diff options
Diffstat (limited to 'old/66741-h/66741-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/66741-h/66741-h.htm | 11566 |
1 files changed, 0 insertions, 11566 deletions
diff --git a/old/66741-h/66741-h.htm b/old/66741-h/66741-h.htm deleted file mode 100644 index 841b4cf..0000000 --- a/old/66741-h/66741-h.htm +++ /dev/null @@ -1,11566 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Vámbéry Ármin vázlatai -Közép-Ázsiából</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4,h5 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -.tborder, .tborder td { - border: 1px solid black; - border-collapse: collapse; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} -.tdc {text-align: center;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.dropcap { - font-size: 200%; - font-weight: bold; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.figright { - float: right; - clear: right; - margin: 0 0 0 4px; - padding: 0; - text-align: center; -} - -.clearfix { - overflow: auto; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.label { - float: left; - text-align: right; - margin-left: -8em; - min-width: 7em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából, by Ármin Vámbéry</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Vámbéry Ármin vázlatai Közép-Ázsiából</p> -<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Ujabb adalékok az oxusmelléki országok népismereti, társadalmi és politikai viszonyaihoz</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ármin Vámbéry</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: November 15, 2021 [eBook #66741]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÁMBÉRY ÁRMIN VÁZLATAI KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_VII">VII</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id= -"Page_I">I.</a></span></p> -<h1>VÁMBÉRY ÁRMIN<br /> -<span class="smaller">VÁZLATAI</span><br /> -KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL.</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">UJABB ADALÉKOK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">OXUSMELLÉKI -ORSZÁGOK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">NÉPISMERETI, -TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">VISZONYAIHOZ.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">PEST, 1868.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADJA RÁTH MÓR.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id= -"Page_II">II.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id="Page_III"><br /> -III.</a></span></p> -<h2>ELŐSZÓ.</h2> -<p><span class="dropcap">S</span>emmi sem teszi bátrabbá az embert, -mint a siker, de különösen a váratlan és nem remélt siker. Midőn -„Közép-ázsiai utazásom“-at legelőször angol nyelven közzé tevém, -korántsem hittem volna, hogy az két év lefolyta alatt magyar, -német, franczia, orosz és svéd nyelvekre leforditva a mívelt -Európában és Amerikában oly nagy elterjedésnek fog örvendezni – nem -sejtettem volna, hogy utazási kalandom oly közkedveltségü és -közérdekü tárgygyá váljék, miszerént még iparlovagok is az arról -szóló felolvasásokat jövedelmező üzletnek tekintsék<a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a>. <span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span></p> -<p>Nem akarom tehát eltitkolni, hogy ezen váratlan eredmény -meglepett és őszintén mondva jól esett lelkemnek, de másrészről meg -kell vallanom, hogy azt nem gyenge erőm sem pedig tapasztalatlan -tollamnak, hanem inkább azon ismerethiánynak tulajdonitottam, -melyről Turkesztán föld- és népleirási tekintetben hires volt; és -ha hozzá teszem, hogy az európai és amerikai sajtóban megjelent -birálatok csaknem nagyobb része avval vádolt, hogy a részleteket -mellőzve, képek helyett csak egyes vonásokat adtam, szóval, hogy -kaland- és tapasztalat-dús utamról sokkal többet mondhattam volna, -mint a mennyit mondék, könnyen fogom igazolhatni e jelen lapok -közzétételét, <em class="gesperrt">melyek első könyvemhez -kiegészitésül szolgálnak</em>.</p> -<p>Kétséget nem szenved, hogy sokkal jobb lett volna ezen utólagos -jegyzeteket az első munka keretébe foglalni, de hogy ez nem -történt, annak nem annyira a szememre vetett szófukarság mint -inkább azon elhatározatlanság volt az oka, melyből hosszu -vándorlásom után Európába, illetőleg Londonba érkeztemkor nem -tudtam oly hamar kivetkőzni. Az első három hónapban, melyet ott -tölték és mialatt közép-ázsiai uti-emlékeimet leirám, mindig oly -állapotban voltam, mintha másnap reggel holmimat ujra összepakolni -és a karavánnal utamat folytatni lettem volna kénytelen. A milyen -nehéz a csendes élet után a kóbor élethez szokni, épen ugy áll ez -megforditott helyzetben is. Ha tehát az elhatározatlanság szülte -sietség egy részről káros befolyással volt, más részről az -utleirási irodalomban való ismeretlenségem sem kevéssé ártott. Most -azt mint érdeknélkülit, majd ezt mint illetlent kihagyván, midőn a -kész könyvet magam először elolvasám, kénytelen voltam saját -<span class="pagenum"><a name="Page_V" id="Page_V">V.</a></span> -magam is különösen a tüzetesebb ethnographiai kérdéseket illetőleg -nem egy hiányt elismerni.</p> -<p>Egyébiránt szóval gazdálkodni soha sem bűn. Közép-Ázsia, melyet -a politikai események nemsokára a fontos napi kérdések rovatába -vonnak, még mindig elég érdekes az olvasó előtt, ha ujat hall -felőle. E lapok pedig sok oly pontot tartalmaznak, melyek az eddigi -irodalomban érintetlenek voltak s a mi a késedelmezést illeti, arra -az olasz példabeszéddel felelek: „Meglio tardi, che mai.“</p> -<p>Pest, február havában 1868.</p> -<p class="right"><b>Vámbéry Ármin</b>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_VI" id= -"Page_VI">VI.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_VII" id="Page_VII"><br /> -VII.</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Előszó <span class="ralign"><a href= -"#Page_III">III</a></span></li> -<li><span class="roman">I.</span> Dervisek és hadzsik <span class= -"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Incognitóm <span class= -"ralign"><a href="#Page_19">19</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> A turkománok közt <span class= -"ralign"><a href="#Page_37">37</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> A sivatagon <span class= -"ralign"><a href="#Page_52">52</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> A tatár sátor és lakói -<span class="ralign"><a href="#Page_63">63</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> A khivai udvar <span class= -"ralign"><a href="#Page_73">73</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Öröm és szomoruság <span class= -"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Lakás, élelem, ruházat -<span class="ralign"><a href="#Page_96">96</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> Khivából Kungrátba s onnan -vissza <span class="ralign"><a href="#Page_108">108</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> Tatárom <span class= -"ralign"><a href="#Page_128">128</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Fővárosi élet Bokharában -<span class="ralign"><a href="#Page_141">141</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Bokhara, az Iszlam támasza -<span class="ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> Rabszolgakereskedés és -rabszolgaélet Közép-Ázsiában <span class="ralign"><a href= -"#Page_173">173</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> A három turkesztáni -sivatag-tartomány termelési ereje <span class="ralign"><a href= -"#Page_195">195</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> Adatok Bokhara ókori -történetéhez <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -<li><span class="roman">XVI.</span> A középázsiai, iráni és turáni -fajok ethnographiai vázlata <span class="ralign"><a href= -"#Page_237">237</a></span></li> -<li><span class="roman">XVII.</span> Az irodalom Középázsiában -<span class="ralign"><a href="#Page_290">290</a></span></li> -<li><span class="roman">XVIII.</span> Oroszország és Anglia -vetélkedése Középázsiában <span class="ralign"><a href= -"#Page_330">330</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id= -"Page_VIII">VIII.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br /> --1-</a></span></p> -<h2>I.<br /> -Dervisek és Hadzsik.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span> dervisk a keleti élet -személyesített mintaképe. Hivalkodás, rajongás, alázatosság és -feltünő hanyagság az ő ismertető jelei, miket erényökül dicsérnek -benne, s miket olyanokul papolva hirdet mindenütt. A mitsemtevésnek -mentségül szolgál az ember gyámoltalansága, a rajongásnak isteni -ihlettség, az alázatosságnak a czélzás arra, hogy porból -születtünk, végre a hanyagságnak a sors-végzetek -mindenhatósága.</p> -<p>Ha az európai polgárosodás előnye nem érvényesitette volna magát -oly fényesen a keletieké fölött, csaknem hajlandó volnék mondani, -hogy ama dervistől, ki rongyos hirkában vagy dzsubbéban amott egy -elhagyott rom kuczkójában kuczorog, irigylem a szeméből mosolygó -boldogságot. Mily tökéletes nyugalom tükrödzik arczvonásaiban, -tetteiben és működésében, s mily kirivó ellentétet képez egész -külseje a mi európai életünkkel! Áldervis koromban majd mindig a -természetemmel ellenkező nyugodtság volt az, a mi idegeimre -bántólag hatott, s a minek utánzásában természetesen a legnagyobb -hibákat követtem el. Soha sem fogom felejteni, – Heratban történt, -midőn egyszer <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> felvillanyozva közeli megszabadulásom -gondolatától, ülő helyemről felpattanék, s a lakásomul szolgáló -romban teljes hévvel fel s alá kezdtem járni. – Nehány perczczel -utóbb észrevettem, hogy az átmenők csoportja a bejáráshoz gyült, s -bámulva rám meresztette szemeit. Tüstént megálltam s megszégyenülve -leültem. Kevéssel rá, nehányan hozzám léptek s hogylétemet kérdék. -A jámborok tébolyodottnak néztek, mert az ő nézetök szerént -csakugyan nem lehet helyén oly embernek az esze, a ki szükség vagy -különös czél nélkül ültéből fölkél s föl alá jár szobájában.</p> -<p>De a keletieknek nemcsak általános jellemvonásait képviselik a -dervisek, hanem Kelet egyes népeinek árnyalatait is. Vallásuk ugyan -azt hirdeti „El Iszlam milleti vahidun“, vagyis „az egész iszlam -egy nemzet“; mindazonáltal a különböző szerzeteknél meg lehet -ismerni, ki honnan és hová való. A Bektasi-, Mevlevi- és -Rufai-félék leginkább Törökországban honosak, mert Bektas a -jancsárok lelkesedett alapitója, Molla Dzseladeddin Rumi a Mesznevi -magasztos költője Törökországban működtek s ott nyugosznak is. -Arabiában honosak a Kadriék és Dzselaliak, Persiában az Oveizi -Nurbakhsi Nimetullahik, Indiában a Khilalik és Zahibik, -Közép-Ázsiában a Nakishbendik és Szofi Iszlam-félék a -legszokottabbak<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= -"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a>. <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p> -<p>A testvériség benső köteléke füzi ugyan össze mindenik rendnek -tagjait; a növendékek (<em class="gesperrt">Mürid</em>) és -tagtársak (<em class="gesperrt">Khalfa</em>) vakon engedelmeskednek -főnöküknek (<em class="gesperrt">Pir</em>), ki kénye kedve szerint -rendelkezhetik szellemi alárendeltjeinek élete és vagyona fölött; -ámde e testületeknek eszük ágában sincs titkos politikai vagy -társadalmi czélokra törekedni, mint Európában hiszik, kik némely -föllelkesült utas szava után indulva, a nagy puszta Beduinjei közt -is szabad kőműves-testvéreket vélnek lappangani. A dervisek nem -egyebek mint az Iszlam szerzetesei; a szellem, melyből eredtek s -mely őket fenntartja, a vallásbeli rajongás; ők pedig csak annyiban -külömböznek egymástól, a mennyiben nem egyenlő módon tüntetik ki -lelkesedésöket.</p> -<p>Mig például az egyik szerzet folytonos zarándoklást parancsol a -szentek sirjaihoz, egy másiknak szigoru szabályai, ugy látszik, -elmélkedést hagynak meg az Istenség nagy véghetetlensége és földi -létünk nevetséges semmisége fölött.</p> -<p>Egy harmadik megkivánja növendékeitől, hogy éjjel-nappal -foglalkozzanak Zikr-rel (Isten nevének emlegetésével) és Telkinnel -(dalimával v. hymnussal); végre nincs miért fennakadnunk hallván, -hogy egy szerzet tagjai addig kiabálják teli torokkal a: „Ja hu! Ja -hakk! La illahi illa hu!“-féle igéket, mig a közrekiáltók nagy -része delirium tremens vagyis reszkető őrjöngésbe esik. Az -igazhitűeknél az ilyen állapot neve Medzs-zub, vagyis Isten -szerelme által magán kivül ragadtatni. A kit e szerencse ér, mert -az szerencsének tartatik, azt minden ember megirigyli. A roham -idején betegek, nyavalygók, meddő asszonyok közvetlen közelébe -kivánkoznak és szorosan tapodnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> öltözetéhez, mert a vele való -érintkezés csalhatatlanul gyógyitónak tartatik.</p> -<p>Hogy mit képesek a dervisek a Zikr-féle elragadtatás idején -véghezvinni, egyszer magam is megnéztem Szamarkandban. Dehbidben -ugyanis, a Makhdum Aázam sirjának közelében egy ilyen rivalgó -társaság együtt volt az odavaló főnök (Pir) közül. Azzal kezdték, -hogy nyugalmas hangon, mondhatnám üteny szerint kiáltozák a -szükséges igéket. A Pir a legmélyebb tevedzsühbe (elmélkedésbe) -vala merülve; minden szem és fül feléje volt irányozva, s feje -minden mozdulatával, minden lélekzettel, melyet hallatott, növekvék -egyre tompább és szilajabb hangon éneklő tanitványainak -lelkesedése. Végre álomszerű merengéséből fellátszott ocsúdni, s -midőn fejét görnyedt helyzetéből felemelé, a dervisek mint valami -ördöngösök felugráltak helyeikről, a kör felbomlott, az egyes tagok -hullámalaku testmozdulatokkal el kezdtek ugrálni, s alig hogy a Pir -egészen talpra állt, a neki hevült tánczolók oly őrültségbe estek, -mely bennem, ki természetesen kénytelen voltam velök tartani, lelki -borzalmat gerjesztett. Mintha forgószél sodorta volna őket, ugy -csapongtak jobbra balra tüskén bokron keresztül, a rét puha -szőnyegéről sokan bele ugrottak a törmelékkövek közé, lábaikról -csurgott a vér, s ők mégis folytatták, mig sokan elalélva -összerogytak.</p> -<p>A Keleten uralkodó társadalmi viszonyok mellett, hol mindenütt -és minden tekintetben csak a végletekben gyönyörködnek, a dervisnek -vagy koldusnak, jóllehet a társadalom legalsóbb fokán áll, oly -tekintélyben kellene állania mint a herczeg, ki egy nép élén állva -millió lelkek- és kincsekkel rendelkezik. Az ember, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> egy labda a -sors hatalmas kezében, ha sorsa ugy hozza magával, egy pillantat -alatt egyik végletből a másikba juthat, mint ezt a történet -számtalan példában igazolja, és valamint a költészetben gyakran -előfordul egymás mellett a két ellenlábas „Shah ü Keda“, azaz, -király és koldus, igy találjuk ezt igen gyakran a közéletben is, -hol a rongyos, ronda, mocsokkal boritott dervis a fényes -diszöltözetébe öltözött herczeggel egy és ugyanazon szőnyegen ül, -elmerülve bizalmas beszédbe, sőt gyakran ugyanazon findzsából -isznak. Európai utazóknak az ilyen négy szemközti társalgás -különösnek tetszik és néha mulatságul szolgál, de Keleten ez nagyon -természetes. Hadd lássa be a király (igy áll ez az erkölcstanban) -szomszédjának merész ellentétében az ő földi dicsőségének -semmiségét és tartózkodjék a kevélységtől.</p> -<p>A dervis ellenben fedezze fel a ragyogó diszruha alatt a halandó -embert, és megismerve a hiu létet, nevessen az élet -varázsjátékán.</p> -<p>E kölcsönös viszony tudatában e két véglet a türelem és -engedékenység ritka nemével szokott egymás iránt viseltetni. A -dervis, ki magán lakában a legbizalmasabb jó barát, nyilvános -szertartásoknál sohasem feledi el, hogy ő minden szegények -legszegényebbike. Hasonlólag tűrt el az előkelő a dervistől -mindent, a mi más előtt elviselhetlennek tetszenék. Kerkiben az -ország parancsnokánál egy dervis tartózkodék, a kinek fogadalom -parancsolta kötelessége volt, alkonyattól nap felkeltéig „Ja hu! Ja -hakk! La illahi illa hu“<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> -igéket <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> szakadatlanul, és harsány hangon kiáltani. -A setétség beálltával midőn a nappali élet zaja megszünt, a dervis -zord egy hangu kiabálásai mindig hallhatóbbak valának a palota -környezetében, nem emlitve az épületben. Hogy áhitatossága -többeknek zavarta álmait, nagyon természetes, de a kormányzó -családtagjai kérelme daczára sem tett ellene kifogást és ő tovább -folytatta rikácsolásait, a mig csak Kerkiben lakott.</p> -<p>Mivelhogy szomszédságában laktam, nekem is kijutott e -hangversenyből, és az áthatott kiáltozó hangjáról – mely reggel -felé mindinkább gyengült – megtudtam a hajnal közeledését, a -nélkül, hogy sötét czellámból a szabadba léptem volna.</p> -<p>Mindazonáltal a szó szoros értelmébeni dervis, – egy oly férfi -t. i. a ki belső meggyőződéséből lemondva a földi javak- és világi -kényelemről, tapasztalatok gyüjtésiért vagy vallási kötelességének -él, mely fényben tüntetik föl Szaadit, a költőt, – mai napság ritka -tünemény. A kik ezen életpályára lépnek, azok vagy elvnélküli -henyélők vagy kitanult koldusok, kik a szegénység foltos köpenyege -alatt kincseket gyüjtenek, és ha jól meggazdagodtak, kereskedelmi -czélokba fognak. Ez leginkább Persiában honos. Mig nekik a -szerencse kedvez, addig a legnevetségesebb módon halmoznak össze -fényt és pompát és senkinek sem jut eszébe a világ mulandósága. Ha -pedig szerencsétlenség éri, akkor félrevonul magányába, kigúnyolja -az emberek hiu törekvését, és látszólagos önmegelégedéssel mondja: -„Men Dervis em! (Dervis vagyok!) <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Valamint Keletnek minden intézményei, szokásai és erkölcsei, -minél tovább haladunk előre, annál domborubb eredetiségben tünnek -szemünkbe, ugy van a dervisek szerzetével is. Persiában a dervisek -már jóval fontosabb szerepet játszanak, mint Törökországban; -Közép-Ázsiában pedig, hol több századokon át folytatott -elszigeteltség következtében még semmi sem változott, e szerzetesek -még teljes fényökben állanak, ugy mint keletkeztökkor álltak, s -hatályos befolyást gyakorolnak az odavaló társadalmi viszonyokra. -Hogy az Isannak, vagyis világi papságnak mily hatásköre van -Közép-Ázsiában, arra „Közép-ázsiai utazásomban“ olykor -figyelmeztettem. E hatást, szemben a rettenetes önkény- és -zsarnoksággal, szerencsésnek mondhatni, s innen van, hogy mindenki -vallással foglalkozik, kiki a „csodatevők“ (Ehli keramet) méltósága -után áhitozik, vagy ha ezt el nem érheti, legalább szentnek (Veli -Ullah) czimét ügyekszik megszerezni.</p> -<p>Az ulemák osztálya, mely az irásmagyarázatával kérkedik, az -Isanokkal, kik mystikus szerepöknél fogva a nép előtt nagy becsben -állnak, mindig heves versengésben él. Közép-Ázsia népét, mint -Ázsiának legszilajabb gyermekeit, könnyebben megnyerhetni bűbájos -igékkel, szertartásokkal, mint könyvekkel; s a mily könnyen el -tudna lenni Mollah nélkül, oly elkerülhetlenül szükséges neki az -Isan, kinek Fatiháját (áldását) vagy Nefeszét (lehelletét) kell, -hogy csalhatatlan talizmán gyanánt magával vihesse, akár portyázni -megy, akár nyájához, akár a pusztán barangol, akár sátrába -vonul.</p> -<p>Az Isanok mellett nem kevésbé érdekes tüneményt látunk a -zarándok koldus-dervisekben, vagy kalenterekben<a name="FNanchor_4" -id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a>, -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> -kiket a kirgizek és turkománok kudusnak vagy divánénak -(megbódultnak) neveznek. Ama nagy és elláthatlan sivatagokon, -melyek Khina nyugati határaitól a kaspi tengerig terjednek, csakis -ezek barangolhatnak háboritatlanul ide s tova rongy öltözetükben. A -különbségre, mely törzsek, családok és ágak közt létezik, ők soha -sem figyelnek; keveset gondolván az oly hatalmas jelszóval Jaghi -vagy Il (jó barátunk vagy ellenségünk), mindenkihez csatlakoznak a -kivel találkoznak, nem kérdve békés karaván-e az, vagy vadlelkü -rablócsapat.</p> -<p>A kirgiz és turkoman pusztákat bebarangoló dervisek többnyire -olyan emberek, kik különös vonzalommal az édes mit-sem-tevés iránt, -koldus keresetre adják magukat, mely egész Ázsiában tisztességesnek -tartatik. – Az arra szükséges szaktudomány nehány imádságból és -azon bizonyos taglejtésből áll, melylyel a chiromantikus fogásokat -kisérik, s én soha sem láttam a puszták egyik lakóját is, ki ne -érezte volna magát megilletődöttnek vagy meghatottnak, midőn a -hosszu haju, födetlen fejü, mezitlábu dervis előtt állt, ki tüzes -pillantatával élesen szembe fogja a puszták fiát, s mig a -Keskulját<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= -"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a> rázza, vad „Ja hu“ kiáltással -fogadja. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Egy ilyen tatár Fakir megjelenése valamely elhagyatva álló -sátorcsoportban mindenkor ünnep vagy örvendetes esemény gyanánt -vétetik. Különös fontossággal bir az a nők és leányok szemében, s -jöttének idejét különfélekép magyarázzák. A reggeli órákban érkező -dervis a teve- vagy lókancza szerencsés csikózását hozza magával; -délbeni jövetele czivódást jelent a házasok közt, este pedig bátor -vőlegényt hoz az eladó hajadonnak. A dervist különben is leginkább -a nők foglalják el, s azon édes reményben, hogy rongy öltözetéből -egyszer csak vagy csillogó szinü üvegkalárist, vagy óhajtva -óhajtott Talizmant elő fog keresni, a legjobb izü falatokkal, miket -a sátor felmutathat, kedveskednek neki. A könyöradomány -(Eleemosyna), mely a nomádoknál soha sem áll pénzből, ritkán -tagadtatik meg tőle. Többnyire ócska nemezteritőt kap, nehány -maroknyi teveszőrt vagy gyapjut, olykor ócska ruhadarabokat is. -Aztán ott időzhet bátran valamely családnál napokig, velök -barangolhat, a nélkül hogy megunnák. Ha a dervis azonfelül zenéhez -is ért, azaz, nehány dalt megtanult, s azokat a két huru Dutara -pengetése mellett el is tudja énekelni, már akkor tenyerükön -hordják s mindig fáradságába kerül gazdái körmei közül -menekülnie.</p> -<p>Dervist megbántani vagy bántalmazni, fölöttébb ritka merény, -mely, hir szerint, csak a turkománoknál fordul néha elő, kiknek -határtalan kapzsisága előtt semmi sem szent s mely minden -kigondolható kegyetlenségre ösztönzi őket. Egy fekete fürtü izmos -dervis Bokhárából, kivel Maymenében találkozám, beszélé nekem, hogy -egy Tekketurkomán, elcsábítva a 30 darab arany reménye által, -melyeket a dervis athletai <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span> alakjából magának igért, foglyává -tette szegényt azon szándékkal, hogy nehány nap mulva elviszi a -rabvásárra.</p> -<p>„Ugy tettem, mintha egy cseppet se volnék megilletődve“ – mondá -nekem bajtársam – „s lánczaim csörgése mellett is elmondám a -szokott Zikrt és imákat. Már közelgetett a vásár napja, midőn bitor -gazdám felesége hirtelen beteg lett s ez hátravetette férje -elindulását. Ebben ő Isten ujját látta s már is mély gondolatokba -merült vala, midőn kedvencz lova is a nyujtott eledelt -visszautasítva, betegnek mutatkozott. Ez megtölté a mértéket. – A -megijedt ember tüstént leoldá foglya bilincseit, s a tőle elszedett -holmit visszaadván, kérte, hagyná el a sátrat, és pedig oly hamar a -mint csak lehet.</p> -<p>Mig a turkoman várja türelmetlenül, hogy a baljóslatu koldus -menjen, ez motoza tarisznyájában s mondá, hogy fésűje hiányzik, az -a fésűje, melyet neki az ő Pirje talizmanul adott utjára, mely -nélkül tapodtat sem mehet odább. – A puszták megdöbbent fia -nyilsebesen rohan a helyre, hol a holmik hevernek vala; keres -nyomoz soká-soká, s nem találván semmit, még nagyobb lett az -ijedtsége, s Isten nevére kéré a dervist, lépne ki legalább csak -egyet a sátorból, husz fésű árát igérvén neki. A ravasz bokhárai -látván mily magasra emelkedtek actiái, vigasztalhatatlannak tetette -magát vesztesége fölött s ismételgeté, mily szerencsétlennek érzi -magát, hogy most ki tudja hány esztendeig kell neki e sátorban -időznie. Ellehet képzelni a joggal elámitott babonás zsivány -zavarát! Őrültként lótott futott szomszédaihoz tanácsért. Elkezdtek -a dervissel alkudozni, s miután fésűjéért (mely egyébiránt nála el -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> volt rejtve) egy ló, egy egész öltözet és -10 db. arany készpénzből álló tetemes ajándékkal megengesztelték, -istenhozzádot mondott a sátornak, melynek gazdája nem egy könnyen -fog ismét zarándokoló dervissel kikötni!</p> -<p>A mi illeti a ravaszságot, titkos fogásokat és bűvöléseket stb., -ebben India dervisei, különösen a kasmiriak, egész Keleten levő -mohamedán rendtársaik felett kitünnek. Ezen emberek szemtelen -játékot üznek a nép könnyenhivőségével Persiában és Közép-Ázsiában, -sőt olykor-olykor különben élczes és mivelt emberek is esnek -hálóikba, mert hol egy ilyen kasmiri fellép, – a ki rend szerént -érdekes alak, beszédes vonások, jelentékeny fekete tüzes szem, -hosszu lengő fekete hajjal – ott bizonyos az ő győzelme. India és a -határos országok mohamedánjai az egész iszlamvilágban régóta -természetfeletti erejükről hiresek. Makacs betegségek gyógyitására, -lelkek üzésére és rejtett kincsek feltalálására gyakran és örömest -használják ezen megérkezett szenteket, a kik, jóllehet müvészetük -az iszlam törvényeiben tiltva van, mindenütt a legbuzgóbb -mohamedánoknak tartatnak. Gobineau gróf „Trois ans dans l’Asie“ -czimü munkájában egy pompás csinyt beszél el, melyet egy kasmiri -alchimista véghezvitt egy teheráni aranyszomjas herczegen. Hasonló -tréfa történt a mostani khivai khan fivérével, a ki aranynyá -akarván változtatni összes nyereg készletét, a legfurcsább módon -rászedetett. Sokszor elég lelkiismeretlenek, hogy a legszegényebb -embernek utolsó fillérét is elcsalják. Teheránban egy -Közép-Ázsiából nem rég megérkezett hadzsi sirva beszélte el nekem a -következő történetet: „Mivel Meshedben sokat hallottunk beszélni -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> a gyakori rablásokról, melyek a teherani -uton történnek, nagyon aggódtunk barátommal, hogyan tudnók -elrejteni csekély összegünket, s a próféta szent sirjához szükséges -utazási kellékeket; öt év óta meggazdálkodott filléreink voltak, és -ismeretes előtted, mily bajos az utazás egy ily eretnek országban -pénz nélkül. Mellettünk a kervanszerajban egy jámbor kasmiri Isan -(seikh) lakott, ennek tudtára adtuk aggodalmunkat, és örömünk -határtalan volt, midőn ajánlkozott, hogy pénzünket áldásadásával -minden rablókéz ellen biztosítja. Meghivott az Imam-Riza mecsetbe, -elvégeznünk parancsolta a szokott szent mosásokat, és miután -pénzünket ölébe tettük, ő többször rá lehelve, saját kezeivel -tárczánkba rakta, hét papirba takarta és szorosan megparancsolta, -hogy a pénzhez addig ne nyuljunk, mig Teheranba nem érve, ott a -mecsetben háromszor elvégeztük imáinkat. Hat hete telt el, hogy -elhagytuk Meshedet, és képzeld ijedtségünket midőn tegnap a -háromszori ima után kinyitva tárczánkat, abban aranyaink helyett -nehéz vereses homokot találtunk.“ A szegény emberek erre -szivszaggató panaszra fakadtak és csak nem őrület szállta meg őket. -A ravasz ámító kasmiri már a megáldás alatt tüntette el a pénzt, a -nélkül, hogy a gyanutlan tatár észrevette volna; ezen erős hitben -haladtak szegények az uton, de ez esetben drágán fizették meg -bizalmasságukat.</p> -<p>Minthogy a derviseknél vagyunk, egyuttal azokat a szenteskedőket -is megérintjük, kik szent kötelesség örve alatt, csak utazási -vágyuknak engednek, egész tartományokat és földrészeket -bekalandozván, hogy miután honukba visszatértek, a „hadzsi“ -(zarándok) czimmel tekintélyt és állást szerezzenek maguknak -földieik <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> közt. A Korán mondja: „zarándokoljatok az -én házamhoz (Kaaba), ha körülményeitek engedik“<a name="FNanchor_6" -id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a>. -E körülményeket a szövegfejtők a következő hét föltételekbe -foglalák össze. 1) Elegendő utiköltség; 2) testi egészség; 3) -nőtelen élet; 4) adósságot nem szabad hátrahagyni; 5) békés idők; -6) szárazon lehessen utazni veszély nélkül; 7) nagy koru legyen -vagyis tizenöt évesnél idősb. Hogy a mi jó tatárainknál e -föltételekre alig van tekintet, könnyen megfoghatandja, a kinek -akár csak sejtelme is van az Oxus és Jaxartes közt elterülő -országok népeiről. Persiában Kerbelába, Meshedbe vagy Mekkába csak -akkor zarándokolnak, hogyha elegendő utiköltség mellett kényelmesen -tehetik. Közép-Ázsiában viszont mindig csak a legszegényebb -néposztály tagjai adják fejöket zarándoklásra.</p> -<p>Különös hajlam a kalandos felé, némi kis vallási buzgalommal -vegyítve, képezi az okot, mely a közép-ázsiabeli embert ráveszi, -hogy a távol keletről veszélyteljes utazásra adja magát prófétája -sirjához. Igaz ugyan, anyagi kárt ő nem vall, mert koldusbotját -erszény gyanánt hordja; de igen gyakran teszi koczkára -legbecsesebbjét, t. i. életét, minthogy a Turkesztánból évenkint -kiinduló zarándokoknak legalább egy harmada esik az éghajlatok -viszontagságainak áldozatául.</p> -<p>E hitbuzgó vagy világias utazásvágy a szemben levő veszélyek -daczára, a sokfélekép magyarázható gondolat, hogy valaki elszakadva -családja és rokonai kebléből, el földiei köréből a távol eső -világnak indul: ez az, a mi a hadzsi (zarándok) személyét a -regényesség <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> fénykörével övedzi. Már több hete eltelt -vala, hogy zarándok társaim közt éltem, s mégis mindannyiszor -megilletődtem, valahányszor őket pálmafa botjaikra, – Arabiából -hozott ezen szent emlékekre – támaszkodva, mély homokon avagy -iszapon át egyre élénk és lankadatlan buzgósággal odább-odább -törekedni láttam! Ezek már szerencsés hazatérők voltak; de hánynyal -találkozám, kik a nagy körutnak még csak az elején valának, lelkük -azonban nem kevésbé derült és bátor amazokénál.</p> -<p>Midőn Szamarkandból Teheránba utaztam, egy khinai tatár ballaga -oldalom mellett, kinek oly kevés tudomása volt utja irányáról vagy -kitüzött czélja távolságáról, hogy midőn Meshed táján jártunk, -minden este azt kérdé tőlem, vajjon holnap vagy legfelebb -holnapután érünk-e már Mekkába. A szegénynek legkisebb sejtelme sem -volt arról, hogy mennyit kellend még szenvednie, mig czéljához -érend! Ezen azomban nincs mit csodálkoznunk, hisz a keresztháborúk -idején nem egy, külömben derék német ember, ki a szent földre -zarándokolni indul vala, nehány napi járás után már Jeruzálem -tornyait vélte látni.</p> -<p>A hitbuzgó tatárok Arabiának indulva többnyire a következő -négyféle irányban haladnak: 1) Jarkend, Kilian, Tibet, Kasmir. -Névszerint Jarkendből Kilianba (Keria?) vagyis a határig három -napot számítanak. Innen Tagarma Kadunon át husz nap alatt érnek -Tibetbe, Tibetből tizenöt nap alatt Keshmirbe. 2) Déli Szibérián át -Kazánba és Stambulba. 3) Afganistánon keresztül Indián át -Dzseddába. 4) Persián át Bagdadnak és Damaskusnak. Ezen utvonalak -egyike sem kényelmes ugyan, de a veszélyek nagyságát mindenkor -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> az évszak és a politikai csillagzatok -állása határozzák meg.</p> -<p>A zarándokok mindig kisebb-nagyobb társaságba gyülnek, mely -magának tagjai közül főnököt választ, Csaus czime alatt, ki -egyszersmind Imámjok is (előimádkozó) s jókora felsőséget gyakorol. -– Az egész zarándokolás tetőpontját azonban nem annyira a -bucsujárás képezi a Kaabához és Mohammed sirjához, minek külömben -bármikor van helye), mint az Arafát hegyének megmászása, mi -évenkint csak egyszer történhetik meg, ugymint a kurban-ünnepen (a -Zil Hidzse 10-ik napján) és nem kevesebből mint az Abraham és -Izmael-féle áldozatnak drámai előadásából áll. Ez az igazi hadzs -(bucsu), s a kik ebben részt vettek vagy is kik a többször ismételt -felkiáltáshoz „Lebeik Allah!“ (parancsolj Allah!), mely Abrahám -példás engedelmességére czéloz, magok is járultak, azokat tartják -valódi Hadzsiknak. A „lebeik! lebeik!“ kiáltás, mely a bucsujárás -legünnepélyesebb perczenetét képezi, úgy látszik, igen hatalmas -benyomást gyakorol a zarándokok lelkére. Bajtársaim, valahányszor -föllelkesültek vagy fölvidultak, mindig megemlékeztek róla, s e -visszaemlékezés Arábia köves vidékére nem egyszer szakitotta meg a -tatár sivatagok csendét.</p> -<p>A mily fájdalmas és szivszaggató az elválás a családi tüzhelytől -– hogy is lehetne ez máskép, mikor valaki ily hosszu és veszedelmes -utra vállalkozik! – ép oly határtalan az öröm, mely a visszatért -Hadzsit honában várja. Rokonai, miután jöveteléről értesültek, több -napi járásra sietnek eléje. – Örömkönyük s dalimák közt tartja -bevonulását szülő városába; kiki vágyik őt megtapogatni, mert a -szent helyek illata <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> még rajta van, Mekka és Medina pora még -nincs lerázva ruhájáról! A hadzsit Közép-Ázsiában különben is -sokkal több tekintély környezi mint az Iszlam más tartományaiban. -Fáradalmakkal szerzé meg magának méltóságát, de van is köszönet -benne. – Polgártársai által tiszteltetve és támogattatva, sokkal -inkább meg van védve a kormányok zsarnoksága ellen, mint bárki más. -A hadzsi czimben nemes levelét birja, melyet élve pecsétjén hord, -sirkövén halva.</p> -<p>Remélem nem fog megütközni rajta senki, ha mondom, hogy a -hadzsik, természetesen olyanok, kik nem csak koldus botjuk után -élnek, e kegyeletes utjokban olykor kis kereskedelmi czélokat is -üznek. „Hem tidzsaret, hem ziaret“, azaz „kereskedés és bucsujárás -együtt,“ a vallás által el van ugyan tiltva, de az emberek nem sok -lelki furdalást éreznek azon, hogy néha nem nagy értékü -áruczikkeket magokkal visznek a távoleső Turkesztánból aráb -hitfeleik számára. Ezeknél ugyanis a nemes Bokhára és egyébb -közép-ázsiai szenthelyek terményei nagy becsben állanak; azonkivül -az ember szivesen tesz valamit a hadzsi javára is, és könnyen -megadja neki a becses czikkek kétszeres árát is. – E kis kereskedés -forgalomban van az iszlamhitü Ázsia legkeletibb pontjaitól, a -stambuli galata hidnak végéig. Ott igen sokszor láthatni egy-egy -tatárt, kinek arczvonásai az ottani világhirű tarka tolongásban -szintugy feltünnek, mint elütnek az általa kinálgatott vékony -selyemkendő szinei az előttünk ismeretes gyártmányokéitól.</p> -<p>Csillogni vágyó hölgyek ritkán vesznek valamit tőle; e helyett -nem egy éltes asszonyságot látni, ki kegyeletből szivesen veszi meg -jó árban a hadzsi szövetjét, <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> s azzal erősen dörzsöli meg -homlokát és arczát, hangos „Allahum szella“-at dörmögvén odább -álltában.</p> -<p>Hogy a kivitt áruk szerencsés kelete beviteli kereskedésre -ösztönöz, egészen természetes. Egy hadzsi sem hagyja el a szent -helyeket csekély bevásárlások nélkül hazája számára. Mekka- és -Medinából illatszereket, datolyát, olvasókat, fésűket, de különösen -Zem-zem vizet visznek magokkal<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a>.</p> -<p>Jambu és Dzsiddából európai csecsebecséket visznek magokkal, de -mivel a hitetlen Frengiknek (európaiaknak) nem akarnak -tulajdonitani semmit, a mi jó „Mali Isztambul“ vagyis stambuli -árunak czimezik; állnak pedig tollkések-, ollók-, tűk-, gyüszűkből -stb. Aleppo és Damaszkus arról hiresek, hogy ott kaphatni a legjobb -Miszvakot, vagyis bizonyos rostos gyökeret, mely minden jámbor -musulmánnak fogkeféül szolgál. Bagdadban teveszőrü Hirkát -vásárlanak, mert ezt a ruhaneműt, melyet, mint állitják, a proféta -is ing nélkül visel vala, ott készitik legjobban. Persiából végre -némi kevés száraz tentát és nádpennát visznek haza. Mindezek a -czikkek Közép-Ázsiában ritkaságok, s részint mulhatlan szükségből, -részint vallásos buzgóságból jól megfizettetnek.</p> -<p>Egészben véve a Hadzsi-karavánok (természetesen olyant értek, -melybe bizhatni) ha az ember meg tud <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> férni velök, a legjobb -uti-társaságok Közép-Ázsiában, sőt mondhatnám majdnem egész -Keleten. Mi az uti készületet illeti, a hadzsi mindig teljesen föl -van szerelve, s mindig feltünt nekem, hogy nem egyet láttam, kinek -csak szerény kis szamara volt, de ha állomásra értünk, mégis -szőnyeggel, saját thea-edénynyel<a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a> és -Pilow készülékkel pompázott. Senki sem ért oly jól hozzá, a -legkülönneműbb elemekkel, hitfeleivel és hitetlenekkel, nomádokkal -vagy letelepedett néppel ügyesebben bánni, mint a hadzsi. – Ebből -kitelik minden, mert a „Si fueris Romae“-féle elv nála vérré -vált.</p> -<p>Csak ritkán látni őt oly szomoru és mogorvának, mint -elrongyollott külseje után várná az ember; de különösen vidám -kedélyü utaztában. Ilyenkor a legnagyobb szent és csodatevő is -dévajkodik s nyeleg, s e különben oly komor arczok tréfás játéka -nem egyszer felejteté el velem a legkeservesebb törődést és -fáradalmakat is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<h2>II.<br /> -Incognitóm.</h2> -<p><span class="dropcap">N</span>emes pártfogóm, a teherani török -követ, 1863. mart. 27-én Teheranban bucsúestélyt rendezett -számomra, a melyen, mint állitották (természetesen, hogy -megfélemlitsenek s kalandos tervemből lebeszéljenek) utoljára fogok -életemben európai módon európai étkekkel élni. A követségi palota -csinos étterme ragyogón volt kivilágitva, a legjobb étkekkel -szolgáltak fel, a legkitünőbb borok keringtek az asztal körűl, mert -azt akarták, hogy nehéz utamra az európai kényelem emlékeiből ne -valami csekély dosist vigyek. Barátaim mindig olvastak vonásaimban, -ha nem nyomozhatnának-é ki azokból némi izgatottságot. De ugyancsak -csalódtak. A legnagyobb kéjérzettel ültem selyembársonyos -karszékemben. A távoli Francziaországból idehozott borok egy szinre -festették arczomat a fezzel, mely fejemet fedé. Jámbor dervis és -bor, minő ellentét! De ma erősen kell vétkezni, a vezeklés ugyis -hosszu lesz!</p> -<p>Huszonnégy órával utóbb, mart. 28-án este, koldustársaságom -közepette a Szari felé vezető uton egy félig összeroskadt -agyagviskóban találtam magamat, melyet Dagarn névvel neveznek. Az -eső patakokban zuhogott. Már utközben is meglehetősen át voltunk -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> ázva, s igy mindenki a száraz födél alá, -s szűk levén a tér, sorsom már a legelső estén a -legislegközvetlenebb érintkezésbe hozott utitársaimmal. A különben -sem nagyon illatos rongyöltözékek átnedvesedett állapotukban -mindenféle kigőzölgésekkel töltötték meg a levegőt, s nem csuda, ha -ily körülmények közt kevés kedvet éreztem magamban a fatálba -nyulni, melyből a kiéhezett hadzsik vacsorájukat költék el, ide oda -pacskolván ökleikkel. Egyébiránt nem anyira kínzott az éhség, mint -a bágyadtság s a még szokatlan nedves rongyöltöny. Összehuztam -magamat, mint valami gombolyag, s aludni akartam, de a hely -szűkénél fogva ez sem volt lehetséges. Majd egy kezet, majd egy -lábat éreztem magamon; egyszer a velem szembefekvő szomszédom -kinyujtotta lábát, hogy füleimet megvakargassa. Hiob türelmével -kellett elviselnem e kellemetlen szivélyeskedéseket, s talán még -ekkor is alhattam volna, ha nem akadályozott volna a tatárok -egymással vetélkedő hortyogó dialogusa, különösen pedig egy a -köszvény által gyötört persa öszvérhajtó hangos nyöszörgése.</p> -<p>Látván, hogy törekvéseim: lezárni szemeimet, sikertelenek, -felültem a legfurcsább összevisszaságban fekvő embertömeg közt. Még -mindig esett, s kitekintvén a sötét zavaros égbe, emlékembe idéztem -24 óra előtti helyzetemet s a pompás török követségi palotában -tartott pazar bucsúünnepélyt. Az egész hasonlónak tetszett a -„koldus és király“ dráma előadásához, melyben én játsztam a -főszerepet. A valóság keserű érzete mégis kevés benyomást tett rám, -miután magam voltam mestere e rögtöni metamorphosisnak, magam -kovácsoltam sorsomat. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>A sorsomba való belenyugvás nehéz munkája nehány napig tartott -csupán. A mi a külsőt illeti, a dervisismus ingó és ingatlan -attributumaival, a szenynyel stb. csakhamar megbarátkoztam. -Teheranból hozott jobb öltözetemet egy gyönge és beteges hadzsinak -adtam, mi minden szivet megnyert számomra. Egyenruhám egy -szőrujjasból állt, melyet ing nélkül viseltem meztelen testemen, s -egy számtalan foltdarabból összeállitott dsubbeból -(felöltöny)<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a>, melyet kötelekkel kellett -magamhoz erősítnem. Lábaimat rongyokba tekergettem, fejemet egy -óriási turbán alá dugtam, mely nappal napernyőűl, éjjel fejvánkosul -szolgált. Hasonlóul a többi hadzsihoz, én is egy nagy terjedelmű -Koránt tettem zsebembe tölténytáska gyanánt, s midőn igy en pleine -parade láttam magamat, büszkélkedve kiálthattam fel: „Igen, -koldusnak születtem!“</p> -<p>Az incognito külső vagyis anyagi részével csak ment még a dolog, -de erkölcsi oldalát tekintve több bajjal kellett megküzdenem, mint -egyelőre gondoltam. Az évek során át elég alkalmam volt az európai -és ázsiai élet közti ellentéteket tanulmányozni, a válságos -helyzetnél fogva, melyben magamat találtam, résen kellett lennem -folyvást, s még sem kerülhettem el nehány <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> otromba -hibát. A keleti és nyugati társadalom közti különbség nem -szoritkozik csupán a nyelvre, arczvonásokra és öltözetre. Mi -európaiak máskép eszünk, iszunk, alszunk, ülünk és állunk, -mondhatnám: máskép nevetünk, sirunk, sohajtunk, intünk, mint a -keletiek. Ezek csupán látszólagos, s mégis nagyon nehéz apróságok, -melyeket azonban hasonlitni sem lehet ama gyötrelemhez, melybe az -érzelmek elpalástolása kerűl. Utazáson mindig érdekeltebb, mindig -feszültebb és izgatottabb az ember, mint egyébkor; kimondhatatlan -már most azon erőfeszités, melylyel mi erópaiak leküzdeni -iparkodunk a kiváncsiságot, bámulatot s egyéb -kedélynyilvánulásainkat, szemben a minden iránt közönyös, alélt -keletivel. Azonkivül barátim czélja az volt, hogy elérjék -hazájokat, az enyim: csupán utazás. Egyéniségem rájuk nézve csak az -első pillanatban birt érdekkel, holott az övéké nekem folyvást -tanulmány volt, s bizonyára egyiköknek sem jutott eszökbe, hogy -szellemem, midőn a legbizalmasabban nevetgéltünk és tréfálkoztunk a -társaságban, kétszeresen el volt foglalva.</p> -<p>Csupán a Kelet praktikus ismerője láthatja be, mennyi -nehézséggel jár, beleszokni kezdetben e csodálatos ellentétekbe. -Konstantinápolyban töltött négy évem természetesen jó iskola volt -rám nézve, mégis csak műkedvelő szerepét vittem ott, mig itten -hajszálnyira nem volt szabad eltérnem a valótól. Nem akarok belőle -titkot csinálni, hogy a küzdelem az első napokban ámbár rövid, de -mégis kemény volt, s minden mutatkozó nehézségnél megbánás és lelki -furdalások rohanták meg lelkemet; azonban szerencsére ez sokkal -inkább fellángolt a hiuságra, mindennek hátrálnia kelle -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> emésztő tüze elől – s jó egésség által -támogatva, győzelmesen elviselhetett mindent.</p> -<p>Az első napok kínlódásainak emléke még most is borzalommal tölt -el. Különös dolgot adtak itt a nedveshideg, a vérlázitó szeny s a -fanatikus Siiták örökös kínzásai, mik fáradságos és unalmas -utazásainkban a rosz utai miatt történetileg hirre kapott -Mazendranban alig valának elviselhetők. Néha kora reggeltől késő -estig esett, s a mellett, hogy elrongyosodott öltözetemből egy szál -sem maradott szárazon, órákig térdig érő sárban kellett gázolnom. -Némely helyeken a szűk hegyi ösvény, mely a százados használat -által már meglehetősen elmélyedt, szenyes, kigyózó patakhoz -hasonlit, melyből a csúcsokról letört sziklaomladékok meredeznek -ki. Teljes lehetlenség a nyeregben maradni, s a veszély -elkerülésére legjobb, ha saját lábainkat használjuk kutaszul a -mélységekben, s ugy haladunk tovább. Hogy ilyen körülmények között -kimerülve s lankadtan érkezünk meg este az állomásra, senkisem -fogja kétségbe vonni. Tűz és fedél az, a mi után sóváran tekint -körül folyvást a szem. Mazendranban feltalálhatni mindkettőt, de -mi, szunnita koldusok, nyugalom kedveért a lakokról távol töltöttük -az éjt. Tüzet gyujtottak, hogy magukat száritgassák, de az öregebb -tatár utitársak csakhamar észrevevék, hogy ez ártalmas az -egésségnek, s jónak látták egyéb, bizonyára sajátszerű módon -eszközölni száritgatásukat. Tudni való, hogy Keleten megszáritják -és szétdörzsölik a lóganajt, hogy éjjelre a ló alá szórják polyva -gyanánt. Nappal elszórva vagy tekealaku rakásokban hagyják kitéve a -nap sugarainak, s nem kevésbé bámultam, midőn látám, hogy -utitársaim, levetvén ruháik <span class="pagenum"><a name="Page_24" -id="Page_24">-24-</a></span> nagyobb részét, átázott testeiket -nyakig dugták e különös poudre de santé-be. Nem szükség itt -constatálnom, hogy ez erősen maró porral való érintkezés nem valami -kellemes dolog. Azonban ez csak az első negyed óráig tart, s ez, az -európai szemnek inaesthetikusnak látszó ágynemü, mint később -személyesen meggyőződtem, üditő, édes álomba szenderít.</p> -<p>S mégis meg lettem volna elégedve, ha a sors e közös bajokon -kivül még nem mért volna reám egy extra portiot is. Mint idegennek -a társaságban, kötelességem volt magamat kiválólag szerénynek és -alázatosnak bemutatnom, mindenki iránt nemcsak barátságosnak, hanem -alázkodónak is lennem s előzékenység és apró kedveskedések által -hóditnom meg mind az öregek, mind az ifjak szeretetét. -Szolgálatkészségemet természetesen eleinte nem fogadták el, mert -nem akarták bennem az effendit sérteni. De nem volt szabad tágitnom -s egyre azon kellett lennem, hogy hasznára lehessek egyiknek, -másiknak. Nem is számitva az apróbb szolgálatokat, melyeket az -utban tettem, törekednem kellett, hogy az állomásokon, akár a -theakészitésben vagy kenyérsütésben, akár a hátas állatok -etetésében, fel és lepakolásban hasznossá tudjam magamat tenni. -Némelyek viszontszolgálatok által jutalmazták szolgálatkészségemet, -mások, csakhamar feledvén korábbi állásomat, mint régi utitársat -tekintettek, szolgálatokat kivántunk egymástól és tettünk egymásnak -a legkisebb ceremonia nélkül, s egész szívből kellett nevetnem, -midőn egy khokandi hadzsi ingét nyujtotta nekem, hogy távolitnám el -abból a hivatlan vendégeket, miután öltözetének többi részében túl -volt halmozva hasonló munkával. <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Hogy szivélyes viszonyunk ilyeténképen egyre növekvék, látni -való volt. Minél inkább éltem magam a jelenbe, feledve a multat, -annál szűkebbek lőnek a köztem és a hadzsik közt fennálló korlátok. -A társaság mindig hatalmas benyomásokkal rendelkezik; képes -kiegyenlítni a legkülönbözőbb elemeket, s miután egy hó telt el -dervisi minőségemben, mindent természetesnek, elviselhetőnek -találtam. Az uj élet varázsa messze űzte emlékeimből Teherant, -Stambult és Európát, s a folytonos szellemi feszültség oly lelki -állapotban tartott, melyet daczára rendkivüliségének, nem lehetett -kellemetlennek mondani.</p> -<p>Csak egy érzettel nem tudtam kibékülni, s ez félelme volt a -fölfedeztetésnek, vagyis jobban mondva következményeinek, a szörnyű -kínhalálnak, melyet büntetéseműl a tatár kegyetlenség s a mélyen -sértett mohamedan fanatismus talált volna ki. Hogy incognitóm -veszedelmes játék volt, kitünt már a turkomanok közti tartózkodásom -első napjai alatt, s ha nem vetettem volna teljes bizalmat -utitársaim hűségébe és saját előkészületeimbe, ez árny szüntelen -sarkamban lett volna. Mint mondám, társaság, elfoglaltság s egyéb -események folytán meglehetős nyugalommal tölthettem a nap nagyobb -részét. De ha körűlem minden elnémult, s egyedül ülve a sátor -magányos szögletében vagy a sivár pusztaságon, gondolataim agyamra -nehezedtek, akkor a félelem legfeketébb ruhájában, legborzasztóbb -vonásaiban tünt elém, s bármint iparkodtam is okoskodások és a -vidám kedély fölizgatása által azt legyőzni, soká, soká nem -menekülhettem az üldöző rémkép elől. Mint üldözött, gyötört ez a -rémkép épen akkor, midőn nyugalom után sóvárogva a természet -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> nagyszerűségének és az emberi szellem -nyilatkozásainak szemléletébe akartam bocsátkozni. A soká tartott -küzdelem mégis részemre dönté el a győzelmet, s mégis pirulva kell -visszagondolnom ama küzdelemre, mert csodálatra méltó az, mily -erőltetésbe kerül, jó lábra állni a folytonos halálveszedelem -eszméjével, mily zsibbadás fog el, kétes alapon látva további -létünket.</p> -<p>Hogy eleinte elővigyázó, a scrupulositásig elővigyázó voltam, -senki se fogja hibának venni, de oly végletekig vittem azt, hogy -igazán nevetséges. Tudván szokásomat, hogy a beszédnél kezeimmel -mindig gestikulálok (a mit sok európai tesz, a közép-ázsiaiaknak -pedig tiltva van), félelemből, hogy e hibába ne essem, kényszert -kellett magamon tenni. Azt állitám, hogy karom fáj, s felkötöttem -azt. A testhez erősített kar aztán csakhamar leszokott az -önkénytelen mozgástól. Hasonlóul este sem mertem enni, nehogy a -megterhelt gyomor nehéz álmokat okozzon, melyeknek hatása alatt -talán valami idegen, európai nyelven beszélhetnék. Ma már nevetnem -kell e kislelküségen; hiszen eszembe kellett volna jutni, hogy a -tatárok, nem ismervén az európai nyelveket, mit sem vettek volna -észre – örömestebb gondolék mégis egy utitársam szavaira, ki egy -reggel naivitással jegyezte meg, hogy én egész más hangokkal -hortyogok, mint a turkesztanok, mire egyikök fontos hangon közbe -vágott: „Igy hortyognak Konstantinápolyban!“</p> -<p>Miután társaságban oly sok tettem lett feltünővé, midőn egyedül -tudtam magamat, mégis szabadabb mozgást engedhettem volna magamnak. -De nem! Itt is rabja voltam az elővigyázatnak, s nem feltünő-e -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> vagy inkább nevetséges, hogy éjjel a -beláthatlan kopárságon meglehetős távolban a karavantól, a -kovásztalan, homok és poronddal vegyitett kenyeret vagy a büdös -vizkortyot nem mertem a szokásos mohamedán áldásformulák nélkül -magamhoz venni! Senkisem lát, mindenki alszik, gondolhattam volna. -De nem! Ugy tetszettek a távoli homokdombok, mint lesen álló kémek, -kik vigyáznak, elmondom-é a bismillah-t, s szertartásos módon -töröm-é meg a kenyeret. Igy történt Khivában, hogy egyesegyedül -fekvén sötét és zárt czellámban, hirtelen felugrottam az -imakiáltásra ágyamból s hozzáfogtam a 13 rikaat (térdhajtás) -fáradságos munkájához. A hatodiknál vagy nyolczadiknál azonban -kedvem jött abban hagyni, gondolván, hogy hiszen jól el vagyok -rejtve. De nem! Eszembe jutott, hogy kémkedő szemek benézhetnének -az ajtó hasadékain, s lelkiismeretesen elvégeztem a terhes -kötelességet.</p> -<p>Csupán a mindent megorvosló idő segitett e bajomon. Habár az -erkölcsi szenvedések sulyosabbak voltak, mint a physikaiak, a -megszokás mégis győzelemre segitett később s miután szerencsésen -átmentem négy hónapon, lelkem ép ugy eltompult minden félelem és -borzadály, mint testem a szenny és tisztátalanság iránt. A -közönyösség korszaka állt be, s ezzel kezdém kalandom valódi -gyönyöreit élvezni. Különösen tetszettek a kóbor élet korlátlan -szabadsága, s a táplálás és öltözet iránt való gondtalanságom, mert -a dervis ajándékokból él s azonkivül még szellemi fensőbbséget is -gyakorol a tömeg fölött. Nem csoda tehát, ha helyzetem előnyeit -minden alkalommal ki tudtam zsákmányolni. Társaim is megvallották, -hogy kitünő tulajdonokkal birok a dervisélethez, s ha valamely -zártabb helyen <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> kellett filléreket koldulni, vagy nagyobb -mennyiségü élelmi szereket összeszerezni, mindig én vittem a -vezérszerepet. E belém helyezett bizalomról egykor fényes tanuságot -tettem egy csapat sátoros Csaudor-turkoman előtt. Ezek a szörnyü -vad nomádok nagy istentelenség hirében állottak, s a hadzsik, -isanok és dervisek mindig kikerülték sátraikat. Hallván ezt, -fölkerekedtem három társammal, kik jeles énekesek hirében álltak, s -magamhoz vettem nagy dosis szent port, zemzemvizet, fogpiszkálót, -fésűt s egyéb zarándokadományokat. Némelyeknél hideg fogadtatásra -találtam, de bármily vad legyen is a puszták fia, még sem állhat -ellent a dervisstratégia szavainak és mimikájának, s igy történt, -hogy nemcsak buzával, rizszsel, sajttal és szőrruha darabokkal -ajándékoztak meg, hanem még sikerült arra birnom az egyiket, hogy -saját szamarára rakta fel az aratást s ugy hozta azt ámuló -csapatunk elé.</p> -<p>A siker merészszé tesz. Nem csoda tehát, ha több szerencsésen -keresztülvitt experimentumok után később fellépésemben némi -szemtelenség látszott mutatkozni. Ily vádtól persze nehezen -moshatnám magam egészen tisztára, de mint járhattam volna el -máskép? Lehet-e fogalma európainak arról, mit tesz mint ál-frengi -(a keletiek e rémszava) állni szemben oly zsarnokkal, minő Khiva -khánja, s hozzá még áldással tetézni fejét? A gondolat, hogy ez az -ember fakó arczával és sötét tekintetével, körülvéve bakóitól, -fölfedezhetné a veszedelmes játékot – bizonynyal csak ugy viselhető -el, ha a lélek szilárdságát a végletekig vitte az ember. S valóban, -oly határozottsággal léptem is föl az első audientián, mintha -megjelenésemmel a khánt boldogitni kivánnám. Mindenki bámulva -tekintett rám; a <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> jámbornak és szentnek alázatosnak kell -lenni. Azonban azt gondolták, hogy ez már igy van Törökországban, s -nem is hallottam semmiféle megjegyzést.</p> -<p>Ily merész föllépésekre egyébiránt ritkán volt szükségem, s a -dervisélet közönséges folyásában a legboldogabb pillanatokat -szerezte számomra. A nélkül, hogy hajlammal birnék, utánozni az -orosz grófot, D...t, ki, megunva az európai salonéletet, mint -kolduló dervis vonult meg Kasmir egyik völgyében, mégis meg kell -vallanom, hogy sajátszerü gyönyört éreztem, midőn valamely romban -vagy más magános helyen, a szelid őszi napsugarakon sütkérezve, -valódi keleti módon merülhettem el a nemgondolkozó gondolataiba. -Valami kimondhatlan édes érzet tölti el az embert, ha pénz, állás -és foglalkozás nélkül, szabadon minden gondtól, izgatottságtól és -benyomásoktól, a keleti nyugalom és közöny lágy bölcsőjébe -ringathatja el magát! De ránk, európaiakra nézve természetesen e -gyönyör nem tarthat sokáig, mert ha gondolataink ily pillanatokban -a távol, örökké mozgalmas és lázas nyugat felé veszik röptüket, -rögtön elénk tünik a két világ közti ellentét, s ösztönszerüleg az -utóbbi felé vonzódunk. Európai törekvés és ázsiai nyugalom, e két -kérdés foglalkodtatja a szellemeket – azonban csak a körűltünk -fekvő romokra kell tekintnünk, hogy beláthassuk, ki követi a valódi -életphilosophiát. Itt minden enyészetnek és szolgaságnak indul, ott -minden a virágzás és világuralom felé halad.</p> -<p>Ez a tarka életkép, melyben incognitom alatt folyvást mozogtam, -korántsem volt oly sivár, mint némely megcsökönösödött európai -hinni fogná. Magához lánczolni természetesen csak rövid időre -tudott, s ugyancsak <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> megijedtem, midőn a khivai khan egy -alkalommal komolyan előterjesztette, hogy házasodjam meg, s igy -aztán telepedjem le Khivában, miután kellemes volna maga mellett -látni oly sokat utazott embert, mint én. A gondolat, egy özbeg -feleséggel tölteni az egész életet Turkesztanban, borzasztó volt, s -ha meg kell vala tennem, bizonynyal tönkre silányitott volna, de -azt, hogy néhány hónapot töltöttem oly kalandon, mely szerencsésen -végződött, sohasem fogom megbánni. Sohasem, mondom, mert -élményeimnek még emléke is kimondhatlan édes, s most, midőn -visszaérkezésem óta már három év telt le, még most is oly élénken -áll emlékezetemben minden kis részlet, oly közel képzelek magamhoz -mindent, mintha csak tegnap este érkeztem volna meg a karavánnal, s -holnap ismét neki kellene fognom, s szamaramat felnyergelni a -továbbutazásra. Az őszinte barátság benső viszonya, mely tatár -utitársaimhoz füzött, mindig ujra kél bennem, ha rájok gondolok. -Tréfáltunk, nevetgéltünk, édelegtünk hosszú óráink alatt, mintha -nem is kivánhattunk volna magunknak jobb létet. Különösen -szerencsés humorom, mely annyira tetszett nekik, élczeim és -tréfáim, ha egymással voltunk (mert a nyilvános életben mint a -szentek, mindnyájan hosszú, jéghideg arczot vágtunk) számukra a jó -kedv kiapadhatlan forrásai voltak. Vajjon mit mondanának, ha a -hitetlenek közepette, a nekik oly furcsának tetsző villaruhában – -igy nevezik az európai nadrágot – látnának? Engem, kiben ők és a -többiek a nyugati mohamedán molláhnak valódi példányképét -látták?</p> -<p>Valamint incognitom vidám episodjai néha néha még most is vidám -perczeket szereznek, ugy meg kell <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> vallanom, hogy a sötét órák -is, melyekben veszedelemben voltam, vagy szenvedtem, fekete -felhőkként tünnek fel jelenem látkörén. Nyomasztó árnyaik még -élénken emlékeztetnek az elmult borzalmakra, s ha még most is -felijedek nehéz éjjeli álmomból, ugy gyakran ő felsége a bokharai -khan, a szomj iszonyu gyötrelmei vagy egy fanatikus mollah csapat -azok, kik Morpheus szárnyain sietnek Középázsiából üdvözletemre. -Mint örülök ily alkalommal ébredésemkor, hogy Európában, imádott -hazámban, békés lakomban találom magamat! Valóban, sokszor -sodortattam válságos, a legválságosabb helyzetbe, de egészben véve -mégis csak nehány episod hagyott hátra bennem letörülhetlen -emléket; megdöbbentő veszélybe hoztak és sohasem fogom őket -feledni.</p> -<h3>I.</h3> -<p>Azon este midőn a Chalata pusztában feküdtem; a szomj már két -nap óta gyötört; vizem utolsó cseppjeivel életerőmet is mindinkább -fogyni érzém. Köröttem utitársaim feküdtek, valószinüleg ugyanazon -gyötrelmekben kimerülve, mert merev tekintetökből és vad -vonásaikból látni lehetett a sóvár kimerűltséget. Midőn nehéz -fejemet felerőltettem, s szemeim a hozzám közelfekvő tekintetével -találkozott, ugy tetszett, mintha mindnyájan keserű haraggal -néznének rám, mert délután a vén ascéta Kari Messud többször -mondotta, hogy: „fájdalom, mi egy nagy bűnös áldozata vagyunk, ki -karavánunkban tartózkodik.“ Meglehet, hogy ki sem gondolt épen rám, -mégis igen megdöbbentem. E közben elérkezett az estima órája, -melyben azonban csak kevesen vehettek részt. A nap már majdnem -leáldozott, s midőn <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> utolsó sugarai a nagy pusztában szenvedők -szerencsétlen csapatára estek, nem állhatám meg, hogy ne tekintsek -ama tájra, honnan a látkörről (mert kevés reményem volt, látni a -másnapot) utósó sugaraival felém világitott, ama tájról, melyet -nyugatnak, a drága nyugatnak neveznek. Kimondhatlan -fájdalomérzettel csüggtem e szón, a félig eltompult érzékek ujra -éledtek, mert a nyugattal eszembe jutott Európa, drága honom, kora -kimulásom, multam nehéz küzdelmei s minden törekvésem, minden édes -reményem meghiusulása. Szivem megtört a fájdalom terhe alatt, sirni -akartam, de nem tudtam – ez egyike volt a feledhetlen -pillanatoknak, a borzalom mély nyomokat hagyott lelkemben, s -valahányszor eszembe jut a Khalara puszta, mindig mint rémes árny -fog szemem elé tünni.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Audientiám a bokharai emirnél a szamarkandi palotában. A -nevezett fejedelem, kinek engem mint kétes jellemű egyént mutattak -be, az egész idő alatt, mig nála ültem, szigoruan vonásaimban -olvasott, hogy az állitólagos ál-frengit fölfedezze. A köztünk -kifejlett beszélgetés egy része ismeretes t. olvasóim előtt; -hizelegheték magamnak, hogy megnyertem őt magamnak, hanem óriási -küzdelmembe került, hogy el ne áruljam benső izgatottságomat -arczvonásimon, s különösen szemeimben, s habár minden idegem -lázasan lüktetett, mégis el kellett nyomnom a félelemnek -legcsekélyebb jelét is. Régóta be lévén gyakorolva a szerepbe, -melyet játsztam, sikerült is magamon annyira uralkodni, hogy el ne -piruljak, vagy egyéb szint váltsak – azonban <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> nem voltam -biztos a sikerben, s képzelhető, minő helyzetben éreztem magamat, -midőn az emir negyed órai kihallgatás után egy szolgát szólitott -elő, valamit óvatosan fülébe sugott, s nekem komolyan intett, hogy -kövessem.</p> -<p>Gyorsan felugrottam ülésemről. Az úton, melyen a szolga udvarok -és termeken át vezetett, sorsom bizonytalansága a legnagyobb -rettegésbe ejtett, s miután egy elfogódott kedély mindig csak -rémképeket szűl, azt hittem, hogy ez ominosus út a kinpadhoz, ama -szörnyű halálhoz vezet, mely annyiszor lebegett szemeim előtt. -Kalauzom hosszas ide oda menés után egy sötét szobába vezetett, a -hol leültetett, jelezvén, hogy várjam visszatértét. Megálltam, -azonban mily kedélylyel, elképzelheti t. olvasóm. Csak sejthettem -volna, mily módon fog kivégeztetésem végbe menni, talán meg tudtam -volna magam nyugtatni – de a bizonytalanság volt a pokoli kín, -melyet sohasem fogok elfeledni életemben. Lázas feszültséggel -számláltam a perczeket, mig az ajtó ismét megnyilt. Még nehány -pillanatig tartottak gyötrelmeim – végre megjelent a szolga, rá -meredtem s látám a benyomuló világossággal, hogy a rettegett -hóhérszerek helyett gondosan összehajtogatott csomagot hozott hóna -alatt; az emirtől további utazásomra szánt diszöltöny és pénz volt -benne.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Midőn a herati karaván érkezését várva az Oxus partján, a hő -augustusi napokat a Lebab-turkománok társaságában töltöttem. -Lakásom egy elhagyott mecset udvara volt; a turkománok az esti -órákban mindig <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> dalgyüjteményeik vagy költői -elbeszéléseik egyikét szokták magukkal hozni, melyekből nekik -felolvastam, a mikor aztán feszült figyelmök, melylyel az éj -csendében tompán tovazajló Oxus zummogásánál hallgatták egyik vagy -másik kedvelt hős tetteit, különös örömömre volt.</p> -<p>Egy este egész éjfélig eltartott az olvasás. Meglehetős fáradt -voltam, s megfeledkezvén a sokszor hallott tanácsról, hogy el ne -aludjam valamely romlatag épület közelében, kinyujtóztam egy fal -hosszában, s mint gondolható, hamar el is aludtam. Körülbelől egy -óra mulva lábamon érzett kinos fájdalom ébresztett fel, fölkiáltva -ugrottam fel fekhelyemről, ugy tetszett, mintha száz meg száz -mérgezett tű rohanna át lábszáraimon, és pedig egy csekély kis -ponton, közel a jobb láb nagy ujjához. Kiáltozásomra fölébredt a -legöregebb turkoman, ki közelemben feküdt; a nélkül, hogy kérdett -volna, igy szólt: „szerencsétlen hadzsi, téged egy skorpio mart -meg, s hozzá még a szaratan (kanikula) szerencsétlen idején. Isten -irgalmazzon neked!“ E szavakkal megragadta lábamat, oly erővel -kötötte a bokánál, mintha ketté akarta volna vágni, azután szájával -fölkereste hirtelen a sebhelyet, s oly erővel szítta, hogy -megéreztem egész testemen. Őt aztán csakhamar más váltotta fel, s -miután még kétszer bekötözték, magamra hagytak, a vigasz azon -szavaival, hogy, ha Allah akarja, a legközelebbi reggeli imáig el -fog dőlni, hogy a fájdalomtól szabadúlok é meg vagy pedig a világ -hiuságaitól.</p> -<p>Ámbár egészen el valék kábulva a vonaglástól, szúrástól és -égetéstől, mi egyre növekedett, mégis eszembe jutottak mérges -voltuk miatt már a régi <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> időkben elhiresedett belkhi skorpiók. A -nem alaptalan félelem még tűrhetlenebbé tette a fájdalmat, s hogy -több órai szenvedésem alatt lemondtam minden reményről, bizonyitja -azon körülmény, hogy megfeledkezvén incognitomról, oly -panaszhangokban törtem ki, melyek a tatárok előtt, mint később -megtudtam, igen furcsákul tüntek fel, miután náluk ily eseteknél -ujjongni szokás. Csodálatos az, hogy a fájdalom nehány percz alatt -a lábujjtól fejtetőmig hatott, de csak a jobb oldalon, s tüzes -árként rohant fel s alá. Leirhatatlan a kín, melyet éjfél után egy -óra alatt kiállanom kellett. Elvesztvén minden érdeket a további -létezés iránt, a földön akartam szétzuzni fejemet; észrevették s -erősen oda kötöttek egy fához. Igy feküdtem félájultan nehány -óráig, tekintetemmel a ragyogó csillagos egen csüggvén, mialatt -homlokomat a halálverejtéktől éreztem gyöngyözni. A plejadok -mindjobban a nyugat, a drága nyugat felé vették utjokat, melyről -azt hittem, hogy már sohasem látom meg többé, s mialatt, teljesen -öntudatomnál lévén, vártam az ima kiáltó hangját vagy, jobban -mondva, a hajnal hasadását, gyöngéd álom jött szemeimre, a melyből -csakhamar az egyhangú „La illah, il allah!“ ébresztett föl.</p> -<p>Midőn felocsúdtam, a fájdalom némi enyhülését éreztem. A szúrás -és égetés mindinkább enyészett azon uton, melyen jött, és a nap -alig állt egy lándzsányira, midőn gyengén és erőtlenül ugyan, de -mégis lábaimra állhaték. Társaim biztositottak, hogy az ördög, mely -a skorpiomarás utján hatott a testbe, csak a reggeli ima által -üzetett ki, melyet kétségbe vonnom természetesen nem volt szabad. -De az éj, azon irtózatos éj mindörökké feledhetlen lesz -előttem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Ez volna közép-ázsiai kalandos utazásomnak három válságos -percze; egyébiránt a kiváncsi fürkészők szemei, a számtalan -gyanusitások, valamint a koldusruhában megtett utazás kimondhatlan -nehézségei, a nélkülözések és kellemetlenségek csak kevés szomoru -emléket hagytak maguk után. Azon varázs, láthatni amaz idegen -országokat, melyek után sovár szemeim már ifjukoromban epedtek, -valami éltető, lelkesitő erővel birt, mert a felhozott egypár -esetet kivéve, mindig nagyon vig és boldog valék – igen, annyi -kétségtelenül igaz, hogy ma az európai czivilizált életben nagy -részt nélkülözöm azon testi és szellemi élénkséget, és ki tudja, -életem későbbi éveiben nem kivánkozom-e vissza azon korba, midőn -rongyokba burkolva hajléktalanul, de jó erőben és vig kedélylyel -barangoltam Közép-Ázsia sivatagjain.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<h2>III.<br /> -A turkománok közt.</h2> -<p class="center">(Naplómból.)</p> -<p class="right">April 13.</p> -<p><span class="dropcap">B</span>ámulattal és meglepetéssel telve -ama csodálatos társadalmi viszonyok iránt, melyeknek közepette ma -legelőször valék, a kora délelőtti órákban Khandsán-nal, -vendégszerető gazdámmal egy és ugyanazon szőnyegen üldögéltem s -feszült figyelemmel hallgattam elbeszéléseit a turkomán élet- és -turkomán viszonyokról. E nagy tekintélyű nomád főnök, a ki tetőtől -talpig becsületes, derék ember, nemzetének hibáit is, előnyeit is -meg akarta velem ismertetni; mert erősen meg lévén győződve ozmán -és félhivatalos mivoltomról, ugy vélte, hogy általam a szultánnál, -kire az egész szunnitavilág bizalommal tekint, az oroszok és persák -ellen segitséget nyerhet. Nagy készséggel beszélt, a nélkül hogy -azt elárulta volna s miután az első oktatást megadta, fölkelt, hogy -nekem, a mint mondá, házát s udvarát bemutassa, vagy hogy – a mi -szójárásunk szerint – a ház asszonyaival megismertessen. Ez különös -kitüntetés az ázsiaiaknál; de a nagyúrnak egy vélt ügynöke mégis -csak méltó e figyelemmel s igyekeztem is ültömben ahoz illő arczot -és tartást csinálni magamnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Egy nehány percz mulva sajátságos csörömpölést és zakatolást -hallottam, a sátor függönye felgördűlt és egy egész csapat nő, -leány és gyerek lépett be, kik egy testes és meglehetősen vén -matrónától vezettetve, ülésemhez közelitének. Az egész jelenet épen -ugy meglepett, mint magok a belépők, a kik félénken tekintettek rám -s mig a fiatalabb nők szemeiket sütötték le, azalatt a gyermekek, a -mint észrevevém, félreismerhetetlen félénkséggel kapaszkodtak az -öregek ruháihoz. Az öreg nő, kit nekem Khandsán ugy mutatott be, -mint 60 éves anyját, vörösselyem ingből álló egyszerü öltözetén, -mely jobbról s balról mellére volt vetve, több nagyobb s apróbb -ezüst tokot viselt, mikben megannyi hathatós talisman volt rejtve; -sőt némelyek drágakövekkel voltak ékitve; valamint egy jó rakás -kar-, nyak- és lábpereczet is hordott, melyek mint a család örökölt -diszei nemzedékről nemzedékre szállottak s ha külsőjökről itélünk, -valóban a legnagyobb ódonság nyomait viselék magokon. A többi nők -és gyermekek is, már a szerént, hogy milyen rangban, vagy az -uralkodó minő kegyében állottak, hasonnemű disztárgyakkal voltak -beaggatva. A ruhadarabokat, melyek imitt-amott rongyosak és -piszkosak voltak, csak mellékdolognak tartják és egy turkomán nő -csakis akkor valóban fashionable, ha egy-két font ezüsttel többet -czipelhet magán.