni ezt a
-vad szenvedélyt; elég nekem, ha megfelel annak, hogy megszakítson egy
-veszedelmesebb szenvedélyt, hogy hidegvérrel hallgasson meg, ha róla
-beszélek és időt adjon nekem, hogy lefessem a nélkül, hogy felizgatnám.
-
-Vannak korszakok az emberi életben, melyek arra valók, hogy az ember
-sohase feledje el őket. Ilyen Emilre nézve annak a tanításnak az
-időszaka, a melyről szólok s a mely hatással kell hogy legyen hátralevő
-napjaira. Igyekezzünk tehát úgy bevésni emlekezetébe, hogy ne törlődjék
-ki belőle soha. Korunk tévedéseinek egyike, hogy az észt nagyon is
-leplezetlenül használják, mintha az emberek csak csupa szellem volnának.
-Elhanyagolják azt a jelbeszédet, a mely a képzelődéshez szól s ezért
-elvesztették a nyelvek legerőteljesebbikét. A szó benyomása mindig
-gyönge és a szemek által sokkal jobban lehet a szivekhez szólni, mint a
-fülek által. Mindent az okoskodás által akarunk elvégezni s ezzel merő
-szavakká teszszük tanításainkat, semmit sem bizunk a cselekedetekre. Az
-ész magában nem tevékeny; néha visszatartóztat, ritkán tüzel fel és
-sohasem cselekszik nagyot. Mindig okoskodni a kicsiny szellemek mániája.
-Az erős lelkeknek bizony más a nyelve s ezzel a nyelvvel lehet meggyőzni
-és tettre indítani.
-
-Az a megfigyelésem, hogy a mai korban az embereknek csak az erőszak és
-az érdek által van egymásra hatásuk, holott a régiek sokat tettek a
-meggyőzés által, a lélek vonzalmai által, mert nem hanyagolták el a
-jelek beszédét. Minden megállapodás ünnepélyesen történt, hogy annál
-sérthetetlenebbé tegyék; mielőtt az erőszak érvénybe lépett volna, az
-istenek voltak az emberi nem birái; az ő színük előtt csinálták az
-egyesek szerződéseiket, szövetségeiket, kijelentették igéreteiket; a
-föld felszíne volt a könyv, a melyben az okiratokat őrizték. Sziklák,
-fák, kőrakások, melyek meg voltak szentelve ilyen aktusokkal és
-tiszteletet keltettek a barbár emberekben, voltak ennek a könyvnek egyes
-lapjai, melyek mindig nyitva állottak minden szemnek. Az eskű kútja, az
-élő és a látó kútja, a mambréi élő tölgyfa, a tanuság kőrakása, ezek
-voltak a szerződések szentségének durva, de fenséges emlekjelei, senki
-se mert volna szentségtörő kézzel hozzányulni ezekhez az emlékekhez és
-az emberek hűsége jobban volt biztosítva ezeknek a néma tanuknak a
-biztosítéka által, mint a mennyire ma biztosítva van a törvények minden
-hiábavaló szigora által.
-
-A kormányzatban a királyi hatalom felséges dísze tett benyomást a
-népekre. A méltóság jelei, egy trónus, egy jogar, egy biborpalást, egy
-korona, egy diadém rájuk nézve szent dolgok voltak. Ezek a tiszteletben
-álló jelvények tiszteletreméltóvá tették az embert, a ki fel volt
-diszítve velük; katonák nélkül, fenyegetések nélkül a mint megszólalt,
-engedelmeskedtek neki; ma el akarják törölni ezeket a jelvényeket;[116]
-mi eredménye lett ennek a lebecsülésnek? Az, hogy a királyi méltóság
-kitörlődik minden szívből, hogy a királyok csak hadseregükkel szereznek
-engedelmességet és hogy az alattvalók tisztelete csakis a büntetéstől
-való félelmen alapszik. A királyoknak nem kell diadémjük viselésével
-vesződni, sem méltóságuk nagy jelvényeivel, de százezer mindig kész
-karra van szükségük, hogy végrehajtassék rendeleteiket. Bár nekik ez
-talán szebbnek tünik fel, könnyű belátni, hogy idő multával ez a
-változás nem fog hasznukra válni.
-
-Bámulatraméltó, a mit a régiek ékesszólásukkal elértek; de az az
-ékesszólás nem állt csupán jól szerkesztett szép beszédekben és sohasem
-volt több hatása, mint a mikor a szónok legkevesebbet beszélt. A mit
-legélénkebben mondtak, nem szavakkal fejeződött ki, hanem jelekkel, nem
-mondták, hanem megmutatták. A tárgy, a melyet a szeme elé állítanak,
-megrázkódtatja a képzelőtehetséget, felizgatja a kiváncsiságot,
-várakozásban tartja a szellemet arra nézve, a mil mondani akar az ember
-s gyakran maga ez a tárgy megmond mindent. Mikor Thrasybulos és
-Tarquinius leüti a mákfejeket, mikor Nagy Sándor rányomja pecsétjét
-kegyencze szájára, mikor Diogenes elmegy Zeno előtt, nem mondtak-e
-többet, mintha hosszú beszédeket mondtak volna? Micsoda körmondata a
-szavaknak adta volna vissza ily jól ugyanazokat a gondolatokat? Darius,
-mikor Scythiában volt hadseregével, a szkythák királyától madarat,
-békát, egeret és öt nyilvesszőt kapott. A követ átadta az ajándékot és
-szó nélkül visszafordult. Manapság ezt az embert bolondnak néznék.
-Rémületes beszédét azonban megértették és Dariusnak nem volt sürgősebb
-dolga, mint visszasietni hazájába, a mint csak tudott. Helyettesítsétek
-ezeket a jeleket levéllel: mennél fenyegetőbb lesz, annál kevésbbé fog
-megrémíteni; merő nagyotmondás lett volna s Darius csak nevetett volna
-rajta.
-
-Mily figyelmet fordítottak a rómaiak a jelek beszédére! Az életkor és
-társadalmi helyzet szerinti különböző ruhák, tógák, hadi köpenyek, toga
-praetexták, bullák, széles szgélyű köntösök, székek, lictorok, fascesek,
-fejszék, avagy fű- és levélkoszorúk, ovátiók, triumphusok, minden pompa,
-reprezentálás, szertartás volt náluk és minden benyomást tett a polgárok
-szívére. Fontos dolog volt az államnak, hogy a nép inkább ezen a helyen
-gyülekezzék és ne azon; hogy lássa vagy ne lássa a Kapitoliumot, hogy a
-szenátus felé forduljon vagy elforduljon tőle, hogy inkább ezen a napon
-tanácskozzék, mint amazon. A vádlottak más ruhát vettek fel, mást a
-jelöltek is, a katonák nem dicsekedtek tetteikkel, hanem megmutatták
-sebeiket. Elképzelem, hogy Cæsar halálakor a mi szónokaink egyike meg
-akarva hatni a népet, kimerítette volna a művészet összes közhelyeit,
-hogy pathetiknsan leírja sebeit, vérét, holttestét: Antonius, a ki
-szintén ékesszóló volt, semmi ilyet nem mondott; előhozatta a
-holttestet. Micsoda rhetorika!
-
-Ez a kitérés azonban észrevétlenül nagyon is eltérít tárgyamtól, úgy
-mint számos más kitérés is és kitéréseim sokkal gyakoriabbak, semhogy
-hosszúk és tűrhetők lehetnének. Visszatérek tehát a tárgyhoz.
-
-Ne okoskodjatok soha szárazon az ifjúsággal. Ruházzátok fel az
-okoskodást testtel, ha rá nézve érthetővé akarjátok tenni. Jártassátok
-az elme nyelvét a szíven át, hogy megértethesse magát. Ismétlem, a hideg
-érvek meghatározhatják véleményeinket, de nem cselekedeteinket; arra
-indítanak, hogy higyjünk, nem arra, hogy cselekedjünk; azt
-bizonyíthatni, hogy mit kell gondolni, nem azt, hogy mit kell tenni. Ha
-ez igaz minden emberre nézve, annál inkább igaz a még csak érzékeikben
-gyökerező fiatal emberekre nézve, kik csak odáig gondolkoznak, a meddig
-a képzelődésük ér.
-
-Óvakodni fogok tehát, még azok után az előkészületek után is, melyekről
-szóltam, hogy hirtelen bemenjek Emil szobájába és ügyetlenül hosszú
-beszédet mondjak neki arról a tárgyról, a melyről fel akarom
-világosítani. Azon fogom kezdeni, hogy megindítom a képzeletét, meg
-fogom választani az időt, a helyet, a tárgyakat, a melyek a
-legkedvezőbbek arra a hatásra, melyet el akarok érni; tanujáúl hívnám,
-úgyszólván az egész természetet beszélgetéseinknek; az örök lényt,
-melynek műve, bizonyságául hívnám szavaimnak, biróúl szólítanám fel Emil
-közt és köztem; megjelölném a helyet, a hol lakunk, a sziklákat, az
-erdőket, a hegyeket, melyek körülvesznek, emlékjeleiül az ő
-fogadalmainak és az enyéimnek; szemeimbe, hanglejtésembe, mozdulataimba
-belevinném mindazt a lelkesedést és hevet, melyet kelteni akarok. Akkor
-szólanék hozzá és ő meg fog hallgatni, én ellágyulok és ő megindul.
-Áthatva kötelességeim szentségétől, az övéit tiszteletreméltóbbakká
-fogom tenni; az okoskodás erejét szóképekkel és figurákkal fogom
-megeleveníteni; nem leszek hosszadalmas és bőbeszédű hideg elvek
-dolgában, hanem túláradó érzésekben bővelkedő; okoskodásom komoly és
-szentencziózus lesz, de a szívem sohasem fogja elégnek érezni, a mit
-mondott. Ha ekkor megmutatom neki mindazt, a mit érte tettem, úgy
-mutatom meg, mintha önmagamért tettem volna; gyöngéd szeretetemben fogja
-látni minden gondoskodásom okát. Mily meglepetést, mily izgalmat fogok
-neki szerezni, ha hirtelen megváltoztatom a beszédmodoromat! A helyett,
-hogy a szívét szűkkeblűvé tenném azzal, hogy mindig az érdekéről
-beszélek neki, a saját érdekemről fogok neki beszélni és ezzel annál
-jobban meghatom; fellobbantom fiatal szívét a barátság, a nagylelkűség,
-a hála minden érzésével, melyeket már felkeltettem és a melyeket édes
-táplálni. Keblemre fogom szorítani, a meghatottság könyeit ontva rá s
-ezt fogom neki mondani: te vagy az én jóvoltom, gyermekem, az én művem,
-a te boldogságodtól várom az enyémet, ha te meghiusítod reményeimet,
-húsz évet rabolsz el életemből és szerencsétlensége leszel öreg
-napjaimnak. Igy lehet meghallgattatni magát egy fiatal emberrel és így
-lehet szíve mélyébe bevésni annak emlékét, a mit mond neki az ember.
-
-Idáig példáit igyekeztem adni annak a módnak, a hogy egy nevelőnek fel
-kell világosítani növendékét nehéz alkalmakkor. Ugyanezt igyekeztem
-tenni ebben az esetben is, de sok kísérlet után lemondok róla, meg lévén
-győződve, hogy a franczia nyelv sokkal kényeskedőbb, semhogy
-elviselhesse egy könyvben a bizonyos tárgyakról szóló első oktatások
-naivitását.
-
-A franczia nyelv, úgy mondják, a legszűziesebb nyelv; én a magam
-részéről a legfajtalanabbnak tartom, mert nekem úgy tetszik, hogy egy
-nyelv szűziessége nem abban áll, hogy gondosan kikerülje a tisztátalan
-fordulatokat, hanem hogy ne legyenek benne ilyenek. Valóban, hogy
-kikerüljük őket, gondolnunk kell rájuk és nincs nyelv, a melyben
-nehezebb volna minden értelemben tisztán beszélni, mint a francziában.
-Az olvasó, a ki mindig ügyesebb a fajtalan fordulatok megtalálásában,
-mint az író az előlük való kitérésben, mindenen megbotránkozik és
-elszörnyűlködik. Hogyne piszkolódnék be az, a mi tisztátalan füleken
-megy keresztül? Ellenkezőleg, jó erkölcsű népnek minden dologra
-megvannak a maga megfelelő szólásai és ezek a szólások mindig
-tisztességesek, mert mindig tisztességesen használják őket. Lehetetlen
-tisztesebb nyelvet elképzelni, mint a biblia nyelve, épen azért, mert
-minden naivul van benne mondva. Hogy ugyanazokat a dolgokat
-megbotránkoztatókká tegyük, ahhoz elég, ha francziára fordítjuk őket.
-Abban, a mit Emilemnek mondanom kell, minden csak tisztes és szűzies
-lesz a szivének, de hogy olvasva is olyannak találják, ahhoz ép oly
-tiszta szív kell, mint az övé.
-
-Még azt is hiszem, hogy a beszéd igazi tisztaságáról és a bűn
-áltisztaságáról szóló beszédeknek hasznos helyük lehet az erkölcsi
-fejtegetésekben, melyekbe ez a tárgy elvezet minket, mert ha megtanulja
-a tisztaság nyelvét, meg kell tanulnia egyúttal az illedelem nyelvét is
-és tudnia kell, miért oly különböző ez a kél nyelv. Bárhogy áll is a
-dolog, ahhoz ragaszkodom, hogy ha üres oktatások helyett, melyekkel idő
-előtt tele tömik a fiatalság szívét és a melyeket kinevet abban a
-korban, a mikor időszerűek volnának, megvárjuk, előkészítjük a
-megértetés pillanatát s akkor tárjuk elébe a természet törvényeit helyes
-igazságukban; ha megmutatjuk ugyanezeknek a törvényeknek az igazolását
-azokban a fizikai és erkölcsi bajokban, melyeket megszegésük a bűnösökre
-hárít; ha szólunk neki a nemzés felfoghatatlan rejtelméről, hozzáfűzve
-annak a varázsnak a fogalmához, melylyel a természet Teremtője ezt az
-aktust felruházza, a kizárólagos odaadás varázsát, mely gyönyörteljessé
-teszi, a hűség kötelességeinek, a szeméremnek varázsát, mely körülveszi
-és a mely megkettőzteti vonzóerejét, mialatt czélját teljesíti; ha
-lefestjük neki a házasságot, nem csupán mint a társulások
-legédesebbikét, hanem mint a legsérthetetlenebbet és legszentebbet is
-minden szerződés körül és nyomatékosan megmondjuk mindazokat az okokat,
-melyek ezt a szent frigyet tiszteletreméltóvá teszik minden ember előtt
-és a melyek gyűlölettel és átokkal borítanak el mindenkit, a ki
-tisztaságát beszennyezni meri; ha megragadó és igaz módon festjük le
-előtte a kicsapongás borzalmait, buta eltompulását, azt az
-észrevehetetlen lejtőt, melyen át az első kihágás az összes többiekhez
-vezet és végül romlásba ragadja azt, a ki odaadja magát neki; ha –
-mondom – nyilvánvalóan megmutatjuk neki, hogy függ a szűziességtől az
-egészség, az erő, a bátorság, az erény, még maga a szerelem is és az
-ember minden igazi java; – azt állítom, hogy akkor kivánatossá és
-drágává teszszük rá nézve ezt a szűziességet és hogy szellemét
-tanulékonynak fogjuk találni azok iránt az eszközök iránt, melyeket
-fentartására adunk neki, mert a míg megtartjuk, tiszteljük is, csak
-akkor kezdjük megvetni, mikor elvesztettük.
-
-Nem igaz, hogy a rosszra való hajlam fékezhetetlen és hogy nincs módunk
-legyőzésére, ha valaki még nem szokta meg, hogy áldozatul essen neki.
-Aurelius Victor azt mondja, hogy több szerelemtől eszeveszett ember
-önként feláldozta életét Cleopatra egy éjszakájáért és ez az áldozat nem
-lehetetlen a szenvedély részegségében. De tegyük fel, hogy a
-legeszeveszettebb és érzékeinek legkevésbbé parancsolni tudó ember is
-látja a kivégzésére való készülődést, abban a biztos tudatban, hogy
-kínok közt fog elpusztulni egy negyedóra mulva; ettől a pillanattól
-fogva ez az ember nemcsak hogy fölébe kerekednék a kísértéseknek, hanem
-könnyű szerrel ellent is tudna nekik állni; a borzalmas kép, a mely
-kísérné őket, hamar elvonná tőlük és mindig visszafojtatva nem térnének
-vissza egyhamar. Csak akaratunk lanyhasága teszi minden gyöngeségünket
-és az ember mindig elég erős arra, hogy megtegye, a mit erősen akar.
-_Volenti nihil difficile._ Óh, ha annyira gyűlölnők a bűnt, a hogy az
-életet szeretjük, ép oly könnyen vissza tudnók magunkat tartani a
-kellemes bűntől, mint a pompás serlegben lévő méregtől.
-
-Hogyan nem látják be, hogy ha mindaz a leczke, melyet ezen a ponton a
-fiatal embernek adunk, sikertelen, akkor azért az, mert az ő korára
-nézve nincs értelme és hogy fontos dolog minden korban olyan formákba
-öltöztetni az értelmet, a melyek megszerettetik? Szóljatok hozzá
-komolyan, ha kell, de bármit mondtok neki, legyen annak mindig
-vonzóereje, a mely rákényszeríti, hogy meghallgasson. Ne küzdjetek
-vágyai ellen szárazsággal, ne fojtsátok el a képzelődését, szeressétek,
-attól tartva, hogy szörnyszülötteket talál világra hozni. Beszéljetek
-neki a szerelemről, a nőkről, mulatságokról, hadd találjon
-beszélgetéseitekben olyan bájt, a mi hízeleg ifjú szívének, ne
-kíméljétek semmit, hogy bizalmasaivá válhassatok, csak ezen a módon
-lesztek igazi mestereivé. Akkor aztán nem kell attól félnetek, hogy
-beszélgetéseitek untatják; többet fog benneteket beszéltetni, mint a
-mennyire kedvetek van.
-
-Azok, a kik bölcsen akarják nevelni az ifjúságot, hogy megóvják az
-érzékek hálóitól, borzalommal töltik el a szerelem iránt és bűnné teszik
-rá nézve, ha csak gondol is rá az ő korában, mintha a szerelem az
-aggastyánok számára való volna. Mindazok a megtévesztő leczkék, melyeket
-a szív megczáfol, nem győznek meg. A fiatal ember, a kit biztosabb
-ösztön vezet, titokban nevet a szomorú elveken s úgy tesz, mintha
-beléjük nyugodnék, holott csak a pillanatra vár, hogy hiábavalókká tegye
-őket. Mindez a természet ellen való dolog. Ha ellenkező irányt követek,
-biztosabban jutok el ugyanehhez a czélhoz. Én nem félek hízelegni annak
-az édes vágyának, melyre sóvárog, úgy festem le előtte, mint az élet
-legfőbb boldogságát, mert csakugyan az is; a mikor lefestem előtte, azt
-akarom, hogy oda is adja magát neki; a mikor éreztetem vele, mily bájt
-fűz az érzékek varázsához a szívek egyesülése, elveszem a kedvét a
-feslettségtől és bölcscsé teszem akkor, a mikor szerelmessé teszem.
-
-Mily korlátoltnak kell lenni arra, hogy az ember ne lásson semmi egyebet
-egy fiatal ember keletkező vágyaiban, mint az ész tanításainak
-akadályát! Én abban látom igazi eszközét annak, hogy tanulékonynyá
-teszem ugyanezek iránt a tanítások iránt. A szenvedélyekre csak a
-szenvedélyek útján lehet hatni, ezek uralma által kell leküzdeni a
-zsarnokságukat és mindig magából a természetből kell levonni a
-szabályozására alkalmas eszközöket.
-
-Emil nem arra van alkotva, hogy mindig egyedül éljen, mint a társadalom
-tagjának, teljesítenie kell társadalmi kötelességeit. Arra lévén
-alkotva, hogy együtt éljen az emberekkel, ismernie kell őket. Ismeri az
-embert általánosságban, most hátra van még, hogy ismerje az egyéneket.
-Tudja, mi történik a világban, hátra van még, hogy lássa, hogy foly
-benne az élet. Ideje, hogy megmutassuk neki ennek a nagy színpadnak a
-külsejét, melynek minden rejtett játékát tudja már. Nem fogja most már
-belevinni a hebehurgya fiatalember bamba bámulatát, hanem egy egyenes és
-igazságos szellem itélőképességét. Szenvedélyei kétségkívül tévútra
-vezethetik; mikor nem vezetik félre azokat, a kik kiszolgáltatják
-magukat nekik? De legalább nem fogják megtéveszteni a mások
-szenvedélyei. Ha látja ezeket, a bölcs szemével fogja látni s a példájuk
-nem csábítja el, sem az előitéleteik nem vezetik félre.
-
-Mint a hogy van egy a tudományok tanulmányozására alkalmas kor, ép úgy
-van annak a kora is, hogy helyesen foghassa fel a világi szokásokat. A
-ki nagyon is fiatalon tanulja meg ezeket a szokásokat, szerintük fog
-igazodni egész életében, válogatás nélkül, gondolkodás nélkül és
-önelégülten ugyan, de nem is tudva, mit csinál. A ki azonban megtanulja
-és egyúttal belátja okaikat is, több itélőképességgel követi,
-következőleg több biztonsággal és szeretetreméltósággal is. Adjatok
-nekem egy tizenkét éves gyermeket, a ki semmiről sem tud semmit,
-kötelezem magamat, hogy tizenöt éves korában ép oly tudóssá teszem, mint
-a milyen az, a kit első gyermekkorától fogva tanítottatok; azzal a
-különbséggel, hogy a tiéteknek a tudása csakis az emlékezetében van, az
-enyémé pedig az itélő képességében. Ugyanígy vezessetek bele egy húsz
-éves fiatal embert a világba; ha jól vezetik, egy év alatt
-szeretetreméltóbb és okosabban udvarias lesz, mint az, a kit gyermekkora
-óta a társaságban neveltek fel, mert az előbbi képes lévén megérteni az
-okait minden a kor, a társadalmi helyzet, a nem szerint igazodó
-magatartásnak, elvekre tudja ezeket visszavezetni és alkalmazni előre
-nem látott esetekre, holott a másik, a kinek nincs egyéb szabálya, mint
-a gyakorlottsága, azonnal zavarba jön, ha el kell ettől térnie.
-
-A fiatal franczia kisasszonyokat mind klastromokban nevelik férjhez
-menetelükig. S észrevenni-e, hogy bajjal jár rájuk nézve, elsajátítani
-azt a modort, a mely rájuk nézve annyira új? És vádolja-e valaki a
-párisi nőket azzal, hogy félszeg, zavarodott a modoruk és hogy nem
-tudják a világi szokásokat, mert nem vétették fel ezeket velük
-gyermekkoruktól fogva? Ez az előitélet maguktól a nagyvilági emberektől
-ered, a kik nem ismerve semmi fontosabbat, mint ezt a kis tudományukat,
-tévesen azt képzelik, hogy nem lehet elég korán hozzáfogni
-elsajátításához.
-
-Igaz, hogy nagyon sokáig sem kell késlekedni. Mindenki, a ki egész
-ifjúságát a nagyvilágtól távol töltötte, egész világéletében zavarodott,
-feszes modorú lesz, mindig rosszkor tesz mindent, durva és félszeg lesz
-a fellépése s ettől a megszokástól sohasem szabadul meg s csak annál
-nevetségesebbé válik, mennél jobban igyekszik megszabadulni tőle.
-Mindennemű tanulásnak megvan a maga ideje, melyet ismerni kell és
-megvannak a maga szokásai, melyeket el kell kerülni. De ezek különösen a
-mi esetünkben egyesülnek, csakhogy én nem teszem ki nekik növendékemet a
-nélkül az óvatosság nélkül, hogy megóvjam tőlük.
-
-Ha módszerem egy-ugyanazzal a czéllal kielégít minden szempontot és ha
-elhárítva egy bajt, ezzel egyúttal egy másiknak is elejét veszi, akkor
-úgy vélem, hogy a módszer jó és hogy igazam van. Ezt véltem látni abban
-az expediensben, melyet itt sugall nekem. Ha szigorú és száraz akarok
-lenni növendékem iránt, elvesztem a bizalmát és azonnal el fog
-rejtezkedni előlem. Ha engedékeny és könnyen kezelhető akarok lenni vagy
-behúnyom a szememet, mi haszna van abból, hogy őrködésem alatt áll? Csak
-igazat adok kihágásainak és megkönnyítem a lelkiismeretét a magamé
-rovására. Ha csak abból a czélból vezetem be a világba, hogy tanítsam,
-jobban ki fog tanulni, mint a hogy kívánom. Ha távoltartom mindvégig,
-akkor mit tanulhat tőlem? Talán mindent, kivéve az embernek és polgárnak
-legszükségesebb művészetét, a felebarátaival való együttélés művészetét.
-Ha nagyon távoleső hasznosságot tulajdonítok ezeknek a gondoskodásoknak,
-semmissé lesz rája nézve; ő csak a jelennel törődik. Ha beérem azzal,
-hogy szórakozásokat nyujtok nekik, mi jót teszek vele? Elpusztul és nem
-tanul semmit.
-
-Mindebből semmit! Csak az én eljárásom módja gondoskodik mindenről. A te
-szivednek, mondom a fiatal embernek, szüksége van társnőre, menjünk,
-keressük meg azt, a ki neked megfelel; talán nem fogjuk könnyű szerrel
-megtalálni, az igazi érdem mindig ritka, de ne siessünk és ne is
-riasztassuk vissza magunkat. Kétségkívül van ilyen nő és végre is meg
-fogjuk találni vagy legalább is azt, a ki leginkább hasonlít hozzá.
-Ilyen rá nézve ennyire hízelgő czéllal vezetem be az életbe. Mi többet
-kell még mondanom? Nem látjátok, hogy megtettem mindent?
-
-Lefestve előtte szerelme tárgyát, a kit neki szántam, gondoljátok el,
-meghallgatásra fogok-e találni, kellemesebbé és kedvesebbé tudom-e tenni
-számára azokat a tulajdonságokat, melyeket szeretnie kell és tudom-e
-minden érzését arra irányítani, a mit keresnie vagy kerülnie kell. A
-legügyetlenebb embernek kellene lennem, ha előre is el nem tölteném
-szenvedélylyel, maga se tudja ki iránt. Nem fontos, hogy a czél, a
-melyet előtte lefestek, képzeletbeli legyen, elég, ha elveszi kedvét
-azoktól, a kik kísértetbe vihetik; elég, ha mindenütt talál olyan
-összehasonlításokat, melyek révén elébe teheti a képzeletbeli lényeket
-azoknak a valóságos alakoknak, a kik a szemébe ötlenek és mi más a
-valódi szerelem, mint képzeletbeli dolog, hazugság, illuzió? Az ember
-bizony jobban szereti a képet, melyet fest magának, mint a tárgyat, a
-melyre alkalmazza. Ha azt, a mit az ember szeret, pontosan olyannak
-látná, a milyen, nem volna többé szerelem a világon. Ha az ember
-megszűnik szeretni, az, a kit szeret, ugyanolyan marad, a milyen azelőtt
-volt, de nem látjuk már ugyanolyannak. A képzelt fátyol lehull s a
-szerelem eltűnik. Már pedig ha én nyújtom a képzeletbeli alakot, akkor
-tőlem függnek az összehasonlítások és könnyen megakadályozom az illusiót
-valóságos személyek segítségével.
-
-Azért azt nem akarom, hogy a fiatal embert rászedjék azzal, hogy
-lefestenek előtte egy mintaképet, a milyen nem létezhetik; hanem úgy
-választanám meg hölgyének a hibáit, hogy kedvére valók legyenek, hogy
-tessenek neki, hogy az ő hibáinak megjavítására szolgáljanak. Azt sem
-akarom, hogy hazudjanak neki s csaló módon azt mondják neki, hogy a kit
-lefestenek előtte, létezik; ha azonban tetszik neki a képmás, hamarosan
-kívánni fogja az eredetijét. A kívánságtól a föltevéshez könnyű az
-átmenet, csak egy-két ügyes leírás kell hozzá, melyek szembetünőbb
-vonásokkal az igazság nagyobb látszatát adják ennek a képzeletbeli
-tárgynak. Hajlandó volnék odáig menni, hogy nevet is adjak neki; nevetve
-azt mondanám: Nevezzük jövendőbelidet Zsófiának, Zsófia jót igérő név;
-ha az, a kit választott, nem viseli is, legalább méltó lesz a
-viselésére; előre is megtisztelhetjük vele. Mindezen részletek után, ha
-a nélkül, hogy azt mondanók, igen vagy nem, ürügyekkel kivonjuk magunkat
-a dologból, gyanúja bizonyossággá válik; azt fogja hinni, titkot
-csinálnak előtte a feleségből, a kit neki szántak és hogy meg fogja
-látni, ha megjön annak az ideje. Ha egyszer eljutottunk idáig és ha jól
-megválasztottuk a vonásokat, melyeket neki mutatni kell, a többi már
-könnyen megy; kibocsáthatjuk a világba csaknem koczkázat nélkül; csak az
-érzékei ellen védjétek, a szíve biztonságban van.
-
-De akár megszemélyesíti a mintaképét, a kit szeretetreméltóvá tudtam
-előtte tenni, akár nem, ez a mintakép, ha jón van csinálva, nem fogja
-kevésbé hozzávonzani mindenhez a mi hasonlít hozzá és nem fogja kevésbé
-eltávolítani mindattól, a mi nem hasonlít hozzá, mintha volna reális
-tárgya. Mily előny az arra, hogy megóvjuk szívét a veszedelmektől,
-melyeknek személye ki kell hogy téve legyen, hogy visszafojtsuk érzékeit
-képzelődése által, hogy azonnal elvonjuk azoktól a nőktől, a kik
-állitólag kinevelik, de drágán meg is fizettetik ezt a nevelést és csak
-udvariasságra nevelnek egy fiatal embert, de megfosztják minden
-tisztességétől! Zsófia olyan szerény! Milyen szemmel fogja nézni, ha
-ezek kikezdenek vele? Zsófiában annyi az egyszerűség! Hogy fog neki
-tetszeni ezek modora? Gondolatai oly messze esnek megfigyeléseitől, hogy
-ezek sohasem lehetnek rá nézve veszedelmesek.
-
-Mindazok, a kik gyermekek neveléséről beszélnek, ugyanazokat az
-előitéleteket és ugyanazokat az elveket követik, mert rosszul figyelnek
-meg és még rosszabbul gondolkoznak. Sem a temperamentum, sem az érzékek
-által nem kezdődik a fiatalság eltévelyedése, hanem a társasági
-gondolkodásmód által. Ha itt olyan fiúkról volna szó, a kiket
-kollegiumokban nevelnek, akkor megmutatnám, hogy ez igaz még ő rájuk
-vonatkozólag is, mert az első leczkék, melyeket azok is, ezek is kapnak,
-az elsők, melyek gyümölcsöket hoznak, a bűn leczkéi és nem a természet
-rontja meg őket, hanem a rossz példa. De hagyjuk a kollégiumok és
-kolostorok növendékeit rossz erkölcseikkel együtt; rajtuk már úgy sincs
-mód segíteni. Én csak a házi nevelésről beszélek. Vegyetek egy atyja
-házában, vidéken, okosan nevelkedett fiatalembert és vizsgáljátok meg
-abban a pillanatban, mikor Párisba jön vagy mikor belép a világba; azt
-fogjátok találni, hogy tisztességes dolgokra gondol és az akarata is ép
-oly egészséges, mint az elméje; találtok benne megvetést a bűn iránt és
-borzalmat a kicsapongás iránt; egy prostituált nőnek már a nevére is
-látni fogjátok szemében az ártatlanság megbotránkozását. Merem állítani,
-hogy nem akad az ilyen ifjak között egy is, a ki rá tudja szánni magát,
-hogy egyedül bemenjen ezeknek a boldogtalanoknak a szomorú házaiba, még
-ha tudná is, mire valók és szükségüket érezné.
-
-Hat hónappal ezután nézzétek meg újra ugyanezt a fiatal embert és nem
-fogtok ráismerni, szabadszájúsága, nagy hangú nézetei, fesztelen modora
-egészen más embernek mutatják, ha azelőtti egyűgyűségén való
-csúfolódása, szégyenkezése, ha erre emlékeztetik, nem mutatná, hogy ő
-ugyanaz és pirul rajta. Óh, mennyire átalakult rövid idő alatt! Honnan
-van az ilyen nagy és hirtelen változás? Temperamentumának fejlődésétől?
-A temperamentuma vajjon nem fejlődött volna-e ép úgy az apai házban is?
-Pedig ott bizonyosan nem vette volna fel sem ezt a hangot, sem ezeket a
-nézeteket. Az érzékek első gyönyöreitől? Ellenkezőleg. Mikor az ember
-kezdi ezeknek átengedni magát, akkor félénk, nyugtalan, kerüli a
-nagyvilágot és a zajt. Az első kéjek mindig rejtelmesek, a szemérem
-fűszerezi és elrejti őket; az első szerető nem szemtelenné lesz, hanem
-félénkké. Egészen elmerülve egy rá nézve ilyen új állapotba, a fiatal
-ember összeszedi magát, hogy élvezze és folyton attól retteg, hogy
-elveszti. Ha nagyzoló, akkor se nem kéjelgő, se nem gyöngéd, a mint
-dicsekszik; nem élvezett.
-
-Más gondolkozásmód idézte elő ezeket a különbségeket. A szíve még
-ugyanaz, de a nézetei megváltoztak. Érzelmei lassabban változnak s végül
-ezek által változnak meg s csak akkor lesz igazán megromolva. Alig
-lépett bele a világba s már egy második nevelést nyer benne, a mely
-teljesen ellentétes az elsővel, általa megtanulja megvetni, a mit
-becsült és becsülni, a mit megvetett; rátanítják, hogy úgy tekintse
-szülőinek és nevelőinek tanításait, mint pedáns szószátyárságot, a
-kötelességeket, melyeket ők prédikáltak neki, mint gyermekes morált,
-melyet le kell nézni, ha az ember felnő. Azt hiszi, becsületbeli
-kötelessége megváltoztatni magaviseletét, vállalkozó szellemű lesz
-vágyak nélkül és nyegle lesz álszégyenből. Kigúnyolja a jó erkölcsöket,
-mielőtt megkedvelte volna a rosszakat és henczeg kicsapongásával,
-mielőtt kicsapongott volna. Sohasem fogom elfelejteni a svájczi gárda
-egy fiatal tisztjének vallomását, a ki nagyon unta magát bajtársai zajos
-mulatságain, de nem mert róluk elmaradni, mert attól félt, hogy ki
-fogják csúfolni. «Úgy gyakorlom magamat ebben – mondta – mintha kedvem
-ellenére dohányoznám; a megszokás révén majd megjön rá a kedvem; nem
-maradhat az ember örökké gyermek».
-
-Így tehát nem annyira az érzékiségtől kell óvni a világba lépő fiatal
-embert, mint inkább a hiúságtól; inkább enged mások hajlamainak, mint a
-magáéinak és a nagyzolás több kéjenczet csinál, mint a szerelem.
-
-Ezután a megállapítás után kérdem, van-e a föld hátán jobban
-felpánczélozott fiatal ember, mint az enyém, minden ellen, a mi
-megtámadhatja erkölcseit, érzéseit, elveit s van-e, a ki jobban ellent
-tud állni az örvénynek? Mert mely csábítás ellen nincs védve? Ha vágyai
-a nőkhöz vonzzák, nem találja meg köztük azt, a kit keres és másfelé
-forduló szíve visszatartja. Ha az érzékei izgatják és szorítják, hol
-találja meg kielégítésüket? A házasságtöréstől és a kicsapongástól való
-borzalom ép úgy visszatartja őt a nyilvános nőktől, mint a férjes nőktől
-és mindig e kétféle állapot valamelyikéből erednek a fiatalság
-kihágásai. Egy eladó lány lehet kaczér, de nem lesz szemérmetlen és nem
-fogja magát nyakába vetni egy fiatal embernek, a ki esetleg elveszi, ha
-jóravalónak tartja; különben is rendszerint van valakije, a ki vigyáz
-rá. Emil sem lesz a maga részéről egészen magára hagyatva; mindkettőben
-meglesz őr gyanánt legalább a félelem és a szégyenkezés, a melyek
-elválaszthatatlanok az első vágyaktól; nem fognak egyszerre a végső
-bizalmaskodásig eljutni és nem lesz meg rá az idejük, hogy fokonkint
-jussanak odáig akadályok nélkül. Hogy máskép viselje magát, ahhoz már az
-kell, hogy tanult légyen a pajtásaitól, hogy megtanulta légyen tőlük,
-hogy gúnyolódjék a saját tartózkodásán, hogy őket utánozva szemtelenné
-legyen. De kicsoda kevésbé utánzó természetű, mint Emil? Kicsoda
-vezetteti magát kevésbbé a divatos kötekedő hang által, mint az, a kinek
-nincsenek előitéletei és nem ad semmit a mások előitéleteire? Húsz évig
-dolgoztam, hogy felfegyverezzem a gúnyolódók ellen; korábban kellene
-felkelniök, hogy bolonddá tehessék, mert az ő szemében csak az ostobák
-eszejárása nevetséges és semmi sem tesz érzéketlenebbé a gúnyolódás
-iránt, mint ha az ember felette áll a közlekedésnek. Élczelődés helyett
-neki érvek kellenek és a míg így áll a dolog, nem félek attól, hogy
-fiatal bolondok elvonják tőlem; mellettem van a lelkiismeret és az
-igazság. Ha az előitéletnek bele kell elegyednie, egy húsz éves
-ragaszkodás is valami; sohasem fogják vele elhitetni, hogy én hiábavaló
-oktatásokkal untattam és egy egyenes és okos szívben egy hű és igaz
-barát szava túl tudja kiáltani húsz csábító kiabálását. Miután csak
-arról van szó, hogy megmutassam neki, hogy ezek rászedik és mialatt úgy
-tesznek, mintha ember számba vennék, a valóságban úgy bánnak vele, mint
-egy gyermekkel, én mindig egyszerű, de komoly és világos leszek
-okoskodásaimban, hogy érezze, hogy én bánok vele úgy, mint felnőtt
-emberrel. Ezt fogom neki mondani: «Látod, hogy csak a te érdeked, a mely
-az enyém is, mondatja velem szavaimat; másképen nem is tudnék szólani.
-De miért akarnak ezek a fiatal emberek meggyőzni? Azért, mert el akarnak
-csábítani; nem szeretnek téged, nem érdeklődnek irántad, nincs egyéb
-indító okuk, mint hogy titokban boszantja őket, hogy különb vagy
-náluknál, le akarnak téged alacsonyítani a saját kis méreteikre és csak
-azért vetik szemedre, hogy tőlem vezetteted magad, mert ők maguk akarnak
-vezetni. Elhiszed-e, hogy nyerni valód van ebben a választásban? Vajjon
-az ő bölcsességük annyival fölötte áll az enyémnek és egynapos
-barátságuk erősebb, mint az enyém? Hogy valami súlyt adhassanak
-csúfolódásuknak, előbb a tekintélyüknek kellene, hogy súlyt adjanak és
-miféle tapasztalatuk van arra, hogy nézeteiket a miéink fölé emeljék?
-Nem tesznek egyebet, mint utánoznak más eszteleneket, mint a hogy azt
-akarják, hogy most már őket utánozzák. Hogy túltehessék magukat apáik
-állítólagos előitéletein, a pajtásaikénak vetik magukat alá. Nem látom
-be, mit nyernek ezzel, de azt látom, hogy biztosan elvesztenek két nagy
-előnyt: az apai szeretet előnyét, melynek tanácsai gyöngédek és őszinték
-és a tapasztalat előnyét, a melynek révén az ember ítélni tud arról, a
-mit ismer, mert az apák is voltak gyermekek, a gyermekek ellenben nem
-voltak apák.
-
-«De azt hiszed, őszinték legalább bolond elveikben? Szó sincs róla,
-kedves Emilem, megcsalják magukat, hogy megcsaljanak téged; önmagukkal
-sincsenek egyetértésben: a szivük folyton megczáfolja őket és gyakran a
-szájuk is ellentmond nekik. Nem egy közülük nevetségessé tesz mindent, a
-mi tisztességes, de kétségbe volna esve, ha a felesége is úgy
-gondolkoznék, mint ő. A másik ezt a közömbösséget az erkölcsök dolgában
-kiterjeszti még meg sem levő nejére is, vagy gyalázatossága betetőzéseül
-már meglevő nejére is; menj azonban tovább, szólj előtte az anyjáról és
-várd meg, akar-e házasságtörésből származó gyermek és feslett életű nő
-gyermeke számba menni, a ki hamisan viseli egy család nevét, a ki
-ellopja a természetes örökös apai örökségét s végül türelmesen
-engedné-e, hogy törvénytelen gyermek módjára bánjanak vele? Kicsoda
-kívánná közülük, hogy az ő lányára borítsák azt a becstelenséget, a
-melylyel ő elhalmozza a más lányát? Nincs köztük egy sem, a ki ne törne
-életedre, ha vele szemben akarnád gyakorlatilag érvényesíteni mindazokat
-az elveket, melyeket beléd oltani igyekszik. Így leplezik le végül
-következetlenségüket, úgy hogy megérezni, hogy egyikük sem hiszi azt, a
-mit mond. Ime, itt vannak az érvek, kedves Emilem; mérlegeld az ő
-érveiket és hasonlítsd össze. Ha én is, mint ők, gúnyt és csúfolódást
-akarnék űzni, megláthatnád, hogy ők is talán ép úgy, vagy még jobban
-nevetségessé válnának, mint én. De én nem félek a komoly vizsgálattól. A
-gúnyolódók diadala rövid tartamú; az igazság megmarad és az ő esztelen
-nevelésük elenyészik».
-
-El sem birjátok képzelni, mily tanulékony lehet Emil húsz éves korában.
-Mennyire különbözőképen gondolkodunk! A magam részéről fel sem tudom
-fogni, hogy hallgathatott rám tíz éves korában, mert micsoda befolyásom
-lehetett rá ebben a korban? Tizenöt évi gondoskodás kellett hozzá, hogy
-ezt a befolyást elérjem. Akkor nem neveltem őt, hanem előkészítettem,
-hogy neveltessék. Most már eléggé fel van nevelve arra, hogy tanulékony
-legyen; fölismeri a barátság hangját és tud engedelmeskedni az észnek.
-Meghagyom neki, az igaz, a függetlenség látszatát, de sohasem volt
-jobban alávetve, mivel azért az, mert az is akar lenni. A míg nem tudtam
-ura lenni akaratának, ura maradtam a személyének, nem távoztam el tőle
-egy lépésre sem. Most néha magára hagyom, mert mindig irányítom. Ha
-elhagyom, megölelem és bizodalmas hangon mondom neki: Emil, rábízlak
-barátomra, átadlak az ő becsületes szívének, ő fog nekem felelni te
-rólad.
-
-Nem lehet egy pillanat alatt megbontani az egészséges vonzalmat, melyet
-előzetesen nem zavart meg semmi és eltörölni olyan elveket, melyek
-közvetlenül az ész első megismeréseiből erednek. Ha valami változás
-történik benne távollétem alatt, sohasem lesz hosszantartó; sohasem
-fogja tudni eléggé elrejteni magát előttem, hogy észre ne vegyem a
-veszedelmet a baj előtt és hogy idején ott ne lehessek a gyógyítással.
-Az ember nem aljasodik el egyszerre s nem tanul meg egyszerre színlelni
-és ha van ember, a ki ebben a mesterségben ügyetlen, akkor Emil az,
-kinek nem volt egész életében egyetlen alkalma sem arra, hogy éljen
-vele.
-
-Ezen és más hasonló gondoskodásokkal azt hiszem, oly jól biztosítottam
-az idegen hatások és a közkeletű nézetek ellen, hogy szívesebben látnám
-Páris legrosszabb társaságában, mint egyedül szobájában, vagy egy
-parkban, átadva kora minden nyugtalanságának. Tehet az ember, a mit
-akar, mindazon ellenségek közt, a kik megtámadhatnak egy fiatal embert,
-a legveszedelmesebb és az egyedüli, a kit nem lehet eltávolítani, ő
-maga; mindazáltal ez az ellenség csak a mi hibánkból válhatik
-veszedelmessé, mert a mint már ezerszer mondtam, csupán a képzelődés
-által ébrednek fel az érzékek. Ezek szükséglete tulajdonképen nem
-fizikai szükséglet, nem igaz, hogy igazi szükséglet. Ha soha lasciv
-tárgy nem érte volna szemünket, ha soha becstelen gondolat nem hatott
-volna be szellemünkbe, az az állítólagos szükséglet talán sohasem
-éreztette volna magát velünk és tiszták maradtunk volna, kísértések
-nélkül, erőfeszítés nélkül és érdem nélkül. Nem tudni, milyen titkos
-erjedéseket keltenek az ifjúság vérében bizonyos helyzetek és bizonyos
-látványok, a nélkül, hogy maga is meg tudná fejteni ennek az első
-nyugtalanságnak az okait, a melyet nem könnyű lecsitítani és a mely
-csakhamar felébred újra. A magam részéről mennél többet gondolkodom
-erről a fontos válságról és közeli vagy távoli okairól, annál jobban
-meggyőződöm róla, hogy a sivatagban, könyvek nélkül, tanítások és nők
-nélkül nevelt magános ember szűzen halna meg, bármily kort érne is el.
-
-Itt azonban nem efféle vademberről van szó. Ha az ember a hozzá hasonlók
-közt s a társadalom számára nevel fel egy embert, akkor lehetetlen, sőt
-nem is való mindig ebben az üdvös tudatlanságban nevelni és a
-bölcseségre nézve nincs rosszabb, mint félig tudósnak lenni. Azoknak a
-tárgyaknak az emléke, melyek értek minket, az eszmék, a melyekre szert
-tettünk, utánunk mennek a visszavonultságba, megnépesítik akaratunk
-ellenére sokkal csábítóbb képekkel, mint a milyenek a tárgyak maguk és a
-magányt ép oly végzetessé teszik arra nézve, a ki magával viszi oda
-őket, mint a milyen hasznos arra nézve, a ki mindig egyedül marad benne.
-
-Őrködjetek gondosan a fiatal emberen; minden egyébtől meg tudja óvni
-magát ő maga, de a ti dolgotok, megóvni őt önmagától. Ne hagyjátok
-egyedül se nappal, sem éjjel, legalább is az ő szobájában aludjatok; ne
-feküdjék az ágyba, csak mikor elnyomja az álom és keljen fel azonnal, a
-mint fölébred. Ne bízzatok az ösztönben, a mint nem korlátozzátok csak ő
-rá magatokat; jó, a míg egyedül hat, de gyanús, a mint összeelegyedik az
-emberi intézményekkel; nem kell elpusztítani, hanem szabályozni és ez
-talán súlyosabb, mint megsemmisíteni. Nagyon veszedelmes volna, ha arra
-tanítaná növendéketeket, hogy megcsalja érzékeit és alkalmakat találjon
-ki kielégítésükre; ha egyszer megismerte ezt a veszedelmes pótlást, el
-van veszve. Ettől fogva a teste és a lelke mindig enervált lesz; a sírig
-fogja hordozni ennek a szokásnak szomorú következményeit, a
-legvégzetesebb szokásét, melynek egy fiatal ember rabszolgájává lehet.
-Kétségkívül annál jobb volna… Ha a forró temperamentum viharzása
-legyőzhetetlenné válik, kedves Emilem, szánlak, de nem haboznék egy
-pillanatig sem és nem tűrném, hogy a természet czélja kijátszassék. Ha
-kell, hogy egy zsarnok leigázzon, akkor inkább adlak át annak, a kitől
-meg tudlak szabadítani; bármi történik is, könyebben ragadlak el az
-asszonyoktól, mint önmagadtól.
-
-Húsz éves korig a test növekszik, szüksége van egész anyagára; ekkor az
-önmegtartóztatás a természet rendje szerint való és nem véthet ellene az
-ember szervezetének sérelme nélkül. A huszadik évtől fogva az
-önmegtartóztatás erkölcsi kötelesség; fontos arra, hogy megtanuljunk
-uralkodni önmagunkon, hogy urai maradhassunk étvágyainknak. De az
-erkölcsi kötelességeknek megvannak a módosulásai, a kivételei, a
-szabályai. Ha az emberi gyöngeség elkerülhetetlenné tesz egy
-alternativát, a két baj közül válaszszuk a kisebbiket; minden
-körülmények között jobb hibát elkövetni, mint bűnt elsajátítani.
-
-Gondoljatok arra, hogy itt nem az én növendékemről beszélek, hanem a
-tietekről. Szenvedélyei, melyeket erjedésbe hoztatok, leigáznak
-benneteket; engedjetek hát neki nyiltan és a nélkül, hogy ellepleznétek
-a győzelmét. Ha meg tudjátok neki mutatni igazi világításában, nem
-annyira büszke lesz rá, mint inkább szégyelni fogja és ti megszerzitek a
-jogot, hogy eltévelyedésében vezessétek, hogy legalább a meredélyeket
-elkerültessétek vele. Fontos, hogy a növendék ne tegyen semmit a tanító
-tudta és akarata nélkül, még rosszat sem és százszor többet ér, ha a
-nevelő jóváhagy egy hibát és téved, mint hogy a növendéke téveszsze meg
-és hogy a hiba úgy követtessék el, hogy ő ne tudjon róla. A ki azt
-hiszi, be kell húnyni a szemét valami dolog fölött, csakhamar kénytelen
-lesz behúnyni minden fölött; az első megtűrt visszaélés vezet a másikra
-és ez a láncz csak minden rend felfordulásával és minden törvény
-megvetésével ér véget.
-
-Egy másik tévedés, mely ellen már küzdöttem, a melytől azonban a
-kicsinyes szellemek sohasem fognak megszabadulni, hogy mindig a tanítói
-tekintélyt affektálják és hogy tökéletes embereknek akarnak feltűnni
-tanítványuk lelkében. Ez a módszer észszerűtlen. Hogy nem látják be,
-hogy mialatt meg akarják szilárdítani tekintélyüket, tönkre teszik, hogy
-ha az ember meghallgatást akar szerezni annak, a mit mond, azoknak a
-helyébe kell képzelnie magát, a kikhez fordul és hogy embernek kell
-lennie, ha az emberi szívhez akar szólni! Mindezek a tökéletes emberek
-soha meg nem hatnak, sem meg nem győznek; mindig azt mondják róluk, hogy
-könnyű leküzdeni olyan szenvedélyeket, melyeket az ember nem érez.
-Mutassátok meg gyöngeségeiteket növendéketeknek, ha ki akarjátok
-gyógyítani az ő gyöngeségeiből, hadd lássa bennetek ugyanazokat a belső
-küzdelmeket, melyeket érez, hadd tanulja legyőzni magát a ti példátokon,
-hogy aztán ne mondja, mint a többi: Ezek az aggastyánok boszankodnak,
-hogy már nem fiatalok, s úgy akarnak bánni a fiatalokkal, mint
-aggastyánokkal és mivel minden vágyuk kialudt már, bűnt csinálnak nekünk
-a mi vágyainkból.
-
-Montaigne mondja, hogy De Langey úrtól egy napon megkérdezte, hányszor
-itta le magát a király szolgálatában németországi követségekor. Én egy
-bizonyos fiatalember nevelőjétől szeretném megkérdezni, hányszor ment el
-rosszhírű helyekre növendéke érdekében. Hányszor? Ez téves kérdés. Ha az
-első alkalommal nem megy el a tobzódónak a kedve örökre attól, hogy újra
-bemenjen oda, ha nem hoz onnan magával megbánást és szégyent, ha nem ont
-keble könnypatakokat, hagyd el azonnal; csak szörnyeteg ő vagy pedig
-ostoba vagy te, sohasem leszesz a számára semmire se jó. De hagyjuk
-ezeket a szélső segédeszközöket, melyek ép oly siralmasak, mint
-veszedelmesek és a melyek nincsenek semmi kapcsolatban nevelésünkkel.
-
-Mennyi óvatosságot kell alkalmazni egy jó családból való fiatalemberrel,
-mielőtt kiteszszük korunk botrányos erkölcseinek! Ezek az óvatossági
-rendszabályok kellemetlenek, de mellőzhetetlenek; ebben a pontban a
-hanyagság veszíti el az ifjúságot, az első kor rendetlenkedései miatt
-fajulnak el az emberek s ezért látjuk őket azzá válni, a mik ma.
-Hitványak és gyávák még bűneikben is, a lelkük kicsinyes, mert
-kihasznált testük időnek előtte megromlott, alig marad bennük elég élet,
-hogy mozogni tudjanak. Szubtilis gondolataik anyag nélküli szellemeket
-mutatnak, semmi nagyot és nemest nem tud érezni, nincs bennük sem
-egyszerűség, sem erő; mindenben lezüllöttek és aljasul gonoszok s csak
-hiúk, rosszindulatúak, hamisak, még arra sincs elég bátorságuk, hogy
-nagyszabású gonosztevők legyenek. Ilyenek azok a megvetésre méltó
-emberek, a kiket az ifjúkori tombolás képez ki; ha akadna köztük
-egyetlen egy, a ki temperamentumos és józan tudna lenni, a ki köztük meg
-tudná őrizni szívét, vérét, erkölcseit a példa ragadóssága ellen,
-harmincz éves korában eltaposhatná mindezeket a férgeket és kevesebb
-fáradsággal lehetne úr fölöttünk, mint önmaga fölött.
-
-Ha származás és szerencse csak egy kissé segítségére lett volna Emilnek,
-ő lehetne ez az ember, csak akarnia kellene, de sokkal inkább megvetné
-őket, semhogy érdemesnek tartaná szolgálata alá vetni. Lássuk őt most
-közöttük, a mint belép a világba, nem azért, hogy első szerepet
-játszszon benne.
-
-Bármily rangban született légyen is, bármily társaságba lép is be
-először, fellépése egyszerű és feltünés nélküli lesz; ne is adja Isten
-azt a szerencsétlenséget, hogy ragyogjon benne! Azok a tulajdonságok,
-melyek első szempillantásra meglepnek, nincsenek meg benne, nemcsak hogy
-nincsenek, de nem is akarja, hogy meglegyenek benne. Sokkal is kevesebb
-súlyt vet az emberek ítéletére, semhogy törődjék előítéleteikkel és nem
-erőlködik azon, hogy becsüljék, mielőtt megismernék. Föllépésének módja
-se nem szerény, se nem hiú, hanem természetes és igaz, nem ismer sem
-feszességet, sem tettetést, egy társaság közepett ugyanaz, a mi egyedül
-és tanuk nélkül. Vajjon ezért faragatlan, lenéző, figyelmetlen lesz-e
-bárki iránt is? Ellenkezőleg, ha egyedüllétében nem veszi semmibe az
-embereket, mért venné őket semmibe, mikor velük él? Nem részesíti őket
-előnyben önmaga felett a modorában, mert nem részesíti őket önmaga
-fölött előnyben a szívében, de ép úgy nem mutat irántuk olyan
-közönbösséget, a melyet egyáltalán nem táplál; ha nem tudja is az
-udvariasság formuláit, tudja az emberségesség gondját. Nem szeret senkit
-szenvedni látni, nem engedi át a helyét másnak szépelgésből, hanem
-önként engedi át jóságból, ha látja, hogy megfeledkeztek róla és ez a
-megfeledkezés bántja, mert az én fiatal emberemnek kevésbbé van terhére
-akarattal állva maradni, mint azt látni, hogy más valaki kényszerből
-áll.
-
-Bár Emil általánosságban véve nem becsüli az embereket, nem mutat
-irántuk megvetést, mert sajnálja őket és megindul miattuk. Ha nem tudja
-is megajándékozni őket a valódi javak iránti hajlammal, átengedi nekik
-képzelt javaikat, melyekkel beérik, attól félve, hogy ha ezeket
-kurtán-furcsán elveszi tőlük, még boldogtalanabbá teszi őket, mint a
-milyenek. Tehát nem vitatkozó és ellentmondó, ép oly kevéssé
-kedvükkereső és hizelgő, megmondja véleményét a nélkül, hogy vitába
-szállna bárkivel is, mert mindenek felett szereti a szabadságot és mert
-a nyiltság egyike a legszebb jogainak.
-
-Keveset beszél, mert nem sokat igyekszik azon, hogy foglalkozzanak vele,
-ugyanennél az oknál fogva csak hasznavehető dolgokat mond; különben mi
-indítaná arra, hogy beszéljen? Emil sokkal képzettebb, semhogy fecsegő
-lehessen. A sok fecsegés vagy abból a vágyból ered, hogy elmésnek
-tartsák, a miről alább fogok szólani, vagy abból, hogy túlságos
-fontosságot tulajdonít apró-cseprő dolgoknak, a melyekről ostoba módon
-azt hiszszük, hogy mások ép oly fontosságot tulajdonítanak nekik, mint
-mi. A ki elég sok dolgot ismer arra, hogy mindegyiknek megadja a maga
-értékét, sohasem beszél nagyon sokat, mert meg tudja becsülni a
-figyelmet, melyet feléje fordítanak és a beszéde iránt nyilvánvaló
-érdeklődést is. Azok az emberek, a kik keveset tudnak, rendszerint sokat
-beszélnek és azok az emberek, a kik sokat tudnak, keveset beszélnek.
-Könnyen megérthető, hogy a tudatlan ember fontosnak tart mindent, a mit
-tud és megmondja az egész világnak. A tartalmas ember ellenben nem tárja
-fel olyan egy könnyen a készletét; túlságos sok beszélni valója is lenne
-és még többet lát, a mit utána mondani kellene, tehát hallgat.
-
-Emil egyáltalán nem ütközik bele mások magaviseletébe, sőt könnyű
-szerrel igazodik hozzá, nem azért, hogy tájékozottnak tünjék fel a
-szokásokban, sem hogy az udvarias ember modorában tetszelegjen magának,
-hanem ellenkezőleg, mert attól tart, hogy feltünővé válik, hogy
-kikerülje az észrevétetést és sohasem érzi jobban magát, mint mikor nem
-törődnek vele.
-
-Ámbár a világban való belépésekor egyáltalán nem ismeri ennek szokásait,
-azért nem félénk és gyáva; ha félrehúzódik, nem zavarában teszi, hanem
-azért, mert hogy jól láthasson az ember, ahhoz az kell, hogy ne lássák,
-mert az nem sokat nyugtalanítja, hogy mit gondolnak felőle és cseppet
-sem fél a nevetségessé válástól. Ettől van, hogy mindig nyugodt és
-hidegvérű lévén, nem zavartatja magát az álszégyentől. Akár nézik, akár
-nem, mindig tőle telhető legjobban teszi, a mit tesz és mivel sohasem
-távolodik el önmagától, hogy jól megfigyelhesse a többieket, olyan
-könnyedséggel fogja fel szokásaikat, a milyennel nem birhatnak a
-közvélemény rabszolgái. Azt lehet mondani, hogy épen azért fogja fel
-hamarabb a világ szokásait, mert nem sokat törődik velük.
-
-Mindazáltal ne tévesztessétek meg magatokat magatartása dolgában és ne
-hasonlítsátok össze fiatal urficskáitokéhoz. Határozott, de nem
-önelégült, modora fesztelen, de nem megvető, a szemtelen modor csak a
-rabszolgákhoz illik, a függetlenségben nincs semmi affektált. Sohasem
-láttam, hogy olyan ember, a kinek lelkében büszkeség volt, kimutatta
-volna magatartásával; ez az affektáczió inkább illik a silány és hiú
-lelkekhez, a kik csak ezzel tudnak imponálni. Azt olvastam egy
-könyvben,[117] hogy egy nap egy idegen lépett be a híres Marcel
-táncztermébe; ez kérdezte, hogy mely országból való. «Angol vagyok –
-felelt az idegen.» Angol! válaszolt a tánczos; ön arról a szigetről
-való, a hol a polgároknak részük van a közigazgatásban és részesei a
-souverain hatalomnak?[118] Nem, uram, ez a lehajtott homlok, ez a félénk
-tekintet, ez a bizonytalan járás csak egy választófejedelem czímekkel
-ellátott rabszolgáját árulja el nekem.
-
-Nem tudom, ez az ítélet nagy ismeretére vall-e az igazi viszonynak, a
-mely egy ember jelleme és külseje között van. A magam részéről, a kinek
-nincs szerencsém, hogy tánczmester lehessek, épen az ellenkezőjét
-gondoltam volna. Ezt mondtam volna: «Ez az angol nem udvari ember;
-sohasem hallottam, hogy az udvari embereknek lehajlott homlokuk és
-bizonytalan járásuk van; az az ember, a ki félénk a tánczteremben, lehet
-hogy nem félénk az alsóházban.» Ez a Marcel úr bizonyára megannyi
-rómainak tarthatta honfitársait.
-
-Mikor az ember szeret, szerettetni akar. Emil szereti az embereket,
-tehát tetszeni akar nekik. Még inkább akar tetszésre találni a nőknél;
-kora, erkölcsei, czélja, minden egyesül arra, hogy táplálja benne ezt a
-kívánságot. Azt mondom, az erkölcsei, mert ezek nagyban közreműködnek
-erre; azok az emberek, a kiknek vannak erkölcsei, a nők igazi imádói.
-Nincs meg neki, mint a többieknek, a gálánskodás tudom is én miféle
-szójárása, de sokkal igazabb, gyöngédebb és szívből fakadó a buzgósága.
-Egy fiatal nő társaságában százezer kicsapongó közt is megismernék egy
-erkölcsös és önmagán uralkodni tudó embert. Itéljétek meg, mi lehet Emil
-egészen friss temperamentumával és annyi sok okával, hogy ellentálljon
-neki! A nők közelében, azt hiszem, néha félénk és elfogult lesz, de ez a
-zavar bizonyára nem lesz nekik kedvük ellen való és a kevésbbé kikapósak
-is csak gyakran fogják megtalálni a módját, hogy élvezzék és fokozzák
-ezt a zavart. Egyébiránt a buzgalma észrevehetőleg meg fogja változtatni
-nyilvánulása módjait az illetők társadalmi helyzete szerint. Szerényebb
-és tiszteletteljesebb lesz az asszonyok iránt, élénkebb és gyöngédebb a
-férjhez adó lányok iránt. Nem veszti el szeme elől kutatásai czélját és
-mindig az iránt mutat több figyelmet, a ki őt ezekre emlékezteti.
-
-Senki sem lesz pontosabb minden a természet rendjére alapuló dologban,
-sőt a társadalom jó rendje dolgában is, de az előbbieknek mindig előnyt
-ad a többiek felett és jobban fog tisztelni egy magánál idősebb
-magánembert, mint egy vele egykorú tisztviselőt. Rendszerint a
-legfiatalabbak egyike lévén azokban a társaságokban, a melyekben
-megfordul, mindig egyike lesz a legszerényebbeknek, nem azért a
-hiúságért, hogy alázatosnak tünjék fel, hanem természetes és az észre
-alapított érzésből. Nem lesz meg benne egy fiatal piperkőcz koraérett
-élnitudása, a ki hogy mulattassa a társaságot, hangosabban beszél, mint
-a bölcsek és szavába vág az öregeknek; nem fog igazat adni annak a
-feleletnek, melyet egy öreg nemes XV. Lajosnak adott, a ki azt kérdezte
-tőle, a saját korát vagy a mostanit becsüli-e többre: _Felség, én az
-öregek tiszteletében töltöttem ifjukoromat, most meg öreg koromat a
-gyermekek tiszteletében kell követnem._
-
-Gyöngéd és érzékeny lévén a szíve, de nem becsülve semmire a közvélemény
-értékeléseit, bár szeret tetszeni a többieknek, nem sokat törődik vele,
-hogy mennyire becsülik meg. Ebből az következik, hogy szivélyesebb lesz,
-mint udvarias, hogy sohasem lesz kényeskedő, sem pompázó a modora és
-hogy jobban meghatja egy gyöngédség, mint ezer dicshimnusz. Ugyanezen
-okoknál fogva nem fogja elhanyagolni sem modorát, sem magatartását,
-lehet hogy egy kis választékosság is lesz öltözékében, nem azért, hogy
-ízléses embernek tünjék fel, hanem hogy külsejét kellemesebbé tegye; nem
-fog az arany kerethez folyamodni és a gazdagság czégére nem fogja
-elékteleníteni öltözékét.
-
-Látni, hogy mindez nem követeli meg tőlem a szabályok tömegét és csak
-első nevelésének eredménye. Nagy titkot csinálnak előttünk a társasági
-szokásokból, mintha abban a korban, mikor az ember ezeket a szokásokat
-elsajátítja, nem tanulná meg természetszerűen és mintha nem a becsületes
-szívben kellene keresni az embernek első törvényeit. Az igazi
-udvariasság abban áll, hogy jóindulatot mutatunk az emberek iránt;
-fáradság nélkül nyilvánul annál, a kiben megvan; a kiben nincs meg, az
-kénytelen mesterkéltté tenni megjelenését.
-
-«A szokásszerű udvariasság legszerencsétlenebb következményeinek egyike,
-hogy megtanít arra, hogy mellőzzük az erényeket, melyeket utánoz. Oltsák
-belénk a neveléssel az emberségességet és a jótékonyságot s akkor
-meglesz bennünk az udvariasság vagy pedig nem lesz rá szükségünk.
-
-«Ha nincs meg bennünk az az udvariasság, a mely a kedves modorban
-nyilvánul, meglesz az, a mely a jóravaló embert és a polgárt jellemzi;
-nem lesz szükségünk a hamissághoz folyamodni.
-
-«A helyett, hogy mesterkéltek lennénk, elég a tetszésre, ha jók vagyunk,
-a helyett, hogy hamisak legyünk mások gyöngeségeinek legyezgetésében,
-elég, ha engedékenyek vagyunk.
-
-«Azok, a kikkel szemben így járunk el, nem lesznek sem gőgösek, sem
-romlottak, csak hálásak lesznek és mind jobban azokká válnak.»[119]
-
-Nekem úgy tetszik, ha van olyan nevelés, a mely elő tudja idézni az
-udvariasságnak azt a fajtáját, melyet Duclos kiván, ez az, a melynek
-tényét itt megállapította. Mindazáltal megengedem, hogy ily eltérő
-nézetekkel Emil nem lesz olyan, mint mindenki és Isten óvja meg tőle,
-hogy valaha is olyan legyen! De a miben el fog térni a többiektől, abban
-nem lesz se mogorva, sem nevetséges; a különbség észrevehető lesz a
-nélkül, hogy kellemetlen volna. Emil, ha úgy tetszik, szeretetreméltó
-idegen lesz. Előre is meg fogják bocsátani különösségeit s ezt mondják
-róla: _Majd ki fog formálódni._ Később egészen hozzászoknak modorához és
-látva, hogy nem változtat rajta, meg fogják neki bocsátani s azt
-mondják: _hát ilyen ő_.
-
-Nem fogják ünnepelni, mint valami szeretetreméltó embert, hanem szeretni
-fogják, nem is tudni, miért; senki sem fogja dicsőíteni szellemességét,
-de szívesen fogják biróvá tenni a szellemes emberek közt; az ő szelleme
-szabatos és korlátok közt mozgó lesz, helyes lesz az érzéke és
-egészséges az ítélete. Sohasem szalad az új eszmék után, tehát nem
-akarja a szellemest játszani. Megérttettem vele, hogy az embereknek
-üdvös és igazán hasznos eszmék azok voltak, a melyeket leghamarább
-ismertek, hogy minden időben ezek adják meg a természet igazi kötelékeit
-és hogy a rendes mértéket felülmuló szellemeknek, hogy fel tudjanak
-tünni, csak az emberi nemre veszedelmes és gyászos eszmék maradnak. Az
-önmaga csodáltatásának ez a módja nem igen hatja meg; tudja, hol kell
-megtalálnia élete boldogságát és mennyiben járulhat hozzá mások
-boldogságához. Ismereteinek köre nem terjed tovább, mint arra, a mi
-hasznos. Utja szűk és jól megszabott, nem lévén kisértésben, hogy
-kilépjen belőle, összeelegyedve marad azokkal, a kik járnak rajta, nem
-akar sem eltévedni, sem ragyogni. Emil egészséges érzékű ember és nem is
-akar más lenni; hiába akarják ezzel a czímmel gúnyolni, mindig
-megtisztelve érzi magát általa.
-
-Ámbár a tetszés vágya nem hagyja tökéletesen közönbösnek mások véleménye
-iránt, ebből a véleményből csak azt fogja fel, a mi közvetlenül az ő
-személyére vonatkozik, a nélkül, hogy törődnék az önkényes
-értékelésekkel, melyeknek nincs más törvénye, mint a divat és az
-előítéletek. Büszke lesz arra, hogy jól csinálta, a mit csinált, még
-arra is, hogy jobban akarja csinálni, mint mások; a versenyfutásban a
-leggyorsabb, a birkózásban a legerősebb, a munkában a legtalpraesettebb,
-az ügyességet kivánó játékokban a legügyesebb akar lenni, de nem fogja
-keresni azokat az előnyöket, a melyek nem önmaguktól nyilvánvalók és a
-melyeket mások itéletének kell megállapítania, mint pl. hogy több
-szellem van benne, mint másban, hogy jobban beszél, tudósabb stb. Még
-kevesebbet fog tartani azokra, melyek egyáltalán nem tartoznak az ember
-személyére, mint pl. hogy előkelőbb származású, hogy gazdagabbnak
-tartják, nagyobb a hitele, a tekintélye, hogy nagyobb pompával tüntetik
-fel.
-
-Mivel az embereket azért szereli, mert felebarátai, mindenek felett
-szeretni fogja azokat, a kik leginkább hasonlítanak hozzá, mert jónak
-érzi önmagát és ezt a hasonlóságot az ízlésnek az erkölcsi dolgokban
-való azonossága szerint ítéli meg, mindenben, a mi a jó jellemre
-tartozik, szivesen fogadja a helyeslést. Nem fogja pontosan ezt mondani
-magában: «Örülök, mert helyeselnek», – hanem ezt: «Örülök, hogy
-helyeslik, a mi jót tettem, örülök, mert az emberek, a kik engem
-megtisztelnek, önmagukat tisztelik meg; a míg ilyen okosan ítélnek,
-addig szép dolog bírni a helyeslésüket».
-
-Erkölcseik révén tanulmányozza az embereket a társaságban, mint a hogy
-azelőtt szenvedélyeik révén tanulmányozta őket a történelemben s ezért
-gyakran lesz módja elmélkedni azon, a mi hízeleg az emberi szivnek, vagy
-a mi bántja. Igy filozofál az ízlés elveiről és ez az a tanulmány, a
-mely neki való ebben a korban.
-
-Mennél messzebbre megyünk az ízlés keresésében, annál jobban eltévedünk;
-az ízlés nem egyéb, mint a képesség arra, hogy ítéljünk arról, a mi
-tetszik vagy nem tetszik az emberek többségének. Ha ezen túlmégy, nem
-tudod többé, hogy mi az ízlés. Ebből nem következik az, hogy több az
-ízléses ember, mint az ízléstelen, mert bár az emberek többsége
-egészségesen ítél minden tárgyról, kevés az olyan ember, a ki úgy ítél
-mindenről, mint ez a többség és ámbár a legáltalánosabb ízlések
-megegyezése teszi a jó ízlést, kevés az ízléses ember, ép úgy, mint a
-hogy kevés a szép ember, ámbár a legáltalánosabban előforduló vonások
-egyesülése teszi a szépséget.
-
-Meg kell jegyezni, hogy itt nem arról van szó, a mit azért szeretünk,
-mert hasznos, sem arról, a mit gyűlölünk, mert ártalmas ránk nézve. Az
-ízlés csak közönbös, vagy legfeljebb a szánakozás szempontjából érdekkel
-biró dolgokra vonatkozik, nem pedig azokra, melyek szükségleteinkre
-vonatkoznak; hogy ezekről ítéljünk, ahhoz nincs szükség ízlésre, elég
-maga az étvágy is. Ez teszi oly nehezekké és úgy látszik oly
-önkényesekké is a tisztán ízlésbeli ítéleteket, mert az ösztönön kívül,
-a mely meghatározza, nem látni az ítéletek okát. Meg kell továbbá
-különböztetni az ízlésbeli törvényeket az erkölcsi dolgokban és a
-fizikai dolgokban. Ezekben az ízlés elvei teljesen
-megmagyarázhatatlanoknak tünnek fel. De fontos dolog megállapítani, hogy
-mindenbe, a mi utánzás dolga, belevegyül valami erkölcsi;[120] így lehet
-megmagyarázni azokat a szépségeket, melyek fizikaiaknak tünnek fel és a
-melyek nem igazán azok. Ehhez hozzátennék, hogy az ízlésnek megvannak a
-helyi szabályai, melyek ezerféle tekintetben függővé teszik az
-éghajlattól, az erkölcsöktől, a kormányformától, az intézményektől; hogy
-továbbá vannak, melyek az életkortól, a nemtől, a jellemtől függenek és
-hogy ebben az értelemben nem kell vitatkozni az ízlésekről.
-
-Az ízlés természetes tulajdonsága minden embernek, de nincs meg
-mindenikben egyforma mértékben, nem fejlődik ki mindenkiben egyforma
-fokban és mindenkiben alá van vetve különböző okokból eredő
-változásoknak. Az ízlés mértéke, melylyel bírhat az ember, attól az
-érzékenységtől függ, melyet az ember szerzett, kulturája és formája
-pedig azoktól a társaságoktól függ, melyekben az ember élt. Először is
-nagyszámú társaságban kell élni, hogy sok összehasonlítást tehessen az
-ember. Másodszor szükség van szórakoztató és tétlen társaságra, mert a
-tevékenyekben nem az élvezet a szabály, hanem az érdek. Harmadszor pedig
-olyan társaságokra van szükség, melyekben az egyenlőtlenség nem túlságos
-nagy, a hol a közvélemény zsarnoksága mérsékelt és a hol inkább a
-gyönyör uralkodik, mint a hiúság; mert az ellenkező esetben a divat
-elfojtja az ízlést és többé nem azt keresik, a mi tetszik, hanem a mi
-feltünő.
-
-Az utóbbi esetben már nem igaz, hogy a többség ízlése az igazi jó ízlés.
-Miért? Mert a tárgya változik. Akkor a tömegnek nincs már saját ítélete,
-már csak azok után ítél, a kiket önmagánál hozzáértőbbeknek hisz, nem
-azt helyesli, a mi jó, hanem a mit azok helyeselnek. Minden időben
-gondoskodjatok róla, hogy minden embernek meglegyen a saját véleménye s
-a mi aztán önmagában nézve a legkellemesebb, az nyeri el a szavazatok
-többségét.
-
-Az emberek munkáikban csak utánzás által csinálnak szépet. Az ízlés
-minden igazi mintája a természetben van. Mennél jobban eltávolodunk a
-mestertől, annál jobban eltorzulnak a képeink. Aztán mintáinkat azokról
-a dolgokról veszszük, a melyeket szeretünk; a képzelt szép pedig, alá
-levén vetve a szeszélynek és a tekintélynek, nem egyéb, mint a mi
-tetszik azoknak, a kik vezetnek minket.
-
-A művészek, a nagyurak, a gazdagok azok, a kik vezetnek minket, őket
-pedig érdekük vagy hiúságuk vezeti. Egy részük azért, hogy fitogtassák
-gazdagságukat, más részük azért, hogy hasznot húzzanak belőle,
-versenyezve keresik a pazarlás új meg új eszközét. Ezáltal a nagy
-fényűzés elfoglalja uralmát és megszeretteti azt, a mi nehéz és
-költséges, akkor az állítólagos szép nem hogy utánozná a természetet,
-csak azzal szép, hogy ellenkezik vele. Mindenütt hamis az ízlés, a hol
-tékozló.
-
-Különösen a két nem érintkezésében nyeri jó vagy rossz formáját az
-ízlés; művelése szükségszerű eredménye e társaság czéljának. De ha az
-élvezés könnyűsége meggyöngíti a tetszés vágyál, az ízlésnek el kell
-fajulnia s azt hiszem, ez egy másik oka, és pedig a legérthetőbbek
-egyike, hogy miért függ a jó ízlés a jó erkölcsöktől.
-
-Kérjetek tanácsot a nők ízlésétől a fizikai dolgokban és azokban, a
-melyek az érzékek ítéletétől függnek s a férfiakétól az erkölcsi
-dolgokban, s azokban, a melyek inkább az értelemtől függnek. Ha az
-asszonyok azok lennének, a miknek lenniök kellene, az illetékességük
-körébe eső dolgokra szorítkoznának és mindig jól ítélnének, de mióta az
-irodalom biráiul tolakodtak fel, mióta arra adták magukat, hogy
-ítéljenek a könyvekről és minden áron könyveket írjanak, azóta nem
-értenek többé semmihez. Azok az írók, a kik a tudós nőktől kérnek
-tanácsot műveikre nézve, mindig biztosak benne, hogy rossz tanácsokat
-kapnak; a piperkőczök, a kik öltözékükre nézve kérnek tanácsot, mindig
-nevetségesen vannak öltözve. Nemsokára alkalmam lesz szólni a női nem
-igazi tehetségeiről, ezek művelése módjáról és azokról a dolgokról,
-melyekre vonatkozólag döntéseit meg kell hallgatni.
-
-Ezek azok az elemi megfontolások, melyeket elvekül állítanék fel, mikor
-Emillel olyan tárgyról okoskodom, a mely abban a helyzetben, a melyben
-van és abban a kutatásban, melylyel el van foglalva, épen nem közönbös.
-És kire nézve lehetne közönbös? Annak az ismerete, a mi lehet kellemes
-vagy kellemetlen az embereknek, nemcsak annak szükséges, a kinek
-szüksége van rájuk, hanem annak is, a ki hasznukra akar lenni; fontos,
-hogy tessék nekik, hogy szolgálhasson nekik, az írás művészete pedig
-épen nem haszontalan tanulmány, ha arra használjuk fel, hogy
-meghallgattassuk az igazságot.
-
-Ha abból a czélból, hogy műveljem tanítványom ízlését, választanom
-kellene azok közt az országok közt, melyekben ez a művelés még ezután
-fog megszületni és azok közt, a melyekben már elfajzott, a retrográd
-irányt követném; az utóbbiakban kezdeném az útját és az előbbiekben
-fejezném be. Ennek a választásomnak oka az, hogy az ízlés elfajzik a
-szerfölötti kényességtől, a mely érzékenynyé tesz olyan dolgok iránt,
-melyeket az emberek tömege nem vesz észre; ez a kényesség a vitatkozó
-szellemére vezet, mert mennél szubtilisabbá teszszük a tárgyakat, annál
-jobban sokszorozódnak; ez a szubtilitás az érzéket kényesebbé és
-kevésbbé egységessé teszi. Ekkor annyi ízlés alakul ki, a hány a fej. Az
-arról való vitákban, hogy melyik az előbbre való, a filozófia és a
-felvilágosodás kitágul és így tanul meg az ember gondolkozni. Finom
-megfigyeléseket csak nagyon széles körű emberek tehetnek, mert ezek a
-megfigyelések az összes többiek után ötlenek fel és a nagyszámú
-társaságokhoz kevéssé hozzászokott emberek kimerítik figyelmüket a nagy
-vonásokkal. Nincs talán hely a művelt világon, a hol az általános ízlés
-rosszabb volna, mint Párisban. Mindazáltal ebben a fővárosban művelődik
-ki a jó ízlés és kevés becsben álló könyv jelenik meg Európában, a
-melynek szerzője ne járt volna a maga kiművelése czéljából Párisban. A
-kik azt hiszik, hogy elég olvasni a könyveket, melyek itt készülnek,
-azok tévednek; sokkal többet lehet tanulni az írókkal való társalgásból,
-mint könyveikből, pedig nem is az írók azok, a kiktől a legtöbbet lehet
-tanulni. A társaságok szelleme fejleszti ki a gondolkozó főt és oly
-messzire viszi a látást, a menynyire csak mehet. Ha van benned a
-lángésznek egy szikrája, tölts egy évet Párisban, csakhamar kifejlődik
-belőled mindaz, a mivé lehetsz vagy pedig sohasem lesz belőled semmi.
-
-Meg lehet tanulni gondolkozni azokon a helyeken is, a hol a rossz ízlés
-uralkodik, csak nem szabad úgy gondolkozni, mint azok, a kiknek ilyen
-rossz az ízlésük; ezt pedig nehéz dolog elkerülni, ha az ember nagyon
-sokáig maradt velük. Segítségükkel tökéletesíteni kell az itélés
-eszközét, kikerülve annak oly módon való használatát, mint ők. Óvakodnék
-tőle, hogy odáig műveljem Emil ítéletét, hogy egészen megváltozzék és
-mikor elég finom lesz az érzéke, hogy érezze és összehasonlítsa az
-emberek különböző ízlését, az övét egyszerűbb tárgyakra irányítanám.
-
-Még tovább is mennék, hogy megtartsam tiszta és egészséges ízlését. A
-szórakozások tömkelegében is tudnék vele hasznos társalgásokat kezdeni
-és ezeket mindig olyan dolgokra irányítva, melyek tetszenek, gondom
-lenne rá, hogy ezeket ép oly mulatságosakká tegyem rá nézve, mint
-tanulságosakká. Ez az olvasás és a kellemes könyvek ideje, ez az ideje
-annak, hogy megtanítsam elemezni egy beszédet és fogékonynyá tegyem az
-ékesszólás és a nyelv minden szépsége iránt Nem sokat ér megtanulni
-magukat a nyelveket, ezek tudása nem olyan fontos, mint a hogy hiszik,
-hanem a nyelvek tanulása vezet az általános grammatika ismeretére. Azért
-kell megtanulnunk latinul, hogy jól tudhassunk francziául, a két nyelvet
-tanulmányoznunk kell és összehasonlítanunk egymással, hogy meglássuk a
-beszélés művészetének szabályait.
-
-Van ezenkívül az ízlésnek bizonyos egyszerűsége, a mely a szívre hat és
-a mely csak a régiek irásaiban található fel. Az ékesszólásban, a
-költészetben, az irodalom minden fajában meg fogja őket találni, nem
-különben a történelemben is, tartalomilag bővekül és ítéletben
-józanokul. A mi íróink ellenkezőleg keveset mondanak és sokat beszélnek.
-Nem az a módja a mi ítéletünk művelésének, hogy a magukét mindig
-törvényül szabják elénk. A kétféle ízlés különbsége érezhető minden
-emlékükben, még a sirokon is. A mi sirjaink el vannak halmozva
-dicsbeszédekkel, a régiekén tényeket lehetett olvasni.
-
-  _Sta, viator; heroem calcas._
-
-Ha ezt a sírfeliratot egy ókori emléken találtam volna, akkor is azonnal
-kitaláltam volna, hogy korunkból való, mert nálunk semmi sem gyakrabbi,
-mint a hősök, holott az ókoriaknál ritkábbak voltak. A helyett, hogy azt
-mondták volna valakiről, hogy hős, azt mondták volna meg, a mit tett,
-hogy hős legyen. Ennek a hősnek sírfeliratát hasonlítsuk össze az
-elpuhult Sardanapaléval:
-
-  Én építettem Tarsust és Anchialét egy nap alatt és most halott vagyok.
-
-Melyik mond többet véleményetek szerint? A mi lapidáris stílusunk a maga
-dagályával csak arra jó, hogy felfújja a törpéket. A régiek olyanoknak
-mutatták volna az embereket, a milyenek és látni lehetett, hogy emberek.
-Xenophon, mikor dicsőité néhány árulás által elesett vitéz emlékét a
-tízezrek visszavonulásában, ezt mondja: _Harczban és barátságban
-feddhetetlenül haltak meg._ Ez az egész, de gondoljátok meg, ebben az
-oly rövid és egyszerű beszédben mennyire tele lehetett az író szíve.
-Szerencsétlen, a ki ezt nem találja elragadónak.
-
-Thermopylaeban egy márványba vésve ezeket a szavakat lehetett olvasni:
-
-  Vándor, mondd meg Spártának, hogy sokan fekszünk itt, engedelmeskedve szent törvényeinek.
-
-Mindjárt meglátni, hogy nem a Feliratok Akadémiája szövegezte ezt.
-
-Csalódnám, ha növendékem, a ki oly csekély értéket tulajdonít a
-szavaknak, nem fordítaná figyelmét első sorban ezekre a különbségekre és
-ha ezek nem volnának befolyással olvasmányainak megválasztására.
-Elragadtatva Demosthenes férfias ékesszólásától, ezt fogja mondani: Ez
-aztán a szónok! De ha Cicerót olvassa, ezt fogja mondani: Ez csak
-ügyvéd.
-
-Általában véve Emilnek több kedve fog telni a régiek könyveiben, mint a
-mieinkben, már csak azért is, mert az elsők lévén, a régiek vannak a
-legközelebb a természethez és mert az ő lángelméjük inkább a sajátjuk.
-Mondhat akármit La Motte és Terrason abbé, nincs igazi észszerű haladás
-az emberi nemben, mert mindent, a mit az egyik oldalon nyerünk,
-elveszítünk a másik oldalon, mert minden szellem mindig ugyanarról a
-pontról indul ki és mert mind az az idő, a mit arra fordítunk, hogy
-tudjuk, mit gondoltak mások, el lévén veszve a magunk eszével való
-gondolkodás megtanulására nézve, több a megszerzett ismeretünk és
-kevesebb a szellemi erőnk. Szellemünk, ép úgy mint korunk, arra van
-begyakorolva, hogy mindent eszközökkel csináljon és semmit önmaga által.
-Fontenelle azt mondta, hogy mindez a vita a régiekről és a modernekről
-arra zsugorodik össze, hogy tudjuk, a régi fák nagyobbak voltak-e, mint
-a maiak. Ha a földmívelés megváltozott volna ez a kérdés nem volna
-jogosulatlan.
-
-Miután így eljuttattam Emilt a tiszta irodalom forrásaihoz, megmutatom
-neki a modern kompilátorok víztartóiban levő leöntéseket; ujságokat,
-fordításokat, szótárakat. Egy szempillantást vet mindenre, aztán
-abbahagyja, hogy soha vissza ne térjen hozzá. Hogy mulattassam,
-meghallgattatom vele az akadémiák fecsegését is és megfigyeltetem vele,
-hogy mindegyik azok közül, a kikből ezek az akadémiák állnak, mindig
-többet ér egyedül, mint a testületben; ebből magától le fogja vonni a
-következtetést mindezekre a szép intézményekre vonatkozólag.
-
-Elvezetem a látványosságokba nem azért, hogy az erkölcsöket, hanem hogy
-az ízlést tanulmányozza, mert ízlés különösképen itt nyilatkozik meg
-azok számára, a kik tudnak gondolkozni. Ne törődj az életszabályokkal és
-erkölcscsel, mondom neki, nem itt kell azokat tanúlni. A színház nem az
-igazság számára való, hanem arra, hogy kedvében járjon az embereknek és
-mulattassa őket; nincs az az iskola, a hol oly jól meg lehetne tanulni
-az embereknek való tetszést és az emberi szív érdeklődésének
-fölkeltését. A színház tanulmányozása a költészet tanulmányozására
-vezet, pontosan ugyanaz a czéljuk. Mily szikrája lobban fel benne az
-ízlésnek, mily élvezettel fog a költők nyelvével, a göröggel, a
-latinnal, az olaszszal foglalkozni! Ezek a tanulmányok rá nézve kényszer
-nélküli mulatságok lesznek s csak annál nagyobb hasznára válnak;
-gyönyörteljesek lesznek neki abban a korban és olyan körülmények között,
-a mikor a szív oly elbűvölten érdeklődik a szépségnek minden fajtája
-iránt, a mely arra való, hogy meghassa. Képzeljétek el egy felől az én
-Emilemet, másfelől egy kollegiumi suhanczot, a mint az Aeneis negyedik
-könyvét, vagy Tibullust vagy Plato Symposionját olvassa. Mily különbség!
-Hogy felindul az egyiknek a szive attól, a mi a másikra nem is hat! Oh,
-derék fiatalember, hagyd abba, szakítsd meg olvasásodat, nagyon is fel
-vagy indulva; én akarom ugyan, hogy a szerelem nyelve tessék neked, de
-azt nem, hogy félre vezessen, légy érzékeny ember, de bölcs ember is
-légy. Ha csak e kettő egyike vagy, akkor semmi se vagy. Egyébiránt akár
-viszi valamire, akár nem, a holt nyelvekben, a bölcsészetben, az nekem
-nem fontos. Azzal nem fog kevesebbet érni, ha nem tud is mindebből
-semmit és nem ezekről a haszontalanságokról van szó a nevelésében.
-
-Főczélom, a mikor a szépnek minden formájában való szeretetére tanítom,
-hogy erre irányítsam vonzalmait és ízlését, hogy megakadályozzam
-természetes hajlamainak elváltozását s hogy ne keresse egy napon a
-gazdagságában boldogságának eszközét, melyet önmagához közelebb kell
-megtalálnia. Mondtam különben, hogy az ízlés nem egyéb, mint az apró
-dolgokkal való bánni tudás és ez nagyon igaz, de miután az apró dolgok
-szövevényétől függ az élet kellemessége, az ilyen gondoskodás egyáltalán
-nem közömbös, mert általa tanuljuk meg az életet betölteni azokkal a
-javakkal, melyek birtokunkban vannak, abban a teljes értékben, a
-melylyel ránk nézve bírhatnak. Nem az erkölcsi javakat értem itten,
-melyek a lélek helyes alkatától függnek, hanem azokat, a melyek az
-érzékiség, a valódi gyönyör dolgai, leszámítva a közvélemény
-előitéleteit.
-
-Engedjék meg, eszmémnek jobb kifejtése kedvéért, hogy elhagyjam egy
-pillanatra Emilt, kinek tiszta és egészséges szive nem szolgálhat
-szabályul senkinek és önmagamban egy érthetőbb példát keressek, az
-olvasó erkölcseihez közelebb állót.
-
-Vannak helyzetek, melyek olybá tünnek fel, mintha megváltoztatnák a
-természetet és új formába öntik, már akár jobba, akár rosszabba, az
-embereket, a kik ezeket a helyzeteket elfoglalják. A poltron vitézzé
-lesz, ha belép a navarrai ezredbe. Nemcsak a katonaságnál szerezheti meg
-a testületi szellemet és ennek nem csupán jó hatása érezteti magát.
-Százszor gondoltam arra borzalommal, hogy ha elég szerencsétlen lettem
-volna egy olyan hivatalt betölteni, a milyenre gondolok, egy bizonyos
-országban, akkor csaknem elkerülhetetlenül zsarnokká, vérszopóvá, a nép
-megrontójává, a fejedelmek ártalmává, az emberiségnek, minden
-méltányosságnak, az erény minden fajtájának született ellenségévé váltam
-volna.
-
-Ugyanígy, ha gazdag volnék, mindent megtettem volna, a mit kell, hogy
-azzá legyek; tehát szemtelen és aljas lennék, csak önmagam iránt
-érzékeny és kényes, mindenki más iránt kérlelhetetlen és durva, a
-csőcselék nyomorúságainak megvető szemlélője; mert csak csőcseléknek
-hívnám a szükölködőket, hogy elfelejthessem, hogy egykor magam is az ő
-osztályukhoz tartoztam. Végül gyönyöreim eszközévé tenném gazdagságomat,
-a melylyel kizárólagosan foglalkoznék és eddig a pontig olyan lennék,
-mint a többiek mind.
-
-De azt hiszem, abban nagyon különbözném a többiektől, hogy inkább érzéki
-és kéjvágyó volnék, mint gőgös és hiú és hogy sokkal inkább merülnék el
-az elpuhult fényűzésbe, mint a fitogtató fényűzésbe. Még kissé
-szégyelném is nagyon fitogtatni gazdagságomat és azt hinném, mindig
-látom az irigyet, a kit lesujt az én pompám, a mint fülébe zúgja
-szomszédainak: Itt a gazember, a ki fél, hogy felismerik, hogy az.
-
-A javaknak abból a végtelen áradatából, melyek a földet elhalmozzák,
-kikeresném azt, a mi nekem a legkellemesebb és a mit legjobban
-elsajátíthatnék. Ezért gazdagságom első felhasználása az volna, hogy
-szabad időt és szabadságot vásárolnék magamnak, a mihez hozzávenném az
-egészséget, ha ez pénzért kapható volna, de mivel ez csak mértékletesség
-árán kapható és mivel egészség nélkül nincs igazi élvezet az életben,
-csupa érzékiségből is mértékletes volnék.
-
-Mindig oly közel maradnék a természethez, a mennyire lehet, hogy
-hízelegjek az érzékeknek, melyeket tőle nyertem, biztos lévén benne,
-hogy mennél többet elegyit önmagából gyönyöreimbe, annál valódiabbaknak
-találnám azokat. Az utánzás tárgyainak kiválogatásában mindig a
-természetet venném mintának, kedvteléseimben neki adnám az előnyt,
-ízlésemben tőle kérnék mindig tanácsot, étkeimben mindig azokat
-választanám ki, melyeket ő készít el legjobban és a melyek a legkevesebb
-kézen mennek keresztül, míg asztalunkra jutnak. Óvakodnék a csalók
-hamisítványaitól és elébe mennék az élvezetnek. Együgyü és faragatlan
-inyenczségem nem gazdagítana meg egy vendéglőst, nem adna el nekem
-aranyért mérget hal helyett, asztalom nem volna elborítva a nagyszerű
-piszok és messzeföldi dögök pompájával; saját fáradságomat pazarolnám
-érzékiségem kielégítésére, mert akkor ez a fáradság maga is élvezet és
-fokozza a várt gyönyört. Ha a világ végéről való étket akarnék
-megízlelni, Apicius módjára inkább elmennék megkeresni, mint hogy
-elhozassam ide, mert a legválasztékosabb étkek mindig híjával vannak egy
-fűszernek, a melyet nem hoznak velük és a melyet semmiféle szakács nem
-tud nekik megadni; azon éghajlat levegőjének, mely termette őket.
-
-Ugyanennél az oknál fogva nem utánoznám azokat, a kik csak ott érzik jól
-magukat, a hol nincsenek, mindig ellenmondásba hozzák az évszakokat az
-éghajlatokkal, a kik télen a nyarat keresik, a telet a nyárban, hideget
-keresnek Olaszországban, meleget az északon, nem gondolva arra, hogy
-mikor azt hiszik, hogy menekülnek az évszakok zordonsága elől,
-megtalálják azokon a helyeken, a hol az emberek nem tanultak meg
-védekezni ellene. Én helyben maradnék vagy az ellenkezőjét tenném,
-igyekeznék kiélvezni minden évszakból mindazt, a mi benne kellemes és
-minden éghajlatból, a mi különös sajátsága. Akkor olyan változatosságát
-nyerném az élvezeteknek és a szokásoknak, a melyek nem hasonlítanának
-egymáshoz és mindig a természetből folynának; a nyarat Nápolyban
-tölteném, a telet Szentpéterváron, hol az enyhe zefirt lehelve be, félig
-lefekve Tarentum hűs barlangjaiban, hol egy jégpalota ragyogásában,
-lihegve és elfáradva a bál fáradalmaitól.
-
-Asztalom készletében, lakásom díszében utánozni akarnám az évszakok
-változatosságát és mindegyiknek kiélvezném a gyönyöreit, a nélkül, hogy
-elébe nyúlnék az eljövendőknek. A természet rendjének ilyetén
-megzavarása fáradságos és nem épen ízléses, akarata ellenére ragadjuk el
-akkor termékeit, melyeket nem szívesen és áldástalanul ad és a melyeknek
-nem lévén sem finomsága, sem íze, nem tudják sem a gyomrot táplálni, sem
-az ínyt csiklandozni. Semmi sem ízetlenebb, mint a _primeurök_;
-egyik-másik párisi gazdag ember csak nagy költséggel éri el kemenczéivel
-és melegházaival, hogy az egész évben rossz főzelék és rossz gyümölcs
-kerül az asztalára. Ha volna cseresznyém, a mikor fagy és illatos
-dinnyém tél közepén, mily élvezettel ízlelném, holott az inyem nem érzi
-szükségét, hogy megnedvesíttessék és felfrissüljön? A kánikula
-forróságában talán nagyon jól esnék a nehéz gesztenye? Vajjon többre
-becsülném-e, mikor a kemenczéből kikerül, a piszkénél, az epernél és
-frissitő gyümölcsöknél, melyeket minden vesződség nélkül kínál a föld? A
-ki január havában erőszakolt növényekkel, halvány és illattalan
-virágokkal halmozza el kandallóját, nem feldiszíti a telet, hanem
-eldíszteleníti a tavaszt, megfosztja magát az első ibolya
-megkeresésének, az első bimbó felkutatásának gyönyörétől, attól az
-örömben elragadtatott felkiáltástól: «Emberek, nem vagytok elhagyatva, a
-természet él még!»
-
-Hogy jól legyek kiszolgálva, kevés volna a szolgám; ezt már mondtam, de
-jó újra elmondani. A polgár több igazi szolgálatot kap egyetlen
-inasától, mint a herczeg a tíz léhütőtől, a kik körülveszik. Százszor
-gondoltam, hogy ha mellettem van asztalomon a poharam, abban a
-pillanatban ihatom, a mikor kedvem tartja, holott ha dúsan feldíszített
-asztalnál ülök, húsz hangnak kell kiáltania: «_italt!_» – míg szomjamat
-olthatom. Minden rosszul van téve, a mit más által tétet az ember,
-akárhogy rendezi is be. Nem küldenék a kereskedőkhöz, hanem magam mennék
-hozzájuk; azért mennék, hogy az embereim össze ne szűrjék a levet velük
-előttem, hogy jobban válaszszak és olcsóbban fizessek; azért mennék,
-hogy kellemes testgyakorlatot végezzek, hogy lássam kissé, mi történik a
-házamon kívül; ez felüdít és néha tanulságos is; végül azért mennék,
-hogy menjek, ez is mindig valami. Az unalom a túlságosan ülő életmódból
-keletkezik; ha az ember sokat jár, keveset unatkozik. A portás és az
-inas rossz tolmácsok, nem szeretném, ha mindig ezek az emberek volnának
-köztem és a világ között, zörgő kocsiban sem szeretnék mindig az emberek
-között járni, mintha attól félnék, hogy meg találnak szólítani. Annak az
-embernek a lovai, a ki a maga lábán szokott járni, mindig kéznél vannak,
-ha fáradtak vagy betegek, ő tudja legelőbb és nem fél attól, hogy
-odahaza kell maradnia ily ürügy alatt, a mikor a kocsisa jó napot akar
-magának csinálni; útközben nem ejti kétségbe száz akadály, sem nem kell
-egy helyben maradnia, mikor repülni szeretne. Végül: ha senki sem
-szolgál ki bennünket oly jól, mint önmagunk, akkor akár ha hatalmasabbak
-vagyunk mint Nagy Sándor és gazdagabbak mint Krözus, csak olyan
-szolgálatokat kell másoktól elfogadnunk, a melyeket magunk nem tudunk
-elvégezni.
-
-Nem kivánnék palotát lakásul, mert ebben a palotában is csak egy
-szobában laknék, a közös helyiség mind senkié és személyzetem minden
-szobája ép oly idegen volna nekem, mint a szomszédomé. A keletiek, bár
-nagyon élvezetre vágyók, egyszerűen laknak és butorozkodnak. Az életet
-utazásnak tekintik, a házukat szállásnak. Ez az álláspont nem igen fog
-rajtunk, többi gazdagokon, a kik úgy rendezkedünk be, mintha örökké
-élnénk, nekem azonban más volna az álláspontom, a mely ugyanarra az
-eredményre vezetne. Az én szememben úgy tünnék fel, hogyha oly nagy
-készülettel rendezkedem be egy helyen, ez olyan volna, mintha száműzném
-magamat minden más helyről és úgyszólván bebörtönözném magamat
-palotámba. Elég szép palota a világ, nem minden a gazdagé-e, ha élvezni
-akarja? _Ubi bene, ibi patria_, ez az ő jelszava; az ő házi tűzhelye
-azok a helyek, a hol a pénz mindenre képes, az ő hazája mindenütt van, a
-hova pénzes szekrénye át tud jutni, mint a hogy Fülöp magáénak tekintett
-minden olyan várat, a melybe egy pénzzel megrakott öszvér bele tudott
-jutni.[121] Miért vegyem körül magamat falakkal és kapukkal, mintha
-sohasem akarnék belőlük kimenni? Ha járványos betegség, háború, lázadás
-elkerget egy helyről, megyek egy másikra és szállásom már előttem
-odaérkezett. Miért vesződjem vele, hogy magam csináljak magamnak
-szállást, holott építenek a számomra mindenütt a világon? Mikor az élet
-úgy sürget, mért készítsek magamnak annyira előre élvezeteket, melyeket
-már mától fogva megtalálhatok? Az ember nem szerezhet magának kellemes
-sorsot, ha folytonosan ellentétbe helyezkedik önmagával. Így vetette
-szemére Empedokles az agrigentumiaknak, hogy úgy egymásra halmozzák az
-élvezeteket, mintha csak egy élni való napjuk volna és hogy úgy
-építenek, mintha sohasem kellene meghalniok.[122]
-
-Egyébiránt mire való nekem oly terjedelmes lakás, mikor olyan kevesem
-van, a mivel benépesíthetem és még kevesebbem, a mivel betölthetem?
-Butoraim egyszerűek, mint az ízlésem, nem volna sem képtáram, sem
-könyvtáram, különösen ha szeretnék utazni és értenék a képekhez, akkor
-tudnám, hogy az ilyen gyűjtemények sohasem teljesek és hogy annak
-hiánya, a mi nincs meg benne, több bánatot okoz, mintha semmije sem
-volna az embernek. Ebben a bőség teszi a nyomorúságot; nincs az a
-gyűjtő, a ki ezt ne érezte volna. Ha az ember ért hozzá, ne gyűjtsön:
-nincs az embernek mutogatni való gyűjteménye, ha hasznát tudja venni
-magamaga számára.
-
-A játék nem gazdag embernek való szórakozás, hanem foglalkozás nélküli
-emberek menedéke, holott nekem az élvezeteim sokkal több dolgot adnának,
-semhogy volna annyi elvesztegetni való időm. Egyáltalán nem játszom,
-magányos és szegény ember létemre, legfeljebb néha sakkot, pedig már ez
-is sok. Ha gazdag volnék, még kevesebbet játszanék és csakis kicsiny
-téttel, hogy se ne lássak elégedetleneket, sem magam az ne legyek. A
-játék érdeke a melynek a gazdagnál nincs indító oka, csakis rosszul
-berendezett szellemben válhatik szenvedélylyé. A nyereség, melyet a
-gazdag ember a játékban szerezhet, rá nézve mindig kevésbbé érezhető,
-mint a veszteség és mivel a mérsékelt játékok berendezése, a mely idő
-folyamán fölemészti a nyereséget, azt véleményezi, hogy általában véve
-inkább vesztességgel, mint nyereséggel végződnek, helyes okoskodás
-mellett nem lehet valami nagy élvezetet találni olyan szórakozásban, a
-melyben mindennemű koczkázat az ember ellen szól. A ki a szerencse
-kedvezésével táplálja hiúságát, keresheti ezt sokkal kecsegtetőbb
-alkalmakon és ezek a kedvezések nem nyilvánulnak kevésbbé a legkisebb
-játékban, mint a legnagyobban. A játék kedvelése a kapzsiság és az
-unalom gyümölcse csak üres szellemben és szívben ver gyökeret és én azt
-hiszem, bennem van elég érzés és ismeret arra, hogy ellehessek ilyen
-potlószer nélkül. Gondolkodó embereket ritkán látni, hogy valami nagy
-kedvüket találnák a játékban, a mely a gondolkodás szokását megzavarja
-vagy meddő kombinácziókra fordítja; a tudomány által előidézett hasznok
-egyike, talán az egyetlen is, hogy kissé tompítja ezt a szennyes
-szenvedélyt; inkább abban gyakorolják magukat, hogy bizonyítsák a játék
-hasznosságát, mint hogy ráadják magukat. Én a magam részéről a játékosok
-között küzdenék ellene és nagyobb élvezetem telnék benne, hogy
-gúnyolódjam rajtuk, mikor veszteni látom őket, minthogy elnyerjem a
-pénzüket.
-
-Ugyanaz lennék magánéletemben, mint a világgal való érintkezésemben. Azt
-akarnám, hogy a vagyonom mindenütt jóllétet terjeszszen és sohasem
-éreztessen egyenlőtlenséget. Az öltözék cziczomája ezerféle tekintetben
-kényelmetlen. Hogy megőrizzem az emberek közt minden lehető
-függetlenségemet, oly módon szeretnék öltözve lenni, hogy bármily rangú
-körben helyemen való lehessek és hogy ne tünjek fel egyikben sem; hogy
-affektálás nélkül, külsőm minden változtatása nélkül a nép közé való
-legyek a kurtakocsmában és beváljak Palais Royal társaságában is.
-Ezáltal jobban ura volnék magaviseletemnek és módomba ejteném mindig az
-összes társadalmi osztályok élvezeteit. Mondják, vannak nők, a kik
-bezárják ajtajukat himzett ruhaújjak előtt és csakis csipkébe öltözött
-embereket fogadnak; én tehát másutt tölteném az időmet; ha azonban ezek
-a nők fiatalok és csinosak, néha fölvehetném a csipkét is, hogy legalább
-az éjszakát náluk töltsem.
-
-Társaságom egyedüli köteléke a kölcsönös ragaszkodás, az ízlések
-egyezése, a jellemek megfelelő volta; mint ember adnám át magamat neki,
-nem mint gazdag és sohasem tűrném, hogy a varázsát megmérgezze az érdek.
-Ha bőségem meghagyna bennem valami humanitást, messzire kiterjeszteném
-szolgálataimat és jótéteményeimet, de társaságot szeretnék magam körül
-látni, nem pedig udvart, barátokat, nem pedig pártfogoltakat; nem
-patronusa lennék vendégeimnek, hanem házigazdája. A függetlenség és az
-egyenlőség meghagyná összeköttetéseimben a jóakarat minden tisztaságát
-és a hova a kötelesség és az érdek semmikor sem hatolna be, ott egyedül
-a szórakozás és a barátság volna a törvény.
-
-Az ember nem vásárolja sem barátját, sem szeretőjét. Könnyű nőket
-szerezni pénzért, de az arra való, hogy egyiknek se legyen az ember a
-kedvese. A szerelem nem hogy vásárolható volna, hanem a pénz
-csalhatatlanul megöli. A ki fizet, az lehet a legszeretetreméltóbb
-ember: már csak azért is, mert fizet, nem szerethetik sokáig. Csakhamar
-más valaki számára fog fizetni, vagyis inkább ezt a más valakit fizetik
-meg az ő pénzével. Ebben a kettős kötelékben, melyet az érdek alkot, a
-szerelem, becsület, igazi élvezet nélküli tobzódásban a kapzsi, hűtlen
-és nyomorult nő, a kivel az a hitvány ember, a ki ép úgy pénzt kap tőle
-mint ő, úgy bánik, mint a hogy ő bánik azzal az ostobával, a ki őt
-fizeti, mindkettővel kiegyenlítette a számláját. Kellemes dolog volna
-bőkezűnek lenni az iránt, a kit szeret az ember, ha ez nem jelentene
-vásárt. Én csak egy módját tudom annak, hogy ezt a hajlamot kielégítsük
-kedvesünkkel szemben a szerelem megmérgezése nélkül; ha mindenünket neki
-adnók s aztán ő tartana el bennünket. Csak az a kérdés, hol az az
-asszony, a kivel szemben az az eljárás nem eszeveszettség.
-
-A ki azt mondta: «Lais enyém a nélkül, hogy én az övé lennék», értelem
-nélküli szót mondott. Az a bírás, a mely nem kölcsönös, nem ér semmit;
-ezzel legfeljebb a nemet zárhatjuk, de nem az egyént. A hol pedig nincs
-meg a szerelemben az erkölcs, minek csinálnánk nagy dolgot a többiből?
-Semmit sem könnyebb megtalálni. Ebben a tekintetben az öszvérhajcsár
-közelebb van a boldogsághoz, mint a milliomos.
-
-Oh, ha eléggé ki lehetne nyomozni a bűn következetlenségeit, mennyire
-messze találnók számításától, még ha elérné is, a mit akart! Miért ez a
-barbár mohóság az ártatlanság megrontására, hogy az ember áldozatot
-csináljon magának egy fiatal lényből, melyet védelmezni kellett volna és
-hogy ezzel az első lépéssel kikerülhetetlenül belerántsuk a nyomoruság
-örvényébe, a melyből csak a halál fogja kiszabadítani? Brutalitás,
-hiúság, butaság, tévelygés és semmi több. Még ez a gyönyör sem a
-természet szerint való, hanem a képzelődés szerint való és pedig a
-leghitványabb képzelődés szerint való, miután az önmaga megvetéséből
-folyik. A ki az utolsó embernek érzi magát, az fél a másokkal való
-összehasonlítástól és első akar lenni, hogy kevésbbé gyűlöletes legyen.
-Nézzétek meg, vajjon azok, a kik legjobban vágynak erre az
-inyenczfalatra, a szeretetreméltó, tetszetős, fiatal emberek-e, a kiknek
-inkább meg lehetne bocsátani, ha válogatósak? Nem, a kinek szép a
-külseje, vannak előnyei és érzései, az nem igen fél szeretője
-tapasztaltságától, illő bizalommal mondja neki: «Te ismered a
-gyönyöröket, nem baj; az én szivem olyan gyönyöröket igér neked, a
-milyeneket sohasem ismertél.»
-
-De a kicsapongáshoz szokott vén szatir, a kiben nincs semmi megnyerő,
-semmi kimélet, semmi tekintet, semmiféle becsületesség, a ki képtelen és
-méltatlan arra, hogy tessék bármely oly nőnek is, a kinek van fogalma a
-szeretetreméltóságról, azt hiszi, mindezt kipótolhatja a fiatal szűznél
-azzal, hogy megelőzi a meggondolást gyorsasággal és elsőül izgatja fel
-érzékeit. Utolsó reménye, hogy az ujdonság ingerével kelt tetszést;
-tagadhatatlanul ebben van ennek a szeszélynek titkos indító oka; de
-téved, az irtózás, melyet kelt, semmivel sem kevésbbé természetes, mint
-azok a vágyak, melyeket fel akarna ingerelni. Csalódik bolond
-várakozásában is; magának a természetnek gondja van rá, hogy
-visszaszerezze jogait; minden nő, a ki eladja magát, már odaadta magát
-és mivel olyannak adta oda magát, a ki tetszik neki, megteszi azt az
-összehasonlítást, melytől az illető fél. Képzelt gyönyört vásárol tehát
-és semmivel sem irtóznak tőle kevésbbé.
-
-A magam részéről, bárhogy megváltoznék is, ha gazdag lennék, van egy
-pont, a melyben sohasem változnék meg. Ha nem maradna bennem sem
-erkölcs, sem erény, megmaradna legalább valami kedvtelés, valami értelem
-és valami finomság és ez megóvna attól, hogy vagyonomat bolond módra
-agyrémek után való szaladgálásra pocsékoljam, hogy erszényemet és
-életemet arra pazaroljam, hogy megcsalassam és kinevettessem magamat
-gyermekek által. Ha fiatal volnék, a fiatalság gyönyöreit keresném és
-ezeket akarván minden kéjükkel, nem mint gazdag ember keresném őket. Ha
-az maradnék, a mi vagyok, máskép állna a dolog, okosan a korom
-gyönyöreire szorítanám magamat; azokat a kedvteléseket űzném, a melyeket
-élvezni tudok és elfojtanám azokat, melyek csak szenvedésemre válnának.
-Nem tenném ki deres szakállamat a fiatal leányok megvető csúfolódásának,
-nem tudnám elviselni, hogy ízetlen kedveskedéseim megundorítsák őket,
-hogy a saját költségemen a legnevetségesebb elbeszélések anyagát
-szolgáltassam nekik és hogy el kelljen képzelnem, mint írják le a vén
-majom hitvány élvezeteit, boszúból azért, hogy elviselték őket. Ha a
-rosszul leküzdött megszokás régi vágyaimat szükségekké változtatta
-volna, talán kielégíteném őket, de szégyenkezve, de pirulva önmagam
-miatt. Elválasztanám a szenvedélyt a szükséglettől és lehető legjobban
-rendezkedném be és ehhez ragaszkodnám: nem csinálnék gyöngeségemből
-foglalkozást és mindenek felett nem akarnám, hogy egynél több tanú is
-legyen rá. Az emberi életnek vannak más örömei, ha ezek elhagyják az
-embert; ha hiú módon azok után futunk, a melyek eltünnek, akkor
-megfosztjuk magunkat azoktól is, a melyek megmaradtak nekünk.
-Változtassuk kedvteléseinket éveink szerint, ne téveszszük össze sem az
-életkorokat, sem az évszakokat: legyen az ember minden időben önmaga és
-ne szálljon harczba a természettel. Az ilyen hiábavaló erőlködés felőrli
-az életet és nem engedi, hogy felhasználjuk.
-
-A nép nem igen unatkozik, élete tevékeny, ha szórakozásai nem
-változatosak is, de ritkák, sok fáradságos nap teszi rá nézve izletessé
-a néhány ünneplő napot. A hosszú munkák és rövid szabadidők váltakozása
-helyettesíti nála az élvezetek füszerességét. A mi a gazdagokat illeti,
-ezeknek nagy ostora az unalom, annyi nagy költséggel felhalmozott
-szórakozás közepett, annyi tetszésükre összesereglő ember közt
-megemészti és megöli őket az unalom; azzal töltik az életüket, hogy
-menekülnek tőle és hogy utóléri őket; elviselhetetlen súlya rájuk
-nehezedik; különösen a nőket, a kik nem tudják sem elfoglalni magukat,
-sem mulatni nem tudnak, emészti az unalom idegesség neve alatt,
-borzasztó betegséggé válik rájuk nézve, a mely néha elveszi eszüket és
-végül életüket. Én a magam részéről nem ismerek borzasztóbb sorsot, mint
-egy csinos párisi nő sorsa, a kedves kis gavallér sorsa után, a ki ehhez
-a nőhöz ragaszkodik s maga is tétlen asszonynyá válik s így kétszeresen
-eltávolodik a maga helyzetétől és a kit a hiúsága, hogy a nők körül
-szerencsés ember hirébe kerüljön, arra kényszerit, hogy elviselje a
-legszomorúbb napok ürességét, a melyeket emberi teremtmény valaha
-elviselt.
-
-Az illedelem, a divat, szokások, melyek a luxusból és a finom tónusból
-származnak, a legkietlenebb egyhanguságba szorítják az élet folyását. Az
-élvezet, melyet mások szemeláttára akarnak élvezni, el van veszve
-mindenki számára: nem élvezzük sem azok számára, sem a magunk
-számára.[123] A nevetségesség, melytől az általános előitélet legjobban
-fél, mindig vele van, hogy zsarnoka legyen és megbüntesse. Az ember
-csakis bizonyos meghatározott formák által válik nevetségessé; a ki
-váltogatni tudja helyzeteit és élvezeteit, ma eltörli a tegnapi
-benyomást, semmivé válik az emberek emlékezetében, de élvez, mert
-teljesen önmaga minden órában és minden dologban. Az én egyedül állandó
-formám ez lenne: bármely helyzetben csak ezzel a helyzettel magával
-foglalkoznék és minden napot önmagában vennék, mintegy függetlenül a
-tegnaptól és a holnaptól. A mint a nép fia lennék a nép fiai közt,
-falusi ember lennék a falusi emberek közt és ha a mezei gazdálkodásról
-beszélnék, nem gúnyolódnék rajtam a paraszt. Nem építenék magamnak
-várost a falun, sem nem raknám vidéki házam elé a Tuileriákat. Valami
-kellemes, árnyas domboldal lejtőjén volna egy kis falusi házam, fehér
-ház zöld ablakvédőkkel és bár a zsuppfödél minden évszakban a legjobb,
-pompázó módon előnyt adnék nem a komor palának, hanem a cserépnek, mert
-csinosabb és derültebb, mint a zsupp, mert az én hazámban sohasem födik
-a házakat máskép s így ez emlékeztetne kissé ifjúságom boldog idejére.
-Udvarúl baromfiudvart tartanék és istállóúl nehány tehénre való
-istállót, hogy legyen tejem, a mit nagyon szeretek. Volna zöldséges
-kertem és park helyett egy csinos csalitosom, a milyenről alább lesz
-szó. A gyümölcs rendelkezésére volna bízva a sétálóknak, nem tartaná
-számon s nem szedné össze a kertészem, fösvény pompám nem tárna ki a
-szemek elé nagyszerű fasorokat, a melyekhez alig mer az ember hozzáérni.
-Ez a kis pazarság kevésbe kerűlne, mert menedékhelyemet valami távoli
-tartományban keresném, a hol kevés pénzt és sok gyümölcsöt lát az ember
-és a hol a bőség és szegénység uralkodik.
-
-Itt inkább válogatott, mint nagyszámú társaságot gyűjtenék össze jó
-barátokból, a kik szeretik az élvezetet és értenek hozzá, nőkből, a kik
-fel tudnak kelni karosszékükből és részt tudnak venni a mezei játékokban
-s néha a csipkeorsó és a kártya helyett kezükbe veszik a
-horgászózsinórt, a lépvesszőt, az aratónők tarlóját és a vinczellérek
-kosarát. Itt el volna feledve a város minden szokása és falusiakká válva
-a falun, egész tömeg különféle mulatságra adnók magunkat, melyek minden
-este megnehezítenék a választást a másnapra vonatkozólag. A
-testgyakorlat és a tevékeny élet megújítaná gyomrunkat és az izlésünket.
-Minden étkezésünk lakoma volna, a melyben a bőség kedvesebb volna, mint
-a választékosság. A vidámság, a mezei munkák, a bohó játékok, a világ
-legelső szakácsai és a finom inyenczségek bizony nevetségesek azoknak az
-embereknek, a kik napkelte óta talpon vannak. A felszolgálás ép oly
-kevéssé volna kimért, mint elegáns; ebédlő terem volna mindenütt, a
-kertben, a csónakban, egy fa alatt, néha messze egy élőforrás mellett,
-zöldelő friss füvön, bükkfák és mogyoróbokrok alatt; a víg vendégek
-hosszú sora vinné énekelve a lakoma készletét; a gyep volna az asztal és
-szék, a forrás széle szolgálna tálaló asztalul, a csemege pedig a fákon
-csüngne; a fogások minden rend nélkül következnének, az étvágy
-fölmentene minden czeremónia alól, mindenki nyiltan önmagát tolná
-előtérbe a többi előtt s nem bánná, ha a többiek ép úgy előtérbe tolnák
-magukat előtte; ebből a szivélyes és mértéktartó fesztelenségből
-durvaság, képmutatás, kényszer nélkül százszorta kedvesebb, tréfás
-czivakodás támadna, mint az udvariaskodás, alkalmasabb arra, hogy
-összefűzze a szíveket.
-
-Nem volna tolakodó inas, a ki kilesi beszédünket, halkan kritizálná
-magunkviseletét, mohó szemmel számlálná falatainkat, azzal mulatna, hogy
-megváratna minket az itallal és morogna a túlságos hosszas ebéd miatt.
-Magunk lennénk a magunk szolgái, hogy a magunk gazdái lehessünk,
-mindenkit kiszolgálna mindenki; az idő telnék, hogy észre se vennők, a
-lakoma pihenés volna és addig tartana, a míg a nap heve. Ha valami
-munkájához visszatérő paraszt menne el mellettünk, szerszámaival a
-vállán, felvidítanám a szívét néhány jó szóval, egy-két pohár jó borral,
-melytől vidámabban viselné nyomorúságát és én is megtalálnám az
-élvezetemet, hogy belsőleg kissé felindulnék és titokban ezt mondanám
-magamban: Még ember vagyok.
-
-Ha a község lakosait valami mezei ünnep csődítené össze, az elsők között
-jelennék meg csapatommal, ha szomszédomban házasságot köthetnének,
-melyeket jobban megáld az ég, mint a városiakat, akkor tudnák, hogy én
-szeretem az örömöt és meghívnának. Vinnék ezeknek a derék embereknek
-néhány ajándékot, egyszerűt, mint ők, a melyek hozzájárulnának az
-ünnephez és viszonzásul megbecsülhetetlen jókat kapnék, a hozzám
-hasonlók előtt oly kevéssé ismert jókat: a nyiltságot és az igazi
-örömöt. Vigan vacsoráznék hosszú asztaluk végén; karban velük dalolnék
-valami régi falusi éneket és örömestebb tánczolnék a fészerükben, mint
-az operai bálon.
-
-Mindeddig minden pompásan megy, mondják. De a vadászat? Falusi élet az,
-vadászat nélkül? Értem, csak tanyát akartam és ebben nincs igazam.
-Föltételezem, hogy gazdag vagyok, kizárólagos élvezetekre, romboló
-élvezetekre van szükségem; az egészen más dolog. Szükségem van
-földbirtokra, erdőre, vadőrökre, csőszökre, földesúri jogokra, különösen
-pedig tömjénre és szentelt vízre.
-
-Nagyon jól van. De ennek a birtoknak lesznek jogaikra féltékeny
-szomszédai, a kik vágyakoznak bitorolni mások jogait, a csőszeink
-összeczivakodnak és talán a gazdáik is; ebből viszálykodások, panaszok,
-gyűlölködések s mindenesetre pörök keletkeznek; ez már nem nagyon
-kellemes. A bérlőim nem látják szivesen, hogy földjeiken az én nyulaim
-és veteményeikben az én vadkanaim garázdálkodnak; mindegyik, ha már nem
-meri megölni az ellenséget, a mely elpusztítja munkája gyümölcsét,
-legalább el szeretné kergetni mezejéről; miután a napot földjeik
-művelésével töltötték, az éjszakát őrzésükkel kellene tölteniök;
-volnának kutyáik, dobjaik, tülkeik, csengőik; mindezzel a zenebonával
-megzavarnák álmomat. Akaratom ellenére ezeknek a szegény embereknek a
-nyomorára gondolnék és nem tudnám megállni, hogy ne tegyek magamnak
-szemrehányást miatta. Ha herczegi dicsőségben volna részem, mindez nem
-igen érintene, de nekem parvenünek, újdonsült gazdagnak, még kissé
-polgárias szivem van.
-
-Ez még nem minden; a vad bősége kisértetbe ejtené a vadászokat,
-minduntalan vadorzókat kellene büntetnem; szükségem lenne börtönökre,
-börtönőrökre, lövészekre és gályákra; ezt mind elég kegyetlen dolognak
-tartom. Ezeknek a szerencsétleneknek a feleségei megostromolnák a
-kapumat és kellemetlenkednének síránkozásukkal; vagy el kellene őket
-kergetni, vagy meg kellene őket verni. A szegény emberek, a kik nem
-orvvadászkodtak és kiknek a vadaim elpusztitanák a vetését, szintén
-eljönnének panaszkodni; amazok azért kapnának büntetést, mert megölték a
-vadat, emezek tönkremennének, mert kimélték. Micsoda keserves
-alternativa! Mindenfelől csak a nyomort látnám és csak nyögést hallanék;
-ez azt hiszem, nagyon megzavarhatja az élvezetet, a mely a foglyok és
-nyulak tömeges gyilkolásában rejlik.
-
-Ha el akarod tüntetni az élvezetekkel járó kellemetlenségeket, ne engedd
-őket kizárólagossá válni; mennél többet hagysz meg közösnek az
-emberekkel, annál tisztábban fogsz mindig élvezni. Mindabból tehát, a
-mit tegnap mondtam, nem tennék semmit, hanem a nélkül, hogy változtatnék
-kedvteléseimen, azokat, a melyeket magamnak szánok, kevesebb költséggel
-követhetném. Mezei tartózkodási helyemet olyan országban ütném fel, a
-hol a vadászat szabadjára áll mindenkinek és a hol meg lehetne a
-zavartalan élvezetem. A vad ritkább lenne, de több ügyesség kellene
-megkereséséhez és több élvezet volna megtalálásában. Emlékszem a
-szívdobogásra, melyet apám érzett az első fogoly röptére és az
-örömujjongásra, a melylyel megtalálta a nyulat, a melyet egész nap
-keresett. Igen, azt állítom, hogy mikor egyedül a kutyájával,
-fölszerelve puskával, vadásztáskájával, lőportartójával és kicsiny
-zsákmányával este hazatért, a fáradtságtól elcsigázva és tüskéktől
-összetépve, jobban meg volt a napjával elégedve, mint a ti összes
-divatos vadászaitok, a kik jó lovon, húsz töltött fegyvertől kisérve,
-csak váltogatják a puskát, lődöznek és gyilkolnak maguk körül,
-hozzáértés nélkül, dicsőség nélkül és csaknem mozgás nélkül. Az élvezet
-tehát nem kisebb és a vele járó kellemetlenség elmarad, ha az embernek
-nincs sem őrizni való birtoka, sem megbüntetni való orvvadásza, sem
-kínozni való szegény embere; ez elég ok arra, hogy inkább így tegyünk.
-Bármit tesz az ember, nem lehet vég nélkül kínozni az embereket a
-nélkül, hogy az illetőnek valami baja ne essék és a nép folytonos átkai
-előbb-utóbb keserűvé teszik a vadászzsákmányt.
-
-Még egyszer mondom: a kizárólagos élvezetek az élvezet halála. Az igazi
-élvezetek azok, a melyekben az ember osztozik a néppel; a melyekben
-egyedül akar részesedni, azok nem az övéi. Ha a falak, melyeket parkom
-körül emelek, hamar klastrommá teszik számomra a parkot, nem tettem nagy
-költség árán egyebet, mint hogy megfosztottam magamat a séta
-élvezetétől, tehát kénytelen vagyok ezt a távolban keresni. A tulajdon
-démona megfertőztet mindent, a mihez hozzáér. A gazdag mindenütt úr akar
-lenni, holott csak ott érzi jól magát, a hol nem az; kénytelen mindig
-menekülni önmaga elől. A magam részéről ebben a tekintetben
-gazdagságomban is azt tenném, a mit szegénységemben tettem. Most
-gazdagabb vagyok a mások vagyonából, mint a milyen a magaméból lehetnék,
-magamévá teszek mindent, a mire kedvem van, a szomszédságomban; nincs
-nálamnál elhatározottabb hódító; bitorlom még a fejedelmek jogait;
-megkülönböztetés nélkül magamnak tulajdonítok minden nyílt területet, a
-mely tetszik nekem; neveket adok nekik, az egyiket parkommá teszem, a
-másikat teraszszommá és a gazdájuk vagyok, ettől a pillanattól fogva
-büntetlenül sétálok bennük s gyakran visszatérek beléjük, hogy
-megőrizzem tulajdonjogomat, úgy használom a talajt, a hogy akarom azzal,
-hogy rajta járok és sohasem fognak meggyőzni róla, hogy a telek névleges
-gazdája több hasznát veszi a pénznek, melyet húz utána, mint én a
-területnek. Ha árkokkal, kerítésekkel akarnak boszantani, nem sokat
-bánom, a vállamra veszem a parkomat és leteszem másvalahol; a környéken
-van elég hely a számára és sokáig fosztogathatom a szomszédaimat a
-nélkül, hogy elveszteném menedékhelyemet.
-
-Ime, egy kis kisérlet a jó ízlésre, a kellemes időtöltés kiválasztására;
-ilyen szellemben lehet élvezetet találni benne; a többi mind illuzió,
-nagyrész ostoba hiúság. A ki eltávolodik ezektől a szabályoktól, bármi
-gazdag lehet, a pénzeért csak szemetet kap és nem ismeri meg soha az
-élet értékét.
-
-Kétségkívül azt fogják ellenem vetni, hogy ilyen élvezetek módjában
-vannak minden embernek és hogy élvezetükhöz nem kell gazdagnak lenni.
-Épen ez az, a mihez el akarok jutni. Az embernek van élvezete, ha
-akarja, hogy legyen; csak a képzelődés tesz mindent nehézzé, mert elűzi
-előlünk a boldogságot és százszor könnyebb boldognak lenni, mint annak
-látszani. Az ízléses és igazán élnivágyó ember nem tud mihez fogni a
-gazdagsággal; elég neki, ha szabad és önmaga ura. A ki jó egészségnek
-örvend és megvan mindene, a mi szükséges, elég gazdag, ha kitépi a
-szívéből a képzelődés javait; ez a Horatius _aurea mediocritas_-a.
-Pénzeszsákok, keressetek tehát valami más alkalmazást gazdagságotoknak,
-mert az élvezet szempontjából nem ér semmit. Emil mindezt nem fogja
-jobban tudni, mint én, de tisztább lévén a szíve, még jobban fogja
-érezni és minden tapasztalata a világban csak meg fogja ebben erősíteni.
-
-Mindig így töltve időnket, mindig keressük Zsófiát és nem találjuk meg.
-Fontos volt, hogy ne akadjunk rá olyan hamar, tehát ott kerestük, a hol
-biztos voltam benne, hogy nincs jelen.[124]
-
-Végre már sürgőssé válik az ügy, ideje igazán keresni, hogy ne csináljon
-magának egyet, a kit Zsófiának tekint, hogy aztán későn lássa be
-tévedését. Isten veled tehát, Páris, híres város, a zaj, a füst, a sár
-városa, a hol a nők nem hisznek a becsületben, sem a férfiak az
-erényben. Isten veled Páris, a szerelmet, a boldogságot, az
-ártatlanságot keressük, soha sem lehetünk elég távol tőled.
-
-
-
-
-ÖTÖDIK KÖNYV.
-
-Eljutottunk tehát az ifjúság utolsó tényéhez, de még nem vagyunk a
-megoldásnál.
-
-Nem jó dolog, hogy az ember egyedül legyen. Emil már férfi; társnőt
-ígértünk neki s kell is, hogy adjunk neki társnőt. Ez a társnő Zsófia.
-Hova való? Hol találjuk meg? Hogy megtalálhassuk, ismernünk kell. Ha
-előbb tudjuk, hogy ki ő, jobban meg fogjuk tudni ítélni a helyeket,
-melyeken lakik és ha megtaláltuk is, még mindig nincs minden elintézve.
-_Miután a fiatal nemes gyermek_, – mondja Locke – _kész a házasságra,
-ideje, hogy hölgye mellett hagyjuk_. Ezzel fejezi be munkáját. A magam
-részéről, nem lévén abban a szerencsés helyzetben, hogy nemes embert
-neveljek, óvakodni fogok Locket ebben utánozni.
-
-
-ZSÓFIA VAGY A NŐ.
-
-Zsófiának úgy kell nőnek lennie, a hogy Emil férfi, azaz meg kell benne
-lenni mindannak, a mi faja és neme természetének megfelel, hogy
-betölthesse helyét a fizikai és erkölcsi világban. Kezdjük tehát az ő
-neme s a miénk egyezéseinek és különbségeinek vizsgálatán.
-
-Mindenben, a mi nem a nemet illeti, a nő ember: ugyanazok a szervei,
-ugyanazok a szükségletei, ugyanazok a képességei; a gépezet ugyanazon
-mód szerint van megszerkesztve, egyes részei ugyanazok, működésük is
-ugyanaz, alakja hasonló és bármiféle szempontból tekintjük is, csak egy
-s más tekintetben különböznek egymástól.
-
-A mi a nemet illeti, ebben a férfi és nő között mindenütt vannak
-megegyezések és vannak különbségek: összehasonlításuk azért jár
-nehézséggel, mert nehéz meghatározni az egyiknek s a másiknak
-szervezetében azt, a mi a nemre tartozik s a mi nem. Az összehasonlító
-anatómia, sőt az egyszerű szemlélet útján is találunk köztük bizonyos
-általános különbségeket, melyek látszólag nem tartoznak a nemre, holott
-mégis reá tartoznak, de olyan kapcsolatok révén, melyeket nem bírunk
-észrevenni; nem tudjuk, meddig terjedhetnek ezek a kapcsolatok; az
-egyedüli dolog, a melyet biztosan tudunk, az, hogy a mi megegyezés van
-bennük, az a faj dolga, a mi pedig különbözés, az a nem dolga. Ez alatt
-a kettős szempont alatt annyi megegyezést és annyi ellenkezést találunk
-bennük, hogy talán a természet csodáinak egyike, hogy két ily hasonló
-lényt tudott alkotni, egyúttal ennyire különbözőknek alkotva őket.
-
-Ezek a megegyezések és ezek a különbségek befolyással kell, hogy
-legyenek az erkölcsi alkatra; ez a következtetés észszerű, megfelel a
-tapasztalatnak és feltárja a nemek elsőbbségéről vagy egyenlőségéről
-szóló viták hiábavalóságát; mintha a két nem mindegyike a maga
-sajátságos rendeltetése szerint haladva a természet czéljai felé, nem
-volna ebben tökéletesebb, mint ha jobban hasonlítana a másikhoz. Abban,
-a mi bennük közös, egyenlők, abban, a mi bennük különböző, nem
-hasonlíthatók össze. A tökéletes nő és a tökéletes férfi szellemben nem
-szabad, hogy jobban hasonlítsanak egymáshoz, mint arczban; a
-tökéletesség nem tud sem többet, sem kevesebbet magába foglalni.
-
-A nemek egyesülésében mindegyik fél egyformán járul hozzá a közös
-czélhoz, de nem egyforma módon. Ebből a különbözőségből születik meg az
-első megállapítható különbség az egyiknek is, a másiknak is az erkölcsi
-viszonylataiban. Az egyiknek aktívnak és erősnek kell lennie, a másiknak
-passzívnak és gyöngének; szükségkép úgy kell lennie, hogy az egyik
-akarjon és kérjen, a másiktól elegendő, hogy kissé ellenálljon.
-
-Ha ez az elv megáll, az következik belőle, hogy a nő egyenesen arra
-való, hogy a férfinak tessék. Hogy a férfi is tessék a maga részéről a
-nőnek, az kevésbbé közvetlen szükség: az ő érdeme a hatalmában van; ő
-épen az által tetszik, hogy erős. Ez nem a szerelem törvénye,
-megengedem, hanem a természet törvénye, a mely előbbrevaló a
-szereleménél.
-
-Ha a nő arra van alkotva, hogy tessék és leigáztassek, kellemessé kell
-magát tennie a férfi előtt, a helyett, hogy kihívja őt: az ő ereje
-bájaiban van, ezek által kell a férfit kényszerítenie, hogy megtalálja
-és használja erejét. A legbiztosabb módja az erő fölélesztésének, ha
-szükségessé teszik az ellenállás által. Akkor hozzájárul az önszeretet a
-vágyhoz és az egyik triumfál azon a diadalon, melyet a másik kivívatott
-vele. Innen születik meg a támadás és a védelem, az egyik nem merészsége
-s a másik félénksége, végül a szerénység és szemérem, melylyel a
-természet felruházta a gyöngét, hogy alávesse magának az erőset.
-
-Kicsoda gondolná azt, hogy a természet az egyiknek is, a másiknak is
-egyaránt ugyanazokat a kezdő lépéseket írja elő és hogy az elsőnek, a
-kiben a vágy fölkél, egyúttal az elsőnek is kell lennie, a ki a vágyat
-kinyilvánítja? Mily sajátságos félszegsége az ítéletnek! Mikor a
-vállalatnak oly különböző következményei vannak a két nemre nézve,
-természetes-e, hogy mindkettő ugyanazzal a merészséggel szánja rá magát?
-Hogy lehet nem venni észre, hogy ekkora különbség mellett a közös
-kezdésben, ha az egyikre nem róná rá a tartózkodás azt a mérsékletet,
-melyet a másikra a természet ráró, hamarosan mindkettőnek romlása lenne
-belőle és hogy az emberi nem épen azok által az eszközök által pusztulna
-el, melyek fentartására vannak rendeltetve? Tekintve, hogy a nők mily
-könnyen tudják fölingerelni a férfiak érzékeit és szívük mélyében a
-csaknem kialudt tűz maradványait fellobbantani: ha volna olyan
-szerencsétlen éghajlat a világon, a hol a filozófia bevezette volna azt
-a szokást, különösen a meleg éghajlatú országokban, a hol több nő
-születik, mint férfi, a férfiak a nők zsarnoksága alá jutva, végül
-áldozatul esnének nekik és valamennyien halál fiai lennének a nélkül,
-hogy egyáltalán védekezni tudnának.
-
-Mi következik abból, hogy a nőstény állatokban nincs meg ez a szemérem?
-Megvan-e bennük, mint a nőkben az a korlátlan vágy, a melynek a szemérem
-szolgál zabolájául? Náluk a vágy csak a szükséglettel együtt jön meg; ha
-a szükséglet ki van elégítve, megszűnik a vágy, többé nem tettetésből,
-hanem igazán eltaszítják maguktól a hímet:[125] teljesen ellenkezőjét
-teszik, a mit Augustus leánya tett: nem vesznek fel többé utast, mikor a
-hajónak megvan már a rakománya. De még mikor szabadok is, a megadás
-pillanatai rövidek és hamar múlók náluk; az ösztön hajtja és az ösztön
-türtőzteti őket. Mivel lehetne pótolni ezt a negativ ösztönt a nőknél,
-ha megfosztanók őket a szeméremtől? Megvárni, a míg nem törődnek többé a
-férfiakkal, annyit tesz, mint megvárni, a míg nem lesznek valók semmire.
-
-A legfőbb lény mindenben ki akarta tüntetni az emberi nemet, megadva az
-embernek a korlátlan hajlandóságot, megadja neki egyúttal a törvényt is,
-mely ezt szabályozza, hogy szabad legyen és önmaga uralkodjék magán;
-kiszolgáltatva őt a korlátlan szenvedélyeknek, csakhogy a
-szenvedélyekhez hozzáfűzi az észt, hogy uralkodjék fölöttük;
-kiszolgáltatva a nőt a határtalan vágyaknak, ezekhez a vágyakhoz
-hozzáfűzi a szemérmet, a mely korlátok közé szorítja őket. Ezenfelül a
-tehetségek jó felhasználását még a rögtönös jutalommal is
-összekapcsolja, t. i. az élvezetet, a melyet a tisztességes dolgok
-szereznek, ha ezeket veszszük cselekedeteink szabályául. Nézetem szerint
-mindez fölér az állatok ösztönével.
-
-Akár osztozik tehát az ember nősténye vágyaiban, akár nem, akár akarja
-őket kielégíteni, akár nem, mindig visszautasítja és védekezik, de nem
-mindig ugyanazzal az erővel és következőleg nem mindig ugyanazzal a
-sikerrel. Hogy a támadó győzedelmet arathasson, ahhoz az kell, hogy a
-legyőzött engedjen neki vagy parancsolja rá a győzelmet, mert mennyi
-ügyes eszköze van arra, hogy a támadót ereje használatára kényszerítse!
-Az összes cselekvések legszabadabbika és legédesebbike kizárja a
-tényleges erőszakot, ez ellen tiltakozik a természet és a józan ész: a
-természet azzal, hogy a gyöngébbiket ellátta annyi erővel, a mennyi az
-ellenálláshoz kell, mikor ellent akar állni, a józan ész azzal, hogy a
-tényleges erőszak nemcsak a legbrutálisabb minden cselekvés között,
-hanem a czéllal leginkább ellenkező is, egyrészt azért, mert a férfi
-megizeni vele a háborút társnőjének és felvilágosítja, hogy személyét és
-függetlenségét még a támadó élete árán is megvédje, másrészt azért, mert
-a nő magamaga a bírája annak az állapotnak, a melyben épen van és a
-gyermekeknek nem volna apjuk, ha minden férfi bitorolhatná az apa
-jogait.
-
-Ime a nemek alkatának egy harmadik következménye: hogy látszólag az
-erősebb az úr, holott a valóságban függ a gyöngébbtől és pedig nem az
-üres lovagiasságnál vagy az oltalmazó gőgös nagylelkűségénél fogva,
-hanem a természet változhatatlan törvényénél fogva, a mely könnyebbé
-téve a nőre nézve a vágyak fölkeltését, mint a férfira nézve
-kielégítésüket, ezt függővé teszi, ha tetszik neki, ha nem, amannak
-megadó kedvétől és kényszeríti őt, hogy a maga részéről igyekezzék a
-nőnek tetszeni, hogy elérhesse, hogy a nő engedje őt erősebbnek lenni.
-Épen az a legédesebb a férfi győzelmében, hogy nem tudja, vajjon a
-gyöngeség enged-e az ő erejének, vagy hogy akarattal adja-e meg magát és
-a nőnek rendes fogása, hogy ez iránt mindig kétségben is hagyja. A nők
-szelleme ebben a tekintetben teljesen megfelel alkatuknak: egyáltalán
-nem pirulnak gyöngeségük miatt, sőt dicsőségüket találják benne; gyöngéd
-izmaik nem tudnak ellentállni, úgy tesznek, mintha nem bírnák el a
-legkisebb terhet sem; szégyelnék, ha erősek volnának. Miért van ez?
-Nemcsak azért, hogy gyöngédeknek látszassanak, hanem ennél ügyesebb
-óvatosságból is; már jó előre gondoskodnak mentségekről és megszerzik a
-jogot, hogy szükség esetén gyöngék lehessenek.
-
-A felvilágosodás terjedése bűneink által sokban megváltoztatta nálunk
-ebben a tekintetben a régi véleményeket; alig beszélnek már
-erőszakosságokról, miután oly kevés szükség van rájuk s az emberek nem
-is hinnének bennük;[126] ellenben nagyon gyakoriak az ősi görög és zsidó
-régiségben, mert épen ezek a vélemények a természet egyszerűségében
-rejlenek és csak a feslettségben való tapasztaltság tudta őket kiirtani.
-Ha manapság ritkábban esik szó erőszakról, ez bizony nem attól van, hogy
-a férfiak önmegtartóztatóbbak, hanem attól, hogy kevésbbé hiszékenyek és
-hogy az a panasz, a mely egykor meggyőzte volna az egyszerű népeket,
-manapság csak a gúnyolódók csúfolkodását vonná magára; így tehát jobban
-jár az, a ki hallgat. A Deuteronomionban[127] van egy törvény, a mely
-szerint a megbecstelenített leányt megbüntették a csábítóval együtt, ha
-a bűn a városban követtetett el, ellenben ha a mezőn vagy félreeső
-helyeken történt, akkor csak a férfit büntették meg, mert – így mondja a
-törvény – _a leány kiáltott, de nem hallotta meg senki_. Ez a jóindulatú
-magyarázat megtanította a leányokat, hogy ne engedjék magukat forgalmas
-helyeken meglepni.
-
-A vélemények e különbözőségének hatása az erkölcsökre nyilvánvaló. Ennek
-műve a modern lovagiasság. A férfiak, tapasztalva, hogy gyönyöreik
-jobban függnek a szépnem hajlandóságától, semmint hitték, olyan
-kedveskedésekkel szerzik meg maguknak ezt a hajlandóságot, a melyekért
-bőséges kárpótlást nyernek.
-
-Ime így vezet át minket észrevétlenül a fizika a morálba és így
-születnek meg a nemek durva egyesüléséből lassankint a szerelem
-legédesebb törvényei. A nők uralma nem onnan van, mintha a férfiak
-akarták volna, hanem mert a természet akarta így: az övék volt már,
-mielőtt az övéknek látszott volna. Ugyanaz a Herkules, a ki azt hitte,
-hogy erőszakot vett Thespius ötven leányán, végül kénytelen volt fonni
-Omphale mellett és az erős Sámson nem volt olyan erős, mint Delila. Ez
-az uralom megilleti a nőket és nem is vonható meg tőlük még akkor sem,
-ha visszaélnek vele; ha egyáltalán lehetséges volna, hogy elveszszék,
-már rég elvesztették volna.
-
-A nemiség következményeit illetőleg nincs a két nem között semmiféle
-egyenlőség. A hím csak bizonyos pillanatokban hím, a nőstény egész
-életén át mindig nőstény, vagy legalább egész fiatalkorában, minden a
-nemére figyelmezteti szüntelenül és hogy ennek funkczióit jól
-betölthesse, ennek megfelelő szervezetre van szüksége. Kíméletre van
-szüksége a terhesség alatt, pihenésre van szüksége a gyermekágy idején,
-elpuhult és ülő életmódra van szüksége, hogy gyermekeit szoptathassa s
-hogy nevelhesse őket, szüksége van türelemre, szelídségre, buzgalomra és
-szeretetre, a mely nem riad vissza semmitől; ő a kapocs a gyermek és az
-apa közt, ő szeretteti meg vele őket és megadja neki a bizalmat, hogy a
-magáénak mondja őket. Mennyi gyöngédségre és gondoskodásra van szüksége,
-hogy fenntartsa a családot teljes egységében! És végül mindennek nem az
-erény, hanem a természetes hajlam dolgának kell lennie: e nélkül az
-emberi nem hamarosan kiveszne.
-
-A két nem egymás iránti kötelességeinek szigorúsága nem egyforma, nem is
-lehet az. Ha a nő panaszkodik ebben a tekintetben, annak az
-egyenlőtlenségnek igazságtalansága miatt, a melyre a férfi kárhoztatja,
-akkor nincs igaza; ez az egyenlőtlenség nem emberi intézmény vagy
-legalább is nem az előítélet, hanem az ész műve: a kettő közül az, a
-kire a természet rábízta zálogul a gyermekeket, felelősséggel tartozik
-értük a másiknak. Kétségkívül senkinek sincs megengedve, hogy megszegje
-a szavát és minden hűtlen férj, a ki megfosztja nejét szigorú
-kötelességeinek egyedüli jutalmától, igazságtalan és barbár ember; de a
-hűtlen nő többet tesz: felbomlasztja a családot és eltépi a természet
-minden kötelékét; olyan gyermekeket ad a férjének, a kik nem az övéi,
-megrabolja a gyermekeket is, az apát is, hűtlenségét hitszegéssel
-tetézi. Alig lehet olyan rendellenességet és bűnt elgondolni, a mely nem
-származhatnék ebből. Ha van rettentő helyzet a világon, akkor a
-szerencsétlen apa helyzete az, a ki nem bízhatva nejében, nem meri
-átadni magát szíve legédesebb érzelmeinek, a ki mikor megcsókolja
-gyermekét, nem tudja, nem másnak a gyermekét csókolja-e meg,
-gyalázatának zálogát, saját gyermekei javainak megrablóját. Mi akkor a
-család, ha nem titkos ellenségek társasága, kiket a bűnös asszony
-fegyverez fel egymás ellen, arra kényszerítve őket, hogy úgy tegyenek,
-mintha szeretnék egymást?
-
-Így tehát nemcsak az a fontos dolog, hogy a nő hű legyen, hanem hogy
-annak is tartsa a férje, a hozzátartozók, az egész világ; fontos, hogy
-szerény, figyelmes, tartózkodó legyen és hogy megőrizze mások szemében
-épúgy, mint a saját lelkiismeretében erényének tanubizonyságát. Végül,
-ha megkívánjuk, hogy az apa szeresse gyermekeit, megkívánjuk azt is,
-hogy tisztelje anyjukat. Ezek az okok, a melyek a látszatot is a nő
-kötelességei közé sorolják és a becsületet és jó hírnevet époly
-elengedhetetlenné teszi rája nézve, mint a tisztaságot. Ezekből az
-elvekből következik, számbavéve a nemek erkölcsi különbségét, a
-kötelesség és az illedelem egy új követelménye, a mely különösképen a
-nőknek írja elő, hogy a legaggodalmasabban vigyázzanak magaviseletükre,
-modorukra és föllépésükre. Ha csak úgy általánosságban állítjuk, hogy a
-két nem egyenlő és egyenlők a kötelességeik is, ez nem egyéb, mint üres
-szólamokba veszés, a mely nem mond semmit, a míg a föntebbiekre nem adja
-meg a választ.
-
-Nem pompás módja-e az érvelésnek, ha ilyen jól megalapozott, általános
-érvényű törvényekre kivételekkel válaszolnak? A nők, mondjátok rá, nem
-szülnek mindig gyermekeket? Nem, de sajátképi rendeltetésük az, hogy
-szüljenek. Hogyan! Azért, mert van a világon vagy ház, vagy város, a hol
-a nők féktelenségben élve, kevés gyermeket szülnek, azt állítjátok, hogy
-az a rendeltetésük, hogy keveset szüljenek? És mi lenne városaitokból,
-ha a távoli vidék, a hol a nők egyszerűbben és tisztábban élnek, nem
-pótolná ki hölgyeitek meddőségét? Hány helyen megy nem elég termékeny
-számba az a nő, a ki csak négy-öt gyermeket szült?[128] Végül mi
-fontossága van annak, hogy ez vagy az a nő kevés gyermeket szül? Ezzel
-kevésbbé lesz hivatása a nőnek, hogy anya legyen? És a természetnek és
-az erkölcsnek nem kell-e erről általános érvényű törvények által
-gondoskodni?
-
-Ha olyan nagy időközök lennének is a terhességek között, mint a hogy
-föltételezik, vajjon megváltoztathatná-e a nő ily hirtelen és ily
-váltakozóan az élete módját veszedelem és koczkázat nélkül? Lehetne-e ma
-dajka és holnap harczos? Tudná-e úgy változtatni a temperamentumát és
-hajlamait, mint a kaméleon a színeit? Az otthon és a házi gondok
-homályából át tudna-e lépni egyszerre a szabad levegő viszontagságaiba,
-a háború munkájába, fáradalmaiba, veszedelmeibe? Tudna-e egyszer félénk,
-máskor vitéz lenni, egyszer gyönge és máskor félénk?[129] Ha már a
-Párisban nevelkedett ifjak is csak bajosan bírják ki a katonáskodást, a
-nők, a kik sohasem szálltak szembe a verő nappal és a kik alig tudnak
-fárasztóbb utat tenni, elbirnák-e ötven évi elpuhult élet után? Vajjon
-ráadják-e magukat erre a durva mesterségre abban a korban, midőn a
-férfiak felhagynak vele?
-
-Vannak országok, a hol a nők csaknem nehézség nélkül végzik a szülést és
-csaknem gond nélkül táplálják gyermekeiket. Ezt megengedem, de
-ugyanezekben az országokban a férfiak minden időben félig meztelenül
-járnak, leterítik a fenevadakat, úgy viszik vállukon a csónakot, mint a
-katona a borjút, hét-nyolczszáz mérföldnyire vadásznak, a szabadban
-alusznak a meztelen földön, hihetetlen fáradalmakat bírnak ki és napokig
-is el tudnak lenni étel nélkül. Ha a nők erősekké lesznek, a férfiak még
-erősebbekké lesznek, ha a férfiak elpuhulnak, a nők még jobban
-elpuhulnak, s ha mindkét részről egyformán változnak a határok, a
-különbség egyforma marad.
-
-Plato Respublicájában ugyanazokban a testgyakorlatokban részesíti a
-nőket, mint a férfiakat. Ezt meghiszem. Miután államrendjéből kizárta a
-különálló családokat és nem tudja, mit csináljon a nőkkel, kénytelen
-férfiakat csinálni belőlük.
-
-Ez a csodálatos szellem mindent kiszámított, mindenről gondoskodott,
-szembenézett még olyan ellenvetésekkel is, melyeket talán senkinek sem
-jutott volna eszébe tenni, arra azonban, a melyet tettek neki, rosszul
-felelt meg. Nem szólok a nőknek arról az állítólagos közösségéről,
-melyre oly gyakran ismétlődik az ellenvetés, hogy ép az bizonyítja, hogy
-azok, a kik az ellenvetést teszik, nem olvasták Platót; hanem szólok
-arról a polgári promiscuitásról, a mely mindenben összeelegyíti a két
-nemet ugyanazokban a foglalatosságokban, ugyanabban a munkában és
-elkerülhetetlenül a legtűrhetetlenebb visszaéléseket neveli; szólok a
-természet legédesebb érzéseinek felforgatásáról, melyeket Plato föláldoz
-egy mesterséges érzésnek, mely pedig csak általuk állhat fenn, mintha
-nem kellene a természetből kiindulni akkor is, mikor megegyezésen
-alapuló kapcsolatokat alkotunk, mintha a hozzánk tartozók iránti
-szeretet nem volna kiindulópontja annak a szeretetnek, melylyel az
-államnak tartozunk, mintha szívünk nem a kis haza, a család által
-fűződnék a nagy hazához, mintha nem a jó fiúból, jó férjből, jó apából
-válnék a jó polgár.
-
-Mikor egyszer ki van mutatva, hogy a férfi és a nő nincsenek és nem is
-lehetnek egyformán alkotva sem jellem, sem temperamentum dolgában, ebből
-az következik, hogy neveltetésüknek sem szabad egyformának lennie. A
-természet útmutatásait követve, összhangzón kell cselekedniök, de nem
-szabad ugyanazt cselekedniök; munkájuk czélja közös, de a munka
-különböző és következőleg különbözők a hajlamok is, melyek irányítják.
-Miután megkisérlettük megformálni a természetes embert, hogy ne hagyjuk
-félben elvégezetlenül a művünket, láttuk, hogy kell kiformálódnia a
-nőnek, ki ennek az embernek megfelel.
-
-Ha azt akarjátok, hogy jól legyetek vezetve, kövessétek mindig a
-természet útmutatását. Mindazt, a mi a nemet jellemzi, úgy kell
-tisztelni, mint a természet alkotását. Mindig azt mondjátok: a nőknek
-ilyen, meg olyan hibáik vannak, melyek bennünk nincsenek meg. Megtéveszt
-a gőgötök, bennetek ezek hibák volnának, őbennük azonban kiválóságok;
-minden kevésbbé jól menne, ha nem volnának meg bennük. Akadályozzátok
-meg ezeknek az állítólagos hibáknak az elfajulását, de óvakodjatok
-kiirtásuktól.
-
-A nők a maguk részéről váltig azon panaszkodnak, hogy mi neveljük őket
-hiúkká és kaczérokká, hogy mi mulattatjuk őket csupa gyerekségekkel,
-hogy könnyebben maradhassunk uraik; ránk hárítják azokat a hibáikat,
-melyeket a szemükre vetünk. Mily bolondság! És mióta foglalkoznak
-férfiak a leányok nevelésével? Mi akadályozza az anyákat, hogy úgy ne
-neveljék őket, a hogy nekik tetszik? Nincsenek a leányoknak
-kollégiumaik! Ugyan nagy szerencsétlenség! Oh, bárcsak adná Isten, hogy
-a fiúknak se lennének! Okosabban és tisztességesebben volnának nevelve.
-Kényszeríti valaki leányaitokat, hogy haszontalanságokkal vesztegessék
-idejüket? Vajjon akaratuk ellenére szorítják-e őket rá, hogy életük
-felét az öltözőasztal előtt töltsék anyáik példájára? Akadályoz-e
-titeket valaki abban, hogy oktassátok vagy oktattassátok őket kedvetek
-szerint? A mi hibánk, ha tetszenek nekünk, mikor szépek, hogy
-tetszelgéseik vonzanak minket, hogy az a művészet, melyet tőletek
-tanulnak, vonz minket és hízeleg nekünk, ha szeretjük őket ízlésesen
-öltözve látni és hogy hagyjuk őket kedvük szerint köszörülni azokat a
-fegyvereket, melyekkel minket leigáznak? Eh, próbáljátok meg úgy nevelni
-őket, mint a férfiakat, ezek szívesen belenyugosznak. Mennél jobban
-hasonlítanak hozzájuk, annál kevésbbé uralkodnak rajtuk; akkor aztán
-csakugyan a férfiak lesznek az urak.
-
-Mindazok a képességek, melyek megvannak mind a két nemben, nincsenek
-köztük egyenlően megosztva, de egészben véve kiegészítik egymást. A nő
-többet ér nőül, mint férfiul; mindenütt, a hol érvényesíti jogait,
-előnyben van, mindenütt, a hol a mi jogainkat akarja bitorolni, alattunk
-marad. Erre az általános igazságra csak kivételekkel lehet válaszolni;
-ez a szépnem galáns párthíveinek az állandó érvelési módja.
-
-Ápolni a nőkben a férfi tulajdonságait és elhanyagolni azokat, a melyek
-sajátképen női tulajdonságok, annyi, mint egyenesen a nők ártalmára
-dolgozni. A ravasz nők ezt sokkal jobban látják, semhogy becsapatnák
-magukat; igyekezve bitorolni a mi előnyeinket, nem hagynak fel a
-magukéival; de ekkor megesik, hogy nem bírva jól összhangba hozni az
-egyiket s a másikat, mert összeférhetetlenek, elhibázzák a saját
-czéljukat a nélkül, hogy közelebb jutnának a másikhoz és elvesztik
-értékük felét. Hidd meg nekem, okos anya, ne csinálj leányodból
-tisztességes embert, mintegy czáfolatául a természetnek, csinálj csak
-belőle tisztességes nőt és biztos lehetsz benne, hogy többet fog érni
-magamagának és nekünk.
-
-Az következik-e ebből, hogy nevelkedjék a leány tudatlanságban minden
-dolog felől, merőben a háztartás dolgaira korlátolva? Vajjon a férfi
-cselédet fog csinálni társnőjéből? Meg fogja-e fosztani magát mellette a
-társaság legnagyobb varázsától? Hogy jobban alávesse magának, meg
-fogja-e akadályozni, hogy ne érezzen semmit, ne ismerjen semmit?
-Valóságos automatát fog-e belőle csinálni? Kétségkívül nem; a természet
-sem kívánta így, a mely oly kellemes és finom szellemet adott a nőknek;
-ellenkezőleg, a természet azt akarja, hogy a nők gondolkozzanak,
-ítéljenek, szeressenek, ismerjenek, hogy ápolják szellemüket úgy, mint
-kül sejüket; ezek azok a fegyverek, melyeket kárpótlásul ad nekik az erő
-helyett, melynek híjával vannak és a mi erőnk irányítására. Sok dolgot
-kell megtanulniok, de csupán azokat a dolgokat, melyek tudása megilleti
-őket.
-
-Akár a nem különleges rendeltetését tekintem, akár hajlamait figyelem
-meg, akár kötelességeit veszem számításba, minden egyformán egyesül,
-hogy rámutasson a nevelésnek nekik való formájára. A férfi és a nő
-egymásnak termettek, de kölcsönös függésük nem egyenlő: a férfiak
-vágyaik által függnek a nőktől, a nők vágyaik és szükségleteik által
-egyaránt függnek a férfiaktól; mi hamarább tudnánk meglenni nélkülük,
-mint ők nélkülünk. Hogy meglegyen nekik, a mire szükségük van, hogy a
-nekik való állapotban lehessenek, ahhoz az kell, hogy ezt mi adjuk
-nekik, hogy akarjuk nekik adni, hogy méltóknak tartsuk őket rá; függnek
-érzéseinktől, az értéktől, melyet érdemüknek tulajdonítunk, a
-fontosságtól, melyet bájaiknak és erényeiknek tulajdonítunk. Maga a
-természet törvénye által a nők önmagukat illetőleg épúgy, mint
-gyermekeiket illetőleg ki vannak szolgáltatva a férfiak ítéletének; nem
-elég, hogy tiszteletreméltók legyenek, az is kell, hogy tiszteljék őket,
-nem elég, ha szépek, az is kell, hogy tessenek, nem elég, hogy okosak,
-az is kell, hogy okosaknak ismerjék el őket; becsületük nemcsak
-magatartásukban rejlik, hanem hírnevükben is és nem lehetséges, hogy a
-ki belenyugszik, hogy becstelennek tartsák, valaha is becsületes legyen.
-A férfi, mikor jót tesz, csak önmagától függ, és szembeszállhat a
-közvéleménynyel; de a nő, mikor jót tesz, még csak felét teljesítette
-feladatának és nem kevésbbé fontos az, hogy mit tartanak felőle, mint
-az, hogy mi valóban. Ebből az következik, hogy nevelésének rendszere
-ebben a tekintetben ellenkező kell hogy legyen a miénkkel; a közvélemény
-az erény sírja a férfiak között, az erény trónusa a nők között.
-
-Az anyák jó alkatától függ a gyermekeké; a nők gondozásától függ a
-férfiak első nevelése, a nőktől függnek erkölcseik, szenvedélyeik,
-hajlamaik, kedvteléseik, egész boldogságuk. Így tehát a nők minden
-nevelésének vonatkozással kell lenni a férfiakra. Nekik tetszeni, nekik
-hasznukra lenni, szerettetni és tiszteltetni magukat általuk, nevelni
-őket ifjú korukban, gondozni őket felnőtt korukban, tanácsadójuk lenni,
-vigasztalni őket, kellemessé és édessé tenni életüket, ime ezek a nők
-kötelességei minden időben és ezekre kell őket megtanítani
-gyermekkoruktól fogva. Amíg nem térünk vissza ehhez az alapelvhez,
-eltávolodunk a czéltól és mindazok a tanítások, melyekben részesítjük a
-nőket, nem érnek semmit sem az ő boldogságukra, sem a miénkre.
-
-De bár minden nő tetszeni akar a férfiaknak és kell is, hogy akarjon,
-azért van a közt különbség, hogy az érdemes, a valóban szeretetreméltó
-embernek akar-e tetszeni, vagy azoknak a kis ficsuraknak, a kik
-gyalázatára vannak nemüknek és annak, a kit utánoznak. Sem a természet,
-sem az ész nem viszi rá a nőt, hogy azt szeresse a férfiakban, a mi ő rá
-hasonlít és még kevésbbé kell neki a férfiak modorára törekednie, hogy
-megszerettesse magát.
-
-A mikor tehát félrevetve nemük szerény s nyugodt hangját, utánozzák
-azoknak a ficsuraknak a modorát, a helyett, hogy hivatásukat követnék,
-lemondanak róla: önmaguk fosztják meg magukat azoktól a jogoktól, a
-melyekről azt hiszik, hogy bitorolják őket. Ha mások volnánk, mondják
-ők, nem tetszenénk a férfiaknak. Hazudnak. Bolondnak kell lenniök, hogy
-a bolondokat szeressék; a vágy, magához vonzani azokat, jellemzi annak
-az ízlését, a ki átengedi magát annak a vágynak. Ha nem volnának léha
-emberek, ők maguk igyekeznének léha embereket csinálni és a férfiak
-léhaságai sokkal inkább a nők művei, mint a mennyire a nők léhaságai a
-férfiak művei. Az a nő, a ki az igaz embereket szereti és ezeknek
-tetszeni akar, czéljának megfelelő eszközöket talál. A nő alkatánál
-fogva kaczér, de kaczérsága czéljai szerint változtatja formáját és
-tárgyát: alkalmazzuk hozzá ezeket a czélokat a természet czéljaihoz, s a
-nőnek meglesz az a nevelése, a mely neki való.
-
-A kis lányok csaknem születésüktől fogva szeretik a piperét; nem érik be
-azzal, hogy csinosak, azt akarják, hogy csinosaknak is találják őket;
-láthatni magukviseletéről, hogy ennek a gondja már foglalkoztatja őket
-és alig hogy meg tudják hallani, a mit mondanak nekik, máris irányítják
-őket azzal, hogy megmondják nekik, mit fognak róluk gondolni. Úgy kell
-lenni, hogy ha ugyanezt az indítóokot, elég ügyetlenül, a kis fiúknak is
-eléjük állítják, rájuk nincs ugyanekkora hatalma. Föltéve, hogy
-függetlenek lehetnek és mulatozhatnak, nem sokat törődnek vele, akármit
-gondolnak is róluk mások. Csak hosszú idő mulva és nagy fáradsággal
-lehet őket ugyanannak a törvénynek alávetni.
-
-Bárhonnan kapják is a leányok ezt az első leczkét, mindenesetre nagyon
-jó leczke. Miután a test úgyszólván előbb születik meg, mint a lélek,
-legelsőnek a test művelésének kell lennie; ez a rend közös mindkét
-nemmel. De a czélja e két művelésnek különböző; az egyiknél ez a czél az
-erők kifejlesztése, a másiknál a bájaké; nem mintha ezek a tulajdonságok
-kizárólagosak volnának az illető nemben, hanem csak azért, mert a
-rendjük fordított; a nőknek elég erejük kell hogy legyen arra, a mit
-bájjal tesznek, a férfiakban elég ügyességnek kell lenni, hogy
-megtehessék mindazt, a mit könnyűséggel tesznek.
-
-A nők túlzott elpuhultságával kezdődik a férfiaké is. A nők ne legyenek
-erősek, mint a férfiak, hanem legyenek erősek a férfiakért, hogy a tőlük
-születő férfiak is erősek legyenek. Ebben a tekintetben a kolostoroknak,
-melyekben a növendékek durva táplálékot kapnak, de sokat is mozognak,
-futkároznak, játszanak a szabadban és a kertben, előnyt kell adni az
-apai ház fölött, a hol a finoman táplált, dédelgetett és kényeztetett
-leány mindig anyja szeme előtt üldögél egy jól elzárt szobában, nem mer
-felkelni, járni, beszélni, lélekzeni és nincs egy percznyi szabadsága,
-hogy játszhasson, ugráljon, futkosson, kiálthasson, korához illően
-csintalankodjon. Mindig csak vagy veszedelmes elnézés, vagy rosszul
-alkalmazott szigorúság; soha semmi sem történik észszerűen. Így teszik
-tönkre az ifjúság testét és szívét.
-
-A spártai leányok épúgy gyakorolták magukat a katonai játékokban, mint a
-fiúk, nem azért, hogy háborúba menjenek, hanem hogy egy napon a
-fáradságok elviselésére képes gyermekeket szüljenek. Ezt nem helyeslem;
-hogy katonákat adjanak az államnak, ahhoz nincs arra szükség, hogy az
-anyák is viselték légyen a puskát és csinálták légyen a poroszos katonai
-gyakorlatokat; de azt találom, hogy nagyjában véve a görög nevelés ebben
-a tekintetben nagyon észszerű volt. A fiatal leányok gyakran jelentek
-meg nyilvánosan, nem a fiúk közé elegyedve, hanem külön összegyülekezve.
-Alig volt ünnep, áldozat, szertartás, a hol ne lehetett volna látni a
-legelőkelőbb polgárok leányainak csapatait, virágkoszorúkkal,
-himnuszokat énekelve, tánczkarokat formálva, kosarakat, vázákat és
-áldozati adományokat víve és a görögök elfajult érzékeinek bájos
-látványt nyujtva, a mely alkalmas volt arra, hogy ellensúlyozza illetlen
-gimnasztikájuk rossz hatását. Bármily hatást tett is ez a szokás a
-férfiak szívére, mindenesetre kitünő volt arra, hogy a női nemnek jó
-nevelést adjon ifjúkorában a kellemes, mérsékelt és egészségükre váló
-gyakorlatok által és hogy élesítse és formálja ízlését a tetszenivágyás
-folytonosságával, a nélkül, hogy erkölcsei veszélyeztetve volnának.
-
-A mint ezek a fiatal nők férjhez mentek, nem lehetett őket többé a
-nyilvánosság előtt látni; házukba zárkózva, minden gondoskodásukat
-háztartásukra és családjukra korlátozták. Ez az az életmód, melyet a
-természet és a józan ész a női nemnek előír. S ezektől az anyáktól
-születtek a legegészségesebb, legerőteljesebb, a legjobban alkotott
-férfiai a világnak és némely görög sziget rossz hírneve daczára is
-bizonyos, hogy a világ minden népei között, még a rómaiakat sem véve ki,
-nincs egy sem, a melynek női okosabbak és egyúttal szeretetreméltóbbak
-lettek volna és jobban párosították volna a jó erkölcsöket a szépséggel,
-mint a régi görögökéi.
-
-Tudjuk, hogy öltözetük kényelmessége, a mely nem feszélyezte testüket,
-sokban hozzájárult, hogy mind a két nemnek megadja azokat a szép
-arányokat, melyeket szobraikon látunk, melyek még ma is példaképeiül
-szolgálnak a művészetnek, mióta az eltorzított természet nálunk nem ad
-többé ilyen példaképeket. Mindazok közül a középkori kötelékek közül, a
-bilincsek sokasága közül, melyek a mi testünket mindenfelől
-összepréselik, náluk nem volt meg egy sem. Az ő nőik nem ismerték azokat
-a halcsontfűzőket, melyekkel a mi nőink inkább elformátlanítják, mint
-kiemelik karcsúságukat. Nem bírom elképzelni, hogy ez a visszaélés,
-melyet Angolországban elképzelhetetlen mértékben űznek, ne vezetne
-végeredményben a faj degenerálódására és azt is állítom, hogy az a báj,
-a melyet ezzel el akarnak érni, rossz ízlésre vall. Nem kellemes dolog
-olyan nőt látni, a ki kétfelé van vágva, mint egy darázs; ez sérti a
-szemet és kínosan hat a képzeletre. A derék karcsúságának, mint
-mindennek, szintén megvannak a maga arányai, megvan a maga mértéke, a
-melyen túl minden bizonynyal hibává válik; ez a hiba még a meztelen
-testen is sérti a szemet, mért volna tehát szépség, ha ruha van rajta?
-
-Nem akarok végére járni az okoknak, a melyeknél fogva a nők oly makacsul
-ragaszkodnak hozzá, hogy úgy felpánczélozzák magukat; a beesett mell, a
-felpuffadó has stb., mindez nagyon visszatetszik, megengedem, egy
-húszéves hölgyön, de nem sérti a szemet egy harmincz évesnél és mivel,
-akár tetszik, akár nem, minden időben annak kell lennünk, a mi a
-természetnek tetszik és mivel a férfi szeme ebben sohasem csalatkozik
-meg, ezek a hibák minden korban kevésbbé visszatetszők, mint egy negyven
-éves kislány ostoba affektácziója.
-
-Mindaz, a mi feszélyezi és korlátozza a természetet, rossz ízlésű, ez
-épúgy áll a test öltözékére, mint a szellem díszítményeire. Az élet, az
-egészség, az ész, a jóllét előbbrevaló kell hogy legyen mindennél, a báj
-nem képzelhető fesztelenség nélkül, a finomság nem jelent betegességet
-és hogy tessék valaki, ahhoz nem kell egészségtelennek lennie. Mikor az
-ember szenved, részvétet kelt, a tetszés és a vágy ellenben az egészség
-frisseségét keresi.
-
-A két nembeli gyermekeknek sok közös mulatságuk van és ennek úgy is kell
-lenni; nem úgy van-e felnőtt korukban is? De vannak külön kedvteléseik
-is, melyek megkülönböztetik őket. A fiúk a mozgást és a zajt szeretik, a
-dobot, a búgó csigát, kis szekereket; a leányok jobban szeretik azokat a
-dolgokat, a melyek szemrevalók és díszül szolgálnak; a tükröket, a
-csecsebecsét, piperét és mindenekfelett a babát. A baba a női nem
-specziális játéka; íme, ebben szemmelláthatóan nyilvánul a
-rendeltetésüknek megfelelő ízlésük. A tetszés művészetének fizikai része
-a díszes ruhában van meg; a gyermekek ebből a művészetből csak azt
-tudják ápolni.
-
-Nézzetek meg egy kis lányt, a mint napját babájával tölti, minduntalan
-váltogatja az öltözetét, százszor és százszor öltözteti, vetkőzteti,
-folyton újabb s újabb kombináczióit keresi díszének; hogy ez jól van-e
-alkalmazva vagy rosszul, az egyre megy; ujjai még nem elég ügyesek, az
-ízlése nem alakult ki, de a hajlama már kiütközik: ebben az örökös
-foglalatosságban eltelik az idő a nélkül, hogy észrevenné; az órák
-múlnak s ő nem tud róluk semmit, elfelejti még az ebéd idejét is; jobban
-éhezik a piperére, mint a táplálékra. De – azt mondhatjátok – a babáját
-czifrázza fel, nem önmagát. Kétségkívül, nem magát nézi, hanem a
-babáját, önmaga számára nem tud semmit csinálni, nincs még kifejlődve,
-nincs sem tehetsége, sem ereje még semmi, teljesen elmerül a babájába,
-ebbe veti minden tehetségét. Ez nem fog mindig így maradni, azt a
-pillanatot várja, a mikor maga lesz a saját babája.
-
-Ime egy eléggé határozott első hajlam: ezt csak kisérni és szabályozni
-kell. Bizonyos, hogy a kicsike szíve mélyéből szeretné feldíszíteni
-tudni a babáját, karcsokrokat, nyakbavető kendőt, fodrokat és csipkéket
-csinálni neki; mindebben azonban oly könyörtelenül függővé szokták tenni
-másoknak kényétől-kedvétől, hogy sokkal kényelmesebb volna neki, ha
-mindent a saját iparkodásának köszönhetne. Ebből adódik meg az első
-leczkék érdeme, melyekben részesítjük: ezek nem feladatok, melyek elé
-állítjuk, hanem szívességek, melyeket teszünk neki. S valóban, csaknem
-minden kis lány csak kelletlenül tanul meg olvasni és írni, de a mi a
-tűvel való bánást illeti, ezt mindig szívesen tanulják meg. Mindjárt azt
-képzelik, hogy már felnőttek és örömmel gondolnak rá, hogy ez az
-ügyességük egykor arra fog szolgálni, hogy felczifrázzák magukat.
-
-Ezt az első megnyíló utat könnyű követni: a varrás, hímzés,
-csipkekészítés magától megy. A szőnyegszövés már nincs annyira kedvükre;
-a bútorok nagyon is távol állnak tőlük, nem tartoznak a személyükre, más
-képzetekkel vannak kapcsolatban. A szőnyegszövés az asszonyok
-szórakozása; fiatal lányoknak sohasem telik benne nagy örömük.
-
-Ez az önkéntes haladás könnyen kiterjeszthető a rajzolásra is, mert ez a
-művészet nem áll messze az ízléses öltözködés művészetétől; de én
-jobbnak látom, ha nem foglalkoztatják őket tájképfestéssel és még
-kevésbbé a figurális dolgokkal. Levelek, gyümölcsök, virágok, drapériák,
-mind az, a mi arra való, hogy a ruhadaraboknak elegáns körvonalakat
-adjon és a mivel maguk csinálhatnak maguknak hímzésmintákat, ha nem
-találnak készen nekik valókat, ennyi nekik elég. Általában véve, ha a
-férfiaknál is fontos, hogy ismereteiket a hasznos dolgokra korlátozzák,
-ez még fontosabb a nőknél, mert ezek élete, bár kevésbbé munkás is,
-buzgóbban van foglalatosságaiknak szánva és gyakrabban szakíttatik meg
-különböző tennivalókkal s ezért nincs módjukban, hogy teljesen
-nekiszenteljék magukat valami tehetségüknek kötelességeik rovására.
-
-Bármit mondanak a gúnyolódók, a józan ész egyformán megvan mind a két
-nemben. A leányok általában véve tanulékonyabbak, mint a fiúk és több
-tekintélyt kell velük szemben kifejteni, a mint majd mindjárt meg fogom
-mondani. Ebből azonban nem következik, hogy bármit is követeljünk tőlük,
-a minek hasznát nem láthatják be; az anyák művészete, hogy ezt
-megmutassák mindenben, a mit parancsolnak nekik. Ez pedig annál
-könnyebb, mert a leányok intelligencziája koraérettebb, mint a fiúké. Ez
-a szabály száműzi a leányoktól, épúgy mint a fiúktól nemcsak az összes
-hasznavétlen tanulmányokat, melyek nem vezetnek semmi jóra és még a
-többi emberek előtt sem teszik kellemesebbekké azokat, a kik bajlódnak
-velük; hanem száműzi azokat is, a melyeknek hasznossága nem az ő
-koruknak szól és melyekben a gyermek nem láthatja előre a későbbi korra
-való hasznosságot. Ha nem akarom, hogy sürgessék a fiút, hogy tanuljon
-olvasni, még kevésbbé akarom, hogy rákényszerítsék az olvasásra a
-leányokat, mielőtt jól meg tudnák érteni, mire jó nekik az olvasmány;
-már pedig abban a módban, a hogy rendszerint meg szokták nekik
-magyarázni annak hasznosságát, inkább a magunk eszünkjárása szerint
-szoktunk eljárni, mint az övék szerint. Különben is mi szüksége van
-annak, hogy egy kis leány olyan korán tudjon olvasni és írni? Olyan
-korán kell háztartást vezetnie? Kevesen vannak, a kik nem használják
-inkább rosszra, mint jóra ezt a végzetes tudományt és sokkal kíváncsibb
-minden leány, semhogy meg ne tanulna olvasni kényszerítés nélkül, a
-mikor ideje és alkalma van rá. Talán mindenekelőtt számolni kellene a
-lányoknak megtanulniok, mert semmi sem nyujt érezhetőbb hasznot minden
-időben, nem kíván hosszasabb gyakorlatot és nem ad annyi alkalmat a
-tévedésekre, mint a számolás. Ha a kis lány csak egy kis számtani
-művelet által kaphatja meg a villásreggelijéhez a cseresznyét,
-biztosítlak róla, hogy jól fog tudni számolni.
-
-Ismerek egy fiatal leányt, a ki hamarabb tanult meg írni, mint olvasni
-és a ki előbb tűvel kezdett írni, csak aztán tollal. Az összes betűk
-közül először csak az _o_ betűt akarta irkálni. Folyton nagy és kis
-_o_-kat firkált, mindenféle alakú _o_-kat, az egyik _o_-t beleírta a
-másikba és mindig alulról fölfelé csinálta. Szerencsétlenségére egy nap,
-mikor ezzel a hasznos gyakorlattal foglalatoskodott, meglátta magát a
-tükörben és azt találva, hogy ez a feszes tartás nem jól áll neki. Mint
-egy második Minerva, eldobta a tollat és nem akart többé _o_-kat
-csinálni. A fivére semmivel sem szeretett jobban írni, mint ő, de neki a
-kényszer volt terhére, nem pedig az, hogy nem jól állt neki az írás. Más
-módhoz folyamodtak, hogy visszatérítsék az íráshoz: a kis lány érzékeny
-és hiú volt, nem akarta, hogy a fehérneműjét a nővérei is használják. Az
-előtt megjelölték a fehérneműjét, most nem jelölték meg többé, neki
-magának kellett megjelölnie. A továbbiakat elképzelheti mindenki.
-
-Igazoljátok mindig a foglalatosságokat, melyekre leányaitokat
-rászorítjátok, de adjatok nekik mindig foglalkozást. A tétlenség és a
-tanulékonyság hiánya rájuk nézve a legveszedelmesebb hibák, ezeket a
-legnehezebb levetkőzni, ha egyszer magára vették. A leányoknak ébereknek
-és szorgalmasoknak kell lenni, de ez még nem elég: idejekorán hozzá kell
-szokniok a fegyelemhez. Ez a baj, ha ugyan egyáltalán baj rájuk nézve,
-elválaszthatatlan a nemüktől és sohasem tehetik túl magukat rajta a
-nélkül, hogy még kegyetlenebb bajokat ne szenvedjenek. Egész életükön át
-a legállandóbb és legszigorúbb fegyelemnek lesznek alávetve: az illem
-fegyelmének. Kezdettől fogva gyakorolni kell őket a kényszerben, hogy
-soha ne essék nehezükre, hogy elfojtsák szeszélyeiket, hogy alá tudják
-őket vetni mások akaratának. Ha mindig dolgozni akarnának, néha
-kényszeríteni kellene őket, hogy ne csináljanak semmit. A szórakozás, a
-léháskodás, az állhatatlanság olyan hibák, melyek könnyen
-keletkezhetnek, ha első hajlamaik elfajulnak és mindig engednek nekik.
-Ennek a visszaélésnek megelőzésére tanítsátok meg őket mindenekelőtt,
-hogy le tudják magukat győzni. A mi esztelen intézményeink között a
-tisztességes asszony egész élete örökös küzdelem önmaga ellen;
-méltányos, hogy a női nem osztozzék velünk azoknak a bajoknak a
-szenvedésében, melyeket ő okozott nekünk.
-
-Tegyetek róla, hogy a leányok ne unatkozzanak foglalatosságaikban és a
-mulatságaik ne váljanak szenvedélyekké, mint a hogy a közönséges
-nevelésben mindig meg szokott történni, a melyekben, mint Fénélon
-mondja, az egyik oldalra helyeznek minden unalmat, a másikra minden
-élvezetet. Ennek a két bajnak elseje, ha követeljük a föntebbi
-szabábályokat, csak akkor fog előfordulni, ha azok az emberek, a kik
-környezetükben vannak, nincsenek kedvükre a leányoknak. Az a kis lány, a
-ki szereti az anyját vagy a dadáját, unalom nélkül fog az oldalán
-dolgozni egész nap; már maga a csevegés is kárpótolni fogja a
-kényszerért. De ha az, a ki neveli, elviselhetetlen reá nézve, ugyanúgy
-utálni fog mindent, a mit szeme láttára csinál. Nagyon nehéz dolog, hogy
-az olyan leányok, a kik nem érzik jobban magukat anyjukkal, mint bárki
-mással a világon, jóra fordíthassák csak egy napjukat is; de hogy
-megitélhessük igazi érzéseiket, tanulmányozni kell őket, nem pedig
-megbízni abban, a mit mondanak, mert hízelkedők, képmutatók és jókor
-megtanulják a színlelést. Még kevésbbé kell nekik parancsolni, hogy
-szeressék anyjukat, a szeretet nem kötelességből fakad és ebben a
-kényszer nem ér semmit. A ragaszkodás, a gondoskodás, maga a megszokás
-megszeretteti az anyát leányával, ha nem tart semmit arra, hogy
-meggyülöltesse magát vele. Maga a fegyelem, mely alatt az anya a leányát
-tartja, ha jól alkalmazzák, nemhogy gyöngítené ezt a ragaszkodást, hanem
-csak fokozza, mert a függés természetes állapota lévén a nőnek, a
-leányok érzik, hogy engedelmességre vannak alkotva.
-
-Ugyanabból az okból, a miért kevés a szabadságuk és kevés is kell hogy
-legyen, mértéktelenül felhasználják, a mi szabadságot meghagynak nekik.
-Mindenben szélsőségekre hajlók lévén, még nagyobb buzgalommal merülnek
-el játékaikban, mint a fiúk; ez a másik baj, a melyről szólnom kell. Ezt
-a buzgóságot mérsékelni kell, mert számos sajátképi női bűnnek az oka,
-mint például a szeszélyességnek és annak az előszeretetnek, a melylyel a
-nő ma lelkesedik olyan dolgokért, a melyekre holnap már rá sem néz.
-Hajlamaiknak állhatatlansága ép oly végzetes, mint a bennük való túlzás
-és mind a kettő ugyanabból a forrásból fakad. Ne tiltsátok el őket a
-vidámságtól, a nevetéstől, a zajtól, a bohó játékoktól, de
-akadályozzátok meg, hogy beteljenek az egyikkel csak azért, hogy a másik
-után futkossanak; ne tűrjétek, hogy életük egyetlen pillanatában is
-félrevessenek minden féket. Szoktassátok őket hozzá, hogy zúgolódás
-nélkül tűrjék, ha félbeszakítják játékukat és más foglalatosságra hívják
-őket. Ebben maga a megszokás is czélra vezet, mert csak megfelel a
-természetnek.
-
-A fegyelemnek ez a megszokása olyan hajlékonyságot eredményez, a melyre
-a nőknek szükségük van egész életükben, mert sohasem szünnek meg
-alávetve lenni vagy egy férfinak vagy az emberek ítéletének és mert soha
-sincs nekik megengedve, hogy túltegyék magukat ezen az ítéleten. A nő
-legelső és legfontosabb tulajdonsága a szelidség: arra van alkotva, hogy
-egy olyan tökéletlen lénynek engedelmeskedjék, mint a férfi, a ki
-gyakran annyira tele van bűnökkel és mindig annyira tele van hibákkal, s
-idejekorán meg kell tanulnia elviselnie még az igazságtalanságot és a
-méltatlanságokat is egy férfitól panasz nélkül. Nem a férfi, hanem a
-maga kedvéért kell szelidnek lennie. A nők keserűsége és makacssága
-mindig csak növeli bajaikat és férjük rossz magaviseletét: a férfi érzi,
-hogy nem ezek azok a fegyverek, melyekkel le kell hogy győzzék. Az ég
-nem azért tette őket behízelgőkké és rábeszélőkké, hogy czivakodók
-legyenek; nem azért tette őket gyöngékké, hogy zsarnokoskodók legyenek,
-nem azért adott nekik olyan gyöngéd hangot, hogy szidalmakat mondjanak
-vele, nem azért adott nekik olyan finom arczvonásokat, hogy haragjukban
-eltorzítsák. Ha megharagszanak, megfeledkeznek magukról; sokszor okuk
-van a panaszra, de soha sincs igazuk, mikor durczáskodnak. Mindenki
-őrizze meg a maga nemének hangját; a tulságosan szelid férj féktelenné
-teheti a nőt, de hacsak nem szörnyeteg valaki, a nő szelidsége
-lecsillapítja és előbb-utóbb diadalmaskodik fölötte.
-
-Legyenek a lányok mindig alázatosak, de az anyák ne legyenek mindig
-kérlelhetetlenek. Ahhoz, hogy hajlékonynyá tegyünk egy fiatal teremtést,
-nem kell boldogtalanná tennünk; hogy szerénynyé tegyük, nem kell
-elbutítanunk. Ellenkezőleg, nem bánom, ha megengedik neki, hogy néha egy
-kis ügyességet tanusít, nem mondom, hogy engedetlenség esetén a büntetés
-kijátszásában, hanem az engedelmesség alól való kibúvásban. Nem arról
-van szó, hogy kínossá kell tenni rá nézve függő helyzetét, elég ha
-éreztetik vele. A ravaszság nemének természetes fegyvere és meg lévén
-győződve arról, hogy természetes hajlamai magukban véve jók és helyesek,
-abban a véleményben vagyok, hogy ezt a hajlamot is úgy kell ápolni, mint
-a többieket: csak arról van szó, hogy megakadályozzuk, hogy visszaéljen
-vele.
-
-Tanuságul hívok ennek a megjegyzésnek igazsága mellett minden jóhiszemű
-megfigyelőt. Nem akarom, hogy megvizsgálják ebből a szempontból magukat
-a nőket; a mi feszélyező intézményeink arra kényszeríthetik, hogy
-megélesítsék az eszüket. Azt akarom, hogy vizsgálják meg a lányokat, a
-kis lányokat, a kik úgyszólván még egyebet se tettek, csak születtek.
-Hasonlítsuk őket hasonló korú kis fiúkhoz – és ha ezek nem tünnek fel
-mellettük ügyetleneknek, félszegeknek és ostobáknak, tagadhatatlanul
-tévedésben vagyok. Legyen szabad felhoznom egy példát egész gyermekes
-naivitásában.
-
-Rendes dolog, hogy megtiltják a gyermekeknek, hogy az asztalnál ne
-kérjenek semmit; mert azt hiszik, semmivel sem érnek jobban czélt
-nevelésükben, mintha elhalmozzák őket haszontalan rendeletekkel, mintha
-egy falatkát ebből vagy abból nem lehetne azonnal megadni vagy
-visszautasítani a nélkül, hogy a szegény gyermeket halálra kínozzák a
-remény által táplált epekedéssel.[130] Mindenki ismeri annak a fiúnak az
-ügyességét, aki alá lévén vetve ennek a törvénynek, a mikor
-megfeledkeztek róla az asztalnál, ráadta magát, hogy sót stb. kér. Nem
-szólok arról, hogy megszidhatták volna, mert közvetlenül sót kért,
-közvetve azonban húst; a mulasztás olyan kegyetlen volt, hogy ha nyiltan
-megszegte volna is a törvényt és kerülő nélkül mondta volna, hogy éhes,
-nem hiszem, hogy megbüntették volna. De láttuk, hogy találta fel magát
-az én jelenlétemben egy hat éves kis lány sokkal nehezebb helyzetben.
-Azonfölül, hogy szigorúan meg volt neki tiltva, hogy sohasem szabad
-semmit kérnie sem közvetve, sem közvetlenül, engedetlensége nem is volt
-megbocsátható, mert ő evett az összes fogásokból, egyet kivéve, melyből
-elfelejtettek neki adni és a mely után nagyon kívánkozott.
-
-Hogy tehát jóvá tehesse ezt a feledékenységet, a nélkül, hogy
-engedetlenséggel vádolhatnák, fölemelte ujját, elkezdte felsorolni az
-ebéd egyes fogásait, hangosan mondogatva, a mint az ujjain számlálgatta,
-«_ebből ettem, ebből is ettem_», de oly észrevehetően nem szólt semmit,
-mikor ahhoz a fogáshoz ért, a melyből nem evett, hogy valaki, a ki ezt
-észrevette, megkérdezte tőle: «Hát ebből nem ettél?» «_Oh, nem!_» –
-felelt szeliden a kis nyalánk és lesütötte a szemét. Nem teszek hozzá
-semmit, hasonlítsatok össze; ez az ötlet leányos ravaszság, a másik a
-fiú ravaszsága.
-
-A mi van, az jó és semmiféle általános törvény nem rossz. Ez a női
-nemnek sajátlagosan megadatott ügyesség nagyon méltányos kárpótlás
-azért, hogy megfelelően kevesebb az ereje; e nélkül a nő nem társa volna
-a férfinak, hanem rabszolgája. A tehetségnek az által a fölénye által
-tartja fenn egyenranguságát és uralkodik a férfin, mikor engedelmeskedik
-neki. Minden az asszony ellen van: a mi hibáink, az ő félénksége és
-gyöngesége, mellette nincs csak a ravaszsága és a szépsége. Nem jogosult
-dolog-e tehát, hogy ezt a kettőt ápolja? A szépség azonban nem
-általános, ezerféle balesetben elpusztulhat, elmulik az évekkel, a
-megszokás lerombolja hatását. A szellem a női nem egyedüli igazi
-segélyforrása; nem az az ostoba szellemesség, a melynek a világban olyan
-nagy értéket tulajdonítanak és a mely nem segít semmiben boldoggá tenni
-az életet, hanem a helyzetéből folyó élelmesség, az a művészet, a
-melylyel hasznára tudja fordítani a mi helyzetünket és hasznára tudja
-fordítani a mi saját előnyeinket. Nem is tudjuk, mennyire hasznunkra van
-nekünk magunknak is a nők ez ügyessége, mennyivel növeli a két nem
-házasságának varázsát, mennyire el tudja fojtani a gyermekek
-pajkosságát, mennyire visszatartóztatja a brutális férjeket, hány
-háztartást tud jó állapotban fentartani, a melyeket e nélkül megzavarna
-az egyenetlenség. Az alattomos és gonosz indulatú nők visszaélnek ezzel,
-jól tudom; de mivel nem élne vissza a bűn? Ne romboljuk le a boldogság
-eszközeit azért, mert a gonoszok néha arra használják őket, hogy
-ártsanak velük.
-
-A díszes öltözék révén lehet ragyogni, de tetszeni csak a saját
-megjelenése révén lehet. A ruhánk nem a személyünk; gyakran eltorzít a
-keresettségével és gyakran azt a ruhát, a mely legfeltünőbbé teszi azt,
-a ki viseli, veszik észre legkevésbbé. A fiatal lányok nevelése ebben a
-tekintetben teljesen észszerűtlen. Jutalmul engedik nekik a cziczomát,
-megszerettetik velük a keresett díszeket: _milyen szép!_ – mondják
-nekik, mikor pedig csak ki vannak csípve. Pedig ellenkezőleg meg kellene
-velük értetni, hogy mindez a nagy készület csak arra való, hogy elrejtse
-hiányaikat és hogy a szépség igazi diadala az, ha magamagában ragyog. A
-divat kedvelése rossz ízlésre vall, mert az arcz nem változik a divattal
-és az alak mindig ugyanaz maradván, a mi jól áll neki egyszer, jól áll
-neki mindig.
-
-Ha a fiatal leányt látnám cziczomájában páváskodni, úgy tennék, mintha
-aggódnék így elleplezett alakja miatt és a miatt, hogy vajjon mit fognak
-róla mondani. Ezt mondanám: Mindez a pipere nagyon is diszíti; ez baj.
-Vajjon el tudna-e sokkal egyszerűbb díszt viselni? Elég szép-e, hogy ezt
-vagy azt nélkülőzhesse? Lehet, hogy ő maga volna az első, a ki kérné,
-hogy vegyék le róla mindezt a sok díszt és ítéljenek róla. Ebben az
-esetben tapsolni lehetne neki, ha alkalom akad rá. Sohasem dícsérném
-annyira, mint a mikor a legegyszerűbben volna öltözve. Ha a cziczomát
-nem tekinti másnak, személyes bájai pótlásának s hallgatag vallomásnak
-arról, hogy segítségre van szüksége, hogy tessék, akkor nem lesz büszke
-öltözékére, hanem inkább megalázkodik és mikor a rendesnél jobban lesz
-kicziczomázva s ezt hallja magáról: milyen szép, el fog pirulni
-boszúságában.
-
-Egyébiránt vannak alakok, melyeknek szükségük van cziczomára, de olyanok
-nincsenek, melyek megkövetelnék a dús pompát. A tékozló cziczomák a
-társadalmi hiúság dolgai, nem a személyi hiúságéi, csupán csak az
-előítéletből származnak. Az igazi tetszeni vágyás lehet választékos, de
-sohasem pompázó s Juno pompásabban díszítette fel magát, mint Vénusz.
-_Nem tudod széppé tenni, tehát gazdaggá teszed_, – mondta Apelles egy
-rossz festőnek, a ki Helenát cziczomával túlterhelten festette. Azt is
-megfigyeltem, hogy a legpompásabb pipere többnyire csunya nőt jelent;
-ennél ügyetlenebb hiúságot keresve sem lehet találni. Adjatok egy fiatal
-leánynak, a kinek van ízlése s a ki megveti a divatot, szalagokat,
-gazet, mousselinet és virágokat, gyémántok nélkül, bojtok és csipkék
-nélkül[131] s olyan öltözéket fog magának összeállítani, a mely százszor
-bájosabbá teszi, mint Duchapt minden ragyogó dísze.
-
-A mi jó, az mindig jó és az embernek mindig a lehető legjobb külsővel
-kell megjelenni; ezért a nők, a kik értenek az öltözködéshez, csak jó
-dolgokat válogatnak ki és ezeket megtartják; nem változtatnak rajtuk
-napról-napra s kevesebbet foglalkoznak velük, mint azok, a kik semmiben
-sem tudnak megállapodni. Az öltözékről való igazi gondoskodás kevés
-toilettet kíván. A fiatal kisasszonykáknak ritkán van körülményes
-toilettejük; napjukat a munka, a tanulás tölti be, mégis általában véve,
-a kendőzést leszámítva, ép olyan gondosan vannak öltözve, mint az
-asszonyok, sőt gyakran ízlésesebben is. A toilettetel való visszaélés
-nem az, a minek gondolják, inkább az unalomból származik, mint a
-hiúságból. Az a nő, a ki hat órát tölt a toilette-asztalánál, jól tudja,
-hogy attól nem lesz jobban öltözve mint az, a ki csak félórát tölt ott,
-de legalább elütött valamit a gyilkosan hosszú időből és jobb önmagával
-mulatni, mint mindenen unatkozni. Toilette nélkül mit csinálna életükkel
-déltől este kilencz óráig? Nőket gyűjt össze maga körül és azzal mulat,
-hogy türelmetlenné teszi őket; már ez is valami; kikerüli a négyszem
-közt maradást férjével, a kit csak ilyenkor lát, ez sokkal több: aztán
-jönnek az árúsnők, a kalmárok, a gavallérok, a kezdő írók, a gúnyversek,
-a dalok, a röpiratok; a toilette nélkül sohase lehetne mindezt ilyen jól
-összehozni. Az egyedüli valódi haszon, a mely ebből származik, hogy
-ürügyet nyujt arra, hogy az ember inkább közszemlére teheti magát, mint
-a mikor föl van öltözve; de az a haszon talán nem is olyan nagy, mint a
-hogy hiszik és a nők nem nyernek annyit a toilettenél, mint a hogy
-képzelik Adjátok a nőnek aggály nélkül a nő nevelését; szoktassátok
-hozzá, hogy szeresse a nemének megfelelő foglalatosságokat, hogy legyen
-benne szerénység, hogy tudjon őrködni a háztartása fölött és
-foglalatoskodni a házban; a nagy toilettezés elesik magától és ő csak
-annál ízlésesebben lesz öltözve.
-
-Az első dolog, a mit a fiatal leányok fölcseperedve megfigyelnek, hogy
-mindezek az idegen piperék nem elegendők nekik, ha nincs meg nekik a
-maguk saját ékessége. Szépséget nem adhat soha senki magának és a
-tetszeni vágyás fogásait nem lehet egyszerre elsajátítani; de a
-mozdulataiknak adhatnak már kellemes hajlást, hangjuknak behízelgő
-csengést, megfigyelhetik magatartásukat, megtanulhatnak könnyedén járni,
-bájos tartást ölteni, kiválasztani mindenben azt, a mi előnyükre
-szolgál. A hangjuk teltebbé lesz, megerősödik és csengőbbé válik; karjuk
-kifejlődik, járásuk biztosabb lesz és észreveszik, hogy akárhogy lehet
-öltözve az ember, mégis magára tudja vonni a figyelmet. Ettől fogva
-nemcsak a tűről és kézimunkáról van már szó; új tehetségek jelentkeznek
-és már érezhetik hasznosságukat.
-
-Tudom, hogy a szigorú nevelők azt akarják, hogy a leányokat ne tanítsák
-sem énekre, sem tánczra, sem semmiféle más kellemes művészetre. Ezt én
-furcsának találom. Hát kit tanítsunk rájuk? A fiúkat? A férfiakat vagy a
-nőket illeti-e meg, hogy ezek a tehetségek meglegyenek bennük? Senkit;
-mondják ők. A profán dalok megannyi bűnök, a táncz az ördög találmánya,
-a fiatal lánynak ne legyen más mulatsága, mint a munka meg az imádság.
-Mily furcsa mulatság egy tíz éves gyermek számára! Én a magam részéről
-attól félek, hogy ezek a kis szentek, a kiket arra kényszerítenek, hogy
-gyermekkorukat Istenhez való imádkozással töltsék, egész más dolgokkal
-fogják tölteni ifjúkorukat és asszonykorukban fogják magukat kárpótolni
-azért az időért, melyet lánykorukban elvesztegettek. Véleményem szerint
-ép úgy tekintettel kell lenni arra, a mi a kornak megfelel, mint a mi a
-nemnek felel meg; a fiatal leánynak nem kell úgy élnie, mint a
-nagyanyjának, élénknek, vidámnak, bohónak kell lennie, tánczolnia,
-dalolnia kell, a mennyit akar és élveznie kora minden ártatlan örömét.
-Nagyon is hamar el fog jönni az idő, mikor majd nyugodtnak kell lennie
-és komolyabban kell magát viselnie.
-
-De vajjon csakugyan megvan-e ennek a változásnak a szüksége? Vajjon nem
-előítéleteinknek gyümölcse-e ez? Azzal, hogy a tisztességes asszonyokat
-mind csak a szomorú kötelességeknek vetettük alá, száműztünk a
-házasságból mindent, a mi a férfiak számára kellemessé teheti. Csoda-e,
-ha a szótlanság, melyet odahaza tapasztalnak, elűzi őket hazulról s ha
-oly kevéssé esnek kísértetbe egy ilyen kevéssé csábító helyzetbe
-kerülni? A kereszténység azzal, hogy túloz minden kötelességet,
-kivihetetlenekké és hasztalanokká teszi őket; azzal, hogy megtiltja a
-nőknek a dalolást, a tánczot és minden más világi szórakozást,
-rosszkedvűvé, czivakodóvá, kiállhatatlanokká teszi őket odahaza. Nincs
-vallás, a melyben a házasság oly szigorú kötelességeknek volna alávetve
-és a melyben egy ily szent kötelék ennyire meg volna vetve. Annyit
-tettek annak megakadályozására, hogy a nők szeretetreméltók legyenek,
-hogy végre is közönbösekké tették a férjeket. Ennek nem kellene így
-lenni, jól tudom, de azt mondom, hogy így kell lennie, mert a
-keresztények elvégre is emberek. A magam részéről azt tartom, hogy a
-fiatal angol lánynak ép olyan gonddal kell ápolni azokat a tehetségeit,
-melyekkel leendő férjének tetszését megnyerheti, mint a hogy a fiatal
-albán nő ápolja őket az ispahani hárem számára. A férjek – mondjátok –
-nem sokat törődnek mindezekkel a tehetségekkel. Meghiszem azt, mikor
-ezek a tehetségek, a helyett, hogy az ő tetszésükre alkalmaztatnának,
-csak csalétekül szolgálnak az olyan szemtelen fiatal emberek
-odacsábítására, a kik a férjet megbecstelenítik. De azt hiszitek, hogy
-ha egy szeretetreméltó és okos asszony, a kiben vannak ilyen tehetségek,
-férje mulattatására használná fel őket, nem járulna hozzá velük
-boldogításához és nem akadályozná-e meg férjét abban, hogy mikor fáradt
-fejjel kijön dolgozó szobájából, otthonán kívül keressen szórakozást?
-Nem látott még senki olyan boldog családokat, melyekben ilyen egyetértés
-van s melyekben mindenki hozzájárul a magáéval a közös szórakozásokhoz?
-Mondják meg nekem, vajjon az a bizalom és megtisztelés, a mely itt
-beáll, az itt élvezett gyönyörök ártatlansága és szelidsége nem ér-e fel
-a legzajosabb nyilvános élvezetekkel?
-
-A kellemes tehetségeket túlságosan művésziesítették és túlságosan
-rendszeresítették. Mindenből elveket és szabályokat csináltak és nagyon
-is unalmassá tették a fiataloknak azt, a mi nem kellene hogy egyéb
-legyen számukra, mint szórakozás és bohó játék. Nem tudok
-nevetségesebbet elképzelni, mintha látok egy öreg ének- vagy
-tánczmestert, a ki bosszús arczczal jön a fiatal lányokhoz, a kik nem
-akarnak egyebet, csak nevetni, és a ki hogy megtanítsa őket könnyed
-művészetére, pedánsabb és hivatalosabb hangon szól hozzájuk, mintha a
-katekizmusról volna szó. Vajjon például az ének művészetének az írott
-zenéhez kell-e igazodnia? Nem tehetik-e a gyermek hangját hajlékonynyá
-és biztossá, nem tanulhatják-e meg ízlésesen énekelni, sőt még kísérni
-is önmagát a nélkül, hogy csak egy kotát ismerne is? Illik-e ugyanaz az
-éneklési mód minden hanghoz? Érvényes-e ugyanaz a módszer minden
-hanghoz? Érvényes-e ugyanaz a módszer minden szellemre? Sohasem fogják
-velem elhitetni, hogy ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a taglejtések,
-ugyanazok a tánczok ép úgy illenek egy élénk és csintalan kis barna
-lányhoz, mint egy epedő szemű vagy szőke szépséghez. Mikor tehát azt
-látom, hogy a mester ugyanúgy tanítja mind a kettőt, ezt mondom: ez az
-ember a maga taposott útján jár, de a művészetéhez nem ért semmit.
-
-Azt kérdezik, tanító vagy tanítónő kell-e a leányoknak. Nem tudom,
-legjobban szeretném, ha sem az egyikre, sem a másikra nem volna szükség,
-ha szabadon tanulnák meg azt, a minek megtanulására annyi hajlamuk van
-és ha nem látnánk városainkban annyi nyegle komédiást szaladgálni. Alig
-birom elhinni, hogy az ezekkel az emberekkel való érintkezés ne volna a
-leányokra nézve ártalmasabb, mint a mennyire hasznosak a tanításaik és
-hogy a beszédmódjuk, a hangjuk, a modoruk nem kedveltetné meg fiatal
-tanítványaikkal a léhaságokat, melyek nekik oly fontosak s melyeket
-mestereik példájára csakhamar egyedüli foglalkozásukká tesznek.
-
-Azokban a müvészetekben, melyeknek czélja csak a szórakozás, mindenki
-mesterük lehet a fiatal lányoknak: az apjuk, anyjuk, bátyjuk, nénjük,
-barátnőik, nevelőnőik, a tükrük és mindenekfölött a jó ízlésük. Nem kell
-nekik felajánlani a tanítást, ők maguk kell, hogy kérjék; nem kell a
-jutalomból feladatot csinálni és épen ezekben a tanulmányokban az első
-siker az, mikor valaki vinni akarja valamire. Egyébiránt, ha egyáltalán
-szükség van szabályszerű leczkékre, nem döntök abban, hogy milyen nemű
-legyen a tanító, a ki a leczkét adja. Nem tudom, kell-e az, hogy a
-tánczmester megfogja fiatal növendéke finom és fehér kezét, hogy
-fölfogassa vele a szoknyáját, fölemeltesse a szemét, kitárassa a karját,
-dobogó mellett hajlongattassa, – de azt jól tudom, hogy a világ minden
-kincséért nem szeretnék ilyen tánczmester lenni.
-
-A szorgalom és a tehetség által formálódik az ízlés; az ízlés által a
-szellem észrevétlenül megnyílik a mindenféle szép eszméi számára és
-végül az erkölcsi fogalmak számára, melyek ezzel kapcsolatban vannak.
-Talán ez az egyik oka annak, hogy miért gyökerezik meg az illendőség és
-tisztesség érzése a lányokban hamarább mint a fiúkban; mert ha azt
-hinnők, hogy ez a koraérett érzés a nevelőnök műve, nagyon téves
-fogalmunk lenne tanításaik módjáról és az emberi szellem fejlődéséről. A
-beszélni tudás az első helyet foglalja el a tetszés művészetében, mert
-csak az tud új meg új bájakat csatolni azokhoz a bájakhoz, melyekhez a
-megszokás már hozzászoktatta az érzékeket. A szellem nemcsak
-megeleveníti a tettet, hanem bizonyos értelemben meg is újítja; az
-érzések és gondolatok sorakozásával élénkké és változatossá teszi az
-arczkifejezést és a beszélgetés által, melyet sugall, tartja ébren a
-figyelmet és soká megőrzi az érdeklődést ugyanazon tárgy iránt. Azt
-hiszem, ezekből az okokból sajátítják el a leányok oly gyorsan a kedves
-csevegést, bizonyos hangsúlyt adnak szólásaiknak, még mielőtt értenék
-őket; és a férfiak csakhamar élvezettel hallgatják őket: még mielőtt a
-leány megérthetné őket, kilesik ennek az értelmességnek első pillanatát,
-hogy aztán belehatolhassanak az érzésébe.
-
-A nőknek hajlékony nyelvük van, sebesebben, könnyebben és kellemesebben
-beszélnek, mint a férfiak. Azzal is vádolják őket, hogy többet
-beszélnek; ennek így is kell lenni s én szívesen változtatnám ezt a
-szemrehányást dícséretté: a nőknél a száj és a szem egyforma mozgékony
-és pedig ugyanabból az okból. A férfi azt mondja, a mit tud, a nő azt, a
-mi tetszik; az egyiknek ismeretekre van szüksége, hogy szólhasson, a
-másiknak ízlésre; az egyiknek főtárgya a hasznos dolgok, a másiké a
-kellemesek. Beszédüknek nem kell hogy más közös formájú legyen, mint az
-igazság.
-
-Nem kell tehát visszatartani a lányok fecsegését, mint a fiúkét ezzel az
-érdes kérdéssel: «mire való ez?» Inkább ezzel a kérdéssel, a melyre
-semmivel sem könnyebb felelni: «milyen hatást fog ez tenni?» Ebben az
-első életkorban, a mikor nem tudva különbséget tenni a jó és rossz
-között, a leányok senkit sem tudnak megítélni: törvényül kell, hogy
-szabják meg maguknak, hogy mindig csak kellemes dolgokat mondjanak
-azoknak, a kikkel beszélnek. Ennek a szabálynak az alkalmazását még
-nehezebbé teszi az, hogy mindig alája van rendelve az első szabálynak,
-hogy nem szabad hazudni.
-
-Jól látom, hogy vannak még más nehézségek is, de ezek sokkal
-előrehaladottabb korra vonatkoznak. Egyelőre nem kell a leányoktól
-egyebet követelni, mint hogy, ha igazat mondanak, mondják
-gyöngédtelenség nélkül és mivel a gyöngédtelenség természetszerűleg
-visszás nekik, a nevelés könnyen megtanítja őket az elkerülésére.
-Általában megjegyzem, hogy a világi érintkezésben a férfiak udvariassága
-hivatalosabb, a nőké nyájasabb természetű. Ez a különbség nem
-kiszámított, hanem természet dolga. A férfi inkább úgy tesz, mintha
-szolgálatodra szeretne lenni, a nő kellemes akar lenni. Ebből az
-következik, hogy bármilyen is a nők természete, az udvariasságuk
-kevésbbé hazug, mint a miénk; a nő nem tesz egyebet, csak első ösztönére
-hallgat, de mikor a férfi úgy tesz, mintha az én érdekemet előbbre
-valóvá tenné a magáénál, bármily tüntetőleg szinezi is ezt a hazugságot,
-egész biztosan tudom, hogy hazudik. Nem is nehéz dolog tehát a nőknek
-udvariasaknak lenni és következőleg a leányoknak sem az udvariasságot
-megtanulni. Az első leczkét a természet adja, a művészet csak utána jár
-a természetnek és meghatározza, hogy az érvényben levő szokások szerint
-milyen formában mutatkozzék. A mi az egymás közötti udvariasságukat
-illeti, ez már más dolog; ezt olyan kényszerült modorban és olyan hideg
-figyelmességgel csinálják, hogy kölcsönösen feszélyezik egymást; nem is
-valami nagy gonddal leplezik ezt a feszességet és őszintéknek látszanak
-hazugságukban, mivel nem nagyon igyekeznek elpalástolni. Mindazáltal
-fiatal lányok néha őszintébb barátságot is kötnek. Az ő korukban a
-vidámság helyettesíti a jó természetet és meg lévén elégedve magukkal,
-meg vannak elégedve az egész világgal. Az is tény, hogy szívélyesebben
-csókolják meg egymást és több bájjal kedveskednek egymással férfiak
-jelenlétében, mert büntetlenül akarják ezek mohóságát felszítani azoknak
-a kegyeknek a látványa által, melyeket ilyenkor megkívántatnak velük.
-
-Ha nem szabad a kis fiúknak megengedni az okvetetlenkedő kérdéseket, még
-annál kevésbbé szabad megengedni a fiatal lányoknak, a kiknek
-kiváncsisága, akár kielégítik, akár rosszul térnek ki előle, egészen más
-következményekkel jár, tekintve azt az éleselméjüséget, melylyel
-megsejtenek olyan rejtelmeket, melyeket eltitkolnak előlük és
-ügyességüket ezek leleplezésében. De a nélkül, hogy eltűrném az ő
-kérdezősködésüket, jónak látom, hogy sokat kérdezgessük és arra
-ingereljük őket, hogy gyakorolják magukat a könnyed beszélésben, hogy
-talpraesetten tudjanak visszavágni, hogy az eszük és a nyelvük
-megoldódjék, a mikor ez még veszedelem nélkül lehetséges. Ezek a
-beszélgetések mindig vidámra forduljanak, de ha ügyesen vannak megkedzve
-és jól vannak irányozva, vonzó szórakozóivá lesznek a lánykának és
-belevihetik ezeknek a fiatal lányoknak ártatlan szívébe az erkölcs első
-és talán leghasznosabb leczkéit, melyeket egész életükben megőriznek,
-miután az élvezet és a hiúság varázsával tanították meg őket arra, hogy
-milyen tulajdonságok felé fordulnak a férfiak igazi tisztelettel és
-miben áll a tisztességes asszony dicsősége és boldogsága.
-
-Könnyen érthető, hogy ha a fiú-gyermekek képtelenek arra, hogy bármiféle
-igazi fogalmat alkothassanak maguknak a vallásról, ugyanez a fogalom még
-inkább fölülmulja a leányok fölfogó-képességét. Épen ezért őnekik
-korábban beszélnék róla, mert ha meg kellene várni, míg abba a helyzetbe
-jutnak, hogy módszeresen meg tudják vitatni ezeket a mély kérdéseket,
-azt koczkáztatnók, hogy sohasem beszélhetünk róluk. A nők esze praktikus
-ész, a mely által nagyon ügyesen megtalálják annak a módját, hogy mikép
-érhetnek el valami ismert czélt, de a mely ennek a czélnak megtalálására
-nem vezeti rá őket. A két nem társadalmi viszonya csodálatos. Ebből a
-társadalomból alakul ki egy erkölcsi személy, melynek a nő a szeme s a
-férfi a karja, még pedig olyan függésben egymástól, hogy a nő a férfitól
-tanulja meg, hogy mit kell látni, és a nőtől tanulja meg a férfi, hogy
-mit kell tenni. Ha a nő ép úgy vissza tudna menni a végső okokhoz, mint
-a férfi és ha a férfiban is megvolna, mint ő benne, a részlet-dolgok
-iránti érzék, mindig függetlenek lévén egymástól, örökös
-egyenetlenségben élnének és a társadalmuk nem tudna fenmaradni. De abban
-a harmóniában, a mely köztük uralkodik, minden a közös czélra irányul,
-nem tudni, melyik ad hozzá többet a magáéból, mindegyik a másiknak
-ösztönzését követi, mindegyik engedelmeskedik és mind a ketten
-parancsolnak.
-
-Épen ezért van a nő magaviselete alávetve a közvéleménynek s a hite alá
-van vetve az autorításnak. Minden leánynak az anyja vallását kell
-követnie és minden asszonynak a férjeét. Ha ez a vallás hamis, a
-hajlékonyság, a mely az anyát és a leányt aláveti a természet rendjének,
-eltörli isten színe előtt a tévelygés bűnét. Nem lévén képesek önmaguk
-bírái lenni, úgy kell fogadniok az apák és férjek elhatározását, mint az
-egyházéit.
-
-Mivel a nők nem tudják önmagukból levonni hitük szabályát, nem tudják a
-bizonyítás és az ész korlátaival körülvenni, hanem engedve ezerféle
-dologtól ideges ösztönének, mindig innen vagy túl maradnak az igazságon.
-Mindig szélsőségekre hajlók lévén, vagy egészen hitetlenek vagy
-vakbuzgók, nem tudják egyesíteni a bölcseséget a jámborsággal. A baj
-forrása nemcsak nemük túlzó jellemében van, hanem a mi nemünk
-tekintélyének rosszul szabályozott voltában is: az erkölcsök
-féktelensége megvetni valóvá teszi, a megbánástól való félelem
-zsarnokivá s így mindig vagy tulságos sokat tesz vagy tulságosan
-keveset.
-
-Miután a nők vallását a tekintély kell hogy szabályozza, nem annyira
-arról van szó, hogy megmagyarázzuk nekik az okokat, melyeknél fogva
-hiszünk, mint inkább arról, hogy világosan elébük állítsuk azt, a mit
-hiszünk; mert a homályos eszmékbe vetett hit a fanatizmus legelső
-csirája, és az a hit, a melyet képtelen dolgok számára követelünk,
-tébolyra vagy hitetlenségre vezet. Nem tudom, melyikre vezetnek a mi
-katekizmusaink inkább: a hitetlenségre vagy a fanatizmusra, de azt jól
-tudom, hogy vagy az egyiket vagy a másikat okvetlenül megszülik.
-
-Ha a fiatal leányokat meg akarjátok tanítani a vallásra, először is ne
-csináljátok belőle a szomorúság és a kényszer tárgyát, sem elvégezni
-való feladatot, sem kötelességet, következőleg ne tanultassatok velük
-könyv nélkül semmit, a mi a vallásra vonatkozik, még az imákat sem.
-Érjétek be azzal, hogy ti magatok előttük mondjátok el imáitokat, a
-nélkül azonban, hogy rászorítanátok őket, hogy hasonlóképen
-cselekedjenek. Legyenek az imák rövidek, a hogy Jézus Krisztus is
-rendeli. Imádkozzatok mindig a kellő áhítattal és alázattal, gondoljatok
-arra, hogy ha a legfelsőbb lénytől azt kéritek, hogy hallgasson meg, ez
-megéri, hogy elmerüljetek abban, a mit neki mondani akartok.
-
-Kevésbbé fontos az, hogy a fiatal lányok oly korán megtanulják a
-vallást, mint az, hogy jól tudják és mindenek fölött az, hogy szeressék.
-Ha terhessé teszitek rájuk nézve, ha mindig úgy festitek le előttük,
-hogy az Isten haragszik rájuk, ha az ő nevében ezer kellemetlen
-kötelességet róttak rájuk, a melyekről látják, hogy ti magatok sohasem
-teljesítitek őket, mit gondolhatnak egyebet, mint hogy tudni a
-katekizmust és imádkozni istenhez a kis lányok kötelessége, s aztán
-azért kívánnak felnőttek lenni, hogy kihúzzák magukat, ép úgy mint ti,
-mindezek alól a kényszerűségek alól. Példát! példát! a nélkül nem értek
-el soha semmit a gyermekeknél.
-
-De mikor a hitczikkelyeket magyarázzátok nekik, történjék ez közvetlen
-tanítás formájában, nem pedig kérdések és feleletek útján. Sohasem
-szabad mást felelniök, mint a mit gondolnak, nem pedig a mit diktálnak
-nekik. A katekizmus összes feleletei visszás értelműek; a tanítvány
-tanítja bennük a mestert; sőt hazugságok is a gyermek szájában, mert azt
-magyarázza velük, a mit nem ért, és azt állítja, a mit nem képes hinni.
-Mutassátok meg nekem a legértelmesebb emberek között is azokat, a kik
-nem hazudnak, mikor a katekizmusukat mondják.
-
-Az első kérdés, melyet a mi katekizmusunkban látok, ez: «_Ki teremtett
-és hozott a világra téged?_» Erre a leányka, bár azt hiszi, hogy az
-anyja, habozás nélkül azt feleli, hogy az Isten. Nem lát ebben egyebet,
-mint hogy olyan kérdésre, melyet nem jól ért, olyan feleletet ad, a
-melyet egyáltalán nem ért.
-
-Szeretném, ha olyan ember, a ki ismeri a gyermekek eszejárását, csinálna
-számukra katekizmust. Ez volna talán a leghasznosabb könyv, melyet
-valaha írtak és nézetem szerint nem a legkevesebb becsületére válnék
-szerzőjének. Annyi bizonyos, hogy ha az a könyv jó volna, nem
-hasonlítana a mi katekizmusainkhoz.
-
-Az ilyen katekizmus akkor volna jó, ha magukra a kérdésekre a gyermek
-magától adná meg a feleleteket, a nélkül, hogy megtanulná őket; magától
-értetődik, hogy egyszer-másszor reá is rájutna a kérdezés sora.
-
-Hogy megértessem, mit akarok mondani, ahhoz valami példa-féle kellene és
-én érzem, mi hiányzik bennem, hogy ezt megcsináljam. Legalább némi
-halvány fogalmat próbálok róla nyujtani.
-
-Azt képzelem tehát, hogy ennek a katekizmusnak, hogy eljusson a mi
-katekizmusunk első kérdéséhez, ilyesformán kellene kezdődnie:
-
-_A nevelőnő:_ Emlékszel-e arra az időre, mikor az anyád még leány volt?
-
-_A kis lány:_ Nem.
-
-_A nevelőnő:_ Miért nem, mikor olyan jó az emlékező tehetséged?
-
-_A kis lány:_ Azért, mert akkor még nem is voltam a világon.
-
-_A nevelőnő:_ Hát te nem éltél mindig?
-
-_A kis lány:_ Nem.
-
-_A nevelőnő:_ És vajjon mindig élni fogsz-e?
-
-_A kis lány:_ Igen.
-
-_A nevelőnő:_ Fiatal vagy-e vagy öreg?
-
-_A kis lány:_ Fiatal vagyok.
-
-_A nevelőnő:_ Hát a nagymamád fiatal-e vagy öreg?
-
-_A kis lány:_ Öreg.
-
-_A nevelőnő:_ Ő is fiatal volt valamikor?
-
-_A kis lány:_ Igen.
-
-_A nevelőnő:_ Hát miért nem fiatal már?
-
-_A kis lány:_ Mert megöregedett.
-
-_A nevelőnő:_ Te is meg fogsz öregedni, mint ő?
-
-_A kis lány:_ Nem tudom.[132]
-
-_A nevelőnő:_ Hova lett a tavalyi ruhád?
-
-_A kis lány:_ Szétfejtették.
-
-_A nevelőnő:_ Miért fejtették szét?
-
-_A kis lány:_ Mert kicsiny volt már.
-
-_A nevelőnő:_ Mért volt már kicsiny?
-
-_A kis lány:_ Mert megnőttem.
-
-_A nevelőnő:_ Fogsz még ezután is nőni?
-
-_A kis lány:_ Hogyne!
-
-_A nevelőnő:_ És mi lesz a nagy lányokból?
-
-_A kis lány:_ Asszonyok lesznek.
-
-_A nevelőnő:_ És mi lesz az asszonyokból?
-
-_A kis lány:_ Anyák lesznek.
-
-_A nevelőnő:_ És az anyákból mi lesz?
-
-_A kis lány:_ Megöregszenek.
-
-_A nevelőnő:_ Tehát te is megöregszel?
-
-_A kis lány:_ Ha majd anya leszek.
-
-_A nevelőnő:_ És mi lesz az öreg emberekkel?
-
-_A kis lány:_ Nem tudom.
-
-_A nevelőnő:_ Mi lett a nagyapádból?
-
-_A kis lány:_ Meghalt.[133]
-
-_A nevelőnő:_ És miért halt meg?
-
-_A kis lány:_ Mert öreg volt.
-
-_A nevelőnő:_ Mi lesz tehát az öreg emberekkel?
-
-_A kis lány:_ Meghalnak.
-
-_A nevelőnő:_ És te, ha öreg leszel, mint…
-
-_A kis lány_ (félbeszakítva): Óh, én nem akarok meghalni.
-
-_A nevelőnő:_ Édes gyermekem, senki sem akar meghalni, mégis meghal
-mindenki.
-
-_A kis lány:_ Hogyan! a mamám is meg fog halni?
-
-_A nevelőnő:_ Mint mindenki. A nők is megöregszenek, mint a férfiak és
-az öregség halálba vezet.
-
-_A kis lány:_ Mit kell tenni, hogy az ember később öregedjék?
-
-_A nevelőnő:_ Okosan élni, a míg az ember fiatal.
-
-_A kis lány:_ Én mindig okos leszek.
-
-_A nevelőnő:_ Annál jobb rád nézve. De azt hiszed talán, örökké fogsz
-élni?
-
-_A kis lány:_ Ha nagyon öreg leszek, nagyon öreg…
-
-_A nevelőnő:_ Hogy-hogy?
-
-_A kis lány:_ Hát, ha az ember olyan nagyon öreg, te mondtad, hogy meg
-kell halnia.
-
-_A nevelőnő:_ Egyszer tehát mégis meg fogsz halni?
-
-_A kis lány:_ Sajnos, igen.
-
-_A nevelőnő:_ Kicsoda élt előtted?
-
-_A kis lány:_ Apám és anyám.
-
-_A nevelőnő:_ Hát ő előttük ki élt?
-
-_A kis lány:_ Az ő apjuk és anyjuk.
-
-_A nevelőnő:_ És ki fog élni te utánad?
-
-_A kis lány:_ A gyermekeim.
-
-_A nevelőnő:_ És azok után ki fog élni?
-
-_A kis lány:_ Az ő gyermekeik stb. stb.
-
-Ezen az úton haladva érthető inductiók által megtalálni az emberi
-nemnek, mint minden más dolognak is, a kezdetét és végét: azaz egy apát
-és egy anyát, a kiknek nem volt sem apja, sem anyja, és megtalálni a
-gyermekeket, a kiknek már nem lesznek gyermekeik.[134] Csak az ilyen
-kérdések hosszú sorával van a katekizmus első kérdése eléggé
-előkészítve; csak akkor lehet a kérdést föltenni s csak akkor értheti
-meg a gyermek. De innen a második feleletig, a mely úgyszólván az isteni
-lényeg meghatározása, mekkora végtelen ugrás! Mikor lesz ez a hézag
-kitöltve? Az Isten szellem! Mi a szellem? Belebonyolítsam a gyermek
-szellemét abba a homályos metafizikába, a melyből az emberek csak oly
-nagy bajjal tudnak kitalálni? Nem egy kis lány dolga ezeket a kérdéseket
-megoldani, legfeljebb az az ő dolga, hogy föltegye őket. Akkor
-egyszerűen ezt felelem neki: Azt kérdezed tőlem, hogy mi az Isten. Ezt
-nem könnyű megmondani. Istent nem lehet hallani, sem látni, sem
-megérteni; őt csak művei által ismerjük. Hogy megtudd, mi ő, előbb
-tudnod kell, hogy mit csinált.
-
-Ha a dogmáink nem mind egyforma igazak, azért még nem mind egyforma
-fontosságúak. Isten dicsőségére nézve nagyon közömbös, vajjon ismerjük-e
-minden dologban; ellenben fontos az emberi társadalomra és annak minden
-tagjára nézve, hogy mindenki ismerje és betöltse azokat a
-kötelességeket, melyeket Isten törvénye reáró felebarátja és önmaga
-iránt. Erre kell, hogy szüntelenül tanítsuk egymást és mindenekfölött
-erre vannak kötelezve megtanítani a gyermekeiket az apák és anyák. Hogy
-egy szűz-e az anyja teremtőjének, hogy ez szülte-e Istent vagy csak egy
-embert, a kivel Isten egyesült, hogy az apa és fiú lényege egy-e vagy
-csak hasonló, hogy a Szentlélek kettejük egyikéből származik-e, a kik
-mindketten ugyanazok vagy mind a kettőtől együtt, nem látom be, hogy
-ezeknek a látszólag lényeges kérdéseknek eldöntése fontosabb-e az emberi
-nemnek, mint hogy tudjuk azt, hogy a holdtöltétől számított melyik napon
-kell a husvétot ünnepelni, hogy kell-e az olvasón imádkozni, böjtölni,
-latinul vagy francziául kell-e beszélni a templomban, kell-e képekkel
-díszíteni a falakat, misét mondani és hallgatni, kell-e hogy valakinek
-saját felesége legyen. Nem tudom, mennyiben érdekelheti ez a többieket,
-ha ezekről mindenki úgy gondolkozik, a hogy neki tetszik; a magam
-részéről engem egyáltalán nem érdekel. A mi azonban engem és a hozzám
-hasonlókat érdekli, ez az, hogy mindenki tudja, hogy az ember sorsának
-van bírája, kinek mind gyermekei vagyunk, a ki azt parancsolja nekünk,
-hogy legyünk igazságosak, hogy szeressük egymást, legyünk jótékonyak és
-könyörületesek, teljesítsük kötelességeinket mindenkivel szemben, még a
-mi és az ő ellenségeivel szemben is; hogy ennek a világnak látszólagos
-boldogsága semmis, hogy ez után egy másik élet következik, melyben ez a
-legfelsőbb lény lesz a jók jutalmazója és a gonoszok bírája. Ezek a
-dogmák és más hasonló dogmák azok, melyekre fontos dolog megtanítani az
-ifjúságot és meggyőzni róluk minden szolgát. A ki ellenük küzd,
-kétségkívül büntetést érdemel, mert a rend megzavarója és a társadalom
-ellensége. Aki túlmegy rajtuk és minket alá akar vetni sajátságos
-véleményeinek, ellenkező úton ugyanarra a pontra jut; hogy a saját módja
-szerinti rendet meghonosítsa, megzavarja a békét; vakmerő gőgjében az
-Istenség tolmácsává teszi magát, ennek nevében követeli az emberek
-hódolatát és tiszteletét, Isten helyébe, a mennyire teheti, Istenné
-teszi magát. Úgy kellene megbüntetni, mint istenkáromlót, ha nem
-büntetnék meg, mint türelmetlent.
-
-Ne törődjetek tehát mindazokkal a rejtelmes dogmákkal, melyek számunkra
-csak gondolatnélküli szavak, mindazokkal a bizarr tanításokkal, melyek
-meddő tanulmányozása a velük foglalkozóknál az erényt helyettesíti és
-inkább arra való, hogy bolondokká, minthogy jókká tegye őket. Tartsátok
-meg gyermekeiteket mindig azoknak a dogmáknak szűk körében, melyek az
-erkölcsre vonatkoznak, győzzétek meg jól őket, hogy semmi másnak a
-tudása nem hasznos ránk nézve, mint a miből megtanulunk jól cselekedni.
-Ne csináljatok lányaitokból theológusokat és okoskodókat; az égi
-dolgokból csak arra tanítsátok őket, a mi az emberi bölcseségre
-tartozik; szoktassátok őket arra, hogy mindig Isten szeme előtt érezzék
-magukat, hogy ő a tanuja cselekedeteiknek, gondolataiknak, erényeiknek,
-mulatságaiknak; hogy tegyenek jót tüntetés nélkül, mert Isten ezt úgy
-szereti, hogy zúgolódás nélkül viseljék el a rosszat, mert Isten
-kárpótolni fogja őket s hogy végül életük minden napján azok legyenek, a
-mik szeretnének lenni, a mikor majd megjelennek Isten színe előtt. Ez az
-igazi vallás, ez az egyedüli szokás, a mely nem hajlik sem visszaélésre,
-sem hitetlenségre, sem vakbuzgóságra. Prédikálhatnak, a mennyit akarnak,
-a legfenségesebb vallásokról, én a magam részéről nem ismerek el mást,
-mint ezt.
-
-Egyébiránt jó lesz megjegyezni, hogy egész addig a korig, mikor az ész
-megvilágosodik és mikor a föléledő érzés megszólaltatja a
-lelkiismeretet, a fiatal leányokra nézve az a jó és rossz, a mit a
-környezete annak mond ki. A mit parancsolnak neki, az jó, a mit
-megtiltanak, az rossz; ennél többet nem kell tudniok. Ebből látható,
-milyen nagy fontosságú dolog náluk még inkább, mint a fiúknál,
-megválogatni azokat az embereket, a kik közelükben legyenek és bizonyos
-tekintélyt gyakoroljanak fölöttük. Végül beáll a pillanat, a mikor
-elkezdenek magukból itélni a dolgokról és akkor van ideje megváltoztatni
-nevetésük tervét.
-
-Talán már eddig is sokat mondtam. Mekkora mértékben korlátoljuk a nőket,
-a mikor nem szabunk meg nekik más törvényt, csak az általános
-előítéleteket? Ne alacsonyítsuk le ennyire a nemet, a mely minket
-kormányoz és a mely tisztel minket, ha nem aljasítottuk le. Van az egész
-emberi nem számára a közvéleménynél előbbrevaló szabály is. Ennek a
-szabálynak hajthatatlan irányításához kell alkalmazkodni az összes többi
-szabályoknak; ez ítél még az előítéletről is s az emberek értékelésének
-csak akkor lehet köztünk érvénye, ha ezzel a szabálylyal megegyezik.
-
-Ez a szabály a belső érzés. Nem ismétlem, a mit föntebb mondtam róla;
-elég, ha megjegyzem, hogy ha ez a két szabály nem hat együtt a nők
-nevelésében, ez mindig hiányos lesz. Az érzés a közvélemény nélkül nem
-adja meg nekik a léleknek azt a finomságát, a mely feldíszíti a jó
-erkölcsöket a világ tiszteletével; a közvélemény pedig az érzés nélkül
-mindig csak csalfa és tisztességtelen nőket csinál belőlük, a kik a
-látszatot teszik az erény helyébe.
-
-Fontos dolog tehát, hogy ápoljanak egy tehetséget, a mely a két vezető
-között ítélőbíróul szolgál, a mely nem engedi tévútra jutni a
-lelkiismeretet és a mely jóváteszi az előítélet tévedéseit. Ez a
-tehetség az ész. De mennyi kérdés kél fel erre a szóra! Képesek-e a nők
-alapos okoskodásra? Fontos-e, hogy ezt ápolják? Sikerrel fogják-e
-ápolni? Hasznos-e ez az ápolás azokra a funktiókra, melyek rájuk
-háramlanak? Összeférhető-e az egyszerűséggel, a mely hozzájuk illik?
-
-A különböző módok, a melyek szerint ezekkel a kérdésekkel szembenéznek
-és megfelelnek rájuk, magukkal hozzák, hogy mindkét irányban túlzások
-merülnek fel; az egyik arra korlátolja a nőt, hogy varrjon és fonjon a
-háztartásban a szolgálókkal; így ne legyen egyéb, mint a gazda első
-cselédje; a másik nem éri be azzal, hogy biztosítja a nők jogait, a
-miénket is elvitatja számukra; mert ha meghagyják őket fölöttünk a
-nemüket illető tulajdonságukban és minden egyébben velünk egyenlővé
-teszik, mi ez más, mint átruházása a nőre annak az elsőségnek, melyet a
-természet a férjnek ad?
-
-Az ész, a mely az embert kötelességeinek megismerésére vezeti, nem
-nagyon bonyolult dolog; az ész, a mely a nőt a saját kötelességére
-vezeti, még sokkal egyszerűbb. Az engedelmesség és hűség, melylyel
-férjének tartozik, a gyöngédség és gondoskodás, melylyel gyermekeinek
-tartozik, oly természetes és oly érthető következményei helyzetének,
-hogy rosszhiszeműség nélkül nem vonakodhatik engedni a belső érzésnek, a
-mely vezeti és nem ismerheti félre kötelességét abban a hajlamban, mely
-még nincs megromolva.
-
-Nem kárhoztatnám minden megkülönböztetés nélkül, hogy a nő kizárólag a
-nemének való munkákra szoríttassék és hogy a többiről mélységes
-tudatlanságban hagyassék, de ehhez nagyon egyszerű, nagyon egészséges
-közerkölcsök kellenének vagy pedig nagyon visszavonult életmód. A nagy
-városokban, romlott emberek közt ezt a nőt nagyon könnyű volna
-elcsábítani, erénye gyakran csak az alkalmaktól függne: ebben a
-filozófus században kipróbált erényre van szüksége; előre kell tudnia
-azt is, a mit mondhatnak neki s azt is, a mit erről gondolnia kell.
-
-Egyébiránt, alá lévén vetve a férfiak ítéletének, ki kell hogy érdemelje
-becsülésüket; különösen a férjéét kell megkapnia; nemcsak a személyét
-kell vele megszerettetnie, hanem magaviseletével is ki kell érdemelnie
-helyeslését; igazolnia kell a világ előtt a férj választását és meg kell
-szereznie a férjnek azt a tiszteletet, melylyel feleségének adóznak. De
-hogy foghatna hozzá mindehhez, ha nem ismerné intézményeinket, ha nem
-tudna semmit szokásainkról és illemszabályainkról, ha nem ismerné sem az
-emberi ítéletek forrását, sem a szenvedélyeket, melyek ezeket
-meghatározzák? Annálfogva, hogy egyszerre függ a saját lelkiismeretétől
-és más emberek véleményétől, meg kell tanulnia ezt a két zsinórmértéket
-összehasonlítani, összhangba hozni és az előbbinek csak akkor adni
-előnyt, mikor ellentétbe kerülnek egymással. Bírájává lesz bíráinak, ő
-határozza meg, mikor kell magát alávetnie nekik és mikor kell őket
-visszautasítania. Mielőtt elvetné vagy elfogadná előítéleteiket,
-mérlegeli őket; megtanul végére járni a forrásuknak, megtanulja
-megelőzni őket, kedvezővé tenni őket; gondja lesz rá, hogy sohase vonja
-magára a megrovást, mikor kötelessége megengedi a kikerülését. Mindezt
-egyáltalán nem teheti meg szellemének és eszének kifejlesztése nélkül.
-
-Mindig visszatérek az alapvető elvre és ez adja meg nekem minden
-nehézség megoldását. Azt tanulmányozom, a mi van, ennek keresem okát és
-végül mind csak azt találom, hogy a mi van, az jól van. Bemegyek a nyilt
-házakba, a hol az úr és az úrnő együtt fogadják a vendégeket.
-Mindkettőnek ugyanaz a nevelése volt, mindketten egyforma udvariasak,
-mindketten egyformán meg vannak áldva ízléssel és szellemmel, mindkettőt
-ugyanaz a vágy lelkesíti, hogy jól fogadják vendégeiket és hogy mindenki
-elégedetten távozzék tőlük. A férj nem mulaszt el semmi gondoskodást,
-hogy figyelmes legyen mindenki iránt, jön, megy, körüljár és ezer gondot
-csinál magának; merő figyelmesség szeretne lenni. A nő helyén marad, egy
-kis kör képződik körüle és látszatra elfödi előle a gyülekezetet,
-mindazáltal nem történik itt semmi, a mit észre ne venne, nem távozik el
-senki a nélkül, hogy ő ne szólt volna hozzá; nem mulasztott el semmit, a
-mi érdekelhet mindenkit, nem mondott senkinek semmit, a mi ne volna
-kellemes és a rendnek minden legkisebb megzavarása nélkül a legkisebb
-emberről a társaságban épúgy nem feledkezik meg, mint a legelsőről. A
-lakomát feltálalják, asztalhoz ülnek; a férfi tudja, kik illenek együvé
-s a szerint ülteti őket; a nő a nélkül, hogy bármit is tudna, még se
-téved ebben; ő már kiolvasott a szemekből, a magatartásból mindent és
-mindenki kedve szerint van elhelyezve. Arról nem is szólok, hogy a
-kiszolgáláskor nem feledkeznek meg senkiről. A házigazda körüljárt s nem
-feledkezett meg senkiről, ellenben a nő eltalálja, a mit az ember
-megkíván s azzal kínálja; mikor a szomszédjával beszél, a füle ott van
-az asztal végén; észreveszi, hogy melyik nem eszik azért, mert nem éhes
-és melyik azért, mert nem mer venni vagy kérni az ételből, mivel félszeg
-vagy félénk. Mikor fölkelnek az asztaltól, mindenki azt hiszi, hogy a
-háziasszony csak vele törődött, mind azt hiszik, hogy nem ért rá egy
-falatot sem enni, a valóság pedig az, hogy többet evett, mint bárki más.
-
-Mikor mindenki eltávozott, megbeszélik a történteket. A férfi
-visszaemlékezik arra, a mit mondtak neki, mit mondtak és tettek azok, a
-kikkel mulatott. Ha a nő nem mindig a legpontosabb is ebben, de viszont
-ő látta azt, a mit halkan mondtak a terem másik végében, ő tudja, hogy
-ez vagy az mit gondolt, mire vonatkozott ez a szó vagy az a taglejtés,
-nem volt az a kifejezőbb mozdulat, melyre ne volna kész magyarázata, a
-mely csaknem mindig megfelel a valóságnak.
-
-Ugyanaz a szellemi alkat, a mely kitünővé tesz egy nagyvilági nőt a ház
-vezetésében, kitünővé teszi a kaczért abban a művészetben, a melylyel
-több imádót is el tud mulattatni. A kaczérság művészete még finomabb
-megkülönböztető képességet kíván, mint az udvariasságé, mert ha az
-udvarias nő mindenkivel szemben udvarias, akkor eleget tett, a kaczér nő
-ellenben ezzel az ügyetlen egyformasággal hamar elvesztené uralmát, le
-akarván kötelezni összes barátait, visszariasztaná valamennyit. A
-társaságban a mindenkivel egyformán tanusított udvariasság tetszik
-mindenkinek; ha jól bántak vele, nem nézi olyan nagyon a kedvezéseket,
-de a szerelemben az a kegy, a mely nem kizárólagos, sértésszámba megy.
-Az okos ember százszor jobban szereti, ha vele egymagával rosszul
-bánnak, mintha a többivel egyenlően dédelgetik és nem történhetik vele
-rosszabb valami, mintha nem tüntetik ki. Ha egy nő több imádót akar
-egyszerre tartani, mindegyiküket meg kell győznie, hogy őt részesíti
-előnyben és pedig a többieknek szeme előtt kell erről meggyőznie, a
-kiket meg az ő szemei előtt ugyanerről győz meg.
-
-Ha zavarba jött embert akartok látni, tegyetek egy férfit két nő közé,
-kiknek mindegyikével titkos viszonya van, aztán figyeljétek meg, milyen
-ostobán viselkedik. Tegyetek egy nőt hasonló helyzetben két férfi közé –
-a mi bizonyára nem ritkább eset – s el fogtok ámulni az ügyességen,
-melylyel mind a kettővel elbánik úgy, hogy mindegyik nevetni fog a
-másikon. De ha ez a nő ugyanazt a bizalmasságot tanusítaná mind a kettő
-iránt és ugyanolyan barátságos volna velük, hogy vezettetnék magukat
-félre csak egy pillanatra is? Ha egyformán bánna velük, nem mutatná-e
-ki, hogy egyforma joguk van hozzá? Bizony, sokkal jobban fog hozzá! A
-helyett, hogy egyformán bánna velük, úgy tesz, mintha különbséget tenne
-közöttük és ezt olyan jól csinálja, hogy az, a kinek hizeleg, azt hiszi,
-gyöngédségből teszi, az pedig, a kivel rosszul bánik, azt hiszi,
-mérgében teszi. Így mindegyik megelégszik a neki jutott részszel s azt
-látja, hogy a nő mindig vele foglalkozik, holott pedig a valóságban csak
-magamagával foglalkozik.
-
-Az általános tetszés vágyában a kaczérság hasonló eszközöket sugall: a
-szeszélyek csak visszariasztanának, ha nem volnának okosan irányítva és
-épen mesteri alkalmazásukkal csinálja belőlük a legerősebb lánczokat
-rabszolgáinak.
-
-  Usa ogn’ arte la donna, onde sia colto
-  Nella sua rete alcun novello amante;
-  Nè con tutti, nè sempre un stesso volto
-  Serba; má cangia à tempo atto a sembiante.[135]
-
-Mitől függ mindez a művészet, ha nem a finom és folytonos
-megfigyelésektől, melyek megláttatják vele minden pillanatban azt, a mi
-a férfiak szívében történik és melyek képessé teszik arra, hogy minden
-titkos mozdulattal szemben, a melyet észrevesz, annyi erőt alkalmazzon,
-a mennyi föltartóztatásához és siettetéséhez kell? De megtanulható-e ez
-a művészet? Nem, velük születik a nőkkel, megvan mindegyikben és soha
-sincs meg a férfiakban ugyanolyan mértékben. Ez a nem megkülönböztető
-jellemvonásainak egyike. A lélekjelenlét, az éberenlátás, a finom
-megfigyelőképesség a nők tudománya; az ügyesség, melylyel hasznát
-veszik, a tehetségük.
-
-Így van a dolog és láttuk, miért kell így lennie. Azt mondjuk, hogy a
-nők csalfák. Azokká lesznek. Az ő sajátos adományuk az ügyesség, nem
-pedig a csalfaság, a nemüknek megfelelő valódi hajlamokban, még mikor
-hazudnak, akkor sem csalfák. Miért kérdezitek a szájukat, mikor nem neki
-kell szólnia? Kérdezzétek a szemüket, az arczuk bőrét, a lélekzetüket,
-félénk modorukat, gyönge ellenállásukat: ez az a nyelv, melyet a
-természet ad nekik, hogy feleljenek nektek. A száj mindig nemet mond és
-azt is kell mondania, de a hangsúly, melyet erre vet, nem mindig ugyanaz
-és ez a hangsúly nem tud hazudni. Nincsenek-e a nőnek ugyanazok a
-szükségletei, mint a férfinak, a nélkül, hogy ugyanannyi joga volna
-kinyilvánítani őket? A sorsa nagyon is kegyetlen volna, ha még jogosult
-vágyaiban is nem volna olyan nyelve, a mely egyenértékű azzal, melyen
-nem mer szólani: kell-e az, hogy a szemérem boldogtalanná tegye? Nincs-e
-szüksége olyan művészetre, melylyel közölheti hajlamait, a nélkül, hogy
-leleplezné őket? Mekkora ügyességre van szüksége, hogy elraboltassa
-magától azt, a mit ég a vágytól odaadni? Mily fontos dolog neki, hogy
-megtanulja megindítani a férfi szívét a nélkül, hogy észrevehetővé
-válnék, hogy gondol rá! Mily bájos párbeszéd a Galatea almája és
-ügyetlen menekülése! Mi kell neki még ehhez egyéb? Megmondja-e a
-pásztornak, a ki a fűzfák között utána veti magát, hogy csak azért fut
-előle, hogy maga után csalogassa? Hisz akkor, hogy úgy mondjam,
-hazudnék, mert akkor nem tudná a pásztort maga után csalogatni. Mennél
-több a tartózkodás a nőben, annál több művészetre van szüksége, még a
-férjével szemben is. Igen, azt állítom, hogy ha a kaczérságot korlátai
-közt tartjuk, illedelmessé és igazzá teszszük s a tisztesség törvénye
-lesz belőle.
-
-Az erény csak egyféle, mondhatja igen helyesen valamelyik ellenfelem;
-nem osztható fel, hogy egy részét megengedjük, a másikat pedig elvessük.
-Ha szeretjük az erényt, teljes épségében szeretjük; és azok előtt az
-érzések előtt, melyekkel nem kell bírnunk, elzárjuk a szívünket, ha
-lehet és a szánkat mindig. Az erkölcsi igazság nem az, a mi van, hanem a
-mi jól van; a mi rossz, annak nem volna szabad lennie és azt nem szabad
-bevallani, különösen ha ez a bevallás olyan hatást ad neki, amelylyel a
-nélkül nem bírna. Ha abba a kísértésbe estem volna, hogy lopok és ennek
-elmondásával abba a kísértetbe ejtenék más valakit, hogy bűntársammá
-legyen, nem esnék-e a kísértés áldozatául azzal, hogy bevallom? Miért
-mondjátok, hogy a szemérem csalfává teszi az asszonyokat? Vajjon azok, a
-kik legjobban elvesztik, egyebekben igazabbak-e a többinél? Még csak ez
-kellene! Ezerszer csalfábbak. A lealjasodásnak erre a fokára csak a
-bűnöknél fogva juthatni el, melyek mind megmaradnak benne és melyek csak
-az alattomosság és hazugság segítségével uralkodnak.[136] Ellenkezőleg,
-azok, a kikben még van szemérem, a kik nem hivalkodnak hibáikkal, a kik
-el tudják leplezni vágyaikat még azok előtt is, a kikre irányulnak és a
-kiktől ezek bevallását csak a legnagyobb fáradsággal lehet kicsikarni,
-ezek máskülönben is a legigazabbak, a legőszintébbek, a
-legállhatatosabbak minden kötelezettségükben és az ő hűségükben lehet
-általában a legjobban megbízni.
-
-Nem tudok mást, mint az egy _Lenclos_ kisasszonyt, a kit ismert
-kivételül lehet idézni ezek alól a megjegyzések alól s Lenclos
-kisasszony is csodaszámba ment. Neme erényeinek megvetése mellett,
-mondják róla, megőrizte a mi nemünk erényeit: dicsérik nyiltságát,
-egyenességét, az érintkezésben való biztonságát, a barátságban való
-hűségét, végül hogy dicsőségének képét teljessé tegyék, azt mondják,
-hogy férfivá tette magát. Jól van hát. Minden kitünő hírneve mellett is
-azonban ezt a férfit époly kevéssé szerettem volna barátommá tenni, mint
-szeretőmmé.
-
-Mindez nem olyan nagy eltérés tárgyunktól, mint a milyennek látszik.
-Látom, hova irányulnak a modern filozófia elvei, mikor a nevetség
-tárgyává teszik a női nem szemérmét és állítólagos csalfaságát, és
-látom, hogy ennek a filozófiának legbiztosabb eredménye, hogy megfosztja
-korunk nőit attól a kevés becsülettől, a mi még megmaradt bennük.
-
-Ezeknek a megfontolásoknak alapján azt hiszem, hogy általánosságban meg
-lehet határozni, mily faja kultura felel meg a nők természetének és mely
-czélok felé kell fordítani elmélkedésüket ifjuságuktól fogva.
-
-Mondtam már, hogy nemük kötelességeit könnyebb látni, mint betölteni. Az
-első dolog, melyet meg kell tanulniok, hogy ezeket a kötelességeket
-szeressék előnyeikre való tekintetből; ez az egyedüli mód arra, hogy
-könnyüvé tegyük őket. Minden helyzetnek és minden kornak megvannak a
-maga kötelességei. A maga kötelességeit hamar megismeri az ember,
-föltéve, hogy szereti őket. Tartsd tiszteletben női helyzetedet és
-mindig jóravaló asszony leszel, bármilyen helyzetbe juttat is az ég. A
-fődolog az, hogy az legyünk, a mivé a természet tett minket: úgyis
-túlságosan azok vagyunk, a mivé az emberek akarják hogy legyünk.
-
-Az elvont és spekulativ igazságok, az alapelvek, a tudományos tantételek
-kutatása, mindaz, a mi az eszmék általánosítására irányul, nem való a
-nők szakmájába; tanulmányaiknak teljesen a gyakorlatra kell irányulni;
-az ő dolguk alkalmazni azokat az elveket, melyeket a férfi talált meg és
-az ő dolguk megtenni a megfigyeléseket, melyek a férfit az elvek
-megállapítására vezetik. A nők minden gondolkodása, a mennyiben nem
-közvetlenül kötelességeikre vonatkozik, a férfiak tanulmányozására kell,
-hogy irányuljon vagy a kellemes ismeretekre, melyeknek czélja csak az
-izlés; mert a mi a géniusz műveit illeti, ezek meghaladják felfogásukat;
-még kevésbbé van bennük elég szabatosság és figyelem, hogy az exakt
-tudományokban boldoguljanak; a mi pedig a fizikai ismereteket illeti, az
-a két nem közül annak való, a ki tevékenyebb és mozgékonyabb, a ki több
-czélt tud belátni, annak valók, a kiben több az erő és a k jobban
-gyakorolja erejét az érzékelhető dolgok kapcsolataira és a természet
-törvényeire. A nő, a ki gyönge és nem lát semmit, a mi kívül esik
-önmagán, azokat a rúgókat becsüli és ítéli meg, melyeket gyöngesége
-pótlására hozhat mozgásba; ezek a rúgók pedig a férfi szenvedélyei. Az ő
-mechanikája magában véve erősebb, mint a miénk, összes emeltyűi az
-emberi szívet hozzák mozgásba. A mit neme magától nem bír megtenni,
-holott neki szükséges vagy kellemes, ügyesen mi velünk kell akartatnia;
-alapjában kell kitanulmányoznia a férfi szellemét; nem elvont
-értelemben, a férfi szellemét általában, hanem azoknak a férfiaknak
-szellemét, a kik körülveszik azoknak a férfiaknak szellemét, a kiknek
-alá van rendelve, akár a törvény, akár a közvélemény által. Bele kell
-hogy tudjon hatolni érzelmeikbe beszédük, cselekedeteik, tekintetük,
-taglejtéseik útján. Beszéde, tettei, tekintete, taglejtései útján kell,
-hogy azokat az érzéseket tudja bennük kelteni, a melyeket kíván, a
-nélkül, hogy észrevétetné, hogy ez a szándéka. Ők jobban fognak
-filozofálni az emberi szívről, mint ő, de ő jobban fog nálunknál a
-férfiak szívében olvasni. A nők dolga, hogy megtalálják a – hogy úgy
-mondjam – kísérleti morált, a mi dolgunk, hogy rendszerré alakítsuk. A
-nőben több a szellem, a férfiban több a géniusz; a nő megfigyel, a férfi
-gondolkodik; ebből az együtthatásból kerül ki a legtisztább
-felvilágosodás és a legtökéletesebb tudomány, a melyet az emberi szellem
-önmagától megszerezhet; szóval az önmaga és mások legbiztosabb ismerete,
-a melyre fajunk képes. Így irányulhat a művészet szüntelenül a természet
-által adott eszköz tökéletesítésére.
-
-Az asszonyok könyve a világ; ha rosszul olvasnak benne, ez az ő hibájuk,
-vagy valami szenvedély vakítja el őket. Mindazáltal az igazi családanya
-egyáltalán nem nagyvilági nő s a maga házában nincs sokkal kevésbbé
-elzárkózva, mint az apácza a kolostorban. Azt kell tehát tenni a fiatal
-lányokkal, a kiket férjhez adnak, a mit azokkal tesznek, a kiket beadnak
-a kolostorba: meg kell nekik mutatni az élvezeteket, a melyeket
-elhagynak, mielőtt lemondanának róluk, hogy ezeknek az előttük
-ismeretlen élvezeteknek csalóka képei ne zaklassák egykor a szívüket és
-meg ne zavarják visszavonultságuk boldogságát. Francziaországban a
-leányok kolostorban élnek és az asszonyok a nagyvilágban hajszolódnak. A
-ókoriaknál ez épen ellenkezően volt: a leányoknak, mint már mondtam, sok
-játékuk és nyilvános ünnepük volt, az asszonyok pedig visszavonultan
-éltek. Ez a szokás észszerűbb és jobban épségben tartotta az
-erkölcsöket. Egy bizonyos fajta kaczérság meg van engedve a férjhez adó
-lányoknak; az ő fődolguk, hogy mulassanak. Az asszonyoknak más dolguk
-van odahaza és nem kell már férjet keresniök, de ebben a reformban
-rosszul járnának, holott sajnos, ők adják a hangot. Anyák, csináljatok
-legalább jó pajtást a leányaitokból. Adjatok nekik egyenes érzést és
-becsületes lelket és ne rejtsetek el előlük semmit, a mit a tiszta
-erkölcsű szem megnézhet. A bál, a mulatságok, a játékok, még a színház
-is, mindazok a dolgok, melyek, ha rosszul nézik őket, elragadják a
-tapasztalatlan ifjúságot, veszély nélkül juttathatók az egészséges szem
-elé. Mennél jobban látják ezeket a zajos szórakozásokat, annál jobban
-elmegy tőlük a kedvük.
-
-Hallom a lármát, a mely ellenem felhangzik. Melyik lány tud ellenállani
-ennek a veszedelmes példának? Alig hogy belenéznek egy kicsit a világba
-s a fejük elcsavarodik bele; egyik sem akar aztán tőle megválni. Ez
-meglehet, de vajjon mielőtt eléjük nyujtottátok volna ezt a csalóka
-képet, eléggé előkészítettétek-e őket, hogy felindulás nélkül nézhessék?
-Vajjon előre jelentettétek-e nekik a képeket, melyeket jelent?
-Olyanoknak festettétek-e le őket, a milyenek? Eléggé fölfegyvereztétek-e
-őket a hiúság illuziói ellen? Belevittétek-e fiatal szíveikbe az igazi
-élvezetek kedvelését, melyeket nem találni meg ebben a zürzavarban?
-Milyen elővigyázatosságot, milyen rendszabályokat alkalmaztatok, hogy
-megóvjátok őket a téves ízléstől, a mely félrevezetheti őket? A helyett,
-hogy szellemükben bármit is szembeállítottatok volna az általános
-előítéletek uralmával, csak tápláltátok bennünk őket; elejétől fogva
-megszerettettétek velük a léha szórakozásokat, melyeket a világban
-találnak. S még akkor is tápláljátok bennük ezt az előszeretetet, mikor
-már benne vannak. A fiatal lányoknak, mikor a világba belépnek, nincs
-más vezetőjük, csak az anyjuk, a ki gyakran náluknál is bolondosabb és a
-ki a dolgokat csak úgy tudja nekik megmutatni, a hogy maga látja. Az ő
-példája, a mely erősebb, mint maga az ész, igazolja őket a saját
-szemükben és az anya példája a leány számára vitán kívül álló mentség.
-Mikor azt akarom, hogy az anya vezesse be a leányát a világba, ezt abban
-a föltevésben akarom, hogy olyannak láttassa vele a világot, a milyen.
-
-A baj még ennél is hamarabb kezdődik. A kolostorok valóságos iskolái a
-kaczérságnak, nem annak a becsületes kaczérságnak, a melyről beszéltem,
-hanem annak, a mely előidézi a nőknek minden ferdeségét és a legfurcsább
-divathölgyeket hozza létre. Ezekből a kolostorokból kilépve, hogy
-egyszerre belépjenek a zajos társaságokba, a fiatal nők eleinte a maguk
-helyén érzik magukat bennük. Arra nevelték őket, hogy bennük éljenek,
-csoda-e, ha aztán jól is érzik ott magukat? A mit most mondani fogok,
-azt nem bocsátom előre a nélkül az aggodalom nélkül, hogy esetleg egy
-előítéletet találok megfigyelésszámba venni; de általánosságban úgy
-találom, hogy a protestáns országokban nagyobb a családi ragaszkodás,
-méltóbbak a hitvesek és gyöngédebbek az anyák, mint a katholikus
-országokban; s ha ez így van, nincs benne kétség, hogy ez a különbség
-részben a kolostorok nevelésének tulajdonítandó.
-
-Hogy valaki szeresse a békés és otthonias életet, ismernie kell; érezte
-kell hogy légyen gyermekkora óta. Csak az apai házban kedveli meg az
-ember a maga otthonát és mindazok az asszonyok, a kiket nem az anyjuk
-nevelt, nem fogják szeretni gyermekeiket nevelni. Sajnos, a
-nagyvárosokban nincs többé otthoni nevelés. Ezekben a társadalom olyan
-határtalan és vegyes, hogy nem marad többé menedékhely a visszavonult
-életre és hogy az ember még otthon is nyilvános helyen van. Annyira
-együtt élnek az egész világgal, hogy nincsen többé az embereknek
-családjuk, alig ismerik a rokonaikat; úgy látogatják őket, mint az
-idegeneket és a házi erkölcsök egyszerűsége elvész azzal az édes
-meghittséggel együtt, a mely a varázsát adta. Így szívja magába az ember
-már az anyatejjel a kor kedvteléseinek szeretetét és azokat az elveket,
-melyeket ebben uralkodni lát.
-
-A leányokra látszólagos tartózkodást rónak, hogy olyan együgyűeket
-foghassanak, a kik magukviselete alapján elveszik őket. De
-tanulmányozzátok csak egy pillanatig ezeket a fiatal nőket: a feszes
-modorral csak rosszul leplezik a sóvárságot, mely emészti őket és már a
-szemükből ki lehet olvasni az égő vágyat, hogy anyáikat utánozhassák.
-Nem a férj az, a mire sóvárognak, hanem a házasélet szabadossága. Mi
-szükség van a férjre, mikor annyi módjuk van rá, hogy ellehessenek
-nélküle? De azért van szükségük férjre, hogy ezeket a módokat
-elleplezhessék. Arczukon a szerénység és a féktelenség a szívük
-mélyében: maga ez a tettetett szerénység is ennek a jele; csak azért
-szenvelgik, hogy annál hamarább megszabadulhassanak tőle. Párisi és
-londoni nők, kérlek benneteket, bocsássatok meg nekem. Egy hely sem
-zárja ki a csodákat; én azonban a magam részéről nem ismerek csodát és
-ha csak egy is köztetek igazán becsületes lelkű, akkor én nem értek a mi
-intézményeinkhez.
-
-Mindezek a különböző nevelések egyformán kiszolgáltatják a fiatal
-teremtéseket a nagyvilági élvezetek kedvelésének és azoknak a
-szenvedélyeknek, a melyek hamarosan kikelnek ebből. A nagy városokban a
-romlás az élettel együtt kezdődik, a kis városokban pedig az észszel
-együtt. A fiatal vidéki nők megtanulják megvetni erkölcseiknek boldog
-egyszerűségét és sietnek Párisba, hogy részesedjenek a mi erkölcseink
-romlottságában; a bűnök, feldíszítve a tehetségek szép nevével, utazásuk
-egyedüli czéljai és szégyenkezve megérkezésükkor, hogy oly messze vannak
-az idevaló nők nemes féktelenségétől, sietnek szintén fővárosiakká
-válni. Hol kezdődik a baj nézetetek szerint? Azokon a helyeken-e, a hol
-kitalálják vagy azokon, a hol gyakorolják?
-
-Azt tartom tehát, hogy okos anya ne vezesse a vidékről Párisba a
-leányát, megmutatni neki ezeket a másokra oly veszedelmes képeket; de
-azt is mondom, hogy ha ez megtörténik, akkor vagy rosszul van nevelve a
-leány, vagy ezek a képek kevéssé veszedelmesek reá nézve. Izléssel,
-észszel, a becsületes dolgok szeretetével nem találja őket olyan
-vonzóknak, mint a milyenek azok számára, a kik meghagyják magukat tőlük
-babonázni. Látni Párisban esztelen fiatal nőket, a kik sietnek
-elsajátítani az ottani hangot és magukra veszik hat hónapra a divatot,
-hogy aztán életük fogytáig kigúnyoltassák magukat, de ki veszi észre
-azokat, a kik elriasztva mindettől az összevisszaságtól, visszatérnek
-vidékükre, megelégedve sorsukkal, miután összehasonlították azzal, a
-melyet a többiek irigyelnek? Hány fiatal nőt láttam, a kiket engedékeny
-férjük elvitt Párisba és a kiknek módjukban lett volna, hogy itt
-letelepedjenek, de maguk fordultak el tőle és szívesebben tértek vissza,
-mint a hogy jöttek és ellágyulva mondják elutazásuk előtt való nap: «Ah,
-térjünk vissza kunyhónkba, ott boldogabban él az ember, mint itt, ebben
-a palotában!» Nem tudni, hány jó ember marad még, a ki nem hajtott
-térdet a bálvány előtt és a ki megveti ennek esztelen tiszteletét. Csak
-a bolond nők lármásak; az okos nők nem keltenek feltünést.
-
-Ha most már az általános romlottság daczára, az egyetemes előítéletek
-daczára, a leányok rossz nevelése daczára, nagy részük mégis megőrzi a
-helyes ítéletet, mi lenne akkor, ha ezt az ítéletet megfelelő tanítások
-táplálnák vagy jobban mondva, ha nem rontották volna el bűnös
-tanításokkal? Mert minden a természetes érzések fentartásán vagy
-helyreállításán alapszik mindig. Ehhez nincs szükség arra, hogy a
-leányokat hosszú prédikáczióitokkal untassátok, sem hogy feltálaljátok
-nekik száraz erkölcsi oktatásaitokat. Az erkölcsi oktatások mindkét
-nemre nézve minden jó nevelés megölő betüi. Az ilyen gyászos
-leczkéztetések csak arra jók, hogy meggyűlöltessék azokat, a kik
-osztogatják őket és mindazt, a mit mondanak. Ha fiatal lányokhoz
-beszélnek, akkor nem arra van szükség, hogy félelmet keltsenek bennük
-kötelességeik iránt, sem arról, hogy megnehezítsék rajtuk az igát,
-melyet a természet rótt rájuk. Mikor elébük tárjátok ezeket a
-kötelességeket, legyetek szabatosak és könnyen érthetők; ne engedjétek,
-hogy azt higyjék, hogy visszataszítók lesznek akkor, a mikor ezeket a
-kötelességeket betöltik; ne legyen bennetek haragosság, ne legyen semmi
-mogorvaság. Mindennek, a mi a szívre akar hatni, a szívből kell jönni;
-erkölcsi katekizmusuknak époly rövidnek és világosnak kell lennie, mint
-a milyen a vallási katekizmusuk, de nem szabad époly komolynak lennie.
-Mutassátok meg nekik magukban a kötelességekben élvezeteik forrását és
-jogaik alapját. Vajjon kínos-e szeretni, hogy az ember szerettessék,
-szeretetre méltóvá lenni, hogy boldog lehessen, becsülésre méltóvá
-válni, hogy engedelmeskedjenek neki, megbecsülni magát, hogy
-megbecsüljék? Mily szépek e jogok! Mily tiszteletreméltók! Mily drágák a
-férfi szívének, ha az asszony érvényesíteni tudja őket! Nem kell
-megvárni az éveket és az öregkort, hogy élvezhesse őket! Uralma
-erényeivel kezdődik; alig hogy vonzó erői kifejlődnek s máris uralkodik
-jellemének szelídsége által és szerénységét imponálóvá teszi. Hol az az
-esztelen és barbár férfi, a ki nem csillapítja gőgjét és nem ölt
-figyelmesebb modort egy szeretetreméltó és okos tizenhatéves lány
-mellett, a ki keveset beszél, a ki meghallgat másokat, a ki illedelmet
-tanusít magatartásában és becsületességet beszédében, a kivel szépsége
-nem feledteti el sem nemét, sem ifjúságát, a ki még félénkségével is
-érdekelni tud és magára vonja a tiszteletet, melyet mindenki iránt
-tanusít?
-
-Ezek a tanubizonyságok csak külsők ugyan, de nem felületesek; nem csupán
-az érzéki ingerekre vannak alapítva; abból a benső érzésből erednek, a
-mely azt mondja nekünk, hogy a nők a férfiak érdemének igazi megítélői.
-Kicsoda kíván megvettetni a nőktől? Senki a világon, még az sem, a ki
-nem akarja a nőket szeretni. És a mi engem illet, a ki oly kemény
-igazságokat mondok nekik, azt hiszitek, hogy nekem az ő ítéletük
-közömbös? Nem, az ő szavazataik nekem becsesebbek, mint a tiéitek,
-olvasóim, a kik gyakran asszonyabbak vagytok náluknál. A mikor elítélem
-erkölcseiket, igazságot akarok szolgáltatni igazságosságuknak: nem
-bánom, ha gyűlölnek, csak kikényszerítsem a tiszteletüket.
-
-Mennyi nagy dolgot lehetne ennek a rúgónak segítségével létrehozni, ha
-kellően tudnók működtetni! Jaj annak az időnek, a melyben a nők
-elvesztik befolyásukat és a melyben a férfiak nem adnak ítéletükre
-semmit! Ez az elaljasodás végső foka. Minden nép, a melynek voltak
-erkölcsei, tisztelte a nőket. Nézzétek Spártát, nézzétek a germánokat,
-nézzétek Rómát, azt a Rómát, a mely a dicsőség és az erény székhelye, ha
-egyáltalában volt valaha székhelyük. Itt a nők tisztelték meg a nagy
-hadvezéreknek hadi tetteit, ők siratták meg nyilvánosan a haza atyjait,
-az ő imájuk és az ő gyászuk szent volt, mint az állam legünnepibb
-ítélete. Az összes nagy átalakulások nőktől eredtek: egy nő által
-szerezte Róma a szabadságot, egy nő által érték el a plebejusok a
-konzulátust, egy nő miatt ért véget a decemvirek zsarnoksága, a nők
-által menekült meg az ostromolt Róma egy száműzött kezeiből. Lovagias
-francziák, mit szóltatok volna, ha ezt a gúnyolódó, szemeiteknek oly
-nevetséges felvonulást láttátok volna? Gúnykaczajotokkal kísértétek
-volna. Mily más szemmel nézzük mi ugyanazokat a tárgyakat! És talán
-mindnyájunknak igaza van. Alakítsuk meg ugyanezt a menetet szép franczia
-hölgyekből és ennél nem tudnék semmi illetlenebbet, de alakítsátok római
-nőkből és valamennyien a volszkok szemével és Coriolanus szívével
-fogjátok nézni.
-
-Még tovább megyek: azt állítom, hogy az erény nem kevésbbé javára válik
-a szerelemnek, mint a természet egyéb jogainak és hogy általuk a
-szeretők tekintélye nem kevevesebbet nyer, mint a feleségeké és az
-anyáké. Nincs igazi szerelem lelkesedés nélkül és nincs lelkesedés
-valódi vagy képzelt tökéletességű tárgya nélkül, a mely mindig megvan a
-képzeletben. Mitől lobbanjanak lángra azok a szerelmesek, a kiknek
-számára ez a tökéletesség már nem jelent semmit és a kik abban, a kit
-szeretnek, nem látnak egyebet, mint az érzékek gyönyörének tárgyát? Nem,
-a lélek nem így jön tűzbe és nem így engedi át magát azoknak a fenséges
-elragadtatásoknak, a melyek a szerelmesek önkívületét és szenvedélyük
-varázsát teszik. Megengedem, a szerelemben minden csak illuzió, de
-valódiak azok az érzések, melyekkel eltölt minket az igazi szépség
-iránt, a melyet megszerettet velünk. Ez a szépség nincs meg szerelmünk
-tárgyában, tévedéseink műve. Ugyan, tesz is az valamit! Ezért talán
-kevésbbé áldozzuk fel összes alacsony érzéseinket ennek a képzeletbeli
-képnek? Talán kevésbbé hattatjuk át szívünket azoktól az erényektől,
-melyeket annak tulajdonítunk, a kit szeret? Avagy kevésbbé rázzuk le
-magunkról az emberi én alacsonyságát? Hol az az igazi szerelmes, a ki
-nem kész feláldozni életét szerelmesének? És hol az érzéki és aljas
-szenvedély abban az emberben, a ki halálra szánja magát? Gúnyolják a
-kóborló lovagokat: pedig ők ismerték a szerelmet, holott mi csak a
-kicsapongást ismerjük. Mikor ezek a regényes nézetek elkezdtek
-nevetségesekké válni, ez a változás nem annyira az ész műve volt, mint a
-rossz erkölcsöké.
-
-Bármely korban is, a természetes vonatkozások nem változnak meg, az
-illendőség és illetlenség, a mely belőlük folyik, ugyanaz marad, az ész
-hamis neve alatt szereplő előítéletek csak a látszatot változtatják meg.
-Mindig nagy és szép dolog lesz önmagán uralkodni, akár ha csak azért is,
-hogy egy fantasztikus agyrémnek engedelmeskedjünk és a becsület igaz
-indítékai mindig szívéhez szólnak minden helyes ítéletű nőnek, a ki a
-maga helyzetében keresni tudja az élet boldogságát. Az erkölcsi
-tisztaság mindenek fölött pompás erény kell, hogy legyen minden szép nő
-szemében, a kinek lelkében van némi emelkedettség. Mialatt az egész
-világot lába alatt látja, diadalmat arat mindenen és önmagán: trónust
-emel magának a saját szívében, e trónushoz jön mindenki hódolni; a két
-nem gyöngéd és féltékeny, de mindig tiszteletteljes érzései, az
-általános megbecsülés és saját becsérzete szüntelenül megfizeti neki az
-árát dicsőség adójában a néhány pillanatnyi harcznak. A nélkülözések
-múlók, de az áruk állandó. Mily élvezet egy nemes lélek számára a
-szépséggel párosult erény büszkesége! Valósítsatok meg egy regényhősnőt
-és válogatottabb gyönyöröket fog élvezni, mint a Laisok és Kleopatrák és
-ha szépsége nem lesz többé, a dicsősége és élvezete megmarad; csak ő
-tudja élvezni a múltat.
-
-Mennél nagyobbak és terhesebbek a kötelességek, annál érthetőbbeknek és
-erősebbeknek kell lenni az okoknak, melyekre alapítva vannak. Van
-bizonyos kenetteljes beszédmód, melylyel a legkomolyabb dolgokról
-szólva, csak úgy csépelik a fiatal leányok fülét, a nélkül, hogy meg
-tudnák őket győzni. Ebből az ő felfogásukkal arányban nem álló
-beszédmódból és abból a csekély fontosságból, melyet titokban
-tulajdonítanak neki, születik meg az a könnyűség, a melylyel
-hajlamaiknak engednek, miután nincs magukból a dolgokból folyó okuk,
-hogy ellenálljanak nekik. Egy okosan és jámborul nevelt leánynak
-kétsékívül erős fegyverei vannak a kísértések ellen; de az, a kinek
-kizárólag csak kenetteljes beszédekkel tömik a szívét vagyis inkább a
-fülét, elkerülhetetlenül zsákmánya lesz az első ügyes csábítónak, a ki
-utána veti magát. Egy fiatal és szép leány sohasem fogja saját testét
-megvetni, sohasem fog jóhiszeműleg bánkódni az olyan nagy vétkeken, a
-melyeket a szépsége követtet el vele, sohasem fog őszintén és Isten
-színe előtt sírni, hogy sóvárgós tárgya, sohasem fogja magamagában
-elhinni, hogy a szív legédesebb érzése a sátán találmánya. Adjatok neki
-ő belőle magából folyó és önmaga számára való okokat, mert ezek nem
-hatolnak beléje. Még rosszabb, ha – mint általában meg szokott történni
-– ellenmondást támasztanak fogalmaiban és miután megalázták azzal, hogy
-testét és bájait lealjasították, mint a bűn mocskát, aztán mint Jézus
-Krisztus templomát tiszteltetik vele ugyanazt a testet, melyet olyan
-megvetni valónak tüntettek fel. A nagyon fenkölt és a nagyon alacsony
-eszmék egyaránt elégtelenek és nem kapcsolódhatnak össze: a korhoz és
-nemhez mért okra van szükség. A kötelesség mérlegelésének csak annyiban
-van ható ereje, a mennyiben összekapcsoljuk vele azokat az indító
-okokat, melyek betöltésére sarkalnak.
-
-  Quae quia non liceat non facit, illa facit.[137]
-
-Nem is hinné az ember, hogy épen Ovidius mond ilyen szigorú ítéletet.
-
-Ha tehát bele akarjátok oltani a jó erkölcsök szeretetét a fiatal
-lányokba, akkor a nélkül, hogy folyton mondogatnátok nekik: «legyetek
-okosak», keltsetek bennük nagy érdeket arra, hogy azok legyenek;
-éreztessétek velük az okosság teljes értékét és meg fogjátok velük
-szerettetni. Nem elég ezt az érdeket a messze jövőbe helyezni;
-mutassátok meg nekik ebben a pillanatban életkoruk viszonyaiban, imádóik
-jellemében. Rajzoljátok le előttük a jóravaló embert, az érdemes embert,
-tanítsátok meg őket, hogy fel tudják ismerni, szeretni és pedig a maguk
-számára szeretni; bizonyítsátok be nekik, hogy akár mint barátnőjüket,
-akár mint feleségüket, akár mint szeretőjüket csak ez az ember tudja
-őket boldoggá tenni. Vezessétek hozzájuk az erényt az ész által,
-éreztessétek velük, hogy nemük uralma és ennek minden előnye nem csupán
-a saját jó magaviseletüktől és erkölcseiktől, hanem a férfiakétól is
-függ, hogy kevés hatásuk van a hitvány és aljas lelkekre és hogy a
-szerelemnek csak úgy lehet szolgálni, a hogy az erénynek szolgálunk.
-Biztosak lehettek, hogy akkor, ha lefestitek előttük napjaink
-erkölcseit, őszinte undort keltetek bennük; ha megmutatjátok nekik a
-divatos embereket, megvetést ébresztetek bennük irántuk, csak
-elidegenítitek őket azok elveitől, ellenszenvessé teszitek érzéseiket,
-megvetést keltetek hiú udvariaskodásaik ellen; nemesebb becsvágyat
-ébreszttek bennük, azt, hogy a nagy és erős lelkeken uralkodjanak, a
-spártai nők becsvágyát, a kik férfiakon kívántak uralkodni. A hetyke,
-szemtelen, czivakodó nő, a ki csak kaczérságával tudja a szerelmeseket
-magához vonzani és csak kegyek osztogatásával megtartani, csak a szolgai
-és köznapi dolgokban tudja őket engedelmességre szoktatni, mint a
-szolgákat, a a fontos és komoly dolgokban nincs rájuk hatása. De az a
-nő, a ki egyúttal becsületes, szeretetreméltó és erényes, a ki
-rákényszeríti az övéit, hogy tiszteljék, a kiben van tartózkodás és
-szerénység, szóval az, a ki a megbecsülés által tartja fenn a szerelmet,
-egy intéssel akár a világ végére küldheti őket, a harczba, a dicsőségbe,
-a halálba, a hova neki tetszik.[138] Ez az uralom szép, úgy hiszem és
-megéri a fáradságot, hogy megszerezzék.
-
-Ez az a szellem, a melyben Zsófia nevelkedett, több gonddal, mint
-fáradsággal és inkább követve, mint korlátozva a hajlamát. Mondjunk most
-valamit egyéniségéről a szerint az arczkép szerint, a melyet Emilnek
-adtam róla és a mely szerint ő elképzeli a hitvest, a ki őt boldoggá
-teheti.
-
-Nem ismételhetem eléggé, hogy félreteszek minden csodát. Emil sem
-csodalény, Zsófia még kevésbbé az. Emil férfi, Zsófia pedig nő, íme, ez
-minden dicsőségük. A nemek keveredésében, a mely köztünk uralkodik,
-szinte csodaszámba megy, hogy valaki a maga neméhez tartozik.
-
-Zsófia jó hajlamokkal született, jó természetű, nagyon érzékeny a szíve
-és ez a rendkívüli érzékenység néha olyan élénkké teszi képzeletét, hogy
-nehéz mérsékelni. Inkább helyes a szelleme, mint átható, a kedélye
-könnyed, de egyenetlen, az arcza köznapi, de kellemes, arczkifejezése
-olyan, a mely lelket ígér és nem hazudik, közönynyel lehet hozzá
-közeledni, de nem lehet felindulás nélkül távozni tőle. Másoknak vannak
-olyan jó tulajdonságai, melyek belőle hiányzanak, másokban nagyobb
-mértékben vannak meg azok a tulajdonságok, melyekkel ő bír, de senkiben
-sincsenek e tulajdonságok jobb összhangba hozva arra, hogy szerencsés
-jellemet alkossanak. Még a hibáiból is előnyt tud húzni; ha tökéletesebb
-volna, sokkal kevésbbé tetszenék.
-
-Zsófia nem szép, de mellette a férfiak elfelejtik a szép nőket és a szép
-nők elégedetlenekké válnak önmagukkal. Első pillanatra csinosnak is alig
-mondható, de mennél tovább látja az ember, annál inkább megszépül; nyer
-ott, a hol annyi más veszít és a mit megnyert, azt többé nem veszti el.
-Lehet szebb szem, szebb száj, imponálóbb megjelenés, de nem lehet
-senkinek jobb termete, szebb arczszíne, fehérebb keze, kecsesebb lába,
-szelídebb tekintete, szívhez szólóbb arczkifejezése. A nélkül, hogy
-elkápráztatna, érdekel, megigéz, de azt sem tudjuk, miért.
-
-Zsófia szereti a cziczomát és ért hozzá; anyjának ő az egyedüli
-szobalánya, sok ízléssel tud előnyösen öltözködni, de gyűlöli a pompás
-ruhákat; az ő ruháján mindig látni az elegancziával párosult
-egyszerűséget; nem azt szereti, a mi ragyog, hanem azt, a mi jól áll.
-Nem tudja, melyek a divatos színek, de pompásan tudja, hogy mely színek
-festenek rajta jól. Nincs az a fiatal lány, a ki kevesebb keresettséggel
-öltöznék és kinek mégis választékosabb volna az öltözéke; az ő
-öltözékének egy darabja sincs véletlenség szerint kiválasztva és a
-kiszámítottság nem vehető észre egyiken sem. Cziczomája látszólag nagyon
-egyszerű és tényleg nagyon csábító, nem tárja ki bájait, hanem elföldi
-őket, de a mikor elfödi, sejteti őket. Láttára azt mondja az ember: íme,
-egy szerény és erényes leány. De ha mellette marad, a szeme és a szíve
-folyton a külsején jár, a nélkül, hogy szabadulni tudna tőle és azt
-lehetne mondani, hogy mind ez az oly egyszerű öltözék csak azért van
-rajta, hogy a képzelet darabról-darabra levegye róla.
-
-Zsófiának vannak természetes tehetségei; tud róluk és nem hanyagolta el
-őket, de nem lévén módjában sok művészetet pazarolni művelésükre, beérte
-azzal, hogy csinos hangját annyira gyakorolta, hogy ízléssel és helyesen
-tudjon énekelni, apró lábait, hogy könnyedén, bájjal tudjon járni; hogy
-minden helyzetben feszesség és ügyetlenség nélkül tudjon meghajolni.
-Egyébiránt nem volt más énekmestere, csak az apja, más tánczmesternője,
-csak az anyja és a szomszéd falu orgonistája adott néhány leczkét a
-clavecinen a kísérésből, melyet azóta maga gyakorolt. Kezdetben nem
-törődött mással, minhogy a keze előnyösen érvényesüljön a fekete
-billentyűkön, aztán azt találta, hogy a clavecin éles és száraz hangja
-az ő hangjának csengését kellemesebbé teszi, lassankint kifejlődött az
-érzéke a harmónia iránt, végül mire felnőtt, elkezdte érezni a kifejezés
-báját és szeretni a zenét magamagáért. Ez azonban inkább ízlés, mint
-tehetség; ki sem tud egy nótát betüzni a kóta szerint.
-
-Legjobban tudja Zsófia, a mire legtöbb gonddal is tanították, a nemének
-megfelelő munkákat, még azokat is, a melyekre nem is szoktak gondolni,
-mint például a ruhái kiszabását és elkészítését. Nincs az a tű-munka, a
-melyet meg ne tudna csinálni és a melyet ne szeretne csinálni, de
-valamennyi közül legjobban szereti a csipke-munkát, mert nincs az a
-munka, a mely kellemesebb hatást adna és a melyben az ujjak több bájjal
-és könnyedséggel működnének. Foglalkozott a háztartás minden részletével
-is. Ért a konyhához és az éléskamrához, tudja a holmik árát és ismeri
-tulajdonságaikat, jól rendben tudja tartani a számadást és ő az anyja
-házvezetője. Arra lévén hivatva, hogy egykor maga is családanya legyen,
-az apai ház vezetése közben megtanulja rendben tartani a maga házát, el
-tudja látni a cselédek teendőit és mindig szívesen látja el. Csak azt
-tudja az ember jól parancsolni, a mit maga is meg tud csinálni: ez az
-oka, hogy az anyja így foglalkoztatja. Zsófia nem gondol ilyen messzire;
-az ő első kötelessége a gyermeki kötelesség és ez most az egyedüli, a
-melynek betöltésére gondol. Egyedüli czélja, hogy szolgálatára legyen
-anyjának és hogy magára vegye gondjainak egy részét. Mindazáltal igaz,
-hogy ezeket nem teljesíti mind egyforma kedvvel. Például, ámbár nyalánk,
-nem szeret a konyhában foglalatoskodni, a konyhai munka részleteiben van
-valami, a mi undorítja, nem találja elég tisztának. Ebben a tekintetben
-rendkívül kényes és ez túlzásig vitt kényesség hibáinak egyike; inkább
-beleejtené az egész ebédet a tűzbe, semhogy a ruhája szegélyét
-bepiszkítsa. Ugyanebből az okból nem akart a kert felügyeletével sem
-foglalkozni. A föld piszkosnak tűnik fel neki; a mint meglátja a
-trágyát, máris azt képzeli, hogy érzi a szagát.
-
-Ezt a hibát anyja tanításának köszönheti. Az anyja szerint egyike a nő
-első kötelességeinek a tisztaság; különleges, elengedhetetlen, a
-természettől rárótt kötelesség. Nincs visszataszítóbb dolog a világon,
-mint a tisztátalan nő és a férjnek, a ki ettől undorodik, mindig igaza
-van. Az anya annyit prédikált erről a kötelességről leányának
-gyermekkorától fogva, annyira megköveteli a tisztaságot a maga
-személyében, fehérneműjében, lakásában, munkájában, öltözetében, hogy
-mindez a figyelem szokássá válva, elég nagy részét foglalja el idejének
-és érvényesül a többi részében is, úgy, hogy csak második gondja jól
-tenni, a mit tesz, az első gondja, hogy tisztán tegye.
-
-Mindazáltal mindez nem fajult el hiábavaló szenvelgéssé, sem
-elpuhultsággá; a fényűzés elfinomultságának nincs vele semmi dolga.
-Szobájába sohasem jut más, mint tiszta víz, nem ismer más illatszert,
-mint a virág illatát és a férje sohasem fog édesebbet belehelni, mint az
-ő lehelletét. Végül az a figyelem, melyet külsejére fordít, nem
-feledteti el, hogy nemesebb gondoknak tartozik életével és idejével: nem
-ismeri vagy megveti a testnek azt a túlzott tisztaságát, a mely
-bemocskolja a lelket; Zsófia több, mint tisztálkodó: tiszta.
-
-Mondtam, hogy Zsófia nyalánk. Természetétől fogva az, de a megszokásnál
-fogva mértékletes lett, most pedig erényből az. A lányokkal nem úgy van,
-mint a fiúkkal, a kiket bizonyos pontig vezetni lehet a nyalánkságuknál
-fogva. Ez a hajlam nincs következmény nélkül a női nemre; nagyon is
-veszedelmes, hogy meghagyjuk benne. A kis Zsófia gyermekkorában, ha
-egyedül ment be anyja szobájába, nem mindig jött ki belőle üres kézzel
-és a hűsége nem állott ki minden próbát, a mi a nyalánkságokat és
-bonbonokat illeti. Anyja rajtakapta, megszidta, megbüntette,
-koplaltatta. Végre meg tudta győzni, hogy a sok czukor elrontja a fogát
-és hogy a sok evéstől széles lesz a dereka. Így tehát Zsófia megjavult,
-a mint felnövekedett, más hajlamokat öltött, melyek eltérítették ettől
-az alacsony érzékiségtől. A nőkben épúgy, mint a férfiakban, a mint
-feléled a szív, a nyalánkság többé már nem uralkodó bűn. Zsófia
-megőrizte a nemének megfelelő ízlést, szereti a tejes ételeket és az
-édességeket, szereti a süteményeket és csemegéket, de nagyon kevéssé
-szereti a húst, soha meg nem kóstolta a bort és az erős likőröket;
-ezenfelül mindenből nagyon mértékletesen eszik; a nőknek, a kik nem
-dolgoznak annyit, mint mi, nincs szükségük annyi pótlásra. Minden
-dologban szereti, a mi jó, és tudja is élvezni, de be tudja érni azzal
-is, a mi nem jó, a nélkül, hogy a nélkülözés nehezére esnék.
-
-Zsófiának szelleme kellemes, a nélkül, hogy csillogó volna, derék, a
-nélkül, hogy mély volna; olyan szellem, a melyről nem sokat beszélnek,
-mert az ember nem talál benne sem többet, sem kevesebbet, mint
-önmagában. Mindig azt a szellemet mutatja, a mely tetszik azoknak az
-embereknek, a kik szólnak hozzá, habár nem is nagyon ékes, a szerint a
-fogalom szerint, melyet a női szellem kiműveléséről alkotunk magunknak;
-mert az ő szellemét nem olvasmányok alakították, hanem csupán az
-atyjával és anyjával való beszélgetések, saját elmélkedései és azok a
-megfigyelések, melyet abban a kevéske világban tett, a melyet látott.
-Zsófiában természettől fogva van vidámság, gyermekkorában pajkos is
-volt; de az anyja lassankint gondosan megzabolázta meggondolatlan
-természetét, attól félve, hogy egy nagyon hirtelen végbement változás
-hamar meg ne tanítsa arra a pillanatra, a mely ezt a gondoskodást
-szükségessé teszi. Tehát szerény és tartózkodó lett még időnek előtte és
-most, hogy ennek megjött az ideje, könnyebben esik neki megőrizni a
-tónust, a melyet fölvett, mint a hogy esnék fölvenni, a nélkül, hogy
-okát adná ennek a változásnak. Kedves dolog látni, hogy néha régi
-szokása szerint, a melyből még megmaradt benne valami, átadja magát a
-gyermekkor élénkségének, majd aztán hirtelen magába száll, elhallgat,
-lesüti szemét, elpirul: a két életkor közti átmeneti időben kell, hogy
-legyen valami a kettő közül mindegyikből.
-
-Zsófia nagyon is érzékeny, semhogy megőrizhesse kedélyhangulatának
-teljes egyenletességét, de sokkal szelidebb is, semhogy ez az
-érzékenysége nagyon sok alkalmatlanságára váljék másoknak; csak egyedül
-neki magának okoz kellemetlenséget. Ha csak egyetlen szót szólnak is, a
-mely sérti, nem panaszkodik, hanem a szíve túlárad; igyekszik
-elmenekülni, hogy kisírhassa magát. Ha az apja vagy az anyja könnyei
-közben előhívja és csak egy szót szól is neki, azonnal előjön játszani
-és nevetgélni, ügyesen letörülve szemeit és igyekezve elfojtani
-zokogását.
-
-Egyáltalában nem mentes a szeszélytől sem; ha kelleténél jobban átengedi
-magát hangulatának, ez lázadássá fajul és ekkor ő könnyen megfeledkezik
-magáról. De adjatok neki időt, hogy magához térjen és az a mód, ahogy a
-hibáját jóvá teszi, csaknem érdemet csinál belőle. Ha megbüntetik,
-tanulékony és megalázkodó és látni rajta, hogy nem annyira a büntetésen,
-mint a hibáján szégyenkezik. Ha nem szólnak neki semmit, sohasem
-mulasztja el hibáját jóvá tenni és pedig olyan nyiltan és olyan
-jóakarattal, hogy lehetetlen haragot tartani vele. Megcsókolná a földet
-a legalantasabb cseléd előtt, a nélkül, hogy ez a megalázkodás a
-legkevésbbé is nehezére esnék és mihelyt megbocsátottak neki, az öröme
-és kedveskedése mutatja, mekkora tehertől könnyebbült meg a szíve.
-Szóval békével tűri a másoktól szenvedett igaztalanságokat és örömest
-teszi jóvá a magáéit. Ilyen a női nem szeretetreméltó természete, mikor
-mi még nem rontottuk meg. A nő arra van teremtve, hogy engedjen a
-férfinak és hogy elviselje még az igazságtalanságát is. A fiúkat sohasem
-lehet odáig eljuttatni, az ő belső érzésük föltámad és föllázad az
-igaztalanság ellen; a természet nem arra alkotta őket, hogy ezt
-eltűrjék:
-
-                  Gravem
-  Pelidae stomachum cedere nescii.[139]
-
-Zsófiának van vallása, de észszerű és egyszerű vallása, kevés dogmával
-és még kevesebb ájtatoskodó gyakorlattal, vagyis inkább nem ismerve
-egyéb lényeges gyakorlatot, csak az erkölcsöt, egész életét arra
-áldozza, hogy jó cselekedettel szolgálja Istent. Mindazokban a
-tanításokban, melyekben szülei erre a tárgyra vonatkozólag
-részesítették, tiszteletteljes önalárendeléshez szoktatták, mindig ezt
-mondva neki: «Lányom, ezek az ismeretek nem a te korodhoz illők; majd a
-férjed fel fog világosítani, ha megjön annak az ideje». Egyébiránt
-hosszadalmas kegyeskedő beszédek helyett beérték azzal, hogy a
-példájukkal prédikáltak neki és ez a példa bele van vésve a szívébe.
-
-Zsófia szereti az erényt; ez a szeretet vált uralkodó szenvedélyévé.
-Szereti, mert semmi sincs olyan szép, mint az erény; szereti, mert az
-erény teszi a nő dicsőségét és mert az erényes nő csaknem az angyalokkal
-egyenlőnek tűnik fel neki; szereti, mint az igazi boldogság egyetlen
-útját és mert a tisztességtelen nő életében nem lát egyebet, csak
-nyomorúságot, elhagyatottságot, boldogtalanságot, megrovást és
-gyalázatot; szereti végül, mert az erény kedves az ő tiszteletreméltó
-apjának s gyöngéd és méltóságteljes anyjának: ők nem érik be azzal, hogy
-boldogok erényük által, hanem az ő erénye által is azok akarnak lenni és
-az ő saját legfőbb boldogsága az a remény, hogy boldogságot szerezhet
-nekik. Mindezek az érzések olyan lelkesedést sugallnak neki, a mely
-fölemeli a lelkét és minden apró hajlamát alárendeli ennek a nemes
-szenvedélynek. Zsófia tiszta erkölcsű lesz és becsületes utolsó
-lehelletéig; erre megesküdött lelke mélyében és pedig olyan időben
-esküdött meg, a mikor már érezte mindazt, a mibe egy ilyen eskü
-megtartása kerül; akkor esküdött meg, a mikor kötelezettsége alól
-fölmenthette volna magát, ha úgy volna alkotva, hogy az érzékei
-uralkodjanak fölötte.
-
-Zsófia nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy szeretetreméltó
-franczia nő legyen, a ki hideg temperamentumánál és kaczér hiúságánál
-fogva inkább ragyogni óhajt, mint tetszeni, a szórakozást keresi s nem a
-gyönyört. A szükségérzet, hogy szeressen, fölemészti; ez teszi
-szórakozottá és megzavarja a szívét a mulatságokon: elvesztette régi
-vidámságát; a bohó játékok többé már nem az ő számára valók; már nem fél
-a magány unalmától, hanem ellenkezőleg, keresi, arra gondol, a ki édessé
-fogja neki ezt a magányt tenni; minden közömbös ember terhére van; nem
-udvarlóra van szüksége, hanem szerelmesre, jobban szeret egyetlenegy
-becsütetes embernek tetszeni és annak mindig tetszeni, mint kihívni a
-maga számára a világ tetszésnyilvánításait, a melyek egy napig tartanak
-és másnap gúnykiáltássá válnak.
-
-A nőknek hamarabb kialakul az ítéletük, mint az embereknek; védelmi
-helyzetben lévén csaknem gyermekkoruktól fogva és nehezen megőrizhető
-zálog lévén rájuk bízva, szükségképen hamarabb ismerik meg a jót és a
-rosszat. Zsófia koraérett mindenben, mert a temperamentuma ráviszi, hogy
-az legyen s az ő ítélete is hamarabb kialakul, mint a vele egykorú többi
-leányoké. Ebben nincs semmi nagyon rendkívüli; az érettség nem mindenütt
-egyenlő ugyanabban az életkorban.
-
-Zsófia ismeri a maga nemének és a miénknek a kötelességeit és a jogait.
-Ismeri az emberek hibáit és a nők bűneit, ismeri a jellemző
-tulajdonságokat és az ellenkező erényeket és valamennyi bele van vésve
-szíve mélyébe. Nem lehet magasabb fogalom a tisztességes asszonyról,
-mint a melyet ő alkotott magának róla és ez a fogalom nem riasztja
-vissza; de több elégültséggel gondol a tisztességes emberre, az érdemes
-emberre; érzi, hogy ennek az embernek van teremtve, hogy méltó hozzá,
-hogy viszonozni tudja neki a boldogságot, melyet tőle nyerni fog; érzi,
-hogy tudni fogja felismerni: csak arról van szó, hogy megtalálja.
-
-A nők a férfiak érdemének természetes bírái, mint a hogy a férfiak a nők
-érdemeiéi: ez az ő kölcsönös joguk és az egyik is, a másik is tudatával
-van. Zsófia ismeri ezt a jogot és él vele, de azzal a szerénységgel, a
-mely ifjúságához, tapasztalatlanságához, helyzetéhez illik; csak olyan
-dolgokról ítél, a melyek fogalma körébe esnek és csak akkor ítél róluk,
-a mikor ez az ítélet valami hasznos tanulság kifejtésére szolgál. A
-távollevőkről csak a legnagyobb körültekintéssel ítél, különösen a
-nőkről. Azt gondolja, hogy a nőket a saját nemükről való beszéd teszi
-rossznyelvűekké és gúnyolódókká; a míg a férfiakra szorítkozik a
-beszédük, mind csak méltányosak. Zsófia tehát a férfiakra szorítkozik. A
-mi a nőket illeti, sohasem szól róluk máskép, minthogy annyi jót
-mondjon, a mennyit tud; azt tartja, ezzel a tisztességgel tartozik a
-nemének; és azokról, a kikről nem tud semmi jót mondani, nem szól
-egyáltalán semmit – és ez is eléggé érthető.
-
-Zsófiának kevés jártassága van a társaságban, de lekötelező, figyelmes
-és mindenbe, a mit tesz, bizonyos bájt visz bele. A szerencsés természet
-többet tesz nála, mint a sok mesterkedés. Van benne bizonyos
-udvariasság, a mely nem ragaszkodik formulákhoz, a mely nincs alávetve
-divatoknak, a mely nem változik a divattal, a mely nem tesz semmit
-szokásszerüen, hanem a mely a tetszés igazi vágyából ered és tetszik is.
-Nem tudja a köznapi bókokat és nem is talál ki válogatottabbakat; nem
-mondja, hogy nagyon le van kötelezve, hogy nagyon megtisztelik, hogy
-kérem, ne fáradjanak stb. Még kevésbbé jut eszébe frázisokat csinálni. A
-figyelmességre, a szokásszerű udvariasságra meghajlással felel vagy
-egyszerűen azt mondja: köszönöm, de ez a szó az ő szájában fölér sok
-mással. Igazi szolgálatért a szívét szólaltatja meg és ez nem üres
-udvarias szólamokat mondat vele. Sohasem engedte, hogy a franczia divat
-alávesse a nyegléskedés igájának, mint pl. hogy mikor az egyik szobából
-a másikba megy, rátámaszkodjék egy hatvan éves ember karjára, a kit
-inkább ő szeretne támogatni. Ha pedig valami beillatszerezett piperkőcz
-ajánlja fel neki ezt a tolakodó szolgálatot, a lépcsőn hagyja a
-szolgálatkész urat és két lépéssel felszökell szobájába, azt mondva
-neki, hogy ő nem sánta. Úgy is van: bár nem épen magas termetű, sohasem
-kivánt magassarkú czipőt: elég szép a lába, hogy ellegyen nélküle.
-
-Nemcsak hogy tiszteletteljesen hallgat asszonyok között, hanem még a nős
-vagy nálánál sokkal idősebb férfiak között is; mindig csak
-engedelmességből foglal helyet fölöttük és a mint csak lehet, alattuk
-keres helyet magának, mert tudja, hogy a kor jogai előtte járnak a nem
-jogainak; mert a bölcseség föltevése szól mellettük, a melyet mindenek
-előtt tiszteletben kell tartani.
-
-A vele egykorú fiatalemberekkel máskép áll a dolog; más hangra van
-szüksége, hogy imponáljon nekik és el is tudja találni ezt a hangot, a
-nélkül, hogy felhagyna a hozzá illő szerény modorral. Ha azok a
-fiatalemberek maguk is szerények és tartózkodók, szívesen megőrzi velük
-a szeretetreméltó fiatalos bizalmasságot; ártatlansággal teli
-társalkodásuk fecsegő, de illedelmes; ha komolyakká válnak, akkor azt
-kívánja, hogy beszédüknek legyen valami hasznos tanulsága; ha
-együgyűségekbe fajulnak, hamar abbahagyatja velük, mert mindenek felett
-megveti az udvariaskodás üres szólásmódját, mint a mely nagyon sértő
-nemére nézve. Jól tudja, hogy az a férfi, a kit ő keres, nem tud ezen a
-nyelven és sohasem tűri el szándékosan mástól azt, a mi nem illik ahhoz,
-a kinek jellemét szívébe nézve hordja. Az a magas vélemény, melylyel
-neme jogairól bír, lelkének büszkesége, melyet érzéseinek tisztasága
-szerez neki, erényének annál az erélyénél fogva, melyet magamagában érez
-és a mely tiszteletreméltóvá teszi őt a saját szemében, felháborodással
-hallgatja azokat az édeskés fecsegéseket, melyekkel mulattatni akarják.
-Nem fogadja őket nyilvánvaló haraggal, hanem gúnyos helyesléssel, a mely
-zavarba hoz, vagy hideg hanggal, a melyre az illető nincs elkészülve. Ha
-egy szép piperkőcz kitálalja előtte udvariaskodásait, elmésen dicsérgeti
-elmésségét, szépségét, bájait, annak a boldogságát, a ki neki
-tetszhetik, ő képes rá, hogy félbeszakítsa, udvariasan mondva neki:
-«Uram, attól félek, nekem mindezt jobban kell tudnom; ha nincs egymásnak
-érdekesebb mondanivalónk, azt hiszem, ezzel végét vethetjük
-beszélgetésünknek». Ezeket a szavakat mély meghajlással kísérni és aztán
-egyszerre csak a faképnél hagyni őt, nála csak egy pillanat műve.
-Kérdezzétek meg a fiatal uracskákat, hogy könnyű dolog-e sokáig jártatni
-a szájukat egy ilyen félrecsavart eszű lánynyal.
-
-Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szereti nagyon, ha dícsérik,
-föltéve, hogy ezt őszintén teszik és hogy elhiheti, hogy csakugyan azt
-gondolják róla, a mit mondanak neki. Hogy valaki olyannak tünjék fel
-előtte, a ki méltányolja az erényeit, ahhoz az kell, hogy az illetőnek
-magának is legyenek erényei. A megbecsülésen alapuló hódolat hízeleghet
-büszke szívének, de mindenféle gáláns szószátyárkodást már eleve
-visszautasít; Zsófia nem arra termett. hogy mindenféle lézengők rajta
-gyakorolják apró tehetségeiket.
-
-Az ítéletnek ekkora érettségével és minden tekintetben úgy alakulva,
-mint egy húsz éves leány, Zsófiával tizenöt éves korában szülei már nem
-fognak gyermekként bánni. Alighogy észreveszik rajta az ifjúság első
-nyugtalanságát, mielőtt még elharapóznék, sietni fognak elejét venni;
-gyöngéden és okosan fognak vele beszélni. A gyöngéd és okos beszéd
-megfelel korának és jellemének. Ha ez a jellem olyan, a milyennek én
-képzelem, miért ne szólhatna hozzá az apja körülbelül ilyesformán:
-
-«Zsófia, most már nagy lány vagy, de az ember nem azért lesz azzá, hogy
-örökké az maradjon. Mi azt akarjuk, hogy boldog légy; a magunk érdekében
-akarjuk, mert a mi boldogságunk a tiédtől függ. A becsületes leány
-boldogsága, hogy boldogságára legyen egy becsületes embernek: arra kell
-tehát gondolnunk, hogy férjhez adjunk és pedig idejekorán kell arra
-gondolnunk, mert a házasságtól függ az élet sorsa és az embernek soha
-sincs túlságos sok ideje, hogy erre gondoljon.
-
-Semmi sem nehezebb, mint egy jó férj megválasztása; legfeljebb talán egy
-jó asszony megválasztása. Zsófia, te ilyen ritka asszony leszel, te
-leszel életünk dicsősége és öreg napjaink boldogsága; de bármily
-erényekkel vagy is megáldva, a földön még mindig akadnak férfiak, a
-kiknek náladnál is több az erényük. Nincs köztük egy sem, a kinek ne
-válnék becsületére, ha az övé vagy és vannak köztük sokan, a kik még
-nagyobb becsületedre válnának te neked. Most arról van szó, hogy a közül
-a sok közül találni kell egyet, a ki neked megfelel, aztán ezt
-megismerni és megismertetni magadat vele.
-
-A házasság legnagyobb boldogsága annyiféle körülmény összetalálkozásától
-függ, hogy bolondság ezeket mind egyesíteni akarni. Első sorban a
-legfontosabbakat kell, hogy biztosítsa magának az ember; ha aztán megvan
-a többi is, az ember hasznára számítja ezeket is; ha hiányzanak,
-túlteszi magát rajtuk. A földön nincs tökéletes boldogság; de a
-szerencsétlenségek legnagyobbika, melyet azonban mindig ki lehet
-kerülni, az, ha az ember saját hibájánál fogva boldogtalan.
-
-Vannak a körülményeknek természetes összetalálkozásai, vannak olyanok, a
-melyek az intézményekből folynak és vannak olyanok, melyek csak épen az
-előítéletektől függnek. A két utóbbi fajtának megítélésére a szülők
-hivatottak, az elsőére egyedül a gyermekek. Azokban a házasságokban,
-melyek az apák akarata folytán jönnek létre, csupán csak az
-intézményeken és az előítéleteken alapuló körülmények szerint igazodnak;
-nem az egyéneket házasítják össze, hanem helyzetüket és vagyonukat; de
-minden megváltozhatik, csak az egyéniségek maradnak meg mindig,
-mindenhova velük mennek az illetőkkel; akárhogy határoz is a sors,
-csakis az egyéni viszonyok által lehet a házasság boldog vagy
-boldogtalan.
-
-Anyád előkelő volt, én gazdag voltam; ezek voltak az egyedüli
-szempontok, melyek szüleinket arra vitték, hogy összeházasítsanak
-bennünket. Én elvesztettem a vagyonomat, anyád elvesztette az előkelő
-nevét: most, hogy a családja megfeledkezett róla, mit ér neki, hogy
-nagyúri kisasszonynak született? Balszerencsénkben szívünk egyetértése
-megvigasztalt minket mindenért; ízlésünk egyformaságánál fogva
-választottuk ezt a visszavonult életet; itt boldogan élünk
-szegénységünkben, kárpótoljuk egymást mindenért. Zsófia a mi közös
-kincsünk, áldjuk az eget, hogy ezt megadta nekünk és hogy a többit vette
-el. Lásd, gyermekem, hogy vezetett minket a Gondviselés: azok a
-tekintetek, melyeknél fogva összeházasodtunk, eltüntek s csak azoknál
-fogva vagyunk boldogok, a melyeket nem is vettünk számításba.
-
-A házasok dolga, hogy összetörődjenek. A kölcsönös hajlam kell, hogy
-első kapcsuk legyen: a szemük, a szívük kell, hogy legyen az első
-vezetőjük, mert valamint első kötelességük, mikor már egyesülve vannak,
-hogy szeressék egymást és mert nem csupán tőlünk függ, hogy szeretjük
-vagy nem szeretjük-e egymást, ez a kötelesség szükségszerűen magával hoz
-egy másikat s ez az, hogy kezdjük a szereteten, mielőtt egyesülnénk. Ez
-a természet joga, a melyet semmi sem vitathat el: azok, a kik annyi
-polgári törvénynyel korlátozták, több tekintettel voltak a látszólagos
-rendre, mint a házasság boldogságára és a polgárok erkölcsére. Látod,
-Zsófiám, hogy nem prédikálunk neked nehéz morált. Nem irányul egyébre,
-minthogy a magad urává tegyen és hogy a férjed megválasztása mirólunk
-terád háruljon át.
-
-Miután megmondtuk az okainkat, hogy miért hagyjuk meg teljes
-szabadságodat, illő, hogy a te okaidról is szóljunk, hogy okosan élj
-velük. Lányom, te jó és okos vagy, van benned egyenesség és jámborság,
-megvannak azok a tehetségeid, melyek a tisztességes asszonyhoz illenek
-és nem vagy kellemességek nélkül való sem; de szegény vagy. Megvannak a
-legtöbb becsülésre méltó javaid, de nincsenek meg azok, melyeket a
-legnagyobbra szoktak becsülni. Az után kívánkozz csak tehát, a mit
-elérhetsz és becsvágyadat ne a magad ítéletéhez, sem a miénkhez
-igazítsd, hanem az emberek véleményéhez. Ha nem volna másról szó, csak
-az érdemek egyenlőségéről, nem tudnám, hol szabjunk határt reményeidnek.
-De ne táplálj társaidnál magasabb reményeket és ne felejtsd el, hogy
-sorsod a legalsó rangban van. Hozzád méltó férfi nem veszi ugyan
-akadályszámba ezt az egyenlőtlenséget, de akkor neked kell megtenned, a
-mit ő nem tesz meg. Zsófiának az anyja példáját kell követnie és csak
-olyan családba szabad belépnie, a mely megtisztelésszámba veszi őt. Te
-nem láttad gazdagságunkat, szegénységünk idején születtél; édessé tetted
-nekünk ezt a szegénységet és panasz nélkül osztottad meg velünk. Hidd
-meg nekem, Zsófia, ne keresd azokat a javakat, a melyekért áldjuk az
-eget, hogy megszabadított minket; csak akkor élveztük a boldogságot,
-mikor elvesztettük a gazdagságot.
-
-Sokkal szeretetreméltóbb vagy, semhogy meg ne tessél senkinek és a
-szegénységed nem olyan, hogy egy becsületes embernek terhére válj. Járni
-fognak utánad és pedig talán olyan emberek is, a kik nem méltók hozzád.
-Ha olyanoknak mutatják magukat előtted, a milyenek, meg fogod ítélni,
-hogy mit érnek; minden nagyzolásuk nem soká lesz rád benyomással, de ha
-jó is az ítéleted és ha fel tudod is ismerni az érdemet, nincs elegendő
-tapasztalatod és nem tudod, mennyire képmutatók tudnak lenni az emberek.
-Egy ügyes gazember kitanulmányozhatja az ízlésedet, hogy elcsábítson és
-olyan erényeket tetethet előtted, a melyek nincsenek meg benne.
-Vesztedre lesz, Zsófia, mielőtt észrevennéd és csak azért fogod
-felismerni tévedésedet, hogy megsirasd. Minden csapdák
-legveszedelmesebbike és az egyedüli, melyet az ész nem tud kikerülni, az
-érzékek csapdája; ha valaha oly szerencsétlen lessz, hogy beleesel, nem
-fogsz többé csak illuziókat és agyrémeket látni, szemed megigéződik,
-ítéleted megzavarodik, akaratod megbomlik, még a tévedése is kedves lesz
-neked és ha fel tudnád is ismerni, nem fogsz akarni szabadulni tőle.
-Lányom, átengedlek Zsófia okos belátásának, de nem engedlek át szíve
-hajlamának. A míg hidegvérű maradsz, maradj a magad ura de a mint
-szerelembe esel, engedd át anyádnak a rólad való gondoskodást.
-
-Olyan megegyezést ajánlok neked, a mely mértéke becsülésünknek és
-helyreállítja köztünk a természetes rendet. A szokás az, hogy a szülők
-választják ki a leány férjét és csak a forma kedvéért kérdezik meg őt.
-Mi magunk közt az ellenkezőjét fogjuk tenni; te fogsz választani és
-tőlünk kérsz tanácsot. Használd jogodat, Zsófia, használd szabadon és
-okosan. A férjnek, a ki neked megfelel, a te választásod s nem a miénk
-szerintinek kell lennie, de a mi dolgunk megítélni, hogy nem tévedsz-e a
-körülmények dolgában és hogy nem teszed-e, a nélkül, hogy tudnád, az
-ellenkezőjét annak, a mit akarsz. A születés, a vagyon, a rang és a
-közvélemény nem fognak szerepet játszani okaink között. Válassz
-becsületes embert, a kinek egyénisége tetszik neked és a kinek jelleme
-megfelel neked; bárki legyen is máskülönben, elfogadjuk vőünkül. Vagyona
-mindig elegendő nagy lesz, ha van karja, jó erkölcse és ha szereti a
-családját. Rangja mindig elég fényes lesz, ha erénynyel nemesíti meg.
-Mit bánjuk, ha megró is az egész világ? Mi nem a közvélemény helyeslését
-keressük, nekünk elég a te boldogságod.»
-
-Olvasóim, én nem tudom, milyen hatást tenne az ilyen beszéd a ti módotok
-szerint nevelt lányokra. A mi Zsófiát illeti, ő nem tud rá szavakkal
-felelni; a szégyenkezés és a meghatottság nem engedi, hogy könnyen ki
-tudja magát fejezni, de abban biztos vagyok, hogy ez a beszéd szívébe
-bevésve marad egész életén át és ha egyáltalán lehet számítani emberi
-elhatározásra, akkor bizton számítani lehet arra, a melyet ez a beszéd
-fogantat meg benne: hogy méltó lesz szülei becsülésére.
-
-Vegyük fel a legrosszabb eshetőséget és tulajdonítsunk neki forró
-véralkatot, a mely kinossá teszi neki a hosszú várakozást; azt mondom,
-hogy ítélete, ismeretei, ízlése, gyöngédsége és mindenek fölött azok az
-érzések, melyekből szíve gyermekkorától fogva táplálkozott, szembe
-fognak állítani az érzékek hevességével egy olyan ellensúlyt, a mely
-elegendő lesz arra, hogy az érzékeket legyőzze vagy legalább hogy sokáig
-ellenálljon nekik. Inkább meghalna helyzete martirjául, minthogy
-boldogtalanná tegye szülőit s érdemetlen emberhez menjen nőül és kitegye
-magát a szerencsétlen házasságnak. Maga az a szabadság, melyet kapott,
-sem lesz egyébre való, mint hogy újabb lendületet adjon szívének és
-aggodalmaskodóbbá tegye ura megválasztásában. Egy olasz nő
-temperamentuma és egy angol nő érzékenysége mellett, hogy féken tartsa
-szívét és érzékeit, megvan benne egy spanyol nő büszkesége, a ki még
-mikor szeretőt keres is, nem találja meg olyan egykönnyen azt, a kit
-magához méltónak ítél.
-
-Nem mindenki tudja megérezni, mekkora lendületet tud adni a becsületes
-dolgok szeretete a léleknek és mekkora erőt találhat az ember
-magamagában, mikor őszintén erényes akar lenni. Vannak emberek, a kiknek
-minden, a mi nagy, agyrémnek tünik fel és a kik alacsony és hitvány
-eszükjárásával sohasem fogják megérteni, hogy mire képes az emberi
-szenvedélyek fölött az erénynek még a bolond túlzása is. Az ilyen
-emberekkel csak példákban kell beszélni; annál rosszabb rájuk nézve, ha
-ragaszkodnak hozzá, hogy tagadják őket. Ha ezeknek azt mondanám, hogy
-Zsófia nem képzeletbeli alak, hogy csak a neve az én leleményem, hogy
-nevelése, erkölcsei, jelleme, még a külseje is valóságban létezett és
-hogy emlékezete még ma is könnyeibe kerül egy egész tiszteletreméltó
-családnak, kétségkívül nem hinnék el; de elvégre mit koczkáztatok vele,
-ha kitérések nélkül folytatom egy Zsófiához annyira hasonló leány
-történetét, hogy ez a történet az övé lehetne, a nélkül, hogy meg
-kellene lepődni rajta? Akár igaznak tartják ezt a történetet, akár nem,
-az nem sokat számit; ha úgy tetszik, képzelt dolgokat meséltem, de
-mindenesetre megmagyaráztam módszeremet és mindenesetre közelebb
-jutottam czélomhoz.
-
-A fiatal leányban, olyan temperamentum mellett, mint a milyennel Zsófiát
-felruháztam, megvoltak egyébiránt mindazok az egyező tulajdonságok, a
-melyek révén megérdemelhette volna ezt a nevet, a melyet meg is hagyok
-neki. Azután a beszélgetés után, melyet az imént elmondtam, apja és
-anyja, abban a véleményben lévén, hogy aligha akadhat házassági alkalom
-abban a faluban, a melyben laknak, elküldték őt télire a városba egy
-nagynénjéhez, a kit titokban beavattak ennek az utazásnak a czéljába;
-mert a büszke Zsófia lelke mélyén azt a nemes büszkeséget hordta
-magában, hogy győzedelmeskedni tud önmagán és bármi szüksége van férjre,
-inkább leányfővel hal meg, semhogy elszánja magát, hogy elmegy férjet
-keresni.
-
-Nagynénje, hogy eleget tegyen a szülők óhajtásának, bemutatta a leányt a
-családokban, elvitte társaságokba, mulatságokra, megmutatta neki a
-világot, vagyis jobban mondva, a világnak őt, mert Zsófia keveset
-törődött mindezzel a zenebonával. Mégis észre lehetett venni, hogy nem
-kerüli a kellemes formájú fiatalembereket, ha illedelmeseknek és
-szerényeknek látszanak. Sőt a tartózkodásában volt valami művészet, a
-melylyel magához vonzotta őket s a mely meglehetősen hasonlított a
-kaczérsághoz; de miután kétszer-háromszor mulatott velük, visszahúzódott
-tőlük. Annak a fölényes modornak, a mely úgy tünt fel, hogy elfogadja a
-hódolatokat, alázatosabb magatartást és elriasztóbb udvariasságot tett
-azonnal a helyébe. Mindig résen állott s nem adta nekik többé a
-legcsekélyebb alkalmat, hogy bármi csekély szolgálatot tegyenek neki.
-Ezzel eléggé megmondta nekik, hogy nem akar választottjuk lenni.
-
-Az érzékeny szívek sohasem szerették a zajos szórakozásokat, azoknak az
-embereknek üres és meddő boldogságát, a kik nem éreznek semmit és azt
-hiszik, hogy ha elkápráztatják az életüket, ez annyit tesz, hogy
-élvezik. Zsófia nem találva meg azt, a mit keresett és elcsüggedve, hogy
-így megtalálhassa, megunta a várost. Gyöngéden szerette szüleit, semmi
-sem kárpótolta őt értük, semmi sem tudta őket elfeledtetni, jóval a
-hazatérésére megállapított idő előtt ment haza hozzájuk.
-
-Alighogy újra belefogott tennivalóiba az apai házban, észrevették rajta,
-hogy bár magaviselete nem változott, egészen más lett a kedélyhangulata.
-Szórakozott lett és türelmetlen, szomorú volt és álmadozó,
-el-elrejtőzött, hogy kisírja magát. Eleinte azt hitték, hogy szerelmes
-és e miatt szégyenkezik; szóvá tették a dolgot előtte, de tiltakozott a
-föltevés ellen. Fogadkozott, hogy nem ismerkedett meg senkivel, a ki a
-szívét megillethette volna. Zsófia pedig nem szokott hazudni.
-
-Mindazáltal lankadtsága folyton fokozódott és az egészsége is kezdett
-hanyatlani. Anyja, nyugtalankodva e miatt a változás miatt, végre
-elhatározta, hogy végére jár az okának. Négyszemközt beszélt vele és
-kiárasztotta rá azokat a kedveskedő szavakat és ellenállhatatlan
-beczézgetéseket, melyeket egyedül csak az anyai gyöngédség tud
-alkalmazni. «Édes lányom, te, a kit a szívem alatt hordoztam és a kit
-szüntelenül a szívemben hordozok most is, öntsd bele szíved titkait
-anyád ölébe. Micsoda titkok azok, melyeket egy anya ne tudhatna? Kinek
-fájnak a te fájdalmaid, ki osztozik bennük, ki akarja őket enyhíteni, ha
-nem az apád és én? Ah, gyermekem, azt akarod, hogy belehaljak a te
-fájdalmadba, a nélkül, hogy ismerném?» A fiatal leány egyáltalán nem
-rejtegette bánatát anyja előtt s nem is kívánt jobbat, mint hogy
-vigasztalóját és bizalmasát találja benne, de a szégyenkezés nem engedte
-beszélni és a szerénysége nem talált szavakat egy ilyen hozzá annyira
-méltatlan állapot leírására, mint a milyen az a felindulás, a mely
-megzavarta érzékeit, akárhogy küzdött ellene. Végre a szégyenkezése lett
-az árulója az anyja előtt, a ki erre kicsikarta belőle a megalázó
-vallomást. Egyáltalán nem halmozta el igazságtalan szemrehányásokkal,
-sőt vigasztalta, bánkódott miatta és megsiratta. Sokkal okosabb volt,
-semhogy bűnéül rótta volna fel azt a bajt, melyet épen az erénye tett
-olyan keservessé. De minek szükségtelenül elviselni egy bajt, a melynek
-orvoslása olyan könnyű és jogosult? Mért nem élt azzal a szabadsággal,
-melyet adtak neki? Mért nem fogadott el valakit férjéül? Mért nem
-választott? Nem tudta-e, hogy a sorsa csak tőle magától függ és hogy
-bármilyen is a választása, helyben fogják hagyni, miután nem is képes
-mást, mint tisztességes embert választani. Beküldték a városba, nem
-akart ott maradni; több kérője kinálkozott, visszautasította
-valamennyit. Mire vár tehát? Mit akar? Micsoda megmagyarázhatatlan
-ellenmondás!
-
-A válasz egyszerű volt. Ha nem volna egyébről szó, hogy támasza legyen,
-a míg fiatal, a választás azonnal megvolna; de egész életre való urát
-nem olyan könnyű megválasztani és miután ezt a két választást nem lehet
-elkülöníteni, tehát várakozni kell és gyakran elvesztegetni ifjúságát,
-mielőtt megtalálná azt a férfit, a kivel el akarja tölteni életét. Ebben
-a helyzetben volt Zsófia; szüksége volt szerelmesre, de ennek a
-szerelmesnek férjnek kell lennie és olyan szívnek, a milyen az ő
-szívének kell; az egyiket ép oly nehéz megtalálni, mint a másikat.
-Mindazok a fiatal emberek, bármily csinosak, nem egyeztek meg vele semmi
-egyébben, mint életkorban, a többi megegyezések mindig hiányoztak
-belőlük; felületes szellemük, hiúságuk, beszédmódjuk, mértéktelen
-erkölcseik, léha majmolásuk elvette tőlük a kedvét. Férfit keresett és
-csak majmokat talált; lelket keresett és nem talált.
-
-Mily boldogtalan vagyok! mondta anyjának; szükségem van szerelemre és
-nem látok semmit, a mi tetszenék nekem! A szívem visszautasítja
-mindazokat, a kik az érzékeimet vonzzák. Nem látok köztük egyet sem, a
-ki ne keltene bennem vágyakat és egyet sem, a ki vissza ne taszítaná
-vágyaimat: a becsülés nélküli vonzalom nem lehet tartós. Oh, nem ez az
-az ember, a ki Zsófiádnak kell! Ennek kedves mintaképe nagyon is bele
-van vésve jó előre a lelkébe. Csak ezt tudja szeretni, csak őt tudná
-boldoggá tenni, csak egyedül vele tudna boldog lenni. Inkább eleped és
-örökké kínlódik magával, inkább boldogtalanul és hajadonul hal meg, mint
-kétségbeesve olyan férfi mellett, a kit nem szeret és a kit szintén
-boldogtalanná tenne; jobb nem lenni, mint csak azért lenni, hogy
-szenvedjen az ember.
-
-Anyját meglepték ezek a különösségek és sokkal bizarrabbaknak találta
-őket, semhogy valami rejtelmességet ne keresett volna bennük. Zsófia nem
-volt sem szenvelgő, sem nevetséges. Hogy juthatott hozzá ez a túlzott
-kényeskedés, ő hozzá, a kit semmire sem tanítottak jobban gyermekkorától
-fogva, mint arra, hogy alkalmazkodjék azokhoz az emberekhez, a kikkel
-élnie kell és hogy erényt csináljon a szükségességből? A szeretetreméltó
-embernek az a mintaképe, a mely annyira megbűvölte és a mely oly gyakran
-visszatért beszélgetéseiben, arra a föltevésre vezette az anyját, hogy
-ennek a szeszélynek van valami más alapja, melyet ő még nem tud és hogy
-Zsófia nem mondott el neki mindent. A boldogtalan leányban túláradt a
-titkos bánat és nem kívánt egyebet, mint hogy könnyítsen a szívén. Az
-anyja faggatta; ő habozott, végre megadta magát és szó nélkül kimenve
-egy pillanat múlva egy könyvvel a kezében tért vissza. «Sirasd meg a
-lányodat, a bánatára nincs ír, könnyeit nem lehet fölszárítani. Ha tudni
-akarod az okát, itt van» – mondta a könyvet az asztalra vetve. Az anya
-fogta a könyvet és felütötte: Telemachus kalandjai voltak.[140]
-Kezdetben nem értett semmit ebből a rejtélyből; kérdések és homályos
-feleletek nyomán végre rájött, könnyen képzelhető meglepetéssel, hogy
-leánya Eucharisnak a vetélytársa.
-
-Zsófia szerelmes volt Telemachusba és olyan szenvedélylyel szerette,
-melyből semmi sem birta kigyógyítani. Az apja és az anyja, a mint
-megtudták rajongását, nevettek rajta és azt hitték, okos intelmekkel el
-tudják tőle téríteni. Tévedtek: az okosság nem volt teljesen az ő
-részükön; Zsófiának is megvolt a maga esze és tudta is érvényesíteni.
-Hányszor elhallgattatta őket, a saját érveiket fordítva ellenük,
-megmutatva neki, hogy az egész bajt ők idézték elő, hogy nem az ő
-korából való férfiú számára valónak formálták őt; neki szükségszerűen
-vagy magára kell öltenie férje gondolkodása módját vagy ő bele oltani a
-magáét; hogy az első módot lehetetlenné tették számára azzal a
-módszerrel, a hogy nevelték, a másik pedig épen az, a melyet keres.
-Adjatok nekem – mondotta – az én elveimmel eltelt férfit, vagy olyat, a
-kit én vezethetek s akkor hozzámegyek nőül. De addig miért korholtok?
-Sajnáljatok. Boldogtalan vagyok, nem pedig bolond. Vajjon az akarattól
-függ-e a szív? Nem maga apám mondotta-e ezt? Az én hibám-e, ha olyat
-szeretek, a ki nincs? Nem vagyok álomlátó; nekem nem herczeg kell, nem
-is Telemachust keresem, tudom, hogy ő csak képzelet műve. Olyasvalakit
-keresek, a ki hozzája hasonlít. És miért ne létezhetnék ez a valaki,
-mikor én létezem, én, a ki az övéhez annyira hasonló szívűnek érzem
-magam? Nem, ne alacsonyítsuk le ennyire az emberiséget, ne gondoljuk,
-hogy a szeretetreméltó és erélyes ember csak agyrém. Van, él, talán
-keres is engem, keres egy lelket, a mely őt szeretni tudná. De ki ő? Hol
-van? Nem tudom; egyik sem ő azok közül, a kiket ismerek és kétségkívül
-egyik sem azok közül, a kiket ismerni fogok. Oh anyám, mért tetted
-számomra túlságosan szeretetreméltóvá az erényt! Ha csak az erényt tudom
-szeretni, ez inkább a te hibád, mint az enyém.
-
-Elmondjam-e ezt a szomorú dolgot a katasztrófáig? Szóljak-e a hosszú
-vitákról, melyek a katasztrófát megelőzték? Leírjam-e a sodrából
-kihozott anyát, a ki szigorúsággá változtatta előbbi beczézgetését?
-Megmutassam-e a fölingerült apát, a ki megfeledkezett előbbi igéreteiről
-és a legerényesebb leánynyal úgy bánt, mint valami bolonddal?
-Rajzoljam-e végül a boldogtalan leányt, a ki csak annál jobban
-ragaszkodott agyréméhez, mert üldözéseket kellett miatta szenvednie s
-lassú lépésekkel halad a halál felé és abban a pillanatban száll
-sírjába, mikor azt hiszik, az oltárhoz vonszolhatják? Nem, ezt a gyászos
-tárgyat mellőzöm. Nem szükséges olyan messzire mennem, hogy – azt hiszem
-– elég meggyőző példával mutassam meg, hogy azoknak az előitéleteknek
-ellenére, melyek a kor erkölcseiből erednek, a becsületesség és szépség
-lelkesedése semmivel sem idegenebb a nőktől, mint a férfiaktól és hogy
-nincs semmi, a mit a természet vezetése alatt el ne érhetnénk náluk ép
-úgy, mint nálunk.
-
-Itt most félbeszakítanak és megkérdik tőlem, vajjon a természet írja-e
-nekünk elő, hogy annyi mértéktelen vágyunkat elfojtsuk. Én azt felelem,
-hogy nem, de nem is a természet olt belénk annyi mértéktelen vágyat.
-Mert mindaz, a mi nem a természettől való, ellene való; ezt már ezerszer
-bebizonyítottam.