</p> -<p>Először az öreg nő nyujtotta nekem ránczos kezeit a szokásos -köszöntésűl, azután következtek a többiek s miután a leányok és -gyermekek megöleltek, mivel azt a <i>bonton</i> ugy kivánja, -minyájan egy félkörbe guggoltak le körültem s kezdődtek a -kérdezősködések egészségem, hogylétem s szerencsés megérkezésem -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> felől. Mindenik háromszor négyszer is -kérdezett ugyanazon egy tárgyról s épen annyiszor kellett felelnem, -s nemcsak Európában történik meg, hogy egy női társaság egy -tapasztalatlan szalonfit zavarba hozhat, hanem még Közép-Ázsia -pusztáin is könnyen megeshetik velünk olyasmi. Minthogy pedig a -mohamedán Kelet minden nomád törzsénél a nők, minél előbbre -haladnak életkorukban, annál kevésbbé tartják meg erkölcsi -természeti tulajdonaikat, ennélfogva nekem is első megjelenésemkor -a fiatalabbaknál a legdelikátabb kérdésekre kellett felelnem, mig -ellenben az idősebbek csakis a vallásról, háboruról s a szomszéd -törzsek belügyeiről beszélgettek. Ügyelnem kellett, nehogy az egyik -vagy a másik modor meglepjen; a fiatalabb nőkre mollah erényem -egész teljével kelle hatást gyakorolnom, az idősebbeknek bővséges -áldást osztogatnom. A látogatások alatt nehány férfi is, -szomszédság és rokonság, megjelent, kik azonban a nőket -teljességgel nem zavarták; mert, amint később is észrevevém, a -turkománok női, daczára hogy a társadalom dolgozó osztályát -kizárólagosan csakis ők képezik, némi tiszteletben részesülnek, -melyet különben meg is érdemelnek, mert példás erényöket, -családjaik iránt tanusított készséges önfeláldozásukat és -fáradhatatlan szorgalmukat Keleten sehol sem találtam fel.</p> -<p>A látogatás bevégeztével, mely szinte egy óráig tartott, egy -nehány talizmánt kelle irnom, miket aztán kisebbszerű ajándékokkal, -többnyire női kézi munkákkal, viszonoztak. Az öreg nő azután még -többször is meglátogatott, sőt egyszer férje sirjához is -elvezetett, hogy a megboldogult lelkéért imádkozzam. A jó -egyetértés, mely közöttünk uralkodott, magoknak a nomádoknak -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> is feltünt; de annak oka már most -világosan áll előttem. Megjelenésem idegenszerűsége és a kegyesség -fénye, mely engem körűlvett, vonta őt hozzám leginkább; a mellett -beszélgetéseit még mindig türelmes figyelemmel hallgattam, -figyelemmel hallgatám végig panaszait a persa rabnők hibái felől a -háztartásban, a mostani nők ügyetlensége felől a szőnyegek -szövésében, a posztókészitésben stb., sőt magam is tettem néha egy -vagy más észrevételt, mintha fiatalkoromtól fogva e tárgyhoz lettem -volna szokva; a nomád gazdálkodás iránt különös érdeket -mutattam.</p> -<p>Ugy van, s mégis az utazó, ha tanulni akar valamit, mindenütt -hasonló életbölcseséget kénytelen követni. Itt például a -hajlékonyság, a hizelgés jelentékeny hasznot hajtott, mert a vén -házinő vonzalma sokat tett arra nézve, hogy tartózkodásom a -turkománok között minél kellemesebb legyen, egy oly nép között, -melynél nemcsak hogy európai, de még más országi ázsiai sem képes -szabadon mozogni.</p> -<hr class="tb" /> -<p class="right">April 16.</p> -<p>A reggeli ima után Khandsan sátorába lépve egy egész társaságra -találtam ott, mely egy porral s piszokkal fedett fiatal turkomán -elbeszélését különös figyelemmel hallgatá, kinek arczán a -felindulás és a kiállott fáradalmak nyomai félreismerhetetlenek -voltak. Lassu hangon, de élénk szinekkel rajzolá a -rablókirándulást, melyben a mult estve a persák ellen részt vett. -Mialatt beszélt, asszonyok, cselédek és rabszolgák (szegények, -valyon mit gondolhattak ők magokban?) körbe guggolva ültek s az -utóbbiakat nemsokára össze is <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> szidták jól, mert lánczaik -csörömpölése lábaikon a csendet olykor-olykor megzavarta. -Sajátságosnak tűnt fel előttem, hogy minél élénkebben adta elé az -elbeszélő a megtámadott szerencsétlenek makacs ellentállását, a -hallgatók dühe is azon mértékben fokozódott a persák merészsége -miatt, hogy miért nem engedték magokat azonnal ellentállás nélkül -kiraboltatni.</p> -<p>Midőn e fegyvertény elbeszélésével készen voltak, mindnyájan -fölkeltek, hogy a hozott zsákmányt megtekintsék, melynek látása a -turkománoknál irigységgel s tetszéssel vegyült érzelmet szokott -előidézni. Én is követtem a csoportot s borzasztó volt a kép, mely -a sátorban szemeim elé tárult. A középen két halálhalvány, aludt -vérrel, mocsokkal és porral fedett persa feküdött, kiknek megtört -tagjaira épen vasat vertek és minthogy egynek a lánczok gyűrüi -szűkek valának, vadul felorditott, midőn a kegyetlen turkomán -azokat erőszakkal is bokáira akarta verni. Egyik szegletben két kis -gyermek ült halványan és reszketve a földön, fájdalomtelt szemekkel -nézve a kínzott persára, mert a szerencsétlen az ő atyjok vala; -sirni akartak, de nem mertek, egy tekintete a rablónak, akire ők -fogvaczogva néztek néha-néha, elég volt arra, hogy könnyeiket -visszatartsák. A másik szegletben egy 15–16 éves leány guggolt, -vadul szétzilált hajjal, szétszakgatott ruhában s csaknem egészen -vérrel fedve. Jajgatott és zokogott, arczát kezeibe rejtve. Egy -nehány turkománnő, szánalomból vagy kiváncsiságból, kérdezte őt, -hogy mi baja s meg van-e sebesitve? „Nem vagyok megsebesitve,“ -kiáltott a leány a legmélyebb fájdalom hangján. „E vér itt anyám -vére, egyetlen, angyaljó anyámé. O ana dsan, ana dsan! (drága -anyám!)“ <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> Igy panaszolt ő s fejét a sátor rácsalaku -fakeritéséhez verdesé, hogy az majdnem eldőlt. Egy ital viz még -jobban feloldotta a leány nyelvét s elbeszélte, hogy kellett neki -(természetesen mint becses ragadománynak) a rabló mellett lován -ülve, anyjának pedig gyalog, a kengyelhez kötözve, az utat idáig -megtenni. Egy órai lovaglás után az anya oly fáradtá lőn, hogy -minden pillanatban összerogyott. A turkomán megkisérté őt -ostorcsapásokkal erőhöz juttatni, de minthogy ez uton czélt nem -ért, s a csapattól nem akart elmaradni, oly dühbe jött, hogy -kardját kirántotta s fejét egy csapással levágta. A fölfecscsenő -vér elboritott leányt, lovast és lovat s midőn a leány észrevette -ruháján a veres foltokat, hangosan és keservesen sirt.</p> -<p>Mig a sátor belsejében ez történt, azalatt künt a visszatért -rabló családtagjai a rablott tárgyak megtekintésével voltak -elfoglalva. A vénebb nők mohón kaptak egyik vagy másik házieszköz -után, a vigan ugrándozó fiatalság pedig egyik vagy másik -ruhadarabot próbálta magára venni, mi többször harsány kaczajt -idézett elő.</p> -<p>Itt örvendett és ujjongott mindenki, s nem messze innen a -legmélyebb fájdalom és bánat képe! De az ellentét senkinek se tünt -fel, mert azt egészen természetesnek találják, hogy a turkomán -rablásból és pusztitásból gazdagodik meg.</p> -<p>S ez iszonytató társadalmi viszonyok Szt.-Péterváron, -Nisnei-Nowgorodon és Astrakhanon át alig 14 napnyi távolságra -vannak Európától!</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<p class="right">April 18.</p> -<p>Eliaszkuli, ki az enyémtől negyedik sátorban lakott a Görgen -partján, egy nyugalomban (in retire) élő turkomán volt, ki 30 éves -koráig a rablás és pusztitás szokott mesterségét üzte s most -visszavonult, mivel, a mint maga mondá, e nyomorult, nevetséges -életnek (fani dünja) hátralevő részét a törvény jámbor követésében -akarja leélni; de a mennyire én tudom, leginkább azért mivel őt egy -nehány seb a pokoli fegyverekből Asuradánál gyalázatos -mesterségének további gyakorlásában megakadályoztatta. Azon -reményben, hogy imádságaim által az égnek minden áldását gonosz -fejére fogom lehozni, körülményesen elbeszélte, hogy az oroszok, -miután a vallásháborut megizenték, – azaz hogy egy nehány -fogságbaesett oroszt ki akartak szabaditni – miként kötöttek itt ki -egyszer s miként rohantak meg s boritottak lángba minden sátrat a -Görgen partján. A harcz egy egész napnál tovább tartott. Ámbár az -oroszok, akik sokkal gyávábbak voltak, hogysem közeledni mertek -volna, csak a távolból lődöztek, mindazáltal a vitéz Ghazi-k -(hitbajnokok) mégsem tudtak az ördögi mesterségnek ellentállni. Ő -is kapott akkor egy nehány halálos sebet s egy egész napig feküdött -életjel nélkül, mig végre az ő Pir-je (lelki főnöke) ujból életre -ébreszté őt.</p> -<p>Eliaskuli ma az Ana-Khan Ovajához akart elvinni, ki, mint a -Jarali-törzs főnöke a Görgen felső futásánál épen a persa határ -mellett lakik s velem talán kiváncsiságból vagy talán más okokból, -de meg akart ismerkedni. Utunkat előbb a balpart mentében vettük, -de hogy a terjedelmes posványokat és mocsárokat kikerűlhessük, nagy -kerülőket kelle tennünk. Utazásom <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> indokával ismeretlen lévén, -jogosan gerjedhetett volna bennem gyanu, de az utóbbi napok -tapasztalatai állapotom biztonsága felől teljesen megnyugtatának; s -midőn láttam, hogy az uton, ha egyik vagy másik sátor mellett -elhaladtunk, miként jőnek előmbe az emberek tejjel, sajttal és -egyéb ajándékokkal, hogy őket megáldjam, akkor minden gondolatomnak -el kellett enyésznie a bekövetkezhető szerencsétlen kimenetel iránt -s vidám kedélylyel lovagoltam tovább, csakis a nehéz turkomán -bőrkucsma kinozott egy kissé, melyre azon felyül még egy nehány -rőfnyi vászon volt tekerve turbán gyanánt és a nehéz puska a -hátamon, melyet mollah mivoltom daczára is hurczolnom kellett az -illem kedveért. Eliaszkuli néha egy félórányira is elmaradott, -hanem azért én folytatám utamat s imitt-amott egyes tekergőkkel -találkoztam, kik engem, rosszul sikerűlt rablókirándulásokból -üresen térve haza, sötét pillantásokkal méregettek. Nehányan -üdvözöltek, mások csak azt kérdezték: „ki vendége vagy, mollah?“ -hogy a személyiségből kiraboltatásom lehetőségére -következtethessenek; de csak „kelti Khandsan Bai“-jal kellett -válaszolnom s szembetünő bosszusággal vonultak tovább azonnal, egy -tompa „Aman bol“-t! – Isten veled! – mormogván szakállaik -között.</p> -<p>Estve felére megérkeztünk, a sátorcsoporthoz (Khandsan is, ki -utját más irányban folytatá, hozzánk csatlakozott időközben). -Ana-Khan, a patriarchális főnök, ki már a 60-as években volt, egy -halom zöld lejtőjén ült unokái és kis gyermekei körében (ilyen -hasonló koru rokonsági fokozattal csakis Keleten találkozhatunk), -megelégült pillantásokkal méregetve hol környezetei, hol pedig a -gazdag legelőkről hazatérő <span class="pagenum"><a name="Page_45" -id="Page_45">-45-</a></span> juh- és tevecsordáit. – Fogadtatásunk -rövid, de valóban barátságos volt; elől lépdelve a már készenálló -sátorba vezetett minket, hol számomra tiszteletbeli helyet mutatott -s a tulajdonképeni társalgás csak akkor kezdődött, miután a külön e -czélra vágott juhnak utolsó maradványai is eltüntek az asztalról. -Ana-Khan keveset beszélt, de figyelmesen hallgatta vázlataimat az -ozmán élet és orosz-török viszonyok felől; csak másnap reggel lett -beszédesebb és első beszéde, melylyel eléállott, azon -vendégszeretet előadása volt, melyben ő egy Khivába utazó angol -Elcsi-t (követet) részesitett; azonnal kitaláltam, hogy ez Mr. -William T. Thomson követsége vala, kit kormánya azért küldött oda, -hogy a Persia és a khivai Khán közt felmerűlt egyenetlenségeket -békésen elintézze. Minthogy pedig Ana-Khan, midőn a freng követ -fegyvereit, drágaságait és személyét leirta, az ő arczvonásai s az -enyémek között levő hasonlóságra különös sulyt fektetett, azonnal -világossá lett előttem kiváncsiságának s látogatásomnak oka s -miközben földieire tüzes szemekkel tekintett, mintegy meggyőzni -akarván őket éles belátásáról, hozzám közeledett s gyöngéden -vállamra ütögetve igy szólott: „Efendi, a rumi szultán Turá-ja -(parancsa) nálunk nagy tiszteletben áll; egyszer az, hogy ő minden -szuniták fejdelme, másodszor meg az hogy a turkománok és ozmánlik -vérrokonok, és jóllehet, hogy te nem hoztál ajándékot, mégis kedves -vendégünk vagy.“</p> -<p>E megjegyzésből sok mindent magyarázhattam ki s még többet -érthettem. Dervisch-incognitóm nem talált mindenütt feltétlen -hitelre, de a többség s különösen a Mollahvilág mégis pártomon volt -s egyes kérkedők ez okból nem sokat nyugtalanithatának. -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Különben a mint észrevevém, Khandsan nem osztá Ana-Khan nézetét; -e tárgyat nem is hozták elé többet s teljes vendégszeretetben -részesültem a gyanakvó főnök részéről.</p> -<hr class="tb" /> -<p class="right">April 20.</p> -<p>A távol Mergolán-ban, a Khokandi khánságban, a vallásos buzgalom -gyakran előforduló segélypénzgyüjtést rendelt a medinai magas -tanintézetek számára. Medinahban igen sok ilyen intézet van; az -iszlam tan forrása hemzseg a tudományszomjas tanitványoktól, a -Koran magyarázóitól, kik a kegyes foglalkozás aegise alatt édes -semmittevésökben az Iszlam államaiban széltében-hoszában -támogattatnak. A távol Fez-ből és Marokko-ból stipendiumok jőnek -ide s az algiri törzsek főnökei is adományokat küldenek ide -évenként; Tunis, Tripolis, Aegyptom épen ugy, mint az Iszlam többi -apróbb államai, elküldik ide adójukat. A Porta vetélkedik Persiával -a növendékek gyámolitásában. Az orosz védelem alatt élő tatár épen -ugy, mint a brit uralom alá hajtott indiai gyakran gondol a medinai -főoskolákra, de mindez még nem elég, még magoktól a turkesztáni -vázok szegény lakóitól is megkivánják, hogy filléreikkel -hozzájáruljanak.</p> -<p>Közép-ázsiai utazásaim idejében Khodza-Buzurk, ama tartományok -mélyen tisztelt szentje, hihetőleg nagy fáradsággal, 400 aranyot -gyüjtött össze Medinah számára. Mollah Eszad, Ő szentségének egy -meghittje, bizatott meg az összeg átvitelével. Ámbár a pénzt, mint -minden veszedelem főforrását, Közép-Ázsiában mindig elszokták -titkolni, mégis az emlitett Mollah nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> tartá -titokban utazása czélját, azon reményben, hogy e kegyes összeget -növelheti. Bokhara, Khiva és más városok, melyeken átment, -csakugyan járultak is annak növeléséhez. Azt hivé, hogy a -turkománoknál ugyanaz történik és egy nehány nomád tudóshoz -czímzett ajánlóleveleire támaszkodva, neki indult a pusztai -utnak.</p> -<p>Az utazás Gömüstepe-ig szerencsésen folyt le; megérkeztének -hirével uticsomagjának tartalma is köztudomásuvá lett. A turkománok -hallották ugyan, hogy a pénz kegyes czélokra van szánva, de aval -mit sem törődtek. Mindenik szerette volna megcsipni őt, még mielőtt -egyiknek vagy a másiknak vendégévé lett volna; mert mig ez meg nem -történt, addig az ember a nomádok között szabad jószág. -Kirabolhatják, agyon üthetik, eladhatják – senki se fogja a tettest -feleletre vonni. Egyedül a gazda az, kinek bosszujától félnek; azt, -akit ő egyszer oltalma alá vesz, családja tagjául tekinti s minden -lehető megtámadás ellen meglehetősen biztositva van.</p> -<p>E körülmény a mi khokandi mollahnk előtt nem lehetett -ismeretlen; mindazáltal bízott a vallásos buzgalom bűvfényében s -midőn egy reggel a karaván-tól egy nehány lépésnyire eltávozott, -két turkomán megtámadta őt és kifosztá minden pénzéből, egész -vagyonából. Sem könyörgés, sem szent küldetésére való hivatkozás, -sem fenyegetések a legborzasztóbb büntetésekkel – egy szóval semmi, -de semmi sem használt neki; még jobb ruháit is elszedték s csak -ócska könyveit és papirjait hagyták meg. Igy tért vissza -fölháborodva és félmeztelenül a karavánhoz. Ez körülbelől -megérkezésem előtt valami 14 nappal történt; ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> idő alatt -a tetteseket kifürkészték s az egyházi itélőszék elébe idézték. -Nekem, mint konstántinápolyi Mollahnak, az a szerencse jutott, hogy -az ülésben való résztvehetéssel megtiszteltek, és a jelenet, -melynél mint működő személy akkor jelen voltam, még sokáig élénken -fog élni emlékezetemben. Mi, már mint a tudósok, félkörben ültünk -egy nyilt téren a szabad ég alatt, vaskos könyvekkel kezünkben s a -számosan összesereglett kiváncsi sokaságtól körülvéve. A rablók -családjaikkal s törzsük főnökével oly nyugodtan, fesztelenül -jelentek meg, mintha valami tisztességes ügy elintézéséről volt -volna szó. Azon kérdésre hogy „ki vette el a pénzt?“ egy kevélyen -szilárd „Én!“ felelt s mindjárt az elején észrevettem, hogy itt a -pénz visszaszerzése a lehetetlenségek közé tartozik. Miután szónoki -tehetségét a koránidézetek halmazával mindenik eléggé kimerité, -magam is megkisértém a hősre hatni az által, hogy tettének -gyalázatosságát bizonyitgatám. „Miféle szégyen?“ mondá nekem a -turkomán. „Hát a te hazádban megbüntetik a rablást? Az valóban -különös! Azt hittem volna, hogy a szultán, a világok ura, egy kissé -okosabb ember. Ha nálatok a rablás tiltva van, hát akkor miből -élnek ott az emberek?“</p> -<p>Egy másik mollah a Seriat-tal (vallási törvény) fenyegetődzött s -kiáltó szinekkel fösté a pokol kinait, mik a másik világon a -turkománra várnak. „Mit nekem a Seriat?“ felelt ő ujból. -„Mindenkinek meg van a magáé! A te törvényeid, oh mollahm! -nyelvedben vannak, melyet forgathatsz tetszésed szerint – az én -Seriatom kardomban van, melylyel oda sujtok, a hová karom vezeti -azt!“ Hosszas, hiábavaló intések és az ősz szakállnak hosszadalmas -tanácskozásai után <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> ülésünk eredménytelenül bezáratott. A -turkomán eltávozott pénzével együtt, melyet ő a medinai növendékek -gyámolitása helyett uj fegyverek vásárolására forditott. Mollah -Eszad pedig nagy szomorun visszatért Khokandba, aval a keserü -tapasztalással, hogy ámbár a turkománok igazhivőknek nevezik -magokat, mégis a legfeketébb kafirok az egész föld kerekségén.</p> -<hr class="tb" /> -<p class="right">Május 6.</p> -<p>Oraz-Dsan, egy fiatal vakmerő és vad kinézésü, körülbelől 18 -éves turkomán, ki már 12 éves korától fogva foglalkozik -rablókicsapásokkal, minden napos vendég volt etreki sátorunkban, -hogy a rabszolgarablók Pir-jét (lelki főnök) a vallást és -erkölcsöket illető előadásaiban hallgathassa. Egy izben Omer Akhond -is, egy szomszédságbeli mollah, jelen volt, ki nagy tudománya, de -még inkább egy kitünően jó lónak birtoka miatt volt nevezetes. -Midőn lovának jó tulajdonait dicsérni kezdették, a fiatal turkomán -tüzbe jött és féltréfásan, félkomolyan igy szóllott: „Akhond, adok -három szamarat meg egy persát a lovadért. Kár annak az istállóban -nyugodni, mig a persák oly szabadon kóborolnak mezőiken. Ha pedig -nem adod, jól vigyázz, mert egy nehány nap alatt alig ha el nem -lopják tőled.“ A mollah és a Pir keményen megdorgálták őt, de ő -vadul fölkaczagott s a társalgás tovább folyt.</p> -<p>Alig tölt el négy nap, midőn a mollah szomoru arczczal és -könnytelt szemekkel lépett sátorunkba egy reggel. „Lovamat -ellopták!“ kiálta sohajtva. Kulkhan, csakis te adhatod azt nekem -vissza. A Csiharjar <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> (a négy első khalifa) szerelmére kérlek, -tedd meg ami lehetséges.“ – „Az bizonyosan a Haramzade (bitang) -Oraz műve,“ mormogott Kulkhan; „de majd kitépem én fekete lelkét -piszkos testéből.“</p> -<p>Az estima idején a jó Oraz megjelent a többi igazhivő között a -lépcsőzetes magaslaton, mely a sivatag templomát képezi s kegyes -arcza az imádság alatt a világért se árulta volna el, hogy épen ma -rabolt meg egy szent atyát. Midőn a Namaz után a szokásos körbe -mentek (Khalka), Oraz ott is jelen volt. Kulkhan azonnal megszólitá -őt mondván: „Ficzkó, a mollah lovát ellopták, te tudod, hol van az; -reggel korán ismét istállójában legyen, hallottad?“ E megszólitás a -fiatal rablót legkevésbé sem hozta zavarba. Egyik kezével a -homokban játszva, a másikkal nehéz bőrkucsmáját félre csapva igy -felelt: „A ló nálam van, de nem fogom azt visszaadni; a kinek -szüksége van rá, vigye el tőlem!“ Azt hittem, hogy e szavak -mindenkinél bosszankodást fognak előidézni, de annak nyoma sem volt -látható a társaság arczvonásain. Kulkhan előbbi nyugodt hangján -beszélt tovább, de a rabló vonakodásánál maradott; midőn az -őszszakállasak egy nehány fenyegető szót intéztek hozzá, ő is tűzbe -jött s lelki atyjához igy szólott: „Talán te máskép cselekedtél a -Hadzsi kanczájával?“ – e szavak után fölkelt a társaság közül s a -dallamok, melyeket a „körogli“ nevü költeményből a csöndes esti -órákban hangoztatott, eléggé bizonyiták örömét a kivivott győzelem -fölött.</p> -<p>Egy darab idő tanácskozásokkal tölt el. Őt elfogni senki sem -ajánlkozott, mert khánja, ki őt a szokás szerint gyalázatos bűnei -daczára is oltalma alá vette, <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> sokkal hatalmasabb volt, -mint hogy meg lehetett volna támadni. Szellemi eszközökhöz kelle -tehát folyamodni; és nem csoda, hogy ezeknek azonnal meg volt a -maguk hatása. A Deb szerint az a legnagyobb büntetés, mely egy élő -embert találhat, ha őt meghalt atyjának vagy őseinek isteneinél -bevádolják, mi azáltal történik, hogy egy lándzsát a sirhalom -tetejébe megforditva, azaz hegyével lefelé a földbe szúrnak s arra, -ha gyilkolásról van szó, egy véres rongyot, ha pedig más bűn forog -szóban, egy tört nyilat (ivet) függesztenek. Egy ilyen fölhivás -minden turkománt egyesit a vétkes törzs ellen, s hogy az illető -milyen mélyen érzi azt, legjobban itt vettem észre; mert alig hogy -kitűzve látta Oraz a lándzsát nagyatyjának meglehetősen magas -Joszkajára (sirhalom), az éj csöndében a lovat azonnal visszavivé a -mollah sátrába s előbbi helyére köté. A visszaadás, a mint később -saját magától hallottam, sokáig fájni fog neki. De jobb a fekete -földben feküdni, mint az ősök nyugalmát megháboritani.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<h2>IV.<br /> -A sivatagon.</h2> -<p><span class="dropcap">M</span>indig hallottam barátaimtól, hogy -a „Csil menzili Turkesztan“, azaz: a negyven állomás a turkesztáni -sivatagon, sokkal fáradságosabb és nehezebb út, mint a „Csil -menzili Arabisztán“, vagyis: a negyven állomás, melyet az embernek -a damaskusi sivatagon keresztül, Mekka felé kell tenni. Emezen a -zarándokok minden nap uj cisternákat találnak, melyek ezreket -képesek vizzel bőven ellátni; lehet kapni kenyeret, főtt ételeket, -hüvös árnyat, szóval minden kényelmet. De amott az emberek -gondoskodása még épen nem terjedt ki a szegény utazókra. A -folytonos veszély, hogy szomjan meghalnak, meggyilkoltatnak és -kiraboltatnak, vagy a homoktorlaszok által elevenen eltemettetnek: -szüntelenül kiséri őket. A jól megtöltött kobakok és lisztes -zsákok, a legjobb lovak és fegyverek, igen sokszor nem képesek -segiteni, és csak „Allah! Allah!“-t kiáltozva, kell az embernek -czélja felé törekedni.</p> -<p>Hogy mennyire igaz vagy valótlan ez, mily borzasztóan nagyszerü -a sivatagi utazás Persia és a középázsiai oáz-földek között, -utazási könyvem olvasói előtt körülbelől tudva van. Csak némely -részlet leirásával <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> vagyok még adós karavánunk élményeiből. -Az a szemrehányás, hogy igen rövid és kevéssé részletező voltam, -nem egészen alaptalan. Pótoljuk ki az elmulasztottat.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Az első három napi útban, a sivatag végtelenül sokat mondó -halálcsöndje, a leghatalmasabb varázst gyakorolta lelkemre. Sokszor -órák hosszáig merengtem magam elé, a nélkül, hogy egy szót -szólottam volna, s mert társaim vallási emelkedésbe mélyedve -gondoltak, ritkán háboritának. Csak félig-meddig vettem észre, hogy -mily pompásan mulattatta a társaságot a karaván néhány tagja -utközben, a mint tevéiken aludva himbálóztak, és különféle komikus -mozdulatokat tettek s folytonosan föl-fölriadtak. Az álom által -elnyomott utas mindkét kezével erősen szokta magát a magas -nyereggombon tartani; ez azonban nem akadályozza, hogy vagy -előrehajlás által állát oly erősen megüsse, hogy fogai meginognak, -vagy hogy a hátrahajlás egy bukfenczes lehullással ne fenyegesse. -Néha ez utóbbi az egész karaván hangos kaczagásának kiséretében meg -is történik. A leesett a nap hősének lesz nyilvánitva s a -legdurvább élczeket kénytelen végig hallgatni ügyetlensége -miatt.</p> -<p>A jó kedvnek valósággal kimerithetlen forrását képezte egy -fiatal turkomán, névszerint Nijaz birdi, a ki lelkileg ép oly -csodálatos élénk, mint testileg fürge volt s minden mozdulata és -szava által, még a tiszteletre méltó mollah-kat is mosolyra inditá. -Bár több megterhelt teve tulajdonosa volt, mégis leginkább gyalog -szokott járni, miközben ideje volt jobbra és balra szaladgálni, -hogy minden csoport vad szamarat, mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> csak -mutatkozik, tagjártatással vagy kiabálással elriasszon. Egyszer -sikerült neki egy fiatal szamarat elfogni, mely fáradtsága miatt a -csapattól elmaradt. A félénk állatot kötélen vezette, s valóban -mulatságos jelenetek következtek, midőn három kanálnyi -juhfark-zsirt tüzött ki jutalmul annak, ki rá mer ülni. Három kanál -juhzsir! nagyon kecsegtető dij a hadzsiknak a sivatagon. Csakugyan -sokan csábitva érezték magokat; hanem a czivilizálatlan -Billám-paripával nem lehetett boldogulni. Alig ültek fel a szegény -hadzsik, s jobbra balra hullottak a homokra.</p> -<p>Csak több órai utazás után vehetni észre általános bágyadtságot. -Ilyenkor minden szem a kervan-basira van irányozva, a ki aztán -minden irányban körüljártatja tekintetét, hogy alkalmas pihenő -helyet kémleljen ki, vagyis olyan tért, melyen legtöbb vagy legjobb -takarmányt lehet találni a tevék számára. Ha ilyet talált, előre -siet, mig a karaván ifjabb tagjai jobbra és balra szétszóródnak, -hogy száraz gyökeret, cserjét vagy más tüzelő anyagot gyüjtsenek. A -letelepedés csak néhány pillanat műve. Az édes pihenés reménye -fölüdíti a kimerült erőket. Gyorsan meg vannak oldva a kötelek s a -legnehezebb málhák hamar kis halmokba téve. Ezeknek árnyékában -szokott a fáradt utazó leheverni, s az éhes tevék alig távoznak -legelni, midőn a karavánban ünnepélyes csönd áll be. E csönd némi -mámorosságnak, mondhatnám kábultságnak eredménye, mert minden a -nyugalom és pihenés élvezetébe merült.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Egy ily épen letelepedett karaván a nyári hónapokban, még hozzá -Közép-Ázsia pusztáin, valóban érdekes képet nyujt. Mig a tevék -láttávolban mohón <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> legelnek, vagy a nedvteljes bogáncsot -tördelik, az utazók – még a legszegényebbek is – egy csésze theával -kezeikben ülnek s mohó kortyokban szürcsölik a drága folyadékot. Az -egész nem egyébb, mint zöldes, czukornélküli meleg viz. Néha -zavaros is, hanem azért emberi művészet még nem gondolt ki ételt, -még nem talált föl nektárt, mely oly izletes, oly üditő volna, mint -ez igénytelen ital a sivatag állomásain. Még teljesen emlékezem -csodálatos hatására. Az első csöppekkel szelid tűz terjedt el az -erekben, mely éltet, hogy különösen ingerelne. A többiek a szivbe -és fejbe nyomulnak, a szem fényleni és ragyogni kezd. Ily -perczekben leirhatlan gyönyört és kéjt érezék, s mig társaim álomba -merültek, én ébren maradtam s oly boldog valék, hogy nyitott -szemekkel álmodhatám. – –</p> -<p>Miután a thea megujitá az erőket, a karaván fokonként -mozgalmasabb és zajosabb lesz. Az utasok többnyire külön -csoportokba vagy körökbe vannak osztva, melyeket itt „kos“-oknak -neveznek s melyek a vándorló város egyes házait képezik. Mindenütt -van valami dolog, s mindenütt az ifjabb tagok végzik, mig az öregek -nyugosznak. Itt például kenyérsütéssel vannak elfoglalva. Egy -rongyos hadzsi nagy buzgalommal dagasztja piszkos kezeivel a fekete -tésztát; már jó félórája, hogy dagaszt, s kezei még sem tiszták, -mert a több napi piszok egy tészta által nem is mosható le. Amott -főznek; hogy megtudja az ember, mit főznek, nem is kell nagyon -nézegetni, mert az avas juhzsir szaga, különösen pedig a kissé -nagyon pikáns teve- vagy ló-kottlett aromája rögtön elárulja. -Szemre nézve az étkek nem igen kecsegtetők, hanem a sivatagon nem -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> gondol az ember vele, az óriás étvágy -eltakar minden hiányt, s az éhség tudvalevőleg legjobb szakács.</p> -<p>Ha a pihenés ideje egy kissé továbbra nyúlhat, a táborozó -karaván mulatságban nem szenved hiányt. Legkedvesebb szórakozás a -czéllövés, melynél a dij mindig bizonyos mennyiségü lőpor vagy -golyó. A mi karavánunkban e mulatság csak ritkán lehetséges, mert -kis számunknál fogva folytonos veszélynek valánk kitéve, s nem volt -szabad zajjal járnunk. Utitársaim Korán-olvasással vagy más vallási -kötelességek teljesitésével, alvással és toilette-tel töltötték a -pihenési időt. Toilettet mondok, hanem valószinüleg senki sem fogja -hinni, hogy budoir-ról, finom illatszerekről vagy mesterséges -cziczomázásról van szó. A turkománok egy kis fogóval szokták -kitépni felső állukról a szőrszálakat. A mi a hadzsik és a magam -toilette-jét illeti, ez oly egyszerü és prózai volt, hogy alig -lehet emliteni. A szükséges kellékek: homok, tüz és hangyák voltak. -Az alkalmazás módjának kitalálását, mint rejtvényt az olvasóra -bizom.</p> -<p>Különben Ázsia minden népe közt a tatár az egyetlen, mely a -sivatagi élet bizarr képébe teljesen beleillik. Mint babonás és vak -végzethivő, a folytonosan fenyegető veszélyhez könnyen hozzászokik; -szenny, szegénység és nélkülözések házi körében is otthonosak; nem -csoda, ha hónapok óta nem változtatott ruházatban, arczán -piszokréteggel oly megelégedetten tud ülni. E lelki elégültség soha -sem volt rám nézve közönyös, hatása azonban legfőbb fokát érte el -az esti imakor, melyben mindenki részt vett, hogy Allahnak az -élvezett jótéteményekért hálát adjon.</p> -<p>Ily alkalommal az egész karaván egyetlen hosszu lánczolatot -képezett, és egy imámmal élén, a leáldozni <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> készülő -nap felé fordulva, végezé az imádságot. A messze, köröskörül -elterjedő halotti csend emeli a pillanat ünnepélyességét, s ha a -lehanyatló nap piros sugárai társaim vad és mégis oly megelégedett -arczaira estek, ilyenkor ugy látszott, mintha minden földi kényelem -birtokában, már semmi kivánni valójuk nem volna. Ilyenkor sokszor -gondoltam, mint találnák ez emberek magokat valamely ruganyos -párnáju első osztályu coupéban vagy valamely első rangu, pompásan -bebutorozott vendéglőben. Mi végtelenül távol vannak még a -civilisatio áldásai ez országoktól!</p> -<p>Legyen elég ennyi a karavánok nappali életéről. Éjjel a sivatag -sokkal regényesebbé, hanem sokkal veszélyesebbé is válik. A szem -hatalma megtöretvén, a biztonság köre csak a legközvetlenebbi -környezetre szoritkozik, s útközben csak ugy, mint az állomáson, -mindenki egymáshoz közel igyekszik maradni, szorosan egymáshoz -simulni. Nappal az utazó karaván egyetlen hosszu lánczolatot képez, -éjjel pedig 6–8 kisebbre oszlik, melyek jól összeszorulva, erős -négyszögöket formálnak, külső részeiken a legbátrabbakkal.</p> -<p>Holdfénynél az elvonuló tevék hosszu árnyékai különös látványt -nyujtanak. Csillagtalan, sötét éjjel minden borzadalmas, s egy -lépésnyire a sorból eltávozni: annyit tesz, mint az otthoni tüzhely -mellől puszta elhagyatottságba jutni.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nappali állomáson mindenki olyan helyet keres magának, mely -leginkább tetszik. Éjjel a kervanbasi felügyelete alatt erős tábort -szokás ütni. Középen vannak a málhacsomagok, ezek körül feküsznek -az emberek s védfalul a tevéket sürün egymás mellé körbe fektetik. -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> „Fektetik“ mondom, mert e csodálatos -állatok parancsszóra elterülnek, egész éjjel mozdulatlanul maradnak -helyükön, s a legközelebbi reggel szintén csak parancsszóra -emelkednek föl, mint a gyermekek. Fejükkel kifelé, hátsó részükkel -a karaván belseje felé fektetik őket, mert már messziről megérzik -az ellenséget is, tompa horkolás által tudatják a veszélyt, s még -pihenési idejök alatt is őrökül szolgálnak.</p> -<p>A körön belől alvók közvetlen a tevék mellett – melyek -tudvalevőleg legkellemetlenebb szaguak a világon – nem a legjobban -érzik magokat. Sokszor megesik, hogy a sós abrak és viz, melyet ez -állatok nappal ettek, a lőtávolban fekvőkre kézzel fogható hatást -gyakorol. Magam is igen sokszor ébredtem fel ily -freskó-festménynyel ékesitve; hanem itt alig törődik az ember vele, -mert ki tudna az állatra haragudni, mely oly utálatos alkatu ugyan, -de oly türelmes, oly kevéssel megelégedő, oly szelid és -hasznos.</p> -<p>Nem csoda, ha a sivatag utazója a tevét minden állat felé emeli -és majdnem az imádásig szereti. Néhány bogáncscsal táplálkozva, -melyet a többi négylábu megvet, tesz meg több hétig, sőt több -hónapokig tartó utat, a nélkül, hogy elfáradna. E puszta, elhagyott -vidékeken az ember létele az övéhez van kapcsolva, s e mellett oly -türelmes, hogy egy gyermek, egész csapat ily magas erős állatot egy -„csukh!“ szóval letérdepeltet s egy „berr“-rel fölállit.</p> -<p>A tevék nagy sötétkék szemeiből sokat tudtam kiolvasni. Ha a -napi út igen hosszu, vagy a homok nagyon mély volt, e szemek élénk -fájdalmat árultak el. Leginkább látható az a megterhelésnél, midőn -nagyon nehéz árucsomagot tesznek hátára; a teher alatt -meggörnyedve, <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> fejét ura felé forditja, szemeiben köny -csillog, s nyögése oly nehéz, oly meginditó, mintha mondani akarná: -ember, légy irgalommal irántam.</p> -<p>A teve külseje, kivéve az év bizonyos időszakát, midőn a -természeti törvények félig ittas, bódult állapotba helyezik, mindig -feltünően komoly. Vonásaiban a khaldei sémi typus kifejezés -félreismerhetlen s a földtekének bármily részén található is már -most, mégis elvitázhatlan, hogy első hazája a Tigris és Euphrates -közti sivatag, vagyis az arab puszták.</p> -<p>A turkománok e komoly tekintetet azzal a barbár eljárással -zavarják meg, hogy a kötőféket átlyukasztott orrában erősitik meg. -Az orráról mellére lecsüngő kötéllel nagyon hasonlit a szegény teve -egy szemüveggel vadul felfegyverzett europai uracshoz, vagy -megforditva. Mindketten magasra tartják fejüket s mégis -mindkettőjüket orruknál fogva vezetik.</p> -<p>A mily kellemes és felüditő hatást tesz emberre és állatra a -letelepedés jele, oly kedvetlenitő és zavaró az indulási parancs. -Legelőször is a kervanbasi emelkedik föl ültéből, kiáltására vagy -jeladására mindenki kászolódik, még a szegény legelő tevék is -értik, és sokszor anélkül hogy hajtanák, a karavánhoz sietnek; sőt -a mi több, azon málha vagy utas mellé állnak, melylyel vagy kivel -elébb megterhelve valának. Egy negyedóra alatt minden rendben van, -mindenki elfoglalta helyét lánczolatban; az állomások csak az -elfogyasztott hus lerágott csontjai s a rögtönzött tüzhelyek fekete -foltjai maradnak. E momentán élet nyomai a sivatagon sokszor oly -gyorsan elmulnak, a mily gyorsan támadtak; néha azonban égalji -véletlenségek által fennmaradnak, s mint örül aztán a későbbi -utazó, ha <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> ily elhagyott tüzhelyre akad. E megégett -sötét helyek környezete, mint pompás kervanszerai tünik föl szemei -előtt; s a gondolat, hogy itt emberek voltak, hogy itt mozgó élet -létezett, a sivatag leverő magányát elviselhetőbbé teszi.</p> -<p>Égett foltokról szólva, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem -azokról a sokszor több napi utra terjedő leégett sikságokról, -melyeket a Persia és Khiva közt levő sivatagon láttam, s melyekről -a nomádok beszédje után oly sok csodálatost hallottam.</p> -<p>A forró évszakban, midőn a perzselő nap a füvet és apró cserjét -pozdorjává száritotta, gyakran megesik, hogy egy vigyázatlanul -eldobott szikra az egész pusztát felgyujtja. A feltartóztatás -nélkül terjedő tűz oly gyorsasággal harapódzik, hogy még lóháton is -nehéz előle menekülni. A száraz füvön lappangva eszi magát tova s -hasonlit a terjedő árhoz; sürűbb bokroknál vad dühvel csap föl, s -igy – nagy téreket haladva rövid idő alatt – csak egy folyó vagy tó -képes szilaj futását feltartóztatni.</p> -<p>Éjjel borzasztó látvány lehet, midőn a láthatár hosszan és -szélesen e tűztenger által vörösre van festve, s mondják, hogy a -legbátrabbakat is megfélemliti. A gyáva csakhamar elvesz; kinek -azonban lélekjelenléte van, megmenekülhet, ha – még midőn a tűz -távol van – a közvetlen környezetében levő füvet felgyujtja. Az uj -tűz puszta tért hagy hátra, melyen a közelgő lángok nem találnak -többé tápanyagot, s mely ennél fogva biztos menhelyet nyujt. Csak -igy képes az ember tűz által védelmezni magát tűz elől.</p> -<p>A puszta felgyujtása sokszor fegyverül szolgál egyik törzsnek a -másik ellen s mondják, hogy az <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> eképen okozott dúlás -rettenetes. Gyakran egy-egy szökevény szerelmes pár is használja, -hogy magát az üldözés ellen biztositsa. Ha szél nincs, könnyen ki -lehet térni a terjedő tűz elől, hanem a legkisebb szellő elégséges, -hogy őrült sebességre ingerelje, s a menekvők közös halálukat épen -mentési eszközökben találják.</p> -<p>A sivatag képe és a leggyakrabban előforduló természeti -tünemények különös benyomást gyakorolnak még az otthonos nomádokra -is. Midőn Kaflankir fensikjain voltunk, mely az éjszak-keletnek -terjedő Üstjert egy részét képezi, a láthatár sokszor a -leggyönyörűbb fata morganával volt diszitve. Egy fata morgana -Közép-Ázsia nagy sivatagán, abban a forró, mégis tiszta légkörben, -tagadhatlanul a legszebb optikai jelenség, milyet az ember -képzelhet. A légben tánczoló városok, tornyok és várak, a nagy -karavánok képei, harczoló lovasok, egyes óriási alakok, melyek -egyik helyen eltünnek, hogy másikon ismét felmerüljenek: engem -mindig igen gyönyörködtettek. Társaim, különösen a nomádok, csak -néma tisztelettel néztek ama tájak felé. Véleményük szerint e -jelenségek az egykor ott létezett és elsülyedt városok és elveszett -emberek árnyékai, melyek most a nap bizonyos idején kisértetszerüen -megjelennek s a légben lebegnek. Sőt kervanbasink még azt is -állitotta, hogy bizonyos helyeken már évek óta mindig ugyanazon -alakzatokat látta, és hogy ha mi is elvesznénk a sivatagon, évek -mulva megsemmisülésünk helyén szintén a légben ugrándoznánk és -tánczolnánk.</p> -<p>E mese, mely a nomádoknál általánosan el van fogadva, élénken -emlékeztet arra az európai állitásra, mely szerint az a tér, melyet -mi sivatagnak nevezünk, nem annyira természeti törvények, mint -inkább társadalmi <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> törvényeknél fogva változott sivataggá. -Példaképen az afrikai Szaharát s Közép-Ázsia sivatagát emlitik, -melyeken hajdan munkás kezekben és művelt földekben nem volt hiány. -A mi e helyeket illeti, az állitás jogosult lehet, hanem -Közép-Ázsia sivatagára nem alkalmazható. Némely helyeken, milyenek -Merv, Mangislak, Görgen és Otrár, a mult századokban több élet volt -ugyan, mint most, hanem egészben véve Közép-Ázsia sivataga emberek -emlékezete óta mindig rettenetes sivatag volt. Az – egyetlen csepp -ivó vizet is nélkülöző több napi járásnyi tér, a sokszor száz -mértföldre terjedő, feneketlen mély homokkal boritott földek az -égalj vad dühe és szeszélyei – oly akadályok, melyekkel a müvészet, -tudomány vagy bármely más szellemi hóditó erők csak nagyon nehezen -mérkőzhetnek. „Turkesztánt és lakosait – mondá nekem egy izben egy -közép-ázsiai – isten haragjában teremtette, mert a mig a sivatag -forrásainak keserü sós ize meg nem változik, addig a gyűlölség és -rosszaság el nem távozik a turkesztánok sziveiből.“</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<h2>V.<br /> -A tatár sátor és lakói.</h2> -<p><span class="dropcap">K</span>ülönös érzelem fogja el az embert, -ha városaink mozdulatlan háztengerében visszagondol a könnyü -sátorokra! A dervisség bűne ragadós, azonban nem mindenkire nézve, -s igy tán nem lehet veszélyes, hahogy olvasóim nehány pillanatra -Közép-Ázsiába kisérnek a végre, mikép ott a mi kőépületeink -ellentéteit szemléljék.</p> -<p>Dél felé jár az idő. A kirgiz család házát és holmiját nehány -teve hátán szállitva, s nyája által kisértetve lassan vonul ama -hely felé, melyre egyik lovasa magasra emelt dárdával mutat. Nomád -felfogás szerint a karaván akkor pihen, midőn kóborol s nyüzsgővé -csak letelepedésekor, azaz akkor válik, midőn a mi nézetünk szerint -pihenni kezd. A tevéken ülő idősb nők – mert a fiatalabbak gyalog -baktatnak, – még itt sem nyugodhatnak, hanem a teve durvább -szőréből zsákoknak való fonalat készitenek. Csak a család eladó -lányainak van arra kiváltságuk, hogy az inogva lépegető állaton -teljes semmittevésben lézengjenek. Az ilyen orosz, ó-baktriai, -mongol, vagy khivai pénzekből álló s egészen keblére alá csüngő -nyakfüzérét tisztogatja <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> s annyira belémerült munkájába, hogy az -európai érem-buvár e szak műkedvelő nejének tarthatná; de e mellett -egyetlen mozdulata sem marad észrevétlen előtte a karaván körül -tornászó kirgiz ifjaknak, kik lovagi ügyességükkel igyekeznek -tündökölni. Végre a kijelölt helyre jutnak. A városi lakos azt -fogná hinni, hogy most ugyancsak lesz zürzavar, – de nem! -mindenkinek megvan a maga tisztje, mindenkinek a maga hivatása, -mindenkinek a maga feladata.</p> -<p>Mialatt a család apja kihütött lováról leveszi a nyerget, hogy -azt legelni ereszthesse, a fiatalabb legények pokoli zaj közt -terelik össze a csutangolni nagyon kész juhokat és tevéket, -minthogy elérkezett a fejés ideje. Ezen közben a sátrat is -levették. Az öreg matróna előveszi annak rácsalaku vázát s azt -jobbra-balra való buzgó köpködés között felállitja. Más személy a -boltozatot képező meghajlitott dorongokat erősiti meg, mig a -harmadik ráteszi a kürtő és ablakul szolgáló koronaalaku fedőt. Mig -ezenkivül még ráakgatják a sátorvázra a nemezdarabokat, azalatt a -gyermekek belül már felakgatták a zsákokat és tarisznyákat, s a -hatalmas katlan-lábast is felállitották a robogó tűz fölé. Mindez -csak nehány percz műve; büvészi gyorsasággal verik fel a nomádok -sátraikat, de ép oly tündéri gyorsasággal szedik is azokat szét. -Ezalatt a sátor előtt folyton foly a juhok, tevék, kiabáló -asszonyok és rivó gyermekek zaja. Különös karzene ez az elhagyott -puszta déli csendében. Egyébiránt a fejés ideje, a nomád naponkénti -szüretje, itt a napnak legizgalmasabb órája. Legtöbb baj van a -torkos gyermekekkel, kiknek hasa a folytonos tejivástól egész dobbá -puffad. Az asszonyoknak hébe-hóban igen <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> sokat kell -az állatok nyughatlansága vagy rosz erkölcse miatt szenvedniök; a -férfiak közel állnak körülöttük, de ezek a legcsekélyebbhez sem -nyulnak hozzá, mert igen nagy szégyennek tartatnék, hahogy valamely -férfi női munkához fogna.</p> -<p>Midőn Ettrekben buzával tele koldultam tarisznyámat s ezt -szállásomon kézi malmon megakartam őrölni, a turkománok harsogó -kaczajra fakadtak. Megütődve kérdezősködtem e gunyolódás okáról, -mire egyikük barátságosan közeledve hozzám, igy szólt: „Az szégyen, -ha asszonyi munkához látsz. Természetes, hogy a mollahk (papi -kandidátusok) és hadzsik (Mekkában járt zarándokok) nem igen -értenek a világi míveltséghez s azért irányotokban elnézők -vagyunk.“</p> -<p>Miután a tejkészletet betakaritották, s azt tömlőkbe töltögették -– mert a korsók vagy faedények csak fényüzési czikkek, – a nyáj -szétszóródik a tágas sikságon. A zaj lassankint elhal; a nomád -sátrába vonul, felemeli annak alsó nemeztakaróját s mig a -farácsozaton át befujdogáló nyugoti szellő déli álomba ringatja őt, -azalatt a nők a sátrán kivül elővesznek egy félig kész -nemezdarabot. Mulatságos látvány az, midőn megpillantunk hat, -sokszor még ennél is több pusztai lányt, a mint egymás mellé -sorakozva a kákagyékénybe takart nemezt erős taposás közben -tovább-tovább hengergetik. E működéshez az ütenyt az élükön levő -idősebb hölgy veri, a ki ezen iparbeli táncznak balletmesternője s -a ki előre is tudja, hol lesz a szőnyeg ritka és idomtalan.</p> -<p>A nemeznek, az emberi értelem által föltalált kelmék -legegyszerűbbikének készitése Közép-Ázsia vándor népeinél még -ugyanazon ponton áll, melyen feltaláltatásakor <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> állhatott. -Legjobban szeretik ennél a szürke szint alkalmazni; a tarkák -fényüzési czikkek s fehéreket csak különös ünnepélyes alkalmakkor -használnak. Szőnyegeket csak a gazdagabb nomádoknál: mint a -turkománok- és özbegeknél láthatni, minthogy készitésük ügyességet -s a művelt világgal sürűbb érintkezést igényel. A beléjük szőtt -alakok mintáit rendesen Európában készült zsebkendők s más -kelmékről kölcsönzik, s én valóban gyakran csodálkoztam rajta, hogy -mily ügyesen másolják le azokat a nomádok, vagy a mi még több: -miként képesek azokat egyszeri látás után is emlékükben -megtartani.</p> -<p>Mig a szegény nők a terhes házi munkákban isten igazában -kifáradnak, azalatt a családapa is elhortyogta déli szundikálását. -A nyáj is közeledik a sátorhoz, s alig kezd hüvesülni, a sátor -pillanat alatt föl van szedve, s a tevek hátára rakva, mire megint -neki indul a karaván. Ez már a második napi járat, s mégis az -állatok ugy, mint az emberek oly jókedvüek, mintha évekig -fészkeltek volna egy helyen, melyről az unalom üzte őket -változatosságot keresni.</p> -<p>Napnyugta után nemsokára, midőn a puszta véghetlen látkörére -lassanként reá borult a sötét ég kupja, – a vándorló család -megállapodik, hogy meleg nemeztakarók alatt töltse az éj hideg -óráit. Gyorsan állitják tűz fölé az óriási konyhaedényt, s ép oly -gyorsan üritik is ki azt. A nomád hallatlan étvágyáról európai -embernek nem lehet fogalma.</p> -<p>Alig mult el egy óra, s az ételek elfogytak, az imádságok le -vannak darálva, s az idősbek a sátorokban, a fiatalabbak pedig -szabad ég alatt, a nyáj körül álomba merülnek. Csak a hol -eladó-leány van, ott <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> történnek némi kivételek. Közép-Ázsia -nomádjainál az iszlam még nem birta eltiltani, hogy a férfiak a -nővilággal szabadabban ne érintkezhessenek. Itt még ismeretlen a -hárem s a fiatal nomád tudja mindig: melyik csillag után kell -indulnia, hogy szive ünnepeltjének sátrát föltalálja a nyomtalan -pusztaságban. Megjelenése ritkán történik váratlanul, mert a nomád -kisasszony is gyanitja: melyik oldalról fog a csendes éjben -hallatszani a vágtató ló dobogása, s azért rendesen ez irányban ő a -karavánnak legszélsőbb előörse.</p> -<p>Hogy a puszták gyermekei gyöngéd találkáján a társalgás nem igen -felel meg a mi szépészeti fogalmainknak, ezen alig kételkedhetünk; -azonban a költészetet mindenütt föllelhetni s mondhatom, hogy a -nomádoknál tán nagyobb mértékben, mint nyugaton. Némelykor a -szerelmes párokból egész társaság alakul, s ilyenkor aztán a vad -tatár-képekkel fölcziczomázott párbeszéd, melynek mindig rímekbe -kell futnia, alig ér véget. Elejénte igen mulattattak engem az ily -párbeszédek, de mennyire boszankodtam, hahogy ily szerelmes -társasággal egy és ugyanazon sátorban kellett az éjt eltöltenem, -hol aztán nagy fáradságom daczára sem alhattam.</p> -<p>Ez lenne a nomádok nyári életének gyengén rajzolt képe. Télen -azonban, kivált Közép-Ázsia éjszaki részeiben, hol már sokkal -kegyetlenebb a hideg, a mi nézetünk szerént ezen vándorló élet -elvesziti minden költőiségi zamatját, de sőt még a közép-ázsiai -városi lakosok is csodálkoznak rajta, miként élhet meg e nép az -irtózatos viharokban s a hetekig tartó havazások idején?</p> -<p>Ha 30 foku hideg van Réaumur szerént, akkor nem igen kellemes -lehet a sátor, s ez még sincs valami <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> nagyon terhére a -természettől megedzett pusztafinak. Ilyenkor kettős ruhadarabokba -öltözik, s valamely mélység, vagy más, a széltől kevésbé járt -helyen fölvert sátorát kétszeresen akgatja be nemez-darabokkal. -Ekkor a sátor lakói is megszaporodnak, s ha a szakszaul (az igen -nehéz és csomós fagyökér) órákig eltartó parázsa meleget kezd -terjeszteni, akkor aztán nem igen érzik a szilárd anyagból épült -lakás hiányát. Ekkor szűkebb körbe szorulnak a tűzhely körül, s a -ház leányának a kimiszszel (tejből készült bóditó ital) telt tömlőt -szakadatlanul körül kell hordania. Ezen kedvencz ital megnyitja a -szivet, feloldja a nyelvet s ha bakhsi (dalnok) hébe-hóban az ily -téli estét dalaival vidámmá teszi, akkor aztán még a vad orkánok -sivitása is zenévé válik.</p> -<p>Hahogy a mindennapi élet folyamát rendkivüli természeti -jelenségek, mint például homok- vagy hózivatarok meg nem -háboritják, ugy a nomád boldog, mondhatnám: oly boldog, a milyenné -a világ semilyen polgáriasultsága sem lehetné.</p> -<p>Minthogy Közép-Ázsia népei rendkivül kevés szükségletet -ismernek, ez okon nagyon ritkán találkozhatni náluk szegénységgel, -mely sohasem is oly nyomasztó, mint nálunk, s a puszták lakóinak -élete szeliden folyna le, hahogy jellemük fővonása nem lenne a -rablás és viszálkodásra való hajlam. A háborunak, mely mindenütt -csapás, ott a lehető legfélemletesebb következményei vannak. – A -legcsekélyebb ok nélkül rohanja meg a magát erősbnek érző törzs a -gyöngébbet. A fegyvert foghatók győznek vagy meghalnak; a nők, -gyermekek és nyájak zsákmányként elosztatnak s hányszor esik meg, -hogy a család, mely este még a <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> legnagyobb boldogságban -hajtá fejét nyugalomra, a következő reggel szüleitől, szabadságától -s minden vagyonától megfosztva, egymástól messzire -hurczoltatik.</p> -<p>Khiva mellett a turkománnok közt több, azelőtt ómódu fogoly -kirgiz családra akadtam. Ezen szegény szerencsétlenek, még csak -nemrég vagyonos ifjak és lányok, annyira megnyugodtak sorsukban, -mintha azt a természet törvényei mérték volna rájuk. Mily őszintén, -mily szorgalommal igyekeztek uruk érdekeit előmozditani, s mennyire -gédelgették, szerették annak gyermekeit! S pedig uruk rabolta el -őket, az gyilkolta le apjukat, s az bélyegezte meg őket örökre a -„kul“ vagyis rabszolga névvel.</p> -<p>A budhizmus, a kereszténység s az iszlam egymást fölváltva -tettek kisérletet Felső-Ázsia pusztáiba behatolni s bár az első s -utolsó gyökeret vert, de a középázsiai nomád ennek daczára ma is -ugyanaz, a ki volt az arabsok hóditása vagy maczedói Nagy Sándor -hadjárata idején; olyan, a milyennek őt még Herodot látta. Örökre -emlékezetesek előttem azon órák, melyeket idősb turkománnok vagy -kirgizekkel világi dolgokról való beszélgetésben töltöttem el. A -legigénytelenebb egyszerüséget ugyan magunk elé képzelhetjük, de -mennyire különbözik még ettől is az, ha a nehány évezredek -polgárisultság ezen élő emlékköveit látjuk magunk előtt!</p> -<p>A közép-ázsiai ugy beszél Rómáról (Rumról, vagyis a mai -Törökországról), mint beszél Julius Caesar idejében, s hahogy -hallja az ember: hogyan dicséri és magasztalja egy-egy -szürkeszakálu ezen ország hatalmát és nagyságát, majdnem azt -kellene hinnünk, hogy a győzhetlen legiók csak tegnap csatáztak a -párthokkal, <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> hol ő is jelen volt a segélycsapatokban. -Hogy az ő Rumja (Törökország) a régi Rómához viszonyitva nagyon -szegényül áll, azt nem hiszi el, mert ő a Rum név alatt nagyságot -tanult ismerni. Rómát nagyság és hatalomra nézve legfölebb Khinával -méri össze, bárha a Khináról hangoztatott különböző mesék és mondák -a khinai népeknek inkább művészetét és szépségét, mintsem -vitézségét dicsérik.</p> -<p>Oroszországot a ravaszság és fortély fészkének tartják, s hogy -ez ilyen tulajdonságaival vitte végbe legujabb hóditásait, s -Angliára vonatkozólag tudva levő dolog, hogy még a nemrég elhalt -bokharai emir is, midőn első izben érintkezett angolokkal, „egészen -felháborodott a miatt, hogy az „ingilizek“ (angolok), kiknek neve -csak nemrég merült fel, vele szemben devletnek (kormánynak) merik -magukat nevezni.“</p> -<p>Az idegenre nézve igen meglepő azon vendégszeretet, melyet -Közép-Ázsia nomádjainál oly mérvben találhatni, milyenben Keletnek -talán egyetlen tartományában sem. A törökök, persák, és arabok még -megemlékeznek némileg ezen régi kötelességükre, s a mi európai -utazóinknak – azt hiszem – bőséges alkalmuk lehetett -meggyőződhetni, hogy a szolgálatkész lábmosás, a birkaleölés és a -vendégszeretet más ily jele csupán csak dús borravaló vagy – mint -Persiában mondják: piskes reményében történik. A Kórán ugyan azt -mondja: „Tiszteljed vendégedet, habár hitetlen volna is,“ -mindazonáltal ezen tisztelet gyakran csak bizonyos követségi vagy -konzulátusi rendeletek viszhangja.</p> -<p>Egészen másként áll a dolog Közép-Ázsiában. Itt a vendégszeretet -szintén ösztönszerü, mert a nomád <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> lehet ugyan kegyetlen, vad -és hitszegő, de vendégszeretetlen soha.</p> -<p>A turkománok közt tartózkodásom idején koldustársaim egyike -legrongyosabb öltözetébe burkolózva, kolduló látogatásokat ment -tenni, s egész napon át tartott kóborlás után magánosan álló -sátorba tért be, hogy ott töltse el az éjt. Ide érkeztekor, mint ez -rendesen szokott történni, barátságosan üdvözölték, de csakhamar -észrevette, hogy a szegényes háztartás gazdája nagy zavarban van, s -mintha valamit keresne, tétovázó szemekkel ide s tova lótfut. A -koldus már nem jól kezdé magát érezni, midőn gazdája feléje -közelitett s fülig elpirulva nehány kránt kért tőle kölcsön, hogy -előteremthesse a szükséges estebédet, minthogy neki magának -száritott halon kivül nem volt egyebe, s vendégét mégis csak jobb -falattal szeretné ellátni. Ily kölcsönt mindenesetre adni -kellett.</p> -<p>Társam kinyitotta öltönye rongyaiban eldugott erszényét, s -miután abból 5 kránt gazdájának adott, minden rendében látszott -lenni. Barátságos beszélgetés közt fogyasztották el az estebédet, -lágy nemezszőnyeget teritettek le az idegen számára ágyul, s ez a -következő reggel tisztességesen elbucsuzott.</p> -<p>„Alig távoztam félórányira a sátortól, – igy mesélé barátom – -midőn egy turkomán nyargalt felém s dühös fenyegetések közt -követelte erszényemet. Mily nagy lőn csodálkozásom, midőn a -rablóban tegnapi gazdámra ismertem! Azt hivém, hogy csak tréfál s -barátságosan kezdék hozzá szólani, de ő mind komolyabbá vált, s -hogy a gonosz következményeket megelőzzem, nem volt mást mit -tennem, mint erszényemet, kevéske theámat, fésűmet és késemet, -szóval: minden <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> vagyonomat odaadnom. Ezzel tovább akartam -menni, de ő még föltartóztatott, megnyitá az én, vagyis már most az -ő erszényét, s azzal abból 5 kránt következő szavakkal nyujtott át -nekem:</p> -<p>– Ime vedd, itt van tegnap esti adósságom! Most már nem -tartozom, s igy tovább mehetsz!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<h2>VI.<br /> -A khivai udvar.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span> keleti fejedelmek udvarai gyakran -és többféleképen le voltak már irva. A Bosporus partjaitól kezdve, -a hol Dolma Bagcse, Besiktas és Szerajburnu képezik e csodásan szép -album első lapjait, egészen a pekingi és jedoi paloták festményeiig -nagyon sokat olvashattunk már a keleti élet fényüzési vágya, hiu -pompája, gyémántcsillogása és aranydiszitményei felől. De mégis -hiányzik még egy nehány vázlat a turkesztáni uralkodók udvari -életéről, és egy olyannak leirása bizonyára nem lesz -fölösleges.</p> -<p>Valami elvakitó, elkábitó, bámulatra ragadó nagyszerüséget ne -várjon senki, de mégis megérdemli a fáradságot, hogy minket az -olvasó Khiva görbe utczáin és az ívezett Bazáron át az Ark-ba -(királyi vár) kisérjen. Mint a közép-ázsiai fejedelmek minden -lakhelye, ugy e vár is hatalmasan meg van erősitve és kettős kőfal -veszi körül. Egy keskeny kapun át az első udvarba jutunk, mely -tömve van testőrséggel, más katonákkal és szolgákkal. A bemenet -közelében két hosszucsövü ágyu van felállitva, melyeket a hatalmas -Nadir hozott ide, és a gyors visszavonuláskor kénytelen volt -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> itt hagyni. Igen csinos, részarányos -ékitményekkel vannak diszitve s ugy látszik, hogy Delhiből -származnak. Ha a második kapun is áthaladtunk, egy más, kissé már -téresebb udvarba jutunk, melynek egyik végén egy jelentéktelen, -nyilt kocsiszinhez hasonló épület áll, melyben a magas hivatalnokok -töltik hivatalos óráikat a Mehter (belügyminiszter) elnöklete -alatt. Ezen épülettől balra egy őrtanya-forma ház fekszik, melyben -nappal különféle szolgák, poroszlók és hóhérok tanyáznak s várják a -fejdelmi parancsokat. E két helyiség között egy szerény ajtócska a -khivai felség tulajdonképeni lakába vezet. Ez, miként a város többi -házai, kivülről egy nyomorult agyagkunyhóhoz hasonlit, -természetesen ablakok nélkül; hanem a belseje sem árul el valami -nagyszerü fényüzést, s a háziur fejdelmi állására csakis a nagyobb -és becsesebb szőnyegek, egy néhány kerevet és kerek párna (vánkos) -s egy jó rakás málha emlékeztetnek, melyek e helyiségek egyedüli -butorzatát képezik. A szobák száma igen csekély s mint mindenütt, -ugy itt is két részre van különitve az egész épület: a Harem (női -lakosztály) és a Szelamdsaj-ra (elfogadó terem).</p> -<p>Szemeink sehol se találkoznak valami különös pompával. Csakis a -szolgacsapat különbözteti meg az uralkodót a közönséges emberektől -s egyetlen hatalmi jelvénye csak az inasokból áll. Ezeket is -szemügyre fogjuk venni egy kissé. A háztartás élén a Desztur -khandsi áll (szóról szóra: asztalteritő), kinek tulajdonképeni -hivatala abban áll, hogy a királyi asztalra felügyel. Az ebédnél is -jelen szokott lenni teljesen fölkészülve és diszruhában s a többi -szolgák felett való főfelügyelet is rá van bizva. Utánna következik -a <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> Mehrem, egy neme a hivatalos udvari -szolgának (valet de chambre in officio), de voltaképen több mint -titkos tanácsos, mivel a házi ügyeken kivül államügyekbe is -beleavatkozik és az előbbivel együtt királyi urára leghatalmasabb -befolyást gyakorol. Következnek már most a többi szolgák, a kik -közül mindeniknek meg van a maga meghatározott foglalkozása. Az -Aspez vagy szakács ételeket készit, az Asmehter pedig fölhordja -azokat. A Serbetcsi theát, szorbetet s egyébféle italokat készit, -hanem azonkivül jártasnak kell lennie sokféle bájitalok (elixir) és -csodás decoctok előállitásában is. A Pajeke a Csilin-re (pipa) -visel gondot, mely az udvarnál aranyból vagy ezüstből készittetik -és a melyet minden megtömés alkalmával friss vizzel kell -megtölteni. Közép-Ázsia többi udvarainál e hivatal nem létezik, -mert a dohányt a törvény szigoruan tiltja. Az igaz, hogy öltöző -szobája (budoir) a tatár fejedelem ő felségének nincsen, de azért -toilettejével mégis elég szolgálatkész szellem van elfoglalva. -Mialatt a Silapcsi térden állva a mosdótálat tartja, addig a -Kumgandsi (kannatartó) ezüst- vagy aranyedényből vizet önt és a -Rumaldsi azonnal kész az ujja hegyével tartott törölköző-kendőt -fejedelmének átnyujtani, mihelyt az előbbiek visszavonultak. A -khánnak egy külön Sertaras (fejborotváló) van, kinek gyors ujakkal -s ügyes kezekkel kell birnia a koponyanyomogatásra, mely Keleten -mindenfelé közkedvességü; azonkivül van a fejedelemnek egy -Ternakcsi-ja, vagyis körömlevágója, egy Khadimdsi-je, ki ő -felségének a hátát szokta megdögönyözni s rajta keresztül-kasul -térdelni, hogy tagjai ropogjanak, ha a khán hosszas fáradtság után -tagjai megropogtatása által akarja magát <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> kipihenni. -Végre még van egy Tösekcsi-je is, egy ágyvetője, kinek az a -hivatala, hogy a puha nemezdarabokat vagy mádráczokat éjjel -elegyengesse. A pompás nyeregszerszámok és fegyverek a Khaznadsi -(kincstárnok) felügyelete alatt állanak, a ki nyilvános -kilovaglások alkalmával az uralkodó közelében szokott menni. A -Dsigadsi vagy kócsagtartó a szolgaszemélyzet élén halad.</p> -<p>A fejdelem ruházata és ételei csak igen keveset különböznek -azoktól, melyeket gazdag kereskedők vagy előkelő hivatalnokok -házaiban találhatunk. A király ugyanoly nehéz juhbőr-sapkát, -ugyanoly esetlen s több rőfnyi vászonkapczával teletömött -csizmákat, épen olyan vastag bélésü karton- vagy selyemkabátokat -visel, mint alattvalói s épen oly rettenetesen izzad e szibériai -öltözékben a nyomasztó juliusi hőség miatt, mint amazok. Egészben -véve a kharezmi fejdelem sorsa épen oly kevésbé irigylésre méltó, -sőt mondhatnók, sokkal silányabb, mint a többi keleti fejedelmeké. -– Oly országban, hol rablás és gyilkolás, féktelenség és -törvénytelenség napi renden vannak, a fejdelem személye a tulságos -félelem és páni rettegés miatt, melyet annak szükségképen -ébresztenie kell, bárminemü érzelmet képes előidézni, csak -ragaszkodást és szeretetet nem. Sőt legközelebb álló környezete is -fél tőle korlátlan hatalma miatt és rokonai épen ugy, mint saját -neje és gyermekei is gyakran leskelődnek élete ellen. A mellett az -uralkodó kénytelen az iszlam erényesség és özbeg szokás és erkölcs -mintaképe lenni, mert ő felségének minden legkisebb, -legjelentéktelenebb vétsége azonnal a városi pletyka tárgyává lesz -s jóllehet senki se merészli a fejedelemnek még nagyobb hibáit is -ócsárolni, mindamellett is az ily tények miatt <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> a -befolyásos Mollahk sértve veszik magokat, a mi pedig egészen a -fejedelem érdeke ellen van.</p> -<p>Mint minden igazhivő, ugy a khán is tartozik napfelkeltekor -ágyát elhagyni s a gyülekezetben a reggeli imánál jelen lenni. Ez -után, mely egy fél óránál tovább tart, egy nehány csésze theát -iszik, mely zsirral és sóval van fűszerezve s melyre gyakran több -tudós Mollah is meghivatik, a kik aztán a szent törvények -magyarázgatásával vagy bármi más vallásos kérdés vitatásával, -melyhez ő felsége természetesen csak nagyritkán ért valamit, -szokták a reggelizést élénkiteni. A mélybeható vitatkozások az -álmot lassanként előcsalogatják, s miután a khán hatalmasan -horkolni kezdett, a tudós világ visszavonul. Ezt reggeli álomnak -nevezik, mely rendszerint két-három óráig tart. A fölébredés után -kezdődik a miniszterek s más magas hivatalnokok Szelam-ja -(elfogadás). A khán teljesiti uralkodói tisztét, tanácskoznak a -tervezett rablótámadások felett, magas politikát űznek a szomszéd -Bokharát, a Gomud- és Tsaudor-turkománokat, kozákokat és mostanság -hihetőleg a mind közelebb-közelebb nyomuló oroszokat illetőleg is; -vagy számadásra vonják a tartományok kormányzóit és a kiküldött -vámhivatalnokokat, kik a legnagyobb pontossággal tartoznak a -fölszedett pénzről számolni, mert a legcsekélyebb hibánál is -könnyen az történhetik a feleletre vont egyénnel, hogy feje nélkül -lesz kénytelen eltávozni. A több óráig tartó kormányügyek -elintézése után szolgálják fel a tulajdonképeni reggelit, mely -nagyobbára könnyebb ételekből áll, természetesen egy özbeg gyomorra -nézve „könnyebbek“-ből, mert ő khivai fölségének Dejeuner à la -fourchette-je (villás reggeli) nálunk több izmos <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> hordárnak -is elég lenne. Az evés alatt minden jelenlévő tiszteletteljesen -körülállva tartozik végignézni azt s csak annak bevégezte után -szólittatik fel nehány kegyencz a leülésre, hogy az uralkodóval -nehány partie sakkot játszodjanak, a mely mulatság egészen a déli -imáig tart. Ez utóbbi körülbelől egy óráig foly. Annak bevégezte -után ő felsége az előudvarba megy, ott egy lépcsőzetes magaslaton -helyet foglal s kezdődik az Arz (nyilvános kihallgatás), melyre a -népnek minden rendje és osztálya, férfiak, nők vagy gyermekek, a -legnagyobb pongyolában vagy félmeztelenül is, megjelenhetnek. A -bemenetnél tolongó sokaság kiáltozva, orditozva várja a -kihallgatást. Mindenik magára bocsáttatik be; egészen közel -járulnak az uralkodóhoz, előterjesztéseikben egészen fesztelenek, -kérnek, néha ellenvetéseket is tesznek, sőt igen gyakran a -leghevesebb szóvitába bocsátkoznak a khánnal, vele, kinek egyetlen -intése elég arra, hogy bárkit is a legkisebb ok nélkül a hóhér -kezére juttasson. Kelet a legszembeszökőbb ellentétek országa volt -mindig s az jelenleg is. A tapasztalatlanok ez eljárást -igazságszeretetnek tarthatják, én részemről semmi egyebet nem látok -benne, mint szeszélyességet, mert egyiknek meg van engedve, hogy a -királyi tekintélylyel a legdurvább szavakban daczolhasson, mig a -másik éltével lakol, ha az illemet a legkisebb mozdulatával -megsérti. Az Arzon nemcsak nagy szereket intéznek el, nemcsak -halálitéleteket hoznak s hajtanak végre, hanem gyakran a -legaprólékosabb czivódásokat is, mint például házasfelek között, -elintézik. Egy szomszéd bepanaszolja a másikat egynehány -krajczárért, egy szomszédasszony a másikat egy lopott tyúkért; -senkit sem szabad visszautasitani. A khán <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> elküldhet -később valakit a Kadihoz (biró), de elébb ő maga kénytelen -kihallgatni. Csak a késő délutáni ima vet véget e fárasztó -foglalkozásnak. A későbbi órákat sétalovaglásra forditják a városon -kivül, de a fejedelem közel naplemente előtt vissza szokott térni. -A negyedik, az esti ima, hasonlóképen társaságban végeztetik s -azután a fejedelem estebédjére vonul vissza. A vacsora leggazdagabb -s tovább is tart, mint a többi étkezés. Khiva és Bokhara fejedelmei -csak ritkán élnek szeszes italokkal, bárha a királyi család többi -tagjai és az ország nagyjai e tekintetben a kelleténél is tovább -mennek. A vacsora után énekesek és zenészek vagy szemfényvesztők -jelennek meg, a kik egynehány darabot adnak elő. Az elsőbbeket -kivált Khivában igen kedvelik és művészetök miatt Turkesztánban, -sőt az egész iszlamhitü Kelet-Ázsiában a leghiresebbek. A -hangszert, melyen művészkednek, Girdsek-nek nevezik. Ez általán -véve a mi hegedűnkhez hasonlit, csakhogy hosszabb nyaka s egy -sodrony- és két selyemhúrja van; vonója is hasonlit a miénkhez. -Ezenkivül van még Tambur kopoz (koboz) és Dutara is, melyeket a -Bakhsi dalainak kisérésére használ. A közönséges életben csak -mindennapi hősöket énekelnek meg, ellenben a királyi udvarnál -többnyire Nevaji-ból s a persa költőkből vesznek át ghazeleket s -minthogy az ifju herczegeket a zeneművészetben is oktatják, néha a -khán őket is fel szokta szólitani, hogy magokat vagy magánosan vagy -az udvari dalnokok kiséretében produkálják. Különös vidámságot és -jó kedélyt, miként az a teheráni lakosoknál s a Bosporus melletti -palotákban otthonos, az özbegi fejedelmek udvaránál nem igen -találunk; az itt ismeretlen, vagy legalább is nincs gyakorlatban. A -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> tatárok nemzeti jelleme főképen a -komolyságban és szilárdságban áll; a tánczolás, ugrálás és bármi -egyéb csintalanság szerintök csak asszonyhoz vagy gyermekhez méltó. -Nem is láttam soha egyetlenegy előkelő özbeget sem szerfölött -nevetni.</p> -<p>Naplemente után mintegy két óra mulva az uralkodó a hárembe vagy -hálószobájába vonul vissza, és ezzel a khivai fejedelem mindennapi -munkája be van végezve. A hárem itt a világért sem az, a mi a török -vagy persa udvaroknál. A nők száma csekély, a hárem-élet -tündérszerü szinezete egészen hiányzik, minden a legszigorubb -szűziességre és erkölcsösségre van számitva és e tekintetben a -khivai udvar felette is áll a többi keleti udvaroknak. A jelenlegi -khánnak csak két törvényes felesége van, bárha a Korán négyet enged -meg. Ezek mindig magából a királyi családból választatnak, s nagyon -ritka eset, hogy vagy egy magasabb hivatalnok leányát, ki nem -tartozik a családhoz, e méltóságra fölemeljék. Bárha a fejedelem -neje felett épen ugy mint minden alattvalója felett korlátlanul -uralkodik, mindazáltal neje, ha valami különös vétket elnem -követett, szelidebb bánásmódban részesül. De czime, vagy valami más -előjoga épen nincs; udvartartása csak annyiban különbözik a többi -háremektől, hogy neki több cselédje és rabnője van. A nőcselédek -rendesen hivatalnok nejei és leányai, a rabnők többnyire persa nők -s egynehány fekete arab nő; s minthogy ezek, főképen Iran leányai -testi szépség tekintetében az özbeg dámáktól nagyon hátra állanak, -igy az uralkodónőnek semmi oka sincs vetélytársaktól tartani. A mi -a külvilággali érintkezést illeti, e tekintetben a khivai -fejedelemnők sokkal inkább meg vannak szoritva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> mint Kelet -többi uralkodónéi. Az emlitett szűzesség törvényei követelik, hogy -a nap legnagyobb részét a háremben töltsék, ahol cziczomára és -öltözködésre lehető legkevesebb időt pazarolnak; de nem is igen sok -pazarolni való idejök van a hárem hölgyeinek, minthogy egy -országosan divatozó szokás azt követeli, hogy a ruhákat, -szőnyegeket s egyébb kelméket, miket a fejedelem használ, ha nem is -mind, de legnagyobb részét, saját felesége készitse el. Ez -hatalmasan emlékeztet a régi patriarchális életmód szokásaira, -melyből Turkesztán, durvasága daczára is, még elég sok kedves -vonást őrzött meg.</p> -<p>Sétákat és kirándulásokat a khivai fejedelemnő csakis a város -közelében fekvő kéjlakokba és nyári palotákba tehet, a mely -alkalommal soha sem lóháton megy oda, mint az Persiában közönséges -szokás, hanem egy tarkára festett, vörös szőnyegekkel és posztókkal -bevont és elzárt nagy szekérben. A jármű előtt és után egy nehány -lovag baktat, kik fehér botokkal vannak ellátva. Utjában mindenki -tiszteletteljesen áll fel üléséről s mély hajlongással üdvözli őt. -A szekér belsejébe merész vizsgatekintetet vetni senkinek sem jut -eszébe; nem is érne az semmit a gondos elleplezés miatt. Különben -egy ily merész tett, nem csak az uralkodó nejénél, de minden más -hivatalnok nejénél is halált vonna maga után. A persa királynő -sétalovaglása alkalmával a számtalan Ferras (szolga), kik a menetet -megnyitják, a kiváncsi néptömeget jobbra-balra bőven osztogatott -csapásokkal szokta elüzni. De a komolyabb természetű özbegeknél -erre nincs szükség, mert a háremélet ott nem oly szigoru s jól -tudjuk, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> minél elnézőbbek a törvények e -tekintetben, azoknak megszegései is annál ritkábbak.