-
-Adjuk oda Emilünknek Zsófiáját; támaszszuk fel ezt a szeretetreméltó
-leányt, hogy kevésbbé élénk képzelődést és boldogabb végzetet adjunk
-neki. Mindennapi nőt akartam festeni, de fenkölt lelket igyekezve neki
-adni, megzavartam az elméjét; magam vezettem magamat tévútra. Térjünk
-vissza ösvényünkre. Zsófiának csak jó természete van mindennapi
-lélekben; mindaz, a mivel többje van a többi nőknél, a nevelés
-eredménye.
-
-Föltettem magamban, hogy ebben a könyvben megmondok mindent, a mit tenni
-lehet, mindenkinek választást engedve arra nézve, a mi neki való, abból,
-a mi hasznosat mondtam. Kezdetben az volt a szándékom, hogy eleitől
-fogva nevelek Emilnek hitestársat s az egyiket a másik számára s
-mindkettőt együtt nevelem fel. De gondolkodva a dolgon azt találtam,
-hogy mindezek az időnek előtte való rendelkezések czéljuk tévesztettek
-és hogy képtelen dolog két gyermeket egyesíteni, mielőtt tudhatná az
-ember, hogy ez az egyesülés a természet rendjén alapszik-e és hogy
-megvan-e köztük a körülményeknek az az egyezése, a mely ehhez az
-egyesüléshez szükséges. Nem szabad összeelegyíteni azt, a mi a vad
-állapotban természetes, azzal, a mi a társadalmi állapotban természetes.
-Az előbbi állapotban minden nő megfelel minden férfinak, mert az
-egyiknek is, a másiknak is még csak kezdetleges és közös az alkata; az
-utóbbiban minden jellem a társadalmi intézmények által lévén
-kifejlesztve és minden szellemnek meglévén a maga saját és meghatározott
-formája, nemcsak a nevelés által, hanem a természetesnek és a nevelésnek
-jól vagy rosszúl elrendezett egyezése által, csak akkor lehet őket
-összekapcsolni, ha egymás mellé állítjuk őket, hogy meglássuk,
-megfelelnek-e egymásnak minden tekintetben vagy legalább is, hogy előnyt
-adjunk annak a választásnak, a mely a legtöbb ilyen kapcsolatot adja.
-
-A baj az, hogy a jellemek kifejlődése közben a társadalmi helyzet
-elválasztja a rangokat és hogy ezek a meghatározások nem lévén egymáshoz
-hasonlók, mennél jobban elválasztjuk az életbeli helyzeteket, annál
-jobban összeelegyítjük a jellemeket. Abból származnak a balul sikerült
-házasságok és mindazok a rendellenességek, melyek ebből erednek; ebből
-látni, nyilvánvaló következtetés útján, hogy mennél jobban távolodunk az
-egyenlőségtől, annál jobban megváltoznak a természetes érzések; mennél
-jobban megnövekszik a nagyok távolsága a kicsinyektől, annál jobban
-meglazul a házassági kötelék; mennél inkább vannak gazdagok és
-szegények, annál kevésbbé vannak apák és férjek. Sem az úrnak és sem a
-szolgának nincs többé családja; mindegyikük csak a maga helyzetét látja.
-
-Ha elejét akarjátok venni a visszaéléseknek és boldogokká tenni a
-házasságokat, akkor fojtsátok el az előitéleteket, felejtsétek el az
-emberi intézményeket és kérjetek a természettől tanácsot. Ne
-kapcsoljatok össze olyan embereket, a kik csak egy adott életbeli
-helyzetben illenek össze és ha ez a helyzet megváltozik, már nem fognak
-összeilleni, hanem olyan embereket, a kik minden helyzetben, a melybe
-jutnak, minden országban, melyben laknak, minden rangban, a melybe
-belejutnak, összeillenek. Nem mondom, hogy a konvenczionális kapcsolatok
-közömbösek a házasságban, hanem azt mondom, hogy a természetes
-kapcsolatok befolyása annyira fontosabb ezeknél, hogy ez dönti el az
-élet sorsát és hogy úgy az ízléseknek, kedélyeknek, érzéseknek,
-jellemeknek olyan megegyezése, a mely arra kellene, hogy késztessen egy
-okos apát, akár herczeg, akár uralkodó, hogy habozás nélkül adja oda
-fiának azt a leányt, a kivel mindebben megegyezik, akár ha becstelen
-családból származik is, akár ha a hóhér leánya is. Igen, azt vitatom,
-hogy minden képzelhető balszerencse rázúdulhat két összevaló házaspárra,
-mégis igazabb boldogságot élvezhetnek, ha együtt sírnak, mintha a világ
-minden szerencséjében élnének, megmérgezve a szívük meghasonlása által.
-
-A helyett tehát, hogy már gyermekkorában feleségül szántam volna valakit
-Emilemnek, megvártam, hogy megismerje azt, a ki neki megfelel. Nem én
-teszem ezt a meghatározást, hanem a természet; az én dolgom fölismerni
-azt a választást, melyet a természet tett. Mondom, az én dolgom, nem
-pedig az apáé, mert a mikor rám bízta a fiát, átengedte nekem a helyét,
-az én jogomat tette az övé helyébe; én vagyok Emil igazi apja, én tettem
-őt férfivá. Nem vállaltam volna el a nevelését, ha nem az én feladatom
-lett volna őt saját választása, azaz hogy az enyém szerint
-megházasítani. Csak az a gyönyör, hogy boldog embert csináltunk,
-kárpótol azért, a mibe kerül egy embert abba a helyzetbe hozni, hogy
-boldog lehessen.
-
-De ne higyjék, hogy Emil hitvesének kiválasztásával addig vártam, amíg
-őt magát elküldhettem, hogy keresse meg. Ez az állítólagos keresés csak
-ürügy arra, hogy megismertessem vele a nőket, hogy megérezze annak
-becsét, a ki neki megfelel. Zsófia rég meg van már találva; Emil talán
-már látta is, de csak akkor fog vele találkozni, mikor megjön annak az
-ideje.
-
-Ha a társadalmi helyzetek egyenlősége nem szükséges is a házassághoz, ha
-ez az egyenlőség hozzájárul a többi megegyezésekhez, ezeknek fokozza az
-értékét; nem mérhető össze egyikkel sem, de megbillenti a mérleget,
-mikor a többi mind egyenlő.
-
-A férfi, hacsak nem legalább is uralkodó, nem kereshet bármely
-társadalmi helyzetből való feleséget; mert azokat az előitéleteket,
-melyek benne nincsenek meg, megtalálja a többi emberekben és nem egy
-leány megfelelhet neki, de nem kapná meg. Vannak tehát okossági
-szabályok, melyek korlátokat vetnek az okos apa keresgélése elé. Nem
-szabad, hogy növendékének rangján fölül való elhelyezést akarjon adni,
-mert ez nem tőle függ. Ha módjában állana, még akkor sem volna szabad
-akarnia; mert minek a rang a fiatal embernek, kivált az enyémnek? És
-mégis, mikor feljebb kapaszkodik, ezer tényleges bajnak teszi ki magát,
-melyeket egész életén át érezni fog. Sőt azt is mondom, hogy ne akarjon
-kiegyenlíteni különböző természetű javakat, például az előkelő
-származást és a pénzt, mert a kettő mindegyike kevesebbel fokozza a
-másiknak értékét, mint a mennyivel maga csorbul; mert továbbá az emberek
-sohasem egyeznek meg a közös értékbecslésben és mert végül az előnyt,
-melyet mindegyik fél annak tulajdonít, a mit ő hozott, előkészítője lesz
-az egyenetlenségeknek a két család között és gyakran a két házasfél
-között is.
-
-Nagy különbséget tesz továbbá a házasság rendjében, hogy a férfi rangján
-felül vagy alul köt-e házasságot. Az első eset teljesen észszerűtlen, az
-utóbbi észszerűbb. Miután a család csak a feje által függ össze a
-társadalommal, ennek a családfának a helyzete szabályozza az egész
-család helyzetét. Ha a férfi rangján alul nősül, nem száll alább, hanem
-följebb emeli a nejét; ellenkezőleg, ha magán fölül való feleséget vesz,
-alászállítja őt anélkül, hogy magamagát feljebb emelné. Így az első
-esetben megvan a haszon kár nélkül, az utóbbiban csak a kár haszon
-nélkül. A természet rendjéből folyik továbbá, hogy az asszony
-engedelmeskedjék férjének. Mikor tehát alacsonyabb rangból választja
-feleségét, a természetes rend és a társadalmi rend egybehangzik és
-minden jól megy. Az ellenkező eset áll be akkor, a mikor a férfi rangján
-felül nősülve abba az alternativába bonyolódik, hogy vagy a jogát sérti
-meg, vagy a háladatosságot és hogy vagy hálátlan lesz, vagy
-lebecsültetik. Akkor aztán az asszony az uralmat követelve magának,
-urának zsarnokává lesz és az úr rabszolgává válva a legnevetségesebb és
-legszánalmasabb teremtéssé válik. Ilyenek azok a szerencsétlen
-kegyenczek, a kiket az ázsiai királyok megtisztelnek és megkínoznak
-sógorságukkal és a kik, úgy mondják, csak lábtól mernek az ágyba
-belépni, mikor a feleségükkel akarnak hálni.
-
-El vagyok rá készülve, hogy számos olvasómnak eszébe jut, hogy én a
-nőnek természetes tehetséget tulajdonítottam a férfi kormányzására s
-ezek következetlenséggel fognak vádolni. Csakhogy tévednek. Nagy
-különbség van a között, hogy valaki arrogálja-e magának a parancsolás
-jogát, vagy hogy kormányoz valakit, a ki parancsol. Az asszony uralma a
-szelidség uralma, az ügyességé és engedékenységé; parancsai a
-dédelgetések, fenyegetései a könnyek. Úgy kell uralkodnia a házban, mint
-a miniszternek az államban: hogy megparancsoltatja magának, a mit tenni
-akar. Ebben az értelemben áll az, hogy a legjobb házasságok azok, a
-melyekben az asszonynak legnagyobb a tekintélye. De mikor félreismeri a
-családfő hangját, ha az ő jogait akarja bitorolni és maga akar
-parancsolni, ebből a rendellenességből sohasem következik egyéb, mint
-nyomorúság, botrány és becstelenség.
-
-Így tehát a vele egyenlők és az alatta állók közti választás marad meg
-és én azt hiszem, hogy az utóbbiakra nézve kell még egy megszorítást
-tenni; mert nehéz dolog a nép salakjában olyan feleséget találni, a ki
-képes boldogságára lenni egy tisztességes embernek. Nem mintha az
-emberek bűnösebbek volnának a legalacsonyabb néposztályokban, mint a
-legmagasabbakban, hanem mert az előbbiekben kevés fogalmuk van arról, a
-mi szép és tisztességes és mert a többi osztályok igazságtalansága miatt
-még a bűneikben is csak igazságtételt látnak.
-
-Az ember természettől fogva nem igen gondolkozik. A gondolkozás olyan
-művészet, melyet csak úgy megtanul, mint a többit, sőt még sokkal
-nehezebben. A két nemre nézve csak két ténylegesen különálló osztályt
-ismerek, az egyik a gondolkozó embereké, a másik azoké, a kik nem
-gondolkoznak. Ez a különbség pedig csaknem kizárólag a nevelésből
-folyik. A két osztály elsejéből való férfinak nem szabad a másikkal
-összeházasodni, mert a társaság legnagyobb varázsa megszünik rá nézve, a
-mint arra kell szorítkoznia, hogy bár van felesége, egyedül kell
-gondolkoznia. Azoknak az embereknek, a kik egész életüket csakis azzal
-töltik, hogy dolgoznak az életük fentartásáért, nincs más gondolatuk,
-mint a munkájuk meg az érdekük és egész szellemük mintha a karjaikban
-volna. Ez a tudatlanság nem árt sem a derékségnek, sem az erkölcsöknek;
-sőt gyakran javukra válik; gyakran az ember kiegyezik kötelességeivel
-azáltal, hogy gondolkozik róluk és a végén az lesz belőle, hogy a tények
-helyébe merő szavak kerülnek. A lelkiismeret a legfelvilágosultabb
-filozófia; hogy az ember jóravaló ember legyen, ahhoz nem kell ismernie
-Cicero könyvét a kötelességekről és a legtisztességesebb nagyvilági nő
-tudja talán legkevésbbé, hogy mi a tisztesség. De nem kevésbbé igaz,
-hogy csak a művelt szellem teszi a társalkodást kellemessé és szomorú
-dolog a családapára nézve, a ki szereti otthonát, ha kénytelen
-bezárkózni önmagába és nem értetheti meg magát odahaza senkivel.
-
-Másrészt hogy nevelhetné fel gyermekeit az olyan asszony, a ki
-egyáltalán nem szokta meg a gondolkodást? Hogy tudná megállapítani, hogy
-mi való nekik? Hogy tudná őket eltölteni azokkal az erényekkel, melyeket
-nem ismer, az előnyökkel, melyekről fogalma sincsen? Nem tudna egyebet,
-mint kényeztetni vagy fenyegetni őket, szemtelenekké vagy félénkekké
-tenni őket; vagy modoros majmokat csinálna belőlük, vagy hebehurgya
-tökfilkókat, nem pedig jóravaló szellemeket vagy szeretetreméltó
-gyermekeket.
-
-Nem való tehát a jól nevelt embernek olyan feleséget venni, a kinek
-nincs nevelése; következőleg olyan társadalmi osztályból valót sem, a
-melyben nem is lehet nevelése. De még mindig százszor jobban szeretnék
-egy egyszerű és kezdetlegesen nevelt leányt, mint olyan tudós nőt vagy
-szép szellemet, a ki a házamban irodalmi biróságot akarna felállítani,
-melynek ő lenne az elnöke. A tudóskodó nő férjének, gyermekeinek,
-barátainak, a cselédeinek, az egész világnak ostora. Szép szellemének
-fenkölt magaslatáról lenézi minden asszonyi kötelességét és mindig azon
-kezdi, hogy férfit csinál magából, mint de Lenclos kisasszony. A házon
-kívül mindig nevetséges és jogosan is kritizálják, mert nem kerülheti el
-az ember a kritikát, ha kilép életbeli helyzetének köréből és ha nem
-annak a helyzetnek a számára van teremtve, a melyet el akar foglalni.
-Mindezek a nagytehetségű asszonyok csak az ostobáknak imponálnak. Mindig
-tudni, ki az a művész vagy jóbarát, a ki a tollat vagy az ecsetet
-tartja, mikor dolgoznak; tudni, ki az a diszkrét íróember, a ki titokban
-diktálja nekik az orakulumaikat. Mindez a szélhámoskodás méltatlan egy
-becsületes asszonyhoz. Ha igazi tehetsége volna is, alászállítja a
-becsvágyával. Az ő méltósága az, hogy nem ismerik, az ő dicsősége a
-férje becsülése, az ő gyönyörei a családja boldogságában rejlenek. Terád
-magadra hivatkozom, olvasóm, légy őszinte: mi kelt benned jobb véleményt
-egy asszonyról, mikor a szobájába belépsz, melyik tölt el több
-tisztelettel: ha neméhez illő dolgokkal látod elfoglalva, háztartása
-gondjaival, körülvéve gyermekei ruháitól, vagy ha a toilette-asztalánál
-találod verseket írva, mindenféle röpiratokkal és mindenféle színű
-levélkékkel körülvéve? Minden irodalmár leány élete fogytáig leány
-maradna, ha csupa eszes férfi volna a földön:
-
-  Quæris cur nolim te ducere, Galia? diserta es.[141]
-
-Ezek után a megfontolások után következik a nő külseje; ez tünik
-szemünkbe legelőször és utolsónak kell tekintetbe venni, de ezt sem
-szabad semmibe venni. A nagy szépséget szerintem inkább kerülni kell,
-mint keresni a házasságban. A szépség már azáltal is, hogy megvan,
-elhasználódik; hat hét múlva már nem ér semmit birtoklójának, a
-veszedelmei azonban addig tartanak, a míg ő. Ha csak nem angyal a szép
-nő, a férje a legszerencsétlenebb ember a világon; és ha még angyal
-volna is, hogy akadályozhatná meg, hogy ne legyen szüntelenül
-ellenségektől körülvéve? Ha a legnagyobb csunyaság nem volna undorító,
-előnyt adnék neki a legnagyobb szépség fölött; mert a férjre nézve az
-egyik is, a másik is kevés idő múlva semmivé lesz s ekkor a szépség
-bájjá válik, a csúnyaság pedig előnynyé. De a csunyaság, a mely undort
-kelt, a legnagyobb szerencsétlenség; ez az érzés, a helyett, hogy
-elmúlna, szüntelenül fokozódik és gyűlöletté válik. Az ilyen házasság
-pokol; jobb meghalni, mint így megházasodni.
-
-Keressétek mindenben a középutat, még a szépséget sem véve ki. Előnyt
-kell adni a kellemes és megnyerő külsőnek, a mely nem szerelmet, hanem
-jóindulatot sugall; ebben a férj számára nincs semmi aggasztó és az
-előnye mindkettőjük hasznára szolgál. A báj nem használódik el úgy, mint
-a szépség: ebben van élet, szüntelenül megújul és a tisztességes
-asszony, a kiben van báj, harmincz esztendei házasság után épúgy tetszik
-a férjének, mint az első nap.
-
-Ezek a megfontolások, melyek engem Zsófia kiválasztásában vezettek. A
-természet tanítványa lévén épúgy, mint Emil, inkább az ő számára van
-teremtve, mint bárki más; ő lesz a férfi asszonya. Egyenrangú vele
-születésénél és tulajdonságainál fogva, alatta áll vagyon dolgában. Nem
-igéz meg első szempillantásra, hanem napról-napra jobban tetszik.
-Legnagyobb varázsa csak fokonkint hat, csak a társalkodás
-közvetlenségében tárul ki s a férje jobban fogja érezni, mint bárki a
-világon. A nevelése sem nem csillogó, sem nem elhanyagolt; van ízlése
-tudákosság nélkül, vannak tehetségei művészkedés nélkül, itélete
-ismeretek nélkül. A szelleme nem tud, hanem ki van arra művelve, hogy
-tanuljon; jól előkészített talaj, a mely csak a magot várja, hogy
-teremjen. Soha nem olvasott más könyvet, mint Barrême számtanát és a
-Telemachust, a mely véletlenül akadt kezébe; de olyan leánynak, a ki
-képes lelkesedni Telemachusért, lehet-e érzéstelen szíve és finomság
-nélküli szelleme? Oh, a szeretetreméltó kis tudatlan! Boldog az, a ki
-hivatva van őt tanítani! Nem professzora lesz férjének, hanem
-tanítványa, nemcsak hogy nem akarja alávetni ízlésének, hanem inkább
-fölveszi az övét. Többet fog érni férjének, mintha tudós volna; meglesz
-az a gyönyöre, hogy taníthatja mindenre. Ideje már végre, hogy meglássák
-egymást; igyekezzünk, hogy összehozzuk őket.
-
-Szomorúan és elgondolkozva utazunk el Párisból. A fecsegésnek ez a helye
-nem a mi vonzó pontunk. Emil megvető pillantást vet e felé a nagy város
-felé és kelletlenül mondja: Hány napot vesztegettünk el hiábavaló
-keresésben! Ah, nem itt van szívem hitvese! Barátom, te jól tudod, de az
-én időm neked nem drága és az én bajaim neked kevés fájdalmat okoznak.
-Én rászögezem tekintetemet és felindulás nélkül mondom neki: Emil,
-hiszed te azt, a mit mondasz? Ő azonnal a nyakamba borúl megzavarodva és
-felelet nélkül a karjaiba ragad. Mindig ez a válasza, mikor nincs igaza.
-
-Künn vagyunk tehát a mezőn kóbor lovagok módjára; nem kalandokat keresve
-mint ezek, sőt ellenkezőleg a kalandok elől menekülve hagytuk el Párist;
-de eléggé utánozzuk kóbor és egyenetlen módjukat, hol hanyatt-homlok
-rohanva, hol meg lassan botorkálva. A ki figyelemmel kisérte
-eljárásomat, végre felfoghatja a szellemét és én nem birom elképzelni,
-hogy még most is akadjon olvasóm, a kit annyira elfogulttá tesznek a
-bevett szokások, hogy föltételezve rólunk, hogy egy jól elzárt
-postakocsiban horkolunk, utazva a nélkül, hogy látnánk valamit, hogy
-megfigyelnénk valamit, az indulás és érkezés közti időtartamot
-kitöröljük életünkből és haladásunk azonossága által úgy
-takarékoskodjunk időnkkel, hogy elvesztegetjük.
-
-Azt mondják az emberek, az élet rövid és én azt látom, hogy megtesznek
-minden tőlük telhetőt, hogy azzá tegyék. Nem tudva felhasználni az időt,
-panaszkodnak gyors múlása miatt és én azt látom, hogy számukra nagyon is
-lassan múlik. Mindig el lévén telve azzal a czéllal, a melyre
-törekszenek, boszankodva nézik az időközt, a mely elválasztja tőle őket;
-az egyik azt szeretné, ha már holnap volna, a másik, ha már a jövő
-holnap volna, a harmadik, ha már tíz évvel később volna; senki sem akar
-ma élni, senki sincs a jelen órával megelégedve, valamennyien úgy
-találják, hogy nagyon lassan múlik. Mikor arról panaszkodnak, hogy az
-idő nagyon gyorsan múlik, hazudnak; szívesen megfizetnék, hogy
-siettessék; szívesen rááldoznák egész vagyonukat, hogy elfogyaszszák
-egész életüket és nincs talán egy sem, a ki ne redukálta volna éveit
-egynéhány órára, ha hatalmában állott volna feláldozni unalmának azokat,
-a melyek terhére voltak és türelmetlenségének azokat, a melyek a
-vágyva-vágyott pillanattól elválasztották. Az egyik élete felét azzal
-tölti, hogy Párisból Versaillesbe, Versaillesből Párisba, a városból
-falura, a faluról a városba, az egyik városnegyedből a másikba
-költözködik s nem tudná, mit csináljon óráival, ha nem tudná a titkát,
-hogy mint kell elvesztegetni; szándékosan hagyja abba hirtelen a
-foglalkozását, hogy aztán újra fölkeresésével vesződhessék. Azt hiszi,
-megnyeri azt az időtöbbletet, a melyet erre fordít és a melylyel
-különben nem tudna mit csinálni, vagy fordítva csak azért lót-fut, hogy
-lósson-fusson és csak azért száguldoz el a postával, hogy ugyanazon az
-úton visszatérjen. Halandók, sohasem fogtok felhagyni a természet
-rágalmazásával? Mit panaszkodtok az élet rövidségéről, holott még mindig
-nem elég rövid a kedvetek szerint? Ha csak egy van is köztetek, a ki
-eléggé mérsékelni tudja vágyait arra, hogy sohase kívánja, hogy múljék
-az idő, ez nem fogja nagyon rövidnek találni az életet; élni és élvezni
-az ő számára ugyanaz lesz és ha fiatalon kell is meghalnia, napjaitól
-kielégítve hal meg.[142]
-
-Ha módszeremnek nem volna egyéb előnye, mint ez, már csak ezért is
-előnyt kellene neki adni minden más módszer fölött. Nem azért neveltem
-fel Emilemet, hogy vágyakozzék vagy hogy várakozzék, hanem hogy élvezzen
-és mikor a vágyait a jelenen túlterjeszti, ezt nem teszi olyan heves
-buzgalommal, hogy az idő lassusága kellemetlenül essék neki. Nemcsak a
-vágy gyönyörét fogja élvezni, hanem azt a gyönyört is, hogy közeledik
-vágya czéljához és szenvedélyei annyira mértékletesek, hogy mindig
-inkább benne van abban, a mi van, mint abban, a mi lesz.
-
-Tehát nem a gyorsfutárok módjára utazunk, hanem utasok módjára. Nemcsak
-a két végpontra gondolunk, hanem arra is, a mi közéjük esik. Maga az
-utazás is élvezet nekünk. Nem teszszük meg az utat búsan üldögélve és
-mintegy fogságba vetve egy jól elzárt kis kalitkában. Nem utazunk az
-asszonyok elpuhultságával és kényelmével. Nem vonjuk meg magunktól sem a
-szabad levegőt, sem a minket körülvevő tárgyak látványát, sem azt a
-kényelmet, hogy jól megnézhettük őket, ha kedvünk tartja. Emil sohasem
-szokott postakocsiba beszállni és nem igen vágtat a postával, ha nincs
-sürgős dolga. De mi sürgős dolga lehetne valaha is Emilnek? Csak egy:
-élvezni az életét. S hogy még hozzátegyek valamit: jót tenni, ha teheti.
-Hiszen ez is annyit tesz, mint élvezni az életet.[143]
-
-Az utazásnak csak egy kellemesebb módját tudom elképzelni a lóháton
-utazásnál: a gyalog utazást. Az ember akkor indul, a mikor kedve tartja,
-kedve szerint állapodik meg, oly sokat vagy oly keveset mozog, a mennyit
-épen akar. Megfigyeli az egész vidéket, kitérhet hol jobbra, hol balra,
-megvizsgálhat mindent, a mi jól esik neki, megállapodhatik minden kilátó
-pontnál. Folyót fedezek fel: a partja mentén megyek tovább; árnyas
-erdőt: az árnyékában megyek; barlangot: megnézem; kőbányát: megvizsgálom
-az ásványait. A hol kedvem kerekedik, bárhol megállok. A mint elúnom
-magamat, azonnal megyek odább. Nem függök sem a lovaktól, sem a
-postakocsistól. Nincs szükségem a csinált utakat, a kényelmes
-útirányokat keresni; mehetek mindenütt, a hol csak ember mehet; látok
-mindent, a mit ember láthat és csak önmagamtól függve, olyan teljes
-szabadságot élvezek, a milyet csak ember élvezhet. Ha a rossz idő
-feltartóztat és elfog az unalom, akkor lovat fogadok. Ha elfáradok… De
-Emil nem szokott elfáradni; erőteljes és miért is fáradna el? Nem siet.
-Hogy unatkozhatnék, ha valahol megáll? Mindig vele van, a mivel
-elszórakozhatik. Beáll valami mesteremberhez dolgozni; gyakorolja a
-karjait, hogy a lábai megpihenjenek.
-
-Gyalog utazni, ez annyi, mint úgy utazni, mint Thales, Plato,
-Pythagoras. Alig bírom megérteni, hogy szánhatja rá magát egy filozófus,
-hogy máskép utazzék és megfoszsza magát azoktól a gazdagságoktól,
-melyeket lábával tapod és a melyeket a föld szeme elé tár. Kicsoda nem
-akarja, ha csak egy kicsit szereti is a mezőgazdaságot, megismerni a
-különböző terményeket az éghajlat szerint, a melyben jár, valamint
-művelésük módját? Kicsoda tudná rászánni magát, ha csak egy kis érzéke
-van is a természetrajz iránt, hogy mikor valamely talajon jár, meg ne
-vizsgálja, ha egy szikla mellett megy el, hogy le ne törjön belőle egy
-darabot, a hegyeken ne botanizáljon, kövekben ne keressen ásatag
-maradványokat? A ti szobai filozófusaitok a dolgozó szobáikban
-tanulmányozzák a természetrajzot; van mindenféle czókmókjuk, tudnak
-neveket, de a természetről fogalmuk sincs Emil dolgozószobája azonban
-dúsabb, mint a királyoké; ez a dolgozó szoba az egész föld kereksége.
-Itt minden a maga helyén van: a természettudós, a ki gondját viseli, az
-egészet kitünő rendben rendezte el; Daubenton se tudná jobban.
-
-Mennyi mindenféle élvezetet gyűjt össze az ember az utazásnak ez által a
-kellemes módja által! Nem is számítva, hogy az egészsége megedződik, a
-kedve fölélénkül. Azokat, a kik jó és puha kocsikban utaztak, mindig
-álmatagoknak, szomoruaknak, zsémbeseknek és szenvedőknek láttam; a
-gyaloglókat mindig vidámaknak, könnyűvérűeknek és mindennel
-megelégedetteknek. Hogy nevet az ember szíve, mikor az éjjeli szálláshoz
-közeledik! Mily jóízűnek tetszik a legegyszerűbb ebéd! Mily jó kedvvel
-telepedik le az ember az asztalhoz! Mily jókat alszik a rossz ágyban! Ha
-az ember nem akar mást, mint megérkezni, akkor vágtathat postakocsiban,
-de ha utazni akar, akkor járjon gyalog.
-
-Ha Zsófia nincs elfeledve, mire az itt elképzelt módon ötven mérföldet
-megtettünk, akkor okvetlenül vagy én nem vagyok elég ügyes, vagy Emil
-kevéssé kiváncsi; mert annyi elemi ismerettel nehezen kerüli el a
-kisértést, hogy még több ismeretet ne szerezzen. Az ember csak abban az
-arányban kiváncsi, a mennyit tud; Emil épen eleget tud arra, hogy
-tanulni akarjon.
-
-E közben az egyik tárgyról a másikra jutunk és napról-napra előbbre
-haladunk. Első utunknak távoli czélt tűztem ki; az ürügy erre könnyű:
-mikor Párist elhagyjuk, messze távolban kell feleséget keresni.
-
-Valamely nap, miután a szokottnál is jobban eltévedtünk a völgyekben és
-a hegyekben, a hol nem látni semmiféle utat, nem tudjuk többé utunkat
-feltalálni. Nekünk ez egyre megy, nekünk minden út jó, csak odaérjünk
-rajta; de valahova el kell érni, ha az ember megéhezik. Szerencsénkre
-találunk egy parasztot, a ki elvezet minket a kunyhójába; hatalmas
-étvágygyal eszünk sovány ebédjéből. Látva, hogy ennyire ki vagyunk
-fáradva és éhezve, így szól: «Ha a jó Isten a hegy másik oldalára
-vezetett volna, jobb fogadtatásban részesültetek volna. Békés házat
-találtatok volna… olyan jószívű embereket… olyan jó embereket! Nincs
-jobb szívük, mint nekem, de gazdagabbak, bár azt mondják, hogy egykor
-még gazdagabbak voltak… Hála Istennek, nincs hiányuk semmiben és az
-egész vidéknek javára fordul, a mi fölöslegük van.»
-
-Erre a szóra, hogy jó emberek, Emilnek kitágul a szíve. Barátom, mond
-rám tekintve, menjünk abba a házba, a melynek gazdáit áldják a
-környéken; szeretném őket látni, talán ők is szívesen látnak minket.
-Biztos vagyok benne, hogy szívesen fognak fogadni; ha ők a miéink, mi az
-övéik leszünk.
-
-A házat jól megmagyarázzák nekünk; elindulunk, bolyongunk az erdőben:
-nagy eső ér utól útunk közben, késleltet bennünket, de nem tartóztat
-vissza. Végre eligazodunk és este megérkezünk a megjelölt házhoz. A
-körüle levő faluban ez a ház az egyedüli, a mely szintén egyszerű ugyan,
-de valamennyire mégis szembetünő. Bemutatkozunk, vendégszeretetet
-kérünk. A ház gazdája elé vezetnek; kikérdez minket, de udvariasan: a
-nélkül, hogy megmondanók útunk czélját, megmondjuk kitérésünket. A
-házigazda egykori gazdagsága idejéből megőrizte azt a könnyűséget,
-melylyel fölismeri az emberek társadalmi helyzetét a modorukról; a ki a
-nagy világban élt, ebben a tekintetben ritkán téved: ezzel az útlevéllel
-bebocsátanak minket.
-
-Nagyon kicsi, de tiszta és kényelmes szobát jelölnek ki nekünk; tüzet
-raknak benne, találunk fehérneműt s mindent, a mire szükségünk van.
-Ejnye, mondja Emil egészen meglepetve, azt lehetne hinni, hogy vártak
-ránk. Mennyire igaza volt annak a parasztnak! Mily figyelmesség! Mily
-jóság! Mily gondoskodás! És még hozzá ismeretlenek iránt! Úgy tünik fel
-nekem, mintha Homérosz idejében volnánk! Légy hálás mindezért, mondom
-neki én, de ne csodálkozzál el rajta; az idegeneket mindenütt szívesen
-látják, a hol ritkán fordulnak elő; semmi sem tesz vendégszeretőbbé,
-mintha ritkán van rá alkalom, hogy azok legyünk; a vendégek özönlése
-teszi tönkre a vendégszeretetet. Homérosz idejében nem sokat utazgattak
-az emberek és az utasokat szívesen fogadták mindenütt. Meglehet, hogy mi
-vagyunk az egyedüli utasok, a kiket itt az egész évben láttak. Az egyre
-megy, – feleli Emil – már az is dicséret, ha valaki el tud lenni
-vendégek nélkül és mégis mindig szívesen fogadja őket.
-
-Megszárogatva magunkat és rendbe hozva ruhánkat fölkeressük a
-házigazdánkat; bemutat minket a feleségének; ez nemcsak udvariasan, de
-jóságosan is fogad. A pillantásai becsületére válnak Emilnek. Egy anya
-az ő helyzetében ritkán lát nyugtalanság nélkül vagy legalább is
-kiváncsiság nélkül egy ebben a korban levő fiatal embert belépni a
-házába.
-
-A kedvünkért siettetik a vacsorát. Belépve az ebédlőbe öt terítéket
-látunk; elhelyezkedünk; egy teríték üresen marad. Egy fiatal leány lép
-be, nagy bókot csinál és szerényen, szó nélkül leül. Emil, elfoglalva
-éhségével vagy a hozzá intézett kérdésekre való feleleteivel, üdvözli a
-leányt, beszél és eszik. Utazásának tulajdonképeni czélja annyira távol
-van gondolatától, hogy ő maga is azt hiszi, még messze van a
-czélponttól. A társalgás az utasok eltévedése körül forog. «Uram, mondja
-Emilnek a házigazda, ön szeretetreméltó és okos fiatal embernek tünik
-fel, ez pedig azt juttatja eszembe, hogy ön és a nevelője úgy vetődtek
-ide, fáradtan és ázottan, mint Telemachus és Mentor Calypso szigetére.»
-«Igaz, mondja Emil, hogy itt Calypso vendégszeretetére találtunk.» A
-mentora hozzáteszi: és Eucharis bájaira. Emil azonban ismeri az
-Odysszeát, de nem olvasta Telemachust s nem tudja, ki az az Eucharis. A
-fiatal leány ellenben látom, hogy elpirul egész a szeméig, lesüti a
-szemét a tányérjára és lélegzetet se mer venni. Az anyja, aki észreveszi
-zavarát, int az apának, ez pedig másfelé téríti a társalgást. Magányáról
-szólva észrevétlenül belekeveredik azoknak az eseményeknek az
-elmondásába, melyek erre a magányra kárhoztatták; élete balsorsára,
-felesége állhatatosságára, a vigasztalásra, melyet egyesülésükben
-találtak, a zavartalan, békés életre, melyet visszavonultságukban
-élveznek. Mindezt úgy mondta el, hogy egy szót se szólt a fiatal
-leányról; az elbeszélés kellemes és megható volt, melyet nem lehetett
-érdeklődés nélkül hallgatni. Emil meghatva, elérzékenyülve abbahagyja az
-evést, hogy annál jobban hallgathasson. Végre annál a pontnál, mikor az
-emberek legbecsületesebbike a legnagyobb kedvteléssel terjeszkedik ki az
-asszonyok legméltóbbikának ragaszkodására, a fiatal utas magából kikelve
-megragadja a férj kezét, a ki jól megrázza; másik kezével megfogva neje
-kezét, elragadtatva hajol rá és könnyeivel öntözi. A fiatal ember naiv
-élénksége elbűvöl mindenkit, de a leány, a ki bárkinél jobban észreveszi
-jó szívének ezt a jelét, azt hiszi, Telemachust látja, a mint meghatódik
-Philoctetes balsorsán. Lopva ráveti szemét, hogy jobban megvizsgálja
-arczát; nem talál rajta semmit, a mi ellene mondana az
-összehasonlításnak. Fesztelen lényében szabadság van nyegleség nélkül,
-modora élénk hebehurgyaság nélkül; érzékenysége szelidebbé teszi
-tekintetét, meghatóbbá arczkifejezését: a fiatal leány látva őt sírni,
-csaknem maga is összeelegyíti könnyeit az övéivel. Még az ilyen kedves
-ürügytől is visszatartóztatja egy titkos szégyenkezés: máris
-szemrehányást tesz magának kicsordulni kész könnyei miatt, mintha
-helytelen volna könnyeket ontania családja miatt.
-
-Az anya, a ki a vacsora kezdete óta szüntelen őrködött leánya felett,
-látja feszélyezettségét és megszabadítja tőle azzal, hogy kiküldi valami
-tennivalót elvégezni. Egy perczczel később a fiatal leány visszajön, de
-oly kevéssé tért magához, hogy felindultsága láthatóvá lesz mindenki
-számára. Anyja szeliden mondja neki: «Zsófia, térj magadhoz; hát örökké
-siratni fogod szüleid balsorsát? Te, a ki vigaszuk vagy, ne légy
-érzékenyebb, mint ők maguk.»
-
-Láttátok volna, hogy megremegett Emil a Zsófia névre. Meglepetve az oly
-kedves néven, hirtelen felugrik és mohó tekintetet vet arra, a ki ezt a
-nevet viselni meri. «Zsófia, oh Zsófia, ön-e az, a kit a szívem keres?
-Ön-e az, a kit a szívem szeret?» Megfigyeli, a félelem és bizalmatlanság
-bizonyos nemével nézi őt. Nem egészen azt az alakot látja, a kit
-lerajzolt magának; nem tudja, többet vagy kevesebbet ér-e az, a kit maga
-előtt lát. Vizsgálja minden vonását, kémleli minden mozdulatát, minden
-taglejtését; ezer zavaros magyarázatot talál mindenre; odaadná fele
-életét, csakhogy Zsófia egyetlen szót szóljon. Nyugtalanul és
-zavarodottan néz rám, a szeme egyszerre száz kérdést intéz hozzám, száz
-szemrehányást. Mintha minden tekintetével ezt mondaná: «Vezess, míg még
-van idő, ha a szívem odaadja magát és csalódik, soha életemben nem térek
-többé magamhoz.»
-
-Emil nem nagyvilági ember s a legkevésbbé sem tud tettetni. Hogy tudna
-tettetni élete legnagyobb zavarában, négy néző közt, a kik őt vizsgálják
-és a kik közül a látszólag legszórakozottabb tényleg a legfigyelmesebb?
-Zavara nem kerüli el Zsófia átható szemét; meglátja az ő szeméből, hogy
-ő a zavarának az oka. De ez egyre megy; Emil vele foglalkozik és ez
-elég; nagyon boldogtalan volna, ha büntetlenül foglalkoznék vele.
-
-Az anyáknak a szemük épen olyan, mint a lányoké és ezenfelül még megvan
-a tapasztalatuk is. Zsófia anyja mosolyog terveink sikerén. Olvas a két
-fiatal szívében; látja, hogy ideje megnyugtatni az új Telemachus szívét;
-megszólaltatja leányát. A leány természetes szelidségével félénk hangon
-felel, a mely annál jobban megteszi hatását. Ennek a hangnak első
-csendülésére Emil megadja magát; nem kételkedik többé, ez Zsófia. És ha
-nem is az volna, késő volna már lebeszélni magát róla.
-
-Ekkor ennek az elbűvölő lánynak a bájai túlárasztják szívét és hosszú
-kortyokban kezdi nyelni a mérget, melytől megrészegszik. Nem beszél
-többet, nem felel többet, nem lát egyebet, csak Zsófiát, nem hall
-egyebet, csak Zsófiát; ha ez egy szót szól, kitátja a száját; ha ez
-lesüti a szemét, ő is lesüti, ha sóhajtani látja, ő is sóhajt; mintha
-Zsófia lelke lelkesítené át őt is. Hogy megváltozott az ő lelke néhány
-pillanat alatt! Most már nem Zsófián van a remegés sora, hanem Emilen.
-Oda a szabadsága, naivitása, nyiltsága! Zavartan, elfogódva, félénken,
-nem mer körülnézni, attól félve, hogy meglátja, hogy nézik. Szégyelve,
-hogy elárulja magát, láthatatlanná szeretné magát tenni az egész világ
-számára, hogy kedvére nézhesse Zsófiát a nélkül, hogy mások
-megfigyelhetnék. Zsófia ellenkezőleg visszanyeri biztonságát, látja
-saját diadalát és most élvezi.
-
-  No’l mostra già, ben chè in suo cor ne rida.[144]
-
-A leány arczkifejezése nem változott, de szerény magatartása és lesütött
-szeme daczára gyöngéd szíve dobog az örömtől és azt mondja neki, hogy
-Telemachus meg van találva.
-
-Ha most belemerülök talán nagyon naiv és nagyon egyszerű történetébe
-ártatlan szerelmüknek, olybá fogják talán ezeket a részleteket venni,
-mint egy frivol játékot, de nem lesz igazuk. Nem veszik eléggé számba
-azt a hatást, melylyel egy férfinak első szerelmi viszonya egy nővel
-kell hogy bírjon mindkettejük életének folyására. Nem látják, hogy az
-első benyomásnak, a mely époly élénk, mint a szerelemé vagy az azt
-helyettesítő hajlamé, hosszantartó hatásai vannak, melyeknek lánczolatát
-nem venni észre az évek haladásával, melyek azonban szüntelen hatnak
-mindhalálig. A nevelésről szóló értekezésekben sok haszontalan és pedáns
-szószátyárkodást kapunk a gyermekek képzelt kötelességeiről, de nem
-szólnak egy szót sem az egész nevelés legfontosabb és legnehezebb
-részéről, t. i. arról a válságról, a mely átmenetül szolgál a
-gyermekkorból a férfikorba. Ha ezekkel a kisérleteimmel valami hasznosat
-tudtam elérni, ez mindenek felett abban áll, hogy bőven kiterjeszkedtem
-erre a lényeges részletre, melyet a többiek mind elhagynak és abban,
-hogy nem riaszttattam magamat vissza ettől a vállalkozástól hamis
-kényeskedések által, sem nem riadtam vissza az előadás nehézségeitől. Ha
-megmondtam azt, a mit tenni kell, megmondtam azt, a mit mondanom
-kellett; az nekem nagyon keveset határoz, hogy regényt írtam. Elég szép
-regény az emberi természet regénye. Az én hibám-e, hogy csak ebben az
-írásban található fel? Ez kellene, hogy fajom tör ténete legyen. Ti, a
-kik ezt lealjasítjátok, ti csináltok regényt a könyvemből.
-
-Egy másik megfontolás, mely az előbbit megerősíti, az, hogy itt nem egy
-gyermekkorától a félelemnek, a mohóságnak, az irigységnek, a gőgnek és a
-szokásos nevelések eszközeiül szolgáló szenvedélyeknek kiszolgáltatott
-fiatal emberről van szó; hogy olyan fiatal emberről van szó, a kinek ez
-nemcsak első szerelme, hanem első bárminemű szenvedélye; hogy ettől a
-szenvedélytől, talán egyedülitől, melyet egész életében élénken fog
-érezni, függ az utolsó forma, melyet jelleme ölteni fog. Gondolkodása
-módja, érzelmei, ízlése, megszilárdítva egy tartós szenvedély által,
-olyan állhatatosságot fog szerezni, a mely nem engedi többé megváltozni.
-
-Képzelhetni, hogy az az éjszaka, mely ilyen estére következik, köztem és
-Emil közt nem telik el csupa alvással. Hogyan, a merő névnek egyezése
-akkora hatalommal lehet egy okos emberre? Hát csak egy Zsófia van a
-világon? Hasonlítanak-e mind lélekben ép úgy, mint névben? Mind az ő
-számára valók, a kiket látni fog? Bolond-e, hogy ennyire lángra gyúl egy
-ismeretlen iránt, a kivel soha nem is beszélt? Várj, fiatal ember,
-vizsgálj, figyelj. Még azt sem tudod, hogy kinél vagy és a ki hall
-téged, azt hihetné, már a saját házadban vagy.
-
-Ez nem a leczkéztetések ideje és ezek a leczkék nem arra valók, hogy
-meghallgassák őket. Csak újabb érdeklődéssel töltik el a fiatal embert
-Zsófia iránt, hajlama igazolásának vágya által. A neveknek ez a
-megegyezése, ez a találkozás, melyet ő véletlennek gondol, még az én
-tartózkodásom is csak felizgatja élénkségét: Zsófia máris sokkal
-becsülésre méltóbbnak tünik fel előtte, semhogy biztos ne legyen benne,
-hogy meg fogja velem szerettetni.
-
-Reggel, mint előre gondolhattam, Emil rossz úti ruhájában is igyekezni
-fog gondosabban kiöltözni. Ez nem is marad el; de elnevetem magamat azon
-a buzgóságon, melylyel a házbeli fehérneműt használja. Eltalálom a
-gondolatát; örömmel olvasom benne, hogy visszatérítésekre és cserékre
-gondol, hogy ezzel az érintkezés bizonyos nemét kezdeményezze, a mely
-jogot adjon neki visszaküldeni és visszatérni ide.
-
-El voltam rá készülve, hogy Zsófiát is kissé jobban kiöltözve találom,
-de ebben tévedtem. Ez a közönséges kaczérság azok számára való, a kiknek
-épen csak tetszeni akar az ember. Az igazi szerelem kaczérsága
-raffináltabb; mások az igényei. Zsófia még egyszerűbben van öltözve,
-mint előtte való nap, sőt még hanyagabbúl is, ámbár még mindig kényes
-tisztasággal. Csak azért látok kaczérságot ebben a hanyagságban, mert
-látom benne az affektálást. Zsófia jól tudja, hogy a választékosabb
-öltözék már vallomás; de azt nem tudja, hogy a hanyagabb öltözék is az;
-kimutatja vele, hogy nem éri be azzal, hogy a ruhája miatt tessék, hanem
-a személye által is tetszeni akar. Nos, mi fontossága van a szerelmesre
-nézve annak, hogy mikép van az ember öltözve, – csak azt lássa, hogy
-foglalkoznak vele! Máris biztos lévén uralmáról, Zsófia nem éri be
-azzal, hogy bájaival hasson Emil szemeire, ha a szíve nem akarja őket
-megkeresni; nem elég neki, hogy Emil lássa őket, azt akarja, hogy
-föltételezze is őket. Nem látott-e belőlük eleget arra, hogy a többit
-kitalálja?
-
-Azt kell hinni, hogy mialatt mi az éjszaka beszélgettünk, Zsófia és
-anyja sem maradtak némák; vallomásokat csaltak ki, tanácsokat adtak.
-Másnap jól előkészülve gyülekeznek össze. Nincs még tizenkét órája, hogy
-a két fiatal látta egymást; még nem szóltak egymáshoz egyetlen szót sem
-és máris látni, hogy értik egymást. Nem közelednek bizalmasan egymáshoz,
-hanem elfogultan, félénken; nem beszélnek egymással; lesütött szemeik
-kerülni látszanak egymást és ez is annak a jele, hogy értik egymást:
-kitérnek egymás elől, de egyetértőleg, érzik már a titokzatosság
-szükségét, mielőtt mondtak volna egymásnak valamit. Elindulásunkkor
-engedélyt kérünk, hogy magunk hozhassuk vissza, a mit elvittünk. Emil
-ajkai ezt az engedélyt kérik az apától, az anyától, mialatt félénk szeme
-a leány felé fordulva sokkal esdeklőbben könyörög. Zsófia nem szól
-semmit, meg se moczczan, úgy tünik fel, mintha nem látna semmit, nem
-értene semmit; de elpirul és ez a pirulás még világosabb felelet, mint a
-mit a szülei adtak.
-
-Megengedik, hogy visszatérjünk, a nélkül, hogy marasztalnának. Ez a
-magaviselet a helyzethez illő; a zavarba jutott utasoknak éjjeli
-szállást adnak, de nem illő dolog, hogy a szerelmes ifjú a szerelmese
-házában aludjék.
-
-Alig, hogy kijutottunk a kedves házból, Emil már arra gondol, hogy
-letelepedünk a környéken: már a legközelebbi kunyhó is messze fekvőnek
-tünik fel neki; a kastély várárkában szeretne aludni. Hebehurgya fiú, –
-mondom neki szánakozó hangon. – Hogyan, máris elvakít a szenvedély!
-Szemed elől téveszted már az illendőséget és az észt is! Szerencsétlen!
-Azt hiszed, szerelmes vagy és gyalázatot akarsz hozni szerelmesedre! Mit
-mondana a világ, ha megtudnák, hogy egy fiatal ember, a ki az ő házukból
-jön, a környéken hál! Azt mondod, hogy szereted. A te dolgod tehát, hogy
-erősbítsd a jó hírnevét? Hát ez a vendégszeretet jutalma, a melyet a
-szülei tanusítottak irántad? Gyalázatba akarod ejteni azt, a kitől a
-boldogságodat várod? – Eh, mi fontosságuk van az emberek hiábavaló
-beszédeinek és igaztalan gyanusításainak? – feleli ő élénken. Nem te
-magad tanítottál, hogy ne vegyem őket semmibe? Ki tudja jobban, mint én,
-hogy mennyire becsülöm Zsófiát és mennyire tisztelni akarom? Az én
-vonzalmam nem fog szégyenére válni, hanem dicsőségére, méltó lesz hozzá.
-Ha a szívem és figyelmességem mindenütt azt a hódolatot tanusítja
-iránta, a melyet megérdemel, mivel sérthetem meg őt? Kedves Emilem,
-szólok újra én megölelve őt, te a magad szempontjából okoskodol, tanulj
-meg az ő szempontjából okoskodni. Ne hasonlítsd az egyik nem becsületét
-a másikához; teljesen különböző alapelveik vannak. Ezek az alapelvek
-egyforma szolidak és észszerűek, mert egyformán a természetből folynak
-és mert ugyanez az erény, a melynél fogva a magad szempontjából megveted
-az emberek beszédét, arra kötelez, hogy légy rájuk tekintettel a
-szerelmesed szempontjából. A te becsületed benned magadban van, az övé
-másoktól függ. Ezt elhanyagolni annyi volna, mint megsérteni a magadét
-és az önmagad iránt tartozó kötelesség ellen vétesz, ha annak vagy az
-okozója, hogy ő neki nem adják meg azt, a mi őt megilleti.
-
-Aztán megmagyarázván neki ezeknek a különbségeknek az okát, éreztettem
-vele, hogy mekkora igaztalanság volna, ha ezeket semmibe sem akarná
-venni. Ki mondta neki, hogy ő lesz Zsófia férje, a kinek érzéseit nem
-ismeri, a kinek szíve vagy a szülei talán már előbbről el vannak
-kötelezve, a kit nem is ismer, a kiben nincs meg talán egy sem azok
-közül az egyezések közül, a melyek a házasságot boldoggá tehetik? Nem
-tudja-e, hogy minden botrány a leányra nézve lemoshatatlan folt, a
-melyet még az sem mos le, ha férjhez megy ahhoz, a ki okozta? Ugyan hol
-az az okos ember, a ki el akarja veszejteni azt, a kit szeret? Hol az a
-becsületes ember, a ki örökre meg akarja sirattatni egy szerencsétlen
-nővel azt a balsorsot, hogy tetszett neki?
-
-A fiatal ember megborzadva a következményektől, melyeket szeme elé
-állítottam, és mindig féktelen lévén eszméiben, máris azt hiszi, sohasem
-lehet elég messze Zsófia tartózkodási helyétől; megkettőzi lépteit, hogy
-mennél hamarabb tovább jusson; körültekintget, nem hallgatott-e ki
-valaki bennünket; ezerszer feláldozná a maga becsületét annak
-becsületéért, a kit szeret; inkább soha életében nem látná viszont,
-mintsem hogy egyetlen kellemetlenséget okozzon neki. Ez az első
-gyümölcse a gondoskodásnak, melyet én fordítottam ifjúsága óta arra,
-hogy olyan szívet formáljak benne, a mely tud szeretni.
-
-Arról van tehát szó, hogy messze fekvő, de mégis útba eső lakóhelyet
-találjunk. Keresünk, tudakozódunk; megtudjuk, hogy jó két mérföldnyire
-van egy város; igyekszünk itt lakást szerezni, inkább, mint a közelebbi
-falukban, a hol tartózkodásunk gyanúba kerülhet. Végre ideér az ifjú
-szerelmes, tele szerelemmel, reménynyel, örömmel, mindenekfelett pedig
-jó érzésekkel; és az által, hogy keletkező szenvedélyét lassankint a
-fele fordítom, a mi jó és tisztességes, észrevétlenül ugyanafelé
-hajlítom összes hajlamait.
-
-Közeledem pályám végpontjához; messziről már látom is. Minden nagy
-nehézség le van már győzve, minden nagy akadály el van hárítva, nem
-marad már semmi fáradságos tennivalóm, mint hogy ne rontsam meg a
-művemet azzal, hogy túlságosan sietek bevégezni. Az emberi élet
-bizonytalanságában mindenekelőtt kerüljük azt a fonák elővigyázatot,
-hogy feláldozzuk a jelent a jövőnek; ez gyakran annyi, mint feláldozni
-azt, a mi van, annak, a mi nem lesz. Tegyük az embert boldoggá minden
-életkorban, mert attól kell félnünk, hogy sok gondoskodás után is meg
-talál halni, mielőtt az lett volna. Mert ha van időpont, a mely arra
-való, hogy valaki élvezze az életet, bizonyára az ifjúság vége az, a
-mikor a test és a lélek képességei elérték legnagyobb erejüket és a
-mikor az ember pályafutása közben messzebbről látja a két végpontot, a
-melyek éreztetik az élet rövidségét. Ha a meggondolatlan ifjúság téved,
-nem abban téved, hogy élvezni akar, hanem abban, hogy ott keresi az
-élvezetet, a hol nincs meg és hogy mialatt nyomorúságos jövőt készít elő
-magának, nem tudja a jelen pillanatot sem élvezni.
-
-Nézzétek Emilemet húsz éves kora multán; jól van formálva, szellemileg
-és testileg jól van alkotva, erős, egészséges, friss, ügyes, erőteljes,
-észszel, okossággal, jósággal, emberséggel teljes; jók az erkölcsei, az
-ízlése; szereti a szépet, teszi a jót; mentes a kegyetlen szenvedélyek
-uralmától; nincs az előítélet igája alatt, de alá van vetve a bölcseség
-törvényének és fogékony a barátság hangja iránt; megvan minden hasznos
-tehetsége és számos kellemes tehetsége; keveset törődik a gazdagsággal,
-mindig megvan a segélyforrása a két karjában és nem fél, hogy nem lesz
-kenyere, bármi történik is. Most mámoros egy keletkező szenvedélytől;
-szíve nyiladozik a szerelem első tüze iránt; édes ábrándjai a gyönyörök
-és élvezetek új világával kecsegtetik; egy szeretetreméltó lényt szeret
-és pedig még szeretetreméltóbbat jelleme, mint személye által; reméli és
-várja a viszonzást, a melyről érzi, hogy megilleti a szívek
-találkozásából, a tisztes érzelmek egyezéséből alakult első
-hajlandóságuk: ennek a hajlandóságnak maradandónak kell lennie.
-Bizalommal, sőt szándékkal is engedi át magát a legvarázslatosabb
-mámornak, félelem nélkül, megbánás nélkül, lelkifurdalás nélkül, minden
-más nyugtalanság nélkül, kivéve azt, a melytől a boldogság érzése
-elválaszthatatlan. Mi hiányozhatik az ő boldogságából? Nézzétek,
-keressétek, képzeljétek el, hogy mire van még szüksége és mit lehetne
-hozzáadni ahhoz, a mije van? Egyesít magában minden jót, a mivel
-egyszerre bírhatunk; bármit is csak a másiknak rovására adhatunk hozzá;
-olyan boldog, a milyen ember csak lehet. Ebben a pillanatban rövidítsek
-meg egy ilyen édes sorsot? Megzavarjak egy ilyen tiszta gyönyört? Ah, az
-élet minden értéke abban a boldogságban van, a melyet ő élvez. Mit
-adhatnék neki, fölérőt azzal, a mit elvennék tőle? Még ha tetőpontjára
-juttatnám is a boldogságát, azzal is megrontanám legnagyobb varázsát.
-Ezt a legfőbb boldogságot százszor édesebb remélni, mint bírni; jobban
-élvezi az ember, a mikor várja, mint a mikor ízleli. Jó Emilem, szeress
-és szerettessél; élvezd sokáig, mielőtt bírnád; élvezd egyszerre a
-szerelmet és az ártatlanságot; csináld meg földi paradicsomodat, mialatt
-a másikra vársz; nem kurtítom meg életednek ezt a boldog idejét; tovább
-fűzöm a varázslatot; meghosszabbítom, mennél tovább lehet. Sajnos, úgyis
-véget kell érnie és pedig rövid idő alatt kell véget érnie; de annyit
-legalább megteszek, hogy mindig megmaradjon emlékezetedben és hogy
-sohase bánd meg, hogy megízlelted.
-
-Emil nem felejti el, hogy visszatérítéssel tartozunk. A mint a holmik
-készek, lovakat bérelünk és gyors iramban sietünk; ezúttal már
-elindulása pillanatában szeretne megérkezni. Mikor a szív megnyílik a
-szenvedélyek számára, megnyílik az élet-unalom számára is. Hacsak nem
-vesztegettem el az időmet, az ő egész élete nem fog így eltelni.
-
-Szerencsétlenségünkre az úton sokszor kell megállnunk és a vidék nehezen
-járható. Eltévedünk; ő veszi ezt észre hamarabb és türelmetlenkedés
-nélkül, panasz nélkül egész figyelmét megfeszíti, hogy megtalálja az
-utat; sokáig bolyong, a míg kiismeri magát és mindig megőrzi hideg
-vérét. Ez nektek nem jelent semmit, de sokat jelent nekem, a ki ismerem
-lobbanékony természetét: látom a gyümölcsét annak a gondoskodásnak,
-melyet gyermekkora óta arra fordítottam, hogy megedzzem a kényszerűség
-csapásai ellen.
-
-Végre megérkezünk. A fogadtatás, melyben részesítenek, egyszerűbb és
-lekötelezőbb, mint az első alkalommal; már régi ismerősök vagyunk. Emil
-és Zsófia némi zavarral üdvözlik egymást és még mindig nem szólnak
-egymáshoz. Mit mondhatnának egymásnak a mi jelenlétünkben? A tár
-salkodáshoz, a mely nekik kellene, nincs szükség tanukra. Sétálunk a
-kertben: ennek a kertnek a végében terjedelmes veteményes föld van; park
-helyett mindenféle fajtájú nagy és szép gyümölcsfák vannak benne, csinos
-patakocskák szelik át minden irányban és virággal teli gyepszélek. «Mily
-szép hely!» kiált fel Emil, eltelve Homéroszával és mindig lelkesedésben
-égve. «Mintha csak Alkinoos kertjét látnám!» A leány szeretné tudni, ki
-az az Alkinoos és az anya megkérdi. «Alkinoos, mondom én, Corcyra
-királya volt, kinek kertjét Homérosz írja le s a jóízlésű emberek úgy
-beszélnek róla, hogy nagyon is egyszerű és nagyon kevéssé díszes.[145]
-
-Ennek az Alkinoosnak volt egy kedves lánya, aki másnap, miután egy
-idegen részesült apja vendégszeretetében, azt gondolta, hogy nemsokára
-lesz neki férje.» Zsófia meg van ütődve, elpirul, lesüti a szemét, a
-nyelvébe harap; képzelni se lehet ehhez hasonló zavart. Az apa, a kinek
-kedve van még fokozni zavarát, megszólal és azt mondja, hogy a fiatal
-herczegnő maga járt a patakra a fehérneműt kimosni. «Azt hiszitek,
-mondja, hogy utált hozzányúlni a szennyes szalvétákhoz, azt mondva, hogy
-ételszagúak?» Zsófia, a kinek a czélzás szól, megfeledkezve természetes
-félénkségéről, élénken védekezik. A papa, ki jól tudja, hogy az egész
-fehérneműnek nem volna más gondozója csak ő, ha rája bízták volna[146]
-és hogy szívesen tett volna többet is, ha kívánták volna tőle. Szavai
-közben lopva engem néz olyan nyugtalansággal, hogy nem bírtam megállni
-nevetés nélkül, ártatlan szívében olvasva az aggodalmakat, melyek
-megszólaltatták. Apja elég kegyetlen, hogy leleplezze hebehurgyaságát,
-kötekedő hangon kérdezve tőle, hogy tulajdonkép mit védekezik ő és mi
-köze neki Alkinoos lányához. Szégyenletében remegve már lélekzetet sem
-mer venni, sem ránézni senkire. Kedves leány, most már nincs ideje a
-tettetésnek, ime, már nyilatkoztál akaratod ellenére.
-
-Ez a kis jelenet hamar el van feledve vagy legalább úgy teszünk, mintha
-el volna feledve; Zsófia nagy örömére egymaga Emil nem értett belőle
-semmit. A séta folytatódik és a mi fiataljaink, a kik az elébb
-mellettünk mentek, alig bírnak alkalmazkodni a mi járásunk lassúságához;
-észrevétlenül előbbre haladnak, közelednek egymáshoz, végül egymás mellé
-kerülnek és meglehetős messze látjuk őket magunk előtt. Zsófia
-figyelmesnek és nyugodtnak látszik; Emil tűzzel beszél és gesztikulál; a
-társalgás úgylátszik nem untatja őket. Jó egy óra mulva visszafordulunk
-és visszahívjuk őket; visszajönnek, de most ők mennek lassan és látni
-rajtuk, hogy kihasználják az időt. Végre társalgásuk hirtelen megszakad,
-a mint annyira jutnak hozzánk, hogy meg lehetne őket érteni és
-megkettőztetik lépteiket, hogy elérjenek minket. Emil nyilt és behízelgő
-arczczal lép hozzánk, a szeme csillog az örömtől, de egy kis
-nyugtalansággal függeszti Zsófia anyjára, hogy lássa a fogadtatást, a
-melyben ez részesíti. Zsófia távolról sem mutatja magát olyan
-elfogulatlannak; közeledve hozzánk egészen meg van zavarodva, hogy
-szemben látja magát egy fiatal emberrel; ő, a ki oly sokszor volt így
-minden zavar nélkül, a nélkül, hogy valami rosszat láttak volna ebben.
-Sietve szalad anyjához, kissé kikelve magából, néhány szót mondva neki,
-a melyeknek nem nagy jelentőségük van, mintha azt a látszatot akarná
-kelteni, hogy már régóta itt van.
-
-A derültségről, a mely ezeknek a szeretetreméltó gyermekeknek arczára
-van festve, látni, hogy ez a társalkodás nagy tehertől szabadította meg
-fiatal szíveiket. Nem kevésbbé tartózkodók egymás iránt, de a
-tartózkodásuk kevésbbé elfogódott; csak Emil tiszteletéből, Zsófia
-szerénységéből ered és mindkettejük becsületességéből. Emil most már mer
-néhány szót intézni hozzá, olykor a lány is mer neki felelni, de sohasem
-nyitja feleletre a száját a nélkül, hogy rá ne vesse a szemét az anyja
-szemére. A legészrevehetőbbnek tetsző változást az én irányomban
-tanusítja. Buzgóbban mutatja ki irántam tiszteletét, érdeklődéssel néz
-engem, szeretettel szól hozzám, igyekszik kedvemben járni; látom, hogy
-megtisztel becsülésével és hogy nem közömbös neki, hogy elnyerje az én
-becsülésemet. Észreveszem, hogy Emil rólam beszélt neki; azt lehetne
-mondani, hogy máris összeesküdtek, hogy megnyernek engem, pedig nem úgy
-van és Zsófiát sem lehet oly könnyen megnyerni. Talán nagyobb szükség
-van irántam való kegyre nála, mint az iránta valóra nálam. Bájos pár!…
-Ha meggondolom, hogy fiatal barátom érzékeny szíve nagy részt adott
-nekem első társalgásában kedvesével, élvezem fáradságom jutalmát; az ő
-barátsága mindent megtérített nekem.
-
-A látogatások ismétlődnek A beszélgetések fiataljaink közt gyakoriabbak
-lesznek. Emil, mámorosan a szerelemtől, már-már azt hiszi, kezében
-tartja a boldogságot. Mindazáltal nem kap formaszerinti vallomást
-Zsófiától; meghallgatja és nem mond neki semmit. Emil ismeri egész
-szerénységét; ekkora tartózkodás nem ejti csodálkozásba; érzi, hogy jó
-szemmel nézi a leány; tudja, hogy az apák házasítják össze a
-gyermekeket; föltételezi, hogy Zsófia parancsot vár szüleitől; engedélyt
-kér, hogy ezt sürgethesse, a leány nem ellenkezik. Szól nekem róla; én
-beszélek az ő nevében, még pedig az ő jelenlétében. Mily meglepetés reá
-nézve, mikor megtudja, hogy Zsófia csak magamagától függ és ahhoz, hogy
-őt boldoggá tegye, nem kell más, csak az ő akarata. Kezdi nem érteni
-Zsófia magatartását. Bizalma csökken. Aggódik, úgy látja, kevesebbet
-haladt, mint a hogy gondolta, és most a leggyöngédebb szerelem
-legmeghatóbb nyelvén szólal meg, hogy a leányt magához hajlítsa.
-
-Emil nem úgy van alkotva, hogy kitalálja, mi árt neki: ha nem mondanák
-meg neki, soha életében nem tudná meg; Zsófia pedig sokkal is büszkébb,
-semhogy megmondja neki. A nehézségek, a melyek tartóztatják, más
-valakinek serkentésül szolgálnának. Nem felejtette el szüleinek
-tanításait. Szegény leány, Emil pedig gazdag, azt tudja. Menynyire
-szüksége van a leány becsülését elnyerni! Mekkora érdem kell neki, hogy
-eltüntesse ezt az egyenlőtlenséget! De hogy gondolna ezekre az
-akadályokra? Hát tudja Emil, hogy gazdag? Érdemesnek tartja-e, hogy
-erről tudakozódjék? Hála égnek, nincs szüksége rá, hogy gazdag legyen, e
-nélkül is tud jótékony lenni. Szívéből meríti a jót, a mit tesz, nem
-pedig erszényéből. Odaadja a szerencsétleneknek idejét, gondoskodását,
-szeretetét, személyét és jótetteinek megbecsülésekor alig veszi számba a
-pénzt, a melyet a szükölködőkre költ.
-
-Nem tudva, minek tulajdonítsa balsikerét, a saját hibájának
-tulajdonítja: mert ki merné szeszélyességgel vádolni imádatának tárgyát?
-Az önszeretet megalázása fokozza a kijátszott szerelem miatti bánatot.
-Nem közeledik többé Zsófiához annak a szívnek a szeretetreméltó
-bizalmával, a mely méltónak érzi magát az ő szívéhez; félénk és remegő
-vele szemben. Nem reméli többé, hogy gyöngédséggel meg tudja illetni, a
-szánalom útján akarja meghajlítani. Néha ellankad a türelme s csaknem
-bosszúság lép a helyébe. Zsófia úgy látszik, mintha előre megérezné
-ezeket a fellobbanásokat és rátekint. Ez a tekintet egymaga lefegyverzi
-és megfélemlíti; jobban alá van vetve, mint valaha.
-
-Megzavarodva ettől a makacs ellenállástól és attól a legyőzhetetlen
-hallgatástól, kiönti szívét barátja előtt. Megvallja bánatba merült
-szívének fájdalmait, segítségéért és tanácsaiért könyörög. Mily
-áthathatatlan rejtelem! A leány érdeklődik sorsom iránt, abban nincs
-semmi kétségem: nemcsak hogy nem kerül, hanem még szívesen is van velem;
-mikor megjövök, örömöt mutat és sajnálkozást, mikor távozom; jó szívvel
-fogadja figyelmességemet; a szolgálatkészségem úgy látszik tetszik neki;
-megbízásaira méltat, sőt néha parancsolgat is nekem. És mégis
-visszautasítja sürgetéseimet, könyörgésemet. Ha egyesülésről merészkedem
-beszélni, parancsoló hangon mondja, hogy hallgassak és ha még egy szót
-szólok, azonnal otthagy. Micsoda különös oka van rá, hogy azt kivánja,
-az övé legyek, holott hallani sem akar arról, hogy az enyém legyen? Te,
-a kit tisztel, akit szeret s a kit nem merne elhallgattatni, szólj neki,
-szólaltasd meg, légy barátodnak szolgálatára, koronázd meg művedet, ne
-engedd gondoskodásodat gyászossá válni növendékedre. Oh, a mije tőled
-van, boldogtalanságára fog válni, ha nem teszed teljessé boldogságát!
-
-Beszélek Zsófiával és csekély fáradsággal kicsikarok tőle egy titkot, a
-melyet úgyis tudtam, mielőtt ő megmondta volna. Nehezebben nyerem el az
-engedélyt, hogy megmondjam Emilnek is; de végre megnyerem és fel is
-használom. Ez a magyarázat olyan csodálkozásba ejti Emilt, a melyből nem
-tud magához térni. Nem ért semmit ebből a kényességből; el se birja
-képzelni, hogy néhány aranynyal több vagy kevesebb érinti a jellemet és
-az érdemet. Mikor megértetem vele, hogy mennyiben érinti az
-előítéleteket, elneveti magát és elragadtatva az örömtől, azonnal útnak
-akar eredni, hogy eltépjen mindent, lemondjon mindenről, hogy meglegyen
-az a dicsősége, hogy egyenlő Zsófiával és méltóvá legyen arra, hogy
-férje legyen.
-
-«Ugyan, ugyan! – mondom neki én, nevetve hevességén. – Hát sohasem akar
-ez az ifjúi fej megérni? És miután egész életeden át bölcselkedtél, nem
-tanulsz meg soha okoskodni? Hogy-hogy nem látod, hogy ha esztelen
-tervedet követed, csak rosszabbá teszed helyzetedet és még
-hajthatatlanabbá teszed Zsófiát? Némi előnyödre szolgál, hogy valamivel
-több vagyonod van, mint neki, de az tulságosan előnyödre volna, ha
-mindenedet feláldoznád érte és ha büszkesége nem tud beletörődni, hogy
-az előbbi lekötelezettsége legyen irántad, hogy törődnék bele az
-utóbbiba? Ha nem birja elviselni, hogy a férje szemére vethesse neki,
-hogy gazdaggá tette, vajjon elviselné-e, hogy szemére vethesse, hogy
-szegénynyé tette magát a kedvéért? Eh, szerencsétlen fiú, rettegj, hogy
-meg ne gyanítsa ezt a tervedet. Ellenkezőleg, légy takarékos és gondos
-az ő kedvéért, attól félve, hogy ne vádoljon azzal, hogy ügyeskedéssel
-akarod őt elnyerni és hogy feláldozod neki önként azt, a mit hanyagságod
-által úgyis elvesztenél.
-
-Hát csakugyan azt hiszed, hogy a nagy vagyon félemlíti meg őt és hogy
-ellenkezése épen a gazdagság miatt van? Nem, kedves Emilem, ennek
-szilárdabb és komolyabb oka van abban a hatásban, melyet ez a gazdagság
-tulajdonosának lelkére tesz. A leány tudja, hogy a szerencse adományait
-fölébe helyezik mindennek azok, a kiknek megvannak. Minden gazdag ember
-többre becsüli az aranyat az érdemnél. Rendszerint ha összehasonlítják a
-pénzt a tett szolgálatokkal, mindig azt találják, hogy az előbbiek
-sohasem érnek fel az utóbbiakkal és azt hiszik, hogy még mindig tartozik
-nekik az, a ki azzal töltötte életét, hogy szolgált nekik, mialatt a
-kenyerüket ette. Mi tehát a tennivalód, oh Emilem, hogy megnyugtasd
-félelmeit? Ismertesd meg magadat jól vele; ez nem megy egy nap alatt.
-Mutasd meg neki nemes lelked kincstárában azt, a mivel ki lehet
-egyenlíteni azt a gazdagságot, a melyben szerencsétlenségedre
-részesedel. Kitartással és idővel elhárítod az ellenállást; nagy és
-fenkölt érzéseiddel kényszeríted, hogy elfelejtse gazdagságodat.
-Szeresd, légy szolgálatára, légy szolgálatára tiszteletreméltó
-szüleinek. Bizonyítsd be neki, hogy figyelmességed nem valami bolond és
-futólagos szenvedély eredménye, hanem a szíved mélyébe vésett
-kitörölhetetlen elveké. Becsüld meg méltón az érdemet, melyet a vagyon
-megrontott, ez az egyetlen módja, hogy kiegyeztesd az általa többre
-becsült érdemnél.»
-
-Képzelhetni, az öröm mily elragadtatásával töltötte el az a beszéd a
-fiatal embert, mennyire visszaadta bizalmát és reményét, mennyire
-boldognak vallotta magát, hogy ha Zsófiának tetszeni akar, csak azt kell
-tennie, a mit megtenne magától is, ha Zsófia nem létezne is, vagy ha ő
-nem volna bele szerelmes. A ki csak egy kevéssé megértette jellemét,
-bizonyára el tudja képzelni magatartását ebben az esetben.
-
-Igy tehát én vagyok a két jó lélek bizalmasa és szerelmük közvetítője!
-Szép foglalkozás egy nevelőnek! Olyan szép, hogy soha életemben nem
-tettem semmit, a mi annyira fölemelne a saját szememben és a mi annyira
-megelégedetté tenne önmagammal. Egyébiránt ennek a foglalkozásnak mindig
-megvan a maga kellemetessége: nem fogadnak épen kelletlenül a házban,
-megbíznak bennem, hogy rendben tartom a szerelmeseket. Emil most mindig
-attól retteg, hogy kihívja rosszalásomat és sohasem volt annyira
-tanulékony. A kis lány elhalmoz kedveskedésével, amelylyel azonban nem
-engedem magamat félrevezetni és a melyből csak annyit tulajdonítok
-magamnak, a mennyi megillet. Ezzel kárpótolja magát a tiszteletért,
-melyre Emilt rászorítja. Általam ezerféle beczézgetést tanusít iránta, a
-melyekben, ha bele kellene halnia, sem részesítené őt magát; Emil pedig,
-a ki tudja, hogy nem akarok érdekeinek ártani, el van ragadtatva tőle,
-hogy milyen jóban vagyok én a lánynyal. Ha ez séta közben megtagadja
-tőle a karját, megvigasztalódik, mert hisz az én karomba öltötte.
-Zúgolódás nélkül távozik el, megrázva kezemet és halkan azt mondva nekem
-szavával és szemével: Barátom, beszélj helyettem. Érdeklődve kísér
-minket a szemével: igyekszik érzéseinket leolvasni a szemünkről és
-kitalálni beszélgetésünket a mozdulatainkról; tudja, hogy a mit
-egymással beszélünk, semmi sem közömbös rá nézve. Kedves Zsófia,
-mennyire jól érzi magát őszinte szíved, mikor beszélgethetsz Mentorral
-úgy, hogy Telemachus ne hallja! Mily szeretetreméltó nyiltsággal
-engeded, hogy kiolvasson gyöngéd szívedből mindent, a mi benne történik!
-Mily szívesen mutatod ki előtte növendéke iránti becsülésedet! Mily
-megható közvetlenséggel engeded, hogy behatoljon legédesebb érzéseidbe!
-Mily tettetett haraggal küldöd el az alkalmatlankodót, mikor
-türelmetlenségében nem tudja megállni, hogy félbe ne szakítson! Mily
-bájos bosszúsággal veted szemére tolakodását, mikor megakadályozza, hogy
-jót mondjon vagy halljon róla és hogy feleleteimből mind újabbakat
-meríts arra, hogy szeresd!
-
-Igy tehát Emil, miután eljutott odáig, hogy megtűrték, mint bevallott
-szerelmest, érvényesíti minden ebbeli jogát; beszél, sürget, könyörög,
-tolakodik. Ha keményen rászólnak, ha rosszul bánnak vele, az neki nem
-sokat jelent, csak meghallgattassa magát. Végre eléri, nem fáradság
-nélkül, hogy Zsófia a maga részéről nyiltan magára vállalja a kedves
-jogait, hogy megszabja neki, mit kell tennie, hogy parancsoljon neki
-kérés helyett, hogy elfogadjon hálálkodás helyett, hogy ő szabályozza
-látogatásainak számát és idejét, hogy megtiltsa neki, hogy bizonyos
-napig ne jőjjön és egy bizonyos órán túl ne maradjon. Mindez pedig nem
-játék módjára megy, hanem egész komolyan és ha nehezen fogadta el ezeket
-a jogokat, hát olyan szigorral gyakorolja őket, a mely néha megbánatja a
-szegény Emillel, hogy megadta neki őket. De bármit parancsol is a leány,
-ő nem felel és gyakran, mikor csupa engedelmességből elmegy, örömmel
-tele szemmel tekint rám, a mely azt mondja: látod, birtokba vett engem.
-A lány pedig büszkén néz le rá és titokban mosolyog rabszolgája
-büszkélkedésén.
-
-Albani és Rafael, adjátok nekem kölcsön a gyönyör ecsetét! Isteni
-Milton, tanítsd meg durva tollamat, leírni a szerelem és ártatlanság
-örömeit! De nem, bujjatok el hazug művészetetekkel a természet szent
-igazsága előtt. Legyen csak érzékeny szivetek, becsületes lelketek,
-aztán legeltessétek képzeleteteket erőltetés nélkül a két ifjú szerelmes
-elragadtatásain, a kik szüleik és vezetőik szemei előtt zavar nélkül
-adják át magukat az édes illuziónak, a mely körüllengi őket és vágyaik
-mámorában, lassan haladva a czél felé, virágokkal és füzérekkel fonják
-be a boldog köteléket, a mely össze fogja őket kapcsolni a sírig. Annyi
-bájos kép részegít meg magamat is; rend és kapcsolat nélkül gyűjtöm őket
-össze; az elragadtatás, melyet nekem szereznek, nem engedi, hogy
-összekapcsoljam őket; oh, ki ne tudná, ha van szíve, magában megcsinálni
-az apa, az anya, a leány, a nevelő, a tanítvány különböző helyzeteinek
-bájos képeit, a mint valamennyien közrehatnak a legbájosabb pár
-egyesülésén, a kiknek csak valaha boldogságot szerezhetett a szerelem és
-az erény?
-
-Emil csak most, mikor igazán tetszeni igyekszik, kezdi érezni azoknak a
-kellemes tehetségeknek értékét, melyekre szert tett Zsófia szeret
-énekelni s ő vele énekel, sőt mi több, zenére tanítja. A leány élénk és
-könnyed, szeret ugrálni s ő vele tánczol; ugrásait ő alakítja
-tánczlépésekké és tökéletesíti bennük. Ezek a leczkék elragadók, a bohó
-jókedv fölélénkíti őket, enyhíti a szerelem félénk tiszteletét; a
-szerelmesnek meg van engedve, hogy gyönyörrel adja leczkéit, meg van
-neki engedve, hogy mestere legyen úrnőjének.
-
-Van egy nagyon rossz karban levő régi clavecinjük; Emil rendbehozza és
-felhangolja; ép oly jó zongora és hangszerkészítő, mint a milyen
-asztalos; mindig az volt az alapelve, hogy meg tudjon lenni másnak
-segítsége nélkül mindenben, a mit maga is meg tud csinálni. A ház festői
-fekvésű, különféle látképeket készít róla, melyekbe olykor Zsófia is
-belerajzolt és melyekkel feldíszíti apró dolgozószobáját. A kereteik
-nincsenek megaranyozva; nincs is erre szükségük. Látva Emilt rajzolni s
-követve példáját, Zsófia is tökéletesíti magát, fejleszti minden
-tehetségét és bájossága megszépíti őket mind. Atyja és anyja
-visszaemlékeznek egykori gazdagságukra, mikor újra ragyogni látják maguk
-körül a művészeteket, a melyek a gazdagságot becsessé tették előttük; a
-szerelem felékesítette egész házukat; csak egyedül a szerelem által,
-költség és fáradság nélkül uralkodnak benne ugyanazok az élvezetek,
-melyeket egyszer csak pénz és vesződség árán lehetett csak
-összegyűjteni.
-
-Mint a hogy a bálványimádó felcziczomázza imádása tárgyát olyan
-kincsekkel, melyeket nagyra becsül és felékesíti az oltáron az istent, a
-kit imád, a szerelmes, bármily tökéletesnek látja szerelme tárgyát, mind
-újabb díszszel akarja felruházni. Nem a lánynak van erre szüksége, hogy
-tessék neki, hanem neki magának van szüksége a lány felékesítésére; egy
-új hódolat az, melyet tanusítani vél neki, új érdek, melylyel szemlélete
-gyönyörét fokozza. Úgy tetszik neki, hogy semmi szép nincs a maga
-helyén, ha nem a legfőbb szépséget diszíti. Egyszerre megható és
-nevetséges látvány ez, látni Emilt, a mint igyekszik Zsófiát megtanítani
-mindenre, a mit tud, a nélkül, hogy megtudakolná, vajjon az, a mire
-tanítani akarja, izlése szerint való-e vagy kedvére van-e. Beszél neki
-mindenről, gyermekes buzgósággal magyaráz neki mindent; azt hiszi, csak
-meg kell mondania s a leány azonnal tudni fogja; már előre elképzeli
-magának, mekkora élvezet lesz vele okoskodni, vele filozofálni;
-haszontalannak tekinti minden tudományát, a melyet nem tárhat ki Zsófia
-szeme elé; szinte elpirul, hogy olyan dolgokat is tud, a melyeket a
-leány nem tud.
-
-Leczkéket ad neki tehát a filozófiából, a fizikából, matematikából,
-történelemből, szóval mindenből. Zsófia örömest alkalmazkodik
-buzgalmához és igyekszik hasznot húzni belőle. Ha szabad neki a leczkét
-előtte térden állva adni, menynyire meg van Emil elégedve! Azt hiszi, az
-ég nyílt meg előtte. Csakhogy ez a helyzet, a mely a tanítványra nézve
-még kényelmetlenebb, mint a mesterre nézve, nem a legalkalmasabb a
-tanításra. Az ember nem tud mit csinálni a szemével, hogy kikerülje az
-őt üldöző szemeket, ha pedig a szemek találkoznak, azzal sem halad a
-leczke jobban.
-
-A gondolkodás művészete nem idegen a nőktől, de az okoskodó tudományokat
-csak érinteniök szabad. Zsófia fölfog mindent, de nem sokat őriz meg
-emlékezetében. Legnagyobb a haladása az erkölcstanban és az izlés
-dolgaiban; a fizikából csak az általános törvényeket és a
-világrendszerre vonatkozó eszméket jegyzi meg. Sétáik közben néha, a
-természet csodáit szemlélve, ártatlan és tiszta szivük e csodák
-alkotójához is föl mer emelkedni. Nem félnek jelenlététől; közösen
-árasztják ki előtte szívüket.
-
-Hogyan? Két szerelmes, életkoruk virágában, arra fordítja bizalmas
-együttlétét, hogy vallásról beszélnek! Arra vesztegetik az időt, hogy
-felmondják a katekizmusukat! Mire való lealjasítani azt, a mi magasztos?
-Igen, kétségkívül a katekizmust mondják fel az ábrándok közben, a melyek
-elbűvölik őket; tökéleteseknek látják egymást, szeretik egymást,
-lelkesedéssel társalkodnak arról, a mi értéket ad az erénynek. Az
-áldozatok, melyeket érte hoznak, teszik nekik az erényt drágává,
-elragadtatásukban, melyet le kell küzdeniök, néha együtt ontják
-könnyeiket, tisztábbakat az égi harmatnál és ezek az édes könnyek életük
-varázslata; a legbájosabb mámorban vannak, melyet emberi lelkek valaha
-tapasztaltak. Még a nélkülözések is fokozzák boldogságukat és növelik
-önbecsülésüket áldozataik révén. Érzéki emberek, lélek nélküli testek,
-egy nap ők is meg fogják ismerni a ti gyönyöreiteket és egész életükben
-sajnálni fogják azt a boldog időt, a mikor e gyönyöröket megvonták
-maguktól.
-
-Ennek az egymás jó megértésének ellenére, elmaradhatatlan egy s más
-véleményeltérés, sőt összetűzés sem; az úrnő nincs szeszélyek nélkül, a
-szerelmes ifjú sem hevesség nélkül való; de ezek a kis viharok hirtelen
-elmúlnak és csak szorosabbá teszi egyesülésüket; sőt a tapasztalat
-megtanítja Emilt, hogy ne féljen tőlük annyira; a kibékülések mindig
-előnyösebbek neki, mint a milyen ártalmasak az összetűzések. Az első
-összetűzés gyümölcse ugyanannyit engedett neki remélni a többitől; ebben
-tévedt; de végre is, ha nem nyer is mindig ily észrevehető hasznot, de
-mindig megnyeri vele azt, hogy láthatja, mennyire megszilárdúl Zsófiában
-az az őszinte érdeklődés, melyet az ő szíve iránt tanusít. Tudni
-akarjátok, miben áll ennek előnye. Annál szívesebben megyek bele
-tárgyalásába, mert ez a példa alkalmat ad nekem, hogy feltárjak egy
-nagyon hasznos elvet és leküzdjek egy nagyon vészthozót.
-
-Emil szerelmes, ezért tehát nem vakmerő és még jobban meg lehet érteni,
-hogy Zsófia nem az a leány, a ki tulságos bizalmaskodást engedne meg
-neki. Miután az okosságnak minden dologban megvan a határa, inkább
-lehetne őt ridegséggel, mint túlságos engedékenységgel vádolni és maga
-az apja is néha attól fél, hogy rendkívüli büszkesége majd gőggé fog
-elfajulni. Emil a legtitkosabb bizalmas együttlétekkor sem merné a
-legcsekélyebb kegyet kérni, még ki sem mutatni, hogy számot tart rá és
-ha Zsófia beleölti karját az övébe séták alkalmával, – olyan kegy,
-melyet nem enged joggá válni – Emil alig meri néha sóhajtozva kebléhez
-szorítani ezt a kart. Mindazáltal, hosszas tépelődés után, lopva meg
-merészkedik csókolni a ruháját és több ízben oly boldog ettől, hogy a
-leány szándékosan nem veszi észre, a mit tett. Egy nap, mikor kissé
-nyiltabban merészkedik a fiú, a leánynak eszébe jut, hogy azt rossz
-néven vegye. A fiú makacskodik, a leány fölingerlődik, a bosszúság
-néhány csípős szót mondat vele; Emil nem tűri el őket szó nélkül. A nap
-többi része duzzogással telik el és nagyon elégedetlenül válnak el.
-
-Zsófia rosszul érzi magát. Az anyja az ő bizalmasa; hogy rejthetné el
-előtte bánatát? Ez az első meghasonlásuk és egy meghasonlás, a mely
-eltart egy óráig, olyan fontos dolog! Szánja-bánja hibáját; anyja
-megengedi, hogy majd jóvá tegye, az atyja rá is parancsol.
-
-Emil másnap nyugtalanságában a rendesnél korábban jön vissza. Zsófia
-anyjának segít öltözködni, az apa is velük van a szobában. Emil
-tiszteletteljesen, de szomorúan lép be. Alig hogy az apa és az anya
-üdvözölték, Zsófia visszafordul és kezet nyujtva neki, kedveskedő hangon
-kérdi tőle, hogy érzi magát. Nyilvánvaló, hogy ez a bájos kéz csak azért
-nyújtódik így ki, hogy megcsókolják. Emil elfogadja a kezet, de nem
-csókolja meg. Zsófia kissé szégyenkezve, de tőle telhetőleg jó képpel
-vonja vissza kezét. Emil, a ki nem tanulta ki a nők modorát és a ki nem
-tudja, mire jó a szeszély, nem egykönnyen felejt és nem csillapul le
-olyan hamar. Zsófia apja látva, hogy a leány zavarban van, még jobban
-kihozza sodrából gúnyolódásával. A szegény leány zavartan, megalázva már
-azt sem tudja, mit csinál és nem adná az egész világért, ha sírni merne.
-Mennél inkább türtőzteti magát, annál inkább túlárad a szíve; végre
-kipottyan egy könnye, akárhogy igyekszik visszatartani. Emil meglátja
-ezt a könnyet, térdre veti magát, megfogja a kezét s több ízben hevesen
-megcsókolja. «Lelkemre, ön nagyon is jó, – mondja az apa elnevetve
-magát, – én bizony kevésbbé volnék engedékeny az ilyen bolondosok iránt
-és megbüntetném a szájat, a mely megsértett.» Emil felbátorítva ettől a
-beszédtől, könyörgő tekintetet vet az anyára és a beleegyezés jelét
-vélve látni, remegve közeledik Zsófia arczához, a ki elfordítja fejét és
-hogy megmentse a száját, rózsás arczát nyújtja oda. A tolakodó fiú nem
-éri be ezzel; a leány gyöngén áll ellen. Micsoda csók volna ez, ha nem
-az anyja szeme előtt adnák! Szigorú Zsófia, vigyázz magadra, gyakran
-fogják kérni tőled, hogy legyen szabad a ruhádat megcsókolni, az alatt a
-föltétel alatt, hogy néha visszautasítod.
-
-Ezután a példás büntetés után az apának valami dolga akad és kimegy; az
-anya elküldi valami ürügy alatt Zsófiát s aztán Emilhez intézi szavait s
-meglehetős komoly hangon mondja neki.
-
-– Uram, hiszem, hogy ilyen jó származású és jó nevelésű fiatal ember,
-mint ön, a kiben van érzés és erkölcs, nem akarja megbecstelenítéssel
-viszonozni azt a barátságot, melyet ez a család tanusított iránta. Én
-nem vagyok sem túlszigorú, sem álszemérmeskedő, tudom, mit kell
-megengedni a bohó fiatalságnak; ezt eléggé bizonyítja az, a mit szemem
-előtt engedtem történni. Kérjen tanácsot barátjától kötelessége
-dolgában; ő meg fogja mondani, mi különbség van azok közt a játékok
-közt, melyeket az apa és az anya jelenléte jogossá tesz és a közt a
-szabadság közt, melyet, bizalmukkal visszaélve, tőlük távol enged meg
-magának valaki és csapdát csinál azokból a kedvezésekből, melyek az ő
-szemük előtt csak ártatlanok. Meg fogja önnek mondani, uram, hogy a
-leányom nem követett el egyéb hibát, csak azt, hogy nem látta meg
-mindjárt előszörre azt, a mit nem lett volna szabad soha megengednie;
-meg fogja önnek mondani, hogy mindaz, a mit kegynek vesz az ember,
-kegygyé lesz és hogy méltatlan dolog egy becsületes férfihoz, visszaélni
-egy fiatal leány együgyűségével, hogy titokban bitorolja azokat a
-szabadságokat, melyeket az egész világ előtt eltűrhet. Mert azt tudni,
-hogy mit tűrhet el az illedelem nyilvánosan, de azt nem tudni, hol áll
-meg a titkolózás árnyában az a férfi, a ki önmagát teszi szeszélyei
-egyedüli birájává.
-
-Ezután a jogos szemrehányás után, a mely inkább szól nekem, mint
-növendékemnek, a bölcs anya elhagy minket; én elálmélkodom ritka
-okosságán, a mely nem sokba veszi, ha szemeláttára a száján csókolják a
-leányát, de megbotránkozik azon, ha titokban megcsókolják a ruháját. Ha
-elveink bolondságán elgondolkozom, a melyek mindig feláldozzák az igazi
-becsületességet a külső illemnek, megértem, hogy miért annál szűziesebb
-a beszéd, mennél romlottabbak a szívek és miért annál kimértebb a
-magaviselet, mennél becstelenebbek azok, a kik tanusítják.
-
-A midőn ez alkalommal belecsepegtetem Emil szívébe azokat a
-kötelességeket, melyeket előbb kellett volna beleoltani, új
-megfigyelésem ötlik fel, a mely talán leginkább becsületére válik
-Zsófiának, a melyet azonban óvakodom megmondani szerelmesének:
-nyilvánvaló, hogy ez az állítólagos büszkeség, a melyet szemére vetnek,
-csak nagyon bölcs óvatosság, hogy maga-maga ellen megóvja magát.
-Meglévén az a szerencsétlensége, hogy hevülékeny temperamentumúnak érzi
-magát, fél az első szikrától és eltávolítja tőle telhető módon. Nem
-büszkeségből olyan szigorú, hanem alázatosságból. Emilen gyakorolja azt
-a hatalmat, a melylyel – attól fél – nem bir Zsófia fölött; az egyiket
-használja fel, hogy leküzdje a másikat. Ha jobban bizna magában,
-kevésbbé volna büszke. Ha ezt az egy szempontot figyelmen kívül hagyjuk,
-melyik leány volna hajlékonyabb és szendébb? Kicsoda visel el
-türelmesebben egy sérelmet? Ki fél jobban attól, hogy sérelmet ne ejtsen
-máson? Kinek van kevesebb igénye mindenben, kivéve az erényt? Aztán meg
-nem az erényére büszke, csak azért büszke, hogy az erényét megőrizze és
-ha koczkáztatás nélkül engedheti át magát szíve hajlamainak, akkor még
-beczézgeti is szerelmesét. Az okos anya azonban ezekről a részletekről
-nem beszél még az apával sem; a férfiaknak nem kell mindent tudniok.
-
-Hódítása nem hogy gőgössé tette volna Zsófiát, hanem még nyájasabb és
-kevésbbé követelőző lett az egész világ iránt, kivéve talán csak azt, a
-ki ezt a változást előidézte. Nemes szívét nem emeli fel többé a
-függetlenség érzése. Szerényen élvezi diadalát, a melyet szabadságával
-kell megfizetnie. A magatartása kevésbbé szabad és a beszéde félénkebb,
-mióta nem hallhatja a «szerelmes» szót pirulás nélkül; de zavarán is
-keresztül csillan megelégedettsége és maga ez a szégyenkezés sem
-kellemetlen érzés. Kivált látogatóba jövő fiatal emberekkel szemben
-vehető észre magaviseletének megváltozása. Mióta nem fél tőlük, a
-rendkívüli tartózkodás, a melyet irántuk tanusított, sokat enyhült.
-Eldöntve választását, aggály nélkül nyájas tud lenni a közömbösek iránt;
-kevésbbé kényes kiválóságuk dolgában, mióta ez nem érdeklik őt s mindig
-elég szeretetreméltóknak találja őket, olyan emberekről lévén szó, a kik
-sohasem fognak neki semmit jelenteni.
-
-Ha az igazi szerelem tudna kaczérsággal élni, azt kellene hinnem, hogy
-ennek némi nyomai is megtalálhatók abban a módban, a hogy Zsófia velük
-viselkedik szerelmese jelenlétében. Azt lehetne mondani, hogy nem érve
-be azzal az égő szenvedélylyel, a melyet benne a tartózkodás és a
-beczézgetés válogatott elegyítésével szít, nem bánja azt sem, ha ezt a
-szenvedélyt még egy kis nyugtalansággal is ingerli; azt lehetne mondani,
-hogy szándékosan felvidítva fiatal vendégeit, Emil kínjainak eszközévé
-teszi annak a vídámságnak a varázsát, a melyet vele szemben nem mer
-tanusítani. De Zsófia sokkal is figyelmesebb, sokkal is jobb és sokkal
-is helyesebb ítéletű, semhogy valósággal kínozza őt. A szerelem és a
-becsületesség helyettesíti nála az elővigyázatosságot, hogy enyhítsék
-ezt a veszedelmes ingert: ért hozzá, hogy kell őt felingerelni és
-megnyugtatni épen akkor, a mikor szükséges és ha néha nyugtalanítja is,
-soha el nem szomorítja. Bocsássuk meg azokat a gondokat, melyeket annak
-szerez, a kit szeret, annak a félelemnek kedvéért, hogy sohasem lehet
-elég erősen hozzá lánczolva.
-
-De micsoda hatással van ez a kis ravaszkodás Emilre? Féltékeny lesz-e?
-vagy nem lesz féltékeny? Ezt kell megvizsgálni, mert az ilyen kitérések
-is könyvem czéljára tartoznak és nem igen távolítanak el tárgyamtól.
-
-Már az elébb megmutattam, hogy mikép lopózik bele ez a szenvedély az
-ember szívébe olyan dolgoknál, melyek csak a képzelődés szüleményei. A
-szerelemben azonban ez más dolog; itt a féltékenység oly szoros
-kapcsolatban látszik a természettel, hogy csak bajosan tudjuk elhinni,
-hogy belőle ered. Még az állatok példája is, melyek közül nem egy a
-tombolásig féltékeny, úgy látszik, mintha czáfolhatatlanul állapítaná
-meg az ellenkező nézetet. Vajjon az emberek képzelődése tanítja rá a
-kakasokat, hogy darabokra tépjék egymást, meg a bikákat, hogy
-agyondöfködjék egymást?
-
-Az ellenszenv minden ellen, a mi megzavarja és akadályozza
-élvezeteinket, természetes indulat. Ez tagadhatatlan. Bizonyos pontig az
-a vágy is az, hogy kizárólagosan bírjuk, a mi nekünk tetszik. De mikor
-ez a vágy szenvedélylyé válva tombolássá, vagy gyanakvó, keserű
-képzelődéssé alakul át, az már más dolog. Ez a szenvedély lehet
-természetes vagy nem természetes; ebben disztingválni kell.
-
-Az állatokról vett példát már régebben megvizsgáltam _Értekezés_-emben
-_az egyenlőtlenségről_ és most, hogy újra elmélkedem rajta, az a
-vizsgálat elég alaposnak tűnik fel, hogy az olvasót ráutalhassam. Csak
-azt fűzöm hozzá azokhoz a megkülönböztetésekhez, melyeket abban az
-írásomban tettem, hogy az a féltékenység, mely a természetből ered,
-nagyon sok tekintetben függ a nemiség hatalmától és hogy mikor ez a
-hatalom határtalan vagy annak látszik, ez a féltékenység tetőpontjára
-ér; mert akkor a hím, szükségletei szerint mérve jogait, sohasem nézhet
-máskép egy másik hímre, mint alkalmatlan versenytársra. Ugyanezeknél a
-fajoknál a nőstények, mindig annak engedelmeskedve, aki először jött,
-csakis a foglalás jogán lesznek a hímekéi és örökös harczokat okoznak
-ezek között.
-
-Azoknál a fajoknál ellenben, a hol csak egy párosodik egygyel, a hol a
-párosodás bizonyos morális köteléket eredményez, a házasság egy nemét, a
-nőstény választása alapján azé a hímé levén, a melyet maga szerzett
-magának, rendszerint megtagadja magát mindenki mástól; a hím pedig,
-hűségének biztosítékául kérve ezt a kizárólagos vonzódást, ép oly
-kevéssé ingerlődik fel más hímek láttára és békésebben él velük. Ezekben
-a fajokban a hím osztozik a kis magzatokról való gondoskodásban és a
-természet ama törvényeinek egyikénél fogva, melyeket nem lehet
-meghatottság nélkül szemlélni, úgy tetszik, hogy a nőstény viszonozza az
-apának azt a ragaszkodást, a melyet gyermekei iránt tanusít.
-
-Ha most már az emberi nemet szemléljük kezdetleges egyszerűségében,
-könnyű meglátni a hím korlátolt képességéből és vágyainak mérsékletéből,
-hogy a természettől arra van rendeltetve, hogy érje be egy nősténynyel.
-Ezt igazolja a két nem számbeli egyenlősége, legalább a mi éghajlatunk
-alatt; ez az egyenlőség egyáltalán nincs meg azoknál a fajoknál,
-melyeknél a hímek nagyobb ereje több nőstényt egyesít egyetlen himmel.
-És bár az ember nem költ mint a galamb és bár abban a tekintetben, hogy
-nincsenek szoptatós emlői, a négylábúak osztályához tartozik, a
-gyermekek oly sokáig földöncsúszók és tehetetlenek, hogy ők és az anyjuk
-csak nehezen tudnának ellenni az apa ragaszkodása nélkül és a nélkül a
-gondoskodás nélkül, a mely ennek az eredménye.
-
-Az összes megfigyelések tehát egyesülnek annak bizonyítására, hogy a
-hímek féltékeny tombolásából bizonyos állati fajtákban egyáltalán nem
-lehet semmit következtetni az emberre nézve és még a déli éghajlatok
-kivétele is, a hol a soknejűség dívik, csak annál jobban bizonyítja a
-tételt, mert itt a nők számbeli többségéből folyik a férjek zsarnoksága
-és mert saját gyöngeségének érzése veszi rá az embert, hogy a
-kényszerhez forduljon a természet törvényeinek kijátszása végett.
-
-Nálunk, a hol ugyanezek a törvények ebben a tekintetben kevésbbé
-játszatnak ki, de annál jobban kijátszatnak egy ellenkező és
-gyűlöletesebb értelemben, a féltékenységnek indító oka inkább a
-társadalmi szenvedélyekben van meg, mint a kezdetleges ösztönben. A
-gáláns viszonyok legnagyobb részében a szerelmes sokkal jobban gyűlöli
-vetélytársait, mint a mennyire szerelmesét szereti; ha attól fél, hogy
-nemcsak ő egymaga hallgattatik meg, ez annak az önszeretetnek az
-eredménye, melynek eredetére rámutattam és inkább a hiúság szenved
-benne, mint a szerelem. Máskülönben félszeg intézményeink olyan
-képmutatókká tették a nőket[147] és annyira felcsigázták étvágyukat,
-hogy alig lehet számítani még legkipróbáltabb ragaszkodásukra is és hogy
-már nem is tudják a kedvezésnek olyan jeleit adni a melyek
-megnyugtathatnák a versenytársaktól való félelmet.
-
-Az igazi szerelemben máskép áll a dolog. Fentebb idézett írásomban
-megmutattam, hogy ez az érzés nem annyira természetszerű, mint a hogy
-gondolná az ember és nem csekély különbség van a között az édes
-megszokás között, a mely lelkileg összeköti a férfit hitvestársával és a
-között a féktelen hév között, a mely megrészegíti agyrémszerű vonzó
-tulajdonságaival egy lénynek, melyet nem lát többé olyannak, amilyen. Ez
-a szenvedély, a mely csak kizárást és kedvezést ismer, a hiúságtól csak
-annyiban különbözik, a mennyiben a hiúság mindent követel és nem nyújt
-semmit, tehát mindig méltánytalan, holott a szerelem ép annyit ad, a
-mennyit követel, tehát magában véve méltányossággal teljes érzés.
-Máskülönben mennél követelőbb, annál hiszékenyebb: ugyanaz az illuzió, a
-mely előidézi, könnyen hajlóvá teszi a rábeszélésre. Ha a szerelem
-nyugtalan, a becsülés bizalommal teljes és becsülés nélkül sohasem volt
-szerelem tisztességes szívben, mert abban, a mit szeret, mindenki azokat
-a tulajdonságokat szereti, melyeknek fontosságot tulajdonít.
-
-Mindez jól meg lévén világítva, egy szempillantásra meg lehet mondani,
-minémű féltékenységre képes Emil, mert alig, hogy ennek a szenvedélynek
-megvan egy csirája az emberi szívben, a formáját egyedül a nevelés
-határozza meg. Emil szerelmes és féltékeny, de nem lesz haragos,
-rosszkedvű, gyanakvó, hanem gyöngéd, érzékeny és félénk: inkább meg lesz
-ijedve, mint felingerelve; sokkal inkább igyekezni fog megnyerni
-szerelmesét, mint fenyegetni vetélytársát; elhárítaná, ha lehetne, mint
-valami akadályt, a nélkül, hogy gyűlölné, mint ellenséget; ha pedig
-gyűlöli, nem azért gyűlöli, hogy elvitasson tőle egy szívet, melyre
-igényt tart, hanem a valóságos veszély miatt, a melyben forog, hogy
-elveszítheti; igazságtalan gőgje nem fog ostoba módon megütközni azon,
-hogy valaki versenyre mer kelni vele; megérti, hogy a kedvezés maga
-egyedül csak az érdemre van alapítva és hogy a becsület az eredményben
-rejlik s ezért megkettőzteti igyekezetét, hogy szeretetreméltó legyen és
-ez valószinűleg sikerülni is fog neki. A nagylelkű Zsófia mikor
-felingerli szerelmét néhányszori ijedséggel, tudni fogja ezt az
-ijedséget szabályozni és őt kárpótolni érte; a versenytársakat pedig, a
-kiket csak azért tűrt meg, hogy próbára tegye őt, hamarosan félretolja.
-
-De hova is ragadtattam észrevétlenül magamat? Oh, Emil, mi lett belőled?
-Felismerhetem e benned tanítványomat? Mily mélyre látlak sülyedni! Hol
-az az oly keményen nevelt fiatal ember, a ki szembeszállott az időjárás
-viszontagságaival, a ki rászánta testét a legkeményebb munkára, lelkét
-pedig egyedül a bölcseség törvényeire, hozzáférhetetlenül az
-előítéleteknek, a szenvedélyeknek; a ki csak az igazságot szerette, a ki
-csak az észnek engedett és nem ragaszkodott semmihez, a mi nem lényének
-alkatrésze? Most elpuhulva a tétlen életben nőket ural; az ő mulatságaik
-a foglalkozása, az ő akaratuk az ő törvénye; sorsának bírája egy fiatal
-leány; a komoly Emil egy gyermek játékszere!
-
-Ilyenek az élet színjátékának változásai: minden kornak megvan a maga
-rugója, a mely mozgatja; de az ember mindig ugyanaz. Tíz éves korában a
-sütemények vezetik, húsz éves korában a szerelmese, harmincz éves
-korában az élvezetek, negyven éves korában a becsvágy, ötven éves
-korában a kapzsiság: mikor fog egyedül csak a bölcseség után szaladni?
-Boldog az, a kit akarata ellenére is erre vezetnek! Mi fontossága van
-annak, hogy milyen vezető után jár, ha ez a czélhoz vezeti? A hősök,
-maguk a bölcsek is megfizették ezt az adót az emberi gyöngeségnek és a
-kinek ujjai orsókat törtek össze, azért nem lett kevésbbé nagy ember.
-
-Ha ki akarod terjeszteni a szerencsés nevelés hatását az egész életre,
-hosszabbítsd meg az ifjúságon át a gyermekkor jó szokásait és ha
-növendéked az, a minek lennie kell, gondoskodjál róla, hogy minden
-időben az legyen. Ez az utolsó simítás, a melyet művednek még adnod
-kell, hogy tökéletes legyen. Különösen azért fontos dolog, hogy a fiatal
-embereknek meghagyják a nevelőjüket, mert máskülönben nem igen kell
-attól félni, hogy szerelmi ügyüket ne tudnák nélküle elvégezni. A
-nevelőket és kivált az apákat az szokta megtéveszteni, hogy azt hiszik,
-az egyik életmód kizárja a másikat és hogy a mint az ember felnő, le
-kell mondania mindenről, a mit kis korában tett. Ha ez így volna, akkor
-mire való volna gondját viselni a gyermekkornak, ha jó vagy rossz
-felhasználása elmúlnék vele együtt és ha az ember szükségszerűen más
-gondolkodásmódot is venne fel, valahányszor teljesen különböző életmódra
-tér át?
-
-Valamint hogy csak nagy betegségek bontják fel a folytonosságot az
-emlékezetben, ép úgy csak nagy szenvedélyek teszik ugyanezt az
-erkölcsökben. Az izléseink és a hajlamaink változnak ugyan, de ezt a
-változást, bár néha elég hirtelen, enyhítik a megszokások Hajlamaink
-egymásra következésében, ép úgy, mint a szinek helyes fokozatában, az
-ügyes művésznek észrevehetetlenné kell tenni az átmeneteket,
-összeelegyíteni és keverni a tónusokat és hogy semmiben se mutatkozzék
-szakadás, többféle tónust rakni fel az egész munkára. Ezt a szabályt
-megerősíti a tapasztalat; a mértéktelen emberek mindennap
-megváltoztatják vonzódásaikat, izlésüket, érzéseiket és nincs más
-állandóságuk, mint csak a változás megszokása; de a rendszeres ember
-mindig visszatér régi eljárás-módjához és még öreg korában sem veszti el
-a kedvtelést azokban az élvezetekben, melyeket gyermekkorában szeretett.
-
-Ha eléred, hogy átlépve egy új életkorba, a fiatal emberek ne nézzék
-megvetéssel azt az életkort, melyben azelőtt voltak, hogy új szokásokat
-véve föl, ne hagyják el a régieket és hogy mindig szeressék tenni azt, a
-mi jó, tekintet nélkül az időre, a mikor elkezdték, – csak akkor
-mentetted meg művedet és lehetsz biztos felőlük életük végéig, mert a
-legfélelmesebb felfordulás abban a korban van, a melyen most őrködöl. A
-mint hogy mindig fájdalommal gondolunk vissza erre a korra, ép úgy csak
-nehezen veszítjük el később is azt az izlést, melyet ekkor fölvettünk;
-ha ellenben egyszer felhagytunk vele, soha az életben nem nyerjük többé
-vissza.
-
-Legnagyobb része azoknak a szokásoknak, a melyeket a gyermekekre és a
-fiatal emberekre rákényszeríteni vélsz, nem igazi szokás, mert csak
-erőszak által vették fel és mert csak kedvük ellenére követik, tehát
-csak az alkalomra várnak, hogy lerázzák magukról. Az ember nem kedveli
-meg a börtönt azért, hogy sokáig volt benne; a megszokás a helyett, hogy
-csökkentené az ellene való ellenszenvet, csak fokozza. Nem így Emil. Ő
-gyermekkorában mindent csak kedve szerint és szívesen tett s mikor
-férfivá válva tovább is ugyanazt teszi, csak hozzáfűzi a szokás uralmát
-a szabadság édességéhez. A tevékeny élet, a testi munka, a
-testgyakorlás, a mozgás annyira szükségessé vált rá nézve, hogy nem
-tudna szenvedés nélkül lemondani róluk. Egyszerre elpuhult és ülő
-életmódra szorítani őt annyi volna, mint börtönbe vetni, meglánczolni,
-erőszakos kényszerhelyzetben tartani őt. Nincs benne kétségem, hogy a
-kedve és az egészsége egyaránt szenvedne általa. A jól elzárt szobában
-lélekzeni is alig tud, szüksége van a szabad levegőre, a mozgásra, a
-fáradságra. Még Zsófia lábainál sem tudja megállni, hogy néha félszemmel
-oda ne nézzen a mezőre és hogy ne vágyjon vele együtt bejárni.
-Mindazonáltal marad, mikor maradnia kell, de nyugtalan, izgatott,
-látszik rajta, hogy erőszakot tesz magán; azért marad, mert bilincsek
-vannak rajta. Ime tehát – fogjátok mondani – ezek olyan szükségletek,
-melyeknek alávetettem, rabság, a melybe juttattam! Mindez igaz;
-alávetettem őt az emberi állapotnak.
-
-Emil szereti Zsófiát; de mi az első varázs, mely őt lebilincselte? Az
-érzés, az erény, a tisztesség szeretete. Mikor ezt a szeretetet szereti
-szerelmesében, elveszthette-e önmagából? És mily áron adta oda magát
-Zsófia? Mindazon érzések árán, melyek kedvese szívében természetesek: az
-igazi javak megbecsülése, az önmegtartóztatás, az egyszerűség, a
-nagylelkű önzetlenség, a pompa és gazdagság megvetése. Emilben ezek az
-erények megvoltak, mielőtt még a szerelem a szívébe oltotta volna őket.
-Miben változott tehát tulajdonképen Emil? Újabb okai vannak, hogy az
-legyen, a mi; ez az egyedüli pont, a miben különbözik attól, a mi volt.
-
-Nem birom elképzelni, hogy bárki, a ki ezt a könyvet csak némi
-figyelemmel olvasta is, azt higyje, hogy annak a helyzetnek, a melyben
-van, minden körülménye véletlenül alakult ki körülötte. Vajjon
-véletlen-e, hogy bár a városok annyi szeretetreméltó leányt kináltak
-neki, az, a ki tetszését megnyerje, csak egy távoli magányban volt
-feltalálható! Vajjon véletlen-e, hogy itt megtalálja? Véletlen-e, hogy
-megfelelnek egymásnak? Véletlen-e, hogy nem lehetnek ugyanarról a
-helyről valók? Véletlen-e, hogy csak a lánytól oly messzire kap Emil
-szállást? Véletlen, hogy oly ritkán láthatja és hogy kénytelen annyi
-fáradsággal megvásárolni azt az élvezetet, hogy néha láthassa őt?
-Elférfiatlanodik, fogjátok mondani. Ellenkezőleg, megedződik; olyan
-erőteljesnek kell lennie, a milyenné én tettem, hogy el tudja viselni a
-fáradalmakat, melyeket Zsófia reá ró.
-
-Két mértföldnyire lakik tőle. Ez a távolság a fujtató a kovácsműhelyben;
-ebben edzem meg a szerelem nyilait. Ha egymás tőszomszédságában
-laknának, vagy ha kényelmes kocsiban üldögélve látogathatná meg,
-kényelmesen, párisi módra szerethetné. Akart volna-e Leander meghalni
-Neróért, ha nem választotta volna el őket a tenger? Engedd el nekem a
-sok szót, olvasóm; ha arra való vagy, hogy megérts, eléggé tudod követni
-részleteiben eljárásom módját.
-
-Az első alkalmakkor, hogy Zsófiát meglátogattuk, lovakat fogadtunk, hogy
-gyorsabban jussunk oda. Kényelmesnek találtuk ezt a megoldást és az
-ötödik alkalommal is lovakat fogadtunk még. Vártak ránk; több mint
-mértföldnyire a háztól embereket vettünk észre az úton. Emil néz, a
-szíve dobog; közeledik, fölismeri Zsófiát, leveti magát lováról,
-elindul, repül, a szeretetreméltó család lába előtt van. Emil szereti a
-szép lovakat; az ő lova szilaj; szabadnak érzi magát, elvágtat a mezőn
-át; én utána vágtatok, nagy nehezen utólérem és visszavezetem.
-Szerencsétlenségére Zsófia fél a lótól, nem merek hozzá közelíteni. Emil
-se lát, se hall, de Zsófia a fülébe súgja, hogy milyen vesződséget
-okozott barátjának. Emil szégyenkezve szalad oda, hogy megfogja a
-lovakat, hátramarad; illő, hogy mindenkire rákerüljön a sor. Ő indul
-előre, hogy megszabaduljunk a lovaktól. Igy maga mögött hagyva Zsófiát,
-nem találja többé oly kényelmesnek a lovaglást. Lihegve jön vissza és
-fél úton elénkbe szalad.
-
-A legközelebbi utazáskor Emil nem akar már lovakat. Miért? kérdem tőle.
-Hiszen csak inast kell fogadnunk, a ki gondjukat viseli. Ugyan – mondja
-ő – még ezzel is terhére legyünk a tiszteletreméltó családnak? Hiszen
-tudod, hogy el akarnak látni mindent, embereket és lovakat. Igaz,
-felelem én, megvan bennük a szegény emberek nemes vendégszeretete. A
-gazdagok kapzsiak, a maguk bőségében csak barátaikat látják el; a
-szegények ellenben ellátják barátaik lovait is. Menjünk gyalog, – mondja
-Emil. – Nincs rá bátorságod, neked, a ki oly könnyedén osztoztál fiad
-fáradságos mulatságaiban? Nagyon szívesen, – felelek én azonnal. – Úgy
-tűnik fel nekem, hogy a szerelem sem kivánja, hogy oly sok hűhóval
-csinálják.
-
-Közeledve az anyát és a leányt még messzebb találjuk, mint az előbbi
-alkalommal. Úgy megyünk feléjük, mint a nyíl. Emil csupa verejték; egy
-drága kéz megsimítja orczáját zsebkendőjével. Lehetne mégannyi ló a
-világon, ezután ugyan eszünkbe sem jutna hasznát venni.
-
-Mindazáltal elég keserves dolog, hogy sohasem tölthetjük együtt az
-estét. A nyár múlóban van, a napok kezdenek rövidülni. Bármit mondjunk
-is, sohasem engedik meg, hogy éjjel induljunk haza és hacsak nem jövünk
-már reggel, csaknem azonnal indulnunk kell, alighogy megérkeztünk. Az
-anya sokáig sajnálgat minket és aggódik miattunk, végre arra a
-gondolatra jön, hogy az ő házukban nem lehet ugyan minket elhelyezni, de
-a faluban lehetne számunkra hajlékot szerezni, a hol néha alhatnánk.
-Erre a szóra Emil tapsban tör ki, remeg az örömtől; Zsófia pedig
-akaratlanul is többször csókolja meg anyját azon a napon, mikor erre a
-gondolatra jött.
-
-Lassankint édes barátság és ártatlan bizalmasság kap lábra köztünk. A
-Zsófia vagy anyja által megszabott napokon rendesen eljövök barátommal;
-néha egyedül is engedem menni. A bizalom fölemeli a lelket és egy
-férfival nem kell már gyermek módjára bánni és mi végre jutottam volna,
-ha növendékem nem érdemelné meg becsülésemet? Megesik az is, hogy én
-megyek ő nélküle; olyankor szomorú, de nem zúgolódik: mit érne el
-zúgolódásával? Különben is tudja, hogy nem azért megyek, hogy ártsak az
-érdekeinek. De akár együtt megyünk, akár külön-külön, magától értetődik,
-hogy semmiféle időjárás nem tartóztathat fel, hiszen büszkék vagyunk, ha
-olyan állapotban érkezünk meg, hogy sajnálnak bennünket.
-Szerencsétlenségünkre Zsófia megtiltja nekünk ezt a dicsőséget és
-tiltakozik az ellen, hogy rossz időben is jöjjünk. Ez az egyedüli eset,
-hogy lázadónak látom azok ellen a szabályok ellen, melyeket titokban
-sugallok neki.
-
-Egy nap, mikor Emil egyedül ment s én csak másnapra vártam haza, még az
-este hazatért. Megölelem s ezt mondom neki: Nos, kedves Emilem,
-visszajöttél barátodhoz? De a helyett, hogy viszonozná ölelésemet, kissé
-lehangoltan mondja: Ne hidd, hogy jó kedvemből jövök; akaratom ellenére
-jöttem el. Ő akarta, hogy menjek; az ő kedvéért jöttem, nem a te
-kedvedért. Meghatva ettől a naivitástól, újra megölelem. Nyilt lélek,
-őszinte barátom, ne foszsz meg attól, a mi megillet engem. Ha az ő
-kedvéért jöttél el, az én kedvemért vallod meg; a te hazatérésed az ő
-műve, de a nyiltságod az enyém. Őrizd meg mindig a szép lelkeknek ezt a
-nyiltságát. A közömbösek hadd gondolják, a mit akarnak, de bűn tűrni,
-hogy egy barátunk érdem számba vegye tőlünk azt, a mit nem ő érette
-tettünk.
-
-Óvakodom attól, hogy ennek a vallomásnak értékét leszállítsam szemében
-azzal, hogy több szerelmet, mint nagylelkűséget találjak benne és
-megmondjam neki, hogy nem annyira magától akarja elhárítani
-visszatérésének érdemét, mint inkább biztosítani Zsófia számára. De így
-leplezi le előttem szívének mélyét a nélkül, hogy akarná: ha
-kényelmesen, lassan, szerelméről álmodozva jön, akkor Emil nem egyéb,
-csak Zsófia szerelmese; ha szaporán jön, kihevülve, bár kissé
-rosszkedvűen, akkor Mentorának barátja.
-
-Ezekből a rendelkezésekből láthatni, hogy az én ifjam távol van attól,
-hogy Zsófia mellett töltse életét és hogy annyiszor lássa, a hányszor
-akarja. Hetenkint egy-két utazás a legtöbb, a mi meg van neki engedve és
-látogatásai gyakran csak fél napra terjednek s csak ritkán nyúlnak át a
-másnapba. Sokkal több időt tölt azzal, hogy remélgeti, hogy látni fogja
-vagy hogy örül neki, hogy láthatta, mintsem hogy valósággal látja. Még
-abból az időből is, a melyet látogatásaira fordít, kevesebbet tölt
-mellette, mint útközben feléje vagy távolodva tőle. Ezek az igaz,
-tiszta, gyönyörteljes, de inkább képzelt, mint valódi élvezetek izgatják
-szerelmét a nélkül, hogy elférfiatlanítanák szívét.
-
-Azokon a napokon, mikor nem látja Zsófiát, nem tétlen vagy renyhe.
-Ezeken a napokon megint Emil: egyáltalán nem változott meg.
-Leggyakrabban a környékbeli mezőkön csatangol, foglalkozik a
-természetrajzzal, megvizsgálja, figyeli a földeket, terményeiket,
-művelésüket, összehasonlítja a munkát, a mit lát, azzal, a melyet ismer,
-keresi a különbségek okait; ha úgy találja, hogy más dolgozási módok
-előnyösebbek az ittenieknél, közli ezeket a földművelőkkel; ha jobb
-formájú ekéket ajánl, mindjárt meg is csináltatja saját rajzai alapján;
-ha márgabányát talál, megmagyarázza nekik a hasznosságát, a mely ezen a
-környéken ismeretlen; gyakran maga is nekifog a munkának; mind
-elálmélkodnak, ha látják, hogy könnyebben forgatja szerszámaikat, mint
-ők, mélyebb és egyenesebb barázdát von, mint az övék, egyenletesebben
-vet, czélszerűbben ültet. Nem gúnyolódnak rajta, mintha csak szájjal
-volna földművelő, látják, hogy csakugyan ért hozzá. Szóval kiterjeszti
-buzgalmát és gondolkodását mindenre, a minek megvan az eredeti és
-általános haszna, sőt nem is szorítkozik csak erre. Meglátogatja a
-földművesek házait, tudakozódik hogylétükről, családjukról, gyermekeik
-számáról, földjük mennyiségéről, terményeik minéműségéről,
-kelendőségéről, jövedelmükről, adóikról, adósságaikról stb. Pénzt
-keveset ad, tudva, hogy rendszerint rosszul használják fel, de maga
-határozza meg felhasználását és hasznossá teszi rájuk nézve, még
-akaratuk ellenére is. Munkásokat szerez nekik és gyakran megfizeti nekik
-a napszámot azért a munkáért, a melyre szükségük van. Az egyikkel újra
-fölépítteti vagy befödeti beomlott kunyhóját, a másikkal megdolgoztatja
-földjét, a melyet eszközök hiányában parlagon hagyott, meg másnak
-tehenet szerez, vagy lovat vagy mindenféle állatot az elpusztult
-helyett; két szomszéd már-már pört kezd egymással, rábeszéli őket, hogy
-egyezzenek ki; egy paraszt megbetegszik, ápoltatja, maga is ápolja;[148]
-egy másikat háborgat valami hatalmas szomszédja, megvédi és közbelép
-érdekében; szegény fiatal pár szereti egymást, segít nekik
-összeházasodni; egy derék asszony elvesztette kedves gyermekét,
-meglátogatja és vígasztalja; nem megy el azonnal, a mint jött; nem veti
-meg a szűkölködőket, nem siet otthagyni a szerencsétleneket; gyakran
-azoknál a parasztoknál étkezik, a kiken segített, olyanoktól is elfogad
-meghívást, a kiknek nincs rá szükségük; amazoknak jóltevőjévé, emezeknek
-barátjává válván, mindig egyenlő marad velük. Szóval személyével mindig
-épen annyi jót tesz, mint pénzével.
-
-Sétáit néha a boldog ház felé irányítja; talán remélheti, hogy titokban
-megpillantja Zsófiát, hogy észrevétlenül láthatja sétája közben. Emil
-azonban nyilt magaviseletű, nem tud és nem is akar megtéveszteni. Megvan
-benne az a szeretetreméltó gyöngédség, a mely növeli és táplálja az
-önbecsülést az önmagáról való jó tanuságtétellel. Szorosan a neki
-megszabott korlátok közt tartja magát és sohasem közeledik annyira, hogy
-véletlenül nyerje meg azt, a mit csak Zsófiától kaphat. Viszont örömest
-bolyong a környéken, keresgélve szerelmese lába nyomát, meghatva a
-fáradtságtól, melyet kiállott és az utaktól, melyeket megtett az ő
-kedvéért. Előtte való nap, hogy meglátogathatja, elmegy valami szomszéd
-tanyára, harapni valót rendelni másnapra. A séta észrevétlenül erre
-térül, mintegy véletlenül térnek be, gyümölcsöt, süteményt, tejszínt
-kapnak. A torkos Zsófia nem érzéketlen az ilyen figyelmességek iránt és
-szívesen becsüli meg gondoskodásunkat; mert a bókból mindig kijut nekem
-is a magam része, még ha semmi részem sincs is a gondoskodásban, mely
-alkalmat adott rá; ez a kis lány ravaszkodása, hogy ne kelljen olyan
-nagy zavarba jönnie, mikor megköszöni. Az apa és én eszünk a süteményből
-és bort iszunk, Emil azonban a nőkkel tart és mindig résen van, hogy
-elcsenhessen egy tányér tejszínt, a melybe Zsófia belemerítette a
-kanalát.
-
-A sütemények kapcsán szóba hozom Emil előtt egyszeri versenyfutásait.
-Tudni akarják, miféle versenyfutások azok: megmagyarázom, nevetnek
-rajta, kérdezik tőle, tud-e még futni. Jobban, mint valaha, felel ő, nem
-is szeretném, ha elfelejtettem volna. Valaki a társaságból nagyon
-szeretné futni látni és nem meri megmondani; másvalaki magára vállalja,
-hogy fölveti a dolgot. Emil belemegy; előkerítenek két-három fiatal
-legényt a környékről, megállapítják a díjat és hogy annál jobban
-utánozzák az egykori játékokat, odatesznek egy süteményt a czélpontra.
-Mindenki készen van; a papa adja meg a jelt kezével tapsolva. A gyors
-Emil csak úgy szeli a levegőt és máris a pálya végén van, mikor még
-nehézkes versenytársai alig indultak el. Emil átveszi a díjat a Zsófia
-kezéből és nem kevésbbé bőkezűen, mint Aeneas, megajándékozza az összes
-legyőzötteket.
-
-A diadalzaj közepette Zsófia arra merészkedik, hogy kihívja a győzőt és
-azzal dicsekszik, hogy tud oly jól futni, mint ő. Emil nem vonakodik
-versenyre szállni vele és mialatt Zsófia készülődik a futásra és föltűzi
-kétoldalt a ruháját és gondosabban ügyelve arra, hogy feltárja Emil
-szeme előtt finom lábát, mint hogy legyőzze a versenyben, megnézi, elég
-rövid-e a szoknyája, – Emil egy szót súg fülébe az anyának. Ez mosolyog
-és helyeslően bólint. Emil erre versenytársa mellé áll és alig adatott
-meg a jel, már látni a lányt elindulni és repülni, mint a madár.
-
-A nők nem futásra vannak teremtve; csak azért futnak, hogy utólérjék
-őket. A futás nem az egyedüli dolog, a mit ügyetlenül csinálnak, de az
-egyedüli, a mit csúnyán csinálnak: hátrahajtott és testükhöz szorított
-könyökük nevetségessé teszi mozdulataikat, a magas sarkukon, melyen
-szökdécselnek, olyanok, mint a szöcskék, melyek futni akarnak ugrálás
-nélkül.
-
-Emil nem képzeli azt, hogy Zsófia jobban fut, mint más nő s nem tartja
-érdemesnek, hogy elindúljon helyéről és ingerkedő mosolylyal nézi, hogy
-indúl neki. Zsófia azonban könnyed és alacsony sarkú czipőben jár, nincs
-szüksége mesterkedésre, hogy a lába kicsinek látszassék. Olyan
-sebességgel fut előre, hogy ha utól akarja érni ezt az új Atalantát,
-épen csak annyi ideje van, a mennyi kell, mikor oly messze maga előtt
-látja. Ő is elindul tehát, hasonlóan a sashoz, a mely ráveti magát
-zsákmányára; kergeti, a sarkához ér, végre utóléri a lihegőt, gyöngéden
-köréje fonja bal karját, fölemeli, mint a tollat és szívére szorítva az
-édes terhet, így fejezi be a futást; ő vele érinteti meg először a
-czélt, majd azt kiáltva: «Zsófia a győztes!» letérdel előtte a földre és
-legyőzöttnek vallja magát.
-
-Ezekhez a különböző foglalatosságokhoz járul az a mesterség, a melyet
-tanultunk. Legelőbb egy nap hetenkint és ezenkívül minden nap, mikor az
-idő nem engedi meg, hogy a szabadban maradjunk, Emil és én elmegyünk
-dolgozni egy mesterhez. Nemcsak a forma kedvéért dolgozunk itt, olyan
-emberek módjára, a kik fölötte állnak az efféle foglalkozásnak, hanem
-Istenigazában és valódi munkások módjára. Zsófia apja egy alkalommal,
-mikor meglátogat minket, a munkánál talál és csodálattal beszéli el
-feleségének és leányának, a mit látott. Nézzétek meg, mondja, ezt a
-fiatal embert a műhelyben és látni fogjátok, megveti-e a szegény ember
-helyzetét. El lehet képzelni, hogy Zsófia örömmel hallgatja ezt a
-beszédet. Újra szóba kerül a dolog; szeretnék meglepni Emilt munka
-közben. Kikérdeznek engem, a nélkül, hogy észrevétetnének valamit és
-miután biztosan megtudták egyik napunkat, az anya és lánya kocsiba ülnek
-és azon a napon bejönnek a városba.
-
-Belépve a műhelybe, Zsófia észrevesz a túlsó végében egy ingújjra
-vetkőzött fiatal embert; a haja hanyagul összekötve és annyira el van
-foglalva azzal, a mit csinál, hogy meg se látja őt. Zsófia megáll és int
-az anyjának, Emil a vésővel egyik kezében és a kalapácscsal a másikban,
-épen egy pántot csinál, aztán elfűrészel egy deszkát és belefogja egyik
-darabját a szorítóba, hogy meggyalulja. Ez a látvány nem nevetteti meg
-Zsófiát; megindítja és tiszteletreméltónak tűnik fel neki. Asszony,
-tiszteld uradat, ő dolgozik éretted, ő keresi meg a kenyeredet és táplál
-téged. Ime, a férfi.
-
-Mialatt a nők Emilt figyelik, én észreveszem őket; megczibálom Emil
-ruhája újját. Emil megfordul, meglátja őket, eldobja szerszámait és
-örömkiáltással ugrik fel. Miután átengedte magát első elragadtatásának,
-leülteti őket és újra belefog munkájába. De Zsófia nem tud ülve maradni;
-élénken kél fel, átfut a műhelyen, nézegeti a szerszámokat, megsimogatja
-a gyalult deszkát, összeszedi a földről a forgácsot, a kezeinket nézi és
-aztán azt mondja, hogy tetszik neki ez a mesterség, mert tiszta. A kis
-bohó még utánozni is próbálja Emilt. Fehér és gyönge kezével ráhúzza a
-gyalút egy deszkára; a gyalú siklik, de nem vág. Nekem úgy tűnik, hogy
-Ámor nevet a levegőben és csapkod a szárnyával, mintha hallanám
-örömkiáltását: _Herkules meg van boszúlva!_
-
-Ezalatt az anya kikérdezi a mestert: Uram, mennyit fizet ezeknek a
-legényeknek? Asszonyom, húsz soust napjára és én adom az eledelüket, de
-ha ez a fiatal ember akarná, jóval többet is kereshetne, mert ő messze
-földön a legjobb munkás. Húsz sous napjára és a koszt! mondja az anya s
-meghatva néz reánk. Úgy van, asszonyom, mondja újra a mester. Erre a
-szóra az anya Emilhez siet, megöleli, kebléhez szorítja, könnyeivel
-öntözi, nem tudva mást mondani, mint újra meg újra: Fiam, fiam!
-
-Miután egy ideig beszélgettek velünk, a nélkül, hogy elvontak volna a
-munkától, az anya így szól leányának: Menjünk, késő már, ne várassunk
-magunkra. Aztán Emilhez közeledve megveregeti az arczát s ezt mondja
-neki: Nos, jó munkás, nem akar velünk jönni? Emil nagyon szomorú hangon
-felel: El vagyok foglalva, tessék a mestert megkérdezni. Megkérdik a
-mestert, nélkülözhet-e minket. Azt mondja, nem. Sürgős munkám van,
-úgymond, amelynek holnaputánra el kell készülni. Számítva ezekre az
-urakra, visszautasítottam a munkásokat, a kik ajánlkoztak; ha ők
-elmaradnak, nem tudom, hol kapok másik munkásokat és nem tudnék a
-munkával az igért napra elkészülni. Az anya nem felel semmit, várja,
-hogy Emil szóljon. Emil lesüti a fejét és hallgat. Uram, mondja neki az
-anya meglepetve ettől a hallgatástól, nincs erre semmi mondani valója?
-Emil gyöngéden ránéz a lányra és csak azt feleli: Látják, hogy maradnom
-kell. Erre a nők eltávoznak és ott hagynak minket. Emil a kapuig kiséri
-őket, utánuk néz, a míg lehet, sóhajt és szó nélkül visszatér
-munkájához.
-
-Útközben az anya megütődve beszél leányának erről a furcsa
-magaviseletről. Ugyan – mondja – hát olyan nehéz lett volna kárpótolni a
-mestert, hogy ne kelljen ott maradnia? És ez az oly bőkezű fiatal ember,
-aki szükség nélkül is szórja a pénzt, nem tud pénzt találni illő
-alkalomkor? Oh, mama, felel Zsófia, ne adja Isten, hogy Emil olyan nagy
-hatalmat tulajdonítson a pénznek, hogy arra is felhasználja, hogy
-személyes kötelezettségét is megszeghesse az árán, hogy büntetlenül
-szegje meg a szavát és megszegesse mással is! Tudom, hogy könnyen
-kárpótolhatná a mesterembert azért a csekély kárért, a mely az ő
-elmaradásával éri; ezzel azonban rabjává tenné lelkét a gazdagságnak,
-hozzászoknék, hogy a vagyont tegye kötelességei helyébe és hogy azt
-higyje, minden alól fel van mentve az ember, ha fizet. Emilnek más a
-gondolkozásmódja és remélem, én nem leszek oka, hogy megváltoztassa. Azt
-hiszed, nem esett nehezére maradni? Mama, ne tévesztesd meg magadat; az
-én kedvemért maradt, láttam a szemén.
-
-Zsófia nem valami nagyon szerény igényű a szerelem igazi tanubizonyságai
-iránt. Ellenkezőleg, zsarnokoskodó és követelőző; azt akarja, hogy
-inkább ne is szeressék, mint hogy lanyhán szeressék. Megvan benne az
-önbecsérzés nemes érzése, a mely megbecsüli magát és úgy akar
-tiszteltetni, a hogy ő becsüli magát. Nem tartana magához méltónak egy
-olyan szívet, a mely nem érezné az ő szívének teljes értékét, a mely ne
-ép úgy vagy még inkább erényeiért szeretné, mint bájaiért; egy olyan
-szívet, a mely ne tenné neki elébe saját kötelességeit és a ki ne tenné
-elébe őt minden más dolognak. Nem akar olyan imádót, a ki nem ismer más
-törvényt, csak az övét: olyan emberen akar uralkodni, a kit nem
-torzított el. Így veti meg Circe Ulisszes társait, miután lealjasította
-őket és annak magának adja oda magát, a kit nem tudott elváltoztatni.
-
-De leszámítva ezt a sérthetetlen és szent jogot, Zsófia féltékenyen őrzi
-a maga jogait s vigyáz, hogy Emil mily gondosan tartja őket
-tiszteletben, mily gonddal teljesíti akaratát, mily ügyességgel találja
-ki, mily éberséggel érkezik meg a megszabott pillanatban: nem akarja sem
-hogy késsen, sem hogy hamarabb jöjjön, azt akarja, hogy pontos legyen.
-Sietni annyit tesz, hogy többet tart magára, mint ő rá; késni, ez annyi,
-mint elhanyagolni. Zsófiát elhanyagolni! Ez nem történhetnék meg
-kétszer. Egyszer igazságtalanul gyanakodott, hogy elhanyagolták s
-csaknem vége volt mindennek; de Zsófia méltányos és helyre tudja ütni,
-ha mit vétett.
-
-Egy este vártak ránk; Emil megkapta a parancsot. Elénkbe mennek; nem
-érkezünk meg. Hova lettek? Mi baj érhette őket? Nem is küldenek
-izenetet. Az este várásunkkal telik el. A szegény Zsófia már azt hiszi,
-meghaltunk; kétségbeesik, kínozza magát, sírva tölti az éjszakát. Este
-küldönczöt küldtek, hogy tudakozódjék rólunk és hozzon másnap reggel
-híreket. A küldöncz visszatér az általunk küldöttel, a ki szóbelileg
-hozza izenetünket és elmondja, hogy jól vagyunk. Egy pillanattal később
-megjelenünk mi is. Ekkor a helyzet megváltozik: Zsófia letörli könnyeit,
-vagy ha ont könnyeket, mérgében ontja. Büszke szívét nem kárpótolta,
-hogy élünk; Emil él és oktalanul váratott magára.
-
-Érkezésünkkor be akar zárkózni. Azt akarják, hogy maradjon; maradnia
-kell; de azonnal elhatározza magát és nyugodt és megelégedett
-magatartást vesz fel, a mely másoknak imponálhatott. Az apa elénkbe jön
-és így szól: Nyugtalanságban tartották a barátjaikat; vannak itt, a kik
-nem fogják ezt egykönnyen megbocsátani. Ugyan ki, papa? – mondja Zsófia
-a legbájosabb mosolylyal, melyet csak tetetni tud. Mit törődöl vele,
-felel az apa, ha nem te vagy? Zsófia nem felel és lesüti a szemét a
-munkájára. Az anya hideg és kimért módon fogad minket. Emil zavarba
-jőve, nem meri megszólítani Zsófiát. A leány szól hozzá először;
-megkérdi, hogy van, üléssel kinálja és olyan jól tettet, hogy a szegény
-fiatal ember, a ki még nem ért semmit a heves szenvedélyek hangján,
-beugrik ennek a hidegvérnek és csaknem azon a ponton van, hogy maga is
-megneheztel.
-
-Hogy felvilágosítsam, meg akarom fogni Zsófia kezét s ajkamhoz akarom
-emelni, a hogy néha szoktam. Hirtelen visszarántja, oly sajátságosan
-ejtve ki, hogy: _uram_, – hogy ez az akaratlan mozdulat azonnal
-leleplezi Emil szemében.
-
-Zsófia maga is látva, hogy elárulta magát, kevésbbé tesz magán
-erőszakot. Látszólagos hidegvére irónikus kicsinyléssé változik.
-Mindenre, a mit mondanak neki, halk és bizonytalan hangon kiejtett
-egytagú szókkal felel, mintha attól félne, hogy nagyon is keresztül
-engedi éreztetni a méltatlankodás hangját. Emil félholtan a rémülettől
-fájdalommal néz rá és igyekszik rávenni, hogy nézzen a szemébe, hogy
-jobban olvashassa az övében az igazi érzéseit. Zsófia még jobban
-felingerelve önbizalmától, olyan tekintetet vet rá, hogy elmegy a kedve
-még egy olyat kivánni. Emil megzavarodva, reszketve nem mer – saját nagy
-szerencséjére – sem szólni hozzá, sem ránézni; mert még ha ártatlan
-volna is, Zsófia sohasem bocsátotta volna meg neki, hogy el tudta
-viselni haragját.
-
-Látva most már, hogy rajtam a sor és hogy ideje kimagyarázkodnunk,
-visszamegyek Zsófiához. Újra megfogom a kezét, melyet nem von vissza,
-mert közel van hozzá, hogy elájuljon. Gyöngéden mondom neki: kedves
-Zsófia, mi pórul jártunk, de ön okos és igazságos, nem fog minket
-elitélni a nélkül, hogy meghallgatna. Hallgasson meg tehát. Zsófia nem
-felel, én pedig így szólok.
-
-«Tegnap elindultunk négy órakor; meg volt hagyva, hogy hét órára
-érkezzünk meg és mindig hamarabb indulunk el, mint kellene, hogy
-útközben megpihenhessünk. Az út háromnegyed részén már túl voltunk,
-mikor fájdalmas panaszok ütötték meg a fülünket; a tőlünk némi
-távolságban levő völgy torkolatából hallatszottak. Odaszaladunk a
-segélykiáltásra s egy szerencsétlen parasztembert találtunk ott, a ki
-kissé boros fővel jött lóháton a városból s akkorát esett le a lóról,
-hogy eltörte a lábát. Kiáltozni kezdtünk segítségért, senki se felelt;
-próbáltuk a sebesültet föltenni a lóra, nem birtuk; a legcsekélyebb
-mozdulatra borzasztó kínokat szenvedett a boldogtalan. Nem tehettünk
-tehát mást, megkötöttük a lovat a szomszéd erdőben, aztán hordágyat
-csinálva karjainkból, odaültettük a sebesültet és tőlünk telhetően
-vigyázva vittük útmutatásai szerint arrafelé, a merre haza érhetett. Az
-út hosszú volt, többször kellett pihennünk. Végre a fáradságtól
-kimerülten megérkeztünk: szomorú meglepetéssel vettük észre, hogy már
-ismerjük a házát s hogy ez a szerencsétlen, a kit akkora fáradsággal
-hoztunk haza, ugyanaz, a ki olyan szívélyesen fogadott minket azon a
-napon, mikor először érkeztünk ide. A nagy zavarban, a melyben eddig
-voltunk, kölcsönösen nem ismertük fel egymást.
-
-«Csak két kis gyermeke volt odahaza. A felesége, a ki most készült őt a
-harmadikkal megajándékozni, annyira megrémült, mikor így látta
-hazatérni, hogy heves fájdalmakat érzett és néhány óra mulva megszülte
-gyermekét. Mit csináljunk ilyen körülmények közt egy félreeső kunyhóban,
-a hol nem remélhettünk semmiféle segítséget? Emil elszánta magát, hogy
-megkeresi a lovat, melyet az erdőben hagytunk, felül rá és lóhalálában a
-városba siet seborvosért. A lovat a seborvosnak adta és miután nem
-tudott mindjárt betegápolónőt találni, gyalog tért vissza egy szolgával,
-miután gyors küldönczöt küldött önhöz; mialatt én, képzelhetni, mekkora
-zavarban egy törött lábú férfi és egy vajúdó nő között, előkészítettem a
-házban mindent, a miről gondoltam, hogy szükség lehet rá mindkettejük
-segítségére.
-
-A többit nem részletezem; nem erről van most szó. Két óra volt éjfél
-után, mikor mindketten egy pillanatra megpihenhettünk. Végre hajnal felé
-megérkeztünk közeli menedékhelyünkre, a hol megvártuk az ön ébredésének
-óráját, hogy számot adjunk balesetünkről.»
-
-Elhallgattam, nem szólva semmi többet. De mielőtt valaki szólt volna,
-Emil szerelmeséhez lép, fölemeli hangját és szilárdabban, semmint hittem
-volna, így szól: Zsófia, a maga kezében van sorsom, jól tudja.
-Meghalathat a fájdalomtól, de azt ne remélje, hogy el tudja velem
-feledtetni az emberiesség jogait; ezek nekem szentebbek, mint a maga
-jogai; sohasem mondok le róluk a maga kedvéért.
-
-Zsófia erre a szóra felelet helyett feláll, karját Emil nyaka köré ölti,
-csókot nyom arczára; aztán utánozhatatlan bájjal nyújtja karját, így
-szól hozzá: Emil, fogadd ezt a kezet, a tied. Légy, a mikor akarsz, a
-férjem és uram; igyekezni fogok megérdemelni ezt a tisztességet.
-
-Alig hogy megölelte Emilt, az apja elragadtatva tapsolt, ezt kiáltva:
-«Hogy volt! hogy volt!» Zsófia nem kéreti magát, még két csókot adott a
-másik arczára; de csaknem ugyanabban a pillanatban, megrémülve mind
-attól, a mit tett, anyja karjába veti magát és az anyai ölbe rejti
-szégyenkezéstől lángoló arczát.
-
-Nem fogom leírni az általános örömöt; mindenki kell, hogy érezze. Ebéd
-után Zsófia azt kérdi, vajjon azok a szegény betegek nagyon messze
-laknak-e arra, hogy meglátogassa őket. Zsófia ezt kívánja s ez jó dolog.
-Odamegyünk: két külön ágyban találjuk őket; Emil hozatott egy ágyat.
-Embereket találunk körülük, a kik segítenek nekik: Emil gondoskodott
-róluk. De egyébként mind a ketten oly rossz állapotban vannak, hogy a
-kényelmetlenség ép annyi bajt okoz nekik, mint az állapotuk. Zsófia
-kötényt kér a jó asszonytól és megveti az ágyát; ugyanezt teszi aztán a
-férfival; gyöngéd és könnyed keze megtapogat mindent, a mijük fáj nekik
-és lágyabb fekvőhelyet készít fájó tagjaiknak. Már közeledtére is
-könnyebben érzik magukat; azt lehetne mondani, hogy eltalálja, mi fáj
-nekik. Ez az oly kényes leány nem riad vissza sem a piszoktól, sem a
-kellemetlen szagtól és tudja, hogy kell eltüntetni az egyiket, a másikat
-is a nélkül, hogy bárkit is terhelne és a nélkül, hogy megkínozná vele a
-betegeket. Ő, a ki mindig oly szerény és néha oly büszke, ő, a ki a
-világ minden kincséért nem érintette volna csak ujja hegyével is egy
-férfi ágyát, minden kényeskedés nélkül fekteti másik oldalára a
-sebesültet és kényelmesebb helyzetbe teszi, hogy így tovább maradhasson
-fekve. A felebaráti buzgalom legyőzi a tartózkodását; a mit tesz, oly
-könnyedén teszi és olyan ügyesen, hogy a beteg megkönnyebbültnek érzi
-magát szinte a nélkül, hogy észrevenné, hogy hozzá nyúltak. A férj és a
-feleség közös értelemmel áldják a szeretetreméltó leányt, a ki gondozza
-őket, sajnálkozik miattuk, vigasztalja őket. Az égnek angyala ő, kit
-Isten küldött be hozzájuk; megvan benne az angyal külseje és nyájassága,
-a kedvessége és jósága. Emil meghatva, szótlanul nézi őt. Férfi, keresd
-az élettársadat; az Isten adta őt neked arra, hogy enyhítse bajaidat. Ez
-az asszony.
-
-Megkereszteltetik az újszülöttet. A két szerelmes tartja keresztvízre
-azzal a forró vágygyal, hogy nemsokára ugyanez tétessék másokkal.
-Vágyva-vágynak erre a pillanatra; úgy gondolják, mintha már itt is
-volna; Zsófia minden aggálya el van távolítva, de most jönnek meg az én
-aggályaim. Nincsenek még annyira, mint a hogy gondolják; mindennek
-megvan a maga ideje.
-
-Egy reggel, a mikor két napja nem látták egymást, belépek Emil
-szobájába, kezemben egy levéllel és mereven ránézve így szólok hozzá:
-«Mit tennél, ha azt a hírt hoznák neked, hogy Zsófia meghalt?» Emil
-nagyot kiált, összecsapva kezét felkiált és szó nélkül, rémült
-tekintettel néz rám. «Felelj hát,» – mondtam én ugyanazzal a
-nyugalommal. Erre felingerülve hidegvéremen hozzám lép, haragtól,
-lángoló szemekkel s csaknem fenyegető magatartásban állva elém, így
-szól: «Hogy mit tennék? Nem tudom, de annyit tudok, hogy soha életemben
-nem látnám viszont azt, a ki az értésemre adná». «Nyugodj meg, – mondom
-neki mosolyogva – ő él, jól érzi magát, rád gondol és ma estére várnak
-minket. De menjünk egyet sétálni; beszélgessünk».
-
-A szenvedély, mely elfogta, nem engedi többé, hogy mint azelőtt,
-elmerüljön a merőben okoskodó beszélgetésbe; ennek a szenvedélynek a
-révén kell az érdeklődését megragadni, hogy figyelmesen hallgassa
-oktatásomat. Ezt tettem ezzel a borzalmas előzménynyel; most ugyan
-biztos vagyok benne, hogy meg fog hallgatni.
-
-«Boldognak kell lenni, kedves Emilem, ez a czélja minden egyes lénynek;
-ez az első vágy, melyet a természet belénk oltott és az egyetlen, a mely
-nem fog soha elhagyni. De hol van a boldogság? Ki tudja? Mindenki keresi
-és senki sem találja meg. Azzal töltjük az életünket, hogy keresgéljük
-és meghalunk a nélkül, hogy elértük volna. Fiatal barátom, mikor
-születésedkor karomba vettelek és mikor tanuságul hívtam a legfőbb lényt
-ahhoz a kötelezettséghez, melyet vállaltam, napjaimat a te napjaid
-boldogságának ajánlottam fel, – tudtam-e magam is, hogy mire kötelezem
-magamat? Nem; csak azt tudtam, hogy a mikor téged boldoggá teszlek,
-bizonyos, hogy az leszek én is. A mikor elvállaltam rád nézve ezt az
-üdvös czélt, közössé tettem mindkettőnk számára.
-
-«A míg nem tudjuk, hogy mit tegyünk, a bölcseség abban áll, hogy
-tétlenségben maradjunk. Ez minden elvek között az, a melyre az embernek
-legnagyobb szüksége van és az, a melyet a legkevésbbé tud követni.
-Keresni a boldogságot a nélkül, hogy tudnók, hol van, ez annyi, mint
-kitenni magát annak, hogy elfut előle, ez annyi, mint megannyi ellenkező
-úton veszélybe jutni, a hány eltévedni való út van. De nem mindenkinek
-tulajdonsága, hogy tétlenül tudjon maradni. Abban a nyugtalanságban,
-melyben a jóllét vágya tart minket, jobb szeretünk tévedni a
-kergetésében, mint semmit se tenni keresésére és ha egyszer elhagytuk
-azt a helyet, a hol felismerhetjük, nem tudunk többet oda visszatérni.
-
-«Ugyanebben a tudatlanságban lévén, igyekeztem kikerülni ugyanazt a
-hibát. Elvállalván a gondoskodást rólad, elhatároztam, hogy nem teszek
-egyetlen haszontalan lépést és megakadályozom, hogy te se tegyél. A
-természet útjához ragaszkodtam, várva, hogy ez megmutassa a boldogság
-útját. Kiderült, hogy ugyanaz és hogy a mikor nem gondoltam rá, akkor
-követtem.
-
-«Légy tanubizonyságom, légy itélő bírám, sohasem foglak megtagadni. Első
-éveid nem áldoztattak fel azoknak a melyek ezután fognak következni;
-élvezted mindazokat a javakat, melyeket a természet adott neked. Azok
-közül a bajok közül, a melyeknek alávetett téged és a melyektől meg
-tudtalak óvni, csak azokat érezted, a melyek megedzhetnek más bajok
-ellen. Nem szenvedtél egyet sem, hanem ha azért, hogy elkerülj egy
-nagyobbat. Nem ismerted sem a gyűlöletet, sem a rabszolgaságot. Szabad
-és elégedett lévén, igazságos és jó maradtál, mert a szenvedés és a bűn
-elválaszthatatlanok és az ember sohasem válik gonoszszá, csak mikor
-boldogtalan. Vajha gyermekkorod emléke meghosszabbodnék öreg napjaidig!
-Nem félek attól, hogy jó szíved valaha is visszaemlékszik rá a nélkül,
-hogy ne áldja azt a kezet, a mely vezette.
-
-«Mikor belejutottál az okosság életkorába, megóvtalak az emberek
-előitéleteitől; mikor a szíved érzékenynyé lett, megóvtalak a
-szenvedélyek zsarnokságától. Ha meg tudtam volna hosszabbítani ezt a
-belső nyugalmadat életed végeig, biztonságba helyeztem volna művemet és
-mindig boldog lennél, a mennyire ember csak lehet; de kedves Emilem,
-hiába merítettem volna bele a lelkedet a Styxbe, nem tehettem volna
-mindenütt sebezhetetlenné; új ellenség támad fel, a kit még nem tanultál
-meg legyőzni és a kitől nem tudtalak megmenteni. Ez az ellenség, ez te
-magad vagy. A természet és a sors szabadnak hagyott. El tudtad szenvedni
-a nyomort, el tudtad viselni a test fájdalmait; a lélek fájdalmai
-ismeretlenek maradtak előtted; nem függtél mástól, csak az emberi
-sorstól és most függsz mindazoktól a kötelékektől, melyeket magad raktál
-magadra; a mikor megtanultál vágyni, vágyaid rabszolgájává tetted
-magadat. A nélkül, hogy bármi is változnék benned, a nélkül, hogy bármi
-bántana is, a nélkül, hogy bármi érné is lényedet, mennyi fájdalom
-támadhatja meg lelkedet! Mennyi bajt érezhetsz. a nélkül, hogy beteg
-lennél! Hány halált szenvedhetsz a nélkül, hogy meghalnál! Egy hazugság,
-egy tévedés, egy kétség a kétségbeesésbe dönthet.
-
-«Láttad a színházban a hősöket, a kik ki voltak szolgáltatva a végső
-kínoknak, esztelen kiáltásaikkal visszhangoztatták a színpadot,
-jajgattak, mint az asszonyok, sírtak, mint a gyermekek és ezzel
-kiérdemelték a közönség tapsait. Emlékszel, mennyire megbotránkoztál
-ezeken a jajgatásokon, ezeken a kiáltozásokon, ezeken a panaszokon,
-olyan férfiaktól, a kiktől csak az állhatatosság és a szilárdság tényeit
-kellene várni? Hogyan, mondtad méltatlankodva, ezek azok a példák,
-melyeket mint követendőket tűznek ki, a minták, a melyeket utánzásra
-ajánlanak! Attól félnek-e, hogy az ember nem elég kicsiny, elég
-boldogtalan, elég gyönge, ha nem tömjéneznek gyöngeségének az erény
-hamis álarcza alatt? Fiatal barátom, ezután légy engedékenyebb a színpad
-iránt: ime, magad is egyike lettél hőseinek.
-
-«Tudsz tűrni és meghalni, el tudod viselni a kényszerűség törvényét a
-fizikai bajokban, de még nem szabtál törvényt szíved vágyainak és
-szeretetünkből inkább születik meg életünk nyugtalansága, mint
-szükségleteinkből. Vágyaink messzire terjednek, az erőnk csaknem semmi.
-Az ember kívánságai révén ezer dologtól függ, maga-maga révén nem függ
-semmitől még a saját életétől sem; mennél több köteléket teremt magának,
-annál jobban megsokszorozza a szenvedéseit. Minden csak úgy elmúlik a
-földön, minden, a mit szeretünk, elszalad előlünk előbb-utóbb és mi úgy
-ragaszkodunk hozzá, mintha örökké kellene tartania. Micsoda rémület
-Zsófia halálának merő gyanujára! Hát arra számítottál, hogy örökké fog
-élni? Nem hal meg senki az ő korában? Meg kell halnia, gyermekem és
-talán te előtted. Ki tudja, életben van-e ebben a pillanatban? A
-természet csak egy halálnak tett rabjává téged; te rabjává teszed
-magadat egy másiknak. Igy tehát abba a helyzetbe jutsz, hogy kétszer
-fogsz meghalni.
-
-«Igy alá lévén vetve szabályozatlan szenvedélyeidnek, mennyire szánni
-való leszel! Mindig nélkülözés, mindig veszteség, mindig aggodalom;
-sohasem élvezheted, a mid megmaradt. A félelem, hogy mindent
-elveszítesz, megakadályoz, hogy bármid is legyen; mivel csak a
-szenvedélyeidet akartad követni, sohasem fogod őket kielégíteni tudni.
-Mindig keresni fogod a nyugalmat és mindig futni fog előled; nyomorult
-leszel és gonoszszá válsz. És hogy ne lennél az, mikor nincs más
-törvényed, mint féktelen vágyaid? Ha nem tudod elviselni az akaratlan
-nélkülözéseket, hogy róhatnád őket magadra akaratlanul? Hogy tudnád
-feláldozni a hajlamot a kötelességnek és hogy tudnál ellenállni
-szívednek, hogy eszedre hallgass? Te, a ki látni sem akarod többé azt, a
-ki tudtodra adja szerelmesed halálát, hogy tudnád látni azt, a ki el
-akarja venni tőled elevenen, a ki azt merné neked mondani: Rád nézve
-meghalt, az erény választja el tőled? Ha vele kell élned, bármi történik
-is, akár férjnél van Zsófia, akár nincs, akár szabad vagy, akár nem,
-akár szeret vagy gyűlöl téged, akár odaadják neked, akár megtagadják
-tőled, az mindegy, te akarod őt, bírnod kell őt bármi áron. Mondd meg
-nekem, mely bűnnél áll meg az, a kinek nincs más törvénye, csak szívének
-vágyai és nem tud ellenállni semminek, a mire vágyik?
-
-«Kedves gyermekem, bátorság nélkül nincs boldogság s erény sincs
-küzdelem nélkül. Az erény szó az erő-ből származik; az erő az alapja
-minden erénynek. Csak az olyan lényé lehet az erény, a mely
-természeténél fogva gyönge s akaratánál fogva erős; csak ebben áll az
-igaz ember érdeme; és az Istent jónak nevezzük ugyan, de nem nevezzük
-erényesnek, mert nincs szüksége erőfeszítésre ahhoz, hogy jó legyen.
-Megvártam, a míg abban az állapotban léssz, hogy megérthess, mielőtt ezt
-az annyira profanizált szót megmagyaráztam volna neked. A míg az erény
-gyakorlása nem kerül semmibe, kevés szükség van az ismeretére. Ez a
-szükség akkor áll be, mikor a szenvedélyek feltámadnak; rád nézve már
-beállott.
-
-«A midőn a természet teljes egyszerűségében neveltelek, a helyett, hogy
-keserves kötelességekről prédikáltam volna neked, megóvtalak azoktól a
-bűnöktől, a melyek ezeket a kötelességeket keservesekké teszik; nem
-annyira gyűlöletessé tettem előtted a hazugságot, mint inkább
-haszontalanná; nem annyira arra tanítottalak, hogy add meg mindenkinek,
-a mi megilleti, mint inkább hogy csak azzal törődj, a mi a tiéd; inkább
-jóvá tettelek, mint erényessé. De a ki csupán csak jó, csak addig marad
-az, a míg kellemes annak lennie; a jóság megtörik és tönkre megy az
-emberi szenvedélyek ütközése alatt; az az ember, a ki semmi egyéb, csak
-jó, csak a maga számára az.
-
-«Mi tehát az erényes ember? Az, a ki le tudja győzni indulatait; mert
-akkor követi az eszét, lelkiismeretét, megteszi kötelességét; a rend
-állapotában marad és semmi sem tartja meg benne. Idáig te csak látszólag
-voltál szabad, csak annak a rabszolgának a kétséges szabadságát
-élvezted, a kinek nem parancsoltak semmit. Most légy valóban szabad,
-tanulj meg a magad ura lenni; parancsolj szívednek, oh Emil és erényes
-leszel.
-
-«Egy másik mesterséget is ki kell tehát tanulnod és ez nehezebb, mint az
-első; mert a természet fölment minket a bajok alól, melyeket reánk ró
-vagy megtanít elviselni őket, de nem mond nekünk semmit azokra
-vonatkozólag, a melyek önmagunktól jönnek ránk, magunkra hagy bennünket;
-enged minket szenvedélyeink áldozataiul, hogy hatalmába essünk hasztalan
-fájdalmainknak és még büszkélkedjünk könnyeinkkel, a melyek miatt
-pirulnunk kellett volna.
-
-«Ez most az első szenvedélyed és talán az első, a mely méltó hozzád. Ha
-férfi módjára kormányozni tudod, ez lesz az utolsó is; a többieket mind
-leigázhatod és nem fogsz engedelmeskedni másnak, mint az erény
-szenvedélyének.
-
-«Ez a szenvedély nem bűnös, jól tudom, ép oly tiszta, mint a lelkek,
-melyek érzik. A becsületesség keltette, az ártatlanság táplálta. Boldog
-szerelmesek! az erény varázsa csak szaporítja számotokra a szerelem
-varázsát és az édes kötelék, a mely rátok vár, nem kevésbbé dija
-okosságotoknak, mint ragaszkodásotoknak. De mondd meg nekem, mint
-őszinte férfi, ez az oly tiszta szenvedély kevésbbé igázott le téged?
-Kevésbbé lettél a rabja? És ha holnaptól fogva nem volna már ártatlan,
-elfojtanád holnaptól fogva? Most van az ideje, hogy kipróbáld az erődet;
-mikor már alkalmazni kell, akkor már késő lesz. Nem az ellenség előtt
-gyakoroljuk harczra magunkat, a háború előtt készülődünk rá; a háborúba
-már teljesen előkészülve megyünk.
-
-Tévedés a szenvedélyeket megengedettekre és meg nem engedettekre osztani
-fel, hogy az előbbieknek hódoljon az ember s az utóbbiakat elfojtsa.
-Valamennyi jó, ha az ember uruk marad, mind rossz, ha alávetjük magunkat
-nekik. A természet azt tiltja meg, hogy hajlamainkat tovább terjeszszük,
-mint erőnket; az ész azt tiltja meg, hogy azt akarjuk, a mit nem tudunk
-elérni, a lelkiismeret nem azt tiltja meg nekünk, hogy kisértetbe
-essünk, hanem azt, hogy legyőzessük magunkat a kisértéstől. Nem mitőlünk
-függ, hogy vannak-e szenvedélyeink vagy nincsenek, hanem tőlünk függ,
-hogy uralkodjunk rajtuk. Minden érzés, a melyen uralkodunk, jogosult, s
-minden érzés, a mely uralkodik rajtunk, bűnös. A férfi nem bűnös azért,
-hogy szereti a más feleségét, ha ezt a szerencsétlen szenvedélyt a
-kötelesség törvénye által leigázva tartja; ellenben bűnös, ha a maga
-feleségét annyira szereti, hogy ennek a szerelemnek mindent feláldoz.
-
-«Ne várj tőlem hosszadalmas erkölcsi tanításokat; csak egyet kell neked
-adnom és ez magában foglalja a többit mind. Légy ember, tartsd szívedet
-helyzeted korlátai között. Tanulmányozd és ismerd meg ezeket a
-korlátokat: bármily szűkek, az ember nem boldogtalan addig, a míg
-közéjük zárkózik; csak akkor az, mikor át akarja őket hágni; akkor is
-az, mikor esztelen vágyaiban a lehetőségek sorába számít olyant, a mi
-nem oda való; akkor is az, mikor elfelejti emberi helyzetét, hogy
-képzelt helyzeteket koholjon magának, a melyekből mindig visszaesik a
-maga helyzetébe. Az egyedüli javak, melyek nélkülözése nehezünkre esik,
-azok, a melyekről azt hiszszük, jogunk van rájuk. Elnyerésük nyilvánvaló
-lehetetlensége felszabadít tőlük, az óhajtások remény nélkül nem
-kínoznak. A koldust nem kínozza az a vágy, hogy vajha király lenne, a
-király csak akkor akar Isten lenni, ha azt hiszi, hogy már nem ember.
-
-«Legnagyobb bajaink forrásai a gőg illuziói, de az emberi nyomorúság
-szemlélete mindig mérsékeltté teszi a bölcset. A maga helyén marad, nem
-izgatódik, hogy kiléphessen belőle, nem használja el hasztalanul erőit,
-hogy élvezze azt, a mit nem tud megtartani és felhasználva minden erejét
-arra, hogy jól birja azt, a mije van, a valóságban ép annyival
-hatalmasabb és gazdagabb, a mennyivel kevesebbre vágyik, mint mi.
-Halandó és veszendő lény vagyok, fűzzek-e örökre való kötelékeket ezen a
-földön, a hol minden változik, a hol minden elmúlik és a honnan holnap
-el fogok tünni? Oh Emil, oh fiam, ha téged elveszítnélek, mi maradna meg
-belőlem? És mégis meg kell tanulnom téged elveszíteni, mert ki tudja,
-mikor fosztatom meg tőled?
-
-«Ha tehát boldogan és okosan akarsz élni, ne fűzd hozzá a szívedet
-máshoz, mint a szépséghez, a mely nem pusztul el, hogy a helyzeted
-szabjon határt vágyaidnak, hogy kötelességeid előbb járjanak, mint
-hajlamaid; terjeszd ki a szükségesség törvényét a morális dolgokra;
-tanuld meg elveszíteni azt, a mit elvehetnek tőled, tanulj meg elhagyni
-mindent, ha az erény rendeli, tanulj fölébe emelkedni az eseményeknek,
-felszabadítani tőlük szívedet a nélkül, hogy összetépnék, bátornak lenni
-a balsorsban, hogy ne légy soha nyomorúságos, szilárdnak lenni
-kötelességedben, hogy ne légy soha bűnös. Akkor boldog leszel a sors
-ellenére is és okos szenvedélyeid ellenére. Akkor még a törékeny javak
-birtokában is olyan gyönyört fogsz találni, a mit semmi sem tud
-megzavarni; a tiéid lesznek a nélkül, hogy te az övék lennél és érezni
-fogod, hogy az ember, a ki elől elfut minden, csak azt élvezi, a mit tud
-elveszteni. Nem lesz, az igaz, illuziód képzelt örömökről, de nem
-lesznek meg a fájdalmaid sem, melyek ezeknek gyümölcsei. Sokat fogsz
-nyerni ezzel a cserével, mert ezek a fájdalmak gyakoriak és valódiak, és
-ezek az örömök ritkák és hiúk. Legyőzve annyi csalfa képzelődést, le
-fogod győzni azt is, a mely oly nagy értéket tulajdonít az életnek.
-Zavar nélkül fogod átélni életedet és borzalom nélkül fogod befejezni;
-tőle is eloldod magadat, mint minden dologtól. Hányan gondolják
-rémülettel eltelve, hogy mikor elhagyják, megszünnek lenni; te tudva
-semmiségét, azt fogod hinni, hogy most kezeled. A halál a gonosz
-életének vége és az igaz életének kezdete.»
-
-Emil nyugtalansággal vegyes figyelemmel hallgat rám. Valami baljóslatú
-következést vár ettől az első szótól. Érzi, hogy a mikor megmutatom neki
-annak szükségét, hogy gyakorolja lelke erejét, akkor alá akarom vetni
-ennek a keserves gyakorlatnak és mint a sebesült, a ki megremeg, mikor a
-seborvost közeledni látja s már azt hiszi, érzi sebén a fájdalmas, de
-egészséghozó érintést, a mely nem engedi romlásba dőlni.
-
-Bizonytalanul, megzavarodva, türelmetlenül várva, hogy hova akarok
-kilyukadni, felelet helyett kérdez, de félénken. Mit kell tennie? mondja
-csaknem remegve és föl se merve emelni a szemeit. «Hogy mit kell
-tenned?» felelem én szilárd hangon. «El kell hagynod Zsófiát.» «Mit
-mondasz?» kiált fel ő felháborodva. «Elhagyni Zsófiát? Elhagyni őt,
-megcsalni, árulónak lenni, gazembernek, hitszegőnek!» «Ugyan!» felelek
-én félbeszakítva őt. «Hát attól fél Emil, hogy tőlem tanulja meg ezeket
-a neveket megérdemelni?» «Nem» folytatja ő ugyanazzal a hevességgel,
-«sem tőled, sem mástól; akaratod ellenére is meg tudnám őrizni a
-művedet; tudnék tenni róla, hogy azokat a neveket ki ne érdemeljem.»
-
-El voltam készülve erre az első felbőszülésre; engedem elmúlni
-felindulás nélkül. Ha nem volna meg bennem az a mérséklet, melyet neki
-prédikálok, ugyan prédikálhatnám neki! Emil sokkal jobban ismer engem,
-semhogy képesnek tartson arra, hogy valami rosszat követeljek tőle és
-jól tudja, hogy rossz tett volna, ha elhagyná Zsófiát, abban az
-értelemben, a melyet ő tulajdonít ennek a szónak. Megvárja tehát végre,
-míg kimagyarázom magamat. Erre én újra beszélni kezdek.
-
-«Hiszed-e kedves Emilem, hogy bármilyen helyzetben van is, lehet ember
-boldogabb, mint a milyen te voltál három hónap óta? Ha ezt hiszed, akkor
-fölvilágosítlak róla, hogy tévedsz. Mielőtt megismerted volna az élet
-gyönyöreit, már kimerítetted boldogságát. Nincs semmi különb annál a
-gyönyörnél, a melyet élveztél. Az érzékek gyönyöre mulandó; a szív
-szokásszerű állapota ebben mindig veszít Többet élveztél a remény által,
-mint a mennyit valaha a valóságban élvezni fogsz. A képzelődés, a mi
-feldíszíti azt, a mire vágyunk, bírás közben elhagyja. Az önmaga által
-létező kényen kívül csak az a szép, a mi nincs. Ha ez az állapot örökké
-tarthatott volna, érezhetted volna a legfőbb boldogságot. De mindaz, a
-mi az emberrel kapcsolatos, érzi a maga esendőségét; minden véges,
-minden mulandó az emberi életben és ha az az állapot, a mely minket
-boldoggá tesz, szüntelenül tartana, élvezésének megszokása megfosztana
-az ízétől. Ha rajtunk kívül nem változik semmi, megváltozik a szív; vagy
-a boldogság hagy el minket, vagy mi hagyjuk el a boldogságot.
-
-«Mámorod közben méretlenül múlna el az idő. A nyár véget ér, közeledik a
-tél. Ha folytatni tudnók is kirándulásainkat, ily zord időszakban
-semmiesetre sem engednék meg. Akaratunk ellenére is meg kell változtatni
-életmódunkat; a mostani már nem tarthat tovább. Látom türelmetlen
-szemeden, hogy ez a nehézség nem hoz zavarba: Zsófia vallomása és saját
-vágyad könnyű módot sugall a hó kikerülésére s hogy ne kelljen
-utazgatnod, ha meg akarod látogatni. A megoldás kétségkívül kényelmes,
-de ha eljön a tavasz, elolvad a hó és megmarad a házasság; már pedig
-minden évszakra kell gondolni.
-
-«Nőül akarod venni Zsófiát, holott nincs is még öt hónapja, hogy
-ismered. Nőül akarod venni, nem azért, mert hozzád illik, hanem mert
-tetszik neked, mintha a szerelem soha nem tévedne az összevalóság
-dolgában és mintha a kik azon kezdték, hogy szerették egymást, nem
-végeznék soha azon, hogy gyűlölik egymást. Zsófia erényes, tudom, de
-vajjon elég-e ez? Elég-e, ha az emberek tisztességesek, arra, hogy
-összevalók legyenek? Nem az erényét vonom kétségbe, hanem a jellemét.
-Megmutatja-e magát egy nő jelleme egy nap alatt? Tudod-e, hány
-helyzetben kellett volna őt látnod, hogy kedélyét alaposan ismerd? Négy
-hónapi ragaszkodás neked biztosíték egy egész életre? Lehet, hogy két
-hónapi távollét elfeledteti őt veled; talán van valaki, a ki csak a te
-távollétedre vár, hogy kitöröljön szívéből tégedet; talán
-visszatérésedkor ép oly közömbösnek találnád, mint a mily gyöngédnek
-találtad eddig. Az érzések nem függnek az elvektől; ő azért megmaradhat
-nagyon tisztességesnek, de nem szeret többé. Hajlandó vagyok azt hinni,
-hogy állhatatos és hű marad, de ki felel neked róla és ki fele neki
-rólad, ha magatok nem tettétek magatokat próbára? Addig akartok ezzel a
-próbával várni, a míg hiábavalóvá lesz? Addig akartok várni egymás
-megismerésével, a mikor már nem tudtok elválni egymástól?
-
-«Zsófia nincs még tizennyolcz éves, te alig multál huszonkettő; ez a
-szerelem kora, de nem a házasságé. Micsoda családapa és családanya!
-Bizony, hogy gyermekeket tudjatok nevelni, várjatok legalább addig, a
-míg magatok nem lesztek gyermekek. Tudod-e, hogy hány fiatal nőnek
-gyöngítette meg a szervezetét az időnek előtte kiállott terhesség,
-hánynak rontotta meg az egészségét, rövidítette meg az életét? Tudod-e
-hány gyermek maradt beteges és gyönge, mert nem eléggé kifejlődött
-testben tápláltattak? Ha az anya és a gyermek egyszerre nőnek és ha a
-növekvéshez szükséges anyag megoszlik kettejük között, sem az egyiknek,
-sem a másiknak nincs meg az, a mit a természet neki szánt. Hogy lehetne
-tehát, hogy ettől ne szenvedjenek mind a ketten? Vagy nagyon rosszul
-ismerem Emilt, vagy pedig ő inkább szeretne később erőteljes nőt és
-gyermekeket, mintsem az ő életük és egészségük rovására elégítse ki
-mohóságát.
-
-«Beszéljünk rólad. A férj és apa állapotába kívánva jutni,
-megfontoltad-e a kötelességeket? Családapává válva az állam tagjává
-leszel. És mit tesz az, az állam tagjának lenni? Tudod-e? Tanulmányoztad
-emberi kötelességeidet, de ismered-e a polgár kötelességeit? Tudod-e, mi
-a kormány, törvény, haza? Tudod-e, mily áron van megengedve élned és
-kiért kell meghalnod? Azt hiszed, megtanultál mindent, holott nem tudsz
-még semmit. Mielőtt helyet foglalnál a polgári rendben, tanuld meg
-ismerni és tudd meg, milyen rang felel meg benne neked.
-
-«Emil, el kell válnod Zsófiától, nem mondom, hogy el kell hagynod: ha
-erre képes volnál, akkor ő nagyon boldog lehetne, hogy nem ment hozzád
-nőül. El kell válnod tőle, hogy méltóvá légy hozzá. Ne légy oly hiú,
-hogy azt hidd, máris megérdemled őt. Oh, mennyit kell még tenned!
-Teljesítsd ezt a nemes feladatot; tanuld meg elviselni a távollétet,
-nyerd meg a hűség jutalmát, hogy visszatérésedkor legyen valamid, a mit
-becsületedre számíthatsz előtte és ne mint kegyet kérhesd a kezét, hanem
-mint jutalmat.»
-
-Nem lévén még gyakorolva az önmagával való küzdésben, nem lévén még
-hozzászokva, hogy az egyik dologra vágyakozzék, egy másikat pedig
-akarjon, a fiatal ember nem adja meg magát, ellenáll, vitatkozik. Miért
-tagadná meg magától a boldogságot, a mely reá vár? Nem azt jelentené-e,
-ha késlekedik elfogadni, mint hogy nem becsüli meg a keveset, a melyet
-nyujtanak neki? Szükség van-e rá, hogy eltávolodjék tőle, hogy megtudja
-azt, a mit tudnia kell? És ha ez szükséges is, miért ne hagyhatná neki
-visszatérésének biztos zálogát feloldhatatlan kötelékekkel? Csak a férje
-lehessen s kész engem követni, csak legyenek egyesítve s félelem nélkül
-fog tőle elválni. «Egyesülni, hogy elváljatok! Kedves Emilem, micsoda
-ellentmondás ez! Az megeshetik, hogy a szerelmes meg tud élni szerelmese
-nélkül, de a férjnek nem szabad szükség nélkül elhagyni nejét. Látom,
-halasztásodnak akaratod ellenére valónak kell lennie, hogy aggodalmaid
-elcsituljanak, azt kell, hogy mondhasd Zsófiának, hogy akaratod ellenére
-válsz el tőle. Jól van hát, légy nyugodt és miután nem engedelmeskedel
-az észnek, ismerj meg egy más urat. Nem felejtetted el a szerződést,
-melyet velem kötöttél. Emil, el kell válnod Zsófiától; akarom.»
-
-Erre a szóra Emil lehajtja fejét, elhallgat, elgondolkodik egy
-pillanatra és aztán szilárdan rám nézve ezt mondja: «Mikor indulunk?»
-«Nyolcz nap mulva – mondom neki – elő kell készíteni Zsófiát erre az
-elutazásra. A nők gyöngébbek, kimélettel tartozunk nekik és ez a
-távollét nem lévén rá nézve kötelesség, mint a hogy rád nézve az, neki
-joga van rá, hogy kevesebb bátorsággal viselje.»
-
-Nagyon erős kisértetbe esem, hogy ifjú embereim szerelmének naplóját
-egész elválásukig folytassam; de már régóta élek vissza olvasóim
-türelmével; legyünk rövidek, hogy valahára végére jussunk. Mer-e Emil
-szerelmese elé azzal a biztonsággal lépni, mint a milyet barátjával
-szemben tanusított? A magam részéről én hiszem; épen szerelmének
-igazságából kell ezt a biztonságot meríteni. Nagyobb zavarban volna
-előtte, ha inkább nehezére esnék elválni tőle; mint bűnös válna el tőle
-és ez a szerep mindig zavarba ejtő egy becsületes emberre nézve; de
-mennél többe kerül neki ez az áldozat, annál jobban becsületére válik
-maga-magának az előtt, a ki az elválást kínossá teszi rá nézve. Nem fél
-attól, hogy félremagyarázza az indító okot, mely őt vezeti. Mintha
-minden tekintetével ezt mondaná: «Oh Zsófia, olvass szívemben és légy
-hű; a szerelmesed nem erény nélkül való.»
-
-A büszke Zsófia viszont igyekszik méltósággal elviselni a váratlan
-csapást, a mely éri. Erőlködik, hogy megindulás nélkül valónak
-látszassék, de mivel nincs meg benne, mint Emilben, a harcz és a
-győzelem becsülete, szilárdsága nem áll annyira helyt. Sír, jajgat
-akarata ellenére és a félelem attól, hogy elfelejtik, csak annál
-élesebbé teszi az elválás fájdalmát. Nem szerelmese előtt sír, nem
-előtte mutatja ki rettegését, inkább megfulladna, semhogy egy sóhajt
-hallasson jelenlétében; én nekem mondja el panaszait, én látom könnyeit,
-engem fogad bizalmasául. A nők ügyesek és tudnak tettetni: mennél többet
-zúgolódik titokban zsarnokságom ellen, annál jobban igyekszik hízelegni
-nekem; érzi, hogy a sorsa a kezemben van.
-
-Vigasztalom, biztatom, felelősséget vállalok előtte szerelmeséről,
-vagyis inkább férjéről: csak őrizze meg ugyanazt a hűséget, melyet Emil
-fog tanusítani iránta, esküszöm, két év alatt férje lesz. Eléggé becsül
-engem, hogy elhigyje, hogy nem akarom megtéveszteni. Én vagyok
-mindkettejük kezessége a másik irányában. Az ő szíveik, erényük,
-becsületességem, szüleik bizalma, minden megnyugtatásukra szolgál. De
-mit ér az ész a gyöngeséggel szemben? Úgy válnak el, mintha soha többé
-nem látnák egymást.
-
-Zsófia most Eucharis bánatára gondol és azt hiszi, ő is az Eucharis
-helyében van. Ne hagyjuk távollétünk alatt újra föléledni ezt a
-fantasztikus szerelmet. Zsófia, mondom neki egy nap, cseréljen Emillel
-könyveket. Adja neki a Telemachusát, hogy megtanuljon hasonló lenni
-hozzá, ő pedig adja önnek a _Spectateurt_,[149] melyet ön szeret
-olvasni. Tanulmányozza benne a tisztességes asszonyok kötelességeit és
-gondoljon arra, hogy két év mulva ezek a maga kötelességei lesznek. Ez a
-csere tetszik mindkettejüknek és megszerzi bizalmukat. Végre eljő a
-szomorú nap, el kell válni.
-
-Zsófia tiszteletreméltó apja, a kivel én teljesen megállapodtam, megölel
-engem, mikor elbúcsúzom tőle, aztán félrehíva engem, komoly hangon és
-nyomatékos hangsúlylyal ezeket a szavakat mondja: «Megtettem mindent,
-hogy önt kielégítsem; csak egy szó mondani valóm van még. Gondoljon
-arra, hogy a tanítványa a leányom ajkain pecsételte meg házassági
-szerződését.»
-
-Mily különbség a két szerelmes magatartásában! Emil heves, forró,
-izgatott, magán kívül kiáltoz, könnypatakokat ont az apa, az anya, a
-lány kezére, zokogva ölel meg mindenkit a házban és ezerszer ismétli
-ugyanazokat a dolgokat olyan összevisszaságban, a mely nevetséges volna
-minden más helyzetben. Zsófia komor, sápadt, a szeme fénytelen, a
-tekintete sötét, mozdulatlan marad, nem szól semmit, nem sír, nem lát
-senkit, még Emilt sem. Hiába fogja meg Emil a kezét, hiába szorítja őt
-karjaiba, mozdulatlan marad, érzéketlen könnyei iránt, gyöngédsége
-iránt, minden iránt, a mit tesz; rá nézve már elutazott. Mennyivel
-meghatóbb ez a látvány, mint szerelmesének tüntető siránkozása és zajos
-fájdalma! Emil látja ezt, érzi, el van tőle keseredve; nagy nehezen
-elvonszolom; ha még egy pillanatig hagynám, nem akarna elutazni. El
-vagyok ragadtatva, hogy ezt a szomorú képet viszi el magával. Ha valaha
-is kisértetbe esnék, hogy elfelejtse, mivel tartozik Zsófiának, csak
-eszébe kell hogy juttassam, milyennek látta távozása pillanatában s
-egészen el kell hogy idegenedve legyen a szíve, ha nem tudom
-visszavezetni hozzá.
-
-
-AZ UTAZÁS.
-
-Azt kérdik, jó-e, ha a fiatal emberek utaznak; sokat is vitatkoznak
-erről. Ha máskép tennék fel a kérdést és azt kérdeznék, vajjon jó-e, ha
-az ember világlátott, talán kevesebbet vitatkoznának.
-
-A könyvekkel való visszaélés megöli a tudományt. Abban a hiszemben, hogy
-tudják, a mit olvastak, azt hiszik, föl vannak mentve attól, hogy
-megértsék. Tulságos sok olvasmány csak arra jó, hogy képzelődő
-tudatlanokat neveljen. Az irodalomnak összes korszakai között nincs egy
-sem, a mikor annyit olvastak volna, mint manapság és nincs egy sem, a
-mikor kevésbbé lettek volna tudósok.[150] Európa összes országai közt
-nincs egy sem, a melyben annyi történetet, értekezést és útleírást
-nyomtatnának, mint Francziaországban és nincs egy sem, a hol kevésbbé
-ismernék más népek szellemét és erkölcseit. Ennyi könyv elhanyagoltatja
-velünk a világ könyvét, vagy ha olvassuk is még, mindenki a maga helyén
-marad. Ha ez a szó: _hogy lehet valaki perzsa?_ ismeretlen volna
-előttem, hallomás útján is kitaláltam volna, hogy abból az országból
-ered, a hol a nemzeti előítéletek legjobban uralkodnak és abból a
-fajból, mely legjobban elterjeszti őket.
-
-A párisi azt hiszi, ismeri az embereket, holott csak a francziákat
-ismeri; városában, mely mindig tele van idegenekkel, úgy néz minden
-idegenre, mint valami szokatlan jelenségre, a melyhez hasonló nincs több
-az egész világegyetemben. Közelről kell hogy látta légyen az ember ennek
-a nagy városnak a polgárait, köztük kell hogy lakott légyen, hogy
-elhigyje, hogy annyi észszel olyan ostoba lehet valaki. S az a különös a
-dologban, hogy mindegyikük tán tízszer is olvasta annak az országnak a
-leírását, a melynek egyik lakója olyan álmélkodásba ejti.[151]
-
-Nagyon is nehéz feladat, hogy egyszerre kell megvilágítani az írók
-előítéleteit és a magunkéit, hogy eljussunk az igazsághoz. Útleírások
-olvasásával töltöttem az életemet és nem találtam köztük kettőt, a
-melyekből ugyanazt a fogalmat kaptam volna ugyanarról a népről.
-Összehasonlítva azt a keveset, a mit megfigyelhettem, azzal, a mit
-olvastam, végre is felhagytam az utazókkal és sajnáltam az időmet, a
-melyet arra fordítottam, hogy tanuljak olvasásukból, meggyőződve arról,
-hogy mindenféle megfigyelések dolgában nem olvasni kell, hanem látni. Ez
-igaz volna ebben az esetben akkor is, ha minden utazó őszinte volna s
-nem mondana mást, mint a mit látott s a mit hisz és ha az igazságot csak
-azokkal a hamis színekkel leplezné el, amelyeket szeme előtt fölvesz. De
-mi lesz abból, ha még hazugságaikból és rosszhiszeműségükből is ki kell
-hámozni?
-
-Hagyjuk tehát a könyvek tanulságát, melyeket dicsérnek előttünk,
-azoknak, akik arra valók, hogy beérjék velük. Arra jó ez, mint Hulle
-Rajmund művészete, hogy megtanítson fecsegni arról, a mit az ember nem
-tud.[152] Arra jó, hogy tizenötéves Plátókat képezzen, hogy a társas
-összejöveteleken filozofáljanak és Paul Lucas vagy Tavernier[153] után
-kitanítsák a társaságot Egyiptom és India szokásáról.
-
-Megczáfolhatatlan elvül állítom fel, hogy a ki csak egy népet látott,
-nem ismeri az embereket, hanem csak azt a pár embert ismeri, a kikkel
-együtt élt. Ez tehát egy másik módja az utazás kérdése föltevésének:
-Elég-e, ha a jól nevelt ember csak honfitársait ismeri vagy pedig
-fontos-e neki, hogy ismerje az embereket általában? Ebben nincs sem
-vita, sem kétség. Lám, egy nehéz kérdés megoldása menynyire függ néha
-attól, hogy miként van a kérdés föltéve.
-
-De hogy tanulmányozzuk az embereket? Be kell-e járni az egész világot?
-El kell-e menni Japánba, hogy az európaiakat megfigyeljük? Hogy ismerjük
-a fajt, ismernünk kell-e minden egyént? Nem; vannak emberek, a kik
-annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nem éri meg a fáradságot, hogy
-külön-külön tanulmányozzuk őket. A ki látott tíz francziát, az látta az
-összes francziákat. Bár az angolokról és néhány más népről nem lehet
-ugyanezt mondani, mindazáltal bizonyos, hogy minden nemzetnek megvan a
-maga saját különleges jelleme, a melyet indukczió útján meg lehet
-ismerni, nem egyetlen tagjának, hanem többnek megfigyelése révén. A ki
-összehasonlított tíz népet, az ismeri az embereket, valamint hogy az, a
-ki látott tíz francziát, az ismeri a francziákat.
-
-Hogy az ember tájékozódjék, ahhoz nem elég beutazni az országokat, tudni
-kell utazni. Hogy meg tudjon figyelni, ahhoz az kell, hogy szeme legyen
-és a felé a tárgy felé fordítsa, a melyet meg akar ismerni. Sok ember
-van, a kit az utazás még kevésbbé világosít fel, mint a könyvek, mert
-nem ismerik a gondolkodás művészetét, mert olvasás közben legalább az
-író vezeti szellemüket és mert utazás közben nem tudnak önmaguktól
-semmit meglátni. Mások nem tanulnak, mert nem akarnak tanulni. A czéljuk
-annyira más, hogy ez a czél nem is érinti őket; csak rendkívüli
-véletlenség dolga, ha az ember pontosan meglátja azt, a mivel nem
-törődik. A világ összes népei közül a franczia utazik legtöbbet, de el
-levén telve a maga szokásaival, összezavar mindent, a mi nem hasonlít
-hozzájuk. A világ minden zugában vannak francziák. Nincs az az ország, a
-hol több világlátott embert lehet találni, mint Francziaországban. Minda
-mellett mégis Európa összes népei közül az, a mely legtöbbet látott
-közülük, ismeri őket legkevésbbé. Az angol is utazik, de más módon; ez a
-két nép mindenben ellenkező kell hogy legyen. Az angol nemesség utazik,
-a franczia nemesség nem utazik; a franczia nép utazik, az angol nép nem
-utazik. Ez a különbség az én szememben az utóbbinak válik becsületére. A
-francziák mindig valami érdek szempontjából utaznak, az angolok ellenben
-nem mennek szerencsét próbálni más nemzetek közé, legfeljebb kereskedés
-végett és tele marokkal; mikor utaznak valahova, azért teszik, hogy
-forgassák a pénzüket, nem pedig hogy szorgalmukból éljenek; sokkal
-büszkébbek, semhogy idegenben hajlongjanak. Ez az oka annak is, hogy
-többet tanulnak idegenben, mint a francziák, a kiknek egészen más czél
-van a szemük előtt. Az angoloknak is megvannak a maguk nemzeti
-előítéletei, sőt több előítéletük is van, mint bárki másnak, de ezek az
-előítéletek nem annyira a tudatlanságból erednek, mint inkább
-büszkeségből származnak, a francziáé a hiúságból.
-
-Valamint a legkevésbbé művelt népek általában a legbölcsebbek, ép úgy, a
-kik legkevesebbet utaznak, azok utaznak legjobban, mert kevésbbé lévén
-előrehaladva hiábavaló tanulmányainkban és kevésbbé lévén elfogulva
-hiábavaló kíváncsiságuk czéljaitól, egész figyelmüket arra fordítják, a
-mi valóban hasznos. A spanyolokon kívül alig tudok mást, a ki így
-utazik. Míg a franczia az illető ország művészeihez szaladgál, az angol
-lerajzoltat valami antik dolgot, a német pedig elviszi albumát az összes
-tudósokhoz, a spanyol csöndesen tanulmányozza a kormányzatot, az
-erkölcsöket, a rendőrséget, ő az egyedüli a négy közül, a ki hazatérve
-valami hazájára hasznos tanulságot hoz magával abból, a mit látott.
-
-A régiek keveset utaztak, keveset olvastak, kevés könyvet csináltak és
-mégis látni azokból a könyvekből, melyek ránk maradtak, hogy jobban
-megfigyelték egymást, mint a hogy mi kortársainkat megfigyeljük. A
-nélkül, hogy vissza kellene mennünk Homeros írásaihoz, az egyedüli
-költőéhez, a ki azokba az országokba visz minket, a melyeket leír
-nekünk, nem lehet elvitatni Herodotostól azt az érdemet, hogy jobban
-lefestette a szokásokat történeti könyvében, bár inkább elbeszélés, mint
-elmélkedés módján, mint a mi összes történetíróink, a kik túlhalmozzák
-könyveiket arcképekkel és jellemrajzokkal. Tacitus jobban írta le a maga
-korabeli germánokat, mint bármely író a mai németeket. Tagadhatatlan,
-hogy a kik jártasak az ókori történetben, jobban ismerik a görögöket, a
-kárthágóiakat, a rómaiakat, a gallokat, a perzsákat, mint a mennyire
-napjainkban bármely nép ismeri a szomszédait.
-
-Meg kell vallani azt is, hogy a népek eredeti jellemvonásai napról-napra
-jobban elhalványulnak s ezért sokkal nehezebb is őket megfogni. Abban a
-mértékben, a hogy a fajok keverednek és a népek elegyülnek, lassankint
-eltünni látjuk azokat a nemzeti különbségeket, melyek egykor első
-pillantásra szembetüntek. Egykor minden nemzet még jobban bezárkózott
-önmagába, kevesebb volt a közlekedés, kevesebb az utazás, kevesebb a
-közös vagy ellentétes érdek, kevesebb a politikai és társadalmi
-kapcsolat nép és nép között, nem volt annyi tárgyalásnak nevezett
-uralkodói okvetetlenkedés, nem volt annyi rendes vagy állandó nagykövet;
-a nagy hajóutak ritkák voltak; kevés volt a messze tájakkal való üzleti
-érintkezés és a mi kevés volt is, azt vagy az uralkodó maga végezte, a
-ki ebben idegenek szolgálatait használta, vagy kevés becsben álló
-emberekkel végeztette, a kik ugyan nem voltak hangadók senkire nézve és
-nem hozták egymáshoz közelebb a népeket. Most százszorta több kapocs van
-Európa és Ázsia közt, mint a mennyi egykor Gallia és Spanyolország
-között volt; Európa egymaga szétdaraboltabb volt, mint ma az egész föld.
-
-Tegyétek ehhez hozzá, hogy a régi népek többnyire autochtonoknak vagy
-őslakóknak érezték magukat hazájukban s elég régóta laktak benne, hogy
-elveszítsék azoknak a távoli koroknak emlékezetét, a mikor őseik ott
-megtelepedtek és hogy az éghajlatnak elég ideje legyen arra, hogy tartós
-benyomással legyen rájuk; ellenben nálunk a rómaiak betörése után a
-barbárok legutóbbi bevándorlásai mindent összekevertek és összezavartak.
-A mai francziák nem az egykori nagy szőke és fehértestű nép; a görögök
-már nem azok a művészi mintának termett szép emberek, még a rómaiak
-alakja is megváltozott jellem és természet dolgában; a Tatárországból
-eredő perzsák napról-napra vesztenek valamit eredeti csunyaságukból a
-cserkesz vér keveredése folytán; az európaiak többé nem gallok,
-germánok, ibériaiak, allobrogok; nem egyebek mind, mint testalkat és még
-inkább erkölcsök dolgában elkorcsosult szkythák.
-
-A fajok ókori megkülönböztetései, a levegő és a terület minéműségei
-ezért jelölték éberebben a népek véralkatát, alakját, szokásait,
-jellemét, mint a hogy az napjainkban jelölődik, a mikor az európaiak
-állhatatlansága nem enged időt semmiféle természeti oknak, hogy megtegye
-a maga benyomását, a mikor az erdők ki vannak irtva, a mocsarak
-kiszárítva, a föld egyformábban, bár rosszabbul van művelve s így még
-fizikailag sem marad meg ugyanaz a különbség föld és föld s ország és
-ország között.
-
-Hasonló megfontolások mellett talán kevésbbé sietnének nevetségessé
-tenni Herodotost, Ktesiászt, Pliniust, a miért a különböző országok
-lakóit élesen megkülönböztetett eredeti jellemvonásokkal és
-különbségekkel írták le, a melyeket ma már nem látunk rajtuk.
-Ugyanazokat az embereket kellene újra feltalálnunk, hogy felismerjük
-bennük ugyanazokat az alakokat; az kellene, hogy semmi sem változtatta
-légyen meg őket, hogy ugyanolyanok maradhassanak. Ha egyszerre
-megtekinthetnők mindazokat az embereket, a kik egykor voltak, lehet-e
-abban kétség, hogy évszázadról-évszázadra nagyobb változásokat
-találnánk, mint a milyen különbségek ma nemzet és nemzet közt vannak?
-
-Ugyanakkor, a mikor a megfigyelések nehezebbek lesznek, egyúttal
-hanyagabbul és rosszabbul is végzik őket; ez is egyik oka annak, hogy az
-emberi nem természetrajzára vonatkozó kutatásaink oly kevés sikerrel
-járnak. Az a tanulság, melyet az utazásból levonunk, ahhoz a czélhoz
-igazodik, melyért az utazásra vállalkoztunk. Ha ez a czél egy filozófiai
-rendszer, az utazó mind csak azt látja, a mit látni akar; ha ez a czél
-valami érdek, fölemészti azoknak minden figyelmét, a kik ráadják
-magukat. A kereskedés és az ipar, a mely összeelegyíti és összekeveri a
-népeket, megakadályozza őket abban is, hogy tanulmányozzák egymást. Ha
-tudják, hogy mi hasznot húzhatnak egymásból, mi egyéb tudnivalójuk van
-még?
-
-Hasznos az embernek ismerni mindazokat a helyeket, a hol élni lehet,
-hogy aztán kiválogathassa azokat, a hol a legkényelmesebben lehet élni.
-Ha mindenki elég volna magamagának, nem volna neki fontos dolog, hogy
-többet ismerjen, mint annak az országnak területét, a mely el tudja
-tartani. A vad ember, a kinek nincs szüksége senkire és nem sóvárog
-semmire a világon, nem ismer és nem is igyekszik ismerni más országot,
-mint a magáét. Ha kénytelen tovább terjeszkedni, hogy meg tudjon élni,
-elkerüli az emberek lakta helyeket; csak az állatokkal van dolga s csak
-rájuk van szüksége, hogy táplálni tudja magát. De minekünk, a kiknek a
-társadalmi életre szükségünk van és a kik nem tudunk már ellenni
-emberevés nélkül, mindegyikünknek az az érdeke, hogy azokat a vidékeket
-járjuk, a hol több az ember. Ezért özönlik mindenki Rómába, Párisba,
-Londonba. Az emberi vért mindig a fővárosokban adják legolcsóbban. Így
-csak a nagy népeket ismerik s a nagy népek mind hasonlók egymáshoz.
-
-Azt mondják, vannak tudósaink, a kik tanulmányozás czéljából utaznak. Ez
-tévedés, a tudósok is ép úgy érdekből utaznak, mint mások. Plátók,
-Pythagorások nincsenek már, vagy ha vannak, bizonyára messze tőlünk. A
-mi tudósaink csak az udvar rendeletére utaznak; kiküldik őket, szabad
-ellátást adnak nekik, megfizetik őket, hogy nézzék meg ezt vagy azt a
-dolgot, a mely bizonyosan nem az erkölcsre tartozó dolog. Erre az
-egyetlen dologra kell fordítaniok minden idejüket; sokkal becsületesebb
-emberek, semhogy lopnák a pénzüket. Ha a kíváncsiak bármely képzelhető
-országban utaznak a maguk költségére, sohasem azért teszik, hogy az
-embereket tanulmányozzák, hanem azért, hogy oktassák őket. Nem tudásra
-van szükségük, hanem fitogtatásra. Hogy tanulhatnák meg útjaikon lerázni
-az előítélet jármát? Hiszen csak ennek kedvéért utaznak.
-
-Nagy különbség van a között, vajjon azért utazik-e valaki, hogy lássa az
-országot vagy azért, hogy lássa a népeket. Az előbbi mindig a kíváncsiak
-czélja, az utóbbi számukra csak mellékes dolog. Annak, a ki filozofálni
-akar, ellenkezőleg kell eljárni. A gyermek megfigyeli a tárgyakat, míg
-majd meg tudja figyelni az embereket. Az embernek a hozzá hasonlók
-megfigyelésén kell kezdeni és aztán figyeli meg a dolgokat, ha marad rá
-ideje.
-
-Hibás okoskodás tehát azt következtetni, hogy az utazás haszontalan,
-azért, mert rosszul utaznak. De ha elismerjük az utazás hasznosságát,
-ebből az következik-e, hogy mindenkinek való? Távolról sem; ellenkezőleg
-csak nagyon kevés embernek való, csak azoknak az embereknek való, a kik
-elég szilárdak önmagukban, hogy meghallgassák a tévedés tanulságát a
-nélkül, hogy félrevezettessék magukat és hogy lássák a bűn példáját a
-nélkül, hogy elragadtassák magukat. Az utazás a maga hajlama irányába
-tereli az ember természetét és segít végleg jóvá vagy roszszá tenni az
-embert. Mindenki, a ki hazatér a világjárásból, visszatérésekor az, a mi
-egész életében lesz: többen kerülnek haza közülök gonosztevőkül, mint
-jókul, mert többen indulnak el rosszra, mint jóra hajlamosak. A rosszul
-nevelt és rosszul vezetett fiatal emberek utazásuk közben magukra veszik
-azoknak a népeknek összes bűneit, melyeket bejártak és egyet sem azok
-közül az erények közül, melyekkel ezek a bűnök elegyedve vannak: de a
-kik szerencsésen születtek, azok, a kiknek jó természetét jól ápolták és
-a kik a tanulás valódi szándékával utaznak, valamennyien jobbakul és
-okosabbakul jönnek vissza, mint a hogy elindultak. Így fog utazni az én
-Emilem; így utazott az a jobb korhoz méltó fiatal ember, a kinek
-kiválóságát bámulta a meglepett Európa, a ki meghalt hazájáért élete
-virágjában, holott megérdemelte hogy éljen és kinek sírja, csupán
-erényeivel díszítve, idegen kézre kellett hogy várjon, a mely
-megtisztelje azzal, nogy virágot hintsen rá.[154]
-
-Mindennek, a mi észszerűségből történik, kell hogy szabályai legyenek.
-Az utazásnak is, ha úgy tekintjük, mint a nevelés egy részét, meg kell
-hogy legyenek a maga szabályai. Utazni, csakhogy utazzon az ember,
-annyi, mint kóborolni, csavargónak lenni; még tanulmány czéljából utazni
-is nagyon bizonytalan czél; az a tanulmány, melynek nincs meghatározott
-czélja, nem ér semmit. Valami kézzelfogható érdeket adnék a fiatal
-embernek tanulásában és ez az érdek, ha jól van megválasztva, a tanulás
-módját is megállapítja. Ez mindig a sorrendje a módszernek, melyet
-alkalmazni igyekeztem.
-
-Miután most már más lényekkel való fizikai vonatkozásaiban s a többi
-emberekkel való erkölcsi vonatkozásaiban szemlélte magát, hátra van még,
-hogy polgártársaival való társadalmi vonatkozásaiban szemlélje magát.
-Ehhez az kell, hogy kezdje a kormányzat természetének általában, a
-kormányzat különböző formáinak s végül annak a bizonyos kormányzatnak
-tanulmányozásán, a mely alatt született, hogy megtudja, való-e neki
-benne élni; mert olyan jognál fogva, melyet semmi sem vitathat el,
-minden ember, mikor nagykorú és a maga ura lesz, egyúttal ura lesz annak
-is, hogy feloldja magát az alól a szerződés alól, mely által a
-közösséghez van fűzve s elhagyja azt az államot, a melyben ez a közösség
-fennáll. Csak az ész korában való benne tartózkodás által van hivatva
-hallgatólagosan megerősíteni a kötelezettséget, melyet ősei vállaltak.
-Megszerzi a jogot, hogy lemondjon a hazájáról, ép úgy, akár apai
-örökségéről; a születés helye, továbbá a természet adománya s csak a
-maga tulajdonától válik meg, mikor lemond róla. A szigorú jog szerint
-minden ember szabad marad a maga koczkázatára bármely helyen, a hol
-születik, hacsak nem veti alá magát önként a törvényeknek, hogy
-megszerezze az általuk való védelemre való jogot.
-
-Azt fogom tehát neki mondani, például: Mostanáig vezetésem alatt éltél,
-nem voltál abban a helyzetben, hogy magad kormányozd magadat. De
-közeledel ahhoz a korhoz, mikor a törvények meghagyják neked a
-vagyonodról való rendelkezés jogát s a magad urává tesznek. Egyedül
-fogod magadat találni a társadalomban, függésben mindentől, még
-örökségedtől is. Háztartást szándékozol alapítani; ez a szándék
-dicséretre méltó, egyike az ember kötelességeinek, de mielőtt
-megházasodnál, tudni kell, milyen ember akarsz lenni, mivel akarod
-életedet eltölteni, mily intézkedéseket akarsz tenni, hogy biztosítsd a
-magad és családod kenyerét, mert bár az ilyen gondot nem kell fődologgá
-tenni, egyszer mégis csak kell reá gondolni. Az emberek függésének
-akarod magadat alávetni, a melyet megvetsz? Olyan társadalmi kapcsolatok
-szerint akarod-e sorsodat megállapítani és helyzetedet megszilárdítani,
-a melyek örökké mások rendelkezésének vetnek alá és arra kényszerítenek,
-hogy el akarva kerülni a gazembereket, magad is gazemberré légy?
-
-Erre leírom neki mindazokat a lehetséges eszközöket, melyekkel vagyonát
-hasznosíthatja, akár üzletekkel, akár hivatalokban, akár pénzügyletekben
-és megmutatom neki, hogy nincs köztük egy sem, a mely ne járna
-koczkázattal, a mely ne juttatná kényes és függő helyzetbe és ne
-kényszerítené, hogy szokásait, érzéseit, magaviseletét mások példája és
-előítéletei szerint szabja meg.
-
-«Van annak – fogom neki mondani – más módja is, hogy az ember
-felhasználja idejét és személyét: katonai szolgálatba állni, azaz potom
-áron bérbeadni magát, hogy elmegy olyan embereket üldözni, a kik nem
-tettek neki semmi rosszat. Ez a mesterség nagy becsben áll az emberek
-előtt és valami rendkívüli dolgot látnak azokban, a kik nem valók semmi
-másra, csak erre. Ezenfelül épen nem ment fel a többi segélyforrás alól,
-csak annál szükségesebbé teszi neked őket; mert ennek az osztálynak a
-becsületéhez tartozik az is, hogy tönkre juttatja azokat, a kik
-rászánják magukat. Igaz, hogy nem jutnak mind tönkre; sőt észrevétlenül
-divatba kezd jönni, hogy meggazdagszanak benne, mint a többi
-foglalkozásokban, de ha megmagyarázom, hogy fognak hozzá azok, a kiknek
-sikerül, alig hiszem, hogy kedvet keltek benned utánzásukra.
-
-«Meg fogod tudni azt is, hogy ebben a foglalkozásban is nincs többé szó
-sem bátorságról, sem kiválóságról, legfeljebb az asszonyoknál; sőt
-ellenkezőleg a leginkább csúszó-mászó, a legaljasabb, a legszolgaibb áll
-mindig a legnagyobb becsben; hogyha elszánnád magadat, hogy a lehető
-legjobban csinálod mesterségedet, megvetnének, gyűlölnének, talán el is
-kergetnének, legalább is elhalmoznának mellőzésekkel és félretolna
-minden bajtársad, a miért a futóárokban teljesíted szolgálatodat, míg a
-többiek a toilette-asztalnál teljesítik.
-
-Nincs kétség, hogy mindezek a különböző foglalkozások nem nagyon vannak
-kedvére Emilnek. «Ugyan! – fogja nekem mondani – hát elfelejtettem
-ifjúságom játékait? Elvesztettem tán szavamat? Kimerült-e az erőm? Nem
-tudok-e dolgozni? Mit törődöm én minden szép foglalkozásoddal és az
-emberek minden ostoba véleményével? Nem ismerek más dicsőséget, mint
-hogy jótékony és igazságos legyek, nem ismerek más boldogságot, mint
-hogy függetlenül éljek azzal, a kit szeretek, minden nap megszerezve
-munkámmal az étvágyamat és egészségemet. Mindezek a kellemetlenségek,
-melyekről beszélsz, nem érintenek engem. Nem akarok én más vagyont, mint
-egy kis tanyát a világ valamely zugában. Minden kapzsiságomat abba
-vetném, hogy ezt értékessé tegyem és nyugtalanság nélkül élnék. Zsófia
-és a szántóföldem, – és gazdag leszek.»
-
-«Igen, barátom, elég boldogság a bölcsnek egy nő és egy mező, a mely az
-övé; de ezek a kincsek bármily szerények, nem oly mindennapiak, mint a
-hogy te gondolod. A legritkábbat megtaláltad; beszéljünk a másikról.
-
-«Egy mező, a mely a tied, kedves Emilem, mely helyen választanád ezt ki?
-A föld mely zugában mondhatnád: Itt magam ura vagyok és ura annak a
-darab földnek, a mely a tulajdonom? Azt kitudhatni, hogy mely helyeken
-könnyű meggazdagodni, de ki tudja, hol tud az ember meglenni gazdagság
-nélkül? Ki tudja, hol lehet függetlenül és szabadon élni a nélkül, hogy
-az ember kénytelen volna rosszat tenni bárkinek is és a nélkül, hogy
-félnie kellene, hogy mások tesznek neki rosszat? Azt hiszed, oly könnyű
-megtalálni azt az országot, a hol mindig szabad becsületes embernek
-lenni? Ha van jogosult és biztos módja annak, hogy ravaszságok, terhes
-kötelezettségek és függés nélkül fentartsa magát az ember, akkor
-megvallom, csak abban van az, ha az ember a keze munkájából él, a maga
-földjét művelve; de hol az az állam, a hol az ember azt mondhatja: az a
-föld, melyet taposok, az enyém? Mielőtt megválasztanád ezt a boldog
-földet, biztosítsd magadat, hogy itt megtalálod a békességet, a melyet
-keressz; vigyázz, hogy erőszakos kormány, üldözésre vágyó vallás,
-visszás erkölcsök ne háborgassanak rajta. Bújj el a mértéktelen adók
-elől, melyek föl fogják falni fáradságod gyümölcsét, a végtelen pörök
-elől, melyek föl fogják emészteni tőkéidet. Tégy róla, hogy mikor
-igazságosan élsz, ne kelljen kedvében járnod a közigazgatási
-biztosoknak, helyetteseiknek, bíráknak, papoknak, befolyásos
-szomszédaidnak, mindenféle gézengúzoknak, a kik mindig készek téged
-megkínozni, ha elhanyagolod őket.
-
-«Mindenekfelett pedig bújj el a nagyok és gazdagok zaklatásai elől;
-gondolj rá, hogy földjük mindenütt szomszédos lehet Naboth szőlőjével.
-Ha balszerencséd úgy akarja, hogy hivatalbéli ember házat vesz vagy épít
-kunyhód közelében, biztosítva vagy-e róla, hogy nem találja meg a módját
-valami ürügy alatt, hogy betörjön öröködbe, hogy a maga telkét
-kikerekítse; vagy hogy egy szép nap, talán már holnap, nem kell-e azt
-látnod, hogy egész birtokodat elnyeli egy nagy országút? Hogyha pedig
-befolyást szerzesz magadnak, hogy mindezen bajoknak elejét vegyed, akkor
-ép annyiba kerül gazdagságod megőrzése is, mert ennek megőrzése sem
-kerül többe. A gazdagság és a befolyás kölcsönösen támogatják egymást;
-az egyik mindig nehezen tartható fenn a másik nélkül.
-
-«Nekem több a tapasztalatom, mint neked, kedves Emilem, jobban látom
-terved nehézségét. Mindazáltal szép terv, becsületes és valóban boldoggá
-tenne; ne sajnáljuk tehát a fáradságot megvizsgálásától. Teszek neked
-egy ajánlatot: szenteljük azt a két évet, a melyet visszatérésedig
-megállapítottunk, arra, hogy keresünk valahol Európában egy
-menedékhelyet a hol boldogan élhetsz családoddal, távol mindazoktól a
-veszedelmektől, melyekről az imént beszéltem neked. Ha sikerül, akkor
-megtaláltad azt az igazi boldogságot, melyet annyian mások hasztalanul
-kerestek és nem fogod sajnálni az idődet. Ha nem sikerül, kigyógyulsz
-egy agyrémből; meg fogsz vigasztalódni egy elkerülhetetlen baj miatt és
-aláveted magadat a kényszerűség törvényének.»
-
-Nem tudom, észre fogja-e venni minden olvasóm, hova jutunk el ezzel az
-így megindított vizsgálattal; de én jól tudom, hogy ha Emil nem tér
-vissza ebből a szempontból kezdett és folytatott utazásából tájékozottan
-a kormányzat, a közerkölcsök és állami alapelvek összes ügyeiben, akkor
-vagy ő van híjjával az értelmességnek, vagy én az ítéletnek.
-
-A politikai jog még csak születendőfélben van és föl kell tételezni,
-hogy soha nem is fog megszületni. Grotius, összes ily szakmájú tudósaink
-mestere, merőben gyermek és a mi rosszabb, rosszhiszemű gyermek. Mikor
-azt hallom, hogy Grotiust a felhőkig emelik és Hobbest átokkal sújtják,
-akkor látom, hány okos ember olvassa vagy érti ezt a két írót. Az
-igazság az, hogy elveik teljesen hasonlók; csak a kifejezés módjában
-különböznek. Különböznek módszerben is. Hobbes szofizmákra támaszkodik,
-Grotius költőkre: egyéb minden közös bennük.
-
-Az egyetlen újabb író, a ki hivatva lett volna ezt a nagy és haszontalan
-tudományt megalapítani, a hírneves Montesquieu volt. De ő óvakodott a
-politikai jog alapelveiről értekezni; beérte a fennálló kormányzatok
-pozitiv jogának tárgyalásával és semmi sem különbözőbb a világon, mint
-ez a két tanulmány.
-
-Mindazáltal az, a ki egészségesen akar ítélni a kormányzatokról úgy, a
-hogy vannak, kénytelen egyesíteni a kettőt, tudnia kell azt, a minek
-lennie kellene, hogy helyesen ítélhesse meg azt, a mi van. Legnagyobb
-nehézsége e fontos kérdések megvilágításának az, hogy érdeket kell
-kelteni a magánemberben megvitatásukra, hogy feleljen erre a két
-kérdésre: Mi közöm hozzá? Mit tehetek én róla? Mi abba a helyzetbe
-juttattuk Emilt, hogy mindkét kérdésre feleletet tudjon adni magának.
-
-A második nehézség a gyermekkori előítéletekből származik, azokból az
-elvekből, a melyeken felnövekedtünk, kivált pedig az írók pártosságából,
-a kik mindig az igazságról beszélnek, melylyel nem sokat törődnek s csak
-a maguk érdekére gondolnak, a melyről nem beszélnek. Hiszen a nép nem
-osztogat sem tanszékeket, sem kegydíjakat, sem akadémiai tagságokat s el
-lehet gondolni, hogy állapítják meg ezek az emberek a jogait! Én úgy
-intéztem, hogy ez a nehézség Emil számára még ne létezzék. Alig hogy
-tudja még, mi a kormányzat; egyedüli fontos dolog neki, hogy megtalálja
-a legjobb kormányzatot: nem az a czélja, hogy könyveket csináljon, s ha
-valaha csinál is, nem azért csinál, hogy udvaroljon a hatalomnak, hanem
-ezért, hogy megállapítsa az emberiség jogait.
-
-Marad még egy inkább látszólagos, mint alapos nehézség, melyet nem
-akarok sem megoldani, sem felállítani: beérem azzal, hogy nem riasztja
-vissza buzgalmamat; meg lévén győződve, hogy ilyfajtájú kutatásokhoz nem
-annyira nagy tehetségre van szükség, mint egyszerű igazságszeretetre és
-az igazság valódi tiszteletére. Ha tehát a kormányzat kérdéseit
-egyáltalán lehet tárgyilagosan fejtegetni, akkor szerintem itt az
-alkalom rá, vagy soha.
-
-Mielőtt az ember megfigyel, meg kell hogy állapítsa megfigyelése
-szabályait; mértéket kell hogy csináljon magának, a melyhez viszonyítani
-lehessen a nyert méreteket. A mi elveink a politikai jogról adják ezt a
-mértéket. Méreteink pedig az egyes országok politikai jogai.
-
-Elemi fogalmaink egyszerűek, világosak, a dolgok természetéből fakadók
-lesznek. Olyan kérdések fognak támadni, melyeket megvitatunk magunk
-közt, de csak akkor alakítunk elvekké, mikor kielégítő módon lesznek
-megoldva.
-
-A természeti állapotig visszamenve, például meg fogjuk vizsgálni, vajjon
-az ember rabszolgának vagy szabadnak születik-e, társas lénynek-e, vagy
-függetlennek; vajjon önként, avagy erőhatalom útján társul-e; vajjon a
-hatalom, a mely egyesíti, alkothat-e állandó jogot, melynél fogva ez az
-első hatalom kötelezővé válik még akkor is, mikor egy másik hatalom
-túlsúlyra jut fölötte, úgy hogy Nimród király hatalma óta, a kiről azt
-mondják, hogy alávetette az első népeket, mind az a hatalom, mely ezt
-lerombolta, jogtalanná és bitorlóvá vált és hogy nincs más törvényes
-király, mint Nimród és jogutódai; avagy ha ez az első hatalom
-elvesztette hatályát, a rákövetkező lesz kötelező és lerombolja a
-másiknak érvényét, úgy hogy senki sem köteles engedelmeskedni, csak a
-mennyiben kényszerítik rá és hogy fel van mentve az engedelmesség alól,
-a mint ellent tud állani; olyan jog, a melynek, nézetem szerint, nem sok
-hozzáadnivalója van a hatalomhoz és nem egyéb, mint játék a szavakkal.
-
-Vizsgálni fogjuk, vajjon nem lehet-e azt mondani, hogy minden betegség
-Istentől való s ebből következőleg, hogy orvost hívni bűn.
-
-Vizsgálni fogjuk aztán, hogy lelkiismereti kötelességünk-e, hogy
-odaadjuk a pénztárczánkat egy banditának, a ki az országúton követeli,
-még akkor is, ha elrejthetjük előle; mert hiszen a pisztoly, melyet
-kezében tart, szintén hatalom.
-
-Vajjon ez a szó: hatalom, ebben az esetben más valamit jelent-e, mint a
-jogos és következőleg azoknak a törvényeknek alávetett hatalom,
-melyekből ered?
-
-Föltéve, hogy ezt a hatalomból folyó jogot elutasítják és a természeti
-jogot vagy az apai hatalom jogát állapítják meg, mint a társadalom
-alapelvét, akkor kutatni fogjuk ennek a tekintélynek a mértékét,
-mennyiben alapul a természeten és van-e más oka is, mint a gyermek
-haszna, gyöngesége és az apának iránta való természetes szeretete: ha
-tehát a gyermek gyöngesége tünőben van és az elméje érik, nem maga
-lesz-e egyedüli természetes bírája annak, hogy mi felel meg a
-fentartásának, nem lesz-e következőleg a maga ura, független minden más
-embertől, még az apjától is, mert még bizonyosabb, hogy a fiú szereti
-magamagát, mint a mennyire bizonyos, hogy az apa szereti fiát.
-
-Vajjon az apa halála után kötelesek-e engedelmeskedni bátyjuknak vagy
-más valakinek, a kiben nincs meg az apa természetes ragaszkodása irántuk
-és vajjon fajról-fajra mindig csak egyetlen főnök van-e, a melynek az
-egész család köteles engedelmeskedni? Ebben az esetben kutatni fogjuk,
-hogy lehet az autoritás megosztva és mely jogon van az egész földön
-több, mint egy főnök, a ki uralkodik az egész emberi nemen.
-
-Föltéve, hogy a népek választás útján alakultak, akkor meg fogjuk
-különböztetni a tényleges jogot és kérdezni fogjuk, vajjon mikor így
-alávetették magukat testvéreiknek, nagybátyjaiknak vagy rokonaiknak, nem
-mintha kénytelenek lettek volna, hanem mert úgy akarták, az ilyen
-társulás nem veszi-e fel mindig újra a szabad és önkéntes egyesülés
-jellegét.
-
-Áttérve aztán a rabszolgaság jogára, vizsgálni fogjuk, vajjon
-elidegenítheti-e az egyik ember magamagát jogosan a másiknak,
-megszorítás, fentartás nélkül, mindennemű föltétel nélkül; vagy hogy
-lemondhat-e személyéről, életéről, eszéről, énjéről, tetteiben
-nyilvánuló minden erkölcsiségről, szóval megszünhet-e létezni halála
-előtt, a természet ellenére, a mely közvetlenül kötelezi önfentartásra,
-lelkiismerete és esze ellenére, a mely megszabja neki, hogy mit kell
-tennie és mitől kell tartózkodnia.
-
-Ha azonban a rabszolgává levés tényében van valami fentartás és
-megszorítás, meg fogjuk vitatni, nem válik-e akkor ez a tény valódi
-szerződéssé, melyben a két szerződő fél mindegyike, nem lévén ebben a
-minőségében semmiféle közös feljebbvalójuk,[155] saját bírája marad a
-szerződés föltételeit illetőleg, következőleg mindketten ebben a
-tekintetben mindketten szabadok maradnak és jogosultak, hogy a
-szerződést felbontsák, a mint károsultaknak érzik magukat.
-
-Ha tehát a rabszolga nem idegenítheti el magát föntartás nélkül urának,
-hogy idegeníthetné el magát egy nép fentartás nélkül a főnökének? És ha
-a rabszolga bírája marad a szerződés ura által való betartásának, hogyne
-maradhatna a nép a szerződés főnöke által való betartásának?
-
-Kénytelenek lévén így visszatérni az első nyomra és mérlegelve a «nép»
-kollektiv elnevezését, kutatni fogjuk, nincs-e ennek megállapításához
-szerződésre szükség, legalább hallgatólagos szerződésre, mely az
-általunk föltételezettet megelőzi.
-
-Miután a nép már akkor is nép, mielőtt még királyt választana magának,
-mi az, a mi azzá tette, ha nem a társadalmi szerződés? A társadalmi
-szerződés tehát az alapja az egész polgári társadalomnak és ennek az
-aktusnak a természetében kell keresni annak a társadalomnak a
-természetét, mely belőle alakul.
-
-Kutatni fogjuk, mi a tartalma ennek a szerződésnek és nem lehet-e
-nagyjában, egészében összefoglalni ebben a formában: «Mindegyikünk
-közösen a közakarat legfőbb uralma alá helyezi javait, személyét,
-életét, egész vagyonát és mi, mint testület, minden tagot, mint az
-egésznek oszthatatlan részét veszszük föl magunkba.»
-
-Ezt előre megállapítva, hogy meghatározzuk a fogalmakat, melyekre
-szükségünk van, figyelembe veszszük, hogy minden szerződő félnek külön
-személye helyett a társulásnak ez az aktusa egy morális és kollektiv
-testületet létesít, a mely annyi tagból áll, a hány szavazatból áll a
-gyülekezet. Ez a közszemély általánosan a _politikai testület_ nevét
-viseli, melyet tagjai _állam_nak hívnak, mikor passziv, _szuverén_nek,
-mikor aktiv, hatalomnak, mikor összehasonlítják a hozzá hasonlókkal. A
-tagokat magukat illetőleg kollektiv néven a _nép_ nevet viselik,
-külön-külön _polgárok_nak neveztetnek, mint a _polgárság_ tagjai vagy a
-szuverén hatóság részesei és _alattvalók_nak, mint ugyanazon hatóság
-alárendeltjei.
-
-Figyelembe fogjuk venni, hogy a társulásnak ez az aktusa magában
-foglalja a közösség és az egyesek kölcsönös kötelezettségét és hogy
-minden egyén, hogy úgy mondjam, önmagával szerződik s így a kettős
-viszonylat által van kötelezve, t. i. mint a szuverén tagja az
-egyesekkel szemben és mint az állam tagja a szuverénnel szemben.
-
-Figyelembe fogjuk venni továbbá, hogy senki se lévén kötve olyan
-kötelezettségekhez, a melyeket csak önmagával szemben vállalt, a
-közelhatározás, a mely kötelezheti az alattvalókat a szuverénnel szemben
-a két különböző viszonylat folytán, melyek alapján mindegyikük
-tekintetbe jön, nem kötelezheti az államot önmagával szemben. Ebből
-kitetszik, hogy sem nincs, sem nem lehet más alapvető törvény, – hogy
-pontosan szóljunk – mint csupán a társadalmi egyezmény. Ez nem jelenti
-azt, hogy a politikai testület bizonyos tekintetben nem kötelezheti
-magát mással szemben, mert az idegennel való viszonyban egyszerű
-lénynyé, egyénné válik.
-
-A két szerződő félnek, t. i. minden egyes és a köz, nem lévén közös
-följebbvalója, a ki ítélhetne viszályaikban, vizsgálni fogjuk,
-hatalmában áll-e mindegyiküknek felbontani a szerződést, mikor nekik úgy
-tetszik, vagyis lemondani róla, a mint károsultnak érzi magát.
-
-Ennek a kérdésnek megvilágítása végett számba fogjuk venni, hogy miután
-a társadalmi egyezmény szerint a szuverén csakis a közös és általános
-akarat szerint cselekedhetik, tényeinek nem szabad, hogy más, mint
-általános és közös czéljai legyenek; a miből az következik, hogy az
-egyes ember nem károsulhat közvetlenül a szuverén által a nélkül, hogy a
-többiek is mind ne károsuljanak; a mi azonban nem történhetik meg, mert
-ez annyit jelentene, hogy magamagának akar kárt okozni. Így a társadalmi
-szerződésnek nincs más biztosítéka, mint a közhatalom, mert a sérelem
-mindig csak az egyesekből indulhat ki és ebben az esetben ezért még nem
-szabadulnak kötelezettségüktől, hanem büntetendők, a miért megsértették.
-
-Hogy minden hasonló kérdést helyesen eldöntsünk, gondunk legyen rá, hogy
-mindig eszünkben tartsuk, hogy a társadalmi egyezmény különleges,
-önmagában álló természetű abban, hogy a nép csak magamagával szerződik,
-vagyis a nép, mint testület, mint szuverén, az egyesekkel, mint
-alattvalókkal: ez az a föltétel, mely a politikai gépezetnek egész
-szerkezetét és üzemét adja és a mely egyedül teszi jogosulttá,
-észszerűvé és veszélytelenné azokat a kötelezettségeket, melyek e nélkül
-képtelenek, zsarnokiak és a leghallatlanabb visszaéléseknek alávetettek
-volnának.
-
-Az egyesek csak a szuverénnek vetvén alá magukat s a szuverén hatóság
-nem lévén egyéb, mint a közakarat, látni fogjuk, hogy minden ember,
-mikor a szuverénnek engedelmeskedik, csak magamagának engedelmeskedik és
-hogy a társadalmi egyezményben szabadabbak vagyunk, mint a természeti
-állapotban.
-
-Miután megtettük az összehasonlítást a természetes szabadság és a
-polgári szabadság között a személyeket illetőleg, meg fogjuk tenni a
-javakat illetőleg a tulajdon jogának és a szuverénitás jogának, az
-egyéni birtoklásnak és a kisajátításnak különbségét. Ha a szuverén
-hatóság a tulajdon jogán alapszik, akkor épen ezt a jogot kell leginkább
-tiszteletben tartania, sérthetetlen és szent számára addig, a meddig
-egyéni jog marad; a mint az összes polgárokkal közösnek tekintetik, alá
-van vetve az általános akaratnak és ez az akarat érvénytelenítheti. Így
-a szuverénnek nincs semmiféle joga hozzányúlni az egyes ember vagy
-többek javaihoz, de jogosan tulajdonává teheti az összesek javait, mint
-a hogy ez megtörtént Spártában Lycurgus idejében; míg ellenben az
-adósságok eltörlése Solon által jogosulatlan tény volt.
-
-Miután az alattvalókat nem kényszeríti semmi más, csak az általános
-akarat, kutatni fogjuk, miként nyilvánul ez az akarat, mely jelekről
-lehet biztosan fölismerni, mi a törvény és mik a törvény igazi
-jellemvonásai. Ez a tárgy teljesen új; a törvény definiczióját még csak
-ezután kell megcsinálni.
-
-Abban a pillanatban, a mint a nép különösen tekintetbe veszi egy vagy
-több tagját, egyúttal meg is oszlik. Az egész és része közt olyan
-viszony keletkezik, a mely két különálló lényt csinál belőlük, a melyek
-egyike a rész, másika pedig az egész, kivonva belőle a részt. Az egész,
-a melyből kivontuk a részt, nem az egész; a míg ez a viszony fennáll,
-nincs többé egész, hanem két egyenlőtlen rész.
-
-Ellenkezőleg, mikor az egész nép határoz az egész népről, csak önmagát
-veszi tekintetbe és ha ebből viszonyt alkot magának, akkor ez csak a
-bizonyos szempontból tekintett egésznek viszonya a bizonyos más
-szempontból vett egészhez, az egésznek mindennemű megosztása nélkül.
-Akkor a tárgy, a melyről határoznak, általános és az akarat, mely
-határoz, szintén általános. Meg fogjuk vizsgálni, van-e még másfajta
-aktus, a mely a törvény nevét viselheti.
-
-Ha a szuverén csak a törvények által szólhat és ha a törvénynek csak az
-általános és az állam összes tagjait egyformán illető czélja lehet,
-ebből az következik, hogy a szuverénnek sohasem lehet hatalma bármit is
-határozni egy különleges tárgyról és mivel az állam fenmaradására nézve
-mégis fontos, hogy a különleges dolgokról is határozzanak, keresni
-fogjuk, hogy történhetik ez.
-
-A szuverén tényei csak a közakarat tényei, törvények lehetnek; továbbá
-szükség van meghatározó ténykedésekre, a hatalom vagy a kormányzat
-ténykedéseire ugyane törvények végrehajtása végett; ezeknek pedig
-ellenkezőleg csak különleges czéljaik lehetnek. Így az az aktus, a mely
-által a szuverén meghatározza, hogy főnököt kell választani, törvény és
-az az aktus, a melylyel ez a főnök a törvény végrehajtásakép
-megválasztatik, csak a kormányzat aktusa.
-
-Ime tehát egy harmadik viszony, a melyben az összegyűlt nép figyelembe
-vehető, tudniillik mint hatóság vagy a törvény végrehajtója, a melyeket
-mint szuverén hozott.[156]
-
-Vizsgálni fogjuk, lehetséges-e, hogy a nép megfoszsza magát
-szuverénitási jogától, hogy egy vagy több emberre ruházza át; mert a
-választás aktusa nem lévén törvény és ebben az aktusban a nép nem lévén
-maga is szuverén, nem láthatni be, hogy akkor hogy ruházhat át egy
-jogot, a melylyel nem bír.
-
-Mivel a szuverénitás lényege a közakaratban rejlik, ezért nem láthatni
-be azt sem, miként lehetne megbizonyosodni arról, hogy a különleges
-akarat mindig összhangban lesz ezzel a közakarattal. Sőt azt kell előre
-feltételezni, hogy gyakran ellenkezni fog vele, mert a magánérdek mindig
-kedvezményekre törekszik, a közérdek pedig egyenlőségre; és ha ez az
-összhang lehető lenne is, akkor már csak azért is, mert nem szükségszerű
-és leronthatatlan, nem keletkezhetik belőle szuverén jog.
-
-Kutatni fogjuk, vajjon a társadalmi egyezmény sérelme nélkül a nép
-főnökei, bármily név alatt választattak is, sohasem lehetnek egyebek,
-mint a nép tisztviselői, a melyeket megbíz a törvények végrehajtásával;
-vajjon ezek a főnökök nem tartoznak-e nekik számadással
-közigazgatásukról és maguk nincsenek-e szintén alávetve azoknak a
-törvényeknek, melyek megtartatása az ő feladatuk.
-
-Ha a nép nem idegenítheti el legfőbb jogát, átruházhatja-e másra
-bizonyos időre? Ha nem adhat magának jogot, adhat-e magának
-képviselőket. Ez a kérdés fontos és megérdemli a megvitatást.
-
-Ha a népnek nem lehet sem szuverénje, sem képviselői, vizsgálni fogjuk,
-hogy hozhatja maga a törvényeit; vajjon sok törvény kell-e hogy legyen;
-vajjon gyakran kell-e őket változtatni; vajjon könnyű dolog-e, hogy egy
-nagy nép a maga törvényhozója legyen;
-
-vajjon a római nép nem volt-e nagy nép;
-
-vajjon jó-e, hogy nagy népek legyenek.
-
-Az előbbi megfontolásokból következik, hogy az államban van egy
-közvetítő testület az alattvalók és a szuverén között és ez a közvetítő
-testület, a mely egy vagy több tagból áll, van megbízva a
-közigazgatással, a törvények végrehajtásával, a polgári és politikai
-szabadság fentartásával.
-
-Ennek a testületnek a tagjai _hivatalnokoknak_ vagy _királyoknak_
-neveztetnek, vagyis kormányzóknak. Az egész testület, tekintetbe véve az
-embereket, a kikből áll, _fejedelemnek_ és tekintetbe véve
-tevékenységét, kormányzatnak neveztetik.
-
-Ha az egésznek tevékenységét tekintjük önmagára való kihatásában, vagyis
-az egésznek az egészhez vagy a szuverénnek az államhoz való viszonyában,
-ezt a viszonyt egy folytonos arány szélső tagjaihoz hasonlíthatjuk,
-melynek közbülső tagja a kormányzat. A hatóság a szuveréntől kapja a
-rendeleteket, a melyeket a néppel közöl és ha minden ki van egyenlítve,
-hatékonysága vagy hatalma ugyanazon a fokon van, mint a polgárok
-hatékonysága vagy hatalma, a kik az egyik oldalon alattvalók, a másikon
-pedig szuverének E három tag egyikét sem lehetne megváltoztatni a
-nélkül, hogy meg ne bontsuk azonnal az arányt. Ha a szuverén kormányozni
-akar, vagy ha a fejedelem törvényeket akar hozni, vagy ha az alattvaló
-megtagadja az engedelmességet, a rendetlenség lép a szabály helyébe és
-az állam felbomolva a zsarnokságba vagy az anarchiába hull.
-
-Tegyük fel, hogy az állam tízezer polgárból áll. A szuverén csak
-kollektiv módon és mint testület vehető figyelembe, de minden egyesnek,
-mint alattvalónak, megvan az egyéni és független léte. Így a szuverén
-úgy viszonylik az alattvalóhoz, mint tízezer az egyhez; vagyis az állam
-minden tagjának a maga részére a szuverén hatalomnak csak egytízezred
-része jut, holott ő maga teljesen alá van annak vetve. Ha a nép százezer
-emberből áll is, az alattvalók helyzete nem változik és mindegyikre
-mindig a törvények egész uralma hárul, míg szavazatának, egy
-százezredrészre szorulva, tízszer kevesebb befolyása van a törvények
-megállapítására. Igy az alattvaló mindig egy marad s a szuverén aránya
-ez oknál fogva a polgárok számával együtt nő. Ebből az következik, hogy
-mennél jobban növekszik az állam, annál jobban csökken a szabadság.
-
-Igy tehát mennél kevesebb befolyása van az egyes akaratnak a
-közakaratra, vagyis az erkölcsöknek a törvényekre, annál jobban kell a
-korlátozó hatalomnak növekednie. Másfelől, mivel az állam nagysága a
-köz-autoritás letéteményeseinek több kisértést szerez és több eszközt a
-visszaélésre, mennél több ereje van a kormányzatnak a nép elnyomására,
-annál több ereje kell hogy legyen a szuverénnek a kormányzat
-fékentartására.
-
-Ebből a kettős viszonyból következik, hogy a szuverén, a fejedelem és a
-nép közti folytonos arány nem önkényes eszme, hanem az állam
-természetének folyománya. Következik az is, hogy a szélső tagok egyike,
-t. i. a nép, meghatározott lévén, valahányszor a kettős arány nő vagy
-csökken, egyúttal mindig csökken vagy növekszik az egyszerű arány is, a
-mi nem lehet máskép, mint hogy ugyanannyiszor változik a középső tag.
-Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs egyetlen és
-változhatatlan kormányszervezet, hanem annyi, természetére különböző,
-kormánynak kell lenni, a hány nagyságra különböző állam van.
-
-Ha az erkölcsöknek annál kevesebb viszonyuk van a törvényekhez, mennél
-kevésbbé számos a nép, vizsgálni fogjuk, vajjon egy elég nyilvánvaló
-analogia útján nem lehet-e azt is mondani hogy mennél számosabbak a
-hatóságok, annál gyöngébb a kormányzat.
-
-Ennek a tételnek a megvilágítására három lényegileg különböző akaratot
-fogunk minden hatóság személyében megkülönböztetni: először az egyén
-saját akaratát, a mely csak a maga külön előnyére törekszik, másodszor a
-hatóságok közös akaratát, a mely egyedül a fejedelem hasznára
-vonatkozik; oly akaratot, a melyet testületi akaratnak lehet nevezni és
-a mely a kormányzattal szemben általános, az állammal szemben pedig,
-melynek a kormányzat egyik része különleges, harmadszor pedig a
-népakaratot vagy a szuverén akaratot, a mely általános az egésznek
-tekintett állammal szemben épúgy, mint az egésznek részeül tekintett
-kormányzattal szemben. A tökéletes törvényhozásban a különleges és
-egyéni akaratnak csaknem semmisnek kell lennie; a kormányzat
-közakaratának nagyon alárendeltnek, következőleg az egyetemes és
-szuverén akarat a többinek mindnek szabálya. A természet rendje szerint
-ellenben ezek a különböző akaratok annál hatékonyabbakká válnak, mennél
-jobban központosulnak; az egyetemes akarat mindig a leggyöngébb, a
-testületi akaraté a második rang és a különleges akarat előnyben van
-valamennyi fölött úgy, hogy mindenki, első sorban ő maga, aztán hatóság
-és aztán polgár: ez épen ellenkezője annak a fokozatnak, a melyet a
-társadalmi rend megkíván.
-
-Ezt megállapítva, tegyük fel, hogy a kormányzat egyetlen ember kezében
-van. Ekkor a különleges akarat és a testületi akarat tökéletesen
-egyesül, következőleg az utóbbi az intenzitásnak legmagasabb fokára jut,
-a melylyel csak bírhat. Miután pedig ettől a szaktól függ a hatalom
-gyakorlása és mivel a kormányzat abszolut hatalma, mindig azonos lévén a
-népével, nem változik, ebből az következik, hogy a kormányzatok
-leghatékonyabbika mindig az egyetlen ember kormányzata.
-
-Ha ellenben egyesítjük a kormányzatot a legfőbb hatalommal s csinálunk a
-szuverénből fejedelmet és a polgárokból megannyi hatóságot, akkor a
-testületi akarat, tökéletesen összezavarodva a közakarattal, nem lesz
-hatékonyabb, mint az utóbbi és teljes érvényében hagyja a külön
-akaratot. Igy a kormányzat egyenlőnek maradó abszolut hatalom mellett
-hatékonyságának minimumára jut.
-
-Ezek a szabályok czáfolhatatlanok és más megfontolások is megerősítésére
-szolgálnak. Láthatni például, hogy a hatóságok tevékenyebbek a maguk
-közösségében, mint a polgár a magáéban és hogy következőleg a külön
-akaratnak ott sokkal több a befolyása. Mert minden hatóság csaknem
-mindig meg is van bízva valamely különleges kormányzati tevékenységgel,
-holott a polgár magában véve semminemű szuverénitási tevékenységgel nem
-bír. Egyébiránt mennél jobban kiterjedett az állam, annál jobban nő a
-reális hatalom, ámbár nem nő is kiterjedésének mértékében; ha azonban az
-állam ugyanaz marad, bárhogy megsokasodhatnak is a hatóságok, a
-kormányzat nem nyer általa nagyobb reális hatalmat, mert azon állam
-hatalmának letéteményese, melyet mindig egyformának tételezünk fel. Igy
-ezáltal a sokszorozódással a kormányzat hatékonysága csökken, a nélkül,
-hogy a hatalma növekedni tudna.
-
-Miután rájöttünk, hogy a kormányzat abban a mértékben gyöngül, a mint a
-hatóságok sokszorozódnak és hogy mennél számosabb a nép, annál jobban
-kell a kormányzat korlátozó hatalmának növekednie, ebből azt
-következtetjük, hogy a hatóságok viszonya a kormányzathoz fordított
-arányban kell hogy álljon az alattvalóknak a szuverénhez való
-viszonyával, azaz, hogy mennél jobban növekszik az állam, annál jobban
-kell a kormányzatnak összezsugorodnia, úgy hogy a kormányzók száma a nép
-szaporodásának arányában kell hogy csökkenjen.
-
-Hogy aztán a formáknak ezt a különbözőségét szabatosabb elnevezésekkel
-fixirozzuk, első helyen meg fogjuk jegyezni, hogy a szuverén
-átruházhatja a rábízott kormányzást az egész népre vagy a nép nagyobb
-részére, úgy hogy több lesz a tisztviselőpolgár, mint az egyszerű
-magánpolgár. A kormányzat e formájának a demokráczia nevet adják.
-
-Avagy átadhatja a kormányzatot egy kisebbség kezébe, úgy hogy több az
-egyszerű polgár, mint a tisztviselő; ez a forma viseli az arisztokráczia
-nevet.
-
-Végül központosítani lehet az egész kormányzatot egyetlen
-tisztviselőben. Ez a harmadik forma a legelterjedtebb és monarchiának
-vagy királyi kormányzatnak neveztetik.
-
-Figyelembe fogjuk venni, hogy mindezek a formák, vagy legalább a két
-előbbi, többé-kevésbbé tágíthatók és meglehetős nagy latitudeöt
-engednek. Mert a demokráczia magába foglalhatja az egész népet vagy a
-felére szorítkozhatik. Viszont meg az arisztokráczia a nép feléről
-meghatározhatatlanul a legkisebb számokra is szorulhat. Néha még a
-királyság is megengedi a megoszlást, akár apa és fiú, akár két testvér
-közt, akár másképen. Spártában mindig két király volt s a római
-birodalomban nyolcz császár is volt a nélkül, hogy azt lehetne mondani,
-hogy a birodalom megoszlott. Van egy pont, a melyen a kormányzat minden
-formája átjátszik a rákövetkezőbe és három különnemű elnevezés alatt a
-kormányzat a valóságban épen annyi formára képes, a hány polgára van az
-államnak.
-
-Sőt mi több: e kormányzatok mindegyike bizonyos értelemben különböző
-részekre lévén képes oszolni, a mikor az egyik rész ily módon, a másik
-amolyan módon igazgattatik, e három forma kombinálásából a kevert formák
-sokasága eredhet, melyek mindegyike sokszorozható az összes egyszerű
-formákkal.
-
-Minden időben sokat vitatkoztak a kormányzat legjobb formájáról, annak
-megfontolása nélkül, hogy bizonyos esetben mindegyik lehet a legjobb,
-más esetekben a legrosszabb. A magunk részéről abból, hogy a különböző
-államokban a hatóságok száma[157] fordított arányban kell hogy legyen a
-polgárok számával, azt fogjuk következtetni, hogy általában véve a
-demokratikus kormányzat a kis államoknak felel meg, az arisztokratikus a
-középnagyságúaknak, a monarchikus a nagyoknak.
-
-E kutatások fonalán jutunk el arra a megismerésre, hogy melyek a
-polgárok kötelességei és jogai és el lehet-e választani az előbbieket az
-utóbbiaktól; hogy mi a haza, szabatosan miben áll és miről ismerheti meg
-mindenki, hogy van-e hazája vagy nincsen.
-
-Miután így fontolóra vettük a polgári társadalom minden faját
-magamagában, most ezeket össze fogjuk hasonlítani, hogy megfigyeljük
-különböző kapcsolataikat: az egyik nagy, a másik kicsiny, az egyik erős,
-a másik gyönge, megtámadják, bántják, kölcsönösen lerombolják egymást és
-ebben a folytonos akczióban és reakczióban több embert tesznek
-nyomorulttá és többnek kerülnek életébe, mintha mind megtartották volna
-első szabadságukat. Vizsgálni fogjuk, nem lőttek-e a társadalmi
-intézményben túl vagy innen a czélon; vajjon a törvényeknek és az
-embereknek alávetett egyének, mialatt a társadalmak megőrzik egymás közt
-a természetes függetlenséget, nem maradnak-e kitéve a két állapot
-bajainak a nélkül, hogy az előnyeiket ismernék és vajjon nem volna-e
-jobb, ha inkább nem volna polgári társadalom a világon, minthogy
-többféle van. Nem ez a kevert állapot-e az, a mely résztvesz
-mindkettőben és nem biztosítja sem az egyiket, sem a másikat _per quem
-neutrum licet, nec tanquam in bello paratum esse, nec tanquam in pace
-securum?_[158] Nem ez a részleges és tökéletlen társulás eredményezi e a
-zsarnokságot és a háborút? és a zsarnokság és a háború nem az emberiség
-legnagyobb ostorai-e?
-
-Végül vizsgálni fogjuk a gyógyítószereknek különböző nemeit, melyeket
-ezek ellen a bajok ellen ligák és szövetkezések által kerestek, melyek
-befelé a maga urának hagyva minden államot, kifelé pajzszsal szolgálnak
-minden támadó ellen. Kutatni fogjuk, hogy lehet egy jó federativ
-társulást berendezni, a mi teheti tartóssá és mely pontig lehet
-kiterjeszteni a szövetkezés jogát a szuverénitás jogának ártalma nélkül.
-
-Saint-Pierre abbé Európa összes államainak társulását ajánlotta, hogy
-fenntartható legyen köztük az örök béke. Keresztülvihető volt-e köztük
-ez a társulás? és föltéve, hogy be van rendezve, föltehető volt-e, hogy
-tartós lesz?[159] Ezek a kutatások egyenesen a közjog mindazon
-kérdéseihez vezetnek, melyek végleg megvilágíthatják a politikai jog
-kérdéseit.
-
-Végül fel fogjuk állítani a hadi jog igazi elveit és meg fogjuk
-vizsgálni, miért adtak Grotius és a többiek csak hamis elveket.
-
-Nem fogok rajta csodálkozni, hogy minden okoskodásunk közepett az én
-fiatalemberem, a kinek egészséges eszejárása van, félbeszakít s ezt
-mondja: «Azt lehetne mondani, hogy fából építjük épületeinket, nem pedig
-emberekből, annyira mérték szerint mérünk minden darabot.» Igazad van,
-barátom, de gondolj arra, hogy a jog nem alkalmazkodik az emberi
-szenvedélyekhez és hogy arról volt szó köztünk, hogy kezdettől fogva
-megállapítsuk a politikai jog igazi alapelveit. Most, hogy az alapjaink
-meg vannak vetve, vizsgáljuk meg, hogy mit építettek rá az emberek és
-szép dolgokat fogsz látni!
-
-Azután Telemachust olvastatom és kisértetem el vele a pályáján;
-megkeressük a boldog Salentumot és a derék Idomeneust, a kit balsorsa
-tett bölcscsé. Útközben nem egy Protesilast találunk, de Philoclest
-egyet sem. Adrastes, a dauniak királya egyáltalán nem feltalálhatatlan.
-De hadd képzeljék el az olvasók utazásainkat vagy tegyék meg helyettünk
-Telemachusszal a kezükben és ne sugalljunk nekik elriasztó
-alkalmazásokat, melyek elől maga a szerző is kitér, vagy melyeket kedve
-ellenére hajt végre.
-
-Egyébiránt Emil nem lévén király, sem én isten, nem sokat bánkódunk
-azon, hogy nem bírjuk utánozni Telemachust és Mentort abban a jóban, a
-mit az embereknek tettek; senki sem tud nálunknál jobban megmaradni a
-maga helyén és nem kíván kevésbbé kilépni belőle. Tudjuk, hogy mindenki
-elé ugyanaz a feladat van állítva s hogy mindenki, a ki a jót teljes
-szívéből szereti és teljes erejéből műveli, betöltötte ezt a feladatot.
-Tudjuk, hogy Telemachus és Mentor csak képzelt lények. Emil nem utazik
-tétlen ember módjára és több jót tesz, mintha fejedelem volna. Ha
-királyok volnánk, se lennénk jótékonyabbak. Ha királyok és jótékonyak
-volnánk, tudtunk nélkül is ezer valóságos rosszat tennénk, a míg egy
-vélt jót. Ha királyok és bölcsek volnánk, az első jó, a mit tenni
-kívánnánk önmagunknak és másoknak, hogy lemondanánk a királyságról és
-azokká lennénk, a mik most vagyunk.
-
-Megmondtam, hogy mi teszi az utazásokat terméketlenné az egész világ
-számára. Még terméketlenebbé tesz az ifjúság számára az a mód, a hogy
-végeztetik velük. A nevelők nagyobb gondot fordítanak a maguk
-mulatságára, mint növendékük oktatására s vezetik városból-városba,
-palotából-palotába, társaskörből-társaskörbe, vagy ha tudósok és
-íróemberek, azzal töltetik vele az időt, hogy a könyvtárakban
-szaladgáljon, járja az antiquáriusokat, kotorászszon a régi emlékek
-között és másolja a régi feliratokat. Minden országban más korszakkal
-foglalkoznak, mintha csak egész más országgal foglalkoznának, úgy hogy
-mikor nagy költséggel végigszaladtak Európán, haszontalanságokkal
-foglalkozva vagy unatkozva, visszatérnek a nélkül, hogy láttak volna
-valamit is abból, a mi érdekelheti őket s valamit tanultak volna abból,
-a mi hasznos lehet nekik.
-
-Minden főváros hasonlít egymáshoz, minden szokás összekeveredik bennük;
-nem ide kell menni a nemzeteket tanulmányozni. Páris és London az én
-szememben egy ugyanazon város. Lakóiknak vannak valamelyes különböző
-előítéleteik, de azért az egyiknek annyi az előítélete, mint a másiknak
-és összes praktikus elveik azonosak. Jól tudni miféle fajtája az
-embereknek gyűlik össze szükségképen az udvarokban. Jól tudni, mily
-erkölcsöket kell hogy előidézzen mindenütt az emberek egymásra
-halmozódása és az életviszonyok különbözősége. A mint egy kétszázezer
-lélekből álló városról beszélnek nekem, előre tudom, milyen élet folyik
-benne. A mit még ezen fölül megtudhatnék ezekről a helyekről, nem
-érdemli meg a fáradságot, hogy oda menjek és megtanuljam.
-
-A távol fekvő vidékeken, a hol kevesebb a mozgalom, a közlekedés, a hol
-kevesebb idegen utazik, melyeknek lakói kevesebbet költözködnek,
-kevesebbet változtatják a sorsukat és a társadalmi helyzetüket, ott kell
-tanulmányozni egy nemzet szellemét és erkölcseit. Nézzétek meg futtában
-a fővárost, de odakinn figyeljétek meg az országot. Nem Párisban vannak
-a francziák, hanem Touraineben; az angolok angolabbak Merciában, mint
-Londonban és a spanyolok spanyolabbak Galicziában, mint Madridban.
-Ezekben a nagy távolságokban karakterizálja és mutatja magát egy nemzet
-vegyületlenül olyannak, a milyen; itt érezhetők legjobban a kormányzat
-jó és rossz következményei, mint a hogy nagyobb sugár végén az ívek
-méretei pontosabbak.
-
-Az erkölcsöknek a kormányzattal való szükségszerű kapcsolata oly jól van
-kifejezve a _törvények szelleméről_ szóló könyvben, hogy nem lehet
-jobbat tenni, mint visszatérni ehhez a könyvhöz e kapcsolatok
-tanulmányozása végett. De általánosságban véve van két könnyű és
-egyszerű szabály a kormányzat relativ jóságának megítélésére. Az egyik a
-népesség. Minden oly országban, a mely elnéptelenedik, az állam a romlás
-felé halad; az az állam pedig, a mely legjobban népesedik, ha a
-legszegényebb is, csalhatatlanul a legjobban van kormányozva.[160]
-
-Ehhez azonban az kell, hogy ez a népesedés a kormányzat és az erkölcsök
-természetes eredménye legyen; mert ha telepítések által megy végbe, vagy
-más esetleges és ideiglenes úton-módon, akkor ezek a gyógyszer által
-csak a bajt mutatnák meg. Mikor Augustus törvényeket hozott a nőtlenség
-ellen, ezek a törvények már mutatták a római állam hanyatlását. A
-kormányzat jósága kell hogy a házasságra vigye az embereket, ne pedig
-törvény kényszerítse rá; nem azt kell vizsgálni, a mi kényszer útján
-történik, mert a törvényt, a mely a természetes hajlam ellen küzd,
-kijátszszák és hiábavalóvá lesz; hanem azt kell vizsgálni, a mi az
-erkölcsök befolyása alatt és a kormányzat természetes hajlama által
-történik; mert csak ezeknek az eszközöknek van állandó hatásuk. A derék
-Saint-Pierre abbénak volt az a politikája, hogy mindig valami kicsiny
-gyógyszert keresett minden külön baj számára, a helyett, hogy visszament
-volna közös forrásukra és meglátta volna, hogy csak mindet egyszerre
-lehet meggyógyítani. Nem arról van szó, hogy külön kezeljünk minden
-fekélyt, a mely a beteg testén támad, hanem, hogy megtisztítsuk a vér
-anyagát, a mely valamennyit előidézi. Mondják, hogy Angolországban díjak
-vannak kitűzve a mezőgazdaságra; nekem nem kell több; ez az egy dolog is
-meggyőz arról, hogy nem sokáig fog már virágozni.
-
-A kormányzat és a törvények relativ jóságának második jele szintén a
-népességből folyik, de másféle módon, tudniillik a népesség
-eloszlásából, nem pedig mennyiségéből. Két nagyságra és az emberek
-számára egyenlő állam erőre nagyon egyenlőtlen lehet; a hatalmasabbik a
-kettő közül mindig az, a melynek lakosai egyenletesebben vannak elosztva
-a területén; az, a melynek nincsenek oly nagy városai s a mely
-következőleg kevésbbé csillog, mindig leveri a másikat. A nagy városok
-merítik ki az államot és idézik elő gyöngeségét: a gazdagság, a melyet
-produkálnak, látszólagos és illuzórius gazdagság; sok pénz, kevés
-eredmény. Azt mondják, hogy Páris városa fölér egy tartománynyal
-Francziaország királyának; én a magam részéről azt hiszem, több
-tartományába kerül, hogy nem egy tekintetben Páris táplálkozik a
-vidékből és hogy ennek jövedelmei nagyobb része ebben a városban forog
-és ott marad a nélkül, hogy valaha visszatérne akár a néphez, akár a
-királyhoz. Felfoghatatlan, hogy a számítgatók e korában nem akadt még
-senki sem, a ki be tudná látni, hogy Francziaország sokkal hatalmasabb
-volna, ha Páris megsemmisülne. Nemcsak hogy nem előnyös a népesség rossz
-eloszlása az államra, hanem még rombolóbb, mint maga az elnéptelenedés,
-annyiban, hogy az elnéptelenedés eredménye csak nulla, a rosszul
-berendezett fogyasztás pedig negativ eredményre vezet. Ha egy francziát
-és egy angolt hallok fővárosaik nagyságával büszkélkedve vitázni azon,
-hogy Párisnak vagy Londonnak van-e több lakosa, ez úgy tűnik fel nekem,
-mintha arról vitatkoznának egymással, hogy a két nép melyike részesül
-abban a szerencsében, hogy rosszul van kormányozva.
-
-Tanulmányozzátok a népet városain kívül, csak így fogjátok megismerni.
-Egy kormány látszólagos formáját látni semmi; a közigazgatás gépezete és
-a hivatalnokok szóbeszéde elkendőzi, ha nem tanulmányozzuk a természetét
-eredményeiben, melyeket a népre előidéz és a közigazgatás minden
-fokozatán. A forma és lényeg különbsége meg lévén oszolva mindezen
-fokozatok között, csak akkor ismerjük meg ezt a különbséget, ha ezeket
-mind számba veszszük. Az egyik országban legelőször az alantasok
-mesterkedésein kezd észrevehetővé lenni a minisztérium szelleme; a
-másikban látni kell, mint választják a parlament tagjait, hogy
-megítélhessük, igaz-e, hogy a nemzet szabad; bármely országban
-lehetetlen, hogy ismerhesse a kormányt az, a ki csak a városokat látta,
-mivelhogy ennek szelleme sohasem ugyanaz a városra és a vidékre nézve.
-Már pedig a vidék teszi az országot és a vidék népe teszi a nemzetet.
-
-A különböző népeknek ez a félreeső tartományaikban és eredeti szellemük
-észszerűségében való tanulmányozása egy jeligémnek nagyon kedvező és az
-emberi szívre nagyon vigasztaló általános megfigyelést kelt: azt, hogy
-minden nemzet így megfigyelve sokkal többet érőnek látszik; mennél
-jobban közelednek a természethez, annál inkább uralkodik a jóság
-jellemükben; csak ha bezárkóznak városaikban, csak ha a kultúra révén
-megváltoznak, csak akkor aljasodnak el és változtatják kellemes és
-veszedelmes bűnökké bizonyos, inkább durva, mint kártévő hibáikat.
-
-Ebből a megfigyelésből következik az általam ajánlott utazási módnak egy
-új előnye, a mennyiben a fiatal emberek, keveset tartózkodván a nagy
-városokban, a hol borzalmas romlottság uralkodik, kevésbbé vannak kitéve
-annak, hogy rájuk ragad és az egyszerűbb emberek közt s kevésbbé számos
-társaságokban megőrzik biztosabb ítéletüket, egészségesebb ízlésüket,
-becsületesebb erkölcseiket. Ettől a ragálytól egyébiránt Emilt nem kell
-félteni, megvan benne minden, a mi megóvhatja tőle. Mindazon óvó
-intézkedések közt, melyeket erre tettem, sokra tartom azt a vonzalmat,
-mely a szívében van.
-
-Nem tudják már, mire képes az igazi szerelem a fiatal emberek hajlamaira
-vonatkozólag, mert nevelőik nem ismervén az igazi szerelmet, elfordítják
-őket tőle. Mindazáltal a fiatal ember kell hogy szeressen vagy pedig
-kicsapongó lesz. Könnyű dolog a látszattal szakítani. Ezer fiatal embert
-fognak előttem említeni, a kikről azt mondják, hogy nagyon erényesen
-élnek szerelem nélkül, de említsenek nekem egy kész embert, igazi
-embert, a ki jóhiszeműleg azt mondja, hogy így töltötte ifjúságát.
-Minden erényben, minden kötelességben csak a látszatot keresik; én a
-valóságot keresem és nagyon tévednek, ha az ehhez való eljutásnak
-volnának más eszközei is, mint a melyeket én adok meg.
-
-Az eszme, hogy Emilt szerelmessé tegyem, mielőtt utaztatom, nem az én
-leleményem, a következő eset sugallta nekem.
-
-Velenczében voltam látogatóban egy fiatal angol nevelőjénél. Télen volt,
-a tűz körül voltunk. A nevelő ekkor kapta meg leveleit a póstával.
-Elolvasta őket s aztán egyiküket hangosan olvasta fel növendékének.
-Angolul volt, nem értettem belőle semmit, de a felolvasás alatt láttam,
-hogy a fiatal ember letépte a nagyon szép csipke kézelőit, melyeket
-viselt, egymás után a tűzbe veti őket, a milyen óvatosan csak tudja,
-hogy ne vegyék észre. Meglepetve ettől a furcsa magaviselettől, az
-arczába néztem és mintha felindulást láttam volna rajta; de a
-szenvedélyek külső jeleiben, bár nagyon hasonlók minden embernél,
-nemzetenkint különbségek vannak, melyek alapján könnyű a tévedés. A
-népeknek különböző a nyelvük az arczukon ép úgy, mint a szájukban.
-Megvártam a felolvasás végét és aztán megmutatva a nevelőnek növendéke
-meztelen csuklóit, melyeket annál jobban rejtegetett, így szóltam hozzá:
-«Szabad tudnom, mit jelent ez?»
-
-A nevelő látva, hogy mi történt, elnevette magát, megelégedett
-arczkifejezéssel megölelte növendékét és miután kikérte beleegyezését,
-megadta nekem a magyarázatot, melyet kívántam.
-
-«John úr kézelőit – így szólt – melyeket az imént letépett, egy idevaló
-hölgy ajándékozta neki nemrég. Már pedig tudja, hogy John úr el van
-igérkezve odahaza egy fiatal kisasszonynyal, a kibe nagyon szerelmes és
-a ki még több szerelmet érdemel. Ez a levél imádottja anyjától való és
-le fogom önnek fordítani azt a passzust belőle, a mely azt a kártételt
-okozta, a melynek ön tanuja volt:
-
-«Lucy le sem teszi a kezéből lord John kézelőit. Miss Betty Roldham a
-tegnap délutánt nála töltötte és minden áron segíteni akart neki a
-munkában. Tudva, hogy Lucy ma a szokottnál korábban kelt, látni akartam,
-mit csinál és rajtakaptam, hogy azzal foglalatoskodik, hogy fölfejti
-mind, a mit Miss Betty csinált tegnap. Azt akarja, hogy az ajándékán
-egyetlen öltés se legyen, a mely nem az ő kezétől való.»
-
-John úr kiment egy pillanatra, hogy más kézelőt vegyen fel és én így
-szóltam a nevelőnek: «Kitünő természetű tanítványa van, de szóljon
-igazat, Miss Lucy anyjának ez a levele nem előre kitervelt dolog? Nem ön
-által kieszelt eszköz az ellen a kézelős hölgy ellen?» «Nem – felelt ő –
-a dolog valódi; én nem viszek gondoskodásomba ennyi számítást.
-Egyszerűséget, buzgalmat vittem bele és isten megáldotta a munkámat.»
-
-Ennek a fiatal embernek az esete nem ment ki emlékezetemből; nem arra
-való volt, hogy meg ne termékenyítse a magamfajta álmodozó fejét.
-
-Ideje már végezni. Vezessük vissza lord Johnt Lucyhoz, azaz hogy Emilt
-Zsófiához. Nem kevésbbé gyöngéd szívvel, mint elutazásakor, sokkal
-felvilágosultabb szellemet hoz magával és azt az előnyt hozza haza
-magával, hogy megismerte a kormányokat minden bűnükkel és a népeket
-minden erényükkel. Gondom volt még arra is, hogy minden nemzetben az
-ókoriak módjára a vendégbarátság kötelékeivel fűzze magát össze valami
-érdemes emberrel és egyáltalán nincs ellenemre, ha ezeket az
-ismeretségeket levelezés útján ápolja. Azon felül, hogy hasznos lehet és
-mindig kellemes levelezésben állani távoleső országokban lakókkal, ez
-kitünő óvóintézkedés a nemzeti előítéletek uralma ellen, melyek egész
-életünkben ránk támadva, előbb-utóbb valami hatással vannak ránk. Semmi
-sem alkalmasabb ettől a hatásuktól megfosztani őket, mint az okos
-emberekkel való érdek nélküli érintkezés, a kiket az ember becsül, a
-kikben nincsenek meg csak az előítéletek és a maguk előítéleteivel
-küzdenek ellenük s ezzel megadják a módot, hogy az egyiket szüntelenül
-szembeállítsuk a másikkal s így megóvjuk magunkat valamennyitől. Nem
-megy az egyre, hogy idehaza vagy náluk érintkezünk-e az idegenekkel. Az
-első esetben mindig bizonyos kíméletet tanusítanak az iránt az ország
-iránt, a melyben laknak, ezért elleplezik, a mit gondolnak róla vagy
-kedvezően gondolkodnak róla, a míg benne laknak: hazatérve lejebb
-szállítják ítéletüket és ezzel csak igazságosak lesznek. Nagyon
-szeretném, ha az idegen, a kitől tanácsot kérek, látta volna az
-országomat, de csak akkor kérem véleményét, mikor már odahaza van.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Miután csaknem két évet szántunk arra, hogy bejárjuk Európa néhány nagy
-és sokkal több kis államát, miután megtanultunk két-három főnyelvet,
-miután láttuk, a mi bennük igazán érdekes, akár természetrajz, akár
-kormányzat, akár művészetek, akár emberek dolgában, Emil emésztve a
-türelmetlenségtől értésemre adja, hogy a határidőnk végére jár. Akkor
-ezt mondom neki: «Jól van barátom, emlékszel utazásaink főczéljára;
-láttál, megfigyeltél; mi most már az eredménye a megfigyeléseidnek?»
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Hogy tévedtem rendszeremben, vagy körülbelül így kell hogy válaszoljon
-nekem:
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Vagy olyan maradok, a milyenné te tettél és hogy nem veszek magamra még
-lánczot azokon kívül, melyeket a természet és a törvények raktak rám.
-Mennél jobban vizsgálom az emberek művét intézményeikben, annál jobban
-látom, hogy azzal, hogy minden áron függetlenekké akarják magukat tenni,
-rabszolgákká teszik magukat és még a szabadságukat is hasztalan
-erőfeszítésekben használják el, hogy megtarthassák. Hogy ne kelljen
-engedniök a dolgok torlódásának, ezerféle kötelékeket vesznek magukra;
-aztán a mint egy lépést akarnak tenni, nem tudnak és elcsodálkoznak,
-hogy függnek mindentől. Nekem úgy tűnik fel, hogy nem kell semmit tenni,
-hogy az ember szabaddá tegye magát; elég, ha nem akar nem lenni szabad.
-Te tettél engem «oh mesterem» szabaddá, a mikor megtanítottál, hogy
-megadjam magamat a kényszerűségnek, jőjjön, mikor jönni akar, ellenkezés
-nélkül vitetem magamat és mivel nem akarom leküzdeni, nem kapaszkodom
-semmibe, hogy visszatartsam magamat. Kerestem utazásaim közben,
-találok-e valami zugot a földön, a hol tökéletesen a magamé lehetnék, de
-mely helyen nem függ az ember emberek között szenvedélyeiktől? Mindent
-jól megvizsgálva azt találom, hogy magában a kívánságomban ellenmondást
-rejlik, mert ha nem függnék is semmi más dologtól, legalább attól a
-földtől függnék, a hol letelepedtem. Az életem hozzá volna fűzve ehhez a
-földhöz, mint a driádoké volt fáikhoz. Azt találtam, hogy uralom és
-szabadság két összeférhetetlen szó lévén, nem lehetnék egy kunyhó ura a
-nélkül, hogy meg ne szünjek a magam ura lenni.»
-
-  Hoc erat in votis, modus agri non ita magnus.
-
-«Emlékszem, hogy a vagyonom volt kutatásainknak oka. Te nagyon alaposan
-bebizonyítottad nekem, hogy nem tudom egyszerre megőrizni gazdagságomat
-és szabadságomat, de a mikor azt akartad, hogy egyszerre szabad és
-igénytelen legyek, két összeférhetetlen dolgot akartál, mert csak úgy
-vonhatom ki magamat az emberektől való függés alól, ha visszatérek a
-természettől való függésbe. Mit tegyek tehát a vagyonnal, melyet a
-szüleim rám hagytak? Azon fogom kezdeni, hogy nem függök tőle;
-meglazítok minden köteléket, a mely hozzá köt; ha meghagyják nekem,
-megmarad, ha elveszik tőlem, nem ragadnak el engem vele együtt. Nem
-fogok kínlódni, hogy megtartsam, hanem szilárdan megmaradok a helyemen.
-Gazdagon vagy szegényen, szabad leszek. Nemcsak egy bizonyos országban,
-egy bizonyos vidéken leszek az; az leszek az egész földön. Rám nézve el
-van szakadva az előítélet minden láncza, nem ismerek más lánczot, csak a
-kényszerűségét. Megtanultam ezt viselni születésem óta és viselni fogom
-halálomig, mert ember vagyok. És miért ne tudhatnám viselni, szabadnak
-maradva, mikor még annak is viselnie kell, a ki rabszolga és ráadásul
-még a rabszolgaságért is?»
-
-«Mit bánom helyzetemet a földön? Mit bánom, hogy hol vagyok? Mindenütt,
-a hol emberek vannak, testvéreimnél leszek, mindenütt, a hol nincsenek,
-magamnál leszek. A míg független és gazdag maradhatok, van vagyonom, a
-melyből élhetek és élni fogok. Ha a vagyonom rabjává tenne, gondtalanul
-elvetném: van dolgos karom és élni fogok. Ha a karom felmondja a
-szolgálatot, élni fogok, ha eltartanak, meghalok, ha elhagynak; mert a
-halál nem a szegény emberek baja, hanem a természet törvénye. Bármely
-időben jön a halál, szembenézek vele, sohasem veheti el tőlem azt, hogy
-éltem.»
-
-«Erre szántam el magamat, apám. Ha nem volnának szenvedélyeim,
-embervoltomban olyan független volnék, mint maga az Isten, mert csak azt
-akarva, a mi van, soha sem kellene küzdenem a sors ellen. Legalább csak
-egy lánczom van s ez az egyedüli, melyet örökké viselni fogok és ezzel
-dicsekedhetem. Nos tehát, add nekem Zsófiát és szabad vagyok.»
-
-«Kedves Emilem, nagy örömmel hallok ilyen férfias beszédet a szádból és
-látok ilyen férfias érzéseket szívedben. Ez a túlzott önzetlenség nagyon
-tetszik nekem a te korodban. Majd alábbszáll, ha gyermekeid lesznek és
-te épen az leszel, a minek egy jó családapának és bölcs embernek lennie
-kell. Utazásod előtt tudtam már, mi lesz az eredménye, tudtam, hogyha
-közelből megtekinted intézményeinket, távol leszel tőle, hogy azt a
-bizalmat vesd beléjük, melyet nem érdemelnek meg. Hiába kívánkozik az
-ember szabadságra a törvények fennhatósága alatt. Törvények! Hol vannak
-törvények? Hol tartják őket tiszteletben? Ez alatt a név alatt mindenütt
-csak a magánérdeket és az emberek szenvedélyeit láttad uralkodni. De a
-természet és a rend örök törvényei fennállanak. Helyettesítik a bölcs
-számára a pozitív jogot, szíve mélyébe írta be őket a lelkiismeret és az
-ész; nekik kell alávetnie magát, hogy szabad legyen; csak az rabszolga,
-a ki rosszat tesz, mert mindig akarata ellenére teszi. A szabadság nincs
-meg a kormányzat semmiféle formájában, a szabad ember szívében van,
-mindenütt magával hordja. A hitvány ember mindenüvé elviszi a
-szolgaságát. Az egyik rabszolga lesz Genfben is, a másik szabad lesz
-Párisban is.»
-
-«Mikor a polgár kötelességeiről szóltam neked, talán megkérdezted volna,
-hol a haza és azt hitted volna, zavarba hozol engem. Pedig csalódtál
-volna, kedves Emilem, mert a kinek nincs is hazája, legalább való
-valahova. Mindig van egy kormányzat és vannak a törvényeknek látszatai,
-a melyek alatt békén élt. Hogy a társadalmi szerződést betartották-e, az
-közömbös, föltéve, hogy a magánérdek úgy oltalmazta őt, a hogy a
-közakarat oltalmazta volna, hogy a közerőszak megóvta a
-magánerőszakoktól, hogy a rossz, a mit tenni látott, megszerettette vele
-azt, a mi jó és hogy maguk az intézményeink ismertették és gyűlöltették
-meg vele a saját méltatlanságaikat. Oh Emil, hol az a jóravaló ember, a
-ki nem tartozik semmivel a szülőföldjének? Akárki legyen is, tartozik
-neki azzal, a mi a legbecsesebb az embernek, cselekedeteinek
-erkölcsiségével és az igazságnak szeretetével. Ha egy erdő mélyében
-születik, boldogabban és szabadabban élt volna, de nem lévén neki mit
-leküzdeni, hogy hajlamait kövesse, érdem nélkül lett volna jó, nem lett
-volna erényes, most pedig az tud lenni szenvedélyei daczára. A rendnek
-már csak maga a látszata is arra viszi, hogy ismerje, hogy szeresse. A
-közjó, a mely másoknak csak ürügyül szolgál, csupán csak neki reális
-indíték. Megtanulja leküzdeni magát, legyőzni magát, föláldozni a maga
-érdekét a közérdeknek. Nem igaz, hogy nem húzza semmi hasznát a
-törvényeknek: ezek adják neki a bátorságot, hogy igazságos legyen, még a
-gonoszok között is. Nem igaz, hogy nem tették szabaddá; megtanították
-uralkodni önmagán.»
-
-«Ne mondd tehát: mit bánom én, hol vagyok? Igenis fontos dolog neked,
-hogy ott légy, a hol be tudod tölteni minden kötelességedet; e
-kötelességek egyike a ragaszkodás születésed helyéhez. Honfitársaid
-oltalmaztak gyermekkorodban, szeretned kell őket, hogy férfivá lettél.
-Közöttük kell élned vagy legalább olyan helyen, a hol olyan hasznos
-lehetsz számukra, a milyen csak lenni tudsz és a hol tudják, hol
-keressenek, ha szükségük van rád. Vannak olyan körülmények, a mikor az
-ember nagyobb hasznára lehet honfitársainak hazáján kívül, mintha hazája
-kebelében élne Akkor csak a buzgalmára kell hallgatnia és zúgolódás
-nélkül viselnie számkivetettségét; még ez a számkivetés is
-kötelességeinek egyike. De te, jó Emilem, a kire semmi sem hárítja
-ezeket a fájdalmas áldozatokat, te, a ki nem vállaltad azt a szomorú
-feladatot, hogy megmondd az igazságot az embereknek, menj, élj köztük,
-ápold barátságukat édes közlekedésben, légy jóltevőjük, mintájuk: a te
-példád több szolgálatot fog nekik tenni, mint a mi minden könyvünk és a
-jó, a mit tőled látnak, jobban meg fogja őket indítani, mint a mi minden
-hiábavaló beszédünk.»
-
-«Azért azonban nem arra buzdítlak, hogy menj a nagy városokba élni;
-ellenkezőleg, ama példák egyike, melyeket a jók a többieknek kell hogy
-adjanak, a patriarchális és mezei élet példája, az ember legelső
-életmódjáé, a legbékésebbé, legtermészetesebbé és legédesebbé annak
-számára, a kinek nincs megromolva a szeme. Barátom, boldog az az ország,
-a hol nincs arra szükség, hogy a sivatagban keressék a békét! De hol az
-az ország? A jótékony ember rosszul elégíti ki hajlamát a városokban, a
-hol jóformán nem talál mást, a kin gyakorolja buzgalmát, mint
-intrigánsokat és gazficzkókat. A fogadtatás, melyben itt a
-semmirekellőket részesítik, a kik szerencséjüket keresni jönnek ide,
-csak teljessé teszi az ország pusztulását, a melyet ellenkezőleg újra be
-kellene népesíteni a városok rovására. Minden ember, a ki visszavonul a
-nagy társaságtól, épen azért hasznos, mert visszavonul tőle, mert a
-társaság minden bűne épen abból származik, hogy nagyon nagyszámú.
-Hasznos továbbá azért, mert az elhagyott helyekre életet, kultúrát és az
-eredeti életviszonyok szeretetét ültetheti el. Ellágyulok, ha arra
-gondolok, hogy Emil és Zsófia mennyi jótéteményt áraszthatnak maguk
-körül csupán csak visszavonulásuk által is, mennyire fölélénkíthetik a
-vidéket és föléleszthetik a szerencsétlen falusi ember kihúnyt
-buzgalmát. Látni vélem, a mint a lakosság megszaporodik, a mezők
-termékenyebbé válnak, a földek új díszbe öltöznek, a sokaság és a bőség
-ünnepekké teszik a munkákat, az öröm kiáltásai és áldó szavak emelkednek
-a mezei játékok közben a szeretetreméltó pár körül, a mely ezeket
-megelevenítette. Mese számba veszik az aranykort és mindig az is
-megromlott szívű és ízlésű emberek számára. Még az sem igaz, hogy
-visszakívánják, mert ez a kívánságuk mindig hiú. Mi kellene tehát hozzá,
-hogy újra föléleszszék? Egyetlen egy dolog, de az lehetetlen: az, hogy
-szeressék.»
-
-«Szinte mintha már újra föléledne Zsófia lakóhelye körül; ti együtt nem
-is fogtok mást tenni, mint a mit tisztes szülei elkezdtek. De, kedves
-Emilem, az ily édes élet el ne vegye kedvedet a keserves
-kötelességektől, ha ezek valaha rád háramlanak! Jussanak eszedbe, hogy a
-rómaiak az eke szarva mellől jutottak a konzulsághoz. Ha a fejedelem
-vagy az állam a haza szolgálatára hív, hagyj el mindent, hogy betöltsd a
-neked kijelölt helyen a polgár tiszteletreméltó hivatását. Ha ez a
-hivatás rád nézve terhes, van egy tisztességes és biztos módja, hogy
-megszabadulj tőle: teljesítsd lehetőleg feddhetetlenül, hogy ne hagyják
-meg rajtad sokáig. Egyébiránt ne nagyon félj az ilyen teher
-kellemetlenségétől, a míg mai szabású emberek vannak, nem téged fognak
-keresni az állam szolgálatára.»
-
-Mért nincs nekem megengedve lefesteni Emil visszatérését Zsófiához és
-szerelmük végét, vagyis jobban mondva kezdetét a hitvesi szeretetnek,
-mely egyesíti őket! A megbecsülésre alapított szerelem, a mely addig
-tart, a míg az élet; azokra az erényekre alapított szerelem, a melyek
-nem tűnnek el a szerelemmel s a jellemek összeillőségére, a mely az
-érintkezést szeretetreméltóvá teszi és meghosszabbítja az öregségre is
-az első egyesülés varázsát. De mindezek a részletek tetszhetnének, de
-nem lennének hasznosak és mostanáig csak olyan kellemes részleteket
-engedtem meg magamnak, a melyeknek hasznosságát látni véltem. Feladatom
-végén álljak el ettől a szabálytól? Nem; érzem azt is, hogy a tollam ki
-van fáradva. Nagyon gyönge az ily hosszú lélegzetű munkákra; ezt is
-abbahagynám, ha nem volna annyira előrehaladott állapotban. Hogy ne
-hagyjam befejezetlenül, ideje már, hogy bezárjam.
-
-Végre látom megjönni Emil legbűvösebb napját és az én legboldogabb
-napomat; gondoskodásom meg van koronázva és kezdem élvezni gyümölcsét. A
-méltó pár eloldhatatlan lánczczal egyesül, szájuk kimondja és szívük
-megerősíti, az esküvéseket, melyek nem lesznek hiábavalók. Házastársak.
-Visszatérve a templomból úgy kell őket vezetni, nem tudják, hol vannak,
-hova mennek, mi történik körülöttük. Nem hallanak, csak zavart
-feleleteket adnak, mámoros szemeik nem látnak semmit. Oh elragadtatás!
-Oh emberi gyöngeség! A boldogság érzése lesújtja az embert, nem elég
-erős, hogy elviselje.
-
-Bizony kevés ember van, a ki a lakodalom napján megtudja találni a
-fiatal házasokkal szemben az illő hangot. Az egyiknek feszes
-tartózkodása és a másiknak fesztelen beszéde egyaránt kevéssé helyén
-való. Jobb szeretném, ha hagynák a fiatal szíveket, hadd zárkózzanak
-magukba és engedjék át magukat az izgalomnak, a mely nincsen varázs
-nélkül, mintsem oly kegyetlenül zavarják őket benne, megszomorítsák őket
-tettetett tapintatossággal vagy zavarba hozzák őket rossz tréfákkal,
-melyek talán tetszenének nekik minden más időben, de ilyen napon egész
-bizonyosan terhükre vannak.
-
-Látom a két fiatalt, abban az édes bágyadtságban, a mely elfogja őket, a
-mint oda sem hallgatnak a beszédekre, melyeket hozzájuk intéznek. Én, a
-ki azt akarom, hogy életük minden napját élvezzék, hogy engedném, hogy
-ily becses napot elveszítsenek? Nem, én azt akarom, hogy megízleljék és
-élvezzék az ízét, hogy meg legyen számukra a gyönyöre. Elvonszolom őket
-a tolakodó tömegből, a mely elfárasztja őket és elvezetve őket sétálni
-valami félreeső útra, azzal térítem őket magukhoz, hogy róluk magukról
-beszélek nekik. Nemcsak a füleiknek akarok beszélni, hanem szíveikhez és
-jól tudom, mi az a tárgy, a melylyel ezen a napon foglalkozni tudnak.
-
-«Gyermekeim, mondom nekik, mindkettejüket megfogva a kezénél, három éve
-már, hogy fellobbanni láttam ezt az élénk és tiszta lángot, a mely ma
-boldogságotokat teszi. Szüntelenül mind csak növekedett; látom
-szemetekről, hogy hevességének legfelsőbb fokán van, most már csak
-gyöngülhet.» Olvasóim, nem látjátok-e Emil fellobbanását, magából
-kikelését, esküdözését, a felháborodott modort, melylyel Zsófia kivonja
-kezét az enyémből és a gyöngéd tiltakozásokat, melyeket szemünk
-kölcsönösen kifejez, hogy imádni fogják egymást utolsó lehelletükig?
-Hagyom őket és aztán folytatom.
-
-«Gyakran gondoltam arra, hogy ha meg lehetne hosszabbítani a szerelmet a
-házasságban, a földi paradicsom volna. Mindmáig az még nem fordult elő.
-De ha a dolog nem egyáltalán lehetetlen, ti nagyon méltók vagytok
-mindketten, hogy példát adjatok, a milyet senkitől sem kaptatok és a
-melyet kevés házaspár tudna utánozni. Akarjátok-e, gyermekeim, hogy
-mondjak nektek egy erre való módot, a melyet az egyedüli lehetséges
-módnak gondolok?»
-
-Mosolyogva néznek egymásra és gúnyolódnak együgyűségemen. Emil
-egyszerűen megköszöni a reczeptemet s azt mondja, véleménye szerint
-Zsófiának különb reczeptje van s neki a maga részéről ez elegendő lesz.
-Zsófia helyesli és ép oly bizakodónak látszik. Mindazáltal gúnyolódó
-arczkifejezésébe mintha egy kis kíváncsiság vegyülne. Megnézem Emilt;
-égő szeme majd elnyeli felesége bájait; ez az egyedüli dolog, a mire
-kíváncsi és nem sokat törődik beszédemmel. Mosolygok a magam részéről,
-ezt mondom magamban: Hamar figyelmessé foglak tenni.
-
-«E titkos gerjedelmeknek csaknem észrevehetetlen különbsége nagyon
-jellemzőn és azokkal a befogadott előítéletekkel ugyancsak ellentétesen
-határozza meg a két nemet: hogy t. i. általánosságban a férfiak kevésbbé
-állhatatosak mint a nők és hamarabb riadnak vissza a boldog szerelemtől.
-A nő jóval előre megérzi a férfi állhatatlanságát és nyugtalankodik
-miatta;[161] ez teszi féltékenyebbé is. Mikor a férj elkezd hűlni,
-kénytelen lévén azért tanusítani iránta mindazon gondoskodást, csakhogy
-megtarthassa, melyet azért tanusított azelőtt, hogy tessék neki; a nő
-sír, megalázza magát és ritkán egyenlő sikerrel. A ragaszkodás és
-gondoskodás megnyeri a szívet, de visszaszerezni nem tudja. Visszatérek
-a szerelemnek a házasságban való kihűlése elleni reczeptemhez.
-
-«Egyszerű és könnyű szer, – folytatom – abban áll, hogy legyetek
-továbbra is szerelmesek házas korotokban is.»
-
-«Az már igaz, mondja Emil titokban nevetve, ez nem fog nehezünkre esni.»
-
-«Nehezebben talán, mint a hogy gondolnád. Kérlek, adj időt, hogy
-kimagyarázzam magamat.»
-
-«A csomó, melyet nagyon is össze akar az ember húzni, elszakad. Ugyanez
-történik a házasság csomójával is, ha erősebbre akarják kötni, mint a
-mennyire lennie kell. A hűség, a melyet a két hitvestárstól megkíván,
-minden jogok legszentebbike, de a hatalom, melyet a kettő mindegyikére a
-másik fölött ráruház, túlságos nagy. A kényszer és szerelem rosszul
-férnek meg és a gyönyört nem lehet senkire ráparancsolni. Ne piruljon
-el, oh Zsófia és ne gondoljon menekülésre. Ne adja Isten, hogy meg
-akarjam sérteni szerénységét! De most élete sorsáról van szó. Ilyen nagy
-czél érdekében tűrje el, a férj és az apa közt, az olyan beszédet, a
-melyet máskülönben nem tudna eltűrni.»
-
-«Nem annyira a bírás, mint inkább az alárendeltség unat meg és a
-kitartott leány iránt sokkal tovább tartják meg a ragaszkodást, mint a
-feleség iránt. Hogy csinálhattak kötelességet a leggyöngédebb
-enyelgésből és jogot a szerelem legédesebb tanubizonyságaiból? A
-kölcsönös vágy teszi a jogot, a természet nem ismer mást. A törvény
-korlátozhatja ezt a jogot, de nem tudhatja kiirtani. A kéj oly édes
-magamagában véve! Vajjon merítheti-e a keserves kényszerből azt az erőt,
-a melyet nem tud meríteni saját vonzó erejéből? Nem gyermekeim, a
-házasságban a szívek egyesülnek, de a testek nincsenek alávetve.
-Hűséggel tartoztok egymásnak, de nem kedveskedésekkel. Mindegyitek csak
-a másiké lehet, de egyitek sem lehet a másiké jobban, mint a hogy neki
-tartozik.»
-
-«Ha tehát igaz, kedves Emilem, hogy a feleséged kedvese akarsz lenni és
-hogy ő mindig a te úrnőd és a maga úrnője legyen, akkor légy boldog, de
-tiszteletteljes szerelmes, kapj mindent a szerelemtől, de semmit se
-követelj kötelességből és a legkisebb kedvezések is ne legyenek soha
-számodra jogok, hanem kegyek. Tudom, hogy a szemérmetesség kerüli a
-formaszerű vallomásokat és le akar győzetni, de tapintattal és igazi
-szerelemmel bíró szerelmes tévedhet-e a titkos akarat dolgában? Nem
-tudja-e, hogy mikor egyeznek bele a szív és a szemek abba, a minek
-megtagadását a száj tetteti? Mindegyik a kettő közül mindig ura legyen
-személyének és kedveskedéseinek, legyen joga semmi más szerint, mint
-csak a saját akarata szerint osztogatni őket. Gondoljatok mindig arra,
-hogy még a házasságban is a gyönyör csak akkor jogosult, mikor a vágy
-kölcsönös. Ne féljetek, gyermekeim, attól, hogy ez a törvény távol tart
-titeket egymástól, ellenkezőleg mindkettőtöket tetszeni vágyóbbá tesz és
-elejét veszi a beteltségnek. Egyitek csupán csak a másikra lévén
-korlátozva, a természet és a szerelem elég közel hoz egymáshoz.»
-
-Ezekre és hasonló beszédekre Emil felbosszankodik és tiltakozik ellenük;
-Zsófia szégyenkezve szeme elé tartja legyezőjét és nem szól semmit.
-Kettejük közül talán nem az az elégedetlenebbik, a ki jobban
-panaszkodik. Én kérlelhetetlenül folytatom, megpirongatom Emilt csekély
-gyöngédsége miatt s biztosítékot szerzek róla, hogy Zsófia a maga
-részéről elfogadja az egyességet. Felszólítom, hogy szóljon; senki sem
-fog benne kételkedni, hogy nem mer engem megczáfolni. Emil
-nyugtalankodik s vizsgálja fiatal felesége szemeit; zavarodottságuk
-közepett kéjes mámorban látja őket, a mely biztonságot nyújt neki
-bizalma koczkázatára. Lábai elé veti magát, elragadtatva csókolja meg a
-kezet, melyet Zsófia nyújt neki és megesküszik, hogy a megfogadott
-hűségen kívül lemond minden más jogáról fölötte. «Légy – mondja neki –
-kedves nőm, bírája gyönyöreimnek, mint a hogy bírája vagy napjaimnak és
-sorsomnak. Ha kegyetlenséged életembe kerülne is, visszaruházom rád
-legdrágább jogaimat. Semmit sem akarok engedékenységednek köszönni,
-mindent a szivedtől akarok megkapni.»
-
-«Jó Emilem, nyugodj meg, Zsófia sokkal nagylelkűbb, semhogy téged
-engedjen nagylelkűséged áldozatakép meghalni.»
-
-Este, mikor el akarom őket hagyni, a tőlem telhető legkomolyabb hangon
-mondom nekik: «Gondoljatok arra mindketten, hogy szabadok vagytok és
-hogy itt nincs szó a házastársak kötelességeiről; higyjetek nekem, ne
-engedjetek a hazug alázatosságnak. «Emil, akarsz jönni?» Zsófia
-megengedi. Emil, dühbe jőve, szeretne engem megverni. «És ön, Zsófia,
-mit szól hozzá? El kell őt vezetnem?» A kis hazug pirulva azt mondja,
-igen. Bájos és édes hazugság, a mely többet ér, mint az igazság!
-
-Másnap… A boldogság látszata nem mosolyog már az emberekre; a bűn
-romlása ép úgy elaljasította ízlésüket, mint szívüket. Nem tudják már
-érezni, a mi megható, sem meglátni, a mi szeretetreméltó. Ti, a kik ha a
-gyönyört akarjátok lefesteni, el sem képzeltek soha mást, csak a kéjek
-ölében úszó szerelmeseket; mily tökéletlenek a ti képeitek! Nincs benne
-egyéb, mint a durvábbik fele; a gyönyör legédesebb vonzóereje nincs
-benne. Oh, kicsoda nem látott még közületek két fiatal házastársat, a
-kik boldog auspicziumok alatt egyesültek, a mint kilépnek a házastársi
-ágyból és egyszerre hordják sápadt és szűzies tekintetükben mámorát az
-édes gyönyöröknek, melyeket az imént ízleltek, az ártatlanság
-szeretetreméltó biztonságát és a most oly varázslatos biztosságot, hogy
-hátralevő napjaikat együtt fogják eltölteni? Ime, ez a legelragadóbb
-látvány, mely az emberi szív elé tárul; ime a gyönyör igazi képe:
-láttátok százszor a nélkül, hogy felismertétek volna; megkeményedett
-szívetek nincs többé arra alkotva, hogy szeressen. Zsófia boldogan és
-nyugodtan gyöngéd anyja karjai közt tölti a napot; édes pihenés, mikor
-az éjszakát a férj karjai közt töltötte.
-
-Harmadnap már bizonyos változást látok a színtéren. Emil kissé
-elégületlennek akar mutatkozni, de ezen a szenvelgésen át oly gyöngéd
-buzgalmat, sőt annyi alárendelést is látok, hogy nem jóslok semmi
-aggasztót. A mi Zsófiát illeti, vidámabb, mint előtte való nap; szemében
-önelégültséget látok csillogni; kedvesen bánik Emillel, csaknem
-ingerkedik vele, a mi csak annál jobban bosszantja.
-
-Ezek a változások kevéssé észrevehetők, de figyelmemet nem kerülik el;
-nyugtalankodom miattuk, négyszemközt kikérdezem Emilt; megtudom, hogy az
-ő nagy bánatára és minden könyörgése daczára külön kellett hálnia előtte
-való éjszaka. A zsarnokoskodó nő sietett élni jogával. Megbeszélésre
-kerül a dolog, Emil keservesen panaszkodik. Zsófia tréfálkozik, de végül
-látva, hogy igazán megharagszik, szelidséggel és szerelemmel teljes
-pillantást vet rá és megragadva kezemet, csak egy szót mond, de olyan
-hangon, a mely a szívig ér: «_A hálátlan!_» Emil olyan együgyű, hogy nem
-ért ebből semmit. Én megértem, eltávolítom Emilt és négyszemközt szólok
-Zsófiával is.
-
-«Látom ennek a szeszélynek az okát, – mondom neki. – Nem lehetne
-senkiben több tapintat, de kevésbbé alkalmas módon sem lehet alkalmazva.
-Kedves Zsófia, nyugodjon meg, férfit adtam önnek, ne féljen hát annak is
-venni: ifjusága első zsengéit kapta tőle, nem tékozolta el senkire,
-sokáig meg fogja tartani számára.»
-
-«Kedves gyermekem, meg kell hogy magyarázzam álláspontomat abban a
-beszélgetésben, melyet hárman folytattunk tegnapelőtt. Te talán nem
-vettél észre benne mást, mint gyönyöreitek mérséklésére való fogást,
-hogy tartósabbakká tehesse őket. Oh Zsófia, más, az én gondoskodásomhoz
-méltóbb czélja volt. Emil mikor férjévé lett, az urává is lett; az ön
-dolga engedelmeskedni, így rendelte a természet. Mindazáltal ha a nő
-Zsófiához hasonló, akkor jó, ha ő vezeti a férfit; ez is a természet
-törvénye és azért tettem önt az ő gyönyöreinek bírájává, hogy akkora
-jogot adjak önnek az ő szívére, mint a mekkorát az ő neme ád neki az ön
-személyére. Ezzel ő önnek kínos nélkülözéseket fog okozni, de ön
-uralkodni fog rajta, ha tud magán uralkodni és a mi már történt, azt
-mutatja nekem, hogy ez a nehéz mesterség nem haladja felül az ön
-bátorságát. Sokáig fog ön a szerelem által uralkodni, ha ritkákká és
-becsesekké teszi kegyeit, ha meg tudja becsültetni őket. Ha férjét
-mindig lába előtt akarja látni, tartsa mindig bizonyos távolságra
-személyétől. De szigorúságába vigyen bele szerénységet, nem szeszélyt;
-tartózkodónak lássa önt, de nem furcsának: vigyázzon, hogy a míg
-irányítja az ő szerelmét, ne keltsen benne kétséget a maga szerelme
-iránt. Szerettesse magát kegyei és tiszteltesse visszautasításai által;
-hadd tisztelje nejének szűziességét a nélkül, hogy panaszkodnia kellene
-hidegsége miatt.»
-
-«Így fogja, gyermekem, önnek adni bizalmát, így fogja meghallgatni
-nézeteit, így fog öntől tanácsot kérni ügyeiben-bajaiban és nem fog
-határozni semmit a nélkül, hogy önnel meg ne beszélje. Így térítheti
-vissza az okossághoz, ha megtéved, visszavezetheti szelid rábeszéléssel,
-szeretetreméltóvá teszi magát, hogy hasznossá tehesse magát,
-felhasználhatja a barbárságot az erény érdekében és a szerelmet az ész
-hasznára.»
-
-«Mindazáltal ne higyje azonban, hogy ez a művészet örökké szolgálatára
-lesz. Lehet az ember bármily óvatos, az élvezés megőrli a gyönyöröket,
-mindenekelőtt pedig a szerelmet. De mikor a szerelem már régóta tart, az
-édes megszokás kitölti a hiányait és a bizalom vonzóereje következik a
-szenvedély elragadtatásaira. A gyermekek azok között, a kik az életet
-adták nekik, nem kevésbbé édes köteléket alkotnak és gyakran erősebbet,
-mint maga a szerelem. Ha ön már nem lesz Emil szerelmese, még mindig a
-neje és barátnője lesz, gyermekeinek anyja lesz. Akkor a kezdetbeli
-tortózkodás helyett honosítsa meg a legnagyobb bensőséget; ne legyen
-többé különhálás, ne legyen visszautasítás, ne legyen szeszély. Legyen
-annyira élete párja, hogy ne tudjon ellenni ön nélkül és a mint
-eltávolodik öntől, érezze magát önmagától is távol. Ön, a kinek révén
-oly jól uralkodott a házi élet varázsa atyja házában, uralkodtassa a
-magáéban is. Minden férfi, a ki jól érzi magát a házában, szereti a
-feleségét. Gondolja meg, hogy ha a férje boldogan él odahaza, akkor ön
-boldog asszony lesz.»
-
-«Most pedig ne legyen olyan szigorú szerelmese iránt; több
-engedékenységet érdemelt, megsértődnék az ön aggodalmaskodásain, ne
-gondoskodjék annyira az ő egészségéről boldogsága rovására és élvezze a
-saját boldogságát. Nem kell megvárni a beteltséget és nem kell
-visszautasítani a vágyat; nem kell visszautasítani, csak azért, hogy
-visszautasítsa, hanem azért, hogy becsessé tegye, a mit megad.»
-
-Azután összehoztam őket és Zsófia előtt azt mondtam a fiatal férjnek:
-«Bizony el kell viselni az igát, melyet az ember maga vállalt fel.
-Érdemeld ki, hogy könnyű legyen neked. Mindenekfelett áldozz a
-grácziáknak és ne hidd, hogy a duzzogásoddal szeretetreméltóbbá válsz.»
-Nem nehéz létrehozni a békét és mindenki tudhatja a feltételeit. A
-békeszerződést megpecsételik egy csókkal; ezután azt mondom
-növendékemnek: «Kedves Emilem, a férfinek egész életében szüksége van
-tanácsra és vezetőre. Megtettem a tőlem telhetőt a mai napig, hogy
-betöltsem ezt a kötelességet irántad; most bevégződik az én hosszas
-feladatom és megkezdődik másvalakié. A mai napon lemondok arról a
-szerepről, melyet rám bíztál és ettől fogva im, itt a te vezetőd.»
-
-Az első mámor lassankint elcsitul és békében engedi őket, hadd élvezzék
-új helyzetük varázsát. Boldog szerelmesek, méltó hitvestársak! Hogy
-méltón dicsőíthessem erényeiket, hogy leírjam boldogságukat, el kellene
-mondanom életük történetét. A művemet szemlélvén bennük, hányszor érzem,
-hogy elfog az elragadtatás, a mely megdobogtatja szivemet! Hányszor
-fűzöm kezeiket az enyimbe, áldva a gondviselést és forró sóhajokban
-törve ki! Hány csókot adok a két kézre, a mely egymást szorongatja!
-Mennyi örömkönynyel öntözöm őket! Ők is elfogódnak, osztozom
-elragadtatásomban. Tiszteletreméltó szüleik még egyszer élvezik
-ifjúságukat gyermekeikében; úgyszólva újra kezdenek élni bennük, sőt mi
-több, most először ismerik meg az élet értékét: megátkozzák egykori
-gazdagságukat, a mely megakadályozta, hogy annak idején ők is ily
-gyönyörteljes sorsban részesüljenek. Ha van boldogság a földön, akkor
-abban a zugban kell keresni, a hol mi élünk.
-
-Néhány hónap mulva Emil egy reggel bejön szobámba és megölelve engem,
-ezt mondja: «Mesterem, kívánj szerencsét gyermekemnek;» azt reméli, hogy
-nemsokára abban a dicsőségben részesül, hogy apa lesz. «Oh, mily gondok
-fognak várni buzgalmunkra és mekkora szükségünk lesz rád! Ne adja Isten,
-hogy veled neveltessem a fiamat, miután fölnevelted az apát! Ne adja
-isten, hogy ily szent és édes kötelességet más teljesítsen, mint én, még
-ha ép oly jól választanám meg az illetőt, a hogy számomra
-megválasztották. De maradj a fiatal mesterek mestere. Adj nekünk
-tanácsot, nevelj minket; tanulékonyak leszünk: a míg élek, szükségem
-lesz rád. Nagyobb szükségem van rád, mint valaha, most, hogy férfiúi
-kötelességeim kezdődnek. Te beteljesítetted a magadét: vezess engem,
-hogy utánozzalak és pihenj meg: ideje már.»
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: A legelső nevelés a legfontosabb és ez az első nevelés
-tagadhatatlanul a nők dolga; ha a természet alkotója azt akarta volna,
-hogy a férfiakra tartozzék, tejet adott volna nekik, hogy táplálhassák a
-gyermekeiket. Szóljatok mindig kiváltképpen a nőkhöz a nevelésről szóló
-elmélkedéseitekben, mert azonkívül, hogy jobban tudnak vigyázni a
-gyermekre a férfiaknál és mindig több befolyásuk is van rá, a siker is
-sokkal jobban érdekli őket, miután az özvegyek nagyobb része csaknem ki
-van szolgáltatva gyermekeinek, a kik aztán élénken éreztetik velük jóban
-vagy roszban azt a módot, a hogy neveltettek. A törvények, a melyek
-mindig annyira el vannak foglalva a javakkal, és oly keveset az
-egyénekkel, mivel czéljuk a béke, nem pedig az erény, nem adnak elegendő
-hatáskört az anyáknak. Mindazáltal helyzetük biztosabb, mint az apáké;
-kötelességeik terhesebbek; gondoskodásuk fontosabb a család rendjére;
-általában több ragaszkodás van bennük a gyermekek iránt. Vannak esetek,
-a mikor a fiúnak, a ki tiszteletlenül viselkedik az apjával szemben, van
-mentsége; de ha egy gyermek bármi okból is annyira elfajzott, hogy
-tiszteletlen az anyja iránt, az iránt, a ki szive alatt viselte, a ki
-tejével táplálta, a ki éveken át megfeledkezett magamagáról s csak ő
-vele foglalkozott, sietni kellene megfojtani a nyomorultat, mint egy
-szörnyeteget, a mely méltatlan a napvilágra. Az anyák, úgy mondják,
-elkényeztetik a gyermekeket. Ezt tagadhatatlanul nem jól teszik, de
-kisebb talán a hibájuk, mint nektek, a kik elaljasítjátok őket. Az anya
-azt akarja, hogy gyermeke boldog legyen és pedig azonnal. Ebben igaza is
-van s ha téved az eszközök dolgában, fel kell világosítani. Az apák
-becsvágya, kapzsisága, zsarnoksága, hamis előrelátása, hanyagsága, durva
-érzéketlensége százszor gyászosabb a gyermekekre nézve, mint az anyáknak
-gyöngédsége. Egyébiránt meg kell magyaráznom azt az értelmet, melyet én
-az anya névnek adok; azt fogom alább megtenni.]
-
-[Footnote 2: Külsőleg hasonlítva hozzájuk, de megfosztva a beszédtől,
-nem különben a kifejezni való gondolatoktól, nem tudná tudomásukra
-hozni, hogy szüksége van segítségükre és semmi se volna rajta, a mi ezt
-a szükséget nyilvánvalóvá tenné.]
-
-[Footnote 3: A köztársaságok háborúi vérengzőbbek, mint a monarchiákéi.
-De ha a királyok háborúja mérsékeltebb, a békéjük borzasztó: jobb
-ellenségüknek lenni, mint alattvalójuknak.]
-
-[Footnote 4: Plutarchos: A Lakedemoniak híres mondásai 60. §.]
-
-[Footnote 5: Ugyanott, 5. §.]
-
-[Footnote 6: Több iskolában és különösen a párisi egyetemen vannak
-tanárok, a kiket nagyon hivatottaknak tartok arra, hogy jól neveljék az
-ifjuságot, ha nem volnának kénytelenek követni a bevett szokást.
-Egyiküket ezennel felszólítom, hogy hozza nyilvánosságra azt a
-reform-tervet, melyet kidolgozott. Végre talán megpróbálnának segíteni a
-bajon, látva, hogy van orvossága.]
-
-[Footnote 7: Qui se totam ad vitam instruxit, non desiderat particulatim
-admoneri, doctus in totum, non quomodo cum uxore aut cum filiis vivet,
-sed quomodo bene viveret. Seneca. Ep. 94.]
-
-[Footnote 8: Cic. Tusc. V. Cap. 9.]
-
-[Footnote 9: Non. Marcell.]
-
-[Footnote 10: Longa est vita, si plena est. Impletur autem cum animus
-sibi bonum suum reddidit et ad se potestatem sui transtulit. Quid illum
-octoginta anni juvant per inertiam exacti? Non vixit ille, sed in vita
-moratus est… Actu illam metiamur, non tempore. Seneca. Ep.]
-
-[Footnote 11: Buffon Hist. Nat. IV. kötet 190. lap.]
-
-[Footnote 12: Lásd a 38. lap 3-ik jegyzetét.]
-
-[Footnote 13: Az asszonyok és az orvosok összejátszása mindig Páris
-legmulatságosabb különlegességének tünt fel előttem. Az asszonyok révén
-vergődnek az orvosok hírnévre és az orvosok útján teljesítik az
-asszonyok akaratukat. Ebből látható, micsoda ügyesség kell hozzá, hogy
-egy párisi orvos híressé legyen.]
-
-[Footnote 14: Mikor Plutarchosban olvassuk, hogy Cato, a censor, a ki
-annyi dicsőséggel kormányozta Rómát, maga nevelte fel fiát bölcsőjétől
-fogva és akkora gonddal, hogy mindent otthagyott, csakhogy jelen
-lehessen, mikor a dajka – t. i. a gyermek anyja – kipólyázta és
-megmosta; mikor Suetoniusban olvassuk, hogy Augustus, ura a világnak,
-melyet meghódított és melyen maga uralkodott, maga tanította unokáját
-írni, úszni és a tudományok elemeire és hogy mindig maga körül tartotta
-őt; lehetetlen visszatartani nevetésünket ama kor apró emberkéinek
-láttára, a kik ilyen hitványságokkal töltötték az időt; persze nem volt
-elég eszük, hogy törődni tudjanak a mi korunk nagy embereinek nagy
-műveivel.]
-
-[Footnote 15: V. ö. a «Vallomások» XII. könyv. I. kötet.]
-
-[Footnote 16: Ime egy példa az angol ujságokból, a melyet szükségesnek
-tartok fölhozni, annyi tárgyamra vonatkozó tanulságot nyújt.
-
-Egy bizonyos Oneil Patrik, a ki 1647-ben született, 1760-ban házasodott
-hetedszer. A dragonyosoknál szolgált II. Károly uralkodásának
-tizenhetedik évében, majd különböző csapatokban egész 1740-ig, a mikor
-megkapta az obsitot. Végig csinálta Vilmos király és Marlborough herczeg
-minden háborúját. Ez az ember sohasem ivott egyebet, mint közönséges
-sört, mindig növényi ételekkel táplálkozott és húst csak némely
-lakomákon evett, melyeket családjának rendezett. Mindig az volt a
-szokása, hogy együtt feküdt és kelt fel a nappal, hacsak kötelessége nem
-akadályozta meg benne. Jelenleg százharminczadik évét éli, jól hall, jól
-érzi magát, bot nélkül jár. Magas életkora mellett sem marad egy
-pillanatra se tétlen; minden vasárnap elmegy a templomba gyermekei,
-unokái és dédunokái kiséretében.]
-
-[Footnote 17: A nők kenyeret, zöldséget, tejes ételeket esznek, ugyanúgy
-a nőstény kutyák és macskák, a nőstény farkas még legel is. Ez adja a
-növényi nedveket tejükbe. Meg kellene vizsgálni azokat az állatfajokat,
-melyek egyáltalán csakis hússal tudnak táplálkozni, ha ugyan vannak
-ilyenek, a miben kételkedem.]
-
-[Footnote 18: Azok a nedvek, melyek minket táplálnak, folyékonyak ugyan,
-de szilárd táplálékokból kell kisajtolva lenniök. A munkás ember, a ki
-csakis levessel élne, hamarosan elpusztulna. Sokkal jobban föntartaná
-magát tejjel, mert az megalszik.]
-
-[Footnote 19: A kik részletesebben akarják tárgyalni a pythagorasi
-életmód előnyeit és rossz oldalait, forduljanak doktor Cocchi és
-ellenfele, Bianchi értekezéséhez ebben a fontos tárgyban.]
-
-[Footnote 20: A városi gyermeket megfullasztják azzal, hogy örökösen
-elzárva és ruhákba göngyölve tartják. A kik nevelik őket, azoknak is meg
-kell még előbb tanulni, hogy a hideg levegő, a helyett, hogy bajt okozna
-nekik, megerősíti, a meleg levegő pedig elgyöngíti őket, lázt olt
-beléjük és megöli őket.]
-
-[Footnote 21: Bölcsőt mondok, hogy szokásos szót használjak, jobb híján;
-mert máskülönben meg vagyok győződve, hogy sohasem szükséges ringatni a
-gyermekeket és hogy ez a szokás gyakran veszedelmes nekik.]
-
-[Footnote 22: «A régi peruiak a gyermekek karját szabadon hagyták egy
-nagyon bő pólyában; mikor pedig kivették ebből, szabadjára hagyták egy
-földbe ásott és vászonnal kipárnázott gödörben, a mely testük közepéig
-ért. Ily módon a karjuk szabadon maradt és kedvükre mozgathatták a
-fejüket és hajlonghattak a testükkel, a nélkül, hogy leestek volna és
-kárt tettek volna magukban. A mint már járni tudtak egy lépést, kissé
-távolról nyujtották nekik az emlőt, mint valami csalétket, hogy
-kényszerítsék járni. A kis négerek néha fáradságosabb helyzetben vannak,
-ha szopni akarnak; átölelik anyjuk egyik csipőjét térdükkel és lábukkal
-s oly erősen megszorítják, hogy fenn tudják magukat tartani anyjuk
-karjának segítsége nélkül. Az emlőkbe belekapaszkodnak kezükkel és
-folyton szívják a nélkül, hogy megmozdulnának vagy elesnének, akármilyen
-mozdulatot tesz is az anyjuk, a ki ezalatt végzi a rendes dolgát. Ezek a
-gyermekek már két hónapos koruktól fogva kezdenek járni vagy legalább is
-négykézláb mászkálni. Ez a gyakorlat adja meg későbbi könnyedségüket,
-hogy négykézláb majd ép oly gyorsan tudnak futni, mintha két lábon
-futnának.» (Buffon Hist. nat. IV. kötet.)
-
-Ezekhez a példákhoz Buffon hozzátehette volna az angol példát, a hol a
-bepólyázás esztelen és barbár szokása napról-napra tünőben van. Lásd még
-La Loubère _Voyage de Siam;_ Le sieur Beau _Voyage du Canada_ stb. Húsz
-lapnyi idézetet tudnék felhozni, ha ezt tényekkel akarnám megerősíteni.]
-
-[Footnote 23: A szaglás fejlődik ki az összes érzékek közül legkésőbb a
-gyermekben: két vagy három éves korukig úgylátszik nem érzik sem a jó,
-sem a rossz szagot; ebben a tekintetben az a közömbösség vagy jobban
-mondva érzéketlenség van bennük, melyet több állatban észlelünk.]
-
-[Footnote 24: Ez alól is van kivétel és azok a gyermekek, a kik eleinte
-a legkevésbbé tudják magukat megértetni, lesznek a leglármásabbak, ha
-megkezdik a hangjukat fölemelni. De ha mindezeket az aprólékosságokat
-feszegetném, sohasem jutnék a végére; minden értelmes olvasó láthatja,
-hogy a túlzáson és a hiányon, melyek ugyanabból a hibából keletkeznek,
-egyformán segít a módszerem. Ezt a két tételt elválaszthatatlannak
-tekintem: _Mindig eleget és sohasem sokat._ Ha az egyiket helyesen
-alkalmazzuk, a másik szükségkép következik belőle.]
-
-[Footnote 25: Nincs nevetségesebb és ingadozóbb, mint azoknak az
-embereknek a járása, a kiket kicsiny korukban sokat vezettek
-járó-szalagon; ez is azoknak a megfigyeléseknek egyike, a melyek
-triviálisak, mert igazak és nemcsak egy tekintetben igazak.]
-
-[Footnote 26: Noct. attic. IX. könyv. 8. fejezet.]
-
-[Footnote 27: Meg fognak érteni, hogy itt csak azokról az emberekről
-beszélek, a kik tudnak gondolkozni és nem minden emberről.]
-
-[Footnote 28: Ez a kis fiú, mondta Themistocles barátainak, a kit itt
-láttok, Görögország ura, mert ő kormányozza anyját, anyja pedig engem
-kormányoz, én kormányozom Athént s az athéniek kormányozzák a görögöket.
-Oh, mily kicsiny vezetőket találhatnánk gyakran nagy birodalmak fölött,
-ha fokonkint lemennénk a fejedelemtől egész az első emberig, a ki az
-első titkos lökést adja!]
-
-[Footnote 29: _A politikai jog alapelvei_ czímű művemben ki van mutatva,
-hogy semmiféle külön akarat nem felel meg a társadalmi szervezet
-rendjének.]
-
-[Footnote 30: Érezni kell, hogy valamint a szenvedés is gyakran
-kényszerűség, az élvezet olykor szükséglet. Csak egy olyan kivánsága van
-a gyermeknek, melynek sohasem szabad engedni: hogy engedelmeskedjenek
-neki. Ebből az következik, hogy mindenben, a mit kér, elsősorban az okra
-kell figyelni, a miért kéri. Adjatok meg neki, a mennyire lehet,
-mindent, a mi igazi élvezetet szerezhet, tagadjatok meg mindent, a mit
-csak szeszélyből kér vagy csak azért, hogy okvetetlenkedjék.]
-
-[Footnote 31: Biztosak lehetünk benne, hogy a gyermek szeszélynek tekint
-minden olyan akaratot, a mely ellenkezik az övével és a melynek nem érti
-az okát; a gyermek pedig nem érti meg az okát semminek, a mi bele
-ütközik képzelődésébe.]
-
-[Footnote 32: Nem szabad sohasem türni, hogy a gyermek felnőtt embereket
-olybá vegyen, mintha alatta állók, vagy csak vele egyformák volnának is.
-Ha komolyan meg merne ütni valakit, akár a szolgája, akár ha maga a
-hóhér, ez adja vissza neki kamatostól az ütést, úgy, hogy elmenjen a
-kedve ismétlésétől. Láttam oktalan nevelőnőket, a kik szították a
-gyermek makacsságát, felingerelték, hogy üssön, azzal, hogy engedték
-magukat ütni és nevettek gyönge ütésein, a nélkül, hogy gondoltak volna
-rá, hogy a kis dühös szándéka szerint minden ütés halálos volt, és hogy
-a ki fiatal korában verni akar, felnövekedve ölni fog akarni.]
-
-[Footnote 33: Ezért akarja a legtöbb gyermek visszakapni, a mit odaadott
-valakinek és sír, ha nem adják neki vissza. Ez nem esik meg vele többé,
-ha jól megértette, mit tesz az adomány, csakhogy akkor óvatosabb az
-adásban.]
-
-[Footnote 34: Egyébiránt, ha az igéret megtartásának ezt a kötelességét
-nem edzené bele a gyermek lelkébe hasznosságának súlya, a fejledezni
-kezdő belső érzés szabná meg neki mint egy lelkiismereti törvényt, mint
-egy veleszületett elvet, melynek nincs szüksége kifejlődéséhez egyébre,
-mint az ismeretekre, melyekhez alkalmazkodjék. Ezt az első vonást nem
-emberi kezek vésték szivünkbe, hanem a minden igazság alkotója. Vegyétek
-el a szerződés alaptörvényét és a kötelezettséget, melyet maga után von
-és minden illuzórius és hiábavaló az emberi társadalomban. A ki csak a
-maga hasznáért tartja meg igéretét, nincs jobban kötve általa, mintha
-semmit sem igért volna, vagy legalább is úgy használná fel megszegésének
-lehetőségét, a hogy a játékosok felhasználják az előnyüket, a kik csak
-azért késnek élni vele, mert meg akarják várni, a mikor több haszonnal
-élhetnek vele. Ez az elv a legnagyobb fontosságú és megérdemli a
-kimélyítést, mert ebben kezd az ember ellentétbe jutni önmagával.]
-
-[Footnote 35: Mint pl. mikor a bünös, a kit valami rossz cselekedettel
-vádolnak, azzal védekezik, hogy becsületes ember. Ekkor ténybelileg is,
-érzületbelileg is hazudik.]
-
-[Footnote 36: Semmi sem oktalanabb, mint az ilyen kérdés, különösen, ha
-a gyermek bűnös; ha akkor azt hiszi, tudjátok, mit tett, látja, hogy
-tőrt akartok neki vetni és ez a véleménye okvetlenül elidegeníti
-tőletek. Ha ezt nem hiszi, azt fogja mondani magában: Miért leplezném le
-a hibámat? Itt az első kísértés a hazugságra, mint vigyázatlan kérdéstek
-eredménye.]
-
-[Footnote 37: Meg kell érteni, hogy én nem akkor felelek a kérdéseire, a
-mikor ő neki tetszik, mert külömben ez annyi volna, mintha alávetne
-engem a saját akaratának, és a legveszedelmesebb függésbe juttatna, a
-melybe a mester növendékével kerülhet.]
-
-[Footnote 38: Az a szabály, hogy nem szabad másnak ártani, magával hozza
-azt a másikat, hogy lehetőleg kevés érintkezésben kell lenni az emberi
-társadalommal, mert a társadalmi állapotban abból, a mi az egyiknek jó,
-szükségképen következik a másikra a rossz. Ez a kapcsolat a dolog
-lényegében rejlik és semmi sem képes megváltoztatni. Ezen tétel alapján
-kell keresni, hogy melyik a jobb: a társadalmi ember-e, vagy a magányos.
-Egy hírneves író azt mondja, hogy csak a gonosz ember van egyedül, én
-pedig azt mondom, hogy csak a jó ember van egyedül. Ha ez az állitás
-igénytelenebb is, de igazabb és észszerűbb mint az előbbi. Ha a gonosz
-ember egyedül volna, mi rosszat tudna tenni. A társadalomban szereli föl
-fegyvereit, hogy másoknak árthasson. Ha ezt az érvemet vissza akarják
-forditani a jó emberre, azzal a fejezettel válaszolok, a melyhez ez a
-jegyzet tartozik.]
-
-[Footnote 39: De Condillac abbé.]
-
-[Footnote 40: Nihil liberos suos docebant, quod discendum esset
-jacentibus. Epist. 88.]
-
-[Footnote 41: Százszor gondolkoztam rajta, irás közben, hogy lehetetlen
-egy hosszú műben mindig ugyanazt az értelmet adni ugyanazoknak a
-szavaknak. Nincs oly gazdag nyelv, a mely annyi elnevezést, fordulatot
-és szólamot tudna nyujtani, mint a mennyi módosulása lehet eszméinknek.
-– Az a módszer, a mely minden elnevezést definiál és mindig a
-definicziót teszi a definiált dolog helyébe, szép lehet, de
-kivihetetlen, mert hogy lehetne vele a folytonos körbenforgást
-kikerülni? A definicziók jók lehetnének, ha nem kellene őket szavakkal
-kifejezni. Mindazáltal meg vagyok győződve, hogy az ember lehet világos,
-még a mi nyelvünk szegénységének daczára is, ha nem adja is mindig
-ugyanazoknak a szavaknak ugyanazt az értelmet. Ha úgy tesz, hogy
-valahányszor használ valamely szót, az értelmet, melyet ad neki, eléggé
-meghatározza azok által az eszmék által, melyek kapcsolatban vannak vele
-és minden mondat, a melyben ez a szó előfordul, úgyszólván definiczióul
-szolgál. Hol azt mondom, hogy a gyermekek képtelenek az észszerű
-gondolkozásra, hol pedig, meglehetős finom gondolkozást tulajdonítok
-nekik. Nem hinném, hogy ezzel ellentmondásba jutok saját eszméimmel, bár
-azt nem tagadhatom, hogy gyakran ellentmondok magamnak kifejezéseimmel.]
-
-[Footnote 42: Quintus Curtius, III. könyv, 6. fejezet. Ugyanezt az
-esetet elmondja Montaigne is. Nagy Sándor, miután Parmenion egy levele
-tudtára adta, hogy kedves orvosát, Philippust Darius pénzzel
-megvesztegette, hogy mérgezze őt meg, odaadta a levelet Philippusnak,
-hogy olvassa el s egyúttal lenyelte a gyógyszert, melyet az neki adott.]
-
-[Footnote 43: Ez a fejedelem, mondja Montaigne erről a tárgyról,
-souverain patronusa a vakmerő tetteknek, de nem tudom, van-e eset
-életében, melyben több az elszántság, mint ebben, s van-e oly sok
-tekintetből való kitünő szépség.]
-
-[Footnote 44: A legtöbb tudós a gyermekek módja szerint tudós, nagy
-tanultságuk nem annyira eszméik sokaságából, mint képeik sokaságából
-ered. A dátumok, a tulajdonnevek, a helyek, minden az eszméktől
-elszigetelt, vagy eszméktől mentes tárgyak, kizárólag a jelek emlékezete
-által rögződnek meg és ritkán emlékezünk vissza ezen dolgok
-valamelyikére úgy, hogy egyúttal ne látnók a könyv lapjának jobb, vagy
-baloldalát, a hol olvastuk, vagy az ábrát, a mely alatt először láttuk.
-Körülbelül ilyen volt az utóbbi évszázadok divatja szerinti tudomány. A
-mi korunké másféle: nem tanulmányoznak, nem figyelnek meg többé;
-álmodnak és komoly képpel filozófia gyanánt adják be nekünk némely rossz
-éjszaka álmait. – Azt vethetik ellenem, hogy magam is álmodom; meglehet,
-de a mit a többiek óvakodnak megtenni, én álmokul adom álmaimat, hadd
-keresse az olvasó, van-e valami hasznuk az éber emberekre?]
-
-[Footnote 45: Quintilianus I. könyv, 1. fejezet.]
-
-[Footnote 46: Hasonló esetben koczkázat nélkül lehet kivánni a
-gyermektől az igazságot, mert akkor tudja, hogy úgysem tudná elleplezni
-s erről azonnal volna alkalma meggyőződni, ha hazugságot merne mondani.]
-
-[Footnote 47: Levél D’Alemberthez a színjátékról.]
-
-[Footnote 48: Mintha a parasztgyerekek nagyon keresgélnék a száraz
-helyet, a hova leüljenek vagy leheveredjenek. Pedig sohasem hallottuk,
-hogy a föld nedvessége csak egynek is megártott volna közülük! Ha az
-ember az orvosokra hallgat, azt kellene hinnie, hogy a vademberek mind
-bénák a reumatizmustól.]
-
-[Footnote 49: Ez a rémület nagyon nyilvánvalóvá válik a nagy
-napfogyatkozásokkor.]
-
-[Footnote 50: Ime még egy másik ok, a melyet jól megmagyaráz egy
-filozófus, a kinek gyakran idézem a művét és a kinek nagyszabású
-szempontjai még gyakrabban szolgálnak okulásomra.
-
-«A mikor különleges körülmények folytán nem lehet pontos fogalmunk a
-távolságokról és a tárgyakat csak a látószög nagysága vagy inkább csak a
-kép szerint itélhetjük meg, melyet szemünkben keltenek, akkor
-szükségképen tévedésbe esünk ezeknek a tárgyaknak nagyságát illetőleg.
-Mindenki tapasztalta, hogy útközben éjszaka egy közelünkben levő bokrot
-tőlünk távoleső fának nézünk vagy fordítva, a messze levő fáról azt
-hisszük, hogy közelünkben levő bokor; hasonlóképen ha nem ismerjük a
-tárgyakat formájukról és nem alkothatunk magunknak ennek segítségével
-fogalmat a távolságról, szintén szükségképen tévedünk: egy légy, a mely
-szemünktől néhány hüvelyknyire sebesen elröpül, ilyenkor úgy tűnik föl,
-mint egy madár, a mely nagyon távol van tőlünk; egy ló, a mely
-mozdulatlanul áll egy mező közepén, olyasforma tartásban mint egy birka,
-nagy birkának fog tűnni előttünk, míg végre föl nem ismerjük, hogy ló;
-de attól fogva, hogy fölismertük, azonnal akkorának fog föltünni, mint
-egy ló és rögtön helyesbítjük előbbi itéletünket.
-
-«Mindenkor, a mikor az ember éjszaka ismeretlen helyen van, a hol nem
-tudja megállapítani a távolságot és a hol a sötétség miatt nem tudja
-fölismerni a tárgyak alakját, minden pillanatban ki van téve a tévedés
-eshetőségének, a szemébe tünő tárgyak megitélését illetőleg. Innen
-származik az a rettegés és a belső félelemnek az a neme, a melyet az
-éjszaka sötétsége kelt csaknem minden emberben; ezen alapul azoknak a
-kisérteteknek és rémületes gigászi alakoknak a megjelenése, a melyeket
-annyi ember látni vél. Rendszerint azt szokták nekik felelni, hogy ezek
-az alakok képzeletük szüleményei, pedig valósággal a szemükben lehettek
-és nagyon lehetséges, hogy csakugyan látták is, a miről beszélnek, mert
-szükségképpen meg kell, hogy történjék minden esetben, a mikor egy
-tárgyat csak a szerint a szög szerint itélünk meg, a melyet szemünkben
-formál, hogy ez az ismeretlen tárgy annál inkább megnövekszik és annál
-terjedelmesebbé válik, mennél közelebb jutunk hozzá; és hogyha kezdetben
-a nézőnek, aki nem tudja fölismerni, a mit lát és nem tudja megitélni,
-milyen távolságban látja, nehány lábnyi magasságban tünt föl, holott
-husz vagy harmincz lépésnyire volt, több ölnyi magasságban kell
-feltűnnie, a mikor csak nehány lábnyi távolságra jut; ez valósággal
-álmélkodásba és rémületbe ejtheti az embert, míg végre megérintheti vagy
-fölismerheti a tárgyat; mert ugyanabban a pillanatban, a mikor
-megismeri, hogy micsoda az a tárgy, a mely óriásinak tűnt föl, ez
-egyszerre összezsugorodik és csak valóságos nagyságát ölti föl; de ha
-elszalad vagy nem mer hozzá közel menni az ember, bizonyos, hogy csak
-olyan fogalma lesz erről a tárgyról, a milyen a kép, melyet a szemben
-keltett, így tehát az ember valósággal látott egy nagysága és formája
-által rémületes gigászi alakot. A kisértetekben való hit tehát a
-természeten alapszik és tüneményei nem származnak csupán a
-képzelődésből, mint a filozófusok hiszik. (Histoire naturelle. VI.
-kötet, 22. lap.)
-
-Igyekeztem a szövegben kimutatni, hogy ez a babona részben mégis a
-képzelődéstől függ és a mi az ebben a passzusban megmagyarázott okot
-illeti, ebből látható, hogy az éjszakában való járás megszokása meg kell
-hogy tanítson azoknak a tüneményeknek a megitélésére, melyeket a formák
-hasonlósága és a távolságok különbözősége tüntet a szemünkbe a sötétben;
-mert mikor a levegő még eléggé meg van világítva, hogy észrevehessük a
-tárgyak körvonalait, a nagyobb távolságban több levegő lévén köztünk meg
-a tárgy között, ezeket a körvonalakat annál kevésbbé határozottaknak
-kell látnunk, mennél távolabb esik tőlünk a tárgy; ez a szokás hatalma
-révén elég arra, hogy megóvjon attól a tévedéstől, melyet itt Buffon
-magyaráz. Bármelyik magyarázatnak adunk is előnyt, az én módszerem
-mindig hatásos és a tapasztalat is tökéletesen ezt erősíti meg.]
-
-[Footnote 51: Hogy gyakoroljuk a gyermekeket a figyelmességben, mindig
-csak olyan dolgokat mondjunk nekik, a melyeknek helyes megértésében
-valami érezhető és jelenvaló érdekük van; mindenekfölött ne szaporítsuk
-a szót, soha se mondjunk egy fölösleges szót sem. De beszélgetésünkben
-homályos vagy kétértelmű se legyen semmi.]
-
-[Footnote 52: Híres párisi tánczmester, aki jól ismerve a maga népét,
-ravaszságból az extravagánst játszotta és olyan fontosságot
-tulajdonított müvészetének, a melyet úgy tettek mintha nevetségesnek
-találták volna, a melyért azonban alapjában véve a legnagyobb
-tisztelettel illették őt. Egy másik nem kevésbbé frivol művészetben még
-ma is látjuk a komédiának egy művészét, a ki épp úgy fontoskodik és
-játsza a bolondot és éppen olyan jól is jár vele; ez a módszer
-Francziaországban mindig beválik, az igazi tehetség, a mely egyszerűbb
-és nem olyan vásári, itt nem boldogul. A szerénység itt az ostobák
-erénye.]
-
-[Footnote 53: A mint azonnal meg fogjuk látni, mezei sétáról van szó; a
-városban levő sétaterek veszedelmesek mindkét nembeli gyermekekre. Itt
-kezdenek hiúkká lenni és itt kezdik fitogtatni magukat: a Luxemburgban,
-a Tuileriákban, különösen pedig a Palais-Royalban veszi magára Páris
-ifjusága azt a szemtelen és nyegle modort, a mely annyira nevetségessé
-teszi, gúny és utálat tárgyává egész Európában.]
-
-[Footnote 54: Lásd Pausanias Árkádiáját, továbbá az alább közölt
-részletet Plutarchosból.]
-
-[Footnote 55: A majorkaiak már évszázadok óta fölhagytak ezzel a
-szokással; abból az időből való, a mikor a parittyásaik híresek voltak.]
-
-[Footnote 56: Tudom, hogy az angolok nagyra vannak, nemzetük
-emberségességével és jólelkűségével, hogy _good natured people_-nek
-tartják magukat, de kürtölhetik ezt, a hogy birják, senki sem fogja
-utánuk mondani.]
-
-[Footnote 57: A baniánok, a kik még szigorúbban tartózkodnak mindennemű
-hústól – csaknem épp oly szelidek, mint ezek, de mivel az erkölcsük
-kevésbbé tiszta és az istentiszteletük kevésbbé észszerű, nem olyan
-becsületes emberek. (A baniánok a brahman valláshoz tartoznak, a gaurok
-Zarathusztra vallását követik.)]
-
-[Footnote 58: E könyv egyik angol fordítója itt megrója tévedésemet és
-mind a ketten helyreigazítják. A mészárosokat és a sebészeket
-tanuságtételre bocsátják, de az előbbiek nem fogadtatnak el esküdtekül,
-vagy pairekül a büntető biróságoknál, a sebészek azonban igen.]
-
-[Footnote 59: I. könyv. 94. fejezet.]
-
-[Footnote 60: A régi történetírók tele vannak olyan szempontokkal, a
-melyeknek hasznát lehetne venni, még ha a tények, melyeken alapulnak,
-nem felelnek is meg a valóságnak. De mi nem tudunk igazában hasznot
-húzni a történelemből; a tudósok kritikája fölemészt mindent, mintha az
-fontos dolog volna, hogy igaz-e valamely tény, föltéve, hogy valami
-hasznos tanulságot lehet levonni belőle. Az okos embernek úgy kell
-tekinteni a történetet, mint a tanulságos mesék szövedékét, a melyeknek
-morálja nagyon illik az emberi szívhez.]
-
-[Footnote 61: A szokás varázsa az ember természetes restségéből
-származik és ez a restség fokozódik, ha engedünk neki: könnyebben
-tesszük azt, a mit már egyszer tettünk, ki lévén taposva az út, könnyebb
-rajta járni. Azt is meg lehet jegyezni, hogy a szokás hatalma igen nagy
-az aggastyánokon és a hanyag embereken; az ifjúságon és az élénk
-embereken igen kicsiny. Ez az uralom csak gyönge lelkeknek való és
-napról-napra jobban elgyöngíti őket, az egyedüli hasznos szokás a
-gyermekekre nézve az, ha fáradság nélkül alávetik magukat az észnek.
-Minden más megszokás bűn.]
-
-[Footnote 62: Gisors gróf, Belle-Isle maréchal egyetlen fia.]
-
-[Footnote 63: Gyakran megjegyeztem, hogy azokban a tudós tanításokban,
-melyekben a gyermekeket részesítik, nem annyira azzal törődnek, hogy a
-gyermekek hallgassák, mint inkább, hogy a jelenlevő felnőttek. A mit itt
-mondok, abban nagyon biztos vagyok, mert ezt a megfigyelést önmagamon
-tettem.]
-
-[Footnote 64: Minden magyarázatnál, melyet a gyermeknek adni akarunk,
-kell valami kis készülődés arra, hogy figyelmessé tegyük.]
-
-[Footnote 65: A borok, a melyeket kicsinyben árulnak a párisi
-borkereskedőknél, ha nincsenek is mind ólomczukrozva, ritkán hiányzik
-belőlük az ólom, mert ezeknek a kereskedőknek a helyiségei tele vannak
-ezzel a fémmel és a bor, a mely az itczébe ömlik, erre az ólomra
-ráfolyva és rajta tapadva, valami részét mindég föloldja. Különös, hogy
-a rendőrség megtűr ilyen nyilvánvaló és ártalmas visszaélést. Igaz
-azonban, hogy a jómódu emberek nem igen isznak ezekből a borokból s így
-kevéssé vannak mérgező hatásuknak kitéve.]
-
-[Footnote 66: A növényi sav nagyon enyhe. Ha ásványi sav volna és
-kevésbbé volna higítva, az egyesülés nem mehetne végbe pezsgés nélkül.]
-
-[Footnote 67: Petronius. 100. fejezet.]
-
-[Footnote 68: Az idő elveszti ránk nézve mértékét, mikor szenvedélyeink
-akarják kedvük szerint szabályozni folyását. A bölcs ember órája a
-hangulat egyenletessége és a lélek nyugalma; mindig a maga idejében van
-és ismeri mindig az idejét.]
-
-[Footnote 69: A szabad levegő kedvelése, melyet növendékemről
-föltételezek, az én nevelésemnek természetes gyümölcse. Egyébként, nem
-lévén benne semmi abból a nyegle és szenvelgő modorból, mely annyira
-tetszik a nőknek, nem is ünneplik őt annyira, mint más gyermekeket,
-következőleg ő is kevésbbé jól érzi magát köztük és kevésbbé is romlik
-meg társaságukban, melynek varázsát még nem bírja érezni. Vigyáztam rá,
-hogy meg ne tanítsam kezet csókolni nekik, nyegleségeket mondani nekik
-vagy akár csak a férfiak részéről őket megillető figyelmet tanusítani
-irántuk; sérthetetlen törvényt csináltam magamnak abból, hogy ne
-követeljek tőle semmit, a minek az oka meghaladja megértési képességét.
-Arra pedig nincs semmi ok, hogy egy gyermek máskép bánjon az egyik
-nemmel, mint a másikkal.]
-
-[Footnote 70: Értekezés az egyenlőtlenségről.]
-
-[Footnote 71: Lehetetlennek tartom, hogy Európa nagy monarchiái még
-sokáig fenmaradhassanak; valamennyien ragyogtak már és minden állam, a
-mely ragyog, a hanyatlás útján van. Erre a véleményemre különösebb okaim
-is vannak, mint ez a tétel. De itt nincs helyén, hogy ezeket elmondjam s
-különben is mindenki nagyon is jól látja őket.]
-
-[Footnote 72: Hiszen magad is az vagy, fogják nekem mondani. Elég baj az
-nekem, megvallom és az én hibáim, a melyekért eléggé megfizettem, nem
-szolgálhatnak okul arra, hogy másokban is meglegyenek. Nem azért irok,
-hogy mentegessem hibáimat, hanem hogy megakadályozzam olvasóimat
-utánzásukban.]
-
-[Footnote 73: Saint-Pierre abbé.]
-
-[Footnote 74: Az ó-korban nem voltak szabók, a férfiak ruháit maguk
-készítették a nők.]
-
-[Footnote 75: Juvenalis II. Satira 53.]
-
-[Footnote 76: Guillaume Rousseau idejében közmondásszerű alak volt
-Párisban; egy régi bohózatnak volt egyik alakja.]
-
-[Footnote 77: Azóta pontosabb kisérlettel megtaláltam az ellenkezőjét. A
-törés köralakuan megy és a bot vastagabbnak látszik a vízben levő
-végénél, mint a másiknál; de ez nem változtat semmit az okoskodáson és a
-következtetés nem kevésbbé helyes.]
-
-[Footnote 78: «A városokban, mondja Buffon, és a jól élő embereknél a
-gyermekek hozzá lévén szokva a bőséges és izletes táplálkozáshoz,
-hamarabb jutnak ebbe az állapotba; falun és a szegény népnél a gyermekek
-lassabban érnek, mert rosszúl és nagyon kevéssé vannak táplálva;
-két-három évvel többre van szükségük.» (Histoire Naturelle IV. kötet,
-238. lap, a 12-edrét kiadásban.) A megfigyelést helyesnek tartom, de a
-magyarázatot nem, mert azokban az országokban, a hol a falusi nép nagyon
-jól táplálkozik és sokat eszik, mint Wallisban és még Olaszország
-bizonyos hegyi vidékein is, mint pl. Friaulban, a serdülés kora a két
-nemnél hasonlókép későbbi, mint a városokban, a hol, csak hogy
-kielégíthessék hiúságukat, az ételen rendkívül fösvénykednek és a hol a
-legtöbben a közmondás szerint élnek: fenn az ernyő, nincsen kas.
-Csodálja az ember ezeken a hegyvidékeken, mikor embernyi nagy fiúkat
-lát, a kiknek még vékony a hangjuk és szakálltalan az álluk és nagy
-lányokat, a kik máskülönben nagyon formásak, de nincs meg náluk nemüknek
-periodikus jele. Ez a különbség nézetem szerint csak abból származik,
-hogy erkölcseik egyszerűségében a képzelőtehetségük tovább marad nyugodt
-és csendes, később forralja fel vérüket és kevésbé koraéretté teszi
-temperamentumukat.]
-
-[Footnote 79: Omnis in imbecillitate est gratia et caritas. Cicero de
-natura Deorum. I. 44.]
-
-[Footnote 80: Ez úgy tetszik, most némi változáson megy át: a társadalmi
-osztályok mintha szilárdabbakká válnának, az emberek pedig
-kellemetlenebbekké.]
-
-[Footnote 81: A vonzódás ellehet viszonzás nélkül, a barátság soha. A
-barátság kölcsönösség, olyan szerződés, mint a többi, de a legszentebb
-valamennyi között. A _barát_ szónak nincs más megfelelője, mint ő maga.
-Mindenki, a ki nem barátja a barátjának, egész bizonyosan gazember, mert
-a barátságot csak úgy lehet elnyerni, ha viszonozzuk vagy színleljük.]
-
-[Footnote 82: Multos experimur ingratos, plures facimus, quia graves
-exprobratores exactoresque sumus… Ita gratiam omnem corrumpimus, non
-tantum postquam dedimus beneficia, sed dum damus. Seneca, de Benef. I.
-könyv. 1. fejezet.]
-
-[Footnote 83: Maga az a szabály, hogy tegyünk úgy mással, a hogy
-szeretnők, hogy velünk tegyenek, valósággal csakis a lelkiismereten és
-az érzésen alapszik; mert hol van a meghatározott ok arra, hogy _én_
-létemre úgy teszek, mintha más valaki volnék, különösen ha belsőleg
-biztos vagyok benne, hogy sohasem kerülök ugyanabba a helyzetbe? És ki
-áll nekem jót azért, hogy ha hűségesen megtartom ezt az elvet, elérem
-vele, hogy ugyanúgy megtartják velem szemben is? A gonosz hasznot húz az
-igaznak becsületességéből; ő neki az nagyon jó, ha az egész világ igaz,
-kivéve őt magát. Akárki mit mond is, ez az állapot nem nagyon előnyös a
-jóravaló emberekre nézve. De ha az odaadó lélek ereje azonosít engem
-felebarátommal, hogy úgyszólván ő benne érezzem magamat, akkor azért nem
-akarom, hogy szenvedjen, mert ez által szenvedek én is; önmagam iránti
-szeretetből érdeklődöm iránta és a szabály alapoka magában a
-természetben van, a mely a saját jóllétem utáni vágyat sugallja nekem,
-bármely helyen érzem is a létezésemet. Ebből azt következtetem, hogy nem
-igaz, hogy a természeti törvény szabályai csak magára az észre vannak
-alapítva; szilárdabb és biztosabb az alapjuk. Az önmaga iránti
-szeretetből eredő szeretet az emberek iránt az emberi igazságosság
-alapelve. Minden erkölcs summáját a törvény summája által adja meg az
-evangelium.]
-
-[Footnote 84: Minden ország törvényeinek általános szelleme az, hogy
-kedvezésben részesítik az erőset a gyengével szemben, azt, a kinek van
-valamije, azzal szemben, a kinek nincs semmije, ez a baj elkerülhetetlen
-és nincs alóla kivétel.]
-
-[Footnote 85: Lásd Davila, Guicciardin, Strada, Solis, Macchiavelli, sőt
-néha de Thon műveit is. Vertat csaknem az egyedüli, a ki tudott festeni
-a nélkül, hogy jellemképeket csináljon.]
-
-[Footnote 86: Történetíróink közül egyetlen egy (Duclos, a XI. Lajos
-élete szerzője), a ki utánozta Tacitust a nagy stílben, merte utánozni
-Suetoniust és néha átérzi Cominest, pedig épen ezért, a mi fokozza
-könyve becsét, kritizálják nálunk.]
-
-[Footnote 87: Mindig az előitélet erjeszti szivünkben a szenvedélyek
-szertelenségét. A ki csak azt látja, a mi van és csak azt becsüli, a mit
-ismer, az aligha lobban szenvedélyre. Itéleteink tévedései élesztik fel
-minden vágyunk hevét.]
-
-[Footnote 88: Azt hiszem, bízvást számíthatom az egészséget és a jó
-szervezetet a nevelésével szerzett előnyök sorába, vagyis még inkább a
-természet azon adományainak sorába, melyeket a nevelése őrzött meg
-számára.]
-
-[Footnote 89: Egyébiránt növendékünk keveset koczkáztatna ebben a
-kelepczében, ő, a kit annyi mulatság vesz körül, a ki soha életében nem
-unatkozik, a ki alig tudja, mire való a pénz. Az a két indító ok, a
-melylyel a gyermekeket vezetik, az érdek és a hiúság s épen ez a kettő
-szolgál az udvaronczoknak és a szélhámosoknak arra, hogy azután
-hatalmukba ejtsék őket. Ha látod, hogy kapzsiságuk felingerlődik a
-díjak, a jutalmak által, ha látod, hogy tív éves korukban tapsolnak
-valami nyilvános föllépésnek a kollégiumban, akkor láthatod azt is, mint
-fogják húsz éves korukban erszényüket ott hagyni valami játékbarlangban,
-az egészségüket rosszhírű helyeken. Fogadni mernék, hogy az osztály
-legtudósabb növendékéből lesz mindig a legnagyobb játékos és a
-legkicsapongóbb ember. Azokkal az eszközökkel, melyeket nem használtak
-vele szemben gyermekkorában, nem fog visszaélni ifjúkorában. Figyelemben
-kell azonban tartani, hogy itt állandó elvem mindenben a legrosszabb
-lehetőségig vinni a dolgot. Kezdettől fogva igyekszem elejét venni a
-bűnnek és aztán föltételezem, hogy meggyógyíthassam.]
-
-[Footnote 90: De ha ő vele magával szemben támasztanak czivakodást, hogy
-fogja magát viselni? Erre azt felelem, hogy nem lesz soha czivakodása s
-hogy sohasem fogja annyira odaadni magát, hogy legyen. De végre is,
-fognak tovább faggatni, kicsoda kerülhet el egy pofont, egy sértést egy
-durva embertől, egy részegtől vagy egy vakmerő kötekedőtől, a ki hogy
-mulatságból megölhessen egy embert, azon kezdi, hogy megbecsteleníti? Ez
-más dolog; a polgárok becsülete és élete nem lehet kiszolgállatva a
-durvának, a részegnek és a vakmerő kötekedőnek és az ilyen eshetőség
-ellen ép úgy nem óvhatjuk magunkat, mint az ellen, hogy egy tégla a
-fejünkre ne essék. Egy pofon vagy sértés kapása és eltűrése olyan
-polgári következményekkel jár, a melyek ellen semmiféle okosság nem tud
-védekezni és a melytől a sértettet semmiféle biróság nem tudja
-megvédeni. A törvények elégtelensége adja meg tehát ebben
-függetlenségét; ő a maga hatósága, a maga birája önmaga és a sértő közt,
-ő maga a természetes törvény tolmácsa és végrehajtója; ő szerez magának
-igazságot és csak ő maga is szerezhet és nincs a földön oly esztelen
-kormány, a mely megbüntesse, hogy hasonló esetben igazságot szerzett
-magának. Nem azt mondom, hogy meg kell verekednie, mert ez esztelenség;
-azt mondom, igazságszolgáltatással tartozik magának és ennek ő a
-kiszolgáltatója. Annyi hiábavaló párbajellenes rendelet helyett, ha
-uralkodó lennék, felelek róla, hogy tartományaimban nem volna sem pofon,
-sem sértő szó és pedig nagyon egyszerű eszköz segítségével, melybe a
-biróságok nem elegyednének bele. Bárhogy is, Emil hasonló esetben tudja,
-hogy milyen igazságszolgáltatással tartozik magának és a példaadásnak, a
-melylyel a becsületes emberek biztonságának tartozik. A legszilárdabb
-ember sem tudja megakadályozni, hogy ne inzultálják, de azt igenis
-megakadályozhajta, hogy bárki is sokáig dicsekedhessék azzal, hogy
-inzultálhatja őt.]
-
-[Footnote 91: Plutarchos: Értekezés a szeretetről. Így kezdődött
-eredetileg Menalippus tragédiája, de az athéni nép zajongása arra
-kényszerítette Euripidest, hogy ezt a kezdetet megváltoztassa.]
-
-[Footnote 92: Az emberi szellem természetes állapotára és haladásának
-lassuságára vonatkozólag lásd _Az egyenlőtlenségről_ szóló értekezésem
-első részét.]
-
-[Footnote 93: Értekezés a babonáról. 27. §.]
-
-[Footnote 94: De la Condamine jelentései szólnak egy népről, a mely csak
-háromig tudott olvasni. Pedig azoknak az embereknek, a kikből ez a nép
-állott, volt kezük s gyakran láthatták újjaikat és mégse tudtak ötig
-olvasni.]
-
-[Footnote 95: Ez a nyugalom, ha úgy veszszük, csak relativ, de mivel a
-mozgásban többet vagy kevesebbet észlelünk, nagyon világosan fogjuk fel
-a két szélső határ egyikét, a nyugalmat és pedig oly jól fogjuk fel,
-hogy hajlandók vagyunk ezt a nyugalmat abszolutnak venni, holott csak
-relativ. Ha azonban az anyag nyugalomban levőnek fogható fel, akkor nem
-igaz, hogy a mozgás az anyag lényegére tartozik.]
-
-[Footnote 96: A vegyészek a phlogistikus vagyis tüzi elemet úgy
-tekintik, hogy elszórt, mozdulatlan és mindaddig vesztegel azokban a
-vegyes testekben, melyeknek része, a míg rajta kívül eső okok
-fölszabadítják, egyesítik, mozgásba hozzák és tűzzé változtatják.]
-
-[Footnote 97: Mindenképen megerőltettem magamat, hogy fel tudjak fogni
-egy élő molekulát, de nem mentem vele semmire. Az érzékszervek nélkül
-érző anyag gondolata rám nézve érthetetlennek és ellentmondónak tünik
-fel. Hogy ezt az eszmét elfogadjam vagy visszavessem, azon kellene
-kezdeni, hogy megértem; csakhogy megvallom, nem vagyok ebben a
-szerencsés helyzetben.]
-
-[Footnote 98: Elhihetnők-e, ha nem volna rá bizonyítékunk, hogy az
-emberi nagyzolás eljuthatott eddig a pontig? Amatus Lusitanus
-erősködött, hogy látott egy hüvelyknyi hosszúságú kis embert pohárba
-bezárva, a kit Julius Camillus, második Prometheusként, az alchimiai
-tudomány útján csinált. Paracelsus _De natura rerum_ czímű könyvében
-tanítgat ezeknek az emberkéknek a készítése módjára és bizonyítja, hogy
-a pygmæusok, faunok, szatirok és nimfák chemiai uton jöttek létre.
-Valóban, nem igen tudom, mi egyéb tenni való marad e tények
-lehetőségének megállapítására, mint hogy azt állítsuk, hogy az organikus
-anyag ellenáll a tűz hevének és molekulái életben tudnak maradni egy
-olvasztókemenczében is.]
-
-[Footnote 99: Nekem úgy látszik, hogy a modern filozófia épen nem azt
-mondja, hogy a sziklák gondolkoznak, hanem ellenkezőleg, felfedezte,
-hogy az emberek nem gondolkoznak. Csak érző lényeket ismer el a
-természetben és az egész különbség, a melyet az ember és a kő között
-talál, az, hogy az ember olyan érző lény, a melynek vannak érzéki
-észrevételei, a kő pedig olyan érző lény, a melynek nincsenek. De ha
-igaz, hogy minden anyag érez, hol képzeljem el az érző egységet vagy az
-egyéni észt? Vajjon az anyag minden molekulájában-e vagy az összetett
-testekben? Egyaránt föltételezzem ezt az egységet a cseppfolyós
-testekben és a szilárdakban, a vegyületekben és az elemekben? Azt
-mondják, csak egyének vannak a természetben. De melyek ezek az egyének?
-Egyén-e az a kő, vagy egyének összetétele? Egyetlen érző lény-e, vagy
-annyi érző lény van-e benne, mint homokszem? Ha minden elemi atóm érző
-lény, hogy fogjam fel azt a benső közlekedést, mely által az egyik a
-másikban érez, úgy hogy két _én_-jük egygyé keveredik össze? A vonzás
-lehet természeti törvény, melynek rejtelme előttünk ismeretlen, de azt
-legalább felfogjuk, hogy a vonzás, a mely a tömegek szerint hat, nem
-összeférhetetlen a kiterjedéssel és az oszthatósággal. Fel tudjátok
-ugyanezt fogni az érzésről? Az érzékeny részek kiterjedtek, de az érző
-lény oszthatatlan és egy, nem osztható; vagy egész, vagy semmi; az érző
-lény tehát nem test. Nem tudom, hogy értik materialistáink, de nekem úgy
-tünik fel, hogy ugyanazok a nehézségek, melyeknél fogva elvetették a
-gondolatot, rávihették volna őket az érzés elvetésére is és én nem
-látom, hogy ha megtették az egyik lépést, mért nem teszik meg a másikat
-is. Mivel kerülne ez nekik többe? És mikor biztosak benne, hogy nem
-gondolkoznak, hogy merik állítani, hogy éreznek?]
-
-[Footnote 100: A régiek, mikor _supremus maximus_-nak mondták a legfőbb
-istent, nagyon igazat mondtak; de mikor _maximus optimus_-nak mondták,
-szabatosabban szóltak; miután jósága hatalmából következik, azért jó,
-mert nagy.]
-
-[Footnote 101: A _Nem lehet boldogan élni Epicurus szerint_ czímű
-értekezésben. 59. fejezet.]
-
-[Footnote 102: Nem mi értünk, nem mi értünk, óh Uram, hanem a te
-nevedért, a te nevedért, a te saját dicsőségedért, oh Istenem, támaszsz
-fel! 115. Zsoltár.]
-
-[Footnote 103: A modern filozofia, a mely csak azt fogadja el, a mit
-megmagyaráz, óvakodik attól, hogy elfogadja az _ösztönnek_ nevezett
-homályos képességet, a mely úgy látszik, mintha minden szerzett ismeret
-nélkül bizonyos czél felé vezetné az állatokat. Az ösztön, legbölcsebb
-filozofusaink egyike szerint, csak elmélkedés nélküli, de elmélkedés
-által megszerzett szokás; abból a módból pedig, a hogy ezt a haladást
-magyarázza, azt kell következtetni, hogy a gyermekek többet elmélkednek,
-mint a felnőtt emberek. Sokkal különösebb paradoxon ez, semhogy megérné
-a fáradságot, hogy megvizsgáljuk. A nélkül, hogy itt belebocsátkoznám
-ennek a megvitatásába, azt kérdem, mely nevet adjak annak a hevességnek,
-a melylyel a kutyám a vakondokok ellen küzd, holott nem eszi meg őket,
-annak a türelemnek, a melylyel lesi őket néha órák hosszat és az
-ügyességnek, a melylyel megragadja, kiveti a földre abban a pillanatban,
-a mint kidugják a fejüket és aztán megöli és otthagyja őket. Senki se
-tanította be erre a vadászatra, sem arra, hogy vakondok van a világon.
-Azt is kérdem s ez fontosabb, hogy mikor először fenyegettem ezt a
-kutyát, miért vetette magát hanyatt, lábait összehúzva, s a
-megindításomra legalkalmasabb könyörgő magatartással; olyan helyzetben,
-a melyben óvakodott volna megmaradni, ha nem indulok meg rajta és
-megverem. Hogyan! A kutyám, a mely még egészen kicsiny és alig tett még
-egyebet, mint hogy nőtt, máris erkölcsi fogalmakat szerzett? Tudta már,
-mi a kegyelem és nagylelküség! Mily szerzett ismeretek alapján remélte,
-hogy lecsitít engem azzal, hogy kényemre-kedvemre engedi magát! A világ
-minden kutyája nagyjából ugyanezt teszi ugyanilyen esetben és én itt nem
-mondok semmit, a mit ne igazolhatna mindenki. A filozofusok, a kik
-megvetőleg elvetik az ösztönt, kegyeskedjenek megmagyarázni ezt a tényt
-magából az érzékek működéséből és azokból az ismeretekből, melyeket
-megszereztettek velünk; magyarázzák meg, minden értelmes embert
-kielégítő módon, akkor nem lesz semmi több mondani valóm és nem fogok
-többet az ösztönről beszélni.]
-
-[Footnote 104: Bizonyos tekintetben a fogalmak érzések és az érzések
-fogalmak. A két szó megfelel minden perceptiónak, a mely tárgyával és
-velünk magunkkal foglalkoztat minket, a kiket érint; csak ennek a
-perceptiónak a sorrendje határozza meg a nevet, a mely ráillik. Ha első
-sorban a tárgy foglalkoztat, akkor csak reflexio utján gondolunk
-magunkra s fogalom áll elő. Ha ellenben a nyert benyomás előbb
-figyelmünket kelti fel és csak reflexió utján gondolunk a tárgyra, a
-mely előidézte, akkor érzés áll elő.]
-
-[Footnote 105: Azt hiszem, a derék vikárius ezt elmondhatná most a
-nagyközönségnek is.]
-
-[Footnote 106: Mindnyájan, mondja egy jó és okos pap, azt mondják, hogy
-ők tartják kezükben és ők hiszik (és mindnyájan ezt fecsegik) nem úgy
-mint emberektől vagy más teremtményektől, hanem mint Istentől származó
-dolgot.
-
-Hanem hogy szépítgetés és leplezgetés nélkül megmondjuk az igazat, nem
-így van; akármit mondanak is, emberi kezektől és eszközöktől származnak,
-ennek bizonysága először az a mód, a hogy a vallások elfogadtattak a
-világon és még ma is mindennap elfogadtatnak az egyes emberek által: a
-nemzet, az ország, a hely adja a vallást; az ember olyan vallású, a
-milyet az a hely, a hol született és nevelkedett vall; körülmetéltetünk,
-megkeresztelkedünk, zsidók, mohamedánok, keresztények vagyunk, mielőtt
-tudnók, hogy emberek vagyunk; nem magunk választjuk és szemeljük ki a
-vallásunkat. Ezt bizonyítja továbbá a vallással oly rossz összhangban
-levő életmódunk és erkölcsünk; s ezt bizonyítja, hogy emberi és
-kicsinyes inditékokból folyólag ellene cselekszünk vallásunk tételeinek.
-_Scarron:_ A bölcsességről. II. könyv V. fejezet, 257. oldal az 1601.
-évi bordeauxi kiadásban.
-
-Nagyon úgy látszik, hogy az erényes condomi theologus hitvallomása nem
-nagyon különbözik a savoyai vikáriusétól.)]
-
-[Footnote 107: Formálisan ez történik az Írás ezer helyén, egyebek
-között a _Deuteronomium_ XIII. fejezetében, a hol meg van mondva, hogy
-ha egy próféta idegen isteneket hirdet és csodákkal erősíti meg szavait
-s a mit jövendöl, az be is következik, ez a próféta minden tekintet
-nélkül halál fia legyen. Mikor tehát a pogányok a halálba küldték az
-apostolokat, a kik idegen Istent hirdettek nekik és küldetésüket
-jövendölésekkel és csodákkal igazolták, nem tudom, mit lehet alaposan a
-szemükre vetni olyat, a mit azonnal vissza nem vethetnének ránk. Mit
-kell hát tenni hasonló esetben? Egyetlen dolgot: visszatérni az észszerü
-megvizsgáláshoz és békében hagyni a csodákat. Jobb lett volna egyáltalán
-nem is folyamodni hozzájuk. Ez a legegyszerübb józan ész, a melyet csak
-legalább is nagyon szubtilis megkülönböztetésekkel lehet
-elhomályosítani. Szubtilitások a kereszténységben! Hisz akkor Jézus
-Krisztusnak nem volt igaza, mikor a mennyek országát igérte az
-együgyüeknek; hisz akkor nem volt igaza, mikor legszebb beszédét azzal
-kezdte, hogy boldogoknak mondotta a lelki szegényeket, ha annyi elme-él
-kell tanításának megértéséhez és ahhoz, hogy megtanuljunk hinni benne.
-Ha bebizonyítod nekem, hogy alá kell vetnem magamat, minden nagyon jól
-fog menni, de hogy ezt bebizonyíthasd nekem, tedd számomra felfoghatóvá,
-mérd okoskodásaidat egy csekély szellem képességeihez, mert különben nem
-ismerem fel benned mestered igazi tanítványát és nem az ő tanítása az, a
-mit hirdetsz.]
-
-[Footnote 108: Plutarchos elmondja, hogy a sztoikusok egyéb furcsa
-paradoxonaik között azt állították, hogy egy kontradiktórius itéletben
-fölösleges meghallgatni a két pártot, mert – úgymondták – vagy
-bebizonyította az első az állítását, vagy nem bizonyította be; ha
-bebizonyította, akkor minden meg van mondva és az ellenfélt el kell
-itélni, ha pedig nem bizonyította be, akkor nincs igaza és el kell
-utasítani. Én azt bizonyítom, hogy mindazok módszere, a kik kizárólagos
-kinyilatkoztatást tételeznek fel, sokban hasonlít a stoikusokéhoz. A
-mint bárki is azt állítja, hogy csak neki van igaza, akkor hogy annyi
-párt közt választhasson, meg kell hallgatnia valamennyit, mert különben
-igazságtalan lesz.]
-
-[Footnote 109: Ezen közismert tény közül nincs egy, a melynek nincs
-szüksége kommentárra. A tizenhatodik században, mikor a katholikus
-theologusok máglyára itéltek minden zsidó könyvet megkülönböztetés
-nélkül, a híres és tudós Reuchlin, a kitől ebben a dologban tanácsot
-kértek, borzasztó üldözéseket zúdított magára, melyek kevés híján
-pusztulásba döntötték, csupán csak azért, mert az volt a véleménye, hogy
-ezek közül a könyvek közül meg lehet hagyni azokat, a melyekben semmi
-sincs a kereszténység ellen és a melyek a vallásra nézve közömbös
-dolgokról szólnak.]
-
-[Footnote 110: De Republica I. könyv.]
-
-[Footnote 111: Lásd a Hegyi Beszédben a párhuzamot, melyet ő maga vont
-Mózes és a maga morálja között. Máté V. fej. 2 stb. vers.]
-
-[Footnote 112: A hazánkbeli vallás követésének és szeretetének
-kötelessége nem terjed ki a jó erkölcscsel ellenkező dogmákig, mint a
-milyen a türelmetlenség. Ez a borzalmas dogma fegyverzi fel az embereket
-egymás ellen és ellenségévé teszi valamennyiüket az emberi nemnek. A
-megkülönböztetés a polgári türelem és a theologiai türelem közt
-gyermekes és hiú. Ez a két türelem elválaszthatatlan és az egyiket nem
-lehet a másik nélkül vállalni. Még az angyalok sem élnének békében olyan
-emberekkel, a kiket Isten ellenségeinek tekintenének.]
-
-[Footnote 113: A két párt kölcsönösen annyi szofizmával támadja egymást,
-hogy megérthetetlen és vakmerő vállalkozás volna ezeket mind
-megczáfolni; már fölemlíteni is sok néhányat közülük, a mint épen
-kinálkoznak. A filozofáló párt részéről a legszokottabbak egyike
-szembeállítani egy jó filozofusokból álló képzelt népet egy rossz
-keresztény néppel; mintha könnyebb dolog volna egy igazi filozofusokból
-álló népet hozni létre, mint igaz keresztényekből állót. Nem tudom, az
-egyes emberek közt az egyiket könnyebb-e megtalálni, vagy a másikat, de
-azt jól tudom, hogy a mikor népekről van szó, olyanokat kell
-föltételezni, melyek ép úgy visszaélnek a vallás nélküli filozófiával,
-mint a hogy a miéink visszaélnek a filozófia nélküli vallással, ez pedig
-nézetem szerint nagyon megváltoztatja a kérdés állását.
-
-Bayle nagyon jól bebizonyította, hogy a fanatismus veszedelmesebb, mint
-az atheismus; ez tagadhatatlan; de azt nem mondotta, holott nem kevésbbé
-igaz, hogy a fanatismus, bár vérszomjas és kegyetlen, mégis csak nagy és
-erős szenvedély, mely fölemeli az ember szívét, a mely halálmegvetést
-kelt benne, a mely csodálatos lendületet ad neki és a melyet csak jobban
-kell irányítani, hogy a legfenségesebb erényeket vonjuk le belőle;
-ellenben a vallástalanság és általában a bölcselkedő és filozofikus
-szellem megtámadja az életet, elférfiatlanítja, lealjasítja a lelkeket,
-egyesíti az összes szenvedélyeket az önérdek alacsonyságában és az
-emberi _én_ elvetemültségében és így észrevétlenül megingatja az egész
-társadalom igazi alapjait, mert a mi az önérdekekben közös, az oly
-csekély fontosságú, hogy sohasem bírja ellensúlyozni azt, a mi bennük
-ellentétes.
-
-Ha az atheismus nem ont is emberi vért, nem annyira békeszeretetből nem
-ontja, mint inkább a jó iránti közönbösségből; az állítólagos bölcs nem
-sokat törődik vele, akárhogy mennek is a dolgok, csak ő maradhasson
-békében a dolgozó szobájában. Elvei nem öletik meg az embereket, de nem
-engedik őket megszületni, a mikor lerombolják azokat az erkölcsöket,
-melyek az embereket megsokasítják, elidegenítik őket fajuktól, minden
-vonzalmukat egy titkos önzésre vezetve vissza, a mely ép oly végzetes a
-népesedésre, mint az erényre nézve. A filozófikus közönbösség hasonlít
-az állam nyugalmához a zsarnokság alatt; ez a halál nyugalma, a mely
-rombolóbb, mint maga a háború.
-
-Így tehát a fanatizmus, ámbár közvetlen eredményeiben ártalmasabb, mint
-az, a mit manapság filozófiai szellemnek neveznek, sokkal kevésbbé
-ártalmas a következéseiben. Egyébiránt könnyű dolog szép elveket tárni
-ki a könyvekben; a fődolog azonban tudni azt, hogy jól összefüggnek-e a
-tanítással, hogy szükségszerűen következnek-e belőle; ez mindeddig nem
-látszott világosnak. Most még azt kellene tudni, hogy a filozófia ha
-szabadjára volna hagyva és a trónra kerülne, tudna-e parancsolni az
-ember dicsvágyának, érdekének, becsvágyának, apró szenvedélyeinek és
-hogy gyakorolná-e azt a szelid humanizmust, a melylyel tollal kezében
-dicsekszik.
-
-Elveinél fogva a filozófia nem tehet semmi olyan jót, a mit a vallás ne
-tudna jobban tenni; a vallás pedig sok olyan jót tesz, a mit a filozófia
-nem bír tenni.
-
-A gyakorlatban máskép áll a dolog; de ezt is meg kell vizsgálni. Egy
-ember sem követi minden pontban a vallását, ha ugyan van vallása; ez
-igaz; a legtöbbnek nincs is vallása és nem is követi egyáltalában azt, a
-mije van; ez is igaz; de végre is némelyeknek mégis van vallásuk és
-legalább részben követik is és kétségtelen, hogy gyakran vallási indító
-okok akadályozzák meg, hogy rosszat tegyenek és erényekre, dicséretre
-méltó cselekedetekre indítják őket, melyek ezek nélkül az indító okok
-nélkül nem jöttek volna létre.
-
-Ha egy szerzetes letagad valami rábizott dolgot, mi más következik ebből
-mint hogy ostoba volt, a ki rábizta? Ha Pascal tagadta volna le, ez nem
-bizonyított volna semmi egyebet, mint hogy Pascal képmutató volt.
-Csakhogy egy szerzetes!… Vajjon azoknak az embereknek, a kik a vallással
-hivatásszerűen foglalkoznak, okvetetlenül van is vallásuk? Mind azok a
-bűnök, melyek a papság között előfordulnak, épp úgy mint másutt, nem azt
-bizonyítják, hogy a vallás haszontalan, hanem azt, hogy nagyon kevés
-embernek van vallása.
-
-A mi mai kormányaink tagadhatatlanul a kereszténységnek köszönhetik
-tekintélyük megszilárdulását és a forradalmaknak ritkábbá válását; a
-vallás őket magukat is kevésbbé vérszomjasakká tette; ezt bizonyítják a
-tények, ha összehasonlítjuk őket a régi kormányokkal. A jobban ismert
-vallás eltávolította a fanatizmust és több szelidséget vitt bele a
-keresztény erkölcsökbe. Ez a változás nem a tudományok műve, mert
-mindenütt, a hol a tudományok virágzottak, azért nem állott nagyobb
-tiszteletben az emberszeretet: az athéniek, az egyptomiak, a római
-császárok, a kínaiak kegyetlenségei mind ezt bizonyítják. A
-könyörületességnek hány művét hozta létre az evangelium! Hány
-visszatérítést és kárpótlást szerzett a gyónás a katholikusoknál! Hány
-kibékülést és mennyi alamizsnát idéz elő minálunk az úrvacsora idejének
-közeledése! Menynyire kevésbbé kapzsivá tette a héberek jubileumi ünnepe
-a bitorlókat! Mennyi nyomorúságot megakadályozott. A törvényes
-testvériség egyesítette az egész nemzetet; koldust nem is lehetett látni
-köztük. A törökök között sem látni koldust, mert kegyes alapítványaik
-megszámlálhatatlanok; vallási elvükből kifolyólag vendégszeretők, még
-vallásuk ellenségei iránt is.
-
-«A mohamedánok azt mondják, Chardin szerint, hogy a vizsgálat után, a
-mely az általános föltámadásra következik, az összes testeknek egy
-Poul-Serrho nevű hidon kell átmenniök, a mely az örök tűz fölé van
-építve; azt mondják, ezt a hidat lehet a harmadik és utolsó vizsgálatnak
-és az igazi végitéletnek nevezni, mert rajta megy végbe a jók
-elválasztása a gonoszoktól.»
-
-«A perzsák – folytatja Chardin – nagyon nagyra tartják ezt a hidat és ha
-valaki valami igazságtalanságot szenved, a melynek jóvátételét semmiféle
-úton-módon és semmikor sem érheti el, utolsó vigasztalása, hogy ezt
-mondja: jól van, az élő istenre mondom, kétszeresen meg fogsz te nekem
-azért fizetni az itélet napján; nem fogsz addig keresztülmenni a
-Poul-Serrhon, a míg engem ki nem elégítesz; majd belekapaszkodom én a
-köntösöd szélébe és lábaid elé vetem magamat. Sok kiváló embert láttam,
-mindenféle foglalkozásut, a kik attól tartva, hogy ezen a félelmetes
-hidon való áthaladásukkor megálljt kiáltanak nekik, bocsánatot
-könyörögtek azoktól, a kiknek panaszuk volt ellenük; megesett ez
-százszor magammal is. Előkelő állású emberek, a kik tolakodásukkal olyan
-lépésekre kényszerítettek, a melyeket nem volt szándékom megtenni,
-bizonyos idő mulva, a mikor azt hitték, hogy e miatti bosszúságom már
-elmúlt, eljöttek hozzám és így szóltak: _kérlek halal becou antehisra_,
-a mi annyit jelent, hogy: tedd ezt a dolgot számomra helyessé, vagy
-igazságossá, némelyek még meg is ajándékoztak és szolgálatokat tettek
-nekem, hogy bocsássak meg nekik és jelentsem ki, hogy jó szívvel
-bocsájtok meg. Ennek oka nem egyéb, mint az a hit, hogy csak akkor mehet
-át az ember a pokol hídján, ha azoknak, a kiket elnyomott, visszaad
-mindent az utolsó fillérig.»
-
-El lehet-e hinni, hogy ennek a hidnak a gondolata, a mely annyi
-méltatlanságot tesz jóvá, soha nem akadályozza meg a méltatlanságok
-elkövetését? Ha elvennék a perzsáktól ezt a gondolatot és arról győznék
-meg őket, hogy nincs sem Poul-Serrho, sem más valami hasonló dolog, a
-hol az elnyomottak bosszút vehetnek zsarnokaikon a halál után, nem
-nyilvánvaló-e, hogy ez nagyon megkönnyebbítené a zsarnokok dolgát és
-fölmentené őket attól, hogy ezeket a szerencsétleneket igyekezzenek
-megengesztelni?
-
-Filozófus, a te erkölcsi törvényeid nagyon szépek, de kérlek, mutasd meg
-a sanctiójukat. Hagyd egy pillanatra a kifogásokat és mondd meg nyiltan,
-mit tudsz a Poul-Serrho helyébe tenni.]
-
-[Footnote 114: Senki sem néz a gyermekkorra olyan megvetéssel, mint a
-kik ép most léptek ki belőle, mint a hogy nincs ország, a hol
-aggodalmasabban vigyáznának a rangkülönbségekre, mint a hol az
-egyenlőtlenség nem nagy és a hol mindenki attól fél, hogy összetévesztik
-az alatta állóval.]
-
-[Footnote 115: Aventures du sieur le Beau, avocat au parlament, II.
-kötet, 70. lap.]
-
-[Footnote 116: A római papság nagyon ügyesen megtartotta ezeket a
-jelvényeket, példáját követte némely köztársaság is, többek közt
-Velencze. A velenczei kormány az állam bukása daczára is élvezi még ma
-is régi méltóságának pompája révén a nép egész szeretetét, egész
-tiszteletét és a tiarával ékeskedő római pápa után nincs se király, sem
-nagyúr, senki a világon, a ki oly tekintélyben állana, mint a velenczei
-doge, a kinek nincs hatalma, nincs tekintélye, de szentté teszi a
-pompája és a ki herczegi süvege alatt női hajdíszt hord. A Bucentaurus
-szertartása, melyen annyit nevetnek az ostobák, Velencze lakosságával
-vérét onttatta zsarnoki kormányuk fentartásáért.]
-
-[Footnote 117: Helvetius De l’Esprit, II. rész, I. fej.]
-
-[Footnote 118: Mintha volnának polgárok, a kik nem tagjai a városi
-hatóságnak és a kiknek ne volna, mint azoknak, részük a souverain
-hatalomban! De a francziák, miután alkalmasnak találták a polgár
-tiszteletreméltó nevét bitorolni, a mely egykor a gall városok tagjait
-illette, annyira eltorzították ezt a fogalmat, hogy most nem lehet rajta
-semmit sem érteni. Egy ember, a ki sok butaságot írt a _Nouvelle
-Héloïse_ ellen, feldíszítette aláírását _Paimboeuf polgára_ czímmel és
-azt hitte, valami kitünő élczet csinál ellenem.]
-
-[Footnote 119: Elmélkedések korunk erkölcseiről. Duclos műve.]
-
-[Footnote 120: Ez be van bizonyítva _Tanulmány a nyelvek eredetéről_
-czímű munkámban, a mely irataim gyüjteményében található.]
-
-[Footnote 121: Egy fényesen öltözött idegent megkérdeztek Athénében,
-hova való s ez azt felelte: _gazdag vagyok_. Ez véleményem szerint
-nagyon jó felelet volt.]
-
-[Footnote 122: Montaigue II. könyv. 1. fej.]
-
-[Footnote 123: Két nagyvilági nő, hogy az a szine legyen, hogy sokat
-mulatnak, törvénynyé teszi magára nézve, hogy sohase fekszik le reggeli
-öt óra előtt. Cselédségük a tél szigorúságában az utczákon rájuk várva
-tölti éjszakáját, alig bírva megóvni magukat a megfagyástól. Egy este,
-vagy jobban mondva egy reggel belép az ember abba a helyiségbe, a hol az
-a két oly sokat mulató nő számlálás nélkül pergeti az órákat: teljesen
-egyedül találja őket, – mindegyik alszik karosszékében.]
-
-[Footnote 124: Mulierem fortem quis inveniet? Procul, et de ultimis
-finibus pretium ejus. Prov. XXXI. 10.]
-
-[Footnote 125: Megjegyeztem már, hogy a kötekedésből és kaczérkodásból
-való visszautasítás megvan csaknem minden nőben, még az állatok között
-is és még akkor is, a mikor leginkább hajlandók megadni magukat. Nem
-figyelte meg soha a magatartásukat az, a ki ezt tagadja.]
-
-[Footnote 126: Előfordulhat az életkor és az erő oly aránytalansága,
-hogy tényleges erőszakról is lehet szó; de itt a nemek egymáshoz való
-viszonyát a természet rendje szerint tárgyaljuk s ezért mindkét nemet
-abban a közös állapotban tárgyalom, a mely ennek a viszonynak alapjául
-szolgál.]
-
-[Footnote 127: XXII. fejezet, 23–27. vers.]
-
-[Footnote 128: E nélkül a faj szükségszerűen kiveszne, mert hogy
-fenmaradhasson, ehhez mindent összevéve kell, hogy minden nő átlag négy
-gyermeket szüljön, mert a született gyermekeknek körülbelül a fele
-meghal, mielőtt gyermekeket nemzhetne és kell, hogy kettő megmaradjon, a
-kikből apa és anya lesz. Vajjon megadják-e a városok ezt a népesedést?]
-
-[Footnote 129: A nők félénksége szintén természeti ösztön azzal a kettős
-veszedelemmel szemben, melynek terhességük alatt ki vannak téve.]
-
-[Footnote 130: A gyermek akkor lesz tolakodó, ha jól jár vele, de
-sohasem kéri ugyanazt a dolgot kétszer, ha az első válasz mindig
-visszavonhatatlan.]
-
-[Footnote 131: Az olyan nők, a kiknek elég fehér a bőrük arra, hogy
-ellehessenek csipke nélkül, sok bosszúságot szereznének a többieknek, ha
-nem viselnének csipkét. Csaknem mindig a csunya nők csinálják a divatot
-s a szépek elég ostobák arra, hogy ennek alávessék magukat.]
-
-[Footnote 132: Ha mindenütt, a hova azt írtam, hogy _nem tudom_, a kis
-leány máskép felel, nem kell megnyugodni feleletében és meg kell azt
-vele gondosan magyaráztatni.]
-
-[Footnote 133: A kis lány azért mondja ezt, mert hallotta, de meg kell
-állapítani, van-e valami helyes fogalma a halálról, mert az a gondolat
-nem olyan egyszerű és nem is olyan érthető a gyermek számára, mínt az
-ember gondolná. Az _Ábel_ című kis költeményből (Gessner műve), láthatni
-annak példáját, hogy mikép lehet a gyermeket erre a gondolatra
-rávezetni. Ez a bájos költemény pompás egyszerüséget lehel, a melyet nem
-lehet eléggé elsajátítani, hogy a gyermekekkel társaloghassunk.]
-
-[Footnote 134: Az örökkévalóság eszméjét az ész nem engedi az emberi
-nemzedékekre alkalmazni. Egy valóban végrehajtott számbeli egymásra
-következés összeférhetetlen ezzel a gondolattal.]
-
-[Footnote 135: Tasso, Gierusaleme liberata, IV., 87. Az olasz vers
-értelme ez:
-
-A nő sok művészetet tud, hogy szerelmi hálójába új imádó bonyolódjék; de
-nem marad mindenkivel váltig ugyanaz, minduntalan változtatja
-mozdulatait és pillantását.]
-
-[Footnote 136: Tudom, hogy azok a nők, a kik egy bizonyos pontra nézve
-nyiltan állást foglaltak, nagyra vannak ezzel a nyiltságukkal és
-esküdöznek, hogy ezt leszámítva, nincs az a tiszteletreméltó
-tulajdonság, a mely ne volna feltalálható bennük, de tudom azt is, hogy
-erről sohasem győztek meg senkit, csak az együgyűeket. Ha el van
-távolítva nemük legnagyobb féke, mi marad meg bennük, a mi visszatartja
-őket? És milyen tiszteletnek tulajdonítanak értéket, ha lemondtak arról,
-a mely megilleti őket? Ha egyszer szabadjára eresztették
-szenvedélyeiket, nincs többé érdekük benne, hogy ellenálljanak nekik:
-_Nec fœmina amissa pudicitia alia abnuerit._ (Tacitus, Annales IV., 3.)
-Ismerte-e valaha író jobban az emberi szívet mindkét nemben, mint a ki
-ezt írta?]
-
-[Footnote 137: Ovidius, Amores III. könyv, 4. elégia.]
-
-[Footnote 138: Brantôme mondja, hogy I. Ferencz franczia király idejében
-egy fiatal leány, a kinek fecsegő szerelmese volt, tökéletes és
-szakadatlan hallgatást parancsolt neki, a melyet ez két egész napig oly
-híven megtartott, hogy azt hitték róla, valami betegségtől megnémult.
-Egy nap nagy társaságban a szerelmese, a kiről – ebben az időben még
-titokban folyt a szerelem – nem tudták, hogy az, azzal dicsekedett, hogy
-azonnal meg tudja gyógyítani és meg is telte azzal az egy szóval:
-_szóljon_. Nincs-e valami nagy és hősies dolog ebben a szerelemben? Mit
-tehetett volna ennél többet Pythagoras filozófiája minden
-nagyszerűségével? Melyik nő számíthatna manapság csak egy napig is ilyen
-hallgatásra, még ha teljes áron kellene is megfizetnie, a melyet csak
-tulajdoníthat neki.]
-
-[Footnote 139: Horatius I. könyv. 6. old.]
-
-[Footnote 140: Fénelon műve.]
-
-[Footnote 141: Martialis XI. 20.]
-
-[Footnote 142: Qui multum non tempus in usus suos confert… nec optat
-crastinum nec timet. Quantaculumque itaque abunde sufficiet, et ideo
-quandocumque ultimus dies venerit, non cunctabitur sapiens ire ad
-mortem. Seneca De brevitate vitæ. 7. és 11. fejezet.]
-
-[Footnote 143: «Az utazás nekem hasznos mozgásnak látszik. Ha jobbfelől
-csunya, balfelé fordulok. Ha valami elmaradt mögöttem, visszafordulok;
-mindig a magam útján maradok… A legtöbben csak azért mennek, hogy
-megérkezzenek; hallgatag és nem közlékeny óvatosságba burkolózva és
-bezárkózva utaznak, óvakodva az ismeretlen levegő ragályától.» Montaigne
-III. könyv 9. fejezet.]
-
-[Footnote 144: Tasso, Megszabad. Jeruzsálem. IV. 33 (Még nem mutatja, de
-szíve remeg az örömtől.)]
-
-[Footnote 145: «A palotából kilépve négy holdnyi nagy kertet találni,
-körös-körül bekerítve és bezárva, beültetve virágos nagy fákkal, melyek
-körtéket, gránátalmákat és más legszebb fajta gyümölcsöket teremnek,
-édes gyümölcsű fügefákkal, zöldelő olajfákkal. Ezek a szép fák az egész
-éven át soha sincsenek gyümölcs nélkül, télen-nyáron a keleti szél édes
-lehellete egyszerre rügyezteti ki az egyiket és érleli a másikat. Látni
-a körtét és az almát megöregedni és megaszalódni a fáján, a fügét a
-fügefán és a szőlőfürtöt a tőkéjén. A kimeríthetetlen szőlőtőke
-szüntelenül új bogyókat terem; az egyiket megaszalják a napon egy lapos
-felületen, mialatt a másikat lemetszik; másokat préselnek már; a tőkén
-hagyják azokat, a melyek még virágjukban vannak vagy a melyek most
-kezdenek feketedni. Az egyik végen két jól művelt ágy van, egész évben
-virágokkal borítva; két forrás diszíti őket, melyek egyike eloszlik az
-egész kertben, másika pedig, miután átszeli a palotát, magas építményen
-a városba van vezetve, hogy felüdítse a polgárokat.»
-
-Ez az Alkinoos királyi kertjének leírása az Odyssea hetedik énekében;
-azé a kerté, a melyben ennek a vén álmodozó Homérosznak és a korabeli
-fejedelmeknek szégyenére nem látni sem lugasokat, sem szobrokat, sem
-vízeséseket, sem gyepszőnyegeket.]
-
-[Footnote 146: Megvallom, hogy Zsófia anyjának bizonyos hálával tartozom
-hogy nem engedte elcsúfítani a szappanban az olyan puha kis kezet, mint
-a kis lányé, a melyet Emil oly sokat fog csókolgatni.]
-
-[Footnote 147: A képmutatásnak az a neme, a melyet itt gondolok, az
-ellenkezője annak, a mely őket megilleti és a melyet a természettől
-nyertek: az egyik abban áll, hogy ellepleznek olyan érzéseket, melyek
-megvannak bennük, a másik, hogy olyan érzéseket tetetnek, a melyek
-nincsenek meg bennük. Minden nagyvilági nő élete azzal telik el, hogy
-diadaljeleket csinál magának állítólagos érzékenységéből és soha nem
-szeret senkit, csak maga-magát.]
-
-[Footnote 148: Ápolni egy beteg parasztot nem annyit tesz, mint
-hashajtót és mindenféle gyógyszereket adni neki s orvost küldeni hozzá.
-Épen nem erre van ezeknek a szegény embereknek szükségük betegségeikben,
-hanem jobb és bővebb táplálékra. Ti többiek bőjtöljetek, ha lázatok van,
-de ha a parasztjaitok lázasak, adjatok nekik húst és bort; csaknem
-minden betegségük a nyomoruságtól és a kimerüléstől ered; legjobb
-gyógyitaluk pinczétekben van, egyedüli gyógyszerészük a mészárostok
-kellene hogy legyen.]
-
-[Footnote 149: Addison folyóirata, melynek franczia kiadása is jelent
-meg hat kötetben.]
-
-[Footnote 150: Nyomorúságos önteltség a merőben könyv-önteltség! A
-filozófia tanulmányozásában minden, a mi szemünk elé tűnik, könyvül
-szolgál. Ez a nagy világ a tükör, a melybe bele kell nézni, hogy
-kiismerjük magunkat. Szóval azt kívánom, hogy ez legyen tanítványomnak a
-könyve. (Montaigne I. könyv. XXV. fejezet.]
-
-[Footnote 151: A lélek (utazáskor) folyton gyakorlódik ismeretlen és új
-dolgok észlelésében és én nem tudok jobb iskolát az élet alakítására,
-mint folyton megmutatni neki annyi más életnek, igénynek és szokásnak
-különbözőségét és megízleltetni vele természetünk formáinak ily örökös
-változatosságát… Szégyenkezem, ha embereinket attól az ostoba
-hangulattól megmámorosodva látom, hogy elképpednek az övékkel ellenkező
-formákon; mintha az elemükön kívül volnának, mikor városukon kívül
-vannak; akárhova mennek, ragaszkodnak a szokásaikhoz és gyalázzák az
-idegeneket. Montaigne III. könyv IX. fej.]
-
-[Footnote 152: Hulle Rajmund, a ki 1236-ban Majorcában született, a maga
-idejében egyetemes ismereteiről volt nevezetes. Mindenféle tudományok
-köréből írt értekezéseket. Rousseau itt arra a grafikai sémára gondolt,
-a melyet az érzékfölötti világról a scholastika szellemében csinált.]
-
-[Footnote 153: Régi franczia utazók.]
-
-[Footnote 154: Rousseau itt a crefeldi csatában elesett De Gisors grófra
-czéloz.]
-
-[Footnote 155: Ha volna közös feljebbvalójuk, akkor ez nem lehetne más,
-csak az uralkodó és akkor a rabszolgaság joga a szuverénitás jogán
-alapulván, nem lehetne annak princzipiuma.]
-
-[Footnote 156: E kérdések és megállapítások nagyobbrészt a _Társadalmi
-szerződésről_ szóló értekezésből valók, a mely maga is egy nagyobb műnek
-a kivonata, melybe erőmmel számot nem vetve, fogtam bele és melylyel
-regóta felhagytam. A rövid értekezés, melyet kiragadtam belőle és
-melynek főtartalmát itt adom, külön fog megjelenni.]
-
-[Footnote 157: Emlékezni fognak, hogy itt csak a legfőbb hatóságokról,
-vagyis a nemzet vezetőiről akarok beszélni, a többi nem lévén más, mint
-ezen vagy azon a ponton való helyetteseik.]
-
-[Footnote 158: Seneca de Tranqillitate animi. I. fej.]
-
-[Footnote 159: Mióta ezt írtam, a _mellette_ szóló érvek kifejtettek a
-tervezet kivonatában; az _ellene_ szóló érvek, legalább azok, melyek
-szerintem megállják a helyüket, megtalálhatók irataim gyűjteményében a
-nevezett kivonat után.]
-
-[Footnote 160: Ez alól a szabály alól csak egy kivételt tudok: Kínát.]
-
-[Footnote 161: Francziaországban a nők rázzák le magukról előbb és ennek
-úgy is kell lenni, hiszen kevés lévén a kedélyük és nem akarnak egyebet,
-csak hódolatot s ha a férj nem hódol már, keveset törődnek a
-személyével. Más országokban ellenkezőleg, a férfi teszi magát előbb
-túl; ennek is úgy kell lenni, mert a nők hívek, de tolakodók s azzal
-hogy terhükre vannak vágyaikkal, megunatják magukat. Ezek az általános
-igazságok sok kivételt engednek meg; most azonban azt hiszem, általános
-igazságok.]
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-14 |csnáljanak |csináljanak
-
-119 |látní, hogy |látni, hogy
-
-181 |átlójánal fogva |átlójánál fogva
-
-187 |közbülső hagjegye |közbülső hangjegye
-
-280 |ábrákés ezek |ábrák és ezek
-
-349 |mutatnek neki |mutatnék neki
-
-365 |fiat a szökevény |fiatal szökevény
-
-417 |viszem az önl … aztán jó |viszem az ön … aztán jól
-
-494 |is tudnek |is tudnék
-
-530 |tehát szepség |tehát szépség
-
-561 |legbiztosahb |legbiztosabb
-
-613 |a ket végpontot |a két végpontot
-
-675 |közöm bozzá |közöm hozzá
-
-690 |feglalkoznának |foglalkoznának]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/66903-0.zip b/old/66903-0.zip
deleted file mode 100644
index 127d66c..0000000
--- a/old/66903-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/66903-h.zip b/old/66903-h.zip
deleted file mode 100644
index 05713a1..0000000
--- a/old/66903-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/66903-h/66903-h.htm b/old/66903-h/66903-h.htm
deleted file mode 100644
index 55b4182..0000000
--- a/old/66903-h/66903-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,26348 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Emil, vagy a nevelésről by
-Jean-Jacques Rousseau</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h1 {
- line-height: 100%;
-}
-
-h1 span.smaller {
- font-size: 50%;
- line-height: 200%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-hr.tbd {
- width: 100%;
- border-top: 1px dashed;
-}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.blockquot {
- margin-left: 50%;
- margin-right: 0%;
- text-align: justify;
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-.blockquot2 {
- max-width: 15em;
- padding: 1em;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.summary {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
- font-size: 90%;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- max-width: 90%;
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem p {
- margin: 1em auto 1em auto;
-}
-
-.poem p.i7 {
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 0em;
- text-align: right;
-}
- 
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i16 {
- display: block;
- margin-left: 8em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Emil, vagy a nevelésről, by Jean-Jacques Rousseau</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Emil, vagy a nevelésről</p>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Jean-Jacques Rousseau</div>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Aladár Schöpflin</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: December 8, 2021 [eBook #66903]</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
-
-<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div>
-
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<h1>EMIL<br />
-<span class="smaller">VAGY</span><br />
-A NEVELÉSRŐL</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">ROUSSEAU JÁNOS
-JAKAB</span></p>
-<div class="blockquot blockquot2">
-<p>Sanabilibus ægrotamus malis; ipsaque nos in rectum genitos
-natura, si emendari velimus, juvat.</p>
-<p class="right"><i>Seneca de Ira., II, 13.</i></p>
-</div>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANCZIÁBÓL
-FORDÍTOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">SCHÖPFLIN
-ALADÁR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IRODALMI
-INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1911</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
-NYOMDÁJA.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id=
-"Page_III">III.</a></span></p>
-<h2>A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.</h2>
-<p>Rousseau Emil-jének ez a második magyar fordítása. Az első régi
-érdemes pædagogusunk, Füredi Ignácz műve, 1875-ben jelent meg s
-1895-ben második kiadást ért. A maga kora színvonalán álló, gondos
-és minden elismerésre méltó munka volt ez s munkám közben sok
-tekintetben hasznát vettem én is. Ma azonban nem felel meg sem a
-mai irodalmi nyelv, sem a Rousseaura vonatkozó tudományos kutatások
-színvonalának s közben fordítója is, a ki egyedül illetékes lett
-volna a mai kornak megfelelő átdolgozására, meghalt. Ezért a
-Füredi-féle fordítás újabb kiadása helyett egészen új fordítás vált
-szükségessé s e munkával a kiadótársulat engem bizott meg.</p>
-<p>A nagy és fáradságos munkát tőlem telhetőleg igyekeztem úgy
-elvégezni, hogy a lehető legjobb hasznát vehessék azok, a kiknek
-szánva van. Mivel nálunk túlnyomó részben olyanok olvassák az
-Emilt, a kik Rousseau pædagogiai nézeteiről akarnak tájékozódni, a
-fősúlyt Rousseau gondolatainak pontos és hű visszaadására vetettem,
-nemcsak abban, hogy sem hozzá nem adtam, sem el nem vettem semmit
-abból, a mit Rousseau mond, hanem abban is, hogy igyekeztem
-visszaadni az eredeti gondolatok szinét, egyéni vonásait is, hogy
-ne csak a puszta gondolat álljon az olvasó előtt, hanem az a mód
-is, a hogy Rousseau kimondotta. Ez természetesen nagy nehézséggel
-járt s a ki <span class="pagenum"><a name="Page_IV" id=
-"Page_IV">IV.</a></span> munkámat méltányosan akarja megitélni,
-annak figyelembe kell vennie ezt a nehézséget, nem különben azokat
-a nehézségeket is, melyeket maga a szöveg a magyar fordító elé
-állít.</p>
-<p>Tájékoztató bevezetést írni a fordításhoz nem tartottam
-szükségesnek. A ki mégis szükségét érzi ilyen tájékozásnak, annak
-figyelmébe ajánlhatom Becker F. Ágost Rousseauról szóló füzetét az
-Olcsó Könyvtárban, a melyben megtalálhatja mindazt, a mire szüksége
-van.</p>
-<p>Budapest, 1911 május 1.</p>
-<p class="right"><i>Schöpflin Aladár.</i></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<h2>ROUSSEAU ELŐSZAVA.</h2>
-<p>Az elmélkedéseknek és megfigyeléseknek ez a gyüjteménye,
-rendszer és csaknem összefüggés nélkül, eredetileg egy gondolkodni
-tudó jó anya kedvéért kezdetett meg. Eleinte nem terveztem egyebet,
-csak egy néhány lapnyi emlékiratot; de a tárgyam akaratom ellenére
-magával ragadott s ez az emlékirat észrevétlenül olyan művé lett, a
-mely bizonyára túlságosan terjedelmes ahhoz képest, a mennyi a
-tartalma, de túlságosan kicsiny ahhoz az anyaghoz képest, a melyet
-tárgyal. Sokáig haboztam, közzé tegyem-e és gyakran éreztem munka
-közben, hogy ha néhány röpiratot írt az ember, ez nem elég arra,
-hogy meg tudjon szerkeszteni egy könyvet. Hasztalan kisérletek
-után, hogy jobban csináljam, azt hiszem, úgy kell kiadnom, a hogy
-van, meg lévén győződve róla, hogy fontos dolog a közfigyelmet erre
-a tárgyra fordítani és hogy ha eszméim rosszak is, de általuk
-jobbakat tudok kelteni másokban: akkor sem vesztegettem el az
-időmet. Az olyan embernek, a ki visszavonultságából a közönség elé
-veti irásait, a nélkül, hogy dicsőitői volnának, nagy pártja, a
-mely védi őket, s a ki még azt sem tudja, hogy mit gondolnak vagy
-mit mondanak róluk, nem kell attól tartania, hogy ha téved,
-tévedései megvizsgálás nélkül fogadtatnak el.</p>
-<p>Keveset fogok beszélni a jó nevelés fontosságáról; nem is fogom
-bizonyítgatni, hogy a most szokásban levő nevelés rossz; ezren
-megtették ezt előttem mások és én nem szeretem olyan dolgokkal
-tömni tele a könyvemet, melyeket mindenki tud. Csak épen
-megjegyzem, hogy időtlen idők óta folyton felhangzik a panasz a
-hagyományos nevelési <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
-"Page_2">-2-</a></span> gyakorlat ellen, a nélkül, hogy bárki is
-jobbat ajánlott volna helyette. Korunk irodalma és tudománya sokkal
-inkább szolgál rombolásra, mint építésre. Leczkéztető hangon
-birálgatnak; hogy jobbat ajánljunk, ahhoz más hang szükséges, a
-mely filozofikus fennhéjázásuknak kevésbbé felel meg. Annyi sok
-irat mellett is, a melyeknek állítólag mindnek csak egy czélja van:
-a közérdek, még mindig feledségbe ment a legelső közérdek: az
-emberek formálásának művészete. Tárgyam Locke könyve óta teljesen
-parlagon hever és attól tartok, heverni fog könyvem megjelenése
-után is.</p>
-<p>Nem ismerik a gyermekéletet: mennél messzebbre megyünk róla
-szóló hamis fogalmaink után, annál jobban eltévelyedünk. A
-legokosabbak is csak azt veszik figyelembe, hogy mit fontos az
-embernek tudni, a nélkül, hogy azzal is törődnének, hogy mit bír a
-gyermek megtanulni. Mindig az embert keresik a gyermekben s nem
-gondolnak arra, hogy micsoda, mielőtt emberré válna. Ennek
-tanulmányozásával foglalkoztam leginkább, hogy ha egész módszerem
-képtelen és hamis volna is, egyes megfigyeléseimnek mégis hasznát
-lehessen venni. Lehet, hogy nagyon rosszul láttam meg, mit kellene
-tenni, de azt hiszem, jól láttam meg azt a subjectumot, a melylyel
-dolgunk van. Kezdjétek tanítványaitok alaposabb tanulmányozásán;
-mert egész bizonyos, hogy nem ismeritek őket eléggé és ha aztán
-ebből a szempontból olvassátok könyvemet, azt hiszem, nem lesz
-rátok nézve haszon nélkül való.</p>
-<p>A mi a könyvnek azt a részét illeti, a melyet rendszeres résznek
-neveznek s a mely nálam semmi más, mint a természet útja, az
-olvasót ez fogja legjobban zavarba hozni; kétségkívül ennek révén
-is fognak megtámadni s talán nem is egészen igazságtalanul. Azt
-fogják hinni, hogy nem is annyira a nevelésről szóló értekezés, a
-mit olvasnak, mint inkább egy vizionáriusnak álmodozásai a
-nevelésről. Mit tehetek róla? Nem másnak eszméi, a melyeket
-megírok, hanem a magaméi. Én nem úgy látok, mint a többi ember; ezt
-már régóta a szememre vetik. De vajjon tőlem függ-e, hogy más
-szemet adjak magamnak és más <span class="pagenum"><a name="Page_3"
-id="Page_3">-3-</a></span> gondolatokat keltsek magamban? Nem.
-Tőlem csak az függ, hogy el ne teljek a saját véleményemmel s ne
-gondoljam, hogy egymagam okosabb vagyok, mint az egész világ; tőlem
-függ, nem az, hogy megváltoztassam érzületemet, hanem hogy ne
-bizakodjam benne tulságosan. Ennél többet nem tehetek, de ezt meg
-is teszem. Ha néha nyomatékos hangon szólok, az nem azért van, hogy
-az olvasóra rákényszerítsek valamit, hanem hogy úgy szóljak hozzá,
-a hogy gondolkodom. Miért fejtsem ki kétkedő formában azt, a miben
-a magam részéről nem kétkedem? Pontosan azt mondom, a mi elmémben
-végbemegy.</p>
-<p>Midőn szabadon nyilvánítom érzületemet, annyira nem várom el,
-hogy föltétlen érvényünek ismertessék el, hogy mindig hozzáfűzöm az
-okfejtésemet is, a melyet mérlegelni lehet s a melynek alapján
-itélni lehet rólam: de bár nem átalkodom is meg nézeteim
-védelmében, nem kevésbbé szükségesnek vélem, hogy kifejtsem őket;
-mert azok az elvek, a melyekben ellentétbe jutok másokéival, épen
-nem közömbösek. Igaz vagy hamis voltukat megismerni fontos dolog s
-az emberi nem szerencséje és balszerencséje bennük rejlik.</p>
-<p>Javasolj olyat, a mi kivihető, ezt ismétlik nekem szüntelen. Ez
-annyi, mintha azt mondanák: javasold azt, a mit tenni szokás, vagy
-legalább javasolj valami olyan jót, a mi a meglevő roszszal
-összekapcsolódik. Ilyen szándék bizonyos dolgokban sokkal
-agyrémszerűbb, mint az enyém, mert ebben az összekapcsolódásban
-elfajul a jó és nem javul a rossz. Sokkal szivesebben követném
-mindenben a hagyományos eljárást, mintsem félig kövessem a jót:
-kevesebb ellenmondás volna az emberben. Nem lehet egyszere két
-ellentétes czélra törekedni. Apák és anyák, az a kivihető, a mit ti
-ki akartok vinni. Felelős vagyok-e én a ti akaratotokért?</p>
-<p>Két dolgot kell figyelembe venni minden tervnél: először a terv
-föltétlen jóságát, másodszor pedig a végrehajtás könnyűségét.</p>
-<p>A mi az elsőt illeti, hogy a terv magamagában elfogadható és
-kivihető legyen, ahhoz elegendő, ha a mi jó van benne, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a dolog
-természetében rejlik; ebben az esetben például, hogy az ajánlott
-nevelés megfeleljen az embernek és jól hozzá legyen alkalmazva az
-emberi szívhez.</p>
-<p>A másik szempont azoktól a körülményektől függ, a melyek
-bizonyos helyzetekben adva vannak; olyan, a dolog lényegéhez nem
-tartozó véletlen körülményektől, melyek ebből folyólag nem is
-szükségszerűek és a végtelenségig módosulhatnak. Lehet, hogy
-valamely nevelés végrehajtható Svájczban, Francziaországban pedig
-nem; a másik nevelés végrehajtható a polgárembernél, a főranguak
-között nem. A végrehajtás kisebb vagy nagyobb könnyűsége ezer
-körülménytől függ, úgy hogy lehetetlen volna máskép meghatározni,
-csak ha külön-külön alkalmaznók a módszert erre meg arra az
-országra, erre meg arra a társadalmi helyzetre. Ezek a külön-külön
-alkalmazások azonban, nem lévén lényegbe vágók tárgyamra nézve, nem
-tartoznak tervemre. Foglalkozzanak velük mások, ha akarnak, kiki
-arra az országra vagy társadalmi állapotra alkalmazva, mely szeme
-előtt lebeg. Nekem elég, ha mindenütt, a hol emberek születnek, azt
-lehet belőlük csinálni, a mit én javaslok; és ha azt csinálnak
-belőlük, a mit én javaslok, akkor megtették a létező legjobbat
-nekik maguknak is, másoknak is. Ha ennek a vállalt
-kötelezettségemnek nem felelek meg, kétségkívül nincs igazam; de ha
-megfelelek neki, azoknak nem volna igaza, a kik még többet is
-követelnek tőlem; mert én csak ezt igérem.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
-"Page_5">-5-</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">EMIL, VAGY A
-NEVELÉSRŐL.</span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br />
--7-</a></span></p>
-<h2>ELSŐ KÖNYV.</h2>
-<p>Minden jó, mikor a dolgok Alkotója kezéből kikerül; minden
-megromlik az ember kezei között. Az ember kényszeríti az egyik
-földet, hogy táplálja a másiknak terményeit, az egyik fát, hogy
-hordozza a másiknak gyümölcseit; ő elegyíti és zavarja össze az
-éghajlatokat, az elemeket, az évszakokat; megcsonkítja kutyáját,
-lovát, rabszolgáját; fölforgat mindent, eltorzít mindent; szereti a
-formátlanságot, a szörnyszülötteket; nem akar semmit sem olyannak,
-a milyennek a természet megszülte, még az embert sem; idomúlnia
-kell a kedvéért, akár a hátas paripának; megnyírja a maga ízlése
-szerint, mint egy fát a kertjében.</p>
-<p>E nélkül minden még rosszabbul folynék és fajunk nem akar félig
-kikészíttetni. A milyen állapotban most vannak a dolgok, a
-gyermekkorától önmagának átengedett ember, a többiek között, a
-legfélszegebb volna valamennyi közül. Az előítéletek, a tekintély,
-a szükség, a példa, mindazok a társadalmi intézmények, a melyekben
-el vagyunk merülve, elfojtanák benne a természetet és nem
-engednének semmit a maga helyére. Olyan volna, mint a facsemete, a
-melyet a véletlen az út közepén növesztett ki és melyet a járókelők
-mindenfelől lökdösve és taposva hamarosan elpusztítanának.</p>
-<p>Hozzád fordulok, okos és előrelátó anya,<a name="FNanchor_1" id=
-"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> a ki
-félre <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> tudsz vonulni a nagy országútról és meg
-tudod óvni a növekvő facsemetét az emberi vélemények támadásától.
-Ápold, öntözd a fiatal palántát, mielőtt meghalna; gyümölcsei
-egykor gyönyörűségedre fognak szolgálni. Vonj idejekorán védőfalat
-gyermeked lelke köré; a kerületét megjelölheti más, de te neked
-magadnak kell emelned a korlátot.</p>
-<p>A fákat míveléssel formáljuk, az embereket neveléssel. Ha az
-ember nagynak és erősnek születnék, nagysága és ereje hasztalan
-volna neki, a míg nem tud vele élni; még ártalmára is lehetne, mert
-miatta a többiek nem gondolnának támogatására és magára hagyatva
-nyomorultúl elpusztúlna,<a name="FNanchor_2" id=
-"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a>
-mielőtt megismerné saját szükségleteit. Panaszkodunk a gyermekkor
-állapota miatt s nem látjuk be, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> az emberi nem kiveszett volna,
-ha az ember nem a gyermekségen kezdené.</p>
-<p>Gyöngéknek születünk, szükségünk van erőre; mindennek hiányával
-születünk, szükségünk van támogatásra; ostobáknak születünk,
-szükségünk van ítéletre. Mindazt, a mink nincs születésünkkor és a
-mire szükségünk van felnőtt korunkban, a nevelés adja meg.</p>
-<p>Ez a nevelés vagy a természettől jön, vagy az emberektől, vagy a
-dolgoktól. Képességeink és szerveink belső kifejlődése a természet
-nevelése; e kifejlődés felhasználása, melyre megtanítanak, az
-emberek nevelése; s a tapasztalat megszerzése azokra a tárgyakra
-nézve, melyekkel érintkezésbe jutunk, a dolgok nevelése.</p>
-<p>Valamennyiünket tehát háromfajta mester formálta. Az a növendék,
-a kiben különböző tanításaik ellenmondanak egymásnak, rosszul van
-nevelve és nem jön soha tisztába önmagával: a kiben mind ugyanarra
-a pontra esnek és ugyanazokra a czélokra törekszenek, egyedül éri
-el czélját és következetesen él. Csak ez van jól nevelve.</p>
-<p>Ezek közül a különféle nevelések közül a természeté nem függ
-tőlünk, a dolgoké csak bizonyos tekintetben függ tőlünk. Az
-embereké az egyedüli, melyről igazában rendelkezünk, de erről is
-csak bizonyos előföltételek mellett, mert kicsoda remélheti, hogy
-tökéletesen irányíthatja mindazoknak beszédét és tetteit, a kik egy
-gyermeket körülvesznek?</p>
-<p>Ily módon a nevelés művészet lévén, csaknem lehetetlen, hogy
-sikerre vezessen, mert a sikerhez szükséges együttműködés nem függ
-senkitől. Teljes gondossággal legfeljebb többé-kevésbbé
-megközelíthetjük a czélt, de szerencse kell hozzá, hogy
-elérjük.</p>
-<p>Mi ez a czél? Magának a természetnek a czélja, mint az imént
-kimutattuk. Miután háromféle nevelés együttműködése szükséges
-tökéletességéhez, az, a melyikkel egyáltalán nem rendelkezhetünk,
-kell, hogy irányítsa a másik kettőt. De talán a természet szónak
-nagyon bizonytalan értelme van, megpróbáljuk tehát pontosabban
-megállapítani.</p>
-<p>A természet, mondják, nem más, csak a megszokás. Mit jelent ez?
-Nincsenek-e megszokások, melyeket az ember <span class=
-"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> csak
-kényszerből vesz fel és a melyek sohasem fojtják el a természetet?
-Ilyen például a növények megszokása, melyeket nem engednek fölfelé
-nőni. A szabadjára hagyott növény megtartja azt a hajlást, a melybe
-belekényszerítették, de nedve azért nem változtatta meg eredeti
-irányát és ha a növény tovább növekszik, a további hajtása ismét
-fölfelé nő. Ugyanígy vannak az ember hajlandóságai is. A míg
-ugyanabban az állapotban maradunk, megőrizzük azokat a
-hajlandóságokat, melyek a megszokásból folynak, ha még oly kevéssé
-természetesek is; de a mint a helyzet megváltozik, a megszokás
-érvényét veszti és visszatér a természetes hajlam. A nevelés nem
-egyéb, mint megszokás. Nincsenek-e emberek, a kik elfelejtik és
-elvesztik nevelésüket, mások, a kik megőrzik? Honnan jön az a
-különbség? Ha a természet nevet csak a természetnek megfelelő
-szokásokra korlátozzuk, megtakaríthatjuk ezt a zűrzavart.</p>
-<p>Érzésekkel születünk és születésünktől fogva különböző módokon
-hatnak ránk azok a tárgyak, melyek körülvesznek bennünket. A mint,
-hogy úgy mondjam, öntudatára jutunk érzéseinknek, hajlandóságot
-érzünk keresni vagy kerülni a tárgyakat, melyek ezeket előidézik,
-kezdetben a szerint, a mint az érzések kellemesek vagy
-kellemetlenek, később a szerint a megegyezés vagy ellenkezés
-szerint, a melyet köztünk és a tárgyak között találunk és végül
-azok szerint az eszünk adta fogalmak szerint, melyeket a
-boldogságról vagy tökéletességről alkotunk magunknak. Ezek a
-fogalmak kitágulnak és megszilárdulnak abban a mértékben, a mint
-benyomásokra fogékonyabbak és felvilágosultabbak leszünk; de
-megszokásaink nyomása alatt állva, többé-kevésbbé megváltoznak
-véleményeink által. Ez előtt a megváltozás előtt adják azt, a mit
-én a bennünk rejlő természetnek nevezek.</p>
-<p>Ezekre a fogalmakra kellene tehát mindent visszavezetni és ez
-lehetséges is volna, ha három nevelésünk csak különböző volna: de
-mit tegyünk, mikor ellentétesek, a mikor a helyett, hogy önmaga
-számára nevelnék az embert, azt látjuk, hogy a mások számára
-nevelik? Akkor az összhang lehetetlen. Kénytelenek lévén leküzdeni
-vagy a <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span> természetet, vagy a társadalmi
-intézményeket, választani kell, embert akarunk-e nevelni, vagy
-polgárt, mert nem nevelhetünk egyszerre ezt is, azt is.</p>
-<p>Minden részleges társaság, ha szűkkörű és egységes, elidegenedik
-a nagy társadalomtól. Minden hazafi ellenséges érzületű az idegenek
-iránt; csak emberek s nem számítanak semmit a szemében.<a name=
-"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class=
-"fnanchor">3)</a> Ez a baj elkerülhetetlen, de nem nagy. A fődolog,
-hogy az ember jó legyen azok iránt, a kikkel együtt él. A spártai
-kifelé becsvágyó, kapzsi, kiméletlen volt; de falai között
-önzetlenség, kiméletesség, egyetértés uralkodott. Ne bízzatok
-azokban a kozmopolitákban, a kik a messze távolban keresik
-könyveikben azokat a kötelességeket, a melyeket nincs kedvük a
-maguk körében teljesíteni. Az ilyen filozófus azért szereti a
-barbárokat, hogy ne kelljen szeretnie szomszédjait.</p>
-<p>A természet embere teljesen a maga lábán áll; számbeli egység,
-tökéletes egész, csak magamagával és a hozzá hasonlóval van
-vonatkozásban. A polgári ember csak tört-egység, a mely a nevezőtől
-függ és melynek értéke az egészhez való viszonyától függ; ez az
-egész pedig a társadalmi testület. Azok a jó társadalmi
-intézmények, a melyek a legjobban tudják a természettől
-eltávolítani az embert, megfosztani őt abszolut lététől és relativ
-létet adni neki helyette és átvinni az <i>én</i>-t a közös egységbe
-annyira, hogy minden egyes ne érezze magát egynek, hanem az egység
-egyik részének és csak az egészszel érezzen együtt. A római polgár
-nem volt sem Caius, sem Lucius, római volt; még a hazáját is
-kizárólag magáért szerette. Regulus karthagóinak tekintette magát,
-miután urainak tulajdona lett. Mint idegen nem akart helyet
-foglalni a római szenátusban, egy karthagói kellett, hogy ezt
-megparancsolja neki. Felháborodott azon, hogy meg akarták menteni
-az életét. Győzött és diadallal tért vissza, hogy meghaljon a
-vesztőhelyen. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> Ez, a mint én látom, nem nagyon hasonlít
-azokhoz az emberekhez, a kiket mi ismerünk.</p>
-<p>A lakedemoniai Pedaretes ajánlkozik a fölvételre a háromszázak
-tanácsába; visszautasítják: örvendezve tér vissza, hogy Spártában
-háromszáz ember akadt, a ki különb, mint ő.<a name="FNanchor_4" id=
-"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a>
-Fölteszem, hogy ez a nyilatkozat őszinte volt és el lehet hinni.
-Ime, a polgár.</p>
-<p>Egy spártai nőnek öt fia volt a hadseregben és várta a híreket a
-csatáról. Jött egy helóta, remegve kérdezősködik tőle. «Öt fia
-elesett.» «Nyomorult rabszolga, ezt kérdeztem tőled? Győztünk!» Az
-anya a templomba siet és hálát ad az isteneknek.<a name=
-"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class=
-"fnanchor">5)</a> Ime, a polgárnő.</p>
-<p>A ki a polgári rendben meg akarja őrizni a természeti érzések
-elsődlegességét, nem tudja, mit akar. Mindig ellenmondásban
-magamagával, mindig ingadozva hajlamai és kötelességei között, soha
-nem lesz sem ember, sem polgár, nem lesz jó sem magamagának, sem a
-többieknek. Egyike lesz napjaink embereinek, franczia, angol,
-polgár, semmiember.</p>
-<p>Hogy valami legyen az ember, hogy magamaga és mindig egy
-lehessen, úgy kell tenni, a hogy beszél, mindig el kell szánva
-lenni, hogy milyen álláspontot foglal el s el kell foglalnia
-nyiltan és követni mindig. Szeretném meglátni ezt a csodalényt,
-hogy megtudjam, ember-e vagy polgár, vagy mikép tudja megcsinálni,
-hogy egyszerre az egyik is, a másik is.</p>
-<p>Ezekből a szükségszerűen ellentétes czélokból az intézmények két
-ellentétes formája következik; az egyik nyilvános és közös, a másik
-különleges és otthoni.</p>
-<p>Ha fogalmat akartok szerezni a nyilvános nevelésről, olvassátok
-Plato Respublikáját. Ez nem politikai munka, mint a hogy azok
-gondolják, a kik csak a czímek alapján ítélnek a könyvekről: ez a
-legszebb értekezés a nevelésről, a mit csak valaha csináltak.</p>
-<p>Ha valakit az agyrémek országába akarunk küldeni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> mutassuk
-meg Plato nevelési rendszerét; ha Lykurgosz csak írásban hagyta
-volna meg a magáét, azt még agyrémszerűbbnek találnám. Plato csak
-megtisztította az ember szívét, Lykurgosz kiforgatta
-természetéből.</p>
-<p>A nyilvános nevelés nincs többé és nem is lehet, mert a hol
-nincs többé haza, ott nem lehetnek polgárok sem. Ezt a két szót:
-<i>haza</i> és <i>polgár</i> ki kell törölni a modern nyelvekből.
-Tudom az okát, de nem akarom megmondani; nem is tartozik
-tárgyamra.</p>
-<p>Nem tekintem nyilvános nevelésnek azokat a nevetséges
-intézményeket, melyeket kollégiumoknak neveznek.<a name=
-"FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class=
-"fnanchor">6)</a> Még kevésbbé veszem számba a nagyvilági nevelést,
-mert ez a nevelés, két ellentétes czélra törekedne, elhibázza mind
-a kettőt: nem való egyébre, mint hogy kétszínű embereket formáljon,
-a kik úgy tünnek fel, hogy mindig embertársaikra vonatkoztatnak
-mindent és csak magukra vonatkoztatják. Csakhogy ezek a tüntetések
-közösek mindenkiben s így nem vezetnek tévútra senkit. Kárbaveszett
-tehát a fáradság.</p>
-<p>Ezekből az ellenmondásokból származik az, a melyet szüntelenül
-tapasztalunk önmagunkon. A természettől és az emberektől ellentétes
-utakra vezettetve, kényszerülve megosztani magunkat ezek közt a
-különböző ösztökélések közt, egy egyveleg szerint élünk, a mely nem
-vezet el sem egyik, sem másik czélunkhoz. Ily módon küzködve és
-ingadozva életünk egész folyása alatt, befejezzük életünket a
-nélkül, hogy összhangba tudtunk volna jönni magunkkal és a nélkül,
-hogy jók lettünk volna akár önmagunk, akár embertársaink iránt.</p>
-<p>Megmarad végül az otthoni nevelés vagy a természet nevelése; de
-mi lesz a többiekre nézve az olyan ember, a ki kizárólag csak
-magamaga számára nevelkedett? Talán ha a kettős czél, melyet
-kitűztünk magunknak, egyesülni <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> tudna egy czéllá,
-eltávolíttatván az ember ellenmondásai, el volna távolítva
-boldogságának egy nagy akadálya. Hogy erről ítélni lehessen,
-teljesen kialakulva kellene látni, meg kellene figyelni hajlamait,
-látni haladását, követni fejlődése menetét, szóval ismerni kellene
-a természetes embert. Azt hiszem, néhány lépéssel előbbre jutunk
-ezekben a kutatásokban ez írás elolvasása után.</p>
-<p>Mit kell tennünk, hogy ezt a ritka embert kialakítsuk?
-Kétségkívül sokat: megakadályozni, hogy bármit is csináljanak vele.
-Ha csak arról van szó, hogy a szél ellen vitorlázzunk, lavirozni
-kell, de ha a tenger háborog és egy helyben akar az ember maradni,
-ki kell vetni a horgonyt. Vigyázz, fiatal hajós, hogy a köteled meg
-ne lazuljon és a horgonyod bele ne ásódjék a talajba és hogy a
-hajód el ne ragadtassék, mielőtt észrevennéd.</p>
-<p>A társadalmi rendben, a melyben mindenkinek ki van jelölve a
-helye, mindenkinek a maga helye számára kell nevelkednie. Ha valaki
-a számára kijelölt helyből kilép nem való semmire. A nevelés csak
-akkor hasznos, ha a szülők sorsa egybevág hivatásukkal; minden más
-esetben ártalmas a növendéknek, ha egyébért nem, az előítéletekért,
-melyeket beleplántált. Egyiptomban, a hol a fiú köteles volt atyja
-mesterségét folytatni, a nevelésnek volt legalább biztos czélja, de
-nálunk, a hol csak a rangok maradnak meg és a hol az emberek
-szüntelenül változnak, senki se tudja, nem dolgozik-e fia kárára,
-ha a maga társadalmi helyzete számára neveli.</p>
-<p>A természet rendjében, az emberek mind egyenlők lévén, közös
-hivatásuk, hogy emberek legyenek és a ki jól van nevelve erre a
-hivatásra, nem töltheti be rosszul azokat a hivatásokat, melyek
-ezzel kapcsolatban állanak. Hogy katonának nevelik-e növendékemet,
-vagy papnak, vagy jogásznak, az egyre megy. A szülők rendelése
-előtt rendelte őt a természet emberi életre. Élni – ez az a
-mesterség, a melyre tanítani akarom.<a name="FNanchor_7" id=
-"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a>
-<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span></p>
-<p>Kezeimből kikerülve nem lesz, megengedem, sem hivatalnok, sem
-katona, sem pap; elsősorban ember lesz: mindaz, a mi egy ember
-kell, hogy legyen; szükség esetén ép úgy fog tudni mindent, a mi az
-életre kell, mint bárki más és a sors teheti a hova akarja, mindig
-a maga helyén lesz. Occupavite, fortuna atque cepi; omuesque aditus
-tuos interclusi, ut ad me aspirare non posses.<a name="FNanchor_8"
-id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class=
-"fnanchor">8)</a></p>
-<p>A mi tulajdonképeni tanulmányunk tárgya az ember helyzete. A ki
-közülünk legjobban tudja elviselni ennek az életnek javait és
-terheit, az van az én véleményem szerint legjobban nevelve; ebből
-pedig az következik, hogy az igazi nevelés nem annyira
-oktatásokban, mint inkább gyakorlatokban áll. Akkor kezdünk
-tanulni, a mikor elkezdünk élni, nevelésünk velünk együtt kezdődik;
-első tanítónk a dajkánk. Az <i>educatio</i> (nevelés) szónak más
-értelme is volt a régieknél, mint nálunk: táplálást jelentett.
-<i>Educit</i> obstetrix – mondja Varro – educat nutrix, instituit
-pædagogus, docet magister.<a name="FNanchor_9" id=
-"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Itt
-az educatio, institutio, instructio tárgyukban annyira elütő
-fogalmak, mint a dajka, a tanító és a mester. De ezek a
-megkülönböztetések tévesek és hogy jól vezettessék a gyermek, csak
-egy vezetőt kell követnie.</p>
-<p>Általánosítani kell nézeteinket és az elvont embert kell
-tekintenünk növendékünkben, az emberi élet minden eshetőségének
-kitett embert. Ha az emberek egy ország földjéhez tapadva
-születnének, ha egész évben egy s ugyanaz az évszak volna, ha
-mindenki annyira megmaradna a maga helyzetében hogy ez sohasem
-változhatnék meg, a ma szokásos nevelési gyakorlat bizonyos
-tekintetekben jó volna; a saját társadalmi helyzete szerint nevelt
-gyermek ebből sohasem lépne ki, nem volna kitéve egy más helyzet
-viszontagságainak. De tekintve az emberi dolgok változandóságát,
-korunk nyugtalan, rázkódtatásokkal teljes szellemét, a mely
-fölforgat mindent, nemzedékről-nemzedékre, lehet-e képzelni
-esztelenebb módszert, mint ha úgy nevelik a gyermeket, mintha
-sohasem kellene kilépnie szobájából, mintha örökké <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> csak
-hozzátartozóitól volna körülvéve? A szerencsétlen, ha egy lépést
-tesz a földön, ha csak egy lépést tesz is lefelé, el van veszve.
-Nem a szenvedés elviselésére tanítják, hanem érzésére.</p>
-<p>Csak arra gondolnak, hogy eltartsák a gyermeket; de ez nem elég:
-meg kell tanítani, hogy el tudja magát tartani, ha ember lesz, hogy
-el tudja viselni a sors csapásait, szemébe tudjon nézni a bőségnek
-és a szegénységnek, hogy meg tudjon állni, ha kell, Izland
-jégmezőin vagy Málta forró szikláin egyaránt. Akárhogy vigyáztok
-rá, hogy ne haljon meg, azért mégis meghal: és ha halála nem is
-gondoskodásotoknak eredménye, ez a gondoskodás mégis téves volna.
-Nem annyira arról van szó, hogy megakadályozzuk a halálát, mint
-inkább, hogy megtanítsuk élni. Élni – nem lélekzés, hanem
-cselekvés, szerveink, érzékeink, tehetségeink, összes részeink
-használata, melyek megadják létünk érzését. Nem az az ember élt
-legtöbbet, a ki a legtöbb évet számlálja, hanem a ki leginkább
-érezte az életet. Akárhányat temettek el száz éves korában, pedig
-meg volt halva már születésétől fogva. Jobban járt volna, ha
-ifjúkorában dől sírjába, csak legalább addig élt volna.<a name=
-"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class=
-"fnanchor">10)</a></p>
-<p>Egész bölcsességünk szolgai előítéleteinkben áll, minden
-szokásunk nem egyéb, mint önmagunk alávetése, elnyomatás és
-kényszer. A polgári ember a rabszolgaságban születik, él és hal
-meg: születésekor beleszorítják egy pólyába, halálakor becsukják
-egy koporsóba, a míg megtartja emberi formáját, le van nyűgözve
-intézményeinkkel.</p>
-<p>Mondják, hogy némely bábaasszony megnyomkodja az újszülött
-fejét, hogy alkalmasabb formát adjon neki: és ezt eltűrik! A fejünk
-rosszul van alkotva, a hogy lényünk Alkotója megalkotta: kívülről a
-bábaasszonynak kell formálnia, belül pedig a filozófusoknak. Hisz
-akkor a karaibok felényivel boldogabbak nálunknál. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p>
-<p>«Alig hogy a gyermek kikerült anyja méhéből és alig hogy
-élvezhette a szabadságot, hogy mozoghat és kinyujtóztathatja
-tagjait, máris új bilincseket raknak rá. Bepólyázzák, merev tejjel
-és kinyujtott lábakkal fektetik le, karjait lelógatva teste
-mellett; körül van véve mindenféle vásznakkal és kötelekkel, a
-melyektől nem tudja helyzetét változtatni. Jó, ha úgy meg nem
-kötözik, hogy lélekzeni se tudjon és ha legalább arra vigyáznak,
-hogy oldalt fektessék, hogy a nedvek, a melyeket a szájából kell
-kibocsátania, maguktól kicsordulhassanak, – mert még annyi
-szabadsága se volna, hogy oldalt fordítsa a fejét, hogy könnyebben
-kifolyhassanak.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href=
-"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a></p>
-<p>Az újszülött gyermeknek szüksége van rá, hogy kinyujtózkodhassék
-és mozgathassa tagjait, hogy megszüntesse merevségüket, a melyben
-oly sokáig voltak összegubbaszkodva. Igaz, hogy kinyujtóztatják, de
-megakadályozzák mozgásában, még fejkötőkkel is összeszorítják
-fejét: mintha félnének, hogy meglátszik rajta, hogy él.</p>
-<p>Ily módon a növekvésre törekvő test belső részeinek ösztönzése
-elháríthatatlan akadályra talál azokban a mozdulatokban, melyekre
-szüksége van. A gyermek folyton hasztalan erőlködéseket visz végbe,
-melyek kimerítik erejét vagy késleltetik ennek kifejlődését.
-Kevésbbé szűken, kevésbbé kényelmetlenül, kevésbbé összeszorultan
-volt a burokban, mint most pólyáiban: nem is tudom, mit nyert
-azzal, hogy megszületett.</p>
-<p>A tétlenség, a kényszerhelyzet, a melyben a gyermek tagjait
-tartják, csak akadályozhatja a vér keringését, a test nedveit, nem
-engedi a gyermeket megerősödni, nőni, testalkatát kifejleszteni. A
-hol ezek a különös gondoskodások nincsenek szokásban, a gyermekek
-nagyok, erősek, arányos testalkatuak.<a name="FNanchor_12" id=
-"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a>
-Azok az országok, a hol bepólyázzák a gyermeket, hemzsegnek a
-puposoktól, sántáktól, bénáktól, nyomorékoktól, angolkórosoktól, a
-mindenféle módon eltorzult emberektől. Attól féltükben, hogy a
-testük elformátlanodik <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> a szabad mozdulatoktól, sietnek őket
-elformátlanítani azzal, hogy összeszorítják őket. Szándékosan
-bénává teszik, hogy meg ne béníthassák magukat.</p>
-<p>Az ilyen kegyetlen kényszer lehet-e hatás nélkül
-kedélyhangulatukra és vérmérsékletükre? Első érzésük a fájdalom és
-kín érzése; csak akadályokra találnak minden mozdulatukban, melyre
-szükségük van; szerencsétlenebbek, mint a vasravert gonosztevő,
-hasztalan erőlködnek, felingerlődnek, sírnak. A sírás, mondják,
-első hangjuk? Meghiszem azt: születésüktől fogva kényszert
-gyakorolnak rajtuk; az első adomány, a melyet tőletek kapnak, a
-bilincs, az első bánás, a melyet tapasztalnak, kínzás. Nem lévén
-egyebük szabad, csak a hangjuk, hogyne élnének vele, hogy
-panaszkodjanak? Attól a rosztól sírnak, a mit ti tesztek velük:
-volnátok ti úgy gúzsba kötve, jobban kiabálnátok, mint ők.</p>
-<p>Honnan ered ez az esztelen szokás? Egy természetellenes
-szokásból. Mióta az anyák, megvetve első kötelességüket, nem
-akarták táplálni gyermekeiket, bérelt asszonyokra kellett őket
-bízni, s ezek így idegen gyermekek anyáivá válván, a kikről a
-természet nem mond nekik semmit, csak arra gondoltak, hogy
-megtakarítsák a fáradságot. A szabadon hagyott gyermekre folyton
-vigyázni kellett volna: de ha jól meg van kötözve, bele lehet dobni
-egy sarokba, a nélkül, hogy törődni kellene kiabálásával. Csak
-nyoma ne maradjon a dajka hanyagságának, csak ne törje ki a
-csecsemő sem a karját, sem a lábát, mit tesz az aztán, ha elpusztul
-vagy ha beteg marad egész életére? Vigyáznak tagjai épségére, teste
-rovására; és bármi történik is, a dajka ártatlan.</p>
-<p>Azok az édes anyák, a kik lerázva magukról gyermekeiket, vidáman
-vetik bele magukat a város élvezeteibe, vajjon tudják-e mégis,
-milyen bánásmódban részesül a bepólyázott gyermek a faluban? Ha
-csak egy kissé is útban van, fölakasztják egy szögre, mint egy
-csomag ruhát és mialatt a dajka nem épen sietve elvégzi dolgát, a
-szerencsétlen jószág így marad keresztre feszítve. Mindegyiknek, a
-kit ebben a helyzetben találtak, violaszínű volt az arcza; mivel az
-erősen összeszorított mell nem engedte keringeni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> a vért, ez
-a fejbe szállott; nagyon csöndesnek tartották a szegényt, mert nem
-volt ereje kiabálni. Nem tudom, hány óráig tud így megmaradni a
-gyermek a nélkül, hogy belepusztuljon, de alig hiszem, hogy nagyon
-sokáig. Ime, azt hiszem, a pólya legnagyobb kényelmességeinek
-egyike.</p>
-<p>Azt hiszik, a szabadon hagyott gyermek rossz helyzetekbe juthat
-és úgy mozoghat, hogy ártalmára van tagjai helyes kifejlődésének.
-Ez hamis bölcseségünk hiábavaló okoskodásainak egyike, melyet soha
-semmiféle tapasztalat nem erősített meg. A gyermekek tömegében, a
-kik nálunknál észszerűbb népeknél tagjaik teljesen szabad
-használatában nevelkedtek fel, nem találni egyet sem, a ki
-megsértette vagy megnyomorította volna magát: nem is tudnak olyan
-erővel mozogni, hogy veszedelmessé válhasson és ha ártalmas
-helyzetet foglalnak el, a fájdalom azonnal figyelmezteti őket, hogy
-változtassák meg.</p>
-<p>Soha nem jutott még eszünkbe, hogy bepólyázzuk a kiskutyákat
-vagy macskákat: vajjon látni-e valami rossz következményét ennek az
-elhanyagolásnak? A gyermekek nehezebbek, az igaz, de aránylag
-gyöngébbek is. Hisz mozdulni is alig birnak, hogy tehetnének kárt
-magukban? Ha hátukra fektetnék őket, meghalnának ebben a
-helyzetben, mint a teknősbéka, de visszafordulni sohasem
-tudnának.</p>
-<p>Nem elég, hogy nem szoptatják már gyermekeiket az anyák, most
-már szülni sem akarnak: ez természetszerűen következik amabból.
-Miután az anyai állapot terhes, hamar megtalálják a módját, hogy
-teljesen mentesítsék magukat tőle: haszontalan munkát akarnak
-végezni, hogy mindig újra kezdjék és a faj ártalmára fordítják azt
-az ingert, a mely a faj szaporítására való. Ez a szokás az
-elnéptelenedés egyéb okaival együtt jelzi Európa közeli sorsát. A
-tudományok, a művészetek, a filozófia és a belőle folyó erkölcsök
-hamarosan sivatagot fognak belőle csinálni. Vadállatoktól lesz
-benépesítve; nem is fog lakók dolgában nagyon megváltozni.</p>
-<p>Láttam egy párszor a fiatal asszonyok apró mesterkedését, a kik
-úgy tettek, mintha maguk akarnák táplálni gyermekeiket. Rá tudják
-magukat kényszeríttetni, hogy erről a kedves szeszélyükről
-lemondjanak: ügyesen közbeléptetik <span class="pagenum"><a name=
-"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> a férjet, az orvost,
-kiváltkép az anyát. Az a férj, a ki beleegyeznék, hogy a felesége
-maga táplálja a gyermekét, el volna veszve; gyilkost csinálnának
-belőle, a ki szabadulni akar a feleségétől. Okos apák, fel kell
-áldozni a békességnek az apai szeretetet. Szerencse, hogy a vidéken
-még akadnak önmegtartóztatóbb asszonyok a tiéteknél! Még nagyobb
-szerencse, ha az idő, a mit ezek nyernek, számotokra és nem mások
-számára van rendelve!</p>
-<p>Az asszonyok kötelessége nem kétséges: de tekintve, hogy
-mennyire elhanyagolják, vita tárgya, egyre megy-e a gyermeknek,
-vajjon az ő tejükkel vagy máséval táplálkoznak-e? Ezt a kérdést,
-melynek megítélői az orvosok, az asszonyok kedve szerint
-eldöntöttnek látom<a name="FNanchor_13" id=
-"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a>
-és a magam részéről szintén azt hiszem, hogy jobb, ha a gyermek az
-egészséges dajka tejét szopja, mint az elkényesedett anyáét, ha
-valami új baj fenyegeti attól a vértől, a melyből lett.</p>
-<p>De csupán csak fizikai oldaláról kell-e tekinteni ezt a kérdést?
-És vajjon a gyermeknek kevesebb szüksége van anyjának
-gondoskodására, mint emlőire? Más asszonyok, még állatok is
-megadhatják neki azt a tejet, melyet az anyja megtagad tőle: az
-anyai gondozás nem pótolható. Az, a ki a maga gyermeke rovására
-táplálja a másét, rossz anya: hogy lehetne hát jó dajka? Azzá
-lehetne, de csak lassankint, az kellene hozzá, hogy a megszokás
-megváltoztassa a természetet, s a rosszul gondozott gyermek
-százszor is elpusztulhatna, mire a dajkája anyai gyöngédséget kezd
-iránta érezni.</p>
-<p>Épen ebből az előnyből származik egy oly baj, a mely maga is
-elég volna, hogy minden okos asszonynak elvegye a bátorságát arra,
-hogy másvalakivel tápláltassa a gyermekét: ez pedig az, hogy akkor
-meg kell osztania az anya jogát, sőt el is vetni magától; látnia
-kell, hogy gyermeke egy más nőt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> jobban szeret, mint őt,
-éreznie kell, hogy az a gyöngédség, melyet saját anyja iránt
-tanusít, csak kegyelem, a melyet pedig fogadott anyja iránt
-tanusít, az kötelesség: mert nem ott tartozom-e a gyermek
-ragaszkodásával, a hol az anya gondoskodását tapasztaltam?</p>
-<p>Ezt a bajt azzal szokták gyógyítani, hogy megvetést csepegtetnek
-a gyermekekbe dajkájuk iránt, úgy bánva vele, mint valódi
-cseléddel. Mikor a dolgát elvégzi, elveszik tőle a gyermeket vagy
-elbocsátják a dajkát; barátságtalan fogadtatással elveszik tőle a
-kedvét, hogy meglátogassa egykori csecsemőjét. Néhány év mulva rá
-sem ismer, mert azóta se látta. Az anya, a ki azt hiszi, hogy most
-a dajka helyébe lép és keményszivűségével üti helyre hanyagságát,
-nagyon csalódik. A helyett, hogy gyöngéd gyermeket csinálna a
-természetellenes csecsemőből, hálátlanságra tanítja ki; megtanítja,
-hogy egy szép napon ép úgy megvesse azt, a ki az életet adta neki,
-mint azt, ki tejével táplálta.</p>
-<p>Meddig időzhetnék ennél a tárgynál, ha nem volna olyan
-elkedvetlenítő, hiába vitatkozni hasznos tárgyakról! Ez a kérdés
-fontosabb, mint bárki is hinné. Vissza akarsz vezetni mindenkit
-első kötelességeihez? Kezdd meg az anyákon s el fogsz ámulni a
-változásokon, melyeket előidézel. Fokról-fokra minden ebből az első
-romlásból folyik: az egész erkölcsi rend megváltozik; a
-természetesség kihal minden szívből; a házak belseje kevésbbé
-eleven képet ölt; a felnövekvő család látványa nem teszi
-ragaszkodóvá a férjet, nem kelti fel az idegenek tiszteletét:
-kevésbbé tisztelik a nőt, a kinek nem látják a gyermekeit; nincs
-többé megállapodottság a családokban; a megszokás nem erősíti meg
-többé a vér kötelékeit; nincs többé sem apa, sem anya, sem gyermek,
-sem testvér; valamennyien alig ismerik, hogy szerethetnék tehát
-egymást? Mindegyik csak magára gondol. Mikor az otthon csak szomorú
-magány, házon kívül kell keresni a felvidulást.</p>
-<p>De ha az anyáknak kedvük lenne táplálni gyermekeiket, az
-erkölcsök maguk megváltoznának, a természet érzése fölébredne
-minden szívben; az állam újra benépesednék: ez a fődolog egymaga
-kiegyenlítene mindent. Az otthon <span class="pagenum"><a name=
-"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> életének vonzó volta a rossz
-erkölcsök legjobb ellenmérge. A gyermekek rajongása, melyet az
-ember alkalmatlannak gondolna, kellemessé válik; szükségesebbé,
-kedvesebbé teszi egymásnak az anyát és apát, szorosabbá teszi
-köztük a hitvesi köteléket. Ha a család eleven és élénk, a házi
-gondok adják az asszony legkedvesebb foglalatosságát és a férj
-legédesebb szórakozását. Így ha ezt az egy visszaélést
-megszüntetnék, hamarosan általános javulás következnék belőle,
-hamarosan visszanyerné a természet minden jogát. A mint az
-asszonyok újra anyákká lennének, a férfiak is azonnal apákká és
-férjekké válnának.</p>
-<p>Fölösleges szószaporítás! Még a világi örömökkel való betelés
-sem vezet vissza amazokhoz. Az asszonyok nem anyák többé, nem is
-lesznek azok; nem akarnak többé azok lenni. Ha akarnák, se tudnának
-azok lenni; manapság, mikor az ellenkező szokás van
-meggyökeresedve, mindegyiknek le kellene küzdeni egész
-környezetének ellenkezését, mely össze volna szövetkezve egy példa
-ellen, a melyet az egyik nem adott, a többi pedig nem akar
-követni.</p>
-<p>Akadnak néha jó természetű fiatal személyek, a kik ezen a ponton
-szembe merve szállni a divat uralmával és a többi nők lármájával,
-erényes rettenthetetlenséggel töltik be azt az édes kötelességet,
-melyet a természet ró rájuk. Vajha növekednék a számuk azoknak a
-jótéteményeknek vonzóereje révén, a melyek azoknak jutnak, a kik
-ennek a kötelességnek alávetik magukat! Támaszkodva azokra a
-következtetésekre, melyek a legegyszerűbb okoskodásból folynak és
-azokra a megfigyelésekre, melyeknek sohase láttam czáfolatát, meg
-merem igérni ezeknek a méltó anyáknak a szilárd és állhatatos
-ragaszkodást férjeik részéről, az igazán gyermeki gyöngédséget
-gyermekeik részéről, a közönség becsülését és tiszteletét, a baj és
-utókövetkezmény nélküli szerencsés szüléseket, erőteljes és virágzó
-egészséget és végül azt az örömet, hogy egy napon utánzókra
-találnak leányaikban és hogy ezeket majd példákul idézik mások
-leányainak.</p>
-<p>A hol nincs anya, nincs gyermek. A kötelességek köztük
-kölcsönösek; ha rosszul vannak betöltve az egyik oldalon,
-<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> elhanyagoltatnak a másikon is. A
-gyermeknek szeretnie kell anyját, mielőtt tudná, hogy ez
-kötelessége. Ha a természet szavát nem szilárdította meg a
-megszokás és a gondoskodás, elnémul az első években és a szív
-úgyszólván meghal, mielőtt megszületett volna. Így aztán első
-lépéseinktől fogva kívül vagyunk a természeten.</p>
-<p>Ellenkező uton is el lehet távolodni a természettől, a mikor nem
-hogy elhanyagolná az asszony az anya kötelességeit, hanem a
-tulzásig viszi őket, a mikor gyermekéből bálványt csinál, a mikor
-fokozza és táplálja gyöngeségét, hogy ő maga ne érezze és a mikor
-azzal akarja kivonni a természet törvényei alól, hogy eltávolítja
-tőle a kellemetlen benyomásokat, nem gondolva meg, hogy azoknak a
-kellemetlenségeknek fejében, melyektől pillanatnyilag elvonja,
-mennyi bajt és veszedelmet halmoz fejére és milyen barbár óvatosság
-meghosszabbítani a gyermekkor tehetetlenségét a felnőtt ember
-fáradságos koráig. Thetis, hogy fiát sebezhetetlenné tegye, mint a
-rege mondja, belemerítette a Styx vizébe. Ez az allegória szép és
-világos. Azok a kegyetlen anyák, a kikről beszélek, máskép teszik:
-azzal, hogy gyermekeiket elmerítik a lágyságba, előkészítik őket a
-szenvedésre, megnyitják pórusaikat minden képzelhető bajoknak, a
-melyeknek elkerülhetlenül zsákmányaivá lesznek, ha felnőnek.</p>
-<p>Figyeljétek meg a természetet és járjatok azon az úton, melyet
-számotokra kijelöl. A természet folytonosan edzi a gyermekeket;
-megedzi vérmérsékletüket mindenféle megpróbáltatásokkal, megtanítja
-őket idején arra, hogy mi a kín és fájdalom. A fogzás meghozza
-nekik a lázt, heves kólikák a görcsöket, hangos köhögések
-fojtogatják, giliszták kínozzák őket; a vérmesség megrontja
-vérüket, különböző anyagok erjednek bennük és veszedelmes
-kitöréseket okoznak. Csaknem az egész első életkor betegség és
-veszedelem: a megszülető gyermekek fele elpusztul nyolczadik éve
-előtt. Ha megállotta a megpróbáltatásokat, a gyermek nyer erőben és
-a mint használni tudja életét, alapjai biztosabbakká válnak.</p>
-<p>Ime a természet szabálya. Miért szálltok vele szembe? Nem
-látjátok, hogy abban a hiszemben, hogy javíttok rajta, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span>
-leromboljátok a művét, megakadályozzátok gondoskodásának hatását?
-Szerintetek a veszély megkettőztetése azt tenni kívül, a mit a
-természet belül tett, holott ezáltal a veszély elháríttatik, vagy
-gyengíttetik. A tapasztalás tanítja, hogy több kényesen nevelt
-gyermek hal meg, mint más. Hacsak erejük mértékén túl nem mennek,
-kisebb koczkázat, ha foglalkoztatjuk, mintha kiméljük őket.
-Edzzétek őket a bajokhoz, a melyeket majd egykor el kell viselniök.
-Edzzétek hozzá testüket az évszakok, éghajlatok, az elemek
-viszontagságaihoz, az éhséghez, a szomjusághoz, a fáradsághoz,
-merítsétek bele őket a Styx vizébe. Mielőtt a test megszokott volna
-bizonyos életmódot, veszély nélkül lehet akármihez hozzászoktatni,
-de ha egyszer már benne van valami irányban, minden változás
-veszélyes lesz neki. A gyermek elvisel olyan változásokat, melyeket
-a meglett ember nem bir elviselni: az előbbinek inai lágyak és
-hajlékonyak, erőlködés nélkül hajlanak úgy, a hogy akarjuk, a
-felnőtt emberéi merevebbek s csak erőszakkal tudják megváltoztatni
-a hajlást, melyben egyszer benne vannak. Erőteljessé lehet tenni
-egy gyermeket a nélkül, hogy veszélynek tennők ki életét és
-egészségét és még ha koczkázattal járna is a dolog, akkor sem
-kellene habozni. Mivel ezek az emberi élettől elválaszthatlan
-koczkázatok, lehet-e jobbat tenni, mint tartamuknak arra az
-időszakára vetni őket, a mikor a legkevésbbé veszedelmesek?</p>
-<p>A gyermek mind drágább lesz, a mint korban előrehalad.
-Személyének értékéhez hozzájárul azoknak a gondoknak értéke,
-melyekbe került; élete elvesztéséhez fűződik benne a halál érzése.
-Mindenekfelett tehát a jövőre kell gondolni, mikor megmaradására
-vigyázunk; az ifjúság bajai ellen kell felfegyverezni, mielőtt
-beléjük jutott: mert ha az élet értéke növekszik addig a korig, a
-mikor hasznát lehet venni, micsoda bolondság megóvni néhány bajtól
-gyermekkorában, csak azért, hogy azok megsokszorozódjanak elméje
-érettsége korában? Ezek egy mesternek a tanításai.</p>
-<p>Az ember sorsa szenvedés minden időben. Önfentartásának gondja
-is össze van fűződve a szenvedéssel. Boldog a ki gyermekkorában
-csak a fizikai bajokat ismeri! Bizony <span class=
-"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> kevésbbé
-kegyetlen, kevésbbé fájdalmas bajok, mint a többiek és jóval
-ritkábban késztetnek az életről való lemondásra. A köszvény
-fájdalmai miatt nem öli meg magát az ember; csak a lélek
-szenvedései keltik fel a kétségbeesést. Sajnálkozunk a gyermek
-sorsán, pedig a magunkén kellene sajnálkoznunk. Legnagyobb bajaink
-önmagunkból folynak.</p>
-<p>A gyermek sír, mikor megszületik, első gyermekkora sírással
-telik el. Mindjárt ringatják, babusgatják, hogy elcsitítsák, majd
-fenyegetik, meg is verik, hogy elhallgattassák. Vagy megtesszük, a
-mi neki jól esik, vagy azt követeljük tőle, a mi nekünk esik jól;
-vagy alávetjük magunkat szeszélyeinek, vagy őt vetjük alá a
-mieinknek: középút nincs, vagy oszt vagy fogad parancsokat. Így
-tehát első fogalmai az uralkodás és a szolgaság fogalmai.
-Parancsol, mielőtt beszélni tudna; engedelmeskedik, mielőtt
-cselekedni tudna és néha megbüntetik, mielőtt hibáját meg tudná
-ismerni, vagy csak el is tudná követni. Igy csepegtetjük bele
-időnek előtte fiatal szívébe a szenvedélyeket, melyeket aztán a
-természetnek imputálunk és miután tőlünk telhetőleg igyekeztünk,
-hogy gonoszszá tegyük, panaszkodunk miatta, hogy az.</p>
-<p>A gyermek ily módon hat-hét évig asszonyok kezében van, áldozata
-szeszélyüknek és a saját szeszélyének; és miután megtanították erre
-is, meg arra is, azaz miután megterhelték emlékezetét olyan
-szavakkal, melyeket nem bir megtanulni, vagy olyan dolgokkal, a
-melyeknek nem veheti semmi hasznát, miután elfojtották
-természetességét szenvedélyekkel, melyeket nagyra növesztettek
-benne, átadják ezt a mesterséges lényt egy tanító kezébe, a ki
-véglegesen kifejleszti a mesterséges csirákat, melyeket talál benne
-és megtanítja mindenre, csak épen önmaga ismeretére, önmaga
-irányítására, élni tudására és boldoggá tevésére nem. Végül, mikor
-ez az egyszerre rabszolga és zsarnok gyermek, tele tudással, de
-józan értelem nélkül, testben-lélekben egyaránt gyöngén, ki van
-dobva a világba, megmutatja benne élhetetlenségét, gőgjét és minden
-bűnét, akkor aztán sirathatjuk az emberi nyomoruságot és
-visszásságot. Csalódunk, <span class="pagenum"><a name="Page_26"
-id="Page_26">-26-</a></span> ez itt szeszélyeink embere: a
-természet embere máskép van alkotva.</p>
-<p>Ha meg akarjátok tartani eredeti formájában, vigyázzatok rá
-attól a pillanattól fogva, hogy a világra jő. A mint megszületik,
-vegyétek hatalmatokba és ne hagyjátok el, a míg csak emberré nem
-lett: e nélkül sohase fogtok sikerre vergődni. Valamint az anya az
-igazi dajka, ép úgy az apa az igazi tanítómester. Értsék meg
-egymást teendőikben ép úgy, mint rendszerükben, hogy az egyiknek
-kezéből jusson a másikéba. Jobban neveli fel a józan eszű, de
-korlátolt apa, mint a világ legügyesebb tanítómestere, mert a
-buzgalom jobban kiegészíti a tehetséget, mint a tehetség a
-buzgalmat.</p>
-<p>De az embernek dolga van, teendői vannak, kötelességei vannak…
-Ah, a kötelességek! Persze, az apai kötelesség az utolsó!<a name=
-"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class=
-"fnanchor">14)</a> Ne csodálkozzunk rajta, ha az az ember, a kinek
-felesége nem méltatja egyesülésük gyümölcsét arra, hogy táplálja,
-maga sem méltatja aztán arra, hogy nevelje. Nincs bájosabb kép,
-mint a család, de ha csak egy vonás hibás benne, eltorzul az egész.
-Ha az anya nem elég egészséges, hogy dajka lehessen, az apa nem ér
-rá, hogy nevelő lehessen. A gyermekek, a szülői háztól távol,
-szétszórva nevelőintézetekben, klastromokban, kollégiumokban,
-másfelé viszik a szülői ház iránti szeretetet, vagy jobban mondva
-megszokják, hogy ne ragaszkodjanak semmihez. Fivérek alig ismerik
-egymást. Mikor valami ünnepélyes alkalommal összekerülnek, nagyon
-udvariasak lehetnek egymás iránt, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> de úgy bánnak egymással,
-mint az idegenek. A mint nincs meg a kellő bensőség a szülők
-között, a mint a család együttélése nem a legnagyobb édessége az
-életnek, vissza kell térni kárpótlásul a rossz erkölcsökhöz.
-Kicsoda az az ostoba ember, a ki nem látja be mindennek szoros
-kapcsolatát?</p>
-<p>Az apa azzal, hogy gyermekeit nemzi és eltartja, csak
-harmadrészét teljesíti feladatának. Fajának emberrel, a
-társadalomnak társadalomba való emberrel tartozik, az államnak
-pedig polgárral. Minden ember, a kinek módjában van megfizetni ezt
-a hármas tartozását és nem teszi meg, bűnös és talán még bűnösebb,
-ha csak félig fizeti meg. A ki nem birja teljesíteni az apa
-kötelességeit, annak nincs joga apává lenni. Sem szegénység, sem
-elfoglaltság, sem emberi tekintetek nem mentik fel az alól, hogy
-gyermekeit maga táplálja és nevelje fel. Elhiheted ezt nekem,
-olvasóm. Kimondom, hogy a kiben van érzés és elhanyagol ily szent
-kötelességeket, sokáig fog keserű könnyeket ontani hibája miatt és
-nem talál soha vigasztalást.<a name="FNanchor_15" id=
-"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class=
-"fnanchor">15)</a></p>
-<p>Mit tesz azonban az a gazdag ember, az az annyira elfoglalt
-családapa, a ki állítólag kénytelen magukra hagyni gyermekeit?
-Megfizet egy más embert, hogy teljesítse azt a gondoskodást, a
-melyek őt illetnék. Eladó lélek, azt hiszed, hogy pénzedért másik
-apát adtál fiadnak! Ne ringasd magadat csalódásban; nem mestert
-adtál neki, hanem szolgát! Fiadból aztán szintén szolgát nevel.</p>
-<p>Sokat okoskodnak azon, hogy mik a tulajdonságai egy jó
-nevelőnek. Az első, a mit én megkövetelnék – és ez egymaga sok más
-tulajdonságot tételez fel – hogy ne legyen megvásárolható ember.
-Vannak oly nemes foglalkozások, hogy az ember nem végezheti őket
-pénzért a nélkül, hogy méltatlannak ne bizonyuljon rájuk: ilyen a
-katona foglalkozása és ilyen a tanító foglalkozása is. Tehát ki
-nevelje a gyermekemet? Mondtam már, hogy te magad. De én nem
-tehetem. Nem teheted… Szerezz hát magadnak barátot. Más segítséget
-nem tudok. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span></p>
-<p>A nevelő! ó, micsoda fenséges lélek!… Valóban, hogy embert
-csinálhasson, vagy apa legyen az ember, vagy több mint ember. Ime a
-teendő, a melyet nyugodtan rábiztok bérelt emberekre.</p>
-<p>Mennél többet gondolkozunk ezen, annál több új meg új nehézséget
-találunk. Az kellene, hogy a nevelő a növendéke számára legyen
-nevelve, hogy ennek cselédei a gazdájuk számára legyenek nevelve,
-hogy mindazok, a kik közelében vannak, azokat a benyomásokat
-nyerték légyen, a melyeket vele közölniök kellene;
-nevelésről-nevelésre kellene menni; ki tudja meddig. Hogy volna
-lehetséges, hogy a gyermeket jól nevelje az, a ki maga sincs jól
-nevelve?</p>
-<p>Feltalálhatatlan-e ez a ritka halandó? Nem tudom. A mai elfajult
-időkben ki tudja, az erénynek mely fokára tud még eljutni az emberi
-lélek? De tegyük fel, hogy ezt a csodalényt megtaláltuk. Ha
-megfontoljuk, hogy mit kell tennie, látni fogjuk, milyennek kell
-lennie. Előre is látni vélem, hogy az az apa, a ki érzi a jó
-nevelőnek teljes értékét, inkább lemond róla, mert több bajába
-kerülne megszerezni őt, mintha maga nevelővé lenne. Ha azonban jó
-barátot akar szerezni, neveljen magának a fiában jóbarátot; akkor
-nem kell másutt keresnie és a természet már elvégezte a munka
-felét.</p>
-<p>Valaki, a kinek csak a rangját tudom, azt az ajánlatot tette
-nekem, hogy neveljem a fiát. Kétségkívül nagyon megtisztelt; de nem
-szabad panaszkodnia visszautasításom miatt, sőt dicsérnie kell
-tartózkodásomat. Ha elfogadtam volna ajánlatát és tévedtem volna
-nevelési rendszeremben, a nevelés el lett volna tévesztve; ha
-sikerrel neveltem volna, annál rosszabb lett volna: a fia
-megtagadta volna czímét, nem akart volna herczeg lenni.</p>
-<p>Sokkal inkább át vagyok hatva a nevelő kötelességeinek
-nagyságától és sokkal inkább érzem képtelenségemet, semhogy valaha
-is elfogadjak egy ilyen foglalkozást, akárhonnan ajánlanák is fel
-nekem és magának a barátságnak az érdeke csak újabb ok volna
-számomra a visszautasításra. Azt hiszem, e könyv elolvasása után
-keveseknek jut kedve ezt az ajánlatot megtenni nekem és kérem
-azokat, a kiknek mégis <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> lenne kedvük, ne fáradjanak hasztalanul.
-Egykor elegendő tapasztalatot szereztem ebben a mesterségben, hogy
-biztos legyek benne, hogy nem vagyok rá alkalmas; a helyzetem
-fölmentene alóla, ha tehetségem képessé tenne is rá. Ezzel a
-nyilvános kijelentéssel tartozom azoknak, a kik úgy látszik, nem
-becsülnek meg eléggé arra, hogy őszintének és megfontoltnak
-tartsanak elhatározásaimban.</p>
-<p>Nem lévén abban a helyzetben, hogy teljesíthessem a
-leghasznosabb feladatot, legalább megpróbálom a legkönnyebbiket:
-annyi másnak példájára nem a munkához magához, hanem a tollhoz
-nyúlok és a helyett, hogy megtenném, a mi szükséges, igyekszem
-megmondani.</p>
-<p>Tudom, hogy az effajta vállalkozásban a szerző könnyen mozog
-azok közt a rendszerek között, a melyeknek gyakorlati alkalmazása
-alól fel van mentve, s fáradság nélkül ad sok jó tanácsot, melyek
-követésével nem kénytelen és hogy részletek és példák hiányában, a
-mi kivihetőt mond is, hasznavétlenül marad, ha nem mutatja meg az
-alkalmazását.</p>
-<p>Arra szántam el tehát magamat, hogy képzelt növendéket szerzek
-magamnak, megállapítom a korát, az egészségi állapotát, ismereteit
-és összes tehetségeit, melyek alkalmassá teszik arra, hogy
-nevelésén dolgozhassak, hogy elvezessem születése pillanatától
-fogva odáig, a mikor meglett emberré válva, nem lesz már más
-vezetőre szüksége, csak maga-magára. Ez a módszer hasznosnak
-tetszik nekem arra, hogy megakadályozza az írót, a ki nem bízik
-magában, a képzelődésekbe való elmerülésében; mert a mint eltér a
-rendes eljárásmódtól, csak ki kell próbálnia a magáét növendékén,
-azonnal érezni fogja, vagy megérzi helyette az olvasó, vajjon a
-gyermekkor haladását s az emberi szív természetes útját
-követi-e.</p>
-<p>Erre igyekeztem én mindazokban a nehézségekben, melyek előttem
-mutatkoztak. Hogy ne tegyem fölöslegesen vastaggá a könyvemet,
-megelégedtem azzal, hogy lerakom az alapelveket, melyeknek
-igazságát mindenki érezheti. De a mi azokat a szabályokat illeti,
-melyeknek kipróbálásra lehetne szükségük, valamennyit alkalmaztam
-Emilemre, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> más példákra és megmutattam nagyon
-részletesen, hogy válhatna valósággá az, a mit megállapítok:
-legalább ez az a terv, melynek követését feltettem magamban. Az
-olvasó dolga megitélni, sikerrel jártam-e el.</p>
-<p>Ebből folyik, hogy kezdetben keveset beszéltem Emilről, mert
-első nevelési elveim, akármennyire ellenkeznek is a befogadott
-szokásokkal, olyan nyilvánvalók, hogy minden egyes embernek nehéz
-volna megtagadni tőlük helyeslését. De a mint előbbre haladok,
-növendékem, máskép lévén vezettetve, mint a tiéitek, nem közönséges
-gyermek, tehát szükség van egy egyenesen számára való vezetésre.
-Ezután gyakrabban lép ki a színre és az utolsó idők táján már egy
-pillanatra sem vesztem szem elől, addig, a mikor már akármit szól
-is hozzá, nem lesz többé rám semmi szüksége.</p>
-<p>Nem beszélek itt a jó nevelő tulajdonságairól; föltételezem,
-hogy megvannak és magamról is föltételezem, hogy megvannak bennem
-mindezek a tulajdonságok. Ezt a művet olvasva meg fogják látni,
-milyen bőkezű vagyok magammal szemben.</p>
-<p>Csak azt jegyzem meg, hogy ellentétben a közvéleménynyel, a
-gyermek nevelőjének fiatalnak kell lennie és pedig olyan fiatalnak,
-a milyen fiatal egy bölcs ember csak lehet. Azt akarnám, hogy ő
-maga is gyermek legyen, ha ez lehetséges volna; hogy pajtása legyen
-növendékének s azzal nyerje meg bizalmát, hogy megosztja vele
-mulatságait. Nincs elég érintkezési pont a gyermekkor és az érett
-kor között, hogy ekkora távolságban valaha is igazán szilárd
-ragaszkodás keletkezhessék. A gyermekek néha hizelegnek az
-öregeknek, de sohasem szeretik őket.</p>
-<p>Meg szokták kivánni, hogy a nevelő már nevelt légyen fel egy
-gyermeket. Ez sok; egy ember csak egy nevelést bir elvégezni; ha
-kettő kellene, hogy sikere lehessen, mily jogon merhetne
-vállalkozni az elsőre?</p>
-<p>Jobb tapasztalattal az ember jobban csinálhatná, de nem volna rá
-képes. A ki egyszer olyan jól betöltötte ezt a feladatot, hogy érzi
-minden fáradságát: óvakodni fog tőle, hogy újra belefogjon; ha
-pedig rosszul töltötte be az első alkalommal, ez rossz előjel a
-másodikra. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span></p>
-<p>Megengedem, más dolog egy fiatal embert négy évig nevelni, mint
-húsz évig. Ti már teljesen kifejlődött fiatoknak adtok nevelőt; én
-azt akarom, hogy már a születése előtt is legyen nevelője. A ti
-emberetek minden öt évben cserélhet növendéket, az enyémnek sohasem
-lesz egynél több. Különbséget tesztek tanító és nevelő közt; egy
-másik bolondság! Elkülönítitek-e a tanítványt a növendéktől? Csak
-egy tudományra kell tanítani a gyermekeket: az ember
-kötelességeire. Ez a tudomány egy és bármit mondott Xenophon a
-persák neveléséről, nem osztható meg. Egyébiránt én inkább nevezem
-nevelőnek, mint tanítónak e tudomány mesterét, mert nem annyira
-arról van szó, hogy tanítson, mint hogy vezessen. Nem kell
-osztogatnia a tanácsokat: meg kell növendékével találtatnia.</p>
-<p>Ha ekkora gonddal kell megválasztani a nevelőt, neki is meg van
-engedve, hogy megválogassa a növendékét, kivált ha arról van szó,
-hogy mintát nyujtsunk. Ennek a választásnak nem szabad a gyermek
-tehetsége vagy jelleme szerint történnie, a kit csak a munka végén
-ismerünk meg és a kit még születése előtt választok meg. Ha
-választhatnék, átlagos szelleműt választanék, a milyennek
-növendékemet föltételezem. Csak közönséges embereket szükséges
-nevelni, csak az ő nevelésük szolgál például a hozzá hasonlók
-számára. A többiek fölnevelik magukat mindennek daczára.</p>
-<p>Az ország sem közömbös az emberek képzésére; csak a mérsékelt
-éghajlat alatt válhatnak azzá, a mire képesek. A szélső éghajlatok
-alatt a hátrány szemmellátható. Az ember nincs úgy belenövesztve a
-földbe, mint a fa, hogy örökké benne maradjon; és a ki az egyik
-végéről indul, hogy a másikhoz jusson, kétszer akkora utat kell
-megtennie, hogy odajusson, mint annak, a ki a közepéről indul
-el.</p>
-<p>Ha a mérsékelt földrész lakója lassankint bejárja a két szélsőt
-is, előnye még nyilvánvalóbb; mert ha ép úgy változik is, mint az,
-a ki az egyik szélsőségből megy a másikba, felényivel kevésbbé
-távolodik el természetes alkatától. A franczia megélhet Guineában
-és a lapp földön, de a néger nem tud megélni Torneában, vagy a
-szamojéd Beninben. Azonkívül úgy tetszik, az agyvelő szerkezete
-kevésbbé <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span> tökéletes a két szélső éghajlaton. Sem a
-négerekben, sem a lappokban nincs meg az európaiak elméje. Ha azt
-akarom, hogy növendékem a világ lakója legyen, mérsékelt
-éghajlatból választom, például első sorban Francziaországból.</p>
-<p>Az északon sokat fogyasztanak az emberek, terméketlen földön;
-délen, termékeny földön keveset fogyasztanak. Ebből újabb különbség
-származik, a mely amazokat dolgosakká, emezeket szemlélődőkké
-teszi. A társadalom ugyanazon az egy helyen mutatja ezeknek a
-különbségeknek a képét a szegények és gazdagok között. Az előbbiek
-a terméketlen földet lakják, az utóbbiak a termékeny földet.</p>
-<p>A szegénynek nincs szüksége nevelésre; a helyzetéből folyó
-nevelés kényszerű; ellenben az a nevelés, melyet a gazdag ember
-nyer a helyzetéből, a legkevésbbé felel meg neki magának és a
-társadalomnak. Egyébiránt a természetes nevelés alkalmassá kell,
-hogy tegye az embert minden emberi körülményre; továbbá kevésbbé
-észszerű egy szegény embert gazdagságra nevelni, mint a gazdagot
-szegénységre; mert a két állapot arányát tekintve több a tönkrement
-ember, mint a kinek az Isten fölvitte a dolgát. Válaszszunk tehát
-gazdagot; legalább biztosak leszünk, hogy egy emberrel többet
-neveltünk, míg a szegény a maga emberségéből is emberré
-válhatik.</p>
-<p>Ugyanebből az okból nincs kifogásom az ellen sem, hogy Emil
-előkelő családból származó legyen. Ezzel mindenesetre elragadunk az
-előitélettől egy áldozatot.</p>
-<p>Emil árva. Az nem fontos, hogy legyen apja és anyja. Felruházva
-az ő kötelességeikkel, én öröklöm az ő jogaikat is. Tisztelnie kell
-szüleit, de engedelmeskednie csak nekem kell. Ez az én első, vagyis
-inkább egyedüli föltételem.</p>
-<p>Ehhez még csak egy föltételt fűzök, a mely amabból folyik: hogy
-csakis kölcsönös beleegyezésünkkel választanak el minket egymástól.
-Ez a kikötés lényeges, sőt én azt szeretném, hogy a növendék és a
-nevelő annyira elválhatatlanokul tekintsék egymást, hogy napjaik
-sorsa mindig közös ügy legyen köztük. A mint meglátják a jövő
-távolában <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> az elválás eshetőségét, a mint előre
-látják a perczet, a mely idegenekké fogja őket tenni egymás iránt,
-már idegenek is; mindenik megcsinálja külön-külön a maga kis
-rendszerét és mindketten azzal az idővel törődnek, a mikor nem
-lesznek többé együtt s csak kedvük ellenére maradnak együtt. A
-tanítvány nem lát mesterében egyebet, mint a gyermekség jelét és
-ostorát, a mester nem nézi tanítványát másnak, csak nehéz tehernek,
-melytől alig várja, hogy megszabaduljon; egyformán vágynak arra a
-pillanatra, a mely elválasztja őket egymástól és mivel soha sincs
-közöttük igazi ragaszkodás, az egyikben kevés lesz a gondosság, a
-másikban a fogékonyság.</p>
-<p>Ha ellenben úgy tekintik egymást, mint a kiknek együtt kell
-tölteniük napjaikat, fontos dolog lesz nekik, hogy megszerettessék
-magukat egymással s már csak ezért is becsesek lesznek egymásnak. A
-növendék nem szégyenli, hogy gyermekkorában engedelmeskedjék annak,
-a ki felnőtt korában barátja lesz, a nevelőnek érdekében fognak
-állni azok a gondok, melyeknek ő fogja leszedni a gyümölcsét és
-mind az a kiválóság, a melyet növendékének ad, tőke, melyet öreg
-napjai hasznára helyez el.</p>
-<p>Ezek az előre megállapított föltételek magukkal hozzák, hogy a
-gyermek szerencsésen született, jól formált, erőteljes és boldog
-legyen. Az apának nincs választása, nem is szabad
-megkülönböztetéseket tennie a családban, melyet Isten adott neki;
-összes gyermekei egyformán gyermekei, valamennyiüknek ugyanazzal a
-gondoskodással és gyöngédséggel tartozik. Akár nyomorékok, akár
-nem, akár gyöngélkedők vagy erősek, mindegyikük letét, melylyel be
-kell számolnia annál, a kitől kapta és a házasság ép úgy a
-természettel kötött szerződés, mint a házasfelek között.</p>
-<p>De a ki magára vállal egy kötelességet, melyet nem a természet
-rótt rá, előre kell hogy biztosítsa magának az eszközöket
-teljesítésére; mert különben felelőssé válik még azért is, a mit
-nem birt megtenni. A ki gyönge és betegeskedő növendéket vállal
-magára, nevelői tevékenységét a betegápolóéra változtatja, egy
-hasztalan élet gondozására vesztegeti az időt, a melyet arra szánt,
-hogy fokozza értékét: <span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span> s kiteszi magát annak, hogy egy könnyben
-úszó anya egy napon az ő szemére veti gyermeke halálát, a kit
-sokáig ő tartott életben.</p>
-<p>Nem vállalnék el beteges és egészségtelen gyermeket, még ha
-tudnám is, hogy nyolczvan évet fog élni. Nem akarok olyan
-növendéket, a ki mindig haszontalan lesz magamagának és a
-többieknek, a ki egyedül csak azzal foglalkozik, hogy életben
-maradhasson és a kinek teste árt a lelke nevelésének. Mi egyebet
-tennék, ha reá pazarolnám hasztalanul a gondjaimat, mint hogy
-megkettőzném a társadalom veszteségét és két embertől fosztanám meg
-egynek a kedvéért. Ha helyettem más valaki elvállalja ezt a
-beteget, azt helyeslem és dicsérem a jószívűségét; de az én
-tehetségem nem erre való: nem tudom megtanítani élni azt, a ki nem
-gondol egyébre, mint hogy megakadályozza a halálát.</p>
-<p>Kell hogy a testnek legyen annyi ereje, hogy engedelmeskedjék a
-léleknek: a jó szolgának erősnek kell lennie. Tudom, hogy a
-mértéktelenség fölkelti a szenvedélyeket és hogy idővel a testet is
-fölemészti, de az önkínzások, a bőjtök gyakran ugyanazt az
-eredményt idézik elő ellenkező oknál fogva. Mennél gyöngébb a test,
-annál inkább zsarnokoskodik, mennél erősebb, annál inkább
-engedelmeskedik. Az összes érzéki szenvedélyek az elpuhult
-testekben tanyáznak; annál inkább felizgatódnak általuk, mennél
-kevésbbé tudnak kielégülni.</p>
-<p>Az erőtlen test elgyöngíti a lelket is. Innen van az orvosi
-tudomány uralma. Veszedelmesebb tudomány az emberekre nézve, mint
-mindazok a bajok, melyeknek gyógyításával hivalkodik. A magam
-részéről nem tudom, micsoda bajból gyógyítanak ki az orvosok, de
-viszont tudom, hogy elég gyászos bajokat hárítanak ránk; a
-gyávaságot, a kishitűséget, a hiszékenységet, a haláltól való
-rettegést; ha meggyógyítják is a testet, megölik a bátorságot. Mit
-érne, ha életre tudnák is kelteni a holttesteket? Emberekre van
-szükségünk, ezt pedig nem látunk a kezükből kikerülni.</p>
-<p>Az orvosi tudomány divatban van köztünk, úgy is kell lennie. A
-tunya és tétlen emberek mulatsága, a kik nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> tudván,
-mit csináljanak idejükkel, azzal töltik, hogy magukra vigyáznak. Ha
-az a balszerencséjük lett volna, hogy halhatatlanoknak születnek, a
-legszerencsétlenebb lények volnának: annak az életnek, melynek
-elvesztésétől nem kellene félniök, nem volna rájuk nézve értéke.
-Ezeknek az embereknek szükségük van orvosokra, a kik
-fenyegetéseikkel hizelegnek nekik és a kik minden nap megszerzik
-nekik az egyetlen élvezetet, a melyre képesek, hogy t. i. nem
-haltak még meg.</p>
-<p>Egyáltalán nincs szándékomban kiterjeszkedni az orvosi tudomány
-hiábavalóságára. Csak erkölcsi oldaláról akarom tekinteni. De nem
-tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem, hogy hasznára vonatkozólag
-az emberek ugyanazokkal a szofizmákkal élnek, mint az igazság
-keresésére vonatkozólag. Mindig föltételezik, hogy a beteg, ha
-gyógykezelik, meggyógyul és hogy ha keresik az igazságot, meg is
-találják. Nem látják, hogy egy gyógyítást, a melyet az orvos
-létrehoz, száz beteg halálával kell szembeállítani, a kiket megölt,
-egy fölfedezett igazság hasznát pedig azzal az igazságtalansággal,
-melyet az ugyanazon idő alatt elkövetett tévedések szülnek. A
-tudomány, mely tanít és az orvosi tudomány, a mely gyógyít,
-kétségkívül nagyon jók, de a tudomány, a mely megtéveszt és az
-orvosi tudomány, a mely öl, rosszak. Tanítsatok meg, hogy
-különböztessük meg őket. Ime a kérdés veleje. Ha le tudnánk mondani
-az igazságról, sohasem esnénk a hazugságnak áldozatául, ha meg
-tudnók tenni, hogy ne akarjunk meggyógyulni a természet ellenére,
-nem halnánk meg soha az orvos keze által; ez a két önmegtartóztatás
-bölcs volna; nyilvánvalóan nyernénk vele, ha alája vetnők magunkat.
-Nem vonom kétségbe, hogy az orvosi tudomány hasznos lehet egyes
-embereknek, de azt mondom, hogy gyászos az emberi nemre nézve.</p>
-<p>Azt fogják mondani, a hogy szüntelenül mondják is, hogy a hibák
-az orvost terhelik, de az orvosi tudomány maga csalhatatlan. Jól
-van: de akkor jőjjön az orvos nélkül, mert a míg együtt jönnek,
-százszor több félni valónk lesz a művész tévedésétől, mint a
-művészet segítségétől.</p>
-<p>Ez a hazug művészet, mely inkább a szellem, mint a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> test
-betegségei ellen van feltalálva, nem használ sem az egyik, sem a
-másik ellen; kevésbbé gyógyit ki bajainkból, mint a mennyire
-rettegésbe ejt; kevésbbé távoztatja el a halált, mint a mennyire
-előre érezteti; fölemészti az életet a helyett, hogy
-meghosszabbítaná és ha meghosszabbítja is, az is a faj rovására
-megy, mert eltérít minket a társadalomtól azoknak a gondoknak
-révén, melyeket ránk hárít és kötelességeinktől azok által a
-rettegések által, melyeket belénk olt. A veszély ismerete az, a mi
-megrémít: a ki sebezhetetlennek tartaná magát, az nem félne
-semmitől. A költő, hogy megvédje Achillest a veszedelemtől,
-megfosztja őt a vitézség dicsőségétől; a helyében mindenki Achilles
-lett volna ugyanazon az áron.</p>
-<p>Ha igazán bátor embereket akarsz találni, keresd azokon a
-helyeken, a hol nincs orvos, a hol nem tudják a betegség
-következményeit és a hol nem gondolnak a halálra. A természet
-szerint az ember szilárdan tudja tűrni a szenvedést és békén hal
-meg. Az orvosok az ő rendeléseikkel, a filozofusok oktatásaikkal, a
-papok prédikáczióikkal elsilányítják a szivét és elfeledtetik vele
-a halni tudást.</p>
-<p>Adjatok nekem olyan növendéket, a kinek mindezekre az emberekre
-nincs szüksége, mert különben visszautasítom. Nem akarom, hogy
-mások belekontárkodjanak a művembe, egymagam akarom fölnevelni,
-vagy egyáltalán nem is törődöm vele. A bölcs Locke, a ki élete egy
-részét az orvosi tudomány tanulmányozásával töltötte, nyomatékosan
-ajánlja, hogy ne adjanak a gyermeknek soha gyógyszert, sem
-elővigyázatból, sem könnyebb fajta rosszullétekor. Én tovább megyek
-és kijelentem, hogy a mint nem hivok soha orvost a magam kedvéért,
-nem fogok hívni Emilem kedvéért sem, hacsak az élete nincs
-nyilvánvaló veszélyben, mert akkor úgysem tehet vele rosszabbat,
-legfeljebb hogy megöli.</p>
-<p>Tudom, hogy az orvos hasznára fogja fordítani ennek a
-késedelemnek az előnyét. Ha a gyermek meghal, az lesz az oka, hogy
-későn hívták, ha kigyógyul, ő mentette meg. Legyen hát,
-diadalmaskodjék az orvos, de mindenesetre csak a legvégső esetben
-hívjuk.</p>
-<p>Nem tudva magát gyógyítani, tanuljon meg a gyermek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> betegnek
-lenni, ez a tudomány pótolja a másikat és gyakran sokkal több
-sikerre vezet; ez a természet művészete. Az állat, ha beteg,
-csöndben szenved és veszteg marad és mégse látunk több betegeskedő
-állatot, mint embert. Mennyi embert ölt meg a türelmetlenség, a
-félelem, a nyugtalanság és mindenek fölött a gyógyszerek, holott a
-betegségüktől életben maradhattak volna s maga az idő
-meggyógyította volna őket! Azt fogják nekem mondani, hogy az
-állatok a természettel megegyezőbb életet élvén, kevesebb bajnak
-vannak alávetve, mint mi. Hiszen az életnek épen ez a módja az, a
-melyre növendékemet vezetni akarom s ugyanazt a hasznot fogja
-belőle húzni.</p>
-<p>Az orvosi tudománynak egyetlen hasznos ága az egészségtan, de az
-egészségtan is nem annyira tudomány, mint inkább erény. A
-mértékletesség és a munka az ember két igazi orvosa: a munka
-fokozza az étvágyat s a mértékletesség nem engedi, hogy visszaéljen
-vele.</p>
-<p>Hogy tudjuk, melyik életmód a hasznosabb az életre és az
-egészségre, csak azt kell tudni, milyen életmódot követnek azok a
-népek, melyek a legjobban érzik magukat, a legerősebbek és
-legtovább élnek. Ha általános érvényű megfigyelések útján nem
-állapíttatik meg az, hogy az orvosi tudománynyal való élés erősebb
-egészséget és hosszabb életet ad az embereknek; már az által is,
-hogy ez a tudomány nem hasznos, károssá válik, mivel czéltalanul
-fölemészti az időt, az embereket és a dolgokat. Nemcsak az az idő
-veszett el általa, melyet életünk megőrzésére fordítottunk s ezt le
-kell vonnunk életünkből, hanem miután ez az idő kinzásunkra
-fordíttatott, rosszabb a semminél, negativ mennyiség és hogy
-pontosan számoljunk, abból, a mi még megmarad, ugyanannyit le kell
-vonnunk. Az az ember, a ki tíz évig orvos nélkül él, többet él
-magamagának és másoknak, mint a ki harmincz évig él az orvosok
-áldozataképen. Miután megpróbáltam az egyiket is, a másikat is,
-jobban fel vagyok jogosítva, mint bárki más, ebből levonni a
-következtetést.</p>
-<p>Ime az okaim, a melyeknél fogva csak erőteljes és egészséges
-növendéket akarok és az elveim, melyek által <span class=
-"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> meg akarom
-tartani ilyennek. Nem töltöm az időt annak hosszas bizonyításával,
-hogy mily hasznos a kézi munka és a testgyakorlat a vérmérséklet és
-az egészség megerősítsére; ezt nem vitatja senki; a hosszú élet
-példáit csaknem mind olyan emberekről veszszük, a kik a legtöbb
-testgyakorlatot végezték és a kik a legtöbb fáradságot és munkát
-viselték el.<a name="FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href=
-"#Footnote_16" class="fnanchor">16)</a> Nem fogok hosszas
-részletekbe belemerülni azokra a gondokra vonatkozólag sem, a
-melyeket erre az egy tárgyra fogok fordítani; meg fogják látni,
-ezek oly szükségszerüen kapcsolódnak eljárásomba, hogy elég ennek
-lényegét megérteni s nem lesz szükség egyéb magyarázatra.</p>
-<p>Az élettel együtt kezdődnek a szükségletek. Az újszülöttnek
-szüksége van dajkára. Ha az anya teljesíteni akarja kötelességét,
-annál jobb; megadjuk neki az utasításokat irásban, mert ennek az
-előnynek is megvan az árnyoldala és kissé távolabb tartja a nevelőt
-gyermekétől. De el kell hinni, hogy a gyermek érdeke és a becsülés
-az iránt, a kire ily drága kincset rá akar bízni, figyelmessé teszi
-az anyát a mester utasításai iránt és biztosak lehetünk benne:
-mindent, a mit meg akar tenni, jobban meg fog tenni, mint más. Ha
-idegen dajkára van szükségünk, azon kell kezdenünk, hogy jól
-válaszszuk meg.</p>
-<p>A gazdag emberek egyik nyomorúsága, hogy mindenben félrevezetik
-őket. Csoda-e, ha rosszul itélik meg az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> embereket?
-A gazdagság rontja meg őket és igazságos megtorlásul ők érzik
-legelőbb, hogy az egyedüli eszköz, melyet ismernek, cserben hagyja
-őket. Minden rosszul van náluk csinálva, kivéve, a mit ők maguk
-csinálnak, ők maguk pedig jóformán semmit sem csinálnak. Ha dajka
-kereséséről van szó, rábízzák a szülészre. Mi következik ebből?
-Hogy az a legjobb dajka, a ki legtöbbet fizet neki. Én bizony nem
-kérek tanácsot a szülésztől Emil dajkája ügyében; gondom lesz rá,
-hogy magam válaszszam meg. Talán nem fogok erről olyan ékesszólón
-beszélni, mint egy kirurgus, de bizonyos, hogy jobbhiszemű leszek
-és a buzgalmam hamarabb téveszt meg, mint kapzsiságom.</p>
-<p>A dajka megválasztása nem olyan nagy rejtelem; a szabályai
-ismeretesek; de nem tudom, nem kellene-e egy kissé több figyelmet
-fordítani ép úgy a teje korára, mint minőségére. A friss tej
-egészen vizes, csaknem hashajtóul kell szolgálnia, hogy az
-újszülött gyermek beleiben levő megsürüsödött nyálkát kitisztítsa.
-A tej lassankint mind sürübb lesz és kiadósabb táplálékot nyujt a
-gyermeknek, a ki mind erősebb lesz, úgyhogy meg tudja emészteni.
-Bizonyára nem hiába van, hogy a természet minden fajta nősténynek
-megváltoztatja sürüség dolgában a tejét a csecsemő kora
-szerint.</p>
-<p>Ujszülött gyermekhez tehát olyan dajka kell, a ki nemrég szült.
-Ennek megvan a nehézsége, jól tudom; de a mint eltérünk a természet
-rendjétől, mindennek meglesz a nehézsége, ha jól akarjuk végezni.
-Az egyedüli kényelmes mód, ha rosszul csináljuk; ezt is szokták
-választani.</p>
-<p>Olyan dajkát kellene választani, a ki lelkileg ép oly
-egészséges, mint testileg. A szenvedélyek mértéktelensége, épúgy,
-mint nedveié, megronthatja a tejét; sőt ha kizárólag a fizikumra
-nézünk, csak felét látjuk a tárgynak. A tej jó lehet, a dajka mégis
-rossz; a jó jellem ép oly fontos, mint a jó vérmérséklet. Ha bünös
-nőt fogadunk, nem mondom, hogy a csecsemő beszívja bűneit, de
-szenvedni fog általuk. Nem tartozik-e neki a tejjel együtt olyan
-gondoskodással, mely buzgalmat, türelmet, nyájasságot, tisztaságot
-kiván? Ha falánk, mértéktelen, hamarosan elrontja a tejét, ha
-hanyag vagy szenvedélyes, mi lesz a kényére bizott kis
-szerencsétlenből, <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
-"Page_40">-40-</a></span> a ki nem tud sem védekezni, sem
-panaszkodni? Soha, semmi néven nevezendő jó dologra nem valók a
-gonoszok.</p>
-<p>A dajka megválasztása annál fontosabb, mert a csecsemőnek rajta
-kívül nincs más ápolója, ép úgy, a hogy nevelőjén kívül nincs más
-tanítója. Ez volt a régiek szokása, a kik kevesebbet okoskodtak, de
-bölcsebbek voltak, mint mi. A dajka, miután fölnevelte a neméből
-való gyermeket, nem hagyta el többé. Ezért szerepel
-szindarabjainkban többnyire a dajka, mint meghitt. Lehetetlen, hogy
-a gyermek, a ki annyi különböző kézen megy keresztül, jól legyen
-nevelve. Minden változáskor titokban összehasonlításokat tesz, a
-melyek arra irányulnak, hogy csökkentsék tiszteletét azok iránt, a
-kik nevelik és ebből folyólag csökkentsék reá való hatásukat is. Ha
-egyszer azt kezdi gondolni, hogy vannak felnőtt emberek, a kiknek
-nincs több eszük, mint a gyermekeknek, oda van az öregkor minden
-tekintélye és el van hibázva a nevelés. A gyermek ne ismerjen más
-feljebbvalót, mint az apja és anyja vagy ezek hiányában dajkája és
-nevelője; sőt még ez a kettő is sok: de ez a megosztás
-kikerülhetetlen s orvoslására nem lehet egyebet tenni, mint hogy a
-két nembeli egyén, a ki neveli, olyan egyetértésben legyen őt
-illetőleg, hogy a kettő egy legyen a szemében.</p>
-<p>A dajkának kissé kényelmesebben kell élnie, kissé táplálóbb
-eledelt ennie, de egyáltalán ne változtassa meg élete módját; mert
-a hirtelen és teljes változás, még ha rosszabbról jobbra változik
-is, mindig veszedelmes az egészségre és ha rendes életmódjában
-egészséges volt és jól érezte magát, mire való volna
-megváltoztatni?</p>
-<p>A paraszt nők kevesebb húst és több zöldségfélét esznek, mint a
-városiak és ez az életmód kedvezőbbnek látszik nekik és
-gyermekeiknek, mint az ellenkezője. Ha polgári csecsemőt táplálnak,
-erős leveseket adnak nekik, abban a meggyőződésben, hogy a zöldség-
-és húsleves táplálóbbá teszi és szaporítja a tejüket. Nem vagyok
-egyáltalán ezen a véleményen és magam megtettem a tapasztalatot,
-hogy az így táplált gyermekek jobban ki vannak téve a kólikának és
-a gilisztának, mint mások. <span class="pagenum"><a name="Page_41"
-id="Page_41">-41-</a></span></p>
-<p>Ez nem is csoda, mert a rothadásban levő állati anyagok csak úgy
-hemzsegnek a gilisztától, a mi nem úgy van a növényi anyagokban. A
-tej állatnak testében fejlődik ugyan, de növényi anyag;<a name=
-"FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class=
-"fnanchor">17)</a> ezt mutatja vegyi elemzése is; könnyen válik
-savvá és a nélkül, hogy illó alkálinak csak nyomát is mutatná, mint
-az állati anyagok, a növények módjára tömény semleges sót
-képez.</p>
-<p>A növényevő nőstény állatok teje édesebb és egészségesebb, mint
-a húsevőké. Önmagával egynemű anyagból fejlődve jobban megőrzi
-természetét és kevésbbé van alávetve a rothadásnak. A mennyiség
-tekintetében tudjuk, hogy a lisztes táplálék több vért fejleszt,
-mint a hús, tehát kell, hogy több tejet is fejleszszen. Nem birom
-elhinni, hogy az a gyermek, a kit nem választottak el nagyon korán
-vagy csupán növényi ételekkel választottak el és a kinek a dajkája
-is csupán növényi eledellel élt, valaha is gilisztákat
-kaphasson.</p>
-<p>Lehet, hogy a növényi eledelek olyan tejet adnak, a mely
-könnyebben megalszik, de távol legyen tőlem, hogy az aludt tejet
-egészségtelen tápláléknak tekintsem: egész népek, a melyek nem is
-élnek egyébbel, nagyon jól gyarapszanak; a felszivó szereket merő
-szemfényvesztésnek tartom. Vannak szervezetek, melyeknek a tej nem
-felel meg és akkor semmiféle felszivó szer nem teszi
-elviselhetőbbé, a többiek elviselik felszivó szerek nélkül is.
-Félnek az összefutott vagy aludt tejtől: ez bolondság, hisz tudjuk,
-hogy a tej mindig megalszik a gyomorban. Így válik elég erős
-táplálékká, hogy táplálja a gyermekeket és az állatok kölykeit; ha
-nem aludna meg, egyszerüen keresztül folyna rajtuk és nem táplálná
-őket.<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href=
-"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> Ezerféleképen tisztíthatják
-a <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span> tejet, használhatnak ezerféle fölszivó
-szert: a ki tejet eszik, sajtot emészt; ez alól nincs kivétel. A
-gyomor olyan alkalmas a tej megalvasztására, hogy a sajtkészítésnél
-borjugyomrot használnak oltónak.</p>
-<p>Azt hiszem, hogy a helyett, hogy megváltoztatnák a dajkák rendes
-táplálkozását, elég, ha bővebb és jobban megválogatott táplálékot
-adnak nekik a maguk módja szerint. A táplálékoknak nem a
-természetéből folyik, hogy a soványa fölhevít; csak az elkészítésük
-módja teszi őket egészségtelenekké. Alakítsátok át konyhátok
-szabályait, ne éljetek se pörkölt, se sült hússal, a vaj, a só, a
-tej ne jusson a tűzre, vízben főtt zöldségteket csak akkor
-füszerezzétek, mikor egész forrón asztalotokra kerül; akkor a
-sovány táplálkozás a helyett, hogy fölhevítené a dajkát, bőséges és
-legjobb minőségű tejet fejleszt benne.<a name="FNanchor_19" id=
-"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a>
-Lehetséges-e, hogy ha a növényi táplálkozást elismerjük a
-legjobbnak a gyermekre, az állati táplálkozás jobb legyen a
-dajkára? Ebben ellenmondás van.</p>
-<p>Különösen az élet első éveiben hat a levegő erősen a gyermekek
-szervezetére. A gyöngéd és lágy bőrbe behatol minden póruson át,
-erősen hat a növekvő testre, olyan benyomást tesz rá, a mely nem
-törlődik el. Nem vagyok azon a véleményen, hogy egy falusi nőt
-kiragadjanak falujából és elzárják a városban egy szobába és ott
-tápláltassák vele a gyermeket; jobb szeretem, hogy inkább a gyermek
-szivja be a falusi jó levegőt, mint a rossz városi levegőt. Új
-anyjának életmódja szerint fog élni, falusi házában fog lakni s ide
-megy utána a nevelője. Az olvasó emlékezni fog, hogy ez a nevelő
-nem bérelt ember; az apának a barátja. De ha ilyen jó barát nem
-akad, ha a gyermeknek elszállítása nem megy könnyen, ha mindaz, a
-mit te tanácsolsz, nem vihető keresztül, mit kell akkor tenni?
-kérdezik tőlem… Megmondtam már, mit tegyetek; erre nem kell
-tanács.</p>
-<p>Az emberek nem arra vannak teremtve, hogy felhalmozódjanak,
-<span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> mint a hangyaboly, hanem hogy elszórva
-éljenek a földön, melyet művelniök kell. Mennél jobban
-összezsufolódnak, annál romlottabbak lesznek. A test
-gyöngélkedései, ép úgy, mint a lélek bűnei az elmaradhatatlan
-következményei ennek a nagyon sűrű összezsúfolódásnak. Az összes
-állatok közt az ember az, a ki legkevésbbé tud nyájban élni. A
-birkák módjára összezsufolt emberek rövid idő alatt mind
-elpusztulnának. Az ember lélekzete halálos az embertársaira: ez ép
-úgy igaz szó szerint, mint képletesen.</p>
-<p>A városok az emberi nem örvényei. Néhány nemzedék alatt a
-nemzetségek elpusztulnak vagy elfajzanak, meg kell őket újítani és
-mindig a vidék szolgáltatja ezt a megújulást. Küldjétek
-gyermekeiteket, hogy úgyszólván megújhodjanak és visszanyerjék a
-mezőkön azt az erőt, a melyet az ember elveszít a nagyon népes
-helyek egészségtelen levegőjében. A várandós asszonyok, ha falun
-vannak, hazasietnek a városba szülni: ép az ellenkezőjét kellene
-tenniök, kivált azoknak, a kik maguk akarják táplálni gyermekeiket.
-Kevésbbé bánnák meg, semmint gondolják és fajuknak megfelelőbb
-tartózkodási helyen a természetes kötelességekkel kapcsolatos
-örömök hamar elvennék a kedvüket azoktól az örömöktől, melyek
-amazokkal nincsenek kapcsolatban.</p>
-<p>Mindjárt a szülés után meg kell mosni a gyermeket egy kis
-langyos vízben, a melybe rendszerint bort szoktak keverni. A bornak
-ez a hozzátétele nekem kevéssé tünik szükségesnek. Miután a
-természet nem alkot semmi erjedtet, nem hihető, hogy egy
-mesterséges folyadék használata fontos legyen teremtményeinek.</p>
-<p>Ugyanabból az okból nem mellőzhetetlen az az óvatosság sem, hogy
-a vizet megmelegítik s valóban a népek sokasága a patakban vagy a
-tengerben mossa meg az újszülött gyermeket minden czeremónia
-nélkül: de a mi gyermekeink, elpuhulva születésük előtt az apák és
-anyák elpuhultsága miatt, a világra jöttükkor már elfajult
-szervezetet hoznak magukkal, úgy hogy nem szabad mindjárt kezdetben
-kitenni mindazoknak a próbáknak, melyek megedzik. Csak fokozatosan
-lehet őket eredeti erejükbe visszavezetni. Kezdjétek tehát a
-szokásos mód követésével és csak lassankint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span>
-távolodjatok el tőle. Mosdassátok gyakran a gyermekeket,
-tisztátalanságuk mutatja, hogy szükség van rá. Ha csak letörlik,
-felhorzsolódnak; de a mint megerősödnek, csökkentsétek fokonkint a
-víz langyosságát, míg végre télen és nyáron hideg, sőt jeges vízben
-mosdatjátok őket. Hogy veszélynek ne legyenek kitéve, fontos dolog,
-hogy ez a csökkentés lassankint menjen, fokozatosan és
-észrevétlenül. A pontos mérésre hőmérőt lehet használni.</p>
-<p>A fürdésnek ezt a szokását, ha egyszer be van vezetve, nem
-szabad félbeszakítani s fontos dolog, hogy megtartsuk egész
-életünkön át. Nemcsak a tisztaság és egészség szempontjából tartom
-fontosnak, hanem üdvös elővigyázatnak is, hogy az idegek szövetei
-hajlékonyabbá váljanak, nehézség és koczkázat nélkül engedjenek a
-hideg és meleg különböző fokainak. Ezért szeretném, hogy későbbi
-korában a gyermek lassankint szokjon meg néha minden elviselhető
-fokú meleg vízben, néha pedig minden elviselhető fokú hideg vízben
-fürödni. Így, miután megszokta elviselni a víz különböző
-hőmérsékleteit, – a viz sürübb folyadék lévén, több ponton érinti
-testünket s jobban hat ránk, – majdnem érzéketlenekké lesz a levegő
-hőmérsékváltozásai iránt.</p>
-<p>Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek a burokból kikerülve
-föllélegzik, nem szabad türni, hogy ujabb burkokba kerüljön, melyek
-még jobban összeszorítják. Szó se legyen főkötőről, fáslikról,
-párnákról, adjatok neki tág és nagy pólyákat, melyek összes tagjait
-szabadon hagyják és ne legyenek sem olyan súlyosak, hogy
-akadályozzák mozgásában, sem olyan melegek, hogy ne érezze tőlük a
-levegő benyomásait.<a name="FNanchor_20" id=
-"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a>
-Tegyétek jól kipárnázott nagy bölcsőbe,<a name="FNanchor_21" id=
-"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a>
-<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span> a melyben kedvére mozoghat, veszedelem
-nélkül. Mikor már kezd megerősödni, hadd mászkáljon a szobában,
-hadd fejleszsze, nyujtóztassa ki kis tagjait, látni fogjátok, hogy
-napról-napra megerősödik. Hasonlítsátok aztán össze ugyanolyan korú
-jól bebugyolált gyermekkel s csodálkozni fogtok, mekkora különbség
-van a haladásukban.<a name="FNanchor_22" id=
-"FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class=
-"fnanchor">22)</a></p>
-<p>El kell készülve lennünk a dajkák részéről a heves ellenzésre,
-mert nekik a jól összekötözött gyermek kevesebb vesződséget szerez,
-mint az, a kire szüntelenül vigyázni kell. Aztán meg ha ruhája
-nyitva van, a piszkossága feltünőbb lesz s így gyakrabban kell
-tisztogatni. Végül a szokás oly argumentum, melyet a minden rendű
-nép megelégedésére némely országban sohasem lehet megczáfolni.</p>
-<p>A dajkával nem kell vitába bocsátkozni; meg kell neki
-parancsolni és utána nézni, megteszi-e és nem szabad semmit sem
-elmulasztani, a mivel meg lehet könnyebbíteni azt a gondoskodást, a
-melyet előírtunk. Miért ne vennél benne <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> magad is
-részt? A szokásos táplálásban, a mikor csak a fizikumot tekintik,
-beérik azzal, ha a gyermek élve marad és nem pusztul el, a többi
-mellékes. Itt azonban, mikor a nevelés az élettel együtt kezdődik
-meg, a gyermek már születésekor tanítványa nem a nevelőnek, hanem a
-természetnek. A nevelőnek nincs egyéb dolga, mint tanulmányozni ezt
-az első mestert és megakadályozni, hogy gondoskodását keresztezzék.
-Felügyel a növendékre, megfigyeli, utána jár, éberen kilesi gyönge
-értelmének első felvillanását, mint a hogy az első negyed
-közeledtekor lesik a hold fölkelését.</p>
-<p>Tanulásra képeseknek születünk, de nem tudunk s nem ismerünk
-semmit. A lélek, tökéletlen és félig kifejlődött szervekhez
-lánczolva, nincs még tudatában saját létének. Az újszülött gyermek
-mozdulatai, kiáltásai merőben mechanikai effektusok, a tudattól és
-akarattól függetlenek.</p>
-<p>Tegyük föl, hogy egy gyermeknek már születésekor megvolna a
-meglett ember növése és ereje, hogy úgyszólván teljes fegyverzetben
-lépne ki anyja méhéből, a hogy Pallas lépett ki Jupiter homlokából;
-ez a felnőtt gyermek tökéletes buta volna, automata, mozdulatlan és
-csaknem érzéketlen kőbálvány; nem látna semmit, nem hallana semmit,
-nem ismerne fel senkit, nem tudná a szemét arra fordítani, a mit
-látnia kell: nemcsak hogy nem venne észre semmi önmagán kívül eső
-tárgyat, még kapcsolatba se hozná azzal az érzékszervvel, a
-melylyel észre kellene vennie; a szinek nem tünnének a szemébe, a
-hangok nem ütnék meg a fülét, a testek, melyeket megérint, nem
-érintkeznének az övével, nem is tudná, hogy van teste; kezeinek
-érintése az agyában történnék, minden érzéklet egy pontban
-egyesülne, csak a közös sensoriuma léteznék; csak egy fogalma
-lenne, a melyet tud, az <i>én</i>, erre vezetné vissza minden
-érzékletét és ez a fogalom, jobban mondva ez az érzés volna az
-egyetlen dolog, a mivel többje volna a rendes gyermeknél.</p>
-<p>Ez a hirtelen készült ember fel se tudna állni lábaira; hosszú
-időbe telnék, a míg megtanulná fenntartani egyensúlyát, talán
-kisérletet se tenne rá s ezt a nagy, erős, tagbaszakadt
-<span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> testet egy helyben maradva látnók mint
-valami követ, vagy ődöngve és vánszorogva, mint egy fiatal
-kutyát.</p>
-<p>Érezné a szükségletek kellemetlenségét, a nélkül, hogy tudná,
-mire van szüksége és a nélkül, hogy csak sejtené is kielégítésük
-módját. Nincs semmiféle oly közvetlen közlekedés a gyomor és a
-karok és lábak izmai között, a mely, még ha körül volna is halmozva
-tápszerekkel, csak egy lépést is tétetne vele, hogy közeledjék
-hozzájuk vagy kinyujtsa kezét, hogy hozzájuk nyúljon. Miután a
-teste teljesen ki volna nőve, tagjai teljesen ki volnának fejlődve,
-következőleg nem volnának meg benne a gyermeknek sem
-nyugtalanságai, sem folytonos mozgolódása, – meghalhatna éhen,
-mielőtt meg tudna mozdulni, hogy megkeresse táplálékát. Csak egy
-kicsit kell gondolkozni ismereteink rendjéről és haladásáról és
-lehetetlen tagadni, hogy körülbelül ilyen volt az ember
-tudatlanságának és butaságának természetes kora, mielőtt
-tapasztalatból vagy a hozzá hasonlóktól megtanult egyet-mást.</p>
-<p>Ismerjük vagy ismerhetjük tehát azt az első pontot, a honnan
-mindegyikünk elindul, hogy eljusson a tudás közös fokához; de ki
-ismeri a másik végletet? Mindenki többé-kevésbbé elméje, izlése,
-szükségletei, tehetségei, buzgalma vagy az alkalmak szerint halad,
-melyek nyilnak neki. Nem tudok róla, hogy valaha is akadt volna
-olyan vakmerő filozófus, a ki azt merte volna mondani: ime, a
-végpont, a meddig az ember el tud jutni és melyen túl nem juthat
-soha. Nem tudjuk, mivé enged lenni a természetünk, senki közülünk
-nem mérte fel a távolságot, a mely egy ember és egy másik ember
-közt lehet. Hol az az alacsony lélek, melyet ez az eszme nem
-lelkesített soha és a mely nem mondja néha magának nagybüszkén:
-mennyit meghaladtam már! mennyit elérhetek még! mért jutna
-embertársam tovább, mint én?</p>
-<p>Ismétlem, az ember nevelése születésekor kezdődik; mielőtt
-beszélni tudna, mielőtt eszmélne, máris tanul. A tapasztalás előtte
-jár a tanulásnak; abban a pillanatban, mikor megismeri dajkáját,
-már sokat tanult. Csodálkoznánk a legfaragatlanabb ember
-ismeretein, ha végig kisérnők haladását <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> attól a
-pillanattól fogva, a mikor született, addig, a míg eljutott. Ha az
-összes emberi tudást két részre osztanók s az egyik az volna, a
-mely közös minden emberrel, a másik, a mely csak a tudósoké, az
-utóbbi nagyon kicsi volna az előbbihez képest. De a megszerzett
-általános ismereteket nem veszszük számba, mert csak úgy szerezzük,
-a nélkül, hogy gondolnánk rájuk és pedig az ész kora előtt;
-másrészt a tudás csakis a különbözőségek révén vevődik észre s a
-közös mennyiségek, akár az algebrai egyenletekben, nem jönnek
-számításba.</p>
-<p>Még az állatok is sokat tanulnak. Vannak érzékeik, meg kell
-tanulniok hasznukat venni; vannak szükségleteik, meg kell tanulniok
-gondoskodni róluk; meg kell hogy tanuljanak enni, járni, repülni. A
-négylábuak, melyek lábra állnak születésüktől fogva, azért még nem
-tudnak járni; első lépéseiken meglátszik, hogy bizonytalan
-kisérletek. A kalitkájából kiszabadult kanári madár nem tud
-repülni, mert még sohasem repült. Eleven és érző lényekre nézve
-minden tanítás. Ha a növények helyüket tudnák változtatni,
-érzékeiknek is kellene lenniök és ismereteket kellene szerezniök,
-különben a fajtájuk hamarosan kiveszne.</p>
-<p>A gyermek első érzékletei merőben érzésbeli benyomások; csak az
-élvezetet vagy a fájdalmat tudja észrevenni. Nem tudván sem járni,
-sem fogni, hosszú időre van szüksége, hogy lassanként megalkossa
-magának azokat az érzéki képzeteket, melyek a rajta kívül levő
-tárgyakat észrevétetik vele; de míg ezalatt ezek a tárgyak
-kiterjeszkednek, úgyszólván szeme láttára eltávolodnak s
-dimenziókat és formákat öltenek számára, az érzésbeli képzetek
-ismétlődése kezdi őt alávetni a szokás uralma alá; látjuk, hogy
-szemét folyton a fény felé fordítja és ha a fény oldalról jön,
-öntudatlanul abba az irányba fordul, úgy, hogy gondot kell rá
-fordítani, hogy arczát a nap felé fordítsa, hogy kancsallá ne
-váljon vagy meg ne szokjon keresztbe nézni. Hozzá kell hogy
-szokjanak idejében a sötétséghez is, különben sírnak és kiabálnak,
-ha egyszerre sötétben találják magukat. A táplálékra és az álomra,
-ha ideje pontosan ki van mérve, ugyanazokban az időközökben lesz
-szükségük s csakhamar <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span> a kivánság nem a szükségből, hanem a
-szokásból folyik, vagyis jobban mondva a szokás új szükségletet
-csatol a természetadta szükséglethez, – épen ennek kell elejébe
-vágni.</p>
-<p>Az egyedüli szokás, melyet meg lehet engedni, hogy a gyermek
-fölvegyen, az, hogy ne vegyen föl semmilyen szokást. Nem kell az
-egyik karon többször vinni, mint a másikon, nem kell
-hozzászoktatni, hogy egyik kezét gyakrabban nyújtsa, mint a másikat
-vagy az egyiket többször használja, hogy mindig ugyanabban az
-órában akarjon enni, aludni, mozogni, hogy ne tudjon sem éjjel, sem
-nappal egyedül maradni. Eleve elő kell készíteni számára a
-szabadság uralmát és erőinek szabad használatát, meghagyva testének
-a természetes szokást, abba a helyzetbe hozva őt, hogy mindig a
-maga ura lehessen és mindenkor megtegye a maga akaratát, a mint van
-akarata.</p>
-<p>A mint a gyermek elkezdi megkülönböztetni a tárgyakat, fontos
-dolog megválogatni, hogy mit mutassunk meg neki. Természetesen
-minden új tárgy érdekli az embert. Oly gyöngének érzi magát, hogy
-fél mindentől, a mit nem ismer: az a megszokás, hogy új tárgyakat
-lásson a nélkül, hogy felizgassák, eloszlatja ezt a félelmet. Az
-olyan tiszta házakban nevelt gyermekek, a hol nem tűrik a pókot,
-félnek a póktól s ez a félelem megmarad bennük még akkor is, ha
-felnőnek. Sohasem láttam parasztot, sem férfit, sem asszonyt, sem
-gyermeket, a ki félt a póktól.</p>
-<p>Mért ne kezdődnék a gyermek nevelése, mielőtt beszél és ért,
-mikor már a neki megmutatott tárgyak kiválogatása is alkalmas arra,
-hogy félénkké vagy bátorrá tegye? Azt akarom, hogy szoktassák hozzá
-új dolgok, csunya, utálatos, bizarr állatok látásához, de
-lassanként, távolról, addig, a míg meg nem szokja, hogy látva, hogy
-mások hozzájuk nyúlnak, hozzájuk merjen nyúlni maga is. Ha
-gyermekkorától fogva rémület nélkül látott békákat, kigyókat,
-rákokat, felnőve borzalom nélkül fog nézni akármiféle állatot. A ki
-mindennap látja, annak számára nem borzalmas semmi tárgy.</p>
-<p>Minden gyermek fél az álarczosoktól. Én azon kezdem,
-<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> hogy Emilnek kellemes formájú álarczot
-mutatok, aztán valaki a szeme láttára arczára ölti ezt az álarczot,
-elkezdek rajta nevetni, mindenki nevet rajta, a gyermek is nevet,
-mint a többiek. Lassan-lassan hozzászoktatom kevésbbé kellemes
-álarczokhoz és végül a förtelmes figurákhoz. Ha jól csináltam ezt
-fokról-fokra, eszébe sem jut az utolsótól megijedni, nevetni fog
-rajta, mint az előbbin. Attól fogva nem félek, hogy meg lehessen
-rémíteni álarczokkal.</p>
-<p>Mikor a kis Astyanax, Andromache és Hektor bucsujában megrémülve
-az apja sisakjáról lecsüngő forgótól, nem ismeri meg apját, sírva
-veti magát dajkája keblére és könnyekkel vegyes mosolyra indítja
-anyját, – mit kell tenni ennek a rémületnek a meggyógyítására? Szó
-szerint azt, a mit Hektor tesz: letenni a sisakot a földre és aztán
-megcsókolni a gyermeket. Nyugalmasabb pillanatban nem állanánk meg
-ennél, odalépnénk a sisakhoz, játszanánk a tollakkal, kezébe adnók
-a gyermeknek, végül a dajka fogná a sisakot s nevetve föltenné a
-maga fejére, ha ugyan egy női kéz hozzá merne nyúlni Hektor
-fegyverzetéhez.</p>
-<p>Ha arról van szó, hogy lövőfegyver dörrenéséhez kell szoktatni
-Emilt, előbb elsütném egy pisztolyban a gyujtóport. Ez a hirtelen
-és ellobbanó láng, a fénynek ez a fajtája örömet szerez neki. Ekkor
-több puskaporral ismétlem ugyanazt, lassankint egy kis töltést
-teszek a pisztolyba fojtás nélkül, majd valamivel nagyobbat: végül
-hozzászoktatom a puskalövéshez, mozsarakhoz, ágyúkhoz, a
-legszörnyűbb dörrenésekhez.</p>
-<p>Észrevettem, hogy a gyermekek ritkán félnek a mennydörgéstől,
-legalább ha a dörrenések nem nagyon hevesek és nem sértik igazán a
-hallóérzéket; máskülönben ez a félelem csak akkor jön rájuk, mikor
-megtudták, hogy a mennydörgés olykor sebesít vagy öl is. Ha az ész
-elkezdi őket rémíteni, hadd nyugtassa meg a megszokás. Lassú és
-tervszerű fokozással az embert és a gyermeket minden félelemtől
-mentessé lehet tenni.</p>
-<p>Az élet kezdetén, mikor az emlékezet és a képzelet még tétlen, a
-gyermek csak arra figyel, a mi épen hat az érzékeire; az érzékletei
-lévén ismereteinek első anyaga, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> ezeket megfelelő rendben
-nyujtani nekik annyit tesz, mint előkészíteni emlékezetét, hogy egy
-napon ugyanolyan rendben adja át az érzékleteket értelmének; de
-miután csak érzékleteire figyel, kezdetben elég megmutatni neki
-világosan a kapcsolatot ezek közt az érzékletek és a tárgyak
-között, melyek azokat előidézik. Mindent meg akar érinteni, mindent
-meg akar fogni; nem szabad ellenkezni ezzel a nyugtalanságával, ez
-nagyon szükséges leczkével szolgál neki. Úgy tanulja meg érezni a
-meleget, a hideget, a keménységet, a lágyságot, a testek súlyát és
-könnyűségét, megítélni nagyságukat, alakjukat és minden
-érzékeinkkel felfogható tulajdonságukat, ha megnézegeti,
-megtapogatja,<a name="FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href=
-"#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> meghallgatja őket, mindenek
-felett ha összehasonlítja a látási képzetet a tapintási képzettel
-és szemével értékeli meg azt a benyomást, a melyet újjaira
-tesznek.</p>
-<p>Csak mozgás utján tanuljuk meg, hogy vannak olyan tárgyak,
-melyek nem tartoznak énünkhöz és csak saját mozgásunk által
-szerezzük meg a kiterjedés fogalmát. A gyermek, mert ez a fogalom
-nincs meg benne, azért nyújtja ki ép úgy a kezét, ha olyan tárgyat
-akar megragadni, a mely közvetlen közelében van, mint azt a
-tárgyat, a mely száz lépésnyire van tőle. Ez a mozdulat úgy tünik
-fel, mint az uralkodás jele, mint parancs, melyet a tárgynak ad,
-hogy közeledjék vagy hogy hozzátok közelebb hozzája, pedig erről
-szó sincs, csak épen hogy ugyanazokat a tárgyakat, melyeket
-kezdetben agyában, aztán szemében látott, most karjai végén látja
-és nem is tud elképzelni csak olyan kiterjedést, melyet el tud
-érni. Legyen gondotok rá, hogy gyakran járjanak vele, hordozzátok
-egyik helyről a másikra, éreztessék vele a helyváltozást, hogy
-megtanulja megítélni a távolságokat. Mikor elkezdi ismerni őket,
-akkor változtatni kell a módszeren és csak úgy vinni ide vagy oda,
-a <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span> hogy nektek tetszik és nem a hogy neki
-tetszik, mert mihelyt nem vezetik már félre az érzékei,
-erőlködésének megváltozik az oka. Ez a változás figyelemreméltó és
-magyarázatot kíván.</p>
-<p>A szükséglet kellemetlen érzése jelek utján nyilvánul, mikor
-másnak segítségére van szükség, hogy kielégíthesse. Innen ered a
-gyermekek sírása; sokat sírnak; ennek úgy is kell lenni. Miután
-minden érzékletük affektiv természetű, ha ezek kellemesek, csöndben
-élvezik őket, ha ellenben kellemetlenek, a maguk nyelvén mondják ki
-ezt és megkönnyebbülést kívánnak. A míg tehát ébren van a gyermek,
-alig tud megmaradni közömbös állapotban; alszik vagy fel van
-indulva.</p>
-<p>Minden nyelvünk mesterség terméke. Sokáig kutatták, van-e
-természetes és minden emberrel közös nyelv: kétségkívül van és
-pedig az, a melyet a gyermekek beszélnek, mielőtt beszélni
-tudnának. Ez a nyelv nem artikulált, de hangsúlya van, hangzatos és
-érthető. A mi nyelvünk használata elhanyagoltatta velünk, annyira,
-hogy egészen el is felejtettük. Tanulmányozzuk a gyermekeket és
-hamarosan megtanuljuk tőlük ezt a nyelvet újra. A dajkák a
-mestereink ebben a nyelvben, megértenek mindent, a mit növendékeik
-mondanak, felelnek nekik, egész helyes értelmű párbeszédeket
-folytatnak velük és bár ejtenek is ki szavakat, ezek a szavak
-teljesen haszontalanok; a gyermek nem a szavak értelmét érti meg,
-hanem a hangsúlyt, a mely kíséri.</p>
-<p>A hangnak ehhez a nyelvéhez járul a mozdulaté, a mely nem
-kevésbbé energikus. Ezt a mozdulatot a gyermek nem gyönge
-kezecskéjével teszi, hanem az arczával. Csodálatos, hogy ezekben a
-tökéletlenül formált fiziognomiákban máris mennyi a kifejezés;
-arczvonásaik egyik pillanatról a másikra felfoghatatlan
-hirtelenséggel változnak: látjátok rajtuk a mosolyt, a vágyat, a
-rémületet megszületni és eltűnni mint megannyi villámot; azt
-hinnétek, minden pillanatban más arczot láttok. Bizonyára
-mozgékonyabbak az arczizmaik, mint nekünk. Viszont azonban bágyadt
-szemük nem mond csaknem semmit. Ilyen kell is hogy legyen a
-jelbeszédük olyan korban, mikor csak testi szükségleteik
-<span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> vannak; az érzékletek kifejezése az
-arcz-fintorításokban van, az érzések kifejezése a tekintetben.</p>
-<p>Mivel az ember első állapota nyomoruság és gyöngeség, első
-hangjai panasz és sírás. A gyermek érzi szükségleteit és nem tudja
-őket kielégíteni, más segítségeért könyörög kiáltozásával; ha éhes
-vagy szomjas, sír; ha nagyon hideg van vagy nagyon meleg van, sír,
-ha mozgásra van szüksége és nyugalomban tartják, sír, ha aludni
-akar és nem hagyják békében, sír. Mennél kevésbbé függ az élete
-módja önmagától, annál gyakrabban kívánja, hogy megváltoztassák.
-Csak egy nyelve van, mert hogy úgy mondjuk, csak egy módja van
-számára a rosszullétnek: szervei tökéletlenségénél fogva nem
-különbözteti meg azok különböző benyomásait; minden baj csak egy
-érzését váltja ki belőle a fájdalomnak.</p>
-<p>Ebből a sírásból, melyet oly kevéssé figyelemreméltónak
-gondolnánk, születik meg az embernek első viszonya mind ahhoz, a mi
-körülveszi: ebben kovácsolódik az első szeme annak a láncznak,
-melyből a társadalmi rend formáltatott.</p>
-<p>Mikor a gyermek sír, rosszul érzi magát, van valami szükséglete,
-melyet nem tud kielégíteni: megvizsgáljuk, megkeressük ezt a
-szükségletet, megtaláljuk, kielégítjük. Ha nem találjuk meg vagy
-nem birjuk kielégíteni, sírása folytatódik s az embert boszantja:
-hízelgünk a gyermeknek, hogy hallgasson, ringatjuk, éneklünk neki,
-hogy elaludjék; ha makacskodik, elvesztjük a türelmünket,
-megfenyegetjük; durva dajkák néha meg is ütik. Ime, mily különös
-leczkék élete küszöbén.</p>
-<p>Sohasem fogom elfelejteni, hogy láttam egyszer, a mint egy ily
-kellemetlen síró gyermeket megvert a dajkája. Azonnal elhallgatott:
-azt hittem, megijedt. Azt mondtam magamban: ebből szolgai lélek
-lesz, melytől mindent csak szigorusággal lehet megkapni. Tévedtem;
-a szerencsétlen fuldoklott a haragtól, elállott a lélekzete,
-láttam, a mint lilaszínűre vált. Egy pillanat mulva éles kiáltás
-jött, minden jele a bosszúságnak, a haragnak, a gyermeki
-kétségbeesésnek benne volt akczentusában. Attól féltem, belepusztul
-ebbe az izgatottságba. Ha kételkedtem volna, hogy a jogos
-<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span> és jogtalan érzése veleszületett az
-emberi szívvel, ez a példa meggyőzött volna. Biztos vagyok benne,
-hogy ha véletlenül égő parázs esett volna ennek a gyermeknek a
-kezére, kevésbbé lett volna érzékeny, mint erre az elég gyönge
-ütésre, mely azonban a megbántás nyilvánvaló szándékával érte.</p>
-<p>A gyermeknek ez a hajlandósága az ingerültségre, a dühre, a
-haragra rendkívüli gondosságot kíván. Boerhave azt gondolja, hogy a
-gyermek betegségei legtöbbnyire görcsös természetűek, mert a fejük
-aránylagosan nagyobb lévén és az idegrendszer kiterjedtebb, mint a
-felnőttekké, az idegeik fogékonyabbak az izgalmakra. Távolítsátok
-el tőlük a legnagyobb gonddal azokat a cselédeket, a kik ingerlik,
-izgatják, türelmetlenné teszik őket; ezek százszor veszedelmesebbek
-és végzetesebbek rájuk nézve, mint a levegő és az évszakok okozta
-bajok. A míg a gyermek csak a dolgokban talál ellenállást és nem az
-akaratokban, nem válik sem lázadóvá, sem dühössé s jobb egészségben
-marad. Ez egyik oka annak, a miért a nép gyermekei, sza badabbak,
-függetlenebbek lévén, rendszerint kevésbbé betegesek, kevésbbé
-kényesek s erőteljesebbek, mint azok, a kiket, azt hiszik, jobban
-nevelnek, a mikor szüntelenül ellenükre tesznek; de mindig arra
-kell gondolni, hogy két különböző dolog: engedelmeskedni nekik és
-nem szállni velük szembe.</p>
-<p>A gyermek első könnye könyörgés: ha nem vigyázunk vele, hamar
-parancscsá lehet; azon kezdi, hogy segítséget kíván s azon végzi,
-hogy szolgáltatja magát. Így épen gyöngeségéből, a melyből
-kezdetben függésének érzése fakad, születik meg aztán a zsarnokság
-és uralkodás eszméje, de ez az eszme nem annyira az ő
-szükségletéből kelt levén, mint a mi szolgálatainkból, itt kezdik
-éreztetni magukat azok az erkölcsi hatások, melyeknek közvetlen oka
-nem a természetben rejlik; ebből láthatni, hogy már attól az első
-kortól fogva miért oly fontos kitalálni azt a titkos szándékot, a
-mely a taglejtést vagy a kiáltást diktálja.</p>
-<p>Mikor a gyermek erőlködve kinyújtja karját a nélkül, hogy
-mondana valamit, azt hiszi, eléri a tárgyat, mert nem tudja
-megítélni a távolságot; tévedésben van: de ha panaszkodik
-<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> és sír, mialatt a kezét kinyújtja, már
-nem téved a távolságot illetőleg, hanem parancsolja a tárgynak,
-hogy közeledjék hozzá vagy a környezetében levőknek, hogy hozzák
-oda neki. Az első esetben vigyétek oda a tárgyhoz, lassan és apró
-lépésekkel; a másik esetben tegyetek úgy, mintha nem hallanátok s
-mennél jobban sír, annál kevésbbé kell rá hallgatni. Fontos dolog
-hozzászoktatni idején, hogy ne parancsolgasson sem az embereknek,
-mert nem uruk, sem a tárgyaknak, mert azok nem hallják. Így mikor
-egy gyermek kíván valamit, a mit lát és a mit oda akarunk neki
-adni, jobb a gyermeket vinni oda a tárgyhoz, mint a tárgyat a
-gyermekhez: ebből az eljárásból olyan következtetést von le, a mely
-korának megfelel és nincs más mód, hogy erre rávezessük.</p>
-<p>Saint-Pierre abbé az embereket nagy gyermekeknek nevezi, viszont
-a gyermekeket apró embereknek lehet nevezni. Ezeknek az
-állításoknak megvan az igazsága mint mondásoknak, mint elvek
-megvilágításra szorulnak. De mikor Hobbes a gonosztevőt nagyerejű
-gyermeknek nevezi, ellenmondással teljes dolgot mond. Minden
-gonoszság a gyöngeségből folyik; a gyermek csak azért gonosz, mert
-gyönge; tegyétek erőssé és jó lesz: a ki mindent meg tudna győzni,
-nem tenne soha rosszat. A mindenható istenség attributumai közül a
-jóság az, a mely nélkül legkevésbbé lehet elképzelni. Mindazok a
-népek, melyek két princzipiumot fogtak fel, a rosszat mindig
-alantasabbnak tekintették a jónál; e nélkül képtelen lett volna a
-föltevésük. Lásd alább a savoyai vikárius hitvallomását.</p>
-<p>Csak az ész tanít meg a jó és rossz felismerésére. A
-lelkiismeret, a mely az egyiknek szeretetére s a másiknak
-gyülöletére tanít, ámbár független az észtől, nem fejlődhetik ki
-nélküle. Az ész kora előtt csak úgy teszszük a jót és a rosszat, a
-nélkül, hogy ismernők és nincs semmi erkölcsiség cselekvéseinkben,
-ha néha megvan is mások velünk kapcsolatban álló cselekedeteiről
-való érzésünkben. A gyermek mindent ki akar forgatni rendjéből, a
-mit lát, úgy fogja meg a madarat, mintha követ fogna és megfojtja a
-nélkül, hogy tudná, mit csinál. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p>
-<p>Miért van ez? A filozófia igyekszik megtalálni az okot a
-természetes bűnökben, a gőgben, az uralkodás vágyában, az
-önszeretetben, az emberi gonoszságban: hozzátehetné, hogy a
-gyermeket gyöngeségének érzése teszi erőszakosságra vágyóvá, hogy
-magamagát meggyőzze saját hatalmáról. De nézzétek ezt a gyönge és
-megtört aggastyánt, a kit az élet körforgása a gyermek
-gyöngeségéhez vezetett vissza; nemcsak hogy mozdulatlan és nyugodt
-marad, hanem azt is akarja, hogy minden úgy maradjon körülötte, a
-legkisebb változás megzavarja és nyugtalanítja, azt szeretné, ha
-általános nyugalom uralkodnék. Hogyan vezetne ugyanaz a
-tehetetlenség ugyanazokkal a szenvedélyekkel párosodva ily
-különböző eredményekre a két életkorban, ha az első ok nem
-változott volna meg? És hol keressük az okoknak ezt a
-különbözőségét, ha nem a két egyén fizikai állapotában? A
-tevékenységi ösztön, mely közös mind a kettővel, az egyikben
-fejlődik, a másikban tünőben van; az egyik formálódik, a másik
-pusztul; az egyik az életre irányul, a másik a halálra. A hanyatló
-tevékenység összpontosul az aggastyán szívében; a gyermekében
-túlárad és kifelé törekszik, hogy úgy mondjam, elég életet érez
-magában, hogy föléleszszen mindent, a mi körülveszi. Hogy mit tesz
-és mit nem tesz, az nem fontos, elég hogy megváltoztatja a dolgok
-állapotát; már pedig, minden változás tevékenység. Ha több
-hajlandósága van a rombolásra, ez nem gonoszságból van, hanem
-azért, mert az alkotó tevékenység mindig lassú, az pedig, a mely
-rombol, gyorsabb lévén, jobban megfelel elevenségének.</p>
-<p>A természet Alkotója ugyanakkor, mikor ezt a tevékenységi
-ösztönt oltja bele a gyermekbe, gondoskodik arról is, hogy keveset
-ártson, kevés erőt adva neki gyakorlására. De a mint úgy tekintheti
-az embereket, a kik környezik, mint gépezeteket, melyeket kedve
-szerint hozhat mozgásba, fel is használja őket, hogy hajlamát
-kövesse és ezzel segítsen saját gyöngeségén. Így lett a gyermek
-alkalmatlan, zsarnokoskodó, akaratos, gonosz, fékezhetetlen: ez az
-eredmény nem az uralkodás természetes szelleméből folyik, hanem
-beleoltja az uralkodás vágyát, mert nem sok tapasztalat kell hozzá,
-hogy a gyermek rájöjjön, mennyire kellemes <span class=
-"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> dolog
-másnak a keze által cselekedni s csak épen megmozdítani a nyelvét,
-hogy az egész világ mozgásba jöjjön.</p>
-<p>Felnövekedve erőt szerzünk, kevésbbé nyugtalanok leszünk, mind
-jobban bezárkózunk önmagunkba. A lélek és test úgyszólván
-egyensúlyba jön és a természet már csak a fentartásunkra szükséges
-mozgást kívánja tőlünk. De a parancsolás vágya nem szűnik meg a
-szükséglettel, a mely fölkeltette; az uralkodás növeli az
-önszeretetet és hízeleg neki, a megszokás megerősíti: így
-következik a szeszély a szükségletre, így verik első gyökereiket az
-előitélet és a képzelődés.</p>
-<p>Ha az alapokot egyszer felismertük, világosan látjuk a pontot, a
-melyen elhagyjuk a természet útját: lássuk, mit kell tenni, hogy
-megmaradjunk rajta.</p>
-<p>A gyermeknek nem hogy fölösleges ereje volna, hanem még elegendő
-sincs mindarra, a mit a természet kíván tőle; engedni kell, hogy
-felhasználja minden erejét, a mit a természet adott neki és a mivel
-nem tud visszaélni. Ez az első alaptétel.</p>
-<p>Segíteni kell és kipótolni, a mije hiányzik, akár élelem, akár
-erő dolgában, a fizikai szükségleteket illetőleg. Ez a második
-alaptétel.</p>
-<p>A segítségben, melyben részesítjük, egyedül a valódi haszonra
-kell szorítkozni, a nélkül, hogy valamit is engednénk szeszélyének
-vagy esztelen kívánságának; mert a szeszély nem kínozza, ha nem
-keltettük fel, miután nem a természetből folyik. Ez a harmadik
-alaptétel.</p>
-<p>Gondosan tanulmányozni kell a gyermek nyelvét és jeleit, hogy
-abban a korban, mikor nem tud színlelni, megkülönböztethessük
-azokat a kívánságait, melyek közvetlenül a természetből és a melyek
-a képzelődésből folynak. Ez a negyedik alaptétel.</p>
-<p>Ezeknek a szabályoknak a szelleme az, hogy több igazi
-szabadságot kell engedni a gyermeknek és kevesebb uralkodást, hogy
-többet tegyen maga és kevesebbet követeljen másoktól. Így idején
-hozzászokva, hogy kívánságait erejük szerint korlátozzák, kevésbbé
-fogja érezni annak nélkülözését, a mi nem lesz hatalmában.
-<span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span></p>
-<p>Ime egy új és nagyon fontos ok arra, hogy a gyermek testét és
-tagjait teljesen szabadon engedjük, egyedül azzal az óvatossággal,
-hogy távol tartsuk az elesés veszedelmétől s eltávolítsunk keze
-ügyéből mindent, a mi megsértheti.</p>
-<p>Az a gyermek, a kinek teste és karja szabad, okvetlenül
-kevesebbet sír, mint a pólyába kötözött gyermek. A ki csak a
-fizikai szükségleteket ismeri, csak akkor sír, ha szenved és ez
-igen nagy előny: mert akkor pontosan tudjuk, mikor van szüksége
-segítségre és nem kell késlekednünk egy pillanatig sem, hogy ha
-lehet, megadjuk neki. De ha nem tudunk könnyíteni rajta, maradjunk
-veszteg, a nélkül, hogy csitítgatnók; a kedveskedés nem gyógyítja
-meg a kólikáját; különben majd máskor is eszébe jut, mit kell
-tennie, hogy kedvében járjanak és ha egyszer látja, hogy az ő kedve
-szerint foglalkozunk vele, akkor zsarnokunkká válik és mindennek
-vége.</p>
-<p>Ha a gyermek kevésbbé van akadályozva mozgásában, kevesebbet
-sír; kevésbbé lévén alkalmatlan a sírása, kevesebbet vesződünk az
-elhallgattatásával; ha ritkábban fenyegetik és hízelegnek neki, nem
-lesz olyan félénk és akaratos és jobban megmarad természetes
-állapotában. Nem annyira attól kap a gyermek sérvet, ha sírni
-hagyják, mint inkább attól, ha nagyon igyekeznek elhallgattatni és
-én azt tapasztaltam, hogy a leginkább elhanyagolt gyermekek
-kevésbbé vannak kitéve a sérvnek, mint a többiek. Távol legyen
-tőlem, hogy azért azt akarjam, hogy hanyagolják el őket,
-ellenkezőleg fontos dolog, hogy megelőzzük kivánságaikat és ne
-sírásuk által figyelmeztettessük magunkat szükségleteikre. De ép
-oly kevéssé akarom, hogy a gondozás, melyben részesítik őket,
-félreértésből származzék. Mért ne sírnának, mikor látják, hogy a
-sírásuk mindenre jó? Megismerve az árat, melyet hallgatásukért
-kapnak, óvakodnak attól, hogy elpazarolják. Végül aztán oly nagy
-értéket adnak neki, hogy meg se lehet fizetni s így esik meg aztán,
-hogy ha hasztalan sír, addig erőlködik, a míg kimerül és agyonsírja
-magát.</p>
-<p>A gyermek hosszas sírása, ha nincs sem megkötözve, se nem beteg
-és ha nincs híja semmiben, csak megszokás <span class=
-"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> és
-önfejűség. Nem a természet műve, hanem a dajkáé, a ki nem tudva
-türni az alkalmatlanságot, megsokszorozza, nem gondolva rá, hogy ha
-ma elhallgattatja a gyermeket, holnap annál jobban fog sírni.</p>
-<p>Az egyedüli mód, segíteni ezen a szokáson vagy megelőzni, ha nem
-ügyelünk rá. Senki sem szeret hasztalanul vesződni, még a gyermek
-sem. Kísérleteiben makacs szokott lenni, de ha több állhatatosság
-van bennetek, mint benne önfejűség, abbahagyja és sohasem kezdi rá
-újra. Így lehet megkímélni könnyeit és hozzászoktatni, hogy csak
-akkor ontsa, ha a fájdalom kényszeríti.</p>
-<p>Egyébiránt ha szeszélyből vagy makacsságból sír a gyermek,
-biztos módszer elhallgattására, ha elszórakoztatjuk valami kellemes
-vagy meglepő tárgy mutogatásával, a mely elfeledteti vele, hogy
-sírni akart. A legtöbb dajka nagyon jól ért ehhez a mesterséghez és
-ez jól alkalmazva nagyon hasznos is, de a legnagyobb fontosságú az,
-hogy a gyermek ne vegye észre a szándékot, hogy el akarják vonni a
-figyelmét és hogy elmulasson a nélkül, hogy azt hinné, törődnek
-vele: ebben azonban minden dajka ügyetlen.</p>
-<p>Túlságos korán szokták a gyermekeket elválasztani. Az időpontot,
-a mikor el kell őket választani, jelzi a fogak kiütközése s ez a
-fogzás rendszerint kínos és fájdalmas. Gépies ösztönből a gyermek
-ilyenkor gyakran a szájába vesz mindent, a mi a kezébe akad, hogy
-majszolja. Meg lehet a dolgot könnyíteni, ha csörgőül valami kemény
-tárgyat adnak neki, például elefántcsontot vagy fémsimítót. Azt
-hiszem, ebben tévednek. A kemény tárgyak, ha a gyermek inyéhez
-szorítja, a helyett, hogy meglágyítanák, inkább megkérgesítik,
-keménynyé teszik, nehezebbé és fájdalmasabbá teszik a fogak
-áttörését. Vegyük mindig az ösztönt például. Nincs arra eset, hogy
-fiatal kutyák növő fogaikat kavicson, vason vagy csontokon
-gyakorolják, hanem fán, bőrön, rongyokon, puha anyagokon, melyek
-engednek s a melyekbe a fog benyomulhat.</p>
-<p>Nem tudunk már semmiben sem egyszerűek lenni, még a gyermekek
-körül sem. Ezüst, arany, koráll, köszörült kristály csengők,
-mindenféle árú és fajtájú csörgők: milyen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span>
-haszontalan és veszedelmes szerszámok! Semmi ilyesfélét. Se csengő,
-se csörgő; kicsi faágak gyümölcseikkel és leveleikkel, egy mákfej,
-a melyben hallani lehet a magvak zörgését, egy darab édesfa, a
-melyet szopogathat és rágcsálhat, ép úgy elmulattatják, mint azok a
-pompás csecsebecsék és nincs meg az a hibájuk, hogy már
-születésétől fogva hozzászoktassák a fényűzéshez.</p>
-<p>Azt már belátták, hogy a pép nem nagyon egészséges eledel. A
-forralt tej és nyers liszt sok kellemetlenséget okoz és rosszul
-esik gyomrunknak. A pépben a liszt nincs annyira megfőlve, mint a
-kenyérben és ezenfelül nem is kelt meg; a kenyérleves és a rizspép
-alkalmasabbnak látszik. Ha már mindenáron pépet akarunk adni, jó a
-lisztet előbb kissé megpörkölni. Az én házamban az ilyen pörkölt
-lisztből nagyon jóízű és egészséges levest készítenek. Húsleves és
-zöldségleves közepes eledel, a melyet lehetőleg ritkán kell
-használni. Fontos dolog, hogy a gyermek kezdettől fogva
-hozzászokjon a rágáshoz; ez az igazi módja a fogzás
-megkönnyebbítésének és mikor elkezd a gyermek nyelni, az eledellel
-keveredő nyálka megkönnyíti az emésztést.</p>
-<p>Kezdetben tehát aszalt gyümölcsöt és kenyérhajat rágcsáltatunk a
-gyermekkel. Játékszerül kis kenyérszeleteket vagy a piemonti
-kenyérhez hasonló kétszersültet adnék neki, a melyet hazájában
-<i>grisse</i>-nek neveznek. Ezt a kenyeret addig lágyítaná a
-szájában, a míg végre lenyelne belőle egy keveset: a foga egyszerre
-csak kiütköznék és a gyermek elválasztódnék, mielőtt észrevenné az
-ember. A parasztoknak rendszerint nagyon jó a gyomruk és nem sokkal
-több teketóriával választják el őket.</p>
-<p>A gyermek születésétől fogva hall beszélni; beszélnek neki
-nemcsak mielőtt meg tudná érteni, a mit mondanak, hanem mielőtt
-vissza tudná adni a hangokat, a melyeket hall. Még merev hangja
-csak lassankint alkalmazkodik a hangok utánzásához, melyeket
-diktálnak neki és még az sem bizonyos, hogy ezek a hangok kezdettől
-fogva oly világosan érik-e a fülét, mint a miénket. Nem
-helytelenítem, hogy a dajka énekkel és nagyon vidám és nagyon
-változatos dallamokkal mulattassa; de nem helyeslem, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span> szüntelenül elkábítsa a haszontalan
-szavak tömegével, a melyekből nem ért meg semmit, csak a hangot, a
-melyet belevisz. Azt akarom, hogy az első szótagok, melyeket hall,
-ritkák, könnyűek, világosak, gyakran ismétlődők legyenek és hogy a
-szavak, melyeket kifejeznek, csak az érzékekkel felfogható
-tárgyakra vonatkozzanak, a melyeket kezdettől fogva meg lehet
-mutatni a gyermeknek. Az a végzetes könnyűség, hogy olyan szavakkal
-fizetjük ki magunkat, melyeknek nem tudjuk az értelmét, hamarabb
-kezdődik, semmint gondolnók. A tanuló úgy hallja az iskolában
-tanítója fecsegését, mintha a pólyában dajkája gügyögését hallaná.
-Nekem úgy tetszik, sokkal hasznosabb tanítás volna rá nézve, ha úgy
-nevelnék, hogy ne is értsen belőle semmit.</p>
-<p>Se szeri, se száma a gondolatoknak, melyek akkor keletkeznek, ha
-a nyelv alakulásával és a gyermek első beszélgetésével
-foglalkozunk. Akármit teszünk is, mindig egy s ugyanazon módon
-tanul meg beszélni és ebben a lehető leghaszontalanabb minden
-filozófiai spekuláczió.</p>
-<p>Kezdetben, hogy úgy mondjam, korának megfelelő grammatikája van,
-melynek mondattana sokkal általánosabb szabályok szerint alakult,
-mint a miénk és ha ügyelünk erre, elcsodálkozunk a pontosságon, a
-melylyel bizonyos analogiákat követ, melyek, ha úgy tetszik, nagyon
-hibásak, de nagyon szabályosak és csak keménységüknél fogva
-ütközünk meg rajtuk, vagy azért, mert ellenére vannak a
-nyelvszokásnak. Hallottam, a mint egy szegény gyermeket erősen
-megszidott az apja, mert azt mondta: <i>Mon père, irai-je-t-y?</i>
-Pedig nyilvánvaló, hogy a gyermek jobban ragaszkodott az
-analogiához, mint a franczia grammatikusok; mert ha azt mondták
-neki: <i>vas-y</i>, – mért ne mondhatná azt, hogy:
-<i>irai-je-t-y?</i> Figyeljétek meg, milyen ügyességgel kerülte el
-a magánhangzók torlódását, a mikor nem azt mondta, hogy
-<i>irai-jè-y</i> vagy <i>y irai-je?</i> Hát a szegény gyermek
-hibája, ha mi ügyetlenül távolítottuk el az <i>y</i> határozót,
-mert nem tudtunk vele mit kezdeni? Elviselhetetlen pedantéria és a
-legfölöslegesebb gondoskodások egyike, minden áron kijavítani a
-gyermeknek ezeket a nyelvszokás ellen elkövetett apró botlásait, a
-melyeket úgyis kijavít idővel <span class="pagenum"><a name=
-"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> magától. Beszéljetek előttük
-mindig kifogástalanul, tegyetek róla, hogy senkivel se legyen
-szivesebben, mint veletek és biztosak lehettek benne, hogy a nyelve
-észrevétlenül megtisztul a tiétek által, a nélkül, hogy meg kellene
-őt szidni.</p>
-<p>De egész más fontosságú ferdeség, a melyen ép oly könnyű
-segíteni, hogy nagyon sietnek beszéltetni a gyermeket, mintha
-félnének, hogy magától nem tanul meg. Ez a helytelen siettetés
-egyenesen ellenkező eredményt szül, mint az, a melyre törekszünk
-Későbben és zavarosabban kezd a gyermek beszélni: a túlzott
-figyelem, melylyel mindent, a mit mond, kísérnek, fölmenti a helyes
-kiejtéstől és mivel aztán alig veszi magának azt a fáradtságot,
-hogy kinyissa a száját, nem egyszer megtart egész életén át valami
-kiejtési hibát és zavaros beszédmódot, mely csaknem ért hetetlenné
-teszi.</p>
-<p>Sokat éltem parasztok közt és sohasem hallottam egyet sem
-selypíteni, sem férfit, sem asszonyt, sem leányt, sem fiút. Honnan
-van ez? Vajjon a parasztok szervei másként vannak szerkesztve, mint
-más emberéi? Nem, de máskép vannak gyakorolva. Szemben az
-ablakommal van egy földhányás, a melyen játékra gyülnek a község
-gyermekei. Bár elég messze vannak tőlem, tökéletesen megértek
-mindent, amit mondanak és gyakran jó ötleteket merítek belőle ehhez
-az iráshoz. A fülem mindennap csalódik koruk megitélésében; tíz
-éves gyermekek hangját hallom, ha pedig odanézek, három vagy négy
-éves gyermekek alakját és arczvonásait látom. Nem korlátozom ezt a
-tapasztalatot csak magamra: a városi emberek, a kik meglátogatnak
-és a kiket erről kikérdezek, ugyanabba a csalódásba esnek.</p>
-<p>Ezt a csalódást az okozza, hogy a városi gyermeknek, a ki öt-hat
-éves koráig a szobában nevelőnő védszárnyai alatt nevelkedik, elég
-csak mormogni, ha meg akarja magát értetni; a mint megmozdítja
-ajkát, már igyekeznek meghallani, szavakat mondanak elő neki,
-melyeket rosszul ért és ugyanazok az emberek mindig körülötte
-vannak, csakhogy figyeljenek rá, hogy hamarabb eltalálják, a mit
-mondani akar, semmint megmondaná.</p>
-<p>Falun egész máskép áll a dolog. A parasztasszony <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> nincs
-szüntelenül gyermeke mellett; s ez kénytelen tisztán és hangosan
-kimondani, a mit meg akar vele értetni. A mezőn, a hol a gyermekek
-elszóródva messzire vannak apjuktól, anyjuktól és más gyermekektől,
-gyakorolják magukat abban, hogy messzire meg tudják magukat értetni
-és a hang erejét a távolság szerint mérjék, a mely elválasztja őket
-azoktól, a kikkel meg akarják magukat értetni. Így lehet igazán
-megtanulni a kiejtést és nem úgy, hogy a gyermek beledadog néhány
-szótagot a figyelmes nevelőnő fülébe. Ha megkérdezünk egy
-parasztgyereket, a szégyenkezéstől talán nem tud felelni, de a mit
-mond, tisztán mondja, holott a városi gyermek mellé a nevelőnőnek
-kell tolmácsul odaállni, e nélkül nem értenénk meg semmit abból, a
-mit fogain keresztül hebeg.<a name="FNanchor_24" id=
-"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class=
-"fnanchor">24)</a></p>
-<p>A fiúk ha felnőnek, ezt a hibát helyre kellene hogy hozzák a
-kollégiumban, a leányok a kolostorban s valóban ezek is, azok is
-általában véve tisztábban beszélnek, mint azok, a kiket mindig az
-apai házban neveltek. De abban, hogy valaha is olyan tiszta
-kiejtésre tegyenek szert, mint a paraszt gyerekek, az akadályozza
-meg őket, hogy sokat kell könyvnélkül megtanulniok és hangosan kell
-ismételniök, a mit megtanultak, mert tanulás közben hozzászoknak a
-hadaráshoz, a hanyag és rossz kiejtéshez s ha felmondják, még
-rosszabb, küzködve keresgélik a szavakat, vontatják és kinyujtják a
-szótagokat; lehetetlen, hogy a nyelv ne hebegjen, ha az emlékezet
-ingadozik. Így keletkeznek és ragadnak meg a kiejtési hibák. Alább
-meg fog válni, hogy Emilemben ezek nincsenek meg, vagy hogy
-legalább nem ugyanazoknál az okoknál fogva jutott hozzájuk.
-<span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span></p>
-<p>Megengedem, hogy a köznép s a falusiak az ellenkező végletbe
-esnek, hogy csaknem mindig hangosabban beszélnek, mint a hogy
-szükséges, s hogy nagyon pontosan ejtve ki a szavakat, erős és
-durva az artikulácziójuk, hogy tulságos a hangsúlyuk, hogy rosszul
-választják meg a kifejezéseiket stb.</p>
-<p>De először is ez a véglet sokkal kevésbbé hibásnak tetszik
-nekem, mint a másik, úgy értve, hogy a beszéd első törvénye az
-érthetőség s a legnagyobb hiba, melyet el lehet követni, ha
-érthetetlenül beszél valaki. A ki nagyra van vele, hogy nincs
-akczentusa, azzal van nagyra, hogy megfosztja a kifejezéseket
-bájuktól és erélyüktől. Az akczentus a beszéd lelke, ez adja bele
-az érzést és az igazságot. Az akczentus kevésbbé hazudik, mint a
-szó, talán ez az oka, hogy a jól nevelt emberek annyira félnek
-tőle. Abból a szokásból, hogy mindent ugyanazon a hangon mondanak,
-keletkezett az a szokás, hogy persziflálják az embereket a nélkül,
-hogy észrevennék. Az akczentus számüzetésére következnek a kiejtés
-nevetséges, affektált, divatnak alávetett módjai, az olyanok, a
-milyeneket mindig megfigyelhetünk, különösen az udvari embereknél.
-A beszédnek és a magatartásnak ez az affektáltsága teszi
-rendszerint eleinte visszataszítóvá és kellemetlenné a franczia
-embert a többi nemzeteknél. A helyett, hogy akczentust vinne bele
-beszédébe, modorosságot visz bele. Ez nem annak a módja, hogy
-megnyerő legyen.</p>
-<p>Mindezek a kis nyelvbeli hibák, melyektől annyira féltik a
-gyermekeket, nem jelentenek semmit, a legnagyobb könnyüséggel lehet
-megelőzni vagy kijavítani, azzal szoknak rájuk, hogy tompává,
-zavarossá, félénkké teszik beszédüket, szüntelenül birálgatva
-hangjuk lejtését, kijavítják minden szavukat s ezek aztán nem
-igazodnak helyre soha. A ki csak a szobában tanult meg beszélni,
-rosszul fogja tudni megértetni magát egy ezred élén és nem fog
-imponálni zavargáskor a népnek. Első sorban arra tanítsátok meg a
-gyermekeket, hogy beszélni tudjanak a férfiakkal, az asszonyokkal
-majd megtanulnak beszélni, ha eljön az ideje.</p>
-<p>Ha falun nevelkednek a mezei egyszerüségben, gyermekeitek
-csengőbb hangot kapnak, nem ragad rájuk a városi gyermekek zavaros
-hebegése; nem ragad rájuk a falusi kifejezésmód <span class=
-"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> és hang
-sem, vagy legalább is könnyen leszoknak róla, ha a mesterük,
-születésüktől fogva velük élve és napról-napra kizárólagosabban
-élve velük, vigyáz rájuk és nyelvének hibátlanságával ellensulyozza
-a parasztok nyelvének hatását. Emil épen olyan tiszta franczia
-nyelven fog beszélni, akár én, de tisztábban fogja beszélni és
-jobban fogja artikulálni, mint én.</p>
-<p>A gyermek, mikor már beszélni akar, csak olyan szavakat halljon,
-a melyeket meg tud érteni s csak olyanokat mondjon, a melyeket ki
-bír ejteni. Ebbeli erőlködése arra viszi, hogy kettőzze a
-szótagokat, mintegy hogy gyakorolja magát tiszta kiejtésükben.
-Mikor elkezd gügyögni, ne erőlködjetek nagyon vele, hogy
-megértsétek, a mit mond. Az a tudat, hogy mindig hallgatják,
-szintén egy neme a zsarnokságnak és a gyermek ne gyakoroljon
-semmiféle zsarnokságot. Elégedjetek meg azzal, hogy figyelmesen
-gondoskodtok a szükségesről, az ő dolga, hogy igyekezzék
-megértetni, a mi nem az. Még kevésbbé kell siettetni hogy
-beszéljen; majd megtanul magától beszélni a szerint, a mint
-szüksége van rá.</p>
-<p>Igaz, erre azt lehet ellenvetni, hogy a mely gyermek nagyon
-későn kezd beszélni, nem beszél soha olyan tisztán, mint a többi,
-de nem azért ügyetlen a beszélő szerve, mert későn tanult meg
-beszélni, hanem ellenkezőleg, azért tanult meg későn beszélni, mert
-születésétől fogva ügyetlen a beszélő szerve; különben mért kezdene
-később beszélni, mint a többiek? Kevesebb alkalma van beszélni és
-kevésbbé kapatják rá a beszédre? Ellenkezőleg, az aggodalomnál
-fogva, melyet ez a késedelem kelt, a mint észreveszik, többet
-vesződnek vele, hogy megtanuljon gügyögni, mint azokkal, a kik
-hamarább kezdték a szavakat kiejteni; ez a rosszul alkalmazott
-sietség is sokban hozzájárulhat, hogy a beszédét zavarttá tegye,
-holott kevesebb siettetéssel ideje lett volna jobban
-tökéletesíteni.</p>
-<p>Azoknak a gyermekeknek, a kiket nagyon siettetnek a beszédre,
-nincs idejük sem a helyes kiejtést megtanulni, sem helyesen
-felfogni, a mit mondatnak velük; ellenben ha hagyják őket,
-tegyenek, a mit akarnak, kezdetben a legkönnyebb kiejtésü
-szótagokon gyakorolják magukat és lassankint hozzákapcsolva egy
-vagy más jelentést, melyet mozdulataikból <span class=
-"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> lehet
-megérteni, közlik velünk szavaikat, mielőtt a mieinket hallanák: a
-miből az következik, hogy ezeket csak akkor fogadják el, a mikor
-már jól megértették őket. Nem lévén nekik sürgős, hogy használják
-ezeket a szavakat, azon kezdik, hogy megfigyelik, mi értelmet adunk
-nekik, s mikor ebben már biztosak, akkor teszik magukévá.</p>
-<p>A siettetésnek, melylyel a gyermeket idő előtt beszéltetik,
-legnagyobb hibája nem az, hogy az első beszélgetésnek, melyet
-hozzájuk intéznek, és az első szóknak, melyeket kimondanak, nincs
-rájuk nézve semmi értelme, hanem az, hogy más értelmet
-tulajdonítanak nekik, mint mi, a nélkül, hogy észre tudnók venni,
-úgy hogy, míg látszólag felelnek nekünk, csak beszélnek hozzánk a
-nélkül, hogy megértenének és a nélkül, hogy mi megértenők őket.
-Rendszerint az ilyen félreértéseknek tulajdoníthatók azok a
-meglepetések, melyekben mondásaik gyakran részesítenek s melyekbe
-mi olyan eszméket magyarázunk bele, a melyek nem is kapcsolatosak
-velük. Ez a részünkről való figyelmetlenség a szavaknak a
-gyermekekre való valódi értelmére vonatkozólag az oka legelső
-tévedéseiknek és ezek a tévedések, még ha kigyógyul is belőlük a
-gyermek, befolyással vannak esze járására egész életén át. Nem egy
-alkalmam lesz ezt példákkal bizonyítani a továbbiak folyamán.</p>
-<p>Korlátozzátok tehát, a mennyire lehet, a gyermek szókészletét.
-Nagy baj az, ha több a szava, mint fogalma és ha többet tud
-mondani, mint a mennyit gondol. Azt hiszem, egyik oka annak, hogy a
-parasztoknak többnyire józanabb az eszük járása, mint a városi
-népnek, hogy kevésbbé bő a szótáruk. Kevés az eszméjük, de ezeket
-aztán nagyon helyesen vonatkoztatják egymásra.</p>
-<p>A gyermekkor első fejlődési fokai csaknem mind egyidejüleg
-jönnek létre. A gyermek megtanul beszélni, enni, járni, csaknem egy
-s ugyanabban az időben. Ez sajátlagosan életének első korszaka.
-Addig semmivel sem több, mint a mi anyja ölében volt; nincs érzése,
-nincs eszméje, alig vannak érzékletei, még a saját létezését sem
-érzi:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Vivit et est vitæ nescius ipse
-suæ.<br /></span> <span class="i0">Ovidius Trist. I.
-könyv.<br /></span></div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span></p>
-<h2>MÁSODIK KÖNYV.</h2>
-<p>Eljutottunk az élet második fordulójához, a mikor tulajdonképen
-véget ér a gyermekkor, mert az <i>infans</i> – gyermek – és a
-<i>puer</i> – fiú – szavak nem synonymak. Az első benne foglaltatik
-a másodikban és azt jelenti, <i>a ki nem tud beszélni;</i> innen
-van, hogy Valerius Maximusnál megtaláljuk ezt a kifejezést, hogy:
-<i>puerum infantem</i>. De én tovább is a mi nyelvünk szokása
-szerint fogom használni a szót egész addig a korig, a mikor már más
-nevei vannak.</p>
-<p>Mikor a gyermek elkezd beszélni, akkor már kevesebbet sír. Ez a
-haladás természetes, az egyik nyelv helyébe jő a másik. A mint meg
-tudja mondani szavakkal, mi baja, miért mondaná sírással, hacsak a
-fájdalma nem nagyon éles arra, hogy szavakkal ki lehessen fejezni.
-Ha továbbra is sír, az azoknak az embereknek a hibája, a kik körüle
-vannak. Mihelyt Emil egyszer kimondta, hogy: <i>fáj nekem</i>,
-nagyon éles fájdalomnak kell lennie, a mely sírásra ingerelje.</p>
-<p>Ha a gyermek kényes, érzékeny, és természettől fogva hajlandó
-sírni semmiért, eldugaszolom könnyeinek forrását azzal, hogy
-haszontalanná és hatástalanná teszem sírását. Akármennyit sír, nem
-megyek hozzá s azonnal hozzá sietek, ha elhallgatott. Akkor aztán
-csakhamar az lesz a módja, ha hívni akar engem, hogy hallgat vagy
-legfeljebb egyetlen kiáltást hallat. A gyermek csak a jelek
-érzékelhető hatása szerint itéli meg azok értelmét, számára nincs
-más konvenczió: akármilyen baj éri a gyermeket, ha egyedül van,
-ritkán sír, hacsak nincs reménye, hogy meghallják. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p>
-<p>Ha elesik, ha estében daganatot kap a fején, ha véres lesz az
-orra, ha megvágja az újját, a helyett, hogy megijedt arczczal
-sietnék hozzá, veszteg maradok legalább egy kis időre. A baj
-megtörtént, el kell tehát viselnie, minden sietségem csak arra való
-volna, hogy annál jobban megijeszszem és növeljem az érzékenységét.
-Alapjában véve nem is annyira az ütés fáj, mint a félelem, ha az
-ember megsérült. Legalább ettől az utóbbi aggodalomtól megkimélném,
-mert okvetlenül úgy itél bajáról, a hogy engem itélni lát; ha azt
-látná, hogy ijedten odafutok, vigasztalom, sajnálom, azt hinné, már
-vége van, ha ellenben azt látja, hogy megőrzöm a hidegvéremet,
-hamar visszanyeri ő is a magáét és azt hiszi, a baja meggyógyult,
-mikor már nem érzi többé. Ebben a korban veszi az ember az első
-leczkéket a bátorságból és rémület nélkül szenvedve el a kisebb
-fájdalmakat, fokonkint megtanulja elviselni a nagyobbakat.</p>
-<p>Egyáltalában nem törődnék vele sokat, ha Emil megütné magát, sőt
-nagyon bántana, ha sohasem ütné meg magát és felnőne a nélkül, hogy
-megismerné a fájdalmat. A szenvedés az első dolog, melyet meg kell
-tanulnia és a melynek tudására legnagyobb szüksége lesz.
-Úgylátszik, a gyermekek csak azért kicsinyek és gyöngék, hogy
-veszély nélkül tanulhassák meg ezt a fontos leczkét. Ha a gyermek
-olyan magasról esik le, mint a mekkora maga, nem töri ki a lábát;
-ha megüti magát egy bottal, nem töri el a karját, ha megfogja az
-éles vasat, nem fogja meg olyan erősen, hogy mélyen megvágja magát.
-Nem tudok róla, hogy valaha is láttak volna szabadjára hagyott
-gyermeket, a ki megölte vagy megcsonkította volna magát, vagy csak
-hogy komoly bajt okozott volna magának, legalább ha nem hagyták
-vigyázatlanul magas helyen, vagy egyedül tűz mellett, vagy ha nem
-hagytak veszedelmes szerszámokat a keze ügyében. Mit szóljunk arról
-az egész gépraktárról, melyet egy gyermek körül összegyüjtenek,
-hogy mindenfelől megvédjék a fájdalom ellen? Mire aztán felnő, ki
-van szolgáltatva önmagának, bátorság és tapasztalat nélkül, hogy az
-első szúrásra már azt hiszi, meg van halva és elájul az első csepp
-vér láttára. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span></p>
-<p>Oktató és pedáns mániánk az, hogy váltig arra tanítjuk a
-gyermeket, a mit jobban megtanulna magamagától és elfeledkezünk
-arról, a mit csakis tőlünk tanulhat meg. Van-e ostobább dolog,
-mintha azzal vesződünk, hogy megtanítsuk járni, mintha már láttak
-volna olyat, a ki mire felnőtt, dajkája hanyagsága miatt nem tudott
-volna járni? Ellenkezőleg, hány ember csámpáskodik egész életén át
-azért, mert rosszul tanították járni?</p>
-<p>Emilnek nem lesz se párnás süvege, sem járó kosara, sem járó
-szekere, sem járó szalagja, vagy legalább is attól fogva, hogy az
-egyik lábát elébe tudja tenni a másiknak, csak kövezett helyeken
-fogják ölben tartani és ezeken is gyorsan átviszik.<a name=
-"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class=
-"fnanchor">25)</a> A helyett, hogy el hagynák csenevészedni egy
-szoba dohos levegőjében, mindennap vigyék ki egy mező közepére. Itt
-futkoshat, ugrálhat, s ha napjában százszor elesik is, annál jobb,
-annál hamarabb tanul meg föltápászkodni. A szabadság okozta jó
-érzés kárpótol nem egy sérülésért. Tanítványomon gyakran lesznek
-ütődések, de ennek fejében mindig jókedvű lesz; ha a ti
-tanítványaitoknak kevesebb az ütődésük, mindig feszélyezettek,
-mindig lenyügözöttek, mindig szomorúak lesznek. Alig hiszem, hogy a
-nyereség az ő részükön volna.</p>
-<p>Még egy másik fejlődés is kevésbbé szükségessé teszi a
-gyermeknek a sírást: az ereje fejlődése. Többet birva magamagától,
-kevesebb szüksége van rá, hogy máshoz folyamodjék. Erejével együtt
-nő a belátás is, a mely képessé teszi, hogy erejét kormányozza.
-Ezen a második fokon kezdődik tulajdonképen az egyéniség élete,
-ettől fogva kezd tudata lenni magamagáról. Az emlékezet kiterjeszti
-az azonosság érzését létének minden pillanatára, akkor lesz valóban
-egygyé, ugyanazzá, következőleg immár képessé a boldogságra vagy
-nyomorúságra. Fontos dolog tehát, hogy elkezdjük úgy tekinteni,
-mint erkölcsi lényt. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span></p>
-<p>Ámbár körülbelül a lehető leghosszabbra tűzzük ki az emberi élet
-határát és a valószínűségét bármely korban annak, hogy ezt a határt
-megközelíthesse az ember, semmi sem bizonytalanabb, mint egy-egy
-ember életének tartama; nagyon kevesen érik meg azt a végső határt.
-Az élet leginkább a kezdetén forog koczkán; mennél kevesebbet élt
-valaki, annál kevesebb reményt vethet az életbe. A megszülető
-gyermekeknek legfeljebb a fele éri meg a serdült kort és valószínű,
-hogy a tanítványod nem fogja megérni a férfikort.</p>
-<p>Mit kell tehát gondolni arról a barbár nevelésről, a mely
-feláldozza a jelent egy bizonytalan jövőnek, a mely megterheli a
-gyermeket mindenféle lánczokkal és azon kezdi, hogy boldogtalanná
-teszi csak azért, hogy biztosítson számára tudom is én micsoda
-távoleső boldogságot, a melyről föltehető, hogy soha nem is fogja
-élvezni. Még ha föltételezném is, hogy ez a nevelés tárgyában
-észszerű, hogy nézhetném megbotránkozás nélkül, ha szegény
-szerencsétlenekre elviselhetetlen igát vetnek és olyan folytonos
-munkának vetik alá őket, mint a gályarabokat a nélkül, hogy
-biztosak volnának benne, hogy mind ez a gondoskodás egykor
-hasznukra fog válni. A vidámság kora könnyek, verések, szidások,
-rabszolgaság közben telik el. Kínozzák a boldogtalant a saját java
-érdekében és nem látják a halált, a melyet előhívnak és a mely
-ennek a szomorú előkészületnek a kellős közepén ragadja el. Ki
-tudja, mennyi gyermek pusztul el apja vagy mestere eszeveszett
-bölcsesége következtében? Örülve, hogy megmenekülnek a
-kegyetlenkedéstől, egyedüli hasznuk a szenvedésekből, melyeket el
-kellett türniök, hogy meghalnak a nélkül, hogy sajnálnák életüket,
-melynek csak kínjait ismerték.</p>
-<p>Emberek, legyetek emberségesek, ez az első kötelességtek:
-legyetek emberségesek minden társadalmi osztály, minden életkor
-iránt, minden iránt, a mi nem idegen az embertől. Micsoda bölcseség
-létezhetik rátok nézve az emberségességen kívül? Szeressétek a
-gyermekeket, kedvezzetek játékaiknak, kedvteléseiknek,
-szeretetreméltó ösztöneiknek. Kicsoda nem kivánta vissza közületek
-néha-néha azt <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span> a kort, a mikor a nevetés mindig az
-ajkunkon van és a mikor a lélekben mindig béke honol? Miért
-akarjátok megfosztani ezeket a kis ártatlanokat annak az oly rövid
-időnek élvezetétől, a mely úgyis eltünik és attól az értékes jótól,
-melylyel még nem is tudnak visszaélni? Miért akarjátok megtölteni
-keserűséggel és fájdalommal azokat az oly gyorsan tünő éveket, a
-melyek nem térnek számukra vissza, a hogy számotokra sem térnek
-vissza. Apák, tudjátok-e, melyik pillanatban leskelődik
-gyermeketekre a halál? Ne szerezzetek magatoknak szemrehányásokat
-azzal, hogy megfosztjátok őket azoktól a csekély számú percektől,
-melyeket a természet ad nekik: a mint érezni tudják a lét
-gyönyörét, hadd élvezzék, hogy ha bármely pillanatban szólítja is
-el őket isten, ne haljanak meg a nélkül, hogy élvezték volna az
-életet.</p>
-<p>Hány hang fog fölemelkedni ellenem! Már messziről hallom annak a
-hamis bölcseségnek a zaját, a mely szüntelenül kivetkőztet
-önmagunkból, a mely a jelent mindig semmibe veszi és lankadatlanúl
-arra a jövőre néz, a mely annál messzebbre szalad el, mennél
-előbbre jutunk és addig hajszol oda, a hol nem vagyunk, míg végre
-nem leszünk sehol sem.</p>
-<p>Azt felelitek erre, hogy ekkor van ideje megjavítani az ember
-rossz hajlamait; hogy a gyermekkorban, mikor a szenvedés kevésbbé
-érezhető, kell megsokasítani, hogy megkiméljük tőle az értelem
-korát. De ki mondja meg nektek, hogy ennek elrendezése tőletek függ
-és hogy mindazok a szép tanítások, melyekkel a gyermek gyönge
-szellemét elhalmozzátok, nem lesznek-e rá nézve egy napon
-veszedelmesebbek, mint a milyen hasznosak? Ki biztosít benneteket a
-felől, hogy bármit is megkiméltek azok által a fájdalmak által,
-melyeket a gyermekre bőven rámértek? Miért róttok rá több bajt,
-mint a mennyit az állapota el tud viselni, a nélkül, hogy biztosak
-volnátok benne, hogy a jelenlegi bajok a jövőbeliek enyhítésére
-szolgálnak? És mivel bizonyítjátok be, hogy azok a rossz hajlamok,
-melyekből állítólag kigyógyítjátok, nem a ti rosszul értelmezett
-gondoskodásotokból származnak-e inkább, mint a természetből?
-<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> Boldogtalan elővigyázat, a mely egy
-élőlényt a jelenben nyomorulttá tesz, abban a jól vagy rosszul
-megalapozott reményben, hogy egykor majd boldoggá teszi! Ha ezek a
-köznapi okoskodók összetévesztik a rakonczátlanságot a szabadsággal
-s a boldoggá tett gyermeket az elkényeztetett gyermekkel, meg kell
-őket tanítani a megkülönböztetésre.</p>
-<p>Hogy ne szaladjunk agyrémek után, ne feledjük el, mi felel meg a
-helyzetünknek. Az emberiségnek megvan a maga helye a dolgok
-rendjében; a gyermekkornak is megvan a maga helye az emberi élet
-rendjében; az embert kell tekintetbe venni az emberben, a gyermeket
-a gyermekben. Mindegyiknek megjelölni a helyét és ebben
-megerősíteni őt, elrendezni az emberi szenvedélyeket az ember
-helyzete szerint, ez minden, a mit jólléteért tehetünk. A többi
-idegen okoktól függ, melyek nem állanak hatalmunkban.</p>
-<p>Nem tudjuk, mi a tökéletes boldogság vagy boldogtalanság. Minden
-vegyes ebben az életben, nem élvezhetünk tiszta érzést, nem
-maradunk két perczig ugyanabban a helyzetben. Lelkünk hangulatai ép
-úgy, mint testünk módosulásai szakadatlan folyásban vannak. A jó és
-a rossz közös valamennyiünkkel, de különböző mértékben. A
-legboldogabb az, a ki legkevesebb kínt szenved; a legboldogtalanabb
-az, a ki legkevesebb örömet élvez. Mindig több a szenvedés, mint a
-gyönyör: íme, a mindnyájunkkal közös különbség. Az ember boldogsága
-idelenn a földön tehát csak negativ állapot, a bajok legkisebb
-mennyiségén kell mérnünk, melyeket szenved.</p>
-<p>Minden fájdalom-érzés elválaszthatatlan a fájdalomtól való
-szabadulás vágyától; minden örömérzés elválaszthatatlan az öröm
-élvezésének vágyától: minden vágy nélkülözést tételez fel és minden
-nélkülözés, melyet érez az ember, kellemetlen; boldogtalanságunk
-vágyaink és képességeink aránytalanságából származik. Az érző lény,
-a melynek képességei egyenlők, tökéletesen boldog lény volna.</p>
-<p>Miben áll tehát az emberi bölcseség, vagy a valódi boldogság
-útja? Nem épen abban, hogy csökkentsük vágyainkat, mert ha erőnkön
-alúl maradnának, képességeink egy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> része tétlen maradna és nem
-élvezhetnők egész létünket; abban sem, hogy kiterjeszszük
-képességeinket, mert ha vágyaink egyidejüleg nagyobb arányban
-növekednének, csak annál boldogtalanabbakká lennénk: de inkább
-abban, hogy csökkentsük a vágyak túlsúlyát a képességekkel szemben
-és teljes egyenlőségre juttassuk a képességet az akarattal. Csak
-ekkor érjük el, hogy minden erőnk működésben van s a lélek mégis
-nyugodt marad és hogy az ember rendezett állapotba jut.</p>
-<p>Így is rendezte be kezdetben a természet, a mely mindent a
-lehető legjobban csinál meg. Eleitől fogva csak a fentartására
-szükséges vágyakat oltja bele és az ezek kielégítésére elegendő
-képességeket. A többieket mintegy tartalékul helyezi el lelke
-mélyén, hogy a szükség szerint kifejlődjenek. Csak ebben a
-kezdetleges állapotban fordul elő, hogy a vágy és a képesség
-egyensúlyban van és hogy az ember nem boldogtalan. A mint ezek a
-virtuális képességei működésbe lépnek, a képzelet, a legtevékenyebb
-valamennyi között, föléled és elébük kerül. A képzelet terjeszti ki
-számunkra a lehetőségek mértékét, akár a jóra, akár a rosszra s
-következőleg fölkelti és táplálja a vágyakat kielégitésük
-reményével. De a tárgy, a melyet már a kezünkben hittünk,
-gyorsabban eltünik, semhogy követni tudnók; mikor már azt hittük,
-hogy elértük, átalakul és ismét messziről mutatja magát. Nem látván
-többé a már áthaladt pályát, nem veszszük semmibe s az, a melyet
-még át kell haladnunk, szüntelenül nő és terjeszkedik. Így merítjük
-ki magunkat a nélkül, hogy a czélponthoz érnénk és mennél jobban
-hatalmunkba kerítjük az élvezetet, annál inkább eltávolodik tőlünk
-a boldogság.</p>
-<p>Ellenben mennél közelebb marad az ember természetes állapotához,
-annál kisebb a távolság képességei és vágyai közt s következőleg
-kevésbbé van távol attól, hogy boldog legyen. Sohasem kevésbbé
-nyomorult, mint mikor hiányával látszik lenni mindennek, mert a
-nyomoruság nem a dolgok nélkülözésében van, hanem a szükség
-érezhetőségében.</p>
-<p>A való világnak megvannak a maga határai, a képzelt világ
-végtelen; nem tudván kitágítani az egyiket, szorítsuk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> meg a
-másikat, mert minden szenvedésünk, a mely igazán boldogtalanná
-tesz, csakis e kettőnek különbözőségéből származik. Vegyétek ki
-magatokból az erőt, az egészséget, az önmagatokról való jó
-véleményt, s az élet minden java a képzelődésben van; vegyétek ki a
-test fájdalmait és a lelkiismeret mardosásait s minden bajunk
-képzelt. Ez a tétel köznapi, fogják mondani. Megengedem, de
-gyakorlati alkalmazása nem köznapi; s itt csupán csak a
-gyakorlatról van szó.</p>
-<p>Mikor azt mondják, hogy az ember gyönge, mit akarnak ezzel
-mondani? Ez a szó: gyöngeség egy vonatkozást jelent, egy viszonyát
-annak a lénynek, melyre alkalmazzák. Az, a kinek több az ereje,
-mint a mennyi szükséges, akár ha rovar vagy féreg, erős lény; a
-kinek több erőre volna szüksége, mint a mennyije van, akár ha
-elefánt vagy oroszlán, akár hódító, hős, akár ha isten volna is,
-gyönge lény. A lázadó angyal, a ki félreismerte természetét,
-gyöngébb volt, mint a boldog halandó, a ki békében él a maga
-természete szerint. Az ember nagyon erős, ha megelégszik vele, hogy
-az legyen, a mi; nagyon gyönge, mikor fölébe akar emelkedni ember
-voltának. Ne képzeljétek valahogy, hogy ha fokozzátok
-képességeiteket, fokozzátok erőtöket is; ellenkezőleg,
-csökkentitek, ha gőgötök náluknál jobban fokozódik. Mérjük meg
-sphaeránk sugarát és maradjunk meg a közepében, mint a rovar a maga
-szövedékében: akkor mindig beérjük önmagunkkal és nem kell
-panaszkodnunk gyöngeségünk miatt, mert nem fogjuk soha érezni.</p>
-<p>Minden állatnak épen annyi képessége van, a mennyi fentartásához
-kell; csak egyedül az embernek van fölöslege. Nem különös dolog-e,
-hogy ez a fölösleg legyen boldogtalanságának eszköze? Minden
-országban többet ér az ember karja, mint a mennyiből meg tud élni.
-Ha meg volna benne az a bölcseség, hogy ezt a fölösleget ne
-számítsa semmibe, mindig megvolna neki a mi szükséges, mert nem
-volna neki soha túlságos sok. A nagy szükségletek, mondta
-Favorinus,<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href=
-"#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> a nagy javakból erednek és
-gyakran a legjobb <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span> módja, hogy megszerezzük azokat a
-dolgokat, a melyek híjával vagyunk, ha megfosztjuk magunkat
-azoktól, a melyek megvannak nekünk.</p>
-<p>Épen azzal változtatjuk boldogságunkat nyomorúsággá, hogy a
-fokozásán fáradozunk. Minden ember, a ki nem akart többet, mint
-élni, boldogan élt; következőleg jól élt, mert mi haszna lett volna
-belőle, ha gonosz lett volna?</p>
-<p>Ha halhatatlanok volnánk, nagyon boldogtalan lények volnánk.
-Keserves dolog meghalni, kétségkívül; de édes remélni, hogy nem
-fogunk örökké élni és hogy egy jobb élet véget fog vetni ez élet
-gyötrelmeinek. Ha felajánlanák nekünk a halhatatlanságot ezen a
-földön, kicsoda akarná elfogadni ezt a szomorú ajándékot?<a name=
-"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class=
-"fnanchor">27)</a> Milyen menedék, milyen remény, milyen
-vigasztalás maradna számunkra a sors kegyetlensége és az emberek
-igazságtalansága ellen? A tudatlan, a ki nem gondol előre, kevéssé
-érzi az élet értékét és kevéssé fél elvesztésétől; a
-felvilágosodott ember látja a sokkal nagyobb értékű javakat, a
-melyeket nálánál többre becsül. Csak a féltudás és az álbölcseség
-csinál legrosszabb bajt a halálból, a mikor tekintetünket épen csak
-a halálig terjeszti ki s nem azon túlra is. A halál kényszerüsége a
-bölcs embernek csak ok arra, hogy elviselje az élet gyötrelmeit. Ha
-nem volnánk benne bizonyosak, hogy egykor el fogjuk veszteni, nem
-érne annyit a föntartása.</p>
-<p>Erkölcsi bajaink mind a képzelődésből származnak, kivéve egyet:
-a bűnt; ez pedig tőlünk függ. Fizikai bajaink vagy magukat emésztik
-fel, vagy minket. Az idő vagy a halál a gyógyszerünk, de annál
-többet szenvedünk, mennél kevesebbet tudunk szenvedni és több kínt
-szerzünk magunknak betegségeink gyógyításával, mint a mennyit
-elviselésükkel szenvednénk. Élj a természetnek megfelelően, légy
-türelmes és kergesd el az orvosokat: a halált nem fogod ugyan
-elkerülni, de csak egyszer fogod érezni; holott az orvosok
-mindennap beleoltják megzavart képzelődésedbe és hazug művészetük,
-a helyett, hogy meghosszabbítaná napjaidat, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> megfoszt
-élvezetüktől. Mindig azt fogom kérdezni, micsoda igazi jót tett ez
-a művészet az embereknek. Néhányan azok közül, a kiket meggyógyít,
-meghalnának, az igaz, de milliói azoknak, a kiket megöl, életben
-maradnának. Okos ember, ne játszszál ezen a lutrin, a melyben
-nagyon is sok az eshetőség ellened. Szenvedj, halj meg vagy
-gyógyulj meg: de mindenekfelett élj, utolsó órádig.</p>
-<p>Az emberi intézményekben minden bolondság és ellenmondás. Mennél
-többet veszít értékéből életünk, annál többet foglalkozunk vele. Az
-aggastyánok jobban sajnálják, mint a fiatalok, nem akarják
-elveszíteni az előkészületeket, melyeket élvezésére tettek; bizony
-keserves dolog meghalni hatvan éves korban, mielőtt az ember
-elkezdett volna élni. Azt hiszik, hogy az emberben erős szeretet él
-saját fentartására és ez igaz; de azt nem látják, hogy ez a
-szeretet, a milyennek mi érezzük, nagy részben az emberek műve.
-Természettől fogva az ember csak annyira törődik a maga
-fentartásával, a mennyire hatalmában vannak az erre való eszközök;
-a mint ezek az eszközök eltünnek kezéből, megnyugszik és meghal a
-nélkül, hogy haszontalanul kínozná magát. A lemondás első törvényét
-a természettől kapjuk. A vadak, úgy mint a vadállatok, nagyon
-kevéssé védekeznek a halál ellen és csaknem panasz nélkül viselik
-el. Ha ez a törvény le van rombolva, alakul egy másik, a mely az
-észből fakad; de kevesen tudják belőle levonni és ez a mesterséges
-lemondás sohasem ép olyan teljes és teli, mint az első.</p>
-<p>Az elővigyázat! Az elővigyázat, a mely szüntelenül kivetkőztet
-magunkból és gyakran oda helyez, a hova sohasem jutunk el, – ime ez
-az igazi forrása minden boldogtalanságunknak. Micsoda mániája egy
-olyan ideiglenes lénynek, mint az ember, hogy mindig a messzeségbe
-néz, olyan jövőbe, a mely oly ritkán következik be és elhanyagolja
-a jelent, a melyben biztos! Annál gyászosabb mánia, mert
-szüntelenül növekszik a korral és mert az aggastyánok mindig
-bizalmatlankodók, előregondoskodók, fukarok, inkább megvonják
-maguktól a ma szükségeset, mint hogy száz év mulva nélkülözzék a
-fölöslegeset. Így ragaszkodunk mindenhez, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span>
-belekapaszkodunk mindenbe; az idő, a hely, az emberek, a dolgok,
-mindaz, a mi van, mindaz, a mi lesz, fontos mindegyikünknek: a
-saját egyéniségünk csak a legkisebb része énünknek. Mindenki, hogy
-úgy mondjam, kiterjeszti magát az egész földre és érzékenynyé lesz
-ezen az egész nagy felületen. Csodálni való-e, hogy bajaink
-megsokasodnak minden ponton, a melyen sebezhetők vagyunk? Hány
-fejedelem keseredik el olyan ország miatt, a melyet sohase látott!
-Hány kereskedő van, a kit elég Indiában megsérteni, hogy Párisban
-kiabáljon!</p>
-<p>Vajjon a természet távolítja-e el az embereket önmaguktól?
-Vajjon a természet akarja-e, hogy mindenki másoktól tanulja meg a
-rendeltetését és néha utolsónak tanulja meg, úgy hogy akárhányan
-haltak meg boldogan vagy boldogtalanul, a nélkül, hogy valaha
-tudtak volna róla? Látok egy friss, vidám, erős, magát jól érző
-embert, jelenléte örömet sugall, szemeiből a megelégedés, a jólét
-sugárzik, a boldogság képmását hordja magával. Jön egy levél a
-postán, a boldog ember megnézi, neki szól, felnyitja, elolvassa.
-Külseje egy pillanat alatt megváltozik; elsápad, elájul. Magához
-térve sír, nyugtalankodik, nyög, tépi a haját, megtölti a levegőt
-siránkozásával, olyan, mintha rettentő görcsök fogták volna el.
-Bolond! Mit vétett neked ez a papiros? Melyik tagodtól fosztott
-meg? Milyen bűnt követtetett el veled? Végül, mit változtatott meg
-benned, hogy ilyen állapotba jutottál, a milyenben látlak?</p>
-<p>Ha a levél eltévedt volna, ha könyörületes kéz a tűzbe vetette
-volna, ennek az egyszerre boldog és boldogtalan halandónak a sorsa
-alighanem sajátszerű probléma lett volna. Szerencsétlensége,
-fogjátok mondani, tényleges volt. Nagyon jól van, de nem érezte
-volna. Hol volt tehát? Boldogsága képzelt volt. Vagyis: az
-egészség, a vidámság, a jóllét, a lelki nyugalom csak látomány. Nem
-élünk többé ott, a hol vagyunk, csak ott élünk, a hol nem vagyunk.
-Megéri-e hát a fáradságot, ennyire félni a haláltól, ha az, a miben
-élünk, megmarad?</p>
-<p>Oh ember! Korlátozd létedet önmagadra és nem leszel többé
-boldogtalan. Maradj azon a helyen, a melyet a természet
-<span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> kijelöl neked a lények lánczolatában,
-semmi sem fog tudni téged innen kiűzni; ne ágaskodj fel a
-szükségszerűség kemény törvénye ellen s ne merítsd ki, ellen akarva
-neki állni, azokat az erőket, a melyeket az ég nem azért adott
-neked, hogy kiterjeszd vagy meghosszabbítsd létedet, hanem csupán
-azért, hogy fentartsd, a hogy ő neki tetszik s a mennyire ő neki
-tetszik. Szabadságod, hatalmad csak oly messzire terjed, mint
-természetes erőid, azon túl nem; a többi mind rabszolgaság,
-illuzió, káprázat. Maga az uralkodás is szolgai, ha a
-közvéleménytől függ, mert azoknak előitéleteitől függsz, a kiken az
-előitéleteik révén uralkodol. Hogy úgy vezethesd őket, a hogy neked
-tetszik, úgy kell magadat vezetned, a hogy nekik tetszik. Csak meg
-kell változtatniok gondolkodásuk módját, neked is akarva-akaratlan
-meg kell változtatnod eljárásod módját. A kik közeledben vannak,
-csak tudniok kell irányítani a nép véleményét, melyet neked
-kormányoznod kell, vagy a kegyenczekét, a kik téged kormányoznak,
-vagy a családodét, vagy a tiéidet: azok a vezérek, udvaronczok,
-azok a papok, azok a katonák, azok az inasok, azok az udvari
-cselédek, akár a gyermekek is, ha olyan lángelme vagy is, mint
-Themistocles,<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href=
-"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> úgy vezetnek légióid
-közepette, mint a gyermeket. Tehetsz, a mit akarsz, igazi
-tekintélyed sohasem lesz több, mint az igazi képességed. A mint
-mások szemével kell látni, az ő akaratukkal is kell akarni. Népeim
-alattvalóim, mondod büszkén. Jól van. De te, mi vagy te?
-Minisztereid alattvalója. És minisztereid maguk részéről mik?
-Alattvalói hivatalnokaiknak, szeretőiknek, szolgáik szolgáinak.
-Fogj meg mindent, bitorolj mindent és aztán szórd a pénzt tele
-kézzel, állíts fel ágyu-ütegeket, emelj bitófákat és
-hóhér-kerekeket, bocsáss ki törvényeket és rendeleteket, sokasítsd
-meg a kémeket, a <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span> katonákat, hóhérokat, börtönöket,
-lánczokat, – szegény kicsi ember, mit ér neked mindez? Nem fognak
-azért sem jobban szolgálni, sem kevésbbé meglopni, sem kevésbbé
-rászedni és nem leszel semmivel korláttalanabb. Mindig azt fogod
-mondani: akarom és mindig azt fogod tenni, a mit a többiek
-akarnak.</p>
-<p>Csak az teszi a maga akaratát, a kinek nincs rá szüksége, hogy
-mások karjaival toldja meg a magáét, ha meg akarja tenni; a miből
-az következik, hogy minden jóknak elseje nem a tekintély, hanem a
-szabadság. Az igazán szabad ember csak azt akarja, a mire képes és
-azt teszi, a mi neki tetszik. Ime, az én alapeszmém. Nem kell
-egyebet tenni, mint ezt alkalmazni a gyermekkorra és a nevelés
-minden szabálya levezethető belőle.</p>
-<p>A társadalom gyöngébbé tette az embert, nem csak azzal, hogy
-megvonta tőle a saját erőire való jogot, hanem különösen azzal,
-hogy elégtelenné tette ez erőit. Ezért sokszorozódnak vágyai
-gyöngeségével s éppen ebben van a gyermekkor gyöngesége,
-összehasonlítva a férfikorral. Ha a meglett ember erős lény és ha a
-gyermek gyönge lény, ez nem azért van, mert az előbbinek egyáltalán
-több az ereje, hanem azért, mert az előbbi természetszerűleg
-megállhat magamagában, a mit az utóbbi nem tehet. A meglett
-embernek tehát több akarata kell, hogy legyen, a gyermeknek több
-szeszélye; ezen a szón mindazokat a vágyakat értem, melyek nem
-igazi szükségletek és a melyeket csak másnak segítségével lehet
-kielégíteni.</p>
-<p>Megmondtam a gyöngeség állapotának az okát. A természet
-gondoskodott róla az apák és anyák ragaszkodása által, de ennek a
-ragaszkodásnak is lehet túlsága, hiánya és vissza is lehet vele
-élni. A szülők, a kiknek megvan a maguk helye a polgári
-társadalomban, időnek előtte beleviszik a gyermeket. Azzal, hogy
-több szükségletet oltanak bele, mint a mennyi kell, nem enyhítik,
-hanem növelik gyöngeségét. Növelik még azzal is, hogy azt követelik
-tőle, a mit a természet nem követel, azáltal, hogy alávetik
-akaratuknak azt a kevés erejét, a mi saját akaratának szolgálatára
-való, egy vagy más részről rabszolgasággá változtatva <span class=
-"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> azt a
-kölcsönös függést, a melyben a gyermeket gyöngesége, őket pedig
-ragaszkodásuk tartja.</p>
-<p>Az okos ember meg tud maradni a maga helyén; de a gyermek, a ki
-nem ismeri a maga helyét, nem tudná magát rajta megtartani. Ezer
-kibúvója van köztünk, a melyeken kiléphet belőle, azok dolga ott
-tartani őt, a kik nevelik s ez nem könnyű feladat. Ne legyen sem
-állat, sem ember, hanem gyermek, kell, hogy érezze gyöngeségét, de
-ne szenvedjen általa, kell, hogy függjön, de ne engedelmeskedjék
-vakon; kell, hogy kérjen, de ne parancsoljon. Csak szükségletei
-miatt van másoknak alávetve és azért, mert ezek jobban látják, hogy
-mi hasznos neki, mi szolgál vagy árthat fenmaradásának. Senkinek,
-még az apának sincs rá joga, hogy olyat parancsoljon a gyermeknek,
-a mi semmire se jó neki.</p>
-<p>Mielőtt az emberi előitéletek és intézmények megváltoztatták
-volna természetes hajlamainkat, a gyermekek és a felnőttek
-boldogsága egyaránt szabadságuk felhasználásában áll; de az
-előbbieknek ezt a szabadságát korlátozza gyöngeségük. Mindenki
-boldog, a ki azt teszi, a mit akar, ha eleget tud tenni
-maga-magának; így van az a természetes állapotban élő embernél. A
-gyermekek még a természetes állapotban is csak tökéletlen
-szabadságot élveznek, a mely hasonló ahhoz, a melyet a polgári
-társadalomban élő emberek élveznek. Mindegyikünk, nem tudva többé
-függetleníteni magát a többiektől, ebben a tekintetben gyöngévé és
-nyomorulttá válik. Azért teremttettünk, hogy emberek legyünk, a
-törvények és a társadalom visszasülyesztettek a gyermekkorba. A
-gazdagok, a nagyok, a királyok mind olyan gyermekek, a kik látva,
-hogy mindenki siet enyhíteni nyomoruságukon, ebből gyermeteg
-hiúságot merítenek és nagyon büszkék arra a gondoskodásra, a
-melyben nem részesítenék őket, ha kész emberek volnának.</p>
-<p>Ezek az elmélkedések fontosak és a társadalmi rendszer minden
-ellenmondásának megoldására szolgálnak. Kétféle függés van: függés
-a dolgoktól, mely a természettől való és függés az emberektől, a
-mely a társadalomtól való. A dolgoktól való függés, nem lévén benne
-semmi erkölcsi <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> tartalom, nem árt a szabadságnak és nem
-nemzője semmiféle véteknek; az emberektől való függés a természet
-rendje ellen való<a name="FNanchor_29" id=
-"FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a>
-lévén, minden vétek nemzője s úr és rabszolga kölcsönösen
-elaljasodik általa. Ha van mód a társadalom e bajának gyógyítására,
-ez nem lehet más, mint a törvényt tenni az ember helyébe és a
-közakaratot valóságos erővel fölszerelni, a mely fölötte áll minden
-külön-akarat hatásosságának. Ha a nemzetek törvényeinek is
-meglehetne, mint a természet törvényének, az a hajthatatlansága,
-melyen soha semmiféle emberi erő nem győzedelmeskedhetik, akkor az
-emberektől való függés visszaváltoznék dolgoktól való függéssé,
-egyesítve volna a respublikában a természetes állapot minden előnye
-a polgári állapotéval, a szabadsághoz, a mely vétkektől menteseknek
-tartja meg az embereket, hozzájárulna az erkölcsiség, a mely
-fölemeli őket az erényhez.</p>
-<p>Tartsátok a gyermeket csupán a dolgoktól való függésben s akkor
-a természet rendjét követitek nevelése haladásában. Észszerűtlen
-akarásával csak fizikai akadályokat állítsatok szembe, vagy olyan
-büntetéseket, a melyek magukból tetteiből folynak és a melyekre
-alkalomadtán visszaemlékszik; nem megtiltani kell, hogy rosszat
-tegyen, hanem megakadályozni. A tapasztalat vagy a tehetetlenség
-kell, hogy helyettesítse nála a törvényt. Ne engedjetek semmit
-kivánságának azért, mert kivánja, hanem mert szüksége van rá. Hogy
-ne is tudja, mi az engedemesség, a mikor tesz valamit, s ne tudja
-azt sem, hogy mi az uralkodás, mikor érte tesznek valamit. Hogy
-egyaránt érezze szabadságát a saját tetteiben s a tiéitekben.
-Pontosan annyira pótoljátok ki hiányzó erőit, a mennyire szüksége
-van, hogy szabad legyen, nem pedig zsarnokoskodó, hogy
-szolgálataitokat a megalázás bizonyos nemével fogadva el,
-vágyakozzék arra a pillanatra, a mikor nélkülözheti őket és a mikor
-meglesz az a dicsősége, hogy maga szolgálhatja ki magát.</p>
-<p>A természetnek megvannak az eszközei a test megerősítésére
-<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span> és növesztésére, a melyek ellen nem
-szabad soha semmit tenni. Nem szabad kényszeríteni a gyermeket,
-hogy veszteg maradjon, mikor menni akar, sem arra, hogy járjon,
-mikor egy helyben akar maradni. Ha a gyermek akarata nincs a mi
-hibánkból elkényeztetve, semmit sem akar ok nélkül. Ugrálnia,
-futkosnia, kiabálnia kell, ha kedve van rá. Minden mozdulata
-erősödni igyekvő szervezetének szükséglete, de bizalmatlanul kell
-nézni mindazt, a mi olyat kiván, a mit maga meg nem tudna tenni és
-a mit másnak kell a kedvéért megtenni. Gondosan meg kell
-külömböztetni az igazi szükségletet, a természetes szükségletet a
-növekedni kezdődő szeszélyből fakadó szükséglettől, vagy attól, a
-mely nem származik egyébből, mint az életnek abból a túlságából, a
-melyről szóltam.</p>
-<p>Megmondtam már, mit kell tenni, mikor a gyermek sír, hogy
-megkapja ezt vagy azt. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a mint
-szóval tudja kérni, a mit kiván és mégis sírással teszi
-nyomatékosabbá kérelmét, hogy hamarabb megkapja vagy hogy legyőzzön
-egy tilalmat, – visszavonhatatlanul el kell utasítani. Ha
-szükséglet szólaltatta meg, ezt neked tudnod kell és azonnal meg
-kell tenned, a mit kér, de bármiben is engedni könnyeinek annyi,
-mint könnyek ontására izgatni, megtanulni a jóakaratodban való
-kételkedésre s azt a hitet kelteni benne, hogy a kellemetlenségnek
-nagyobb hatalma van fölötted, mint a jóindulatnak. Ha nem tart
-téged jónak, hamar gonoszindulatúvá lesz, ha gyöngének tart, hamar
-akaratos lesz: fontos dolog mindig az első jelre megtenni neki
-mindent, a mit nem akarsz visszautasítani. Ne légy bőkezű a
-visszautasításban, de ne vond vissza soha.</p>
-<p>Mindenekfelett óvakodjatok üres udvariassági formulákat oltani
-bele a gyermekbe, a melyek varázsszavak szolgálatát teszik neki,
-hogy alávessen akaratának mindent, a mi körülveszi s hogy azonnal
-megkapjon mindent, a mi tetszik neki. A gazdagok czeremóniás
-nevelésében sohasem mulasztják el, hogy a gyermeket udvarias
-parancsolgatásra ne tanítsák, előirva neki a szólamokat, melyekkel
-élnie kell, hogy senki se merjen neki ellenállni; az ő
-gyermekeiknek <span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span> nincs sem kérő hangja, sem kérő modora,
-olyan arrogánsak még mikor kérnek is, mint mikor parancsolnak,
-mintha annál biztosabbak volnának benne, hogy engedelmeskedni
-fognak nekik. Meglátni mindjárt, hogy a <i>sziveskedjék</i> a
-szájukban annyit jelent, hogy <i>akarom</i>, a <i>kérem</i> annyit,
-mint <i>parancsolom</i>. Csodálatraméltó udvariasság, a melynek
-nincs más czélja számunkra, mint megváltoztatni a szók értelmét,
-hogy ne tudjunk soha máskép beszélni, mint parancsolva. A mi engem
-illet, a ki kevésbbé féltem Emilt attól, hogy goromba lesz, mint
-attól, hogy arrogáns, sokkal jobban szeretem, ha kérő hangon
-mondja, hogy <i>tegye meg</i>, mint parancsoló hangon, hogy
-<i>kérem</i>. Nem a szólam a fontos nekem, a melyet használ, hanem
-az értelem, melyet hozzákapcsol.</p>
-<p>Van túlzott szigorúság és van túlzott engedékenység, mind a
-kettő egyformán kerülendő. Ha megengeditek, hogy a gyermek
-szenvedjen, veszélyeztetitek egészségét, életét, igazán
-szerencsétlenné teszitek; ha sok gonddal megkimélitek mindennemű
-kellemetlenségtől, nagy szenvedéseket készíttek elő számára,
-kényessé, érzékenynyé teszitek, kiveszitek az emberi állapotból, a
-melybe pedig egy napon ellenetekre is vissza fog térni. Hogy ki ne
-tegyétek a természet bizonyos bajainak, magatok csináltok neki
-olyan bajokat, melyeket a természet nem szánt neki. Azt
-mondhatjátok erre, hogy magam is beleesem azoknak a rossz apáknak a
-hibájába, a kiknek szemére vetettem, hogy föláldozzák gyermekük
-boldogságát egy távol jövőre való tekintetnek, a mely talán be sem
-fog soha következni.</p>
-<p>Egyáltalán nem; mert a szabadság, melyet növendékemnek adok,
-bőségesen kártalanítja azokért a könnyű fajta kényelmetlenségekért,
-a melyeknek kiteszem őt. Apró kölykeket látok játszani a hóban,
-lilaszínűek, dermedtek, alig tudják mozgatni az ujjukat. Csak
-rajtuk áll, hogy bemenjenek melegedni, de nem teszik; ha
-kényszerítenék őket, százszorosan jobban éreznék a kényszer
-szigoruságát, mint a hidegét. Miről panaszkodtok tehát?
-Szerencsétlenné teszem-e gyermeketeket, mikor csak olyan
-kényelmetlenségeknek teszem ki, a melyeket szivesen tűr? Javára
-teszek <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> a jelen pillanatban, ha szabadon hagyom,
-javára teszek a jövőre nézve, ha fölfegyverzem olyan bajok ellen,
-melyeket el kell viselnie. Ha választhatna, az én növendékem akar-e
-lenni, vagy a tiétek, az hiszitek, habozna egy pillanatig is?</p>
-<p>El tudjátok képzelni, hogy lehet igazi boldogság valami lényre
-nézve természetes valóján kívül? És nem a valójából
-kivetkőztetése-e az embernek, ha egyformán el akarják vonni fajának
-minden bajától? Igenis, fenntartom állításomat: hogy élvezni tudja
-a nagy jókat, meg kell ismernie a kis bajokat; ezt a természete
-kivánja meg. Ha fizikailag túlságosan jól megy a dolga, megromlik
-az erkölcse. Az az ember, a ki nem ismerné a fájdalmat, nem ismerné
-sem az emberiség ellágyulásait, sem a részvétet, sem a
-gyöngédséget; szíve nem indulna meg semmin, nem volna társas lény,
-szörnyeteg volna a hozzá hasonlók között.</p>
-<p>Tudod-e, mi a legbiztosabb módja, hogy gyermekedet boldogtalanná
-tedd? Hozzászoktatni, hogy mindent megkap, mert vágyai kielégítésük
-könnyűsége folytán szüntelenül növekedve, előbb-utóbb a
-tehetetlenség kényszerítene akaratod ellenére, hogy a megtagadáshoz
-folyamodjál és ez a szokatlan megtagadás több szenvedést okozna
-neki, mintha nélkülöznie kellene azt, a mit kiván. Kezdetben a
-pálcza kellene neki, mely a kezedben van, aztán megkivánná a
-zsebórádat, később a repülő madarat, a ragyogó csillagot,
-megkivánna mindent, a mit lát. Ha csak isten nem volnál, hogyan
-elégítenéd ki?</p>
-<p>Természetes hajlama az embernek, hogy mindent a magáénak tekint,
-a mi hatalmában van. Ebben az értelemben bizonyos fokig igaz Hobbes
-állítása: szorozzátok meg vágyainkkal a kielégítésükre való
-eszközöket és mindenki ura lesz mindennek. A gyermek tehát, a kinek
-csak akarnia kell, hogy kapjon, a mindenség tulajdonosának hiszi
-magát, minden embert rabszolgájának tekint és mikor végül
-kénytelenek valamit visszautasítani neki, ő lehetségesnek tartva
-mindent, a mit parancsol, ezt a visszautasítást lázadásnak
-minősíti; szemében minden ok, a melyet olyan korban fejtegetnek
-előtte, mikor még nem tud okoskodni, nem egyéb, mint ürügy,
-mindenben a rosszakaratot látja, a képzelt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span>
-igazságtalanság érzése ingerültté teszi természetét, meggyülöli az
-egész világot és a nélkül, hogy hálás lenne az engedékenységért,
-felháborodik minden ellenzésen.</p>
-<p>Hogy képzelhetném, hogy az ilyen harag uralma alatt levő s a
-legmérgesebb szenvedélyektől emésztett gyermek valaha boldog
-lehessen? Boldog! Deszpota volna, vagyis egyszerre a leghitványabb
-rabszolga és a legnyomorultabb teremtés. Láttam ily módon nevelt
-gyermekeket, a kik azt akarták, hogy forgassák fel egy
-szempillantás alatt az egész házat, hogy hozzák le nekik a kakast a
-toronyról, hogy állítsanak meg egy menetelő ezredet, hogy tovább
-hallhassa a dobost, – a levegőt hasogatták visongásukkal, nem
-hallgatva senkire, mikor nem engedelmeskedtek nekik azonnal. Hiába
-igyekezett mindenki kedvükre lenni, kivánságaik felingerlődtek a
-teljesítés könnyüségétől, makacsul ragaszkodtak a lehetetlen
-dolgokhoz és mindenütt csak ellenmondásra, akadályokra,
-szenvedésre, fájdalomra találtak. Mindig zugolódva, mindig
-lázadozva, mindig dühösen, sirással és panaszkodással töltötték
-napjaikat: vajjon szerencsés lények voltak-e? A gyöngeség és a
-zsarnokoskodás együtt csak bolondságot és nyomoruságot nemzenek.
-Két elkényeztetett gyermek közül az egyik megveri az asztalt, a
-másik megkorbácsoltatja a tengert; sokat kell korbácsolniok és
-verniök, a mig nyugodtan élhetnek.</p>
-<p>Ha az uralkodás és zsarnokság eszméi nyomorultakká teszik őket
-gyermekségüktől fogva, mi lesz velük, ha felnőnek és az emberekkel
-való érintkezésük kiterjed és megsokszorozódik. Hozzászokva, hogy
-minden meghajol előttük, micsoda meglepetéssel fogják a világba
-belépve érezni, hogy minden ellenáll nekik és hogy összeroncsolja
-őket a a súlya annak a mindenségnek, melyről azt hitték, hogy
-kényük-kedvük szerint mozog! Szemtelen modoruk, gyermekes hiuságuk
-csak kínzást, megvetést, gúnyt hoz a fejükre, a megalázás lesz a
-mindennapi kenyerük: keserű tapasztalatok hamar megtanítják őket,
-hogy nem ismerték sem helyzetüket, sem erejüket; nem lévén
-hatalmukban minden, azt hiszik, semmi sincs hatalmukban. Annyi
-szokatlan akadály akasztja meg őket, annyi gúny alacsonyítja
-<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> le őket, hogy gyávák, félénkek,
-meghunyászkodók lesznek és ép annyira önmaguk alá sülyednek, mint a
-mennyire önmaguk fölé voltak emelve.</p>
-<p>Térjünk vissza az alapszabályra. A természet arra alkotta a
-gyermekeket, hogy szeressék és segítsék őket; de vajjon arra
-alkotta-e őket, hogy engedelmeskedjenek nekik és féljenek tőlük?
-Adott-e nekik tekintélyt parancsoló föllépést, szigorú tekintetet,
-kemény és fenyegető hangot, hogy félelmetessé tegyék magukat?
-Értem, hogy az oroszlán ordítása megrémíti az állatokat és hogy
-reszketnek, ha meglátják rettentő sörényét, de ha van egyáltalán
-illetlen, gyűlöletes, nevetséges látvány, akkor a tanácsosok
-testülete az, a mint ünnepi díszruhájában leborul egy pólyás
-gyermek előtt, melyet pompázó szavakkal szólítanak meg s a mely
-feleletül csak bőg vagy öklendez.</p>
-<p>Ha a gyermekkort maga-magában tekintjük, van-e a világon
-gyöngébb, nyomorultabb, mindennek, a mi körülveszi, jobban
-kiszolgáltatott teremtés, a melynek annyira szüksége van
-szánalomra, gondoskodásra, pártfogásra, mint egy gyermeknek? Nem
-tűnik-e úgy, mintha csak azért mutatna olyan szelid arczot és olyan
-megható tekintetet, hogy mindenki, a ki közelít hozzá, érdeklődjék
-gyöngesége iránt és segitségére siessen? Micsoda bántóbb, a
-természet rendjével ellenkezőbb, mint látni egy zsarnokoskodó és
-lázadó gyermeket, a mely parancsolgat mindenkinek, a ki körülveszi
-és szemtelenül az úr hangján beszél azokkal, a kiknek csak el
-kellene őt hagyni, hogy elpusztuljon?</p>
-<p>Másrészről, ki nem látja, hogy az első kor gyöngesége annyiféle
-módon lenyügözi a gyermeket, hogy barbár dolog ehhez az igához még
-a mi szeszélyeinkét is hozzátenni, megfosztva őt úgyis oly
-korlátozott szabadságától, melylyel oly kevéssé tud visszaélni és a
-melytől megfosztani őt ép oly kevéssé hasznos neki, mint nekünk? Ha
-nincs nevetségesebb dolog, mint a fennhéjázó gyermek, nincs
-szánalomra méltóbb sem, mint a félénk gyermek. Mikor az értelem
-korával úgyis megkezdődik a társadalmi szolgaság, mire való volna
-megelőzni a személyes szolgasággal? Tűrjük el, hogy az élet egy
-mozzanata mentve legyen attól az igától, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> melyet nem
-a természet rakott ránk és engedjük meg a gyermekkornak természetes
-szabadsága gyakorlását, a mely legalább egyelőre távoltartja a
-bűnöktől, melyeket a rabszolgaságban magunkra öltünk. Jőjjenek hát
-azok a szigorú nevelők, azok a gyermekeiknek vakon engedelmeskedő
-anyák frivol ellenvetéseikkel, és ismerjék meg előbb a természet
-nevelési módszerét, mielőtt földicsérik a magukét.</p>
-<p>Visszatérek a gyakorlathoz. Mondtam már, hogy a gyermekednek nem
-szabad semmit azért megkapnia, mert kéri, hanem mert szüksége van
-rá,<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href=
-"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> nem szabad semmit
-engedelmességből, tennie hanem szükségből Igy tehát ez a két szó:
-engedelmesség és parancs ki lesz tiltva szótárából, még inkább ez a
-két szó: kötelesség és kötelezettség; ellenben ez erő, szükség,
-tehetetlenség és kényszerűség jelentékeny helyet foglal el benne.
-Az értelem kora előtt nem lehet fogalma sem erkölcsi tényekről, sem
-társadalmi vonatkozásokról; a mennyire csak lehetséges, kerülni
-kell az ezeket jelentő szók kimondását, attól tartva, hogy a
-gyermek kezdettől fogva hamis fogalmat alkot magának e szavakból,
-melyet majd később nem tudunk vagy nem is lehet kiirtani. Az első
-hamis fogalom, a mely beférkőzik fejébe, a tévedés és a vétek
-csirája lesz benne; erre az első lépésre kell leginkább ügyelni.
-Tégy róla, hogy a míg csak érzékelhető dolgok érintik, minden
-fogalma érzékleteire vonatkozzék; tégy róla, hogy mindenfelől ne
-vegyen észre maga körül egyebet, csak a fizikai világot; e nélkül
-biztos lehetsz benne, hogy egyáltalán nem hallgat rád, vagy hogy a
-morális világról, melyről beszélsz neki, fantasztikus fogalmakat
-alkot magának, melyeket soha életében nem fogsz tudni kitörölni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span></p>
-<p>Locke nagy alaptétele volt, okokkal meggyőzni a gyermeket; ennek
-van mostanában legnagyobb kelete: sikere azonban szerintem nem épen
-nagyon alkalmas, hogy becsületére váljék; a magam részéről nem
-tudok ostobább valamit elképzelni, mint azokat a gyermekeket, a
-kikkel oly sokat okoskodtak. Az ember összes tehetségei közül az
-okosság, mely úgyszólván nem egyéb, mint a többieknek összetétele,
-fejlődik ki legnehezebben és legkésőbben és ezt akarják arra
-használni, hogy az előbbi tehetségeket fejleszszék! A nevelés
-remekműve, ha okossá tette az embert: és okoskodással akarnak
-gyermeket nevelni! Ez annyi, mint a végén kezdeni és a műből
-eszközt csinálni. Ha a gyermek hallgatna az okoskodásra, nem volna
-szüksége a nevelésre; de ha kicsiny korától fogva olyan nyelven
-beszélnek neki, a melyet nem ért, hozzászoktatják, hogy érje be
-szavakkal, ellenőrizzen mindent, a mit mondanak neki, hogy ép olyan
-okosnak tartsa magát, mint a mestere, vagy vitatkozó és czivakodó
-legyen és mindent, a miről azt hiszik, észszerű okokból érik el
-nála, csak a sóvárság, a félelem vagy a hiúság okából érnek el.</p>
-<p>Ime a formula, a melyre visszavezethető csaknem minden erkölcsi
-tanítás, melyben a gyermeket részesítik, vagy részesíthetik:</p>
-<p><i>A mester:</i> Ezt nem szabad tenni.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> És miért nem szabad tenni?</p>
-<p><i>A mester:</i> Mert ez rossz.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> Rossz? Mit tesz az, hogy rossz?</p>
-<p><i>A mester:</i> A mi meg van tiltva.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> Hát mi baj van abból, ha megteszem, a mi meg
-van tiltva?</p>
-<p><i>A mester:</i> Büntetést kapsz, mert engedetlen voltál.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> Megteszem úgy, hogy ne tudják meg.</p>
-<p><i>A mester:</i> Csakhogy vigyáznak ám rád.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> De ha elbújok.</p>
-<p><i>A mester:</i> Ki fognak kérdezni.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> Hazudni fogok.</p>
-<p><i>A mester:</i> Hazudni nem szabad.</p>
-<p><i>A gyermek:</i> Mért nem szabad hazudni? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p>
-<p><i>A mester:</i> Mert az rossz stb. stb.</p>
-<p>Ime a kikerülhetetlen körforgás. Ha kilépsz belőle, a gyermek
-már nem fog többé megérteni.</p>
-<p>Nem nagyon hasznos oktatások-e ezek? Nagyon kiváncsi volnék
-tudni, hogy mit lehetne ennek a párbeszédnek helyébe tenni. Maga
-Locke is bizonyára nagy zavarban lett volna. Ismerni a jót és
-rosszat, érezni az ember kötelességeinek okát, nem a gyermek
-dolga.</p>
-<p>A természet azt akarja, hogy a gyermekek legyenek gyermekek,
-mielőtt emberek lennének. Ha ezt a rendet föl akarjuk forgatni, idő
-előtt érleljük meg a gyümölcsöket, a melyeknek nem lesz sem a kellő
-érettsége, sem ize és hamarosan meg fognak romlani; fiatal
-tudósaink lesznek és öreg gyermekeink. A gyermekkornak megvan a
-látási, gondolkozási, érzési módja, a mely neki megfelel; nincs
-esztelenebb, mintha ennek helyébe a magunkét akarnók tenni és én
-hamarabb kivánnám, hogy egy gyermek öt láb magas legyen, mint hogy
-itélni tudjon tíz éves korában. Valóban, mire való volna neki ebben
-a korban az értelem? Az értelem az erő zabolája és a gyermeknek
-nincs erre a zabolára szüksége.</p>
-<p>A mikor tanítványaitokat igyekeztek meggyőzni az engedelmesség
-kötelességéről, ehhez az állítólagos meggyőzéshez hozzá fűzitek az
-erőszakot és a fenyegetéseket; vagy a mi még rosszabb, a hizelgést
-és az igéreteket; így tehát csábítva az érdek, vagy kényszerítve az
-erőszak által, úgy fognak tenni, mintha az értelem győzte volna
-őket meg; jól látják, hogy az engedelmeskedés rájuk nézve előnyös
-és a lázadás ártalmas, a mint ti az egyiket, vagy a másikat
-észreveszitek.</p>
-<p>De mivel ti mindig csak olyat követeltek tőlük, a mi nekik
-kellemetlen és mivel mindig kinos másnak az akarata szerint
-cselekedni, a gyermek elrejtőzik, hogy a maga akaratát
-megcselekedje, meg lévén győződve arról, hogy mindent jól tesz,
-csak ne vegyék észre engedetlenségét; de kész belenyugodni, hogy
-rosszat tett, a mint fölfödözik, attól féltében, hogy még nagyobb
-baj éri. A kötelesség oka nem felelvén meg korának, nincs az az
-ember a világon, <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> a ki azt meg tudná vele értetni; de a
-büntetéstől való félelem, a bocsánat reménye, a szorultság, a
-zavarodottság, hogy nem tud felelni, kicsikar belőle minden
-vallomást, a mit csak követelnek; azt hittük, meggyőztük őket,
-pedig csak bosszantottuk és megfélemlítettük.</p>
-<p>Mi következik ebből: először is azzal, hogy ráhárítunk olyan
-kötelességet, a melyet nem érez, fölingereljük őt a saját
-zsarnokságunk ellen és elfordítjuk magunktól a szeretetét;
-megtanítjuk őt arra, hogy szinlelő, hamis, hazug legyen azért, hogy
-jutalmakat csikarjon ki tőlünk és megmeneküljön a büntetéstől;
-végül hozzá szoktatva őt, hogy mindig egy nyilvánvaló indító okkal
-leplezzen el egy titkos indító okot, magunk adjuk meg neki az
-eszközt, hogy szüntelenül rászedjen minket, elleplezze előlünk
-igazi jellemét és alkalomadtán üres szavakkal fizessen ki minket és
-másokat.</p>
-<p>A törvények, fogjátok mondani, ámbár kötelezők a lelkiismeretre
-nézve, mégis kényszert alkalmaznak a felnőtt emberre nézve.
-Megengedem, hogy így van. De egyebek-e ezek az emberek, mint a
-nevelés által megrontott gyermekek? Éppen ez az, a minek elejét
-kell venni. Alkalmazzátok a kényszert a gyermekre, az észszerüséget
-a felnőttre; ez a természet rendje: a bölcsnek nincs törvényre
-szüksége.</p>
-<p>Bánjatok növendéketekkel korának megfelelően. Tegyétek kezdettől
-fogva a maga helyére és tartsátok ott oly erősen, hogy ne is
-próbáljon belőle kilépni; akkor még mielőtt tudná, hogy mi a
-bölcseség, már is gyakorolni fogja legfontosabb tanítását. Ne
-parancsoljatok neki soha semmit, bármi legyen is a világon,
-egyáltalán semmit. Ne engedjétek, hogy csak az eszébe is jusson,
-hogy valami hatalmat akartok gyakorolni fölötte. Ne tudjon egyebet
-semmit, csak azt, hogy ő gyönge és ti erősek vagytok, hogy az ő
-helyzeténél és a ti helyzeteteknél fogva szükségszerüen ki van
-szolgáltatva kényetekre, kedvetekre; ezt tudja, ezt értse meg, ezt
-érezze; érezze idején fennhéjázó fején a kemény jármot, a melybe a
-természet hajtja az embert, a szükségszerüség nehéz jármát, a mely
-alatt minden véges lénynek meg kell hajolnia; lássa ezt a
-szükségességet mindig a dolgokban, soha az emberek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span>
-szeszélyében;<a name="FNanchor_31" id="FNanchor_31"></a><a href=
-"#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> a zabola, a mely
-visszatartja, a kényszerüség legyen, nem pedig a tekintély. A mitől
-tartózkodnia kell, azt ne tiltsátok meg neki, hanem akadályozzátok
-meg, hogy megtegye, magyarázgatás és okoskodás nélkül; ha valamit
-megengedtek neki, engedjétek meg első szavára, kérések és
-könyörgések nélkül, de mindenekfelett föltételek nélkül. Az
-engedélyt adjátok meg szivesen, a tilalmat kedvetlenül; de legyen
-minden tilalmatok visszavonhatatlan, semmiféle alkalmatlanság ne
-ingasson meg, az egyszer kimondott <i>nem</i> legyen érczfal, a
-mely ellen a gyermek ötször-hatszor is kimerítheti erejét, úgy hogy
-meg se próbálja többet megdönteni.</p>
-<p>Így teszitek türelmessé, nyugodtá, lemondóvá, megelégülővé, még
-akkor is, ha nem kapja meg, a mit akart. Mert az ember
-természetében rejlik, hogy békésen eltűri a dolgokból folyó
-kényszerüséget, de más valakinek a rosszakaratát nem.</p>
-<p>Ez ellen a szó ellen: <i>nincs már több</i>, még soha sem lázadt
-föl egy gyermek sem, hacsak azt nem hitte, hogy hazugság.
-Egyébiránt ebben nincs középút; vagy nem szabad tőle egyáltalán
-semmit követelni, vagy kezdettől fogva a legteljesebb
-engedelmességre kell szorítani. A legrosszabb nevelés, ha ingadozni
-engeditek a saját akarata és a tiétek között és ha folytonos vita
-tárgya köztetek és ő közte, hogy melyik az úr kettőtök közül:
-százszor inkább akarnám, hogy mindig a gyermek legyen az úr.</p>
-<p>Bizonyára különös dolog, hogy a mióta foglalkoznak a gyermekek
-nevelésével, nem tudtak vezetésükre más eszközt kieszelni, mint a
-vetélkedést, a féltékenységet, az irigységet, a hiuságot, a
-kapzsiságot, a hitvány félelmet, mind a legveszedelmesebb
-szenvedélyeket, a melyek legkönyebben gerjednek fel és
-legalkalmasabbak a lélek megrontására, még mielőtt a test kialakult
-volna. Minden időelőtti tanítással, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> a melyet fejébe akarnak
-verni, egy bünt oltanak be szive mélyébe. Az esztelen nevelők azt
-hiszik, csodákat művelnek, a mikor gonoszokká teszik a gyermekeket,
-hogy megtanítsák őket arra, hogy mi a jóság és akkor aztán
-fontoskodva mondják: ime, ilyen az ember. Igen, ilyen az az ember,
-a kit ti csináltatok.</p>
-<p>Megpróbáltak minden eszközt, kivéve egyet, éppen azt, a mely
-egyedül vezethet czélra: a helyesen szabályozott szabadságot. Nem
-kell a nevelésbe beleártani magunkat, ha nem tudjuk a gyermeket
-egyedül a lehetőség és lehetetlenség törvényei által odavezetni, a
-hova akarjuk. Az egyiknek és a másiknak köre egyaránt ismeretlen
-lévén előtte, kitágíthatjuk vagy összébb szoríthatjuk körülötte, a
-hogy akarjuk. Leköthetjük, előbbre tolhatjuk, visszatarthatjuk,
-csak csupán a szükségesség kötelékével, a nélkül, hogy zúgolódnék
-miatta. Hajlékonynyá és tanulékonynyá tehetjük, csupán a dolgokban
-rejlő kényszerüség által, a nélkül, hogy alkalma volna bármiféle
-bünnek kicsirázni benne; mert sohasem éled föl a szenvedély, ha nem
-lehet hatása.</p>
-<p>Ne adjatok növendéketeknek semmiféle szóbeli oktatást, csak a
-tapasztalatból kapja tanítását; ne rójatok rá semminemű büntetést,
-mert ő még nem tudja, hogy mit tesz az: hibát elkövetni; ne
-kéressetek vele soha bocsánatot, mert hiszen nem tud sérteni.
-Tettei mentesek lévén minden erkölcsi jellegtől, nem tud semmi
-olyat tenni, a mi erkölcsileg rossz és a mi akár büntetést, akár
-dorgálást érdemelne.</p>
-<p>Már látom, hogy az olvasó rémülettel itél erről a gyermekről, a
-megszokott gyermekekről véve a mintát, de csalódik. Az örökös
-feszélyezettség, a melyben növendékeiteket tartjátok, ingerli
-pajkosságukat; mennél jobban érzik a kényszert, ha szemeitek előtt
-vannak, annál pajkosabbak, a mint megszabadulnak tőle. Kárpótolniok
-kell magukat, a mikor tudják, a szigorú kényszerért, a melyben
-tartjátok őket.</p>
-<p>Két városi diák nagyobb fölfordulást csinál a falun, mint az
-egész falu gyermekserege. Zárj egy kis úrfit és egy paraszt
-gyereket egy szobába; az előbbi fölforgat és összetör-zúz mindent,
-mielőtt a másik kimozdulna helyéből. Miért volna ez így, ha nem
-azért, hogy az egyik siet visszaélni <span class="pagenum"><a name=
-"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> a szabadság egy
-pillanatával, míg a másik, mindig biztos lévén szabadságáról, nem
-siet élni vele? Pedig a falusi gyermekek is, a kiknek gyakran
-hizelegnek vagy útjukat állják, még mindig távol vannak attól az
-állapottól, a melyben én szeretném őket tartatni.</p>
-<p>Állapítsuk meg kétségbevonhatatlan alapelvül, hogy a természet
-első zsendülései mindig helyesek. Az emberi szívben nincs eredendő
-visszásság, nem találni benne egyetlen bünt sem, a melyről ne
-lehetne megmondani, hogyan és mi által hatolt bele. Az egyedüli
-természetes szenvedély az emberben az önmaga iránt való szeretet,
-vagyis a tágabb értelemben fölfogott önszeretet. Ez az önszeretet
-magában véve vagy miránk vonatkoztatva jó és hasznos, és mivel
-nincs benne másokra való szükségszerű vonatkozás, e tekintetben
-természetszerűen közömbös: csak az által lesz jóvá vagy roszszá, a
-hogy alkalmazzuk; és azok által a vonatkozások által, a melyeket
-adunk neki.</p>
-<p>Egész addig, a míg az önszeretet irányítója, az ész ki
-fejlődhetik, fontos dolog, hogy a gyermek ne tegyen semmit azért,
-mert ezt így látta vagy hallotta, szóval semmit másokra való
-tekintetből, hanem csupán azt tegye, a mit a természet kiván tőle
-és akkor mindig csak jót fog tenni.</p>
-<p>Nem úgy értem ezt, hogy soha nem fog bajt csinálni hogy nem
-fogja magát megsérteni, hogy nem tör el valami értékes holmit, ha a
-keze ügyébe akad. Sok bajt csinálhat, a nélkül, hogy rosszat tenne,
-mert a rossz tett az ártás szándékától függ és ez a szándék soha
-sincs meg a gyermekben. Ha csak egyszer is megvolna benne, már
-minden el volna veszve, csaknem menthetetlenül gonoszszá lenne.</p>
-<p>Nem egy dolog rossz a kapzsiság szemében, a mi nem rossz az ész
-szemében. A mikor a gyermekeket szabadjukra hagyjuk, hogy
-gyakorolják pajkosságukat, tanácsos távoltartani tőlük mindent, a
-mi ezt a pajkosságot költségessé tehetné és nem hagyni kezük
-ügyében semmit, a mi törékeny és értékes. Szobájuk legyen egyszerű
-és tartós butorokkal berendezve, ne legyenek benne tükrök,
-porczellán tárgyak, csecsebecsék.</p>
-<p>A mi az én Emilemet illeti, a kit falun nevelek föl, a
-<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> szobájában nem lesz semmi, a mi egy
-paraszt szobától megkülönbözteti. Mire való volna annyi gonddal
-földiszíteni, mikor olyan keveset fog benne tartózkodni? De
-csalódom, ő maga fogja földiszíteni és pedig meg fogjuk látni,
-mivel.</p>
-<p>Ha a gyermek minden elővigyázatosságotok daczára valami
-rendellenességet csinál, összetör valami hasznos tárgyat, ne
-büntessétek saját hanyagságtok miatt, ne dorgáljátok; ne halljon
-egyetlen szemrehányó szót sem, még azt se mutassátok előtte, hogy
-bánatot okozott nektek; tegyetek egészen úgy, mintha az a tárgy
-önmagától törött volna össze; higyjétek végre is, hogy sokat
-tettetek, ha meg tudtátok állni, hogy ne szóljatok semmit.</p>
-<p>Ki merjem-e itt fejteni minden nevelés legnagyobb, legfontosabb,
-leghasznosabb szabályát? Azt t. i., hogy nem kell időt nyerni,
-hanem vesztegetni kell az időt. Közönséges olvasóm, bocsásd meg
-nekem paradoxonaimat: az ember kénytelen paradoxonokat csinálni, ha
-gondolkodik és mondhattok bármit, inkább vagyok a paradoxonok, mint
-az előitéletek embere. Az emberi élet legveszedelmesebb ideje a
-születéstől a tizenkét éves korig való idő. Ez az az idő, a mikor a
-hibák és a bünök csiráznak, a nélkül, hogy volna eszköz kiirtásukra
-s mire az eszköz előkerül, a gyökerek már oly mélyre hatoltak, hogy
-nincs idő kitépésükre. Ha a gyermek egyszerre ugorna át anyja
-emlőjéről az értelmes korba, a nevelés, melyben részesítik,
-megfelelhetne neki, de a természetes haladás szerint teljesen
-ellenkező nevelésre van szüksége. Az kellene, hogy semmit se tegyen
-lelkéből addig, a míg minden képessége nincs kifejlődve, mert
-lehetetlen, hogy észrevegye a fáklyát, a melyet mutattok neki,
-addig, a míg vak és hogy az eszmék végtelen mezején olyan utat
-kövessen, a melyet az ész a legjobb szemeknek is olyan nehezen
-észrevehetően jelöl ki.</p>
-<p>Az első nevelésnek tehát tisztára negativnak kell lennie. Nem
-abban áll, hogy tanítsuk az erkölcsöt, vagy az igazságot, hanem
-csak abban, hogy megóvjuk a szívet a büntől és a tévedés
-szellemétől. Ha képesek volnátok nem tenni semmit és nem engedni
-semmit, hogy történjék, ha egészségesen és erősen tudnátok vezetni
-növendéketeket tizenkét <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> éves koráig a nélkül, hogy meg tudná
-különböztetni, melyik a jobb keze s melyik a bal, az első leczkétől
-fogva megnyilnának megértésének szemei az ész számára; előitéletek
-nélkül, szokások nélkül lévén, nem volna benne semmi, a mi
-ellensúlyozza gondoskodásotok hatását. Hamar a legbölcsebb emberré
-lenne kezetekben és miután azon kezdtétek, hogy nem műveltetek
-semmit, a nevelés csodáját művelnétek.</p>
-<p>Tegyétek a szokásnak visszáját és csaknem mindig jól fogtok
-cselekedni. Az apák és a tanítók, mivel nem gyermeket akarnak a
-gyermekből csinálni, hanem tudóst, sohasem dorgálnak,
-rendreutasítanak, korholnak, hitegetnek, fenyegetnek, igérgetnek,
-oktatnak, okoskodnak elég korán. Tegyetek okosabban: legyetek
-okosak és ne okoskodjatok tanítványotokkal, különösen ne azért,
-hogy helyeselje azt, a mi nem tetszik neki, mert ha így mindig
-beleviszitek az okosságot a kellemetlen dolgokba, csak azt éritek
-el vele, hogy unalmassá teszitek előtte és már korán elveszitek
-hitelét egy olyan lélekben, a mely még nincs a megértés
-állapotában. Gyakoroljátok testét, szerveit, érzékeit, erőit, de
-hagyjátok a lelkét tétlenül, a míg csak lehet. Óvakodjatok minden
-korai véleménytől, a melyet itélete még nem tud felfogni. Tartsátok
-vissza, távolítsátok el tőle az idegen benyomásokat és ne siessetek
-a rossz megakadályozása végett tenni a jót, mert úgyis csak akkor
-jó, a mikor az értelem megvilágítja. Tekintsetek minden halasztást
-előnynek; máris nagy nyereség, minden veszteség nélkül haladni a
-czél felé; engedjétek megérni a gyermekséget a gyermekben. Végül, a
-mi leczke szükségessé válik számára, ne részesítsétek benne ma, ha
-veszély nélkül tudjátok holnapra halasztani.</p>
-<p>Egy másik megfontolás, a mely megerősíti ennek a módszernek a
-hasznosságát, a gyermek sajátos géniuszának megfontolása, a melyet
-jól kell ismerni, hogy tudjuk, milyen erkölcsi vezetés felel meg
-neki. Minden szellemnek megvan a maga sajátos formája, a mely
-szerint irányítani kell és fontos dolog gondjaink sikerére, hogy e
-szerint a forma szerint irányoztassék, nem pedig más forma szerint.
-Okos <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span> ember lévén, lesd ki sokáig a
-természetet, figyeld meg jól növendékedet, mielőtt kimondod neki az
-első szót; engedd, hogy jellemének csirája kezdettől fogva teljes
-szabadsággal mutatkozzék, ne kényszerítsd semmire sem, hogy annál
-jobban láthasd a maga teljes valóságában. Azt hiszed, a
-szabadságnak ez az ideje el van veszve számára? Ellenkezőleg, a
-legjobban felhasznált idő lesz, mert így tanulod meg, hogy ne
-veszíts el egyetlen pillanatot sem egy becsesebb időben; e helyett,
-ha elkezdesz cselekedni, mielőtt tudnád, mit kell tenni, vaktában
-fogsz cselekedni, tévedéseknek leszel kitéve, minduntalan vissza
-kell fordulnod, messzebb leszel a czéltól, mintha kevésbbé siettél
-volna elérni. Ne tégy úgy, mint a fösvény, a ki sokat veszít
-azáltal, hogy nem akar semmit veszíteni. Áldozd fel az első
-életkorban azt az időt, a melyet kamatostul fogsz visszanyerni
-előbbrehaladott életkorban. A bölcs orvos nem rendel vaktában a
-beteg első láttára, hanem előbb tanulmányozza a beteg
-temperamentumát, mielőtt rendel neki; később fog bele gyógyításába,
-de meggyógyítja, míg a nagyon siető orvos megöli.</p>
-<p>De hol helyezzük el ezt a gyermeket, hogy így nevelhessük föl,
-mint érzéketlen lényt, mint valami automatát? A hold gömbjében
-tartsuk, vagy egy elhagyott szigeten? Távolítsuk el minden emberi
-lénytől? Nem lesz-e állandóan előtte a világban a mások
-szenvedélyeinek látványa és példája? Nem fog-e soha látni korabeli
-más gyermekeket? Nem fogja-e soha látni szüleit, szomszédjait,
-dajkáját, nevelőnőjét, inasát, sőt nevelőjét sem, a ki elvégre
-mégsem angyal?</p>
-<p>Ez az ellenvetés nyomós és alapos. De mondtam-e én, hogy ez a
-természetes nevelés könnyű vállalkozás? Oh, emberek! az én hibám-e,
-hogy ti nehézzé tettetek mindent, a mi jó? Érzem ezeket a
-nehézségeket, meg is vallom őket: talán leküzdhetetlenek is, de az
-mindig bizonyos, hogy ha ráadjuk magunkat megelőzésükre, legalább
-egy bizonyos pontig elejüket vehetjük. Én megmutatom a czélt, a
-melyet ki kell tüzni magának; nem mondom, hogy el is lehet érni, de
-azt mondom, hogy a ki leginkább megközelíti, az éri el a legnagyobb
-sikert.</p>
-<p>Emlékezzetek meg arról, hogy mielőtt el mernők vállalni
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span> egy ember formálását, előbb embert kell
-csinálnunk önmagunkból, önmagunkban kell megtalálunk a példát, a
-melyet az, a kit nevelünk, maga elé tüzzön. A míg a gyermek még
-ismeret nélkül való, van elég idő úgy előkészíteni mindent, a mi a
-közelébe jut, hogy első tekintetébe csak olyan tárgyak ötöljenek, a
-melyek látása neki való. Légy tiszteletreméltó mindenki előtt, első
-sorban szerettesd meg magadat, hogy mindenki igyekezzék kedvedre
-lenni. Nem válhatsz a gyermek mesterévé, ha nem vagy mestere
-mindannak, a mi őt körülveszi és ez a tekintély sohasem lesz
-elegendő, ha nem alapszik az erény megbecsülésén. Nem arról van
-szó, hogy fordítsd ki az erszényedet és szórd tele marokkal a
-pénzt; sohasem láttam, hogy a pénz megszerettetett valakit. Nem
-kell fösvénynek vagy ridegnek lenni, sem panaszkodni a nyomor
-miatt, melyet enyhíteni tudsz, de akárhogy kitárod a szekrényedet,
-ha nem tárod ki a szívedet is, a többieké mindig zárva marad
-előtted. Az idődet, a gondoskodásodat, a vonzalmadat, önmagadat
-kell odaadnod, mert tehetsz, a mit akarsz, mindig meg fogják
-érezni, hogy a pénzed nem te vagy. Vannak az érdeklődésnek és a
-jóakaratnak olyan tanujelei, a melyek nagyobb hatást tesznek és
-több valódi haszonnal járnak, mint minden ajándék: hány
-szerencsétlennek, betegnek van több szüksége vigaszra, mint
-alamizsnára! hány elnyomott van, kinek a pártfogás többet használ,
-mint a pénz! Békítsd ki azokat, a kik meghasonlottak egymással,
-vedd elejét a pörösködésnek, vezesd a gyermeket kötelessége
-tudatára, az apát az elnézésre, mozdítsd elő a boldog házasságokat,
-akadályozd meg az üldözést, használd fel, pazarold növendéked
-szüleinek befolyását a gyöngék érdekében, a kik sehol sem kapnak
-igazságot és a kiket a hatalmasok elnyomnak. Jelentsd ki magadat
-fenkölten a szerencsétlenek pártfogójának. Légy igazságos,
-emberséges, jótékony. Ne csak az alamizsnát gyakorold, hanem a
-felebaráti szeretetet is; a könyörület munkái több bajt enyhítenek,
-mint a pénz; szeresd a többieket és ők is szeretni fognak, légy
-szolgálatukra és ők is szolgálatodra lesznek, légy a testvérük és
-ők a gyermekeid lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_98"
-id="Page_98">-98-</a></span></p>
-<p>Ez is egyik oka annak, a miért Emilt falun akarom nevelni, távol
-a szolgák csürhéjétől, a kik a legaljasabb emberek gazdáik után,
-távol a város fekete erkölcseitől, a melyeket a máz, melylyel be
-vannak vonva, csábítókká és ragályosakká tesz a gyermekre nézve,
-holott a falusi ember bünei leplezetlenek és durvák lévén, inkább
-visszariasztják, mint csábítják, ha nincs valami érdeke benne, hogy
-utánozza őket.</p>
-<p>Falun a nevelő sokkal inkább ura a tárgyaknak, melyeket a
-gyermeknek meg akar mutatni; hirnevének, beszédének, példájának
-olyan tekintélye van, a milyet a városban nem birna szerezni;
-hasznos lévén az egész világnak, mindenki igyekezni fog, hogy
-lekötelezze magának, hogy megbecsültessék általa, hogy olyannak
-mutassa magát a növendék előtt, a milyennek a mester szeretné, hogy
-valóban legyen és ha a bünből nem javulnak is meg, tartózkodni
-fognak a botránytól; ez mindaz, a mire szükségünk van czélunk
-érdekében.</p>
-<p>Tegyetek le róla, hogy másokat felelőssé tegyetek a saját
-hibáitokért; a rossz, a mit a gyermek lát, kevésbbé rontja meg,
-mint az, a melyre ti tanítjátok őt. Ha mindig prédikáltok, mindig
-erkölcsi leczkékkel tartjátok, mindig pedánskodtok, minden
-eszméért, melyet azon hiszemben adtok a gyermeknek, hogy jó,
-egyszerre húsz mást adtok neki, a mely nem ér semmit: eltelve
-azzal, a mi a ti fejetekben történik, nem látjátok a hatást, melyet
-az ő fejében idéztek elő. Azt hiszitek, a szavak hosszú áradatában,
-a melylyel a gyermeket szüntelenül elárasztjátok, nincs egy sem,
-melyet tévesen fog fel? Azt hiszitek, hogy nem magyarázza a maga
-módja szerint zavaros magyarázataitokat és hogy nem talál bennük
-semmit, a miből rendszert csináljon a maga szája íze szerint, a
-melyet aztán alkalom adtán szembeállíthat veletek?</p>
-<p>Hallgassátok meg a kis emberkét, a kit így megoktattak,
-hagyjátok kedve szerint fecsegni, kérdezősködni, nagyzolni és el
-fogtok csodálkozni azon a különös fordulaton, melyet okoskodásaitok
-eszében vettek: összezavar mindent, fölforgat mindent, kihoz
-béketüréstekből, néha kihoz a sodrotokból <span class=
-"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> váratlan
-ellenvetéseivel, kényszerít, hogy elhallgassatok vagy hogy őt
-hallgattassátok el; vajjon akkor mit gondolhat arról a
-hallgatásról, a melybe az az ember merül, a ki olyan sokat szeret
-beszélni? Ha egyszer megnyeri ezt az előnyt fölöttetek és ezt
-észreveszi, oda a nevelés, mindennek vége ettől a pillanattól
-fogva, nem igyekszik többé tanulni, hanem igyekszik titeket
-megczáfolni.</p>
-<p>Buzgó mesterek, legyetek egyszerűek, óvatosak, tartózkodók; csak
-akkor tegyetek valamit, ha mások cselekedeteinek megakadályozásáról
-van szó: ezt ismétlem szüntelenül. Inkább halaszszatok el, ha
-lehet, egy jó tanítást, attól féltetekben, hogy rossz tanítást
-adhattok. Ezen a földön, a melyet a természet az ember első
-paradicsomává tett, ne merjétek a kisértő tisztét teljesíteni, fel
-akarva világosítani az ártatlanságot a jóról és gonoszról: úgysem
-tudjátok megakadályozni, hogy a gyermek felvilágosodjék kívülről,
-példák útján, korlátozzátok tehát egész őrködésteket arra, hogy
-ezeket a példákat a neki megfelelő alakban véssétek be lelkébe.</p>
-<p>A viharos szenvedélyek nagy hatással vannak a gyermekre, ha
-tanujukká válik, mert nagyon érzékelhető jeleik vannak, a melyek
-meglepik és kierőszakolják a figyelmét. Különösen a harag olyan
-zajos kitörései, melyeket lehetetlen észre nem venni, ha közelébe
-jutunk. Nem is lehet kérdés tárgya, hogy ez jó alkalom a
-pædagogusnak, hogy szép beszédet füzzön hozzá. Ugyan! szó se legyen
-szép beszédről, egyáltalán nem, egy szót sem. Hadd jöjjön a
-gyermek, elcsodálkozva a látványon; okvetlenül kérdezősködni fog. A
-felelet egyszerű, magukból azokból a tárgyakból vonható le, melyek
-érzékeibe ötlenek. Látja a lángba borult arczot, a villogó szemet,
-a fenyegető mozdulatot, hallja a kiáltásokat, mind annak a jeleit,
-hogy a test nincs megszokott nyugalmában. Mondjátok meg neki
-nyugodtan, affektálás és titkolózás nélkül: ez a szegény ember
-beteg, lázrohama van. Ezt az alkalmat felhasználhatjátok arra, hogy
-fogalmat adjatok neki, de csak kevés szóval, a betegségekről és
-hatásaikról, mert ez is a természettől való és egyike a
-szükségszerűség ama kötelékeinek, melyeknek alávetve kell hogy
-érezzük magunkat. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
-"Page_100">-100-</a></span></p>
-<p>Lehetséges-e, hogy ennek a fogalomnak alapján, a mely nem is
-téves, ne éledjen benne jókor bizonyos irtózás attól, hogy
-átengedje magát a szenvedély szélsőségeinek, melyeket betegségeknek
-tekint? És hiszitek-e, hogy egy ilyen fogalom, a maga idejében
-beoltva, nem idéz elő ép olyan üdvös hatást, mint a legunalmasabb
-erkölcsi prédikáczió? De nézzétek a jövőben ennek a fogalomnak a
-következményeit: ime, jogotok van, ha arra találna kerülni a sor,
-egy lázadó gyermeket úgy tekinteni, mint egy beteget, bezárni
-szobájába, ha kell ágyába is, rövid pórázon tartani, elrémíteni
-saját éledező büneitől, gyülöletessé és félelmetessé tenni előtte
-azokat, a nélkül, hogy valaha is büntetés számba vehetné a
-szigoruságot, a melylyel talán kénytelenek vagytok élni, hogy
-meggyógyítsátok. És ha egyszer-másszor veletek magatokkal is
-megesik egy heves pillanatban, hogy elhagy a hideg vér és a
-mérséklet, a melyben gyakorolnotok kell magatokat, ne igyekezzetek
-elleplezni előtte hibátokat, de mondjátok ki nyiltan, gyöngéd
-szemrehányással: fiam, beteggé tettél.</p>
-<p>Egyébiránt fontos dolog, hogy azokat a naivitásokat, melyeket a
-gyermekben azoknak a fogalmaknak egyszerüsége idéz elő, a melyekből
-táplálkozik, sohasem emlegessék jelenlétében s ne is idézgessék oly
-módon, hogy ő is megérthesse. A meggondolatlan kaczagás
-megronthatja hat hónap munkáját és jóvátehetetlen kárt tehet a
-gyermek egész életére. Nem győzöm eléggé ismételni, hogy a ki a
-gyermek fölött úr akar lenni, előbb önmaga felett kell úrnak
-lennie. Elképzelem Emilemet, a mint a két szomszédasszony közti
-czivakodás tetőpontján odamegy a dühösebbikhez és szánakozó hangon
-mondja neki: <i>szegény asszony, maga úgy-e beteg, mennyire
-sajnálom magát!</i> Ez a közbelépés bizonyára nem marad hatás
-nélkül a szemlélőkre s talán a szereplőkre sem. Nevetés nélkül,
-korholás nélkül, dicséret nélkül elvezetem, akár szivesen jön, akár
-erőszakkal, mielőtt észrevehetné ezt a hatást vagy legalább mielőtt
-gondolkozhatnék rajta és sietek elvonni a figyelmét más tárgyakra,
-melyek amazt hamar elfeledtetik vele.</p>
-<p>Nem czélom, hogy behatoljak minden részletbe, csupán
-<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span> csak az, hogy kifejtsem az általános
-tételeket és példákat nyujtsak nehéz eshetőségekre. Lehetetlennek
-tartom, hogy a társadalom ölén föl lehessen nevelni egy gyermeket
-tizenkét éves koráig a nélkül, hogy fogalmat adjunk neki az egyik
-embernek a másikhoz való viszonyáról és az emberi cselekedetek
-erkölcsiségéről. Elég, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ezeket a
-szükséges fogalmakat oly későn adjuk meg neki, a mint csak lehet és
-a mikor kikerülhetetlenekké válnak, csak a pillanatnyi szükségre
-kell szorítkozni, csupán csak azért, hogy ne higyje magát mindenek
-urának és ne tegyen rosszat másoknak aggály nélkül és a nélkül,
-hogy maga is tudná. Vannak szelid és csöndes természetek, melyekkel
-messzire lehet menni a nélkül, hogy veszélyeztetnők első
-ártatlanságukat, de vannak heves természetek is, a melyekben a
-vadság korán kifejlődik és a melyekből sietni kell embert csinálni,
-hogy ne legyünk őket kénytelenek lánczra verni.</p>
-<p>Első kötelességeink önmagunkra irányulnak; kezdetleges érzéseink
-önmagunkban összpontosulnak, minden természetes mozgásunk kezdetben
-fentartásunkra és jóllétünkre vonatkozik. Igy az igazság első
-érzéséhez nem annak az igazságnak a révén jutunk, a melylyel mi
-tartozunk, hanem annak révén, a melylyel mások tartoznak nekünk és
-megint egy visszássága a közkeletü nevelési módoknak, hogy
-kezdettől fogva beszélnek a gyermeknek kötelességeiről, sohasem a
-jogairól, azon kezdik, hogy annak az ellenkezőjét mondják neki, a
-mi kell, azt, a mit meg sem tud érteni és a mi nem is
-érdekelheti.</p>
-<p>Ha tehát olyan gyermeket kellene vezetnem, a milyet az imént
-föltételeztem, azt mondanám magamban: a gyermek nem támad
-személyekre,<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href=
-"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a> hanem a dolgokra, és hamar
-<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> megtanul a tapasztalatból tisztelni
-mindenkit, a ki felülmulja korban és erőben: a dolgok ellenben nem
-védik magukat. Az első fogalom tehát, melyet adni kell neki, nem
-annyira a szabadság, mint inkább a tulajdon fogalma és hogy ezt a
-fogalmat megalkothassa magának, kell hogy legyen valamije, a mi a
-sajátja. Ha felsoroljuk neki ruháit, butorait, játékszereit, az nem
-jelent számára semmit, mivel ha rendelkezik is ezekről a
-tárgyakról, nem tudja sem azt, hogyan, sem azt, miért az övéi.
-Azzal se megyünk többre, ha megmondjuk neki, hogy azért az övéi,
-mert neki adtuk, mert hogy adhasson az ember, ahhoz az kell, hogy
-legyen neki, ime tehát egy előbbi birtoklás, mint az övé; a
-tulajdon fogalmát akarjuk neki megmagyarázni, tekintet nélkül arra,
-hogy az ajándékozás konvenczió dolga és hogy a gyermek nem tudhatja
-még, mi a konvenczió.<a name="FNanchor_33" id=
-"FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class="fnanchor">33)</a>
-Olvasók, jegyezzétek meg, kérlek, ebben a példában és százezer
-másban, hogyan szokás azt gondolni, hogy jól nevelték a gyermeket,
-pedig csak teletömték a fejét olyan szavakkal, melyeknek rá nézve
-nincs semmi értelme.</p>
-<p>Vissza kell tehát térni a tulajdon eredetéhez, mert innen kelhet
-ki az első róla való fogalom. A falun élő gyermek bizonyos fogalmat
-alkot magának a mezei munkáról, ehhez nem kell egyéb, mint szem és
-ráérés s neki megvan az egyik is, a másik is. Minden kornak s
-különösen az övének jellemző vonása, hogy alkotni, utánozni akar,
-jelét adni hatalmának és tevékenységének. Alig látott kétszer kerti
-munkát, vetést, ásást, zöldség-plántálást és máris kertészkedni
-akar maga is.</p>
-<p>A föntebb fölállított alapelveknek megfelelően nem ellenzem
-kivánságát, ellenkezőleg pártját fogom, osztozom kedvtelésében,
-vele dolgozom, nem az ő mulatságára, hanem a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span>
-magaméra, ő legalább úgy hiszi: magam is kertészlegényévé leszek; a
-míg meg nem erősödik a karja, fölásom neki a földet, ő birtokába
-veszi azzal, hogy elültet benne egy palántát és ez a birtoklás
-bizonyára szentebb és tiszteletreméltóbb, mint mikor Nunès Balboa
-birtokába vette Dél-Amerikát Spanyolország nevében, beleplántálva
-zászlaját a déli tenger partjába.</p>
-<p>Mindennap megöntözzük a palántákat, örömujjongással nézzük
-növekvésüket. Azzal növelem ezt az örömet, hogy megmondom neki: ez
-a tiéd és megmagyarázom a <i>tiéd</i> fogalmát, megértetem vele,
-hogy ebbe belehelyezte idejét, munkáját, fáradságát, végre egész
-személyét, hogy ebben a földben van valami belőle magából, a mit
-magáénak tulajdoníthat bárkivel szemben, mint a hogy kiszakíthatja
-a karját egy másik ember kezéből, a ki akarata ellenére vissza
-akarja tartani.</p>
-<p>Egy szép napon sietve jön, az öntöző kanna a kezében. Oh,
-micsoda látvány! Oh, fájdalom! Minden palánta ki van tépve, az
-egész föld ki van forgatva, rá sem ismerni a helyre. Ah, mi lett
-munkámból, művemből, gondjaim és verejtékem édes gyümölcséből? Ki
-rabolta meg tulajdonomat? Ki vette el palántáimat? A fiatal szív
-fellázad, a jogtalanság első érzése önti bele szomorú keservét,
-könnyei patakokban folynak, a kétségbeesett gyermek megtölti a
-levegőt nyögésével és sírásával. Részt veszek fájdalmában,
-felháborodásában; kutatunk, tudakozódunk, vizsgálatot rendezünk.
-Végül fölfedezzük, hogy a kertész követte el a csinyt.
-Odahívjuk.</p>
-<p>Ezzel aztán ugyan jól járunk. A kertész panaszunk hallatára
-elkezd még hangosabban panaszkodni, mint mi. Hogyan, uraim, hát
-önök rontották el a munkámat? Ide én máltai dinnyét ültettem,
-melynek magvait úgy kaptam, mint valami kincset és melylyel jól
-akartam önöket tartani, ha majd megérik, de önök hitvány palántáik
-kedvéért tönkretették már kikelt dinnyéimet, a melyeket sohasem
-tudok többé pótolni. Jóvátehetetlen kárt okoztak nekem és önmagukat
-is megfosztották a pompás dinnye élvezetétől.</p>
-<p><i>János Jakab.</i> Bocsáss meg, szegény Róbertem. Te
-<span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
-"Page_104">-104-</a></span> belefektetted ide munkádat,
-fáradságodat. Belátom, hogy rosszat tettünk, elrontottuk a munkád
-eredményét, de majd szerzünk másik máltai magvakat és ezentúl majd
-csak akkor fogunk egy földet megművelni, ha tudjuk, hogy előttünk
-senki se tette rá a kezét.</p>
-<p><i>Róbert.</i> Akkor ugyan megpihenhetnek, uraim, mert parlagon
-heverő föld nincs már sehol. Én azon a földön dolgozom, melyet az
-apám tört fel és mindenki ugyanazt teszi a maga részéről. A mi
-földet látnak, mind el van foglalva rég idők óta.</p>
-<p><i>Emil.</i> Róbert úr, akkor hát gyakran vesznek el
-dinnyemagvak?</p>
-<p><i>Róbert.</i> Bocsásson meg, ifjuram, csakhogy nem akad ám
-mindig olyan hebehurgya fiatal úr, mint ön. Senki sem nyúl hozzá a
-szomszédja kertjéhez, mindenki tiszteletben tartja a más munkáját,
-hogy a magáé is biztonságban legyen.</p>
-<p><i>Emil.</i> De nekem nincs kertem.</p>
-<p><i>Róbert.</i> Mit bánom én! Ha az enyémet elrontja, nem engedem
-többé sétálni benne, mert bizony nem akarom, hogy kárba veszszen a
-fáradságom.</p>
-<p><i>János Jakab.</i> Nem lehetne a jó Róberttel megegyezni?
-Engedjen át kis barátomnak és nekem egy zúgot a kertjében, hogy
-megműveljük, az alatt a föltétel alatt, hogy a haszon fele az övé
-lesz.</p>
-<p><i>Róbert.</i> Átengedem én föltétel nélkül is. De úgy
-vigyázzanak, hogy kitépem a palántáikat, ha hozzányúlnak az én
-dinnyéimhez.</p>
-<p>Ebből a kisérletből, a melylyel bele lehet vésni a gyermekbe a
-kezdetleges fogalmakat, láthatni, mint lehet a tulajdon fogalmát
-természetszerüen visszavezetni arra a jogra, melyet az első foglaló
-munkájával szerez. Ez világos, szabatos, egyszerü és mindig érthető
-a gyermek számára. Ettől fogva egész a tulajdon jogáig és a cseréig
-csak egy lépés van, a mely után rövidesen meg kell állni.</p>
-<p>Láthatni azt is, hogy az a magyarázat, melyet itt két lap irásba
-szorítok bele, a gyakorlatban talán egy év dolga lesz, mert az
-erkölcsi eszmék fejlődésében nem lehet elég <span class=
-"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> lassan
-haladni, sem elég szilárdan megvetni a lábunkat minden lépésnél.
-Fiatal mesterek, kérlek, gondoljatok erre a példára és tartsátok
-eszetekben, hogy tanítástoknak mindenkor inkább a cselekedetekben
-kell rejlenie, mint a beszédben, mert a gyermek könnyen elfelejti,
-a mit mondott s a mit neki mondtak, de nem felejti el, a mit tett
-vagy a mit neki tettek.</p>
-<p>Hasonló oktatásokat, mint már mondottam, előbb-utóbb adni kell,
-a szerint, a mint a növendék szelid vagy heves természete sietteti
-vagy késlelteti szükségét; hasznuk szembeszökően nyilvánvaló, de
-hogy e nehéz dolgokban semmit se mulaszszunk el, adjunk még egy
-példát.</p>
-<p>Makacs gyereketek elront mindent, a mihez hozzányúl; ne
-haragudjatok érte, távolítsatok el keze ügyéből mindent, a mit
-elronthat. Összetöri a bútorokat, melyeket használ; ne siessetek
-újakat adni neki, hadd érezze a nélkülözés kényelmetlenségét.
-Betöri szobája ablakát, hadd fújjon rá a szél éjjel és nappal, a
-nélkül, hogy törődnétek meghülésével, mert inkább legyen náthás,
-mint bolond. Ne panaszkodjatok soha az alkalmatlanságon, melyet
-okoz, de legyen rá gondotok, hogy ő érezze legelőször. Végre
-kijavíttatjátok az ablakot, de még mindig nem szóltok semmit.
-Megint betöri? Fordítani kell a módszeren; mondjátok neki szárazon,
-de harag nélkül: az ablak az enyém, az én gondoskodásomból
-csinálták, azt akarom, hogy megmaradjon. Ekkor bezárjátok a
-gyermeket a sötétbe, egy ablaktalan szobába. Erre az új eljárásra
-elkezd sírni, dühösködni; nem törődik vele senki. Hamarosan
-belefárad és alább hagy a hangjával; szomorkodik, nyöszörög;
-megjelenik egy szolga, a lázadó kéri, hogy szabadítsa meg. A
-nélkül, hogy kifogást keresne, hogy miért nem teszi meg, a szolga
-ezt feleli: <i>nekem is van ablakom, a melyre vigyázni kell</i>.
-Ezzel elmegy. Végre miután a gyermek néhány óra hosszat maradt ott,
-elég sokáig, hogy megúnhassa és megemlékezzék rá, valaki azt
-ajánlja neki, egyezzen ki veletek, hogy visszaadjátok neki a
-szabadságát és ő nem tör be több ablakot. Hisz ő egyebet sem akar.
-Megkéret benneteket, hogy jöjjetek hozzá. El is jöttök. Felajánlja
-az egyezséget és ti azonnal elfogadjátok, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> ezt
-mondva neki: ez nagyon jól van, nyerünk rajta mind a ketten, miért
-nem jött ez a jó eszméd hamarabb? És aztán örömmel megölelitek, a
-nélkül, hogy igéretének megerősítését kivánnátok tőle s azonnal
-bevezetitek szobájába, ezt a megegyezést oly szentnek és
-sérthetetlennek tekintve, mintha esküvel volna megerősítve. Mit
-gondoltok, micsoda fogalmat nyer ebből az eljárásból az igéret
-hiteléről és hasznosságáról? Nagyot csalódnék, ha akadna a világon
-egyetlen gyermek, hacsak nincs még egészen megromolva, a kin ne
-fogna ez a bánásmód és a ki ezek után szándékosan betörne egy
-ablakot. Figyeljétek meg mindennek lánczolatát. A kis gonosztevő
-nem gondolt rá, mikor gödröt ásott, a melybe palántáit ültesse,
-hogy börtönt ásott ki magának, a melybe tudománya hamarosan vetni
-fogja.<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href=
-"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a></p>
-<p>Benne vagyunk tehát az erkölcs világában, nyitva van a kapu a
-bün számára. A szerződéssel és a kötelességekkel születik meg a
-rászedés és a hazugság. Attól fogva, hogy az ember olyat tud tenni,
-a mit nem szabad, igyekszik elleplezni azt, a mit nem lett volna
-szabad tennie. Attól fogva, hogy valamely érdekből igérünk valamit,
-egy erősebb érdek megsértetheti velünk az igéretet; csak arról van
-már szó, hogy büntetlenül megsérthessük. A kifogás természetes: az
-ember elrejtőzik és hazudik. Miután nem tudtuk elhárítani a bűnt,
-ott vagyunk, hogy meg kell büntetnünk. Ime, az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> emberi
-élet nyomoruságai, melyek a tévedésekkel kezdődnek.</p>
-<p>Eleget mondtam arra, hogy megértessem, hogy a büntetést sohasem
-szabad mint büntetést ráróni a gyermekre, hanem úgy kell hogy rája
-háruljon, mint rossz cselekedetének természetes következménye. Ép
-így ne szónokoljatok a hazugság ellen, ne egyenesen azért
-büntessétek meg, mert hazudott, hanem tegyetek róla, hogy a gyermek
-fejére, ha hazudott, ráháramoljon a hazugság minden rossz
-következménye: az, hogy nem hisznek neki akkor sem, mikor igazat
-mond, hogy olyan roszszal is vádolják, a mit nem tett, akárhogy
-védekezik is. De magyarázzuk ki, mi a gyermekre nézve a
-hazugság.</p>
-<p>Két fajtája van a hazugságnak; a ténybeli, a mely a multra
-vonatkozik s az érzületbeli, a mely a jövőre vonatkozik. Az elsőnek
-akkor van helye, a mikor valaki tagadja, a mit tett, vagy a mikor
-azt mondja, hogy tett valamit, a mit nem tett, általában, a mikor
-az ember tudatosan a dolgok igazsága ellen szól. A másiknak akkor
-van helye, mikor olyat igér meg az ember, a mit nincs szándékában
-megtartani és általában mikor az ember olyan szándékot mutat, a
-mely nincs meg benne. Ez a kétféle hazugság néha egyesülhet
-ugyanabban a hazugságban,<a name="FNanchor_35" id=
-"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a>
-de itt különbözőségükben tekintem őket.</p>
-<p>A ki érzi, hogy szüksége van mások segítségére és a ki folyton
-próbára teszi jóakaratukat, annak nincs érdekében, hogy rászedje
-őket; ellenkezőleg, nyilvánvaló az az érdeke, hogy úgy lássák a
-dolgokat, a milyenek, mert attól fél, hogy ártalmára tévedhetnek.
-Nyilvánvaló tehát, hogy a ténybeli hazugság nem folyik a gyermek
-természetéből, de az engedelmesség törvénye idézi fel a hazugság
-szükségét, mert az engedelmesség kínos lévén, titokban mennél
-jobban fölmenti magát alóla s mert a büntetés vagy a szemrehányás
-pillanatnyi érdeke háttérbe szorítja az igazsághoz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> való
-ragaszkodás távolabb eső érdekét. A természetes és szabad
-nevelésben miért hazudnék a gyermek? Mi rejtegetni valója van
-előttetek? Nem korholjátok, nem büntetitek meg semmiért, nem
-követeltek tőle semmit. Mért ne mondana meg nektek mindent, a mit
-tett, ép olyan őszintén, mint kis pajtásának? Ebben a vallomásában
-nem láthat több veszedelmet az egyik oldalról, mint a másikról.</p>
-<p>Az érzületbeli hazugság még kevésbbé természetes, mert az
-igéretek, hogy valamit tenni fog, vagy valamitől tartózkodni fog,
-konvenczionális tények, melyek a természetes állapottól
-eltávolítják és korlátozzák szabadságát. Sőt, mi több, a gyermek
-minden igérete magamagában semmis, tekintve, hogy korlátozott
-látóköre nem képes túlterjeszkedni a jelenen, tehát nem tudja, mit
-tesz, mikor kötelezi magát valamire. A gyermek alig hazudhatik,
-mikor lekötelezi magát, mert nem gondolván egyébre, csakhogy a
-jelen pillanatra nézve kihúzza magát a bajból, minden eszköz egyre
-megy neki, a melynek nincs pillanatnyi hatása; ha valamit a jövőre
-nézve igér, akkor nem igér semmit s még szunnyadó képzelete nem
-tudja lényét két különböző időre kiterjeszteni. Ha el tudja kerülni
-a verést vagy megkaphat egy édességet azzal, hogy megigéri, hogy
-holnap kiugrik az ablakon, azonnal megigérné. Ime, ezért nem veszi
-számba a törvény a gyermek igéreteit és mikor a törvénynél
-szigorúbb apák és mesterek megkövetelik, hogy váltsa be igéretét,
-ez csak olyan dolgokban fog megtörténni, a melyeket a gyermeknek
-igéret nélkül is meg kellene tennie.</p>
-<p>A gyermek, nem tudva, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire,
-nem hazudhatik, mikor lekötelezi magát. Máskép áll a dolog, ha
-megszegi az igéretét, a mi megint a visszamenőleges hazugság egy
-neme; mert nagyon jól emlékszik, hogy ezt az igéretet megtette, de
-a megtartásnak a fontosságát nem látja. Nem lévén képes a jövőben
-olvasni, nem láthatja előre a dolgok következményeit s a mikor
-megszegi adott szavát, nem tesz semmit életkorának szelleme
-ellen.</p>
-<p>Ebből az következik, hogy a gyermek hazugságai mestereinek művei
-s a mikor arra akarják tanítani, hogy igazat szóljon, épen ezzel
-tanítják a hazugságra. Abban a buzgólkodásban, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> hogy
-irányítsák, vezessék, oktassák, soha sincs elegendő eszköz a czél
-elérésére. A szellemére való befolyásnak új eszközeit akarják
-megszerezni alaptalan elvekkel, esztelen tanításokkal és jobban
-szeretik, ha tudja leczkéjét és hazudik, mintha tudatlan, de
-igaz.</p>
-<p>Mi ellenben, a kik csak a gyakorlat által adunk leczkéket
-növendékeinknek és jobb szeretjük, ha jók, mint ha tudósok, nem
-követeljük tőlük az igazságot, attól féltünkben, hogy eltorzítjuk
-és nem igértetünk velük semmit, hogy ne essenek kisértetbe,
-igéretüket megszegni. Ha távollétemben valami bajt csinált magának,
-melynek szerzőjét nem tudom, óvakodni fogok tőle, hogy Emilt
-vádoljam vele vagy hogy megkérdezzem: <i>te tetted ezt?</i><a name=
-"FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class=
-"fnanchor">36)</a> Mert ezzel mi mást tennék, mint hogy
-megtanítanám tagadni? Hogyha nehéz természete arra kényszerít, hogy
-valamiben megállapodjam vele, ügyesen úgy fogom intézni, hogy az
-ajánlat mindig belőle induljon ki, sohase belőlem, hogy ha
-kötelezte magát valamire, legyen mindig valami közvetlen és
-érezhető érdeke adott szava megtartására és hogy ha bármikor is
-megszegi szavát, ez a hazugság olyan bajokat zúdítson rá, melyeket
-magából a dolgok rendjéből folyóknak lát, nem pedig nevelője
-bosszújából. De távol attól, hogy szükség legyen ilyen kegyetlen
-eszközökhöz folyamodni, csaknem teljesen biztos vagyok benne, hogy
-Emil nagyon későn tudja meg, mi a hazugság és mikor megtudja,
-nagyon el fog csodálkozni, nem tudja megérteni, mire jó a hazugság.