</p> -<p>Nyáron át a királyi család Rafenek-ben és Tashauz-ban, két -közelfekvő kéjlakban, tartózkodik, melyek régibb fejedelmektől -persa izlésben épittettek s ablaküvegeik és tűkördarabjaik által -tűnnek föl; főképpen ez utóbbiak a khivaiak szemében nagy fényüzési -czikk gyanánt szerepelnek. Tashauz nincs minden izlés nélkül -épitve. A kastély egy tágas kertben áll, nehány viztartója is van s -erősen emlékeztet a nigarisztami kastélyra, mely Teheran kapui -(Simran) közelében fekszik. A telet a városban töltik; de még itt -is többre becsüli ő özbegi felsége a falakon belől felütött sátort, -a mi különben nem mutat rosz izlésre, mert a kerek, hófehér -posztóból készült lakás, melynek közepén barátságos tűz lobog, nem -csak hogy épen oly meleg, mint bármely kőépület, de azonkivül -valami sajátságosan vonzó is van benne és nem gyakorol olyan -mogorva, bárátságtalan benyomást, mint Turkesztán ablaktalan -agyagkunyhói.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<h2>VII.<br /> -Öröm és szomoruság.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span>z öröm és bánat elvitázhatlanul -azon tűkör, melyben egy népnek jellemét, szokásainak hű képét -megláthatjuk. Az öröm és bánatban tova tünnek a szinlés -mesterségének jelei; az ember mivoltának valódi szinében tünik fel, -árny- és fényoldal egyiránt lesznek előtérben; mert a hol az -érzelmek visznek szerepet, ott hasztalan volna másnak mutatkozni, -mint a milyenek vagyunk, másként szólani és cselekedni, mint ezt -belső szózatunk parancsolja.</p> -<p>Az emberi nem nagy családjában az életnek három állapota van: -születés, házasság és halál, ama képek, melyekben az öröm és bánat -vonásait legjobban tanulmányozhatjuk. A körvonalak ugyan mindenütt -egyenlők, de a szin- és kivitelben imitt-amott találunk -külömbséget, melyek a legmíveltebb népeknél sem hiányoznak. Az -ethnografia fáklyája e tárgyat a világ különféle részeiben gyakran -világosságba helyezte; de mindazonáltal meg kell vallanunk, hogy -Közép-Ázsia mezején még meglehetős setétség uralg. Ezért egy pár -szikra nem lesz épen felesleges, és ha a vad polinésiai és -közép-áfrikai hiában daczoltak a vizsgáló szemeivel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> miért ne -szellőztetnők a fátylat a durva és gyanakodó özbeg felett is? Ez az -első, és igy csak gyenge kisérlet.</p> -<h3>1. Születés.</h3> -<p>Midőn a közép-ázsiai nő – értem a bennlakót – a vajudás -közeledését érzi, elhivatja közeli rokonait, egy szülésznőt és -gyermekápolónőt. A sátorban vagy szobában leteritenek egy uj nemezt -vagy szőnyeget, és arra ül a szülendő összecsomporodott lábakkal. A -szülésfájdalom nagyobbodtával közeli rokonai melléje guggolnak, ő -pedig karjait legjobb barátnéjának nyaka közé fűzi, és a bába -által, a ki ágyékánál fogja, mindaddig ide s tova csusztatik, a mig -méhgyümölcsétől megszabadul. És csak ennek megszabadulta után -fektetik ágyba, midőn a rokonok a gyermekágyast, a bába a gyermeket -veszik gondjaik alá. Az előbbi a halántékon és üteren alkalmazott -dörzsölések által felüdittetik, s mig az utóbbi rejtve fekszik, -addig a bába pólyákat vág egy darab uj gyolcsból, melyekbe -különféle babonás szokások szoros megtartása mellett betakarják. A -polyaszeletek hulladékait elviszik az anyának, midőn egyszersmind a -gyermek neméről és kinézéséről tudósitják. Hasonló módon megviszik -az atyának is az örvendetes hirt, és pedig az ugynevezett pólyavágó -(Kindikkeszen), a ki különösen fontos szerepet játszik és -tudósitásaért megajándékoztatik. Három napig a gyermeket senkinek -sem mutatják, ezalatt pedig szorgalmasan kenegetik vajjal, szemeit -megmossák sós vizzel, különben veres szemei lesznek ugy hiszik, -melyek gyülöletesek nagyon, és miután ráadták az első inget, -teveszőrön közszemlére kiteszik. Ekkor a barátok és ismerősök -látogatást tesznek, a férj nejének valamely <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> ajándékot -ad s az anya mindig remeg, hallván a gyermek jövője feletti -jóslatokat, melyeket tapasztalt matrónák a kis testnek tagjai- és -mozdulataiból olvasnak. Igy p. rosz jelnek tartják, ha a gyermek -bal lábbal vagy bal kézzel jött a világra; a kis szemgolyó azt -jelenti, hogy magzatuk tolvaj lesz; széles homlok bátorságot, a -lábakkal való nyugtalan tombolás jövendő gazdagságat jósol stb. -Mindenki jelentékeny arczczal bámul, és ha nem kötötte volna az -anya saját kezeivel gyermeke bal karára a fehér varázskövet, -bizonyára nyugtalanitaná őt a gonosz szemektőli félelme.</p> -<p>Csak miután a csille (40 első nap) eltelt, kezdik meg az -ünnepélyeket. Leánynál ezek jelentéktelenek, de fiunál még a -legszegényebb is rajta van, hogy minél nagyobb számu vendéget maga -köré gyüjtsön és azokat a legfényesebben megvendégelje. Nagy -lakoma, versenyfutás, küzdés, zene, napirenden levő dolgok, és a -születésünnepnek sajátságát képezi az ugynevezett Altin-Kabak, mely -abban áll, hogy egy magas fa csucsára egy arany vagy ezüst golyót -tesznek, és a ki azt egy lövésre, akár puskával akár nyillal -lelövi, az nem csak a golyót nyeri el, hanem azon felül bizonyos -számu juhot, sőt tevéket és lovakat is, melyek dijul -kitüzettek.</p> -<p>Egy év eltelte után, mialatt a gyermek macskáktól, gonosz -szellemektől és más veszedelmes dolgoktól szigorun őriztetik, az -emlitett fehér kő helyét egy kerek csont pótolja, és sapkájára egy -argusteket (egy titokszerűen faragott és festett fadarabot), egy -nuszkhát (talizman), mely tudós kéz által iratik, több korált, egy -hyénafogat, és ha a körülmények engedik, egy kis zacskót Mohamed -szent sirjáról való földdel raknak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> Ez gyakran jókora csomóvá -növi ki magát, mely a szegény teremtménynek fejét terheli; de ők -ezt nem veszik figyelembe. De sőt vigyáz az anya és aggodalmas -szemmel őrködik, nehogy ezek egyike vagy másika hiányozzék, mert -mindenik biztos óvszer némely veszélyek ellen.</p> -<p>A gyermekek játékkora Közép-Ázsiában valamint egész Keleten csak -nagyon rövid ideig tart. A leánynyal nagyon hamar megkedveltetik a -fonást, szövést, varrást, túrókészitést stb., a fiut már öt éves -korában lóra ültetik és tizedik évében, sokszor már korábban, a -szintusákban mint lovas, vagy a pályafuttatásokban mint jokey -szerepel. Csak a tehetősebbek adják fiaikat a Mollahnak. Miután -olvasni megtanult, megkezdődik a Korantói vagy Korani ünnep, mely -az oszmanli Khatem-Düjünü ünnepével azonos, azon különbséggel, hogy -az utolsó csak akkor áll be, midőn a fiu Mohamed szent könyvét -először átolvasta, az itteni pedig akkor tartatik, midőn az -olvasást megkezdi.</p> -<h3>2. Házasság.</h3> -<p>Jóllehet a gyermekkor csak rövid tartamu, mindazonáltal a férfi -csak 18 éves korában neveztetik jigid (érett ifju)-nak, a leány -pedig csak 16 éves korában küz- (hajadon)-nak. Vidéken a két nem -közti társalgásra a Korán nincs legkevesebb befolyással. Valamint -nyugaton, ugy találjuk az özbegnél is képviselve a szerelem rózsás -játékát minden örömei- és kellemetlenségeivel, minden varázsával és -ihletségével. Hogy miként találhatnak helyet a leggyöngédebb -érzelmek szivében egy közép-ázsiainak, ki kora ifjuságától fogva -csak rablás-, gyilkoláshoz, árvák, özvegyek és rabszolgák -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> könyéhez szokott, az eleinte engemet is -csodálatra ragadott; de volt alkalmam meggyőződhetni, hogy a -szerelmi viszonyok itt sokkal sürűbben, mint más iszlam országokban -a legtarkább kalandokban nyilvánulnak. Az özbeg szenvedélyes -kedvelője a zenének és költészetnek, s mint ilyennél hogyan lehetne -a szerelem idegen az ő ábrándos érzelmeitől?</p> -<p>Ha hosszabb viszony két szivet közeli bizalomba helyezett; ha a -szerelmesek kölcsönös egyetértése a határozatot megérlelte, az -illetők csak akkor avatják be szülőiket titkukba. Ha ezek -beleegyeznek, akkor a kezdemény az ifju részéről történik. Ő -ugyanis elküld két követségi nőt (Szoucsi-Khatun), hogy a leány -kezét szüleitől megkérje. Ezek a követségről nagyobbára már eleve -értesültek; a küldöttség tisztelettel és kitüntetéssel fogadtatik, -az ajánlattal megelégednek, de még sem adnak feltétlen határozott -választ. A nyers „igen“-t kimondani nem épen tetsző, és az ifjunak -a kis czélzásokból kell kiolvasnia kivánatának teljesülését. Egy -ilyen követség után mindenek előtt a kalimot (nászhozományt) -tárgyalják, melyet a férfi jövendőjeért adni szándékszik vagy -adhat. Igy szokták kérdeni: „Hányszor kilencz?“ azaz, hányszor 9 -juhot, tehenet, tevét vagy lovat, vagy hányszor 9 darab aranyat, a -városban divatozó szokás szerint, kell az atyának leánya -átengedéseért fizetni? A szegényebbek adnak kétszer kilenczet, a -gazdagabbak hatszor kilenczet, a khánnak kilenczszer kilenczczel -kell menyasszonyát megvásárolnia. A Kalim után a második horderejü -kérdést képezi az eginbas (ékszerajándék), melyet a vőlegény adni -köteles. Ez áll 8 gyürűből (jüzüg), egy fél tiarából (segendsin), -egy egész tiarából (sekergül), egy karkötőből <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> (bilezig), -fülfüggőkből (iszirga), orrpereczekből (arabek) és mellfüggőkből -(öngülük). E tárgyakból semminek sem szabad hiányoznia, és -megállapittatik egyszersmind, hogy ezeket aranyban vagy ezüstben -kivánja-e megadni. A közép-ázsiai tehát nagyon drágán vásárolja meg -nejét. Az alkudozások hosszan folynak, és miután minden -határozottan megköttetik, akkor összehivatnak a szomszédok és -rokonok az eljegyzési ünnepélyre (Fatiha toj), a mely két napig a -menyasszony házánál, két napig a vőlegény házában tartatik. A -Mollah vagy egy aggszakál tudtára adja az összegyült vendégeknek a -viszonyt. Elmondja, mily nagy volt az átengedési ár, mikor lesz a -menyegző, és rövid beszédét egy fatihaval végzi, mire mindenki az -ünnepélyhez lát és négy napig mulat. Ilyes ünnepélyeknél, melyek -toj-nak (magyarul tornak) neveztetnek, mindnyájan egy szobában, de -több csoportra oszolva vannak. A terem főrészét az öregek foglalják -el, a jobboldali fal mellett tartózkodnak a nők, mig a leányok és -ifjak egy szegletbe, jobbára a zenészek és énekesek mellé -telepednek. A toj nemcsak ünnepi lakomából áll, hanem a zenét, -énekelőadásokat, daljátékokat is magában foglalja, de főleg a -lófuttatást, mely utóbbi Közép-Ázsiában minden ünnepélynél kiváló -szerepet játszik. Kitüznek e mellett jókora összegeket, fiatalok és -öregek élénk részt vesznek benne. A pálya egy vagy három mértföld -nagyságu; az egyikre csak két éves csikókat bocsátanak, a másikra -teljes évü, erős lovakat. Mindig két megnevezett távolban fekvő -helységet választanak, s mig az egyiken az ünnepi tömeg gyülekezik, -addig a másik helyre felügyelőül egy toj emir-t (ünnepi tisztet) -rendelnek. Ő felvigyáz rá, hogy egyszerre <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> -induljanak, és azon lovas, ki a másik hely bejáratához alkalmazott -jelt legelőször átfutotta, az a nyertes. A lovak e műtétre hetekig -gyakoroltatnak, kis fiuk szokták megülni, a kik ez alkalommal szűk, -rövid ruhát viselnek, mely nem nagyon elütő az angolországi -jokey-öltözettől.</p> -<p>A fatiha toj és a menyekző közti időköz a menyasszony kora -szerint határoztatik. Az utóbbi előtti héten a vőlegénytől a -tojlukot (nászköltséget) kérik. Hust, lisztet, rizst, zsirt, -czukrot és gyümölcsöt küld jövendőbelije lakására, s nemsokára -anyja és nőrokonai több szekerekre rakva jőnek, kik a -jövendőbelinek vendégei lesznek. Az ünnep előtt két nappal lóra ül -a vőlegény, barátjai kiséretében; minden a legünnepiesebb pompában, -igy az ember és a ló. Ő is ipához megy; csak atyja marad otthon, -nem a házat őrizni, hanem az előkészületek megtevéseért, hogy az uj -házaspárt visszatérésében ünnepélyesen fogadja.</p> -<p>Ezalatt a dolgok a menyasszony házában, hol a nászünnep -megkezdetett, egyre-másra a legtarkább rendben folynak. A fiatal -nők viszik a szakácsnői szerepet, buzgóan és szorgosan -sürögnek-forognak az óriási üstök körül. Rendkivül nagy egy özbegi -nászünnep ételkészlete, mert a tömeg étvágya is rendkivüli. Mig a -fiatal leányok sütnek, főznek, addig a kedvhajhászó ifjuság -mindenféle élczekkel enyeleg. Az élczelő, a ki az üstből egy -konczot vagy másnemű nyalánkságot kap, az ebben jóakaratot lát -kedvese részéről; de a ki izmos ütlegeket kap a főzőkanállal, az -még boldogabb, mert az a nyalánkságoknál többre becsültetik. Közel -a főzőhelyiséghez a férfi- és nővilág egyes csoportokra oszolva -tréfál, fecseg, kiabál és nevet, zenészek játszanak és énekelnek, -gyermekek kurjongatnak és ujjonganak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> juhok -bőgnek, kutyák ugatnak, lovak nyeritnek, szamarak orditnak; és ezen -iszonyatos zürzavarban kell a bohóskodónak hatalmas harsány hangon -az özbeg humor durva élczeit mindenfelé hangoztatnia. Ő az egész -vigságnak valódi achillesi sarkpontja. Taglejtései, torzképei, -melyekkel kiséri élczeit, forrásai a folytonos kaczajnak. Most -egyiket, majd a másikat utánozza, majd elbeszél egy tréfás -bohóságot, majd fütyöl mint a madár, majd nyáfog mint a macska, és -jóllehet sürüen foly az izzadsága, mégis szakadatlanul kell -folytatnia művészetét. Csak nagyon különös, hogy a vőlegénynek az -első napokban nem szabad elhagyni a számára kijelölt sátrat; a -menyasszony és barátnői kiváncsian kémlelődnek a sátor körül, s az -előbbi olykor-olykor már barátnőitől és rokonaitól unszoltatik egy -titkos négyszemköztre, és csak az esketési jelenet bevégezte után -szabad a társasághoz sorakoznia.</p> -<p>Ez a második nap után az egész társaság jelenlétében megy -véghez. Mindkét rész két-két tanu által személyesittetik. A mollah -megkérdi ezektől a házasulandó beleegyezését, és már végre akarja -hajtani az esketést, midőn a menyasszony tanui tiltakoznak. -Értésére adják (természetesen csak külszinleg), hogy a rájok bizott -kincset addig ki nem adják, mig a vőlegény egy bizonyos összeget -vagy ajándékot nem ad. Az utóbbi a követelt összeget igen nagynak -találva, addig igérnek és alkusznak, mig a tanuk kielégittetnek, és -csak akkor fognak az esketés ünnepélyes végrehajtásához. A mollah -felolvassa a reisz (vallásfő) engedélyét, erősitik és esküvel -állitják, hogy az illetők valóban eljegyeztettek, ők ezt mindig -felette fontos <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> arczczal teszik, és miután egy rövid imát -elmondtak, megtörtént az esketés.</p> -<p>Zsiros pogácsát és gyümölcsöt hordanak körül, és pedig maga a -menyasszony, a ki egyszersmind fehér kendőket, ruhákat vagy más -ilynemü ajándékokat osztogat a molláhknak, aggszakáloknak, de főleg -a tanuk gyanánt szerepelt ifjaknak. Most a vőlegény is megjelenik a -vendégségnél, mindazonáltal nehány lépésnyire az ajtótól meg kell -állnia, és miután ez is véget ér egy óriás lakomával, bevégződnek a -vendégségek a leány házánál.</p> -<p>A vének és házasok eltávoznak, a fiatalok pedig szekérre rakják -a menyasszonyt és hozományát, s ő barátnőinek kiséretében -jövendőbelijének házához megy. Törekednek az oda vezető utat -hosszabbitani, és gyakran, midőn a távolság csak nagyon közeli, egy -két órányi körutat tesznek, hogy a menet alatt, mely -<i>Bolus</i>nak (magy.: válás) neveztetik, a játékokat és tréfákat -annál tovább üzhessék. Az első szekeren ül a menyasszony -jövendőbeli ángyával, a fiatalság gyors lovakon körülöttük sürög, -és a ki sebes vágtatásban megkerülve a menetet legelőször hozzájok -érkezik, annak jutalmul egy kendőt dobnak. A többi lovas iparkodik -azt tőle elragadni, kitelhető módon vágtat, és nem szabad őt többé -üzni, ha a szekeret ujra elérte. A nyert kendők a ló kantárára -köttetnek és még sokáig megőriztetnek<a name="FNanchor_10" id= -"FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a>.</p> -<p>Ha a menet egy falun visz keresztül, a nászmenet itt gyakran -feltartóztatik. Itt vámpénzt követelnek; a <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> -menyasszony mellett ülő ángy kalácsot osztogat és az átjárás -szabad.</p> -<p>Folytonos tréfa és bohóság közt a menyasszony jövendőbelijének -háza elé érkezik, és alig hogy ezt észrevette, arczát ujra -elháloznia és vig kedvét komoly arczczal felcserélnie kell. A -vőlegény atyjától a szekérről leemeltetik, a házba vezettetik és a -háznak egyik szegletében függönyökből és szőnyegekből rögtönözött -sátorba vonul. A vőlegény nemsokára utánna megy, és atyja -jelenlétében már másodszor emeli le fátylát, és az atya, ki is -menyének nehány bókot tevén, bájainak első megtekintését -ajándékokkal megfizetni köteles. Az uj házaspár magára hagyatik, de -még sokáig kell a sátran kivül levő csoportnak tréfáit és -czélzásait meghallgatnia. Mindenki kirakja szellemi készletét és -csak az éj beálltával lesz általános csend.</p> -<p>A turkománoknál, valamint a kirgizeknél is az uj házaspár -egynehány napi együttlét után egy egész évre elkülönittetik. A -férfi megjelenhetik ugyan nejének házában, de csak éjjel és akkor -is csak nagyon titkosan. A nomádok azt hiszik, hogy ezáltal azon -mondás szerént „a lopott vizek édesek“ a házasság első idejét annál -kellemesebbé teszik; innen azon vélemény is, hogy az elsőszülött -mindig erőteljes és szép gyermek kell hogy legyen.</p> -<p>A születés- és házassági ünnepélyeken kivül az özbegek noruzban -(ujévben) egy a persa őslakosoktól származott nemzeti ünnepet -ülnek, mely Közép-Ázsiában ugymint Persiában nagy fénynyel ültetik, -azon külömbséggel, hogy náluk ó és egy uj noruz van, de az utóbbi -csaknem semmi különös jelentőségü. Mulatságos játékokban sincs -hiány és csodálatos, hogy némelyek <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> a legveszélyesebb -vakmerőségig elfajulnak. A kártya (sokti) természetesen alakok -nélkül, mely Oroszországból hozatott át, még nem egészen divatos, -de annál elterjedettebb az asik- (juh bokacsont) játék, melyet ők, -az európai koczkákhoz hasonlólag, négy juhkokacsonttal játszanak és -pedig példátlan szenvedélylyel. A kis csontocska felső részét -tavának, az alsót altsinak, a két oldalt jantarapnak nevezik. A -játszó mind a négyet tenyerével feldobja és a betétel felét kapja, -ha két tava és egy altsi esik, ellenben az egész betételt -megnyerte, ha mind a négy tava vagy altsi megüti. A fortély csak a -dobásban rejlik, mert a csontocskákkal csalás nem történhetik, mert -gyakran megváltoztatván egyesektől összerakatnak. E játék a -bennlakóknál valamint a nomádoknál egyiránt kedvelt, és daczára -minden kicsinyes látszatának gyakran megesik, hogy az asik-játszó, -midőn szenvedélyre gyúl, egész vagyonát, sőt nejét is a betételbe -adja. Igen, az emberek mindenütt egyenlők önmagukhoz. A finom -európai a <i>rouge et noir</i> asztal mellett áldoz, az özbeg a -homokos talajon négy csontdarabbal.</p> -<h3>3. Halál.</h3> -<p>Ha egy családtag halála közeledik, közeli rokonai elszoktak -távozni a házból vagy sátorból. A mollah vagy az idősebb szomszédok -körülfogják a haldoklót, és mig kivülről jajveszéklés tölti be a -levegőt, azalatt benn imák közt várják az utolsó lehellet -kibocsátását. Némely haldoklónak, a ki egy idő óta szótlanul -fekszik, nedves gyapjuval vizet csepegtetnek szájába, nehogy a -szólásától megfosztott szomjuságnak essék áldozatul. Haláljelének -tekintik a szem ferditését és <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> az orrhegy vékonyodását, és -miután az utolsó lehelletről meggyőződtek, felkötik a halottnak -állkapcsát, és ha végkép levetkőztették az egész testet, -betakarják. A ruhákat megsemmisitik, mert még a legszegényebb -özbeget sem lehetne rábirni, hogy a halottnak ruhái közül egyet is -fölvegyen.</p> -<p>Valamint minden iszlam országban, ugy itt sem marad a hulla 12 -vagy 15 óránál tovább temetetlenül. A mosást nem deszkán, hanem egy -gyékényen (buria) eszközlik, mely azonnal elégettetik, és miután a -rokonok és szomszédok sőt az összes lakosok az illető helyről a -halottért eleget sirtak, kiabáltak és panaszkodtak, sirba -takaritják. A közép-ázsiai bennlakóknak vannak temetőik, a -nomádoknál minden egyes halott külön temettetik a pusztában, és ha -ez valami különös tekintélyben állott, nagy halmot (tumuli) szoktak -fölibe rakni, mely munkán a törzsnek összes férfi tagjai részt -venni tartoznak. Minél tiszteltebb volt a személyiség, annál -magasabbra és nagyobbra rakják a halmot (joszka). A hátramaradott -rokonok büszkeséggel tekintenek reá, és bizonyos ünnepeken valamint -a halálnapon ételeket és némi ajándékokat szoktak a szegények -részére kirakni, és a nomád, jóllehet a legnagyobb távolságbóli, ha -ilyesmit észrevesz, sohasem szokta elmulasztani, hogy a halottért -egy rövid imát magában elne mormogjon.</p> -<p>A csatában elhullottakat sem le nem vetkeztetik, sem meg nem -mossák; mert a bátornak vére a legnagyobb ékességül tartatik és -ártalmasnak vélik azt eltávolitani.</p> -<p>A halotti tort mindjárt az eltakaritás után egy rövid ebéddel -ülik meg, melynél <i>ijiszt</i> (zsirban sült <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> kenyeret) -osztanak gazdagnak szegénynek, és mindenki tartozik azt megenni. -Ezt harmadik, hetedik és tizennegyedik napon a halálozás után -ismétlik, és később az évfordulati napot is megülik egy halotti -torral, melyet a legszegényebb sem szokot elmulasztani; mert -félnek, hogy e kötelesség elmulasztásával a halott éjjel -megjelenik, és a hátramaradottakat megintve panaszkodik, hogy -elfeledték a világot meghivni, hogy lelkének üdveért imádkozzanak. -A nomádoknál a halotti tor nagyobb szerepet játszik. Ugyanis egész -első éven át, minden héten a halálnapon lakomát rendeznek és az -asszonyok – mint ezt utleirásomban a turkománokról már megemlitém – -naponta azon órában, midőn a családtag meghalt, gyászdalokat -énekelnek. Egyátalán a halott az utóbbiaknál különös tiszteletben -részesűl.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<h2>VIII.<br /> -Lakás, élelem, ruházat.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span> ház, vagy állandó lakás -Közép-Ázsiában ez ideig még ott sem tudott erős gyökeret verni, hol -a település már több száz év óta fennáll. A népesség egy része -ugyan épit házakat, de ezekről ők azt tartják, hogy mogorvák és -búskomolyságot okoznak olyannyira, hogy a könnyü sátornak mindig -elsőbbséget adnak. Ez okból főképen csak az özbeg lakosoknál -találhatunk épitményekre, miknek előállitását ők a persa őslakóktól -tanulták el; minthogy pedig ez utóbbiak sok tekintetben -hasonlitanak a mai Iran lakóihoz, ennélfogva Közép-Ázsia épitészete -a kezdetleges irani s többnyire az uj-persához is hasonló.</p> -<p>Ha egy házat akarnak épiteni, legelőbb is az arra szánt talajt -szokták egy nehéz fabutykóval megveregetni s egyenlővé tenni. -Alapot csak nagyobb épületeknél ásnak, mig közönséges mód szerint -egy két lábnyi magas töltést hánynak fel puha sárból s miután az -keménynyé száradt, a falat arra rakják, melynek közvetlen alapjául -nád és fa szolgál, hogy azok a földből felszivárgó nedvességet a -falaktól visszatartsák. Az utóbbiak vagy Tim-nak neveztetnek, azaz -agyagból <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> vagy kőből vannak, vagy pedig Akcsub-nak, -azaz vékony fagerendákból állóknak, melyeket rácsalakulag állitanak -fel s a közöket agyaggal és vályoggal tömik ki. A padlás szorosan -egymáshoz csatolt gerendákból áll, melyek a szegényebbeknél pusztán -maradnak, de a tehetősbeknél bemázoltatnak s gipszszel és mészszel -vonatnak be. Az ablakok helyét apró nyilások pótolják, melyek -nyárban nyitva állanak, télen pedig olajos papirosokkal vannak -beragasztva. A fedél, mint Persiában, terüfokos és a forró nyári -éjeken alvóhelyül szolgál.</p> -<p>Tulajdonképeni kőmívesek nem igen vannak; mert mindenki azt -hiszi magáról, hogy van annyi épitészeti tudománya, a mennyivel egy -szükségének megfelelő lakást épithessen magának, s minthogy pedig a -mérón még ismeretlen előttök, ne csodálkozzék rajta senki, ha a -falak, melyek hol görbék, hol hajlottak és vagy nagy -kidülyedésekkel vagy bemélyedésekkel vannak ellátva, elébb-utóbb -összedőlnek.</p> -<p>Egy ház belső berendezése a következő: Egy széles kapun át, mely -a főbejárást képezi, egy fedett folyosóba jutunk, melyet Dalon-nak -neveznek. A kapunál jobbra két vagy három nagyobb szoba van -(mihmankhane), melyek vendégszobákul szolgálnak s a mellett -fegyvereket s egyéb inkább használt házi szereket tartalmaznak és -ezek mellett még két kisebb kamara, élelemtárak. Balra feküsznek a -kocsiszinek és istállók, mig a bejárattal szemben, a Dalon -hátterében egy kis ajtó a belső szobákba vagy a háremrészekbe -vezet. Ez utóbbiak többnyire Ejvan-ok, azaz olyan szobák, melyek -egy vagy két oldalról egészen nyitva állanak s legtöbbször egy -kertre nyujtanak kilátást. Ezeket a <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> városokban kedvencz -nyárilakokul használják és a bennök tartózkodás valóban igen -kellemes, kivált éjnek idején, ha ágyunk fölébe Pésekhane-t, egy -szunyoghálóból készült négyszögü sátrat állitunk; mert egészen a -szabadban hüléseknek teszszük ki magunkat, melyek Közép-Ázsiában -épen ugy, mint Persiában is, felette veszélyesek. A vidéken a házak -szétszórtabban feküsznek. Minden udvar (Havli), mely több részből -áll, magas, bástyaalaku védfallal van körülvéve és egy kis erőd -kinézésével bir. Belseje mindig téres. Egyik felől az épületek -állanak, melyek mindig alacsonyabbak, mint a védfal, másik felől a -sátrak; mert az állandó lakók itt is kizárólagosan csak az állatok -számára vagy éléstárakul szolgálnak. Imitt-amott a belső tér oly -nagy, hogy egy kis konyhakert is elfér benne. A falon kivül, annak -közelében, egy nagy viztartó van, melynek partjai platánokkal -beültetve, nyáron át a legkedvesebb nyughelyül szolgálnak. Ezen fák -Ázsia e részében kitünően tenyésznek s bámulatos magasságot, -szélességet és magas kort érnek el, ugy hogy nem ritkán találhatunk -olyanokat is, melyek 3–400 évesek és a rekkenő nyári napokban üditő -árnyékkal kedveskednek. Az özbeg órákig elalhatik ott, mert mig a -sűrü lombozatu korona őt a perzselő napsugaraktól védi, addig a -platánok alól soha sem hiányzó szél tova kerget minden kinzó -bogarat.</p> -<p>A ház butorzata, mint Persiában is, szőnyegekből, -nemeztakarókból, nagy veresszinü ládákból, melyekben a ruhák -állanak, egy nehány üstből s más konyha- és vizedényekből áll. A -pompa és fényüzés teljesen hiányzik s még azon ujitások is, melyek -néha napján az ablakokon és ajtókon történnek, mind Persiából -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> származnak, honnan azokat ügyes -rabszolgák hozták be imitt-amott. Európából csak ugy juthat el ide -valami, ha előbb a török és persa műveltség csatornáján áthatolt. -És igy minden a maga megszokott csiga utján halad; mert valamint -hogy a persa az európai intézményeket csak a törökök után majmolja, -ugy látjuk, hogy Közép-Ázsia népei meg csakis azt fogadják el, mi -hozzájok Persiából került.</p> -<p>A tatárok <em class="gesperrt">eledele</em> kiválólag -húsétkekből áll, sőt sok vidéken a kenyér, habár nem ismeretlen, -mégis ritka csemege. Legkedveltebb husnem a juhhus, aztán a -kecske-, marha- és lóhus; legkevesebbre becsülik a tevehust. A -lovat is Mekruh-nak (utáltnak) tartják imitt-amott a kegyesebbek s -husát nem eszik, de a vidéken türelmesebbek az emberek, sőt a -Torama, mely vereshagymával, sárga répával és tésztával vegyitett -puhára főtt lóhusból áll, igen kedvencz ételök. Sajátságos az, hogy -a lóhus első leve még a tatár gyomrokra nézve is nagyon erősnek és -nehéznek látszik s csak a második levét szokták használni. Némely -vidékeken a ló beleiből hurkát készitenek, mely nyalánkság gyanánt -szerepel, de azt még sem tapasztaltam sehol, hogy ezen állat nemi -részei oly kedvencz étek lettek volna az özbegeknél, miként azt -Persiában közönségesen állitják. A tevehust, mely mindenütt igen -kemény és szivós, elébb összedarabolják s tésztatáskában megfőzik -és csak azután sütik meg zsirban. Ez az étel, melyet Szomszának -neveznek, nem egészen izetlen, de a mi gyomrunkra nézve olyan, mint -egy ólomteher.</p> -<p>A mindenfelé általán kedvelt nemzeti étel a Pilau vagy As volt s -az is marad, mely a persák Pilaujával és a törökök Pilaf-jával -ugyan rokon, de izletességre <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> azokat jóval felülmulja. -Sokáig táplálkoztam vele s készitéséből az európainak egy kis -oktatást fogok adni. Felolvasztunk egynehány kanálnyi zsirt -(Közép-Ázsiában a kövérfarku juhok fagygyát használják) egy -vaslábosban s miután az egészen forróvá lett, apróra vágott -husdarabokat vetünk bele. Miután ezek félig megsültek, három -ujjnyira vizet öntünk rá s addig főzzük, mig a hus puhává lett. -Ezután borsot és vékonyra szelt sárga répát kell ráhinteni s -mindezekre pedig nyálkás alkatrészeitől megtisztitott rizskását -kell szórni. A rizsre aztán egy harmadrésznyi viz öntetik s miután -ezt az előbbi felitta, akkor a tüzet a szorosan elzárt vasedény -alatt be kell fojtani és ezt addig kell a szenen tartani, mig a -rizs, hus és sárga répa a gőzben kellőleg megpuhult.</p> -<p>Egy félórai gőzölgés után a fedelet föl kell nyitni és az ételt -oly módon kell kitálalni, hogy a különböző rétegek a tálban is -elkülönitve maradjanak. Alant fog lenni a rizs, mely zsirban úszik, -e felett a sárga répa s legfelül a hus, s ennél kell kezdeni az -evést is. Ez az étel kitünő s az egyetlen, melynek ugy a királyi -asztalról, mint a legszegényebbek viskójából hiányoznia soha sem -szabad. Innen az afghánokhoz is elterjedett, s minthogy ez utóbbiak -a persákat is megismertették vele, ez okból Iránban Kabuli-nak -nevezik azt. Ha nem csalódom, a Pilau eredeti hazája Közép-Ázsia s -onnan terjedett el széltében és hosszában Nyugot-Ázsia felett.</p> -<p>A tatárok második nemzeti étele a Böreg, egy levesfaj -tésztatáskával, melyet apróra vágott hussal és fűszerekkel töltenek -meg. Azt mondám „leves“, pedig ez az étel egymagára is elégséges -egy egész ebédre, mert <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> oly mennyiségben élvezik, hogy más -ételekről könnyen lemondhat az ember. Ez az ozmanliknál is -ismeretes Tatar börek név alatt.</p> -<p>Harmadszor Seöle, vékony rizsétel hussal s aszalt gyümölcscsel -vegyitve.</p> -<p>Negyedszer Bulamuk, mely egyszerüen lisztből, vizből és zsirból -készül.</p> -<p>Ötödször Mesztava, savanyu tejben főzött rizs, nyári étel, az -előbbi pedig téli eledel.</p> -<p>Ezeken kivül készitnek még: Jarmá-t, mely kásává őrölt buza -tejben főve; Gödsé-t, mely pépforma étel Holcusorghum-ból -készitve.</p> -<p>Általán véve a nehéz, erős és pikáns ételek a tulnyomók. Édeset -nem igen esznek, mivel a czukor és méz nálok ismeretlenek; a -különféle siré-k (szörpök), miket szőllőfürtökből, dinnyéből s más -gyümölcsnemekből készitenek, a konyhákban felette ritkán -használtatnak. A kenyeret, mint Ázsiában mindenütt, itt is csak a -napi szükségre sütik. A tésztát nem nyujtják el oly nagyon -lepénynyé, mint Persiában, hanem inkább hasonlit azon kerek, vastag -kenyérnemhez, mely Erzerum körül található s Lavas-nak neveztetik. -Ezenkivül még van egy neme a zsirba sütött kétszersültnek is, -melyet utazáskor használnak.</p> -<p>Italok tekintetében a letelepült közép-ázsiaiaknál a thea, a -nomádoknál s különösen pedig a kirghizeknél a Kümisz viszi a -főszerepet. Az előbbiek nyáron át a zöld theát használják, mely a -vért vékonyabbá teszi s az emésztést elősegiti, télen pedig a -fekete téglatheával élnek, melynek rendkivüli izgató hatása és -fanyar ize sokkal szenvedhetetlenebb s bizonyosan veszélyesebb is. -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> Ezeken kivül még hüsitő italul -használják az Airan-t, mely vizzel föleresztett savanyu tejből s -aszalt gyümölcsből készült különféle decoktokból áll. A kávé -egészen ismeretlen; mert a Mokka-nedv magában Persiában is csak a -délen fekvő Fars tartományban és Irakban a felsőbb osztályoknál -tudott elterjedni.</p> -<p>A szeszes italok közül bort és pálinkát a fővárosokban -imitt-amott ugyan árugatnak titkosan a zsidó gyárosok, de a -fogyasztók száma igen csekély. A szigoru iszlam törvények halálos -büntetés alatt tiltják a szeszes italok élvezetét, ámde azzal még -nem vették elejét a bűnnek. A ki izgató szert kiván, mákonyhoz, -Teriak-hoz vagy más narkotikus méreghez folyamodik, és ennél fogva, -hogy egy kis bajon segithessenek, egy nagyobbnak tárnak ajtót és -kaput, mely a legtöbbnek, a kik ráadják magukat, életébe kerül.</p> -<p>Közép-Ázsia lakóinak szegénysége leginkább öltözetökön -mutatkozik s a szemnek igen nehezen esik, hogy az egyszerü -gyapotkelmékhez vagy kiáltó szinü selyemhez szokjék, miket az egész -világ, férfi és nő, ifju és öreg visel. Posztót vagy más európai -gyártmányt, mint a fényüzés „netovább“-ját csakis rendkivüli -ünnepélyek alkalmával a gazdag és előkelő hivatalnokokon láthatunk. -Máskor, akár tél van, akár nyár, csak a már emlitett Aladsá-t -láthatjuk és a különböző évszakok öltözetei közt levő külömbség -csak abban áll, hogy azokat kevesebb vagy több gyapjuval, vászonnal -vagy prémbőrrel béllelik meg. Öltözetök szabása is, mondhatnám -Ázsia minden bennszülött népei között, a legkezdetlegesebb. A test -növését kiemelni, czélszerüen és izletesen öltözködni senkinek se -jut eszébe. Csak arra törekszenek, hogy befedjék vagy bebónyálják -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> magokat s a persának tökéletesen igaza -van, ha durva szomszédait azzal gunyolja, hogy az egész nemzet -ágytakaróba burkolva jár. A ruhatár fődarabját a Csapan (felöltöny) -képezi, mely a mi hálóköpenyünkhöz hasonlit; ezt Khivában eléggé -testhez állón szabják, de már Bokharában oly bő, hogy két ember is -beleburkolózhatik, Khokandban pedig legbővebb. A látvány, midőn egy -férfit ebben a kaputforma, redős, dagályos öltözetben ide s tova -tipegni látunk, nagy mértékben komikus és habár azt fel tudnám is -fogni, hogy valaki melle körül oly sok ránczot csináljon, hogy -azokban egy egész konyhakészletet, uti szükségletet és két napra -való élelmi szert elrejthessen, az mégis talány maradna előttem, -hogy az ujjak miért két akkora hosszuságuak, mint a karok s -voltaképen miféle előnyök azok, ha az ujjak felgyürése által a -karokon nagyobb s hatalmasabb ruhatömeg támad? A Csapan alatt -nyárban Jektej-t (vékony alsóruha) viselnek, ez alatt pedig bokáig -érő inget, mely a többi ingektől, melyek Ázsiában szokásosak, abban -különbözik, hogy nyilása a bal vállon s nem elől van és egészben -véve egy zsákhoz hasonlit. Feltünő, hogy a turkesztániak éjjelre -kihuzzák az ingujjakból karjaikat s összeguggoltan mintegy -vászontokokban alusznak. Télen ez öltözetet még egy Csekmen-nel, -egy durva kelméből készült széles öltönynyel szokták növelni, s -imitt-amott, főkép Khivában, hol a hideg nagyobb, idétlen, vastagon -vattázott nadrágot is hordanak.</p> -<p>A föveg Khivában a Telpek, egy kupalaku széles nemezkalap, mely -igen nehéz, Bokharában pedig közönségesen a turban, mely a balról -lecsüngő csokor és a felkötés ügyes módja miatt felette regényesen -néz <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> ki. Khokandban még ezelőtt 20 évvel is -egy kicsi vékony sapkát viseltek, mely a mi papi kámzsánkhoz -hasonlitott; de az ujabb időben a bokharai műveltség a turbán által -kiszorittatá azt. A lábviseletnél a Bokharában és Khokandban -készült férficsizmák a legjobbak. A bőr jó, az alak is elég szép, -csak hogy a vékony, hosszu sarok miatt felette komikus, mert a -sarok vége nem szélesebb egy szeg fejénél. Az előkelőbbek egy -szattyánbőrből (Meszt) készült harisnya-nemet viselnek s ezen pedig -felsősarukat, melyek közül a legjobbak Szamarkandban készülnek. A -mi a nők viseletét illeti, ugy látszik hogy abban még inkább -kerülni akarnak minden közeledést a pompa, fényüzés és feltünő -külső felé, mint a férfiruháknál. Pongyolában a nők nyáron át egy -hosszu, bokáig érő inget viselnek, melynek hátsó részét durva -vászonból, előrészét pedig többnyire világosszinű, erős orosz -kartonból készitik. Épen igy a gatya is térdig érő felében -vászonból, az alantibb része pedig, mely a bokáknál szorosan hozzá -áll, kartonból vagy más szines kelméből készül. Télen a nők az -ingen felül még egy vagy két vastagon vattázott öltönyt viselnek, -melyek a czipő körül egy kendővel meg vannak erősitve. A házon -kivül mindezek fölé egy férfikabáthoz hasonló hosszu ruhát vetnek, -melybe a nő magát egészen beburkolja s kebelén mind a két kezével -összetartja. Lábaik esetlen csizmákkal vannak fedve. Valóban nem -képzelhetünk szomorubb látványt, mint mikor Közép-Ázsiának vagy egy -városi nőjét e visszatetsző öltözetben járkálni látjuk. Minden -figyelmét arra kell forditnia, hogy a felöltöny kezeiből -valamiképen ki ne csuszszék; mert becstelen dolognak tartják az -alsóbb ruhákat mutogatni s jóllehet a durva lószőrfátyol -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> a legmerészebb pillantást sem engedi -áthatolni, mégis mindig fél, hogy a járókelők tekintetét magára -vonja.</p> -<p>Vidéken a viselet sokkal szabadabb. A nők nagyon ritkán, a -leányok pedig soha sincsenek elfátyolozva. A felöltöny rövidebb s -csak a vállra van vetve, mig a czipők, vastag sállal körül keritve, -annak ide s tova lebegő végei által meglehetős szép szinezetet -nyernek. Fájdalom! e türelmességet a vidéken csak Khivában és -Khokandban gyakorolják. Bokharában az iszlam polgárosultság -érvényre juttatá zsarnoki törvényét a nők felett és csak ritkán -akadunk egy-egy kivételre.</p> -<p>A férfiaknál ékszerül szolgálnak a Kosbag-ról lecsüngő tárgyak, -mint jó kések ezüstös vagy másképpen diszitett nyelekkel, aranynyal -himzett zsebecskék theának, borsnak és sónak; továbbá gyűrűk, -Teszbih (olvasó), néha pecsétnyomók, de csak ritkán karpereczek, -arany- és ezüsttokok amuletek és órák számára, mely utóbbiak, mint -különös fényüzési tárgyak, csak az előkelőknél találhatók. A nők -ékszereiről a lakodalmi szokásoknál már tettünk emlitést. Tehát -kényelmet vagy fényüzést Közép-Ázsiában hiába keresünk akár a -házban és háztartásban, akár az élelemben és ruházatban. Itt minden -az ősrégi szokások és erkölcsök bélyegét viseli s minden hű akar -azokhoz maradni. A kormány a Mollahkkal vállatvetve dolgozik azon, -hogy a dolgok státus quo-ja fentartassék, főképen azáltal, hogy a -külföldi termékek bevitelét törvényellenesnek nyilvánitja s a -vásárpiaczról azokat leszoritni törekszik, mert félnek, hogy -Turkesztán lakóinak a nem annyira természetokozta, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> inkább a társadalmi viszonyokból folyó -szegénység igen érezhetővé lesz. S pedig ez mégis hiu törekvés! A -vasutak és gőzösök még a puszta vidékeken is végig dörögtetik -hatalmas Veto-jokat a visszamaradás ellen. A hajók, melyek az -indiai tengeröblöt, a Fekete- és Káspitengert, az Aral-tót, a -Volgát s ujabb időben a Jaxartest is szeldelik, Közép-Ázsiát a -nyugoti világhoz tetemesen közelebb hozták. A gőzmozdonyok, melyek -délen Lahore-ig, északon Nisnei-Novgorodig rohannak tombolva a -keletiek nagy bámulatára, távol vannak ugyan az Oxus és Jaxartes -belföldeitől, mindazáltal a közlekedésre jelentékeny befolyást -gyakorolnak. Az özbeg kereskedőnek csak Orenburgot és Pesavert kell -elérnie s már Pétervár, Bombay s egész Európa nyitva áll -előtte.</p> -<p>Valóban, bárha még tudományos és kereskedelmi utazóink előtt egy -kissé hozzáférhetetlen is, Közép-Ázsiában az utóbbi 25 év óta -lényeges külömbség vehető észre. Csak az angol és orosz -határvárosok vámlistáit kell átnéznünk, hogy az európai bevitel -óriási növekedésén elbámuljunk; mert 1840–50-ig az orosz határnál -csaknem egy millió font sterling értékü portéka vitetett be és -1860-ban annak értéke két millió fontra rugott. Legjelentékenyebb -összeget adtak ki gyapot- és selyemkelmékért. Nyugot termékeit, -daczára a termelők iránt érzett minden utálatnak és gyűlöletnek, -mind jobban-jobban keresik és fizetik. A mint tudva van, a -kartonok, zsebkendők és perkálok a polgárosultság legjobb -előfutárai, s a nyugoti műveltség néma apostolai, melyeknek -megjelenése, bárha itt-ott európai fegyverek és hadi művészet is -követik nyomait, mégis csak áldást áraszt szét; mert némely -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> fölhevült üres fő bármily boldognak -találja is a félvad népek állapotát, a praktikus vizsgáló mégis -csak arról kénytelen meggyőződni mindig, hogy a mi civilisatiónk a -legjobb s hogy annak átültetését minden égöv alá szent -kötelességünknek kell tartanunk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<h2>IX.<br /> -Khivából Kungrátba s onnan vissza.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span> fiatal kungráti mollah, ki -további utazás végett Szamarkand felé karavánunkhoz csatlakozott, -használni akarta Khivában mulatásunkat, hogy szülővárosának s -ottani rokonainak „Isten hozzád“-ot mondhasson. Közölte velünk -szándékát s nagy volt öröme, mikor megtudta, hogy magam is azon -gondolkozom, hogy őt oda elkisérjem, részint azért, hogy egy -kolduló köruton valamit összekaparinthassak, részint pedig azért, -hogy az unalmas veszteglést a tikkasztóan forró Khivában -kikerülhessem. A mollah aranyhegyeket igért nekem s mindent a -legtündöklőbb szinekkel ecsetelt, hogy elhatározásomban -megerősitsen. Egyébiránt buzgólkodása egészen fölösleges volt, mert -ez alkalom épen kivánatom szerint jött s két nap mulva már utban -valék Jengi-Ürgends felé, hogy onnan az Oxust elérjem, hol egy -félig megrakodott hajó készen állott, hogy minket szerény -vitelbérért magával vigyen.</p> -<p>Khivából Kungrátba nyárban többnyire vizen szoktak utazni és az -utazás az Oxus gyors futása miatt lefelé sohasem tart 5 napnál -tovább. Ezt a forró nyári hónapokra kell érteni, ha a viz a -Hindukus-on <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> és bedäkhsáni hegyek ormain fekvő hó -olvadása miatt legfőbb magasságát éri el. Ősszel s tavaszszal -alacsonyabb vizállás mellett az utazás hosszadalmasabb s télen -egészen félbe van szakitva, mivel az Oxust, bár nem épen mindenütt, -de sok helyen jég boritja.</p> -<p>Már Khiva falai előtt mindjárt hajóra ülhetne az ember, t. i. a -Hazreti-Pehlivan csatornán, de akkor nagy kerülőt kellene tenni, -minthogy ez észak helyett délen Hezareszp-nél ömlik az Oxusba; -ugyanez áll a másik csatornáról, a Gazavat-ról is, hanem az a -várostól meglehetősen távol van s ez is inkább Kelet felé mint -északra foly. Ennél fogva inkább mennek Jengi-Ürgends-be, a -Khánságnak egy igen szorgalmas és kereskedő városába és onnan a -part mellett fekvő Akhun-Baba-ba, mely egy szent sirja nehány -szerteszét fekvő udvarral (Havli) és kikötőhelyül szolgál az -emlitett két városnak. Az egész, körülbelől 4 német mértföldnyi -terület meglehetősen népes és jól van művelve. Az út -szántóföldeken, kerteken és réteken visz keresztül; itt találhatók -a legszámosabb és legnagyobb eperfák s ennélfogva a selyemtermelés -is virágzó, sőt e vidék jogszerüleg megérdemli, hogy az egész -Khánságban a legszebbnek nevezzük.</p> -<p>A parton izzó, csaknem tűrhetetlen hőség uralkodott, s midőn e -miatt aggodalmamat fejeztem ki, a hajósok azzal nyugtatának meg, -hogy e bajon lefelé igen könnyü lesz segiteni egy Pesekhane -(szunyogház) által, mely minthogy a hajót csakis a két végén -vezetik, senkinek sem fog utjában állani. Ezt egy mennyezet -alakjában azonnal föl is állitották, hogy nappal a nap ellen, éjjel -pedig a veszélyes szunyogok ellen védelmezzen s miután az -elindulásnál megkivántató <span class="pagenum"><a name="Page_110" -id="Page_110">-110-</a></span> Fatiha-kat (áldóima) elvégezték, -négy hajós és két más utazó társaságában a partot elhagyók.</p> -<p>Kezdetben az ut felette egyhangu volt. A két hajós a jármű felső -és alsó végén a folyónak mindig olyan helyeire kormányozta azt, hol -a viz legzavarosabb és legsárgásabb volt, mivel ott, a mint nekem -mondák, a folyam gyorsasága legerősebb. A kormányrudak hosszu -póznákból állanak, melyeknek végei laposra vannak faragva; és a -kormányosok, mert a hajót mindkét felől együtt vezetik, ott a hol -különös figyelem nem kivántatik, ülve szokták végezni teendőjöket. -Körülbelől minden két órában fölváltják egymást. A kimerültek, vagy -jobban mondva a naptól megaszaltak, olyankor társaságunkba jöttek a -fedél alá, nagy alkalmatlanságunkra, egész hosszaságukban végig -nyujtózkodtak s nemsokára azután rágyujtottak duettben horkolni, -mig ujból fölváltották őket. A mi két utitársunkat illeti, -szerencsére csak az egyik volt beszédes, és mennyire örültem, a -mikor láttam, hogy tatáromat gyakran fölvilágositá egy vagy más -dolog felől, mindegyre kiigazitólag vágott beszédébe s -tudnivágyamat hosszadalmas magyarázgatásokkal elégité ki.</p> -<p>Az Oxus partjai nem igen birnak valami különös érdekességgel, -ámbár sokkal többet nyujtanak, mint a mennyit Buteniew utleirásából -olvashatunk, a ki követsége alkalmával 1858-ban ugyanazt az utat -tevé meg Kungráttól Jengi-Ürgends-ig a folyamon fölfelé. A jobb -parton, azon hely átellenében, a hol mi hajóra szálltunk, láthatók -Sáhbáz-Veli (a szent hős) nagyszerü romjai, mely az előkorban, a -mint állitják, erős vár vala és a Kalmüköktől dulatott szét. -Átalában ugy látszik, hogy a khivai Khánság történelmi szétrombolói -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> a Kalmükök voltak. Dsingiszkhán alatti -becsapásuk idejekor az akkortájban virágzó Kharezmet kegyetlenül -elpusztitották, de az mégis tulzás, mintha minden rom pusztitásaik -műve lenne, miként azt a hagyomány állitja. Még beljebb egy más, az -előbbinél sokkal terjedelmesebb rom is van kőépületek -maradványaival és ezt Gaur Kalisszi-nek (a gaurok várának) nevezik. -Kezdetben azt hivém, hogy Gaurok alatt az őskor Gebreit vagyis -tűzimádóit értik, de nagy bámulatomra azt hallottam, hogy e név -alatt egész Közép-Ázsiában az örményeket, vagy helyesebben mondva, -nestorianusokat értik, kiknek ott az iszlam előtti időkben egészen -a mongol uralom elenyésztéig jelentékeny telepeik voltak, melyek az -Aral tótól messze Khináig terjedtek. Az előbbnevezett romtól lefelé -három órányira, a jobb parton, egy meglehetősen sürű, Khitabegi -nevü erdő (Tokaj) terül. A fák különösen magasak, de a nap az -Oxustól táplált posványokat nem képes kiszáritani és az erdőt csak -kevés helyen lakják a marhatenyésztést üző Karukal pagok. A bal -parton, melyet a tulajdonképeni erdőnek tekinthetünk, a Havli-k -(udvarok) lánczolata ritkán van félbeszakasztva, imitt-amott -nagyobb falvak is mutatkoznak egészen a part közelében, igy pl. az -özbeg falu Taskale, mely egy magas partvidéken fekszik, és a kis -Vezér falu, melynek közelében a Kilidsbaj csatorna ömlik, vagy -jobban mondva, tör be az Oxusba, hogy aztán Szilali mögött a -homokban elvesszen.</p> -<p>Theafőzés, Pilau készités, szent regéknek elbeszélése és -hallgatása valának a nap szüntelenül változó foglalkozásai. Néha az -egész utitársaság, a kormányosokat kivéve, álomba merült, s e -szünetelés nekem <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> kedves változatosságot nyujtott és a -vén Oxus sárga hullámaira tekintve, képzelmem oly örömest röpkedett -nehány európai folyó tükre felett, melyeknek habjait száz meg száz -hajó sustorogva szeldeli, melyeknek virágzó partjai duzzadó élettel -vannak telve – mily óriási különbség! Az Oxus megtestesült -képviselője azon vidéknek, melyen átbarangol. Futásában vad és -fékezhetetlen, mint a közép-ázsiaiak természete, sekélyeit és -zátonyait épen oly nehéz kipuhatolni, mint a turkesztáni jó és rosz -tulajdonait; naponként uj ágyat ás magának, mert valamint a nomád -nem tud sokáig egy vidéken időzni, ugy látszik, hogy régi ágyát ő -is megunta.</p> -<p>Másnap korán reggel Görlen városa előtt haladtunk el, mely a -parttól egy kissé távol van, s a tulajdonképeni kikötőhely egy -Isimidsiran nevü falu. Ezzel átellenben, a jobb parton, fekszik -Rehmiberdi-Beg vára, melyet csak azért emlitünk meg, mivel a -délkeletről észak felé vonuló Oveisz Karajne<a name="FNanchor_11" -id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= -"fnanchor">11)</a> hegység innen kezdődik. Első tekintetre mind -magasságra, mind alakra nézve sok hasonlósága van a Khiva és -Asztrabad közti pusztaságon fekvő nagy Balkánnal; de közelében -csakhamar észreveszszük, hogy terjedelme nagyobb s különösen a buja -növényzet és erdőségek lepnek meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> kellemesen, melyekkel -csúcsa fedve van. Az emlitett hegy egyik csúcsán van Oveisz Karajne -állitólagos sirja, egy hires bucsujáróhely Khivában, s a távolban -csakugyan több épületet fedezhetünk föl, melyeket Rehimberdi-Beg -épittetett a buzgólkodók kényelmére. Ettől oldalfélt fekszik a -Munadsat daghi (buzgalom hegye), melyet egy Amberene (Ambra anya) -nevü szent nő nyughelyének tartanak. A szent nők a szunnita -Iszlamban nem igen gyakoriak, de mégis van egynehány -Közép-Ázsiában, mi uj bizonyitéka annak, hogy az iszlam nem bánik a -szép nemmel épen oly mostohán, miként azt Európában hiszik. Ami -Amberene nagysámat illeti, a monda azt beszéli, hogy őt, ki -szépségben egy Zuleikha, erényben egy Fatima volt, férje azért -gyűlölte, s később azért üzte el magától, mivel ő az Iszlamot -vallá, holott férje halálos ellene volt annak. Fejedelmi lakából -Jengi-Ürgends-ben kénytelen volt e vadon vidékre menekülni, s -bizonyosan éhen veszett volna el, ha egy szarvastehén barlangja -nyilásánál naponként meg nem jelent volna, mely türelmesen hagyá -magát megfejni és akkor ismét eltünt. Kinek nem jutna itt eszébe -Genovéva története? Az akkori párisiak nem voltak jobbak a mai -özbegeknél s hányszor nem találunk azonosságot vallási és világi -mondákban a szellem nyilatkozványait illetőleg egymástól oly messze -élő népeknél is?</p> -<p>Ha Görlentől négy órahosszat lefelé mentünk, a parttól másfél -órányira fekvő Jengi jap-hoz érünk, mely egy földfaltól körülvett -jelentéktelen mezővárosocska s körülbelől két órányira tovább a -khitaji kerületbe jutunk, mely ott kezdődik, hol a Jumalak, egy -kúpalaku halom, közel a balparton, emelkedik. E közben <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> a jobb -oldalon az Oveisz hegység mind közelebb nyomul az Oxushoz, a kiálló -Jampuk hegycsúcs mellett elhaladunk, melyet egy régi kastély romjai -koronáznak és Jumalakkal átellenben a keletről nyugotra terjedő -Seikh-Dseli hegyláncz már egy szorosutat (melyet itt Kisrak-nak -neveznek) képez, mely sokkal keskenyebb, mint a Vaskapu a Dunánál -és a két szikla közé szorult folyam hatalma miatt a hajósoknak -gyakran veszélyes. A viz e helyen tompa morajt okoz, ugy tetszik, -mintha az Oxus a kemény kövekre morogna, hogy azok őt, a -fékezhetlen csavargót, ugy bebörtönözték. Különben a legszűkebb -hely igen rövid, a balparton a hegy hirtelen végződik, ellenben a -jobb parton a magasság fokonként apad s miután a balra eső Tama-t -elhagytuk, a vidék mindenfelé sik.</p> -<p>A hegyes vidékkel az Oxuspart minden regényes oldala is eltünik. -Két napi utazás alatt a képzelem és szem jóllakott s habár a -reggeli és esti órák még nyujtanak is némi kedves dolgot, de már -nappal a hőség s éjjel a szunyogok és legyek, melyek mellett a -kolumbácsi szunyogok az Al-Dunánál gyöngéd pillangók lehetnének, -csaknem kiállhatatlanok. Mihelyt a nap lement, mindenki -szorgalmatosan a durva vászonból készitett szunyogház alá bujt és -keserves vala kinom, hogy az utitársaimtól megrontott levegőt -üdével nem cserélhetém föl. Estve felé végre elértük a Mangit -kerületet, melynek hasonnevü városa a parttól két órányira fekszik -és a folyóról egy kis erdő miatt láthatatlan. Itt hosszasabban -mulattunk a parton s miután a hajó keskeny tüzelője helyett a -szabadban kényelmesen ételt főztünk, utunkat tovább folytatók. -Barátom nagy sajnálkozására az egy órányi távolra eső Bászujap-ot -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> csak éjjel értük el. Meg akarta -látogatni velem együtt az itt lakó igen hires nogaji Isánt, hogy -tanácsát és áldását utiterveire kikérhesse. Ezeket a nogajokat, kik -mindnyájan az orosz hatóságok vagy a katonai szolgálat elől -menekültek ide, Közép-Ázsiában a szabadság és Iszlam vértanuiként -tisztelik, de köztök mégis igen gyakran találtam kitünő -gazembereket, kik valószinüleg valami jól megérdemlett büntetés -elől szöktek meg.</p> -<p>Korán reggel már Kipcsak-ot is elhagytuk, mely második -állomásnak van kijelölve. Az Oxusban azon a részen, melylyel -átellenben a város fekszik, egy a folyam széltében huzódó szikla -emelkedik, mely a folyamágynak csaknem felét átfogja és a hajóknak -csak a másik, azaz szabad felén enged átmenetelt. Alacsonyabb -vizállásnál egynehány sziklaél is látható és a gyermekek egy lábnyi -mély vizben gázolva játékból e sziklákon szoktak sétálgatni. Hanem -a hajósoknak ez a hely nagy félelmet okoz, s csakis nappal -merészelnek ott elhaladni. Kipcsak maga jelentékeny hely, az -özbegek hasonnevü törzsétől lakva, több mecsettel és kollegiummal, -mely utóbbiak között a jobb parton fekvő és Khodsa Niaz-tól -alapitott ennek gazdag adományai miatt a leghiresebb. Nem messze e -magányosan álló épülettől egy szorosan a part mellett fölemelkedő -hegyen láthatók Csilpik romjai, melyről a rege azt beszéli, hogy a -régi időkben erős vár volt és egy herczegnőnek szolgált lakásul, ki -atyja rabszolgájába szeretett s minthogy a vadul fölingerelt papa -bosszujától félt, kedvesével ide menekült. Hogy vizet kaphassanak, -a hegyet egészen az alapjáig át kelle fúrniok; a földalatti ut még -mai nap is meg van. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Kipcsaktól fölfelé a jobb parton kezdődik az az erdő, mely kevés -félbeszakitással a folyó hosszában Kungrát-on is jóval túl terjed. -Hogy szélessége kelet felé mennyire terjed be, a vizről nem -láthatám, de a mint álliták, maximuma 8–10 órányi. A parttal -határos része általán véve posványokkal és mocsárokkal van fedve s -csakis egy nehány ponton lehet hozzá férni. Kevésbé sűrü helyein a -karakalpagok száz meg száz marhacsordája legelész és vadakban sem -szenved hiányt, de a számtalan vad állatok között különösen a -párduczok, tigrisek és oroszlánok felette sok bajt okoznak. A -folyam bal partja, melyen innentől fogva Görlenig a legtöbb -sekélyes hely van, annyira, hogy szüntelenül fennakadtunk, az -emlitett ponttól kezdve egy messze északnyugotra terjedő fennsíkot -képez, melyet a bennszülöttek Jilankir-nak (kigyómező) neveznek és -a puszta nyugoti határánál épen oly meredek lejtőben végződik, mint -a Kaflankir vagyis az egész üszt-jarti fennsík. Az Oxus part ezen -részének népessége jomutturkománokból és tsandorokból áll; az -elsőbbek a folyó közelében barangolnak, Porszu és Jilali vidékén; -az utóbbiak a pusztaság szélén és az Üszt-Jurt oázain és, a mint -könnyen gondolható is, egymás között örökös villongásban élnek, -mely épen ugy saját hátrányukra, mint az özbegek előnyére szolgál, -minthogy egy egyesült erős nomád nép közvetlen közelsége a -letelepültekre nézve mindig veszedelmes.</p> -<p>A harmadik nap estéjén Khodsaili<a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -előtt állottunk meg, a mely város a parttól két órányira fekszik. -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> A lakosok nagyobb része azt állitja, -hogy ők Khodsa utódai s nem kevéssé büszkék arra a többi özbegekkel -szemben. Az egész kerület sűrűn van lakva és a balpart messzire -egész Nöksz-ig<a name="FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href= -"#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a> az erdőségek és művelt -földek egy szakadatlan lánczolatát képezi. Az Oxusnak egyik -legveszélyesebb helye itt van, tudniilik egy vizesés, mely -utazásunk idejekor csaknem három lábnyi magasságról irtózatos -zúgással, mely már egy órányi távolságban hallható volt, és -nyilsebességgel zuhant alá. A bennszülöttek Kazankitken-nek nevezik -azt, a mi azt jelenti, hogy: ott, hol az üstök elmerültek, minthogy -itt egy jármű, a mint mondják, az emlitett konyhaedényekkel telve -elsülyedett; és a hajókat a vizesés felett már egy negyedórányira a -parthoz vonják és vontatókötelekkel gondosan vezetik le. Innentől -kezdve lefelé a folyam áradások által jelentékeny tavakat képezett, -melyek egymással apró természetes csatornák által összeköttetésben -állanak s tavaszszal ugyan kicsinyek, de csak ritkán száradnak ki -egészen. Legjelentékenyebbek Kujruklu, Köl és Szari-Csöngül. Az -első hir szerént egynehány napi járó földnyire terjed északkelet -felé, az utóbbi területben ugyan kisebb, de annál mélyebb.</p> -<p>Nöksz előtt a negyedik napon haladtunk el. A műveltség már a bal -parton is mind jobban tünedezik el. A folyót mindkét felől erdők -koszorúzzák s fele utjában Kungrat felé egy jókora széles és mély -Ögüzkitken <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> nevü csatornát alkot, mely délnyugoti -irányt vesz és a Sorkacsi tavába ömlik, mely utóbbit a nagy -folyamtól gátak épitése által hiába kisérlették meg elvágni; mert a -viztömeg szerfölötti kiterjedése miatt épen itt legnehezebb a -hajózás. Egy Afak-khodsa nevü szent sirjánál az erdőnek vége szakad -s kezdődik a kungrati kerület, mely, a meddig csak a szem lát, -kertekkel, szántóföldekkel és Havlikkal (udvarház) van boritva. -Maga a város csak az ötödik nap estvéjén lett láthatóvá, miután egy -vár romjai mellett, melyet a lázadó Törebeg épitett Mehemmed Emin -idejében s egy közel levő örvény mellett elhaladtunk.</p> -<p>Tartózkodásunk a khivai khánság e legészakibban fekvő városában -csak igen rövid tartamu volt, mert fiatal utitársam, ki szülőit már -egy évvel ezelőtt elveszté, egy itt lakó rokonától csakhamar -elbucsuzott s maga sürgeté a gyors visszautazást. A városnak sokkal -szegényesebb kinézése vala, mint a délen fekvő helységeknek s -leginkább nagy vásárai miatt nevezetes, melyeken a szomszédságban -lakó nomádok felette sok marhát, vajat, nemezszőnyeget, teveszőrt -és gyapjut adnak el. Halakkal is, kivált pedig a száritottakkal, -melyeket az Aral tó partjáról szállitanak ide, jelentékeny -kereskedést üznek a khánság többi részei felé. Mint nevezetességet -kell megemlitenem, hogy itt két Iszlamhoz áttért oroszt is -találtam, kik jó lábon álló háztartásnak s gazdaságnak és népes -családnak örvendezének. Foglyok valának a Perowsky-féle hadseregből -és Mehemmed-Emin khántól azon kikötés mellett nyerték vissza -szabadságukat, hogy az Iszlamot elfogadják. Az egyiket egy persa -rabnővel ajándékozták meg; a barna iráni nő s Észak szőke fürtű fia -jó egyetértésben él <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> egymással s bárha az utóbbi előtt a -hazatérhetés már több izben lehetségessé vala téve, mindazáltal még -eddig nem tudta rá szánni magát, hogy adoptált hazáját az Oxus -partján odahagyja.</p> -<p>Végezetül még meg akarom emliteni azon kevés tudósitásokat, -melyeket itt az Oxus további futásáról Kungráttól az Aral tóba -ömléséig hallottam. Az utóbb nevezett várostól két órányira lefelé -a folyó két hatalmas ágra oszlik, melyek egymástól csak igen -keveset külömböznek. A jobb ág, mely az Amu-Derja nevezetet -megtartja, hamarább éri el a tavat, de gyakori szétágazása miatt -nagyon sekély, és alacsony vizállásnál a hajózásra nézve szerfölött -alkalmatlan. A bal pedig, mely Tarlik (szorosság)<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a> nevet visel, keskeny, de általán véve mély s -csak azért járnak rajta ritkábban, mivel a tóig menő utjában igen -nagy kerülőt tesz. A mi az Oxus legalsó futásán üzött forgalmat -illeti, ezt hasonlitni sem lehet ahoz, mely a Csardsuj és Kungrat -közt eső téren végbe megy, mely Bokhara és Khiva között a fő -kereskedelmi utat képezi. Ősszel különösen <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> a -halászás üzi az özbegeket a tóhoz és a száritott tói halakkal üzött -kereskedés a három Khánságban jelentékeny. Oly áruczikk az, melyet -a sivatag lakói nem nélkülözhetnének, mivel nyájaik gazdagsága -daczára is sokkal fösvényebbek, mint hogy hússal táplálkoznának és -pótszerül inkább száritott halat használnak. Tavaszszal ismét a -vadludak, melyek nagy számmal tartózkodnak a torkolatoknál, -csalogatják a vadászatkedvelőket az Aral tó partjaira, a mely -évszakban a legtöbb bucsujárás is történik arrafelé, melyeket a -kegyes özbegek visznek végbe Tokmak-Baba sirjához, egy kis -hasonnevü szigeten a torkolathoz közel. Ez a szent, ki egyszersmind -a halászok védszentje is, egy kis mausoleum alatt pihen, melynek -belső tere még most is hiven őrzi a szentnek nagy régiségü -öltönyeit és konyhaeszközeit, melyek közül az üst nagy tisztelet -tárgya s azt beszélik, hogy magok az oroszok is, kiknek az -idejövetel a gőzösök által meg van könnyebbitve, e szigetre csak -ritkán lépnek s ha ide jönnek is, önkénytelen tisztelettől -indittatva az ereklyékhez soha se nyulnak.</p> -<p>Ha már most e nevezetes folyó egész futására forrásától a -Szer-i-kul-nál (tó kezdete) kezdve egészen az Aral-tóig egy -általános tekintetet vetünk, észre fogjuk venni: 1. hogy -hajózhatósága nem terjed ki egész hosszára, mint Burnes állitja, -hanem hogy kissebb vagy nagyobb járművekkel csak Kerki-től, vagy -jobban mondva Csihardsuj-tól lefelé járható. Felső futásától kezdve -az emlitett helyekig csak tutajokkal találkozunk, melyek tüzi- és -épületfát, melyekben a bedähsáni hegység lejtői meglehetős -gazdagok, szállitanak a fátlan sikságok partjaira s csak ritkán -láthatunk eféle <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> tutajokon olyan egyes családokat, -melyek az alsóbb Oxusvidékre települnének át. A Hezareszp és Elcsig -közt fekvő téren, mely utóbbi város Bokhara főrakhelye, már nagyobb -járművek is járnak Khivából vagy oda portékákkal és élelmi -szerekkel; legélénkebb forgalmat kétségtelenül mégis azon a részen -találunk, mely a khivai Khánságban foly, ahol a folyó, minthogy -partjai közvetlen közelében sok város fekszik, ugy föl- mint lefelé -kedvelt és olcsó eszközül szolgál nagyobb terhek szállitására, sőt -a szegényebb osztály személyes közlekedésre is használja. 2. Ugy -tetszik nekem (mert elégtelen szakismeret miatt biztosan állitani -nem merem), hogy az Oxus bajosan fogja valaha Közép-Ázsia -forgalmának életerét képezni, melyet a politikusok, Turkesztán -jövőjéről beszélve, róla föltesznek. Hogy sohasem játszhatik oly -fontos szerepet, mint a Jaxartes, melynek hullámait már ma is orosz -gőzösök szeldelik, már csak ezen körülményből is elég világosan -kitűnik, valamint abból is, hogy az oroszok hajócsapataikkal az -Aral-tóba nem az Oxuson, hanem a hóditási tervekre kevésbbé kedvező -Jaxartesen voltak kénytelenek Turkesztánba hatolni. Hogy az utóbb -emlitett folyó néptelen partjai a pétervári udvarra nézve nagyobb -fontosságuak lennének, esztelen állitás, s pusztán csakis -Közép-Ázsiát illető földrajzi ismereteink hiányán alapszik. Három -gőzössel nem csak az egész khivai Khánságot sakkban lehetett volna -tartani és Kungrát, Kiptsak és Hezareszp várakat megszállani, hanem -Karakölön át Bokharába, tehát Közép-Ázsia szivébe is, könnyen -lehetett volna egy hadosztályt küldeni, ha ezen vizi ut szerfelett -nagy természeti nehézségei egy oly szándékot lehetetlenné nem -tettek volna; <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> miről azonban az oroszok már -Közép-Ázsiában tett első felléptök alkalmával eléggé meggyőződtek. -Az Oxusnak, a Khodsa-ilk mellett levő vizesést, a kipcsaki -veszélyes sziklákat és a Jampuk melletti Kisznak-ot kivéve, -legnagyobb nehézsége számtalan s néha órákig elnyuló -homokzátonyaiban fekszik, melyek a homok nagy mennyisége -következtében, mit a folyam hord magával, oly gyorsan változnak, -hogy azok megjelölése teljes lehetetlen és a jó hajókázható vizet a -leggyakorlottabb hajósok is csak szinéről ismerik meg, de biztosan -soha sem tudják meghatározni. 3. E folyam szabályozása, mely tavasz -kezdetével s késő ősszel csak nem két harmaddal csekélyebb, mint -nyárban, eltekintve attól, hogy a ragadozó vizár az eféle -vállalatot szerfölött megnehezitené, már csak azért sem volna -előnyös, mivel a sok ág és csatorna nem csak a szántóföldek -öntözésére mulhatatlanul szükséges, hanem mivel még a legtávolabb -eső vidékeket is azok látják el ivóvizzel. Ha a khivai Khán -birodalma valamelyik lázongó részének hadat akar izenni, akkor -legelébb is a csatornákat és vizvezetéseket vágja el tőle, mely -legérzékenyebben sujtja azt; és az a kormány, mely, hogy az Oxus -főágyában a vizet nagyobbithassa, zsilipeit betömné, annyit tenne, -mintha egész birodalmának egyszerre izenne hadat.</p> -<p>Hogy az Oxusnak az emlitett tulajdonságokon kivül még szerfelett -gyors folyása is van, a sok kitérésből, miket régi ágyától tesz, -eléggé látható. Ezek alsó futásában a Hezareszp melletti elhajlás -után kezdődnek s számosabbak, mint ahogy az előttünk maig -ismeretes. Ha e felől a lakosokat megkérdezzük, ők ugy a jobb, mint -a bal parton nyolcznál is többet <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> szoktak előszámlálni s -habár ez talán régibb csatornákra vonatkozik is, mindazáltal -borzasztó szabálytalansága kétségbevonhatatlan s ezen állásponttól -indulva ki, semmi kétség sem foroghat fenn aziránt sem, hogy az -Aral-tó, miként azt Sir Henry Rawlinson egy becses persa kézirat -után állitja, a korábbi időkben teljességgel nem is létezett.</p> -<p>Az utazás Kungráttól Khiváig többnyire a szárazon történik, -mivel a folyón felfelé 18–20 napot venne igénybe s ennél fogva -csakis teher szállitásra használtatik. Száraz földi út 3 van s még -pedig: a) Köhne-Ürgendsen át, melyet nyári útnak neveznek s az -Oxusnak minden az emlitett évszakban megnövekedett tavát, -kiöntéseit és karjait kikerüli; 56 Farszakh-ot számlál s ennél -fogva leghosszabb; b) Khodsa-ili-n keresztül, ezen csak télben -szoktak járni, ha az emlitett tavak stb. be vannak fagyva s csak 40 -Farszakhnyi hosszu; c) mely az Oxus jobb partján Surakhán-on -keresztül vezet és nagy kerülői s a mellett számtalan homok -sivatagjai vannak.</p> -<p>Visszautazásunknak a lehető leggyorsabbnak kellett volna lennie, -mindazáltal kénytelenek voltunk a Köhne-Ürgendsen keresztül vivő -hosszu útba belenyugodni. Szerencsénkre egy kis utitársasághoz -csatlakozhattunk, melyből nehányan Köhne-Ürgendsig, mások pedig -egészen Khiváig utaztak. Mindnyájan jó lovakon ültek, sőt még azok -is, melyeket nekünk „lillah“ (kegyes jószivüségből) -rendelkezésünkre bocsájtottak, fiatal erős állatok voltak, s -minthogy egynehány sütemény- s egy kevés utikészleten kivül semmit -se vittünk magunkkal, igy a hőség daczára is, mely már a kora -reggeli órákban is nagyon érezhető volt, gyorsan lovagoltunk -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> előre. A városkaputól kezdve a kungráti -jól mívelt kerületen keresztül északnyugot felé tartottunk s onnan -kezdve pedig egy puszta vidéken haladtunk át, mig egy nagy álló -vizhez értünk, melyet Atjolunak neveznek s mely első állomásul van -kijelölve és 7 Farszakhnyi hosszu. Annak egy keskeny részén egy híd -vezet keresztül és az út itt kétfelé válik, az egyik a Kazak-Örge -nevű vadon hegység hosszában az Üszt-jort nagy fensíkon át Orenburg -felé visz, a másik pedig Köhne-Ürgends felé tart. Mi az utóbbit -választottuk. Erdőségeken és homokos vidékeken vonultunk át, jobbra -és balra romok valának láthatók, melyek közül egyet kiemeltek, t. -i. Karagömbez-t (fekete kup), melynek közelében kristály fehér sót -kapnak, mely a Khánságban legjobb, és a Barszakilmez-t (a ki megy, -vissza nem jön), egy még a jelenkorban is gonosz szellemektől -lakott veszedelmes fészket, hol már sok kiváncsi lakolt életével. -Öt órai lovaglás után a második állomást is elértük, mely -Kabilbeg-Hauli nevet visel. Ez egy magánosan álló udvar; de -birtokosok régtől fogva bevett szokás szerint igen jól -megvendégeltek s minthogy a legközelebbi állomásig, Kiziltsagala-ig -nyolcz órányi hosszu lovaglás állott előttünk, vendégszerető -gazdánk nem feledé el minket reggelire hussal és kenyérrel is -ellátni. Még sötét volt, mikor elindultunk. Fegyert viselő -utitársaink rendkivüli gonddal vizsgálták meg fegyvereiket, én azt -gondolám, hogy talán valamelyik ellenséges turkomán törzsön kellend -áthaladnunk; de megnyugtatának e tárgy felől, midőn azt mondták, -hogy egész nap egy sürű erdőn fogunk keresztül menni, melyben sok -oroszlán, párducz és vaddisznó van, melyek néha az utazót is -megtámadják. Bárha a veszedelmes helyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> csak -fényes nappal értük el, mégis mindig a legnagyobb óvatossággal -lépdeltünk előre; igen sok bizalmat helyeztek a lovakba, mert -mihelyt ezek füleiket hegyezték vagy horkolni kezdettek, mindenki -fegyvert ragadott. Hogy az oroszlánok és párduczok Közép-Ázsia -égalji viszonyai következtében nem oly veszélyesek, mint indiai és -áfrikai testvéreik, könnyen megfogható. Nem is osztám fiatal tatár -utitársam félelmét, sőt inkább nagyon vágytam valami érdekes -vadászkalandban résztvenni. De valamint minden ázsiainak, ugy az -özbegnek is tulfeszitett képzelőtehetsége van; egy nyom, egy hang -sem árulta el, hogy az állatkirály lakhelyének közelében vagyunk, -csak egy nehány csürhe vaddisznót láttunk, melyek nagy csörtetéssel -vonultak a sürűn át. Annál nagyobb, mondhatnám mesés volt a -gyöngytyukok és fáczánok száma, melyekkel találkozánk, és gazdag -vadászzsákmányt vittünk magunkkal az esteli állomásra. Ezen vidék -emlitett szárnyasai sokkal izletesebbek, mint a mazendrániak, és az -özbegek jobban is megtudják készitni azokat, mint a persák. Ott, -hol az erdő végződik, a megerősitett Kiziltsagala helység, melyet -özbegek laknak, nemsokára láthatóvá lesz; elég jókor érkeztünk meg -oda és más nap reggel utunkat a Jomutoktól lakott kerületen -keresztül folytatók tovább.