-Nyilvánvaló, hogy mennél függetlenebbé teszem jóllétét másoknak
-akár akaratától, akár itéletétől, annál inkább elvágom benne a
-hazugság minden érdekét.</p>
-<p>Ha nem sietünk túlságosan az oktatásokkal, akkor nem sietünk
-túlságosan a követelésekkel sem; mindennek megvárjuk az idejét s
-akkor követeljük, a mikor eljön rá <span class="pagenum"><a name=
-"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> az alkalom. Aztán a
-gyermek kifejlődik, föltéve, ha nincs elrontva. De mikor egy
-eszeveszett tanító, aki nem tudja, hogy fogjon hozzá a dologhoz,
-minden pillanatban ezt vagy azt igérteti vele, megkülömböztetés
-nélkül, válogatás nélkül, mértéktartás nélkül, a gyermek
-felbosszankodik, és túlterhelve mindez igéretekkel, elhanyagolja,
-elfelejti, végül semmibe sem veszi őket, s úgy tekintve, mint üres
-szólamokat, játéknak veszi és megszegi őket. – Azt akarjátok tehát,
-hogy hű legyen szavának megtartásában? Legyetek óvatosak az
-igéretek követelésében. A részletesség, a melylyel az imént a
-hazugságról szóltam, sok tekintetben alkalmazható a többi
-kötelességekre mind, a melyeket nem szabad úgy kiszabni a
-gyermeknek, hogy nemcsak gyülöletesekké, hanem kivihetetlenekké is
-tegyük. Hogy az erény prédikátorainak látszassanak, megszerettetik
-velük az összes bűnüket: beléjük oltják azzal, hogy tiltják őket.
-Azzal akarják őket jámborakká tenni, hogy a templomba viszik, a hol
-unatkoznak. Szüntelenül imákat daráltatnak velük, s ezzel arra
-viszik őket, hogy vágyakozzanak arra a boldogságra, hogy ne kelljen
-Istenhez imádkozniok, hogy beléjök oltsák a felebaráti szeretetet,
-alamizsnát osztogattatnak velük, mintha nem tartanák magukhoz
-méltónak, hogy ők maguk osztogassák. Bizony nem a gyermeknek kell
-alamizsnát osztogatni, hanem a mesternek; bármennyire ragaszkodik
-is növendékéhez, ezt a dicsőséget el kell tőle vitatnia, meg kell
-győznie arról, hogy az ő korában ő még nem méltó rá; az alamizsna
-olyan embernek való cselekedet, aki ismeri az értékét annak, amit
-ad és tudja, mily szüksége van rá felebarátjának. A gyermeknek, a
-ki mindebből nem tud semmit, nem lehet az adásban semmi érdeme,
-szeretet és jótékonyság nélkül ad, csaknem szégyenli, hogy ad,
-miután saját tapasztalata alapján azt hiszi, hogy csak a gyermekek
-adnak alamizsnát, s ha valaki felnőtt, akkor már nem ad.</p>
-<p>Jegyezzétek meg, hogy ne adassatok a gyermekkel olyan dolgokat,
-melyeknek nem ismeri az értékét, fémdarabokat, melyeket zsebében
-tart, és melyek nem valók neki másra, mint erre. A gyermek
-könnyebben ad oda száz aranyat, mint egy darab kalácsot, de
-vegyétek rá ezt a kis <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> tékozlót, hogy olyan dolgokat adjon,
-amelyek előtte becsesek játékszereket, bonbonokat, az uzsonnáját és
-akkor hamar ki fog tudódni, bőkezüvé tettétek-e.</p>
-<p>Még másképp is szoktak ebben segiteni magukon, hogy t. i. hamar
-visszaadják a gyermeknek, amit odaadott, úgy hogy hozzá szokik,
-hogy odaadjon mindent, a miről tudja, hogy úgy is vissza fogja
-kapni. A bőkezüségnek csak ezt a két fajtáját láttam gyermekekben:
-odaadni azt, a minek semmi hasznát sem tudják venni, vagy odaadni
-azt, a miről biztos, hogy vissza fogják kapni: Tegyetek róla,
-mondja Locke, hogy a gyermek meg legyen győződve tapasztalás
-alapján, hogy a legbőkezübb jár mindig legjobban. Ez annyi, mint
-látszólag bőkezüvé tenni a gyermeket, valóságban pedig kapzsivá.
-Hozzáteszi azt is, hogy a gyermek ezzel megszokja a bőkezüséget.
-Igen, az uzsorás bőkezüséget, a mely oda adja a krajczárt, hogy
-forintot kapjon érte. De mikor arról van szó, hogy igazán jó
-szívvel adjon, akkor hiába a megszokás s a mint nem adják neki
-vissza, akkor aztán nem ad ő sem. Inkább a lélek megszokására kell
-súlyt vetni, mint a kezekére. A többi erények, a melyekre a
-gyermeket tanítják, mind hasonlók ehhez és ezeknek a szilárd
-erényeknek a prédikálásával teszik szomorúvá fiatal éveit! Ez aztán
-a bölcs nevelés.</p>
-<p>Mesterek! félre a nagyképüsködéssel, legyetek erényesek és jók,
-hogy példátok bevésődjék növendéketek emlékezetébe, a míg aztán
-szívükbe is benyomulhat. A helyett, hogy nagyon sietnék a
-felebaráti szeretet tényeit követelni növedékemtől, inkább magam
-gyakorlom az ő jelenlétében és meg sem adom neki a módot, hogy
-engem utánozzon ebben, mintha ez olyan dicsőség volna, amely az ő
-korához nem illő; mert fontos dolog, hogy ne szokja meg az ember
-kötelességeit úgy tekinteni, mint csupán csak a gyermekek
-kötelességeit. Aztán mikor látja, hogy segitek a szegényeken és
-megkérdez erről, azt fogom neki mondani, ha ideje van a
-feleletnek:<a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href=
-"#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a> «Édes fiam, mikor a
-szegények beleegyeztek, <span class="pagenum"><a name="Page_112"
-id="Page_112">-112-</a></span> hogy legyenek a világon gazdagok, a
-gazdagok megigérték, hogy el fogják tartani azokat, a kiknek nincs
-miből megélniök, sem a vagyonukból, sem a munkájokból.» «Ön is
-megigérte ezt?» fogja ő kérdezni; «Bizony igen, én csak az alatt a
-föltétel alatt vagyok ura annak, amim van, a mely birásához hozzá
-van fűzve.»</p>
-<p>Ha más volna és nem Emil, aki megértette ezt a beszélgetést (és
-láttuk már, mikép lehet egy gyermekkel megértetni), kisértetbe
-esnék, hogy utánozzon engem és úgy viselje magát, mint egy gazdag
-ember. Hasonló esetben megakadályoznám legalább azt, hogy tüntetve
-tegye; szivesebben látnám, ha megfosztana jogomtól és titokban
-adakozna. Ez korához illő ravaszság volna és az egyedüli, a melyet
-megbocsájtanék neki.</p>
-<p>Tudom, hogy mindezek az utánzott erények majomerények és hogy
-semmiféle jó cselekedet erkölcsileg nem jó, csak ha mint olyant
-végzik, és nem azért, mert mások is végzik. De olyan életkorban,
-mikor a szív még nem érez semmit, utánoztatni kell a gyermekkel
-olyan cselekedeteket, a melyekre rá akarjuk szoktatni, hogy aztán
-később meggyőződésből és a jó iránti szeretetből cselekedhessék. Az
-ember utánzó lény, még az állat is az; az utánzás ösztöne a
-természet bölcs rendelése szerint való, de a társadalomban elfajul
-bűnné. A majom utánozza az embert, a kitől fél, de nem utánozza az
-állatokat, a melyeket megvet; jónak tartja azt, a mit egy nálánál
-külömb lény tesz. Köztünk ellenkezőleg a mi mindenféle bohóczaink
-utánozzák a szépet, hogy lealjasítsák, hogy nevetségessé tegyék,
-arra igyekeznek alacsonyságuk érzésében, hogy magukkal egyenlővé
-tegyék azt, a mi többet ér, mint ők; vagy ha igyekeznek utánozni
-azt, a mit csodálnak, csodálatuk tárgyának megválasztásában
-láthatni az utánzóknak hamis izlését: sokkal inkább akarnak vele a
-többieknek imponálni, vagy tehetségeiket ünnepeltetni, mint
-jobbakká, vagy bölcsebbekké válni. Az utánzás alapja közöttünk
-abból a vágyból származik, hogy mindig önmagunk fölé emeljük
-magunkat. Ha vállalkozásom sikerül, Emilben ez a vágy bizonyosan
-nem lesz meg. Le kell tehát mondanunk arról a látszólagos jóról, a
-mit ez előidézhet. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span></p>
-<p>Hatoljatok le neveléstek összes szabályainak mélyére és akkor
-valamennyit visszásaknak fogjátok találni, kivált abban, ami az
-erényekre és erkölcsökre vonatkozik. Az egyedüli erkölcsi leczke, a
-mely a gyermekkorhoz illik – és ez a lefontosabb minden korban: –
-soha nem tenni rosszat senkinek. Maga a jótét szabálya is, ha nincs
-ennek alávetve, veszedelmes, téves, ellenmondással teljes. Kicsoda
-nem tesz jót? Jót mindenki tesz, a gonosz épp úgy, mint a többiek.
-Egyet szerencséssé tesz száz szerencsétlennek rovására és ebből
-származik minden nyomorúságunk. A legfenköltebb erények negativ
-természetüek s egyúttal a legnehezebbek is, mert fitogtatás nélkül
-valók és nincs meg bennük az az emberi szívnek oly édes gyönyör
-sem, hogy valakit úgy bocsájtunk el magunktól, hogy meg van velünk
-elégedve. Oh mennyi jót tesz szükségszerüen felebarátaival az – ha
-ugyan van ilyen, – a ki nem tesz nekik soha rosszat! Micsoda
-rettenthetetlen lélekre, micsoda hatalmas jellemre van ehhez
-szüksége! Ha nem okoskodunk erről a tételről, hanem igyekszünk
-gyakorolni, csak akkor érezzük, mily nagy és keserves dolog
-megvalósitani.<a name="FNanchor_38" id="FNanchor_38"></a><a href=
-"#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a></p>
-<p>Ez néhány halvány eszme arról az óvatosságról, a melylyel a
-gyermeknek meg akarom adatni azokat a tanításokat, a melyeket néha
-nem lehet tőle megtagadni, a nélkül, hogy kitennők annak a
-veszélynek, hogy ártalmára lehet magamagának, vagy másoknak és
-különösen, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
-"Page_114">-114-</a></span> olyan szokásokat vegyen föl, a
-melyekről aztán később csak bajosan lehet leszoktatni. De biztosak
-lehetünk, hogy ez a szükség ritkán fog beállni oly gyermekeknél, a
-melyek úgy vannak nevelve, a hogy kell, mivel lehetetlenség, hogy
-nehéz fölfogásuakká, gonoszakká, hazugokká, kapzsiakká váljanak, ha
-nem oltottunk szívükbe bűnöket, a melyek ilyenekké teszik! Igy
-tehát a mit erre a pontra vonatkozólag mondtam, inkább a
-kivételekre, mint a szabályokra vonatkozik, de ezek a kivételek
-annál gyakrabbiak, mennél több alkalma van a gyermeknek kivetkőzni
-állapotából és rákapni a felnőttek bűneire. Azoknak, a kik a
-világban nevelkednek, szükségképen korábban van szükségük
-oktatásra, mint azoknak, a kik visszavonultságban nevelkednek.
-Ennek a magányos nevelésnek kell tehát előnyt adni, még ha nem való
-is egyébre, mint hogy időt enged a gyermeknek, hogy megérlelődjék.
-Egy másik ellenkező fajtája a kivételeknek azok számára való, a
-kiket szerencsés természetük fölébe emel koruknak. Valaminthogy
-vannak emberek, a kik soha sem lépnek ki a gyermekkorból, épp úgy
-vannak ismét mások, a kik úgyszólván soha nem is voltak benne és
-csaknem születésüktől fogva felnőtt emberek. Az a baj, hogy ez az
-utóbbi kivétel nagyon ritka, nagyon nehezen felismerhető, és hogy
-minden anya azt képzelvén, hogy ha már vannak csodagyermekek,
-habozás nélkül annak tartja a magáét. Tovább is mennek, rendkívüli
-jeleknek tekintik még azokat is, a melyek a dolgok megszokott
-rendjéhez tartoznak: az élénkséget, a pajkosságot, a fürgeséget, a
-bájos naivitást, a gyermekkor minden jellemző vonását, a melyek
-legjobban mutatják, hogy a gyermek éppen gyermek. Van-e abban
-csodálni való, ha az, a kit sokat beszéltetnek és a kinek
-megengedik, hogy kimondjon mindent, a kit nem feszélyez semmi
-tekintet, semmi illedelem, véletlenül valami jó mondást tud
-mondani? Inkább az volna csodálatos, ha soha nem mondana; a mint
-hogy csodálatos volna, ha egy asztrológus ezer hazugság között nem
-mondana soha valami igazat. Annyit hazudnak, mondta IV. Henrik,
-hogy végül már igazságot szólnak. A ki el akar találni néhány jó
-mondást, nem kell egyebet tennie, mint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> sok
-badarságot beszélni. Isten óvja minden bajtól a divatos embereket,
-a kiknek csak ez az egy érdemük van, hogy ünnepeljék őket.</p>
-<p>A legragyogóbb gondolatok is felötölhetnek egy gyermek agyában
-vagy még inkább, a legjobb mondások a szájában, mint a hogy kezébe
-juthat a legnagyobb értékű gyémánt is, a nélkül, hogy akár a
-gondolat, akár a gyémánt az övé volna; ebben a korban egyáltalában
-semmi sem lehet a gyermeknek igazi tulajdona. Azok a dolgok,
-melyeket a gyermek mond, nem azt jelentik ő rá nézve, a mit miránk
-nézve, nem is fűzi hozzájuk ugyanazokat az eszméket. Ezeknek az
-eszméknek, ha ugyan egyáltalában vannak ilyen eszméi, nincs a
-fejében sem folytatásuk, sem kapcsolatuk, nincs semmi szilárd,
-nincs semmi biztos mindabban, a mit gondol. Vizsgáljátok meg
-állitólagos csodagyermeketeket. Bizonyos pillanatokban rendkívüli
-tevékenységet s oly világosságát a szellemnek találjátok meg nála,
-a mely a fellegeken is át tudna hatolni. Máskor, többnyire pedig ez
-a szellem renyhének, bénának tetszik, mintha sűrű ködbe volna
-burkolva. Hol előre szalad, hol pedig mozdulatlan marad. Az egyik
-pillanatban azt mondanátok: lángész, a másik pillanatban: ostoba;
-mind a két esetben tévedtek. Gyermek. Az egyik pillanatban sasfiók,
-a mely a levegőben száll, és a következő pillanatban visszaesik
-fészkébe.</p>
-<p>Bánjatok hát vele, minden látszat daczára, korának megfelelően
-és óvakodjatok kimeríteni erejét azzal, hogy nagyon is akarjátok
-fejleszteni. Ha ez a gyönge agyvelő föltárult, ha azt látjátok,
-hogy bugyborékolni kezd, hagyjátok kezdetben szabadon erjedni, de
-ne izgassátok föl soha, hogy minden ki ne párologjon belőle és
-mikor az első hullámzásai elmultak, tartsátok vissza, szorítsátok
-meg a többieket, addig, a míg az évek multával minden éltető
-meleggé és igazi erővé válik. Máskülömben elvesztegetitek időtöket
-és gondoskodástokat, elpusztítjátok saját műveteket és miután
-vigyázatlanul megrészegedtetek mindezektől a lobbanékony gőzöktől,
-nem marad számotokra más, mint az erőtlen üledék. A koraérett
-gyermekekből lesznek a köznapi emberek; ennél általánosabb érvényű
-és biztosabb megfigyelést nem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> tudok. Semmi sem
-nehezebb, mint megkülömböztetni a gyermekben az igazi
-tompa-elméjüséget attól a látszólagos és csalékony
-tompa-elméjüségtől, a mely az erős léleknek jelzője. Első
-pillantásra különösnek tünik föl, hogy a két végletnek ily hasonló
-jelei vannak, és ez mégis megtörténhetik; mert abban az életkorban,
-mikor az embernek még nincsenek igazi eszméi, az egész külömbség a
-között, a kiben lángész van s a között, a kiben nincs, csak az,
-hogy az utóbbi csupa hamis eszméket vesz magába, és az előbbi, csak
-hamis eszméket találván, nem vesz föl semmilyeneket: abban hasonlít
-tehát, hogy az egyik nem képes semmire és hogy semmi sem felel meg
-a másiknak. Az egyedüli jel, a mely megkülömböztetheti őket, a
-véletlentől függ, a mely az utóbbinak valami neki való eszmét
-nyujt, míg a másik mindig és mindenben ugyanaz marad. Az ifjabbik
-Cátót gyermekkorában odahaza félkegyelmünek tartották. Hallgatag
-volt és makacs, ez volt róla az egész vélemény. Csak Sulla
-előszobájában kezdte őt a nagybátyja megismerni. Ha nem lépett
-volna be ebbe az előszobába, talán a teljes elmebeli érettség
-koráig buta számba ment volna; ha Cæsar nem élt volna, talán mindég
-álmodozónak tartották volna ugyanazt a Cátót, a ki átlátott Cæsar
-gyászos lángelméjén és messziről előre látta minden tervét. Oh
-mennyire alá vannak vetve a tévedésnek azok, a kik a gyermekeket
-oly elhamarkodottan itélik meg. Sokszor gyermekebbek mint azok.
-Ismertem egy embert,<a name="FNanchor_39" id=
-"FNanchor_39"></a><a href="#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a> a
-ki megtisztelt barátságával, a ki már meglehetős érett korában
-korlátolt elme számban ment családjában és barátainál; ez a kitünő
-elme csöndben érlelődött. Egyszerre csak kitünt róla, hogy
-filozófus, és én nem kétkedem benne, hogy az utókor tiszteletre
-méltó és kiváló helyet juttat neki korának legjobb gondolkodói és
-legnagyobb metafizikusai között.</p>
-<p>Tiszteljétek a gyermekkort és ne siessetek nagyon itélni róla,
-akár jóban, akár rosszban. Hadd jelentkezzenek, igazolják magukat,
-bizonyítsák magukat sokáig a kivételek, mielőtt különleges eljárási
-módokat alkalmaznának ellenük. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> Hadd fejtse ki hatását a
-természet, mielőtt ti cselekednétek helyette, nehogy
-ellensúlyozzátok ezt a hatást. Azt mondhatjátok erre, hogy
-ismeritek az idő értékét és nem akarjátok az időt elvesztegetni;
-nem veszitek észre, hogy jóval nagyobb idővesztegetés rosszul
-használni fel az időt, mint egyáltalán nem használni föl és hogy a
-rosszul tanított gyermek messzebb van a bölcseségtől, mint az, a
-kit egyáltalán nem tanítottak. Aggodalommal nézitek, hogy tétlenül
-emészti föl első éveit. Hogyan! hát az semmi, boldognak lenni, hát
-az semmi, ugrálni, játszani, futkosni egész nap? Soha életében nem
-lesz annyira elfoglalva. Plátó respublikájában, melyet oly
-szigorúnak tartanak, csupa mulatságban, játékban, dalolásban,
-szórakozásban neveli föl a gyermekeket; azt mondhatnám, hogy
-megtett mindent, a mikor jól megtanította őket örülni. Seneca pedig
-a régi római ifjúságról azt mondja: mindig talpon volt, nem
-tanították semmire, a mit ülve kellett volna tanulnia.<a name=
-"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class=
-"fnanchor">40)</a> Vajjon kevesebbet ért-e ez az ifjúság, mikor
-megérte a férfikort? Ne sokat rémüldözzetek ettől a tétlenségtől.
-Mit szólnátok az olyan emberről, a ki nem akarna soha aludni, csak
-hogy hasznára fordíthassa egész életét? Azt mondanátok: ez az ember
-eszeveszett, nem felhasználja idejét, hanem megfosztja magát tőle;
-hogy elkerülje az álmot, beleszalad a halálba. Gondoljátok meg
-tehát, hogy ez itt ugyanaz a dolog és hogy a gyermekkor az elmének
-álma.</p>
-<p>A tanulás látszólagos könnyüsége a gyermek romlásának oka. Nem
-látják, hogy épen ez a gyermek nem tanul semmit. Síma és egyenletes
-agyveleje úgy adja vissza a tárgyakat, melyeket elébe tartanak,
-mint a tükör; de semmi sem marad meg, semmi sem hatol bele. A
-gyermek megtartja a szavakat, az eszmék visszapattannak róla; a kik
-hallgatják, megértik szavait, csak ő maga nem érti meg.</p>
-<p>Ámbár az emlékezet és a gondolkodás két lényegesen külömböző
-tehetség, mégis az egyik igazában csak a másikkal együtt fejlődik
-ki. Az értelem kora előtt a gyermek nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span>
-eszméket fog föl, hanem képeket; és a kettő között az a külömbség,
-hogy a képek csak az érzékelhető tárgyak abszolut másai, az eszmék
-pedig a tárgyakról való, azok egymáshoz való viszonya által
-meghatározott fogalmak. A kép megállhat magában is a szellemben, a
-mely elképzeli, holott minden eszme más eszméket tételez fel. Mikor
-képzelünk, nem teszünk egyebet, csak látunk; mikor fogalmat
-alkotunk, összehasonlítunk. Érzékleteink tisztára passivak,
-ellenben minden percepciónk vagy eszménk egy aktiv itélő
-principiumból származik. Ezt majd alább ki fogjuk mutatni.</p>
-<p>Azt mondom tehát, hogy a gyermeknek, nem lévén képes itélni,
-nincs is igazi emlékezete; megőrzi a hangokat, az alakokat, az
-érzéki benyomásokat; az eszméket ritkán, az eszmék kapcsolatait még
-ritkábban. Azt hiszik, ellenem hoznak föl bizonyitékot, ha azt
-vetik ellenem, hogy a gyermek meg tudja tanulni a geométria
-bizonyos elemeit; pedig ezzel épen mellettem bizonyítanak: azt
-bizonyítják, hogy egyáltalán nem tudván önmaguktól
-következtetéseket vonni, még mások következtetéseit sem tudják
-megőrizni. Mert figyeljétek meg ezeknek a kis geométereknek a
-módszerét, azonnal meg fogjátok látni, hogy épen csak az ábra
-benyomását és a bevezetés szövegét őrizték meg. A legkisebb új
-ellenvetésre elvesztik a fonalat; fordítsátok meg az ábrát és
-belezavarodnak. Minden tudásuk az érzékelésben merül ki, semmi sem
-hatol be a megértésig. Még az emlékezetük sem tökéletesebb, mint a
-többi képességeik, mert majd mindig újra meg kell tanulniok, ha
-felnőnek, azokat a dolgokat, a melyeknek a szavait gyermekkorukban
-megtanulták.</p>
-<p>Mindazáltal távol legyen tőlem az a gondolat, hogy a
-gyermekeknek nincs bizonyos fajta gondolkozásuk,<a name=
-"FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class=
-"fnanchor">41)</a> ellenkezőleg, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> azt látom, hogy nagyon
-helyesen gondolkoznak mindenről, a mit ismernek és a mi pillanatnyi
-és érezhető érdeküknek megfelel. De ismereteikre vonatkozólag
-szokás tévedni, a mikor olyan ismereteket tulajdonítanak nekik, a
-melyekkel nem bírnak és azt hiszik, hogy gondolkoznak olyan
-dolgokról, a melyeket nem tudnak megérteni. Abban is tévednek, hogy
-figyelmessé akarják őket tenni olyan megfontolásokra, a melyek
-semmi módon nem érintik őket, mint például: jövendő érdekükre,
-felnőtt korukbeli boldogságukra, a tiszteletre, melyben részesülni
-fognak, ha nagyok lesznek Ez mind olyan beszéd, a mely mindennemű
-előrelátás nélkül való lényekhez intézve nem jelent nekik
-egyáltalán semmit; pedig ezeknek a szegény szerencsétleneknek
-minden rájuk kényszerített tanulmánya eféle, szellemükre nézve
-teljesen idegen tárgyakra irányul. Eszerint kell megitélni a
-figyelmet, melyet nekik szentelhetnek.</p>
-<p>A pedagógusok, a kik nagy apparátussal tárják elénk a
-tanításokat, melyeket növendékeiknek adnak, azért kapnak fizetést,
-hogy más nyelven beszéljenek. Mindazáltal az ő saját
-magukviseletéből látni, hogy tökéletesen úgy gondolkoznak, mint én;
-mert végre is mit tanítanak? Szavakat, megint csak szavakat és
-mindig csak szavakat. Óvakodnak attól, hogy a különböző tudományok
-közül, melyeknek tanításával oly nagyra vannak, azokat válaszszák
-ki, a melyek valóban hasznára lehetnek a gyermeknek, mert ezek
-dologbeli tudományok volnának és nem boldogulnának velük; ellenben
-azokat a tudományokat tanítják, a melyeket látszólag <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> tud az
-ember, ha a műszavaikat tudja, mint például: a mértant, a
-földrajzt, a chronologiát, a nyelvtant stb. csupa olyan
-tudományokat, melyek oly messze vannak az embertől és kivált a
-gyermektől, hogy csodaszámba megy, ha csak valaminek is egyetlen
-egyszer hasznát veheti belőlük az életben.</p>
-<p>Meglepetést kelthet, hogy a nyelvek tanulását is a nevelés
-haszontalanságai közé számítom, de emlékezni fognak arra, hogy itt
-csak az első életkor tanulmányairól beszélek. És mondhatnak
-akármit, én nem hiszem, hogy valaha is lett volna gyermek
-(leszámítva a csodagyermekeket), a ki 12 vagy 15 éves kora előtt
-igazán meg tudott volna tanulni két nyelvet.</p>
-<p>Megengedem, hogy ha a nyelvek tanulása nem volna egyéb, mint
-szavak, azaz formák és az azokat kifejező hangok tanulása, akkor
-megfelelhetne a gyermeknek; de a nyelvek, a mikor megváltoztatják
-az eszmék neveit, módosítják egyúttal az eszméket is, a melyeket
-kifejeznek. A fejek a nyelvek szerint igazodnak, a gondolatok
-fölveszik az idiomák szinét. Csak maga az ész közös, a szellemnek
-minden egyes nyelvben megvan a sajátságos formája; nagyon meglehet,
-hogy részben ez a különbség az oka vagy az eredménye a nemzeti
-jellemeknek. Ezt a hozzávetést megerősíteni látszik az is, hogy a
-világ minden nemzeténél a nyelv követi a szokások változásait és
-velük együtt konzerválódik vagy változik.</p>
-<p>Ezek közül a különböző formák közül egyet a gyakorlat olt be a
-gyermekbe és ez az egyedüli, a melyet az értelmes korig megőriz.
-Hogy kettő is legyen neki, ehhez az kellene, hogy össze tudja
-hasonlítani az eszméket, pedig hogy hasonlíthatná össze, mikor alig
-képes őket felfogni? Minden dolognak rá nézve ezer különböző
-megjelölése lehet, ellenben minden eszmének csak egy formája lehet,
-így tehát csak egy nyelvet tanulhat meg beszélni. Azt mondják erre,
-hogy mégis több nyelvet tanul meg. Ezt én tagadom. Láttam én már
-olyan kis csodagyermekeket, a kik azt hitték, hogy 5–6 nyelven
-beszélnek, hallottam őket egymásután németül beszélni, latin
-szavakkal, franczia szavakkal, olasz szavakkal, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> valóság
-szerint 5–6 szótárt használtak, de azért mindig csak németül
-beszéltek. Szóval adhattok a gyermeknek annyi synonymát, a mennyit
-tetszik: megváltoztatjátok a szavakat, de nem a nyelvet; mindig
-csak egy nyelvük lesz.</p>
-<p>Hogy leplezzék ebbeli tehetetlenségüket, azért szeretik őket
-különösen a holt nyelvekben gyakorolni, a melyekben nincsenek többé
-megczáfolhatatlan birák. Mivel ezek a nyelvek a mindennapi
-használatból már rég kimentek, megelégszenek azzal, hogy utánozzák
-azt, a mit belőlük a könyvekben találnak; erre aztán ráfogják, hogy
-az illető nyelven beszélnek. Ha ilyen a mesterek görög és latin
-beszéde, milyen lehet a gyermekeké? Alighogy megtanulták könyv
-nélkül a rudimentumokat, a melyekből nem értenek egy szót sem, már
-is arra tanítják őket, hogy egy franczia beszédet latin szavakkal
-adjanak vissza, majd mikor előbbre haladtak, összefoltozzák
-prózában Cicero frázisait, versben Virgilius centóit (különféle
-versek soraiból összerótt versek), akkor aztán azt hiszik, hogy
-latinul beszélnek és kicsoda mondana nekik ellent?</p>
-<p>Akármiféle tanulmányról van szó, a kifejező jelek a kifejezendő
-dolgok eszméi nélkül nem érnek semmit, mégis mindig ezekre a
-jelekre korlátozzák a gyermeket, anélkül, hogy valaha is meg tudnák
-vele értetni bármelyikét azoknak a dolgoknak, melyeket kifejeznek.
-Abban a hiszemben, hogy megtanítják a föld leírására, csak a térkép
-ismeretére tanítják meg; megtanítják a városok, országok, folyók
-neveire, a melyekről azt képzeli, hogy csak a papiroson léteznek, a
-melyen megmutatják neki. Emlékszem, hogy láttam valahol egy
-földrajzot, a mely így kezdődött: <i>Mi a világ? Egy karton
-gömb.</i> Tökéletesen ilyen a gyermekek geografiája. Előttem
-nyilvánvaló, hogy két évi mathematikai és kozmográfiai földrajzi
-oktatás után nincs az a tízéves gyermek, a ki a megtanult szabályok
-alapján képes volna eljutni Páristól Saint-Denisig. Előttem
-nyilvánvaló, hogy nincs olyan sem, a ki térkép után be tudná járni
-apja kertjének kanyarulatait, a nélkül, hogy eltévedne. Ime, a
-tudósok, a kik pontosan meg tudják mondani, hol van Peking,
-Iszpahán, Mexikó és a világ minden országa. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p>
-<p>Hallom az ellenvetést, hogy a gyermeket csak olyan
-tanulmányokkal kell foglalkoztatni, a melyekhez csak szem
-szükségeltetik. Ez lehetséges volna, ha volna olyan tanulmány, a
-melyhez csak szem szükségeltetnék, én azonban ilyent nem
-ismerek.</p>
-<p>Még nevetségesebb tévedés alapján tanítják a gyermeket a
-történelemre. Azt képzelik, hogy a történelem nekik való, mert nem
-egyéb, mint a tények felsorolása. De mit értünk tényeken? Azt
-hiszik-e, hogy a vonatkozások, a melyek a történelmi tényeket
-meghatározzák, oly könnyen felfoghatók, hogy a rájuk vonatkozó
-eszmék nehézség nélkül kialakulnak a gyermek szellemében? Azt
-hiszik-e, hogy az események igazi ismerete külön választható okaik
-és következményeik ismeretétől? És hogy a történelemnek oly kevés
-köze van az erkölcshöz, hogy az egyiket meg lehet ismerni a másik
-nélkül? Ha nem láttak egyebet az emberek cselekedeteiben, mint
-külső és tisztára fizikai mozzanatokat, mit tanultak akkor a
-történelemből? Egyáltalán semmit! és ez a tanulmány, megfosztva
-minden érdekességétől, époly kevés élvezetet szerez, mint
-tanulságot. Ha ezeket a cselekedeteket morális kapcsolataikban
-akarjátok megitélni, próbáljátok megértetni ezeket a kapcsolatokat
-tanítványaitokkal és akkor meg fogjátok látni, vajjon a történelem
-az ő koruknak való-e?</p>
-<p>Emlékezzetek, olvasóim, hogy a ki hozzátok szól, se nem tudós,
-se nem filozófus, hanem egyszerű ember, az igazság barátja, a ki
-nem tartozik párthoz és nincs rendszere; egy magányos ember, a ki
-keveset élve emberek között, kevesebb alkalmat is talált megtelni
-előitéleteikkel és több időt arra, hogy elmélkedjék azon, a mi
-szemébe ötlik, mikor az emberekkel közlekedik. Okoskodásaim nem
-annyira elvekre, mint inkább tényekre vannak alapítva és azt
-hiszem, nem nyujthatok jobb módot megitélésükre, mintha gyakran
-hozok fel egyes példákat a megfigyelésekre, melyek amaz
-elmélkedéseket sugallták nekem.</p>
-<p>Néhány napot vidéken töltöttem egy jó családanyánál, a ki nagy
-gondot fordított gyermekeire és nevelésükre. Egy reggel jelen
-voltam az idősebbiknek leczkeóráján. Nevelője, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> a ki
-nagyon jól tanította ókori történetre, elővette Nagy Sándor
-történetét s szóvá tette Philippus, az orvos ismeretes esetét, a
-melyet képen örökítettek meg, a minthogy meg is érdemelte a
-fáradságot.<a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href=
-"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> A nevelő, érdemes férfiú,
-több megjegyzést tett Nagy Sándor rettenthetlenségéről, a melyek
-nekem nem tetszettek, de én nem akartam vele vitatkozni, mert nem
-akartam megingatni hitelét tanítványa előtt. Az asztalnál, franczia
-szokás szerint, sokat gügyögtették a kis emberkét. Korának
-természetes élénksége és a biztos tetszés kilátása ezer bohóságot
-mondatott vele, a melyek közt időnkint akadtak szerencsés szavak
-is, melyek elfeledtették a többit. A végén jött Philippus, az orvos
-története: a fiucska nagyon helyesen és nagyon kedvesen mondta el.
-A dicséretek szokásos adója után, melyet megkövetelt az anya és
-megvárt a fiú, elbeszélgettünk azon, a mit a fiucska mondott. A
-legtöbben kárhoztatták Nagy Sándor vakmerőségét, néhányan, a nevelő
-példájára, csodálták elszántságát és bátorságát: ebből megértettem,
-hogy a jelenlevők egyike sem látta, miben áll ennek az esetnek az
-igazi szépsége. A magam részéről, mondtam én, nekem úgy tetszik,
-hogy ha csak a legkevesebb bátorság, a legkevesebb elszántság van
-is Nagy Sándor cselekedetében, alapjában nem egyéb, mint bolondság.
-Erre mindenki egy véleményben volt és megegyeztek benne, hogy ez
-bolond beszéd. Én feleltem és belemelegedtem, mikor a mellettem ülő
-hölgy, a ki eddig ki se nyitotta a száját, a fülemhez hajolt és
-halkan azt mondta: «Hallgass, János Jakab, úgy sem fognak
-megérteni». Ránéztem, meg voltam lepetve és elhallgattam.</p>
-<p>Ebéd után, több jelből azt gyanítva, hogy a kis tudós nem értett
-meg semmit az egész történetből, melyet oly jól elmondott,
-megfogtam a kezénél s elmentem vele sétálni a parkban; kedvem
-szerint kikérdezve őt, azt tapasztaltam, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> hogy
-jobban csodálja Nagy Sándor dicsőített bátorságát, mint bárki. De
-tudjátok-e, miben látta a bátorságot? Csupán csak abban, hogy
-egyetlen kortytyal megivott egy kellemetlen ízű orvosságot, habozás
-nélkül, a legcsekélyebb ellenkezés nélkül. A szegény gyermek, a
-kivel alig tizenöt nappal ezelőtt vetettek be orvosságot és a ki
-csak végtelen keservesen vette be, még a szájában érezte az ízét. A
-halál, a mérgezés csak kellemetlen érzés számba ment neki s a maga
-részéről nem tudott más mérget elképzelni, mint a szenna-leveleket.
-Mindazáltal meg kell vallani, hogy a hős elszántsága nagy hatást
-tett ifjú szívére és hogy el volt határozva, hogy a mint
-legközelebb orvosságot kell nyelnie, ő is olyan lesz, mint Nagy
-Sándor. A nélkül, hogy belementem volna olyan felvilágosításokba,
-melyek nyilvánvalóan meghaladták értelmi képességét,
-megszilárdítottam ebben a dicséretreméltó elhatározásában s
-magamban az apák és a tanítók bölcseségén nevetve tértem vissza, a
-kik azt képzelik, hogy történelemre tanítják a gyermekeket.</p>
-<p>Könnyü dolog a szájukba adni a királyok, birodalmak, háborúk,
-hódítások, forradalmak, törvények szavait: de a mikor arra kerül a
-sor, hogy helyes eszméket fűzzenek a szavakhoz, még messze leszünk
-a Róbert kertészszel való beszélgetéstől mindezekig a
-magyarázatokig.</p>
-<p>Némely olvasó, a ki elégedetlen azzal a <i>hallgass, János
-Jakab</i>-bal, azt fogja kérdezni, – előre látom – hogy mit találok
-hát olyan szépnek Nagy Sándor tettében? Szerencsétlenek! Ha meg
-kell nektek mondani, hogy érthetnétek meg? Azt, hogy Nagy Sándor
-hitt az erényben, hitt benne még a saját feje, a saját élete árán
-is; csak az ő nagy lelke tudott így bízni benne. Mily szép
-hitvallomás volt annak az orvosságnak az elnyelése! Nem, soha
-halandó ilyen felséges hitvallomást nem tett. Ha van modern Nagy
-Sándor, tüntesse ki magát hasonló jellemvonással.<a name=
-"FNanchor_43" id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class=
-"fnanchor">43)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span></p>
-<p>Ha nincs szó-tudomány, akkor nincs gyermekeknek való tanulmány.
-Ha nincsenek igaz eszméik, nincs igazi emlékezetük sem, mert nem
-nevezem emlékezetnek azt, a mi csak érzékleteket őriz meg. Mit
-használ, ha teletömjük a fejüket egész katalogusával olyan
-jeleknek, melyek rájuk nézve nem jelentenek semmit? Nem tanulják-e
-meg a jeleket, mikor majd megtanulják a dolgokat? Mire való rájuk
-róni a fölösleges fáradságot, hogy kétszer kelljen azokat
-megtanulniok? Pedig milyen veszedelmes előitéleteket kezdenek
-beléjük oltani, mikor tudományszámba vétetnek velük olyan szavakat,
-melyeknek nincs számukra semmi értelmük! Az első szóval, a melylyel
-a gyermek beéri, az első dologgal, a melyet megtanul más szavára, a
-nélkül, hogy magától belátná hasznosságát, itélete el van veszve:
-sokáig kell az ostobák szemében csillognia, míg egy ilyen kárt jóvá
-tesz.<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href=
-"#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a></p>
-<p>Nem, ha a természet megadja a gyermek agyának azt a
-hajlékonyságot, a mely alkalmassá teszi, hogy mindennemű benyomást
-befogadjon, ez nem azért van, hogy királyok neveit, dátumokat,
-heraldikus, csillagászati, földrajzi megjelöléseket véssünk bele és
-mindazokat a szavakat, melyeknek korára nézve nincs semmi értelme
-és a melyeknek nincs semmi haszna semmiféle korra nézve s ezekkel
-terheljék túl szomorú és meddő gyermekkorát. Ellenkezőleg, arra
-való ez, hogy mindazok az eszmék, melyeket felfoghat és a melyek
-neki hasznosak, mindazok, a melyek boldogságára <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span>
-tartoznak és hivatva vannak egykor felvilágosítani őt
-kötelességeiről, idejekorán belevésődjenek kitörülhetetlen betűkkel
-és arra szolgáljanak neki, hogy élete folytán lényéhez és
-tehetségéhez illő módon viselje magát. Ha nem tanulmányozza is a
-könyveket, azért nem marad tétlenül az emlékezetnek az a fajtája, a
-melylyel egy gyermek birhat; mindaz, a mit lát, mindaz, a mit hall,
-meglepi és emlékszik rá, számon tartja magában az emberek
-cselekedeteit és beszédeit; és mindaz, a mi körülveszi, megannyi
-könyv, a melyből anélkül, hogy gondolna rá, folytonosan gazdagítja
-emlékezőtehetségét, a míg majd itélete hasznukat veheti. Ezeknek a
-tárgyaknak megválogatásában, abban a gondoskodásban, hogy
-szüntelenül azokat a tárgyakat mutassák neki, a melyeket ismerhet
-és elrejtsék előle azokat, a melyeket nem szabad ismernie ebben áll
-az igazi művészet: ezen első tehetsége kiművelésére és ezáltal kell
-igyekezni egy raktárt szerezni be neki oly ismeretekből, melyek
-nevelésére szolgálnak ifjúsága alatt és helyes magaviseletére
-életének egész ideje alatt. Az igaz, hogy ez a módszer nem képez ki
-csodagyermekeket és nem ragyogtatja a nevelőnők és tanítók
-ügyességét, de belátó, erőteljes, testileg és értelmileg egészséges
-embereket képez, a kik anélkül, hogy csodálatot keltettek volna
-ifjúkorukban, tiszteletet keltenek felnőtt korukban.</p>
-<p>Emil nem fog semmit könyv nélkül tanulni, még a meséket sem, még
-Lafontaine meséit sem, bármily naivak és bájosak, mert a mesék
-szavai épúgy nem a mesék maguk, mint a hogy a történelem szavai nem
-maga a történelem. – Hogy lehet valaki elég vak arra, hogy a
-meséket a gyermekek erkölcstanának nevezze, nem gondolva arra, hogy
-az apológus, a mikor mulattatja őket, rászedi őket, hogy
-félrevezetve a hazugságtól, elejtik az igazságot és hogy azzal, a
-mit azért teszünk nekik, hogy a tanulságot kellemessé tegyük,
-megakadályozzuk, hogy hasznát vegyek? A mesék taníthatják a
-felnőttet, de a gyermeknek meg kell mondani a leplezetlen
-igazságot; a mint elfödjük fátyollal, nem veszi magának a
-fáradságot, hogy ezt a fátyolt fölemelje. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>Lafontaine meséit megtanultatják minden gyermekkel és nincs
-egyetlenegy sem, a ki megértse. Ha megértenék, még rosszabb volna,
-mert az erkölcsi tanulság bennük oly szövevényes és annyira nincs
-az ő korukhoz szabva, hogy hamarabb vinné őket a bűnre, mint az
-erényre. Azt mondjátok erre, hogy ezek megint paradoxonok.
-Meglehet! de nézzük csak, vajjon igazságok-e?</p>
-<p>Azt mondom, hogy a gyermek nem érti meg a meséket, a melyeket
-tanultatnak vele, mert bármennyire erőlködnek is egyszerűvé tenni
-őket, a tanulság, a melyet le akarunk belőlük vonni, kényszerít,
-hogy olyan eszméket vonjunk közéjük, melyeket a gyermek nem bír
-felfogni és mert maga a költészet természete, a mely megkönnyíti
-megtanulásukat, megnehezíti megértésüket, úgy hogy kellemességüket
-a világosság rovására szerezzük meg. A nélkül, hogy fölemlítenők
-azt a sok mesét, a melyekben nincs semmi érthető, sem hasznos a
-gyermekre nézve és a melyeket mégis oktalanul megtanultatnak velük
-csak azért, mert ott vannak a többiek között, szorítkozzunk csak
-azokra, melyeket a szerző mintha csak egyenesen a gyermekek számára
-írt volna.</p>
-<p>Lafontaine egész gyűjteményében nem ismerek csak öt vagy hat
-mesét, a melyekben igazán a gyermeteg naivitás csillog. Ebből az öt
-vagy hat meséből példaképen kiválasztom az összes mesék közül az
-elsőt, mert ennek a morálja felel meg leginkább minden életkornak,
-mert ezt foghatja föl legjobban a gyermek s ezt tanulja a
-legszivesebben s végül, mert a szerző épen ezért ezt emelte ki
-könyve elejére. Ha csakugyan föltételezzük, hogy az volt a czélja,
-hogy a gyermekek megértsék és tessék nekik és tanítsa őket, akkor
-ez a mese tagadhatatlanul mestermű. – Legyen szabad tehát
-végigmennem rajta és néhány szóval megvizsgálnom. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p>
-<div class="chapter"></div>
-<h3>A holló és a róka.</h3>
-<p class="summary">– Mese. –</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Holló mester, gubbaszkodva az
-ágon.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Mester! Mit jelent ez a szó magában? Mit jelent egy tulajdonnév
-előtt? Mi az értelme ezen a helyen?</p>
-<p>Micsoda a holló?</p>
-<p>Mit jelent ez: <i>gubbaszkodva az ágon?</i> Nem úgy szoktuk
-mondani, hogy <i>gubbaszkodva az ágon</i>, hanem <i>az ágon
-gubbaszkodva</i>. Következőleg beszélni kell az inverzióról a
-költészetben, meg kell mondani, mi a próza és mi a vers.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Csőrében egy darab sajtot
-tartott.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Miféle sajtot? Vajjon svájczi sajtot-e vagy Brie-t, vagy
-hollandi sajtot? Ha a gyermek nem látott még hollót, mire való
-beszélni neki róla? Ha látott, hogy értse meg, hogy sajtot tartott
-a csőrében? Csináljunk mindig a természetnek megfelelő képeket.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Róka mester, oda csábítva az
-illattól.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Megint egy mester! De ennek legalább megfelel ez a czím, mert
-csakugyan mestere mestersége minden fogásának. Meg kell magyarázni,
-mi a róka és mi különbség van igazi jelleme s a közt a szokásos
-jellem közt, melyet a mesékben tulajdonítanak neki.</p>
-<p><i>Odacsábítva a sajt illatától!</i> Ez a sajt, melyet egy ágon
-gubbaszkodó holló tart a csőrében, ugyan szagos lehet, ha a róka
-megérzi egy bokorban vagy épen az odujában. Így gyakoroljátok
-növendéketeket abban az éleselméjű kritikában, a melynek csak jó
-tanítások imponálnak és a mely meg tudja különböztetni az igazságot
-a hazugságtól mások elbeszélésében?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Körülbelül ezt a beszédet
-mondotta neki:<br /></span></div>
-</div>
-<p><i>Ezt a beszédet?</i> Hát tud a róka beszélni? És ugyanazon a
-nyelven beszél-e, mint a holló? Bölcs tanító, vigyázz magadra:
-fontold meg feleletedet, mielőtt kimondod, mert fontosabb, semmint
-gondolnád. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ah, jó napot, holló
-uram!<br /></span></div>
-</div>
-<p><i>Uram!</i> Ezt a czímzést a gyermek gúnyosra fordított
-értelemben látja, mielőtt tudná, hogy megtisztelő czímzés.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Milyen csinos ön! Milyen
-szépnek látom!<br /></span></div>
-</div>
-<p>Töltelék-szavak, haszontalan szószaporítás. A gyermek, ha
-ugyanazt a dolgot ismételni látja más szavakkal, megtanul pongyolán
-beszélni. Ha azt mondjátok, hogy ez a szószaporítás a szerző
-szólásmódja, hogy megfelel a róka czéljának, a ki szavaival is
-szaporítani akarja dicsőítését, ez a mentség jó nekem, de nem a
-növendékemnek.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Nem hazudok, de ha az
-éneke<br /></span></div>
-</div>
-<p><i>Nem hazudok!</i> Hát szokás néha hazudni? Hová legyen a
-gyermek, mikor arra tanítjátok, hogy a róka épen azért mondja, hogy
-nem hazudok, mert hazudik?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Megfelel
-tollának<br /></span></div>
-</div>
-<p><i>Megfelel!</i> Mit jelent ez a szó? Tanítsátok meg a gyermeket
-összehasonlítani két olyan különböző dolgot, mint az ének meg a
-toll, majd meglátok, hogy fog megérteni.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ön volna a főnix ez erdő lakói
-közt.<br /></span></div>
-</div>
-<p><i>A főnix!</i> Mi az a főnix? Íme, egyszerre benne vagyunk a
-hazugságokban, csaknem a mythologiában.</p>
-<p><i>Ez erdő lakói!</i> Micsoda képletes beszéd! A hizelgő
-finomkodik beszédében és több méltóságot visz bele, hogy csábítóbbá
-tegye. Megérti egy gyermek ezt a finomságot? Tudja-e legalább,
-tudhatja-e, mi a fenkölt és mi az alantas stílus?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">E szavakra a holló azt se
-tudja, hova legyen örömében.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Nagyon élénk szenvedélyeket kellett már éreznie annak, a ki ezt
-a közmondásszerű kifejezést meg akarja érteni.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">És hogy megmutassa szép
-hangját,<br /></span></div>
-</div>
-<p>Nem kell elfeledni, hogy a gyermeknek tudnia kell, milyen szép a
-hangja a hollónak, hogy ezt a sort és az egész mesét megérthesse.
-<span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Kitátja nagy csőrét, elejti
-zsákmányát.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ez a sor csodálatraméltó, már a harmóniája is megadja a képet.
-Látom az ocsmány nagy csőrt kitátva; hallom, a mint a sajt leesik
-az ágak közt; de az efféle szépségek el vannak veszve a gyermek
-számára.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A róka megragadja és szól: Jó
-uram,<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ime, tehát a jóság már ostabaságszámba megy. Kétségkívül nem
-fogjuk vesztegetni az időt, hogy erre kioktassuk a gyermeket.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Tanulja meg, hogy minden
-hízelgő<br /></span></div>
-</div>
-<p>Általános tétel; eltérünk a tárgytól.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Annak költségére él, a ki
-meghallgatja.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Soha tízéves gyermek nem fogja ezt a sort megérteni.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ez a leczke bizony megér egy
-darab sajtot.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ez magától értetődik és a gondolat nagyon jó. Mégis alighanem
-kevés gyermek van, a ki össze tudja hasonlítani a leczkét a sajttal
-és a ki ne becsülné többre a sajtot, mint a leczkét. Meg kell tehát
-értetni velük, hogy ez a mondás csak csúfolódás. Mennyi finomság
-egy gyermeknek!</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A holló, szégyenkezve és
-megzavarodva<br /></span></div>
-</div>
-<p>Megint pleonazmus; de ez semmivel sem menthető.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Megesküdött, kissé elkésve,
-hogy többet nem szedik rá.<br /></span></div>
-</div>
-<p><i>Megesküdött!</i> Hol az az ostoba tanító, a ki meg meri
-magyarázni a gyermeknek, hogy mi az eskü?</p>
-<p>Ez pesze mind aprólékosság, mégis sokkal kevesebb, mint a
-mennyire szükség volna, hogy elemezzük ennek a mesének az összes
-eszméit és visszavezessük őket azokra az egyszerű és elemi
-eszmékre, a melyekből mindegyik össze van állítva. De kicsoda
-hiszi, hogy erre az elemzésre szüksége van, hogy megértesse magát
-az ifjúsággal? Senki sem eléggé filozófus közülünk, hogy egy
-gyermek helyébe tudja képzelni magát. Térjünk most rá a
-moráljára.</p>
-<p>Azt kérdem, vajjon a tízéves gyermekeknek kell-e <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span>
-magyaráznunk, hogy vannak olyan emberek, a kik haszonlesésből
-hízelegnek és hazudnak? Legfeljebb arra kellene őket tanítani, hogy
-vannak csúfolkodók, a kik a kis fiúkat kinevetik és magukban
-mulatnak ostoba hiúságukon: de a sajt elront mindent; nem annyira
-arra tanítják őket, hogy ne hullassák ki a sajtot csőrükből, mint
-inkább arra, hogy hullassák ki mások csőréből. Ez, ime, az én
-második paradoxonom és nem a legkisebb fontosságú.</p>
-<p>Figyeljétek meg a gyermekeket, a mikor a meséjüket tanulják és
-látni fogjátok, hogy a mikor módjukban van alkalmazni, csaknem
-mindig a szerző czélzatával ellentétesen alkalmazzák s a helyett,
-hogy megfigyelnék önmagukat arra a hibára vonatkozólag, a melyből
-ki akarjuk őket gyógyítani vagy meg akarjuk óvni, hajlandók
-megkedvelni a bűnt, melylyel hasznot lehet húzni mások hibáiból. A
-föntebbi mesében a gyermekek mulatnak a hollón, de megszeretik
-valamennyien a rókát; a következő mesében, azt hiszitek, a tücsköt
-adtátok nekik követendő például és szó sincs róla, biztosan a
-hangyát választják. Senki sem szereti megalázni magát; a gyermek
-mindig a jobbik szerepet választja. Ez az önszeretet választása,
-nagyon természetes választás. De mily rettentő leczke a
-gyermekkorra! A leggyűlöletesebb szörnyeteg volna a kapzsi és durva
-gyermek, a ki tudja, hogy mit kérnek tőle s mit utasít vissza. A
-hangya pedig még többet is tesz, megtanítja a gyermeket gúnyolódni,
-mikor visszautasít.</p>
-<p>Minden mesében, melyek szereplőinek egyike az oroszlán,
-rendszerint a legdicsőbb szereplő lévén, a gyermek okvetlenül
-oroszlán akar lenni és ha majd valami oroszlánkodást kell végeznie,
-gondja lesz rá, hogy magának kaparintson meg mindent. De mikor a
-szúnyog legyőzi az oroszlánt, a dolog egész máskép áll, akkor már a
-gyermek nem oroszlán akar lenni, hanem szúnyog. Megtanulja, hogy
-valamikor tűszúrásokkal ölje meg azt, a kit nem mer nyiltan
-megtámadni.</p>
-<p>A sovány farkasról és a kövér kutyáról szóló meséből a mérséklet
-tanulsága helyett, melyet adni akarnak neki, a féktelenség
-tanulságát vonja ki. Sohasem fogom elfelejteni, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> hogy
-sokat láttam sírni egy kis leányt, a kit elkeserítettek ezzel a
-mesével, mindig a szófogadást prédikálva neki belőle. Nehezen
-lehetett megtudni sírásának okát, végre megtudtuk. A szegény
-gyermek unta, hogy örökké lánczra legyen kötve. Úgy érezte, hogy a
-nyaka föl van horzsolva; azért sírt, hogy nem ő a farkas.</p>
-<p>Így tehát a legelőször említett mese tanulsága a gyermekre nézve
-a legaljasabb hízelgés, a másodiké az embertelenség, a harmadiké az
-igazságtalanság, a negyediké a gúnyolódás, az ötödiké a
-függetlenség. Ez az utóbbi tanulság az én növendékemnek fölösleges,
-de azért a többieknek semmivel sem való jobban. Ha olyan
-tanításokat adtok nekik, a melyek ellentmondanak egymásnak, micsoda
-gyümölcsét remélitek gondoskodástoknak? De meglehet, hogy ezt az
-esetet leszámítva, ez az egész morál, a mely fölkelti
-ellenvetéseimet a mesék ellen, ugyanannyi okot ad megtartásukra. A
-társadalomban szükség van a szavak moráljára és a tettek moráljára
-és ez a két morál nem hasonlít egymáshoz. Az előbbi benne van a
-katekizmusban, a melyben benne is hagyják, az utóbbi benne van
-Lafontaine meséiben a gyermekek számára s elbeszéléseiben az anyák
-számára. Ugyanaz az író mindkettőre szolgál.</p>
-<p>Egyezkedjünk, Lafontaine úr. Én a magam részéről megigérem, hogy
-választékkal olvasom önt, szeretem és okulok meséiből, mert
-remélem, nem esem tévedésbe czéljuk felől. De a mi növendékemet
-illeti, engedje meg, hogy ne taníttassam egyikre sem mindaddig, a
-míg ön be nem bizonyította, hogy jó lesz neki, ha olyan dolgokat
-tanul, a melyeknek negyedrészét sem érti meg s hogy azokban, a
-melyeket meg tud érteni, nem fogja soha fölcserélni a szerepeket s
-a helyett, hogy okulna a megcsalatotton, nem fogja példaképül venni
-a csalót.</p>
-<p>A mikor így elveszek a gyermektől minden kötelességet, elveszem
-legnagyobb nyomorúsága eszközét, t. i. a könyveket. Az olvasmány a
-gyermekkor ostora és csaknem az egyedüli foglalkozás, melyet neki
-adni tudnak. Tizenkét éves korában Emil alig fogja tudni, mi a
-könyv. De azt fogjátok mondani, legalább olvasni mégis csak kell,
-hogy <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> tudjon. Megengedem: tudnia kell
-olvasni, mikor az olvasmány hasznos neki; addig nem való egyébre,
-mint hogy untassa.</p>
-<p>Ha semmit sem kell engedelmességből követelni a gyermekektől,
-ebből az következik, hogy nem tanulhatnak meg semmit, a minek nem
-érzik a pillanatnyi és jelenvaló előnyét, akár örömét, akár
-hasznát. Mert különben micsoda ok indítaná őket tanulásra? A
-távollevőkkel való beszélés és azok megértésének tudománya az a
-tudomány, a melylyel a távolból közvetítő nélkül közölhetjük velük
-érzésünket, akaratunkat, kivánságunkat, olyan tudomány, melynek
-hasznosságát meg lehet értetni bármely korral. Miféle csoda tette
-ezt az oly hasznos és oly kellemes tudományt a gyermekkor
-kínzóeszközévé? Mert kényszerítik, hogy kedve ellenére foglalkozzék
-vele és olyan czélokra használják, melyekből nem ért semmit. A
-gyermek nem nagyon kívánja tökéletesíteni azt az eszközt, a
-melylyel kínozzák, de tegyetek róla, hogy ez az eszköz örömére
-szolgáljon s hamarosan foglalkozni fog vele, akár akarjátok, akár
-nem.</p>
-<p>Nagy dolgot csinálnak belőle, hogy keresik az olvasás
-tanításának legjobb módszereit; olvasószekrényeket és kártyákat
-találnak ki, a gyermek szobájából nyomdai műtermet csinálnak. Locke
-azt akarja, hogy koczkákon tanuljon olvasni. Ez aztán jól kieszelt
-találmány! Milyen kár érte! Mindezeknél biztosabb eszköz, a melyről
-mindig megfelejtkeznek, a tanulás vágya. Oltsátok bele ezt a vágyat
-a gyermekbe, aztán vessétek félre olvasószekrényeiteket és
-koczkáitokat, minden módszer jó lesz neki.</p>
-<p>A közvetlen érdek, ez a nagy mozgató erő az egyedüli, a mely
-biztosan és messzire vezet. Emil alkalmilag apjától, anyjától,
-rokonaitól, barátaitól meghívó levélkéket kap ebédre, sétára, vizi
-kirándulásra, valami nyilvános ünnepélyre. Ezek a levélkék rövidek,
-világosak, szabatosak, szépen vannak írva. Keresni kell valakit, a
-ki elolvassa őket. Ez a valaki vagy nincs mindig azonnal kéznél,
-vagy viszonozza a szivélyességnek hiányát, melyet a gyermek előtte
-való nap iránta tanusított. Így elmúlik az alkalom és a kellő idő.
-Végre elolvasom neki én e levélkét, de már elmúlt az ideje.
-<span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span> Ah, ha ő maga tudott volna olvasni!
-Aztán más levélkéket kap. Milyen rövidek! Milyen érdekes a tárgyuk!
-Próbálgatja kibetűzni őket, olykor segítséget talál, olykor
-visszautasítást. Megembereli magát s végre kibetűzi egy levélkének
-a felét. Arró van benne szó, hogy holnap uzsonnára hívják… nem
-tudja, hova, nem tudja kivel… mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy a
-levélke többi részét elolvashassa! Nem hiszem, hogy Emilnek
-szüksége volna olvasószekrényre. Beszéljek most az írásról? Nem.
-Szégyelnék ilyen haszontalanságokra időt vesztegetni egy olyan
-értekezésben, a mely a nevelésről szól.</p>
-<p>Csak egy szót akarok még hozzáfűzni, a mely egy fontos alapelvet
-rejt magában: rendszerint nagyon biztosan és nagyon hamar megkapjuk
-azt, a mi után nem nagyon törtük magunkat. Csaknem biztos vagyok
-benne, hogy Emil tökéletesen fog olvasni és írni tízéves kora
-előtt, épen azért, mivel nagyon csekély fontosságot tulajdonítok
-annak, hogy tízenötéves kora előtt tudjon. De inkább ne tudjon soha
-olvasni, minthogy ezt a tudományát mind annak az árán szerezze meg,
-a mi azt hasznossá teheti: mire volna neki jó az olvasás, ha örökre
-megutáltattam volna vele? Id imprimis cavere oportebit, ne studia,
-qui amare nondum potest, oderit et amaritudinem semel perceptam
-etiam ultra rudes annos reformidet.<a name="FNanchor_45" id=
-"FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class=
-"fnanchor">45)</a></p>
-<p>Mennél inkább ragaszkodom tartózkodó módszeremhez, annál inkább
-érzem, hogy megerősödnek az ellene fölvetett ellenvetések. A
-növendéked, ha nem tanul meg semmit tőled, majd tanul másoktól. Ha
-elejét nem veszed a tévedésnek az igazság által, hazugságokat fog
-megtanulni: az előitéleteket, a melyeket félsz beleoltani, magára
-fogja venni mindenből, a mi körülveszi; belehatolnak minden érzékén
-át vagy megrontják eszét, mielőtt még kialakult volna, vagy a
-hosszú tétlenség által elzsibbasztott szelleme föloldódik az
-anyagiságban. A gondolkodás szokatlan volta a gyermekkorban
-megfoszt a gondolkozás képességétől az élet hátralevő részében.
-<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span></p>
-<p>Úgy tetszik, könnyen tudnék erre felelni: de mirevaló mindig ez
-a felelgetés? Ha az én módszerem magamagától megfelel az
-ellenvetésekre, akkor jó; ha nem felel meg rájuk, nem ér semmit.
-Folytatom tehát. Ha a terv szerint, a melyet elkezdtem kijelölni,
-egyenesen ellenkező szabályokat követtek azokkal, a melyeket a
-szokás bevett, ha a helyett, hogy elvezetnétek messzire
-növendéketek szellemét, a helyett, hogy szüntelenül más helyeken,
-más éghajlatok alatt, más századokban egész a földkerekség végéig
-és egész az égig tévelyegtetnétek, arra szorítkoztok, hogy
-megtartsátok őt mindig önmagában figyelmesnek arra, a mi
-közvetlenül érinti, akkor meg fogjátok látni, hogy képes felfogni,
-emlékezetében megőrizni, sőt észszerűen gondolkozni is. Ez a
-természet rendje. A mint az érző lény tevékenynyé válik, erejének
-megfelelő értelmet szerez és csak az önfentartásra szükséges erején
-felüli erőfölöslegével fejlődik ki benne a a spekulativ képesség, a
-mely ezt az erőfölösleget más czélokra tudja alkalmazni. Ha tehát
-ápolni akarod növendéked szellemi képességeit, ápold azokat az
-erőit, a melyeket ezeknek kormányozniok kell. Gyakorold szüntelenül
-testét, tedd erőssé és egészségessé, hogy bölcscsé és értelmessé
-tehesd. Dolgozzék, legyen tevékeny, szaladgáljon, kiabáljon,
-mozogjon folytonosan, legyen ereje által ember és csakhamar ember
-lesz esze által is.</p>
-<p>Igaz, ezzel a módszerrel elbutítod, ha mindig dirigálod, ha
-minduntalan azt mondogatod neki: eredj, jőjj, maradj, tedd ezt, ne
-tedd ezt. Ha mindig a te fejed vezeti az ő karját, akkor az ő feje
-haszontalanná válik. De emlékezz meg megegyezésünkről; ha nem vagy
-más, csak pedáns, akkor fölösleges fáradság engem olvasni.</p>
-<p>Vajmi szánalmas tévedés azt képzelni, hogy a test gyakorlása
-ártalmára van a szellemi tevékenységnek. Mintha ennek a két
-tevékenységnek nem kellene összhangban haladni és nem kellene
-mindig az egyiknek irányítani a másikat!</p>
-<p>Két fajtája van az embereknek, a kiknek teste állandó
-gyakorlásban van s a kiknek mindegyike egyforma keveset törődik
-lelke kiművelésével: t. i. a parasztok és a vademberek.
-<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> Az előbbiek esetlenek, faragatlanok,
-félszegek; az utóbbiak nevezetesek éles érzékeikről és még
-nevezetesebbek szellemük finomságáról. Általánosságban nincs
-nehézkesebb a parasztnál és nincs finomabb a vadembernél. Honnan
-ered ez a különbség? Onnan, hogy az előbbi mindig csak azt
-csinálja, a mit parancsolnak neki, vagy a mit apjától látott vagy a
-mit ifjúkora óta csinált, tehát mindig csak a kitaposott úton halad
-és automaszerű életében mindig ugyanazokkal a munkákkal levén
-elfoglalva, a megszokás és az engedelmesség foglalja el nála az ész
-helyét.</p>
-<p>Másképp áll a dolog a vadembernél: nem lévén hozzákötve
-semmiféle helyhöz, nem lévén megszabott tennivalója, nem
-engedelmeskedvén senkinek, nem lévén más törvénye, csak a saját
-akarata, kénytelen élete minden pillanatában az eszét használni;
-nem tehet egy mozdulatot, egy lépést a nélkül, hogy előre meg ne
-gondolja a következményét. Igy mennél jobban gyakorlódik a teste,
-annál jobban megvilágosodik az elméje; ereje és esze egyszerre
-növekszik és az egyik a másik által tágul ki.</p>
-<p>Tudós tanító! hadd lássuk, melyikünk növendéke hasonlít a
-vademberhez és melyikünké hasonlít a paraszthoz? Mindenben egy
-örökké oktató tekintetnek alávetve, a tied mindent csak
-parancsszóra csinál, nem mer enni, mikor éhes, sem nevetni, mikor
-jó kedve van, sem sírni, mikor szomorú, sem az egyik kezét
-kinyujtani a másik helyett, sem a lábát megmozdítani, csak úgy, a
-hogy meghagyják neki; csakhamar lélegzeni sem mer máskép, mint
-szabályaid szerint.</p>
-<p>Hogy kivánhatod, hogy gondolkozzék, mikor te gondolsz helyette
-mindenre? Biztos lévén előrelátásodról, mi szüksége volna arra,
-hogy ő maga előrelátó legyen? Látva, hogy te gondoskodol
-fenmaradásáról, jólétéről, ettől a gondtól fölmentettnek érzi
-magát; itélete megnyugszik a tiédben, mindent, a mit nem tiltasz
-meg neki, megtesz gondolkodás nélkül, tudva, hogy koczkáztatás
-nélkül teheti.</p>
-<p>Mi szüksége van arra, hogy megtanulja előre látni az esőt? mikor
-tudja, hogy helyette te nézed az eget. Mi szüksége van arra, hogy
-szabályozza sétáját? hiszen nem kell <span class="pagenum"><a name=
-"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> attól félnie, hogy te
-elmulasztatod vele az ebéd idejét. A mit nem tiltasz meg neki enni,
-azt megeszi, ha megtiltod, nem eszi meg. Nem a saját gyomra
-figyelmeztetését hallja, hanem a tiédet. Akárhogy elpuhítod testét
-a tétlenséggel, nem teszed hajlékonyabbá az értelmét, ellenkezőleg,
-megfosztod hitelétől szellemében az észt, a mikor azt a kevés észt,
-a mije van, olyan dolgokra használtatod vele, a melyek a
-leghaszontalanabbaknak tünnek fel neki. Soha nem látva mire jó,
-végre azt fogja hinni, hogy semmire se jó. Ha rosszul okoskodott, a
-legrosszabb, a mi érheti, hogy megszidják, ez pedig oly gyakran
-megesik, hogy már nem is törődik vele; az ily mindennapos
-veszedelem nem rémíti meg többé.</p>
-<p>Mégis úgy találod, hogy van szelleme és pedig van annyi, hogy az
-asszonyokkal elfecseghessen azon a hangon, a melyről már szóltam;
-de ha abba a helyzetbe jutna, hogy helyt kellene állnia magáért
-vagy valami nehéz dologban elhatároznia magát, százszor butábbnak
-és ügyetlenebbnek látnád, mint a legbárdolatlanabb paraszt
-fiát.</p>
-<p>Ellenben az én növendékem, azaz a természet növendéke, jókor
-hozzászoktatva, hogy a mennyire csak lehet, beérje magamával, nem
-szokik hozzá, hogy mindig másokhoz folyamodjék, még kevésbbé, hogy
-kiteregesse előttük rengeteg tudományát. Ezzel szemben itél,
-előrelát, gondolkodik mindenben, a mi közvetlenül reá vonatkozik.
-Nem fecseg, hanem cselekszik, nem tud egy szót sem arról, a mi a
-világban történik, hanem jól meg tudja tenni, a mi hozzá illik.
-Mivel szüntelenül mozgásban van, kénytelen sok dolgot megfigyelni,
-sokféle hatást megismerni, idejekorán nagy tapasztalatot szerez, a
-természettől veszi leczkéjét, nem az emberektől, annál jobban okul,
-mert nem látja semerről az oktatás szándékát. Igy teste és szelleme
-egyszerre gyakorlódik. Mindig saját gondolata szerint cselekszik,
-nem pedig valaki más gondolata szerint, folyton két tevékenységet
-egyesít; mennél erősebbé és izmosabbá lesz, egyúttal annál okosabbá
-és itéletre képesebbé is lesz. Ez a módja annak, hogy egy napon
-elérjük, a mit összeférhetetlennek tartottunk s a mit egyesített
-csaknem minden nagy ember: a test erejét a lélekével, a bölcs eszét
-az atléta erőteljességével. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p>
-<p>Ifjú nevelő, nehéz mesterséget prédikálok neked: nevelni
-szabályok nélkül, mindent megtenni úgy, hogy nem teszel semmit. Ez
-a mesterség, megengedem, nem a te korodhoz való, nem alkalmas arra,
-hogy kezdettől fogva ragyogtassa tehetségedet, sem hogy becsbe
-juttasson az apáknál; de egyedül ez alkalmas arra, hogy sikert érj
-el. Soha nem birsz bölcseket csinálni, ha előbb vadóczokat nem
-csinálsz. Ilyen volt a spártaiak nevelése; a helyett, hogy
-megtanították volna őket könyveik fölött görnyedezni, azon kezdték,
-hogy megtanították őket lopni az ebédjüket. Vajjon azért esetlenek
-voltak-e a spártaiak, mire felnőttek? Ki ne ismerné visszavágásaik
-erejét és elmésségét? Mindig győzelemre termettek lévén, mindenféle
-háborúban eltaposták ellenségeiket és az athéni fecsegők ép úgy
-féltek a szavuktól, mint a csapásaiktól.</p>
-<p>A leggondosabb nevelésben is a mester parancsol és azt hiszi, ő
-kormányoz, a valóságban pedig a gyermek kormányoz. Felhasználja
-azt, a mit követeltek tőle arra, hogy megkapja, a mi neki tetszik
-és mindig meg tudja fizettetni a buzgóság egy óráját nyolcz napi
-engedékenységgel. Minden pillanatban alkudozni kell vele. Ezek az
-alkuk, melyeket ti a magatok módjára ajánltok fel és melyeket ő a
-maga módja szerint hajt végre, mindig az ő szeszélyeinek javára
-fordulnak, különösen ha megesik az az ügyetlenség, hogy olyan
-föltételt állítanak az ő javára, melyről biztos, hogy úgyis
-megkapja, akár teljesíti, akár nem a föltételt, melyet viszonzásul
-reá rónak. A gyermek rendszerint sokkal jobban olvas a mester
-szellemében, mint a mester a gyermek szivében. És ennek úgy is kell
-lenni: mert mindazt az éleselméjűséget, melyet az önmagára utalt
-gyermek önfenntartására fordítana, most arra fordítja, hogy
-megmentse természetes szabadságát zsarnoka lánczaitól; ellenben a
-mester, nem lévén semmi sürgető érdeke abban, hogy belehatoljon
-növendékébe, olykor jobban jár, ha elnézi ennek lustaságát vagy
-hiuságát.</p>
-<p>Járj mindig a növendékedével ellenkező úton, hogy mindig azt
-higyje, ő a mester és mégis mindig te légy az. Semmi alávetettség
-nem oly teljes, mint azé, a ki megőrzi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a
-szabadság látszatát; így maga az akarat esik fogságba. A szegény
-gyermek, a ki nem tud semmit, nem képes semmire, nem ismer semmit;
-nincs-e kiszolgáltatva kényedre-kedvedre? Nem rendelkezel-e ő reá
-vonatkozólag mindennel, a mi őt környezi? Nem vagy-e képes őt olyan
-hatásoknak kitenni, a milyeneknek akarod? Nincsenek-e munkái,
-játékai, örömei, fájdalmai mind a te kezedben, a nélkül, hogy ő
-tudná? Kétségkívül csak azt szabad tennie, a mit akar; de nem
-szabad egyebet akarnia, csak a mit te akarsz, hogy tegyen; nem
-szabad egy lépést tennie, a melyet te előre nem láttál, ki sem
-szabad nyitnia a száját a nélkül, hogy te ne tudnád, mit akar
-mondani.</p>
-<p>Akkor átadhatja magát a testi gyakorlatoknak, melyeket kora
-megkiván, a nélkül, hogy eltompítaná szellemét; akkor a helyett,
-hogy kiélesítené ravaszságát a kényelmetlen uralom kijátszására,
-azt fogod látni, hogy kizárólag azzal foglalkozik, hogy mindenből,
-a mi körülveszi, a pillanatnyi jólétére legkedvezőbb részt vonja
-ki; akkor csodálkozni fogsz leleményének finomságán, a melylyel
-magáévá tesz minden tárgyat, a melyet el tud érni és a melylyel
-valóban élvezni tudja a dolgokat, a képzelődés segítsége
-nélkül.</p>
-<p>Ha meghagyod, hogy ura legyen akaratának, azzal még nem táplálod
-szeszélyeit. A mikor csak azt teszi, a mi neki megfelel, hamarosan
-csak azt fogja tenni, a mit tennie kell és bár teste folytonos
-mozgásban lesz, a míg pillanatnyi és érezhető érdekéről van szó,
-látni fogod, hogy mind az az értelem, a mire képes, sokkal jobban
-és hozzá inkább illő módon fejlődik ki, mint a merőben elmélkedésre
-alapított tanulmányokban.</p>
-<p>Így azt látva, hogy nem igyekszel mindig ellene tenni, nem
-bizalmatlankodik benned s nem lévén semmi rejtegetni valója
-előtted, nem is fog megcsalni, nem is fog neked hazudni; félelem
-nélkül fogja magát olyannak mutatni, a milyen; tanulmányozhatod, a
-hogy akarod és beoszthatod körülötte mindazokat az oktatásokat, a
-melyekben részesíteni akarod, a nélkül, hogy egyet is észrevenne
-közülük.</p>
-<p>Nem is fogja kiváncsi féltékenységgel kémlelni szokásaidat és
-nem fog titkos gyönyörűséget csinálni magának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> abból,
-ha téged tévedésen kap rajta. Ezzel igen nagy kellemetlenségnek
-vehetjük elejét. A gyermek első gondjainak egyike, mint már
-mondtam, kitudni azoknak gyöngéit, a kik vezetik. Ez a hajlam
-gonoszságra vezet, de nem abból fakad: abból a szükségérzetből
-ered, hogy kijátszon egy tekintélyt, a mely terhére van.
-Túlterhelve az igától, a melyet ráraknak, igyekszik lerázni és azok
-a hibák, melyeket mestereiben talál, jó eszközül szolgálnak neki
-erre. Idővel kifejlődik a szokás, az embereket hibáikból
-megfigyelni és örömét lelni bennük. Nyilvánvaló, hogy ismét e
-bünöknek egy forrását tömtem be Emil szivében; nem lévén semmi
-érdeke benne, hogy hibákat keressen bennem, nem is fog tehát
-keresni és nem sok kedve lesz arra sem, hogy mások hibáit
-keresse.</p>
-<p>Mindezek a fogások nehezeknek látszanak, mert nem jutnak az
-embereknek eszébe; alapjában véve azonban nem szabad nehezeknek
-lenniök. Jogosult dolog föltételezni benned azt a belátást, a mely
-szükséges annak a mesterségnek a gyakorlására, a melyet
-választottál; föl kell tételezni, hogy ismered az emberi szív
-természetes útját, hogy tudod tanulmányozni az embert és az
-egyéniséget, hogy előre tudod, merre fog hajlani növendéked akarata
-mindazoknál a korát érdeklő tárgyaknál, a melyeket szeme elé
-juttatsz. Avagy a kinek megvannak az eszközei és tudja
-használatukat, ne tudna velük bánni?</p>
-<p>A gyermek szeszélyeit veted ellenem, de nincs igazad. A gyermek
-szeszélye sohasem a természet műve, hanem a rossz fegyelmezésé:
-attól van, hogy vagy engedelmeskednek neki vagy parancsolnak neki
-és én megmondtam százszor, hogy sem az egyik, sem a másik nem
-szabad. Növendékednek nem lesz tehát más szeszélye, mint a melyet
-te oltottál beléje; az az igazság, hogy viseld magad hibáid
-következményét. De – mondom erre – hogyan segítsünk rajta? Ez is
-lehetséges még, jobb vezetéssel és sokkal több türelemmel.</p>
-<p>Egyszer néhány héten át foglalkoztam egy gyermekkel, a ki
-nemcsak hozzá volt szokva teljesíteni a maga akaratát, hanem még
-másokkal is teljesíttetni, következőleg tele <span class=
-"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> volt
-szeszélyekkel. Mindjárt az első nap, hogy próbára tegye
-engedékenységemet, éjfélkor akart fölkelni. Legmélyebb álmomban
-fölugrik ágyából, fölveszi házi ruháját és hív engem. Fölkelek,
-meggyujtom a gyertyát. Nem akart egyebet; egynegyed óra mulva
-elnyomja az álom s kisérlete eredményével megelégedetten alszik el.
-Két nap mulva ugyanazzal az eredménynyel ismétli meg a kisérletet,
-az ingerültségnek legcsekélyebb jelét sem mutatom. Mikor
-lefekvéskor megcsókol, nagyon nyugodtan ezt mondom neki: kedves kis
-barátom, ez nagyon jól megy, de máskor ne tedd. Ez a szó
-felköltötte kiváncsiságát és másnap, kissé látni akarva, merem-e az
-engedelmességet megtagadni, fölkel ugyanabban az órában és hív
-engem. Megkérdezem, mit akar? azt mondja, hogy nem tud aludni.
-<i>Annál rosszabb</i>, – felelek én és meg sem moczczanok. Kér,
-hogy gyujtsam meg a gyertyát: <i>Minek?</i> és meg sem moczczanok.
-Ez a lakonikus hang kezdi zavarba hozni, mezitláb elindul keresni a
-tűzkövet s úgy tesz, mintha tüzet akarna csiholni és én nem tudom
-megállni nevetés nélkül, mikor hallom, hogy az ujjára üt. Végre
-meggyőződve, hogy nem ér célt, elhozza a tűzszerszámot hozzám. Azt
-mondom neki, hogy nincs rá szükségem és másik oldalamra fordulok.
-Akkor elkezd vaktában szaladgálni a szobában, kiabálva, énekelve,
-nagy zajt ütve, beleütközve az asztalba és a székekbe, de vigyázva,
-hogy nagyon meg ne üsse magát és mégis nagyokat kiáltozva, abban a
-reményben, hogy engem megijeszt. Mindez azonban nem fog rajtam és
-látom, hogy szép intelmekre vagy haragra számított s nem volt erre
-a hidegvérre elkészülve.</p>
-<p>Mindazáltal, mindenáron le akarva győzni türelmemet
-önfejüségével, akkora sikerrel folytatja zajongását, hogy végre
-mégis csak kijövök sodromból és érezve, hogy mindent megronthatok
-rosszkor való föllobbanásommal, más módszerhez folyamodom. Szó
-nélkül fölkelek, a tűzszerszámhoz megyek, melyet nem találok, kérem
-tőle, ide adja, ujjongva az örömtől, hogy végre mégis
-diadalmaskodott rajtam. Kicsiholok, meggyujtom a gyertyát, megfogom
-a kis ficzkót kezénél, csöndesen odavezetem egy szomszéd fülkébe,
-melynek <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span> ablakdeszkái jól be vannak csukva és a
-melyben nem talál semmi összetörni valót. Otthagyom világosság
-nélkül; aztán kulcscsal rázárva az ajtót, ismét lefekszem, a
-nélkül, hogy egy szót is szólnék neki. Nem is kell kérdezni, volt-e
-kezdetben lárma. Számítottam rá és nem indulok fel miatta; végre a
-lárma elcsitul, hallom, hogy elrendezkedik és megnyugszom. Másnap
-napvilágnál bemegyek a fülkébe s a kis lázadót egy nyugágyon alva
-találom, olyan mély álomban, a milyenre annyi fáradság után nagy
-szüksége kellett, hogy legyen.</p>
-<p>A dolognak ezzel még nincs vége. Az anya megtudta, hogy a
-gyermek az éjszaka kétharmadrészét ágyán kívül töltötte. Mindjárt
-kétségbeestek s úgy néztek a gyermekre, mintha már meg volna halva.
-Látva a jó alkalmat, hogy megboszulja magát, játszotta a beteget, a
-nélkül, hogy látta volna, hogy nem nyer vele semmit. Elhívták az
-orvost. Az anya vesztére, az orvos tréfás kedvű ember volt, a ki
-mulatva rémüldözésén, csak annál jobban fokozta. Nekem azonban ezt
-súgta fülembe: hagyja csak rám, megigérem önnek, hogy a gyermek jó
-időre ki fog gyógyulni szeszélyéből, hogy betegnek tetesse magát.
-Csakugyan diétát és szobafogságot rendelt neki és rábizta őt a
-gyógyszerészre. Fájt a szívem, hogy a szegény anya így czéltáblája
-lesz egész környezetének, kivéve engem, a kit meggyülölt épen
-azért, mert én nem szedtem rá.</p>
-<p>Elég kemény szemrehányások után azt mondta nekem, hogy fia
-gyönge szervezetű, hogy egyetlen örököse családjának, hogy
-mindenáron életben kell tartani és hogy ő nem akarja, hogy
-ellenkezzenek vele. Ebben én egy véleményen voltam vele; de ő azt
-értette ellenkezés alatt, ha nem engedelmeskednek neki mindenben.
-Láttam, hogy az anyával ugyanazon a hangon kell beszélni, mint a
-fiával. Asszonyom, mondtam elég hidegen, én nem tudom, hogy
-nevelnek fel egy örököst és mi több, nem is akarom megtanulni;
-tessék e szerint tenni meg intézkedéseit. Egyideig még szükség volt
-rám, az apa mindent elcsitított; az anya írt a nevelőnek, hogy
-siettesse visszatérését és a gyermek, látva, hogy nem nyer vele
-semmit, ha megzavarja álmomat meg <span class="pagenum"><a name=
-"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> ha betegnek teteti magát,
-végre is rászánta magát, hogy csöndesen alszik és jól viseli
-magát.</p>
-<p>El sem lehet képzelni, mennyi hasonló szeszélynek vetette alá ez
-a kis zsarnok szerencsétlen nevelőjét; mert a nevelés az anya szeme
-előtt folyt, a ki nem tűrte, hogy az örökösnek bármiben is
-ellentmondjanak. Bármely órában akart kimenni, késznek kellett
-lenni elkisérésére s neki mindig nagy gondja volt rá, hogy azt a
-pillanatot válaszsza ki, a mikor látta, hogy nevelője legjobban el
-van foglalva. Rajtam ugyanazt a hatalmat akarta gyakorolni és
-nappal boszulni meg magát a nyugalomért, melyet kénytelen volt
-nekem meghagyni éjjel. Jó szívvel belenyugodtam mindenbe és azon
-kezdtem, hogy szemeláttára kimulattam, milyen szivesen teszek a
-kedvére; ezután, ha arra került a sor, hogy kigyógyítsam
-szeszélyéből, más módszerhez folyamodtam.</p>
-<p>Legelőször is rá kellett vezetnem, hogy nincs igaza s ez könnyen
-ment. Tudva, hogy a gyermek mindig csak a jelenre gondol,
-megszereztem fölötte az előrelátás előnyét; gondoskodtam róla, hogy
-odahaza valami olyan mulatságot szerzek számára, melyről tudtam,
-hogy nagyon kedve szerint való és a mikor láttam, hogy a legjobban
-el van benne merülve, sétát ajánlottam neki, elküldött magától; én
-ragaszkodtam a sétához, nem is hallgatott rám; meg kellett adnom
-magamat s ő gondosan megjegyezte magának ezt a
-magamalárendelését.</p>
-<p>Másnap rám került a sor. Unatkozott, mert én úgy rendeztem be,
-hogy unatkozzék; én ellenben úgy tettem, mintha nagyon el volnék
-foglalva. Nem sok kellett neki, hogy el legyen határozva. Jött
-azonnal, hogy elragadjon munkámtól, hogy rögtön vigyem sétálni.
-Visszautasítottam; ő makacskodott. Nem – mondtam én – azzal, hogy
-megtetted akaratodat, megtanítottál, hogy én is megtegyem a
-magamét; nem akarok kimenni. Nohát akkor – mondta ő élénken –
-elmegyek magam. A hogy tetszik. És folytattam munkámat.</p>
-<p>Felöltözött, kissé nyugtalankodva, hogy én hagyom, tegyen, a mit
-akar és nem követem példáját. Mikor elkészült, eljött hozzám, hogy
-elköszönjön; köszöntöm. Meg akar ijeszteni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> azzal,
-hogy elmondja, merre fog járni; azt lehetett volna hinni őt hallva,
-hogy a világ végére akar menni. A nélkül, hogy felindulnék,
-kellemes utazást kivánok neki. Zavara megkettőződik. Mindazáltal
-jól tartja magát és készen az indulásra, szól az inasának, hogy
-kisérje el. Az inas, a kit én már betanítottam, azt feleli, hogy
-nem ér rá, hogy el van foglalva az én rendeletemre s nekem inkább
-kell engedelmeskednie, mint neki. Erre a gyermek elvesztette fejét.
-Hogy érje föl észszel, hogy eleresztik hazulról egyedül, őt, a ki
-azt hiszi magáról, hogy mindenki szemében fontos személy és azt
-gondolja, hogy ég és föld érdekelve van az ő fenmaradásában? Mégis
-kezdi érezni gyöngeségét; megérti, hogy egyedül lesz olyan emberek
-közt, a kik nem ismerik; előre látja a veszedelmeket, melyekbe
-kerül; a makacsság még egy darabig fenntartja; lassan lemegy a
-lépcsőn, nagyon félénken. Végre kimegy az utczára, kissé
-vigasztalva magát a bajokért, melyek érhetik, azzal a reménynyel,
-hogy engem fognak értük felelőssé tenni.</p>
-<p>Idáig akartam juttatni. Minden előre el volt készítve; s mivel a
-nyilvános jelenet bizonyos neméről volt szó, előre megszereztem az
-apa beleegyezését. Alig tett néhány lépést, jobbról és balról
-különböző megjegyzéseket hall a maga rovására. Szomszéduram, szép
-kis úrfi! Hova megy ilyen egyedül? Még majd eltéved; meghivom,
-jőjjön hozzánk. Szomszédasszony, azt ugyan ne tegye. Hát nem látja,
-hogy ez egy kis semmirekellő, a kit elkergettek hazulról, mert nem
-volt való semmi jóra? Az ilyen semmirekellőket nem kell
-tartóztatni, menjenek, a merre akarnak. Ugyan-ugyan! Isten vezesse!
-Sajnálnám, ha valami baja történnék! Kissé messzebb vele csaknem
-egykorú utczagyerekekkel találkozik, a kik megfenyegetik és
-kicsúfolják. Mennél tovább megy, annál nagyobb zavarba jut. Egyedül
-és védelem nélkül, látja, hogy játékszere lett az egész világnak és
-nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy vállán a szalagcsokor és
-aranyos ruhája nem szerez neki több tiszteletet.</p>
-<p>Egyik barátom, a kit ő nem ismer és a kit megbiztam, hogy
-vigyázzon rá, észrevétlenül lépésről-lépésre kiséri és hozzálép,
-mikor annak eljön az ideje. Ez a szerep, mely <span class=
-"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span>
-hasonlít Sbrigani szerepéhez Molière <i>Pourceaugnac</i>-jában,
-eszes embert kivánt s barátom jól töltötte be. A nélkül, hogy
-félénkké és gyávává tenné a gyermeket azzal, hogy nagyon is
-megrémíti, oly élénken érezteti vele magaviselete esztelenségét,
-hogy félóra mulva kezesen, zavartan, szemét fölemelni sem merve
-vezeti hozzám vissza.</p>
-<p>Hogy teljes legyen vállalkozásának kudarcza, az apja épen abban
-a pillanatban, mikor ő visszatér, indul el sétálni és a lépcsőn
-találkozik vele. Meg kellett mondania, honnan jön és miért nem
-voltam vele én.<a name="FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href=
-"#Footnote_46" class="fnanchor">46)</a> A szegény gyermek szeretett
-volna föld alá sülyedni. Az apja, a nélkül, hogy korholásra
-vesztegesse a szót, szárazabban mondta neki, mint a hogy vártam
-volna: ha egyedül akarsz kimenni, szabadságodban áll, de mivel én
-nem türöm, hogy csavargó legyen a házamban, ha ez még egyszer az
-eszedbe jut, ne merészelj többet hazajönni.</p>
-<p>A magam részéről szemrehányás és gúny nélkül fogadom, de némi
-komolysággal és hogy ne gyanítsa, hogy minden, a mi történt, csak
-játék volt, az nap nem akarom elvinni sétálni. Másnap nagy örömmel
-látom, hogy diadalmas magatartással megy el azok előtt az emberek
-előtt, a kik előtte való nap kicsúfolták, mert egyedül látták.
-Magától értetődik, hogy többet nem fog azzal fenyegetőzni, hogy
-egyedül megy el.</p>
-<p>Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel értem el, a rövid idő alatt,
-a míg vele voltam, hogy megtehessek vele mindent, a mit akarok, a
-nélkül, hogy valamit megparancsoljak vagy megtiltsak neki, beszédek
-nélkül, intelmek nélkül, a nélkül, hogy haszontalan
-leczkéztetésekkel untassam. Így a míg beszéltem, meg volt nyugodva,
-de a hallgatásom félelemben tartotta; megértette, hogy valami nincs
-rendjén s a leczkét mindig a dologtól magától kapta meg. De térjünk
-vissza a tárgyra. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span></p>
-<p>Ezek a folytonos gyakorlatok, ilyformán egyedül a természet
-irányítására bízva, a test erősítése mellett, nemcsak hogy nem
-tompítják el az elmét, hanem ellenkezőleg kifejlesztik bennünk az
-észnek azt az egyedüli fajtáját, a melyre az első életkor fogékony
-és a mely bármely életkornak a legszükségesebb. Megtanítanak jól
-ismerni erőink használatát, testünknek az őt környező testekhez
-való viszonyát, a természetes eszközök használatát, melyek kezünk
-ügyébe esnek és a melyek megfelelnek szerveinknek. Van-e hasonló
-együgyű lény, mint az a gyermek, a ki mindig a szobában és anyja
-szemei előtt nevelkedett, a ki nem tudva mi a súly és az
-ellenállás, ki akar tépni egy nagy fát vagy fölemelni egy sziklát?
-Mikor először jutottam ki Genfből, utól akartam érni egy vágtató
-lovat; köveket dobáltam a Salève-hegy felé, a mely két mérföldnyire
-volt tőlem; játékszere voltam a falu összes gyermekeinek, valódi
-hülyének látszottam előttük. Tizennyolcz éves korában megtanulja az
-ember, a filozófiai osztályban, hogy mi az emeltyű; nincs az a 12
-éves parasztgyerek, a ki ne tudna jobban használni egy emeltyűt,
-mint az akadémia legelső mechanikusa. Azok a tanítások, a melyeket
-az iskolás gyermekek egymástól kapnak az iskola udvarán, százszor
-hasznosabbak, mint mindaz, a mit az iskolában bármikor mondanak
-nekik.</p>
-<p>Nézzetek meg egy macskát, mikor először lép be egy szobába:
-leskelődik, nézeget, szimatol, egy pillanatig sem marad veszteg nem
-bízik semmiben, a míg mindent meg nem ismert. Ugyanígy tesz a
-gyermek is, mikor elkezd járni és úgyszólván kilép a világba Az
-egész különbség az, hogy a látáshoz, a mely közös a gyermeknél és a
-macskánál, az előbbi hozzákapcsolja a megfigyelés czéljára a kezet,
-melyet a természet adott neki és a másik a finom szaglást, a
-melylyel meg van áldva. Ezt a hajlam teszi a szerint, hogy jól vagy
-rosszul fejlesztik ki a gyermeket ügyessé vagy félszeggé,
-nehézkessé vagy fürgévé, együgyüvé vagy okossá.</p>
-<p>Az ember első mozdulatai tehát arra irányulván, hogy hozzá mérje
-magát mindahhoz, a mi körülveszi és megvizsgáljon minden tárgyban,
-a melyet észrevesz, minden <span class="pagenum"><a name="Page_147"
-id="Page_147">-147-</a></span> érzékelhető tulajdonságot, a mely
-vonatkozással lehet rá, első tanulmánya egy neme a kisérleti
-fizikának, vonatkozással saját föntartására; ettől pedig eltérítik
-az elmélkedő tanulmányok által, mielőtt fölismerte volna a maga
-helyét ide lenn a földön. A míg finom és hajlékony szervei
-alkalmazkodni tudnak azokhoz a testekhez, melyekre hatással kell
-lenniök, a míg még tiszta érzékei mentesek az illuziótól, addig van
-ideje gyakorolni azokat is és ezeket is a functiókban, melyekre
-valók; ez az ideje, megismerni az érzékelhető vonatkozásokat,
-melyekben a dolgok mi velünk vannak. Mivel mindaz, a mi az emberi
-értelembe behatol, az érzékek által jut bele, az emberi megismerés
-legelőször is érzéki megismerés; ez szolgál alapjául az elmebeli
-megismerésnek: első mestereink a filozófiában a lábaink, kezeink,
-szemeink.</p>
-<p>Mindennek helyébe a könyveket tenni nem annyi, mint megtanítani
-minket a gondolkodásra, hanem annyi, mint megtanítani minket, hogy
-mások gondolkodását használjuk föl; annyi, mint megtanítani minket,
-hogy sokat higyjünk és soha ne tudjunk semmit.</p>
-<p>Ha az ember gyakorolni akar valamely művészetet, azon kell
-kezdenie, hogy megszerezze az eszközeit és hogy hasznosan
-alkalmazhassa ezeket az eszközöket, elég erősen készülteknek kell
-lenniök, hogy kibirják a használatot. Hogy tehát megtanuljunk
-gondolkozni, gyakorolnunk kell tagjainkat, érzékeinket,
-szerveinket, a melyek értelmünk eszközei és hogy minden lehető
-hasznát vehessük ezeknek az eszközöknek, szükséges, hogy a test, a
-mely szolgáltatja őket, erős és egészséges legyen. Így tehát az
-ember valóságos elméje egyáltalán nem fejlődik a testtől
-függetlenül, hanem a test helyes alkata teszi a szellem
-tevékenységét könnyűvé és biztossá.</p>
-<p>Kimutatván, hogy mire kell felhasználni a gyermekkor hosszas
-tétlenségét, rátérek egy olyan részletre, a mely nevetségesnek fog
-föltünni. Kedves tanítások, fogják nekem mondani, melyek áldozatul
-esve saját kritikádnak, arra szorítkoznak, hogy csak azt tanítsák,
-a mire senkit sem szükséges tanítani! Minek az időt vesztegetni
-olyan oktatásokra, <span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span> a melyek maguktól értetődnek és nem
-kerülnek sem fáradtságba, sem gondba? Melyik 12 éves gyermek nem
-tudja mindezt, a mire te növendékedet tanítani akarod és ezenfölül
-még azt is, a mire a mestere tanította?</p>
-<p>Uraim, önök tévednek; én egy nagyon nehéz, nagyon fáradságos
-művészetre tanítom növendékemet, a melylyel a tiéitek bizonyára nem
-birnak; ez az, hogy tudatlan legyen: mert annak a tudománya, a ki
-csak arról hiszi el, hogy tudja, a mit csakugyan tud, nagyon kevés
-dologra redukálódik. Önök megadják a tudományt, nagyon jól van; én
-azzal az eszközzel foglalkozom, a mely a tudomány megszerzésére
-való. Azt mondják, hogy mikor a velenczeiek egy nap megmutatták
-nagy pompával kincstárukat a Szent Márk-templomban egy spanyol
-követnek, ez minden bók helyett az asztalok alá nézve, ezt mondta
-nekik: <i>Qui non c’é la radice</i>. (Hol vannak mindennek a
-gyökerei?) Nem nézhetem soha, mikor egy tanító kiteregeti növendéke
-tudományát a nélkül, hogy kisértetbe ne essem, hogy ugyanezt
-mondjam neki.</p>
-<p>Mindazok, a kik elmélkedtek a régiek életmódján, a
-testgyakorlatoknak tulajdonítják a testnek és a léleknek azt az
-erejét, a mely a legfeltünőbben különbözteti meg őket a maiaktól.
-Az a mód, a hogy Montaigne hangsúlyozza ezt a véleményt, mutatja,
-hogy erősen át volt hatva tőle, szüntelenül és ezerféleképen
-visszatér rá. A gyermek neveléséről szólva, úgymond, hogy
-megaczélozzuk lelkét, meg kell edzeni izmait; hozzászoktatva őt a
-munkához, hozzászoktatjuk őt a fájdalomhoz; hozzá kell edzeni a
-testgyakorlatok keservességéhez, hogy hozzá edzzük a ficzamodás, a
-kólika és mindenféle más baj keservességeihez. A bölcs Locke, a jó
-Rollin, a tudós Fleury, a pedáns de Crouzas, bármennyire
-különböznek egymástól a többi dolgokban, mind megegyeznek abban az
-egy pontban, hogy sokat kell gyakorolni a gyermekek testét. Ez
-tanításaiknak legokosabbika és ez fog mindig a legelhanyagoltabb
-maradni. Fontosságáról már eleget szóltam és mivel erre
-vonatkozólag nem lehet sem jobb okfejtést, sem okosabb szabályokat
-adni, mint a melyeket Locke könyvében találni, beérem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> azzal,
-hogy utalok rájuk, miután bátorkodtam néhány megfigyelésemet
-hozzáfűzni az övéihez.</p>
-<p>A növekvésben levő testnek tagjai kényelmesen kell, hogy
-mozogjanak a ruhában; semminek sem szabad feszélyezni mozgásukat,
-sem növekvésüket; semmi se legyen nagyon szűk, semmi se legyen
-testhez álló; semmi se legyen összefűzve. A franczia divatú ruha, a
-mely kényelmetlen és egészségtelen a felnőtteknek is, különösen
-veszedelmes a gyermekeknek. A test nedvei megrekedve, keringésökben
-föltartóztatva megposhadnak a mozdulatlanságban, melyet a tétlen és
-ülő életmód is fokoz, megromlanak és okozzák a skorbutot, azt a
-betegséget, a mely napról-napra gyakoribb közöttünk és a melyet a
-régiek alig ismertek, mert öltözködésük és életük módja megóvta
-őket tőle. A huszárruha a helyett, hogy segítene ezen a bajon, még
-fokozza és hogy megmentse a gyermeket néhány füzőzsinórtól,
-szorítja egész testén. Legjobb a gyermeket oly sokáig pendelyben
-hagyni, a míg csak lehet, aztán nagyon bő ruhát adni rá és nem
-törődni vele, hogy karcsú lesz-e a dereka, a mi csak arra való,
-hogy elformátlanítsa. Testi és szellemi hibái csaknem mind
-ugyanabból az okból erednek; időnekelőtte felnőtt emberré akarják
-tenni.</p>
-<p>Vannak derült és szomorú szinek: az előbbiek inkább kedvére
-valók a gyermeknek és jobban is állnak neki; és én nem látom be,
-hogy miért ne fogadnók meg az ilyen természetes egyezéseket. De
-attól a pillanattól fogva, hogy jobban tetszik nekik egy szövet
-csak azért, mert pompás a szine, már ki van szolgáltatva a
-fényüzésnek és a képzelődés minden szeszélyének; ez az ízlés pedig
-bizonyára nem tőle magától ered. Ki sem lehet mondani, mekkora
-befolyással van a ruha megválogatása és ennek a megválogatásnak az
-okai a nevelésre. Nemcsak hogy elvakult anyák igérnek gyermekeiknek
-jutalmul piperét, még olyan esztelen nevelők is akadnak, a kik
-durvább és egyszerübb ruhával fenyegetik meg tanítványaikat, mint
-valami büntetéssel: ha nem tanulsz jobban, ha nem vigyázol jobban a
-holmidra, olyan ruhát kapsz, mint ez a parasztgyerek. Ez annyi,
-mintha ezt mondanák neki: tudd meg, hogy csak a ruha teszi az
-<span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
-"Page_150">-150-</a></span> embert, hogy a te értéked csak a
-ruhádban van. Csudálni való-e, ha az ily bölcs tanítások azt
-eredményezik, hogy az ifjúság csak a díszes ruhát becsüli és az
-érdemet csak külseje szerint itéli meg?</p>
-<p>Ha az így elrontott gyermeknek a fejét kellene helyreigazítanom,
-gondom lenne rá, hogy a legpazarabb ruhája legyen a
-legkényelmetlenebb, hogy mindig feszélyezve, mindenben akadályozva
-és ezerféle módon korlátozva legyen benne; a szabadságnak, a
-vidámságnak el kellene tünnie pompája előtt; ha bele akarna
-vegyülni más, egyszerüen öltözött gyermekek játékaiba, húzódjanak
-el, tünjenek el előle azonnal. Végre is annyira megunatnám, annyira
-megutáltatnám vele pompáját, annyira rabszolgájává tenném aranyos
-ruhájának, hogy ez életének ostorává lenne és hogy kevesebb
-borzadással nézné a legsötétebb börtönt, mint ruhájának díszeit. A
-míg nem vetettük alá a gyermeket előitéleteinknek, legelső vágya
-mindig, hogy könnyed és szabad legyen; a legegyszerübb, a
-legkényelmesebb ruha, a mely legkevésbbé feszélyezi, mindig a
-legbecsesebb neki.</p>
-<p>Van a testnek oly állapota, a mely alkalmasabb a
-testgyakorlatokra és van olyan, a mely alkalmasabb a tétlenségre.
-Emez a test nedveinek egyenletes és szabályos keringést enged s
-biztosítja a levegő változásai ellen; a másik a testet szüntelenül
-a mozgásból nyugalomba, hidegből melegbe juttatja s ezzel
-hozzászoktatja ugyanazokhoz a változásokhoz. Ebből az következik,
-hogy a szobában élő és ülő életmódot folytató embereknek minden
-időben melegen kell öltözniök, hogy egyforma hőmérsékletben tartsák
-testüket csaknem minden évszakban és a nap minden órájában
-egyaránt. Azok ellenben, a kik jönnek-mennek szélben, napon,
-esőben, a kik sokat mozognak és idejük nagyobb részét szabad ég
-alatt töltik, mindig könnyen kell, hogy öltözve legyenek, hogy
-hozzászokjanak a levegő minden változásához és a hőmérséklet minden
-fokához, a nélkül, hogy ártana nekik.</p>
-<p>Azt ajánlanám az egyiknek is és a másiknak is, hogy ne
-változtassa ruháját az évszakok szerint és az én Emilem így is fog
-tenni; ezalatt nem azt értjük, hogy nyáron is <span class=
-"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> téli
-ruhában fog járni, mint az ülő életmódot folytató emberek, hanem
-hogy télen is nyári ruhában jár, mint a munkás emberek. Ez utóbbi
-mód szerint járt Sir Newton egész életén át és nyolczvan évig
-élt.</p>
-<p>Kevés vagy semmi föveg ne legyen a fején bármely évszakban. A
-régi egyiptomiak mindig hajadonfőtt jártak, a perzsák vastag
-tiarával födték be fejüket s ma is nagy turbánnal födik, melynek
-használatát Chardin szerint országuk levegője teszi szükségessé.
-Más helyen<a name="FNanchor_47" id="FNanchor_47"></a><a href=
-"#Footnote_47" class="fnanchor">47)</a> említettem, hogy
-különbözteti meg Herodotosz egy harczmezőn a perzsák és az
-egyiptomiak koponyáit. Mivel tehát fontos dolog, hogy a fej csontja
-keményebbé, tömörebbé, kevésbbé törékenynyé és kevésbbé likacsossá
-váljék, hogy jobban megvédje az agyat nem csupán a sérülések ellen,
-hanem a meghülés, folyások és a levegő mindenféle benyomásai ellen,
-szoktassátok hozzá gyermekeiteket, hogy télen-nyáron, éjjel-nappal,
-mindig hajadonfőtt maradjanak. Ha a tisztaság kedvéért s azért,
-hogy a hajuk rendben maradjon, éjszakára adtok is rájuk föveget, ez
-csak nagyon vékony, hálóból készült főkötő legyen, hasonló ahhoz a
-hálóhoz, melylyel a baszkok födik a hajukat. Jól tudom, hogy az
-anyák többsége, kikre inkább hat Chardin megfigyelése, mint az én
-okaim, azt hiszi, mindenütt Perzsia levegőjére talál a gyermek, de
-én nem azért kerestem növendékemül európait, hogy ázsiait csináljak
-belőle.</p>
-<p>Általában tulságosan öltöztetik a gyermekeket és különösen első
-életkorukban. Pedig inkább meg kellene őket edzeni a hideg és meleg
-ellen: a nagy hideg nem okoz nekik soha bajt, ha idején teszszük ki
-neki őket; ellenben bőrük szövete, mely még nagyon gyöngéd és
-nagyon puha, túlságos szabad utat enged s az izzadásnak, a nagyon
-nagy meleg miatt a kikerülhetetlen elbágyadásnak teszi ki őket. Azt
-is meg lehet figyelni, hogy augusztusban több gyermek hal meg, mint
-bármely más hónapban. Máskülönben áll az, az északi és a déli népek
-összehasonlítása alapján, hogy az ember erősebbé válik, ha a
-túlságos hideget, mint ha a túlságos <span class="pagenum"><a name=
-"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> meleget viseli el. De a
-mint a gyermek növekszik és a rostjai megerősödnek, szoktassátok
-lassankint a nap sugarainak elviselésére: fokonkint haladva veszély
-nélkül hozzá edzitek a forró égöv perzseléséhez.</p>
-<p>Locke, hathatós és okos szabályai közepette, olyan
-ellenmondásokba esik, melyeket nem várna az ember ilyen pontos
-gondolkodótól. Ugyanaz az ember, a ki azt kivánja, hogy a gyermekek
-nyáron jeges vizben fürödjenek, nem akarja, hogy friss vizet
-igyanak, ha ki vannak melegedve, sem hogy nedves helyen a földre
-feküdjenek.<a name="FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href=
-"#Footnote_48" class="fnanchor">48)</a> De a mikor azt kivánja,
-hogy a gyermekek czipője mindig átereszsze a vizet, vajjon kevésbbé
-ereszti-e át, ha a gyermeknek melege van? És nem lehetne-e ugyanazt
-a következtetést, melyet ő a kézről a lábra, az arczról a testre
-vonatkozólag tesz, megtenni a lábról a testre vonatkozólag? Azt
-mondanám neki, hogy ha azt akarod, hogy az ember csupa arcz legyen,
-akkor miért itélsz el engem, ha azt akarom, hogy csupa láb
-legyen?</p>
-<p>Hogy a gyermekek ne igyanak, mikor melegük van, Locke azt
-ajánlja, szoktassuk hozzá őket, hogy egyenek meg egy darab
-kenyeret, mielőtt innának. Furcsa dolog az, hogy mikor a gyermek
-szomjas, enni adjunk neki. Én ennél jobban szeretném, hogy inkább
-adjunk neki inni, ha éhes. Soha sem fognak engem meggyőzni, hogy
-első étvágyaink olyan szabálytalanok, hogy ne lehetne őket
-kielégíteni a pusztulás veszedelme nélkül. Ha ez igaz volna, az
-emberi nem százszor elpusztította volna magát, mielőtt megtanulta
-volna, hogy mi szükséges a fentartására.</p>
-<p>Azt akarom, hogy valahányszor Emil szomjas, adjanak neki inni;
-azt akarom, hogy adjanak neki tiszta vizet minden előkészület
-nélkül, a nélkül, hogy állottá tennék, akárha fürdik is a
-verejtékben, akár a leghidegebb télen. Az egyedüli <span class=
-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span>
-gondoskodás, melyet ajánlok, hogy vigyázzunk a víz minőségére. Ha
-folyóvíz, adjátok neki azonnal, a hogy a folyóból jön; ha
-forrásvíz, kis ideig a levegőn kell hagyni, mielőtt megiszsza. A
-meleg időszakban a patak vize is meleg; de nem így áll a dolog a
-forrásvízzel, a mely nem érintkezik a levegővel; meg kell várni,
-míg a levegő hőmérsékletét eléri. Télen ellenben a forrásvíz
-kevésbbé veszedelmes, mint a patak vize. De se nem természetes, se
-nem gyakori dolog, hogy a gyermek télen megizzadjon, különösen
-szabad levegőn; mert a hideg levegő, szüntelenül hatva a bőrre,
-visszaszorítja a verejtéket a bőr alá és nem engedi a pórusokat
-eléggé megnyilni arra, hogy a verejték szabadon átjárhassa őket.
-Mert én nem azt tételezem fel, hogy Emil a jó meleg tűz mellett
-végez testgyakorlatokat, hanem kint, a szabadban, a jég közepén. A
-míg csak a hógolyók csinálásában és dobálásában melegszik meg,
-hagyjuk inni, a mikor szomjas; ivás után folytassa a
-testgyakorlatot és ne féljünk semmi bajtól. Ha valami más
-gyakorlatban izzad meg és megszomjazik, igyon még ebben az időben
-is hideg vizet. Csak arra ügyeljetek, hogy vezessétek messzire és
-lassú lépésben vizért. A hideg, melyet föltételezünk, eléggé
-lehűtötte, hogy mire odaér, veszedelem nélkül ihasson. Főképen
-pedig ezt az elővigyázatot gyakoroljátok úgy, hogy ő ne vegye
-észre. Jobb szeretem, ha néha megbetegszik is, mint hogy
-szüntelenül az egészségére vigyázzon.</p>
-<p>A gyermeknek hosszú álomra van szüksége, mert nagyon sokat
-mozog. Az egyik a másiknak kiegyenlítőjéül szolgál; látjuk azt is,
-hogy szükség van mind a kettőre. A pihenés ideje az éjjel; ezt a
-természet jelölte ki. Folytonos tapasztalat, hogy nyugodtabb és
-édesebb az álom, mikor a nap a láthatár alatt van és hogy a
-napsugarak által fölmelegített levegő nem tartja érzékeinket oly
-nagy nyugalomban. Így tehát kétségkivül a legüdvösebb szokás a
-nappal együtt kelni és feküdni. Ebből az következik, hogy a mi
-éghajlatunk alatt az embereknek és az összes állatoknak általában
-hosszabb álomra van szükségük télen, mint nyáron.</p>
-<p>De a mi társadalmi életünk nem elég egyszerű, nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> elég
-természetes, nem eléggé mentes a válságoktól és eshetőségektől,
-hogy az embert annyira hozzá lehessen szoktatni ehhez az
-egyformasághoz hogy ezt szükségessé tegyük számára. Kétségkivül alá
-kell vetni magát a szabályoknak, de az első az, hogy veszedelem
-nélkül tudjuk őket megszegni, mikor a szükség úgy kivánja. Ne
-puhítsátok tehát el oktalanul növendéketeket a folytonos nyugodt
-álommal, a mely soha sincs megszakítva. Szolgáltassátok ki
-kezdettől fogva feszélyezés nélkül a természet törvényének, de ne
-felejtsétek el, hogy köztünk e törvény fölött kell állnia. Hogy
-tudnia kell későn lefeküdni, korán fölkelni, hirtelen fölébredni,
-éjszakákat álmatlanul tölteni a nélkül, hogy baja lenne belőle. Ha
-idejekorán hozzá kezdünk, mindig vigyázva és fokonként haladva
-tovább, alkalmassá teszszük a temperamentumát ugyanazokhoz a
-dolgokhoz, a melyek elpusztítanák, ha már teljesen kiformált
-korában vetnők alá.</p>
-<p>Fontos dolog kezdettől fogva hozzá szokni a kényelmetlen
-fekvéshez; ez a módja annak, hogy sohasem találjuk rossznak az
-ágyat. Általában az edzett életmód, ha egyszer szokássá vált,
-megsokszorozza a kellemes érzéseket; az elpuhult életmód ellenben a
-kellemetlen érzések végtelen sokaságát szerzi. A nagyon kényesen
-nevelt emberek csak pelyhes ágyon tudnak aludni; a kik hozzá
-szoktak, hogy deszkán aludjanak, megtalálják az álmot mindenütt;
-nincs rossz ágy annak számára, a ki elalszik, mihelyt lefeküdt.</p>
-<p>A puha ágy, a melyen toll- vagy pehelydunnával takaródzunk,
-elpuhítja és úgyszólván feloldja a testet, a nagyon melegen
-beburkolt vesék kimelegszenek. Innen keletkezik gyakran a kő vagy
-más baj és elkerülhetetlenül az olyan kényes szervezet, a mely
-mindezeket táplálja. Az a legjobb ágy, a mely a legjobb álmot
-szerzi. Ime az, a melyet Emil és én napközben készítünk magunknak.
-Nekünk nincs arra szükségünk, hogy perzsa rabszolgákat hozzanak
-ágyunk elkészítésére; azzal, hogy fölássuk a földet, megfordítjuk
-derékaljunkat.</p>
-<p>Tapasztalatból tudom, hogy mikor a gyermek egészséges, csaknem
-kedvünk szerint elaltathatjuk vagy ébrentarthatjuk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> Mikor a
-gyermek lefeküdt és a dajkája megunta fecsegését és azt mondja
-neki: aludj már, ez annyi mintha azt mondaná: érezd magadat jól, –
-holott beteg. – A helyes mód elaltatására, ha ő maga unatkozik:
-beszélj neki annyit, hogy kénytelen legyen hallgatni és csakhamar
-el fog aludni. Valamire mégis csak jók a prédikácziók; prédikálni
-neki annyit ér, mint elringatni őt, de ha este alkalmazod ezt az
-altatószert, óvakodjál alkalmazásától nappal.</p>
-<p>Néha fel fogom költeni Emilt. Nem annyira mintha attól félnék,
-hogy megszokja a nagyon hosszú alvást, mint inkább, hogy
-hozzászoktassam mindenhez, még ahhoz is, hogy hirtelen
-fölébreszszék. Ezen fölül még kevés tehetségem volna föladatomra,
-ha nem tudnám rászoktatni, hogy önmagától is fölébredjen és
-úgyszólván akaratom nélkül keljen fel a nélkül, hogy egy szót
-szóltam volna neki. Ha nem alszik eleget, másnapra unalmas reggelt
-helyezek neki kilátásba és ő maga fogja nyereségnek tekinteni, a
-mit belőle álomra fordíthat; ha nagyon sokat alszik, fölébredésekor
-valami kedvére való szórakozást mutatok neki; ha azt akarom, hogy
-pontos időben keljen föl, így szólok hozzá: holnap reggel hat
-órakor elmegyünk halászni, elmegyünk sétálni ide vagy oda, el
-akarsz jönni velem? Beleegyezik, megkér, hogy ébreszszem föl, én
-megigérem vagy nem igérem meg, a szükséghez képest; ha nagyon későn
-ébred föl, már nem talál engem otthon, baj volna, ha így hamarosan
-meg nem tanulna fölkelni.</p>
-<p>Ha különben megesnék, a mi ritkaság, hogy valamely rest
-gyermeknek hajlama volna elmerülni a lustálkodásban, nem kell
-átengedni ennek a hajlamnak, a melyben teljesen elrenyhésedne,
-hanem valami ösztönzést kell neki adni, a mi fölébreszti. Könnyen
-megérthető, hogy nem arról van szó, hogy erőszakkal kényszerítsük
-tevékenységre, hanem valami olyan ingerrel hassunk rá, a mely erre
-irányul és ez az inger, melyet a természet rendjéből kell
-kiválogatni, egyszerre két czélra vezet rá.</p>
-<p>Nem tudok elképzelni semmit, a mire egy kis ügyességgel ne
-lehetne kedvet csinálni a gyermeknek, sőt a mit szenvedélyévé ne
-lehetne tenni, hiúság nélkül, vetélkedés <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> nélkül,
-féltékenység nélkül. Élénksége, utánzó ösztöne teljesen elegendő,
-mindenekfölött pedig természetes vidámsága, a mely olyan eszköz,
-melynek hatásossága bizonyos és melyet a tanítók soha sem tudnak
-fölhasználni. Minden olyan játékba, a melyről meg van győződve,
-hogy semmi más, csak játék, panasz nélkül belenyugszik a gyermek,
-sőt nevetve viseli el, a mit máskülönben soha sem viselne el
-könnypatakok ontása nélkül. A hosszas böjtölés, a verés, égési seb,
-mindenféle fáradság mulatságot szerez a fiatal vadembereknek;
-bizonysága ez annak, hogy még a fájdalomnak is megvan a varázsa, a
-mely megfosztja keserűségétől; de nem minden mester ért hozzá, hogy
-el tudja készíteni a csemegét és talán nem is minden növendék, hogy
-arczfintorítás nélkül élvezze. Ime, ha nem vigyázok magamra, már
-megint a kivételek között kalandozom.</p>
-<p>Mindazáltal nem tűr kivételt az ember alávetettsége a
-fájdalomnak, neme bajainak, az eshetőségeknek, az élet
-veszedelmeinek, végül a halálnak: mennél inkább megbarátkoztatjuk
-ezekkel az eszmékkel, annál inkább kigyógyítjuk a káros
-érzékenységből, a mely a bajt szaporítja a tűrésében való
-türelmetlenséggel; mennél inkább hozzászoktatjuk a szenvedésekhez,
-a melyek érhetik, annál inkább megfosztjuk azokat – mint Montaigne
-már megmondotta, – a szokatlanság szúrósságától s annál
-sebezhetetlenebbé és edzettebbé tesszük lelkét; teste lesz az a
-vért, a melyről visszapattan minden ütés, a mely érheti. A halál
-közeledése még nem lévén maga a halál, alig fogja annak érezni;
-hogy úgy mondjam meg se hal; eleven lesz vagy halott, ennyi az
-egész. Róla mondhatta volna Montaigne, a mit egy marokkói királyról
-mondott, hogy senkinek az élete nem nyúlt annyira bele a halálába.
-Az állhatatosság és a szilárdság, mint a többi erények, a gyermek
-mesterleveléhez tartoznak: de nem azzal tanítjuk meg rájuk a
-gyermekeket, hogy megtaníttatjuk velük a neveiket, hanem meg kell
-velük izleltetni, a nélkül, hogy tudnák, mi az.</p>
-<p>De éppen a halálról lévén szó, hogy viselkedünk növendékünkkel
-szemben a himlőveszedelemre vonatkozólag? Bele oltsuk már kicsiny
-korában, vagy várjunk, míg magától megkapja? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> Az első
-eshetőség, a mely inkább megfelel szokásainknak, megóvja a
-veszedelemtől azt az életkort, a mikor az élet legértékesebb, annak
-az életkornak rovására, a mikor az élet legcsekélyebb értékű; ha
-ugyan egyáltalában szó lehet veszedelemről a jól kezelt beoltásnál.
-A második módszer azonban jobban felel meg általános elveinknek,
-hogy hagyjuk mindenben a természetet működni, azokban a
-gondoskodásokban, melyeket maga akar gyakorolni és a melyekkel
-azonnal fölhagy, ha az ember beleelegyedik. A természetes ember
-mindig el van készülve: hadd oltsa be tehát a tanító, jobban fogja
-megválasztani a pillanatot, mint mi.</p>
-<p>Nem szabad ebből azt következtetni, hogy én rosszalom a
-beoltást; mert a szempont, a melynél fogva én kivonom alóla az én
-növendékemet, nagyon rosszul felelne meg a tiéteknek. A ti
-neveléstek módja arra készíti elő, hogy ne kerülje el a himlőt, a
-mikor az megtámadja; ha rábizzátok a véletlenre, valószinüleg
-belepusztul. Látom, hogy a különböző országokban annál jobban
-ellenállnak az oltásnak, mennél szükségesebbé válik és ennek oka
-könnyen érthető. Alig tartom érdemesnek, hogy ezt a kérdést
-Emilemre vonatkozólag fejtegessem; be fogom oltatni vagy nem, az
-időnek, helynek, a körülményeknek megfelelően; rá nézve ez csaknem
-egyre megy. Ha beleoltjuk a himlőt, meglesz az az előnyünk, hogy
-előre látjuk és előre ismerjük a baját s már ez is valami. De ha
-természetes úton kapja meg, akkor megóvjuk az orvostól és ez még
-több.</p>
-<p>A zárkózott nevelés, a mely csak arra irányul, hogy
-megkülönböztesse a néptől azokat, a kik részesültek benne, mindig
-többre becsüli a drága tanításokat a könnyebben elérhetőknél és
-éppen ezáltal hasznosabbaknál. Így a gondosan nevelt fiatal emberek
-mind megtanulnak lovagolni, mert ez sokba kerül, de alig egy is
-tanul meg közülük úszni, mert ez nem kerül semmibe és egy
-mesterember is éppen olyan jól tudhat úszni, mint akárki más. Pedig
-az utas ember, a nélkül hogy lovardában tanulta volna, lóhátra ül,
-rajta tud maradni és hasznát tudja venni, a mennyire szüksége van;
-ellenben a vízbe belefullad, a ki nem tud úszni; úszni pedig nem
-tud, a ki nem tanult. Végül nem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> kénytelen az ember élete
-koczkáztatásával is lovagolni, holott senki sem biztos benne, hogy
-kikerül egy veszélyt, a melynek az ember oly gyakran van kitéve.
-Emil oly biztos lesz a vízben, mint a földön. Vajha élni tudna
-minden elemben! Ha meg lehetne tanítani repülni, sast csinálnék
-belőle és szalamandert csinálnék belőle, ha hozzá lehetne edzeni a
-tűzhöz.</p>
-<p>Attól szoktak félni, hogy a gyermek megfulladhat, mikor úszni
-tanul; akár tanulás közben fullad meg, akár azért, mert nem tanult
-meg úszni, ez mindig a ti hibátok lesz. Csak a hiúság tesz minket
-vakmerőkké; az ember nem vakmerősködik, a mikor senki se látja.
-Emil nem lesz vakmerő, akár ha az egész világ nézi is, mivel a
-gyakorlás nem függ a veszedelemtől; apja parkjának egy
-csatornájában megtanulja átúszni a Hellespontust; de meg kell
-barátkoznia magával a veszedelemmel is, hogy megtanulja megőrizni
-benne lélekjelenlétét; ez egyik lényeges pontja annak a
-mesterlevélnek, melyről az imént beszéltem. Egyébiránt miután
-vigyázok rá, hogy a veszedelmet hozzámérjem erőihöz és mindig
-megoszszam vele, soha sem kell vigyázatlanságtó félnem, ha az ő
-megóvására való gondosságot ahhoz mérem a melylyel a magaménak
-tartozom.</p>
-<p>A gyermek kisebb mint a felnőtt, nincsen sem annyi ereje, sem
-annyi esze; de épp oly jól vagy csaknem épp jól lát és hall, izlése
-épp oly érzékeny, habár kevésbbé kényes is és épp oly jól
-megkülönbözteti a szagokat, habár nem olyan érzékeny is irántuk. Az
-első képességek, a melyek kialakulnak és tökéletesednek bennünk: az
-érzékek. Ezeket kell tehát először ápolni és épen ezekről szoktak
-leginkább megfeledkezni vagy el szokták őket hanyagolni.</p>
-<p>Az érzékek gyakorlása tehát nemcsak abban áll, hogy használjuk
-őket, hanem abban is, hogy megtanuljunk segítségökkel helyesen
-itélni, hogy úgyszólván megtanuljunk érezni, mert nem tudunk sem
-tapintani, sem látni, sem hallani, csak úgy a hogy megtanultuk.</p>
-<p>Van egy tisztára természetes és mechanikus mozgás, a mely arra
-szolgál, hogy erőteljessé tegye a testet, a nélkül, hogy az
-itélőképességet foglalkoztatná: úszni, futni, ugrálni, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> búgó
-csigát hajtani, köveket dobálni. Mindez nagyon jó, de vajjon csak
-karjaink és czombjaink vannak-e? Nincs-e szemünk is, fülünk is? és
-ezek a szervek fölöslegesek-e az előbbiek használatánál? Ne
-gyakoroljátok tehát csupán az erőket, gyakoroljátok az összes
-érzékeket, melyek azokat irányítják; vegyétek mindegyiküknek minden
-lehetséges hasznát, azután igazoljátok az egyiknek benyomásait a
-másikéi által. Mérjetek, számláljatok, mérlegeljetek, hasonlítsatok
-össze. Csak akkor alkalmazzátok az erőt, a mikor az ellenállást már
-előbb megbecsültétek; rendezzétek úgy, hogy az eredmény megitélése
-előtte járjon az eszközök használatának. Szoktassátok a gyermeket
-arra, hogy soha se fejtsen ki elégtelen vagy fölösleges
-erőfeszítést. Ha hozzászoktatjátok, hogy így előre megfontolja,
-minden mozdulatának eredményét és a tapasztalat segítségével
-helyreigazítsa tévedését; nem magától értetődik-e akkor, hogy
-mennél tevékenyebb, annál biztosabb itéletű lesz.</p>
-<p>Tegyük föl, hogy arról van szó, hogy elmozdítson helyéből valami
-tömeget. Ha túlságosan hosszú emeltyűt használ, túlságos
-erőfeszítést pazarol el. Ha túlságosan rövidet használ, nem lesz
-elég ereje: a tapasztalat megtaníthatja, hogy pontosan válaszsza
-meg az emelőrudat, a melyre szüksége van. Ez a bölcsesség tehát nem
-haladja meg korát. Ha arról van szó, hogy elvigyen egy batyut s oly
-sulyosat akar vinni, a mekkorát elbir, de súlyosabbal próbálkozni
-sem akar, nem lesz-e kényszerülve szemmérték szerint megbecsülni a
-súlyát? Ha már össze tud hasonlítani ugyanazon anyagból való és
-különböző nagyságú tömegeket, válogasson egyforma nagyságú és
-különböző anyagú tömegek között: akkor igyekeznie kell mindegyiknek
-a külön súlyát összehasonlítani. Láttam egy nagyon jól nevelt
-fiatalembert, a ki csak akkor akarta elhinni, a mikor megpróbálta,
-hogy vastag tölgyfaforgácsokkal tele dézsa kevésbbé nehéz, mint
-ugyanaz a dézsa vízzel megtöltve.</p>
-<p>Nincs egyformán hatalmunkban összes érzékeink használata. Van
-köztük egy, t. i. a tapintás, melynek tevékenysége soha sem
-szünetel, a míg ébren vagyunk. El van terjedve testünk egész
-fölületén, mint egy állandó őr, a ki <span class="pagenum"><a name=
-"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> figyelmeztet mindenre, a
-mi ártalmunkra lehet. Ez az érzék az, a melynek használatát akár
-akarjuk, akár nem, leghamarabb szerezzük meg, és pedig folytonos
-gyakorlása által és a melyet következőleg kevésbbé szükséges
-különösképen gyakorolni. Mindazáltal azt tapasztaljuk, hogy a
-vakoknak biztosabb és finomabb a tapintása, mint a miénk; mivel nem
-vezeti őket a látás, kénytelenek kizárólag az előbbi érzék
-segítségével megalkotni azokat az itéleteket, melyeket nekünk az
-utóbbi szolgáltat. Miért nem gyakorolnak minket abban, hogy úgy
-tudjunk járni a sötétben, mint ők, hogy megismerjük a testeket, a
-melyekkel érintkezésbe jutunk, hogy meg tudjuk itélni a tárgyakat,
-a melyek környeznek minket, szóval, hogy éjszaka világítás nélkül
-meg tudjuk tenni azt, a mit ők megtesznek nappal szem nélkül? A míg
-a nap világít, előnyben vagyunk fölöttük, a sötétben azonban ők
-lesznek vezetőinkké. Életünk felén át vakok vagyunk azzal a
-különbséggel, hogy az igazi vakok mindig tudják, hogy kell
-viselkedniök, mi pedig egy lépést sem tudunk tenni az éjszaka
-sötétjében. Arra való a világítás, fogják mondani. Ugyan! mindig
-gépek! Ki biztosít arról, hogy veled lesznek mindenütt, a hol
-szükséged van rájuk. A mi engem illet, jobb szeretem, hogy Emilnek
-az ujja hegyén legyen szeme, mint a gyertyamártó boltjában.</p>
-<p>Ha az éjszaka közepén be vagy zárva egy épületbe, tapsolj a
-kezeddel, a helyiség visszhangjáról észre fogod venni, nagy-e a
-területe vagy kicsiny, a közepében vagy-e vagy a sarkában? Fél
-lábnyira egy faltól, a kevésbbé szabadon áramló és jobban
-visszaverődő levegő ismét más érzést kelt arcodon; maradj egy
-helyben és egymásután fordulj minden irányba, a könnyű légáramlat
-tudtodra fogja adni, nyitva van-e valamelyik ajtó. Ha csónakban
-ülsz, a szerint, hogy miként érinti a levegő az arczodat, meg fogod
-ismerni, nemcsak azt, hogy mely irányban haladsz, hanem azt is,
-hogy a folyó sodra lassan vagy gyorsan ragad-e magával. Ezek a
-megfigyelések és még ezer más hasonló, csak éjjel tehetők,
-bármennyire figyelni akarunk rájuk napvilágnál, a látás
-segítségünkre jön vagy elvonja figyelmünket, s azok eltűnnek
-előlünk; pedig itt még nincs is szó sem kézről, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> sem
-botról. Mennyi a szemtől származó ismeretet szerezhetünk meg a
-tapintás által, a nélkül, hogy valamihez hozzá nyulnánk!</p>
-<p>Gyakran kell éjszaka játszani. Ez a tanács fontosabb, mint a
-milyennek látszik. Az éjszaka természetszerüen megrémíti az
-embereket s néha az állatokat is.<a name="FNanchor_49" id=
-"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class="fnanchor">49)</a>
-Az ész, az ismeretek, a szellem kevés embert mentenek föl ez alól
-az adó alól. Láttam gondolkodókat, erős szellemeket, filozófusokat,
-napközben rettenthetetlen katonákat, a kik éjszaka egy falevél
-zörgésére úgy reszkettek, mint az asszonyok. Ezt a rémületet a
-dajkameséknek szokták tulajdonítani, de tévednek, mert természetes
-oka van. Mi ez az ok? Ugyan az, a mely a süketeket bizalmatlanokká
-és a népet babonássá teszi: nem ismerése azoknak a dolgoknak, a
-melyek minket körülvesznek és mindannak, a mi körülöttünk
-történik.<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href=
-"#Footnote_50" class="fnanchor">50)</a> Hozzászokva <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> a
-tárgyaknak messziről való felismeréséhez és benyomásaiknak előleges
-megitéléséhez, ha már nem látok semmit abból, a mi körülvesz,
-hogyne tételeznék fel ezer lényt, ezer mozgást, a melyek ártalmamra
-lehetnek és melyektől lehetetlen <span class="pagenum"><a name=
-"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> magamat megvédeni?
-Akárhogy tudom is, hogy biztonságban vagyok azon a helyen, ahol
-vagyok, sohasem vagyok rajta olyan biztonságban, mintha látnám:
-mindig van olyan tárgya félelmemnek, a mely napvilágnál nem volna
-meg. Az igaz, tudom, hogy valamely idegen test csak akkor hathat az
-enyémre, ha valami zajjal előre jelt ad magáról, de mennyire résen
-van mindig a fülem! A legkisebb neszre, melynek nem tudom az okát,
-önnfentartásom érdeke eszembe juttat mindent, a mi leginkább arra
-inthet, hogy vigyázzak magamra s következőleg mindent, a mi
-alkalmas megrémülésemre.</p>
-<p>Ha nem hallok semmit, azért még nem nyugszom meg, mert végre is
-zaj nélkül is meglephet valami. Hogy a dolgokat olyanoknak
-tételezzem fel, a milyenek azelőtt voltak, olyanoknak, a
-milyeneknek még most is lenniök kell, ahhoz látnom kellene azt, a
-mit nem látok. Így kénytelen lévén működésbe hozni képzelődésemet,
-csakhamar elvesztem uralmamat fölötte és a mit azért tettem, hogy
-megnyugtassam magamat, csak arra szolgál, hogy annál jobban
-megijeszszen. Ha zajt hallok, hallom a tolvajokat; ha nem hallok
-semmit, fantomokat látok, az éberség, melyre önfenntartásom gondja
-visz, csak félelmem tárgyait szaporítja. A mi megnyugtathat, mind
-csak az eszemben van, a sokkal erősebb ösztön pedig egész máskép
-beszél hozzám, mint az ész. Mit ér, ha az ember azt gondolja, hogy
-nincs mitől félnie, mikor nincs semmi tenni valója?</p>
-<p>Ha megtaláltuk a baj okát, megvan a gyógyítása is. A megszokás
-minden esetben megöli a képzelődést; csak az új tárgyak ébresztik
-fel. Azokra a tárgyakra nézve, melyeket az ember mindennap lát, nem
-a képzelődés működik, hanem az emlékezet; ez az oka az <i>ab
-assuetis non fit passio</i> tételének, mert a szenvedélyek csak a
-képzelődés tüzében gyúlnak fel. Ne okoskodjatok tehát azzal, a kit
-ki akartok gyógyítani a sötétségtől való félelemből, vigyétek
-gyakran a sötétbe és biztosak lehettek, hogy a filozófia minden
-érve nem ér fel ezzel a gyakorlással. A zsindelyező feje nem szédül
-el a háztetőn és ép úgy nem szokott félni a sötétségtől, a ki
-megszokta. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>Ime egy másik előnye éjjeli játékainknak, hozzáadva az elsőhöz:
-de hogy ezek a játékok sikerre vezessenek, nem ajánlhatom eléggé a
-vidámságot. Semmi sem oly szomorú, mint a sötétség; ne zárjátok be
-gyermeketeket börtönbe. Hadd nevessen, mikor a sötétbe belép s
-csendüljön fel nevetése, mielőtt kilép belőle, hogy a míg benne
-van, azoknak a mulatságoknak a tudata, a melyeket elhagy és azoké,
-a melyekben majd része lesz, távol tartsa tőle a fantasztikus
-képzelődéseket, melyek a sötétben meglátogathatják.</p>
-<p>Van egy határpontja az életnek, a melyen túl az ember minden
-lépésével hátrább jut. Érzem, hogy ezen a ponton én már
-túlhaladtam, hogy úgy mondjam, másik pályafutásba fogok bele. Az
-érett kor üressége, a mely érezteti magát velem, visszaidézi első
-koromnak édes idejét. Öregedve, ismét újra gyermekké leszek és
-szívesebben emlékezem vissza arra, a mit tizéves, mint a mit
-harmincz éves koromban csináltam. Bocsássátok meg tehát olvasóim,
-hogy néha önmagamról vegyem a példát, mert hogy jól írjam meg ezt a
-könyvet, ahhoz az kell, hogy szivesen irjam.</p>
-<p>Falun voltam, kosztban egy Lambercier nevű papnál. Egy nálamnál
-gazdagabb unokatestvérem volt a pajtásom, a kivel úgy bántak, mint
-gazdag örökössel, míg én távol az atyámtól, csak egy szegény árva
-gyerek voltam. Az én nagy unokabátyám Bernard rendkívül gyáva volt,
-különösen éjszaka; annyit csúfolódtam félénkségén, hogy Lambercier
-úr megunta dicsekvésemet és próbára akarta tenni a bátorságomat.
-Egy őszi estén, mikor nagyon sötét volt, oda adta nekem a templom
-kulcsát és elküldött, hogy keressem meg a szószéken a bibliát, a
-melyet ott felejtett. Hogy fölingerelje becsületérzésemet, mondott
-még néhány szót, a melyek a meghátrálást lehetetlenné tették
-számomra.</p>
-<p>Elindultam világosság nélkül; ha lett volna is nálam világosság,
-talán annál rosszabb lett volna. A czintermen kellett keresztül
-mennem; vitézül átmentem rajta, mert a míg szabad ég alatt éreztem
-magamat, soha sem féltem az éjszakában.</p>
-<p>A mint megnyitottam a templomajtót, a boltozatról valami
-suttogást hallottam, a mely mintha hangokhoz hasonlított
-<span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span> volna és a mely kezdte megingatni római
-szilárdságomat. Az ajtó kinyilt, be akartam lépni, de alig tettem
-néhány lépést, megállottam. Észrevéve a mély sötétséget, a mely a
-tágas helyiséget betöltötte, olyan rémület fogott el, hogy a hajam
-is égnek meredt; hátráltam, kiléptem a templomból és reszketve
-elkezdtem futni. Az udvarban egy Szultán nevű kis kutyát találtam,
-a melynek farkcsóválgatása megnyugtatott. Elszégyelve rémületemet,
-rögtön visszafordultam, azonban igyekeztem magammal vezetni
-Szultánt, a ki nem akart velem jönni. Hirtelen kinyitottam az ajtót
-és beléptem a templomba. Alig hogy beléptem, ismét megragadott a
-rémület, de olyan erősen, hogy elvesztettem a fejemet és bár jól
-tudtam, hogy a szószék jobb felől van, sokáig bal oldalon kerestem,
-mert megfordultam a nélkül, hogy észrevettem volna; eltévedtem a
-padok között, azt sem tudtam már hol vagyok és nem tudva megtalálni
-sem a szószéket, sem az ajtót, kimondhatatlan zavarba estem. Végre
-megtaláltam az ajtót, sikerült kijutnom a templomból s úgy
-elinaltam, mint az előbb, szilárdan eltökélve, hogy ide ugyan soha
-se jövök egyedül, csak nappal.</p>
-<p>Visszamentem a házhoz. Éppen be akartam lépni, a mikor
-megismertem Lambercier úr hangját, a mint éppen nagyot nevetett.
-Mindjárt magamra vettem a nevetést és zavarba jőve, hogy nevetség
-tárgya leszek, haboztam, kinyissam-e az ajtót. E közben hallottam,
-hogy Lambercier kisasszony nyugtalankodik miattam és azt mondja a
-cselédnek, hogy keresse elő a lámpást, Lambercier úr pedig
-készülődik, hogy keresésemre indul, rettenthetetlen unokabátyám
-kiséretében, a kinek később az egész expeditiót dicsőségéül rótták
-föl. Ebben a pillanatban minden rémületem eloszlott és nem féltem
-semmi mástól, csak hogy rajta kapnak menekülésem közben; szaladok,
-befutok a templomba, a nélkül, hogy eltévednék, tapogatódzás nélkül
-eljutok a szószékhez, fölmegyek, fogom a bibliát és megint
-leszaladok, három ugrással kijutok a templomból, az ajtót bezárni
-is elfelejtem, lihegve bemegyek a szobába, az asztalra dobom a
-bibliát lelkendezve, de azért remegve az örömtől, hogy megelőztem a
-nekem szánt segítséget. <span class="pagenum"><a name="Page_166"
-id="Page_166">-166-</a></span></p>
-<p>Azt fogják kérdezni tőlem, hogy ezt az esetet követendő például
-említem-e fel! Példájául annak a vidámságnak, a melyet az eféle
-gyakorlatokban megkivánok? Nem; de annak bizonyságául hozom fel,
-hogy semmi sem alkalmasabb megnyugtatni valakit, a ki meg van
-rémülve az est árnyaitól, mintha egy szomszéd szobában egy
-társaságot hall nevetgélni és nyugodtan beszélgetni. Azt szeretném,
-ha a helyett, hogy így egyedül mulatnánk tanítványunkkal, esténkint
-sok jókedvű gyermeket gyüjtenénk össze, ha kezdetben nem egyenként
-küldenők őket haza, hanem többeket együtt és nem koczkáztatnók meg,
-hogy egy is teljesen egyedül maradjon, hacsak nem volnánk kezdettől
-fogva biztosak benne, hogy nem fog nagyon megrémülni.</p>
-<p>Nem tudok semmi kedvesebbet és hasznosabbat képzelni, mint az
-ilyen játékok, csak éppen hogy ügyesen kell őket elrendezni. Egy
-nagy teremben valami labirintus-félét csinálnék asztalokból,
-karosszékekből, székekből és ellenzőkből. Ennek a labirintusnak
-kideríthetetlen kanyarulataiban nyolcz vagy tíz skatulya közzé
-elhelyeznék még egy másik csaknem ugyanolyan skatulyát tele
-bonbonokkal. Világos, de óvatos szavakkal pontosan megjelölném a
-helyet, a hol a jó skatulya található; a felvilágosítást úgy adnám
-meg, hogy elegendő legyen figyelmesebb és kevésbbé hebehurgya
-népségnek, mint a gyermekek; aztán sorsot huzatnék a kis
-versenyzőkkel és egymásután elküldeném őket mind keresni, a míg
-valamelyik meg nem találja a jó skatulyát: gondom lenne rá, hogy ez
-a feladat, ügyességüknek megfelelően legyen megnehezítve.<a name=
-"FNanchor_51" id="FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class=
-"fnanchor">51)</a></p>
-<p>Képzeljék el, hogy egy kis Herkules visszajön a skatulyával
-kezében, roppant büszkén vállalkozására. A skatulya az asztalra
-kerül, ünnepélyesen megnyittatik. Szinte hallom a felcsengő
-nevetést, a jókedvű banda örömkiáltásait, mikor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> az
-édességek helyett, a melyeket vártak, mohon vagy gyapoton szépen
-elrendezve egy cserebogarat, csiga-bigát, egy darab szenet, makkot,
-retket vagy valami más ilyen nyalánkságot találnak. Más alkalommal
-frissen meszelt szobában, a fal közelében fölakasztunk valami
-játékszert, valami kis butordarabot és az lesz a feladat, hogy ezt
-keressék meg, a nélkül, hogy hozzá érnének a falhoz. Alig hogy
-visszajött az, a ki elhozza, kalapjának hegye, czipője orra,
-ruhájának szegélye vagy ujja fehér lett és elárulja ügyetlenségét.
-Ennyi most már elég, talán sok is arra, hogy megértessem az eféle
-játékoknak az értelmét. Ha mindent meg kell magyaráznom, inkább ne
-is olvassatok.</p>
-<p>Mekkora előnyei lesznek az így nevelt embernek éjszaka a többiek
-fölött! A lába hozzá szokik a biztos járáshoz a sötétben, keze
-begyakorlódik, hogy könnyen alkalmazkodjék minden környező
-tárgyhoz, s fáradság nélkül elvezeti a legsűrűbb sötétségben.
-Képzelete tele lesz gyermekkora éjszakai játékaival és nehezen fog
-ijesztő dolgokra fordulni. Ha nevetést hall, nem fog ingerkedő
-szellemekre gondolni, hanem egykori pajtásaira, ha társaságot
-képzel el, nem a boszorkányok szombatja lesz az, hanem a
-nevelőjének szobája. Az éjszaka csak vidám gondolatokat idéz föl
-benne és így nem lesz soha rémítő; a helyett, hogy félne tőle,
-szeretni fogja. Ha katonai expeditióról van szó, minden pillanatban
-kész lesz rá, egyedül épp úgy, mint csapatával be fog lopózni Saul
-táborába, keresztül szalad rajta eltévedés nélkül, elmegy a király
-sátoráig, a nélkül, hogy valakit fölébresztene és visszatér onnan a
-nélkül, hogy észrevennék. Ha el kell lopni Rhesus lovait,
-forduljatok csak hozzá aggodalom nélkül, a máskép nevelt emberek
-közt bajosan találtok Ulyssest.</p>
-<p>Láttam, hogy az emberek meglepetések által akarják
-hozzászoktatni a gyermekeket, hogy éjszaka ne féljenek semmitől. Ez
-a módszer nagyon rossz. Épen az ellenkező hatást eredményezi, mint
-a mit el akarnak érni és csak arra való, hogy annál félénkebbé
-tegye őket. Sem az ész, sem a megszokás nem nyugtathat meg egy
-pillanatnyi veszély képzeletében, a melynek nem ismerhetjük sem az
-okát, sem a <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span> természetét; a meglepetésektől való
-félelemben sem, a melyeknek gyakran voltunk kitéve. Mindazáltal,
-hogy biztosíthatjuk magunkat, hogy növendékünk mindig meg lesz óva
-az ilyen eshetőségektől? Ime a legjobb tanács, a mely azt hiszem
-ebben a tekintetben segítségére lehet. Ezt mondanám Emilemnek: te
-most a jogos önvédelem állapotában vagy, mert a támadó nem hagy
-időt, hogy megitéld, vajjon rosszat forral-e ellened vagy csak meg
-akar ijeszteni; és mivel az ő részén van az előny, még a futás sem
-nyujt neked menedéket. Ragadd meg tehát merészen azt, a ki éjszaka
-meglep, akár ember, akár állat, az egyre megy; ragadd meg, markold
-meg teljes erődből, ha ellenkezik, üss, ne alkudozz az ütésekről és
-akármit mond vagy tesz is, ne ereszd el addig, a míg biztosan nem
-tudod kicsoda. A felvilágosítás valószínüleg megtanít rá, hogy nem
-sok okod volt félni és ha így bánsz el az ingerkedőkkel, bizonyosan
-elijeszted őket tréfájuk megismétlésétől.</p>
-<p>Ámbár a tapintást gyakoroljuk összes érzékeink közül a
-legfolytonosabban, mégis a benyomásai, a mint már mondottam,
-tökéletlenebbek és kevésbbé finomabbak maradnak, mint bármely más
-érzéké, mert használatába állandóan bele vegyítjük a látásét és
-mivel a tárgyat a szem hamarabb éri mint a kéz, eszünk csaknem
-mindig az utóbbi nélkül itél. Viszont azonban a tapintás benyomásai
-a legbiztosabbak, éppen azért, mivel a legkorlátoltabbak; mert nem
-terjedve tovább, csak a meddig a kezünk ér, helyesbítik a többi
-érzékek csalódásait, melyek a távolból irányulnak a tárgyakra,
-melyeket alig vesznek észre, holott a mit a tapintás észrevesz,
-mindazt jól veszi észre. Vegyük ehhez még azt, hogy az izmok
-erejét, a mikor tetszik, hozzáfűzhetjük az idegek tevékenységéhez
-és így egyidejű érzéklés által a hőfok, a nagyság, az alak
-benyomásához hozzákapcsoljuk a súly és a szilárdság benyomását. Így
-a tapintás lévén az összes érzékek között az, a mely legjobban
-tájékoztat arról a benyomásról, a melyet idegen testek a mienkre
-tehetnek, egyúttal az is, a melynek használata a leggyakrabbi és a
-legközvetlenebbül adja meg az önfentartásunkra szükséges
-tapasztalatot. <span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span></p>
-<p>Ha a gyakorlott tapintás segítségére van a látásnak, miért ne
-lehetne segítségére bizonyos pontig a hallásnak is, mikor a hangok
-a hangzó tárgyakon a tapintás segítségével észrevehető rezgéseket
-idéznek elő? Ha ráteszszük a kezünket egy gordonka testére, a szem
-vagy a fül segítsége nélkül is megkülönböztethetjük, csupán csak
-arról, hogy miként rezeg a fa, vajjon mély vagy magas-e a hang, a
-melyet ad és melyik húrról való. Ha gyakoroljuk érzékünket ezekben
-a megkülönböztetésekben, nincs semmi kétség az iránt, hogy idővel
-oly érzékenyekké válhatunk, hogy egy egész dallamot megismerünk
-ujjaink segítségével. Ha pedig ezt feltételezzük, nyilvánvaló, hogy
-a süketekkel könnyen lehetne a zene útján beszélni; mert a hangok
-és időmértékek nem lévén kevésbbé alkalmasak a szabályszerű
-kombinációkra, mint a szótagok és a hangzók, ép úgy alapjává
-tehetők a beszédnek.</p>
-<p>Vannak gyakorlatok, melyek lanyhává teszik és eltompítják a
-tapintás érzékét, viszont mások élesítik, érzékenyebbé és finomabbá
-teszik. Az előbbiek sok mozgást és erőt kapcsolva az érdes
-tárgyakkal való folytonos érintkezéshez, durvává és bütykössé
-teszik a bőrt és megfosztják természetes érzékenységétől; az
-utóbbiak ezt az érzékenységet könnyű és gyakori érintés által
-változatossá teszik, úgy hogy a szellem, figyelmessé téve a
-szüntelenül ismétlődő benyomásokra, megszerzi az összes
-módosulásaik megitélésére való hajlékonyságot. Ez a külömbség
-érezhető a zenei hangszerek használatában: a gordonka, a nagybőgő,
-sőt a hegedű, kemény és az ujjakat sértő fogdosása, hajlékonyabbá
-teszi ugyan az ujjakat, de keményedéseket idéz elő a hegyükön. A
-clavecin sima és könnyed érintése szintén hajlékonyabbá, de
-egyuttal érzékenyebbé is teszi az ujjakat. Ebben tehát a
-claveciennek kell adni az előnyt. Fontos dolog, hogy a bőr
-megedződjék a levegő benyomásai iránt és ki tudja bírni
-változásait, mert a bőr védi a test többi részeit. Ettől eltekintve
-nem akarom, hogy a kéz az ugyanazon munkával való tulságos szolgai
-foglalkozás által megkeményedjék és bőre majdnem csontszerüvé
-válva, elveszítse azt a finom érzést, a melynek révén meg tudja
-<span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
-"Page_170">-170-</a></span> ismerni, micsodák azok a tárgyak, a
-melyeket végig simítatanak vele és a melyek az érintkezés módja
-szerint a sötétben néha különböző módokon remegtetnek meg
-bennünket.</p>
-<p>Miért legyen kénytelen az én növendékem állandóan ökörbőrt
-viselni a lába alatt, mi baja származhatnék belőle, ha a szükséghez
-képest a saját bőre szolgálna neki talp gyanánt? Nyilvánvaló, hogy
-a testnek ezen a részén a bőr finomsága, nem lehet soha hasznos
-semmire és gyakran sokat árthat is. Mikor a tél közepén éjfélkor a
-genfieket fölverte városukban az ellenség, hamarabb találták meg a
-puskáikat, mint a czipőiket. Ha egy se tudott volna közölük
-mezitláb járni, ki tudja, nem került volna-e Genf ellenség
-kezére.</p>
-<p>Fegyverezzük föl az embert mindig a váratlan eshetőségek ellen.
-Emil szaladgáljon reggelenkint mezitláb bármely évszakban, a
-szobában, a lépcsőn, a kertben, egyáltalán nem szidom érte, sőt
-követem a példáját, csak arra vigyázok, hogy üvegbe ne lépjen.
-Mindjárt beszélni fogok a kézimunkákról és játékokról is,
-egyébiránt tanulja meg a járásnak mindazon módjait, melyek
-előmozdítják a test mozgását, hogy minden helyzetben könnyed és
-biztos legyen a tartása, hogy tudjon ugorni messzire és magasra,
-fára mászni, átmászni a falon, találja meg mindig az egyensúlyt,
-minden mozdulata, taglejtése legyen a súlypont törvényei szerint
-elrendezve, jóval azelőtt, hogy a statika tanítaná erre. A szerint,
-a hogy a lába a földet éri és a hogy a teste a czombjára
-támaszkodik, érezni-e kell, jól vagy rosszul áll-e? A biztos
-tartásban mindig van báj és a legszilárdabb állás egyúttal a
-legelegánsabb is. Ha tánczmester lennék, nem csinálnám végig
-Marcel<a name="FNanchor_52" id="FNanchor_52"></a><a href=
-"#Footnote_52" class="fnanchor">52)</a> minden majmoskodását, a
-melyek <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span> jók annak az országnak számára, a hol
-csinálja őket; ellenben, a helyett, hogy örökké ugrándozással
-foglalnám el tanítványomat, elvezetném egy szikla lábához. Itt
-megmutatnám neki, hogy kell kiállnia, hogy kell a testét és a fejét
-hordania, milyen mozdulatot kell tennie, mi módon kell hol a lábát,
-hol a kezét oda tennie, hogy könnyedén követhesse a göröngyös,
-sikamlós és botlós ösvényeket és csúcsról-csúcsra ugrani fölmenet
-és lemenet egyaránt. Inkább egy zerge vetélytársává tenném, mint
-egy operai tánczos vetélytársává. A mennyire a tapintás az ember
-környezetére központosítja tevékenységét, épp annyira kiterjeszti a
-látás a magáét azon túl is; éppen ez az, a mi az utóbbit csalé
-konnyá teszi: az ember egy szempillantással befoglalja látkörének
-felét. Az egyidejű érzékletek és az általuk előidézett itéletek e
-sokaságában hogyne tévednénk valamelyik felől? Így a látás összes
-érzékeink közül a legcsalékonyabb, éppen azért, mivel a
-legkiterjedtebb és mert messze előtte járván a többieknek,
-tevékenysége túlságosan gyors és tulságosan széleskörű arra, hogy a
-többi érzékek helyesbíthessék. Sőt mi több, maguk a távlati
-illuziók szükségesek nekünk, hogy fölismerhessük a kiterjedést és
-összehasonlíthassuk ennek egyes részeit. A látási csalódások nélkül
-nem látnánk semmit a messzeségben, a nagyság és megvilágítás
-fokozatai nélkül nem tudnánk megbecsülni semmi távolságot, vagyis
-inkább nem volna ránk nézve távolság. Ha két egyforma nagyságú fa
-közül az, a mely száz lépésnyire van tőlünk, ugyanakkorának és
-ugyanolyan jól láthatónak tűnnék föl, mint az, a mely tíz
-lépésnyire van, mind a kettőt egymás mellé helyeznők. Ha a tárgyak
-összes dimenzióit valóságos méretük szerint vennők észre, nem
-látnánk semmi tért és minden úgy tűnnék fel, mintha a szemünkön
-volna.</p>
-<p>A látás érzékének csak egy mértéke van a tárgyak nagyságának és
-távolságának megitélésére, tudniillik a látási szög nyilása, a
-melyet szemünkben keltenek és mivel <span class="pagenum"><a name=
-"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> ez a nyilás egy összett
-oknak egyszerü eredménye, az itélet, melyet fölidéz bennünk,
-határozatlannak hagy minden egyes okot, vagy szükségszerüen
-csalékonynyá válik. Mert hogyan különböztessem meg egyszeri
-látásra, vajjon a szög, a mely alatt egy tárgyat kisebbnek látok,
-mint egy mást, azért ilyen-e, mert az előbbi tárgy csakugyan
-kisebb, vagy azért, mert messzebb van tőlem?</p>
-<p>Itt tehát az előbbivel ellenkező módszer szerint kell eljárni: a
-helyett, hogy egyszerüsítenők az érzékletet, mindig egy másikkal
-kell megkettőzni és helyesbíteni; alávetni a látási szervet a
-tapintási szervnek és hogy úgy mondjam visszaszorítani az előbbinek
-előrohanását a másiknak nehézkes és szabályos haladásával. Mivel
-ennek gyakorlatához nem ragaszkodunk, szemmérték szerinti
-becsléseink nagyon pontatlanok. Pillantásunkban nincs semmi
-biztosság a magasságok, a hosszúságok, a mélységek, a távolságok
-megitélésére és hogy ez nem annyira az érzéknek, mint inkább
-használatának hibája, ennek bizonyítéka az, hogy a mérnökök, a
-földmérők, az építészek, a kőművesek, a festők rendszerint sokkal
-biztosabb szemmértéküek, mint mi és pontosabban becsülik meg a
-kiterjedés méreteit, mert a mesterségük megszerzi nekik ebben a
-gyakorlatot, a melynek megszerzését mi elhanyagoljuk s a látási
-szög kétértelműségét kiegyenlítik azon jelenségek által, a melyek
-azt kisérik és a melyek pontosabban határozzák meg szemünkben e
-szög két okának egymáshoz való viszonyát.</p>
-<p>Minden, a mi a testnek mozgást ad a nélkül, hogy feszélyezné,
-mindig könnyen elérhető a gyermeknél. Ezerféle eszköz van arra,
-hogy érdeket keltsünk benne a távolságok mérése, fölismerése,
-becslése iránt. Itt van egy nagyon magas cseresznyefa. Mit kell
-tennünk, hogy cseresznyét szedhessünk róla? Jó lesz-e erre a létra
-a pajtában? Itt van egy nagyon széles patak, hogy mehetünk rajta
-keresztül? Vajon elég hosszú lesz-e az egyik deszka az udvaron,
-hogy átérje a két partját? Szeretnénk ablakunkból a kastély árkában
-halászni, hány öl hosszúnak kell lennie a zsinórnak? Hintát
-szeretnék csinálni két fa között. Vajjon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> elég
-hosszú lesz-e hozzá egy két öles kötél? Azt mondják, hogy a másik
-házban 25 négyszöglábnyi szobánk lesz, azt hiszed elég nagy lesz
-nekünk? Vajon nagyobb lesz-e, mint ez? Nagyon éhesek vagyunk, arra
-van két falu, melyikbe érünk a kettő közül hamarabb ebédre?</p>
-<p>Arról volt szó, hogy gyakoroljunk a futásban egy lagymatag és
-lusta gyereket, a ki magától nem vehető rá sem az egyik, sem a
-másik testgyakorlatra, holott a katonai pályára szánták; nem tudom
-hogyan, de elhitette magával, hogy egy az ő rangjabeli embernek nem
-való semmit tenni és semmit tudni, és hogy a nemessége helyettesíti
-a karjait, a combjait ép úgy, mint minden nemű érdemét. Az ilyen
-úrfiból gyorslábú Achillest csinálni, arra talán Chiron ügyessége
-is alig lett volna elegendő. A nehézség annál nagyobb volt, mert én
-egyáltalán nem akartam neki semmit parancsolni, jogaim közül
-száműztem a buzdító beszédeket, az igéreteket, a fenyegetéseket, a
-vetélkedést és a feltünés vágyát. Hogy oltsam bele a futás vágyát a
-nélkül, hogy valamit mondjak neki? Hogy magam futkossak, az nagyon
-kevéssé biztos módszer lett volna és kellemetlenségekre vezetett
-volna. Másrészt arról is volt szó, hogy ebből a gyakorlatból valami
-tanulságot is vonjak le számára, hogy hozzá szoktassam a gépezet és
-az itélet tevékenységét, hogy mindig összhangzatosan járjanak. Ime,
-hogy fogtam hozzá: én, vagyis az, a ki ebben a példában beszél.</p>
-<p>Délutánonként elmenve sétálni, néha a zsebembe tettem két
-süteményt abból a fajtából, a melyet a gyerek nagyon szeretett.
-Mindegyikünk megevett egyet séta közben<a name="FNanchor_53" id=
-"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class="fnanchor">53)</a>
-és nagyon elégedetten tértünk haza. Egy nap a gyerek észre veszi,
-hogy három darab sütemény van nálam; meg tudott volna enni hatot is
-a nélkül, hogy baja lenne tőle; <span class="pagenum"><a name=
-"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> hamar lenyeli a magáét és
-kéri a harmadikat. Nem, mondom neki én, majd inkább megeszem magam,
-vagy megosztozunk rajta; de legjobban szeretném, ha az a két gyerek
-ott versenyt futna érte. Oda hivtam őket, megmutattam nekik a
-süteményt és közöltem velük a föltételt. Több se kellett nekik. A
-süteményt egy nagy kőre tettük, a mely czélpontul szolgált;
-megjelöltük a távolságot; mi leültünk. Adott jelre a két fiu neki
-indult, a győztes elkapta a süteményt és könyörtelenül megette, a
-nézők és a legyőzött szeme láttára.</p>
-<p>Ez a mulatság többet ért, mint a sütemény, de eleinte nem volt
-semmi hatása és nem keltett semmi sikert. Nem riasztattam vissza
-magamat, nem is siettem: a gyermekek oktatása olyan mesterség, a
-melyben tudni kell időt veszteni, hogy időt nyerjünk. Folytattuk
-sétáinkat, gyakran hoztunk három süteményt, néha négyet is és
-időnként akadt egy, sőt kettő is a versenyzők számára. A versenydíj
-nem volt ugyan nagy, de a versenyzők sem voltak nagyon követelőzők:
-a ki elnyerte, az dicséretet kapott és ünnepeltetett, az egész
-dolog bizonyos szertartásossággal ment. Hogy lehetővé tegyem a
-szerencse változását és fokozzam az érdekességet, hosszabbra
-jelöltem ki a távolságot és több versenyzőt is eresztettem be.
-Alig, hogy a sorompóba léptek, az arra járók mind megállottak, hogy
-nézzék őket. A biztatások, a kiáltozások, a tapsok lelkesítették
-őket; egyszer-másszor láttam, hogy az én urficskám fölugrik, mikor
-az egyik fiu már-már utolérte vagy tulhaladta a másikat. Ránézve
-olympiai játékok voltak ezek. Ez alatt a versenyzők néha cselekkel
-éltek, kölcsönösen tartóztatták egymást, vagy gáncsot vetettek
-egymásnak, vagy az egyik köveket dobott a másiknak utjába. Ez nekem
-alkalmat adott, hogy elválasszam őket, hogy külömböző, de a céltól
-egyforma távolságra levő pontokról indítsam el őket. Hamar meg
-fogjuk látni ennek az előrelátásnak az okát, mert ezt a fontos
-ügyet nagyon részletesen akarom tárgyalni.</p>
-<p>Az urfit boszantotta, hogy a szeme láttára mindég mások eszik
-meg a süteményt, a melyet ő szeretett volna. Kezdte végre
-gyanítani, hogy a futás is lehet jó valamire <span class=
-"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> és
-látva, hogy neki is van két lába, kezdte magát titokban gyakorolni.
-Én úgy tettem, mintha nem látnék semmit, de akkor már tudtam, hogy
-a hadi tervem sikerült. Mikor azt hitte, hogy már elég erős (és ezt
-én előbb olvastam ki a gondolataiból, mint ő) úgy tett, mintha a
-süteményért nyafogna. Elutasítottam; makacskodott és végre boszus
-hangon ezt mondta: nahát tegye le a kőre, jelölje meg a távolságot,
-majd aztán meglátjuk. Jól van, mondtam én neki nevetve, hát tud az
-urfi futni? Nagyobb lesz az étvágyad, de nem lesz mivel
-kielégíteni. Csúfolódásom ingerelte, megemberelte magát és annál
-könnyebben nyerte meg a dijat, mert én nagyon rövidre szabtam a
-sorompót és gondom volt rá, hogy a jobbik futót eltávolítsam. Meg
-fogják érteni, hogy az első lépés után könnyü volt a lelket
-fentartani a gyerekben; csakhamar oly nagy kedvet kapott erre a
-testgyakorlatra, hogy kedvezés nélkül is csaknem biztosan legyőzte
-ficzkóimat a futásban, bármily nagy volt is a távolság.</p>
-<p>Az így elért előny egy másikat is hozott magával, a melyre nem
-is gondoltam. A míg ritkán nyerte el a dijat, csaknem mindég maga
-ette meg, épp úgy, mint a versenytársai; de hozzászokva a
-győzelemhez, nagylelkű lett és gyakran megosztotta a süteményt a
-legyőzöttekkel. Ez magamnak is egy erkölcsi megfigyelést nyujtott
-és ebből tanultam meg, hogy mi a nagylelküség igazi alapja.</p>
-<p>Továbbra is külömböző helyeken jelöltem meg a pontokat, a
-melyekről mindegyiküknek egyszerre kellett elindulni, s a nélkül,
-hogy ő észrevette volna, egyenlőtlen távolságokat szabtam ki, úgy,
-hogy az egyiknek nagyobb utat kellett megtennie, mint a másiknak,
-hogy ugyanahhoz a czélhoz érjen; így tehát nyilvánvaló, hátrányban
-volt. De a növendékem, bár ráhagytam a választást, nem tudta ennek
-hasznát venni. A nélkül, hogy törődött volna a távolsággal, mindég
-a legszebbik utat választotta, úgy hogy könnyen ki tudta találni a
-választását s így csaknem a szerint nyerte meg, vagy vesztette el a
-süteményt, a hogy én akartam. Ennek a fogásnak is nemcsak egy
-czélra volt meg a haszna. Mindazáltal, miután czélom az volt, hogy
-észrevegye a különbséget, <span class="pagenum"><a name="Page_176"
-id="Page_176">-176-</a></span> megpróbáltam érezhetővé tenni
-számára; de bár nyugodt állapotában közömbös természetű volt, oly
-élénk volt a játékban és annyira bizott bennem, hogy ugyancsak
-vesződségembe került észrevétetni vele, hogy én rászedtem. Végre
-sikerült, daczára hebehurgyaságának; szemrehányásokat is tett nekem
-érte. Ezt mondtam neki: mit panaszkodol? mikor én ajándékozok
-valakinek valamit, nem szabhatom-e meg föltételeimet, a hogy
-akarom? Ki kényszerít téged arra, hogy fuss? Megigértem neked, hogy
-egyformára jelölöm ki a sorompókat? nem volt-e módodban választani?
-Válaszd a legrövidebbiket, senki sem fog benne akadályozni. Hát nem
-látod, hogy épen neked kedvezek és hogy az egyenlőtlenség, a mely
-miatt zúgolódol, a te előnyödre szolgál, ha hasznát tudod venni? Ez
-nyilvánvaló volt, a gyerek megértette és hogy választhasson, jobban
-körül kellett néznie. Eleinte meg akarta olvasni a lépéseket, de a
-gyermek lépésmértéke lassú és bizonytalan, aztán meg több
-versenyfutást is rendeztem egy nap és végül, a mulatság a
-szenvedély egy nemévé válván, sajnálták a sorompók mérésére
-vesztegetni a futásra való időt. A gyermekkor élénksége nehezen
-alkalmazkodik az ilyen halasztásokhoz; a gyerek tehát gyakorolta
-magát, hogy jobban lásson, hogy jobban tudja megbecsülni szemmérték
-szerint a távolságokat. Akkor aztán nem sok fáradságomba került
-fejleszteni ezt a kedvét. Néhány hónapi próbálgatás és hibáinak
-kijavítása után annyira kialakult a szemmértéke, hogy ha
-gondolatban egy bizonyos távoleső tárgyra tettem a süteményt, a
-tekintete csaknem épp olyan biztos volt, mint egy földmérő
-láncza.</p>
-<p>Mivel a látás valamennyi érzék közül az, a melytől a legkevésbbé
-lehet elválasztani az ész itéleteit, sok idő kell arra, hogy
-megtanuljunk látni. Sokáig kell, hogy összehasonlítottuk légyen a
-látást a tapintással, hogy hozzá szoktassuk a két érzék közül az
-előbbit, hogy híven tudósítson a formákról és a távolságokról. A
-tapintás nélkül és az előrehaladó mozgás nélkül a világ legáthatóbb
-szeme sem tudna nekünk semmiféle fogalmat adni a térről. Az egész
-világegyetem nem lehet egyéb, csak egy pont az osztriga
-<span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
-"Page_177">-177-</a></span> számára: még akkor sem tünhetnék fel
-neki semmivel több, ha emberi lélek informálná ezt az osztrigát.
-Csak a járás, a tapogatózás, a számlálás, a távolságok mérése által
-tanuljuk meg azokat megbecsülni: de ha mindig mérnők, az érzék
-mindig a mérőeszközre támaszkodnék s nem tenne szert
-megbizhatóságra. Hasonlóképpen nem szükséges, hogy a gyermek
-egyszerre menjen át a mérésről a megbecsülésre; eleinte szükséges,
-hogy tovább is részenként hasonlítsa össze azt, a mit nem tud
-egyszerre egészen összehasonlítani, a pontos rész-megbecsüléseket
-hozzávetőleges megbecsülésekkel helyettesítse és szokjék hozzá,
-hogy a helyett, hogy mindég a kezével alkalmazná a mértéket, csupán
-a szemével is tudja alkalmazni. Mindazáltal úgy találom, hogy első
-megbecsüléseit valóságos mérésekkel kell hitelesíteni, hogy
-kiigazítsa tévedéseit és hogy ha marad az érzékében valami hamis
-látszat, tanulja meg, jobb megitélés által helyesbíteni. Vannak
-természetes mértékek, melyek körülbelül azonosak minden helyen: az
-ember lépése, kitárt karjainak szélessége, termetének magassága.
-Mikor a gyermek egy emelet magasságát becsüli meg, a nevelője
-szolgálhat neki rőf gyanánt, ha egy torony magasságát becsüli,
-vegye mértékül a házakat, ha az út mérföldeit akarja tudni,
-számlálja az óra járást. Mindenekfölött pedig mindebből semmit sem
-szabad helyette megtenni, tegye meg ő maga.</p>
-<p>Nem lehet megtanítani a testek kiterjedésének és nagyságának
-helyes megitélésére, ha nem tanítjuk meg egyúttal formáik
-ismeretére, sőt utánzására is, mert alapjában véve ez az utánzás
-csakis a távlat törvényein alapszik és a kiterjedést nem lehet a
-látszatai szerint megbecsülni, ha nincs valamelyes fogalmunk
-ezekről a törvényekről. A gyermek nagy utánzó, mindent igyekszik
-lerajzolni; azt akarom, hogy az én növendékem művelje ezt a
-művészetet, nem annyira magának a művészetnek kedvéért, mint
-inkább, hogy a keze biztos és a szeme ügyes legyen; a mint hogy
-általában véve nagyon kevéssé fontos, hogy tudja-e ezt vagy azt a
-gyakorlatot, csak szerezze meg az érzéknek azt az élességét és a
-testnek helyes megszokását, a melyet ezzel a gyakorlattal nyerünk.
-Óvakodnék tehát attól, hogy rajztanítót <span class=
-"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> adjak
-neki, a ki csak utánzatokat utánoztatna és rajzok után utánoztatna
-vele. Azt akarom, hogy ne legyen más mestere, csak a természet, sem
-más mintája, csak a tárgyak maguk. Azt akarom, hogy maga az eredeti
-legyen a szeme előtt, nem pedig a papiros, a mely azt átrajzolja,
-hogy a házat a házról, a fát a fáról, az embert az emberről
-rajzolja le, hogy hozzá szokjék a testek és jelenségeik helyes
-megfigyeléséhez, nem pedig, hogy hamis és konvenczionális
-ábrázolásokat igazi átrajzolásoknak tekintsen. Még attól is óvnám,
-hogy bármit is emlékezetből rajzoljon, a tárgyak távollétében,
-mindaddig, a míg gyakori megfigyelés útján azoknak pontos formái
-jól bevésődnek képzeletébe. Attól félnék ugyanis, hogy a dolgok
-valóságos alakját bizarr és fantastikus formákkal helyettesítve
-elvesztem az arányok ismeretét és a természet szépségeiben való
-gyönyörködést.</p>
-<p>Jól tudom, hogy ily módon sokáig fog firkálni a nélkül, hogy
-valami felismerhetőt tudna rajzolni, hogy későn fogja elérni a
-körvonalak elegancziáját és az ügyes rajzoló könnyed
-vonalvezetését, a festői hatások megkülönböztetését és a rajzbeli
-jó izlést, talán el sem éri soha. Viszont azonban bizonyosan
-megszerzi a pontos tekintetet, a biztosabb kezet, helyes ismeretét
-a nagyság és forma igazi viszonyainak, a melyek az állatok, a
-növények, a természeti testek között vannak és a pontosabb
-tapasztalatot a távlat játéka dolgában. Éppen ez az, a mit én el
-akartam érni és az én czélom nem annyira az, hogy utánozni tudja a
-tárgyakat, mint inkább, hogy ismerje őket; kedvesebb nekem, ha meg
-tud mutatni egy akantus növényt, mintha jobban tudná megrajzolni
-egy oszlopfő levélzetét.</p>
-<p>Egyébiránt ebben a gyakorlásban épp úgy, mint a többiekben, nem
-azt kivánom, hogy növendékemnek egyedül legyen benne mulatsága.
-Azzal akarom neki még kellemesebbé tenni, hogy mindég megosztom
-vele, azt is akarom, hogy ne legyen más versenytársa csak én, de én
-fáradhatatlan és koczkázat nélküli versenytársa leszek. Ez
-érdekességet visz a foglalatosságba, a nélkül, hogy féltékenységet
-támasztana köztünk. Az ő módja szerint fogom meg a czeruzát
-<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span> és eleinte épp oly ügyetlenül fogok
-vele bánni, mint ő. Lehetnék Apelles, mégis kontárnak mutatnám
-magamat. Azon kezdeném, hogy úgy rajzolnék le egy embert, a hogy a
-cselédnép szokta a falakra rajzolni, mindegyik karja egy vonás,
-mindegyik lába egy vonás, az ujja vastagabb, mint a karja, jóval
-ezután egyikünk vagy másikunk észrevenné ezt az aránytalanságot,
-megjegyeznők, hogy a lábnak van szélessége és hogy ez a szélesség
-nem mindenütt egyforma, hogy a karnak megvan a testtel arányos
-meghatározott hosszúsága, sőt ebben a haladásban legfölebb, hogy
-együtt haladnék vele, vagy csak oly kevéssel előzném meg, hogy
-mindig könnyű volna neki utolérni engem. Sőt gyakran túl is
-haladhatna. Festékeket, ecseteket is kapnánk, megpróbálnók utánozni
-a tárgyak szineit és egész megjelenését, épp úgy mint a formáikat.
-Illuminálnánk, festenénk, packáznánk, de minden paczkázásunk
-közben, szüntelenül kémlelnénk a természetet és mindent mesterünk
-szeme előtt tennénk.</p>
-<p>Zavarban voltunk szobánk diszítményei miatt, most végre
-megtaláltuk őket. Berámáztatom rajzainkat, beboríttatom őket szép
-üveggel, hogy ne lehessen többé hozzájuk nyúlni és hogy mindég
-abban az állapotban látva őket magunk előtt, a hogy elkészítettük,
-mindegyiknek meglegyen benne az érdeke, hogy el ne hanyagolja az
-övéit. Szép sorban fölakasztom őket körös-körül a szobában, minden
-rajz 20–30-szor ismétlődik és minden példányán mutatja szerzője
-haladását attól a pillanattól fogva, a mikor a ház nem egyéb, mint
-egy csaknem formátlan négyszög, mindaddig, míg a homlokzata, az
-oldalnégyzete, az arányai, az árnyékai a legpontosabb hűséggel
-tünnek föl. Ezek a fokozások okvetlenül szüntelen érdekes képeket
-nyujtanak nekünk, érdekeseket másoknak is és mindjobban fölingerlik
-versenygésünket. Az első legkezdetlegesebb rajzokat ragyogó
-aranyozott keretekbe teszem, a melyek kiemelik őket, ellenben mikor
-az ábrázolás pontosabb lesz és a rajz igazán jó, akkor csak nagyon
-egyszerű fekete keretbe teszem; nincs más díszre szüksége, mint
-maga-magára és kár volna, ha a keret osztozna a figyelemben, a
-melyet a tárgy megérdemel. Így mindegyikünk kívánkoznék az egyszerű
-keret <span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span> dicsősége után és a mikor az egyik le
-akarja becsülni a másiknak valamelyik rajzát, aranyos keretre
-itéli. Egykor talán ezek az aranyos keretek közmondás számba fognak
-menni köztünk és csodálkozni fogunk, hogy hány ember szolgáltat
-magának igazságot, a mikor így keretezi be magát.</p>
-<p>Mondtam már, hogy a geométria nem való a gyermeknek, de ez a mi
-hibánk. Nem látjuk be, hogy az ő módszerük nem ugyanaz, mint a
-mienk és hogy az, a mi számunkra az okoskodás művészetévé lesz, az
-ő számukra nem lehet más, csak a látás művészete. A helyett, hogy
-rájuk erőltetjük a mi módszerünket, jobban tennők, ha elfogadnók az
-övéket, mert a mi módunk a geometria megtanulására épp annyira a
-képzelődés dolga, mint az okoskodásé. Mikor a tétel meg van adva,
-hozzá kell képzelni a bizonyítást, azaz meg kell találni, hogy a
-már ismert tételek közül melyiknek lehet ez a következése, és hogy
-mindazon következések közül, a melyeket ugyanabból a tételből
-levonhatunk, pontosan kiválasszuk azt, a melyről szó van.</p>
-<p>Ily módon a legszabatosabb okoskodó sem megy sokra, ha csak nem
-találékony. Ezenkívül mi következik még ebből? Hogy a helyett, hogy
-megtaláltatnák velünk a bizonyításokat, diktálják őket nekünk, hogy
-a helyett, hogy megtanítanának minket okoskodni, a mester okoskodik
-helyettünk és csak az emlekezetünket gyakorolja.</p>
-<p>Csináljatok szabatos alakokat, kombináljátok őket, tegyétek őket
-egymásra, vizsgáljátok egymáshoz való viszonyukat; meg fogjátok
-találni az egész elemi geométriát, megfigyelésről megfigyelésre
-haladva, a nélkül, hogy szó volna akár definitiókról, akár
-problémákról, akár bármi más bizonyítási formáról, csak éppen a
-tárgyak egyszerű egymásra helyezéséről. A mi engem illet, én nem is
-teszek úgy, mintha én tanítanám Emilt geométriára. Ő tanítana meg
-rá engem; én keresem a viszonyokat, ő fogja megtalálni, mert olyan
-módon keresem, hogy megtaláltassam vele. Például a helyett, hogy
-körzőt használnék egy kör rajzolására, egy tengely körül forgó
-fonál végére erősített csúcscsal rajzolom meg. Ezután, mikor össze
-akarom hasonlítani <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span> egymás között a kör sugarait, Emil ki
-fog nevetni és meg fogja velem értetni, hogy ugyanaz a kifeszített
-fonál nem rajzolhat le egyenlőtlen távolságokat.</p>
-<p>Ha meg akarok mérni egy 60 foknyi szöget, ennek a szögnek
-csúcsától kiindulva nem ívet rajzolok, hanem teljes kört, mert a
-gyermekkel nem szabad semmit föltételeztetni. Azt fogom találni,
-hogy a körnek a szög két szára közé befoglalt része a kör
-hatodrésze. Ezután ugyancsak a szög csúcsából egy másik, nagyobb
-kört rajzolok és ismét azt találom, hogy ez a második ív is
-hatodrésze a neki megfelelő körnek. Leirok még egy harmadik
-concentrikus kört is, a melyen ugyanezt a tapasztalatot teszem és
-ezt folytatom ujabb és ujabb körökkel, a míg Emil megütődve
-ostobaságomon, föl nem világosít, hogy minden ív, akár nagy, akár
-kicsiny, ha ugyanaz a szög foglalja be, mindig hatodrésze lesz a
-neki megfelelő körnek stb. Ime egyszerre eljutottunk a szögmérő
-használatához.</p>
-<p>Annak bizonyítására, hogy a két mellékszög egyenlő két
-derékszöggel, leirunk egy kört; én ellenkezőleg úgy teszek, hogy
-Emil ezt először a körben vegye észre és azután ezt mondom neki: ha
-most elvennők a kört és meghagynók az egyenes vonalakat, vajjon
-megváltoznék-e a szögek nagysága? stb.</p>
-<p>Az alakok helyességét el szokták hanyagolni, csak föltételezik
-és aztán neki fognak a bizonyításnak. Köztünk ellenkezőleg soha sem
-kerül szó bizonyításról, legfontosabb dolgunk az lesz, hogy
-egyenes, pontos, egyenlő vonalakat húzzunk, hogy tökéletes
-négyzetet rajzoljunk, hogy kerek kört irjunk le. Hogy megállapítsuk
-az alak pontosságát, megvizsgáljuk minden észrevehető tulajdonságát
-és ez alkalmat ad nekünk, hogy mind újabb tulajdonságait födözzük
-fel. Összehajtjuk az átmérőjénél fogva a két félkört, az átlójánál
-fogva a négyzet két felét, összehasonlítjuk a két alakot, hogy
-lássuk, melyiknek szélei illenek össze pontosabban, következőleg
-melyik van jobban megcsinálva; megvitatjuk vajjon a részeknek ez az
-egyenlősége mindig meg van-e a parallelogramban, a trapézban stb.
-Néha megpróbáljuk előre megállapítani a kisérlet sikerét, mielőtt
-megtennők; <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
-"Page_182">-182-</a></span> igyekszünk megtalálni az okait stb. A
-geometria növendékemre nézve nem egyéb, mint hogy jól tudjon bánni
-a vonalzóval és a körzővel; nem szabad összetévesztenie a rajzzal,
-a melyben ezen eszközök egyikét sem használja. A vonalzó és a körző
-kulcscsal lesz bezárva és csak ritkán és rövid időre engedem
-használni, hogy hozzá ne szokjon a firkáláshoz; ellenben az
-ábráinkat néha elvihetjük sétáinkra és beszélgethetünk arról, a mit
-már csináltunk, vagy a mit csinálni akarunk. Sohasem felejtem el,
-hogy láttam Turinban egy fiatal embert, a kit gyermekkorában úgy
-tanítottak meg a körvonalak és a felületek viszonyára, hogy
-mindennap mindenféle geometriai formájú izoperimetrikus lepénykéket
-adtak neki válogatni. A kis falánk kimerítette Archimedes minden
-tudományát, hogy megtalálja azt a lepénykét, a melyen legtöbb az
-enni való.</p>
-<p>Mikor a gyermek tollabdával játszik, gyakorolja a szemét és a
-karját pontosságra; mikor a csigát hajtja, fokozza saját erejét
-azzal, hogy él vele, még pedig a nélkül, hogy maga is tudná. Nem
-egyszer kérdeztem már, hogy miért nem kapatják rá a gyermekeket
-ugyanazokra az ügyességi játékokra, a melyeket a felnőttek szoktak
-játszani: a labda ütésre és elkapásra, a tekézésre, az íjjazásra, a
-léggömbre, zenei hangszerekre. Azt felelték, hogy e játékok
-némelyike túlhaladja a gyermek erejét, a többire pedig a tagjai és
-orgánumai nincsenek eléggé kifejlődve. Ezeket az okokat rosszaknak
-találom: a gyermeknek nincs akkora termete, mint a felnőttnek és
-mégis ugyanolyan ruhában jár, mint az. Nem úgy értem, hogy a mi
-dákónkkal játszon, három láb magas billiárdasztalon, nem is úgy
-értem, hogy a mi ütőfáinkkal üsse a labdát, vagy hogy a labdázó
-mester rakettjét adják kicsi kezébe, hanem úgy, hogy olyan teremben
-játszon, a melynek ablakai meg vannak védve, hogy eleinte csak lágy
-labdát használjon, hogy első rakettjei fából, majd aztán
-pergamentből és végül kifeszített bélhúrból legyenek haladásának
-mértéke szerint! Előnyt adtok a tolllabdának, mivel kevésbbé
-fáraszt és nem jár veszélylyel. Két oknál fogva nincs igazatok. A
-toll-labda női játék, de olyan nőt nem látni, a ki ne ugrana félre
-a röpülő labda <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> elől. Az ő fehér bőrüknek nem szabad
-ütődésektől megkeménykednie és az ő arczuk egyebet vár, nem
-horzsolásokat. De mi, akik arra valók vagyunk, hogy erőteljesek
-legyünk, azt hisszük, hogy fáradtság nélkül leszünk erősek? és
-milyen védekezésre leszünk képesek, ha sohasem támadtatunk meg?
-Mindig lanyhán játszuk azokat a játékokat, a melyekben veszély
-nélkül lehet ügyetlenkedni; a toll-labda nem vét annak, a kire
-ráesik; de semmi sem teszi a kart oly mozgékonynyá, mintha a fejet
-kell vele eltakarni, semmi sem teszi a tekintetet oly biztossá,
-mintha a szemet kell megvédeni. A terem egyik végétől a másikig
-ugrani, kiszámítani a levegőben levő labda röptét, erős és biztos
-kézzel visszaütni: az ilyen játékok nem annyira illenek a férfihoz,
-mint inkább a férfi képzésére szolgálnak.</p>
-<p>A gyermek inai, úgy mondják, nagyon lágyak. Csekély a
-rugalmasságuk, de annál hajlékonyabbak. A karja gyönge, de mégis
-csak kar; azt kell belőle csinálni megfelelő arányban, a mit
-bármely más hasonló gépezetből. A gyermeknek nincs a karjában semmi
-ügyesség, ezért kivánom azt, hogy megadják nekik ezt az ügyességet;
-ily kevés gyakorlattal a férfi sem volna ügyesebb. Csak akkor
-tudjuk használni szerveinket, ha hasznukat vesszük. Csak a hosszú
-tapasztalat taníthat meg önmagunk használatára, és ez a tapasztalat
-az az igazi tanulmány, a melybe nem lehet elég korán belefogni.</p>
-<p>Minden, a mi megtörténik, meg is tehető. Semmi sem
-közönségesebb, mint ügyes és gyors gyermekeket látni, a kiknek
-tagjaiban ugyanannyi ügyesség van, mint a felnőtt emberéiben.
-Csaknem minden vásáron látni őket, a mint equilibristáskodnak,
-kezükön járnak, ugrálnak, tánczolnak a kötélen. Hány éven át
-vonzottak a gyermekek csoportjai balletjeikkel nézőket a <i>Comédie
-Italiennebe!</i> Ki ne hallott volna Németországban vagy
-Olaszországban beszélni a hires Nicolini pantomimista társulatáról?
-Észrevette-e valaki ezeken a gyermekeken a fejletlenebb
-mozdulatokat, a kevésbbé gracziózus testtartást, a kevésbbé biztos
-hallást, a kevésbbé könnyed tánczot, mint a felnőtt tánczosoké?
-Hogy eleinte vastag, rövid, kevésbbé mozgékony az ujjuk, a kezük
-<span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
-"Page_184">-184-</a></span> húsos és kevésbbé alkalmas valaminek a
-megmarkolására? Megakadályoz ez akárhány gyermeket abban, hogy írni
-vagy rajzolni tudjon olyan korban, a mikor más gyermek meg se tudja
-fogni a czeruzát vagy a tollat? Egész Páris emlékszik még a kis
-angol lányra, a ki tiz éves korában csodákat művelt a clavecinen.
-Láttam egy hivatalnoknak a fiát, egy nyolcz éves úrfit, a kit
-rátettek a desszertes asztalra a tálak közé, mint valami szobrot s
-úgy játszott egy csaknem vele egyforma nagyságú hegedűn, hogy még a
-művészeket is meglepte tökéletességével.</p>
-<p>Mindezek a példák és még ezer más példa, úgy hiszem, azt
-bizonyítja, hogy az az ügyetlenség, melyet gyakorlatainkat
-illetőleg a gyermekekről fel szoktak tételezni, csak képzelt és
-hogyha egyikükben-másikukban nem sokra mennek, ennek az az oka,
-hogy sohasem gyakorolták őket.</p>
-<p>Azt mondhatják rám, hogy a testet illetőleg itt az idő előtti
-képzés hibájába esem, a melyet kárhoztatok a gyermekeknél a
-szellemet illetőleg. A különbség igen nagy, mert az egyik haladás
-csak látszólagos, míg az utóbbi tényleges. Bebizonyítottam, hogy az
-az eszük, a melylyel birni látszanak, nincs meg, holott a mit tenni
-látszanak, azt csakugyan meg is teszik. Különben mindig meg kell
-gondolni, hogy mindez nem egyéb, vagy nem szabad, hogy egyéb
-legyen, mint játék, könnyű és kényszer nélküli irányítása a
-mozdulatoknak, melyeket a természet megkíván tőlük; mód mulatságaik
-változatossá tételére, hogy kellemesebbekké tegyük őket a nélkül,
-hogy bármiféle kényszer munkává tenné, mert végre is mivel
-mulathatnának, a mit én ne tehetnék számukra okulás tárgyává? Ha
-pedig ezt nem tehetem, föltéve, hogy baj nélkül mulatnak és az
-idejük eltelik, haladásuk minden dologban pillanatnyilag nem
-fontos; holott ha egyre-másra szükségszerüen meg kell őket
-tanítani, akárhogy fogunk is hozzá, mindig lehetetlen, hogy
-kényszer, boszuság és unalom nélkül czélt érjünk.</p>
-<p>A mit arról a két érzékről mondtam, a melyek használata a
-legfolytonosabb és legfontosabb, az például szolgálhat a többi
-érzékek gyakorlásának módjára is. A látás és a tapintás egyformán
-irányul a nyugvó és a mozgó testekre, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> de
-mivel csak a levegő rezgése tudja fölkelteni a hallás érzékét, csak
-mozgásban levő test kelthet zajt vagy hangot és ha minden
-nyugvásban volna, sohasem hallanánk semmit. Éjjel tehát, mikor
-magunk csak annyira mozgunk, a mennyire nekünk tetszik s így csak a
-mozgó testektől van félni valónk, fontos, hogy a fülünk figyelmes
-legyen és hogy meg tudjuk itélni a benyomás révén, mely bennünket
-ér, vajjon a test, a mely okozza, nagy-e vagy kicsiny, közel van-e
-vagy távol, vajjon a rezgése erős-e vagy gyönge. A rezgő lég
-ellenhatásoknak van kitéve, melyek visszaverik, melyek
-visszhangokat keltve ismétlik a benyomást és más helyről hallatják
-a zajgó vagy hangzó testet, mint a hol van. Ha a síkon vagy a
-völgyben a földre teszszük fülünket, sokkal messzebbről halljuk az
-emberek hangját és a lódobogást, mintha állva maradunk.</p>
-<p>Miután összehasonlítottuk a látást a tapintással, jó lesz
-összehasonlítani ugyanazt a hallással is és megtudni, a két
-benyomás közül, melyek egyszerre indulnak el ugyanabból a testből,
-melyik ér hamarabb a neki megfelelő szervhez? Mikor az ágyu tüzét
-látjuk, még elbújhatunk a lövés elől, de a mint meghalljuk a
-dörrenést, akkor már késő, itt a golyó. A zivatar távolságát
-megitélhetjük a villámlás és a villámcsapás közti időközből.
-Tegyetek róla, hogy a gyermek ismerje mind ezeket a
-tapasztalatokat, hogy azokat, a melyeket fel bir fogni, megtegye
-maga, a többiekre pedig jöjjön rá inductió útján. De százszor
-jobban szeretem, ha nem tudja őket, mintha nektek kell
-megmondanotok.</p>
-<p>Van egy szervünk, a mely megfelel a hallásnak, t. i. a
-beszélő-szervünk; olyan, a mely a látásnak felel meg, nincs, – a
-szineket nem tudjuk úgy visszaadni, mint a hangokat. Ez egygyel
-több eszköz az előbbi érzéknek gyakorlására, a mikor az aktiv és a
-passziv szervet egymás által gyakoroljuk.</p>
-<p>Az embernek háromféle hangja van: t. i. a beszélő vagy
-artikulált hang, az éneklő vagy dallamos hang és a pathetikus vagy
-hangsulyozott hang, a mely a szenvedélyek kifejezésére szolgál s a
-mely élénkíti az éneket és a beszédet. A hangnak ez a három fajtája
-ép úgy megvan a gyerben, <span class="pagenum"><a name="Page_186"
-id="Page_186">-186-</a></span> mint az emberben, a nélkül azonban,
-hogy egyesíteni tudná őket: mint mibennünk, benne is megvan a
-nevetés, a kiáltás, a panasz, a szólítás, a nyögés, de nem tudja
-ezeknek árnyalatait belevegyíteni a másik két hangba. Az a
-tökéletes zene, a mely a legjobban egyesíti ezt a három hangot.
-Erre a zenére a gyermek képtelen s az énekének nincs soha lelke.
-Hasonlóképen beszélő hangjában nincs hangsulyozás; kiált, de nem
-hangsulyoz és valamint beszédében kevés a hangsuly, a hangjában
-kevés az energia. A mi növendékünknek lesz a legegységesebb,
-legegyszerűbb beszéde, mert szenvedélyei nem lévén felébredve, nem
-vegyítik szavukat az övébe. Ne adjatok neki tehát tragikai vagy
-komikai szerepeket reczitálni s ne akarjátok, a hogy mondani
-szokás, szavalásra tanítani. Sokkal több esze lesz, semhogy el
-tudná találni az olyan dolgoknak a hangját, a melyeket nem érthet
-meg, és hogy ki tudjon fejezni olyan érzéseket, a melyeket sohasem
-tapasztalt.</p>
-<p>Tanítsátok meg egyenletesen, tisztán beszélni, jól artikulálni,
-szabatosan és affektálás nélkül kiejteni, ismerni és követni a
-grammatikai hangsulyt és a prozódiát, mindig elég hangosan szólni,
-hogy megértsék, de sohasem szólni kelleténél hangosabban, a mi a
-kollégiumban nevelt gyermekeknek rendes hibája. Semmi dolgában ne
-legyen semmi fölösleges.</p>
-<p>Ugyanúgy az énekben tegyétek a hangját biztossá, egyenletessé,
-hajlékonynyá, hangzatossá, fülét érzékenynyé a mérték és a harmónia
-iránt, de aztán semmi több. Az utánzó és színpadi zene nem az ő
-korának való; még azt sem akarom, hogy szöveget énekeljen; ha pedig
-szöveget akar énekelni, igyekeznék számára neki való, korát érdeklő
-dalokat készíteni, olyan egyszerűeket, mint az ő eszméi.</p>
-<p>Elgondolhatják, hogy ha oly kevéssé sietek, hogy megtanítsam
-olvasni az írást, még kevésbbé fogok sietni megtanítani a
-hangjegyek olvasását. Távolítsunk el agyából minden nagyon
-fáradságos figyelmet és ne siessünk eszét konvenczionális jelekhez
-rögzíteni. Ennek megvallom, látszólag megvan a maga nehézsége, mert
-a hangjegyek ismerete az első pillanatra nem tünik fel
-szükségesebbnek, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span> énekelni tudjunk, mint a betük
-ismerete, hogy beszélni tudjunk, mindazáltal megvan az a különbség,
-hogy beszéd közben a saját gondolatainkat adjuk vissza, éneklés
-közben azonban a máséit. Hogy pedig visszaadhassuk, olvasni kell
-őket.</p>
-<p>De először is, a helyett hogy olvasni tudná, hallhatja és az
-éneket még hívebben fogja fel a fül, mint a szem. Aztán meg hogy
-jól tudjuk a zenét, ahhoz nem elég, hogy vissza tudjuk adni, hanem
-komponálni is kell tudni és az egyiket a másikkal együtt kellemes
-tanulnunk; a nélkül sohasem tanulhatjuk meg jól. Gyakoroljátok a
-kis muzsikust, hogy kezdetben szabályos, jól kadencziált szólamokat
-csináljon, azután hogy ezeket összekapcsolja egy nagyon egyszerű
-moduláczióval, végül jelölje meg különböző viszonyaikat helyes
-pontozással, a mi a kadencziák és szünetek helyes megválasztásával
-történik. Mindenekfelett pedig sohase legyen bizarr, soha
-pathetikus vagy kifejező ének. Mindig énekszerű, egyszerű dallam,
-mely mindig a hangnem lényeges húrjaiból ered és a basszust úgy
-jelzi, hogy a gyermek fáradság nélkül kiérezze és kísérje; mert
-hogy fejleszsze a hangját és a hallását, mindig csak zongoránál
-kell énekelni.</p>
-<p>Hogy jobban kiemeljük a hangokat, artikulálni kell őket kiejtés
-közben, innen az a szokás, hogy a hangsort bizonyos szótagokkal
-éneklik. A fokok megkülönböztetése végett neveket kell adni ezeknek
-a fokoknak is és különböző meghatározott hangmagasságaiknak is;
-innen az intervallumok nevei, valamint az abéczé betűi, melyekkel a
-zongora billentyűit és a hangsor hangjegyeit megnevezzük. <i>C</i>
-és <i>A</i> meghatározott, változhatatlan hangokat jelölnek, a
-melyeket ugyanazok a billentyűk mindig visszaadnak. Az <i>ut</i> és
-<i>la</i> már máskép áll. <i>Ut</i> állandóan a dúr hangnem
-tonikája vagy a moll hangnem közbülső hangjegye. A <i>la</i>
-állandóan a moll hangnem tonikája vagy a dúr hangnem hatodik
-hangjegye. Igy a betűk jelölik zenei rendszerünk viszonyainak
-mozdulatlan pontjait, a szótagok pedig jelölik a hasonló viszonyok
-megfelelő pontjait a különböző hangnemekben. A betűk jelentik a
-zongora billentyűit és szótagok pedig a hangnem fokozatait. A
-franczia zenészek sajátságosan összezavarták ezeket a
-megkülönböztetéseket; összekeverték a szótagok értelmét
-<span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
-"Page_188">-188-</a></span> a betűk értelmével és haszontalanul
-megkettőzvén a billentyűk neveit, nem hagytak belőlük a hangnemek
-fokozatai számára, úgy hogy számukra <i>ut</i> és <i>C</i> mindig
-ugyanaz a dolog; a mi nem úgy van, nem is szabad úgy lennie, mert
-akkor mire való volna a <i>C?</i> Skálázásuk módja is rendkívül
-nehéz a nélkül, hogy valami haszonnal járna, a nélkül, hogy
-szabatos fogalmat adna az észnek, miután ezzel a módszerrel például
-ez a két szótag: <i>ut</i> és <i>mi</i> egyformán jelenthet egy
-nagyobb, egy kisebb, egy túlzott és egy csökkentett terczet.
-Micsoda különös végzet, hogy az az ország, a hol a legszebb
-könyveket írják a zenéről, ugyanaz, mint a melyben a legnehezebben
-tanulják meg a zenét?</p>
-<p>Kövessünk növendékünkkel praktikusabb és világosabb eljárást;
-hogy ne legyen számára csak két hangnem, melynek viszonyai mindig
-ugyanazok legyenek és mindig ugyanazok a szótagok jelöljék őket.
-Akár énekel, akár valami hangszeren játszik, tudja fölépíteni a
-hangnemet a tizenkét hang mindegyikén, a melyek alapul
-szolgálhatnak neki és akár <i>D</i>-ben, akár <i>C</i>-ben, akár
-<i>G</i>-ben modulálnak, a befejező hangjegy mindig <i>ut</i> vagy
-<i>la</i> legyen a hangnem szerint. Ily módon mindig meg fog
-érteni; a hangnemnek a helyes éneklésre és játszásra lényeges
-viszonyai mindig elméje előtt lesznek, az előadása szabatosabb lesz
-és a haladása gyorsabb. Nincs bizarrabb dolog, mint a mit a
-francziák úgy hívnak, hogy természetes solfaggiatura; az nem egyéb,
-mint a fogalmaknak a dologtól való eltávolítása, hogy idegen
-fogalmakat csúsztassanak beléjük, melyek csak zavart okozhatnak.
-Semmi sem természetesebb, mint transzponálással énekelni a
-hangsort, mikor a hangnem transzponálva van. De sok is volt a
-zenéből; tanítsátok, a hogy akarjátok, csak ne legyen soha egyéb,
-mint mulatság.</p>
-<p>Most tehát teljesen tájékozva vagyunk az idegen testek
-állapotáról a miénkhez való viszonyokban: súlyukról, alakjukról,
-színükről, szilárdságukról, nagyságukról, távolságukról,
-hőmérsékletükről, mozdulatlan és mozgó helyzetükről. Tudjuk,
-melyeket kell közel hozni magunkhoz s melyeket kell eltávolítani,
-ismerjük a módját, hogy fogjunk hozzá, hogy legyőzzük
-ellenállásukat vagy hogy olyan ellenállást állítsunk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> velük
-szembe, a mely megóv attól, hogy kárt tegyenek bennünk. Ez azonban
-nem elég, a saját testünk szüntelenül kimeríti magát, szüksége van
-rá, hogy szüntelenül megújuljon. Ámbár megvan az a képességünk,
-hogy más testeket átváltoztassunk saját substantiánkká, a választék
-mégsem közömbös dolog: nem minden táplálék az ember számára s azok
-közt a substantiák közt is, melyek táplálékul szolgálhatnak, vannak
-többé vagy kevésbbé megfelelők, a szerint, hogy milyen az ember
-fajának szervezete, az éghajlat, melyben él, a különleges véralkata
-és az életmód, melyet hivatása előír.</p>
-<p>Éhen vagy méregtől halnánk meg, ha arra kellene várnunk, hogy
-kiválaszszuk a nekünk megfelelő táplálékot, a míg a tapasztalat
-megtanít megismerni és kiválasztani; de az örök jóság, a mely az
-érző lények élvezetéből önfenntartásuk eszközét csinálta, megtanít
-az által, hogy mi tetszik az inyünknek, hogy mi való gyomrunknak.
-Természettől fogva nincs az embernek megbízhatóbb orvosa, mint a
-saját gyomra és ha kezdetleges állapotában nézem, nincs kétségem az
-iránt, hogy azok a táplálékok, a melyeket legkellemesebbnek talál,
-egyúttal a legegészségesebbek is.</p>
-<p>Sőt, mi több. A dolgok alkotója nemcsak azokról a
-szükségletekről gondoskodik, melyeket kelt bennünk, hanem azokról
-is, melyeket magunk keltünk magunkban és azért tette, hogy ízlésünk
-változik és megmásul életmódunkkal, hogy a kivánságot mindig a
-szükség mellé helyezze. Mennél jobban eltávolodunk a természetes
-állapottól, annál jobban elvesztjük a természetes ízlést; vagyis
-inkább a szokás második természetünkké válik, melyet annyira az
-elsőnek helyébe teszünk, hogy azt egyikünk sem ismeri már.</p>
-<p>Ebből következik, hogy a legtermészetesebb ízlés egyúttal a
-legegyszerűbb is, mert ez változik a legkönnyebben; míg
-szeszélyeink által ingerelve és felizgatva olyan formát ölt, mely
-nem változik többé. Az az ember, a ki még nem tartozik semmiféle
-országhoz, nehézség nélkül alkalmazkodik bármely ország
-szokásaihoz; de az egy bizonyos országhoz tartozó ember nem lesz
-már más országba való. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span></p>
-<p>Ez minden tekintetben igaznak tünik fel előttem és még inkább
-igaz a tulajdonképeni ízlésre alkalmazva. Első táplálékunk a tej;
-csak fokonkint szokunk hozzá az erős ízekhez, kezdetben
-visszatetszenek nekünk. A gyümölcs, a zöldség, a vetemények és
-végül némely pörkölt húsok, fűszer és só nélkül, voltak az első
-emberek lakomái.<a name="FNanchor_54" id="FNanchor_54"></a><a href=
-"#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a> Mikor a vadember először
-iszik bort, elfintorítja orrát és kiköpi és köztünk is, a ki húsz
-éves koráig erjesztett italok nélkül élt, nem tud többé hozzájuk
-szokni: valamennyien szeszes italoktól tartózkodók volnánk, ha ifjú
-éveinkben nem adtak volna nekünk bort. Végül mennél egyszerűbb az
-ízlésünk, annál kevésbbé válogatós is; a leggyakrabban az összetett
-ételektől idegenkedünk. Élt-e valaha olyan ember, a ki undorodott a
-víztől vagy a kenyértől? Ime, a természet útmutatása, ime tehát a
-mi szabályunk is! Őrizzük meg a gyermek kezdetleges ízlését, a
-meddig csak lehet; tápláléka legyen közönséges és egyszerű, az ínye
-csak a kevéssé fűszeres ízeket szokja meg és ne sajátítson el
-finnyás ízlést.</p>
-<p>Nem vizsgálom itt, vajjon ez az életmód az egészségesebb-e vagy
-sem; nem is ez most a szempontom. Elég arra, hogy előnyt adjak
-neki, ha tudom, hogy a legjobban egyezik a természettel és a
-legkönnyebben alkalmazkodhatik bármely más életmódhoz. A kik azt
-mondják, hogy hozzá kell szoktatni a gyermeket azokhoz az
-eledelekhez, melyekkel nagy korukban élni fognak, nézetem szerint
-nem okoskodnak helyesen. Mért legyen a táplálékuk ugyanaz, mikor az
-életmódjuk annyira különböző? A munkától, gondoktól, fáradtságtól
-kimerült embernek ízletes eledelekre van szüksége, melyek az eszét
-felüdítik, a gyermeknek, a ki kitombolta magát s a kinek teste
-növekszik, bőséges táplálékra van szüksége, a mely sok gyomornedvet
-fejleszt benne. Aztán meg a felnőtt embernek megvan már a
-társadalmi helyzete, foglalkozása, lakása, de ki tudhatja biztosan,
-mit tart fenn a sors a gyermek számára? Minden dologban ne adjunk
-<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span> neki olyan meghatározott formát, a
-melynek a szükséghez képest való megváltoztatása nehezére esnék. Ne
-okozzuk azt, hogy éhen haljon idegen országban, ha nem viheti
-mindig magával a franczia szakácsát, sem hogy egy napon azt mondja,
-hogy csak Francziaországban tudnak enni. Mellesleg legyen mondva,
-ez ugyan kedves dicséret! A magam részéről ellenkezőleg azt
-mondanám, hogy épen csak a francziák nem tudnak enni, mivelhogy
-olyan különös művészet kell hozzá, hogy ehetővé tegyék nekik az
-ételeket.</p>
-<p>Különböző benyomásaink közül az ízlés adja azokat, a melyek
-rendszerint a legjobban hatnak ránk. Nagyobb érdekünk is, hogy jól
-megitéljük azokat az anyagokat, melyek énünk részeivé válnak, mint
-azokat, a melyek csak körülvesznek minket. Ezer dolog közönbös a
-tapintás, a hallás, a látás számára, ellenben csaknem semmi sem
-közönbös az ízlés számára. Mi több, ennek az érzéknek a
-tevékenysége teljesen fizikai és anyagi: ez az egyedüli, a mely nem
-mond semmit a képzeletnek, vagy legalább is az összes benyomások
-közül a legkevésbbé elegyedik bele a képzelet, holott az utánzás és
-a képzelődés gyakran elegyítenek valami morális elemet az összes
-többi érzékek benyomásaiba. A gyöngéd és élveteg szivek, a
-szenvedélyes és igazán érzékeny jellemek, melyeket könnyen indít
-meg a többi érzék, rendszerint elég lanyhák szoktak lenni az ízlést
-illetőleg. Épen abból, hogy az ízlés alattuk állónak tünik fel és
-annál megvetendőbbé teszi a hajlamot, melylyel odaadják magukat
-neki, épen ellenkezőleg én azt következtetném, hogy a
-legalkalmasabb mód a gyermekek nevelésére, ha a szájuknál fogva
-vezetjük őket. A falánkság rugójának mindig előnyt kell adnunk a
-hiúság fölött, a mennyiben az előbbi természetes vágy, közvetlenül
-az érzékkel van kapcsolatban, míg a másik a képzelődés műve,
-alávetve az ember szeszélyeinek és minden fajta visszaélésnek. A
-falánkság a gyermekkor szenvedélye; ez a szenvedély nem állja meg a
-helyét egyik más szenvedélylyel szemben sem, a legcsekélyebb
-versenytársa ha akad, eltünik. Bizony, higyjetek nekem, a gyermek
-nagyon is korán hagy föl azzal, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> az evésre gondoljon s
-majd ha a szíve nagyon el lesz foglalva, az ínye nem fog neki többé
-dolgot adni. Mire megnő, ezer viharos érzés fogja felváltani a
-falánkságát és csak fel fogják ingerelni hiúságát; mert ez az
-utóbbi szenvedély tud egyedül hasznot húzni a többiből és végül
-elnyeli őket mind. Megfigyeltem olykor azokat az embereket, a kik
-fontosságot tulajdonítanak a jó falatoknak, a kik már reggel arra
-gondolnak, hogy mit fognak napközben enni és pontosabban írnak le
-egy lakomát, mint Polybius egy csatát. Azt találtam, hogy ezek az
-állítólagos emberek mind negyven éves gyermekek, állhatatosság
-nélkül, <i>fruges consumere ratio</i> – a falánkság azoknak a
-szíveknek a bűne, a melyeknek nincs tartalmuk. A falánk ember lelke
-teljesen az inyében van, csak arra van teremtve, hogy egyék; buta
-tehetetlenségében csak az asztalnál van helyén, nem tud egyebet
-megitélni, csak az ételeket. Hagyjuk rá sajnálat nélkül ezt a
-foglalkozást, neki ez többet ér, mint egy másik, úgy az ő
-érdekében, mint a miénkben.</p>
-<p>Attól félni, hogy a falánkság meggyökerezik egy valamire való
-gyermekben, kishitű aggodalmaskodás. A gyermekkorban nem gondolunk
-másra, csak arra, a mit megeszünk; a serdült korban már nem
-gondolunk erre, minden jó nekünk, van elég más dolgunk, Mindazáltal
-nem szeretném, hogy egy ilyen alantas hajlamot ügyetlenül
-használjanak, sem hogy egy jó falatra alapítsák egy szép tett
-dicsőségét. Azt azonban nem látom be, hogy mikor a gyermekkor nem
-áll egyébből, vagy nem volna szabad állnia egyébből, mint
-játékokból és bohó mulatságokból, mért ne lehetne a merőben testi
-gyakorlatoknak anyagi és az érzékekre ható jutalma. Mikor a fiatal
-majorkai, kosarat látva egy fa tetején, parittyájával leveri, nem
-szolgált-e rá, hogy meglegyen belőle a haszna és hogy egy jó
-reggeli frissítse föl az erejét, a melyet megszerzésére
-fölhasznált?<a name="FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href=
-"#Footnote_55" class="fnanchor">55)</a> Mikor a fiatal spártai,
-száz korbácsütés koczkázatán át, ügyesen belopódzik a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span>
-konyhába, mikor egy eleven rókafiat lop és a ruhájába rejtve
-elviszi, s az megkarmolja, megharapja, megvérezi, a fiú pedig, hogy
-a rajtakapatás szégyene ne érje, hagyja a testét
-összemarczangoltatni, rándulás nélkül, egyetlen jajkiáltás nélkül,
-– nem méltányos-e, hogy végre hasznát vehesse zsákmányának és
-megehesse, miután az ette őt? A jó étkezés sohase legyen jutalom,
-de mért ne lehetne néha annak a fáradozásnak az eredménye, melyet a
-gyermek megszerzésére fordított? Emil nem tekinti a süteményt,
-melyet én a kőre tettem, jutalomnak azért, mert jól futott, csak
-tudja, hogy ennek a süteménynek az elnyerésére egyedüli mód, ha
-hamarabb ér hozzá, mint más. Mind ez nem mond ellene azoknak a
-tételeknek, a melyeket az imént az étkezés egyszerűségéről előre
-bocsátottam; mert hogy hizelegjünk a gyermek étvágyának, ahhoz nem
-kell felingerelni érzékiségét, csak éppen kielégíteni; ezt pedig el
-lehet érni a legközönségesebb dolgokkal a világon, ha nem
-iparkodunk finomítani az ízlését. Folytonos étvágya, melyet a
-növekvés szükséglete ingerel fel, biztos fűszer, a mely számára sok
-mást helyettesít. Gyümölcs, tejes ételek, valami sütemény, a mely
-egy kevéssel finomabb a rendes kenyérnél, mindenek fölött pedig az
-a mesterség, mind ezt egyszerűen elosztani, ez elég arra, hogy a
-gyermekek seregeit elvezessük a világ végére, a nélkül, hogy az
-erős izek kedveléséhez hozzászoktatnók vagy hogy az inyüket az
-elkényeztetés veszedelme fenyegetné.</p>
-<p>Bizonysága annak, hogy a hús kedvelése nem a természettől való
-az emberben, az a közömbösség, melylyel a gyermekek ez iránt az
-eledel iránt viseltetnek és az az előny, a melyet mindenféle
-növényi eledelnek adnak, mint pl. a tejes ételeknek, süteményeknek,
-gyümölcsnek stb. Mindenekfölött fontos dolog, hogy ezt a
-kezdetleges ízlést ne denaturáljuk és ne tegyük a gyermekeket
-húsevőkké: ha nem az egészségük, hát akkor a jellemük kedviért,
-mert akárhogy magyarázzuk a tapasztalatot, bizonyos, hogy a nagy
-húsevők rendszerint kegyetlenebbek és vadabbak, mint a többi
-emberek. Ezt a megfigyelést meg lehet tenni minden helyen és minden
-időben. Az angolok barbársága <span class="pagenum"><a name=
-"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> ismeretes,<a name=
-"FNanchor_56" id="FNanchor_56"></a><a href="#Footnote_56" class=
-"fnanchor">56)</a> a gaurok ellenben, a legszelidebb
-emberek.<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href=
-"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a> A vademberek mind
-kegyetlenek; pedig erkölcseiknél fogva nem kellene okvetlenül
-azokká lenniök; kegyetlenségük táplálékaiktól származik. Úgy mennek
-a háborúba, mint a vadászatra és olybá veszik az embereket, mint a
-medvét. Angliában a mészárosok nem bocsáttatnak tanuságtételre, épp
-oly kevéssé, mint a sebészek.<a name="FNanchor_58" id=
-"FNanchor_58"></a><a href="#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> A
-nagy gonosztevők a gyilkossághoz, vérivással edzik magukat. Homeros
-a húsevő Cyclopsokból szörnyű embereket csinál és a lotophagokból
-oly kedves népet, hogy mikor az ember megpróbált velük érintkezni,
-elfelejtette a hazáját is, hogy velük élhessen.</p>
-<p>«Azt kérdezed tőlem, mondotta Plutarchos, hogy miért
-tartózkodott Pythagoras az állatok húsának megevésétől; én ellenben
-azt kérdezem tőled, hogy ellenkezőleg mekkora bátorsága volt az
-első embernek, a ki először vitt szájához szétmarczangolt húst, a
-ki fogával morzsolta szét egy holt állat csontjait, a ki
-holttesteket tétetett maga elé és testrészeket nyelt gyomrába, a
-melyek egy pillanattal azelőtt még mekegtek, bőgtek, jártak és
-láttak. Hogy tudott a keze vasat döfni egy érző lény szivébe? Hogy
-tudták szemei elviselni a gyilkolást? Hogy birta látni, a mint egy
-szegény védtelen állat vérzik, megnyuzatik, szétdaraboltatik? Hogy
-tudta elviselni a vonagló hús látványát? Hogy nem fogta el az undor
-a szagától? Hogy lehet, hogy nem utálta meg, nem telt be, nem fogta
-el a borzalom, mikor kezével belenyúlt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> ezeknek
-a sebeknek a szennyébe, hogy eltisztogassa a fekete és aludt vért,
-a mely azokat borította?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A lenyúzott bőrök vonaglottak
-a földön,<br /></span> <span class="i0">A tűzön bőgött a
-szétdarabolt hús.<br /></span> <span class="i0">Az ember nem birta
-borzalom nélkül enni<br /></span> <span class="i0">És a saját
-testében hallotta nyögésüket.<br /></span></div>
-</div>
-<p>«Ime ezt kellett képzelni és érezni, mikor az ember először vett
-erőt a természeten, hogy ezzel a szörnyű eledellel éljen, mikor
-először éhezett rá egy élő állatra, mikor táplálkozni akart egy
-állatból, a mely még legelt és a mikor kimondta, hogy mikép kell
-megfojtani, szétdarabolni, megfőzni a juhot, a mely tenyerét
-nyalogatta. Azokon kell csudálkozni, a kik megkezdték ezeket a
-kegyetlen lakomákat, nem pedig azokon, a kik felhagynak velük;
-pedig az előbbiek még menthetik barbárságukat olyan mentségekkel,
-melyek nálunk nincsenek meg és melyek hiánya minket náluknál
-százszorosan barbárabbakká tesz.</p>
-<p>«Istenektől kedvelt halandók, mondanák nekünk ezek az első
-emberek, hasonlítsátok össze az időket, nézzétek milyen
-szerencsések vagytok ti és milyen nyomorultak vagyunk mi! Az alig
-hogy megalakult föld és a gőzökkel terhelt levegő még nem tudott
-alkalmazkodni az évszakok rendjéhez; a folyamok bizonytalan folyása
-mindenfelől megszaggatta partjaikat; tócsák, tavak, mély mocsarak
-árasztották el a világ felületének háromnegyed részét; a többi
-negyedrész, fákkal és gyümölcstelen erdőkkel volt borítva. A föld
-nem termett jó gyümölcsöket, nem voltak szerszámaink megművelésére,
-nem ismertük használatuk művészetét és az aratás ideje nem jött el
-soha annak számára, a ki nem vetett. Így tehát az éhség nem hagyott
-el soha. Télen moh és fakéreg volt a rendes táplálékunk. Az
-oroszlánfog és a lósóska zöld gyökerei ünnepi eledeleink voltak és
-mikor végre az emberek bükkmakkot, diót, vagy makkot tudtak
-találni, örömükben tánczra kerekedtek egy tölgyfa vagy egy bükkfa
-körül, valami mezei dal hangjaira, a melyben a földet táplálójuknak
-és anyjuknak nevezték. Ez volt egyedüli ünnepük, ezek voltak
-egyedüli játékaik, az emberi <span class="pagenum"><a name=
-"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> élet többi része csupa
-fájdalom, szenvedés és nyomorúság volt.</p>
-<p>«Végre mikor a kifosztott és meztelen föld nem nyújtott nekünk
-többé semmit, a természetet megfertőztetni kényszerülve, hogy fönn
-tudjuk magunkat tartani, inkább megettük nyomorúságunk osztályos
-társait, mint sem hogy velük együtt pusztuljunk el. De ti kegyetlen
-emberek, ki kényszerít titeket, hogy vért ontsatok? Ime a javaknak
-mekkora bősége vesz körül! Mennyi gyümölcsöt terem nektek a föld!
-Mekkora gazdagságot ad nektek a mező és szőlőhegy! Hány állat
-nyújtja nektek tejét, hogy tápláljon és a gyapját, hogy
-ruházkodjatok vele! Mit kivántok tőlük többet? És micsoda bőszület
-ragad titeket annyi gyilkolásra, mikor el vagytok telve javakkal és
-túl vagytok halmozva az élethez szükséges dolgokkal? Miért hazudtok
-közös anyánk ellen, azzal vádolva őt, hogy nem bir titeket
-táplálni? Miért vétkeztek Ceres, a szent törvények feltalálója
-ellen és a bájos Bacchus, az emberek vigasztalója ellen? Mintha
-rátok pazarolt adományaik nem volnának elegendők az emberi nem
-föntartására! Hogy van szívetek az ő szelid adományaikkal csontokat
-elegyíteni össze asztalaitokon és a tejjel együtt inni az állatok
-vérét, melyek a tejet adták? A párducz és az oroszlán – a melyeket
-ti vadállatoknak neveztek – kényszerből követi ösztönét és megöli a
-többi állatokat, hogy élhessen; de ti százszor vadabbak mint ők, ti
-leküzditek ösztönötöket, szükség nélkül, hogy átadhassátok
-magatokat kegyetlenebb gyönyöreiteknek. Nem azokat az állatokat
-eszitek meg, a melyek megeszik a többi állatokat: ezeket a húsevő
-állatokat nem megeszitek, hanem utánozzátok, csak ártatlan és
-szelid állatokra éheztek, a melyek nem vétenek senkinek, a melyek
-ragaszkodnak hozzátok, a melyek szolgálnak titeket és a melyeket
-szolgálataik jutalmául megesztek.</p>
-<p>«Ó természetellenes gyilkos! Ha mindenáron azt állítod, hogy a
-természet arra teremtett, hogy felfald a hozzád hasonlókat, a
-húsból és csontból való és hozzád hasonlóan érző és élő lényeket,
-fojtsd el tehát a borzalmat, melyet a természet sugall neked e
-szörnyű lakoma iránt. Öld meg <span class="pagenum"><a name=
-"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> az állatokat magad, úgy
-értem, hogy saját kezeddel, szerszámok nélkül, kés nélkül, tépd
-széjjel karmaiddal, a hogy az oroszlán és a medve teszi, harapd ezt
-az ökröt és szaggasd darabokra, mélyeszd bele karmaidat bőrébe, edd
-meg ezt a bárányt elevenen, fald föl ezeket a húsokat azon melegen,
-igyad a lelkét, a vérével együtt. Borzadsz! nem mered érezni, hogy
-vonaglik fogad alatt az élő hús! Szánalomra méltó ember! azon
-kezded, hogy előbb megölöd az állatot és aztán megeszed, mintha azt
-akarnád, hogy kétszer haljon meg. Ez nem elég, a halott hús még
-visszariaszt, a gyomrod nem tudja elviselni, át kell alakítani
-tűzzel, megfőzni, megsütni, fűszerezni szerekkel, a melyek
-fölismerhetetlenné teszik; szükséged van mészárosokra, szakácsokra,
-pecsenyeforgatókra, olyan emberekre, a kik megóvnak az ölés
-borzalmától és elleplezik a holt testeket, hogy az ízlés
-félrevezetve ezek által a leplezések által, ne utasítsa vissza, a
-mi neki idegen és gyönyörrel ízlelje a hullákat, a melyeknek
-látványát még a szem is csak kínosan birná elviselni.»</p>
-<p>Ámbár ez a részlet nem tartozik tárgyamra, nem tudtam ellenállni
-a kisértésnek, hogy lefordítsam és azt hiszem, kevés olvasóm fogja
-rossz néven venni tőlem.</p>
-<p>Egyébiránt akárhogy nevelhetitek a gyermeket, föltéve, hogy csak
-közönséges és egyszerű eledelekhez szoktatjátok hozzá, hadd egyék,
-futkosson és játszszon, a mennyit csak akar; akkor meg lehettek
-nyugodva a felől, hogy nem fog túlságos sokat enni és nem romlik el
-az emésztése; ellenben ha az idő felén át koplaltatjátok és
-megtalálja a módját, hogy kijátszsza vigyázatotokat, tőle
-telhetőleg kárpótolja magát, annyit eszik, a míg vissza nem
-kivánkozik belőle az étel, vagy a míg meg nem pukkad. Az étvágyunk
-csak azért mértéktelen, mert a természet szabályaitól eltérő
-szabályokba szorítjuk; mindig szabályozzuk, rendelgetünk neki,
-hozzá adunk, megvonunk tőle, mindent csak a mérleggel kezünkben
-teszünk, de ez a mérleg a szeszélyeink mértéke szerint való, nem a
-gyomrunk mértéke szerint. Minduntalan visszatérek példáimhoz. A
-parasztoknál a kenyeres láda és a gyümölcsös kert mindig nyitva van
-és a gyermekek ép úgy, mint a felnőttek nem is tudják, mi a
-gyomorbaj. <span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
-"Page_198">-198-</a></span></p>
-<p>Mindazáltal, ha mégis megesnék, hogy a gyermek sokat eszik, a
-mit én a magam módszere szerint lehetségesnek sem tartok, oly
-könnyű dolog elszórakoztatni őt kedvére való mulatságokkal, hogy
-akár kimerülhetne az étlenségtől, észre se fogja venni. Hogy lehet
-az, hogy ilyen biztos és ilyen könnyű eszközök elkerülik az összes
-nevelők figyelmét. Herodotosz beszéli,<a name="FNanchor_59" id=
-"FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class="fnanchor">59)</a>
-hogy a lydiaiak, a végső éhinségtől szorongattatva, végre is ahhoz
-folyamodtak, hogy játékokat és egyéb mulatságokat találtak ki, a
-melyekkel elszórakoztatták éhségüket és egész napokat töltöttek így
-étlenül.<a name="FNanchor_60" id="FNanchor_60"></a><a href=
-"#Footnote_60" class="fnanchor">60)</a> A ti tudós nevelőitek talán
-százszor is olvasták ezt a passzust, a nélkül, hogy meglátták volna
-az alkalmazását a gyermekekre. Talán azt mondhatja valaki, hogy a
-gyermek nem hagyja el jószántából az ebédet, hogy elmenjen
-leczkéjét tanulni. Mester, igazad van, én nem erre a mulatságra
-gondoltam.</p>
-<p>A szaglás érzéke az ízléshez viszonyítva az, a mi a látásé a
-tapintáshoz viszonyítva: előtte jár, értesíti arról, hogy mikép fog
-hatni rá ez s az az anyag és hajlamot kelt benne, hogy keresse vagy
-kerülje, a szerint a benyomás szerint, melyet előre kap. Azt
-hallottam, hogy a vademberek szaglása egészen máskép fogja fel a
-benyomásokat, mint a mienk és máskép itélik meg a jó és a rossz
-szagokat. A mi engem illet, ezt bizony elhiszem. A szag magában
-véve gyönge érzéklet, inkább a képzeletet hozza rezgésbe, mint az
-érzéket s nem annyira azzal hat ránk, a mit ad nekünk, mint inkább
-azzal, a mit kilátásba helyez. Ezt föltéve, miután az egyik ember
-ízlése, életmódjából kifolyólag annyira elüt a másiknak ízlésétől,
-teljesen ellenkező benyomásokat <span class="pagenum"><a name=
-"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> is kell hogy keltsen
-benne az ízekről s következőleg a szagokról is, melyek az ízt előre
-jelzik. A tatár ép oly élvezettel szimatolhatja egy döglött ló
-bűzös darabját, mint a mi vadászaink egyike egy félig elrothadt
-foglyot.</p>
-<p>Tétlen érzékleteink, melyeket mintha nyíló virágok illatoznának
-be, érezhetetlenek kell, hogy legyenek az olyan emberek számára, a
-kik sokat járnak, mert szeretnek sétálni, és a kik nem dolgoznak
-eleget arra, hogy gyönyörük teljék a pihenésben. A mindig éhes
-embernek nem sok öröme telhetik az olyan illatokban, a melyek nem
-jeleznek semmi ennivalót.</p>
-<p>A szaglás a képzelet érzéke; erősebb feszültséget adva az
-idegeknek, kell, hogy erősen izgassa az agyat: ezért van az, hogy
-egy pillanatra felüdíti a temperamentumot, idő multával azonban
-elbágyasztja. A szerelemben vannak ismert hatásai: egy öltözőszoba
-édes illata nem olyan gyönge hurok, mint az ember gondolná és én
-nem tudom, szerencsét kell-e kivánni az olyan bölcs és kevéssé
-érzékeny embernek, vagy szánakozni rajta, a kit sohasem remegtetett
-meg a virágok illata, melyeket kedvese a keblén hord.</p>
-<p>A szaglásnak tehát nem szabad nagyon tevékenynek lenni az első
-életkorban, a mikor a képzelődés, melyet még kevés szenvedély
-élénkített, még nem nagyon fogékony a felindulásra és a mikor az
-embernek még nincs elég tapasztalata, hogy az egyik érzékkel előre
-lássa, a mit a másik igér. Ezt a következtetést tökéletesen
-megerősíti a megfigyelés is és bizonyos, hogy ez az érzék még
-zavaros és csaknem bárgyú a legtöbb gyermeknél. Nem mintha az
-érzéklet nem volna bennünk elég finom, sőt talán finomabb, mint a
-felnőttekben, hanem mivel nem kapcsol hozzá semmi más eszmét s így
-nem kerül egykönnyen a gyönyör vagy a kín érzésének hatása alá és
-mivel az illat sem nem hízeleg neki, sem nem sérti, mint minket.
-Azt hiszem, hogy a nélkül, hogy eltérnék rendszeremtől és a nélkül,
-hogy a két nem összehasonlító anatomiájához kellene folyamodnom,
-könnyen meg fogják találni az okát, hogy miért hat a szag
-élénkebben a nőkre, mint a férfiakra.</p>
-<p>Mondják, hogy a kanadai vademberek ifjúságuktól fogva oly
-finommá teszik szaglásukat, hogy bár vannak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span>
-kutyáik, nem használják őket vadászatra, hanem maguk szolgálnak az
-önmaguk kutyáiul. Csakugyan föl tudom fogni, hogy ha arra nevelnék
-a gyermekeket, hogy megszimatolják az ebédjöket, mint a hogy a
-kutya megszimatolja a vadat, talán lehetséges volna szaglásukat
-annyira tökéletessé tenni; de alapjában véve nem látom be, hogy
-náluk ennek az érzéknek valami különösebb hasznát lehetne venni,
-hacsak nem azért, hogy megismertessük velük a szaglásnak a
-vonatkozásait az ízléssel. A természet gondoskodott róla, hogy
-kényszerítsen minket, hogy tisztába jöjjünk ezekkel a
-vonatkozásokkal. Az utóbbi érzék tevékenységét csaknem
-elválaszthatatlanná tette a másiktól azzal, hogy szerveiket egymás
-szomszédságába helyezte és a szájban közvetlen közlekedést
-létesített a kettő között, úgy hogy semmit sem ízlelhetünk meg a
-nélkül, hogy a szagát ne éreznők. Csupán azt szeretném, hogy ezeket
-a természetes vonatkozásokat ne változtassák el a gyermek
-megtévesztése czéljából, pl. úgy, hogy kellemes illattal leplezik
-le egy gyógyszer keserűségét, mert a két érzéknek ellenkezése akkor
-nagyon is nagy arra, hogy rá lehessen szedni. A hathatósabb érzék
-elnyeli a másiknak hatását, a gyermek nem kevesebb undorral veszi
-be az orvosságot. Ez az undor kiterjed minden érzéki benyomásra, a
-mely egyidejüleg érte: ha közülük a leggyengébb következik is be,
-képzelődése felidézi a másikat is. A nagyon kellemes illat is
-utálatos szag lesz számára és ügyetlen gondoskodásunk így fokozza a
-kellemetlen benyomások mennyiségét a kellemesek rovására.</p>
-<p>A következő könyvekben lesz alkalmam beszélni a hatodik érzék
-egy nemének kiműveléséről, a mely közérzéknek neveztetik, nem
-annyira azért, mert közös minden emberrel, hanem azért, mert a
-többi érzékek jól szabályozott használatából származik és
-tájékoztat a dolgok természetéről, összes jelenségeik
-összetalálkozása által Következőleg ennek a hatodik érzéknek nincs
-saját szerve, csak az agyban székel és benyomásai, melyek tisztára
-belsők, percepcióknak vagy eszméknek neveztetnek. Ezeknek az
-eszméknek száma szerint mérlegeltetik ismereteink kiterjedése,
-<span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span> szabatosságuk és világosságuk teszi a
-szellem helyességét és egymás között való összehasonlításuk
-művészetét nevezik emberi észnek. Így tehát a mit én érzéki vagy
-gyermeki észnek neveztem, abban áll, hogy különféle érzéki
-benyomások találkozása által egyszerű eszméket alkotunk, a mit
-pedig intellektuális vagy emberi észnek nevezek, abban áll, hogy
-összetett eszméket alkotunk több egyszerű eszmének összetalálkozása
-által.</p>
-<p>Föltéve tehát, hogy az én módszerem a természet módszere és hogy
-nem tévedtem alkalmazásában, az érzéki benyomások országán át
-eljuttattuk növendékemet a gyermeki ész határáig. Az első lépés, a
-melyet ezentúl tenni fogunk, a felnőtt ember lépése legyen. De
-mielőtt rálépne erre az útra, vessük egy pillanatra szemünket arra,
-a mit az imént megfutottunk. Az élet minden korának, minden
-helyzetének megvan a neki megfelelő tökéletessége, az érettségnek
-az a faja, a mely hozzá illik. Gyakran hallottunk beszélni
-tökéletes emberről, de vegyünk szemügyre egy tökéletes gyermeket:
-ez a látvány újabb lesz ránk nézve és talán nem lesz kevésbbé
-kellemes.</p>
-<p>A véges lények léte annyira szegényes és korlátozott, hogy a
-mikor nem látjuk, a mi csakugyan van, soha nem indulunk föl. Az
-agyrémek ékesítik föl a tényleges tárgyakat és ha a képzelődés nem
-fűz valami bajt ahhoz, a mi ér minket, a meddő élvezet, a mi benne
-telik, a szervre korlátozódik és mindig hidegen hagyja a szivet. A
-föld az ősz kincseivel diszítve, olyan gazdagságot tár ki, melyet a
-szem csodál, de ez a csodálat nem megható, inkább az elmélkedésből
-származik, mint az érzésből. Tavaszszal a csaknem kopár mezőt még
-nem borítja semmi, az erdő nem nyújt árnyékot, a zöld még csak kezd
-kiütközni és a szív mégis meg van hatva láttára. Látva így
-újjászületni a természetet, úgy érezzük, mintha magunk is újra
-élednénk. Az élvezet képei vesznek körül: a gyönyörnek azok a
-kísérői, azok az édes könnyek, melyek mindig képesek hozzáfűződni
-minden gyönyörteljes érzéshez, már szemhéjaink szélén csillognak, a
-szüret látványa ellenben lehet bármily mozgalmas, élénk, kellemes,
-mindig száraz szemmel nézzük. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>
-<p>Miért ez a különbség? Azért, mert a tavasz látványához a
-képzelődés hozzákapcsolja azokét az évszakokét, a melyek rá
-következni fognak. A gyöngéd bimbókhoz, melyeket a szem észrevesz,
-hozzáfűzi a virágokat, a gyümölcsöket, az árnyékokat és néha azokat
-a rejtelmeket is, melyeket majd leplezni fognak. Egy pontban
-egyesíti azokat az időket, a melyek egymásra következni fognak és
-nem annyira úgy látja a tárgyakat, a hogy lesznek, hanem a hogy
-kívánja őket, mivelhogy tőle függ megválogatni őket. Őszszel
-ellenben csak azt lehet látni, a mi valóban van. Ha el akarunk
-jutni a tavaszhoz, feltartóztat a tél és a képzelet megmerevedve
-elhal a havon és a déren. Ilyen a varázsnak a forrása is, a melyet
-a szép gyermekkor szemléletében inkább találunk, mint az érett kor
-tökéletességében. Mikor élvezünk igazi gyönyört egy felnőtt ember
-láttára? A mig tetteinek emlékezete által visszatekinthetünk
-életére és ezzel úgyszólván megifjodik szemünkben. Ha csak arra
-vagyunk szorítva, hogy olyannak lássuk, a milyen, vagy elképzeljük,
-hogy milyen lesz öreg korában, a hanyatló természet gondolata
-eltörli minden élvezetünket. Nincs abban élvezetünk, ha egy embert
-nagy léptekkel látunk sírja felé haladni és a halál képe elrútít
-mindent. Mikor ellenben elképzelek egy egészséges, erőteljes,
-korához képest jól kifejlődött 10–12 éves gyermeket, csupa olyan
-eszméim támadnak, a melyek kellemesek akár a jelenre, akár a jövőre
-nézve; látom duzzadónak, élénknek, virgoncznak, rágódó gondok
-nélkülinek, hosszas és keserves előrelátás nélkülinek, teljes
-lényével a pillanatnak él és élvezi az életnek teljességét, a mely
-szinte túl akar áradni rajta. Elképzelem őt egy másik életkorban, a
-mint gyakorolja érzékeit, szellemét, erőit, a melyek napról-napra
-fejlődnek benne és a melyeknek minden pillanatban új jeleit adja.
-Nézem, mint gyermeket és tetszik nekem; nézem, mint felnőtt embert
-és még jobban tetszik. Tüzes vére mintha fölmelegítené az enyémet,
-úgy érzem, mintha az ő életéből élnék és az élénksége megifjít.</p>
-<p>Az óra üt, mily változás! Egy pillanat alatt homályos lesz a
-szeme, vidámsága eltünik, oda az öröm, oda a bohó játékok. Egy
-szigorú és kelletlen ember megfogja a kezénél <span class=
-"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> és
-komolyan mondja neki: <i>menjünk, uram</i> és elvezeti. E szobában,
-a melybe belépnek, könyveket látok. Könyvek! micsoda szomorú
-bútorzat az ő kora számára! A szegény gyermek engedi magát
-bevonszolni, fájdalmas pillantást vet mindarra, a mi környezi,
-hallgat és távozik könnyektől duzzadt szemmel, a melyeket nem mer
-ontani és sóhajoktól nehéz szívvel, a melyeket visszafojt
-magába.</p>
-<p>Oh te, kinek nem kell semmi effélétől félned, a kinek számára az
-élet egy időszaka sem lesz rabság és unalom időszaka, te, ki
-nyugtalanság nélkül látod eljönni a napot, türelmetlenség nélkül az
-éjt és csak élvezeteid szerint számlálod az órákat, jer boldog,
-kedves növendékem, vígasztalj jelenléteddel annak a
-szerencsétlennek az eltávozásáért, jer!… Eljön és közeledtére az
-öröm felindulását érzem s látom, hogy ebben osztozik velem, a
-barátja, a pajtása, játékainak társa az, a kihez lép, láttamra
-bizonyos, hogy nem marad sokáig mulatság nélkül; soha nem függünk
-egymástól, de mindig megegyezünk és senki mással nem érezzük
-magunkat olyan jól, mint együtt.</p>
-<p>Az arcza, a tartása, egész valója biztonságot és megelégedést
-tanusít. Arczáról ragyog az egészség, szilárd léptei az erő
-gondolatát keltik föl, az arczszíne még gyöngéd, de nem halvány s
-nincs benne semmi nőies elpuhultság, a levegő és a nap már
-rányomták nemének tiszteletreméltó bélyegét, míg gömbölyű izmai
-kezdik már jelezni a fejlődő arczkifejezés némely vonásait,
-szemének, melyet az érzés tüze meg nem élénkít, legalább megvan
-minden veleszületett derültsége, hosszas bánatok még nem
-homályosították el, végtelen könnyek még nem barázdásították meg
-orczáit. Nézzétek gyors, de biztos mozdulataiban korának
-élénkségét, a függetlenség biztonságát, a sokszoros testgyakorlat
-tapasztalatát, a lénye nyílt és szabad, de nem szemtelen, sem hiú;
-az arcza, a melyet nem hajtottak könyvek fölé, nem esik le hasára,
-nem szükséges neki mondani, hogy: emeld föl a fejedet, szégyenből
-vagy félelemtől sohasem hajtotta le.</p>
-<p>Csináljunk neki helyet a gyülekezetben: urak, vizsgáljátok meg,
-kérdezzétek ki teljes bizalommal, ne féljetek sem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span>
-ügyetlenségétől, sem fecsegésétől, sem illetlen kérdéseitől. Ne
-féljetek, hogy hatalmába ejt titeket, hogy kényszerít, hogy csupán
-vele foglalkozzatok és hogy nem tudjátok többet lerázni
-magatokról.</p>
-<p>Ti sem várjatok tőle kellemes beszédeket, sem azt, hogy ő azt
-mondja, a mit én diktáltam neki, ne várjatok tőle egyebet, csak a
-naiv és egyszerű, tetszelgés nélküli, hiúság nélküli igazságot. Meg
-fogja nektek mondani, a mi rosszat tett vagy gondolt, époly
-nyiltan, mint a jót, a nélkül, hogy bármiképen is zavartatná magát
-attól, hogy milyen hatást fog rátok tenni az, a mit mond, első
-rendeltetése teljes egyszerűségében fogja használni a szót.</p>
-<p>Szeretnek a gyermekeknek boldog jövőt jósolni és mindig
-sajnálják az ostobaságoknak az áradatát, a mely csaknem mindig
-fölborítja azokat a reményeket, a melyeket valami szerencsés
-találkozásból merítettek, a mely véletlenül ötlött a nyelvükre. Az
-én növendékem ugyan ritkán kelt ilyen reményeket, de soha nem kelt
-ilyen szánakozást, mert nem mond soha haszontalan szót és nem
-fárasztja magát fecsegéssel, a melyről tudja, hogy úgy se hallgat
-rá senki. Gondolatai korlátozottak, de szabatosak, semmit sem tud
-ugyan könyv nélkül, de sokat tud tapasztalatból, ha kevésbé jól tud
-is olvasni a könyvekben, mint más gyermek, jobban tud olvasni a
-természet könyvében, esze nem a nyelvén van, hanem a fejében,
-kevesebb az emlékezete, mint az ítélete, csak egy nyelvet tud
-beszélni, de érti, a mit mond és ha nem beszél is oly jól, mint a
-többiek, viszont jobban cselekszik, mint a többiek. Azt sem tudja,
-mi a routine, a hagyományos szokás,<a name="FNanchor_61" id=
-"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class="fnanchor">61)</a>
-hogy mit csinált tegnap, az nincs <span class="pagenum"><a name=
-"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> semmi befolyással arra, a
-mit ma tesz; sohasem követ formulákat, sohasem igazodik
-tekintélyhez, sem példaképhez és csak úgy tesz és beszél, a hogy
-neki megfelel. Így tehát ne várjatok tőle betanult beszédeket, sem
-mesterkélt modort, hanem mindig gondolatainak hű kifejezését és
-olyan magaviseletet, a mely hajlamaiból születik. Csekély számú
-morális fogalmat találtok benne, a mely pillanatnyi helyzetére
-vonatkozik s egyet sem olyat, a mely az embereknek egymáshoz való
-viszonyára vonatkozik; mire valók is volnának ezek neki, mikor a
-gyermek még nem aktiv tagja a társadalomnak? Beszéljetek neki
-szabadságról, tulajdonról, sőt akár egyezségről is, csak ennyit
-tudhat róluk: tudja, hogy miért az övé az, a mi az övé és miért nem
-az övé, a mi nem az övé, ezentúl nem tud semmit. Beszélhettek neki
-kötelességről, engedelmességről, azt sem tudja, mit akartok neki
-mondani, parancsolhattok neki valamit és nem fog titeket megérteni.
-De mondjátok neki: ha megteszed nekem ezt a szívességet, alkalom
-adtán visszaszolgálom. Azonnal sietni fog, hogy kedvetekre legyen,
-mert nincs nagyobb kívánsága, minthogy kiterjessze hatáskörét és
-olyan jogokat szerezzen fölöttetek, a melyekről tudja, hogy
-sérthetetlenek. Talán nem haragszik meg azért sem, hogy helyet
-foglal el, hogy számba veszik, hogy számítják valakinek, de ha
-megvan benne ez az utóbbi indíték, ez már a természettől eredt és
-nem tömték be jól elejétől fogva a hiúság minden ajtaját. A maga
-részéről, ha szüksége van valami segítségre, habozás nélkül kérni
-fogja az első embertől, a kivel találkozik; kérni fogja a királytól
-épúgy, mint a szolgájától. Az ő szemében még minden ember egyenlő,
-láthatni azon a módon, a hogy kér, hogy érzi, hogy nem tartoznak
-neki semmivel, tudja hogy kegy az, a mit kér. Tudja azt is, hogy
-emberségességből teszitek meg neki. Kifejezései egyszerüek és
-lakonikusak. A hangja, a tekintete, a taglejtése az olyan lényé, a
-mely egyaránt hozzá van szokva a teljesítéshez és a
-visszautasításhoz; ez nem a rabszolga csúszó-mászó és szolgai
-megalázkodása, sem az úr parancsoló hanghordozása, ez a szerény
-bizalom a hozzá hasonlóban, nemes és megható szelídsége egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span> szabad, de érzékeny és gyönge lénynek,
-a mely segítségét kéri egy szabad és erős, de jóltevő lénynek. Ha
-megteszitek, a mit kér tőletek, nem fog hálálkodni, hanem érezni
-fogja, hogy adósságot csinált, ha visszautasítjátok, nem fog
-panaszkodni, nem fog tolakodni, tudja, hogy hasztalan volna. Nem
-azt fogja magában mondani: visszautasítottak, hanem azt fogja
-mondani: ez nem volt lehetséges. És a mint már mondottam, a
-helyesen fölismert szükségesség ellen nem lázad föl az ember.</p>
-<p>Hagyjátok egyedül, szabadságban, nézzétek, hogyan cselekszik, a
-nélkül, hogy szólnátok neki, tekintsétek azt, a mit tenni fog s a
-hogy viselkedni fog. Nem lévén rá szüksége, hogy bebizonyítsa, hogy
-szabad, nem tesz semmit hebehurgyán és csak azért, hogy kimutassa
-az önmagával való rendelkezés egy tényét. Hiszen tudja, hogy mindig
-ura magának, éber, ügyes, friss, mozdulataiban megvan korának
-minden élénksége, de nem láttok közöttük egyet sem, a melynek ne
-volna meg a czélja. Bármit is akar tenni, sohasem vállalkozik
-semmire, a mi meghaladja erejét, mert jól kipróbálta és ismeri, az
-eszközei mindig czéljaihoz mértek és ritkán tesz valamit a nélkül,
-hogy biztos ne lenne sikeréről. A szeme figyelmes és élesen látó,
-nem jár-kél együgyüen kérdezve másoktól mindent, a mit lát, de
-megvizsgálja maga és addig bajlódik, a mig megtalálja, a mit meg
-akar tanulni, mielőtt kérdezné. Ha váratlan zavarba jut, nem
-zavarodik meg annyira, mint más, ha veszedelem áll be, szintén
-kevésbbé rémül meg. Mivel a képzelődése még tétlen marad és nem
-tettek semmit fölélesztésére, csak azt látja, a mi van, csak
-annyira értékeli a veszedelmeket, a mennyit érnek és mindig megőrzi
-a hidegvérét. A szükségszerüség sokkal is gyakrabban nehezedik rá,
-semhogy ellene rugaszkodnék, születése óta viseli az igáját, jól
-hozzá szokott és mindig kész mindenre.</p>
-<p>Akár foglalkozik valamivel, akár csak mulat, az neki egyre megy,
-a játékai a foglalatosságai, a kettő között nem érez különbséget.
-Mindenbe, a mit tesz, olyan érdeklődést visz bele, hogy nevetni
-kell rajta és olyan szabadságot, a melyért megszeretjük; egyszerre
-kimutatja szelleme irányát <span class="pagenum"><a name="Page_207"
-id="Page_207">-207-</a></span> és ismereteinek körét. Nem ehhez a
-korhoz illő látvány-e, bájos és édes látvány, látni egy csinos
-gyermeket, a szeme élénk és vidám, az arczkifejezése elégedett és
-derült, tekintete nyilt és mosolygó, a mint játék közben a
-legkomolyabb dolgokat csinálja, vagy mélységesen el van foglalva a
-legköznapibb szórakozással?</p>
-<p>Összehasonlítás által akarjátok megitélni? Ereszszétek más
-gyermekek közé és hagyjátok magára. Csakhamar meg fogjátok látni,
-melyik van a legigazabban kiművelve, melyik közelíti meg jobban
-életkora tökéletességét. A városi gyermekek között egy sem ügyesebb
-nála, de ő erősebb valamennyinél. A falusi gyermekek közt fölér
-velük erőben és különb náluknál ügyességben. Mindenben, a mi a
-gyermekkornak való, jobban itél, okoskodik, előbbre lát, mint ezek
-mind. Arról van szó, hogy tegyen valamit, futkosson, ujságoljon,
-tárgyakat elmozdítson, súlyokat emeljen, távolságokat megbecsüljön,
-játékokat találjon ki, díjakat nyerjen! Azt mondaná az ember, a
-természet szolgálatára áll, annyira hozzá tud minden dolgot
-alkalmazni akaratához. Arra van teremtve, hogy vezesse és irányítsa
-a hozzá hasonlókat: a tehetség és tapasztalat helyettesíti nála a
-jogot és tekintélyt. Adjatok neki olyan ruhát és nevet, a milyet
-akartok, az nem fontos, első lesz mindenütt, a többiek főnöke lesz
-mindenütt, mindig érezni fogják fölényét maguk fölött, a nélkül,
-hogy akarna parancsolni, ő lesz az úr s a nélkül, hogy elhinnék,
-hogy engedelmeskednek, ők engedelmeskedni fognak.</p>
-<p>Eljutott a gyermekkor érettségéig, a gyermek életét élte, nem
-vásárolta meg tökéletességét boldogsága árán, ellenkezőleg, ez a
-kettő összeesett egymással. Megszerezve kora minden okosságát,
-annyira boldog volt és szabad, a mennyire a szervezete megengedte,
-hogy az legyen. Ha a végzet kaszája levágja is benne reményeink
-virágát, nem kell egyszerre megsiratnunk életét és halálát, nem
-élesítjük fájdalmunkat azoknak a fájdalmaknak az emlékével,
-melyeket mi okoztunk neki; azt fogjuk magunknak mondani: legalább
-élvezte gyermekkorát, nem voltunk okozói, hogy bármit is elvesszen
-abból, a mit a természet adott neki. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p>
-<p>Ennek az első nevelésnek nagy baja az, hogy csak az élesenlátó
-emberek számára érthető és hogy az ekkora gonddal nevelt gyermekben
-köznapi szemek csak kamaszt látnak. A nevelő inkább a saját
-érdekére gondol, mint a növendékeére, igyekszik kimutatni, hogy nem
-vesztegeti hiában az idejét és hogy jól megszolgálja a pénzt, a mit
-adnak neki; olyanokra tanítja, a miket könnyű kirakatba tenni s a
-miket akkor lehet kimutatni, a mikor az ember akarja; az mellékes,
-hogy hasznos-e neki, a mit tanul, csak mutatós legyen. Válogatás,
-különböztetés nélkül összehalmoz százféle lim-lomot az
-emlékezetében. Ha sor kerül a gyermek megvizsgálására, kitáratják
-vele az árúját; ki is teregeti, meg vannak vele elégedve, aztán
-összehajtogatja batyúját és megy odább. Az én növendékem nem ilyen
-gazdag, nincs kiteregetni való batyúja, nincs egyéb mutogatni
-valója, mint ő maga. De a gyermek, épúgy mint az ember, nem látható
-meg egy szempillantásra. Hol vannak azok a megfigyelők, a kik meg
-tudják ragadni egy szempillantásra azokat a vonásokat, melyek
-jellemzik? Vannak ilyenek, de nagyon kevesen és százezer atya
-között nincs egy ilyen.</p>
-<p>A nagyon sok kérdés untatja és elriasztja az egész világot,
-annál is jobban a gyermekeket. Néhány percz múlva a figyelmük
-ellankad, nem is hallgatnak arra, a mit a makacs kérdező kérd tőlük
-s csak úgy vaktában felelgetnek. Vizsgázásuknak ez a módja
-hiábavaló és pedáns; egy röptében elkapott szó gyakran jobban
-lefesti értelmüket és szellemüket, mint a hasznos beszédek, csak
-vigyázni kell arra, hogy ez a szó ne legyen sem olyan, a melyet
-diktáltak, sem olyan, a melyre találomra bukkantak rá. Az embernek
-magának is sok itélete kell, hogy legyen, ha meg akarja itélni a
-gyermekét.</p>
-<p>A boldogult Hyde mylordtól hallottam, hogy harátainak egyike,
-mikor három évi távollét után visszatért Olaszországból, meg akarta
-vizsgálni kilencz-tíz éves fia haladását. Egy este elment vele és
-nevelőjével sétálni egy mezőre, a hol iskolás fiúk sárkányok
-eregetésével mulattak. Arra menet az apa ezt kérdezte a fiától:
-<i>Hol a sárkány, a melynek ez itt az árnyéka?</i> A fiú, a nélkül,
-hogy habozott <span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
-"Page_209">-209-</a></span> volna, vagy fölemelte volna a fejét,
-ezt felelte: <i>az országút</i> fölött. És valóban, tette hozzá a
-mylord, az országút köztünk s a nap között volt. Az apa erre a
-szóra megölelte fiát és ezzel befejezve a vizsgát, szó nélkül
-tovább ment. Másnap életfogytiglani penzióról szóló írást küldött a
-nevelőnek rendes fizetésén felül.</p>
-<p>Micsoda férfi volt ez az apa! És micsoda fiú jutott
-neki!<a name="FNanchor_62" id="FNanchor_62"></a><a href=
-"#Footnote_62" class="fnanchor">62)</a> Ez a kérdés egyenesen a
-korhoz illő, a felelet nagyon egyszerű, de nézzétek csak meg,
-mekkorra szabatosságát tételezi fel a gyermeki itélőképességnek!
-Ugyanígy törte nyereg alá Aristoteles tanítványa azt a híres
-paripáját, melyet egy lovász sem tudott megszelidíteni.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span></p>
-<h2>HARMADIK KÖNYV.</h2>
-<p>Bár a fölserdült korig az élet egész folyama a gyöngeség ideje,
-van egy időpont az első életkor folyamán, a mikor az erők fejlődése
-meghaladván a szükségletekét, a növekvő állat magában véve gyönge
-ugyan, viszonylag azonban erőssé lesz. A szükségletei nem lévén
-mind kifejlődve, meglévő erői több mint elegendők, hogy kielégítse
-meglévő szükségleteit. Mint ember nagyon gyönge volna, mint gyermek
-azonban nagyon erős.</p>
-<p>Honnan ered az ember gyöngesége? Abból az egyenlőtlenségből, a
-mely ereje és vágyai között fennáll. A szenvedélyeink tesznek
-minket gyöngékké, mert kielégítésükre több erőre volna szükség,
-mint a mennyit a természet ad nekünk. Csökkentsétek tehát a
-vágyakat, ez annyi lesz, mintha fokoznátok az erőket; a ki többre
-képes, mint a mennyire vágyik, annak fölöslege van s bizonyosan
-nagyon erős lény. Ez a gyermekkornak harmadik állapota és erről
-kell még beszélnem. Továbbra is gyermekkornak hivom, alkalmas
-kifejező szó hiányában, mert ez a kor közeledik az ifjúkorhoz, a
-nélkül, hogy már a serdülő kor volna.</p>
-<p>Tizenkét vagy tizenhárom éves korában a gyermek ereje jóval
-gyorsabban fejlődik ki, mint a szükségletei. A leghevesebb,
-legrettentőbb dolog még nem éreztette magát vele; ennek szerve is
-még tökéletlen marad és úgy látszik, mintha arra várna, hogy az
-akarata kényszerítse kilépni ebből a tökéletlenségből. Kevéssé
-lévén érzékeny a levegő és az évszakok ártalmai ellen, baj nélkül
-szembeszáll velük; növekvő melege helyettesíti a ruháját, étvágya
-helyettesíti a fűszereket, az ő korában minden jó, a mi tápláló, ha
-álmos, lefekszik a földre és alszik, mindenfelé azt látja,
-<span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
-"Page_211">-211-</a></span> hogy olyan dolgok veszik körül, a
-melyekre szüksége van, semmiféle képzelt szükség nem kínozza; a
-közvéleménynek nincs rá semmi hatása, a vágya nem terjed tovább,
-mint a meddig a karja ér, nemcsak hogy teljesen be tudja érni
-magamagával, hanem még több ereje is van, mint a mennyi kell.
-Életének ez az egyetlen időszaka, a mikor ebben az állapotban
-van.</p>
-<p>Előre érzem az ellenvetést. Azt nem fogják mondani, hogy a
-gyermeknek több a szükséglete, mint a mennyit én tulajdonítok neki,
-de tagadni fogják, hogy megvan az az ereje, a melylyel én
-felruházom: nem gondolnak arra, hogy az én tanítványomról beszélek,
-nem pedig azokról a járó babákról, a melyek egyik szobából a
-másikba utaznak, a kik egy ládában végeznek mezei munkát és
-skatulyák terhét czipelik. Azt fogják mondani, hogy a férfiúi erő
-csak a férfiassággal nyilvánul, hogy csak a megfelelő edényekben
-kifejlesztett s az egész testben elterjedt életszellemek adhatják
-meg egyedül az izmoknak az állhatatosságot, a tevékenységet, a
-feszültséget és lendületet, a miből a valódi erő származik. Ez a
-szobatudósok filozófiája, de én a tapasztalatra hivatkozom. Látom
-mezőiteken a nagy fiúkat, a mint dolgoznak, áznak, fogják az ekét,
-boros hordót emelnek, kocsit hajtanak, akár az apjuk; férfiaknak
-lehetne őket nézni, ha a hangjuk csengése el nem árulná őket. Még a
-városainkban is a fiatal munkások: kovácsok, lakatosok és
-patkoló-kovácsok csaknem olyan erősek, mint a mesterek és nem is
-volnának kevésbé ügyesek, ha idején gyakorolták volna őket. Ha van
-különbség és én megengedem, hogy van, ez sokkal kisebb, ismétlem,
-mint az a különbség, a mely a felnőtt ember bősz vágyai és a
-gyermek korlátolt vágyai között van. Máskülönben itt nem csupán
-fizikai erőről van szó, hanem mindenek fölött a szellem erejéről és
-képességéről, a mely azt kiegészíti vagy irányítja.</p>
-<p>Ez az időköz, a mikor az egyén többre képes, mint a mennyire
-vágyik, bár nem a legnagyobb abszolut erő ideje, mint már mondtam,
-legnagyobb relativ erejének az ideje. Ez az életnek legbecsesebb
-ideje, olyan idő, a mely csak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> egyszer jő meg, nagyon
-rövid idő és annál rövidebb, a mint a következőkben látni fogjuk,
-mennél fontosabb, hogy jól felhasználjuk.</p>
-<p>Mit fog tehát csinálni a tehetségeknek és erőknek azzal a
-fölöslegével, a mije pillanatnyilag túlságos sok van és a minek
-hijával lesz egy más korban? Igyekezni fog felhasználni olyan
-gondoskodásokra, a melyeknek a szükséghez képest hasznát veheti,
-hogy úgy mondjam, a jövőre vetíti jelenlegi lénye fölöslegét: az
-erős gyermek készleteket gyűjt a gyönge férfi számára, de
-készleteit nem rakja el sem ládákban, melyeket ellophatnak tőle,
-sem pajtákban, melyek tőle idegenek; hogy kellően magáévá tegye
-szerzeményét, a karjaiba, a fejébe, önmagába helyezi. Ez a munka,
-az oktatás, a tanulmány ideje és jegyezzétek meg, hogy nem én
-választom ki önkényesen, hanem maga a természet jelzi.</p>
-<p>Az emberi értelemnek megvannak a korlátai és egy ember nemcsak
-hogy nem tudhat mindent, hanem még azt a keveset se tudhatja mind,
-a mit a többi emberek tudnak. Miután minden hamis állításnak
-ellenkezője igazság, az igazságok száma époly kimeríthetetlen, mint
-a tévedéseké. Van tehát választék azokban a dolgokban, melyeket
-tanítani kell épúgy, mint a tanulásukra alkalmas idő dolgában. A
-kezünk ügyébe eső ismeretek közül némelyek tévesek, mások
-haszontalanok, ismét mások arra szolgálnak, hogy táplálják annak a
-gőgjét, a ki bír velük. Azoknak csekély száma, a melyek valóban
-hozzájárulnak jólétünkhöz, egyedül méltó a bölcs ember kutatásaira
-s következőleg a gyermekére, a kit bölcs emberré akarunk tenni. Nem
-arról van szó, hogy tudja azt, a mi van, hanem csupán azt, a mi
-hasznos.</p>
-<p>Ebből a csekély számból még le kell vonni azokat az igazságokat,
-a melyek megértésükhöz már teljesen kiformálódott értelmet
-kivánnak, a melyek az emberi vonatkozások ismeretét tételezik fel,
-holott ezt a gyermek nem bírja megszerezni, a melyek magukban
-igazak ugyan, de a ki nem próbált lelket hajlamossá teszik arra,
-hogy hamisan gondolkodjék más tárgyakról. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p>
-<p>Ime tehát a dolgok valóságához képest csekély körre vagyunk
-szorítva, de ez a kör milyen mérhetetlen világot jelent a gyermek
-szellemének mértékéhez képest! Az emberi értelem rejtelmei, mely
-vakmerő kéz merne fátyolotokhoz nyúlni? Mekkora örvényeket látok
-tátongani hiú tudományaink révén e körül a szerencsétlen ifjú
-körül? Oh te, a ki vezetendő vagy őt ezeken a veszedelmes
-ösvényeken és fölemeled szeme előtt a természet függönyét,
-reszkess! Előbb győződj meg jól, nem szédül-e a feje vagy a tiéd,
-vigyázz, hogy el ne szédüljön az övé, vagy a tiéd vagy mind a
-kettőtöké! Rettegd a hazugság csábító varázsát és a gőg részegítő
-gőzeit! Emlékezzél, emlékezzél szüntelenül, hogy a tudatlanság nem
-okozott soha bajt, hogy egyedül a tévedés végzetes és hogy nem az
-téveszt meg, a mit nem tudunk, hanem a miről azt hiszszük, hogy
-tudjuk.</p>
-<p>Haladása a geometriában bizonyságául és mértékéül szolgálhat
-értelmessége fejlődésének, de mihelyt meg tudja különböztetni, mi
-hasznos és mi nem az, fontos dolog, hogy sok kímélettel és
-művészettel vezessük rá a spekulativ tanulmányokra. Ha például azt
-akarjátok, hogy két vonal között megkeresse a középarányost,
-kezdjétek azon, hogy egy adott derékszöggel egyenlő négyzetet
-kelljen találnia; ha két középarányosról van szó, előbb a köb
-megkétszerezésének problemáját kell vele megértetni stb. Lám, így
-jutunk fokról-fokra közelebb a morális fogalmakhoz, melyek a jót és
-rosszat megkülönböztetik.</p>
-<p>Az embernek különböző képességeit ugyanaz az ösztön irányítja. A
-fejlődni igyekvő testnek tevékenységéhez következik a tanulni
-igyekvő szellem tevékenysége. Kezdetben a gyermek csak mozog,
-később kiváncsivá lesz és ez a kiváncsiság helyes vezetés mellett
-ösztökéje annak az életkornak, a melyhez most jutottunk.
-Különböztessük meg mindig a hajlamokat, melyek a természetből
-erednek, azoktól, melyek a képzelődésből erednek. Van a tudásnak
-olyan vágya, mely csak arra a vágyra van alapítva, hogy az embert
-tudósnak tartsák; van egy másik is, a mely az ember természetes
-kiváncsiságából ered minden iránt, a mi közelről vagy távolról
-érdekelheti. A jólélés veleszületett vágya s e <span class=
-"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> vágy
-teljes kielégítésének lehetetlensége szüntelenül új meg új
-eszközöket kerestet vele, hogy jólétét fokozza. Ez a kiváncsiság
-első oka, az emberi szívnek természetes ok, melynek kifejlődése
-azonban csak szenvedélyeinkkel és felvilágosodásunkkal arányban
-történik. Képzeljetek egy filozófust, a ki egy magányos szigetre
-van száműzve eszközeivel és könyveivel, biztosítva arról, hogy
-egész hátralevő életét ott fogja tölteni, bizony nem fog a világ
-rendszerével, a vonzás törvényeivel, a differencziális számítással
-vesződni, talán föl sem üti könyvét élete fogytáig, ellenben meg
-fogja vizsgálni a szigetét utolsó zúgáig, akármekkora legyen is.
-Első tanulmányainkból tehát küszöböljük ki azokat az ismereteket,
-melyeknek kedvelése nem az ember természetéből fakad s
-szorítkozzunk azokra, melyek keresésére az ösztön vezet rá.</p>
-<p>Az emberi nem szigete a föld s a szemünket legjobban megkapó
-tárgy a nap. A mint elkezdünk eltávolodni magunktól, első
-megfigyeléseink erre a kettőre bukkannak. Csaknem minden vad népnek
-filozófiája kizárólag a föld képzeletbeli felosztása és a nap
-istensége körül forog.</p>
-<p>Mekkora kitérés! fogják talán mondani. Az imént még azzal
-voltunk elfoglalva, a mi közvetlenül érint és könnyes szemünkkel
-most egyszerre befutjuk a földgömböt és a világegyetem szélsőségére
-ugrunk át! Ez a kitérés erőink fejlődésének és szellemünk
-hajlamának műve. A gyöngeség és elégtelenség állapotában
-önfentartásunk gondja önmagunkra központosít, a hatalom és erő
-állapotában lényünk kiterjesztésének vágya kiemel önmagunkból s oly
-messzire lendít, a mennyire csak lehet, de mivel az intellektuális
-világ még ismeretlen előttünk, a gondolatunk nem hat ki messzebbre,
-mint a szemünk s a megértésünk csak azzal a térrel együtt
-terjeszkedik, a melyet megmér.</p>
-<p>Változtassuk érzéki benyomásainkat fogalmakká, de ne ugorjunk át
-egyszerre az érzékelhető tárgyakról a intellektuális tárgyakra. Az
-előbbiek által jutunk rá az utóbbiakra. A szellem első tevékenysége
-közben legyen minden érzék a vezetője. Ne legyen más könyv, mint a
-világ, ne legyen más oktatás, mint a tények. Az a gyermek, a ki
-olvas, <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
-"Page_215">-215-</a></span> nem gondolkodik, csak épen olvas; nem
-okul, csak szavakat tanul.</p>
-<p>Tegyétek növendéketeket figyelmessé a természet jelenségei iránt
-s akkor csakhamar kiváncsivá fogjátok tenni, de hogy tápláljátok
-kiváncsiságát, ne siessetek kielégíteni. Adjátok keze ügyébe a
-kérdéseket és hagyjátok, hadd feleljen rájuk maga. Ne tudjon semmit
-csak azért, mert ti mondtátok meg neki, hanem azért, mert
-magamagától értette meg; ne tanulja a tudományt, hanem találja fel.
-Ha szellemében csak egyszer is helyébe tettétek a tekintélyt az
-észnek, nem fog többet okoskodni, nem lesz egyéb, mint mások
-véleményének játékszere.</p>
-<p>A földrajzra akarjátok megtanítani ezt a gyermeket és
-földgömböket, éggömböket, térképeket kerestek számára. Mennyi
-gépezet! Mire való mindez az ábrázolás? Mért nem kezditek azon,
-hogy megmutatjátok neki a tárgyat magát, hogy legalább tudja, miről
-beszéltek neki?</p>
-<p>Egy szép este elmentek sétálni egy alkalmas helyre, a hol a
-nyilt láthatár teljesen látni engedi a lehunyó napot és
-megfigyelitek azokat a tárgyakat, melyek lenyugvásának helyét
-fölismerhetővé teszik. Másnap friss levegőt szívni visszatértek
-ugyanarra a helyre napkelte előtt. Látni lehet, mint jelenti be
-magát előre a nap a fénysugarakkal, melyeket maga előtt küld. A tűz
-fokozódik, a keleti ég egy lángnak látszik, ezeknek fényénél várjuk
-az égitestet, jóval azelőtt, hogy mutatkozik, minden pillanatban
-látni véljük, végre meglátjuk. Egy ragyogó pont tör elő, mint a
-villám és csakhamar betölti az egész tért, a sötétség fátyola
-eltünik és lehull. Az ember fölismeri tartózkodása helyét és
-megszépültnek látja. A zöld az éj folyamán frissebb lett, a növekvő
-nap, a mely megvilágítja, az első sugarak, melyek megaranyozzák,
-csillogó harmathálóval bevontnak mutatják, a mely visszatükrözteti
-a szemben a fényt és a szineket. A madarak karban egyesülnek és
-versengve üdvözlik az élet atyját, ebben a pillanatban egy sem
-hallgat közülük, még gyönge csiripelésük lágyabb és édesebb, mint a
-nap többi részében, a boldog fölébredés bágyadtsága érzik benne.
-Mindezeknek a dolgoknak egyesülése a frisseség érzésével
-<span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
-"Page_216">-216-</a></span> hat az érzékekre s ez az érzés szinte a
-lélekig hatol. Varázszsal teli félóra ez, a melynek senki sem tud
-ellenállni, ily nagyszerű, ily szép, ily elragadó látvány nem hagy
-senkit hidegen.</p>
-<p>A mester, eltelve a lelkesedéssel, melyet érez, közölni akarja
-ezt a gyermekkel, azt hiszi, megindítja, ha figyelmezteti azokra a
-benyomásokra, melyektől ő maga megindult. Merő ostobaság! A
-természet látványa az emberi szívben él; érezni kell, hogy lássuk.
-A gyermek észreveszi a tárgyakat, de nem bírja észrevenni a
-kapcsolatokat, melyek összefűzik őket, nem bírja megérteni
-hangversenyük édes harmóniáját. Hogy érezhesse azt az összetett
-benyomást, mely egyszerre ered mindezekből az érzékletekből, ahhoz
-olyan tapasztalatra van szükség, melyet ő nem szerzett meg, olyan
-érzésekre, melyeket ő nem érzett még. Ha nem bolyongott sokáig
-sivatag síkokon, ha tüzes homok nem égette lábát, ha a sziklákról
-fojtogatón visszaverődő hőség nem nyomta el soha, hogy tudná
-élvezni egy szép reggel friss levegőjét? A virágok illata, a zöld
-lombok bája, a harmat nedves párája, a süppedő és puha járás a
-gyepen hogy igézné meg érzékeit? Hogy szerezhetne neki
-gyönyörteljes érzést a madarak éneke, ha a szerelem és a kéj szava
-még ismeretlen előtte? Milyen gyönyörrel láthat kelni egy ily szép
-napot, mikor képzelődése nem tudja elébe festeni azokat a
-gyönyöröket, a mikkel e napot be lehet tölteni? Végül hogy tudna
-ellágyulni a természet látványának szépségén, mikor még nem tudja,
-micsoda kéz gondoskodik földíszítéséről?</p>
-<p>Ne beszéljetek a gyermeknek olyan dolgokat, melyeket nem bír
-megérteni. Semmi leírás, semmi szónoklat, semmi szókép, semmi
-költészet. Nincs most szó érzésről, sem izlésről. Legyetek továbbra
-is világosak, egyszerűek, hűvösek, nagyon is korán eljön az ideje,
-hogy más nyelven szóljatok hozzá.</p>
-<p>A mi elveink szellemében nevelkedve, hozzászokva, hogy önmagából
-vegye minden segédeszközét és ne folyamodjék soha máshoz, csak
-mikor fölismerte a maga elég telenségét, minden új tárgyat, a mit
-meglát, sokáig szó nélkül vizsgál. Gondolkozó, nem kérdezősködő.
-Elégedjetek <span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
-"Page_217">-217-</a></span> meg tehát azzal, hogy keze ügyébe
-juttatjátok a tárgyakat, aztán ha látjátok, hogy kiváncsisága
-eléggé el van foglalva, intézzetek hozzá valami lakonikus kérdést,
-a mely rávezeti a feleletre.</p>
-<p>Ebben az esetben, miulán jól megnéztétek vele a nap keltét,
-miután megfigyeltették vele erről az oldalról a hegyeket s a többi
-szomszédos tárgyakat, miután hagytátok, hadd beszéljen kedvére,
-maradjatok egy darabig szótlanok, mint a ki álmodik és aztán
-mondjátok neki: Úgy gondolom, hogy tegnap este a nap amott
-nyugodott le, ma reggel pedig itt kelt föl. Hogy lehet ez? Ne
-tegyetek hozzá semmit, ha ő kérdezget, ne feleljetek, beszéljetek
-másról. Hagyjátok magára és biztosak lehettek benne, hogy
-gondolkozni fog.</p>
-<p>Hogy a gyermek hozzászokjék ahhoz, hogy figyelmes legyen és hogy
-meglepje valami érzékelhető igazság, ahhoz az kell, hogy az az
-igazság néhány napig nyugtalanítsa, mielőtt fölfedezi. Ha nem fogja
-fel eléggé a szóban forgó dolgot e szerint a módszer szerint, van
-arra mód, hogy még érzékelhetőbbé tegyük számára, ez a mód pedig
-az, hogy fordítsuk meg a kérdést. Ha nem tudja, hogy jut el a nap
-nyugtától keltéig, tudja legalább azt, hogy jut el keltétől
-nyugtáig, erre maguk a szemei is megtanítják. Világítsátok meg
-tehát az előbbi kérdést az utóbbival. Tanítványotok vagy
-tökéletesen ostoba, vagy az analogia sokkal világosabb, semhogy
-kikerülje a figyelmét. Ime, ez az első leczkéje a
-kozmografiából.</p>
-<p>Mivel mindig lassan haladunk érzékelhető eszméről érzékelhető
-eszmére, mivel sokáig barátkozunk ugyanazzal az egygyel, mielőtt
-átmennénk egy másikra és mivel végül nem kényszerítjük
-tanítványunkat, hogy figyelmes legyen, ettől az első leczkétől még
-messze van a nap forgásának és a föld alakjának ismerete. De mivel
-az égi testek összes látszólagos mozgásai mind ugyan a szerint az
-elv szerint történnek és mivel az első megfigyelés elvezet
-valamennyi többihez, kevesebb erőfeszítésre van szükség, ámbár több
-időre, hogy eljussunk a napi forgástól a napfogyatkozások
-kiszámításáig, mint arra, hogy jól megismerjük a nappalt és az
-éjjelt. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
-"Page_218">-218-</a></span></p>
-<p>Miután a nap a föld körül forog, kört írt le s minden körnek meg
-kell hogy legyen a középpontja, ezt már tudjuk. Ez a középpont nem
-látható, mert a föld közepében van, de a felületén meg lehet
-jelölni két szemben levő pontot, melyek megfelelnek neki. Egy tű, a
-mely keresztülmegy a három ponton és meg van hosszabbítva mindkét
-felől az égig, lesz a földnek és a nap mindennapi forgásának
-tengelye. Egy rajta keresztülhúzott pálczika körül forgó gömb
-jelenti a tengelye körül forgó eget, a pálczika két vége a két
-pólus: a gyermeknek nagyon könnyű lesz egyiküket megismerni,
-megmutatom neki a Kis Medve farkánál. Ime az éjjelre való
-szórakozás. Lassan-lassan a gyermek megbarátkozik a csillagokkal és
-ebből következik a planéták megismerésére és a konstellácziók
-megfigyelésére való kedv.</p>
-<p>Láttuk a napot Szent János-napján fölkelni; látni fogjuk
-fölkelni karácsonykor is, vagy valamely más szép téli napon, mert
-tudvalevő, hogy nem vagyunk lusták és mulatságot csinálunk belőle,
-hogy eltűrjük a hideget. Gondom van rá, hogy ez a második
-megfigyelés ugyanazon a helyen történjék, a hol az elsőt tettük és
-egy kis ügyességgel készítve elő a megjegyzést, egyikünk vagy
-másikunk okvetlenül fel fog kiáltani. Oh, oh, milyen különös! A nap
-nem ugyanazon a helyen kél föl! Ime, itt vannak a mi akkori
-megjegyzett pontjaink, most pedig ott kél föl! stb. Van tehát nyári
-kelet és téli kelet stb. Fiatal mester, ime, az utadon vagy. Ezek a
-példák elegendők kell hogy legyenek, hogy nagyon világosan tanítsd
-az éggömböt, a földet fogva föl földnek, a napot napnak.</p>
-<p>Általában ne tegyétek a dolog helyébe a jelképét, csak a mikor
-lehetetlen a dolgot magát megmutatnotok, mert a jelkép elnyeli a
-gyermek figyelmét és elfeledteti vele a jelképezett tárgyat.</p>
-<p>A gyűrűkkel ellátott éggömb az én szememben rosszul szerkesztett
-gépezet és rossz arányokban van készítve. A köröknek ez az
-összezavarása és a bizarr figurák, melyeket rajta alkalmazni
-szoktak, furcsává teszik a formáját, a mely elriasztja a gyermekek
-szellemét. A föld nagyon kicsi, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> a körök nagyon nagyok,
-nagyon számosak; némelyek teljesen haszontalanok, mindegyik kör
-nagyobb, mint a föld, a karton keménysége a szilárdság látszatát
-adja meg nekik, a miért azt lehet hinni róluk, hogy valóban létező
-köralakú tömegek és ha azt mondjátok a gyermeknek, hogy ezek a
-körök képzeletbeliek, akkor azt se tudja, a mit lát és nem ért meg
-semmit.</p>
-<p>Mi sohasem tudjuk magunkat a gyermekek helyébe képzelni, nem
-hatolunk bele gondolataikba, a magunkéit tulajdonítjuk nekik és
-mindig a saját okoskodásunkat követve, az igazságok lánczaival csak
-hóbortosságokat és tévedéseket tömünk a fejükbe.</p>
-<p>Vitáznak arról, hogy az analizist vagy a szintézist jobb-e
-választani a tudományok tanulmányozására. Nem kell mindig
-választani. Néha ugyanabban a kutatásban lehet felbontani és
-összarakni is és a gyermeket a tanító módszer szerint vezetni,
-mialatt azt hiszi, hogy csak analizál. Aztán egy s ugyanazon időben
-alkalmazva az egyiket is, a másikat is, kölcsönösen egymás
-bizonyítékául fognak szolgálni. Egyszerre két ellentétes pontról
-indulva ki, a nélkül, hogy gondolna rá, hogy ugyanazon az úton jár,
-nagyon meg lesz lepetve, hogy önmagával találkozik és ez a
-meglepetés csakugyan kellemes lesz neki. Szeretném például a
-földrajzot két végpontján megfogni és a földgömb forgásaival
-összekapcsolni részeinek mérését, elkezdve arról a pontról, a
-melyen lakunk. Mialatt a gyermek tanulmányozza az éggömböt és így
-az égbe emelkedik, vezessétek vissza a föld felosztásához és
-először mutassátok meg neki saját tartózkodása helyét.</p>
-<p>Első két geografiai pontja lesz a város, a melyben lakik és
-apjának falusi háza; azután a közbeeső helyek, továbbá a környék
-folyói, végül a nap látványa és a tájékozódás módja. Ez a találkozó
-pont. Mindennek térképét csinálja meg maga; nagyon egyszerű és
-kezdetben csak csupán két tárgyból álló térkép, a melyekhez
-lassankint csatolja hozzá a többieket, a szerint, a hogy tudja és a
-hogy megbecsüli távolságukat és helyzetüket. Most már látjátok,
-mily előnyöket kerestünk neki kezdetben, a midőn kompaszt adtunk a
-szemébe. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span></p>
-<p>Ennek daczára kétségkívül kissé vezetni kell, de nagyon kevéssé
-s a nélkül, hogy ez észrevehetővé válna. Ha téved, hagyjátok, ne
-javítsátok ki tévedését, várjátok meg csöndben, hogy meg tudja
-látni maga és helyesbítse maga vagy legfeljebb kedvező alkalommal
-vezessétek rá valami úton-módon, hogy maga vegye észre őket. Ha nem
-téved soha, nem fog olyan jól tudni. Egyébiránt nem arról van szó,
-hogy pontosan tudja a vidék topografiáját, hanem hogy tudja a
-módját, mikép kell megtanulni, nem fontos, hogy térképek legyenek a
-fejében, csak értse meg jól, a mit ezek jelentenek és legyen
-fogalma előállításuk művészetéről. Láthatjátok már a különbséget a
-ti növendéketek tudása és az enyém tudatlansága között! Azok tudják
-a térképet, ez megcsinálja. Ime, újabb díszei szobájának.</p>
-<p>Emlékezzetek mindig, hogy nevelésem szelleme nem az, hogy sok
-dologra tanítsam a gyermeket, hanem hogy mindig csakis helyes és
-világos gondolatokat juttassak agyába. Hogy keveset tud, az nekem
-nem fontos, csak ne tévedjen soha; és én csak azért juttatok
-igazságokat a fejébe, hogy megóvjam a tévedésektől, melyeket ezek
-helyében tanulna. Az ész, az itélet lassan jön meg, az előitéletek
-tömegesen rohannak, ezektől kell a gyermeket megóvni. De ha a
-tudományt magamagában tekintitek, feneketlen, part nélküli,
-ösvényekkel teli tengerbe juttok, nem szabadultok belőle sohasem.
-Mikor látok egy embert, a ki beleszeretve az ismeretekbe,
-elcsábíttatja magát varázsuktól és szaladgál az egyiktől a
-másikhoz, a nélkül, hogy meg tudna állani, mintha gyermeket látnék,
-a ki a porban kagylókat gyűjt és elkezd velük megrakodni, azután
-megkivánva azokat, a melyeket még lát, eldobálja amazokat, majd
-fölszedi, a míg elhalmozva tömegükkel és nem tudva már, melyiket
-válassza, végre is eldob mindent és üres kézzel tér haza.</p>
-<p>Az első életkor folyamán az idő hosszú volt: nem igyekeztünk
-egyébre, mint hogy elvesztegessük, attól féltünkben, hogy rosszul
-találnók felhasználni. Most ellenkezően áll a dolog és nincs elég
-időnk, hogy megtegyünk mindent, a mi hasznos volna. Gondoljátok
-meg, hogy közelednek a szenvedélyek és hogy a mint kopognak az
-ajtón, növendéketeknek <span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
-"Page_221">-221-</a></span> csak rájuk lesz figyelme. Az értelem
-békés kora oly rövid, oly sebesen múlik el, annyi más szükséges
-alkalmazása van, hogy bolondság azt hinni, hogy elegendő egy
-gyermeknek tudóssá tételére. Nem arról van szó, hogy megtanítsuk
-tudományokra, hanem hogy kedvet adjunk neki megszeretésükre és
-módszereket megtanulásukra, majd ha ez a kedv jobban ki lesz
-fejlődve. Egész bizonyosan ebben van minden jó nevelés
-alapelve.</p>
-<p>Ez az idő való arra is, hogy lassankint hozzászoktassuk
-folytonos figyelmet szentelni ugyanannak a tárgynak. De sohasem a
-kényszer, hanem mindig a kedvtelés vagy a vágy kell hogy előidézze
-ezt a figyelmet. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy ne terhelje
-túl és ne feszüljön a megunásig. Legyen tehát a szemetek mindig
-résen és bármi történik is, hagyjatok abba mindent, mielőtt
-megunná, mert nem olyan fontos dolog, hogy tanuljon, mint a mily
-fontos, hogy ne tegyen semmit akarata ellenére.</p>
-<p>Ha kérdez valamit tőletek, feleljetek annyit, a mennyi
-kiváncsisága táplálására kell, nem pedig kielégítésére; mindenek
-fölött, mikor azt látjátok, hogy a helyett, hogy azért kérdezne,
-hogy tanuljon, neki gyürkőzik és elhalmoz együgyű kérdésekkel,
-álljatok meg azonnal, mert akkor biztos, hogy keveset törődik a
-dologgal magával, hanem inkább azzal, hogy titeket szolgálatára
-rendeljen kérdezősködésének. Kevesebb figyelemmel kell lenni a
-szavakra, a melyeket kimond, mint az indító okra, a melynél fogva
-beszél. Ez a figyelmeztetés eddigelé kevésbbé volt szükséges, de a
-legfőbb fontosságúvá lesz azonnal, a mint a gyermek elkezd
-okoskodni.</p>
-<p>Van az általános igazságoknak egy lánczolata, mely által az
-összes tudományok közös elvekre mennek vissza és fokozatosan
-fejlődnek ki. Ez a lánczolat a filozófusok módszere. Nem erről van
-itt szó. Van egy egészen más lánczolat, mely által minden különös
-tárgy egy másikat vonz magával és mindig rámutat arra, a mely
-rákövetkezik. Ezt a rendet, a mely a folytonos kiváncsiság által
-táplálja a figyelmet, a melyet a tárgyak mind kivánnak, követi az
-emberek legnagyobb része és mindenek fölött ez az, a mely szükséges
-<span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
-"Page_222">-222-</a></span> a gyermekeknek. A mikor tájékozódtunk,
-hogy megszerkeszszük tájképeinket, meg kellett jelölni a
-délköröket. Két metszőpont a reggel és az este egyenlő árnyékai
-között kitünő délkörül szolgál egy tizenhárom éves asztronómus
-számára. De ezek a délkörök elmosódnak, idő kell a megjelölésükre,
-rászorítanak arra, hogy mindig ugyanazon a helyen dolgozzunk, ennyi
-gond, ennyi kényelmetlenség végre is untatni fogja. Ezt előre
-láttuk és elébe is vágunk.</p>
-<p>Ime, megint belejutottam hosszas és aprólékos részleteimbe.
-Olvasóim, hallom zúgolódástokat és szemükbe nézek: nem akarom
-föláldozni türelmetlenségeteknek e könyv leghasznosabb részét.
-Vessetek számot hosszadalmasságommal, mert a magam részéről én
-számot vetettem panaszaitokkal.</p>
-<p>Régóta észrevettük, növendékem és én, hogy a borostyán, az üveg,
-a viasz, különböző tárgyak, ha dörzsölik őket, magukhoz vonzzák a
-szalmaszálakat, más tárgyak pedig nem vonzzák magukhoz. Véletlenül
-találunk egy tárgyat, a melynek még különösebb tulajdonsága van:
-hogy bizonyos távolságról dörzsölés nélkül is magához vonzza a
-vasforgácsot vagy más vasdarabkákat. Mennyi ideig fog minket
-mulattatni ez a tulajdonság, a nélkül, hogy valami többet látnánk
-benne! Végre rájövünk, hogy közlődik magával a vassal, ha bizonyos
-irányban simogatjuk. Egy nap elmegyünk a vásárra; egy
-szemfényvesztő maga felé vonz egy darab kenyérrel egy
-vízmedenczében úszó viaszkacsát. Nagyon meglepődünk, mindazáltal
-nem szólunk semmit. Ez egy boszorkánymester, mert még nem tudjuk,
-hogy mi a boszorkánymester. Miután szüntelen olyan eredmények
-lepnek meg, melyeknek okait nem tudjuk, nem sietünk itéletet
-mondani semmiről és nyugodtan megmaradunk tudatlanságunkban, a míg
-megtaláljuk az alkalmat, hogy kilépjünk belőle.</p>
-<p>Hazatérve addig beszélünk a vásáron látott kacsáról, a míg
-fejünkbe veszszük, hogy utánozni fogjuk. Előveszünk egy erősen
-mágneses tűt, beborítjuk fehér viaszszal, a melyet tőlünk telhető
-módon kacsa formájúra mintázunk, úgy, hogy a tű keresztül menjen a
-testén és a hegye legyen a kacsa csőre. A vízbe teszszük a kacsát,
-a csőréhez értetünk <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
-"Page_223">-223-</a></span> egy kulcs-gyűrűt és könnyen érthető
-örömmel látjuk, hogy a mi kacsánk tökéletesen úgy megy a kulcs
-után, mint a hogy a vásáron látott kacsa ment a kenyérdarab után.
-Azt megfigyelni, hogy milyen irányban állapodik meg a kacsa a
-vizen, ha békében hagyjuk: elmaradhat máskorra; egyelőre teljesen
-elfoglalva tárgyunkkal, nem kivánunk többet. Még ugyanazon estén
-visszamegyünk a vásárra, zsebünkben előkészített kenyérrel és a
-mint a szemfényvesztő megcsinálja mutatványát, az én kis tudósom, a
-ki már alig tudta magát türtőztetni, azt mondja neki, hogy ez a
-mutatvány nem is nehéz, ő is utána tudná csinálni. Szavánál fogják,
-azonnal kiveszi zsebéből a kenyeret, a melybe el van rejtve a
-vasdarab, dobogó szivvel megy az asztalhoz, csaknem remegve nyujtja
-oda a kenyeret; a kacsa odaúszik és követi, a gyermek fölkiált és
-ujjong örömében. A tapsokra, a közönség kiáltozására elszédül a
-feje, magánkívül van. A szemfényvesztő meglepetve öleli meg,
-üdvözli és megkéri, hogy tisztelje meg holnap is megjelenésével s
-hozzáteszi, hogy gondja lesz rá, hogy több közönség gyülekezzék
-össze, megtapsolni ügyességét. Az én kis természettudósom büszke
-lesz és fecsegni akar; de én azonnal befogom a száját és dicséretek
-közben elvezetem.</p>
-<p>A gyermek egész másnapig nevetséges türelmetlenséggel
-számlálgatja a perceket. Meghív mindenkit, a kivel csak találkozik;
-azt szeretné, hogy az egész emberi nem tanuja legyen dicsőségének;
-alig tudja kivárni az órát, már jóval előbb készen van, szinte
-röpül a találkozóra. A terem már tele van. Mikor belép, fiatal
-szíve túlárad. Előbb más játékok következnek, a szemfényvesztő
-felülmulja önmagát és meglepő dolgokat csinál. A gyermek mindebből
-nem lát semmit, izgatódik, beleizzad, alig tud lélegzeni, folyton
-fogdossa zsebében türelmetlenségtől reszkető kézzel a
-kenyérdarabot. Végre rákerül a sor, a mester nagy garral bejelenti
-őt a közönségnek. Kissé szégyenkezve lép elő, előveszi a kenyeret…
-ujabb forgandósága az emberi dolgoknak! A kacsa, a mely még tegnap
-oly kezes volt, mára vad lett: a helyett, hogy odanyujtaná a
-csőrét, a farkát fordítja oda és elsiet. Épp oly gondosan elkerüli
-a kenyeret és a kezet, <span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
-"Page_224">-224-</a></span> a mely azt nyujtja, mint a hogy előbb
-utána ment. Ezer hasztalan és gúnykaczajjal kisért próbálkozás után
-a gyermek panaszra fakad, azt mondja, hogy rászedték, hogy ez egy
-másik kacsa, a melyet az előbbinek helyébe tettek és fölszólítja a
-szemfényvesztőt, hogy vonzza magához ő.</p>
-<p>A szemfényvesztő szó nélkül elővesz egy darab kenyeret,
-odanyujtja a kacsának, a kacsa azonnal odaúszik a kenyérhez és
-utána megy a kéznek, a mely azt visszavonja. A gyermek fogja
-ugyanazt a darab kenyeret, de a helyett, hogy jobban boldogulna,
-mint az imént, azt látja, hogy a kacsa gúnyt űz belőle és
-piruetteket csinál a medencze körül. Végre a gyermek egész
-megzavarodva húzódik félre és nem meri többé kitenni magát a
-gúnyolódásnak.</p>
-<p>Akkor a szemfényvesztő fogja azt a kenyérdarabot, a melyet a
-gyermek hozott és épp olyan sikerrel használja, mint a magáét.
-Mindenki szemeláttára kihúzza belőle a vasat; ujabb kaczagás kél a
-mi rovásunkra; aztán az így üressé tett kenyérrel épp úgy vonzza a
-kacsát, mint az elébb. Ugyanazt teszi egy másik darab kenyérrel,
-melyet mindenki szemeláttára vágott le más valaki; majd ugyanezt
-teszi keztyűjével, ujja hegyével, végre a szoba közepére lép és az
-efféle emberek nagyzoló hangján kijelenti, hogy az ő kacsája épp
-úgy engedelmeskedik a hangjának, mint a mozdulatainak. Szól neki és
-a kacsa engedelmeskedik; azt mondja neki, hogy menjen jobbra és
-jobbra megy, jöjjön vissza és visszajön, forduljon meg és
-megfordul; a mozdulat épp oly gyorsan megy végbe, mint a parancs. A
-kettőzött tapsok megannyi sértés ránk nézve. Észrevétlenül távozunk
-és bezárkózunk szobánkba; nem meséljük el sikerünket az egész
-világnak, mint a hogy terveztük.</p>
-<p>Másnap kopognak az ajtónkon. Kinyitom: a szemfényvesztő van itt.
-Szerényen panaszkodik magaviseletünk miatt. Mit tett ő nekünk, hogy
-mi meg akartuk fosztani hitelétől mutatványait és el akartuk venni
-a kenyérkeresetét? Mi van olyan csodálatos abban a művészetben,
-vonzani egy viaszk kacsát, hogy ezt a dicsőséget egy becsületes
-ember keresete rovására akartuk megszerezni? Bizony uraim, ha volna
-más tehetségem, a miből éljek, akkor ezzel nem nagyon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span>
-dicsekedném. Elhihetik, hogy az az ember, a ki életét ennek a
-szánalmas mesterségnek gyakorlásával töltötte, többet tud belőle,
-mint önök, a kik csak néhány pillanat óta foglalkoznak vele. Ezért
-nem mutattam meg mindjárt mesterfogásaimat, mert nem kell sietni,
-hebehurgyán kitálalni mindent, a mit az ember tud. Mindig vigyázok
-arra, hogy legjobb mutatványaimat föntartsam a kedvező alkalomra és
-ezután is vannak még más mutatványaim, a melyekkel okvetetlenkedő
-fiatalembereket lefőzhetek. Egyébiránt, uraim, szivesen megtanítom
-önöket arra a titokra, a mely annyira zavarba hozta önöket, csak
-azt kérem, hogy ne éljenek vele vissza ártalmamra és máskor
-legyenek tartózkodóbbak.</p>
-<p>Aztán megmutatja készülékét és roppant meglepetéssel látjuk,
-hogy nem áll egyébből, mint egy erős és jól fölfegyverzett
-mágnesből, a melyet egy az asztal alá bujtatott gyermek
-észrevétlenül mozgatott.</p>
-<p>Az ember becsomagolja készülékét és miután megköszöntük
-szivességét és bocsánatot kértünk tőle, meg akarjuk ajándékozni, de
-ő visszautasítja. (Uraim, nincs elég okom dicsekedni önökkel, hogy
-elfogadjam ajándékaikat. Maradjanak lekötelezettjeim, akaratuk
-ellenére is. Ez az én egyetlen boszum. Tudják meg, hogy mindenféle
-embernek megvan a maga nagylelküsége; én megfizettetem a
-mutatványaimat, de nem a leczkéimet.)</p>
-<p>Távoztakor kifejezetten és hangosan szemrehányást tesz nekem.
-Szivesen megbocsátok, úgymond, ennek a gyermeknek; neki nincs egyéb
-bűne, mint a tudatlanság. De ön uram, a kinek ismernie kell hibáit,
-miért engedett ön neki? Miután együtt élnek, ön mint az idősebb,
-tartozik gondot viselni rá, tanácsokat adni neki, az ön
-tapasztaltsága az a tekintély, a melynek a gyermeket vezetnie kell.
-Majd ha megnő és szemére veti önmagának gyermekkora tévedéseit,
-kétségkívül önnek fogja szemére vetni azokat a tévedéseket, a
-melyektől nem óvta meg.</p>
-<p>Távozik és kettőnket nagy zavarban hagy. Megrovom saját
-engedékeny gyöngeségemet, megigérem a gyermeknek, hogy máskor föl
-fogom áldozni az ő érdekének és figyelmeztetni fogom őt hibáira,
-mielőtt azokat elkövetné, mert közeledik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> az idő,
-a mikor a viszonyunk meg fog változni és a mikor a mester
-szigorúságának helyébe a pajtás engedékenysége lép: ennek a
-változásnak fokonként kell végbemenni; mindenről előre kell
-gondoskodni és pedig mindenről már jó előre.</p>
-<p>Másnap ujra elmegyünk a vásárra, hogy még egyszer meglássuk azt
-a mutatványt, a melynek a titkát megtudtuk. Mély tisztelettel
-közelítünk a mi sokrateszi szemfényvesztőnkhöz; alig merjük rávetni
-a szemünket. Elhalmoz minket szivességével és olyan kitüntetéssel
-vezet helyünkre, a mely minket még jobban megaláz. Megcsinálja a
-mutatványait, mint rendesen, de sokáig mulat és tetszeleg magának a
-kacsával; közbe gyakran elég büszke tekintettel nézve ránk. Mi
-tudunk mindent és meg se moczczanunk. Ha a növendékem csak ki is
-merné nyitni a száját, agyonverni való gyermek volna.</p>
-<p>Ennek a példának minden részlete fontosabb, semmint látszik.
-Mennyi leczke van ebben az egyben! Mennyi megalázó következményt
-von maga után a hiúságnak első megmozdulása! Fiatal mester, figyeld
-meg ezt az első megmozdulást gondosan. Ha tenni tudsz róla, hogy
-így megalázás és szégyen háramoljon belőle, biztos lehetsz benne,
-hogy sokáig nem fog rá következni másik. Mennyi körülményesség!
-fogjátok mondani. Megengedem, és mindez azért van, hogy egy
-delejtűt szerezhessünk, a mely helyettesítheti nekünk a
-meridiánt.</p>
-<p>Miután megtanultuk, hogy a mágnes más testeken keresztül is hat,
-nincs sürgősebb dolgunk, minthogy olyasféle gépet csináljunk, a
-milyet láttunk: egy kivájt asztal, az asztalra ráerősítve egy
-nagyon lapos medencze, benne a néhány vonalnyi víz, egy kissé több
-gonddal készített kacsa stb. Mindig a medencze körül
-foglalatoskodva, végre észre veszszük, hogy a kacsa nyugvó
-helyzetben mindig csaknem ugyanabban az irányban helyezkedik el.
-Figyelemmel kisérjük ezt a tapasztalatot, megvizsgáljuk ezt az
-irányt és azt találjuk, hogy északról délre mutat. Többre nincs
-szükségünk. Megvan a delejtűnk s ime benne vagyunk a fizikában.
-<span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
-"Page_227">-227-</a></span></p>
-<p>Különböző éghajlatok vannak a földön és különböző hőmérsékletek
-ez éghajlatok alatt. Az évszakok észrevehetőbben váltakoznak, a
-szerint, a mint közeledünk a sarkhoz; minden test összehúzódik a
-hidegben és kitágul a melegben; ez a jelenség jobban megmérhető a
-folyékony testeken és még észrevehetőbb a szeszes folyadékokon.
-Innen van a hőmérő. A szél éri az arczot, tehát a levegő test,
-fluidum. Érezzük, bár meglátni nincs módunk. Fordíts meg egy
-poharat a vízben, a víz nem fogja megtölteni, hacsak nem hagyunk
-kijárást a levegőnek; a levegő tehát ellenállásra képes. Merítsük a
-poharat jobban alá, a víz föl fog hatolni a levegővel telt térbe a
-nélkül, hogy teljesen meg tudná tölteni; a levegő tehát bizonyos
-fokig összenyomható. Egy sürített levegővel telt lapda jobban
-ugrik, mintha bármi más anyaggal volna töltve; a levegő tehát
-rugalmas test. Kinyujtózva a fürdőben, emeld ki karodat
-vízszintesen a vízből, akkor úgy fogod érezni, mintha roppant teher
-volna rajta; a levegő tehát sulyos test. Ha egyensúlyra teszszük a
-levegőt más fluidumokkal, megmérhetjük a súlyát: innen a barométer,
-a lopó, a szélpuska, a pneumatikus gép. A statika és hydrostatika
-minden törvénye megtalálható ilyen egyszerü kisérletek
-segítségével. Nem akarom, hogy bármi efféléért kisérleti fizikai
-szertárba menjünk: a készülékeknek és gépezeteknek ez az egész
-apparátusa kedvem ellenére való. A tudományos szinezet megöli a
-tudományt. Vagy megrémítik a gyermeket mindezek a gépezetek, vagy
-megosztja és eltéríti a figyelmét az alakjuk, holott a hatásukra
-kellene figyelnie.</p>
-<p>Azt akarom, hogy készülékeinket csináljuk meg magunk és nem
-akarom az eszközt a kisérlet előtt csinálni, hanem ellenkezőleg,
-miután mintegy véletlenül rábukkantunk a kisérletre, lassanként
-találjuk föl az igazolására szolgáló eszközt. Inkább ne legyenek
-készülékeink olyan tökéletesek és pontosak, csak legyenek annál
-tisztább fogalmaink arról, hogy milyeneknek kell lenniök és a
-hatásokról, a melyek belőlük következnek. Első statikai leczkéimen
-a helyett, hogy mérleget keresnék, keresztül vetek egy botot egy
-szék hátán. Mikor a bot egyensúlyban van, megmérem a két részének
-<span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
-"Page_228">-228-</a></span> hosszát, mindkét felől súlyokat
-függesztek rá, hol egyenlőket, hol egyenlőtleneket és előbbre
-húzva, vagy visszatolva, a mennyire szükséges, végre kitalálom,
-hogy az egyensúly a súlyok mennyiségének és az emeltyűkarok
-hosszának kölcsönös arányából származik. Ime az én kis fizikusom ki
-tudja igazítani a mérleget, mielőtt látta volna.</p>
-<p>Tagadhatatlanul sokkal tisztább és sokkal biztosabb fogalmakat
-merítünk azokból a dolgokból, a melyeket így magunktól tanulunk
-meg, mint azokból, a melyeket másnak tanításából ismerünk és
-azonfölül, hogy nem szoktatjuk hozzá az eszünket, hogy szolgai
-módon alávesse magát a tekintélynek, leleményesebbekké válunk a
-viszonyok megtalálására, az eszmék kapcsolására, készülékek
-kitalálására, mint mikor mindezt úgy véve át, a hogy kapjuk,
-szellemünket a tétlenségben ellanyhulni engedjük, mint a hogy annak
-az embernek a teste, a kit mindig a cselédsége öltöztet, kiszolgál
-és a kit mindég a lovai visznek, végül elveszti erejét és tagjainak
-használatára való képességét. Boileau azzal dicsekedett, hogy
-megtanította Racinet nehezen rímelni. Annyi csodálatra méltó
-módszer között, melyek a tudomány tanulmányozásának megrövidítésére
-szolgálnak; nagy szükségünk volna valakire, a ki adna egy módszert,
-fáradsággal való megtanulásukra.</p>
-<p>Ezeknek a lassú és fáradságos kutatásoknak legfeltünőbb előnye,
-hogy a spekulativ tanulmányok közben tevékenységben tartjuk a
-testet, a tagokat hajlékonyságukban és hogy folytonosan gyakoroljuk
-a kezet a munkára és az embernek hasznos ügyességre. Az a sok
-eszköz, a melyet arra találtak ki, hogy vezessenek minket
-kisérleteinkben és kiegészítsék az érzékek pontosságát,
-gyakorlásuknak elhanyagolására vezet. A szögmérő fölment a szögek
-nagyságának szemmérték szerinti megállapítása alól; a szem, a mely
-pontosan mérte a távolságokat, rábizza magát a lánczra, a mely
-megméri őket helyette; a mérleg fölold az alól, hogy a kezemmel
-itéljem meg a súlyt, melyet általa ismerek. Mennél leleményesebbek
-az eszközeink, annál durvábbakká és ügyetlenebbekké válnak a
-szerveink; addig gyüjtjük a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> gépeket magunk körül, míg
-végre nem találunk semmit önmagunkban, a mi gép gyanánt
-szolgálhatna.</p>
-<p>Ha azonban azt az ügyességet, a mely ezeket a gépezeteket
-helyettesítette, elkészítésükre fordítjuk és ha azt a
-szemfülességet, a melyre szükségünk volt, hogy ellehessünk
-nélkülük, megcsinálásukra használjuk, csak nyerünk, a nélkül, hogy
-valamit is vesztenénk; hozzá fűzzük a művészetet a természethez és
-találékonyabbakká válunk a nélkül, hogy kevésbbé ügyesekké válnánk.
-Ha a gyermeket a helyett, hogy a könyvek fölé görnyeszszem, egy
-műhelyben foglalom el, a kezei a szelleme javára dolgoznak:
-filozofussá válik és azt hiszi, hogy ő csak munkás. Végül ennek a
-gyakorlásnak vannak más hasznai is, melyről alább fogok beszélni és
-meg fogjuk látni, hogy lehet a filozófia játékaitól fölemelkedni az
-ember valódi tevékenységéhez.</p>
-<p>Megmondtam már, hogy a merőben spekulativ ismeretek nem igen
-valók a gyermeknek, még akkor sem, a mikor már közeledik a serdülő
-korhoz; hanem a nélkül, hogy mélyebben bevezetnők a rendszeres
-fizikába, igyekezzünk mindenek előtt, hogy minden kisérletünk a
-deductio bizonyos neme által kapcsolódjék egymáshoz, hogy ezen
-kapcsolatok segítségével a maguk rendje szerint helyezhesse el őket
-elméjében és adandó alkalommal visszaidézhesse emlékezetébe, mert
-bizony nehéz dolog, hogy az elszigetelt tények, sőt még okoskodások
-is sokáig megmaradjanak az emlékezetben, a mikor nincs hol megfogni
-őket, ha vissza akarjuk idézni.</p>
-<p>A természet törvényeinek kutatását kezdjétek mindig a
-legközönségesebb és leginkább érzékelhető jelenségeken és
-szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy ezeket a jelenségeket ne
-okul fogja föl, hanem tényekül. Fogok egy követ és úgy teszek,
-mintha el akarnám helyezni a levegőben, kinyitom a kezemet s a kő
-leesik. Ránézek Emilre, a ki figyel arra, hogy mit csinálok és
-mondom neki: miért esett le ez a kő?</p>
-<p>Mely gyermek jutna zavarba erre a kérdésre? Egy sem, még Emil
-sem, ha nem lett volna nagy gondom rá, hogy előkészítsem, hogy ne
-tudjon rá felelni. Mind azt fogják mondani, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> hogy a
-kő azért esik le, mert nehéz, de mi nehéz? A mi leesik. A kő tehát
-azért esik le, mert leesik? Itt tehát az én filozofusom fennakad.
-Ez az ő első leczkéje a rendszeres fizikából és akár hasznára van
-ezen a téren akár nem, mindig észszerű leczke lesz.</p>
-<p>A szerint, a mint a gyermek halad értelemben, egyéb fontos
-megfontolások köteleznek, hogy jobban válogassuk meg
-foglalatosságait. A mint eljut odáig, hogy eléggé ismerje önmagát,
-hogy fölfoghassa, miben áll a jóléte, a mint eléggé kiterjedt
-viszonyokat képes észszel fölérni, hogy megitélhesse, mi felel meg
-neki és mi nem felel meg neki, attól fogva abban a helyzetben van,
-hogy megérthesse a különbséget a munka és a szórakozás között és ne
-tekintse az egyiket a másik ellanyhulásának. Akkor a valóságos
-hasznú tárgyak már belejuthatnak tanulmányaiba és módot nyujthatnak
-neki, hogy folytonosabban foglalkozzék velük, mint az egyszerű
-szórakozásokkal. A kényszerűségnek mindig ujra születő törvénye
-ideje korán megtanítja az embert, hogy azt tegye, a mi nem tetszik
-neki, hogy megelőzzön egy olyan bajt, a mely még kevésbbé tetszenék
-neki. Ez az előrelátás haszna és abból, hogy ez az előrelátás jól
-vagy rosszul van szabályozva, származik minden bölcsesség, vagy
-minden emberi nyomorúság.</p>
-<p>Minden ember boldog akar lenni, de hogy az lehessen, azon kell
-kezdeni, hogy tudja mi a boldogság. A természetes ember boldogsága
-épp oly egyszerű, mint az élete; abban áll, hogy nem szenved: az
-egészségben, a szabadságban, a szükséges dolgok meglétében áll. Az
-erkölcsi ember boldogsága más valami, de itt most nem arról van
-szó, nem ismételhetem eléggé, hogy csakis fizikai dolgok
-érdekelhetik a gyermeket, kivált azt, a kinek kivánságait nem
-keltették föl és a kit nem rontottak meg kezdettől fogva a
-képzelődés mérgével. Ha előre látja szükségleteit, mielőtt még
-érezné őket, akkor értelme már erősen előre haladt, s kezdi
-fölismerni az idő értékét. Fontos dolog akkor hozzá szoktatni, hogy
-hasznos dolgokra fordítsa, de olyanokra, a melyeknek haszna az ő
-korára érezhető és tehetségeinek megfelel. Mindaz, a mi az erkölcsi
-<span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
-"Page_231">-231-</a></span> rendre és a társadalmi szokásra
-vonatkozik, nem mutatható be neki, mivel nincs abban a helyzetben,
-hogy megértse. Ostobaság azt követelni tőle, hogy alkalmazkodjék
-olyan dolgokhoz, a melyekről csak úgy nagyjában mondják neki, hogy
-javára válhatnak a nélkül, hogy tudná, miben válhatnak javára és a
-melyekről biztosítják, hogy hasznukat veheti nagy korában a nélkül,
-hogy most bármi érdekét találná ebben az állítólagos haszonban, a
-melyet meg se tud érteni.</p>
-<p>A gyermek ne tegyen semmit csak azért, mert mondják neki; rá
-nézve semmi se jó, csak az, a mit jónak érez. Azt hiszitek, hogy
-előrelátás tőletek, ha mindég előbbre vetitek képességeinél; ezt
-azonban elhibázzátok. Hogy fölfegyverezzétek bizonyos hiábavaló
-eszközökkel, melyeknek talán soha sem veszi hasznát, megfosztjátok
-az ember legegyetemesebb eszközétől, a józan észtől,
-hozzászoktatjátok, hogy mindég vezettesse magát, hogy ne legyen
-soha egyéb, csak egy gép mások kezében. Azt akarjátok, hogy
-tanulékony legyen kicsi korában; ez annyi, mintha azt akarnátok,
-hogy hiszékeny és rászedhető legyen nagy korában. Mind csak azt
-mondjátok neki: «Mindaz, a mit én kivánok tőled, hasznodra válik,
-de most nem vagy abban a helyzetben, hogy ezt felismerd. Micsoda
-fontossága van rám nézve annak, hogy te megteszed-e, a mit kivánok,
-vagy sem? Csak a magad számára dolgozol.» Mind ezekkel a szép
-szólamokkal, a melyeket most hozzá intéztek, hogy okossá tegyétek,
-előkészítitek azoknak a szólamoknak a sikerét, a melyeket majd
-valamikor valami ábrándozó, besúgó, szélhámos gazember, vagy
-bármiféle bolond intéz hozzá, hogy hálójába kerítse, vagy rákapassa
-bolondságára.</p>
-<p>Fontos dolog, hogy a felnőtt ember sok olyan dolgot tudjon,
-melyeknek hasznosságát a gyermek nem tudja megérteni, de
-szükséges-e és lehetséges-e, hogy a gyermek megértsen mindent, a
-mit tudni a felnőtt embernek fontos? Igyekezzetek a gyermeket
-megtanítani mind arra, a mi az ő korára hasznos és meg fogjátok
-látni, hogy az ideje nagyon is ki lesz töltve. Miért akarjátok
-azoknak a tanulmányoknak rovására, melyek most megfelelnek neki,
-olyan <span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
-"Page_232">-232-</a></span> életkor tanulmányaival foglalkoztatni,
-a melyről nagyon kevéssé biztos, hogy el fogja érni? De fogjátok
-mondani, hogy lesz-e elég ideje megtanulni, a mit tudnia kell,
-mikor eljön a pillanat, hogy hasznát vegye? nem tudom, azt azonban
-tudom, hogy lehetetlenség erre előbb megtanítani, mert igazi
-mestereink a tapasztalat és az érzés és az ember mindig csak az ő
-mindenkori helyzetével való kapcsolatban érzi jól, hogy mi való az
-embernek. A gyermek tudja, hogy arra született, hogy emberré
-legyen; mindazok a fogalmak, melyekkel az ember helyzetéről birhat,
-számára a tanulás alkalmai; de annak a helyzetnek fogalmaira
-vonatkozólag, a melyek kivül esnek felfogása körén, teljes
-tudatlanságban kell maradnia. Egész könyvem nem egyéb, mint a
-nevelés ez alapelvének folytonos bizonyítása.</p>
-<p>A mint eljutottunk odáig, hogy növendékünknek fogalmat adhatunk
-a <i>hasznos</i> szóról, ujabb nagy támasztó pontunk van arra, hogy
-irányíthassuk, mert ez a szó erős benyomást tesz rá, úgy azonban,
-hogy korával arányban álló értelemmel bir reá nézve és hogy
-világosan látja kapcsolatát jelenlegi jóllétével. A ti
-gyermekeitekre ez a szó nincs benyomással, mert nem volt rá
-gondotok, hogy olyan fogalmat adjatok nekik róla, a mely kezük
-ügyébe esik és mert mindig mások vállalván magukra, hogy
-gondoskodnak arról, a mi nekik hasznos, soha sincs rá szükségük,
-hogy maguk törődjenek ezzel és nem is tudják, mi a hasznosság.</p>
-<p><i>Mire jó ez?</i> Ez lesz ettől fogva a szent szó, az a szó, a
-mely közte és köztem dönt életünk minden tényében; ez az a kérdés,
-a mely az én részemről csalhatatlanul következik az ő minden
-kérdésére és a mely zabolájául szolgál az együgyű és terhes
-kérdések, kérdezgetések sokaságának, a melyekkel a gyermekek
-nyughatatlanul és haszontalanul fárasztják mindazokat, a kik
-körülöttük vannak, inkább azért, hogy bizonyos nemű uralmat
-gyakoroljanak fölöttük, minthogy valami hasznuk legyen belőle. Az,
-a kit megtanítanak, mint legfontosabb leczkéjére, arra, hogy csakis
-hasznos dolgokat akarjon tudni, úgy kérdez, mint Sokrates, nem tesz
-egy kérdést sem a nélkül, hogy számot ne adna magának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> az
-okáról, a melyről tudja, hogy meg fogják tőle kérdezni, mielőtt
-feleletet adnak neki.</p>
-<p>Ime, mily hatalmas eszközt adok kezetekbe, hogy hathassatok
-növendéketekre. Nem tudván semminek sem az okát, csaknem
-hallgatásra van kárhoztatva, a mikor nektek úgy tetszik; nektek
-pedig ellenkezőleg mekkora előnyt nyujtanak ismereteitek és
-tapasztalataitok, hogy megmutassátok neki mindannak a hasznát, a
-mit ajánltok neki! Mert ne tévedjetek ebben, ezt a kérdést fölvetni
-előtte annyit tesz, mint megtanítani, hogy a maga részéről ő is
-fölvesse veletek szemben és számítanotok kell arra, hogy mindenben,
-a mit ezek után ajánlani fogtok neki, példátokat követve bizonyosan
-ezt fogja mondani: <i>mire jó ez?</i></p>
-<p>Talán ez a legnehezebb örvény, melyet a nevelőnek ki kell
-kerülni. Ha a gyermek kérdésére csak éppen, hogy lerázd magadról az
-ügyet, egyetlen okot mondasz neki, a melyet nem képes megérteni,
-akkor azt látja, hogy a magad fogalmai és nem az övéi szerint
-okoskodol s azt a mit mondasz neki a te korod számára valónak fogja
-hinni és nem a maga kora számára valónak; nem fog többé bizni
-benned és minden el lesz veszve. De hol az a tanító, a ki növendéke
-előtt zavarba akarna jutni és beismerni, hogy nincs igaza.
-Valamennyiök előtt törvény számba megy, hogy azokat a tévedéseiket
-sem vallják be, a melyeket elkövettek, holott én? azt tenném
-törvényemül, hogy még azokat a tévedéseimet is belátom, a melyeket
-nem követek el, a mikor nem tudnám megértetni vele okaimat. Így az
-én magatartásom mindig tisztán állna előtte, soha sem keltene benne
-gyanút és jobban föntartanám hitelemet, a midőn hibákat vállalok
-magamra, mint amazok, a midőn elleplezik az övéiket.</p>
-<p>Első sorban gondoljátok meg, hogy ritkán a ti dolgotok
-megállapítani, hogy mit kell tanulnia; az ő dolga ezt kivánni,
-keresni és megtalálni. A ti dolgotok pedig felfoghatóvá tenni
-számára, ügyesen fölkelteni benne azt a kivánságot és eszközöket
-szolgáltatni neki kielégítésére. Ebből következik, hogy kérdéseitek
-legyenek ritkák, de jól megválasztottak és hogy mivel ő neki sokkal
-több kérdezni valója van tőletek, mint nektek tőle, mindig
-tartózkodóbbak <span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
-"Page_234">-234-</a></span> lesztek és gyakrabban kerültök abba a
-helyzetbe, hogy ezt kérdezzétek tőle: <i>miben hasznos tudni azt, a
-mit kérdezel tőlem?</i></p>
-<p>Sőt mivel kevéssé fontos, hogy ő ezt vagy azt megtanulja, csak
-értse meg jól azt, a mit megtanul és annak hasznát, a mit megtanul,
-a mint nem tudtok neki való felvilágosítást adni arra nézve, a mit
-mondtok neki, inkább ne adjatok neki semmiféle felvilágosítást.
-Mondjátok neki aggály nélkül: erre nem tudok jó feleletet adni,
-tévedtem, hagyjuk ezt. Ha tanítástok egyáltalán nem volt helyén,
-nincs abban semmi rossz, ha teljesen fel hagytok vele; ha pedig
-helyén volt, egy kis fáradsággal hamarosan meg fogjátok találni az
-alkalmat, hogy hasznosságát megértessétek vele.</p>
-<p>Nem szeretem a beszéddel történő magyarázatokat. A fiatal
-emberek nem nagyon figyelnek rájuk és nem is jegyzik meg őket.
-Tényeket! Tényeket! Nem ismételhetem eléggé, hogy túlságos hatalmat
-tulajdonítunk a szavaknak; szószátyár nevelésünkkel csak
-szószátyárokat nevelünk.</p>
-<p>Tegyük föl, hogy mialatt növendékemmel a nap forgását és a
-tájékozódás módját tanulmányozom, egyszerre félbeszakít és
-megkérdez, hogy mire való mindez? Mily szép beszédet tarthatok
-neki! Mennyi dologról nyilik alkalmam kioktatni, mikor kérdésére
-felelek. Különösen ha beszélgetésünknek tanui is vannak!<a name=
-"FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class=
-"fnanchor">63)</a> Beszélni fogok neki az utazás hasznosságáról, a
-közlekedés előnyeiről, a különféle éghajlatok különleges
-terményeiről, a különböző népek szokásairól, a kalendárium
-használatáról, az évszakok visszatérésének kiszámításáról a
-mezőgazdaság számára, a hajózás művészetéről, annak a módjáról,
-hogy mikép találja meg az ember az irányát a tengeren és pontosan
-követhesse kiszabott útját a nélkül, hogy tudhatná, hol van.
-<span class="pagenum"><a name="Page_235" id=
-"Page_235">-235-</a></span> A politika, a természetrajz, a
-csillagászat, sőt még az erkölcs és a nemzetközi jog is belekerülne
-magyarázatomba, olyasformán, hogy növendékemnek mindezen
-tudományokról magasztas fogalmat nyujtanék és nagy vágyat keltenék
-benne megtanulásukra. Mikor mindezt elmondanám, egy igazi pedánst
-tárnék ki, a kinek a gyermek egyetlen gondolatát sem értené meg.
-Nagy vágya volna megkérdezni tőlem, mint azelőtt, hogy mire való a
-tájékozódás, de nem merné, mert attól félne, hogy rossz néven
-veszem. Jobban járna, ha úgy tenne, mintha megértené, a minek
-meghallgatására kényszerítették Így szokott végbemenni a szép
-nevelés.</p>
-<p>De a mi Emilünk, a ki rusztikusabban van nevelve és a kinek
-annyi fáradsággal nehezebb felfogást adtunk, semmi effélét nem fog
-hallani. Az első szótól kezdve, a melyet nem ért meg, elszalad,
-bohóskodik a szobában és hagy engem magamra szónokolni. Keressünk
-tehát egyszerűbb megoldást, tudós apparátusom ő rajta nem fog.</p>
-<p>A Montmorencytől északra fekvő erdő fekvését figyeltük meg, a
-mikor félbeszakított alkalmatlan kérdésével: <i>mire való ez?</i>
-Igazad van, mondom én, erről nyugodtan kell gondolkodni és ha azt
-találjuk, hogy ez a munka nem jó semmire, nem fogunk vele többet
-bajlódni, mert hasznos szórakozásokban nem szenvedünk hiányt. Más
-dologgal foglalkozunk az nap már, nem kerül szóba a földrajz.</p>
-<p>Másnap reggel sétát ajánlok neki, reggeli előtt; ő nagyon
-szivesen beleegyezik; futkosni mindig kész a gyermek és Emilnek jó
-lábai vannak. Fölmegyünk az erdőbe, átszaladunk a mezőkön,
-eltévedünk, már nem is tudjuk, hol vagyunk és a mikor vissza
-kellene térni, nem tudjuk megtalálni utunkat. Az idő múlik, jön a
-hőség, megéhezünk, sietünk, hasztalan bolyongunk erre-arra,
-mindenütt csak erdőt, kőfejtő helyet, mezőket találunk, semerre
-nincs tájékozó pont, hogy visszataláljunk. Jól kimelegedve,
-kimerülten, éhesen, futkosásunkkal nem érünk el egyebet, mint hogy
-még jobban eltévedünk. Végre leülünk pihenni, helyzetünket
-megfontolni. Emil, a kiről föltételezem, hogy úgy van nevelve, mint
-bármely más gyerek, nem fontolgat, hanem sir; nem tudja, hogy
-Montmorency kapujánál vagyunk, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> hogy csak egy egyszerű
-facsoport rejti el előlünk; ez a facsoport az ő szemében erdő,
-akkora emberkét, mint ő, elfödnek a bokrok.</p>
-<p>Néhány pillanatnyi hallgatás után aggódó hangon mondom neki:
-kedves Emilem, mit tegyünk, hogy kijussunk innen?</p>
-<p><i>Emil.</i> (Verejtékezve és forró könnyeket ontva). Nem tudom.
-Fáradt vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, nem birom tovább.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Azt hiszed, hogy én jobban vagyok, mint te
-és azt gondolod, hogy nem sirnék, ha könnyeimből meg lehetne
-reggelizni? Nem sirni kell most, hanem haza találni. Mutasd az
-órádat, hány óra?</p>
-<p><i>Emil.</i> Dél van és én még mindég éhgyomorral vagyok.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Ez igaz, dél van és én még mindég
-éhgyomorral vagyok.</p>
-<p><i>Emil.</i> Oh milyen éhes lehet ön!</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> A baj az, hogy az ebéd nem jön ide utánam.
-Dél van, éppen az az idő, a mikor tegnap Montmorencyból figyeltük
-az erdő fekvését. Hát ha ugyanúgy meg tudnók figyelni az erdőből
-Montmorency helyzetét?…</p>
-<p><i>Emil.</i> Igen ám, de tegnap láttuk az erdőt, innen pedig nem
-látjuk a várost.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Ez a baj… Ha megtalálhatnók a fekvését a
-nélkül, hogy látnunk kellene…</p>
-<p><i>Emil.</i> Oh uram!</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Nem mondtuk-e, hogy az erdő
-Montmorencyból…</p>
-<p><i>Emil.</i> Északra fekszik.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Következőleg tehát Montmorencynak…</p>
-<p><i>Emil.</i> Az erdőtől délre kell lenni.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Van egy módunk arra, hogy délben miként
-találjuk meg az északot.</p>
-<p><i>Emil.</i> Igen, az árnyék irányáról.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> De a délt?</p>
-<p><i>Emil.</i> Hát ezt hogy?</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> A dél szemközt van északkal.</p>
-<p><i>Emil.</i> Ez igaz, tehát csak az árnyékkal ellenkező irányt
-<span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
-"Page_237">-237-</a></span> kell keresnünk. Ime erre van dél! erre
-van dél! Biztos, hogy Montmorency ezen az oldalon van, keressük
-ezen az oldalon.</p>
-<p><i>Jean Jacques.</i> Igazad lehet, menjünk ezen az ösvényen, az
-erdőn át.</p>
-<p><i>Emil.</i> (Tapsolva és örömkiáltásban törve ki.) Ah már látom
-Montmorencyt, hiszen itt van közvetlen előttünk, itt van a nyilt
-mezőn. Menjünk reggelizni, menjünk ebédelni, fussunk. Mégis csak jó
-valamire a csillagászat.</p>
-<p>Jegyezzétek meg, hogy ha nem mondja is ezt az utóbbi mondatot,
-gondolni fogja, a mi egyre megy! Csak az a fő, hogy ne én mondjam.
-Arról is biztosak lehettek, hogy élete fogytáig nem fogja
-elfelejteni ezt a leczkét, holott, hacsak a szobájában magyaráztam
-volna meg neki mindezt, a beszédemet másnap már elfelejtette volna.
-A mennyire lehet, a tényeket kell beszéltetni és csak azt mondani,
-a mit az ember nem bir megtenni.</p>
-<p>Az olvasó nem tételezi föl rólam, hogy oly kevésre becsülöm őt,
-hogy a tanulmányok minden fajtájára külön példát adjak. Hanem
-bármiről van is szó, nem buzdíthatom eléggé a nevelőt, hogy mérje
-mindig bizonyítását növendéke fölfogásához, mert hogy ismételjem,
-nem az a baj, a mit nem ért meg, hanem a miről azt hiszi, hogy
-megértette.</p>
-<p>Emlékszem, hogy egy gyermeket rá akartam kapatni a khémiára;
-miután különböző fémcsapadékokat mutattam neki, megmagyaráztam,
-miként készül a tinta. Megmondtam, hogy feketesége csak nagyon
-feloldott vastól ered, a melyet vitriolból oldottunk ki és
-alkalikus folyadékkal csaptunk ki. Tudós magyarázatom közben a kis
-gézengúz egyszerűen szavamba vágott azzal a kérdéssel, a melyre én
-tanítottam. Bizony nagy zavarba jöttem.</p>
-<p>Miután egy kissé gondolkoztam, elhatározásra jutottam. Hozattam
-vele egy kis bort a házigazda pinczéjéből és nyolcz sousért másféle
-bort egy borkereskedőtől. Egy kis üvegbe szilárd alkali oldatot
-tettem, aztán magam elé állítottam két pohárban a két különböző
-fajta bort és így szóltam:<a name="FNanchor_64" id=
-"FNanchor_64"></a><a href="#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a>
-<span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
-"Page_238">-238-</a></span></p>
-<p>Különböző árúkat hamisítanak úgy, hogy jobbnak tüntetik föl,
-mint a milyenek. Ezek a hamisítványok megcsalják a szemet és az
-izlést, de ártalmasak is és a meghamisított holmit, ha látszólag
-szebb lett is, rosszabbá teszik, mint a milyen azelőtt volt.</p>
-<p>Különösen az italokat hamisítják és leginkább a bort, mert itt a
-csalást nehezebb fölismerni és a csalónak nagyobb haszna van
-belőle.</p>
-<p>A fanyar vagy savanyú borok hamisítása ólomczukorral történik;
-az ólomczukor ólom készítmény Az ólom savakkal vegyítve nagyon édes
-sót ad, a mely megjavítja a bor savanyú izét, de méreg azokra, a
-kik megiszszák. Fontos dolog tehát, mielőtt az ember megiszsza a
-gyanus bort, megtudni, van-e benne ólomczukor, vagy sem Hogy ezt
-megállapítsam, így okoskodom:</p>
-<p>E bor folyadéka nemcsak meggyujtható szeszt tartalmaz, mint a
-hogy láttad a pálinkán, a melyet belőle kivonnak, hanem van benne
-sav is, mint a hogy tudhatod az eczetről és a borkőről, a melyet
-szintén a borból vonnak ki.</p>
-<p>A sav vegyi rokonságban van a fémes anyagokkal, egyesül velük
-oldódás útján, hogy összetett sót adjon, olyat, mint pl. a rozsda,
-a mely nem egyéb, mint a levegőben, vagy a vízben levő sav által
-feloldott vas, vagy mint a rézrozsda, a mely nem egyéb, mint az
-eczet által föloldott réz. De ugyanez a sav még közelebbi vegyi
-rokonságban van az alkalikus anyagokkal, mint a fémekkel. Úgy hogy
-az előbbieknek hozzájárulásával a sav az összetett sókban, a
-melyekről az imént beszéltem, kényszerül elengedni a fémet, a
-melylyel egyesülve van, hogy az alkalihoz hozzá kötődjék.</p>
-<p>A fém tehát megszabadulva a savtól, a mely feloldva tartotta,
-kicsapódik és a folyadékot zavarossá teszi.</p>
-<p>Ha tehát ezeknek a boroknak egyike ólomczukrozva van, a benne
-levő sav föloldva tartja az ólmot. Ha most alkalikus folyadékot
-öntök bele, akkor ez kényszeríti a savat, hogy szabaddá legyen és
-egyesüljön vele; az ólom nem tartatván föloldva, ismét előtünik,
-zavarossá teszi a folyadékot és végül lecsapódik a pohár fenekén.