</p> -<p>Köhne-Ürgendset negyedik állomásnak veszik, noha az út oda csak -három óráig tart. A Közép-Ázsiában kitünő hirű Kharezmnek eme régi -fővárosa a legszegényebb minden sorstársai között Ázsiában, s bár -mennyire dicsőiti is letünt fényét a szó és irás, a meglevő romok -látásánál ugy fogjuk találni, hogy az csakis tatár műveltség -központja volt. A mai város <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> kicsiny, piszkos és -jelentéktelen, de hajdan sokkal nagyobb lehetett, mert a falon -kivül szétszórva heverő romok gyanitni engedik hajdani terjedelmét. -Ezek csak az iszlam korból, Sahi Kharezmian míveltségi korszakából -származnak. Legnevezetesebb itt az utleirásomban már emlitett -Törebeg-Khamin (nem Khan) mecset, mely nagyobb és pompásabb, mint a -Hazreti-Pehlivan, pedig ezt Khiva város legszebb emlékének tartják -és Kási műveivel, melyekben a sárga szin túlnyomó, Turkesztán -hasonnemü épitészeti emlékeinek nem áll utánna. Seikh-Seref -siremléke magas, azurkék kupolájával, valamint Pirijarnak, a nagy -hirü Pehlivan atyjának sirja és Seikh-Nedsm-ed-din Küberának.</p> -<p>Az utóbbi, mely az összeromláshoz közel volt, ujabb időben -Mehemmed Emin-Khan bőkezüségéből ujból helyreállittatott. Hir -szerint a környékben több kőből épült egyes torony és fal van, mint -pl. Puldsajdu (pénzt pusztit), mely 3 órányi távolra fekszik. Ha -ott egy-egy vihar a homokfelületet fölszántja, pénzdarabok s egyéb -ezüst- és aranyszerszámok jönnek a fölszinre és az emberek, akik -ott homokat szitálnak, munkájokat gyakran gazdagon jutalmazva -látják. Ajszanem, vagy Ajszanem és Sahszanem kettős kioszkja, a -hires szerelmes páré, kiknek sorsát, egy regénybe gyüjtve, a -troubadourok gyakran megénekelték. Ugy látszik, hogy ez minden -magányosan álló rompárnak gyüjtőneve, mert Sahszanemek épen ugy -találhatók Khiva és Bokhara más részeiben is, mint Herat közelében, -és kevés változtatással ezekről is ugyanazon mondákat regélik -el.</p> -<p>Köhne-Ürgends-ből az út kétfelé válik, melyek a távolság -tekintetében csak igen csekély külömbséget tesznek. Az egyik, -kevésbé lakott, Porszu és Jilali felé <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> megy és -csak nagy utitársaságok járnak rajta, mert a rabló Csaudorok és -Jomutturkománok közelsége az utat legalább Tashauz-ig nem igen -teszi nagyon biztossá. A másik mind inkább közeledik az Oxushoz és -annak csekély félbeszakitással majorudvaroktól (Havli), falvaktól -és mezővárosoktól fedett partvidékén vonul végig. Nyárban legtöbben -mégis az utóbbi utat választják, bárha hosszabb s az útban -találtató sok öntözőcsatorna és árok miatt fáradságosabb is; mert -mig az elsőbben a karaván csak Tashauznál oszlik fel, mivel utját -mindenki csak egyedül folytathatja, ez eset az utolsó uton már -Kipcsaknál beáll.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<h2>X.<br /> -Tatárom.</h2> -<p><span class="dropcap">K</span>épzelhetünk-e két nagyobb -ellentétet, mint egy ázsiait s amellett épen közép-ázsiait, ki -ezelőtt két évvel még bő, redős öltönybe burkolva egy nomád nép -kezdetleges és egyszerü ételeivel táplálkozott, és most európai s -azon felül még szűk, magyar viseletben, csizmában és sarkantyuval -jár s a Nyugot étkeit és szokásait már egészen magáévá tette; egy -ázsiait, ki a mollahosztálynak szánva Khivában a Medreszsze -Mehemmed-Emin magányos szobácskájában órákig foglalkozott -imádságokkal és az Iszlam tanaival, és most egy európai tudós -társaság könyvtárában dolgozik s bölcsészetről, világ- és -egyháztörténetről irt foliánsokat, görög, latin s mindenféle más -kigondolható szerzőket keresgél; egy ázsiait, ki Európa nevét alig, -vagy csak a legnagyobb utálattal hallá emlittetni, ki csupán vad, -keleti világának intézményeit és gondolkozásmódját ismeré egyedül -helyeseknek és józanoknak, és most európai hirlapok vezérczikkeit -tanulmányozza, a nyugoti államok politikai viszonyairól fecseg s -amellett a két világrész felől a legmerészebb összehasonlitásokat -állitja fel? <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Ezek bizonyára szembeszökő ellentétek s mégis ez ellentétek -Mollahmban megtestesülve mutatkoznak, azon Hadzsiban, kit -Közép-Ázsiából magammal hoztam, ki mekkai utja közben találkozott -velem Khivában, de a legszentebb város helyett most már velem -együtt Magyarhon fővárosában él. Hogy e tatárt miként birhattam -ezen elhatározásra – az már sok embert kiváncsivá tett s különösen -pedig azon benyomás után tudakozódtak igen élénken, melyet -átváltozásom gyakorolt rá, mikor jámbor dervisből európai utazóvá -lettem. Eme kiváncsi kérdezgetők legnagyobb tévedése természetesen -azon sajátságos hiedelmen alapszik, hogy én magamat egyszerre, -hirtelen lepleztem le. Oh nem, sőt az átváltozás még ugyan csak -fokozatosan történt és annak egyes mozzanatai annál is inkább -érdekesek, mivel azok a keleti és nyugoti élet kiszinezésére igen -jó szolgálatot tesznek. A történet valóban megérdemli, hogy -részletesebben elbeszéljük.</p> -<p>A mint emlitém is, legelőször Khivában találkoztunk össze. -Tatárom, egy vándorlási vágytól izgatott fiatal Mollah, társat -keresett mekkai utjára s mivel azt hivé, hogy az áltörökben, a -szent helyek szülöttjében, legjobb utitársra fog találni, mindjárt -kezdetben nagyobb bensőséggel ragaszkodott hozzám. Eleinte csak a -tudós, vakbuzgó Mollah-t látta bennem, kivel csak a legnagyobb -tisztelettel bátorkodott szembeülni s kinek ajkairól minden szót a -legmélyebb figyelemmel lesett el. E viszony fennállott közöttünk -Bokharán, Szamarkandon és Karsi-n keresztül egész az Oxus partjaira -tett utazásunk alatt. Az utóljára emlitett helyen egy kissé már -bizalmasabb lettem, a kölcsönzött szentség fátyolát egy kissé -föllebbentém, pajtásokká lettünk, csekély <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> -utikészleteinket egy közös tarisznyába pakoltuk s minthogy igen -becsületes és jó szive volt, tettetés nélküli hű barátsága -valóságos vigaszul és támaszul szolgált magános, veszedelmes -utamon. Ő természetesen csak lassan és nehezen tudta megszokni a -valódi meghittséget; teljesen bele látszott nyugodni a famulus -szerepbe és kolduló körutainkon elvitázhatatlan feladatának -tartotta a nehezebb sulyu adományok, mint fa, liszt stb. -összeszedését, mig a krajczárok gyüjtését rám hagyta. Estve a -konyháról is ő gondoskodott s ha a rizst egy darab rongyon vagy -deszkán föltálalta, mindig lelkiismeretet csinált abból, hogy csak -azután nyuljon hozzá, ha én markommal már kétszer jó példát -mutattam neki. Valjon tisztelet vagy bizalom gerjesztett-e benne -oly nagy respectust irántam – nem tudom; elég az hozzá, hogy mindig -vonakodott velem egyenlő lábon állani. Nem akartam kedvét szegni és -szabad tetszésére biztam az egészet.</p> -<p>Az Oxus tulsó partjától Herátig azon mértékben apadott -kegyességem, amint a vakbuzgó Bokharától eltávozánk. Imádságok, -mosakodások, jámbor elmélkedések – minden ritkábbá lett. Tatárom -ugyan észrevette azt, de nem sokat törődött vele s ő is -maëstrojához alkalmazkodott. Vallásos kérdezősködései mind -ritkábbakká lettek, de annál inkább növekedett a figyelem, melylyel -elbeszéléseimet és leirásaimat a távol Frengi földről és -vázlataimat ama csodálatos vidékekről hallgatá. Az eféle előadások -mindig az éji menetek alkalmával történtek, mikor mi a karavántól -egy kis távolságra magánosan s bizalmasan lovagoltunk együtt. A -mennyire igazán jól esett nekem, hogy e veszedelmes barbárság -közepette a kedves Nyugotról beszélhettem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> épen -oly nagy vala tatárom csodálkozása is, midőn hallotta, hogy még -vannak városok, melyek Bokharánál szebbek; midőn hallotta, hogy -vannak országok, hol a rablóktóli félelem és a szomjanhalás -veszélye nélkül lehet utazni ide s tova; és különösen meglepte őt -azon biztositásom, hogy a Frengik, a kiket ő ugy ismert, mint -durva, kérlelhetlen emberevőket, a világért sem oly sziv- és -érzéketlenek és hogy ők sokkal jobbak, mint hirök Keleten. Ő ezt -minden más körülmények között kétségbe vonta volna, de hisz ezt -maga az Efendi, az ő tanitója és ura állitja s föltétlenül hitt -nekem.</p> -<p>A fiatal tatár tudományszomja és ragaszkodása tetszett nekem s -az én hajlamomat is megnyeré számára. Mindig távol tartá magát a -többi közép-ázsiaiaktól, saját földieitől és annál szorosabban -csatlakozott hozzám. Minthogy csakhamar átláttam, hogy a fiatal -emberből még valóban lehet valami, nem sokára azt határozám el -magamban, hogy a fiut nem hagyom el többé, sőt ha lehetséges, -magammal viszem Európába. Ez akkor történt, mikor még Heráttól -meglehetős távol voltunk. E városban ragaszkodásának és hűségének -fényes tanubizonyságait adá. A mint tudva van, ott kellett -legtöbbet szenvednem. Az élelmi szerek teljes hiánya nem ritkán -érezteté velem az éhség kinait, és ha az előhaladott évszakban a -hideg éjek fagya az alvásban akadályozott, tatárom volt az, ki -vékony rongyait velem becsületesen megosztá, hogy melegebb takarót -és nyugalmas álmot szerezhessen számomra. Hat heti tartózkodásunk -alatt Herátban igen sokat szenvedtünk. Biztatásaim, hogy a közeli -Persiában biztos segélyt fogunk találni, utitársam bátorságát -megerősitették. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> Az a gondolat, hogy az eretnek siiták -földén a jámbor szunnitának jól fog menni dolga, elég furcsának -tetszett előtte, de gyermeki ártatlansága és zavartalan bizalma -minden további fontolgatástól visszatartá – s ő is, mint én, vágyva -tekintett Irán határaira, Khoraszan fővárosa felé.</p> -<p>Végre megérkeztünk Meshedbe. Az ottan talált angol tiszt benső -barátsága, jóakarata irántam s tatárom iránt is, ez utóbbi előtt -kezdetben rejtély vala. Tudta, hogy Dolmage Frengi volt – mi -mindent nem gondolhatott ő bámulatában, mikor engem, egy jámbor -mohamedánt, az ő adoptált szellemi főnökjét, egy hitetlennel órákig -beszélgetni hallott egy idegen nyelven, sőt egy és ugyanazon tálból -látott vele enni. Az angol tiszt környezete s a városban sok egyéb -dolog is gyakran fölvilágositá őt a felől, hogy ura egy átöltözött -Frengi. E gondolat elborzasztá őt. Haraggal és boszankodással hallá -e gyanitgatásokat, de sohasem intézett egyetlen egy kérdést se -hozzám e tekintetben és régi hite még most rendületlenül erős -maradt.</p> -<p>További utazásunkon Teherán felé, hol tatár öltözetében a -bosszuvágyó siitáktól megtámadtatva, bennem védelmezőre és barátra -talált, hozzám való ragaszkodásának eo ipso növekednie kellett. -Természetesen nem kevés merészség vala tőlem, hogy ez emberrel egy -hónapig egészen egyedül utaztam s vele oly sok éjet töltöttem -egyedül egy-egy elhagyatott puszta helyen – egyetlen gonosz -gondolat, és könnyü dolog lett volna engem a néptelen országuton -megölni déli álom közben s lovaimmal, fegyvereimmel és pénzemmel az -északon elterülő pusztába a turkománokhoz futni. De e gyanu mindig -távol maradott tőlem. Egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> bizalommal adtam át neki -puskámat, kardomat és lovamat, ha fáradtan a homokra vetém magamat. -Egész gondtalanul aludtam, mialatt ő őrt állott, mert mindjárt -ismeretségünk kezdetén fölismertem jó szivét s nem mondhatnám, hogy -e tekintetben valaha csalódtam volna.</p> -<p>Sahrudban másodszor látta, hogy egy hitetlent megöleltem. -Feltünt neki, de mégis azt mondá: „Uram, valóban helyesen teszed, -hogy mindig a Frengikkel tartasz, mert ezek a persák, bárha a -Koránban és Mohamedben hisznek, istenemre százszorta gonoszabbak, -mint a hitetlenek!“ Itt, mikor Britannia második fiát meglátta, -csodálkozását fejezé ki az iránt, hogy ezek a Frengik külsőleg is -belsőleg is mind olyan kedves emberek; de csak negynehezen -közeledett hozzájok s órahosszáig is eltartó bámulata elég -világosan mutatá, hogy nála, daczára annak, hogy a meggyökerezett -előitélet egy része eltünt, még mindig meg vala a félénk -tartózkodásnak egy bizonyos mértéke.</p> -<p>Utazásunk utolsó napjaiban a persa főváros felé vidám kedélyem -gyakran dalokat ébresztett föl bennem. Bizonyos dalművekből -kedvencz dallamokat kezdettem elébb fütyölni, később énekelni. A -fütyölés Keleten nincs szokásban s igen illetlennek és frivolnak -tartják; mindazáltal a szép melodiák a Troubadourból, Ernaniból és -Luciából nagyon tetszettek neki. Egész naivul kérdé: „Valjon -Mekkában a Koránt ezen dallamok kiséretében éneklik?“ s midőn -tagadólag feleltem, nagyon csodálkozott.</p> -<p>Hogy az ahuani postaházban mi történt, az olvasó előtt nem -ismeretlen<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= -"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a>. Először hallott európai -nevemen <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> szólittatni. E név szivének -leggyöngédebb izmait is megrendité. Kétségen kivül sokáig küzdött -magával, mig végre elhatározá, hogy megkérdezzen. Mondám, hogy majd -Teheránban fogok felelni, mi őt egyelőre megnyugtatá. Teheránban -régi barátaimhoz szállottam a török követségnél. A fiatal Efendik, -a kik a szultánt képviselik, egészen fashionable európai -diplomaták, öltözetöket s modoraikat illetőleg a frengiségnek -sokkal erősebb szinezetét viselék magokon, mint én magam is. Ez és -Nyugoton élő szunnita testvéreinek modern polgárosodása felől tett -fölvilágositásom egy kissé apasztá gyanuját s lassanként megmutatá -neki azt a nagy örvényt, mely Stambul és Bokhara között tátong. -Hallá az oszmánlik folytonos törekvését, hogy a Nyugottal s ha -lehetséges, annak műveltségével azonosúlhassanak s nem tudta -megállani, hogy e példát ne kövesse maga is. Ehez járult még az is, -hogy ama nehány Frengitől, kiket eddigelé megismerni alkalma volt, -csak szépet és jót látott, és igy gyűlölete és előitéletei is -napról napra tünedeztek. Teheránban földimmel, Szántóval, ki engem -gyakran meglátogatott, közelebbről megismerkedett s lassanként -meghittjévé lett. Szántó nem csekély örömmel beszélte el neki, hogy -csakis ő és ura (már mint én) az egyedüli magyarok Persiában. Ezen -fölül a magyarok rokonai az oszmánliknak, vélé a philologizáló -szabó, a mi a tatárnak nagyon feltünt, anélkül azonban, hogy őt -különösen nyugtalanitaná, mert a hosszasabb együttlétel és régi -barátság mindennel kibékitették őt. És mivel nálam több szeretetre -talált, mint a valódi törököknél, ennélfogva abból a kis -nemzetiségi külömbségből nem sokat csinált. Jó kedvvel járdalt elé -s hátra Teheránban, a persák szokásaival <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> és -nyelvével megismerkedett s nagyon örvendett, midőn több heti -mulatás után lovainkat a tovább utazásra Konstantinápoly felé ujra -felnyergeltük.</p> -<p>Eddigelé még mindig ugy volt, hogy csakis Konstantinápolyig fog -elkisérni s onnan Alexandrián keresztül Mekkába utazik. De -csakhamar észrevettem, hogy ez az eredeti terv neki nem tetszett és -hogy mást forgat elméjében. Az európai mintára berendezett török -követség Teheránban és a többi követségekkel való gyakori -érintkezés a nyugoti élet némely oldalait már kellemes szinben -tünteték fel előtte s fölébreszték benne a kedvet, hogy ezt a -csodálatos országot társaságomban meglátogathassa. Hogy azon előbbi -vágya, miszerint homlokát a szent próféta sirjához dörzsölhesse, -mindinkább háttérbe szorult, nem nehéz felfogni. Egészséges józan -esze csakhamar átlátta a vallásos humbugot, s minthogy -természeténél fogva sajátságos hajlama volt a kalandokra, könnyen -elhatározta magát arra, hogy a magasztos Mekka helyett az előbb -annyira félt és utált Frengisztánt (Európa) látogassa meg.</p> -<p>Tettem magamat, mintha semmit se vettem volna észre, -Konstantinápolynál partra tevém s miután pénzzel eléggé elláttam -őt, elakartam tőle búcsuzni. A szegény tatár mereven nézett rám, -szemeiben egy könycsepp rezgett s daczára a büszke minaretek -látásának, daczára az igazhivők tömegének, mely őt körülhullámzá, -mintegy kényszerité őt valami, hogy reszkető hangon és zokogva igy -szóljon: „Efendi, ne hagyj itt engem egyedül. Te Turkesztánból -engem ide ebbe az idegen országba hoztál, én itt senkit sem -ismerek, csak téged; szivesen követlek, bár hová mégy is!“ – „Mit, -hát Frengisztánba is eljösz velem?“ kérdezém tőle; „onnan igen -messze van Mekka, <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> ott nincsenek mecsetek és fürdők s -nincs muzulmán konyha; hogy fogsz megélni ott?“ Meg volt ütközve, -egy nehány perczig, hallgatott s azután igy szóllott: „Oh a Frengik -olyan jó és barátságos emberek, nagyon szeretném hazájokat látni s -azután Sztambulba visszatérni!“ Ez nekem elég volt. Közép-ázsiaimat -megértém, a Boszporusz partjain ujra összepakoltam őt s három nap -mulva már egy dunai gőzösön volt, csupa európaiaktól környezve s a -közeli magyar főváros felé utazva. A gőzös fedélzetén gyakran -gondolatokba merűlve találtam; még nem mert európai ételhez nyulni, -környezetére mindig félelemmel tekintett, de lassanként mégis hozzá -szokott mindenhez, és – nehány nappal azután Pest utczáin -sétálgatott bokharai öltözetében. Az első napok alatt alig tudott -szóhoz jutni bámulatában, mert minden varázsszerünek tünt fel -előtte. Mindent megbámult, a mit csak látott; az utczai járda -koczkára faragott köveitől kezdve egészen föl a magas épületekig és -tornyokig, s könnyen elgondolható, hogy milyen furcsa kérdéseket, -milyen különös és néha felette komikus megjegyzéseket tett a -puszták ezen gyermeke az első európai város közepette. A gyors -járás az utczákon, az emberek és kocsik élénk lótás-futása -különösen meglepte őt. Legjobban pedig a nők lánczolták le -figyelmét s nem tudá elképzelni, hogy a Frengik, akik máskülönben -olyan okos emberek, miként engedhetik nőiket oly esetlen -öltönyökben, minden felügyelet nélkül kóborolni. Nappal gyakran -láttam őt a távirdasodronyoknál órákig leskelődni; hallani akarta a -hangokat, melyek azokon végig futnak. Éjjel a gázlámpákat bámulá s -kiváncsian tapogatódzott körül, hogy valjon csakugyan a vas ég-e? -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> A vendéglőben a fényüzés és pompa -tulságosnak tetszett előtte, s minthogy az embereket csak öltözetök -után itélte meg, mindenkit nagy urnak tartott s gyakran mondá: „Óh -ez az igazi boldog ország, hiszen itt nem is lát az ember -szegényeket!“ A fürkésző tekintetekhez is hozzá szokott nemsokára, -melyek őt mindenfelé kisérték. Egykori félelme a Frengiktől, -egészen eltünt, mindenkinek barátságos arczot mutatott s gyakran -bocsájtkozott élénk beszélgetésbe bárkivel is, ki elébe akadt. Ami -legsajátságosabb, egészen elfeledé, hogy itt őt senki se érti s -kedélyesen diskurálgatott tovább, anélkül, hogy a megszóllitottak -bámuló arcza által zavarba jött volna.</p> -<p>Örömest magammal vittem volna londoni utamra, de mégis jobbnak -láttam egyelőre Magyarhonban hagyni őt. Szilády Áron és Budenz -József, tudós barátaim vendégszeretőleg magukhoz vevék őt s mikor -egy év mulva Angliából visszatértem, nem kevésbbé csodálkoztam el, -ahogy tatáromat magyar öltözetben, a turbán helyett gondosan -fodoritott hajfürtökkel, furcsa illedelmességgel s némi feszes -méltósággal viszontláttam. Nagyon rövid idő alatt magáévá tette a -magyar nyelvet; mindenfelé szerették és szivesen látták s mikor -legelőször láttam őt keztyűsen és felcziczomázva egy nővel szembe -szépelgő beszélgetésbe merülve, a nevetést nem tudtam -visszafojtani. Ki ez előtt két évvel még egy Medressze Mollahja -volt, ma már fél dandyvá nőtte ki magát. Mi mindent nem csinálhat -az ember egy keletiből! Minthogy a nyelvvel együtt az irást is -elsajátitotta, barátaim jóakaratból nemsokára állomást is szereztek -számára. A magyar akadémia könyvtárában alkalmazták s maig is ez -állomásban van. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Ha uj életmódja felől kérdezem őt s a keleti és nyugoti élet -között levő külömbségről beszélek vele, ugy találom, hogy multja -álomként lebeg lelke előtt, oly álomként, melyre szivesen -visszaemlékszik a távolból, de a melyet mostani helyzetével épen -nem cserélne föl. A honvágy nem ritkán bántja őt. A mi nyugoti -műveltségünket következő okok miatt szereti: Először különösen -tetszik neki a tökéletes biztonság a társadalomban s a kormány -zsarnoki önkényének teljes hiánya. Közép-Ázsiában az országuton az -embernek puszta élete sem biztos a rablók elől s a városban örökös -veszély fenyeget a hatóságok barbar rendeletei miatt. A gyakori -kegyetlen kivégeztetések, a pusztitó polgárháboruk még csak most -tünnek fel neki, mert látja itt, hogy ezer meg ezer ember -érintkezik naponként egymással, anélkül, hogy veszekedés, verekedés -és vérontás történnék, a mi pedig hazájában gyakran megesik. -Másodszor az európai kényelem az, mely neki jól esik és őt ha nem -is sokára, de a jelenben még lelánczolja. Látja, hogy nálunk egy -egyszerü polgár lakhelye jobban el van látva, mint fejedelme -palotája. A tisztaság ruhában ugy mint ételben, a finomabb modor, -melyet itt az emberek egymással szemben használnak – mindezek -mágnesek, melyek őt ide vonzzák anélkül hogy a zordon hazát -elfeledtetnék vele. Harmadszor különös tetszésére van az, hogy itt -a vallások és nemzetiségek közti külömbségek alig érezhetők, mik -azok a távol Keleten hatalmas válaszfalakat képeznek. Nálok otthon -már az a gondolat is, hogy valaki a Frengik földéhez közeledik, -bizonyos halál volna, s ime most ő ezen ország kellői közepében él -nemcsak minden megtámadtatás nélkül, de sőt <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> -mindenütt és mindig szeretettel és melegséggel fogadják őt.</p> -<p>Ami iszlam érzelmeit illeti, e tekintetben már saját -szemlélődései világositák fel őt. Ugyanis észrevette, hogy minél -jobban közeledett a Nyugothoz, a mohamedán fanatismus annál inkább -apadott s minthogy ugyanazon mértékben az emberiességhez és jó -rendhez is mind közelebb jött, csakhamar gyanitnia kellett, hogy az -Iszlam, legalább is az az Iszlam, melyet ő ismert és vallott, a -polgárosodásnak és azon finomabb életmódnak, melyet ő Európában -talált, határozott ellensége. Gyűlöletet vagy rosszalást az arab -proféta tanait illetőleg még ugyan nem nyilvánitott, de okoskodásai -és szemlélődései eléggé elárulják, hogy belsejében hatalmas -változás ment végbe. Anélkül, hogy a nagy külömbség okát Kelet és -Nyugot között feltétlenül a keresztyénségnek akarná tulajdonitani, -következtetéseiben már mégis annyira ment, hogy most már a mi -nyugoti műveltségünk és életmódunk összeférhetetlenségét a Mohamed -tanaival ő is átlátja. Határozottan még nem nyilvánitá nekem, hogy -melyiknek adja az elsőséget s bizonyára sokáig fog tartani, mig egy -olyan gondolatot nyiltan ki mer mondani. Mindazáltal czélzatai és -szakadozott észrevételei azt bizonyitják, hogy ő ezen kérdésekkel -sokat foglalkozik s önmagával még mindig heves küzdelemben áll.</p> -<p>És igy történik ez minden muzulmánnal, ha egyszer nyugoti -czivilizátiónkkal megismerkedett, legyen bár tatár, arab, persa -vagy török. Teljes átlépés a régi műveltségből az ujhoz csak ritkán -történik. Azon felette fontos kérdés, hogy valyon a keleti vagy -nyugoti polgárosultság, valjon Krisztus vagy Mohamed <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> tana -jobb-é? Ázsia népeinél még sokáig megfejtetlenül fog maradni; -mondhatnók egészen addig, mig a nap sugarai nálunk mérsékelt, -amazoknál pedig égető hőséget okoznak; addig, mig a Kelet és Nyugot -között a külső elválasztás fenn fog állani. Ha Krisztus tanait a -keletieknek tetszetősebbekké tudnák vagy akarnák tenni, ha a -megtestesülésről, szent háromságról stb. szólló tételeket félre -lehetne tolni és az ilyen módon megváltoztatott tant a Korán -helyébe lehetne tenni, ezáltal kinálkoznék némi eshetőség arra, -hogy egy csekély, habár nagyon csekély lépést is tehessünk előre; -egy csekélyt, mondám, mert a keresztyénség, bárha keleti föld -terméke, mégis rég olyan növénynek mutatta be magát, mely csakis -nyugoton tenyészhetik. És ki akarná ignorálni azt, hogy a Koránt és -a Védákat keleti szellem találta ki, az tartotta fenn és az -dicsőitette azokat oly nagyon, mint semmi mást még soha? -Kiszorittatásuk uj, hasonnemű termékek teremtését vonná maga után; -sőt hajlandó vagyok azt állitani, hogy a keleti földön a Krisztus -tana maga is kevés idő mulva a Korán vagy Védák egy nemévé változna -át, s kellene is átváltoznia, hogy a keletiek azt valóságos -tulajdonuknak érezhessék. Igaz, hogy a nestorianusok, örmények s a -keleti egyház más hivei is mindnyájan keresztyének; de a mily nagy -a külömbség köztök és európai hitfeleik között, épen oly kevéssé -külömböznek gondolkozásmódjokban, nézeteik- és érzelmeikben máshitü -földieiktől Keleten.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<h2>XI.<br /> -Fővárosi élet Bokharában.</h2> -<p>„<span class="dropcap">H</span>adzsi, te ugy is sok országot -láttál már; mond csak, van-e a világon még egy város, melyben oly -kellemesen lehet élni, mint Bokharában?“ Ez vala a kérdés, melylyel -a tatár fővárosban oly gyakran alkalmatlankodtak nekem azok is, kik -már többször meglátogatták Indiát, Persiát és Törökországot. Hogy -mit felelhettem ily esetekben, könnyü átlátni. Az ily kényes -természetü kérdések ép annyira zavarba ejtik az utazót Párisban, -Londonban és Pétervárt, mint Konstantinápolyban, Teheránban és -Bokharában. Hiuságot mindenütt találhatunk, s habár egy és más -tekintetben elismerik is az elsőbbséget, mégis városok és országok -épen ugy mint egyesek mindig törekesznek bizonyos tulajdonságokat -kiemelni, melyekben felülmulhatatlanoknak tartják magukat. Ezen -előjogok egy összehasonlitó átnézetnél gyakran kicsinyesek és -nevetségesek, de csak világpolgárok tesznek összehasonlitó -átnézeteket és az ember mint városi Ázsia belsejében is épen az, a -mi nálunk Európában.</p> -<p>Bokhara, a tatár műveltség ezen középpontja, kétség kivül sok -olyannal bir, mi egy fővárosra emlékeztet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> főleg -az idegenre nézve, ki hetekig tartó pusztákon és sivatagokon át -jutott oda. A fény, melyet lakásokban, öltözékekben és életmódban -űznek, összehasonlitva Nyugot-Ázsia városaival, alig méltó -emlitésre; mégis van abban valami sajátságos, s legkevésbé sem -lehet csodálnunk, ha a szokás és önszeretet a bokharaiakat büszkévé -teszi fővárosukra.</p> -<p>Az agyagból és fából épitett házaknak görbe és meszeletlen -falaikkal még komorabb kinézése van, mint más mohamedán városok -lakainak. Ha az alacsony ajtón át az udvarba lép az ember, azt -hiszi, hogy egy várba jutott. Minden oldalon magas védfalak vannak -emelve, nem annyira a tolvajok ellen, mint inkább a szomszédok -kacsintgatásai ellen. Bokharában, a leggyalázatosabb bűnfészekben, -melyet Keleten ismerek, már a távolból vetett pillantást is -megbecstelenitőnek tartják. Az egyes szobák száma a tulajdonos -vagyoni állása szerint változik. A nagyobb rész a háremet foglalja -magában, melyet itt Enderun-nak (belső hely) neveznek; továbbá a -kisebb vendégszobát és elfogadó termet; ez utolsót, a ház -legtágasabb részét, leginkább felékesitik; mint minden szobának, -ugy ennek is kettős padlása van, melyet lomtárnak használnak. A -padozat téglákkal és kövekkel van kirakva és csakis köröskörül a -falak hosszában van szőnyegekkel ellátva. Az egyik szegletben egy -kivájt négyszögü kő van felállitva, hogy a szent mosakodást a -szobában nyugalmasan lehessen végezni, ez oly szokás, mi egyetlen -mohamed országban sincs meg. A falakon nincs valami különös -diszitmény, csak is arra vannak virágedények és különös arabeszkek -festve, mely Mekka felé van fordulva. Az ablakok egyszerü -nyilásokból állanak, kétfelé nyiló fatáblákkal; <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> üveget -sehol sem lehet találni s még annyi fáradságot is kevesen vesznek -maguknak, hogy zsirba mártott papirt használjanak. A -butordarabokat, melyek egész Keleten ritkák még, itt nevökről is -alig ismerik; s nem is igen csodálkozhatunk azon, mert gyakran -magam is Európában megfordult keletieket igy hallottam beszélni: -„Nem esztelen-e a Frengiknek az a szokása, hogy szép, tágas -szobáikat egy csomó asztallal, kanapéval és egyéb eszközökkel ugy -megtömik, hogy alig marad nekik annyi hely, hova kényelmesen -leülhessenek (t. i. a földre)?“</p> -<p>A fényüzés a ruházatban egészen megfelel a háznak és -berendezésének; posztót igen ritkán lehet találni, és azt a khán -csakis mint különös ajándékot osztogatja főbb hivatalnokainak. -Különböző minőségü aladsát (gyapot kelme) használnak ruházatul -minden osztálybeliek, a királytól le a dervisig, télben és nyárban. -Bárha a bokharai felső ruha alakja mindig hasonlitott egy bokáig -érő hálóköntöshöz, szabásában, ujjában, nyakában és szegélyzetében -mégis van időnként némi kis változás, mely megfelel a mi -divatrendszerünknek, s melyre épen oly szigoruan ügyelnek -Bokharában, mint Párisban. Egy dandy Bokharában igen ügyes, hogy -turbánja a szokott divat szerént legyen ránczolva, minthogy ez jó -izléséről tanuskodik. Különös gondot fordit shawljára, melyet alsó -ruhája csipőjéhez van szoritva, ugyszintén kosbag-jára, mely erről -lecsüng; ez utóbbi egy több ágból álló bőrdarab, melyen egy vagy -két kés hüvelyével együtt, egy kis theazacskó, egy miszvak -(fogtisztitó) és egy bőrzacskó a rézpénz számára stb. függnek. A -közép-ázsiainak ez nélkülözhetetlen kelléke, és az egyes tárgyak -minősége <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> és becse után itélik meg az ember -állását, jellemét és neveltetését.</p> -<p>A ki Bokhara fashionable világát akarja látni, az pénteken -délelőtt 10 és 12 óra között álljon meg azon utczán, mely Deri -Rigisztántól a Meszdsidi kelanhoz (nagy mecset) visz. Ekkor szokott -az Emir nagyjai kiséretében, teljes diszöltözetben a pénteki imára -menni. Mindenki legjobb ruháit ölti magára s lovát, mely itt a -fogatokat helyettesiti, a legfényesebben disziti fel. A bő, kemény -és kirivó szinű atresz-(selyem)-ruhák feltünő ellentétben állanak a -sarkantyus hosszu csizmákkal. Igen komikus azon vánszorgó, jobbra -és balra himbáló járás, melyben mindannyian ki akarnak tűnni. Azon -ingadozó és csoszogó járást (reftari khiraman), melyet Kelet költői -oly bájteljesnek találnak s melyet a szellőtől megmozgatott Cyprus -hajlongásaihoz hasonlitanak, Persiában és itt igen gondosan -tanulmányozzák. Előttünk európaiak előtt egy ily divat embere ugy -tűnik fel, mint egy hizott lúd, mely biczegve megy haza a mezőről; -még sem kellett volna nevetségessé tennem, mert a mi feszes és -gyors mozgásunk épen annyira visszatetszik a keletinek, s -udvariatlannak kellene lennem, ha felhoznám azon hasonlatot, melyet -ők velünk szemben használnak.</p> -<p>Nem kevésbé feltünő Bokharában az, hogy a férfiakat bő és -világos, a nőket szűk és sötét ruhában látjuk. Bokharában, hol az -iszlam keleti műveltség ős bélyegét leghivebben megtartotta, a -nőknek, a keleti törvényhozás ezen martyrjainak, legrosszabb dolguk -van.</p> -<p>Törökországban a keresztény elemekkel való érintkezés máris -sokat változtatott és a jasmakot (fátyol) <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> inkább -tekintik az öltözék kiegészitő részének, mint valamely bilincsnek. -Persiában még eléggé el van ugyan takarva a női világ, de mégis -kiáltó szinü csaksurt (nadrág és harisnya egy darabban) viselnek, -és a rubend (vászonfedő, melyen a szemek számára hálózat van) -aranyos boglárokkal van ékitve. Bokharában még semmi nyomát sem -lehet észrevenni efféle türelmességnek. Itt a nőknek semmijök -sincs, mit éknek és diszitménynek lehet nevezni. Az utczán egy -sötétkék hosszu kabáttal tekerik körül fejöket, annak üres ujjai -hátra vannak akasztva, ugy hogy kissé hátulról tekintve Bokhara -szépeit, az ember hajlandó vándorló ruhatartóknak tartani. Az -ábrázatot s még a mell nagyobb részét is egy lószőrből szőtt fátyol -fedi, egy oly szövet, melyet nálunk Európában még szitának is igen -rosznak tartanának, és ennek az arczczal és orrali érintkezése -bizonyára nem lehet kellemes. A lábbeli idomtalan nehéz csizmákból -áll, melyekben a szegény női lábacskák egy csomó kapcza között -rejtőznek.</p> -<p>Egy ilynemű öltözék nem nagyon csábitó és még ebben sem szabad -igen gyakran az utczára menniök. Előkelő és jóhirű nőknek soha sem -szabad a bazárt és nyilvános helyeket meglátogatni; a -bevásárlásokat a férfiak teszik, s ha rendkivüli látogatások ki is -csalják őket, ugy illik, hogy mint szegények és öregek tünjenek -fel. Azt kivánni, hogy egy 18 vagy 20 éves ifju nő, pezsgő -életerővel, elfedve, egy botra támaszkodva járjon, s csak azért, -hogy öreges kinézésével bizonyos tekinteteket kikerüljön, ez -valóban a zsarnokság és képmutatás netovábbja! Az erkölcsösségről -ily téves fogalmakat az egész Keleten többé vagy kevésbé mindenütt -találhatunk, mégis sehol sincsenek oly lázitó <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> példái -a keleti szélsőségnek, mint Bokharában, az ó-iszlami műveltség ezen -székhelyén. Konstantinápolyban s ugy mint Törökország más -városaiban is vannak bizonyos Szeir-jeri-k (sétatér), hol a nők, -bár csendesen és elrejtve, de mégis élvezik bizonyos mértékben a -férfivilág társaságát. Teheránban, Iszfahánban, Sirázban szokás az, -hogy a felcziczomázott nők pompás lovaikon a város környékében -fekvő búcsuhelyeket meglátogatják. A szent sirja rendez-vous -helylyé lesz és imák helyett gyakran mondanak egymásnak szerelmi -vallomásokat. Bokharában mind ezeknek még árnyékát sem lehet -észrevenni. Soha sem láttam együtt egy férfit és egy nőt nyilvános -utczán, az emberek kikerülik saját házastársukat (mi talán nálunk -Európában sokaknak tetszenék), mert minél kevesebbre becsülnek egy -nőt a nyilvános helyeken, annál nagyobb a tisztelet, melyet iránta -tanusitanak, és ismeretes dolog, hogy ha az emir nejei valahol -megjelennek, a férfiak mindenikének gyorsan kell onnan távozni.</p> -<p>Hogy és minő társaságos élet lehet oly viszonyok között, -mindenki könnyen elgondolhatja. A hol annyira el van különitve a -két nem egymástól, ott a társadalom soha sem mutathat örvendetes -látványt; minden mesterkélt, minden tettetett, minden elnyomott -azon természetellenes törvények alatt, melyeket, isten parancsaként -levén fölállitva, szigoruan meg kell tartani.</p> -<p>Ha a nyilvános életet akarjuk tanulmányozni, először a -theabódékat kell fölkeresnünk, melyek a különböző osztályok -gyűlhelyei. A bokharai vagy a középázsiai általában, ha nincs -valami különös sürgős teendője, bizonyára nem tud elmenni két vagy -három theabódé mellett egymásután. Mint már mondottuk, mindenki -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> magával hordja theazacskóját, melyből, -midőn belép, egy bizonyos adagot a hely tulajdonosának átnyujt, -kinek főkeresete inkább a meleg viz, mint a thea eladásában áll. -Nappal s főleg nyilvános helyeken csak könnyü, czukornélküli theát -isznak, egy vagy két <i>gulcsé</i> kiséretében; ez juhzsirből és -lisztből készült pogácsa, melynek előállitásában Bokhara kitűnik. -Minthogy a thea megfúvását, bár minő meleg legyen is az, a -legnagyobb illetlenségnek, sőt véteknek tartják, a középázsiai -addig himbálgatja a csészében kedvencz italát, mig az megiható -lett. A jobb könyököt a balkézre támasztva, különös bájjal kell a -csészét rázogatni, hogy illedelmes embernek tartsák és egy cseppet -sem szabad elöntenie. Órákon át képes csevegni a bokharai egy ilyen -theakörben, és a mily kevéssé fárasztja ki őt a társalkodás, ép oly -kevéssé van ellenére a végtelen theaivás, s előre lehet tudni, -mennyi idő szükséges, hogy bizonyos theanemeket végigizzadjon. -Valahányszor a kanna kiürűlt, a kifőzött thealeveleket körbe -nyujtják, s csak annyit szabad venni, a mennyit két ujj között meg -lehet fogni, minthogy ezt ezen hivatott theaivók ugy tekintik, mint -valóságos csemegét.</p> -<p>Nagyobbszerű időtöltések azon kirándulások, melyeket a város -környékére tesznek, részint a szentek sirjaihoz, részint a szentség -hirében álló bizonyos isan-ok (hitfőnökök) khanka-jához (klastrom), -vagy a Dervaze-imám közelében fekvő Csiharbag-Abdullah-Khan-ba. Az -elsőnemű kirándulásokat Ziaret-nek (búcsumenet) nevezik, de a -vallás mégis igen gyakran csak czég, s ha mondanak is el nehány -rövid imát, a teljesitett kötelesség kontójára nemsokára a -legaljasabb vétkeket követik el. Persiában, főleg Ispahan némely -városrészeiben, gyakran <span class="pagenum"><a name="Page_148" -id="Page_148">-148-</a></span> részesültem azon lázitó látványban, -hogy az emberek a benső áhitatosság után azonnal a leggyalázatosabb -tivornyába rohantak, de Bokharában tett tapasztalataim mégis -árnyékká sülyeszték a persák bűneit. Bokhara erkölcsi romlottságát -leirni teljes lehetetlen. De hogyan is lenne másképen? Ott, hol a -szüziességet és erényességet a tökéletesség oly tulzott és -nevetséges fokára akarják emelni, mulhatatlanul a legélesebb -ellentét szélsőségébe kell esni.</p> -<p>Egy khanka meglátogatása költségesebb élvezet, mint a búcsujárás -egy sirhoz. Valamint a meghalt, ugy az élő szenteknek is vannak -bizonyos elfogadó napjaik. Ott ő szentsége utódai azok, a kik az -adót elfogadják, s itt azon szerencsében részesül az ember, hogy -magok a szent kezek által ürittetnek ki a zsebek. Az isan mindig -komorabb kedélyü látogatás alkalmával mint rendesen, és a mint -szent szeme már a vendég külsejéről fölismeri az elveendő ajándék -mennyiségét, ép azon mérték szerént szokott hosszabb vagy rövidebb -áldásokat is mondani. Ilynemű jelenetek engemet, ki mint alárendelt -néző szerepeltem, mindig érdekeltek, és egyet, a melyen szivemből -hosszasan nevettem, soha sem fogok elfeledni.</p> -<p>Bokhara környékén betértem egy hitfőnökhöz, hogy áldást és egy -kevés pénzsegélyt kérjek tőle. Az elsőt csakhamar megadta, de a -másodiknál vonakodott. Ekkor jelenkezett egy turkomán, hogy egy -áldóimát nyerjen; bebocsáttatott, ő szentsége a legnagyobb -buzgósággal tette meg a hokuspokust; a turkomán ugy ült ott mint -egy ártatlan bárány, és miután hathatósan meg lett lehelve, -pénzzacskójába nyult, a melyből egy nehány darabot, a nélkül hogy -megszámlálta vagy <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> megnézte volna, az oldó kezeibe tett. -Én láttam, hogy az utóbbi miként dörzsölé meg ujjai között az -ajándékot, s valóban meg voltam lepetve a mint nekem intett és a -pénzdarabokat a turkomán jelenlétében, a nélkül hogy csak meg is -nézte volna, átadá.</p> -<p>Az mégis nagylelküség, fogják mondani némelyek. Igen, én is ugy -gondolkoztam egészen addig, mig a bazárba mentem, hol egy -kenyérárus a pénzdarabok egyikét mint hamisat nem akarta elfogadni; -a többieket előmutattam, s mindeniket is rosznak és értéktelennek -találta. Az ép oly ravasz, mint babonás nomád a nem valódi árut -hasonló pénzzel fizette, és miután ő szentsége az érczet már -fogásáról megismerte, engem tettek vele szerencséssé és a kettős -gazságnál én voltam az utolsó megcsalatott. Midőn a város -környékére kirándulásokat tesznek, a jobb birtokosok konyha és -theaeszközeiket is magokkal szokták vinni. Mások az ily -összejövetelekre alkalmas helyiségeket keresnek fel. A mily kevéssé -szeretik az út közelében telepedni le, épen annyira igyekeznek hogy -a bódéban lehető legjobban el legyenek rejtve. Minthogy az a -szokás, hogy minden elmenőt, bárminő állásu és koru is legyen az, -különbség nélkül, az evéshez és iváshoz meghivnak, azért jogosan -tartanak attól, hogy a szokásos köszönés „khos!“ (jó) helyett sok -résztvevőt találnának. Valakit meg nem hivni, rút véteknek tartják, -azonban csak egyes vidékeken szokták feltétlenül elfogadni a -felszólitást. A legnagyobb és mégis csak látszó vendégszeretet ezen -szabályai mindkét félre nyomasztók és kellemetlenek, és a meghivó -megütközött, sőt mondhatnám zavart arczvonásai előttem mindég -furcsán tüntek fel. Általában ezen egyes körök tekintete igen -szomoru vidámság képét mutatja <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> fel. Ámbár nincsenek -szűkében a nyers élczeknek, nevetéseknek és kiabálásoknak, de mégis -ott, a hol a társaság koronája, a nő hiányzik, ott minden hiában -való, ott nem lehet és soha sem is fog valódi élet lenni.</p> -<p>Ha nem csalódom, a Csiharbag-Abdullah-Khan még legtöbbet tud -felmutatni abból, mi egy nyilvános mulatóhelyet jellemez. Ez egy -magos fáktól elég jól beárnyékolt hely, melyen át egy csatorna -foly; ennek partjain pénteken délután szoktak megjelenni -nagyobbrészint a számos medreszé-k növendékei és a tehetősebb -osztályok ifjai. Mint mindenütt, ugy itt is nélkülözhetetlen a -theaedény, de mint egyedüli nevezetessége ezen helyiségnek -érdekessé teszik a kosviadalok, melyeket itt szoktak tartani.</p> -<p>Ezen erős és fölizgatott állatok vad egymásra rohanása, a két -homlok hatalmas összeütése, de főleg a kisérlet, hogy ellenöket -visszataszitsák, oly látványt nyujtanak, mely a bokharait valamint -minden közép-ázsiait szerfelett gyönyörködtet. A mi a bikaviadal -Spanyolországban, a mi a lófuttatás Angliában, az Turkesztánban a -kosok küzdése. A kosokat erre betanitják s valóban feltünő, hogy -ezen állatok némelyike miként áll ki száz lökést is. A közönség -fogadásokat tesz, a mint ezek a szinkörben megjelennek, t. i. a -felett, hogy egyik vagy másik kos hány ütést fog kiállani. A -gyengébb néha visszavonul, de igen gyakran az egyik vagy másik -viaskodó összerogyásával végződik a harcz, a mi a koponya -szétzuzása miatt következik be. Szörnyű látvány, mégsem annyira -Tatárország közepében, mint nálunk Európában, hol ilynemű játékok -még vannak, és a melyekben némely művelt nyugati országok még -időtöltést találnak. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>A bokharai fővárosi élet külső szinezetét a következő rövid -vázlatban kisértem meg ecsetelni. Reggel, – gondolom még nap -feljötte előtt, minthogy vallásos kötelezettségének mindenki kora -reggel tesz eleget, – lehet egyes egyéneket találni, kik félig -álmosan, félig megmosdva, félig felöltözve a legnagyobb -gyorsasággal sietnek a mecsetbe, mert az elkésés nemcsak szégyent, -hanem büntetést is vonna maga után. Ezen vakbuzgók gyors -lépéseikkel felköltik a részint utczazúgokban, részint -trágyadombokon alvó kutyákat. Ezen elsoványodott mocskos kutyák, -melyek mellett konstantinápolyi testvéreiknek még fejedelmi -kinézésök van, beszélő bizonyságai a képmutató bokharaiak -fösvénységének. A kutyákkal egyszerre ébrednek fel a tatárfőváros -pariái, kik semmivel sincsenek jobban elszállásolva. Azon -szerencsétleneket értem, kik a gyógyithatatlan fehér rühvel -eltelve, az utczaszegleteken nyomorult sátrak alatt laknak. -Persiában is vannak ilyenek, de távol a városoktól és faluktól, a -főutakon, itt pedig az egésségügyi szabályok hiánya miatt a város -közepén tűrik őket; sorsuk mégis a legborzasztóbb a mi csak földi -halandót érhet, s legnagyobb szerencsétlenségük az, hogy még sokáig -élnek. Mig az anya átokban nemzett gyermekét egyes rongyokkal -betakarja, az atya többnyire elrutitott sarjadékaival az út mellé -ül, hogy az elmenőktől alamizsnát kérjen. Alamizsnát, hogy egy oly -életet éldelgessen!</p> -<p>Miután a nap ezen irtózatos látványokat már eléggé -megvilágitotta, a város is minden részeiben lassan föléledni kezd. -Az emberek csoportosan térnek haza a mecsetből, és már lehet -találni a minden kapun benyomuló <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> szamár-csordákat is, a -melyek fával, gabonával, fűvel, nagy tejfazekakkal és -tejfölesedényekkel megterhelve a legvegyesebb zűrzavarban mozognak -a szűk és görbe utczákon. A hajcsárok rikoltásai közé vegyülnek a -vásárlók és eladók alkudozásai és a szamarak erős „iá“-jai (miért -ezen állatok Bokharában mindenfelé hiresek). Első tekintetre azt -hinné az ember, hogy itt a forgács tejjel, a fű tejfellel, a szén -gabonával, a selyembogárgubó savával tutti-fruttiként tálaltatik -fel. De nem, semmit sem öntenek el, semmit sem döntenek fel. A -hajcsárok ugyan testvériesen el szokták egymást páholni, mégis -minden sértetlenül eljut rendeltetése helyére. Napfeljötte után -egyórával már sirsaj (tejes thea) csészéje mellett ül a bokharai, a -mely italt a fekete dohányhulladékforma téglatheából főzik s -tejjel, tejföllel vagy megsózott juhzsiradékkal dúsan -megfűszerezik. A tatárok ezen kedvencz italát, melybe egy csomó -kenyeret apritanak, inkább levesnek lehetne nevezni s mindamellett -is, hogy izét oly jónak mutatták fel nekem, mégis csak alig tudtam -megszokni.</p> -<p>A thea után megkezdik a napi munkát s az utczákon bizonyos -élénkséget lehet észrevenni; hordárok nagy csomaggal megrakva -sietnek a bazárba. Ez a zsibkereskedők portékája, kik áruikat -minden estve összecsomagolják s haza viszik. Itt egy nagy sor üres -két pupú tevét vezetnek a karavánseraj-ba, melyek közép-ázsiai -termékekkel megrakva minden irányba szét fognak menni, ott -Oroszországból érkezik egy nehéz karaván, melyet a vámszedők és -társaik kémlő szemekkel kisérnek, mert a hosszu csomagok hitetlen -kezek által előállitott becses termékeket tartalmaznak, -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> melyeket a nemes Bokharában kétszeresen -kell megvámolni. Nemzet- és vallás-különbség nélkül sietnek a -kereskedők a karaván után, s az ujdonsült áruczikkeket gyakran már -a kicsomagolás előtt is elárusitották, és az ily perczekben -afghanok, persák, tadsik és hinduk sokkal felindultabbaknak -látszanak, mint a mi börzehőseink Párisban, Bécsben, majnai -Frankfurtban stb. Csak a kirgiz, ez a pusztáról megérkezett -tevehajcsár, a legnyugodtabb mindenik között. Ő egészen meg van -zavarodva és nem tudja, hogy az agyagkunyhók fényét, a ruházatok -szinét vagy a hullámzó tömeget bámulja-e. Előttem mindig a -legmulatságosabbnak tünt fel az, hogy a bokharai az ő nagyvárosi -minőségében, miként gunyolta ezen nomádokat, és az ő finom szokásai -és műveltsége által miként akarta megszégyeniteni a puszták fia -darabosságát.</p> -<p>Mialatt a bazárélet lármájával, zajával, kiabálásával, -alkudozásával, kalapácsolásával, veszekedésével és kopogtatásával -teljes folyamatban van, az alatt a tudnivágyó ifjuság a számos -medresze-t (collegium) rajongja körül, hogy a haszontalan -tudományokban nagyobb ostobaságot és aljasabb képmutatást tanuljon. -Legérdekesebbek a gyermekiskolák, melyek a bazár közepén, gyakran -10–15 kovácsműhely közvetlen szomszédságában vannak fölállitva. -Ezen nyilvános tanodák valóban komikus látványt nyujtanak, midőn -bennök egy mollah, több gyermeksortól környezve, ezen pokoli zajban -olvasni tanit. Hogy ott, hol erőteljes karok kezelik a -kalapácsokat, egyetlen egy hang sem hallható, könnyen lehet -gondolni. Tanitó és tanitványok oly vörösek lesznek a kiabálástól, -mint a kakaspulykák, <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> és mégis csak a szájak vad felnyitása -és az ezek kidagadása bizonyitják, hogy ők tanulnak<a name= -"FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a>.</p> -<p>A déli órákban (csak a nyár folyama alattiakat értem, mert a -téli időszakról nincs személyes tapasztalatom) valamivel csendesebb -lesz az utczákon és a bazárban. A viztartóedények és csatornák -partjain a szent mosakodással foglalkoznak az igazhivők. Mig az -egyik izzadt és mocsokba fullt lábait mossa, a legközelebb álló -ugyanazon vizet már szájmosásra használja, a harmadik pedig épen -szomját enyhiti azzal. A viz, a mely több mint 120 pintből áll, az -iszlam rendelete szerént vak, az az piszok és szenny elenyésznek -abban s az igazhivőknek azon kiváltsága van, hogy minden mocskot -ugy élvezhetnek, mint tisztát. A mecsetbe menés után minden ujra -éled; másodszor térnek a napi munkához, de ez erőre és tartósságra -nézve meg sem közeliti az elsőt. A muzulmán lakóság korán megszünik -munkálkodni; és csak a zsidók és hinduk foglalkoznak hosszasabban; -az elsők, kik itt nagyobb részint selyemfestők, félénken és remegve -mozognak az utczákon, megrettentve a hosszu és nehéz szolgaság -által; az utolsók folytonosan futnak ide s tova, mintha őrültek -volnának, és bátor magokviselete azt bizonyitja, hogy hazájok nincs -távol s nem régen volt, midőn nekik is meg volt saját kormányuk. De -ki ismeri Izrael szerencsétlen gyermekeinek hazáját? Ki emlékezik -még arra az időre, midőn ők is uralkodó nemzet valának? -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Három óra van naplemente előtt. A társaság java a khanká-ba -(klastrom) megy, hogy ott vallásos irodalmi élvezetben részesüljön. -Ez a Mesznevinek, egy költeménynek nyilvános felolvasása, a melyet -a nap ezen óráiban begyakorlott olvasók tartanak a khanka -előcsarnokában. A keleti bölcsészet ezen remekműve a földi lét -felőli elmélkedésben igen sok felemelőt tartalmaz, a versezet, -irály és hasonlatok valóban elragadó szépek, de a hallgatók -Bokharában nincsenek azon helyzetben, hogy ezt megérthessék, és -lelkesültségök mindig csak szinlelt. Ily körben gyakran volt -oldalam mellett egy férfi, ki enthusiasmusában mélyen felsóhajtott -és orditott, mint egy bika. Egészen el voltam bámulva és a mint -később jelleme felől tudakozódtam, hallottam meg, hogy ő a -legzsugoribb fösvény, a kinek több háza van és mégis egy fillérért -bukfenczet hányna. Mindenki távol van attól, hogy életét az -olvasmány szelleméhez idomitsa, de mégis szokás az, hogy a szavak -szépsége megragadja őket. Mindenki tudja, hogy szomszédjának sohaja -és fölkiáltása hamis, de mégis vetekednek a lelkesültség -nyilvánitásában.</p> -<p>Még mielőtt a lemenő nap utolsó sugarai elenyésznének a nyugoti -homok-pusztában, a tatár főváros már nyugodni kezd. A beálló hüvös -idővel eltünnek a fojtó porfellegek. Sok ház előtt, ott, hol a -csatorna vagy a viztartó közel van, öntöznek és sepernek. Leülnek -az árnyékba, hogy bevárják az esti imára való ezánt, miután -valóságos csend áll be, mert azonnal mindenki a hatalmas pilaf tál -körül ül s miután a gyomrot ezen nehéz és kövér étellel megtömték, -elmulik a sétára menés kedve. Naplemente után két órával minden -utcza kihaltnak látszik. A sötét éjben csak a fel- és lejárkáló -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> mirsebek (éji őrök) nehéz léptei -visszhangoznak, kik a legszigorubb rendőrséget kezelik a tolvajok -és szerelmi kalandosok ellen, s a legbecsületesebb embert is -elfogják, ha háza küszöbét átlépte azután, hogy a fejedelmi -takarodó trombitái mindenkinek alvást parancsoltak.</p> -<p>Azt, a mi a bokharainak ezen városi életben annyira tetszik s a -mi őt oly elfogúlttá teszi fővárosa előnyei felett, könnyü -kitalálni. Nem egyéb, mint az életmód megszokott egyszerűsége, -melyben még kevés fényűzés van és a melyben a külső formaságok csak -kevéssé teszik észrevehetővé az osztályok közötti külömbséget. Az -egyenlő szegénységbe való ezen belenyugvás, vagy jobban mondva, a -látható vagyonkülömbség hiánya, Bokharát sok ázsiai szemében igen -kedvencz helylyé varázsolja. Teheránban egy persával találkoztam, a -ki 15 évig rabszolga volt Bokharában, és mégis siita hazájában, -rokonai között a tatár főváros után sohajtozott és epedett. -Kezdetben tetszett neki a persa székhelynek európai fényűzési -czikkekkel kirakott bazárja, mert gyermekiesen örült annak; de -később mégis látta azt, hogy a gazdagok minő vásárlásokat tesznek, -és hogy őt szegényes kinézésü gyapotruhájában itt mindenki miként -vetette meg. Nem csoda tehát, ha azon helyre vágyott vissza, a hol, -semmi nagyobb földi kényelmet nem ismerve, szemében egyetlen -töviset, szivében egyetlen fájdalmat sem érzett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<h2>XII.<br /> -Bokhara, az Iszlam támasza.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="figright"> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="label"><em class= -"gesperrt">Motto</em>:</span> <span class="i0">„Bokhara mirevi -divanei,<br /></span> <span class="i0">Laiki zend’sire zindan -khanei.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Bolond vagy, ha Bokharába -mégy,<br /></span> <span class="i0">Méltó, hogy lánczra fűzve -légy.<br /></span> -<p class="i7"><i>Mesznevi</i>.</p> -</div> -</div> -</div> -</div> -<p><span class="dropcap">H</span>ogy Bokhara magát az Iszlam -főoszlopának s a még fennálló mohamedán tan legtisztább kútfejének -tartja, általunk épen ugy, mint Közép-Ázsia más beutazóitól is, már -emlitve volt. De a turkesztáni főváros emez előnyeit nem csak magok -a bokharaiak, hanem egyszersmind a többi más vidékek és országok -iszlamhivői és mindnyájan elismerik és magasztalják. A közép-ázsiai -zarándokot vándorlása alatt Kis-Ázsiában, Arabiában és Egyiptomban -feltünő tisztelettel és megkülönböztetéssel fogadják, benne mindig -az iszlam erényesség remekét látják, és ha a nyugoti mohamedán s -különösen az ozmanli, kit az ujitások, melyeket honában a mi -polgárosultságunk hozott létre, mélyen megsértettek, szemeit a -proféta hamisitatlanul maradott tanán akarja legeltetni – olyankor -kiváló kegyelettel tekint a távol Keletről érkezett hit- és -törzsrokonra; felsóhajt s e felkiáltással: „Ha Bokhara Serif!“ (Oh -te nemes Bokhara!) véghetetlen sokat mondott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<p>Ama külömbség, mely Ázsia keletének és nyugotának -mohamedánizmusa között fennáll, valóban nevezetes jelenség s -megérdemli, hogy közelebbről vegyük szemügyre. Ha Bokharában a -Mollahktól azt kérdezém, honnan van az, hogy ők jobb mohamedánok, -mint a mekkai és medinai emberek, hol Mohamed élt és működött, azt -felelték nekem, hogy „a fáklya, mely sugarait a távol messzeségbe -lövelli, saját lábánál mindig sötétségben marad“. Eszerint hát -Mekka volna a fáklya lába, Bokhara pedig a távol messzeség. Ez -ugyan képletileg véve helyes, de az európai nem elégszik meg az -efféle hasonlatokkal s minthogy a tárgy valóban megérdemli, -kisértsük meg először a kérdéses külömbség lényegesebb pontjaival s -azután másodszor annak okaival közelebbről megismerkedni.</p> -<p>Ha azon részleteket, mikben az Iszlam mindkét ponton egymástól -eltér, meg akarjuk vitatni, főjellemvonásul azt hozhatnók fel, hogy -a muzulmán a távol Keleten vad, fanatikus makacssággal ragaszkodik -a Koránnak és a hagyományoknak minden pontjához, mint megtestesült -keleti minden ujitást rettegéssel és utálattal néz, egy szóval -minden törekvése oda irányul, hogy a vallást azon az állásponton -tarthassa meg, melyen az a proféta és első khalifák boldog -korszakában (Vakti Szeadet) állott. De ez nem eléggé világos; mert -az Iszlam azon vidékeken oly stadiumba lépett, melybe azt a Szunna -némely tulzó magyarázói akarták ugyan helyezni, de a melyben az a -mi tudtunk valósága szerént soha sem létezett.</p> -<p>A fanatismus, a képmutatásnak és ájtatosságnak eme főoka, minden -vallást megbecstelenitve tartott addig, mig a társadalom a -polgárosodás gyermekkorában <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> az igazi hit tiszta -fényét nem láthatá. Minden nép és minden ország mutathat fel abból -valamit, de sehol sem lép az oly szembeszökőleg előtérbe, sehol sem -találkozunk avval oly utálatos torzalakban, mint épen Keleten, hol -a vallás, hogy a lelket művelhesse, többnyire a testtel bajlódik, a -hol, hogy erkölcsi befolyást gyakorolhassanak, az emberek phisikai -semmiségekkel foglalkoznak, és a hol, amint előre is föltehetjük, a -bensőt erősen elhanyagolva, az egész világ csak a külszinre -törekszik. Bokharában az az elv: „hogy az embernek csak mutatnia -kell valamit; hogy mit gondol, avval senki sem törődik“, teljes -érvénynyel bir. Lehet valaki a legnagyobb gonosztévő, a -legelvetemültebb ember, csak a vallás külső kötelességeit -teljesitse s kikerül mind ezen, mind a más világon minden -büntetést.</p> -<p>E nézet legtalálóbb felvilágositására szolgál a tolvaj -Abdurrahman (Duai Duzd Abdurrahman) általánosan kedvelt imádsága, -mely körülbelől 15–20 mondatból áll s története következőleg -hangzik:</p> -<p>„Mikor még a proféta (Isten áldása rajta!)“, igy szól a -történet, „Medinában lakott, egy délután háza fedélzetére ment, -hogy imáját végezze. Áldott szemeivel körülnézett s egy -városnegyedben egy temetési menetet látott az utczákon átvonulni, -melyet csak igen kevesen kisértek, de a koporsó csodaszerű -fénynyel, mintegy a rózsaszinü sugarak tengerével, volt körülvéve. -Mihelyt imáját bevégezte, arra a helyre sietett, hozzá csatlakozott -a halottas menethez és nagy csodálkozására azt vette észre, hogy a -fény soha sem vált el a koporsótól, sőt még akkor se, mikor azt a -sirba lebocsátották. A proféta alig tudott hova lenni bámulatában; -elment a megboldogult nejéhez s kérdezé tőle, <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> hogy ki -volt a férje? „Ah!“ mondá ez sirva, „Isten legyen irgalmas hozzája, -ő az emberek javára halt meg, mert egész élte folytában utonálló és -gyilkos vala, több könyet facsart ki az özvegyek és árvák -szemeiből, mint a mennyi vizet megivott. Minden tette és működése -csak szerencsétlenséget okozott. Gyakran intettem őt, de mitsem -használt. Mint bűnös élt és mint bűnös halt meg.“ „Mit“, kiálta a -proféta mindig növekedő csodálkozással, „hát épen semmi jó -tulajdonsága sem volt, nem mutatott-e megbánást, vagy nem -bűnhödött-e valamikor?“ „Oh nem!“ zokogott emez, „csak minden estve -gyalázatos napi munkája után ezt a nehány sort (és a kérdés alatt -levő imát előmutatá) szokta elolvasni s akkor elaludott, hogy -másnap ujból vétkezzék.“ A proféta megpillantá az imádságot, rögtön -elismerte annak csodálatos hatását s ugyanazon minőségben hagyta -hátra az igazhivőknek is.“</p> -<p>Az arról szóló tannak nincs szüksége magyarázgatásra s könnyen -elképzelhetjük, hogy hány középázsiai követi el a legirtózatosabb -tetteket a legjámborabb öntudatban, ha egyszer ilyen recipe à la -Tetzel-el elláthatta magát.</p> -<p>A mi pedig a külső formaságok ezen elvének kivitelénél leginkább -szembeötlő, az a tisztaság törvénye, melyet Közép-Ázsiában a -legszigorubb pontossággal szoktak megtartani, bárha, a mint tudva -van, ott a legundoritóbb tisztátlanságra találunk. A mohamedán -törvény szerint a test minden ürülés után tisztátalanná lesz és -mosást igényel, még pedig a viszonyok szerint vagy kicsit -(Abdeszt), vagy nagyot (Guszl). Ugyanazt kell a ruhák tekintetében -is szem előtt tartani, melyek a legparányibb cseppecske érintése -miatt is tisztitás alá <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> veendők<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a>. -Csak az elsőt követik az egész Iszlamban szigoruan s ámbár az -utolsót se hagyják minden tekinteten kivül, mindazáltal Ázsia -nyugatán soha sem találtam olyan embereket, mint Bokharában, kik -meztelenül végzik imájokat, csupán abbeli féltökben, nehogy ruháik, -anélkül hogy a szem észrevehette volna, valami uton módon be -találtatott szennyeződni.</p> -<p>Nem elég nevetséges-é, ha egy vallás, miként ez az Iszlamnál -történik, füzeteket sőt egész könyveket ir tele a felől, hogy hivei -a nagyobb vagy kissebb ürülés után miként tisztitsák meg testöket? -A törvény például Isztindsah-t (eltakaritás), Isztinkah-t -(megmosás) és Isztibra-t (száritás) rendel, azaz hogy először is a -hely megtisztitására egy kis göröngyöt használjon az illető, azután -legalább is egy kupa vizet s végezetül pedig egy rőfnyi hosszu -vászondarabot, hogy minden nyomot gondosan eltakarithasson. -Törökországban, Arábiában és Persiában csak egyiket, névszerént az -Isztinkah-t, Közép-Ázsiában pedig mind a hármat használják, sőt -hogy ájtatosságukat annál jobban bebizonyithassák, a buzgó -mohamedánok három, négy ilyen göröngyöt is hordanak turbánjokban, -melyeket ők egy külön erre a czélra tartott késsel földarabolva, -készletül tartogatnak. E parancs teljesitése gyakran egész -nyilvánosan a bazárban történik, mivel lelkiismeretes -kegyességökkel sokan parádézni akarnak, és soha sem fogom elfeledni -azt az utálságot, midőn egykor egy tanitót láttam, <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> ki -mindkét nemű növendékeinek a göröngy, vászon stb. kezelésében -tapasztalati oktatást adott. E tan szégyenletessége senkinek sem -tűnik fel, senki sem látja, hogy a phisikai tisztaság -szélsőségeiből az erkölcsi szenny tulságaiba sülyednek.</p> -<p>Azt a tulságos szigort, melylyel Bokharában a hárem-törvényt -megtartják, a nyugoti mohamedánoknál, de sőt a Vehabiták vakbuzgó -felekezeténél is hiába keresnők. E természetellenes törvény -szükségképen egy természetellenes bűnt idézett elő, mely bár a -törököknél, araboknál és persáknál is föltalálható, de aránylag -véve szűkebb határok között, és melyet, mint megvetésre méltó -vétket, a Korán magyarázói épen ugy kárhoztatnak, mint maga a -közvélemény. Közép-Ázsiában, s névszerént Bokharában és Khokandban, -e gyalázatos vétek borzasztó arányban van elterjedve s minthogy azt -az ottani vallás védfalul tekinti a háremtörvény áthágása ellenében -és nem tartja bűnnek, ennélfogva az à la Tiberius házasságok egész -népszerűvé lettek; sőt az atyák a legkevesebb lelkiismeretet sem -csinálnak magoknak abból, ha fiaikat bizonyos évi fizetés mellett -egyik-másik barátjoknak vagy ismerősöknek átengedik. Európai -tollunk visszaborzad attól, hogy ezen undoritó vétket egész -terjedelmében vázolja; amit nyujthatunk, csak gyönge czélzatok, de -elégségesek annak kimutatására, hogy a tulságba vitt vallási -buzgalom milyen bűnörvénybe vihet.</p> -<p>Épen igy áll a dolog a szeszes italok eltiltásával is. A Korán -nemcsak a bortól, hanem mindenféle más részegitő italoktól is -tartózkodást parancsol, minthogy az eszmélet nélküli állapot az -imádságnak vagy valami egyéb jámbor kötelességnek elhanyagolását -vonná maga <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> után. Az Iszlam nyugoti hivei -mindazáltal e tilalom alatt a szó szoros értelmében csak a bort -(Sarab) értik és az Arak (pálinka) élvezetét, mely Törökország és -Persia művelt osztályai között épen oly általánosan kedvelt, mint -Oroszországban a vodki, már csekélyebb hibának tartják, sőt -némelyek hinni akarják, minthogy a Koránban ugy sincs határozottan -megnevezve, hogy annak élvezetét, vizzel vegyitve, nem is lehet -különös bűnül felróni. Bokharában pálinkát ugy mint bort csak -felette ritkán lehet kapni, sőt még a nem mohamedánoknak, mint pl. -zsidóknak és hinduknak sem szabad élni avval, csakis lopva, és az -igazhivők szemeiben még az is nagy vétek, ha csak a Sarab és Arak -szókat valaki ajkain kibocsátja. Nemde, itt azt kellene hinnünk, -hogy mindenfelé a legnagyobb józanság uralkodik? De milyen -borzasztó az a pótszer, melyet a képmutatás föltalált!</p> -<p>A közép-ázsiaiak a szeszes dolgokat folyó és szilárd testekre -osztályozzák és ugyanazon mértékben, melyben az elsőket megvetik, -ugyanazon mértékben tartják ártatlanoknak az utóbbiakat, melyek -alatt a narkotikumokat értik. Mik Konstantinápoly hires mákonyevői, -kik ma már majd mind kihaltak, de kiket még e század elején is a -hirneves Direkalti téren bámulhattak a járókelők; mik az egyes -Hasisevők Egyptomban, mik a nem veszélyes Terjákkedvelői Persiában, -összehasonlitva Közép-Ázsia <i>Bengija</i>ival? (Beng mérget -jelent, melyet a Canabis indica-ból nyernek.) Az elsőbben emlitett -helyeken a mákony Bachus apó mellett nem sok hivet tudott szerezni -magának, de Turkesztánban, hol ez utóbbi idegen, birodalma igen -terjedelmes és borzasztók a pusztitások, miket véghez visz. A -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> bengeevők száma Bokharában és -Khokandban különösen nagy s nem tuloztam, ha azt mondom, hogy a -tudós- és hivatalnokvilágnak, mely az ottani értelmiséget képezi, -három negyede e bűnnek áldozata. A kormány teljes közönynyel nézi, -miként követnek el százan, sőt ezeren, öngyilkosságot, és senkinek -sem jut eszébe, hogy azt betiltsa, de ha csak egy csepp bor -élvezetén rajta kapnának valakit, azt már azonnal föltétlenül el -kellene itélni.</p> -<p>Ezeket s más ilynemű balfogásokat csakis a létező törvények -tulságos pontosságu követésének lehet tulajdonitnunk s a világért -sem ütközhetünk meg azokon annyira, mint ama nézeteken, melyek a -keleti mohamedánizmusban a hagyományos tan eltérő magyarázata -következtében kaptak lábra és a nyugoti mohamedánizmusnál nem csak -hogy nem uralkodnak, de sőt némely ottani tudós már gyakran -tévedéseknek is kiáltá ki azokat. Ezek között legelső sorban -mindjárt a rendiségre vagyis vallásos társaságokra találunk, melyek -Közép-Ázsiában szembetünő módon el vannak terjedve s még pedig oly -szigoru szabályok alatt, oly bensőséggel, melyet a keletiek -jellegének, s főképen a közép-ázsiaiaknak alig ha tulajdonitottunk -volna. Mig a nyugoti iszlam tartományokban az Oveiszik, Kadriek, -Dselalik, Rufaik, Bektasik stb. külömböző rendei, melyek iránt az -Ulemavilág minden időben ellenséges indulatu volt, csak egyes, -különösen fölhevült főket tudnak bűvkörükbe vonni, azalatt a -Nakisbendik és Makhdumaazamik Bokharában és Khokandban a népesség -tekintélyes tömegeit olvaszták be magokba, melyeket a rendi -tisztek, kik az ideiglenes főnökök, szoktak kinevezni, vezetni és -kormányozni. Minden <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> községnek, ha még oly kicsi is, a -törvényszerü mollahkon, reisz-eken stb. kivül még egy vagy több -Isane-ja (rendi pap) is van, s mindig bámulnom kellett, mikor azt a -vak engedelmességet és mély tiszteletet láttam, melylyel a rendi -testvérek ezek iránt viseltetnek. Hogy ezek a nagy befolyásu -Isan-ok a kormánynak gyakran utjában állanak, mondanunk sem -szükséges, de ez utóbbi soha se merte őket akadályozni semmi -részben, mert a rendi intézményt itt elválaszthatatlannak tartják -az Iszlamtól s bárha Mohamed határozottan kifejezte hogy: „La -Ruhbanitun fil Iszlam“ (az Iszlamban nincsenek barátok), -mindazáltal a Khán, az ő miniszterei s nagyon sok Ulema, kik -egyébiránt az Isán-okat, mint hatalmas vetélytársakat, szivökből -gyűlölik, mégis gyakran hódolni szoktak a közvéleménynek annyiban, -hogy egyik vagy másik rend külső jelvényeit fölveszik.</p> -<p>Nem kevésbbé meglepő a keleti mohamedánok eljárása a törvényes -ügyekben, melyeknél ők az Ürf-et, az az a biró saját belátása -szerint hozott itéletét ott, hol a Seriat (Korán-törvény) nem -elégséges, valamint a Kanunt is, a későbbi törvényhozóktól alkotott -törvényeket, mint eretnek ujitásokat, elvetik és csupán a -Szeriatot, vagyis a Koránból kifolyó törvénykönyvet tekintik -csalhatatlan irányadónak. Hogy azon törvények, melyeket Mohamed -ezelőtt 1200 évvel az egyszerü arabok társadalmi szükségleteire -alkotott, minden földövnek és minden korszaknak nem felelhettek -meg, azon épen nincs mit csodálkoznunk. Törökországban és Persiában -a kijavitás szükséges voltát már régen belátták s jóllehet hogy az -Ulemák, akik e lépés által hatalmukat aláásni látták, vonakodtak -ellene, mindazáltal a kormány mindenütt igyekezett pótszerek által -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> az eredeti törvénykönyv hiányain -segiteni. De Turkesztánban nem csak a mollahk, hanem a kormány maga -is – egy szóval az egész világ a leghatalmasabban ellene van -mindenféle nézetnek, melyek netalán tán a kiegészitések iránt -fölmerülnének. Szemeikben a Korán „finom, mintegy hajszál, éles, -mint egy kard s az élet mindennemű szükségének megfelel“, s minden -máskép vélekedővel feketelelkü hitetlen gyanánt bánnának el. -Pontosan a Korán rendeletei szerint esznek, isznak és ruházkodnak, -az adók és vámilletékek fölemelésekor, a hadi dolgokban és az -idegen hatalmakhoz való viszonyok tekintetében mindig a nevezett -könyvet tartják szem előtt uralkodó szabályul, és valamint a -családi életben is minden ujitás, mint bűn, a legszigorubban tiltva -van, épen ugy Angliát, Oroszországot s azon ujabb államokat, -melyekről a Korán emlitést nem tesz, a tatár uralkodók de facto -sohasem ismerhetik el, sőt inkább kötelességöknek tartják a Dsihad -(vallásháboru) törvénye szerént e föltolakodókat megtámadni, a mi -természetesen, miként a jelenkor mutatja, végromlásukat fogja -előidézni.