-<span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
-"Page_239">-239-</a></span></p>
-<p>Ha nincs ólom<a name="FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href=
-"#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a> sem más fém a borban, az
-alkali nyugodtan egyesül a savval,<a name="FNanchor_66" id=
-"FNanchor_66"></a><a href="#Footnote_66" class="fnanchor">66)</a>
-az egész föloldva marad és nem lesz semmi lecsapódás.</p>
-<p>Ekkor aztán töltöttem alkalikus folyadékomból egymásután a két
-pohárba: az otthoni bor tiszta és átlátszó maradt, a másik egy
-pillanat alatt zavaros lett és egy óra mulva tisztán lehetett látni
-a pohár fenekén lecsapódott ólmot.</p>
-<p>Ime folytattam én, a természetes bor, a melyet meg lehet inni;
-és ime a hamisított bor, a mely mérges. Ezt azokkal az ismeretekkel
-lehet megállapítani, a melyeknek hasznát kérdezted tőlem. A ki jól
-tudja, hogy készül a tinta, fel tudja ismerni a hamisított bort
-is.</p>
-<p>Nagyon meg voltam elégedve a példámmal és mégis észrevettem,
-hogy a gyermekre nem sok hatással van. Némi időre volt szükségem,
-hogy megértsem, hogy ostobaságot cselekedtem; mert nem is szólva
-annak lehetetlenségéről, hogy egy 12 éves gyermek megérthesse
-magyarázatomat, ennek a kisérletnek a haszna nem fért az eszébe,
-mert miután megkóstolta a kétféle bort, mind a kettőt jónak találta
-és nem kapcsolt semmiféle fogalmat a hamisítás szóhoz, a melyet oly
-jól megmagyarázottnak hittem. Ezeknek a többi szavaknak:
-<i>egészségtelen méreg</i>, nem volt ránézve semmi értelme,
-ugyanúgy volt ebben a tekintetben, mint Fülöp orvosának az
-életirója. Ugyanígy van vele minden gyermek.</p>
-<p>Az okozatoknak az okokhoz való viszonya, a melyeknek
-<span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
-"Page_240">-240-</a></span> kapcsolatát nem veszszük észre, a jó és
-rossz, melyről nincs fogalmunk, a szükségletek, a melyeket soha sem
-éreztünk, semmisek ránk nézve; lehetetlenség, hogy általuk bármire
-is rávehetők legyünk, a mi rájuk vonatkozik. Tizenötéves korunkban
-ugyanígy nézünk a bölcs ember boldogságára, mint 30 éves korunkban
-a paradicsomi boldogságra. Ha nem fogjuk föl sem az egyiket, sem a
-másikat, keveset fogunk tenni arra, hogy elérjük és még ha
-fölfogjuk is, akkor is keveset fogunk erre tenni, hacsak nem
-kivánjuk és nem érezzük nekünk valóknak. Könnyű dolog meggyőzni a
-gyermeket arról, hogy a mire meg akarjuk tanítani, hasznos, de nem
-érünk semmit a meggyőzéssel, ha nem tudjuk rábeszélni. Hiába indít
-a nyugodt okoskodás helyeslésre vagy kárhoztatásra, a cselekvésre
-csak a szenvedély bir rá. És hogy gyuljunk szenvedélyre olyan
-érdekekért, a melyek nincsenek meg bennük?</p>
-<p>Ne mutassatok soha a gyermeknek olyat, a mit nem tud meglátni.
-Míg az emberiség neki csaknem idegen, nem tudván fölemelni őt az
-ember állapotába, sülyeszszétek le kedvéért az embert a gyermek
-állapotába. Arra gondolva, a mi hasznos lehet ránézve egy más
-életkorban, csak arról beszéljetek neki, a minek hasznát a jelenben
-belátja. Egyéb iránt soha ne hasonlítsátok össze más gyermekekkel,
-soha ne legyenek vetélytársai, sem versenytársai még a futásban
-sem, attól fogva, hogy elkezd önállóan gondolkozni. Százszor jobban
-szeretem, ha inkább meg se tanulja azt, a mit csak féltékenység,
-vagy hiuság által tudna megtanulni. Csak épen megjelölöm minden
-évben a haladást, a melyet tesz, összehasonlítom azzal a
-haladással, a melyet a következő évben tesz s ezt mondom neki:
-ennyi meg ennyi vonallal nőttél, ezt az árkot tudtad átugrani, ezt
-a terhet tudtad fölemelni, ilyen messzire tudtál egy követ eldobni,
-ennyire tudtál egy szuszra szaladni stb; lássuk hát, mit tudsz
-most. Így felizgatom a nélkül, hogy bárkire is féltékenynyé tenném.
-Fölül akarja mulni magát és fölül is kell, hogy mulja. Abban nem
-látok semmi rosszat, ha vetélytársává lesz önmagának.</p>
-<p>Gyűlölöm a könyveket, nem tanítanak meg egyébre, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span>
-minthogy beszélni tudjunk arról, a mit nem tudunk. Azt mondják,
-hogy Hermes oszlopokra véste a tudományok elemeit, hogy megmentse
-fölfödözéseit egy vízözönből. Ha jól belevéste volna az emberek
-fejébe, a hagyomány útján megmaradtak volna benne. A jól
-előkészített agyvelők azok az emlékkövek, melyekbe az emberi
-ismeretek legbiztosabban bevésődnek. Nincs-e arra mód az annyi
-könyvben szétszórt tanuságokat összébb hozni, egyesíteni őket egy
-szempont alatt, a melyet könnyű lehetne belátni, érdekes lehetne
-követni és a mely ösztökéül szolgálhatna már a gyermekkorban is? Ha
-ki lehet találni egy helyzetet, a melyben az ember összes
-természetes szükségletei a gyermek eszének érthető módon
-mutatkoznak és a melyben az ugyanezen szükségletekről való
-gondoskodás eszközei fokozatosan ugyanolyan könnyűséggel fejlődnek
-ki, ennek a helyzetnek eleven és természetes festésével kell
-megadni az első gyakorlást a gyermek képzelőtehetségének.</p>
-<p>Heves vérű filozofus, már látom a te képzelődésedet fölgyúlni.
-Ne pazarold erődet; ez a helyzet meg van találva, le van írva és
-nem akarlak megsérteni, de sokkal jobban van leírva, mint a hogy te
-tudnád leírni, legalább is több igazsággal és egyszerűséggel. Ha
-már okvetlenül szükség van könyvekre, van egy könyv, a mely nézetem
-szerint természetes nevelés, legszerencsésebb nevelés ábrázolását
-szolgáltatja. Ez lesz az első könyv, a melyet Emilem olvasni fog
-hosszú ideig, ez lesz az egész könyvtára és azután is mindig
-nevezetes helyet fog elfoglalni benne. Ez lesz a textus, a melynek
-a természettudományokról szóló társalkodásaink csak kommentáraiul
-fognak szolgálni. Ez lesz a mértéke előhaladásunk folyamán
-itéletünk állapotának és a míg izlésünk nem romlik el, mindig
-élvezettel fogjuk olvasni. Melyik tehát ez a csodálatra méltó
-könyv? Talán Aristoteles? talán Plinius? Talán Buffon? Nem, hanem
-Robinson Crusoe.</p>
-<p>Robinson Crusoe a szigetén egyedül, megfosztva embertársainak
-segítségétől és minden mesterség eszközeitől, mégis gondoskodni tud
-létéről és föntartásáról, sőt bizonyos mértékű jólétre is tesz
-szert. Ez minden életkor számára <span class="pagenum"><a name=
-"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> érdekes tárgy és ezer mód
-van arra, hogy kellemessé tegyük a gyermekeknek. Így valósul meg a
-lakatlan sziget, a melyet kezdetben csak hasonlatul használtam.
-Megengedem, hogy ez a helyzet nem a társadalmi ember helyzete,
-valószinüleg nem lesz Emil helyzete sem, de e szerint a helyzet
-szerint kell minden más helyzetet megitélnie. A legbiztosabb mód az
-előitéletek fölé emelkedni és itéleteinket a dolgok valódi
-viszonyai szerint elrendezni, az, ha egy elszigetelt ember helyébe
-képzeljük magunkat és mindenről úgy itélünk, a hogy ez az ember
-kellene, hogy itéljen, tekintettel saját hasznára.</p>
-<p>Ez a regény, minden lim-lomtól megszabadítva, elkezdődve
-Robinson hajótörésével szigete mellett és befejeződve a hajó
-érkezésével, a mely elviendő volt, egyszerre mulatsága és tanulsága
-lesz Emilnek azalatt az idő alatt, a melyről most itt szó van. Azt
-akarom, hogy tele legyen vele a feje, hogy szüntelenül foglalkozzék
-Robinson várával, kecskéivel, ültetvényeivel, hogy részletesen
-megtanulja nem könyveiből, hanem a tényekből mindazt, a mit hasonló
-esetben tennie kell, hogy Robinsonnak képzelje magát, hogy lássa
-magát bőrökbe öltözve, nagy sapkában, nagy kardjával, külsejének
-egész groteszk fölszerelésével, egész a napernyőig, a melyre nem
-lesz szüksége. Azt akarom, hogy aggódjék, milyen rendszabályokat
-kell alkalmaznia, ha ennek vagy annak hijával van, hogy
-tanulmányozza hősének magatartását, hogy kutassa, nem mulasztott-e
-el valamit, nem tehetett volna-e valamit jobban, hogy figyelmesen
-megjegyezze hibáit, hogy hasznára fordítsa őket s hasonló esetben
-ne essék beléjük; mert nem kell benne kételkedni, ő is tervezni fog
-egy ilyen telepítvényt; ez ennek a boldog kornak az igazi légvára,
-a melyben nem ismernek más boldogságot, mint a szükségest és a
-szabadságot.</p>
-<p>Mily bő forrás ez a bohóság az ügyes embernek, a ki csak azért
-eszelte ki, hogy hasznát vegye! A gyermek igyekszik raktárt
-szerezni szigete számára s buzgóbb lesz a tanulásban, mint a mester
-a tanításban. Tudni akar mindent, a mi hasznos és csak azt akarja
-tudni. Nem lesz szükség rá, hogy vezesd, sőt inkább vissza kell
-tartóztatnod. <span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
-"Page_243">-243-</a></span> Egyébiránt siessünk őt elhelyezni ezen
-a szigeten, a míg erre korlátozza boldogságát, mert közeledik a
-napja, mikor, ha ott akar még élni, nem akar egyedül élni és mikor
-<i>Péntek</i>, a ki most még nem sokat foglalkoztatja, nem lesz
-neki sokáig elegendő.</p>
-<p>A természetes mesterségek gyakorlása, a melyekre egy ember
-egymagában elegendő, az ipari mesterségek feltalálásához vezet, a
-melyekhez több kéz együttes munkájára van szükség. Az előbbieket a
-remeték, a vademberek is gyakorolhatják, az utóbbiak azonban csak a
-társadalomban keletkezhetnek és szükségessé teszik a társadalmat. A
-míg csak a fizikai szükséget érzi, minden ember elegendő
-magamagának; a fölösleg előállása elkerülhetetlenné teszi a munka
-megosztását, mert egy magában dolgozó ember ugyan csak egy ember
-eltartására tud elegendőt szerezni, száz együtt dolgozó ember
-azonban annyit szerez, a mennyiből kétszáz embert lehet eltartani.
-A mint tehát az emberek egy része tétlen, azok karjainak együttes
-munkája, kik dolgoznak, pótolja azoknak tétlenségét is, a kik nem
-csinálnak semmit.</p>
-<p>Legnagyobb gondotok legyen elhárítani növendéketek elméjéből a
-társadalmi viszonyok mindennemű fogalmait, melyek nem neki valók:
-de a mikor az ismeretek lánczolata arra kényszerít, hogy
-megmutassátok neki az emberek kölcsönös függését, a helyett, hogy
-ezt morális oldaláról mutatnátok neki, fordítsátok kezdetben minden
-figyelmét az ipari és mechanikai mesterségekre, a melyek által
-hasznosak lehetünk egymásra nézve. Műhelyből-műhelybe vezetve őt,
-ne türjétek, hogy bármi munkát is lásson, a nélkül, hogy maga is
-neki ne gyürkőzzék s ne is lépjen ki a műhelyből a nélkül, hogy
-tökéletesen tudja mind annak az okát, a mi ott történik vagy
-legalább, a mit megfigyelt. Azért dolgozzatok magatok is, adjatok
-neki példát mindenben, hogy őt mesterré tegyétek, legyetek
-mindenben segédek és számítsatok arra, hogy egy órai munka többre
-tanítja meg, mint a mennyi megmaradna emlékezetében egy napi
-magyarázatok után.</p>
-<p>Az egyes mesterségekhez valódi hasznukkal ellentétes
-<span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
-"Page_244">-244-</a></span> közvélekedés füződik. Ez a vélekedés
-egyenesen haszontalanságukról veszi a mértéket s ennek így is kell
-lenni. A leghasznosabb mesterségek jövedelmeznek legkevesebbet,
-mert a munkások száma az emberek szükségleteivel arányos és a
-mindenkinek szükséges munka szükségszerüen olyan árú marad, a
-melyet a szegény ember is meg tud fizetni. Ellenben azok a fontos
-emberek, a kiket nem mesterembereknek, hanem művészeknek neveznek,
-csak a tétlenek és gazdagok számára dolgoznak, tetszés szerinti árt
-szabnak haszontalanságaiknak és mivel ezeknek a hiábavaló munkáknak
-az érdeme csak a képzelődésben van, az áruk is egy részévé válik
-ennek az érdemnek s olyan arányban értékelik őket, a mennyibe
-kerülnek. A gazdag ember nem a hasznukért becsüli meg, hanem azért,
-mert a szegény nem tudja megfizetni őket. <i>Nolo habere bona, nisi
-quibus populus inviderit.</i><a name="FNanchor_67" id=
-"FNanchor_67"></a><a href="#Footnote_67" class=
-"fnanchor">67)</a></p>
-<p>Mi lesz tanítványaitokból, ha engeditek őket eltelni ezzel az
-ostoba előitélettel, ha még elő is mozdítjátok, ha például azt
-látják, hogy több tisztelettel mentek egy ötvös boltjába, mint a
-lakatoséba? Miféle itéletet szerezhetnek a mesterségek igazi
-érdeméről és a dolgok igazi értékéről, ha mindenütt ellenmondásban
-látják a képzeletbeli árat a valóságos hasznon alapuló árral s ha
-azt látják, hogy mennél többe kerül valami, annál kevesebbet ér? Az
-első pillanattól fogva, hogy ezeket a fogalmakat a fejükbe
-engedtétek jutni, hagyjatok fel minden további neveléssel,
-csinálhattok, a mit akartok, úgy lesznek nevelve, mint a többiek
-mind, tizennégy évi gondoskodásotokat elvesztegettétek.</p>
-<p>Emilnek, mikor be akarja butorozni szigetét, mások lesznek a
-szempontjai. Robinson többre tartotta volna egy vasárus boltját,
-mint Saida minden csecsebecséjét. Az előbbi nagyon tiszteletreméltó
-ember, az utóbbi kissé szélhámos számba ment volna előtte.</p>
-<p>«Az én fiam arravaló, hogy a világban éljen; nem bölcsek között
-fog élni, hanem bolondok között, ismernie kell tehát
-bolondságaikat, mert ezeknél fogva akarnak vezettetni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> A
-dolgok valódi ismerete jó lehet, de az emberek és véleményeik
-ismerete még többet ér, mert az emberi társadalomban az ember
-legnagyobb eszköze az ember s a legbölcsebb az, a ki legjobb
-hasznát tudja venni ennek az eszköznek. Mire jó egy oly világrend
-fogalmát adni a gyermekeknek, a mely teljesen ellenkezik azzal, a
-melyet megvalósulva találnak s a melyhez igazodniok kell? Először
-tanítsátok arra, hogy bölcsek legyenek s aztán adjatok nekik módot
-arra, hogy megitéljék, miben bolondok a többiek.»</p>
-<p>Ezek a pompás elvek, melyek révén az apák hamis bölcsesége
-rabszolgáivá igyekszik őket tenni az előitéleteknek, melyeket
-beléjük oltanak s játékszereivé annak az esztelen tömegnek, a
-melyet szenvedélyeik eszközévé akarnak tenni. Hogy el lehessen
-jutni az ember ismeretéhez, mennyi más dolgot kell előbb ismerni!
-Az ember a bölcs utolsó tanulmánya és ti a gyermek első
-tanulmányává akarjátok tenni! Mielőtt kioktatnátok érzelmeinkről,
-előbb ezek értékelésére kell megtanítani. Megismerünk egy
-bolondságot azzal, hogy józan ész számba veszszük? A ki bölcs akar
-lenni, annak tudnia kell a különbséget, hogy mi nem józan ész. Hogy
-ismerhetné gyermeketek az embereket, ha nem tudja sem megitélni
-itéleteiket, sem fölfedezni tévedéseiket? Baj, ha tudjuk, mit
-gondolnak, a mikor nem tudjuk, hogy a mit gondolnak, igaz-e vagy
-bolondság. Tanítsátok meg először arra, mik a dolgok magukban véve
-és azután meg fogjátok tanítani arra, hogy mik a mi szemünkben: így
-fogja tudni összehasonlítani a képzelődést az igazsággal s tudni
-fog a köznapi tömeg fölé emelkedni, mert nem akkor ismeri az ember
-az előitéleteket, mikor magára ölti őket s nem akkor szereti a
-népet, mikor hozzá hasonló. Ha ellenben azon kezditek, hogy
-felvilágosítjátok a közvéleményről, mielőtt megtanítanátok értékét
-megbecsülni, biztosak lehettek benne, hogy tehettek akármit,
-magáévá fogja tenni és ti nem birjátok ellensúlyozni. Azon végzem,
-hogy jól meg kell formálni a fiatal ember itéleteit, ha helyes
-itéletüvé akarjátok tenni, nem pedig rádiktálni a ti
-itéleteiteket.</p>
-<p>Látjátok, hogy mindeddig nem beszéltem növendékemnek
-<span class="pagenum"><a name="Page_246" id=
-"Page_246">-246-</a></span> az emberekről, sokkal több esze is
-volna, semhogy megértsen; fajához való viszonyai még nem eléggé
-megfoghatók rá nézve, hogy önmagától tudjon másokról itélni. Nem
-ismer más emberi lényt, csak magamagát és még attól is távol van,
-hogy magamagát ismerje, de ha kevés itélete van is saját
-személyéről, legalább csak helyes itéletei vannak róla. Nem tudja,
-milyen helyet foglalnak el a többiek, de a magáét érzi és
-ragaszkodik hozzá. A társadalmi törvények helyett, melyeket nem
-ismerhet, a szükség lánczaival kötöttük meg. Alig egyéb még, mint
-fizikai lény, bánjunk vele tovább is mint ilyennel.</p>
-<p>A természet minden tárgyát s az emberek minden munkáját a saját
-hasznával, saját biztonságával, saját maga fentartásával, saját
-jóllétével való érezhető viszonya szerint kell megitélnie. Így a
-vasnak sokkal több értéke kell, hogy legyen a szemében, mint az
-aranynak, az üvegnek, mint a gyémántnak; ugyanígy sokkal többre
-becsül egy czipészt vagy kőművest, mintegy Lempereurt, egy Blancot
-és Európa összes ékszerészeit; a pástétomsütő mindenekfölött fontos
-ember az ő szemében és odaadná a tudományok egész akadémiáját a
-Lombard-utcza legkisebb czukrászáért. Az ötvösök, a vésők, az
-aranyozók, a himzők az ő szemében csak naplopók, a kik tökéletesen
-haszontalan játékokkal mulatnak; még az órásságnak sem tulajdonít
-valami nagy becset. A boldog gyermek élvezi az időt, a nélkül, hogy
-rabja lenne, hasznát veszi és nem ismeri az értékét. A
-szenvedélyektől ment nyugalom, a mely mindig egyformává teszi rá
-nézve az idő mulását, helyettesíti számára az idő mérésének
-eszközét, ha szüksége van rá.<a name="FNanchor_68" id=
-"FNanchor_68"></a><a href="#Footnote_68" class="fnanchor">68)</a> A
-mikor azt mondtam, hogy Emilnek órája van, épúgy, mint a mikor azt
-mondtam, hogy sír, egy közönséges Emilt képzeltem el, hogy hasznos
-lehessek és megértessem magamat, mert a mi az igazi Emilt illeti,
-egy a többitől annyira különböző gyermek nem szolgálhatna például
-semmire. <span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
-"Page_247">-247-</a></span></p>
-<p>Van egy nem kevésbbé természetes és még észszerűbb rend, a
-melynél fogva a mesterségeket a szükségszerűség azon viszonyai
-szerint becsülik meg, a melyek összekapcsolják őket, az első helyre
-juttatva a legfüggetlenebbeket és a legutolsó helyre azokat, a
-melyek a többi mesterségek nagyobb számától függnek. Ez a rend, a
-mely fontos meggondolásokat szolgáltat az általános társadalom
-rendjére nézve, hasonló az előbbihez és alá van vetve ugyanannak a
-megfordításnak az emberek becsülésében, úgy hogy az első anyagok
-alkalmazása a tisztesség nélküli s csaknem haszon nélküli
-mesterségekben megy végbe és mennél több kézen mennek keresztül,
-annál jobban fokozódik megmunkálásuknak ára és annál nagyobb lesz a
-becsülete. Nem vizsgálom, igaz-e, hogy az ipari szorgalom nagyobb-e
-és több ellenértéket érdemel-e a minucziózus mesterségekben, melyek
-ezeknek az anyagoknak az utolsó formáját adják meg, mint az első
-munkában, a mely átalakítja őket az emberek használatára; de azt
-mondom, hogy minden tekintetben az a mesterség érdemel
-tagadhatatlanul legtöbb becset, melynek haszna legáltalánosabb és
-legkétségbevonhatlanabb és hogy az, a melynek kevesebb más
-mesterségre van szüksége, több becset érdemel az alárendelt
-mesterségeknél, mert szabadabb és közelebb áll a függetlenséghez.
-Ezek a mesterségek és az iparüzés megbecsülésének igazi szabályai;
-a többi mind önkényes és a képzelődéstől függ.</p>
-<p>Az összes mesterségek közt az első és a legtiszteletreméltóbb a
-földművelés; a második helyre a lakatosságot teszem, az
-ácsmesterséget a harmadik helyre és így tovább. Az a gyermek, a kit
-nem vezettek félre a közkeletű előitéletek, tökéletesen így fog
-itélni. Milyen fontos tanulságokat fog Emilünk erre vonatkozólag
-Robinsonjából levonni! Mit fog gondolni, látva, hogy a mesterségek
-csak önmaguk felosztódása útján szaporodnak, az által, hogy a
-végtelenig sokszorozzák a maguk és a többi mesterségek eszközeit?
-Azt fogja magában mondani: Mindezek az emberek ostoba módon
-leleményesek; azt hinné az ember, attól félnek, hogy karjuk és
-ujjuk nem lesz való nekik semmire s azért találnak ki annyi
-eszközt, hogy nélkülözni tudják őket. Hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span>
-egyetlenegy mesterséget gyakorolhassanak, alávetik magukat ezer más
-mesterségnek; minden munkásnak egy egész városra van szüksége. Az
-én pajtásom és én, mi ügyességünkbe vetjük leleményességünket,
-olyan szerszámokat csinálunk magunknak, melyeket mindenhova
-elvihetünk magunkkal. Mindezek az emberek, a kik Párisban olyan
-büszkék tehetségükre, nem mennének semmire a mi szigetünkön és a mi
-inasaink lehetnének.</p>
-<p>Ne vesztegesd itt az időt, olvasóm, növendékünk testi
-gyakorlottságának és kézi ügyességének szemléletével, de vedd
-tekintetbe, hogy milyen irányt adunk gyermeki kiváncsiságának, vedd
-figyelembe eszességét, találékony szellemét, előrelátását, vedd
-tekintetbe, hogy milyenné akarjuk a fejét formálni. Mindenben, a
-mit látni fog, mindenben, a mit tenni fog, mindent meg akar majd
-érteni, mindennek az okát akarja megtudni; eszközről-eszközre
-mindig vissza akar menni az elsőhöz, semmibe sem nyugszik bele
-föltevések alapján, nem akar megtanulni semmi olyat, a mi olyan
-megelőző ismereteket kiván meg, a melyekkel ő nem bír; ha egy rúgót
-lát készülő félben, tudni akarja, hogy vették ki az aczélt a
-bányából; ha látja, a mint egy láda darabjait összeillesztik, tudni
-akarja, hogy vágták ki a fát; ha ő maga dolgozik, minden
-szerszámnál, melyet használ, okvetlenül ezt fogja mondani magában:
-ha nem volna meg ez az eszközöm, hogyan fognék hozzá
-megcsinálásához vagy hogyan tudnék ellenni nélküle?</p>
-<p>Egyébiránt egy nehezen kikerülhető tévedés, ha a mester azok
-iránt a foglalkozások iránt, melyekért lelkesül, mindig ugyanazt a
-kedvet tételezi fel a gyermeknél is: vigyázzatok, mikor a munka
-öröme elragad benneteket, hogy a gyermek e közben ne unatkozzék, a
-nélkül, hogy ezt el merné nektek árulni. A gyermeknek teljesen
-benne kell lennie a dologban, de ti nektek teljesen a gyermekben
-kell benne lennetek, meg kell figyelnetek; kémlelnetek kell
-ernyedetlenül és a nélkül, hogy ez észrevehető legyen, előre meg
-kell éreznetek minden érzését és megelőznötök azokat az érzéseit,
-melyeket nem szabad éreznie, végül úgy kell elfoglalnotok, hogy
-nemcsak hasznosnak érezze magát a dologra, hanem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> öröme
-is teljék benne, mivel jól megérti, mirevaló az, a mit csinál.</p>
-<p>A mesterségek társulása, a termények kicserélésében áll, a
-kereskedelemé a dolgok kicserélésében, a bankoké az értékjegyek és
-a pénz kicserélésében; mindezek a fogalmak kapcsolatban vannak
-egymással és a rájuk vonatkozó elemi ismeretek már meg vannak
-szerezve. Mind ennek alapjait megvetettük, az első életkortól
-fogva, Róbert kertész segítségével. Most nem marad más hátra, mint
-általánosítani ezeket a fogalmakat és több példára terjeszteni ki
-őket, hogy megértessük vele a fogalom hullámzását maga magában véve
-és szemlélhetővé téve a természetrajz részletei által, melyek az
-egyes országok sajátságos termékeire vonatkoznak, a mesterségek és
-tudományok részletei által, melyek a hajózásra vonatkoznak, végül a
-szállítás nagyobb vagy kisebb nehézségei által, a helyek távolsága,
-az országok, a tengerek, a patakok fekvése szerint stb.</p>
-<p>Semmiféle társadalom nem élhet meg csere nélkül, semmiféle csere
-közös mérték nélkül és semmiféle közös mérték egyenlőség nélkül.
-Így minden társaságnak első törvénye bizonyos megegyezésszerű
-egyenlőség, akár az embereket, akár a dolgokat illetőleg.</p>
-<p>Az emberek közti megegyezésszerű egyenlőség, a mely teljesen
-különbözik a természetes egyenlőségtől, teszi szükségessé a tételes
-jogot vagyis a kormányt és a törvényeket. A gyermek politikai
-ismereteinek szabatosaknak és korlátozottaknak kell lenniök, a
-kormányról általában csak azt kell tudnia, a mi a tulajdonjogra
-vonatkozik, a melyről már van valamelyes fogalma.</p>
-<p>A dolgok közti megegyezésszerű egyenlőség találtatta fel a
-pénzt, mert a pénz nem egyéb, mint a különböző fajtájú dolgok
-értékbeli összehasonlításának kifejezése; és ebben az értelemben a
-pénz a társadalom igazi összekötő kapcsa; de minden lehet pénz,
-egykor a marha is az volt s még ma is pénz számba mennek bizonyos
-népeknél a csigák; a vas volt a pénz Spártában, a réz
-Svédországban, az arany és az ezüst nálunk.</p>
-<p>A fémek könnyebben szállíthatók lévén, minden csere <span class=
-"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span>
-közvetítő eszközéül választattak; ezeket a fémeket alakították át
-érmekké, hogy megtakarítsák minden egyes csere alkalmával a mérést
-vagy a mérlegelést, mert a pénz értékjegye nem egyéb, mint
-tanusítvány arról, hogy az így megjelölt pénzdarab, ilyen vagy
-olyan súlyú és egyedül az uralkodónak van pénzverési joga, mivel
-egyedül neki van joga követelni, hogy az ő tanubizonysága
-tekintélylyel birjon az egész nép előtt.</p>
-<p>Ennek a most megmagyarázott találmánynak a hasznát megértheti a
-legostobább is. Nehéz dolog közvetlenül összehasonlítani a
-különböző természetű dolgokat, pl. a posztót a búzával; ha ellenben
-találtak egy közös mértéket, t. i. a pénzt, a gyárosnak és a
-földművelőnek egyaránt könnyű dolog visszavezetni erre a közös
-mértékre azoknak a dolgoknak az értékét, a melyeket ki akarnak
-cserélni. Ha egy bizonyos mennyiségű posztó egy bizonyos
-pénzösszeget ér és egy bizonyos mennyiségű búza szintén ugyanakkora
-pénzösszeget ér, ebből az következik, hogy a kereskedő, a mikor ezt
-a búzamennyiséget kapja posztójáért, méltányos cserét csinál, így
-lesznek a pénz segítségével a különböző nemű javak összemérhetők és
-összehasonlíthatók.</p>
-<p>Ne menjetek ennél messzebbre és ne bocsájtkozzatok ez intézmény
-erkölcsi hatásainak magyarázatába. Minden dologban fontos, jól
-megmagyarázni a használatot, mielőtt rámutatnánk a visszaélésre. Ha
-megmagyarázni igyekeznél a gyermeknek, hogyan hanyagolják el a
-jelképek kedvéért a dolgok lényegét, hogyan születtek a pénzből a
-képzelődés minden agyrémei, hogyan kell a pénzben gazdag
-országoknak mindenben szegényeknek lenniök, akkor a gyermekkel
-nemcsak mint filozófussal bánnál, hanem mint bölcs emberrel és azt
-akarnád megértetni vele, a mit még a filozófusok közül is csak
-kevesen fogtak föl helyesen.</p>
-<p>Az érdekes tárgyaknak mekkora sokaságára lehet így a növendék
-kiváncsiságát irányítani, a nélkül, hogy bármikor is figyelmen
-kívül hagynók a tényleges és anyagi vonatkozásokat és eltürnők,
-hogy akár egyetlen olyan gondolat is keletkezhessék szellemében, a
-melyet nem bir fölfogni. A mester művészete abban áll, hogy
-megfigyeléseit <span class="pagenum"><a name="Page_251" id=
-"Page_251">-251-</a></span> soha sem engedje olyan apróságokon
-vesztegelni, a melyek nincsenek kapcsolatban semmivel, hanem
-szüntelenül közelebb hozni a nagy vonatkozásokhoz, melyeket egykor
-meg kell értenie, hogy helyesen tudjon itélni a polgári társadalom
-rendjének jóságáról és rosszaságáról. Tudni kell hozzá alkalmazni a
-beszélgetéseket, a melyekkel szórakoztatjuk, ahhoz a szellemi
-irányhoz, a melyet adtunk neki. Nem egy kérdés, a mely más
-gyermeknek figyelmét érinteni sem tudná, Emilt akár hat hónapig is
-fogja üldözni.</p>
-<p>Egy gazdag házba megyünk ebédelni; ünnepi készülődést, sok
-népet, sok szolgát, sok fogást, elegáns és finom terítéket
-találunk. A gyönyör és az ünnepiesség mind e készségeiben van
-valami mámorító, a mely fejébe szállhat az embernek, ha nincs
-hozzászokva. Előre érzem mindennek hatását ifjú növendékemre.
-Mialatt a lakoma elnyúlik, mialatt a fogások követik egymást,
-mialatt az asztal körül ezerféle zajos szóbeszéd uralkodik, a
-füléhez hajlok és így szólok: Mit gondolsz, hány kézen ment
-keresztül mindaz, a mit ezen az asztalon látsz, mielőtt ide jutott
-volna? Mekkora tömegét a gondolatoknak keltem föl agyában e néhány
-szó által; ime a mámor összes gőzei le vannak verve. A gyermek
-tünődik, elgondolkozik, számítgat, nyugtalankodik. Mialatt a
-filozófusok fölvidítva a bortól és talán szomszédnőiktől is,
-fecsegnek és úgy tesznek, mintha gyermekek volnának, ő egészen
-egyedül okoskodik egy sarokban meghuzódva; kérdezget engem, én
-megtagadom a feleletet, azt mondom, hogy majd máskor, ő
-türelmetlenkedik, enni, inni is elfelejt, ég a vágytól, hogy
-elkerülhessen az asztaltól, hogy kedvére társaloghasson velem.
-Micsoda czél kiváncsisága számára! Micsoda textus tanulása számára!
-Egészséges itélettel, a melyet még semmi sem ronthatott meg, mit
-fog gondolni a fényüzésről, mikor azt találja, hogy a világ minden
-tájéka hozzájárulásra kényszeríttetett, hogy talán húsz millió kéz
-dolgozott sokáig, hogy talán az emberek ezreinek életébe került és
-mindez azért, hogy teljes pompában adják elébe azt délben, a mit
-este a félreeső helyen fog kiadni magából?</p>
-<p>Lessétek ki gondosan azokat a titkos következtetéseket,
-<span class="pagenum"><a name="Page_252" id=
-"Page_252">-252-</a></span> a melyeket szivében minden
-megfigyeléséből levon. Ha nem vigyáztatok rá olyan jól, mint a hogy
-én föltételezem, talán kisértetbe esik elmélkedéseit más irányba
-téríteni és fontos személyiségnek tekinteni magát a világban, annak
-láttára, hogy mennyi gond egyesül ebédjének elkészítésére. Ha előre
-sejtitek ezt az okoskodását, könnyen megelőzhetitek, mielőtt
-rájönne vagy legalább is azonnal kitörölhetitek az általa keltett
-benyomást. Nem tudva még másképp magának tulajdonítani a dolgokat,
-mint csak az anyagias élvezet által, csakis az érzékelhető
-vonatkozások által birja megitélni, vajjon javára válnak-e vagy
-nem? Egy egyszerű és rusztikus, testmozgás által előkészített, az
-étvágy, a szabadság, a jókedv által füszerezett ebédnek
-összehasonlítása ezzel a fényes és feszes lakomával eléggé
-megértetheti vele, hogy a lakoma minden nagy készülete nem adott
-neki semmiféle tényleges hasznot és a gyomra épp oly megelégedetten
-távozik a földmüves asztalától, mint a bankárétól, tehát az
-egyikben sem volt több olyan, mint a másikban, a mit valósággal a
-magáénak nevezhet.</p>
-<p>Képzeljük el, mit mondhat neki hasonló esetben egy nevelő.
-«Képzeld el magadnak jól ezt a két lakomát és határozd meg
-magadban, melyikben vettél részt több élvezettel; melyiken éreztél
-több örömet, melyiken ettél nagyobb étvágygyal, ittál vidámabban?
-melyik tartott hosszabb ideig, unalom nélkül és a nélkül, hogy
-ujabb fogásokkal kellett volna fölfrissíteni? Figyeld meg e közben
-a különbséget: ez a fekete kenyér, melyet oly jónak találtál, abból
-a búzából való, melyet ez a földműves aratott, zavaros és fanyar,
-de üdítő és egészséges bora az ő saját szőlőjének terméséből való.
-A vászonabrosz az ő kenderéből készült, melyet az ő felesége, az ő
-lányai, az ő cselédje fontak a tél folyamán; asztalát semmi más kéz
-nem készítette el, csak az ő családtagjaié; ő rá nézve a
-legközelebbi malom és a szomszéd vásár a világ határai. Mennyiben
-telt tehát igazi élvezeted mind abban, a mivel többet nyujtottak a
-távoli országok és az emberi kezek a másik asztalra? Ha mindez nem
-tette lakomádat jobbá, mit nyertél ezzel a bőséggel? Mi volt itt, a
-mi tulajdonképen számodra készült? Ha te lettél <span class=
-"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> volna a
-házigazda – teheti még hozzá – akkor mindez még idegenebb
-maradhatott volna rád nézve, mert a gond, hogy élvezeteidet kitárd
-mások szeme elé, teljesen megfosztott volna az élvezettől: a tiéd
-lett volna a fáradság, az övék az élvezet.»</p>
-<p>Ez a beszéd lehet nagyon szép, de az én Emilemnek nem ér semmit;
-mert meghaladja felfogási képességét és mert neki nem szokták
-diktálni az elmélkedéseket. Szóljatok tehát hozzá egyszerűbben.
-Ezután a két tapasztalat után mondjátok neki valamelyik nap reggel:
-«Hol fogunk ma ebédelni? A körül az ezüsthegy körül, a mely
-elborítja az asztal háromnegyed részét és azok körül a
-papirvirág-kertek körül, melyeket tükörüvegen tálalnak fel
-csemegéül, azok közt az abroncsos szoknyájú nők között, a kik úgy
-bánnak veled, mint egy fabábbal és azt akarják veled mondatni, a
-mit nem tudsz; vagy inkább abban a faluban, innen két mérföldnyire,
-azoknál a jó embereknél, a kik olyan szívesen fogadtak minket és
-olyan jó tejszínhabot adtak?» Hogy melyiket fogja Emil választani,
-abban nincs kétség, mert ő sem nem fecsegő, sem nem hiú; nem birja
-elviselni a feszességet és a mi finom ragoûtink nem izlenek neki,
-ellenben mindig kész futkosni a szabadban és szereti a jó
-gyümölcsöt, a jó főzeléket, a jó tejszint és a jó
-embereket.<a name="FNanchor_69" id="FNanchor_69"></a><a href=
-"#Footnote_69" class="fnanchor">69)</a> Útközben a meggondolás
-magától jő. Látom, hogy az embereknek azok a tömegei, a kik ezeken
-a lakomákon dolgoznak, <span class="pagenum"><a name="Page_254" id=
-"Page_254">-254-</a></span> elvesztegetik fáradságukat vagy
-egyáltalán nem gondolnak a mi élvezetünkre.</p>
-<p>Példáim, melyek talán jók egy czélra, ezer másra rosszak
-lehetnek. Ha azonban felfogták szellemüket, tudni fogják őket a
-szükséghez képest módosítani; a választás minden gyermek sajátságos
-természetének tanulmányozásától függ és ez a tanulmányozás ismét az
-alkalmaktól függ, melyeket nyujtunk neki, hogy kimutassa
-természetét. Senki sem fogja azt képzelni, hogy három vagy négy évi
-időközben, melyet itt ki kell töltenünk, a legszerencsésebb
-születésű gyermeknek is elegendő fogalmat adhassunk az összes
-mesterségekről és természeti tudományokról arra, hogy egy nap
-magamagától megtanulhassa őket; de elvonultatva ily módon előtte
-mindazokat a tárgyakat, a melyeket ismernie fontos dolog, abba a
-helyzetbe juttatjuk, hogy kifejleszthesse ízlését, tehetségét, hogy
-megtehesse az első lépést a felé a czél felé, melyre hivatottsága
-viszi és hogy megmutassa nekünk az utat, melyet számára meg kell
-nyitnunk, hogy a természetnek kezére járjunk.</p>
-<p>A korlátozott, de helyes ismeretek lánczolatának egy másik
-előnye az, hogy ezeket az ismereteket kapcsolataik, egymáshoz való
-viszonyaik által mutatjuk meg neki, hogy valamennyit a neki
-megfelelő helyre tehetjük megbecsülésében és megelőzzük benne az
-előitéleteket, melyekkel az emberek többsége bír azok iránt a
-tehetségek iránt, a melyeket művelnek és azok ellen, a melyeket
-elhanyagolnak. Az, a ki jól látja mindennek a rendjét, látja azt a
-helyet, a melyre minden rész való; a ki jól lát egy részletet és
-alaposan ismeri, lehet tudós ember, de az előbbi helyes itéletű
-ember. Emlékezni fognak arra, hogy nem annyira a tudomány, mint
-inkább a helyes itélet megszerzését tűztük ki czélunkul.</p>
-<p>Bárhogy áll is a dolog, az én módszerem független a példáimtól;
-az ember képességeinek mértékére van alapítva a különböző
-életkorokban és a foglalkozások megválogatására, melyek
-képességeinek megfelelnek. Azt hiszem, könnyen lehetne olyan
-módszert találni, melylyel látszólag jobban járnánk, de ha kevésbbé
-volna hozzáalkalmazva a fajhoz, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> az életkorhoz, a nemhez,
-nem hiszem, hogy ugyanakkora sikere lehessen.</p>
-<p>E második időszak kezdetén hasznát vettük erőink fölöslegének
-szükségleteink fölött, hogy önmagunkon fölül emeljük magunkat;
-fölemelkedtünk az egekig, megmértük a földet, összegyüjtöttük a
-természet törvényeit, szóval bejártuk az egész szigetet, most
-visszatérünk önmagunkhoz, észrevétlenül közeledünk lakásunkhoz.
-Mekkora boldogság, hogy nem találjuk még az ellenség birtokában, a
-ki fenyeget bennünket és a ki készülődik hatalmába keríteni!</p>
-<p>Mi tennivalónk marad azután, hogy megfigyeltük mindazt, a mi
-bennünket környez? Hogy hasznunkra fordítsuk mindazt, a mit
-magunkévá tudunk tenni és hogy hasznunkra fordíthassuk
-kiváncsiságunkat, jólétünk javára. Idáig készletet szereztünk,
-mindenféle eszközökből, a nélkül, hogy tudtuk volna, melyekre van
-közülük szükségünk. Ha esetleg haszontalanok önmagunk számára ezek
-az eszközeink, hasznára válhatnak másoknak, nekünk pedig viszont,
-az övéikre lehet szükségünk. Így valamennyien megtaláljuk
-számításunkat, ebben a cserében, de hogy ezt a cserét
-végrehajthassuk, ismerni kell a kölcsönös szükségleteket, mindenki
-kell, hogy tudja, mije van másoknak, a minek ő hasznát veheti és
-mit nyujthat nekik ő viszonzásul. Vegyünk föl tíz embert, a kik
-mindegyikének tízféle szükséglete van. Mindegyiküknek, hogy
-szükségleteiket kielégíthessék, tízféle munkára kell ráadni magát;
-de tekintve a géniusz és a tehetség különlegességét, az egyik
-kevésbbé boldogul e munkák valamelyikével, a másik a másikkal.
-Valamennyien bár különböző dolgokra alkalmasak, ugyanazt végzik és
-pórul járnak vele. Alakítsunk ebből a tíz emberből társaságot és
-mindegyikük foglalkozzék a maga és a többi kilencz számára a
-foglalatosságnak azzal a nemével, a mely neki legjobban megfelel;
-mindegyik olyan hasznát fogja venni a többiek tehetségének, mintha
-mind megvolna ő benne magában, mindegyik tökéletesíteni fogja a
-maga tehetségét a folytonos gyakorlattal s az lesz a vége, hogy
-mind a tizen tökéletesen jól lesznek ellátva és még fölöslegük is
-marad mások számára. Ez minden intézményünknek nyilvánvaló
-alapelve. Nem tartozik tárgyamra <span class="pagenum"><a name=
-"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> itt ennek következményeit
-vizsgálni, ezt megtettem egy másik iratomban.<a name="FNanchor_70"
-id="FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class=
-"fnanchor">70)</a></p>
-<p>Ebből az elvből kifolyólag az olyan ember, a ki elszigetelt
-lénynek akarná magát tekinteni, a mely nem függ egyáltalán semmitől
-és magamagában elegendő, csak boldogtalan lehet. Sőt lehetetlen
-volna neki fönntartani magát, mert az egész földet az enyémmel és a
-tiéddel találná borítva, maga számára nem volna egyebe, csak a
-teste s így miből tartaná föl magát? A midőn kilépünk a természetes
-állapotból, embertársainkat is kényszerítjük, hogy szintén
-kilépjenek belőle; senki sem maradhat meg benne a többiek ellenére
-és a ki a benne élés lehetetlensége mellett is meg akarna benne
-maradni, arra nézve éppen ez jelentené a belőle való tényleges
-kilépést, mert a természet első törvénye az önfentartásról való
-gondoskodás.</p>
-<p>Így alakulnak ki fokonként a gyermek elméjében a társadalmi
-vonatkozásokról való fogalmak, még mielőtt valóban aktiv tagja
-lehetne a társadalomnak. Emil látja, hogyha hasznára szolgáló
-eszközökre akar szert tenni, neki is kell, hogy legyenek mások
-hasznára szolgáló eszközei, a melyek révén cserében megkaphatja
-azokat a dolgokat, a melyekre szüksége van és a melyek másnak
-megvannak. Könnyű szerrel rávezetem, hogy ennek a cserének a
-szükségét megérezze és abba a helyzetbe hozza magát, hogy hasznát
-vegye.</p>
-<p><i>Nagy uram! élnem csak kell</i> – mondotta egy szerencsétlen
-szatirikus író a miniszternek, a ki szemére vetette foglalkozásának
-becstelenségét. <i>Nem látom be ennek szükségét</i> – felelt neki
-hidegen az előkelő állású ember. Ez a felelet kitünő volt egy
-minisztertől, de minden más szájban barbár és hamis lett volna.
-Élnie kell minden embernek. Ez az érv, a melyre mindenki több vagy
-kevesebb súlyt vet a szerint, a mint több vagy kevesebb
-emberségesség van benne, nekem megczáfolhatatlannak tünik fel,
-annak a szempontjából, a ki önmagára vonatkoztatja. Mivel mindazon
-ellenszenvek közül, melyeket a természet olt belénk, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span>
-legerősebb a halál iránti ellenszenv, ebből az következik, hogy ez
-ellenszenv által minden szabad mindenkinek, a kinek nincs semmi más
-módja a megélhetésre. Azok az elvek, a melyek alapján az erényes
-ember megtanulja életét megvetni és föláldozni a kötelességnek,
-nagyon távol vannak ettől a primitiv egyszerüségtől. Boldogok azok
-a népek, a melyeknél az ember jó lehet erőlködés nélkül és
-igazságos erény nélkül! Ha van a világon olyan nyomorúságos állam,
-a melyben senki sem élhet meg a nélkül, hogy rosszat tegyen és a
-melynek polgárai szükségből gazemberek, akkor nem a gonosztevőt
-kell fölakasztani, hanem azt, a ki arra kényszeríti, hogy
-gonosztevő legyen.</p>
-<p>Amint Emil tudni fogja, hogy mi az élet, első gondom lesz, hogy
-megtanítsam föntartására. Mindeddig nem tettem különbséget
-társadalmi helyzet, rang és vagyon dolgában és a következőkben sem
-fogok nagyobb különbséget tenni, mert az ember minden helyzetben
-ugyanaz, mert a gazdagnak sincs nagyobb gyomra, mint a szegénynek
-és nem is emészt jobban, mert az úrnak sincs hosszabb vagy erősebb
-karja, mint a rabszolgának, mert a főúr sem nagyobb, mint a
-köznépből való ember és végül, mert a természetes szükségletek
-mindenütt ugyanazok lévén, megszerzésük eszközeinek mindenütt
-egyenlőknek kell lenni. Alkalmazzátok az ember nevelését az
-emberhez és nem ahhoz, a mi rajta kívül van. Nem látjátok-e, hogy a
-mikor azon dolgoztok, hogy kizárólag egy társadalmi helyzet számára
-képezzétek ki őt, hasznavehetetlenné teszitek minden más helyzet
-számára és ha a sorsnak úgy tetszik, csak azért dolgoztatok, hogy
-boldogtalanná tegyétek? Van-e nevetségesebb, mint a koldussá lett
-nagyúr, a ki nyomorában is bele viszi származásának előitéleteit?
-Van-e hitványabb, mint az elszegényedett gazdag, a ki emlékezve a
-megvetésre, a melyet a szegénység iránt tanusítanak, úgy érzi
-magát, mintha utolsóvá lett volna az emberek között? Az egyiknek
-nincs más menedéke, mint a nyilvános gazember mestersége, a
-másiknak a csúszó-mászó szolgáé, ezzel a szép szólásmóddal:
-<i>élnem csak kell</i>.</p>
-<p>Megbiztok a társadalom jelenlegi rendjében, a nélkül,
-<span class="pagenum"><a name="Page_258" id=
-"Page_258">-258-</a></span> hogy gondolnátok rá, hogy ez a rend
-kikerülhetetlen revolutióknak van alávetve és lehetetlen előre
-látnotok és megelőznötök azt, a mely gyermekeiteket érheti. A nagy
-kicsinynyé válhatik, a gazdag szegénynyé, az uralkodó alattvalóvá;
-oly ritkák-e vajjon a sors csapásai, hogy számíthattok arra, hogy
-mentesek maradtok tőlük? Közeledünk a válság állapotához és a
-forradalmak korához.<a name="FNanchor_71" id=
-"FNanchor_71"></a><a href="#Footnote_71" class="fnanchor">71)</a>
-Kicsoda állhat jót arról, hogy mi lesz belőletek ezután? Mindent, a
-mit az emberek csináltak, le is rombolhatnak az emberek; csak azok
-a betük eltörölhetetlenek, a melyeket a természet ír és a természet
-nem alkot fejedelmeket, sem gazdagokat, sem nagy urakat. Mit tenne
-tehát az alacsony sorsban az a szatrapa, a kit csak nagyságra
-neveltetek? mit tenne a szegénységben az a publikánus, a ki csak az
-aranyból tud élni? Mit tenne mindentől megfosztva, az a képzelődő
-ostoba, a ki nem tudja semmi hasznát venni önmagának és egész
-lényét olyan dolgokba helyezi, a melyek idegenek tőle? Boldog az, a
-ki akkor eltudja hagyni azt a társadalmi helyzetet, a mely elhagyja
-őt és a sors daczára is ember tud maradni. Dicsérhetik, a hogy
-akarják, azt a királyt, a ki dühében el akar temetkezni trónja
-romjai alá; én megvetem, én látom, hogy csak koronája által létezik
-és ha nem király, akkor egyáltalán semmi, holott az, a ki elveszti
-és el tud lenni nélküle, fölötte áll koronájának. A király
-rangjából, melyet egy gyáva, egy gonosz ember, egy bolond épp úgy
-betölthet, mint bárki más, az ember állapotába emelkedik, melyet
-oly kevés ember tud betölteni; akkor diadalmaskodik a sors fölött,
-daczol vele, mindent csak magának köszönhet és ha nem marad is más
-mutogatni valója, mint ő maga, akkor sem lesz semmivé: valaki
-marad. Igen! százszor jobban szeretem a syrakuzai királyt, a ki
-Corinthusban iskolamester lett és a maczedoniai királyt, a ki
-Rómában irnok <span class="pagenum"><a name="Page_259" id=
-"Page_259">-259-</a></span> lett, mint azt a szerencsétlen
-Tarquiniust, a ki ha nem uralkodik, nem tudja hova legyen, mint a
-három királyság birtokosának örökösét, a ki játékszere mindenkinek,
-a ki gúnytárgyává meri tenni nyomoruságában, midőn udvarról-udvarra
-bolyong, mindenütt segítséget keresve és mindenütt csak sértéseket
-találva, mivel nem tud semmi mást csinálni, mint azt a mesterséget,
-a mely nincs már hatalmában.</p>
-<p>Az ember és a polgár, bármilyen legyen is, nem hozhat a
-társadalomba semmi más értéket, csak maga magát. Minden más értéke
-akarata ellenére is a társadalomé és mikor az ember gazdag, akkor
-vagy nem élvezi gazdagságát, vagy vele együtt élvezik a többiek is.
-Az első esetben másoktól lopja el azt, a mit önmagától von meg, a
-második esetben nem ad nekik semmit. Így a társadalom iránti
-adóssága teljesen megmarad mindaddig, a míg csak vagyonából fizet.
-«De az én apám a társadalomnak tett szolgálatot, a mikor vagyonát
-szerezte». Lehet, de akkor is a maga adósságát fizette meg, nem
-pedig a tiedet. Többel tartozol a többieknek, mintha vagyontalanul
-születtél volna, mert kedvezményekkel születtél. Nem méltányos
-dolog, hogy az, a mit az egyik ember tett a társadalomért,
-fölmentse a másikat attól, a mivel tartozik neki, mert mindenki a
-maga egészében van lekötelezve s csak önmagáért fizethet és egy apa
-sem örökítheti át fiára azt a jogot, hogy hasznavehetetlen legyen
-embertársaira nézve; szerinted pedig éppen ezt teszi azzal, hogy
-átörökíti reá gazdagságát, a mely munkának a bizonysága és dija.
-Az, a ki tétlenül eszi, a mit nem ő szerzett, lopja azt és a
-kegydijas, a kit az állam fizet semmittevéseért, az én szememben
-nem sokban különbözik az útonállóktól, a ki a járókelők rovására
-él. A társadalmon kívül az elszigetelt embernek, a ki nem tartozik
-senkinek semmivel, joga van úgy élni, a hogy neki tetszik; a
-társadalomban azonban, a hol szükségképen mások költségére él,
-munkájával tartozik azért, a miből él. Ez alól nincs kivétel.
-Dolgozni elengedhetetlen kötelessége a társadalomban élő embernek.
-Akár gazdag, akár szegény, akár hatalmas, akár gyönge, minden
-munkátlan polgár gazember. <span class="pagenum"><a name="Page_260"
-id="Page_260">-260-</a></span></p>
-<p>Mindazon foglalkozások közül, a melyek az ember fentartására
-szolgálnak, a kézimunka áll legközelebb a természetes állapothoz;
-az összes helyzetek között a legfüggetlenebb a sorstól és az
-emberektől a mesteremberé. A mesterember csak munkájától függ,
-szabad, annyira szabad, mint a mennyire rabszolga a földmíves, mert
-ez a röghöz van kötve, melynek terméséről más rendelkezik. Az
-ellenség, az uralkodó, egy hatalmas szomszéd, egy pör elkobozhatja
-földjét; ezer féle módon sanyargathatják ezért a földért. Ellenben
-a mesterembernek, ha valahol sanyargatják, hamar be van csomagolva
-a podgyásza, magával viszi a karját és odább áll. Mindazáltal a
-földmívelés az ember első foglalkozása, a legbecsületesebb, a
-leghasznosabb és következőleg a legnemesebb, melyet az ember üzhet.
-Én nem mondom Emilnek: tanuld meg a földmívelést; ő már tudja!
-Minden mezei munkában járatos, ezzel kezdte s ehhez tér vissza
-szüntelenül. Ezt mondom neki tehát: műveld apáid örökségét. De ha
-ezt az örökséget elveszted, vagy ha nincs is örökséged, mit
-csinálsz akkor? Tanulj meg egy mesterséget.</p>
-<p>Mesterséget, az én fiam! Az én fiam mesterember! Hova gondol ön
-uram? Én jobban gondolkozom, mint ön asszonyom, a ki oda akarja
-juttatni, hogy soha ne tudjon más lenni, csak lord, csak marquis,
-csak herczeg és egy nap meglehet, a semminél is kevesebb: én olyan
-rangot akarok neki adni, a melyet nem veszíthet el, olyan rangot, a
-mely becsületére válik minden időben, föl akarom emelni az ember
-állapotába és mondhat ön bármit, kevesebben lesznek vele
-egyenragúak ebben a czímben, mint mindazokban, a melyeket öntől
-kap.</p>
-<p>A betű öl és a szellem megelevenít. Nem annyira arról van szó,
-hogy azért tanuljon meg egy mesterséget, hogy tudjon egy
-mesterséget, mint hogy legyőzze az előitéleteket, melyek a
-mesterségeket megvetik. Soha sem leszel rászorulva, hogy dolgozzál,
-hogy élhess. Nos annál rosszabb, annál rosszabb rád nézve! De egyre
-megy, ne dolgozzál szükségből, hanem dicsőségből.</p>
-<p>Ereszkedj le a mesterember állapotába, hogy a magadé
-<span class="pagenum"><a name="Page_261" id=
-"Page_261">-261-</a></span> fölébe emelkedhess. Hogy alávethesd
-magadnak a sorsot és a világi dolgokat, kezdd azon, hogy
-függetlenné teszed magadat; hogy az emberek képzelődése által
-uralkodhass, kezdd azon, hogy uralkodol rajta. Jegyezzétek meg,
-hogy nem valamely tehetséget kivánok tőletek, hanem egy
-mesterséget, egy valódi mesterséget, egy tisztára mechanikai
-készséget, a melyben a láb többet dolgozik, mint a fej és a mely
-nem vezet ugyan vagyonra, de általa ellehettek vagyon nélkül. Olyan
-házakban, a melyek nagyon messze vannak attól, hogy ne legyen
-bennök ennivaló, láttam apákat, a kik annyira vitték a
-gondoskodást, hogy gyermekeik tanításának gondját még azzal is
-tetézték, hogy fölszerelték őket olyan ismeretekkel, a melyekkel
-minden eshetőségre megkereshessék a kenyeröket. Ezek az előrelátó
-apák azt hiszik, hogy valami nagyot műveltek, holott nem tettek
-semmit, mert a segélyforrások, melyeket gyermekeiknek szerezni
-vélnek, ugyanattól a sorstól függnek, a melynek fölébe akarják őket
-emelni. Így tehát mindezen szép tehetségek mellett is, ha az, a
-kiben megvannak, nincs abban a kedvező helyzetben, hogy hasznukat
-vehesse, épp úgy nyomorban fog elpusztulni, mintha meg se volnának
-benne.</p>
-<p>A mint mesterkedésről és ravasz fogásról van szó, akkor épp
-annyit ér, ha azokat a bőségben megmaradásra használjuk föl, mint
-arra, hogy a nyomorúság mélyéből visszaemelkedhessék az ember
-előbbi helyzetébe. Ha művészeteket művelsz, melyeknek sikere a
-művész hírnevétől függ, ha olyan állásokra képezed ki magad,
-melyeket csakis kedvezés által lehet elnyerni, mi hasznodra válik
-mindez, a mikor jogosan megundorodva a világtól, megveted azokat az
-eszközöket, a melyek nélkül nem boldogulhatsz? Tanulmányoztad a
-politikát és a fejedelmek érdekeit: ez nagyon helyes dolog, de mire
-mégy ezekkel az ismeretekkel, ha nem tudsz hozzáférkőzni a
-miniszterekhez, az udvari hölgyekhez, a hivatalok fönökeihez, ha
-nem ismered azt a titkot, hogy tetszésöket elnyerd, ha nem találják
-meg benned mind azt a gazembert, a kire szükségük van? Épitész
-vagy, avagy festő: jól van, de ismertté kell tenni tehetségedet.
-Azt hiszed, hogy csakúgy vaktában kiállíthatod egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> művedet
-a műtárlaton? Ohó ez nem így megy ám! Akadémikusnak kell lenni, még
-ahhoz is protekczió kell, hogy valami homályos helyet kaphass,
-valamely fal sarkában. Hadd csak a vonalzót és az ecsetet. Fogadj
-föl egy bérkocsit és vágtass házról-házra: így szerzi meg az ember
-a hirnevet. Csakhogy azt is tudnod kell, hogy mindezeknek a fényes
-házaknak vannak ajtónállói vagy portásai, a kik csak kézmozdulatról
-értenek és a kiknek a füle a kezükben van. Tanítani akarod azt, a
-mit tanultál és földrajz-, mathematika-, nyelv-, zene- vagy
-rajztanárrá lenni; ehhez az is kell, hogy tanítványokat szerezz,
-tehát, hogy pártfogóid legyenek. Számíthatsz rá, hogy fontosabb
-szélhámosnak lenni, mint ügyesnek és ha nem tudsz más mesterséget,
-mint a magadét, mindig csak ignoráns maradsz.</p>
-<p>Láthatod tehát, hogy mindezek a fényes segélyforrások mily
-kevéssé megbizhatók és mennyire szükséged van más segélyforrásokra,
-hogy azoknak hasznát vehesd és aztán mi lesz belőled ebben a gyáva
-lealacsonyításban? A sorscsapások, a nélkül, hogy okulásodra
-lennének, lealjasítanak s inkább lévén a közvélemény játéka, mint
-valaha, hogy emelkedhetnél föl az előitéletek fölé, a melyek
-sorsodnak irányítói? Hogy vethetnéd meg az aljasságot és a bünöket,
-melyekre szükséged van, hogy fönmaradhass? Azelőtt csak a
-gazdagságtól függtél, most azonban függesz a gazdagoktól is.
-Rabszolgaságodat csak rosszabbá tetted és tetejébe raktad még a
-nyomorúságodat is. Így tehát szegény vagy, a nélkül, hogy szabad
-lennél; ez a legrosszabb helyzet, a melybe az ember eshetik.</p>
-<p>Ha azonban a helyett, hogy ezekben a magas tudományokban
-keresnél menedéket megélhetésedre, a melyek arravalók, hogy a
-lelket táplálják, nem pedig a testet, a szükséghez képest a
-karjaidra bizod magad és arra, a mi hasznukat tudod venni: mind e
-nehézségek eltünnek, minden mesterkedés fölöslegessé válik, a
-segélyforrás mindig kész, abban a pillanatban, a mikor hasznát
-akarod venni, a tisztesség, a becsület nem akadálya az életednek,
-nincs többé szükséged rá, hogy gyáva és hazug légy a nagy urak
-előtt, hajlékony és csuszó-mászó a gazemberek előtt, aljasul
-kedveskedő <span class="pagenum"><a name="Page_263" id=
-"Page_263">-263-</a></span> az egész világ előtt, kölcsönkérő vagy
-tolvaj, a mi csaknem egyre megy, mikor az embernek nincs semmije,
-mások véleménye téged nem érint, nem kell udvarolnod senkinek, nem
-kell hizelegned az ostobáknak, nem kell megvesztegetned az
-ajtónállót, nem kell megfizetned a félvilági nőt és a mi még
-rosszabb, tömjénezned sem kell neki. Hogy a nagy dolgokban
-gazficzkók vezetnek, azzal nem sokat törődöl, ez téged nem
-akadályoz meg abban, hogy visszavonult életedben becsületes ember
-légy és meglegyen a kenyered. Belépsz az első olyan műhelybe, a
-milyen mesterséget tanultál: «mester, munkára van szükségem».
-«Segéd, ülj le ide és dolgozz». Mielőtt megjönne az ebéd órája, már
-megkerested az ebédet, ha szorgalmas és józan életű vagy, nem telik
-bele nyolcz nap és lesz annyid, a mennyiből további nyolcz napig
-megélhetsz; szabadon, egészségesen, igazul, szorgalmasan és
-helyesen éltél. Nem vesztegeti idejét az, a ki így veszi
-hasznát.</p>
-<p>Föltétlenül azt kivánom, hogy Emil tanuljon meg valami
-mesterséget. De legalább valami tisztességes mesterséget, fogjátok
-mondani. Mit jelent ez a szó? Nem tisztességes-e minden mesterség,
-a mely hasznos a közönségnek? Nem azt akarom, hogy himző, aranyozó,
-fényező legyen, mint a Locke nemes embere; azt sem akarom, hogy
-muzsikus, szinész vagy könyvíró legyen.<a name="FNanchor_72" id=
-"FNanchor_72"></a><a href="#Footnote_72" class="fnanchor">72)</a>
-Ezeknek a foglalkozásoknak és a többi hozzájuk hasonlóknak
-kivételével választhatja azt, a melyet akar, én nem akarom semmiben
-korlátozni. Jobb szeretem, hogy czipész legyen, minthogy poéta;
-jobb szeretem, ha kövezi az országutat, mintha virágokat csinál
-porczellánból. De azt fogjátok mondani, hogy a rendőrök, a kémek, a
-pandurok is hasznos emberek. Csak a kormányok az okai, ha nem azok.
-De hagyjuk el; nem volt igazam: nem elég hasznos mesterséget
-választani, az is kell <span class="pagenum"><a name="Page_264" id=
-"Page_264">-264-</a></span> hozzá, hogy ne követeljen az
-emberektől, a kik gyakorolják, gyülöletes és az emberiséggel össze
-nem férő lelki tulajdonságokat. Így tehát visszatérve az első
-szóhoz, válaszszunk egy tisztességes mesterséget, de tartsuk mindig
-szemünk előtt, hogy nincs tisztesség hasznosság nélkül.</p>
-<p>Korunk egy híres írója,<a name="FNanchor_73" id=
-"FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class="fnanchor">73)</a> a
-kinek könyvei tele vannak nagy tervekkel és kicsiny szempontokkal,
-fogadalmat tett, mint az ő hitközségebeli papok mind, hogy nem lesz
-neki saját asszonya. De aggályoskodóbb lévén házasságtörés
-dolgában, mint a többiek, azt mondják, azzal segített magán, hogy
-csinos szolgálókat tartott s ezekkel tette tőle telhetőleg jóvá azt
-a sérelmet, a melyet faja ellen ezzel a meggondolatlan
-kötelezettséggel elkövetett. A polgár kötelességének tekintette,
-hogy ujabb polgárokat adjon a hazának és a mi adót ebben a
-tekintetben a hazának fizetett, azzal a mesteremberek osztályát
-tette népesebbé. A mint ezek a gyermekek fölserdültek, valamennyit
-valami kedvük szerinti mesterségre taníttatta. Csak a tétlen,
-értéktelen és a divatnak alávetett mesterségeket zárta ki, a milyen
-például a parókacsináló mestersége, a melyre soha sincsen szükség
-és a mely egyik napról a másikra hasznavehetetlenné válhatik,
-hacsak a természet nem fog tartózkodni attól, hogy hajat növeszszen
-nekünk.</p>
-<p>Ennek a szellemnek kell minket vezetni Emil mesterségének
-megválasztásában: illetőleg nem a mi dolgunk ez a választás, hanem
-az övé; mert az elvek, melyekkel el van telve, megtartják benne a
-haszontalan dolgok iránti természetes megvetést, tehát soha sem
-lesz kedve idejét értéktelen munkával tölteni és nem ismeri a
-dolgoknak más értékét, mint a mely tényleges hasznukból folyik;
-olyan mesterségre van szüksége, a mely Robinsonnak is hasznára
-lehetett szigetén.</p>
-<p>Ha egy gyermeknek áltekintést adunk, a természet és a művészet
-termékein felingerelve kiváncsiságát, utána menve oda, a hova a
-kiváncsiság vezeti, megvan az az előnyünk, hogy tanulmányozhatjuk
-izlését, kedvteléseit, hajlamait és <span class="pagenum"><a name=
-"Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> láthatjuk géniusának első
-szikráját föllobogni, ha van benne valami határozott egyéniség. De
-gyakori tévedés, a melytől óvakodnunk kell, ha a tehetség tüzének
-tulajdonítjuk azt, a mi a véletlen alkalom hatása és határozott
-hajlamnak tekintjük valamely művészet iránt azt, a mi csak az
-emberrel és a majommal közös utánzás szelleme és a mi ezt is, azt
-is, öntudatlanul arra viszi, hogy utána akarjon csinálni mindent a
-mit lát, a nélkül, hogy igazában tudná, mire jó az? A világ tele
-van mesteremberekkel és még inkább művészekkel, a kiknek nincs
-velük született tehetségük arra a mesterségre, a melylyel
-foglalkoznak és a melyre kora ifjúságuktól fogva rászorították
-őket, akár mert más tekintetek alapján határoztak, akár mert
-megtévesztette őket az a látszólagos buzgalom, a mely épp úgy
-vihette volna őket bármely mesterségre, ha épp úgy maguk előtt
-látták volna űzését. Az egyik ember dobszót hall és már is
-tábornoknak képzeli magát, a másik építkezést lát és mindjárt
-építész akar lenni. Mindegyik kedvet kap arra a mesterségre, a
-melyet maga előtt lát, ha azt hiszi róla, hogy megbecsülésben
-részesül.</p>
-<p>Ismertem egy lakájt, a ki látta gazdáját festeni és rajzolni és
-fejébe vette, hogy ő is festő és rajzoló lesz. Abban a pillanatban,
-a mint ez az elhatározás megfogamzott benne, fogta a czeruzát és
-nem is tette félre, legföljebb azért, hogy ecsethez nyuljon, a
-melyet soha életében nem fog többé félretenni. Tanulás és szabályok
-nélkül nekilátott berajzolni mindent, a mi keze ügyébe akadt. Három
-egész évet töltött pacsmagolásai fölé görnyedve a nélkül, hogy
-valami is eltudta volna vonni tőlük, kivéve a szolgálatát és a
-nélkül, hogy valaha is elcsüggedt volna a csekély haladáson, melyet
-középszerű hivatottságánál fogva tett. Láttam őt nagyon forró
-nyárban hat hónapon át, a mint egész nap ült egy délnek fekvő
-kicsiny előszobában, a melyben fuldoklott az is, a ki csak
-keresztül ment rajta, vagy jobban mondva oda volt ragadva székéhez
-egy golyó előtt, rajzolta ezt a golyót és újra lerajzolta,
-legyőzhetetlen szívóssággal kezdte mindig újra és újra, a míg a
-görbületet elég jól tudta visszaadni, hogy meg lehessen elégedve
-munkájával. Végre gazdájának <span class="pagenum"><a name=
-"Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> pártfogásával eljutott
-odáig, hogy levethette a bérruhát és az ecsetjéből élhetett. Egy
-bizonyos pontig a kitartás helyettesítheti a tehetséget: ezt a
-pontot elérte és nem is fogja soha túlhaladni. Ennek a derék
-legénynek az álhatatossága és becsvágya dicséretére válik. Mindig
-becsületet fog szerezni kitartásával, bizalmával, hűségével,
-erkölcsével, de sohasem fog egyebet festeni, mint ajtóbetéteket.
-Kit ne vezetett volna félre a buzgalma? És ki nem tekintette volna
-igazi tehetségnek? Nagy különbség van a között, hogy az embernek
-kedve telik valamelyik munkában vagy hogy hivatott-e rá? Finomabb
-megfigyelésekre van szükség, sem mint gondoljuk, egy gyermek igazi
-geniuszáról és igazi izléséről, a mely gyermek inkább óhajtásait
-mutatja ki, mint a hajlamait és a melyet mindig az óhajtásai
-szerint itélnek meg, mert a hajlamait nem tudják kitanulmányozni.
-Szeretném, ha egy helyes itéletű ember értekezést tartana a
-gyermekek megfigyelésének művészetéről. Nagyon fontos dolog volna
-ismerni ezt a művészetet; az apák és a tanítók még az elemein
-sincsenek túl.</p>
-<p>De talán túlságos fontosságot tulajdonítunk mi egy mesterség
-megválasztásának. Miután nincs egyébről szó, mint kézi munkáról, ez
-a választás könnyű dolog Emilnek; és tanuló idejének már több mint
-a felén túl van, azoknak a gyakorlatoknak révén, melyekkel
-mostanáig elfoglaltuk. Mit tegyen tehát? kész mindenre, tud bánni
-az ásóval és a kapával, tud bánni az esztergával, a kalapácscsal, a
-gyaluval és a ráspolylyal. Ismerős már minden mesterség
-szerszámaival. Csak arról van szó, hogy elég ügyességet, elég
-könnyűséget szerezzen ezen szerszámok valamelyikének kezelésében,
-hogy szorgalom dolgában egyenlővé váljon a jó munkásokkal, a kik
-bánnak velük; ebben a tekintetben pedig nagy előnye van fölöttük
-abban, hogy a teste ügyes, tagjai hajlékonyak, úgy hogy fáradtság
-nélkül tud bármiféle testtartást kibirni és erőfeszítés nélkül,
-sokáig ki tud állani mindenféle mozdulatot. Ezenfelül a szervei
-helyesek és jól be vannak gyakorolva; a mesterségek egész
-mechanikáját ismeri már. Csak a megszokás hiányzik már neki, hogy
-úgy tudjon dolgozni, mint egy mester. A megszokást pedig csak
-<span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
-"Page_267">-267-</a></span> idővel szerezzük. Vajjon azok közül a
-mesterségek közül, a melyek közt válogathatunk, melyikre fog
-elegendő időt fordítani, hogy tökéletessé váljék benne? Csak erről
-van most már szó.</p>
-<p>Olyan mesterséget adjatok a felnőtt embernek, a mely nemének
-megfelel. A fiatal embernek pedig olyan mesterséget, a mely korának
-megfelel: semmiféle ülő és szobai foglalkozás, a mely elpuhítja és
-férfiatlanná teszi testét, nem tetszik és nem is való neki. Soha
-fiatal gyerek nem fog magamagától arra vágyódni, hogy szabó
-lehessen; ugyancsak művészet kell hozzá, hogy rávegyék erre az
-asszonyi mesterségre azt a nemet, a mely nem termett rá.<a name=
-"FNanchor_74" id="FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class=
-"fnanchor">74)</a> Ugyanaz a kéz nem bánhat egyszerre a tűvel és a
-karddal. Ha uralkodó volnék, a szabóságot és a többi tűvel dolgozó
-mesterséget csak a nőknek engedném meg és a sántáknak, a kik
-kénytelenek női foglalkozásukat űzni. Nagy bolondoknak találom a
-keletieket, a kik, mikor szükségét látják az eunuchoknak, csinálják
-az eunuchokat. Miért nem elégesznek meg azokkal, a kiket a
-természet tett azzá, az elférfiatlanított férfiak tömegével, a
-kiknek a természet összezsugorította a szivét? Volnának ezek
-annyian, a mennyire szükségük van. Minden gyönge, kényes, félénk
-ember természeténél fogva az ülő életmódra van kárhoztatva; arra
-van teremtve, hogy asszonyokkal vagy asszonyok módjára éljen. Jól
-van tehát, űzzön valami nekik való mesterséget és ha föltétlenül
-szükség van igazi eunuchokra, kárhoztassák erre az állapotra azokat
-az embereket, a kik megbecstelenítik nemüket azzal, hogy olyan
-foglalkozást vállalnak, a mely nem nekik való. Választásuk rávall a
-természet tévedésére; ezt a tévedést igazítsátok egy vagy más módon
-helyre és jó dolgot műveltetek.</p>
-<p>Megtiltom növendékemnek az egészségtelen mesterségeket, de nem a
-fáradtságos mesterségeket, sőt még a veszedelmes mesterségeket sem.
-Ezek egyszerre gyakorolják az erőt és a bátorságot s csupán a
-férfiakat illetik meg, a <span class="pagenum"><a name="Page_268"
-id="Page_268">-268-</a></span> nők nem vállalkoznak rájuk; miért
-nem szégyenlik hát a férfiak, hogy azokra a dolgokra adják magukat,
-a miket a nők csinálnak?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Luctantur paucæ, comedunt
-coliphia paucæ.<br /></span> <span class="i0">Vos lanam trahitis
-calathisque peracta refertis<br /></span> <span class=
-"i0">Vellera…<a name="FNanchor_75" id="FNanchor_75"></a><a href=
-"#Footnote_75" class="fnanchor">75)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Olaszországban nem látni asszonyokat az üzletekben és nem lehet
-szomorúbb dolgot képzelni, mint egy pillantást egy utczába ebben az
-országban azok számára, a kik hozzá vannak szokva a franczia és
-angol utczákhoz. Látni a divatárusokat, a mint szalagokat,
-fejdíszeket, hajhálókat adnak el a hölgyeknek; ezeket a finom
-holmikat nagyon nevetségeseknek találtam a vaskos férfikezekben,
-melyek arra vannak alkotva, hogy a fujtatót nyomkodják és az üllőn
-kalapáljanak. Ezt mondtam magamban: ebben az országban
-visszahatásul az asszonyoknak kellene kardkészítő és fegyverkovács
-üzleteket nyitni. Nos, készítse és árulja mindenki a maga nemének
-való fegyvereket. Hogy az ember ismerje, használni kell őket.</p>
-<p>Fiatalember, nyomd rá munkáidra a férfi kezének bélyegét. Tanuld
-meg erős karral forgatni a fejszét és a fürészt, gerendát ácsolni,
-fölmászni a háztetőre, fölrakni a tető gerendát és bordákkal és
-vaskapcsokkal megszilárdítani és aztán hívd oda nővéredet, hogy
-segítsen a munkádban, mint a hogy ő mondta neked, hogy segíts neki
-hímzésén dolgozni.</p>
-<p>Túlságos sokat mondok erről kedves kortársaimnak, érzem; de néha
-elragadtatom magamat a következtetések erejétől. Ha valaki, bárki
-legyen is, szégyell nyilvánosan dolgozni gyaluval a kezében és
-bőrköténynyel maga előtt, én nem látok benne egyebet, mint a
-képzelődés rabszolgáját, a ki mindjárt elpirul, ha jót tesz, a mint
-egyszer kinevetik a becsületes embereket. Mindazáltal engedjünk az
-apák előitéleteinek addig a pontig, a míg az nem válik ártalmára a
-gyermekek helyes itéletének. Nem szükséges gyakorolni az összes
-hasznos mesterségeket, hogy becsületet szerezzünk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span>
-valamennyinek, elég, ha egyiket sem becsüljük saját értékén alul.
-Mikor az ember válogathat és máskülönben is semmi sem korlátozza,
-miért ne követnők a kellemesség, a hajlam, a czélszerüség tanácsát
-az egyenlő rangú foglalkozások közt? A fémmunkák hasznosak, sőt
-valamennyi közt leghasznosabbak, mindazáltal, ha csak nincs erre
-valami különös okom, nem fogok fiadból lakatost, kovácsot vagy
-lópatkolót csinálni. Nem szeretném őt az üllőnél egy cyclops
-arczával látni. Hasonlókép kőművest sem csinálnék belőle,
-mégkevésbbé czipészt. Minden mesterség űzése szükséges, de a ki
-válogathat, annak tekintettel kell lenni a tisztaságra, mert ez nem
-képzelődés dolga; ebben a pontban az érzékeink után kell indulni.
-Végül nem szeretném azokat a lélekölő foglalkozásokat sem,
-melyekben a munkások gépiesen és csaknem automata módjára mindig
-csak ugyanabban a munkában gyakorolják kezüket: takácsok,
-harisnyakötők, kőfaragók; mire való értelmes embereket használni
-ezekre a mesterségekre? Ezekben csak az egyik gép vezeti a
-másikat.</p>
-<p>Mindent jól megfontolva legjobban szeretném, ha növendékemet az
-asztalos mesterségre vinné kedve. Tiszta, hasznos mesterség,
-odahaza lehet vele foglalkozni, elegendő mozgásban tartja a testet,
-ügyességet és leleményességet kiván a munkástól és munkáinak
-formáját a hasznosság határozza meg ugyan, de az elegánczia és az
-izlés sincs belőle kizárva.</p>
-<p>Ha növendékednek szelleme véletlenül határozottan a spekulativ
-tudományokra hajlik, akkor nem kárhoztatnám, ha hajlamainak
-megfelelő mesterséget adnának neki; tanuljon meg például
-matematikai készülékeket, szemüvegeket, távcsöveket készíteni.</p>
-<p>Mikor Emil a mesterségét tanulja, magam is együtt tanulom vele,
-mert meg vagyok róla győződve, hogy csak azt tanulja meg jól, a mit
-együtt tanulunk. Együtt állunk be tehát az inassorba és nem fogjuk
-kivánni, hogy urak módjára bánjanak velünk, hanem úgy, mint igazi
-inasokkal, a kik nem csak tréfából azok. Mért is ne lennénk igazi
-inasok? Péter czár ács volt a hajóműhelyben és dobos a saját
-hadseregében; azt hiszitek, hogy ez a fejedelem nem ér föl
-<span class="pagenum"><a name="Page_270" id=
-"Page_270">-270-</a></span> veletek születés vagy érdem dolgában?
-Értsd meg, ezt nem Emilnek mondom, hanem te neked, bárki vagy
-is.</p>
-<p>Sajnos, nem tölthetjük egész időnket a műhelyben. Nem csupán
-mesterinasok vagyunk, hanem emberinasok is és ez utóbbi mesterség
-inasévei fáradságosabbak és hosszadalmasabbak, mint a másikéi. Hogy
-fogjuk tehát ezt megcsinálni? Óraszámra fogadunk magunknak egy
-gyalumestert, mint a hogy tánczmestert szokás fogadni? Nem! akkor
-nem inasok volnánk, hanem tanulók és a mi becsvágyunk nem annyira
-az, hogy megtanuljuk az asztalos mesterséget, mint inkább, hogy az
-asztalos társadalmi helyzetébe emelkedjünk. Úgy vélem, hogy
-hetenként legalább egyszer vagy kétszer az egész napot ott töltjük
-a mesternél, olyankor kelünk fel, a mikor ő, előbb leszünk a
-munkában, mint ő, az ő asztalánál étkezünk, az ő parancsai szerint
-dolgozunk és miután abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy
-együtt vacsorázhattunk a családjával, ha akarjuk, haza térünk
-aludni, kemény ágyunkba. Ime így tanul meg az ember egyszerre több
-mesterséget és így gyakorolja magát a kézimunkában, a nélkül, hogy
-a másik inasságot elhanyagolná.</p>
-<p>Ha jót teszünk, legyünk egyszerűek; ne keltsük föl újra a
-hiúságot azzal, hogy nagyon igyekszünk leküzdeni. Ha az ember
-nagyon büszke arra, hogy legyőzte az előitéleteket, éppen akkor
-veti magát alá nekik. Azt mondják, hogy az ottomán uralkodóház egy
-régi szokása szerint a Nagyúr köteles kézimunkát végezni és
-mindenki tudja, hogy a fejedelmi kéz művei csak remekművek
-lehetnek. Nagylelküen osztogatja tehát ezeket a remekműveket a
-Porta nagyjainak és a munkát készítőjének értéke szerint fizetik
-meg. Nem a látszólagos zsarolást látom ebben rossznak, mert ez
-ellenkezőleg jótékony hatású. A fejedelem, mikor a főurakat arra
-kényszeríti, hogy oszszák meg vele, a mit a néptől raboltak, ezzel
-is kevésbbé van kényszerülve közvetlenül fosztogatni a népet. Ez a
-despotizmusnak szükséges megkönnyítése, nélküle ez a rettentő
-uralom fent se tudna maradni.</p>
-<p>Az ilyen szokásnak igazi hibája az a fogalom, a melyet ennek a
-szegény embernek saját értékéről ad. Mint Midás <span class=
-"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> király
-mindent aranynyá akar változtatni, a mihez hozzá nyúl, de nem veszi
-észre, hogy ez alatt mekkora fülei nőnek. Hogy Emil fülei rövidek
-maradjanak, óvjuk meg kezeit ettől a dús képességtől, hogy a mit
-csinál, annak értéke ne a munkás, hanem a mű szerint itélődjék meg.
-Ne tűrjük soha, hogy az ő munkáját máskép itéljék meg, mint
-összehasonlítva valamely jó mesterével. A munkája maga a munka
-szerint becsültessék meg, nem pedig azért, mert tőle származik. A
-mit jól megcsinálsz, arról mondjátok ezt: <i>ez bizony jól van
-csinálva;</i> de ne tegyétek hozzá: <i>kicsoda csinálta ezt?</i> Ha
-ő maga mondja büszkén és önelégülten: <i>ezt én csináltam;</i>
-tegyétek hozzá hidegen: <i>akár te, akár más, az egyre megy</i>,
-mindenesetre jó munka.</p>
-<p>Jó anya, óvakodj mindenek fölött a hazugságoktól, a melyeket
-neked föltálalnak. Ha a fiad sok mindenfélét tud, légy bizalmatlan
-mindaz iránt, a mit tud; ha abban a szerencsétlen helyzetben van,
-hogy Párisban nevelkedett és gazdag, akkor el van veszve. A míg ott
-akadnak ügyes művészek, meg lesznek benne összes tehetségeik; tőlük
-távol azonban nem lesz benne egy sem. Párisban a gazdag mindent
-tud, csak a szegény tudatlan. Ez a főváros tele van műkedvelőkkel
-és különösen műkedvelő nőkkel; a kik úgy készítik munkájukat, mint
-a hogy Guillaume úr találta fel a színeit.<a name="FNanchor_76" id=
-"FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class="fnanchor">76)</a>
-Ebben a tekintetben három tiszteletreméltó kivételt tudok a férfiak
-között, s meglehet, akad több is; a nők között azonban nem tudok
-egyet sem és nem is hiszem, hogy legyen. Rendszerint úgy szoktak
-hírnevet szerezni a művészetekben, mint a jogászok között; az ember
-művész és művészek birálója lesz, úgy a hogy jogi doktor és biró
-lesz.</p>
-<p>Ha tehát egyszer megvolna már állapítva, hogy szép dolog egy
-mesterséget tudni, a gyermekeitek rögtön tudnák is a nélkül, hogy
-tanulniok kéne; mesterszámba mennének, akár csak a zürichi városi
-tanácsosok. Emillel nem csinálunk semmi ilyen ceremóniát; semmi
-látszat, mindég csak <span class="pagenum"><a name="Page_272" id=
-"Page_272">-272-</a></span> a valóság. Nem azt mondják, hogy tud,
-hanem csak hogy csöndben tanul. Hadd csinálja mindig a remekművét
-és soha ne menjen mesterszámba, ne a czíme által mutatkozzék
-munkásnak, hanem a munkája által.</p>
-<p>Ha eddig meg tudtam értetni magamat, megfogják érteni, miként
-szerzem meg növendékemnek észrevétlenül a testgyakorlat és a
-kézimunka gyakorlásával együtt a gondolkodásra és elmélkedésre való
-hajlandóságot, hogy ellensúlyozzam benne a restséget, a mely az
-emberek itélete iránti közönbösségéből és szenvedélyektől való
-mentességéből származnék. Úgy kell dolgoznia, mint egy földmívesnek
-és úgy kell gondolkoznia, mint egy filozófusnak, hogy ne váljon
-belőle olyan naplopó, mint egy vadember. A nevelés nagy titka úgy
-eljárni, hogy a test gyakorlatai és a szelleméi mindig pihenésül
-szolgáljanak egymásnak.</p>
-<p>De óvakodjunk attól, hogy időnek előtte fogjuk olyan
-tanulmányokra, a melyek érettebb szellemet kivánnak meg. Emil nem
-lesz sokáig a nélkül, hogy önmagán ne érezze a társadalmi helyzetek
-egyenlőtlenségét, a melyet kezdetben csak épen hogy észre vett.
-Azoknak az elveknek alapján, a melyeket bele oltottam és a melyek
-szellemi fejlettségének megfelelnek, a maga részéről is ki fog
-engem kérdezni. Mivel mindent egyedül tőlem kap és mivel oly közel
-látja magát a szegények állapotához, tudni akarja, miért vagyok én
-attól olyan messze. Meglehet, hogy váratlanul kényes kérdéseket fog
-föltenni. «Ön gazdag, így mondta nekem és én látom is. A gazdag
-ember is munkával tartozik a társadalomnak, épen mert ember. De ön,
-mit tesz ön a társadalomért?» Mit mond erre a jó nevelő? Nem tudom.
-Talán elég ostoba lesz arra, hogy arról a gondoskodásról beszéljen
-a gyermeknek, a melyet ő iránta tanusít. A mi engem illet, a műhely
-kiránt engem a zavarból. «Kedves Emilem, ez aztán a pompás kérdés.
-Megigérem neked, hogy felelek rá a magam részéről, majd ha te is a
-magad részéről olyan feleletet találsz, a melylyel meg vagy
-elégedve. Addig is gondom lesz rá, hogy neked és a szegényeknek
-adjam, a mi fölöslegem van; és hetenként egy asztalt vagy egy padot
-csináljak, hogy ne legyek mindenben egész haszontalan.»
-<span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
-"Page_273">-273-</a></span></p>
-<p>Ime visszatértünk önmagunkhoz. A gyermekünk most kész arra, hogy
-megszűnjön gyermek lenni, visszatért saját egyéniségébe. Jobban
-érzi, mint valaha a kényszert, a mely hozzáfűzi a dolgokhoz. Miután
-azon kezdtük, hogy gyakoroltuk a testét és az érzékeit, a szellemét
-és az itéletét gyakoroltuk. Most végre összekötöttük tagjainak
-használatát szellemi képességeinek használatával; cselekvő és
-gongolkozó lényt csináltunk, hogy teljessé tegyük az embert, nem
-marad más hátra, mint hogy szerető és érző lényt csináljunk belőle,
-vagyis hogy az elméjét az érzés által tökéletesítsük. De mielőtt
-belépnénk a dolgoknak ezen új rendjébe, vessünk egy tekintetet
-arra, a melyből kilépünk és nézzük meg a lehető legpontosabban,
-hogy meddig jutottunk.</p>
-<p>Növendékünknek eleinte csak érzékletei voltak, most már eszméi
-vannak; csak érzett, most már itél. Mert több egymásra következő
-vagy egyidejű benyomások összehasonlításából és az itéletből,
-melyet ebből levonunk, keletkezik a vegyes vagy complex benyomásnak
-egy neme, a melyet én eszmének nevezek.</p>
-<p>Az eszmék alkotásának a módja adja meg az emberi szellem
-jellemét. Az a szellem, a mely eszméit csak tényleges vonatkozások
-alapján alkotja meg, alapos szellem; az, a mely beéri a látszólagos
-vonatkozásokkal, fölületes szellem. Az, a mely a vonatkozásokat
-olyanoknak látja, a milyenek, helyes szellem, az, a mely rosszul
-értékeli őket, hibás szellem; az, a ki képzelt vonatkozásokat talál
-ki, a melyekben nincs sem valóság, sem látszat, bolond; az, a ki
-nem hasonlít össze, buta. Az eszmék összehasonlítására és a
-kapcsolatok megtalálására való kisebb vagy nagyobb képesség adja az
-emberben a több vagy kevesebb szellemet stb.</p>
-<p>Az egyszerű eszmék csak összehasonlított benyomások. Vannak
-itéletek az egyszerű benyomások közt ép úgy, mint a complex
-benyomások közt, a melyeket én egyszerű eszméknek nevezek. A
-benyomásban az itélet tisztára passiv, megerősíti azt, hogy
-csakugyan érezzük, a mit érzünk. Az észrevevésben vagy az eszmében
-az itélet aktiv, összekapcsolja, összehasonlítja és meghatározza a
-vonatkozásokat, <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=
-"Page_274">-274-</a></span> melyeket az érzék nem határoz meg. Ez
-az egész különbség, de ez nagy különbség. A természet sohasem vezet
-minket félre, mindig magunk vezetjük magunkat félre.</p>
-<p>Látom, hogy a nyolcz éves gyermek elébe fagylaltot adnak;
-szájához emeli a kanalat, a nélkül, hogy tudná, mi van benne és
-megijedve hidegségétől, felkiált: <i>oh hisz ez éget!</i> Nagyon
-élénk benyomást érez, a tűz melegénél élénkebbet nem ismer, s így
-azt hiszi, most is ezt érzi. És még is téved. A hideg érintése
-fájdalmat okoz neki, de nem égeti; ez a két benyomás nem is
-hasonló, mivel azok, a kik megpróbálták az egyiket is és a másikat
-is, nem tévesztik őket össze; tehát nem a benyomás téveszti meg,
-hanem az itélet, a melyet róla alkot.</p>
-<p>Ugyanígy áll a dolog azzal, a ki először lát tükröt vagy optikai
-készüléket, vagy tél vagy nyár közepén megy be egy mély pinczébe,
-vagy nagyon melegen vagy nagyon hidegen dugja bele kezét nagyon
-langyos vízbe, vagy a ki két keresztbetett ujja között forgat egy
-kis golyót stb. Ha beéri azzal, hogy megmondja, a mit észre vesz és
-a mit érez, az itélete teljesen passziv lévén, lehetetlen tévednie.
-De ha a látszat szerint itél a dologról, akkor aktiv, akkor
-összehasonlít, akkor inductió útján állapítja meg azt, a mit nem
-vesz észre. Ekkor téved vagy tévedhet. Hogy helyesbbíthesse, vagy
-hogy elejét vehesse a tévedésnek, tapasztalatra van szüksége.</p>
-<p>Mutassátok meg növendéketeknek éjszaka a felhőket, a melyek a
-hold közt és közte haladnak el. Azt fogja hinni, hogy a hold halad
-ellenkező irányban és a felhők állanak. Elhamarkodott inductió
-alapján hiszi ezt, mert rendszerint inkább a kis tárgyakat látta
-mozogni, mint a nagyokat és a felhők nagyobbaknak látszanak neki,
-mint a hold, a melynek távolságát nem tudja megitélni. Mikor az
-úszó csónakból, bizonyos távolságból nézi a partot, az ellenkező
-hibába esik és azt hiszi, hogy a föld mozog, mert nem érezvén a
-saját mozgását, a csónakot, a tengert vagy a folyót és egész
-horizontját mozdulatlannak tekinti s a part, a melyet mozogni lát,
-csak ennek egy részéül tűnik föl neki.</p>
-<p>Mikor a gyermek először lát egy a vízbe félig beledugott
-<span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
-"Page_275">-275-</a></span> botot, töröttnek látja: az érzéklete
-helyes és helyes is maradna, még ha nem tudnók is ennek a
-tüneménynek az okát. Ha tehát megkérditek tőle, hogy mit lát, azt
-fogja mondani: egy törött botot; és helyesen is mondja, mert egész
-bizonyos, hogy egy törött botnak benyomását tette. De a mikor
-itéletétől félrevezetve tovább megy és miután azt állította, hogy
-törött botot lát, még azt is állítja, hogy a mit lát, az csakugyan
-törött bot, akkor tévesen beszél. Miért van ez? Azért, mert akkor
-activvá lesz és többé nem szemlélet alapján, hanem inductió alapján
-itél, azt állítva, a mit nem érzékel, t. i. hogy az egyik érzék
-által nyert itéletet a másik érzék megerősíti. Miután összes
-tévedéseink itéleteinkből származnak, nyilvánvaló, hogy ha sohasem
-volna szükségünk itélni, nem volna szükségünk tanulni sem. Sohasem
-volna alkalmunk tévedni, boldogabbak volnánk tudatlanságunkban,
-mint a milyenek tudásunkban lehetünk. Kicsoda tagadná, hogy a
-tudósok ezer igaz dolgot tudnak, melyeket a tudatlanok nem fognak
-tudni soha? Vajjon ez által a tudósok közelebb vannak-e az
-igazsághoz? Ellenkezőleg, előhaladásukban távolodnak tőle, mert az
-itélni vágyó hiúság még előbbre halad, mint a felvilágosodás, s így
-minden igazsághoz, a melyet megösmernek, csak száz téves itélettel
-együtt jutnak el. Csalhatatlanul be van bizonyítva, hogy Európa
-tudós társaságai csak a hazugság nyilvános iskolái. És minden
-bizonynyal több tévedés van a tudományos akadémiákban, mint a
-huronok egész nemzetségében.</p>
-<p>Miután mennél többet tudnak az emberek, annál többet tévednek, a
-tévedés kikerülésére az egyedüli eszköz a tudatlanság. Ne itéljetek
-és nem fogtok tévedni. Ez ép úgy a természet törvénye, mint az
-észé. Leszámítva a csekélyszámú és nagyon érzékelhető közvetlen
-kapcsolatokat, melyekben a dolgok állanak velünk, a többi dolgok
-iránt természetszerűen csak mély közönbösséget érzünk. A vadember
-meg se moczczanna, ha a világ legszebb gépezetének működését és a
-villamosság összes csodáit láthatná is. <i>Mi közöm hozzá?</i> Ez a
-tudatlannak legkelendőbb szava és a bölcshöz is ez illik
-legjobban.</p>
-<p>De sajnos, ez a szó nem nekünk való már. Mindenhez <span class=
-"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> van
-közünk, mert függünk mindentől és kiváncsiságunk szükségszerűen
-kiterjed szükségleteinkkel együtt. Ezért tulajdonítok nagyon nagy
-kiváncsiságot a filozofusnak és egyáltalán semmilyet a vadembernek.
-Ennek nincs szüksége semmire, annak szüksége van az egész világra s
-különösen bámulókra.</p>
-<p>Azt fogják mondani, kilépek a természetből, én azonban nem
-hiszem. A természet nem a közvélemény, hanem szükség szerint
-válogatja meg az eszközeit és a szabályait. A szükségletek pedig az
-emberek helyzete szerint váltakoznak. Nagy különbség van a
-természetes állapotban élő természetes ember és a társadalmi
-állapotban élő természetes ember között. Emil nem a sivatagba
-száműzni való vadember, hanem arra teremtett vadember, hogy a
-városban lakjék. Itt kell megtalálnia, a mire szüksége van, hasznot
-húznia lakóiból és ha nem is úgy élnie, mint ők, de velük
-élnie.</p>
-<p>Miután annyi új viszony közben, melyektől függni fog, akarata
-ellenére is itélnie kell, tanítsuk meg tehát itélni.</p>
-<p>A legjobb módja a helyes itélet megtanulásának az, a mely
-leginkább irányul tapasztalataink egyszerűsítésére, sőt
-nélkülözhetésükre a nélkül, hogy tévedésbe esnénk. Ebből az
-következik, hogy miután sokáig igazoltuk az egyik érzék viszonyait
-a másikéival, meg kell még tanulni igazolni minden érzés viszonyát
-magamagában véve, a nélkül, hogy szükségünk volna egy másik
-érzékhez folyamodni; akkor minden benyomás eszmévé lesz számunkra
-és ez az eszme mindig egyezni fog az igazsággal. Ilyen fajtájú a
-nyereség, melylyel betölteni igyekeztem az emberi életnek ezt a
-harmadik korát.</p>
-<p>Az eljárásnak ez a módja olyan türelmet és körültekintést kíván,
-a melyre kevés mester képes és a mely nélkül a növendék nem tanul
-meg soha itélni. Ha például téved a törött bot látszatában s hogy
-megmutasd tévedését, sietsz a botot kihúzni a vízből, talán
-megszünteted a tévedését, de mire tanítod meg vele? Semmi olyanra,
-a mit nem tanult volna meg hamarosan magától is. Nos, nem ez, a mit
-tenni kell. Nem annyira arról van szó, hogy megtanítsuk egy
-igazságra, mint inkább hogy megmutassuk neki, hogy kell hozzáfogni,
-<span class="pagenum"><a name="Page_277" id=
-"Page_277">-277-</a></span> hogy mindig rájöjjön az igazságra. Hogy
-jobban megtanítsuk, nem kell azonnal kiigazítani tévedését. Vegyük
-például Emilt és engem.</p>
-<p>Először a két föltételezett kérdés elsejére minden szokott módon
-nevelt gyermek okvetlenül állító módon fog felelni. Ez bizonyosan
-törött bot, fogja mondani. Nagyon kételkedem benne, hogy Emil is
-ugyanezt a feleletet fogja adni. Nem látván annak szükségét, hogy
-tudós legyen vagy annak látszassék, sohasem siet itélni, csak
-bizonyítékok alapján itél és ez alkalommal távol van attól, hogy
-bizonyítékot találjon, mert jól tudja, hogy a jelenségekről való
-itéleteink mennyire alá vannak vetve az illuziónak, ha csak a
-távlat révén is.</p>
-<p>Máskülönben, miután tudja tapasztalatból, hogy legkönnyebb
-kérdéseimnek is mindig van valami czélja, melyet ő kezdetben nem
-vett észre, nem szokta meg, hogy hebehurgyán válaszoljon,
-ellenkezőleg, gondolkodóba esik, figyelmes lesz, gondosan
-megvizsgálja kérdésemet, mielőtt felelne rá. Soha nem ad nekem
-feleletet, melylyel maga is nincs megelégedve és őt kielégíteni
-nehéz dolog. Végül nem nagyon erősködünk, sem ő, sem én, hogy
-megtudjuk a dolgok valóságos állását, hanem csak hogy ne essünk
-tévedésbe. Nagyobb zavarba jutnánk, ha olyan okkal kellene
-beérnünk, a mely nem állja meg a helyét, mintha egyáltalán nem
-találnánk okot. <i>Nem tudom</i>, ez olyan szó, a mely nekünk
-mindkettőnknek olyan kényelmes és a melyet oly gyakran mondunk,
-hogy nem kerül egyikünknek sem megerőltetésébe. De ha esetleg
-kipottyan a szájából az a hebehurgyaság, vagy ha kitér a felelet
-elől a kényelmes <i>nem tudommal</i>, az én feleletem mindkét
-esetben ugyanaz: Nos, vizsgáljuk meg.</p>
-<p>A bot, a mely közepéig bele van dugva a vízbe, merőleges
-helyzetben van megerősítve. Hogy megtudjuk, el van-e törve, a hogy
-látszik, mennyi mindenfélét kell csinálnunk, mielőtt kihúznók a
-vízből vagy hozzáérnénk a kezünkkel?</p>
-<p>1. Körüljárjuk a botot és látjuk, hogy a törés velünk forog.
-Tehát csak a szemünk változtatja meg s a tekintet nem mozgatja meg
-a testeket. <span class="pagenum"><a name="Page_278" id=
-"Page_278">-278-</a></span></p>
-<p>2. Jól ránézünk merőlegesen a botnak a vizen kívül álló végére;
-akkor a bot már nincs meggörbülve, a szemünk felé fordult vége
-pontosan elrejti a másik végét.<a name="FNanchor_77" id=
-"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class="fnanchor">77)</a>
-Vajjon a szemünk kiegyenesítette a botot?</p>
-<p>3. Felzavarjuk a víz felületét s látjuk, hogy a bot több darabra
-hajlik, czikk-czakkban mozog a víz hullámzása szerint. Vajjon a
-mozgás, melybe a vizet hoztuk, elég-e arra, hogy a botot így
-megtörje, puhává és folyékonynyá tegye?</p>
-<p>4. Lefolyatjuk a vizet és azt látjuk, hogy a bot lassankint
-ismét egyenessé válik, a mint a víz lejebb száll. Nem elég-e ez
-arra, hogy megvilágosodjék a tény és hogy megtaláljuk a fénytörést?
-Nem igaz tehát, hogy a látás téveszt meg, miután csak reá van
-szükségünk, hogy helyesbítsük a tévedést, melyet neki
-tulajdonítunk.</p>
-<p>Tegyük fel, hogy a gyermek elég ostoba arra, hogy ne értse meg
-ezeknek a kisérleteknek eredményét; akkor segítségül kell hívni a
-látáshoz a tapintást. A helyett, hogy kihúznók a botot a vízből,
-hagyjuk abban a helyzetben és a gyermek simítson rajta végig egyik
-végétől a másikig. Nem fogja szögletét érezni, a bot tehát nincs
-eltörve.</p>
-<p>Azt fogjátok mondani, hogy itt nemcsak itéletekről van szó,
-hanem forma szerinti következtetésekről. Igaz: de nem látjátok,
-hogy a mint a szellem eljutott az eszmékig, minden itélet
-következtetés? Minden érzéki benyomásról való tudat megállapítás,
-itélet. Tehát a mint összehasonlítunk egy érzéki benyomást egy
-másikkal, akkor következtetünk. Az itélet és a következtetés
-művészete tökéletesen ugyanaz.</p>
-<p>Emil nem fogja soha tudni a dioptikát (a sugártörés tanát), vagy
-azt akarom, hogy ezen a boton tanulja meg. Nem fog soha rovarokat
-szétvagdalni, nem fogja soha megolvasni a nap foltjait, nem fogja
-tudni, mi a mikroszkóp és a teleszkóp. A ti tudós növendékeitek
-gúnyolódni fognak tudatlanságán. Igazuk lesz, mert mielőtt ezekhez
-a készülékekhez <span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
-"Page_279">-279-</a></span> folyamodnék, azt vélem, előbb fel kell
-őket fedeznie és gondolhatjátok, hogy az nem fog hamar menni.</p>
-<p>Ez az egész módszerem szelleme ezen a téren. Ha a gyermek egy
-kis golyót görget keresztbefont ujjai közt és azt hiszi, két golyót
-érez, nem engedem meg neki, hogy odanézzen, a míg nincs
-meggyőződve, hogy csak egy golyó van ott.</p>
-<p>Ezek a felvilágosítások, azt hiszem, elegendők lesznek, hogy
-pontosan megjelöljék a haladást, melyet eddig növendékem szelleme
-tett és az utat, melyen ezt a haladást tette. De talán megdöbbentek
-a dolgok nagy sokaságán, melyeket elvonultattam előtte, attól
-féltek, hogy elhalmozom szellemét az ismeretek tömegével. A dolog
-ellenkezőleg áll, inkább arra tanítom, hogy ne tudja őket, mint
-hogy tudja. Megmutatom neki a tudomány útját, a mely valóság
-szerint könnyű, de hosszú, végtelen és lassú, ha az ember be akarja
-járni. Megtétetem vele az első lépéseket, hogy felismerje a
-bejárást, de nem engedem neki soha, hogy messzire menjen.</p>
-<p>Kénytelen lévén magától tanulni, a maga eszének veszi hasznát és
-nem a másénak, mert hogy ne adjon semmit az előitéletekre, nem
-szabad semmit adnia a tekintélyre és tévedéseink java része
-kevésbbé magunkból ered, mint másokból. Abból a folytonos
-gyakorlatból olyan szellemi derekasságot nyer, a mely hasonló
-ahhoz, melyet a testnek munkával és fáradsággal szerzünk. Egy másik
-előny, hogy csak erőinek arányában haladunk előre. A szellem ép úgy
-mint a test, csak azt viszi magával, a mit el bír vinni. Mikor az
-értelem magáévá teszi a dolgokat, mielőtt elhelyezné az
-emlékezetben, akkor a mit levon belőle, az övé is; ha ellenben
-kedve ellenére túlterheljük az emlékezetét, annak a veszélynek
-teszszük ki, hogy sohasem von le belőle semmit, a mi az ő tulajdona
-volna.</p>
-<p>Emilnek kevés az ismerete, de a mije van, igazán az övé; semmit
-sem tud félig. Azoknak a dolgoknak csekély számában, melyeket tud
-és melyeket jól tud, a legfontosabb az, hogy sok van, a mit nem tud
-és a mit egy nap nem tudhat, még sokkal több, a mit mások tudnak, ő
-azonban soha életében nem fog tudni és végtelenül sok olyan, a mit
-<span class="pagenum"><a name="Page_280" id=
-"Page_280">-280-</a></span> soha senki sem fog tudni. Egyetemes a
-szelleme, nem tudása által, hanem a tudás megszerzésére való
-képessége által; nyilt, értelmes, mindenre kész szellem és mint
-Montaigne mondja, ha nem is tanult, de legalább tanítható. Elég
-nekem, ha meg tudja találni a <i>mire való</i>-t mindenben, a mit
-tesz és a <i>miért</i>-et mindenben, a mit hisz. Mert, még egyszer
-mondom, nem az a czélom, hogy tudományt adjak neki, hanem hogy
-megtanítsam, hogy szükség esetére megszerezze és hogy pontosan
-megbecsültessem vele, mennyit ér és megszerettessem vele mindenek
-fölött az igazságot. Ezzel a módszerrel lassan haladunk, de sohasem
-teszünk haszontalan lépést és nem vagyunk kénytelenek hátrálni.</p>
-<p>Emilnek csak természetes és tisztára fizikai ismeretei vannak. A
-történelemnek még a nevét se tudja, sem azt, hogy mi fán terem a
-metafizika és az erkölcstan. Tudja az embernek lényeges viszonyait
-a dolgokkal, de semmit nem tud az embernek az emberhez való morális
-viszonyairól. Kevéssé tudja általánosítani az eszméket, kevéssé tud
-abstractiókat csinálni. Meglátja a bizonyos testek közös
-tulajdonságait, a nélkül, hogy okoskodnék ezekről a
-tulajdonságokról magukban véve. Ismeri az abstract tért a
-geometriai ábrákból, ismeri az abstract mennyiséget az algebrai
-jelekből. Ezek az ábrák és ezek a jelek a támaszai ezeknek az
-abstractióknak, melyekre az érzékei támaszkodnak. Nem igyekszik a
-dolgokat természetük szerint ismerni, hanem csak azok szerint a
-kapcsolataik szerint, a melyek érdeklik. A mi tőle idegen, azt csak
-magára való vonatkozásában értékeli, de ez az értékelése exact és
-biztos. A képzelet s a konvenczió semmi áron se nyomul bele.
-Nagyobbra veszi azt, a mi neki hasznosabb és nem idegenedve el soha
-az értékelésnek ettől a módjától, nem ad semmit a
-közvéleményre.</p>
-<p>Emil dolgos, mértékletes, türelmes, állhatatos és tele van
-bátorsággal. Képzelete, nem lévén felhevülve, nem túlozza előtte
-soha a veszedelmeket; kevéssé érzékeny a bajok iránt és
-állhatatosan tudja állni a szenvedést, mert nem tanult meg
-szembeszállni a sorssal. A mi a halált illeti, még alig tudja, mi
-az, de hozzászokva ellenállás nélkül alávetni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> magát a
-szükségszerűség törvényének, mikor meg kell halnia, jajgatás és
-ellenkezés nélkül fog meghalni. Ez minden, a mit a természet abban
-a mindenki által rettegett pillanatban megenged. Szabadon élni és
-kevéssé csüngni az emberi dolgokon, a legjobb módja a meghalás
-megtanulásának.</p>
-<p>Szóval megvan az erényből mindene, a mi ő reá magára vonatkozik.
-Hogy meglegyenek a társadalmi erényei is, ahhoz nem hiányzik
-egyebe, mint hogy ismerje a kapcsolatokat, melyeket ezek
-követelnek, csak azoknak a felvilágosításoknak van híjával, a
-melyeket szelleme teljesen kész magába fogadni.</p>
-<p>Másokra való tekintet nélkül nézi magamagát és jónak tartja, ha
-mások sem gondolnak ő vele. Nem kiván senkitől semmit és azt hiszi,
-nem tartozik senkinek semmivel. Egyedül van az emberi
-társadalomban, csak egyedül önmagára számít. Több joga is van, mint
-másnak, hogy magamagára számítson, mert ő minden, a mi az ő korában
-csak lehet. Nincsenek tévedései, vagy csak olyanok, a melyektől
-senki sem tudja megóvni magát. A teste egészséges, a tagjai
-mozgékonyak, a szelleme helyes és előitéletek nélkül való, a szíve
-szabad és szenvedélyek nélkül való. Az önszeretet, az összes
-szenvedélyek közül a legelső és legtermészetesebb, még alig támadt
-fel benne. A nélkül, hogy megzavarná bárkinek a nyugalmát,
-megelégedetten, boldogan és szabadon élt, a mennyire a természet
-engedte. Úgy találjátok, hogy az a gyermek, a ki így jutott el
-tizenötödik évéig, elvesztegette előbbi éveit?</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_282" id=
-"Page_282">-282-</a></span></p>
-<h2>NEGYEDIK KÖNYV.</h2>
-<p>Mily hamar haladunk át ezen a földön! Az élet első negyedrésze
-eltelt, mielőtt ismernők használatát; az utolsó negyede úgy telik
-el, hogy már nem tudjuk többé élvezni. Kezdetben nem tudunk élni,
-majd azután nem birunk többé és abban az időközben, a mely ezt a
-két hasznavétlen végletet elválasztja, a megmaradó időnek
-háromnegyed része alvással, munkával, szenvedéssel,
-kényszerűséggel, mindenféle fajta kínokkal telik el. Az élet rövid,
-nem annyira a miatt, hogy kevés ideig tart, hanem azért, mert ebből
-a kevés időből is alig marad valami arra, hogy élvezzük. A halál
-pillanata lehet még oly messze a születésétől, az élet mindig
-nagyon rövid, ha ez a köz rosszúl van kitöltve.</p>
-<p>Hogy úgy mondjam, kétszer születünk: egyszer arra, hogy
-létezzünk, másodszor arra, hogy éljünk; egyszer a fajunk számára,
-másodszor a nemünk számára. Azoknak, a kik a nőt tökéletlen
-férfinak tartják, kétségkívül nincs igazuk, de a külső analogia
-mellettük szól. A házasodás koráig a kétféle nemű gyermekek között
-nincs semmi, a mi nyilvánvalólag elkülönbözteti őket; ugyanaz az
-arczuk, ugyanaz az alakjuk, ugyanaz az arczszínük, ugyanaz a
-hangjuk, minden egyforma: a leányok gyermekek s a fiúk is
-gyermekek; ugyanaz az egy név elegendő az ily hasonló lényeknek.
-Azok a lények, a melyeknél megakasztják a nem további fejlődését,
-megőrzik ezt az egyformaságot egész életükön át; mindig nagy
-gyermekek; a nők pedig, a kik sohasem vesztik el ezt az
-egyformaságot, úgy tünik, sohasem válnak valami mássá.</p>
-<p>Az ember azonban általában véve nem arra van teremtve, hogy
-mindig a gyermekkorban maradjon. Kilép <span class=
-"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> belőle
-a természet által előírt időben és ennek a válságos pillanatnak,
-mely elég rövid ugyan, nagy a fontossága.</p>
-<p>Mint a hogy a tenger zúgása messziről megelőzi a vihart, az a
-viharos fordulat előre jelzi magát az ébredező szenvedélyek
-mormolása által; tompa gerjedezés figyelmeztet a veszedelem
-közeledtére. A kedélyhangulat változása, gyakori fellobbanások, a
-szellem folytonos izgatottsága csaknem fegyelmezhetetlenné teszi a
-gyermeket. Süket lesz az iránt a hang iránt, a mely tanulékonnyá
-tette; valóságos lázas oroszlán lesz; félreismeri vezetőjét, nem
-akarja többé, hogy vezessék.</p>
-<p>A változó kedélyhangulat jeleihez járulnak a külsőben
-észrevehető változások. Arczkifejezése kifejlődik és jellegzetessé
-válik; a ritka és lágy pehely, a mely arcza alján nő, megbarnul és
-sűrű lesz. A hangja mutálni kezd, vagyis inkább elveszti a hangját:
-se nem gyermek, se nem férfi és nem tudja egyiknek a hangját sem
-megütni. Szeme, a léleknek ez a szerve, a mely idáig nem mondott
-semmit, beszédessé és kifejezővé válik; növekvő tűz lelkesíti át;
-legélénkebb tekintetének még megvan a szent ártatlansága, de nincs
-meg benne már a régi együgyűség: már érezni, hogy sokat mondhat,
-kezdi tudni lesütni a szemét és pirulni; érzelmessé válik, mielőtt
-tudná, mit érez; nyugtalan a nélkül, hogy oka volna rá. Mindez
-lassacskán állhat be és időt engedhet neked, de ha élénksége nagyon
-is türelmetlenné válik, ha fellobbanása dühhé változik, ha egyik
-pillanatról másikra felingerlődik és ellágyul, ha ok nélkül
-könnyeket ont, ha olyan dolgok közelében, a melyek veszedelmesekké
-kezdenek rá nézve válni, az érverése meggyorsul és a szeme
-fellobban, ha egy nő keze, a mely az övét érinti, megborzongatja,
-ha zavarba jön vagy félénkké válik mellette: Ulysses, oh bölcs
-Ulysses, vigyázz magadra! A tömlők, melyeket annyi gonddal
-bezártál, megnyíltak, a szelek már kiszabadultak: ne hagyd el egy
-pillanatra sem a kormányt, vagy el vagy veszve.</p>
-<p>Ez a második születés, a melyről szóltam; ekkor születik az
-ember igazán az élet számára, ekkor nem idegen számára semmi
-emberi. Idáig gyermekjáték volt a gondoskodásunk, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> csak
-most nyer igazi fontosságot. Ez az a kor, a hol a rendes nevelés
-végezni szokta és épen ez az, a hol a miénknek kezdenie kell, de
-hogy jól kifejtsük ezt az új tervet, vissza kell térnünk hátrább az
-idevonatkozó dolgok állásához.</p>
-<p>Szenvedélyeink fenntartásunk elsőrendű eszközei; ép oly
-hiábavaló, mint a milyen nevetséges vállalkozás, ha el akarjuk őket
-pusztítani; ez annyi, mint ha a természetet akarnók békóba
-szorítani, az Isten művét megjavítani. Ha Isten azt mondaná az
-embernek, hogy semmisítse meg a szenvedélyeket, melyeket beléje
-oltott, akkor Isten akarva és nem akarva ellentmondana önmagának.
-Sohasem rendelt ilyen esztelen dolgot, semmi hasonló nincs beleírva
-az emberi szívbe és a mit Isten akar, hogy az ember megtegyen, nem
-mondatja neki egy másik ember által, ő maga mondja neki, a szíve
-mélyébe írja bele.</p>
-<p>Azt tehát, a ki meg akarná akadályozni a szenvedélyek
-felébredését, csaknem épen olyan bolondnak találnám, mint azt, a ki
-meg akarná őket semmisíteni és azok, a kik idáig azt találták
-hinni, hogy nekem ez a tervem, bizonyára nagyon rosszul értettek
-meg.</p>
-<p>De vajjon helyes okoskodás volna-e, abból, hogy az ember
-természetében rejlik, hogy szenvedélyei legyenek, azt
-következtetni, hogy azok a szenvedélyek, melyeket magunkban érzünk
-és a melyeket másokban látunk, mind természetesek? A forrásuk
-természetes, az igaz, de ezer idegen patak dagasztotta meg; nagy
-folyam ez, mely szüntelenül növekszik és a melyben alig födözhetni
-fel néhány cseppjét eredeti vizének. Természetes szenvedélyeink
-szoros korlátok között mozognak; eszközei szabadságunknak, arra
-irányulnak, hogy fentartsanak minket. Mindazok, a melyek leigáznak
-és tönkretesznek, máshonnan jutnak belénk; a természet nem oltja
-őket belénk, mi sajátítjuk el őket a természet hátrányára.</p>
-<p>Szenvedélyeink forrása, a többinek mindnek eredete és kezdete,
-az egyedüli, a mely együtt születik az emberrel és nem hagyja el, a
-míg él: az önszeretet; kezdetleges, velünk született, minden
-egyébnél előbb való szenvedély, a melynek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> a
-többiek bizonyos értelemben csak módosulásai. Ebben az értelemben,
-ha úgy tetszik, valamennyi természetes. De ezeknek a módosulásoknak
-nagyobb része idegen okokból ered, a melyek nélkül sohasem
-harapóznának el és maguk ezek a módosulások egyáltalán nem
-előnyösek ránk nézve, sőt ártalmasak; megváltoztatják eredeti
-czéljukat és saját elvük ellen törnek: akkor jut az ember a
-természeten kívül és ellenmondásba kerül önmagával.</p>
-<p>Az önszeretet mindig jó, mindig a rendnek megfelelő. Mindenkinek
-saját kötelessége lévén saját maga fentartása, gondjainak elseje és
-legfontosabbja az és az is kell, hogy legyen, hogy szüntelenül erre
-vigyázzon. És hogy vigyázhatna rá, ha nem találná benne legnagyobb
-érdekét?</p>
-<p>Szeretnünk kell tehát önmagunkat, hogy fennmaradhassunk; jobban
-kell szeretnünk magunkat, mint minden más dolgot és ugyanennek az
-érzésnek közvetlen következésekép szeretjük azt, a mi
-fentartásunkra szolgál. Minden gyermek ragaszkodik a dajkájához:
-Romulus biztosan ragaszkodott a nőstény farkashoz, a mely
-szoptatta. Kezdetben ez a ragaszkodás merőben gépies. A mi javára
-válik egy egyén jóllétének, vonzza őt, a mi ártalmára van,
-visszariasztja; ez csak vak természeti ösztön. Ezt az ösztönt
-érzéssé alakítja át, a ragaszkodást szeretetté, az ellenszenvet
-gyűlöletté az ártalmunkra vagy hasznunkra levő nyilvánvaló szándék.
-Érzéketlen lények iránt, melyek csak a nekik adott impulsust
-követik, nem kél bennünk szenvedély; azok ellenben, a melyektől
-belső alkatuknál vagy akaratuknál fogva, jót vagy rosszat várunk, a
-melyekről azt látjuk, hogy szabadon hatnak mellettünk vagy
-ellenünk, hasonló érzéseket keltenek bennünk azokhoz, a melyeket ők
-mutatnak. A mi javunkra válik, azt keressük; a mi javunkra akar
-válni, azt szeretjük; a mi ártalmunkra van, azt kerüljük, de a mi
-ártalmunkra akar lenni, azt gyűlöljük.</p>
-<p>A gyermek első érzése az önszeretet, a második pedig, a mely az
-elsőből származik: a szeretet azok iránt, a kik közelébe jutnak,
-mert a gyöngeségnek abban az állapotában, a melyben van, mindenkit
-arról a segítségről és gondoskodásról ismer meg, a melyben
-részesül. A ragaszkodás, <span class="pagenum"><a name="Page_286"
-id="Page_286">-286-</a></span> melylyel dajkája és dadája iránt
-van, kezdetben csak szokás. Keresi őket, mert szüksége van rájuk és
-jól érzi magát náluk; ez inkább ismeretség, mint jóakarat. Sok
-időre van szüksége annak megértésére, hogy nemcsak hasznosak rá
-nézve, hanem azok is akarnak lenni és akkor kezdi el őket
-szeretni.</p>
-<p>A gyermek tehát természettől fogva hajlandó a jóindulatra, mert
-látja, hogy mindaz, a mi közelébe jut, segítségére hajlandó és mert
-ennek a megfigyelésének révén megszokja a faja iránti kedvező
-érzést; de a mily mértékben kiterjeszti viszonyait, szükségleteit,
-aktiv vagy passziv függőségeit, fölébred benne másokhoz való
-viszonyainak érzése és előidézi a kötelességeket és kedvezéseket.
-Akkor a gyermek zsarnokoskodó, féltékeny, ravasz, boszuálló lesz.
-Ha rászorítják az engedelmességre, nem látja annak hasznosságát, a
-mit parancsolnak neki, szeszélynek tulajdonítja, annak a
-szándéknak, hogy kinozzák és föllázad. Ha ellenben engedelmeskednek
-neki, a mint valami ellenáll, mindjárt lázadást lát benne, a vele
-szembeszállás szándékát; megveri a széket vagy az asztalt, mert nem
-engedelmeskedett neki. Az önszeretet, a mely csak önmagára tekint,
-beéri azzal, hogy saját szükségleteink ki vannak elégítve; az önzés
-ellenben, a mely összehasonlítja magát, soha sincs megelégedve és
-nem is tudna lenni, mert az az érzés, a mikor önmagunkat elébe tesz
-a többieknek, azt is követeli, hogy a többiek maguk elébe tegyenek
-minket, a mi pedig lehetetlenség. Így keletkeznek a gyöngéd és
-szerető szenvedélyek az önszeretetből és így keletkeznek a
-gyűlöletes és dühös szenvedélyek az önzésből. Így az embert lényege
-szerint az teszi jóvá, hogy kevés a szükséglete és kevéssé
-hasonlítja össze magát másokkal; lényege szerint gonoszszá pedig az
-teszi, hogy sok a szükséglete és sokat ad a mások véleményére.
-Ennek az elvnek alapján könnyű látni, hogyan lehet jóra vagy
-rosszra irányozni a gyermekek és az emberek minden szenvedélyét.
-Igaz, hogy nem tudva mindig egyedül élni, nehezen maradhatnak
-mindig jók; ez a nehézség szükségszerűen fokozódik
-összeköttetéseikkel és főleg ebben a tekintetben teszik a
-társadalom veszedelmei a művészetet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> és a gondoskodást
-elkerülhetetlenebbé, hogy elejét vegyük az emberi szívben annak az
-elaljasodásnak, a mely új szükségleteiből keletkezik.</p>
-<p>Az embernek megfelelő tanulmány az összeköttetéseinek
-tanulmánya. A míg csak fizikai lényében ismeri magát,
-tanulmányoznia kell önmagát a dolgokkal való kapcsolataiban; ez
-egész életének feladata attól a ponttól fogva, a melyhez most
-jutottunk.</p>
-<p>Mihelyt az embernek társnőre van szüksége, többé már nem
-elszigetelt lény, szíve nincs már egyedül. Ezzel megszületik
-fajával való minden vonatkozása, szívének minden vonzalma. Első
-szenvedélye erjedésbe hozza az összes többieket.</p>
-<p>Az ösztön iránya meghatározatlan. Az egyik nem vonzódik a
-másikhoz; ez a természet hajlama. A választás, a kedvezés, a
-személyes ragaszkodás a műveltség, az előitélet, a szokás műve;
-időre és ismeretekre van szükség, hogy képesek legyünk a
-szeretetre; csak azután szeretünk, hogy itéltünk, előbb
-összehasonlítunk s csak aztán kedvezünk. Ezek az itéletek
-öntudatlanul alakulnak ki, de azért nem kevésbbé valódiak. Az igazi
-szeretet, bármit mondjanak is, mindig becsben fog állni az emberek
-előtt, mert bár túlbuzgalma néha félrevezet is, bár nem zárja ki
-annak szívéből, a ki érzi, a gyűlöletes tulajdonságokat, sőt elő is
-idézheti, mindazáltal tiszteletre méltó tulajdonságokat tételez
-fel, a melyek nélkül lehetetlen volna szeretetet érezni. Ez a
-választás, melyet szembe szoktak vetni az észszel, mégis belőle
-származik. Vakká tették Ámort, mert jobb a szeme, mint a mienk és
-mert látja azokat a kapcsolatokat is, melyeket mi nem tudunk
-észrevenni. Annak számára, a kinek semmiféle fogalma sincs sem
-kiválóságokról, sem szépségről, minden nő egyforma jó volna és a
-legelőször útjába akadó lenne mindig a leginkább szeretetreméltó. A
-szerelem egyáltalán nem a természettől ered, sőt korlátja és féke
-hajlamainak; általa történik, hogy kivéve a szerelem tárgyát, az
-egyik nem teljesen közönbössé válik a másikra nézve.</p>
-<p>A mely kedvezést nyujtunk, ugyanabban kivánunk részesülni;
-<span class="pagenum"><a name="Page_288" id=
-"Page_288">-288-</a></span> a szerelemnek kölcsönösnek kell lennie.
-Hogy az embert szerethessék, szeretetreméltóvá kell tennie magát;
-hogy előnyben részesüljön, szeretetreméltóbbnak kell lennie
-másoknál, mindenki másnál szeretetreméltóbbá, legalább a szerelem
-tárgyának szemében. Ebből keletkeznek az első tekintetek a hozzá
-hasonlókra, ebből az első összehasonlítások velük, ebből a
-versengés, a vetélkedés, a féltékenység. Az érzéssel csordultig
-tele szív szereti kitárni magát; a szerelmes hölgy szüksége után
-fölkél a jóbarát szüksége. A ki érzi, mily édes szerettetni, azt
-kívánja, hogy az egész világ szeresse és ha mindenki kedvezéseket
-akar, hogyne volna sok az elégedetlen. A szerelemmel és barátsággal
-születnek meg az egyenetlenkedések, az ellenségeskedés, a gyűlölet.
-Látom, a mint fölemelkedik az oly sok különböző szenvedély öléből
-az előitélet rendíthetetlen trónján és a buta halandók, alávetve
-uralmának, csakis mások véleményére alapítják saját létüket.</p>
-<p>Kövessétek nyomon ezeket a gondolatokat és látni fogjátok,
-honnan nyeri önzésünk azt a formát, melyet mi természetesnek
-tekintünk és az önszeretet, nem lévén többé önmagában befejezett
-érzés, hogy válik büszkeséggé a nagy lelkekben, hiúsággá a
-kicsinyekben és valamennyiben szüntelenül a felebarátok költségére
-táplálkozik. A szenvedélyeknek ez a fajtája, nem lévén csirája a
-gyermekek szívében, magától nem születhetik meg benne, csak mi
-viszszük bele és mindig csak a mi hibánkból gyökerezik meg benne;
-de nem így áll a dolog a fiatal ember szívében, tehetünk, a mit
-akarunk, megszületnek benne akaratunk ellenére is. Ideje tehát
-módszert változtatni.</p>
-<p>Kezdjük néhány fontos megjegyzéssel arról a kritikus korról, a
-melyről itt szó van. A gyermekkorból a serdülő korba való átmenet
-nincs annyira meghatározva a természet által, hogy ne váltakoznék
-az egyes egyénekben a temperamentumok szerint és a népekben az
-éghajlatok szerint. Mindenki tudja a különbséget, a mely ebben a
-tekintetben fennáll a meleg és hideg országok között és mindenki
-látja, hogy a forró temperamentumok hamarabb formálódnak, mint a
-többiek. Az okok dolgában azonban tévedni lehet és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> gyakran
-a fizikumnak tulajdonítani, a mi a morálnak a róvására irandó; ez
-korunk filozófiájában a leggyakrabbi tévedések egyike. A természet
-tanulságai késlekedők és lassuk, az emberekéi csaknem mindig idő
-előttiek. Az első esetben az érzékek fölkeltik a képzelődést, a
-másikban a képzelődés kelti fel az érzékeket, koraérett
-tevékenységet ad nekik, a mely múlhatatlanul enerválja előbb az
-egyéneket, majd huzamos időre terjedve, magát a fajt is.
-Általánosabb és biztosabb megfigyelés az éghajlatok hatására
-vonatkozónál az, hogy a serdülő kor és a nemi ösztön mindig
-korábban áll be a művelt és pallérozott népeknél, mint a tudatlan
-és barbár népeknél.<a name="FNanchor_78" id=
-"FNanchor_78"></a><a href="#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a> A
-gyermekekben különös éleselméjűség van abban, hogy ki tudják
-hámozni az illem mindenféle majmoskodása alól a rossz erkölcsöket,
-melyeket ellepleznek előlük. A tisztult nyelv, a melyet
-eltanultatnak velük, a tisztesség leczkéi, melyekben részesítik
-őket, a rejtelmesség fátyla, melyet szemük elé vonni igyekeznek,
-megannyi ösztökéje kiváncsiságuknak. A hogy a dolgot csinálni
-szokták, nyilvánvaló, hogy a mit állítólag ellepleznek előlük csak
-arra való, hogy rátanítsák őket, ez pedig minden tanítás
-<span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
-"Page_290">-290-</a></span> közül, melyben részesítik őket, a
-legkevésbé válik hasznukra.</p>
-<p>Kérjetek tanácsot a tapasztalattól s meg fogjátok érteni,
-mennyire meggyorsítja ez az esztelen módszer a természet művét és
-tönkreteszi a tempramentumot. Ez egyik főoka a fajok
-degenerálódásának a városokban. A fiatal emberek, időnek előtte
-kimerülve, kicsinyek maradnak, gyöngék, rossz szervezetűek, növés
-helyett öregszenek, mint a hogy a szőlőtő, a melyen gyümölcsöt
-termelnek tavaszszal, elfonnyad és kihal, mielőtt eljönne az
-ősz.</p>
-<p>Bárdolatlan és egyszerű népek közt kellett, hogy lakott légyen
-az, a ki tudni akarja, mily késői korig tudja meghosszabbítani a
-gyermekek ártatlanságát a boldog tudatlanság. Megható és egyúttal
-nevetni való látvány, mikor azt látjuk, hogy a két nem, szívük
-biztonságára bízva, meghosszabbítják a serdültség és a szépség
-koráig a gyermekkor naiv játékait és már a bizalmasságukkal is
-kimutatják gyönyöreik tisztaságát. Mikor aztán ez a szeretetreméltó
-fiatalság megházasodik, a két hitvestárs kölcsönösen személyük első
-zsengéit adván egymásnak, annál kedvesebbek egymásnak; az
-egészséges és erőteljes gyermekek sokasága zálogává lesz az olyan
-egyesülésnek, a melyet semmi sem változtat meg és gyümölcse lesz
-korai éveik tartózkodásának.</p>
-<p>Ha az a kor, a melyben az ember megszerzi neme tudatát, ép
-annyira különbözik a nevelés eredménye által, mint a természet
-hatása által, ebből az következik, hogy ezt a kort siettetni és
-késleltetni lehet a szerint a mód szerint, a hogy a gyermekeket
-neveljük és ha a test abban a mértékben nyer vagy veszt szilárdsága
-dolgában, a hogy siettetik vagy késleltetik ezt a fejlődést, ebből
-következik az is, hogy mennél jobban igyekszünk késleltetni, annál
-többet nyer a fiatal ember izmosság és erő dolgában. Egyelőre csak
-a merőben fizikai hatásokról beszélek; hamar megfogjuk látni, hogy
-a dolog nem korlátozódik csak erre.</p>
-<p>Ezekből a megfontolásokból vonom le az oly gyakran vitatott
-kérdés megoldását, vajjon helyes dolog-e idejekorán felvilágosítani
-a gyermekeket kiváncsiságuk tárgyairól vagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> jobb
-eltéríteni őket a dologtól mérsékelt megtévesztésekkel. Én azt
-hiszem, hogy nem kell sem az egyiket, sem a másikat tenni. Először
-is ez a kiváncsiság nem kap lábra bennük, ha nem adunk nekik rá
-alkalmat. Tenni kell róla, hogy ne legyen meg bennük. Másrészt meg
-az olyan kérdések, a melyekre nem kell okvetlenül felelni, nem
-követelik meg, hogy megtéveszszük felőlük a kérdezőt: többet ér
-elhallgattatni őket, mint hazugsággal felelni nekik. A gyermek nem
-fog nagyon meglepődni ezen a szabályon, ha gondunk volt arra, hogy
-közömbös dolgokban hozzászoktassuk. Végül, ha mégis arra szánjuk
-magunkat, hogy feleljünk, tegyük ezt a legnagyobb egyszerűséggel,
-rejtelmeskedés nélkül, zavar nélkül, mosolygás nélkül. Sokkal
-kevesebb a veszély a gyermek kiváncsiságának kielégítésében, mint
-felizgatásában.</p>
-<p>Válaszaitok legyenek mindig komolyak, rövidek, határozottak és a
-habozás látszata nélkül valók. Nem is kell hozzátennem, hogy
-igazaknak kell lenniök. Nem lehet a gyermeket rátanítani arra, hogy
-a felnőtteknek hazudni veszélyes, a nélkül, hogy éreznők a
-gyermekeknek való hazudás még veszedelmesebb voltát. Csak egyetlen
-egy hazugságon kapja rajta mesterét a tanítvány s örökre tönkre
-lehet téve a nevelés gyümölcse.</p>
-<p>Bizonyos dolgokról való teljes tudatlanság felel meg talán
-legjobban a gyermekeknek; de tudják meg idejekorán azt, a mit
-lehetetlen örökre elrejteni előlük. Vagy nem szabad
-kiváncsiságuknak semmi tekintetben fölébrednie, vagy ki kell
-elégíttetnie az előtt a kor előtt, a mikor már nem veszélytelen.
-Növendékekkel szemben való eljárástok ebben a tekintetben sokban
-függ különleges helyzetétől, a társaságtól, mely körülveszi, a
-körülményektől, a melyek közé előreláthatólag kerülhet stb. Fontos
-dolog e tekintetben nem bízni semmit a véletlenre és ha nem vagytok
-benne biztosak, hogy tizenhat éves koráig tudatlanságban
-tarthatjátok a nemek különféleségéről, legyen rá gondotok, hogy
-megtanulja tíz éves kora előtt.</p>
-<p>Nem szeretem, ha a gyermekekkel nagyon is finom nyelven
-beszélnek, sem ha nagy kitéréseket tesznek, a melyekből
-<span class="pagenum"><a name="Page_292" id=
-"Page_292">-292-</a></span> észrevehetik, hogy el akarják kerülni a
-dolgoknak saját nevükön való nevezését. A jó erkölcs ezekben a
-dolgokban mindig nagyon egyszerű, ellenben a bűntől bemocskolt
-képzelet kényessé teszi a fület és ráviszi, hogy folyton keresse a
-válogatott kifejezéseket. A nyers kifejezések következmény
-nélküliek; a sikamlós eszméket kell elkerülni.</p>
-<p>Ámbár a szemérem természetes tulajdonsága az emberi fajnak, a
-gyermekekben természetszerűleg nincs bennük. A szemérem csak a
-rossznak ismeretével születik meg és a gyermekekben, a kiknek sem
-nincs meg, sem nem volna szabad, hogy meglegyen ez az ismeretük,
-hogy volna meg az az érzés, a mely ennek következménye? Beléjük
-oltani a szemérem és tisztesség tanítását annyi, mint megtanítani
-őket arra, hogy vannak szégyenletes és tisztességtelen dolgok,
-annyi, mint beléjük oltani a titkos vágyat ezeknek a dolgoknak a
-megismerésére. Előbb-utóbb végére járnak és az első szikra, a mely
-a képzelődést éri, bizonyosan sietteti az érzékek felgyuladását. A
-ki pirúl, az már bűnös, az igazi ártatlanság nem szégyel
-semmit.</p>
-<p>A gyermekeknek nem ugyanazok a vágyai, mint a felnőtteknek, de
-ép úgy alá lévén vetve a tisztátalanságnak, a mely sérti az
-érzékeket, ép ebből az alávetettségből vonhatják le az illem
-ugyanazon leczkéit. Kövessétek a természet szellemét, a mely
-ugyanarra a helyre helyezve a titkos gyönyörök és a tisztátalan
-szükségletek szerveit, ugyanazokat a gondoskodásokat rótta rá a
-különböző életkorokra, hol az egyik, hol a másik szempontból; a
-férfira szeméremből, a gyermekre tisztaságból.</p>
-<p>Csak egy jó módját látom annak, hogy megőrizzük a gyermekek
-ártatlanságát s ez az, hogy mindazok, a kik őt körülveszik,
-tiszteljék és szeressék. E nélkül minden tartózkodás, melyet velük
-szemben tanusítani igyekszünk, előbb-utóbb megczáfolja magát s egy
-mosoly, egy szemhunyorintás, egy vigyázatlan mozdulat megmond nekik
-mindent, a mit el akarnánk előlük hallgatni; elég nekik, hogy
-megértsék, ha észreveszik, hogy el akarták előlük titkolni. Azoknak
-a fordulatoknak és kifejezéseknek az óvatossága, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> a
-melyeket az udvarias emberek egymás között használnak, olyan
-értelmességet tételez fel a gyermekekről, a melylyel nem is szabad
-birniok s ezért egyáltalán nincs helyén velük szemben; ha azonban
-igazán tiszteletben tartjuk együgyüségüket, velük beszélve könnyen
-megtaláljuk a kifejezéseknek azt az egyszerűségét, a mely hozzájuk
-illik. Van bizonyos naiv nyelv, a mely jól áll és tetszik az
-ártatlanságnak: ez az az igazi hang, a mely eltéríti a gyermeket a
-veszedelmes kiváncsiságtól. Ha egyszerűen szólunk velük mindenről,
-nem is engedjük bennük feltámadni a gyanut, hogy több mondani
-valónk is lehet a számukra. Ha a durva szavakhoz hozzáfűzzük a
-nekik megfelelő kellemetlen képzeteket, ezzel elfojtjuk a
-képzelődés első tüzét; nem tiltjuk meg nekik, hogy ezeket a
-szavakat kiejtsék és ezek az eszmék meglegyenek bennük, de a
-nélkül, hogy gondolna rá, beleoltjuk az undort felidézésük iránt.
-És mennyi zavartól menti meg ez a naiv szabadság azokat, a kik
-szívükben rejtik és mindig azt mondják, a mit mondani kell és
-mindig úgy mondják, a hogy érezték.</p>
-<p>Hogy lesznek a gyermekek? Kényes kérdés, a mely elég
-természetszerűen ötlik fel a gyermekben és a melyre az ügyetlen
-vagy okos választól függ néha egész életüknek erkölcse és
-egészsége. A legrövidebb mód, a melyet egy anya elképzelhet, hogy
-kisegítse magát a nélkül, hogy rá kelljen szednie a fiát, az, hogy
-hallgatást parancsol neki. Ez jó lenne, ha mindjárt kezdettől fogva
-hozzászoktatták volna közömbös kérdésekben és ha nem gyanítana
-semmi rejtelmességet ebben az új hangban. De az anyák ritkán
-hagyják ennyiben. <i>Ez a házas emberek titka</i>, – mondják a
-fiúnak – <i>kis fiúknak nem szabad ilyen kiváncsiaknak lenniök</i>.
-Ez bizonyára nagyon jó arra, hogy kisegítse az anyát zavarából; de
-tudnia kell, hogy a kis fiút izgatja ez a megvető modor és nem fog
-addig egy pillanatra sem nyugodni, a míg nem tudta ki a házas
-emberek titkát és elég hamar ki is fogja tudni.</p>
-<p>Legyen szabad felhoznom egy nagyon elütő választ, a melyet
-ugyanarra a kérdésre hallottam és a mely annál inkább felötlött
-nekem, mert egy beszédében és modorában <span class=
-"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span>
-egyaránt szemérmetes nőtől eredt, a ki azonban fiának java és az
-erény kedvéért lábbal tudta taposni a megszólástól és a
-csufondárosok hiábavaló fecsegésétől való félelmet. Nem sokkal
-azelőtt a fiú vizeletével egy kis követ adott ki magából, a mely
-megsértette az uretráját; a baj azonban elmúlt s ő meg is
-feledkezett róla. <i>Mama</i>, – mondta a kis hebehurgya, – <i>hogy
-lesznek a gyermekek? Édes fiam</i>, – felelt az anya habozás
-nélkül, – <i>a nők vizelik ki őket olyan fájdalmakkal, melyek
-sokszor életükbe kerülnek</i>. Nevessenek rajta a bolondok,
-botránkozzanak meg a buták; de kérdezzék meg maguktól a bölcsek,
-tudtak volna-e ennél okosabb és jobban czélravezető feleletet
-találni.</p>
-<p>A természetes és a gyermek előtt ismeretes szükséglet képzete
-eltéríti a rejtelmes folyamat gondolatát. A fájdalom és halál
-hozzájáruló képzetei beborítják a szomorúság fátyolával, a mely
-lehűti a képzelődést és elfojtja a kiváncsiságot; minden a szülés
-következményeire, nem pedig okaira téríti a gondolatot. Az emberi
-természet gyöngeségei, a visszás tárgyak, a szenvedés képei, ezek
-azok a felvilágosítások, a melyekre ez a felelet vezet, ha a
-visszataszító benyomás, melyet kelt, megengedi a gyermeknek, hogy
-tovább kérdezze őket. Honnan volna alkalma keletkezni a vágyak
-nyugtalanságának az így irányított beszélgetésből? És mégis
-látjátok, hogy az igazság nem sértetett meg és hogy nem volt
-szükség felvilágosítás helyett félrevezetni a növendéket.</p>
-<p>Gyermekeitek olvasnak: olvasmányaikból olyan ismereteket
-szereznek, melyekkel nem bírnának, ha nem olvastak volna. Mialatt
-tanulnak, képzelődésük felgyullad és megélesedik a tanulószoba
-csendjében. Ha a világban élnek, különös beszédmódot hallanak,
-olyan példákat látnak, melyek meglepik őket; olyan jól meggyőzték
-őket, hogy ők is emberek, hogy mindenben, a mit a felnőttek
-tesznek, azt keresik, miképen illenék ő hozzájuk, mások tettei
-mintául kell hogy szolgáljanak nekik, mikor mások itéletei
-törvényekül szolgálnak nekik. A cselédek, a kik függnek tőlük s a
-kiknek következőleg érdekük, hogy tessenek nekik, kedvükben járnak
-a jó erkölcsök rovására; a kikapós nevelőnők négy éves korukban
-olyan beszédeket folytatnak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> velük, a milyeneket a
-legszemérmetlenebb személy se merne mondani nekik tizenöt éves
-korukban. Ők elfelejtik hamar, a mit mondtak a gyermeknek, de ez
-nem felejti el, a mit hallott. Az illetlen beszédek készítik elő a
-kicsapongó erkölcsöket; a feslett inas teszi a gyermeket fajtalanná
-és az egyiknek titka biztosítékául szolgál a másikénak.</p>
-<p>A korának megfelelően nevelt gyermek egyedül áll. Nem ismer más
-ragaszkodást, mint a megszokásból folyót; úgy szereti a nővérét,
-mint a zsebóráját és a barátját, mint a kutyáját. Nem érzi magát
-semmiféle nemből, semmiféle fajból valónak: a férfi és a nő
-egyformán idegen rá nézve, abból, a mit tesznek s a mit mondanak,
-semmit sem vonatkoztat magára; nem látja és nem hallja vagy nem
-figyel rá, a beszédjük nem érdekli jobban, mint a példájuk: mindez
-nem neki való. Ez nem mesterséges megtévesztés, melyet beleoltanak,
-hanem természetszerű tudatlanság. Eljön az idő, a mikor ugyanannak
-a természetnek gondja lesz rá, hogy felvilágosítsa növendékét és
-csak akkor juttatta abba a helyzetbe, hogy koczkázat nélkül vegye
-hasznát a leczkéknek, melyeket ad neki. Íme, az alapelv; a
-szabályok részletei nem tartoznak tárgyamhoz és azok az eszközök, a
-melyeket más tárgyak dolgában ajánlok, mintául szolgálhatnak erre
-nézve is.</p>
-<p>Ha rendet és szabályt akartok teremteni a keletkező
-szenvedélyekben, tágítsátok ki az időközt, melyen belül
-kifejlődnek, hogy legyen idejük elrendezkedni a szerint, a hogy
-születnek. Akkor nem egy ember rendezi el őket, hanem maga a
-természet, a ti dolgotok nem egyéb, mint hogy engedjétek, hadd
-intézze el a munkáját. Ha növendéketek egyedül volna, nem volna
-semmi tenni valótok; de minden, a mi körülveszi, felizgatja
-képzelődését. Az előitéletek áradata magával ragadja: hogy
-visszatarthassuk, ellenkező irányba kell szorítani. Az érzés kell
-hogy fékezze képzelődését és az ész el kell, hogy hallgattassa az
-emberek véleményét. Minden szenvedély forrása az érzékiség; a
-képzelődés határozza meg irányukat. Minden tény, a mely érzi
-kapcsolatait, szükségszerűen felizgatódik, a kapcsolatai
-megváltoznak és ha természetének megfelelőbbeket képzel
-<span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
-"Page_296">-296-</a></span> vagy vél képzelni magának. Ezek a
-képzelődés tévedései, melyek bűnökké változtatják minden véges lény
-szenvedélyeit, még az angyalokéit is, ha ugyan vannak
-szenvedélyeik; mert tudniok kellene minden lény természetét, hogy
-tudhassák, milyen kapcsolatok felelnek meg legjobban az
-övéknek.</p>
-<p>Íme, tehát minden emberi bölcseség sommája a szenvedélyek
-irányításában: 1. érezni az ember igazi kapcsolatait a fajban ép
-úgy, mint az egyénben, 2. ezek szerint a kapcsolatok szerint
-szabályozni a léleknek minden indulatát.</p>
-<p>De ura-e az ember szenvedélyeinek úgy, hogy indulatait ilyen
-vagy olyan kapcsolatok szerint szabályozza? Kétségkívül, ha képes
-rá, hogy képzelődését erre vagy arra a tárgyra irányítsa vagy hogy
-ezt vagy azt a szokását vegye fel. Máskülönben itt nem annyira
-arról van szó, a mit az ember magamagával tehet, mint inkább arról,
-a mit mi tehetünk tanítványunkkal azoknak a körülményeknek
-megválogatása által, a melyek közé helyezzük. Ha kifejtjük azokat
-az eszközöket, melyek alkalmasak arra, hogy megtartsák a természet
-rendjében, akkor eleget mondhatunk arra vonatkozólag, hogy mikép
-léphet ki belőle.</p>
-<p>A míg érzékisége a maga egyéniségére marad korlátozva, addig a
-cselekedeteiben nincs semmi erkölcsiség; csak a mikor önmagán túl
-kezd terjeszkedni, veszi fel a jónak és rossznak előbb az érzését,
-aztán a fogalmát, a mely valódi emberré alakítja, fajának lényeg
-szerinti tagjává. Ehhez az első ponthoz kell tehát fűzni
-megfigyeléseinket.</p>
-<p>Ezek nehezek annyiban, mert hogy megtehessük őket, el kell
-vetnünk azokat a példákat, melyek szemünk előtt vannak és keresnünk
-kell azokat, a melyekben a fokozatos fejlődés a természetnek
-megfelelőleg mutatkozik.</p>
-<p>Jó modorú, udvarias, művelt gyermek, a ki csak arra vár, hogy
-módjában legyen alkalmazni azokat az időelőtti ismereteket,
-melyeket szerzett, sohasem téved abban, hogy mely időpontban lesz
-ez neki módjában. Sőt nem is várja meg, hanem sietteti; időelőtti
-erjedésbe hozza vérét; <span class="pagenum"><a name="Page_297" id=
-"Page_297">-297-</a></span> jóval előbb tudja, mi kell hogy
-vágyainak czélja legyen, semmint ezeket a vágyakat érezné. Nem a
-természet izgatja, hanem ő tesz erőszakot a természeten s mikor ez
-férfivá teszi, nincs már számára semmi tanulni valója; gondolatában
-már rég férfi volt, mielőtt valóban azzá lett volna.</p>
-<p>A természet igazi menete fokozatosabb és lassúbb. Lassankint
-nekitüzesedik a vér, a szellemek megérlelődnek, a temperamentum
-kialakul. A bölcs munkásnak, a ki az üzemet vezeti, gondja van rá,
-hogy tökéletesítse összes eszközeit, mielőtt működésbe hozná őket:
-hosszas nyugtalanság előzi meg az első vágyakat, hosszas
-tudatlanság vezeti őket tévelygésben, az ember vágyik a nélkül,
-hogy tudná, mire. A vér erjed és izgul, az élet túltengése tör
-kifelé. A szem fölélénkül és végig vizsgálja a többi lényeket: az
-ember kezd érdeklődni azok iránt, a kik körülveszik, kezdi érezni,
-hogy nem arra született, hogy egyedül éljen; így nyílik meg a szív
-az emberi vonzalmak számára és képessé lesz a ragaszkodásra.</p>
-<p>Az első érzés, a melyre a gondosan nevelt ifjú fogékony, nem a
-szerelem, hanem a barátság. Fejledező képzelődésének első
-nyilvánulása az, hogy megtanulja, hogy vannak hozzá hasonlók s a
-faj előbb hat rá, mint a nem. Ez tehát az ártatlanság
-meghosszabbításának másik előnye: hogy az ébredező érzékiség arra
-használtatik fel, hogy elhintessenek a serdülő ifjú szívébe a
-humanitás első magvai. Annál becsesebb előny, mert ez az élet
-egyetlen ideje, a mikor az ilyen törekvéseknek igazi sikere
-lehet.</p>
-<p>Mindig azt láttam, hogy a korán romlott s a nőknek és a
-tobzódásnak kiszolgáltatott emberek embertelenek és kegyetlenek; a
-temperamentum felfortyanása türelmetlenné, bosszúállóvá, dühössé
-teszi őket: a képzeletük, eltelve egyetlen tárgygyal, elfordul
-minden egyébtől; nem ismernek sem könyörületet, sem irgalmasságot,
-fel tudnák áldozni apjukat, anyjukat, az egész világot legkisebb
-élvezetüknek. Ellenkezőleg a boldog egyszerűségben nevelkedett
-embert a természet első rezdülései a gyöngéd és szeretetteljes
-szenvedélyek felé vezetik; részvétteljes szívét megindítja
-embertársainak szenvedése, remeg az örömtől, mikor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span>
-pajtását viszontlátja, karja gyöngéd ölelésre tárul, szeme a
-meghatottság könnyeit tudja ontani; szégyennek érzi, ha nem nyerte
-meg a rokonszenvet, megbánást érez, ha megbántott valakit. Ha
-vérének fellobbanó tüze élénkké, hevessé, hirtelen haragúvá teszi,
-egy pillanattal később látni szívének minden jóságát megbánásának
-kitörésében; sír, nyög a sérelem miatt, melyet okozott, a saját
-vérével fizetné meg azt a vért, a melyet ontott, egész fellobbanása
-elcsitúl, egész büszkesége megalázkodik hibájának érzése előtt. Ha
-őt magát sértik meg, legnagyobb fölháborodásában is lefegyverzi egy
-bocsánatkérés, egy szó; ép oly nyiltszívűen bocsátja meg mások
-hibáját, mint a hogy a magáét jóvá teszi. A fiatalság nem a kora
-sem a bosszúállásnak, sem a gyűlöletnek; a könyörületnek, a
-kegyelmességnek, a nagylelkűségnek a kora. Igen, ezt állítom és nem
-félek tőle, hogy a tapasztalás megczáfol; egy gyermek, a ki nem
-született rossznak és a ki megőrizte ártatlanságát húsz éves
-koráig, ebben a korban a legnagylelkübb, a legjobb, a legszeretőbb
-és legszeretetreméltóbb ember a világon. Meghiszem, hogy effélét
-még nem mondtak nektek: a ti filosofusaitoknak, a kik a kollégiumok
-minden romlottságában nevelkedtek, eszükben sincs, hogy ezt
-tudják.</p>
-<p>Az embert gyöngesége teszi káros szelleművé; közös
-nyomoruságaink vezetik szívünket a humanitáshoz; ha nem volnánk
-emberek, nem tartoznánk neki semmivel. Minden ragaszkodás az
-önmagában való elégtelenség jele; ha egy embernek sem volna az
-előbbire szüksége, eszébe se jutna arra gondolni, hogy egyesüljön
-velük.<a name="FNanchor_79" id="FNanchor_79"></a><a href=
-"#Footnote_79" class="fnanchor">79)</a> Így születik meg magából
-gyöngeségünkből törékeny boldogságunk. Az igazán boldog lény
-magányos lény; csak egyedül Isten élvez tökéletes boldogságot; de
-közülünk kinek van róla fogalma? Ha volna véges lény, a mely
-elegendő volna önmagának, miben telhetne gyönyörűsége a mi
-fogalmaink szerint? Egyedül volna, boldogtalan volna. Nem birom
-elképzelni, hogy a kinek nincs semmire szüksége, szerethessen
-valamit; <span class="pagenum"><a name="Page_299" id=
-"Page_299">-299-</a></span> nem birom elképzelni, hogy a ki nem
-szeret semmit, boldog lehessen.</p>
-<p>Ebből az következik, hogy embertársainkhoz nem annyira
-gyönyöreik, mint inkább szenvedéseik érzése által ragaszkodunk,
-mert ebben jobban látjuk természetünk azonosságát és az ő irántunk
-való ragaszkodásuknak biztosítékait. Ha közös szükségleteink
-érdek-közösségbe juttatnak, közös szenvedéseink érzelmi közösséget
-keltenek. A boldog ember látása nem annyira szeretetet, mint inkább
-irigységet kelt a többiekben, könnyen azzal vádolhatják, hogy olyan
-jogot bitorol, a mely nem illeti meg, a mikor kizárólagos
-boldogságot szerez magának s önzésünk szenved még az által is, hogy
-érezteti velünk, hogy ennek az embernek nincs ránk szüksége. De
-kinek nem esik meg a szíve a boldogtalanon, a kit szenvedni lát? Ki
-ne szeretné megszabadítani bajaitól, ha ez nem kerülne a
-jókívánságnál egyébbe? Hamarabb képzeljük magunkat a boldogtalan
-helyébe, mint a boldog emberébe; érezzük, hogy a két állapot egyike
-közelebbről érint bennünket, mint a másika. A szánakozás édes, mert
-a mikor a szenvedő helyébe képzeljük magunkat, e mellett érezzük
-azt a gyönyört, hogy nem szenvedünk úgy, mint ő. Az irigység keserű
-dolog, mert a boldog ember látása által az irigykedő épen nem jut
-az ő helyébe, ellenben bánkódást kelt benne, hogy ő nem az. Úgy
-tűnik fel, mintha az egyik fölmentene minket azok alól a bajok
-alól, a melyekben szenved, a másik pedig megfoszt minket azoktól a
-jóktól, a melyeket élvez.</p>
-<p>Ha fel akarjátok tüzelni és táplálni egy fiatal ember szívében a
-keletkező érzékenység rezdüléseit s a jellemét a jótékonyság és a
-jóság felé akarjátok fordítani, ne erjeszszétek benne a
-büszkeséget, a hiúságot, az irigységet az emberek csalékony
-boldogsága által, ne tárjátok korán szeme elé az udvarok pompáját,
-a paloták ragyogását, a látványosságok vonzó erejét, ne vezessétek
-a társaságokba, a ragyogó gyülekezetekbe, ne mutassátok neki a nagy
-társaság külső képét, mielőtt abba a helyzetbe nem hoztátok, hogy
-ezeket saját értékük szerint tudja megbecsülni. Megmutatni neki a
-világot, mielőtt megismerné az embereket, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> ez nem
-annyit tesz, mint formálni őt, hanem annyit, mint megrontani; nem
-annyi, mint oktatni, hanem annyi, mint megtéveszteni.</p>
-<p>Az emberek természetüknél fogva sem nem királyok, sem nem
-főurak, sem nem udvaronczok, sem nem gazdagok; valamennyien
-meztelenen és szegényen születtek, valamennyien alá vannak vetve az
-élet nyomorúságainak, a bánatnak, a bajoknak, a szükségleteknek, a
-mindenféle fájdalmaknak; végül mind halálra vannak ítélve. Valóság
-szerint ez az ember; ez alól senki halandó nincs kivéve. Kezdjétek
-tehát azon, hogy az emberi természetből azt tanulmányozzátok, a mi
-benne tőle elválaszthatatlan, a mi leginkább alkatrésze az
-embernek.</p>
-<p>Tizenhat éves korában az ifjú tudja, mit tesz az, szenvedni,
-mert maga is szenvedett, de alig tudja még, hogy más lények szintén
-szenvednek; az érzés nélküli látás még nem tudás és a mint százszor
-mondtam, a gyermek nem kívánja elképzelni, a mit mások éreznek,
-csak a saját bajait ismeri; de mikor az értékek első kifejtése
-fellobbantja benne a képzelet tüzét, elkezdi embertársaiban is
-érezni magát, felindulni panaszaikon és szenvedni fájdalmaik miatt.
-Akkor kell, hogy a szenvedő emberiség szomorú látványa meghozza
-szívébe az első megindulást, a melyet valaha érzett.</p>
-<p>Ha ezt a pillanatot nem könnyű észrevenni gyermekeitekben, kit
-okoltok érte? Oly korán kitanítottátok őket, hogy játszszanak az
-érzéseikkel, oly korán megtanítottátok az érzések nyelvére, hogy
-mindig ugyanazon a hangon beszélve, magatok ellen fordítják
-leczkéiket és nem engednek nektek semmi módot annak megitélésére,
-hogy mikor nem hazudnak többé, hanem elkezdik érezni, a mit
-mondanak. De nézzétek Emilemet: addig a korig, a meddig mostanáig
-vezettem, sem nem érzett, sem nem hazudott. Mielőtt tudta volna,
-mit tesz az, szeretni, nem mondta senkinek: <i>szeretlek;</i> nem
-írták neki elő, mikép kell magát az apja, anyja vagy nevelője
-betegszobájában viselnie; nem mutatták meg neki, mikép kell
-szenvelegni azt a szomorúságot, a melyet nem érez. Nem tesz úgy,
-mintha sírna bárkinek a halálán <span class="pagenum"><a name=
-"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> is, mert nem tudja, mit
-tesz az, meghalni. Ugyanaz az érzéketlenség, a mely a szívében van,
-megvan a modorában is. Közömbös minden iránt, a mi rajta kívül
-esik, mint minden más gyermek, nem érdeklődik semmi iránt;
-mindössze abban különbözik a többi gyermekektől, hogy nem akar úgy
-tünni fel, mintha érdeklődnék, mert nem olyan képmutató, mint
-ők.</p>
-<p>Emil keveset elmélkedett az érzékeny lényekről s így későn fogja
-megtudni, hogy mi a szenvedés és a halál. A panaszok és
-fájdalomkiáltások fogják majd felizgatni belsejét, a folyó vér
-látványára elfordítja szemeit, a haldokló állat vonaglása valami
-szorongást kelt benne, mielőtt tudná, honnan erednek ezek a
-felindulások. Ha buta és barbár maradt volna, akkor ezeket nem
-érezné, ha tanultabb volna, ismerné a forrásukat; nagyon is sok
-eszmét hasonlított össze arra, hogy ne érezzen semmit és nem eleget
-arra, hogy megértse, a mit érez.</p>
-<p>Igy támad a részvét, az első relativ érzés, a mely a természet
-rendje szerint érinti az emberi szívet. Hogy érző és részvétteljes
-legyen, tudnia kell a gyermeknek, hogy vannak hozzá hasonló lények,
-a melyek érzik, a mit ő érez, a kik érzik azokat a fájdalmakat,
-melyeket ő érzett és olyanokat, a melyekről fogalmának kell lennie,
-mert esetleg maga is érezheti még őket. Valóban, hogy indulhatnánk
-fel a részvéttől, ha nem az által, hogy önmagunkon kívül helyezzük
-és azonosítjuk magunkat a szenvedő állattal, úgyszólván kilépve
-saját énünkből s az övét öltve fel? Csak annyit szenvedünk, a
-mennyit, úgy véljük, ő szenved; nem önmagunkban, hanem ő benne
-szenvedünk. Így tehát senki sem válik érzővé előbb, mintsem a
-képzelete fölelevenedik és kezdi őt kiemelni önmagából.</p>
-<p>Hogy ezt a keletkező érzékenységet föltüzeljük és tápláljuk,
-hogy vezessük és kísérjük természetes hajlamában, mi egyebet kell
-tennünk, mint hogy a fiatal embernek tárgyakat tartunk elébe, a
-melyeken szívének kifelé ható ereje nyilvánulhat, melyek
-kitágítják, kiterjesztik más lényekre, a melyek mindenütt
-megtaláltatják őt önmagán kívül; ellenben gondosan eltávolítjuk
-azokat, a melyek megszűkítik, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> összetömörítik és
-feszültté teszik az emberben az ént; vagyis más szóval feltüzeljük
-benne a jóságot, az emberiességet, a könyörületességet, a
-jótékonyságot, mindazokat a vonzó és szelid szenvedélyeket, melyek
-természettől fogva tetszenek az embernek és megakadályozzuk az
-irigységnek, a kapzsiságnak és gyűlöletnek s mindazoknak a
-visszataszító és kegyetlen szenvedélyeknek a megszületését, melyek
-úgyszólván nemcsak semmivé teszik az érzékenységet, hanem negativvá
-is és kinzóivá válnak annak, a ki érzi őket.</p>
-<p>Azt hiszem, az összes előző elmélkedéseket két vagy három
-szabatos, világos és könnyen felfogható tételben foglalhatom
-össze.</p>
-<div class="chapter"></div>
-<h3>Első tétel.</h3>
-<p><i>Nem természete az emberi szívnek, hogy olyan emberek helyébe
-képzelje magát, a kik nálunknál boldogabbak, hanem csak olyanokéba,
-a kik sajnálatraméltóbbak.</i></p>
-<p>Ha ez alól a szabály alól kivételeket találunk, ezek inkább
-látszólagosak, mint reálisak. Igy tehát az ember nem képzeli magát
-annak a gazdagnak vagy nagyúrnak a helyébe, a kihez csatlakozik;
-még ha őszintén csatlakozik is, akkor sem tesz egyebet, mint hogy
-kisajátítja a maga számára jólétének egy bizonyos részét. Néha
-szeretjük, a mikor szerencsétlen, de a míg jól megy a dolga, nincs
-igazi barátja, legfeljebb az, a ki nem engedi magát a látszattól
-megtéveszteni és a ki inkább bánja, mint irigyli jólléte
-daczára.</p>
-<p>Bizonyos életbeli helyzetek meghatják az embert, mint például a
-mezei és pásztorélet. E derék boldog emberek látásának varázsát nem
-mérgezi meg az irigység, igazán érdeklődünk irántuk. Miért van az?
-Mert érezzük, hogy módunkban áll alászállani a béke és ártatlanság
-ez állapotába, élvezni ugyanazt a boldogságot; olyan alászállás ez,
-a mely csak kellemes eszmékkel tölt el, mert csak akarni kell, hogy
-élvezhessük. Mindig élvezetet szerez, látni az embernek
-<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
-"Page_303">-303-</a></span> saját lehetőségeit, szemlélni saját
-javát, még akkor is, ha nem akarja hasznát venni.</p>
-<p>Ebből az következik, hogy ha egy fiatal embert az emberiességre
-akarunk rávezetni, a helyett hogy mások ragyogó sorsát bámultatnók
-vele, inkább árnyoldalairól kell azt neki megmutatni és félelmet
-kelt benne kelteni iránta. Akkor nyilvánvaló következésképen meg
-kell hogy törje az útját a boldogsághoz a nélkül, hogy bárkinek is
-a nyomába lépne.</p>
-<h3>Második tétel.</h3>
-<p><i>Csak azok miatt a bajok miatt sajnálunk mást, a melyek ellen
-azt hiszszük, magunk sem vagyunk biztosítva.</i></p>
-<div class="blockquot">
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Non ignara mali, miseris
-succurrere disco.<br /></span>
-<p class="i7">Aeneis. I. 634.</p>
-</div>
-</div>
-</div>
-<p>Nem tudok semmi olyan szépet, semmi olyan mélyet, semmi olyan
-meghatót, semmi olyan igazat, mint ez a vers.</p>
-<p>Miért könyörület nélkül valók a királyok alattvalóik iránt? Mert
-sohasem számítják magukat embereknek. Miért olyan ridegek a
-gazdagok a szegények iránt? Mert nem félnek tőle, hogy maguk is
-szegények lesznek. Miért veti meg annyira a nemesség a népet?
-Azért, mert a nemes emberből sohasem lesz polgárember. Miért
-emberségesebbek, vendégszeretőbbek általában a törökök, mint mi?
-Azért, mert teljesen önkényes uralmukban az egyesek nagysága és
-vagyona mindig kétséges és ingadozó lévén, nem tekintik a
-lealacsonyodást és a nyomort maguktól idegen dolognak;<a name=
-"FNanchor_80" id="FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class=
-"fnanchor">80)</a> mindenki olyanná lehet holnap, mint a kin ma
-segít. Ez a gondolat, a mely minduntalan visszatér a keleti
-regényekben, valami megható elemet vegyít olvasásukba, a mi nincs
-meg a mi száraz morálunknak egész készletében.</p>
-<p>Ne szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy a maga dicsősége
-magaslatáról lenézze a szerencsétlenek szenvedését, a nyomorgók
-munkáját és ne reméljétek, hogy megszánja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> őket,
-ha úgy tekinti őket, mint magától idegeneket. Értessétek meg jól
-vele, hogy azoknak a boldogtalanoknak a sorsa az övé is lehet, hogy
-minden bajuk lábai alatt leselkedik, hogy egy előreláthatatlan és
-elkerülhetetlen esemény egy pillanatról a másikra beléjük
-merítheti. Tanítsátok meg, hogy ne számítson sem a születésére, sem
-a gazdagságára, mutassátok meg neki a szerencse minden
-forgandóságát; keressétek ki azoknak az embereknek mindig gyakori
-példáját, a kik nálánál magasabb helyzetből alább buktak ezeknél a
-szerencsétleneknél; az most nem tartozik a kérdésre, hogy a maguk
-hibájából-e vagy nem; hiszen tudja-e egyáltalán a gyermek, mi a
-hiba? Ne térjetek el soha ismereteinek rendjétől és csak azoknak az
-ismereteknek során világosítsátok fel, melyek felfogása körén belül
-esnek; nem szükséges nagyon tudósnak lennie, hogy érezze, hogy
-minden emberi bölcseség sem tudja neki megmondani, eleven volt-e
-egy bizonyos órában vagy sem, nem fogja-e még az éjszaka beállta
-előtt a fogát csikorgatni vesefájdalmai közben; gazdag lesz-e vagy
-szegény egy hónap mulva; nem fog-e egy éven belül evezni bikacsök
-alatt az algiri gályákon. Mindenek fölött pedig ne mondjátok neki
-mindazt hidegen, mint a katekizmus; hadd lássa, hadd érezze az
-emberi bajokat; reszkettessétek meg, rémítsétek meg képzeletét
-azokkal a veszedelmekkel, melyekkel minden ember szünet nélkül
-körül van véve; hadd lássa maga körül mindazokat a meredélyeket és
-a mikor hallgatja, a mint őket leírjátok, símuljon szorosabban
-hozzátok attól féltében, hogy beléjük esik. Azt vethetitek ellenem,
-hogy ezzel félénkké és gyávává teszszük. Meg fogjuk látni a
-következőkben; de most egyelőre tegyük emberségessé; ez mindenek
-fölött a fontos dolog számunkra.</p>
-<h3>Harmadik tétel.</h3>
-<p><i>A szánalom, amelylyel másvalaki baja iránt viseltetünk, nem
-igazodik a baj mennyisége szerint, hanem a szerint az érzés
-szerint, amelylyel azok iránt viseltetünk, a kik szenvednek
-benne.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_305" id=
-"Page_305">-305-</a></span></p>
-<p>Csak annyira sajnálunk egy szerencsétlent, a mennyire
-sajnálatraméltónak tartja magát nézetünk szerint ő maga. Bajaink
-fizikai érzése korlátozottabb, mint a mennyire látszik, de az
-emlékezet által, a mely érezteti velünk folytonosságukat s a
-képzelet által, a mely kiterjeszti őket a jövőre, lesznek a bajok
-szánalomraméltókká. Ez, azt hiszem egyike azoknak az okoknak, a
-melyek jobban megkeményítenek minket az állatok, mint az emberek
-bajai iránt, ámbár a közös érzékenység által velük is ép úgy
-közösséget kellene tartanunk. Alig sajnáljuk a taligás lovát
-istállójában, mert nem teszszük fel róla, hogy mialatt a szénáját
-eszi, gondol azokra az ostorcsapásokra, melyeket kapott és a
-fáradalmakra, melyek várnak rá. Még kevésbbé sajnáljuk a birkát,
-melyet legelni látunk, holott tudjuk, hogy nemsokára el fogják
-metszeni a nyakát, mert úgy véljük, hogy nem látja előre a maga
-sorsát. Ugyanúgy terjed ki ez az érzéketlenségünk az emberekre is;
-a gazdagok azzal vigasztalják magukat a rossz miatt, a mit az
-emberekkel tesznek, hogy ostobábbaknak hiszik őket, semmint ezeket
-a bajokat érezni tudnák. Általában én a szerint mérem azt az
-értéket, a melyet mindenki felebarátai boldogságának tulajdonít,
-hogy milyen értéket tulajdonít nekik maguknak. Természetes, hogy az
-ember könnyedén veszi azoknak az embereknek a boldogságát, a kiket
-megvet. Ne csodáljátok tehát, ha a politikusok olyan megvetéssel
-beszélnek a népről, sem hogy a legtöbb filozofus annyira igyekszik
-az embert gonosznak tüntetni fel.</p>
-<p>A népből áll az emberi nem; a mi nem nép, az oly csekély számú,
-hogy nem is érdemes számba venni. Az ember minden társadalmi
-osztályban ugyanaz; ha ez így van, akkor a legnépesebb osztályok
-érdemlik a legtöbb tiszteletet. A gondolkozó előtt az összes
-polgári megkülönböztetések elenyésznek; ugyanazokat a
-szenvedélyeket, ugyanazokat az érzéseket látja a béreslegényben,
-mint a hírneves férfiúban, nem lát rajtuk egyéb különbséget, mint a
-nyelvüket, a többé-kevésbbé mesterkélt szinezetet és ha van valami
-lényeges különbség köztük, akkor azok javára szól, a kik a
-legjobban tudnak tettetni. A nép olyannak mutatja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> magát,
-a milyen és nem szeretetreméltó; a nagyvilági embereknek azonban
-tettetniök kell; ha olyanoknak mutatnák magukat, a milyenek,
-borzalmat keltenének.</p>
-<p>Ugyanakkora adag boldogság és szenvedés van – mondják még
-bölcseink – minden társadalmi osztályban. Ez ép oly gyászos, mint a
-milyen tarthatatlan tétel, mert ha mindenki egyformán boldog, mi
-szükségem van bárkivel is törődni? Maradjon mindenki, a hogy van; a
-rabszolgával bánjanak rosszul, a beteg szenvedjen, a koldus
-senyvedjen el, nincs semmi nyereségük benne, ha megváltozik a
-helyzetük. Felsorolják a gazdag szenvedéseit és rámutatnak hiú
-örömeinek ürességére. Mily durva szofizma! A gazdag szenvedései nem
-következnek helyzetéből, de belőle magából, a ki helyzetével
-visszaél. Ha még szerencsétlenebb volna, mint a szegény, nem méltó
-a sajnálatra, mert bajai a saját művei és csak rajta múlik, hogy
-boldog legyen. A szerencsétlen szenvedése azonban az állapotából
-folyik, a ránehezedő sors kegyetlenségéből. Nincs az a megszokás, a
-mely le tudná venni róla a fáradság, a kimerültség, az éhség
-fizikai esetét; sem okosság, sem bölcsesség nem használ neki
-semmit, hogy kiemelje a helyzetéből folyó bajokból. Mit nyer azzal
-Epiktetes, ha előre látja, hogy a gazdája eltöri az ő lábát? Ezzel
-talán kevésbbé töri el? A baján felül megvan neki még az előrelátás
-baja is. Ha a nép olyan eszes volna, mint a milyen ostobának
-tartjuk, vajjon ezért mit tehetne mást, mint a mit tesz?
-Tanulmányozzátok az ebből a rendből való embereket és látni
-fogjátok, hogy más nyelven bár, de ugyanannyi szellem és több józan
-ész van bennük, mint ti bennetek. Tiszteljétek a fajtátokat;
-gondoljátok meg, hogy lényegileg a népek sommájából áll, hogy ha
-kivennék is belőle az összes királyokat és az összes filozófusokat,
-ezt alig lehetne észrevenni és a dolgok akkor sem mennének
-rosszabbul. Egy szóval tanítsátok meg tanítványotokat szeretni az
-összes embereket, még azokat is, a kik nem válnak az emberiség
-becsületére; gondoskodjatok róla, hogy ne csatlakozzék egyik
-osztályhoz sem, hanem találja fel magát minden osztályban;
-beszéljetek előtte az emberi nemről gyöngédséggel, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> sőt
-szánalommal, de sohasem megvetéssel. Ember, ne becstelenítsd meg az
-embert.</p>
-<p>Ezeken és más hasonló utakon, melyek ugyancsak ellenkezők a
-taposott utakkal, kell belehatolni a serdülő ifjú szivébe, hogy ott
-felszítsuk a természet első rezzenéseit, hogy ezeket kifejleszszük
-és az embertársakra kiterjeszszük; a mihez még hozzáteszem, hogy
-fontos dolog ezekhez a rezzenésekhez a lehető legkevesebb személyes
-érdeket hozzávegyíteni, mindenek fölött semmi hiúságot, semmi
-vetélkedést, semmi dicsvágyat, semmit azokból az érzésekből, melyek
-arra kényszerítenek, hogy a többiekkel összehasonlítsuk magunkat,
-mert ezek az összehasonlítások sohasem mennek végbe a gyűlölet
-bizonyos érzése nélkül azok iránt, a kik elsőbbségünket elvitatják,
-ha csak a saját önbecsülésünkben is. Akkor vagy elvakultnak kell
-lenni, vagy felingerlődni, gonosztevőnek vagy ostobának lenni;
-igyekezzünk elkerülni ezt az alternativát. Ezek az oly veszedelmes
-szenvedélyek előbb-utóbb föltámadnak, úgymondják, akaratunk
-ellenére is. Nem tagadom; minden dolognak megvan a maga ideje és
-helye; én csak azt mondom, hogy nem kell feltámadásukat
-elősegíteni.</p>
-<p>Ez annak a módszernek a szelleme, a melyet az ember elő kell
-hogy írjon magának. Ebben a példák és a részletek haszontalanok,
-mert itt kezdődik a jellemek csaknem végtelen elkülönböződése és
-mert minden példa, a melyet felhozhatnék, százezer közül legfeljebb
-egyre illenék. Ebben a korban kezdődik az ügyes nevelő igazi
-megfigyelői és nevelői szerepe is, a ki tudja a módját, hogy kell a
-sziveket vizsgálni, mikor formálásukon dolgozik. A míg a fiatal
-ember még nem gondol tettetésre és ezt még meg sem tanulta,
-akármily tárgyat nyujtunk is elébe, modoráról, szemeiről,
-mozdulatairól látjuk a benyomást, a melyet róla nyer; látjuk arczán
-lelkének minden mozdulatát; kémlelésük által megtanuljuk ezeket
-előre látni és végre aztán irányítani.</p>
-<p>Általános tapasztalat, hogy a vér, a sebesülések, a
-fájdalomkiáltások, a fájdalmas operácziók előkészületei és mindaz,
-a mi a szenvedés tárgyait állítja érzékeink elé, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span>
-hamarabb és általánosabban ragad meg minden embert. A pusztulás
-fogalma, összetettebb lévén, nem hat ránk ép úgy; a halál képe
-később és gyöngébben érint, mert senki sem tapasztalta maga-magán a
-meghalást; holttesteket kellett hogy lásson az ember, hogy
-érezhesse a haldoklók halálküzdelmeit. De ha ez a kép egyszer
-kialakult szellemünkben, nincs szemünknek rémesebb látvány, akár a
-teljes elpusztulás gondolatánál fogva, melyet az érzékek útján
-fölkelt, akár azért, mert tudva, hogy ez a pillanat kikerülhetetlen
-minden ember számára, élénkebben érintetteknek érezzük magunkat egy
-olyan helyzet által, a melyről biztosak vagyunk, hogy nem birjuk
-elkerülni.</p>
-<p>Ezeknek a különböző benyomásoknak megvannak a módosulásai és
-fokozatai, melyek minden egyén különleges jellemétől és eddigi
-szokásaitól függenek; de azért egyetemesek és senki sem lehet
-mentes alóluk. Vannak köztük, melyek lassúbbak és kevésbbé
-általánosak, melyek inkább hatnak az érzékeny lelkekre: ezek azok,
-a melyeket az erkölcsi kínok, a belső fájdalmak, keserűségek,
-lehangoltságok és bánatok keltenek. Vannak emberek, a kik csak
-fájdalomkiáltásokon és könnyeken tudnak megindulni, a keserűségtől
-szorongó szív hosszú és tompa zokogásai nem szakasztottak belőlük
-soha sóhajokat; egy levert arcz, egy sovány és fakó ábrázat,
-kihamvadt és sírni már nem tudó szem látása nem ríkatta meg őket; a
-lélek szenvedései rájuk nézve semmik, ők már ítéltek róluk, az ő
-lelkük nem érez semmit; ne várjatok tőlük egyebet, mint
-hajthatatlan szigort, ridegséget, kegyetlenséget. Lehet, hogy
-feddhetetlenek és igazságosak, de sohasem kegyelmesek, nagylelkűek,
-irgalmasok. Mondom, hogy igazságosak lehetnek, ha ugyan az lehet az
-ember, mikor nem könyörületes.</p>
-<p>De siettetek nagyon a fiatal embereket e szerint a szabály
-szerint megitélni, különösen azokat, a kik úgy lévén nevelve, a
-hogy lenniök kell, fogalmuk sincs erkölcsi szenvedésekről, a
-melyeket sohasem próbáltattak meg velük; mert, még egyszer mondom,
-csak azokon a bajokon sajnálkozhatnak, a melyeket ismernek és ez a
-látszólagos érzéketlenség, mely csak a tudatlanságból ered, hamar
-elérzékenyüléssé <span class="pagenum"><a name="Page_309" id=
-"Page_309">-309-</a></span> változik, mikor kezdik megérezni, hogy
-ezer fájdalom van az emberi életben, a melyet ők nem ismernek. A mi
-Emilemet illeti, ha volt benne gyermekkorában egyszerűség és józan
-ész, biztos vagyok benne, hogy ifjú korában lesz benne lélek és
-érzékenység, mert az érzések igazsága erősen függ a fogalmak
-helyességétől.</p>
-<p>De miért idézem ezt itt fel? Kétségkívül nem egy olvasóm
-szememre fogja vetni, hogy megfeledkeztem első elhatározásomról és
-arról az állandó boldogságról, melyet növendékemnek igértem.
-Boldogtalanok, haldoklók, a fájdalom és nyomor képei! Micsoda
-boldogság ez, micsoda élvezet egy fiatal szívnek, a mely az életre
-születik! Komor tanítója, a ki oly kellemes nevelést szánt neki,
-csak azért viszi bele az életbe, hogy szenvedjen. Azt fogják tehát
-mondani, de mit törődöm én ezzel? Azt igértem, hogy boldoggá
-teszem, nem pedig hogy boldognak fog látszani. Az én hibám-e, ha
-mindig meg hagyjátok magatokat téveszteni a látszattól s
-összetévesztitek a valóságot?</p>
-<p>Vegyünk két fiatalembert, a kinek ép most fejeződött be az első
-nevelése és két egyenesen ellenkező kapun át hatolnak bele a
-világba. Az egyik egyszerre felhág az Olympusra és elvegyül a
-legragyogóbb társaságban; bevezetik az udvarhoz, a nagyurakhoz, a
-gazdagokhoz, a szép asszonyokhoz. Fölteszem róla, hogy mindenütt
-ünneplik és nem vizsgálom ennek a fogadtatásnak a hatásait az
-eszére, fölteszem, hogy ellenáll nekik. A gyönyörök csak úgy
-röpködnek előtte, napról-napra újabb dolgok mulattatják,
-megvesztegető érdeklődéssel adja át magát mindennek. Látjátok, hogy
-figyelmes, buzgó, érdeklődő, meglep az első elámulása,
-megelégedettnek itélitek; de nézzétek lelkének állapotát, azt
-fogjátok hinni, hogy élvez; én azt hiszem, hogy szenved.</p>
-<p>Mit vesz észre először, ha a szemeit kinyitja? Állítólagos javak
-sokaságát, melyeket nem ismert és melyeknek nagyobb része csak egy
-pillanatra lévén elérhető a számára, úgylátszik, mintha csak azért
-mutatkoznék előtte, hogy aztán megfosztassék tőle. Ha egy palotában
-jár, látjátok nyugtalan kiváncsiságán, hogy azt kérdezi magában,
-<span class="pagenum"><a name="Page_310" id=
-"Page_310">-310-</a></span> mért nem palota az ő apai háza is.
-Minden kérdésre azt mondja, hogy folyton ennek a palotának a
-gazdájával hasonlítja össze magát és mindaz, a mi lealázót talál
-ebben az összehasonlításban, élesíti hiuságát azzal, hogy
-fellázítja. Ha magánál szebben öltözött ifjúval találkozik, látom,
-hogy titokban zúgolódik szüleinek kapzsisága miatt. Ha díszesebben
-van öltözve, mint más, az fáj neki, hogy ez a másik elhomályosítja
-származásával vagy szellemével és minden cziczomája meg van alázva
-egy egyszerű posztóruha előtt. Ha egyedül ragyog egy társaságban,
-ha lábujjhegyre emelkedik, hogy jobban lássák, kinek ne volna
-titokban kedve lejebbszállítani egy fiatal nyegle nagyzoló és hiú
-modorát? Minden mintegy szándékosan összejátszik, egy komoly ember
-nyugtalanító tekintete, egy élczelődő gúnyos szavai hamar eljutnak
-hozzá és ha csak egyetlen ember is lenézi, ennek az egy embernek a
-megvetése azonnal megmérgezi az összes többieknek tapsait.</p>
-<p>Adjunk meg neki mindent, pazaroljuk rá a kellemességeket, az
-előnyöket, legyen szép külsejű, szellemmel tele, szeretetreméltó.
-Az asszonyok kapni fognak rajta, de a mikor kapnak rajta, mielőtt
-szeretné őket, hamarabb teszik bolonddá, mint szerelmessé; lesznek
-jó szerencséi, de nem lesz benne sem lelkesedés, sem szenvedély,
-hogy élvezze őket. Mindig idő előtt teljesülő vágyainak nem lévén
-soha idejük kifejlődni a gyönyörök ölében, csak a kényszer
-boszúságát fogja érezni, az ő nemének boldogságára rendelt nem
-visszássá lesz előtte és betelik vele, mielőtt még ismerné; ha
-tovább is köztük marad, csak hiúságból teszi; ha pedig igazi
-hajlamból ragaszkodik hozzájuk, azt fogja találni, hogy nemcsak ő
-fiatal, ragyogó és szeretetreméltó és kedveseiben nem fogja mindig
-a hűség csodáit találni.</p>
-<p>Nem szólok a pletykákról, árulásokról, rágalmakról, a mindenféle
-fajta kiábrándulásokról, melyek az ilyen élettől
-elválaszthatatlanok. Azt mondják, a világ kitapasztalása undorral
-tölt el iránta; én csak az első illuzióhoz fűződő
-kellemetlenségekről beszélek.</p>
-<p>Mily ellentét annak számára, a ki eddigelé bezárva családja és
-barátai körébe, ezek minden figyelme tárgyának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> látta
-magát s a ki egyszerre belép a dolgok egy olyan rendjébe, az oly
-keveset számít, mintegy elmerülve látja magát egy idegen körben, ő,
-a ki oly sokáig a maga körének központja volt! Mily sértéseket,
-mily megalázásokat kell tapasztalnia, míg az ismeretlenek között
-elveszti a maga fontosságáról való képzelődéseket, melyeket övéinek
-körében szerzett és nevelt nagyra! Gyermekkorában minden a kedvében
-járt, minden körülötte sürgölődött; ifjú korában ő kell hogy
-engedjen mindenkinek, különben ha meg találna feledkezni magáról és
-meg akarná tartani régi modorát, mily durva leczkék szorítanák
-vissza saját korlátai közé! Az a megszokás, hogy könnyű szerrel
-megszerzi vágyainak tárgyait, arra viszi, hogy sokra vágyódjék és
-szüntelenül érezteti vele a nélkülözéseket. Minden, a mi hízeleg
-neki, izgatja, mindent, a mije másoknak van, kérni akarna; sóvárog
-minden után, irigyli az egész világot, uralkodni akarna mindenütt;
-a hiúság emészti, a féktelen vágyak heve fellobbantja fiatal
-szívét; a féltékenység és gyűlölség a vágyakkal együtt születik meg
-benne, minden emésztő szenvedély egyszerre támad rá; beleviszi
-izgatottságát a világ forgatagába, hazahozza magával minden este,
-önmagával és másokkal elégedetlenül tér haza, ezer hiábavaló
-tervvel eltelve alszik el, ezer káprázattól megzavarva és a gőgje
-még az álmában is elébe rajzolja a képzelt jókat, melyek vágya
-kínozza és a melyeket soha életében sem fog kérni. Ime, a ti
-tanítványotok; lássuk most a miénket.</p>
-<p>Ha az első látvány, a mely szemébe szökik, a szomorúság tárgya,
-az első önmagára eszmélés a gyönyör érzését adja neki. Látva,
-mennyi bajtól mentes, boldogabbnak érzi magát, semmint gondolná.
-Osztozik felebarátai szenvedéseiben, de ez az osztozás önkéntes és
-szelid. Egyszerre élvezi a szánalmat, melylyel bajaik iránt
-viseltetik és a boldogságot, hogy ő mentes tőlük; az erőnek abban
-az állapotában érzi magát, a mely túláraszt minket és másutt
-érvényesíti a jóllétünkre fölösleges tevékenységet. Hogy szánhassuk
-másvalakinek a baját, kétségkívül ismernünk kell, de nem kell
-éreznünk. Ha az ember szenvedett, vagy attól fél, hogy szenvedni
-fog, sajnálja azokat, a kik szenvednek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> de a
-míg az ember szenved, csak önmagát szánja. Ha most már, mindenki
-alá lévén vetve az élet nyomorúságainak, másokra csak azt az
-érzését költi, a melyre magának nincs ép most szüksége, ebből az
-következik, hogy a részvétnek nagyon kellemes érzésnek kell lenni,
-mert tanuságot tesz a mi javunkra és hogy ellenkezőleg a kegyetlen
-ember mindig boldogtalan, mivel szivének állapota nem enged neki
-semmi fölösleges érzelmességet, a melyeket mások szenvedései felé
-fordíthatna.</p>
-<p>A boldogságot nagyon is a látszat szerint itéljük meg; ott
-tételezzük fel, a hol a legkevésbbé van meg, ott keressük, a hol
-nem is lehet; a vidámság csak nagyon csalékony jel. A vidám ember
-gyakran csak egy olyan boldogtalan, a ki félre akar vezetni másokat
-és el akarja kábítani magát. Azok a társaságban annyira nevetős,
-annyira nyíltszivű, annyira derült emberek csaknem mind búsak és
-mogorvák odahaza és a cselédjeik adják meg az árát annak az
-élvezetnek, a melyet ők a társaságuknak szereznek. Az igazi
-megelégedettség nem vidám, nem is kicsapongó; az ember félti ezt a
-nagyon kellemes érzést, a melyet érez, gondol vele, élvezi, fél,
-hogy el találja rezzenteni. Az igazán boldog ember nem sokat beszél
-és nem sokat nevet; úgyszólván belezárja boldogságát a szivébe. A
-csillogó szem, a zajos öröm az undort és az unalmat leplezi. A
-melancholia ellenben a gyönyör barátnője; a legédesebb élvezeteket
-az ellágyulás és a könnyek kísérik és a féktelen öröm hamarabb
-fakaszt könnyeket, mint nevetést.</p>
-<p>Ha a mulatságok sokasága és változatossága kezdetben
-hozzájárulni látszik a boldogsághoz, ha az egyenletes élet
-egyformasága kezdetben unalmasnak látszik, ha jobban belenézünk,
-ellenkezőleg azt találjuk, hogy a lélek legédesebb megszokása az
-élvezet mérséklésében áll, a mely kevés hatáskört enged a vágynak
-és az undornak. A vágyak nyugtalansága eredményezi a kiváncsiságot,
-az állhatatlanságot, a zajos élvezetek üressége idézi elő az
-unalmat. Az ember sohasem únja magát helyzete miatt, a mikor nem
-ismer kellemesebb helyzetet. Minden emberek között a világon a vad
-emberek a legkevésbbé kiváncsiak és a legkevesebbet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span>
-unatkozók; nekik minden közömbös; nem a dolgokból merítik
-élvezetüket, hanem önmagukból, semmittevéssel töltik életüket és
-nem unatkoznak soha.</p>
-<p>A nagyvilági ember teljesen benne van az álarczában. Csaknem
-sohasem élvén önmagában, mindig idegen önmagával szemben és rosszul
-érzi magát, ha önmagába kell térnie. Hogy mi ő, az neki semmi, hogy
-minek látszik, az neki minden.</p>
-<p>Nem tehetek róla, annak a fiatal embernek az arczán, a kiről az
-imént beszéltem, valami szemtelen, édeskés, affektált vonást
-képzelek, a mely visszatetszik és visszariasztja az egyszerű
-embereket; az én ifjamon pedig érdekes és egyszerű fiziognomiát,
-mely a megelégedést, a lélek igazi derültségét mutatja, a mely
-becsülést, bizalmat sugall és a mely úgy tetszik, mintha csak a
-barátság kiáradására várna, hogy odaadja a maga barátságát azoknak,
-a kik közelednek hozzá. Azt hiszik, az arczkifejezés nem egyéb,
-mint egyszerű kifejlődése olyan vonásoknak, melyeket a természet
-már meghatározott. A mi engem illet, én azt hiszem, hogy ezen a
-kifejlődésen túl egy ember arczának vonásai észrevétlenül alakulnak
-ki és nyernek kifejezést a lélek bizonyos gyakori és megszokott
-benyomásaiból. Ezek a benyomások kifejeződnek az arczon, az
-teljesen bizonyos; és mikor megszokássá válnak, tartós nyomokat
-kell hogy hagyjanak. Így fogom én fel, hogy az arczkifejezés jelzi
-a jellemet és hogy néha az egyikről ítélni lehet a másikra, a
-nélkül, hogy rejtelmes magyarázatokat keresnék, melyek olyan
-ismereteket tételeznek fel, a milyenekkel nem birunk.</p>
-<p>A gyermeknek csak két kifejezett lelki állapota van: nevet vagy
-sír; a közbenesők rá nézve nem jelentenek semmit; szüntelenül az
-egyiktől másikhoz fordul. Ez a folytonos váltakozás megakadályozza,
-hogy az arczára bármiféle állandó benyomást tegyenek és hogy ez az
-arcz valamiféle arczkifejezést öltsön; de abban a korban, mikor
-érzékenyebbé válik s élénkebbek és állandóbbak lesznek a
-hangulatai, a legmélyebb benyomások olyan nyomokat hagynak,
-melyeket nehezebb lerombolni és a lélek szokásszerű állapotából
-keletkezik a vonásoknak olyan elrendeződése, melyet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> az idő
-eltörölhetetlenné tesz. Mindazáltal nem ritka dolog, hogy az
-emberek különböző életkorokban megváltoztatják az
-arczkifejezésüket. Több hasonló esetet láttam és mindig azt
-találtam, hogy azok, a kiket jól megfigyelhettem és figyelemmel
-kísérhettem, megváltoztatták szokásos szenvedélyeiket is. Maga ez a
-megfigyelés, melyben biztos vagyok, elhatározónak tünik fel nekem
-és helyén van egy a nevelésről szóló értekezésben, a hol fontos
-dolog, hogy megtanuljuk a lélek mozdulatait külső jelekről
-megítélni.</p>
-<p>Nem tudom, hogy azért, mert nem tanulta meg utánozni a
-konvenczionális modort és olyan érzéseket tettetni, a melyek
-nincsenek meg benne, az én fiatal emberem kevésbbé szeretetremeltó
-lesz-e; most nem is arról van szó. Én csak azt tudom, hogy
-szeretetteljesebb lesz és még úgy se tudnám elhinni, hogy az, a ki
-csak önmagát szereti, elég jól tud tettetni, hogy ép úgy tessék,
-mint az, a ki másokhoz való ragaszkodásából a boldogság új érzését
-meríti. De a mi magát ezt az érzést illeti, én azt hiszem, hogy
-eleget mondtam róla, hogy rávezessek erre a pontra egy okos olvasót
-és kimutassam, hogy nem mondtam ellent magamnak.</p>
-<p>Visszatérek tehát módszeremhez és ezt mondom: Mikor a kritikus
-kor eljő, nyujtsatok a fiatalembereknek olyan látványokat, a melyek
-visszatartják őket, nem pedig olyan látványokat, melyek felizgatják
-őket; térítsétek el fejledező képzelődésüket olyan tárgyak által, a
-melyek a helyett, hogy fellobbantanák érzékeiket, visszafojtják
-hatásukat. Távolítsátok el őket a nagy városoktól, a melyekben a
-nők cziczomája és szerénytelensége sietteti és megelőzi a természet
-leczkéit, a hol minden olyan élvezeteket tár szemük elé, a melyeket
-nem kellene ismerniök, mielőtt válogatni tudnának bennük.
-Vezessétek őket vissza első lakásukba, a hol a mezei egyszerűség
-nem engedi oly rohamosan kifejlődni koruk szenvedélyeit, vagy ha a
-művészet iránti ízlésük még a városhoz köti őket, akadályozzátok
-meg bennük épen ez által az ízlés által a veszedelmes tétlenséget.
-Válogassátok meg gondosan társaságaikat, foglalkozásaikat,
-szórakozásaikat, csak megható, de szerény képeket mutassatok
-<span class="pagenum"><a name="Page_315" id=
-"Page_315">-315-</a></span> nekik, a melyek megindítják őket a
-nélkül, hogy eltévelyítenék, a melyek táplálják érzékenységüket, a
-nélkül, hogy felindítanák érzékeiket. Gondoljatok arra is, hogy
-mindenütt kell egy s más túlzástól félni és hogy a mértéktelen
-szenvedélyek mindig több bajt csinálnak, mint a mennyit az ember el
-tud hárítani. Nem arról van szó, hogy betegápolót, irgalmas
-testvért csináljatok növendéketekből, hogy tekintetét a fájdalmak
-és szenvedések folytonos látványaival bántsátok, hogy betegtől
-beteghez hordozzátok, kórházból-kórházba és a vesztőhelyről a
-börtönökbe. Meg kell indulnia az emberi nyomoruságok láttára, nem
-pedig eltompulnia. Ha sokáig ugyanazok a látványok érik az embert,
-akkor már nem érzi a benyomásaikat, a megszokás hozzászoktat
-mindenhez, a mit nagyon is gyakran lát az ember, azzal a képzelete
-nem foglalkozik már sokáig, pedig csak a képzelet érezteti velünk
-mások bajait; így válnak a papok és orvosok, épen mert nagyon
-sokakat látnak szenvedni és meghalni, könyörtelenekké. Növendéketek
-tehát ismerje meg az ember sorsát és felebarátai nyomoruságait, de
-ne legyen nagyon gyakran a tanújuk. Egyetlen jól megválasztott
-tárgy, megfelelő világításban megmutatva egy hónapra való
-megilletődéssel és elmélkedéssel tölti el. Nem annyira arra, a mit
-lát, mint a visszagondolás arra, a mit látott, határozza meg az
-ítéletet, melyet alkot róla és a tartós benyomás, melyet valamely
-tárgyról nyer, nem annyira magából a tárgyból ered, mint inkább a
-szempontból, a mely szerint az ember rá való emlékeit visszaidézi.
-Ha így rendezitek be a példákat, a tanításokat, a képeket, akkor
-sokáig eltompíthatjátok az érzékek éleit és eltéríthetitek a
-természetet azzal, hogy a saját útmutatásait követitek.</p>
-<p>A szerint, a mint az ismereteket szerzi, válaszszatok olyan
-eszméket, melyek ezekkel kapcsolatban vannak; a szerint, a mint
-vágyai felgyulladnak, válaszszátok ki a visszafojtásukra alkalmas
-képeket. Egy öreg katona, a ki erkölcseivel ép úgy kitüntette
-magát, mint vitézségével, azt beszélte nekem, hogy kora ifjúságában
-az apja, a ki okos ember volt, de nagyon jámbor, látva, hogy
-kifejlő temperamentuma a nők felé vonja, nem mulasztott el semmit,
-hogy <span class="pagenum"><a name="Page_316" id=
-"Page_316">-316-</a></span> visszatartsa, de végül mikor minden
-gondoskodása daczára érezte, hogy kisiklik a kezéből, jónak látta
-elvinni a vérbajosok kórházába és a nélkül, hogy bármire is
-figyelmeztette volna, bevezette egy terembe, a hol ezeknek a
-szerencsétleneknek egy csapata bűnhődött a borzalmas gyógykezelés
-által azokért a kicsapongásokért, a melyek idáig juttatták. Erre az
-undok látványra, a mely egyszerre fellázította az összes érzékeket,
-a fiatal ember kevés híján elájult. «Eredj, nyomorult kéjencz,
-mondta neki akkor az apja heves hangon, kövesd az aljas hajlamot, a
-mely magával ragad téged, csakhamar boldognak fogod magadat
-mondani, ha bejuthatsz ebbe a terembe, vagy áldozatául esve a
-leggyalázatosabb kínoknak, arra fogod kényszeríteni apádat, hogy
-hálát adjon Istennek a halálodért.»</p>
-<p>Ez a pár szó, hozzájárulva az energikus képhez, a mely a fiatal
-ember elé tárult, olyan hatást tett rá, a mely nem fog soha
-elmosódni. Állásából folyólag arra lévén kárhoztatva, hogy
-ifjúságát a helyőrségekben töltse, jobbnak látta elviselni
-bajtársai minden csúfolódását, mint utánozni feslett életmódjukat.
-«Ember voltam, – mondta nekem – megvoltak a gyöngeségeim, de
-mostani életkoromig sem birtam utczai nőre borzalom nélkül nézni.»
-Nevelő, keveset beszélj; de tanuld meg megválasztani a helyeket, az
-időket, a személyeket, aztán minden tanításodat add példák útján s
-biztos lehetsz hatásukról.</p>
-<p>A gyermekkor felhasználása csekély fontosságú; a baj, a mely
-ekkor becsúszik, nem gyógyszer nélküli és a jó, a mi ekkor
-bekövetkezhetik, később is megjöhet. De nem így áll a dolog a
-serdülő korral, a mikor az ember tulajdonképen elkezd élni. Ez a
-kor sohasem tart elég sokáig ahhoz a haszonhoz képest, a melyet
-húzni lehet belőle és fontossága szünet nélküli figyelmet követel,
-ezért vetek olyan nagy súlyt meghosszabításának művészetére. A
-helyes művelés legjobb szabályainak egyike mindent késleltetni, a
-meddig csak lehet. Tegyétek a haladást lassúvá és biztossá,
-akadályozzátok meg, hogy az ifjú férfivá legyen abban a
-pillanatban, a mikor nem marad számára semmi tennivaló, hogy az
-legyen. A míg a test növekszik, kialakulnak és kifejlődnek
-<span class="pagenum"><a name="Page_317" id=
-"Page_317">-317-</a></span> azok a szellemek, melyek arra vannak
-hivatva, hogy balzsamossá tegyék a vérét és erőssé az idegeit. Ha
-más irányt adsz nekik és ha a mi arra van hivatva, hogy
-tökéletesítsen egy egyént, egy más egyén kialakulására szolgál,
-mindkettő a gyöngeség állapotában marad és a természet műve
-tökéletlen marad A szellem működését is érinti ez a változás és a
-léleknek, ép oly törékeny lévén mint a test, csak gyöngék és
-bágyadtak a functiói. A vastag és erős tagok nem teszik sem a
-bátorságot, sem a lángészt és én előttem nyilvánvaló, hogy a lélek
-ereje nem jár együtt a testével, ha máskülönben a két substantia
-közlekedésének a szervei rosszul vannak elrendezve. De lehetnek
-bármi jól elrendezve, mindig gyöngén fognak hatni, hacsak kimerült,
-elszegényült és a gépezet minden rugójának erőt és hatékonyságot
-adó substantiától megfosztott vér az alapjuk. Általában több lelki
-frisseséget vehetni észre azokban az emberekben, a kiknek ifjú évei
-meg voltak óva az idő előtti romlástól, mint azokban, a kiknek
-kicsapongása a rávaló képességgel egy időben kezdődött; kétségkívül
-ez egyik oka annak, hogy az erkölcsös népek miért mulják felül
-józan ész és bátorság dolgában azokat, a melyeknek nincs erkölcsük.
-Ezek csak valamiféle apró és finomkodó tulajdonságokkal tűnnek ki,
-a melyeket szellemnek, elmésségnek, ravaszságnak neveznek; de a
-bölcseség és ész ama nagy és nemes funktiói, melyek
-megkülönböztetik az embert és becsületére válnak jó tettei által,
-erényei által, valóban hasznos tevékenysége által, csak az
-előbbiekben találhatók.</p>
-<p>A nevelők panaszkodnak, hogy a fiatalságot fegyelmez hetetlenné
-teszi korának heve és én belátom ezt. De nem az ő hibájuk-e? Ha
-egyszer megengedték, hogy ez a hév az érzékek útján vegyen irányt,
-nem tudják-e, hogy többé már nem lehet neki más irányt adni? A
-pedáns hosszú és hideg szónoklatai kitörlik-e növendéke szelleméből
-azoknak az élvezeteknek a képét, melyeket magába szívott?
-Száműzik-e szivéből a vágyakat, melyek kínozzák? Elfojtják-e
-temperamentumának hevét, melyről már tudja, mire való? Nem fog-e
-felingerlődni azok ellen az akadályok ellen, melyek útjába állnak
-az egyedüli boldogságnak, a melyről <span class="pagenum"><a name=
-"Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> fogalma van? És mi
-egyebet lásson abban a szigorú törvényben, melyet megszabnak neki a
-nélkül, hogy meg tudnák vele tartatni, mint egy embernek a
-szeszélyét és gyűlölségét, a ki kínozni igyekszik őt? Csoda-e, ha
-fellázad és szintén gyűlöli őt?</p>
-<p>Jól fel tudom fogni, hogy mikor az ember engedékenyebbé lesz,
-elviselhetőbbé teszi magát és látszólagos tekintélyre tesz szert.
-De azt nem látom be, hogy mire jó a tekintély, ha csak azzal
-szerezzük meg növendékünk fölött, hogy melengetjük azokat a
-bűnöket, melyeket el kellene vele fojtatnunk; ez olyan, mintha
-azzal akarnának egy szilaj lovat megfékezni, hogy a lovász
-beleugratja egy meredek mélységbe.</p>
-<p>Az ifjúnak ez a heve épen nem akadálya a nevelésnek; épen általa
-teljesedik és fejeződik be; általa nyertek hatalmat a fiatal ember
-szíve fölött, mikor már többé nem gyöngébb, mint ti. Első vonzalmai
-azok a gyeplők, melyek által irányítjátok minden mozdulatát; szabad
-volt s most alávetettnek látom. A míg nem szeretett semmit, csak
-önmagától és szükségleteitől függött; a mint szeret, akkor már függ
-ragaszkodásaitól. Így alakulnak ki az első kötelékek, melyek
-egyesítik fajával. A mikor erre irányítja keletkező érzékenységét,
-ne gondoljátok, hogy ez mindjárt magába ölel minden embert és hogy
-ez a szó: emberi, nem jelent neki valamit. Nem, ez az érzékenység
-előbb a hozzá hasonlókra korlátozódik és nem ismeretlenek lesznek a
-hozzá hasonlók, hanem azok, a kikkel kapcsolatai vannak, a kiket a
-megszokás kedvesekké vagy szükségesekké tett számára, a kikkel a
-gondolkodás és érzés módjának nyilvánvaló közösségeit látja, a
-kiket ugyanazoknak a szenvedéseknek lát kitéve, melyeket maga is
-szenvedett és a kik ugyanazokra az örömökre fogékonyak, melyeket ő
-is élvezett, szóval azok, a kiket a természetnek nyilvánvalóbb
-azonossága hajlandóbbakká tesz a kölcsönös szeretetre. Csak mikor
-már ezerféle módón kiművelte természetét, csak a saját érzéseiről
-és azokról való sok elmélkedés után, melyeket másokban vett észre,
-lesz képes eljutni odáig, hogy egyéni fogalmait általánosíthassa az
-emberiség elvont eszméje alatt és különleges <span class=
-"pagenum"><a name="Page_319" id="Page_319">-319-</a></span>
-vonzódásait összekapcsolja azokkal, a melyek azonosíthatják őt
-fajával.</p>
-<p>A mikor képessé lesz a vonzalomra, fogékonynyá válik mások
-vonzalmai iránt is<a name="FNanchor_81" id=
-"FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class="fnanchor">81)</a>
-és már ezúttal is figyelmessé a vonzalom jelei iránt. Látjátok-e,
-mily új uralmat nyertek ezzel felette? Mily lánczokat fűztetek
-szíve köré a nélkül, hogy ő észrevenné? Mit fog érezni, mikor a
-szeme megnyílik önmaga fölött és látni fogja, hogy mit tettetek
-érte, a mikor össze tudja magát hasonlítani a korabeli többi fiatal
-emberekkel és össze tud hasonlítani titeket más nevelőkkel! Mondom,
-mikor azt meglátja, de óvakodjatok neki megmondani; ha megmondjátok
-neki, nem fogja többé látni. Ha az engedelmességet azoknak a
-gondoskodásoknak viszonzásául követelitek tőle, melyekben
-részesítettétek, azt fodja hinni, hogy rászedtétek: azt fogja
-magában gondolni, hogy úgy tettetek, mintha ingyen tettetek volna
-neki szolgálatokat, holott az volt a czélotok, hogy adóssággal
-terheljétek meg és olyan szerződéssel kötelezzétek le, melybe ő nem
-egyezett bele. Hasztalan tennétek hozzá, hogy a mit kivántok tőle,
-csak az ő érdekében való; elvégre mégis kivánjátok és olyasvalamire
-hivatkozva kivánjátok, a mit az ő beleegyezése nélkül tettetek. Ha
-a szerencsétlen ember elfogadja a pénzt, a melyet látszólag adnak
-neki és aztán akarata ellenére besorozzák érte katonának, akkor
-igazságtalanságot kiabáltok; nem vagytok e még igazságtalanabbak, a
-mikor növendéketektől megkéritek azoknak a gondoskodásoknak az
-árát, melyeket ő nem fogadott el?</p>
-<p>A hálátlanság ritkább volna, ha kevésbbé általánosak volnának az
-uzsorakamatra való jótétemények. Az ember szereti azt, a mi jót
-tesz neki; ez oly természetes érzés! A hálátlanság nincs az ember
-szivében, de az érdek benne van; kevesebb a háládatlan
-lekötelezett, mint az érdekből <span class="pagenum"><a name=
-"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> adakozó.<a name=
-"FNanchor_82" id="FNanchor_82"></a><a href="#Footnote_82" class=
-"fnanchor">82)</a> Ha eladod nekem adományaidat, megveszem őket
-áruk szerint; ha azonban úgy teszel, mintha ideajándékoznád és
-aztán eladod a magad szabta áron, akkor csalsz; az teszi az
-adományt megbecsülhetetlenné, hogy ingyenes. A szív csak az önmaga
-törvényeit fogadja el; ha le akarjuk kötelezni, fölmentjük s azzal
-kötelezzük le, hogy szabadnak hagyjuk.</p>
-<p>Mikor a halász a vízbe veti a horgot, odajön a hal és mit sem
-sejtve körülötte marad; de mikor a csalétek alá rejtett horogba
-beleakad és észreveszi, hogy a zsinór felhúzódik, igyekszik
-menekülni. Vajjon a halász jóltevője-e? A hal hálátlan-e? Van-e
-arra eset, hogy valaki, a kit elfelejtett a jóltevője, elfelejti
-ezt? Ellenkezőleg, mindig örömest beszél róla, nem is tud rá
-megindulás nélkül gondolni; ha alkalmat talál rá, hogy valami
-váratlan szolgálattal kimutathatja neki, hogy emlékszik a
-jótéteményeire, mily benső megelégedéssel elégíti ki a háláját!
-Mily édes örömmel ismerteti fel magát! Mily elragadtatva mondja
-neki: Most rám került a sor! Ime, ez a természet szava; az igazi
-jótétemény sohasem talál hálátlanságra.</p>
-<p>Ha tehát a hála természetes érzés és a hatását nem rontjátok le
-saját hibátokkal, biztosak lehettek benne, hogy növendéketek, mikor
-be kezdi látni gondoskodástok értékét, fogékony lesz iránta,
-föltéve, hogy nem magatok tűztétek ki az árát; és ezek a
-gondoskodások az ő szivében olyan tekintélyt szereznek nektek,
-melyet semmi sem tud lerombolni. De míg jól meg nem győződtetek
-erről az előnyről, óvakodjatok, hogy el ne játszátok azzal, hogy
-túlságos értéket tulajdoníttok benne magatoknak. Ha előtte
-dicsekedtek szolgálataitokkal, ez annyi, minthogy elviselhetetlenné
-teszitek őket; elfeledni őket annyi, mint emlékeztetni őt rájuk.
-Addig, a míg ideje, hogy ember módjára bánjatok vele, ne legyen
-soha szó arról, hogy mivel tartozik nektek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> csak
-arról, hogy mivel tartozik magának. Hogy tanulékonnyá tegyétek,
-hagyjátok meg neki teljes szabadságát; vonuljatok vissza tőle, hogy
-keressen titeket, emeljétek föl lelkét a hála nemes érzelméhez
-azzal, hogy mindig csak az ő érdekéről beszéltek neki. Megmondtam
-már, hogy nem szabad neki arról beszélni, hogy a mit tettetek, az ő
-javára való volt, addig, a míg abba a helyzetbe jut, hogy
-megérthesse; efféle beszédetekben csak függésteket látná s csak
-szolgájának tekintene benneteket. De most, hogy kezdi érezni, mit
-tesz az, szeretni, érzi azt is, mily édes kötelék fűzhet egy embert
-ahhoz, a kit szeret és abban a buzgalomban, a melylyel szüntelenül
-vele foglalkozik, nem látja többé a rabszolga ragaszkodását, hanem
-a barát szeretetét. Mert semminek sincs akkora súlya az emberi
-szívre, mint a jól felismert barátság szavának, mivel tudjuk, hogy
-mindig csak a magunk érdekében szól hozzánk. Azt el lehet hinni,
-hogy a jóbarát téved, de nem, hogy meg akar téveszteni. Néha
-ellenállunk tanácsainak, de sohasem vetjük meg őket.</p>
-<p>Most végre belejutunk az erkölcsi rendbe: egy új emberi lépést
-tettünk. Ha itt helyénvaló volna, megkísérteném kimutatni, hogy
-támadnak fel a szív első megmozdulásaiból a lelkiismeret első
-szavai és hogy születnek a szeretet és gyűlölet első érzéseiből a
-jó és rossz első fogalmai. Megmutatnám, hogy az <i>igazság</i> és
-<i>jóság</i> nem merő elvont szavak, merőben az értelem alkotta
-morális valóságok, hanem a lélek valódi vonzalmai, megvilágosítva
-az ész által, melyek nem egyebek, mint kezdetleges vonzalmaink
-által megszabott lépései a haladásnak; hogy csupán az ész által,
-függetlenül a lelkiismerettől nem lehet semmiféle természetes
-törvényt megállapítani és hogy a természet minden joga csupán
-kiméra, ha nincs az emberi szív valami természeti szükségére
-alapítva.<a name="FNanchor_83" id="FNanchor_83"></a><a href=
-"#Footnote_83" class="fnanchor">83)</a> Azt hiszem azonban, itt nem
-<span class="pagenum"><a name="Page_322" id=
-"Page_322">-322-</a></span> az a dolgom, hogy metafizikai és
-erkölcsi értekezéseket, vagy bármiféle tanulmányokat adjak; elég,
-ha megjelölöm érzéseink és ismereteink rendjét és haladását,
-vonatkozásban szervezetünkre. Mások talán már bizonyítani fogják
-azt, a mire én itt csak utalok.</p>
-<p>Az én Emilem mostanáig csak önmagát vette tekintetbe s most az
-első tekintet, melyet embertársaira vet, arra viszi, hogy
-összehasonlítsa magát velük és az első érzés, melyet benne ez az
-összehasonlítás kelt, hogy az első helyet kívánja. Ez az a pont, a
-hol az önszeretet önzéssé változik és a hol megszületni kezdenek
-mindazok a szenvedélyek, melyek ettől függenek. De hogy eldöntsük,
-vajjon ezek közül a szenvedélyek közül azok, melyek uralkodók
-lesznek jellemében, emberségesek és szelidek lesznek-e, vagy
-kegyetlenek és gonosztévők; vajjon ezek a jóindulat és részvét
-szenvedélyei lesznek-e avagy az érzéséi és kapzsiságéi, tudni kell,
-mely helyen fogja magát érezni az emberek közt és miféle
-akadályokat kell véleménye szerint leküzdenie, hogy eljusson arra a
-helyre, melyet el akar foglalni.</p>
-<p>Hogy ebben a kutatásban vezethessük, miután megmutattuk neki az
-embereket a fajunkkal közös életviszonyok szerint, most
-különbségeik szerint kell őket megmutatnunk. Ekkor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> tárul
-fel a természetes és polgári egyenlőtlenség mértéke és az egész
-társadalmi rend képe.</p>
-<p>Tanulmányozni kell a társadalmat az embereken és az embereket a
-társadalmon: azok, a kik külön-külön akarják tárgyalni a politikát
-és az erkölcsöt, nem fognak soha érteni egyikhez sem. Ha először a
-kezdetleges vonatkozásokhoz ragaszkodunk, meglátjuk, hogy kell
-hatniuk ezeknek az emberekre és milyen szenvedélyeknek kell ebből
-keletkezniök: látni, hogy ezek a vonatkozások kölcsönösen
-sokasodnak és megszoríttatnak a szenvedélyek fejlődése által. Nem
-annyira a kor ereje, mint inkább a szív mérséklete teszi az
-embereket függetlenekké és szabadokká. A ki kevés dologra vágyik,
-kevés embertől függ; csakhogy összetévesztve hiábavaló vágyainkat
-fizikai szükségleteinkkel, azok, a kik az utóbbiakra alapították az
-emberi társadalmat mindig oknak nézték a következményeket és csak
-eltévedtek mindenféle okoskodásaikban.</p>
-<p>A természeti állapotban megvan a tényleg valódi és
-leronthatatlan egyenlőség, mert ebben az állapotban lehetetlen,
-hogy az egyedüli különbség ember és ember között elég nagy legyen
-arra, hogy az egyiket függővé tegye a másiktól. A polgári
-állapotban képzelt és hiú egyenlőség van, mert a fentartására
-rendelt eszközök maguk is lerontására szolgálnak és az erősebbnek
-fentartott közhatalom a gyöngének lerontására megbontja az
-egyensúlynak azt a fajtáját, melyet a természet állapított meg
-köztük.<a name="FNanchor_84" id="FNanchor_84"></a><a href=
-"#Footnote_84" class="fnanchor">84)</a> Ebből az első
-ellenmondásból folynak mind azok, melyeket a polgári rendben a
-látszat és valóság között találunk. A tömeg mindig fel fog
-áldoztatni a kisebbségnek és a közérdek a magánérdeknek; az igazság
-és fegyelem pompás szavai mindég eszközéül fognak szolgálni az
-erőszaknak és fegyveréül az igazságtalanságnak. Ebből az
-következik, hogy a kiváltságos osztályok, melyek úgy tesznek,
-mintha hasznára volnának a <span class="pagenum"><a name="Page_324"
-id="Page_324">-324-</a></span> többieknek, a valóságban csak
-önmaguknak vannak hasznára a többiek rovására, a miből láthatni,
-mily megbecsülés illeti őket az igazság és az ész szerint. Hátra
-van még megvizsgálni, vajjon a rang, melyet önmaguknak adtak,
-kedvezőbb-e azok boldogságára, a kik elfoglalják, hogy megtudjuk,
-mily véleményt kell, hogy alkosson magának mindenki a saját
-sorsáról. Ez az a tanulmány, a mely fontos nekünk, de hogy jól
-végezhessük, az emberi szív ismeretén kell kezdenünk.</p>
-<p>Ha csak arról volna szó, hogy álarczában mutassuk meg a fiatal
-embereknek az embert, akkor nem is volna szükséges megmutatni, a
-nélkül is látnák mindig, de miután az álarcz nem az ember és nem
-szabad, hogy a külső máz félrevezesse a fiatal embert, mikor
-lefestitek neki az embereket, fessétek olyanoknak, amilyenek, nem
-azért, hogy meggyűlölje őket, hanem hogy sajnálja és ne akarjon
-hozzájuk hasonlítani. Szerintem ez a legokosabb érzés, melylyel az
-ember baja iránt viseltethetik.</p>
-<p>Ebből a szempontból fontos dolog itt ellentétes útra térni
-azzal, a melyet idáig követtünk és inkább másnak a tapasztalata
-által tanítani a fiatal embert, mint a magáé által. Ha az emberek
-rászedik, meggyűlöli őket, ha pedig őt ugyan megbecsülik, de azt
-látja, hogy egymást rászedik, akkor megszánja őket. A világ
-látványa, mondta Pythagoras, hasonlít az olympiai játékokhoz. Az
-egyik rész itt tartja a boltját és csak a maga hasznára gondol, a
-másik rész a személyével fizet és a dicsőséget keresi, ismét mások
-beérik azzal, hogy látják a játékokat és nem ez utóbbiak a
-legrosszabbak.</p>
-<p>Azt szeretném, hogy a fiatal ember társaságát olyképen
-válaszszák meg, hogy jót gondoljon azokról, a kik vele együtt élnek
-és hogy oly jól tanítsák meg ismerni a világot, hogy rosszat
-gondoljon mindenről, a mi benne történik. Hadd tudja, hogy az ember
-természettől fogva jó, hadd érezzen, hadd itéljen felebarátjáról
-önmaga után, de hadd lássa, hogy elaljasítja és megrontja a
-társadalom az embereket, hadd találja előitéleteikben minden bűnük
-forrását; legyen hajlandó minden egyest becsülni, de vesse meg a
-tömeget; <span class="pagenum"><a name="Page_325" id=
-"Page_325">-325-</a></span> hadd lássa, hogy minden ember
-körülbelül ugyanazt az álarczot viseli, de tudja azt is, hogy
-vannak szebb arczok is, mint az álarcz, mely födi őket.</p>
-<p>Ennek a módszernek, meg kell vallani, megvannak a maga bajai és
-a gyakorlati megvalósítása nem könnyű, mert ha az ifjú nagyon korán
-válik megfigyelővé, ha begyakoroljátok, hogy nagyon is közelről
-kémlelje mások cselekedeteit, rossznyelvűvé és szatirikussá
-teszitek, élessé és túlgyorsan itélővé; gyűlöletes élvezete támad
-abban, hogy mindent baljóslatuan magyarázzon és a jóban se lásson
-semmi jót. Legalább is hozzászokik a bűn látványához és ahhoz, hogy
-borzalom nélkül lássa a gonosztevőket, mint a hogy hozzászokik,
-hogy részvét nélkül lássa a boldogtalanokat. Az általános
-elfajultság csakhamar nem annyira tanulságul fog neki szolgálni,
-mint inkább mentségül; azt fogja magában mondani, hogy ha ilyen az
-ember, neki sem kell másnak lenni akarnia.</p>
-<p>Ha tehát elvek szerint akarod oktatni és megismertetni vele az
-emberi szív természetével a külső okok alkalmazását, melyek
-hajlamainkat bűnökké változtatják, hirtelen átvive őt így az
-érzékelhető tárgyakról az intellektuális tárgyakra, olyan
-metafizikát alkalmazol, a melyet nem bír megérteni, visszaesel az
-eddig oly gondosan került bajba, hogy t. i. olyan leczkét adsz
-neki, a mely épen olyan mint egy leczke és szellemében a mester
-tapasztalatával és tekintélyével helyettesíted a saját
-tapasztalatát és elméjének fejlődését.</p>
-<p>Hogy egyszerre eltávolítsam ezt a két akadályt és hogy szeme
-ügyébe juttassam az emberi szivet a nélkül, hogy megkoczkáztassam
-az övének megromlását, távolról mutatnám meg neki az embereket, más
-időkben és más helyeken mutatnám meg neki és olyformán, hogy
-láthassa a színteret a nélkül, hogy maga cselekedhessék. Ime, ez a
-történelem pillanata; ez által fog olvasni a szivekben filozófiai
-tanítás nélkül, ez által fogja őket látni, egyszerű néző módjára,
-érdek és szenvedély nélkül, mint birájuk, nem pedig mint bűntársuk,
-sem mint vádlójuk.</p>
-<p>Hogy megismerjük az embereket, cselekvésükben kell <span class=
-"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> őket
-látni. A társaságban halljuk őket beszélni; megmutatják a szavaikat
-és elrejtik a tetteiket; a történelemben ellenben leplezetlenek és
-tetteik szerint itélik meg őket. Még a beszédeik is segítenek
-értékelésükben, mert összehasonlítva azt, a mit tesznek, azzal, a
-mit mondanak, egyszerre meglátni, hogy mik és miknek akarnak
-látszani; mennél jobban tettetnek, annál jobban ismerni meg
-őket.</p>
-<p>Szerencsétlenségünkre ennek a tanulmánynak megvannak a
-veszedelmei és nemcsak egyféle bajai. Nehéz dolog olyan álláspontra
-állni, a melyről méltányosan itélheti meg az ember a felebarátait.
-A történelem nagy bűneinek egyike az, hogy sokkal inkább rossz,
-mint jó oldalaikról rajzolja az embereket; mivel csak a
-forradalmak, katasztrófák által érdekes, a míg egy nép, egy békés
-kormányzat nyugalmában gyarapszik és virágzik, nem mond róla
-semmit; csak akkor kezd róla beszélni, mikor nem bír már magával s
-beleavatkozik szomszédjai ügyeibe vagy engedi, hogy ezek
-avatkozzanak bele az övéibe. Csak akkor dicsőíti, mikor már
-hanyatlóban van. Minden történetünk ott kezdődik, a hol végződnie
-kellene. Nagyon pontosan ismerjük azoknak a népeknek a történetét,
-melyek tönkre teszik magukat; a gyarapodó népeké hiányzik; ezek
-elég boldogak és elég bölcsek arra, hogy a történelemnek ne legyen
-róluk mondani valója és valóban látjuk még napjainkban is, hogy
-azokról a kormányokról beszélnek legkevesebbet, melyek a legjobban
-viselik magukat. Csak a rosszat tudjuk meg tehát, a jó alig alkot
-korszakot. Nincs más hiresség, csak a gonosztevőké, a jók
-feledségbe merülnek vagy nevetségessé válnak. Így rágalmazza a
-történelem, akárcsak a filozófia, az emberi nemet.</p>
-<p>Ezenkívül úgy kell lennie, hogy a történelemben leírt tettek nem
-pontos rajzai azoknak, a melyek a valóságban megtörténtek. Alakot
-változtatnak a történetíró fejében, érdekei szerint alakulnak,
-magukra veszik előitéleteinek szinezetét. Ki tudná az olvasót
-pontosan a szintérre vezetni, hogy olyannak lásson egy eseményt, a
-milyenül végbement? A tudatlanság vagy a pártoskodás eltorzít
-mindent. Egyetlen történeti vonás megváltoztatása nélkül, a rá
-vonatkozó <span class="pagenum"><a name="Page_327" id=
-"Page_327">-327-</a></span> körülmények kiterjesztése vagy
-megszorítása által, mennyire különböző arczot lehet neki adni!
-Tegyétek ugyanazt a tárgyat különböző szempontok alá, alig fog
-ugyanannak látszani, holott semmi sem változott, csak a néző szeme.
-Eleget tettek-e az igazság becsületének, ha úgy mondanak el nekem
-egy megtörtént tényt, hogy egész máskép láttatják velem, mint a
-hogy megtörtént? Hányszor döntötte el egy csata kimenetelét, a
-nélkül, hogy bárki is észrevette volna, egy fával több vagy
-kevesebb, egy jobbra vagy balra eső szikla, egy a szél által
-fölkavart porfelhő! Megakadályozza ez a történetírót abban, hogy ép
-olyan biztonsággal el ne mondja a vereség vagy a győzelem okát,
-mintha ott lett volna mindenütt? Mit törődöm tehát magukkal a
-tényekkel, mikor az okuk ismeretlen marad előttem? És milyen
-tanulságot vonhatok le egy eseményből, melynek igazi okát nem
-tudom? A történetíró ad egy okot, de maga koholta és maga a kritika
-is, melylyel oly nagyra vannak, csak a hozzávetések művészete,
-annak a művészete, hogy több hazugság közül hogy kell kiválasztani
-azt, a mely legjobban hasonlít az igazsághoz.</p>
-<p>Nem olvastátok soha Kleopatrát vagy Kasszandrát, vagy valami más
-efféle könyvet? A szerző ismert eseményt választ ki, aztán
-hozzáalkalmazza a saját szempontjaihoz, felékesíti saját leleményű
-részletekkel, soha nem élt személyekkel és képzeletbeli
-arczképekkel s költött dolgokat költött dolgokra halmoz, hogy
-olvasmányát kellemessé tegye. Kevés különbséget látok ezek közt a
-regények és a ti történeteitek között azon kivül, hogy a regényíró
-kezdettől fogva a saját képzeletére bízza magát, míg a történetíró
-jobban aláveti magát a másokénak; ehhez még azt is hozzátenném,
-hogy ha úgy tetszik, az előbbi erkölcsi czélt – akár jót, akár
-rosszat – tűz ki magának, a melylyel az utóbbi nem sokat
-törődik.</p>
-<p>Azt fogják ellenem vetni, hogy a történelem hűsége kevésbbé
-érdekel, mint az erkölcsök és jellemek igazsága; föltéve, hogy az
-emberi szív jól van rajzolva, kevés fontossága van annak, hogy az
-események híven legyenek elmondva. Mert elvégre is, teszik hozzá,
-mit bánjuk mi a <span class="pagenum"><a name="Page_328" id=
-"Page_328">-328-</a></span> tényeket, melyek kétezer évvel ezelőtt
-történtek? Igazuk van, ha a jellemképek jól vannak visszaadva
-természet után, de ha nagyobb részüknek csak a történetíró
-képzeletében van meg a mintája, nem visszaesés-e ugyanabba a bajba,
-melyet ki akartunk kerülni és nem adjuk-e meg ezzel a történetíró
-tekintélyének azt, a mit el akarunk venni a nevelőtől? Ha
-növendékemnek csak képzeleti képeket szabad látni, jobb szeretem,
-ha a magam keze rajzolta meg, mintha a másé; legalább is jobban
-hozzá lesznek alkalmazva.</p>
-<p>A legrosszabb történetírók egy ifjú számára azok lesznek, akik
-itélnek. Tényeket! tényeket! hadd itéljen ő maga, úgy tanulja
-megismerni az embereket. Ha mindig csak a szerző itélete vezeti,
-akkor mindig csak a más szemén keresztül lát és ha ez a szem nincs
-meg, nem fog semmit látni.</p>
-<p>Mellőzöm a modern történetet, nemcsak azért, mert nincs többé
-fizionomiája és mert a mai emberek mind hasonlók egymáshoz, hanem
-mert a mi történetíróink egyedül csak arra ügyelnek, hogy
-ragyogjanak és nem gondolnak másra, mint hogy erősen színezett
-jellemképeket csináljanak, a melyek azonban gyakran nem mondanak
-semmit.<a name="FNanchor_85" id="FNanchor_85"></a><a href=
-"#Footnote_85" class="fnanchor">85)</a> A régiek általában kevesebb
-jellemképet rajzolnak, kevesebb elmésséget és több értelmet visznek
-itéleteikbe; csakhogy köztük is nagyon kell válogatni és kezdetben
-nem a legélesebb itéletüeket kell választani, hanem a
-legegyszerübbeket. Nem szeretném egy fiatal ember kezébe adni sem
-Polybiust, sem Sallustiust; Tacitus az aggastyánok könyve, a fiatal
-emberek nem arra valók, hogy megértsék; meg kell tanulni látni az
-emberi cselekedetekben az emberi szív eredendő vonásait, mielőtt
-Tacitus mélységeit akarnók megmérni; tudni kell jól olvasni a
-tényekben, mielőtt a maximákban olvasgatnánk. A maximák bölcselete
-csak a tapasztaltsághoz illik. A fiatalságnak nem kell semmit
-általánosítani; minden tanulásának egyes szabályokból kell állni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_329" id=
-"Page_329">-329-</a></span></p>
-<p>Thukydides szerintem a történetíró igazi mintája. Ő elmondja a
-tényeket a nélkül, hogy itélne róluk, de nem mellőz semmi olyan
-körülményt, a mely alkalmas arra, hogy mi magunk itélhessünk.
-Mindazt, a mit elbeszél, az olvasó szeme elé állítja, egyáltalán
-nem veti magát az események és az olvasók közé, elrejtőzik; az
-ember már nem is azt hiszi, hogy olvas, hanem azt hiszi, hogy lát.
-Sajnos, mindig háborúról szól és előadásában alig látni mást, mint
-a legkevésbbé tanulságos dolgot a világon, t. i. csatákat. A
-<i>Tizezrek visszavonulásá</i>ban és <i>Cæsar commentarjai</i>ban
-csaknem ugyanez a bölcseség és ugyanaz a hiány van. A jó
-Herodotosnak nincsenek jellemképei, maximái, hanem folyamatos,
-naiv, az érdekkeltésre és tetszésre legalkalmasabb részletekkel van
-tele s talán a legjobb történetíró volna, ha maguk ezek a részletek
-nem fajulnának el többnyire gyermeteg együgyüségekké, melyek inkább
-alkalmasak az ifjúság izlésének megrontására, mint alakítására; az
-ő olvasásához már megkülönböztető képesség kell. Titus Liviusról
-nem szólok, majd rá is rákerül a sor, de ő politikus, ő rhetor, ő
-mindaz, a mi nem illik ehhez az életkorhoz.</p>
-<p>A történelem általában véve hiányos abban, hogy csak az
-érzékelhető és föltünő tényeket tartja számon, a melyeket meg lehet
-határozni nevekkel, helynevekkel, évszámokkal; ezeknek a tényeknek
-lassan továbbható okai azonban, melyek nem állapíthatók meg ép úgy,
-mindig ismeretlenek maradnak. Gyakran megtalálni egy megnyert vagy
-elvesztett csatában egy forradalom okát, a mely már az előtt a
-csata előtt is elkerülhetetlen volt. A háború csak nyilvánvalóvá
-teszi az erkölcsi okok által már meghatározott eseményeket,
-melyeket a történetírók ritkán tudnak látni.</p>
-<p>A filozofiai szellem korunk több írójának figyelmét ebbe az
-irányba terelte, de én kötve hiszem, hogy az igazságnak nyeresége
-van munkájukból. A rendszerezés szenvedélye erőt vett rajtuk
-valamennyiükön s egyikük sem igyekszik úgy látni a dolgokat, a hogy
-vannak, hanem csak úgy, a hogy megegyeznek rendszerével.</p>
-<p>Vegyétek még hozzá ezekhez a megfontolásokhoz, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> a
-történelem sokkal inkább mutatja meg a cselekedeteket, mint az
-embereket, mert ezeket csak bizonyos kiválasztott pillanatokban
-ragadja meg, ünnepi öltözetükben; csak a nyilvánosság emberét
-állítja elénk, a ki arra rendezkedett be, hogy lássák; nem megy
-vele házába, dolgozószobájába, családjába, barátai közé; csak akkor
-festi le, mikor reprezentál; inkább a ruháját festi le, mint a
-személyét.</p>
-<p>Jobb szeretem a magánéletek olvasását az emberi szív
-tanulmányozásának megkezdésére, mert akkor az ember akárhogy
-levetkőzik, a történetíró utána megy mindenhova, nem enged neki
-pillanatnyi pihenést sem, semmi menedéket, hogy kikerülje a
-szemlélő átható tekintetét és a mikor az egyik legjobban
-elrejtőzöttnek hiszi magát, akkor ismerteti fel legjobban a másik.
-«Azok – mondja Montaigne – a kik életrajzokat írnak, épen azért,
-mivel inkább töltik az időt a véleményekkel, mint az eseményekkel,
-inkább azzal, a mi belülről jön, mint a mi kivülről jut be, – ezek
-nekem a legalkalmasabbak. Ez az, a miért Plutarchos minden esetre
-az én emberem.»</p>
-<p>Igaz, hogy az emberi tömegeknek vagy a népeknek jelleme erősen
-különbözik a magánember jellemétől és hogy annyit jelentene, mint
-nagyon tökéletlenül ismerni az emberi szivet, ha nem vizsgálnók a
-sokaságban is; de nem kevésbbé igaz, hogy az ember tanulmányozásán
-kell kezdeni, hogy megitélhessük az embereket és hogy a ki
-tökéletesen ismerné minden egyén hajlamait, előre megláthatná az
-összes kombinált eredményeket a nép egészében.</p>
-<p>Itt is a régiekhez kell folyamodni azoknál az okoknál fogva,
-melyeket már mondottam és ezenfölül azért is, mert minden köznapi
-és alantas, de igaz és jellemző részlet száműzve lévén a modern
-stilusból, a mi íróink az embereket magánéletükben is úgy
-kicziczomázzák, mint a világ színpadán. Az illedelem, semmivel sem
-lévén kevésbbé szigorú az írásokban, mint a cselekedetekben, nem
-enged többet mondani a nyilvánosság előtt, mint a mennyit ugyanott
-tenni enged és mivel az embereket mindig csak reprezentáló
-szerepben lehet felmutatni, csak annyira ismerjük meg őket
-könyveinkből, mint a színházból. Megírhatják és újra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_331" id="Page_331">-331-</a></span>
-megírhatják százszor a királyok életét, nem lesznek többé
-Suetoniusaink.<a name="FNanchor_86" id="FNanchor_86"></a><a href=
-"#Footnote_86" class="fnanchor">86)</a></p>
-<p>Plutarchos épen azokban a részletekben tünik ki, melyekbe mi nem
-merünk behatolni. Utánozhatatlan bájjal festi a nagy embereket a
-kicsi dolgokban és oly szerencsés az egyes vonások kiválasztásában,
-hogy azokon egy szó, egy mosoly, egy mozdulat elég neki, hogy
-jellemezzen egy hőst. Hannibal egy tréfás szóval megnyugtatja
-megrémült hadseregét, hogy nevetve menjen a csatába, a mely
-megnyitja neki Itáliát; Agesilaos vesszőparipán lovagolva
-megszeretteti velem a nagy király legyőzőjét; Cæsar, mikor átmegy
-egy szegény falun és beszélget barátaival, leleplezi, a nélkül,
-hogy gondolna rá, a ravasz kópét, a ki azt mondja, hogy nem akar
-egyéb lenni, csak Pompeiussal egyenlő; Sándor lenyeli az orvosságot
-és nem szól egy szót sem; ez életének legszebb pillanata; Aristides
-ráírja saját nevét egy cserépre és így igazolja melléknevét;
-Philopoemen leveti köpenyét és fát vág vendégbarátja konyhájára.
-Ime, ez a festés igazi művészete. Az arcz nem a nagy vonalakban
-nyilvánul, a jellem nem a nagy cselekedetekben; az apróságokban
-árulja el magát az ember természete. A közdolgok vagy nagyon is
-köznapiak vagy nagyon is mesterkéltek, pedig csaknem kizárólag
-ezekkel engedi a mi íróinkat foglalkozni a modern nagyképűség.</p>
-<p>A mult század legnagyobb embereinek egyike volt tagadhatatlanul
-Turenne. Akadt, a kinek volt bátorsága életét érdekessé tenni olyan
-apró részletekkel, melyek ismerőssé és szeretetreméltóvá teszik, de
-hány ily részletet látott czélirányosnak elhallgatni, a melyek még
-ismerősebbé és szeretetreméltóbbá tették volna! Csak egyet idézek,
-a melyet jó forrásból tudtam meg és a melyet Plutarchos bizonyára
-nem mellőzött volna, holott Ramsai nem merte volna megírni, még ha
-tudta volna is. <span class="pagenum"><a name="Page_332" id=
-"Page_332">-332-</a></span></p>
-<p>Egy nyári napon, mikor nagyon meleg volt, vicomte de Turenne,
-kurta fehér zubbonyban és házisapkában előszobája ablakában állt.
-Embereinek egyike bejött és megtévesztve ruhájától az egyik
-kuktának nézte, a kivel jó viszonyban volt. Hátulról vigyázva
-odament hozzá és nem épen könnyű kézzel jókorát vágott a hátuljára.
-A megütött ember azonnal megfordult. A szolga hüledezve látja meg
-ura arczát. Magánkívül vetette magát térdre: «Kegyelmes uram, azt
-hittem George»… «És ha George lett volna is, – kiáltott fel Turenne
-a hátulját simogatva – nem kellett volna ilyen erősen ráütni». Ime
-hát, ezt nem meritek elmondani, nyomorultak! Legyetek hát örökké
-természet és belső szervek nélküliek; keményítsétek, edzzétek
-vajsziveteket hitvány illedelmetekben, váljatok megvetésre méltókká
-méltóságotok révén. De te, derék ifjú, a ki olvasod ezt a
-jellemvonást és a ki meghatva érzed az egész lelki nemességet,
-melyet elárul még első felindulásában is, egyuttal ennek a nagy
-embernek az apróságait is olvasd, miután szó volt származásáról és
-nevéről. Gondold el, hogy ez ugyanaz a Turenne, a ki tüntetőleg
-előre engedte mindenütt az unokaöcscsét, hogy jól lássák, hogy ez a
-gyermek egy souverain ház feje. Hasonlítsd össze ezeket az
-ellentéteket, keresd a természetet, vesd meg az előitéletet és
-ismerd meg az embert.</p>
-<p>Bizony kevés ember van abban a helyzetben, hogy felfoghassa
-azokat a hatásokat, melyeket az így irányított olvasmányok tehetnek
-egy fiatal ember egészen friss szellemére. Gyermekkorunktól fogva
-könyvek fölé görnyedve, hozzászokva a gondolkodás nélküli
-olvasáshoz, annál kevésbbé érint az, a mit olvasunk, mert mindig
-magunkban hordjuk azokat a szenvedélyeket és azokat az
-előitéleteket, melyek eltöltik a történetet és az emberek életét s
-mindaz, a mit ezek tesznek, előttünk természetesnek tünik fel, mert
-kívül vagyunk a természetesen és magunkról itélünk meg másokat is.
-De képzeljünk el egy az én elveim szerint nevelt fiatal embert,
-képzeljük el Emilemet, a kinél tizennyolcz évi buzgó gondoskodásnak
-csak egy czélja volt: megőrizni ép itéletét és egészséges szívét;
-képzeljük el, a mint a függöny <span class="pagenum"><a name=
-"Page_333" id="Page_333">-333-</a></span> felgördültekor először
-veti szemét a világ szinpadára, vagyis inkább a szinpad mögött
-helyezkedik el s látja, a mint a szereplők levetik és fölveszik
-ruháikat és megszámlálja a köteleket és a göngyölegeket, melyeknek
-otromba pompája elkápráztatja a néző szemét. Csakhamar első
-meglepetése után következnek a faja miatti szégyen és megvetés
-indulatai; méltatlankodni fog, ha látja, hogy az egész emberi nem
-mint teszi önmagát bolonddá; el fog keseredni, hogy tépik szét
-magukat testvérei álmokért és hogy változnak bősz vadállatokká,
-mert nem tudták beérni azzal, hogy emberek.</p>
-<p>A növendék természetes hajlamainak révén bizonyára, ha a tanító
-csak valamelyes okossággal válogat is olvasmányaiban, ha csak
-valamennyire vezeti is rá azoknak a gondolatoknak az útjára,
-melyeket ezekből le kell vonnia, az ebben való gyakorlás rá nézve
-gyakorlati filozofiai tanfolyamul fog szolgálni, a mely okvetlenül
-jobb és érthetőbb, mint mindazok az üres spekulácziók, melyekkel
-iskoláinkban a fiatal emberek szellemét megzavarják. A mikor
-Cineas, miután végigvezetett minket Pyrrhus rajongó tervein,
-megkérdi, mi olyan valódi jót szerzett volna neki a világ
-meghódítása, a mit a nélkül is ne élvezhetett volna és pedig annyi
-kín nélkül; mi ebben csak egy futólagos élczet látunk. Emil azonban
-nagyon bölcs gondolatot fog benne látni, melyre magától is rájött
-volna és a mely nem fog soha kitörlődni elméjéből, mert nem talál
-benne ellenkező előitéletre, a mely bevésődését megakadályozná. Ha
-aztán olvasva ennek az esztelennek az életrajzát, azt fogja
-találni, hogy minden nagy szándéka abban végződött, hogy megölette
-magát egy asszony keze által, akkor a helyett, hogy csodálná ezt az
-állítólagos hősiességet, mi egyebet látna egy oly nagy hadvezér
-minden vállalatában, egy oly nagy politikus minden cselszövényében,
-mint megannyi lépést a felé a balvégzetű cseréptégla felé, a mely
-dicstelen halállal vet véget életének és terveinek.</p>
-<p>Nem minden hódító öletett meg, nem minden bitorlónak dőlt dugába
-a vállalata; nem egy közülük a közkeletű nézetek előitéletekkel
-teljes szelleme szerint boldognak látszik. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> A ki
-azonban nem marad meg a látszatoknál s csak sziveik állapota
-szerint itéli meg az emberek boldogságát, az magukban sikereikben
-fogja látni balsorsukat; látni fogja, mint terjeszkednek mind
-jobban és mint fokozódnak szerencséjükkel együtt vágyaik és emésztő
-gondjaik; látni fogja, mint tolakszanak lihegve mind előbbre s nem
-tudnak soha czélt érni; látni fogja, hogy hasonlók azokhoz a
-tapasztalatlan utasokhoz, a kik először indulva neki az Alpeseknek,
-minden hegynél azt hiszik, már túl vannak rajtuk és mikor a csúcson
-vannak, bátorságukat vesztve veszik észre a még magasabb hegyeket
-maguk előtt.</p>
-<p>Augustus, miután leigázta polgártársait és megsemmisítette
-vetélytársait, negyven éven át uralkodott az eddig létezett
-legnagyobb birodalom fölött. De mindez a roppant hatalom
-megakadályozta-e abban, hogy a fejét a falnak verdesse és betöltse
-rengeteg palotáját kiáltozásával, visszakövetelve Varustól
-elpusztult légióit? Ha minden ellenségét legyőzte volna, mi
-hasznára lettek volna neki hasztalan diadalai, mikor közben
-mindenféle fajta kínok támadtak szüntelenül körülötte, mikor
-legkedvesebb barátai forraltak merényleteket ellene és mikor
-kénytelen volt megsiratni minden hozzátartozójának vagy gyalázatát,
-vagy halálát? A szerencsétlen a világot akarta kormányozni és nem
-tudta kormányozni a saját házát! Mi következett ebből az
-elhanyagolásból? Látta ifjúsága virágában elpusztulni unokaöcscsét,
-nevelt fiát, nejét; unokája az ágya párnáját rágta szét, hogy
-néhány órával meghosszabbítsa nyomorult életét; leánya és unokája,
-miután elhalmozták őt gyalázatukkal, az egyik a nyomortól halt meg
-egy lakatlan szigeten, a másik a börtönben egy nyilasnak a kezétől.
-Magát végül, szerencsétlen családjának utolsó maradékát, saját
-felesége kényszerítette, hogy egy szörnyeteget hagyjon maga után
-utódul. Ilyen volt a sorsa a világ ez urának, a kit annyit
-ünnepeltek dicsőségeért és boldogságáért. Higyjem-e, hogy csak egy
-is azok közül, a kik bámulják, szeretné ezeket olyan áron
-megszerezni?</p>
-<p>Például vettem a becsvágyat, de az összes emberi szenvedélyek
-játéka hasonló leczkékkel szolgál annak, a ki tanulmányozni
-<span class="pagenum"><a name="Page_335" id=
-"Page_335">-335-</a></span> akarja a történelmet, hogy önismeretre
-és bölcseségre tegyen szert a holtak költségére. Közeledik az idő,
-a mikor Antonius élete közelebbi tanulsággal szolgál az ifjúnak,
-mint Augustusé. Emil alig fog magára ismerni azokban a különös
-dolgokban, melyek szemébe ötlenek új tanulmányai közben; de előre
-tudni fogja elhárítani a szenvedélyek káprázatait, mielőtt
-megszületnek és látva, hogy minden időben elvakították az
-embereket, fogalma lett róla előre, hogy mi módon vakíthatják el őt
-is, ha valaha átengedi magát nekik.<a name="FNanchor_87" id=
-"FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class="fnanchor">87)</a>
-Ezek a tanulmányok, jól tudom, rosszul illenek hozzá, lehet, hogy a
-szükséghez képest későiek és elégtelenek, de jusson eszetekbe, hogy
-nem ezeket akartam ebből a tanulmányból levonni. Más czélt tűztem
-ki magam elé, mikor megkezdtem őket és ha ezt a czélt nem érjük el,
-ez bizonyára a tanító hibája lesz.</p>
-<p>Gondoljátok meg, hogy a mint az önszeretet kifejlődött, a
-relativ <i>én</i> szüntelenül működésbe lép és a fiatal ember
-sohasem figyel meg másokat máskép, mint hogy visszatér önmagára és
-összehasonlítja magát velük. Arról van szó tehát, hogy tudjuk,
-milyen polczot juttat magának embertársai közt, miután megvizsgálta
-őket. Abból a módból, a hogy a történelmet a fiatal emberekkel
-olvastatják, azt látom, hogy úgyszólván átváltoztatják őket
-mindazokká a személyekké, a kiket látnak, hogy arra igyekeznek,
-hogy hol Ciceróvá, hol Trajanusszá, hol Nagy Sándorrá tegyék őket;
-hogy visszariasztják őket, ha visszatérnek önmagukba, hogy
-megbánatják mindegyikkel, hogy nem más, csak ő maga. Ennek a
-módszernek vannak bizonyos előnyei, melyeket nem tévesztek szemem
-elől, de a mi az én Emilemet illeti, ha vele ezeknek a
-párhuzamoknak a folyamán csak egyszer esnék is meg, hogy jobb
-szeretne másvalakivé lenni – akár Sokrates, akár Cato lenne is ez a
-másvalaki – minden el volna hibázva. A ki elkezd idegenné válni
-önmagától, csakhamar teljesen meg fog önmagáról feledkezni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_336" id=
-"Page_336">-336-</a></span></p>
-<p>Nem a filozofusok ismerik legjobban az embereket; ők csak a
-filozofia előitéletein keresztül látják őket és én nem ismerek
-foglalkozást, melyben annyi volna az előitélet, mint ebben. Egy
-vadember észszerűbben itél meg minket, mint egy filozofus. Az érzi
-a hibáit, méltatlankodik a miéinken és ezt mondja magában: «Mind
-gonoszok vagyunk». Amaz felindulás nélkül figyel meg minket és ezt
-mondja: «Bolondok vagytok». Igaza van, mert senki se teszi a
-rosszat önmagáért. Az én növendékem ez a vadember, azzal a
-különbséggel, hogy Emil többet elmélkedett, több eszmét hasonlított
-össze, közelebbről látta tévedéseinket, jobban résen áll önmagával
-szemben és csak arról ítél, a mit ismer.</p>
-<p>Szenvedélyeink ingerelnek másokéi ellen; érdekünk gyülölteti meg
-velünk a gonoszokat; ha nem tennének nekünk semmi rosszat, inkább
-részvéttel lennénk irántuk, mint gyűlölettel. A rossz, a mit a
-gonoszok nekünk tesznek, elfeledteti velünk azt a rosszat, a mit
-önmaguknak tesznek. Könnyebben megbocsátanók bűneiket, ha
-megtudhatnók, mennyire bünteti őket a saját szivük. Érezzük a
-sérelmet és nem látjuk a büntetést; az előnyök szemmelláthatók, a
-szenvedés belső. A ki azt hiszi, hogy élvezi bűnei gyümölcsét, nem
-szenved kevesebb kínt, mintha nem sikerült volna neki;
-nyugtalanságának csak a tárgya változott, de a nyugtalanság maga
-nem: mutogathatja akárhogy a szerencséjét és rejtegetheti a szívét,
-megnyugtatja akaratuk ellenére is a magaviseletük; de hogy
-meglássuk, nem kell, hogy hasonló szivünk legyen.</p>
-<p>A szenvedélyek, melyekben osztozunk, elragadnak minket; a melyek
-érdekeinket sértik, fellázítanak és ebből folyókövetkezetlenséggel
-kárhoztatjuk másokban azt, a mit magunk utánozni szeretnénk. Az
-ellenszenv és kiábrándulás elkerülhetetlen, ha az ember
-másvalakitől olyan bajt kénytelen elszenvedni, a melyet az ő
-helyében maga is okozott volna.</p>
-<p>Mi kell tehát ahhoz, hogy jól figyeljük meg az embereket? Nagy
-érdeklődés megismerésükre, nagy pártatlanság megitélésükre, elég
-fogékony szív minden emberi szenvedély megértésére és elég nyugodt
-szív, hogy ki ne próbáljuk <span class="pagenum"><a name="Page_337"
-id="Page_337">-337-</a></span> őket. Ha van az életben erre a
-tanulmányra alkalmas pillanat, akkor az az, a melyet Emil számára
-választottam; előbb idegenek lettek volna rá nézve, később hozzájuk
-hasonló lett volna. Az előitélet, melynek látja a hatását, még nem
-nyert fölötte uralmat; a szenvedélyek, melyeknek a következményét
-érzi, nem ingerelték fel szivét. Ember; érdeklődik testvérei iránt;
-méltányos és magához hasonlók felett itél. Ha tehát jól itéli meg
-őket, akkor bizonyára nem szeretne egyiküknek sem a helyzetében
-lenni, mert mindazoknak a szenvedéseknek czélja, melyeket szereznek
-maguknak – olyan előitéletekre lévén alapítva, melyek benne
-nincsenek meg – előtte levegőben lógónak tűnik fel. Számára
-elérhető minden, a mire vágyik. Mitől függhetne, mikor beéri
-önmagával és mentes az előitéletektől? Karja erős; egészséges,
-mértékletes, kevés igényű és van miből igényeit
-kielégítenie.<a name="FNanchor_88" id="FNanchor_88"></a><a href=
-"#Footnote_88" class="fnanchor">88)</a> A legteljesebb szabadságban
-nevelkedve, a legnagyobb baj, melyet el tud képzelni, a szolgaság.
-Sajnálja a nyomorult királyokat, a kik rabszolgái mindenkinek, a ki
-engedelmeskedik nekik; szánja azokat az álbölcseket, a kik saját
-hívságos hírnevük lánczaiban sínylődnek; szánja azokat az ostoba
-gazdagokat, a kik fényűzésük martirjai; sajnálja a parádézó
-kéjenczeket, a kik egész életüket feláldozzák az unalomnak, hogy
-úgy tünjék fel, mintha mulatnának. Szánná az ellenséget, a ki bajt
-okozna neki magának, mert gonosztetteiben látná nyomorúságát. Ezt
-mondaná magában: «Ha ez szükségessé teszi maga számára, hogy ártson
-nekem, akkor sorsát függővé teszi az enyémtől».</p>
-<p>Még egy lépés és a czélnál vagyunk. Az önszeretet hasznos, de
-veszedelmes eszköz; gyakran megsérti a kezet, a mely használja és
-ritkán tesz jót rossz nélkül. Emil, mikor mérlegeli helyét az
-emberi nemben és oly szerencsésen elhelyezettnek látja benne magát,
-abba a kisértetbe esik, <span class="pagenum"><a name="Page_338"
-id="Page_338">-338-</a></span> hogy a maga esze javára írja a
-tiédnek a művét és a saját érdemének tulajdonítsa szerencséjének
-eredményét. Azt fogja mondani: bölcs vagyok és az emberek bolondok.
-A mikor szánja, meg is veti őket, a mikor boldognak vallja magát,
-annál többre fogja becsülni magát és boldogabbnak érezvén magát a
-többieknél, méltóbbnak fogja hinni magát, hogy az legyen. Ez a
-leginkább félelmet keltő tévedés, mert ezt a legnehezebb kiirtani,
-ha ebben az állapotban maradna, keveset nyert volna minden
-gondoskodásunkkal és ha választani kellene, nem tudom, nem
-szeretném-e jobban akár az előitéletek káprázatát is, mint a
-fennhéjázásét.</p>
-<p>A nagy emberek nem ejtik magukat csalódásba fölényük dolgában;
-látják, érzik és ezért nem kevésbbé szerények; mennél többjük van,
-annál jobban tudják, mennyiük hiányzik. Kevésbbé hiúk fölöttünk
-való fölényükre, mint a mennyire megalázkodnak nyomoruságuk
-tudatában és azokban az előnyeikben, melyeket kizárólagosan bírnak,
-sokkal okosabbak, semhogy hiúk legyenek olyan adományaikra,
-melyeket nem maguk szereztek maguknak. A derék ember büszke lehet
-erényére, mert ez az övé; de mire büszke a tehetséges ember? Mit
-tett arra Racine, hogy ne legyen Pradou? Mit tett arra Boileau,
-hogy ne legyen Cotin?</p>
-<p>Ehhez azonban még egy másik dolog is járul. Maradjunk meg mindig
-a dolgok mindennapi rendjében. Nem tételeztem fel növendékemben sem
-rendkívüli lángelmét, sem korlátolt elméjűséget. A köznapi
-tehetségek közül választottam, hogy megmutassam, mire képes a
-nevelés az emberen. A ritka eset mind kívül esik a szabályon. Ha
-tehát gondoskodásom eredményekép Emil jobban szereti a maga
-életének, látásának, érzésének módját a másokénál, akkor Emilnek
-igaza van; de ha ezért valami kitünőbb és szerencsésebben született
-lénynek érzi magát, akkor nincs igaza, téved; fel kell világosítani
-tévedéséről, vagyis inkább elejét venni tévedésének, hogy később
-aztán ne legyen késő kiirtani.</p>
-<p>Nincs az a bolondság, a melyből ki ne lehetne gyógyítani egy
-embert, a ki nem bolond. Csak a hiúságból nem; ezen semmi sem
-segít, csak a tapasztalat, ha egyáltalán <span class=
-"pagenum"><a name="Page_339" id="Page_339">-339-</a></span> tud
-valami segíteni; legalább keletkezésekor meg lehet akadályozni a
-megnövekvését. Ne tévelyedjetek el tehát szép okoskodásokba; hogy
-bebizonyítsátok a fiatalembernek, hogy ő is olyan ember, mint mások
-és alá van vetve ugyanazoknak a gyöngeségeknek. Ezt éreztessétek
-vele, mert különben sohasem fogja tudni. Ez kivételes eset saját
-szabályaim alól, az az eset, a mikor szándékosan kell kitenni
-növendékemet mindazoknak az eshetőségeknek, a melyek
-bebizonyíthatják neki, hogy ő sem okosabb, mint mi. A
-szemfényvesztővel való kaland ezerféleképen megismétlődik;
-engedném, hogy a hízelkedők mindenképen kifogjanak rajta; ha
-hebehurgya emberek berántanák valami hóbortosságba, hagynám, hadd
-kerüljön veszedelembe, ha játékban csalók támadnának rája, hagynám,
-hadd tegyék bolonddá;<a name="FNanchor_89" id=
-"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class="fnanchor">89)</a>
-engedném, hadd hízelegjenek neki, koppaszszák meg, foszszák ki és
-mikor alaposan szárazra juttatták és erre elkezdenék gúnyolni, én
-még köszönetet mondanék nekik az ő jelenlétében azokért a
-leczkékért, melyeket szivesek voltak adni neki. Az egyedüli
-kelepczék, melyektől gondosan megóvnám, az udvaronczok kelepczéi.
-Az egyedüli mesterkedés részemről az volna, hogy osztoznék vele
-minden veszedelemben, a melybe jutni engedném és mindazokban a
-sérelmekben, <span class="pagenum"><a name="Page_340" id=
-"Page_340">-340-</a></span> a melyeknek ki volna téve. Csöndben,
-panasz és szemrehányás nélkül türnék el mindent, sohasem szólva
-neki róla egy szót sem s biztosak lehettek benne, hogy ezzel a jól
-megőrzött diszkréczióval mindaz, a mit láttára szenvednék, több
-benyomást tenne szivére, mint a mit magának kellene szenvedni.</p>
-<p>Nem tudom megállni, hogy ki ne emeljem itt azoknak a nevelőknek
-a hamis méltóságát, a kik, hogy ostoba módon játszhassák a bölcset,
-lekicsinyítik növendékeiket, mindig úgy bánnak velük, mint
-gyermekekkel és mindig azon vannak, hogy különbeknek látszassanak
-náluknál mindabban, a mit tétetnek velük. A helyett, hogy
-lealáznátok ifjúi bátorságukat, ne sajnáljatok semmi fáradságot,
-hogy fölemeljétek lelküket; tegyétek őket veletek egyenlőkké, hogy
-azokká is legyenek és ha még nem tudnak hozzátok fölemelkedni,
-szálljatok le hozzájuk szégyenkezés nélkül, aggodalmaskodás nélkül.
-Gondoljatok arra, hogy becsületetek már nem rajtatok múlik, hanem
-növendéketeken, osztozzatok hibáiban, hogy kijavíthassátok őket,
-vegyétek magatokra szégyenét, hogy eltörülhessétek; utánozzátok azt
-a derék rómait, a ki látva, hogy a serege megfut s nem tudja
-összeszedni, katonái élén szaladt s ezt kiáltotta: <i>Nem futnak, a
-kapitányukat követik.</i> Becstelen lett ezáltal? Feláldozta
-dicsőségét s ezzel növelte. A kötelesség ereje, az erény szépsége
-akaratunk ellenére is magukkal ragadják tetszésünket és
-felforgatják esztelen előitéleteinket. Ha pofont kapnék azért, hogy
-teljesítem tisztemet Emil mellett, a helyett, hogy bosszút állnék
-ezért a pofonért, mindenfelé dicsekedném vele és nem hiszem, hogy
-volna a világon olyan hitvány ember, a ki ezért nem tisztelne annál
-jobban.</p>
-<p>Nem azt mondom, hogy a növendék ép oly korlátolt értelmet
-tételezzen fel nevelőjéről, a milyen az övé és ugyanolyan
-könnyűséget abban, hogy félrevezessék. Ez a vélemény annak a
-gyermeknek való, a ki nem tud semmit látni, összehasonlítani s az
-egész világot a maga képére rendezi be és csak azokban bízik, a kik
-ehhez alkalmazkodnak. De egy Emil korában levő fiatal ember, a ki
-ezenfelül olyan értelmes, <span class="pagenum"><a name="Page_341"
-id="Page_341">-341-</a></span> mint ő, nem olyan ostoba, hogy így
-megtéveszsze magát és nem is volna jó, ha olyan volna. A bizalom,
-melylyel nevelője iránt viseltetnie kell, egész más természetű, az
-ész tekintélyén kell alapulnia, az értelem fölényén, azokon az
-előnyökön, melyeket a fiatal embernek módjában van felismerni és a
-melyeknek érzi magára való hasznosságát. Hosszú tapasztalat
-meggyőzte róla, hogy nevelője szereti, hogy ez a nevelő bölcs,
-felvilágosult ember, a boldogságát akarja s tudja, mi szerezheti
-meg ezt a boldogságát. Tudnia kell, hogy saját érdekében való, hogy
-meghallgassa nézeteit. Most már, ha a mester ép úgy meg hagyná
-magát csalni, mint a tanítvány, akkor elvesztené a jogot arra, hogy
-alárendelést kívánjon tőle és leczkéztesse. Még kevésbbé szabad a
-növendéknek föltételezni, hogy a mester szándékosan engedi
-kelepczébe jutni és hogy tőrt vet együgyűségének. Mit kell tehát
-tenni, hogy ezt a két alkalmatlanságot egyszerre kikerüljük? Azt, a
-mi a legjobb és legtermészetesebb: egyszerűnek és igaznak lenni,
-mint ő, figyelmeztetni őt azokra a veszedelmekre, melyeknek kiteszi
-magát, világosan, érthetően, de túlzás nélkül, rosszkedv nélkül,
-pedáns fitogtatás nélkül megmutatni ezeket neki, különösen a
-nélkül, hogy nézeteidet rendeletek gyanát közölnéd vele mindaddig,
-a míg azokká nem lesznek és a míg ez a parancsoló hang nem válik
-föltétlenül szükségessé. Makacskodni fog ez után, a mint nagyon
-gyakran tenni fogja? Akkor ne mondjatok neki semmit, hagyjátok
-szabadjára, kövessétek, utánozzátok, még pedig jókedvvel, nyiltan;
-adjátok át magatokat, mulassatok úgy, mint ő, ha lehet. Ha a
-következmények nagyon is erősek lesznek, mindig itt lesztek, hogy
-feltartóztassátok és akkor a fiatal ember, látva előrelátástokat és
-engedékenységeteket, mennyire meg lesz lepetve az egyik és meghatva
-a másik által!</p>
-<p>Minden hibája megannyi kötelék, a melyet ő maga nyújt nektek,
-hogy a szükséghez képest feltartsátok. S a mi ebben a nevelő
-legnagyobb művészetét teszi, az, hogy oly módon intézi az
-alkalmakat és irányítja a buzdításokat, hogy előre tudja, mikor fog
-a fiatal ember engedni és mikor fog makacskodni, hogy mindig
-körülvegye a tapasztalat <span class="pagenum"><a name="Page_342"
-id="Page_342">-342-</a></span> tanulságaival a nélkül, hogy
-bármikor is túlságos nagy veszedelmeknek tenné ki.</p>
-<p>Figyelmeztessétek hibáira, mielőtt beléjük esnék; ha egyszer
-beléjük esett, ne vessétek szemére, ezzel csak fellobbantanátok és
-fellázítanátok önszeretetét. Az olyan leczke, a mely fellázít, nem
-használ. Nem ismerek ostobábbat, mint ez a szó: <i>úgy-e,
-megmondtam!</i> A legjobb eszköz arra, hogy megtartsa
-emlékezetében, a mit mondtak neki, ha úgy teszünk, mintha
-elfelejtettük volna. Ellenkezőleg, ha azt látjátok, hogy
-szégyenkezik, hogy nem hitt neki, töröljétek el gyöngéden ezt a
-megalázkodást pár jó szóval. Bizonyára szeretettel fog ragaszkodni
-hozzátok, ha látja, hogy megfeledkeztek magatokról az ő kedvéért és
-a helyett, hogy még jobban lesújtanátok, megvígasztaljátok. Ha
-ellenben bánatához még szemrehányásokat is fűztök, meggyűlöl
-benneteket és szabálylyá teszi rátok nézve, hogy nem hallgat rátok
-többet, mintegy hogy bebizonyítsa, hogy nincs veletek egy
-véleményen nézeteitek fontossága dolgában.</p>
-<p>Még viszonhatásotok formája is annál hasznosabb okulására lehet,
-mennél kevésbbé bizalmatlankodik benne. Ha megmondjátok neki,
-például, hogy ezren mások is elkövetik ugyanezeket a hibákat, ezzel
-sokra mentek vele; javítjátok azzal, hogy úgy tesztek, mintha csak
-sajnálnátok, mert arra nézve, a ki többre tartja magát a többi
-embereknél, ugyancsak kényes kifogás, hogy ezek példájával kell
-vigasztalnia magát; ez rá nézve annyi, mint elismerése annak, hogy
-nem tarthat többre számot, mint hogy azok ne legyenek különbek
-nálánál.</p>
-<p>A hibák kora a példázatok kora. Ha megfeddjük a bűnöst idegen
-álarcz alatt, akkor tanítjuk a nélkül, hogy sértenők és akkor annak
-az igazságnak révén, melyet magára alkalmaz, megérti, hogy a
-példázat nem hazugság. Az olyan gyermek, a kit sohasem tévesztettek
-meg dicséretekkel, nem ért semmit abból a meséből, a melyet föntebb
-megvizsgáltam, ellenben a hebehurgya, a ki az imént lett áldozata
-egy hízelgőnek, nagyon jól megérti, hogy a holló ostoba volt. Igy
-egy tényből egy elvet von le és a tapasztalat, melyet hamar
-elfelejtett volna, a mese révén bevésődik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_343" id="Page_343">-343-</a></span>
-ítéletébe. Nincs az az erkölcsi ismeret, a melyet meg ne lehetne
-szerezni a magunk, vagy a mások tapasztalatából. Abban az esetben,
-mikor ez a tapasztalat veszedelmes, ne szerezze meg az ember maga,
-hanem vonja le a rá vonatkozó tanulságot a történetből. Ha a próba
-következmény nélkül való, jó a fiatal embert kitenni neki, aztán a
-példázat segítségével elvekké alakítani különleges eseteket, melyek
-előtte ismeretlenek.</p>
-<p>Nem értem, mért kellene ezeket az elveket kifejleszteni, sőt
-kifejezni is. Semmi sem olyan hiábavaló, olyan értelmetlen, mint a
-morál, a melylyel a legtöbb mesét be szokták befejezni, mintha ez a
-mese nem volna kifejtve, vagy legalább nem kellene, hogy kifejtve
-legyen magában a mesében úgy, hogy érthetővé váljék az olvasó
-számára! Mire való tehát a végéhez függeszteni és ezzel megfosztani
-az olvasót attól, hogy a maga erejéből találja meg? A tanításra
-való tehetség abban áll, hogy kellemessé kell tenni a tanítványra
-nézve a tanulást. Már pedig, hogy kedvére való legyen, nem szabad,
-hogy a szelleme annyira passziv legyen mindabban, a mit mondtok
-neki, hogy ne kelljen semmit sem tennie, hogy megérthessen
-benneteket. A tanító önszeretete mindig kell, hogy tért engedjen a
-tanítványának, kell, hogy ez azt mondhassa: «Megértem, belehatolok,
-cselekszem, tanulok.» Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek
-unalmassá teszik Pantalont az olasz komédiában, az az igyekezete,
-hogy megértesse a nézőtérrel azokat a laposságokat, melyeket úgyis
-kelleténél jobban megért mindenki. Én nem mondom, hogy a nevelő
-ilyen Pantalon legyen, még kevésbbé, hogy író. Mindig meg kell
-magát értetni, de nem kell mindig mindent megmondani; az, a ki
-megmond mindent, keveset mond meg, mert végül már nem hallgatnak
-rá. Mit jelent az a négy verssor, melyet Lafontaine hozzáfűz a
-felfuvódott békáról szóló meséhez! Attól fél, hogy nem értették
-meg? Szüksége van rá ennek a nagy festőnek, hogy a tárgyaknak,
-melyeket lefest, alája írja a nevüket! A helyett, hogy ezzel
-általánosítaná a tanulságot, különlegessé teszi, bizonyos
-értelemben a például felhozott esetekre korlátozza és nem engedi,
-hogy más esetekre is <span class="pagenum"><a name="Page_344" id=
-"Page_344">-344-</a></span> alkalmazzák. Azt szeretném, hogy
-mielőtt kezébe adnák a fiatal embernek ez utánozhatatlan mester
-meséit, kitörölnék belőlük mindazokat az összefoglalásokat,
-melyekben azzal vesződik, hogy megmagyarázza azt, a mit olyan
-világosan és szellemesen mondott. Ha tanítványotok csak a
-magyarázat segítségével érti meg a mesét, biztosak lehettek benne,
-hogy így még kevésbbé fogja megérteni.</p>
-<p>Fontos dolog volna még didaktikusabb sorrendet adni ezeknek a
-meséknek, jobban alkalmazkodót a fiatal ember érzéseinek és
-elméjének fejlődéséhez. Van-e annál észszerűtlenebb, mint pontosan
-követni a könyv számszerű sorrendjét, tekintet nélkül akár a
-szükségre, akár az alkalomra. Először a tücsök, aztán a holló,
-aztán a béka, aztán a két öszvér stb. Nagyon a szívemen fekszik ez
-a két öszvér, mert emlékszem, láttam egy pénzügyi pályára nevelt
-fiút, a kit elbódítottak azzal a hivatással, melyet be kell
-töltenie, a mint elolvasta ezt a mesét, megtanulta, felmondta, újra
-felmondta százszor és százszor a nélkül, hogy a legcsekélyebb
-ellenvetést vonta volna le belőle az ellen a mesterség ellen, a
-melyre szánták. Nemcsak hogy nem láttam, hogy a gyermekek valaha
-alaposan alkalmazták volna a meséket, melyeket tanultak, hanem még
-azt sem láttam, hogy bárki is törődött volna vele, hogy
-alkalmaztassa velük őket. Ennek az oktatásnak az öröke az erkölcsi
-tanítás; az anyának és a gyermeknek az igazi czélja azonban az,
-hogy mulattatni lehessen egy társaságot a mesék reczitálásával;
-nemkülönben mire felnő a gyermek, egészen elfelejti a meséket,
-akkor, a mikor nem a reczitálásukról volna szó, hanem
-felhasználásukról. Még egyszer mondom, csak a felnőtteknek való e
-mesék tanulmányozása, a mibe most jött az ideje, hogy
-belefogjon.</p>
-<p>Csak messziről mutatok rá, mert nem akarok mindent megmondani,
-azokra az utakra, melyek eltérnek a jó úttól, hogy megtanulják őket
-kerülni. Azt hiszem, ha azon az úton jár, a melyet én megjelöltem,
-a növendéketek meg fogja szeretni a lehető legolcsóbb áron az
-emberismeretet és az önismeretet, hogy képessé teszítek őt
-szemlélni a szerencse játékait a nélkül, hogy irigyelné kegyenczeit
-és <span class="pagenum"><a name="Page_345" id=
-"Page_345">-345-</a></span> beérni önmagával a nélkül, hogy
-bölcsebbnek tartaná magát másoknál. Megkezdtétek őt szereplővé
-tenni, hogy szemlélővé tegyétek; be kell a dolgot fejezni, mert a
-nézőtérről olyanoknak látjuk a dolgokat, a milyeneknek feltűnnek, a
-színpadról pedig olyanoknak, a milyenek. Hogy az egészet átfoghassa
-az ember, a megfelelő szempontra kell helyezkedni; közelebb kell
-lépni, hogy lássuk a részleteket. De mi czímen elegyedjen bele egy
-fiatal ember a világ dolgaiba? Mi joga van arra, hogy beavattassék
-ezekbe a sötét rejtelmekbe? Kora érdekeit az élvezet cselszövényei
-korlátozzák, egyelőre csak önmagáról rendelkezik s ez annyi, mintha
-semmiről sem rendelkeznék. Az ember a legolcsóbb árúczikk és a mi
-fontos tulajdonjogaink között, a személyünk fölötti tulajdonjog
-mindig a legcsekélyebb valamennyi között.</p>
-<p>Ha látom, hogy a legnagyobb tevékenység korában a
-fiatalembereket a merőben spekulativ tanulmányokra korlátozzák és
-hogy azután a legkisebb tapasztalat nélkül hirtelen belevetik őket
-a világba és a közügyekbe, azt találom, hogy az ész ellen ép úgy
-vétenek, mint a természet ellen és ezért nem lepődöm meg azon, hogy
-oly kevés ember tudja magát hogy viselni. Micsoda furcsa észjárás
-alapján tanítanak engem annyi haszontalan dologra, mikor a
-cselekvés művészetét nem veszik semmibe? Azt képzelik, hogy a
-társadalom számára nevelnek minket és úgy tanítanak minket, mintha
-mindegyikünk czellájában, magányos gondolkozással töltené életét
-vagy mintha levegőben lógó tárgyakról tárgyalna közömbös
-emberekkel. Azt hiszitek, megtanítjátok élni az embereket, ha
-rátanítjátok őket testük bizonyos elforgatására és bizonyos szóbeli
-formulákra, melyek nem jelentenek semmit. Én is megtanítottam élni
-Emilemet, mert megtanítottam, hogy éljen a maga erejéből és a mi
-még több, megkeresse a kenyerét. Ez azonban nem elég. Hogy a
-világban éljünk, tudni kell az emberekkel bánni, ismerni kell az
-eszközöket, melyek befolyást szereznek rájuk, számolni kell a
-magánérdek hatásával és visszahatásával a polgári társadalomban és
-oly jól kell tudni előre látni az eseményeket, hogy az ember ritkán
-csalódjék várakozásaiban, vagy hogy legalább mindig a legjobb
-eszközöket használja a sikerre. A törvények <span class=
-"pagenum"><a name="Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> nem
-engedik meg a fiatal embereknek, hogy maguk intézzék a dolgaikat és
-rendelkezzenek saját javukról, de mire volnának jók nekik ezek a
-rendszabályok, ha az előírt korig nem szerezhetnének semmi
-tapasztalatot? Nem nyernének azzal semmit, hogy várnak és huszonöt
-éves korukban ép oly ujonczok volnának, mint tizenöt éves korukban.
-Kétségkívül meg kell akadályozni, hogy egy fiatalember, a kit
-elvakít a tudatlansága vagy megtévesztenek a szenvedélyei, ne
-tegyen kárt önmagának, de minden korban meg van engedve jótékonynak
-lenni, minden korban lehet egy bölcs ember irányítása mellett
-védeni a szerencsétleneket, a kiknek csak támaszra van
-szükségük.</p>
-<p>A dajkák, az anyák azokért a gondoskodásokért ragaszkodnak a
-gyermekekhez, a melyeket tanusítanak irántuk; a szocziális erények
-gyakorlata gyökeresíti meg a szívek mélyén a humanitás szeretetét;
-azzal válik az ember jóvá, hogy jót tesz, ennél biztosabb
-gyakorlatot nem tudok. Foglaljátok el növendéketeket minden jó
-cselekedettel, a mely a módjában van; legyen a szűkölködők érdeke
-mindig az ő érdeke, ne csak erszényével támogassa őket, hanem a
-gondoskodásával is, legyen szolgálatukra, fogja pártjukat,
-szentelje nekik személyét és idejét, váljék ügyvivőjükké; egész
-életében nem fog ennél nemesebb hivatást betölteni. Hány elnyomott
-kapna igazságot, a kiket sohasem hallgattak meg, ha ő azzal a
-rettenthetetlen szilárdsággal követeli, melyet az erény gyakorlása
-ad meg, ha belehatol a nagyurak és gazdagok kapuin, ha, mikor kell,
-egész a trón zsámolyáig megy, hogy meghallgattassa a balsorstól
-sujtottak hangját, a kik előtt nyomorúságuk elzár minden bejárást
-és a kik a miatt a félelem miatt, hogy büntetést kapnak azokért a
-bajokért, melyeket mások okoznak nekik, még panaszkodni sem
-mernek!</p>
-<p>Csináljunk tehát Emilből kóborló lovagot, igazságtalanságok
-megtorlóját, paladint! Avatkozzék bele a közügyekbe, adja a bölcset
-és a törvények védelmezőjét a nagy urak előtt, a hivatalnokok
-előtt, a fejedelem előtt, legyen közbenjáró a biráknál és ügyvéd a
-biróságoknál! Minderről nem tudok semmit. A fecsegő és nevetséges
-nevek nem változtatnak <span class="pagenum"><a name="Page_347" id=
-"Page_347">-347-</a></span> semmit a dolgok természetén. Emil meg
-fog tenni mindent, a mi hasznos és jó lehet. Ennél többet nem fog
-tenni semmit, tudja, hogy semmi sem lehet hasznos és jó a számára,
-a mi nem illik korához. Tudja, hogy első kötelessége az önmaga
-iránti kötelesség, hogy a fiatalembereknek bizalmatlankodniok kell
-önmagukban, körültekintőknek kell lenniök magukviseletében,
-tiszteletteljeseknek náluknál idősebb emberekkel szemben,
-tartózkodóknak és diszkréteknek a tartalom nélküli beszédben,
-szerényeknek közömbös dolgokban, de elszántaknak a jóltevésben és
-bátraknak az igazság kimondásában. Ilyenek voltak azok a hírneves
-rómaiak, a kik mielőtt hozzájuthattak a közéleti tisztekhez, azzal
-töltötték ifjúságukat, hogy üldözték a bűnt és védelmezték az
-ártatlanságot, semmi más érdekből, mint hogy tanuljanak az igazság
-szolgálása és a jó erkölcsök védelmezése által.</p>
-<p>Emil nem szereti sem a lármát, sem a czivakodást, nemcsak az
-emberek között, hanem az állatok között sem.<a name="FNanchor_90"
-id="FNanchor_90"></a><a href="#Footnote_90" class=
-"fnanchor">90)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_348" id=
-"Page_348">-348-</a></span> Sohasem ingerelt egymás ellen
-marakodásra két kutyát; sohasem hajszoltatta a macskát kutyával. Ez
-a békés szellem nevelésének eredménye, a mely nem melengette benne
-az önszeretetet és az önmagáról való túlmagas véleményt s
-eltérítette attól, hogy az uralkodásban és a más bajában keresse
-élvezetét. Szenved, ha mást szenvedni lát; ez természetes érzés. A
-fiatalember attól lesz durvává és azért telik benne gyönyörűsége,
-hogy egy érző lényt szenvedni lát, ha a hiúsága olyan színben
-tünteti fel, mintha bölcsesége vagy felsőbbsége révén mentes volna
-ugyanezek alól a szenvedések alól. A kit megóvtak ettől a
-gondolkodásmódtól, nem tud beleesni a bűnbe, mely ennek műve. Emil
-tehát szereti a békét. A boldogság képe kedves neki és ha hozzá tud
-járulni előidézéséhez, ez neki újabb eszköz arra, hogy részesedjék
-benne. Nem azt tételeztem föl, hogy a szerencsétlenek láttára csak
-azt a meddő és kegyetlen szánalmat érzi irántuk, a mely beéri
-azzal, hogy panaszkodik azokról a bajokról, a melyeket gyógyítani
-is tudna. Tevékeny jótékonysága hamar megadja neki azt a
-felvilágosodást, a melyet keményebb szívvel nem szerezhetett volna
-meg, vagy a melyet csak jóval később szerezhetett volna meg. Ha
-viszályt lát uralkodni pajtásai között, igyekszik őket kibékíteni,
-ha balsorstól sújtottakat lát, megtudakolja szenvedéseik okát, ha
-lát két embert, a kik gyűlölik egymást, meg akarja tudni
-ellenségeskedésük okát, ha azt látja, hogy az elnyomott nyög a
-hatalmas és a gazdag zaklatásai miatt, megkeresi, milyen
-mesterkedésekkel leplezik el magukat ezek a zaklatások és abból az
-érdeklődésből folyólag, melyet minden szerencsétlen iránt érez, a
-bajaik megszüntetésére vezető eszközök sohasem közömbösek neki. Mit
-kell tehát tennünk, hogy ezeknek a hajlamoknak a szónak
-<span class="pagenum"><a name="Page_349" id=
-"Page_349">-349-</a></span> megfelelő módon hasznát vegyük?
-Szabályozzuk gondoskodásait és ismereteit és arra használjuk
-buzgalmát, hogy ezeket fokozzuk.</p>
-<p>Váltig csak azt mondom magamban újra meg újra: oktassátok a
-fiatalembereket inkább tettekkel, mint beszéddel s ne tanuljanak
-könyvből semmit, a mire megtaníthatja őket a tapasztalás. Mily
-furcsaság, gyakorolni őket a semmitmondó beszédben, azt hinni, hogy
-megéreztetik velük egy kollégium padjain a szenvedély nyelvének
-erélyét és a meggyőzés erejének egész hatalmát, ha nem áll
-érdekükben valakit meggyőzni! A rhetorika minden szabálya csak merő
-szóbeszéd annak, a ki nem érzi hasznára válónak a használatát. Mit
-ér, ha a tanuló tudja, hogy beszélte rá Hannibal katonáit az
-Alpeseken való átkelésre? Ha ezen nagyszerű szónoklatok helyett
-megmondanátok neki, mivel birhatja rá az elüljáróját, hogy neki
-szabadságot engedjen, biztosak lehettek benne, figyelmesebb lesz
-szabályaitokra.</p>
-<p>Ha rhetorikára akarnék tanítani egy fiatalembert, a kinek minden
-szenvedélye ki volna már fejlődve, szüntelenül olyan dolgokat
-mutatnék neki, melyek arra valók, hogy kedvezzenek szenvedélyeinek
-és vele együtt vizsgálnám, mily beszéddel kell élni a többi
-emberekkel szemben, hogy rábírja őket, hogy kedvezzenek vágyainak.
-Emilem azonban nincs ilyen, a szónoki művészetnek kedvező
-helyzetben; csaknem teljesen a fizikai szükségletekre lévén
-szorítva, kevesebb szüksége van másokra, mint másoknak ő rá és nem
-lévén semmi kérni valója tőlük a maga számára, a mire rá akarja
-őket beszélni, az nem érinti eléggé arra, hogy szerfölött
-felindítsa. Ebből az következik, hogy általában véve egyszerű és
-kevéssé virágos lesz a nyelve. Rendszerint egyenesen szól és csupán
-csak azért, hogy megértsék. Kevéssé szentencziózus, mert nem
-tanulta meg eszméit általánosítani; kevés a szóképe, mert ritkán
-szenvedélyes.</p>
-<p>Azért még nem flegmatikus és hideg; már koránál, erkölcseinél,
-ízlésénél fogva sem lehet az; az ifjúság tüzében az élesztő
-szellemek, visszatartva vérében, melegséget visznek bele fiatal
-szívébe, a mely csillog a tekintetében, melyet megérezni
-beszédében, látni tetteiben. Nyelve hangsúlyt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_350" id="Page_350">-350-</a></span> és néha
-hevességet kap. A nemes érzés, a mely lelkesíti, erőt és
-emelkedettséget ad neki; áthatva az emberiség gyöngéd szeretetétől,
-beszédébe is átviszi lelke felindulásait, nagylelkű nyiltságában
-van valami megigézőbb, mint a többiek mesterkélt ékesszólásában,
-vagyis jobban mondva, csak ő igazán ékesszóló, mert csak ki kell
-mutatnia, a mit érez, ha ezt közölni akarja azokkal, a kik
-hallgatják.</p>
-<p>Mennél inkább azt gondolom, mennél inkább úgy találom, hogy ha
-így működésbe hozzuk a jótékonyságot és jó vagy rossz sikereinkből
-következtetéseket vonunk okaira, kevés hasznos ismeret van, a
-melyet ne lehetne egy fiatalember lelkében művelni. Mindazon az
-igazi tudáson kívül, a melyet meg lehet szerezni a kollégiumokban,
-Emil még egy sokkal fontosabb tudományt fog elsajátítani: ezen
-szerzeményeinek az életre való alkalmazását. Nem lehetséges, hogy
-mikor annyira érdeklődik embertársai iránt, meg ne tanulja idején
-mérlegelni és megbecsülni cselekvéseiket, kedvteléseiket,
-élvezeteiket és általában igazabban értékelni azt, a mi
-hozzájárulhat az emberek boldogságához vagy árthat neki, mint azok,
-a kik nem érdeklődvén semmi iránt, sohasem tesznek semmit másért. A
-kik mindig csak a saját dolgukkal törődnek, nagyon is
-szenvedélyesen igyekeznek egészségesen megitélni a dolgokat.
-Mindent önmagukra vonatkoztatnak s a jó és rossz fogalmait csupán
-saját érdekük szerint mérik meg, eltöltik szellemüket ezer
-nevetséges előitélettel és mindabban, a mi csak legkevésbbé érinti
-is az ő előnyüket, azonnal az egész világegyetem összeomlását
-látják.</p>
-<p>Terjeszszük ki az önszeretetet a többi lényekre s ekkor erénynyé
-alakítjuk át s nincs az az emberi szív, a melyben ez az erény ne
-vert volna gyökeret. Mennél kevésbbé vonatkozik ránk magunkra
-gondoskodásaink tárgya, annál kevésbbé félelmetes a magánérdek
-illuziója, mennél inkább általánosítjuk azt az érdeket, annál
-méltányosabbá válik és az emberi nem iránti szeretet nem egyéb
-bennünk, mint az igazság szeretete. Kívánjuk tehát, hogy Emil
-szeresse az igazságot, kívánjuk, hogy ismerje is, tartsuk mindig
-távol önmagától az ügyekben. Mennél jobban lesz igyekezete
-<span class="pagenum"><a name="Page_351" id=
-"Page_351">-351-</a></span> mások boldogságának szentelve, annál
-felvilágosultabb és okosabb lesz s annál kevésbbé fog csalódni
-abban, a mi jó és rossz, de ne tűrjünk benne soha vak
-előnybenrészesítést, a mely egyedül személyi tekintetekre vagy
-igazságtalan előfeltételekre van alapítva. És miért ártana az
-egyiknek a másiknak tett szolgálat? Kevés fontossága van rá nézve
-annak, a kinek nagyobb boldogság jut osztályrészeül, föltéve, hogy
-ő hozzájárul az összesek mennél nagyobb boldogságához; ez a
-bölcsnek első érdeke, a magánérdek után; mert mindenki a maga
-fajának része, nem pedig egy másik egyéné.</p>
-<p>Hogy a könyörületességet ne engedjük gyöngeséggé fajulni,
-általánosítani kell és kiterjeszteni az egész emberi nemre. Akkor
-csak annyiban adjuk magunkat neki, a mennyiben összhangban áll az
-igazsággal, mert minden erény közül az igazságosság az, a mely a
-legtöbbel járul az emberek közjavához. Okosságból, önmagunk iránti
-szeretetből kell könyörületességet tanusítani bajunk iránt még
-jobban, mint szomszédunk iránt; a gonosz iránti könyörületesség
-igen nagy kegyetlenség az emberek iránt.</p>
-<p>Egyébiránt nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezek az
-eszközök, melyek segítségével én itt kivetem növendékemet
-önmagából, azért mégis közvetlen vonatkozással bírnak reá, mert
-nemcsak hogy belső gyönyör származik belőlük, hanem mert a mikor
-jótékonynyá teszem a többiek hasznára, saját okulásán is
-dolgozom.</p>
-<p>Előbb megadtam az eszközöket és most megmutatom a hatásukat.
-Mily nagy szempontokat látok sorakozni lassanként fejében! Mily
-fenséges érzések fojtják el szívében a kis szenvedélyek csiráit!
-Mily szabatossága az itelő képességnek, mily biztonsága az észnek
-alakul ki benne szemem láttára kiművelt hajlamaiból, a
-tapasztalatból, a mely központosítja egy nagy lélek óhajtásait a
-lehetőségek szűk kereteiben és eléri, hogy egy a többiek fölött
-álló ember, nem tudva ezeket fölemelni a maga színvonalához, le
-tudjon szállni az ő színvonalukhoz! A helyesnek igazi elvei, a
-szépnek valódi mintái, az élő lények minden erkölcsi viszonya, a
-rend minden eszméje belevésődnek értelmébe; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_352" id="Page_352">-352-</a></span> látja
-minden dolognak a helyét és az okot, a mely ebből eltávolítja,
-látja azt, a mi tehetné a jót és azt, a mi megakadályozza. A
-nélkül, hogy tapasztalta volna az emberi szenvedélyeket, ismeri
-káprázataikat és játékukat.</p>
-<p>Előre haladok, elragadtatva a dolgok erejétől, de a nélkül, hogy
-ezzel ránehezedjek az olvasók ítéletére. Már rég a chimerák
-országában látnak engem; én pedig mindig az előitéletek országában
-látom őket. A mikor olyan erősen eltávolodom a köznapi
-véleményektől, szüntelenül jelen vannak szellememben: vizsgálom
-őket, elmélkedem róluk, nem azért, hogy kövessem vagy kerüljem
-őket, hanem hogy mérlegeljem őket az okoskodás mérlegén.
-Valahányszor kényszerülök eltávolodni tőlük, a tapasztalattól
-vezettetve, előre kimondottnak tartom, hogy nem fognak utánozni;
-tudom, hogy el vannak szánva csak azt képzelni lehetségesnek, a mit
-látnak s azt a fiatalembert, a kit én rajzolok, képzeletbeli és
-fantasztikus lénynek fogják fel, mert különbözik azoktól, a kikkel
-összehasonlítják; nem gondolnak arra, hogy kell is különböznie,
-miután egész másképen nevelkedett, egészen ellenkező érzések hatnak
-rá, egészen más oktatásban részesült, mint ők s így sokkal
-meglepőbb volna, ha hasonlítana hozzájuk, mint ha olyan, a
-milyennek én képzelem. Ő nem az emberek embere, hanem a természet
-embere. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon különösnek kell előttük
-feltünnie.</p>
-<p>Mikor ebbe a műbe belefogtam, nem tételeztem fel semmi olyat, a
-mit ne figyelhetett volna meg mindenki úgy, mint én, mert van egy
-pont, t. i. az ember születése, a melyből mind egyformán indulunk
-ki; de mennél előbbre haladunk, én, hogy kiműveljem a természetet,
-ti pedig, hogy elaljasítsátok, annál jobban eltávolodunk egymástól.
-Az én növendékem hat éves korában kevéssé különbözik a tietektől,
-mert nektek még nem volt időtök eltorzítani a növendéketeket; most
-nincs bennük semmi hasonlóság és a felnőtt ember kora, melyhez
-közeledik, tökéletesen különböző formában kell hogy mutassa, hacsak
-el nem vesztegetem minden fáradozásomat. A szerzett dolgok
-mennyisége talán elég egyforma mindkét részről, de a szerzett
-dolgok nem <span class="pagenum"><a name="Page_353" id=
-"Page_353">-353-</a></span> hasonlítanak egymáshoz. Csodálkoztok,
-hogy az egyikben fenkölt érzéseket találtok, a melyeknek a
-legcsekélyebb csirája sincs meg másokban, de vegyétek tekintetbe
-azt is, hogy ezek már mind kész filozófusok és theológusok, mielőtt
-Emil csak tudná is, mi a filozófia és mielőtt csak beszélni is
-hallott volna Istenről.</p>
-<p>Ha tehát azt mondják nekem: Abból, a mit elképzelt, nem létezik
-semmi; a fiatalemberek nem így vannak alkotva, ilyen vagy olyan
-szenvedélyük van; ezt vagy azt teszik, – ez olyan, mintha tagadnák,
-hogy a körtefa nagy fa lehet, mert kertjeinkben csak mint cserjét
-látjuk.</p>
-<p>Arra kérem ezeket a birákat, a kik olyan készek a birálatra,
-fontolják meg, hogy a mit itt mondanak, azt én ép oly jól tudom,
-mint ők, hogy én valószínüleg hosszasabban gondolkoztam róla és
-hogy nem lévén semmi érdekem, hogy imponálni akarjak nekik, jogom
-van azt követelni, hogy legalább annak megkeresésére ne sajnálják
-az időt, hogy miben tévedek. Vizsgálják meg az ember szervezetét,
-kísérjék figyelemmel a szív első rezdüléseit az egyik vagy a másik
-helyzetben, hogy meglássák, mennyire különbözhetik az egyik egyén a
-másiktól a nevelés ereje által, továbbá hasonlítsák össze az én
-nevelésemet az eredményekkel, melyeket én tulajdonítok neki és
-mondják meg, miben okoskodtam rosszul. Ekkor nem lenne semmi
-felelni valóm.</p>
-<p>A mi még határozottabbá tesz véleményemben és azt hiszem
-megbocsáthatóbbá is teszi határozottságomat, ez az, hogy nemcsak
-nem merülök el a részletező szellemben, hanem lehetőleg keveset
-adok az okoskodásra s csak a megfigyelésben bízom. Nem arra
-támaszkodom, a mit képzeltem, hanem arra, a mit láttam. Igaz, hogy
-tapasztalataimat nem zártam be egy város falainak keretébe, sem az
-emberek egy bizonyos osztályába, hanem miután jól
-összehasonlítottam annyiféle néposztályt és népet, a mennyit csak
-láthattam egy megfigyeléssel töltött élet alatt, mint mesterkéltet
-elhárítottam azt, a mi az egyik népé, de a másiké nem, az egyik
-társadalmi helyzeté s a másiké nem s tagadhatatlanul az emberre
-tartozónak csak azt tekintettem, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> a mi közös mindenkivel,
-bármely életkorban, bármely rangban és bármely nemzetben a
-világon.</p>
-<p>Ha aztán e szerint a módszer szerint elkisértek gyermekkorától
-fogva egy fiatal embert, a ki még nem nyert határozott formát és a
-ki a lehető legkevésbbé függ mások tekintélyétől és véleményétől, –
-mit gondoltok, kihez fog jobban hasonlítani: az én növendékemhez-e
-vagy a tiétekhez? Nekem úgy tetszik, ezt a kérdést kell megoldani,
-hogy megtudjuk, eltévelyedtem-e.</p>
-<p>Az ember nem kezd egykönnyen gondolkozni, de a mint elkezdett,
-nem is hagyja abba. A ki egyszer gondolkozott, gondolkozni fog
-mindig és az egyszer elmélkedésben gyakorolt értelem nem bír többé
-nyugalomban maradni. Azt lehetne tehát gondolni, hogy én vagy
-nagyon is keveset, vagy nagyon is sokat teszek, hogy az emberi
-szellem természeténél fogva nem oly kész a megnyilatkozásra és hogy
-miután olyan képességeket adtam neki, a melyek nincsenek meg benne,
-nagyon is sokáig tartom bezárva az eszmék egy oly körében, melyből
-ki kellene lépnie.</p>
-<p>De fontoljátok meg első sorban, hogy mikor ki akarjuk alakítani
-a természet emberét, azért még nem arról van szó, hogy vadembert
-csináljunk belőle és száműzzük az erdő mélyébe, hanem hogy bezárva
-a társadalom forgatagába, elegendő, ha nem engedi magát
-elragadtatni sem az emberek szenvedélyei, sem előitéleteik által,
-hogy saját szemeivel lásson, hogy saját szívével érezzen, hogy
-semmiféle tekintély ne kormányozza, csak a saját elméje. Ebben a
-helyzetben nyilvánvaló, hogy azoknak a tárgyaknak a sokasága,
-melyek érintik, a gyakori érzések, melyek hatnak rá, a valódi
-szükségleteinek megszerzésére való különböző eszközök sok olyan
-eszmét kell hogy adjanak neki, a melyek soha nem lettek volna meg
-benne, vagy a melyeket lassabban szerzett volna meg. A szellem
-természetes fejlődése csak siettetve van, de nem felforgatva.
-Ugyanaz az ember, a kinek butának kellene maradnia az erdőkben,
-okos és értelmes emberré válhatik a városban, ha csak egyszerű
-szemlélő volna ott. Semmi sem alkalmasabb valakit bölcscsé tenni,
-mint azok a bolondságok, melyeket lát, de nem vesz bennük részt;
-még <span class="pagenum"><a name="Page_355" id=
-"Page_355">-355-</a></span> az is, a ki részt vesz bennük, okul
-rajtuk, föltéve, hogy nem téteti magát bolonddá és nem viszi
-beléjük azoknak a tévedését, a kik elkövetik őket.</p>
-<p>Fontoljátok meg azt is, hogy képességeink által korlátozva lévén
-az érzékelhető tárgyakra, csaknem semmiféle hatályt nem engedünk a
-filozófia elvont fogalmainak és a merőben intellektuális eszméknek.
-Hogy ezeket elérjük, ahhoz vagy le kellene rázni magunkról a
-testünket, a melyhez oly erősen hozzá vagyunk fűzve, vagy
-tárgyról-tárgyra fokozatosan és lassan kellene haladnunk vagy végül
-hirtelen és csaknem egy ugrással kellene átugratnunk a közbeeső
-közt, egy olyan óriás-lépéssel, melyre a gyermekkor nem képes és a
-melyhez a felnőtt embereknek is egy sereg külön az ő számukra
-készült lépcsőre van szükségük. Az első elvont eszme az első ilyen
-lépcső, de én bizony alig tudom belátni, hogyan gondolják
-megszerkeszthetőnek.</p>
-<p>A felfoghatatlan tény, a mely átölel mindent, a mely mozgatja a
-világot és a lények egész rendszerét formálja, sem szemeinkkel nem
-látható, sem kezünkkel nem tapintható; rejtve marad minden érzékünk
-számára: a mű látható, a munkása elrejtőzik. Nem kicsi dolog
-felismerni létezését és mikor eljutottunk idáig, mikor azt
-kérdezzük: milyen? hol van? a szellemünk összezavarodik, eltéved és
-nem tudunk többé mit gondolni.</p>
-<p>Locke azt akarja, hogy kezdjük a szellemek tanulmányozásán és
-azután térjünk át a testekére. Ez a babona, az előitéletek, a
-tévedés módszere, nem pedig az észé, sem a jól elrendezett
-természeté; ez annyi, mint bekötni a szemünket, hogy megtanuljunk
-látni. Sokáig kell hogy tanultuk légyen a testeket, hogy valódi
-fogalmat alkothassunk a szellemekről és hogy gyaníthassuk
-létezésüket. Az ellenkező sorrend csak arra való, hogy meghonosítsa
-a materializmust.</p>
-<p>Mivel érzékeink ismereteinknek első eszközei, a testi és
-érzékelhető tények az egyedüliek, melyekről közvetlen fogalmunk
-van. Ennek a szónak: <i>szellem</i>, nincs semmi értelme arra
-nézve, a ki nem filozofált. A szellem csak test a nép és a
-gyermekek szemében. Avagy nem olyan szellemeket <span class=
-"pagenum"><a name="Page_356" id="Page_356">-356-</a></span>
-képzelnek-e, melyek kiáltoznak, beszélnek, ütnek, lármát csinálnak?
-Már pedig azt meg fogja vallani mindenki, hogy az olyan szellemek,
-melyeknek karjuk és nyelvük van, nagyon hasonlítanak a testekhez.
-Ezért alkottak maguknak az összes népek, a zsidókat sem véve ki,
-testi isteneket. Mi magunk ilyen kifejezéseinkkel: Szent Lélek,
-Szentháromság, nagyobbára annak rendje és módja szerint való
-anthropomorphiták vagyunk. Megvallom, arra tanítanak, hogy azt
-mondjuk, Isten mindenütt jelen van; de azt is hiszszük, hogy a
-levegő is mindenütt jelen van, legalább a mi légkörünkben és a
-<i>szellem</i> szó eredete szerint maga is annyit jelent, mint
-lélekzet, szellő. Ha egyszer hozzászoktatják az embereket, hogy
-olyan szavakat mondjanak, melyeket nem értenek meg, ezután már
-könnyű azt mondatni velük, a mit akarunk.</p>
-<p>A mi más testekre kiható cselekvésünk érzése kezdetben azt
-kellett, hogy elhitesse velünk, hogy ha ezek a testek hatnak ránk,
-ez hasonló módon történik, mint a hogy mi hatunk rájuk. Igy az
-ember azon kezdte, hogy lélekkel ruházott fel minden tényt, melynek
-hatását érezte. Kevésbbé erősnek érezve magát, mint ezeknek a
-lényeknek nagyobb része, nem tudva felismerni hatalmuk korlátait,
-korlátlannak képzelte és istent csinált belőlük, mihelyest testtel
-ruházta fel őket. A legrégibb korok folyamán az emberek, megrémülve
-mindentől nem láttak a természetben semmit holtnak. Az anyag
-fogalma nem kevésbé lassan alakult ki bennük, mint a szellemé,
-mivel az előbbi fogalma maga is absztrakczió. Így töltötték be a
-világegyetemet érzékelhető istenekkel. A csillagok, a szelek, a
-hegyek, a folyamok, a fák, a városok, még a házak is mind külön
-lélekkel, istennel, élettel birtak. Lábán torzképei, a vademberek
-bálványai, a négerek fetisei, mind a természet és az emberek művei,
-voltak a halandók első istenségei; a polytheismus volt első
-vallásuk és a bálványimádás első istentiszteletük. Csak akkor
-birtak egy egyetlen Istent elismerni, mikor mind jobban
-általánosítva eszméiket, képesek lettek visszamenni egy kezdő okig
-és értelmet adni a <i>substantia</i> szónak, a mely alapjában véve
-a legnagyobb abstractió. Tehát minden gyermek, a ki hisz Istenben,
-szükségszerűen bálványimádó vagy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> legalább is
-anthropomorphita és ha egyszer a képzelet látta Istent, nagyon
-ritka dolog, hogy az értelem felfogja. Ime, épen ez a tévedés, a
-melyre a Locke sorrendje vezet.</p>
-<p>Eljutva, nem tudom, mikép, a substantia elvont fogalmáig,
-láthatni, hogy ha meg akarunk engedni egy egyedüli substantiát,
-egymással összeférhetetlen tulajdonságokat kell neki
-tulajdonítanunk, a melyek kölcsönösen kizárják egymást, mint pl. a
-gondolat és a kiterjedés, a melyek egyike lényege szerint osztható,
-másika pedig kizár minden oszthatóságot. Máskülönben felfoghatjuk,
-hogy a gondolat, vagy ha jobban tetszik, az érzés eredeti
-tulajdonság és elválaszthatatlan a substantiától, a melyhez
-tartozik s hogy ugyanígy áll a dolog a kiterjedésnek
-substantiájához való viszonyát illetőleg. Ebből az következik, hogy
-azok a lények, melyek a tulajdonságok egyikét elvesztik, elvesztik
-a substantiát is, a melyhez ez tartozik, hogy következőleg a halál
-csak a substantiák elválasztódása és hogy azok a lények, a
-melyekben ez a két tulajdonság egyesítve van, abból a két
-substantiából vannak összetéve, a melyekhez ez a két tulajdonság
-tartozik.</p>
-<p>Már most fontoljátok meg, hogy milyen távolság marad még a két
-substantia és az isteni természet fogalma között;
-lelkünkre-testünkre való kihatásának és Istennek az összes lényekre
-való kihatásának érthetetlen eszméje között. A teremtés, a
-megsemmisülés, a mindenütt jelenvalóság, az örökkévalóság,
-mindenhatóság, az isteni attributumok eszméi, mindezek az eszmék,
-melyeket csak igen kevés ember tud olyan zavarosnak és homályosnak
-látni, mint a milyenek és a melyekben nincs semmi homályos a nép
-szemében, mert ez nem ért meg belőlük semmit, – hogy
-nyilvánulhatnának egész erejükben, vagyis egész homályosságukban az
-olyan fiatal szellemek előtt, a kik még az érzékek első
-műveleteivel vannak elfoglalva és csak azt értik meg, a mit meg
-tudnak érinteni? Hiába vannak a végtelen mélységei megnyilva
-körülöttünk, a gyermek nem tud megrémülni tőlük, gyönge szemei nem
-tudnak behatolni mélységébe A gyermeknek minden végtelen, nem tud
-korlátot vetni semminek, nem mintha nagyon hosszú volna a mértéke,
-hanem mert rövid az értelme. Sőt én azt figyeltem meg, hogy a
-<span class="pagenum"><a name="Page_358" id=
-"Page_358">-358-</a></span> gyermekek a végtelent inkább az előttük
-ismeretes méreteken innen vetik, mint rajtuk túl. Egy végtelen
-teret inkább fognak lábukkal megbecsülni, mint szemükkel; számukra
-nem annál terjed ki messzebbre, mint a mennyire látni tudnak, hanem
-annál, a mennyire menni tudnak. Ha Isten hatalmáról beszélnek
-nekik, úgy fogják vélni, csaknem olyan hatalmas, mint az apjuk.
-Ismeretük lévén rájuk nézve a lehetőségek mértéke, minden dologban
-kisebbnek itélik azt, a miről beszélnek nekik, mint azt, a mit
-tudnak. Ilyenek a a tudatlanság és a gyönge szellem természetes
-itéletei. Ajax félt volna megmérkőzni Achillesszel, ellenben
-Jupitert harczra hivta ki, mert Achillest ismerte, Jupitert pedig
-nem ismerte. Egy svájczi paraszt, a ki a világ leggazdagabb
-emberének tartotta magát és a kinek próbálták megmagyarázni, mi a
-király, büszkén kérdezte, lehet-e a királynak száz tehene a
-hegyen?</p>
-<p>Előre látom, mennyire meg lesznek lepetve olvasóim, ha azt
-látják, hogy növendékem első korát a nélkül kisérem végig, hogy a
-vallásról beszélnék neki. Tizenöt éves korában nem tudta, van-e
-lelke és talán még tizennyolcz éves korában sincs meg az ideje,
-hogy megtudja, mert ha kelleténél hamarabb tudja meg, abban a
-veszedelemben forog, hogy sohase fogja tudni.</p>
-<p>Ha le kellene festenem a boszantó butaságot, akkor lefesteném a
-pedánst, a mint a katekizmust tanítja a gyermekeknek; ha ezt a
-gyermeket bolond gyermekké akarnám tenni, arra kényszeríteném, hogy
-magyarázza meg, mit mond, mikor a katekizmust felmondja. Azt fogják
-ellenem vetni, hogy a kereszténység dogmáinak nagyobb része
-misztérium lévén, megvárni, míg az emberi szellem képes lesz
-felfogásukra, nem annyit jelent, mint megvárni, míg a gyermekből
-ember lesz, hanem megvárni, míg az ember nincs többé. Erre én
-először is azt felelem, hogy vannak misztériumok, melyeket nemcsak
-lehetetlen az embernek fölérni észszel, hanem hinni is és hogy nem
-látom be, mit nyernek vele, ha ezekre megtanítják a gyermekeket, ha
-csak nem akarják őket idejekorán megtanítani hazudni. Sőt mi több,
-azt mondom, ahhoz, hogy megengedjük ezeket a misztériumokat,
-<span class="pagenum"><a name="Page_359" id=
-"Page_359">-359-</a></span> legalább azt kell megérteni, hogy
-felfoghatatlanok; a gyermek pedig még ennek felfogására sem képes.
-Annak a kornak számára, a mikor minden misztérium, nincsenek
-kimondott misztériumok.</p>
-<p><i>Hinni kell Istenben, hogy üdvözűljünk.</i> Ennek a dogmának a
-félreértése a szülőoka a heves türelmetlenségnek és oka mindazoknak
-a hiábavaló tanításoknak, melyek halálos csapást mérnek az emberi
-észre, hozzászoktatva, hogy beérje a szavakkal. Kétségkívül nem
-szabad egy pillanatot sem elveszteni az örök üdvösség
-kiérdemlésére, de ha eléréséhez elég ismételni bizonyos szavakat,
-akkor nem látom be, mért ne népesíthetnők be az eget seregélyekkel
-és szarkákkal ép úgy, mint gyermekekkel.</p>
-<p>A hit kötelezettsége föltételezi a lehetőséget. A filozofusnak,
-a ki nem hisz, nincs igaza, mert rosszul használja fel az észt,
-melyet kiművelt és a mely képes megérteni az igazságokat, melyeket
-elutasít. De a gyermek, a ki vallja a keresztény hitet, vajjon mit
-hisz? Azt, a mit fölér észszel és oly kevéssé érti meg, a mit
-mondatnak vele, hogy ha az ellenkezőjét mondjátok neki, azt is ép
-oly könnyen el fogja sajátítani. A gyermekek és sok ember hite is
-csak geografiai dolog. Vajjon jutalmat fognak-e kapni azért, mert
-nem Mekkában, hanem Rómában születtek? Az egyiknek azt mondják,
-hogy Mohammed az Isten prófétája és ő utána mondja, hogy Mohammed
-az Isten prófétája; a másiknak azt mondják, hogy Mohammed csaló és
-ő utána mondja, hogy Mohammed csaló. Mindegyikük azt mondta volna,
-a mit a másik mond, ha áthelyeznék őket. Lehet-e kiindulni két
-ennyire hasonló dispositióból, hogy az egyiket a paradicsomba
-küldjük, a másikat a pokolba? Ha a gyermek azt mondja, hogy hisz
-Istenben, akkor nem Istenben hisz, hanem Péterben vagy Jakabban, a
-ki azt mondja neki, hogy van valami olyan dolog, a mit Istennek
-hívnak és Euripides módjára hisz:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Oh Jupiter! mert te rólad nem
-tudok<br /></span> <span class="i0">Egyebet, mint a
-nevedet.<a name="FNanchor_91" id="FNanchor_91"></a><a href=
-"#Footnote_91" class="fnanchor">91)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_360" id=
-"Page_360">-360-</a></span></p>
-<p>Mi azt állítjuk, hogy egyetlen az ész kora előtt meghalt gyermek
-sem lesz megfosztva az örök boldogságtól: a katholikusok ugyanazt
-hiszik mindazokról a gyermekekről, a kik részesültek a
-keresztségben, habár nem hallottak is Istenről. Van tehát eset, a
-mikor az ember üdvözülhet a nélkül, hogy hitt volna Istenben és
-ezeknek az eseteknek van helyük akár a gyermekkorban, akár a
-tébolyodottságban, mikor az emberi szellem képtelen az Istenség
-felismeréséhez szükséges műveletekre. Az egész különbség, melyet
-itt köztetek és magam között találok, az, hogy ti azt állítjátok,
-hogy a gyermekekben ez a képesség megvan már hét éves korukban, én
-pedig csak tizenöt éves korukban tulajdonítom nekik. Akár igazam
-van, akár nincs, itt nem hitczikkelyről van szó, hanem egyszerű
-természetrajzi megfigyelésről.</p>
-<p>Ugyanennél az elvnél fogva nyilvánvaló, hogy az az ember, a ki
-öregkoráig eljutott a nélkül, hogy hinne Istenben, ezért nem lesz
-megfosztva az örök életben való részvételtől, ha vaksága nem volt
-szándékos. És én azt mondom, hogy nem mindig szándékos. Azt meg
-fogjátok engedni az őrültekre vonatkozólag, a kiket betegség foszt
-meg szellemi képességeiktől, de nem emberi mivoltuktól s
-következőleg a teremtőjük jótéteményeire való jogaiktól sem. Miért
-ne engedjük meg tehát azokra nézve is, a kik elkülönítve minden
-társadalomtól, gyermekkoruktól fogva, tökéletesen vad életet éltek,
-megfosztva azoktól az ismeretektől, melyeket csak az emberekkel
-való érintkezésben szerezhetni meg?<a name="FNanchor_92" id=
-"FNanchor_92"></a><a href="#Footnote_92" class="fnanchor">92)</a>
-Mert nyilvánvalóan lehetetlenség, hogy az ilyen vadember valaha is
-fölemelhesse elméjét az igazi Isten ismeretéig. Az ész azt mondja
-nekünk, hogy az ember csak az akaratával elkövetett hibákért
-büntethető és hogy a leküzdhetetlen tudatlanság nem tudható be neki
-bűnül. Ebből az következik, hogy az örök igazság szine előtt minden
-ember, a ki hinne, ha megvolnának az arravaló ismeretei, hivőnek
-<span class="pagenum"><a name="Page_361" id=
-"Page_361">-361-</a></span> tekintetik és hogy csak azok a
-hitetlenek büntettetnek meg, a kiknek szíve elzárkózik az igazság
-elől.</p>
-<p>Óvakodjunk azoknak hirdetni az igazságot, a kik nem birják
-megérteni, mert ez annyi, mint a tévedést tenni helyébe. Jobb volna
-semilyen fogalommal sem bírni az Istenség eszméjéről, mintsem hogy
-alacsony, fantasztikus, igazságtalan, hozzá méltatlan fogalmaink
-legyenek róla: kisebb baj nem ismerni, mint elferdíteni. Jobb
-szeretném, mondja a jó Plutarchos.<a name="FNanchor_93" id=
-"FNanchor_93"></a><a href="#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a>
-ha azt hinnék, hogy nincs Plutarchos a világon, mintha azt
-mondanák: Plutarchos igazságtalan, irígy, féltékeny és olyannyira
-zsarnok, hogy többet követel, mint a mennyinek elvégzésére való
-hatalmat enged.</p>
-<p>Az Istenségről való eltorzított képeknek, melyeket a gyermek
-szívébe belevésnek, az a nagy baja, hogy ezek egész életükre ott
-maradnak és hogy emberekké válva sem tudnak más Istent felfogni,
-mint a gyermekekét. Láttam Svájczban egy jó és jámbor családanyát,
-a ki annyira meg volt győződve erről az elvről, hogy nem akarta
-fiát első életkorában vallásra taníttatni, attól félve, hogy majd
-beéri ezzel a nagyjában való tanítással s el fogja hanyagolni a
-jobb okulást értelmes korában. Ez a gyermek nem hallott soha
-Istenről beszélni máskép, mint alázatossággal és tisztelettel és ha
-ő maga akart szólni róla, elhallgattatták, mintha valami rá nézve
-túlságosan fenséges és túlságosan nagy tárgyról szólna. Ez a
-tartózkodás felingerelte a kiváncsiságát és önszeretete vágyott
-arra a pillanatra, a mikor megismerheti ezt a misztériumot, melyet
-oly gondosan elrejtettek előle. Mennél kevesebbet beszéltek neki
-Istenről, annál kevésbbé tűrték, hogy ő maga beszéljen róla és ő
-annál többet foglalkozott vele; ez a gyermek mindenütt látta
-Istent. Én erre az eljárásmódra vonatkozólag, ha óvatosság nélkül
-alkalmazzák, csak attól félek, hogy túlságosan felgyújtja a fiatal
-ember képzeletét és elcsavarhatja a fejét és végül fanatikus lehet
-belőle hivő helyett.</p>
-<p>Emilre nézve azonban ne féljünk semmi ilyestől, mert ő
-állhatatosan eltéríti figyelmét mindattól, a mi felülhaladja
-<span class="pagenum"><a name="Page_362" id=
-"Page_362">-362-</a></span> felfogását, a legmélyebb közönynyel
-hallgatja az olyan dolgokat, melyeket nem ért. Annyi dolog van, a
-melyre azt szokta mondani: ez nem tartozik én rám, hogy egygyel
-több nem hozza zavarba és a mikor elkezd nyugtalankodni ezek miatt
-a nagy kérdések miatt, nem azért nyugtalankodik, mert beszélni
-hallott róluk, hanem akkor, a mikor értelmének fejlődése erre a
-térre viszi kutatásait.</p>
-<p>Láttuk, mely úton közeledik a kiművelt emberi szellem ezekhez a
-misztériumokhoz és szivesen megengedem, hogy természetesen, magának
-a társadalomnak kebelében csak előrehaladottabb korban jut az ember
-erre az útra. De valamint, hogy ugyanabban a társadalomban vannak
-elkerülhetetlen okok, melyek a szenvedélyek fejlődését siettetik,
-ha nem siettetjük ugyanígy az értelem haladását, a mely ezeknek a
-szenvedélyeknek szabályozására szolgál, akkor valósággal eltérünk a
-természet rendjétől és megbomlik az egyensúly. Ha az embernek nincs
-módjában mérsékelni egy túlságosan gyors haladást, ugyanoly
-gyorsasággal kell vezetnie azokat, a kiknek ebben együtt kell
-haladni, oly módon, hogy a rend ne bomoljék fel, hogy a minek
-együttesen kell haladni, ne legyen elválasztva és az ember, mint
-teljes egész élete minden pillanatában, ne legyen az egyik
-képessége által ezen a ponton, a másik által a másikon.</p>
-<p>Mily nehézséget látok itt feltámadni! Annál nagyobb nehézséget,
-mert nem annyira a dolgokban rejlik, mint inkább azoknak a
-kishitűségében, a kik nem merik megoldani. Kezdjük azon, hogy
-legalább szembe merjünk vele nézni. A gyermeknek atyja vallásában
-kell nevelkednie: mindig nagyon jól bebizonyítják neki, hogy ez a
-vallás, akármelyik is, az egyedüli igaz vallás, hogy a többi mind
-merő bolondság és képtelenség. Azon a ponton az érvek ereje
-kizárólag attól az országtól függ, a melyben kimondják őket. Az a
-török, a ki oly nevetségesnek találja a kereszténységet
-Konstantinápolyban, nézze meg, milyennek látják a mohammedanizmust
-Párisban! Különösen a vallás dolgában diadalmaskodik az előitélet.
-De mi, a kik arra igyekszünk, hogy lerázzuk az igáját minden
-dologban, a kik nem akarunk semmit adni a tekintélyre, mi, a kik
-nem akarjuk <span class="pagenum"><a name="Page_363" id=
-"Page_363">-363-</a></span> Emilünket semmire tanítani, a mit
-bárhol is meg ne tudna tanulni magától is, milyen vallásban
-neveljük? Milyen felekezetbe sorozzuk a természetes embert? A
-felelet – azt hiszem – nagyon egyszerű: nem sorozzuk egyikhez sem,
-hanem abba a helyzetbe juttatjuk, hogy maga válaszsza ki azt, a
-melyhez eszének legjobb használata vezeti.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0"><i>Incedo per
-ignes</i><br /></span> <span class="i0"><i>Suppositos cineri
-doloso.</i><br /></span></div>
-</div>
-<p>Egyre megy! A buzgalom és a jóhiszeműség pótolták nálam idáig az
-előrelátást. Remélem, hogy ezek a biztosítékok nem fognak elhagyni,
-mikor szükségem van rájuk. Olvasóim, ne féljetek tőlem, hogy az
-igazság barátjához méltatlan óvatosságokkal fogok élni; sohasem
-fogom elfelejteni a jelszavamat; de nagyon is meg van nekem
-engedve, hogy bizalmatlankodjam itéleteimben. A helyett, hogy
-elmondjam nektek, a mit magam gondolok, elmondom, a mit gondolt egy
-olyan ember, a ki többet ért, mint én. Szavatosságot vállalok
-azoknak a tényeknek az igazságáról, a melyek el fognak soroltatni;
-csakugyan abból az iratból jutottak e könyv szerzőjéhez, a melyet
-alább lemásolok; a ti dolgotok meglátni, lehet-e belőle hasznos
-tanulságokat levonni arra a tárgyra vonatkozólag, a melyről szó
-van. Nem állítom nektek szabályul másvalakinek a véleményét, vagy a
-magamét; megvizsgálás végett tárom elétek.</p>
-<p>«Harmincz évvel ezelőtt egy olaszországi városban egy
-számkiűzött fiatalember a végső nyomorba jutott. Kálvinistának
-született, de könnyelműsége miatt szökevénynyé válva, idegen
-országban, segélyforrás nélkül megváltoztatta vallását, hogy
-kenyere legyen. Ebben a városban volt egy menedékhely izraeliták
-számára s ebbe bejutott. Azzal, hogy megtanították az ellentétes
-tételekre, olyan kétségeket oltottak bele, melyek nem voltak meg
-benne és megtanították a rosszra, melyet nem ismert: új dogmákat
-hallott meg, újabb erkölcsöket látott; látta őket és kis híján
-áldozatukul esett. Menekülni akart és bezárták; panaszkodott és
-megbüntették panaszai miatt; ki lévén szolgáltatva zsarnokainak,
-úgy bántak vele, mint a bűnössel, azért, mert nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_364" id="Page_364">-364-</a></span> akart
-engedni a bűnnek. Azok, a kik tudják, az erőszak és igazságtalanság
-első megpróbáltatása hogy fel tud ingerelni egy tapasztalatlan
-szívet, képzeljék el az ő lelki állapotát. A düh könnyei folytak
-szemeiből, a felháborodás fojtogatta, könyörgött az éghez és az
-emberekhez, elpanaszolta baját mindenkinek és nem hallgatta meg
-senki. Csak hitvány cselédeket látott, a kik alája voltak rendelve
-annak a gonosznak, a ki kínozta őt vagy pedig bűntársakat
-ugyanabban a bűnben, a kik gúnyolódtak ellenállásán és arra
-biztatták, hogy utánozza őket. Elveszett volna, ha nincs egy
-becsületes papi ember, a ki valami ügyben odajött a menedékhelyre
-és a kitől titokban tanácsot kért. Az a pap szegény volt és
-szüksége volt mindenkire, de az elnyomottnak még nagyobb szüksége
-volt ő rá; tehát habozás nélkül segítette menekülésében,
-megkoczkáztatva, hogy egy veszedelmes ellenséget szerez
-magának.</p>
-<p>«Megmenekülve a bűntől, hogy a nyomorúságba jusson, a fiatal
-ember sikertelenül küzdött sorsa ellen; egy pillanatban már azt
-hitte, alája merül. Az első fénysugárra megfeledkezett bajairól és
-pártfogójáról. Hálátlanságáért hamar megbűnhődött; minden reménye
-elszállt; hiába segítette ifjúsága, regényes eszméi megrontottak
-mindent. Nem lévén sem elég tehetsége, sem elég ügyessége, hogy
-könnyen törjön utat magának, nem tudva sem mérsékelni magát, sem
-gonosz lenni, annyiféle dologba kapott bele, hogy nem tudott
-semmire jutni. Visszaesve előbbi kétségbeesett helyzetébe, kenyér
-nélkül, hajlék nélkül, az éhhalál küszöbén megemlékezett
-jóltevőjéről.</p>
-<p>«Visszatért hozzá, megtalálta, szíves fogadtatásra talált:
-láttára a papnak eszébe jutott egy jótett, melyet ő cselekedett; az
-ilyen emlék mindig megörvendezteti a lelket. Ez az ember
-természeténél fogva emberséges, részvétre hajló volt, a mások
-szenvedéseit a magáéinak érezte és a jóllét nem keményítette meg a
-szívét; végül a bölcseség tanulmányai és a felvilágosult erény
-megszilárdították jó természetét. Magához fogadta a fiatal embert,
-szállást keresett számára, beajánlotta, megosztotta vele, a mire
-szüksége volt, holott alig volt elegendő kettejük számára. Többet
-is <span class="pagenum"><a name="Page_365" id=
-"Page_365">-365-</a></span> tett s tanította, vigasztalta,
-megtanította a balsors türelmes elviselésének nehéz mesterségére.
-Előitélet emberei, egy paptól s Olaszországban reméltétek volna-e
-mindezt?</p>
-<p>«Ez a becsületes papi ember szegény savoyai vikárius volt, a kit
-egy fiatalkori kalandja rossz viszonyba juttatott érsekével és a ki
-bejárta a hegyeket, hogy megkeresse azokat a segélyforrásokat, a
-melyeknek hazájában hijával volt. Nem volt sem szellemtelen, sem
-tanulatlan, érdekes külsejével pártfogókra talált, a kik
-bejuttatták egy miniszterhez, fiának nevelőjéül. Többre becsülte a
-szegénységet a függő helyzetnél és nem értett hozzá, hogy kell
-magát a nagyurak közt viselni. Nem sokáig maradt a miniszternél és
-mivel okosan élt és megszerettette magát mindenkivel, azzal
-biztatta magát, hogy visszajut érseke kegyeibe és kap valami kis
-plébániát a hegyek közt, hogy ott töltse hátralevő napjait. Ez volt
-becsvágyának végső czélja.</p>
-<p>«Természetes hajlama érdeklődést keltett benne a fiatal
-szökevény iránt és rávitte, hogy gondosan tanulmányozza. Látta,
-hogy a balsors már kikezdte a szivét, hogy a gyalázat és a megvetés
-elernyesztették bátorságát és hogy büszkesége keserű haraggá válva
-az emberek igazságtalanságában és keményszívűségében csak
-természetük bűnösségét és az erény agyrém voltát mutatta neki.
-Látta, hogy a vallás csak az érdek álarczául szolgál, a szent
-istentisztelet pedig a képmutatás menedékeül; látta a hiábavaló
-viták szubtilitásaiban, hogy a paradicsom és a pokol szójátékok
-díjává van kitűzve; látta az Istenség fenséges és egyszerű eszméjét
-eltorzítva az emberek fantasztikus képzelődéseitől és azt találva,
-hogy a ki hinni akar Istenben, annak le kell mondani az itéletről,
-melyet tőle nyert, egyforma megvetés tárgyává tette nevetséges
-álmodozásainkat és a tárgyat, a melyhez fűzzük őket. Nem tudva
-semmit arról, a mi van, nem képzelve semmit a dolgok nemzéséről,
-belemerült a tompa tudatlanságba, mély megvetéssel azok iránt, a
-kik azt hitték, többet tudnak, mint ő.</p>
-<p>«A minden vallásról való megfeledkezés az ember kötelességeiről
-való megfeledkezésre vezet. Ez a fejlődés több mint felényire
-végbement már a szökevény szivében. Mindazáltal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_366" id="Page_366">-366-</a></span> nem
-volt születésénél fogva rossz gyermek, csak hogy a hitetlenség, a
-nyomorúság lassankint elfojtotta a természetet s gyorsan sodorta a
-bukásba és csak egy koldus erkölcseit és egy istentelen morálját
-készítette elő a számára.</p>
-<p>«A baj csaknem elkerülhetetlen volt ugyan, de nem volt még
-elvégeztetve. A fiatal embernek voltak ismeretei és a nevelése
-nemvolt elhanyagolva. Abban a boldog korban volt, a mikor a vér
-erjedésben van és kezdi átmelegíteni a lelket a nélkül, hogy alája
-vetné az érzékek dühének. Az ő lelkének még meg volt az egész
-rugalmassága. Veleszületett szégyenlőssége, félénk jelleme
-segítségére volt a tartózkodásnak és meghosszabbította számára azt
-az időszakot, melyben annyi gonddal tartja ön a növendékét. A
-brutális elaljasodás és a báj nélküli bűn gyűlöletes példája, a
-helyett, hogy feltüzelte volna képzeletét, lecsillapította. Az
-undor sokáig helyettesítette nála az erényt, hogy fenntartsa
-ártatlanságát, csak édesebb csábításoknak eshetett áldozatául.</p>
-<p>«A pap látta a veszedelmet és a segítő eszközöket. A nehézségek
-nem riasztották vissza; kedve telt művében; el volt szánva, hogy
-végrehajtja és visszaadja az erénynek az áldozatot, melyet
-elragadott a gyalázattól. Kerülő úton fogott hozzá tervének
-végrehajtásához, inditékának szépsége tüzelte bátorságát és
-buzgalmához méltó eszközöket sugallt neki. Bármilyen lesz is a
-siker, biztos volt benne, hogy nem vesztegeti el az idejét. Az
-ember mindig sikert arat, ha nem akar egyebet, mint jót tenni.</p>
-<p>«Azzal kezdte megnyerni a prozelita bizalmát, hogy nem
-erőszakolta rá jótéteményeit, nem vált rá nézve alkalmatlanná, nem
-tartott neki predikácziókat, mindig rendelkezésére bocsátotta
-magát, lekisebbítette magát, hogy egyenlővé váljék vele. Úgyhiszem,
-elég megható látvány volt, látni egy komoly embert, a ki egy
-kamasznak a pajtásává lesz és látni az erényt, a mely alkalmazkodik
-a feslettség hangjához, hogy annál biztosabban diadalmaskodjék
-rajta. Mikor a könnyelmű ficzkó megtette neki bolond vallomásait és
-kiöntötte előtte a szivét, a pap meghallgatta, könnyített rajta, a
-nélkül, hogy helyeselné a rosszat, érdeklődött minden <span class=
-"pagenum"><a name="Page_367" id="Page_367">-367-</a></span> iránt;
-soha kellemetlen megrovás nem tartóztatta fel a dadogását és nem
-zárta el a szivét; az öröm, a melylyel – úgy hitte – hallgatták,
-fokozta örömét abban, hogy mindent elmond. Így ment végbe teljes
-vallomása a nélkül, hogy bármit is szándéka lett volna
-megvallani.</p>
-<p>«Miután jól kitanulmányozta érzéseit és jellemét, a pap
-világosan látta, hogy korához képest nem tudatlan ugyan, de
-elfelejtett mindent, a mit tudnia fontos dolog volt és hogy a
-gyalázat, a melybe a sors vetette, elfojtotta benne minden igaz
-érzését a jónak és rossznak. Van az eltompulásnak egy neme, a mely
-megfosztja a lelket életétől és a belső hang nem birja magát
-meghallgattatni azzal, a ki nem gondol egyébre, mint hogy enni
-valója legyen. Hogy megóvja a szerencsétlen fiatal embert ettől az
-erkölcsi haláltól, melyhez oly közel volt, azon kezdte, hogy
-fölkeltette benne az önszeretetet és az önbecsülést; megmutatta
-neki a jobb jövőt tehetségeinek jobb felhasználása révén;
-fölélesztette szívében a nagylelkű hevet mások jó cselekedeteinek
-elbeszélésével; azzal, hogy csodálatot keltett benne a jótettek
-művelői iránt, fölkeltette benne a vágyat, hogy ő is hasonlóképen
-cselekedjék. Hogy észrevétlenül leszoktatta tétlen és kóborló
-életéről, kivonatokat csináltatott vele válogatott könyvekből és
-úgy tett, mintha szüksége volna ezekre a kivonatokra s ezáltal
-táplálta benne a hála nemes érzését. Közvetve oktatta ezek által a
-törvények által; ismét elég jó véleményt keltett benne magamagáról,
-hogy ne tartsa magát minden jóra alkalmatlan lénynek és hogy ne
-akarjon megint megvetésre méltóvá válni saját szemében.</p>
-<p>«Egy kicsiségből meg lehetett itélni azt a művészetet, melyet az
-a jótékony ember alkalmazott, hogy észrevétlenül fölemelje
-tanítványának szívét az alacsonyság színvonala fölé a nélkül, hogy
-úgy látszott volna, mintha gondolna tanítására. A papban olyan jól
-felismerhető becsületesség és oly biztos itélőképesség volt, hogy
-számos ember szivesebben bizta alamizsnáit az ő kezére, mint a
-városok gazdag plébánosaira. Egy nap pénzt kapott a szegények
-között való szétosztásra s ekkor a fiatal ember elég hitvány volt,
-hogy kérjen belőle. Nem – mondta a pap – mi testvérek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_368" id="Page_368">-368-</a></span>
-vagyunk, te az enyém vagy és nekem nem szabad ehhez a rám bizott
-pénzhez a magam czéljaira hozzányúlni. Aztán a saját pénzéből adott
-neki annyit, a mennyit kért. Az effajta leczkék ritkán vesznek
-kárba az olyan fiatalembereknél, a kik nincsenek tökéletesen
-megromolva.</p>
-<p>«Únom már a harmadik személyben való beszédet, a mely különben
-fölösleges is, mert jól érzed, kedves polgártárs, hogy az a
-boldogtalan szökevény én magam vagyok. Elég messze érzem magamat
-ifjúkorom kicsapongásaitól, hogy meg merjem őket vallani és a kéz,
-a mely engem kihúzott belőlük, megérdemli, hogy egy kis szégyen
-árán is legalább némi igazságot szolgáltassak jótéteményeinek.</p>
-<p>«Leginkább az lepett meg, hogy derék mesteremnek magánéletében
-láttam a képmutatás nélküli erényt, a gyöngeség nélküli humanitást,
-mindig egyenes és egyszerű beszédet és a beszédekkel mindig egyező
-magaviseletet. Nem láttam őt nyugtalankodni, hogy hívei járnak-e a
-vecsernyékre, gyakran gyónnak-e, bőjtölnek-e a megszabott napokon,
-nem esznek-e húst.</p>
-<p>«Felbátorítva ezek által a megfigyelések által, a helyett, hogy
-tüntettem volna előtte az újonnan megtérítettnek tettetett
-buzgalmával, nem igen rejtegettem előtte gondolkodásmódomat s ő nem
-botránkozott meg ezen. Néha ezt mondhattam volna magamban: elnézi
-közönbösségemet azok iránt a szertartások iránt, melyekre áttértem,
-annak a közönbösségnek fejében, melyet az iránt a vallás iránt
-tanusítok, melyben születtem; tudja, hogy nem-törődésem nem
-pártfoglalás dolga. De mit kellett gondolnom, mikor néha láttam,
-hogy a római egyház dogmáival ellentétes hittételeket helyesel és
-úgylátszik, nem sokra becsüli czeremóniáit? Titkos protestánsnak
-tartottam volna, ha kevésbbé lelkiismeretesnek láttam volna
-ugyanazokban a szertartásokban, melyeket nem valami nagyra tartott;
-de tudva, hogy tanuk nélkül is ép oly pontosan teljesítette papi
-kötelességeit, mint a közönség szeme előtt, nem tudtam, mire véljem
-ezeket az ellenmondásokat. Leszámítva azt, a mi egykor előidézte
-kegyvesztését és a miben nem igen javult meg, élete példás volt,
-erkölcsei feddhetetlenek, beszéde <span class="pagenum"><a name=
-"Page_369" id="Page_369">-369-</a></span> tisztességes és eszes. A
-legnagyobb bizalmasságban élve vele, napról-napra jobban tisztelnem
-kellett őt és mivel annyi jóság egészen megnyerte a szívemet,
-különös nyugtalansággal vártam a pillanatot, a mikor megtudhatom,
-mily elvre alapította sajátságos életének egységességét.</p>
-<p>«Ez a pillanat nem következett be hamar. Mielőtt megnyilatkozott
-volna növendéke előtt, igyekezett kicsiráztatni a józanész és jóság
-csiráit, melyeket lelkében elvetett. Legnehezebb volt belőlem
-kiirtani a gőgös embergyűlöletet, bizonyos keserűséget a világ
-gazdagjai és boldogai iránt, mintha az én rovásomra lennének azok
-és mintha állítólagos boldogságuk elbitorolta volna az enyémet. Az
-ifjúság bolond hiúsága, mely felágaskodik a megalázás ellen,
-túlságos hajlamot keltett bennem ez iránt a haragos kedv iránt és
-az önszeretet, melyet Mentorom igyekezett fölkelteni bennem,
-büszkévé tett és még hitványabbakká tette szememben az embereket és
-a gyűlölethez a megvetést is hozzáfűzte.</p>
-<p>«A nélkül, hogy egyenesen küzdött volna ez ellen a gőg ellen,
-megakadályozta, hogy durvalelküséggé fajuljon s a nélkül, hogy
-megfosztott volna önbecsülésemtől, kevésbbé lenézővé tett
-felebarátaim iránt. Félrehárítva mindig a hiú látszatot és
-megmutatva a valódi bajokat, melyeket leplez, megtanított engem
-bánkódni embertársaim tévedései miatt, megindulni nyomoruságukon és
-inkább sajnálni őket, mint irigyelni. Megindulva az emberi
-gyöngeségeken való részvéttől a saját gyöngeségeinek mély érzése
-révén, mindenütt a saját és a mások bűneinek áldozataiul látta az
-embereket; látta a szegényeket a gazdagok járma alatt nyögni, a
-gazdagokat pedig az előitéletek járma alatt. Hidd el nekem –
-mondotta – illuzióink nem hogy ellepleznék bajainkat, hanem
-fokozzák azzal, hogy értéket adnak annak, a minek nincs értéke és
-érzékenynyé tesznek bennünket ezen vélt nélkülözés iránt, melyeket
-nélkülük nem éreznénk. A lélek nyugalma mindannak megvetésében áll,
-a mi megzavarhatná; az az ember, a ki a legtöbbre becsüli az
-életet, tudja legkevésbbé élvezni és a ki legmohóbban vágyik a
-gyönyörre, mindig a legnyomorultabb. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_370" id="Page_370">-370-</a></span></p>
-<p>«Ah, mily szomorú képek? kiáltottam fel keserűen; ha le kell
-mondani mindenről, akkor mire való volt születnünk? És ha meg kell
-vetnünk még a boldogságot is, ki tud boldog lenni? Én, – felelt egy
-napon a lelkész olyan hangon, a mely meglepett engem. Boldog ön?
-Mikor oly kevéssé szerencsés, oly szegény, számkivetett, üldözött,
-ön a boldog? És mit tett ön, hogy az legyen? Gyermekem, felelt ő,
-meg fogom mindjárt mondani.</p>
-<p>«Erre tudtomra adta, hogy miután én vallomást tettem neki, ő is
-meg akarja nekem tenni a maga vallomását. Kiöntöm kebledbe, mondá
-megölelve engem, szívem minden érzését. Látni fogsz engem, ha nem
-is olyannak, a milyen vagyok, de legalább olyannak, a milyennek
-magam látom magamat. Ha meghallgattad egész hitvallásomat, ha jól
-megismered lelkem állapotát, tudni fogod, mért becsülöm magamat
-boldognak és mit kell tenned, hogy te is az légy, ha úgy
-gondolkozol, mint én. Ezek a vallomások azonban nem egy pillanat
-művei; idő kell hozzá, hogy kitárjak neked mindent, a mit az ember
-sorsáról és az élet igazi értékéről gondolok. Válaszszunk e
-beszélgetés nyugodt megtartására alkalmas időt és helyet.</p>
-<p>«Kimutattam, hogy nagyon szeretném mielőbb hallani. A
-találkozást másnap reggelre tűztük ki. Nyár volt, napkeltekor
-keltünk fel. Elvezetett a városon kívül egy magas dombra, mely
-alatt a Po folyó haladt, melynek mentét látni lehetett a termékeny
-partok között, melyeket öntöz; messze távolban az Alpesek
-mérhetetlen lánczolata koronázta a vidéket, a fölkelő nap sugarai
-már végig ömlöttek a síkon és hosszú árnyékokban vetítették a
-mezőkre a fákat, a halmokat, a házakat, ezerféle fénytüneménynyel
-gazdagítva a legszebb képet, a mely emberi szemet érhet. Azt
-lehetett volna mondani, hogy a természet egész pompájában tárult ki
-előttünk, hogy kiséretéül szolgáljon beszélgetésünknek. Itt, miután
-egy ideig csöndben elmélkedett mondani valóiról, a béke embere így
-szólt hozzám: <span class="pagenum"><a name="Page_371" id=
-"Page_371">-371-</a></span></p>
-<div class="chapter"></div>
-<h3>A savoyai vikárius hitvallomása.</h3>
-<p>Gyermekem, ne várj tőlem sem tudós beszédeket, sem mély értelmű
-okoskodásokat. Én nem vagyok nagy filozófus és nem is nagyon
-igyekszem az lenni. De néha van egy kis józan eszem és mindig
-szeretem az igazságot. Nem akarok veled vitatkozni, nem is akarom
-megkísérleni, hogy meggyőzzelek, elég, ha elédbe tárom, a mit
-szívem egyszerűségében gondolok. Kérdezd meg a magad szívét
-beszédem folyamán, ez minden, a mit kérek tőled. Ha tévedek,
-jóhiszeműen tévedek, ez elég arra, hogy tévedésem ne számíttassék
-bűnömül; ha te is szintén tévednél, abban se volna semmi rossz. Ha
-helyesen gondolkozom, mindkettőnknek ugyanaz az értelmünk van és
-ugyanaz az érdekünk, hogy meghallgassuk; miért ne gondolkozhatnál
-te is úgy, mint én?</p>
-<p>Szegénynek és parasztgyereknek születtem s a társadalmi
-helyzetem arra utalt, hogy a földet műveljem; de szebbnek
-tartották, hogy tanuljam meg a pap mesterségével keresni a
-kenyeremet és megtalálták a módját, hogy taníttassanak. Bizonyára
-sem a szüleim, sem én nem igen gondoltunk arra, hogy megtanuljam
-azt, a mi jó, igaz és hasznos, hanem csak arra, hogy mit kell
-tudnom, hogy pappá szenteljenek. Megtanultam, a mit meg akartak
-velem tanultatni, mondtam, a mit mondatni akartak velem,
-leköteleztem magamat arra, a mire akarták és pappá lettem. De nem
-sokáig tartott, a míg megéreztem, hogy a mikor leköteleztem
-magamat, hogy nem leszek ember, többet igértem, mint a mennyit meg
-tudtam tartani.</p>
-<p>Azt mondják, a lelkiismeret az előitéletek műve, én azonban
-tudom saját tapasztalatomból, hogy minden emberi törvények ellenére
-makacsul ragaszkodik a természet törvényéhez. Hiába tiltják meg
-nekünk ezt vagy azt, a lelkiismeret furdalása mindig csak gyöngén
-veti szemünkre azt, a mit a jól elrendezett természet megenged, még
-kevésbbé azt, a mit egyenesen előír nekünk. Oh derék fiatal ember,
-a te érzékeidnek még a természet nem mondott semmit; élj sokáig
-abban a boldog állapotban, a mikor a természet szava az ártatlanság
-szava. Jusson eszedbe hogy ezt még <span class="pagenum"><a name=
-"Page_372" id="Page_372">-372-</a></span> jobban megsértik, mikor
-elébe vágnak, mint mikor küzdenek ellene; azon kell kezdeni, hogy
-megtanuljunk ellenállni, hogy tudjuk, mikor engedhetünk neki bűn
-nélkül.</p>
-<p>Ifjúkoromtól fogva tiszteletben tartottam a házasságot, mint a
-természet első és legszentebb intézményét. Megfosztván magamtól a
-jogot, hogy alávessem magamat neki, elhatároztam, hogy nem fogom
-profanizálni, mert iskoláim és tanulmányaim daczára mindig
-zavartalan és egyszerü életet éltem s a szellememben megőriztem az
-első felvilágosodás teljes tisztaságát; a világ elvei nem
-homályosították el ezeket és a szegénységem távol tartott azoktól a
-kísértésektől, melyek a bűn álokoskodásait sugallják.</p>
-<p>Épen ez az elhatározás volt a vesztem; tiszteletem a más ágya
-iránt nyilvánvalóvá tette hibáimat. Meg kellett bünhődnöm a
-megbotránkoztatást; elfogtak, elitéltek, elűztek, sokkal inkább
-aggályoskodásomnak lettem áldozata, mint az állhatatlanságomnak; s
-a szemrehányásokból, melyekkel bűnömet kísérték, megértettem, hogy
-gyakran csak súlyosbítani kell a hibát, hogy az ember elkerülje a
-büntetést.</p>
-<p>Kevés ilyen tapasztalat is messzire vezet egy elmélkedő
-szellemet; szomorú megfigyeléseim felforgatták azokat a fogalmakat,
-melyeket az igazságról, a tisztességről és az ember összes
-kötelességeiről tápláltam, minden nap elvesztettem egyet eddig
-táplált véleményeimből; a melyek pedig megmaradtak, nem voltak
-elegendők, hogy együtt egy egészet alkossanak, a mely önmagában meg
-tud állani s így éreztem, a mint szellememben elhomályosodik az
-elvek határozottsága és odajutva végül, hogy nem tudtam többé, mit
-gondoljak, arra a pontra értem, a melyen te vagy; azzal a
-különbséggel, hogy hitetlenségem, késői gyümölcse egy érettebb
-kornak, több kínnal alakult ki és nehezebben volt lerontható.</p>
-<p>A bizonytalanságnak és kétségnek abban a hangulatában voltam,
-melyet Descartes kíván az igazság kutatásához. Ez az állapot nem
-arra való, hogy tartós legyen, nyugtalanító és kínos, csak a bűn
-érdeke vagy a lélek restsége hat meg benne. Nem volt a szívem
-eléggé romlott arra, hogy jól <span class="pagenum"><a name=
-"Page_373" id="Page_373">-373-</a></span> érezzem magamat benne és
-semmi sem őrzi meg jobban az elmélkedés megszokását, mintha az
-ember jobban meg van elégedve magával, mint sorsával.</p>
-<p>Elmélkedtem tehát a halandók szomorú sorsáról, a kik kormányrúd
-nélkül, iránytű nélkül lebegnek az emberi vélemények tengerén és
-kiszolgáltatva viharos szenvedélyeiknek, minden más vezető nélkül,
-kivéve egy tapasztalatlan pilótát, a ki rosszul ismeri az útat és a
-ki nem tudja sem azt, honnan jön, sem azt, hova megy. Ezt mondtam
-magamban: szeretem az igazságot, keresem is és nem bírom
-felismerni, mutassák meg nekem és híven fogok hozzá ragaszkodni;
-miért kell, hogy megvonja magát egy bálványozására termett szív
-buzgalmától?</p>
-<p>Ámbár gyakran tapasztaltam nagyobb bajokat, sohasem éltem
-annyira állandóan kellemetlen életet, mint, a zavarnak és
-aggodalomnak ebben az idejében, a mikor szüntelenül kétségről
-kétségre tévelyegve, hosszas elmélkedéseimből csak
-bizonytalanságot, homályt, ellentmondásokat nyertem létem ügyéről
-és kötelességeim zsinórmértékéről.</p>
-<p>Hogy lehet az ember rendszerből és jóhiszeműen szkeptikus? Nem
-birom megérteni. Ezek a filozófusok vagy nem léteznek vagy a
-legszerencsétlenebb emberek. A kételkedés azokban a dolgokban, a
-melyeket ránk nézve fontos dolog megérteni, túlságosan erőltetett
-dolog az emberi szellemnek; nem tud neki sokáig ellenállani,
-akarata ellenére is elhatározza magát egy vagy más módon és inkább
-téved, semmint semmit se higyjen.</p>
-<p>Zavaromat kétszeressé tette, hogy olyan egyházban születtem, a
-mely eldönt mindent, a mely nem enged semminemű kétséget s így ha
-egy pontot elvetettem, el kellett vetnem az összes többi pontokat
-és a lehetetlenség, hogy annyi képtelen döntést elfogadjak,
-eltérített azoktól is, a melyek nem voltak képtelenek. Mikor azt
-mondták: higyj mindent, lehetetlenné tették, hogy bármit is higyjek
-és én nem tudtam többé, hol álljak meg.</p>
-<p>Tanácsot kértem a filozófusoktól, lapozgattam könyveiket,
-vizsgáltam különböző véleményeiket; mind fölényeseknek,
-<span class="pagenum"><a name="Page_374" id=
-"Page_374">-374-</a></span> eltökélteknek, dogmatikusoknak találtam
-őket még állítólagos szkepticzizmusukban is; mindent tudtak, semmit
-sem bizonyítottak, gúnyolódtak egymással; és ez a valamennyiükben
-közös vonás az egyetlennek tetszett nekem, a melyben mindnyájuknak
-igazuk van. Diadalmasak, mikor támadnak, de erőtlenek, mikor védik
-magukat. Ha mérlegre teszed okaikat, csak rombolásra valók, ha
-megszámlálod a hangjukat, mindegyik csak maga magára van
-korlátozva; csak azért egyeznek meg, hogy vitatkozhassanak; nem a
-rájuk hallgatás volt a módja, hogy kijussak
-bizonytalanságomból.</p>
-<p>Fölfogtam, hogy az emberi szellem elégtelensége az első oka az
-érzések e csodálatos eltérésének, a második pedig a gőg. Nincs még
-mértékünk ennek a roppant gépezetnek a megitélésére, nem tudjuk
-kiszámítani vonatkozásait, nem ismerjük sem alaptörvényeit, sem
-végső okát, nem ismerjük önmagunkat; nem ismerjük sem a
-természetünket, sem ható elvünket; alig tudjuk, vajjon egyszerű
-vagy összetett lény-e az ember; át nem hatható rejtelmek vesznek
-körül minden felől; az érzékelhetőség határai fölött vannak; azt
-hiszszük, áthatásukra van értelmünk, holott csak képzelődésünk van.
-Ezen a képzeletbeli világon keresztül mindenki utat tör magának, s
-ezt hiszi a jó útnak, senki se tudhatja, az övé czélhoz vezet-e.
-Mindazáltal mindenen át akarunk hatolni, mindent ismerni akarunk.
-Az egyedüli dolog, melyet nem értünk: nem tudni azt, a mit nem
-tudhatunk. Jobb szeretjük a véletlenség szerint elhatározni
-magunkat és hinni azt, a mi nincs, mint megvallani, hogy közülünk
-senki sem láthatja azt, a mi van. Kicsiny része vagyunk egy nagy
-egésznek, melynek határait be se láthatjuk, és melyet alkotója
-átenged esztelen vitáinknak; s elég hiúk vagyunk, hogy el akarjuk
-dönteni, hogy mi ez az egész önmagában véve s hogy mik vagyunk mi
-hozzá viszonyítva.</p>
-<p>Ha a filozofusok föl birnák födözni az igazságot, melyikük
-érdeklődnék iránta? Mindegyik jól tudja, hogy rendszere nincs
-jobban megalapozva, mint a többiek; de mégis ragaszkodik hozzá,
-mert az övé. Nincs köztük egyetlen <span class="pagenum"><a name=
-"Page_375" id="Page_375">-375-</a></span> egy sem, a ki miután
-megismerte volna az igazat és a hamisat, ne adna előnyt annak a
-hazugságnak, melyet ő talált, a másik által felfedezett igazsággal
-szemben. Hol az a filozófus, a ki a maga dicsősége kedvéért ne
-volna kész tudatosan félrevezetni az emberi nemet? Hol az, a ki
-szíve mélyében más czélt tűz ki magának, mint hogy kitüntesse
-magát? Csak emelkedhessék a köznapiság fölé, csak homályosítsa el
-vetélytársai hírnevét, mi egyebet kiván még? A fődolog: másként
-gondolkozni, mint a többiek. A hívők között istentagadó, az
-istentagadók közt hívő lenne.</p>
-<p>Ezeknek az elmélkedéseknek első gyümölcse az volt, hogy
-megtanultam kutatásaimat arra korlátozni, a mi közvetlenül
-érdekelt, mély tudatlanságban maradni minden egyebek dolgában és
-nem nyugtalankodni a kétkedésig, csak olyan dolgokról, melyeket
-tudnom fontos.</p>
-<p>Megértettem továbbá, hogy a filozofusok a helyett, hogy
-megszabadítottak volna hasztalan kétségeimtől, csak megkétszerezték
-azokat, a melyek kínoztak és nem oldottak meg egyetlen egyet sem.
-Más vezetőt fogadtam és ezt mondtam magamnak: kérjünk tanácsot a
-belső megismeréstől, kevésbbé fog félrevezetni, mint a hogy azok
-félrevezettek; vagy legalább a tévedésem az enyém lett és kevésbbé
-fogok lealacsonyodni, ha saját káprázataimat követem, mintha amazok
-hazugságainak szolgáltatom ki magamat.</p>
-<p>Ekkor újra átgondolva elmémben a különböző véleményeket, melyek
-születésem óta lépésről lépésre vezettek, láttam, hogy bár egyikük
-sem volt eléggé nyilvánvaló, hogy közvetlenül előidézze a
-meggyőződést, a valószínűség különböző fokaival bírtak és hogy a
-belső hozzájárulás különböző mértékben hajlott hozzájuk vagy
-fordult el tőlük. Erre az első megfigyelésre, összehasonlítva
-egymás közt mindazokat a különböző gondolatokat, elhallgattatva az
-előitéleteket, azt találtam, hogy az első és a legköznapibb volt
-egyúttal a legegyszerűbb és legészszerűbb is és hogy az általános
-helyeslés elnyerésére nem hiányzott neki egyéb, mint hogy nem
-mondatott ki utolsónak. Képzeljétek el, hogy összes régi és modern
-filozofusaitok előbb kimerítették volna bizarr rendszereiket az
-erőkről, a lehetőségekről, <span class="pagenum"><a name="Page_376"
-id="Page_376">-376-</a></span> a végzetszerűségről, a
-szükségszerűségről, az atomokról, az élő világról, az élő anyagról,
-a mindenféle fajta materializmusról és valamennyiük után a kitünő
-Clarke világosítaná fel a világot, kijelentve végül a lények lényét
-és a dolgok elrendezőjét. Mekkora általános csodálattal, mekkora
-egyhangu tapssal fogadtatott volna ez az új rendszer, a mely oly
-nagy, oly vigasztaló, oly fenséges, oly alkalmas a lélek
-fölemelésére, az erély alapvetésére és egyúttal oly megkapó, oly
-világosító erejű, oly egyszerű és – nekem úgy látszik – kevesebb
-érthetetlen dolgot nyújt az emberi szellemnek, mint a mennyi
-képtelent találni minden más rendszerben! Azt mondtam magamban: A
-megoldhatatlan ellenvetések valamennyiükkel közösek, mert az ember
-szelleme sokkal korlátoltabb, semhogy megoldhassa őket; tehát egyik
-ellen sem bizonyítanak különösebben; de mekkora különbség a
-közvetlen bizonyítékokban! Nem kell-e annak, a mely megmagyaráz
-mindent, előnyt adni, mikor nincs benne több nehézség, mint a
-többiben?</p>
-<p>Magamban hordva tehát minden filozófia helyett az igazság
-szeretetét és minden módszer helyett egy könnyű és egyszerű
-szabályt, a mely fölment a bizonyítékok czéltalan hajszálhasogatása
-alól, újra kezdem e szerint a szabály szerint azoknak az
-ismereteknek a vizsgálatát, a melyek érdekelnek, elhatározva, hogy
-elfogadom nyilvánvalókul mindazokat, a melyektől szivem
-őszinteségében nem vonhatom meg beleegyezésemet, elfogadom
-igazoltnak mindazokat, a melyek az előbbiekkel szükségszerű
-viszonyban levőknek tünnek fel s a többit mind a bizonytalanságban
-hagyom, a nélkül, hogy akár elvetném, akár elfogadnám és a nélkül,
-hogy megvilágosításukkal vesződjem, mikor úgysem vezetnek semmi
-gyakorlati haszonra.</p>
-<p>De ki vagyok én? Micsoda jogom van nekem itélni a dolgokról? Mi
-határozza meg itéleteimet? Ha azok a benyomások vezetik és
-kényszerítik őket, melyeket én kapok, hasztalan fárasztom magamat
-ezekkel a kutatásokkal; nem fognak létrejönni vagy önmaguktól
-fognak létrejönni, a nélkül, hogy én törődném irányításukkal.
-Önmagamra kell tehát legelőbb fordítanom tekintetemet, hogy
-megismerjem <span class="pagenum"><a name="Page_377" id=
-"Page_377">-377-</a></span> a szerszámot, a melyet használni akarok
-és hogy tudjam mennyire bizhatom használhatóságában.</p>
-<p>Vagyok és vannak érzékeim, melyekkel benyomásokat fogok fel. Ez
-az első igazság, a mely elémbe lép és a melybe kénytelen vagyok
-belenyugodni. Van-e külön érzésem létezésemről, vagy csak érzékeim
-benyomásai útján érzem-e? Ez az első kétségem, a melyet e
-pillanatban lehetetlen megoldanom. Mert közvetlenül vagy az
-emlékezet útján folytonosan benyomások hatása alatt lévén, hogy
-tudhatom, hogy az <i>énem</i> érzése valami ez érzéki benyomásokon
-túl levő dolog-e és hogy tőlük független lehet-e?</p>
-<p>Érzéki benyomásaim bennem mennek végbe, mivel éreztetik velem
-létezésemet; az okuk azonban tőlem idegen, mert akaratom ellenére
-is hatnak rám és nem függ tőlem sem előidézésük, sem
-megsemmisítésük. Világosan megértem tehát, hogy az érzéki
-benyomásom, a mely bennem van és az oka vagy tárgya, a mely rajtam
-kivül van, nem egy s ugyanaz a dolog.</p>
-<p>Így tehát nem csupán én létezem, hanem más lények is léteznek,
-t. i. érzéki benyomásaim tárgyai és ha ezek a tárgyak csak eszmék
-volnának, még mindig igaz volna, hogy ezek az eszmék nem én
-vagyok.</p>
-<p>Továbbá mindazt, a mit magamon kívül érzek és a mi érzékeimre
-hat, anyagnak nevezem és az anyagnak mindazon részleteit, melyeket
-egyéni lényekké összefoglalva fogok fel, testeknek nevezem. Igy
-tehát az idealisták és materalisták minden világa számomra nem
-jelent semmit; megkülönböztetéseik a testek látszatáról és
-valóságáról merő agyrémek.</p>
-<p>Ime, a világegyetem létezéséről máris ép oly biztos vagyok, mint
-a magaméról. Tovább gondolkozom érzéki benyomásaim tárgyairól és
-megtalálva magamban a képességet összehasonlításukra, olyan ható
-erővel érzem magamat ellátva, melylyel ezelőtt nem bírtam.</p>
-<p>Észrevenni annyi, mint érezni; összehasonlítani annyi, mint
-itélni; itélni és érezni nem egyazon dolog. Az érzékelés útján a
-tárgyak elkülönítve, elszigetelve tünnek elém, úgy a hogy a
-természetben vannak; az összehasonlítás útján <span class=
-"pagenum"><a name="Page_378" id="Page_378">-378-</a></span>
-mozgatom őket, hogy úgy mondjam, a helyüket változtatom, egymásra
-helyezem őket, hogy itélhessek különbségükről vagy hasonlóságukról
-és általában mindenféle viszonyukról. Szerintem a tevékeny vagy
-intelligens lénynek megkülönböztető képessége az, hogy a <i>van</i>
-szónak értelmet képes adni. Hasztalan keresem a tisztán érzéki
-lényben ezt az intelligens képességet, a mely a dolgokat szembe
-helyezi egymással és aztán megkülönbözteti; nem látható saját
-természetében. Ez a csak szenvedő lény külön fog érezni minden
-tárgyat, fel fogja ismerni az egészet is mint két részből
-összetettet, de egyáltalán nem lévén képes őket egymásra helyezni,
-nem is fogja soha összehasonlítani, nem is fog róluk itélni.</p>
-<p>Két tárgyat egyszerre látni nem jelent annyit, mint látni
-kapcsolataikat vagy megitélni különbségeiket, több tárgyat
-egymástól elkülönítve észrevenni nem jelent annyit, mint
-megszámlálni őket. Egy és ugyanabban a pillanatban lehet fogalmam
-egy nagy botról és egy kis botról a nélkül, hogy összehasonlítanám
-őket, a nélkül, hogy megitélném, hogy az egyik kisebb a másiknál,
-mint a hogy egyszerre látni tudom egész kezemet a nélkül, hogy az
-újjaimat megszámláljam.<a name="FNanchor_94" id=
-"FNanchor_94"></a><a href="#Footnote_94" class="fnanchor">94)</a>
-Az olyan összehasonlító fogalmak, mint <i>nagyobb, kisebb</i>, ép
-úgy, mnt az <i>egy, kettő</i> stb. számfogalmak bizonyára nem
-érzéki benyomások, ámbár szellemem csak érzéki benyomásaim
-alkalmával idézi elő őket.</p>
-<p>Azt mondják erre, hogy az érzéki lény azok állal a különbségek
-által különbözteti meg egymástól az érzéki benyomásokat, a melyek
-köztük vannak. Ez magyarázatot kiván. Ha az érzéki benyomások
-különbözők, az érzéki lény különbségeik által különbözteti meg
-őket; ha hasonlók, azért különbözteti meg, mert egymástól külön
-veszi őket részre. Máskülönben hogy különböztethetne meg egy
-egyidejű érzéki benyomásban két egyforma tárgyat? Szükségképen
-össze <span class="pagenum"><a name="Page_379" id=
-"Page_379">-379-</a></span> kellene tévesztenie s egy és ugyanannak
-venni ezt a két tárgyat, kivált oly rendszerben, a mely azt
-állítja, hogy a térbeli benyomásoknak nincs kiterjedésük.</p>
-<p>Ha a két összehasonlítandó érzék észrevétetik, a benyomásuk
-végbement, mindegyik tárgy tudomásul vétetik, a kettő érzékelve
-van, de azért a viszonyuk még nincs érzékelve. Ha az erről a
-viszonyról való itélet csak érzéklet volna és egyedül a tárgyból
-eredne, az itéletem nem csalna meg soha, mert sohasem hibás az,
-hogy érzem, a mit érzek.</p>
-<p>Miért van tehát, hogy csalódom ennek a két botnak a viszonyát
-illetőleg, kivált, ha nem párhuzamosak? Miért mondom például, hogy
-a kis bot harmadrésze a nagynak, holott csak negyedrésze? Miért
-hogy a kép, mely az érzékletben van, nem azonos a modelljével, azaz
-a tárgygyal? Azért, mert aktiv vagyok, mikor itélek, mert a
-folyamat, a mely összehasonlít, hibás és mert értelmem, mely a
-viszonyokról itél, belevegyíti tévedéseit az érzékletek igazságába,
-a melyek csak a tárgyakat mutatják.</p>
-<p>Vegyetek ehhez még egy megfontolást, a mely bizonyosan meg fog
-lepni, ha gondoltok rá és pedig azt, hogy ha merőben passzivak
-volnánk érzékeink használatában, nem volna köztük semmi közlekedés;
-lehetetlen volna nekünk felismerni, hogy a test, melyet érintünk és
-a tárgy, melyet látunk, azonos. Vagy nem éreznénk soha semmit
-önmagunkon kívül, vagy ötféle érzékelhető substantia volna ránk
-nézve, melyek azonosságát nem volna módunk észrevenni.</p>
-<p>Adhatunk akármilyen nevet szellemem ama képességének, a mely
-egymás mellé teszi és összehasonlítja érzékleteimet, nevezhetjük
-figyelemnek, megfontolásnak, elmélkedésnek vagy a hogy tetszik,
-mindig igaz, hogy bennem van, nem pedig a dolgokban, hogy én magam
-idézem elő, ámbár csak annak a benyomásnak alkalmából idézem elő,
-melyet a tárgyak rám tesznek. Ha nem áll is hatalmamban, érezni
-vagy nem érezni, hatalmamban áll többé vagy kevésbbé vizsgálni, a
-mit érzek.</p>
-<p>Nem vagyok tehát egyszerűen érzékelő és passziv lény,
-<span class="pagenum"><a name="Page_380" id=
-"Page_380">-380-</a></span> hanem aktiv és gondolkodó lény és
-bármit mond a filozófia, igényt tartok a gondolkodás dicsőségére.
-Csak azt tudom, hogy az igazság a dolgokban rejlik, nem pedig
-szellememben, a mely itél róluk és mennél kevesebbet viszek bele a
-magaméból az itéletekbe, melyeket alkotok róluk, annál biztosabb
-vagyok, hogy közel jutok az igazsághoz; így tehát szabályomat, hogy
-inkább érzésemre bízzam magamat, mint az eszemre, maga az ész
-erősíti meg.</p>
-<p>Miután úgyszólván megbizonyosodtam magamról, kezdek kitekinteni
-önmagamból és a borzongás egy nemével szemlélem magamat, a ki ki
-vagyok vetve, el vagyok veszve ebbe a roppant mindenségbe és
-mintegy elmerülve a lények mérhetetlenségébe, nem tudva semmit
-arról, hogy mik, akár egymás közt, akár hozzám való viszonyukban.
-Tanulmányozom, megfigyelem őket és az első tárgy, a mely
-összehasonlításukra kinálkozik, én magam vagyok.</p>
-<p>Mindaz, a mit az érzékek útján veszek észre, anyag és az anyag
-összes lényeges tulajdonságait érzékelhető minőségeikből vezetem
-le, melyek útján észreveszem őket és melyek elválaszthatatlanok
-tőle. Hol mozgásban látom az anyagot, hol nyugalomban,<a name=
-"FNanchor_95" id="FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class=
-"fnanchor">95)</a> ebből azt következtetem, hogy sem a nyugalom,
-sem a mozgás nem tartoznak a lényegéhez, hanem a mozgás,
-tevékenység lévén, egy oly ok eredménye, melynek hiánya a nyugalom.
-Ha tehát semmi sem hat az anyagra, akkor nem mozog és pedig ép
-azért, mert közömbös a nyugalom és a mozgás iránt, természetes
-állapota a nyugalom.</p>
-<p>Kétféle fajta mozgást veszek észre a testekben, t. i. az átvitt
-mozgást és a spontán vagyis szándékos mozgást. Az elsőben a mozgató
-ok idegen a mozgatott testtől, a másikban benne magában van. Ebből
-nem azt következtetem, <span class="pagenum"><a name="Page_381" id=
-"Page_381">-381-</a></span> hogy például egy óra mozgása spontán
-mozgás, mert ha nem hatna rá semmi a rúgóján kívüli dolog, akkor
-nem törekednék kinyújtani magát és nem húzná meg a lánczot.
-Ugyanannál az oknál fogva nem tulajdonítok spontaneitást a
-cseppfolyós testeknek, sem magának a tűznek, mely cseppfolyóssá
-teszi őket.<a name="FNanchor_96" id="FNanchor_96"></a><a href=
-"#Footnote_96" class="fnanchor">96)</a></p>
-<p>Azt kérdezitek tőlem, vajjon az állatok mozgása spontán-e? Azt
-mondom erre, hogy nem tudom, de az analógia a mellett szól, hogy
-igen. Azt is kérdezhetitek még, hogy honnan tudom tehát, hogy
-egyáltalán vannak spontán mozgások; azt mondom erre, hogy tudom,
-mert érzem. Meg akarom mozdítani a karomat és megmozdítom, a
-nélkül, hogy ennek a mozgásnak más közvetlen oka volna, mint az
-akaratom. Hiába akarnának okoskodni, hogy ezt az érzést elvittassák
-tőlem, mert ez nyilvánvalóbb, mint bármely bizonyíték; ép úgy
-bebizonyíthatnák nekem azt is, hogy nem létezem.</p>
-<p>Ha nem volna semmi spontaneitás az emberek tetteiben s ha nem
-volna semmiben, a mi a földön végbemegy: csak annál nagyobb
-zavarban volnánk, hogy elképzeljük minden mozgásnak első okát. A
-magam részéről annyira meggyőződöttnek érzem magamat arról, hogy az
-anyag természetes állapota a nyugalmi állapot és hogy önmagában
-nincs semmi ereje a cselekvésre, hogy ha egy testet mozgásban
-látok, azonnal azt következtetem belőle, hogy vagy lelkes test,
-vagy hogy ez a mozgás úgy közöltetett vele. Szellemem visszautasít
-minden belenyugvást abba az eszmébe, hogy lehessen nem-organizált
-anyag, a mely magamagától mozog vagy valami cselekvést fejt ki.</p>
-<p>Mindazáltal a látható mindenség anyag, elszórt és holt
-anyag,<a name="FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href=
-"#Footnote_97" class="fnanchor">97)</a> a melynek egészében nincs
-semmi a lelkes test <span class="pagenum"><a name="Page_382" id=
-"Page_382">-382-</a></span> egységéből, organizáltságából és
-érzéséből, mert bizonyos, hogy mi, a kik részei vagyunk, egyáltalán
-nem érezzük magunkat az egészben. Ugyanaz a mindenség mozgásban van
-és szabályozott, egyöntetű, állandó törvényeknek alávetett
-mozgásában nyoma sincs annak a szabadságnak, a mely az emberek és
-állatok spontán mozdulataiban tünik fel. A világ tehát nem egy nagy
-állat, a mely önmagától mozog, mozdulatainak tehát van valami tőle
-idegen oka, a melyet én nem veszek észre, de a belső meggyőződés
-ezt az okot annyira érezhetővé teszi rám nézve, hogy nem láthatom a
-napot keringeni a nélkül, hogy ne képzeljek egy erőt, a mely hajtja
-vagy mikor a föld forog, érezni vélek egy kezet, a mely
-forgatja.</p>
-<p>Mit nyertem azzal, hogy ha el kell fogadnom bizonyos általános
-törvényeket, melyeknek lényeges kapcsolatait az anyaggal nem értem?
-Ezeknek a törvényeknek tehát, nem lévén valóságos lények,
-substantiák, valami más okuk kell hogy legyen, a mely előttem
-ismeretlen. A tapasztalat és megfigyelés megismertették velünk a
-mozgás törvényeit; ezek a törvények meghatározzák az eredményeket
-az okok kimutatása nélkül; nem elegendők a világ rendszerének és a
-mindenség haladásának megmagyarázására. Descartes koczkákból
-kiformálta az eget és földet, de csak egy forgató mozgás
-segítségével tudta megadni az első lökést ezeknek a koczkáknak s
-csak ezzel tudta működésbe hozni centrifugális erejét. Newton
-megtalálta a vonzás törvényét, de a vonzás magában véve hamarosan
-mozdulatlan tömeggé tenné a világegyetemet; ehhez a törvényhez
-kellett egy kifelé ható erőt fűznie, hogy leirathassa az égi
-testekkel a maguk körpályáit. Mondja meg hát Descartes, mely
-fizikai törvény forgatta forgattyúit; mutassa meg Newton a kezet, a
-mely az égi testeket kidobta körpályáik tangensére.</p>
-<p>A mozgás első okai nincsenek az anyagban; ez elfogadja a mozgást
-és tovább közli, de nem idézi elő. Mennél <span class=
-"pagenum"><a name="Page_383" id="Page_383">-383-</a></span> jobban
-megfigyelem a természet erőinek hatását és ellenhatását, a mint
-egymásra hatnak, annál inkább azt találom, hogy hatásról-hatásra
-haladva mindig vissza kell jutnunk valami akarathoz, mint első
-okhoz, mert az okok végtelenig menő sorozatát föltételezni annyi,
-mintha semmit sem tételeznénk fel. Szóval minden mozgás, mely nem
-egy másik mozgás által idéztetett elő, csak egy spontán, önkényes
-aktusból származhatik; a lelketlen testek csak a mozgás útján
-hatnak és nincs igazi tevékenység akarat nélkül. Ez az én első
-alapelvem. Azt hiszem tehát, hogy egy akarat mozgatja a
-világegyetemet és lelkesíti a természetet. Ez az én első dogmám
-vagy első hitczikkelyem.</p>
-<p>Hogy idéz elő egy akarat egy fizikai vagy testi tevékenységet?
-Erről nem tudok semmit, de önmagamon tapasztalom, hogy előidézi.
-Cselekedni akarok és cselekszem; mozgatni akarom a testemet és a
-testem mozog; de hogy egy lelketlen és nyugvó test önmagától
-mozogjon vagy mozgást idézzen elő, ez érthetetlen és példa nélkül
-való. Az akarat tényei által ismeretes előttem, nem természete
-által. Ezt az akaratot ismerem mint mozgató okot; de az anyagot
-mint mozgás előidézőjét felfogni annyi volna, mint következményt
-felfogni, melynek nincs oka, vagyis nem fogni fel egyáltalán
-semmit.</p>
-<p>Ép oly kevéssé lehetséges felfognom, hogy mikép mozgatja
-akaratom a testemet, mint a hogy mikép hatnak érzékleteim a
-lelkemre. Még azt sem tudom, miért tünt fel e rejtelmek egyike
-megmagyarázhatóbbnak, mint a másik. A mi engem illet, akár ha
-passziv vagyok, akár ha aktiv vagyok, a két substantia
-egyesülésének eszköze előttem teljesen érthetetlennek tünik fel.
-Valóban különös dolog, hogy épen ebből az érthetetlenségből
-indulnak ki, hogy a két substantiát összehozzák, mintha ily
-különböző természetű eljárások jobban magyarázódnának meg egyetlen
-subjectumban, mint kettőben.</p>
-<p>A tétel, melyet most felállítottam, homályos, az igaz; de mégis
-van értelme és nincs benne semmi, a mi ellentmond az észnek vagy a
-megfigyelésnek; lehet-e ugyanezt mondani a materializmusról? Nem
-nyilvánvaló-e, hogy ha <span class="pagenum"><a name="Page_384" id=
-"Page_384">-384-</a></span> a mozgás lényeges tulajdonsága volna az
-anyagnak, elválaszthatatlan volna tőle, mindig ugyanabban a
-mértékben volna meg benne, mindig ugyanaz volna az anyag mindegyik
-részében, közölhetetlen volna, nem bírna sem növekedni, sem
-csökkenni, sőt az anyagot el sem lehetne nyugvó helyzetben
-képzelni? Ha azt mondják nekem, hogy a mozgás nem lényeges, hanem
-szükséges tulajdonsága, akkor félre akarnak vezetni olyan
-szavakkal, melyeket könnyebb volna megczáfolni, ha több volna
-bennük az értelem. Mert az anyag mozgása vagy belőle magából ered
-és akkor lényeges tulajdonsága, vagy ha idegen okból ered, csak
-annyiban szükséges az anyagra nézve, a mennyiben a mozgató ok hat
-rá. Ezzel visszajutunk az első nehézséghez.</p>
-<p>Az általános és elvont eszmék az emberek legnagyobb tévedéseinek
-forrásai; a metafizika szószaporítása sohasem vezetett egyetlen
-igazság fölfedezésére sem és betöltötte a filozófiát
-képtelenségekkel, melyek miatt szégyenkezni kell, a mint
-kiforgatjuk őket nagyhangú szavaikból. Mondd, barátom, hogy ha egy
-az egész természetben kiterjedt volt erőről beszélnek neked,
-adnak-e ezzel szellemednek igazi eszmét? Azt hiszik, mondanak
-valamit az ilyen üres szavakkal: <i>egyetemes erő, szükséges
-mozgás</i>, holott nem mondanak egyáltalán semmit. A mozgás eszméje
-nem egyéb, mint az egyik helyről a másikra való helyváltoztatás
-eszméje; nincs mozgás valami irány nélkül, mert egy individuális
-lény nem mozoghat egyszerre minden irányban. Mely irányban mozog
-tehát az anyag szükségszerűen? Vajjon az egész anyagnak van-e mint
-testnek egyöntetű mozgása vagy minden atomnak van-e saját mozgása?
-Az első felfogás szerint az egész mindenségnek egy szilárd és
-oszthatatlan tömeget kell alkotnia, a másik szerint csak elszórt és
-összefüggés nélküli fluidumot alkothat és sohasem válhatik
-lehetségessé, hogy két atóm egyesüljön. Mely irányban menjen végbe
-ez az egész anyaggal közös mozgás? Egyenes vonalban, vagy
-köralakban, fölfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra? Ha az anyag
-minden molekulájának megvan a maga külön iránya, mik az okai
-mindezeknek az irányoknak és mindezeknek a különbségeknek? Ha az
-anyag minden atomja <span class="pagenum"><a name="Page_385" id=
-"Page_385">-385-</a></span> vagy molekulája csak saját központja
-körül forogna, soha semmi sem mozdulna helyéből és nem volna
-közvetített mozgás; de még akkor is ennek a körmozgásnak
-meghatározottnak kellene lennie bizonyos irányban. Az anyagnak
-elvont értelemben való mozgást tulajdonítani annyi, mint szavakat
-mondani, melyek nem jelentenek semmit; meghatározott mozgást
-tulajdonítani neki annyi, mint okot föltételezni, a mely
-meghatározza. Mennél jobban megsokszorozom a külön erőket, annál
-több új okot kell megmagyaráznom a nélkül, hogy bármikor is
-találnék valami közös hatóerőt, a mely azokat irányítja. Nem bírva
-elképzelni semmiféle rendet az elemek véletlen összehalmozódásában,
-még azok küzdelmét sem tudom elképzelni s a mindenség chaosza
-megfoghatatlanabb előttem, mint a harmóniája. Megértem, hogy a
-világ mechanizmusa érthetetlen lehet az emberi szellem számára, de
-mihelyt valaki belefog magyarázatába, olyan dolgokat kell mondania,
-a melyeket az emberek megértenek.</p>
-<p>Ha a mozgó anyag akaratot árul el nekem, a bizonyos törvények
-szerint mozgó anyag értelmet árul el: ez a második hitczikkelyem. A
-cselekvés, összehasonlítás, választás egy cselekvő és gondolkodó
-lény tevékenységei; ez a lény tehát van. Hol látod, hogy van?
-fogjátok mondani. Nemcsak az egekben, melyek keringenek, a
-csillagban, a mely világít, nemcsak önmagamban, hanem a juhban is,
-a mely legel, a madárban, a mely repül, a kőben, a mely leesik, a
-levélben, melyet elragad a szél.</p>
-<p>Itélek a világ rendjéből, ámbár a végczélja ismeretlen előttem,
-mert hogy erről a rendről itéljek, arra elég nekem összehasonlítani
-a részeket egymás közt, tanulmányozni együtthatásaikat,
-kapcsolataikat, észlelni összhangzatukat. Nem tudom, miért létezik
-a mindenség, de azért mégis látom, hogyan módosul, mégis
-észreveszem a benső megegyezést, mely által a lények, melyekből
-áll, kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak. Olyan vagyok, mint
-egy ember, a ki először látna órát nyitva és nem győzné eléggé
-csodálni szerkezetét, ámbár nem ismerné a gépezet rendeltetését és
-nem látná a számlapját. Nem tudom, mondaná, mire való mindez, de
-azt <span class="pagenum"><a name="Page_386" id=
-"Page_386">-386-</a></span> látom, hogy minden darab a többi
-számára van csinálva; csodálom a munkást műve részleteiben és
-biztos vagyok benne, mindezek a kerekek csakis egy közös czél
-érdekében haladnak így együtt, a mely czélt lehetetlen
-észrevennem.</p>
-<p>Hasonlítsuk össze a különleges czélokat, az eszközöket és
-mindenféle meghatározott kapcsolatokat, azután hallgassuk meg belső
-érzésünket: mely ép elme tudna elzárkózni tanubizonyságától? Mely
-elfogulatlan szemnek nem jelent a mindenség látható rendje egy
-legfelsőbb értelmet? És hány szofizmát kell egymásra halmozni, hogy
-valaki félreismerje a lények harmóniáját és minden résznek
-csodálatos együtthatását a többiek fenntartására! Beszélhettek
-nekem, a mennyit akarnak, kombinácziókról és véletlenekről, mire jó
-nektek hallgatásra kárhoztatni engem, ha nem tudtok meggyőződésre
-vezetni? És hogy vehetitek el tőlem az önkénytelen érzést, a mely
-akaratom ellenére is mindig rátok czáfol? Ha organizált testek
-ezerféle módon kombinálódtak véletlenül, mielőtt állandó formákat
-öltöttek, ha előbb gyomrok képződtek száj nélkül, lábak fej nélkül,
-kezek kar nélkül, mindenféle fajta tökéletlen szervek, melyek
-elpusztultak, mert nem tudták magukat fentartani, miért nem éri
-tekintetünket egy sem ezek közül a formátlan kisérletek közül?
-Miért szabott meg magának végül a természet olyan törvényeket, a
-melyeknek kezdetben nem volt alávetve? Nem lephet meg, ha egy dolog
-bekövetkezik, a míg lehetséges és ha a bekövetkezés nehézségét
-kiegyenlíti a koczkavetések mennyisége. Ezt megengedem. Ha azonban
-azt mondanák nekem, hogy az átabotában odadobott nyomdai betűk
-létrehozták volna az egész Aeneist, nem tartanám érdemesnek
-egyetlen lépést is tenni ennek a hazugságnak a megállapítására.
-Elfelejted, fogják nekem mondani, a dobások számát. De hány ilyen
-dobást kell föltételeznem, hogy valószínűvé tegyem a kombinácziót?
-Rám nézve, a ki csak egyet látok, fogadni merek egyre a végtelen
-sok ellen, hogy az eredmény nem a véletlenség műve. Vegyétek hozzá,
-hogy kombinácziók és véletlenségek mindig csak ugyanolyan
-természetű alkotásokat hoznak létre, mint a kombinált elemek, hogy
-az organizáczió és az élet sohasem jönnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_387" id="Page_387">-387-</a></span> létre
-az atómok egy dobásából és hogy a vegyész, mikor vegyületeit
-összekeveri, nem fogja őket tégelyében érzésre és gondolkodásra
-birni.<a name="FNanchor_98" id="FNanchor_98"></a><a href=
-"#Footnote_98" class="fnanchor">98)</a></p>
-<p>Meglepetéssel és csaknem megbotránkozva olvastam Nieuwentitet.
-Hogy akarhatott ez az ember könyvet írni a természet csodáiról,
-melyek alkotójuk bölcseségét mutatják? Könyve oly terjedelmes
-lehet, mint a világ és még mindig nem merítené ki tárgyait; és a
-mint belefogunk a részletekbe, a legnagyobb csoda, az egésznek
-harmóniája és összeillése elkerüli figyelmünket. Az élő és
-organizáló testek nemzése maga is örvénye az emberi szellemnek; az
-áthághatatlan korlát, melyet a természet vetett a különböző fajok
-közé, hogy össze ne keveredjenek, teljes nyilvánvalósággal mutatja
-czélzatait. Nem elégedett meg a rend megállapításával, biztos
-rendszabályokat is szabott meg, hogy ezt semmi sem zavarhassa.</p>
-<p>Nincs olyan lény a mindenségben, a melyet ne lehetne bizonyos
-tekintetben úgy tekinteni, mint az összes többiek közös központját,
-a mely körül mind el vannak rendezve, úgy hogy kölcsönösen czéljai
-és eszközei egymásnak. Az ész összezavarodik és elvész a
-kapcsolatoknak ebben a végtelenségében, melyek közül egy sincs sem
-összezavarodva, sem elveszve a tömegben. Mennyi képtelen föltevés
-kell a véletlenül mozgó anyag vak mechanizmusa e harmóniájának
-levezetésére! Azok, a kik tagadják annak a czélzatnak az egységét,
-a mely e nagy egész minden részletének kapcsolataiban nyilvánul,
-hiába leplezik szószátyárságukat abstractiókkal, coordinatiókkal,
-általános elvekkel, <span class="pagenum"><a name="Page_388" id=
-"Page_388">-388-</a></span> jelképes kifejezésekkel; tehetnek, a
-hogy akarnak, nekem lehetetlen felfogni az ily állandóan
-elrendezett lények rendszerét, hacsak nem tételezek fel egy
-értelmet, a mely elrendezi. Nem tőlem függ, hogy higyjem-e, hogy a
-passiv és halott természet élő és érző lényeket hozhatott létre,
-hogy a vak végzet értelmes lényeket hozhatott létre, hogy az, a mi
-nem gondolkodik, gondolkodó lényeket hozhatott létre.</p>
-<p>Azt hiszem tehát, hogy a világot egy hatalmas és bölcs akarat
-kormányozza; látom, vagyis inkább érzem és ezt tudnom fontos. De
-maga ez a világ örökös-e vagy teremtett? Van-e a dolgoknak egyetlen
-elve? Kettő van-e vagy több? És mi a természetük? Nem tudok erről
-semmit és mi ez nekem? A mint ezek az ismeretek érdekesekké válnak
-rám nézve, törődni fogok megszerzésükkel; addig lemondok a henye
-kérdésekről, melyek nyugtalaníthatják önszeretetemet, de
-hasznavehetetlenek életem módjára és fölötte állnak elmémnek.</p>
-<p>Gondolj mindig arra, hogy én nem tanítlak nézetemre, hanem
-elédbe tárom. Akár örök az anyag, akár teremtett, akár van passziv
-principium, akár nincs, mindig bizonyos, hogy az egész egy és egy
-egyetlen értelmet nyilvánít ki, mert nem látok semmit, a mi nincs
-ugyanabban a rendszerben elrendezve és a mi nem ugyanazon czél felé
-halad, t. i. az egésznek a megszabott rendben való fentartása felé.
-Ezt a lényt, a mely akar és tud, ezt az önmaga által tevékeny
-lényt, akármilyen is, a mely mozgatja a mindenséget és elrendez
-minden dolgot, ezt nevezem én Istennek. Ehhez a névhez az értelem,
-a hatalom, az akarat eszméit fűzöm, a melyeket én foglaltam össze
-és a jóságéit, mely ezeknek közvetlen következménye; de ezzel nem
-ismerem meg jobban a lényt, melynek ezeket tulajdonítom; egyformán
-elburkolja magát érzékeim és értelmem elől; mennél többet
-gondolkodom róla, annál jobban összezavarodom; egész bizonyosan
-tudom, hogy létezik és hogy önmaga által létezik; tudom, hogy az én
-létem alá van rendelve az az övének és hogy mindazok a dolgok,
-melyeket ismerek, ugyanebben a helyzetben vannak. Észreveszem
-Istent mindenütt műveiben; érzem magamban, látom magam körül
-<span class="pagenum"><a name="Page_389" id=
-"Page_389">-389-</a></span> mindenfelé, de a mint önmagában akarom
-szemlélni, a mint keresni akarom, hogy hol van, hogy mi, milyen a
-substantiája, eltünik előlem és zavarba jött szellemem nem vesz
-észre többé semmit.</p>
-<p>Tehetetlenségem tudatától áthatva, nem fogok soha az Isten
-lényegéről okoskodni, hacsak nem kényszerít rá az ő hozzám való
-viszonyulásának érzése. Ezek az okoskodások mindig koczkázatosak; a
-bölcs embernek csak remegve szabad rájuk adni magát és abban a
-biztos tudatban, hogy nem teremtetett kimerítésükre, mert nem az a
-legnagyobb káromlása az Istenségnek; ha nem gondolunk rá, hanem az,
-ha rosszul gondolunk rá.</p>
-<p>Miután fölfedeztem attributumai közül azokat, melyek által
-felfoghatom létezését, visszatérek magamhoz és keresem, milyen
-rangot foglalok el az általa kormányzott dolgok rendjében, a melyet
-képes vagyok vizsgálni. Tagadhatatlanul az első rangban találom
-magamat fajom révén, mert akaratom által és ennek végrehajtására
-hatalmamban álló eszközeim által több erőm van, hogy hassak az
-engem körülvevő összes testekre vagy hogy tetszésem szerint odadjam
-magamat hatásuknak vagy elvonjam magamat tőle, mint a mennyivel
-közülük bármelyik bír, hogy akaratom ellenére hasson rám maga a
-fizikai impulsió által; értelmességem révén pedig én vagyok az
-egyetlen, a kinek áttekintése van az egész fölött. Mely lénye a
-világnak tudja, az emberen kívül, megfigyelni a többieket mind,
-melyik tud mérlegelni, számítani, előre látni mozdulataikat,
-hatásaikat és hogy úgy mondjam, hozzáfűzni a közös lét érzését
-saját egyéni létének érzéséhez? Mi van abban olyan nevetséges, ha
-azt gondolom, hogy minden az én számomra készült, mikor én vagyok
-az egyedüli, a ki mindent magára tud vonatkoztatni?</p>
-<p>Igaz tehát, hogy az ember királya a földnek, melyen lakik, mert
-nemcsak megszelidíti az állatokat, nemcsak rendelkezik az elemekkel
-leleményessége által, hanem ő tud egyedül a földön rendelkezni a
-földdel s elmélkedése által elsajátítja magának még a csillagokat
-is, a melyekhez nem tud fölérni. Mutassanak nekem még egy állatot a
-földön, a mely hasznát tudja venni a tűznek és a mely meg tudja
-<span class="pagenum"><a name="Page_390" id=
-"Page_390">-390-</a></span> csodálni a napot. Hogyan! Meg tudom
-figyelni, meg tudom ismerni a tényeket és kapcsolataikat, érezni
-tudom, mi a rend, a szépség, az erény, szemlélni tudom a
-világegyetemet, föl tudok emelkedni addig a kézig, a mely
-kormányozza, tudom szeretni és cselekedni a jót – és az állatokhoz
-hasonlítsam magamat! Aljas lélek, szomorú filozofiád tesz hozzájuk
-hasonlóvá; vagyis inkább hiába akarod magadat lealjasítani,
-szellemed tanúságot tesz elveid ellen, jótékony szived megczáfolja
-elméletedet és még tehetségeiddel való visszaélésed is ezek
-kitünőségét bizonyítja önmagad ellen.</p>
-<p>A mi engem illet, én, a kinek nincs vitatni való rendszerem, én,
-egyszerű és igaz ember, a kit nem ragad el egyik párt dühe sem és a
-ki nem tartott számot a szektafőnökség dicsőségére, a ki meg vagyok
-elégedve a helylyel, melyet Isten juttatott nekem, rajta kívül nem
-látok semmi különbet, mint a saját fajom; és ha meg kellene
-választanom a helyemet a lények rendjében, mi többet választhatnék,
-mint hogy ember legyek.</p>
-<p>Ez a megfontolás nem tesz annyira gőgössé, mint a mennyire
-meghat, mert ezt a helyzetet nem magam választottam és nem
-számítható egy oly lény érdeméül, a mely még nem is létezett.
-Láthatom-e magamat annyira kitüntetettnek a nélkül, hogy szerencsét
-ne kívánjak magamnak ehhez a tiszteletreméltó álláshoz és hogy ne
-áldjam azt a kezet, a mely bele juttatott? Első
-magamba-szállásomból a hála és áldás érzése születik fajom alkotója
-iránt, ebből az érzésből pedig első hódolatom a jótékony Istenség
-iránt. Imádom a legfőbb hatalmat és megindulok jótéteményein. Nincs
-rá szükségem, hogy tanítsanak erre a kultuszra, maga a természet
-diktálja nekem. Nem természetes következése-e az önszeretetnek,
-hogy tiszteljük azt, a ki pártunkat fogja és szeressük, a ki jót
-akar nekünk?</p>
-<p>De mi lesz belőlem, a mikor, hogy megismerjem egyéni helyemet a
-fajomban, a különböző rangfokozatokat és azokat az embereket
-szemlélem, a kik ezeket betöltik? Micsoda látvány! Hol a rend,
-melyet megfigyeltem? A természet képe csak összhangot és
-arányosságot nyújtott, az emberi nemé csak zavart, rendetlenséget
-nyujt! Az elemek között <span class="pagenum"><a name="Page_391"
-id="Page_391">-391-</a></span> összhang uralkodik, az emberek pedig
-a zűrzavarban vannak! Az állatok boldogok, egyedül a királyuk
-boldogtalan! Oh bölcseség, hol vannak a törvényeid? Oh,
-gondviselés, így uralkodol a világon? Jóltevő lény, mi lett
-hatalmadból? Látom a bajt e földön.</p>
-<p>Elhinnéd-e, kedves barátom, hogy ezekből a szomorú
-elmélkedésekből és ezekből a látszólagos ellenmondásokból alakulnak
-szellememben a lélekről való fenséges eszmék, melyek eddigelé nem
-következtek kutatásaimból? Elmélkedve az ember természetéről, két
-határozott elvet véltem benne felfedezhetni, a melyek egyike
-fölemelte az embert az örök igazságok tanulmányozásáig, az igazság
-és az erkölcsi jó szeretetéig, az intellektuális világ tájaira,
-melyek szemlélete teszi a bölcs gyönyöreit, – másika pedig
-alacsonyan önmagába rántotta vissza, alávetette az érzékek
-uralmának, a szenvedélyeknek, melyek ezeknek szolgái és általuk
-elnyomta mindazt, a mi az előbbinek érzéseit sugallta neki. Érezve,
-hogy e két ellenkező irány vonz maga felé és összeütközik bennem,
-ezt mondtam magamban: Nem, az ember nem egy; akarok és nem akarok,
-egyszerre rabszolgának és szabadnak érzem magamat; látom a jót,
-szeretem és a rosszat teszem; aktiv vagyok, mikor az észre
-hallgatok, passziv vagyok, mikor a szenvedélyek elragadnak és ha
-áldozatul esem, az a legnagyobb kínom, hogy érzem, ellent tudtam
-volna állani.</p>
-<p>Fiatal ember, hallgass bizalommal, én mindig jóhiszemű leszek.
-Ha a lelkiismeret az előítéletek műve, akkor kétségkívül nincs
-igazam, és nincs kinyilvánított erkölcs, de ha természetes hajlama
-az embernek, hogy előnyt adjon magamagának és ha az igazság elemi
-érzése mégis veleszületett az emberi szívvel, akkor oldja meg
-ezeket az ellenmondásokat az, a ki egyszerű lényt csinál az
-emberből és én csak egy substantiát fogok elismerni.</p>
-<p>Észre fogod venni, hogy a <i>substantia</i> szó alatt általában
-a valami eredeti tulajdonsággal ellátott lényt értem, elvonva
-belőle minden részleges és másodlagos módosulást. Ha tehát az
-eredeti tulajdonságok mind, melyek előttünk ismeretesek,
-egyesülhetnek ugyanabban az egy lényben, csak egy substantiát kell
-feltételezni, de ha vannak köztük, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_392" id="Page_392">-392-</a></span> melyek kölcsönösen
-kizárják egymást, akkor annyi a különböző substantia, a hány ilyen
-kizárást eszközölni lehet. Elmélkedjél erről; a magam részéről
-nekem, bármit mond is Locke, csak kiterjedőnek és oszthatónak kell
-ismernem az anyagot, hogy biztos legyek benne, hogy nem tud
-gondolkozni; és ha egy filozofus azt mondaná nekem, hogy a fák
-éreznek és a sziklák gondolkodnak.<a name="FNanchor_99" id=
-"FNanchor_99"></a><a href="#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a>
-hiába akarna zavarba ejteni szubtilis érveivel, nem tudok benne
-egyebet látni, csak rosszhiszemű szofistát, a ki jobb szeret érzést
-tulajdonítani a köveknek, mint lelket az embernek.</p>
-<p>Vegyünk fel egy süketet, a ki tagadja a hangok létezését, mert
-sohasem érintették a fülét. Szeme elé teszek egy húros hangszert,
-melynek megfelelően hangolt hangját <span class="pagenum"><a name=
-"Page_393" id="Page_393">-393-</a></span> egy másik elrejtett
-hangszeren szólaltatom meg. A süket látja rezegni a húrt; ezt
-mondom neki: Ezt a hang teszi. Dehogy, feleli ő, a húr
-reszketésének oka benne magában van, minden testnek közös
-tulajdonsága, hogy így rezeg. Mutasd meg hát nekem, folytatom én,
-ezt a rezgést más testekben vagy legalább ok nélkül ebben a húrban.
-Nem tudom, felel a süket, de mivel nem foghatom fel, hogy rezeghet
-ez a húr, miért kellene ezt a te hangjaiddal magyaráznom, a
-melyekről nincs legcsekélyebb fogalmam sem? Ez annyi, mint egy
-homályos tényt egy még homályosabb okkal magyarázni. Vagy tedd
-számomra érezhetőbbé a hangokat, vagy pedig azt mondom, hogy nem
-léteznek.</p>
-<p>Mennél többet elmélkedem az emberi szellem gondolatáról és
-természetéről, annál inkább azt találom, hogy a materialisták
-okoskodása hasonlít ezéhez a süketéhez. Valóban, süketek a belső
-hang iránt, a mely nehezen félreérthető hangon kiált nekik: A gép
-nem gondolkozik, sem mozgás, sem alak nem idézhet elő gondolkodást;
-van valami benned, a mi igyekszik eltépni azokat a kötelékeket,
-melyek korlátozzák; a tér nem mérték számodra, az egész mindenség
-nem elég nagy neked: érzéseidnek, vágyaidnak, nyugtalanságodnak,
-még a gőgödnek is más az alapja, mint az a szűk test, a melyben
-lelánczolva érzed magadat.</p>
-<p>Egy anyagi lény sem tevékeny önmagától, én pedig az vagyok.
-Akárhogy el akarják ezt tőlem vitatni, én érzem és ez az érzés
-erősebben szól hozzám, mint az ész, a mely ellent mond neki. Van
-testem, a melyre a többi testek hatnak és a mely rájuk hat; ez a
-kölcsönös hatás nem szenved kétséget; az akaratom azonban független
-érzékeimtől; beleegyezem vagy ellenállok, legyőzetem vagy győztes
-vagyok és tökéletesen érzem magamban, mikor megteszem azt, a mit
-tenni akartam vagy mikor nem teszek egyebet, mint hogy engedek
-szenvedélyeimnek. Mindig megvan a hatalmam, hogy akarjak, de nincs
-mindig erőm, hogy akaratomat végrehajtsam. Ha átengedem magamat a
-kísértéseknek, a külső tárgyak impulsiója szerint cselekszem. A
-mikor szememre vetem magamnak ezt a gyöngeséget, csak akaratomra
-hallgatok; rabszolga vagyok bűneim révén <span class=
-"pagenum"><a name="Page_394" id="Page_394">-394-</a></span> és
-szabad a lelkiismereti furdalásaim révén; szabadságom érzése csak
-akkor törlődik ki belőlem, mikor lealjasodom és mikor végül már nem
-engedem, hogy lelkem szava fölemelkedjék a test törvénye ellen.</p>
-<p>Csak a saját akaratom érzése által ismerem az akaratot s az
-értelmet sem ismerem jobban. Mikor azt kérdezik tőlem, mi az az ok,
-a mely meghatározza az akaratomat: a magam részéről azt kérdezem,
-mi az az ok, a mely meghatározza az itéletemet, mert világos, hogy
-ez a két ok csak egy és ha jól megértjük, hogy az ember ítéleteiben
-cselekvő, hogy értelme nem egyéb, mint az összehasonlítás és ítélés
-képessége, látni fogjuk, hogy a szabadsága is csak hasonló képesség
-vagy ebből származik; úgy választja a jót, a hogy megítélte az
-igazat, ha hamisan ítélte meg, akkor a rosszat választja. Mi tehát
-az az ok, a mely meghatározza az akaratát? Az ítélete. És mi az az
-ok, a mely meghatározza ítéletét? Értelmi képessége, itélő
-képessége; a meghatározó ok benne magában van. Ezen túl nem értek
-meg többé semmit.</p>
-<p>Kétségkívül nem vagyok olyan szabad, hogy ne akarjam saját
-javamat, nem vagyok olyan szabad, hogy a káromat akarjam, de a
-szabadságom épen abban áll, hogy csak azt birom akarni, a mi nekem
-megfelel vagy a mit ilyennek vélek és semmi, a mi idegen tőlem, nem
-határoz meg. Az következik ebből, hogy nem vagyok a magam ura, mert
-nem vagyok képes arra, hogy másvalaki legyek, mint a ki vagyok?</p>
-<p>Minden tevékenységnek alapelve egy szabad lény akaratán
-alapszik; ezen túl nem lehet menni. Nem a szabadság szó nem jelent
-semmit, hanem a szükség. Föltételezni valami tényt, valami
-eredményt, a mely nem származik egy cselekvő principiumból, annyi,
-mint ok nélküli eredményeket tételezni fel, annyi, mint beleesni a
-circulus vitiosusba. Vagy nincs első impulsió, vagy nincs minden
-impulsiónak előzetes oka és nincs igazi akarat szabadság nélkül. Az
-ember tehát szabad a cselekedeteiben és mint ilyen át van
-lelkesítve egy immateriális substantiával; ez az én harmadik
-hitczikkelyem. Ebből a három elsőből könnyen levezetheted
-<span class="pagenum"><a name="Page_395" id=
-"Page_395">-395-</a></span> a többit mind, a nélkül, hogy tovább is
-felsoroljam őket.</p>
-<p>Ha az ember cselekvő és szabad, önmagától cselekszik; mindaz, a
-mit szabadon tesz, nem tartozik bele a gondviselés rendezett
-rendszerébe és nem számítható fel ennek. Ez nem akarja a rosszat, a
-mit az ember tesz, mikor visszaél a szabadsággal, melyet adott
-neki; de nem akadályozza meg benne, akár azért, mert egy ily gyönge
-lénytől ez a rossz semmi az ő szemében, akár mert nem is
-akadályozhatja szabadságának sérelme nélkül, hogy nagyobb rosszat
-ne tegyen természetének lealacsonyítása által. Szabaddá tette, hogy
-tetszése szerint tegye, ne a rosszat, hanem a jót. Abba a módba
-juttatta, hogy megtehesse ezt a választást, jól felhasználva a
-képességeket, melyekkel megáldotta, de annyira korlátozta erőit,
-hogy a visszaélés a szabadsággal, melyet adott neki, nem zavarhatja
-az általános rendet. A rossz, a mit ember tesz, visszaesik rá a
-nélkül, hogy bármit is változtasson a világ rendszerében, a nélkül,
-hogy megakadályozná, hogy maga az emberi faj fentartsa magát még az
-akarata ellenére is. Zúgolódni a miatt, hogy az Isten nem
-akadályozza meg a gonosztételt, annyi, mint a miatt zúgolódni, hogy
-olyan kitűnő képességüvé tette, a miatt, hogy beleviszi
-cselekedeteibe az erkölcsiséget, a mely megnemesíti, a miatt, hogy
-megadta neki az erény jogát. A legfőbb gyönyör az önmagával való
-megelégedettségben van; ez önmegelégedés megérdemlése végett
-vagyunk a földre kitéve és megáldva a szabadsággal, ezért visznek
-kísértetbe a szenvedélyek és tart vissza a lelkiismeret. Mit
-tehetne ennél többet érdekünkben maga az isteni hatalom is?
-Vethetne-e ellenmondást természetünkbe és megadhatná-e a jólét
-jutalmát annak, a kinek nincs hatalmában rosszat tenni? Hogyan!
-Hogy az ember megakadályoztassék a gonosztevésben, az ösztön
-korlátai közé kell zárni és állattá tenni? Nem, lelkem Istene,
-sohasem fogom szemedre vetni, hogy a magad képére teremtetted, hogy
-szabad, jó és boldog lehessek, mint te!</p>
-<p>A képességeinkkel való visszaélés tesz minket boldogtalanokká és
-gonoszakká. Bánataink, gondjaink, szenvedéseink <span class=
-"pagenum"><a name="Page_396" id="Page_396">-396-</a></span>
-önmagunkból erednek. Az erkölcsi rossz tagadhatatlanul a mi művünk
-és a fizikai baj nem volna semmi bűneink nélkül, a melyek
-érezhetővé tették ránk nézve Nem azért tesz-e képessé a természet
-arra, hogy érezzük szükségleteinket, hogy fentartson minket? A
-testi fájdalom nem annak jele-e, hogy a gépezet nincs rendben és
-nem figyelmeztetés-e arra, hogy gondoskodjunk róla? A halál… Nem
-mérgezik-e meg a gonoszok a maguk életét és a miénket? Ki akarna
-örökké élni? A halál a gyógyszere a bajoknak, a melyeket magatok
-csináltok magatoknak; a természet azt akarta, hogy ne szenvedjetek
-mindig. Mily kevés bajnak van alávetve a kezdetleges egyszerűségben
-élő ember! Csaknem betegségek nélkül él ép úgy, mint szenvedélyek
-nélkül és nem látja, nem is érzi a halált, s a mikor érzi,
-nyomorusága kivánatossá teszi számára; ettől fogva nem baj többé
-ránézve a halál. Ha beérnők azzal, hogy azok leszünk, a mik
-vagyunk, nem kellene megsiratni a sorsunkat, de hogy képzelt
-jóllétet kerestünk, ezer valódi bajt szerzünk magunknak. A ki nem
-tud egy kis bajt szenvedni, el kell készülve lennie sok
-szenvedésre. Ha az ember megrontotta a szervezetét mértéktelen
-életével, gyógyszerekkel akarja helyreállítani; a bajt, a melyet
-érez, tetézi azzal, a melytől fél; a halált előrelátása
-borzasztóbbá teszi és sietteti; mennél jobban akarunk menekülni
-előle, annál jobban érezzük és meghalunk a rettegéstől egész
-életünkön át, zúgolódva a természet ellen, olyan bajok miatt, a
-melyeket azzal szereztünk, hogy sérelmeket követtünk el rajta.</p>
-<p>Ember, ne keresd többé a rossz szerzőjét: ez a szerző te magad
-vagy. Nincs más rossz, mint az, melyet te cselekszel vagy a melyet
-szenvedsz s mind a kettő tőled ered. Az általános rossz csak a
-rendetlenségben lehet és én a világ rendszerében látok egy rendet,
-a mely nem czáfolja meg magát. A különleges rossz csak annak a
-lénynek érzésében van, a mely szenvedi és ezt az érzést az ember
-nem a természettől kapta, hanem maga szerezte magának. A
-fájdalomnak kevés hatása lehet arra, a ki keveset elmélkedik és a
-kinek nincsen sem emlékezete, sem előrelátása. Vedd <span class=
-"pagenum"><a name="Page_397" id="Page_397">-397-</a></span> el
-gyászos haladásunkat, vedd el tévedéseinket, vedd el az ember művét
-és minden jól van.</p>
-<p>A hol minden jól van, semmi sem igazságtalan. Az igazság
-elválaszthatatlan a jóságtól. Csakhogy a jóság egy korlátlan
-hatalom szükséges eredménye és a minden öntudatos lényben
-szükségképeni önszereteté. A kinek minden hatalmában áll,
-úgyszólván kiterjeszti létét a lényekével. Létrehozni és fentartani
-a hatalom örökös tényei; e hatalom nem hat arra, a mi nincs; Isten
-nem a halottak istene, nem lehetne romboló és gonosz a nélkül, hogy
-önmagának ártson. A kinek minden hatalmában áll, nem akarhat mást,
-mint a mi jó.<a name="FNanchor_100" id="FNanchor_100"></a><a href=
-"#Footnote_100" class="fnanchor">100)</a> A souverainul jó lény
-tehát, mivel souverainul hatalmas, egyúttal souverainul igazságos
-is kell hogy legyen, máskülönben ellentmondana magamagának, mert a
-rend szeretetének, mely a rendet létrehozza, <i>jóság</i> a neve és
-a rend szeretetének, a mely fentartja a rendet, a neve
-<i>igazságosság</i>.</p>
-<p>Isten, azt mondják, nem tartozik semmivel teremtményeinek. Én
-azt hiszem, tartozik nekik mindazzal, a mit igér nekik, mikor a
-létet adja nekik. Továbbá: azzal igéri a jót, hogy fogalmat ad
-nekik róla és érezteti velük a szükségét. Mennél jobban magamba
-szállok, mennél többet kérdem magamat, annál többet olvasom ezeket
-a lelkembe írt szavakat: <i>légy igazságos és boldog lészsz</i>. Ez
-azonban nem úgy van, ha a dolgok mai állapotát tekintem; a gonosz
-boldogul és az igaz el van nyomva. Nézzétek csak, milyen
-méltatlankodás lobban fel, mikor ez a várakozás csütörtököt mond! A
-lelkiismeret feltámad és zúgolódik alkotója ellen, sóhajtva kiáltja
-neki: rászedtél engem!</p>
-<p>Rászedtelek, vakmerő! És ki mondta ezt neked? Meg van-e
-semmisülve a lelked? Megszüntél-e létezni? Óh, Brutus, fiam, ne
-szennyezd be nemes életedet a befejezésével, ne hagyd reményedet és
-dicsőségedet testeddel együtt a philippii harczmezőn. Miért mondod:
-<i>az erény</i> semmi, mikor <span class="pagenum"><a name=
-"Page_398" id="Page_398">-398-</a></span> épen megnyerendő vagy a
-te erényed jutalmát? Azt hiszed, meg fogsz halni: nem, élni fogsz
-és akkor fogok beváltani mindent, a mit igértem neked.</p>
-<p>A türelmetlen halandók zúgolódásaiból itélve azt mondaná az
-ember, hogy Isten az érdem előtt tartozik nekik a jutalommal és
-hogy köteles előre megfizetni az erényükért.</p>
-<p>Óh legyünk csak előbb jók és aztán leszünk boldogok. Ne
-követeljük a díjat a győzelem előtt, a bért a munka előtt. Nem a
-versenypályán koronázzák meg szent játékaink győzteseit, mondja
-Plutarchus,<a name="FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href=
-"#Footnote_101" class="fnanchor">101)</a> hanem miután a pályát
-befutották.</p>
-<p>Ha a lélek immateriális, túlélheti a testet és ha túléli, a
-gondviselés igazolva van. Ha nem volna más bizonyítékom a lélek
-immaterialitásáról, mint a gonosz diadala és az igaz elnyomatása
-ezen a világon, már maga e miatt sem kételkedhetném benne. Ilyen
-feltünő disszonanczia az egyetemes összhangban rászorítana, hogy
-keressem a megoldását. Ezt mondanám magamban: Nem ér minden ránk
-nézve véget az élettel, a halállal minden a maga rendjébe jut
-vissza. Igaz, abba a zavarba jutnék, hogy kérdeznem kellene, hol
-van az ember, mikor mindaz, a mi benne érzéki, megsemmisül. Ez a
-kérdés rám nézve többé nem nehézség, a mint két substantiát
-ismertem el. Nagyon egyszerű dolog, hogy testi életem folyamán,
-mikor mindent csak érzékeim útján veszek észre, minden kisiklik
-előlem, a mi nincs nekik alávetve. Mikor a test és lélek egyesülése
-megszakad, fel tudom fogni, hogy az előbbi feloszolhatik, a másik
-megmaradhat. Miért vonná maga után az egyiknek elpusztulása a
-másiknak elpusztulását? Ellenkezőleg, oly különböző természetüek
-lévén, egyesülésük által erőszakolt állapotban voltak és ha ez az
-egyesülés megszűnik, mindkettő visszatér természetes állapotába: az
-aktiv és élő substantia visszanyeri mindazt az erejét, melyet a
-passziv és holt substantia mozgatására használt fel. Sajnos, nagyon
-is érzem bűneimen, hogy az ember csak félig él élete folyamán és a
-lélek élete csak a test halálakor kezdődik. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_399" id="Page_399">-399-</a></span></p>
-<p>De milyen ez az élet? És vajjon a lélek halhatatlan e
-természeténél fogva? Nem tudom. Korlátolt értelmem nem fog fel
-semmit, a mi korlátlan, mindaz, a mit végtelennek mondanak,
-elsiklik előlem. Mit tagadhatok vagy állíthatok? Miféle
-okoskodásokat csinálhatok arról, a mit nem tudok felfogni? Hiszem,
-hogy a lélek eléggé túléli a testet arra, hogy a rend fentartassék;
-ki tudja, hogy eléggé-e arra is, hogy örökké tartson? Mindenesetre
-felismerem azt, hogy miként használódik és pusztul el részeinek
-széjjeloszlása által a test, de nem birom felfogni a gondolkodó
-lény hasonló elpusztulását s nem birom elképzelni, hogyan halhat
-meg. Miután ez a föltevés megvigasztal és nincs benne semmi
-észszerűtlen, miért félnék rászánni magamat?</p>
-<p>Érzem a lelkemet, ismerem az érzés és a gondolat útján, tudom,
-hogy van, a nélkül, hogy tudnám, milyen a lényege; nem tudok
-okoskodni olyan fogalmakon, melyekkel nem birok. Azt jól tudom,
-hogy az <i>én</i> azonossága csak az emlékezet útján tartja fenn
-magát és hogy valóban ugyanaz a lény legyek, ehhez az kell, hogy
-emlékezzem rá, hogy voltam. Mármost halálom után nem tudnék arra
-visszaemlékezni, a mi életem folyamán voltam, ha nem emlékszem arra
-is, a mit éreztem, következőleg a mit csináltam és nem kételkedem
-benne, hogy ez az emlék fogja tenni egy napon a jók boldogságát és
-a gonoszok kínját. Idelenn ezer égő szenvedély emészti fel a belső
-érzést és félrevezetik a lelkiismeretet. A megalázások, a
-keserűségek, melyek az erény gyakorlásával együtt járnak,
-megakadályozzák, hogy ne érezhessük minden varázsát. De mikor
-megszabadulva az illuzióktól, melyeket testünk és érzékeink idéznek
-fel, élvezhetjük a legfőbb Lény szemléletét és az örök igazságokat,
-melyeknek ő a forrása, mikor a rend szépsége meg fogja ragadni
-lelkünk minden erejét és egyedül azzal leszünk elfoglalva, hogy
-összehasonlítsuk azt, a mit tettünk, azzal, hogy mit kellett volna
-tennünk, akkor a lelkiismeret szava vissza fogja nyerni erejét és
-uralmát, akkor a tiszta gyönyör, a mely az önmagunkkal való
-megelégedésből ered és a keserű megbánás lealjasodásunk miatt
-kimeríthetetlen érzésekkel fogják megjelölni azt a sorsot, melyet
-<span class="pagenum"><a name="Page_400" id=
-"Page_400">-400-</a></span> kiki előkészített magának. Ne
-kérdezzetek, óh jó barátom, vannak-e a boldogságnak és szenvedésnek
-más forrásai: nem tudom; azok pedig, a melyeket képzelek, elegendők
-arra, hogy megvigasztaljanak erre az életre és hogy egy másik élet
-reményét keltsék fel bennem. Nem mondom, hogy a jók megnyerik
-jutalmukat, mert mi más jót várhat egy kitünő lény, mint hogy a
-természetnek megfelelően él? Azt azonban mondom, hogy boldogok
-lesznek, mert alkotójuk, minden igazságnak alkotója, nem azért
-tette őket érzőkké, hogy szenvedjenek és mert nem éltek vissza
-szabadságukkal a földön s így nem rontották meg rendeltetésüket
-saját hibájuk által, mindazáltal szenvedtek ebben az életben, tehát
-kárpótoltatni fognak egy másikban. Ez az érzés nem annyira az ember
-érdemére van alapítva, mint inkább a jóság fogalmára, a mely
-előttem elválaszthatatlannak tünik fel az isteni lényegtől. Én csak
-azt tételezem fel, hogy a világrend törvényei meg fognak őriztetni
-és Isten önmagában állhatatos marad.<a name="FNanchor_102" id=
-"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class=
-"fnanchor">102)</a></p>
-<p>Ne kérdezd azt sem, hogy a gonoszok szenvedései örökké tartók-e
-és hogy megfelel-e lényük alkotójának jóságával, hogy örök
-szenvedésre itélje őket. Ezt sem tudom és nincs meg bennem a
-hiábavaló kiváncsiság, hogy haszontalan kérdéseket feszegessek. Mit
-törődöm én azzal, hogy mi lesz a gonoszokból? Nem sokat érdekel az
-ő sorsuk. Mindazonáltal nehezen hiszem, hogy végtelen kínokra
-vannak itélve. Ha a legfőbb igazság megboszulja magát, akkor már
-ebben az életben boszulja meg magát. Ti és a ti tévedéseitek, óh
-nemzetek, vagytok a szolgái ebben. A bajokat, melyeket magatok
-okoztok magatoknak, használja fel azoknak a bűnöknek a
-megbüntetésére, melyek a bajokat előidézték. Telhetetlen,
-irigységtől, kapzsiságtól és becsvágytól mardosott szivetekben
-büntetnek a bosszúálló szenvedélyek csalfa boldogulásotok közben
-bűntetteitekért. Mi szükség van arra, hogy a túlvilágra menjünk a
-poklot keresni? Megvan már ezen a világon a gonoszok szivében.
-<span class="pagenum"><a name="Page_401" id=
-"Page_401">-401-</a></span></p>
-<p>A hol mulandó szükségleteink véget érnek, a hol megszünnek
-esztelen vágyaink, ott véget kell hogy érjenek szenvedélyeink és
-bűneink. Micsoda elfajzottságra volnának képesek a tiszta
-szellemek? Nem lévén szükségük semmire, miért lennének gonoszok? Ha
-meg lévén szabadítva durva érzékeinktől, minden boldogságuk a
-lények szemléletében van, csak a jót akarhatják és a ki nem gonosz
-többé, lehet az örökre szerencsétlen? Ezt vagyok hajlandó hinni, de
-nem vesződöm vele, hogy elhatározzam magamat ebben a kérdésben. Óh,
-kegyes és jó lény, bármilyenek a határozataid, imádom őket; ha
-örökre megszünteted a gonoszokat, meg semmisítem gyönge
-okoskodásomat igazságod előtt, de ha ezeknek a boldogtalanoknak a
-lelkifurdalásai idővel kialszanak, ha szenvedéseik véget érnek, ha
-egy napon ugyanaz a béke vár valamennyiünkre, akkor dicsőitlek
-érte. Vajjon a gonosz nem testvérem-e? Hányszor estem kísértetbe,
-hogy hasonló legyek hozzá! Ha megszabadulva nyomorúságától,
-elveszti a velejáró rosszindulatot is, legyen olyan boldog, mint
-én; boldogsága nem hogy felkeltené féltékenységemet, hanem még
-szaporítja az én boldogságomat.</p>
-<p>Így műveiben szemlélve Istent és azokban a tulajdonságaiban
-tanulmányozva őt, melyeket fontos nekem ismerni, eljutottam odáig,
-hogy fokonkint kiterjeszszem és megnöveljem azt a kezdetben
-tökéletlen és korlátolt fogalmat, melyet erről a mérhetetlen
-lényről alkottam magamnak. De ha ez a fogalom nemesebbé és nagyobbá
-vált, egyúttal kevésbbé is áll arányban az emberi észszel. A mint
-közeledem szellemben az örök világossághoz, fénye elkápráztat,
-megzavar és kénytelen vagyok lemondani mindazokról a földi
-fogalmakról, melyek segítettek őt elképzelni. Az Isten nem testi és
-érzékelhető többé; a legfőbb értelem, a mely a világon uralkodik,
-nem a világ maga többé; hiába emelem fel- és fárasztom elmémet
-felfoghatatlan lényegének felfogásával. Ha azt hiszem, hogy ő adja
-a világot és a tevékenységet az élő és tevékeny substantiának, mely
-a lelkes testeken uralkodik, ha azt hallom mondani, hogy lelkem
-szellemi és hogy Isten szellem, felháborodom az isteni lényegnek
-ezen a lealacsonyításán. Mintha Isten és az én lelkem ugyanolyan
-természetűek <span class="pagenum"><a name="Page_402" id=
-"Page_402">-402-</a></span> volnának, mintha nem Isten volna az
-egyedüli absolút, az egyedüli igazán tevékeny, érző, gondolkodó,
-önmaga által akaró lény, a melytől a gondolatot, az érzést, a
-tevékenységet, az akaratot, a szabadságot, a létet nyertük! Csak
-azért vagyunk szabadok, mert ő azt akarja, hogy azok legyünk és az
-ő megmagyarázhatatlan substantiája az a lelkünknek, a mi a lelkünk
-a testünknek. Hogy ő teremtette-e az anyagot, a testeket, a
-szellemeket, a világot, arról nem tudok semmit. A teremtés fogalma
-megzavar és túlhalad fogalmam körén; annyiban hiszek benne, a
-mennyiben fel tudom fogni; de tudom, hogy ő alkotta a mindenséget
-és mindazt, a mi létezik, hogy ő csinált s rendezett el mindent.
-Isten kétségkívül örök, de át tudja-e fogni elmém az örökkévalóság
-fogalmát? Miért fizessem ki magamat gondolat nélküli szavakkal? Azt
-felfogom, hogy Isten a dolgok előtt való, hogy meglesz addig, a míg
-e dolgok és hogy meglesz még azon túl is, mikor egy nap minden
-véget fog érni. Hogy egy lény, melyet nem tudok felfogni, létrehoz
-más lényeket, ez csak homályos és érthetetlen; de hogy a lét és a
-semmi önmaguktól egymásba változzanak át, ez kézzel fogható
-ellenmondás, nyilvánvaló képtelenség.</p>
-<p>Isten értelmes, de hogyan? Az ember értelmes, mikor okoskodik, a
-legfőbb értelemnek azonban nincs szüksége okoskodásra, számára
-nincsenek sem præmisszák, sem következések, sőt itéletek sincsenek;
-merőben intuitiv, egyformán látja mindazt, a mi lehet, az összes
-igazságok rá nézve csak egyetlen eszme, mint a hogy az összes
-helyek egyetlen pont és az összes idők egyetlen pillanat. Az emberi
-erő eszközök által cselekszik, az isteni erő magamaga által. Isten
-képes, mert akar, akarata a hatalma. Isten jó, ennél semmi sem
-nyilvánvalóbb; csakhogy a míg az ember jósága a felebarátja iránti
-szeretet, Isten jósága a rend iránti szeretet, mert a rend által
-tartja fenn mindazt, a mi létezik és kapcsol össze minden részt az
-egészszel. Isten igazságos, erről meg vagyok győződve, ez jóságának
-következése; az emberek igazságtalansága az ő művük, nem pedig az
-övé; az erkölcsi rendetlenség, a mely a filozófusok szemében a
-gondviselés ellen <span class="pagenum"><a name="Page_403" id=
-"Page_403">-403-</a></span> tanuskodik, az én szememnek csak annál
-jobban megmutatja. Az ember igazságossága azonban az, hogy megadja
-mindenkinek, a mi az övé, az Isten igazságossága pedig, hogy
-számadást kér mindenkitől arról, a mit adott neki.</p>
-<p>Ha fokról-fokra felfedezem ezeket a tulajdonságokat, melyekről
-nincs semmiféle abszolút fogalmam, akkor az csak kényszerű
-következések, elmémnek helyes használata által történik; de a
-nélkül állítom őket, hogy meg tudnám érteni, ez pedig alapjában
-véve annyi, mintha nem állítanék semmit. Hiába mondom magamban:
-Isten ilyen, érzem, bebizonyítom magamnak; azért nem tudom jobban
-felfogni, hogy lehet az Isten ilyen.</p>
-<p>Végül mennél jobban erőlködöm szemlélni végtelen lényegét, annál
-kevésbbé fogom fel; de nekem elég az, hogy van s mennél kevésbbé
-fogom fel, annál jobban imádom. Megalázom magamat és ezt mondom
-neki: «Lények lénye, azért vagyok, mert te vagy; a saját
-eredetemhez emelkedem fel, mikor szüntelenül rólad elmélkedem.
-Elmémnek legméltóbb használata, hogy megsemmisítem magamat előtted;
-ez az én szellemem elragadtatása, ez gyöngeségem varázsa, hogy
-nagyságodtól lesujtottnak érzem magamat.</p>
-<p>Miután így az érzékelhető tárgyak benyomásából és a belső
-érzésből, a mely módot ad nekem az okok megítélésére természetes
-belátásom szerint, levezettem az alapvető igazságokat, melyeket
-felismernem fontos volt, hátramarad, hogy keressem, mely elveket
-kell ebből levezetnem magaviseletemre nézve és mely szabályokat
-kell magamnak előirnom, hogy betöltsem rendeltetésemet e földön,
-annak szándéka szerint, a ki itt elhelyezett. Mindig a módszeremet
-követve, az alapelveknek ezeket a szabályait nem vonom le valami
-magas filozófiából, hanem megtalálom őket a szivemben, a hova a
-természet írta be kitörölhetetlen betűkkel. Csak meg kell kérdeznem
-magamat arra nézve, a mit tenni akarok: minden, a mit jónak érzek,
-jó, minden, a mit rossznak érzek, rossz; minden kazuisták
-legjobbika a lelkiismeret és csak akkor folyamodunk az okoskodás
-szubtilitásaihoz, mikor alkudozni kezdünk a lelkiismeretünkkel.
-Minden gondoskodás elseje a magunkról való gondoskodás,
-<span class="pagenum"><a name="Page_404" id=
-"Page_404">-404-</a></span> mégis hányszor mondja nekünk a belső
-hang, hogy ha másnak rovására teszszük, a mi nekünk jó, akkor
-rosszat teszünk! Azt hiszszük, hogy a természet ösztökélését
-követjük, holott szembeszállunk vele, meghallgatjuk, a mit
-érzékeinknek mond s elvetjük, a mit a szivünknek mond, az aktiv
-lény engedelmeskedik, a passziv lény parancsol. A lelkiismeret a
-lélek szava, a szenvedélyek a test szavai. Csodálni való-e, ha ez a
-két nyelv gyakran ellentmond egymásnak? És akkor melyikre kell
-hallgatni? Az ész nagyon gyakran megtéveszt, nagyon is sok jogot
-szereztünk rá, hogy visszautasítsuk; a lelkiismeret ellenben nem
-téveszt meg soha, ő az ember igazi vezetője, az a léleknek, a mi az
-ösztön a testnek;<a name="FNanchor_103" id=
-"FNanchor_103"></a><a href="#Footnote_103" class=
-"fnanchor">103)</a> a ki ezt követi, az a természetnek
-engedelmeskedik és nem fél az eltévedéstől. Ez a pont fontos,
-folytatta jóltevőm, látva, hogy félbe akarom szakítani; engedd meg,
-hogy kissé elidőzzem megvilágításával.</p>
-<p>Cselekedeteink minden erkölcsisége abban az ítéletben
-<span class="pagenum"><a name="Page_405" id=
-"Page_405">-405-</a></span> van, melyet róla magunkban viselünk. Ha
-igaz, hogy a jó jó, akkor annak kell lennie szivünk mélyében ép
-úgy, mint műveinkben és az igazságosság első díja az az érzés, hogy
-gyakorolják Ha az erkölcsi jóság megegyezik természetünkkel, akkor
-az ember csak annyiban lehetne egészséges szellemű és jól alkotott,
-a mennyiben jó. Ha nem egyezik meg és az ember természettől fogva
-gonosz, akkor nem szünhetik meg az lenni a nélkül, hogy tönkre ne
-menjen és a jóság benne csak bűn a természet ellen. Arra lévén
-alkotva, hogy ártson az embertársainak, mint a hogy a farkas arra
-van alkotva, hogy megfojtsa zsákmányát, az emberséges ember ép
-olyan elfajzott állat lenne, mint a szánakozó farkas és csupán az
-erény okozna nekünk lelki furdalásokat.</p>
-<p>Szálljunk magunkba, oh, fiatal barátom, vizsgáljuk meg,
-félretéve minden személyes érdeket, hogy merre vezetnek minket
-hajlamaink. Milyen látvány van leginkább kedvünkre, mások
-szenvedéseié vagy boldogságáé? Mit kedvesebb tennünk és mi hagy
-maga után kellemesebb benyomást, miután megtettük: egy jótékony
-cselekedet-e vagy egy gonosz cselekedet? Ki iránt érdeklődtök
-szinpadjaitokon? Vajjon a gonosz tettekben gyönyörködtök-e? Vajjon
-elkövetőikért ontjátok-e könyeiteket, ha megbünhődnek? Minden
-közönbös nekünk, mondják, kivéve érdekünket. Holott ellenkezőleg a
-barátság, az emberségesség édessége megvigasztal szenvedéseinkben
-és még élvezeteinkben is nagyon egyedül, nagyon nyomorultak
-volnánk, ha nem volna kivel megosztanunk őket. Ha nincs semmi
-erkölcsi az ember szivében, honnan kerülnek bele a csodálat
-elragadtatásai a hősies cselekedetek iránt, a szeretet túláradása a
-nagy lelkek iránt? Ez a lelkesedés az erény iránt micsoda
-kapcsolatban van magánérdekünkkel? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_406" id="Page_406">-406-</a></span> Miért szeretnék inkább
-Cato lenni, a ki felvágja testét, mint diadalmas Cæsar? Vegyétek ki
-szivünkből a szépnek ezt a szeretetét és kiveszítek az élet minden
-varázsát. A kinek aljas szenvedélyei elfojtották szűk lelkében
-ezeket a gyönyörteljes érzéseket, a ki hogy mennél jobban önmagára
-konczentrálhassa magát, eljut odáig, hogy nem szeret mást, csak
-önmagát, nem ismer többé elragadtatást, jeges szive nem dobog többé
-örömtől, édes ellágyulás nem nedvesíti meg soha a szemét, nem élvez
-többé semmit, ez a szerencsétlen nem érez többé, nem él többé,
-máris meg van halva.</p>
-<p>De bármekkora is a gonoszok száma a földön, kevés az olyan
-hullaszerű lélek, a mely érzéketlenné vált érdeküket kivéve minden
-iránt, a mi igazságos és jó. Az igazságtalanság csak annyiban
-tetszik, a mennyiben hasznát veszszük; minden egyébben azt akarjuk,
-hogy az ártatlan védelemre találjon. Ha az utczán vagy az
-országúton valami erőszakos és igazságtalan dolgot látunk, a harag
-és méltatlankodás támad fel azonnal a szivünk mélyében és arra
-visz, hogy védelmünkbe fogadjuk az elnyomottat; de egy hatalmasabb
-kötelesség visszatart és a törvények megfosztanak az ártatlanság
-védelmének jogától. Ellenkezőleg, ha a kegyelem és nagylelküség
-valami ténye ötlik szemünkbe, mily csodálatot, mily szeretetet
-sugall nekünk! Kicsoda nem mondja magában: Szeretném, ha én tettem
-volna ezt. Bizonyára nagyon kevéssé fontos dolog ránk nézve, hogy
-egy ember gonosz vagy igaz volt-e két ezer év előtt és mégis az
-ókori történet ép olyan érdeklődéssel tölt el, mintha mindez
-napjainkban ment volna végbe. Mi közöm nekem Catilina bűntetteihez?
-Félek-e, hogy áldozatává leszek? Miért irtózom tehát tőle, mintha
-kortársam volna? Nemcsak azért gyülöljük a gonoszokat, mert ártanak
-nekünk, hanem azért, mert gonoszok. Nemcsak mi akarunk boldogok
-lenni, hanem akarjuk mások boldogságát is és ha ez a boldogság nem
-árt a miénknek, akkor fokozza. Végül akarata ellenére is megszánja
-az ember a szerencsétleneket s szenved, ha tanuja lesz bajuknak. A
-legelvetemültebb sem tudja teljesen elveszteni ezt a hajlamot s ez
-gyakran ellenmondásokba keveri önmagával. A tolvaj, a ki kifosztja
-az <span class="pagenum"><a name="Page_407" id=
-"Page_407">-407-</a></span> utasokat, elfödi a szerények
-meztelenségét és a legvadabb gyilkos is támogatja az ájult
-ember.</p>
-<p>Beszélnek a lelkiismereti furdalás kiáltásáról, a mely titokban
-büntet a rejtett bűnökért és gyakran napvilágra hozza őket. Sajnos,
-kicsoda nem hallotta közülünk ezt a kellemetlen hangot?
-Tapasztalatból beszélnek róla és szeretnék elfojtani ezt a zsarnoki
-érzést, a mely annyi kínt szerez nekünk. Engedelmeskedjünk a
-természetnek, meg fogjuk ismerni, mily lágysággal uralkodik és mily
-varázsát találjuk, ha meghallgattuk, annak, hogy jó tanubizonyságot
-tehetünk magunkról. A gonosz fél és menekül önmagától, hogy
-felvidítsa magát, kikél önmagából, nyugtalan szemeit maga körül
-forgatja és szerez valami tárgyat, a mely mulattatja; a keserű
-szatira, a csufondáros gúny nélkül mindig szomorú lenne, a gúnyos
-nevetés egyedüli élvezete. Az igaz derültsége ellenben belső,
-nevetése nem a rossz indulatból, hanem az örömből fakad, önmagában
-hordja ennek forrását, egyedül ép oly vidám, mint társaságban, nem
-azoktól nyeri megelégedettségét, a kik környezik, hanem ő közli
-velük.</p>
-<p>Vessétek szemeteket a világ minden nemzetére, járjatok be minden
-történetet, annyi embertelen és rossz kultusz között, az erkölcsök
-és jellemek oly rendkívüli különbözőségében mindenütt ugyanazokat a
-fogalmakat fogjátok találni az igazságosságról és becsületességről,
-mindenütt ugyanazokat az alapelveit az erkölcsnek, mindenütt
-ugyanazokat a fogalmakat a jóról és a rosszról. Az ókori pogányság
-szörnyű isteneket nemzett, a kiket idelenn büntettesekül büntettek
-volna meg és a kik a legfelsőbb boldogság képeül csak elkövetni
-való csinyeket és kielégíteni való szenvedélyeket nyujtottak. A bűn
-azonban, fölfegyverkezve szent tekintélylyel, hiába szállott alá az
-örök lakóhelyekről, az erkölcsi ösztön visszaszorította az emberi
-szivekből. Ugyanakkor, a mikor ünnepelték Jupiter kicsapongásait,
-csodálták Xenocrates önmegtartóztatását; a szűzi Lucretia imádta a
-szemérmetlen Venust, a rettenthetetlen római áldozott a Félelemnek,
-fohászkodott ahhoz az istenhez, a ki megcsonkította apját és
-zúgolódás nélkül halt meg saját <span class="pagenum"><a name=
-"Page_408" id="Page_408">-408-</a></span> apja keze által. A
-legnagyobb megvetésre méltó istenségeket a legnagyobb emberek
-szolgálták. A természet szent szava, mely erősebb, mint az
-isteneké, tiszteletet szerzett magának a földön és úgy tünik föl,
-mintha az égbe száműzte volna a bűnt a bünösökkel együtt.</p>
-<p>Megvan tehát a lelkek mélyében az igazságosság és erény velük
-született törvénye, a mely szerint saját elveinek ellenére is
-ítélünk a saját cselekedeteinkről és a másokéról mint jókról vagy
-rosszakról és ennek az elvnek adom én a lelkiismeret nevet.</p>
-<p>De szinte hallom, mint emelkednek erre a szóra mindenfelől az
-állítólagos bölcsek kiáltásai: gyermeki tévelygések! A nevelés
-előítéletei! Igy kiáltoznak egyhanguan. Nincs az emberi szellemben
-semmi, csak az, a mi a tapasztalat útján jutott bele és mi mind
-erről csakis szerzett fogalmak szerint ítélünk. Sőt tovább is
-mennek, tagadni merik az összes nemzeteknek ezt a nyilvánvaló és
-egyetemes megegyezését és az emberek ítéleteinek szembeszökő
-egyformasága ellen a sötétségben keresnek valami homályos példát,
-melyet csakis ők maguk ismernek, mintha egy nép lealjasodása
-megsemmisítené a természet minden hajlamát és mintha a faj semmi
-sem volna, a mint szörnyetegek akadnak benne. De mi végre szolgál a
-szkeptikus Montaignenek mindaz a vesződség, a melylyel a földnek
-valami zugában fölfedezni igyekszik egy az igazság fogalmaival
-ellenkező szokást? Mi végre szolgál neki, hogy olyan hitelességgel
-ruházza fel a leggyanusabb utazókat, a melyet megvon a leghíresebb
-íróktól? Egy-két bizonytalan és torz szokás, mely előttünk
-ismeretlen helyi okokon alapszik, érvénytelenítheti-e az összes
-népek megegyezésén alapuló általános következtetést, holott minden
-egyébben ellenkezik, csak ebben az egyetlen pontban egyezik meg.
-Oh, Montaigne, te, a ki nagyra vagy nyiltságoddal és igazságoddal,
-légy őszinte és igaz, ha ugyan egy filozofus az lehet és mondd meg
-nekem, van-e olyan ország a földön, a hol bűn az embernek
-megtartani a szavát, irgalmasnak, jótékonynak, nagylelkűnek lenni,
-a hol a jóravaló embert megvetik és a hitszegőt tisztelik.
-<span class="pagenum"><a name="Page_409" id=
-"Page_409">-409-</a></span></p>
-<p>Azt mondják, mindenki a maga érdekében járul hozzá a közjóhoz.
-De honnan van tehát, hogy az igaz ember a maga kárára is
-hozzájárul? Hogy mehet a halálba a saját érdekében? Kétségkívül
-mindenki a maga javára cselekszik, de ha nincs erkölcsi jó,
-melylyel számolni kell, sohasem fog megmagyarázni az önérdekkel
-egyebet, mint a gonosz tetteket; sőt azt kell hinni, hogy további
-kisérletet nem is mernének koczkáztatni. Mégis csak gyalázatos
-filozofia volna az, a melyet az erényes cselekedetek zavarba hoznak
-s ebből a zavarból csak úgy tudna kimászni, hogy aljas szándékokat
-és erény nélküli indításokat koholna számára, s hogy kénytelen
-volna lealjasítani Socratest és rágalmazni Regulust. Ha efféle
-tanítások valaha is meggyökeresednének köztünk, a természet szava
-ép úgy, mint az észé szüntelenül feltámadna ellenük és nem engedné
-egyetlen vitatójuknak sem a jóhiszeműség mentségét.</p>
-<p>Nem czélom itt, hogy metafizikai vitatkozásokba bocsátkozzam, a
-melyek meghaladják a te felfogási képességedet és az enyémet és a
-melyek alapjában véve nem vezetnek semmire. Mondtam már, hogy nem
-akarok filozofálni veled, hanem csak segítségedre lenni, hogy
-megkérdezhesd szivedet. Ha a világ minden filozofusa azt
-bizonyítja, hogy nincs igazam s te érzed, hogy igazam van, ennél
-többet nem akarok.</p>
-<p>Ehhez nem kell egyéb, mint elkülönböztetni szerzett fogalmainkat
-természetes érzéseinktől, mert mielőtt tudnánk, szükségképen érzünk
-és mivel a javunk akarását és kárunk kerülését nem úgy tanuljuk,
-hanem ez a természet adománya, ebből folyólag a jónak szeretete és
-a rossznak gyülölete is ép oly természet dolga bennünk, mint a
-magunk iránti szeretet. A lelkiismeret tényei nem ítéletek, hanem
-érzések; összes eszméink kívülről jönnek ugyan, de az érzések,
-melyek ezeket értékelik, belsőnkből származnak és csak általuk
-ismerjük a megegyezést és a viszszás állapotot, a mely köztünk és a
-dolgok között van, melyekre törekednünk vagy melyeket kerülnünk
-kell.</p>
-<p>Érezni annyit tesz, mint önmagunkban létezni; érzékenységünk
-tagadhatatlanul előbbre való értelmünknél és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_410" id="Page_410">-410-</a></span> előbb
-voltak érzéseink, mint fogalmaink.<a name="FNanchor_104" id=
-"FNanchor_104"></a><a href="#Footnote_104" class=
-"fnanchor">104)</a> Bármi is a létünk oka, gondoskodott
-fenmaradásunkról azzal, hogy természetünknek megfelelő érzéseket
-oltott belénk és nem lehet tagadni, hogy legalább ezek velünk
-születtek. Ezek az érzések az egyénre nézve az önszeretet, a
-fájdalomtól való félelem, a haláltól való rettegés, a jóllét vágya.
-De ha – a miről nem lehet kételkedni – az ember természeténél fogva
-társas lény vagy legalább arra van alkotva, hogy azzá legyen, csak
-más veleszületett s fajára vonatkozó érzések segítségével lehet az,
-mert ha csak a fizikai szükséget tekintjük, akkor ennek, a helyett
-hogy összegyüjtené az embereket, széjjel kellene őket szórni. Ebből
-az önmagához és embertársaihoz való viszony által formált erkölcsi
-rendszerből születik meg a lelkiismeret ösztökélése. Ismerni a jót,
-nem annyi, mint szeretni; ismerete nem született vele az emberrel,
-de a mint az esze megismertette vele, lelkiismerete ráviszi, hogy
-szeresse; ez az érzés született velünk.</p>
-<p>Nem hiszem tehát, barátom, hogy lehetetlen volna természetünk
-következéseivel megmagyarázni a lelkiismeret közvetlen elvét,
-függetlenül még az észtől is. És ha ez lehetetlen volna is, akkor
-sem volna szükséges, mert azok, a kik ezt az egész emberi nem által
-elfogadott és elismert elvet tagadják, nem bizonyítják, hogy nem
-létezik, hanem beérik az állítással. Ha tehát mi azt állítjuk, hogy
-létezik, akkor ép oly biztos alapon állunk, mint ők és ezenfölül
-megvan a belső tanuság és a lelkiismeret szava, a mely
-tanubizonyságot tesz magáról. Ha az itélőképesség első villanásai
-elkápráztatnak és eleinte összezavarják tekintetünk előtt a
-tárgyakat, várjuk meg, a míg gyönge szemünk megnyílik és magához
-tér és hamarosan meg fogjuk látni <span class="pagenum"><a name=
-"Page_411" id="Page_411">-411-</a></span> ugyanezeket a tárgyakat
-az ész világánál olyanoknak, a milyeneknek kezdettől fogva a
-természet mutatta nekünk; vagy inkább legyünk egyszerűbbek és
-kevésbé hiúk, maradjunk meg az első érzéseknél, melyeket
-önmagunkban találunk, miután a tanulmány mindig hozzájuk vezet
-vissza, ha nem vezetett félre.</p>
-<p>Lelkiismeret! Lelkiismeret! Isteni ösztön, halhatatlan és
-mennyei hang; biztos vezetője egy tudatlan és korlátolt, de
-értelmes és szabad lénynek; csalhatatlan birája a jónak és
-rossznak, a mely az embert Istenhez hasonlóvá teszed! Te teszed
-természetének kiválóságát és cselekedeteinek erkölcsiségét;
-nélküled nem érzek magamban semmit, a mi az állatok fölé emel, azon
-a szomorú előjogon kívül, hogy tévedésről tévedésre tévelyeghetem
-egy szabályozatlan értelem és elvtelen ész segítségével.</p>
-<p>Hála égnek, megszabadultunk mindettől a borzalmas filozofiai
-apparátustól; emberek lehetünk a nélkül, hogy tudósok volnánk; föl
-vagyunk oldva az alól, hogy életünket az erkölcs tanulmányozásával
-töltsük, a legcsekélyebb áron biztosabb vezetőnk van az emberi
-vélemények e tömkelegében. De nem elég, hogy ez a vezető létezik,
-tudni kell felismerni és követni. Ha minden szivhez szól, miért
-vannak mégis oly kevesen azok, a kik meghallják! Ah, azért, mert a
-természet nyelvén szól hozzánk, a melyet minden elfeledtet velünk.
-A lelkiismeret félénk, szereti a visszavonulást és a békét, a világ
-és a zaj megrémíti, az előitéletek, a melyekből föltámasztották,
-legkegyetlenebb ellenségei, elmenekül előlük vagy elhallgat; hangos
-szavuk elhallgattatja az övét és nem engedi, hogy megértesse magát,
-a fanatizmus az ő álarczában mer föllépni és az ő nevében diktálni
-a bűnt. Végre elriad, mert nagyon félretolták, nem szól többet
-hozzánk, nem felel többé nekünk és miután oly soká háttérbe
-szorítottuk, ép annyiba kerül visszaidézni, mint a mennyibe került
-számüzni.</p>
-<p>Hányszor elfáradtam kutatásaim közben attól a hidegségtől, a
-melyet magamban éreztem! Hányszor tette a bánat és az unalom
-elviselhetetlenné első elmélkedéseimet, beléjük töltve mérgét!
-Száraz szivem csak bágyadt és langyos <span class=
-"pagenum"><a name="Page_412" id="Page_412">-412-</a></span>
-buzgalommal adta rá magát az igazság szeretetére. Ezt mondtam
-magamban: mit kinozzam magamat annak keresésével, a mi nincs? Az
-erkölcsi jó csak agyrém; nincs egyéb jó, csak az érzékek gyönyöre.
-Oh, ha az ember egyszer elvesztette a lélek gyönyöreiben való
-kedvtelést, mily nehéz visszaszerezni! S mennyivel nehezebb még
-megszerezni, ha soha meg se volt bennünk! Ha volna olyan nyomorult
-ember, a ki nem tett életében semmit, a minek emléke megnyugtatná
-önmagáról és örömmel töltené el, hogy élt, ez az ember képtelen
-volt arra, hogy valaha is ismerje magát és a helyett, hogy érezné,
-mily jóság felel meg természetének, szándékosan gonosz maradna és
-örökké boldogtalan volna. De hiszitek-e, hogy van egyetlen egy
-ember az egész föld hátán, a ki olyan elaljasodott, hogy nem
-engedte át soha a szivét a jóltevés kisértésének? Ez a kisértés oly
-természetes és édes, hogy lehetetlen neki mindig ellenállni és az
-általa egyszer előidézett gyönyör emléke elegendő arra, hogy
-szüntelenül visszaidézzük. Szerencsétlenségünkre kezdetben bajos
-kielégíteni; ezer okunk akad, hogy visszautasítsuk szívünk
-hajlamát; a hamis okosság bezárja az emberi <i>én</i> korlátai
-közé; a bátorság ezerféle erőfeszítése kell hozzá, hogy ezeket a
-korlátokat át merjük lépni. A jótetten érzett tetszés a díja annak,
-hogy jót tettünk és ezt a díjat csak akkor kapjuk meg, ha előbb
-megérdemeltük. Semmi sem szeretetreméltóbb, mint az erény, de
-élvezni kell, hogy annak találjuk. Ha át akarjuk fogni, mint a mese
-Proteusa, előbb ezer rémítő alakot ölt és végül csak azoknak
-mutatkozik saját alakjában, a kik ha egyszer megfogták, nem
-eresztik el.</p>
-<p>Szüntelenül ostromoltatva a természetes érzések által, melyek a
-közös érdek mellett szóltak és az ész által, a mely mindent velem
-hozott kapcsolatba, egész életemben ebben a folytonos
-alternativában hányódtam-vetődtem volna, cselekedve a rosszat,
-szeretve a jót, mindig ellentétben állva magammal, ha új
-világosságok nem világították volna be szívemet, ha az igazság, a
-mely véleményeimet megszilárdította, nem erősítette volna meg
-magatartásomat és nem hozott volna összhangba magammal. Hiába
-akarja az ember <span class="pagenum"><a name="Page_413" id=
-"Page_413">-413-</a></span> az erényt csupán az észre alapítani;
-milyen biztos alapot adhat neki? Az erény, mondják, a rend
-szeretete. De ez a szeretet győzhet-e bennem a magam jóléte iránti
-szereteten? Adjanak hát világos és elegendő észt, a mely ennek
-előnyt adjon. Állítólagos alapelvük alapjában véve merő szójáték,
-mert én azt is mondom, hogy a bűn a rend szeretete, de más
-értelemben fogva fel. Van mindenütt bizonyos erkölcsi rend, a hol
-van érzés és értelmesség. A különbség az, hogy a jó az egészszel
-való kapcsolat által rendezkedik be, a gonosz pedig az egészet
-rendezi el a magával való kapcsolat szerint. Ez önmagát teszi
-minden dolog központjává, a másik megnézi a maga hatáskörét és
-ennek kerületéhez tartja magát. Akkor a közös középponttal való
-kapcsolatban rendeződik el, ez pedig Isten és az összes
-concentrikus körökkel kapcsolatban, ezek pedig a teremtmények. Ha
-nincs istenség, akkor csak a gonosz okoskodik helyesen, a jó csak
-eszeveszett lény.</p>
-<p>Oh, gyermekem! Vajha érezhetnéd egy napon, mekkora tehertől
-szabadul meg az ember, ha miután kimerítette az emberi vélemények
-hiúságát és megízlelte a szenvedélyek keserűségét, végre oly közel
-találja magához a bölcsesség útját, ez élet munkájának díját és a
-boldogság forrását, mely fölött már kétségbeesett! A természetes
-törvény minden kötelessége, melyet csaknem kitörölt szívemből az
-emberek igazságtalansága, újra érvénybe jut az örök igazság
-nevében, a mely ezeket a törvényeket rám hárítja és általam
-teljesítettnek látja. Csak a nagy lény művét és eszközét látom
-magamban, a ki akarja a jót, a ki teszi is, a ki a nekem jót is
-tenni fogja akaratomnak az övével való megegyezése által és
-szabadságomnak jó használata által; belenyugszom a rendbe, melyet
-megállapít, biztos lévén benne, hogy egy napon élvezni fogom ezt a
-rendet és meg fogom benne találni boldogságomat, mert mely
-boldogság édesebb annál, mint ha egy olyan rendben érezzük magunkat
-elhelyezve, a melyben minden jól van? Ha zsákmányává leszek a
-fájdalomnak, béketüréssel viselem el, arra gondolva, hogy mulandó
-és olyan testtől ered, a mely nem az enyém. Ha tanuk nélkül viszek
-véghez valami jó <span class="pagenum"><a name="Page_414" id=
-"Page_414">-414-</a></span> cselekedetet, tudom, hogy van, a ki
-látja és az ezen a világon való magaviseletemet a másvilágon való
-élet javára számítom. Ha igazságtalanságot szenvedek, ezt mondom:
-Az igazságos lény, a ki mindenen uralkodik, tudni fogja a módját,
-hogy kárpótoljon; testem szükségletei, az életem nyomorúságai
-elviselhetőbbé teszik a halál gondolatát. Ennyivel is kevesebb
-köteléket kell elszakítani, ha majd mindent el kell hagyni.</p>
-<p>Miért van a lelkem alávetve érzékeimnek és hozzálánczolva ehhez
-a testhez, a mely rabbá teszi és összeszorítja? Nem tudom;
-belehatoltam-e Isten rendeleteibe? De vakmerőség nélkül alkothatok
-szerény hozzávetőleges nézeteket. Ezt mondom magamban: Ha az ember
-szelleme szabad és tiszta maradt volna, mi érdem volna abban, hogy
-szeretjük és követjük a rendet, melyet megállapítottnak lát és a
-melyet megzavarni nem volna semmi érdekünk? Boldog volna, igaz, de
-hiányoznék boldogságából a legfenségesebb fokozat, az erény
-dicsősége és az önmagáról való jó tanuságtétel; csak olyan volna,
-mint az angyalok és az erényes ember kétségkívül több volna, mint
-ők. Hozzákötve egy halandó testhez nem kevésbbé hatalmas, mint
-megfoghatatlan kötelékekkel, e test fentartásának gondja arra
-izgatja a lelket, hogy mindent magamagára vonatkoztasson és az
-általános renddel ellenkező érdeket olt bele, a melyet mindazáltal
-képes látni és szeretni; ekkor szabadságának jó felhasználása
-egyszerre érdemmé és jutalommá válik és változhatatlan boldogságot
-készít elő magának, mikor leküzdi földi szenvedélyeit és megmarad
-eredeti akarata mellett.</p>
-<p>Ha a megalázottságnak abban az állapotában, a melyben ez élet
-folyamán vagyunk, minden eredendő hajlamunk jogosult ugyan, de
-minden bűnünk önmagunktól jön, miért panaszkodunk, hogy le vagyunk
-általuk igázva? Miért vetjük szemére a dolgok Alkotójának a
-gonoszságokat, melyeket művelünk és az ellenségeket, kiket magunk
-fegyverzünk fel magunk ellen? Ah, ne rontsuk el az embert s mindig
-jó lesz fáradság nélkül, boldog lelkiismeretfurdalás nélkül. A
-bűnösök, a kik azt mondják, hogy kénytelenek a bűnre, ép oly
-hazugok, mint a milyen gonoszok; hogy-hogy nem látják, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_415" id=
-"Page_415">-415-</a></span> a gyöngeség, melyről panaszkodnak, az ő
-saját művük, hogy első lealjasodásuk akaratukból származik, hogy
-csak azért engednek a kisértéseknek, mert engedni akarnak s ezzel
-teszik ellenállhatatlanokká? Kétségkívül nem függ már tőlük, hogy
-ne legyenek gonosztevők és gyöngék, de tőlük függ, hogy azokká ne
-váljanak. Oh, mennyire urai maradnánk önmagunknak és
-szenvedélyeinknek, még ennek az életnek folyamán is, ha addig, a
-míg szokásaink még nem rögződtek meg, a mikor szellemünk még csak
-nyiladozik, el tudnák foglalni olyan tárgyakkal, melyeket ismernie
-kell, hogy értékelni tudja azokat, melyeket nem ismer, ha őszintén
-fel akarnók magunkat világosítani, nem azért, hogy mások szemében
-ragyogjunk, hanem hogy természetünk szerint leszünk jók és bölcsek,
-hogy boldoggá tegyük magunkat kötelességeink gyakorlásával! Ez a
-tanulmány unalmasnak és vesződségesnek tünik fel, mert csak akkor
-gondolunk rá, mikor már megvagyunk rontva a bűntől, mikor már ki
-vagyunk szolgáltatva szenvedélyeinknek. Megállapítjuk ítéleteinket
-és értékelésünket, mielőtt ismerhetnők a jót és rosszat és aztán
-mindent ezzel a hamis mértékkel mérünk s nem adjuk meg semminek a
-megillető értékét.</p>
-<p>Van egy kor, mikor még a szív szabad, de heves, nyugtalan, sóvár
-a boldogságra, melyet nem ismer, s különös tétovázással keresi és
-megcsalatva az érzékektől, végül megállapodik üres képénél és azt
-hiszi, megtalálta ott, a hol nincs. Ezek az illusiók nálam sokáig
-tartottak. Sajnos, nagyon is későn ismertem fel őket és nem birtam
-őket tökéletesen megsemmisíteni; addig fognak tartani, a míg ez a
-halandó test, a mely okozza őket. Csakhogy hiába fognak csábítani,
-nem vezetnek félre, tudom már, micsodák, utánuk megyek és megvetem
-őket, nem boldogságom tárgyát látom bennük, hanem akadályát.
-Vágyódom arra a pillanatra, a mikor megszabadulva a test
-bilincseitől, <i>én</i> leszek ellenmondás nélkül, csonkítatlanul
-és csak önmagamra lesz szükségem, hogy boldog lehessek; addig is az
-vagyok már ebben az életben, mert ennek minden baját kevésbe
-veszem, mert lényemtől csaknem idegennek tekintem és mert minden
-igazi jó, a mit belőle levonhatok, tőlem magamtól függ.
-<span class="pagenum"><a name="Page_416" id=
-"Page_416">-416-</a></span></p>
-<p>Hogy mindjárt eleinte a boldogságnak, az erőnek és szabadságnak
-ehhez az állapotához emelkedhessem, gyakorlom magamat a fenkölt
-szemlélődésekben. Elmélkedem a mindenség rendjéről, nem azért, hogy
-megmagyarázzam hiábavaló rendszerekkel, hanem hogy szüntelenül
-csodáljam, hogy imádhassam a bölcs alkotót, a ki benne érezteti
-magát. Társalkodom vele és átitatom minden képességemet isteni
-lényével; megilletődöm jótéteményein, áldom adományaiért, de nem
-imádkozom hozzá. Mit is kérnék tőle? Hogy kedvemért megváltoztassa
-a dolgok menetét, hogy csodákat műveljen az érdekemben? Én, a kinek
-mindenek felett tisztelnem kell a bölcsesége által megállapított és
-előrelátása által fentartott rendet, azt akarjam, hogy ez a rend
-kedvemért megzavartassék? Nem, ez a vakmerő kivánság hamarabb
-megérdemelné a büntetést, mint a meghallgattatást. Nem kérem tőle a
-jóltevésre való hatalmat sem; miért kérjem tőle azt, a mit megadott
-nekem? Nem azért adta-e a lelkiismeretet, hogy szeressem a jót, az
-észt, hogy fel tudjam ismerni, a szabadságot, hogy meg tudjam
-választani? Ha a rosszat teszem, nincs mentségem; azért teszem,
-mert akarom; tőle kérni, hogy változtassa meg az akaratomat, annyi
-volna, mint tőle kívánni, a mit ő kiván tőlem, annyi, mint azt
-akarni, hogy ő végezze az én művemet, a melynek én nyerjem el a
-díját; annyi, mint elégedetlennek lenni helyzetemmel, nem akarni
-többé embernek lenni, más valamit akarni, mint a mi van, vagyis a
-rendellenséget és a rosszat akarni. Igazságosság és igazság
-forrása, kegyelmes és jó Isten! Benned vetett bizalmamban szívem
-legfőbb kivánsága, hogy legyen meg a te akaratod. Hozzáfüzöm az
-enyémet s azt teszem, a mit te teszel, belenyugszom jóságodba s azt
-hiszem, már előre részesedem a legfőbb boldogságban, mely ennek a
-jutalma.</p>
-<p>Önmagam iránti jogos bizalmatlanságomban az egyedüli dolog, a
-mit tőle kérek, vagy jobban mondva, a mit igazságosságától várok,
-az, hogy vezessen vissza tévelygésemből, ha megtévedek és ez a
-tévedés rám nézve veszedelmes. Ha jóhiszemű vagyok is, azért nem
-tartom magamat csalhatatlannak, azok a véleményeim, melyeket
-legigazabbaknak <span class="pagenum"><a name="Page_417" id=
-"Page_417">-417-</a></span> tartok, talán megannyi hazugságok, mert
-mely ember ragaszkodik véleményeihez? És hány ember van mindenben
-összhangban? Ha az illuzió, a mely félrevezet, önmagamból jön is, ő
-az egyedüli, a ki ki tud belőle gyógyítani. Megtettem, a mit
-tudtam, az igazság elérésére, de forrása nagyon is magas; ha erőm
-nem engedi is, hogy messzebbre menjek, miben lehetnék bűnös? Az ő
-dolga, hogy közelebb jöjjön hozzám.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A derék pap hévvel beszélt; föl volt indulva és én is az voltam.
-Mintha az isteni Orpheust hallottam volna, első himnusait énekelni
-és az istenek tiszteletére tanítani az embereket. Mindazáltal egész
-tömeg ellenvetés ötlött fel bennem; de nem nyilvánítottam egyiket
-sem, mert nem annyira alaposak, mint inkább zavarba ejtők voltak és
-a meggyőzés az ő oldalán volt. A mint lelkiismerete szerint beszélt
-hozzám, úgy tetszett, mintha az én lelkiismeretem megerősítette
-volna, a mit mondott.</p>
-<p>Az érzések, melyeket nekem most kifejtett, mondottam neki,
-sokkal újabbaknak tünnek föl előttem abban, a miről ön megvallja,
-hogy nem tud, mint abban, a miről azt állítja, hogy hiszi.
-Általában a theismust, vagy a természetes vallást látom benne,
-melyet a keresztények mindenáron össze akarnak téveszteni az
-atheismussal, vagy vallástalansággal, holott ez egyenesen
-ellentétes tanítás. Hitemnek mostani állapotában azonban inkább föl
-kell emelkednem, mint leszállnom, hogy az ön véleményeit
-elsajátíthassam; nehéznek találom pontosan azon a ponton maradni, a
-hol ön van, ha az ember nem éppen olyan bölcs, mint ön. Hogy
-legalább épp oly őszinte legyek, tanakodni akarok önmagamban. A
-belső érzés kell hogy vezessen engem, az ön példájára és ön maga
-tanított arra engem, hogy ha az ember sokáig hallgatásra
-kárhoztatta ezt a belső érzést, újra felidézni, nem lehet egy
-pillanat műve. Magammal viszem az ön előadását szívemben,
-elmélkednem kell róla. Ha aztán jól meghánytam-vetettem magamban és
-épp oly meggyőződött maradok mint ön, akkor ön lesz az én utolsó
-apostolom és én önnek proselitája leszek mindhalálig. Mégis
-oktasson <span class="pagenum"><a name="Page_418" id=
-"Page_418">-418-</a></span> csak tovább is engem, hiszen még csak a
-felét mondta el nekem annak, a mit tudnom kell. Beszéljen nekem a
-kinyilatkoztatásról, a Szentírásról, azokról a homályos dogmákról,
-a melyek közt gyermekkorom óta tévelygek, nem tudva őket sem
-felfogni, sem hinni és nem tudva őket sem elfogadni, sem
-elvetni.</p>
-<p>Igen gyermekem, mondotta ő megölelve engem, tovább fogom mondani
-önnek, a mit gondolok; nem akarom csak félig megnyitni ön előtt
-szívemet, hanem az óhajtás, melyet nyilvánított, szükséges volt
-számomra, hogy felhatalmazzon arra, hogy fentartás nélkül
-nyilatkozzam. Eddigelé nem mondtam önnek semmi olyat, a miről azt
-ne hittem volna, hogy hasznára válik és a miről ne lettem volna
-mélységesen meggyőződve. A vizsgálat, a melyet ezután kell
-végeznem, lényegesen más, csak zavart, rejtelmet és homályt látok
-benne és csak bizonytalansággal és bizalmatlansággal fogok hozzá.
-Remegve szánom el rá magamat és inkább kétségeimet mondom el önnek,
-mint nézeteimet. Ha az ön véleményei szilárdabbak volnának, akkor
-haboznék, hogy kifejtsem-e az enyéimet; de abban az állapotban, a
-melyben van, csak nyer vele, ha úgy gondolkozik, mint én.<a name=
-"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class=
-"fnanchor">105)</a> Egyébiránt előadásommal szemben csak az észtől
-vezettesse magát, mert én nem tudom, nem vagyok-e tévedésben. Nehéz
-dolog vitatkozás közben néha nem szólani állító hangon; jegyezze
-meg azonban, hogy most minden állításom csak ok a kétkedésre.
-Keresse az igazságot önmaga, én a magam részéről csak
-jóhiszeműséget igérek.</p>
-<p>Fejtegetésemben ön nem lát egyebet, mint a természetes vallást;
-különös dolog, hogy más vallásra is van szükség! Honnan ismerjem
-meg ezt a szükséget? Miben lehetek bűnös, ha Istennek a szerint a
-belátás szerint szolgálok, melyet ő adott szellememnek és azok
-szerint az érzések szerint, melyeket ő sugall szivemnek? Mily
-tisztaságát az erkölcsnek, milyen az emberre hasznos és alkotójának
-dicsőségére való dogmát vonhatok le egy positiv tanításból, a
-<span class="pagenum"><a name="Page_419" id=
-"Page_419">-419-</a></span> melyet nélküle is le nem vonhatnék
-képességeimnek helyes használatából? Mutassa meg nekem, hogy mit
-lehet Isten dicsőségére, a társadalom javára és saját jóvoltomra
-hozzá tenni a természetes törvény kötelességeihez és mily erényt
-kelthet ön egy új Istentiszteletből, a mely ne volna, az enyémnek
-következménye. Az Istenség legnagyobb eszméi csupán az észből
-magából származnak. Nézd a természet látványát, hallgasd meg a
-belső szózatot. Nem mondott-e meg Isten mindent szemeinknek,
-lelkiismeretünknek, ítéletünknek, mit mondhatnak ennél többet az
-emberek? Az ő kijelentéseik csak alább szállítják Istent azzal,
-hogy emberi szenvedélyeket tulajdonítanak neki. A helyett, hogy
-megvilágosítanák a nagy Lény fogalmait, azt látom, hogy
-összezavarják a különböző dogmát; nem hogy megnemesítenék, hanem
-lealjasítják őket; a felfoghatatlan rejtelmekhez, a melyek őt
-körülveszik, képtelen ellenmondásokat fűznek, melyek az embert
-gőgössé, türelmetlenné, kegyetlenné teszik s a helyett, hogy
-meghonosítanák a békét a földön, tüzet és vasat hoznak rá. Azt
-kérdem magamban, mire jó mindez, a nélkül, hogy felelni tudnék erre
-a kérdésre. Csak az emberek bűneit látom és az emberi nem
-nyomorúságait.</p>
-<p>Azt mondják, szükség volt kinyilatkoztatásra, a mely megtanítsa
-az embereket, mikép akarja az Isten, hogy szolgálják; bizonyítékul
-fölhozzák a furcsa istentiszteletek különbözőségét, melyeket
-meghonosítottak, de nem látják be, hogy éppen ez a külömbözőség a
-kinyilatkoztatások szeszélyességéből származik. Mióta a népek arra
-adták magukat, hogy megszólaltassák Istent, mindegyik a maga módja
-szerint szólaltatta meg és azt mondatta vele, a mit akart. Ha csak
-azt hallgatták volna meg, a mit Isten az emberek szivének mondott,
-sohasem lett volna más vallás a földön, csak egy.</p>
-<p>Szükség volt egységes istentiszteletre; ezt készséggel
-megengedem; de oly fontos pont volt-e ez, hogy az isteni hatalom
-egész apparátusa kellett megállapításához? Ne téveszszük össze a
-vallás szertartásait magával a vallással. Az istentisztelet, melyet
-Isten kíván, a szív istentisztelete; ez pedig ha őszinte, mindig
-egységes. Nagyon bolond hiúság kell hozzá, hogy azt képzeljük, hogy
-Istent oly nagyon <span class="pagenum"><a name="Page_420" id=
-"Page_420">-420-</a></span> érdekli a pap ruhájának szabása, a
-szavak sorrendje, a melyeket elmond, a mozdulatok melyeket az oltár
-előtt tesz és összes térdhajlásai. Ah, barátom, maradj meg egész
-magasságodban, mindég elég közel leszel a földhöz. Isten azt
-akarja, hogy lélekben és igazságban tiszteljék; ez minden
-vallásnak, minden országnak, minden embernek kötelessége. A mi a
-külső istentiszteletet illeti, ha ennek a jó rend kedvéért
-egységesnek kell lennie, ez merőben rendőri ügy, ehhez ugyan nem
-kell kinyilatkoztatás.</p>
-<p>Nem ezekkel az elmélkedésekkel kezdettem. A nevelés előítéletei
-és az a veszedelmes önszeretet, a mely az embert mindig szférája
-fölé akarja emelni, vittek rá engem is; mivel nem birtam gyönge
-fogalmaimat fölemelni a legfőbb lényhez, azon igyekeztem, hogy
-leszállítsam őt magamhoz. Közelebb hoztam egymáshoz azokat a
-végtelenül távol eső kapcsolatokat, melyeket ő a saját természete
-és az enyém közé vetett. Közvetlenebb közlekedést, részletesebb
-oktatásokat akartam és nem érve be azzal, hogy Istent az emberhez
-hasonlóvá teszem, természetfölötti belátást akartam szerezni, hogy
-kiváltságos legyek embertársaim között; saját külön
-istentiszteletet akartam; azt akartam, hogy Isten olyat mondjon
-nekem, a milyet másoknak nem mondott, vagy a milyet mások nem
-értettek volna meg úgy, mint én.</p>
-<p>Azt a pontot, a meddig eljutottam, úgy tekintettem, mint azt a
-közös kiinduló pontot, a melyből minden hívő kiindul, hogy eljusson
-egy tisztább istentiszteletig s a természetes vallás hittételeiben
-csak minden vallás elemeit találtam. Megszemléltem a földön
-uralkodó felekezetek sokaságát, a melyek kölcsönösen hazugsággal és
-tévelygéssel vádolják egymást; és azt kérdeztem: <i>melyik hát az
-igazi?</i> Mindegyik azt felelte: az enyém; mindegyik azt mondta,
-csak én és hitsorsosaim gondolkozunk helyesen, a többiek mind
-tévedésben vannak. <i>És honnan tudod, hogy a te felekezeted az
-igazi?</i> Mert Isten mondotta.<a name="FNanchor_106" id=
-"FNanchor_106"></a><a href="#Footnote_106" class=
-"fnanchor">106)</a> És ki mondta, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_421" id="Page_421">-421-</a></span> hogy az Isten mondotta
-azt? A lelkészem, a ki pedig jól tudja. A lelkészem mondja, hogy
-higyjek így és én így hiszek; ő biztosít engem arról, hogy hazudnak
-mind azok, akik máskép szólnak, mint ő. Ezért hát nem hallgatok
-rájuk.</p>
-<p>Hogyan? gondoltam én, az igazság nem egy? És a mi igaz nálam, az
-lehet nem igaz nálatok? Ha annak a módszere, a ki a jó úton jár és
-azé, a ki eltéved, ugyanaz, micsoda érdeme vagy hibája lehet az
-egyiknek a másikkal szemben? A választásuk a véletlen műve, nekik
-tulajdonítani méltánytalanság, annyi, mint azért jutalmazni vagy
-büntetni valakit, mert ebben vagy abban az országban született.
-Hogy valaki azt merje mondani, hogy Isten így ítél rólunk, nem
-egyéb, mint káromolni igazságosságát.</p>
-<p>Vagy jó és Istennek tetsző minden vallás, vagy ha van egy olyan,
-melyet ő ír elő az embereknek s a melynek félreismeréseért
-megbünteti az embereket, akkor biztos és nyilvánvaló jeleit adta,
-hogy megkülönböztethető és felismerhető legyen, mint az egyedüli
-igaz vallás; ezek a jelek minden időre és minden helyre valók,
-egyformán érthetők kicsinyek és nagyok, mindenki számára, tudósok
-és tudatlanok számára, európaiak, hinduk, afrikaiak, vad népek
-számára. Ha volna olyan vallás a világon, melyen kívül nincs egyéb,
-mint örök szenvedés és a világ bármely részén csak egyetlen
-jóhiszemű halandó volna is, a kit nem illetett meg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_422" id="Page_422">-422-</a></span> az
-igazsága, ennek a vallásnak az istene volna a zsarnokok
-legméltánytalanabbika és legkegyetlenebbike.</p>
-<p>Ha tehát őszintén keressük az igazságot, ne engedjünk semmit a
-születés jogának és az egyházatyák és papok tekintélyének, hanem
-szólítsunk a lelkiismeret és az ész ítélőszéke elé mindent, a mire
-gyermekkorunk óta tanítottak. Kiálthatják nekem: Vesd alá eszedet;
-ugyanígy mondhatná ezt az, a ki megcsal; okaim kell hogy legyenek
-rá, hogy alávessem az eszemet.</p>
-<p>Az az egész theologia, melyet önmagamtól megszerezhetek a
-mindenség szemlélete által és képességeim helyes használata által,
-arra szorítkozik, a mit föntebb megmagyaráztam. Hogy többet
-tudhassak, rendkívüli eszközökhöz kell folyamodnom. Ezek az
-eszközök nem állhatnak az emberek tekintélyében, mert egy ember sem
-lévén más fajtából való, mint én, mindazt, a mit egy ember
-természetszerűen ismer, megismerhetem én is és más ember ép úgy
-tévedhet, mint én; ha én elhiszem, a mit mond, nem azért hiszem,
-mert mondja, hanem azért, mert bebizonyítja. Az emberek
-tanubizonysága tehát alapjában véve nem egyéb, mint magának az
-eszemnek tanubizonysága és nem járul hozzá semmivel azokhoz a
-természetes eszközökhöz, melyeket Isten adott nekem az igazság
-felismerésére.</p>
-<p>Apostola az igazságnak, mi mondani valód van tehát a számomra, a
-minek nem maradok birája? Maga Isten szólott; hallgasd meg
-kinyilatkoztatását. Ez más dolog. Isten szólott! Ez bizony nagy
-szó. És kihez szólott? Az emberekhez. Miért nem hallottam hát én
-semmit? Más embereket bízott meg, hogy közöljék veled a szavát.
-Értem; emberek fogják nekem megmondani, a mit Isten szólott. Jobb
-szerettem volna, ha Istent magát hallhattam volna; rá nézve nem
-lett volna semmivel sem nehezebb és én nem lettem volna a
-félrevezetésnek kitéve. Megóv téged ettől azzal, hogy kinyilvánítja
-küldötteinek küldetését. Hogyan teszi ezt? Csodák által. És hol
-vannak ezek a csodák? A könyvekben. És ki csinálta a könyveket?
-Emberek. És ki látta ezeket a csodákat? Emberek, a kik bizonyítják.
-Hogyan! Mindig emberi tanubizonyságok! Mindig emberek, a kik azt
-<span class="pagenum"><a name="Page_423" id=
-"Page_423">-423-</a></span> közlik velem, a mit más emberek
-közöltek velük! Mennyi ember köztem és Isten között! Lássunk
-mindig, vizsgáljunk, hasonlítsunk össze, igazoljunk. Oh, ha Isten
-arra méltatott volna, hogy fölmentsen mindettől a munkától, talán
-kevésbbé készséges szívvel szolgáltam volna őt!</p>
-<p>Fontold meg, barátom, mily borzalmas fejtegetésbe bonyolódtam,
-mily mérhetetlen tanultságra van szükségem, hogy bejussak a
-legrégibb ókorba, hogy megvizsgáljam, mérlegeljem, szembeállítsam
-egymással a prófétákat, a kinyilatkoztatásokat, a tényeket, a
-hitnek emlékjeleit, melyek napvilágra jutottak a világ minden
-országában, hogy megállapítsam idejüket, helyüket, szerzőjüket,
-alkalmukat! Mily biztonságára van szükségem a kritikának, hogy
-megkülönböztessem a hiteles darabokat a kétes daraboktól; hogy
-összevessem az ellenvetéseket a feleletekkel, a fordításokat az
-eredetiekkel, hogy megítéljem a tanuk részrehajthatatlanságát,
-józan eszüket, belátásukat, hogy tudjam, nem titkoltak-e el semmit,
-nem tettek-e hozzá semmit, nem cseréltek-e el, nem változtattak-e
-meg, nem hamisítottak-e meg semmit; hogy megszüntessem az
-ellenmondásokat, melyek fenmaradnak, hogy megítéljem, mi súlya
-lehet az ellenvéleményüek hallgatásának az ellenük felhozott
-tényekkel szemben, hogy ezek az ellenvetések ismeretesek voltak-e
-előttük, elég fontosaknak tetszettek-e arra, hogy érdemesnek
-tartják válaszolni rájuk; hogy a könyvek eléggé elterjedtek-e arra,
-hogy a miéink hozzájuk jutottak légyen; hogy elég jóhiszeműek
-voltunk-e az övéiket magunk közt elterjeszteni és meghagyni bennünk
-a legerősebb ellenvetéseket, melyeket tettek.</p>
-<p>Ha mindezek az emlékjelek elismertetnek elvitathatlanoknak,
-ezután rá kell térni szerzőik küldetésének bizonyítékaira; jól kell
-tudni az eshetőségek törvényeit, az esetleges lehetőségeket, hogy
-meg lehessen ítélni, mely jövendőmondás nem következhetik be csoda
-nélkül; ismerni kell az eredeti nyelvek szellemét, hogy meg
-lehessen állapítani, hogy mi ezeken a nyelveken jövendőmondás és mi
-csak szónoki figura; tudni kell, mely tények rejlenek a természet
-rendjében és mely más tények nem, hogy megmondhassuk, mely
-<span class="pagenum"><a name="Page_424" id=
-"Page_424">-424-</a></span> fokig tudja egy ügyes ember megigézni
-az együgyüek szemeit s elálmélkodtatni még a felvilágosodott
-embereket is, ki kell kutatni, mily fajtájúnak kell lenni egy
-csodának és mely hitelessége kell hogy legyen nem csupán azért,
-hogy elhigyjék, hanem hogy büntetésre méltó is legyen, a ki
-kételkedik benne; össze kell hasonlítani az igazi és a hamis csodák
-bizonyítékait és meg kell találni a megkülönböztetésükre való
-biztos szabályokat; meg kell végül mondani, miért választ az Isten,
-hogy igazolja szavát, olyan eszközöket, melyeknek maguknak is olyan
-nagy szüksége van igazolásra, mintha játszanék az emberek
-hiszékenységével és szándékosan kikerülné a meggyőzésükre való
-igazi eszközöket.</p>
-<p>Tegyük fel, hogy az isteni méltóság leereszkedik annyira, hogy
-egy embert szent akaratának szervévé tesz; vajjon észszerű-e,
-igazságos-e azt követelni, hogy az egész emberi nem
-engedelmeskedjék ennek a közvetítőnek a nélkül, hogy ilyenül
-felismerhetővé volna téve? Megfér-e a méltányossággal, igazoló
-levélül mindössze néhány csekély számú homályos ember előtt
-cselekedett jeleket adni, melyekről az összes többi emberek csak
-szóbeszéd útján hallanak? A világ minden részén az igazi volna
-minden vallásfelekezet, ha elfogadnók mindazokat a csodákat,
-melyekről a nép és az együgyüek azt mondják, látták őket; több
-volna a csoda, mint a természetes esemény és minden csodák
-legnagyobbika az volna, ha ott, a hol üldözött fanatikusok vannak,
-nem volnának csodák. A természet változhatatlan rendje mutatja
-legjobban a bölcs kezet, a mely igazolja; ha sok kivétel történnék,
-nem tudnám, mit gondoljak felőlük és a magam részéről sokkal inkább
-hiszek Istenben, semhogy higyjek abban a sok hozzá oly kevésbbé
-méltó csodában.</p>
-<p>Jöhet valaki és ezt mondhatja: Halandók, hirdetem nektek a
-Legfőbbnek akaratát; ismerjétek fel szavamról azt, a ki küld engem;
-azt rendelem a napnak, hogy változtassa meg futását, a
-csillagoknak, hogy máskép rendeződjenek el, a hegyeknek, hogy
-lapuljanak el, a hullámoknak, hogy emelkedjenek fel, a földnek,
-hogy más külsőt öltsön. Ki ne <span class="pagenum"><a name=
-"Page_425" id="Page_425">-425-</a></span> ismerné fel ezekre a
-csodákra azonnal a természet urát? A természet nem engedelmeskedik
-csodáknak; ezeknek a csodái a keresztutakon, a sivatagokban, a
-szobákban történnek; itt könnyü vásárt csapnak a nézők egy kis
-csoportjával, a kik már előre is arra vannak hangolva, hogy mindent
-elhigyjenek. Ki merné nekem megmondani, hány szemtanú kell hozzá,
-hogy egy csodát hitelre érdemessé tegyen? Ha csodáitok, melyek arra
-valók, hogy bizonyítsák tanítástokat, maguk is bizonyításra
-szorúlnak, akkor mire valók? Ép annyit érnétek, ha nem is tennétek
-csodát.</p>
-<p>Hátramarad végül a legfontosabb vizsgálat a kinyilatkoztatott
-tanításra vonatkozólag; mert miután azok, a kik azt mondják, hogy
-Isten idelenn csodákat tesz, azt is állítják, hogy néha az ördög is
-utánozza ezeket a csodákat, a legjobban megbizonyított csodákkal
-sem megyünk messzebbre, mint azelőtt és miután a fáraók mágusai még
-Mózes jelenlétében is meg merték csinálni ugyanazokat a
-csodajeleket, melyeket ő Isten közvetlen rendeletére csinált, miért
-ne tarthattak volna távollétében ugyanoly jogon ugyanarra a
-szavahihetőségre igényt? Így tehát, miután megbizonyították a
-tanítást a csoda segitségével, meg kell bizonyítani a csodát a
-tanítás segítségével,<a name="FNanchor_107" id=
-"FNanchor_107"></a><a href="#Footnote_107" class=
-"fnanchor">107)</a> attól féltükben, hogy a démon művét Isten
-művének találják nézni. Mit szólsz az ilyen különös bizonyításhoz?
-<span class="pagenum"><a name="Page_426" id=
-"Page_426">-426-</a></span></p>
-<p>Ez a tanítás, Istentől eredvén, magán kell hogy viselje az
-Istenség szent jellemét; nemcsak hogy meg kell világosítania
-bennünk a zavaros eszméket, a melyeket az okoskodás kelt
-szellemünkben, hanem istentiszteletet, erkölcsöt is kell adnia és
-olyan elveket, melyek megfelelnek azoknak az attributumoknak,
-melyekről egyedül ismerhetjük fel lényegét. Ha tehát csak képtelen
-és ész nélküli dolgokra tanít, ha csak az ellenszenv érzését oltja
-belénk embertársaink iránt és a rémületét önmagunktól, ha csak
-haragos, féltékeny, bosszúálló, részrehajló, az embereket gyűlölő
-Istent fest le előttünk, a háború és a csaták istenét, a ki mindig
-kész rombolni és letiprani, mindig kínzásokról és szenvedésekről
-beszél és azzal dicsekszik, hogy még az ártatlanokat is megbünteti,
-akkor a szívem nem vonzódik ehhez a szörnyű istenhez és óvakodnék
-elhagyni a természetes vallást és elfogadni ezt; mert beláthatod,
-hogy okvetlenül választani kellene a kettő között. A ti Istenetek
-nem a mienk, mondanám követőinek; a ki azon kezdi, hogy egyetlen
-népet választ ki magának és száműzi az emberi nem többi részét, az
-nem közös atyja az embereknek; a ki örök bűnhödésre kárhoztatja
-teremtményeinek legnagyobb részét, az nem az a kegyelmes és jó
-Isten, a kit az elmém mutatott nekem.</p>
-<p>A mi a dogmákat illeti, az elmém azt mondja, hogy ezeknek
-világosaknak, közérthetőknek, nyilvánvalóságuk által meglepőknek
-kell lenniök. Ha a természetes vallás elégtelen, a miatt a
-homályosság miatt az, a melyeket azokban a nagy igazságokban hagy,
-melyekre tanít minket; a kinyilatkoztatás dolga, hogy az emberi
-szellem számára érthető módon tanítson meg ezekre az igazságokra,
-hogy felfoghatóvá tegye azokat a számára, megértesse vele, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_427" id=
-"Page_427">-427-</a></span> elhigyje őket. A hit megszilárdul és
-megerősödik a megértés révén; a vallások legjobbika csalhatatlanul
-a legvilágosabb is; a hit rejtelmekkel, ellenmondásokkal terheli
-meg az istentiszteletet, melyet prédikál nekem, már ezáltal is arra
-tanít, hogy bizalmatlankodjam benne. Az Isten, a kit imádok, nem a
-sötétség istene, nem azért áldott meg megértéssel, hogy megtiltsa
-használatát; azt mondani nekem, hogy alávessem az eszemet, annyi,
-mint megsérteni annak alkotóját. Az igazság szolgája nem teszi
-rabszolgává az eszemet, hanem megvilágosítja.</p>
-<p>Félretettünk minden emberi tekintélyt és nélküle nem tudom
-elképzelni, hogy győzhet meg egy ember egy másikat azzal, hogy
-ész-ellenes tanítást prédikál neki. Állítsuk egy pillanatra szembe
-egymással ezt a két embert és keressük, hogy mit mondhatnak
-egymásnak a két párt nyelvének szokásos keserűségével.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Az ész arra tanít téged, hogy az egész nagyobb, mint a része; én
-azonban Isten nevében arra tanítlak, hogy a rész nagyobb az
-egésznél.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>És ki vagy te, hogy azt mered mondani, hogy Isten ellentmond
-magának? És kinek higyjek inkább: annak-e, a ki az ész által örök
-igazságokra tanít, vagy neked, a ki az ő nevében képtelenséget
-hirdetsz nekem?</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Nekem, mert az én megbizatásom határozottabb és czáfolhatatlanúl
-be fogom neked bizonyítani, hogy ő küldött engem.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Hogyan! Azt fogod nekem bizonyítani, hogy Isten küld téged, hogy
-tanúbizonyságot tégy ellene? És milyen természetűek a te
-bizonyítékaid, a melyekkel meggyőz arról, hogy biztosabb, hogy
-Isten a te szájad által szól hozzám, mint az értelem által, a
-melyet ő adott nekem? <span class="pagenum"><a name="Page_428" id=
-"Page_428">-428-</a></span></p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Az értelem, melyet neked adott! kicsiny és hiú ember! Mintha te
-volnál az első hitetlen, a ki eltévelyedik elméjében s megrontatik
-a bűn által!</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Isten embere, ha te volnál az első szélhámos, a ki fenhéjázását
-adja küldetésének bizonyítékául!</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Hogyan! A filozofusok is gorombáskodnak?</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Néha, ha a szentek adják nekik a példát rá.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Csakhogy nekem jogom van ilyeneket mondani, én az Isten nevében
-szólok.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Jó volna megmutatni a jogczímeidet, mielőtt előjogaiddal
-élsz.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Az én jogczímeim hitelesek, a föld és az ég fog tanuskodni
-mellettem. Kísérd csak figyelemmel okoskodásaimat, kérlek.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Az okoskodásaidat! Hova gondolsz! Engem arra tanítani, hogy az
-eszem megtéveszt, nem annyi-e, mint megczáfolni azt, a mit ez az
-eszem te melletted szól? A ki nem ismeri el érvényesnek az észt,
-annak meg kell győznie a nélkül, hogy felhasználná. Mert tegyük
-fel, hogy okoskodásoddal meggyőztél; hogy tudhatnám, hogy nem a bűn
-által megrontott eszem okozza-e, hogy belenyugszom abba, a mit
-mondasz nekem? Egyébiránt mily bizonyítékot, mily megállapítást
-<span class="pagenum"><a name="Page_429" id=
-"Page_429">-429-</a></span> tudsz bármikor is felhozni, a mely
-meggyőzőbb volna, mint az a tétel, a melyet meg kell döntenie? Ép
-úgy hihető az is, hogy egy jó syllogismus hazugság, mint hogy a
-rész nagyobb lehessen az egésznél.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Mily különbség! Az én bizonyítékaim ellenmondás nélkül valók;
-természetfölötti alkatuak.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Természetfölötti! Mit jelent ez a szó? Nem értem.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>A természet rendjében való változások, prófécziák, csodák,
-mindenféle csodajelek.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Csodajelek! Csodák! Sohasem láttam semmi effélét.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Mások látták számodra. Egész tömege a tanúnak… A népek
-tanúbizonysága…</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>A népek tanúbizonysága természetfölötti alkatú?</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Nem, hanem ha egyhangú, akkor kétségbevonhatatlan.</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Nincs semmi kétségbevonhatatlanabb, mint az ész elvei és nem
-lehet egy képtelenséget az emberek tanúbizonyságával igazolni. Még
-egyszer mondom, lássuk a természetfölötti bizonyítékokat, mert az
-emberiség tanúbizonysága nem az.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Oh, megkeménykedett szív, a kegyelem nem szól hozzád.
-<span class="pagenum"><a name="Page_430" id=
-"Page_430">-430-</a></span></p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Ez nem az én hibám, mert szerinted előbb meg kellett nyernem a
-kegyelmet, hogy kérni tudjam. Kezdj tehát helyettem szólni
-hozzám.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Ah, hisz azt teszem és te nem hallgatsz meg. De hát mit szólsz a
-prófécziákról?</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Először is azt mondom, hogy prófécziát ép úgy nem hallottam,
-mint a hogy nem láttam csodát. Sőt azt is mondom, hogy semmiféle
-prófécziának nem volna rám nézve bizonyító ereje.</p>
-<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p>
-<p>Ördög szolgája, te! Miért nincs a prófécziáknak rád nézve
-bizonyító erejük?</p>
-<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p>
-<p>Azért, mert hogy meglegyen nekik, ehhez három dologra volna
-szükség, melyeknek együttes megtétele lehetetlen; t. i. hogy én
-tanúja lettem légyen a prófécziának, hogy tanúja lettem légyen az
-eseménynek és hogy bebizonyítsák nekem, hogy ez az esemény nem
-egyezhetett össze véletlenül is a prófécziával; mert ha egy
-vaktában mondott jövendőmondásnak határozottsága nem teszi
-lehetetlenné a beteljesülést, akkor lehetne bár a jövendölés
-szabatosabb, világosabb és érthetőbb, mint egy geometriai tétel, ez
-a beteljesedés, ha bekövetkezik, szigoruan véve nem bizonyít semmit
-a mellett, a ki jövendölte.</p>
-<p>Láthatod tehát, mire szorítkoznak a te úgynevezett
-természetfölötti bizonyítékaid, csodáid, prófécziáid. Elhinni
-mindezt mások szavára és alávetni az emberek tekintélyének Isten
-tekintélyét, a ki eszemhez szól. Ha az örök igazságok, melyeket
-szellemem fölfog, eltürnének bármiféle befolyásolást is, nem volna
-rám nézve semmiféle faja a biztonságnak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_431" id="Page_431">-431-</a></span> és nem
-hogy biztos volnék benne, hogy te Isten nevében szólsz hozzám,
-hanem még arról sem volnék bizonyos, hogy Isten létezik.</p>
-<p>Ez, úgy-e, elég nehézség, pedig ez még nem minden. Annyi
-különböző vallás között, melyek kölcsönösen üldözik és kizárják
-egymást, egyetlen egy a jó, ha ugyan van egyáltalán jó. Ennek
-felismerésére nem elegendő megvizsgálni egyet, meg kell vizsgálni
-valamennyit és bármiről van is szó, nem szabad meghallgatás nélkül
-itélni;<a name="FNanchor_108" id="FNanchor_108"></a><a href=
-"#Footnote_108" class="fnanchor">108)</a> össze kell vetni az
-ellenvetéseket a bizonyítékokkal; tudni kell, mit állít szembe
-mindenki a többiekkel és mit felel nekik. Mennél inkább
-bizonyítottnak tünik egy vélemény, annál jobban kell keresnünk,
-mire támaszkodik annyi más ember, a ki nem tartja annak. Nagyon
-együgyünek kell lenni, hogy azt higyje az ember, hogy elég, ha a
-saját pártja tanítóit hallgatja meg s már tájékozva van az
-ellenkező párt okairól. Hol vannak azok, a kik hogy megczáfolják
-ellenfeleik érveit, nem azon kezdik, hogy előbb meggyöngítik őket?
-Mindenki kitünik a saját pártjában, de némelyik nagyon nagyra van
-bizonyítékaival a vele tartók között, holott nagyon bárgyu alak
-volna ugyanezekkel a bizonyítékokkal a másik párt hívei között. A
-könyvekből akarsz tájékozódni? Micsoda képzettséget kell szerezned!
-Hány nyelvet kell megtanulnod! Hány könyvtárt kell átlapoznod! Mily
-mérhetetlen sokat kell olvasnod! Ki fog vezetni válogatásomban?
-Bajosan lehet megtalálni egy országban az ellenpárt legjobb
-könyveit, hát még az összes pártokéit. Ha meg lehetne őket találni,
-azonnal meg volnának czáfolva. A távollevőnek soha <span class=
-"pagenum"><a name="Page_432" id="Page_432">-432-</a></span> sincs
-igaza és a nagy biztonsággal felállított rossz érvek könnyen
-megdöntik a megvetéssel előterjesztett jó érveket. Gyakran
-egyébiránt semmi sem csalékonyabb, mint a könyvek és semmi sem adja
-kevésbbé híven azoknak a véleményét, a kik írták. Ha Bossuet könyve
-alapján akartál ítélni a katholikus hitről, nagyon csalódottnak
-találod magadat, miután köztünk éltél. Láttad, hogy a tanítás,
-melylyel a protestánsoknak felelnek, nem ugyanaz, melyet a népnek
-tanítanak és hogy Bossuet könyve nem igen hasonlít a prédikáczió
-tanításaihoz. Hogy helyesen itélhessünk egy vallásról, nem kell azt
-követőinek könyveiből tanulmányozni, hanem el kell hozzájuk menni
-és tőlük megtanulni. Ez nagyon különböző dolog. Mindenkinek
-megvannak a hagyományai, felfogása, szokásai, előitéletei, a melyek
-hitének szellemét teszik és a melyeket a hitéhez hozzá kell venni,
-hogy itélhessünk róla.</p>
-<p>Hány nagy nép nem nyomtat egyáltalán könyveket és nem olvassa a
-miéinket! Hogy itéljenek azok a mi véleményeinkről? Hogy itélhetünk
-mi az övéikről? Gúnyoljuk őket, megvetjük őket és ha utazóink
-nevetségessé teszik őket, akkor nem kell nekik egyéb, mint köztünk
-utazni, hogy azt visszaadhassák nekünk. Mely országban nincsenek
-okos emberek, jó hiszemű emberek, becsületes emberek, az igazság
-barátai, a kik hogy vallhassák az igazságot, nem kivánnak mást,
-mint megismerni? Mégis mindenki a maga istentiszteletében látja és
-képteleneknek találja más nemzetek istentiszteletét; ezek az idegen
-kultuszok tehát nem oly különösek, mint a hogy nekünk látszanak,
-vagy pedig az az észszerűség, melyet a magunkéban találunk, nem
-bizonyít semmit.</p>
-<p>Három fő vallás van Európában. Az egyik csak egy
-kinyilatkoztatást tételez fel, a másik kettőt, a harmadik hármat.
-Mindegyik megveti és elátkozza a többi kettőt, vaksággal,
-megátalkodottsággal, makacssággal, hazugsággal vádolja őket. Mely
-pártatlan ember merne köztük itélni, ha nem mérlegelte előzetesen a
-bizonyítékaikat, nem hallgatta meg az érveiket? Az, a melyik csak
-egy kinyilatkoztatást fogad el, a legrégibb és a legbiztosabbnak
-tünik, a mely <span class="pagenum"><a name="Page_433" id=
-"Page_433">-433-</a></span> hármat fogad el, a legújabb és
-legkövetkezetesebbnek tünik, az, a mely hármat fogad el és elveti a
-harmadikat, lehet, hogy a legjobb, de bizonyosan ellene szól minden
-előitélet; következetlensége szembeszökő.</p>
-<p>A három kinyilatkoztatásban a szent könyvek olyan nyelveken
-vannak írva, melyek ismeretlenek azok előtt a népek előtt, melyek
-azokat követik. A zsidók nem értik már a hébert, a keresztények nem
-értik sem a hébert, sem a görögöt, sem a törökök, sem a perzsák nem
-értik az arabot s még maguk a mai arabok sem beszélik többé
-Mohammed nyelvét. Nem nagyon egyszerű módja-e az emberek
-oktatásának, mindig olyan nyelven beszélni, melyet nem értenek?
-Lefordítják ezeket a könyveket, mondják. Jó felelet. Ki biztosít
-róla, hogy ezek a könyvek híven vannak fordítva, hogy egyáltalán
-lehetséges, hogy híven legyenek fordítva? És általában, ha Isten
-szólani akar az emberekhez, miért kell, hogy tolmácsra legyen
-szükség?</p>
-<p>Sohasem fogom fölérni észszel, hogy a mit mindenki köteles
-tudni, az be legyen zárva könyvekbe és hogy az, a ki nem tud
-hozzáférni sem ezekhez a könyvekhez, sem azokhoz az emberekhez, a
-kik azokat értik, akarata ellenére való tudatlansága miatt
-bünhődjék. Mindig könyvek! Micsoda mánia! Azért, mert Európa tele
-van könyvekkel, az európaiak mellőzhetetleneknek tekintik a
-könyveket, nem gondolva arra, hogy a föld háromnegyed részén soha
-nem is láttak könyvet. Nem emberek írtak-e minden könyvet? Hogy
-volna tehát az embernek szüksége rájuk, hogy ismerje kötelességeit?
-És mily eszközeik voltak ezeknek fölismerésére, mielőtt azok a
-könyvek készültek volna? Vagy megtanulta kötelességeit önmagától,
-vagy föl van mentve ismerésük alól.</p>
-<p>Katholikusaink nagyra vannak az egyház tekintélyével, de mit
-nyernek vele, ha a bizonyítékok akkora apparátusára van szükségük
-ennek a tekintélynek a megállapítására, mint a többi felekezetnek
-tanításuk közvetlen bizonyítására? Az egyház határozza el, hogy az
-egyháznak joga van határozni. Úgy-e, ez aztán a jól megbizonyított
-tekintély? Ha ezen túllépsz, elülről kezdheted minden
-fejtegetésünket.</p>
-<p>Sok olyan keresztényt ismersz-e, a ki nem sajnálta a
-<span class="pagenum"><a name="Page_434" id=
-"Page_434">-434-</a></span> fáradságot, hogy gondosan megvizsgálja,
-a mit a zsidóság felhoz ellene? Ha egyik-másik látott egyet-mást,
-akkor keresztények könyveiben látta. Jó módja a tájékozásnak az
-ellenfelek érvei felől! De hogy is tehetnék? Ha valaki olyan
-könyvet merne közölni nálunk, a mely nyiltan pártolja a zsidóságot,
-megbüntetnék a szerzőt, a kiadót, a könyvkereskedőt. Ez nagyon
-kényelmes és biztos politika, hogy az embernek mindig igaza
-lehessen. Élvezet leczáfolni olyan embereket, a kik nem mernek
-szólani.<a name="FNanchor_109" id="FNanchor_109"></a><a href=
-"#Footnote_109" class="fnanchor">109)</a></p>
-<p>Nem mennek többre azok sem közülünk, a kiknek módjában van
-beszélgetni zsidókkal. Ezek a szerencsétlenek érzik, hogy ki vannak
-nekünk szolgáltatva; a zsarnokság, melyet velük szemben
-tanusítanak, félénkké teszi őket, tudják, milyen könnyen esik az
-igazságtalanság és kegyetlenség a keresztényi szeretetnek; mit
-mernének tehát mondani a nélkül, hogy el ne kezdjünk
-istenkáromlásról kiabálni? A kapzsiság buzgóvá tesz minket és ők
-sokkal gazdagabbak, hogysem igazuk lehessen. A legtudósabbak,
-legfelvilágosultabbak mindig a legóvatosabbak. Megtéríthetsz valami
-nyomorultat, hogy pénzért rágalmazza faját; beszéltethetsz pár
-hitvány zsibárust, a kik ráhagyják, csak hogy hizelegjenek neked;
-diadalmaskodhatsz tudatlanságukon vagy gyávaságukon, mialatt
-tudósaink mosolyognak ostobaságodon. De azt hiszed, hogy azokon a
-helyeken, a hol biztonságban érzik magukat, ép oly könnyű dolog
-volna? A Sorbonneon a Messiás jövendölései napnál világosabban
-Jézus Krisztusra vonatkoznak. Az amszterdami rabbinusoknál meg ép
-oly világos, hogy nincs rá semmiféle vonatkozásuk. Nem hiszem, hogy
-addig jól megérthessem a zsidók érveit, a míg nincs <span class=
-"pagenum"><a name="Page_435" id="Page_435">-435-</a></span> szabad
-államuk, iskoláik, egyetemeik, a hol koczkázat nélkül beszélhetnek
-és vitázhatnak. Csak akkor tudhatjuk, mi mondani valójuk van.</p>
-<p>Konstantinápolyban a törökök elmondják érveiket, de mi nem
-merjük elmondani a magunkéit, itt mi rajtunk van a meghunyászkodás
-sora. Ha a törökök ugyanazt a tiszteletet követelik tőlünk Mohammed
-iránt, a kiben mi nem hiszünk, mint a milyet mi követelünk a
-zsidóktól Jézus Krisztus iránt, a kiben ők ép úgy nem hisznek,
-vajjon nincs-e a törököknek igazuk? Igazunk van-e nekünk? Mily
-méltányos elv alapján oldjuk meg ezt a kérdést?</p>
-<p>Az emberi nem kétharmad része se nem zsidó, se nem mohamedán, se
-nem keresztény és hány millió ember nem hallott soha beszélni
-Mohamedről! Tagadják ezt, azt állítják, hogy a mi misszionáriusaink
-eljutnak mindenhova. Ezt könnyű mondani. De eljutnak-e Afrika még
-ismeretlen szivébe, a hova mostanáig még nem hatolt be európai?
-Eljutnak-e Tatárország belsejébe, hogy lóháton utána menjenek a
-kóbor hordáknak, melyekhez idegen sohasem jut közel és a kik nem
-hogy a pápáról hallottak volna beszélni, de még a nagy lámáról is
-alig tudnak? Eljutnak-e Amerika mérhetetlen kontinenseibe, a hol
-egész nemzetek nem tudják még, hogy egy más világról való népek
-vetették meg lábukat az övéken? Eljutnak-e Japánba, a honnan viselt
-dolgaik miatt örökre kiűzték őket és a hol elődjeik a felnövekvő
-nemzedékek előtt csak ravasz intrikusokképen ismeretesek, a kik
-képmutató buzgósággal jöttek, hogy észrevétlenül hatalmukba
-kerítsék a birodalmat? Eljutnak-e Ázsia fejedelmeinek háremeibe
-hirdetni az evangeliumot a szegény rabszolgák ezreinek? Mit
-követtek el a világ e részének asszonyai, hogy egyetlen
-misszionárius se prédikálhassa nekik a hitet? Mindnyájan pokolba
-jutnak-e, a miért be vannak börtönözve?</p>
-<p>Ha igaz volna is, hogy az evangelium hirdettetik az egész
-földön, mit nyernénk vele? Előtte való nap, hogy az első hittéritő
-megérkezett valamely országba, biztosan halt meg ott valaki, a ki
-nem hallgathatta. Most már mondjátok, mit csináljunk ezzel az egy
-emberrel? Ha csak egyetlen egy ember volna az egész mindenségben, a
-kinek sohasem <span class="pagenum"><a name="Page_436" id=
-"Page_436">-436-</a></span> prédikálták Jézus Krisztust, akkor az
-ellenvetés ép oly erős erre az emberre nézve, mint az emberi nem
-negyedrészére nézve.</p>
-<p>Mikor az evangélium szolgái szólottak a távoli népekhez, mit
-mondottak nekik olyat, a mit észszerűen el lehessen fogadni az ő
-szavukra és a mi nem kivánná meg a legpontosabb igazolást?
-Hirdettek nekem egy Istent, a ki született és meghalt kétezer évvel
-ezelőtt, a világ másik végén, nem is tudom, micsoda kis városban és
-azt mondjátok, hogy mindazok, a kik nem hisznek ebben a
-rejtelemben, elkárhoznak. Ugyan különös dolgok arra, hogy ily hamar
-elhigyjük, merőben egy olyan embernek a szavára, a kit nem is
-ismerek. Miért tette a te Istened, hogy tőlem ilyen távol
-következzenek be azok az események, melyeknek ismeretére kötelez
-engem? Bűn-e nem tudni azt, a mi az antipódusokon történik?
-Kitalálhatom-e, hogy volt egy másik félgömbön egy héber nép és egy
-Jeruzsálem nevű város? Ez ép annyi volna, mintha arra köteleznének,
-hogy tudjam, mi történik a holdban. Azt mondod, azért jösz, hogy
-erre megtaníts, de miért nem jöttél megtanítani erre az apámat?
-Vagy miért kárhoztatod el ezt a jó aggastyánt azért, mert sohasem
-tudott erről semmit? Örökre bűnhödnie kell a te restséged miatt,
-neki, a ki oly jó volt, oly jótékony és a ki csak az igazságot
-kereste? Légy őszinte és képzeld magadat a helyembe s lásd, el
-kell-e hinnem csupán a te tanubizonyságodra mindazokat a hihetetlen
-dolgokat, melyeket mondasz nekem és összeegyeztetnem annyi
-igazságtalanságot azzal az igazságos Istennel, a kit hirdetsz
-nekem. Engedd, hogy elmenjek megnézni azt a távoli országot, a hol
-annyi ebben az országban hallatlan csoda történt; hogy megtudjam,
-miért bántak annak a Jeruzsálemnek a lakói Istennel úgy, mint
-valami utonállóval. Azt mondod, nem ismerték el Istennek. Mit
-tegyek tehát én, a ki csak a te réveden hallottam róla beszélni?
-Hozzáteszed, hogy megbűnhödtek, szétszórattak, elnyomattak,
-szolgaságba vettettek, hogy senki közülök nem kerül többé abba a
-városba. Bizonyára nagyon megérdemelték ezt, de a mai lakosok mit
-szólnak előideik isten-gyilkosságáról? Tagadják őt, ők <span class=
-"pagenum"><a name="Page_437" id="Page_437">-437-</a></span> sem
-ismerik el Istent Istennek. Hisz akkor ép úgy békében lehetett
-volna hagyni amazoknak az utódait is.</p>
-<p>Hogyan, még magában a városban, a hol Isten meghalt, sem
-ismerték őt el sem a régi, sem az új lakók és ha azt akarod, hogy
-én elismerjem, én, a ki kétezer évvel később születtem, kétezer
-mérföldnyire onnan! Nem látod be, hogy mielőtt hitelt adnék annak a
-könyvnek, melyet szentnek nevezel és a melyből én nem értek semmit,
-másoktól, nem tőled kell tudnom, mikor és ki által készült, hogyan
-maradt fenn, hogy jutott el hozzád, mit mondanak érvükül az
-országban azok, a kik elvetik, holott ép oly jól tudják, mint te, a
-mire tanitasz engem? Beláthatod, hogy okvetlenül el kell mennem
-Európába, Ázsiába, Palesztinába, hogy mindent megvizsgáljak magam.
-Bolondnak kellene lennem, ha előbb meghallgatnálak.</p>
-<p>Ez a beszéd előttem nemcsak észszerűnek tünik fel, hanem azt is
-állítom, hogy minden értelmes embernek így kell hasonló esetben
-beszélnie és jó messzire küldenie a hittérítőt, a ki mielőtt
-igazolná bizonyítékait, annyira siet kioktatásával és
-megkeresztelésével. Továbbá azt állitom, hogy nincs az a
-kinyilatkoztatás, mely ellen ugyanazon vagy más hasonló sulyú
-ellenvetéseknek ne volna ép annyi, vagy még több érvénye, mint a
-kereszténység ellenieknek. Ebből az következik, hogy ha csak egy
-igazi vallás van és ha minden ember köteles kárhozat sulya alatt
-követni, egész életünket az összes vallások tanulmányozásával,
-felbúvárlásával, összehasonlításával és mindazoknak az országoknak
-bejárásával kell tölteni, a hol meg vannak honosulva Senki sincs
-kivonva az ember első kötelessége alól, senkinek sincs joga
-megbízni más ember véleményében. A mesterembernek, a ki csak
-munkájából él, a munkásnak, a ki nem tud olvasni, a gyöngéd és
-félénk fiatal leánynak, a betegnek, a ki alig bír fölkelni ágyából,
-mindnek kivétel nélkül tanulmányozni, elmélkedni, vitatkozni,
-utazni kell, bejárni az egész világot. Akkor nem volna egy helyben
-élő, állandó nép, az egész föld csupa zarándokkal volna telve, a
-kik nagy költséggel és hosszú fáradalmakkal személyesen járnának
-megvizsgálni, összehasonlítani és kikutatni mindazokat a
-kultuszokat, a <span class="pagenum"><a name="Page_438" id=
-"Page_438">-438-</a></span> melyeket a földön követnek. Akkor
-búcsút kellene mondani a mesterségeknek, a művészeteknek, az emberi
-tudományoknak és minden polgári foglalkozásnak; nem lehetne itt más
-tanulmány, mint a vallás tanulmányozása; még az is, a ki a
-legerősebb egészségnek örvendene, a legjobban használná fel az
-idejét, a legjobb hasznát venné elméjének, a legtöbb évet élné,
-öregkorában is csak bajosan tudná, mihez tartsa magát és már az is
-sok volna, ha halála előtt megtudná, milyen vallásban kellett volna
-élnie.</p>
-<p>Ha szelidíteni akarsz ezen a módszeren és a legcsekélyebb
-befolyást engeded is az emberek tekintélyének, akkor azonnal
-feláldozol neki mindent és ha egy keresztény fia jól teszi, hogy
-mély és pártatlan vizsgálat nélkül követi apja vallását, miért
-tenné rosszul egy töröknek a fia, ha ugyancsak követi az apjáét?
-Felhívom az összes türelmetleneket, hogy feleljenek erre olyat, a
-mi kielégít egy okos embert.</p>
-<p>Sarokba szorítva ezekkel az érvekkel, az egyik rész jobb
-szeretné igazságtalannak tüntetni fel Istent és megbüntetni az
-ártatlanokat apjuk bűneért, mintsem hogy lemondjon barbár
-dogmájáról. Mások úgy segítenek magukon, hogy lekötelező módon egy
-angyalt küldenek mindenkinek kioktatására, a ki bár legyőzhetetlen
-tudatlanságban, de erkölcsileg jól élt. Mily szép találmány ez az
-angyal! Nem elég, hogy alávetnek minket mesterkedéseiknek, még
-magát Istent is abba a kényszerhelyzetbe hozzák, hogy éljen
-velük.</p>
-<p>Látod, fiam, mily képtelenségre vezet a gőg és a türelmetlenség,
-mikor mindenki a maga véleményében akar tobzódni és azt hiszi, az
-egész emberi nem fölött egyedül neki van igaza. A békének Istenét
-hívom tanubizonyságul, a kit imádok és hirdetek neked, hogy minden
-kutatásom őszinte volt, de látva, hogy sikertelenek és mindig azok
-is lesznek és hogy partnélküli óczeánba veszek bele, visszatértem a
-magam ösvényére és első fogalmaimra szorítottam hitemet. Sohasem
-tudtam hinni, hogy Isten rendelte kárhozat terhe alatt, hogy olyan
-tudós legyek. Bezártam tehát minden könyvet. Csak egy könyv van
-nyitva minden szem előtt és pedig a természet könyve. Ebből a nagy
-és fenséges könyvből <span class="pagenum"><a name="Page_439" id=
-"Page_439">-439-</a></span> tanulom szolgálni nagy és isteni
-szerzőjét. Senki sem menthető, ha nem olvas belőle, mert ez a könyv
-minden ember számára beszél, minden szellemnek érthető nyelven. Ha
-elhagyott szigeten születtem volna, ha soha nem láttam volna
-magamon kívül más embert, ha soha nem tudtam volna meg, hogy mi
-történt egykor a világ valamely zugában, csak gyakoroljam eszemet,
-csak műveljem, csak használjam fel jól azokat a közvetlen
-képességeket, melyeket Isten adott nekem s magamtól megtanulom őt
-ismerni, szeretni, a műveit is szeretni, akarni a jót, melyet ő
-akar és hogy neki tessem, betölteni minden kötelességemet a földön.
-Mi többre tud tanítani az emberek minden tudása?</p>
-<p>A mi most már a kinyilatkoztatást illeti, ha jobb bölcselkedő és
-tanultabb volnék, talán megérteném igazságát, a hasznát azokra, a
-kiknek szerencséjük van felismerni; de ha látok is mellette olyan
-bizonyítékokat, melyeket nem tudok megczáfolni, egyuttal ellene is
-látok ellenvetéseket, melyeket nem tudok megoldani. Annyi hathatós
-érv van mellette és ellene, hogy nem tudva, mire határozzam
-magamat, sem el nem fogadom, sem el nem vetem; csupán elvetem azt,
-hogy köteles vagyok elismerni, mert ez az állítólagos kötelezettség
-összeférhetetlen Isten igazságosságával és Isten nem hogy
-eltávolítaná vele az üdvösség akadályait, hanem még meg is
-sokasítaná, végére járhatlanná tenné őket az emberi nem nagyobb
-része számára. Ezen a ponton túl ebben a dologban tiszteletteljes
-kétségben maradok. Nem áltatom magamat azzal, hogy csalhatatlannak
-higyjem magamat; lehet, hogy más emberek eldönthették, a mi nekem
-eldöntetlennek tünik fel; én a magam számára okoskodom, nem az ő
-számukra; nem kárhoztatom, de nem is utánzom őket; itéletük lehet
-hogy jobb, mint az enyém, de nem az én hibám, ha nem egyezik az
-enyémmel.</p>
-<p>Megvallom neked azt is, hogy a Szentírás fensége elálmélkodtat s
-az Evangelium szentsége a szívemhez szól. Nézd a filozofusok
-könyveit minden pompájukkal, mily kicsinyek mellette! Lehet-e, hogy
-egy egyszerre oly fenséges és oly egyszerű könyv emberek műve
-lehessen? Lehetséges-e, hogy az, a kinek a története van benne,
-csupán ember? <span class="pagenum"><a name="Page_440" id=
-"Page_440">-440-</a></span> Egy rajongó hangja-e ez vagy egy
-nagyratörő szektafőnöké? Mily szelidség, mily tisztaság az
-erkölcseiben! Mily megható báj a tanításaiban! Mily emelkedettség
-az elveiben! Mily mély bölcseség a beszédében! Mily lélekjelenlét,
-mily finomság és mily találó él a feleleteiben! Mily uralkodás a
-szenvedélyei fölött! Hol az az ember, hol az a bölcs, a ki
-gyöngeség és fenhéjázás nélkül tud cselekedni, szenvedni és
-meghalni? Mikor Plato megrajzolja igaz emberének képét,<a name=
-"FNanchor_110" id="FNanchor_110"></a><a href="#Footnote_110" class=
-"fnanchor">110)</a> a kit elhalmoznak a bűn minden gyalázatával,
-holott méltó az erény minden jutalmára, vonásról-vonásra Jézus
-Krisztust rajzolja meg, a hasonlóság annyira szembeszökő, hogy az
-összes egyházatyák észrevették és hogy nem is lehet félreismerni.
-Mennyi előitélet, mennyi elvakultság kellett hozzá, hogy össze
-merjék hasonlítani Sophroniscus fiát Mária fiával! Mily távolság e
-kettő között! Socrates fájdalom nélkül, gyalázat nélkül halt meg s
-könnyen játszhatta végig szerepét és ha ez a könnyű halál nem
-dicsőítette volna meg életét, kétségben volnánk, más volt-e
-Socrates, minden eszével, mint egy szofista. Ő találta fel a
-morált, mondják; mások már előtte gyakorolták, ő csak szavakba
-foglalta azt, a mit azok tettek, csak tanításokba foglalta az ő
-példáikat. Aristides igazságos volt, mielőtt Socrates megmondta
-volna, mi az igazságosság; Leonidas meghalt a hazájáért, mielőtt
-Socrates kötelességgé tette volna a hazaszeretetet; Spárta józan
-volt, mielőtt Socrates dicsérte volna a józanságot; mielőtt ő
-meghatározta volna az erényt, Görögország már bővében volt az
-erényes embereknek. De honnan vette Jézus Krisztus az övéinél ezt
-az emelkedett és tiszta morált, melynek egyedül ő adta a leczkéjét
-és a példáját?<a name="FNanchor_111" id="FNanchor_111"></a><a href=
-"#Footnote_111" class="fnanchor">111)</a> A legbőszebb fanatizmus
-öléből a legfenköltebb bölcseség szólalt meg és a leghősiesebb
-erények egyszerűsége dicsőítette meg az összes népek
-legaljasabbikát. Socrates halála, a ki nyugodtan filozofált
-barátaival, a legédesebb, a mit csak kivánhat magának az ember,
-<span class="pagenum"><a name="Page_441" id=
-"Page_441">-441-</a></span> a kínzások között kimúló, meggyalázott,
-kicsúfolt, egy egész nép által elátkozott Jézusé a legszörnyűbb, a
-melytől csak az ember félhet. Socrates, mikor a méregpoharat kapja,
-megáldja azt, a ki sírva nyújtja neki; Jézus borzalmas kínok között
-imádkozik bősz hóhéraiért. Igen, ha Socrates élete és halála egy
-bölcsé, Jézus élete és halála egy Istené. Föltegyük-e azt, hogy az
-evangéliumi történetet mulatságból találták ki? Barátom, nem így
-szoktak kitalálni és Socrates cselekedetei, melyekben senki sem
-kételkedik, kevésbbé vannak tanúkkal bizonyítva, mint Jézus
-Krisztuséi. Alapjában véve ez a nehézségnek csak elhalasztása, nem
-pedig megsemmisítése; felfoghatatlanabb lenne, hogy több ember
-költötte egyetértőleg ezt a könyvet, mintsem az, hogy egy
-szolgáltatta az anyagát. Zsidó írók soha nem találták volna el sem
-ezt a hangot, sem ezt a morált és az evangeliumban az igazságnak
-oly nagy, oly meglepő, oly tökéletesen utánozhatatlan jellemvonásai
-vannak, hogy a kitalálója sokkal csodálatraméltóbb volna, mint a
-hőse. Mindazáltal ugyanez az evangelium tele van hihetetlen, az
-észnek ellentmondó dolgokkal, a melyeket felfogni és elfogadni
-józaneszű embernek lehetetlen. Mit tegyünk ez ellentmondások közt?
-Legyünk mindig szerények és óvatosak, gyermekem, tiszteljük
-csöndben, a mit nem tudunk sem visszautasítani, sem megérteni és
-alázzuk meg magunkat a nagy Lény előtt, a ki egyedül tudja az
-igazságot.</p>
-<p>Ime az akaratlan szkepticzismus, melyben megmaradtam, de ez a
-szkepticzismus csöppet sem kínos nekem, mert nem terjed ki a
-gyakorlatra lényeges pontokra és mivel minden kötelességemnek
-lényeges pontjaira nézve el vagyok határozva. Szolgálok Istennek
-szivem egyszerűségében s nem igyekszem mást tudni, csak azt, a mi
-fontos a magatartásomra nézve. A mi a dogmákat illeti, melyeknek
-nincs hatásuk sem a cselekedetekre, sem a morálra s melyekkel annyi
-ember kínozza magát, azokkal egyáltalán nem bajlódom. Minden
-vallásfelekezetet úgy tekintek, mint megannyi üdvös intézményt, a
-melyek minden országban Isten tiszteletének egységes módját írják
-elő a nyilvános istentisztelet által és melyek mindegyikének
-meglehet a maga <span class="pagenum"><a name="Page_442" id=
-"Page_442">-442-</a></span> alapja az éghajlatban, a
-kormányrendszerben, a nép szellemében vagy más helyi okban, a mely
-az egyiket alkalmasabbá teszi a másiknál, az idő és a hely szerint.
-Jónak hiszem valamennyit, ha megfelelően szolgáljuk Istent. A
-lényeges istentisztelet a szív istentisztelete. Isten nem utasítja
-vissza a hódolatot, ha őszinte, akármily formában nyújtják is neki.
-Mivel abban a vallásban, melyet vallok, az Egyház szolgálatára
-vagyok elhivatva, a lehető legpontosabban teljesítem a nekem előírt
-teendőket és a lelkiismeretem bántana érte, ha szándékosan
-elmulasztanék valamit. Tudod, hogy hosszas tilalom után Mellarède
-úr közbenjárására elnyertem az engedélyt hivatalom folytatására,
-hogy legyen miből élnem. Azelőtt azzal a gondatlansággal olvastam a
-misét, a melylyel az ember idő multával a legkomolyabb dolgokkal is
-bánik, ha nagyon is gyakran végzi őket; új elveim óta a legnagyobb
-áhítattal czelebrálom; teljesen áthat a legfőbb lény fensége,
-jelenléte, az emberi szellem elégtelensége, a mely oly kevéssé
-bírja felfogni azt, a mi alkotójára vonatkozik. Arra gondolva, hogy
-előírt formában hozom neki a nép könyörgését, gondosan követek
-minden ritust, figyelmesen olvasom a szövegeket, vigyázok, hogy
-soha el ne mulaszszam a legkisebb szót s a legkisebb szertartást
-sem; ha közeledem a consecratio pillanatához, összeszedem magamat,
-hogy mind azzal az érzülettel végezzem, a melyet az Egyház és a
-szentség fensége megkíván; igyekszem megsemmisíteni elmémet a
-legfőbb értelem előtt; ezt mondom magamban: Ki vagy te, hogy meg
-tudd mérni a végtelen hatalmat? Tisztelettel mondom ki a
-sacramentális szavakat és hatásába beleviszem mindazt a hitet, a
-mely tőlem telik. Akárhogy áll is ez a felfoghatatlan misztérium,
-nem félek tőle, hogy az itélet napján megbüntettetem, hogy
-szívemben bármikor is profanizáltam.</p>
-<p>Megtisztelve a szent szolgálat által, ha annak legalsó rangjában
-is, nem fogok soha sem tenni, sem mondani semmit, a mi méltatlanná
-tenne fenkölt kötelességeinek betöltésére. Mindig az erényt fogom
-prédikálni az embereknek s példát fogok neki adni belőle. Nem az én
-dolgom <span class="pagenum"><a name="Page_443" id=
-"Page_443">-443-</a></span> lesz, hogy a vallást szeretetreméltóvá
-tegyem számára; nem az én dolgom lesz, hogy megerősítsem hitüket a
-valóban hasznos dogmákban, melyeket minden ember köteles elfogadni;
-de Isten óvjon, hogy valaha is prédikáljam nekik a türelmetlenség
-kegyetlen dogmáját, hogy valaha is rávigyem őket, hogy gyűlöljék a
-felebarátjukat, és más embereknek ezt mondjam: «Elkárhozol!» azaz,
-hogy: «Az Egyházon kívül nincsen üdvösség.»<a name="FNanchor_112"
-id="FNanchor_112"></a><a href="#Footnote_112" class=
-"fnanchor">112)</a> Ha előkelőbb állásban volnék, ez a tartózkodás
-kellemetlenségeket okozna, de sokkal kisebb vagyok, semhogy sok
-félnivalóm volna és mélyebbre nem bukhatom, mint a hol vagyok.
-Bármi történik is, nem fogom káromolni az isteni igazságot és nem
-fogok hazudni a Szentlélek ellen.</p>
-<p>Sokáig becsvágyam volt, hogy lelkész lehessek, még most is
-becsvágyam, de már többé nem remélem. Kedves barátom, semmit sem
-látok oly szépnek, mint lelkésznek lenni. A jó lelkész szolgája a
-jóságnak, mint a hogy a jó hivatalnok szolgája az igazságnak. A
-lelkésznek sohasem kell rosszat tennie; ha nem tehet mindig jót
-önmagától, mindég a helyén van, mikor másoktól kéri és gyakran el
-is éri, ha tiszteletet tud kelteni maga iránt. Oh, ha valaha is
-lett volna módom ellátni egy jó emberekből álló parókiát a hegyeink
-között, boldog lennék, mert úgy hiszem, boldogságára szolgáltam
-volna híveimnek. Nem tettem volna őket gazdagokká, de osztoztam
-volna szegénységükben, megfosztottam volna a gyalázatától és
-megvettetésétől, a mely elviselhetetlenebb, mint a nélkülözés.
-Megszerettettem volna velük az egyetértést és az egyenlőséget, a mi
-gyakran elűzi a nyomort és mindig elviselhetőbbé teszi. Ha látnák,
-<span class="pagenum"><a name="Page_444" id=
-"Page_444">-444-</a></span> hogy semmiben sincs jobb dolgom, mint
-nekik és mégis megelégedetten élek, megtanulnának vigasztalódni
-sorsukon és megelégedetten élni, mint én. Tanításaimban nem annyira
-az Egyház szelleméhez ragaszkodnék, mint inkább az evangélium
-szelleméhez, a melyben a dogma egyszerű és a morál fenséges, a hol
-kevés vallásos szertartást látni és sok művét a jótékonyságnak.
-Mielőtt arra tanítanám őket, a mit tenni kell, igyekezném mindig
-cselekedni, hogy jól lássák, hogy mindazt, a mit mondok, úgy is
-gondolom. Ha volnának protestánsok a szomszédságomban vagy a
-parókiámon, nem tennék különbséget köztük és az igazi hiveim között
-semmiben, a mi a keresztényi szeretetre tartozik; valamennyit arra
-szoktatnám, hogy kölcsönösen szeressék egymást, hogy testvérekül
-tekintsék egymást, hogy tiszteljenek minden vallást és éljen
-mindenki békességgel a maga vallásában. Azt hiszem, arra biztatni
-valakit, hogy hagyja el a vallását, a melyben született, annyi,
-mint arra biztatni, hogy rosszat tegyen, következőleg annyi, mint
-rosszat tenni. Mialatt nagyobb felvilágosodásra várunk, őrizzük meg
-a közrendet, tiszteljük minden országban a törvényeket, ne zavarjuk
-az istentiszteletet, melyet ezek előirnak; ne biztassuk fel a
-polgártársakat engedetlenségre, mert nem tudjuk biztosan, hogy jó-e
-rájuk nézve, ha elhagyják a nézeteiket más nézetek kedvéért, azt
-pedig egész biztosan tudjuk, hogy engedetlennek lenni a törvény
-iránt rossz.</p>
-<p>Fiatal barátom, hallottad szájamból hitvallomásomat olyannak, a
-milyennek Isten olvassa szívemben; te vagy az első, a kinek ezt a
-vallomást megtettem, talán te vagy az egyetlen, a kinek egyáltalán
-megteszem. A míg még marad valamelyes jó hit az emberek közt, nem
-kell zavarni a békés lelkeket, sem felzaklatni az egyszerű lelkek
-hitét olyan nehézségekkel, melyeket nem tudnak megoldani és a
-melyek nyugtalanítják, a nélkül, hogy felvilágosítanák őket. De ha
-egyszer minden meg van ingatva, meg kell óvni a törzset még az ágak
-rovására is. Az izgatott, bizonytalan, csaknem kialudt
-lelkiismeretnek, a mely olyan állapotban van, a milyenben a tiedet
-is láttam, szüksége van rá, hogy megszilárdíttassék és
-fölébresztessék; és hogy visszaállíttassék <span class=
-"pagenum"><a name="Page_445" id="Page_445">-445-</a></span> az örök
-igazságok alapjára; egészen ki kell dönteni az ingadozó oszlopokat,
-melyekről azt hiszik, még rájuk támaszkodnak.</p>
-<p>Te a kritikus korban vagy, mikor a szellem megnyílik a
-bizonyosságnak, a mikor a szív formáját és jellemét nyeri és a
-mikor az ember elhatározza magát egész életére, akár jóra, akár
-rosszra. Később az anyag megkeménykedik és az újabb benyomások már
-nem hagynak benne nyomot. Fiatal ember, fogadd még hajlékony
-lelkedbe az igazság pecsétjét. Ha biztosabb volnék önmagamról,
-dogmatikus és határozott hangon szóltam volna veled; de ember
-vagyok, tudatlan, a tévedésnek alávetett; mit tehetnék? Feltártam
-előtted szivemet tartózkodás nélkül; a mit biztosnak tartok,
-olyannak mondtam neked, kétségeimet kétségekül közöltem veled,
-nézeteimet nézetekül, megmondtam neked okaimat a kétségre és a
-hitre. Most a te dolgod itélni; időt engedtél magadnak; ez az
-óvatosság bölcs és jó véleményt kelt bennem irántad. Kezdd azon,
-hogy abba a helyzetbe hozod lelkiismeretedet, hogy fel akarjon
-világosíttatni. Légy őszinte önmagaddal szemben. Sajátítsd el
-véleményeimből, a mi meggyőzött, a többit vesd el. Még nem vagy
-annyira elaljasítva a bűn által, hogy abban a veszedelemben forogj,
-hogy rosszul választasz. Azt ajánlanám, hogy beszéljünk róla magunk
-közt, csak hogy a mint az ember vitatkozik, felingerlődik;
-belekeveredik a hiuság, a makacsság; nincs meg többé a
-jóhiszeműség. Barátom, ne vitatkozzál soha, mert a vitatkozással az
-ember nem világosítja fel sem magát, sem másokat. A mi engem illet,
-én csak sok évi elmélkedés után foglaltam pártállást s ehhez
-ragaszkodom; lelkiismeretem nyugodt, a szívem elégedett. Ha
-nézeteimet újra kezdeném vizsgálni, akkor sem tehetném az
-igazságnak tisztább szeretetével és szellemem már kevésbbé
-tevékeny, tehát kevésbbé volna módjában felismerni az igazságot.
-Maradok, a milyen vagyok, attól félve, hogy az elmélkedésre való
-hajlam tétlen szenvedélylyé válik bennem és ellankaszt
-kötelességeim gyakorlatában és attól tartva, hogy visszaesem előbbi
-pyrrhonismusomba, a nélkül, hogy meg tudnám találni az arravaló
-erőt, hogy kivergődjem belőle. Életemnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_446" id="Page_446">-446-</a></span> több
-mint a fele elmúlt, nincs többé több időm, mint a mennyi arra kell,
-hogy a hátralevő részét haszonra fordítsam és hogy tévedéseimet
-eltöröljem erényeimmel. Ha tévedek, akaratom ellenére tévedek. Az,
-a ki olvas szívem mélyében, jól tudja, hogy nem szeretem a
-vakságomat. Képtelenségemben, hogy saját eszemtől kimeneküljek
-belőle, az egyedüli eszköz, a mi számomra megmaradt a belőle való
-kimenekülésre, a jó élet és ha Isten még a kövekből is gyermekeket
-tudott Ábrahámnak támasztani, minden embernek joga van azt remélni,
-hogy felvilágosíttatik, ha majd méltónak teszi magát rá.</p>
-<p>Ha elmélkedéseim arra visznek, hogy úgy gondolkozzál, a hogy én
-gondolkozom, ha nézeteim a tiéid és ha ugyanaz a hitvallomásunk,
-ezt a tanácsot adom neked: Ne tedd ki többé életedet a nyomorúság
-és a kétségbeesés kisértéseinek, ne vonszold többé életedet
-gyalázattal idegenek kényére és ne edd többé az alamizsna silány
-kenyerét. Térj vissza hazádba, vedd fel újra atyáid vallását,
-kövesd szived őszinteségében és ne hagyd el többé; nagyon egyszerű
-és nagyon szent; mindazon vallások között, melyek a földön vannak,
-a legtisztább erkölcsiségünek és az eszet legjobban kielégítőnek
-tartom. A mi utazásod költségeit illeti, azok miatt ne aggódjál;
-gondoskodni fognak róluk. Ne félj a megalázkodó visszatérés
-álszégyenétől sem; azért kell pirulni, hogy az ember hibát követett
-el, nem azért, hogy jóvá akarja tenni. Te még abban a korban vagy,
-a mikor minden megbocsáttatik, de a mikor az ember nem vétkezik
-büntetlenül. Ha meg akarnád hallgatni lelkiismeretedet, ezer hiú
-akadály eltünne a szavára. Érezni fogod, hogy abban a
-bizonytalanságban, a melyben vagyunk, megbocsáthatatlan fenhéjázás
-más vallást vallani, mint a melyben születtünk és hamisság nem
-gyakorolni őszintén azt, a melyet vallunk. Ha így az ember eltéved,
-nagy mentségtől fosztja meg magát a legfőbb biró itélőszéke előtt.
-Nem fogja-e hamarabb megbocsátani azt a tévedést, a melyben
-nevelkedett, mint azt, a mit maga merészkedett választani?</p>
-<p>Fiam, tartsd lelkedet abban a kivánságban, hogy legyen Isten és
-akkor sohasem fogsz benne kételkedni. Ezenfelül <span class=
-"pagenum"><a name="Page_447" id="Page_447">-447-</a></span> bármily
-állást foglalsz is, gondolj arra, hogy a vallás igazi kötelességei
-függetlenek az emberek intézményeitől, hogy az igaz szív valódi
-temploma az Istenségnek, hogy minden országban és minden
-felekezetben a törvény summája szeretni Istent mindenek fölött és
-felebarátunkat úgy, mint magunkat, hogy nincs olyan vallás, a mely
-fölment az erkölcs kötelességei alól, hogy csak ezek az igazán
-lényeges kötelességek, hogy a belső istentisztelet az elseje
-ezeknek a kötelességeknek és hogy hit nélkül nincs igazi erény.</p>
-<p>Kerüld azokat, a kik a természet megmagyarázásának ürügye alatt
-kétségbeejtő tanokat hintenek el az emberek szívébe és a kiknek
-nyilvánvaló szkepticzizmusa százszorta elbizottabb és
-dogmatikusabb, mint ellenfeleik határozott hangja. Az alatt a
-fenhéjázó ürügy alatt, hogy egyedül ők felvilágosultak, igazak,
-jóhiszeműek, parancsoló módon alávetnek minket életbevágó
-határozataiknak és azzal az igénynyel lépnek fel, hogy a dolgok
-valódi elveiül adják nekünk azokat az értelmetlen rendszereket,
-melyeket képzeletükben felépítettek. Egyébként felforgatnak,
-lerombolnak és feldöntenek mindent, a mit az emberek tisztelnek és
-megfosztják a balsorstól üldözötteket nyomoruk utolsó
-vigasztalásától, a hatalmasokat és gazdagokat pedig szenvedélyeik
-egyetlen fékétől; kitépik a szív mélyéből a bűn miatti
-lelkifurdalásokat, az erény reményét és még dicsekszenek is, hogy
-jóltevői az emberi nemnek. Az igazság – mondják – sohasem ártalmas
-az emberre nézve. Ezt én is hiszem, úgy mint ők és szerintem ez
-nyomós bizonyítéka annak, hogy a mit tanítanak, az nem az
-igazság.<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href=
-"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_448" id="Page_448">-448-</a></span></p>
-<p>Derék fiatal ember, légy őszinte és igaz, gőg nélkül; tudj
-tudatlan lenni: akkor sem magadat nem fogod megtéveszteni, sem
-másokat. Ha tehetségeid kiművelése valaha lehetővé teszi számodra,
-hogy beszédet intézz az emberekhez, mindég csak lelkiismereted
-szerint beszélj nekik és ne sokat törődj vele, hogy tapsolnak-e. A
-tudással való visszaélés <span class="pagenum"><a name="Page_449"
-id="Page_449">-449-</a></span> kelti fel a hitetlenséget. Minden
-tudós megveti a közrendű emberek véleményét; mind azon igyekszik,
-hogy saját külön véleménye legyen; a képzelődő filozófia épp úgy
-makacs szellemre vezet, mint a hogy a vak jámborság fanatizmusra.
-Kerüld el ezeket a szélsőségeket, maradj mindig <span class=
-"pagenum"><a name="Page_450" id="Page_450">-450-</a></span>
-szilárdan az igazság útján vagy azon az úton, a mely szíved
-egyszerűségében az igazság útjának látszik és soha ne térj le róla
-hiúságból vagy gyöngeségből. Merd vallani Istent a filozófusok
-között, merd hirdetni az emberszeretetet a türelmetlenek között.
-Lehet, hogy egyedül leszel a magad <span class="pagenum"><a name=
-"Page_451" id="Page_451">-451-</a></span> pártján, de önmagadban
-olyan tanubizonyságot fogsz viselni, a mely fölment az emberek
-tanubizonyságaitól. Akár szeretnek vagy gyűlölnek, akár olvassák
-vagy megvetik irásaidat, egyre megy. Mondd azt, a mi igaz, tedd
-azt, a mi jó; az a fontos az emberre nézve, hogy teljesítse
-kötelességeit e földön; a ki azonban önmaga számára dolgozik, annak
-meg kell feledkeznie önmagáról. Gyermekem, a magánérdek megtéveszt
-minket, csak az igaz ember reménye nem csal meg soha.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Közöltem ezt az iratot, nem mint szabályát azoknak a
-véleményeknek, melyeket a vallás dolgában követni kell, hanem mint
-példáját annak a módnak, a mely szerint a növendékünkkel
-okoskodnunk kell, hogy el ne távolodjunk attól a módszertől, melyet
-megállapítani próbáltam. A míg nem adunk semmit az emberi
-tekintélyre és annak az országnak az előitéleteire, a hol
-születtünk, az észszerű belátás magában nem vezethet bennünket
-messzebbre a természetes tanításban, mint a természetes vallás s én
-Emillel csak erre szorítkozom. Ha más vallásra van szüksége, ebben
-nincs jogom, hogy vezetője legyek; ezt megválasztani egyedül az ő
-dolga.</p>
-<p>A természettel egyetértésben dolgozunk; míg az a fizikai embert
-formálja, mi az erkölcsi embert igyekszünk kialakítani; csak hogy a
-haladásunk nem azonos. A test már erőteljes és izmos, mikor a lélek
-még lankadt és gyönge és bármit tesz is az emberi mesterkedés, a
-temperamentum mindig előtte jár az észnek. Idáig minden törekvésünk
-arra irányult, hogy visszatartsuk az egyiket és feltüzeljük a
-másikat, hogy az ember mindig egységes legyen, a menynyire csak
-lehetséges. Mialatt kifejlesztettük a természeti oldalát,
-visszatartottuk születő érzékiségét; szabályoztuk azzal, hogy
-kiműveltük az elméjét. Az értelmi tárgyak mérsékelték az érzékekre
-ható tárgyak benyomásait. Visszamenve a dolgok kezdetéig, elvontuk
-az érzékek uralma alól; könnyű dolog volt fölemelkedni a természet
-tanulmányozásától a természet alkotójának tanulmányozásáig.</p>
-<p>Mikor ide eljutottunk, milyen új befolyásokat nyertünk
-növendékünkre: Mennyi új eszközünk van arra, hogy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_452" id="Page_452">-452-</a></span>
-szívéhez szóljunk! Csak akkor találja igazi érdekét abban, hogy jó
-legyen, hogy jót tegyen távol az emberek tekintetétől és a nélkül,
-hogy a törvények köteleznék rá, hogy igazságos legyen Isten és
-önmaga között, teljesítse kötelességét még élete árán is és hogy
-szívében hordozza az erényt nem csak a rend iránti szeretetből, a
-melynél mindenki előbbre valónak tartja az önmaga iránti
-szeretetet, hanem lényének alkotója iránti szeretetből is, a mely
-összeolvad ezzel az önmaga iránti szeretettel, hogy aztán tartós
-boldogságot élvezzen, a melyet jó lelkiismeretének nyugalma és
-ennek a legjobb lénynek szemlélése igér neki a túlvilági életben,
-miután ezt az életet jól felhasználta. Ebből a szempontból nézve
-már csak igazságtalanságot, képmutatást és hazugságot látok az
-emberek közt; a magánérdek, a mely a versengésben szükségszerűen
-elnyeri a díjat minden egyéb dolog fölött, megtanítja mindegyiküket
-arra, hogy felékesítsék a bűnt az erény álarczával. Minden más
-ember a saját jóvolta rovására legyen az én javamra; minden csak
-rám magamra vonatkozzék; haljon meg, ha kell, az egész emberiség a
-szenvedésben és a nyomorban, csak hogy megóvjon engem egy
-pillanatnyi fájdalomtól vagy éhségtől: ez a belső szava minden
-hitetlennek, a ki okoskodik. Igen, ezt állítani fogom életem
-fogytáig: a ki azt mondja az ő szívében, nincs Isten és máskép
-beszél, az csak hazug lehet vagy esztelen.</p>
-<p>Olvasóm, nem tehetek róla, én úgy érzem, Emilt sohasem fogjuk
-egyformának látni; ti mindig a ti hebehurgya, okvetetlenkedő,
-mulatságból mulatságba, élvezetből élvezetbe tévelygő és magát
-semmihez tartósan hozzákötni nem tudó fiatalembereitekhez
-hasonlónak képzelitek. Ki fogtok nevetni, látva, hogy elmélkedőt,
-filozófust, igazi theologust csinálok egy tüzes, élénk, lelkes,
-tettrevágyó ifjuból, az élettől legjobban buzogó korban. Ezt
-fogjátok mondani: Ez az álmodozó mindig hajszolja agyrémeit; mikor
-a maga módja szerinti növendéket mutat nekünk, nem csak neveli,
-hanem megteremti, saját agyából meríti és mindig abban a hitben,
-hogy a természetet követi, minden pillanatban jobban eltávolodik
-tőle. Én összehasonlítva <span class="pagenum"><a name="Page_453"
-id="Page_453">-453-</a></span> növendékemet a tiéitekkel, alig
-találok köztük valami közös vonást. Oly különbözőképen nevelkedvén,
-csaknem csoda volna, ha hasonlítana valamiben hozzájuk. Miután
-gyermekkorát abban a teljes szabadságban töltötte, melylyel amazok
-ifjú korukban élnek, ifjúkorában kezdi fölvenni a szabályt, melynek
-amazokat gyermekkorukban alávetették; ez a szabály ostorukká lett,
-borzadva vetik magukat alája, nem látnak benne egyebet, mint
-mesterüknek hosszú zsarnokságát, azt hiszik, azzal lépnek ki a
-gyermekkorból, hogy leráznak magukról mindennemű jármot,<a name=
-"FNanchor_114" id="FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class=
-"fnanchor">114)</a> akkor kárpótolják magukat a hosszú kényszerért,
-a melyben tartották őket, mint a hogy a rab, ha megszabadul
-bilincseitől, kinyujtóztatja, mozgatja és hajlítgatja tagjait. Emil
-ellenkezőleg abban találja dicsőségét, hogy emberré válik és
-aláveti magát a fejledező értelem igájának; már kifejlődött
-testének nincs szüksége ugyanazokra a mozgásokra és önmagától kezd
-megállapodni, míg félig kifejlődött szelleme a maga részéről
-lendületet igyekszik venni. Így az értelem kora az egyikre nézve
-csak a zabolátlanság kora, a másikra nézve pedig a helyes
-gondolkodás korává lesz.</p>
-<p>Akarod tudni, amazok felelnek-e meg jobban ebben a természet
-rendjének? Tekintsétek a különbségeket azokban, a kik attól többé
-vagy kevésbbé el vannak távolodva: figyeljétek meg a falusi
-fiatalembereket és nézzétek meg, ép oly kicsapongók-e, mint a ti
-ifjaitok. «A vadembereket gyermekkoruk folyamán, mondja sieur Le
-Beau, mindig tevékenyen látni, szüntelenül különböző játékokkal
-foglalkoznak, melyek mozgásban tartják a testüket; de alighogy
-elérték a serdülő kort, nyugodtakká, álmatagokká lesznek, csakis
-komoly játékokkal vagy szerencsejátékokkal foglalkoznak.»<a name=
-"FNanchor_115" id="FNanchor_115"></a><a href="#Footnote_115" class=
-"fnanchor">115)</a> Emil a falusi fiatalok és a vademberek teljes
-szabadságában <span class="pagenum"><a name="Page_454" id=
-"Page_454">-454-</a></span> nevelkedett s felcseperedve meg kell
-változnia és nyugodtabbá kell válnia, úgy mint azok. Az egész
-különbség az, hogy már nemcsak azért tevékeny, hogy épen csak
-játszszon és táplálkozzék, hanem munkáiban és játékaiban megtanult
-gondolkozni. Eljutva eddig a pontig ezen az úton, teljes
-hajlandósága van arra az útra, melyre én vezetem: a gondolkodni
-való dolgok, melyeket nyújtok neki, izgatják a kiváncsiságát, mert
-önmagukban véve szépek, mert egészen újak rá nézve és képes őket
-megismerni. Ellenkezőleg a ti fiatal embereitek, a kiket untatnak
-és nyomasztanak a ti unalmas leczkéitek, hosszú erkölcsi
-oktatásaitok, örökös katekizmusaitok, hogyne vonakodnának a szellem
-alkalmazásától, melyet komorrá tettek a számukra, a nehéz
-előirásoktól, a melyekkel elhalmozzák őket, a lényük alkotóján való
-elmélkedésektől, a kiből mulatságaik ellenségét csináltak? Mindez
-iránt csak ellenszenvet, undort, unalmat éreznek; a kényszer
-elriasztotta őket: hogy adhatnák rá magukat aztán, mikor kezdenek
-rendelkezni magukról? Új dolog kell hogy legyen, a mi tessék nekik,
-nem kell már nekik semmi abból, a mit gyermekeknek szokás mondani.
-Ugyanígy áll a dolog növendékemmel: a mikor emberré válik, úgy
-szólok hozzá, mint emberhez és csak új dolgokat mondok neki s épen
-azért, mert ezek a dolgok unalmasak, kedvére valóknak kell hogy
-találja őket.</p>
-<p>Igy nyeretem meg vele kétszeresen az időt, az ész hasznára
-késleltetve a természet haladását. De a valóságban csakugyan
-késleltettem-e ezt a haladást? Nem, csak nem engedtem, hogy a
-képzelődés siettesse; másféle természetű leczkék által
-ellensúlyoztam az idő előtti leczkéket, melyeket a fiatal ember
-máshonnan kap. A míg a mi intézményeink örvénye magával ragadja,
-más intézmények segítségével ellenkező irányba téríteni nem annyi,
-mint kivonni helyéből, hanem annyi, mint megtartani benne.</p>
-<p>A természet igazi pillanata végre is beáll; be kell hogy álljon.
-Miután az ember meg kell hogy haljon, meg is kell hogy újuljon,
-hogy a faj fenmaradjon és a világ rendje fennállhasson. Ha azokról
-a jelekről, a melyekről szóltam, megérzitek a kritikus pillanatot,
-azonnal hagyjátok el vele <span class="pagenum"><a name="Page_455"
-id="Page_455">-455-</a></span> szemben a régi hangot. Még a ti
-tanítványotok, de már nem növendéketek. Barátotok férfi s bánjatok
-is vele, mint olyannal.</p>
-<p>Hogyan! Le kell mondanom tekintélyemről akkor, mikor a
-legnagyobb szükségem van rá? Át kell engedni a felserdült ifjút
-magamagának abban a pillanatban, a mikor a legkevésbbé tudja
-vezetni magát és a mikor a legnagyobb eltévelyedéseknek van kitéve?
-Le kell mondanom jogaimról, mikor neki a legfontosabb, hogy
-hasznukat vegye? Jogaid! Ki mondja, hogy lemondj róluk? Épen most
-kezdődnek csak számodra. Mostanáig mindent csak erővel vagy
-ravaszsággal értél el; a tekintély, a kötelesség törvénye
-ismeretlenek voltak előtte, kényszeríteni kellett őt vagy
-megtéveszteni, hogy engedelmességre találj nála. De nézd, mennyi új
-lánczczal vetted körül a szívét. Az ész, a barátság, a
-háladatosság, ezerféle vonzalom, mind olyan hangon szól hozzá, a
-melyet nem bír félreismerni. A bűn még nem tette süketté hangjuk
-iránt, még csak a természet szenvedélyei irárt érzékeny. Ezek
-elseje, az önszeretet, kiszolgáltatja őt neked; a megszokás még
-jobban kiszolgáltatja. Ha egy pillanat fellobbanása elragadja
-tőled, azonnal visszavezeti hozzád a megbánás, egyedül az az érzése
-állandó, a mely hozzád fűzi; a többi mind eltünik és kölcsönösen
-eltörli egymást. Ne engedd elromlani és mindig tanulékony lesz;
-csak akkor kezd lábbadozó lenni, mikor már meg van romolva.</p>
-<p>Megvallom, hogy ha egyenest szembeszállsz keletkező vágyaival és
-ostoba módon bűn számban tünteted fel az új szükségleteket, melyek
-éreztetik vele magukat, nem sokáig fog rád hallgatni; de a mint
-elhagyod rendszeremet, nem vállalok többé felelősséget semmiért.
-Gondold mindig, hogy a természet szolgája vagy; akkor sohasem
-lehetsz ellensége.</p>
-<p>De hogy lehet pártját fogni? Azt hiszik, csak a között lehet
-választani, hogy kedveznek hajlamainak vagy leküzdik őket; hogy
-zsarnokai vagy bűntársai lesznek; pedig mind a kettőnek oly
-veszedelmes következései vannak, hogy nagyon is sok ok van habozni
-a megválasztásban.</p>
-<p>Az első eszköz ennek a nehézségnek a megoldására, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_456" id="Page_456">-456-</a></span> ha
-hamar megházasítjuk; ez tagadhatatlanúl a legbiztosabb és
-legtermészetesebb expediens. Mindazáltal kételkedem benne, hogy a
-legjobb-e és hogy a leghasznosabb-e. Majd meg fogom mondani erre
-való okaimat; addig is megengedem, hogy meg kell házasítani a
-fiatal embereket házasságra való korukban. De ez a kor idő előtt
-jön meg számukra; el kell halasztani érett korukig.</p>
-<p>Ha csak meg kellene hallgatni hajlamaikat és követni ezek
-jeleit, akkor hamar megvolnának, de annyi ellentmondás van a
-természet törvényei és a társadalmi törvények között, hogy
-kiegyenlítésük végett folyton ki kell térni és hátat fordítani; sok
-művészetet kell kifejteni, ha meg akarjuk akadályozni, hogy a
-társadalmi ember teljesen mérsékeltté ne legyen.</p>
-<p>A föntebb kifejtett okoknál fogva azt tartom, azokkal az
-eszközökkel, melyeket adtam, legalább husz éves korig ki lehet
-nyújtani a vágyak tudatlanságát és az érzékek tisztaságát; ez oly
-igaz, hogy a germánoknál az a fiatal ember, a ki az előtt a kor
-előtt elvesztette a szűzességét, becstelen számba ment; az írók
-helyesen tulajdonítják e népek ifjukorukban gyakorolt
-önmegtartóztatásának szervezetük erőteljességét és gyermekeik nagy
-számát.</p>
-<p>Még jóval meg is lehetne hosszabbítani ezt az időszakot és még
-néhány század előtt magában Francziaországban is ez a
-legközönségesebb dolgok egyike volt. Más ismert példák között
-Montaigne apja, ép oly lelkiismeretes és igaz, mint a milyen erős
-és jó szervezetű ember, megesküdött arra, hogy szűzen házasodott
-harminczhárom éves korában, miután sokáig szolgált az olaszországi
-háborukban s a fiú írásaiból lehet látni, mekkora erőt és mily
-vidámságot őrzött meg az apja még több mint hatvan éves korában is.
-Az ellenkező vélemény kétségkívül sokkal inkább alapszik a mi
-erkölcseinkben és előitéleteinken, mint fajunknak általánosságban
-való ismeretén.</p>
-<p>Mellőzhetem tehát ifjúságunk példáját; ez nem bizonyít semmit
-annak számára, a ki nem úgy nevelkedett, mint ez. Megfontolva azt,
-hogy ebben a tekintetben a természetnek nincs szilárdul megszabott
-határa, a melyet ne <span class="pagenum"><a name="Page_457" id=
-"Page_457">-457-</a></span> lehetne hátrább vagy előbbre tolni, azt
-hiszem, a természet törvényének áthágása nélkül föltételezhetem,
-hogy Emil gondoskodásom folytán megmaradt kezdetbeli
-ártatlanságában s ezt a boldog korszakot közel látom a
-bevégződéshez. Mindinkább növekvő veszedelmektől körülvéve ki fog
-siklani, akármit teszek is, a kezemből a legelső alkalommal és ez
-az alkalom hamarosan meg fog adódni; követni fogja érzékeinek vak
-ösztönét; egyet lehet tenni egy ellen, hogy el fog esni. Sokkal is
-többet elmélkedtem az emberek erkölcseiről, semhogy ne látnám ennek
-az első pillanatnak legyőzhetetlen befolyását az élet többi
-részére. Ha tettetem magam és úgy teszek, mintha nem látnék semmit,
-akkor kiaknázza gyöngeségemet; azt hiszi, kifog rajtam s megvet
-engem és én bűntársává leszek bukásának. Ha megpróbálom
-visszafordítani, ennek elmúlt már az ideje és nem fog rám
-hallgatni; kényelmetlenné, gyűlöletessé, kiállhatatlanná leszek a
-szemében s hamarosan le fog engem rázni magáról. Csak egy észszerű
-állást foglalhatok el tehát: ha önmaga előtt felelőssé teszem
-cselekedeteiért, ha megóvom legalább a tévedés meglepetéseitől és
-nyiltan megmutatom neki a veszedelmeket, melyek körülveszik. Idáig
-a tudatlanságával tartóztattam vissza, most felvilágosultságával
-kell feltartóztatni.</p>
-<p>Ezek az új tanítások fontosak és helyén való, hogy mélyebbre
-nyúljunk bele a dolgokba. Ez az a pillanat, a mikor úgyszólván
-számadást kell tennem előtte, meg kell mutatnom, hogy használtam
-fel az ő idejét és a magamét, megmagyaráznom neki, mi ő és mi
-vagyok én, mit tettem én, mit tett ő, mivel tartozunk egymásnak;
-minden erkölcsi viszonyát, mindazokat a kötelezettségeket, melyeket
-elvállalt, mindazokat, melyeket mások vállaltak el vele szemben;
-meddig jutott el képességeinek fejlődésében, mely utat kell neki
-még megtennie, mily nehézségekkel fog találkozni, mily eszközökkel
-gyürheti le ezeket a nehézségeket; miben vezethetem én ezután is,
-miben vezetheti már csak ő magát; végül meg kell magyaráznom a
-kritikus pontot, melyen van, az új veszedelmeket, melyek
-körülveszik és mindazokat a szilárd okokat, melyek arra vihetik,
-hogy szorgosan <span class="pagenum"><a name="Page_458" id=
-"Page_458">-458-</a></span> őrködjék önmaga fölött, mielőtt
-meghallgatná fejledező vágyait.</p>
-<p>Gondoljatok arra, hogy egy serdültnek vezetésére mindannak az
-ellenkezőjét kell tenni, mint a mit egy gyermeknek vezetésére
-tettetek. Ne habozzatok felvilágosítani őt azokról a veszedelmes
-rejtelmekről, melyeket oly sokáig s akkor gonddal rejtegettetek
-előtte. Miután most már tudnia kell őket, fontos dolog, hogy ne
-tanulja meg őket sem mástól, sem magamagától, hanem csak tőletek
-magatoktól; miután immár kénytelen küzdeni, hogy meglepetésektől
-meg legyen óva, ismerni kell az ellenségét.</p>
-<p>Azok a fiatalemberek, a kiket felvilágosoultaknak találunk
-ezekről a dolgokról a nélkül, hogy tudnók, hogy lettek azokká,
-sohasem lettek büntetlenül ily felvilágosultak Ennek a
-lelkiismeretlen felvilágosodásnak nem lehet tisztességes czélja és
-megfertőzteti legalább a képzeletét azoknak, a kik részesülnek
-benne és hajlamosakká teszi őket azoknak a bűneire, a kik
-részesítik őket benne. De ez még nem minden; a cselédek is
-belefurakodnak egy gyermek szellemébe, megnyerik a bizalmát, olyan
-színben tüntetik fel előtte nevelőjét, mint valami szomorú és
-kellemetlen személyt és titkos beszélgetéseiknek egyik kedvelt
-tárgya rosszat mondani róla. Ha a növendék eljutott idáig, a mester
-visszavonulhat, nincs már semmi jó tenni valója.</p>
-<p>De miért választ magának a gyermek különös bizalmasokat? Mindig
-azoknak zsarnoksága miatt, a kik nevelik. Miért bújna el előlük, ha
-nem volna kénytelen elbújni? Miért panaszkodnék, ha nem volna oka a
-panaszra? Természetszerűen a nevelői az első bizalmasai; látni azon
-a buzgóságon, melylyel siet nekik megmondani, a mit gondol, hogy
-azt hiszi, csak félig gondolta, a míg meg nem mondta nekik.
-Számítsatok arra, hogy ha a gyermek részetekről nem fél sem
-prédikácziótól, sem szidástól, mindig meg fog nektek mindent
-mondani és mások semmi olyat sem mernek neki mondani, a mit el
-kelljen előttetek hallgatnia, ha biztosan tudhatják, hogy nem
-hallgat el előletek semmit.</p>
-<p>Legjobban azért számítok módszeremre, mert ha a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_459" id="Page_459">-459-</a></span> lehető
-legpontosabban követem eredményeit, növendékem életében nem találok
-egyetlen egy helyzetet sem, a mely ne hagyna kellemes képet maga
-után. Még abban a pillanatban is, mikor a vérmérséklet indulatai
-magukkal ragadják és a mikor fellázadva a kéz ellen, a mely
-feltartóztatja, küzd ellene és kezd kisiklani a kezemből,
-izgalmaiban, fellobbanásaiban is megtalálom egykori együgyűségét; a
-szive ép oly tiszta, mint a teste s ép úgy nem ismeri a tettetést,
-mint a bűnt; sem szemrehányások, sem megvetés nem tették még
-gyávává; az aljas félelem sohasem tanította tettetésre. Megvan
-benne az ártatlanság minden meggondolatlansága; naiv,
-aggodalmaskodás nélkül; nem tudja még, mire való a mások
-megtévesztése. Nem megy végbe lelkében egyetlen mozdulat, a melyet
-a szája vagy a szemei ki ne mondanának és az érzéseket, melyeken
-keresztül megy, gyakran jobban ismerem, mint ő.</p>
-<p>A míg továbbra is ilyen szabadon nyitja meg előttem a lelkét és
-örömmel mondja meg nekem, a mit érez, nincs mitől félnem, a
-veszedelem még nincs közel; de ha egyszer félénkebbé, tartózkodóbbá
-válik, ha fölismerem beszélgetéseiben a szégyen első zavarát, akkor
-már az ösztön fejledezik benne, akkor már kezd hozzákapcsolódni a
-gonosztól való fogalom s nincs több veszteni való pillanat és ha
-nem sietek felvilágosítani, hamar fel fog világosíttatni akaratom
-ellenére is.</p>
-<p>Nem egy olvasóm, még ha elfogadja is az eszméimet, azt fogja
-gondolni, hogy itt egy véletlenül előkapott beszélgetésről van szó
-a fiatal emberrel és hogy ezzel minden el van intézve. Oh, mennyire
-nem így kormányoztatik az emberi szív! A mit az ember mond, az nem
-jelent semmit, ha nem készítettük elő a pillanatot, a melyben
-elmondja az ember. Mielőtt vetne az ember, meg kell munkálni a
-földet; az erény vetése nem kél ki hamar, hosszas előkészület kell
-hozzá, hogy gyökeret verjen. Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek a
-prédikácziókat a leghaszontalanabbakká teszik, az, hogy egyformán
-mondják őket mindenkinek, különbség és válogatás nélkül. Hogy lehet
-azt képzelni, hogy ugyanaz a beszéd annyi oly különböző hajlamú,
-különböző <span class="pagenum"><a name="Page_460" id=
-"Page_460">-460-</a></span> szellemű, kedélyhangulatú, korú, nemű,
-helyzetű és véleményű hallgatónak megfeleljen. Nincsenek talán
-ketten sem, a kiknek megfelelő lehetne az, a mit mindenkinek
-mondanak és minden vonzalmunk oly kevéssé állandó, hogy nincs két
-pillanat minden ember életében, a mikor ugyanaz a beszéd ugyanazt a
-benyomást tenné. Itéljétek meg, hogy ha a fellobbant érzékek
-megváltoztatják a megértést és zsarnokoskodnak az akarattal, ez-e
-az ideje, hogy meghallgassuk a bölcseség komoly leczkéit. Ne
-beszéljetek tehát soha észről a fiatal embereknek, még az ész
-korában se, ha nem juttattátok előbb abba az állapotba, hogy
-megérthesse. A kárbaveszett beszédeknek nagyobb része inkább a
-mesterek hibája miatt az, mint a tanítványoké miatt. A pedáns és a
-nevelő csaknem ugyanazokat a dolgokat mondja, de az előbbi minden
-alkalommal mondja, az utóbbi pedig csak akkor, mikor biztos a
-hatásukról.</p>
-<p>Mint az alvajáró, a ki álmában tévelyeg, alva tud járni egy
-meredek szélén, a melybe lehullana, ha hirtelen felébredne; így az
-én Emilem is a tudatlanság álmában elkerüli a veszedelmet, melyeket
-nem vesz észre; ha hirtelen felriasztom, el van veszve. Igyekezzünk
-előbb eltávolítani a meredélytől és aztán fölébreszthetjük, hogy
-messziről megmutassuk neki.</p>
-<p>Az olvasás, a magány, a tétlenség, az elpuhult és ülő életmód, a
-nőkkel és fiatal emberekkel való közlekedés, ezek a korára
-veszedelmes örvények, melyek folytonos veszedelemben tartják. Más
-érzékelhető tárgyakkal térítem el az érzékeit; más irányt szabok
-meg szellemének s azzal térítem el azoktól az irányoktól, melyek
-vesztébe sodorják; testének fáradságos munkában való gyakorlásával
-tartóztatom fel a képzelődés tevékenységét, a mely magával ragadja.
-Mikor a karok sokat dolgoznak, a képzelődés megnyugszik; ha a test
-elég fáradt, a szív nem hevül fel. A legjobban kézügybe eső és
-legkönnyebb elővigyázati intézkedés, ha elvonjuk a veszedelem
-helyéből. Kezdettől fogva elviszem a városoktól s azoktól a
-tárgyaktól, melyek kisértetbe vihetik. De ez nem elég; mely
-sivatagba, mely vadon menedékhelyre menekülhetne azoktól a
-képektől, melyek üldözik? Nem ér semmit <span class=
-"pagenum"><a name="Page_461" id="Page_461">-461-</a></span>
-eltávolítani a veszedelmes tárgyakat, ha nem távolítom el az
-emléküket is; ha nem találom meg a módját, hogy mindentől
-megszabadítsam, ha nem vonom el őt önmagától, akkor ép annyit érne,
-ha békén hagynám.</p>
-<p>Emil tud egy mesterséget, de ez a mesterség ebben nem használ
-nekünk; szereti és érti a mezőgazdaságot, de a mezőgazdaság nem
-elegendő nekünk; azok a foglalkozások, melyeket ismer, gépiesekké
-válnak, ha foglalkozik velük, ez annyi, mintha nem csinálna semmit;
-egész más dologra gondol mellettük; a fej és a karok külön-külön
-dolgoznak. Új foglalkozásra van szüksége, mely érdekli
-újdonságával, mely folyton megfeszíti a figyelmét, a mely neki
-tetszik, a mely elfoglalja, a mely fejleszti, olyan foglalkozásra,
-melyért lelkesül és a melyre teljes lélekkel ráadja magát Már most
-a vadászat az, a mely szerintem egyesíti mindezeket a föltételeket.
-Ha a vadászat valaha ártatlan szórakozás, ha valaha megfelel az
-embernek, akkor most van az ideje, hogy hozzá folyamodjunk. Emilben
-minden megvan arra, hogy sikere legyen benne; erős, ügyes,
-türelmes, fáradhatatlan. Mulhatatlanul meg fogja szeretni ezt a
-testgyakorlatot, bele fogja vinni korának minden hevét, el fogja
-veszteni egy időre a veszedelmes hajlamokat, melyek az
-elpuhultságból születnek. A vadászat megedzi a lelket ép úgy, mint
-a testet, hozzászoktat a vérhez, a kegyetlenséghez. Dianát a
-szerelem ellenségéve tették és az allegoria nagyon igaz: a szerelem
-bágyadtságai csak az édes nyugalomból születnek; az erős gyakorlat
-elfojtja a gyöngéd érzéseket. Az erdőben, a mezőkön a szerelmes és
-a vadász annyira különböző hangulatban van, hogy ugyanazokról a
-tárgyakról egészen különböző képeket nyernek. A friss árnyas
-helyek, a lugasok a szerelmes édes rejtekhelyei, a vadász számára
-pedig csak vadtenyésztő helyek, sűrűségek, vadak búvóhelyei; a hol
-amaz csak rigókat, fülemüléket, csak madárcsattogást hall, a másik
-odaképzeli a vadásztülköket és a kutyák csaholását; az egyik csak
-driádokat és nimfákat képzel, a másik csak hajtókat, falkákat,
-lovakat. Menjetek a mezőre ezzel a kétféle fajta emberrel;
-beszédmódjuk különbözőségéről hamar meg fogjátok ismerni, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_462" id=
-"Page_462">-462-</a></span> a földnek nem egyforma képe van rájuk
-nézve, hogy eszükjárása mennyire különböző, mint a
-kedvteléseik.</p>
-<p>El tudom képzelni, hogy ezek a hajlamok egyesülhetnek és hogy
-végül időt lehet találni mindenre. Az ifjúság szenvedélyei azonban
-nem oszolnak meg így; adjatok neki egyetlen foglalkozást, a melyet
-szeret s a többi mind hamarosan el lesz felejtve. A vágyak
-változatossága az ismeretek változatosságából ered és a legelső
-élvezetek, melyeket ismer, sokáig az egyedüliek, melyeket keres.
-Nem azt akarom, hogy Emil egész ifjúsága a vadak öldöklésével
-teljék el és nem is akarom mindenben igazolni ezt a vad
-szenvedélyt; elég nekem, ha megfelel annak, hogy megszakítson egy
-veszedelmesebb szenvedélyt, hogy hidegvérrel hallgasson meg, ha
-róla beszélek és időt adjon nekem, hogy lefessem a nélkül, hogy
-felizgatnám.</p>
-<p>Vannak korszakok az emberi életben, melyek arra valók, hogy az
-ember sohase feledje el őket. Ilyen Emilre nézve annak a tanításnak
-az időszaka, a melyről szólok s a mely hatással kell hogy legyen
-hátralevő napjaira. Igyekezzünk tehát úgy bevésni emlekezetébe,
-hogy ne törlődjék ki belőle soha. Korunk tévedéseinek egyike, hogy
-az észt nagyon is leplezetlenül használják, mintha az emberek csak
-csupa szellem volnának. Elhanyagolják azt a jelbeszédet, a mely a
-képzelődéshez szól s ezért elvesztették a nyelvek
-legerőteljesebbikét. A szó benyomása mindig gyönge és a szemek
-által sokkal jobban lehet a szivekhez szólni, mint a fülek által.
-Mindent az okoskodás által akarunk elvégezni s ezzel merő szavakká
-teszszük tanításainkat, semmit sem bizunk a cselekedetekre. Az ész
-magában nem tevékeny; néha visszatartóztat, ritkán tüzel fel és
-sohasem cselekszik nagyot. Mindig okoskodni a kicsiny szellemek
-mániája. Az erős lelkeknek bizony más a nyelve s ezzel a nyelvvel
-lehet meggyőzni és tettre indítani.</p>
-<p>Az a megfigyelésem, hogy a mai korban az embereknek csak az
-erőszak és az érdek által van egymásra hatásuk, holott a régiek
-sokat tettek a meggyőzés által, a lélek vonzalmai által, mert nem
-hanyagolták el a jelek beszédét. Minden megállapodás ünnepélyesen
-történt, hogy annál <span class="pagenum"><a name="Page_463" id=
-"Page_463">-463-</a></span> sérthetetlenebbé tegyék; mielőtt az
-erőszak érvénybe lépett volna, az istenek voltak az emberi nem
-birái; az ő színük előtt csinálták az egyesek szerződéseiket,
-szövetségeiket, kijelentették igéreteiket; a föld felszíne volt a
-könyv, a melyben az okiratokat őrizték. Sziklák, fák, kőrakások,
-melyek meg voltak szentelve ilyen aktusokkal és tiszteletet
-keltettek a barbár emberekben, voltak ennek a könyvnek egyes
-lapjai, melyek mindig nyitva állottak minden szemnek. Az eskű
-kútja, az élő és a látó kútja, a mambréi élő tölgyfa, a tanuság
-kőrakása, ezek voltak a szerződések szentségének durva, de fenséges
-emlekjelei, senki se mert volna szentségtörő kézzel hozzányulni
-ezekhez az emlékekhez és az emberek hűsége jobban volt biztosítva
-ezeknek a néma tanuknak a biztosítéka által, mint a mennyire ma
-biztosítva van a törvények minden hiábavaló szigora által.</p>
-<p>A kormányzatban a királyi hatalom felséges dísze tett benyomást
-a népekre. A méltóság jelei, egy trónus, egy jogar, egy
-biborpalást, egy korona, egy diadém rájuk nézve szent dolgok
-voltak. Ezek a tiszteletben álló jelvények tiszteletreméltóvá
-tették az embert, a ki fel volt diszítve velük; katonák nélkül,
-fenyegetések nélkül a mint megszólalt, engedelmeskedtek neki; ma el
-akarják törölni ezeket a jelvényeket;<a name="FNanchor_116" id=
-"FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class=
-"fnanchor">116)</a> mi eredménye lett ennek a lebecsülésnek? Az,
-hogy a királyi méltóság kitörlődik minden szívből, hogy a királyok
-csak hadseregükkel szereznek engedelmességet és hogy az alattvalók
-tisztelete csakis a büntetéstől való félelmen alapszik. A
-királyoknak nem kell diadémjük viselésével vesződni, sem méltóságuk
-nagy jelvényeivel, de százezer <span class="pagenum"><a name=
-"Page_464" id="Page_464">-464-</a></span> mindig kész karra van
-szükségük, hogy végrehajtassék rendeleteiket. Bár nekik ez talán
-szebbnek tünik fel, könnyű belátni, hogy idő multával ez a változás
-nem fog hasznukra válni.</p>
-<p>Bámulatraméltó, a mit a régiek ékesszólásukkal elértek; de az az
-ékesszólás nem állt csupán jól szerkesztett szép beszédekben és
-sohasem volt több hatása, mint a mikor a szónok legkevesebbet
-beszélt. A mit legélénkebben mondtak, nem szavakkal fejeződött ki,
-hanem jelekkel, nem mondták, hanem megmutatták. A tárgy, a melyet a
-szeme elé állítanak, megrázkódtatja a képzelőtehetséget, felizgatja
-a kiváncsiságot, várakozásban tartja a szellemet arra nézve, a mil
-mondani akar az ember s gyakran maga ez a tárgy megmond mindent.
-Mikor Thrasybulos és Tarquinius leüti a mákfejeket, mikor Nagy
-Sándor rányomja pecsétjét kegyencze szájára, mikor Diogenes elmegy
-Zeno előtt, nem mondtak-e többet, mintha hosszú beszédeket mondtak
-volna? Micsoda körmondata a szavaknak adta volna vissza ily jól
-ugyanazokat a gondolatokat? Darius, mikor Scythiában volt
-hadseregével, a szkythák királyától madarat, békát, egeret és öt
-nyilvesszőt kapott. A követ átadta az ajándékot és szó nélkül
-visszafordult. Manapság ezt az embert bolondnak néznék. Rémületes
-beszédét azonban megértették és Dariusnak nem volt sürgősebb dolga,
-mint visszasietni hazájába, a mint csak tudott. Helyettesítsétek
-ezeket a jeleket levéllel: mennél fenyegetőbb lesz, annál kevésbbé
-fog megrémíteni; merő nagyotmondás lett volna s Darius csak
-nevetett volna rajta.</p>
-<p>Mily figyelmet fordítottak a rómaiak a jelek beszédére! Az
-életkor és társadalmi helyzet szerinti különböző ruhák, tógák, hadi
-köpenyek, toga praetexták, bullák, széles szgélyű köntösök, székek,
-lictorok, fascesek, fejszék, avagy fű- és levélkoszorúk, ovátiók,
-triumphusok, minden pompa, reprezentálás, szertartás volt náluk és
-minden benyomást tett a polgárok szívére. Fontos dolog volt az
-államnak, hogy a nép inkább ezen a helyen gyülekezzék és ne azon;
-hogy lássa vagy ne lássa a Kapitoliumot, hogy a szenátus felé
-forduljon vagy elforduljon tőle, hogy inkább ezen a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_465" id="Page_465">-465-</a></span> napon
-tanácskozzék, mint amazon. A vádlottak más ruhát vettek fel, mást a
-jelöltek is, a katonák nem dicsekedtek tetteikkel, hanem
-megmutatták sebeiket. Elképzelem, hogy Cæsar halálakor a mi
-szónokaink egyike meg akarva hatni a népet, kimerítette volna a
-művészet összes közhelyeit, hogy pathetiknsan leírja sebeit, vérét,
-holttestét: Antonius, a ki szintén ékesszóló volt, semmi ilyet nem
-mondott; előhozatta a holttestet. Micsoda rhetorika!</p>
-<p>Ez a kitérés azonban észrevétlenül nagyon is eltérít tárgyamtól,
-úgy mint számos más kitérés is és kitéréseim sokkal gyakoriabbak,
-semhogy hosszúk és tűrhetők lehetnének. Visszatérek tehát a
-tárgyhoz.</p>
-<p>Ne okoskodjatok soha szárazon az ifjúsággal. Ruházzátok fel az
-okoskodást testtel, ha rá nézve érthetővé akarjátok tenni.
-Jártassátok az elme nyelvét a szíven át, hogy megértethesse magát.
-Ismétlem, a hideg érvek meghatározhatják véleményeinket, de nem
-cselekedeteinket; arra indítanak, hogy higyjünk, nem arra, hogy
-cselekedjünk; azt bizonyíthatni, hogy mit kell gondolni, nem azt,
-hogy mit kell tenni. Ha ez igaz minden emberre nézve, annál inkább
-igaz a még csak érzékeikben gyökerező fiatal emberekre nézve, kik
-csak odáig gondolkoznak, a meddig a képzelődésük ér.</p>
-<p>Óvakodni fogok tehát, még azok után az előkészületek után is,
-melyekről szóltam, hogy hirtelen bemenjek Emil szobájába és
-ügyetlenül hosszú beszédet mondjak neki arról a tárgyról, a melyről
-fel akarom világosítani. Azon fogom kezdeni, hogy megindítom a
-képzeletét, meg fogom választani az időt, a helyet, a tárgyakat, a
-melyek a legkedvezőbbek arra a hatásra, melyet el akarok érni;
-tanujáúl hívnám, úgyszólván az egész természetet
-beszélgetéseinknek; az örök lényt, melynek műve, bizonyságául
-hívnám szavaimnak, biróúl szólítanám fel Emil közt és köztem;
-megjelölném a helyet, a hol lakunk, a sziklákat, az erdőket, a
-hegyeket, melyek körülvesznek, emlékjeleiül az ő fogadalmainak és
-az enyéimnek; szemeimbe, hanglejtésembe, mozdulataimba belevinném
-mindazt a lelkesedést és hevet, melyet kelteni akarok. Akkor
-szólanék hozzá és ő meg fog <span class="pagenum"><a name=
-"Page_466" id="Page_466">-466-</a></span> hallgatni, én ellágyulok
-és ő megindul. Áthatva kötelességeim szentségétől, az övéit
-tiszteletreméltóbbakká fogom tenni; az okoskodás erejét szóképekkel
-és figurákkal fogom megeleveníteni; nem leszek hosszadalmas és
-bőbeszédű hideg elvek dolgában, hanem túláradó érzésekben
-bővelkedő; okoskodásom komoly és szentencziózus lesz, de a szívem
-sohasem fogja elégnek érezni, a mit mondott. Ha ekkor megmutatom
-neki mindazt, a mit érte tettem, úgy mutatom meg, mintha önmagamért
-tettem volna; gyöngéd szeretetemben fogja látni minden
-gondoskodásom okát. Mily meglepetést, mily izgalmat fogok neki
-szerezni, ha hirtelen megváltoztatom a beszédmodoromat! A helyett,
-hogy a szívét szűkkeblűvé tenném azzal, hogy mindig az érdekéről
-beszélek neki, a saját érdekemről fogok neki beszélni és ezzel
-annál jobban meghatom; fellobbantom fiatal szívét a barátság, a
-nagylelkűség, a hála minden érzésével, melyeket már felkeltettem és
-a melyeket édes táplálni. Keblemre fogom szorítani, a meghatottság
-könyeit ontva rá s ezt fogom neki mondani: te vagy az én jóvoltom,
-gyermekem, az én művem, a te boldogságodtól várom az enyémet, ha te
-meghiusítod reményeimet, húsz évet rabolsz el életemből és
-szerencsétlensége leszel öreg napjaimnak. Igy lehet meghallgattatni
-magát egy fiatal emberrel és így lehet szíve mélyébe bevésni annak
-emlékét, a mit mond neki az ember.</p>
-<p>Idáig példáit igyekeztem adni annak a módnak, a hogy egy
-nevelőnek fel kell világosítani növendékét nehéz alkalmakkor.
-Ugyanezt igyekeztem tenni ebben az esetben is, de sok kísérlet után
-lemondok róla, meg lévén győződve, hogy a franczia nyelv sokkal
-kényeskedőbb, semhogy elviselhesse egy könyvben a bizonyos
-tárgyakról szóló első oktatások naivitását.</p>
-<p>A franczia nyelv, úgy mondják, a legszűziesebb nyelv; én a magam
-részéről a legfajtalanabbnak tartom, mert nekem úgy tetszik, hogy
-egy nyelv szűziessége nem abban áll, hogy gondosan kikerülje a
-tisztátalan fordulatokat, hanem hogy ne legyenek benne ilyenek.
-Valóban, hogy kikerüljük őket, gondolnunk kell rájuk és nincs
-nyelv, a melyben nehezebb volna minden értelemben tisztán beszélni,
-<span class="pagenum"><a name="Page_467" id=
-"Page_467">-467-</a></span> mint a francziában. Az olvasó, a ki
-mindig ügyesebb a fajtalan fordulatok megtalálásában, mint az író
-az előlük való kitérésben, mindenen megbotránkozik és
-elszörnyűlködik. Hogyne piszkolódnék be az, a mi tisztátalan
-füleken megy keresztül? Ellenkezőleg, jó erkölcsű népnek minden
-dologra megvannak a maga megfelelő szólásai és ezek a szólások
-mindig tisztességesek, mert mindig tisztességesen használják őket.
-Lehetetlen tisztesebb nyelvet elképzelni, mint a biblia nyelve,
-épen azért, mert minden naivul van benne mondva. Hogy ugyanazokat a
-dolgokat megbotránkoztatókká tegyük, ahhoz elég, ha francziára
-fordítjuk őket. Abban, a mit Emilemnek mondanom kell, minden csak
-tisztes és szűzies lesz a szivének, de hogy olvasva is olyannak
-találják, ahhoz ép oly tiszta szív kell, mint az övé.</p>
-<p>Még azt is hiszem, hogy a beszéd igazi tisztaságáról és a bűn
-áltisztaságáról szóló beszédeknek hasznos helyük lehet az erkölcsi
-fejtegetésekben, melyekbe ez a tárgy elvezet minket, mert ha
-megtanulja a tisztaság nyelvét, meg kell tanulnia egyúttal az
-illedelem nyelvét is és tudnia kell, miért oly különböző ez a kél
-nyelv. Bárhogy áll is a dolog, ahhoz ragaszkodom, hogy ha üres
-oktatások helyett, melyekkel idő előtt tele tömik a fiatalság
-szívét és a melyeket kinevet abban a korban, a mikor időszerűek
-volnának, megvárjuk, előkészítjük a megértetés pillanatát s akkor
-tárjuk elébe a természet törvényeit helyes igazságukban; ha
-megmutatjuk ugyanezeknek a törvényeknek az igazolását azokban a
-fizikai és erkölcsi bajokban, melyeket megszegésük a bűnösökre
-hárít; ha szólunk neki a nemzés felfoghatatlan rejtelméről,
-hozzáfűzve annak a varázsnak a fogalmához, melylyel a természet
-Teremtője ezt az aktust felruházza, a kizárólagos odaadás varázsát,
-mely gyönyörteljessé teszi, a hűség kötelességeinek, a szeméremnek
-varázsát, mely körülveszi és a mely megkettőzteti vonzóerejét,
-mialatt czélját teljesíti; ha lefestjük neki a házasságot, nem
-csupán mint a társulások legédesebbikét, hanem mint a
-legsérthetetlenebbet és legszentebbet is minden szerződés körül és
-nyomatékosan megmondjuk mindazokat az okokat, melyek ezt a szent
-frigyet tiszteletreméltóvá teszik minden ember <span class=
-"pagenum"><a name="Page_468" id="Page_468">-468-</a></span> előtt
-és a melyek gyűlölettel és átokkal borítanak el mindenkit, a ki
-tisztaságát beszennyezni meri; ha megragadó és igaz módon festjük
-le előtte a kicsapongás borzalmait, buta eltompulását, azt az
-észrevehetetlen lejtőt, melyen át az első kihágás az összes
-többiekhez vezet és végül romlásba ragadja azt, a ki odaadja magát
-neki; ha – mondom – nyilvánvalóan megmutatjuk neki, hogy függ a
-szűziességtől az egészség, az erő, a bátorság, az erény, még maga a
-szerelem is és az ember minden igazi java; – azt állítom, hogy
-akkor kivánatossá és drágává teszszük rá nézve ezt a szűziességet
-és hogy szellemét tanulékonynak fogjuk találni azok iránt az
-eszközök iránt, melyeket fentartására adunk neki, mert a míg
-megtartjuk, tiszteljük is, csak akkor kezdjük megvetni, mikor
-elvesztettük.</p>
-<p>Nem igaz, hogy a rosszra való hajlam fékezhetetlen és hogy nincs
-módunk legyőzésére, ha valaki még nem szokta meg, hogy áldozatul
-essen neki. Aurelius Victor azt mondja, hogy több szerelemtől
-eszeveszett ember önként feláldozta életét Cleopatra egy
-éjszakájáért és ez az áldozat nem lehetetlen a szenvedély
-részegségében. De tegyük fel, hogy a legeszeveszettebb és
-érzékeinek legkevésbbé parancsolni tudó ember is látja a
-kivégzésére való készülődést, abban a biztos tudatban, hogy kínok
-közt fog elpusztulni egy negyedóra mulva; ettől a pillanattól fogva
-ez az ember nemcsak hogy fölébe kerekednék a kísértéseknek, hanem
-könnyű szerrel ellent is tudna nekik állni; a borzalmas kép, a mely
-kísérné őket, hamar elvonná tőlük és mindig visszafojtatva nem
-térnének vissza egyhamar. Csak akaratunk lanyhasága teszi minden
-gyöngeségünket és az ember mindig elég erős arra, hogy megtegye, a
-mit erősen akar. <i>Volenti nihil difficile.</i> Óh, ha annyira
-gyűlölnők a bűnt, a hogy az életet szeretjük, ép oly könnyen vissza
-tudnók magunkat tartani a kellemes bűntől, mint a pompás serlegben
-lévő méregtől.</p>
-<p>Hogyan nem látják be, hogy ha mindaz a leczke, melyet ezen a
-ponton a fiatal embernek adunk, sikertelen, akkor azért az, mert az
-ő korára nézve nincs értelme és hogy fontos dolog minden korban
-olyan formákba öltöztetni <span class="pagenum"><a name="Page_469"
-id="Page_469">-469-</a></span> az értelmet, a melyek
-megszerettetik? Szóljatok hozzá komolyan, ha kell, de bármit
-mondtok neki, legyen annak mindig vonzóereje, a mely rákényszeríti,
-hogy meghallgasson. Ne küzdjetek vágyai ellen szárazsággal, ne
-fojtsátok el a képzelődését, szeressétek, attól tartva, hogy
-szörnyszülötteket talál világra hozni. Beszéljetek neki a
-szerelemről, a nőkről, mulatságokról, hadd találjon
-beszélgetéseitekben olyan bájt, a mi hízeleg ifjú szívének, ne
-kíméljétek semmit, hogy bizalmasaivá válhassatok, csak ezen a módon
-lesztek igazi mestereivé. Akkor aztán nem kell attól félnetek, hogy
-beszélgetéseitek untatják; többet fog benneteket beszéltetni, mint
-a mennyire kedvetek van.</p>
-<p>Azok, a kik bölcsen akarják nevelni az ifjúságot, hogy megóvják
-az érzékek hálóitól, borzalommal töltik el a szerelem iránt és
-bűnné teszik rá nézve, ha csak gondol is rá az ő korában, mintha a
-szerelem az aggastyánok számára való volna. Mindazok a megtévesztő
-leczkék, melyeket a szív megczáfol, nem győznek meg. A fiatal
-ember, a kit biztosabb ösztön vezet, titokban nevet a szomorú
-elveken s úgy tesz, mintha beléjük nyugodnék, holott csak a
-pillanatra vár, hogy hiábavalókká tegye őket. Mindez a természet
-ellen való dolog. Ha ellenkező irányt követek, biztosabban jutok el
-ugyanehhez a czélhoz. Én nem félek hízelegni annak az édes
-vágyának, melyre sóvárog, úgy festem le előtte, mint az élet
-legfőbb boldogságát, mert csakugyan az is; a mikor lefestem előtte,
-azt akarom, hogy oda is adja magát neki; a mikor éreztetem vele,
-mily bájt fűz az érzékek varázsához a szívek egyesülése, elveszem a
-kedvét a feslettségtől és bölcscsé teszem akkor, a mikor
-szerelmessé teszem.</p>
-<p>Mily korlátoltnak kell lenni arra, hogy az ember ne lásson semmi
-egyebet egy fiatal ember keletkező vágyaiban, mint az ész
-tanításainak akadályát! Én abban látom igazi eszközét annak, hogy
-tanulékonynyá teszem ugyanezek iránt a tanítások iránt. A
-szenvedélyekre csak a szenvedélyek útján lehet hatni, ezek uralma
-által kell leküzdeni a zsarnokságukat és mindig magából a
-természetből kell levonni a szabályozására alkalmas eszközöket.
-<span class="pagenum"><a name="Page_470" id=
-"Page_470">-470-</a></span></p>
-<p>Emil nem arra van alkotva, hogy mindig egyedül éljen, mint a
-társadalom tagjának, teljesítenie kell társadalmi kötelességeit.
-Arra lévén alkotva, hogy együtt éljen az emberekkel, ismernie kell
-őket. Ismeri az embert általánosságban, most hátra van még, hogy
-ismerje az egyéneket. Tudja, mi történik a világban, hátra van még,
-hogy lássa, hogy foly benne az élet. Ideje, hogy megmutassuk neki
-ennek a nagy színpadnak a külsejét, melynek minden rejtett játékát
-tudja már. Nem fogja most már belevinni a hebehurgya fiatalember
-bamba bámulatát, hanem egy egyenes és igazságos szellem
-itélőképességét. Szenvedélyei kétségkívül tévútra vezethetik; mikor
-nem vezetik félre azokat, a kik kiszolgáltatják magukat nekik? De
-legalább nem fogják megtéveszteni a mások szenvedélyei. Ha látja
-ezeket, a bölcs szemével fogja látni s a példájuk nem csábítja el,
-sem az előitéleteik nem vezetik félre.</p>
-<p>Mint a hogy van egy a tudományok tanulmányozására alkalmas kor,
-ép úgy van annak a kora is, hogy helyesen foghassa fel a világi
-szokásokat. A ki nagyon is fiatalon tanulja meg ezeket a
-szokásokat, szerintük fog igazodni egész életében, válogatás
-nélkül, gondolkodás nélkül és önelégülten ugyan, de nem is tudva,
-mit csinál. A ki azonban megtanulja és egyúttal belátja okaikat is,
-több itélőképességgel követi, következőleg több biztonsággal és
-szeretetreméltósággal is. Adjatok nekem egy tizenkét éves
-gyermeket, a ki semmiről sem tud semmit, kötelezem magamat, hogy
-tizenöt éves korában ép oly tudóssá teszem, mint a milyen az, a kit
-első gyermekkorától fogva tanítottatok; azzal a különbséggel, hogy
-a tiéteknek a tudása csakis az emlékezetében van, az enyémé pedig
-az itélő képességében. Ugyanígy vezessetek bele egy húsz éves
-fiatal embert a világba; ha jól vezetik, egy év alatt
-szeretetreméltóbb és okosabban udvarias lesz, mint az, a kit
-gyermekkora óta a társaságban neveltek fel, mert az előbbi képes
-lévén megérteni az okait minden a kor, a társadalmi helyzet, a nem
-szerint igazodó magatartásnak, elvekre tudja ezeket visszavezetni
-és alkalmazni előre nem látott esetekre, holott a másik, a kinek
-nincs egyéb szabálya, mint <span class="pagenum"><a name="Page_471"
-id="Page_471">-471-</a></span> a gyakorlottsága, azonnal zavarba
-jön, ha el kell ettől térnie.</p>
-<p>A fiatal franczia kisasszonyokat mind klastromokban nevelik
-férjhez menetelükig. S észrevenni-e, hogy bajjal jár rájuk nézve,
-elsajátítani azt a modort, a mely rájuk nézve annyira új? És
-vádolja-e valaki a párisi nőket azzal, hogy félszeg, zavarodott a
-modoruk és hogy nem tudják a világi szokásokat, mert nem vétették
-fel ezeket velük gyermekkoruktól fogva? Ez az előitélet maguktól a
-nagyvilági emberektől ered, a kik nem ismerve semmi fontosabbat,
-mint ezt a kis tudományukat, tévesen azt képzelik, hogy nem lehet
-elég korán hozzáfogni elsajátításához.</p>
-<p>Igaz, hogy nagyon sokáig sem kell késlekedni. Mindenki, a ki
-egész ifjúságát a nagyvilágtól távol töltötte, egész világéletében
-zavarodott, feszes modorú lesz, mindig rosszkor tesz mindent, durva
-és félszeg lesz a fellépése s ettől a megszokástól sohasem szabadul
-meg s csak annál nevetségesebbé válik, mennél jobban igyekszik
-megszabadulni tőle. Mindennemű tanulásnak megvan a maga ideje,
-melyet ismerni kell és megvannak a maga szokásai, melyeket el kell
-kerülni. De ezek különösen a mi esetünkben egyesülnek, csakhogy én
-nem teszem ki nekik növendékemet a nélkül az óvatosság nélkül, hogy
-megóvjam tőlük.</p>
-<p>Ha módszerem egy-ugyanazzal a czéllal kielégít minden szempontot
-és ha elhárítva egy bajt, ezzel egyúttal egy másiknak is elejét
-veszi, akkor úgy vélem, hogy a módszer jó és hogy igazam van. Ezt
-véltem látni abban az expediensben, melyet itt sugall nekem. Ha
-szigorú és száraz akarok lenni növendékem iránt, elvesztem a
-bizalmát és azonnal el fog rejtezkedni előlem. Ha engedékeny és
-könnyen kezelhető akarok lenni vagy behúnyom a szememet, mi haszna
-van abból, hogy őrködésem alatt áll? Csak igazat adok kihágásainak
-és megkönnyítem a lelkiismeretét a magamé rovására. Ha csak abból a
-czélból vezetem be a világba, hogy tanítsam, jobban ki fog tanulni,
-mint a hogy kívánom. Ha távoltartom mindvégig, akkor mit tanulhat
-tőlem? Talán mindent, kivéve az embernek és polgárnak
-legszükségesebb művészetét, a felebarátaival való együttélés
-művészetét. Ha <span class="pagenum"><a name="Page_472" id=
-"Page_472">-472-</a></span> nagyon távoleső hasznosságot
-tulajdonítok ezeknek a gondoskodásoknak, semmissé lesz rája nézve;
-ő csak a jelennel törődik. Ha beérem azzal, hogy szórakozásokat
-nyujtok nekik, mi jót teszek vele? Elpusztul és nem tanul
-semmit.</p>
-<p>Mindebből semmit! Csak az én eljárásom módja gondoskodik
-mindenről. A te szivednek, mondom a fiatal embernek, szüksége van
-társnőre, menjünk, keressük meg azt, a ki neked megfelel; talán nem
-fogjuk könnyű szerrel megtalálni, az igazi érdem mindig ritka, de
-ne siessünk és ne is riasztassuk vissza magunkat. Kétségkívül van
-ilyen nő és végre is meg fogjuk találni vagy legalább is azt, a ki
-leginkább hasonlít hozzá. Ilyen rá nézve ennyire hízelgő czéllal
-vezetem be az életbe. Mi többet kell még mondanom? Nem látjátok,
-hogy megtettem mindent?</p>
-<p>Lefestve előtte szerelme tárgyát, a kit neki szántam,
-gondoljátok el, meghallgatásra fogok-e találni, kellemesebbé és
-kedvesebbé tudom-e tenni számára azokat a tulajdonságokat, melyeket
-szeretnie kell és tudom-e minden érzését arra irányítani, a mit
-keresnie vagy kerülnie kell. A legügyetlenebb embernek kellene
-lennem, ha előre is el nem tölteném szenvedélylyel, maga se tudja
-ki iránt. Nem fontos, hogy a czél, a melyet előtte lefestek,
-képzeletbeli legyen, elég, ha elveszi kedvét azoktól, a kik
-kísértetbe vihetik; elég, ha mindenütt talál olyan
-összehasonlításokat, melyek révén elébe teheti a képzeletbeli
-lényeket azoknak a valóságos alakoknak, a kik a szemébe ötlenek és
-mi más a valódi szerelem, mint képzeletbeli dolog, hazugság,
-illuzió? Az ember bizony jobban szereti a képet, melyet fest
-magának, mint a tárgyat, a melyre alkalmazza. Ha azt, a mit az
-ember szeret, pontosan olyannak látná, a milyen, nem volna többé
-szerelem a világon. Ha az ember megszűnik szeretni, az, a kit
-szeret, ugyanolyan marad, a milyen azelőtt volt, de nem látjuk már
-ugyanolyannak. A képzelt fátyol lehull s a szerelem eltűnik. Már
-pedig ha én nyújtom a képzeletbeli alakot, akkor tőlem függnek az
-összehasonlítások és könnyen megakadályozom az illusiót valóságos
-személyek segítségével.</p>
-<p>Azért azt nem akarom, hogy a fiatal embert rászedjék
-<span class="pagenum"><a name="Page_473" id=
-"Page_473">-473-</a></span> azzal, hogy lefestenek előtte egy
-mintaképet, a milyen nem létezhetik; hanem úgy választanám meg
-hölgyének a hibáit, hogy kedvére valók legyenek, hogy tessenek
-neki, hogy az ő hibáinak megjavítására szolgáljanak. Azt sem
-akarom, hogy hazudjanak neki s csaló módon azt mondják neki, hogy a
-kit lefestenek előtte, létezik; ha azonban tetszik neki a képmás,
-hamarosan kívánni fogja az eredetijét. A kívánságtól a föltevéshez
-könnyű az átmenet, csak egy-két ügyes leírás kell hozzá, melyek
-szembetünőbb vonásokkal az igazság nagyobb látszatát adják ennek a
-képzeletbeli tárgynak. Hajlandó volnék odáig menni, hogy nevet is
-adjak neki; nevetve azt mondanám: Nevezzük jövendőbelidet
-Zsófiának, Zsófia jót igérő név; ha az, a kit választott, nem
-viseli is, legalább méltó lesz a viselésére; előre is
-megtisztelhetjük vele. Mindezen részletek után, ha a nélkül, hogy
-azt mondanók, igen vagy nem, ürügyekkel kivonjuk magunkat a
-dologból, gyanúja bizonyossággá válik; azt fogja hinni, titkot
-csinálnak előtte a feleségből, a kit neki szántak és hogy meg fogja
-látni, ha megjön annak az ideje. Ha egyszer eljutottunk idáig és ha
-jól megválasztottuk a vonásokat, melyeket neki mutatni kell, a
-többi már könnyen megy; kibocsáthatjuk a világba csaknem koczkázat
-nélkül; csak az érzékei ellen védjétek, a szíve biztonságban
-van.</p>
-<p>De akár megszemélyesíti a mintaképét, a kit szeretetreméltóvá
-tudtam előtte tenni, akár nem, ez a mintakép, ha jón van csinálva,
-nem fogja kevésbé hozzávonzani mindenhez a mi hasonlít hozzá és nem
-fogja kevésbé eltávolítani mindattól, a mi nem hasonlít hozzá,
-mintha volna reális tárgya. Mily előny az arra, hogy megóvjuk
-szívét a veszedelmektől, melyeknek személye ki kell hogy téve
-legyen, hogy visszafojtsuk érzékeit képzelődése által, hogy azonnal
-elvonjuk azoktól a nőktől, a kik állitólag kinevelik, de drágán meg
-is fizettetik ezt a nevelést és csak udvariasságra nevelnek egy
-fiatal embert, de megfosztják minden tisztességétől! Zsófia olyan
-szerény! Milyen szemmel fogja nézni, ha ezek kikezdenek vele?
-Zsófiában annyi az egyszerűség! Hogy fog neki tetszeni ezek modora?
-Gondolatai oly messze esnek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_474" id="Page_474">-474-</a></span> megfigyeléseitől, hogy
-ezek sohasem lehetnek rá nézve veszedelmesek.</p>
-<p>Mindazok, a kik gyermekek neveléséről beszélnek, ugyanazokat az
-előitéleteket és ugyanazokat az elveket követik, mert rosszul
-figyelnek meg és még rosszabbul gondolkoznak. Sem a temperamentum,
-sem az érzékek által nem kezdődik a fiatalság eltévelyedése, hanem
-a társasági gondolkodásmód által. Ha itt olyan fiúkról volna szó, a
-kiket kollegiumokban nevelnek, akkor megmutatnám, hogy ez igaz még
-ő rájuk vonatkozólag is, mert az első leczkék, melyeket azok is,
-ezek is kapnak, az elsők, melyek gyümölcsöket hoznak, a bűn leczkéi
-és nem a természet rontja meg őket, hanem a rossz példa. De hagyjuk
-a kollégiumok és kolostorok növendékeit rossz erkölcseikkel együtt;
-rajtuk már úgy sincs mód segíteni. Én csak a házi nevelésről
-beszélek. Vegyetek egy atyja házában, vidéken, okosan nevelkedett
-fiatalembert és vizsgáljátok meg abban a pillanatban, mikor Párisba
-jön vagy mikor belép a világba; azt fogjátok találni, hogy
-tisztességes dolgokra gondol és az akarata is ép oly egészséges,
-mint az elméje; találtok benne megvetést a bűn iránt és borzalmat a
-kicsapongás iránt; egy prostituált nőnek már a nevére is látni
-fogjátok szemében az ártatlanság megbotránkozását. Merem állítani,
-hogy nem akad az ilyen ifjak között egy is, a ki rá tudja szánni
-magát, hogy egyedül bemenjen ezeknek a boldogtalanoknak a szomorú
-házaiba, még ha tudná is, mire valók és szükségüket érezné.</p>
-<p>Hat hónappal ezután nézzétek meg újra ugyanezt a fiatal embert
-és nem fogtok ráismerni, szabadszájúsága, nagy hangú nézetei,
-fesztelen modora egészen más embernek mutatják, ha azelőtti
-egyűgyűségén való csúfolódása, szégyenkezése, ha erre emlékeztetik,
-nem mutatná, hogy ő ugyanaz és pirul rajta. Óh, mennyire átalakult
-rövid idő alatt! Honnan van az ilyen nagy és hirtelen változás?
-Temperamentumának fejlődésétől? A temperamentuma vajjon nem
-fejlődött volna-e ép úgy az apai házban is? Pedig ott bizonyosan
-nem vette volna fel sem ezt a hangot, sem ezeket a nézeteket. Az
-érzékek első gyönyöreitől? Ellenkezőleg. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_475" id="Page_475">-475-</a></span> Mikor
-az ember kezdi ezeknek átengedni magát, akkor félénk, nyugtalan,
-kerüli a nagyvilágot és a zajt. Az első kéjek mindig rejtelmesek, a
-szemérem fűszerezi és elrejti őket; az első szerető nem szemtelenné
-lesz, hanem félénkké. Egészen elmerülve egy rá nézve ilyen új
-állapotba, a fiatal ember összeszedi magát, hogy élvezze és folyton
-attól retteg, hogy elveszti. Ha nagyzoló, akkor se nem kéjelgő, se
-nem gyöngéd, a mint dicsekszik; nem élvezett.</p>
-<p>Más gondolkozásmód idézte elő ezeket a különbségeket. A szíve
-még ugyanaz, de a nézetei megváltoztak. Érzelmei lassabban
-változnak s végül ezek által változnak meg s csak akkor lesz igazán
-megromolva. Alig lépett bele a világba s már egy második nevelést
-nyer benne, a mely teljesen ellentétes az elsővel, általa
-megtanulja megvetni, a mit becsült és becsülni, a mit megvetett;
-rátanítják, hogy úgy tekintse szülőinek és nevelőinek tanításait,
-mint pedáns szószátyárságot, a kötelességeket, melyeket ők
-prédikáltak neki, mint gyermekes morált, melyet le kell nézni, ha
-az ember felnő. Azt hiszi, becsületbeli kötelessége megváltoztatni
-magaviseletét, vállalkozó szellemű lesz vágyak nélkül és nyegle
-lesz álszégyenből. Kigúnyolja a jó erkölcsöket, mielőtt megkedvelte
-volna a rosszakat és henczeg kicsapongásával, mielőtt kicsapongott
-volna. Sohasem fogom elfelejteni a svájczi gárda egy fiatal
-tisztjének vallomását, a ki nagyon unta magát bajtársai zajos
-mulatságain, de nem mert róluk elmaradni, mert attól félt, hogy ki
-fogják csúfolni. «Úgy gyakorlom magamat ebben – mondta – mintha
-kedvem ellenére dohányoznám; a megszokás révén majd megjön rá a
-kedvem; nem maradhat az ember örökké gyermek».</p>
-<p>Így tehát nem annyira az érzékiségtől kell óvni a világba lépő
-fiatal embert, mint inkább a hiúságtól; inkább enged mások
-hajlamainak, mint a magáéinak és a nagyzolás több kéjenczet csinál,
-mint a szerelem.</p>
-<p>Ezután a megállapítás után kérdem, van-e a föld hátán jobban
-felpánczélozott fiatal ember, mint az enyém, minden ellen, a mi
-megtámadhatja erkölcseit, érzéseit, elveit s van-e, a ki jobban
-ellent tud állni az örvénynek? Mert mely csábítás <span class=
-"pagenum"><a name="Page_476" id="Page_476">-476-</a></span> ellen
-nincs védve? Ha vágyai a nőkhöz vonzzák, nem találja meg köztük
-azt, a kit keres és másfelé forduló szíve visszatartja. Ha az
-érzékei izgatják és szorítják, hol találja meg kielégítésüket? A
-házasságtöréstől és a kicsapongástól való borzalom ép úgy
-visszatartja őt a nyilvános nőktől, mint a férjes nőktől és mindig
-e kétféle állapot valamelyikéből erednek a fiatalság kihágásai. Egy
-eladó lány lehet kaczér, de nem lesz szemérmetlen és nem fogja
-magát nyakába vetni egy fiatal embernek, a ki esetleg elveszi, ha
-jóravalónak tartja; különben is rendszerint van valakije, a ki
-vigyáz rá. Emil sem lesz a maga részéről egészen magára hagyatva;
-mindkettőben meglesz őr gyanánt legalább a félelem és a
-szégyenkezés, a melyek elválaszthatatlanok az első vágyaktól; nem
-fognak egyszerre a végső bizalmaskodásig eljutni és nem lesz meg rá
-az idejük, hogy fokonkint jussanak odáig akadályok nélkül. Hogy
-máskép viselje magát, ahhoz már az kell, hogy tanult légyen a
-pajtásaitól, hogy megtanulta légyen tőlük, hogy gúnyolódjék a saját
-tartózkodásán, hogy őket utánozva szemtelenné legyen. De kicsoda
-kevésbé utánzó természetű, mint Emil? Kicsoda vezetteti magát
-kevésbbé a divatos kötekedő hang által, mint az, a kinek nincsenek
-előitéletei és nem ad semmit a mások előitéleteire? Húsz évig
-dolgoztam, hogy felfegyverezzem a gúnyolódók ellen; korábban
-kellene felkelniök, hogy bolonddá tehessék, mert az ő szemében csak
-az ostobák eszejárása nevetséges és semmi sem tesz érzéketlenebbé a
-gúnyolódás iránt, mint ha az ember felette áll a közlekedésnek.
-Élczelődés helyett neki érvek kellenek és a míg így áll a dolog,
-nem félek attól, hogy fiatal bolondok elvonják tőlem; mellettem van
-a lelkiismeret és az igazság. Ha az előitéletnek bele kell
-elegyednie, egy húsz éves ragaszkodás is valami; sohasem fogják
-vele elhitetni, hogy én hiábavaló oktatásokkal untattam és egy
-egyenes és okos szívben egy hű és igaz barát szava túl tudja
-kiáltani húsz csábító kiabálását. Miután csak arról van szó, hogy
-megmutassam neki, hogy ezek rászedik és mialatt úgy tesznek, mintha
-ember számba vennék, a valóságban úgy bánnak vele, mint egy
-gyermekkel, én mindig egyszerű, de komoly és világos <span class=
-"pagenum"><a name="Page_477" id="Page_477">-477-</a></span> leszek
-okoskodásaimban, hogy érezze, hogy én bánok vele úgy, mint felnőtt
-emberrel. Ezt fogom neki mondani: «Látod, hogy csak a te érdeked, a
-mely az enyém is, mondatja velem szavaimat; másképen nem is tudnék
-szólani. De miért akarnak ezek a fiatal emberek meggyőzni? Azért,
-mert el akarnak csábítani; nem szeretnek téged, nem érdeklődnek
-irántad, nincs egyéb indító okuk, mint hogy titokban boszantja
-őket, hogy különb vagy náluknál, le akarnak téged alacsonyítani a
-saját kis méreteikre és csak azért vetik szemedre, hogy tőlem
-vezetteted magad, mert ők maguk akarnak vezetni. Elhiszed-e, hogy
-nyerni valód van ebben a választásban? Vajjon az ő bölcsességük
-annyival fölötte áll az enyémnek és egynapos barátságuk erősebb,
-mint az enyém? Hogy valami súlyt adhassanak csúfolódásuknak, előbb
-a tekintélyüknek kellene, hogy súlyt adjanak és miféle
-tapasztalatuk van arra, hogy nézeteiket a miéink fölé emeljék? Nem
-tesznek egyebet, mint utánoznak más eszteleneket, mint a hogy azt
-akarják, hogy most már őket utánozzák. Hogy túltehessék magukat
-apáik állítólagos előitéletein, a pajtásaikénak vetik magukat alá.
-Nem látom be, mit nyernek ezzel, de azt látom, hogy biztosan
-elvesztenek két nagy előnyt: az apai szeretet előnyét, melynek
-tanácsai gyöngédek és őszinték és a tapasztalat előnyét, a melynek
-révén az ember ítélni tud arról, a mit ismer, mert az apák is
-voltak gyermekek, a gyermekek ellenben nem voltak apák.</p>
-<p>«De azt hiszed, őszinték legalább bolond elveikben? Szó sincs
-róla, kedves Emilem, megcsalják magukat, hogy megcsaljanak téged;
-önmagukkal sincsenek egyetértésben: a szivük folyton megczáfolja
-őket és gyakran a szájuk is ellentmond nekik. Nem egy közülük
-nevetségessé tesz mindent, a mi tisztességes, de kétségbe volna
-esve, ha a felesége is úgy gondolkoznék, mint ő. A másik ezt a
-közömbösséget az erkölcsök dolgában kiterjeszti még meg sem levő
-nejére is, vagy gyalázatossága betetőzéseül már meglevő nejére is;
-menj azonban tovább, szólj előtte az anyjáról és várd meg, akar-e
-házasságtörésből származó gyermek és feslett életű nő gyermeke
-számba menni, a ki hamisan <span class="pagenum"><a name="Page_478"
-id="Page_478">-478-</a></span> viseli egy család nevét, a ki
-ellopja a természetes örökös apai örökségét s végül türelmesen
-engedné-e, hogy törvénytelen gyermek módjára bánjanak vele? Kicsoda
-kívánná közülük, hogy az ő lányára borítsák azt a becstelenséget, a
-melylyel ő elhalmozza a más lányát? Nincs köztük egy sem, a ki ne
-törne életedre, ha vele szemben akarnád gyakorlatilag érvényesíteni
-mindazokat az elveket, melyeket beléd oltani igyekszik. Így
-leplezik le végül következetlenségüket, úgy hogy megérezni, hogy
-egyikük sem hiszi azt, a mit mond. Ime, itt vannak az érvek, kedves
-Emilem; mérlegeld az ő érveiket és hasonlítsd össze. Ha én is, mint
-ők, gúnyt és csúfolódást akarnék űzni, megláthatnád, hogy ők is
-talán ép úgy, vagy még jobban nevetségessé válnának, mint én. De én
-nem félek a komoly vizsgálattól. A gúnyolódók diadala rövid
-tartamú; az igazság megmarad és az ő esztelen nevelésük
-elenyészik».</p>
-<p>El sem birjátok képzelni, mily tanulékony lehet Emil húsz éves
-korában. Mennyire különbözőképen gondolkodunk! A magam részéről fel
-sem tudom fogni, hogy hallgathatott rám tíz éves korában, mert
-micsoda befolyásom lehetett rá ebben a korban? Tizenöt évi
-gondoskodás kellett hozzá, hogy ezt a befolyást elérjem. Akkor nem
-neveltem őt, hanem előkészítettem, hogy neveltessék. Most már
-eléggé fel van nevelve arra, hogy tanulékony legyen; fölismeri a
-barátság hangját és tud engedelmeskedni az észnek. Meghagyom neki,
-az igaz, a függetlenség látszatát, de sohasem volt jobban alávetve,
-mivel azért az, mert az is akar lenni. A míg nem tudtam ura lenni
-akaratának, ura maradtam a személyének, nem távoztam el tőle egy
-lépésre sem. Most néha magára hagyom, mert mindig irányítom. Ha
-elhagyom, megölelem és bizodalmas hangon mondom neki: Emil,
-rábízlak barátomra, átadlak az ő becsületes szívének, ő fog nekem
-felelni te rólad.</p>
-<p>Nem lehet egy pillanat alatt megbontani az egészséges vonzalmat,
-melyet előzetesen nem zavart meg semmi és eltörölni olyan elveket,
-melyek közvetlenül az ész első megismeréseiből erednek. Ha valami
-változás történik benne távollétem alatt, sohasem lesz
-hosszantartó; sohasem fogja <span class="pagenum"><a name=
-"Page_479" id="Page_479">-479-</a></span> tudni eléggé elrejteni
-magát előttem, hogy észre ne vegyem a veszedelmet a baj előtt és
-hogy idején ott ne lehessek a gyógyítással. Az ember nem aljasodik
-el egyszerre s nem tanul meg egyszerre színlelni és ha van ember, a
-ki ebben a mesterségben ügyetlen, akkor Emil az, kinek nem volt
-egész életében egyetlen alkalma sem arra, hogy éljen vele.</p>
-<p>Ezen és más hasonló gondoskodásokkal azt hiszem, oly jól
-biztosítottam az idegen hatások és a közkeletű nézetek ellen, hogy
-szívesebben látnám Páris legrosszabb társaságában, mint egyedül
-szobájában, vagy egy parkban, átadva kora minden nyugtalanságának.
-Tehet az ember, a mit akar, mindazon ellenségek közt, a kik
-megtámadhatnak egy fiatal embert, a legveszedelmesebb és az
-egyedüli, a kit nem lehet eltávolítani, ő maga; mindazáltal ez az
-ellenség csak a mi hibánkból válhatik veszedelmessé, mert a mint
-már ezerszer mondtam, csupán a képzelődés által ébrednek fel az
-érzékek. Ezek szükséglete tulajdonképen nem fizikai szükséglet, nem
-igaz, hogy igazi szükséglet. Ha soha lasciv tárgy nem érte volna
-szemünket, ha soha becstelen gondolat nem hatott volna be
-szellemünkbe, az az állítólagos szükséglet talán sohasem éreztette
-volna magát velünk és tiszták maradtunk volna, kísértések nélkül,
-erőfeszítés nélkül és érdem nélkül. Nem tudni, milyen titkos
-erjedéseket keltenek az ifjúság vérében bizonyos helyzetek és
-bizonyos látványok, a nélkül, hogy maga is meg tudná fejteni ennek
-az első nyugtalanságnak az okait, a melyet nem könnyű lecsitítani
-és a mely csakhamar felébred újra. A magam részéről mennél többet
-gondolkodom erről a fontos válságról és közeli vagy távoli okairól,
-annál jobban meggyőződöm róla, hogy a sivatagban, könyvek nélkül,
-tanítások és nők nélkül nevelt magános ember szűzen halna meg,
-bármily kort érne is el.</p>
-<p>Itt azonban nem efféle vademberről van szó. Ha az ember a hozzá
-hasonlók közt s a társadalom számára nevel fel egy embert, akkor
-lehetetlen, sőt nem is való mindig ebben az üdvös tudatlanságban
-nevelni és a bölcseségre nézve nincs rosszabb, mint félig tudósnak
-lenni. Azoknak a tárgyaknak az emléke, melyek értek minket, az
-eszmék, <span class="pagenum"><a name="Page_480" id=
-"Page_480">-480-</a></span> a melyekre szert tettünk, utánunk
-mennek a visszavonultságba, megnépesítik akaratunk ellenére sokkal
-csábítóbb képekkel, mint a milyenek a tárgyak maguk és a magányt ép
-oly végzetessé teszik arra nézve, a ki magával viszi oda őket, mint
-a milyen hasznos arra nézve, a ki mindig egyedül marad benne.</p>
-<p>Őrködjetek gondosan a fiatal emberen; minden egyébtől meg tudja
-óvni magát ő maga, de a ti dolgotok, megóvni őt önmagától. Ne
-hagyjátok egyedül se nappal, sem éjjel, legalább is az ő szobájában
-aludjatok; ne feküdjék az ágyba, csak mikor elnyomja az álom és
-keljen fel azonnal, a mint fölébred. Ne bízzatok az ösztönben, a
-mint nem korlátozzátok csak ő rá magatokat; jó, a míg egyedül hat,
-de gyanús, a mint összeelegyedik az emberi intézményekkel; nem kell
-elpusztítani, hanem szabályozni és ez talán súlyosabb, mint
-megsemmisíteni. Nagyon veszedelmes volna, ha arra tanítaná
-növendéketeket, hogy megcsalja érzékeit és alkalmakat találjon ki
-kielégítésükre; ha egyszer megismerte ezt a veszedelmes pótlást, el
-van veszve. Ettől fogva a teste és a lelke mindig enervált lesz; a
-sírig fogja hordozni ennek a szokásnak szomorú következményeit, a
-legvégzetesebb szokásét, melynek egy fiatal ember rabszolgájává
-lehet. Kétségkívül annál jobb volna… Ha a forró temperamentum
-viharzása legyőzhetetlenné válik, kedves Emilem, szánlak, de nem
-haboznék egy pillanatig sem és nem tűrném, hogy a természet czélja
-kijátszassék. Ha kell, hogy egy zsarnok leigázzon, akkor inkább
-adlak át annak, a kitől meg tudlak szabadítani; bármi történik is,
-könyebben ragadlak el az asszonyoktól, mint önmagadtól.</p>
-<p>Húsz éves korig a test növekszik, szüksége van egész anyagára;
-ekkor az önmegtartóztatás a természet rendje szerint való és nem
-véthet ellene az ember szervezetének sérelme nélkül. A huszadik
-évtől fogva az önmegtartóztatás erkölcsi kötelesség; fontos arra,
-hogy megtanuljunk uralkodni önmagunkon, hogy urai maradhassunk
-étvágyainknak. De az erkölcsi kötelességeknek megvannak a
-módosulásai, a kivételei, a szabályai. Ha az emberi gyöngeség
-elkerülhetetlenné tesz egy alternativát, a két baj közül válaszszuk
-<span class="pagenum"><a name="Page_481" id=
-"Page_481">-481-</a></span> a kisebbiket; minden körülmények között
-jobb hibát elkövetni, mint bűnt elsajátítani.</p>
-<p>Gondoljatok arra, hogy itt nem az én növendékemről beszélek,
-hanem a tietekről. Szenvedélyei, melyeket erjedésbe hoztatok,
-leigáznak benneteket; engedjetek hát neki nyiltan és a nélkül, hogy
-ellepleznétek a győzelmét. Ha meg tudjátok neki mutatni igazi
-világításában, nem annyira büszke lesz rá, mint inkább szégyelni
-fogja és ti megszerzitek a jogot, hogy eltévelyedésében vezessétek,
-hogy legalább a meredélyeket elkerültessétek vele. Fontos, hogy a
-növendék ne tegyen semmit a tanító tudta és akarata nélkül, még
-rosszat sem és százszor többet ér, ha a nevelő jóváhagy egy hibát
-és téved, mint hogy a növendéke téveszsze meg és hogy a hiba úgy
-követtessék el, hogy ő ne tudjon róla. A ki azt hiszi, be kell
-húnyni a szemét valami dolog fölött, csakhamar kénytelen lesz
-behúnyni minden fölött; az első megtűrt visszaélés vezet a másikra
-és ez a láncz csak minden rend felfordulásával és minden törvény
-megvetésével ér véget.</p>
-<p>Egy másik tévedés, mely ellen már küzdöttem, a melytől azonban a
-kicsinyes szellemek sohasem fognak megszabadulni, hogy mindig a
-tanítói tekintélyt affektálják és hogy tökéletes embereknek akarnak
-feltűnni tanítványuk lelkében. Ez a módszer észszerűtlen. Hogy nem
-látják be, hogy mialatt meg akarják szilárdítani tekintélyüket,
-tönkre teszik, hogy ha az ember meghallgatást akar szerezni annak,
-a mit mond, azoknak a helyébe kell képzelnie magát, a kikhez fordul
-és hogy embernek kell lennie, ha az emberi szívhez akar szólni!
-Mindezek a tökéletes emberek soha meg nem hatnak, sem meg nem
-győznek; mindig azt mondják róluk, hogy könnyű leküzdeni olyan
-szenvedélyeket, melyeket az ember nem érez. Mutassátok meg
-gyöngeségeiteket növendéketeknek, ha ki akarjátok gyógyítani az ő
-gyöngeségeiből, hadd lássa bennetek ugyanazokat a belső
-küzdelmeket, melyeket érez, hadd tanulja legyőzni magát a ti
-példátokon, hogy aztán ne mondja, mint a többi: Ezek az aggastyánok
-boszankodnak, hogy már nem fiatalok, s úgy akarnak bánni a
-fiatalokkal, mint <span class="pagenum"><a name="Page_482" id=
-"Page_482">-482-</a></span> aggastyánokkal és mivel minden vágyuk
-kialudt már, bűnt csinálnak nekünk a mi vágyainkból.</p>
-<p>Montaigne mondja, hogy De Langey úrtól egy napon megkérdezte,
-hányszor itta le magát a király szolgálatában németországi
-követségekor. Én egy bizonyos fiatalember nevelőjétől szeretném
-megkérdezni, hányszor ment el rosszhírű helyekre növendéke
-érdekében. Hányszor? Ez téves kérdés. Ha az első alkalommal nem
-megy el a tobzódónak a kedve örökre attól, hogy újra bemenjen oda,
-ha nem hoz onnan magával megbánást és szégyent, ha nem ont keble
-könnypatakokat, hagyd el azonnal; csak szörnyeteg ő vagy pedig
-ostoba vagy te, sohasem leszesz a számára semmire se jó. De hagyjuk
-ezeket a szélső segédeszközöket, melyek ép oly siralmasak, mint
-veszedelmesek és a melyek nincsenek semmi kapcsolatban
-nevelésünkkel.</p>
-<p>Mennyi óvatosságot kell alkalmazni egy jó családból való
-fiatalemberrel, mielőtt kiteszszük korunk botrányos erkölcseinek!
-Ezek az óvatossági rendszabályok kellemetlenek, de
-mellőzhetetlenek; ebben a pontban a hanyagság veszíti el az
-ifjúságot, az első kor rendetlenkedései miatt fajulnak el az
-emberek s ezért látjuk őket azzá válni, a mik ma. Hitványak és
-gyávák még bűneikben is, a lelkük kicsinyes, mert kihasznált testük
-időnek előtte megromlott, alig marad bennük elég élet, hogy mozogni
-tudjanak. Szubtilis gondolataik anyag nélküli szellemeket mutatnak,
-semmi nagyot és nemest nem tud érezni, nincs bennük sem
-egyszerűség, sem erő; mindenben lezüllöttek és aljasul gonoszok s
-csak hiúk, rosszindulatúak, hamisak, még arra sincs elég
-bátorságuk, hogy nagyszabású gonosztevők legyenek. Ilyenek azok a
-megvetésre méltó emberek, a kiket az ifjúkori tombolás képez ki; ha
-akadna köztük egyetlen egy, a ki temperamentumos és józan tudna
-lenni, a ki köztük meg tudná őrizni szívét, vérét, erkölcseit a
-példa ragadóssága ellen, harmincz éves korában eltaposhatná
-mindezeket a férgeket és kevesebb fáradsággal lehetne úr fölöttünk,
-mint önmaga fölött.</p>
-<p>Ha származás és szerencse csak egy kissé segítségére lett volna
-Emilnek, ő lehetne ez az ember, csak akarnia <span class=
-"pagenum"><a name="Page_483" id="Page_483">-483-</a></span>
-kellene, de sokkal inkább megvetné őket, semhogy érdemesnek tartaná
-szolgálata alá vetni. Lássuk őt most közöttük, a mint belép a
-világba, nem azért, hogy első szerepet játszszon benne.</p>
-<p>Bármily rangban született légyen is, bármily társaságba lép is
-be először, fellépése egyszerű és feltünés nélküli lesz; ne is adja
-Isten azt a szerencsétlenséget, hogy ragyogjon benne! Azok a
-tulajdonságok, melyek első szempillantásra meglepnek, nincsenek meg
-benne, nemcsak hogy nincsenek, de nem is akarja, hogy meglegyenek
-benne. Sokkal is kevesebb súlyt vet az emberek ítéletére, semhogy
-törődjék előítéleteikkel és nem erőlködik azon, hogy becsüljék,
-mielőtt megismernék. Föllépésének módja se nem szerény, se nem hiú,
-hanem természetes és igaz, nem ismer sem feszességet, sem
-tettetést, egy társaság közepett ugyanaz, a mi egyedül és tanuk
-nélkül. Vajjon ezért faragatlan, lenéző, figyelmetlen lesz-e bárki
-iránt is? Ellenkezőleg, ha egyedüllétében nem veszi semmibe az
-embereket, mért venné őket semmibe, mikor velük él? Nem részesíti
-őket előnyben önmaga felett a modorában, mert nem részesíti őket
-önmaga fölött előnyben a szívében, de ép úgy nem mutat irántuk
-olyan közönbösséget, a melyet egyáltalán nem táplál; ha nem tudja
-is az udvariasság formuláit, tudja az emberségesség gondját. Nem
-szeret senkit szenvedni látni, nem engedi át a helyét másnak
-szépelgésből, hanem önként engedi át jóságból, ha látja, hogy
-megfeledkeztek róla és ez a megfeledkezés bántja, mert az én fiatal
-emberemnek kevésbbé van terhére akarattal állva maradni, mint azt
-látni, hogy más valaki kényszerből áll.</p>
-<p>Bár Emil általánosságban véve nem becsüli az embereket, nem
-mutat irántuk megvetést, mert sajnálja őket és megindul miattuk. Ha
-nem tudja is megajándékozni őket a valódi javak iránti hajlammal,
-átengedi nekik képzelt javaikat, melyekkel beérik, attól félve,
-hogy ha ezeket kurtán-furcsán elveszi tőlük, még boldogtalanabbá
-teszi őket, mint a milyenek. Tehát nem vitatkozó és ellentmondó, ép
-oly kevéssé kedvükkereső és hizelgő, megmondja véleményét a nélkül,
-hogy vitába szállna bárkivel is, mert mindenek felett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_484" id="Page_484">-484-</a></span> szereti
-a szabadságot és mert a nyiltság egyike a legszebb jogainak.</p>
-<p>Keveset beszél, mert nem sokat igyekszik azon, hogy
-foglalkozzanak vele, ugyanennél az oknál fogva csak hasznavehető
-dolgokat mond; különben mi indítaná arra, hogy beszéljen? Emil
-sokkal képzettebb, semhogy fecsegő lehessen. A sok fecsegés vagy
-abból a vágyból ered, hogy elmésnek tartsák, a miről alább fogok
-szólani, vagy abból, hogy túlságos fontosságot tulajdonít
-apró-cseprő dolgoknak, a melyekről ostoba módon azt hiszszük, hogy
-mások ép oly fontosságot tulajdonítanak nekik, mint mi. A ki elég
-sok dolgot ismer arra, hogy mindegyiknek megadja a maga értékét,
-sohasem beszél nagyon sokat, mert meg tudja becsülni a figyelmet,
-melyet feléje fordítanak és a beszéde iránt nyilvánvaló érdeklődést
-is. Azok az emberek, a kik keveset tudnak, rendszerint sokat
-beszélnek és azok az emberek, a kik sokat tudnak, keveset
-beszélnek. Könnyen megérthető, hogy a tudatlan ember fontosnak tart
-mindent, a mit tud és megmondja az egész világnak. A tartalmas
-ember ellenben nem tárja fel olyan egy könnyen a készletét;
-túlságos sok beszélni valója is lenne és még többet lát, a mit
-utána mondani kellene, tehát hallgat.</p>
-<p>Emil egyáltalán nem ütközik bele mások magaviseletébe, sőt
-könnyű szerrel igazodik hozzá, nem azért, hogy tájékozottnak tünjék
-fel a szokásokban, sem hogy az udvarias ember modorában
-tetszelegjen magának, hanem ellenkezőleg, mert attól tart, hogy
-feltünővé válik, hogy kikerülje az észrevétetést és sohasem érzi
-jobban magát, mint mikor nem törődnek vele.</p>
-<p>Ámbár a világban való belépésekor egyáltalán nem ismeri ennek
-szokásait, azért nem félénk és gyáva; ha félrehúzódik, nem
-zavarában teszi, hanem azért, mert hogy jól láthasson az ember,
-ahhoz az kell, hogy ne lássák, mert az nem sokat nyugtalanítja,
-hogy mit gondolnak felőle és cseppet sem fél a nevetségessé
-válástól. Ettől van, hogy mindig nyugodt és hidegvérű lévén, nem
-zavartatja magát az álszégyentől. Akár nézik, akár nem, mindig tőle
-telhető legjobban teszi, a mit tesz és mivel sohasem távolodik el
-<span class="pagenum"><a name="Page_485" id=
-"Page_485">-485-</a></span> önmagától, hogy jól megfigyelhesse a
-többieket, olyan könnyedséggel fogja fel szokásaikat, a milyennel
-nem birhatnak a közvélemény rabszolgái. Azt lehet mondani, hogy
-épen azért fogja fel hamarabb a világ szokásait, mert nem sokat
-törődik velük.</p>
-<p>Mindazáltal ne tévesztessétek meg magatokat magatartása dolgában
-és ne hasonlítsátok össze fiatal urficskáitokéhoz. Határozott, de
-nem önelégült, modora fesztelen, de nem megvető, a szemtelen modor
-csak a rabszolgákhoz illik, a függetlenségben nincs semmi
-affektált. Sohasem láttam, hogy olyan ember, a kinek lelkében
-büszkeség volt, kimutatta volna magatartásával; ez az affektáczió
-inkább illik a silány és hiú lelkekhez, a kik csak ezzel tudnak
-imponálni. Azt olvastam egy könyvben,<a name="FNanchor_117" id=
-"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class=
-"fnanchor">117)</a> hogy egy nap egy idegen lépett be a híres
-Marcel táncztermébe; ez kérdezte, hogy mely országból való. «Angol
-vagyok – felelt az idegen.» Angol! válaszolt a tánczos; ön arról a
-szigetről való, a hol a polgároknak részük van a közigazgatásban és
-részesei a souverain hatalomnak?<a name="FNanchor_118" id=
-"FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class=
-"fnanchor">118)</a> Nem, uram, ez a lehajtott homlok, ez a félénk
-tekintet, ez a bizonytalan járás csak egy választófejedelem
-czímekkel ellátott rabszolgáját árulja el nekem.</p>
-<p>Nem tudom, ez az ítélet nagy ismeretére vall-e az igazi
-viszonynak, a mely egy ember jelleme és külseje között van. A magam
-részéről, a kinek nincs szerencsém, hogy tánczmester lehessek, épen
-az ellenkezőjét gondoltam volna. Ezt mondtam volna: «Ez az angol
-nem udvari ember; sohasem hallottam, hogy az udvari embereknek
-lehajlott homlokuk és bizonytalan járásuk van; az az ember, a ki
-félénk a tánczteremben, lehet hogy nem félénk az alsóházban.»
-<span class="pagenum"><a name="Page_486" id=
-"Page_486">-486-</a></span> Ez a Marcel úr bizonyára megannyi
-rómainak tarthatta honfitársait.</p>
-<p>Mikor az ember szeret, szerettetni akar. Emil szereti az
-embereket, tehát tetszeni akar nekik. Még inkább akar tetszésre
-találni a nőknél; kora, erkölcsei, czélja, minden egyesül arra,
-hogy táplálja benne ezt a kívánságot. Azt mondom, az erkölcsei,
-mert ezek nagyban közreműködnek erre; azok az emberek, a kiknek
-vannak erkölcsei, a nők igazi imádói. Nincs meg neki, mint a
-többieknek, a gálánskodás tudom is én miféle szójárása, de sokkal
-igazabb, gyöngédebb és szívből fakadó a buzgósága. Egy fiatal nő
-társaságában százezer kicsapongó közt is megismernék egy erkölcsös
-és önmagán uralkodni tudó embert. Itéljétek meg, mi lehet Emil
-egészen friss temperamentumával és annyi sok okával, hogy
-ellentálljon neki! A nők közelében, azt hiszem, néha félénk és
-elfogult lesz, de ez a zavar bizonyára nem lesz nekik kedvük ellen
-való és a kevésbbé kikapósak is csak gyakran fogják megtalálni a
-módját, hogy élvezzék és fokozzák ezt a zavart. Egyébiránt a
-buzgalma észrevehetőleg meg fogja változtatni nyilvánulása módjait
-az illetők társadalmi helyzete szerint. Szerényebb és
-tiszteletteljesebb lesz az asszonyok iránt, élénkebb és gyöngédebb
-a férjhez adó lányok iránt. Nem veszti el szeme elől kutatásai
-czélját és mindig az iránt mutat több figyelmet, a ki őt ezekre
-emlékezteti.</p>
-<p>Senki sem lesz pontosabb minden a természet rendjére alapuló
-dologban, sőt a társadalom jó rendje dolgában is, de az előbbieknek
-mindig előnyt ad a többiek felett és jobban fog tisztelni egy
-magánál idősebb magánembert, mint egy vele egykorú tisztviselőt.
-Rendszerint a legfiatalabbak egyike lévén azokban a társaságokban,
-a melyekben megfordul, mindig egyike lesz a legszerényebbeknek, nem
-azért a hiúságért, hogy alázatosnak tünjék fel, hanem természetes
-és az észre alapított érzésből. Nem lesz meg benne egy fiatal
-piperkőcz koraérett élnitudása, a ki hogy mulattassa a társaságot,
-hangosabban beszél, mint a bölcsek és szavába vág az öregeknek; nem
-fog igazat adni annak a feleletnek, melyet egy öreg nemes XV.
-Lajosnak <span class="pagenum"><a name="Page_487" id=
-"Page_487">-487-</a></span> adott, a ki azt kérdezte tőle, a saját
-korát vagy a mostanit becsüli-e többre: <i>Felség, én az öregek
-tiszteletében töltöttem ifjukoromat, most meg öreg koromat a
-gyermekek tiszteletében kell követnem.</i></p>
-<p>Gyöngéd és érzékeny lévén a szíve, de nem becsülve semmire a
-közvélemény értékeléseit, bár szeret tetszeni a többieknek, nem
-sokat törődik vele, hogy mennyire becsülik meg. Ebből az
-következik, hogy szivélyesebb lesz, mint udvarias, hogy sohasem
-lesz kényeskedő, sem pompázó a modora és hogy jobban meghatja egy
-gyöngédség, mint ezer dicshimnusz. Ugyanezen okoknál fogva nem
-fogja elhanyagolni sem modorát, sem magatartását, lehet hogy egy
-kis választékosság is lesz öltözékében, nem azért, hogy ízléses
-embernek tünjék fel, hanem hogy külsejét kellemesebbé tegye; nem
-fog az arany kerethez folyamodni és a gazdagság czégére nem fogja
-elékteleníteni öltözékét.</p>
-<p>Látni, hogy mindez nem követeli meg tőlem a szabályok tömegét és
-csak első nevelésének eredménye. Nagy titkot csinálnak előttünk a
-társasági szokásokból, mintha abban a korban, mikor az ember ezeket
-a szokásokat elsajátítja, nem tanulná meg természetszerűen és
-mintha nem a becsületes szívben kellene keresni az embernek első
-törvényeit. Az igazi udvariasság abban áll, hogy jóindulatot
-mutatunk az emberek iránt; fáradság nélkül nyilvánul annál, a kiben
-megvan; a kiben nincs meg, az kénytelen mesterkéltté tenni
-megjelenését.</p>
-<p>«A szokásszerű udvariasság legszerencsétlenebb következményeinek
-egyike, hogy megtanít arra, hogy mellőzzük az erényeket, melyeket
-utánoz. Oltsák belénk a neveléssel az emberségességet és a
-jótékonyságot s akkor meglesz bennünk az udvariasság vagy pedig nem
-lesz rá szükségünk.</p>
-<p>«Ha nincs meg bennünk az az udvariasság, a mely a kedves
-modorban nyilvánul, meglesz az, a mely a jóravaló embert és a
-polgárt jellemzi; nem lesz szükségünk a hamissághoz folyamodni.</p>
-<p>«A helyett, hogy mesterkéltek lennénk, elég a tetszésre, ha jók
-vagyunk, a helyett, hogy hamisak legyünk mások gyöngeségeinek
-legyezgetésében, elég, ha engedékenyek vagyunk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_488" id="Page_488">-488-</a></span></p>
-<p>«Azok, a kikkel szemben így járunk el, nem lesznek sem gőgösek,
-sem romlottak, csak hálásak lesznek és mind jobban azokká
-válnak.»<a name="FNanchor_119" id="FNanchor_119"></a><a href=
-"#Footnote_119" class="fnanchor">119)</a></p>
-<p>Nekem úgy tetszik, ha van olyan nevelés, a mely elő tudja idézni
-az udvariasságnak azt a fajtáját, melyet Duclos kiván, ez az, a
-melynek tényét itt megállapította. Mindazáltal megengedem, hogy ily
-eltérő nézetekkel Emil nem lesz olyan, mint mindenki és Isten óvja
-meg tőle, hogy valaha is olyan legyen! De a miben el fog térni a
-többiektől, abban nem lesz se mogorva, sem nevetséges; a különbség
-észrevehető lesz a nélkül, hogy kellemetlen volna. Emil, ha úgy
-tetszik, szeretetreméltó idegen lesz. Előre is meg fogják bocsátani
-különösségeit s ezt mondják róla: <i>Majd ki fog formálódni.</i>
-Később egészen hozzászoknak modorához és látva, hogy nem változtat
-rajta, meg fogják neki bocsátani s azt mondják: <i>hát ilyen
-ő</i>.</p>
-<p>Nem fogják ünnepelni, mint valami szeretetreméltó embert, hanem
-szeretni fogják, nem is tudni, miért; senki sem fogja dicsőíteni
-szellemességét, de szívesen fogják biróvá tenni a szellemes emberek
-közt; az ő szelleme szabatos és korlátok közt mozgó lesz, helyes
-lesz az érzéke és egészséges az ítélete. Sohasem szalad az új
-eszmék után, tehát nem akarja a szellemest játszani. Megérttettem
-vele, hogy az embereknek üdvös és igazán hasznos eszmék azok
-voltak, a melyeket leghamarább ismertek, hogy minden időben ezek
-adják meg a természet igazi kötelékeit és hogy a rendes mértéket
-felülmuló szellemeknek, hogy fel tudjanak tünni, csak az emberi
-nemre veszedelmes és gyászos eszmék maradnak. Az önmaga
-csodáltatásának ez a módja nem igen hatja meg; tudja, hol kell
-megtalálnia élete boldogságát és mennyiben járulhat hozzá mások
-boldogságához. Ismereteinek köre nem terjed tovább, mint arra, a mi
-hasznos. Utja szűk és jól megszabott, nem lévén kisértésben, hogy
-kilépjen belőle, összeelegyedve marad azokkal, a kik járnak rajta,
-nem akar sem eltévedni, sem ragyogni. Emil egészséges érzékű ember
-és nem is akar más lenni; <span class="pagenum"><a name="Page_489"
-id="Page_489">-489-</a></span> hiába akarják ezzel a czímmel
-gúnyolni, mindig megtisztelve érzi magát általa.</p>
-<p>Ámbár a tetszés vágya nem hagyja tökéletesen közönbösnek mások
-véleménye iránt, ebből a véleményből csak azt fogja fel, a mi
-közvetlenül az ő személyére vonatkozik, a nélkül, hogy törődnék az
-önkényes értékelésekkel, melyeknek nincs más törvénye, mint a divat
-és az előítéletek. Büszke lesz arra, hogy jól csinálta, a mit
-csinált, még arra is, hogy jobban akarja csinálni, mint mások; a
-versenyfutásban a leggyorsabb, a birkózásban a legerősebb, a
-munkában a legtalpraesettebb, az ügyességet kivánó játékokban a
-legügyesebb akar lenni, de nem fogja keresni azokat az előnyöket, a
-melyek nem önmaguktól nyilvánvalók és a melyeket mások itéletének
-kell megállapítania, mint pl. hogy több szellem van benne, mint
-másban, hogy jobban beszél, tudósabb stb. Még kevesebbet fog
-tartani azokra, melyek egyáltalán nem tartoznak az ember
-személyére, mint pl. hogy előkelőbb származású, hogy gazdagabbnak
-tartják, nagyobb a hitele, a tekintélye, hogy nagyobb pompával
-tüntetik fel.</p>
-<p>Mivel az embereket azért szereli, mert felebarátai, mindenek
-felett szeretni fogja azokat, a kik leginkább hasonlítanak hozzá,
-mert jónak érzi önmagát és ezt a hasonlóságot az ízlésnek az
-erkölcsi dolgokban való azonossága szerint ítéli meg, mindenben, a
-mi a jó jellemre tartozik, szivesen fogadja a helyeslést. Nem fogja
-pontosan ezt mondani magában: «Örülök, mert helyeselnek», – hanem
-ezt: «Örülök, hogy helyeslik, a mi jót tettem, örülök, mert az
-emberek, a kik engem megtisztelnek, önmagukat tisztelik meg; a míg
-ilyen okosan ítélnek, addig szép dolog bírni a helyeslésüket».</p>
-<p>Erkölcseik révén tanulmányozza az embereket a társaságban, mint
-a hogy azelőtt szenvedélyeik révén tanulmányozta őket a
-történelemben s ezért gyakran lesz módja elmélkedni azon, a mi
-hízeleg az emberi szivnek, vagy a mi bántja. Igy filozofál az ízlés
-elveiről és ez az a tanulmány, a mely neki való ebben a korban.</p>
-<p>Mennél messzebbre megyünk az ízlés keresésében, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_490" id="Page_490">-490-</a></span> annál
-jobban eltévedünk; az ízlés nem egyéb, mint a képesség arra, hogy
-ítéljünk arról, a mi tetszik vagy nem tetszik az emberek
-többségének. Ha ezen túlmégy, nem tudod többé, hogy mi az ízlés.
-Ebből nem következik az, hogy több az ízléses ember, mint az
-ízléstelen, mert bár az emberek többsége egészségesen ítél minden
-tárgyról, kevés az olyan ember, a ki úgy ítél mindenről, mint ez a
-többség és ámbár a legáltalánosabb ízlések megegyezése teszi a jó
-ízlést, kevés az ízléses ember, ép úgy, mint a hogy kevés a szép
-ember, ámbár a legáltalánosabban előforduló vonások egyesülése
-teszi a szépséget.</p>
-<p>Meg kell jegyezni, hogy itt nem arról van szó, a mit azért
-szeretünk, mert hasznos, sem arról, a mit gyűlölünk, mert ártalmas
-ránk nézve. Az ízlés csak közönbös, vagy legfeljebb a szánakozás
-szempontjából érdekkel biró dolgokra vonatkozik, nem pedig azokra,
-melyek szükségleteinkre vonatkoznak; hogy ezekről ítéljünk, ahhoz
-nincs szükség ízlésre, elég maga az étvágy is. Ez teszi oly
-nehezekké és úgy látszik oly önkényesekké is a tisztán ízlésbeli
-ítéleteket, mert az ösztönön kívül, a mely meghatározza, nem látni
-az ítéletek okát. Meg kell továbbá különböztetni az ízlésbeli
-törvényeket az erkölcsi dolgokban és a fizikai dolgokban. Ezekben
-az ízlés elvei teljesen megmagyarázhatatlanoknak tünnek fel. De
-fontos dolog megállapítani, hogy mindenbe, a mi utánzás dolga,
-belevegyül valami erkölcsi;<a name="FNanchor_120" id=
-"FNanchor_120"></a><a href="#Footnote_120" class=
-"fnanchor">120)</a> így lehet megmagyarázni azokat a szépségeket,
-melyek fizikaiaknak tünnek fel és a melyek nem igazán azok. Ehhez
-hozzátennék, hogy az ízlésnek megvannak a helyi szabályai, melyek
-ezerféle tekintetben függővé teszik az éghajlattól, az
-erkölcsöktől, a kormányformától, az intézményektől; hogy továbbá
-vannak, melyek az életkortól, a nemtől, a jellemtől függenek és
-hogy ebben az értelemben nem kell vitatkozni az ízlésekről.</p>
-<p>Az ízlés természetes tulajdonsága minden embernek, de nincs meg
-mindenikben egyforma mértékben, nem fejlődik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_491" id="Page_491">-491-</a></span> ki
-mindenkiben egyforma fokban és mindenkiben alá van vetve különböző
-okokból eredő változásoknak. Az ízlés mértéke, melylyel bírhat az
-ember, attól az érzékenységtől függ, melyet az ember szerzett,
-kulturája és formája pedig azoktól a társaságoktól függ, melyekben
-az ember élt. Először is nagyszámú társaságban kell élni, hogy sok
-összehasonlítást tehessen az ember. Másodszor szükség van
-szórakoztató és tétlen társaságra, mert a tevékenyekben nem az
-élvezet a szabály, hanem az érdek. Harmadszor pedig olyan
-társaságokra van szükség, melyekben az egyenlőtlenség nem túlságos
-nagy, a hol a közvélemény zsarnoksága mérsékelt és a hol inkább a
-gyönyör uralkodik, mint a hiúság; mert az ellenkező esetben a divat
-elfojtja az ízlést és többé nem azt keresik, a mi tetszik, hanem a
-mi feltünő.</p>
-<p>Az utóbbi esetben már nem igaz, hogy a többség ízlése az igazi
-jó ízlés. Miért? Mert a tárgya változik. Akkor a tömegnek nincs már
-saját ítélete, már csak azok után ítél, a kiket önmagánál
-hozzáértőbbeknek hisz, nem azt helyesli, a mi jó, hanem a mit azok
-helyeselnek. Minden időben gondoskodjatok róla, hogy minden
-embernek meglegyen a saját véleménye s a mi aztán önmagában nézve a
-legkellemesebb, az nyeri el a szavazatok többségét.</p>
-<p>Az emberek munkáikban csak utánzás által csinálnak szépet. Az
-ízlés minden igazi mintája a természetben van. Mennél jobban
-eltávolodunk a mestertől, annál jobban eltorzulnak a képeink. Aztán
-mintáinkat azokról a dolgokról veszszük, a melyeket szeretünk; a
-képzelt szép pedig, alá levén vetve a szeszélynek és a
-tekintélynek, nem egyéb, mint a mi tetszik azoknak, a kik vezetnek
-minket.</p>
-<p>A művészek, a nagyurak, a gazdagok azok, a kik vezetnek minket,
-őket pedig érdekük vagy hiúságuk vezeti. Egy részük azért, hogy
-fitogtassák gazdagságukat, más részük azért, hogy hasznot húzzanak
-belőle, versenyezve keresik a pazarlás új meg új eszközét. Ezáltal
-a nagy fényűzés elfoglalja uralmát és megszeretteti azt, a mi nehéz
-és költséges, akkor az állítólagos szép nem hogy utánozná a
-természetet, csak azzal szép, hogy ellenkezik vele. Mindenütt hamis
-az ízlés, a hol tékozló. <span class="pagenum"><a name="Page_492"
-id="Page_492">-492-</a></span></p>
-<p>Különösen a két nem érintkezésében nyeri jó vagy rossz formáját
-az ízlés; művelése szükségszerű eredménye e társaság czéljának. De
-ha az élvezés könnyűsége meggyöngíti a tetszés vágyál, az ízlésnek
-el kell fajulnia s azt hiszem, ez egy másik oka, és pedig a
-legérthetőbbek egyike, hogy miért függ a jó ízlés a jó
-erkölcsöktől.</p>
-<p>Kérjetek tanácsot a nők ízlésétől a fizikai dolgokban és
-azokban, a melyek az érzékek ítéletétől függnek s a férfiakétól az
-erkölcsi dolgokban, s azokban, a melyek inkább az értelemtől
-függnek. Ha az asszonyok azok lennének, a miknek lenniök kellene,
-az illetékességük körébe eső dolgokra szorítkoznának és mindig jól
-ítélnének, de mióta az irodalom biráiul tolakodtak fel, mióta arra
-adták magukat, hogy ítéljenek a könyvekről és minden áron könyveket
-írjanak, azóta nem értenek többé semmihez. Azok az írók, a kik a
-tudós nőktől kérnek tanácsot műveikre nézve, mindig biztosak benne,
-hogy rossz tanácsokat kapnak; a piperkőczök, a kik öltözékükre
-nézve kérnek tanácsot, mindig nevetségesen vannak öltözve.
-Nemsokára alkalmam lesz szólni a női nem igazi tehetségeiről, ezek
-művelése módjáról és azokról a dolgokról, melyekre vonatkozólag
-döntéseit meg kell hallgatni.</p>
-<p>Ezek azok az elemi megfontolások, melyeket elvekül állítanék
-fel, mikor Emillel olyan tárgyról okoskodom, a mely abban a
-helyzetben, a melyben van és abban a kutatásban, melylyel el van
-foglalva, épen nem közönbös. És kire nézve lehetne közönbös? Annak
-az ismerete, a mi lehet kellemes vagy kellemetlen az embereknek,
-nemcsak annak szükséges, a kinek szüksége van rájuk, hanem annak
-is, a ki hasznukra akar lenni; fontos, hogy tessék nekik, hogy
-szolgálhasson nekik, az írás művészete pedig épen nem haszontalan
-tanulmány, ha arra használjuk fel, hogy meghallgattassuk az
-igazságot.</p>
-<p>Ha abból a czélból, hogy műveljem tanítványom ízlését,
-választanom kellene azok közt az országok közt, melyekben ez a
-művelés még ezután fog megszületni és azok közt, a melyekben már
-elfajzott, a retrográd irányt követném; az utóbbiakban kezdeném az
-útját és az előbbiekben fejezném <span class="pagenum"><a name=
-"Page_493" id="Page_493">-493-</a></span> be. Ennek a
-választásomnak oka az, hogy az ízlés elfajzik a szerfölötti
-kényességtől, a mely érzékenynyé tesz olyan dolgok iránt, melyeket
-az emberek tömege nem vesz észre; ez a kényesség a vitatkozó
-szellemére vezet, mert mennél szubtilisabbá teszszük a tárgyakat,
-annál jobban sokszorozódnak; ez a szubtilitás az érzéket kényesebbé
-és kevésbbé egységessé teszi. Ekkor annyi ízlés alakul ki, a hány a
-fej. Az arról való vitákban, hogy melyik az előbbre való, a
-filozófia és a felvilágosodás kitágul és így tanul meg az ember
-gondolkozni. Finom megfigyeléseket csak nagyon széles körű emberek
-tehetnek, mert ezek a megfigyelések az összes többiek után ötlenek
-fel és a nagyszámú társaságokhoz kevéssé hozzászokott emberek
-kimerítik figyelmüket a nagy vonásokkal. Nincs talán hely a művelt
-világon, a hol az általános ízlés rosszabb volna, mint Párisban.
-Mindazáltal ebben a fővárosban művelődik ki a jó ízlés és kevés
-becsben álló könyv jelenik meg Európában, a melynek szerzője ne
-járt volna a maga kiművelése czéljából Párisban. A kik azt hiszik,
-hogy elég olvasni a könyveket, melyek itt készülnek, azok tévednek;
-sokkal többet lehet tanulni az írókkal való társalgásból, mint
-könyveikből, pedig nem is az írók azok, a kiktől a legtöbbet lehet
-tanulni. A társaságok szelleme fejleszti ki a gondolkozó főt és oly
-messzire viszi a látást, a menynyire csak mehet. Ha van benned a
-lángésznek egy szikrája, tölts egy évet Párisban, csakhamar
-kifejlődik belőled mindaz, a mivé lehetsz vagy pedig sohasem lesz
-belőled semmi.</p>
-<p>Meg lehet tanulni gondolkozni azokon a helyeken is, a hol a
-rossz ízlés uralkodik, csak nem szabad úgy gondolkozni, mint azok,
-a kiknek ilyen rossz az ízlésük; ezt pedig nehéz dolog elkerülni,
-ha az ember nagyon sokáig maradt velük. Segítségükkel
-tökéletesíteni kell az itélés eszközét, kikerülve annak oly módon
-való használatát, mint ők. Óvakodnék tőle, hogy odáig műveljem Emil
-ítéletét, hogy egészen megváltozzék és mikor elég finom lesz az
-érzéke, hogy érezze és összehasonlítsa az emberek különböző
-ízlését, az övét egyszerűbb tárgyakra irányítanám.</p>
-<p>Még tovább is mennék, hogy megtartsam tiszta és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_494" id="Page_494">-494-</a></span>
-egészséges ízlését. A szórakozások tömkelegében is tudnék vele
-hasznos társalgásokat kezdeni és ezeket mindig olyan dolgokra
-irányítva, melyek tetszenek, gondom lenne rá, hogy ezeket ép oly
-mulatságosakká tegyem rá nézve, mint tanulságosakká. Ez az olvasás
-és a kellemes könyvek ideje, ez az ideje annak, hogy megtanítsam
-elemezni egy beszédet és fogékonynyá tegyem az ékesszólás és a
-nyelv minden szépsége iránt Nem sokat ér megtanulni magukat a
-nyelveket, ezek tudása nem olyan fontos, mint a hogy hiszik, hanem
-a nyelvek tanulása vezet az általános grammatika ismeretére. Azért
-kell megtanulnunk latinul, hogy jól tudhassunk francziául, a két
-nyelvet tanulmányoznunk kell és összehasonlítanunk egymással, hogy
-meglássuk a beszélés művészetének szabályait.</p>
-<p>Van ezenkívül az ízlésnek bizonyos egyszerűsége, a mely a szívre
-hat és a mely csak a régiek irásaiban található fel. Az
-ékesszólásban, a költészetben, az irodalom minden fajában meg fogja
-őket találni, nem különben a történelemben is, tartalomilag bővekül
-és ítéletben józanokul. A mi íróink ellenkezőleg keveset mondanak
-és sokat beszélnek. Nem az a módja a mi ítéletünk művelésének, hogy
-a magukét mindig törvényül szabják elénk. A kétféle ízlés
-különbsége érezhető minden emlékükben, még a sirokon is. A mi
-sirjaink el vannak halmozva dicsbeszédekkel, a régiekén tényeket
-lehetett olvasni.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0"><i>Sta, viator; heroem
-calcas.</i><br /></span></div>
-</div>
-<p>Ha ezt a sírfeliratot egy ókori emléken találtam volna, akkor is
-azonnal kitaláltam volna, hogy korunkból való, mert nálunk semmi
-sem gyakrabbi, mint a hősök, holott az ókoriaknál ritkábbak voltak.