</p> -<p>A siita persákhoz is más viszonyban állanak a keleti -mohamedánok, mint nyugoti hitfeleik. A mint tudva van, ez a -szakadás, természetesen igen sokszor csak időleges czélok ürügye -alatt, hosszas és vérengző harczokat idézett elő. A törökök és -arabok az Akkojunlu és Karakojunlu uralkodó családok első -villongásai óta gyakran mérkőztek meg a persákkal pusztitó -háborukban, mély gyűlölet és keserű harag választá el a két -felekezetet, de az elsőbbek soha se mentek annyira, hogy siita -ellenfeleiket az Iszlam szövetségéből kitaszitsák. A persát eretnek -muzulmánnak <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> ugyan, de mégis csak muzulmánnak -tekintették mindég s a szent városokba s bármi más bucsuhelyekre -szabad járhatást engedtek nekik, egy mecsetben imádkoztak velök s -az ujabb időben a gyűlölet az ozmanli és iráni között már annyira -eltünt, hogy az utóbbiak az elsőbbekkel törvényes uton is -megsógorosodhatnak.</p> -<p>Közép-Ázsiában eddigelé mindezeknek még nyoma sem látható. Itt a -persákat a siita hitfelekezetben történt legelső föllépésök óta -egyformán gyűlölik és üldözik, és a Hidsra 945-ik évében egy -bizonyos Semszeddin nevü mollahnak, a ki Szamarkandból származott -és Huszein-Baikera szultán idejében élt Heratban, egy Fetvája -számüzte és hitetleneknek nyilvánitotta őket. Ez a Fetva a szegény -irániaknak sok szerencsétlenséget okozott, mert habár a rabló -turkománok törvénytelen uton elfogták is őket, a vakbuzgó Bokhara -piaczán mégsem tudták addig eladni, mig a kafir bélyege (mert csak -az olzanok eladhatók) alkalmasakká nem tette őket arra. Minden -kegyetlenség, melyet rajtok elkövetnek, egy hitetlen -megbüntetésének ürügye alatt történik s bármennyire igyekeznénk is -a turkesztáni mollahkat avval kapaczitálni, hogy hiszen a persák is -ugyanazt a Koránt és ugyanazt a profétát vallják, mindazáltal az -emlitett Fetvát helyesnek nyilvánitják s a nyugoti mohamedán -tudósok ellenkező állitását tudatlanságnak és tévedésnek -hiresztelik.</p> -<p>A szertartásokban is lényeges eltérések vannak. Erősen kétlem, -hogy még az Iszlam fénykorában, és magában Bagdádban és Damaskusban -is, tisztek (Reisz) szaladgáltak volna szerte szét az utczákon, -hogy napi foglalkozásában az egész világot föltartóztassák, -maguknak a Farz-i-Ajin imádságot elmondassák és hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> a nem -tudókat azonnal megbüntették volna, miként ez Bokharában még mai -napság is történik? A körülmetélés, házasság és temetés czeremoniái -között sok olyan szokás található, melyek a nyugoti Iszlam előtt -idegenszerüek, igy például az ötszöri napi imádságok is több -Rikat-ból (térdhajlitás) állanak, mint máshol, s nem kevésbé -sajátságos az is, hogy a turkesztániak az Ezán-nál (imára fölhivás) -minden dallamosságot, minden szép hangzást a legszigorubban -kerülnek és azt csakis tompa mormogással mondják el. Azt a módot, -melylyel Nyugoton az Ezant kikiáltják, itt bűnnek tekintik, és -azokat a szép mélabús hangokat, melyek a karcsu minaretekről a -Boszporusz mellett a csöndes, holdvilágos esti órákban oly -megragadó bűvösen hangzanak szét, a bokharabeliek mély utálattal -hallják.</p> -<p>Ha a mondottakhoz még odagondoljuk a sok mecsetet, a sok -Medresze-t, melyek növendékekkel mind tömve vannak, a -Kari-Khane-kat – oly házakat, hol a vakok egész napon át a Koránt -ismétlik – a számtalan Khanka-t, hol vakbuzgók a Zikr-et -éjjel-nappal szüntelenül bőgik, a mely intézetektől minden város -hemzseg; ha előnkbe képzeljük a Mollah-k, Isane-ok, Dervisek, -Kalenterek és Asketák tagjártatásait, szigoruan komoly -pillantásaikat és vad, fanatikus kinézésöket, akkor talán -lehetséges volna némi fogalmat szerezni magunknak Bokharáról, az -Iszlamnak e támaszáról, a tulságba vitt vallási buzgalom e -főfészkéről, hol az arab próféta tana oly alakba fajzott el, -melyben az alapitó művét hihetőleg soha sem szerette volna látni. A -tan innen hasonló irányzattal terjedett el Afghanisztánon keresztül -Indiába, Kasmirba és khivai Tatárországba, valamint észak felé is -egész Kazánig. Bokhara <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> szelleme mind e helyeken erős -gyökereket vert; mert Bokhara az ő tanitójuk és irányadóul is -Bokharát tekintik, nem pedig Konstantinápolyt vagy Mekkát. -Polgárosodásunk erősebb akadálykőre fog találni ott, mint nyugoti -Ázsiában; a nogaji tatárokkal szemben Oroszország már szerzett is -tapasztalatokat – s ha talán az angol kormány Indiában az ő 40 -milliónyi mohamedán alattvalója mellett mai napig ezt még nem -érezte volna, azon csak sajnálkozni kellene – mert a következmények -bizonyára nem fognak elmaradni.</p> -<p>Csak ennyit akartam ezuttal a keleti és nyugoti mohamedanizmus -között fennálló külömbség felől mondani, és anélkül hogy különösen -utána kellene járnunk, a következő pontokban annak főokait is fel -fogjuk találni.</p> -<p>Először is Ázsiát, a vallásos rajongás eme főszékét és -főforrását annál hűbbnek fogjuk eredeti ős typusához találni, minél -előbbre hatolunk abban Kelet felé. Valamint általán véve India, -Tibet és Khina lakói rajongóbbak, fanatikusabbak, vagy talán -helyesebben mondva, inkább ázsiaiak, mint az Iszlam vallói, ugy a -keleti mohamedánok is sokkal buzgóbbak, mint nyugoti -hitrokonaik.</p> -<p>Másodszor épen ez a túlfeszitett vallási buzgalom, melyet a -közép-ázsiaiak, mint a Zoroaszter tanának vallói is fölmutatának, -volt oka annak, hogy áttéritésök az Iszlamra az araboknak oly -végtelen sok fáradságába került. Több mint kétszáz évig tartott, -mig Mohamed tana a régi hitet ki tudta szoritani. Alig távoztak el -a hóditók egy városból és az ujonnan áttértek azonnal visszaestek -régi hitükbe, a várost ujból be kellett venni és megtériteni, s -miután az arabok <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> vas kitartása végre mohamedánokká tette -őket, épen oly hévvel ragadták meg az uj vallást, milyet a régi -iránt tanusitottak. A Szamanidák uralkodása kezdetén már találunk -oly férfiakra Transoxaniában, kik részint tudományosságuk, részint -példás kegyességök miatt az egész Iszlamban igen hiresek voltak. -Belkh már akkor szerezte magának a Kubbetül-Iszlam – Iszlam -kúpolája – nevet. Bokhara város és környéke már akkor hemzsegett a -szentek és tudósok sirjaitól, s könnyen megfogható, hogy honnan -jött az, hogy Turkesztán e városai kegyességben és tudományosságban -Bagdaddal, a mohamedán világ akkori központjával, hol a vallásos -erényt a világi nagyság fénysugarai elhomályositották, eredménynyel -versenyezhetett. A Szamanida család kihalta után, s különösen pedig -a mongol hóditások alatt, szenvedtek ugyan pillanatnyi hátrányt a -vallásos törekvések, de még sem ingatták meg az épületet -alapjaiban, mint Bagdádban, hol Helaku Motaszimdbillah -árnykhalifaságának megsemmisitése után az Iszlam fő erőit minden -irányban szétszórta. Transoxaniában a vallásos működés titokban -tovább is életben maradott s minthogy Timur azon törekvéseit, hogy -hazáját a mohamedán tudományosság főszékhelyévé tegye, a -Seibani-uralkodóház fejedelmei is, habár nem épen oly öntudattal, -de mégis tovább folytatták, épen nem csoda, hogy Bokhara, a vallási -szigor eme képe, mely az Iszlamot csak a középkorban jellemezte, -máig is fenn tudta magát tartani.</p> -<p>Harmadszor a szunnita világ nagy testét Persia siismusa, habár -nem erkölcsileg is, de legalább tényleg két egymástól távol maradó -részre különité el. A zarándoklások Arábia szent városaihoz épen -nem voltak <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> képesek a bizonyára nagyobb közlekedést -helyettesiteni, mely a khalifaság idejében az Iszlam keleti -határától a nyugotiig akadálytalanul fennállhatott. A szándékosan -szított felekezeti gyülölség Persiát minden szunnita utazóra nézve -veszélyes átjárássá tette s mig a nyugoti szunniták nagy politikai -forradalmok és a keresztyén Nyugottal való folytonos érintkezések -miatt az idegen társadalmi viszonyok befolyását ki nem kerülhették, -azalatt a keleti szunnitáknak, a kik meglehetősen magokra voltak -hagyatva, semmi alkalom sem ajánlkozott arra, hogy társadalmukban -ujitásokat vagy változtatásokat léptethessenek életbe; mert ők épen -annyira utálták az eretnek Persiát, melyen át a közlekedést -fenntarthatták volna, mint a khinaiakat és a hindukat.</p> -<p>Azon észrevételünk, hogy a nyugoti Iszlam, a keresztény Nyugot -befolyása következtében, a keleti Iszlamtól sokban eltért, -némelyeket arra a gondolatra vezethetne, hogy a mindig növekedő -közlekedés, a gondolatoknak az európaiak és ázsiaiak között mindig -gyakoribbá váló kicserélése lassanként a dolgok teljes átalakulását -fogja Ázsiában előidézni, vagy, miként az ujabb kor némely vérmes -reményü utazói hinni akarnák, hogy Ázsia idővel eleurópaisodik. E -kérdés bizonyára mindenkit érdekelni fog, a ki csak a társadalmi -viszonyok javitását óhajtja Ázsiában, (és ki ne óhajtaná azt?) s -természetesen sokkal fontosabb az, hogysem itt csak ugy en passant -megvitathatnók; de még sem mulaszthatom el, hogy bizonyos -félreértéseknek vagy hamis számitgatásoknak elejét vehessem, -legalább annyit megjegyezni, hogy ezen általunk fölhozott -jelenséget még távolról sem lehet irányadó példának tekinteni, -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> mert felette nagy kár volna, ha az -európai műveltség és gondolkozásmód azon aranyfüstjét, melylyel -Törökországban és Persiában az ujabb társadalom ócska, szennyes -ruháját el akarja fedezni, valódi nemes ércznek tartanók. A mit az -európai befolyás azon országokban mai napig eredményezett, -fájdalom, azt kell mondanom: fájdalom! még igen csekély és kevés -értékü. Nehány ruha- és butordarabjaink elfogadása egy-egy tourista -tapasztalatlan szemét megcsalhatja ugyan, de bensőleg minden ugy -van, a hogy a régi időkben volt s valószinüleg sokáig, igen sokáig -fog még ugy maradni.</p> -<p>Ez már egyszer ugy van kicsinálva, hogy mi európaiak anyánkhoz, -Ázsiához épen oly viszonyban állunk, mint a közönséges életben -némely felnőtt fiugyermek anyjához, ki bizonyos babonaságoktól csak -nagynehezen akar megválni. Ázsia anyó nevelt bennünket, szellemileg -ugy mint anyagilag tőle származunk, de azért senki se vethet -háládatlanságot vagy tiszteletlenséget szemünkre, ha az „öreg mama“ -nézeteit eldobjuk és saját javára imitt-amott a magunk eszméit -erőszakoljuk rá.</p> -<p>Igen, ráerőszakoljuk, mondám, mert a mit mostanig az európai -műveltségből Ázsiában elfogadtak, nem meggyőződésből, nem -társadalmi viszonyaink iránti szeretetből történt, hanem csupán -csakis félelemből, s minthogy a kierőszakolt szeretet sohasem tart -sokáig, épen azért nagyon csalóka dolog volna a Nyugot-Ázsiában -eddigelő létrejött változásokból egész Ázsia jövőjére következést -vonni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<h2>XIII.<br /> -Rabszolgakereskedés és rabszolgaélet Közép-Ázsiában.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span>z utolsó ágyulövés, melyet a -győzelmes unióharczosok szeparatista-testvéreik ellen elsütöttek, a -földgömbünk nyugoti oldalán a rabszolgakereskedésben, habár nem -döntheté is azt romba egészen, de mégis hatalmas rést tört. -Nagy-Británnia lobogói Kelet-Afrika vizein s az egész Kaukázusnak -iménti meghóditása Oroszország által, ezen utálatos kereskedésnek -Nyugot-Ázsia mohamedánjainál is meglehetősen szárnyát szegték; a -tunya, elpuhult keletiek még sokáig fognak Európa emberiségi -törekvéseire keserü haraggal tekinteni; de az emberek vevése és -eladása mégis mindenütt bizonyos tartózkodással történik mindenütt -az európai szemektőli szégyenlés, vagy jobban mondva félelem fátyla -alatt. Korlátlanul és akadálytalanul ez a kereskedés csupán csakis -Közép-Ázsiában található még. Itt, az ázsiai durvaság és -barbarismus ősi székhelyén még most is minden évben ezerenként -esnek a rabszolgakereskedésnek a legkeservesebb áldozatul. Nem -gyámoltalan, és az emberiség legalsóbb lépcsőjén álló négerek azok, -hanem egy oly nemzet tagjai, mely magas műveltsége miatt már -eleitől fogva hires volt, <span class="pagenum"><a name="Page_174" -id="Page_174">-174-</a></span> kiket a jobb műveltségi állapotok -tűzhelyétől, családjaik köréből hurczoltak rabszolgaságba. -Szivszakgatóbb és elszomoritóbb a közép-ázsiai rabszolgaélet képe, -mint az, melyet egy szellemdús amerikai irónő vázolt a négerek -sorsáról saját honában, s minthogy Európa ama távoli vidék -szerencsétlen viszonyairól mostanig csak kevés és nem igen -kielégitő tudósitásokat nyert, épen a maga helyén fog lenni, ha mi -arra vonatkozó tapasztalatainkat itt ismételjük és kimeritőleg -közöljük: A mik a portugál rabszolgahajhászok és arab -elefántcsontkereskedők Afrika belsejében, épen azok a turkománok -Irán északkeleti és északnyugoti részeire, sőt mondhatnók egész -Persiára nézve. Ott, hol beláthatatlan, puszta sivatagokon nomádok -élnek valamely művelt ország közvetlen közelében, ott a rablás és a -rabszolgaság többé-kevesbé mindig elkerülhetetlen. A kopár, szegény -és meztelen természet a maga gyermekeit fékezhetetlen -kalandszomjjal és nagyobb physikai erőkkel ruházza fel; a mit -hazájok terméketlen földje tőlük megtagad, kénytelenek azt -áldottabb szomszédaiknál fölkeresni. A közlekedés pedig nagyon -ritkán történik barátságos uton s minthogy a megrabolt és erősen -megviselt békés szántóvető a gyors lovu nomádot a nyomtalan -homokmezők határain tul nem üldözheti, de üldözni nem is meri, az -utóbbi természetesen hazai földszinének védművétől oltalmazottan, -rabló mulatságait egész büntetlenül gyakorolhatja. E szerencsétlen -helyzetben voltak előbb a Szahara és az arab sivatag szélén fekvő -városok is, az utóbbin a karavánok még ma is a legnagyobb -veszélyeknek vannak kitéve és Persiára e nyomoruság annál nagyobb -súlylyal nehezül, minthogy az északi határainál fekvő sivatagok a -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> legterjedelmesebbek és legfélelmesebbek -s azok lakói is a nomádok között a legvadabbak. A sötét hajdankor -harczainak is az irániak és turániak között, melyeket a „királyok -könyvé“-nek mesterdalnoka megénekelt, ugy látszik, hogy az utóbbiak -erőszakoskodása volt alapoka. Ámbár ama kor harczosai egy és -ugyanazon törzs fiaiként vannak bemutatva, mégis ugy találjuk, hogy -északi Irán népei nagy Sándor hóditásaikor a nagy macedonitól -kértek segélyt és védelmet északi szomszédaik ellen, kiket ők -irtóztató, emberietlen alakoknak vázoltak (hihetőleg valódi mongol -jelleggel, mely az iránitól erősen elüt). Sándor a káspi tengertől -egészen a Kurd hegyekig egy nagy kőfalat vonatott, de ezen óriási -mű, mely alapitója nagyságának egészen megfelelt, épen oly kevéssé -nyujthatott maradandó hasznot, mint Khina hasonnemű épitménye. A -barbarok ellenállhatatlan dühvel tovaáramló folyama ezt épen ugy, -mint az előbbit csakhamar áttörte és az irtózatos pusztitásokat -csak olyankor lehetett kisebb vagy nagyobb mértékben enyhiteni, -mikor erélyes fejedelmek a kőfal helyett jól szervezett hadseregek -védfalát tudták azok ellen fölállitani. És még ma is ugy áll a -dolog. A turkománok és özbegek iráni száguldozásaik idejét és -mértékét most is az ország békés vagy nyugtalan viszonyai, vagy a -megtámadandó tartományok kormányzóinak erélye és hatalma szerént -irányozhatják. A Kadsari uralkodó-ház alapitása alkalmával -előfordult zavargások alatt egyes jomut-turkomán csapatok, noha -nagy részök Aga-Mehemmed-Khán lobogói alatt szolgált, csaknem -Iszfahánig terjeszték ki rablószáguldozásaikat, mig északkelet felé -a tekke-k Szeisztánig nyomultak elő. Ma Khoraszán és Mazendrán -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> tartományok szenvednek legtöbbet. A -turkománok az ujonnan kinevezett kormányzók személyes -tulajdonságait és jellemét előbb szoros figyelemmel kisérik, s ha -azok gyávaságáról és kötelességmulasztásáról meggyőződtek – a mi -különben gyakran megtörténik – akkor ők épen oly gyorsan és -gyakorta ráütnek a védtelen kerületekre, miként alig merik mutatni -magokat olyankor, ha e határvidékekben jeles tisztek állanak az -ügyek élén. Utazásom idejében a khoraszani utak oly biztosak -valának, hogy egyes utazók is eljárhattak oly területeken, hol -azelőtt a legnagyobb karavánok is csak egy ágyuüteg és egy -csapatosztály védelme alatt bátorkodtak átvonulni, mert Szultan -Murad Mirza kormányzó a rabló nomádokat jól sakkban tudta tartani, -minden mozdulatjokat kikémlelteté s csakis olyankor volt szabad -mutatniok magokat, mikor őket saját buvóhelyökön megtámadták s -szigoruan megfenyitették. Ellenben Asztrabadban, hol egy gyengefejü -kormányzott, oly bizonytalan lábon állott minden, hogy a jomutok a -persákat épen az emlitett város kapui előtt támadták meg.</p> -<p>A sivatag szélén és belsejében valamennyi turkomán törzs -olyannyira elválhatatlannak tartja saját fennállásától a -rabszolgarablást, hogy csaknem képzelhetetlennek tűnik fel előttök -a pusztaságon való további megélhetés azon esetben, ha ez a -főéletforrás kiapadna. A mit más nemzetek a „gazdag aratásra való -kilátás“ alatt értenek, azt nálok „Iranba vivő nyilt utak -reményé“-nek nevezik, és azt az időt, melyet más helyen mezei -munkával, öntözéssel stb. szoktak eltölteni, ők a lovak -idomitására, fegyverek készitésére és harczjátékokra forditják. A -szokás e gyalázatos mesterséget <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> becsületes keresetmóddá -tette nálok, ugy tekintik azt, mint Dsihad-ot (vallási harczot) a -hitetleneknek nyilvánitott Siiták ellen, a rablásra induló hősöket -a papság áldása kiséri, és azon esetben, ha valamelyik gyalázatos -tetteiért életével talált lakolni, otthon szent vértanuvá teszik, a -holttestek fölé, melyeket ritkán hagynak az ellen kezei között, -nagy sirhalmot emelnek s annak tetejére egy lobogót tüznek föl és a -buzgólkodók ájtatos szivvel zarándokolnak egy olyan szent haramia -sirjához.</p> -<p>Hogy az erősen látogatott tartományok pusztulása mily nagy, az a -turkománok emlitett vakmerőségéből könnyen elképzelhető. Semmi -háboru vagy bárminő elemi csapás sem képes fölérni a rájok mért -szerencsétlenséggel. Nem csak hogy az országutakon a kereskedés és -forgalom elakad, hanem a szántóvető is a maga földjére, melyet -művelni akar, előbb védbástyát kénytelen épiteni magának, hogy -hirteleni megtámadtatások ellen a szabadban magát oltalmazni tudja; -még a legkisebb falucska is magas kőfalakkal van körülvéve, de -azért még itt sincsenek eléggé elrejtve, mert a turkománok az -efféle megerősitett helyeket nagy csoportokban szokták megszállani -s gyakran az egész lakosságot magokkal hurczolják minden -pereputyostul együtt.</p> -<p>Keleti Khoraszanban oly falukon utaztam keresztül, melyek a -leggazdagabb erdők daczára is, melyek a közeli környékben -feküsznek, télen által fázódni voltak kénytelenek, mivel senki se -mert a falakon kivül menni, hogy fát vágjon. Mások éhséget -szenvednek, mivel vizimalmaik a falun kivül feküsznek és utra kelni -meg épen a legveszélyesebb vállalat, melyre csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> a -legsürgetőbb szükségből vagy fegyveres védelem alatt szánja el -magát valaki.</p> -<p>Egyébiránt hogy ezen félelem a turkomán fogságtól mennyire -igazolva van, utazási munkám olvasói előtt már eléggé ismeretes. A -négerek sorsa, kiket egy hajó szűk terébe összeszoritva Amerikába -küldenek, elég kemény ugyan, de nem kevésbbé terhes az is, mikor -egy turkomán nyerge mögé csatolva a ló csuklójára kötött lábakkal, -gyakran eleség és ital hiányában, órákig, sőt napokig lovagolva -kénytelen valaki az édes hazától, kedvesei köréből eltávozni. Hát -még mily nagyok lehetnek az iráni nélkülözései és szenvedései, ki -főtt ételekhez, egy állandó lakhely kényelmeihez és hazájának -polgárisult állapotaihoz van szokva, a szegény és vad turkomán -sátrában, a kopár sivatagok zordon égalja alatt, hol ő éjjel -nappal, nehéz vassal terhelten, zsarnok ura szidalmainak és -gúnyjainak, átkozódásainak és ütéseinek ki van téve? Valóban, a -nomádok közötti tartózkodás a legnehezebb megpróbáltatások egyike, -egy nagy nyomoruságnak a kezdete az és mint minden kezdet, -szerfölött nehéz és fáradságos.</p> -<p>Az emberrablás mesterségével ma már csak özbegek és turkománok -foglalkoznak. Az elsőbbek között különösen Khiva lakói érdemelnek -emlitést, de csak olyankor, ha ellenségeskedéseik a turkománokkal -őket Irán határaira hozzák. A bokharaiak e század kezdetétől óta -nem is közeledtek az emlitett országhoz és Khokanddal ugy szólva -majdnem soha se jöttek közvetlen érintkezésbe. A turkomán törzsek -közül ma a Tekke-k és Jomutok azok, akik e mesterséget legnagyobb -számban űzik, az előbbiek Khoraszanban, Herátban, Szísztanban, sőt -Afghanisztán nyugoti határai <span class="pagenum"><a name= -"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> hosszában is, az utóbbiak -a Kaspi-tengeren és annak déli partvidékein. Ezek után a Szalorokat -és Szarikokat kell megemlitenünk, kik számban és erőben megtörve, -ritkán, de annál féktelenebb dühvel lépnek föl. Az alielik és karák -csak olykor-olykor csiphetik meg a hinduk- és tadsiknak, s néha az -afghanoknak is egy-egy karavánját, s azt is csak a Bokhara felé -vivő uton, mikor a csaudorok az Oxus alsó futása és a Kaspi-tenger -között, miután az oroszok többé nem adhatók el, de nem is oly -könnyen megfoghatók, már ugy szólva semmi működési térrel nem -rendelkezhetnek. Ennélfogva a rabszolgák Közép-Ázsiában -nemzetiségökre nézve számuk többsége szerént siita persák, a már -emlitett tartományokból s közbe-közbe Irán többi részeiből is, kik -részint mesedi bucsujáró utjokban, részint pedig a háborukban estek -szerencsétlen sorsuknak áldozatul. Továbbá szunnita persák Khafból -és Herátból, az utóbbiakat nagyobbrészint a mezőkön és -pisztácziagyűjtésnél fogdossák össze. Dsemsidik és Hezarék, akik -kölcsönös harczaikban pusztulnak el, ritkábban találhatók s még -csekélyebb az afghanok és hinduk száma. Az arabok és oszmanlik, -akik nagyrabecsültetésök daczára is csak ugy eladatnak, tudtomra -mostanában alig vannak négyen vagy hatan s csak a zsidók azok, a -kiktől a nomádok, mint varázslóktól félnek s ennélfogva a -turkesztániaknál a felette nagy utáltatás miatt eladhatatlanok -lévén, a fogság lánczaitól menttek maradnak.</p> -<p>A mily nehéz az évenként fogságba hurczoltak összes számát -meghatározni, minthogy ez, miként már mondva volt, az Iránban -uralkodó viszonyok szerént külömböző, épen oly nehéz a jelenleg -egész Turkesztánban <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> élő rabszolgák mennyiségét csak -megközelitőleg is kijelölni. Minthogy nem mindenkit adnak el -rabszolgául a khánságokban, ki a turkománok kezeibe esik, -ennélfogva az Iránban uralkodó vagyoni viszonyok mellett -föltehetjük, hogy azoknak, a kiket Mazendranban és a tengerpartokon -elfognak, majdnem egy harmadát kiváltják, mely körülmény a nomádra -nézve különösen hasznos, mivel először a hosszasabb tartás -költségeitől kiméli meg őt s másodszor meg a vásár esélyeinek sem -kell kitennie magát: mert ha például zsákmánya hibás, el sem -adhatja azt. Hanem ez a viszony nem mindenütt egyforma. Fogságba -rendszerént csak a szegényebb emberek jutnak, mivel ezek mint -pásztorok és mezei munkások a megtámadtatás veszélyének inkább ki -vannak téve s ritkábban is válthatják ki magokat. Ha tehát az egy -harmad viszonya az egészhez némely helyeken fenn áll is, -mindazáltal a jóval szegényebb Khoraszanban és Szigisztánban -felette bajosan állithatnók fel azt, mivel a rabszolgakereskedésben -megőszült hajhászok szájából hallottam, hogy e vidéken alig -váltanak vissza egy tizedrésznyit a turkománoktól, s kilencz -tizedrész mint eladó portéka a vásárra kerül. Maga számára csak -akkor tart meg a turkomán vagy egy rabszolgát, ha az 1. vén vagy -nyomorék, de mégis tehet annyi szolgálatot, hogy kenyerét -megérdemli, mert ellenkező esetben könyörtelenül lemészároltatik; -2. csecsemőket, kik aztán turkománokká neveltetvén, a legvadabb -martalóczokká lesznek; 3. ha Kupidó egy szép barna iráni nőt oly -kedvessé tesz előtte, hogy az elválás nagyon is nehezére esnék. -Egyébiránt az utóbbi felette ritkán történik, – tudvalevőleg a -turkománok a legaljasabb zsugorik a világon <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> – s -minthogy nálok az erény érzete, melyet a cserkesz hurikereskedőknél -oly nagyra becsülnek, teljesen hiányzik, ennélfogva a khivai és -bokharai udvarok sok olyan virágot kapnak Iránból, melyekről a -harmatcseppeket a turkomán kezek rég lerázták. Épen ezért a puszták -lakóinál csak oly persákra találunk, kik saját hazájokban sem igen -részesülnének jobb sorsban, mint a turkománoknál, vagy pedig -megszökött fegyenczek és gonosztévők, a kik előbbi mesterségöket, -t. i. a rablást és gyilkolást, most már a nomádokkal együttesen -gyakorolják.</p> -<p>A kereskedés rendes folyamában a turkomán emberrablók -zsákmányukat legfeljebb két vagy három napig tartják magoknál, -akkor aztán az alkuszok kezébe jut az, kik az előbbieknek pénzt -vagy élelmiszert adtak előlegül. Ezek a lelkiismeretlen uzsorások -legtöbb hasznot is huznak e gyalázatos üzletből, mert a rablók -többnyire könnyelmü egyének, a kik a nomádok általános jellemével -ellenkezőleg mindent eltékozolnak és eljátszanak. Kétféle alkuszok -vannak: a) turkománok, a kik a pusztai lakók és khánságok között -folytatják a kereskedést. Ők hosszasabb ideig várnak, mig 30 vagy -50 rabszolgát gyüjtöttek össze, hogy akkor aztán egy karavánban -Khivába vagy Bokharába menjenek. Ezen időköz alatt az árut, hogy az -élelmezés és rakhely költségei némileg fedezve legyenek, mint -napszámosokat, kikölcsönzik, de csakis a megrongálás elleni -kezesség mellett. b) Persia szunnita határlakói, kik sajátságos -kétértelmü szerepet játszanak, és ezen üzlet legmegvetésreméltóbb -közreműködői. Mig egyfelől a persáknak szolgálnak közbenjárókúl, -hogy az elrablottak tartózkodási helyét a pusztában vagy -Turkesztánban <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> kifürkészhessék, másfelől ők a rablók -legjobb kémei, kikhez ők juttatják el egyik vagy másik falu vagy -karaván állapotáról a közelebbi tudósitásokat. Némelyek, főképen az -Irán keleti határain lakók Herátban, Meimeneben és Bokharában még -raktárakat is tartanak a rabszolgák számára s mig évenként egyszer -a mindkét nemű szerencsétleneknek egész csoportját viszik vásárra, -az alatt visszafelé jöttökben a megszabadultaknak vagy -közbenjárásuk által kiváltottaknak egy másik csoportját hozzák -vissza magokkal. A szerencsétlenek családjától mindig háromszorta -nagyobb árt követelnek, mint a mennyi a közönséges váltságdíj, a -fölkeresés és kiváltás nehézségeit hozzák elé, daczára annak, hogy -a szerencsétlen áldozat tartózkodási helyét, kit talán épen ők -juttattak oda, a legpontosabban ismerik és számos ügynökük -segélyével már a váltságdijban is meg vannak egyezve. Valóban -érdekes, hogy e gazemberek miként változtatják érzelmeiket, -politikájokat és hitöket utjaik iránya szerént. Bokharába utazásuk -alatt, t. i. rabszolgakereskedői minőségökben a buzgó bokharait -játszodják, szidják az eretnek siitavilágot és ujjonganak a persa -rabszolgák méltó sorsa felett. Iránba visszautazásukkor pedig, -mikor t. i. a rabszolgaszabaditót adják, keserves könyeket sirnak a -szegény persák állapota felett s egy szóval a világ legérzékenyebb -szivü emberei. Abban a karavánban is, mellyel Bokharából Herátba -mentem, utazott két ügyes alkusz, kik Khafban és Kainban laktak. -Mind a ketten Khodsa (azaz a proféta utódai) előnevet viseltek, -mely vallási czímre ők nem kevéssé büszkék voltak. Példátlan vala a -gyöngédség és gondoskodás, melyet a felügyeletök alatt hazatérő -rabszolgák iránt tanusitottak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> Ők, akik csak egy nehány -hónappal az előtt, miként nekem a karavánvezető beszélte, egy -csoport szerencsétlent vittek a kemény rabszolgaságba.</p> -<p>Sőt a rabszolgakereskedők, a kiket Dogmafurusoknak neveznek, a -khivai és bokharai khánságokban már rendezett czéhet is képeznek és -nemzetiségökre nézve inkább szártok, tadsik és szabaddá lett -persák, mint özbegek vagy bármiféle más turkomán-törzsbeli emberek. -Az eladás a raktárakban vagy más, a városoktól távol eső nyilvános -vásárokon történik, hová az árut természetesen egy-két nappal előbb -elszállitják. Legjelentékenyebb raktárak a khivai khánságban -találhatók egyszer magában a fővárosban, azután Hezareszpben, -Gazavatban, Görlenben és Köhneben. Ezeken kivül minden -jelentékenyebb helységben van egy kiskereskedő, ki részint a -nagykereskedőkkel áll üzleti összeköttetésben, részint lerakott -áruk felett rendelkezik. Bokharában Karaköl helység emlitendő -legelől, azután pedig a főváros, továbbá Karsi és Dsihardsuj. -Különös az, hogy Szamarkandtól keletfelé ez a gyalázatos kereskedés -mind inkább apad, annyira, hogy a khokandi khánságban már nincsenek -nagy rabszolgakereskedők és az ott levő rabszolgák nagy részét -bokharai területen vásárolták. A khánságoktól északfelé terjedő -pusztaságokon, hála az orosz uralomnak, csak igen kevés rabszolga -van s azok is, mint fényüzési czikk, inkább csak a gazdag Baiknál -találhatók.</p> -<p>A rabszolgák ára Közép-Ázsia piaczain, mint minden egyéb árunál -is, leginkább a raktárakban találtató mennyiségtől függ, mely béke -idején csekélyebb, de háboruk alkalmával nagyobb. Mindazáltal mégis -van <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> egy folyó vagy állandó ár, melyet ma -következő módon határozhatnánk meg:</p> -<p class="center">a) Férfi rabszolgák.</p> -<table> -<tr> -<td></td> -<td>Khivában</td> -<td>Bokharában</td> -</tr> -<tr> -<td>10–15 évesekig</td> -<td>40 tilla</td> -<td>35 tilla</td> -</tr> -<tr> -<td>15–25 „</td> -<td>60 „</td> -<td>45–50 tilla</td> -</tr> -<tr> -<td>25–40 „</td> -<td>70–80 tilla</td> -<td>80 tilla.</td> -</tr> -</table> -<p class="center">b) Női rabszolgák.</p> -<table> -<tr> -<td></td> -<td>Khivában</td> -<td>Bokharában</td> -</tr> -<tr> -<td>10–15 évesekig feltünő szépség mellett</td> -<td>70–80 tilla</td> -<td>70–80 tilla</td> -</tr> -<tr> -<td>15–25 évesekig</td> -<td>50–60 „</td> -<td>50–60 „</td> -</tr> -<tr> -<td>25–40 „</td> -<td>40 tilla</td> -<td>40 tilla.</td> -</tr> -</table> -<p>Az ár különfélesége az egyenlő koru férfirabszolgáknál többnyire -testi minőségök- és nemzetiségöktől függ. Északi Irán törökjeinek -legtöbbször elsőbbségök van, mert először a közép-ázsiai török -nyelv testvérdialektusát könnyebben elsajátitják, másodszor pedig -erőteljesebbek s jobban is hozzá vannak szokva a dologhoz, mint -Irán többi lakói. Legcsekélyebb árt adnak az afghánokért, mert ők a -legrosszabb munkások s azon felül még bosszuvágyuk és könnyen -fölingerelhető jellemök miatt is veszedelmesek, melyek egy-egy -kegyetlen gazdára nézve gyakran szomoru következményeket vonnak -magok után. Ami a nőrabszolgákat illeti, ezek távolról sem -örvendezhetnek az életben olyan helyzetnek, milyenben -Cserkeszország és Georgia leányai Törökországban és Persiában -részesülnek, s szerepök inkább ahoz hasonlitható, melyet a négernők -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> játszanak az emlitett országokban. -Ennek oka könnyen megmagyarázható. Először is Turkesztán leányai -inkább megfelelnek az özbegek és tadsik szépérzékének mint az iráni -nők, mely utóbbiak olajszinü vagy barna arczukkal és nagy orrukkal -a fehér, telt arczu özbeg nőkkel szemben soha sem nyerhetik el a -Páris almáját. Másodszor a többnejüség a közép-ázsiainál -szegénysége következtében távol sem oly általános, mint a nyugoti -mohamedánoknál. S azonkivül az özbeg sokkal arisztokratikusabb, -hogysem asztalát és ágyát egy pénzen vásárolt rabnővel meg akarná -osztani, s bárha ez az eset Bokharában imitt-amott a főbb -hivatalnokoknál előfordul is és mindig csakis egészen fiatalon -bevitt és Turkesztánban fölnevelt persa nőkkel, mindazáltal ez a -középosztálynál csaknem ritka jelenség. S aztán itt a házasság is -könnyebb, mint más iszlamhitü országokban és a rabnőket vagy a -nagyok háremében csakis fényüzési czikk gyanánt, vagy pedig -szolgálókul alkalmazzák.</p> -<p>Egészen másképen áll a dolog a férfirabszolgák hasznositását -illetőleg. A turkesztáni sivatag-tartományok ezen századok óta -szokásos embertartozéka a földmívelést unó özbegre nézve már oly -nélkülözhetlenné lett, hogy nélküle bajosan tudná kicsikarni élelmi -szükségletét a földtől, melyet legjobban az bizonyit, hogy a gabona -magasabb vagy alacsonyabb ára az Oxus vizállásától, de leginkább az -évenként eladott rabszolgák nagyobb vagy kisebb számától függ. -Tehát az a czél, melyre a rabszolgákat használják, leginkább a -földmívelés és marhatenyésztés, és minél nagyobbak valamely özbeg -ur földbirtokai, annál nagyobb az azokra szükségelt rabszolgák -száma is. Egy olyan országban, <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> mint Turkesztán, hol a -harczias elem tulnyomó s hol minden szabadnak született egyén, már -akár ösztönből, akár politikai kényszerüségből, örömestebb nyul a -kardhoz, mint az ekéhez, a gyilkos hadi kalandokra forditott -karokat munkához szokott kezekkel kénytelenek helyettesiteni. E -viszonyt legjobban megvilágositja az a körülmény, hogy azon -vidékeken, hol a népesség leginkább neki adta magát a harcznak és -rablásnak, a rabszolgák száma is legnagyobb. A három khánság közül -e tekintetben Khiva áll az első kategoriában, Bokhara a másodikban, -Khokand pedig a harmadikban. Khivában a lakosság tulnyomó száma -özbeg, a mindenfelőlről határos vad nomádok miatt a háboru itt -szakadatlanul foly és a féktelenség gyakoribb, mint a -testvér-khánságokban. Bokharában, hol a népesség a békés tadsikkal -erősen vegyitve van, a viszonyok egy régibb, jobban rendezett -kormányzat által már több állandóságra tettek szert, mig végre -Khokandban, hol hasonlóképen sok tadsi van, a lakosok hires -gyávasága miatt a belháboruk ritkábbak és nem is oly pusztitók -soha. A földmívelés és marhatenyésztés mellett a rabszolgáknak egy -csekély részét a hivatalnokok (szipahi), valamint a fejedelem is -magánszolgálatokra használják. Hanem e czélra csak a fiatal -korukban Középázsiába hozottakat fogadják el, kik a teljesen özbeg -nevelés után a Kul (rabszolga) gunyneven kivül kemény helyzetöknek -csak gyönge nyomait érezik. Ezek Törökország cserkesz rabszolgáihoz -hasonlólag, gyakran a legmagasabb méltóságokra jutnak, mert velök -született iráni éleselmüségökkel özbeg vetélytársaikat csakhamar -háttérbe szoritják s nem csak az előkelők magánlakaiban, hanem -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> az udvari hivatalnokok között is -többekre találunk a két khánságban, kik foglyokul vitetvén oda, -később egész tartományok felett kormányoztak. Bokharában, hol a -tulnyomó persa elemek mellett az özbeg arisztokraczia nem nagy -jelentőséggel bir, az uralkodók gyakran szoktak rabszolganőket -tenni törvényes nejeikké s a mostani Emirnek valamint anyja, ugy -egyik neje is iráni eredetü.</p> -<p>Ennélfogva a férfirabszolgák megvételekor különösen az -egészséges, erőteljes testalkatra vannak tekintettel és az ár annál -nagyobb, ha ehhez egy később jelentkező jó természet is járul. Az -eladó tartozik a rejtett testi hibákért három napig jót állani, -mert jóllehet, hogy alkudozás közben a szerencsétlent, miként egy -teherhordó állatot, testének minden részében gondosan -megvizsgálják, jóllehet, hogy karjai erejét, mellét, hátát és -hangját próbára teszik, mindazáltal az alkuszok gyakran használt -fogásai ellen igen óvatosak szoktak lenni. Különösen az életkor az, -melyet a persa rabszolgáknál oly nehezen lehet kitanulni. A -turkománok is meg szokták festeni foglyaik szakállát, azon esetben, -ha ez szürke szálakkal van vegyitve, miként az Iránban szokás. 20, -sőt néha 30 évnyi külömbség is alig ismerhető fel s könnyen -megeshetik, hogy egy fiatal kinézéssel és szénfekete szakállal -vásárolt rabszolga nehány nap mulva uj ura birtokában ősz emberré -változik át. A csalás és ravaszság e kereskedésnél annál könnyebb, -minthogy a rabszolga turkomán urának kegyetlen bánásmódja és az -iránta érzett félelem által elijesztve, az utóbbinak állitásai -ellen soha sem mer kifogást tenni. Ez főképen a szunnita hitvallásu -rabszolgáknál bir nagy fontossággal, mivel ők, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -közép-ázsiaiak hitrokonai, a vallás törvényei szerént nem volnának -eladhatók, ha urok fenyegetései következtében felekezetöket önmagok -meg nem tagadnák. A közép-ázsiai egy afghánon vagy heratin azonnal -fölismeri, hogy szunnita, tudja, hogy a hithagyásra kényszeritették -őt s mégis azt hiszi, hogy e szégyenteljes képmutatás által nem -követ el bűnt. Khivában és Bokharában még hires tudományosságu és -kegyességü mollahknál is találtam szunnita rabszolgákat, s mikor e -nagy bűn miatt feleletre vontam őket, azt mondák, hogy: „a vásárlás -alatt siita volt, és hogy most szunnita lett, csupán csak -Turkesztán szent földjének tulajdonitandó.“ Igy csalják meg a -vallást épen maga által a vallás által!</p> -<p>Ha már most azok után, miket a rabszolgakereskedés felől -mondottunk, a rabszolgák állapotjáról a rabszolgaságban akarunk -szólani, az fog kitűnni, hogy sorsuknak csak az a legmostohább -ideje, mikor elfogatásuk után turkomán- vagy alkuszkezek által -idomittatnak s különösen pedig akkor, ha a műveltségére méltán -kevély iránival a durva és barbar turáni, kinek nevét ő csakis -gunyolódva ejté ki hazájában, ugy bánik, mint egy állattal. A -persa, ki ifjuságától fogva mindig a legfinomabb udvarias modorhoz, -virágos, válogatott társalgáshoz, egy szóval ezeréves, jobb -társadalmi viszonyai minden kényelméhez vala szokva, a turkesztáni -világ darabos és egészen kezdetleges szokásai mellett erkölcsileg -mindig szenvedni fog. Mindazáltal a testi sanyaruságok korántsem -esnek olyannyira nehezére. A földmívelésre szánt nagyobb szám jó -magaviselete által urának szeretetét és bizalmát csakhamar meg -szokta nyerni. Ha a rabszolga egy évi ottléte <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> alatt -semmit se hibázott, nem sokára az uj családi kör egyik tagjának -tekintik őt, de sőt némelyek egy bizonyos idő eltelte után havi -járulékot vagy tantièmet kapnak a rájok bizott szántóföldek vagy -barmok jövedelméből s minthogy az iráni rendszerént munkásabb és -takarékosabb turáni szomszédjánál, ennélfogva a rabszolgák -Turkesztánban szembetünő rövid idő alatt egy kis tőkét szoktak -összekapargatni. Ezt nagyobb részök arra forditja, hogy a -rabszolgaságból magát kiválthassa, melyre hét évi szolgálat után -joga van. Egyébiránt ezt a terminust imitt-amott a szolgálati -buzgalom jutalmául vagy különös jóakaratból az ur meg is röviditi s -ekkor a rabszolgát oly módon lepik meg az -Azad-(szabadság-)levéllel, miként nálunk szokás egy hű szolgát -valami ajándékkal megörvendeztetni. Az ilyen irást a Kadi és a -világi hatóság törvényesiti s az, ki egy olyannak birtokába jutott, -azonnal ura saját helyzetének és tetteinek. Magát a fölszabaditási -műtétet mindenütt bizonyos ünnepélyességgel viszik véghez. Juhokat -ölnek, vendégeket hívnak, a fölszabadult megöleli a család -férfitagjait s miután urával egy és ugyanazon nemezdarabon helyet -foglal, függetlenségét kihirdetik. A kirghizeknél az ur ilyen -alkalmakkor a rabszolgának egy fehér csontdarabot szokott az övéhez -kötni, mely azt jelenti, hogy már most ő a fekete csontnak -(alárendelt nép) osztályából a fehér csontnak (nemesség vagy urak) -sorába lépett.</p> -<p>Ennyit a szelid és engedelmes rabszolgákról. Ott, hol az -ellenkező mutatkozik, az özbeg durvaság és barbarizmus is teljes -szigorában érezteti magát. Hajmeresztő a büntetések sorozata, -melylyel egy makacsot engedelmeskedésre szoktak kényszeriteni. Az -ur ugyan a <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> törvény szerént rendelkezhetik pénzen -vásárolt szolgája élete felett, de hogy a vételár teljes elvesztése -által önönmagát ne kárositsa, ritkán öli meg őt: de egy ily -szerencsétlen teremtés kinai sokkal borzasztóbbak, mint a halál. -Némelyeket évekig tartanak egy kevés száraz kenyér és viz mellett a -vad pusztaságon, másokat hét éves szolgálati idejök előtt egy -nehány nappal ujból eladnak, de már nem a khánságokban, mert őket -itt csakhamar közhirűvé lett gonoszságuk miatt többé már el nem -adhatják. Az ilyen csalfa vásárral a rabszolgakereskedésben -tapasztalatlan kirghizeket szokták rászedni, a persa városból a -sivatagba jön, a honnan ő, ha megszabadul is, csak ritkán tér -vissza hazájába.</p> -<p>Szembeötlőnek tünt fel előttem, hogy a persa rabszolgák -jelentékeny számának, a kik Közép-Ázsiába kerülnek, a visszanyert -szabadság után alig fele tér vissza hazájába. Az utóbbi osztályhoz -leginkább azok tartoznak, a kiket vagy a hátrahagyott családi ügyek -vagy különös honvágy kényszeritnek a visszatérésre. A ki 12 évnél -tovább élt Turkesztánban, ritkán fogja azt Iránnal fölcserélni. A -rabszolgák, miként már fentebb emlitve volt, nagyobb része szegény -származásuak, s miután Turkesztánban biztos keresetmódra vagy egy -kis vagyonra tettek szert, ritkán jut eszökbe, hogy Iránba -menjenek, hol az élet, a legnagyobb igyekezet és tevékenység -mellett is, jóval nehezebb, hol az élelmi szerek drágák, hol a -vagyonosabbak fényüzése és pompázása a szegényebbek szivében oly -sok óhajtást és kivánatot gerjeszt. Ez a körülmény annál inkább -csodálkozásra méltó, minthogy a szabaddá lett rabszolgák, habár a -legnagyobb kincseknek vagy a legmagasabb méltóságoknak örvendenének -is, a Kul (rabszolga) szó <span class="pagenum"><a name="Page_191" -id="Page_191">-191-</a></span> gyalázatát minden alkalommal mélyen -érezni kénytelenek. Még a legfényesebb viszonyok között sem lehetne -a Kul-nak egy szabad özbeg leányát megkérni soha, a kik közül még a -legszegényebbek sem sógorosodnának össze vele és példákat -idézhetnék, hogy egy özbeg még a khán parancsára sem adta oda -leányát s inkább fejedelme haragját vonta magára, minthogy egy -hajdani rabszolgát vejének nevezzen. Még a khanezádok is (rabszolga -gyermekei), kiket már eladni nem szabad<a name="FNanchor_18" id= -"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a>, -hasonló bánásmódban részesülnek, ők is csak más szabaddá lett -rabszolgák vagy szortok leányait vehetik nőül, s csakis a negyedik -nemzedékben hangzik el egy kissé a Kul szó gyalázata, de végképen -sohasem jut feledésbe. Egy olyan országban, mint Közép-Ázsia, hol a -vitézséget tartják a legfőbb erénynek, egy rabszolga személyében a -gyávaság netovábbját látják, egy oly embert, ki a halálmegvetés -hiányában magát lánczokba verni engedé; ez a vétek az, melyet nekik -oly nehezen bocsátanak meg. E nézethez társul még a tatároknak – -nomádoknak ugy, mint letelepülteknek – határtalan arisztokratikus -érzülete, melyben ők magokat a legdühösebb torykat vagy a Szt. -Germaini tizenhárom próbás marquis-kat is felülmulják, oly érzület, -melyet nem csak az idegen iránival, hanem a bennszülött tadsikkal, -az országnak ezen egykori birtokosával is éreztetnek.</p> -<p>Természetesen csupán csakis a morális háttérbeszoritás az, mely -a szabaddá lettnek előbbi szégyene nyomaiként szemei előtt -lebegnek. Polgári jogaikban senki sem gátolhatja <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> őket, s -minthogy a keleti általán véve könnyebben rabja lesz a szokásnak, -mint mások, igy azt is könnyen meg tudtam fejteni magamnak, hogy a -felszabadult persák közül miért települnek le sokan az előbb -annyira megvetett és félt Turkesztánban és rokonaiknak s Irán siita -szentjeinek néha napjáni meglátogatása mellett hogy tudnak oly -egészen elégülten élni az idegen országban.</p> -<p>Fájdalom! a rabszolgáknak épen ez az anyagi jóléte az, melylyel -a közép-ázsiaiak épen ugy, mint Kelet más mohamedánjai is -visszatorolnak minket, mikor e gyalázatos kereskedés iránt, melyet -az emberekkel űznek, utálatunkat fejezzük ki. Valamint -Turkesztánban, ugy Törökországban is gyakran halljuk ezt mondatni: -„A vad cserkesz fia vagy leánya otthon szegény emberek voltak, kik -szabad hegyeiken alig tudtak kenyérrel jóllakni – nálunk pedig -gazdag hivatalnokokká, basákká, sőt néha herczegnőkké is lesznek, -kik hatalmas befolyásokkal az egész országot kormányozzák.“ A -rabszolgákkali szelid bánásmódra hivatkoznak az előkelők házaiban, -hol köztök s a család többi tagjai közt semmi különbséget sem -tesznek, de azt elfelejtik, hogy ezek csak kivételes esetek és hogy -az ilynemü szerencsés csillagzat a megvásároltak több vagy kevesebb -testi szépségeitől függ. Mit tesznek azok, a kik kevésbé szerencsés -külsőjök által uraik kedvét nem tudják megnyerni? Mit tehet azon -szánalomra méltók legnagyobb része, kik a legterhesebb -szolgálatokra alkalmazva, szeszélyes, zsarnokoskodó uraik örökös -sanyargatásainak és haragjának vannak kitéve?</p> -<p>Természetesen ezt senki sem veszi számitásba, s még kevésbé az -eladás ama borzasztó, irtózatos műtétét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> De a -Boszporusz vagy az Oxus partjain az emberek ritkán szokták magok -elébe képzelni azon pillanat nyomorát, midőn a szerencsétlen -rabszolgát régóta megszokott életmódjától, övéinek köréből -kiragadják. Mennyi árva, mennyi özvegy, mennyi tehetetlen és a -kortól megviselt szülő marad elhagyatva és tördeli kezeit a kemény -rabságba hurczoltakért? Véghetetlen a száma, de még véghetetlenebb -a siralmas állapota annak a sok tüzhelynek, falunak és vidéknek, -melyek a rabszolgarablás ostorától meglátogattatnak. Az utas azon -országokban minden lépten-nyomon a pusztitás legszomorubb jeleire -bukkan s habár meg lenne is győződve egyik vagy másik rabszolga -fényes jövőjéről, mégis csak mindig igy fog felkiáltani: „Ez a -legutálatosabb foglalkozás, mely valaha emberi kezeket -meggyalázott, melynek megszüntetése nyugoti czivilizácziónk -emberiességi törekvéseinek legelső és legszentebb kötelessége!“ -Egyébiránt a rabszolgakereskedés megakadályozása Közép-Ázsiában -sokkal könnyebb, mint gondolnók. Nem annyira a turkománok, mint -inkább a városi fogyasztók azok, a kiknél ez a rosz gyökerezik. -Minden sivatag nomád lakói készek voltak s lesznek is az olyan -tettre mindig, mig települtekre találnak, a kiknél áruikat -eladhatják. Valamint a beduinok soha sem foglalkozhattak kiválólag -emberrablással, mert a szomszéd városok a vallási tilalom -következtében zsákmányukat nem vették meg, igy a turkománok is nem -sokára alább hagynának avval, ha a khánságokban a persák, afghanok -stb. eladását betiltanák. Ezt legjobban bizonyitják a dsemsidi-k, -firuzkuhi-k és hezare-k, kikre nézve a rabszolgaszállitást -Bokharába a turkománok megnehezitették, s minthogy az afghan -Heratban <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> a rabszolgákat el nem adhatják, igy -kénytelenek rablási vágyaiktól elállani, mikben pedig a -turkománoknál nem igen maradnak hátra, vagy pedig nagy hátrányukra -az előbbiekkel szövetkezni.</p> -<p>A mint egykor Szultán Murad-Mirza, Khoraszánnak e -fölvilágosodott fejedelme és kormányzója, csodálkozását fejezte ki -nekem aziránt: hogy Anglia, mely oly sok ezeret ád ki a -rabszolgakereskedés megakadályozására az afrikai vizeken, egészen -közönyös szemmel tudja nézni, hogy e kereskedés Ázsia belsejében -egy oly országot, mint Persia, melynek egykori műveltsége még a -Nyugotnak is hasznára volt, oly kiméletlenül pusztit és rongál: -épen ugy magam sem tudom eltitkolni csodálkozásomat azon -közönyösség fölött, melyet Európa s főképen az az állam, a melynek -lobogója Keleten mindenfelé egy boldogabb uj korszak hajnalpirját -hirdeti, e szomoru viszonyokkal szemben Ázsiában a mai napig -tanusitott. Lehet, hogy érzelgős ujságirók politikai -ábrándozásaikban még sokáig védelmök alá fogják venni némely -míveletlen ázsiai népek függetlenségi érzületét, melyek azonban a -szabadság nemes zászlója alatt csak féktelenséget, rablást és -gyilkolást értenek. A Rousseau-féle nézetek ideje már elmult s -teljes meggyőződéssel kiálthatunk fel, hogy Európa mindenütt, a hol -csak megjelenik Keleten, akár az apostol békés öltözetében, akár -hatalma rettegett fegyverzetében – mindenfelé csak áldást hinthet -el, mindenfelé egy jobb élet magvait szórja szét, – mert minél több -világosság terjed szét Nyugatról Keletre, annál inkább tünedezni -fognak az óvilág visszaélései és embertársaink annál boldogabbak -leendenek ott!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<h2>XIV.<br /> -A három turkesztáni sivatag-tartomány termelési ereje.</h2> -<p><span class="dropcap">M</span>ár maga a „sivatag“ név eléggé -kifejezi, hogy Turkesztán lakott része, termőerejéhez viszonyitva -igen csekélynek tartatik; ehez járul még lakosainak szegénysége és -teljesen kezdetleges s egyszerü életmódja, s igy nem lehet feltünő, -ha a nagy távolság s ennek folytán a viszonyokkali ismeretlenség -téves fogalmakat szült és terjesztett. A bennszülött s más keleti -utazók és földirók, mint például Idriszi, Ibni Haukal, Ebulfeda s a -tudós fejedelem Baber a legnagyobb szélsőségekbe tévednek, midőn -Turkesztánt, mint egyikét a föld legdúsabb tartományainak irják le, -s csak Indiának adnak fölötte elsőséget. E vélemény volt -ezelőtt<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= -"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> általában divatos egész -nyugoti Ázsiában s legujabban még magam is több helyen hallottam; s -előttem legfeltünőbb <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> az volt, midőn az önző iráni, a -halálosan gyűlölt Turkesztán gazdagságát czifra kitételekben -dicsőitette. A mi minket illet, arra törekszünk, hogy a lehetőségig -igazságosak legyünk, de előlegesen sem hallgathatjuk el azon -állitásunkat, hogy Turkesztánt terményeinek bősége és -sokféleségével nemcsak a török birodalomnak általunk ismert európai -és ázsiai részét, Afghanisztánt és Persiát mulja felül, hanem, hogy -még a különben annyira megáldott és virágzó Európában is nehezen -találnánk oly vidéket, mely e tekintetben a turkesztáni sivatagnak -megfeleljen.</p> -<p>A termények sokféleségének főoka az Oxus és Jaxartes -partvidékeinek éghajlati viszonyaiban fekszik. Bár itt a levegő nem -zordon, de azért lágynak sem mondhatjuk, s ha mindjárt Közép-Európa -légmérsékletével általában megegyező is, de még sem szabad -elfelednünk, hogy a tél az Aral tó partjain s Khokand hegyes -vidékein sokkal szigorubb, mig ellenben a nyár, a délfelé eső -vidékeken s különösen azokon, melyek a nagy homokpuszták közvetlen -szomszédságában feküsznek, csaknem tropikus s mindig sokkal -melegebb, mint Közép-Európában. Az Oxus, Kerkitől és Csardsujtól -kezdve torkolatáig csaknem minden télen befagy; Kungrátban, Khodsa -Iliben s a jobb parton, ott, hol a Karakalpakok tanyáznak, a tél -rendesen igen szigoru, a hó gyakran hetekig nem olvad s az -orkánszerü északi szelek (Ajamudsiz), épen nem tartozik a -ritkaságok közé. Ilyen viszonyok közt szelid éghajlatról szó sem -lehet; s én mégis Khivában a nyári meleget már junius elején -kiállhatatlannak találtam s augusztusban Kerki és Belkh környékén -oly nyomasztó hőség volt, a milyen még a valóban tropikus vidékeken -is ritkaság. Ez <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> éghajlati külömbség a növényzetben már -kisebb távolságokon is meglátszik. Igy például a Jengi-Ürgends-ben -termesztett gyapot sokkal jobb, mint az északi vidékeké s a -hezareszpi selymet a khivai khánságban mint első rendü czikket -nagyra becsülik. A legjobb rizst Görlen s a legkitünőbb -gyümölcsöket a délfelé fekvő Khiva környéke adja. Ugyanezen -viszonyokra akadunk Bokhara és Khokandban is s csak ezeknek -figyelembe vétele mellett érthetjük meg a három khánság aránylag -csekély földterületének terményei oly sokféleségét, mit különben -csak nagyobb terjedelmü s több égalj alá eső országokban -találhatni<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= -"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a>.</p> -<p>A mi a talajnak valóban feltünő termékenységét illeti, ez – hogy -a bennlakók kifejezésével éljek – egyrészt az oázokat átzugó -áldásdús folyóknak, másrészt magának a talaj eredeti minőségének -tulajdonitható.</p> -<p>Az emlitett folyók között az Oxus a legjelentékenyebb s -termékenyitő hatása a Niluséval szokott összehasonlittatni, de -amannak vize sokkal kellemesebb izü. A Zerefsán már „aranyszóró“ -nevével eléggé érthetővé teszi azon áldást, melylyel partjait -elárasztja. A kisebb folyókat, például a Sehri-Szebzet vagy a -Jaxartes mellékágait sem lehet egészen jelentékteleneknek -tekinteni, s ha a mondottakhoz még hozzáadjuk, hogy itt a földek -öntözése elég nagy gonddal s nagyobb <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> könnyüséggel történik, -mint Nyugot-Ázsia egyébb részeiben, akkor a talaj termékenységét -még ugyan mindig jelentékenynek és nagyszerünek fogjuk találni, de -többé nem csodálkozunk fölötte.</p> -<p>A mint már „Közép-ázsiai utam“-ban megemlitém, az öntözés vagy -az arna nevezetü természetes csatornákból történik, s ilyeneket a -rendetlen folyásu Oxus eleget alkot, vagy a jap nevü kisebb -mesterséges csatornákból, mely utóbbiak a faluk és telepek körül s -gyakran rajtok keresztül is huzódnak. Minden valamirevaló helyen -van egy Mirab (vizfejedelem, vizfelügyelő) nevü magasabb állású -hivatalnok, ki a külömböző vizvezetékekre felügyel s azokat, melyek -behomokosodtak, tavasszal kitisztittatja. Télen a főarnák zsilipjei -be vannak téve, hogy a tavaszi jégmenéskor a gyakori árviz -meggátoltatnék. A csatornákat rendesen april kezdetével tisztitják -s mindig arra törekednek, hogy szükek és mélyek legyenek. Az -ágyukból kiszedett homokot a két partra rakják s igy gyakran -mértföldekre terjedő sánczolatok támadnak, melyek hüvös árnyukkal a -drága nedvet a nap hevétől megóvják.</p> -<p>De az ilyen elsánczolt árkok, ha mindjárt a földmívelésre -hasznosak lehetnek és valóban hasznosak is, a közlekedésre igen -hátrányosan hatnak. A Persiában használt költséges kárizok – -földalatti csatornák – sokkal czélszerűebbek s a vizet is tisztán -és hidegen tartják. A közép-ázsiai utazónak a japok és arnák sok -bajt okoznak, mert a hidak többnyire rosszak, sőt sokszor nincsenek -is hidak. Számitsuk csak fel azon roppant fáradságot és -időveszteséget, melyet egy karaván terhelt tevékkel egy napi utban -10, 15 ilyen szemetes csatornán átkel. Sőt a folyókra is károsan -hat <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> az a gyakori csapolás, a mit különösen -az Oxusnál veszünk észre, melynek minduntalan változó folyása – -előbb ugyanis kétségkivül a kaspi tengerbe ömlött, mig most az Aral -tóba siet<a name="FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href= -"#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> – ha nem is egészben, de -nagyrészt ezen viszásságnak tulajdonitható.</p> -<p>Azt, hogy a három khánság közt melyik a legtermékenyebb, nehéz -meghatároznunk, különösen most, midőn a szerencsétlen Conollyt -kivéve, az ottani talajviszonyok általános ismeretével senki sem -bir. Mindazok után, miket én szamarkandi utamig láttam, s -Khokandról többnyire odavaló utitársaimtól hallottam, hajlandó -vagyok – különösen a mi a növényzetet illeti – a khivai khánságnak -adni az elsőséget, mely ugyan kevesebb mívelés alatti földdel bir -mint a másik kettő, de ezeket a termények sokasága és minőségével -felülmulja, s csak egyedül Bokhara küld több és kitünőbb faju -gyümölcsöt. A mi az ásványokat illeti, ebben is kétségkivül -Bokharáé az elsőség, mig még ellenben jófajta háziállatokkal csak a -vándor törzsek birnak.</p> -<p>A föld, melyet Tanab szerént mérnek (= fonál, egy Tanab, 60 négy -utrőföt tesz) a) Mükk, szabad tulajdon, melyért adót fizetnek, b) -Khanlik, kincstári birtok, t. i. olyan föld, melyet vagy a kormány -töretett fel, vagy elkobzás és foglalás folytán jutott hozzá; ezen -földről neki a tiszta jövedelem egy harmada jár, <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> és c) -Jarimdsi<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= -"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a>, az a föld, mely valamely -Medresze (oskola) mosë vagy más kegyes alapitvány tulajdona, s -melytől a tiszta jövedelem egy negyedét fizetik. A kincstári -jószágok minden kerületben, bizonyos számú – müsürüb – hivatalnok -felügyelete alatt állanak, kik egyuttal a jövedelmeket is beszedik; -az egyházi javak ellenben itt is, mint minden más iszlam országban, -a mutevalik kezelése alatt vannak.</p> -<p>A mi a talaj minőségét átalában illeti, a dolog érthetőbb lesz, -ha megemlitem, hogy az első osztályu mívelt föld egy tanabja 100 -batmant (egy batman = 40 font), az utolsó minőségü legalább 60 -batmant ad. S ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a földnek termés alá -készitése nemcsak, mint egész Ázsiában, nagyon hanyagul, de a -mellett még a lehető legkezdetlegesebben történik, akkor a szakértő -könnyen felfoghatja az ottani föld roppant termékenységét.</p> -<p>Hogy a három khánság együttvéve hány négyszegmértföld mívelt -vagy termőképes földet bir, olyan kérdés, melyre egyhamar -megfelelni teljesen lehetetlen. A gyakori háborúk és zavarok eléggé -megmagyarázzák azt, hogy miért akad az utas oly sok azelőtt virágzó -telep puszta helyére, s Khivára vonatkozólag bátran fellehet tenni, -hogy ezen földult és elpusztitott vidékek területe nagyobb mint a -jelenleg mívelés alatt levő földmenyiség. Nehány terményt kivéve, -melylyel a khánságok egymásközt s Oroszországgal kifelé -kereskednek, minden egyébből csak annyit termesztenek, a mennyivel -otthon beérik, pedig kétséget nem szenved, <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> hogy a -jelenlegi termények minőségét nemcsak javitani, de még -változatosabbá is lehetne tenni.</p> -<p>A három khánság terményeinek rövid áttekintése az eddig -mondottakat még jobban megvilágositja.</p> -<h3>Növényország.</h3> -<p>Azon gabnafajok közt, melyek a turkesztáni sivatag -tartományokban termesztetnek, a buza és árpa játszák a főszerepet. -Az előbbeniek itt négy faja létezik, u. m.:</p> -<p>1) Bokhara budáji (bokharai buza), első minőségü, magja hosszú, -vörös, hegye zöldes szinü. Ezen faj adja a legizesebb kenyeret, -melynek készitésében Bokhara városa kitünik s mely sirmaja név -alatt messzire elhordatik.</p> -<p>2) Tokmak bás (bunkós fejü) vastag, kerekded magva igen húsos s -a mi buzánkhoz valamenyi fajok közt leginkább hasonlit. E terményt -legjobb minőségében Khiva szolgáltatja.</p> -<p>3) Kara szüllü (fekete hajú) sovány, sötétbarna magva nem igen -jó minőségü s legtöbbnyire a lovakat abrakolják vele. Végre a</p> -<p>4) Jazlik (nyári buza) igen gyorsan érik és feltünőleg könnyü. -Más fajokkal vegyitve használják.</p> -<p>Az árpa Közép-Ázsiában nem olyan jó mint Persiában vagy -Törökországban. A közönségesen ismert fajtán kivül van még egy -silányabb fajta is – ezt Khivában karakulpuknak hijják – s mint az -egész Keleten, a lovakkal étetik meg.</p> -<p>Rizs igen nagy mennyiségben terem, de jóságára nézve legkevésbbé -sem állja ki a hasonlatot a heráti, vagy a kitünő sirázival, mely -utóbbi csampa vagy amberbujnak (Ámbra-illatú) is neveztetik. Még -legtöbbet hasonlit az egyptomi rizshez (Törökországban dimjatti); -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> de ha gondosabb s a talajnak -megfelelőbb módon míveltetnék, akkor ez utóbbit valószinűleg -legyőzné.</p> -<p>A dsügerit (holcus sorghum) mind a három khánságban nagyban -termesztik, s többet is használják mint bárhol Ázsiában. A gyönge -tejesek megeszik, de ha egyszer megszáradt, abraknak használják, -különösen a csikók számára, mert nem oly hevitő mint az árpa, s -gazdag czukor tartalma nagyon tápláló. Azonkivül egyedül, vagy -buzával vegyitve kenyeret is készitenek belőle.</p> -<p>A mekke dsügeri (törökbúza) legfeljebb egy kis arasznyit nől, s -kétféle, az egyik sárgás, a másik egészen vörös apró magvú. Ezt nem -száritják meg, hanem vagy megeszik mikor még gyönge, vagy a -barmokat hízlalják vele.</p> -<p>Tari (tönköly) sokféle van, s miután a közép-ázsiabelieknek -egyik fő táplálékát képezi, nagyban termesztetik.</p> -<p>Hüvelyes vetemény, a nálunk ismert fajokon kivül, mint borsó -(burcsak), bab (lubie), lencse (jaszmuk) stb., még egyébb is van, -mik nálunk azomban ösmeretlenek; igy p. o. a konak, melynek magva -kisebb de vastagabb mint a mi lencsénké, s apró bokrokon nől, a -más, valamivel nagyobb szemü mint a köles s barna szinü stb.; -ezenkivül még nehány alfaj, melyek azomban csak szakemberre nézve -birnak érdekkel.</p> -<p>Az olajnövények között legelső helyen a kündsi szeramot emlitem, -mely igen szépen tenyészik s a három khánságot bőven ellátja az -ételhez és világitáshoz szükséges olajjal. Ezenkivül emlitésre -méltó a zigir, egy a köleshez hasonló növény, melynek szárán több -almanagyságu gyümölcs terem, s ebben vannak a mákszemnagyságu, -sárga magvak. Ennek olaját az ételeknél s különösen sütemények -készitésénél használják. <span class="pagenum"><a name="Page_203" -id="Page_203">-203-</a></span> Azután a dsigit, t. i. a -gyapotmagvak, de ennek olaja éldelhetetlen, a kender (kender), -melyről igen hitvány vásznat s a kedvelt beng bóditó szert -készitik. Végre az indau egy csekély cserje, melynek zöldes -magjából nagyon keserü és rosz szagú olajat ütnek, s ezt az -állatok, különösen sebesült tevék gyógyitására használják.</p> -<p>A festő növények közt nevezetes a nijan vagy bojak (festő -buzér), melyet mind a három khánság igen jó minőségben termel s -nagy menyiséget ad el belőle Oroszországnak. 1835-ben Oroszország -még nem igen kereste e czikket, s 1860-ban már mégis 24,523 orosz -pudot (883,000 angol font) hozott be<a name="FNanchor_23" id= -"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a>. -Az iszbarak vagy barak apró sárga virágja, megszárasztva és -szétdörgölten, szép sárga festéket ad. A görcsük a mi lóherünkhöz -hasonlit, s apró vörös virágszirmai kifőzve erős fekete festék -lesz. A buzgunds gubacs nemü növény, mely csak déli Majmenében -terem s mint mondják a Badgiz hegyek közt (éjszaki Herátban) a -legjobb vörös festéket készitik belőle, mely még a helyszinén is -nagy áron kel el. Bár nem ezen osztályba tartozik, de mégis meg -kell említenem a sajátságos terendsebint, ez egy gyantás állomány, -mely a khari suter (tevetüske) nevü tövisbokron terem. A -terendsebin a nyár vége felé szokott éjjel váratlanul s rögtön -előtünni, s ilyenkor azonnal le kell szedni, mielőtt a nap -reásütne. Ezen mozgaszerü, világosbarna szinü anyagból, mely -különösen édes, s nyersen is megehető, Közép-Ázsiában szirupot -készitenek, Persiában meg a meshedi és jezdi czukorgyárakban -használják fel. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<p>Gyümölcsből, a déli fajokat kivéve, csaknem minden fajta -található, mind a három khánságban, még pedig nagy mennyiségben és -kitünő minőségü, s a kivitel nemcsak Oroszország, hanem a gazdag -India felé is megy. S mivel Ázsiában valamely helynek, becses -vizének, levegőjének és gyümölcsének minősége szerint határoztatik -meg, nem csoda, ha a közép-ázsiai gyümölcsének ezen előnyeire oly -nagyon büszke. Mindhárom khánságnak meg van a maga sajátságos -gyümölcsfaja, igy Khivában a dinnyék és almák, Bokharában a -külömböző szőllőfajok és a nyári baraczk érdemelnek különös -figyelmet. Meglehet, hogy az utóbbi helyen a nevezett czikkekben -Persia és Törökország sok vidéke felülmulja; de Khiva dinnyéi -nemcsak Ázsiában, de mondhatom az egész föld kerekségén a -legkitünőbbek. Európai embernek fogalma sem lehet ezen gyümölcs -kitünő jóságáról, melynek rendkivüli édes és illatos husa szétolvad -a szájban s oly üditő, hogy kenyér mellett élvezve, a természet -által nyujtott legjobb tápláléknak mondható. Csak az Iszfahán körül -tenyésző hires naszrabadi dinnye mérkőzhetik, de csak keveset, -Középázsia ezen a maga nemében egyetlen gyümölcsével.</p> -<p>A sokféle dinnyefaj közt, mint nyáriak a következők érdemelnek -emlitést: 1) zamcse, koránérő, gömbölyü, sárga szinü, vékony haju, -2) görbek, zöld szinnel és fehér hussal, 3) babaseikhi, kicsiny, -gömbölyü, fehér husu, 4) kökcse, 5) sirinpecsek, kicsiny, gömbölyü, -igen lágy és édes, 6) sekerpare, 7) khitaji, 8) köknabat, 9) -aknabat, 10) begzade<a name="FNanchor_24" id= -"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a>. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>A téli dinnyék csak október elején érnek meg, de az egész télen -élvezhetők s februárban legjobbak. Fajaik következők: 1) -karagulabi, 2) kizilgulabi, 3) besek, 4) pajandeki, 5) -szakszaul-kavunu. Többnyire ezeket viszik Oroszországba.</p> -<p>A közép-ázsiai dinnyefajok kitünő minősége leginkább az Oxusnak -köszönhető, mert a legjobbak annak partjain teremnek. Bokhara -dinnyéi nagyon középszerüek s minőség tekintetében még a -khokandiaktól is túlszárnyaltatnak.</p> -<p>A szőlőfajok közül Khanikoff érdekes munkájában<a name= -"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a> tiz fajt emlit föl, melyekre ő Bokharában akadt. -Én Khivában a következőket találtam:</p> -<p>1) Huszeini, hosszas szemü, vékony haju, igen édes s télen -eláll, 2) meszke, gömbölyü, nagy szemü, 3) szultani, 4) khalide, -korán érő, 5) siborgani, 6) taifi, 7) khirmani, 8) szajeke.</p> -<p>Mindezen fajták sik földön tenyésznek, s mivel bort csak a -bokharai zsidók s ezek is csekély mennyiségben állitanak elő, ennek -folytán e nemes gyümölcsből részint szirupot készitenek, részint -megszáritva megeszik.</p> -<p>Alma négyféle találtatik s a hezareszpi faj bátran kiállhatná a -versenyt a mi kerti terményeinkkel.</p> -<p>A szeder is nagyobb szemü, többféle s édesebb, mint nálunk; ezen -előnyének tulajdonitható az, hogy a közép-ázsiai selyem jobb, mint -az olasz vagy franczia, s hogy a nálunk már évek óta otthonos -selyemhernyó-betegség ott még mostanáig ismeretlen.</p> -<p>A mi a selyemtenyésztést illeti, ez a khinai tatároktól s -különösen Khotenből származott be, hová, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -Reinaud<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href= -"#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> helyesen jegyzi meg, -időszámitásunk első századában Khinából vitték. Belföldi -selyemczikkek, mintegy Bokhara régi történetét tárgyazó kézirat -tanusitja<a name="FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href= -"#Footnote_27" class="fnanchor">27)</a>, már az iszlamot megelőző -korban ismertettek s igy épen nem vádoltathatunk tulzással, ha azt -állitjuk, hogy a selyem tenyésztése, fonása és megfestési módja a -három khánságban még sokkal régibb jellemü, mint magában Khinában, -mert imitt az ipar haladása közben többet változtatott rajta, mint -amott. Az anyag megfestését csaknem kizárólag a zsidók eszközlik, a -szövést a tadsikok és merviek, s ezek mindnyájan hódolva a lakosság -izlésének, csak feltünő szinü szövetet készitenek.</p> -<p>Régenten, különösen még az arab foglaláskor, Középázsia -selyemszövetei az egész Keleten hiresek voltak, a mint azonban -később a hóditók az ügyesebb iparosokat Damaszkusba meg Bagdadba -költöztették, a régi művészeti tökély lassanként elenyészett s -elveszett örökre, daczára Timur minden igyekezetének, melylyel azt -az Oxus tulfelén ismét felvirágoztatni akarta. Hogy mily nagy a -selyemtermelés, már azon körülményből kiviláglik, hogy az itt -általában divatos gyapotszövetek – Aladsa – nagy mennyiségü selymet -tartalmaznak s hogy nemcsak a vagyonosabbak, hanem minden bármily -csekély sorsu embernek is rendesen van egy-két darab ruhája s -nehány asztalkendője selyemből, s hogy nemcsak Persiával, Indiával -és Afghanisztánnal üzetik e czikkre nézve nagy kereskedés, hanem -még Oroszországnak is nagy mennyiség jut belőle. <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Középázsiának egyik sokat igérő termése a gyapot, mit, miután -minden ruha, asztalkendő, ágynemü s kendő belőle készittetik, -mindhárom khánság nagyban termeszt. A turkesztáni gyapot jobb mint -az indiai, persiai és egyiptomi, s némelyek még a világhirü -amerikaival is versenyképesnek tartják. Még eddig csak Oroszország -használja fel e czikket moszkaui, wladimiri, twerszkoy stb. -gyáraiban s mindinkább növekedő mennyiségben. Igaz, hogy a gyárosok -részéről sok a panasz, hogy a termelők hanyagul járnak el a -tisztitás körül s hogy a kereskedők az árut nagyban hamisitják, -részint megnedvesitvén a gyököket, részint hogy nagyobb súlyuk -legyen, köveket rakván bele. Mindennek daczára azonban, a Khivából -és Bokharából Orenburgon át bevitt gyapotot az orosz ipar nem -nélkülözheti.</p> -<p>A gyapotmívelésre Középázsia azért is igen alkalmas, mivel a -gyapotföldek a nedvességet nem kivánják meg, sőt az eső még -tavaszkor is inkább károsan hat reájok. E czélra a Szoga nevü -kemény, kővel elegyes helyeket szemelik ki s ezeket is csak egyszer -törik fel; igy a megmunkálás és ültetés minden mezei munkánál -egyszerűbb. Az orenburgi vámhivatal statisztikai adatai szerént azt -kellene hinnünk, hogy a legtöbb gyapotot a bokharai khánságban -termesztik, de ez valószinüleg tévedés, mert a khivai karavánok, -midőn a Jaxartest átlépik, gyakran egyesülnek a bokharaiakkal, vagy -legalább bokharabelieknek adják ki magukat azért, mert ezek az -oroszokkal jó viszonyban vannak s nincs is épen rosz hirük -közöttük. Saját tapasztalataim s a kérdezősködéseimre adott -felvilágositások után ugy tudom, hogy Khiva gyapottermelése sokkal -virágzóbb <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> s jobb minőségü, mint a testvér -országoké. A gyümölcs – gavadse – itt kisebb, mint Bokharában, de -sokkal finomabb és fehérebb még a guzei szefidnél is, mely pedig -első minőségü bokkarai termény. Állitásunkat még azon körülmény is -megerősiti, hogy a közép-ázsiaiak mind a khivai terménynek adják az -elsőséget. A megfestésben és szövésben Bokharának jó hire van, de -magában a fővárosban is jobban fizetik a khivai mint a belföldi -készitményt s amazok Afghanisztánba, Indiába s északi Persiába is -szállittatnak, s még a vándortörzseknél is nagy becsben -tartatnak.</p> -<p>Kétséget sem szenvedhet tehát, hogy a középázsiai puszták ezen -terménye a jövendőben sokkal több értéket fog képviselni; de ehhez -még sok fejlesztő körülménynek kell hozzájárulni; mindenek előtt a -mívelést kell tökéletesiteni, a tisztitásnál és bemálházásnál -európai gépeket kell használni s az utakat biztosakká tenni. Ily -módon nemcsak a minőség lenne jobb, hanem a termény mennyisége is -minden nagyobb megerőltetés nélkül is nevezetesen emeltethetnék. -Valószinü, ha nem is a legközelebbi jövőben, hogy valamikor -Középázsia Oroszországra nézve azzá lesz, a mi jelenleg Uj-Karolina -Anglia gyárvárosaira nézve.</p> -<p>A Középázsiából Oroszországba bevitt gyapotmennyiség módnélküli -szaporodását legtisztábban ugy foghatjuk fel, ha Lumley Savillenak, -a pétervári angol követség egykori első titkárának, az 1862. és -1865. évi kékkönyvben felhozott táblázatát ide igtatjuk. Ezen -hivatalos kimutatás szerint bevitetett a három khánságból: -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<table cellspacing="0" cellpadding="0"> -<tr> -<td class="tdc">Év</td> -<td class="tdc">Bokhara rubel</td> -<td class="tdc"><em class="gesperrt">Khiva</em> rubel</td> -<td class="tdc"></td> -<td>Khokand rubel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1840–1850</td> -<td class="tdr">2,065.697</td> -<td class="tdr">470.781</td> -<td></td> -<td class="tdr">16.851</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1853</td> -<td class="tdr">280.514</td> -<td class="tdr">133.799</td> -<td>⎫</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1854</td> -<td class="tdr">509.600</td> -<td class="tdr">248.347</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1855</td> -<td class="tdr">513.023</td> -<td class="tdr">185.683</td> -<td>⎪</td> -<td>hiányzanak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1856</td> -<td class="tdr">501.225</td> -<td class="tdr">36.050</td> -<td>⎬</td> -<td>az</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1857</td> -<td class="tdr">578.483</td> -<td class="tdr">66.776</td> -<td>⎪</td> -<td>adatok.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1858</td> -<td class="tdr">634.643</td> -<td class="tdr">59.729</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1859</td> -<td class="tdr">495.065</td> -<td class="tdr">2.274</td> -<td>⎭</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">1860</td> -<td class="tdr">721.899</td> -<td class="tdr">22.429</td> -<td></td> -<td class="tdr">4907</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">Összeg</td> -<td class="tdr">4.237.772</td> -<td class="tdr">755.087</td> -<td></td> -<td class="tdr">4907</td> -</tr> -</table> -<p>E szerint tehát az 1840–50 közötti forgalom a reá következő tiz -év alatt több mint kétszeresre emelkedett s valószinü, hogy ha a -politikai viszonyok kedvezni fognak, mindinkább nagyobb lesz. De -ismételve is meg kell jegyeznünk, hogy, habár Bokhara itt mindenütt -a legnagyobb számot mutatja fel, ez azért még sem képviseli -kizárólagosan az ő terményét. Nagyon sok khivai áru van a közt, -melyek részben ürgendsi kalmárok a bokharai uton visznek Orenburg -felé (melynek vámhivatalából a föntebbi összeállitás került), hol -azután minden Bokhara rovatába iratik be. Azonkivül még sok -khokandi gyapot is, mert a khokandiak, mivel az oroszszal folytonos -viszálkodásban élnek, a határon mint bokharabeliek mennek át.</p> -<h3>Az állatországból.</h3> -<p>Itt mindenekelőtt a házi állatok, s ezek közt is legelső helyen -a juhok emlitendők, melyeknek két faját <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> lehet -megkülönböztetnünk, u. m. 1) kazak koj (kirgiz juh) és 2) özbeg koj -(özbeg juh). A kirgiz juh, ugy gyapjura mint husra nézve, többet ér -az utóbbinál. Középázsiában egyáltalán a kövérfarkú faj -tenyésztetik, s azon első hallásra hihetetlennek tetsző állitás, -hogy ezen állatnak széles, földön heverő vastag farka alá gyakran -hengert vagy egyéb kis járművet helyeznek, hogy a járás reá nézve -lehetségessé tétessék, vagy legalább megkönnyittessék, épen nem -mondható túlzottnak. Különösen a hizlalt juhok – bakkan – gyakran -3–4 batman (20 font) tiszta zsirt is adnak. A mi a husnak izét -illeti, mondhatom, hogy jobb minden egyébb tőlem Ázsiában ismert -fajokénál, melylyel a törökországi nagy hirü kivirdsik és karaman -össze sem hasonlitható, s melylyel még a persáktól oly nagyra -becsült indopersiai sem versenyezhet.</p> -<p>A gyapju nem oly kitünő minőségü, de valószinüleg azért nem -készitenek belőle ruhákat, mert még nem értenek a finomitáshoz, -hanem inkább szőnyegekre, uti tarisznyákra, lótakarókra s más -durvább szövetekre használják fel; e mellett nem is képez jelentős -kiviteli czikket. De nevezetes kereskedelmi czikk a fekete -göndörszőrű báránybőr, melynek egyedüli hazája a bokharai khánság s -itt is főkép Karaköl. Innen hordják szét egész Ázsiába, sőt -Európába is, hol Asztrakhán név alatt ismeretes. A bőrt a -háromnapos bárányokról huzzák le s azután nehány napig só és -árpaliszt keverékben páczolják s végre, hogy szép fényes legyen, a -Zerefsán vizében kimossák, melynek partjain Bokhara és Baveddin -között, különösen julius hóban nehány százezer darab ilyen -száritásra kitett bőrt lehet látni. E bőr mindenütt nagyon keresett -czikk, de különösen <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> Persiában, hol a divatos föveg belőle -készittetik, s ha meggondoljuk, hogy ott egy külah (kalap, melyhez -3–4 darab elég) 10–15 aranyért árultatik, akkor meggyőződhetünk -arról, hogy a mi asztrakhánunk, mely sokkal olcsóbb, nem bokharai -termény. A juhtenyésztés lévén a középázsiai vándortörzsek -főélelemforrása, könnyen fogalmat szerezhetünk azon roppant -nagyszámu nyájakról, melyek a mérhetetlen pusztán táplálkoznak. A -kirgizek sok juhot hajtanak a khánságokba, de Oroszországba is, -hová a bevitel folytonosan növekedőben van. 1835-ben 850.000, -1860-ban már 3,644.000 ezüst rubel áru hajtatott be<a name= -"FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class= -"fnanchor">28)</a>. Az utóbb emlitett év folytán a roppant sok -juhokon kivül még 750.000 ezüst rubel áru nyers juhbőr és 86.000 e. -r. áru gyapju vitetett át Orenburgnál az orosz határon.</p> -<p>A juh után a kecske a legnevezetesebb házi állat. A kecskehus -ugyan sohasem oly jó, mint a juhhus, de itt mégis jobb valamivel, -mint máshol Ázsiában. A kecske gyapja, mint Burnes mondja, ugyan -messze áll a kasmiritől, de mégis meglehetős jó és vizhatlan -szöveteket készitenek belőle.</p> -<p>A legjobb lovak a turkománoknál találhatók, s ezek közül a java -Afghanisztán, India és Persia felé kivitetik. A turkomán ló, -különösen az Akhal és a jomut fajbeli, nem sokat enged az arab -lónak, akár gyorsaságát és kitartását, akár szépségét és alakját -vegyük tekintetbe. Az özbeg ló, vagyis azon faj, mely Bokhara, -Khiva és Mejmenében honos, inkább erejével mint gyorsaságával tünik -ki. <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Közép-Ázsia tevéit, melyek közt a bokharai faj és a kétpupos -kirgiz-teve érnek legtöbbet, erőben és gyorsaságban csak az arab, -különösen a hedsázi tevék haladják meg. Azon szóbeszéd, hogy a teve -kettős gyomrában a viz tiszta s hűs marad, s hogy a szomjtól -gyötört utasok végső esetekben ehez nyulnak, itt egészen -ismeretlen, s a vándortörzsek közötti ide vonatkozó tudakozódásaira -nevetéssel feleltek. Annál hasznosabbak Középázsiában ez állatok, -mértékletességöknél fogva, mivel a legmegromlottabb vizzel is -beérik s daczára a gyakran csak tövis és bogáncskóréból álló -abraknak, a legnagyobb terheket napokig hordozzák. Ezenkivül az -arab tevék alattomosságától s vadságától egészen mentek. Kivitel -csak Persia és Afghanisztánba üzetik velök, de Oroszországba nem -igen. Nagy hasznot hajt az évenként kétszer nyirott teveszőr is, -melyből köteleket s egyéb durva, de néha finomabb szöveteket is -készitenek.</p> -<p>Szarvasmarha nem sok van, s ez is meglehetősen hitvány. A -legszebb marha állitólag Khokandban található; az Oxus mellett -egyedül a Karakalpakok foglalkoznak kizárólag marhatenyésztéssel. -Középázsiában a marhahus még a persiai s törökországinál is -szivósabb, éldelhetlenebb, s ezért azt itt többnyire csak a -legszegényebb emberek fogyasztják. Azonkivül aránylag kevés sajtot -és vajat készitenek tehéntejből. Öszvért Középázsiában nem -tenyésztenek, mert a lovat, mint legnemesebb állatot, nem engedik -bemocskolni. Annál nagyobb gond fordittatik a szamártenyésztésre, -mely itt sokkal szebb és jobb, mint máshol Ázsiában. A bokharai -tenyészetü szamár nemcsak erős és nagy termetével tünik ki, hanem -még gyorsaságával is, s <span class="pagenum"><a name="Page_213" -id="Page_213">-213-</a></span> hosszu karaván utakon az csak annyit -győz meg, mint a ló.</p> -<p>A szárnyas állatok közül honos itt a hosszulábu khinai tyúk, a -ludak kisebbek, mint Európában, kacsafaj többféle tenyésztetik. -Vannak még hattyúk, fogolymadarak, gyöngytyúkok és fáczánok, melyek -közül a legszebbek Khokandban találhatók.</p> -<h3>Az ásványországból.</h3> -<p>Senki sem csodálkozhatik azon, hogy napjainkban a három khánság -földjében elrejtett kincsekről alig tudunk valamit. Lehmann s más -orosz utazók, kik kellő geologiai készültséggel birván, behatóbb -vizsgálatokat tehettek volna, a tatár hatóságok féltékenysége miatt -minden lépésükben meg lettek akadályozva. Daczára annak, még sem -vagyok hajlandó Burnes azon nézetéhez csatlakozni, hogy Középázsia -épen semmi vagy csak igen csekély mennyiségü nemes érczet rejt -földjében, s hogy a zerefsáni aranypor sem odavaló eredetileg, -hanem Hindukusból eredő kisebb folyóktól vitetik oda. A -középázsiabeliek szerént a szamarkandi és bedakhsani hegyvidékek, -az Oveisz Karajne hegység az Oxus balpartján Khivában, és a nagy -Balkán a káspi tó melletti pusztában sok nemes érczet tartalmaznak. -Hogy a felső Oxus mellett csakugyan léteznek aranytelepek, ezt azon -körülmény is eléggé bizonyitja, hogy ott, daczára azon elhanyagolt -és kezdetleges módnak, melylyel az aranymosás üzetik, évenként -mégis jelentékeny mennyiségü aranyat nyernek.</p> -<p>Az aranymosásra, vagyis jobban mondva, az arany kihalászására -tevefarkakat használnak, melyek egy sorban két karó közé -függesztetnek. Ezekkel egy ideig <span class="pagenum"><a name= -"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> a vizet verdesik vagy -bemártják őket s ugy hagyják lógni. Mindig a zavaros helyek -kerestetnek ki e czélra, s a munkát junius és julius hónapokban, -mint a melyek erre legjobbak, szokták megkezdeni. Nem valószinü, -hogy az aranyport kivinnék, mert a mint Bokharában lakó persa -aranyművesektől tudom, az ott látott kisebb ékszereket belföldi -érczből készitik. Ezüstöt Khivában szednek a fönt emlitett -hegyekben, s Allahkuli khán idejében három év alatt, mikor a -munkákat egy mívelt, szakavatott indus vezette, ezen becses érczből -igen nagy mennyiséget nyertek. Az emlitett uralkodó halála után az -indus állitólag megszökött, mások azt mondják, hogy -meggyilkoltatott. Mondják, hogy azóta a bányákat elhanyagolták. -Sehri-Sebz körül is vannak ezüstbányák, de az erre vonatkozó adatok -bizonytalanok.</p> -<p>A nemes kövek között a bedakhsáni rubinok érdemlik az elsőséget, -melyek régebben laoli bedahsán név alatt egész Ázsiában hiresek -voltak; most már nagyon megritkultak. Karniolt nagy mennyiségben -találnak a bedakhsáni hegyi patakok medrében, ára csekély s Arábia, -Persia és Törökországba viszik. A festésre való lazulkő -Középázsiában kis értékü s Oroszországba és Persiába vitetik. A -bedakhsáni és khokandi türkisz szinre nézve a nisabuval (Persiában) -nem versenyezhet s többnyire csak a vándortörzsek meg a nogaji -ezüstművesek veszik. Szine zöld és nem kék, s nem oly általánosan -keresett, mint amaz.</p> -<p>A középázsiai sikországok terményeinek ezen vázlatos előadása az -olvasót, s különösen azt, ki Ázsiát s az ottani viszonyokat ismeri, -meggyőzhette arról, hogy Turkesztánt a terméketlen tartományok közé -számitani <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> nem lehet. A lakóitól nagy becse és -sivár körülete folytán, homokba foglalt drága kőnek nevezett -Középázsia, a távol Kelet országai közt bizonyosan nagy szerepet -fog játszani s nevezetes helyet foglaland el, ha az európai -polgárosodás jótevő sugarai az ottani szerencsétlen viszonyok -posványát kiszáritván, századunk nagyszerü vivmányai az ipar és -földmivelés terén ott is utat nyitandottak maguknak. Rablás, háboru -és öldöklés s nem a puszta határok tették sivataggá az Oxus és -Jaxartes partjait. Bokharában s még inkább Khivában a földmüvelést -csaknem kizárólag rabszolgák végzik, kiknek száma az utóbbi -khánságban a 80.000-et meghaladja. A vad erkölcsök a hon lakójának -kardot adtak kezébe, s az ekét meggyalázónak vélik s a rabszolgákra -bizzák. Mikor látják már be ezen országok, hogy szerencsétlen -sorsuk s zilált állapotaik legnagyobb része ezen ferde nézpontban -gyökeredzik. Az orosz kormány, midőn az ottani viszonyokat -könnyiteni és szeliditeni törekszik (mert tökéletes átalakitásukról -egyhamar szó sem lehet), teljes elismerésünket s -szerencsekivánatainkat igazán megérdemli. A föld gazdagságát ne -irigyeljük tőle, mert eltekintve a kormány erkölcsi befolyásától s -netaláni politikai czéljaitól, anyagi haszna nem sok van, sőt -bátran kimondhatjuk, hogy csekély azon fáradalmak és költségekhez -mérve, miket egy ily országnak megszállása és igazgatása megkiván, -egy oly országé, melylyel a közlekedés valószinüleg mindig -kimondhatatlanul fáradalmas marad.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<h2>XV.<br /> -Adatok Bokhara ókori történetéhez.</h2> -<p><span class="dropcap">A</span>z, a mit ezen fejezetben Bokhara -multjára nézve közlök, legnagyobbrészt egy Tarikhi Narsákhi -(Narsákhi története) czimü persa kéziratból van átvéve. Ezen -Bokharáról szóló fölötte érdekes munkát szerzője, -Mehemed-ben-Dsáfer-el-Narsákhi, a hedsra 332-ik<a name= -"FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= -"fnanchor">29)</a> évében irta arab nyelven, a szamanida Emir Hamid -uralkodása alatt. Később, a hedsra 522-ik évében, persa nyelvre -fordittatott s a nem kevésbé érdekes „Khazain ül Ulum“-ból (A -tudományok kincsei), melyet a nisáburi Ebul Haszán irt, -megbővittetett.</p> -<p>A mi történeti értékét illeti, a „Tarikhi Narsákhi“ mindenesetre -megérné a hű forditására és kiadására forditandó fáradságot. -Ismerőseim egyike, a kitünő keleti nyelvész Khanikoff, már dolgozik -is rajta, s igy ezen becses munka rövid idő alatt a nagy közönség -kezébe jut. Mi a könyvből csak azt szedtük ki, a mi vázlataink -keretébe beillik, s ezért az eredeti szöveg <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> szabad -forditását adjuk, mert igy kevésbé fárasztó s inkább megfelel a -közönség izlésének.</p> -<h3>Bokhara és környéke.</h3> -<p>A hely, melyen most a szent Bokhara fekszik, régi időben mocsár -volt, mely a Szamarkand felől jövő folyónak évenkénti kiöntéseiből -állt elő, mert ez utóbbi a nyári hónapokban a szomszédságban fekvő -hegyekről leolvadt hótól nagyon megdagadt. E mocsár azután -kiszárittatott s a termékeny föld nemsokára mindenfelől települőket -édesgetett magához, kik ott megállapodván, magok közül egy Aberzi -nevü főnököt választottak meg uralkodónak. Maga Bokhara még akkor -nem létezett, de volt ott több falu, melyek közül Bejkend v. -Pejkend (az uralkodó faluja) volt a legnagyobb. Nem sokára a -zsarnoki uralkodás szétszórta a telepet. Egy részök északi -Turkesztánba vonult vissza s ott Otrar várost alapitván, csakhamar -jólétnek örvendett. Később visszamaradt testvéreik segélykéréseinek -engedve, ismét visszatértek. Fejedelmük, Sír Kisver (az ország -oroszlánja) legyőzte a gonosz Aberzit s őt egy vörös tüskékkel -töltött zsákba tétetvén, mindaddig hengeritgette, mig meg nem halt. -Bokhara lassanként ujra felvirágzott. Fejedelme Sír Kisver 20 évi -uralkodása alatt igen sokat tett a telep gyarapitására; példáját -utódai is követték, s nemsokára az egész környék megnépesedett s -falvakkal volt ellepve.</p> -<p>Hogy ez időszámlálásunk melyik szakában történt, nehéz -megmondani. Bokhara őstörténetének regéje megértésére törekedni, -hiábavaló igyekezet lenne. Mi itt inkább a kézirat fölötte érdekes -adatait fogjuk előadni <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> s mindjárt Bokharával kezdjük, mint ez -már ősidőktől fogva főhelynek tartatott.</p> -<h3>Bokhara, a főváros.</h3> -<p>A mit kútforrásunk ezen hely vallási jelentőségéről felhoz, hogy -mily előnyökben részesültek lakói, mily kitüntetés várt rájuk a -föltámadás napján stb., mindez az olvasót kevéssé érdekelheti. A -vár alapitójának Sziaust mondják, ki később ugyanott a Gurian kapu -előtti téren saját ipjától megöletett. E helyet a tűzimádók mindig -szentnek tartották s noruz (ujév) napján, napkelte előtt ott -mindenik egy kakast áldozott. Ez emlékünnepnek hire messze terjedt, -s dalnokok dicsőiték azt, bár az esemény már 3000 év előtt történt. -Mások azt állitják, hogy Efrásziab volt az alapitó. Mindegy, a vár -sokáig pusztán, laktalanul állt, mig Bendon, Khatun királyné férje, -azt egy másik erőséggel együtt ujra felépitette s a kapukra -vaslemezekbe vésette nevét. A hedsra hatszázadik évében a kapuk -vaslemezeikkel együtt még meg voltak, később az egész romba dőlt, s -az erőd fölépitésére irányzott törekvések mind füstbe mentek. Az -akkori időben élt bölcsek tanácsára végre a pelejadok alakjára hét -oszlopra épitették föl s ezen idő óta mindenik uralkodó, ki benne -lakott, győztes volt, s a mi még bámulatosabb, közülök egyik sem -halt meg addig, mig benne lakott. Ezen várnak két kapuja volt, a -keleti vagyis Guzian kapu és a nyugoti, Rigisztán kapu; e kettőt -egy út kötötte egymással össze, az egész magában foglalta még a -főtisztek lakását, a fogházakat, a kincstárakat s a tanácsházakat -is. Miután egy darab ideig romokban hevert, Arszlán khán ujra -felépitette s visszaadta régi fényét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> A -hedsra 534-ik évében Kharezm sáh Bokharát elfoglalván, a Szandsár -által kinevezett helytartót kivégeztette s a várat lerontatta; de -536-ban megint helyreállittatott. Hasonló sorsban többször is -részesült, mig végre a mongolok Dsengiz khán alatt Bokharát a -várral együtt romba döntötték.</p> -<p>Azon paloták között, melyekkel hajdan Bokhara ékeskedett, -legelső helyen <em class="gesperrt">Rigisztán</em> szeraiját -emlitik, melyben az uralkodók, az iszlamot megelőző korban s azután -is, tartózkodni szoktak. Terjedelmére nézve legnagyobb s talán -egyszersmind a legpompásabb is azon palota volt, melyet a szamanida -Emir Szaid épittetett s melyben az uralkodó minden -főhivatalviselőjével együtt lakott<a name="FNanchor_30" id= -"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a>. -Ezután neveztetik a <em class="gesperrt">Szerai Molian</em>, vagyis -azon palota, mely a hasonnevű csatorna partján épült. Erről azt -mondják, hogy fölülmulhatatlan szépségü lakhely volt, körülvéve a -legszebb kertek és rétekkel, virágágyakkal, patakokkal s -szökőkutakkal. Ezenfölül a Rigisztán kaputól a Destekig (kis mező) -az egész ut csinosan festett házakkal, kellemes tavakkal s árnyas -fákkal volt tele, a kertek tömve voltak mindenféle gyümölcscsel, -mandolával, mogyoróval, cseresznyével<a name="FNanchor_31" id= -"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> stb. Emlitésre méltó a <em class= -"gesperrt">Semszabad</em> palota is, melyet Semsz-ed-din király, az -Ibrahim kapu közelében épittetett, s mely főleg Kuruk<a name= -"FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= -"fnanchor">32)</a> nevü állatkertjéről volt hires. E négy -mértföldnyi körületü magas falakkal keritett helyen számos -galambducz volt s azonkivül még vadállatok, mint majmok, gazellák, -rókák, farkasok, vaddisznók (!) félig megszeliditve. Semsz-ed-din -halála után előbb testvére Khidr khán, azután Akhmed khán léptek a -trónra, kik mindketten sokban gyarapitották a palota szépségét, de -midőn az utóbbi Belil sáhtól leveretvén, Szamarkandba vitetett, el -lett hanyagolva s nemsokára romba is dőlt. Voltak még a -föntebbieken kivül a város környékén is mulatóházak, többnyire a -keskusánok birtokában. Igy hivták azon Nyugotról Bokharába -vándorolt idegeneket, kik nem voltak arabok s különösen jó hirben -állottak. Mikor Kuteibe Bokhara elfoglalása után a házak felét az -arabok részére átadni kivánta, leginkább a keskusánok hagyták oda -házaikat s a városon kivül telepedtek le. Ezen mulatóházak közül -később csak kettő-három maradt meg, melyek Köski Mogan-nak -(tűzimádó papok kioszkja) neveztettek. Mint tudva van, Bokharában a -tűzimádók sok templomot birtak s a Moganok az ily helyeket mindig -nagy tiszteletben tartották. A legelső fal Bokhara köré Ebul-Abbasz -helytartó parancsára épittetett a hedsra 215-ben, azért, mivel a -lakosok panaszkodtak, hogy a törökök beütései folytán sokat kell -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> kiállniok. 235-ben kijavittatott és -megerősittetett, de később, midőn a mongol csordák a várost -környékével együtt elpusztitották, romba dőlt. A mondottakon kivül -még mecsetek s egyébb középületek is emlegettetnek, de az ily -részletekkel nem akarjuk terhelni az olvasót. Bokhara és -környékének hajdani virágzó állapota eléggé kitünik abból, ha -megemlitjük, hogy vidékét tizenkét csatorna és vizvezetés hasitja. -Talajának áldott termékenysége Keleten közmondássá vált. Erről a -város és környéke volt adója a legvilágosabb bizonyságot teszi. -Midőn Bokhara negyedszer és utoljára Kuteibe hatalmába esett, a -bagdadi khalifnak onnan évenkénti 200.000, s a khoraszáni -helytartónak 10.000 direm jövedelme volt. A szamanidák idejében -Bokhara és Kerminah egy millió diremen felül fizettek adót, mi az -arany akkori nagy értékéhez mérve, igen nagy összeget tett<a name= -"FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= -"fnanchor">33)</a>.</p> -<p>Ipar tekintetében is kitünt Bokhara az akkori középázsiai népek -között. A Zerefsán partjain készitett ruhaszövetek igen keresettek -voltak, Arábia, Persia, Törökország, sőt még India lakói közt is. -Szinre nézve csak háromfélék voltak, fehér, vörös és zöld, de -anyaguk nehéz selyem, mit az akkori királyok és fejedelmek -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> diszruháit képezték. Ezeken kivül még -szőnyegek és függönyök is készittettek Bokharában. Az előbbiek oly -becsesek voltak, hogy a város egész évi adóját egy ily szőnyeg -alakjában küldte meg Bagdadba. Bokhara több izbeni feldulása -folytán a műértő mesterek elszéledtek s velök együtt az ipar is -tönkre ment.</p> -<h3>Bokhara környéke.</h3> -<p>Az előttünk fekvő kézirat a főváros és nevezetességei mellett -még a környék egynémely helyeiről is emlitést tesz. Ezek közül -egynehány még most is létezik, a többi azonban nyom nélkül -eltünt.</p> -<p><em class="gesperrt">Kermine</em>, mely több falut foglal -magában, sok költőt adott az országnak. Bokharától csak 14 farszakh -távolságra esik s előbb dihi kurdek (kis falu) nevet viselt. Most -már jelentékenyebb hely sok mecsettel és karavanszeraival s oly -bucsujáró pont, melyet az egész környék gyakran látogat. Bokharában -különösen sokat tartanak reá, s az odavaló vándorlás egyenlőnek -vétetik a mekkai zarándok út felével. Idegen országokban gyakran -összetévesztik Bokharával. <em class="gesperrt">Tavaisz</em> (az -arabok szerint, mert eredeti néven Kud) jelentékeny nagyságu hely s -vásárairól volt hires. Ezek rendesen 10 napig tartottak s évenként -körülbelől 10.000 embert vontak oda, kik Ferghanából (Khokand) s -másfelől jöttek. Ez uton lakói meggazdagodtak s vagyonosságukról -hiresek lettek. Tavaisz a szamarkandi országuton Bokharától 7 -farszáhra fekszik. <em class="gesperrt">Iszkuhket</em>, nagy és -gazdag falu, mely az ott készitett kirbaszszal (vászon) terjedelmes -kereskedést űz, sok mecsettel s karavanszeraival bir s Bokharában a -legszebb faluk közé sorolják. Zendine adja Bokharában a legszebb -kirbaszt s Arak, Farsz, Kirman <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> s más távolfekvő helyekre -küldi, hol az a fejedelmek s országnagyok ruházatára fordittatván, -oly jó hirben áll mindenütt, hogy ugy fizetik, mint a legnehezebb -szöveteket. <em class="gesperrt">Revane</em>, megerősitett hely, -régenten a királyok lakhelye, mondják, hogy Sápur épitette. A -turkesztáni határon fekszik, hetenként vásárt tart, melyen igen sok -zendinedsit (az előbb emlitett vásznat) ad el. <em class= -"gesperrt">Efsána</em>, megerősitett hely, mecsetjét Kuteibe -épitette, hetenként vásárt tart. <em class="gesperrt">Berkend</em>, -régi terjedt falu, melyet Emir Iszmael Szamani megvett, s a belőle -kapott jövedelmet a dervisek és szeidek közt osztotta fel. -<em class="gesperrt">Rametin</em> Bokharánál régibb s azelőtt a -királyok lakhelye volt. Mondják, hogy Efrasziáb épitette s később -megis erősitette, midőn Kejkhoszrevtől megtámadtatott, ki atyjának, -Sziausnak és vejének, Efrasziábnak halálát akarta megboszulni. -<em class="gesperrt">Rametinban</em> voltak legszebb templomaik az -Oxuson túli tűzimádóknak. Efrasziáb két év mulva Kejkhoszrevtől -elfogatott s megöletett, sirja, állitólag, azon tűzimádó templom -bemeneténél van, mely a Khodsa Iman nevü hegy melletti magaslaton -épült. Mindez körülbelől ezelőtt 3000 évvel történt. <em class= -"gesperrt">Ferakhsá</em> egyike Bokhara legszebb városainak s -különösen várkastélyáról nevezetes, melyet ezelőtt ezer évvel az -akkor uralkodó Gedek épittetett s azután pusztulni hagyott. Később -Hebek uralkodó egy részét kijavitatta s a hagyomány szerint Binjad -Tugsáde fia ott halt meg. Az iszlam-korban a szamanida Emir Iszmael -mecsetté akarta átalakitani s a város lakóinak az átalakitási -költségek fedezésére 20.000 dirhemet ajánlott fel, de ezek nem -egyeztek bele. A szamanida Emir Hajder idejében még meg volt belőle -némi gerendázat, melyet az Emir Bokharába vitetvén, saját -palotájának használta fel. Ferakhsának <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> -évenként 15 vásárja van, melyek közül a legutolsó az év végén husz -napig tart s Noruz vásárnak (ujévi vásár) s Bokharában már régóta -szokásos. A Noruz vásárra öt nap mulva következik a noruzi nogan (a -moganoknak vagyis a tűzimádók papjainak ujéve).</p> -<p><em class="gesperrt">Bejkend</em> a városok között emlitetett s -lakosai nem is szerették ha falunak mondták. Mikor a Bejkendit -Bagdádban megszólitották hogy hová való, mindig bokharabelinek -mondta magát. De valóban jelentékeny is volt e hely számos szép -mecsetjeivel és egyébb épületeivel, s a hedsra utáni 240-ik évben -még sok rabatra (karavánszerai nemü kőházak) lehetett benne akadni. -Ilyen épület több volt ezernél s mindenik egy bizonyos falu -lakóinak tulajdonában volt, kik nyáron mezei jószágukon laktak s -télen át a városban kényelemben élvezték munkájuk gyümölcseit. -Ezenkivül a bejkendik hires kereskedők is voltak, s üzletük Khináig -sőt a tengerig (?) is terjedt. Ezen Bokharánál is régibb város -erőditvényei az ostrom alatt sok bajt okoztak Kuteibének. Régebben -az uralkodók többnyire itt laktak. Bejkend és Farab közt egy 12 -farszákhnyi homokpuszta terül el. Arszlán khán ide egy nagyszerü -épületet emeltetett, s a Dsaramgam csatornát nagy áldozattal -alávezette. Bejkend környékén sok nádas és tócsa van, miket -Barkenti Ferrákhnak s Karakölnek is hivnak. Hitelt érdemlő -állitások szerént ezek 20 farszákh hosszusággal birnak s annyi -bennök a szárnyas vad és hal, mint sehol másutt, még Khoraszanban -sem. Miután a Dsaramgam csatornának vize nem volt elegendő, Arszlán -khán ezen tavakból egy folyót akart vezetni Bejkend alá, mely -utóbbi hely csekély magaslaton <span class="pagenum"><a name= -"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> fekszik. Hozzá is kezdtek -a munkához s ástak mindaddig, mig oly kemény sziklára akadtak, -melyen minden ütés, furás haszontalan volt. Egész terhekkel hordták -rá a zsirt és eczetet, hogy a követ föllágyitsa (?), de ez sem -használt s kénytelenek voltak felhagyni vele. Farabnak van egy szép -mecsetje, melynek falai és kupja téglából épitvék a nélkül, hogy -csak egy darab fa is látszanék köztük. Régenten külön fejedelme -volt, ki bizonyos tekintetben Bokharától függetlenül -uralkodott.</p> -<h3>Khatun királyné<a name="FNanchor_34" id= -"FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a> -és a legelső négy arab vezér.</h3> -<p>Az arab foglalás korában, vagy helyesebben, akkor, midőn az arab -kalandorok előőrsei legelőször látogatták meg a távol Keletet, -Bokharában egy nő uralkodott, ki fiának, Tugsádénak, kiskorusága -alatt tizenöt évig erővel és igazsággal kezelte a kormány gyeplőit. -Ezen nőről, Középázsia Nusirvánjáról, azt beszélik, hogy naponként -lóra ülve palotájából a Rigisztánra<a name="FNanchor_35" id= -"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a> -ment s itt trónján helyet foglalván, a nép minden országától -környezve, intézte el a közdolgokat.</p> -<p>A hedsra utáni 53. év vége felé, az arabok Abdullah-bin-Zijád -vezérlete alatt az Oxust átlépvén, az akkori időkben jelentékeny -Bejkendet elfoglalták, mely győzelem őket nevezetes kincsek s -négyezer fogoly birtokához juttatá. A hedsra utáni 54-ik évében -erős sereggel s ostromgépekkel támadták meg Bokharát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> Khatun -megrémült a fenyegető veszélytől. Az arabok vezéréhez ajándékokkal -ellátott követ küldetett, hogy legalább tizennégy napra terjedő -fegyvernyugvást eszközöljön; de egy másik ezalatt titkos utakon az -északkeleti török törzseket szólitá segélyre. A csel sikerült. A -mitsem gyanitó arabok a fegyverszünetet megadták s ezalatt a török -segélyseregek is közelebb jöttek, s Khatun már most eléggé erősnek -érezvén magát, az ostromlókat megtámadta s megfutamitotta. A -vereséget magok az arab történetirók is bevallják, de megjegyzik, -hogy a muszulman sereg nagy mennyiségü arany, ezüst, ruha és -fegyverekből álló zsákmányt ejtett s hogy Khatun királynénak -drágakövekkel ékesitett s 200.000 drakhmára becsült csizmái is a -zsákmánylott javak közt voltak. Abdullah-bin-Zijád ezután a -környékbeli fákat levágatta s a falvakat elpusztitotta; Khatun az -ország sorsa fölötti aggodalmában az arabokkal békét kötött, vagy -ezeknek állitása szerént, azt egy millió drakhmán megvásárolta.</p> -<p>A hedsra utáni 56-ik évben Szaid-bin-Oszmán lett Khoraszán -helytartójává. Khatun most a békeért két annyit igért, mint -Abdullah-bin-Zijádnak, de Szaid, ki 120.000 emberével már Kes -(Sehri Szebz) és Nakhseb (Karsi) között állott, az ajánlatot -visszautasitotta s a hadjáratot megkezdvén, csak akkor kötött -békét, mikor már legyőzte Khatunt. A királyné kénytelen volt -megadni magát s az arab táborba menni mint meghódolt<a name= -"FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class= -"fnanchor">36)</a>. A meghóditott város 80 kezest adott. -Szaid-bin-Oszmán <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> ezután Szamarkand felé huzódván, ezt is -elfoglalta s kincsekkel rakodtan tért vissza Medinába. A monda azt -beszéli, hogy azon kezesek, kiket Khatun az arab vezérnek adott, -azon főnökök voltak, kik Tugsáde törvényes születését tagadták s -Khatun ellen fondorkodtak. Ezek, az előleges megállapodás -értelmében, csak a határig tartoztak az arab táborban maradni, de -Szaid el akarta őket vinni Medinába, hogy ott mint győzedelmének -jelei szerepeljenek. De már erre felzudultak a megcsalatott -bokharaiak s mert vesztöket bizonyosnak tartották, legalább -bosszulatlanul nem akartak meghalni. Szaidot tehát agyonverték s -azután magukat végezték ki.</p> -<p>Az utóbbi helyett Muszlim-bin-Zijád küldetett Khoraszánba -helytartónak. Ez gyorsan rendeltetése helyére ment s ott tetemes -hadat szedvén össze, az ujonnan elpártolt Bokhara ellen indult. -Khatun azonnal belátta, hogy ő egyedül vele nem mérkőzhetik s -mindenfelé segély után látott. A szamarkandi terkhant (fejedelmet) -kezével kinálta meg, csakhogy országát megvédhesse. A törökök -hatalmas fejedelme is felszólittatott. Miután ezek a segélyt -megigérték, az arabok gyorsan békét ajánlottak, mibe Khatun is -beleegyezett s már szinte létrejött a béke, midőn Bendun 120.000 -emberével megjelenvén, a tettét megbánni kezdő Khatunt a béke -megszegésére csábitotta. A mélyen sértett arab vezér, tisztjei -közül Mehlebet Khatunhoz küldte, hogy a tartozó engedelmességre -fölhivja. Mehleb minden zászló alól egy harczost maga mellé vevén, -a tábort titkon elhagyá azon szándékkal, hogy éjjel az ellenséget -valamely ponton meglepi. Már a folyó (Zerefsán) partjára ért, midőn -nehány arab azt vélvén, hogy zsákmányra <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> mennek, -birvágytól hajtatva, hozzájuk csatlakozott. Számszerint nem -haladták meg összesen a kilenczszázat. Az ellenség lovasaitól -csakhamar észrevétetvén, az első összecsapásban négyszáz esett el -közülök. A többi gyorsan visszafordult, de üldöztetvén, napköltekor -Khoten (?) mellett eléretett. A törökök elkeseredetten rohanták meg -őket. A minden oldalról körülvett Mehleb kétségbeesett orditással -tudatta a közeli arab táborral a veszedelmet, melybe jutott. A -segélykiáltást meghallották. Muszlim azonnal Mehleb hangjára ismert -benne, de nem sokat adott reá, s csak Abdullah, ki a vezér -egykedvüségét gáncsolta, ült lóra kevesed magával, hogy fenyegetett -bajtársainak segélyére legyen. Megjelenése Mehleb s társai hanyatló -bátorságát felélesztette; a harcz megujult, Bendun elesett s a -törökök nagy veszteséggel vonultak vissza. A győzők oly nagy -zsákmányt ejtettek, hogy az osztozásnál – mint mondják – egy-egy -lovasnak ezer dirhem jutott. Ez eset után Khatun békét kötött s -ujra meghódolt az araboknak. Midőn a táborban megjelent, látni -kivánta Abdulláht, kinek hős tettei mindenkit bámulatra ragadtak. -Muszlim őt előhivatta; kék felöltönye vörös övvel volt leszoritva s -méltóságos külsejével nagy hatást tett az őt gazdagon megajándékozó -királynéra.</p> -<p>A negyedik arab vezér, ki Bokharába küldetett s ezt végleg -meghóditotta, Kuteibe-bin-Muszlim volt. Ő Hüddsáds khalifasága -alatt ment Khoraszánba s útközben Tokharisztánt elfoglalván, a -hedsra utáni 88-ik évben átlépte az Oxust. Jöttének hirére Bejkend -erős várrá alakittatott át s bevétele sok bajt okozott. Az arabok -az ötvennapos ostrom alatt sokat szenvedtek s végre, miután -erőszakkal semmire sem mehettek, cselhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> -folyamodtak. Kuteibe földalatti meneteket ásatott, melyeken át az -erősséget meglepvén, azt elfoglalta. De a lakókat megkimélte, velök -békére lépett s miután egy bizonyos Barka-bin-Naszrt helytartójává -nevezett, maga Bokhara ellen indult. Azonban már utja kezdetén -hirét vette annak, hogy a bejkendiek hátrahagyott helytartóját -megölték. Később kiviláglott, hogy gyalázatos eljárása volt oka a -lázadásnak. Ennek daczára Kuteibe mégis visszatért, a várost -megrohanta, kifosztotta, elpusztitotta s minden fegyverfogható -lakost leöletett.</p> -<p>A gazdag és hatalmas Bejkend, mely theával és egyébb khinai -czikkekkel kiterjedt kereskedést üzött, a földig lerontatott; -részben ugyan ujra felépült, de egykori virága örökre oda lett. -Beszélik, hogy az ostrom után az arabok egyéb zsákmányon kivül -valamely templomban egy ezüst bálványt is találtak, mely ruhástól -együtt 150 miszkalt nyomott. Legnevezetesebb volt azon galambtojás -nagyságu két gyöngy, miket, a bejkendiek szerént, egy madár hozott -a templomba. Ezeket Kuteibe Hüddsáds khalifának küldte el -ajándékba, ki egy köszönőlevélben fejezte ki azon kellemes -meglepetést, mit benne a küldemény s a küldő nagylelküsége -ébresztett. Innen Kuteibe Vardan (a mostani Vardanzi) felé nyomult -s ezt a hozzá tartozó helységekkel együtt elfoglalta.</p> -<p>Az araboknak ily sikerdús előnyomulására megrémitett szomszédot -apróbb fejedelmek egymással szövetségre léptek s egyesült erővel -megtámadták az idegen betolakodókat. Az arab történetiró szavai -szerént, Kuteibe igen szorult állapotba jutott, mihez még az is -járult, hogy fegyverekben hiányt szenvedett, ugy hogy, a mint -mondják, egy lándzsa ötven, egy sisak <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> ötven s -egy vértezet kilenczszáz dihermen kelt el. Nagy szerencséjére a -szamarkandi fejedelem csalás és rábeszéléssel az arabok pártjára -vonatott, s miután ezek azt hiresztelték, hogy az ujabb -segélycsapatok már Kes és Nakhseb körül tanyáznak, a török főnökök -mindinkább észak felé huzódtak s Kuteibe háboritatlan birtokában -maradt az Oxuson túli meghóditott tartománynak.</p> -<h3>Tugsáde és Mokanna (a befátyolozott khoraszáni próféta).</h3> -<p>Tugsáde, ki anyja halála után Bokhara uralkodójává -megválasztatott, trónját egyedül Kuteibének köszönhette, mert ez -védte meg őt hatalmas szomszédja s ellensége Vardan fejedelme -ellenében, ki több izben beütött Bokharába, de Kuteibétől -mindannyiszor visszaveretett. Lehet, hogy hálaérzete volt főoka -annak is, hogy Tugsáde az Iszlamra áttért s uj hitében oly kitünően -buzgólkodott. 32 évig uralkodott, nem mint önálló fejedelem, hanem -mint Kuteibe hűbérese, ki benne hatalmas támaszt talált Mohamed -tanának, melytől a bokharaiak mindig idegenkedtek, erőhatalommali -terjesztésére.</p> -<p>Mivel az arab kalandorok a hódolás főfeltételének az iszlamra -áttérést tekintették, ezért a bokharabeliek mindannyiszor, a -hányszor csak városuk elfoglaltatott, szinleg az iszlamot -vallották, de a hóditók távoztával megint csak visszatértek a -parszik szeretett nemzeti hitéhez. Kuteibe ennek véget akart vetni -s e végre meghagyá, hogy a házak fele részben az araboknak -átadandók legyenek. Ily módon az ujonnan megtértek oktatóik -közvetlen közelébe jutottak, kik őket folytonosan figyelemmel -kisérték s az uj hitben erősitették. <span class="pagenum"><a name= -"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> A hedsra utáni 94-ik -évben Kuteibe egy nagy mecsetet épittetett, hol pénteki imádságkor -mindenkinek meg kellett jelenni, s melyben a rendes szokástól -eltérőleg a Koránt persa nyelven olvasták. E mecset még kéziratunk -szerzője idejében is meg volt, ki megjegyzi, hogy kapujára -különféle alakok voltak vésve (mi tudvalevőleg az iszlamban -mindenütt bűnnek tekintetik, nem is szólva a mecsetről); de ennek, -a mint mondják, az az oka, hogy a kapuszárnyakat egy tűzimádó -templomról szedték le s később is megtartották.</p> -<p>Tugsáde 32 évig uralkodott. Halála után fia Kuteibe (az arab -fővezérhez való ragaszkodása folytán adta e nevet) lépett a trónra. -Ez kezdetben a muszulmánt játszotta, de csakhamar kitünt, hogy -titokban a régi valláshoz szít, miért is Ebumuszlim, Khoraszán -helytartója parancsára megöletett, s helyére Binjád, szinte Tugsáde -fia, emeltetett Bokhara fejedelmi székére. Ez utóbbiak uralkodása -alatt történt, hogy a Szefid-dsameganok (fehéröltönyüek) a hogy -Mokannának a befátyolozott khoraszáni látnoknak hivei neveztettek, -uj tanukat hirdetni kezdék s ezáltal kitűzték a lázadás zászlaját -az arab hóditók ellen. Kuteibe (Tugsáde fia) után Binjád is a -lázadókhoz csatlakozott, de a hedsra utáni 166-ik évben a khalifa -parancsára megöletett. Tugsáde családja egész 301-ig hedsra után -birtokában volt Bokharának, midőn Abu-Iszhák, Ibrahim fia, ki -Khalibtól, Binjád fiától származott, jogairól, a szamanida Emir -Iszmail javára lemondott.</p> -<p>A mi a Szefid-dsameganok és Mokanna által szított lázadást -illeti, ennek a középázsiai iszlamra nézve valószinüleg veszélyes -hatása lett volna, ha Bokhara akkori urai s különösen Mehdi khalifa -nem forditotta <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> volna minden gondját az uj felekezet -elnyomására. Az előttünk fekvő kézirat elbeszélése szerint Mokanna -(a befátyolozott khoraszáni próféta), valódi nevén Hasim-bin Hekim, -Merv közelében, Geze nevü helységben született s már ifju korában -többféle tudománynyal foglalkozott, de főkép a varázslatot és -titkos mesterségeket űzte. Mokanna, azaz befátyolozott, nevét onnan -kapta, mert fejét mindig fátyol boritotta, azért, mivel akkori -köztudomás szerént, arcza véghetetlen rút, feje kopasz volt s egyik -szeme hiányzott. Már Ebu Muszlim alatt előkelő katonai ranggal -birt, de mert prófétai szerepét már ekkor megkezdte, fogolyként -Bagdadba küldetett, hol börtönbe vetették. Börtönéből megszökvén, -visszatért Mervba s itt legelőször az emberek közé lépvén, azt -kérdé tőlök, hogy tudják-e, ki áll előttök? Mindenki azt felelé, -hogy Hasim-bin-Hekim, mire ő igy szólott: „Tévedtek! Én vagyok a ti -istenetek s az egész világ istene. Én ugy nevezem magamat, a mint -nekem tetszik. Régebben mint Ádám, Ibrahim, Musza, Jézus, Mohamed -és Ebu-Muszlim jelentem meg e földön s most, mint látjátok, ezen -alakban.“ „Honnan van hát“ kérdék tőle, „hogy amazok csak -prófétáknak tartották magukat, te azonban isten akarsz lenni?“ -„Azok“ felelé ő „csak érzékiséggel birtak, de én egészen szellem -vagyok s hatalmamban áll mindenféle alakban mutatni magamat.“</p> -<p>Ő maga még akkor Mervban lakott, de ügynökei mindenüvé eljártak -tanitványokat toborzani. Téritő levelei következőleg kezdődtek:</p> -<p>„Az irgalmas, kegyelmes és mindenható istennek nevében. Én -Hasim, Hekimnek fia, uraknak ura. Dicsértessék az egyedül való -isten, ki magát ezelőtt <span class="pagenum"><a name="Page_233" -id="Page_233">-233-</a></span> Ádámban, Noahban, Ibrahimban, -Muszában, Krisztusban, Mohamedben és Ebu-Muszlimban -kinyilatkoztatta. Tudniillik én, Mokanna, a hatalomnak, fénynek és -igazságnak ura. Csoportosuljatok körülem s tudjátok meg, hogy enyém -a világ uralma, enyém a dicsőség és mindenhatóság. Rajtam kivül -nincs isten. Ki velem jár, a paradicsomba megy, ki tőlem eltávozik, -a pokolba jut.“</p> -<p>Segédei közül különösen egy Abdullah nevü arab tüntette ki -magát, ki Kes környékén sokakat elcsábitott. Később Bokhara és -Szamarkand, majd minden helysége hozzápártolt. Az uj tan vallói -napról napra erősödtek s számukkal arányban a zavar és rendetlenség -nagyobbodván, a muszulmánok rémülése s az őket fenyegető veszély is -mindinkább növekedett.</p> -<p>A khoraszáni helytartó az esetről tudomást vevén, azonnal el -akarta fogatni Mokannát, de ez darab ideig rejtőzve élt, s azután, -daczára annak, hogy az Oxus átkelő helyei szigoru őrizet alatt -tartattak, mégis sikerült neki az Oxuson túlra menekülni s itt a -Kes (a mostani Sehri-Szebz) város melletti Szam hegyen fekvő erős -várába huzódni. Mehdi khalifa is megdöbbent e hir vételére s -először ugyan sereget küldött, de később személyesen eljött -Nisáburig, mert Mokanna követői már igen közel álltak a -véggyőzelemhez, mi az iszlamot végkép tönkre tette volna. Az uj -felekezetnél a rablás és gyilkosság megengedett dolog levén, -nemsokára számtalan turkesztáni raj csatlakozott a fölkeléshez; a -muszulmánokat mindenünnen veszély fenyegette, falvaik kifosztattak, -nejeik és gyermekeik szolgaságra vitettek. A hedsra utáni 159-ik -évben a bokharai kormányzó tekintélyes erővel indult ellenök s -ekkor kezdődött <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> meg azon harcz, mely azon vidékeken -Mokanna követői és a mohamedánok közt évek hosszu során át -dühöngött. Az elfátyolozott látnok egyet sem mozdult erős fészkéből -s szellemi hatalma is elég volt arra, hogy párthiveit a -legmakacsabb ellenállásra tüzelje.</p> -<p>Bokharában az arab helyőrség s az iszlamhoz hű maradt csekély -számu lakók csakhamar belátták, hogy a számban és lelkesedésben -egyaránt erősebb ellenségnek többé ellent nem állhatnak. Bagdadból -Dsebrail-bin-Jáhja vezérlete alatt fölmentő had küldetett, mely a -jól megerősitett Narsákhot, a Bokhara körüli Szefidsámegánok -főhelye volt, vette ostrom alá. Hosszan tartó s eredménytelen volt -az ostrom s végre is a falakat csak ugy tudták megrontani, hogy -azok aljában mintegy ötven öl hosszuságu árkot huztak, ezt fával és -naphtával megtömvén, a keveréket meggyujtották, mitől a falnak -keresztgerendái elégvén, a támasz nélküli kőtömeg leomlott. A -mohamedánok kivont karddal rohantak az erősségbe, hol sokan -leölettek, mások megadták magukat azon föltétel alatt, hogy -fegyvereiket megtartván, szabadon elvonulhassanak. A vár -kiürittetett. Azonban midőn a Szefidsamegánok, hogy vezetőik -árulással kivégeztettek, még a táborban fegyverhez nyultak. A most -támadt elkeseredett küzdelemben is az arabok lettek győztesek s -Mokanna párthivei részint szétszórattak, részint a futásban -kerestek menekvést. Narsákh után Szamarkandot kellett elfoglalni, -melynek lakói szintén legnagyobb részt az uj tant vallották. Ezen -hely ostroma s az e körüli küzdelem tovább huzódott két évnél, -azért, mert a törökök egy része a szamarkandiakat pártfogolta, s -igy a harcz mindkét félre nézve eredménytelen maradt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Mokanna maga, a titokszerü látnok, ezalatt folyvást várában -tartózkodott száz oxusontuli szép nő társaságában. A vár belseje -csak ezektől s rajta kivül még egy férfi cselédtől lakatott, s -rajtok kivül emberi szem nem hathatott be e szentélybe. Beszélik, -hogy egy izben követői közül mintegy ötvenezer érkezett várához -azon kérelemmel, hogy isteni nagyságát mutassa meg nekik. Ő azonban -ezt megtagadta s szolgája által azt izente hogy „mond meg -szolgáimnak, hogy Musza (Mózes) is megakarta látni istenségemet, de -fényességem sugarait el nem türhette. A föld szülöttét szemem -pillantása azonnal megölné.“ Föllelkesült követői azt mondták, hogy -örömest meghalnak, ha részesülhettek a mennyei élvezetben. Látván -Mokanna, hogy az elutasitás mitsem használ, végre engedett sürgető -kérelmüknek, s egy bizonyos órára a vár kapu elé rendelte őket, hol -igérete szerént ő maga is meg volt jelenendő. A kitüzött nap -hajlatára nejeit kezökben tükörrel a vártéren rendbe állitá, s -midőn a bucsuzó nap sugarai a tükröktől visszaverődvén mindent -megvilágitottak, kinyittatá a kaput. A fény elkápráztatá az ájtatos -hivők szemeit, annyira hogy meglepetésükben a földre borulván -felkiáltának: „Ó isten, elég már ennyi is nekünk a te -dicsőségedből, mert ha többet látunk, elveszünk.“ S ezen helyzetben -maradtak mindaddig, mig Mokanna szolgája azon izenettel nem lepte -meg őket, hogy „csak keljenek fel, az isten meg van velök elégedve, -s a világ összes kincseit nekik adja.“</p> -<p>Állitólag tizennégy esztendeig lakott e várban Mokanna, s ezen -időt a nőkkeli dombérozásban töltötte el. <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> -<p>Végre, egy jól vezetett ostrom, Szaid Hirszi arab fővezér -részéről, őt a végsőre juttatá. A külsánczolatok már elvesztek s -még csak a meredeken fekvő megközelithetlen fellegvár állott. -Mokannát szerencse csillaga letüntével párthivei is elhagyták s -midőn vesztét már elkerülhetetlennek látta, hogy az ellenkézbe -jutását kikerülje, elhatározta, hogy magát nejeivel és kincseivel -együtt elpusztitja. A nők borába a legutolsó vendégségben jó adag -mérget vegyitett s felszólitá őket, hogy vele igyanak. Mindnyájan -megtették, egyet kivéve, ki a bort titkon kiönté s mint szemtanu -később az egész esetet elbeszélte. Ennek vallomása szerént, miután -a nők mindnyájan meghaltak, Mokanna szolgáját is megölte, s magát -egészen csupaszon kincseivel együtt, egy más három nap óta tüzes -kemenczében megégette. Már régebben is emlegette ő, hogy a mennybe -akar menni, azért hogy elpártolt hivei ellen az angyalokat -segitségül hivja. „Én – ugymond a szerencsésen megmenekült nő – -sokáig ott időztem a kemenczénél, de többé nem jött vissza.“</p> -<p>Mokanna halála után is keletkeztek még csodásnál csodásabb -tanok, de ezek a naponként erősbülő iszlammal szemben nem -érvényesülhettek. A szamanidák korában Mohamed tana még inkább -elterjedt s az Oxuson túli rész vallásos buzgósága nem sokára az -egész Iszlamban hiressé lett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<h2>XVI.<br /> -A középázsiai, iráni és turáni fajok ethnographiai vázlata.</h2> -<h3>I. Keleti törökök.</h3> -<h4>A. Jellegek és szokások.</h4> -<p><span class="dropcap">U</span>gy hiszem, hogy az egész föld -kerekségén csak igen kevés pontra találhatnánk, melyek a történeti -nyomozásokra nézve nagyobb fontosságuak lennének, mint Közép-Ázsia -váztartományai, ezen hajdanában kiapadhatatlan zsilipjeit ama -harczias csordáknak, melyek Ázsia legszebb vidékeit gyakran -elárasztották és meghóditották s féktelen árjaikkal nyugot felé -rohanva, magát Európát is rettegésbe hozták. Egy nép sem birhat az -ethnographia terén ránk nézve oly nagy érdekkel, mint a -török-tatár, mely annyi különböző név alatt és alakban jelent meg a -világ-események szinpadán és a mi saját historiai viszonyainkra is -oly hatalmas befolyást gyakorolt. S nem feltünő-é, hogy épen ezt -ismerjük legkevésbbé! A hunnok, avarok, utigurok és kutigurok, -khazarok s több mások is csak a regék fél homályában lebegnek -szemeink előtt. A fegyvercsörgés, <span class="pagenum"><a name= -"Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> melyet ők a Jaxartestől -Gallia és Róma szivéig hangoztatának, már rég elnémult, igen, sőt -eredetöket is hiában akarnók kutatni, ha az akkori nyugoti krónikák -hiányos adataiban nehány támaszpontot nem találnánk. Ezen adatok -azt bizonyitják, hogy az akkori tatárcsordák és Közép-Ázsia mostani -lakói között a hasonlatosság bizonyos mértéke félreismerhetetlen, -sőt azon képekben is, melyeket rólok vázoltak s életmódjuk -leirásában a mai turkesztániak erkölcsrajzaihoz és fizikai -minémüségéhez igen sok hasonlót találunk. Egy nomád főnök sátrában -még ma is ugyanazon életre találunk, melyet nekünk Priszkus a hun -király udvaráról vázolt. Étele eredetibb, mint Dsingiz-khán és -Timur, de mint történeti személyiségek egymáshoz mégis hasonlók -maradnak. Erély és a szerencse esélyei még ma is könnyen -szülhetnének az Oxus és Jaxartes partjain egy olyanszerü hőst, -kinek hadserge előrerohantában, mint a hógörgeteg, mindent magával -ragadva, százezerekre növekedne és a mely valószinüleg uj „Isten -ostora“ gyanánt lépne föl, ha a mi polgárosultságunk hatalmas -sorompói és ha annak a Keleten mind inkább elterjedő befolyása -utját el nem zárnák.</p> -<p>Igen, Közép-Ázsia népei, különösen a nomádok, életök belső -viszonyaiban ma is ugyanazok, a mik ezelőtt 2000 évvel valának. No -de arczvonásaik ismertető jegyeiben mégis történtek már némi -változások és az iráni és sémi vérrel való vegyülés az arab hóditás -előtt, de különösen azután, a mongol-kalmük jellegvonásait -imitt-amott a kaukázusi törzséihez közelebb hozá. A tatár -Közép-Ázsiában nem ugyanaz többé, mint a milyennek őt a görög-góth -szerzőknél vázolva <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> találjuk; mert már Dsingiz-khán -idejében is el volt korcsosulva. Érdekes lesz tehát figyelemmel -kisérni, hogy ez a változás utunkon keletről nyugotfelé mennyire -észrevehető a mind inkább apadó fiziognomikus ismertető jelekben, -és hogy ez az „eltörökietlenedés,“ ha szabad igy fejeznem ki -magamat, Közép-Ázsia egyes törzseinél miként jelentkezik oly -fokban, a melyben az egyes ágak a társadalmi viszonyok -következtében idegen elemekkel több vagy kevesebb érintkezésbe -jöttek. Ez legjobban kitünik, ha Közép-Ázsia török népségei fölött, -Khina belsejétől kezdve a kaspi tengerig, egy áttekintő szemlét -tartunk; az innen Adriáig és a Duna partjaiig lakó törökök nyugoti -törökök, és nem annyira arczulati jegyek miatt, mint inkább a -nyelv, jellem és erkölcsök hasonlósága következtében számithatjuk -őket a családösszeséghez. Az elsőbbeknél, kiknek tömegei -szorosabban együtt maradtak, a törzsnek egysége, mindazon ágak és -családok daczára, melyekre a közép-ázsiaiak magokat egymástól -szigoruan elkülönitni akarják s minden ethnografikus elnevezéseink -daczára is az arczvonásokban s más közös fizikai ismertető jelekben -még világosan olvasható. Bár minémü nézeteink legyenek is a törökök -eredetéről, az mégis tény marad, hogy a mongolokhoz állanak -legközelebbi rokonságban s még pedig sokkal szorosabb viszonyban, -mint az például az iráni törzsben az indok és persák között -létezik.</p> -<p>Sokat, véghetetlen sokat kell addig tennünk, mig az egész -török-tatár törzsnek, mely a Hindu-kus-tól a jeges tenger -partjai-ig és Khina belsejétől a Dunáig terjed, egymáshozi -kölcsönös viszonyait kifürkésztük. Jelen vázlatunk csak egy kis -résznek gyönge kisérlete; <span class="pagenum"><a name="Page_240" -id="Page_240">-240-</a></span> nézeteket foglal magában, mikre -személyes tapasztalataink vezettek s talán imitt-amott valami ujat -is tartalmaz. Mi a törököket az előttünk ismeretes területen -kelettől nyugotig a következő ágakra osztjuk:</p> -<p>a) Burutok, fekete vagy valódi kirgizek;</p> -<p>b) Kirgizek, illetőleg kazákok;</p> -<p>c) Karakalpakok;</p> -<p>d) Turkománok;</p> -<p>e) Özbegek.</p> -<h5>a) Burutok.</h5> -<p>A burutok, a kiket valódi vagy fekete kirgizeknek is neveznek, -Turkesztán keleti határain laknak, névszerént a Thian-shan hegység -völgyes vidékein, az Iszszik-kül partjainál több ponton csaknem -Khokand határvárosaiig. A mint nekem beszélték, mert magam csak egy -nehányat láttam, általán véve zömök, de erős termetűek, erős -csontokkal s feltünő elevenséggel, mely utóbbi tulajdonságnak -tulajdonitandó harczias hirök is. Arczvonásaikban a mongoloktól és -kalmüköktől csak azáltal különböznek, hogy ábrázatuk nem oly lapos, -orczáik nem oly husosak, homlokuk valamivel magasabb és szemeik nem -oly szűkmetszetüek, mint az utóbbiaknál. Szinökre nézve a -szomszédos nomád törzsektől keveset különböznek, de hir szerént -veres vagy szőke haj és fehér arczszin, a mely ismertető jegyek -segélyével európai tudósaink e törzset a finnekkel s más -észak-altáji népekkel akarták rokonságba hozni, csak ritkán fordul -elő, legalább khokandi barátaim azt <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> állitották, hogy száz -közül is alig akad egy vagy kettő<a name="FNanchor_37" id= -"FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class= -"fnanchor">37)</a>.</p> -<p>Minden látszat oda mutat, hogy a kipcsakok, a kikről -„Közép-ázsiai utazásaimban“ (346. l.) megemlékeztem, nem mások, -mint a burutok egy szakasza, kik Khokandban és vidékén letelepedtek -és mind az Iszlamból, mind pedig Turkesztán társadalmi viszonyaiból -többet fogadtak el, mint a többi burutok, a kik a kalmükökkel és -mongolokkal való érintkezés következtében csak imitt-amott vallják -az Iszlamot, valamint nyelvük is több mongol szót rejt, mint a -kipcsakok szójárása. Ezen leginkább eredeti török néptől átmegyünk -a második lépcsőzetre, és ez</p> -<h5>b) a kirgiz.</h5> -<p>A kirgiznél vagy kazáknál (a mint ő magát nevezi) a -mongol-kalmük typusz jellege már nem található oly szembetünő -összeségben mint a burutnál, bárha nyelvben és életmódban az -utóbbitól nem sokat különbözik. Szinre nézve is meglehetősen -hasonló a középázsiai sivatag minden többi lakóihoz. A nőnemnek és -<span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> az ifjuságnak általán véve fehér, -gyakran egészen európai arczszine van; hanem az a szabad levegőn, -hőségben és hidegbeni élés miatt csakhamar elrútul. A kirgizek -zömök, erőteljes alkatuak, erős csontokkal, nyakuk legtöbbnyire -rövid, mely a turániak lényeges ismertető jele a hosszunyaku -irániakkal szemben, fejök nem valami nagy és annak teteje kerek és -inkább hegyes, mint lapos. Kevésbé szűk metszetü, de rézsutosan -menő villogó szemeik, kiálló pofacsontjaik<a name="FNanchor_38" id= -"FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a>, -buta, kerek orruk, széles, lapos homlokuk és a burutokénál -szélesebb állaik vannak. Szakálluk csak nehány szőrszálból áll az -állon és a felső ajak mindkét végén, s feltünő, hogy ők e hiányon -sajnálkoznak és ezen arczulati sajátság teljességgel nincs annyira -tetszésökre, mint a kiálló pofacsontok, apró szemek stb., melyeket -ők szépségnek tartanak.</p> -<p>Minthogy, a mint mondók, a kezdetleges népfaj ismejelei nálok -már nem oly szembeszökők és közönségesek, mint a burutoknál és -kalmüköknél, ennélfogva ők tökéletes szépségü ideáljokat is csak az -emlitett szomszédoknál találják, a kikkel ők örömest összevegyülnek -és Lewschine helyesen jegyezte meg, midőn azon elsőbbségről tesz -emlitést, melyben ők a kalmük nőket az övéik felett -részeltetik<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href= -"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a>. <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Hogy a kirgizek nagy kiterjedése mellett Közép-Ázsia északi -sivatag földjén a külső ismertető jelekben észrevehető árnyalatok -is mutatkozhatnak, alig vonható kétségbe; de mégis könnyen -átláthatjuk, hogy a mi felosztásunk, nagy, kis és közép csordára, -előttök ismeretlen; mert az életmód, szokások és jellem közös -köteléke által ők még mindig ugyanazok, daczára az ágakra, -családokra és oldalágakra szakadó számtalan alosztályuak<a name= -"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class= -"fnanchor">40)</a>, melyeket ők magok, miként a turkománok is, -szivesen tekintenek meredek válaszfalaknak. Lakjanak bár az Emba -folyó vagy az Aral tó partjain, avagy a Balkhas és Alatau -környékén, az általok beszélt dialektusban mégis kevés külömbséget -fogunk találni. Sok népmese és dal, igen sok nemzeti eledel és -nemzeti játék mindenütt egyaránt föltalálható s bár ha a ritkaságok -közé tartozik is, de barangolási hajlam és hadi nyugtalanságok -mégis gyakran összehozták a legtávolabbi törzseket is.</p> -<p>Öltözetöket illetőleg a kirgizek leginkább a fövegben tünnek ki -Középázsia többi nomádjai és letelepültjei közül. A férfiak nyáron -át nemezkalapot, kalpagot, télen pedig bőrrel béllelt és posztóval -bevont sapkát, Tumakot viselnek, mely utóbbinak hátulról kicsüngő -darabjai a nyakat és füleket védik. Ezeken kivül még egy kicsi -bőrkucsmát, Korejs-t is viselnek, de ezt inkább csak otthon a -háznál használják. A nők, mig hajadonok, Seökelét hordoznak, mely a -hasonnemű turkomán fejéktől abban különbözik, hogy kúpalakúbb és -hogy a fátyol nem elől, hanem hátul csüng le róla <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> egészen -a csipőkig. A hajviselet is más. A fiatal turkomán nők fürtjeiket -két nagy tekercsbe fonják, a kirgiz nők pedig nyolcz vékonyba, -melyek négyenként csüngnek le a mellre. A nők fejöket Lecsek-kel, -egy posztódarabbal födik el, mely főt és nyakat elfedez. -Pongyolaöltözetben a leányok vörös, az asszonyok pedig fehér vagy -sötétszinü zsebkendőket tekernek fejök körül.</p> -<p>A felsőöltönyök ugyan azon izléstelen, redős alakuak, mint -Középázsiában mindenütt, avval a kivétellel, hogy a világos és -fénylő szineket inkább kedvelik, és északi Khokandban az a szokás, -hogy a fiatal kirgizek a sárga ló kikészitetlen fényes bőréből -öltönyt készitnek magoknak, melynél a ló farkát ékességül a nyakról -lefityegni hagyják. A lábbeliben csak annyi a külömbség, hogy a -nyugoti kirgizek a csizmáknak inkább orosz alakját, ellenben a -keletiek a khinait, t. i. hegyes görbe orral és keskeny magas -sarokkal, fogadták el.</p> -<p>Vallásuk majdnem általánosan a mohamedán; de a mint a társadalmi -viszonyokból következtethetjük, igen lazult állapotban, a mi -egyébaránt az Iszlamot illetőleg a nomádoknál majd mindenütt ugy -van. Az arab hóditás előtt Középázsiában<a name="FNanchor_41" id= -"FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class="fnanchor">41)</a> s -még jóval azután is a kirgizek a Samanizmust vallották, és ha -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> azon laza gyökereket veszszük -tekintetbe, melyeket az arab próféta tanai ott verhettek, nem -csoda, hogy az előbbi hitből még maig is oly sok fenn tudott -maradni. Egy egész ágban, mely több száz sátorból áll, gyakran alig -találkozik egy vagy két ember, a főnök, mollahja és titoknoka, kik -a Koránt egy kissé olvasni tudják s az imák előmondójaként s -hitoktató gyanánt szerepelhetnének. Ezek többnyire a legroszabb -tanulók a három khánság iskoláiból, kik nyereségért vállalnak -szolgálatokat a sivatagon, mert a valódi proselyta buzgalom régen -kihalt már és a készültebbek a városokban keresnek -alkalmazást<a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href= -"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a>. Különben mollaht vagy -akhondot tartani inkább csak a divat dolga, melylyel az illető -vagyonosságát akarja fitogtatni. A nomád, kinek anyagi fennállása -inkább szivén fekszik, a vallást csak másodrendü dolognak tekinti. -Mohamedánnak nevezi ugyan magát, hanem azért az imádságra, bőjtökre -s más efféle vallási törvényekre keveset ügyel s nincs miért -megütköznünk rajta, ha a babonaság, minden nép gyermekkorának e -reminiscentiája, itt még jelentékeny szerepet játszik. A -kézjóslatot (chiromantia), csillagokbóli jövendölést, ördögüzést, -betegek megfuvását s több efféle humbugot nem is emlitjük, mivel -azok a művelt iszlamhitű országokban is, mint Persia és -Törökországban, még teljes tekintélyben állanak, sőt a -fölvilágosodott Európában is akadhatunk imitt-amott nyomaikra. A -kirgizek babonaságai közül azok legérdekesebbek ránk nézve, melyek -kiválóan e nomádok <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> előbbi hitére vonatkoznak s ezáltal -korábbi társadalmi viszonyaikról némi sejtelmeket nyujtanak.</p> -<p>Hogy az áldozatok szokásban voltak nálok, a még most is divatozó -jóslatok a váll-lapoczkáról és belekből eléggé bizonyitják. Az -előbbi, melyet Keöze szüjegi-nek neveznek, abban áll, hogy egy -frissen levágott juhnak megtisztitott váll-lapoczkáját a tűzbe -dugják s addig hagyják az izzó parázsban, mig porrá égett. Akkor -aztán kiveszik a tűzből s gondosan leteszik és a dologhoz értő, ki -szokás szerént egy szürke szakállu, egy bakhsi vagy szemfényvesztő -(kam) szokott lenni, nagy komolysággal és sokat jelentő arczczal -vizsgálódik az égett csont<a name="FNanchor_43" id= -"FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class="fnanchor">43)</a> -repedéseiben. Ha három főhasadék párhuzamosan vonul a csont széles -vége felé, akkor szerencsét jelent, ellenkező irányban pedig -szerencsétlenséget. Természetesen az utóbbit ritkán jövendölik, de -hisz az nem is csoda; mert ha a művelt görögöket Delphiben és -Dodonában rá tudták szedni, miért ne történhetnék meg az a kirgiz -sivatagon? A belek fekvéséből és összefonódásaiból jósolni már -ritkább mesterség, melyben, a mint mondják, a kalmükök tüntetik ki -magokat különösen. Feltünő, hogy ezt a jóslatot csak olyankor -kérdik meg, mikor egy születendő gyermek nemét szeretnék -megtudni.</p> -<p>A tűznek is tiszteletben kellett állnia, mert egyszer az, hogy -sohasem szabad bele pökni, azután pedig a tűz körüli tánczok és -ünnepélyességek is szokásban <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> vannak, a mely szokás -csodálatos módon Ázsia, Afrika és Európa oly sok vidékén áll fenn, -és a sivatagon, valamint Khivában és Khokandban annak még ma is -nagy kelete van. A gyertyát elfujni a kirgizeknél épen ugy, mint -egész Középázsiában illetlennek tartják s végül pedig az égő olaj, -zsir stb. szinében sok mindenféle prognosztikont ismernek föl.</p> -<p>Végtelen nagy a nők babonasága s valóban megérdemelné a -fáradságot, hogy különös tanulmány tárgyává tegyék. Már a négy éves -leányka is oly előszeretettel viseltetik az iránt, mint egy öreg -nomádnő, ki egész életét a magános pusztán tölté el s ki minden -szellemi tehetségét csakis ezen irányban fejté ki. A sátor minden -egyes része, minden házi eszköz babonával áll összeköttetésben; a -sátorfelütésnél, fejésnél, főzésnél, fonásnál és szövésnél -szigoruan szem előtt tartják azt, sokkal inkább, mint az Iszlam -törvényeit, melyeket ők sohasem igen vesznek valami nagyon -szivökre. A jövendölés legkedveltebb neme az, mely az ujon font -fonallal történik. Négy követ, két fehéret és két feketét, -letesznek, a középen egy fonalat erősen összesodornak és a felső -végét hirtelen eleresztik. Ha a fonal estében a fekete kövekhez -hajlik, akkor szerencsétlenséget jelent, ha a fehérekhez, akkor az -ellenkezőt jelenti. A sodró kezének semmi működést nem -tulajdonitanak, mert a jóslatnak csalhatatlannak kell lennie. Ezt -Ijik-jip-nek (orsófonal) nevezik s Közép-Ázsiában mindenütt -otthonos.</p> -<p>Az ételek közül, melyek a kirgizeknél divatban vannak, -megnevezzük: a Szürüt, mely füstölt husból (ló-, ürü- vagy -juhhusból) áll, melyet apró darabokra vagdalnak és zsirban sütnek -meg. Kitünősége abban áll, <span class="pagenum"><a name="Page_248" -id="Page_248">-248-</a></span> hogy hetekig is hurczolhatják ide s -tova anélkül, hogy elromlanék; Ködse, közönséges buza, melyet -vizben főznek s aludttejben esznek.</p> -<p>A kirgizek nemzeti játékaiul tekinthetők: a Tadsak-Kiszimi -(pálcza-szoriték). Egy magasan kifeszitett kötelet kell átugrani. A -győzőt megtapsolják, ellenben az ügyetlent két szék közé szoritják -és a társaság gúnytárgyává teszik. Továbbá Esekdsajiri (sebhedett -szamárhát), melynél egy futamodásra három vagy négy lehajolt -játszótársat kell átugrani.</p> -<h5>c) A karakalpak</h5> -<p>a népfaj harmadik lépcsőzetét képezi és bárha nyelvben és -szokásokban rokon, de arczulati jegyekben a kirgizektől mégis -lényegesen különbözik. A karakalpakok magas, izmos termetök s -erőteljes alakjok által Középázsia minden más törzsei felett -kitűnnek. Nagy fejök van, lapos, telt arczczal, nagy szemeik, pisze -orruk, nem nagyon kiálló pofacsontjaik, lapos és nem igen hegyes -álluk, feltünő hosszu karjaik és széles kezeik vannak. Egészben -véve idomtalan arczvonásaik nem kevésbé otromba termetökkel jó -összhangzatban állanak és a szomszédnépek gúnyversét:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Karakalpak,<br /></span> -<span class="i0">Jüzi jalpak,<br /></span> <span class="i0">Üzi -jalpak,<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">(a karakalpaknak lapos arcza van s maga is lapos) nem -ok nélkül találták ki. Szinökre nézve közelebb állanak az -özbegekhez; különösen a nők azok, a kik a fehér arczszint hosszasan -megtartják és nagy szemeikkel, telt arczukkal s fekete -hajfürtjeikkel nem épen kellemetlen benyomást okoznak. -Középázsiában <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> szépségök nagy hirben áll. A férfiak -szakálla elég sürü, de sohasem hosszu.</p> -<p>A karakalpakok, a kiket olykor-olykor, de hibásan, a kirgizekhez -számitanak, ma már csak a khivai khánságban találhatók, hova ők e -század elején huzódtak. Egy mollah e törzsből beszélte nekem, hogy -ők azelőtt a Jaxartes partjain s még pedig annak torkolatához -közel, éltek, mig egy másik rész a kalmükök szomszédságában -(valószinüleg a szemipalatinszki kormányzóságban) tartózkodott. Ugy -látszik, hogy ezen állitás első része nem egészen a légből van -kapva, mert Lewschine (emlitett műve 114. lapján) a dsemkendi -romoknál azt mondja, hogy még a mult században karakalpakok laktak -volna ott. Minden oda mutat, hogy ők a kirgizektől, kikhez -legközelebb állanak, már régóta különszakadtak s ma már arczulatjok -tekintetében átmenetelt képeznek az utóbbiaktól az özbegekhez.</p> -<p>Öltözetökben közelebb állanak az özbegekhez, mint a kirgizekhez. -A férfiak nagy Telpek-eket (bőrkucsmákat) viselnek, melyek a nyakig -leérnek s a füleket és homlokot elfedik; a nők köpenyalaku gallért -hordanak nyakuk körül s különös kedvöket lelik a piros és zöld -csizmákban. A karakalpakok sátra nagyobbra és erősebben van épitve, -mint a többi nomádoké, s nagyféle fajtáju kutyák őrzik, melyeket -csakis e törzsnél találhatni; s valamint lakásaik általán véve a -többi nomádokéi közül piszok és tisztátalanság által tűnnek ki, -épen ugy táplálkozásuk és ruházatuk is oly hanyagságról -tanuskodnak, mely a szomszédok gyakori gúnyját és utálatát vonja -reájuk. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<p>Nemzeti ételeikhez tartoznak: a torama, mely apróra darabolt -husból áll s nagy mennyiségü vereshagymával (e növény ott igen -kedvelt) és tésztával vegyitve szokták főzni; kazandsappaj, kenyér, -melyet serpenyőben sütnek zsirral s nyalánkságul használják; -Baurszak, tésztaétel, mely négyszegletü, hussal töltött -tésztadarabokból áll.</p> -<p>Kedvenczjátékaik: a kumalak, hasonló az európai malomjátékhoz, -melyet száraz juhganéjjal játszanak. Sokan közülök az Asik nevü -szerencsejátékra is nagyon ráadták magokat.