-A helyett, hogy azt mondták volna valakiről, hogy hős, azt mondták
-volna meg, a mit tett, hogy hős legyen. Ennek a hősnek sírfeliratát
-hasonlítsuk össze az elpuhult Sardanapaléval:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Én építettem Tarsust és
-Anchialét egy nap alatt és most halott vagyok.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Melyik mond többet véleményetek szerint? A mi lapidáris
-<span class="pagenum"><a name="Page_495" id=
-"Page_495">-495-</a></span> stílusunk a maga dagályával csak arra
-jó, hogy felfújja a törpéket. A régiek olyanoknak mutatták volna az
-embereket, a milyenek és látni lehetett, hogy emberek. Xenophon,
-mikor dicsőité néhány árulás által elesett vitéz emlékét a tízezrek
-visszavonulásában, ezt mondja: <i>Harczban és barátságban
-feddhetetlenül haltak meg.</i> Ez az egész, de gondoljátok meg,
-ebben az oly rövid és egyszerű beszédben mennyire tele lehetett az
-író szíve. Szerencsétlen, a ki ezt nem találja elragadónak.</p>
-<p>Thermopylaeban egy márványba vésve ezeket a szavakat lehetett
-olvasni:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Vándor, mondd meg Spártának,
-hogy sokan fekszünk itt, engedelmeskedve szent
-törvényeinek.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Mindjárt meglátni, hogy nem a Feliratok Akadémiája szövegezte
-ezt.</p>
-<p>Csalódnám, ha növendékem, a ki oly csekély értéket tulajdonít a
-szavaknak, nem fordítaná figyelmét első sorban ezekre a
-különbségekre és ha ezek nem volnának befolyással olvasmányainak
-megválasztására. Elragadtatva Demosthenes férfias ékesszólásától,
-ezt fogja mondani: Ez aztán a szónok! De ha Cicerót olvassa, ezt
-fogja mondani: Ez csak ügyvéd.</p>
-<p>Általában véve Emilnek több kedve fog telni a régiek könyveiben,
-mint a mieinkben, már csak azért is, mert az elsők lévén, a régiek
-vannak a legközelebb a természethez és mert az ő lángelméjük inkább
-a sajátjuk. Mondhat akármit La Motte és Terrason abbé, nincs igazi
-észszerű haladás az emberi nemben, mert mindent, a mit az egyik
-oldalon nyerünk, elveszítünk a másik oldalon, mert minden szellem
-mindig ugyanarról a pontról indul ki és mert mind az az idő, a mit
-arra fordítunk, hogy tudjuk, mit gondoltak mások, el lévén veszve a
-magunk eszével való gondolkodás megtanulására nézve, több a
-megszerzett ismeretünk és kevesebb a szellemi erőnk. Szellemünk, ép
-úgy mint korunk, arra van begyakorolva, hogy mindent eszközökkel
-csináljon és semmit önmaga által. Fontenelle azt mondta, hogy
-mindez a vita a régiekről és a modernekről arra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_496" id="Page_496">-496-</a></span>
-zsugorodik össze, hogy tudjuk, a régi fák nagyobbak voltak-e, mint
-a maiak. Ha a földmívelés megváltozott volna ez a kérdés nem volna
-jogosulatlan.</p>
-<p>Miután így eljuttattam Emilt a tiszta irodalom forrásaihoz,
-megmutatom neki a modern kompilátorok víztartóiban levő
-leöntéseket; ujságokat, fordításokat, szótárakat. Egy
-szempillantást vet mindenre, aztán abbahagyja, hogy soha vissza ne
-térjen hozzá. Hogy mulattassam, meghallgattatom vele az akadémiák
-fecsegését is és megfigyeltetem vele, hogy mindegyik azok közül, a
-kikből ezek az akadémiák állnak, mindig többet ér egyedül, mint a
-testületben; ebből magától le fogja vonni a következtetést
-mindezekre a szép intézményekre vonatkozólag.</p>
-<p>Elvezetem a látványosságokba nem azért, hogy az erkölcsöket,
-hanem hogy az ízlést tanulmányozza, mert ízlés különösképen itt
-nyilatkozik meg azok számára, a kik tudnak gondolkozni. Ne törődj
-az életszabályokkal és erkölcscsel, mondom neki, nem itt kell
-azokat tanúlni. A színház nem az igazság számára való, hanem arra,
-hogy kedvében járjon az embereknek és mulattassa őket; nincs az az
-iskola, a hol oly jól meg lehetne tanulni az embereknek való
-tetszést és az emberi szív érdeklődésének fölkeltését. A színház
-tanulmányozása a költészet tanulmányozására vezet, pontosan ugyanaz
-a czéljuk. Mily szikrája lobban fel benne az ízlésnek, mily
-élvezettel fog a költők nyelvével, a göröggel, a latinnal, az
-olaszszal foglalkozni! Ezek a tanulmányok rá nézve kényszer nélküli
-mulatságok lesznek s csak annál nagyobb hasznára válnak;
-gyönyörteljesek lesznek neki abban a korban és olyan körülmények
-között, a mikor a szív oly elbűvölten érdeklődik a szépségnek
-minden fajtája iránt, a mely arra való, hogy meghassa. Képzeljétek
-el egy felől az én Emilemet, másfelől egy kollegiumi suhanczot, a
-mint az Aeneis negyedik könyvét, vagy Tibullust vagy Plato
-Symposionját olvassa. Mily különbség! Hogy felindul az egyiknek a
-szive attól, a mi a másikra nem is hat! Oh, derék fiatalember,
-hagyd abba, szakítsd meg olvasásodat, nagyon is fel vagy indulva;
-én akarom ugyan, hogy a szerelem nyelve tessék neked, de azt nem,
-hogy félre vezessen, <span class="pagenum"><a name="Page_497" id=
-"Page_497">-497-</a></span> légy érzékeny ember, de bölcs ember is
-légy. Ha csak e kettő egyike vagy, akkor semmi se vagy. Egyébiránt
-akár viszi valamire, akár nem, a holt nyelvekben, a bölcsészetben,
-az nekem nem fontos. Azzal nem fog kevesebbet érni, ha nem tud is
-mindebből semmit és nem ezekről a haszontalanságokról van szó a
-nevelésében.</p>
-<p>Főczélom, a mikor a szépnek minden formájában való szeretetére
-tanítom, hogy erre irányítsam vonzalmait és ízlését, hogy
-megakadályozzam természetes hajlamainak elváltozását s hogy ne
-keresse egy napon a gazdagságában boldogságának eszközét, melyet
-önmagához közelebb kell megtalálnia. Mondtam különben, hogy az
-ízlés nem egyéb, mint az apró dolgokkal való bánni tudás és ez
-nagyon igaz, de miután az apró dolgok szövevényétől függ az élet
-kellemessége, az ilyen gondoskodás egyáltalán nem közömbös, mert
-általa tanuljuk meg az életet betölteni azokkal a javakkal, melyek
-birtokunkban vannak, abban a teljes értékben, a melylyel ránk nézve
-bírhatnak. Nem az erkölcsi javakat értem itten, melyek a lélek
-helyes alkatától függnek, hanem azokat, a melyek az érzékiség, a
-valódi gyönyör dolgai, leszámítva a közvélemény előitéleteit.</p>
-<p>Engedjék meg, eszmémnek jobb kifejtése kedvéért, hogy elhagyjam
-egy pillanatra Emilt, kinek tiszta és egészséges szive nem
-szolgálhat szabályul senkinek és önmagamban egy érthetőbb példát
-keressek, az olvasó erkölcseihez közelebb állót.</p>
-<p>Vannak helyzetek, melyek olybá tünnek fel, mintha
-megváltoztatnák a természetet és új formába öntik, már akár jobba,
-akár rosszabba, az embereket, a kik ezeket a helyzeteket
-elfoglalják. A poltron vitézzé lesz, ha belép a navarrai ezredbe.
-Nemcsak a katonaságnál szerezheti meg a testületi szellemet és
-ennek nem csupán jó hatása érezteti magát. Százszor gondoltam arra
-borzalommal, hogy ha elég szerencsétlen lettem volna egy olyan
-hivatalt betölteni, a milyenre gondolok, egy bizonyos országban,
-akkor csaknem elkerülhetetlenül zsarnokká, vérszopóvá, a nép
-megrontójává, a fejedelmek ártalmává, az emberiségnek, minden
-méltányosságnak, az erény minden fajtájának született ellenségévé
-váltam volna. <span class="pagenum"><a name="Page_498" id=
-"Page_498">-498-</a></span></p>
-<p>Ugyanígy, ha gazdag volnék, mindent megtettem volna, a mit kell,
-hogy azzá legyek; tehát szemtelen és aljas lennék, csak önmagam
-iránt érzékeny és kényes, mindenki más iránt kérlelhetetlen és
-durva, a csőcselék nyomorúságainak megvető szemlélője; mert csak
-csőcseléknek hívnám a szükölködőket, hogy elfelejthessem, hogy
-egykor magam is az ő osztályukhoz tartoztam. Végül gyönyöreim
-eszközévé tenném gazdagságomat, a melylyel kizárólagosan
-foglalkoznék és eddig a pontig olyan lennék, mint a többiek
-mind.</p>
-<p>De azt hiszem, abban nagyon különbözném a többiektől, hogy
-inkább érzéki és kéjvágyó volnék, mint gőgös és hiú és hogy sokkal
-inkább merülnék el az elpuhult fényűzésbe, mint a fitogtató
-fényűzésbe. Még kissé szégyelném is nagyon fitogtatni gazdagságomat
-és azt hinném, mindig látom az irigyet, a kit lesujt az én pompám,
-a mint fülébe zúgja szomszédainak: Itt a gazember, a ki fél, hogy
-felismerik, hogy az.</p>
-<p>A javaknak abból a végtelen áradatából, melyek a földet
-elhalmozzák, kikeresném azt, a mi nekem a legkellemesebb és a mit
-legjobban elsajátíthatnék. Ezért gazdagságom első felhasználása az
-volna, hogy szabad időt és szabadságot vásárolnék magamnak, a mihez
-hozzávenném az egészséget, ha ez pénzért kapható volna, de mivel ez
-csak mértékletesség árán kapható és mivel egészség nélkül nincs
-igazi élvezet az életben, csupa érzékiségből is mértékletes
-volnék.</p>
-<p>Mindig oly közel maradnék a természethez, a mennyire lehet, hogy
-hízelegjek az érzékeknek, melyeket tőle nyertem, biztos lévén
-benne, hogy mennél többet elegyit önmagából gyönyöreimbe, annál
-valódiabbaknak találnám azokat. Az utánzás tárgyainak
-kiválogatásában mindig a természetet venném mintának,
-kedvteléseimben neki adnám az előnyt, ízlésemben tőle kérnék mindig
-tanácsot, étkeimben mindig azokat választanám ki, melyeket ő készít
-el legjobban és a melyek a legkevesebb kézen mennek keresztül, míg
-asztalunkra jutnak. Óvakodnék a csalók hamisítványaitól és elébe
-mennék az élvezetnek. Együgyü és faragatlan inyenczségem nem
-gazdagítana meg egy vendéglőst, nem adna el nekem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_499" id="Page_499">-499-</a></span>
-aranyért mérget hal helyett, asztalom nem volna elborítva a
-nagyszerű piszok és messzeföldi dögök pompájával; saját
-fáradságomat pazarolnám érzékiségem kielégítésére, mert akkor ez a
-fáradság maga is élvezet és fokozza a várt gyönyört. Ha a világ
-végéről való étket akarnék megízlelni, Apicius módjára inkább
-elmennék megkeresni, mint hogy elhozassam ide, mert a
-legválasztékosabb étkek mindig híjával vannak egy fűszernek, a
-melyet nem hoznak velük és a melyet semmiféle szakács nem tud nekik
-megadni; azon éghajlat levegőjének, mely termette őket.</p>
-<p>Ugyanennél az oknál fogva nem utánoznám azokat, a kik csak ott
-érzik jól magukat, a hol nincsenek, mindig ellenmondásba hozzák az
-évszakokat az éghajlatokkal, a kik télen a nyarat keresik, a telet
-a nyárban, hideget keresnek Olaszországban, meleget az északon, nem
-gondolva arra, hogy mikor azt hiszik, hogy menekülnek az évszakok
-zordonsága elől, megtalálják azokon a helyeken, a hol az emberek
-nem tanultak meg védekezni ellene. Én helyben maradnék vagy az
-ellenkezőjét tenném, igyekeznék kiélvezni minden évszakból mindazt,
-a mi benne kellemes és minden éghajlatból, a mi különös sajátsága.
-Akkor olyan változatosságát nyerném az élvezeteknek és a
-szokásoknak, a melyek nem hasonlítanának egymáshoz és mindig a
-természetből folynának; a nyarat Nápolyban tölteném, a telet
-Szentpéterváron, hol az enyhe zefirt lehelve be, félig lefekve
-Tarentum hűs barlangjaiban, hol egy jégpalota ragyogásában, lihegve
-és elfáradva a bál fáradalmaitól.</p>
-<p>Asztalom készletében, lakásom díszében utánozni akarnám az
-évszakok változatosságát és mindegyiknek kiélvezném a gyönyöreit, a
-nélkül, hogy elébe nyúlnék az eljövendőknek. A természet rendjének
-ilyetén megzavarása fáradságos és nem épen ízléses, akarata
-ellenére ragadjuk el akkor termékeit, melyeket nem szívesen és
-áldástalanul ad és a melyeknek nem lévén sem finomsága, sem íze,
-nem tudják sem a gyomrot táplálni, sem az ínyt csiklandozni. Semmi
-sem ízetlenebb, mint a <i>primeurök</i>; egyik-másik párisi gazdag
-ember csak nagy költséggel éri el kemenczéivel és melegházaival,
-hogy az egész évben rossz főzelék és rossz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_500" id="Page_500">-500-</a></span>
-gyümölcs kerül az asztalára. Ha volna cseresznyém, a mikor fagy és
-illatos dinnyém tél közepén, mily élvezettel ízlelném, holott az
-inyem nem érzi szükségét, hogy megnedvesíttessék és felfrissüljön?
-A kánikula forróságában talán nagyon jól esnék a nehéz gesztenye?
-Vajjon többre becsülném-e, mikor a kemenczéből kikerül, a
-piszkénél, az epernél és frissitő gyümölcsöknél, melyeket minden
-vesződség nélkül kínál a föld? A ki január havában erőszakolt
-növényekkel, halvány és illattalan virágokkal halmozza el
-kandallóját, nem feldiszíti a telet, hanem eldíszteleníti a
-tavaszt, megfosztja magát az első ibolya megkeresésének, az első
-bimbó felkutatásának gyönyörétől, attól az örömben elragadtatott
-felkiáltástól: «Emberek, nem vagytok elhagyatva, a természet él
-még!»</p>
-<p>Hogy jól legyek kiszolgálva, kevés volna a szolgám; ezt már
-mondtam, de jó újra elmondani. A polgár több igazi szolgálatot kap
-egyetlen inasától, mint a herczeg a tíz léhütőtől, a kik
-körülveszik. Százszor gondoltam, hogy ha mellettem van asztalomon a
-poharam, abban a pillanatban ihatom, a mikor kedvem tartja, holott
-ha dúsan feldíszített asztalnál ülök, húsz hangnak kell kiáltania:
-«<i>italt!</i>» – míg szomjamat olthatom. Minden rosszul van téve,
-a mit más által tétet az ember, akárhogy rendezi is be. Nem
-küldenék a kereskedőkhöz, hanem magam mennék hozzájuk; azért
-mennék, hogy az embereim össze ne szűrjék a levet velük előttem,
-hogy jobban válaszszak és olcsóbban fizessek; azért mennék, hogy
-kellemes testgyakorlatot végezzek, hogy lássam kissé, mi történik a
-házamon kívül; ez felüdít és néha tanulságos is; végül azért
-mennék, hogy menjek, ez is mindig valami. Az unalom a túlságosan
-ülő életmódból keletkezik; ha az ember sokat jár, keveset
-unatkozik. A portás és az inas rossz tolmácsok, nem szeretném, ha
-mindig ezek az emberek volnának köztem és a világ között, zörgő
-kocsiban sem szeretnék mindig az emberek között járni, mintha attól
-félnék, hogy meg találnak szólítani. Annak az embernek a lovai, a
-ki a maga lábán szokott járni, mindig kéznél vannak, ha fáradtak
-vagy betegek, ő tudja legelőbb és nem fél attól, hogy odahaza kell
-maradnia ily ürügy alatt, a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_501" id="Page_501">-501-</a></span> mikor a kocsisa jó napot
-akar magának csinálni; útközben nem ejti kétségbe száz akadály, sem
-nem kell egy helyben maradnia, mikor repülni szeretne. Végül: ha
-senki sem szolgál ki bennünket oly jól, mint önmagunk, akkor akár
-ha hatalmasabbak vagyunk mint Nagy Sándor és gazdagabbak mint
-Krözus, csak olyan szolgálatokat kell másoktól elfogadnunk, a
-melyeket magunk nem tudunk elvégezni.</p>
-<p>Nem kivánnék palotát lakásul, mert ebben a palotában is csak egy
-szobában laknék, a közös helyiség mind senkié és személyzetem
-minden szobája ép oly idegen volna nekem, mint a szomszédomé. A
-keletiek, bár nagyon élvezetre vágyók, egyszerűen laknak és
-butorozkodnak. Az életet utazásnak tekintik, a házukat szállásnak.
-Ez az álláspont nem igen fog rajtunk, többi gazdagokon, a kik úgy
-rendezkedünk be, mintha örökké élnénk, nekem azonban más volna az
-álláspontom, a mely ugyanarra az eredményre vezetne. Az én
-szememben úgy tünnék fel, hogyha oly nagy készülettel rendezkedem
-be egy helyen, ez olyan volna, mintha száműzném magamat minden más
-helyről és úgyszólván bebörtönözném magamat palotámba. Elég szép
-palota a világ, nem minden a gazdagé-e, ha élvezni akarja? <i>Ubi
-bene, ibi patria</i>, ez az ő jelszava; az ő házi tűzhelye azok a
-helyek, a hol a pénz mindenre képes, az ő hazája mindenütt van, a
-hova pénzes szekrénye át tud jutni, mint a hogy Fülöp magáénak
-tekintett minden olyan várat, a melybe egy pénzzel megrakott öszvér
-bele tudott jutni.<a name="FNanchor_121" id=
-"FNanchor_121"></a><a href="#Footnote_121" class=
-"fnanchor">121)</a> Miért vegyem körül magamat falakkal és
-kapukkal, mintha sohasem akarnék belőlük kimenni? Ha járványos
-betegség, háború, lázadás elkerget egy helyről, megyek egy másikra
-és szállásom már előttem odaérkezett. Miért vesződjem vele, hogy
-magam csináljak magamnak szállást, holott építenek a számomra
-mindenütt a világon? Mikor az élet úgy sürget, mért készítsek
-magamnak annyira előre élvezeteket, melyeket már mától fogva
-megtalálhatok? Az ember nem szerezhet magának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_502" id="Page_502">-502-</a></span>
-kellemes sorsot, ha folytonosan ellentétbe helyezkedik önmagával.
-Így vetette szemére Empedokles az agrigentumiaknak, hogy úgy
-egymásra halmozzák az élvezeteket, mintha csak egy élni való napjuk
-volna és hogy úgy építenek, mintha sohasem kellene
-meghalniok.<a name="FNanchor_122" id="FNanchor_122"></a><a href=
-"#Footnote_122" class="fnanchor">122)</a></p>
-<p>Egyébiránt mire való nekem oly terjedelmes lakás, mikor olyan
-kevesem van, a mivel benépesíthetem és még kevesebbem, a mivel
-betölthetem? Butoraim egyszerűek, mint az ízlésem, nem volna sem
-képtáram, sem könyvtáram, különösen ha szeretnék utazni és értenék
-a képekhez, akkor tudnám, hogy az ilyen gyűjtemények sohasem
-teljesek és hogy annak hiánya, a mi nincs meg benne, több bánatot
-okoz, mintha semmije sem volna az embernek. Ebben a bőség teszi a
-nyomorúságot; nincs az a gyűjtő, a ki ezt ne érezte volna. Ha az
-ember ért hozzá, ne gyűjtsön: nincs az embernek mutogatni való
-gyűjteménye, ha hasznát tudja venni magamaga számára.</p>
-<p>A játék nem gazdag embernek való szórakozás, hanem foglalkozás
-nélküli emberek menedéke, holott nekem az élvezeteim sokkal több
-dolgot adnának, semhogy volna annyi elvesztegetni való időm.
-Egyáltalán nem játszom, magányos és szegény ember létemre,
-legfeljebb néha sakkot, pedig már ez is sok. Ha gazdag volnék, még
-kevesebbet játszanék és csakis kicsiny téttel, hogy se ne lássak
-elégedetleneket, sem magam az ne legyek. A játék érdeke a melynek a
-gazdagnál nincs indító oka, csakis rosszul berendezett szellemben
-válhatik szenvedélylyé. A nyereség, melyet a gazdag ember a
-játékban szerezhet, rá nézve mindig kevésbbé érezhető, mint a
-veszteség és mivel a mérsékelt játékok berendezése, a mely idő
-folyamán fölemészti a nyereséget, azt véleményezi, hogy általában
-véve inkább vesztességgel, mint nyereséggel végződnek, helyes
-okoskodás mellett nem lehet valami nagy élvezetet találni olyan
-szórakozásban, a melyben mindennemű koczkázat az ember ellen szól.
-A ki a szerencse kedvezésével táplálja hiúságát, keresheti ezt
-sokkal kecsegtetőbb alkalmakon és ezek a kedvezések <span class=
-"pagenum"><a name="Page_503" id="Page_503">-503-</a></span> nem
-nyilvánulnak kevésbbé a legkisebb játékban, mint a legnagyobban. A
-játék kedvelése a kapzsiság és az unalom gyümölcse csak üres
-szellemben és szívben ver gyökeret és én azt hiszem, bennem van
-elég érzés és ismeret arra, hogy ellehessek ilyen potlószer nélkül.
-Gondolkodó embereket ritkán látni, hogy valami nagy kedvüket
-találnák a játékban, a mely a gondolkodás szokását megzavarja vagy
-meddő kombinácziókra fordítja; a tudomány által előidézett hasznok
-egyike, talán az egyetlen is, hogy kissé tompítja ezt a szennyes
-szenvedélyt; inkább abban gyakorolják magukat, hogy bizonyítsák a
-játék hasznosságát, mint hogy ráadják magukat. Én a magam részéről
-a játékosok között küzdenék ellene és nagyobb élvezetem telnék
-benne, hogy gúnyolódjam rajtuk, mikor veszteni látom őket, minthogy
-elnyerjem a pénzüket.</p>
-<p>Ugyanaz lennék magánéletemben, mint a világgal való
-érintkezésemben. Azt akarnám, hogy a vagyonom mindenütt jóllétet
-terjeszszen és sohasem éreztessen egyenlőtlenséget. Az öltözék
-cziczomája ezerféle tekintetben kényelmetlen. Hogy megőrizzem az
-emberek közt minden lehető függetlenségemet, oly módon szeretnék
-öltözve lenni, hogy bármily rangú körben helyemen való lehessek és
-hogy ne tünjek fel egyikben sem; hogy affektálás nélkül, külsőm
-minden változtatása nélkül a nép közé való legyek a kurtakocsmában
-és beváljak Palais Royal társaságában is. Ezáltal jobban ura volnék
-magaviseletemnek és módomba ejteném mindig az összes társadalmi
-osztályok élvezeteit. Mondják, vannak nők, a kik bezárják ajtajukat
-himzett ruhaújjak előtt és csakis csipkébe öltözött embereket
-fogadnak; én tehát másutt tölteném az időmet; ha azonban ezek a nők
-fiatalok és csinosak, néha fölvehetném a csipkét is, hogy legalább
-az éjszakát náluk töltsem.</p>
-<p>Társaságom egyedüli köteléke a kölcsönös ragaszkodás, az ízlések
-egyezése, a jellemek megfelelő volta; mint ember adnám át magamat
-neki, nem mint gazdag és sohasem tűrném, hogy a varázsát
-megmérgezze az érdek. Ha bőségem meghagyna bennem valami
-humanitást, messzire kiterjeszteném szolgálataimat és
-jótéteményeimet, de társaságot szeretnék <span class=
-"pagenum"><a name="Page_504" id="Page_504">-504-</a></span> magam
-körül látni, nem pedig udvart, barátokat, nem pedig pártfogoltakat;
-nem patronusa lennék vendégeimnek, hanem házigazdája. A
-függetlenség és az egyenlőség meghagyná összeköttetéseimben a
-jóakarat minden tisztaságát és a hova a kötelesség és az érdek
-semmikor sem hatolna be, ott egyedül a szórakozás és a barátság
-volna a törvény.</p>
-<p>Az ember nem vásárolja sem barátját, sem szeretőjét. Könnyű
-nőket szerezni pénzért, de az arra való, hogy egyiknek se legyen az
-ember a kedvese. A szerelem nem hogy vásárolható volna, hanem a
-pénz csalhatatlanul megöli. A ki fizet, az lehet a
-legszeretetreméltóbb ember: már csak azért is, mert fizet, nem
-szerethetik sokáig. Csakhamar más valaki számára fog fizetni,
-vagyis inkább ezt a más valakit fizetik meg az ő pénzével. Ebben a
-kettős kötelékben, melyet az érdek alkot, a szerelem, becsület,
-igazi élvezet nélküli tobzódásban a kapzsi, hűtlen és nyomorult nő,
-a kivel az a hitvány ember, a ki ép úgy pénzt kap tőle mint ő, úgy
-bánik, mint a hogy ő bánik azzal az ostobával, a ki őt fizeti,
-mindkettővel kiegyenlítette a számláját. Kellemes dolog volna
-bőkezűnek lenni az iránt, a kit szeret az ember, ha ez nem
-jelentene vásárt. Én csak egy módját tudom annak, hogy ezt a
-hajlamot kielégítsük kedvesünkkel szemben a szerelem megmérgezése
-nélkül; ha mindenünket neki adnók s aztán ő tartana el bennünket.
-Csak az a kérdés, hol az az asszony, a kivel szemben az az eljárás
-nem eszeveszettség.</p>
-<p>A ki azt mondta: «Lais enyém a nélkül, hogy én az övé lennék»,
-értelem nélküli szót mondott. Az a bírás, a mely nem kölcsönös, nem
-ér semmit; ezzel legfeljebb a nemet zárhatjuk, de nem az egyént. A
-hol pedig nincs meg a szerelemben az erkölcs, minek csinálnánk nagy
-dolgot a többiből? Semmit sem könnyebb megtalálni. Ebben a
-tekintetben az öszvérhajcsár közelebb van a boldogsághoz, mint a
-milliomos.</p>
-<p>Oh, ha eléggé ki lehetne nyomozni a bűn következetlenségeit,
-mennyire messze találnók számításától, még ha elérné is, a mit
-akart! Miért ez a barbár mohóság az ártatlanság <span class=
-"pagenum"><a name="Page_505" id="Page_505">-505-</a></span>
-megrontására, hogy az ember áldozatot csináljon magának egy fiatal
-lényből, melyet védelmezni kellett volna és hogy ezzel az első
-lépéssel kikerülhetetlenül belerántsuk a nyomoruság örvényébe, a
-melyből csak a halál fogja kiszabadítani? Brutalitás, hiúság,
-butaság, tévelygés és semmi több. Még ez a gyönyör sem a természet
-szerint való, hanem a képzelődés szerint való és pedig a
-leghitványabb képzelődés szerint való, miután az önmaga
-megvetéséből folyik. A ki az utolsó embernek érzi magát, az fél a
-másokkal való összehasonlítástól és első akar lenni, hogy kevésbbé
-gyűlöletes legyen. Nézzétek meg, vajjon azok, a kik legjobban
-vágynak erre az inyenczfalatra, a szeretetreméltó, tetszetős,
-fiatal emberek-e, a kiknek inkább meg lehetne bocsátani, ha
-válogatósak? Nem, a kinek szép a külseje, vannak előnyei és
-érzései, az nem igen fél szeretője tapasztaltságától, illő
-bizalommal mondja neki: «Te ismered a gyönyöröket, nem baj; az én
-szivem olyan gyönyöröket igér neked, a milyeneket sohasem
-ismertél.»</p>
-<p>De a kicsapongáshoz szokott vén szatir, a kiben nincs semmi
-megnyerő, semmi kimélet, semmi tekintet, semmiféle becsületesség, a
-ki képtelen és méltatlan arra, hogy tessék bármely oly nőnek is, a
-kinek van fogalma a szeretetreméltóságról, azt hiszi, mindezt
-kipótolhatja a fiatal szűznél azzal, hogy megelőzi a meggondolást
-gyorsasággal és elsőül izgatja fel érzékeit. Utolsó reménye, hogy
-az ujdonság ingerével kelt tetszést; tagadhatatlanul ebben van
-ennek a szeszélynek titkos indító oka; de téved, az irtózás, melyet
-kelt, semmivel sem kevésbbé természetes, mint azok a vágyak,
-melyeket fel akarna ingerelni. Csalódik bolond várakozásában is;
-magának a természetnek gondja van rá, hogy visszaszerezze jogait;
-minden nő, a ki eladja magát, már odaadta magát és mivel olyannak
-adta oda magát, a ki tetszik neki, megteszi azt az
-összehasonlítást, melytől az illető fél. Képzelt gyönyört vásárol
-tehát és semmivel sem irtóznak tőle kevésbbé.</p>
-<p>A magam részéről, bárhogy megváltoznék is, ha gazdag lennék, van
-egy pont, a melyben sohasem változnék meg. Ha nem maradna bennem
-sem erkölcs, sem erény, megmaradna <span class="pagenum"><a name=
-"Page_506" id="Page_506">-506-</a></span> legalább valami
-kedvtelés, valami értelem és valami finomság és ez megóvna attól,
-hogy vagyonomat bolond módra agyrémek után való szaladgálásra
-pocsékoljam, hogy erszényemet és életemet arra pazaroljam, hogy
-megcsalassam és kinevettessem magamat gyermekek által. Ha fiatal
-volnék, a fiatalság gyönyöreit keresném és ezeket akarván minden
-kéjükkel, nem mint gazdag ember keresném őket. Ha az maradnék, a mi
-vagyok, máskép állna a dolog, okosan a korom gyönyöreire szorítanám
-magamat; azokat a kedvteléseket űzném, a melyeket élvezni tudok és
-elfojtanám azokat, melyek csak szenvedésemre válnának. Nem tenném
-ki deres szakállamat a fiatal leányok megvető csúfolódásának, nem
-tudnám elviselni, hogy ízetlen kedveskedéseim megundorítsák őket,
-hogy a saját költségemen a legnevetségesebb elbeszélések anyagát
-szolgáltassam nekik és hogy el kelljen képzelnem, mint írják le a
-vén majom hitvány élvezeteit, boszúból azért, hogy elviselték őket.
-Ha a rosszul leküzdött megszokás régi vágyaimat szükségekké
-változtatta volna, talán kielégíteném őket, de szégyenkezve, de
-pirulva önmagam miatt. Elválasztanám a szenvedélyt a szükséglettől
-és lehető legjobban rendezkedném be és ehhez ragaszkodnám: nem
-csinálnék gyöngeségemből foglalkozást és mindenek felett nem
-akarnám, hogy egynél több tanú is legyen rá. Az emberi életnek
-vannak más örömei, ha ezek elhagyják az embert; ha hiú módon azok
-után futunk, a melyek eltünnek, akkor megfosztjuk magunkat azoktól
-is, a melyek megmaradtak nekünk. Változtassuk kedvteléseinket
-éveink szerint, ne téveszszük össze sem az életkorokat, sem az
-évszakokat: legyen az ember minden időben önmaga és ne szálljon
-harczba a természettel. Az ilyen hiábavaló erőlködés felőrli az
-életet és nem engedi, hogy felhasználjuk.</p>
-<p>A nép nem igen unatkozik, élete tevékeny, ha szórakozásai nem
-változatosak is, de ritkák, sok fáradságos nap teszi rá nézve
-izletessé a néhány ünneplő napot. A hosszú munkák és rövid
-szabadidők váltakozása helyettesíti nála az élvezetek
-füszerességét. A mi a gazdagokat illeti, ezeknek nagy ostora az
-unalom, annyi nagy költséggel felhalmozott szórakozás közepett,
-annyi tetszésükre összesereglő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_507" id="Page_507">-507-</a></span> ember közt megemészti és
-megöli őket az unalom; azzal töltik az életüket, hogy menekülnek
-tőle és hogy utóléri őket; elviselhetetlen súlya rájuk nehezedik;
-különösen a nőket, a kik nem tudják sem elfoglalni magukat, sem
-mulatni nem tudnak, emészti az unalom idegesség neve alatt,
-borzasztó betegséggé válik rájuk nézve, a mely néha elveszi eszüket
-és végül életüket. Én a magam részéről nem ismerek borzasztóbb
-sorsot, mint egy csinos párisi nő sorsa, a kedves kis gavallér
-sorsa után, a ki ehhez a nőhöz ragaszkodik s maga is tétlen
-asszonynyá válik s így kétszeresen eltávolodik a maga helyzetétől
-és a kit a hiúsága, hogy a nők körül szerencsés ember hirébe
-kerüljön, arra kényszerit, hogy elviselje a legszomorúbb napok
-ürességét, a melyeket emberi teremtmény valaha elviselt.</p>
-<p>Az illedelem, a divat, szokások, melyek a luxusból és a finom
-tónusból származnak, a legkietlenebb egyhanguságba szorítják az
-élet folyását. Az élvezet, melyet mások szemeláttára akarnak
-élvezni, el van veszve mindenki számára: nem élvezzük sem azok
-számára, sem a magunk számára.<a name="FNanchor_123" id=
-"FNanchor_123"></a><a href="#Footnote_123" class=
-"fnanchor">123)</a> A nevetségesség, melytől az általános előitélet
-legjobban fél, mindig vele van, hogy zsarnoka legyen és
-megbüntesse. Az ember csakis bizonyos meghatározott formák által
-válik nevetségessé; a ki váltogatni tudja helyzeteit és élvezeteit,
-ma eltörli a tegnapi benyomást, semmivé válik az emberek
-emlékezetében, de élvez, mert teljesen önmaga minden órában és
-minden dologban. Az én egyedül állandó formám ez lenne: bármely
-helyzetben csak ezzel a helyzettel magával foglalkoznék és minden
-napot önmagában vennék, mintegy függetlenül a tegnaptól és a
-holnaptól. A mint a nép fia lennék a nép fiai közt, falusi ember
-lennék a falusi emberek <span class="pagenum"><a name="Page_508"
-id="Page_508">-508-</a></span> közt és ha a mezei gazdálkodásról
-beszélnék, nem gúnyolódnék rajtam a paraszt. Nem építenék magamnak
-várost a falun, sem nem raknám vidéki házam elé a Tuileriákat.
-Valami kellemes, árnyas domboldal lejtőjén volna egy kis falusi
-házam, fehér ház zöld ablakvédőkkel és bár a zsuppfödél minden
-évszakban a legjobb, pompázó módon előnyt adnék nem a komor
-palának, hanem a cserépnek, mert csinosabb és derültebb, mint a
-zsupp, mert az én hazámban sohasem födik a házakat máskép s így ez
-emlékeztetne kissé ifjúságom boldog idejére. Udvarúl baromfiudvart
-tartanék és istállóúl nehány tehénre való istállót, hogy legyen
-tejem, a mit nagyon szeretek. Volna zöldséges kertem és park
-helyett egy csinos csalitosom, a milyenről alább lesz szó. A
-gyümölcs rendelkezésére volna bízva a sétálóknak, nem tartaná
-számon s nem szedné össze a kertészem, fösvény pompám nem tárna ki
-a szemek elé nagyszerű fasorokat, a melyekhez alig mer az ember
-hozzáérni. Ez a kis pazarság kevésbe kerűlne, mert menedékhelyemet
-valami távoli tartományban keresném, a hol kevés pénzt és sok
-gyümölcsöt lát az ember és a hol a bőség és szegénység
-uralkodik.</p>
-<p>Itt inkább válogatott, mint nagyszámú társaságot gyűjtenék össze
-jó barátokból, a kik szeretik az élvezetet és értenek hozzá,
-nőkből, a kik fel tudnak kelni karosszékükből és részt tudnak venni
-a mezei játékokban s néha a csipkeorsó és a kártya helyett kezükbe
-veszik a horgászózsinórt, a lépvesszőt, az aratónők tarlóját és a
-vinczellérek kosarát. Itt el volna feledve a város minden szokása
-és falusiakká válva a falun, egész tömeg különféle mulatságra adnók
-magunkat, melyek minden este megnehezítenék a választást a másnapra
-vonatkozólag. A testgyakorlat és a tevékeny élet megújítaná
-gyomrunkat és az izlésünket. Minden étkezésünk lakoma volna, a
-melyben a bőség kedvesebb volna, mint a választékosság. A vidámság,
-a mezei munkák, a bohó játékok, a világ legelső szakácsai és a
-finom inyenczségek bizony nevetségesek azoknak az embereknek, a kik
-napkelte óta talpon vannak. A felszolgálás ép oly kevéssé volna
-kimért, mint elegáns; ebédlő terem volna <span class=
-"pagenum"><a name="Page_509" id="Page_509">-509-</a></span>
-mindenütt, a kertben, a csónakban, egy fa alatt, néha messze egy
-élőforrás mellett, zöldelő friss füvön, bükkfák és mogyoróbokrok
-alatt; a víg vendégek hosszú sora vinné énekelve a lakoma
-készletét; a gyep volna az asztal és szék, a forrás széle szolgálna
-tálaló asztalul, a csemege pedig a fákon csüngne; a fogások minden
-rend nélkül következnének, az étvágy fölmentene minden czeremónia
-alól, mindenki nyiltan önmagát tolná előtérbe a többi előtt s nem
-bánná, ha a többiek ép úgy előtérbe tolnák magukat előtte; ebből a
-szivélyes és mértéktartó fesztelenségből durvaság, képmutatás,
-kényszer nélkül százszorta kedvesebb, tréfás czivakodás támadna,
-mint az udvariaskodás, alkalmasabb arra, hogy összefűzze a
-szíveket.</p>
-<p>Nem volna tolakodó inas, a ki kilesi beszédünket, halkan
-kritizálná magunkviseletét, mohó szemmel számlálná falatainkat,
-azzal mulatna, hogy megváratna minket az itallal és morogna a
-túlságos hosszas ebéd miatt. Magunk lennénk a magunk szolgái, hogy
-a magunk gazdái lehessünk, mindenkit kiszolgálna mindenki; az idő
-telnék, hogy észre se vennők, a lakoma pihenés volna és addig
-tartana, a míg a nap heve. Ha valami munkájához visszatérő paraszt
-menne el mellettünk, szerszámaival a vállán, felvidítanám a szívét
-néhány jó szóval, egy-két pohár jó borral, melytől vidámabban
-viselné nyomorúságát és én is megtalálnám az élvezetemet, hogy
-belsőleg kissé felindulnék és titokban ezt mondanám magamban: Még
-ember vagyok.</p>
-<p>Ha a község lakosait valami mezei ünnep csődítené össze, az
-elsők között jelennék meg csapatommal, ha szomszédomban házasságot
-köthetnének, melyeket jobban megáld az ég, mint a városiakat, akkor
-tudnák, hogy én szeretem az örömöt és meghívnának. Vinnék ezeknek a
-derék embereknek néhány ajándékot, egyszerűt, mint ők, a melyek
-hozzájárulnának az ünnephez és viszonzásul megbecsülhetetlen jókat
-kapnék, a hozzám hasonlók előtt oly kevéssé ismert jókat: a
-nyiltságot és az igazi örömöt. Vigan vacsoráznék hosszú asztaluk
-végén; karban velük dalolnék valami régi falusi éneket és
-örömestebb tánczolnék a fészerükben, mint az operai bálon.
-<span class="pagenum"><a name="Page_510" id=
-"Page_510">-510-</a></span></p>
-<p>Mindeddig minden pompásan megy, mondják. De a vadászat? Falusi
-élet az, vadászat nélkül? Értem, csak tanyát akartam és ebben nincs
-igazam. Föltételezem, hogy gazdag vagyok, kizárólagos élvezetekre,
-romboló élvezetekre van szükségem; az egészen más dolog. Szükségem
-van földbirtokra, erdőre, vadőrökre, csőszökre, földesúri jogokra,
-különösen pedig tömjénre és szentelt vízre.</p>
-<p>Nagyon jól van. De ennek a birtoknak lesznek jogaikra féltékeny
-szomszédai, a kik vágyakoznak bitorolni mások jogait, a csőszeink
-összeczivakodnak és talán a gazdáik is; ebből viszálykodások,
-panaszok, gyűlölködések s mindenesetre pörök keletkeznek; ez már
-nem nagyon kellemes. A bérlőim nem látják szivesen, hogy földjeiken
-az én nyulaim és veteményeikben az én vadkanaim garázdálkodnak;
-mindegyik, ha már nem meri megölni az ellenséget, a mely
-elpusztítja munkája gyümölcsét, legalább el szeretné kergetni
-mezejéről; miután a napot földjeik művelésével töltötték, az
-éjszakát őrzésükkel kellene tölteniök; volnának kutyáik, dobjaik,
-tülkeik, csengőik; mindezzel a zenebonával megzavarnák álmomat.
-Akaratom ellenére ezeknek a szegény embereknek a nyomorára
-gondolnék és nem tudnám megállni, hogy ne tegyek magamnak
-szemrehányást miatta. Ha herczegi dicsőségben volna részem, mindez
-nem igen érintene, de nekem parvenünek, újdonsült gazdagnak, még
-kissé polgárias szivem van.</p>
-<p>Ez még nem minden; a vad bősége kisértetbe ejtené a vadászokat,
-minduntalan vadorzókat kellene büntetnem; szükségem lenne
-börtönökre, börtönőrökre, lövészekre és gályákra; ezt mind elég
-kegyetlen dolognak tartom. Ezeknek a szerencsétleneknek a feleségei
-megostromolnák a kapumat és kellemetlenkednének síránkozásukkal;
-vagy el kellene őket kergetni, vagy meg kellene őket verni. A
-szegény emberek, a kik nem orvvadászkodtak és kiknek a vadaim
-elpusztitanák a vetését, szintén eljönnének panaszkodni; amazok
-azért kapnának büntetést, mert megölték a vadat, emezek
-tönkremennének, mert kimélték. Micsoda keserves alternativa!
-Mindenfelől csak a nyomort látnám és csak nyögést hallanék; ez azt
-hiszem, nagyon megzavarhatja <span class="pagenum"><a name=
-"Page_511" id="Page_511">-511-</a></span> az élvezetet, a mely a
-foglyok és nyulak tömeges gyilkolásában rejlik.</p>
-<p>Ha el akarod tüntetni az élvezetekkel járó kellemetlenségeket,
-ne engedd őket kizárólagossá válni; mennél többet hagysz meg
-közösnek az emberekkel, annál tisztábban fogsz mindig élvezni.
-Mindabból tehát, a mit tegnap mondtam, nem tennék semmit, hanem a
-nélkül, hogy változtatnék kedvteléseimen, azokat, a melyeket
-magamnak szánok, kevesebb költséggel követhetném. Mezei
-tartózkodási helyemet olyan országban ütném fel, a hol a vadászat
-szabadjára áll mindenkinek és a hol meg lehetne a zavartalan
-élvezetem. A vad ritkább lenne, de több ügyesség kellene
-megkereséséhez és több élvezet volna megtalálásában. Emlékszem a
-szívdobogásra, melyet apám érzett az első fogoly röptére és az
-örömujjongásra, a melylyel megtalálta a nyulat, a melyet egész nap
-keresett. Igen, azt állítom, hogy mikor egyedül a kutyájával,
-fölszerelve puskával, vadásztáskájával, lőportartójával és kicsiny
-zsákmányával este hazatért, a fáradtságtól elcsigázva és tüskéktől
-összetépve, jobban meg volt a napjával elégedve, mint a ti összes
-divatos vadászaitok, a kik jó lovon, húsz töltött fegyvertől
-kisérve, csak váltogatják a puskát, lődöznek és gyilkolnak maguk
-körül, hozzáértés nélkül, dicsőség nélkül és csaknem mozgás nélkül.
-Az élvezet tehát nem kisebb és a vele járó kellemetlenség elmarad,
-ha az embernek nincs sem őrizni való birtoka, sem megbüntetni való
-orvvadásza, sem kínozni való szegény embere; ez elég ok arra, hogy
-inkább így tegyünk. Bármit tesz az ember, nem lehet vég nélkül
-kínozni az embereket a nélkül, hogy az illetőnek valami baja ne
-essék és a nép folytonos átkai előbb-utóbb keserűvé teszik a
-vadászzsákmányt.</p>
-<p>Még egyszer mondom: a kizárólagos élvezetek az élvezet halála.
-Az igazi élvezetek azok, a melyekben az ember osztozik a néppel; a
-melyekben egyedül akar részesedni, azok nem az övéi. Ha a falak,
-melyeket parkom körül emelek, hamar klastrommá teszik számomra a
-parkot, nem tettem nagy költség árán egyebet, mint hogy
-megfosztottam magamat a séta élvezetétől, tehát kénytelen vagyok
-ezt a <span class="pagenum"><a name="Page_512" id=
-"Page_512">-512-</a></span> távolban keresni. A tulajdon démona
-megfertőztet mindent, a mihez hozzáér. A gazdag mindenütt úr akar
-lenni, holott csak ott érzi jól magát, a hol nem az; kénytelen
-mindig menekülni önmaga elől. A magam részéről ebben a tekintetben
-gazdagságomban is azt tenném, a mit szegénységemben tettem. Most
-gazdagabb vagyok a mások vagyonából, mint a milyen a magaméból
-lehetnék, magamévá teszek mindent, a mire kedvem van, a
-szomszédságomban; nincs nálamnál elhatározottabb hódító; bitorlom
-még a fejedelmek jogait; megkülönböztetés nélkül magamnak
-tulajdonítok minden nyílt területet, a mely tetszik nekem; neveket
-adok nekik, az egyiket parkommá teszem, a másikat teraszszommá és a
-gazdájuk vagyok, ettől a pillanattól fogva büntetlenül sétálok
-bennük s gyakran visszatérek beléjük, hogy megőrizzem
-tulajdonjogomat, úgy használom a talajt, a hogy akarom azzal, hogy
-rajta járok és sohasem fognak meggyőzni róla, hogy a telek névleges
-gazdája több hasznát veszi a pénznek, melyet húz utána, mint én a
-területnek. Ha árkokkal, kerítésekkel akarnak boszantani, nem sokat
-bánom, a vállamra veszem a parkomat és leteszem másvalahol; a
-környéken van elég hely a számára és sokáig fosztogathatom a
-szomszédaimat a nélkül, hogy elveszteném menedékhelyemet.</p>
-<p>Ime, egy kis kisérlet a jó ízlésre, a kellemes időtöltés
-kiválasztására; ilyen szellemben lehet élvezetet találni benne; a
-többi mind illuzió, nagyrész ostoba hiúság. A ki eltávolodik
-ezektől a szabályoktól, bármi gazdag lehet, a pénzeért csak
-szemetet kap és nem ismeri meg soha az élet értékét.</p>
-<p>Kétségkívül azt fogják ellenem vetni, hogy ilyen élvezetek
-módjában vannak minden embernek és hogy élvezetükhöz nem kell
-gazdagnak lenni. Épen ez az, a mihez el akarok jutni. Az embernek
-van élvezete, ha akarja, hogy legyen; csak a képzelődés tesz
-mindent nehézzé, mert elűzi előlünk a boldogságot és százszor
-könnyebb boldognak lenni, mint annak látszani. Az ízléses és igazán
-élnivágyó ember nem tud mihez fogni a gazdagsággal; elég neki, ha
-szabad és önmaga ura. A ki jó egészségnek örvend és megvan mindene,
-a mi szükséges, elég gazdag, ha kitépi a szívéből <span class=
-"pagenum"><a name="Page_513" id="Page_513">-513-</a></span> a
-képzelődés javait; ez a Horatius <i>aurea mediocritas</i>-a.
-Pénzeszsákok, keressetek tehát valami más alkalmazást
-gazdagságotoknak, mert az élvezet szempontjából nem ér semmit. Emil
-mindezt nem fogja jobban tudni, mint én, de tisztább lévén a szíve,
-még jobban fogja érezni és minden tapasztalata a világban csak meg
-fogja ebben erősíteni.</p>
-<p>Mindig így töltve időnket, mindig keressük Zsófiát és nem
-találjuk meg. Fontos volt, hogy ne akadjunk rá olyan hamar, tehát
-ott kerestük, a hol biztos voltam benne, hogy nincs jelen.<a name=
-"FNanchor_124" id="FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class=
-"fnanchor">124)</a></p>
-<p>Végre már sürgőssé válik az ügy, ideje igazán keresni, hogy ne
-csináljon magának egyet, a kit Zsófiának tekint, hogy aztán későn
-lássa be tévedését. Isten veled tehát, Páris, híres város, a zaj, a
-füst, a sár városa, a hol a nők nem hisznek a becsületben, sem a
-férfiak az erényben. Isten veled Páris, a szerelmet, a boldogságot,
-az ártatlanságot keressük, soha sem lehetünk elég távol tőled.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_514" id=
-"Page_514">-514-</a></span></p>
-<h2>ÖTÖDIK KÖNYV.</h2>
-<p>Eljutottunk tehát az ifjúság utolsó tényéhez, de még nem vagyunk
-a megoldásnál.</p>
-<p>Nem jó dolog, hogy az ember egyedül legyen. Emil már férfi;
-társnőt ígértünk neki s kell is, hogy adjunk neki társnőt. Ez a
-társnő Zsófia. Hova való? Hol találjuk meg? Hogy megtalálhassuk,
-ismernünk kell. Ha előbb tudjuk, hogy ki ő, jobban meg fogjuk tudni
-ítélni a helyeket, melyeken lakik és ha megtaláltuk is, még mindig
-nincs minden elintézve. <i>Miután a fiatal nemes gyermek</i>, –
-mondja Locke – <i>kész a házasságra, ideje, hogy hölgye mellett
-hagyjuk</i>. Ezzel fejezi be munkáját. A magam részéről, nem lévén
-abban a szerencsés helyzetben, hogy nemes embert neveljek, óvakodni
-fogok Locket ebben utánozni.</p>
-<h3>ZSÓFIA VAGY A NŐ.</h3>
-<p>Zsófiának úgy kell nőnek lennie, a hogy Emil férfi, azaz meg
-kell benne lenni mindannak, a mi faja és neme természetének
-megfelel, hogy betölthesse helyét a fizikai és erkölcsi világban.
-Kezdjük tehát az ő neme s a miénk egyezéseinek és különbségeinek
-vizsgálatán.</p>
-<p>Mindenben, a mi nem a nemet illeti, a nő ember: ugyanazok a
-szervei, ugyanazok a szükségletei, ugyanazok a képességei; a
-gépezet ugyanazon mód szerint van megszerkesztve, egyes részei
-ugyanazok, működésük is ugyanaz, alakja hasonló és bármiféle
-szempontból tekintjük is, csak egy s más tekintetben különböznek
-egymástól.</p>
-<p>A mi a nemet illeti, ebben a férfi és nő között mindenütt vannak
-megegyezések és vannak különbségek: összehasonlításuk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_515" id="Page_515">-515-</a></span> azért
-jár nehézséggel, mert nehéz meghatározni az egyiknek s a másiknak
-szervezetében azt, a mi a nemre tartozik s a mi nem. Az
-összehasonlító anatómia, sőt az egyszerű szemlélet útján is
-találunk köztük bizonyos általános különbségeket, melyek látszólag
-nem tartoznak a nemre, holott mégis reá tartoznak, de olyan
-kapcsolatok révén, melyeket nem bírunk észrevenni; nem tudjuk,
-meddig terjedhetnek ezek a kapcsolatok; az egyedüli dolog, a melyet
-biztosan tudunk, az, hogy a mi megegyezés van bennük, az a faj
-dolga, a mi pedig különbözés, az a nem dolga. Ez alatt a kettős
-szempont alatt annyi megegyezést és annyi ellenkezést találunk
-bennük, hogy talán a természet csodáinak egyike, hogy két ily
-hasonló lényt tudott alkotni, egyúttal ennyire különbözőknek
-alkotva őket.</p>
-<p>Ezek a megegyezések és ezek a különbségek befolyással kell, hogy
-legyenek az erkölcsi alkatra; ez a következtetés észszerű, megfelel
-a tapasztalatnak és feltárja a nemek elsőbbségéről vagy
-egyenlőségéről szóló viták hiábavalóságát; mintha a két nem
-mindegyike a maga sajátságos rendeltetése szerint haladva a
-természet czéljai felé, nem volna ebben tökéletesebb, mint ha
-jobban hasonlítana a másikhoz. Abban, a mi bennük közös, egyenlők,
-abban, a mi bennük különböző, nem hasonlíthatók össze. A tökéletes
-nő és a tökéletes férfi szellemben nem szabad, hogy jobban
-hasonlítsanak egymáshoz, mint arczban; a tökéletesség nem tud sem
-többet, sem kevesebbet magába foglalni.</p>
-<p>A nemek egyesülésében mindegyik fél egyformán járul hozzá a
-közös czélhoz, de nem egyforma módon. Ebből a különbözőségből
-születik meg az első megállapítható különbség az egyiknek is, a
-másiknak is az erkölcsi viszonylataiban. Az egyiknek aktívnak és
-erősnek kell lennie, a másiknak passzívnak és gyöngének; szükségkép
-úgy kell lennie, hogy az egyik akarjon és kérjen, a másiktól
-elegendő, hogy kissé ellenálljon.</p>
-<p>Ha ez az elv megáll, az következik belőle, hogy a nő egyenesen
-arra való, hogy a férfinak tessék. Hogy a férfi is tessék a maga
-részéről a nőnek, az kevésbbé közvetlen szükség: az ő érdeme a
-hatalmában van; ő épen az által tetszik, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_516" id="Page_516">-516-</a></span> hogy
-erős. Ez nem a szerelem törvénye, megengedem, hanem a természet
-törvénye, a mely előbbrevaló a szereleménél.</p>
-<p>Ha a nő arra van alkotva, hogy tessék és leigáztassek,
-kellemessé kell magát tennie a férfi előtt, a helyett, hogy kihívja
-őt: az ő ereje bájaiban van, ezek által kell a férfit
-kényszerítenie, hogy megtalálja és használja erejét. A legbiztosabb
-módja az erő fölélesztésének, ha szükségessé teszik az ellenállás
-által. Akkor hozzájárul az önszeretet a vágyhoz és az egyik
-triumfál azon a diadalon, melyet a másik kivívatott vele. Innen
-születik meg a támadás és a védelem, az egyik nem merészsége s a
-másik félénksége, végül a szerénység és szemérem, melylyel a
-természet felruházta a gyöngét, hogy alávesse magának az
-erőset.</p>
-<p>Kicsoda gondolná azt, hogy a természet az egyiknek is, a
-másiknak is egyaránt ugyanazokat a kezdő lépéseket írja elő és hogy
-az elsőnek, a kiben a vágy fölkél, egyúttal az elsőnek is kell
-lennie, a ki a vágyat kinyilvánítja? Mily sajátságos félszegsége az
-ítéletnek! Mikor a vállalatnak oly különböző következményei vannak
-a két nemre nézve, természetes-e, hogy mindkettő ugyanazzal a
-merészséggel szánja rá magát? Hogy lehet nem venni észre, hogy
-ekkora különbség mellett a közös kezdésben, ha az egyikre nem róná
-rá a tartózkodás azt a mérsékletet, melyet a másikra a természet
-ráró, hamarosan mindkettőnek romlása lenne belőle és hogy az emberi
-nem épen azok által az eszközök által pusztulna el, melyek
-fentartására vannak rendeltetve? Tekintve, hogy a nők mily könnyen
-tudják fölingerelni a férfiak érzékeit és szívük mélyében a csaknem
-kialudt tűz maradványait fellobbantani: ha volna olyan
-szerencsétlen éghajlat a világon, a hol a filozófia bevezette volna
-azt a szokást, különösen a meleg éghajlatú országokban, a hol több
-nő születik, mint férfi, a férfiak a nők zsarnoksága alá jutva,
-végül áldozatul esnének nekik és valamennyien halál fiai lennének a
-nélkül, hogy egyáltalán védekezni tudnának.</p>
-<p>Mi következik abból, hogy a nőstény állatokban nincs meg ez a
-szemérem? Megvan-e bennük, mint a nőkben az a korlátlan vágy, a
-melynek a szemérem szolgál zabolájául? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_517" id="Page_517">-517-</a></span> Náluk a
-vágy csak a szükséglettel együtt jön meg; ha a szükséglet ki van
-elégítve, megszűnik a vágy, többé nem tettetésből, hanem igazán
-eltaszítják maguktól a hímet:<a name="FNanchor_125" id=
-"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class=
-"fnanchor">125)</a> teljesen ellenkezőjét teszik, a mit Augustus
-leánya tett: nem vesznek fel többé utast, mikor a hajónak megvan
-már a rakománya. De még mikor szabadok is, a megadás pillanatai
-rövidek és hamar múlók náluk; az ösztön hajtja és az ösztön
-türtőzteti őket. Mivel lehetne pótolni ezt a negativ ösztönt a
-nőknél, ha megfosztanók őket a szeméremtől? Megvárni, a míg nem
-törődnek többé a férfiakkal, annyit tesz, mint megvárni, a míg nem
-lesznek valók semmire.</p>
-<p>A legfőbb lény mindenben ki akarta tüntetni az emberi nemet,
-megadva az embernek a korlátlan hajlandóságot, megadja neki
-egyúttal a törvényt is, mely ezt szabályozza, hogy szabad legyen és
-önmaga uralkodjék magán; kiszolgáltatva őt a korlátlan
-szenvedélyeknek, csakhogy a szenvedélyekhez hozzáfűzi az észt, hogy
-uralkodjék fölöttük; kiszolgáltatva a nőt a határtalan vágyaknak,
-ezekhez a vágyakhoz hozzáfűzi a szemérmet, a mely korlátok közé
-szorítja őket. Ezenfelül a tehetségek jó felhasználását még a
-rögtönös jutalommal is összekapcsolja, t. i. az élvezetet, a melyet
-a tisztességes dolgok szereznek, ha ezeket veszszük cselekedeteink
-szabályául. Nézetem szerint mindez fölér az állatok ösztönével.</p>
-<p>Akár osztozik tehát az ember nősténye vágyaiban, akár nem, akár
-akarja őket kielégíteni, akár nem, mindig visszautasítja és
-védekezik, de nem mindig ugyanazzal az erővel és következőleg nem
-mindig ugyanazzal a sikerrel. Hogy a támadó győzedelmet arathasson,
-ahhoz az kell, hogy a legyőzött engedjen neki vagy parancsolja rá a
-győzelmet, mert mennyi ügyes eszköze van arra, hogy a támadót
-<span class="pagenum"><a name="Page_518" id=
-"Page_518">-518-</a></span> ereje használatára kényszerítse! Az
-összes cselekvések legszabadabbika és legédesebbike kizárja a
-tényleges erőszakot, ez ellen tiltakozik a természet és a józan
-ész: a természet azzal, hogy a gyöngébbiket ellátta annyi erővel, a
-mennyi az ellenálláshoz kell, mikor ellent akar állni, a józan ész
-azzal, hogy a tényleges erőszak nemcsak a legbrutálisabb minden
-cselekvés között, hanem a czéllal leginkább ellenkező is, egyrészt
-azért, mert a férfi megizeni vele a háborút társnőjének és
-felvilágosítja, hogy személyét és függetlenségét még a támadó élete
-árán is megvédje, másrészt azért, mert a nő magamaga a bírája annak
-az állapotnak, a melyben épen van és a gyermekeknek nem volna
-apjuk, ha minden férfi bitorolhatná az apa jogait.</p>
-<p>Ime a nemek alkatának egy harmadik következménye: hogy látszólag
-az erősebb az úr, holott a valóságban függ a gyöngébbtől és pedig
-nem az üres lovagiasságnál vagy az oltalmazó gőgös nagylelkűségénél
-fogva, hanem a természet változhatatlan törvényénél fogva, a mely
-könnyebbé téve a nőre nézve a vágyak fölkeltését, mint a férfira
-nézve kielégítésüket, ezt függővé teszi, ha tetszik neki, ha nem,
-amannak megadó kedvétől és kényszeríti őt, hogy a maga részéről
-igyekezzék a nőnek tetszeni, hogy elérhesse, hogy a nő engedje őt
-erősebbnek lenni. Épen az a legédesebb a férfi győzelmében, hogy
-nem tudja, vajjon a gyöngeség enged-e az ő erejének, vagy hogy
-akarattal adja-e meg magát és a nőnek rendes fogása, hogy ez iránt
-mindig kétségben is hagyja. A nők szelleme ebben a tekintetben
-teljesen megfelel alkatuknak: egyáltalán nem pirulnak gyöngeségük
-miatt, sőt dicsőségüket találják benne; gyöngéd izmaik nem tudnak
-ellentállni, úgy tesznek, mintha nem bírnák el a legkisebb terhet
-sem; szégyelnék, ha erősek volnának. Miért van ez? Nemcsak azért,
-hogy gyöngédeknek látszassanak, hanem ennél ügyesebb óvatosságból
-is; már jó előre gondoskodnak mentségekről és megszerzik a jogot,
-hogy szükség esetén gyöngék lehessenek.</p>
-<p>A felvilágosodás terjedése bűneink által sokban megváltoztatta
-nálunk ebben a tekintetben a régi véleményeket; alig beszélnek már
-erőszakosságokról, miután oly kevés <span class="pagenum"><a name=
-"Page_519" id="Page_519">-519-</a></span> szükség van rájuk s az
-emberek nem is hinnének bennük;<a name="FNanchor_126" id=
-"FNanchor_126"></a><a href="#Footnote_126" class=
-"fnanchor">126)</a> ellenben nagyon gyakoriak az ősi görög és zsidó
-régiségben, mert épen ezek a vélemények a természet egyszerűségében
-rejlenek és csak a feslettségben való tapasztaltság tudta őket
-kiirtani. Ha manapság ritkábban esik szó erőszakról, ez bizony nem
-attól van, hogy a férfiak önmegtartóztatóbbak, hanem attól, hogy
-kevésbbé hiszékenyek és hogy az a panasz, a mely egykor meggyőzte
-volna az egyszerű népeket, manapság csak a gúnyolódók csúfolkodását
-vonná magára; így tehát jobban jár az, a ki hallgat. A
-Deuteronomionban<a name="FNanchor_127" id=
-"FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class=
-"fnanchor">127)</a> van egy törvény, a mely szerint a
-megbecstelenített leányt megbüntették a csábítóval együtt, ha a bűn
-a városban követtetett el, ellenben ha a mezőn vagy félreeső
-helyeken történt, akkor csak a férfit büntették meg, mert – így
-mondja a törvény – <i>a leány kiáltott, de nem hallotta meg
-senki</i>. Ez a jóindulatú magyarázat megtanította a leányokat,
-hogy ne engedjék magukat forgalmas helyeken meglepni.</p>
-<p>A vélemények e különbözőségének hatása az erkölcsökre
-nyilvánvaló. Ennek műve a modern lovagiasság. A férfiak,
-tapasztalva, hogy gyönyöreik jobban függnek a szépnem
-hajlandóságától, semmint hitték, olyan kedveskedésekkel szerzik meg
-maguknak ezt a hajlandóságot, a melyekért bőséges kárpótlást
-nyernek.</p>
-<p>Ime így vezet át minket észrevétlenül a fizika a morálba és így
-születnek meg a nemek durva egyesüléséből lassankint a szerelem
-legédesebb törvényei. A nők uralma nem onnan van, mintha a férfiak
-akarták volna, hanem mert a természet akarta így: az övék volt már,
-mielőtt az övéknek látszott volna. Ugyanaz a Herkules, a ki azt
-hitte, hogy erőszakot vett Thespius ötven leányán, végül kénytelen
-<span class="pagenum"><a name="Page_520" id=
-"Page_520">-520-</a></span> volt fonni Omphale mellett és az erős
-Sámson nem volt olyan erős, mint Delila. Ez az uralom megilleti a
-nőket és nem is vonható meg tőlük még akkor sem, ha visszaélnek
-vele; ha egyáltalán lehetséges volna, hogy elveszszék, már rég
-elvesztették volna.</p>
-<p>A nemiség következményeit illetőleg nincs a két nem között
-semmiféle egyenlőség. A hím csak bizonyos pillanatokban hím, a
-nőstény egész életén át mindig nőstény, vagy legalább egész
-fiatalkorában, minden a nemére figyelmezteti szüntelenül és hogy
-ennek funkczióit jól betölthesse, ennek megfelelő szervezetre van
-szüksége. Kíméletre van szüksége a terhesség alatt, pihenésre van
-szüksége a gyermekágy idején, elpuhult és ülő életmódra van
-szüksége, hogy gyermekeit szoptathassa s hogy nevelhesse őket,
-szüksége van türelemre, szelídségre, buzgalomra és szeretetre, a
-mely nem riad vissza semmitől; ő a kapocs a gyermek és az apa közt,
-ő szeretteti meg vele őket és megadja neki a bizalmat, hogy a
-magáénak mondja őket. Mennyi gyöngédségre és gondoskodásra van
-szüksége, hogy fenntartsa a családot teljes egységében! És végül
-mindennek nem az erény, hanem a természetes hajlam dolgának kell
-lennie: e nélkül az emberi nem hamarosan kiveszne.</p>
-<p>A két nem egymás iránti kötelességeinek szigorúsága nem
-egyforma, nem is lehet az. Ha a nő panaszkodik ebben a tekintetben,
-annak az egyenlőtlenségnek igazságtalansága miatt, a melyre a férfi
-kárhoztatja, akkor nincs igaza; ez az egyenlőtlenség nem emberi
-intézmény vagy legalább is nem az előítélet, hanem az ész műve: a
-kettő közül az, a kire a természet rábízta zálogul a gyermekeket,
-felelősséggel tartozik értük a másiknak. Kétségkívül senkinek sincs
-megengedve, hogy megszegje a szavát és minden hűtlen férj, a ki
-megfosztja nejét szigorú kötelességeinek egyedüli jutalmától,
-igazságtalan és barbár ember; de a hűtlen nő többet tesz:
-felbomlasztja a családot és eltépi a természet minden kötelékét;
-olyan gyermekeket ad a férjének, a kik nem az övéi, megrabolja a
-gyermekeket is, az apát is, hűtlenségét hitszegéssel tetézi. Alig
-lehet olyan rendellenességet és bűnt elgondolni, a mely nem
-származhatnék <span class="pagenum"><a name="Page_521" id=
-"Page_521">-521-</a></span> ebből. Ha van rettentő helyzet a
-világon, akkor a szerencsétlen apa helyzete az, a ki nem bízhatva
-nejében, nem meri átadni magát szíve legédesebb érzelmeinek, a ki
-mikor megcsókolja gyermekét, nem tudja, nem másnak a gyermekét
-csókolja-e meg, gyalázatának zálogát, saját gyermekei javainak
-megrablóját. Mi akkor a család, ha nem titkos ellenségek társasága,
-kiket a bűnös asszony fegyverez fel egymás ellen, arra kényszerítve
-őket, hogy úgy tegyenek, mintha szeretnék egymást?</p>
-<p>Így tehát nemcsak az a fontos dolog, hogy a nő hű legyen, hanem
-hogy annak is tartsa a férje, a hozzátartozók, az egész világ;
-fontos, hogy szerény, figyelmes, tartózkodó legyen és hogy
-megőrizze mások szemében épúgy, mint a saját lelkiismeretében
-erényének tanubizonyságát. Végül, ha megkívánjuk, hogy az apa
-szeresse gyermekeit, megkívánjuk azt is, hogy tisztelje anyjukat.
-Ezek az okok, a melyek a látszatot is a nő kötelességei közé
-sorolják és a becsületet és jó hírnevet époly elengedhetetlenné
-teszi rája nézve, mint a tisztaságot. Ezekből az elvekből
-következik, számbavéve a nemek erkölcsi különbségét, a kötelesség
-és az illedelem egy új követelménye, a mely különösképen a nőknek
-írja elő, hogy a legaggodalmasabban vigyázzanak magaviseletükre,
-modorukra és föllépésükre. Ha csak úgy általánosságban állítjuk,
-hogy a két nem egyenlő és egyenlők a kötelességeik is, ez nem
-egyéb, mint üres szólamokba veszés, a mely nem mond semmit, a míg a
-föntebbiekre nem adja meg a választ.</p>
-<p>Nem pompás módja-e az érvelésnek, ha ilyen jól megalapozott,
-általános érvényű törvényekre kivételekkel válaszolnak? A nők,
-mondjátok rá, nem szülnek mindig gyermekeket? Nem, de sajátképi
-rendeltetésük az, hogy szüljenek. Hogyan! Azért, mert van a világon
-vagy ház, vagy város, a hol a nők féktelenségben élve, kevés
-gyermeket szülnek, azt állítjátok, hogy az a rendeltetésük, hogy
-keveset szüljenek? És mi lenne városaitokból, ha a távoli vidék, a
-hol a nők egyszerűbben és tisztábban élnek, nem pótolná ki
-hölgyeitek meddőségét? Hány helyen megy nem elég termékeny számba
-az a nő, a ki csak négy-öt gyermeket <span class="pagenum"><a name=
-"Page_522" id="Page_522">-522-</a></span> szült?<a name=
-"FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href="#Footnote_128" class=
-"fnanchor">128)</a> Végül mi fontossága van annak, hogy ez vagy az
-a nő kevés gyermeket szül? Ezzel kevésbbé lesz hivatása a nőnek,
-hogy anya legyen? És a természetnek és az erkölcsnek nem kell-e
-erről általános érvényű törvények által gondoskodni?</p>
-<p>Ha olyan nagy időközök lennének is a terhességek között, mint a
-hogy föltételezik, vajjon megváltoztathatná-e a nő ily hirtelen és
-ily váltakozóan az élete módját veszedelem és koczkázat nélkül?
-Lehetne-e ma dajka és holnap harczos? Tudná-e úgy változtatni a
-temperamentumát és hajlamait, mint a kaméleon a színeit? Az otthon
-és a házi gondok homályából át tudna-e lépni egyszerre a szabad
-levegő viszontagságaiba, a háború munkájába, fáradalmaiba,
-veszedelmeibe? Tudna-e egyszer félénk, máskor vitéz lenni, egyszer
-gyönge és máskor félénk?<a name="FNanchor_129" id=
-"FNanchor_129"></a><a href="#Footnote_129" class=
-"fnanchor">129)</a> Ha már a Párisban nevelkedett ifjak is csak
-bajosan bírják ki a katonáskodást, a nők, a kik sohasem szálltak
-szembe a verő nappal és a kik alig tudnak fárasztóbb utat tenni,
-elbirnák-e ötven évi elpuhult élet után? Vajjon ráadják-e magukat
-erre a durva mesterségre abban a korban, midőn a férfiak felhagynak
-vele?</p>
-<p>Vannak országok, a hol a nők csaknem nehézség nélkül végzik a
-szülést és csaknem gond nélkül táplálják gyermekeiket. Ezt
-megengedem, de ugyanezekben az országokban a férfiak minden időben
-félig meztelenül járnak, leterítik a fenevadakat, úgy viszik
-vállukon a csónakot, mint a katona a borjút, hét-nyolczszáz
-mérföldnyire vadásznak, a szabadban alusznak a meztelen földön,
-hihetetlen fáradalmakat bírnak ki és napokig is el tudnak lenni
-étel nélkül. Ha a nők erősekké lesznek, a férfiak még erősebbekké
-lesznek, ha a férfiak elpuhulnak, a nők még jobban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_523" id="Page_523">-523-</a></span>
-elpuhulnak, s ha mindkét részről egyformán változnak a határok, a
-különbség egyforma marad.</p>
-<p>Plato Respublicájában ugyanazokban a testgyakorlatokban
-részesíti a nőket, mint a férfiakat. Ezt meghiszem. Miután
-államrendjéből kizárta a különálló családokat és nem tudja, mit
-csináljon a nőkkel, kénytelen férfiakat csinálni belőlük.</p>
-<p>Ez a csodálatos szellem mindent kiszámított, mindenről
-gondoskodott, szembenézett még olyan ellenvetésekkel is, melyeket
-talán senkinek sem jutott volna eszébe tenni, arra azonban, a
-melyet tettek neki, rosszul felelt meg. Nem szólok a nőknek arról
-az állítólagos közösségéről, melyre oly gyakran ismétlődik az
-ellenvetés, hogy ép az bizonyítja, hogy azok, a kik az ellenvetést
-teszik, nem olvasták Platót; hanem szólok arról a polgári
-promiscuitásról, a mely mindenben összeelegyíti a két nemet
-ugyanazokban a foglalatosságokban, ugyanabban a munkában és
-elkerülhetetlenül a legtűrhetetlenebb visszaéléseket neveli; szólok
-a természet legédesebb érzéseinek felforgatásáról, melyeket Plato
-föláldoz egy mesterséges érzésnek, mely pedig csak általuk állhat
-fenn, mintha nem kellene a természetből kiindulni akkor is, mikor
-megegyezésen alapuló kapcsolatokat alkotunk, mintha a hozzánk
-tartozók iránti szeretet nem volna kiindulópontja annak a
-szeretetnek, melylyel az államnak tartozunk, mintha szívünk nem a
-kis haza, a család által fűződnék a nagy hazához, mintha nem a jó
-fiúból, jó férjből, jó apából válnék a jó polgár.</p>
-<p>Mikor egyszer ki van mutatva, hogy a férfi és a nő nincsenek és
-nem is lehetnek egyformán alkotva sem jellem, sem temperamentum
-dolgában, ebből az következik, hogy neveltetésüknek sem szabad
-egyformának lennie. A természet útmutatásait követve, összhangzón
-kell cselekedniök, de nem szabad ugyanazt cselekedniök; munkájuk
-czélja közös, de a munka különböző és következőleg különbözők a
-hajlamok is, melyek irányítják. Miután megkisérlettük megformálni a
-természetes embert, hogy ne hagyjuk félben elvégezetlenül a
-művünket, láttuk, hogy kell kiformálódnia a nőnek, ki ennek az
-embernek megfelel. <span class="pagenum"><a name="Page_524" id=
-"Page_524">-524-</a></span></p>
-<p>Ha azt akarjátok, hogy jól legyetek vezetve, kövessétek mindig a
-természet útmutatását. Mindazt, a mi a nemet jellemzi, úgy kell
-tisztelni, mint a természet alkotását. Mindig azt mondjátok: a
-nőknek ilyen, meg olyan hibáik vannak, melyek bennünk nincsenek
-meg. Megtéveszt a gőgötök, bennetek ezek hibák volnának, őbennük
-azonban kiválóságok; minden kevésbbé jól menne, ha nem volnának meg
-bennük. Akadályozzátok meg ezeknek az állítólagos hibáknak az
-elfajulását, de óvakodjatok kiirtásuktól.</p>
-<p>A nők a maguk részéről váltig azon panaszkodnak, hogy mi
-neveljük őket hiúkká és kaczérokká, hogy mi mulattatjuk őket csupa
-gyerekségekkel, hogy könnyebben maradhassunk uraik; ránk hárítják
-azokat a hibáikat, melyeket a szemükre vetünk. Mily bolondság! És
-mióta foglalkoznak férfiak a leányok nevelésével? Mi akadályozza az
-anyákat, hogy úgy ne neveljék őket, a hogy nekik tetszik? Nincsenek
-a leányoknak kollégiumaik! Ugyan nagy szerencsétlenség! Oh, bárcsak
-adná Isten, hogy a fiúknak se lennének! Okosabban és
-tisztességesebben volnának nevelve. Kényszeríti valaki
-leányaitokat, hogy haszontalanságokkal vesztegessék idejüket?
-Vajjon akaratuk ellenére szorítják-e őket rá, hogy életük felét az
-öltözőasztal előtt töltsék anyáik példájára? Akadályoz-e titeket
-valaki abban, hogy oktassátok vagy oktattassátok őket kedvetek
-szerint? A mi hibánk, ha tetszenek nekünk, mikor szépek, hogy
-tetszelgéseik vonzanak minket, hogy az a művészet, melyet tőletek
-tanulnak, vonz minket és hízeleg nekünk, ha szeretjük őket
-ízlésesen öltözve látni és hogy hagyjuk őket kedvük szerint
-köszörülni azokat a fegyvereket, melyekkel minket leigáznak? Eh,
-próbáljátok meg úgy nevelni őket, mint a férfiakat, ezek szívesen
-belenyugosznak. Mennél jobban hasonlítanak hozzájuk, annál kevésbbé
-uralkodnak rajtuk; akkor aztán csakugyan a férfiak lesznek az
-urak.</p>
-<p>Mindazok a képességek, melyek megvannak mind a két nemben,
-nincsenek köztük egyenlően megosztva, de egészben véve kiegészítik
-egymást. A nő többet ér nőül, mint férfiul; mindenütt, a hol
-érvényesíti jogait, előnyben van, mindenütt, a hol a mi jogainkat
-akarja bitorolni, alattunk <span class="pagenum"><a name="Page_525"
-id="Page_525">-525-</a></span> marad. Erre az általános igazságra
-csak kivételekkel lehet válaszolni; ez a szépnem galáns
-párthíveinek az állandó érvelési módja.</p>
-<p>Ápolni a nőkben a férfi tulajdonságait és elhanyagolni azokat, a
-melyek sajátképen női tulajdonságok, annyi, mint egyenesen a nők
-ártalmára dolgozni. A ravasz nők ezt sokkal jobban látják, semhogy
-becsapatnák magukat; igyekezve bitorolni a mi előnyeinket, nem
-hagynak fel a magukéival; de ekkor megesik, hogy nem bírva jól
-összhangba hozni az egyiket s a másikat, mert összeférhetetlenek,
-elhibázzák a saját czéljukat a nélkül, hogy közelebb jutnának a
-másikhoz és elvesztik értékük felét. Hidd meg nekem, okos anya, ne
-csinálj leányodból tisztességes embert, mintegy czáfolatául a
-természetnek, csinálj csak belőle tisztességes nőt és biztos
-lehetsz benne, hogy többet fog érni magamagának és nekünk.</p>
-<p>Az következik-e ebből, hogy nevelkedjék a leány tudatlanságban
-minden dolog felől, merőben a háztartás dolgaira korlátolva? Vajjon
-a férfi cselédet fog csinálni társnőjéből? Meg fogja-e fosztani
-magát mellette a társaság legnagyobb varázsától? Hogy jobban
-alávesse magának, meg fogja-e akadályozni, hogy ne érezzen semmit,
-ne ismerjen semmit? Valóságos automatát fog-e belőle csinálni?
-Kétségkívül nem; a természet sem kívánta így, a mely oly kellemes
-és finom szellemet adott a nőknek; ellenkezőleg, a természet azt
-akarja, hogy a nők gondolkozzanak, ítéljenek, szeressenek,
-ismerjenek, hogy ápolják szellemüket úgy, mint kül sejüket; ezek
-azok a fegyverek, melyeket kárpótlásul ad nekik az erő helyett,
-melynek híjával vannak és a mi erőnk irányítására. Sok dolgot kell
-megtanulniok, de csupán azokat a dolgokat, melyek tudása megilleti
-őket.</p>
-<p>Akár a nem különleges rendeltetését tekintem, akár hajlamait
-figyelem meg, akár kötelességeit veszem számításba, minden
-egyformán egyesül, hogy rámutasson a nevelésnek nekik való
-formájára. A férfi és a nő egymásnak termettek, de kölcsönös
-függésük nem egyenlő: a férfiak vágyaik által függnek a nőktől, a
-nők vágyaik és szükségleteik által egyaránt függnek a férfiaktól;
-mi hamarább <span class="pagenum"><a name="Page_526" id=
-"Page_526">-526-</a></span> tudnánk meglenni nélkülük, mint ők
-nélkülünk. Hogy meglegyen nekik, a mire szükségük van, hogy a nekik
-való állapotban lehessenek, ahhoz az kell, hogy ezt mi adjuk nekik,
-hogy akarjuk nekik adni, hogy méltóknak tartsuk őket rá; függnek
-érzéseinktől, az értéktől, melyet érdemüknek tulajdonítunk, a
-fontosságtól, melyet bájaiknak és erényeiknek tulajdonítunk. Maga a
-természet törvénye által a nők önmagukat illetőleg épúgy, mint
-gyermekeiket illetőleg ki vannak szolgáltatva a férfiak ítéletének;
-nem elég, hogy tiszteletreméltók legyenek, az is kell, hogy
-tiszteljék őket, nem elég, ha szépek, az is kell, hogy tessenek,
-nem elég, hogy okosak, az is kell, hogy okosaknak ismerjék el őket;
-becsületük nemcsak magatartásukban rejlik, hanem hírnevükben is és
-nem lehetséges, hogy a ki belenyugszik, hogy becstelennek tartsák,
-valaha is becsületes legyen. A férfi, mikor jót tesz, csak
-önmagától függ, és szembeszállhat a közvéleménynyel; de a nő, mikor
-jót tesz, még csak felét teljesítette feladatának és nem kevésbbé
-fontos az, hogy mit tartanak felőle, mint az, hogy mi valóban.
-Ebből az következik, hogy nevelésének rendszere ebben a tekintetben
-ellenkező kell hogy legyen a miénkkel; a közvélemény az erény sírja
-a férfiak között, az erény trónusa a nők között.</p>
-<p>Az anyák jó alkatától függ a gyermekeké; a nők gondozásától függ
-a férfiak első nevelése, a nőktől függnek erkölcseik,
-szenvedélyeik, hajlamaik, kedvteléseik, egész boldogságuk. Így
-tehát a nők minden nevelésének vonatkozással kell lenni a
-férfiakra. Nekik tetszeni, nekik hasznukra lenni, szerettetni és
-tiszteltetni magukat általuk, nevelni őket ifjú korukban, gondozni
-őket felnőtt korukban, tanácsadójuk lenni, vigasztalni őket,
-kellemessé és édessé tenni életüket, ime ezek a nők kötelességei
-minden időben és ezekre kell őket megtanítani gyermekkoruktól
-fogva. Amíg nem térünk vissza ehhez az alapelvhez, eltávolodunk a
-czéltól és mindazok a tanítások, melyekben részesítjük a nőket, nem
-érnek semmit sem az ő boldogságukra, sem a miénkre.</p>
-<p>De bár minden nő tetszeni akar a férfiaknak és kell is,
-<span class="pagenum"><a name="Page_527" id=
-"Page_527">-527-</a></span> hogy akarjon, azért van a közt
-különbség, hogy az érdemes, a valóban szeretetreméltó embernek
-akar-e tetszeni, vagy azoknak a kis ficsuraknak, a kik gyalázatára
-vannak nemüknek és annak, a kit utánoznak. Sem a természet, sem az
-ész nem viszi rá a nőt, hogy azt szeresse a férfiakban, a mi ő rá
-hasonlít és még kevésbbé kell neki a férfiak modorára törekednie,
-hogy megszerettesse magát.</p>
-<p>A mikor tehát félrevetve nemük szerény s nyugodt hangját,
-utánozzák azoknak a ficsuraknak a modorát, a helyett, hogy
-hivatásukat követnék, lemondanak róla: önmaguk fosztják meg magukat
-azoktól a jogoktól, a melyekről azt hiszik, hogy bitorolják őket.
-Ha mások volnánk, mondják ők, nem tetszenénk a férfiaknak.
-Hazudnak. Bolondnak kell lenniök, hogy a bolondokat szeressék; a
-vágy, magához vonzani azokat, jellemzi annak az ízlését, a ki
-átengedi magát annak a vágynak. Ha nem volnának léha emberek, ők
-maguk igyekeznének léha embereket csinálni és a férfiak léhaságai
-sokkal inkább a nők művei, mint a mennyire a nők léhaságai a
-férfiak művei. Az a nő, a ki az igaz embereket szereti és ezeknek
-tetszeni akar, czéljának megfelelő eszközöket talál. A nő alkatánál
-fogva kaczér, de kaczérsága czéljai szerint változtatja formáját és
-tárgyát: alkalmazzuk hozzá ezeket a czélokat a természet
-czéljaihoz, s a nőnek meglesz az a nevelése, a mely neki való.</p>
-<p>A kis lányok csaknem születésüktől fogva szeretik a piperét; nem
-érik be azzal, hogy csinosak, azt akarják, hogy csinosaknak is
-találják őket; láthatni magukviseletéről, hogy ennek a gondja már
-foglalkoztatja őket és alig hogy meg tudják hallani, a mit mondanak
-nekik, máris irányítják őket azzal, hogy megmondják nekik, mit
-fognak róluk gondolni. Úgy kell lenni, hogy ha ugyanezt az
-indítóokot, elég ügyetlenül, a kis fiúknak is eléjük állítják,
-rájuk nincs ugyanekkora hatalma. Föltéve, hogy függetlenek lehetnek
-és mulatozhatnak, nem sokat törődnek vele, akármit gondolnak is
-róluk mások. Csak hosszú idő mulva és nagy fáradsággal lehet őket
-ugyanannak a törvénynek alávetni.</p>
-<p>Bárhonnan kapják is a leányok ezt az első leczkét, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_528" id="Page_528">-528-</a></span>
-mindenesetre nagyon jó leczke. Miután a test úgyszólván előbb
-születik meg, mint a lélek, legelsőnek a test művelésének kell
-lennie; ez a rend közös mindkét nemmel. De a czélja e két
-művelésnek különböző; az egyiknél ez a czél az erők kifejlesztése,
-a másiknál a bájaké; nem mintha ezek a tulajdonságok kizárólagosak
-volnának az illető nemben, hanem csak azért, mert a rendjük
-fordított; a nőknek elég erejük kell hogy legyen arra, a mit bájjal
-tesznek, a férfiakban elég ügyességnek kell lenni, hogy megtehessék
-mindazt, a mit könnyűséggel tesznek.</p>
-<p>A nők túlzott elpuhultságával kezdődik a férfiaké is. A nők ne
-legyenek erősek, mint a férfiak, hanem legyenek erősek a
-férfiakért, hogy a tőlük születő férfiak is erősek legyenek. Ebben
-a tekintetben a kolostoroknak, melyekben a növendékek durva
-táplálékot kapnak, de sokat is mozognak, futkároznak, játszanak a
-szabadban és a kertben, előnyt kell adni az apai ház fölött, a hol
-a finoman táplált, dédelgetett és kényeztetett leány mindig anyja
-szeme előtt üldögél egy jól elzárt szobában, nem mer felkelni,
-járni, beszélni, lélekzeni és nincs egy percznyi szabadsága, hogy
-játszhasson, ugráljon, futkosson, kiálthasson, korához illően
-csintalankodjon. Mindig csak vagy veszedelmes elnézés, vagy rosszul
-alkalmazott szigorúság; soha semmi sem történik észszerűen. Így
-teszik tönkre az ifjúság testét és szívét.</p>
-<p>A spártai leányok épúgy gyakorolták magukat a katonai
-játékokban, mint a fiúk, nem azért, hogy háborúba menjenek, hanem
-hogy egy napon a fáradságok elviselésére képes gyermekeket
-szüljenek. Ezt nem helyeslem; hogy katonákat adjanak az államnak,
-ahhoz nincs arra szükség, hogy az anyák is viselték légyen a puskát
-és csinálták légyen a poroszos katonai gyakorlatokat; de azt
-találom, hogy nagyjában véve a görög nevelés ebben a tekintetben
-nagyon észszerű volt. A fiatal leányok gyakran jelentek meg
-nyilvánosan, nem a fiúk közé elegyedve, hanem külön
-összegyülekezve. Alig volt ünnep, áldozat, szertartás, a hol ne
-lehetett volna látni a legelőkelőbb polgárok leányainak csapatait,
-virágkoszorúkkal, himnuszokat énekelve, tánczkarokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_529" id="Page_529">-529-</a></span>
-formálva, kosarakat, vázákat és áldozati adományokat víve és a
-görögök elfajult érzékeinek bájos látványt nyujtva, a mely alkalmas
-volt arra, hogy ellensúlyozza illetlen gimnasztikájuk rossz
-hatását. Bármily hatást tett is ez a szokás a férfiak szívére,
-mindenesetre kitünő volt arra, hogy a női nemnek jó nevelést adjon
-ifjúkorában a kellemes, mérsékelt és egészségükre váló gyakorlatok
-által és hogy élesítse és formálja ízlését a tetszenivágyás
-folytonosságával, a nélkül, hogy erkölcsei veszélyeztetve
-volnának.</p>
-<p>A mint ezek a fiatal nők férjhez mentek, nem lehetett őket többé
-a nyilvánosság előtt látni; házukba zárkózva, minden
-gondoskodásukat háztartásukra és családjukra korlátozták. Ez az az
-életmód, melyet a természet és a józan ész a női nemnek előír. S
-ezektől az anyáktól születtek a legegészségesebb, legerőteljesebb,
-a legjobban alkotott férfiai a világnak és némely görög sziget
-rossz hírneve daczára is bizonyos, hogy a világ minden népei
-között, még a rómaiakat sem véve ki, nincs egy sem, a melynek női
-okosabbak és egyúttal szeretetreméltóbbak lettek volna és jobban
-párosították volna a jó erkölcsöket a szépséggel, mint a régi
-görögökéi.</p>
-<p>Tudjuk, hogy öltözetük kényelmessége, a mely nem feszélyezte
-testüket, sokban hozzájárult, hogy mind a két nemnek megadja azokat
-a szép arányokat, melyeket szobraikon látunk, melyek még ma is
-példaképeiül szolgálnak a művészetnek, mióta az eltorzított
-természet nálunk nem ad többé ilyen példaképeket. Mindazok közül a
-középkori kötelékek közül, a bilincsek sokasága közül, melyek a mi
-testünket mindenfelől összepréselik, náluk nem volt meg egy sem. Az
-ő nőik nem ismerték azokat a halcsontfűzőket, melyekkel a mi nőink
-inkább elformátlanítják, mint kiemelik karcsúságukat. Nem bírom
-elképzelni, hogy ez a visszaélés, melyet Angolországban
-elképzelhetetlen mértékben űznek, ne vezetne végeredményben a faj
-degenerálódására és azt is állítom, hogy az a báj, a melyet ezzel
-el akarnak érni, rossz ízlésre vall. Nem kellemes dolog olyan nőt
-látni, a ki kétfelé van vágva, mint egy darázs; ez sérti a szemet
-és kínosan hat a képzeletre. A derék karcsúságának, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_530" id="Page_530">-530-</a></span> mint
-mindennek, szintén megvannak a maga arányai, megvan a maga mértéke,
-a melyen túl minden bizonynyal hibává válik; ez a hiba még a
-meztelen testen is sérti a szemet, mért volna tehát szépség, ha
-ruha van rajta?</p>
-<p>Nem akarok végére járni az okoknak, a melyeknél fogva a nők oly
-makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy úgy felpánczélozzák magukat; a
-beesett mell, a felpuffadó has stb., mindez nagyon visszatetszik,
-megengedem, egy húszéves hölgyön, de nem sérti a szemet egy
-harmincz évesnél és mivel, akár tetszik, akár nem, minden időben
-annak kell lennünk, a mi a természetnek tetszik és mivel a férfi
-szeme ebben sohasem csalatkozik meg, ezek a hibák minden korban
-kevésbbé visszatetszők, mint egy negyven éves kislány ostoba
-affektácziója.</p>
-<p>Mindaz, a mi feszélyezi és korlátozza a természetet, rossz
-ízlésű, ez épúgy áll a test öltözékére, mint a szellem
-díszítményeire. Az élet, az egészség, az ész, a jóllét előbbrevaló
-kell hogy legyen mindennél, a báj nem képzelhető fesztelenség
-nélkül, a finomság nem jelent betegességet és hogy tessék valaki,
-ahhoz nem kell egészségtelennek lennie. Mikor az ember szenved,
-részvétet kelt, a tetszés és a vágy ellenben az egészség
-frisseségét keresi.</p>
-<p>A két nembeli gyermekeknek sok közös mulatságuk van és ennek úgy
-is kell lenni; nem úgy van-e felnőtt korukban is? De vannak külön
-kedvteléseik is, melyek megkülönböztetik őket. A fiúk a mozgást és
-a zajt szeretik, a dobot, a búgó csigát, kis szekereket; a leányok
-jobban szeretik azokat a dolgokat, a melyek szemrevalók és díszül
-szolgálnak; a tükröket, a csecsebecsét, piperét és mindenekfelett a
-babát. A baba a női nem specziális játéka; íme, ebben
-szemmelláthatóan nyilvánul a rendeltetésüknek megfelelő ízlésük. A
-tetszés művészetének fizikai része a díszes ruhában van meg; a
-gyermekek ebből a művészetből csak azt tudják ápolni.</p>
-<p>Nézzetek meg egy kis lányt, a mint napját babájával tölti,
-minduntalan váltogatja az öltözetét, százszor és százszor
-öltözteti, vetkőzteti, folyton újabb s újabb kombináczióit keresi
-díszének; hogy ez jól van-e alkalmazva vagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_531" id="Page_531">-531-</a></span>
-rosszul, az egyre megy; ujjai még nem elég ügyesek, az ízlése nem
-alakult ki, de a hajlama már kiütközik: ebben az örökös
-foglalatosságban eltelik az idő a nélkül, hogy észrevenné; az órák
-múlnak s ő nem tud róluk semmit, elfelejti még az ebéd idejét is;
-jobban éhezik a piperére, mint a táplálékra. De – azt mondhatjátok
-– a babáját czifrázza fel, nem önmagát. Kétségkívül, nem magát
-nézi, hanem a babáját, önmaga számára nem tud semmit csinálni,
-nincs még kifejlődve, nincs sem tehetsége, sem ereje még semmi,
-teljesen elmerül a babájába, ebbe veti minden tehetségét. Ez nem
-fog mindig így maradni, azt a pillanatot várja, a mikor maga lesz a
-saját babája.</p>
-<p>Ime egy eléggé határozott első hajlam: ezt csak kisérni és
-szabályozni kell. Bizonyos, hogy a kicsike szíve mélyéből szeretné
-feldíszíteni tudni a babáját, karcsokrokat, nyakbavető kendőt,
-fodrokat és csipkéket csinálni neki; mindebben azonban oly
-könyörtelenül függővé szokták tenni másoknak kényétől-kedvétől,
-hogy sokkal kényelmesebb volna neki, ha mindent a saját
-iparkodásának köszönhetne. Ebből adódik meg az első leczkék érdeme,
-melyekben részesítjük: ezek nem feladatok, melyek elé állítjuk,
-hanem szívességek, melyeket teszünk neki. S valóban, csaknem minden
-kis lány csak kelletlenül tanul meg olvasni és írni, de a mi a
-tűvel való bánást illeti, ezt mindig szívesen tanulják meg.
-Mindjárt azt képzelik, hogy már felnőttek és örömmel gondolnak rá,
-hogy ez az ügyességük egykor arra fog szolgálni, hogy felczifrázzák
-magukat.</p>
-<p>Ezt az első megnyíló utat könnyű követni: a varrás, hímzés,
-csipkekészítés magától megy. A szőnyegszövés már nincs annyira
-kedvükre; a bútorok nagyon is távol állnak tőlük, nem tartoznak a
-személyükre, más képzetekkel vannak kapcsolatban. A szőnyegszövés
-az asszonyok szórakozása; fiatal lányoknak sohasem telik benne nagy
-örömük.</p>
-<p>Ez az önkéntes haladás könnyen kiterjeszthető a rajzolásra is,
-mert ez a művészet nem áll messze az ízléses öltözködés
-művészetétől; de én jobbnak látom, ha nem foglalkoztatják őket
-tájképfestéssel és még kevésbbé a figurális dolgokkal. Levelek,
-gyümölcsök, virágok, drapériák, mind az, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_532" id="Page_532">-532-</a></span> a mi
-arra való, hogy a ruhadaraboknak elegáns körvonalakat adjon és a
-mivel maguk csinálhatnak maguknak hímzésmintákat, ha nem találnak
-készen nekik valókat, ennyi nekik elég. Általában véve, ha a
-férfiaknál is fontos, hogy ismereteiket a hasznos dolgokra
-korlátozzák, ez még fontosabb a nőknél, mert ezek élete, bár
-kevésbbé munkás is, buzgóbban van foglalatosságaiknak szánva és
-gyakrabban szakíttatik meg különböző tennivalókkal s ezért nincs
-módjukban, hogy teljesen nekiszenteljék magukat valami
-tehetségüknek kötelességeik rovására.</p>
-<p>Bármit mondanak a gúnyolódók, a józan ész egyformán megvan mind
-a két nemben. A leányok általában véve tanulékonyabbak, mint a fiúk
-és több tekintélyt kell velük szemben kifejteni, a mint majd
-mindjárt meg fogom mondani. Ebből azonban nem következik, hogy
-bármit is követeljünk tőlük, a minek hasznát nem láthatják be; az
-anyák művészete, hogy ezt megmutassák mindenben, a mit parancsolnak
-nekik. Ez pedig annál könnyebb, mert a leányok intelligencziája
-koraérettebb, mint a fiúké. Ez a szabály száműzi a leányoktól,
-épúgy mint a fiúktól nemcsak az összes hasznavétlen tanulmányokat,
-melyek nem vezetnek semmi jóra és még a többi emberek előtt sem
-teszik kellemesebbekké azokat, a kik bajlódnak velük; hanem száműzi
-azokat is, a melyeknek hasznossága nem az ő koruknak szól és
-melyekben a gyermek nem láthatja előre a későbbi korra való
-hasznosságot. Ha nem akarom, hogy sürgessék a fiút, hogy tanuljon
-olvasni, még kevésbbé akarom, hogy rákényszerítsék az olvasásra a
-leányokat, mielőtt jól meg tudnák érteni, mire jó nekik az
-olvasmány; már pedig abban a módban, a hogy rendszerint meg szokták
-nekik magyarázni annak hasznosságát, inkább a magunk eszünkjárása
-szerint szoktunk eljárni, mint az övék szerint. Különben is mi
-szüksége van annak, hogy egy kis leány olyan korán tudjon olvasni
-és írni? Olyan korán kell háztartást vezetnie? Kevesen vannak, a
-kik nem használják inkább rosszra, mint jóra ezt a végzetes
-tudományt és sokkal kíváncsibb minden leány, semhogy meg ne tanulna
-olvasni kényszerítés nélkül, a mikor ideje és alkalma van rá. Talán
-mindenekelőtt <span class="pagenum"><a name="Page_533" id=
-"Page_533">-533-</a></span> számolni kellene a lányoknak
-megtanulniok, mert semmi sem nyujt érezhetőbb hasznot minden
-időben, nem kíván hosszasabb gyakorlatot és nem ad annyi alkalmat a
-tévedésekre, mint a számolás. Ha a kis lány csak egy kis számtani
-művelet által kaphatja meg a villásreggelijéhez a cseresznyét,
-biztosítlak róla, hogy jól fog tudni számolni.</p>
-<p>Ismerek egy fiatal leányt, a ki hamarabb tanult meg írni, mint
-olvasni és a ki előbb tűvel kezdett írni, csak aztán tollal. Az
-összes betűk közül először csak az <i>o</i> betűt akarta irkálni.
-Folyton nagy és kis <i>o</i>-kat firkált, mindenféle alakú
-<i>o</i>-kat, az egyik <i>o</i>-t beleírta a másikba és mindig
-alulról fölfelé csinálta. Szerencsétlenségére egy nap, mikor ezzel
-a hasznos gyakorlattal foglalatoskodott, meglátta magát a tükörben
-és azt találva, hogy ez a feszes tartás nem jól áll neki. Mint egy
-második Minerva, eldobta a tollat és nem akart többé <i>o</i>-kat
-csinálni. A fivére semmivel sem szeretett jobban írni, mint ő, de
-neki a kényszer volt terhére, nem pedig az, hogy nem jól állt neki
-az írás. Más módhoz folyamodtak, hogy visszatérítsék az íráshoz: a
-kis lány érzékeny és hiú volt, nem akarta, hogy a fehérneműjét a
-nővérei is használják. Az előtt megjelölték a fehérneműjét, most
-nem jelölték meg többé, neki magának kellett megjelölnie. A
-továbbiakat elképzelheti mindenki.</p>
-<p>Igazoljátok mindig a foglalatosságokat, melyekre leányaitokat
-rászorítjátok, de adjatok nekik mindig foglalkozást. A tétlenség és
-a tanulékonyság hiánya rájuk nézve a legveszedelmesebb hibák,
-ezeket a legnehezebb levetkőzni, ha egyszer magára vették. A
-leányoknak ébereknek és szorgalmasoknak kell lenni, de ez még nem
-elég: idejekorán hozzá kell szokniok a fegyelemhez. Ez a baj, ha
-ugyan egyáltalán baj rájuk nézve, elválaszthatatlan a nemüktől és
-sohasem tehetik túl magukat rajta a nélkül, hogy még kegyetlenebb
-bajokat ne szenvedjenek. Egész életükön át a legállandóbb és
-legszigorúbb fegyelemnek lesznek alávetve: az illem fegyelmének.
-Kezdettől fogva gyakorolni kell őket a kényszerben, hogy soha ne
-essék nehezükre, hogy elfojtsák szeszélyeiket, hogy alá tudják őket
-vetni mások akaratának. Ha mindig dolgozni akarnának, néha
-kényszeríteni <span class="pagenum"><a name="Page_534" id=
-"Page_534">-534-</a></span> kellene őket, hogy ne csináljanak
-semmit. A szórakozás, a léháskodás, az állhatatlanság olyan hibák,
-melyek könnyen keletkezhetnek, ha első hajlamaik elfajulnak és
-mindig engednek nekik. Ennek a visszaélésnek megelőzésére
-tanítsátok meg őket mindenekelőtt, hogy le tudják magukat győzni. A
-mi esztelen intézményeink között a tisztességes asszony egész élete
-örökös küzdelem önmaga ellen; méltányos, hogy a női nem osztozzék
-velünk azoknak a bajoknak a szenvedésében, melyeket ő okozott
-nekünk.</p>
-<p>Tegyetek róla, hogy a leányok ne unatkozzanak
-foglalatosságaikban és a mulatságaik ne váljanak szenvedélyekké,
-mint a hogy a közönséges nevelésben mindig meg szokott történni, a
-melyekben, mint Fénélon mondja, az egyik oldalra helyeznek minden
-unalmat, a másikra minden élvezetet. Ennek a két bajnak elseje, ha
-követeljük a föntebbi szabábályokat, csak akkor fog előfordulni, ha
-azok az emberek, a kik környezetükben vannak, nincsenek kedvükre a
-leányoknak. Az a kis lány, a ki szereti az anyját vagy a dadáját,
-unalom nélkül fog az oldalán dolgozni egész nap; már maga a
-csevegés is kárpótolni fogja a kényszerért. De ha az, a ki neveli,
-elviselhetetlen reá nézve, ugyanúgy utálni fog mindent, a mit szeme
-láttára csinál. Nagyon nehéz dolog, hogy az olyan leányok, a kik
-nem érzik jobban magukat anyjukkal, mint bárki mással a világon,
-jóra fordíthassák csak egy napjukat is; de hogy megitélhessük igazi
-érzéseiket, tanulmányozni kell őket, nem pedig megbízni abban, a
-mit mondanak, mert hízelkedők, képmutatók és jókor megtanulják a
-színlelést. Még kevésbbé kell nekik parancsolni, hogy szeressék
-anyjukat, a szeretet nem kötelességből fakad és ebben a kényszer
-nem ér semmit. A ragaszkodás, a gondoskodás, maga a megszokás
-megszeretteti az anyát leányával, ha nem tart semmit arra, hogy
-meggyülöltesse magát vele. Maga a fegyelem, mely alatt az anya a
-leányát tartja, ha jól alkalmazzák, nemhogy gyöngítené ezt a
-ragaszkodást, hanem csak fokozza, mert a függés természetes
-állapota lévén a nőnek, a leányok érzik, hogy engedelmességre
-vannak alkotva.</p>
-<p>Ugyanabból az okból, a miért kevés a szabadságuk és kevés
-<span class="pagenum"><a name="Page_535" id=
-"Page_535">-535-</a></span> is kell hogy legyen, mértéktelenül
-felhasználják, a mi szabadságot meghagynak nekik. Mindenben
-szélsőségekre hajlók lévén, még nagyobb buzgalommal merülnek el
-játékaikban, mint a fiúk; ez a másik baj, a melyről szólnom kell.
-Ezt a buzgóságot mérsékelni kell, mert számos sajátképi női bűnnek
-az oka, mint például a szeszélyességnek és annak az előszeretetnek,
-a melylyel a nő ma lelkesedik olyan dolgokért, a melyekre holnap
-már rá sem néz. Hajlamaiknak állhatatlansága ép oly végzetes, mint
-a bennük való túlzás és mind a kettő ugyanabból a forrásból fakad.
-Ne tiltsátok el őket a vidámságtól, a nevetéstől, a zajtól, a bohó
-játékoktól, de akadályozzátok meg, hogy beteljenek az egyikkel csak
-azért, hogy a másik után futkossanak; ne tűrjétek, hogy életük
-egyetlen pillanatában is félrevessenek minden féket. Szoktassátok
-őket hozzá, hogy zúgolódás nélkül tűrjék, ha félbeszakítják
-játékukat és más foglalatosságra hívják őket. Ebben maga a
-megszokás is czélra vezet, mert csak megfelel a természetnek.</p>
-<p>A fegyelemnek ez a megszokása olyan hajlékonyságot eredményez, a
-melyre a nőknek szükségük van egész életükben, mert sohasem szünnek
-meg alávetve lenni vagy egy férfinak vagy az emberek ítéletének és
-mert soha sincs nekik megengedve, hogy túltegyék magukat ezen az
-ítéleten. A nő legelső és legfontosabb tulajdonsága a szelidség:
-arra van alkotva, hogy egy olyan tökéletlen lénynek
-engedelmeskedjék, mint a férfi, a ki gyakran annyira tele van
-bűnökkel és mindig annyira tele van hibákkal, s idejekorán meg kell
-tanulnia elviselnie még az igazságtalanságot és a méltatlanságokat
-is egy férfitól panasz nélkül. Nem a férfi, hanem a maga kedvéért
-kell szelidnek lennie. A nők keserűsége és makacssága mindig csak
-növeli bajaikat és férjük rossz magaviseletét: a férfi érzi, hogy
-nem ezek azok a fegyverek, melyekkel le kell hogy győzzék. Az ég
-nem azért tette őket behízelgőkké és rábeszélőkké, hogy czivakodók
-legyenek; nem azért tette őket gyöngékké, hogy zsarnokoskodók
-legyenek, nem azért adott nekik olyan gyöngéd hangot, hogy
-szidalmakat mondjanak vele, nem azért adott nekik olyan finom
-arczvonásokat, hogy haragjukban eltorzítsák. Ha megharagszanak,
-<span class="pagenum"><a name="Page_536" id=
-"Page_536">-536-</a></span> megfeledkeznek magukról; sokszor okuk
-van a panaszra, de soha sincs igazuk, mikor durczáskodnak. Mindenki
-őrizze meg a maga nemének hangját; a tulságosan szelid férj
-féktelenné teheti a nőt, de hacsak nem szörnyeteg valaki, a nő
-szelidsége lecsillapítja és előbb-utóbb diadalmaskodik fölötte.</p>
-<p>Legyenek a lányok mindig alázatosak, de az anyák ne legyenek
-mindig kérlelhetetlenek. Ahhoz, hogy hajlékonynyá tegyünk egy
-fiatal teremtést, nem kell boldogtalanná tennünk; hogy szerénynyé
-tegyük, nem kell elbutítanunk. Ellenkezőleg, nem bánom, ha
-megengedik neki, hogy néha egy kis ügyességet tanusít, nem mondom,
-hogy engedetlenség esetén a büntetés kijátszásában, hanem az
-engedelmesség alól való kibúvásban. Nem arról van szó, hogy kínossá
-kell tenni rá nézve függő helyzetét, elég ha éreztetik vele. A
-ravaszság nemének természetes fegyvere és meg lévén győződve arról,
-hogy természetes hajlamai magukban véve jók és helyesek, abban a
-véleményben vagyok, hogy ezt a hajlamot is úgy kell ápolni, mint a
-többieket: csak arról van szó, hogy megakadályozzuk, hogy
-visszaéljen vele.</p>
-<p>Tanuságul hívok ennek a megjegyzésnek igazsága mellett minden
-jóhiszemű megfigyelőt. Nem akarom, hogy megvizsgálják ebből a
-szempontból magukat a nőket; a mi feszélyező intézményeink arra
-kényszeríthetik, hogy megélesítsék az eszüket. Azt akarom, hogy
-vizsgálják meg a lányokat, a kis lányokat, a kik úgyszólván még
-egyebet se tettek, csak születtek. Hasonlítsuk őket hasonló korú
-kis fiúkhoz – és ha ezek nem tünnek fel mellettük ügyetleneknek,
-félszegeknek és ostobáknak, tagadhatatlanul tévedésben vagyok.
-Legyen szabad felhoznom egy példát egész gyermekes
-naivitásában.</p>
-<p>Rendes dolog, hogy megtiltják a gyermekeknek, hogy az asztalnál
-ne kérjenek semmit; mert azt hiszik, semmivel sem érnek jobban
-czélt nevelésükben, mintha elhalmozzák őket haszontalan
-rendeletekkel, mintha egy falatkát ebből vagy abból nem lehetne
-azonnal megadni vagy visszautasítani a nélkül, hogy a szegény
-gyermeket halálra kínozzák a remény <span class="pagenum"><a name=
-"Page_537" id="Page_537">-537-</a></span> által táplált
-epekedéssel.<a name="FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href=
-"#Footnote_130" class="fnanchor">130)</a> Mindenki ismeri annak a
-fiúnak az ügyességét, aki alá lévén vetve ennek a törvénynek, a
-mikor megfeledkeztek róla az asztalnál, ráadta magát, hogy sót stb.
-kér. Nem szólok arról, hogy megszidhatták volna, mert közvetlenül
-sót kért, közvetve azonban húst; a mulasztás olyan kegyetlen volt,
-hogy ha nyiltan megszegte volna is a törvényt és kerülő nélkül
-mondta volna, hogy éhes, nem hiszem, hogy megbüntették volna. De
-láttuk, hogy találta fel magát az én jelenlétemben egy hat éves kis
-lány sokkal nehezebb helyzetben. Azonfölül, hogy szigorúan meg volt
-neki tiltva, hogy sohasem szabad semmit kérnie sem közvetve, sem
-közvetlenül, engedetlensége nem is volt megbocsátható, mert ő evett
-az összes fogásokból, egyet kivéve, melyből elfelejtettek neki adni
-és a mely után nagyon kívánkozott.</p>
-<p>Hogy tehát jóvá tehesse ezt a feledékenységet, a nélkül, hogy
-engedetlenséggel vádolhatnák, fölemelte ujját, elkezdte felsorolni
-az ebéd egyes fogásait, hangosan mondogatva, a mint az ujjain
-számlálgatta, «<i>ebből ettem, ebből is ettem</i>», de oly
-észrevehetően nem szólt semmit, mikor ahhoz a fogáshoz ért, a
-melyből nem evett, hogy valaki, a ki ezt észrevette, megkérdezte
-tőle: «Hát ebből nem ettél?» «<i>Oh, nem!</i>» – felelt szeliden a
-kis nyalánk és lesütötte a szemét. Nem teszek hozzá semmit,
-hasonlítsatok össze; ez az ötlet leányos ravaszság, a másik a fiú
-ravaszsága.</p>
-<p>A mi van, az jó és semmiféle általános törvény nem rossz. Ez a
-női nemnek sajátlagosan megadatott ügyesség nagyon méltányos
-kárpótlás azért, hogy megfelelően kevesebb az ereje; e nélkül a nő
-nem társa volna a férfinak, hanem rabszolgája. A tehetségnek az
-által a fölénye által tartja fenn egyenranguságát és uralkodik a
-férfin, mikor engedelmeskedik neki. Minden az asszony ellen van: a
-mi hibáink, az ő félénksége és gyöngesége, mellette nincs csak a
-ravaszsága és a szépsége. Nem jogosult dolog-e tehát, hogy ezt
-<span class="pagenum"><a name="Page_538" id=
-"Page_538">-538-</a></span> a kettőt ápolja? A szépség azonban nem
-általános, ezerféle balesetben elpusztulhat, elmulik az évekkel, a
-megszokás lerombolja hatását. A szellem a női nem egyedüli igazi
-segélyforrása; nem az az ostoba szellemesség, a melynek a világban
-olyan nagy értéket tulajdonítanak és a mely nem segít semmiben
-boldoggá tenni az életet, hanem a helyzetéből folyó élelmesség, az
-a művészet, a melylyel hasznára tudja fordítani a mi helyzetünket
-és hasznára tudja fordítani a mi saját előnyeinket. Nem is tudjuk,
-mennyire hasznunkra van nekünk magunknak is a nők ez ügyessége,
-mennyivel növeli a két nem házasságának varázsát, mennyire el tudja
-fojtani a gyermekek pajkosságát, mennyire visszatartóztatja a
-brutális férjeket, hány háztartást tud jó állapotban fentartani, a
-melyeket e nélkül megzavarna az egyenetlenség. Az alattomos és
-gonosz indulatú nők visszaélnek ezzel, jól tudom; de mivel nem élne
-vissza a bűn? Ne romboljuk le a boldogság eszközeit azért, mert a
-gonoszok néha arra használják őket, hogy ártsanak velük.</p>
-<p>A díszes öltözék révén lehet ragyogni, de tetszeni csak a saját
-megjelenése révén lehet. A ruhánk nem a személyünk; gyakran
-eltorzít a keresettségével és gyakran azt a ruhát, a mely
-legfeltünőbbé teszi azt, a ki viseli, veszik észre legkevésbbé. A
-fiatal lányok nevelése ebben a tekintetben teljesen észszerűtlen.
-Jutalmul engedik nekik a cziczomát, megszerettetik velük a keresett
-díszeket: <i>milyen szép!</i> – mondják nekik, mikor pedig csak ki
-vannak csípve. Pedig ellenkezőleg meg kellene velük értetni, hogy
-mindez a nagy készület csak arra való, hogy elrejtse hiányaikat és
-hogy a szépség igazi diadala az, ha magamagában ragyog. A divat
-kedvelése rossz ízlésre vall, mert az arcz nem változik a divattal
-és az alak mindig ugyanaz maradván, a mi jól áll neki egyszer, jól
-áll neki mindig.</p>
-<p>Ha a fiatal leányt látnám cziczomájában páváskodni, úgy tennék,
-mintha aggódnék így elleplezett alakja miatt és a miatt, hogy
-vajjon mit fognak róla mondani. Ezt mondanám: Mindez a pipere
-nagyon is diszíti; ez baj. Vajjon el tudna-e sokkal egyszerűbb
-díszt viselni? Elég szép-e, hogy ezt vagy azt nélkülőzhesse? Lehet,
-hogy ő maga volna <span class="pagenum"><a name="Page_539" id=
-"Page_539">-539-</a></span> az első, a ki kérné, hogy vegyék le
-róla mindezt a sok díszt és ítéljenek róla. Ebben az esetben
-tapsolni lehetne neki, ha alkalom akad rá. Sohasem dícsérném
-annyira, mint a mikor a legegyszerűbben volna öltözve. Ha a
-cziczomát nem tekinti másnak, személyes bájai pótlásának s
-hallgatag vallomásnak arról, hogy segítségre van szüksége, hogy
-tessék, akkor nem lesz büszke öltözékére, hanem inkább megalázkodik
-és mikor a rendesnél jobban lesz kicziczomázva s ezt hallja
-magáról: milyen szép, el fog pirulni boszúságában.</p>
-<p>Egyébiránt vannak alakok, melyeknek szükségük van cziczomára, de
-olyanok nincsenek, melyek megkövetelnék a dús pompát. A tékozló
-cziczomák a társadalmi hiúság dolgai, nem a személyi hiúságéi,
-csupán csak az előítéletből származnak. Az igazi tetszeni vágyás
-lehet választékos, de sohasem pompázó s Juno pompásabban díszítette
-fel magát, mint Vénusz. <i>Nem tudod széppé tenni, tehát gazdaggá
-teszed</i>, – mondta Apelles egy rossz festőnek, a ki Helenát
-cziczomával túlterhelten festette. Azt is megfigyeltem, hogy a
-legpompásabb pipere többnyire csunya nőt jelent; ennél ügyetlenebb
-hiúságot keresve sem lehet találni. Adjatok egy fiatal leánynak, a
-kinek van ízlése s a ki megveti a divatot, szalagokat, gazet,
-mousselinet és virágokat, gyémántok nélkül, bojtok és csipkék
-nélkül<a name="FNanchor_131" id="FNanchor_131"></a><a href=
-"#Footnote_131" class="fnanchor">131)</a> s olyan öltözéket fog
-magának összeállítani, a mely százszor bájosabbá teszi, mint
-Duchapt minden ragyogó dísze.</p>
-<p>A mi jó, az mindig jó és az embernek mindig a lehető legjobb
-külsővel kell megjelenni; ezért a nők, a kik értenek az
-öltözködéshez, csak jó dolgokat válogatnak ki és ezeket megtartják;
-nem változtatnak rajtuk napról-napra s kevesebbet foglalkoznak
-velük, mint azok, a kik semmiben sem tudnak megállapodni. Az
-öltözékről való igazi gondoskodás <span class="pagenum"><a name=
-"Page_540" id="Page_540">-540-</a></span> kevés toilettet kíván. A
-fiatal kisasszonykáknak ritkán van körülményes toilettejük;
-napjukat a munka, a tanulás tölti be, mégis általában véve, a
-kendőzést leszámítva, ép olyan gondosan vannak öltözve, mint az
-asszonyok, sőt gyakran ízlésesebben is. A toilettetel való
-visszaélés nem az, a minek gondolják, inkább az unalomból
-származik, mint a hiúságból. Az a nő, a ki hat órát tölt a
-toilette-asztalánál, jól tudja, hogy attól nem lesz jobban öltözve
-mint az, a ki csak félórát tölt ott, de legalább elütött valamit a
-gyilkosan hosszú időből és jobb önmagával mulatni, mint mindenen
-unatkozni. Toilette nélkül mit csinálna életükkel déltől este
-kilencz óráig? Nőket gyűjt össze maga körül és azzal mulat, hogy
-türelmetlenné teszi őket; már ez is valami; kikerüli a négyszem
-közt maradást férjével, a kit csak ilyenkor lát, ez sokkal több:
-aztán jönnek az árúsnők, a kalmárok, a gavallérok, a kezdő írók, a
-gúnyversek, a dalok, a röpiratok; a toilette nélkül sohase lehetne
-mindezt ilyen jól összehozni. Az egyedüli valódi haszon, a mely
-ebből származik, hogy ürügyet nyujt arra, hogy az ember inkább
-közszemlére teheti magát, mint a mikor föl van öltözve; de az a
-haszon talán nem is olyan nagy, mint a hogy hiszik és a nők nem
-nyernek annyit a toilettenél, mint a hogy képzelik Adjátok a nőnek
-aggály nélkül a nő nevelését; szoktassátok hozzá, hogy szeresse a
-nemének megfelelő foglalatosságokat, hogy legyen benne szerénység,
-hogy tudjon őrködni a háztartása fölött és foglalatoskodni a
-házban; a nagy toilettezés elesik magától és ő csak annál
-ízlésesebben lesz öltözve.</p>
-<p>Az első dolog, a mit a fiatal leányok fölcseperedve
-megfigyelnek, hogy mindezek az idegen piperék nem elegendők nekik,
-ha nincs meg nekik a maguk saját ékessége. Szépséget nem adhat soha
-senki magának és a tetszeni vágyás fogásait nem lehet egyszerre
-elsajátítani; de a mozdulataiknak adhatnak már kellemes hajlást,
-hangjuknak behízelgő csengést, megfigyelhetik magatartásukat,
-megtanulhatnak könnyedén járni, bájos tartást ölteni, kiválasztani
-mindenben azt, a mi előnyükre szolgál. A hangjuk teltebbé lesz,
-megerősödik és csengőbbé válik; karjuk kifejlődik, járásuk
-biztosabb lesz és észreveszik, hogy akárhogy lehet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_541" id="Page_541">-541-</a></span> öltözve
-az ember, mégis magára tudja vonni a figyelmet. Ettől fogva nemcsak
-a tűről és kézimunkáról van már szó; új tehetségek jelentkeznek és
-már érezhetik hasznosságukat.</p>
-<p>Tudom, hogy a szigorú nevelők azt akarják, hogy a leányokat ne
-tanítsák sem énekre, sem tánczra, sem semmiféle más kellemes
-művészetre. Ezt én furcsának találom. Hát kit tanítsunk rájuk? A
-fiúkat? A férfiakat vagy a nőket illeti-e meg, hogy ezek a
-tehetségek meglegyenek bennük? Senkit; mondják ők. A profán dalok
-megannyi bűnök, a táncz az ördög találmánya, a fiatal lánynak ne
-legyen más mulatsága, mint a munka meg az imádság. Mily furcsa
-mulatság egy tíz éves gyermek számára! Én a magam részéről attól
-félek, hogy ezek a kis szentek, a kiket arra kényszerítenek, hogy
-gyermekkorukat Istenhez való imádkozással töltsék, egész más
-dolgokkal fogják tölteni ifjúkorukat és asszonykorukban fogják
-magukat kárpótolni azért az időért, melyet lánykorukban
-elvesztegettek. Véleményem szerint ép úgy tekintettel kell lenni
-arra, a mi a kornak megfelel, mint a mi a nemnek felel meg; a
-fiatal leánynak nem kell úgy élnie, mint a nagyanyjának, élénknek,
-vidámnak, bohónak kell lennie, tánczolnia, dalolnia kell, a mennyit
-akar és élveznie kora minden ártatlan örömét. Nagyon is hamar el
-fog jönni az idő, mikor majd nyugodtnak kell lennie és komolyabban
-kell magát viselnie.</p>
-<p>De vajjon csakugyan megvan-e ennek a változásnak a szüksége?
-Vajjon nem előítéleteinknek gyümölcse-e ez? Azzal, hogy a
-tisztességes asszonyokat mind csak a szomorú kötelességeknek
-vetettük alá, száműztünk a házasságból mindent, a mi a férfiak
-számára kellemessé teheti. Csoda-e, ha a szótlanság, melyet odahaza
-tapasztalnak, elűzi őket hazulról s ha oly kevéssé esnek kísértetbe
-egy ilyen kevéssé csábító helyzetbe kerülni? A kereszténység azzal,
-hogy túloz minden kötelességet, kivihetetlenekké és hasztalanokká
-teszi őket; azzal, hogy megtiltja a nőknek a dalolást, a tánczot és
-minden más világi szórakozást, rosszkedvűvé, czivakodóvá,
-kiállhatatlanokká teszi őket odahaza. Nincs vallás, a melyben a
-házasság oly szigorú kötelességeknek volna alávetve és a melyben
-egy ily szent kötelék ennyire meg volna vetve. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_542" id="Page_542">-542-</a></span> Annyit
-tettek annak megakadályozására, hogy a nők szeretetreméltók
-legyenek, hogy végre is közönbösekké tették a férjeket. Ennek nem
-kellene így lenni, jól tudom, de azt mondom, hogy így kell lennie,
-mert a keresztények elvégre is emberek. A magam részéről azt
-tartom, hogy a fiatal angol lánynak ép olyan gonddal kell ápolni
-azokat a tehetségeit, melyekkel leendő férjének tetszését
-megnyerheti, mint a hogy a fiatal albán nő ápolja őket az ispahani
-hárem számára. A férjek – mondjátok – nem sokat törődnek
-mindezekkel a tehetségekkel. Meghiszem azt, mikor ezek a
-tehetségek, a helyett, hogy az ő tetszésükre alkalmaztatnának, csak
-csalétekül szolgálnak az olyan szemtelen fiatal emberek
-odacsábítására, a kik a férjet megbecstelenítik. De azt hiszitek,
-hogy ha egy szeretetreméltó és okos asszony, a kiben vannak ilyen
-tehetségek, férje mulattatására használná fel őket, nem járulna
-hozzá velük boldogításához és nem akadályozná-e meg férjét abban,
-hogy mikor fáradt fejjel kijön dolgozó szobájából, otthonán kívül
-keressen szórakozást? Nem látott még senki olyan boldog családokat,
-melyekben ilyen egyetértés van s melyekben mindenki hozzájárul a
-magáéval a közös szórakozásokhoz? Mondják meg nekem, vajjon az a
-bizalom és megtisztelés, a mely itt beáll, az itt élvezett
-gyönyörök ártatlansága és szelidsége nem ér-e fel a legzajosabb
-nyilvános élvezetekkel?</p>
-<p>A kellemes tehetségeket túlságosan művésziesítették és
-túlságosan rendszeresítették. Mindenből elveket és szabályokat
-csináltak és nagyon is unalmassá tették a fiataloknak azt, a mi nem
-kellene hogy egyéb legyen számukra, mint szórakozás és bohó játék.
-Nem tudok nevetségesebbet elképzelni, mintha látok egy öreg ének-
-vagy tánczmestert, a ki bosszús arczczal jön a fiatal lányokhoz, a
-kik nem akarnak egyebet, csak nevetni, és a ki hogy megtanítsa őket
-könnyed művészetére, pedánsabb és hivatalosabb hangon szól
-hozzájuk, mintha a katekizmusról volna szó. Vajjon például az ének
-művészetének az írott zenéhez kell-e igazodnia? Nem tehetik-e a
-gyermek hangját hajlékonynyá és biztossá, nem tanulhatják-e meg
-ízlésesen énekelni, sőt még kísérni is önmagát a nélkül, hogy csak
-egy kotát ismerne is? Illik-e <span class="pagenum"><a name=
-"Page_543" id="Page_543">-543-</a></span> ugyanaz az éneklési mód
-minden hanghoz? Érvényes-e ugyanaz a módszer minden hanghoz?
-Érvényes-e ugyanaz a módszer minden szellemre? Sohasem fogják velem
-elhitetni, hogy ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a taglejtések,
-ugyanazok a tánczok ép úgy illenek egy élénk és csintalan kis barna
-lányhoz, mint egy epedő szemű vagy szőke szépséghez. Mikor tehát
-azt látom, hogy a mester ugyanúgy tanítja mind a kettőt, ezt
-mondom: ez az ember a maga taposott útján jár, de a művészetéhez
-nem ért semmit.</p>
-<p>Azt kérdezik, tanító vagy tanítónő kell-e a leányoknak. Nem
-tudom, legjobban szeretném, ha sem az egyikre, sem a másikra nem
-volna szükség, ha szabadon tanulnák meg azt, a minek megtanulására
-annyi hajlamuk van és ha nem látnánk városainkban annyi nyegle
-komédiást szaladgálni. Alig birom elhinni, hogy az ezekkel az
-emberekkel való érintkezés ne volna a leányokra nézve ártalmasabb,
-mint a mennyire hasznosak a tanításaik és hogy a beszédmódjuk, a
-hangjuk, a modoruk nem kedveltetné meg fiatal tanítványaikkal a
-léhaságokat, melyek nekik oly fontosak s melyeket mestereik
-példájára csakhamar egyedüli foglalkozásukká tesznek.</p>
-<p>Azokban a müvészetekben, melyeknek czélja csak a szórakozás,
-mindenki mesterük lehet a fiatal lányoknak: az apjuk, anyjuk,
-bátyjuk, nénjük, barátnőik, nevelőnőik, a tükrük és mindenekfölött
-a jó ízlésük. Nem kell nekik felajánlani a tanítást, ők maguk kell,
-hogy kérjék; nem kell a jutalomból feladatot csinálni és épen
-ezekben a tanulmányokban az első siker az, mikor valaki vinni
-akarja valamire. Egyébiránt, ha egyáltalán szükség van szabályszerű
-leczkékre, nem döntök abban, hogy milyen nemű legyen a tanító, a ki
-a leczkét adja. Nem tudom, kell-e az, hogy a tánczmester megfogja
-fiatal növendéke finom és fehér kezét, hogy fölfogassa vele a
-szoknyáját, fölemeltesse a szemét, kitárassa a karját, dobogó
-mellett hajlongattassa, – de azt jól tudom, hogy a világ minden
-kincséért nem szeretnék ilyen tánczmester lenni.</p>
-<p>A szorgalom és a tehetség által formálódik az ízlés; az ízlés
-által a szellem észrevétlenül megnyílik a mindenféle szép eszméi
-számára és végül az erkölcsi fogalmak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_544" id="Page_544">-544-</a></span>
-számára, melyek ezzel kapcsolatban vannak. Talán ez az egyik oka
-annak, hogy miért gyökerezik meg az illendőség és tisztesség érzése
-a lányokban hamarább mint a fiúkban; mert ha azt hinnők, hogy ez a
-koraérett érzés a nevelőnök műve, nagyon téves fogalmunk lenne
-tanításaik módjáról és az emberi szellem fejlődéséről. A beszélni
-tudás az első helyet foglalja el a tetszés művészetében, mert csak
-az tud új meg új bájakat csatolni azokhoz a bájakhoz, melyekhez a
-megszokás már hozzászoktatta az érzékeket. A szellem nemcsak
-megeleveníti a tettet, hanem bizonyos értelemben meg is újítja; az
-érzések és gondolatok sorakozásával élénkké és változatossá teszi
-az arczkifejezést és a beszélgetés által, melyet sugall, tartja
-ébren a figyelmet és soká megőrzi az érdeklődést ugyanazon tárgy
-iránt. Azt hiszem, ezekből az okokból sajátítják el a leányok oly
-gyorsan a kedves csevegést, bizonyos hangsúlyt adnak szólásaiknak,
-még mielőtt értenék őket; és a férfiak csakhamar élvezettel
-hallgatják őket: még mielőtt a leány megérthetné őket, kilesik
-ennek az értelmességnek első pillanatát, hogy aztán
-belehatolhassanak az érzésébe.</p>
-<p>A nőknek hajlékony nyelvük van, sebesebben, könnyebben és
-kellemesebben beszélnek, mint a férfiak. Azzal is vádolják őket,
-hogy többet beszélnek; ennek így is kell lenni s én szívesen
-változtatnám ezt a szemrehányást dícséretté: a nőknél a száj és a
-szem egyforma mozgékony és pedig ugyanabból az okból. A férfi azt
-mondja, a mit tud, a nő azt, a mi tetszik; az egyiknek ismeretekre
-van szüksége, hogy szólhasson, a másiknak ízlésre; az egyiknek
-főtárgya a hasznos dolgok, a másiké a kellemesek. Beszédüknek nem
-kell hogy más közös formájú legyen, mint az igazság.</p>
-<p>Nem kell tehát visszatartani a lányok fecsegését, mint a fiúkét
-ezzel az érdes kérdéssel: «mire való ez?» Inkább ezzel a kérdéssel,
-a melyre semmivel sem könnyebb felelni: «milyen hatást fog ez
-tenni?» Ebben az első életkorban, a mikor nem tudva különbséget
-tenni a jó és rossz között, a leányok senkit sem tudnak megítélni:
-törvényül kell, hogy szabják meg maguknak, hogy mindig csak
-kellemes dolgokat mondjanak azoknak, a kikkel beszélnek. Ennek a
-szabálynak <span class="pagenum"><a name="Page_545" id=
-"Page_545">-545-</a></span> az alkalmazását még nehezebbé teszi az,
-hogy mindig alája van rendelve az első szabálynak, hogy nem szabad
-hazudni.</p>
-<p>Jól látom, hogy vannak még más nehézségek is, de ezek sokkal
-előrehaladottabb korra vonatkoznak. Egyelőre nem kell a leányoktól
-egyebet követelni, mint hogy, ha igazat mondanak, mondják
-gyöngédtelenség nélkül és mivel a gyöngédtelenség természetszerűleg
-visszás nekik, a nevelés könnyen megtanítja őket az elkerülésére.
-Általában megjegyzem, hogy a világi érintkezésben a férfiak
-udvariassága hivatalosabb, a nőké nyájasabb természetű. Ez a
-különbség nem kiszámított, hanem természet dolga. A férfi inkább
-úgy tesz, mintha szolgálatodra szeretne lenni, a nő kellemes akar
-lenni. Ebből az következik, hogy bármilyen is a nők természete, az
-udvariasságuk kevésbbé hazug, mint a miénk; a nő nem tesz egyebet,
-csak első ösztönére hallgat, de mikor a férfi úgy tesz, mintha az
-én érdekemet előbbre valóvá tenné a magáénál, bármily tüntetőleg
-szinezi is ezt a hazugságot, egész biztosan tudom, hogy hazudik.
-Nem is nehéz dolog tehát a nőknek udvariasaknak lenni és
-következőleg a leányoknak sem az udvariasságot megtanulni. Az első
-leczkét a természet adja, a művészet csak utána jár a természetnek
-és meghatározza, hogy az érvényben levő szokások szerint milyen
-formában mutatkozzék. A mi az egymás közötti udvariasságukat
-illeti, ez már más dolog; ezt olyan kényszerült modorban és olyan
-hideg figyelmességgel csinálják, hogy kölcsönösen feszélyezik
-egymást; nem is valami nagy gonddal leplezik ezt a feszességet és
-őszintéknek látszanak hazugságukban, mivel nem nagyon igyekeznek
-elpalástolni. Mindazáltal fiatal lányok néha őszintébb barátságot
-is kötnek. Az ő korukban a vidámság helyettesíti a jó természetet
-és meg lévén elégedve magukkal, meg vannak elégedve az egész
-világgal. Az is tény, hogy szívélyesebben csókolják meg egymást és
-több bájjal kedveskednek egymással férfiak jelenlétében, mert
-büntetlenül akarják ezek mohóságát felszítani azoknak a kegyeknek a
-látványa által, melyeket ilyenkor megkívántatnak velük.</p>
-<p>Ha nem szabad a kis fiúknak megengedni az okvetetlenkedő
-<span class="pagenum"><a name="Page_546" id=
-"Page_546">-546-</a></span> kérdéseket, még annál kevésbbé szabad
-megengedni a fiatal lányoknak, a kiknek kiváncsisága, akár
-kielégítik, akár rosszul térnek ki előle, egészen más
-következményekkel jár, tekintve azt az éleselméjüséget, melylyel
-megsejtenek olyan rejtelmeket, melyeket eltitkolnak előlük és
-ügyességüket ezek leleplezésében. De a nélkül, hogy eltűrném az ő
-kérdezősködésüket, jónak látom, hogy sokat kérdezgessük és arra
-ingereljük őket, hogy gyakorolják magukat a könnyed beszélésben,
-hogy talpraesetten tudjanak visszavágni, hogy az eszük és a nyelvük
-megoldódjék, a mikor ez még veszedelem nélkül lehetséges. Ezek a
-beszélgetések mindig vidámra forduljanak, de ha ügyesen vannak
-megkedzve és jól vannak irányozva, vonzó szórakozóivá lesznek a
-lánykának és belevihetik ezeknek a fiatal lányoknak ártatlan
-szívébe az erkölcs első és talán leghasznosabb leczkéit, melyeket
-egész életükben megőriznek, miután az élvezet és a hiúság
-varázsával tanították meg őket arra, hogy milyen tulajdonságok felé
-fordulnak a férfiak igazi tisztelettel és miben áll a tisztességes
-asszony dicsősége és boldogsága.</p>
-<p>Könnyen érthető, hogy ha a fiú-gyermekek képtelenek arra, hogy
-bármiféle igazi fogalmat alkothassanak maguknak a vallásról,
-ugyanez a fogalom még inkább fölülmulja a leányok
-fölfogó-képességét. Épen ezért őnekik korábban beszélnék róla, mert
-ha meg kellene várni, míg abba a helyzetbe jutnak, hogy módszeresen
-meg tudják vitatni ezeket a mély kérdéseket, azt koczkáztatnók,
-hogy sohasem beszélhetünk róluk. A nők esze praktikus ész, a mely
-által nagyon ügyesen megtalálják annak a módját, hogy mikép
-érhetnek el valami ismert czélt, de a mely ennek a czélnak
-megtalálására nem vezeti rá őket. A két nem társadalmi viszonya
-csodálatos. Ebből a társadalomból alakul ki egy erkölcsi személy,
-melynek a nő a szeme s a férfi a karja, még pedig olyan függésben
-egymástól, hogy a nő a férfitól tanulja meg, hogy mit kell látni,
-és a nőtől tanulja meg a férfi, hogy mit kell tenni. Ha a nő ép úgy
-vissza tudna menni a végső okokhoz, mint a férfi és ha a férfiban
-is megvolna, mint ő benne, a részlet-dolgok iránti érzék, mindig
-függetlenek lévén egymástól, örökös egyenetlenségben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_547" id="Page_547">-547-</a></span> élnének
-és a társadalmuk nem tudna fenmaradni. De abban a harmóniában, a
-mely köztük uralkodik, minden a közös czélra irányul, nem tudni,
-melyik ad hozzá többet a magáéból, mindegyik a másiknak ösztönzését
-követi, mindegyik engedelmeskedik és mind a ketten
-parancsolnak.</p>
-<p>Épen ezért van a nő magaviselete alávetve a közvéleménynek s a
-hite alá van vetve az autorításnak. Minden leánynak az anyja
-vallását kell követnie és minden asszonynak a férjeét. Ha ez a
-vallás hamis, a hajlékonyság, a mely az anyát és a leányt aláveti a
-természet rendjének, eltörli isten színe előtt a tévelygés bűnét.
-Nem lévén képesek önmaguk bírái lenni, úgy kell fogadniok az apák
-és férjek elhatározását, mint az egyházéit.</p>
-<p>Mivel a nők nem tudják önmagukból levonni hitük szabályát, nem
-tudják a bizonyítás és az ész korlátaival körülvenni, hanem engedve
-ezerféle dologtól ideges ösztönének, mindig innen vagy túl maradnak
-az igazságon. Mindig szélsőségekre hajlók lévén, vagy egészen
-hitetlenek vagy vakbuzgók, nem tudják egyesíteni a bölcseséget a
-jámborsággal. A baj forrása nemcsak nemük túlzó jellemében van,
-hanem a mi nemünk tekintélyének rosszul szabályozott voltában is:
-az erkölcsök féktelensége megvetni valóvá teszi, a megbánástól való
-félelem zsarnokivá s így mindig vagy tulságos sokat tesz vagy
-tulságosan keveset.</p>
-<p>Miután a nők vallását a tekintély kell hogy szabályozza, nem
-annyira arról van szó, hogy megmagyarázzuk nekik az okokat,
-melyeknél fogva hiszünk, mint inkább arról, hogy világosan elébük
-állítsuk azt, a mit hiszünk; mert a homályos eszmékbe vetett hit a
-fanatizmus legelső csirája, és az a hit, a melyet képtelen dolgok
-számára követelünk, tébolyra vagy hitetlenségre vezet. Nem tudom,
-melyikre vezetnek a mi katekizmusaink inkább: a hitetlenségre vagy
-a fanatizmusra, de azt jól tudom, hogy vagy az egyiket vagy a
-másikat okvetlenül megszülik.</p>
-<p>Ha a fiatal leányokat meg akarjátok tanítani a vallásra, először
-is ne csináljátok belőle a szomorúság és a kényszer tárgyát, sem
-elvégezni való feladatot, sem kötelességet, következőleg ne
-tanultassatok velük könyv nélkül semmit, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_548" id="Page_548">-548-</a></span> a mi a
-vallásra vonatkozik, még az imákat sem. Érjétek be azzal, hogy ti
-magatok előttük mondjátok el imáitokat, a nélkül azonban, hogy
-rászorítanátok őket, hogy hasonlóképen cselekedjenek. Legyenek az
-imák rövidek, a hogy Jézus Krisztus is rendeli. Imádkozzatok mindig
-a kellő áhítattal és alázattal, gondoljatok arra, hogy ha a
-legfelsőbb lénytől azt kéritek, hogy hallgasson meg, ez megéri,
-hogy elmerüljetek abban, a mit neki mondani akartok.</p>
-<p>Kevésbbé fontos az, hogy a fiatal lányok oly korán megtanulják a
-vallást, mint az, hogy jól tudják és mindenek fölött az, hogy
-szeressék. Ha terhessé teszitek rájuk nézve, ha mindig úgy festitek
-le előttük, hogy az Isten haragszik rájuk, ha az ő nevében ezer
-kellemetlen kötelességet róttak rájuk, a melyekről látják, hogy ti
-magatok sohasem teljesítitek őket, mit gondolhatnak egyebet, mint
-hogy tudni a katekizmust és imádkozni istenhez a kis lányok
-kötelessége, s aztán azért kívánnak felnőttek lenni, hogy kihúzzák
-magukat, ép úgy mint ti, mindezek alól a kényszerűségek alól.
-Példát! példát! a nélkül nem értek el soha semmit a
-gyermekeknél.</p>
-<p>De mikor a hitczikkelyeket magyarázzátok nekik, történjék ez
-közvetlen tanítás formájában, nem pedig kérdések és feleletek
-útján. Sohasem szabad mást felelniök, mint a mit gondolnak, nem
-pedig a mit diktálnak nekik. A katekizmus összes feleletei visszás
-értelműek; a tanítvány tanítja bennük a mestert; sőt hazugságok is
-a gyermek szájában, mert azt magyarázza velük, a mit nem ért, és
-azt állítja, a mit nem képes hinni. Mutassátok meg nekem a
-legértelmesebb emberek között is azokat, a kik nem hazudnak, mikor
-a katekizmusukat mondják.</p>
-<p>Az első kérdés, melyet a mi katekizmusunkban látok, ez: «<i>Ki
-teremtett és hozott a világra téged?</i>» Erre a leányka, bár azt
-hiszi, hogy az anyja, habozás nélkül azt feleli, hogy az Isten. Nem
-lát ebben egyebet, mint hogy olyan kérdésre, melyet nem jól ért,
-olyan feleletet ad, a melyet egyáltalán nem ért.</p>
-<p>Szeretném, ha olyan ember, a ki ismeri a gyermekek eszejárását,
-csinálna számukra katekizmust. Ez volna talán a leghasznosabb
-könyv, melyet valaha írtak és nézetem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_549" id="Page_549">-549-</a></span> szerint
-nem a legkevesebb becsületére válnék szerzőjének. Annyi bizonyos,
-hogy ha az a könyv jó volna, nem hasonlítana a mi
-katekizmusainkhoz.</p>
-<p>Az ilyen katekizmus akkor volna jó, ha magukra a kérdésekre a
-gyermek magától adná meg a feleleteket, a nélkül, hogy megtanulná
-őket; magától értetődik, hogy egyszer-másszor reá is rájutna a
-kérdezés sora.</p>
-<p>Hogy megértessem, mit akarok mondani, ahhoz valami példa-féle
-kellene és én érzem, mi hiányzik bennem, hogy ezt megcsináljam.
-Legalább némi halvány fogalmat próbálok róla nyujtani.</p>
-<p>Azt képzelem tehát, hogy ennek a katekizmusnak, hogy eljusson a
-mi katekizmusunk első kérdéséhez, ilyesformán kellene
-kezdődnie:</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Emlékszel-e arra az időre, mikor az anyád még
-leány volt?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Nem.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Miért nem, mikor olyan jó az emlékező
-tehetséged?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Azért, mert akkor még nem is voltam a
-világon.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Hát te nem éltél mindig?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Nem.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És vajjon mindig élni fogsz-e?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Igen.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Fiatal vagy-e vagy öreg?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Fiatal vagyok.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Hát a nagymamád fiatal-e vagy öreg?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Öreg.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Ő is fiatal volt valamikor?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Igen.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Hát miért nem fiatal már?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Mert megöregedett.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Te is meg fogsz öregedni, mint ő?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Nem tudom.<a name="FNanchor_132" id=
-"FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class=
-"fnanchor">132)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_550" id=
-"Page_550">-550-</a></span></p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Hova lett a tavalyi ruhád?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Szétfejtették.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Miért fejtették szét?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Mert kicsiny volt már.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Mért volt már kicsiny?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Mert megnőttem.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Fogsz még ezután is nőni?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Hogyne!</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És mi lesz a nagy lányokból?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Asszonyok lesznek.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És mi lesz az asszonyokból?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Anyák lesznek.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És az anyákból mi lesz?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Megöregszenek.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Tehát te is megöregszel?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Ha majd anya leszek.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És mi lesz az öreg emberekkel?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Nem tudom.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Mi lett a nagyapádból?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Meghalt.<a name="FNanchor_133" id=
-"FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class=
-"fnanchor">133)</a></p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És miért halt meg?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Mert öreg volt.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Mi lesz tehát az öreg emberekkel?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Meghalnak.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És te, ha öreg leszel, mint…</p>
-<p><i>A kis lány</i> (félbeszakítva): Óh, én nem akarok
-meghalni.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Édes gyermekem, senki sem akar meghalni,
-mégis meghal mindenki.</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Hogyan! a mamám is meg fog halni?
-<span class="pagenum"><a name="Page_551" id=
-"Page_551">-551-</a></span></p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Mint mindenki. A nők is megöregszenek, mint a
-férfiak és az öregség halálba vezet.</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Mit kell tenni, hogy az ember később
-öregedjék?</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Okosan élni, a míg az ember fiatal.</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Én mindig okos leszek.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Annál jobb rád nézve. De azt hiszed talán,
-örökké fogsz élni?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Ha nagyon öreg leszek, nagyon öreg…</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Hogy-hogy?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Hát, ha az ember olyan nagyon öreg, te
-mondtad, hogy meg kell halnia.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Egyszer tehát mégis meg fogsz halni?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Sajnos, igen.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Kicsoda élt előtted?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Apám és anyám.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> Hát ő előttük ki élt?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Az ő apjuk és anyjuk.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És ki fog élni te utánad?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> A gyermekeim.</p>
-<p><i>A nevelőnő:</i> És azok után ki fog élni?</p>
-<p><i>A kis lány:</i> Az ő gyermekeik stb. stb.</p>
-<p>Ezen az úton haladva érthető inductiók által megtalálni az
-emberi nemnek, mint minden más dolognak is, a kezdetét és végét:
-azaz egy apát és egy anyát, a kiknek nem volt sem apja, sem anyja,
-és megtalálni a gyermekeket, a kiknek már nem lesznek
-gyermekeik.<a name="FNanchor_134" id="FNanchor_134"></a><a href=
-"#Footnote_134" class="fnanchor">134)</a> Csak az ilyen kérdések
-hosszú sorával van a katekizmus első kérdése eléggé előkészítve;
-csak akkor lehet a kérdést föltenni s csak akkor értheti meg a
-gyermek. De innen a második feleletig, a mely úgyszólván az isteni
-lényeg meghatározása, mekkora végtelen ugrás! Mikor lesz ez a hézag
-kitöltve? Az Isten szellem! Mi a szellem? Belebonyolítsam a gyermek
-szellemét abba a homályos metafizikába, a melyből az emberek csak
-<span class="pagenum"><a name="Page_552" id=
-"Page_552">-552-</a></span> oly nagy bajjal tudnak kitalálni? Nem
-egy kis lány dolga ezeket a kérdéseket megoldani, legfeljebb az az
-ő dolga, hogy föltegye őket. Akkor egyszerűen ezt felelem neki: Azt
-kérdezed tőlem, hogy mi az Isten. Ezt nem könnyű megmondani. Istent
-nem lehet hallani, sem látni, sem megérteni; őt csak művei által
-ismerjük. Hogy megtudd, mi ő, előbb tudnod kell, hogy mit
-csinált.</p>
-<p>Ha a dogmáink nem mind egyforma igazak, azért még nem mind
-egyforma fontosságúak. Isten dicsőségére nézve nagyon közömbös,
-vajjon ismerjük-e minden dologban; ellenben fontos az emberi
-társadalomra és annak minden tagjára nézve, hogy mindenki ismerje
-és betöltse azokat a kötelességeket, melyeket Isten törvénye reáró
-felebarátja és önmaga iránt. Erre kell, hogy szüntelenül tanítsuk
-egymást és mindenekfölött erre vannak kötelezve megtanítani a
-gyermekeiket az apák és anyák. Hogy egy szűz-e az anyja
-teremtőjének, hogy ez szülte-e Istent vagy csak egy embert, a kivel
-Isten egyesült, hogy az apa és fiú lényege egy-e vagy csak hasonló,
-hogy a Szentlélek kettejük egyikéből származik-e, a kik mindketten
-ugyanazok vagy mind a kettőtől együtt, nem látom be, hogy ezeknek a
-látszólag lényeges kérdéseknek eldöntése fontosabb-e az emberi
-nemnek, mint hogy tudjuk azt, hogy a holdtöltétől számított melyik
-napon kell a husvétot ünnepelni, hogy kell-e az olvasón imádkozni,
-böjtölni, latinul vagy francziául kell-e beszélni a templomban,
-kell-e képekkel díszíteni a falakat, misét mondani és hallgatni,
-kell-e hogy valakinek saját felesége legyen. Nem tudom, mennyiben
-érdekelheti ez a többieket, ha ezekről mindenki úgy gondolkozik, a
-hogy neki tetszik; a magam részéről engem egyáltalán nem érdekel. A
-mi azonban engem és a hozzám hasonlókat érdekli, ez az, hogy
-mindenki tudja, hogy az ember sorsának van bírája, kinek mind
-gyermekei vagyunk, a ki azt parancsolja nekünk, hogy legyünk
-igazságosak, hogy szeressük egymást, legyünk jótékonyak és
-könyörületesek, teljesítsük kötelességeinket mindenkivel szemben,
-még a mi és az ő ellenségeivel szemben is; hogy ennek a világnak
-látszólagos boldogsága semmis, hogy ez után egy másik élet
-következik, <span class="pagenum"><a name="Page_553" id=
-"Page_553">-553-</a></span> melyben ez a legfelsőbb lény lesz a jók
-jutalmazója és a gonoszok bírája. Ezek a dogmák és más hasonló
-dogmák azok, melyekre fontos dolog megtanítani az ifjúságot és
-meggyőzni róluk minden szolgát. A ki ellenük küzd, kétségkívül
-büntetést érdemel, mert a rend megzavarója és a társadalom
-ellensége. Aki túlmegy rajtuk és minket alá akar vetni sajátságos
-véleményeinek, ellenkező úton ugyanarra a pontra jut; hogy a saját
-módja szerinti rendet meghonosítsa, megzavarja a békét; vakmerő
-gőgjében az Istenség tolmácsává teszi magát, ennek nevében követeli
-az emberek hódolatát és tiszteletét, Isten helyébe, a mennyire
-teheti, Istenné teszi magát. Úgy kellene megbüntetni, mint
-istenkáromlót, ha nem büntetnék meg, mint türelmetlent.</p>
-<p>Ne törődjetek tehát mindazokkal a rejtelmes dogmákkal, melyek
-számunkra csak gondolatnélküli szavak, mindazokkal a bizarr
-tanításokkal, melyek meddő tanulmányozása a velük foglalkozóknál az
-erényt helyettesíti és inkább arra való, hogy bolondokká, minthogy
-jókká tegye őket. Tartsátok meg gyermekeiteket mindig azoknak a
-dogmáknak szűk körében, melyek az erkölcsre vonatkoznak, győzzétek
-meg jól őket, hogy semmi másnak a tudása nem hasznos ránk nézve,
-mint a miből megtanulunk jól cselekedni. Ne csináljatok
-lányaitokból theológusokat és okoskodókat; az égi dolgokból csak
-arra tanítsátok őket, a mi az emberi bölcseségre tartozik;
-szoktassátok őket arra, hogy mindig Isten szeme előtt érezzék
-magukat, hogy ő a tanuja cselekedeteiknek, gondolataiknak,
-erényeiknek, mulatságaiknak; hogy tegyenek jót tüntetés nélkül,
-mert Isten ezt úgy szereti, hogy zúgolódás nélkül viseljék el a
-rosszat, mert Isten kárpótolni fogja őket s hogy végül életük
-minden napján azok legyenek, a mik szeretnének lenni, a mikor majd
-megjelennek Isten színe előtt. Ez az igazi vallás, ez az egyedüli
-szokás, a mely nem hajlik sem visszaélésre, sem hitetlenségre, sem
-vakbuzgóságra. Prédikálhatnak, a mennyit akarnak, a legfenségesebb
-vallásokról, én a magam részéről nem ismerek el mást, mint ezt.</p>
-<p>Egyébiránt jó lesz megjegyezni, hogy egész addig a korig, mikor
-az ész megvilágosodik és mikor a föléledő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_554" id="Page_554">-554-</a></span> érzés
-megszólaltatja a lelkiismeretet, a fiatal leányokra nézve az a jó
-és rossz, a mit a környezete annak mond ki. A mit parancsolnak
-neki, az jó, a mit megtiltanak, az rossz; ennél többet nem kell
-tudniok. Ebből látható, milyen nagy fontosságú dolog náluk még
-inkább, mint a fiúknál, megválogatni azokat az embereket, a kik
-közelükben legyenek és bizonyos tekintélyt gyakoroljanak fölöttük.
-Végül beáll a pillanat, a mikor elkezdenek magukból itélni a
-dolgokról és akkor van ideje megváltoztatni nevetésük tervét.</p>
-<p>Talán már eddig is sokat mondtam. Mekkora mértékben korlátoljuk
-a nőket, a mikor nem szabunk meg nekik más törvényt, csak az
-általános előítéleteket? Ne alacsonyítsuk le ennyire a nemet, a
-mely minket kormányoz és a mely tisztel minket, ha nem aljasítottuk
-le. Van az egész emberi nem számára a közvéleménynél előbbrevaló
-szabály is. Ennek a szabálynak hajthatatlan irányításához kell
-alkalmazkodni az összes többi szabályoknak; ez ítél még az
-előítéletről is s az emberek értékelésének csak akkor lehet köztünk
-érvénye, ha ezzel a szabálylyal megegyezik.</p>
-<p>Ez a szabály a belső érzés. Nem ismétlem, a mit föntebb mondtam
-róla; elég, ha megjegyzem, hogy ha ez a két szabály nem hat együtt
-a nők nevelésében, ez mindig hiányos lesz. Az érzés a közvélemény
-nélkül nem adja meg nekik a léleknek azt a finomságát, a mely
-feldíszíti a jó erkölcsöket a világ tiszteletével; a közvélemény
-pedig az érzés nélkül mindig csak csalfa és tisztességtelen nőket
-csinál belőlük, a kik a látszatot teszik az erény helyébe.</p>
-<p>Fontos dolog tehát, hogy ápoljanak egy tehetséget, a mely a két
-vezető között ítélőbíróul szolgál, a mely nem engedi tévútra jutni
-a lelkiismeretet és a mely jóváteszi az előítélet tévedéseit. Ez a
-tehetség az ész. De mennyi kérdés kél fel erre a szóra! Képesek-e a
-nők alapos okoskodásra? Fontos-e, hogy ezt ápolják? Sikerrel
-fogják-e ápolni? Hasznos-e ez az ápolás azokra a funktiókra, melyek
-rájuk háramlanak? Összeférhető-e az egyszerűséggel, a mely hozzájuk
-illik?</p>
-<p>A különböző módok, a melyek szerint ezekkel a kérdésekkel
-szembenéznek és megfelelnek rájuk, magukkal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_555" id="Page_555">-555-</a></span> hozzák,
-hogy mindkét irányban túlzások merülnek fel; az egyik arra
-korlátolja a nőt, hogy varrjon és fonjon a háztartásban a
-szolgálókkal; így ne legyen egyéb, mint a gazda első cselédje; a
-másik nem éri be azzal, hogy biztosítja a nők jogait, a miénket is
-elvitatja számukra; mert ha meghagyják őket fölöttünk a nemüket
-illető tulajdonságukban és minden egyébben velünk egyenlővé teszik,
-mi ez más, mint átruházása a nőre annak az elsőségnek, melyet a
-természet a férjnek ad?</p>
-<p>Az ész, a mely az embert kötelességeinek megismerésére vezeti,
-nem nagyon bonyolult dolog; az ész, a mely a nőt a saját
-kötelességére vezeti, még sokkal egyszerűbb. Az engedelmesség és
-hűség, melylyel férjének tartozik, a gyöngédség és gondoskodás,
-melylyel gyermekeinek tartozik, oly természetes és oly érthető
-következményei helyzetének, hogy rosszhiszeműség nélkül nem
-vonakodhatik engedni a belső érzésnek, a mely vezeti és nem
-ismerheti félre kötelességét abban a hajlamban, mely még nincs
-megromolva.</p>
-<p>Nem kárhoztatnám minden megkülönböztetés nélkül, hogy a nő
-kizárólag a nemének való munkákra szoríttassék és hogy a többiről
-mélységes tudatlanságban hagyassék, de ehhez nagyon egyszerű,
-nagyon egészséges közerkölcsök kellenének vagy pedig nagyon
-visszavonult életmód. A nagy városokban, romlott emberek közt ezt a
-nőt nagyon könnyű volna elcsábítani, erénye gyakran csak az
-alkalmaktól függne: ebben a filozófus században kipróbált erényre
-van szüksége; előre kell tudnia azt is, a mit mondhatnak neki s azt
-is, a mit erről gondolnia kell.</p>
-<p>Egyébiránt, alá lévén vetve a férfiak ítéletének, ki kell hogy
-érdemelje becsülésüket; különösen a férjéét kell megkapnia; nemcsak
-a személyét kell vele megszerettetnie, hanem magaviseletével is ki
-kell érdemelnie helyeslését; igazolnia kell a világ előtt a férj
-választását és meg kell szereznie a férjnek azt a tiszteletet,
-melylyel feleségének adóznak. De hogy foghatna hozzá mindehhez, ha
-nem ismerné intézményeinket, ha nem tudna semmit szokásainkról és
-illemszabályainkról, ha nem ismerné sem az emberi ítéletek
-forrását, sem a szenvedélyeket, melyek ezeket meghatározzák?
-Annálfogva, <span class="pagenum"><a name="Page_556" id=
-"Page_556">-556-</a></span> hogy egyszerre függ a saját
-lelkiismeretétől és más emberek véleményétől, meg kell tanulnia ezt
-a két zsinórmértéket összehasonlítani, összhangba hozni és az
-előbbinek csak akkor adni előnyt, mikor ellentétbe kerülnek
-egymással. Bírájává lesz bíráinak, ő határozza meg, mikor kell
-magát alávetnie nekik és mikor kell őket visszautasítania. Mielőtt
-elvetné vagy elfogadná előítéleteiket, mérlegeli őket; megtanul
-végére járni a forrásuknak, megtanulja megelőzni őket, kedvezővé
-tenni őket; gondja lesz rá, hogy sohase vonja magára a megrovást,
-mikor kötelessége megengedi a kikerülését. Mindezt egyáltalán nem
-teheti meg szellemének és eszének kifejlesztése nélkül.</p>
-<p>Mindig visszatérek az alapvető elvre és ez adja meg nekem minden
-nehézség megoldását. Azt tanulmányozom, a mi van, ennek keresem
-okát és végül mind csak azt találom, hogy a mi van, az jól van.
-Bemegyek a nyilt házakba, a hol az úr és az úrnő együtt fogadják a
-vendégeket. Mindkettőnek ugyanaz a nevelése volt, mindketten
-egyforma udvariasak, mindketten egyformán meg vannak áldva ízléssel
-és szellemmel, mindkettőt ugyanaz a vágy lelkesíti, hogy jól
-fogadják vendégeiket és hogy mindenki elégedetten távozzék tőlük. A
-férj nem mulaszt el semmi gondoskodást, hogy figyelmes legyen
-mindenki iránt, jön, megy, körüljár és ezer gondot csinál magának;
-merő figyelmesség szeretne lenni. A nő helyén marad, egy kis kör
-képződik körüle és látszatra elfödi előle a gyülekezetet,
-mindazáltal nem történik itt semmi, a mit észre ne venne, nem
-távozik el senki a nélkül, hogy ő ne szólt volna hozzá; nem
-mulasztott el semmit, a mi érdekelhet mindenkit, nem mondott
-senkinek semmit, a mi ne volna kellemes és a rendnek minden
-legkisebb megzavarása nélkül a legkisebb emberről a társaságban
-épúgy nem feledkezik meg, mint a legelsőről. A lakomát feltálalják,
-asztalhoz ülnek; a férfi tudja, kik illenek együvé s a szerint
-ülteti őket; a nő a nélkül, hogy bármit is tudna, még se téved
-ebben; ő már kiolvasott a szemekből, a magatartásból mindent és
-mindenki kedve szerint van elhelyezve. Arról nem is szólok, hogy a
-kiszolgáláskor nem feledkeznek meg senkiről. A házigazda körüljárt
-s nem <span class="pagenum"><a name="Page_557" id=
-"Page_557">-557-</a></span> feledkezett meg senkiről, ellenben a nő
-eltalálja, a mit az ember megkíván s azzal kínálja; mikor a
-szomszédjával beszél, a füle ott van az asztal végén; észreveszi,
-hogy melyik nem eszik azért, mert nem éhes és melyik azért, mert
-nem mer venni vagy kérni az ételből, mivel félszeg vagy félénk.
-Mikor fölkelnek az asztaltól, mindenki azt hiszi, hogy a
-háziasszony csak vele törődött, mind azt hiszik, hogy nem ért rá
-egy falatot sem enni, a valóság pedig az, hogy többet evett, mint
-bárki más.</p>
-<p>Mikor mindenki eltávozott, megbeszélik a történteket. A férfi
-visszaemlékezik arra, a mit mondtak neki, mit mondtak és tettek
-azok, a kikkel mulatott. Ha a nő nem mindig a legpontosabb is
-ebben, de viszont ő látta azt, a mit halkan mondtak a terem másik
-végében, ő tudja, hogy ez vagy az mit gondolt, mire vonatkozott ez
-a szó vagy az a taglejtés, nem volt az a kifejezőbb mozdulat,
-melyre ne volna kész magyarázata, a mely csaknem mindig megfelel a
-valóságnak.</p>
-<p>Ugyanaz a szellemi alkat, a mely kitünővé tesz egy nagyvilági
-nőt a ház vezetésében, kitünővé teszi a kaczért abban a
-művészetben, a melylyel több imádót is el tud mulattatni. A
-kaczérság művészete még finomabb megkülönböztető képességet kíván,
-mint az udvariasságé, mert ha az udvarias nő mindenkivel szemben
-udvarias, akkor eleget tett, a kaczér nő ellenben ezzel az ügyetlen
-egyformasággal hamar elvesztené uralmát, le akarván kötelezni
-összes barátait, visszariasztaná valamennyit. A társaságban a
-mindenkivel egyformán tanusított udvariasság tetszik mindenkinek;
-ha jól bántak vele, nem nézi olyan nagyon a kedvezéseket, de a
-szerelemben az a kegy, a mely nem kizárólagos, sértésszámba megy.
-Az okos ember százszor jobban szereti, ha vele egymagával rosszul
-bánnak, mintha a többivel egyenlően dédelgetik és nem történhetik
-vele rosszabb valami, mintha nem tüntetik ki. Ha egy nő több imádót
-akar egyszerre tartani, mindegyiküket meg kell győznie, hogy őt
-részesíti előnyben és pedig a többieknek szeme előtt kell erről
-meggyőznie, a kiket meg az ő szemei előtt ugyanerről győz meg.</p>
-<p>Ha zavarba jött embert akartok látni, tegyetek egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_558" id="Page_558">-558-</a></span> férfit
-két nő közé, kiknek mindegyikével titkos viszonya van, aztán
-figyeljétek meg, milyen ostobán viselkedik. Tegyetek egy nőt
-hasonló helyzetben két férfi közé – a mi bizonyára nem ritkább eset
-– s el fogtok ámulni az ügyességen, melylyel mind a kettővel
-elbánik úgy, hogy mindegyik nevetni fog a másikon. De ha ez a nő
-ugyanazt a bizalmasságot tanusítaná mind a kettő iránt és
-ugyanolyan barátságos volna velük, hogy vezettetnék magukat félre
-csak egy pillanatra is? Ha egyformán bánna velük, nem mutatná-e ki,
-hogy egyforma joguk van hozzá? Bizony, sokkal jobban fog hozzá! A
-helyett, hogy egyformán bánna velük, úgy tesz, mintha különbséget
-tenne közöttük és ezt olyan jól csinálja, hogy az, a kinek hizeleg,
-azt hiszi, gyöngédségből teszi, az pedig, a kivel rosszul bánik,
-azt hiszi, mérgében teszi. Így mindegyik megelégszik a neki jutott
-részszel s azt látja, hogy a nő mindig vele foglalkozik, holott
-pedig a valóságban csak magamagával foglalkozik.</p>
-<p>Az általános tetszés vágyában a kaczérság hasonló eszközöket
-sugall: a szeszélyek csak visszariasztanának, ha nem volnának
-okosan irányítva és épen mesteri alkalmazásukkal csinálja belőlük a
-legerősebb lánczokat rabszolgáinak.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Usa ogn’ arte la donna, onde
-sia colto<br /></span> <span class="i0">Nella sua rete alcun
-novello amante;<br /></span> <span class="i0">Nè con tutti, nè
-sempre un stesso volto<br /></span> <span class="i0">Serba; má
-cangia à tempo atto a sembiante.<a name="FNanchor_135" id=
-"FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class=
-"fnanchor">135)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Mitől függ mindez a művészet, ha nem a finom és folytonos
-megfigyelésektől, melyek megláttatják vele minden pillanatban azt,
-a mi a férfiak szívében történik és melyek képessé teszik arra,
-hogy minden titkos mozdulattal szemben, a melyet észrevesz, annyi
-erőt alkalmazzon, a mennyi föltartóztatásához és siettetéséhez
-kell? De megtanulható-e <span class="pagenum"><a name="Page_559"
-id="Page_559">-559-</a></span> ez a művészet? Nem, velük születik a
-nőkkel, megvan mindegyikben és soha sincs meg a férfiakban
-ugyanolyan mértékben. Ez a nem megkülönböztető jellemvonásainak
-egyike. A lélekjelenlét, az éberenlátás, a finom megfigyelőképesség
-a nők tudománya; az ügyesség, melylyel hasznát veszik, a
-tehetségük.</p>
-<p>Így van a dolog és láttuk, miért kell így lennie. Azt mondjuk,
-hogy a nők csalfák. Azokká lesznek. Az ő sajátos adományuk az
-ügyesség, nem pedig a csalfaság, a nemüknek megfelelő valódi
-hajlamokban, még mikor hazudnak, akkor sem csalfák. Miért
-kérdezitek a szájukat, mikor nem neki kell szólnia? Kérdezzétek a
-szemüket, az arczuk bőrét, a lélekzetüket, félénk modorukat, gyönge
-ellenállásukat: ez az a nyelv, melyet a természet ad nekik, hogy
-feleljenek nektek. A száj mindig nemet mond és azt is kell
-mondania, de a hangsúly, melyet erre vet, nem mindig ugyanaz és ez
-a hangsúly nem tud hazudni. Nincsenek-e a nőnek ugyanazok a
-szükségletei, mint a férfinak, a nélkül, hogy ugyanannyi joga volna
-kinyilvánítani őket? A sorsa nagyon is kegyetlen volna, ha még
-jogosult vágyaiban is nem volna olyan nyelve, a mely egyenértékű
-azzal, melyen nem mer szólani: kell-e az, hogy a szemérem
-boldogtalanná tegye? Nincs-e szüksége olyan művészetre, melylyel
-közölheti hajlamait, a nélkül, hogy leleplezné őket? Mekkora
-ügyességre van szüksége, hogy elraboltassa magától azt, a mit ég a
-vágytól odaadni? Mily fontos dolog neki, hogy megtanulja
-megindítani a férfi szívét a nélkül, hogy észrevehetővé válnék,
-hogy gondol rá! Mily bájos párbeszéd a Galatea almája és ügyetlen
-menekülése! Mi kell neki még ehhez egyéb? Megmondja-e a pásztornak,
-a ki a fűzfák között utána veti magát, hogy csak azért fut előle,
-hogy maga után csalogassa? Hisz akkor, hogy úgy mondjam, hazudnék,
-mert akkor nem tudná a pásztort maga után csalogatni. Mennél több a
-tartózkodás a nőben, annál több művészetre van szüksége, még a
-férjével szemben is. Igen, azt állítom, hogy ha a kaczérságot
-korlátai közt tartjuk, illedelmessé és igazzá teszszük s a
-tisztesség törvénye lesz belőle.</p>
-<p>Az erény csak egyféle, mondhatja igen helyesen valamelyik
-<span class="pagenum"><a name="Page_560" id=
-"Page_560">-560-</a></span> ellenfelem; nem osztható fel, hogy egy
-részét megengedjük, a másikat pedig elvessük. Ha szeretjük az
-erényt, teljes épségében szeretjük; és azok előtt az érzések előtt,
-melyekkel nem kell bírnunk, elzárjuk a szívünket, ha lehet és a
-szánkat mindig. Az erkölcsi igazság nem az, a mi van, hanem a mi
-jól van; a mi rossz, annak nem volna szabad lennie és azt nem
-szabad bevallani, különösen ha ez a bevallás olyan hatást ad neki,
-amelylyel a nélkül nem bírna. Ha abba a kísértésbe estem volna,
-hogy lopok és ennek elmondásával abba a kísértetbe ejtenék más
-valakit, hogy bűntársammá legyen, nem esnék-e a kísértés áldozatául
-azzal, hogy bevallom? Miért mondjátok, hogy a szemérem csalfává
-teszi az asszonyokat? Vajjon azok, a kik legjobban elvesztik,
-egyebekben igazabbak-e a többinél? Még csak ez kellene! Ezerszer
-csalfábbak. A lealjasodásnak erre a fokára csak a bűnöknél fogva
-juthatni el, melyek mind megmaradnak benne és melyek csak az
-alattomosság és hazugság segítségével uralkodnak.<a name=
-"FNanchor_136" id="FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class=
-"fnanchor">136)</a> Ellenkezőleg, azok, a kikben még van szemérem,
-a kik nem hivalkodnak hibáikkal, a kik el tudják leplezni vágyaikat
-még azok előtt is, a kikre irányulnak és a kiktől ezek bevallását
-csak a legnagyobb fáradsággal lehet kicsikarni, ezek máskülönben is
-a legigazabbak, a legőszintébbek, a legállhatatosabbak minden
-kötelezettségükben és az ő hűségükben lehet általában a legjobban
-megbízni.</p>
-<p>Nem tudok mást, mint az egy <i>Lenclos</i> kisasszonyt, a kit
-ismert kivételül lehet idézni ezek alól a megjegyzések <span class=
-"pagenum"><a name="Page_561" id="Page_561">-561-</a></span> alól s
-Lenclos kisasszony is csodaszámba ment. Neme erényeinek megvetése
-mellett, mondják róla, megőrizte a mi nemünk erényeit: dicsérik
-nyiltságát, egyenességét, az érintkezésben való biztonságát, a
-barátságban való hűségét, végül hogy dicsőségének képét teljessé
-tegyék, azt mondják, hogy férfivá tette magát. Jól van hát. Minden
-kitünő hírneve mellett is azonban ezt a férfit époly kevéssé
-szerettem volna barátommá tenni, mint szeretőmmé.</p>
-<p>Mindez nem olyan nagy eltérés tárgyunktól, mint a milyennek
-látszik. Látom, hova irányulnak a modern filozófia elvei, mikor a
-nevetség tárgyává teszik a női nem szemérmét és állítólagos
-csalfaságát, és látom, hogy ennek a filozófiának legbiztosabb
-eredménye, hogy megfosztja korunk nőit attól a kevés becsülettől, a
-mi még megmaradt bennük.</p>
-<p>Ezeknek a megfontolásoknak alapján azt hiszem, hogy
-általánosságban meg lehet határozni, mily faja kultura felel meg a
-nők természetének és mely czélok felé kell fordítani elmélkedésüket
-ifjuságuktól fogva.</p>
-<p>Mondtam már, hogy nemük kötelességeit könnyebb látni, mint
-betölteni. Az első dolog, melyet meg kell tanulniok, hogy ezeket a
-kötelességeket szeressék előnyeikre való tekintetből; ez az
-egyedüli mód arra, hogy könnyüvé tegyük őket. Minden helyzetnek és
-minden kornak megvannak a maga kötelességei. A maga kötelességeit
-hamar megismeri az ember, föltéve, hogy szereti őket. Tartsd
-tiszteletben női helyzetedet és mindig jóravaló asszony leszel,
-bármilyen helyzetbe juttat is az ég. A fődolog az, hogy az legyünk,
-a mivé a természet tett minket: úgyis túlságosan azok vagyunk, a
-mivé az emberek akarják hogy legyünk.</p>
-<p>Az elvont és spekulativ igazságok, az alapelvek, a tudományos
-tantételek kutatása, mindaz, a mi az eszmék általánosítására
-irányul, nem való a nők szakmájába; tanulmányaiknak teljesen a
-gyakorlatra kell irányulni; az ő dolguk alkalmazni azokat az
-elveket, melyeket a férfi talált meg és az ő dolguk megtenni a
-megfigyeléseket, melyek a férfit az elvek megállapítására vezetik.
-A nők minden gondolkodása, a mennyiben nem közvetlenül
-kötelességeikre vonatkozik, a férfiak tanulmányozására kell, hogy
-irányuljon <span class="pagenum"><a name="Page_562" id=
-"Page_562">-562-</a></span> vagy a kellemes ismeretekre, melyeknek
-czélja csak az izlés; mert a mi a géniusz műveit illeti, ezek
-meghaladják felfogásukat; még kevésbbé van bennük elég szabatosság
-és figyelem, hogy az exakt tudományokban boldoguljanak; a mi pedig
-a fizikai ismereteket illeti, az a két nem közül annak való, a ki
-tevékenyebb és mozgékonyabb, a ki több czélt tud belátni, annak
-valók, a kiben több az erő és a k jobban gyakorolja erejét az
-érzékelhető dolgok kapcsolataira és a természet törvényeire. A nő,
-a ki gyönge és nem lát semmit, a mi kívül esik önmagán, azokat a
-rúgókat becsüli és ítéli meg, melyeket gyöngesége pótlására hozhat
-mozgásba; ezek a rúgók pedig a férfi szenvedélyei. Az ő mechanikája
-magában véve erősebb, mint a miénk, összes emeltyűi az emberi
-szívet hozzák mozgásba. A mit neme magától nem bír megtenni, holott
-neki szükséges vagy kellemes, ügyesen mi velünk kell akartatnia;
-alapjában kell kitanulmányoznia a férfi szellemét; nem elvont
-értelemben, a férfi szellemét általában, hanem azoknak a férfiaknak
-szellemét, a kik körülveszik azoknak a férfiaknak szellemét, a
-kiknek alá van rendelve, akár a törvény, akár a közvélemény által.
-Bele kell hogy tudjon hatolni érzelmeikbe beszédük, cselekedeteik,
-tekintetük, taglejtéseik útján. Beszéde, tettei, tekintete,
-taglejtései útján kell, hogy azokat az érzéseket tudja bennük
-kelteni, a melyeket kíván, a nélkül, hogy észrevétetné, hogy ez a
-szándéka. Ők jobban fognak filozofálni az emberi szívről, mint ő,
-de ő jobban fog nálunknál a férfiak szívében olvasni. A nők dolga,
-hogy megtalálják a – hogy úgy mondjam – kísérleti morált, a mi
-dolgunk, hogy rendszerré alakítsuk. A nőben több a szellem, a
-férfiban több a géniusz; a nő megfigyel, a férfi gondolkodik; ebből
-az együtthatásból kerül ki a legtisztább felvilágosodás és a
-legtökéletesebb tudomány, a melyet az emberi szellem önmagától
-megszerezhet; szóval az önmaga és mások legbiztosabb ismerete, a
-melyre fajunk képes. Így irányulhat a művészet szüntelenül a
-természet által adott eszköz tökéletesítésére.</p>
-<p>Az asszonyok könyve a világ; ha rosszul olvasnak benne, ez az ő
-hibájuk, vagy valami szenvedély vakítja el <span class=
-"pagenum"><a name="Page_563" id="Page_563">-563-</a></span> őket.
-Mindazáltal az igazi családanya egyáltalán nem nagyvilági nő s a
-maga házában nincs sokkal kevésbbé elzárkózva, mint az apácza a
-kolostorban. Azt kell tehát tenni a fiatal lányokkal, a kiket
-férjhez adnak, a mit azokkal tesznek, a kiket beadnak a kolostorba:
-meg kell nekik mutatni az élvezeteket, a melyeket elhagynak,
-mielőtt lemondanának róluk, hogy ezeknek az előttük ismeretlen
-élvezeteknek csalóka képei ne zaklassák egykor a szívüket és meg ne
-zavarják visszavonultságuk boldogságát. Francziaországban a leányok
-kolostorban élnek és az asszonyok a nagyvilágban hajszolódnak. A
-ókoriaknál ez épen ellenkezően volt: a leányoknak, mint már
-mondtam, sok játékuk és nyilvános ünnepük volt, az asszonyok pedig
-visszavonultan éltek. Ez a szokás észszerűbb és jobban épségben
-tartotta az erkölcsöket. Egy bizonyos fajta kaczérság meg van
-engedve a férjhez adó lányoknak; az ő fődolguk, hogy mulassanak. Az
-asszonyoknak más dolguk van odahaza és nem kell már férjet
-keresniök, de ebben a reformban rosszul járnának, holott sajnos, ők
-adják a hangot. Anyák, csináljatok legalább jó pajtást a
-leányaitokból. Adjatok nekik egyenes érzést és becsületes lelket és
-ne rejtsetek el előlük semmit, a mit a tiszta erkölcsű szem
-megnézhet. A bál, a mulatságok, a játékok, még a színház is,
-mindazok a dolgok, melyek, ha rosszul nézik őket, elragadják a
-tapasztalatlan ifjúságot, veszély nélkül juttathatók az egészséges
-szem elé. Mennél jobban látják ezeket a zajos szórakozásokat, annál
-jobban elmegy tőlük a kedvük.</p>
-<p>Hallom a lármát, a mely ellenem felhangzik. Melyik lány tud
-ellenállani ennek a veszedelmes példának? Alig hogy belenéznek egy
-kicsit a világba s a fejük elcsavarodik bele; egyik sem akar aztán
-tőle megválni. Ez meglehet, de vajjon mielőtt eléjük nyujtottátok
-volna ezt a csalóka képet, eléggé előkészítettétek-e őket, hogy
-felindulás nélkül nézhessék? Vajjon előre jelentettétek-e nekik a
-képeket, melyeket jelent? Olyanoknak festettétek-e le őket, a
-milyenek? Eléggé fölfegyvereztétek-e őket a hiúság illuziói ellen?
-Belevittétek-e fiatal szíveikbe az igazi élvezetek kedvelését,
-melyeket nem találni meg ebben a zürzavarban? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_564" id="Page_564">-564-</a></span> Milyen
-elővigyázatosságot, milyen rendszabályokat alkalmaztatok, hogy
-megóvjátok őket a téves ízléstől, a mely félrevezetheti őket? A
-helyett, hogy szellemükben bármit is szembeállítottatok volna az
-általános előítéletek uralmával, csak tápláltátok bennünk őket;
-elejétől fogva megszerettettétek velük a léha szórakozásokat,
-melyeket a világban találnak. S még akkor is tápláljátok bennük ezt
-az előszeretetet, mikor már benne vannak. A fiatal lányoknak, mikor
-a világba belépnek, nincs más vezetőjük, csak az anyjuk, a ki
-gyakran náluknál is bolondosabb és a ki a dolgokat csak úgy tudja
-nekik megmutatni, a hogy maga látja. Az ő példája, a mely erősebb,
-mint maga az ész, igazolja őket a saját szemükben és az anya
-példája a leány számára vitán kívül álló mentség. Mikor azt akarom,
-hogy az anya vezesse be a leányát a világba, ezt abban a
-föltevésben akarom, hogy olyannak láttassa vele a világot, a
-milyen.</p>
-<p>A baj még ennél is hamarabb kezdődik. A kolostorok valóságos
-iskolái a kaczérságnak, nem annak a becsületes kaczérságnak, a
-melyről beszéltem, hanem annak, a mely előidézi a nőknek minden
-ferdeségét és a legfurcsább divathölgyeket hozza létre. Ezekből a
-kolostorokból kilépve, hogy egyszerre belépjenek a zajos
-társaságokba, a fiatal nők eleinte a maguk helyén érzik magukat
-bennük. Arra nevelték őket, hogy bennük éljenek, csoda-e, ha aztán
-jól is érzik ott magukat? A mit most mondani fogok, azt nem
-bocsátom előre a nélkül az aggodalom nélkül, hogy esetleg egy
-előítéletet találok megfigyelésszámba venni; de általánosságban úgy
-találom, hogy a protestáns országokban nagyobb a családi
-ragaszkodás, méltóbbak a hitvesek és gyöngédebbek az anyák, mint a
-katholikus országokban; s ha ez így van, nincs benne kétség, hogy
-ez a különbség részben a kolostorok nevelésének tulajdonítandó.</p>
-<p>Hogy valaki szeresse a békés és otthonias életet, ismernie kell;
-érezte kell hogy légyen gyermekkora óta. Csak az apai házban
-kedveli meg az ember a maga otthonát és mindazok az asszonyok, a
-kiket nem az anyjuk nevelt, nem fogják szeretni gyermekeiket
-nevelni. Sajnos, a nagyvárosokban <span class="pagenum"><a name=
-"Page_565" id="Page_565">-565-</a></span> nincs többé otthoni
-nevelés. Ezekben a társadalom olyan határtalan és vegyes, hogy nem
-marad többé menedékhely a visszavonult életre és hogy az ember még
-otthon is nyilvános helyen van. Annyira együtt élnek az egész
-világgal, hogy nincsen többé az embereknek családjuk, alig ismerik
-a rokonaikat; úgy látogatják őket, mint az idegeneket és a házi
-erkölcsök egyszerűsége elvész azzal az édes meghittséggel együtt, a
-mely a varázsát adta. Így szívja magába az ember már az anyatejjel
-a kor kedvteléseinek szeretetét és azokat az elveket, melyeket
-ebben uralkodni lát.</p>
-<p>A leányokra látszólagos tartózkodást rónak, hogy olyan
-együgyűeket foghassanak, a kik magukviselete alapján elveszik őket.
-De tanulmányozzátok csak egy pillanatig ezeket a fiatal nőket: a
-feszes modorral csak rosszul leplezik a sóvárságot, mely emészti
-őket és már a szemükből ki lehet olvasni az égő vágyat, hogy
-anyáikat utánozhassák. Nem a férj az, a mire sóvárognak, hanem a
-házasélet szabadossága. Mi szükség van a férjre, mikor annyi módjuk
-van rá, hogy ellehessenek nélküle? De azért van szükségük férjre,
-hogy ezeket a módokat elleplezhessék. Arczukon a szerénység és a
-féktelenség a szívük mélyében: maga ez a tettetett szerénység is
-ennek a jele; csak azért szenvelgik, hogy annál hamarább
-megszabadulhassanak tőle. Párisi és londoni nők, kérlek benneteket,
-bocsássatok meg nekem. Egy hely sem zárja ki a csodákat; én azonban
-a magam részéről nem ismerek csodát és ha csak egy is köztetek
-igazán becsületes lelkű, akkor én nem értek a mi
-intézményeinkhez.</p>
-<p>Mindezek a különböző nevelések egyformán kiszolgáltatják a
-fiatal teremtéseket a nagyvilági élvezetek kedvelésének és azoknak
-a szenvedélyeknek, a melyek hamarosan kikelnek ebből. A nagy
-városokban a romlás az élettel együtt kezdődik, a kis városokban
-pedig az észszel együtt. A fiatal vidéki nők megtanulják megvetni
-erkölcseiknek boldog egyszerűségét és sietnek Párisba, hogy
-részesedjenek a mi erkölcseink romlottságában; a bűnök, feldíszítve
-a tehetségek szép nevével, utazásuk egyedüli czéljai és
-szégyenkezve megérkezésükkor, hogy oly messze vannak az
-<span class="pagenum"><a name="Page_566" id=
-"Page_566">-566-</a></span> idevaló nők nemes féktelenségétől,
-sietnek szintén fővárosiakká válni. Hol kezdődik a baj nézetetek
-szerint? Azokon a helyeken-e, a hol kitalálják vagy azokon, a hol
-gyakorolják?</p>
-<p>Azt tartom tehát, hogy okos anya ne vezesse a vidékről Párisba a
-leányát, megmutatni neki ezeket a másokra oly veszedelmes képeket;
-de azt is mondom, hogy ha ez megtörténik, akkor vagy rosszul van
-nevelve a leány, vagy ezek a képek kevéssé veszedelmesek reá nézve.
-Izléssel, észszel, a becsületes dolgok szeretetével nem találja
-őket olyan vonzóknak, mint a milyenek azok számára, a kik
-meghagyják magukat tőlük babonázni. Látni Párisban esztelen fiatal
-nőket, a kik sietnek elsajátítani az ottani hangot és magukra
-veszik hat hónapra a divatot, hogy aztán életük fogytáig
-kigúnyoltassák magukat, de ki veszi észre azokat, a kik elriasztva
-mindettől az összevisszaságtól, visszatérnek vidékükre, megelégedve
-sorsukkal, miután összehasonlították azzal, a melyet a többiek
-irigyelnek? Hány fiatal nőt láttam, a kiket engedékeny férjük
-elvitt Párisba és a kiknek módjukban lett volna, hogy itt
-letelepedjenek, de maguk fordultak el tőle és szívesebben tértek
-vissza, mint a hogy jöttek és ellágyulva mondják elutazásuk előtt
-való nap: «Ah, térjünk vissza kunyhónkba, ott boldogabban él az
-ember, mint itt, ebben a palotában!» Nem tudni, hány jó ember marad
-még, a ki nem hajtott térdet a bálvány előtt és a ki megveti ennek
-esztelen tiszteletét. Csak a bolond nők lármásak; az okos nők nem
-keltenek feltünést.</p>
-<p>Ha most már az általános romlottság daczára, az egyetemes
-előítéletek daczára, a leányok rossz nevelése daczára, nagy részük
-mégis megőrzi a helyes ítéletet, mi lenne akkor, ha ezt az ítéletet
-megfelelő tanítások táplálnák vagy jobban mondva, ha nem rontották
-volna el bűnös tanításokkal? Mert minden a természetes érzések
-fentartásán vagy helyreállításán alapszik mindig. Ehhez nincs
-szükség arra, hogy a leányokat hosszú prédikáczióitokkal
-untassátok, sem hogy feltálaljátok nekik száraz erkölcsi
-oktatásaitokat. Az erkölcsi oktatások mindkét nemre nézve minden jó
-nevelés megölő betüi. Az ilyen gyászos leczkéztetések csak arra
-jók, hogy meggyűlöltessék azokat, a kik osztogatják <span class=
-"pagenum"><a name="Page_567" id="Page_567">-567-</a></span> őket és
-mindazt, a mit mondanak. Ha fiatal lányokhoz beszélnek, akkor nem
-arra van szükség, hogy félelmet keltsenek bennük kötelességeik
-iránt, sem arról, hogy megnehezítsék rajtuk az igát, melyet a
-természet rótt rájuk. Mikor elébük tárjátok ezeket a
-kötelességeket, legyetek szabatosak és könnyen érthetők; ne
-engedjétek, hogy azt higyjék, hogy visszataszítók lesznek akkor, a
-mikor ezeket a kötelességeket betöltik; ne legyen bennetek
-haragosság, ne legyen semmi mogorvaság. Mindennek, a mi a szívre
-akar hatni, a szívből kell jönni; erkölcsi katekizmusuknak époly
-rövidnek és világosnak kell lennie, mint a milyen a vallási
-katekizmusuk, de nem szabad époly komolynak lennie. Mutassátok meg
-nekik magukban a kötelességekben élvezeteik forrását és jogaik
-alapját. Vajjon kínos-e szeretni, hogy az ember szerettessék,
-szeretetre méltóvá lenni, hogy boldog lehessen, becsülésre méltóvá
-válni, hogy engedelmeskedjenek neki, megbecsülni magát, hogy
-megbecsüljék? Mily szépek e jogok! Mily tiszteletreméltók! Mily
-drágák a férfi szívének, ha az asszony érvényesíteni tudja őket!
-Nem kell megvárni az éveket és az öregkort, hogy élvezhesse őket!
-Uralma erényeivel kezdődik; alig hogy vonzó erői kifejlődnek s
-máris uralkodik jellemének szelídsége által és szerénységét
-imponálóvá teszi. Hol az az esztelen és barbár férfi, a ki nem
-csillapítja gőgjét és nem ölt figyelmesebb modort egy
-szeretetreméltó és okos tizenhatéves lány mellett, a ki keveset
-beszél, a ki meghallgat másokat, a ki illedelmet tanusít
-magatartásában és becsületességet beszédében, a kivel szépsége nem
-feledteti el sem nemét, sem ifjúságát, a ki még félénkségével is
-érdekelni tud és magára vonja a tiszteletet, melyet mindenki iránt
-tanusít?</p>
-<p>Ezek a tanubizonyságok csak külsők ugyan, de nem felületesek;
-nem csupán az érzéki ingerekre vannak alapítva; abból a benső
-érzésből erednek, a mely azt mondja nekünk, hogy a nők a férfiak
-érdemének igazi megítélői. Kicsoda kíván megvettetni a nőktől?
-Senki a világon, még az sem, a ki nem akarja a nőket szeretni. És a
-mi engem illet, a ki oly kemény igazságokat mondok nekik, azt
-hiszitek, hogy nekem az ő ítéletük közömbös? Nem, az ő szavazataik
-<span class="pagenum"><a name="Page_568" id=
-"Page_568">-568-</a></span> nekem becsesebbek, mint a tiéitek,
-olvasóim, a kik gyakran asszonyabbak vagytok náluknál. A mikor
-elítélem erkölcseiket, igazságot akarok szolgáltatni
-igazságosságuknak: nem bánom, ha gyűlölnek, csak kikényszerítsem a
-tiszteletüket.</p>
-<p>Mennyi nagy dolgot lehetne ennek a rúgónak segítségével
-létrehozni, ha kellően tudnók működtetni! Jaj annak az időnek, a
-melyben a nők elvesztik befolyásukat és a melyben a férfiak nem
-adnak ítéletükre semmit! Ez az elaljasodás végső foka. Minden nép,
-a melynek voltak erkölcsei, tisztelte a nőket. Nézzétek Spártát,
-nézzétek a germánokat, nézzétek Rómát, azt a Rómát, a mely a
-dicsőség és az erény székhelye, ha egyáltalában volt valaha
-székhelyük. Itt a nők tisztelték meg a nagy hadvezéreknek hadi
-tetteit, ők siratták meg nyilvánosan a haza atyjait, az ő imájuk és
-az ő gyászuk szent volt, mint az állam legünnepibb ítélete. Az
-összes nagy átalakulások nőktől eredtek: egy nő által szerezte Róma
-a szabadságot, egy nő által érték el a plebejusok a konzulátust,
-egy nő miatt ért véget a decemvirek zsarnoksága, a nők által
-menekült meg az ostromolt Róma egy száműzött kezeiből. Lovagias
-francziák, mit szóltatok volna, ha ezt a gúnyolódó, szemeiteknek
-oly nevetséges felvonulást láttátok volna? Gúnykaczajotokkal
-kísértétek volna. Mily más szemmel nézzük mi ugyanazokat a
-tárgyakat! És talán mindnyájunknak igaza van. Alakítsuk meg
-ugyanezt a menetet szép franczia hölgyekből és ennél nem tudnék
-semmi illetlenebbet, de alakítsátok római nőkből és valamennyien a
-volszkok szemével és Coriolanus szívével fogjátok nézni.</p>
-<p>Még tovább megyek: azt állítom, hogy az erény nem kevésbbé
-javára válik a szerelemnek, mint a természet egyéb jogainak és hogy
-általuk a szeretők tekintélye nem kevevesebbet nyer, mint a
-feleségeké és az anyáké. Nincs igazi szerelem lelkesedés nélkül és
-nincs lelkesedés valódi vagy képzelt tökéletességű tárgya nélkül, a
-mely mindig megvan a képzeletben. Mitől lobbanjanak lángra azok a
-szerelmesek, a kiknek számára ez a tökéletesség már nem jelent
-semmit és a kik abban, a kit szeretnek, nem látnak egyebet,
-<span class="pagenum"><a name="Page_569" id=
-"Page_569">-569-</a></span> mint az érzékek gyönyörének tárgyát?
-Nem, a lélek nem így jön tűzbe és nem így engedi át magát azoknak a
-fenséges elragadtatásoknak, a melyek a szerelmesek önkívületét és
-szenvedélyük varázsát teszik. Megengedem, a szerelemben minden csak
-illuzió, de valódiak azok az érzések, melyekkel eltölt minket az
-igazi szépség iránt, a melyet megszerettet velünk. Ez a szépség
-nincs meg szerelmünk tárgyában, tévedéseink műve. Ugyan, tesz is az
-valamit! Ezért talán kevésbbé áldozzuk fel összes alacsony
-érzéseinket ennek a képzeletbeli képnek? Talán kevésbbé hattatjuk
-át szívünket azoktól az erényektől, melyeket annak tulajdonítunk, a
-kit szeret? Avagy kevésbbé rázzuk le magunkról az emberi én
-alacsonyságát? Hol az az igazi szerelmes, a ki nem kész feláldozni
-életét szerelmesének? És hol az érzéki és aljas szenvedély abban az
-emberben, a ki halálra szánja magát? Gúnyolják a kóborló lovagokat:
-pedig ők ismerték a szerelmet, holott mi csak a kicsapongást
-ismerjük. Mikor ezek a regényes nézetek elkezdtek nevetségesekké
-válni, ez a változás nem annyira az ész műve volt, mint a rossz
-erkölcsöké.</p>
-<p>Bármely korban is, a természetes vonatkozások nem változnak meg,
-az illendőség és illetlenség, a mely belőlük folyik, ugyanaz marad,
-az ész hamis neve alatt szereplő előítéletek csak a látszatot
-változtatják meg. Mindig nagy és szép dolog lesz önmagán uralkodni,
-akár ha csak azért is, hogy egy fantasztikus agyrémnek
-engedelmeskedjünk és a becsület igaz indítékai mindig szívéhez
-szólnak minden helyes ítéletű nőnek, a ki a maga helyzetében
-keresni tudja az élet boldogságát. Az erkölcsi tisztaság mindenek
-fölött pompás erény kell, hogy legyen minden szép nő szemében, a
-kinek lelkében van némi emelkedettség. Mialatt az egész világot
-lába alatt látja, diadalmat arat mindenen és önmagán: trónust emel
-magának a saját szívében, e trónushoz jön mindenki hódolni; a két
-nem gyöngéd és féltékeny, de mindig tiszteletteljes érzései, az
-általános megbecsülés és saját becsérzete szüntelenül megfizeti
-neki az árát dicsőség adójában a néhány pillanatnyi harcznak. A
-nélkülözések múlók, de az áruk állandó. Mily élvezet egy nemes
-<span class="pagenum"><a name="Page_570" id=
-"Page_570">-570-</a></span> lélek számára a szépséggel párosult
-erény büszkesége! Valósítsatok meg egy regényhősnőt és
-válogatottabb gyönyöröket fog élvezni, mint a Laisok és Kleopatrák
-és ha szépsége nem lesz többé, a dicsősége és élvezete megmarad;
-csak ő tudja élvezni a múltat.</p>
-<p>Mennél nagyobbak és terhesebbek a kötelességek, annál
-érthetőbbeknek és erősebbeknek kell lenni az okoknak, melyekre
-alapítva vannak. Van bizonyos kenetteljes beszédmód, melylyel a
-legkomolyabb dolgokról szólva, csak úgy csépelik a fiatal leányok
-fülét, a nélkül, hogy meg tudnák őket győzni. Ebből az ő
-felfogásukkal arányban nem álló beszédmódból és abból a csekély
-fontosságból, melyet titokban tulajdonítanak neki, születik meg az
-a könnyűség, a melylyel hajlamaiknak engednek, miután nincs
-magukból a dolgokból folyó okuk, hogy ellenálljanak nekik. Egy
-okosan és jámborul nevelt leánynak kétsékívül erős fegyverei vannak
-a kísértések ellen; de az, a kinek kizárólag csak kenetteljes
-beszédekkel tömik a szívét vagyis inkább a fülét, elkerülhetetlenül
-zsákmánya lesz az első ügyes csábítónak, a ki utána veti magát. Egy
-fiatal és szép leány sohasem fogja saját testét megvetni, sohasem
-fog jóhiszeműleg bánkódni az olyan nagy vétkeken, a melyeket a
-szépsége követtet el vele, sohasem fog őszintén és Isten színe
-előtt sírni, hogy sóvárgós tárgya, sohasem fogja magamagában
-elhinni, hogy a szív legédesebb érzése a sátán találmánya. Adjatok
-neki ő belőle magából folyó és önmaga számára való okokat, mert
-ezek nem hatolnak beléje. Még rosszabb, ha – mint általában meg
-szokott történni – ellenmondást támasztanak fogalmaiban és miután
-megalázták azzal, hogy testét és bájait lealjasították, mint a bűn
-mocskát, aztán mint Jézus Krisztus templomát tiszteltetik vele
-ugyanazt a testet, melyet olyan megvetni valónak tüntettek fel. A
-nagyon fenkölt és a nagyon alacsony eszmék egyaránt elégtelenek és
-nem kapcsolódhatnak össze: a korhoz és nemhez mért okra van
-szükség. A kötelesség mérlegelésének csak annyiban van ható ereje,
-a mennyiben összekapcsoljuk vele azokat az indító okokat, melyek
-betöltésére sarkalnak. <span class="pagenum"><a name="Page_571" id=
-"Page_571">-571-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Quae quia non liceat non
-facit, illa facit.<a name="FNanchor_137" id=
-"FNanchor_137"></a><a href="#Footnote_137" class=
-"fnanchor">137)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Nem is hinné az ember, hogy épen Ovidius mond ilyen szigorú
-ítéletet.</p>
-<p>Ha tehát bele akarjátok oltani a jó erkölcsök szeretetét a
-fiatal lányokba, akkor a nélkül, hogy folyton mondogatnátok nekik:
-«legyetek okosak», keltsetek bennük nagy érdeket arra, hogy azok
-legyenek; éreztessétek velük az okosság teljes értékét és meg
-fogjátok velük szerettetni. Nem elég ezt az érdeket a messze jövőbe
-helyezni; mutassátok meg nekik ebben a pillanatban életkoruk
-viszonyaiban, imádóik jellemében. Rajzoljátok le előttük a jóravaló
-embert, az érdemes embert, tanítsátok meg őket, hogy fel tudják
-ismerni, szeretni és pedig a maguk számára szeretni; bizonyítsátok
-be nekik, hogy akár mint barátnőjüket, akár mint feleségüket, akár
-mint szeretőjüket csak ez az ember tudja őket boldoggá tenni.
-Vezessétek hozzájuk az erényt az ész által, éreztessétek velük,
-hogy nemük uralma és ennek minden előnye nem csupán a saját jó
-magaviseletüktől és erkölcseiktől, hanem a férfiakétól is függ,
-hogy kevés hatásuk van a hitvány és aljas lelkekre és hogy a
-szerelemnek csak úgy lehet szolgálni, a hogy az erénynek
-szolgálunk. Biztosak lehettek, hogy akkor, ha lefestitek előttük
-napjaink erkölcseit, őszinte undort keltetek bennük; ha
-megmutatjátok nekik a divatos embereket, megvetést ébresztetek
-bennük irántuk, csak elidegenítitek őket azok elveitől,
-ellenszenvessé teszitek érzéseiket, megvetést keltetek hiú
-udvariaskodásaik ellen; nemesebb becsvágyat ébreszttek bennük, azt,
-hogy a nagy és erős lelkeken uralkodjanak, a spártai nők
-becsvágyát, a kik férfiakon kívántak uralkodni. A hetyke,
-szemtelen, czivakodó nő, a ki csak kaczérságával tudja a
-szerelmeseket magához vonzani és csak kegyek osztogatásával
-megtartani, csak a szolgai és köznapi dolgokban tudja őket
-engedelmességre szoktatni, mint a szolgákat, a a fontos és komoly
-dolgokban nincs rájuk hatása. De az a nő, a ki egyúttal becsületes,
-szeretetreméltó és erényes, a ki <span class="pagenum"><a name=
-"Page_572" id="Page_572">-572-</a></span> rákényszeríti az övéit,
-hogy tiszteljék, a kiben van tartózkodás és szerénység, szóval az,
-a ki a megbecsülés által tartja fenn a szerelmet, egy intéssel akár
-a világ végére küldheti őket, a harczba, a dicsőségbe, a halálba, a
-hova neki tetszik.<a name="FNanchor_138" id=
-"FNanchor_138"></a><a href="#Footnote_138" class=
-"fnanchor">138)</a> Ez az uralom szép, úgy hiszem és megéri a
-fáradságot, hogy megszerezzék.</p>
-<p>Ez az a szellem, a melyben Zsófia nevelkedett, több gonddal,
-mint fáradsággal és inkább követve, mint korlátozva a hajlamát.
-Mondjunk most valamit egyéniségéről a szerint az arczkép szerint, a
-melyet Emilnek adtam róla és a mely szerint ő elképzeli a hitvest,
-a ki őt boldoggá teheti.</p>
-<p>Nem ismételhetem eléggé, hogy félreteszek minden csodát. Emil
-sem csodalény, Zsófia még kevésbbé az. Emil férfi, Zsófia pedig nő,
-íme, ez minden dicsőségük. A nemek keveredésében, a mely köztünk
-uralkodik, szinte csodaszámba megy, hogy valaki a maga neméhez
-tartozik.</p>
-<p>Zsófia jó hajlamokkal született, jó természetű, nagyon érzékeny
-a szíve és ez a rendkívüli érzékenység néha olyan élénkké teszi
-képzeletét, hogy nehéz mérsékelni. Inkább helyes a szelleme, mint
-átható, a kedélye könnyed, de egyenetlen, az arcza köznapi, de
-kellemes, arczkifejezése olyan, a mely lelket ígér és nem hazudik,
-közönynyel lehet hozzá közeledni, de nem lehet felindulás nélkül
-távozni tőle. Másoknak vannak olyan jó tulajdonságai, melyek belőle
-hiányzanak, másokban nagyobb mértékben vannak meg azok a
-tulajdonságok, melyekkel ő bír, de senkiben sincsenek e
-tulajdonságok jobb összhangba hozva arra, hogy szerencsés
-<span class="pagenum"><a name="Page_573" id=
-"Page_573">-573-</a></span> jellemet alkossanak. Még a hibáiból is
-előnyt tud húzni; ha tökéletesebb volna, sokkal kevésbbé
-tetszenék.</p>
-<p>Zsófia nem szép, de mellette a férfiak elfelejtik a szép nőket
-és a szép nők elégedetlenekké válnak önmagukkal. Első pillanatra
-csinosnak is alig mondható, de mennél tovább látja az ember, annál
-inkább megszépül; nyer ott, a hol annyi más veszít és a mit
-megnyert, azt többé nem veszti el. Lehet szebb szem, szebb száj,
-imponálóbb megjelenés, de nem lehet senkinek jobb termete, szebb
-arczszíne, fehérebb keze, kecsesebb lába, szelídebb tekintete,
-szívhez szólóbb arczkifejezése. A nélkül, hogy elkápráztatna,
-érdekel, megigéz, de azt sem tudjuk, miért.</p>
-<p>Zsófia szereti a cziczomát és ért hozzá; anyjának ő az egyedüli
-szobalánya, sok ízléssel tud előnyösen öltözködni, de gyűlöli a
-pompás ruhákat; az ő ruháján mindig látni az elegancziával párosult
-egyszerűséget; nem azt szereti, a mi ragyog, hanem azt, a mi jól
-áll. Nem tudja, melyek a divatos színek, de pompásan tudja, hogy
-mely színek festenek rajta jól. Nincs az a fiatal lány, a ki
-kevesebb keresettséggel öltöznék és kinek mégis választékosabb
-volna az öltözéke; az ő öltözékének egy darabja sincs véletlenség
-szerint kiválasztva és a kiszámítottság nem vehető észre egyiken
-sem. Cziczomája látszólag nagyon egyszerű és tényleg nagyon
-csábító, nem tárja ki bájait, hanem elföldi őket, de a mikor
-elfödi, sejteti őket. Láttára azt mondja az ember: íme, egy szerény
-és erényes leány. De ha mellette marad, a szeme és a szíve folyton
-a külsején jár, a nélkül, hogy szabadulni tudna tőle és azt lehetne
-mondani, hogy mind ez az oly egyszerű öltözék csak azért van rajta,
-hogy a képzelet darabról-darabra levegye róla.</p>
-<p>Zsófiának vannak természetes tehetségei; tud róluk és nem
-hanyagolta el őket, de nem lévén módjában sok művészetet pazarolni
-művelésükre, beérte azzal, hogy csinos hangját annyira gyakorolta,
-hogy ízléssel és helyesen tudjon énekelni, apró lábait, hogy
-könnyedén, bájjal tudjon járni; hogy minden helyzetben feszesség és
-ügyetlenség nélkül tudjon meghajolni. Egyébiránt nem volt más
-énekmestere, csak az apja, más tánczmesternője, csak az anyja
-<span class="pagenum"><a name="Page_574" id=
-"Page_574">-574-</a></span> és a szomszéd falu orgonistája adott
-néhány leczkét a clavecinen a kísérésből, melyet azóta maga
-gyakorolt. Kezdetben nem törődött mással, minhogy a keze előnyösen
-érvényesüljön a fekete billentyűkön, aztán azt találta, hogy a
-clavecin éles és száraz hangja az ő hangjának csengését
-kellemesebbé teszi, lassankint kifejlődött az érzéke a harmónia
-iránt, végül mire felnőtt, elkezdte érezni a kifejezés báját és
-szeretni a zenét magamagáért. Ez azonban inkább ízlés, mint
-tehetség; ki sem tud egy nótát betüzni a kóta szerint.</p>
-<p>Legjobban tudja Zsófia, a mire legtöbb gonddal is tanították, a
-nemének megfelelő munkákat, még azokat is, a melyekre nem is
-szoktak gondolni, mint például a ruhái kiszabását és elkészítését.
-Nincs az a tű-munka, a melyet meg ne tudna csinálni és a melyet ne
-szeretne csinálni, de valamennyi közül legjobban szereti a
-csipke-munkát, mert nincs az a munka, a mely kellemesebb hatást
-adna és a melyben az ujjak több bájjal és könnyedséggel működnének.
-Foglalkozott a háztartás minden részletével is. Ért a konyhához és
-az éléskamrához, tudja a holmik árát és ismeri tulajdonságaikat,
-jól rendben tudja tartani a számadást és ő az anyja házvezetője.
-Arra lévén hivatva, hogy egykor maga is családanya legyen, az apai
-ház vezetése közben megtanulja rendben tartani a maga házát, el
-tudja látni a cselédek teendőit és mindig szívesen látja el. Csak
-azt tudja az ember jól parancsolni, a mit maga is meg tud csinálni:
-ez az oka, hogy az anyja így foglalkoztatja. Zsófia nem gondol
-ilyen messzire; az ő első kötelessége a gyermeki kötelesség és ez
-most az egyedüli, a melynek betöltésére gondol. Egyedüli czélja,
-hogy szolgálatára legyen anyjának és hogy magára vegye gondjainak
-egy részét. Mindazáltal igaz, hogy ezeket nem teljesíti mind
-egyforma kedvvel. Például, ámbár nyalánk, nem szeret a konyhában
-foglalatoskodni, a konyhai munka részleteiben van valami, a mi
-undorítja, nem találja elég tisztának. Ebben a tekintetben
-rendkívül kényes és ez túlzásig vitt kényesség hibáinak egyike;
-inkább beleejtené az egész ebédet a tűzbe, semhogy a ruhája
-szegélyét bepiszkítsa. Ugyanebből az okból nem akart a kert
-felügyeletével sem foglalkozni. A föld piszkosnak tűnik fel neki;
-<span class="pagenum"><a name="Page_575" id=
-"Page_575">-575-</a></span> a mint meglátja a trágyát, máris azt
-képzeli, hogy érzi a szagát.</p>
-<p>Ezt a hibát anyja tanításának köszönheti. Az anyja szerint
-egyike a nő első kötelességeinek a tisztaság; különleges,
-elengedhetetlen, a természettől rárótt kötelesség. Nincs
-visszataszítóbb dolog a világon, mint a tisztátalan nő és a
-férjnek, a ki ettől undorodik, mindig igaza van. Az anya annyit
-prédikált erről a kötelességről leányának gyermekkorától fogva,
-annyira megköveteli a tisztaságot a maga személyében,
-fehérneműjében, lakásában, munkájában, öltözetében, hogy mindez a
-figyelem szokássá válva, elég nagy részét foglalja el idejének és
-érvényesül a többi részében is, úgy, hogy csak második gondja jól
-tenni, a mit tesz, az első gondja, hogy tisztán tegye.</p>
-<p>Mindazáltal mindez nem fajult el hiábavaló szenvelgéssé, sem
-elpuhultsággá; a fényűzés elfinomultságának nincs vele semmi dolga.
-Szobájába sohasem jut más, mint tiszta víz, nem ismer más
-illatszert, mint a virág illatát és a férje sohasem fog édesebbet
-belehelni, mint az ő lehelletét. Végül az a figyelem, melyet
-külsejére fordít, nem feledteti el, hogy nemesebb gondoknak
-tartozik életével és idejével: nem ismeri vagy megveti a testnek
-azt a túlzott tisztaságát, a mely bemocskolja a lelket; Zsófia
-több, mint tisztálkodó: tiszta.</p>
-<p>Mondtam, hogy Zsófia nyalánk. Természetétől fogva az, de a
-megszokásnál fogva mértékletes lett, most pedig erényből az. A
-lányokkal nem úgy van, mint a fiúkkal, a kiket bizonyos pontig
-vezetni lehet a nyalánkságuknál fogva. Ez a hajlam nincs
-következmény nélkül a női nemre; nagyon is veszedelmes, hogy
-meghagyjuk benne. A kis Zsófia gyermekkorában, ha egyedül ment be
-anyja szobájába, nem mindig jött ki belőle üres kézzel és a hűsége
-nem állott ki minden próbát, a mi a nyalánkságokat és bonbonokat
-illeti. Anyja rajtakapta, megszidta, megbüntette, koplaltatta.
-Végre meg tudta győzni, hogy a sok czukor elrontja a fogát és hogy
-a sok evéstől széles lesz a dereka. Így tehát Zsófia megjavult, a
-mint felnövekedett, más hajlamokat öltött, melyek eltérítették
-ettől az alacsony érzékiségtől. A nőkben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_576" id="Page_576">-576-</a></span> épúgy,
-mint a férfiakban, a mint feléled a szív, a nyalánkság többé már
-nem uralkodó bűn. Zsófia megőrizte a nemének megfelelő ízlést,
-szereti a tejes ételeket és az édességeket, szereti a süteményeket
-és csemegéket, de nagyon kevéssé szereti a húst, soha meg nem
-kóstolta a bort és az erős likőröket; ezenfelül mindenből nagyon
-mértékletesen eszik; a nőknek, a kik nem dolgoznak annyit, mint mi,
-nincs szükségük annyi pótlásra. Minden dologban szereti, a mi jó,
-és tudja is élvezni, de be tudja érni azzal is, a mi nem jó, a
-nélkül, hogy a nélkülözés nehezére esnék.</p>
-<p>Zsófiának szelleme kellemes, a nélkül, hogy csillogó volna,
-derék, a nélkül, hogy mély volna; olyan szellem, a melyről nem
-sokat beszélnek, mert az ember nem talál benne sem többet, sem
-kevesebbet, mint önmagában. Mindig azt a szellemet mutatja, a mely
-tetszik azoknak az embereknek, a kik szólnak hozzá, habár nem is
-nagyon ékes, a szerint a fogalom szerint, melyet a női szellem
-kiműveléséről alkotunk magunknak; mert az ő szellemét nem
-olvasmányok alakították, hanem csupán az atyjával és anyjával való
-beszélgetések, saját elmélkedései és azok a megfigyelések, melyet
-abban a kevéske világban tett, a melyet látott. Zsófiában
-természettől fogva van vidámság, gyermekkorában pajkos is volt; de
-az anyja lassankint gondosan megzabolázta meggondolatlan
-természetét, attól félve, hogy egy nagyon hirtelen végbement
-változás hamar meg ne tanítsa arra a pillanatra, a mely ezt a
-gondoskodást szükségessé teszi. Tehát szerény és tartózkodó lett
-még időnek előtte és most, hogy ennek megjött az ideje, könnyebben
-esik neki megőrizni a tónust, a melyet fölvett, mint a hogy esnék
-fölvenni, a nélkül, hogy okát adná ennek a változásnak. Kedves
-dolog látni, hogy néha régi szokása szerint, a melyből még
-megmaradt benne valami, átadja magát a gyermekkor élénkségének,
-majd aztán hirtelen magába száll, elhallgat, lesüti szemét,
-elpirul: a két életkor közti átmeneti időben kell, hogy legyen
-valami a kettő közül mindegyikből.</p>
-<p>Zsófia nagyon is érzékeny, semhogy megőrizhesse
-kedélyhangulatának teljes egyenletességét, de sokkal szelidebb is,
-semhogy ez az érzékenysége nagyon sok alkalmatlanságára
-<span class="pagenum"><a name="Page_577" id=
-"Page_577">-577-</a></span> váljék másoknak; csak egyedül neki
-magának okoz kellemetlenséget. Ha csak egyetlen szót szólnak is, a
-mely sérti, nem panaszkodik, hanem a szíve túlárad; igyekszik
-elmenekülni, hogy kisírhassa magát. Ha az apja vagy az anyja
-könnyei közben előhívja és csak egy szót szól is neki, azonnal
-előjön játszani és nevetgélni, ügyesen letörülve szemeit és
-igyekezve elfojtani zokogását.</p>
-<p>Egyáltalában nem mentes a szeszélytől sem; ha kelleténél jobban
-átengedi magát hangulatának, ez lázadássá fajul és ekkor ő könnyen
-megfeledkezik magáról. De adjatok neki időt, hogy magához térjen és
-az a mód, ahogy a hibáját jóvá teszi, csaknem érdemet csinál
-belőle. Ha megbüntetik, tanulékony és megalázkodó és látni rajta,
-hogy nem annyira a büntetésen, mint a hibáján szégyenkezik. Ha nem
-szólnak neki semmit, sohasem mulasztja el hibáját jóvá tenni és
-pedig olyan nyiltan és olyan jóakarattal, hogy lehetetlen haragot
-tartani vele. Megcsókolná a földet a legalantasabb cseléd előtt, a
-nélkül, hogy ez a megalázkodás a legkevésbbé is nehezére esnék és
-mihelyt megbocsátottak neki, az öröme és kedveskedése mutatja,
-mekkora tehertől könnyebbült meg a szíve. Szóval békével tűri a
-másoktól szenvedett igaztalanságokat és örömest teszi jóvá a
-magáéit. Ilyen a női nem szeretetreméltó természete, mikor mi még
-nem rontottuk meg. A nő arra van teremtve, hogy engedjen a férfinak
-és hogy elviselje még az igazságtalanságát is. A fiúkat sohasem
-lehet odáig eljuttatni, az ő belső érzésük föltámad és föllázad az
-igaztalanság ellen; a természet nem arra alkotta őket, hogy ezt
-eltűrjék:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i16">Gravem<br /></span>
-<span class="i0">Pelidae stomachum cedere nescii.<a name=
-"FNanchor_139" id="FNanchor_139"></a><a href="#Footnote_139" class=
-"fnanchor">139)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Zsófiának van vallása, de észszerű és egyszerű vallása, kevés
-dogmával és még kevesebb ájtatoskodó gyakorlattal, vagyis inkább
-nem ismerve egyéb lényeges gyakorlatot, csak az erkölcsöt, egész
-életét arra áldozza, hogy jó cselekedettel szolgálja Istent.
-Mindazokban a tanításokban, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_578" id="Page_578">-578-</a></span> melyekben szülei erre a
-tárgyra vonatkozólag részesítették, tiszteletteljes
-önalárendeléshez szoktatták, mindig ezt mondva neki: «Lányom, ezek
-az ismeretek nem a te korodhoz illők; majd a férjed fel fog
-világosítani, ha megjön annak az ideje». Egyébiránt hosszadalmas
-kegyeskedő beszédek helyett beérték azzal, hogy a példájukkal
-prédikáltak neki és ez a példa bele van vésve a szívébe.</p>
-<p>Zsófia szereti az erényt; ez a szeretet vált uralkodó
-szenvedélyévé. Szereti, mert semmi sincs olyan szép, mint az erény;
-szereti, mert az erény teszi a nő dicsőségét és mert az erényes nő
-csaknem az angyalokkal egyenlőnek tűnik fel neki; szereti, mint az
-igazi boldogság egyetlen útját és mert a tisztességtelen nő
-életében nem lát egyebet, csak nyomorúságot, elhagyatottságot,
-boldogtalanságot, megrovást és gyalázatot; szereti végül, mert az
-erény kedves az ő tiszteletreméltó apjának s gyöngéd és
-méltóságteljes anyjának: ők nem érik be azzal, hogy boldogok
-erényük által, hanem az ő erénye által is azok akarnak lenni és az
-ő saját legfőbb boldogsága az a remény, hogy boldogságot szerezhet
-nekik. Mindezek az érzések olyan lelkesedést sugallnak neki, a mely
-fölemeli a lelkét és minden apró hajlamát alárendeli ennek a nemes
-szenvedélynek. Zsófia tiszta erkölcsű lesz és becsületes utolsó
-lehelletéig; erre megesküdött lelke mélyében és pedig olyan időben
-esküdött meg, a mikor már érezte mindazt, a mibe egy ilyen eskü
-megtartása kerül; akkor esküdött meg, a mikor kötelezettsége alól
-fölmenthette volna magát, ha úgy volna alkotva, hogy az érzékei
-uralkodjanak fölötte.</p>
-<p>Zsófia nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy szeretetreméltó
-franczia nő legyen, a ki hideg temperamentumánál és kaczér
-hiúságánál fogva inkább ragyogni óhajt, mint tetszeni, a
-szórakozást keresi s nem a gyönyört. A szükségérzet, hogy
-szeressen, fölemészti; ez teszi szórakozottá és megzavarja a szívét
-a mulatságokon: elvesztette régi vidámságát; a bohó játékok többé
-már nem az ő számára valók; már nem fél a magány unalmától, hanem
-ellenkezőleg, keresi, arra gondol, a ki édessé fogja neki ezt a
-magányt tenni; minden közömbös ember terhére van; nem udvarlóra
-<span class="pagenum"><a name="Page_579" id=
-"Page_579">-579-</a></span> van szüksége, hanem szerelmesre, jobban
-szeret egyetlenegy becsütetes embernek tetszeni és annak mindig
-tetszeni, mint kihívni a maga számára a világ
-tetszésnyilvánításait, a melyek egy napig tartanak és másnap
-gúnykiáltássá válnak.</p>
-<p>A nőknek hamarabb kialakul az ítéletük, mint az embereknek;
-védelmi helyzetben lévén csaknem gyermekkoruktól fogva és nehezen
-megőrizhető zálog lévén rájuk bízva, szükségképen hamarabb ismerik
-meg a jót és a rosszat. Zsófia koraérett mindenben, mert a
-temperamentuma ráviszi, hogy az legyen s az ő ítélete is hamarabb
-kialakul, mint a vele egykorú többi leányoké. Ebben nincs semmi
-nagyon rendkívüli; az érettség nem mindenütt egyenlő ugyanabban az
-életkorban.</p>
-<p>Zsófia ismeri a maga nemének és a miénknek a kötelességeit és a
-jogait. Ismeri az emberek hibáit és a nők bűneit, ismeri a jellemző
-tulajdonságokat és az ellenkező erényeket és valamennyi bele van
-vésve szíve mélyébe. Nem lehet magasabb fogalom a tisztességes
-asszonyról, mint a melyet ő alkotott magának róla és ez a fogalom
-nem riasztja vissza; de több elégültséggel gondol a tisztességes
-emberre, az érdemes emberre; érzi, hogy ennek az embernek van
-teremtve, hogy méltó hozzá, hogy viszonozni tudja neki a
-boldogságot, melyet tőle nyerni fog; érzi, hogy tudni fogja
-felismerni: csak arról van szó, hogy megtalálja.</p>
-<p>A nők a férfiak érdemének természetes bírái, mint a hogy a
-férfiak a nők érdemeiéi: ez az ő kölcsönös joguk és az egyik is, a
-másik is tudatával van. Zsófia ismeri ezt a jogot és él vele, de
-azzal a szerénységgel, a mely ifjúságához, tapasztalatlanságához,
-helyzetéhez illik; csak olyan dolgokról ítél, a melyek fogalma
-körébe esnek és csak akkor ítél róluk, a mikor ez az ítélet valami
-hasznos tanulság kifejtésére szolgál. A távollevőkről csak a
-legnagyobb körültekintéssel ítél, különösen a nőkről. Azt gondolja,
-hogy a nőket a saját nemükről való beszéd teszi rossznyelvűekké és
-gúnyolódókká; a míg a férfiakra szorítkozik a beszédük, mind csak
-méltányosak. Zsófia tehát a férfiakra szorítkozik. A mi a nőket
-illeti, sohasem szól róluk máskép, minthogy annyi jót mondjon, a
-mennyit tud; azt tartja, ezzel a tisztességgel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_580" id="Page_580">-580-</a></span>
-tartozik a nemének; és azokról, a kikről nem tud semmi jót mondani,
-nem szól egyáltalán semmit – és ez is eléggé érthető.</p>
-<p>Zsófiának kevés jártassága van a társaságban, de lekötelező,
-figyelmes és mindenbe, a mit tesz, bizonyos bájt visz bele. A
-szerencsés természet többet tesz nála, mint a sok mesterkedés. Van
-benne bizonyos udvariasság, a mely nem ragaszkodik formulákhoz, a
-mely nincs alávetve divatoknak, a mely nem változik a divattal, a
-mely nem tesz semmit szokásszerüen, hanem a mely a tetszés igazi
-vágyából ered és tetszik is. Nem tudja a köznapi bókokat és nem is
-talál ki válogatottabbakat; nem mondja, hogy nagyon le van
-kötelezve, hogy nagyon megtisztelik, hogy kérem, ne fáradjanak stb.
-Még kevésbbé jut eszébe frázisokat csinálni. A figyelmességre, a
-szokásszerű udvariasságra meghajlással felel vagy egyszerűen azt
-mondja: köszönöm, de ez a szó az ő szájában fölér sok mással. Igazi
-szolgálatért a szívét szólaltatja meg és ez nem üres udvarias
-szólamokat mondat vele. Sohasem engedte, hogy a franczia divat
-alávesse a nyegléskedés igájának, mint pl. hogy mikor az egyik
-szobából a másikba megy, rátámaszkodjék egy hatvan éves ember
-karjára, a kit inkább ő szeretne támogatni. Ha pedig valami
-beillatszerezett piperkőcz ajánlja fel neki ezt a tolakodó
-szolgálatot, a lépcsőn hagyja a szolgálatkész urat és két lépéssel
-felszökell szobájába, azt mondva neki, hogy ő nem sánta. Úgy is
-van: bár nem épen magas termetű, sohasem kivánt magassarkú czipőt:
-elég szép a lába, hogy ellegyen nélküle.</p>
-<p>Nemcsak hogy tiszteletteljesen hallgat asszonyok között, hanem
-még a nős vagy nálánál sokkal idősebb férfiak között is; mindig
-csak engedelmességből foglal helyet fölöttük és a mint csak lehet,
-alattuk keres helyet magának, mert tudja, hogy a kor jogai előtte
-járnak a nem jogainak; mert a bölcseség föltevése szól mellettük, a
-melyet mindenek előtt tiszteletben kell tartani.</p>
-<p>A vele egykorú fiatalemberekkel máskép áll a dolog; más hangra
-van szüksége, hogy imponáljon nekik és el is tudja találni ezt a
-hangot, a nélkül, hogy felhagyna a hozzá <span class=
-"pagenum"><a name="Page_581" id="Page_581">-581-</a></span> illő
-szerény modorral. Ha azok a fiatalemberek maguk is szerények és
-tartózkodók, szívesen megőrzi velük a szeretetreméltó fiatalos
-bizalmasságot; ártatlansággal teli társalkodásuk fecsegő, de
-illedelmes; ha komolyakká válnak, akkor azt kívánja, hogy
-beszédüknek legyen valami hasznos tanulsága; ha együgyűségekbe
-fajulnak, hamar abbahagyatja velük, mert mindenek felett megveti az
-udvariaskodás üres szólásmódját, mint a mely nagyon sértő nemére
-nézve. Jól tudja, hogy az a férfi, a kit ő keres, nem tud ezen a
-nyelven és sohasem tűri el szándékosan mástól azt, a mi nem illik
-ahhoz, a kinek jellemét szívébe nézve hordja. Az a magas vélemény,
-melylyel neme jogairól bír, lelkének büszkesége, melyet érzéseinek
-tisztasága szerez neki, erényének annál az erélyénél fogva, melyet
-magamagában érez és a mely tiszteletreméltóvá teszi őt a saját
-szemében, felháborodással hallgatja azokat az édeskés fecsegéseket,
-melyekkel mulattatni akarják. Nem fogadja őket nyilvánvaló
-haraggal, hanem gúnyos helyesléssel, a mely zavarba hoz, vagy hideg
-hanggal, a melyre az illető nincs elkészülve. Ha egy szép piperkőcz
-kitálalja előtte udvariaskodásait, elmésen dicsérgeti elmésségét,
-szépségét, bájait, annak a boldogságát, a ki neki tetszhetik, ő
-képes rá, hogy félbeszakítsa, udvariasan mondva neki: «Uram, attól
-félek, nekem mindezt jobban kell tudnom; ha nincs egymásnak
-érdekesebb mondanivalónk, azt hiszem, ezzel végét vethetjük
-beszélgetésünknek». Ezeket a szavakat mély meghajlással kísérni és
-aztán egyszerre csak a faképnél hagyni őt, nála csak egy pillanat
-műve. Kérdezzétek meg a fiatal uracskákat, hogy könnyű dolog-e
-sokáig jártatni a szájukat egy ilyen félrecsavart eszű
-lánynyal.</p>
-<p>Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szereti nagyon, ha
-dícsérik, föltéve, hogy ezt őszintén teszik és hogy elhiheti, hogy
-csakugyan azt gondolják róla, a mit mondanak neki. Hogy valaki
-olyannak tünjék fel előtte, a ki méltányolja az erényeit, ahhoz az
-kell, hogy az illetőnek magának is legyenek erényei. A
-megbecsülésen alapuló hódolat hízeleghet büszke szívének, de
-mindenféle gáláns szószátyárkodást már eleve visszautasít; Zsófia
-nem arra termett. <span class="pagenum"><a name="Page_582" id=
-"Page_582">-582-</a></span> hogy mindenféle lézengők rajta
-gyakorolják apró tehetségeiket.</p>
-<p>Az ítéletnek ekkora érettségével és minden tekintetben úgy
-alakulva, mint egy húsz éves leány, Zsófiával tizenöt éves korában
-szülei már nem fognak gyermekként bánni. Alighogy észreveszik rajta
-az ifjúság első nyugtalanságát, mielőtt még elharapóznék, sietni
-fognak elejét venni; gyöngéden és okosan fognak vele beszélni. A
-gyöngéd és okos beszéd megfelel korának és jellemének. Ha ez a
-jellem olyan, a milyennek én képzelem, miért ne szólhatna hozzá az
-apja körülbelül ilyesformán:</p>
-<p>«Zsófia, most már nagy lány vagy, de az ember nem azért lesz
-azzá, hogy örökké az maradjon. Mi azt akarjuk, hogy boldog légy; a
-magunk érdekében akarjuk, mert a mi boldogságunk a tiédtől függ. A
-becsületes leány boldogsága, hogy boldogságára legyen egy
-becsületes embernek: arra kell tehát gondolnunk, hogy férjhez
-adjunk és pedig idejekorán kell arra gondolnunk, mert a házasságtól
-függ az élet sorsa és az embernek soha sincs túlságos sok ideje,
-hogy erre gondoljon.</p>
-<p>Semmi sem nehezebb, mint egy jó férj megválasztása; legfeljebb
-talán egy jó asszony megválasztása. Zsófia, te ilyen ritka asszony
-leszel, te leszel életünk dicsősége és öreg napjaink boldogsága; de
-bármily erényekkel vagy is megáldva, a földön még mindig akadnak
-férfiak, a kiknek náladnál is több az erényük. Nincs köztük egy
-sem, a kinek ne válnék becsületére, ha az övé vagy és vannak köztük
-sokan, a kik még nagyobb becsületedre válnának te neked. Most arról
-van szó, hogy a közül a sok közül találni kell egyet, a ki neked
-megfelel, aztán ezt megismerni és megismertetni magadat vele.</p>
-<p>A házasság legnagyobb boldogsága annyiféle körülmény
-összetalálkozásától függ, hogy bolondság ezeket mind egyesíteni
-akarni. Első sorban a legfontosabbakat kell, hogy biztosítsa
-magának az ember; ha aztán megvan a többi is, az ember hasznára
-számítja ezeket is; ha hiányzanak, túlteszi magát rajtuk. A földön
-nincs tökéletes boldogság; de a szerencsétlenségek legnagyobbika,
-melyet azonban mindig <span class="pagenum"><a name="Page_583" id=
-"Page_583">-583-</a></span> ki lehet kerülni, az, ha az ember saját
-hibájánál fogva boldogtalan.</p>
-<p>Vannak a körülményeknek természetes összetalálkozásai, vannak
-olyanok, a melyek az intézményekből folynak és vannak olyanok,
-melyek csak épen az előítéletektől függnek. A két utóbbi fajtának
-megítélésére a szülők hivatottak, az elsőére egyedül a gyermekek.
-Azokban a házasságokban, melyek az apák akarata folytán jönnek
-létre, csupán csak az intézményeken és az előítéleteken alapuló
-körülmények szerint igazodnak; nem az egyéneket házasítják össze,
-hanem helyzetüket és vagyonukat; de minden megváltozhatik, csak az
-egyéniségek maradnak meg mindig, mindenhova velük mennek az
-illetőkkel; akárhogy határoz is a sors, csakis az egyéni viszonyok
-által lehet a házasság boldog vagy boldogtalan.</p>
-<p>Anyád előkelő volt, én gazdag voltam; ezek voltak az egyedüli
-szempontok, melyek szüleinket arra vitték, hogy összeházasítsanak
-bennünket. Én elvesztettem a vagyonomat, anyád elvesztette az
-előkelő nevét: most, hogy a családja megfeledkezett róla, mit ér
-neki, hogy nagyúri kisasszonynak született? Balszerencsénkben
-szívünk egyetértése megvigasztalt minket mindenért; ízlésünk
-egyformaságánál fogva választottuk ezt a visszavonult életet; itt
-boldogan élünk szegénységünkben, kárpótoljuk egymást mindenért.
-Zsófia a mi közös kincsünk, áldjuk az eget, hogy ezt megadta nekünk
-és hogy a többit vette el. Lásd, gyermekem, hogy vezetett minket a
-Gondviselés: azok a tekintetek, melyeknél fogva összeházasodtunk,
-eltüntek s csak azoknál fogva vagyunk boldogok, a melyeket nem is
-vettünk számításba.</p>
-<p>A házasok dolga, hogy összetörődjenek. A kölcsönös hajlam kell,
-hogy első kapcsuk legyen: a szemük, a szívük kell, hogy legyen az
-első vezetőjük, mert valamint első kötelességük, mikor már
-egyesülve vannak, hogy szeressék egymást és mert nem csupán tőlünk
-függ, hogy szeretjük vagy nem szeretjük-e egymást, ez a kötelesség
-szükségszerűen magával hoz egy másikat s ez az, hogy kezdjük a
-szereteten, mielőtt egyesülnénk. Ez a természet joga, a melyet
-semmi sem vitathat el: azok, a kik annyi polgári törvénynyel
-<span class="pagenum"><a name="Page_584" id=
-"Page_584">-584-</a></span> korlátozták, több tekintettel voltak a
-látszólagos rendre, mint a házasság boldogságára és a polgárok
-erkölcsére. Látod, Zsófiám, hogy nem prédikálunk neked nehéz
-morált. Nem irányul egyébre, minthogy a magad urává tegyen és hogy
-a férjed megválasztása mirólunk terád háruljon át.</p>
-<p>Miután megmondtuk az okainkat, hogy miért hagyjuk meg teljes
-szabadságodat, illő, hogy a te okaidról is szóljunk, hogy okosan
-élj velük. Lányom, te jó és okos vagy, van benned egyenesség és
-jámborság, megvannak azok a tehetségeid, melyek a tisztességes
-asszonyhoz illenek és nem vagy kellemességek nélkül való sem; de
-szegény vagy. Megvannak a legtöbb becsülésre méltó javaid, de
-nincsenek meg azok, melyeket a legnagyobbra szoktak becsülni. Az
-után kívánkozz csak tehát, a mit elérhetsz és becsvágyadat ne a
-magad ítéletéhez, sem a miénkhez igazítsd, hanem az emberek
-véleményéhez. Ha nem volna másról szó, csak az érdemek
-egyenlőségéről, nem tudnám, hol szabjunk határt reményeidnek. De ne
-táplálj társaidnál magasabb reményeket és ne felejtsd el, hogy
-sorsod a legalsó rangban van. Hozzád méltó férfi nem veszi ugyan
-akadályszámba ezt az egyenlőtlenséget, de akkor neked kell
-megtenned, a mit ő nem tesz meg. Zsófiának az anyja példáját kell
-követnie és csak olyan családba szabad belépnie, a mely
-megtisztelésszámba veszi őt. Te nem láttad gazdagságunkat,
-szegénységünk idején születtél; édessé tetted nekünk ezt a
-szegénységet és panasz nélkül osztottad meg velünk. Hidd meg nekem,
-Zsófia, ne keresd azokat a javakat, a melyekért áldjuk az eget,
-hogy megszabadított minket; csak akkor élveztük a boldogságot,
-mikor elvesztettük a gazdagságot.</p>
-<p>Sokkal szeretetreméltóbb vagy, semhogy meg ne tessél senkinek és
-a szegénységed nem olyan, hogy egy becsületes embernek terhére
-válj. Járni fognak utánad és pedig talán olyan emberek is, a kik
-nem méltók hozzád. Ha olyanoknak mutatják magukat előtted, a
-milyenek, meg fogod ítélni, hogy mit érnek; minden nagyzolásuk nem
-soká lesz rád benyomással, de ha jó is az ítéleted és ha fel tudod
-is ismerni az érdemet, nincs elegendő tapasztalatod és nem
-<span class="pagenum"><a name="Page_585" id=
-"Page_585">-585-</a></span> tudod, mennyire képmutatók tudnak lenni
-az emberek. Egy ügyes gazember kitanulmányozhatja az ízlésedet,
-hogy elcsábítson és olyan erényeket tetethet előtted, a melyek
-nincsenek meg benne. Vesztedre lesz, Zsófia, mielőtt észrevennéd és
-csak azért fogod felismerni tévedésedet, hogy megsirasd. Minden
-csapdák legveszedelmesebbike és az egyedüli, melyet az ész nem tud
-kikerülni, az érzékek csapdája; ha valaha oly szerencsétlen lessz,
-hogy beleesel, nem fogsz többé csak illuziókat és agyrémeket látni,
-szemed megigéződik, ítéleted megzavarodik, akaratod megbomlik, még
-a tévedése is kedves lesz neked és ha fel tudnád is ismerni, nem
-fogsz akarni szabadulni tőle. Lányom, átengedlek Zsófia okos
-belátásának, de nem engedlek át szíve hajlamának. A míg hidegvérű
-maradsz, maradj a magad ura de a mint szerelembe esel, engedd át
-anyádnak a rólad való gondoskodást.</p>
-<p>Olyan megegyezést ajánlok neked, a mely mértéke becsülésünknek
-és helyreállítja köztünk a természetes rendet. A szokás az, hogy a
-szülők választják ki a leány férjét és csak a forma kedvéért
-kérdezik meg őt. Mi magunk közt az ellenkezőjét fogjuk tenni; te
-fogsz választani és tőlünk kérsz tanácsot. Használd jogodat,
-Zsófia, használd szabadon és okosan. A férjnek, a ki neked
-megfelel, a te választásod s nem a miénk szerintinek kell lennie,
-de a mi dolgunk megítélni, hogy nem tévedsz-e a körülmények
-dolgában és hogy nem teszed-e, a nélkül, hogy tudnád, az
-ellenkezőjét annak, a mit akarsz. A születés, a vagyon, a rang és a
-közvélemény nem fognak szerepet játszani okaink között. Válassz
-becsületes embert, a kinek egyénisége tetszik neked és a kinek
-jelleme megfelel neked; bárki legyen is máskülönben, elfogadjuk
-vőünkül. Vagyona mindig elegendő nagy lesz, ha van karja, jó
-erkölcse és ha szereti a családját. Rangja mindig elég fényes lesz,
-ha erénynyel nemesíti meg. Mit bánjuk, ha megró is az egész világ?
-Mi nem a közvélemény helyeslését keressük, nekünk elég a te
-boldogságod.»</p>
-<p>Olvasóim, én nem tudom, milyen hatást tenne az ilyen beszéd a ti
-módotok szerint nevelt lányokra. A mi Zsófiát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_586" id="Page_586">-586-</a></span> illeti,
-ő nem tud rá szavakkal felelni; a szégyenkezés és a meghatottság
-nem engedi, hogy könnyen ki tudja magát fejezni, de abban biztos
-vagyok, hogy ez a beszéd szívébe bevésve marad egész életén át és
-ha egyáltalán lehet számítani emberi elhatározásra, akkor bizton
-számítani lehet arra, a melyet ez a beszéd fogantat meg benne: hogy
-méltó lesz szülei becsülésére.</p>
-<p>Vegyük fel a legrosszabb eshetőséget és tulajdonítsunk neki
-forró véralkatot, a mely kinossá teszi neki a hosszú várakozást;
-azt mondom, hogy ítélete, ismeretei, ízlése, gyöngédsége és
-mindenek fölött azok az érzések, melyekből szíve gyermekkorától
-fogva táplálkozott, szembe fognak állítani az érzékek hevességével
-egy olyan ellensúlyt, a mely elegendő lesz arra, hogy az érzékeket
-legyőzze vagy legalább hogy sokáig ellenálljon nekik. Inkább
-meghalna helyzete martirjául, minthogy boldogtalanná tegye szülőit
-s érdemetlen emberhez menjen nőül és kitegye magát a szerencsétlen
-házasságnak. Maga az a szabadság, melyet kapott, sem lesz egyébre
-való, mint hogy újabb lendületet adjon szívének és
-aggodalmaskodóbbá tegye ura megválasztásában. Egy olasz nő
-temperamentuma és egy angol nő érzékenysége mellett, hogy féken
-tartsa szívét és érzékeit, megvan benne egy spanyol nő büszkesége,
-a ki még mikor szeretőt keres is, nem találja meg olyan egykönnyen
-azt, a kit magához méltónak ítél.</p>
-<p>Nem mindenki tudja megérezni, mekkora lendületet tud adni a
-becsületes dolgok szeretete a léleknek és mekkora erőt találhat az
-ember magamagában, mikor őszintén erényes akar lenni. Vannak
-emberek, a kiknek minden, a mi nagy, agyrémnek tünik fel és a kik
-alacsony és hitvány eszükjárásával sohasem fogják megérteni, hogy
-mire képes az emberi szenvedélyek fölött az erénynek még a bolond
-túlzása is. Az ilyen emberekkel csak példákban kell beszélni; annál
-rosszabb rájuk nézve, ha ragaszkodnak hozzá, hogy tagadják őket. Ha
-ezeknek azt mondanám, hogy Zsófia nem képzeletbeli alak, hogy csak
-a neve az én leleményem, hogy nevelése, erkölcsei, jelleme, még a
-külseje is valóságban létezett és hogy emlékezete még ma is
-könnyeibe <span class="pagenum"><a name="Page_587" id=
-"Page_587">-587-</a></span> kerül egy egész tiszteletreméltó
-családnak, kétségkívül nem hinnék el; de elvégre mit koczkáztatok
-vele, ha kitérések nélkül folytatom egy Zsófiához annyira hasonló
-leány történetét, hogy ez a történet az övé lehetne, a nélkül, hogy
-meg kellene lepődni rajta? Akár igaznak tartják ezt a történetet,
-akár nem, az nem sokat számit; ha úgy tetszik, képzelt dolgokat
-meséltem, de mindenesetre megmagyaráztam módszeremet és
-mindenesetre közelebb jutottam czélomhoz.</p>
-<p>A fiatal leányban, olyan temperamentum mellett, mint a milyennel
-Zsófiát felruháztam, megvoltak egyébiránt mindazok az egyező
-tulajdonságok, a melyek révén megérdemelhette volna ezt a nevet, a
-melyet meg is hagyok neki. Azután a beszélgetés után, melyet az
-imént elmondtam, apja és anyja, abban a véleményben lévén, hogy
-aligha akadhat házassági alkalom abban a faluban, a melyben laknak,
-elküldték őt télire a városba egy nagynénjéhez, a kit titokban
-beavattak ennek az utazásnak a czéljába; mert a büszke Zsófia lelke
-mélyén azt a nemes büszkeséget hordta magában, hogy
-győzedelmeskedni tud önmagán és bármi szüksége van férjre, inkább
-leányfővel hal meg, semhogy elszánja magát, hogy elmegy férjet
-keresni.</p>
-<p>Nagynénje, hogy eleget tegyen a szülők óhajtásának, bemutatta a
-leányt a családokban, elvitte társaságokba, mulatságokra,
-megmutatta neki a világot, vagyis jobban mondva, a világnak őt,
-mert Zsófia keveset törődött mindezzel a zenebonával. Mégis észre
-lehetett venni, hogy nem kerüli a kellemes formájú fiatalembereket,
-ha illedelmeseknek és szerényeknek látszanak. Sőt a tartózkodásában
-volt valami művészet, a melylyel magához vonzotta őket s a mely
-meglehetősen hasonlított a kaczérsághoz; de miután
-kétszer-háromszor mulatott velük, visszahúzódott tőlük. Annak a
-fölényes modornak, a mely úgy tünt fel, hogy elfogadja a
-hódolatokat, alázatosabb magatartást és elriasztóbb udvariasságot
-tett azonnal a helyébe. Mindig résen állott s nem adta nekik többé
-a legcsekélyebb alkalmat, hogy bármi csekély szolgálatot tegyenek
-neki. Ezzel eléggé megmondta nekik, hogy nem akar választottjuk
-lenni.</p>
-<p>Az érzékeny szívek sohasem szerették a zajos szórakozásokat,
-<span class="pagenum"><a name="Page_588" id=
-"Page_588">-588-</a></span> azoknak az embereknek üres és meddő
-boldogságát, a kik nem éreznek semmit és azt hiszik, hogy ha
-elkápráztatják az életüket, ez annyit tesz, hogy élvezik. Zsófia
-nem találva meg azt, a mit keresett és elcsüggedve, hogy így
-megtalálhassa, megunta a várost. Gyöngéden szerette szüleit, semmi
-sem kárpótolta őt értük, semmi sem tudta őket elfeledtetni, jóval a
-hazatérésére megállapított idő előtt ment haza hozzájuk.</p>
-<p>Alighogy újra belefogott tennivalóiba az apai házban,
-észrevették rajta, hogy bár magaviselete nem változott, egészen más
-lett a kedélyhangulata. Szórakozott lett és türelmetlen, szomorú
-volt és álmadozó, el-elrejtőzött, hogy kisírja magát. Eleinte azt
-hitték, hogy szerelmes és e miatt szégyenkezik; szóvá tették a
-dolgot előtte, de tiltakozott a föltevés ellen. Fogadkozott, hogy
-nem ismerkedett meg senkivel, a ki a szívét megillethette volna.
-Zsófia pedig nem szokott hazudni.</p>
-<p>Mindazáltal lankadtsága folyton fokozódott és az egészsége is
-kezdett hanyatlani. Anyja, nyugtalankodva e miatt a változás miatt,
-végre elhatározta, hogy végére jár az okának. Négyszemközt beszélt
-vele és kiárasztotta rá azokat a kedveskedő szavakat és
-ellenállhatatlan beczézgetéseket, melyeket egyedül csak az anyai
-gyöngédség tud alkalmazni. «Édes lányom, te, a kit a szívem alatt
-hordoztam és a kit szüntelenül a szívemben hordozok most is, öntsd
-bele szíved titkait anyád ölébe. Micsoda titkok azok, melyeket egy
-anya ne tudhatna? Kinek fájnak a te fájdalmaid, ki osztozik bennük,
-ki akarja őket enyhíteni, ha nem az apád és én? Ah, gyermekem, azt
-akarod, hogy belehaljak a te fájdalmadba, a nélkül, hogy ismerném?»
-A fiatal leány egyáltalán nem rejtegette bánatát anyja előtt s nem
-is kívánt jobbat, mint hogy vigasztalóját és bizalmasát találja
-benne, de a szégyenkezés nem engedte beszélni és a szerénysége nem
-talált szavakat egy ilyen hozzá annyira méltatlan állapot
-leírására, mint a milyen az a felindulás, a mely megzavarta
-érzékeit, akárhogy küzdött ellene. Végre a szégyenkezése lett az
-árulója az anyja előtt, a ki erre kicsikarta belőle a megalázó
-vallomást. Egyáltalán nem halmozta el igazságtalan <span class=
-"pagenum"><a name="Page_589" id="Page_589">-589-</a></span>
-szemrehányásokkal, sőt vigasztalta, bánkódott miatta és megsiratta.
-Sokkal okosabb volt, semhogy bűnéül rótta volna fel azt a bajt,
-melyet épen az erénye tett olyan keservessé. De minek
-szükségtelenül elviselni egy bajt, a melynek orvoslása olyan könnyű
-és jogosult? Mért nem élt azzal a szabadsággal, melyet adtak neki?
-Mért nem fogadott el valakit férjéül? Mért nem választott? Nem
-tudta-e, hogy a sorsa csak tőle magától függ és hogy bármilyen is a
-választása, helyben fogják hagyni, miután nem is képes mást, mint
-tisztességes embert választani. Beküldték a városba, nem akart ott
-maradni; több kérője kinálkozott, visszautasította valamennyit.
-Mire vár tehát? Mit akar? Micsoda megmagyarázhatatlan
-ellenmondás!</p>
-<p>A válasz egyszerű volt. Ha nem volna egyébről szó, hogy támasza
-legyen, a míg fiatal, a választás azonnal megvolna; de egész életre
-való urát nem olyan könnyű megválasztani és miután ezt a két
-választást nem lehet elkülöníteni, tehát várakozni kell és gyakran
-elvesztegetni ifjúságát, mielőtt megtalálná azt a férfit, a kivel
-el akarja tölteni életét. Ebben a helyzetben volt Zsófia; szüksége
-volt szerelmesre, de ennek a szerelmesnek férjnek kell lennie és
-olyan szívnek, a milyen az ő szívének kell; az egyiket ép oly nehéz
-megtalálni, mint a másikat. Mindazok a fiatal emberek, bármily
-csinosak, nem egyeztek meg vele semmi egyébben, mint életkorban, a
-többi megegyezések mindig hiányoztak belőlük; felületes szellemük,
-hiúságuk, beszédmódjuk, mértéktelen erkölcseik, léha majmolásuk
-elvette tőlük a kedvét. Férfit keresett és csak majmokat talált;
-lelket keresett és nem talált.</p>
-<p>Mily boldogtalan vagyok! mondta anyjának; szükségem van
-szerelemre és nem látok semmit, a mi tetszenék nekem! A szívem
-visszautasítja mindazokat, a kik az érzékeimet vonzzák. Nem látok
-köztük egyet sem, a ki ne keltene bennem vágyakat és egyet sem, a
-ki vissza ne taszítaná vágyaimat: a becsülés nélküli vonzalom nem
-lehet tartós. Oh, nem ez az az ember, a ki Zsófiádnak kell! Ennek
-kedves mintaképe nagyon is bele van vésve jó előre a lelkébe. Csak
-ezt tudja szeretni, csak őt tudná boldoggá tenni, csak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_590" id="Page_590">-590-</a></span> egyedül
-vele tudna boldog lenni. Inkább eleped és örökké kínlódik magával,
-inkább boldogtalanul és hajadonul hal meg, mint kétségbeesve olyan
-férfi mellett, a kit nem szeret és a kit szintén boldogtalanná
-tenne; jobb nem lenni, mint csak azért lenni, hogy szenvedjen az
-ember.</p>
-<p>Anyját meglepték ezek a különösségek és sokkal bizarrabbaknak
-találta őket, semhogy valami rejtelmességet ne keresett volna
-bennük. Zsófia nem volt sem szenvelgő, sem nevetséges. Hogy
-juthatott hozzá ez a túlzott kényeskedés, ő hozzá, a kit semmire
-sem tanítottak jobban gyermekkorától fogva, mint arra, hogy
-alkalmazkodjék azokhoz az emberekhez, a kikkel élnie kell és hogy
-erényt csináljon a szükségességből? A szeretetreméltó embernek az a
-mintaképe, a mely annyira megbűvölte és a mely oly gyakran
-visszatért beszélgetéseiben, arra a föltevésre vezette az anyját,
-hogy ennek a szeszélynek van valami más alapja, melyet ő még nem
-tud és hogy Zsófia nem mondott el neki mindent. A boldogtalan
-leányban túláradt a titkos bánat és nem kívánt egyebet, mint hogy
-könnyítsen a szívén. Az anyja faggatta; ő habozott, végre megadta
-magát és szó nélkül kimenve egy pillanat múlva egy könyvvel a
-kezében tért vissza. «Sirasd meg a lányodat, a bánatára nincs ír,
-könnyeit nem lehet fölszárítani. Ha tudni akarod az okát, itt van»
-– mondta a könyvet az asztalra vetve. Az anya fogta a könyvet és
-felütötte: Telemachus kalandjai voltak.<a name="FNanchor_140" id=
-"FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class=
-"fnanchor">140)</a> Kezdetben nem értett semmit ebből a rejtélyből;
-kérdések és homályos feleletek nyomán végre rájött, könnyen
-képzelhető meglepetéssel, hogy leánya Eucharisnak a
-vetélytársa.</p>
-<p>Zsófia szerelmes volt Telemachusba és olyan szenvedélylyel
-szerette, melyből semmi sem birta kigyógyítani. Az apja és az
-anyja, a mint megtudták rajongását, nevettek rajta és azt hitték,
-okos intelmekkel el tudják tőle téríteni. Tévedtek: az okosság nem
-volt teljesen az ő részükön; Zsófiának is megvolt a maga esze és
-tudta is érvényesíteni. Hányszor elhallgattatta őket, a saját
-érveiket fordítva ellenük, megmutatva neki, hogy az egész bajt ők
-idézték <span class="pagenum"><a name="Page_591" id=
-"Page_591">-591-</a></span> elő, hogy nem az ő korából való férfiú
-számára valónak formálták őt; neki szükségszerűen vagy magára kell
-öltenie férje gondolkodása módját vagy ő bele oltani a magáét; hogy
-az első módot lehetetlenné tették számára azzal a módszerrel, a
-hogy nevelték, a másik pedig épen az, a melyet keres. Adjatok nekem
-– mondotta – az én elveimmel eltelt férfit, vagy olyat, a kit én
-vezethetek s akkor hozzámegyek nőül. De addig miért korholtok?
-Sajnáljatok. Boldogtalan vagyok, nem pedig bolond. Vajjon az
-akarattól függ-e a szív? Nem maga apám mondotta-e ezt? Az én
-hibám-e, ha olyat szeretek, a ki nincs? Nem vagyok álomlátó; nekem
-nem herczeg kell, nem is Telemachust keresem, tudom, hogy ő csak
-képzelet műve. Olyasvalakit keresek, a ki hozzája hasonlít. És
-miért ne létezhetnék ez a valaki, mikor én létezem, én, a ki az
-övéhez annyira hasonló szívűnek érzem magam? Nem, ne alacsonyítsuk
-le ennyire az emberiséget, ne gondoljuk, hogy a szeretetreméltó és
-erélyes ember csak agyrém. Van, él, talán keres is engem, keres egy
-lelket, a mely őt szeretni tudná. De ki ő? Hol van? Nem tudom;
-egyik sem ő azok közül, a kiket ismerek és kétségkívül egyik sem
-azok közül, a kiket ismerni fogok. Oh anyám, mért tetted számomra
-túlságosan szeretetreméltóvá az erényt! Ha csak az erényt tudom
-szeretni, ez inkább a te hibád, mint az enyém.</p>
-<p>Elmondjam-e ezt a szomorú dolgot a katasztrófáig? Szóljak-e a
-hosszú vitákról, melyek a katasztrófát megelőzték? Leírjam-e a
-sodrából kihozott anyát, a ki szigorúsággá változtatta előbbi
-beczézgetését? Megmutassam-e a fölingerült apát, a ki
-megfeledkezett előbbi igéreteiről és a legerényesebb leánynyal úgy
-bánt, mint valami bolonddal? Rajzoljam-e végül a boldogtalan
-leányt, a ki csak annál jobban ragaszkodott agyréméhez, mert
-üldözéseket kellett miatta szenvednie s lassú lépésekkel halad a
-halál felé és abban a pillanatban száll sírjába, mikor azt hiszik,
-az oltárhoz vonszolhatják? Nem, ezt a gyászos tárgyat mellőzöm. Nem
-szükséges olyan messzire mennem, hogy – azt hiszem – elég meggyőző
-példával mutassam meg, hogy azoknak az előitéleteknek ellenére,
-melyek a kor erkölcseiből erednek, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_592" id="Page_592">-592-</a></span> a becsületesség és
-szépség lelkesedése semmivel sem idegenebb a nőktől, mint a
-férfiaktól és hogy nincs semmi, a mit a természet vezetése alatt el
-ne érhetnénk náluk ép úgy, mint nálunk.</p>
-<p>Itt most félbeszakítanak és megkérdik tőlem, vajjon a természet
-írja-e nekünk elő, hogy annyi mértéktelen vágyunkat elfojtsuk. Én
-azt felelem, hogy nem, de nem is a természet olt belénk annyi
-mértéktelen vágyat. Mert mindaz, a mi nem a természettől való,
-ellene való; ezt már ezerszer bebizonyítottam.</p>
-<p>Adjuk oda Emilünknek Zsófiáját; támaszszuk fel ezt a
-szeretetreméltó leányt, hogy kevésbbé élénk képzelődést és
-boldogabb végzetet adjunk neki. Mindennapi nőt akartam festeni, de
-fenkölt lelket igyekezve neki adni, megzavartam az elméjét; magam
-vezettem magamat tévútra. Térjünk vissza ösvényünkre. Zsófiának
-csak jó természete van mindennapi lélekben; mindaz, a mivel többje
-van a többi nőknél, a nevelés eredménye.</p>
-<p>Föltettem magamban, hogy ebben a könyvben megmondok mindent, a
-mit tenni lehet, mindenkinek választást engedve arra nézve, a mi
-neki való, abból, a mi hasznosat mondtam. Kezdetben az volt a
-szándékom, hogy eleitől fogva nevelek Emilnek hitestársat s az
-egyiket a másik számára s mindkettőt együtt nevelem fel. De
-gondolkodva a dolgon azt találtam, hogy mindezek az időnek előtte
-való rendelkezések czéljuk tévesztettek és hogy képtelen dolog két
-gyermeket egyesíteni, mielőtt tudhatná az ember, hogy ez az
-egyesülés a természet rendjén alapszik-e és hogy megvan-e köztük a
-körülményeknek az az egyezése, a mely ehhez az egyesüléshez
-szükséges. Nem szabad összeelegyíteni azt, a mi a vad állapotban
-természetes, azzal, a mi a társadalmi állapotban természetes. Az
-előbbi állapotban minden nő megfelel minden férfinak, mert az
-egyiknek is, a másiknak is még csak kezdetleges és közös az alkata;
-az utóbbiban minden jellem a társadalmi intézmények által lévén
-kifejlesztve és minden szellemnek meglévén a maga saját és
-meghatározott formája, nemcsak a nevelés által, hanem a
-természetesnek és a nevelésnek jól vagy rosszúl <span class=
-"pagenum"><a name="Page_593" id="Page_593">-593-</a></span>
-elrendezett egyezése által, csak akkor lehet őket összekapcsolni,
-ha egymás mellé állítjuk őket, hogy meglássuk, megfelelnek-e
-egymásnak minden tekintetben vagy legalább is, hogy előnyt adjunk
-annak a választásnak, a mely a legtöbb ilyen kapcsolatot adja.</p>
-<p>A baj az, hogy a jellemek kifejlődése közben a társadalmi
-helyzet elválasztja a rangokat és hogy ezek a meghatározások nem
-lévén egymáshoz hasonlók, mennél jobban elválasztjuk az életbeli
-helyzeteket, annál jobban összeelegyítjük a jellemeket. Abból
-származnak a balul sikerült házasságok és mindazok a
-rendellenességek, melyek ebből erednek; ebből látni, nyilvánvaló
-következtetés útján, hogy mennél jobban távolodunk az
-egyenlőségtől, annál jobban megváltoznak a természetes érzések;
-mennél jobban megnövekszik a nagyok távolsága a kicsinyektől, annál
-jobban meglazul a házassági kötelék; mennél inkább vannak gazdagok
-és szegények, annál kevésbbé vannak apák és férjek. Sem az úrnak és
-sem a szolgának nincs többé családja; mindegyikük csak a maga
-helyzetét látja.</p>
-<p>Ha elejét akarjátok venni a visszaéléseknek és boldogokká tenni
-a házasságokat, akkor fojtsátok el az előitéleteket, felejtsétek el
-az emberi intézményeket és kérjetek a természettől tanácsot. Ne
-kapcsoljatok össze olyan embereket, a kik csak egy adott életbeli
-helyzetben illenek össze és ha ez a helyzet megváltozik, már nem
-fognak összeilleni, hanem olyan embereket, a kik minden helyzetben,
-a melybe jutnak, minden országban, melyben laknak, minden rangban,
-a melybe belejutnak, összeillenek. Nem mondom, hogy a
-konvenczionális kapcsolatok közömbösek a házasságban, hanem azt
-mondom, hogy a természetes kapcsolatok befolyása annyira fontosabb
-ezeknél, hogy ez dönti el az élet sorsát és hogy úgy az ízléseknek,
-kedélyeknek, érzéseknek, jellemeknek olyan megegyezése, a mely arra
-kellene, hogy késztessen egy okos apát, akár herczeg, akár
-uralkodó, hogy habozás nélkül adja oda fiának azt a leányt, a kivel
-mindebben megegyezik, akár ha becstelen családból származik is,
-akár ha a hóhér leánya is. Igen, azt vitatom, hogy minden
-képzelhető balszerencse rázúdulhat két összevaló házaspárra,
-<span class="pagenum"><a name="Page_594" id=
-"Page_594">-594-</a></span> mégis igazabb boldogságot élvezhetnek,
-ha együtt sírnak, mintha a világ minden szerencséjében élnének,
-megmérgezve a szívük meghasonlása által.</p>
-<p>A helyett tehát, hogy már gyermekkorában feleségül szántam volna
-valakit Emilemnek, megvártam, hogy megismerje azt, a ki neki
-megfelel. Nem én teszem ezt a meghatározást, hanem a természet; az
-én dolgom fölismerni azt a választást, melyet a természet tett.
-Mondom, az én dolgom, nem pedig az apáé, mert a mikor rám bízta a
-fiát, átengedte nekem a helyét, az én jogomat tette az övé helyébe;
-én vagyok Emil igazi apja, én tettem őt férfivá. Nem vállaltam
-volna el a nevelését, ha nem az én feladatom lett volna őt saját
-választása, azaz hogy az enyém szerint megházasítani. Csak az a
-gyönyör, hogy boldog embert csináltunk, kárpótol azért, a mibe
-kerül egy embert abba a helyzetbe hozni, hogy boldog lehessen.</p>
-<p>De ne higyjék, hogy Emil hitvesének kiválasztásával addig
-vártam, amíg őt magát elküldhettem, hogy keresse meg. Ez az
-állítólagos keresés csak ürügy arra, hogy megismertessem vele a
-nőket, hogy megérezze annak becsét, a ki neki megfelel. Zsófia rég
-meg van már találva; Emil talán már látta is, de csak akkor fog
-vele találkozni, mikor megjön annak az ideje.</p>
-<p>Ha a társadalmi helyzetek egyenlősége nem szükséges is a
-házassághoz, ha ez az egyenlőség hozzájárul a többi
-megegyezésekhez, ezeknek fokozza az értékét; nem mérhető össze
-egyikkel sem, de megbillenti a mérleget, mikor a többi mind
-egyenlő.</p>
-<p>A férfi, hacsak nem legalább is uralkodó, nem kereshet bármely
-társadalmi helyzetből való feleséget; mert azokat az előitéleteket,
-melyek benne nincsenek meg, megtalálja a többi emberekben és nem
-egy leány megfelelhet neki, de nem kapná meg. Vannak tehát okossági
-szabályok, melyek korlátokat vetnek az okos apa keresgélése elé.
-Nem szabad, hogy növendékének rangján fölül való elhelyezést
-akarjon adni, mert ez nem tőle függ. Ha módjában állana, még akkor
-sem volna szabad akarnia; mert minek a rang a fiatal embernek,
-kivált az enyémnek? És mégis, mikor <span class="pagenum"><a name=
-"Page_595" id="Page_595">-595-</a></span> feljebb kapaszkodik, ezer
-tényleges bajnak teszi ki magát, melyeket egész életén át érezni
-fog. Sőt azt is mondom, hogy ne akarjon kiegyenlíteni különböző
-természetű javakat, például az előkelő származást és a pénzt, mert
-a kettő mindegyike kevesebbel fokozza a másiknak értékét, mint a
-mennyivel maga csorbul; mert továbbá az emberek sohasem egyeznek
-meg a közös értékbecslésben és mert végül az előnyt, melyet
-mindegyik fél annak tulajdonít, a mit ő hozott, előkészítője lesz
-az egyenetlenségeknek a két család között és gyakran a két házasfél
-között is.</p>
-<p>Nagy különbséget tesz továbbá a házasság rendjében, hogy a férfi
-rangján felül vagy alul köt-e házasságot. Az első eset teljesen
-észszerűtlen, az utóbbi észszerűbb. Miután a család csak a feje
-által függ össze a társadalommal, ennek a családfának a helyzete
-szabályozza az egész család helyzetét. Ha a férfi rangján alul
-nősül, nem száll alább, hanem följebb emeli a nejét; ellenkezőleg,
-ha magán fölül való feleséget vesz, alászállítja őt anélkül, hogy
-magamagát feljebb emelné. Így az első esetben megvan a haszon kár
-nélkül, az utóbbiban csak a kár haszon nélkül. A természet
-rendjéből folyik továbbá, hogy az asszony engedelmeskedjék
-férjének. Mikor tehát alacsonyabb rangból választja feleségét, a
-természetes rend és a társadalmi rend egybehangzik és minden jól
-megy. Az ellenkező eset áll be akkor, a mikor a férfi rangján felül
-nősülve abba az alternativába bonyolódik, hogy vagy a jogát sérti
-meg, vagy a háladatosságot és hogy vagy hálátlan lesz, vagy
-lebecsültetik. Akkor aztán az asszony az uralmat követelve magának,
-urának zsarnokává lesz és az úr rabszolgává válva a
-legnevetségesebb és legszánalmasabb teremtéssé válik. Ilyenek azok
-a szerencsétlen kegyenczek, a kiket az ázsiai királyok
-megtisztelnek és megkínoznak sógorságukkal és a kik, úgy mondják,
-csak lábtól mernek az ágyba belépni, mikor a feleségükkel akarnak
-hálni.</p>
-<p>El vagyok rá készülve, hogy számos olvasómnak eszébe jut, hogy
-én a nőnek természetes tehetséget tulajdonítottam a férfi
-kormányzására s ezek következetlenséggel fognak vádolni. Csakhogy
-tévednek. Nagy különbség van a között, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_596" id="Page_596">-596-</a></span> hogy
-valaki arrogálja-e magának a parancsolás jogát, vagy hogy kormányoz
-valakit, a ki parancsol. Az asszony uralma a szelidség uralma, az
-ügyességé és engedékenységé; parancsai a dédelgetések, fenyegetései
-a könnyek. Úgy kell uralkodnia a házban, mint a miniszternek az
-államban: hogy megparancsoltatja magának, a mit tenni akar. Ebben
-az értelemben áll az, hogy a legjobb házasságok azok, a melyekben
-az asszonynak legnagyobb a tekintélye. De mikor félreismeri a
-családfő hangját, ha az ő jogait akarja bitorolni és maga akar
-parancsolni, ebből a rendellenességből sohasem következik egyéb,
-mint nyomorúság, botrány és becstelenség.</p>
-<p>Így tehát a vele egyenlők és az alatta állók közti választás
-marad meg és én azt hiszem, hogy az utóbbiakra nézve kell még egy
-megszorítást tenni; mert nehéz dolog a nép salakjában olyan
-feleséget találni, a ki képes boldogságára lenni egy tisztességes
-embernek. Nem mintha az emberek bűnösebbek volnának a
-legalacsonyabb néposztályokban, mint a legmagasabbakban, hanem mert
-az előbbiekben kevés fogalmuk van arról, a mi szép és tisztességes
-és mert a többi osztályok igazságtalansága miatt még a bűneikben is
-csak igazságtételt látnak.</p>
-<p>Az ember természettől fogva nem igen gondolkozik. A gondolkozás
-olyan művészet, melyet csak úgy megtanul, mint a többit, sőt még
-sokkal nehezebben. A két nemre nézve csak két ténylegesen különálló
-osztályt ismerek, az egyik a gondolkozó embereké, a másik azoké, a
-kik nem gondolkoznak. Ez a különbség pedig csaknem kizárólag a
-nevelésből folyik. A két osztály elsejéből való férfinak nem szabad
-a másikkal összeházasodni, mert a társaság legnagyobb varázsa
-megszünik rá nézve, a mint arra kell szorítkoznia, hogy bár van
-felesége, egyedül kell gondolkoznia. Azoknak az embereknek, a kik
-egész életüket csakis azzal töltik, hogy dolgoznak az életük
-fentartásáért, nincs más gondolatuk, mint a munkájuk meg az érdekük
-és egész szellemük mintha a karjaikban volna. Ez a tudatlanság nem
-árt sem a derékségnek, sem az erkölcsöknek; sőt gyakran javukra
-válik; gyakran az ember kiegyezik kötelességeivel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_597" id="Page_597">-597-</a></span>
-azáltal, hogy gondolkozik róluk és a végén az lesz belőle, hogy a
-tények helyébe merő szavak kerülnek. A lelkiismeret a
-legfelvilágosultabb filozófia; hogy az ember jóravaló ember legyen,
-ahhoz nem kell ismernie Cicero könyvét a kötelességekről és a
-legtisztességesebb nagyvilági nő tudja talán legkevésbbé, hogy mi a
-tisztesség. De nem kevésbbé igaz, hogy csak a művelt szellem teszi
-a társalkodást kellemessé és szomorú dolog a családapára nézve, a
-ki szereti otthonát, ha kénytelen bezárkózni önmagába és nem
-értetheti meg magát odahaza senkivel.</p>
-<p>Másrészt hogy nevelhetné fel gyermekeit az olyan asszony, a ki
-egyáltalán nem szokta meg a gondolkodást? Hogy tudná megállapítani,
-hogy mi való nekik? Hogy tudná őket eltölteni azokkal az
-erényekkel, melyeket nem ismer, az előnyökkel, melyekről fogalma
-sincsen? Nem tudna egyebet, mint kényeztetni vagy fenyegetni őket,
-szemtelenekké vagy félénkekké tenni őket; vagy modoros majmokat
-csinálna belőlük, vagy hebehurgya tökfilkókat, nem pedig jóravaló
-szellemeket vagy szeretetreméltó gyermekeket.</p>
-<p>Nem való tehát a jól nevelt embernek olyan feleséget venni, a
-kinek nincs nevelése; következőleg olyan társadalmi osztályból
-valót sem, a melyben nem is lehet nevelése. De még mindig százszor
-jobban szeretnék egy egyszerű és kezdetlegesen nevelt leányt, mint
-olyan tudós nőt vagy szép szellemet, a ki a házamban irodalmi
-biróságot akarna felállítani, melynek ő lenne az elnöke. A
-tudóskodó nő férjének, gyermekeinek, barátainak, a cselédeinek, az
-egész világnak ostora. Szép szellemének fenkölt magaslatáról lenézi
-minden asszonyi kötelességét és mindig azon kezdi, hogy férfit
-csinál magából, mint de Lenclos kisasszony. A házon kívül mindig
-nevetséges és jogosan is kritizálják, mert nem kerülheti el az
-ember a kritikát, ha kilép életbeli helyzetének köréből és ha nem
-annak a helyzetnek a számára van teremtve, a melyet el akar
-foglalni. Mindezek a nagytehetségű asszonyok csak az ostobáknak
-imponálnak. Mindig tudni, ki az a művész vagy jóbarát, a ki a
-tollat vagy az ecsetet tartja, mikor dolgoznak; tudni, ki az a
-<span class="pagenum"><a name="Page_598" id=
-"Page_598">-598-</a></span> diszkrét íróember, a ki titokban
-diktálja nekik az orakulumaikat. Mindez a szélhámoskodás méltatlan
-egy becsületes asszonyhoz. Ha igazi tehetsége volna is,
-alászállítja a becsvágyával. Az ő méltósága az, hogy nem ismerik,
-az ő dicsősége a férje becsülése, az ő gyönyörei a családja
-boldogságában rejlenek. Terád magadra hivatkozom, olvasóm, légy
-őszinte: mi kelt benned jobb véleményt egy asszonyról, mikor a
-szobájába belépsz, melyik tölt el több tisztelettel: ha neméhez
-illő dolgokkal látod elfoglalva, háztartása gondjaival, körülvéve
-gyermekei ruháitól, vagy ha a toilette-asztalánál találod verseket
-írva, mindenféle röpiratokkal és mindenféle színű levélkékkel
-körülvéve? Minden irodalmár leány élete fogytáig leány maradna, ha
-csupa eszes férfi volna a földön:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Quæris cur nolim te ducere,
-Galia? diserta es.<a name="FNanchor_141" id=
-"FNanchor_141"></a><a href="#Footnote_141" class=
-"fnanchor">141)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>Ezek után a megfontolások után következik a nő külseje; ez tünik
-szemünkbe legelőször és utolsónak kell tekintetbe venni, de ezt sem
-szabad semmibe venni. A nagy szépséget szerintem inkább kerülni
-kell, mint keresni a házasságban. A szépség már azáltal is, hogy
-megvan, elhasználódik; hat hét múlva már nem ér semmit
-birtoklójának, a veszedelmei azonban addig tartanak, a míg ő. Ha
-csak nem angyal a szép nő, a férje a legszerencsétlenebb ember a
-világon; és ha még angyal volna is, hogy akadályozhatná meg, hogy
-ne legyen szüntelenül ellenségektől körülvéve? Ha a legnagyobb
-csunyaság nem volna undorító, előnyt adnék neki a legnagyobb
-szépség fölött; mert a férjre nézve az egyik is, a másik is kevés
-idő múlva semmivé lesz s ekkor a szépség bájjá válik, a csúnyaság
-pedig előnynyé. De a csunyaság, a mely undort kelt, a legnagyobb
-szerencsétlenség; ez az érzés, a helyett, hogy elmúlna, szüntelenül
-fokozódik és gyűlöletté válik. Az ilyen házasság pokol; jobb
-meghalni, mint így megházasodni.</p>
-<p>Keressétek mindenben a középutat, még a szépséget sem véve ki.
-Előnyt kell adni a kellemes és megnyerő külsőnek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_599" id="Page_599">-599-</a></span> a mely
-nem szerelmet, hanem jóindulatot sugall; ebben a férj számára nincs
-semmi aggasztó és az előnye mindkettőjük hasznára szolgál. A báj
-nem használódik el úgy, mint a szépség: ebben van élet, szüntelenül
-megújul és a tisztességes asszony, a kiben van báj, harmincz
-esztendei házasság után épúgy tetszik a férjének, mint az első
-nap.</p>
-<p>Ezek a megfontolások, melyek engem Zsófia kiválasztásában
-vezettek. A természet tanítványa lévén épúgy, mint Emil, inkább az
-ő számára van teremtve, mint bárki más; ő lesz a férfi asszonya.
-Egyenrangú vele születésénél és tulajdonságainál fogva, alatta áll
-vagyon dolgában. Nem igéz meg első szempillantásra, hanem
-napról-napra jobban tetszik. Legnagyobb varázsa csak fokonkint hat,
-csak a társalkodás közvetlenségében tárul ki s a férje jobban fogja
-érezni, mint bárki a világon. A nevelése sem nem csillogó, sem nem
-elhanyagolt; van ízlése tudákosság nélkül, vannak tehetségei
-művészkedés nélkül, itélete ismeretek nélkül. A szelleme nem tud,
-hanem ki van arra művelve, hogy tanuljon; jól előkészített talaj, a
-mely csak a magot várja, hogy teremjen. Soha nem olvasott más
-könyvet, mint Barrême számtanát és a Telemachust, a mely véletlenül
-akadt kezébe; de olyan leánynak, a ki képes lelkesedni
-Telemachusért, lehet-e érzéstelen szíve és finomság nélküli
-szelleme? Oh, a szeretetreméltó kis tudatlan! Boldog az, a ki
-hivatva van őt tanítani! Nem professzora lesz férjének, hanem
-tanítványa, nemcsak hogy nem akarja alávetni ízlésének, hanem
-inkább fölveszi az övét. Többet fog érni férjének, mintha tudós
-volna; meglesz az a gyönyöre, hogy taníthatja mindenre. Ideje már
-végre, hogy meglássák egymást; igyekezzünk, hogy összehozzuk
-őket.</p>
-<p>Szomorúan és elgondolkozva utazunk el Párisból. A fecsegésnek ez
-a helye nem a mi vonzó pontunk. Emil megvető pillantást vet e felé
-a nagy város felé és kelletlenül mondja: Hány napot vesztegettünk
-el hiábavaló keresésben! Ah, nem itt van szívem hitvese! Barátom,
-te jól tudod, de az én időm neked nem drága és az én bajaim neked
-kevés fájdalmat okoznak. Én rászögezem tekintetemet és felindulás
-nélkül mondom neki: Emil, hiszed te azt, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_600" id="Page_600">-600-</a></span> a mit
-mondasz? Ő azonnal a nyakamba borúl megzavarodva és felelet nélkül
-a karjaiba ragad. Mindig ez a válasza, mikor nincs igaza.</p>
-<p>Künn vagyunk tehát a mezőn kóbor lovagok módjára; nem kalandokat
-keresve mint ezek, sőt ellenkezőleg a kalandok elől menekülve
-hagytuk el Párist; de eléggé utánozzuk kóbor és egyenetlen
-módjukat, hol hanyatt-homlok rohanva, hol meg lassan botorkálva. A
-ki figyelemmel kisérte eljárásomat, végre felfoghatja a szellemét
-és én nem birom elképzelni, hogy még most is akadjon olvasóm, a kit
-annyira elfogulttá tesznek a bevett szokások, hogy föltételezve
-rólunk, hogy egy jól elzárt postakocsiban horkolunk, utazva a
-nélkül, hogy látnánk valamit, hogy megfigyelnénk valamit, az
-indulás és érkezés közti időtartamot kitöröljük életünkből és
-haladásunk azonossága által úgy takarékoskodjunk időnkkel, hogy
-elvesztegetjük.</p>
-<p>Azt mondják az emberek, az élet rövid és én azt látom, hogy
-megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy azzá tegyék. Nem tudva
-felhasználni az időt, panaszkodnak gyors múlása miatt és én azt
-látom, hogy számukra nagyon is lassan múlik. Mindig el lévén telve
-azzal a czéllal, a melyre törekszenek, boszankodva nézik az
-időközt, a mely elválasztja tőle őket; az egyik azt szeretné, ha
-már holnap volna, a másik, ha már a jövő holnap volna, a harmadik,
-ha már tíz évvel később volna; senki sem akar ma élni, senki sincs
-a jelen órával megelégedve, valamennyien úgy találják, hogy nagyon
-lassan múlik. Mikor arról panaszkodnak, hogy az idő nagyon gyorsan
-múlik, hazudnak; szívesen megfizetnék, hogy siettessék; szívesen
-rááldoznák egész vagyonukat, hogy elfogyaszszák egész életüket és
-nincs talán egy sem, a ki ne redukálta volna éveit egynéhány órára,
-ha hatalmában állott volna feláldozni unalmának azokat, a melyek
-terhére voltak és türelmetlenségének azokat, a melyek a
-vágyva-vágyott pillanattól elválasztották. Az egyik élete felét
-azzal tölti, hogy Párisból Versaillesbe, Versaillesből Párisba, a
-városból falura, a faluról a városba, az egyik városnegyedből a
-másikba költözködik s nem tudná, mit csináljon óráival, ha nem
-tudná a titkát, hogy mint kell <span class="pagenum"><a name=
-"Page_601" id="Page_601">-601-</a></span> elvesztegetni;
-szándékosan hagyja abba hirtelen a foglalkozását, hogy aztán újra
-fölkeresésével vesződhessék. Azt hiszi, megnyeri azt az
-időtöbbletet, a melyet erre fordít és a melylyel különben nem tudna
-mit csinálni, vagy fordítva csak azért lót-fut, hogy lósson-fusson
-és csak azért száguldoz el a postával, hogy ugyanazon az úton
-visszatérjen. Halandók, sohasem fogtok felhagyni a természet
-rágalmazásával? Mit panaszkodtok az élet rövidségéről, holott még
-mindig nem elég rövid a kedvetek szerint? Ha csak egy van is
-köztetek, a ki eléggé mérsékelni tudja vágyait arra, hogy sohase
-kívánja, hogy múljék az idő, ez nem fogja nagyon rövidnek találni
-az életet; élni és élvezni az ő számára ugyanaz lesz és ha fiatalon
-kell is meghalnia, napjaitól kielégítve hal meg.<a name=
-"FNanchor_142" id="FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class=
-"fnanchor">142)</a></p>
-<p>Ha módszeremnek nem volna egyéb előnye, mint ez, már csak ezért
-is előnyt kellene neki adni minden más módszer fölött. Nem azért
-neveltem fel Emilemet, hogy vágyakozzék vagy hogy várakozzék, hanem
-hogy élvezzen és mikor a vágyait a jelenen túlterjeszti, ezt nem
-teszi olyan heves buzgalommal, hogy az idő lassusága kellemetlenül
-essék neki. Nemcsak a vágy gyönyörét fogja élvezni, hanem azt a
-gyönyört is, hogy közeledik vágya czéljához és szenvedélyei annyira
-mértékletesek, hogy mindig inkább benne van abban, a mi van, mint
-abban, a mi lesz.</p>
-<p>Tehát nem a gyorsfutárok módjára utazunk, hanem utasok módjára.
-Nemcsak a két végpontra gondolunk, hanem arra is, a mi közéjük
-esik. Maga az utazás is élvezet nekünk. Nem teszszük meg az utat
-búsan üldögélve és mintegy fogságba vetve egy jól elzárt kis
-kalitkában. Nem utazunk az asszonyok elpuhultságával és
-kényelmével. Nem vonjuk meg magunktól sem a szabad levegőt, sem a
-minket körülvevő tárgyak látványát, sem azt a kényelmet, hogy jól
-megnézhettük őket, ha kedvünk tartja. Emil sohasem szokott
-postakocsiba beszállni és nem igen vágtat a postával, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_602" id="Page_602">-602-</a></span> ha
-nincs sürgős dolga. De mi sürgős dolga lehetne valaha is Emilnek?
-Csak egy: élvezni az életét. S hogy még hozzátegyek valamit: jót
-tenni, ha teheti. Hiszen ez is annyit tesz, mint élvezni az
-életet.<a name="FNanchor_143" id="FNanchor_143"></a><a href=
-"#Footnote_143" class="fnanchor">143)</a></p>
-<p>Az utazásnak csak egy kellemesebb módját tudom elképzelni a
-lóháton utazásnál: a gyalog utazást. Az ember akkor indul, a mikor
-kedve tartja, kedve szerint állapodik meg, oly sokat vagy oly
-keveset mozog, a mennyit épen akar. Megfigyeli az egész vidéket,
-kitérhet hol jobbra, hol balra, megvizsgálhat mindent, a mi jól
-esik neki, megállapodhatik minden kilátó pontnál. Folyót fedezek
-fel: a partja mentén megyek tovább; árnyas erdőt: az árnyékában
-megyek; barlangot: megnézem; kőbányát: megvizsgálom az ásványait. A
-hol kedvem kerekedik, bárhol megállok. A mint elúnom magamat,
-azonnal megyek odább. Nem függök sem a lovaktól, sem a
-postakocsistól. Nincs szükségem a csinált utakat, a kényelmes
-útirányokat keresni; mehetek mindenütt, a hol csak ember mehet;
-látok mindent, a mit ember láthat és csak önmagamtól függve, olyan
-teljes szabadságot élvezek, a milyet csak ember élvezhet. Ha a
-rossz idő feltartóztat és elfog az unalom, akkor lovat fogadok. Ha
-elfáradok… De Emil nem szokott elfáradni; erőteljes és miért is
-fáradna el? Nem siet. Hogy unatkozhatnék, ha valahol megáll? Mindig
-vele van, a mivel elszórakozhatik. Beáll valami mesteremberhez
-dolgozni; gyakorolja a karjait, hogy a lábai megpihenjenek.</p>
-<p>Gyalog utazni, ez annyi, mint úgy utazni, mint Thales, Plato,
-Pythagoras. Alig bírom megérteni, hogy szánhatja rá magát egy
-filozófus, hogy máskép utazzék és megfoszsza magát azoktól a
-gazdagságoktól, melyeket lábával tapod és a melyeket a föld szeme
-elé tár. Kicsoda nem akarja, ha csak egy kicsit szereti is a
-mezőgazdaságot, megismerni a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_603" id="Page_603">-603-</a></span> különböző terményeket az
-éghajlat szerint, a melyben jár, valamint művelésük módját? Kicsoda
-tudná rászánni magát, ha csak egy kis érzéke van is a természetrajz
-iránt, hogy mikor valamely talajon jár, meg ne vizsgálja, ha egy
-szikla mellett megy el, hogy le ne törjön belőle egy darabot, a
-hegyeken ne botanizáljon, kövekben ne keressen ásatag
-maradványokat? A ti szobai filozófusaitok a dolgozó szobáikban
-tanulmányozzák a természetrajzot; van mindenféle czókmókjuk, tudnak
-neveket, de a természetről fogalmuk sincs Emil dolgozószobája
-azonban dúsabb, mint a királyoké; ez a dolgozó szoba az egész föld
-kereksége. Itt minden a maga helyén van: a természettudós, a ki
-gondját viseli, az egészet kitünő rendben rendezte el; Daubenton se
-tudná jobban.</p>
-<p>Mennyi mindenféle élvezetet gyűjt össze az ember az utazásnak ez
-által a kellemes módja által! Nem is számítva, hogy az egészsége
-megedződik, a kedve fölélénkül. Azokat, a kik jó és puha kocsikban
-utaztak, mindig álmatagoknak, szomoruaknak, zsémbeseknek és
-szenvedőknek láttam; a gyaloglókat mindig vidámaknak,
-könnyűvérűeknek és mindennel megelégedetteknek. Hogy nevet az ember
-szíve, mikor az éjjeli szálláshoz közeledik! Mily jóízűnek tetszik
-a legegyszerűbb ebéd! Mily jó kedvvel telepedik le az ember az
-asztalhoz! Mily jókat alszik a rossz ágyban! Ha az ember nem akar
-mást, mint megérkezni, akkor vágtathat postakocsiban, de ha utazni
-akar, akkor járjon gyalog.</p>
-<p>Ha Zsófia nincs elfeledve, mire az itt elképzelt módon ötven
-mérföldet megtettünk, akkor okvetlenül vagy én nem vagyok elég
-ügyes, vagy Emil kevéssé kiváncsi; mert annyi elemi ismerettel
-nehezen kerüli el a kisértést, hogy még több ismeretet ne
-szerezzen. Az ember csak abban az arányban kiváncsi, a mennyit tud;
-Emil épen eleget tud arra, hogy tanulni akarjon.</p>
-<p>E közben az egyik tárgyról a másikra jutunk és napról-napra
-előbbre haladunk. Első utunknak távoli czélt tűztem ki; az ürügy
-erre könnyű: mikor Párist elhagyjuk, messze távolban kell feleséget
-keresni. <span class="pagenum"><a name="Page_604" id=
-"Page_604">-604-</a></span></p>
-<p>Valamely nap, miután a szokottnál is jobban eltévedtünk a
-völgyekben és a hegyekben, a hol nem látni semmiféle utat, nem
-tudjuk többé utunkat feltalálni. Nekünk ez egyre megy, nekünk
-minden út jó, csak odaérjünk rajta; de valahova el kell érni, ha az
-ember megéhezik. Szerencsénkre találunk egy parasztot, a ki elvezet
-minket a kunyhójába; hatalmas étvágygyal eszünk sovány ebédjéből.
-Látva, hogy ennyire ki vagyunk fáradva és éhezve, így szól: «Ha a
-jó Isten a hegy másik oldalára vezetett volna, jobb fogadtatásban
-részesültetek volna. Békés házat találtatok volna… olyan jószívű
-embereket… olyan jó embereket! Nincs jobb szívük, mint nekem, de
-gazdagabbak, bár azt mondják, hogy egykor még gazdagabbak voltak…
-Hála Istennek, nincs hiányuk semmiben és az egész vidéknek javára
-fordul, a mi fölöslegük van.»</p>
-<p>Erre a szóra, hogy jó emberek, Emilnek kitágul a szíve. Barátom,
-mond rám tekintve, menjünk abba a házba, a melynek gazdáit áldják a
-környéken; szeretném őket látni, talán ők is szívesen látnak
-minket. Biztos vagyok benne, hogy szívesen fognak fogadni; ha ők a
-miéink, mi az övéik leszünk.</p>
-<p>A házat jól megmagyarázzák nekünk; elindulunk, bolyongunk az
-erdőben: nagy eső ér utól útunk közben, késleltet bennünket, de nem
-tartóztat vissza. Végre eligazodunk és este megérkezünk a megjelölt
-házhoz. A körüle levő faluban ez a ház az egyedüli, a mely szintén
-egyszerű ugyan, de valamennyire mégis szembetünő. Bemutatkozunk,
-vendégszeretetet kérünk. A ház gazdája elé vezetnek; kikérdez
-minket, de udvariasan: a nélkül, hogy megmondanók útunk czélját,
-megmondjuk kitérésünket. A házigazda egykori gazdagsága idejéből
-megőrizte azt a könnyűséget, melylyel fölismeri az emberek
-társadalmi helyzetét a modorukról; a ki a nagy világban élt, ebben
-a tekintetben ritkán téved: ezzel az útlevéllel bebocsátanak
-minket.</p>
-<p>Nagyon kicsi, de tiszta és kényelmes szobát jelölnek ki nekünk;
-tüzet raknak benne, találunk fehérneműt s mindent, a mire
-szükségünk van. Ejnye, mondja Emil egészen meglepetve, azt lehetne
-hinni, hogy vártak ránk. Mennyire <span class="pagenum"><a name=
-"Page_605" id="Page_605">-605-</a></span> igaza volt annak a
-parasztnak! Mily figyelmesség! Mily jóság! Mily gondoskodás! És még
-hozzá ismeretlenek iránt! Úgy tünik fel nekem, mintha Homérosz
-idejében volnánk! Légy hálás mindezért, mondom neki én, de ne
-csodálkozzál el rajta; az idegeneket mindenütt szívesen látják, a
-hol ritkán fordulnak elő; semmi sem tesz vendégszeretőbbé, mintha
-ritkán van rá alkalom, hogy azok legyünk; a vendégek özönlése teszi
-tönkre a vendégszeretetet. Homérosz idejében nem sokat utazgattak
-az emberek és az utasokat szívesen fogadták mindenütt. Meglehet,
-hogy mi vagyunk az egyedüli utasok, a kiket itt az egész évben
-láttak. Az egyre megy, – feleli Emil – már az is dicséret, ha
-valaki el tud lenni vendégek nélkül és mégis mindig szívesen
-fogadja őket.</p>
-<p>Megszárogatva magunkat és rendbe hozva ruhánkat fölkeressük a
-házigazdánkat; bemutat minket a feleségének; ez nemcsak udvariasan,
-de jóságosan is fogad. A pillantásai becsületére válnak Emilnek.
-Egy anya az ő helyzetében ritkán lát nyugtalanság nélkül vagy
-legalább is kiváncsiság nélkül egy ebben a korban levő fiatal
-embert belépni a házába.</p>
-<p>A kedvünkért siettetik a vacsorát. Belépve az ebédlőbe öt
-terítéket látunk; elhelyezkedünk; egy teríték üresen marad. Egy
-fiatal leány lép be, nagy bókot csinál és szerényen, szó nélkül
-leül. Emil, elfoglalva éhségével vagy a hozzá intézett kérdésekre
-való feleleteivel, üdvözli a leányt, beszél és eszik. Utazásának
-tulajdonképeni czélja annyira távol van gondolatától, hogy ő maga
-is azt hiszi, még messze van a czélponttól. A társalgás az utasok
-eltévedése körül forog. «Uram, mondja Emilnek a házigazda, ön
-szeretetreméltó és okos fiatal embernek tünik fel, ez pedig azt
-juttatja eszembe, hogy ön és a nevelője úgy vetődtek ide, fáradtan
-és ázottan, mint Telemachus és Mentor Calypso szigetére.» «Igaz,
-mondja Emil, hogy itt Calypso vendégszeretetére találtunk.» A
-mentora hozzáteszi: és Eucharis bájaira. Emil azonban ismeri az
-Odysszeát, de nem olvasta Telemachust s nem tudja, ki az az
-Eucharis. A fiatal leány ellenben látom, hogy elpirul egész a
-szeméig, lesüti a szemét <span class="pagenum"><a name="Page_606"
-id="Page_606">-606-</a></span> a tányérjára és lélegzetet se mer
-venni. Az anyja, aki észreveszi zavarát, int az apának, ez pedig
-másfelé téríti a társalgást. Magányáról szólva észrevétlenül
-belekeveredik azoknak az eseményeknek az elmondásába, melyek erre a
-magányra kárhoztatták; élete balsorsára, felesége állhatatosságára,
-a vigasztalásra, melyet egyesülésükben találtak, a zavartalan,
-békés életre, melyet visszavonultságukban élveznek. Mindezt úgy
-mondta el, hogy egy szót se szólt a fiatal leányról; az elbeszélés
-kellemes és megható volt, melyet nem lehetett érdeklődés nélkül
-hallgatni. Emil meghatva, elérzékenyülve abbahagyja az evést, hogy
-annál jobban hallgathasson. Végre annál a pontnál, mikor az emberek
-legbecsületesebbike a legnagyobb kedvteléssel terjeszkedik ki az
-asszonyok legméltóbbikának ragaszkodására, a fiatal utas magából
-kikelve megragadja a férj kezét, a ki jól megrázza; másik kezével
-megfogva neje kezét, elragadtatva hajol rá és könnyeivel öntözi. A
-fiatal ember naiv élénksége elbűvöl mindenkit, de a leány, a ki
-bárkinél jobban észreveszi jó szívének ezt a jelét, azt hiszi,
-Telemachust látja, a mint meghatódik Philoctetes balsorsán. Lopva
-ráveti szemét, hogy jobban megvizsgálja arczát; nem talál rajta
-semmit, a mi ellene mondana az összehasonlításnak. Fesztelen
-lényében szabadság van nyegleség nélkül, modora élénk hebehurgyaság
-nélkül; érzékenysége szelidebbé teszi tekintetét, meghatóbbá
-arczkifejezését: a fiatal leány látva őt sírni, csaknem maga is
-összeelegyíti könnyeit az övéivel. Még az ilyen kedves ürügytől is
-visszatartóztatja egy titkos szégyenkezés: máris szemrehányást tesz
-magának kicsordulni kész könnyei miatt, mintha helytelen volna
-könnyeket ontania családja miatt.</p>
-<p>Az anya, a ki a vacsora kezdete óta szüntelen őrködött leánya
-felett, látja feszélyezettségét és megszabadítja tőle azzal, hogy
-kiküldi valami tennivalót elvégezni. Egy perczczel később a fiatal
-leány visszajön, de oly kevéssé tért magához, hogy felindultsága
-láthatóvá lesz mindenki számára. Anyja szeliden mondja neki:
-«Zsófia, térj magadhoz; hát örökké siratni fogod szüleid balsorsát?
-Te, a ki vigaszuk vagy, ne légy érzékenyebb, mint ők maguk.»
-<span class="pagenum"><a name="Page_607" id=
-"Page_607">-607-</a></span></p>
-<p>Láttátok volna, hogy megremegett Emil a Zsófia névre. Meglepetve
-az oly kedves néven, hirtelen felugrik és mohó tekintetet vet arra,
-a ki ezt a nevet viselni meri. «Zsófia, oh Zsófia, ön-e az, a kit a
-szívem keres? Ön-e az, a kit a szívem szeret?» Megfigyeli, a
-félelem és bizalmatlanság bizonyos nemével nézi őt. Nem egészen azt
-az alakot látja, a kit lerajzolt magának; nem tudja, többet vagy
-kevesebbet ér-e az, a kit maga előtt lát. Vizsgálja minden vonását,
-kémleli minden mozdulatát, minden taglejtését; ezer zavaros
-magyarázatot talál mindenre; odaadná fele életét, csakhogy Zsófia
-egyetlen szót szóljon. Nyugtalanul és zavarodottan néz rám, a szeme
-egyszerre száz kérdést intéz hozzám, száz szemrehányást. Mintha
-minden tekintetével ezt mondaná: «Vezess, míg még van idő, ha a
-szívem odaadja magát és csalódik, soha életemben nem térek többé
-magamhoz.»</p>
-<p>Emil nem nagyvilági ember s a legkevésbbé sem tud tettetni. Hogy
-tudna tettetni élete legnagyobb zavarában, négy néző közt, a kik őt
-vizsgálják és a kik közül a látszólag legszórakozottabb tényleg a
-legfigyelmesebb? Zavara nem kerüli el Zsófia átható szemét;
-meglátja az ő szeméből, hogy ő a zavarának az oka. De ez egyre
-megy; Emil vele foglalkozik és ez elég; nagyon boldogtalan volna,
-ha büntetlenül foglalkoznék vele.</p>
-<p>Az anyáknak a szemük épen olyan, mint a lányoké és ezenfelül még
-megvan a tapasztalatuk is. Zsófia anyja mosolyog terveink sikerén.
-Olvas a két fiatal szívében; látja, hogy ideje megnyugtatni az új
-Telemachus szívét; megszólaltatja leányát. A leány természetes
-szelidségével félénk hangon felel, a mely annál jobban megteszi
-hatását. Ennek a hangnak első csendülésére Emil megadja magát; nem
-kételkedik többé, ez Zsófia. És ha nem is az volna, késő volna már
-lebeszélni magát róla.</p>
-<p>Ekkor ennek az elbűvölő lánynak a bájai túlárasztják szívét és
-hosszú kortyokban kezdi nyelni a mérget, melytől megrészegszik. Nem
-beszél többet, nem felel többet, nem lát egyebet, csak Zsófiát, nem
-hall egyebet, csak Zsófiát; ha ez egy szót szól, kitátja a száját;
-ha ez lesüti <span class="pagenum"><a name="Page_608" id=
-"Page_608">-608-</a></span> a szemét, ő is lesüti, ha sóhajtani
-látja, ő is sóhajt; mintha Zsófia lelke lelkesítené át őt is. Hogy
-megváltozott az ő lelke néhány pillanat alatt! Most már nem Zsófián
-van a remegés sora, hanem Emilen. Oda a szabadsága, naivitása,
-nyiltsága! Zavartan, elfogódva, félénken, nem mer körülnézni, attól
-félve, hogy meglátja, hogy nézik. Szégyelve, hogy elárulja magát,
-láthatatlanná szeretné magát tenni az egész világ számára, hogy
-kedvére nézhesse Zsófiát a nélkül, hogy mások megfigyelhetnék.
-Zsófia ellenkezőleg visszanyeri biztonságát, látja saját diadalát
-és most élvezi.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">No’l mostra già, ben chè in
-suo cor ne rida.<a name="FNanchor_144" id=
-"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class=
-"fnanchor">144)</a><br /></span></div>
-</div>
-<p>A leány arczkifejezése nem változott, de szerény magatartása és
-lesütött szeme daczára gyöngéd szíve dobog az örömtől és azt mondja
-neki, hogy Telemachus meg van találva.</p>
-<p>Ha most belemerülök talán nagyon naiv és nagyon egyszerű
-történetébe ártatlan szerelmüknek, olybá fogják talán ezeket a
-részleteket venni, mint egy frivol játékot, de nem lesz igazuk. Nem
-veszik eléggé számba azt a hatást, melylyel egy férfinak első
-szerelmi viszonya egy nővel kell hogy bírjon mindkettejük életének
-folyására. Nem látják, hogy az első benyomásnak, a mely époly
-élénk, mint a szerelemé vagy az azt helyettesítő hajlamé,
-hosszantartó hatásai vannak, melyeknek lánczolatát nem venni észre
-az évek haladásával, melyek azonban szüntelen hatnak mindhalálig. A
-nevelésről szóló értekezésekben sok haszontalan és pedáns
-szószátyárkodást kapunk a gyermekek képzelt kötelességeiről, de nem
-szólnak egy szót sem az egész nevelés legfontosabb és legnehezebb
-részéről, t. i. arról a válságról, a mely átmenetül szolgál a
-gyermekkorból a férfikorba. Ha ezekkel a kisérleteimmel valami
-hasznosat tudtam elérni, ez mindenek felett abban áll, hogy bőven
-kiterjeszkedtem erre a lényeges részletre, melyet a többiek mind
-elhagynak és abban, hogy nem riaszttattam magamat vissza ettől a
-vállalkozástól <span class="pagenum"><a name="Page_609" id=
-"Page_609">-609-</a></span> hamis kényeskedések által, sem nem
-riadtam vissza az előadás nehézségeitől. Ha megmondtam azt, a mit
-tenni kell, megmondtam azt, a mit mondanom kellett; az nekem nagyon
-keveset határoz, hogy regényt írtam. Elég szép regény az emberi
-természet regénye. Az én hibám-e, hogy csak ebben az írásban
-található fel? Ez kellene, hogy fajom tör ténete legyen. Ti, a kik
-ezt lealjasítjátok, ti csináltok regényt a könyvemből.</p>
-<p>Egy másik megfontolás, mely az előbbit megerősíti, az, hogy itt
-nem egy gyermekkorától a félelemnek, a mohóságnak, az irigységnek,
-a gőgnek és a szokásos nevelések eszközeiül szolgáló
-szenvedélyeknek kiszolgáltatott fiatal emberről van szó; hogy olyan
-fiatal emberről van szó, a kinek ez nemcsak első szerelme, hanem
-első bárminemű szenvedélye; hogy ettől a szenvedélytől, talán
-egyedülitől, melyet egész életében élénken fog érezni, függ az
-utolsó forma, melyet jelleme ölteni fog. Gondolkodása módja,
-érzelmei, ízlése, megszilárdítva egy tartós szenvedély által, olyan
-állhatatosságot fog szerezni, a mely nem engedi többé
-megváltozni.</p>
-<p>Képzelhetni, hogy az az éjszaka, mely ilyen estére következik,
-köztem és Emil közt nem telik el csupa alvással. Hogyan, a merő
-névnek egyezése akkora hatalommal lehet egy okos emberre? Hát csak
-egy Zsófia van a világon? Hasonlítanak-e mind lélekben ép úgy, mint
-névben? Mind az ő számára valók, a kiket látni fog? Bolond-e, hogy
-ennyire lángra gyúl egy ismeretlen iránt, a kivel soha nem is
-beszélt? Várj, fiatal ember, vizsgálj, figyelj. Még azt sem tudod,
-hogy kinél vagy és a ki hall téged, azt hihetné, már a saját
-házadban vagy.</p>
-<p>Ez nem a leczkéztetések ideje és ezek a leczkék nem arra valók,
-hogy meghallgassák őket. Csak újabb érdeklődéssel töltik el a
-fiatal embert Zsófia iránt, hajlama igazolásának vágya által. A
-neveknek ez a megegyezése, ez a találkozás, melyet ő véletlennek
-gondol, még az én tartózkodásom is csak felizgatja élénkségét:
-Zsófia máris sokkal becsülésre méltóbbnak tünik fel előtte, semhogy
-biztos ne legyen benne, hogy meg fogja velem szerettetni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_610" id=
-"Page_610">-610-</a></span></p>
-<p>Reggel, mint előre gondolhattam, Emil rossz úti ruhájában is
-igyekezni fog gondosabban kiöltözni. Ez nem is marad el; de
-elnevetem magamat azon a buzgóságon, melylyel a házbeli fehérneműt
-használja. Eltalálom a gondolatát; örömmel olvasom benne, hogy
-visszatérítésekre és cserékre gondol, hogy ezzel az érintkezés
-bizonyos nemét kezdeményezze, a mely jogot adjon neki visszaküldeni
-és visszatérni ide.</p>
-<p>El voltam rá készülve, hogy Zsófiát is kissé jobban kiöltözve
-találom, de ebben tévedtem. Ez a közönséges kaczérság azok számára
-való, a kiknek épen csak tetszeni akar az ember. Az igazi szerelem
-kaczérsága raffináltabb; mások az igényei. Zsófia még egyszerűbben
-van öltözve, mint előtte való nap, sőt még hanyagabbúl is, ámbár
-még mindig kényes tisztasággal. Csak azért látok kaczérságot ebben
-a hanyagságban, mert látom benne az affektálást. Zsófia jól tudja,
-hogy a választékosabb öltözék már vallomás; de azt nem tudja, hogy
-a hanyagabb öltözék is az; kimutatja vele, hogy nem éri be azzal,
-hogy a ruhája miatt tessék, hanem a személye által is tetszeni
-akar. Nos, mi fontossága van a szerelmesre nézve annak, hogy mikép
-van az ember öltözve, – csak azt lássa, hogy foglalkoznak vele!
-Máris biztos lévén uralmáról, Zsófia nem éri be azzal, hogy
-bájaival hasson Emil szemeire, ha a szíve nem akarja őket
-megkeresni; nem elég neki, hogy Emil lássa őket, azt akarja, hogy
-föltételezze is őket. Nem látott-e belőlük eleget arra, hogy a
-többit kitalálja?</p>
-<p>Azt kell hinni, hogy mialatt mi az éjszaka beszélgettünk, Zsófia
-és anyja sem maradtak némák; vallomásokat csaltak ki, tanácsokat
-adtak. Másnap jól előkészülve gyülekeznek össze. Nincs még tizenkét
-órája, hogy a két fiatal látta egymást; még nem szóltak egymáshoz
-egyetlen szót sem és máris látni, hogy értik egymást. Nem
-közelednek bizalmasan egymáshoz, hanem elfogultan, félénken; nem
-beszélnek egymással; lesütött szemeik kerülni látszanak egymást és
-ez is annak a jele, hogy értik egymást: kitérnek egymás elől, de
-egyetértőleg, érzik már a titokzatosság szükségét, mielőtt mondtak
-volna egymásnak valamit. Elindulásunkkor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_611" id="Page_611">-611-</a></span>
-engedélyt kérünk, hogy magunk hozhassuk vissza, a mit elvittünk.
-Emil ajkai ezt az engedélyt kérik az apától, az anyától, mialatt
-félénk szeme a leány felé fordulva sokkal esdeklőbben könyörög.
-Zsófia nem szól semmit, meg se moczczan, úgy tünik fel, mintha nem
-látna semmit, nem értene semmit; de elpirul és ez a pirulás még
-világosabb felelet, mint a mit a szülei adtak.</p>
-<p>Megengedik, hogy visszatérjünk, a nélkül, hogy marasztalnának.
-Ez a magaviselet a helyzethez illő; a zavarba jutott utasoknak
-éjjeli szállást adnak, de nem illő dolog, hogy a szerelmes ifjú a
-szerelmese házában aludjék.</p>
-<p>Alig, hogy kijutottunk a kedves házból, Emil már arra gondol,
-hogy letelepedünk a környéken: már a legközelebbi kunyhó is messze
-fekvőnek tünik fel neki; a kastély várárkában szeretne aludni.
-Hebehurgya fiú, – mondom neki szánakozó hangon. – Hogyan, máris
-elvakít a szenvedély! Szemed elől téveszted már az illendőséget és
-az észt is! Szerencsétlen! Azt hiszed, szerelmes vagy és gyalázatot
-akarsz hozni szerelmesedre! Mit mondana a világ, ha megtudnák, hogy
-egy fiatal ember, a ki az ő házukból jön, a környéken hál! Azt
-mondod, hogy szereted. A te dolgod tehát, hogy erősbítsd a jó
-hírnevét? Hát ez a vendégszeretet jutalma, a melyet a szülei
-tanusítottak irántad? Gyalázatba akarod ejteni azt, a kitől a
-boldogságodat várod? – Eh, mi fontosságuk van az emberek hiábavaló
-beszédeinek és igaztalan gyanusításainak? – feleli ő élénken. Nem
-te magad tanítottál, hogy ne vegyem őket semmibe? Ki tudja jobban,
-mint én, hogy mennyire becsülöm Zsófiát és mennyire tisztelni
-akarom? Az én vonzalmam nem fog szégyenére válni, hanem
-dicsőségére, méltó lesz hozzá. Ha a szívem és figyelmességem
-mindenütt azt a hódolatot tanusítja iránta, a melyet megérdemel,
-mivel sérthetem meg őt? Kedves Emilem, szólok újra én megölelve őt,
-te a magad szempontjából okoskodol, tanulj meg az ő szempontjából
-okoskodni. Ne hasonlítsd az egyik nem becsületét a másikához;
-teljesen különböző alapelveik vannak. Ezek az alapelvek egyforma
-szolidak és észszerűek, mert egyformán a természetből folynak és
-mert ugyanez az erény, a melynél fogva a magad <span class=
-"pagenum"><a name="Page_612" id="Page_612">-612-</a></span>
-szempontjából megveted az emberek beszédét, arra kötelez, hogy légy
-rájuk tekintettel a szerelmesed szempontjából. A te becsületed
-benned magadban van, az övé másoktól függ. Ezt elhanyagolni annyi
-volna, mint megsérteni a magadét és az önmagad iránt tartozó
-kötelesség ellen vétesz, ha annak vagy az okozója, hogy ő neki nem
-adják meg azt, a mi őt megilleti.</p>
-<p>Aztán megmagyarázván neki ezeknek a különbségeknek az okát,
-éreztettem vele, hogy mekkora igaztalanság volna, ha ezeket semmibe
-sem akarná venni. Ki mondta neki, hogy ő lesz Zsófia férje, a kinek
-érzéseit nem ismeri, a kinek szíve vagy a szülei talán már előbbről
-el vannak kötelezve, a kit nem is ismer, a kiben nincs meg talán
-egy sem azok közül az egyezések közül, a melyek a házasságot
-boldoggá tehetik? Nem tudja-e, hogy minden botrány a leányra nézve
-lemoshatatlan folt, a melyet még az sem mos le, ha férjhez megy
-ahhoz, a ki okozta? Ugyan hol az az okos ember, a ki el akarja
-veszejteni azt, a kit szeret? Hol az a becsületes ember, a ki
-örökre meg akarja sirattatni egy szerencsétlen nővel azt a
-balsorsot, hogy tetszett neki?</p>
-<p>A fiatal ember megborzadva a következményektől, melyeket szeme
-elé állítottam, és mindig féktelen lévén eszméiben, máris azt
-hiszi, sohasem lehet elég messze Zsófia tartózkodási helyétől;
-megkettőzi lépteit, hogy mennél hamarabb tovább jusson;
-körültekintget, nem hallgatott-e ki valaki bennünket; ezerszer
-feláldozná a maga becsületét annak becsületéért, a kit szeret;
-inkább soha életében nem látná viszont, mintsem hogy egyetlen
-kellemetlenséget okozzon neki. Ez az első gyümölcse a
-gondoskodásnak, melyet én fordítottam ifjúsága óta arra, hogy olyan
-szívet formáljak benne, a mely tud szeretni.</p>
-<p>Arról van tehát szó, hogy messze fekvő, de mégis útba eső
-lakóhelyet találjunk. Keresünk, tudakozódunk; megtudjuk, hogy jó
-két mérföldnyire van egy város; igyekszünk itt lakást szerezni,
-inkább, mint a közelebbi falukban, a hol tartózkodásunk gyanúba
-kerülhet. Végre ideér az ifjú szerelmes, tele szerelemmel,
-reménynyel, örömmel, mindenekfelett pedig jó érzésekkel; és az
-által, hogy keletkező <span class="pagenum"><a name="Page_613" id=
-"Page_613">-613-</a></span> szenvedélyét lassankint a fele
-fordítom, a mi jó és tisztességes, észrevétlenül ugyanafelé
-hajlítom összes hajlamait.</p>
-<p>Közeledem pályám végpontjához; messziről már látom is. Minden
-nagy nehézség le van már győzve, minden nagy akadály el van
-hárítva, nem marad már semmi fáradságos tennivalóm, mint hogy ne
-rontsam meg a művemet azzal, hogy túlságosan sietek bevégezni. Az
-emberi élet bizonytalanságában mindenekelőtt kerüljük azt a fonák
-elővigyázatot, hogy feláldozzuk a jelent a jövőnek; ez gyakran
-annyi, mint feláldozni azt, a mi van, annak, a mi nem lesz. Tegyük
-az embert boldoggá minden életkorban, mert attól kell félnünk, hogy
-sok gondoskodás után is meg talál halni, mielőtt az lett volna.
-Mert ha van időpont, a mely arra való, hogy valaki élvezze az
-életet, bizonyára az ifjúság vége az, a mikor a test és a lélek
-képességei elérték legnagyobb erejüket és a mikor az ember
-pályafutása közben messzebbről látja a két végpontot, a melyek
-éreztetik az élet rövidségét. Ha a meggondolatlan ifjúság téved,
-nem abban téved, hogy élvezni akar, hanem abban, hogy ott keresi az
-élvezetet, a hol nincs meg és hogy mialatt nyomorúságos jövőt
-készít elő magának, nem tudja a jelen pillanatot sem élvezni.</p>
-<p>Nézzétek Emilemet húsz éves kora multán; jól van formálva,
-szellemileg és testileg jól van alkotva, erős, egészséges, friss,
-ügyes, erőteljes, észszel, okossággal, jósággal, emberséggel
-teljes; jók az erkölcsei, az ízlése; szereti a szépet, teszi a jót;
-mentes a kegyetlen szenvedélyek uralmától; nincs az előítélet igája
-alatt, de alá van vetve a bölcseség törvényének és fogékony a
-barátság hangja iránt; megvan minden hasznos tehetsége és számos
-kellemes tehetsége; keveset törődik a gazdagsággal, mindig megvan a
-segélyforrása a két karjában és nem fél, hogy nem lesz kenyere,
-bármi történik is. Most mámoros egy keletkező szenvedélytől; szíve
-nyiladozik a szerelem első tüze iránt; édes ábrándjai a gyönyörök
-és élvezetek új világával kecsegtetik; egy szeretetreméltó lényt
-szeret és pedig még szeretetreméltóbbat jelleme, mint személye
-által; reméli és várja a viszonzást, a melyről érzi, hogy megilleti
-a szívek találkozásából, a tisztes érzelmek egyezéséből alakult
-első <span class="pagenum"><a name="Page_614" id=
-"Page_614">-614-</a></span> hajlandóságuk: ennek a hajlandóságnak
-maradandónak kell lennie. Bizalommal, sőt szándékkal is engedi át
-magát a legvarázslatosabb mámornak, félelem nélkül, megbánás
-nélkül, lelkifurdalás nélkül, minden más nyugtalanság nélkül,
-kivéve azt, a melytől a boldogság érzése elválaszthatatlan. Mi
-hiányozhatik az ő boldogságából? Nézzétek, keressétek, képzeljétek
-el, hogy mire van még szüksége és mit lehetne hozzáadni ahhoz, a
-mije van? Egyesít magában minden jót, a mivel egyszerre bírhatunk;
-bármit is csak a másiknak rovására adhatunk hozzá; olyan boldog, a
-milyen ember csak lehet. Ebben a pillanatban rövidítsek meg egy
-ilyen édes sorsot? Megzavarjak egy ilyen tiszta gyönyört? Ah, az
-élet minden értéke abban a boldogságban van, a melyet ő élvez. Mit
-adhatnék neki, fölérőt azzal, a mit elvennék tőle? Még ha
-tetőpontjára juttatnám is a boldogságát, azzal is megrontanám
-legnagyobb varázsát. Ezt a legfőbb boldogságot százszor édesebb
-remélni, mint bírni; jobban élvezi az ember, a mikor várja, mint a
-mikor ízleli. Jó Emilem, szeress és szerettessél; élvezd sokáig,
-mielőtt bírnád; élvezd egyszerre a szerelmet és az ártatlanságot;
-csináld meg földi paradicsomodat, mialatt a másikra vársz; nem
-kurtítom meg életednek ezt a boldog idejét; tovább fűzöm a
-varázslatot; meghosszabbítom, mennél tovább lehet. Sajnos, úgyis
-véget kell érnie és pedig rövid idő alatt kell véget érnie; de
-annyit legalább megteszek, hogy mindig megmaradjon emlékezetedben
-és hogy sohase bánd meg, hogy megízlelted.</p>
-<p>Emil nem felejti el, hogy visszatérítéssel tartozunk. A mint a
-holmik készek, lovakat bérelünk és gyors iramban sietünk; ezúttal
-már elindulása pillanatában szeretne megérkezni. Mikor a szív
-megnyílik a szenvedélyek számára, megnyílik az élet-unalom számára
-is. Hacsak nem vesztegettem el az időmet, az ő egész élete nem fog
-így eltelni.</p>
-<p>Szerencsétlenségünkre az úton sokszor kell megállnunk és a vidék
-nehezen járható. Eltévedünk; ő veszi ezt észre hamarabb és
-türelmetlenkedés nélkül, panasz nélkül egész figyelmét megfeszíti,
-hogy megtalálja az utat; sokáig bolyong, a míg kiismeri magát és
-mindig megőrzi hideg vérét. Ez nektek nem jelent semmit, de sokat
-jelent nekem, a ki ismerem <span class="pagenum"><a name="Page_615"
-id="Page_615">-615-</a></span> lobbanékony természetét: látom a
-gyümölcsét annak a gondoskodásnak, melyet gyermekkora óta arra
-fordítottam, hogy megedzzem a kényszerűség csapásai ellen.</p>
-<p>Végre megérkezünk. A fogadtatás, melyben részesítenek,
-egyszerűbb és lekötelezőbb, mint az első alkalommal; már régi
-ismerősök vagyunk. Emil és Zsófia némi zavarral üdvözlik egymást és
-még mindig nem szólnak egymáshoz. Mit mondhatnának egymásnak a mi
-jelenlétünkben? A tár salkodáshoz, a mely nekik kellene, nincs
-szükség tanukra. Sétálunk a kertben: ennek a kertnek a végében
-terjedelmes veteményes föld van; park helyett mindenféle fajtájú
-nagy és szép gyümölcsfák vannak benne, csinos patakocskák szelik át
-minden irányban és virággal teli gyepszélek. «Mily szép hely!»
-kiált fel Emil, eltelve Homéroszával és mindig lelkesedésben égve.
-«Mintha csak Alkinoos kertjét látnám!» A leány szeretné tudni, ki
-az az Alkinoos és az anya megkérdi. «Alkinoos, mondom én, Corcyra
-királya volt, kinek kertjét Homérosz írja le s a jóízlésű emberek
-úgy beszélnek róla, hogy nagyon is egyszerű és nagyon kevéssé
-díszes.<a name="FNanchor_145" id="FNanchor_145"></a><a href=
-"#Footnote_145" class="fnanchor">145)</a></p>
-<p>Ennek az Alkinoosnak volt egy kedves lánya, aki másnap,
-<span class="pagenum"><a name="Page_616" id=
-"Page_616">-616-</a></span> miután egy idegen részesült apja
-vendégszeretetében, azt gondolta, hogy nemsokára lesz neki férje.»
-Zsófia meg van ütődve, elpirul, lesüti a szemét, a nyelvébe harap;
-képzelni se lehet ehhez hasonló zavart. Az apa, a kinek kedve van
-még fokozni zavarát, megszólal és azt mondja, hogy a fiatal
-herczegnő maga járt a patakra a fehérneműt kimosni. «Azt hiszitek,
-mondja, hogy utált hozzányúlni a szennyes szalvétákhoz, azt mondva,
-hogy ételszagúak?» Zsófia, a kinek a czélzás szól, megfeledkezve
-természetes félénkségéről, élénken védekezik. A papa, ki jól tudja,
-hogy az egész fehérneműnek nem volna más gondozója csak ő, ha rája
-bízták volna<a name="FNanchor_146" id="FNanchor_146"></a><a href=
-"#Footnote_146" class="fnanchor">146)</a> és hogy szívesen tett
-volna többet is, ha kívánták volna tőle. Szavai közben lopva engem
-néz olyan nyugtalansággal, hogy nem bírtam megállni nevetés nélkül,
-ártatlan szívében olvasva az aggodalmakat, melyek megszólaltatták.
-Apja elég kegyetlen, hogy leleplezze hebehurgyaságát, kötekedő
-hangon kérdezve tőle, hogy tulajdonkép mit védekezik ő és mi köze
-neki Alkinoos lányához. Szégyenletében remegve már lélekzetet sem
-mer venni, sem ránézni senkire. Kedves leány, most már nincs ideje
-a tettetésnek, ime, már nyilatkoztál akaratod ellenére.</p>
-<p>Ez a kis jelenet hamar el van feledve vagy legalább úgy teszünk,
-mintha el volna feledve; Zsófia nagy örömére egymaga Emil nem
-értett belőle semmit. A séta folytatódik és a mi fiataljaink, a kik
-az elébb mellettünk mentek, alig bírnak alkalmazkodni a mi járásunk
-lassúságához; észrevétlenül előbbre haladnak, közelednek egymáshoz,
-végül egymás mellé kerülnek és meglehetős messze látjuk őket magunk
-előtt. Zsófia figyelmesnek és nyugodtnak látszik; Emil tűzzel
-beszél és gesztikulál; a társalgás úgylátszik nem untatja őket. Jó
-egy óra mulva visszafordulunk és visszahívjuk őket; visszajönnek,
-de most ők mennek lassan és látni rajtuk, hogy kihasználják az
-időt. Végre társalgásuk hirtelen megszakad, a mint annyira jutnak
-hozzánk, <span class="pagenum"><a name="Page_617" id=
-"Page_617">-617-</a></span> hogy meg lehetne őket érteni és
-megkettőztetik lépteiket, hogy elérjenek minket. Emil nyilt és
-behízelgő arczczal lép hozzánk, a szeme csillog az örömtől, de egy
-kis nyugtalansággal függeszti Zsófia anyjára, hogy lássa a
-fogadtatást, a melyben ez részesíti. Zsófia távolról sem mutatja
-magát olyan elfogulatlannak; közeledve hozzánk egészen meg van
-zavarodva, hogy szemben látja magát egy fiatal emberrel; ő, a ki
-oly sokszor volt így minden zavar nélkül, a nélkül, hogy valami
-rosszat láttak volna ebben. Sietve szalad anyjához, kissé kikelve
-magából, néhány szót mondva neki, a melyeknek nem nagy jelentőségük
-van, mintha azt a látszatot akarná kelteni, hogy már régóta itt
-van.</p>
-<p>A derültségről, a mely ezeknek a szeretetreméltó gyermekeknek
-arczára van festve, látni, hogy ez a társalkodás nagy tehertől
-szabadította meg fiatal szíveiket. Nem kevésbbé tartózkodók egymás
-iránt, de a tartózkodásuk kevésbbé elfogódott; csak Emil
-tiszteletéből, Zsófia szerénységéből ered és mindkettejük
-becsületességéből. Emil most már mer néhány szót intézni hozzá,
-olykor a lány is mer neki felelni, de sohasem nyitja feleletre a
-száját a nélkül, hogy rá ne vesse a szemét az anyja szemére. A
-legészrevehetőbbnek tetsző változást az én irányomban tanusítja.
-Buzgóbban mutatja ki irántam tiszteletét, érdeklődéssel néz engem,
-szeretettel szól hozzám, igyekszik kedvemben járni; látom, hogy
-megtisztel becsülésével és hogy nem közömbös neki, hogy elnyerje az
-én becsülésemet. Észreveszem, hogy Emil rólam beszélt neki; azt
-lehetne mondani, hogy máris összeesküdtek, hogy megnyernek engem,
-pedig nem úgy van és Zsófiát sem lehet oly könnyen megnyerni. Talán
-nagyobb szükség van irántam való kegyre nála, mint az iránta valóra
-nálam. Bájos pár!… Ha meggondolom, hogy fiatal barátom érzékeny
-szíve nagy részt adott nekem első társalgásában kedvesével, élvezem
-fáradságom jutalmát; az ő barátsága mindent megtérített nekem.</p>
-<p>A látogatások ismétlődnek A beszélgetések fiataljaink közt
-gyakoriabbak lesznek. Emil, mámorosan a szerelemtől, már-már azt
-hiszi, kezében tartja a boldogságot. Mindazáltal nem kap
-formaszerinti vallomást Zsófiától; meghallgatja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_618" id="Page_618">-618-</a></span> és nem
-mond neki semmit. Emil ismeri egész szerénységét; ekkora
-tartózkodás nem ejti csodálkozásba; érzi, hogy jó szemmel nézi a
-leány; tudja, hogy az apák házasítják össze a gyermekeket;
-föltételezi, hogy Zsófia parancsot vár szüleitől; engedélyt kér,
-hogy ezt sürgethesse, a leány nem ellenkezik. Szól nekem róla; én
-beszélek az ő nevében, még pedig az ő jelenlétében. Mily meglepetés
-reá nézve, mikor megtudja, hogy Zsófia csak magamagától függ és
-ahhoz, hogy őt boldoggá tegye, nem kell más, csak az ő akarata.
-Kezdi nem érteni Zsófia magatartását. Bizalma csökken. Aggódik, úgy
-látja, kevesebbet haladt, mint a hogy gondolta, és most a
-leggyöngédebb szerelem legmeghatóbb nyelvén szólal meg, hogy a
-leányt magához hajlítsa.</p>
-<p>Emil nem úgy van alkotva, hogy kitalálja, mi árt neki: ha nem
-mondanák meg neki, soha életében nem tudná meg; Zsófia pedig sokkal
-is büszkébb, semhogy megmondja neki. A nehézségek, a melyek
-tartóztatják, más valakinek serkentésül szolgálnának. Nem
-felejtette el szüleinek tanításait. Szegény leány, Emil pedig
-gazdag, azt tudja. Menynyire szüksége van a leány becsülését
-elnyerni! Mekkora érdem kell neki, hogy eltüntesse ezt az
-egyenlőtlenséget! De hogy gondolna ezekre az akadályokra? Hát tudja
-Emil, hogy gazdag? Érdemesnek tartja-e, hogy erről tudakozódjék?
-Hála égnek, nincs szüksége rá, hogy gazdag legyen, e nélkül is tud
-jótékony lenni. Szívéből meríti a jót, a mit tesz, nem pedig
-erszényéből. Odaadja a szerencsétleneknek idejét, gondoskodását,
-szeretetét, személyét és jótetteinek megbecsülésekor alig veszi
-számba a pénzt, a melyet a szükölködőkre költ.</p>
-<p>Nem tudva, minek tulajdonítsa balsikerét, a saját hibájának
-tulajdonítja: mert ki merné szeszélyességgel vádolni imádatának
-tárgyát? Az önszeretet megalázása fokozza a kijátszott szerelem
-miatti bánatot. Nem közeledik többé Zsófiához annak a szívnek a
-szeretetreméltó bizalmával, a mely méltónak érzi magát az ő
-szívéhez; félénk és remegő vele szemben. Nem reméli többé, hogy
-gyöngédséggel meg tudja illetni, a szánalom útján akarja
-meghajlítani. Néha ellankad a türelme s csaknem bosszúság lép a
-helyébe. <span class="pagenum"><a name="Page_619" id=
-"Page_619">-619-</a></span> Zsófia úgy látszik, mintha előre
-megérezné ezeket a fellobbanásokat és rátekint. Ez a tekintet
-egymaga lefegyverzi és megfélemlíti; jobban alá van vetve, mint
-valaha.</p>
-<p>Megzavarodva ettől a makacs ellenállástól és attól a
-legyőzhetetlen hallgatástól, kiönti szívét barátja előtt. Megvallja
-bánatba merült szívének fájdalmait, segítségéért és tanácsaiért
-könyörög. Mily áthathatatlan rejtelem! A leány érdeklődik sorsom
-iránt, abban nincs semmi kétségem: nemcsak hogy nem kerül, hanem
-még szívesen is van velem; mikor megjövök, örömöt mutat és
-sajnálkozást, mikor távozom; jó szívvel fogadja figyelmességemet; a
-szolgálatkészségem úgy látszik tetszik neki; megbízásaira méltat,
-sőt néha parancsolgat is nekem. És mégis visszautasítja
-sürgetéseimet, könyörgésemet. Ha egyesülésről merészkedem beszélni,
-parancsoló hangon mondja, hogy hallgassak és ha még egy szót
-szólok, azonnal otthagy. Micsoda különös oka van rá, hogy azt
-kivánja, az övé legyek, holott hallani sem akar arról, hogy az
-enyém legyen? Te, a kit tisztel, akit szeret s a kit nem merne
-elhallgattatni, szólj neki, szólaltasd meg, légy barátodnak
-szolgálatára, koronázd meg művedet, ne engedd gondoskodásodat
-gyászossá válni növendékedre. Oh, a mije tőled van,
-boldogtalanságára fog válni, ha nem teszed teljessé
-boldogságát!</p>
-<p>Beszélek Zsófiával és csekély fáradsággal kicsikarok tőle egy
-titkot, a melyet úgyis tudtam, mielőtt ő megmondta volna.
-Nehezebben nyerem el az engedélyt, hogy megmondjam Emilnek is; de
-végre megnyerem és fel is használom. Ez a magyarázat olyan
-csodálkozásba ejti Emilt, a melyből nem tud magához térni. Nem ért
-semmit ebből a kényességből; el se birja képzelni, hogy néhány
-aranynyal több vagy kevesebb érinti a jellemet és az érdemet. Mikor
-megértetem vele, hogy mennyiben érinti az előítéleteket, elneveti
-magát és elragadtatva az örömtől, azonnal útnak akar eredni, hogy
-eltépjen mindent, lemondjon mindenről, hogy meglegyen az a
-dicsősége, hogy egyenlő Zsófiával és méltóvá legyen arra, hogy
-férje legyen.</p>
-<p>«Ugyan, ugyan! – mondom neki én, nevetve hevességén. – Hát
-sohasem akar ez az ifjúi fej megérni? És miután <span class=
-"pagenum"><a name="Page_620" id="Page_620">-620-</a></span> egész
-életeden át bölcselkedtél, nem tanulsz meg soha okoskodni?
-Hogy-hogy nem látod, hogy ha esztelen tervedet követed, csak
-rosszabbá teszed helyzetedet és még hajthatatlanabbá teszed
-Zsófiát? Némi előnyödre szolgál, hogy valamivel több vagyonod van,
-mint neki, de az tulságosan előnyödre volna, ha mindenedet
-feláldoznád érte és ha büszkesége nem tud beletörődni, hogy az
-előbbi lekötelezettsége legyen irántad, hogy törődnék bele az
-utóbbiba? Ha nem birja elviselni, hogy a férje szemére vethesse
-neki, hogy gazdaggá tette, vajjon elviselné-e, hogy szemére
-vethesse, hogy szegénynyé tette magát a kedvéért? Eh, szerencsétlen
-fiú, rettegj, hogy meg ne gyanítsa ezt a tervedet. Ellenkezőleg,
-légy takarékos és gondos az ő kedvéért, attól félve, hogy ne
-vádoljon azzal, hogy ügyeskedéssel akarod őt elnyerni és hogy
-feláldozod neki önként azt, a mit hanyagságod által úgyis
-elvesztenél.</p>
-<p>Hát csakugyan azt hiszed, hogy a nagy vagyon félemlíti meg őt és
-hogy ellenkezése épen a gazdagság miatt van? Nem, kedves Emilem,
-ennek szilárdabb és komolyabb oka van abban a hatásban, melyet ez a
-gazdagság tulajdonosának lelkére tesz. A leány tudja, hogy a
-szerencse adományait fölébe helyezik mindennek azok, a kiknek
-megvannak. Minden gazdag ember többre becsüli az aranyat az
-érdemnél. Rendszerint ha összehasonlítják a pénzt a tett
-szolgálatokkal, mindig azt találják, hogy az előbbiek sohasem érnek
-fel az utóbbiakkal és azt hiszik, hogy még mindig tartozik nekik
-az, a ki azzal töltötte életét, hogy szolgált nekik, mialatt a
-kenyerüket ette. Mi tehát a tennivalód, oh Emilem, hogy megnyugtasd
-félelmeit? Ismertesd meg magadat jól vele; ez nem megy egy nap
-alatt. Mutasd meg neki nemes lelked kincstárában azt, a mivel ki
-lehet egyenlíteni azt a gazdagságot, a melyben szerencsétlenségedre
-részesedel. Kitartással és idővel elhárítod az ellenállást; nagy és
-fenkölt érzéseiddel kényszeríted, hogy elfelejtse gazdagságodat.
-Szeresd, légy szolgálatára, légy szolgálatára tiszteletreméltó
-szüleinek. Bizonyítsd be neki, hogy figyelmességed nem valami
-bolond és futólagos szenvedély eredménye, hanem a szíved mélyébe
-vésett kitörölhetetlen elveké. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_621" id="Page_621">-621-</a></span> Becsüld meg méltón az
-érdemet, melyet a vagyon megrontott, ez az egyetlen módja, hogy
-kiegyeztesd az általa többre becsült érdemnél.»</p>
-<p>Képzelhetni, az öröm mily elragadtatásával töltötte el az a
-beszéd a fiatal embert, mennyire visszaadta bizalmát és reményét,
-mennyire boldognak vallotta magát, hogy ha Zsófiának tetszeni akar,
-csak azt kell tennie, a mit megtenne magától is, ha Zsófia nem
-létezne is, vagy ha ő nem volna bele szerelmes. A ki csak egy
-kevéssé megértette jellemét, bizonyára el tudja képzelni
-magatartását ebben az esetben.</p>
-<p>Igy tehát én vagyok a két jó lélek bizalmasa és szerelmük
-közvetítője! Szép foglalkozás egy nevelőnek! Olyan szép, hogy soha
-életemben nem tettem semmit, a mi annyira fölemelne a saját
-szememben és a mi annyira megelégedetté tenne önmagammal.
-Egyébiránt ennek a foglalkozásnak mindig megvan a maga
-kellemetessége: nem fogadnak épen kelletlenül a házban, megbíznak
-bennem, hogy rendben tartom a szerelmeseket. Emil most mindig attól
-retteg, hogy kihívja rosszalásomat és sohasem volt annyira
-tanulékony. A kis lány elhalmoz kedveskedésével, amelylyel azonban
-nem engedem magamat félrevezetni és a melyből csak annyit
-tulajdonítok magamnak, a mennyi megillet. Ezzel kárpótolja magát a
-tiszteletért, melyre Emilt rászorítja. Általam ezerféle
-beczézgetést tanusít iránta, a melyekben, ha bele kellene halnia,
-sem részesítené őt magát; Emil pedig, a ki tudja, hogy nem akarok
-érdekeinek ártani, el van ragadtatva tőle, hogy milyen jóban vagyok
-én a lánynyal. Ha ez séta közben megtagadja tőle a karját,
-megvigasztalódik, mert hisz az én karomba öltötte. Zúgolódás nélkül
-távozik el, megrázva kezemet és halkan azt mondva nekem szavával és
-szemével: Barátom, beszélj helyettem. Érdeklődve kísér minket a
-szemével: igyekszik érzéseinket leolvasni a szemünkről és kitalálni
-beszélgetésünket a mozdulatainkról; tudja, hogy a mit egymással
-beszélünk, semmi sem közömbös rá nézve. Kedves Zsófia, mennyire jól
-érzi magát őszinte szíved, mikor beszélgethetsz Mentorral úgy, hogy
-Telemachus ne hallja! Mily szeretetreméltó nyiltsággal engeded,
-hogy kiolvasson gyöngéd szívedből mindent, a mi benne <span class=
-"pagenum"><a name="Page_622" id="Page_622">-622-</a></span>
-történik! Mily szívesen mutatod ki előtte növendéke iránti
-becsülésedet! Mily megható közvetlenséggel engeded, hogy behatoljon
-legédesebb érzéseidbe! Mily tettetett haraggal küldöd el az
-alkalmatlankodót, mikor türelmetlenségében nem tudja megállni, hogy
-félbe ne szakítson! Mily bájos bosszúsággal veted szemére
-tolakodását, mikor megakadályozza, hogy jót mondjon vagy halljon
-róla és hogy feleleteimből mind újabbakat meríts arra, hogy
-szeresd!</p>
-<p>Igy tehát Emil, miután eljutott odáig, hogy megtűrték, mint
-bevallott szerelmest, érvényesíti minden ebbeli jogát; beszél,
-sürget, könyörög, tolakodik. Ha keményen rászólnak, ha rosszul
-bánnak vele, az neki nem sokat jelent, csak meghallgattassa magát.
-Végre eléri, nem fáradság nélkül, hogy Zsófia a maga részéről
-nyiltan magára vállalja a kedves jogait, hogy megszabja neki, mit
-kell tennie, hogy parancsoljon neki kérés helyett, hogy elfogadjon
-hálálkodás helyett, hogy ő szabályozza látogatásainak számát és
-idejét, hogy megtiltsa neki, hogy bizonyos napig ne jőjjön és egy
-bizonyos órán túl ne maradjon. Mindez pedig nem játék módjára megy,
-hanem egész komolyan és ha nehezen fogadta el ezeket a jogokat, hát
-olyan szigorral gyakorolja őket, a mely néha megbánatja a szegény
-Emillel, hogy megadta neki őket. De bármit parancsol is a leány, ő
-nem felel és gyakran, mikor csupa engedelmességből elmegy, örömmel
-tele szemmel tekint rám, a mely azt mondja: látod, birtokba vett
-engem. A lány pedig büszkén néz le rá és titokban mosolyog
-rabszolgája büszkélkedésén.</p>
-<p>Albani és Rafael, adjátok nekem kölcsön a gyönyör ecsetét!
-Isteni Milton, tanítsd meg durva tollamat, leírni a szerelem és
-ártatlanság örömeit! De nem, bujjatok el hazug művészetetekkel a
-természet szent igazsága előtt. Legyen csak érzékeny szivetek,
-becsületes lelketek, aztán legeltessétek képzeleteteket erőltetés
-nélkül a két ifjú szerelmes elragadtatásain, a kik szüleik és
-vezetőik szemei előtt zavar nélkül adják át magukat az édes
-illuziónak, a mely körüllengi őket és vágyaik mámorában, lassan
-haladva a czél felé, virágokkal és füzérekkel fonják be a boldog
-köteléket, a mely össze fogja őket kapcsolni a sírig. Annyi bájos
-<span class="pagenum"><a name="Page_623" id=
-"Page_623">-623-</a></span> kép részegít meg magamat is; rend és
-kapcsolat nélkül gyűjtöm őket össze; az elragadtatás, melyet nekem
-szereznek, nem engedi, hogy összekapcsoljam őket; oh, ki ne tudná,
-ha van szíve, magában megcsinálni az apa, az anya, a leány, a
-nevelő, a tanítvány különböző helyzeteinek bájos képeit, a mint
-valamennyien közrehatnak a legbájosabb pár egyesülésén, a kiknek
-csak valaha boldogságot szerezhetett a szerelem és az erény?</p>
-<p>Emil csak most, mikor igazán tetszeni igyekszik, kezdi érezni
-azoknak a kellemes tehetségeknek értékét, melyekre szert tett
-Zsófia szeret énekelni s ő vele énekel, sőt mi több, zenére
-tanítja. A leány élénk és könnyed, szeret ugrálni s ő vele tánczol;
-ugrásait ő alakítja tánczlépésekké és tökéletesíti bennük. Ezek a
-leczkék elragadók, a bohó jókedv fölélénkíti őket, enyhíti a
-szerelem félénk tiszteletét; a szerelmesnek meg van engedve, hogy
-gyönyörrel adja leczkéit, meg van neki engedve, hogy mestere legyen
-úrnőjének.</p>
-<p>Van egy nagyon rossz karban levő régi clavecinjük; Emil
-rendbehozza és felhangolja; ép oly jó zongora és hangszerkészítő,
-mint a milyen asztalos; mindig az volt az alapelve, hogy meg tudjon
-lenni másnak segítsége nélkül mindenben, a mit maga is meg tud
-csinálni. A ház festői fekvésű, különféle látképeket készít róla,
-melyekbe olykor Zsófia is belerajzolt és melyekkel feldíszíti apró
-dolgozószobáját. A kereteik nincsenek megaranyozva; nincs is erre
-szükségük. Látva Emilt rajzolni s követve példáját, Zsófia is
-tökéletesíti magát, fejleszti minden tehetségét és bájossága
-megszépíti őket mind. Atyja és anyja visszaemlékeznek egykori
-gazdagságukra, mikor újra ragyogni látják maguk körül a
-művészeteket, a melyek a gazdagságot becsessé tették előttük; a
-szerelem felékesítette egész házukat; csak egyedül a szerelem
-által, költség és fáradság nélkül uralkodnak benne ugyanazok az
-élvezetek, melyeket egyszer csak pénz és vesződség árán lehetett
-csak összegyűjteni.</p>
-<p>Mint a hogy a bálványimádó felcziczomázza imádása tárgyát olyan
-kincsekkel, melyeket nagyra becsül és felékesíti az oltáron az
-istent, a kit imád, a szerelmes, bármily tökéletesnek látja
-szerelme tárgyát, mind újabb díszszel akarja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_624" id="Page_624">-624-</a></span>
-felruházni. Nem a lánynak van erre szüksége, hogy tessék neki,
-hanem neki magának van szüksége a lány felékesítésére; egy új
-hódolat az, melyet tanusítani vél neki, új érdek, melylyel
-szemlélete gyönyörét fokozza. Úgy tetszik neki, hogy semmi szép
-nincs a maga helyén, ha nem a legfőbb szépséget diszíti. Egyszerre
-megható és nevetséges látvány ez, látni Emilt, a mint igyekszik
-Zsófiát megtanítani mindenre, a mit tud, a nélkül, hogy
-megtudakolná, vajjon az, a mire tanítani akarja, izlése szerint
-való-e vagy kedvére van-e. Beszél neki mindenről, gyermekes
-buzgósággal magyaráz neki mindent; azt hiszi, csak meg kell
-mondania s a leány azonnal tudni fogja; már előre elképzeli
-magának, mekkora élvezet lesz vele okoskodni, vele filozofálni;
-haszontalannak tekinti minden tudományát, a melyet nem tárhat ki
-Zsófia szeme elé; szinte elpirul, hogy olyan dolgokat is tud, a
-melyeket a leány nem tud.</p>
-<p>Leczkéket ad neki tehát a filozófiából, a fizikából,
-matematikából, történelemből, szóval mindenből. Zsófia örömest
-alkalmazkodik buzgalmához és igyekszik hasznot húzni belőle. Ha
-szabad neki a leczkét előtte térden állva adni, menynyire meg van
-Emil elégedve! Azt hiszi, az ég nyílt meg előtte. Csakhogy ez a
-helyzet, a mely a tanítványra nézve még kényelmetlenebb, mint a
-mesterre nézve, nem a legalkalmasabb a tanításra. Az ember nem tud
-mit csinálni a szemével, hogy kikerülje az őt üldöző szemeket, ha
-pedig a szemek találkoznak, azzal sem halad a leczke jobban.</p>
-<p>A gondolkodás művészete nem idegen a nőktől, de az okoskodó
-tudományokat csak érinteniök szabad. Zsófia fölfog mindent, de nem
-sokat őriz meg emlékezetében. Legnagyobb a haladása az
-erkölcstanban és az izlés dolgaiban; a fizikából csak az általános
-törvényeket és a világrendszerre vonatkozó eszméket jegyzi meg.
-Sétáik közben néha, a természet csodáit szemlélve, ártatlan és
-tiszta szivük e csodák alkotójához is föl mer emelkedni. Nem félnek
-jelenlététől; közösen árasztják ki előtte szívüket.</p>
-<p>Hogyan? Két szerelmes, életkoruk virágában, arra fordítja
-bizalmas együttlétét, hogy vallásról beszélnek! Arra vesztegetik az
-időt, hogy felmondják a katekizmusukat! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_625" id="Page_625">-625-</a></span> Mire
-való lealjasítani azt, a mi magasztos? Igen, kétségkívül a
-katekizmust mondják fel az ábrándok közben, a melyek elbűvölik
-őket; tökéleteseknek látják egymást, szeretik egymást,
-lelkesedéssel társalkodnak arról, a mi értéket ad az erénynek. Az
-áldozatok, melyeket érte hoznak, teszik nekik az erényt drágává,
-elragadtatásukban, melyet le kell küzdeniök, néha együtt ontják
-könnyeiket, tisztábbakat az égi harmatnál és ezek az édes könnyek
-életük varázslata; a legbájosabb mámorban vannak, melyet emberi
-lelkek valaha tapasztaltak. Még a nélkülözések is fokozzák
-boldogságukat és növelik önbecsülésüket áldozataik révén. Érzéki
-emberek, lélek nélküli testek, egy nap ők is meg fogják ismerni a
-ti gyönyöreiteket és egész életükben sajnálni fogják azt a boldog
-időt, a mikor e gyönyöröket megvonták maguktól.</p>
-<p>Ennek az egymás jó megértésének ellenére, elmaradhatatlan egy s
-más véleményeltérés, sőt összetűzés sem; az úrnő nincs szeszélyek
-nélkül, a szerelmes ifjú sem hevesség nélkül való; de ezek a kis
-viharok hirtelen elmúlnak és csak szorosabbá teszi egyesülésüket;
-sőt a tapasztalat megtanítja Emilt, hogy ne féljen tőlük annyira; a
-kibékülések mindig előnyösebbek neki, mint a milyen ártalmasak az
-összetűzések. Az első összetűzés gyümölcse ugyanannyit engedett
-neki remélni a többitől; ebben tévedt; de végre is, ha nem nyer is
-mindig ily észrevehető hasznot, de mindig megnyeri vele azt, hogy
-láthatja, mennyire megszilárdúl Zsófiában az az őszinte érdeklődés,
-melyet az ő szíve iránt tanusít. Tudni akarjátok, miben áll ennek
-előnye. Annál szívesebben megyek bele tárgyalásába, mert ez a példa
-alkalmat ad nekem, hogy feltárjak egy nagyon hasznos elvet és
-leküzdjek egy nagyon vészthozót.</p>
-<p>Emil szerelmes, ezért tehát nem vakmerő és még jobban meg lehet
-érteni, hogy Zsófia nem az a leány, a ki tulságos bizalmaskodást
-engedne meg neki. Miután az okosságnak minden dologban megvan a
-határa, inkább lehetne őt ridegséggel, mint túlságos
-engedékenységgel vádolni és maga az apja is néha attól fél, hogy
-rendkívüli büszkesége majd gőggé fog elfajulni. Emil a legtitkosabb
-bizalmas együttlétekkor sem merné a legcsekélyebb kegyet kérni,
-<span class="pagenum"><a name="Page_626" id=
-"Page_626">-626-</a></span> még ki sem mutatni, hogy számot tart rá
-és ha Zsófia beleölti karját az övébe séták alkalmával, – olyan
-kegy, melyet nem enged joggá válni – Emil alig meri néha sóhajtozva
-kebléhez szorítani ezt a kart. Mindazáltal, hosszas tépelődés után,
-lopva meg merészkedik csókolni a ruháját és több ízben oly boldog
-ettől, hogy a leány szándékosan nem veszi észre, a mit tett. Egy
-nap, mikor kissé nyiltabban merészkedik a fiú, a leánynak eszébe
-jut, hogy azt rossz néven vegye. A fiú makacskodik, a leány
-fölingerlődik, a bosszúság néhány csípős szót mondat vele; Emil nem
-tűri el őket szó nélkül. A nap többi része duzzogással telik el és
-nagyon elégedetlenül válnak el.</p>
-<p>Zsófia rosszul érzi magát. Az anyja az ő bizalmasa; hogy
-rejthetné el előtte bánatát? Ez az első meghasonlásuk és egy
-meghasonlás, a mely eltart egy óráig, olyan fontos dolog!
-Szánja-bánja hibáját; anyja megengedi, hogy majd jóvá tegye, az
-atyja rá is parancsol.</p>
-<p>Emil másnap nyugtalanságában a rendesnél korábban jön vissza.
-Zsófia anyjának segít öltözködni, az apa is velük van a szobában.
-Emil tiszteletteljesen, de szomorúan lép be. Alig hogy az apa és az
-anya üdvözölték, Zsófia visszafordul és kezet nyujtva neki,
-kedveskedő hangon kérdi tőle, hogy érzi magát. Nyilvánvaló, hogy ez
-a bájos kéz csak azért nyújtódik így ki, hogy megcsókolják. Emil
-elfogadja a kezet, de nem csókolja meg. Zsófia kissé szégyenkezve,
-de tőle telhetőleg jó képpel vonja vissza kezét. Emil, a ki nem
-tanulta ki a nők modorát és a ki nem tudja, mire jó a szeszély, nem
-egykönnyen felejt és nem csillapul le olyan hamar. Zsófia apja
-látva, hogy a leány zavarban van, még jobban kihozza sodrából
-gúnyolódásával. A szegény leány zavartan, megalázva már azt sem
-tudja, mit csinál és nem adná az egész világért, ha sírni merne.
-Mennél inkább türtőzteti magát, annál inkább túlárad a szíve; végre
-kipottyan egy könnye, akárhogy igyekszik visszatartani. Emil
-meglátja ezt a könnyet, térdre veti magát, megfogja a kezét s több
-ízben hevesen megcsókolja. «Lelkemre, ön nagyon is jó, – mondja az
-apa elnevetve magát, – én bizony kevésbbé volnék engedékeny az
-ilyen bolondosok iránt és <span class="pagenum"><a name="Page_627"
-id="Page_627">-627-</a></span> megbüntetném a szájat, a mely
-megsértett.» Emil felbátorítva ettől a beszédtől, könyörgő
-tekintetet vet az anyára és a beleegyezés jelét vélve látni,
-remegve közeledik Zsófia arczához, a ki elfordítja fejét és hogy
-megmentse a száját, rózsás arczát nyújtja oda. A tolakodó fiú nem
-éri be ezzel; a leány gyöngén áll ellen. Micsoda csók volna ez, ha
-nem az anyja szeme előtt adnák! Szigorú Zsófia, vigyázz magadra,
-gyakran fogják kérni tőled, hogy legyen szabad a ruhádat
-megcsókolni, az alatt a föltétel alatt, hogy néha
-visszautasítod.</p>
-<p>Ezután a példás büntetés után az apának valami dolga akad és
-kimegy; az anya elküldi valami ürügy alatt Zsófiát s aztán Emilhez
-intézi szavait s meglehetős komoly hangon mondja neki.</p>
-<p>– Uram, hiszem, hogy ilyen jó származású és jó nevelésű fiatal
-ember, mint ön, a kiben van érzés és erkölcs, nem akarja
-megbecstelenítéssel viszonozni azt a barátságot, melyet ez a család
-tanusított iránta. Én nem vagyok sem túlszigorú, sem
-álszemérmeskedő, tudom, mit kell megengedni a bohó fiatalságnak;
-ezt eléggé bizonyítja az, a mit szemem előtt engedtem történni.
-Kérjen tanácsot barátjától kötelessége dolgában; ő meg fogja
-mondani, mi különbség van azok közt a játékok közt, melyeket az apa
-és az anya jelenléte jogossá tesz és a közt a szabadság közt,
-melyet, bizalmukkal visszaélve, tőlük távol enged meg magának
-valaki és csapdát csinál azokból a kedvezésekből, melyek az ő
-szemük előtt csak ártatlanok. Meg fogja önnek mondani, uram, hogy a
-leányom nem követett el egyéb hibát, csak azt, hogy nem látta meg
-mindjárt előszörre azt, a mit nem lett volna szabad soha
-megengednie; meg fogja önnek mondani, hogy mindaz, a mit kegynek
-vesz az ember, kegygyé lesz és hogy méltatlan dolog egy becsületes
-férfihoz, visszaélni egy fiatal leány együgyűségével, hogy titokban
-bitorolja azokat a szabadságokat, melyeket az egész világ előtt
-eltűrhet. Mert azt tudni, hogy mit tűrhet el az illedelem
-nyilvánosan, de azt nem tudni, hol áll meg a titkolózás árnyában az
-a férfi, a ki önmagát teszi szeszélyei egyedüli birájává.
-<span class="pagenum"><a name="Page_628" id=
-"Page_628">-628-</a></span></p>
-<p>Ezután a jogos szemrehányás után, a mely inkább szól nekem, mint
-növendékemnek, a bölcs anya elhagy minket; én elálmélkodom ritka
-okosságán, a mely nem sokba veszi, ha szemeláttára a száján
-csókolják a leányát, de megbotránkozik azon, ha titokban
-megcsókolják a ruháját. Ha elveink bolondságán elgondolkozom, a
-melyek mindig feláldozzák az igazi becsületességet a külső
-illemnek, megértem, hogy miért annál szűziesebb a beszéd, mennél
-romlottabbak a szívek és miért annál kimértebb a magaviselet,
-mennél becstelenebbek azok, a kik tanusítják.</p>
-<p>A midőn ez alkalommal belecsepegtetem Emil szívébe azokat a
-kötelességeket, melyeket előbb kellett volna beleoltani, új
-megfigyelésem ötlik fel, a mely talán leginkább becsületére válik
-Zsófiának, a melyet azonban óvakodom megmondani szerelmesének:
-nyilvánvaló, hogy ez az állítólagos büszkeség, a melyet szemére
-vetnek, csak nagyon bölcs óvatosság, hogy maga-maga ellen megóvja
-magát. Meglévén az a szerencsétlensége, hogy hevülékeny
-temperamentumúnak érzi magát, fél az első szikrától és eltávolítja
-tőle telhető módon. Nem büszkeségből olyan szigorú, hanem
-alázatosságból. Emilen gyakorolja azt a hatalmat, a melylyel –
-attól fél – nem bir Zsófia fölött; az egyiket használja fel, hogy
-leküzdje a másikat. Ha jobban bizna magában, kevésbbé volna büszke.
-Ha ezt az egy szempontot figyelmen kívül hagyjuk, melyik leány
-volna hajlékonyabb és szendébb? Kicsoda visel el türelmesebben egy
-sérelmet? Ki fél jobban attól, hogy sérelmet ne ejtsen máson? Kinek
-van kevesebb igénye mindenben, kivéve az erényt? Aztán meg nem az
-erényére büszke, csak azért büszke, hogy az erényét megőrizze és ha
-koczkáztatás nélkül engedheti át magát szíve hajlamainak, akkor még
-beczézgeti is szerelmesét. Az okos anya azonban ezekről a
-részletekről nem beszél még az apával sem; a férfiaknak nem kell
-mindent tudniok.</p>
-<p>Hódítása nem hogy gőgössé tette volna Zsófiát, hanem még
-nyájasabb és kevésbbé követelőző lett az egész világ iránt, kivéve
-talán csak azt, a ki ezt a változást előidézte. Nemes szívét nem
-emeli fel többé a függetlenség érzése. Szerényen élvezi diadalát, a
-melyet szabadságával kell megfizetnie. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_629" id="Page_629">-629-</a></span> A
-magatartása kevésbbé szabad és a beszéde félénkebb, mióta nem
-hallhatja a «szerelmes» szót pirulás nélkül; de zavarán is
-keresztül csillan megelégedettsége és maga ez a szégyenkezés sem
-kellemetlen érzés. Kivált látogatóba jövő fiatal emberekkel szemben
-vehető észre magaviseletének megváltozása. Mióta nem fél tőlük, a
-rendkívüli tartózkodás, a melyet irántuk tanusított, sokat enyhült.
-Eldöntve választását, aggály nélkül nyájas tud lenni a közömbösek
-iránt; kevésbbé kényes kiválóságuk dolgában, mióta ez nem érdeklik
-őt s mindig elég szeretetreméltóknak találja őket, olyan emberekről
-lévén szó, a kik sohasem fognak neki semmit jelenteni.</p>
-<p>Ha az igazi szerelem tudna kaczérsággal élni, azt kellene
-hinnem, hogy ennek némi nyomai is megtalálhatók abban a módban, a
-hogy Zsófia velük viselkedik szerelmese jelenlétében. Azt lehetne
-mondani, hogy nem érve be azzal az égő szenvedélylyel, a melyet
-benne a tartózkodás és a beczézgetés válogatott elegyítésével szít,
-nem bánja azt sem, ha ezt a szenvedélyt még egy kis nyugtalansággal
-is ingerli; azt lehetne mondani, hogy szándékosan felvidítva fiatal
-vendégeit, Emil kínjainak eszközévé teszi annak a vídámságnak a
-varázsát, a melyet vele szemben nem mer tanusítani. De Zsófia
-sokkal is figyelmesebb, sokkal is jobb és sokkal is helyesebb
-ítéletű, semhogy valósággal kínozza őt. A szerelem és a
-becsületesség helyettesíti nála az elővigyázatosságot, hogy
-enyhítsék ezt a veszedelmes ingert: ért hozzá, hogy kell őt
-felingerelni és megnyugtatni épen akkor, a mikor szükséges és ha
-néha nyugtalanítja is, soha el nem szomorítja. Bocsássuk meg azokat
-a gondokat, melyeket annak szerez, a kit szeret, annak a félelemnek
-kedvéért, hogy sohasem lehet elég erősen hozzá lánczolva.</p>
-<p>De micsoda hatással van ez a kis ravaszkodás Emilre? Féltékeny
-lesz-e? vagy nem lesz féltékeny? Ezt kell megvizsgálni, mert az
-ilyen kitérések is könyvem czéljára tartoznak és nem igen
-távolítanak el tárgyamtól.</p>
-<p>Már az elébb megmutattam, hogy mikép lopózik bele ez a
-szenvedély az ember szívébe olyan dolgoknál, melyek csak a
-képzelődés szüleményei. A szerelemben azonban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_630" id="Page_630">-630-</a></span> ez más
-dolog; itt a féltékenység oly szoros kapcsolatban látszik a
-természettel, hogy csak bajosan tudjuk elhinni, hogy belőle ered.
-Még az állatok példája is, melyek közül nem egy a tombolásig
-féltékeny, úgy látszik, mintha czáfolhatatlanul állapítaná meg az
-ellenkező nézetet. Vajjon az emberek képzelődése tanítja rá a
-kakasokat, hogy darabokra tépjék egymást, meg a bikákat, hogy
-agyondöfködjék egymást?</p>
-<p>Az ellenszenv minden ellen, a mi megzavarja és akadályozza
-élvezeteinket, természetes indulat. Ez tagadhatatlan. Bizonyos
-pontig az a vágy is az, hogy kizárólagosan bírjuk, a mi nekünk
-tetszik. De mikor ez a vágy szenvedélylyé válva tombolássá, vagy
-gyanakvó, keserű képzelődéssé alakul át, az már más dolog. Ez a
-szenvedély lehet természetes vagy nem természetes; ebben
-disztingválni kell.</p>
-<p>Az állatokról vett példát már régebben megvizsgáltam
-<i>Értekezés</i>-emben <i>az egyenlőtlenségről</i> és most, hogy
-újra elmélkedem rajta, az a vizsgálat elég alaposnak tűnik fel,
-hogy az olvasót ráutalhassam. Csak azt fűzöm hozzá azokhoz a
-megkülönböztetésekhez, melyeket abban az írásomban tettem, hogy az
-a féltékenység, mely a természetből ered, nagyon sok tekintetben
-függ a nemiség hatalmától és hogy mikor ez a hatalom határtalan
-vagy annak látszik, ez a féltékenység tetőpontjára ér; mert akkor a
-hím, szükségletei szerint mérve jogait, sohasem nézhet máskép egy
-másik hímre, mint alkalmatlan versenytársra. Ugyanezeknél a
-fajoknál a nőstények, mindig annak engedelmeskedve, aki először
-jött, csakis a foglalás jogán lesznek a hímekéi és örökös harczokat
-okoznak ezek között.</p>
-<p>Azoknál a fajoknál ellenben, a hol csak egy párosodik egygyel, a
-hol a párosodás bizonyos morális köteléket eredményez, a házasság
-egy nemét, a nőstény választása alapján azé a hímé levén, a melyet
-maga szerzett magának, rendszerint megtagadja magát mindenki
-mástól; a hím pedig, hűségének biztosítékául kérve ezt a
-kizárólagos vonzódást, ép oly kevéssé ingerlődik fel más hímek
-láttára és békésebben él velük. Ezekben a fajokban a hím osztozik a
-kis magzatokról való gondoskodásban és a természet ama <span class=
-"pagenum"><a name="Page_631" id="Page_631">-631-</a></span>
-törvényeinek egyikénél fogva, melyeket nem lehet meghatottság
-nélkül szemlélni, úgy tetszik, hogy a nőstény viszonozza az apának
-azt a ragaszkodást, a melyet gyermekei iránt tanusít.</p>
-<p>Ha most már az emberi nemet szemléljük kezdetleges
-egyszerűségében, könnyű meglátni a hím korlátolt képességéből és
-vágyainak mérsékletéből, hogy a természettől arra van rendeltetve,
-hogy érje be egy nősténynyel. Ezt igazolja a két nem számbeli
-egyenlősége, legalább a mi éghajlatunk alatt; ez az egyenlőség
-egyáltalán nincs meg azoknál a fajoknál, melyeknél a hímek nagyobb
-ereje több nőstényt egyesít egyetlen himmel. És bár az ember nem
-költ mint a galamb és bár abban a tekintetben, hogy nincsenek
-szoptatós emlői, a négylábúak osztályához tartozik, a gyermekek oly
-sokáig földöncsúszók és tehetetlenek, hogy ők és az anyjuk csak
-nehezen tudnának ellenni az apa ragaszkodása nélkül és a nélkül a
-gondoskodás nélkül, a mely ennek az eredménye.</p>
-<p>Az összes megfigyelések tehát egyesülnek annak bizonyítására,
-hogy a hímek féltékeny tombolásából bizonyos állati fajtákban
-egyáltalán nem lehet semmit következtetni az emberre nézve és még a
-déli éghajlatok kivétele is, a hol a soknejűség dívik, csak annál
-jobban bizonyítja a tételt, mert itt a nők számbeli többségéből
-folyik a férjek zsarnoksága és mert saját gyöngeségének érzése
-veszi rá az embert, hogy a kényszerhez forduljon a természet
-törvényeinek kijátszása végett.</p>
-<p>Nálunk, a hol ugyanezek a törvények ebben a tekintetben kevésbbé
-játszatnak ki, de annál jobban kijátszatnak egy ellenkező és
-gyűlöletesebb értelemben, a féltékenységnek indító oka inkább a
-társadalmi szenvedélyekben van meg, mint a kezdetleges ösztönben. A
-gáláns viszonyok legnagyobb részében a szerelmes sokkal jobban
-gyűlöli vetélytársait, mint a mennyire szerelmesét szereti; ha
-attól fél, hogy nemcsak ő egymaga hallgattatik meg, ez annak az
-önszeretetnek az eredménye, melynek eredetére rámutattam és inkább
-a hiúság szenved benne, mint a szerelem. Máskülönben félszeg
-intézményeink olyan képmutatókká tették <span class=
-"pagenum"><a name="Page_632" id="Page_632">-632-</a></span> a
-nőket<a name="FNanchor_147" id="FNanchor_147"></a><a href=
-"#Footnote_147" class="fnanchor">147)</a> és annyira felcsigázták
-étvágyukat, hogy alig lehet számítani még legkipróbáltabb
-ragaszkodásukra is és hogy már nem is tudják a kedvezésnek olyan
-jeleit adni a melyek megnyugtathatnák a versenytársaktól való
-félelmet.</p>
-<p>Az igazi szerelemben máskép áll a dolog. Fentebb idézett
-írásomban megmutattam, hogy ez az érzés nem annyira természetszerű,
-mint a hogy gondolná az ember és nem csekély különbség van a között
-az édes megszokás között, a mely lelkileg összeköti a férfit
-hitvestársával és a között a féktelen hév között, a mely
-megrészegíti agyrémszerű vonzó tulajdonságaival egy lénynek, melyet
-nem lát többé olyannak, amilyen. Ez a szenvedély, a mely csak
-kizárást és kedvezést ismer, a hiúságtól csak annyiban különbözik,
-a mennyiben a hiúság mindent követel és nem nyújt semmit, tehát
-mindig méltánytalan, holott a szerelem ép annyit ad, a mennyit
-követel, tehát magában véve méltányossággal teljes érzés.
-Máskülönben mennél követelőbb, annál hiszékenyebb: ugyanaz az
-illuzió, a mely előidézi, könnyen hajlóvá teszi a rábeszélésre. Ha
-a szerelem nyugtalan, a becsülés bizalommal teljes és becsülés
-nélkül sohasem volt szerelem tisztességes szívben, mert abban, a
-mit szeret, mindenki azokat a tulajdonságokat szereti, melyeknek
-fontosságot tulajdonít.</p>
-<p>Mindez jól meg lévén világítva, egy szempillantásra meg lehet
-mondani, minémű féltékenységre képes Emil, mert alig, hogy ennek a
-szenvedélynek megvan egy csirája az emberi szívben, a formáját
-egyedül a nevelés határozza meg. Emil szerelmes és féltékeny, de
-nem lesz haragos, rosszkedvű, gyanakvó, hanem gyöngéd, érzékeny és
-félénk: inkább meg lesz ijedve, mint felingerelve; sokkal inkább
-igyekezni fog megnyerni szerelmesét, mint fenyegetni vetélytársát;
-<span class="pagenum"><a name="Page_633" id=
-"Page_633">-633-</a></span> elhárítaná, ha lehetne, mint valami
-akadályt, a nélkül, hogy gyűlölné, mint ellenséget; ha pedig
-gyűlöli, nem azért gyűlöli, hogy elvitasson tőle egy szívet, melyre
-igényt tart, hanem a valóságos veszély miatt, a melyben forog, hogy
-elveszítheti; igazságtalan gőgje nem fog ostoba módon megütközni
-azon, hogy valaki versenyre mer kelni vele; megérti, hogy a
-kedvezés maga egyedül csak az érdemre van alapítva és hogy a
-becsület az eredményben rejlik s ezért megkettőzteti igyekezetét,
-hogy szeretetreméltó legyen és ez valószinűleg sikerülni is fog
-neki. A nagylelkű Zsófia mikor felingerli szerelmét néhányszori
-ijedséggel, tudni fogja ezt az ijedséget szabályozni és őt
-kárpótolni érte; a versenytársakat pedig, a kiket csak azért tűrt
-meg, hogy próbára tegye őt, hamarosan félretolja.</p>
-<p>De hova is ragadtattam észrevétlenül magamat? Oh, Emil, mi lett
-belőled? Felismerhetem e benned tanítványomat? Mily mélyre látlak
-sülyedni! Hol az az oly keményen nevelt fiatal ember, a ki
-szembeszállott az időjárás viszontagságaival, a ki rászánta testét
-a legkeményebb munkára, lelkét pedig egyedül a bölcseség
-törvényeire, hozzáférhetetlenül az előítéleteknek, a
-szenvedélyeknek; a ki csak az igazságot szerette, a ki csak az
-észnek engedett és nem ragaszkodott semmihez, a mi nem lényének
-alkatrésze? Most elpuhulva a tétlen életben nőket ural; az ő
-mulatságaik a foglalkozása, az ő akaratuk az ő törvénye; sorsának
-bírája egy fiatal leány; a komoly Emil egy gyermek játékszere!</p>
-<p>Ilyenek az élet színjátékának változásai: minden kornak megvan a
-maga rugója, a mely mozgatja; de az ember mindig ugyanaz. Tíz éves
-korában a sütemények vezetik, húsz éves korában a szerelmese,
-harmincz éves korában az élvezetek, negyven éves korában a
-becsvágy, ötven éves korában a kapzsiság: mikor fog egyedül csak a
-bölcseség után szaladni? Boldog az, a kit akarata ellenére is erre
-vezetnek! Mi fontossága van annak, hogy milyen vezető után jár, ha
-ez a czélhoz vezeti? A hősök, maguk a bölcsek is megfizették ezt az
-adót az emberi gyöngeségnek és a kinek ujjai orsókat törtek össze,
-azért nem lett kevésbbé nagy ember. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_634" id="Page_634">-634-</a></span></p>
-<p>Ha ki akarod terjeszteni a szerencsés nevelés hatását az egész
-életre, hosszabbítsd meg az ifjúságon át a gyermekkor jó szokásait
-és ha növendéked az, a minek lennie kell, gondoskodjál róla, hogy
-minden időben az legyen. Ez az utolsó simítás, a melyet művednek
-még adnod kell, hogy tökéletes legyen. Különösen azért fontos
-dolog, hogy a fiatal embereknek meghagyják a nevelőjüket, mert
-máskülönben nem igen kell attól félni, hogy szerelmi ügyüket ne
-tudnák nélküle elvégezni. A nevelőket és kivált az apákat az szokta
-megtéveszteni, hogy azt hiszik, az egyik életmód kizárja a másikat
-és hogy a mint az ember felnő, le kell mondania mindenről, a mit
-kis korában tett. Ha ez így volna, akkor mire való volna gondját
-viselni a gyermekkornak, ha jó vagy rossz felhasználása elmúlnék
-vele együtt és ha az ember szükségszerűen más gondolkodásmódot is
-venne fel, valahányszor teljesen különböző életmódra tér át?</p>
-<p>Valamint hogy csak nagy betegségek bontják fel a folytonosságot
-az emlékezetben, ép úgy csak nagy szenvedélyek teszik ugyanezt az
-erkölcsökben. Az izléseink és a hajlamaink változnak ugyan, de ezt
-a változást, bár néha elég hirtelen, enyhítik a megszokások
-Hajlamaink egymásra következésében, ép úgy, mint a szinek helyes
-fokozatában, az ügyes művésznek észrevehetetlenné kell tenni az
-átmeneteket, összeelegyíteni és keverni a tónusokat és hogy
-semmiben se mutatkozzék szakadás, többféle tónust rakni fel az
-egész munkára. Ezt a szabályt megerősíti a tapasztalat; a
-mértéktelen emberek mindennap megváltoztatják vonzódásaikat,
-izlésüket, érzéseiket és nincs más állandóságuk, mint csak a
-változás megszokása; de a rendszeres ember mindig visszatér régi
-eljárás-módjához és még öreg korában sem veszti el a kedvtelést
-azokban az élvezetekben, melyeket gyermekkorában szeretett.</p>
-<p>Ha eléred, hogy átlépve egy új életkorba, a fiatal emberek ne
-nézzék megvetéssel azt az életkort, melyben azelőtt voltak, hogy új
-szokásokat véve föl, ne hagyják el a régieket és hogy mindig
-szeressék tenni azt, a mi jó, tekintet nélkül az időre, a mikor
-elkezdték, – csak akkor mentetted meg művedet és lehetsz biztos
-felőlük életük végéig, mert <span class="pagenum"><a name=
-"Page_635" id="Page_635">-635-</a></span> a legfélelmesebb
-felfordulás abban a korban van, a melyen most őrködöl. A mint hogy
-mindig fájdalommal gondolunk vissza erre a korra, ép úgy csak
-nehezen veszítjük el később is azt az izlést, melyet ekkor
-fölvettünk; ha ellenben egyszer felhagytunk vele, soha az életben
-nem nyerjük többé vissza.</p>
-<p>Legnagyobb része azoknak a szokásoknak, a melyeket a gyermekekre
-és a fiatal emberekre rákényszeríteni vélsz, nem igazi szokás, mert
-csak erőszak által vették fel és mert csak kedvük ellenére követik,
-tehát csak az alkalomra várnak, hogy lerázzák magukról. Az ember
-nem kedveli meg a börtönt azért, hogy sokáig volt benne; a
-megszokás a helyett, hogy csökkentené az ellene való ellenszenvet,
-csak fokozza. Nem így Emil. Ő gyermekkorában mindent csak kedve
-szerint és szívesen tett s mikor férfivá válva tovább is ugyanazt
-teszi, csak hozzáfűzi a szokás uralmát a szabadság édességéhez. A
-tevékeny élet, a testi munka, a testgyakorlás, a mozgás annyira
-szükségessé vált rá nézve, hogy nem tudna szenvedés nélkül
-lemondani róluk. Egyszerre elpuhult és ülő életmódra szorítani őt
-annyi volna, mint börtönbe vetni, meglánczolni, erőszakos
-kényszerhelyzetben tartani őt. Nincs benne kétségem, hogy a kedve
-és az egészsége egyaránt szenvedne általa. A jól elzárt szobában
-lélekzeni is alig tud, szüksége van a szabad levegőre, a mozgásra,
-a fáradságra. Még Zsófia lábainál sem tudja megállni, hogy néha
-félszemmel oda ne nézzen a mezőre és hogy ne vágyjon vele együtt
-bejárni. Mindazonáltal marad, mikor maradnia kell, de nyugtalan,
-izgatott, látszik rajta, hogy erőszakot tesz magán; azért marad,
-mert bilincsek vannak rajta. Ime tehát – fogjátok mondani – ezek
-olyan szükségletek, melyeknek alávetettem, rabság, a melybe
-juttattam! Mindez igaz; alávetettem őt az emberi állapotnak.</p>
-<p>Emil szereti Zsófiát; de mi az első varázs, mely őt
-lebilincselte? Az érzés, az erény, a tisztesség szeretete. Mikor
-ezt a szeretetet szereti szerelmesében, elveszthette-e önmagából?
-És mily áron adta oda magát Zsófia? Mindazon érzések árán, melyek
-kedvese szívében természetesek: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_636" id="Page_636">-636-</a></span> az igazi javak
-megbecsülése, az önmegtartóztatás, az egyszerűség, a nagylelkű
-önzetlenség, a pompa és gazdagság megvetése. Emilben ezek az
-erények megvoltak, mielőtt még a szerelem a szívébe oltotta volna
-őket. Miben változott tehát tulajdonképen Emil? Újabb okai vannak,
-hogy az legyen, a mi; ez az egyedüli pont, a miben különbözik
-attól, a mi volt.</p>
-<p>Nem birom elképzelni, hogy bárki, a ki ezt a könyvet csak némi
-figyelemmel olvasta is, azt higyje, hogy annak a helyzetnek, a
-melyben van, minden körülménye véletlenül alakult ki körülötte.
-Vajjon véletlen-e, hogy bár a városok annyi szeretetreméltó leányt
-kináltak neki, az, a ki tetszését megnyerje, csak egy távoli
-magányban volt feltalálható! Vajjon véletlen-e, hogy itt
-megtalálja? Véletlen-e, hogy megfelelnek egymásnak? Véletlen-e,
-hogy nem lehetnek ugyanarról a helyről valók? Véletlen-e, hogy csak
-a lánytól oly messzire kap Emil szállást? Véletlen, hogy oly ritkán
-láthatja és hogy kénytelen annyi fáradsággal megvásárolni azt az
-élvezetet, hogy néha láthassa őt? Elférfiatlanodik, fogjátok
-mondani. Ellenkezőleg, megedződik; olyan erőteljesnek kell lennie,
-a milyenné én tettem, hogy el tudja viselni a fáradalmakat,
-melyeket Zsófia reá ró.</p>
-<p>Két mértföldnyire lakik tőle. Ez a távolság a fujtató a
-kovácsműhelyben; ebben edzem meg a szerelem nyilait. Ha egymás
-tőszomszédságában laknának, vagy ha kényelmes kocsiban üldögélve
-látogathatná meg, kényelmesen, párisi módra szerethetné. Akart
-volna-e Leander meghalni Neróért, ha nem választotta volna el őket
-a tenger? Engedd el nekem a sok szót, olvasóm; ha arra való vagy,
-hogy megérts, eléggé tudod követni részleteiben eljárásom
-módját.</p>
-<p>Az első alkalmakkor, hogy Zsófiát meglátogattuk, lovakat
-fogadtunk, hogy gyorsabban jussunk oda. Kényelmesnek találtuk ezt a
-megoldást és az ötödik alkalommal is lovakat fogadtunk még. Vártak
-ránk; több mint mértföldnyire a háztól embereket vettünk észre az
-úton. Emil néz, a szíve dobog; közeledik, fölismeri Zsófiát, leveti
-magát lováról, elindul, repül, a szeretetreméltó család lába előtt
-van. Emil szereti a szép lovakat; az ő lova szilaj; szabadnak
-<span class="pagenum"><a name="Page_637" id=
-"Page_637">-637-</a></span> érzi magát, elvágtat a mezőn át; én
-utána vágtatok, nagy nehezen utólérem és visszavezetem.
-Szerencsétlenségére Zsófia fél a lótól, nem merek hozzá közelíteni.
-Emil se lát, se hall, de Zsófia a fülébe súgja, hogy milyen
-vesződséget okozott barátjának. Emil szégyenkezve szalad oda, hogy
-megfogja a lovakat, hátramarad; illő, hogy mindenkire rákerüljön a
-sor. Ő indul előre, hogy megszabaduljunk a lovaktól. Igy maga
-mögött hagyva Zsófiát, nem találja többé oly kényelmesnek a
-lovaglást. Lihegve jön vissza és fél úton elénkbe szalad.</p>
-<p>A legközelebbi utazáskor Emil nem akar már lovakat. Miért?
-kérdem tőle. Hiszen csak inast kell fogadnunk, a ki gondjukat
-viseli. Ugyan – mondja ő – még ezzel is terhére legyünk a
-tiszteletreméltó családnak? Hiszen tudod, hogy el akarnak látni
-mindent, embereket és lovakat. Igaz, felelem én, megvan bennük a
-szegény emberek nemes vendégszeretete. A gazdagok kapzsiak, a maguk
-bőségében csak barátaikat látják el; a szegények ellenben ellátják
-barátaik lovait is. Menjünk gyalog, – mondja Emil. – Nincs rá
-bátorságod, neked, a ki oly könnyedén osztoztál fiad fáradságos
-mulatságaiban? Nagyon szívesen, – felelek én azonnal. – Úgy tűnik
-fel nekem, hogy a szerelem sem kivánja, hogy oly sok hűhóval
-csinálják.</p>
-<p>Közeledve az anyát és a leányt még messzebb találjuk, mint az
-előbbi alkalommal. Úgy megyünk feléjük, mint a nyíl. Emil csupa
-verejték; egy drága kéz megsimítja orczáját zsebkendőjével. Lehetne
-mégannyi ló a világon, ezután ugyan eszünkbe sem jutna hasznát
-venni.</p>
-<p>Mindazáltal elég keserves dolog, hogy sohasem tölthetjük együtt
-az estét. A nyár múlóban van, a napok kezdenek rövidülni. Bármit
-mondjunk is, sohasem engedik meg, hogy éjjel induljunk haza és
-hacsak nem jövünk már reggel, csaknem azonnal indulnunk kell,
-alighogy megérkeztünk. Az anya sokáig sajnálgat minket és aggódik
-miattunk, végre arra a gondolatra jön, hogy az ő házukban nem lehet
-ugyan minket elhelyezni, de a faluban lehetne számunkra hajlékot
-szerezni, a hol néha alhatnánk. Erre a szóra Emil tapsban tör ki,
-remeg az örömtől; Zsófia pedig akaratlanul <span class=
-"pagenum"><a name="Page_638" id="Page_638">-638-</a></span> is
-többször csókolja meg anyját azon a napon, mikor erre a gondolatra
-jött.</p>
-<p>Lassankint édes barátság és ártatlan bizalmasság kap lábra
-köztünk. A Zsófia vagy anyja által megszabott napokon rendesen
-eljövök barátommal; néha egyedül is engedem menni. A bizalom
-fölemeli a lelket és egy férfival nem kell már gyermek módjára
-bánni és mi végre jutottam volna, ha növendékem nem érdemelné meg
-becsülésemet? Megesik az is, hogy én megyek ő nélküle; olyankor
-szomorú, de nem zúgolódik: mit érne el zúgolódásával? Különben is
-tudja, hogy nem azért megyek, hogy ártsak az érdekeinek. De akár
-együtt megyünk, akár külön-külön, magától értetődik, hogy semmiféle
-időjárás nem tartóztathat fel, hiszen büszkék vagyunk, ha olyan
-állapotban érkezünk meg, hogy sajnálnak bennünket.
-Szerencsétlenségünkre Zsófia megtiltja nekünk ezt a dicsőséget és
-tiltakozik az ellen, hogy rossz időben is jöjjünk. Ez az egyedüli
-eset, hogy lázadónak látom azok ellen a szabályok ellen, melyeket
-titokban sugallok neki.</p>
-<p>Egy nap, mikor Emil egyedül ment s én csak másnapra vártam haza,
-még az este hazatért. Megölelem s ezt mondom neki: Nos, kedves
-Emilem, visszajöttél barátodhoz? De a helyett, hogy viszonozná
-ölelésemet, kissé lehangoltan mondja: Ne hidd, hogy jó kedvemből
-jövök; akaratom ellenére jöttem el. Ő akarta, hogy menjek; az ő
-kedvéért jöttem, nem a te kedvedért. Meghatva ettől a naivitástól,
-újra megölelem. Nyilt lélek, őszinte barátom, ne foszsz meg attól,
-a mi megillet engem. Ha az ő kedvéért jöttél el, az én kedvemért
-vallod meg; a te hazatérésed az ő műve, de a nyiltságod az enyém.
-Őrizd meg mindig a szép lelkeknek ezt a nyiltságát. A közömbösek
-hadd gondolják, a mit akarnak, de bűn tűrni, hogy egy barátunk
-érdem számba vegye tőlünk azt, a mit nem ő érette tettünk.</p>
-<p>Óvakodom attól, hogy ennek a vallomásnak értékét leszállítsam
-szemében azzal, hogy több szerelmet, mint nagylelkűséget találjak
-benne és megmondjam neki, hogy nem annyira magától akarja
-elhárítani visszatérésének érdemét, mint inkább biztosítani Zsófia
-számára. De így leplezi le <span class="pagenum"><a name="Page_639"
-id="Page_639">-639-</a></span> előttem szívének mélyét a nélkül,
-hogy akarná: ha kényelmesen, lassan, szerelméről álmodozva jön,
-akkor Emil nem egyéb, csak Zsófia szerelmese; ha szaporán jön,
-kihevülve, bár kissé rosszkedvűen, akkor Mentorának barátja.</p>
-<p>Ezekből a rendelkezésekből láthatni, hogy az én ifjam távol van
-attól, hogy Zsófia mellett töltse életét és hogy annyiszor lássa, a
-hányszor akarja. Hetenkint egy-két utazás a legtöbb, a mi meg van
-neki engedve és látogatásai gyakran csak fél napra terjednek s csak
-ritkán nyúlnak át a másnapba. Sokkal több időt tölt azzal, hogy
-remélgeti, hogy látni fogja vagy hogy örül neki, hogy láthatta,
-mintsem hogy valósággal látja. Még abból az időből is, a melyet
-látogatásaira fordít, kevesebbet tölt mellette, mint útközben
-feléje vagy távolodva tőle. Ezek az igaz, tiszta, gyönyörteljes, de
-inkább képzelt, mint valódi élvezetek izgatják szerelmét a nélkül,
-hogy elférfiatlanítanák szívét.</p>
-<p>Azokon a napokon, mikor nem látja Zsófiát, nem tétlen vagy
-renyhe. Ezeken a napokon megint Emil: egyáltalán nem változott meg.
-Leggyakrabban a környékbeli mezőkön csatangol, foglalkozik a
-természetrajzzal, megvizsgálja, figyeli a földeket, terményeiket,
-művelésüket, összehasonlítja a munkát, a mit lát, azzal, a melyet
-ismer, keresi a különbségek okait; ha úgy találja, hogy más
-dolgozási módok előnyösebbek az ittenieknél, közli ezeket a
-földművelőkkel; ha jobb formájú ekéket ajánl, mindjárt meg is
-csináltatja saját rajzai alapján; ha márgabányát talál,
-megmagyarázza nekik a hasznosságát, a mely ezen a környéken
-ismeretlen; gyakran maga is nekifog a munkának; mind elálmélkodnak,
-ha látják, hogy könnyebben forgatja szerszámaikat, mint ők, mélyebb
-és egyenesebb barázdát von, mint az övék, egyenletesebben vet,
-czélszerűbben ültet. Nem gúnyolódnak rajta, mintha csak szájjal
-volna földművelő, látják, hogy csakugyan ért hozzá. Szóval
-kiterjeszti buzgalmát és gondolkodását mindenre, a minek megvan az
-eredeti és általános haszna, sőt nem is szorítkozik csak erre.
-Meglátogatja a földművesek házait, tudakozódik hogylétükről,
-családjukról, gyermekeik számáról, földjük mennyiségéről,
-terményeik minéműségéről, kelendőségéről, jövedelmükről, adóikról,
-adósságaikról <span class="pagenum"><a name="Page_640" id=
-"Page_640">-640-</a></span> stb. Pénzt keveset ad, tudva, hogy
-rendszerint rosszul használják fel, de maga határozza meg
-felhasználását és hasznossá teszi rájuk nézve, még akaratuk
-ellenére is. Munkásokat szerez nekik és gyakran megfizeti nekik a
-napszámot azért a munkáért, a melyre szükségük van. Az egyikkel
-újra fölépítteti vagy befödeti beomlott kunyhóját, a másikkal
-megdolgoztatja földjét, a melyet eszközök hiányában parlagon
-hagyott, meg másnak tehenet szerez, vagy lovat vagy mindenféle
-állatot az elpusztult helyett; két szomszéd már-már pört kezd
-egymással, rábeszéli őket, hogy egyezzenek ki; egy paraszt
-megbetegszik, ápoltatja, maga is ápolja;<a name="FNanchor_148" id=
-"FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class=
-"fnanchor">148)</a> egy másikat háborgat valami hatalmas
-szomszédja, megvédi és közbelép érdekében; szegény fiatal pár
-szereti egymást, segít nekik összeházasodni; egy derék asszony
-elvesztette kedves gyermekét, meglátogatja és vígasztalja; nem megy
-el azonnal, a mint jött; nem veti meg a szűkölködőket, nem siet
-otthagyni a szerencsétleneket; gyakran azoknál a parasztoknál
-étkezik, a kiken segített, olyanoktól is elfogad meghívást, a
-kiknek nincs rá szükségük; amazoknak jóltevőjévé, emezeknek
-barátjává válván, mindig egyenlő marad velük. Szóval személyével
-mindig épen annyi jót tesz, mint pénzével.</p>
-<p>Sétáit néha a boldog ház felé irányítja; talán remélheti, hogy
-titokban megpillantja Zsófiát, hogy észrevétlenül láthatja sétája
-közben. Emil azonban nyilt magaviseletű, nem tud és nem is akar
-megtéveszteni. Megvan benne az a szeretetreméltó gyöngédség, a mely
-növeli és táplálja az önbecsülést az önmagáról való jó
-tanuságtétellel. Szorosan a neki megszabott korlátok közt tartja
-magát és sohasem közeledik annyira, hogy véletlenül nyerje meg azt,
-a mit csak <span class="pagenum"><a name="Page_641" id=
-"Page_641">-641-</a></span> Zsófiától kaphat. Viszont örömest
-bolyong a környéken, keresgélve szerelmese lába nyomát, meghatva a
-fáradtságtól, melyet kiállott és az utaktól, melyeket megtett az ő
-kedvéért. Előtte való nap, hogy meglátogathatja, elmegy valami
-szomszéd tanyára, harapni valót rendelni másnapra. A séta
-észrevétlenül erre térül, mintegy véletlenül térnek be, gyümölcsöt,
-süteményt, tejszínt kapnak. A torkos Zsófia nem érzéketlen az ilyen
-figyelmességek iránt és szívesen becsüli meg gondoskodásunkat; mert
-a bókból mindig kijut nekem is a magam része, még ha semmi részem
-sincs is a gondoskodásban, mely alkalmat adott rá; ez a kis lány
-ravaszkodása, hogy ne kelljen olyan nagy zavarba jönnie, mikor
-megköszöni. Az apa és én eszünk a süteményből és bort iszunk, Emil
-azonban a nőkkel tart és mindig résen van, hogy elcsenhessen egy
-tányér tejszínt, a melybe Zsófia belemerítette a kanalát.</p>
-<p>A sütemények kapcsán szóba hozom Emil előtt egyszeri
-versenyfutásait. Tudni akarják, miféle versenyfutások azok:
-megmagyarázom, nevetnek rajta, kérdezik tőle, tud-e még futni.
-Jobban, mint valaha, felel ő, nem is szeretném, ha elfelejtettem
-volna. Valaki a társaságból nagyon szeretné futni látni és nem meri
-megmondani; másvalaki magára vállalja, hogy fölveti a dolgot. Emil
-belemegy; előkerítenek két-három fiatal legényt a környékről,
-megállapítják a díjat és hogy annál jobban utánozzák az egykori
-játékokat, odatesznek egy süteményt a czélpontra. Mindenki készen
-van; a papa adja meg a jelt kezével tapsolva. A gyors Emil csak úgy
-szeli a levegőt és máris a pálya végén van, mikor még nehézkes
-versenytársai alig indultak el. Emil átveszi a díjat a Zsófia
-kezéből és nem kevésbbé bőkezűen, mint Aeneas, megajándékozza az
-összes legyőzötteket.</p>
-<p>A diadalzaj közepette Zsófia arra merészkedik, hogy kihívja a
-győzőt és azzal dicsekszik, hogy tud oly jól futni, mint ő. Emil
-nem vonakodik versenyre szállni vele és mialatt Zsófia készülődik a
-futásra és föltűzi kétoldalt a ruháját és gondosabban ügyelve arra,
-hogy feltárja Emil szeme előtt finom lábát, mint hogy legyőzze a
-versenyben, megnézi, elég rövid-e a szoknyája, – Emil egy szót súg
-fülébe <span class="pagenum"><a name="Page_642" id=
-"Page_642">-642-</a></span> az anyának. Ez mosolyog és helyeslően
-bólint. Emil erre versenytársa mellé áll és alig adatott meg a jel,
-már látni a lányt elindulni és repülni, mint a madár.</p>
-<p>A nők nem futásra vannak teremtve; csak azért futnak, hogy
-utólérjék őket. A futás nem az egyedüli dolog, a mit ügyetlenül
-csinálnak, de az egyedüli, a mit csúnyán csinálnak: hátrahajtott és
-testükhöz szorított könyökük nevetségessé teszi mozdulataikat, a
-magas sarkukon, melyen szökdécselnek, olyanok, mint a szöcskék,
-melyek futni akarnak ugrálás nélkül.</p>
-<p>Emil nem képzeli azt, hogy Zsófia jobban fut, mint más nő s nem
-tartja érdemesnek, hogy elindúljon helyéről és ingerkedő mosolylyal
-nézi, hogy indúl neki. Zsófia azonban könnyed és alacsony sarkú
-czipőben jár, nincs szüksége mesterkedésre, hogy a lába kicsinek
-látszassék. Olyan sebességgel fut előre, hogy ha utól akarja érni
-ezt az új Atalantát, épen csak annyi ideje van, a mennyi kell,
-mikor oly messze maga előtt látja. Ő is elindul tehát, hasonlóan a
-sashoz, a mely ráveti magát zsákmányára; kergeti, a sarkához ér,
-végre utóléri a lihegőt, gyöngéden köréje fonja bal karját,
-fölemeli, mint a tollat és szívére szorítva az édes terhet, így
-fejezi be a futást; ő vele érinteti meg először a czélt, majd azt
-kiáltva: «Zsófia a győztes!» letérdel előtte a földre és
-legyőzöttnek vallja magát.</p>
-<p>Ezekhez a különböző foglalatosságokhoz járul az a mesterség, a
-melyet tanultunk. Legelőbb egy nap hetenkint és ezenkívül minden
-nap, mikor az idő nem engedi meg, hogy a szabadban maradjunk, Emil
-és én elmegyünk dolgozni egy mesterhez. Nemcsak a forma kedvéért
-dolgozunk itt, olyan emberek módjára, a kik fölötte állnak az
-efféle foglalkozásnak, hanem Istenigazában és valódi munkások
-módjára. Zsófia apja egy alkalommal, mikor meglátogat minket, a
-munkánál talál és csodálattal beszéli el feleségének és leányának,
-a mit látott. Nézzétek meg, mondja, ezt a fiatal embert a műhelyben
-és látni fogjátok, megveti-e a szegény ember helyzetét. El lehet
-képzelni, hogy Zsófia örömmel hallgatja ezt a beszédet. Újra szóba
-kerül a dolog; szeretnék meglepni Emilt munka közben. Kikérdeznek
-engem, a nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_643" id=
-"Page_643">-643-</a></span> hogy észrevétetnének valamit és miután
-biztosan megtudták egyik napunkat, az anya és lánya kocsiba ülnek
-és azon a napon bejönnek a városba.</p>
-<p>Belépve a műhelybe, Zsófia észrevesz a túlsó végében egy
-ingújjra vetkőzött fiatal embert; a haja hanyagul összekötve és
-annyira el van foglalva azzal, a mit csinál, hogy meg se látja őt.
-Zsófia megáll és int az anyjának, Emil a vésővel egyik kezében és a
-kalapácscsal a másikban, épen egy pántot csinál, aztán elfűrészel
-egy deszkát és belefogja egyik darabját a szorítóba, hogy
-meggyalulja. Ez a látvány nem nevetteti meg Zsófiát; megindítja és
-tiszteletreméltónak tűnik fel neki. Asszony, tiszteld uradat, ő
-dolgozik éretted, ő keresi meg a kenyeredet és táplál téged. Ime, a
-férfi.</p>
-<p>Mialatt a nők Emilt figyelik, én észreveszem őket; megczibálom
-Emil ruhája újját. Emil megfordul, meglátja őket, eldobja
-szerszámait és örömkiáltással ugrik fel. Miután átengedte magát
-első elragadtatásának, leülteti őket és újra belefog munkájába. De
-Zsófia nem tud ülve maradni; élénken kél fel, átfut a műhelyen,
-nézegeti a szerszámokat, megsimogatja a gyalult deszkát, összeszedi
-a földről a forgácsot, a kezeinket nézi és aztán azt mondja, hogy
-tetszik neki ez a mesterség, mert tiszta. A kis bohó még utánozni
-is próbálja Emilt. Fehér és gyönge kezével ráhúzza a gyalút egy
-deszkára; a gyalú siklik, de nem vág. Nekem úgy tűnik, hogy Ámor
-nevet a levegőben és csapkod a szárnyával, mintha hallanám
-örömkiáltását: <i>Herkules meg van boszúlva!</i></p>
-<p>Ezalatt az anya kikérdezi a mestert: Uram, mennyit fizet ezeknek
-a legényeknek? Asszonyom, húsz soust napjára és én adom az
-eledelüket, de ha ez a fiatal ember akarná, jóval többet is
-kereshetne, mert ő messze földön a legjobb munkás. Húsz sous
-napjára és a koszt! mondja az anya s meghatva néz reánk. Úgy van,
-asszonyom, mondja újra a mester. Erre a szóra az anya Emilhez siet,
-megöleli, kebléhez szorítja, könnyeivel öntözi, nem tudva mást
-mondani, mint újra meg újra: Fiam, fiam!</p>
-<p>Miután egy ideig beszélgettek velünk, a nélkül, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_644" id=
-"Page_644">-644-</a></span> elvontak volna a munkától, az anya így
-szól leányának: Menjünk, késő már, ne várassunk magunkra. Aztán
-Emilhez közeledve megveregeti az arczát s ezt mondja neki: Nos, jó
-munkás, nem akar velünk jönni? Emil nagyon szomorú hangon felel: El
-vagyok foglalva, tessék a mestert megkérdezni. Megkérdik a mestert,
-nélkülözhet-e minket. Azt mondja, nem. Sürgős munkám van, úgymond,
-amelynek holnaputánra el kell készülni. Számítva ezekre az urakra,
-visszautasítottam a munkásokat, a kik ajánlkoztak; ha ők
-elmaradnak, nem tudom, hol kapok másik munkásokat és nem tudnék a
-munkával az igért napra elkészülni. Az anya nem felel semmit,
-várja, hogy Emil szóljon. Emil lesüti a fejét és hallgat. Uram,
-mondja neki az anya meglepetve ettől a hallgatástól, nincs erre
-semmi mondani valója? Emil gyöngéden ránéz a lányra és csak azt
-feleli: Látják, hogy maradnom kell. Erre a nők eltávoznak és ott
-hagynak minket. Emil a kapuig kiséri őket, utánuk néz, a míg lehet,
-sóhajt és szó nélkül visszatér munkájához.</p>
-<p>Útközben az anya megütődve beszél leányának erről a furcsa
-magaviseletről. Ugyan – mondja – hát olyan nehéz lett volna
-kárpótolni a mestert, hogy ne kelljen ott maradnia? És ez az oly
-bőkezű fiatal ember, aki szükség nélkül is szórja a pénzt, nem tud
-pénzt találni illő alkalomkor? Oh, mama, felel Zsófia, ne adja
-Isten, hogy Emil olyan nagy hatalmat tulajdonítson a pénznek, hogy
-arra is felhasználja, hogy személyes kötelezettségét is
-megszeghesse az árán, hogy büntetlenül szegje meg a szavát és
-megszegesse mással is! Tudom, hogy könnyen kárpótolhatná a
-mesterembert azért a csekély kárért, a mely az ő elmaradásával éri;
-ezzel azonban rabjává tenné lelkét a gazdagságnak, hozzászoknék,
-hogy a vagyont tegye kötelességei helyébe és hogy azt higyje,
-minden alól fel van mentve az ember, ha fizet. Emilnek más a
-gondolkozásmódja és remélem, én nem leszek oka, hogy
-megváltoztassa. Azt hiszed, nem esett nehezére maradni? Mama, ne
-tévesztesd meg magadat; az én kedvemért maradt, láttam a
-szemén.</p>
-<p>Zsófia nem valami nagyon szerény igényű a szerelem igazi
-tanubizonyságai iránt. Ellenkezőleg, zsarnokoskodó és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_645" id="Page_645">-645-</a></span>
-követelőző; azt akarja, hogy inkább ne is szeressék, mint hogy
-lanyhán szeressék. Megvan benne az önbecsérzés nemes érzése, a mely
-megbecsüli magát és úgy akar tiszteltetni, a hogy ő becsüli magát.
-Nem tartana magához méltónak egy olyan szívet, a mely nem érezné az
-ő szívének teljes értékét, a mely ne ép úgy vagy még inkább
-erényeiért szeretné, mint bájaiért; egy olyan szívet, a mely ne
-tenné neki elébe saját kötelességeit és a ki ne tenné elébe őt
-minden más dolognak. Nem akar olyan imádót, a ki nem ismer más
-törvényt, csak az övét: olyan emberen akar uralkodni, a kit nem
-torzított el. Így veti meg Circe Ulisszes társait, miután
-lealjasította őket és annak magának adja oda magát, a kit nem
-tudott elváltoztatni.</p>
-<p>De leszámítva ezt a sérthetetlen és szent jogot, Zsófia
-féltékenyen őrzi a maga jogait s vigyáz, hogy Emil mily gondosan
-tartja őket tiszteletben, mily gonddal teljesíti akaratát, mily
-ügyességgel találja ki, mily éberséggel érkezik meg a megszabott
-pillanatban: nem akarja sem hogy késsen, sem hogy hamarabb jöjjön,
-azt akarja, hogy pontos legyen. Sietni annyit tesz, hogy többet
-tart magára, mint ő rá; késni, ez annyi, mint elhanyagolni. Zsófiát
-elhanyagolni! Ez nem történhetnék meg kétszer. Egyszer
-igazságtalanul gyanakodott, hogy elhanyagolták s csaknem vége volt
-mindennek; de Zsófia méltányos és helyre tudja ütni, ha mit
-vétett.</p>
-<p>Egy este vártak ránk; Emil megkapta a parancsot. Elénkbe mennek;
-nem érkezünk meg. Hova lettek? Mi baj érhette őket? Nem is küldenek
-izenetet. Az este várásunkkal telik el. A szegény Zsófia már azt
-hiszi, meghaltunk; kétségbeesik, kínozza magát, sírva tölti az
-éjszakát. Este küldönczöt küldtek, hogy tudakozódjék rólunk és
-hozzon másnap reggel híreket. A küldöncz visszatér az általunk
-küldöttel, a ki szóbelileg hozza izenetünket és elmondja, hogy jól
-vagyunk. Egy pillanattal később megjelenünk mi is. Ekkor a helyzet
-megváltozik: Zsófia letörli könnyeit, vagy ha ont könnyeket,
-mérgében ontja. Büszke szívét nem kárpótolta, hogy élünk; Emil él
-és oktalanul váratott magára.</p>
-<p>Érkezésünkkor be akar zárkózni. Azt akarják, hogy maradjon;
-<span class="pagenum"><a name="Page_646" id=
-"Page_646">-646-</a></span> maradnia kell; de azonnal elhatározza
-magát és nyugodt és megelégedett magatartást vesz fel, a mely
-másoknak imponálhatott. Az apa elénkbe jön és így szól:
-Nyugtalanságban tartották a barátjaikat; vannak itt, a kik nem
-fogják ezt egykönnyen megbocsátani. Ugyan ki, papa? – mondja Zsófia
-a legbájosabb mosolylyal, melyet csak tetetni tud. Mit törődöl
-vele, felel az apa, ha nem te vagy? Zsófia nem felel és lesüti a
-szemét a munkájára. Az anya hideg és kimért módon fogad minket.
-Emil zavarba jőve, nem meri megszólítani Zsófiát. A leány szól
-hozzá először; megkérdi, hogy van, üléssel kinálja és olyan jól
-tettet, hogy a szegény fiatal ember, a ki még nem ért semmit a
-heves szenvedélyek hangján, beugrik ennek a hidegvérnek és csaknem
-azon a ponton van, hogy maga is megneheztel.</p>
-<p>Hogy felvilágosítsam, meg akarom fogni Zsófia kezét s ajkamhoz
-akarom emelni, a hogy néha szoktam. Hirtelen visszarántja, oly
-sajátságosan ejtve ki, hogy: <i>uram</i>, – hogy ez az akaratlan
-mozdulat azonnal leleplezi Emil szemében.</p>
-<p>Zsófia maga is látva, hogy elárulta magát, kevésbbé tesz magán
-erőszakot. Látszólagos hidegvére irónikus kicsinyléssé változik.
-Mindenre, a mit mondanak neki, halk és bizonytalan hangon kiejtett
-egytagú szókkal felel, mintha attól félne, hogy nagyon is keresztül
-engedi éreztetni a méltatlankodás hangját. Emil félholtan a
-rémülettől fájdalommal néz rá és igyekszik rávenni, hogy nézzen a
-szemébe, hogy jobban olvashassa az övében az igazi érzéseit. Zsófia
-még jobban felingerelve önbizalmától, olyan tekintetet vet rá, hogy
-elmegy a kedve még egy olyat kivánni. Emil megzavarodva, reszketve
-nem mer – saját nagy szerencséjére – sem szólni hozzá, sem ránézni;
-mert még ha ártatlan volna is, Zsófia sohasem bocsátotta volna meg
-neki, hogy el tudta viselni haragját.</p>
-<p>Látva most már, hogy rajtam a sor és hogy ideje
-kimagyarázkodnunk, visszamegyek Zsófiához. Újra megfogom a kezét,
-melyet nem von vissza, mert közel van hozzá, hogy elájuljon.
-Gyöngéden mondom neki: kedves Zsófia, mi pórul jártunk, de ön okos
-és igazságos, nem fog minket elitélni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_647" id="Page_647">-647-</a></span> a
-nélkül, hogy meghallgatna. Hallgasson meg tehát. Zsófia nem felel,
-én pedig így szólok.</p>
-<p>«Tegnap elindultunk négy órakor; meg volt hagyva, hogy hét órára
-érkezzünk meg és mindig hamarabb indulunk el, mint kellene, hogy
-útközben megpihenhessünk. Az út háromnegyed részén már túl voltunk,
-mikor fájdalmas panaszok ütötték meg a fülünket; a tőlünk némi
-távolságban levő völgy torkolatából hallatszottak. Odaszaladunk a
-segélykiáltásra s egy szerencsétlen parasztembert találtunk ott, a
-ki kissé boros fővel jött lóháton a városból s akkorát esett le a
-lóról, hogy eltörte a lábát. Kiáltozni kezdtünk segítségért, senki
-se felelt; próbáltuk a sebesültet föltenni a lóra, nem birtuk; a
-legcsekélyebb mozdulatra borzasztó kínokat szenvedett a
-boldogtalan. Nem tehettünk tehát mást, megkötöttük a lovat a
-szomszéd erdőben, aztán hordágyat csinálva karjainkból, odaültettük
-a sebesültet és tőlünk telhetően vigyázva vittük útmutatásai
-szerint arrafelé, a merre haza érhetett. Az út hosszú volt,
-többször kellett pihennünk. Végre a fáradságtól kimerülten
-megérkeztünk: szomorú meglepetéssel vettük észre, hogy már ismerjük
-a házát s hogy ez a szerencsétlen, a kit akkora fáradsággal hoztunk
-haza, ugyanaz, a ki olyan szívélyesen fogadott minket azon a napon,
-mikor először érkeztünk ide. A nagy zavarban, a melyben eddig
-voltunk, kölcsönösen nem ismertük fel egymást.</p>
-<p>«Csak két kis gyermeke volt odahaza. A felesége, a ki most
-készült őt a harmadikkal megajándékozni, annyira megrémült, mikor
-így látta hazatérni, hogy heves fájdalmakat érzett és néhány óra
-mulva megszülte gyermekét. Mit csináljunk ilyen körülmények közt
-egy félreeső kunyhóban, a hol nem remélhettünk semmiféle
-segítséget? Emil elszánta magát, hogy megkeresi a lovat, melyet az
-erdőben hagytunk, felül rá és lóhalálában a városba siet
-seborvosért. A lovat a seborvosnak adta és miután nem tudott
-mindjárt betegápolónőt találni, gyalog tért vissza egy szolgával,
-miután gyors küldönczöt küldött önhöz; mialatt én, képzelhetni,
-mekkora zavarban egy törött lábú férfi és egy vajúdó nő között,
-előkészítettem a házban mindent, a miről <span class=
-"pagenum"><a name="Page_648" id="Page_648">-648-</a></span>
-gondoltam, hogy szükség lehet rá mindkettejük segítségére.</p>
-<p>A többit nem részletezem; nem erről van most szó. Két óra volt
-éjfél után, mikor mindketten egy pillanatra megpihenhettünk. Végre
-hajnal felé megérkeztünk közeli menedékhelyünkre, a hol megvártuk
-az ön ébredésének óráját, hogy számot adjunk balesetünkről.»</p>
-<p>Elhallgattam, nem szólva semmi többet. De mielőtt valaki szólt
-volna, Emil szerelmeséhez lép, fölemeli hangját és szilárdabban,
-semmint hittem volna, így szól: Zsófia, a maga kezében van sorsom,
-jól tudja. Meghalathat a fájdalomtól, de azt ne remélje, hogy el
-tudja velem feledtetni az emberiesség jogait; ezek nekem
-szentebbek, mint a maga jogai; sohasem mondok le róluk a maga
-kedvéért.</p>
-<p>Zsófia erre a szóra felelet helyett feláll, karját Emil nyaka
-köré ölti, csókot nyom arczára; aztán utánozhatatlan bájjal nyújtja
-karját, így szól hozzá: Emil, fogadd ezt a kezet, a tied. Légy, a
-mikor akarsz, a férjem és uram; igyekezni fogok megérdemelni ezt a
-tisztességet.</p>
-<p>Alig hogy megölelte Emilt, az apja elragadtatva tapsolt, ezt
-kiáltva: «Hogy volt! hogy volt!» Zsófia nem kéreti magát, még két
-csókot adott a másik arczára; de csaknem ugyanabban a pillanatban,
-megrémülve mind attól, a mit tett, anyja karjába veti magát és az
-anyai ölbe rejti szégyenkezéstől lángoló arczát.</p>
-<p>Nem fogom leírni az általános örömöt; mindenki kell, hogy
-érezze. Ebéd után Zsófia azt kérdi, vajjon azok a szegény betegek
-nagyon messze laknak-e arra, hogy meglátogassa őket. Zsófia ezt
-kívánja s ez jó dolog. Odamegyünk: két külön ágyban találjuk őket;
-Emil hozatott egy ágyat. Embereket találunk körülük, a kik
-segítenek nekik: Emil gondoskodott róluk. De egyébként mind a
-ketten oly rossz állapotban vannak, hogy a kényelmetlenség ép annyi
-bajt okoz nekik, mint az állapotuk. Zsófia kötényt kér a jó
-asszonytól és megveti az ágyát; ugyanezt teszi aztán a férfival;
-gyöngéd és könnyed keze megtapogat mindent, a mijük fáj nekik és
-lágyabb fekvőhelyet készít fájó tagjaiknak. Már közeledtére is
-könnyebben érzik magukat; azt lehetne mondani, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_649" id="Page_649">-649-</a></span> hogy
-eltalálja, mi fáj nekik. Ez az oly kényes leány nem riad vissza sem
-a piszoktól, sem a kellemetlen szagtól és tudja, hogy kell
-eltüntetni az egyiket, a másikat is a nélkül, hogy bárkit is
-terhelne és a nélkül, hogy megkínozná vele a betegeket. Ő, a ki
-mindig oly szerény és néha oly büszke, ő, a ki a világ minden
-kincséért nem érintette volna csak ujja hegyével is egy férfi
-ágyát, minden kényeskedés nélkül fekteti másik oldalára a
-sebesültet és kényelmesebb helyzetbe teszi, hogy így tovább
-maradhasson fekve. A felebaráti buzgalom legyőzi a tartózkodását; a
-mit tesz, oly könnyedén teszi és olyan ügyesen, hogy a beteg
-megkönnyebbültnek érzi magát szinte a nélkül, hogy észrevenné, hogy
-hozzá nyúltak. A férj és a feleség közös értelemmel áldják a
-szeretetreméltó leányt, a ki gondozza őket, sajnálkozik miattuk,
-vigasztalja őket. Az égnek angyala ő, kit Isten küldött be
-hozzájuk; megvan benne az angyal külseje és nyájassága, a
-kedvessége és jósága. Emil meghatva, szótlanul nézi őt. Férfi,
-keresd az élettársadat; az Isten adta őt neked arra, hogy enyhítse
-bajaidat. Ez az asszony.</p>
-<p>Megkereszteltetik az újszülöttet. A két szerelmes tartja
-keresztvízre azzal a forró vágygyal, hogy nemsokára ugyanez
-tétessék másokkal. Vágyva-vágynak erre a pillanatra; úgy gondolják,
-mintha már itt is volna; Zsófia minden aggálya el van távolítva, de
-most jönnek meg az én aggályaim. Nincsenek még annyira, mint a hogy
-gondolják; mindennek megvan a maga ideje.</p>
-<p>Egy reggel, a mikor két napja nem látták egymást, belépek Emil
-szobájába, kezemben egy levéllel és mereven ránézve így szólok
-hozzá: «Mit tennél, ha azt a hírt hoznák neked, hogy Zsófia
-meghalt?» Emil nagyot kiált, összecsapva kezét felkiált és szó
-nélkül, rémült tekintettel néz rám. «Felelj hát,» – mondtam én
-ugyanazzal a nyugalommal. Erre felingerülve hidegvéremen hozzám
-lép, haragtól, lángoló szemekkel s csaknem fenyegető magatartásban
-állva elém, így szól: «Hogy mit tennék? Nem tudom, de annyit tudok,
-hogy soha életemben nem látnám viszont azt, a ki az értésemre
-adná». «Nyugodj meg, – mondom neki mosolyogva – <span class=
-"pagenum"><a name="Page_650" id="Page_650">-650-</a></span> ő él,
-jól érzi magát, rád gondol és ma estére várnak minket. De menjünk
-egyet sétálni; beszélgessünk».</p>
-<p>A szenvedély, mely elfogta, nem engedi többé, hogy mint azelőtt,
-elmerüljön a merőben okoskodó beszélgetésbe; ennek a szenvedélynek
-a révén kell az érdeklődését megragadni, hogy figyelmesen hallgassa
-oktatásomat. Ezt tettem ezzel a borzalmas előzménynyel; most ugyan
-biztos vagyok benne, hogy meg fog hallgatni.</p>
-<p>«Boldognak kell lenni, kedves Emilem, ez a czélja minden egyes
-lénynek; ez az első vágy, melyet a természet belénk oltott és az
-egyetlen, a mely nem fog soha elhagyni. De hol van a boldogság? Ki
-tudja? Mindenki keresi és senki sem találja meg. Azzal töltjük az
-életünket, hogy keresgéljük és meghalunk a nélkül, hogy elértük
-volna. Fiatal barátom, mikor születésedkor karomba vettelek és
-mikor tanuságul hívtam a legfőbb lényt ahhoz a kötelezettséghez,
-melyet vállaltam, napjaimat a te napjaid boldogságának ajánlottam
-fel, – tudtam-e magam is, hogy mire kötelezem magamat? Nem; csak
-azt tudtam, hogy a mikor téged boldoggá teszlek, bizonyos, hogy az
-leszek én is. A mikor elvállaltam rád nézve ezt az üdvös czélt,
-közössé tettem mindkettőnk számára.</p>
-<p>«A míg nem tudjuk, hogy mit tegyünk, a bölcseség abban áll, hogy
-tétlenségben maradjunk. Ez minden elvek között az, a melyre az
-embernek legnagyobb szüksége van és az, a melyet a legkevésbbé tud
-követni. Keresni a boldogságot a nélkül, hogy tudnók, hol van, ez
-annyi, mint kitenni magát annak, hogy elfut előle, ez annyi, mint
-megannyi ellenkező úton veszélybe jutni, a hány eltévedni való út
-van. De nem mindenkinek tulajdonsága, hogy tétlenül tudjon maradni.
-Abban a nyugtalanságban, melyben a jóllét vágya tart minket, jobb
-szeretünk tévedni a kergetésében, mint semmit se tenni keresésére
-és ha egyszer elhagytuk azt a helyet, a hol felismerhetjük, nem
-tudunk többet oda visszatérni.</p>
-<p>«Ugyanebben a tudatlanságban lévén, igyekeztem kikerülni
-ugyanazt a hibát. Elvállalván a gondoskodást rólad, elhatároztam,
-hogy nem teszek egyetlen haszontalan lépést <span class=
-"pagenum"><a name="Page_651" id="Page_651">-651-</a></span> és
-megakadályozom, hogy te se tegyél. A természet útjához
-ragaszkodtam, várva, hogy ez megmutassa a boldogság útját.
-Kiderült, hogy ugyanaz és hogy a mikor nem gondoltam rá, akkor
-követtem.</p>
-<p>«Légy tanubizonyságom, légy itélő bírám, sohasem foglak
-megtagadni. Első éveid nem áldoztattak fel azoknak a melyek ezután
-fognak következni; élvezted mindazokat a javakat, melyeket a
-természet adott neked. Azok közül a bajok közül, a melyeknek
-alávetett téged és a melyektől meg tudtalak óvni, csak azokat
-érezted, a melyek megedzhetnek más bajok ellen. Nem szenvedtél
-egyet sem, hanem ha azért, hogy elkerülj egy nagyobbat. Nem
-ismerted sem a gyűlöletet, sem a rabszolgaságot. Szabad és
-elégedett lévén, igazságos és jó maradtál, mert a szenvedés és a
-bűn elválaszthatatlanok és az ember sohasem válik gonoszszá, csak
-mikor boldogtalan. Vajha gyermekkorod emléke meghosszabbodnék öreg
-napjaidig! Nem félek attól, hogy jó szíved valaha is
-visszaemlékszik rá a nélkül, hogy ne áldja azt a kezet, a mely
-vezette.</p>
-<p>«Mikor belejutottál az okosság életkorába, megóvtalak az emberek
-előitéleteitől; mikor a szíved érzékenynyé lett, megóvtalak a
-szenvedélyek zsarnokságától. Ha meg tudtam volna hosszabbítani ezt
-a belső nyugalmadat életed végeig, biztonságba helyeztem volna
-művemet és mindig boldog lennél, a mennyire ember csak lehet; de
-kedves Emilem, hiába merítettem volna bele a lelkedet a Styxbe, nem
-tehettem volna mindenütt sebezhetetlenné; új ellenség támad fel, a
-kit még nem tanultál meg legyőzni és a kitől nem tudtalak
-megmenteni. Ez az ellenség, ez te magad vagy. A természet és a sors
-szabadnak hagyott. El tudtad szenvedni a nyomort, el tudtad viselni
-a test fájdalmait; a lélek fájdalmai ismeretlenek maradtak előtted;
-nem függtél mástól, csak az emberi sorstól és most függsz
-mindazoktól a kötelékektől, melyeket magad raktál magadra; a mikor
-megtanultál vágyni, vágyaid rabszolgájává tetted magadat. A nélkül,
-hogy bármi is változnék benned, a nélkül, hogy bármi bántana is, a
-nélkül, hogy bármi érné is lényedet, mennyi fájdalom támadhatja meg
-lelkedet! Mennyi bajt érezhetsz. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_652" id="Page_652">-652-</a></span> a nélkül, hogy beteg
-lennél! Hány halált szenvedhetsz a nélkül, hogy meghalnál! Egy
-hazugság, egy tévedés, egy kétség a kétségbeesésbe dönthet.</p>
-<p>«Láttad a színházban a hősöket, a kik ki voltak szolgáltatva a
-végső kínoknak, esztelen kiáltásaikkal visszhangoztatták a
-színpadot, jajgattak, mint az asszonyok, sírtak, mint a gyermekek
-és ezzel kiérdemelték a közönség tapsait. Emlékszel, mennyire
-megbotránkoztál ezeken a jajgatásokon, ezeken a kiáltozásokon,
-ezeken a panaszokon, olyan férfiaktól, a kiktől csak az
-állhatatosság és a szilárdság tényeit kellene várni? Hogyan,
-mondtad méltatlankodva, ezek azok a példák, melyeket mint
-követendőket tűznek ki, a minták, a melyeket utánzásra ajánlanak!
-Attól félnek-e, hogy az ember nem elég kicsiny, elég boldogtalan,
-elég gyönge, ha nem tömjéneznek gyöngeségének az erény hamis
-álarcza alatt? Fiatal barátom, ezután légy engedékenyebb a színpad
-iránt: ime, magad is egyike lettél hőseinek.</p>
-<p>«Tudsz tűrni és meghalni, el tudod viselni a kényszerűség
-törvényét a fizikai bajokban, de még nem szabtál törvényt szíved
-vágyainak és szeretetünkből inkább születik meg életünk
-nyugtalansága, mint szükségleteinkből. Vágyaink messzire terjednek,
-az erőnk csaknem semmi. Az ember kívánságai révén ezer dologtól
-függ, maga-maga révén nem függ semmitől még a saját életétől sem;
-mennél több köteléket teremt magának, annál jobban megsokszorozza a
-szenvedéseit. Minden csak úgy elmúlik a földön, minden, a mit
-szeretünk, elszalad előlünk előbb-utóbb és mi úgy ragaszkodunk
-hozzá, mintha örökké kellene tartania. Micsoda rémület Zsófia
-halálának merő gyanujára! Hát arra számítottál, hogy örökké fog
-élni? Nem hal meg senki az ő korában? Meg kell halnia, gyermekem és
-talán te előtted. Ki tudja, életben van-e ebben a pillanatban? A
-természet csak egy halálnak tett rabjává téged; te rabjává teszed
-magadat egy másiknak. Igy tehát abba a helyzetbe jutsz, hogy
-kétszer fogsz meghalni.</p>
-<p>«Igy alá lévén vetve szabályozatlan szenvedélyeidnek, mennyire
-szánni való leszel! Mindig nélkülözés, mindig veszteség, mindig
-aggodalom; sohasem élvezheted, a mid <span class="pagenum"><a name=
-"Page_653" id="Page_653">-653-</a></span> megmaradt. A félelem,
-hogy mindent elveszítesz, megakadályoz, hogy bármid is legyen;
-mivel csak a szenvedélyeidet akartad követni, sohasem fogod őket
-kielégíteni tudni. Mindig keresni fogod a nyugalmat és mindig futni
-fog előled; nyomorult leszel és gonoszszá válsz. És hogy ne lennél
-az, mikor nincs más törvényed, mint féktelen vágyaid? Ha nem tudod
-elviselni az akaratlan nélkülözéseket, hogy róhatnád őket magadra
-akaratlanul? Hogy tudnád feláldozni a hajlamot a kötelességnek és
-hogy tudnál ellenállni szívednek, hogy eszedre hallgass? Te, a ki
-látni sem akarod többé azt, a ki tudtodra adja szerelmesed halálát,
-hogy tudnád látni azt, a ki el akarja venni tőled elevenen, a ki
-azt merné neked mondani: Rád nézve meghalt, az erény választja el
-tőled? Ha vele kell élned, bármi történik is, akár férjnél van
-Zsófia, akár nincs, akár szabad vagy, akár nem, akár szeret vagy
-gyűlöl téged, akár odaadják neked, akár megtagadják tőled, az
-mindegy, te akarod őt, bírnod kell őt bármi áron. Mondd meg nekem,
-mely bűnnél áll meg az, a kinek nincs más törvénye, csak szívének
-vágyai és nem tud ellenállni semminek, a mire vágyik?</p>
-<p>«Kedves gyermekem, bátorság nélkül nincs boldogság s erény sincs
-küzdelem nélkül. Az erény szó az erő-ből származik; az erő az
-alapja minden erénynek. Csak az olyan lényé lehet az erény, a mely
-természeténél fogva gyönge s akaratánál fogva erős; csak ebben áll
-az igaz ember érdeme; és az Istent jónak nevezzük ugyan, de nem
-nevezzük erényesnek, mert nincs szüksége erőfeszítésre ahhoz, hogy
-jó legyen. Megvártam, a míg abban az állapotban léssz, hogy
-megérthess, mielőtt ezt az annyira profanizált szót megmagyaráztam
-volna neked. A míg az erény gyakorlása nem kerül semmibe, kevés
-szükség van az ismeretére. Ez a szükség akkor áll be, mikor a
-szenvedélyek feltámadnak; rád nézve már beállott.</p>
-<p>«A midőn a természet teljes egyszerűségében neveltelek, a
-helyett, hogy keserves kötelességekről prédikáltam volna neked,
-megóvtalak azoktól a bűnöktől, a melyek ezeket a kötelességeket
-keservesekké teszik; nem annyira gyűlöletessé tettem előtted a
-hazugságot, mint inkább haszontalanná; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_654" id="Page_654">-654-</a></span> nem
-annyira arra tanítottalak, hogy add meg mindenkinek, a mi
-megilleti, mint inkább hogy csak azzal törődj, a mi a tiéd; inkább
-jóvá tettelek, mint erényessé. De a ki csupán csak jó, csak addig
-marad az, a míg kellemes annak lennie; a jóság megtörik és tönkre
-megy az emberi szenvedélyek ütközése alatt; az az ember, a ki semmi
-egyéb, csak jó, csak a maga számára az.</p>
-<p>«Mi tehát az erényes ember? Az, a ki le tudja győzni indulatait;
-mert akkor követi az eszét, lelkiismeretét, megteszi kötelességét;
-a rend állapotában marad és semmi sem tartja meg benne. Idáig te
-csak látszólag voltál szabad, csak annak a rabszolgának a kétséges
-szabadságát élvezted, a kinek nem parancsoltak semmit. Most légy
-valóban szabad, tanulj meg a magad ura lenni; parancsolj szívednek,
-oh Emil és erényes leszel.</p>
-<p>«Egy másik mesterséget is ki kell tehát tanulnod és ez nehezebb,
-mint az első; mert a természet fölment minket a bajok alól,
-melyeket reánk ró vagy megtanít elviselni őket, de nem mond nekünk
-semmit azokra vonatkozólag, a melyek önmagunktól jönnek ránk,
-magunkra hagy bennünket; enged minket szenvedélyeink áldozataiul,
-hogy hatalmába essünk hasztalan fájdalmainknak és még
-büszkélkedjünk könnyeinkkel, a melyek miatt pirulnunk kellett
-volna.</p>
-<p>«Ez most az első szenvedélyed és talán az első, a mely méltó
-hozzád. Ha férfi módjára kormányozni tudod, ez lesz az utolsó is; a
-többieket mind leigázhatod és nem fogsz engedelmeskedni másnak,
-mint az erény szenvedélyének.</p>
-<p>«Ez a szenvedély nem bűnös, jól tudom, ép oly tiszta, mint a
-lelkek, melyek érzik. A becsületesség keltette, az ártatlanság
-táplálta. Boldog szerelmesek! az erény varázsa csak szaporítja
-számotokra a szerelem varázsát és az édes kötelék, a mely rátok
-vár, nem kevésbbé dija okosságotoknak, mint ragaszkodásotoknak. De
-mondd meg nekem, mint őszinte férfi, ez az oly tiszta szenvedély
-kevésbbé igázott le téged? Kevésbbé lettél a rabja? És ha holnaptól
-fogva nem volna már ártatlan, elfojtanád holnaptól fogva? Most van
-az ideje, hogy kipróbáld az erődet; mikor már alkalmazni kell,
-akkor már késő lesz. Nem az ellenség előtt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_655" id="Page_655">-655-</a></span>
-gyakoroljuk harczra magunkat, a háború előtt készülődünk rá; a
-háborúba már teljesen előkészülve megyünk.</p>
-<p>Tévedés a szenvedélyeket megengedettekre és meg nem engedettekre
-osztani fel, hogy az előbbieknek hódoljon az ember s az utóbbiakat
-elfojtsa. Valamennyi jó, ha az ember uruk marad, mind rossz, ha
-alávetjük magunkat nekik. A természet azt tiltja meg, hogy
-hajlamainkat tovább terjeszszük, mint erőnket; az ész azt tiltja
-meg, hogy azt akarjuk, a mit nem tudunk elérni, a lelkiismeret nem
-azt tiltja meg nekünk, hogy kisértetbe essünk, hanem azt, hogy
-legyőzessük magunkat a kisértéstől. Nem mitőlünk függ, hogy
-vannak-e szenvedélyeink vagy nincsenek, hanem tőlünk függ, hogy
-uralkodjunk rajtuk. Minden érzés, a melyen uralkodunk, jogosult, s
-minden érzés, a mely uralkodik rajtunk, bűnös. A férfi nem bűnös
-azért, hogy szereti a más feleségét, ha ezt a szerencsétlen
-szenvedélyt a kötelesség törvénye által leigázva tartja; ellenben
-bűnös, ha a maga feleségét annyira szereti, hogy ennek a
-szerelemnek mindent feláldoz.</p>
-<p>«Ne várj tőlem hosszadalmas erkölcsi tanításokat; csak egyet
-kell neked adnom és ez magában foglalja a többit mind. Légy ember,
-tartsd szívedet helyzeted korlátai között. Tanulmányozd és ismerd
-meg ezeket a korlátokat: bármily szűkek, az ember nem boldogtalan
-addig, a míg közéjük zárkózik; csak akkor az, mikor át akarja őket
-hágni; akkor is az, mikor esztelen vágyaiban a lehetőségek sorába
-számít olyant, a mi nem oda való; akkor is az, mikor elfelejti
-emberi helyzetét, hogy képzelt helyzeteket koholjon magának, a
-melyekből mindig visszaesik a maga helyzetébe. Az egyedüli javak,
-melyek nélkülözése nehezünkre esik, azok, a melyekről azt hiszszük,
-jogunk van rájuk. Elnyerésük nyilvánvaló lehetetlensége felszabadít
-tőlük, az óhajtások remény nélkül nem kínoznak. A koldust nem
-kínozza az a vágy, hogy vajha király lenne, a király csak akkor
-akar Isten lenni, ha azt hiszi, hogy már nem ember.</p>
-<p>«Legnagyobb bajaink forrásai a gőg illuziói, de az emberi
-nyomorúság szemlélete mindig mérsékeltté teszi a bölcset. A maga
-helyén marad, nem izgatódik, hogy kiléphessen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_656" id="Page_656">-656-</a></span> belőle,
-nem használja el hasztalanul erőit, hogy élvezze azt, a mit nem tud
-megtartani és felhasználva minden erejét arra, hogy jól birja azt,
-a mije van, a valóságban ép annyival hatalmasabb és gazdagabb, a
-mennyivel kevesebbre vágyik, mint mi. Halandó és veszendő lény
-vagyok, fűzzek-e örökre való kötelékeket ezen a földön, a hol
-minden változik, a hol minden elmúlik és a honnan holnap el fogok
-tünni? Oh Emil, oh fiam, ha téged elveszítnélek, mi maradna meg
-belőlem? És mégis meg kell tanulnom téged elveszíteni, mert ki
-tudja, mikor fosztatom meg tőled?</p>
-<p>«Ha tehát boldogan és okosan akarsz élni, ne fűzd hozzá a
-szívedet máshoz, mint a szépséghez, a mely nem pusztul el, hogy a
-helyzeted szabjon határt vágyaidnak, hogy kötelességeid előbb
-járjanak, mint hajlamaid; terjeszd ki a szükségesség törvényét a
-morális dolgokra; tanuld meg elveszíteni azt, a mit elvehetnek
-tőled, tanulj meg elhagyni mindent, ha az erény rendeli, tanulj
-fölébe emelkedni az eseményeknek, felszabadítani tőlük szívedet a
-nélkül, hogy összetépnék, bátornak lenni a balsorsban, hogy ne légy
-soha nyomorúságos, szilárdnak lenni kötelességedben, hogy ne légy
-soha bűnös. Akkor boldog leszel a sors ellenére is és okos
-szenvedélyeid ellenére. Akkor még a törékeny javak birtokában is
-olyan gyönyört fogsz találni, a mit semmi sem tud megzavarni; a
-tiéid lesznek a nélkül, hogy te az övék lennél és érezni fogod,
-hogy az ember, a ki elől elfut minden, csak azt élvezi, a mit tud
-elveszteni. Nem lesz, az igaz, illuziód képzelt örömökről, de nem
-lesznek meg a fájdalmaid sem, melyek ezeknek gyümölcsei. Sokat
-fogsz nyerni ezzel a cserével, mert ezek a fájdalmak gyakoriak és
-valódiak, és ezek az örömök ritkák és hiúk. Legyőzve annyi csalfa
-képzelődést, le fogod győzni azt is, a mely oly nagy értéket
-tulajdonít az életnek. Zavar nélkül fogod átélni életedet és
-borzalom nélkül fogod befejezni; tőle is eloldod magadat, mint
-minden dologtól. Hányan gondolják rémülettel eltelve, hogy mikor
-elhagyják, megszünnek lenni; te tudva semmiségét, azt fogod hinni,
-hogy most kezeled. A halál a gonosz életének vége és az igaz
-életének kezdete.»</p>
-<p>Emil nyugtalansággal vegyes figyelemmel hallgat rám.
-<span class="pagenum"><a name="Page_657" id=
-"Page_657">-657-</a></span> Valami baljóslatú következést vár ettől
-az első szótól. Érzi, hogy a mikor megmutatom neki annak szükségét,
-hogy gyakorolja lelke erejét, akkor alá akarom vetni ennek a
-keserves gyakorlatnak és mint a sebesült, a ki megremeg, mikor a
-seborvost közeledni látja s már azt hiszi, érzi sebén a fájdalmas,
-de egészséghozó érintést, a mely nem engedi romlásba dőlni.</p>
-<p>Bizonytalanul, megzavarodva, türelmetlenül várva, hogy hova
-akarok kilyukadni, felelet helyett kérdez, de félénken. Mit kell
-tennie? mondja csaknem remegve és föl se merve emelni a szemeit.
-«Hogy mit kell tenned?» felelem én szilárd hangon. «El kell hagynod
-Zsófiát.» «Mit mondasz?» kiált fel ő felháborodva. «Elhagyni
-Zsófiát? Elhagyni őt, megcsalni, árulónak lenni, gazembernek,
-hitszegőnek!» «Ugyan!» felelek én félbeszakítva őt. «Hát attól fél
-Emil, hogy tőlem tanulja meg ezeket a neveket megérdemelni?» «Nem»
-folytatja ő ugyanazzal a hevességgel, «sem tőled, sem mástól;
-akaratod ellenére is meg tudnám őrizni a művedet; tudnék tenni
-róla, hogy azokat a neveket ki ne érdemeljem.»</p>
-<p>El voltam készülve erre az első felbőszülésre; engedem elmúlni
-felindulás nélkül. Ha nem volna meg bennem az a mérséklet, melyet
-neki prédikálok, ugyan prédikálhatnám neki! Emil sokkal jobban
-ismer engem, semhogy képesnek tartson arra, hogy valami rosszat
-követeljek tőle és jól tudja, hogy rossz tett volna, ha elhagyná
-Zsófiát, abban az értelemben, a melyet ő tulajdonít ennek a szónak.
-Megvárja tehát végre, míg kimagyarázom magamat. Erre én újra
-beszélni kezdek.</p>
-<p>«Hiszed-e kedves Emilem, hogy bármilyen helyzetben van is, lehet
-ember boldogabb, mint a milyen te voltál három hónap óta? Ha ezt
-hiszed, akkor fölvilágosítlak róla, hogy tévedsz. Mielőtt
-megismerted volna az élet gyönyöreit, már kimerítetted boldogságát.
-Nincs semmi különb annál a gyönyörnél, a melyet élveztél. Az
-érzékek gyönyöre mulandó; a szív szokásszerű állapota ebben mindig
-veszít Többet élveztél a remény által, mint a mennyit valaha a
-valóságban élvezni fogsz. A képzelődés, a mi feldíszíti azt,
-<span class="pagenum"><a name="Page_658" id=
-"Page_658">-658-</a></span> a mire vágyunk, bírás közben elhagyja.
-Az önmaga által létező kényen kívül csak az a szép, a mi nincs. Ha
-ez az állapot örökké tarthatott volna, érezhetted volna a legfőbb
-boldogságot. De mindaz, a mi az emberrel kapcsolatos, érzi a maga
-esendőségét; minden véges, minden mulandó az emberi életben és ha
-az az állapot, a mely minket boldoggá tesz, szüntelenül tartana,
-élvezésének megszokása megfosztana az ízétől. Ha rajtunk kívül nem
-változik semmi, megváltozik a szív; vagy a boldogság hagy el
-minket, vagy mi hagyjuk el a boldogságot.</p>
-<p>«Mámorod közben méretlenül múlna el az idő. A nyár véget ér,
-közeledik a tél. Ha folytatni tudnók is kirándulásainkat, ily zord
-időszakban semmiesetre sem engednék meg. Akaratunk ellenére is meg
-kell változtatni életmódunkat; a mostani már nem tarthat tovább.
-Látom türelmetlen szemeden, hogy ez a nehézség nem hoz zavarba:
-Zsófia vallomása és saját vágyad könnyű módot sugall a hó
-kikerülésére s hogy ne kelljen utazgatnod, ha meg akarod látogatni.
-A megoldás kétségkívül kényelmes, de ha eljön a tavasz, elolvad a
-hó és megmarad a házasság; már pedig minden évszakra kell
-gondolni.</p>
-<p>«Nőül akarod venni Zsófiát, holott nincs is még öt hónapja, hogy
-ismered. Nőül akarod venni, nem azért, mert hozzád illik, hanem
-mert tetszik neked, mintha a szerelem soha nem tévedne az
-összevalóság dolgában és mintha a kik azon kezdték, hogy szerették
-egymást, nem végeznék soha azon, hogy gyűlölik egymást. Zsófia
-erényes, tudom, de vajjon elég-e ez? Elég-e, ha az emberek
-tisztességesek, arra, hogy összevalók legyenek? Nem az erényét
-vonom kétségbe, hanem a jellemét. Megmutatja-e magát egy nő jelleme
-egy nap alatt? Tudod-e, hány helyzetben kellett volna őt látnod,
-hogy kedélyét alaposan ismerd? Négy hónapi ragaszkodás neked
-biztosíték egy egész életre? Lehet, hogy két hónapi távollét
-elfeledteti őt veled; talán van valaki, a ki csak a te távollétedre
-vár, hogy kitöröljön szívéből tégedet; talán visszatérésedkor ép
-oly közömbösnek találnád, mint a mily gyöngédnek találtad eddig. Az
-érzések nem függnek az elvektől; ő azért megmaradhat nagyon
-tisztességesnek, <span class="pagenum"><a name="Page_659" id=
-"Page_659">-659-</a></span> de nem szeret többé. Hajlandó vagyok
-azt hinni, hogy állhatatos és hű marad, de ki felel neked róla és
-ki fele neki rólad, ha magatok nem tettétek magatokat próbára?
-Addig akartok ezzel a próbával várni, a míg hiábavalóvá lesz? Addig
-akartok várni egymás megismerésével, a mikor már nem tudtok elválni
-egymástól?</p>
-<p>«Zsófia nincs még tizennyolcz éves, te alig multál huszonkettő;
-ez a szerelem kora, de nem a házasságé. Micsoda családapa és
-családanya! Bizony, hogy gyermekeket tudjatok nevelni, várjatok
-legalább addig, a míg magatok nem lesztek gyermekek. Tudod-e, hogy
-hány fiatal nőnek gyöngítette meg a szervezetét az időnek előtte
-kiállott terhesség, hánynak rontotta meg az egészségét, rövidítette
-meg az életét? Tudod-e hány gyermek maradt beteges és gyönge, mert
-nem eléggé kifejlődött testben tápláltattak? Ha az anya és a
-gyermek egyszerre nőnek és ha a növekvéshez szükséges anyag
-megoszlik kettejük között, sem az egyiknek, sem a másiknak nincs
-meg az, a mit a természet neki szánt. Hogy lehetne tehát, hogy
-ettől ne szenvedjenek mind a ketten? Vagy nagyon rosszul ismerem
-Emilt, vagy pedig ő inkább szeretne később erőteljes nőt és
-gyermekeket, mintsem az ő életük és egészségük rovására elégítse ki
-mohóságát.</p>
-<p>«Beszéljünk rólad. A férj és apa állapotába kívánva jutni,
-megfontoltad-e a kötelességeket? Családapává válva az állam tagjává
-leszel. És mit tesz az, az állam tagjának lenni? Tudod-e?
-Tanulmányoztad emberi kötelességeidet, de ismered-e a polgár
-kötelességeit? Tudod-e, mi a kormány, törvény, haza? Tudod-e, mily
-áron van megengedve élned és kiért kell meghalnod? Azt hiszed,
-megtanultál mindent, holott nem tudsz még semmit. Mielőtt helyet
-foglalnál a polgári rendben, tanuld meg ismerni és tudd meg, milyen
-rang felel meg benne neked.</p>
-<p>«Emil, el kell válnod Zsófiától, nem mondom, hogy el kell
-hagynod: ha erre képes volnál, akkor ő nagyon boldog lehetne, hogy
-nem ment hozzád nőül. El kell válnod tőle, hogy méltóvá légy hozzá.
-Ne légy oly hiú, hogy azt hidd, máris megérdemled őt. Oh, mennyit
-kell még tenned! Teljesítsd <span class="pagenum"><a name=
-"Page_660" id="Page_660">-660-</a></span> ezt a nemes feladatot;
-tanuld meg elviselni a távollétet, nyerd meg a hűség jutalmát, hogy
-visszatérésedkor legyen valamid, a mit becsületedre számíthatsz
-előtte és ne mint kegyet kérhesd a kezét, hanem mint jutalmat.»</p>
-<p>Nem lévén még gyakorolva az önmagával való küzdésben, nem lévén
-még hozzászokva, hogy az egyik dologra vágyakozzék, egy másikat
-pedig akarjon, a fiatal ember nem adja meg magát, ellenáll,
-vitatkozik. Miért tagadná meg magától a boldogságot, a mely reá
-vár? Nem azt jelentené-e, ha késlekedik elfogadni, mint hogy nem
-becsüli meg a keveset, a melyet nyujtanak neki? Szükség van-e rá,
-hogy eltávolodjék tőle, hogy megtudja azt, a mit tudnia kell? És ha
-ez szükséges is, miért ne hagyhatná neki visszatérésének biztos
-zálogát feloldhatatlan kötelékekkel? Csak a férje lehessen s kész
-engem követni, csak legyenek egyesítve s félelem nélkül fog tőle
-elválni. «Egyesülni, hogy elváljatok! Kedves Emilem, micsoda
-ellentmondás ez! Az megeshetik, hogy a szerelmes meg tud élni
-szerelmese nélkül, de a férjnek nem szabad szükség nélkül elhagyni
-nejét. Látom, halasztásodnak akaratod ellenére valónak kell lennie,
-hogy aggodalmaid elcsituljanak, azt kell, hogy mondhasd Zsófiának,
-hogy akaratod ellenére válsz el tőle. Jól van hát, légy nyugodt és
-miután nem engedelmeskedel az észnek, ismerj meg egy más urat. Nem
-felejtetted el a szerződést, melyet velem kötöttél. Emil, el kell
-válnod Zsófiától; akarom.»</p>
-<p>Erre a szóra Emil lehajtja fejét, elhallgat, elgondolkodik egy
-pillanatra és aztán szilárdan rám nézve ezt mondja: «Mikor
-indulunk?» «Nyolcz nap mulva – mondom neki – elő kell készíteni
-Zsófiát erre az elutazásra. A nők gyöngébbek, kimélettel tartozunk
-nekik és ez a távollét nem lévén rá nézve kötelesség, mint a hogy
-rád nézve az, neki joga van rá, hogy kevesebb bátorsággal
-viselje.»</p>
-<p>Nagyon erős kisértetbe esem, hogy ifjú embereim szerelmének
-naplóját egész elválásukig folytassam; de már régóta élek vissza
-olvasóim türelmével; legyünk rövidek, hogy valahára végére jussunk.
-Mer-e Emil szerelmese elé azzal a biztonsággal lépni, mint a milyet
-barátjával szemben <span class="pagenum"><a name="Page_661" id=
-"Page_661">-661-</a></span> tanusított? A magam részéről én hiszem;
-épen szerelmének igazságából kell ezt a biztonságot meríteni.
-Nagyobb zavarban volna előtte, ha inkább nehezére esnék elválni
-tőle; mint bűnös válna el tőle és ez a szerep mindig zavarba ejtő
-egy becsületes emberre nézve; de mennél többe kerül neki ez az
-áldozat, annál jobban becsületére válik maga-magának az előtt, a ki
-az elválást kínossá teszi rá nézve. Nem fél attól, hogy
-félremagyarázza az indító okot, mely őt vezeti. Mintha minden
-tekintetével ezt mondaná: «Oh Zsófia, olvass szívemben és légy hű;
-a szerelmesed nem erény nélkül való.»</p>
-<p>A büszke Zsófia viszont igyekszik méltósággal elviselni a
-váratlan csapást, a mely éri. Erőlködik, hogy megindulás nélkül
-valónak látszassék, de mivel nincs meg benne, mint Emilben, a harcz
-és a győzelem becsülete, szilárdsága nem áll annyira helyt. Sír,
-jajgat akarata ellenére és a félelem attól, hogy elfelejtik, csak
-annál élesebbé teszi az elválás fájdalmát. Nem szerelmese előtt
-sír, nem előtte mutatja ki rettegését, inkább megfulladna, semhogy
-egy sóhajt hallasson jelenlétében; én nekem mondja el panaszait, én
-látom könnyeit, engem fogad bizalmasául. A nők ügyesek és tudnak
-tettetni: mennél többet zúgolódik titokban zsarnokságom ellen,
-annál jobban igyekszik hízelegni nekem; érzi, hogy a sorsa a
-kezemben van.</p>
-<p>Vigasztalom, biztatom, felelősséget vállalok előtte
-szerelmeséről, vagyis inkább férjéről: csak őrizze meg ugyanazt a
-hűséget, melyet Emil fog tanusítani iránta, esküszöm, két év alatt
-férje lesz. Eléggé becsül engem, hogy elhigyje, hogy nem akarom
-megtéveszteni. Én vagyok mindkettejük kezessége a másik irányában.
-Az ő szíveik, erényük, becsületességem, szüleik bizalma, minden
-megnyugtatásukra szolgál. De mit ér az ész a gyöngeséggel szemben?
-Úgy válnak el, mintha soha többé nem látnák egymást.</p>
-<p>Zsófia most Eucharis bánatára gondol és azt hiszi, ő is az
-Eucharis helyében van. Ne hagyjuk távollétünk alatt újra föléledni
-ezt a fantasztikus szerelmet. Zsófia, mondom neki egy nap,
-cseréljen Emillel könyveket. Adja neki a Telemachusát, hogy
-megtanuljon hasonló lenni hozzá, ő pedig <span class=
-"pagenum"><a name="Page_662" id="Page_662">-662-</a></span> adja
-önnek a <i>Spectateurt</i>,<a name="FNanchor_149" id=
-"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class=
-"fnanchor">149)</a> melyet ön szeret olvasni. Tanulmányozza benne a
-tisztességes asszonyok kötelességeit és gondoljon arra, hogy két év
-mulva ezek a maga kötelességei lesznek. Ez a csere tetszik
-mindkettejüknek és megszerzi bizalmukat. Végre eljő a szomorú nap,
-el kell válni.</p>
-<p>Zsófia tiszteletreméltó apja, a kivel én teljesen megállapodtam,
-megölel engem, mikor elbúcsúzom tőle, aztán félrehíva engem, komoly
-hangon és nyomatékos hangsúlylyal ezeket a szavakat mondja:
-«Megtettem mindent, hogy önt kielégítsem; csak egy szó mondani
-valóm van még. Gondoljon arra, hogy a tanítványa a leányom ajkain
-pecsételte meg házassági szerződését.»</p>
-<p>Mily különbség a két szerelmes magatartásában! Emil heves,
-forró, izgatott, magán kívül kiáltoz, könnypatakokat ont az apa, az
-anya, a lány kezére, zokogva ölel meg mindenkit a házban és
-ezerszer ismétli ugyanazokat a dolgokat olyan összevisszaságban, a
-mely nevetséges volna minden más helyzetben. Zsófia komor, sápadt,
-a szeme fénytelen, a tekintete sötét, mozdulatlan marad, nem szól
-semmit, nem sír, nem lát senkit, még Emilt sem. Hiába fogja meg
-Emil a kezét, hiába szorítja őt karjaiba, mozdulatlan marad,
-érzéketlen könnyei iránt, gyöngédsége iránt, minden iránt, a mit
-tesz; rá nézve már elutazott. Mennyivel meghatóbb ez a látvány,
-mint szerelmesének tüntető siránkozása és zajos fájdalma! Emil
-látja ezt, érzi, el van tőle keseredve; nagy nehezen elvonszolom;
-ha még egy pillanatig hagynám, nem akarna elutazni. El vagyok
-ragadtatva, hogy ezt a szomorú képet viszi el magával. Ha valaha is
-kisértetbe esnék, hogy elfelejtse, mivel tartozik Zsófiának, csak
-eszébe kell hogy juttassam, milyennek látta távozása pillanatában s
-egészen el kell hogy idegenedve legyen a szíve, ha nem tudom
-visszavezetni hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_663" id=
-"Page_663">-663-</a></span></p>
-<div class="chapter"></div>
-<h3>AZ UTAZÁS.</h3>
-<p>Azt kérdik, jó-e, ha a fiatal emberek utaznak; sokat is
-vitatkoznak erről. Ha máskép tennék fel a kérdést és azt kérdeznék,
-vajjon jó-e, ha az ember világlátott, talán kevesebbet
-vitatkoznának.</p>
-<p>A könyvekkel való visszaélés megöli a tudományt. Abban a
-hiszemben, hogy tudják, a mit olvastak, azt hiszik, föl vannak
-mentve attól, hogy megértsék. Tulságos sok olvasmány csak arra jó,
-hogy képzelődő tudatlanokat neveljen. Az irodalomnak összes
-korszakai között nincs egy sem, a mikor annyit olvastak volna, mint
-manapság és nincs egy sem, a mikor kevésbbé lettek volna
-tudósok.<a name="FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href=
-"#Footnote_150" class="fnanchor">150)</a> Európa összes országai
-közt nincs egy sem, a melyben annyi történetet, értekezést és
-útleírást nyomtatnának, mint Francziaországban és nincs egy sem, a
-hol kevésbbé ismernék más népek szellemét és erkölcseit. Ennyi
-könyv elhanyagoltatja velünk a világ könyvét, vagy ha olvassuk is
-még, mindenki a maga helyén marad. Ha ez a szó: <i>hogy lehet
-valaki perzsa?</i> ismeretlen volna előttem, hallomás útján is
-kitaláltam volna, hogy abból az országból ered, a hol a nemzeti
-előítéletek legjobban uralkodnak és abból a fajból, mely legjobban
-elterjeszti őket.</p>
-<p>A párisi azt hiszi, ismeri az embereket, holott csak a
-francziákat ismeri; városában, mely mindig tele van idegenekkel,
-úgy néz minden idegenre, mint valami szokatlan jelenségre, a
-melyhez hasonló nincs több az egész világegyetemben. Közelről kell
-hogy látta légyen az ember ennek a nagy városnak a polgárait,
-köztük kell hogy lakott légyen, hogy elhigyje, hogy annyi észszel
-olyan ostoba lehet valaki. S az a különös a dologban, hogy
-mindegyikük tán tízszer <span class="pagenum"><a name="Page_664"
-id="Page_664">-664-</a></span> is olvasta annak az országnak a
-leírását, a melynek egyik lakója olyan álmélkodásba ejti.<a name=
-"FNanchor_151" id="FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class=
-"fnanchor">151)</a></p>
-<p>Nagyon is nehéz feladat, hogy egyszerre kell megvilágítani az
-írók előítéleteit és a magunkéit, hogy eljussunk az igazsághoz.
-Útleírások olvasásával töltöttem az életemet és nem találtam köztük
-kettőt, a melyekből ugyanazt a fogalmat kaptam volna ugyanarról a
-népről. Összehasonlítva azt a keveset, a mit megfigyelhettem,
-azzal, a mit olvastam, végre is felhagytam az utazókkal és
-sajnáltam az időmet, a melyet arra fordítottam, hogy tanuljak
-olvasásukból, meggyőződve arról, hogy mindenféle megfigyelések
-dolgában nem olvasni kell, hanem látni. Ez igaz volna ebben az
-esetben akkor is, ha minden utazó őszinte volna s nem mondana mást,
-mint a mit látott s a mit hisz és ha az igazságot csak azokkal a
-hamis színekkel leplezné el, amelyeket szeme előtt fölvesz. De mi
-lesz abból, ha még hazugságaikból és rosszhiszeműségükből is ki
-kell hámozni?</p>
-<p>Hagyjuk tehát a könyvek tanulságát, melyeket dicsérnek előttünk,
-azoknak, akik arra valók, hogy beérjék velük. Arra jó ez, mint
-Hulle Rajmund művészete, hogy megtanítson fecsegni arról, a mit az
-ember nem tud.<a name="FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href=
-"#Footnote_152" class="fnanchor">152)</a> Arra jó, hogy tizenötéves
-Plátókat képezzen, hogy a társas összejöveteleken filozofáljanak és
-Paul Lucas vagy Tavernier<a name="FNanchor_153" id=
-"FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class=
-"fnanchor">153)</a> után kitanítsák a társaságot Egyiptom és India
-szokásáról. <span class="pagenum"><a name="Page_665" id=
-"Page_665">-665-</a></span></p>
-<p>Megczáfolhatatlan elvül állítom fel, hogy a ki csak egy népet
-látott, nem ismeri az embereket, hanem csak azt a pár embert
-ismeri, a kikkel együtt élt. Ez tehát egy másik módja az utazás
-kérdése föltevésének: Elég-e, ha a jól nevelt ember csak
-honfitársait ismeri vagy pedig fontos-e neki, hogy ismerje az
-embereket általában? Ebben nincs sem vita, sem kétség. Lám, egy
-nehéz kérdés megoldása menynyire függ néha attól, hogy miként van a
-kérdés föltéve.</p>
-<p>De hogy tanulmányozzuk az embereket? Be kell-e járni az egész
-világot? El kell-e menni Japánba, hogy az európaiakat megfigyeljük?
-Hogy ismerjük a fajt, ismernünk kell-e minden egyént? Nem; vannak
-emberek, a kik annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nem éri meg a
-fáradságot, hogy külön-külön tanulmányozzuk őket. A ki látott tíz
-francziát, az látta az összes francziákat. Bár az angolokról és
-néhány más népről nem lehet ugyanezt mondani, mindazáltal bizonyos,
-hogy minden nemzetnek megvan a maga saját különleges jelleme, a
-melyet indukczió útján meg lehet ismerni, nem egyetlen tagjának,
-hanem többnek megfigyelése révén. A ki összehasonlított tíz népet,
-az ismeri az embereket, valamint hogy az, a ki látott tíz
-francziát, az ismeri a francziákat.</p>
-<p>Hogy az ember tájékozódjék, ahhoz nem elég beutazni az
-országokat, tudni kell utazni. Hogy meg tudjon figyelni, ahhoz az
-kell, hogy szeme legyen és a felé a tárgy felé fordítsa, a melyet
-meg akar ismerni. Sok ember van, a kit az utazás még kevésbbé
-világosít fel, mint a könyvek, mert nem ismerik a gondolkodás
-művészetét, mert olvasás közben legalább az író vezeti szellemüket
-és mert utazás közben nem tudnak önmaguktól semmit meglátni. Mások
-nem tanulnak, mert nem akarnak tanulni. A czéljuk annyira más, hogy
-ez a czél nem is érinti őket; csak rendkívüli véletlenség dolga, ha
-az ember pontosan meglátja azt, a mivel nem törődik. A világ összes
-népei közül a franczia utazik legtöbbet, de el levén telve a maga
-szokásaival, összezavar mindent, a mi nem hasonlít hozzájuk. A
-világ minden zugában vannak francziák. Nincs az az ország, a hol
-több világlátott embert lehet találni, mint Francziaországban.
-Minda <span class="pagenum"><a name="Page_666" id=
-"Page_666">-666-</a></span> mellett mégis Európa összes népei közül
-az, a mely legtöbbet látott közülük, ismeri őket legkevésbbé. Az
-angol is utazik, de más módon; ez a két nép mindenben ellenkező
-kell hogy legyen. Az angol nemesség utazik, a franczia nemesség nem
-utazik; a franczia nép utazik, az angol nép nem utazik. Ez a
-különbség az én szememben az utóbbinak válik becsületére. A
-francziák mindig valami érdek szempontjából utaznak, az angolok
-ellenben nem mennek szerencsét próbálni más nemzetek közé,
-legfeljebb kereskedés végett és tele marokkal; mikor utaznak
-valahova, azért teszik, hogy forgassák a pénzüket, nem pedig hogy
-szorgalmukból éljenek; sokkal büszkébbek, semhogy idegenben
-hajlongjanak. Ez az oka annak is, hogy többet tanulnak idegenben,
-mint a francziák, a kiknek egészen más czél van a szemük előtt. Az
-angoloknak is megvannak a maguk nemzeti előítéletei, sőt több
-előítéletük is van, mint bárki másnak, de ezek az előítéletek nem
-annyira a tudatlanságból erednek, mint inkább büszkeségből
-származnak, a francziáé a hiúságból.</p>
-<p>Valamint a legkevésbbé művelt népek általában a legbölcsebbek,
-ép úgy, a kik legkevesebbet utaznak, azok utaznak legjobban, mert
-kevésbbé lévén előrehaladva hiábavaló tanulmányainkban és kevésbbé
-lévén elfogulva hiábavaló kíváncsiságuk czéljaitól, egész
-figyelmüket arra fordítják, a mi valóban hasznos. A spanyolokon
-kívül alig tudok mást, a ki így utazik. Míg a franczia az illető
-ország művészeihez szaladgál, az angol lerajzoltat valami antik
-dolgot, a német pedig elviszi albumát az összes tudósokhoz, a
-spanyol csöndesen tanulmányozza a kormányzatot, az erkölcsöket, a
-rendőrséget, ő az egyedüli a négy közül, a ki hazatérve valami
-hazájára hasznos tanulságot hoz magával abból, a mit látott.</p>
-<p>A régiek keveset utaztak, keveset olvastak, kevés könyvet
-csináltak és mégis látni azokból a könyvekből, melyek ránk
-maradtak, hogy jobban megfigyelték egymást, mint a hogy mi
-kortársainkat megfigyeljük. A nélkül, hogy vissza kellene mennünk
-Homeros írásaihoz, az egyedüli költőéhez, a ki azokba az országokba
-visz minket, a melyeket leír nekünk, nem lehet elvitatni
-Herodotostól azt az érdemet, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_667" id="Page_667">-667-</a></span> jobban lefestette a
-szokásokat történeti könyvében, bár inkább elbeszélés, mint
-elmélkedés módján, mint a mi összes történetíróink, a kik
-túlhalmozzák könyveiket arcképekkel és jellemrajzokkal. Tacitus
-jobban írta le a maga korabeli germánokat, mint bármely író a mai
-németeket. Tagadhatatlan, hogy a kik jártasak az ókori történetben,
-jobban ismerik a görögöket, a kárthágóiakat, a rómaiakat, a
-gallokat, a perzsákat, mint a mennyire napjainkban bármely nép
-ismeri a szomszédait.</p>
-<p>Meg kell vallani azt is, hogy a népek eredeti jellemvonásai
-napról-napra jobban elhalványulnak s ezért sokkal nehezebb is őket
-megfogni. Abban a mértékben, a hogy a fajok keverednek és a népek
-elegyülnek, lassankint eltünni látjuk azokat a nemzeti
-különbségeket, melyek egykor első pillantásra szembetüntek. Egykor
-minden nemzet még jobban bezárkózott önmagába, kevesebb volt a
-közlekedés, kevesebb az utazás, kevesebb a közös vagy ellentétes
-érdek, kevesebb a politikai és társadalmi kapcsolat nép és nép
-között, nem volt annyi tárgyalásnak nevezett uralkodói
-okvetetlenkedés, nem volt annyi rendes vagy állandó nagykövet; a
-nagy hajóutak ritkák voltak; kevés volt a messze tájakkal való
-üzleti érintkezés és a mi kevés volt is, azt vagy az uralkodó maga
-végezte, a ki ebben idegenek szolgálatait használta, vagy kevés
-becsben álló emberekkel végeztette, a kik ugyan nem voltak hangadók
-senkire nézve és nem hozták egymáshoz közelebb a népeket. Most
-százszorta több kapocs van Európa és Ázsia közt, mint a mennyi
-egykor Gallia és Spanyolország között volt; Európa egymaga
-szétdaraboltabb volt, mint ma az egész föld.</p>
-<p>Tegyétek ehhez hozzá, hogy a régi népek többnyire autochtonoknak
-vagy őslakóknak érezték magukat hazájukban s elég régóta laktak
-benne, hogy elveszítsék azoknak a távoli koroknak emlékezetét, a
-mikor őseik ott megtelepedtek és hogy az éghajlatnak elég ideje
-legyen arra, hogy tartós benyomással legyen rájuk; ellenben nálunk
-a rómaiak betörése után a barbárok legutóbbi bevándorlásai mindent
-összekevertek és összezavartak. A mai francziák nem az egykori nagy
-szőke és fehértestű nép; a görögök már nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_668" id="Page_668">-668-</a></span> azok a
-művészi mintának termett szép emberek, még a rómaiak alakja is
-megváltozott jellem és természet dolgában; a Tatárországból eredő
-perzsák napról-napra vesztenek valamit eredeti csunyaságukból a
-cserkesz vér keveredése folytán; az európaiak többé nem gallok,
-germánok, ibériaiak, allobrogok; nem egyebek mind, mint testalkat
-és még inkább erkölcsök dolgában elkorcsosult szkythák.</p>
-<p>A fajok ókori megkülönböztetései, a levegő és a terület
-minéműségei ezért jelölték éberebben a népek véralkatát, alakját,
-szokásait, jellemét, mint a hogy az napjainkban jelölődik, a mikor
-az európaiak állhatatlansága nem enged időt semmiféle természeti
-oknak, hogy megtegye a maga benyomását, a mikor az erdők ki vannak
-irtva, a mocsarak kiszárítva, a föld egyformábban, bár rosszabbul
-van művelve s így még fizikailag sem marad meg ugyanaz a különbség
-föld és föld s ország és ország között.</p>
-<p>Hasonló megfontolások mellett talán kevésbbé sietnének
-nevetségessé tenni Herodotost, Ktesiászt, Pliniust, a miért a
-különböző országok lakóit élesen megkülönböztetett eredeti
-jellemvonásokkal és különbségekkel írták le, a melyeket ma már nem
-látunk rajtuk. Ugyanazokat az embereket kellene újra feltalálnunk,
-hogy felismerjük bennük ugyanazokat az alakokat; az kellene, hogy
-semmi sem változtatta légyen meg őket, hogy ugyanolyanok
-maradhassanak. Ha egyszerre megtekinthetnők mindazokat az
-embereket, a kik egykor voltak, lehet-e abban kétség, hogy
-évszázadról-évszázadra nagyobb változásokat találnánk, mint a
-milyen különbségek ma nemzet és nemzet közt vannak?</p>
-<p>Ugyanakkor, a mikor a megfigyelések nehezebbek lesznek, egyúttal
-hanyagabbul és rosszabbul is végzik őket; ez is egyik oka annak,
-hogy az emberi nem természetrajzára vonatkozó kutatásaink oly kevés
-sikerrel járnak. Az a tanulság, melyet az utazásból levonunk, ahhoz
-a czélhoz igazodik, melyért az utazásra vállalkoztunk. Ha ez a czél
-egy filozófiai rendszer, az utazó mind csak azt látja, a mit látni
-akar; ha ez a czél valami érdek, fölemészti azoknak minden
-figyelmét, a kik ráadják magukat. A kereskedés és az ipar, a mely
-összeelegyíti és összekeveri a népeket, megakadályozza <span class=
-"pagenum"><a name="Page_669" id="Page_669">-669-</a></span> őket
-abban is, hogy tanulmányozzák egymást. Ha tudják, hogy mi hasznot
-húzhatnak egymásból, mi egyéb tudnivalójuk van még?</p>
-<p>Hasznos az embernek ismerni mindazokat a helyeket, a hol élni
-lehet, hogy aztán kiválogathassa azokat, a hol a legkényelmesebben
-lehet élni. Ha mindenki elég volna magamagának, nem volna neki
-fontos dolog, hogy többet ismerjen, mint annak az országnak
-területét, a mely el tudja tartani. A vad ember, a kinek nincs
-szüksége senkire és nem sóvárog semmire a világon, nem ismer és nem
-is igyekszik ismerni más országot, mint a magáét. Ha kénytelen
-tovább terjeszkedni, hogy meg tudjon élni, elkerüli az emberek
-lakta helyeket; csak az állatokkal van dolga s csak rájuk van
-szüksége, hogy táplálni tudja magát. De minekünk, a kiknek a
-társadalmi életre szükségünk van és a kik nem tudunk már ellenni
-emberevés nélkül, mindegyikünknek az az érdeke, hogy azokat a
-vidékeket járjuk, a hol több az ember. Ezért özönlik mindenki
-Rómába, Párisba, Londonba. Az emberi vért mindig a fővárosokban
-adják legolcsóbban. Így csak a nagy népeket ismerik s a nagy népek
-mind hasonlók egymáshoz.</p>
-<p>Azt mondják, vannak tudósaink, a kik tanulmányozás czéljából
-utaznak. Ez tévedés, a tudósok is ép úgy érdekből utaznak, mint
-mások. Plátók, Pythagorások nincsenek már, vagy ha vannak,
-bizonyára messze tőlünk. A mi tudósaink csak az udvar rendeletére
-utaznak; kiküldik őket, szabad ellátást adnak nekik, megfizetik
-őket, hogy nézzék meg ezt vagy azt a dolgot, a mely bizonyosan nem
-az erkölcsre tartozó dolog. Erre az egyetlen dologra kell
-fordítaniok minden idejüket; sokkal becsületesebb emberek, semhogy
-lopnák a pénzüket. Ha a kíváncsiak bármely képzelhető országban
-utaznak a maguk költségére, sohasem azért teszik, hogy az embereket
-tanulmányozzák, hanem azért, hogy oktassák őket. Nem tudásra van
-szükségük, hanem fitogtatásra. Hogy tanulhatnák meg útjaikon
-lerázni az előítélet jármát? Hiszen csak ennek kedvéért
-utaznak.</p>
-<p>Nagy különbség van a között, vajjon azért utazik-e valaki, hogy
-lássa az országot vagy azért, hogy lássa a népeket. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_670" id="Page_670">-670-</a></span> Az
-előbbi mindig a kíváncsiak czélja, az utóbbi számukra csak mellékes
-dolog. Annak, a ki filozofálni akar, ellenkezőleg kell eljárni. A
-gyermek megfigyeli a tárgyakat, míg majd meg tudja figyelni az
-embereket. Az embernek a hozzá hasonlók megfigyelésén kell kezdeni
-és aztán figyeli meg a dolgokat, ha marad rá ideje.</p>
-<p>Hibás okoskodás tehát azt következtetni, hogy az utazás
-haszontalan, azért, mert rosszul utaznak. De ha elismerjük az
-utazás hasznosságát, ebből az következik-e, hogy mindenkinek való?
-Távolról sem; ellenkezőleg csak nagyon kevés embernek való, csak
-azoknak az embereknek való, a kik elég szilárdak önmagukban, hogy
-meghallgassák a tévedés tanulságát a nélkül, hogy félrevezettessék
-magukat és hogy lássák a bűn példáját a nélkül, hogy elragadtassák
-magukat. Az utazás a maga hajlama irányába tereli az ember
-természetét és segít végleg jóvá vagy roszszá tenni az embert.
-Mindenki, a ki hazatér a világjárásból, visszatérésekor az, a mi
-egész életében lesz: többen kerülnek haza közülök gonosztevőkül,
-mint jókul, mert többen indulnak el rosszra, mint jóra hajlamosak.
-A rosszul nevelt és rosszul vezetett fiatal emberek utazásuk közben
-magukra veszik azoknak a népeknek összes bűneit, melyeket bejártak
-és egyet sem azok közül az erények közül, melyekkel ezek a bűnök
-elegyedve vannak: de a kik szerencsésen születtek, azok, a kiknek
-jó természetét jól ápolták és a kik a tanulás valódi szándékával
-utaznak, valamennyien jobbakul és okosabbakul jönnek vissza, mint a
-hogy elindultak. Így fog utazni az én Emilem; így utazott az a jobb
-korhoz méltó fiatal ember, a kinek kiválóságát bámulta a meglepett
-Európa, a ki meghalt hazájáért élete virágjában, holott
-megérdemelte hogy éljen és kinek sírja, csupán erényeivel díszítve,
-idegen kézre kellett hogy várjon, a mely megtisztelje azzal, nogy
-virágot hintsen rá.<a name="FNanchor_154" id=
-"FNanchor_154"></a><a href="#Footnote_154" class=
-"fnanchor">154)</a></p>
-<p>Mindennek, a mi észszerűségből történik, kell hogy szabályai
-legyenek. Az utazásnak is, ha úgy tekintjük, mint a nevelés egy
-részét, meg kell hogy legyenek a maga szabályai. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_671" id="Page_671">-671-</a></span> Utazni,
-csakhogy utazzon az ember, annyi, mint kóborolni, csavargónak
-lenni; még tanulmány czéljából utazni is nagyon bizonytalan czél;
-az a tanulmány, melynek nincs meghatározott czélja, nem ér semmit.
-Valami kézzelfogható érdeket adnék a fiatal embernek tanulásában és
-ez az érdek, ha jól van megválasztva, a tanulás módját is
-megállapítja. Ez mindig a sorrendje a módszernek, melyet alkalmazni
-igyekeztem.</p>
-<p>Miután most már más lényekkel való fizikai vonatkozásaiban s a
-többi emberekkel való erkölcsi vonatkozásaiban szemlélte magát,
-hátra van még, hogy polgártársaival való társadalmi vonatkozásaiban
-szemlélje magát. Ehhez az kell, hogy kezdje a kormányzat
-természetének általában, a kormányzat különböző formáinak s végül
-annak a bizonyos kormányzatnak tanulmányozásán, a mely alatt
-született, hogy megtudja, való-e neki benne élni; mert olyan jognál
-fogva, melyet semmi sem vitathat el, minden ember, mikor nagykorú
-és a maga ura lesz, egyúttal ura lesz annak is, hogy feloldja magát
-az alól a szerződés alól, mely által a közösséghez van fűzve s
-elhagyja azt az államot, a melyben ez a közösség fennáll. Csak az
-ész korában való benne tartózkodás által van hivatva
-hallgatólagosan megerősíteni a kötelezettséget, melyet ősei
-vállaltak. Megszerzi a jogot, hogy lemondjon a hazájáról, ép úgy,
-akár apai örökségéről; a születés helye, továbbá a természet
-adománya s csak a maga tulajdonától válik meg, mikor lemond róla. A
-szigorú jog szerint minden ember szabad marad a maga koczkázatára
-bármely helyen, a hol születik, hacsak nem veti alá magát önként a
-törvényeknek, hogy megszerezze az általuk való védelemre való
-jogot.</p>
-<p>Azt fogom tehát neki mondani, például: Mostanáig vezetésem alatt
-éltél, nem voltál abban a helyzetben, hogy magad kormányozd
-magadat. De közeledel ahhoz a korhoz, mikor a törvények meghagyják
-neked a vagyonodról való rendelkezés jogát s a magad urává tesznek.
-Egyedül fogod magadat találni a társadalomban, függésben mindentől,
-még örökségedtől is. Háztartást szándékozol alapítani; ez a szándék
-dicséretre méltó, egyike az ember kötelességeinek, de <span class=
-"pagenum"><a name="Page_672" id="Page_672">-672-</a></span> mielőtt
-megházasodnál, tudni kell, milyen ember akarsz lenni, mivel akarod
-életedet eltölteni, mily intézkedéseket akarsz tenni, hogy
-biztosítsd a magad és családod kenyerét, mert bár az ilyen gondot
-nem kell fődologgá tenni, egyszer mégis csak kell reá gondolni. Az
-emberek függésének akarod magadat alávetni, a melyet megvetsz?
-Olyan társadalmi kapcsolatok szerint akarod-e sorsodat
-megállapítani és helyzetedet megszilárdítani, a melyek örökké mások
-rendelkezésének vetnek alá és arra kényszerítenek, hogy el akarva
-kerülni a gazembereket, magad is gazemberré légy?</p>
-<p>Erre leírom neki mindazokat a lehetséges eszközöket, melyekkel
-vagyonát hasznosíthatja, akár üzletekkel, akár hivatalokban, akár
-pénzügyletekben és megmutatom neki, hogy nincs köztük egy sem, a
-mely ne járna koczkázattal, a mely ne juttatná kényes és függő
-helyzetbe és ne kényszerítené, hogy szokásait, érzéseit,
-magaviseletét mások példája és előítéletei szerint szabja meg.</p>
-<p>«Van annak – fogom neki mondani – más módja is, hogy az ember
-felhasználja idejét és személyét: katonai szolgálatba állni, azaz
-potom áron bérbeadni magát, hogy elmegy olyan embereket üldözni, a
-kik nem tettek neki semmi rosszat. Ez a mesterség nagy becsben áll
-az emberek előtt és valami rendkívüli dolgot látnak azokban, a kik
-nem valók semmi másra, csak erre. Ezenfelül épen nem ment fel a
-többi segélyforrás alól, csak annál szükségesebbé teszi neked őket;
-mert ennek az osztálynak a becsületéhez tartozik az is, hogy tönkre
-juttatja azokat, a kik rászánják magukat. Igaz, hogy nem jutnak
-mind tönkre; sőt észrevétlenül divatba kezd jönni, hogy
-meggazdagszanak benne, mint a többi foglalkozásokban, de ha
-megmagyarázom, hogy fognak hozzá azok, a kiknek sikerül, alig
-hiszem, hogy kedvet keltek benned utánzásukra.</p>
-<p>«Meg fogod tudni azt is, hogy ebben a foglalkozásban is nincs
-többé szó sem bátorságról, sem kiválóságról, legfeljebb az
-asszonyoknál; sőt ellenkezőleg a leginkább csúszó-mászó, a
-legaljasabb, a legszolgaibb áll mindig a legnagyobb becsben; hogyha
-elszánnád magadat, hogy a lehető legjobban csinálod mesterségedet,
-megvetnének, gyűlölnének, <span class="pagenum"><a name="Page_673"
-id="Page_673">-673-</a></span> talán el is kergetnének, legalább is
-elhalmoznának mellőzésekkel és félretolna minden bajtársad, a miért
-a futóárokban teljesíted szolgálatodat, míg a többiek a
-toilette-asztalnál teljesítik.</p>
-<p>Nincs kétség, hogy mindezek a különböző foglalkozások nem nagyon
-vannak kedvére Emilnek. «Ugyan! – fogja nekem mondani – hát
-elfelejtettem ifjúságom játékait? Elvesztettem tán szavamat?
-Kimerült-e az erőm? Nem tudok-e dolgozni? Mit törődöm én minden
-szép foglalkozásoddal és az emberek minden ostoba véleményével? Nem
-ismerek más dicsőséget, mint hogy jótékony és igazságos legyek, nem
-ismerek más boldogságot, mint hogy függetlenül éljek azzal, a kit
-szeretek, minden nap megszerezve munkámmal az étvágyamat és
-egészségemet. Mindezek a kellemetlenségek, melyekről beszélsz, nem
-érintenek engem. Nem akarok én más vagyont, mint egy kis tanyát a
-világ valamely zugában. Minden kapzsiságomat abba vetném, hogy ezt
-értékessé tegyem és nyugtalanság nélkül élnék. Zsófia és a
-szántóföldem, – és gazdag leszek.»</p>
-<p>«Igen, barátom, elég boldogság a bölcsnek egy nő és egy mező, a
-mely az övé; de ezek a kincsek bármily szerények, nem oly
-mindennapiak, mint a hogy te gondolod. A legritkábbat megtaláltad;
-beszéljünk a másikról.</p>
-<p>«Egy mező, a mely a tied, kedves Emilem, mely helyen választanád
-ezt ki? A föld mely zugában mondhatnád: Itt magam ura vagyok és ura
-annak a darab földnek, a mely a tulajdonom? Azt kitudhatni, hogy
-mely helyeken könnyű meggazdagodni, de ki tudja, hol tud az ember
-meglenni gazdagság nélkül? Ki tudja, hol lehet függetlenül és
-szabadon élni a nélkül, hogy az ember kénytelen volna rosszat tenni
-bárkinek is és a nélkül, hogy félnie kellene, hogy mások tesznek
-neki rosszat? Azt hiszed, oly könnyű megtalálni azt az országot, a
-hol mindig szabad becsületes embernek lenni? Ha van jogosult és
-biztos módja annak, hogy ravaszságok, terhes kötelezettségek és
-függés nélkül fentartsa magát az ember, akkor megvallom, csak abban
-van az, ha az ember a keze munkájából él, a maga földjét művelve;
-de hol az az állam, a hol az ember azt mondhatja: az a föld,
-<span class="pagenum"><a name="Page_674" id=
-"Page_674">-674-</a></span> melyet taposok, az enyém? Mielőtt
-megválasztanád ezt a boldog földet, biztosítsd magadat, hogy itt
-megtalálod a békességet, a melyet keressz; vigyázz, hogy erőszakos
-kormány, üldözésre vágyó vallás, visszás erkölcsök ne háborgassanak
-rajta. Bújj el a mértéktelen adók elől, melyek föl fogják falni
-fáradságod gyümölcsét, a végtelen pörök elől, melyek föl fogják
-emészteni tőkéidet. Tégy róla, hogy mikor igazságosan élsz, ne
-kelljen kedvében járnod a közigazgatási biztosoknak,
-helyetteseiknek, bíráknak, papoknak, befolyásos szomszédaidnak,
-mindenféle gézengúzoknak, a kik mindig készek téged megkínozni, ha
-elhanyagolod őket.</p>
-<p>«Mindenekfelett pedig bújj el a nagyok és gazdagok zaklatásai
-elől; gondolj rá, hogy földjük mindenütt szomszédos lehet Naboth
-szőlőjével. Ha balszerencséd úgy akarja, hogy hivatalbéli ember
-házat vesz vagy épít kunyhód közelében, biztosítva vagy-e róla,
-hogy nem találja meg a módját valami ürügy alatt, hogy betörjön
-öröködbe, hogy a maga telkét kikerekítse; vagy hogy egy szép nap,
-talán már holnap, nem kell-e azt látnod, hogy egész birtokodat
-elnyeli egy nagy országút? Hogyha pedig befolyást szerzesz
-magadnak, hogy mindezen bajoknak elejét vegyed, akkor ép annyiba
-kerül gazdagságod megőrzése is, mert ennek megőrzése sem kerül
-többe. A gazdagság és a befolyás kölcsönösen támogatják egymást; az
-egyik mindig nehezen tartható fenn a másik nélkül.</p>
-<p>«Nekem több a tapasztalatom, mint neked, kedves Emilem, jobban
-látom terved nehézségét. Mindazáltal szép terv, becsületes és
-valóban boldoggá tenne; ne sajnáljuk tehát a fáradságot
-megvizsgálásától. Teszek neked egy ajánlatot: szenteljük azt a két
-évet, a melyet visszatérésedig megállapítottunk, arra, hogy
-keresünk valahol Európában egy menedékhelyet a hol boldogan élhetsz
-családoddal, távol mindazoktól a veszedelmektől, melyekről az imént
-beszéltem neked. Ha sikerül, akkor megtaláltad azt az igazi
-boldogságot, melyet annyian mások hasztalanul kerestek és nem fogod
-sajnálni az idődet. Ha nem sikerül, kigyógyulsz egy agyrémből; meg
-fogsz vigasztalódni egy elkerülhetetlen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_675" id="Page_675">-675-</a></span> baj
-miatt és aláveted magadat a kényszerűség törvényének.»</p>
-<p>Nem tudom, észre fogja-e venni minden olvasóm, hova jutunk el
-ezzel az így megindított vizsgálattal; de én jól tudom, hogy ha
-Emil nem tér vissza ebből a szempontból kezdett és folytatott
-utazásából tájékozottan a kormányzat, a közerkölcsök és állami
-alapelvek összes ügyeiben, akkor vagy ő van híjjával az
-értelmességnek, vagy én az ítéletnek.</p>
-<p>A politikai jog még csak születendőfélben van és föl kell
-tételezni, hogy soha nem is fog megszületni. Grotius, összes ily
-szakmájú tudósaink mestere, merőben gyermek és a mi rosszabb,
-rosszhiszemű gyermek. Mikor azt hallom, hogy Grotiust a felhőkig
-emelik és Hobbest átokkal sújtják, akkor látom, hány okos ember
-olvassa vagy érti ezt a két írót. Az igazság az, hogy elveik
-teljesen hasonlók; csak a kifejezés módjában különböznek.
-Különböznek módszerben is. Hobbes szofizmákra támaszkodik, Grotius
-költőkre: egyéb minden közös bennük.</p>
-<p>Az egyetlen újabb író, a ki hivatva lett volna ezt a nagy és
-haszontalan tudományt megalapítani, a hírneves Montesquieu volt. De
-ő óvakodott a politikai jog alapelveiről értekezni; beérte a
-fennálló kormányzatok pozitiv jogának tárgyalásával és semmi sem
-különbözőbb a világon, mint ez a két tanulmány.</p>
-<p>Mindazáltal az, a ki egészségesen akar ítélni a kormányzatokról
-úgy, a hogy vannak, kénytelen egyesíteni a kettőt, tudnia kell azt,
-a minek lennie kellene, hogy helyesen ítélhesse meg azt, a mi van.
-Legnagyobb nehézsége e fontos kérdések megvilágításának az, hogy
-érdeket kell kelteni a magánemberben megvitatásukra, hogy feleljen
-erre a két kérdésre: Mi közöm hozzá? Mit tehetek én róla? Mi abba a
-helyzetbe juttattuk Emilt, hogy mindkét kérdésre feleletet tudjon
-adni magának.</p>
-<p>A második nehézség a gyermekkori előítéletekből származik,
-azokból az elvekből, a melyeken felnövekedtünk, kivált pedig az
-írók pártosságából, a kik mindig az igazságról beszélnek, melylyel
-nem sokat törődnek s csak a maguk érdekére gondolnak, a melyről nem
-beszélnek. Hiszen a nép <span class="pagenum"><a name="Page_676"
-id="Page_676">-676-</a></span> nem osztogat sem tanszékeket, sem
-kegydíjakat, sem akadémiai tagságokat s el lehet gondolni, hogy
-állapítják meg ezek az emberek a jogait! Én úgy intéztem, hogy ez a
-nehézség Emil számára még ne létezzék. Alig hogy tudja még, mi a
-kormányzat; egyedüli fontos dolog neki, hogy megtalálja a legjobb
-kormányzatot: nem az a czélja, hogy könyveket csináljon, s ha
-valaha csinál is, nem azért csinál, hogy udvaroljon a hatalomnak,
-hanem ezért, hogy megállapítsa az emberiség jogait.</p>
-<p>Marad még egy inkább látszólagos, mint alapos nehézség, melyet
-nem akarok sem megoldani, sem felállítani: beérem azzal, hogy nem
-riasztja vissza buzgalmamat; meg lévén győződve, hogy ilyfajtájú
-kutatásokhoz nem annyira nagy tehetségre van szükség, mint egyszerű
-igazságszeretetre és az igazság valódi tiszteletére. Ha tehát a
-kormányzat kérdéseit egyáltalán lehet tárgyilagosan fejtegetni,
-akkor szerintem itt az alkalom rá, vagy soha.</p>
-<p>Mielőtt az ember megfigyel, meg kell hogy állapítsa megfigyelése
-szabályait; mértéket kell hogy csináljon magának, a melyhez
-viszonyítani lehessen a nyert méreteket. A mi elveink a politikai
-jogról adják ezt a mértéket. Méreteink pedig az egyes országok
-politikai jogai.</p>
-<p>Elemi fogalmaink egyszerűek, világosak, a dolgok természetéből
-fakadók lesznek. Olyan kérdések fognak támadni, melyeket
-megvitatunk magunk közt, de csak akkor alakítunk elvekké, mikor
-kielégítő módon lesznek megoldva.</p>
-<p>A természeti állapotig visszamenve, például meg fogjuk
-vizsgálni, vajjon az ember rabszolgának vagy szabadnak születik-e,
-társas lénynek-e, vagy függetlennek; vajjon önként, avagy
-erőhatalom útján társul-e; vajjon a hatalom, a mely egyesíti,
-alkothat-e állandó jogot, melynél fogva ez az első hatalom
-kötelezővé válik még akkor is, mikor egy másik hatalom túlsúlyra
-jut fölötte, úgy hogy Nimród király hatalma óta, a kiről azt
-mondják, hogy alávetette az első népeket, mind az a hatalom, mely
-ezt lerombolta, jogtalanná és bitorlóvá vált és hogy nincs más
-törvényes király, mint Nimród és jogutódai; avagy ha ez az első
-hatalom elvesztette hatályát, a rákövetkező lesz kötelező és
-lerombolja <span class="pagenum"><a name="Page_677" id=
-"Page_677">-677-</a></span> a másiknak érvényét, úgy hogy senki sem
-köteles engedelmeskedni, csak a mennyiben kényszerítik rá és hogy
-fel van mentve az engedelmesség alól, a mint ellent tud állani;
-olyan jog, a melynek, nézetem szerint, nem sok hozzáadnivalója van
-a hatalomhoz és nem egyéb, mint játék a szavakkal.</p>
-<p>Vizsgálni fogjuk, vajjon nem lehet-e azt mondani, hogy minden
-betegség Istentől való s ebből következőleg, hogy orvost hívni
-bűn.</p>
-<p>Vizsgálni fogjuk aztán, hogy lelkiismereti kötelességünk-e, hogy
-odaadjuk a pénztárczánkat egy banditának, a ki az országúton
-követeli, még akkor is, ha elrejthetjük előle; mert hiszen a
-pisztoly, melyet kezében tart, szintén hatalom.</p>
-<p>Vajjon ez a szó: hatalom, ebben az esetben más valamit jelent-e,
-mint a jogos és következőleg azoknak a törvényeknek alávetett
-hatalom, melyekből ered?</p>
-<p>Föltéve, hogy ezt a hatalomból folyó jogot elutasítják és a
-természeti jogot vagy az apai hatalom jogát állapítják meg, mint a
-társadalom alapelvét, akkor kutatni fogjuk ennek a tekintélynek a
-mértékét, mennyiben alapul a természeten és van-e más oka is, mint
-a gyermek haszna, gyöngesége és az apának iránta való természetes
-szeretete: ha tehát a gyermek gyöngesége tünőben van és az elméje
-érik, nem maga lesz-e egyedüli természetes bírája annak, hogy mi
-felel meg a fentartásának, nem lesz-e következőleg a maga ura,
-független minden más embertől, még az apjától is, mert még
-bizonyosabb, hogy a fiú szereti magamagát, mint a mennyire
-bizonyos, hogy az apa szereti fiát.</p>
-<p>Vajjon az apa halála után kötelesek-e engedelmeskedni bátyjuknak
-vagy más valakinek, a kiben nincs meg az apa természetes
-ragaszkodása irántuk és vajjon fajról-fajra mindig csak egyetlen
-főnök van-e, a melynek az egész család köteles engedelmeskedni?
-Ebben az esetben kutatni fogjuk, hogy lehet az autoritás megosztva
-és mely jogon van az egész földön több, mint egy főnök, a ki
-uralkodik az egész emberi nemen.</p>
-<p>Föltéve, hogy a népek választás útján alakultak, akkor
-<span class="pagenum"><a name="Page_678" id=
-"Page_678">-678-</a></span> meg fogjuk különböztetni a tényleges
-jogot és kérdezni fogjuk, vajjon mikor így alávetették magukat
-testvéreiknek, nagybátyjaiknak vagy rokonaiknak, nem mintha
-kénytelenek lettek volna, hanem mert úgy akarták, az ilyen társulás
-nem veszi-e fel mindig újra a szabad és önkéntes egyesülés
-jellegét.</p>
-<p>Áttérve aztán a rabszolgaság jogára, vizsgálni fogjuk, vajjon
-elidegenítheti-e az egyik ember magamagát jogosan a másiknak,
-megszorítás, fentartás nélkül, mindennemű föltétel nélkül; vagy
-hogy lemondhat-e személyéről, életéről, eszéről, énjéről, tetteiben
-nyilvánuló minden erkölcsiségről, szóval megszünhet-e létezni
-halála előtt, a természet ellenére, a mely közvetlenül kötelezi
-önfentartásra, lelkiismerete és esze ellenére, a mely megszabja
-neki, hogy mit kell tennie és mitől kell tartózkodnia.</p>
-<p>Ha azonban a rabszolgává levés tényében van valami fentartás és
-megszorítás, meg fogjuk vitatni, nem válik-e akkor ez a tény valódi
-szerződéssé, melyben a két szerződő fél mindegyike, nem lévén ebben
-a minőségében semmiféle közös feljebbvalójuk,<a name="FNanchor_155"
-id="FNanchor_155"></a><a href="#Footnote_155" class=
-"fnanchor">155)</a> saját bírája marad a szerződés föltételeit
-illetőleg, következőleg mindketten ebben a tekintetben mindketten
-szabadok maradnak és jogosultak, hogy a szerződést felbontsák, a
-mint károsultaknak érzik magukat.</p>
-<p>Ha tehát a rabszolga nem idegenítheti el magát föntartás nélkül
-urának, hogy idegeníthetné el magát egy nép fentartás nélkül a
-főnökének? És ha a rabszolga bírája marad a szerződés ura által
-való betartásának, hogyne maradhatna a nép a szerződés főnöke által
-való betartásának?</p>
-<p>Kénytelenek lévén így visszatérni az első nyomra és mérlegelve a
-«nép» kollektiv elnevezését, kutatni fogjuk, nincs-e ennek
-megállapításához szerződésre szükség, legalább hallgatólagos
-szerződésre, mely az általunk föltételezettet megelőzi.
-<span class="pagenum"><a name="Page_679" id=
-"Page_679">-679-</a></span></p>
-<p>Miután a nép már akkor is nép, mielőtt még királyt választana
-magának, mi az, a mi azzá tette, ha nem a társadalmi szerződés? A
-társadalmi szerződés tehát az alapja az egész polgári társadalomnak
-és ennek az aktusnak a természetében kell keresni annak a
-társadalomnak a természetét, mely belőle alakul.</p>
-<p>Kutatni fogjuk, mi a tartalma ennek a szerződésnek és nem
-lehet-e nagyjában, egészében összefoglalni ebben a formában:
-«Mindegyikünk közösen a közakarat legfőbb uralma alá helyezi
-javait, személyét, életét, egész vagyonát és mi, mint testület,
-minden tagot, mint az egésznek oszthatatlan részét veszszük föl
-magunkba.»</p>
-<p>Ezt előre megállapítva, hogy meghatározzuk a fogalmakat,
-melyekre szükségünk van, figyelembe veszszük, hogy minden szerződő
-félnek külön személye helyett a társulásnak ez az aktusa egy
-morális és kollektiv testületet létesít, a mely annyi tagból áll, a
-hány szavazatból áll a gyülekezet. Ez a közszemély általánosan a
-<i>politikai testület</i> nevét viseli, melyet tagjai
-<i>állam</i>nak hívnak, mikor passziv, <i>szuverén</i>nek, mikor
-aktiv, hatalomnak, mikor összehasonlítják a hozzá hasonlókkal. A
-tagokat magukat illetőleg kollektiv néven a <i>nép</i> nevet
-viselik, külön-külön <i>polgárok</i>nak neveztetnek, mint a
-<i>polgárság</i> tagjai vagy a szuverén hatóság részesei és
-<i>alattvalók</i>nak, mint ugyanazon hatóság alárendeltjei.</p>
-<p>Figyelembe fogjuk venni, hogy a társulásnak ez az aktusa magában
-foglalja a közösség és az egyesek kölcsönös kötelezettségét és hogy
-minden egyén, hogy úgy mondjam, önmagával szerződik s így a kettős
-viszonylat által van kötelezve, t. i. mint a szuverén tagja az
-egyesekkel szemben és mint az állam tagja a szuverénnel
-szemben.</p>
-<p>Figyelembe fogjuk venni továbbá, hogy senki se lévén kötve olyan
-kötelezettségekhez, a melyeket csak önmagával szemben vállalt, a
-közelhatározás, a mely kötelezheti az alattvalókat a szuverénnel
-szemben a két különböző viszonylat folytán, melyek alapján
-mindegyikük tekintetbe jön, nem kötelezheti az államot önmagával
-szemben. Ebből kitetszik, <span class="pagenum"><a name="Page_680"
-id="Page_680">-680-</a></span> hogy sem nincs, sem nem lehet más
-alapvető törvény, – hogy pontosan szóljunk – mint csupán a
-társadalmi egyezmény. Ez nem jelenti azt, hogy a politikai testület
-bizonyos tekintetben nem kötelezheti magát mással szemben, mert az
-idegennel való viszonyban egyszerű lénynyé, egyénné válik.</p>
-<p>A két szerződő félnek, t. i. minden egyes és a köz, nem lévén
-közös följebbvalója, a ki ítélhetne viszályaikban, vizsgálni
-fogjuk, hatalmában áll-e mindegyiküknek felbontani a szerződést,
-mikor nekik úgy tetszik, vagyis lemondani róla, a mint károsultnak
-érzi magát.</p>
-<p>Ennek a kérdésnek megvilágítása végett számba fogjuk venni, hogy
-miután a társadalmi egyezmény szerint a szuverén csakis a közös és
-általános akarat szerint cselekedhetik, tényeinek nem szabad, hogy
-más, mint általános és közös czéljai legyenek; a miből az
-következik, hogy az egyes ember nem károsulhat közvetlenül a
-szuverén által a nélkül, hogy a többiek is mind ne károsuljanak; a
-mi azonban nem történhetik meg, mert ez annyit jelentene, hogy
-magamagának akar kárt okozni. Így a társadalmi szerződésnek nincs
-más biztosítéka, mint a közhatalom, mert a sérelem mindig csak az
-egyesekből indulhat ki és ebben az esetben ezért még nem
-szabadulnak kötelezettségüktől, hanem büntetendők, a miért
-megsértették.</p>
-<p>Hogy minden hasonló kérdést helyesen eldöntsünk, gondunk legyen
-rá, hogy mindig eszünkben tartsuk, hogy a társadalmi egyezmény
-különleges, önmagában álló természetű abban, hogy a nép csak
-magamagával szerződik, vagyis a nép, mint testület, mint szuverén,
-az egyesekkel, mint alattvalókkal: ez az a föltétel, mely a
-politikai gépezetnek egész szerkezetét és üzemét adja és a mely
-egyedül teszi jogosulttá, észszerűvé és veszélytelenné azokat a
-kötelezettségeket, melyek e nélkül képtelenek, zsarnokiak és a
-leghallatlanabb visszaéléseknek alávetettek volnának.</p>
-<p>Az egyesek csak a szuverénnek vetvén alá magukat s a szuverén
-hatóság nem lévén egyéb, mint a közakarat, látni fogjuk, hogy
-minden ember, mikor a szuverénnek engedelmeskedik, csak magamagának
-engedelmeskedik és <span class="pagenum"><a name="Page_681" id=
-"Page_681">-681-</a></span> hogy a társadalmi egyezményben
-szabadabbak vagyunk, mint a természeti állapotban.</p>
-<p>Miután megtettük az összehasonlítást a természetes szabadság és
-a polgári szabadság között a személyeket illetőleg, meg fogjuk
-tenni a javakat illetőleg a tulajdon jogának és a szuverénitás
-jogának, az egyéni birtoklásnak és a kisajátításnak különbségét. Ha
-a szuverén hatóság a tulajdon jogán alapszik, akkor épen ezt a
-jogot kell leginkább tiszteletben tartania, sérthetetlen és szent
-számára addig, a meddig egyéni jog marad; a mint az összes
-polgárokkal közösnek tekintetik, alá van vetve az általános
-akaratnak és ez az akarat érvénytelenítheti. Így a szuverénnek
-nincs semmiféle joga hozzányúlni az egyes ember vagy többek
-javaihoz, de jogosan tulajdonává teheti az összesek javait, mint a
-hogy ez megtörtént Spártában Lycurgus idejében; míg ellenben az
-adósságok eltörlése Solon által jogosulatlan tény volt.</p>
-<p>Miután az alattvalókat nem kényszeríti semmi más, csak az
-általános akarat, kutatni fogjuk, miként nyilvánul ez az akarat,
-mely jelekről lehet biztosan fölismerni, mi a törvény és mik a
-törvény igazi jellemvonásai. Ez a tárgy teljesen új; a törvény
-definiczióját még csak ezután kell megcsinálni.</p>
-<p>Abban a pillanatban, a mint a nép különösen tekintetbe veszi egy
-vagy több tagját, egyúttal meg is oszlik. Az egész és része közt
-olyan viszony keletkezik, a mely két különálló lényt csinál
-belőlük, a melyek egyike a rész, másika pedig az egész, kivonva
-belőle a részt. Az egész, a melyből kivontuk a részt, nem az egész;
-a míg ez a viszony fennáll, nincs többé egész, hanem két
-egyenlőtlen rész.</p>
-<p>Ellenkezőleg, mikor az egész nép határoz az egész népről, csak
-önmagát veszi tekintetbe és ha ebből viszonyt alkot magának, akkor
-ez csak a bizonyos szempontból tekintett egésznek viszonya a
-bizonyos más szempontból vett egészhez, az egésznek mindennemű
-megosztása nélkül. Akkor a tárgy, a melyről határoznak, általános
-és az akarat, mely határoz, szintén általános. Meg fogjuk
-vizsgálni, van-e még másfajta aktus, a mely a törvény nevét
-viselheti. <span class="pagenum"><a name="Page_682" id=
-"Page_682">-682-</a></span></p>
-<p>Ha a szuverén csak a törvények által szólhat és ha a törvénynek
-csak az általános és az állam összes tagjait egyformán illető
-czélja lehet, ebből az következik, hogy a szuverénnek sohasem lehet
-hatalma bármit is határozni egy különleges tárgyról és mivel az
-állam fenmaradására nézve mégis fontos, hogy a különleges dolgokról
-is határozzanak, keresni fogjuk, hogy történhetik ez.</p>
-<p>A szuverén tényei csak a közakarat tényei, törvények lehetnek;
-továbbá szükség van meghatározó ténykedésekre, a hatalom vagy a
-kormányzat ténykedéseire ugyane törvények végrehajtása végett;
-ezeknek pedig ellenkezőleg csak különleges czéljaik lehetnek. Így
-az az aktus, a mely által a szuverén meghatározza, hogy főnököt
-kell választani, törvény és az az aktus, a melylyel ez a főnök a
-törvény végrehajtásakép megválasztatik, csak a kormányzat
-aktusa.</p>
-<p>Ime tehát egy harmadik viszony, a melyben az összegyűlt nép
-figyelembe vehető, tudniillik mint hatóság vagy a törvény
-végrehajtója, a melyeket mint szuverén hozott.<a name=
-"FNanchor_156" id="FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class=
-"fnanchor">156)</a></p>
-<p>Vizsgálni fogjuk, lehetséges-e, hogy a nép megfoszsza magát
-szuverénitási jogától, hogy egy vagy több emberre ruházza át; mert
-a választás aktusa nem lévén törvény és ebben az aktusban a nép nem
-lévén maga is szuverén, nem láthatni be, hogy akkor hogy ruházhat
-át egy jogot, a melylyel nem bír.</p>
-<p>Mivel a szuverénitás lényege a közakaratban rejlik, ezért nem
-láthatni be azt sem, miként lehetne megbizonyosodni arról, hogy a
-különleges akarat mindig összhangban lesz ezzel a közakarattal. Sőt
-azt kell előre feltételezni, hogy gyakran ellenkezni fog vele, mert
-a magánérdek mindig kedvezményekre törekszik, a közérdek pedig
-egyenlőségre; és ha ez az összhang lehető lenne is, akkor már csak
-azért is, mert nem szükségszerű és leronthatatlan, nem
-keletkezhetik belőle szuverén jog. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_683" id="Page_683">-683-</a></span></p>
-<p>Kutatni fogjuk, vajjon a társadalmi egyezmény sérelme nélkül a
-nép főnökei, bármily név alatt választattak is, sohasem lehetnek
-egyebek, mint a nép tisztviselői, a melyeket megbíz a törvények
-végrehajtásával; vajjon ezek a főnökök nem tartoznak-e nekik
-számadással közigazgatásukról és maguk nincsenek-e szintén alávetve
-azoknak a törvényeknek, melyek megtartatása az ő feladatuk.</p>
-<p>Ha a nép nem idegenítheti el legfőbb jogát, átruházhatja-e másra
-bizonyos időre? Ha nem adhat magának jogot, adhat-e magának
-képviselőket. Ez a kérdés fontos és megérdemli a megvitatást.</p>
-<p>Ha a népnek nem lehet sem szuverénje, sem képviselői, vizsgálni
-fogjuk, hogy hozhatja maga a törvényeit; vajjon sok törvény kell-e
-hogy legyen; vajjon gyakran kell-e őket változtatni; vajjon könnyű
-dolog-e, hogy egy nagy nép a maga törvényhozója legyen;</p>
-<p>vajjon a római nép nem volt-e nagy nép;</p>
-<p>vajjon jó-e, hogy nagy népek legyenek.</p>
-<p>Az előbbi megfontolásokból következik, hogy az államban van egy
-közvetítő testület az alattvalók és a szuverén között és ez a
-közvetítő testület, a mely egy vagy több tagból áll, van megbízva a
-közigazgatással, a törvények végrehajtásával, a polgári és
-politikai szabadság fentartásával.</p>
-<p>Ennek a testületnek a tagjai <i>hivatalnokoknak</i> vagy
-<i>királyoknak</i> neveztetnek, vagyis kormányzóknak. Az egész
-testület, tekintetbe véve az embereket, a kikből áll,
-<i>fejedelemnek</i> és tekintetbe véve tevékenységét, kormányzatnak
-neveztetik.</p>
-<p>Ha az egésznek tevékenységét tekintjük önmagára való
-kihatásában, vagyis az egésznek az egészhez vagy a szuverénnek az
-államhoz való viszonyában, ezt a viszonyt egy folytonos arány
-szélső tagjaihoz hasonlíthatjuk, melynek közbülső tagja a
-kormányzat. A hatóság a szuveréntől kapja a rendeleteket, a
-melyeket a néppel közöl és ha minden ki van egyenlítve,
-hatékonysága vagy hatalma ugyanazon a fokon van, mint a polgárok
-hatékonysága vagy hatalma, a kik az egyik oldalon alattvalók, a
-másikon pedig szuverének E három tag egyikét sem lehetne
-megváltoztatni a nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_684"
-id="Page_684">-684-</a></span> hogy meg ne bontsuk azonnal az
-arányt. Ha a szuverén kormányozni akar, vagy ha a fejedelem
-törvényeket akar hozni, vagy ha az alattvaló megtagadja az
-engedelmességet, a rendetlenség lép a szabály helyébe és az állam
-felbomolva a zsarnokságba vagy az anarchiába hull.</p>
-<p>Tegyük fel, hogy az állam tízezer polgárból áll. A szuverén csak
-kollektiv módon és mint testület vehető figyelembe, de minden
-egyesnek, mint alattvalónak, megvan az egyéni és független léte.
-Így a szuverén úgy viszonylik az alattvalóhoz, mint tízezer az
-egyhez; vagyis az állam minden tagjának a maga részére a szuverén
-hatalomnak csak egytízezred része jut, holott ő maga teljesen alá
-van annak vetve. Ha a nép százezer emberből áll is, az alattvalók
-helyzete nem változik és mindegyikre mindig a törvények egész
-uralma hárul, míg szavazatának, egy százezredrészre szorulva,
-tízszer kevesebb befolyása van a törvények megállapítására. Igy az
-alattvaló mindig egy marad s a szuverén aránya ez oknál fogva a
-polgárok számával együtt nő. Ebből az következik, hogy mennél
-jobban növekszik az állam, annál jobban csökken a szabadság.</p>
-<p>Igy tehát mennél kevesebb befolyása van az egyes akaratnak a
-közakaratra, vagyis az erkölcsöknek a törvényekre, annál jobban
-kell a korlátozó hatalomnak növekednie. Másfelől, mivel az állam
-nagysága a köz-autoritás letéteményeseinek több kisértést szerez és
-több eszközt a visszaélésre, mennél több ereje van a kormányzatnak
-a nép elnyomására, annál több ereje kell hogy legyen a szuverénnek
-a kormányzat fékentartására.</p>
-<p>Ebből a kettős viszonyból következik, hogy a szuverén, a
-fejedelem és a nép közti folytonos arány nem önkényes eszme, hanem
-az állam természetének folyománya. Következik az is, hogy a szélső
-tagok egyike, t. i. a nép, meghatározott lévén, valahányszor a
-kettős arány nő vagy csökken, egyúttal mindig csökken vagy
-növekszik az egyszerű arány is, a mi nem lehet máskép, mint hogy
-ugyanannyiszor változik a középső tag. Ebből azt a következtetést
-vonhatjuk le, hogy nincs egyetlen és változhatatlan
-kormányszervezet, <span class="pagenum"><a name="Page_685" id=
-"Page_685">-685-</a></span> hanem annyi, természetére különböző,
-kormánynak kell lenni, a hány nagyságra különböző állam van.</p>
-<p>Ha az erkölcsöknek annál kevesebb viszonyuk van a törvényekhez,
-mennél kevésbbé számos a nép, vizsgálni fogjuk, vajjon egy elég
-nyilvánvaló analogia útján nem lehet-e azt is mondani hogy mennél
-számosabbak a hatóságok, annál gyöngébb a kormányzat.</p>
-<p>Ennek a tételnek a megvilágítására három lényegileg különböző
-akaratot fogunk minden hatóság személyében megkülönböztetni:
-először az egyén saját akaratát, a mely csak a maga külön előnyére
-törekszik, másodszor a hatóságok közös akaratát, a mely egyedül a
-fejedelem hasznára vonatkozik; oly akaratot, a melyet testületi
-akaratnak lehet nevezni és a mely a kormányzattal szemben
-általános, az állammal szemben pedig, melynek a kormányzat egyik
-része különleges, harmadszor pedig a népakaratot vagy a szuverén
-akaratot, a mely általános az egésznek tekintett állammal szemben
-épúgy, mint az egésznek részeül tekintett kormányzattal szemben. A
-tökéletes törvényhozásban a különleges és egyéni akaratnak csaknem
-semmisnek kell lennie; a kormányzat közakaratának nagyon
-alárendeltnek, következőleg az egyetemes és szuverén akarat a
-többinek mindnek szabálya. A természet rendje szerint ellenben ezek
-a különböző akaratok annál hatékonyabbakká válnak, mennél jobban
-központosulnak; az egyetemes akarat mindig a leggyöngébb, a
-testületi akaraté a második rang és a különleges akarat előnyben
-van valamennyi fölött úgy, hogy mindenki, első sorban ő maga, aztán
-hatóság és aztán polgár: ez épen ellenkezője annak a fokozatnak, a
-melyet a társadalmi rend megkíván.</p>
-<p>Ezt megállapítva, tegyük fel, hogy a kormányzat egyetlen ember
-kezében van. Ekkor a különleges akarat és a testületi akarat
-tökéletesen egyesül, következőleg az utóbbi az intenzitásnak
-legmagasabb fokára jut, a melylyel csak bírhat. Miután pedig ettől
-a szaktól függ a hatalom gyakorlása és mivel a kormányzat abszolut
-hatalma, mindig azonos lévén a népével, nem változik, ebből az
-következik, <span class="pagenum"><a name="Page_686" id=
-"Page_686">-686-</a></span> hogy a kormányzatok leghatékonyabbika
-mindig az egyetlen ember kormányzata.</p>
-<p>Ha ellenben egyesítjük a kormányzatot a legfőbb hatalommal s
-csinálunk a szuverénből fejedelmet és a polgárokból megannyi
-hatóságot, akkor a testületi akarat, tökéletesen összezavarodva a
-közakarattal, nem lesz hatékonyabb, mint az utóbbi és teljes
-érvényében hagyja a külön akaratot. Igy a kormányzat egyenlőnek
-maradó abszolut hatalom mellett hatékonyságának minimumára jut.</p>
-<p>Ezek a szabályok czáfolhatatlanok és más megfontolások is
-megerősítésére szolgálnak. Láthatni például, hogy a hatóságok
-tevékenyebbek a maguk közösségében, mint a polgár a magáéban és
-hogy következőleg a külön akaratnak ott sokkal több a befolyása.
-Mert minden hatóság csaknem mindig meg is van bízva valamely
-különleges kormányzati tevékenységgel, holott a polgár magában véve
-semminemű szuverénitási tevékenységgel nem bír. Egyébiránt mennél
-jobban kiterjedett az állam, annál jobban nő a reális hatalom,
-ámbár nem nő is kiterjedésének mértékében; ha azonban az állam
-ugyanaz marad, bárhogy megsokasodhatnak is a hatóságok, a
-kormányzat nem nyer általa nagyobb reális hatalmat, mert azon állam
-hatalmának letéteményese, melyet mindig egyformának tételezünk fel.
-Igy ezáltal a sokszorozódással a kormányzat hatékonysága csökken, a
-nélkül, hogy a hatalma növekedni tudna.</p>
-<p>Miután rájöttünk, hogy a kormányzat abban a mértékben gyöngül, a
-mint a hatóságok sokszorozódnak és hogy mennél számosabb a nép,
-annál jobban kell a kormányzat korlátozó hatalmának növekednie,
-ebből azt következtetjük, hogy a hatóságok viszonya a kormányzathoz
-fordított arányban kell hogy álljon az alattvalóknak a szuverénhez
-való viszonyával, azaz, hogy mennél jobban növekszik az állam,
-annál jobban kell a kormányzatnak összezsugorodnia, úgy hogy a
-kormányzók száma a nép szaporodásának arányában kell hogy
-csökkenjen.</p>
-<p>Hogy aztán a formáknak ezt a különbözőségét szabatosabb
-elnevezésekkel fixirozzuk, első helyen meg fogjuk jegyezni, hogy a
-szuverén átruházhatja a rábízott kormányzást <span class=
-"pagenum"><a name="Page_687" id="Page_687">-687-</a></span> az
-egész népre vagy a nép nagyobb részére, úgy hogy több lesz a
-tisztviselőpolgár, mint az egyszerű magánpolgár. A kormányzat e
-formájának a demokráczia nevet adják.</p>
-<p>Avagy átadhatja a kormányzatot egy kisebbség kezébe, úgy hogy
-több az egyszerű polgár, mint a tisztviselő; ez a forma viseli az
-arisztokráczia nevet.</p>
-<p>Végül központosítani lehet az egész kormányzatot egyetlen
-tisztviselőben. Ez a harmadik forma a legelterjedtebb és
-monarchiának vagy királyi kormányzatnak neveztetik.</p>
-<p>Figyelembe fogjuk venni, hogy mindezek a formák, vagy legalább a
-két előbbi, többé-kevésbbé tágíthatók és meglehetős nagy latitudeöt
-engednek. Mert a demokráczia magába foglalhatja az egész népet vagy
-a felére szorítkozhatik. Viszont meg az arisztokráczia a nép
-feléről meghatározhatatlanul a legkisebb számokra is szorulhat.
-Néha még a királyság is megengedi a megoszlást, akár apa és fiú,
-akár két testvér közt, akár másképen. Spártában mindig két király
-volt s a római birodalomban nyolcz császár is volt a nélkül, hogy
-azt lehetne mondani, hogy a birodalom megoszlott. Van egy pont, a
-melyen a kormányzat minden formája átjátszik a rákövetkezőbe és
-három különnemű elnevezés alatt a kormányzat a valóságban épen
-annyi formára képes, a hány polgára van az államnak.</p>
-<p>Sőt mi több: e kormányzatok mindegyike bizonyos értelemben
-különböző részekre lévén képes oszolni, a mikor az egyik rész ily
-módon, a másik amolyan módon igazgattatik, e három forma
-kombinálásából a kevert formák sokasága eredhet, melyek mindegyike
-sokszorozható az összes egyszerű formákkal.</p>
-<p>Minden időben sokat vitatkoztak a kormányzat legjobb formájáról,
-annak megfontolása nélkül, hogy bizonyos esetben mindegyik lehet a
-legjobb, más esetekben a legrosszabb. A magunk részéről abból, hogy
-a különböző államokban a hatóságok száma<a name="FNanchor_157" id=
-"FNanchor_157"></a><a href="#Footnote_157" class=
-"fnanchor">157)</a> fordított arányban kell hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_688" id="Page_688">-688-</a></span> legyen
-a polgárok számával, azt fogjuk következtetni, hogy általában véve
-a demokratikus kormányzat a kis államoknak felel meg, az
-arisztokratikus a középnagyságúaknak, a monarchikus a
-nagyoknak.</p>
-<p>E kutatások fonalán jutunk el arra a megismerésre, hogy melyek a
-polgárok kötelességei és jogai és el lehet-e választani az
-előbbieket az utóbbiaktól; hogy mi a haza, szabatosan miben áll és
-miről ismerheti meg mindenki, hogy van-e hazája vagy nincsen.</p>
-<p>Miután így fontolóra vettük a polgári társadalom minden faját
-magamagában, most ezeket össze fogjuk hasonlítani, hogy
-megfigyeljük különböző kapcsolataikat: az egyik nagy, a másik
-kicsiny, az egyik erős, a másik gyönge, megtámadják, bántják,
-kölcsönösen lerombolják egymást és ebben a folytonos akczióban és
-reakczióban több embert tesznek nyomorulttá és többnek kerülnek
-életébe, mintha mind megtartották volna első szabadságukat.
-Vizsgálni fogjuk, nem lőttek-e a társadalmi intézményben túl vagy
-innen a czélon; vajjon a törvényeknek és az embereknek alávetett
-egyének, mialatt a társadalmak megőrzik egymás közt a természetes
-függetlenséget, nem maradnak-e kitéve a két állapot bajainak a
-nélkül, hogy az előnyeiket ismernék és vajjon nem volna-e jobb, ha
-inkább nem volna polgári társadalom a világon, minthogy többféle
-van. Nem ez a kevert állapot-e az, a mely résztvesz mindkettőben és
-nem biztosítja sem az egyiket, sem a másikat <i>per quem neutrum
-licet, nec tanquam in bello paratum esse, nec tanquam in pace
-securum?</i><a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href=
-"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Nem ez a részleges és
-tökéletlen társulás eredményezi e a zsarnokságot és a háborút? és a
-zsarnokság és a háború nem az emberiség legnagyobb ostorai-e?</p>
-<p>Végül vizsgálni fogjuk a gyógyítószereknek különböző nemeit,
-melyeket ezek ellen a bajok ellen ligák és szövetkezések által
-kerestek, melyek befelé a maga urának hagyva minden államot, kifelé
-pajzszsal szolgálnak minden támadó ellen. Kutatni fogjuk, hogy
-lehet egy jó federativ társulást <span class="pagenum"><a name=
-"Page_689" id="Page_689">-689-</a></span> berendezni, a mi teheti
-tartóssá és mely pontig lehet kiterjeszteni a szövetkezés jogát a
-szuverénitás jogának ártalma nélkül.</p>
-<p>Saint-Pierre abbé Európa összes államainak társulását ajánlotta,
-hogy fenntartható legyen köztük az örök béke. Keresztülvihető
-volt-e köztük ez a társulás? és föltéve, hogy be van rendezve,
-föltehető volt-e, hogy tartós lesz?<a name="FNanchor_159" id=
-"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class=
-"fnanchor">159)</a> Ezek a kutatások egyenesen a közjog mindazon
-kérdéseihez vezetnek, melyek végleg megvilágíthatják a politikai
-jog kérdéseit.</p>
-<p>Végül fel fogjuk állítani a hadi jog igazi elveit és meg fogjuk
-vizsgálni, miért adtak Grotius és a többiek csak hamis elveket.</p>
-<p>Nem fogok rajta csodálkozni, hogy minden okoskodásunk közepett
-az én fiatalemberem, a kinek egészséges eszejárása van, félbeszakít
-s ezt mondja: «Azt lehetne mondani, hogy fából építjük
-épületeinket, nem pedig emberekből, annyira mérték szerint mérünk
-minden darabot.» Igazad van, barátom, de gondolj arra, hogy a jog
-nem alkalmazkodik az emberi szenvedélyekhez és hogy arról volt szó
-köztünk, hogy kezdettől fogva megállapítsuk a politikai jog igazi
-alapelveit. Most, hogy az alapjaink meg vannak vetve, vizsgáljuk
-meg, hogy mit építettek rá az emberek és szép dolgokat fogsz
-látni!</p>
-<p>Azután Telemachust olvastatom és kisértetem el vele a pályáján;
-megkeressük a boldog Salentumot és a derék Idomeneust, a kit
-balsorsa tett bölcscsé. Útközben nem egy Protesilast találunk, de
-Philoclest egyet sem. Adrastes, a dauniak királya egyáltalán nem
-feltalálhatatlan. De hadd képzeljék el az olvasók utazásainkat vagy
-tegyék meg helyettünk Telemachusszal a kezükben és ne sugalljunk
-nekik elriasztó alkalmazásokat, melyek elől maga a szerző is kitér,
-vagy melyeket kedve ellenére hajt végre. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_690" id="Page_690">-690-</a></span></p>
-<p>Egyébiránt Emil nem lévén király, sem én isten, nem sokat
-bánkódunk azon, hogy nem bírjuk utánozni Telemachust és Mentort
-abban a jóban, a mit az embereknek tettek; senki sem tud nálunknál
-jobban megmaradni a maga helyén és nem kíván kevésbbé kilépni
-belőle. Tudjuk, hogy mindenki elé ugyanaz a feladat van állítva s
-hogy mindenki, a ki a jót teljes szívéből szereti és teljes
-erejéből műveli, betöltötte ezt a feladatot. Tudjuk, hogy
-Telemachus és Mentor csak képzelt lények. Emil nem utazik tétlen
-ember módjára és több jót tesz, mintha fejedelem volna. Ha királyok
-volnánk, se lennénk jótékonyabbak. Ha királyok és jótékonyak
-volnánk, tudtunk nélkül is ezer valóságos rosszat tennénk, a míg
-egy vélt jót. Ha királyok és bölcsek volnánk, az első jó, a mit
-tenni kívánnánk önmagunknak és másoknak, hogy lemondanánk a
-királyságról és azokká lennénk, a mik most vagyunk.</p>
-<p>Megmondtam, hogy mi teszi az utazásokat terméketlenné az egész
-világ számára. Még terméketlenebbé tesz az ifjúság számára az a
-mód, a hogy végeztetik velük. A nevelők nagyobb gondot fordítanak a
-maguk mulatságára, mint növendékük oktatására s vezetik
-városból-városba, palotából-palotába, társaskörből-társaskörbe,
-vagy ha tudósok és íróemberek, azzal töltetik vele az időt, hogy a
-könyvtárakban szaladgáljon, járja az antiquáriusokat, kotorászszon
-a régi emlékek között és másolja a régi feliratokat. Minden
-országban más korszakkal foglalkoznak, mintha csak egész más
-országgal foglalkoznának, úgy hogy mikor nagy költséggel
-végigszaladtak Európán, haszontalanságokkal foglalkozva vagy
-unatkozva, visszatérnek a nélkül, hogy láttak volna valamit is
-abból, a mi érdekelheti őket s valamit tanultak volna abból, a mi
-hasznos lehet nekik.</p>
-<p>Minden főváros hasonlít egymáshoz, minden szokás összekeveredik
-bennük; nem ide kell menni a nemzeteket tanulmányozni. Páris és
-London az én szememben egy ugyanazon város. Lakóiknak vannak
-valamelyes különböző előítéleteik, de azért az egyiknek annyi az
-előítélete, mint a másiknak és összes praktikus elveik azonosak.
-Jól tudni miféle fajtája az embereknek gyűlik össze szükségképen az
-<span class="pagenum"><a name="Page_691" id=
-"Page_691">-691-</a></span> udvarokban. Jól tudni, mily erkölcsöket
-kell hogy előidézzen mindenütt az emberek egymásra halmozódása és
-az életviszonyok különbözősége. A mint egy kétszázezer lélekből
-álló városról beszélnek nekem, előre tudom, milyen élet folyik
-benne. A mit még ezen fölül megtudhatnék ezekről a helyekről, nem
-érdemli meg a fáradságot, hogy oda menjek és megtanuljam.</p>
-<p>A távol fekvő vidékeken, a hol kevesebb a mozgalom, a
-közlekedés, a hol kevesebb idegen utazik, melyeknek lakói
-kevesebbet költözködnek, kevesebbet változtatják a sorsukat és a
-társadalmi helyzetüket, ott kell tanulmányozni egy nemzet szellemét
-és erkölcseit. Nézzétek meg futtában a fővárost, de odakinn
-figyeljétek meg az országot. Nem Párisban vannak a francziák, hanem
-Touraineben; az angolok angolabbak Merciában, mint Londonban és a
-spanyolok spanyolabbak Galicziában, mint Madridban. Ezekben a nagy
-távolságokban karakterizálja és mutatja magát egy nemzet
-vegyületlenül olyannak, a milyen; itt érezhetők legjobban a
-kormányzat jó és rossz következményei, mint a hogy nagyobb sugár
-végén az ívek méretei pontosabbak.</p>
-<p>Az erkölcsöknek a kormányzattal való szükségszerű kapcsolata oly
-jól van kifejezve a <i>törvények szelleméről</i> szóló könyvben,
-hogy nem lehet jobbat tenni, mint visszatérni ehhez a könyvhöz e
-kapcsolatok tanulmányozása végett. De általánosságban véve van két
-könnyű és egyszerű szabály a kormányzat relativ jóságának
-megítélésére. Az egyik a népesség. Minden oly országban, a mely
-elnéptelenedik, az állam a romlás felé halad; az az állam pedig, a
-mely legjobban népesedik, ha a legszegényebb is, csalhatatlanul a
-legjobban van kormányozva.<a name="FNanchor_160" id=
-"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class=
-"fnanchor">160)</a></p>
-<p>Ehhez azonban az kell, hogy ez a népesedés a kormányzat és az
-erkölcsök természetes eredménye legyen; mert ha telepítések által
-megy végbe, vagy más esetleges és ideiglenes úton-módon, akkor ezek
-a gyógyszer által csak a bajt mutatnák meg. Mikor Augustus
-törvényeket hozott a nőtlenség ellen, ezek a törvények már mutatták
-a <span class="pagenum"><a name="Page_692" id=
-"Page_692">-692-</a></span> római állam hanyatlását. A kormányzat
-jósága kell hogy a házasságra vigye az embereket, ne pedig törvény
-kényszerítse rá; nem azt kell vizsgálni, a mi kényszer útján
-történik, mert a törvényt, a mely a természetes hajlam ellen küzd,
-kijátszszák és hiábavalóvá lesz; hanem azt kell vizsgálni, a mi az
-erkölcsök befolyása alatt és a kormányzat természetes hajlama által
-történik; mert csak ezeknek az eszközöknek van állandó hatásuk. A
-derék Saint-Pierre abbénak volt az a politikája, hogy mindig valami
-kicsiny gyógyszert keresett minden külön baj számára, a helyett,
-hogy visszament volna közös forrásukra és meglátta volna, hogy csak
-mindet egyszerre lehet meggyógyítani. Nem arról van szó, hogy külön
-kezeljünk minden fekélyt, a mely a beteg testén támad, hanem, hogy
-megtisztítsuk a vér anyagát, a mely valamennyit előidézi. Mondják,
-hogy Angolországban díjak vannak kitűzve a mezőgazdaságra; nekem
-nem kell több; ez az egy dolog is meggyőz arról, hogy nem sokáig
-fog már virágozni.</p>
-<p>A kormányzat és a törvények relativ jóságának második jele
-szintén a népességből folyik, de másféle módon, tudniillik a
-népesség eloszlásából, nem pedig mennyiségéből. Két nagyságra és az
-emberek számára egyenlő állam erőre nagyon egyenlőtlen lehet; a
-hatalmasabbik a kettő közül mindig az, a melynek lakosai
-egyenletesebben vannak elosztva a területén; az, a melynek
-nincsenek oly nagy városai s a mely következőleg kevésbbé csillog,
-mindig leveri a másikat. A nagy városok merítik ki az államot és
-idézik elő gyöngeségét: a gazdagság, a melyet produkálnak,
-látszólagos és illuzórius gazdagság; sok pénz, kevés eredmény. Azt
-mondják, hogy Páris városa fölér egy tartománynyal Francziaország
-királyának; én a magam részéről azt hiszem, több tartományába
-kerül, hogy nem egy tekintetben Páris táplálkozik a vidékből és
-hogy ennek jövedelmei nagyobb része ebben a városban forog és ott
-marad a nélkül, hogy valaha visszatérne akár a néphez, akár a
-királyhoz. Felfoghatatlan, hogy a számítgatók e korában nem akadt
-még senki sem, a ki be tudná látni, hogy Francziaország sokkal
-hatalmasabb volna, ha Páris megsemmisülne. Nemcsak hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_693" id=
-"Page_693">-693-</a></span> nem előnyös a népesség rossz eloszlása
-az államra, hanem még rombolóbb, mint maga az elnéptelenedés,
-annyiban, hogy az elnéptelenedés eredménye csak nulla, a rosszul
-berendezett fogyasztás pedig negativ eredményre vezet. Ha egy
-francziát és egy angolt hallok fővárosaik nagyságával büszkélkedve
-vitázni azon, hogy Párisnak vagy Londonnak van-e több lakosa, ez
-úgy tűnik fel nekem, mintha arról vitatkoznának egymással, hogy a
-két nép melyike részesül abban a szerencsében, hogy rosszul van
-kormányozva.</p>
-<p>Tanulmányozzátok a népet városain kívül, csak így fogjátok
-megismerni. Egy kormány látszólagos formáját látni semmi; a
-közigazgatás gépezete és a hivatalnokok szóbeszéde elkendőzi, ha
-nem tanulmányozzuk a természetét eredményeiben, melyeket a népre
-előidéz és a közigazgatás minden fokozatán. A forma és lényeg
-különbsége meg lévén oszolva mindezen fokozatok között, csak akkor
-ismerjük meg ezt a különbséget, ha ezeket mind számba veszszük. Az
-egyik országban legelőször az alantasok mesterkedésein kezd
-észrevehetővé lenni a minisztérium szelleme; a másikban látni kell,
-mint választják a parlament tagjait, hogy megítélhessük, igaz-e,
-hogy a nemzet szabad; bármely országban lehetetlen, hogy ismerhesse
-a kormányt az, a ki csak a városokat látta, mivelhogy ennek
-szelleme sohasem ugyanaz a városra és a vidékre nézve. Már pedig a
-vidék teszi az országot és a vidék népe teszi a nemzetet.</p>
-<p>A különböző népeknek ez a félreeső tartományaikban és eredeti
-szellemük észszerűségében való tanulmányozása egy jeligémnek nagyon
-kedvező és az emberi szívre nagyon vigasztaló általános
-megfigyelést kelt: azt, hogy minden nemzet így megfigyelve sokkal
-többet érőnek látszik; mennél jobban közelednek a természethez,
-annál inkább uralkodik a jóság jellemükben; csak ha bezárkóznak
-városaikban, csak ha a kultúra révén megváltoznak, csak akkor
-aljasodnak el és változtatják kellemes és veszedelmes bűnökké
-bizonyos, inkább durva, mint kártévő hibáikat.</p>
-<p>Ebből a megfigyelésből következik az általam ajánlott utazási
-módnak egy új előnye, a mennyiben a fiatal emberek, keveset
-tartózkodván a nagy városokban, a hol borzalmas <span class=
-"pagenum"><a name="Page_694" id="Page_694">-694-</a></span>
-romlottság uralkodik, kevésbbé vannak kitéve annak, hogy rájuk
-ragad és az egyszerűbb emberek közt s kevésbbé számos társaságokban
-megőrzik biztosabb ítéletüket, egészségesebb ízlésüket,
-becsületesebb erkölcseiket. Ettől a ragálytól egyébiránt Emilt nem
-kell félteni, megvan benne minden, a mi megóvhatja tőle. Mindazon
-óvó intézkedések közt, melyeket erre tettem, sokra tartom azt a
-vonzalmat, mely a szívében van.</p>
-<p>Nem tudják már, mire képes az igazi szerelem a fiatal emberek
-hajlamaira vonatkozólag, mert nevelőik nem ismervén az igazi
-szerelmet, elfordítják őket tőle. Mindazáltal a fiatal ember kell
-hogy szeressen vagy pedig kicsapongó lesz. Könnyű dolog a
-látszattal szakítani. Ezer fiatal embert fognak előttem említeni, a
-kikről azt mondják, hogy nagyon erényesen élnek szerelem nélkül, de
-említsenek nekem egy kész embert, igazi embert, a ki jóhiszeműleg
-azt mondja, hogy így töltötte ifjúságát. Minden erényben, minden
-kötelességben csak a látszatot keresik; én a valóságot keresem és
-nagyon tévednek, ha az ehhez való eljutásnak volnának más eszközei
-is, mint a melyeket én adok meg.</p>
-<p>Az eszme, hogy Emilt szerelmessé tegyem, mielőtt utaztatom, nem
-az én leleményem, a következő eset sugallta nekem.</p>
-<p>Velenczében voltam látogatóban egy fiatal angol nevelőjénél.
-Télen volt, a tűz körül voltunk. A nevelő ekkor kapta meg leveleit
-a póstával. Elolvasta őket s aztán egyiküket hangosan olvasta fel
-növendékének. Angolul volt, nem értettem belőle semmit, de a
-felolvasás alatt láttam, hogy a fiatal ember letépte a nagyon szép
-csipke kézelőit, melyeket viselt, egymás után a tűzbe veti őket, a
-milyen óvatosan csak tudja, hogy ne vegyék észre. Meglepetve ettől
-a furcsa magaviselettől, az arczába néztem és mintha felindulást
-láttam volna rajta; de a szenvedélyek külső jeleiben, bár nagyon
-hasonlók minden embernél, nemzetenkint különbségek vannak, melyek
-alapján könnyű a tévedés. A népeknek különböző a nyelvük az
-arczukon ép úgy, mint a szájukban. Megvártam a felolvasás végét és
-aztán megmutatva a nevelőnek növendéke meztelen csuklóit, melyeket
-annál jobban <span class="pagenum"><a name="Page_695" id=
-"Page_695">-695-</a></span> rejtegetett, így szóltam hozzá: «Szabad
-tudnom, mit jelent ez?»</p>
-<p>A nevelő látva, hogy mi történt, elnevette magát, megelégedett
-arczkifejezéssel megölelte növendékét és miután kikérte
-beleegyezését, megadta nekem a magyarázatot, melyet kívántam.</p>
-<p>«John úr kézelőit – így szólt – melyeket az imént letépett, egy
-idevaló hölgy ajándékozta neki nemrég. Már pedig tudja, hogy John
-úr el van igérkezve odahaza egy fiatal kisasszonynyal, a kibe
-nagyon szerelmes és a ki még több szerelmet érdemel. Ez a levél
-imádottja anyjától való és le fogom önnek fordítani azt a passzust
-belőle, a mely azt a kártételt okozta, a melynek ön tanuja
-volt:</p>
-<p>«Lucy le sem teszi a kezéből lord John kézelőit. Miss Betty
-Roldham a tegnap délutánt nála töltötte és minden áron segíteni
-akart neki a munkában. Tudva, hogy Lucy ma a szokottnál korábban
-kelt, látni akartam, mit csinál és rajtakaptam, hogy azzal
-foglalatoskodik, hogy fölfejti mind, a mit Miss Betty csinált
-tegnap. Azt akarja, hogy az ajándékán egyetlen öltés se legyen, a
-mely nem az ő kezétől való.»</p>
-<p>John úr kiment egy pillanatra, hogy más kézelőt vegyen fel és én
-így szóltam a nevelőnek: «Kitünő természetű tanítványa van, de
-szóljon igazat, Miss Lucy anyjának ez a levele nem előre kitervelt
-dolog? Nem ön által kieszelt eszköz az ellen a kézelős hölgy
-ellen?» «Nem – felelt ő – a dolog valódi; én nem viszek
-gondoskodásomba ennyi számítást. Egyszerűséget, buzgalmat vittem
-bele és isten megáldotta a munkámat.»</p>
-<p>Ennek a fiatal embernek az esete nem ment ki emlékezetemből; nem
-arra való volt, hogy meg ne termékenyítse a magamfajta álmodozó
-fejét.</p>
-<p>Ideje már végezni. Vezessük vissza lord Johnt Lucyhoz, azaz hogy
-Emilt Zsófiához. Nem kevésbbé gyöngéd szívvel, mint elutazásakor,
-sokkal felvilágosultabb szellemet hoz magával és azt az előnyt
-hozza haza magával, hogy megismerte a kormányokat minden bűnükkel
-és a népeket minden erényükkel. Gondom volt még arra is, hogy
-minden nemzetben az ókoriak módjára a vendégbarátság kötelékeivel
-fűzze <span class="pagenum"><a name="Page_696" id=
-"Page_696">-696-</a></span> magát össze valami érdemes emberrel és
-egyáltalán nincs ellenemre, ha ezeket az ismeretségeket levelezés
-útján ápolja. Azon felül, hogy hasznos lehet és mindig kellemes
-levelezésben állani távoleső országokban lakókkal, ez kitünő
-óvóintézkedés a nemzeti előítéletek uralma ellen, melyek egész
-életünkben ránk támadva, előbb-utóbb valami hatással vannak ránk.
-Semmi sem alkalmasabb ettől a hatásuktól megfosztani őket, mint az
-okos emberekkel való érdek nélküli érintkezés, a kiket az ember
-becsül, a kikben nincsenek meg csak az előítéletek és a maguk
-előítéleteivel küzdenek ellenük s ezzel megadják a módot, hogy az
-egyiket szüntelenül szembeállítsuk a másikkal s így megóvjuk
-magunkat valamennyitől. Nem megy az egyre, hogy idehaza vagy náluk
-érintkezünk-e az idegenekkel. Az első esetben mindig bizonyos
-kíméletet tanusítanak az iránt az ország iránt, a melyben laknak,
-ezért elleplezik, a mit gondolnak róla vagy kedvezően gondolkodnak
-róla, a míg benne laknak: hazatérve lejebb szállítják ítéletüket és
-ezzel csak igazságosak lesznek. Nagyon szeretném, ha az idegen, a
-kitől tanácsot kérek, látta volna az országomat, de csak akkor
-kérem véleményét, mikor már odahaza van.</p>
-<hr class="tbd" />
-<hr class="tbd" />
-<p>Miután csaknem két évet szántunk arra, hogy bejárjuk Európa
-néhány nagy és sokkal több kis államát, miután megtanultunk
-két-három főnyelvet, miután láttuk, a mi bennük igazán érdekes,
-akár természetrajz, akár kormányzat, akár művészetek, akár emberek
-dolgában, Emil emésztve a türelmetlenségtől értésemre adja, hogy a
-határidőnk végére jár. Akkor ezt mondom neki: «Jól van barátom,
-emlékszel utazásaink főczéljára; láttál, megfigyeltél; mi most már
-az eredménye a megfigyeléseidnek?»</p>
-<hr class="tbd" />
-<p>Hogy tévedtem rendszeremben, vagy körülbelül így kell hogy
-válaszoljon nekem:</p>
-<hr class="tbd" />
-<p>Vagy olyan maradok, a milyenné te tettél és hogy nem veszek
-magamra még lánczot azokon kívül, melyeket a természet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_697" id="Page_697">-697-</a></span> és a
-törvények raktak rám. Mennél jobban vizsgálom az emberek művét
-intézményeikben, annál jobban látom, hogy azzal, hogy minden áron
-függetlenekké akarják magukat tenni, rabszolgákká teszik magukat és
-még a szabadságukat is hasztalan erőfeszítésekben használják el,
-hogy megtarthassák. Hogy ne kelljen engedniök a dolgok
-torlódásának, ezerféle kötelékeket vesznek magukra; aztán a mint
-egy lépést akarnak tenni, nem tudnak és elcsodálkoznak, hogy
-függnek mindentől. Nekem úgy tűnik fel, hogy nem kell semmit tenni,
-hogy az ember szabaddá tegye magát; elég, ha nem akar nem lenni
-szabad. Te tettél engem «oh mesterem» szabaddá, a mikor
-megtanítottál, hogy megadjam magamat a kényszerűségnek, jőjjön,
-mikor jönni akar, ellenkezés nélkül vitetem magamat és mivel nem
-akarom leküzdeni, nem kapaszkodom semmibe, hogy visszatartsam
-magamat. Kerestem utazásaim közben, találok-e valami zugot a
-földön, a hol tökéletesen a magamé lehetnék, de mely helyen nem
-függ az ember emberek között szenvedélyeiktől? Mindent jól
-megvizsgálva azt találom, hogy magában a kívánságomban ellenmondást
-rejlik, mert ha nem függnék is semmi más dologtól, legalább attól a
-földtől függnék, a hol letelepedtem. Az életem hozzá volna fűzve
-ehhez a földhöz, mint a driádoké volt fáikhoz. Azt találtam, hogy
-uralom és szabadság két összeférhetetlen szó lévén, nem lehetnék
-egy kunyhó ura a nélkül, hogy meg ne szünjek a magam ura
-lenni.»</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Hoc erat in votis, modus agri
-non ita magnus.<br /></span></div>
-</div>
-<p>«Emlékszem, hogy a vagyonom volt kutatásainknak oka. Te nagyon
-alaposan bebizonyítottad nekem, hogy nem tudom egyszerre megőrizni
-gazdagságomat és szabadságomat, de a mikor azt akartad, hogy
-egyszerre szabad és igénytelen legyek, két összeférhetetlen dolgot
-akartál, mert csak úgy vonhatom ki magamat az emberektől való
-függés alól, ha visszatérek a természettől való függésbe. Mit
-tegyek tehát a vagyonnal, melyet a szüleim rám hagytak? Azon fogom
-kezdeni, hogy nem függök tőle; meglazítok minden köteléket, a mely
-hozzá köt; ha meghagyják nekem, megmarad, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_698" id="Page_698">-698-</a></span> ha
-elveszik tőlem, nem ragadnak el engem vele együtt. Nem fogok
-kínlódni, hogy megtartsam, hanem szilárdan megmaradok a helyemen.
-Gazdagon vagy szegényen, szabad leszek. Nemcsak egy bizonyos
-országban, egy bizonyos vidéken leszek az; az leszek az egész
-földön. Rám nézve el van szakadva az előítélet minden láncza, nem
-ismerek más lánczot, csak a kényszerűségét. Megtanultam ezt viselni
-születésem óta és viselni fogom halálomig, mert ember vagyok. És
-miért ne tudhatnám viselni, szabadnak maradva, mikor még annak is
-viselnie kell, a ki rabszolga és ráadásul még a rabszolgaságért
-is?»</p>
-<p>«Mit bánom helyzetemet a földön? Mit bánom, hogy hol vagyok?
-Mindenütt, a hol emberek vannak, testvéreimnél leszek, mindenütt, a
-hol nincsenek, magamnál leszek. A míg független és gazdag
-maradhatok, van vagyonom, a melyből élhetek és élni fogok. Ha a
-vagyonom rabjává tenne, gondtalanul elvetném: van dolgos karom és
-élni fogok. Ha a karom felmondja a szolgálatot, élni fogok, ha
-eltartanak, meghalok, ha elhagynak; mert a halál nem a szegény
-emberek baja, hanem a természet törvénye. Bármely időben jön a
-halál, szembenézek vele, sohasem veheti el tőlem azt, hogy
-éltem.»</p>
-<p>«Erre szántam el magamat, apám. Ha nem volnának szenvedélyeim,
-embervoltomban olyan független volnék, mint maga az Isten, mert
-csak azt akarva, a mi van, soha sem kellene küzdenem a sors ellen.
-Legalább csak egy lánczom van s ez az egyedüli, melyet örökké
-viselni fogok és ezzel dicsekedhetem. Nos tehát, add nekem Zsófiát
-és szabad vagyok.»</p>
-<p>«Kedves Emilem, nagy örömmel hallok ilyen férfias beszédet a
-szádból és látok ilyen férfias érzéseket szívedben. Ez a túlzott
-önzetlenség nagyon tetszik nekem a te korodban. Majd alábbszáll, ha
-gyermekeid lesznek és te épen az leszel, a minek egy jó
-családapának és bölcs embernek lennie kell. Utazásod előtt tudtam
-már, mi lesz az eredménye, tudtam, hogyha közelből megtekinted
-intézményeinket, távol leszel tőle, hogy azt a bizalmat vesd
-beléjük, melyet nem érdemelnek meg. Hiába kívánkozik az ember
-szabadságra <span class="pagenum"><a name="Page_699" id=
-"Page_699">-699-</a></span> a törvények fennhatósága alatt.
-Törvények! Hol vannak törvények? Hol tartják őket tiszteletben? Ez
-alatt a név alatt mindenütt csak a magánérdeket és az emberek
-szenvedélyeit láttad uralkodni. De a természet és a rend örök
-törvényei fennállanak. Helyettesítik a bölcs számára a pozitív
-jogot, szíve mélyébe írta be őket a lelkiismeret és az ész; nekik
-kell alávetnie magát, hogy szabad legyen; csak az rabszolga, a ki
-rosszat tesz, mert mindig akarata ellenére teszi. A szabadság nincs
-meg a kormányzat semmiféle formájában, a szabad ember szívében van,
-mindenütt magával hordja. A hitvány ember mindenüvé elviszi a
-szolgaságát. Az egyik rabszolga lesz Genfben is, a másik szabad
-lesz Párisban is.»</p>
-<p>«Mikor a polgár kötelességeiről szóltam neked, talán
-megkérdezted volna, hol a haza és azt hitted volna, zavarba hozol
-engem. Pedig csalódtál volna, kedves Emilem, mert a kinek nincs is
-hazája, legalább való valahova. Mindig van egy kormányzat és vannak
-a törvényeknek látszatai, a melyek alatt békén élt. Hogy a
-társadalmi szerződést betartották-e, az közömbös, föltéve, hogy a
-magánérdek úgy oltalmazta őt, a hogy a közakarat oltalmazta volna,
-hogy a közerőszak megóvta a magánerőszakoktól, hogy a rossz, a mit
-tenni látott, megszerettette vele azt, a mi jó és hogy maguk az
-intézményeink ismertették és gyűlöltették meg vele a saját
-méltatlanságaikat. Oh Emil, hol az a jóravaló ember, a ki nem
-tartozik semmivel a szülőföldjének? Akárki legyen is, tartozik neki
-azzal, a mi a legbecsesebb az embernek, cselekedeteinek
-erkölcsiségével és az igazságnak szeretetével. Ha egy erdő mélyében
-születik, boldogabban és szabadabban élt volna, de nem lévén neki
-mit leküzdeni, hogy hajlamait kövesse, érdem nélkül lett volna jó,
-nem lett volna erényes, most pedig az tud lenni szenvedélyei
-daczára. A rendnek már csak maga a látszata is arra viszi, hogy
-ismerje, hogy szeresse. A közjó, a mely másoknak csak ürügyül
-szolgál, csupán csak neki reális indíték. Megtanulja leküzdeni
-magát, legyőzni magát, föláldozni a maga érdekét a közérdeknek. Nem
-igaz, hogy nem húzza semmi hasznát a törvényeknek: ezek adják neki
-a bátorságot, hogy igazságos legyen, még a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_700" id="Page_700">-700-</a></span>
-gonoszok között is. Nem igaz, hogy nem tették szabaddá;
-megtanították uralkodni önmagán.»</p>
-<p>«Ne mondd tehát: mit bánom én, hol vagyok? Igenis fontos dolog
-neked, hogy ott légy, a hol be tudod tölteni minden kötelességedet;
-e kötelességek egyike a ragaszkodás születésed helyéhez.
-Honfitársaid oltalmaztak gyermekkorodban, szeretned kell őket, hogy
-férfivá lettél. Közöttük kell élned vagy legalább olyan helyen, a
-hol olyan hasznos lehetsz számukra, a milyen csak lenni tudsz és a
-hol tudják, hol keressenek, ha szükségük van rád. Vannak olyan
-körülmények, a mikor az ember nagyobb hasznára lehet honfitársainak
-hazáján kívül, mintha hazája kebelében élne Akkor csak a buzgalmára
-kell hallgatnia és zúgolódás nélkül viselnie számkivetettségét; még
-ez a számkivetés is kötelességeinek egyike. De te, jó Emilem, a
-kire semmi sem hárítja ezeket a fájdalmas áldozatokat, te, a ki nem
-vállaltad azt a szomorú feladatot, hogy megmondd az igazságot az
-embereknek, menj, élj köztük, ápold barátságukat édes
-közlekedésben, légy jóltevőjük, mintájuk: a te példád több
-szolgálatot fog nekik tenni, mint a mi minden könyvünk és a jó, a
-mit tőled látnak, jobban meg fogja őket indítani, mint a mi minden
-hiábavaló beszédünk.»</p>
-<p>«Azért azonban nem arra buzdítlak, hogy menj a nagy városokba
-élni; ellenkezőleg, ama példák egyike, melyeket a jók a többieknek
-kell hogy adjanak, a patriarchális és mezei élet példája, az ember
-legelső életmódjáé, a legbékésebbé, legtermészetesebbé és
-legédesebbé annak számára, a kinek nincs megromolva a szeme.
-Barátom, boldog az az ország, a hol nincs arra szükség, hogy a
-sivatagban keressék a békét! De hol az az ország? A jótékony ember
-rosszul elégíti ki hajlamát a városokban, a hol jóformán nem talál
-mást, a kin gyakorolja buzgalmát, mint intrigánsokat és
-gazficzkókat. A fogadtatás, melyben itt a semmirekellőket
-részesítik, a kik szerencséjüket keresni jönnek ide, csak teljessé
-teszi az ország pusztulását, a melyet ellenkezőleg újra be kellene
-népesíteni a városok rovására. Minden ember, a ki visszavonul a
-nagy társaságtól, épen azért hasznos, mert visszavonul tőle, mert a
-társaság minden bűne épen abból <span class="pagenum"><a name=
-"Page_701" id="Page_701">-701-</a></span> származik, hogy nagyon
-nagyszámú. Hasznos továbbá azért, mert az elhagyott helyekre
-életet, kultúrát és az eredeti életviszonyok szeretetét ültetheti
-el. Ellágyulok, ha arra gondolok, hogy Emil és Zsófia mennyi
-jótéteményt áraszthatnak maguk körül csupán csak visszavonulásuk
-által is, mennyire fölélénkíthetik a vidéket és föléleszthetik a
-szerencsétlen falusi ember kihúnyt buzgalmát. Látni vélem, a mint a
-lakosság megszaporodik, a mezők termékenyebbé válnak, a földek új
-díszbe öltöznek, a sokaság és a bőség ünnepekké teszik a munkákat,
-az öröm kiáltásai és áldó szavak emelkednek a mezei játékok közben
-a szeretetreméltó pár körül, a mely ezeket megelevenítette. Mese
-számba veszik az aranykort és mindig az is megromlott szívű és
-ízlésű emberek számára. Még az sem igaz, hogy visszakívánják, mert
-ez a kívánságuk mindig hiú. Mi kellene tehát hozzá, hogy újra
-föléleszszék? Egyetlen egy dolog, de az lehetetlen: az, hogy
-szeressék.»</p>
-<p>«Szinte mintha már újra föléledne Zsófia lakóhelye körül; ti
-együtt nem is fogtok mást tenni, mint a mit tisztes szülei
-elkezdtek. De, kedves Emilem, az ily édes élet el ne vegye kedvedet
-a keserves kötelességektől, ha ezek valaha rád háramlanak! Jussanak
-eszedbe, hogy a rómaiak az eke szarva mellől jutottak a
-konzulsághoz. Ha a fejedelem vagy az állam a haza szolgálatára hív,
-hagyj el mindent, hogy betöltsd a neked kijelölt helyen a polgár
-tiszteletreméltó hivatását. Ha ez a hivatás rád nézve terhes, van
-egy tisztességes és biztos módja, hogy megszabadulj tőle:
-teljesítsd lehetőleg feddhetetlenül, hogy ne hagyják meg rajtad
-sokáig. Egyébiránt ne nagyon félj az ilyen teher
-kellemetlenségétől, a míg mai szabású emberek vannak, nem téged
-fognak keresni az állam szolgálatára.»</p>
-<p>Mért nincs nekem megengedve lefesteni Emil visszatérését
-Zsófiához és szerelmük végét, vagyis jobban mondva kezdetét a
-hitvesi szeretetnek, mely egyesíti őket! A megbecsülésre alapított
-szerelem, a mely addig tart, a míg az élet; azokra az erényekre
-alapított szerelem, a melyek nem tűnnek el a szerelemmel s a
-jellemek összeillőségére, a mely az érintkezést szeretetreméltóvá
-teszi és meghosszabbítja az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_702" id="Page_702">-702-</a></span> öregségre is az első
-egyesülés varázsát. De mindezek a részletek tetszhetnének, de nem
-lennének hasznosak és mostanáig csak olyan kellemes részleteket
-engedtem meg magamnak, a melyeknek hasznosságát látni véltem.
-Feladatom végén álljak el ettől a szabálytól? Nem; érzem azt is,
-hogy a tollam ki van fáradva. Nagyon gyönge az ily hosszú lélegzetű
-munkákra; ezt is abbahagynám, ha nem volna annyira előrehaladott
-állapotban. Hogy ne hagyjam befejezetlenül, ideje már, hogy
-bezárjam.</p>
-<p>Végre látom megjönni Emil legbűvösebb napját és az én
-legboldogabb napomat; gondoskodásom meg van koronázva és kezdem
-élvezni gyümölcsét. A méltó pár eloldhatatlan lánczczal egyesül,
-szájuk kimondja és szívük megerősíti, az esküvéseket, melyek nem
-lesznek hiábavalók. Házastársak. Visszatérve a templomból úgy kell
-őket vezetni, nem tudják, hol vannak, hova mennek, mi történik
-körülöttük. Nem hallanak, csak zavart feleleteket adnak, mámoros
-szemeik nem látnak semmit. Oh elragadtatás! Oh emberi gyöngeség! A
-boldogság érzése lesújtja az embert, nem elég erős, hogy
-elviselje.</p>
-<p>Bizony kevés ember van, a ki a lakodalom napján megtudja találni
-a fiatal házasokkal szemben az illő hangot. Az egyiknek feszes
-tartózkodása és a másiknak fesztelen beszéde egyaránt kevéssé
-helyén való. Jobb szeretném, ha hagynák a fiatal szíveket, hadd
-zárkózzanak magukba és engedjék át magukat az izgalomnak, a mely
-nincsen varázs nélkül, mintsem oly kegyetlenül zavarják őket benne,
-megszomorítsák őket tettetett tapintatossággal vagy zavarba hozzák
-őket rossz tréfákkal, melyek talán tetszenének nekik minden más
-időben, de ilyen napon egész bizonyosan terhükre vannak.</p>
-<p>Látom a két fiatalt, abban az édes bágyadtságban, a mely elfogja
-őket, a mint oda sem hallgatnak a beszédekre, melyeket hozzájuk
-intéznek. Én, a ki azt akarom, hogy életük minden napját élvezzék,
-hogy engedném, hogy ily becses napot elveszítsenek? Nem, én azt
-akarom, hogy megízleljék és élvezzék az ízét, hogy meg legyen
-számukra a gyönyöre. Elvonszolom őket a tolakodó tömegből, a mely
-elfárasztja <span class="pagenum"><a name="Page_703" id=
-"Page_703">-703-</a></span> őket és elvezetve őket sétálni valami
-félreeső útra, azzal térítem őket magukhoz, hogy róluk magukról
-beszélek nekik. Nemcsak a füleiknek akarok beszélni, hanem
-szíveikhez és jól tudom, mi az a tárgy, a melylyel ezen a napon
-foglalkozni tudnak.</p>
-<p>«Gyermekeim, mondom nekik, mindkettejüket megfogva a kezénél,
-három éve már, hogy fellobbanni láttam ezt az élénk és tiszta
-lángot, a mely ma boldogságotokat teszi. Szüntelenül mind csak
-növekedett; látom szemetekről, hogy hevességének legfelsőbb fokán
-van, most már csak gyöngülhet.» Olvasóim, nem látjátok-e Emil
-fellobbanását, magából kikelését, esküdözését, a felháborodott
-modort, melylyel Zsófia kivonja kezét az enyémből és a gyöngéd
-tiltakozásokat, melyeket szemünk kölcsönösen kifejez, hogy imádni
-fogják egymást utolsó lehelletükig? Hagyom őket és aztán
-folytatom.</p>
-<p>«Gyakran gondoltam arra, hogy ha meg lehetne hosszabbítani a
-szerelmet a házasságban, a földi paradicsom volna. Mindmáig az még
-nem fordult elő. De ha a dolog nem egyáltalán lehetetlen, ti nagyon
-méltók vagytok mindketten, hogy példát adjatok, a milyet senkitől
-sem kaptatok és a melyet kevés házaspár tudna utánozni.
-Akarjátok-e, gyermekeim, hogy mondjak nektek egy erre való módot, a
-melyet az egyedüli lehetséges módnak gondolok?»</p>
-<p>Mosolyogva néznek egymásra és gúnyolódnak együgyűségemen. Emil
-egyszerűen megköszöni a reczeptemet s azt mondja, véleménye szerint
-Zsófiának különb reczeptje van s neki a maga részéről ez elegendő
-lesz. Zsófia helyesli és ép oly bizakodónak látszik. Mindazáltal
-gúnyolódó arczkifejezésébe mintha egy kis kíváncsiság vegyülne.
-Megnézem Emilt; égő szeme majd elnyeli felesége bájait; ez az
-egyedüli dolog, a mire kíváncsi és nem sokat törődik beszédemmel.
-Mosolygok a magam részéről, ezt mondom magamban: Hamar figyelmessé
-foglak tenni.</p>
-<p>«E titkos gerjedelmeknek csaknem észrevehetetlen különbsége
-nagyon jellemzőn és azokkal a befogadott előítéletekkel ugyancsak
-ellentétesen határozza meg a két nemet: hogy t. i. általánosságban
-a férfiak kevésbbé állhatatosak mint a nők és hamarabb riadnak
-vissza a boldog szerelemtől. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_704" id="Page_704">-704-</a></span> A nő jóval előre megérzi
-a férfi állhatatlanságát és nyugtalankodik miatta;<a name=
-"FNanchor_161" id="FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class=
-"fnanchor">161)</a> ez teszi féltékenyebbé is. Mikor a férj elkezd
-hűlni, kénytelen lévén azért tanusítani iránta mindazon
-gondoskodást, csakhogy megtarthassa, melyet azért tanusított
-azelőtt, hogy tessék neki; a nő sír, megalázza magát és ritkán
-egyenlő sikerrel. A ragaszkodás és gondoskodás megnyeri a szívet,
-de visszaszerezni nem tudja. Visszatérek a szerelemnek a
-házasságban való kihűlése elleni reczeptemhez.</p>
-<p>«Egyszerű és könnyű szer, – folytatom – abban áll, hogy legyetek
-továbbra is szerelmesek házas korotokban is.»</p>
-<p>«Az már igaz, mondja Emil titokban nevetve, ez nem fog
-nehezünkre esni.»</p>
-<p>«Nehezebben talán, mint a hogy gondolnád. Kérlek, adj időt, hogy
-kimagyarázzam magamat.»</p>
-<p>«A csomó, melyet nagyon is össze akar az ember húzni, elszakad.
-Ugyanez történik a házasság csomójával is, ha erősebbre akarják
-kötni, mint a mennyire lennie kell. A hűség, a melyet a két
-hitvestárstól megkíván, minden jogok legszentebbike, de a hatalom,
-melyet a kettő mindegyikére a másik fölött ráruház, túlságos nagy.
-A kényszer és szerelem rosszul férnek meg és a gyönyört nem lehet
-senkire ráparancsolni. Ne piruljon el, oh Zsófia és ne gondoljon
-menekülésre. Ne adja Isten, hogy meg akarjam sérteni szerénységét!
-De most élete sorsáról van szó. Ilyen nagy czél érdekében tűrje el,
-a férj és az apa közt, az olyan beszédet, a melyet máskülönben nem
-tudna eltűrni.»</p>
-<p>«Nem annyira a bírás, mint inkább az alárendeltség unat meg és a
-kitartott leány iránt sokkal tovább tartják meg a ragaszkodást,
-mint a feleség iránt. Hogy csinálhattak kötelességet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_705" id="Page_705">-705-</a></span> a
-leggyöngédebb enyelgésből és jogot a szerelem legédesebb
-tanubizonyságaiból? A kölcsönös vágy teszi a jogot, a természet nem
-ismer mást. A törvény korlátozhatja ezt a jogot, de nem tudhatja
-kiirtani. A kéj oly édes magamagában véve! Vajjon merítheti-e a
-keserves kényszerből azt az erőt, a melyet nem tud meríteni saját
-vonzó erejéből? Nem gyermekeim, a házasságban a szívek egyesülnek,
-de a testek nincsenek alávetve. Hűséggel tartoztok egymásnak, de
-nem kedveskedésekkel. Mindegyitek csak a másiké lehet, de egyitek
-sem lehet a másiké jobban, mint a hogy neki tartozik.»</p>
-<p>«Ha tehát igaz, kedves Emilem, hogy a feleséged kedvese akarsz
-lenni és hogy ő mindig a te úrnőd és a maga úrnője legyen, akkor
-légy boldog, de tiszteletteljes szerelmes, kapj mindent a
-szerelemtől, de semmit se követelj kötelességből és a legkisebb
-kedvezések is ne legyenek soha számodra jogok, hanem kegyek. Tudom,
-hogy a szemérmetesség kerüli a formaszerű vallomásokat és le akar
-győzetni, de tapintattal és igazi szerelemmel bíró szerelmes
-tévedhet-e a titkos akarat dolgában? Nem tudja-e, hogy mikor
-egyeznek bele a szív és a szemek abba, a minek megtagadását a száj
-tetteti? Mindegyik a kettő közül mindig ura legyen személyének és
-kedveskedéseinek, legyen joga semmi más szerint, mint csak a saját
-akarata szerint osztogatni őket. Gondoljatok mindig arra, hogy még
-a házasságban is a gyönyör csak akkor jogosult, mikor a vágy
-kölcsönös. Ne féljetek, gyermekeim, attól, hogy ez a törvény távol
-tart titeket egymástól, ellenkezőleg mindkettőtöket tetszeni
-vágyóbbá tesz és elejét veszi a beteltségnek. Egyitek csupán csak a
-másikra lévén korlátozva, a természet és a szerelem elég közel hoz
-egymáshoz.»</p>
-<p>Ezekre és hasonló beszédekre Emil felbosszankodik és tiltakozik
-ellenük; Zsófia szégyenkezve szeme elé tartja legyezőjét és nem
-szól semmit. Kettejük közül talán nem az az elégedetlenebbik, a ki
-jobban panaszkodik. Én kérlelhetetlenül folytatom, megpirongatom
-Emilt csekély gyöngédsége miatt s biztosítékot szerzek róla, hogy
-Zsófia a maga részéről elfogadja az egyességet. Felszólítom, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_706" id=
-"Page_706">-706-</a></span> szóljon; senki sem fog benne
-kételkedni, hogy nem mer engem megczáfolni. Emil nyugtalankodik s
-vizsgálja fiatal felesége szemeit; zavarodottságuk közepett kéjes
-mámorban látja őket, a mely biztonságot nyújt neki bizalma
-koczkázatára. Lábai elé veti magát, elragadtatva csókolja meg a
-kezet, melyet Zsófia nyújt neki és megesküszik, hogy a megfogadott
-hűségen kívül lemond minden más jogáról fölötte. «Légy – mondja
-neki – kedves nőm, bírája gyönyöreimnek, mint a hogy bírája vagy
-napjaimnak és sorsomnak. Ha kegyetlenséged életembe kerülne is,
-visszaruházom rád legdrágább jogaimat. Semmit sem akarok
-engedékenységednek köszönni, mindent a szivedtől akarok
-megkapni.»</p>
-<p>«Jó Emilem, nyugodj meg, Zsófia sokkal nagylelkűbb, semhogy
-téged engedjen nagylelkűséged áldozatakép meghalni.»</p>
-<p>Este, mikor el akarom őket hagyni, a tőlem telhető legkomolyabb
-hangon mondom nekik: «Gondoljatok arra mindketten, hogy szabadok
-vagytok és hogy itt nincs szó a házastársak kötelességeiről;
-higyjetek nekem, ne engedjetek a hazug alázatosságnak. «Emil,
-akarsz jönni?» Zsófia megengedi. Emil, dühbe jőve, szeretne engem
-megverni. «És ön, Zsófia, mit szól hozzá? El kell őt vezetnem?» A
-kis hazug pirulva azt mondja, igen. Bájos és édes hazugság, a mely
-többet ér, mint az igazság!</p>
-<p>Másnap… A boldogság látszata nem mosolyog már az emberekre; a
-bűn romlása ép úgy elaljasította ízlésüket, mint szívüket. Nem
-tudják már érezni, a mi megható, sem meglátni, a mi
-szeretetreméltó. Ti, a kik ha a gyönyört akarjátok lefesteni, el
-sem képzeltek soha mást, csak a kéjek ölében úszó szerelmeseket;
-mily tökéletlenek a ti képeitek! Nincs benne egyéb, mint a
-durvábbik fele; a gyönyör legédesebb vonzóereje nincs benne. Oh,
-kicsoda nem látott még közületek két fiatal házastársat, a kik
-boldog auspicziumok alatt egyesültek, a mint kilépnek a házastársi
-ágyból és egyszerre hordják sápadt és szűzies tekintetükben mámorát
-az édes gyönyöröknek, melyeket az imént ízleltek, az ártatlanság
-szeretetreméltó biztonságát és a most oly varázslatos biztosságot,
-hogy hátralevő napjaikat együtt fogják eltölteni? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_707" id="Page_707">-707-</a></span> Ime, ez
-a legelragadóbb látvány, mely az emberi szív elé tárul; ime a
-gyönyör igazi képe: láttátok százszor a nélkül, hogy felismertétek
-volna; megkeményedett szívetek nincs többé arra alkotva, hogy
-szeressen. Zsófia boldogan és nyugodtan gyöngéd anyja karjai közt
-tölti a napot; édes pihenés, mikor az éjszakát a férj karjai közt
-töltötte.</p>
-<p>Harmadnap már bizonyos változást látok a színtéren. Emil kissé
-elégületlennek akar mutatkozni, de ezen a szenvelgésen át oly
-gyöngéd buzgalmat, sőt annyi alárendelést is látok, hogy nem jóslok
-semmi aggasztót. A mi Zsófiát illeti, vidámabb, mint előtte való
-nap; szemében önelégültséget látok csillogni; kedvesen bánik
-Emillel, csaknem ingerkedik vele, a mi csak annál jobban
-bosszantja.</p>
-<p>Ezek a változások kevéssé észrevehetők, de figyelmemet nem
-kerülik el; nyugtalankodom miattuk, négyszemközt kikérdezem Emilt;
-megtudom, hogy az ő nagy bánatára és minden könyörgése daczára
-külön kellett hálnia előtte való éjszaka. A zsarnokoskodó nő
-sietett élni jogával. Megbeszélésre kerül a dolog, Emil keservesen
-panaszkodik. Zsófia tréfálkozik, de végül látva, hogy igazán
-megharagszik, szelidséggel és szerelemmel teljes pillantást vet rá
-és megragadva kezemet, csak egy szót mond, de olyan hangon, a mely
-a szívig ér: «<i>A hálátlan!</i>» Emil olyan együgyű, hogy nem ért
-ebből semmit. Én megértem, eltávolítom Emilt és négyszemközt szólok
-Zsófiával is.</p>
-<p>«Látom ennek a szeszélynek az okát, – mondom neki. – Nem lehetne
-senkiben több tapintat, de kevésbbé alkalmas módon sem lehet
-alkalmazva. Kedves Zsófia, nyugodjon meg, férfit adtam önnek, ne
-féljen hát annak is venni: ifjusága első zsengéit kapta tőle, nem
-tékozolta el senkire, sokáig meg fogja tartani számára.»</p>
-<p>«Kedves gyermekem, meg kell hogy magyarázzam álláspontomat abban
-a beszélgetésben, melyet hárman folytattunk tegnapelőtt. Te talán
-nem vettél észre benne mást, mint gyönyöreitek mérséklésére való
-fogást, hogy tartósabbakká tehesse őket. Oh Zsófia, más, az én
-gondoskodásomhoz méltóbb czélja volt. Emil mikor férjévé lett, az
-urává is lett; az ön dolga engedelmeskedni, így rendelte a
-természet. <span class="pagenum"><a name="Page_708" id=
-"Page_708">-708-</a></span> Mindazáltal ha a nő Zsófiához hasonló,
-akkor jó, ha ő vezeti a férfit; ez is a természet törvénye és azért
-tettem önt az ő gyönyöreinek bírájává, hogy akkora jogot adjak
-önnek az ő szívére, mint a mekkorát az ő neme ád neki az ön
-személyére. Ezzel ő önnek kínos nélkülözéseket fog okozni, de ön
-uralkodni fog rajta, ha tud magán uralkodni és a mi már történt,
-azt mutatja nekem, hogy ez a nehéz mesterség nem haladja felül az
-ön bátorságát. Sokáig fog ön a szerelem által uralkodni, ha
-ritkákká és becsesekké teszi kegyeit, ha meg tudja becsültetni
-őket. Ha férjét mindig lába előtt akarja látni, tartsa mindig
-bizonyos távolságra személyétől. De szigorúságába vigyen bele
-szerénységet, nem szeszélyt; tartózkodónak lássa önt, de nem
-furcsának: vigyázzon, hogy a míg irányítja az ő szerelmét, ne
-keltsen benne kétséget a maga szerelme iránt. Szerettesse magát
-kegyei és tiszteltesse visszautasításai által; hadd tisztelje
-nejének szűziességét a nélkül, hogy panaszkodnia kellene hidegsége
-miatt.»</p>
-<p>«Így fogja, gyermekem, önnek adni bizalmát, így fogja
-meghallgatni nézeteit, így fog öntől tanácsot kérni
-ügyeiben-bajaiban és nem fog határozni semmit a nélkül, hogy önnel
-meg ne beszélje. Így térítheti vissza az okossághoz, ha megtéved,
-visszavezetheti szelid rábeszéléssel, szeretetreméltóvá teszi
-magát, hogy hasznossá tehesse magát, felhasználhatja a barbárságot
-az erény érdekében és a szerelmet az ész hasznára.»</p>
-<p>«Mindazáltal ne higyje azonban, hogy ez a művészet örökké
-szolgálatára lesz. Lehet az ember bármily óvatos, az élvezés
-megőrli a gyönyöröket, mindenekelőtt pedig a szerelmet. De mikor a
-szerelem már régóta tart, az édes megszokás kitölti a hiányait és a
-bizalom vonzóereje következik a szenvedély elragadtatásaira. A
-gyermekek azok között, a kik az életet adták nekik, nem kevésbbé
-édes köteléket alkotnak és gyakran erősebbet, mint maga a szerelem.
-Ha ön már nem lesz Emil szerelmese, még mindig a neje és barátnője
-lesz, gyermekeinek anyja lesz. Akkor a kezdetbeli tortózkodás
-helyett honosítsa meg a legnagyobb bensőséget; ne legyen többé
-különhálás, ne legyen visszautasítás, ne <span class=
-"pagenum"><a name="Page_709" id="Page_709">-709-</a></span> legyen
-szeszély. Legyen annyira élete párja, hogy ne tudjon ellenni ön
-nélkül és a mint eltávolodik öntől, érezze magát önmagától is
-távol. Ön, a kinek révén oly jól uralkodott a házi élet varázsa
-atyja házában, uralkodtassa a magáéban is. Minden férfi, a ki jól
-érzi magát a házában, szereti a feleségét. Gondolja meg, hogy ha a
-férje boldogan él odahaza, akkor ön boldog asszony lesz.»</p>
-<p>«Most pedig ne legyen olyan szigorú szerelmese iránt; több
-engedékenységet érdemelt, megsértődnék az ön aggodalmaskodásain, ne
-gondoskodjék annyira az ő egészségéről boldogsága rovására és
-élvezze a saját boldogságát. Nem kell megvárni a beteltséget és nem
-kell visszautasítani a vágyat; nem kell visszautasítani, csak
-azért, hogy visszautasítsa, hanem azért, hogy becsessé tegye, a mit
-megad.»</p>
-<p>Azután összehoztam őket és Zsófia előtt azt mondtam a fiatal
-férjnek: «Bizony el kell viselni az igát, melyet az ember maga
-vállalt fel. Érdemeld ki, hogy könnyű legyen neked. Mindenekfelett
-áldozz a grácziáknak és ne hidd, hogy a duzzogásoddal
-szeretetreméltóbbá válsz.» Nem nehéz létrehozni a békét és mindenki
-tudhatja a feltételeit. A békeszerződést megpecsételik egy csókkal;
-ezután azt mondom növendékemnek: «Kedves Emilem, a férfinek egész
-életében szüksége van tanácsra és vezetőre. Megtettem a tőlem
-telhetőt a mai napig, hogy betöltsem ezt a kötelességet irántad;
-most bevégződik az én hosszas feladatom és megkezdődik másvalakié.
-A mai napon lemondok arról a szerepről, melyet rám bíztál és ettől
-fogva im, itt a te vezetőd.»</p>
-<p>Az első mámor lassankint elcsitul és békében engedi őket, hadd
-élvezzék új helyzetük varázsát. Boldog szerelmesek, méltó
-hitvestársak! Hogy méltón dicsőíthessem erényeiket, hogy leírjam
-boldogságukat, el kellene mondanom életük történetét. A művemet
-szemlélvén bennük, hányszor érzem, hogy elfog az elragadtatás, a
-mely megdobogtatja szivemet! Hányszor fűzöm kezeiket az enyimbe,
-áldva a gondviselést és forró sóhajokban törve ki! Hány csókot adok
-a két kézre, a mely egymást szorongatja! Mennyi örömkönynyel
-öntözöm őket! Ők is elfogódnak, osztozom elragadtatásomban.
-Tiszteletreméltó szüleik még egyszer élvezik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_710" id="Page_710">-710-</a></span>
-ifjúságukat gyermekeikében; úgyszólva újra kezdenek élni bennük,
-sőt mi több, most először ismerik meg az élet értékét: megátkozzák
-egykori gazdagságukat, a mely megakadályozta, hogy annak idején ők
-is ily gyönyörteljes sorsban részesüljenek. Ha van boldogság a
-földön, akkor abban a zugban kell keresni, a hol mi élünk.</p>
-<p>Néhány hónap mulva Emil egy reggel bejön szobámba és megölelve
-engem, ezt mondja: «Mesterem, kívánj szerencsét gyermekemnek;» azt
-reméli, hogy nemsokára abban a dicsőségben részesül, hogy apa lesz.
-«Oh, mily gondok fognak várni buzgalmunkra és mekkora szükségünk
-lesz rád! Ne adja Isten, hogy veled neveltessem a fiamat, miután
-fölnevelted az apát! Ne adja isten, hogy ily szent és édes
-kötelességet más teljesítsen, mint én, még ha ép oly jól
-választanám meg az illetőt, a hogy számomra megválasztották. De
-maradj a fiatal mesterek mestere. Adj nekünk tanácsot, nevelj
-minket; tanulékonyak leszünk: a míg élek, szükségem lesz rád.
-Nagyobb szükségem van rád, mint valaha, most, hogy férfiúi
-kötelességeim kezdődnek. Te beteljesítetted a magadét: vezess
-engem, hogy utánozzalak és pihenj meg: ideje már.»</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A legelső nevelés a
-legfontosabb és ez az első nevelés tagadhatatlanul a nők dolga; ha
-a természet alkotója azt akarta volna, hogy a férfiakra tartozzék,
-tejet adott volna nekik, hogy táplálhassák a gyermekeiket.
-Szóljatok mindig kiváltképpen a nőkhöz a nevelésről szóló
-elmélkedéseitekben, mert azonkívül, hogy jobban tudnak vigyázni a
-gyermekre a férfiaknál és mindig több befolyásuk is van rá, a siker
-is sokkal jobban érdekli őket, miután az özvegyek nagyobb része
-csaknem ki van szolgáltatva gyermekeinek, a kik aztán élénken
-éreztetik velük jóban vagy roszban azt a módot, a hogy neveltettek.
-A törvények, a melyek mindig annyira el vannak foglalva a javakkal,
-és oly keveset az egyénekkel, mivel czéljuk a béke, nem pedig az
-erény, nem adnak elegendő hatáskört az anyáknak. Mindazáltal
-helyzetük biztosabb, mint az apáké; kötelességeik terhesebbek;
-gondoskodásuk fontosabb a család rendjére; általában több
-ragaszkodás van bennük a gyermekek iránt. Vannak esetek, a mikor a
-fiúnak, a ki tiszteletlenül viselkedik az apjával szemben, van
-mentsége; de ha egy gyermek bármi okból is annyira elfajzott, hogy
-tiszteletlen az anyja iránt, az iránt, a ki szive alatt viselte, a
-ki tejével táplálta, a ki éveken át megfeledkezett magamagáról s
-csak ő vele foglalkozott, sietni kellene megfojtani a nyomorultat,
-mint egy szörnyeteget, a mely méltatlan a napvilágra. Az anyák, úgy
-mondják, elkényeztetik a gyermekeket. Ezt tagadhatatlanul nem jól
-teszik, de kisebb talán a hibájuk, mint nektek, a kik
-elaljasítjátok őket. Az anya azt akarja, hogy gyermeke boldog
-legyen és pedig azonnal. Ebben igaza is van s ha téved az eszközök
-dolgában, fel kell világosítani. Az apák becsvágya, kapzsisága,
-zsarnoksága, hamis előrelátása, hanyagsága, durva érzéketlensége
-százszor gyászosabb a gyermekekre nézve, mint az anyáknak
-gyöngédsége. Egyébiránt meg kell magyaráznom azt az értelmet,
-melyet én az anya névnek adok; azt fogom alább megtenni.</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Külsőleg hasonlítva
-hozzájuk, de megfosztva a beszédtől, nem különben a kifejezni való
-gondolatoktól, nem tudná tudomásukra hozni, hogy szüksége van
-segítségükre és semmi se volna rajta, a mi ezt a szükséget
-nyilvánvalóvá tenné.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> A köztársaságok
-háborúi vérengzőbbek, mint a monarchiákéi. De ha a királyok
-háborúja mérsékeltebb, a békéjük borzasztó: jobb ellenségüknek
-lenni, mint alattvalójuknak.</p>
-<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
-"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Plutarchos: A
-Lakedemoniak híres mondásai 60. §.</p>
-<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
-"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Ugyanott, 5. §.</p>
-<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
-"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Több iskolában és
-különösen a párisi egyetemen vannak tanárok, a kiket nagyon
-hivatottaknak tartok arra, hogy jól neveljék az ifjuságot, ha nem
-volnának kénytelenek követni a bevett szokást. Egyiküket ezennel
-felszólítom, hogy hozza nyilvánosságra azt a reform-tervet, melyet
-kidolgozott. Végre talán megpróbálnának segíteni a bajon, látva,
-hogy van orvossága.</p>
-<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
-"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Qui se totam ad
-vitam instruxit, non desiderat particulatim admoneri, doctus in
-totum, non quomodo cum uxore aut cum filiis vivet, sed quomodo bene
-viveret. Seneca. Ep. 94.</p>
-<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href=
-"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Cic. Tusc. V. Cap.
-9.</p>
-<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href=
-"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Non. Marcell.</p>
-<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href=
-"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Longa est vita,
-si plena est. Impletur autem cum animus sibi bonum suum reddidit et
-ad se potestatem sui transtulit. Quid illum octoginta anni juvant
-per inertiam exacti? Non vixit ille, sed in vita moratus est… Actu
-illam metiamur, non tempore. Seneca. Ep.</p>
-<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href=
-"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Buffon Hist. Nat.
-IV. kötet 190. lap.</p>
-<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href=
-"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Lásd a 38. lap
-3-ik jegyzetét.</p>
-<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href=
-"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Az asszonyok és
-az orvosok összejátszása mindig Páris legmulatságosabb
-különlegességének tünt fel előttem. Az asszonyok révén vergődnek az
-orvosok hírnévre és az orvosok útján teljesítik az asszonyok
-akaratukat. Ebből látható, micsoda ügyesség kell hozzá, hogy egy
-párisi orvos híressé legyen.</p>
-<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href=
-"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Mikor
-Plutarchosban olvassuk, hogy Cato, a censor, a ki annyi dicsőséggel
-kormányozta Rómát, maga nevelte fel fiát bölcsőjétől fogva és
-akkora gonddal, hogy mindent otthagyott, csakhogy jelen lehessen,
-mikor a dajka – t. i. a gyermek anyja – kipólyázta és megmosta;
-mikor Suetoniusban olvassuk, hogy Augustus, ura a világnak, melyet
-meghódított és melyen maga uralkodott, maga tanította unokáját
-írni, úszni és a tudományok elemeire és hogy mindig maga körül
-tartotta őt; lehetetlen visszatartani nevetésünket ama kor apró
-emberkéinek láttára, a kik ilyen hitványságokkal töltötték az időt;
-persze nem volt elég eszük, hogy törődni tudjanak a mi korunk nagy
-embereinek nagy műveivel.</p>
-<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href=
-"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> V. ö. a
-«Vallomások» XII. könyv. I. kötet.</p>
-<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href=
-"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Ime egy példa az
-angol ujságokból, a melyet szükségesnek tartok fölhozni, annyi
-tárgyamra vonatkozó tanulságot nyújt.</p>
-<p>Egy bizonyos Oneil Patrik, a ki 1647-ben született, 1760-ban
-házasodott hetedszer. A dragonyosoknál szolgált II. Károly
-uralkodásának tizenhetedik évében, majd különböző csapatokban egész
-1740-ig, a mikor megkapta az obsitot. Végig csinálta Vilmos király
-és Marlborough herczeg minden háborúját. Ez az ember sohasem ivott
-egyebet, mint közönséges sört, mindig növényi ételekkel
-táplálkozott és húst csak némely lakomákon evett, melyeket
-családjának rendezett. Mindig az volt a szokása, hogy együtt feküdt
-és kelt fel a nappal, hacsak kötelessége nem akadályozta meg benne.
-Jelenleg százharminczadik évét éli, jól hall, jól érzi magát, bot
-nélkül jár. Magas életkora mellett sem marad egy pillanatra se
-tétlen; minden vasárnap elmegy a templomba gyermekei, unokái és
-dédunokái kiséretében.</p>
-<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href=
-"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> A nők kenyeret,
-zöldséget, tejes ételeket esznek, ugyanúgy a nőstény kutyák és
-macskák, a nőstény farkas még legel is. Ez adja a növényi nedveket
-tejükbe. Meg kellene vizsgálni azokat az állatfajokat, melyek
-egyáltalán csakis hússal tudnak táplálkozni, ha ugyan vannak
-ilyenek, a miben kételkedem.</p>
-<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href=
-"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Azok a nedvek,
-melyek minket táplálnak, folyékonyak ugyan, de szilárd
-táplálékokból kell kisajtolva lenniök. A munkás ember, a ki csakis
-levessel élne, hamarosan elpusztulna. Sokkal jobban föntartaná
-magát tejjel, mert az megalszik.</p>
-<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href=
-"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> A kik
-részletesebben akarják tárgyalni a pythagorasi életmód előnyeit és
-rossz oldalait, forduljanak doktor Cocchi és ellenfele, Bianchi
-értekezéséhez ebben a fontos tárgyban.</p>
-<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href=
-"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> A városi
-gyermeket megfullasztják azzal, hogy örökösen elzárva és ruhákba
-göngyölve tartják. A kik nevelik őket, azoknak is meg kell még
-előbb tanulni, hogy a hideg levegő, a helyett, hogy bajt okozna
-nekik, megerősíti, a meleg levegő pedig elgyöngíti őket, lázt olt
-beléjük és megöli őket.</p>
-<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href=
-"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Bölcsőt mondok,
-hogy szokásos szót használjak, jobb híján; mert máskülönben meg
-vagyok győződve, hogy sohasem szükséges ringatni a gyermekeket és
-hogy ez a szokás gyakran veszedelmes nekik.</p>
-<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href=
-"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> «A régi peruiak a
-gyermekek karját szabadon hagyták egy nagyon bő pólyában; mikor
-pedig kivették ebből, szabadjára hagyták egy földbe ásott és
-vászonnal kipárnázott gödörben, a mely testük közepéig ért. Ily
-módon a karjuk szabadon maradt és kedvükre mozgathatták a fejüket
-és hajlonghattak a testükkel, a nélkül, hogy leestek volna és kárt
-tettek volna magukban. A mint már járni tudtak egy lépést, kissé
-távolról nyujtották nekik az emlőt, mint valami csalétket, hogy
-kényszerítsék járni. A kis négerek néha fáradságosabb helyzetben
-vannak, ha szopni akarnak; átölelik anyjuk egyik csipőjét térdükkel
-és lábukkal s oly erősen megszorítják, hogy fenn tudják magukat
-tartani anyjuk karjának segítsége nélkül. Az emlőkbe
-belekapaszkodnak kezükkel és folyton szívják a nélkül, hogy
-megmozdulnának vagy elesnének, akármilyen mozdulatot tesz is az
-anyjuk, a ki ezalatt végzi a rendes dolgát. Ezek a gyermekek már
-két hónapos koruktól fogva kezdenek járni vagy legalább is
-négykézláb mászkálni. Ez a gyakorlat adja meg későbbi
-könnyedségüket, hogy négykézláb majd ép oly gyorsan tudnak futni,
-mintha két lábon futnának.» (Buffon Hist. nat. IV. kötet.)</p>
-<p>Ezekhez a példákhoz Buffon hozzátehette volna az angol példát, a
-hol a bepólyázás esztelen és barbár szokása napról-napra tünőben
-van. Lásd még La Loubère <i>Voyage de Siam;</i> Le sieur Beau
-<i>Voyage du Canada</i> stb. Húsz lapnyi idézetet tudnék felhozni,
-ha ezt tényekkel akarnám megerősíteni.</p>
-<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href=
-"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> A szaglás
-fejlődik ki az összes érzékek közül legkésőbb a gyermekben: két
-vagy három éves korukig úgylátszik nem érzik sem a jó, sem a rossz
-szagot; ebben a tekintetben az a közömbösség vagy jobban mondva
-érzéketlenség van bennük, melyet több állatban észlelünk.</p>
-<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href=
-"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Ez alól is van
-kivétel és azok a gyermekek, a kik eleinte a legkevésbbé tudják
-magukat megértetni, lesznek a leglármásabbak, ha megkezdik a
-hangjukat fölemelni. De ha mindezeket az aprólékosságokat
-feszegetném, sohasem jutnék a végére; minden értelmes olvasó
-láthatja, hogy a túlzáson és a hiányon, melyek ugyanabból a hibából
-keletkeznek, egyformán segít a módszerem. Ezt a két tételt
-elválaszthatatlannak tekintem: <i>Mindig eleget és sohasem
-sokat.</i> Ha az egyiket helyesen alkalmazzuk, a másik szükségkép
-következik belőle.</p>
-<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href=
-"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Nincs
-nevetségesebb és ingadozóbb, mint azoknak az embereknek a járása, a
-kiket kicsiny korukban sokat vezettek járó-szalagon; ez is azoknak
-a megfigyeléseknek egyike, a melyek triviálisak, mert igazak és
-nemcsak egy tekintetben igazak.</p>
-<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href=
-"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Noct. attic. IX.
-könyv. 8. fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href=
-"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Meg fognak
-érteni, hogy itt csak azokról az emberekről beszélek, a kik tudnak
-gondolkozni és nem minden emberről.</p>
-<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href=
-"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Ez a kis fiú,
-mondta Themistocles barátainak, a kit itt láttok, Görögország ura,
-mert ő kormányozza anyját, anyja pedig engem kormányoz, én
-kormányozom Athént s az athéniek kormányozzák a görögöket. Oh, mily
-kicsiny vezetőket találhatnánk gyakran nagy birodalmak fölött, ha
-fokonkint lemennénk a fejedelemtől egész az első emberig, a ki az
-első titkos lökést adja!</p>
-<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href=
-"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> <i>A politikai
-jog alapelvei</i> czímű művemben ki van mutatva, hogy semmiféle
-külön akarat nem felel meg a társadalmi szervezet rendjének.</p>
-<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href=
-"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> Érezni kell, hogy
-valamint a szenvedés is gyakran kényszerűség, az élvezet olykor
-szükséglet. Csak egy olyan kivánsága van a gyermeknek, melynek
-sohasem szabad engedni: hogy engedelmeskedjenek neki. Ebből az
-következik, hogy mindenben, a mit kér, elsősorban az okra kell
-figyelni, a miért kéri. Adjatok meg neki, a mennyire lehet,
-mindent, a mi igazi élvezetet szerezhet, tagadjatok meg mindent, a
-mit csak szeszélyből kér vagy csak azért, hogy
-okvetetlenkedjék.</p>
-<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href=
-"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Biztosak lehetünk
-benne, hogy a gyermek szeszélynek tekint minden olyan akaratot, a
-mely ellenkezik az övével és a melynek nem érti az okát; a gyermek
-pedig nem érti meg az okát semminek, a mi bele ütközik
-képzelődésébe.</p>
-<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href=
-"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Nem szabad
-sohasem türni, hogy a gyermek felnőtt embereket olybá vegyen,
-mintha alatta állók, vagy csak vele egyformák volnának is. Ha
-komolyan meg merne ütni valakit, akár a szolgája, akár ha maga a
-hóhér, ez adja vissza neki kamatostól az ütést, úgy, hogy elmenjen
-a kedve ismétlésétől. Láttam oktalan nevelőnőket, a kik szították a
-gyermek makacsságát, felingerelték, hogy üssön, azzal, hogy
-engedték magukat ütni és nevettek gyönge ütésein, a nélkül, hogy
-gondoltak volna rá, hogy a kis dühös szándéka szerint minden ütés
-halálos volt, és hogy a ki fiatal korában verni akar, felnövekedve
-ölni fog akarni.</p>
-<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href=
-"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Ezért akarja a
-legtöbb gyermek visszakapni, a mit odaadott valakinek és sír, ha
-nem adják neki vissza. Ez nem esik meg vele többé, ha jól
-megértette, mit tesz az adomány, csakhogy akkor óvatosabb az
-adásban.</p>
-<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href=
-"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Egyébiránt, ha az
-igéret megtartásának ezt a kötelességét nem edzené bele a gyermek
-lelkébe hasznosságának súlya, a fejledezni kezdő belső érzés szabná
-meg neki mint egy lelkiismereti törvényt, mint egy veleszületett
-elvet, melynek nincs szüksége kifejlődéséhez egyébre, mint az
-ismeretekre, melyekhez alkalmazkodjék. Ezt az első vonást nem
-emberi kezek vésték szivünkbe, hanem a minden igazság alkotója.
-Vegyétek el a szerződés alaptörvényét és a kötelezettséget, melyet
-maga után von és minden illuzórius és hiábavaló az emberi
-társadalomban. A ki csak a maga hasznáért tartja meg igéretét,
-nincs jobban kötve általa, mintha semmit sem igért volna, vagy
-legalább is úgy használná fel megszegésének lehetőségét, a hogy a
-játékosok felhasználják az előnyüket, a kik csak azért késnek élni
-vele, mert meg akarják várni, a mikor több haszonnal élhetnek vele.
-Ez az elv a legnagyobb fontosságú és megérdemli a kimélyítést, mert
-ebben kezd az ember ellentétbe jutni önmagával.</p>
-<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href=
-"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Mint pl. mikor a
-bünös, a kit valami rossz cselekedettel vádolnak, azzal védekezik,
-hogy becsületes ember. Ekkor ténybelileg is, érzületbelileg is
-hazudik.</p>
-<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href=
-"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> Semmi sem
-oktalanabb, mint az ilyen kérdés, különösen, ha a gyermek bűnös; ha
-akkor azt hiszi, tudjátok, mit tett, látja, hogy tőrt akartok neki
-vetni és ez a véleménye okvetlenül elidegeníti tőletek. Ha ezt nem
-hiszi, azt fogja mondani magában: Miért leplezném le a hibámat? Itt
-az első kísértés a hazugságra, mint vigyázatlan kérdéstek
-eredménye.</p>
-<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href=
-"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Meg kell érteni,
-hogy én nem akkor felelek a kérdéseire, a mikor ő neki tetszik,
-mert külömben ez annyi volna, mintha alávetne engem a saját
-akaratának, és a legveszedelmesebb függésbe juttatna, a melybe a
-mester növendékével kerülhet.</p>
-<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href=
-"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> Az a szabály,
-hogy nem szabad másnak ártani, magával hozza azt a másikat, hogy
-lehetőleg kevés érintkezésben kell lenni az emberi társadalommal,
-mert a társadalmi állapotban abból, a mi az egyiknek jó,
-szükségképen következik a másikra a rossz. Ez a kapcsolat a dolog
-lényegében rejlik és semmi sem képes megváltoztatni. Ezen tétel
-alapján kell keresni, hogy melyik a jobb: a társadalmi ember-e,
-vagy a magányos. Egy hírneves író azt mondja, hogy csak a gonosz
-ember van egyedül, én pedig azt mondom, hogy csak a jó ember van
-egyedül. Ha ez az állitás igénytelenebb is, de igazabb és
-észszerűbb mint az előbbi. Ha a gonosz ember egyedül volna, mi
-rosszat tudna tenni. A társadalomban szereli föl fegyvereit, hogy
-másoknak árthasson. Ha ezt az érvemet vissza akarják forditani a jó
-emberre, azzal a fejezettel válaszolok, a melyhez ez a jegyzet
-tartozik.</p>
-<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href=
-"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> De Condillac
-abbé.</p>
-<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href=
-"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> Nihil liberos
-suos docebant, quod discendum esset jacentibus. Epist. 88.</p>
-<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href=
-"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Százszor
-gondolkoztam rajta, irás közben, hogy lehetetlen egy hosszú műben
-mindig ugyanazt az értelmet adni ugyanazoknak a szavaknak. Nincs
-oly gazdag nyelv, a mely annyi elnevezést, fordulatot és szólamot
-tudna nyujtani, mint a mennyi módosulása lehet eszméinknek. – Az a
-módszer, a mely minden elnevezést definiál és mindig a definicziót
-teszi a definiált dolog helyébe, szép lehet, de kivihetetlen, mert
-hogy lehetne vele a folytonos körbenforgást kikerülni? A
-definicziók jók lehetnének, ha nem kellene őket szavakkal
-kifejezni. Mindazáltal meg vagyok győződve, hogy az ember lehet
-világos, még a mi nyelvünk szegénységének daczára is, ha nem adja
-is mindig ugyanazoknak a szavaknak ugyanazt az értelmet. Ha úgy
-tesz, hogy valahányszor használ valamely szót, az értelmet, melyet
-ad neki, eléggé meghatározza azok által az eszmék által, melyek
-kapcsolatban vannak vele és minden mondat, a melyben ez a szó
-előfordul, úgyszólván definiczióul szolgál. Hol azt mondom, hogy a
-gyermekek képtelenek az észszerű gondolkozásra, hol pedig,
-meglehetős finom gondolkozást tulajdonítok nekik. Nem hinném, hogy
-ezzel ellentmondásba jutok saját eszméimmel, bár azt nem
-tagadhatom, hogy gyakran ellentmondok magamnak kifejezéseimmel.</p>
-<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href=
-"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Quintus Curtius,
-III. könyv, 6. fejezet. Ugyanezt az esetet elmondja Montaigne is.
-Nagy Sándor, miután Parmenion egy levele tudtára adta, hogy kedves
-orvosát, Philippust Darius pénzzel megvesztegette, hogy mérgezze őt
-meg, odaadta a levelet Philippusnak, hogy olvassa el s egyúttal
-lenyelte a gyógyszert, melyet az neki adott.</p>
-<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href=
-"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Ez a fejedelem,
-mondja Montaigne erről a tárgyról, souverain patronusa a vakmerő
-tetteknek, de nem tudom, van-e eset életében, melyben több az
-elszántság, mint ebben, s van-e oly sok tekintetből való kitünő
-szépség.</p>
-<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href=
-"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> A legtöbb tudós a
-gyermekek módja szerint tudós, nagy tanultságuk nem annyira eszméik
-sokaságából, mint képeik sokaságából ered. A dátumok, a
-tulajdonnevek, a helyek, minden az eszméktől elszigetelt, vagy
-eszméktől mentes tárgyak, kizárólag a jelek emlékezete által
-rögződnek meg és ritkán emlékezünk vissza ezen dolgok valamelyikére
-úgy, hogy egyúttal ne látnók a könyv lapjának jobb, vagy
-baloldalát, a hol olvastuk, vagy az ábrát, a mely alatt először
-láttuk. Körülbelül ilyen volt az utóbbi évszázadok divatja szerinti
-tudomány. A mi korunké másféle: nem tanulmányoznak, nem figyelnek
-meg többé; álmodnak és komoly képpel filozófia gyanánt adják be
-nekünk némely rossz éjszaka álmait. – Azt vethetik ellenem, hogy
-magam is álmodom; meglehet, de a mit a többiek óvakodnak megtenni,
-én álmokul adom álmaimat, hadd keresse az olvasó, van-e valami
-hasznuk az éber emberekre?</p>
-<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href=
-"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Quintilianus I.
-könyv, 1. fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href=
-"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Hasonló esetben
-koczkázat nélkül lehet kivánni a gyermektől az igazságot, mert
-akkor tudja, hogy úgysem tudná elleplezni s erről azonnal volna
-alkalma meggyőződni, ha hazugságot merne mondani.</p>
-<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href=
-"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Levél
-D’Alemberthez a színjátékról.</p>
-<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href=
-"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Mintha a
-parasztgyerekek nagyon keresgélnék a száraz helyet, a hova
-leüljenek vagy leheveredjenek. Pedig sohasem hallottuk, hogy a föld
-nedvessége csak egynek is megártott volna közülük! Ha az ember az
-orvosokra hallgat, azt kellene hinnie, hogy a vademberek mind bénák
-a reumatizmustól.</p>
-<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href=
-"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> Ez a rémület
-nagyon nyilvánvalóvá válik a nagy napfogyatkozásokkor.</p>
-<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href=
-"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Ime még egy másik
-ok, a melyet jól megmagyaráz egy filozófus, a kinek gyakran idézem
-a művét és a kinek nagyszabású szempontjai még gyakrabban
-szolgálnak okulásomra.</p>
-<p>«A mikor különleges körülmények folytán nem lehet pontos
-fogalmunk a távolságokról és a tárgyakat csak a látószög nagysága
-vagy inkább csak a kép szerint itélhetjük meg, melyet szemünkben
-keltenek, akkor szükségképen tévedésbe esünk ezeknek a tárgyaknak
-nagyságát illetőleg. Mindenki tapasztalta, hogy útközben éjszaka
-egy közelünkben levő bokrot tőlünk távoleső fának nézünk vagy
-fordítva, a messze levő fáról azt hisszük, hogy közelünkben levő
-bokor; hasonlóképen ha nem ismerjük a tárgyakat formájukról és nem
-alkothatunk magunknak ennek segítségével fogalmat a távolságról,
-szintén szükségképen tévedünk: egy légy, a mely szemünktől néhány
-hüvelyknyire sebesen elröpül, ilyenkor úgy tűnik föl, mint egy
-madár, a mely nagyon távol van tőlünk; egy ló, a mely mozdulatlanul
-áll egy mező közepén, olyasforma tartásban mint egy birka, nagy
-birkának fog tűnni előttünk, míg végre föl nem ismerjük, hogy ló;
-de attól fogva, hogy fölismertük, azonnal akkorának fog föltünni,
-mint egy ló és rögtön helyesbítjük előbbi itéletünket.</p>
-<p>«Mindenkor, a mikor az ember éjszaka ismeretlen helyen van, a
-hol nem tudja megállapítani a távolságot és a hol a sötétség miatt
-nem tudja fölismerni a tárgyak alakját, minden pillanatban ki van
-téve a tévedés eshetőségének, a szemébe tünő tárgyak megitélését
-illetőleg. Innen származik az a rettegés és a belső félelemnek az a
-neme, a melyet az éjszaka sötétsége kelt csaknem minden emberben;
-ezen alapul azoknak a kisérteteknek és rémületes gigászi alakoknak
-a megjelenése, a melyeket annyi ember látni vél. Rendszerint azt
-szokták nekik felelni, hogy ezek az alakok képzeletük szüleményei,
-pedig valósággal a szemükben lehettek és nagyon lehetséges, hogy
-csakugyan látták is, a miről beszélnek, mert szükségképpen meg
-kell, hogy történjék minden esetben, a mikor egy tárgyat csak a
-szerint a szög szerint itélünk meg, a melyet szemünkben formál,
-hogy ez az ismeretlen tárgy annál inkább megnövekszik és annál
-terjedelmesebbé válik, mennél közelebb jutunk hozzá; és hogyha
-kezdetben a nézőnek, aki nem tudja fölismerni, a mit lát és nem
-tudja megitélni, milyen távolságban látja, nehány lábnyi
-magasságban tünt föl, holott husz vagy harmincz lépésnyire volt,
-több ölnyi magasságban kell feltűnnie, a mikor csak nehány lábnyi
-távolságra jut; ez valósággal álmélkodásba és rémületbe ejtheti az
-embert, míg végre megérintheti vagy fölismerheti a tárgyat; mert
-ugyanabban a pillanatban, a mikor megismeri, hogy micsoda az a
-tárgy, a mely óriásinak tűnt föl, ez egyszerre összezsugorodik és
-csak valóságos nagyságát ölti föl; de ha elszalad vagy nem mer
-hozzá közel menni az ember, bizonyos, hogy csak olyan fogalma lesz
-erről a tárgyról, a milyen a kép, melyet a szemben keltett, így
-tehát az ember valósággal látott egy nagysága és formája által
-rémületes gigászi alakot. A kisértetekben való hit tehát a
-természeten alapszik és tüneményei nem származnak csupán a
-képzelődésből, mint a filozófusok hiszik. (Histoire naturelle. VI.
-kötet, 22. lap.)</p>
-<p>Igyekeztem a szövegben kimutatni, hogy ez a babona részben mégis
-a képzelődéstől függ és a mi az ebben a passzusban megmagyarázott
-okot illeti, ebből látható, hogy az éjszakában való járás
-megszokása meg kell hogy tanítson azoknak a tüneményeknek a
-megitélésére, melyeket a formák hasonlósága és a távolságok
-különbözősége tüntet a szemünkbe a sötétben; mert mikor a levegő
-még eléggé meg van világítva, hogy észrevehessük a tárgyak
-körvonalait, a nagyobb távolságban több levegő lévén köztünk meg a
-tárgy között, ezeket a körvonalakat annál kevésbbé határozottaknak
-kell látnunk, mennél távolabb esik tőlünk a tárgy; ez a szokás
-hatalma révén elég arra, hogy megóvjon attól a tévedéstől, melyet
-itt Buffon magyaráz. Bármelyik magyarázatnak adunk is előnyt, az én
-módszerem mindig hatásos és a tapasztalat is tökéletesen ezt
-erősíti meg.</p>
-<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href=
-"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> Hogy gyakoroljuk
-a gyermekeket a figyelmességben, mindig csak olyan dolgokat
-mondjunk nekik, a melyeknek helyes megértésében valami érezhető és
-jelenvaló érdekük van; mindenekfölött ne szaporítsuk a szót, soha
-se mondjunk egy fölösleges szót sem. De beszélgetésünkben homályos
-vagy kétértelmű se legyen semmi.</p>
-<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href=
-"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Híres párisi
-tánczmester, aki jól ismerve a maga népét, ravaszságból az
-extravagánst játszotta és olyan fontosságot tulajdonított
-müvészetének, a melyet úgy tettek mintha nevetségesnek találták
-volna, a melyért azonban alapjában véve a legnagyobb tisztelettel
-illették őt. Egy másik nem kevésbbé frivol művészetben még ma is
-látjuk a komédiának egy művészét, a ki épp úgy fontoskodik és
-játsza a bolondot és éppen olyan jól is jár vele; ez a módszer
-Francziaországban mindig beválik, az igazi tehetség, a mely
-egyszerűbb és nem olyan vásári, itt nem boldogul. A szerénység itt
-az ostobák erénye.</p>
-<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href=
-"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> A mint azonnal
-meg fogjuk látni, mezei sétáról van szó; a városban levő sétaterek
-veszedelmesek mindkét nembeli gyermekekre. Itt kezdenek hiúkká
-lenni és itt kezdik fitogtatni magukat: a Luxemburgban, a
-Tuileriákban, különösen pedig a Palais-Royalban veszi magára Páris
-ifjusága azt a szemtelen és nyegle modort, a mely annyira
-nevetségessé teszi, gúny és utálat tárgyává egész Európában.</p>
-<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href=
-"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Lásd Pausanias
-Árkádiáját, továbbá az alább közölt részletet Plutarchosból.</p>
-<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href=
-"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> A majorkaiak már
-évszázadok óta fölhagytak ezzel a szokással; abból az időből való,
-a mikor a parittyásaik híresek voltak.</p>
-<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href=
-"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Tudom, hogy az
-angolok nagyra vannak, nemzetük emberségességével és
-jólelkűségével, hogy <i>good natured people</i>-nek tartják
-magukat, de kürtölhetik ezt, a hogy birják, senki sem fogja utánuk
-mondani.</p>
-<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href=
-"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> A baniánok, a kik
-még szigorúbban tartózkodnak mindennemű hústól – csaknem épp oly
-szelidek, mint ezek, de mivel az erkölcsük kevésbbé tiszta és az
-istentiszteletük kevésbbé észszerű, nem olyan becsületes emberek.
-(A baniánok a brahman valláshoz tartoznak, a gaurok Zarathusztra
-vallását követik.)</p>
-<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href=
-"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> E könyv egyik
-angol fordítója itt megrója tévedésemet és mind a ketten
-helyreigazítják. A mészárosokat és a sebészeket tanuságtételre
-bocsátják, de az előbbiek nem fogadtatnak el esküdtekül, vagy
-pairekül a büntető biróságoknál, a sebészek azonban igen.</p>
-<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href=
-"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> I. könyv. 94.
-fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href=
-"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> A régi
-történetírók tele vannak olyan szempontokkal, a melyeknek hasznát
-lehetne venni, még ha a tények, melyeken alapulnak, nem felelnek is
-meg a valóságnak. De mi nem tudunk igazában hasznot húzni a
-történelemből; a tudósok kritikája fölemészt mindent, mintha az
-fontos dolog volna, hogy igaz-e valamely tény, föltéve, hogy valami
-hasznos tanulságot lehet levonni belőle. Az okos embernek úgy kell
-tekinteni a történetet, mint a tanulságos mesék szövedékét, a
-melyeknek morálja nagyon illik az emberi szívhez.</p>
-<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href=
-"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> A szokás varázsa
-az ember természetes restségéből származik és ez a restség
-fokozódik, ha engedünk neki: könnyebben tesszük azt, a mit már
-egyszer tettünk, ki lévén taposva az út, könnyebb rajta járni. Azt
-is meg lehet jegyezni, hogy a szokás hatalma igen nagy az
-aggastyánokon és a hanyag embereken; az ifjúságon és az élénk
-embereken igen kicsiny. Ez az uralom csak gyönge lelkeknek való és
-napról-napra jobban elgyöngíti őket, az egyedüli hasznos szokás a
-gyermekekre nézve az, ha fáradság nélkül alávetik magukat az
-észnek. Minden más megszokás bűn.</p>
-<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href=
-"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> Gisors gróf,
-Belle-Isle maréchal egyetlen fia.</p>
-<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href=
-"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Gyakran
-megjegyeztem, hogy azokban a tudós tanításokban, melyekben a
-gyermekeket részesítik, nem annyira azzal törődnek, hogy a
-gyermekek hallgassák, mint inkább, hogy a jelenlevő felnőttek. A
-mit itt mondok, abban nagyon biztos vagyok, mert ezt a megfigyelést
-önmagamon tettem.</p>
-<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href=
-"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> Minden
-magyarázatnál, melyet a gyermeknek adni akarunk, kell valami kis
-készülődés arra, hogy figyelmessé tegyük.</p>
-<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href=
-"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> A borok, a
-melyeket kicsinyben árulnak a párisi borkereskedőknél, ha nincsenek
-is mind ólomczukrozva, ritkán hiányzik belőlük az ólom, mert
-ezeknek a kereskedőknek a helyiségei tele vannak ezzel a fémmel és
-a bor, a mely az itczébe ömlik, erre az ólomra ráfolyva és rajta
-tapadva, valami részét mindég föloldja. Különös, hogy a rendőrség
-megtűr ilyen nyilvánvaló és ártalmas visszaélést. Igaz azonban,
-hogy a jómódu emberek nem igen isznak ezekből a borokból s így
-kevéssé vannak mérgező hatásuknak kitéve.</p>
-<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href=
-"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> A növényi sav
-nagyon enyhe. Ha ásványi sav volna és kevésbbé volna higítva, az
-egyesülés nem mehetne végbe pezsgés nélkül.</p>
-<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href=
-"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> Petronius. 100.
-fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href=
-"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> Az idő elveszti
-ránk nézve mértékét, mikor szenvedélyeink akarják kedvük szerint
-szabályozni folyását. A bölcs ember órája a hangulat egyenletessége
-és a lélek nyugalma; mindig a maga idejében van és ismeri mindig az
-idejét.</p>
-<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href=
-"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> A szabad levegő
-kedvelése, melyet növendékemről föltételezek, az én nevelésemnek
-természetes gyümölcse. Egyébként, nem lévén benne semmi abból a
-nyegle és szenvelgő modorból, mely annyira tetszik a nőknek, nem is
-ünneplik őt annyira, mint más gyermekeket, következőleg ő is
-kevésbbé jól érzi magát köztük és kevésbbé is romlik meg
-társaságukban, melynek varázsát még nem bírja érezni. Vigyáztam rá,
-hogy meg ne tanítsam kezet csókolni nekik, nyegleségeket mondani
-nekik vagy akár csak a férfiak részéről őket megillető figyelmet
-tanusítani irántuk; sérthetetlen törvényt csináltam magamnak abból,
-hogy ne követeljek tőle semmit, a minek az oka meghaladja megértési
-képességét. Arra pedig nincs semmi ok, hogy egy gyermek máskép
-bánjon az egyik nemmel, mint a másikkal.</p>
-<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href=
-"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> Értekezés az
-egyenlőtlenségről.</p>
-<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href=
-"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> Lehetetlennek
-tartom, hogy Európa nagy monarchiái még sokáig fenmaradhassanak;
-valamennyien ragyogtak már és minden állam, a mely ragyog, a
-hanyatlás útján van. Erre a véleményemre különösebb okaim is
-vannak, mint ez a tétel. De itt nincs helyén, hogy ezeket elmondjam
-s különben is mindenki nagyon is jól látja őket.</p>
-<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href=
-"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> Hiszen magad is
-az vagy, fogják nekem mondani. Elég baj az nekem, megvallom és az
-én hibáim, a melyekért eléggé megfizettem, nem szolgálhatnak okul
-arra, hogy másokban is meglegyenek. Nem azért irok, hogy
-mentegessem hibáimat, hanem hogy megakadályozzam olvasóimat
-utánzásukban.</p>
-<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href=
-"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> Saint-Pierre
-abbé.</p>
-<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href=
-"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> Az ó-korban nem
-voltak szabók, a férfiak ruháit maguk készítették a nők.</p>
-<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href=
-"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> Juvenalis II.
-Satira 53.</p>
-<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href=
-"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> Guillaume
-Rousseau idejében közmondásszerű alak volt Párisban; egy régi
-bohózatnak volt egyik alakja.</p>
-<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href=
-"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> Azóta pontosabb
-kisérlettel megtaláltam az ellenkezőjét. A törés köralakuan megy és
-a bot vastagabbnak látszik a vízben levő végénél, mint a másiknál;
-de ez nem változtat semmit az okoskodáson és a következtetés nem
-kevésbbé helyes.</p>
-<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href=
-"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> «A városokban,
-mondja Buffon, és a jól élő embereknél a gyermekek hozzá lévén
-szokva a bőséges és izletes táplálkozáshoz, hamarabb jutnak ebbe az
-állapotba; falun és a szegény népnél a gyermekek lassabban érnek,
-mert rosszúl és nagyon kevéssé vannak táplálva; két-három évvel
-többre van szükségük.» (Histoire Naturelle IV. kötet, 238. lap, a
-12-edrét kiadásban.) A megfigyelést helyesnek tartom, de a
-magyarázatot nem, mert azokban az országokban, a hol a falusi nép
-nagyon jól táplálkozik és sokat eszik, mint Wallisban és még
-Olaszország bizonyos hegyi vidékein is, mint pl. Friaulban, a
-serdülés kora a két nemnél hasonlókép későbbi, mint a városokban, a
-hol, csak hogy kielégíthessék hiúságukat, az ételen rendkívül
-fösvénykednek és a hol a legtöbben a közmondás szerint élnek: fenn
-az ernyő, nincsen kas. Csodálja az ember ezeken a hegyvidékeken,
-mikor embernyi nagy fiúkat lát, a kiknek még vékony a hangjuk és
-szakálltalan az álluk és nagy lányokat, a kik máskülönben nagyon
-formásak, de nincs meg náluk nemüknek periodikus jele. Ez a
-különbség nézetem szerint csak abból származik, hogy erkölcseik
-egyszerűségében a képzelőtehetségük tovább marad nyugodt és
-csendes, később forralja fel vérüket és kevésbé koraéretté teszi
-temperamentumukat.</p>
-<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href=
-"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> Omnis in
-imbecillitate est gratia et caritas. Cicero de natura Deorum. I.
-44.</p>
-<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href=
-"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Ez úgy tetszik,
-most némi változáson megy át: a társadalmi osztályok mintha
-szilárdabbakká válnának, az emberek pedig kellemetlenebbekké.</p>
-<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href=
-"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> A vonzódás
-ellehet viszonzás nélkül, a barátság soha. A barátság kölcsönösség,
-olyan szerződés, mint a többi, de a legszentebb valamennyi között.
-A <i>barát</i> szónak nincs más megfelelője, mint ő maga. Mindenki,
-a ki nem barátja a barátjának, egész bizonyosan gazember, mert a
-barátságot csak úgy lehet elnyerni, ha viszonozzuk vagy
-színleljük.</p>
-<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href=
-"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> Multos experimur
-ingratos, plures facimus, quia graves exprobratores exactoresque
-sumus… Ita gratiam omnem corrumpimus, non tantum postquam dedimus
-beneficia, sed dum damus. Seneca, de Benef. I. könyv. 1.
-fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href=
-"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> Maga az a
-szabály, hogy tegyünk úgy mással, a hogy szeretnők, hogy velünk
-tegyenek, valósággal csakis a lelkiismereten és az érzésen
-alapszik; mert hol van a meghatározott ok arra, hogy <i>én</i>
-létemre úgy teszek, mintha más valaki volnék, különösen ha belsőleg
-biztos vagyok benne, hogy sohasem kerülök ugyanabba a helyzetbe? És
-ki áll nekem jót azért, hogy ha hűségesen megtartom ezt az elvet,
-elérem vele, hogy ugyanúgy megtartják velem szemben is? A gonosz
-hasznot húz az igaznak becsületességéből; ő neki az nagyon jó, ha
-az egész világ igaz, kivéve őt magát. Akárki mit mond is, ez az
-állapot nem nagyon előnyös a jóravaló emberekre nézve. De ha az
-odaadó lélek ereje azonosít engem felebarátommal, hogy úgyszólván ő
-benne érezzem magamat, akkor azért nem akarom, hogy szenvedjen,
-mert ez által szenvedek én is; önmagam iránti szeretetből
-érdeklődöm iránta és a szabály alapoka magában a természetben van,
-a mely a saját jóllétem utáni vágyat sugallja nekem, bármely helyen
-érzem is a létezésemet. Ebből azt következtetem, hogy nem igaz,
-hogy a természeti törvény szabályai csak magára az észre vannak
-alapítva; szilárdabb és biztosabb az alapjuk. Az önmaga iránti
-szeretetből eredő szeretet az emberek iránt az emberi igazságosság
-alapelve. Minden erkölcs summáját a törvény summája által adja meg
-az evangelium.</p>
-<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href=
-"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> Minden ország
-törvényeinek általános szelleme az, hogy kedvezésben részesítik az
-erőset a gyengével szemben, azt, a kinek van valamije, azzal
-szemben, a kinek nincs semmije, ez a baj elkerülhetetlen és nincs
-alóla kivétel.</p>
-<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href=
-"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> Lásd Davila,
-Guicciardin, Strada, Solis, Macchiavelli, sőt néha de Thon műveit
-is. Vertat csaknem az egyedüli, a ki tudott festeni a nélkül, hogy
-jellemképeket csináljon.</p>
-<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href=
-"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> Történetíróink
-közül egyetlen egy (Duclos, a XI. Lajos élete szerzője), a ki
-utánozta Tacitust a nagy stílben, merte utánozni Suetoniust és néha
-átérzi Cominest, pedig épen ezért, a mi fokozza könyve becsét,
-kritizálják nálunk.</p>
-<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href=
-"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> Mindig az
-előitélet erjeszti szivünkben a szenvedélyek szertelenségét. A ki
-csak azt látja, a mi van és csak azt becsüli, a mit ismer, az
-aligha lobban szenvedélyre. Itéleteink tévedései élesztik fel
-minden vágyunk hevét.</p>
-<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href=
-"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> Azt hiszem,
-bízvást számíthatom az egészséget és a jó szervezetet a nevelésével
-szerzett előnyök sorába, vagyis még inkább a természet azon
-adományainak sorába, melyeket a nevelése őrzött meg számára.</p>
-<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href=
-"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> Egyébiránt
-növendékünk keveset koczkáztatna ebben a kelepczében, ő, a kit
-annyi mulatság vesz körül, a ki soha életében nem unatkozik, a ki
-alig tudja, mire való a pénz. Az a két indító ok, a melylyel a
-gyermekeket vezetik, az érdek és a hiúság s épen ez a kettő szolgál
-az udvaronczoknak és a szélhámosoknak arra, hogy azután hatalmukba
-ejtsék őket. Ha látod, hogy kapzsiságuk felingerlődik a díjak, a
-jutalmak által, ha látod, hogy tív éves korukban tapsolnak valami
-nyilvános föllépésnek a kollégiumban, akkor láthatod azt is, mint
-fogják húsz éves korukban erszényüket ott hagyni valami
-játékbarlangban, az egészségüket rosszhírű helyeken. Fogadni
-mernék, hogy az osztály legtudósabb növendékéből lesz mindig a
-legnagyobb játékos és a legkicsapongóbb ember. Azokkal az
-eszközökkel, melyeket nem használtak vele szemben gyermekkorában,
-nem fog visszaélni ifjúkorában. Figyelemben kell azonban tartani,
-hogy itt állandó elvem mindenben a legrosszabb lehetőségig vinni a
-dolgot. Kezdettől fogva igyekszem elejét venni a bűnnek és aztán
-föltételezem, hogy meggyógyíthassam.</p>
-<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href=
-"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> De ha ő vele
-magával szemben támasztanak czivakodást, hogy fogja magát viselni?
-Erre azt felelem, hogy nem lesz soha czivakodása s hogy sohasem
-fogja annyira odaadni magát, hogy legyen. De végre is, fognak
-tovább faggatni, kicsoda kerülhet el egy pofont, egy sértést egy
-durva embertől, egy részegtől vagy egy vakmerő kötekedőtől, a ki
-hogy mulatságból megölhessen egy embert, azon kezdi, hogy
-megbecsteleníti? Ez más dolog; a polgárok becsülete és élete nem
-lehet kiszolgállatva a durvának, a részegnek és a vakmerő
-kötekedőnek és az ilyen eshetőség ellen ép úgy nem óvhatjuk
-magunkat, mint az ellen, hogy egy tégla a fejünkre ne essék. Egy
-pofon vagy sértés kapása és eltűrése olyan polgári
-következményekkel jár, a melyek ellen semmiféle okosság nem tud
-védekezni és a melytől a sértettet semmiféle biróság nem tudja
-megvédeni. A törvények elégtelensége adja meg tehát ebben
-függetlenségét; ő a maga hatósága, a maga birája önmaga és a sértő
-közt, ő maga a természetes törvény tolmácsa és végrehajtója; ő
-szerez magának igazságot és csak ő maga is szerezhet és nincs a
-földön oly esztelen kormány, a mely megbüntesse, hogy hasonló
-esetben igazságot szerzett magának. Nem azt mondom, hogy meg kell
-verekednie, mert ez esztelenség; azt mondom, igazságszolgáltatással
-tartozik magának és ennek ő a kiszolgáltatója. Annyi hiábavaló
-párbajellenes rendelet helyett, ha uralkodó lennék, felelek róla,
-hogy tartományaimban nem volna sem pofon, sem sértő szó és pedig
-nagyon egyszerű eszköz segítségével, melybe a biróságok nem
-elegyednének bele. Bárhogy is, Emil hasonló esetben tudja, hogy
-milyen igazságszolgáltatással tartozik magának és a példaadásnak, a
-melylyel a becsületes emberek biztonságának tartozik. A
-legszilárdabb ember sem tudja megakadályozni, hogy ne inzultálják,
-de azt igenis megakadályozhajta, hogy bárki is sokáig
-dicsekedhessék azzal, hogy inzultálhatja őt.</p>
-<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href=
-"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> Plutarchos:
-Értekezés a szeretetről. Így kezdődött eredetileg Menalippus
-tragédiája, de az athéni nép zajongása arra kényszerítette
-Euripidest, hogy ezt a kezdetet megváltoztassa.</p>
-<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href=
-"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> Az emberi szellem
-természetes állapotára és haladásának lassuságára vonatkozólag lásd
-<i>Az egyenlőtlenségről</i> szóló értekezésem első részét.</p>
-<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href=
-"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> Értekezés a
-babonáról. 27. §.</p>
-<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href=
-"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> De la Condamine
-jelentései szólnak egy népről, a mely csak háromig tudott olvasni.
-Pedig azoknak az embereknek, a kikből ez a nép állott, volt kezük s
-gyakran láthatták újjaikat és mégse tudtak ötig olvasni.</p>
-<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href=
-"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> Ez a nyugalom, ha
-úgy veszszük, csak relativ, de mivel a mozgásban többet vagy
-kevesebbet észlelünk, nagyon világosan fogjuk fel a két szélső
-határ egyikét, a nyugalmat és pedig oly jól fogjuk fel, hogy
-hajlandók vagyunk ezt a nyugalmat abszolutnak venni, holott csak
-relativ. Ha azonban az anyag nyugalomban levőnek fogható fel, akkor
-nem igaz, hogy a mozgás az anyag lényegére tartozik.</p>
-<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href=
-"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> A vegyészek a
-phlogistikus vagyis tüzi elemet úgy tekintik, hogy elszórt,
-mozdulatlan és mindaddig vesztegel azokban a vegyes testekben,
-melyeknek része, a míg rajta kívül eső okok fölszabadítják,
-egyesítik, mozgásba hozzák és tűzzé változtatják.</p>
-<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href=
-"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> Mindenképen
-megerőltettem magamat, hogy fel tudjak fogni egy élő molekulát, de
-nem mentem vele semmire. Az érzékszervek nélkül érző anyag
-gondolata rám nézve érthetetlennek és ellentmondónak tünik fel.
-Hogy ezt az eszmét elfogadjam vagy visszavessem, azon kellene
-kezdeni, hogy megértem; csakhogy megvallom, nem vagyok ebben a
-szerencsés helyzetben.</p>
-<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href=
-"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> Elhihetnők-e, ha
-nem volna rá bizonyítékunk, hogy az emberi nagyzolás eljuthatott
-eddig a pontig? Amatus Lusitanus erősködött, hogy látott egy
-hüvelyknyi hosszúságú kis embert pohárba bezárva, a kit Julius
-Camillus, második Prometheusként, az alchimiai tudomány útján
-csinált. Paracelsus <i>De natura rerum</i> czímű könyvében tanítgat
-ezeknek az emberkéknek a készítése módjára és bizonyítja, hogy a
-pygmæusok, faunok, szatirok és nimfák chemiai uton jöttek létre.
-Valóban, nem igen tudom, mi egyéb tenni való marad e tények
-lehetőségének megállapítására, mint hogy azt állítsuk, hogy az
-organikus anyag ellenáll a tűz hevének és molekulái életben tudnak
-maradni egy olvasztókemenczében is.</p>
-<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href=
-"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Nekem úgy
-látszik, hogy a modern filozófia épen nem azt mondja, hogy a
-sziklák gondolkoznak, hanem ellenkezőleg, felfedezte, hogy az
-emberek nem gondolkoznak. Csak érző lényeket ismer el a
-természetben és az egész különbség, a melyet az ember és a kő
-között talál, az, hogy az ember olyan érző lény, a melynek vannak
-érzéki észrevételei, a kő pedig olyan érző lény, a melynek
-nincsenek. De ha igaz, hogy minden anyag érez, hol képzeljem el az
-érző egységet vagy az egyéni észt? Vajjon az anyag minden
-molekulájában-e vagy az összetett testekben? Egyaránt föltételezzem
-ezt az egységet a cseppfolyós testekben és a szilárdakban, a
-vegyületekben és az elemekben? Azt mondják, csak egyének vannak a
-természetben. De melyek ezek az egyének? Egyén-e az a kő, vagy
-egyének összetétele? Egyetlen érző lény-e, vagy annyi érző lény
-van-e benne, mint homokszem? Ha minden elemi atóm érző lény, hogy
-fogjam fel azt a benső közlekedést, mely által az egyik a másikban
-érez, úgy hogy két <i>én</i>-jük egygyé keveredik össze? A vonzás
-lehet természeti törvény, melynek rejtelme előttünk ismeretlen, de
-azt legalább felfogjuk, hogy a vonzás, a mely a tömegek szerint
-hat, nem összeférhetetlen a kiterjedéssel és az oszthatósággal. Fel
-tudjátok ugyanezt fogni az érzésről? Az érzékeny részek
-kiterjedtek, de az érző lény oszthatatlan és egy, nem osztható;
-vagy egész, vagy semmi; az érző lény tehát nem test. Nem tudom,
-hogy értik materialistáink, de nekem úgy tünik fel, hogy ugyanazok
-a nehézségek, melyeknél fogva elvetették a gondolatot, rávihették
-volna őket az érzés elvetésére is és én nem látom, hogy ha
-megtették az egyik lépést, mért nem teszik meg a másikat is. Mivel
-kerülne ez nekik többe? És mikor biztosak benne, hogy nem
-gondolkoznak, hogy merik állítani, hogy éreznek?</p>
-<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href=
-"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> A régiek, mikor
-<i>supremus maximus</i>-nak mondták a legfőbb istent, nagyon igazat
-mondtak; de mikor <i>maximus optimus</i>-nak mondták, szabatosabban
-szóltak; miután jósága hatalmából következik, azért jó, mert
-nagy.</p>
-<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href=
-"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> A <i>Nem lehet
-boldogan élni Epicurus szerint</i> czímű értekezésben. 59.
-fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href=
-"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> Nem mi értünk,
-nem mi értünk, óh Uram, hanem a te nevedért, a te nevedért, a te
-saját dicsőségedért, oh Istenem, támaszsz fel! 115. Zsoltár.</p>
-<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href=
-"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> A modern
-filozofia, a mely csak azt fogadja el, a mit megmagyaráz, óvakodik
-attól, hogy elfogadja az <i>ösztönnek</i> nevezett homályos
-képességet, a mely úgy látszik, mintha minden szerzett ismeret
-nélkül bizonyos czél felé vezetné az állatokat. Az ösztön,
-legbölcsebb filozofusaink egyike szerint, csak elmélkedés nélküli,
-de elmélkedés által megszerzett szokás; abból a módból pedig, a
-hogy ezt a haladást magyarázza, azt kell következtetni, hogy a
-gyermekek többet elmélkednek, mint a felnőtt emberek. Sokkal
-különösebb paradoxon ez, semhogy megérné a fáradságot, hogy
-megvizsgáljuk. A nélkül, hogy itt belebocsátkoznám ennek a
-megvitatásába, azt kérdem, mely nevet adjak annak a hevességnek, a
-melylyel a kutyám a vakondokok ellen küzd, holott nem eszi meg
-őket, annak a türelemnek, a melylyel lesi őket néha órák hosszat és
-az ügyességnek, a melylyel megragadja, kiveti a földre abban a
-pillanatban, a mint kidugják a fejüket és aztán megöli és otthagyja
-őket. Senki se tanította be erre a vadászatra, sem arra, hogy
-vakondok van a világon. Azt is kérdem s ez fontosabb, hogy mikor
-először fenyegettem ezt a kutyát, miért vetette magát hanyatt,
-lábait összehúzva, s a megindításomra legalkalmasabb könyörgő
-magatartással; olyan helyzetben, a melyben óvakodott volna
-megmaradni, ha nem indulok meg rajta és megverem. Hogyan! A kutyám,
-a mely még egészen kicsiny és alig tett még egyebet, mint hogy
-nőtt, máris erkölcsi fogalmakat szerzett? Tudta már, mi a kegyelem
-és nagylelküség! Mily szerzett ismeretek alapján remélte, hogy
-lecsitít engem azzal, hogy kényemre-kedvemre engedi magát! A világ
-minden kutyája nagyjából ugyanezt teszi ugyanilyen esetben és én
-itt nem mondok semmit, a mit ne igazolhatna mindenki. A
-filozofusok, a kik megvetőleg elvetik az ösztönt, kegyeskedjenek
-megmagyarázni ezt a tényt magából az érzékek működéséből és azokból
-az ismeretekből, melyeket megszereztettek velünk; magyarázzák meg,
-minden értelmes embert kielégítő módon, akkor nem lesz semmi több
-mondani valóm és nem fogok többet az ösztönről beszélni.</p>
-<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href=
-"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> Bizonyos
-tekintetben a fogalmak érzések és az érzések fogalmak. A két szó
-megfelel minden perceptiónak, a mely tárgyával és velünk magunkkal
-foglalkoztat minket, a kiket érint; csak ennek a perceptiónak a
-sorrendje határozza meg a nevet, a mely ráillik. Ha első sorban a
-tárgy foglalkoztat, akkor csak reflexio utján gondolunk magunkra s
-fogalom áll elő. Ha ellenben a nyert benyomás előbb figyelmünket
-kelti fel és csak reflexió utján gondolunk a tárgyra, a mely
-előidézte, akkor érzés áll elő.</p>
-<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href=
-"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> Azt hiszem, a
-derék vikárius ezt elmondhatná most a nagyközönségnek is.</p>
-<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href=
-"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Mindnyájan,
-mondja egy jó és okos pap, azt mondják, hogy ők tartják kezükben és
-ők hiszik (és mindnyájan ezt fecsegik) nem úgy mint emberektől vagy
-más teremtményektől, hanem mint Istentől származó dolgot.</p>
-<p>Hanem hogy szépítgetés és leplezgetés nélkül megmondjuk az
-igazat, nem így van; akármit mondanak is, emberi kezektől és
-eszközöktől származnak, ennek bizonysága először az a mód, a hogy a
-vallások elfogadtattak a világon és még ma is mindennap
-elfogadtatnak az egyes emberek által: a nemzet, az ország, a hely
-adja a vallást; az ember olyan vallású, a milyet az a hely, a hol
-született és nevelkedett vall; körülmetéltetünk,
-megkeresztelkedünk, zsidók, mohamedánok, keresztények vagyunk,
-mielőtt tudnók, hogy emberek vagyunk; nem magunk választjuk és
-szemeljük ki a vallásunkat. Ezt bizonyítja továbbá a vallással oly
-rossz összhangban levő életmódunk és erkölcsünk; s ezt bizonyítja,
-hogy emberi és kicsinyes inditékokból folyólag ellene cselekszünk
-vallásunk tételeinek. <i>Scarron:</i> A bölcsességről. II. könyv V.
-fejezet, 257. oldal az 1601. évi bordeauxi kiadásban.</p>
-<p>Nagyon úgy látszik, hogy az erényes condomi theologus
-hitvallomása nem nagyon különbözik a savoyai vikáriusétól.)</p>
-<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href=
-"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> Formálisan ez
-történik az Írás ezer helyén, egyebek között a <i>Deuteronomium</i>
-XIII. fejezetében, a hol meg van mondva, hogy ha egy próféta idegen
-isteneket hirdet és csodákkal erősíti meg szavait s a mit jövendöl,
-az be is következik, ez a próféta minden tekintet nélkül halál fia
-legyen. Mikor tehát a pogányok a halálba küldték az apostolokat, a
-kik idegen Istent hirdettek nekik és küldetésüket jövendölésekkel
-és csodákkal igazolták, nem tudom, mit lehet alaposan a szemükre
-vetni olyat, a mit azonnal vissza nem vethetnének ránk. Mit kell
-hát tenni hasonló esetben? Egyetlen dolgot: visszatérni az észszerü
-megvizsgáláshoz és békében hagyni a csodákat. Jobb lett volna
-egyáltalán nem is folyamodni hozzájuk. Ez a legegyszerübb józan
-ész, a melyet csak legalább is nagyon szubtilis
-megkülönböztetésekkel lehet elhomályosítani. Szubtilitások a
-kereszténységben! Hisz akkor Jézus Krisztusnak nem volt igaza,
-mikor a mennyek országát igérte az együgyüeknek; hisz akkor nem
-volt igaza, mikor legszebb beszédét azzal kezdte, hogy boldogoknak
-mondotta a lelki szegényeket, ha annyi elme-él kell tanításának
-megértéséhez és ahhoz, hogy megtanuljunk hinni benne. Ha
-bebizonyítod nekem, hogy alá kell vetnem magamat, minden nagyon jól
-fog menni, de hogy ezt bebizonyíthasd nekem, tedd számomra
-felfoghatóvá, mérd okoskodásaidat egy csekély szellem
-képességeihez, mert különben nem ismerem fel benned mestered igazi
-tanítványát és nem az ő tanítása az, a mit hirdetsz.</p>
-<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href=
-"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> Plutarchos
-elmondja, hogy a sztoikusok egyéb furcsa paradoxonaik között azt
-állították, hogy egy kontradiktórius itéletben fölösleges
-meghallgatni a két pártot, mert – úgymondták – vagy bebizonyította
-az első az állítását, vagy nem bizonyította be; ha bebizonyította,
-akkor minden meg van mondva és az ellenfélt el kell itélni, ha
-pedig nem bizonyította be, akkor nincs igaza és el kell utasítani.
-Én azt bizonyítom, hogy mindazok módszere, a kik kizárólagos
-kinyilatkoztatást tételeznek fel, sokban hasonlít a stoikusokéhoz.
-A mint bárki is azt állítja, hogy csak neki van igaza, akkor hogy
-annyi párt közt választhasson, meg kell hallgatnia valamennyit,
-mert különben igazságtalan lesz.</p>
-<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href=
-"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> Ezen közismert
-tény közül nincs egy, a melynek nincs szüksége kommentárra. A
-tizenhatodik században, mikor a katholikus theologusok máglyára
-itéltek minden zsidó könyvet megkülönböztetés nélkül, a híres és
-tudós Reuchlin, a kitől ebben a dologban tanácsot kértek, borzasztó
-üldözéseket zúdított magára, melyek kevés híján pusztulásba
-döntötték, csupán csak azért, mert az volt a véleménye, hogy ezek
-közül a könyvek közül meg lehet hagyni azokat, a melyekben semmi
-sincs a kereszténység ellen és a melyek a vallásra nézve közömbös
-dolgokról szólnak.</p>
-<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href=
-"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> De Republica I.
-könyv.</p>
-<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href=
-"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> Lásd a Hegyi
-Beszédben a párhuzamot, melyet ő maga vont Mózes és a maga morálja
-között. Máté V. fej. 2 stb. vers.</p>
-<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href=
-"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> A hazánkbeli
-vallás követésének és szeretetének kötelessége nem terjed ki a jó
-erkölcscsel ellenkező dogmákig, mint a milyen a türelmetlenség. Ez
-a borzalmas dogma fegyverzi fel az embereket egymás ellen és
-ellenségévé teszi valamennyiüket az emberi nemnek. A
-megkülönböztetés a polgári türelem és a theologiai türelem közt
-gyermekes és hiú. Ez a két türelem elválaszthatatlan és az egyiket
-nem lehet a másik nélkül vállalni. Még az angyalok sem élnének
-békében olyan emberekkel, a kiket Isten ellenségeinek
-tekintenének.</p>
-<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href=
-"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> A két párt
-kölcsönösen annyi szofizmával támadja egymást, hogy megérthetetlen
-és vakmerő vállalkozás volna ezeket mind megczáfolni; már
-fölemlíteni is sok néhányat közülük, a mint épen kinálkoznak. A
-filozofáló párt részéről a legszokottabbak egyike szembeállítani
-egy jó filozofusokból álló képzelt népet egy rossz keresztény
-néppel; mintha könnyebb dolog volna egy igazi filozofusokból álló
-népet hozni létre, mint igaz keresztényekből állót. Nem tudom, az
-egyes emberek közt az egyiket könnyebb-e megtalálni, vagy a
-másikat, de azt jól tudom, hogy a mikor népekről van szó, olyanokat
-kell föltételezni, melyek ép úgy visszaélnek a vallás nélküli
-filozófiával, mint a hogy a miéink visszaélnek a filozófia nélküli
-vallással, ez pedig nézetem szerint nagyon megváltoztatja a kérdés
-állását.</p>
-<p>Bayle nagyon jól bebizonyította, hogy a fanatismus
-veszedelmesebb, mint az atheismus; ez tagadhatatlan; de azt nem
-mondotta, holott nem kevésbbé igaz, hogy a fanatismus, bár
-vérszomjas és kegyetlen, mégis csak nagy és erős szenvedély, mely
-fölemeli az ember szívét, a mely halálmegvetést kelt benne, a mely
-csodálatos lendületet ad neki és a melyet csak jobban kell
-irányítani, hogy a legfenségesebb erényeket vonjuk le belőle;
-ellenben a vallástalanság és általában a bölcselkedő és filozofikus
-szellem megtámadja az életet, elférfiatlanítja, lealjasítja a
-lelkeket, egyesíti az összes szenvedélyeket az önérdek
-alacsonyságában és az emberi <i>én</i> elvetemültségében és így
-észrevétlenül megingatja az egész társadalom igazi alapjait, mert a
-mi az önérdekekben közös, az oly csekély fontosságú, hogy sohasem
-bírja ellensúlyozni azt, a mi bennük ellentétes.</p>
-<p>Ha az atheismus nem ont is emberi vért, nem annyira
-békeszeretetből nem ontja, mint inkább a jó iránti közönbösségből;
-az állítólagos bölcs nem sokat törődik vele, akárhogy mennek is a
-dolgok, csak ő maradhasson békében a dolgozó szobájában. Elvei nem
-öletik meg az embereket, de nem engedik őket megszületni, a mikor
-lerombolják azokat az erkölcsöket, melyek az embereket
-megsokasítják, elidegenítik őket fajuktól, minden vonzalmukat egy
-titkos önzésre vezetve vissza, a mely ép oly végzetes a
-népesedésre, mint az erényre nézve. A filozófikus közönbösség
-hasonlít az állam nyugalmához a zsarnokság alatt; ez a halál
-nyugalma, a mely rombolóbb, mint maga a háború.</p>
-<p>Így tehát a fanatizmus, ámbár közvetlen eredményeiben
-ártalmasabb, mint az, a mit manapság filozófiai szellemnek
-neveznek, sokkal kevésbbé ártalmas a következéseiben. Egyébiránt
-könnyű dolog szép elveket tárni ki a könyvekben; a fődolog azonban
-tudni azt, hogy jól összefüggnek-e a tanítással, hogy
-szükségszerűen következnek-e belőle; ez mindeddig nem látszott
-világosnak. Most még azt kellene tudni, hogy a filozófia ha
-szabadjára volna hagyva és a trónra kerülne, tudna-e parancsolni az
-ember dicsvágyának, érdekének, becsvágyának, apró szenvedélyeinek
-és hogy gyakorolná-e azt a szelid humanizmust, a melylyel tollal
-kezében dicsekszik.</p>
-<p>Elveinél fogva a filozófia nem tehet semmi olyan jót, a mit a
-vallás ne tudna jobban tenni; a vallás pedig sok olyan jót tesz, a
-mit a filozófia nem bír tenni.</p>
-<p>A gyakorlatban máskép áll a dolog; de ezt is meg kell vizsgálni.
-Egy ember sem követi minden pontban a vallását, ha ugyan van
-vallása; ez igaz; a legtöbbnek nincs is vallása és nem is követi
-egyáltalában azt, a mije van; ez is igaz; de végre is némelyeknek
-mégis van vallásuk és legalább részben követik is és kétségtelen,
-hogy gyakran vallási indító okok akadályozzák meg, hogy rosszat
-tegyenek és erényekre, dicséretre méltó cselekedetekre indítják
-őket, melyek ezek nélkül az indító okok nélkül nem jöttek volna
-létre.</p>
-<p>Ha egy szerzetes letagad valami rábizott dolgot, mi más
-következik ebből mint hogy ostoba volt, a ki rábizta? Ha Pascal
-tagadta volna le, ez nem bizonyított volna semmi egyebet, mint hogy
-Pascal képmutató volt. Csakhogy egy szerzetes!… Vajjon azoknak az
-embereknek, a kik a vallással hivatásszerűen foglalkoznak,
-okvetetlenül van is vallásuk? Mind azok a bűnök, melyek a papság
-között előfordulnak, épp úgy mint másutt, nem azt bizonyítják, hogy
-a vallás haszontalan, hanem azt, hogy nagyon kevés embernek van
-vallása.</p>
-<p>A mi mai kormányaink tagadhatatlanul a kereszténységnek
-köszönhetik tekintélyük megszilárdulását és a forradalmaknak
-ritkábbá válását; a vallás őket magukat is kevésbbé vérszomjasakká
-tette; ezt bizonyítják a tények, ha összehasonlítjuk őket a régi
-kormányokkal. A jobban ismert vallás eltávolította a fanatizmust és
-több szelidséget vitt bele a keresztény erkölcsökbe. Ez a változás
-nem a tudományok műve, mert mindenütt, a hol a tudományok
-virágzottak, azért nem állott nagyobb tiszteletben az
-emberszeretet: az athéniek, az egyptomiak, a római császárok, a
-kínaiak kegyetlenségei mind ezt bizonyítják. A könyörületességnek
-hány művét hozta létre az evangelium! Hány visszatérítést és
-kárpótlást szerzett a gyónás a katholikusoknál! Hány kibékülést és
-mennyi alamizsnát idéz elő minálunk az úrvacsora idejének
-közeledése! Menynyire kevésbbé kapzsivá tette a héberek jubileumi
-ünnepe a bitorlókat! Mennyi nyomorúságot megakadályozott. A
-törvényes testvériség egyesítette az egész nemzetet; koldust nem is
-lehetett látni köztük. A törökök között sem látni koldust, mert
-kegyes alapítványaik megszámlálhatatlanok; vallási elvükből
-kifolyólag vendégszeretők, még vallásuk ellenségei iránt is.</p>
-<p>«A mohamedánok azt mondják, Chardin szerint, hogy a vizsgálat
-után, a mely az általános föltámadásra következik, az összes
-testeknek egy Poul-Serrho nevű hidon kell átmenniök, a mely az örök
-tűz fölé van építve; azt mondják, ezt a hidat lehet a harmadik és
-utolsó vizsgálatnak és az igazi végitéletnek nevezni, mert rajta
-megy végbe a jók elválasztása a gonoszoktól.»</p>
-<p>«A perzsák – folytatja Chardin – nagyon nagyra tartják ezt a
-hidat és ha valaki valami igazságtalanságot szenved, a melynek
-jóvátételét semmiféle úton-módon és semmikor sem érheti el, utolsó
-vigasztalása, hogy ezt mondja: jól van, az élő istenre mondom,
-kétszeresen meg fogsz te nekem azért fizetni az itélet napján; nem
-fogsz addig keresztülmenni a Poul-Serrhon, a míg engem ki nem
-elégítesz; majd belekapaszkodom én a köntösöd szélébe és lábaid elé
-vetem magamat. Sok kiváló embert láttam, mindenféle foglalkozásut,
-a kik attól tartva, hogy ezen a félelmetes hidon való
-áthaladásukkor megálljt kiáltanak nekik, bocsánatot könyörögtek
-azoktól, a kiknek panaszuk volt ellenük; megesett ez százszor
-magammal is. Előkelő állású emberek, a kik tolakodásukkal olyan
-lépésekre kényszerítettek, a melyeket nem volt szándékom megtenni,
-bizonyos idő mulva, a mikor azt hitték, hogy e miatti bosszúságom
-már elmúlt, eljöttek hozzám és így szóltak: <i>kérlek halal becou
-antehisra</i>, a mi annyit jelent, hogy: tedd ezt a dolgot számomra
-helyessé, vagy igazságossá, némelyek még meg is ajándékoztak és
-szolgálatokat tettek nekem, hogy bocsássak meg nekik és jelentsem
-ki, hogy jó szívvel bocsájtok meg. Ennek oka nem egyéb, mint az a
-hit, hogy csak akkor mehet át az ember a pokol hídján, ha azoknak,
-a kiket elnyomott, visszaad mindent az utolsó fillérig.»</p>
-<p>El lehet-e hinni, hogy ennek a hidnak a gondolata, a mely annyi
-méltatlanságot tesz jóvá, soha nem akadályozza meg a méltatlanságok
-elkövetését? Ha elvennék a perzsáktól ezt a gondolatot és arról
-győznék meg őket, hogy nincs sem Poul-Serrho, sem más valami
-hasonló dolog, a hol az elnyomottak bosszút vehetnek zsarnokaikon a
-halál után, nem nyilvánvaló-e, hogy ez nagyon megkönnyebbítené a
-zsarnokok dolgát és fölmentené őket attól, hogy ezeket a
-szerencsétleneket igyekezzenek megengesztelni?</p>
-<p>Filozófus, a te erkölcsi törvényeid nagyon szépek, de kérlek,
-mutasd meg a sanctiójukat. Hagyd egy pillanatra a kifogásokat és
-mondd meg nyiltan, mit tudsz a Poul-Serrho helyébe tenni.</p>
-<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href=
-"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Senki sem néz a
-gyermekkorra olyan megvetéssel, mint a kik ép most léptek ki
-belőle, mint a hogy nincs ország, a hol aggodalmasabban vigyáznának
-a rangkülönbségekre, mint a hol az egyenlőtlenség nem nagy és a hol
-mindenki attól fél, hogy összetévesztik az alatta állóval.</p>
-<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href=
-"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> Aventures du
-sieur le Beau, avocat au parlament, II. kötet, 70. lap.</p>
-<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href=
-"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> A római papság
-nagyon ügyesen megtartotta ezeket a jelvényeket, példáját követte
-némely köztársaság is, többek közt Velencze. A velenczei kormány az
-állam bukása daczára is élvezi még ma is régi méltóságának pompája
-révén a nép egész szeretetét, egész tiszteletét és a tiarával
-ékeskedő római pápa után nincs se király, sem nagyúr, senki a
-világon, a ki oly tekintélyben állana, mint a velenczei doge, a
-kinek nincs hatalma, nincs tekintélye, de szentté teszi a pompája
-és a ki herczegi süvege alatt női hajdíszt hord. A Bucentaurus
-szertartása, melyen annyit nevetnek az ostobák, Velencze
-lakosságával vérét onttatta zsarnoki kormányuk fentartásáért.</p>
-<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href=
-"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> Helvetius De
-l’Esprit, II. rész, I. fej.</p>
-<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href=
-"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> Mintha volnának
-polgárok, a kik nem tagjai a városi hatóságnak és a kiknek ne
-volna, mint azoknak, részük a souverain hatalomban! De a francziák,
-miután alkalmasnak találták a polgár tiszteletreméltó nevét
-bitorolni, a mely egykor a gall városok tagjait illette, annyira
-eltorzították ezt a fogalmat, hogy most nem lehet rajta semmit sem
-érteni. Egy ember, a ki sok butaságot írt a <i>Nouvelle Héloïse</i>
-ellen, feldíszítette aláírását <i>Paimboeuf polgára</i> czímmel és
-azt hitte, valami kitünő élczet csinál ellenem.</p>
-<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href=
-"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> Elmélkedések
-korunk erkölcseiről. Duclos műve.</p>
-<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href=
-"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> Ez be van
-bizonyítva <i>Tanulmány a nyelvek eredetéről</i> czímű munkámban, a
-mely irataim gyüjteményében található.</p>
-<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href=
-"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> Egy fényesen
-öltözött idegent megkérdeztek Athénében, hova való s ez azt
-felelte: <i>gazdag vagyok</i>. Ez véleményem szerint nagyon jó
-felelet volt.</p>
-<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href=
-"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> Montaigue II.
-könyv. 1. fej.</p>
-<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href=
-"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> Két nagyvilági
-nő, hogy az a szine legyen, hogy sokat mulatnak, törvénynyé teszi
-magára nézve, hogy sohase fekszik le reggeli öt óra előtt.
-Cselédségük a tél szigorúságában az utczákon rájuk várva tölti
-éjszakáját, alig bírva megóvni magukat a megfagyástól. Egy este,
-vagy jobban mondva egy reggel belép az ember abba a helyiségbe, a
-hol az a két oly sokat mulató nő számlálás nélkül pergeti az
-órákat: teljesen egyedül találja őket, – mindegyik alszik
-karosszékében.</p>
-<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href=
-"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> Mulierem fortem
-quis inveniet? Procul, et de ultimis finibus pretium ejus. Prov.
-XXXI. 10.</p>
-<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href=
-"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> Megjegyeztem
-már, hogy a kötekedésből és kaczérkodásból való visszautasítás
-megvan csaknem minden nőben, még az állatok között is és még akkor
-is, a mikor leginkább hajlandók megadni magukat. Nem figyelte meg
-soha a magatartásukat az, a ki ezt tagadja.</p>
-<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href=
-"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> Előfordulhat az
-életkor és az erő oly aránytalansága, hogy tényleges erőszakról is
-lehet szó; de itt a nemek egymáshoz való viszonyát a természet
-rendje szerint tárgyaljuk s ezért mindkét nemet abban a közös
-állapotban tárgyalom, a mely ennek a viszonynak alapjául
-szolgál.</p>
-<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href=
-"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> XXII. fejezet,
-23–27. vers.</p>
-<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href=
-"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> E nélkül a faj
-szükségszerűen kiveszne, mert hogy fenmaradhasson, ehhez mindent
-összevéve kell, hogy minden nő átlag négy gyermeket szüljön, mert a
-született gyermekeknek körülbelül a fele meghal, mielőtt
-gyermekeket nemzhetne és kell, hogy kettő megmaradjon, a kikből apa
-és anya lesz. Vajjon megadják-e a városok ezt a népesedést?</p>
-<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href=
-"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> A nők
-félénksége szintén természeti ösztön azzal a kettős veszedelemmel
-szemben, melynek terhességük alatt ki vannak téve.</p>
-<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href=
-"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> A gyermek akkor
-lesz tolakodó, ha jól jár vele, de sohasem kéri ugyanazt a dolgot
-kétszer, ha az első válasz mindig visszavonhatatlan.</p>
-<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href=
-"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> Az olyan nők, a
-kiknek elég fehér a bőrük arra, hogy ellehessenek csipke nélkül,
-sok bosszúságot szereznének a többieknek, ha nem viselnének
-csipkét. Csaknem mindig a csunya nők csinálják a divatot s a szépek
-elég ostobák arra, hogy ennek alávessék magukat.</p>
-<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href=
-"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> Ha mindenütt, a
-hova azt írtam, hogy <i>nem tudom</i>, a kis leány máskép felel,
-nem kell megnyugodni feleletében és meg kell azt vele gondosan
-magyaráztatni.</p>
-<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href=
-"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> A kis lány
-azért mondja ezt, mert hallotta, de meg kell állapítani, van-e
-valami helyes fogalma a halálról, mert az a gondolat nem olyan
-egyszerű és nem is olyan érthető a gyermek számára, mínt az ember
-gondolná. Az <i>Ábel</i> című kis költeményből (Gessner műve),
-láthatni annak példáját, hogy mikép lehet a gyermeket erre a
-gondolatra rávezetni. Ez a bájos költemény pompás egyszerüséget
-lehel, a melyet nem lehet eléggé elsajátítani, hogy a gyermekekkel
-társaloghassunk.</p>
-<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href=
-"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> Az
-örökkévalóság eszméjét az ész nem engedi az emberi nemzedékekre
-alkalmazni. Egy valóban végrehajtott számbeli egymásra következés
-összeférhetetlen ezzel a gondolattal.</p>
-<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href=
-"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> Tasso,
-Gierusaleme liberata, IV., 87. Az olasz vers értelme ez:</p>
-<p>A nő sok művészetet tud, hogy szerelmi hálójába új imádó
-bonyolódjék; de nem marad mindenkivel váltig ugyanaz, minduntalan
-változtatja mozdulatait és pillantását.</p>
-<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href=
-"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> Tudom, hogy
-azok a nők, a kik egy bizonyos pontra nézve nyiltan állást
-foglaltak, nagyra vannak ezzel a nyiltságukkal és esküdöznek, hogy
-ezt leszámítva, nincs az a tiszteletreméltó tulajdonság, a mely ne
-volna feltalálható bennük, de tudom azt is, hogy erről sohasem
-győztek meg senkit, csak az együgyűeket. Ha el van távolítva nemük
-legnagyobb féke, mi marad meg bennük, a mi visszatartja őket? És
-milyen tiszteletnek tulajdonítanak értéket, ha lemondtak arról, a
-mely megilleti őket? Ha egyszer szabadjára eresztették
-szenvedélyeiket, nincs többé érdekük benne, hogy ellenálljanak
-nekik: <i>Nec fœmina amissa pudicitia alia abnuerit.</i> (Tacitus,
-Annales IV., 3.) Ismerte-e valaha író jobban az emberi szívet
-mindkét nemben, mint a ki ezt írta?</p>
-<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href=
-"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> Ovidius, Amores
-III. könyv, 4. elégia.</p>
-<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href=
-"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> Brantôme
-mondja, hogy I. Ferencz franczia király idejében egy fiatal leány,
-a kinek fecsegő szerelmese volt, tökéletes és szakadatlan
-hallgatást parancsolt neki, a melyet ez két egész napig oly híven
-megtartott, hogy azt hitték róla, valami betegségtől megnémult. Egy
-nap nagy társaságban a szerelmese, a kiről – ebben az időben még
-titokban folyt a szerelem – nem tudták, hogy az, azzal dicsekedett,
-hogy azonnal meg tudja gyógyítani és meg is telte azzal az egy
-szóval: <i>szóljon</i>. Nincs-e valami nagy és hősies dolog ebben a
-szerelemben? Mit tehetett volna ennél többet Pythagoras filozófiája
-minden nagyszerűségével? Melyik nő számíthatna manapság csak egy
-napig is ilyen hallgatásra, még ha teljes áron kellene is
-megfizetnie, a melyet csak tulajdoníthat neki.</p>
-<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href=
-"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> Horatius I.
-könyv. 6. old.</p>
-<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href=
-"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> Fénelon
-műve.</p>
-<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href=
-"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> Martialis XI.
-20.</p>
-<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href=
-"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> Qui multum non
-tempus in usus suos confert… nec optat crastinum nec timet.
-Quantaculumque itaque abunde sufficiet, et ideo quandocumque
-ultimus dies venerit, non cunctabitur sapiens ire ad mortem. Seneca
-De brevitate vitæ. 7. és 11. fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href=
-"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> «Az utazás
-nekem hasznos mozgásnak látszik. Ha jobbfelől csunya, balfelé
-fordulok. Ha valami elmaradt mögöttem, visszafordulok; mindig a
-magam útján maradok… A legtöbben csak azért mennek, hogy
-megérkezzenek; hallgatag és nem közlékeny óvatosságba burkolózva és
-bezárkózva utaznak, óvakodva az ismeretlen levegő ragályától.»
-Montaigne III. könyv 9. fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href=
-"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Tasso,
-Megszabad. Jeruzsálem. IV. 33 (Még nem mutatja, de szíve remeg az
-örömtől.)</p>
-<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href=
-"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> «A palotából
-kilépve négy holdnyi nagy kertet találni, körös-körül bekerítve és
-bezárva, beültetve virágos nagy fákkal, melyek körtéket,
-gránátalmákat és más legszebb fajta gyümölcsöket teremnek, édes
-gyümölcsű fügefákkal, zöldelő olajfákkal. Ezek a szép fák az egész
-éven át soha sincsenek gyümölcs nélkül, télen-nyáron a keleti szél
-édes lehellete egyszerre rügyezteti ki az egyiket és érleli a
-másikat. Látni a körtét és az almát megöregedni és megaszalódni a
-fáján, a fügét a fügefán és a szőlőfürtöt a tőkéjén. A
-kimeríthetetlen szőlőtőke szüntelenül új bogyókat terem; az egyiket
-megaszalják a napon egy lapos felületen, mialatt a másikat
-lemetszik; másokat préselnek már; a tőkén hagyják azokat, a melyek
-még virágjukban vannak vagy a melyek most kezdenek feketedni. Az
-egyik végen két jól művelt ágy van, egész évben virágokkal borítva;
-két forrás diszíti őket, melyek egyike eloszlik az egész kertben,
-másika pedig, miután átszeli a palotát, magas építményen a városba
-van vezetve, hogy felüdítse a polgárokat.»</p>
-<p>Ez az Alkinoos királyi kertjének leírása az Odyssea hetedik
-énekében; azé a kerté, a melyben ennek a vén álmodozó Homérosznak
-és a korabeli fejedelmeknek szégyenére nem látni sem lugasokat, sem
-szobrokat, sem vízeséseket, sem gyepszőnyegeket.</p>
-<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href=
-"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> Megvallom, hogy
-Zsófia anyjának bizonyos hálával tartozom hogy nem engedte
-elcsúfítani a szappanban az olyan puha kis kezet, mint a kis lányé,
-a melyet Emil oly sokat fog csókolgatni.</p>
-<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href=
-"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> A képmutatásnak
-az a neme, a melyet itt gondolok, az ellenkezője annak, a mely őket
-megilleti és a melyet a természettől nyertek: az egyik abban áll,
-hogy ellepleznek olyan érzéseket, melyek megvannak bennük, a másik,
-hogy olyan érzéseket tetetnek, a melyek nincsenek meg bennük.
-Minden nagyvilági nő élete azzal telik el, hogy diadaljeleket
-csinál magának állítólagos érzékenységéből és soha nem szeret
-senkit, csak maga-magát.</p>
-<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href=
-"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> Ápolni egy
-beteg parasztot nem annyit tesz, mint hashajtót és mindenféle
-gyógyszereket adni neki s orvost küldeni hozzá. Épen nem erre van
-ezeknek a szegény embereknek szükségük betegségeikben, hanem jobb
-és bővebb táplálékra. Ti többiek bőjtöljetek, ha lázatok van, de ha
-a parasztjaitok lázasak, adjatok nekik húst és bort; csaknem minden
-betegségük a nyomoruságtól és a kimerüléstől ered; legjobb
-gyógyitaluk pinczétekben van, egyedüli gyógyszerészük a mészárostok
-kellene hogy legyen.</p>
-<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href=
-"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> Addison
-folyóirata, melynek franczia kiadása is jelent meg hat
-kötetben.</p>
-<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href=
-"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> Nyomorúságos
-önteltség a merőben könyv-önteltség! A filozófia tanulmányozásában
-minden, a mi szemünk elé tűnik, könyvül szolgál. Ez a nagy világ a
-tükör, a melybe bele kell nézni, hogy kiismerjük magunkat. Szóval
-azt kívánom, hogy ez legyen tanítványomnak a könyve. (Montaigne I.
-könyv. XXV. fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href=
-"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> A lélek
-(utazáskor) folyton gyakorlódik ismeretlen és új dolgok
-észlelésében és én nem tudok jobb iskolát az élet alakítására, mint
-folyton megmutatni neki annyi más életnek, igénynek és szokásnak
-különbözőségét és megízleltetni vele természetünk formáinak ily
-örökös változatosságát… Szégyenkezem, ha embereinket attól az
-ostoba hangulattól megmámorosodva látom, hogy elképpednek az
-övékkel ellenkező formákon; mintha az elemükön kívül volnának,
-mikor városukon kívül vannak; akárhova mennek, ragaszkodnak a
-szokásaikhoz és gyalázzák az idegeneket. Montaigne III. könyv IX.
-fej.</p>
-<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href=
-"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> Hulle Rajmund,
-a ki 1236-ban Majorcában született, a maga idejében egyetemes
-ismereteiről volt nevezetes. Mindenféle tudományok köréből írt
-értekezéseket. Rousseau itt arra a grafikai sémára gondolt, a
-melyet az érzékfölötti világról a scholastika szellemében
-csinált.</p>
-<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href=
-"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> Régi franczia
-utazók.</p>
-<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href=
-"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> Rousseau itt a
-crefeldi csatában elesett De Gisors grófra czéloz.</p>
-<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href=
-"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> Ha volna közös
-feljebbvalójuk, akkor ez nem lehetne más, csak az uralkodó és akkor
-a rabszolgaság joga a szuverénitás jogán alapulván, nem lehetne
-annak princzipiuma.</p>
-<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href=
-"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> E kérdések és
-megállapítások nagyobbrészt a <i>Társadalmi szerződésről</i> szóló
-értekezésből valók, a mely maga is egy nagyobb műnek a kivonata,
-melybe erőmmel számot nem vetve, fogtam bele és melylyel regóta
-felhagytam. A rövid értekezés, melyet kiragadtam belőle és melynek
-főtartalmát itt adom, külön fog megjelenni.</p>
-<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href=
-"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> Emlékezni
-fognak, hogy itt csak a legfőbb hatóságokról, vagyis a nemzet
-vezetőiről akarok beszélni, a többi nem lévén más, mint ezen vagy
-azon a ponton való helyetteseik.</p>
-<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href=
-"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> Seneca de
-Tranqillitate animi. I. fej.</p>
-<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href=
-"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> Mióta ezt
-írtam, a <i>mellette</i> szóló érvek kifejtettek a tervezet
-kivonatában; az <i>ellene</i> szóló érvek, legalább azok, melyek
-szerintem megállják a helyüket, megtalálhatók irataim
-gyűjteményében a nevezett kivonat után.</p>
-<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href=
-"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> Ez alól a
-szabály alól csak egy kivételt tudok: Kínát.</p>
-<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href=
-"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a>
-Francziaországban a nők rázzák le magukról előbb és ennek úgy is
-kell lenni, hiszen kevés lévén a kedélyük és nem akarnak egyebet,
-csak hódolatot s ha a férj nem hódol már, keveset törődnek a
-személyével. Más országokban ellenkezőleg, a férfi teszi magát
-előbb túl; ennek is úgy kell lenni, mert a nők hívek, de tolakodók
-s azzal hogy terhükre vannak vágyaikkal, megunatják magukat. Ezek
-az általános igazságok sok kivételt engednek meg; most azonban azt
-hiszem, általános igazságok.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_14">14</a></td>
-<td>csnáljanak</td>
-<td>csináljanak</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td>
-<td>látní, hogy</td>
-<td>látni, hogy</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_181">181</a></td>
-<td>átlójánal fogva</td>
-<td>átlójánál fogva</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_187">187</a></td>
-<td>közbülső hagjegye</td>
-<td>közbülső hangjegye</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_280">280</a></td>
-<td>ábrákés ezek</td>
-<td>ábrák és ezek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_349">349</a></td>
-<td>mutatnek neki</td>
-<td>mutatnék neki</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_365">365</a></td>
-<td>fiat a szökevény</td>
-<td>fiatal szökevény</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_417">417</a></td>
-<td>viszem az önl … aztán jó</td>
-<td>viszem az ön … aztán jól</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_494">494</a></td>
-<td>is tudnek</td>
-<td>is tudnék</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_530">530</a></td>
-<td>tehát szepség</td>
-<td>tehát szépség</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_561">561</a></td>
-<td>legbiztosahb</td>
-<td>legbiztosabb</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_613">613</a></td>
-<td>a ket végpontot</td>
-<td>a két végpontot</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_675">675</a></td>
-<td>közöm bozzá</td>
-<td>közöm hozzá</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_690">690</a></td>
-<td>feglalkoznának</td>
-<td>foglalkoznának</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>