</p> -<h5>d) A turkománban,</h5> -<p>kit én a mongol-török néptörzs negyedik lépcsőzetének jelöltem -ki Nyugot felé menő kiterjedésében, sok meg van a kirgizek és -karakalpagok jellemző sajátságából. A valódi turkomán jelleg, -milyent a tekke-csaudoroknál és a pusztában beljebb lakó jomutoknál -találunk, az aránylag véve kicsiny fő, hosszukás koponya (mely azon -körülménynek tulajdonitandó, hogy őket gyermekkorukban nem -bölcsőben, hanem vászonból készült hintában tartják), nem nagyon -kiemelkedő pofacsontok, egy kissé pisze orr, hosszukás áll, karika -lábak – valószinüleg a sok lovaglás következménye – s különösen -pedig villogó, tüzes szemek által van elárulva, melyek a puszta -minden fiánál, de leginkább a turkománoknál, feltünők. Szin -tekintetében a szőke haj tulnyomónak mondható, sőt egész törzsek -vannak, pl. a Kelte-törzs a Görgen-jomutoknál, melyek általán véve -szőkék. A sivatag szélén s különösen pedig a persa határnál, az -iráni fajjal való gyakori és erős érintkezés miatt e fővonásokat -már egészen elmosódva találjuk, mivel sok <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> férfit -láthatunk sürü, fekete szakállal s a mongol-török faj legkisebb -nyoma nélkül. Sőt a göklenek a szemek alkatának kivételével -általában véve a persákhoz hasonlitanak. A rabszolgarablás, mely -Persia északi tartományaiban emlékezetet meghaladó idő óta -gyakorlatban van, ott, a hol a persa rabszolgákkal átviteli -kereskedést üznek, észrevehető nyomokat hagyatott hátra. De csakis -a határlakóknál, mert a pusztaság belsejében élők s inkább a békés -marhatenyésztéssel mint alaman-okkal (rablószáguldozás) foglalkozók -átlagosan véve az igazi turkomán jelleget megtartották. Valamint a -nomádok általán véve mozdulataikban gyorsabbak és élénkebbek, mint -a letelepült törzsrokonok, a mi természetesen az örökös kóborlásnak -és kalandozó életnek tulajdonitandó, épen ugy a turkománok is e -tulajdonságokban Közép-Ázsia minden többi sátorlakói között -kitünnek és sovány testök, mely a felette sovány élelmezés miatt -ugy szólva el van száradva, nélkülözésekben és kitartásban még az -arabot is képes felülmulni.</p> -<p>Egészben véve a turkománok, a családi egység kinyomata daczára -is, az erkölcsök és szokások sajátságos vegyületét képezik, melyek -vagy imitt-amott a szomszéd nomádoknál és a másutt lakó özbegeknél, -vagy csakis nálok találhatók. Mig nyelvök sokban az azerbajdsáni -dialektushoz közelit, szokásaik tisztán török-tatár jellegüek s -társadalmi viszonyaikban épen ugy mint hadakozásaikban, családi és -vallásos szertartásaikban inkább hasonlitanak a kipcsakokhoz (a -burutok egy ága), mint a kirgizekhez, karakalpakokhoz és -özbegekhez, kikkel ők már századok óta folytonos érintkezésben -élnek. Hogy ők régen, sőt nagyon régen <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> -szakadtak el a török-tatár népek zömétől, nem szenved kétséget. -Saját állitásuk szerént keletről először északnyugot felé s -névszerént az egykori „arany csorda“ déli határára, s onnan pedig -délre vonultak. Ez állitás sok valószinüséggel bir s bizonyitékul -azon egyes csoportocskákat szokták felhozni, melyek az uton -visszamaradtak s még ma is mint maradék, ott élnek. Ilyenekül -tekinthetők a Kermineh-től és Szamarkandtól északra lakó turkománok -is, kik a rokon elemek közepette is hűk maradtak -nemzetiségökhöz.</p> -<p>Kiköltözésök Mangislakból, a turkománok e kétségtelenül -legrégibb székhelyéről, magoktól a közép-ázsiaiaktól a következő -időszaki rendben van följegyezve. Az uj hazában legrégibbekül a -szalorokat és szarikokat emlitik, ezek után a jomutok, de még a -szefevidák korszaka előtt, vonultak északról dél felé a kaspi-tó -partjának hosszában. A mint mondják, a tekkeket csak Timur idejében -tették át csekély számban Akhalba, hogy a szaloroknak akkori nagy -hatalmát ellensulyozzák. Az erszárikat az utóbbi század vége felé -telepitették át Mangislakból az Oxus partjaira, mig végre a -csaudorokat csak az utóbbi időkben üzte Mehemed-Emin-Khan (Khiva) -az Aral és káspi tavak beltartományaiból az Oxus tulsó partjaira, -bárha törzsfeleik közül sokan még ma is régi lakhelyökön élnek.</p> -<p>Minthogy a turkománok főfoglalkozásukat, a rabló kalandozásokat, -szem elől nem tévesztik, igen természetes, hogy szokásaik közül -sokat hoztak azzal öszhangzásba. Öltözetöket, bárha az eredetileg -khivai, rövidebbre és szűkebbre csinálják, hogy a ló hátán -könnyebben mozoghassanak; a nehéz bőrkucsmát kissebbel -helyettesitik. Gatyáik, melyek a nadrág helyét pótolják, -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> igen bők, és a magyar parasztok nemzeti -viseletére emlékeztetnek. Sajátságosak a hajfürtök, melyek a fiatal -embereknél a fülek mögött jó hosszan a vállakra fityegnek le. -Ezeket kora ifjuságoktól fogva megnövelik, mig a házasság utáni -első évben a sapka alá rejtve hordják és annak eltelte után -lenyirják. Ez a fejdisz a fiatal lovagnak lovagláskor pompás -kinézést kölcsönöz és ő nem kevéssé kevély is arra. A női -viseletnek is vannak némi sajátságai, melyekhez tartoznak: a magyar -ujjashoz hasonlóan lecsüngő, hosszu ujju felöltöny, a fejdisz és a -tömör ezüst ékszerek, mint: karpereczek és nyaklánczok, -talizmántarsolyák stb. Nem ritkán találhatunk a nők között -tökéletes szépségeket, kik termetben és az arczvonások -szabályosságában a georgiai nőktől nem igen maradnak hátra. Bárha a -leányok a nomádoknál meglehetősen gyakorlott lovaglók, mégis a -fiatal turkomán nők e művészetben a többieket mind felülmulják.</p> -<p>A mi iszlam vallási buzgalmukat s a régi tévhithez való -ragaszkodásukat illeti, e tekintetben épen olyanok, mint a kirgizek -s minthogy „Közép-ázsiai utazásaim“ olvasói ezekkel már ismerősök, -térjünk át rólok az özbegekhez.</p> -<h5>e) Az özbegek,</h5> -<p>a kiket Közép-Ázsia letelepült és polgárosult lakóinak -tarthatunk, ama vidékek ópersa elemeivel való erős összevegyülésök, -valamint a rabszolgák tetemes száma miatt is, kiket a mai Iránból -oda hurczolnak, a mongol-török népfajnak most már csak gyenge -nyomait mutathatják fel. Széles arczukon csak a homlok alkata, azaz -éles szög, melyet a halántékok képeznek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> s -különösen pedig a szemek azok, melyek tatár eredetre emlékeztetnek. -Az özbegeket a tadsikok mindig a „Jogum-kelle,“ azaz vastag -koponyáju, gunynévvel illetik s valóban a testnek ez a része nálok -szélesebb, vastagabb és otrombább, mint a többi turáni -törzsrokonaiknál. Azon különbség mellett is, mely közöttök a három -khánságban és khinai Tatárországban uralkodik, könnyen észrevehető, -hogy a falusi lakók általán véve a nemzeti jellegnek több -ismejelével birnak, mint a városiak, és hogy a khivai özbegeket -például a széles, telt arczról, keskeny, lapos homlokról, a nagy -szájról; a bokharai özbegeket a már kissé ivezettebb homlokról, -tojásdadabb arczról, a hegyes, hosszukás állról, és a fekete szemek -és hajak tulnyomóságáról; végre a khokandiakat a kirgizekkel (nem a -kazákokkal) való szembetünő hasonlóságról lehet megismerni.</p> -<p>A bőr szinében is vannak némi árnyalatok. Kasgár és Akszu -környékén a sárgásbarnától a feketésig, Khokandban a barna, -Khivában a fehér az uralkodó szin, sőt az özbegek épen oly -mértékben lettek a turáni népfaj korcsaivá, mint a hogy tadsikok és -szártok (a régi Transoxania, Sogdiana és Fergana őslakói) lettek az -iráninak<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href= -"#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a>.</p> -<p>Az özbegek eredetéről, bevándorlásáról és letelepüléséről csak -kevés és azon felül felette zavart tudósitásaink vannak. Mig -némelyek azt állitják, hogy az <span class="pagenum"><a name= -"Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> „Özbeg“ név egyik -leghiresebb fejedelmök neve volt, ki Dsingiz khán idejében az egész -puszta felett kormányzott, azalatt mások az „Özbeg“ szó -elemzésében, mely „saját fejdelmet, saját főnököt“ jelent<a name= -"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= -"fnanchor">45)</a>, a függetlenség érzelmét akarják föltalálni, -mely által e törzs magát kitünteté, minthogy valamelyik uralkodótól -(?) elszakadott és saját kezére folytatá hóditó menetét nyugot -felé. A közép-ázsiai események mezején e név a Seibáni-k<a name= -"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= -"fnanchor">46)</a> családjával s névszerént annak megalapitójával, -Ebul-Kheir-khán-nal együtt lejt előtérbe; mert bárha, a mint -hiszik, Timur is ugyan e törzsből való volt, nála mégis inkább -török, mint özbeg voltát emelik ki.</p> -<p>Ha nem csalódom, mert nekem legalább ugy tetszik, a mai özbegek -oly törzsöt képeznek, mely, letelepültekor felette csekély számu -lévén, csak akkor szaporodott fel, miután az északról dél felé -vonuló különböző nomádok tömegeit kebelébe fogadta. Ez az állitás -ugyan merész, de a következő körülmények azt mégsem teszik egészen -lehetetlenné: 1. A már megjelölt különbség, mely Turkesztán özbegei -között Komultól az Aral tóig mutatkozik, melynél a hasonlóság fokát -föl nem ismerni lehetetlen, mely az utóbbiak <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> és a -szomszédságban lakó nomádok között létezik, a kik, bizonyos -körülményektől indittatva, melyekben a jóllét és vallás játszották -a főszerepet, a városokban települtek le és az özbegekkel -összeolvadtak. 2. Az özbegek sok családjának és ágának neve -Közép-Ázsia többi törzseivel is közös. Igy például a Kungrat, -Kipcsak, Naiman, Taz, Kandsigali, Kanli, Dselair törzseket, -melyekkel az özbegek 32 főosztálya magát nevezi, a kirgizeknél is -föltaláljuk, sőt még a turkománok és karakalpakok is mutathatnak -fel egy nehányat belőlök, mely eset ama nagy fontosság mellett, -melyet a nomádok a családi neveknek tulajdonitanak, bizonyára nem -állott volna be, ha korábban közös viszony nem létezett volna -köztök.</p> -<p>A mily kevéssé vagyunk tisztában eredetök felől, épen oly -kevéssé tudjuk letelepülésök idejét is meghatározni. A persa -történetirók azon véleménye, mintha az özbeg hatalom csak a -Timuridák romjain emelkedett volna fel, helyes ugyan, de ez magokra -az özbegekre semmi vonatkozással sem bir. Csak a név az, mely akkor -előtérbe lépett, de ki mondhatná meg nekünk, hogy melyik törzshez -tartozott az a török nép, mely Timur és Dsingiz khán előtt jóval, a -kharezmi fejedelmek (azaz Sahikharezmian) idejében, tehát már a -13-ik században a három khánságban letelepülve volt? Khivában -gyakran hallottam, hogy Ó-Ürgends fénykorát, névszerint a mongolok -beütése előtt, özbegi gyanánt vázolták. Tehát csak nemzeti hiuság -volna ez, vagy Khiva akkori törökjei már csakugyan özbegeknek -nevezték magokat? Törökök már még az arab foglalások alatt, a mint -az Bokhara régibb történelméből kitetszik, a Szamanidák idejében, -laktak az ópersa <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> városoknak ha nem is közepében, de -bizonyára közelében s felette érdekes volna tudni, hogy valjon -melyik törzshez tartoztak.</p> -<p>Az özbegek szokásaiban is van elég idegenszerü, mit főképen az -Iszlam és a nyugtalan életmód vittek be azokba, de távolról sem oly -sok, mint a nyugoti törököknél, kik az idegen elemek által, -melyeket magokba fölvettek, már egészen elnemzetietlenedtek. Az -özbegek jámbor, mondhatnók, vakbuzgó mohamedánok. Az asketa élethez -való hajlam, Kasmirt kivéve, az egész Iszlam Keleten sehol se -virágzik ugy mint ott; a városi lakók egy harmada Isán, Khalfa, -Szofi vagy e szent czimekért epekedő s mégis Mohamed tana az -erkölcsökre és szokásokra aránylag véve kevés káros hatással volt. -Khivában és khinai Tatárország nehány vidékén a lakosok a régi -nomád szokásokhoz leghűbbek maradtak. Épitnek ugyan házakat, hanem -azokat csak istállókul és csűrökül használják, de lakhelynek még -most is többre becsülik az udvaron felütött sátrat, mert az állandó -lakások épitését az igazi özbeg ma is kigunyolja és kineveti, mint -olyan szokást, mely csak a szartoknál (Persia őslakói) divatozik, -kikről a példabeszéd is azt mondja: „Szart bajsa tam salar“ (Ha a -szart gazdaggá lesz, rögtön házat épit), megkülönböztetésül az -özbegektől, kik inkább lovakat és fegyvereket szereznek. Az -élelembe és ruházatba sem sok finomodás lopózott be, a fővárosokat -kivéve. Mig a városokban a háremélet teljes virágzásban áll, -azalatt a vidéken minden özbeg nőt fátyolozatlanul találunk, a kik, -a Mollahk nagy bosszuságára, e természetellenes kényszernek sokáig -ellent állanak. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p>A temetéseknél, házasulásoknál és születéseknél szokásos -szertartásokban sok olyan foglaltatik, melyek nem csak hogy -idegenek az Iszlamban, sőt attól szorosan tiltva is vannak, mely -eltérések a közép-ázsiaiaknak egyébként legtöbbnyire tulságba vitt -vallásos érzületével kiáltó ellentétet képeznek. Nem kevésbbé -érdemli meg figyelmünket a harcziassághoz való merev ragaszkodás, -melyben az özbegek Közép- és Nyugot-Ázsia minden többi letelepült -népsége közül kitünnek. A földmivelés és állandó lakhely -békésebbekké szokta tenni a népeket, de itt ez nem ugy történt, -mert az özbegek vitézség tekintetében sok nomádon túltesznek.</p> -<h4>B. Jellemek.</h4> -<p>Bár mily nagy is a terület, melyen a török törzs különböző ágai -élnek, s bármily sokféleképen hatott is társadalmi viszonyaikra az -idegen elemek befolyása, mindazáltal egy közös jellem képének -vonásait lehetetlen félreismerni nálok, egy oly képnek, melyen a -hasonlóságnak több nyomára akadunk, mint a mennyit az arczulat vagy -más fizikai jegyek tekintetében föltalálhatnánk.</p> -<p>A török mindenütt nehézkes és esetlen mind szellemi, mind testi -mozdulataiban s épen ezért elhatározásaiban szilárd és kitartó, -korántsem valami életbölcsészeti elvből, hanem pusztán -érdekhiányból s nyilt ellenszenvből minden iránt, mely őt a már -egyszer fölvett és megszokott helyzetből kimozditni akarná. Ez -kölcsönzi neki azt a komoly és ünnepélyes kinézést, melyet európai -utazók oly gyakran földicsértek. Valamint az oszmanli a Boszporus -partján Kief-jében órákig <span class="pagenum"><a name="Page_259" -id="Page_259">-259-</a></span> el tudja nézni a derült eget, -miközben csak annyi mozdulatot tesz, hogy pipája kék füstgomolyait -a még kékebb égbolt felé fölfúvja – épen ugy a kirgiz és özbeg is -képes órákig ülni mozdulatlanul szűk sátrában vagy a beláthatatlan -terjedelmű sivatagon; mert mig az előbbiben tekintetét a -nemeztakarók vagy szőnyegek már ezerszer is látott szinein -legelteti, addig az utóbbinál a futóhomok hullámalakulag fodrozott -felülete szokta őt gyönyörködtetni. Valamint az oszmanli mindenkit, -a ki csak gyorsan vagy ügyesen jár, élénkebb nyelvü vagy épen -tagjártatva beszél, mint félőrültet vagy szerencsétlent csak -sajnálni tud, igy az özbeg is illetlennek tartja a lábak vagy kezek -minden gyorsabb mozgását. Sőt mikor egyszer egyik tatár utitársamat -intettem, hogy a leomló áruhalmaz elől egy félreugrással -meneküljön, sértve kiáltott rám: „Hát asszony vagyok-e én, hogy -magamat ugrások s tánczok által meggyalázzam?“</p> -<p>Ugy találjuk, hogy e mély komolysággal és márványhideg -arczkifejezéssel a töröknél mindenütt erős hajlam szokott -összekötve lenni a pompára és jelességre, mely azonban sohasem -fajul hiusággá vagy hetvenkedéssé, mint a persáknál. -Konstantinápolyban gyakran lehet hallani e példabeszédet: „Az -értelem Európa, a gazdagság India, a pompa az ottománok -tulajdonsága.“ A szultán és a nagyok ünnepélyes menetei (Alaj) -Keleten és Nyugoton egyaránt hiresek és a megragadó külfény, melyet -ilyen alkalmaknál kifejtenek, seholsem található fel oly hű -utánzásban, mint középázsiai törzsrokonaiknál. Egy özbegnek vagy -turkománnak, akár lóháton, akár a sátorban családja élén ül, ugyan -az a büszke magatartása van s nagyságának és hatalmának -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> ugyan azt az öntudatosságát árulja el. -Erősen meg van győződve a felől, hogy ő uralkodásra, a körülte lakó -idegen népek pedig engedelmességre születtek, miként ezt az -oszmánli képzeli magáról a bolgárokkal, örményekkel, kurdokkal és -arabokkal szemben. Függetlenségszeretete határtalan s egyszersmind -főoka annak, hogy ő még a különben legszeretettebb főnök alatt sem -képes hosszasabban élni s örömestebb parancsnokol 10–20 rabló vagy -kalandor felett önállóan, mint hogy egy jól felszerelt, elegáns -csapat élén álljon, mely kivüle még nagyobb urat is ismer. A -török-tatárok vad, hajthatatlan kevélységének magas, -arisztokratikus érzületének a velök érintkezésbe jött más népeket -minden időben és minden viszonyok között mélyen kellett sértenie. -Az oszmanli bánásmódja alattvalóival, Törökország előbbi -birtokosaival, igen hű kifejezésre talált azon modorban, melyet az -özbegek a tadsikokkal, Turkesztánnak e régibb uraival szemben -használnak. A „tadsik“ mindig a gúny vagy szánalom kifejezése, és -Bokhara özbeg udvarát, noha vallásos tiszteletben áll, az ott -uralkodó iráni szellem miatt mégis tadsiknak gúnyolják.</p> -<p>E jellemvonással összhangzó a törökök előszeretete a nyugalom és -henyeség iránt is; mert noha szorgalom és tevékenység, európai -fogalmaink szerént, Ázsiában sehol sem található, mindazáltal sem -az iráni, sem a sémi népek nem irtóznak annyira a munkától, mint a -törökök, a kik csak a vadászatot és harczot tartják férfihoz -méltónak, a földmívelésre csakis kényszerüségből adják magokat, -minden egyéb dolgot pedig szégyennek tekintenek. Törökországban -épen ez okból soha sem is volt valami különös jóllét. A paraszt -mindig <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> rest és hanyag volt, a kézművesek száma -pedig csekély és a hivatalnokosztálynak csak olyankor vala -gazdagsága, mikor a jancsár csordák pusztitó hadjárataikból -kincsekkel terhelve térhettek haza. Épen igy Középázsiában is a -földmívelés kizárólagosan csak a persa rabszolgák kezében, a -kereskedés és műipar a tadsikoknál, hinduknál és zsidóknál van; -mert magok a már századok óta letelepült özbegek is szüntelenül -rablásra és harczra gondolnak és ha nem tudnak külső ellenséget -szerezni magoknak, akkor véres testvérharczban egymást rohanják meg -kölcsönösen.</p> -<p>A mi a szellemi tehetségeket illeti, ugy találtam, hogy a török -mindenütt jóval alább áll a többi ázsiai népeknél s névszerint az -irániak- és sémitáknál s hogy szellemi korlátoltsága miatt mindazon -előnyöket elveszti, melyeket neki más jó tulajdonságai szoktak -szerezni. Ezt a gyengeséget a türklük (törökség) szóval szokták -megjelölni, melylyel a kabalik (gorombaság) és jogunluk (vastagság) -synonimek. Türklük alatt a modor csiszolatlanságát és durvaságát is -értik, s bárha e hiányokat imitt-amott a szadelik (egyszerüség) -névvel szépitik is, mindazáltal nagyobbrészt mégis csak szégyenitő -epithetonok gyanánt szokták azokat a török névhez csatolni. -Valamint az oszmanlit az örmény, görög és arab szedi rá, épen ugy -az özbeget is a finom s felette mesterkélt tadsik vagy az épen oly -ravasz mint kapzsi hindu szokta lefőzni. Valjon ezt nemzeti hibának -vagy tulságos nonchalancenak tulajdonitsuk-e, bajos elhatározni; de -az mégis felette nevezetes, hogy a török a távol Keleten épen ugy -mint a művelt Nyugot szomszédságában, a gondolkozástól irtózik és -ötleteit sehol sem tartják valami különös szellemi szikráknak. -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p>Természetesen ez a gyöngeség az oka egy részt annak is, hogy a -törökben több becsületesség, nyiltszivüség és hűség található, mint -Ázsia többi népeinél. Türklük, mely alatt az idegenek az előbb -emlitett hiányokat értik, magoknál a törököknél gyakran a -becsületesség, egyszerüség és őszinteség megjelölésére szolgál. A -türklük árny- és fényoldalai már régi idők óta észrevehetők valának -és mindig megvitatták azokat, valahányszor csak a törökök és más -nemzetek, s névszerint a persák, jellemei között párhuzamokat -vontak. Dicsérik az utóbbiak éles elméjét és finom modorát, de a ki -hű szolgát, készséges hadsereget vagy megbizható embert keres, -mindig a törököknek fogja az elsőséget adni. Épen ezért már a -legrégibb idők óta találunk idegen fejedelmeket, kik szivesen -használtak török csapatokat, azokat országaikba hivták és a -főnököket a legfőbb méltóságokkal ruházták fel, s minthogy a -vitézség, kitartás és uralomvágy nekik inkább sajátjok, mint Ázsia -többi népeinek, igy könnyü kimagyarázni, hogy zsoldosokból -mindnyájan csakhamar uralkodókká küzdötték fel magokat és -hazájoktól kezdve Ádriáig az iráni és sémi törzs oly sok népét -hajtottak hatalmuk alá s körülök oly sok felett uralkodnak még ma -is. Nézetem szerént nemcsak a fizikai erők tulnyomósága az, mely a -török uralkodó családokat az idegen trónokon fenntartotta s ma is -fenntartja; sokat lehet jellemfölényeiknek is tulajdonitani. Ők -ugyan durvák és vad természetüek, de gonoszságból ritkán -kegyetlenek; meggazdagodnak ugyan alattvalóik rovására, de azután a -gyüjtött kincseket nagylelküen ujból kiosztják; ők ugyan -alárendeltjeik iránt szigoruak, de azért ritkán felejtik el a -kötelességeket, miket nekik, mint patriarkhális főnököknek, -<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> az utóbbiak iránt teljesitniök kell. -Egy szóval, a törökök minden tetteiben és dolgában egy neme a -jólelküségnek vehető észre, mely talán inkább az indolencziának és -laisser-aller-nek tulajdonitandó, mint azon elhatározott -szándéknak, hogy jót tegyenek, mely azonban bármily eredetü is, -erény gyanánt működik.</p> -<p>Végül a <em class="gesperrt">vendégszeretetről</em> is emlitést -akarunk tenni, mely a törököknél inkább otthonos, mint az iráni és -sémi népeknél s még pedig igen egyszerü okból. A mint tudva van, a -vendégszeretet azon mértékben apad, melyben valamely nemzet a nomád -állapotból a letelepült életmódhoz közelit s valamint Ázsia ez -erényben általán véve Európát jóval tulhaladja, épen ugy -különböznek a törökök is, kik a többség után itélve megtestesült -nomádok, a többi ázsiaiaktól, kik már régóta letelepülve, egy régi -polgárosultságnak örvendenek.</p> -<p>Ez volna tehát a törökök közös jellemzésének gyönge kisérlete. A -mi a különböző törzsek árnyalatait illeti, ugy találjuk, hogy a -burutok vadabbak, szivósabbak, mint a többi nomád -fajrokonok<a name="FNanchor_47" id="FNanchor_47"></a><a href= -"#Footnote_47" class="fnanchor">47)</a>. Babonásabbak, de nem oly -alattomosak, mint pl. a kirgizek és turkománok, mivel ők, anélkül -hogy a samanizmustól egészen elszakadtak volna, még az Iszlamot is -csak gyengén ismerik és eléggé tudva van, hogy minél gyengébbek egy -nomád nép fogalmai a vallásról, annál csekélyebbek bűnei s annál -vendégszeretőbb az idegenekhez. <span class="pagenum"><a name= -"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> Ellenben a kirgizek -főjellemvonásukban már nem oly harcziasak, bárha még most is -könnyen el tudják határozni magokat egy-egy barantára -(rablókirándulás). Ők alkotják a török-nomádok zömét, nekik van -legtöbb kedvök a vándorélethez s mig turkománokat sok helyen -találhatunk félig letelepült állapotban, pl. az Oxus balpartjának -hosszában Belkhtől Csardsujig és Khivában, a kirgizekről ilynemü -példákat a mai napig még bajosan mutathatnánk föl. Könnyebben le -lehet igázni őket, mint a többi nomádokat, mivel ők, a mint már -mondottuk is, békésebb természetüek és nem oly bátrak, de -letelepülésök mégis csaknem a lehetetlenség körébe látszik -tartozni, legalább is Oroszországnak óriási munkába fog kerülni -azon esetben, ha ilyesmit szándékozik tenni. A karakalpakokat -feltünő egyeneslelküségök miatt mindenfelé eszteleneknek és -hülyéknek tartják. Ők a középázsiai népek udvari bolondját -képviselik és rovásukra sok adomát beszélnek el. Vitézségre nézve -még a kirgizeknek is utánna állanak; ritkán léptek fel hóditókul s -még mások segédcsapatjaiként is csak ritkán használták őket. -Minthogy kiválólag szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak s -legszivesebben tartózkodnak az erdős vidékeken, az özbegek őket -ajik (medve) gunynévvel illetik, de a tevékenységet, szivjóságot és -hűséget sehol sem tagadják meg tőlök. A turkománok Középázsia -minden népei között a legnyugtalanabb kalandorok gyanánt -ismeretesek és pedig méltán, mert nemcsak ott, hanem az egész föld -kerekségén alig ha akadna még egy nép, mely oly rablótermészetü, -oly nyugtalan szellemü és oly fékezhetetlen szabadságérzetü lenne, -mint a puszták e gyermekei. A rablás, pusztitás és <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -rabszolgává tevés szemeiben tisztességes mesterség, melybe századok -óta beleélte magát. A másképen gondolkozást esztelennek vagy -bolondnak tartják s e szenvedélybe annyira belemerültek, hogy saját -törzseikben, sőt gyakran saját családjaikban is fosztogatni -kezdenek, ha külföldi rablószáguldozásaikban akadályozva vannak. -Igen gyönge mentségül talán felhozhatnók azt, hogy ők a legvadabb s -nagyobbára sivatag vidékeken laknak, hol még a baromtenyésztés is -felette szűk jövedelmet nyujtana; de gyalázatos mesterségök -gyümölcse csaknem sohasem enyhiti nyomasztó szegénységöket, mert -épen oly fösvény zsugorik, mint a milyen birvágyók s a gazdagság -birtokában is gyakran csak ugy nélkülöznek, mint a legszegényebbek. -Az özbegek a fashionable-ket játszák turkesztáni törzsrokonaik -között. Nem kevéssé kevélyek míveltségökre, melyet ők az iszlam -polgárosultságtól nyertek s a felsőbbség e nézpontjából kiindulva, -nomád életet folytató testvéreik felett uralkodni szeretnének. -Felette dicséretre méltó nálok szivós ragaszkodásuk nemzeti -jellemüknek oly sok szép sajátságához, melyet az iszlam más -helyeken oly könnyen átalakit vagy beszennyez. Az özbegeknél a -képmutatás és álszenteskedés daczára is, melyet az ottani iszlam -terjeszteni törekszik, még mindig nagyon sok becsületességre, -igazlelküségre és török nyiltszivüségre találunk, a mely -minőségekben ők az elvetemült és gonosz tadsikoktól jelentékenyen -különböznek s az utóbbiak felett uralkodni valóban meg is érdemlik. -A mennyire személyes tapasztalataim bizonyitják, <em class= -"gesperrt">csakis az özbeg az az egyedüli török, ki nemzeti -jellemének minden fényoldalát képviseli</em>. <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p> -<h3>2. Az irániak.</h3> -<p>Valamint a turáni nép s különösen pedig az emlitett török-tatár -törzsek, az ókorban harczias természetök és szokásaik vad, féktelen -durvasága által tették magokat hiresekké, épen ugy az irániak, mint -éles ellentét, szokásaik finomságáról és fényes míveltségi -állapotaikról valának már eleitől fogva ismeretesek. Az elsőbbek -szomszédaiknál mindig pusztitók, rombolók és fosztogatók gyanánt -léptek föl, az utóbbiak ellenben czivilizatorokul s a müvészetek és -szelidebb társadalmi viszonyok terjesztőiül. Mert nem csak az egész -mohamedán Kelet volt az, mely az iráni míveltséget elfogadta, hanem -még mi európaiak is sokat kölcsönöztünk e nevezetes néptől, mi -részint az ó görög és byzanczi míveltség csatornáján keresztül, -részint pedig a nyugotnak kelettel való későbbi érintkezései, mint -pl. a keresztes hadak, által jutott el hozzánk, természetesen -mindig csak másod kézből. Irán eleitől fogva a míveltség székhelye -volt, és az emberiség egész mívelődési történetében hiába keresnénk -oly népet, mely polgárosultságának régi szellemét és nemzeti -életének jellemét a gyakori külbefolyások daczára is oly sokáig s -mégis oly hiven meg tudta volna tartani, mint az irániak.</p> -<p>Nagy különbség van Zoroaszter és az arab proféta tana között, s -a mai Persiában mégis majd minden vonása fölfedezhető annak a -képnek, melyet a görög történetirók a régi persákról vázoltak. -Futólagos, felületes pillantásnál ez talán nem tünik szembe oly -könnyen, mert a külszin után itélve csaknem nehéz volna a mai Irán -népségeinek halmazából a valódi <span class="pagenum"><a name= -"Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> iránit fölismerni, de egy -mélyebb megtekintés a mondottak igazsága felől csakhamar meg fog -győzni, s ugy fogjuk találni, hogy az iráni a sémi és turáni -elemektől, melyek több mint ezer évig veszélyezteték nemzetiségét, -szokások és gondolkozásmód tekintetében nem csak hogy semmit sem -vett által, sőt inkább ő maga gyakorolt az utóbbiakra hatalmas -befolyást.</p> -<p>Az iráni nép bölcsője, a mint ujabb ethnographok, s névszerént a -tudós orosz utazó Chanikoff „Mémoire sur l’ethnographie de la -Perse“ cz. művében állitja, a mai Persia keleti része és különösen -déli Szigisztán vagy Szisztán és az északkeletre terjedő Khoraszan. -Nem csak az ethnographia, hanem a történelem is megegyezik ezen -állitással. Mert valamint Szigisztant, Rusztemnek s más, a -klasszikus korból nevezetes iráni hősöknek hazáját még a mai -regebeszélők is szinhelyül idézik, mihelyt valami nagyszerűt vagy -ősrégit akarnak vázolni, épen igy a régi Belkh is Khoraszanban a -vallás és finomabb míveltség főforrásaként ismeretes és Mervet -tartják azon helynek, hol Ádám az angyaloktól első oktatást nyert a -földmívelésben. Egy szóval, a mi ősrégire vonatkozik, csak is -Keleten található és Nyugoton soha.</p> -<p>A turáni faj az ő terjeszkedésekor, a mint az előbbi fejezetben -mondottuk, keletről nyugotfelé vette irányát, az iráni pedig délről -északra terjeszkedett ki s még pedig két irányban, egyik -északkelet, a másik északnyugot felé. A kivándorlás abban a -homályos őskorban történt, melyről leggyöngébb sejtelmünk is alig -lehet, de itt is a közös jelleg vonásai azok, melyek minket -vezércsillagok gyanánt vezetnek át a tudatlanság éjén, s bárha az -iráni faj ujabb időben a számra <span class="pagenum"><a name= -"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> sokkal hatalmasabb -török-tatár népségektől sokat szenvedett is, mindazáltal mégis -fölfedezhetjük a szerteszét fekvő csoportokban a hajdankori láncz -egyes szemeit és a keleti maradványokban a kezdetleges, valódi -iránit épen ugy fölismerhetjük, mint a nyugotiakban a török-sémi -elemekkel folytonos érintkezésben állott médet.</p> -<p>Ez a személyes meggyőződésből kiinduló nézet – és mindenkinek, a -ki csak a mai Irán és Közép-Ázsia persáit szorosan szemügyre veszi, -észre kell azt vennie – némileg a mi ékirat magyarázóink tudományos -vizsgálódásaiban is megerősitésre talál s névszerint a persepolisi -ékiratok iráni népjegyzéke az, mely Irán minden népének -előszámlálásakor, az ország központjából (Persepolis) kiindulva, -nyugoti és keleti irányban halad tovább.<a name="FNanchor_48" id= -"FNanchor_48"></a><a href="#Footnote_48" class="fnanchor">48)</a> -Természetes, hogy abban semmit sem találhatunk határozottan -kifejezve az egyes családágak magasabb vagy alacsonyabb koráról és -az arczulati különbségekről; hanem hogy már a legrégibb -hajdankorban is lényeges különbség létezett közöttök, alig vonható -kétségbe. „A sémita befolyások,“ igy szól Spiegel F.<a name= -"FNanchor_49" id="FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class= -"fnanchor">49)</a>, nyugoti Iránra igen korán, még az assyrbabyloni -uralom idejében kezdődnek és az egész Akhaemenida-koron keresztül -tartanak. Az Akhaemenida-uralkodás elbukta után a semiták mellett -még a görögökkel való vegyülés is bekövetkezett stb., a mi egészen -helyesen van megjegyezve; mert a déli tartományokban, mint -Farszisztán, Larisztan és Lurisztan, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> hol az -iráni és sémi elemek érintkezése ős időktől fogva szakadatlanul -tart, a mai persa személyében mindazon physikai ismertető jegyeket -föltaláljuk, melyeket Herodot és a későbbi görög történetirók e -népen észrevettek. A sovány testalkat, mely inkább a nyugoti, mint -a keleti irániak sajátsága, erősen emlékeztet az arab fővonására, -kit a nemsémi népeknél mindig nahif-nak (sovány, karcsu) irnak le, -mig a törököt keszif-nek (otromba, vastag), az igazi persát pedig -zarif-nak (nemes, finom) mondják. A sémi elemek Persia déli és -keleti szélén, Benderbusirtól kezdve majdnem Kirmansah-ig s -különösen pedig a városi lakóknál, igen észrevehető nyomokat -hagytak hátra, a mi annál inkább szembe ötlik, ha mi egy -szigisztáni arczát és testalkatát egy isfahaniéval -összehasonlitjuk. Legjobban észrevehető ez a gebereken (tűzimádók), -kik a nyugotirániak között élnek s az utóbbiaktól nagyon -különbözők. Valamint hogy a karcsu, sovány alakok tulnyomó száma -hiányzik közöttök, épen ugy a keskeny áll és vékony orr is nagyon -ritkán található nálok. A geber egy khafi társaságban bizonyára -kevésbbé tünnék fel, mint egy csoport isfaháni között, s minthogy -az Irán nyugotán csak gyéren szétszórt gebereket az iráni ősnép oly -maradványainak tekinthetjük, melyek leginkább megkimélve maradtak -az idegen elemek vegyületétől, biztosan állithatjuk, hogy a keleti -és nyugoti irániak közt létező arculati különbség már eleitől fogva -meg volt s meg is kellett lennie. A nagy Sándor hadmenetének görög -történetirói, kik a még akkor tájban hatalmas iráni birodalom mind -keleti, mind nyugoti népeivel érintkezésbe jöttek, leirásaiban a -kérdés ethnographiai oldalát, mely a mi tanulmányaink számára -<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span> oly nagy fontossággal bir, egészen -figyelmen kivül hagyták.</p> -<p>Azon faragványokból se merithetünk nagyon sok tanulságost, -melyek a Szaszanida korszakból származnak. A naksi-rusztemi, -naksi-redsebi és a kazerum környékebeli domborművek alakjai talán -hű képét nyujtják az akkori persáknak, de azok nemzetisége felől -semmi határozottabb fölvilágositást nem adnak és a mennyire a -testállásból és vonásokból itélni lehet, ugy látszik, hogy ezek -inkább a nyugoti, mint a keleti irániakhoz tartoznak; mert meglepő -hasonlóságuk nyugoti Irán mai lakóival okvetetlenül szembe kell -hogy tünjék. Ugy találjuk, hogy már Garcia Silva Figerva is, ki -1627-ben egy diplomatikus küldetésben Persiát meglátogatta, -figyelmeztet minket a keleti és nyugoti irániak közt levő -különbségre<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href= -"#Footnote_50" class="fnanchor">50)</a>, anélkül azonban, hogy a -physikai ismertető jegyek részletezésébe bocsájtkoznék. Chardin, ki -ez országot 1664–77-ben beutazta, már világosabb, mert azt mondja, -hogy a geberek, a kikben ő a régi persák maradékait látja, rút -kinézésüek, nehézkes alkatuak, durva bőrüek és sötét szinüek s -lényeges ellentétet képeznek nyugoti Irán cserkesz és georgiai -vérrel vegyitett mai lakóival, a mely véleményt Angelus Péter -(Labrosse) is, az utóbbinak egy kortársa, 1684-ben kiadott -„Gazophylacium linguae Persarum“-ában, a „Georgia“ czimü czikkben -még határozottabban kimond<a name="FNanchor_51" id= -"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= -"fnanchor">51)</a>.</p> -<p>Miután tehát a nyugoti és keleti irániak között létező különbség -felől semmi kétség sem lehet, a szétágazó <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> -pontokat egy közös átnézetbe fogjuk összefoglalni és azután a két -főcsalád egyes ágait vagy tagjait ugy fogjuk bemutatni, a mint őket -utazásaink alatt látni alkalmunk vala, mindazáltal a nélkül, hogy -elődeink ide vonatkozó észrevételeit figyelem nélkül hagynók.</p> -<table class="tborder"> -<tr> -<td></td> -<td class="tdc">a) Nyugotirániak</td> -<td class="tdc">b) Keletirániak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">Testalkat</td> -<td>Tulnyomó többségben ha nem is karcsu, de mégis sovány és vékony -termetüek, igen hajlékony mozdulatokkal és kellemes tartással s -épen oly ritkán egészen soványak vagy igen kövérek, mint a milyen -ritkán feltünő magasak vagy igen kicsinyek.</td> -<td>Kissé zömökebb alakuak, mint az a) alattiak, erősebb és -szélesebb csontrendszerrel, de a mozgásban nehézkesebbek is, bárha -koránt sem oly ügyetlenek, mint a turániak.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">Fő</td> -<td>Tojásdad, keskeny és mérsékelten magas homlok, a halántékoknál -lelapulva és hosszukás koponya, keskeny áll.</td> -<td>Sokkal kevésbbé tojásdad, mint a), sőt csaknem kereknek lehetne -mondani, szélesebb homlok s szélesebb pofacsontok is, és husosabb -orczák. Mindazáltal az áll hosszukáskerek és nem oly hegyes mint a -turániaiknál.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">Szemek</td> -<td>Nagyok, feketék, hosszu felső szemhéjjal és ivalakulag -boltozott szemöldökökkel.</td> -<td>Feketék és hosszukás metszetüek, sürü és vastag -szemöldökökkel.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">Orr</td> -<td>Hosszu, vékony, gyakran görbe.</td> -<td>Kevésbbé hosszu, néha a gyökereknél vastag, de soha sem oly -pisze és széles, mint a turániaknál.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">Száj</td> -<td>Szabályos, észrevehetőleg vékony megfekvő ajkakkal.</td> -<td>Gyakran széles és vastag ajkak.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdc">Hajzat</td> -<td>Fekete, sürü és gazdag növéssel s kiválólag hosszu, ritka -szakáll.</td> -<td>Fekete, sürü növésü. A szakáll sűrűbb, de nem oly hosszu mint a -nyugotirániaknál.</td> -</tr> -</table> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span></p> -<p>A physikai külsőségek e különbsége következtében e két család -erkölcsi sajátságaiban is félreismerhetetlen bizonyos különbség. -Igy például a keletiráni, bárha a szellem és test mozgékonyságában -a törököket jóval tulhaladja, a mai Irán persája mögött messze -elmarad és ugy látszik, mintha a nyugotiráninak részarányos -tagmértékében s vonásainak finomságában szellemi felsősége is ki -volna fejezve.</p> -<h4>A keletirániakat</h4> -<p>északkeleti kiterjedésök földrajzi fekvése szerént, ugy hisszük, -hogy a következő alosztályokra vagy ágakra lehetne osztályozni: a) -Szejisztániak vagy khafik, b) Csihar-ajmakok, c) tadsikok és -szártok, melyek közül mindenik több alosztályt vagy tagot számlál. -Valamint hogy a turáni fajnál nyugot felé tovább haladtunkban az -arcz mongol jellegét mind jobban-jobban nélkülözzük és az egyes -ágaknál egy mind szembetünőbben mutatkozó fajvegyüléssel fogunk -találkozni, épen ugy észre vehetjük azt is, hogy a keletirániak -azon mértékben, melyben ősi szülötte földjöktől eltávoznak, mindig -kevésbbé irániakká s mindinkább turániakká válnak. A milyen -arányban áll a burut az anatoliaihoz vegyitetlenül, épen olyanban -áll a szejisztáni is a kasgari tadsikhoz. Ám nevezzék az utóbbit -ama vidék őslakójának, de azt még sem fogja elvitatni senki, hogy -rá az őt nagy többségben körülvevő turáni elemek erős befolyást -gyakoroltak.</p> -<h5>a) A szejisztániak vagy khafik.</h5> -<p>Keleti Iránnak azon siita lakói, kik Irán keleti részét, a mai -Khoraszan déli határaitól kezdve Bihrdsanon <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> túlig -lakják. Gyakrabban nevezik őket a Khafi, mint a szejisztáni névvel, -mert a főtömeg Khafban és annak vidékén Rujban, Tebbeszben és -Bihrdsánban tartózkodik, mig a hajdani klasszikus Szejisztánt -afghan- és beludscsordák barangolják keresztül kasul s igy a -békésebb persáknak csak igen kevéssé biztos lakást nyujthat.</p> -<p>Merv történeti nevezetességei után itélve, mely a Vendidadban -előszámitott 13 helység között Muru név alatt harmadik helynek van -följegyezve, könnyen azt következtethetnők, hogy a mai Khoraszan, s -különösen az északi rész lakóit is a keletirániakhoz lehet -számitani. Természetesen az arab foglalás előtt az többé kevésbbé -csakugyan ugy is történt, de már ma a khoraszániak török-tatár -elemekkel oly erősen össze vannak vegyülve, hogy az igazán -keletiráni jelleg csak a déli hegylánczon túl Sehri-No mögött -kezdődik. A nélkül hogy valami különös ethnografiai képzettséggel -volna fölkészülve, az utazó azonnal észre fogja venni, hogy a khafi -(azon elnevezésnél maradunk, mely magában az országban szokásos), -noha barna szinü, például az Iszfahanitól abban különbözik, hogy -arczszine inkább olajbarna, mig az utóbbié, a naptól elsütve, -inkább sötétbarnának látszik. Másodszor az előbb emlitett különbség -a termetben és az arczvonásokban is, leginkább pedig a kevésbbé -tüzes szemekben fog feltünni előtte s végre harmadszor -járás-kelésében nem fogja föltalálni azt az élénkséget, azt a -mozgékonyságot, mely a hasonló égalji viszonyok alatt élő -nyugotirániaknál mindenütt oly otthonos. Alig vonható kétségbe, -hogy ez a különbség oly népségek között, melyek, mint a kérdés -alatt levők is, közös eredetüek <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> s hasonló nyelvvel és -vallással birnak, századok, sőt évezredek óta egy és ugyanazon -politikai kötelék alatt élnek, sokakat gondolkozóba fog ejteni. E -viszonyt más országokból vehető hason esettel bajosan is -világosithatnók meg; de az okokat rögtön fel fogjuk ismerni, ha a -következő pontokat közelebbről szemügyre veszszük. 1. Keleti Irán -emlitett része mind a sémi, mind a turáni bevándorlásoktól eleitől -fogva megkimélve maradott, mert az elsőbbek csak a sivatag nyugoti -széléig terjedtek, az utóbbiak pedig nyugot felé vonultokban a -főúttól, Merv, Nisabur és Rei, eltérve csak ritkán lépték át a -Dsagatay-hegység déli lejtőit. 2. Keleti Irán még az ujabb időkben -is, midőn a siita felekezet az egység lánczát szorosabban fűzte -Irán persa lakossága körül, a nagy pusztaság által elválasztva -maradott és a mai közlekedés a legvadabb felekezeti gyűlölség -daczára is sokkal erősebb a szunnita afghanokkal és herátikkal, -mint a nyugoti testvérekkel. A pusztai utazás minden nehézségei és -a beludsoktól való minden félelem daczára is minden évben megy -nehány karaván Sirazból és Iszfahanból Kezden, Tebbeszen keresztül -a szent Meshedbe, de a délkeletre fekvő Khaf-t és Bihrdsan-t soha -se érintik és ez hajdan is ugy történt, mint a jelen korban.</p> -<p>A népek kölcsönös érintkezésénél kétségtelenül csupán s egyedül -csak a nyelv az, mely az idegen elemek benyomásait legkönnyebben -elfogadja és azokat legtovább megtartja. A mai Irán persa -dialektusa telve van arab-török szavakkal. E részben a déli -Farsz-ban épen ugy mint az északi Mazendran-ban nagyon csekély a -különbség, de már Irán keletén a kölcsönzött nyelvkincs kevesebb és -sok tekintetben azt a persa nyelvet <span class="pagenum"><a name= -"Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> látjuk képviselve, -melyben Firduszi, az arab szándékos elkerülésével, nagy -hőskölteményét irta. A mi a régi alakok és szavak használatát -illeti, e részben Bokhara és névszerént a tadsikok persa nyelvét -kell első helyen emlitenünk, de az utóbbiak mégis igen sok szó- és -nyelvtani anyagot vettek át a törökből s épen e körülmény erősitett -meg minket azon meggyőződésben, <em class="gesperrt">hogy Irán -keletén bizonyára a legtisztább és legrégibb persa nyelvet -beszélik</em>.</p> -<p>A mi tehát a nyelvet illeti, hajlandó volnék azt állitani, hogy -az összes irániak között a khafik vagy szejisztániak a -legőseredetibbek, de már ha ethnographiai helyzetöket az összes -iráni törzshez vesszük tekintetbe, teljességgel nem merném azt a -szerepet tulajdonitani nekik, melyben az egész török-tatár törzshez -a burutok állanak. Hogy a keletiráni család melyik ága legősibb, ez -oly kérdés, melytől senki se vitathatja el a fontosság magas fokát, -de itt nehezebb rá a felelet, mint a török-tatároknál. Mert az -utóbbiak megjelenése a világtörténelmi események szinpadán aránylag -véve uj, mig az előbbiek oly időszakban léptek föl, melyről a -legtávolibb sejtelemmel is alig birhatunk.</p> -<p>Tehát ismételve kimondjuk, hogy a szejisztániakat vagy khafikat -első helyen kell emlitenünk, de csak is földrajzi helyzetöknél -fogva s nem pedig azon föltevés következtében, mintha águk jelleme -legőseredetibb volna.</p> -<h5>b) A csihar-ajmakok?<a name="FNanchor_52" id= -"FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= -"fnanchor">52)</a>.</h5> -<p>Csihar-Ajmak gyüjtőnév, mely alatt a mongolok, mikor Heratot -meghóditották, négy népséget vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> néptörzset értettek, u. -m. a timurikat, teimeniket, firuzkuhikat és dsemsidiket. Mindnyájan -iráni eredetüek és persa nyelven beszélnek s jól meg kell -különböztetni őket a hezareh-k-től<a name="FNanchor_53" id= -"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class="fnanchor">53)</a>, -kik, noha persául beszélnek, de tisztán mongol jellegöket és turáni -eredetöket mégis kétségtelenül elárulják. Valamint hogy a -csihar-ajmak név fölött még ama vidékeken is zavart fogalmuk van az -embereknek, a mennyiben azt sokan magoknak tulajdonitják s mások -pedig tőlök azt elvitatják, épen igy a mi utazóink is a -legellentmondóbb közleményeket nyujtanak ama törzseket illetőleg s -leggyakrabban találkozunk azon téves felfogással, hogy az emlitett -hezareh-eket a csihar-ajmakokhoz számitják, holott ezek Közép-Ázsia -déli részén csak akkor jelentek meg, mikor már a kérdés alatt levő -törzsek a <em class="gesperrt">négyes</em> számmal <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> voltak -megjelölve. Én hatheti tartózkodásom alatt Herat városában és -környékén e kérdésnek különös figyelmet szenteltem. Tapasztalataim -nem annyira az illető törzsek nyilatkozatain, mint inkább arczulati -ismertetőjegyeiken alapszanak, a melyek kétségtelenül a legjobb -bizonyitványok.</p> -<p>A <em class="gesperrt">timurik</em> vagy keleti Irán szunnita -persái ma részint Herat nyugoti határvidékein, mint Gurian, Kuhszun -stb., részint pedig Iránnak nagyobbára keleten fekvő határfalvaiban -és városaiban laknak, Turbeti Seikh Dsamtól kezdve egészen Khafig. -Az elsőbben emlitett vidéken a lakosságot kizárólagosan csakis ők -alkotják, az utóbbin ellenben csak szorványosan (sporadice) -találtatnak, mert bárha még ezelőtt 200 évvel a többség szunniták- -és timurikból állott, mindazáltal a siiták felekezeti gyülölsége -őket részint erőszakkal megtéritette, részint pedig a szomszéd -szunnita Heratba szoritotta vissza. A gyakori határvillongásokból, -a több mint negyven ostromból, melyeket Heratnak az ujabb és régibb -időkben ki kellett állnia, könnyen kimagyarázható, hogy mennyiféle -és minő összevegyüléseket hozhatott létre ez a folytonos mozgalom -az egymáshoz oly közel rokon keletirániak egyes ágai között, s -valóban csodának tarthatjuk, hogy a timurikat még meg lehet -különböztetni a siita keletirániaktól. Az illető ismejelek először -is, hogy közöttök több rövid és széles alkatu emberre találhatunk, -mint a szejisztániaknál. A mi a szint illeti is, az utóbbiak -átlagosan véve olajbarnák és sötétfekete hajuak, mig az előbbieknél -a fehérebb arczszin gesztenyebarna hajjal nem tartozik a ritkaságok -közzé. A mint mondottuk, a timurik összes <span class= -"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> száma -keleti Irán határánál ma legfeljebb 1000 családra rúg, mert a -főtömeg Heratban lakik.</p> -<p>A <em class="gesperrt">teimenik</em>, akiket az utóbbiaktól -csaknem semmiben sem lehet megkülönböztetni, az ugynevezett -Dsölgei-Herat északi és déli részén laknak, Kerrukhtól kezdve -Szebzevárig, csak egy kicsiny rész terjedett ki Ferrahig, és az -afghanok Parszivanoknak (fars zeban, azaz persául beszélők) nevezi -őket. Mióta az afghanok uralkodása a paropamissusi hegység déli -völgyvidékein gyökeret vert, több kisérletet tettek arra nézve, -hogy itt a persa népség közepette afghán telepeket alapitsanak, de -azok a mai napig még mind meghiusultak, mert a czivakodás és -versengés, mely e vidékeket századok óta pusztitja, még mindig -tart, mivel egy csihar-ajmak sem ismer az afghannál nagyobb -ellenséget. E körülmény következtében a tejmenik, bárha -földmívelést üző emberek is, vad, harczias természetüek s nyoma -sincs többé nálok annak a tudományos szellemnek, mely bennök a -Timuridák, s névszerént Huszein-Mirza szultán idejében élt. Az -akkori idő szunnita persái a költészetben, tudományban és zenében -vetélkedtek nyugoti siita törzsfeleikkel; ma már műveletlen -barbarok az utóbbiakhoz képest.</p> -<p><em class="gesperrt">Firuzkuhi</em> a neve annak a kis -népecskének, mely Kale-No-tól északkeletre a meredek hegységekben -tartózkodik, és nehezen hozzáférhető lakhelyeiből a környéket -rabolva s fosztogatva látogatja meg. Az utazónak rémletes -történetek elbeszélése mellett mutogatják a hegycsucsokat -Kale-No-ból és a megerősitett Derzi-Kucsi és Csekszeran helységek -itt épen azok, amik a bakhtiarik és Luri-k rablófészkei Iszfahan -környékén. Valamint minden hegylakó különbözik a sikon élő -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> legközelebbi törzsrokonoktól, épen igy -van ez a firuzkuhik és a többi ajmakok között is és csaknem a -keletirániak gileki- és mazendrániainak lehetne őket nevezni. Első -tekintetre ugy látszik, mintha sok hasonlóságuk lenne a -hezarek-ekkel; sőt Heratban azt állitják, hogy ők azoknak -szétszóródott részei volnának, de sem a homlok és áll képződése, -sem a test alakja és szine nem bir határozottan turáni jelleggel, s -bárha erősen össze lehetnek vegyülve, mindazáltal az iráni elem -tulnyomó nálok, mert azonkivül, hogy mindnyájan persául beszélnek, -lakhelyeik és khánjaik nevei is tisztán persa szavak. -Emberemlékezet előtti idők óta laknak ők e hegyekben s bárha Timur -őket erőszakkal Mazendránba telepitette át, mégis csak visszatértek -nemsokára ősi bérczes hazájokba s azon idő óta folytonos -villongásban élnek szomszédaikkal; csekély mérvü baromtenyésztésből -és földmívelésből táplálkoznak, de mindamellett részint rablás- és -fosztogatásból is, melyet ők a Meimenebe vivő országuton a -karavánokon vagy pedig a dsemsidik egyes külön fekvő -sátorcsoportjain követnek el. Összes számuk ma alig megy 8000 -családra.</p> -<p>A <em class="gesperrt">dsemsidik</em>, a keletirániak egyetlen -törzse, mely ma is kizárólagosan nomád állapotban él, már a -legrégibb idő óta a Murgab partjain laknak, hová ők, saját -állitásuk szerént, Dsemsid idejében, kinek törzséből hozzák le -származásukat, Szejisztánból települtek át. E nemzeti szóhagyományt -nem kell ugyan szó szerént venni, de az mégis kétségtelen, hogy -mindazon irániak között, kik ma Középázsiában laknak, a -dsemsidiknek van legszembetünőbb hasonlatosságuk a -szejisztániakkal, a mi annál is csodálatraméltóbb, mivel ezek épen -<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> oly régóta folytatnak már letelepült -életmódot, mint amazok nomádot, és hogy mily hatalmas befolyást -gyakorol a két életmód közti külömbség a test kifejlődésére, -szükségtelen mondanunk. Khanikoff<a name="FNanchor_54" id= -"FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a> -ugy találja, hogy ők inkább a tadsikokhoz közelednek, de én e -nézethez annál kevésbé csatlakozhatom, mivel a dsemsidik 1) sokkal -karcsubb termetüek, 2) hosszukásabb arczuk és jóval hegyesebb álluk -van, mint a tadsikoknak és 3) nyelvök mind a formák, mind a -szókincs tekintetében sokkal inkább hasonlit keleti Irán, mint -Középázsia persa dialektusához.</p> -<p>A mi életmódjokat illeti, ők az egyedüli irániak, a kik minden -tekintetben sokat vettek át a turániaktól s névszerént a -szomszédságban élő szalor- és szárikturkománoktól. Mig a többi -félnomád ajmakok azon hosszukás afghán sátort használják, melyet -itt Ábrahám sátrának neveznek, addig a dsemsidiknél a tatároknak -nemezzel és gyékénynyel boritott kerek, kupdad sátrára találunk, -ruházatuk és élelmök is turkomán, sőt foglalkozásaikban is -utánozzák az utóbbiakat, mert ha pl. a virágzó állapot, azaz -elegendő számu lovak és fegyverek birtoka nekik megengedi, épen oly -félelmes emberrablók ők is, mint a sivatagok lakói. Minden ajmakok -között ők állanak a legjobb lovasok és harczosok hirében, s részint -Herat és Meimene szolgálatában, részint pedig egyik vagy másik -turkomán törzszsel vannak összeköttetésben, ha t. i. nagyobbszerü -csapatokról (razzia) van szó. Egy ilyen razzia következtében -szállitotta őket khivai Allakhuli-khán, miután a velök szövetségben -volt szárikokat legyőzte, erőszakkal az Oxus <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> -partjaira. Tizenkét évnél tovább maradtak ott. A termékeny vidék, -melyet uj hazául jelöltek ki számukra, vagyonosakká tette őket, de -csakhamar fölébredett bennök a vágy a szegényebb, de régibb honi -hegyek után, és fölhasználva a zavargásokat, miket a khivaiaknak -egy háboruja a turkománokkal idézett elő, sietve összepakoltak és a -nélkül hogy az üldöztetés veszélyétől különösen tartottak volna, -Hezareszpen, Csarudsujon és Mejmenen keresztül visszaszöktek a -Murgab partjaira. Csapatjokhoz több mint 1000 persa rabszolga is -csatlakozott, kik azt hitték, hogy szökésök által szabadságukat -visszaszerezhetik, de Murgabban árulással ujból elfogták és -Bokharának ismét eladták őket.</p> -<p>Bárha a dsemsidik mind a Kelet mind a Nyugot minden iráni -törzsei között leghivebben fönntartották Ó-Persia harczias -szellemét, mindazáltal szokásaikban és közlekedéseikben az -idegenekkel, a kikkel ők már régtől fogva összeköttetésben állanak, -aránylag véve még sem oly durvák, mint a szomszéd turkománok. A -dsemsidi, még a törzs legszegényebb állásu embere is, igen vad -külseje daczára is udvarias mind szavaiban, mind egész modorában, -az iráni jellem fény- és árnyoldalai benne félreismerhetetlenek s -teljességgel nincs mit csodálkoznunk rajta, ha e nomád nép -szokásaiban legtöbb és legélénkebb emléket találunk az iszlamelőtti -korból. Az Iszlam, a mely nálok még kevésbé tudott gyökeret verni, -mint a többi turáni nomádoknál, a legnagyobb résznek csakis -palástul szolgál, mely alatt a zoroaszteri vallásos nézetek nem egy -vonása lappang. Igy például a tűz a dsemsidiknél nagyobb -tiszteletben áll, mint a tadsikoknál, a sátor ajtaja mindig -napkelet felé van forditva és a jó s gonosz <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> szellem -fogalma oly általános, hogy az alsóbb osztály s főképen az -asszonyok, egy juh vagy kecske levágása alkalmával soha sem -mulasztja el az állat bizonyos részeit, melyeket más nomádok -nyalánkságnak tartanak, az utóbbinak oda dobni, miket aztán mint -Kende-t, tisztátalannak, nyilvánitanak s csak a kutyák esznek meg. -Különösen emlitésre méltó az, hogy köztök a marcsahi állitólagos -romokról ugyanazok a regék keringenek, mint a jomutok között -Mesdi-Miszrijan ódon épületmaradványairól. Szerintök Marcsah volt -volna az ős hajdankorban az egész vidék Kaaba-ja, mig a gonosz -turkománok ott megjelentek s mindent szétromboltak.</p> -<p>Ez lenne mindaz, mit én a csihar-ajmakokat illetőleg mondani -tudtam. Hogy mi lehetett a nevök az utóbbi elnevezés fölvétele -előtt, minden kérdezősködésem daczára sem tudtam kitudakolni. -Minden valószinüség oda mutat, hogy a tadsikokhoz számitották őket, -de most már az utóbbiaktól különböznek és az iráni törzs második -lépcsőzetét képezik északkelet felé nyuló kiterjedésében.</p> -<h5>c) A tadsikok,</h5> -<p>a mint Középázsia persa ősnépességének maradványait nevezik, ma -legnagyobb számban a bokharai khánságban és Bedakhsánban -találhatók. De ezeken kivül még sok van letelepülve Khokand, Khiva, -a khinai Tatárország és Afghanisztán városaiban is. Bárha a -különböző égalji és társadalmi viszonyok következtében, melyek -között a tadsikok élnek, phyisiognomikus külsőségeikben imitt-amott -kisebb eltérések nem hiányoznak és igy például a bokharai és az -afghan városokbeli <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span> tadsikok egymáshoz sokkal inkább -hasonlitanak, mint az előbbiek a bedakhsániakhoz vagy khinai -Tatárországban élő törzsrokonaikhoz, mindazáltal általán véve mégis -észrevehetők rajtok egy közös jelleg fővonásai. Rendszerént jó -középtermetüek, széles, erőteljes csontokkal s különösen széles -vállakkal. Ábrázatjok, melynek iráni jellege mindjárt első -tekintetre szembetűnik, hosszukásabb, mint a törököké, de a széles -homlok, vastag orczák, vastag orr és nagy száj miatt csakhamar -észreveszszük, hogy az iráni családnak e nagyobbrészt keleti ága az -arczkinyomatban épen ugy, mint a testalkatban sok idegenszerüvel, -azaz turánival bir s teljességgel nem tekinthető az iráni törzs -őseredeti jellegének, miként ezt Khanikoff ur hiszi.</p> -<p>Hogy a mai tadsikok hazája a hajdankorban oly nagyhirü Baktria -és Szogdia, az iráni műveltség eme legrégibb székhelye, a -zoroaszteri vallás bölcsője, Irán hős mondáinak forrása vala, ezt -ma már a Vendidad és a görög történetirók állitása után nem lehet -kétségbe vonni. Elismerjük, hogy ők már a leghomályosabb őskorban e -vidék lakói valának, mert a régi Khoraszánt, mely messze be egészen -khinai Tatárországig terjedett, a mint a topographiai elnevezések -bizonyitják, iráni települők alapitották és lakták, de ki hagyhatná -figyelmen kivül a szittya-török elemek folytonos áramlásait, melyek -az Altai hegység völgyeiből, az őskornak ezen ugynevezett „Officina -Gentium“-jából, Krisztus előtt 700-tól kezdve Krisztus után 900-ig -Középázsiát elboritották? Egyetlen egy ország sem maradhatott -megkimélve, ha csak a Jaxartestől az Eufrátesig terjedő eme -vándorlások főutján feküdött, az idegen vérrel való -össze-visszavegyüléstől, és a mily kevéssé tarthaták <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> fenn -kezdetleges fajegységöket Irán északi felén a mejmenei, andkhoji -kerületek és a Paropamissus-hegység nyugoti lejtői, épen oly -kevéssé vala ez lehetőség Transoxánia irániainál is. Csakis -Bedakhsán hegyi lakói s névszerént a Vakhanik azok, a kiknek -nevében a „Central Asia“ czimü czikk tudós irója a „Quarterly -Review“-ben (juliustól szeptemberig 1866) a görög Οξυς<a name= -"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class= -"fnanchor">55)</a> eredetét fölfedezni véli, kiknek az ők nehezen -megközelithető hazájokban több igényök lehet a fajegységre, mert -minden feizabadi<a name="FNanchor_56" id="FNanchor_56"></a><a href= -"#Footnote_56" class="fnanchor">56)</a>, a kiket csak láthattam, az -iráni jelleg pregnansabb ismertető jeleit hordja magán, mint a -tadsikok, sőt még nyelvök is tisztább a turán alak- és szókincstől -s ha föltehetnők azt, hogy egy nép, ha már épen a legmélyebb -visszavonultságban is, évszázadokon át megőrizheti kezdetleges -jellegét, akkor bizonyára pusztán csakis a Vakhanik, s nem -általában a tadsikok volnának azok, a kiket mi a régi keletirániak -leghűbb maradványainak tekintenénk.</p> -<p>A mi a „tadsik“ elnevezést illeti, mindig ugy találtam, hogy az -illetők azt sohasem használják örömest, mert habár nem hangzik is -az füleikben határozottan gúnynév gyanánt, mindazáltal mégis hozzá -vannak szokva, hogy alatta azon megvetés kifejezését értsék, -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> melylyel az özbeg hóditók az ország -legyőzött ős lakóira tekintenek. A „tadsik“ szó alatt Turkesztán -tatár lakossága csuszó-mászó, fukar, kapzsi természetü -embert<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= -"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a>, az álnokság és hetvenkedés -fogalmát érti, egy szóval mindazt, mely az özbeg nyiltsággal, -egyeneslelküséggel és becsületességgel ellentétben áll. Egyébiránt -ez a viszony mindenütt föltalálható a turáni hóditók és iráni -leigázottak között, mert valamint hogy az utóbbiak Persiában a -törököket szellemi előnyök tekintetében hatalmasan felülmulják, -épen igy van ez Középázsiában is, és Bokhara csak azért lett a -középázsiai czivilizáczió főhelyévé, mivel ott a lakosság tulnyomó -többsége már a legrégibb idők óta tadsikok valának, a kik az -iszlamelőtti kor műveltségi törekvéseiben tovább haladva, bárha az -uralkodásról leszoritották is őket, azért még sem szüntek meg -uraikkal szemben a czivilizátorok szerepét folytatni. Valamint hogy -az iszlam fölvétele után következett első századokban a -vallástudomány és szépművészetek mezején a celebritások többnyire -tadsikok valának, épen ugy a legkitünőbb mollahkat, a leghiresebb -isánokat Bokharában, Khokandban és Kasgarban még ma is e -nemzetiséghez tartozóknak fogjuk találni. A bokharai udvarnál, -daczára a fejedelem özbeg származásának, a főbb miniszterek és -irányadók mindig tadsikok, sőt magában a dühösen özbeg khivai -kormányzóságban is a mehter-t (államtitkár), azt a hivatalnokot, -kinek a qualifikácziójához <span class="pagenum"><a name="Page_286" -id="Page_286">-286-</a></span> legtöbb szellemi tehetség -kivántatik, kizárólagosan csak az ottani persa népesség közül -szemelik ki.</p> -<p>Valóban csodálatra méltó, hogy a tadsikok az özbegekkel való -több százados együttélés daczára is nem csak egyéni sajátságaikban, -de sőt családi és házi szokásaik- és erkölcseikre nézve is mennyire -különböznek az utóbbiaktól. Egy példabeszéd azt mondja: „Az özbeget -lován, a tadsikot pedig házában nézd meg!“ A tadsik ugyanazon -gondossággal szokta földisziteni házát és öltözetét, melyet az -előbbi lovára, fegyvereire és nyeregszerszámára fordit. A tadsik, -ha még oly szegény is, mindig többet akarna érni, mint a mennyi -valóban, és ezért, habár családi körében fukar és önmegtartóztató -is, a nyilvánosság előtt majdnem mindig a gazdagot és nagylelküt -játsza. Nem kevésbé válogatottak társalgása, udvarias kifejezései -és bókjai, melyeket használni szokott; egy kissé ugyan tatárosan -hangzanak a persa finomsághoz szokott fülnek, de az özbeggel -szemben mégis valóságos gentleman-nak lehet őt tekinteni mindig. A -természettől békés foglalkozásokhoz hangolva, a tadsikok mindenfelé -épen annyira hivei a földmivelésnek, kereskedésnek és műiparnak, -mint a mennyire gyülölik a háborut, s ha rá kényszeritik is őket a -fegyverforgatásra, ritkán vitézek, de gyakorta kegyetlenek. Az -özbegeknél oly gyakran előtérbe lépő nemzetiségi érzület is -hiányzik nálok<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href= -"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a>. Összetartanak <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> ugyan -egymás között, de az inkább egy szorongatott népfaj kölcsönös -támogatása, mint azon kiváló törekvés, hogy a tadsiksággal -kitegyenek magokért és ha már épen ki akarnának is tűnni valami -úton-módon, a mi különben csak is Bokhara városában történik, akkor -is csak arab származásukra szoktak büszkeséggel utalni.</p> -<p>Az utóbbi állitás helytelenségét Khanikoff (88. és 89. l.) már -eléggé bebizonyitotta. Ő a „tadsik“ szó eredetét a tads-koronából, -egy fövegből származtatja le, melyet a régi tűzimádók viseltek s -viselnek ma is. Tadsik tehát az a név lenne, melylyel a Zoroaszter -tanának hiveit az akkori idők mohamedánjai nevezték, vagy a melyet -ők magok adtak magoknak; mert a „tazik“ szónak a huzvaresi, és a -„tazi“-nak a persa nyelvben, mely arabot jelent, az előbbivel semmi -köze. Csak az feltünő, hogy a „tadsik“ elnevezés nyugoti Ázsiában -is előjön. Ugyanis az örmények mind a törököket, mind az arabokat, -azaz általán véve a mohamedánokat, tadsik-nak nevezik, de csak -titokban magok között, s előttem mindig gúnynévnek látszott az, -melylyel az elnyomottak zsarnok uraikat illették. Minthogy én ezt -Kisázsia örményeinél közönségesen igy találtam, ugy tetszik, hogy -avval nemcsak a mohamedánokat, hanem egy idegen vallás követőit -akarták megjelölni, és hogy ezt a minden valószinüség szerint igen -régi szót, Persia régi lakói, kikkel az örmények a Szaszanidák -alatt érintkezésben állottak, később az arabokra ruházták. -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> Hogy a „tadsik“ név, melyet Khanikoff -ur az Iszlam bevitele után következett első századok arab-persa -történetiróinál nem talál, Középázsiában már igen korán létezett, -azt legjobban bebizonyitja az ujgur kézirat „Kudatku Bilig“ (a -boldog tudás). Ezen a hedsra 465-ik éve áll és ott már gyakran -találjuk a „tadsik“ szót a törökkel ellentétül felhozva. A nevezett -mű, melyet Jaubert a „Journal Asiatique“-ban 1825. megvitatott, egy -khinai munkának ujgur forditása, vagy jobban mondva, átdolgozása. -Magok a törökök Transoxania őslakóit mindig szártnak<a name= -"FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class= -"fnanchor">59)</a> nevezték, oly szó, melynek eredete előttem -egészen ismeretlen, és a melyet már a hires Mir Ali-Sir használt -Huszein-Mirza-Baikera idejében, midőn egy értekezésben a persa és -török nyelvről az elsőt mindig „Szárt tili“-nek és sohasem „tadsik -tili“-nek nevezi. Ennél fogva tehát a Szárt-ot jogszerüleg vehetjük -a török „tadsik“ elnevezés helyett. Imitt-amott az özbegek is -külömbséget szoktak tenni a szárt és tadsik között, a mennyiben az -utóbbi alatt olyan, többnyire bokharabelieket értenek, a kik csak -az ujabb időben telepedtek le az özbegek közé és iráni szójárásukat -egészen megtartották, az előbbi alatt pedig azokat értik, a kik már -régen ott laknak és a kik nagyobb részint anyanyelvöket is -fölcserélték a törökkel, miként mi azt egész Khivában és északi -Khokandban <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> is találjuk. Bárha én a tadsikok és -szártok közti külömbség nézetét nem osztom is, de még sem -tagadhatom, hogy a szártok, általán véve, nehány arczulati -sajátságban is különböznek a tadsikoktól. Ugyanis ők egy kissé -karcsubb termetüek, hosszukásabb ábrázatjuk és keskenyebb, magasabb -homlokuk van, mint a tadsikoknak, mely azonban annak a körülménynek -tulajdonitandó, hogy ők a Középázsiában letelepülő szabaddá lett -persa rabszolgákkal gyakran összesógorosodnak, mit a tadsikok -sohasem tesznek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<h2>XVII.<br /> -Az irodalom Középázsiában.</h2> -<p>„<span class="dropcap">T</span>atár múzsa! Ozbeg Melpomene!“ Ez -ugyancsak furcsán hangzik sokak előtt. Nem csekély azok száma, kik -alig hihetik, hogy a durvaság és barbarizmus ősi fészkében, ott, -hol rablás, gyilkosság s fosztogatás vannak napirenden, költészet -is létezik s olyanok, kik irodalommal foglalkoznak; de ezeknek -nincs igazuk; mert a Kelet volt ősi időktől fogva a költői ábrándok -hazája, s minél jobban fenmaradtak a társadalmi viszonyok ősi -alakzatai, s minél kezdetlegesebb s fiatalabb még a míveltség, -annál jobb kedvvel költenek és mesélnek, annál nagyobb -szenvedélylyel fordulnak az emberek a természetfölötti képek és -ábrándok felé.</p> -<p>S ezért ne csodálkozzék senki a felett, ha egy kirgiz sátor -lakóit költőibb hangulatban találja, mint Páris vagy London -valamely mívelt körét. Nálunk csak bizonyos korbeliek s csak -bizonyos egyének járulnak Kasztalia forrásához. De Középázsiában a -szerelmes pár s az ének sulya alatt megrogyott vén, a harczos és a -pásztor, s a hitbuzgó és a közönyös mind egyformán hódolói a -költészetnek, mindenki verset ir, regét alakit, s ha bár ez nem -mindenkinek sikerül is, <span class="pagenum"><a name="Page_291" -id="Page_291">-291-</a></span> de azért mégis mindenki örömmel -hallgatja másnak költői műveit.</p> -<p>Miután Keleten az irodalom a vallással szoros kapcsolatban áll, -szükségesnek tartom, hogy a középázsiai elmeműveit mindjárt -kezdetben kétfelé osztályozzam, s ezek a) az iszlam v. i. települt -népek irodalma, s b) a nomádok irodalma. E megkülönböztetés még -azon korra vihető vissza, melyben az iszlam kiterjedésével együtt, -amaz irodalmi fogalmak is meghonosultak, melyek azóta a nélkül hogy -valami nemzeti jellegre tettek volna szert, az iszlam népeknél még -most is közérvényüek. A jelenkor költészete, s épen a költészet -teszi főrészét a keleti irodalomnak, majd mindenben megegyezik az -araboknál, törököknél, a persáknál és a középázsiabelieknél. Hiába -keresnénk abban nemzeti jellemvonást; mindenütt ugyanazon képdús -költőiség, ugyanazon változatok és hasonlatok, mindenütt rózsa és -csalogány, a virág töviséhez hasonló szempillák, az égfelé törő -sóhajok sürü füstje stb. Helyesen jellemzi ez egyszabásu múzsát a -tudós Khanikoff, midőn azt mondja hogy „hasonló azon szabadban -vadon tenyésző növényekhez, melyek Dél-Ázsia sós talaján mutogatják -változatos formáikat, s bár törzsük tüskés és érdes, s e fölött -sóréteggel fedett, de azért a durva héj szakadékai itt-ott kellemes -illatot lehelnek s a hervadt szár üde szinü szép virágokat hord.“ -(L. „Journal Asiatique“ 6-ik folyam, 5-ik kötet, 297. lap.) Ezen -irodalomról tehát, melyet a művelt külföld sikerült műforditások s -tudós értekezésekből már eléggé ismer, mi nem szóllunk, mellőzzük -azon nehány vallásos rajongó által teremtett vallásos irodalmat, -kik az isten és proféta iránti túláradt szeretetüktől indittatva, -köteteket <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> irtak szeretetük s odaadásuk tárgyáról. -Ez utóbbi szellemi termékek a három fejedelemségben egyedül a -Molláhk és Isánok körében ismeretesek. Hallgatja ugyan a nép is s -elég nagy tűrelemmel, de nem lelkesül tőlök, mert mysztikus -gondolatmenetük, s a bennök használt túlbő nyelv, fogalomkörét -meghaladja.</p> -<p>Az a mit mi Közép-Ázsia irodalmáról mondani akarunk, a -föntebbiek után, jóformán csak a népköltészetre vonatkozik. Csak -itt akadunk még néhány oly eredeti vonásra, melyek valóban -megérdemlik, hogy turkesztániaknak neveztessenek. A legtöbb -költőiség a khivai khánság lakóiban rejlik. E része Közép-Ázsiának -már a 12-ik században hires volt zenészeiről s jó hangú -énekeseiről, épugy mint költőiről és költőnőiről. (Sőt, alig ötven -éve annak, hogy Teheránban a kadzsárok udvaránál, egy khivai -fuvolás bámulat és tisztelet tárgya volt.) Bokhara csak a török -elem túlsúlyra vergődése előtt birt nehány nagy költővel mint p. -Rudeki, Figani, de ezek is inkább persa költők voltak. Khivára -visszatérve, még megjegyzem azt is, hogy reám mindig meglepő hatást -gyakorolt az, midőn egy-egy nehézkes s ügyetlenül öltözött -szilajképü, napbarnitott özbeget, kellemes lágy hangon énekelni -hallottam; az utazó ugyanezt tapasztalhatja a turkománok s kirgizek -között is. Ezek egy szerencsés kaland után a zenében és -költészetben keresik s találják a legfőbb élvezetet, s nem lehet -oly fáradt, oly törődött a khivai, hogy örömmel ne hallgassa az -uton szembejövő bakhsit (énekest). A fiatalság ha a rablókalandról -vagy a harczból megtér, az egész éjszakán versekkel és zenével -mulatja magát. A pusztákon, hol hiába keresnők az élet kellemeit, a -bakhsit föltaláljuk, még pedig szép <span class="pagenum"><a name= -"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> számmal, s ezeken kivül -maguk a nomádok is foglalkoznak a költészettel, kik között a -társaság legkedveltebb tagjává rendesen az lesz, ki leghamarabb -talál illő rimet vagy lejtést, s rendesen az ifju leányok is -legörömestebb az ügyes verselőhöz mennek férjhez.</p> -<p>Az özbegek költészetének főrészét a regék alkotják, melyeknek -tárgya részint a <em class="gesperrt">vallásos</em>, részint a -<em class="gesperrt">hadi életből</em> van meritve. Az előbbenieket -többnyire a molláhk s a míveltebb baksik idomitották arab és persa -források után a honi izléshez, de az utóbbiak valódi tatár -termékek, s ezek gyakran valóban ragyogó s képdús nyelven vannak -tartva.</p> -<p>A hősi elbeszélések, melyek alakjokra nézve a mi románczainkhoz -hasonlók, nagyobb terjedelmüek s gyakran több estén át szavaltatnak -vagy daloltatnak el, s bár az iszlam ezekben is nagy szerepet -játszik, de mégis inkább azon darabok a népszerüebbek, melyeknek -személyei történeti alapon nyugvó hazai hősök. Ezekből álljon itt -mutatványul az alább olvasható, mely Középázsiában általánosan el -van terjedve. Czime:</p> -<h3>Ahmed és Juszuf.</h3> -<p>Tartalmát két hős története képezi, kik ősi szokás szerént már -kora ifjuságukban csapatokat, azaz zsákmányló csapatokat vezettek -az eretnek Irán ellen, mely vállalatoknál állitólag nem annyira a -kincsszomj kielégitése, mint inkább a hitetlen siiták megfékezése -volt a főczél. Mindjárt a bevezetésben következőleg oktatja Juszuf -indulni készülő társait:</p> -<p>„A hitvány emberrel ne szövetkezzetek, mert legelrejtettebb -titkaitokat is el fogja árulni. Rosz helyeken titkos szókat ne ejts -ki szádon, mert legnagyobb titkodat is megtudják. Többet ér a -puszta falevél, mint a <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> bájnélküli rózsa. Jobb a száraz rög, -mint a haszontalan fű. Hasznosabb a bot, mint az esztelen utitárs, -mert ez nyomodba viszi az ellenséget. Ne téritsd meg soha az -esztelent, mert ő öntudatlanságában mégis csak a nyomoruság vermébe -siet. Midőn az alávalóhoz térsz be vendégül, ebként támad rád, s -mindjárt kimutatja bűneit. Oh mily örömmel áldoznám fel magamat, -hogy mint igazi hős példát adhassak. Mert ez csak a hitetlenek -ellen huzza ki kardját hüvelyéből. Ne induljatok a gyávával együtt -az ellenségre, mert megjelenti nekik irányotokat.“ Juszuf bég -mondja: „Elérkezett az idő, melyben szülőföldünkön többé nem -maradhatunk. Csak a bolondok nem ismerik saját sorsukat, hanem -haragosan szólnak s kimutatják gonosz nyelvüket.“</p> -<p>Erre megindulnak. Hős tetteiket a hir mindenfelé elviszi s ugy -azok természetesen hazájukban is ismertekké lesznek. Itt akkori -időben több kis fejedelem uralkodott, kik közül az egyik a jeles -hősöket szolgálatába kivánván fogadni. Ez volt akkor a közönségesen -bevett szokás. Juszuf társaival együtt enged a felszólitásnak. -Ismét kiindulnak tehát ujabb kalandot hajhászni, s most az -iszfaháni fejedelem Güzel-sáh ellen. De a persa ravaszság legyőzi -az özbeg erőt s a két fejedelmi hős fogva bilincsekben Iránba -hurczoltatik. A hős fájlalja szerencsétlen esetét, s mert -ellenségeihez hiába fordulna, a környékbeli magas hófedte hegyeknek -következőleg panaszolja el fájdalmát:</p> -<p>„Hófedett szép hegyek, láttátok-e az én esetemet? Láttátok-e, -midőn e hitetlenek foglyává lettem s elmaradtam az enyéimtől? Senki -sem szánja sirásomat, csak a hegyek rendülnek meg könyeimen. -Láttátok-e, mint boritották el fejemet sürü ostorcsapásokkal, midőn -közöttük <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> mentem? Társaim nem is ügyelnek rám: -Oh, mily keserü könyeket sirok. Láttátok-e a fogoly Ahmed béget, -midőn velem együtt járt a földön? Vért szomjazom, mert e világon -igen nagy az én keserűségem. Láttátok-e, hogy a hitetlenek lovon -ültek, midőn én gyalog jártam?“ Juszuf bég mondja: „Szivem -összeégett, fájdalmam végtelen. Láttátok-e, hogy megkötötték -kezemet s hogy a ló járását kellett követnem?“</p> -<p>Ezután börtönbe vetik, hol egy ott már rég sinlődő szunnita -hitfelében, ki mint varázsló és jövendőmondó a sáh haragját magára -vonta, szenvedő társa s a börtönőr leányában, ki őt megszerette, hű -barátnéra talál. Eddig folyvást csak harczokról, nagyszerü -hőstettekről s a nagy hitbuzgóságról szól a rege. De innentúl már -szerelmi jelenetek is fordulnak elő. Juszuf bég nővérét és kedvesét -hagyta el, midőn kalandra indult. Az előbbeni látván, hogy hiába -vár reá, keservében haját felbontatva, gyászolja őt. Az utóbbi a -szerelem lángját még ez idő alatt is táplálni óhajtván, a hősnek öt -betanitott daruját küldi el hozzá s igy oktatja őket:</p> -<p>„Oh Juszuf bég darvai. Induljatok meg s menjetek N. városba. -Igyekezzetek előre, repüljetek el a magas hegyek fölött s meglátván -Juszuf béget, siessetek vissza, nehogy a pusztai sólyom -szárnyaitokról megismerjen. Szivem elpusztul. Menjetek hozzá, s -megtudván állapotát, térjetek vissza. A világ rózsája voltam -egykor, de most a csalogány elhagyta lelkem berkét. Ha életben -lelitek uramat, vigan verdeső szárnyakon térjetek meg. De ha -elhervadtak rózsái, ha élte vége elérkezett, ha meghalt ő, akkor -boruljatok gyászba és sirva térjetek vissza. Kiáltsatok akkor -istenhez s rázzátok meg szárnyaitokat. Emelkedjetek hát az ég felé, -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> induljatok meg Ürgendsből, menjetek N. -városba s igaz hirrel térjetek vissza. Hallgassátok meg Gül Asszel -jajjait, s vigyétek hirül neki szivem fájdalmát. Oh zarándokoljatok -sirjához s hozzatok onnan egy kis maroknyi port!“</p> -<p>Busan kerengnek a darvak szerencsétlen uruk börtöne felett, ki -őket végre meglátván, a következő izenettel küldi haza:</p> -<p>Oh ti a légben kereken repkedő darvak; ha visszatértek, -üdvözöljétek népemet. Oh ti jobbra, balra nézegető darvak, ha -visszatértek, üdvözöljétek népemet. Magasan a légben repked s pihen -a daru, mert szárnyai a hosszu utban elfáradtak. Megujul fájdalmam -a börtönben. Oh üdvözöljétek az enyéimet. Kharezm városa az én -szülőföldem, ott maradt barátom és kedvesem. Oh üdvözöljétek az én -gondoskodó, kedves drága anyámat, az én Kaabámat. Magasak a -szomoruság bérczének fenyvei. Oh ti ifjak és vének, imádkozzatok -érettem. Bús ősz borula reám, a helyett, hogy az élet rózsabimbói -nyiltak volna számomra. Üdvözöljétek szegény kis nővéremet, ki már -kora hajnalban oly várólag tekintget felém. Azt is, kinek szivét az -elválás megemészti, ki gyászba borulva s felbontott hajjal sirat -engem, ki az utra tekintve igy jajgat: „ő nem jött meg“, őt értem, -a drága barátnét, Gül Asszelt, kinek szive elválásunk után pusztává -és kietlenné lőn. Te innen egy nap alatt elérsz Kharezmbe, utad hét -hegyen vezet át. Jegyezd meg magadnak oh daru, hogy láttad Juszuf -béget s köszöntsd a gyáva bégeket!“</p> -<p>A szárnyasok haza repülnek, de a hősök még sokáig sinlődnek a -börtönben, mig végre halálra itéltetnek. De a szunnita szentek -csodahatalma megmenti őket. Az ellenök emelt fegyver éle eltompul. -Erre a <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> persa zsarnok figyelmeztetvén, a -hősöket maga elé hivatja. Hogy szabadságukat elnyerhessék, -Juszufnak Kökcse nevü udvari bohóczczal kell költői versenyre -szállni, s csak ha győztes lesz, térhet szabadon hazájába vissza. -Juszuf bámulatosan merész rögtönzéseket mond, s a helyett, hogy a -zsarnokot dicsérné, saját dicsőségét énekli a következőkben:</p> -<p>„Szép az én népem. Tél helyett mindig nyarat élvez. Kertjeit -szépen mívelik, fái gyümölcsözők, vénei fehér sátrakban pihennek s -ifjai a vadászatnak örvendenek, s bizalmas barátság közt élve, -örömökben élik napjaikat. Lovaik gyorsak, mint a szellő, s te velök -nem kelhetnél versenyre. Magas reptüek ott a madarak s haragjokban -az embert is elragadják. Ha rólam egy napon hirt vesznek, nemsokára -sereggel jönnek el érettem. Hat font erős sodronyból készültek -ívzsinegeik. Fejedelmeik igazságosak s részrehajlástól idegenek… -Hallgass meg engem, te hitetlen Güzel sáh: ha háboruval térendek -ide vissza, tudd meg, hogy egy sújtása karomnak százezer életet olt -ki. Szablyáik Iszfahánból valók, kettős bazárral birnak városaik, -földjeik virágágyakhoz hasonlók. Népeim földjei telve vannak a -szarvasok, nyulak és sólymok ezreivel. A bőkezüek közülök Hatemhez -hasonlók, vezéreik Behramhoz. Rusztemek ők a csata napján, igazi -hősök a csatazaj között. Nincs nekem semmi hatalmam, mert rabszolga -vagyok, de ez a hitetlent meg nem inditja. Czél nélkül egy légy sem -veszhet el, ne engedd tehát, hogy hiába folyjanak könyeim.“</p> -<p>Végre győz s kincsekkel rakodtan indul meg Ürgendsbe, s daczára -az utjában felmerült viszontagságoknak, mégis szerencsésen ér haza, -hol történt fogadtatása <span class="pagenum"><a name="Page_298" -id="Page_298">-298-</a></span> meghatóan szép költői képekben van -megörökitve. Miután Juszuf nővérét és kedvesét üdvözölte, ezek őt -anyjához, Lalkhanhoz viszik, kit éveken át tartott sirása s -búbánata már csaknem megvakitott. Midőn a kedves hirt megviszik -neki, eleinte nem hiszi el s igy szól:</p> -<p>„Megtört engem a vágyakodás utána, valjon meg foglak-e még -láthatni, kedves fiam? Égő szemekkel nézem az utat, meg foglak-e -még láthatni, kedves fiam? Fájdalomba merülve sóhajtoztam, remegve -kerestelek téged szemeimmel. Átkutatom az egész világot éretted; -meg foglak-e még láthatni, kedves fiam? Meg fognálak-e még -láthatni, kedves fiam, ha mindjárt Dsirdsisz véres könyeit sirnám -is?“</p> -<p>Juszuf béget elejébe viszik. Előbb távolan áll meg előtte, de -midőn a keserű sóhajokat meghallja, még búsabban jajdul fel a -végzetes távollét feletti fájdalmában. Szaváról anyja megismeri s -örömtől ittasan igy üdvözli:</p> -<p>„Oh te hét évi rabságot szenvedett, te gyógyitó írja sebhedt -szivemnek. Szerencsém csillaga ismét ragyogni kezd, s elmult imé -bánatom éjszakája! Oh te népemnek fejedelme, országom ura, te -Rusztem, te a világ hőse, Juszufom, ragyogó napom, vigaszom, -életerőm. Te vagy az én szerencsém koronája, életemnek ékessége. -Lalkhan ismét megtalálta fiát, a mindenható kegyes volt iránta. -Eltünt már szivemből minden fájdalom, minden gond, mert Juszuf, az -én fiam, megjött!“</p> -<p>Nemsokára összeadják a szerető párt; de a hősi vér nem hagyja -nyugodni a kalandort. Uj sereget gyüjt tehát, mely egész Középázsia -népeit magában foglalja. Jelszava: bosszuállás Güzel sáhon. A -szerencse <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> neki kedvez s a persa meggyőzetik; -Kamber, egykori szenvedéseiben hű társa is megszabadul s miután a -legyőzöttre az alább elősorolt hadi sarczot rótta, dicsőséggel tért -haza.</p> -<h3>„Juszuf követelései Güzel sáhon.“</h3> -<p>„Ide kell adnia N. város egész Kharadsát. Negyvenezer darab -aranynyal áttört selyemruhát, s negyvenezer khimbált (nehéz selyem) -küldjön. Vámjait és adóját is összeszedje. Negyvenezer diszruhát s -negyvenezer aranyszerszámu hadi mént. Negyvenezer hím és nőtevét. -Negyvenezer ifju rabszolgát arany övekkel. Negyvenezer szép -tekintetü ifjut küldjön. Negyvenezer lánczra vert orrszarvut -küldjön. Négyezer… aranyszögekkel kiverve. Negyvenezer szürke -sólymot küldjön. Negyvenezer ostort küldjön, melyeken a szögek -rendbe legyenek kiverve, szíjjai ezüsttel, nyelei aranynyal ékesek -legyenek. Negyvenezer vasszürkét, négyezer pejt, negyvenezer nemes -lovat, kigyófarkuakat küldjön. Negyvenezer nehéz lovast, -negyvenezer gyalogost, negyvenezer karavánvezető fiut küldjön; -olyakat, kiknek hosszu, fekete hajuk van s arczuk anyajegygyel -vannak tele. Negyvenezer csodaszép leányt, aranyövüeket küldjön. -Negyvenezer kucsmát, hatvanezer turbánt küldjön. Küldjön még juhot -és kettős szarvú kost is hetvenezeret. Juszuf bég mondja: „Készen -tartsa mindenét. Százezer orosz tallért s tiz tálnyi aranyat is -küldjön!“</p> -<p>Ez volna röviden tárgya az egyik özbeg románcznak, a milyen -azonban igen sok van, mert a lakosság legnagyobb része ezen faját -kedveli leginkább a honi irodalomnak. Itt-ott néha a vallásosság -együtt szerepel a vitézséggel, s ilyenkor a hősök az iszlam -világból <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> vétetnek, mint pl. a Zerkum sáh -történetében, melyben a nevezett iráni hitetlen fejedelmet Ali -meggyőzi s az iszlamra tériti. A mi e költeményben reáleteinek -gazdag tartalmát és változatosságát illeti, bátran megmérkőzhetik -Bojardi vagy Arioszto nagy műveivel. Néha még a való történetet is -belekeverik az ilyféle költeményekben, mint pl. az Ebu Muszlimról -szóló dalokban, ki előbb az Abaszidák alatt vezér, később Khoraszán -és Kharezm független fejedelme volt. A történeti tények már -meglehetősen régiek, de azért az özbeg mindig meg tudja megmutatni -a puszta azon helyeit, hol az arab fővezér sátora állott, hol -küzdött s természetfölötti dolgokat hajtott végre. Végre még azon -eposzokról is meg kell emlékeznünk, melyekben a Sáhi-Kharezmian -fejedelmek dicsőitetnek, mert ezekben ép ugy, mint a khivai -Mehemed-Emin s a khokandi Mehemed-Ali khánokról szóló -költeményekben sok oly képre akadunk, melyekre méltán ébred fel az -özbeg nemzeti önérzet.</p> -<p>E nagyterjedelmű költői műveken kivül vannak még kisebb -költemények is, melyek vagy a szerelemről, erkölcsről s a hősi -erényekről szólanak, vagy fegyverforgatásra, lóidomitásra s a jó -harczos kötelességeire oktatják az olvasót. Ez utóbbiak szerzői -közt már nem igen akadunk költői lélekre, többnyire egyszerű -polgárok, vándor baksik, az irásban s olvasásban egyaránt járatlan -emberek művei ezek, kik gondolataikat más által iratják le; végre -még ifju nők és leányok, kik a szenvedély tüzétől hevittetve, -költészetben keresnek enyhülést. Magam is hoztam Középázsiából egy -ilyen gyüjteményt magammal, mely durva, ügyetlen betüi vastag -papirosa alatt sok furcsát, bár kevés szépet <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> rejt -magában. Én ez opus curiosumot egy turkomán bakhsi csizmaszárában -láttam meg először. Lássunk nehány fajt belőle, a költő nevével -együtt, mire azonban megjegyezzük, hogy sokszor álnévre fogunk -akadni. Ilyen az itt olvasható, mely valódi keleti hangon beszél az -élet mulandóságáról:</p> -<h3>„Allah Jar.</h3> -<p>1. Hiába épitesz várat és palotát e földön, mert utóljára is -romba dől, s ugyis épiteni nem érdemes.</p> -<p>2. Éjjel nappal gyötörni a szegény utast, folyvást munkálni és -fáradni, bizony nem érdemes.</p> -<p>3. Barátim, muló javakért e silány földön egymást gyötreni és -busitani, bizony nem érdemes.</p> -<p>4. A hiuságnak és szenvedélynek hódolni, a betegeket és -gyöngéket bántani, bizony nem érdemes.</p> -<p>5. Iszlam országait pusztitani s halálhozó kardot rántani, -bizony nem érdemes.</p> -<p>6. Mollah khodsát s a világot adózással, ezer búval bajjal -kinozni, bizony nem érdemes.</p> -<p>7. Törököket, tadsikokat, özbegeket s nomádokat busitani, -éjjel-nappal zajongásban ide-oda futkosni, bizony nem érdemes.</p> -<p>8. Te is Allah Jar, miként szenvedhetsz még e világon. Gyötröd -te is magadat csak azért, hogy végre elpusztulj s bizony ez nem -érdemes.“</p> -<h3>Reonák.</h3> -<p>1. „Kedvesemhez indultam egy estve. Csöndesen lépdeltem. Édes -álomban találtam őt s megöleltem szép csendesen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p> -<p>2. „Egy csókot loptam el ajkairól s megörvendeztettem azzal -szivemet. Átöleltem karcsú derekát s ujra megcsókoltam szép -csendesen.</p> -<p>3. „Adj egy csókot csak“ igy szóllék. „Nem szégyenled-e magad?“ -felelé ő „eredj vissza oda, a honnan jöttél, szép csendesen.“</p> -<p>4. Makacskodni akartam én s nem mentem el. De ő karomon fogott s -elküldött. Végre mit tehettem egyebet. Tovább sompolyogtam szép -csendesen.</p> -<p>5. Elmentem, de nem tartóztathattam vissza magamat s visszajövén -igy szóllék: „Oh kegyetlen, csak egy csókot adj, szép -csendesen.“</p> -<p>6. (Bajos volna az európai olvasó izlését megkisérteni -vele.)</p> -<p>7. Revnák igy szól: „Bohósággal van a világ tele, ne gáncsoljon -hát ezért engem senki, hanem olvassa el szép csendesen.“</p> -<h3>Mesref.</h3> -<p>1. Lelkemet tűzláng emészti, s mégsem jő az én barátném. Mit -mondok, barátném? Szivem szerelme nem jő.</p> -<p>2. Bensőmet már hamuvá égeté e cziprusalakuért lángoló -szerelmem. De ő kegyetlen s rám soha nem gondol.</p> -<p>3. Az ő hajfürteiről álmodom én, s mélyen elbusulva ébredek fel, -s mégsem birom megmenteni szivemet e fürtök szálaitól.</p> -<p>4. Leila és Medsnun is tőlem tanulnak szeretni, csak ő, a drága -kedves, nem ügyel szerelmemre.</p> -<p>5. Oh bolond Mesref, élted nemsokára véget ér, de ő, a -gondatlanul csapongó, még sem törődik veled. <span class= -"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span></p> -<h3>Fuzuli.</h3> -<p>1. Tartsd meg a szerénység zárszalagját, mert nincs szebb valami -a szerénységnél. Gondold meg, hogy az, ki nem szerény, sem ezen sem -a másik világon nem boldogul.</p> -<p>2. Oh sziv szárnyasa, ne repkedj soha magasan a légben, hanem -pihenj egy király kezén. Mert a magasan járó sólyommal soha sem -vadásznak.</p> -<p>3. Kincseket csak az istentől kérj, mert neki sok tárháza van, s -ha csak egy cseppet ad is, bőven elég az, mert soha el nem -fogy.</p> -<p>4. Kire a szerencsemadár pihenni leszáll, szárnyak nélkül is -magasan repül az, de a kit elért a balsors, az kezét is alig -mozgathatja.</p> -<p>5. Maradj alázatos, lelked soha követelő ne legyen, mert kit a -kincsvágy bánt, annak soha semmi sem lesz elég.</p> -<p>6. Te meg Fuzuli csak a barátságnak élj e világon. A -barátságtalan szivben mindig tél tanyázik, s hogyan is lehetne -abban nyár?</p> -<h3>Neszimi.</h3> -<p>1. Ünnepestén találkoztam a cziprushoz hasonló kedvessel. -Megzavart ez engem s ámolygóvá lettem.</p> -<p>2. Vasárnap eszem megzavarodott, s gondolat nélkül rogytam -össze, mert az ő arczát láttam s azt hittem hogy az a ragyogó -hold.</p> -<p>3. Hétfőn végre elmondtam szivem titkát annak, kinek szemei -nárcziszok, arczai rózsák s szemöldei hatalmas ivek.</p> -<p>4. Kedden vadásszá lettem, s kimentem (sétálni) a mezőre. De -zsákmánya lettem az örökké kegyetlennek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span></p> -<p>5. Szerdán a mezőn járt kedvesem. A csalogány látta az ő arczát -s panaszos dalt mondott.</p> -<p>6. Csütörtökön igy szóltam kedvesemhez: „Oh hallgasd meg -tanácsomat; rejtsd el titkodat a jó és a rosz világ előtt!“</p> -<p>7. Végre pénteken meglátta Neszimi az ő egész szépségét, s -megtelt az ő rózsaajkai serbetjéből.</p> -<p>E példák, ha mindjárt a mi európai izlésünket a bennök -felmutatott költői szépségek nem is elégitik ki, mégis eléggé -megmutatják azt, hogy a közép-ázsiabeliek, társadalmi viszonyaik -minden durvasága mellett, s daczára a folytonos rablások és -harczoknak, még sem egészen szegények költői érzelmekben.</p> -<p>A míveltebbek, kik a nélkül hogy a népköltészet emlitett -termékeit lenéznék, de finomabb izlést s magasabb míveltséget -szenvelgnek, többnyire a régibb persa költőket olvassák, vagy -Nevait, ki a csagatáj költők közül egyedül áll a tökély azon fokán, -melyen a többi iszlam világ egyébb költői tündökölnek. Nevai, a -hires Seikh Abdurrahman Dsami tanitványa, ki egy ideig mint -miniszter, hadvezér s több tartomány kormányzója működött, egyike a -legeredetibb költőknek, s e mellett termékenysége roppant nagy. -Több mint harminczkét önálló munkát hagyott hátra, a költészetről, -történettanról, erkölcstanról s logikáról; s ha mindjárt művei nem -is középázsiai, hanem inkább persa szellemben vannak irva, azt az -érdemet mégsem tagadhatjuk meg tőle, hogy ő volt az, ki a -középázsiai török nyelvnek finomságot és diszt kölcsönzött. Alább -nehány részletet közlünk „diván“-jából, ugy a mint azt a -középázsiabeliek jelenleg is dalolják: <span class= -"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span></p> -<h3>Nevái.</h3> -<p>1. „Jöjj oh szivem, keressünk együtt egy kedvest, keressük fel a -cziprustermetűt, az ezüstarczút.</p> -<p>2. De a mi szemünk kedvesét már más választotta. Nekünk is van -szemünk, keressünk tehát másikat.</p> -<p>3. Ő már csak a halál porával gyönyörködteti az emberek szemeit. -Miért állnánk itt hiába? Jöjj, keressünk más szépet.</p> -<p>4. S ha hozzád hasonló, az egész mindenséget bajba döntő -szépséget nem találnék, akkor keresek szerényet, engedelmeset, de -kegyes szivűt is.</p> -<p>5. Hegyet völgyet bejárunk s felkeressük a kedvest a kertben, -vagy a réten.</p> -<p>6. Hasznos a kivánság, s bár ne maradna teljesületlen. Kicsinyt -és nagyot, minden lehetőt megvizsgálunk.</p> -<p>7. Oh Nevái, mikor szabadulsz már meg gerjedelmedtől. Jöjj tehát -s gyüjts türelmet és kitartást a találkozás előtt.“</p> -<h3>Nevái.</h3> -<p>1. „A kedvesétől eltávozott sziv olyan mint a király nélküli -ország. A mely országnak nincs királya, az olyan mint a test lélek -nélkül.</p> -<p>2. Mit ér a lelketlen test, oh muszulman? Olyan az mint a fekete -föld illatos rózsák nélkül.</p> -<p>3. A fekete föld, illatos rózsák nélkül, olyan mint a sötét -éjszaka ragyogó hold nélkül.</p> -<p>4. A sötét éj ragyogó hold nélkül, olyan mint a sötétség az élet -forrása nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<p>5. A sötétség az életforrás nélkül olyan, mint a pokol a -paradicsom mezeje nélkül.</p> -<p>6. Oh Nevái, mily sok gondot adnak a szépek. Bizony fájdalmas az -elválás s nem sokat segit a viszontlátás.</p> -<p>Szép még tőle a „Csihár diván“ is, melyben a különböző emberi -korokról beszél. Szépek átdolgozott románczai is, mint p. „Ferhád -és Siriin“, „Medsnun és Leila“, „Juszuf és Szulekha“, továbbá az -„Ezer egy éjszaká“-ban általa versbe szedett regéi is, melyek közül -itt „Szeif ül Muluk“-ból közlünk egy részletet: „Szeif ül Muluk -Csin városba menendő a tengerre száll.“</p> -<p>1. Jöjj ide dalnok, beszéld el nekünk a királyfi -szerencsétlenségének történetét.</p> -<p>2. Az elbeszélő felelt: „Bizony nagy dolgot kivánsz, mert a -bánat szablyája megtöri a keblet.“</p> -<p>3. Utra készült a királyfi s tudakozódott Katine város -felől.</p> -<p>4. Elegendő tudósitás érkezett s igy mindent a hajókra -hordtak.</p> -<p>5. A kisérők is hajóra szálltak, a vezetők készen voltak s már -fölszerelve állott a sereg.</p> -<p>6. A királyfi is a födélzetre ment s testét isten művére (a -hajóra) bizta.</p> -<p>7. Evező hajósok nyitották meg a menetet, utánnok a hajók -végetlen sora huzódott.</p> -<p>8. Édes álomban ül im a királyfi, ajkai mosolygók, szivét nem -nyomja gond.</p> -<p>9. Igy járta meg hat hónapon át a vizeket, s utját mindenütt -figyelő hajósok előzték meg.</p> -<p>10. De a sors csakhamar éreztette vele az irigység töviseit s -gonoszul elébe állt. <span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<p>11. A tenger ujra felháborodott s felövezte vérszomjas -kardját.</p> -<p>12. Keblét megnyitotta, melyből özönviz tört elő, özönviz, -melynek tűzfolyói túláradtak.</p> -<p>13. Minden pillanatban uj rémképet mutat, ezer szivet rendit meg -minden pillanatban.</p> -<p>14. Vadul tolonganak a hullámok, habzó fejük fenyegető, -vérszomjasan zúgnak és nyiladoznak a tenger folyamai.</p> -<p>15. Sötét, elrémitő vihar támad. A látkör fekete lepelt ölt -magára s szilaj jajgata hang zendül meg a tenger sikján.</p> -<p>16. A világos nappal sötét éjszakává lesz, mily borzasztó nap. -Az utolsó itéletnek képe ez.</p> -<p>17. Bárhova nézel is, embert nem látsz, még arczod elé emelt -kezedet sem. Minden vizzel van tele.</p> -<p>18. A hullámok folyvást hánykolódnak s mintegy lábra állitják a -hajókat.</p> -<p>19. Folyvást zúg és bömböl a hatalmas tenger s dühösen tör elő -mély örvényeiből.</p> -<p>20. Most összecsap, vadul jajgatnak az emberek. Azt hinnéd, a -föltámadás napja ez.</p> -<p>21. A borzasztó zavarban egyik hajó a másikra rohan, mig -szétszakadnak s a mély örvénybe merülnek.</p> -<p>22. A keresztfák töredeznek, darabokra szakadnak a deszkafalak, -nincs út többé a menekülésre.</p> -<p>23. Ama száz hajó, mondja az elbeszélő, amaz emberek, amaz áruk -és kincsek.</p> -<p>24. Mind a tenger mélyére szálltak s a vizszinén nyomuk sem -maradt.</p> -<p>Az általunk csak vázlatosan ismertetett irodalom határa ott van, -hol egyszersmind a turkomán telepek <span class="pagenum"><a name= -"Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> megszünnek. A mily -mértékben távozunk el ezek határaitól a pusztába, ugyanoly -mértékben gyengül az iszlam, mig végre azon átmeneti pontra érünk, -melynél a mohamedán czivilizatio végződik s az ős samanizmus -kezdetét veszi. Még a nagyobbrészt iszlam hitü kirgizek közt is -akadunk a khánságokból beszármazott költeményekre, de mégis nagyobb -becsben állnak előttük a honi termékek; az ő népköltészetük -egyuttal átmeneti pontja a két különböző szellemi iránynak. S a -bakhsi, ha a Jaxartestől két napi járóföldre eső helyeken vagy az -Aral északi partján boldogulni akar, kénytelen oly éneket mondani, -melynek tartalmát a kirgizektől vette. A pusztai lakók költészetét -inkább változatosnak s feltünőnek nevezhetjük, mintsem szépnek. -Néha megkap bennök egy szép kép, de többnyire csak töredékes -fölkiáltások vagy összefüggés nélküli versszakokból áll a dal, s -miután ott mindenki költő, azért egy költemény sem tartja meg -sokáig eredeti vonásait. Az egyik megtoldja, a másik kihagyja -belőle azt a mi nincs inyére s csak kevesen birnak ellenállni -annak, hogy a pillanatnyi benyomásukat dalaikba be ne szőjjék.</p> -<p>Lewschine művének 380. lapján egy elég csinos kirgiz szerelmi -dalt közöl:</p> -<p>„Látod-e e havat? Az én kedvesemnek teste még ennél is -fehérebb.</p> -<p>„Láttad-e már a leölt bárány csepegő vérét? Az ő arczai még -annál is pirosabbak.</p> -<p>„Látod-e e leégett fa törzsét? Az ő haja még ennél is -sötétebb.</p> -<p>„Tudod-e hogy mivel irnak a mi khánjaink mollái? Az ő szemöldei -még e festéknél is feketébbek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span></p> -<p>„Látod-e ezen égő szenet? Az ő szemei még ennél is -tüzesebbek.“</p> -<p>Lássunk még nehány töredéket s összefüggés nélküli mondást, p.: -„A sólyom rácsapott a kacsákra, egy csomóra, egy nagy csomóra. És -én beteg vagyok s még az evéssel sem gondolok.“ Vagy: „Oda len áll -egy magas fenyő, a köd reá borult. Tegnap bebocsátott magához, de -nemsokára ő jövend hozzám engem csókolgatni.“ Az ilyesmik csaknem -minden keleti nép költészetében feltalálhatók. Hiszen nálunk sem -ismeretlenek ezek, mert a</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Három alma meg egy -fél<br /></span> <span class="i0">„Kérettelek nem jöttél… vagy -a<br /></span></div> -</div> -<p>„Magasan repül a daru, szépen szóll,</p> -<p>„Haragszik rám az én rózsám mert nem szóll“… az idézettekkel -egészen megegyeznek.</p> -<p>A nomádoknál sok a hősi elbeszélés részint kötött, részint -kötetlen beszédben. Már ezekben a délsziberiai török irodalmi -szellem uralkodik s a középázsiai háttérbe szorul. Magam is -hallottam kirgiz bakhsiktól nehányat, melyeket egy később megjelent -munkában (Mutatványok a délsziberiai török szépirodalomból. Dr. -Radlofftól) csekély szójárási s egyébb különbségekkel feltaláltam. -Kétséget sem szenved, hogy ép ugy mint a tudós Schifner A. -mythologiai és regei közleményei buddha befolyásra mutatnak, ép ugy -a mostani kirgizek regéi (irtegi) szintén a távol délkelet felől -Dzungarián át jutottak el hozzájok, mert a délnyugotról előtörő -iszlam sohasem szilárdult meg túl a Jaxartesen s ezután épen nem -erősödhetik meg ott, hová az orosz hatalom mindent elboritó -hullámai mindinkább közelednek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span></p> -<p>E czikk befejezésére még két kirgiz népmesét közölni akarunk, -melyeket Zaleszky Bronislas Mangislak környékén a Kis Horda -kirgizei közt egy kilencz évig élt lengyel számüzött „La vie des -steppes Kirghizes. Paris 1865.“ czimü könyvéből kölcsönöztünk.</p> -<h3>Mese Kuguulról.<a name="FNanchor_60" id= -"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class= -"fnanchor">60)</a></h3> -<p>Az embernek nincs hatalma az égben isten nélkül, sem ereje a -földön egy jó ló nélkül!</p> -<p>Volt egykor egy Buruzgay nevü kirgiz. Volt neki nagy számu juha, -lova, és semmije sem hiányzott volna, ha az isten megáldotta volna -gyermekekkel. Ő tehát csak egyedül volt hanyatló korában. -Mindazonáltal soha sem mondta el a namazt (imát) és sohasem -tartotta meg a bőjtöt. Egy nap szomoruság fogta el, hogy család -nélkül öregedik meg és elhatározta, miszerint meglátogatja a szent -helyeket, remélve, mikép megnyerheti még imádságai által, hogy az -ég egy gyermeket ad neki. Vasczipőt csinált magának, vaspálczát -vett kezébe s utra kelt. Ment, mendegélt mintegy tiz évig, talán -még többig is, mindaddig, mig vasczipői elkoptak s hosszu -vasbotjából csak a markolat maradt; végre lerogyott a földre és ott -maradt elterülve, sokat szenvedett, és sem föl nem kelhetett, sem -meg nem halhatott. Ekkor egy szent férfi jött hozzá és észrevette a -földön fekvőt, megsajnálta, lehajolt hozzá, megkérdezte, hogy ki ő -és mi baja. De Buruzgay egy szót sem szólhatott. Erre a szent ember -térdre hullva elmondta a namazt, kérve az urat, hogy oldja meg -nyelvét e nyomorultnak, és alig végzé be <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> imáját, -Buruzgay erejét visszajőni érezé; elmesélte kilétét és miért hagyta -el tűzhelyét. A szent ember félre ment egy kissé és imádkozni -kezdett, mignem igy szólott hozzá az isten: „Te kedves vagy szemeim -előtt s teljesiteni fogom kivánatodat, melyet tőlem kérsz. De miért -könyörögsz te Buruzgay ügyében? Nem fizet adót, nem mondja el a -namazt, nem tartja meg a bőjtöt. Hogyan lehetnék szánalommal -iránta?“ – „Uram!“ felelt a szent ember, „ezentul jámborul fog -neked szolgálni és elmondja a kivánt imákat; de ne vesd meg -kérésemet, fogadd el inkább s végy engem kezesül.“ Az isten -válaszolt neki: „Menj, hű szolgám, meglesz a te kivánságod. Kérdezd -meg Buruzgaytól mit kiván, hogy megadjam neki, legyen negyven fiu -és negyven leány, legyen csak egy fiu és egy leány, de saját -választásom szerént.“ A szent ember visszament azon helyre, ahol -hagyta Buruzgayt, és helyre állva térdein találván őt, fölkiált -örömében: „Uram, nem hazudtam; mielőtt viszont láttam Buruzgayt, -már hálát kezdett adni neked.“ És ő ismételte Buruzgaynak isten -szavait. Ez válaszolt neki: „Mit csinálok én negyven fiuval és -negyven leánynyal? Ha a magasságbeli meghallgatta kérésemet, hadd -adjon nekem egy fiut és egy leányt.“ A szent ember megáldotta -Buruzgayt és megvitte válaszát az urnak.</p> -<p>Buruzgay sértetlenül találta vasczipőit és visszatért -tűzhelyéhez. Közeledvén, felismerni vélte pusztáját, hegytorkolatát -és nyáját; örömmel szemléli tárgyait és egymásután megjő emlékezete -s felismeri, hogy semmi sem változott meg elutazása óta. Egy -gulyásbojtárhoz közeledett, megkérdezendő, ki ura e barmoknak s e -nyájnak. A pásztorok nem ismerték őt meg; nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> -megsoványodott a bőjttől és fáradalomtól, összeesett és -megöregedett, ruhái pedig elrongyolódtak. „Mi bajod neked -urunkkal?“ kérdék a bojtárok. „Menj, folytasd utadat.“ És ők -egybegyüjték a nyájat. Buruzgay megvárta, mig visszatérnek és ujból -kérdést intéz hozzájuk; a pásztorok ugy bántak vele, mint hitvány -bámészkodóval, anélkül, hogy hozzá szóltak volna, minek -következtében kénytelen lőn magát megnevezni. Azonnal figyelmesen -vizsgálták őt, felismerték és tudtára adják, hogy feleségének, kit -teherben hagyott, csaknem megjött már ideje, és hogy most -látogatókat várnak a tanyára. Ezután a pásztorok, anélkül, hogy -Buruzgay válaszát várnák, tovaszaladtak nyilsebességgel. -Megérkezvén Buruzgay feleségéhez, szujuncsát (egy örvendetes -ujdonságnál adni szokott ajándékot) kértek tőle. Miután megkapták -az ajándékot, tudtára adják neki férje közeledését. Az asszony -nagyon örült és nemsokára megérkezett Buruzgay. Egy pár nap mulva -neje egy igen szép ikergyermeket, egy fiut és egy leányt szült. -Buruzgay magán kivül volt örömében és sokáig tanakodtak, hogy mily -neveket adjanak a gyermekeknek, kikkel isten őket megáldotta öreg -napjaikra. Mig igy mélyen gondolkodott, megjelent a szent ember, a -ki érette istennél könyörgött és igy szólott: „Fiadat nevezd -Kuguulnak, leányodat Kaniszbeknek, a mi annyit jelent, mint szép.“ -Buruzgay engedelmeskedett a szent embernek és ez távozott. A -gyermekek nőttek és szépültek; eltelt négy év; az iker megtanult -nyilazni magacsinálta kis nyilaival, és főleg Kuguul igen jól -lövöldözött és igy telt el tiz esztendő. Ez időben történt, hogy -egy hatalmas szultán nagy tojt (tort) rendezett. A lakomán -kihirdeté, hogy egy nagy póznát <span class="pagenum"><a name= -"Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> fog emeltetni, tetején -egy darab aranynyal, és a ki ezen pénzdarabot nyilával meglövi, az -nőül veszi leányát. Egy nagy sereg pályázó jelentkezett; a pózna -nagyon magas volt; mindnyájan czélba vették, de egy sem találhatta -az aranypénzt, magok a puszta leghiresebb lövői sem találták meg a -czélt. Végre a toj legutolsó vendége lepattantja nyilát és -hasonlólag járt. A szultán felkiáltott: „Mind itt vannak-e a puszta -ifju íjászai? nem maradt hátra valaki, a ki el akarna lőni egy -nyilat, hogy megnyerje a szultán leányát?“ – „Csak egy van“ -felelének neki, „Kuguul, Buruzgay fia, de ez csak tiz éves -gyerkőcz.“ – „Az se baj“ válaszolt a szultán, „vezessék ide -rögtön.“ Előhozatták őt a tanyáról; megjelent egy kehes lovon, -rongyos ruhában, kardszijon függő nyilával. Volt neki ugyan szép -ruhája és tüzes lovai, mert atyja gazdag volt és semmit sem -tagadott meg tőle, de a gazdagok mellett szegénynek és -igénytelennek akart látszatni. Látván őt előlovagolni, felkiált a -szultán neje: „Ez lesz vőm, és senki más a jelenlevők közül.“ Midőn -megérkezett a póznához, Kuguul nem akarta nyilát ellőni. „Ti -számosan vagytok itten,“ szólt ő, „én egyedül vagyok és fiatal, ha -el is találom a czélt, nem adják nekem a szultán leányát.“ – De a -szultán biztatá, hogy neki adja leányát, ha jól talál. És Kuguul -felkészült, hogy rálőjön az aranypénzre; czélba vette és oly erővel -huzta meg a hurt, hogy elgyengült lova összerogyott; megcsapkodta -egy párszor az ostorral és a ló fölegyenesedett. Kuguul megint -czélzott és felvonta a hurt; a ló ez alkalommal csak térdeit -hajtotta meg; a nyil repült és az arany pénzdarabot épen középen -találta. Kuguul kifáradva végrehajtott munkájában, leszállott -<span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span> lováról, lenyergelte, lefeküdt a -földre, fejét a nyeregre hajtá és elaludt.</p> -<p>Igy aludt három napig, összenyűtt ruhájában, összezsugorodva egy -kopott nyergen. De a szultán elhatározta, hogy leányát nem adja egy -ilyen nyomorultnak. Hiába várja Kuguul a követeket, senki sem jő, -és módokról gondolkodik, hogyan követelje mátkáját. Végre jön egy -nő a szultán követségéből és megmagyarázza neki az ügyálladékot. -Kuguul igy szólt hozzá: „Menj a szultánhoz, és mondd meg neki, hogy -időt engedek neki a meggondolásra holnap délig. Ha akkor nem adja -ide leányát, és vele negyven megterhelt tevét és negyven szőnyeget, -megölöm és kivégzem családját.“ Kuguul nagyon szépnek tünt fel ez -asszony előtt; egy jövendő nagy Batyrt (magy.: bátor) látott benne, -nagyon gyorsan elment a szultán sátorába, elbeszélte a szultánnénak -találkozását, a ki férjét megnyerni iparkodott, mondván, hogy -Kuguul nagy Batyr lesz, és ha megszegi igéretét, oly nagy szégyen -fogja őt boritani, mint a fekete föld. A szultán neje még több -ehhez hasonlót mondott neki, mig végre a szultán elhatározván, hogy -leányát nőül adja, követeket küldött, hogy Kuguult erről -tudósitsák. Ő felöltözött fényes ruhába, egy deli paripára ült és -megjelent a szultán előtt. Megülték a menyegzőt, és a szokásos toj -után Kuguul elvitte ifju menyasszonyát és atyai házához tért. -Negyven teve megterhelve drága tárgyakkal és beteritve negyven -gazdag szőnyeggel, melyen az ifju menyasszony nászhozománya volt, -követte őket. Midőn elérkeztek a tanyára, Kuguul neje leeresztette -fátyolát (ez levén szokás a kirgizeknél). Kuguulnak atyja- és -anyjával találkozván, amaz felfödte a fátyolt <span class= -"pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> -legelőször, s a mint a szülők meglátták a nő arczát, számtalan -lovat és barmot adtak neki ajándékul (ez is kirgiz szokás). De -mivel nem határozták meg az ajánlott barmok szőrét, a fiatal meny -nem borult térdre előttük. Az öreg Buruzgay e miatt megharagudván, -felkiáltott dühében: „Ez miféle kutyának a leánya? Mi nagy -mennyiségü ajándékot adtunk neki, és nem akarja magát előttünk -megalázni, és nem mondja el nekünk a szokásos szelamot -(köszöntés).“ Ő felelt: „Mit érdekelnek ajándékaitok? Nincs ezekre -szükségem. Nem adtátok nekem azt, mi a legjobb. A nyáj megett -nyargal egy pej kancza, térdig gázol a homokban, ez egyedül tetszik -nekem, mert ez egy mént fog csikózni (elleni), mely Kuguulomat -számtalan bajból ki fogja menteni, és méltó lova lesz egy Batyrnak. -Add nekem ezt az egy kanczát, ez legtöbb értékü, mindennél többre -becsülöm.“ – „Menyem okos, noha fiatal“, szólt Buruzgay. Ez -tetszett neki, kibékült vele, megadta neki a kivánt kanczát, és a -fiatal asszony a szülők lábaihoz borult és elmondta a szokásos -szelamot. Egy szép sátrat helyeztek az öregeké mellé, és itt lakott -az ifju házaspár; Kuguul neje pedig megparancsolta szolgáinak, hogy -vigyázzanak a pej kanczára, mint szemük világára. Egy nagy gödröt -ástak, melyet befödtek fűvel s ott tartották a kanczát, étellel -bőven ellátva, éjjel tüzet raktak körüle. Eltelt negyven nap és a -kancza egy kis pej méncsikót ellett; a szolgák azonnal Kuguul -nejéhez szaladtak és szujuncsát kértek tőle azon örvendetes hirért, -hogy egy mén ellett. „Várjatok még negyven napig“, válaszolt ő, „és -ezalatt gondozzátok a mént, adjatok neki enni és inni.“ A szolgák -engedelmeskedtek és felvigyáztak a ménre, és midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> a -kitüzött idő eltelt, a szolgák megint Kuguul nejéhez mentek, és ő -tudtára adta mindnyájoknak, hogy e percztől kezdve mindnyájan -szabadok és mehetnek, hová szivük kivánja. A mi illeti a méncsikót, -negyven öl hosszu selyem kantárt csináltak neki, tiszta árpával -etették, tejjel és kismissel (aszott szőlőfaj) táplálták és ő -növekedett Kuguullal. Eltelt egy nehány év s a mén nagy, Kuguul -pedig erős és izmos lett. Ez időben a khán meglátogatni jött az ősz -Buruzgayt és meglátván Kaniszbeket és Kuguul nejét, annyira -megtetszettek neki, hogy eszméletét vesztvén, földre rogyott. -Megint életre hozták, elkészitették az ebédet, mindnyájan -husvágáshoz fogtak a bisbarmak<a name="FNanchor_61" id= -"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class="fnanchor">61)</a> -számára, maga a khán is ezt tevé; de a mig kezei a hust szeldelték, -szemei a szép nőket csodálták; nagy szenvedélyre gyult, és nem -tudta szemeit levenni arczukról, annyira, hogy a mint a hust -szeldelte, észre sem vette, hogy megvágta ujját; csak egy nehány -percz mulva vette észre és annyira megszégyelte magát, hogy szinte -semmit sem evett, mindazonáltal, nehogy megsértse vendégeit, -tetette, mintha megizlelné az étkeket; nagyon hamar bucsut vett és -titkos vágygyal szivében haza ment. Alig hogy megérkezett, -összehivatá rokonait, barátait és tanácsot kért tőlük, miképen -szabadulhatna meg Kuguultól és mint nyerhetné meg nejét és nővérét. -Mindnyájan azt mondták, hogy nem lehet őt megölni, mert nagy Batyr, -hanem más módot találtak: tanácsolták ugyanis, hogy Kuguult küldjék -egy ellenséges sereghez, megparancsolván neki, hogy az ott uralkodó -khánt megölje, vagy élve kézre keritse. <span class= -"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> A khán -felette megörült ez ötleten, mert biztositották, hogy vállalatát -tiz év alatt sem teljesitendi, és igen hihető e mellett, hogy -elveszti életét. Előhivatták Kuguult és előadták a parancsot, mit -annyi megfontolás után forraltak. Kuguul haza tért a khántól és -elbeszélte feleségének a rábizott teendőt.</p> -<p>„Nem e czélból küld ő oda téged“, felelt ő; „ismerem szive -minden gondolatát. Látogatása alkalmával iszonyu szenvedélyre gyult -irántam és nővéred iránt; utánunk sovárog; el akar téged -távolitani, hogy meghalj, de neked meg van lovad, te soha sem fogsz -meghalni; csak jer vissza hamar.“</p> -<p>Kuguul elment és magával vitte gyalog szolgáit; ment, mendegélt -sokáig számtalan pusztákon keresztül, az ellenség határszéleig, -talán tiz évig, meglehet kevesebbig, lehet többig is, nem tudom -bizonyosan.</p> -<p>Végre megállt lova; Kuguul sarkalni akarta előre, de a ló igy -szólt hozzá emberi hangon: „Ne kényszerits előre, mi elértük az -ellenséget; vedd le kantáromat és nyergemet, elmegyek megnézni, -milyen számmal vannak.“ Kuguul engedelmeskedett lovának; a ló a -földön henteregni kezdett, mert midőn igy hentergett, ereje sokkal -inkább növekedett, mintha a legbőségesebb élelemmel élt volna; -azután ujra fölegyenesedett, megrázkodott, nyeritett és madárrá -változván, a felhőkbe emelkedett. Igy repült három napig; végre -megjött és igy szólt: „Több az ellenség, mint a hány szőrszál van -sörényemben vagy farkamban. Gondold meg jól, mit szándékozol tenni, -meg akarsz verekedni vagy visszatérni?“ Kuguult ez el nem rémité; -elhagyta szolgáit, meghagyván nekik, hogy őt bevárják. „Ha -megtudjátok, hogy elvesztem, vigyétek ezt hirűl nőmnek és -<span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span> szülőimnek“, igy szólt ő, azután buzgó -imát mondván istennek hogy segélyét kikérje, elutazott. Az ellenség -körülfogta, de ő nem hagyta magát legyőzetni. Lova nagy segélyére -volt; mihelyt valaki az ellenségből ráczélozott multukjával (kirgiz -puska), sassá változott és az ég felé repült Kuguullal; mihelyt a -nyil fenyegette, a mén verébbé változott és mint valamely kis golyó -a fűbe rejtezett. Igy hadakozott Kuguul több napig, annyira hogy -vérpatakok képződtek; végre megölt és kivégzett minden embert e -fajból; elvitte az asszonyokat és gyermekeket, a barmokat és minden -javaikat, azon helyre vezette őket, a hol szolgái voltak, a kiknek -megparancsolta, hogy szállitsák haza a zsákmányt, ő pedig -elnyargalt előre hűséges ménlován. Ment, mendegélt sok-sok ideig. -Végre egy estve lova nem akart tovább menni; mozdulatlanul állott -mintegy kővé válva. Kuguul leszállt, hogy aludjék. Reggel felé -felébredt és lovához közeledvén észreveszi, hogy az forró könyeket -hullat:</p> -<p>„Mi bajod, kedves lovam? kérdé Kuguul. – Miért sirsz?“ – „Oh! -hogy ne sirnék, felelt a ló; imé itt azon hely, hol selyem -kötőfékemen sétáltam; itt volt a mi tanyánk; és nézd, most nyoma -sincs semminek, mindent elpusztitottak.“ Erre sirni kezdett. „Vedd -le rólam a nyerget és a kantárt, hagyj lehevernem, hogy erőt -nyerjek, és elmenvén, megtudjam ki cselekedte ezt, ki a te -ellenséged.“ Kuguul lenyergelte és lekantározta lovát, mely -henteregni kezdett a földön, és ott erőt nyervén, felemelte fejét, -hatalmas orrlyukaival levegőt szivott be, szökdécselt, és madárrá -változva a levegőbe emelkedett. Igy repült három napig anélkül, -hogy valamit felfedezett volna, és már visszatért Kuguulhoz, midőn -a tulsó oldalon észreveszi <span class="pagenum"><a name="Page_319" -id="Page_319">-319-</a></span> a khán tanyáját; erre irányult és -elrepülve a sátrak és nyájak felett, mindent meglátott. Senki sem -tudta, hogy a madár Kuguul lova; csak a Batyr neje sejté, hogy jő -valaki az övéiből, és közel van; ő ezt elbeszélte nővérének.</p> -<p>A madár visszajött Kuguulhoz és elmesélte a mit látott, hogy -mint vitte el a khán nejét és nővérét, mint hajtotta el nyáját, -kényszeriti atyját tezeket (tőzeget) gyüjteni és anyját, hogy a -juhokat őrizze. Erre a ló megint sirni kezdett.</p> -<p>Kuguul kérte az urat, hogy legyen segitségére, megbüntetendő e -gyalázatot; ezután megparancsolta a lónak, hogy vigye őt először -anyjához. Felkerekedett és anyját a pusztán találta, őrizvén a -juhokat. Karjaiba vetette magát.</p> -<p>„Miért üdvözölsz te engemet igy? kérdé a jó öreg anya; fiam -volnál-e te?“ „Ha nem vagyok a te fiad, nem vagyok-e neked annyira -becses mint ő?“ – „Oh! korántsem, nincs hasonló Kuguulomhoz az -egész kerek pusztán.“ „Semmi hirt sem hallottál róla?“ „Nem tudom -hogy hol van. A khán elküldte őt egy ellenséges néphez és azóta -semmit sem hallottam felőle. Csak ma rémlett, mintha lova -szárnyainak zaját hallottam volna, de nem tudom ha való-e ez vagy -csak a sátán játéka.“ „És régóta távozott-e el a te Kuguulod?“ „Oh -igen, nagyon rég, felette rég.“ „Nézd, én vagyok a te Kuguulod. Nem -ismersz fel engem?“</p> -<p>Az öreg anya vizsgálni kezdi, de föl nem ismerte, és szólt: -„Nem, te nem vagy Kuguul; de ha bajtársa vagy, még inkább ha tudsz -valami hirt felőle, szólj; de meg ne csalj, se ne gyötörj.“ „Én -Kuguul vagyok! szólt a fiu; az én lovam repült ma el feletted.“ -<span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span></p> -<p>De a vén asszony ezt nem hitte el. Ő pedig kérdé, nincs-e -Kuguulnak valamely születésjegye. Az anya mondá, hogy van egy -fekete folt vállán, oly nagy mint a keze. Ő tehát megkérte, hogy -vakarja meg vállait (nagyon divatozó szokás a kirgizek közt). De a -vén asszony felelt: „Nem tehetem; a juhok szerte szétfutnak s a -khán megver, mert nagyon gyakran szokott verni. Menj utadra és hadd -legeltessem itt nyájamat.“ De ő nem tágitott és biztositá, hogyha -meg akarják verni, ő ellent fog állani. A vén asszony végre -beleegyezett, levetette khalatját (felső ruha) és ingét s megakarta -vakarni vállait. Észrevette a kéznagyságú fekete foltot, s a fiatal -ember nyakába borult fölkiáltva: „Te vagy Kuguul, te vagy az én -Kuguulom.“ És sirt örömében.</p> -<p>„Hogy nem ismertél fel engem anyám? kérdé Kuguul. Hát annyi -ideje már, hogy én eltávoztam. És te, kedves anyám, hogy -megváltoztál! Megöregedtél, fejed őszbe borult, szemeid veresek a -könytől.“ És megölelte őt sirva.</p> -<p>„Nem tudom fiam, felelt az anya, hogy mióta vagy távol, sem -hogyan támadta meg a khán tanyánkat, elvitte nődet és testvéredet, -elfoglalta minden birtokunkat és elhurczolt minket, atyádat és -engemet, hogy szolgái legyünk; én csak téged vártalak, de -elvesztettem emlékezetemet, s nem tudom többé, mennyi idő telt el -azóta; csak azt tudom, hogy sok, nagyon sok ideje már, hogy -elhagytál bennünket.“</p> -<p>„Légy nyugodt anyám, szólt Kuguul; a rosz napok majd elmulnak, -és minden jól lesz megint. Megsegit az Isten. Térj vissza a -tanyára, siess, tereld be juhaidat a nélkül, hogy észrevennék, hogy -még igen <span class="pagenum"><a name="Page_321" id= -"Page_321">-321-</a></span> korán van. Ha tudakozódnak felőlem, -mondd, hogy nem vagyok távol, de egy szót se szólj többet.“ -Elbucsuzott és távozott.</p> -<p>A vén asszony bement a tanyára; de nem lépdelt csak ugy mint -közönségesen, hanem futott; ő, ki eddig nem tudott elbánni egy -juhval, most egyszerre hármat, négyet űz és hajt fejésre, annyira -megjött ereje.</p> -<p>A khán ezt észrevette és szólt környezetéhez: „Buruzgay vén -felesége jó hirt kaphatott fiától, lám mily vidor most e vén -asszony, ő, ki alig csoszogott.“ Közeledvén hozzá, kérdezősködik -fiáról. „Ő itt van, megérkezett, felelt a vén anya, te ezután nem -fogsz engem kínozni.“ Merészen beszélt, annyira betölté szivét -örömmel és reménnyel fiávali találkozása.</p> -<p>A khán sápadozott a félelemtől és nemsokára megpillantá Kuguult, -a ki hires lován ülve közeledett ellenségéhez.</p> -<p>Kuguul egy kis távolban megállott és anélkül hogy lováról -leszállana, igy szólt: „Te megcsaltál engemet, te megakartál -szabadulni tőlem, hogy elrabold nőmet és hugomat. Azt hittem, hogy -őszintén cselekszel velem, és mint hű ember, azonnal utra keltem, -mihelyt parancsolád. De te kutya vagy, esküszegő, rabló. Nekünk -tisztáznunk kell számadásunkat; de mi hasznom, ha csak egyedül -téged öllek meg? azt fognák majd mondani, hogy Kuguul Batyr egyedül -csak a khánt ölte meg. Gyüjtsd tehát össze egész seregedet.“ És a -khán kérte, hogy engedjen neki három napot, mig összegyüjti egész -népét. Kuguul beleegyezett és távozott. A khán parancsot küldött -népének minden tanyájára és nagy tömeg ember gyült körűle. Ezen idő -alatt <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> Kuguul imádkozott az istenhez… A -kitüzött napon megjelent és szólt: „Te az én khánom vagy, nem -akarom az első csapást ellened intézni; kezd el magad.“ A khán -felvonta ivét, de a lövés nem talált. „Még nem akarok rád lőni, -szólt Kuguul; gyüjtsd össze legjobb lövőidet és ijászaidat és -parancsold meg nekik, hogy reám lőjenek; s ha ők meg nem lőnek, -akkor magam fogok lőni.“</p> -<p>A khán legjobb lövői és ijászai előjöttek rang szerént és -egymásután lőttek Kuguulra. De lova elváltozott majd sassá, majd -pacsirtává, és megóvta őt a golyóktól, fölemelkedvén a felhőkbe, és -a nyilaktól, elrejtve magát a puszta füvébe, és nem sikerült őt -megérinteni. Igy lövetett Kuguul magára három nap egymás után. – -Negyedik napon igy szólt a khánhoz: „Jól van! mivelhogy uram vagy, -tetszésed szerént lőttél rám, valamint szolgáid és barátaid is. -Most rajtam van a sor.“ „Cselekedj tetszésed szerént“, válaszolt a -khán. Kuguul felállitotta a legjobb lövőt, azután a khán két -ijászát és e három megé egyenes sorba magát a khánt helyezte; -szembe állt velök és lovához fordulva igy szólt: „Hű lovam, most -állj meg szilárdul és ne változtass állást, hogy egy nyillal -megölhessem mind a négyet.“ A ló mint kövülten állott; Kuguul egész -erejével feszité meg a hurt, a nyil repült és ugyanazon egy lövésre -leterité a lövészt, az ijászokat és magát a khánt. A mint a tömeg -észreveszi hogy a khán megöletett, szerte szét futott. Kuguul utána -nyargalt, utólérte lovával, és a kire lőtt a felhőkből, az meghalt. -Végre megszünt irtó művében. Visszatért tanyájára, föltalálta -szüleit, nejét, nővérét és elfoglalta a khán minden javát. Azon -asszonyok közt, kiket szolgái vezettek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> volt a -khán leánya, kinek seregét Kuguul elpusztitotta; ezt elvette -második nőül. Nővérét Khanysbeket, egy szomszéd nemzetségbeli -khánnak adta nőül és ő maga is khán lett. Igy végződött a mese. Az -öreg emberek mondják, állitá Murzakay (a regélő neve), hogy ez mind -való igazság, és hogy mind ezen dolgok megtörténtek a pusztán; én -nem láttam, de el kell hinnem azt, mit az öregek mondanak.</p> -<h3>Mese Csura Batyrról.</h3> -<p>Semmi sincs e világon isten nélkül.</p> -<p>Volt egyszer, már rég ideje annak, Kazan környékén három Batyr -vagy hős: Kara, Tama és Dsakay; mindnyájoknak vala egy-egy fiok, és -e fiak magok is Batyrok voltak, kik hasonlókép megnősülve, fiakat -nemzettek; csak Nareknek, Kara fiának nem voltak gyermekei. A régi -Batyrok egy családja tojt (tort) rendezett, melyre egybegyült az -egész család. Narek jelen volt nejével a vendégek közt, s ők -gunyolni kezdék őt, hogy nincsenek gyermekei, nejét hogy magtalan; -végre szemére hányták, hogy miért jött a torra szégyennel boritva, -hogy nincsenek utódai. A Batyr szive elkeseredett; eltávozott -nejével, lovára ült és átkelt a pusztákon sirva a gyalázaton, mely -őt találta és neje magtalanságán. Mély bánata és égető könyei -elvakitották, semmit sem látott maga körül; átment a -hegytorkolatokon, patakokon, anélkül, hogy észrevette volna, és a -puszták szele felszáritotta könyeit. Panaszkodott istennek, hogy -megtörténni engedte rajta e nagy gyalázatot; s az isten -megkönyörült rajta. Mihelyt ujra elhelyezkedett a pusztában, neje -teherbe esett; mindketten magukon kivül voltak örömükben és igy -szóltak <span class="pagenum"><a name="Page_324" id= -"Page_324">-324-</a></span> egymásnak: „Isten elháritotta tőlünk a -gyalázatot.“ Egy fiok született nekik, a ki szerencsésen növekedett -s Csurának nevezték. A kis gyerkőcz alig volt tiz éves, és már -kitünt társai között; a lövés volt legkedvesebb játéka, golyókat -csinált a juhok és más leölt állatok hátgerinczcsontjaiból, és -ebben ritka jártasságot nyert. Atyja gyakran ismételte nejének: -„Fiunk nagy Batyr lesz, az isten megkönyörült rajtam, midőn egy -rendkivüli gyermeket adott.“ De az anya, jóllehet előre sejtvén, -hogy Csura nagy Batyr lesz, alázatosan szólott: „Ne gondolj arra, -hogy mi lehet, az lesz, a mi az istennek tetszik; te azt nem -tudhatod, ő rá kell bizni az ügyet.“ Midőn Csura elérte tizedik -évét, elment atyjához és szólt: „Atyám, vannak-e ellenségeid; -nevezd meg nekem őket, és én elmegyek legyőzni őket.“ Az atyja -válaszolt: „Te még nagyon kicsiny vagy; ha nagyra nősz, jó lovakat -adok majd neked, melyek el nem fáradnak, sem el nem soványodnak, -akkor elmehetsz, hova kedved tartja; most maradj velünk.“ A fiu -megharagudott atyjának e szavaira és elhagyta a tanyát egyedül. -Puskájával felfegyverkezve elment a pusztába és ott élt sokáig, -madarakat és szajgakokat (antilop faj) lővén. Teltek a napok és -ereje növekedett. Egykor távolról ellenséget vett észre; kis -emberünk nem rémült vissza, elkészité fegyverét, ellenök ment -gyalog, anélkül, hogy legkisebb félelmet is érzett volna. Tusára -kelt: minden lövésére elejtett valamit, lovat vagy embert és -ellenei látván, hogy egyedül van, rárohantak, de nem árthattak -neki; a naiza (lándzsa) nem sebzé meg, a golyók visszapattantak -róla.</p> -<p>Történt, hogy atyja nagyon vágyván fia után, elment a pusztába -felkeresésére. Messziről látott egy porfelleget <span class= -"pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325">-325-</a></span> és -azonnal kitalálta, hogy ott az ő fia hadakozik; nagy sietséggel -tért vissza tanyájára és kiáltott: „Asszony, nyergeld fel legjobb -lovamat, adj vért-inget, egy lőpuskát, egy puzdrát és nyilakat; -Csura a pusztában harczol, segitségére kell mennem, nagy az -ellenség száma és megölik a mi kis fiunkat.“ Felesége válaszolt: -„Ha az isten elhatározta, hogy Batyr legyen, nem ártanak neki, ha -még számosabbak lennének is; miért nyugtalanitanók hiába?“ -Mindamellett nem tudta rábeszélni férjét, felült gyorsan legjobbik -lovára, magához vevén puzdráját és leghegyesebb nyilait. -Megérkezett és Csurát a fáradtságtól kimerülve, egy halom tövében -fekve találta; az ellenség hátra vonult, hogy eltemesse halottjait; -Csura, kinek ereje kimerült a tusában, lefeküdt magát -kipihenni.</p> -<p>Az atya igy szólott hozzá: „Felkeresésedre indultam, ime kimiszt -(kanczatejből készült ital) hoztam neked; igyál és jobban leszesz -tőle.“ Csura megitta a kimiszt, megjött ereje és igy szólott -atyjához: „Mielőtt lovat és íjat adnál nekem, mondd el a pathát -(fatiha, ima) és áldj meg, mert akaratod nélkül távoztam, először -meg kell nekem bocsátanod.“ És Narek megáldotta Csurát, miután -elmondotta imáját és Csura felült a lóra, magához vette az íjat és -nyilakat, a fennmaradott ellenségre tört és megölt belőlük többet -ötszáznál. Végre visszatért atyjához és nála lakott. Egy szép napon -atyjához ment és szólott: „Rokonaid vannak Kazanban, engedd, -látogassam meg őket; azt sem tudják, hogy élek a világon; hadd -tudják s ismerjenek meg, és vegyenek igy rólad tudomást.“ Narek -ellene szegült sokáig, tartván, hogy Csura megöletik, vagy -Dsakaytól, a ki őt egykor elűzte a torról, vagy az <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> uton -levő ellenségtől; de Csura kérte és unszolta mindaddig, mig végre -beleegyeznie kellett. Kiválasztott neki egy pár lovat a -legszebbjeiből, felfegyverezte és utra bocsátotta. Csura ment, -mendegélt, meg sem állt, sem nem pihent, sem nem aludt. Midőn egyik -lova elfáradott, a másikra ugrott és szakadatlanul haladott. -Szerencsésen megérkezett Kazan környékéig, de midőn a falakhoz -érkezett, az ellenségtől minden oldalról körülvéve látta azokat. -Csura gondolkozni kezdett és elhatározta, hogy a Kazanban -bekeritett rokonai segélyére megy. Hogy erejét összegyüjtse, -alvásra hajtá fejét és lovát maga mellett legelteté. Ezen perczben -Tama leánya Kazan tornya magaslatára ment és végig nézett a -sivatagon és az ellenséges táboron; meglátta távolról Csurát, előre -látta, hogy ez szabaditójuk, és ugy tetszett, mintha nagy sokaságu -fegyveres néptől lenne környezve. Atyjához futott a kedves -ujdonsággal: „Ne félj semmitől, minden jóra fordul, láttam -szabaditónkat és vele nagy sokaságu katonát.“ E pillanatban, akár -páni rettegés fogta el az ellenséget, akár bevehetlennek látta -Kazant, de visszavonult és csak a nyájat és a ménest hajtotta el. -Csura felébredett és észrevette, hogy az ellenség nincs jelen -többé, hanem elhajtották magok előtt a nyájat; csapatjaikra tört, -kiáltva: „Adjatok vissza mindent, különben senki sem marad -közületek életben.“ Látván, hogy egyedül van, kinevették és -gunyolták. Feleletül Csura kezébe vette fegyverét és tusára kelt. -Hat napig nem szünt meg öldösni és nem tudta őket kivégezni mind. -De az ellenség közül annyit ölt meg, hogy a vér patakot formált, -mely zajjal hömpölygött a hegytorkolatok közt Csura körül. Utólsóig -kiirtá őket és lankadtnak érzé magát. Egy fát <span class= -"pagenum"><a name="Page_327" id="Page_327">-327-</a></span> vett -észre, mert Kazan környékén fák nőnek és elaludt, miután a város -környékére terelte a visszafoglalt nyájat. Kazantól visszavonulni -látták az ellent, észrevették a visszatérő nyájat, de nem látták a -szabaditót. Embereket küldöttek felkeresésére, s velök ment Tama -leánya, egy igen csinos, fekete selyem haju, tüzes szemü hajadon. -Csurát a fa alatt találta, oda hivta atyját és megmutatta neki, -hogy ez a szabaditó; letérdel melléje, megczirogatja arczát szép -finom kezével és mosolyog a szép fiatal emberen. Sok ember gyűl -körüle, köztük az öreg Kara is; mindnyájan megtekintik és nagyon -csodálkoznak, hogy egyedül van; senki sem tudja, honnan jött és ki -ő. És ime Tama leánya Karához fordul és szól: „Nagyon hasonlit -tehozzád, ez egyike lehet rokonaidnak; mondják, hogy volt neked egy -fiad, kit meggyaláztak egy ünnep alkalmával, s ki e miatt elvonult -a pusztába, ez neki fia lehet.“ Kara szive hangosan dobogott; -iparkodott a többivel együtt felkölteni az ifju embert, de ez oly -mélyen aludt, miszerént alig hitték, hogy életben van. Bajana, Tama -leánya, Karához fordult és igy szólott: „Te hűtlen vagy, nem -imádkozol elég buzgalommal s lám, ezért nem sikerül őt -felébresztened. Ha teljes szivedből imádkoznál, minden bizonynyal -fölébredne.“ E perczben a körülállók fel akarták emelni Csurát a -földről, de a mennyien voltak, nem sikerült nekik; csak fejét -emelhették fel, de nem volt erejök testét fölvenni a földről. Kara -térdre borult és buzgón kezdett imádkozni, elmondta ájtatosan a -namazt és Csura fölébredett, félig felemelkedett, de nem állhatott -lábaira, mert az ősznek imája nem volt eléggé hatályos. Bajana -közeledett feléje, karjaira vette a fiatal embert, megölelte -<span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> és ezerszer megczirogatva, Csura -felemelkedett. Kérdésekkel faggatják, hogy ki ő, honnan jött és -hogy ő győzte-e le az ellent. Nem nevezte meg magát, és csak azt -felelte, hogy Karához jött, küldetve atójától, a ki nagy barátja az -aggastyánnak; sokáig kérdezték tőle atyja nevét, és semmit sem -felelt, mignem az öreg Kara igy szólott: „Nem vagy-e fia az én -Narekemnek, a kinek nem valának gyermekei, és a kit elvesztettem?“ -Ekkor megvallotta Csura kilétét, és Kara, magán kivül örömében, -elvezette őt tiszteletnyilvánitás- és ünnepélyességgel Kazánba. -Dsakay és fiai megemlékezvén a sérelemről, mit egykor Narek ellen -elkövettek, nagyon megrémültek, azt gondolván, hogy Csura bosszút -kiván. Látva rémülésüket, Tama szólt Csurához: „Ime, ez ember -gyalázta meg atyádat, mielőtt a világon lettél volna, ő köztünk -van. Mit akarsz, hogy vele csináljunk?“ Csura felelt: „Őt megölni -nem válnék becsületemre; mi volna egy ember annak, a ki ezreket -megölt? Sőt inkább, ha Dsakay nem sértette volna meg atyámat, talán -nem jöttem volna világra sem, s az atyámat most is, mint akkor, -szégyen boritaná, hogy gyermeknélküli és szemére hányná anyámnak, -hogy magtalan; de szerencse Dsakay bántalmának, az isten vigaszt -küldött szülőimnek. Én rá nem neheztelek.“ Kezet fogtak és -elmondták a szelamot, és jó egyetértésben éltek. Torra tor -következett, lakomák lakomák után, mindez Kazanban és Csura -tiszteletére, és midőn végre vissza akart menni atyjához, tiz -embert adtak neki kiséretül.</p> -<p>Csura szerencsésen utazott e tiz utitárssal, s midőn az atyai -házhoz közeledett, egy csoport ellenségre bukkant. Utitársai meg -akarták őket rohanni, de Csura <span class="pagenum"><a name= -"Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> feltartóztatá őket, -mondván: „Ne támadjátok meg őket, mert megölnek titeket. Majd -elháritom a bajt egyedül; ha én leszek győző, elkisérlek titeket -atyámhoz, és ha elveszek, mondjátok el neki azt, mit Kazánban -cselekedtem, hogyan fogadtak és mint várják őt.“ Sokáig nem hagyták -magukat rábeszéltetni; végre engedelmeskedtek és azon utra tértek, -melyet Csura nekik kijelölt; ő egyedül maradt, megütközött, -legyőzte s megölte őket mind, és midőn csak kis számban voltak, -kivégezte őket és utólérte bajtársait, mielőtt megérkeztek volna -szülőtanyájához. Elbeszélte atyjának és anyjának, a mi történt az -uton és Kazánban, és egy pár nappal utóbb elutazott szülőivel e -városba; ujból folytak a lakomák, ebédek. Murzakay azt mondja, hogy -jelen volt és ivott kimiszt mint a többiek, de jóllehet, lefolyt -bajuszán és szakállán, szája mégis száraz maradt<a name= -"FNanchor_62" id="FNanchor_62"></a><a href="#Footnote_62" class= -"fnanchor">62)</a>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></p> -<h2>XVIII.<br /> -Oroszország és Anglia vetélkedése Középázsiában.</h2> -<p><span class="dropcap">H</span>árom éve immár, hogy Középázsiáról -irt munkám zárfejezetében csodálkozásomat és roszalásomat fejeztem -ki az angolok közönyössége fölött az orosz hatalomnak Középázsiába -nyomulása iránt. Utaltam akkoriban az oroszok tulajdonképi működési -vonalára a Jaxartesen, s mind inkább közeledő befolyásukra -Britt-India felé. Szándékosan távol tartván magamat minden -mélyebbre ható politikai észlelődéstől, lehető rövid igyekeztem -lenni s alig hittem volna, hogy egy Ázsiából épen ujonnan -visszatért európai igénytelen szavai figyelmet és érdekeltséget -költsenek. S ime e kevés soraimat is szemügyre és fontolóra vette -az angol és indiai sajtó, a „Times“-től kezdve a „Hirkaru -bengalu“-ig. E különböző közlönyök közül eszméimet csak részben -vagy egészen kevés tette magáévá, jó tanácsimat a nagyobb rész -visszautasitotta, s a nélkül, hogy nézeteimet nevetségessé akarták -volna tenni, nagy hangu hosiannával üdvözöltek az angol politikusok -jobb utra térését, kik ma már nem oly rövidlátók, mint 30 év előtt -s kik az oroszok közeledésének nem csak ellenséges törekvést nem -tulajdonitnak, hanem még barátságosan üdvözlik <span class= -"pagenum"><a name="Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> is, s -midőn a Hindukus és Himalaja hófedte bérczein át dél felé -nyomulnak, örömmel kiáltják feléjök: „jó szerencsét, csak -előre!“</p> -<p>E három év alatt azonban sok megváltozott. Távol attól, hogy -mint exdervis jóslataim beteljesültén ujjongjak, még sem állhatom -meg, hogy ne utaljak ama vonalra, a melyen az oroszoknak általam -kijelölt haladási mozzanata véghezvitetett. Midőn Középázsiában -voltam, a kozákok legelső előőrsei Kale-Rehimban állottak, 32 -mértföldnyire Taskendtől. A Jaxartes hosszában fekvő 1., 2. és 3. -számu erődök tényleg el voltak ugyan foglalva, de birtoklásuk még -nem volt teljesen biztositva. Khokand éjszaki, az Iisziköl és Narin -nyugoti részén is a sikernek vajmi kevés nyomait mutathatá föl a -pétervári udvar. A kirgizek az idegen benyomuló ellenében el voltak -keseredve s Khokand éjszaki határának özbeg lakossága az orosz -foglalást akkor még egyértelműnek vette volna a világ -elenyésztével. Annyira gyűlölték és utálták a hitetleneket. Három -év telt el s mi történt azóta? Nem csak a hazreti-turkesztáni -Khodsa-Ahmed-Jeszevi, a kirgizek e legszentebbje, lett orosz -alattvaló, nem csak Taskend, e legjelentékenyebb kereskedelmi és -üzleti közvetitője Oroszország kereskedelmének Khinával és -Középázsiával, lőn bekebelezve az éjszaki koloszba, nem csak -Khodsend czitadelláján, Khokand e második fontosságu városán leng -az orosz zászló, hanem látni azt még a Zamin, Oratepe és Dsizzag -kisebb erődökön is. A rettegett Urusz mint védszent fészkelte be -magát Turkesztán keleti khánságába; a hazret, a khán, valamint -Namengan hazretje, főpapja, annak kegyét hajhásszák, ki nehány -évvel előbb még álmaikban is halálrettegéssel <span class= -"pagenum"><a name="Page_332" id="Page_332">-332-</a></span> tölté -el őket. De nemcsak Khokand, hanem egész Bokhara és Khiva tadsikjai -a szolgálatra kötelezett és szabadon bocsátott rabszolgák, valamint -a gazdagabb kereskedők Multanban és India egyéb részeiben, kik -remegtek az özbeg hatalomtól, gyönyörteljes elégedettséggel -sugdossák egymás fülébe, hogy az orosz közeledik s hogy az özbeg -kényuralomnak és zsarnokságnak nem sokára vége leend.</p> -<p>Három éve már, hogy e változtatások Turkesztán oázisvidékein -biztos kézzel intéztetnek a Newa partjairól. Mint egykori utazó, s -már ifjuságomtól kezdve mélyen érdekelve e vidékek iránt, habár -távolról is, mindig élénk figyelemmel kisértem, mi történik a -Jaxartes partjain. Mohón kaptam a hirlapi tudósitások, valamint -azon száraz jegyzetek után is, miket turkesztáni hadsi-társaim -küldtek számomra nyugot felé vonuló testvéreik által. Hogy mindezek -iránt meleg részvéttel viseltettem, ép oly érthető lesz, mint az, -hogy ez események folyama alatt az angol sajtó nyilatkozatai, az -indobrit diplomaták működései, teljes figyelmemet magukra vonták. -Sem egyik, sem másik párt nem gondolt a dervis jóslataira; a három -év előtt felhangolt általános megelégedettségi norma szünetlen -tartott; most már nem elégedtek meg azon száraz állitással, hogy az -orosz hatalom terjedése Középázsiában kivánatos, hanem minden -erejökkel neki feküdtek, hogy ez állitásnak a lehető alapos okokkal -érvényt is szerezzenek, igy minél üdvösebbnek tünik föl Anglia -érdekeire nézve az orosz fegyverek szerencséjét.</p> -<p>Hogy minél szerencsésebben fejtsék meg e feladatot, hogy minél -megczáfolhatatlanabbúl meggyőzzék Anglia gondolkodó közönségét az -orosz siker előnyeiről, <span class="pagenum"><a name="Page_333" -id="Page_333">-333-</a></span> oly világitásba helyezték a kérdést, -mely minden állásu előtt kedvező szinbe tüntetett föl. A királyi -földrajzi társulat tudós elnöke értésére adta a tudományos -világnak, mily kiváló szolgálatokat tesznek az orosz -trigonometriai, földrajzi és földtani társulatok a -világtudománynak. Mindenekfelett kiemelték az orosz kutató -utazásokat, istenitették az orosz tudósokat, ujabb időben még -Butakoff altengernagynak a nagy aranyérmet is megküldték az Aral tó -körüli fölfedezései jutalmául. A társadalmi reformok -előharczosaival szemben összehasonlitásokat tettek a tatár durvaság -és orosz polgárisultság közt, a képet, melyet Középázsiából -vázoltam, szembe állitották a mai uj Oroszországgal, előtérbe -állitották a jobbágy felszabaditása, a nép felvilágosodására -irányzott orosz törekvéseket, az erkölcsök gyökeres átváltozását, -az angol polgárisodási fogalmakhoz oly óriási léptekkel közeledő -szellemi haladást, s e szövedék minden szálában kifejezést adtak az -ázsiaiorosz tulnyomóság nagy hasznának. A kalmárvilágot azon -előnyökre figyelmeztették, mik azon biztos közlekedési utakból -származnak, melyeket az orosz fegyverek készitnek Turkesztán vad -pusztáin keresztül India felé. Sőt némely lap annyira ment lázas -buzgalmában, hogy világosnál világosabb érvekkel bizonyitotta be -Birmingham, Sheffield és Manchester derék iparosainak, hogy a -Középázsia felé tört uj kereskedelmi utakon oda csak angol -iparmunka, vissza pedig csak angol tőke fog vándorolni. A katonák -fülébe sem mulasztottak el egy jó szót sugni; ugy tüntették fel -Mars fiai előtt az oroszok közeledését India felé, mint valami -nagyon nevetséges rémképet. Lehetlennek bizonyitották ily -megtámadást akár hadtani, akár physikai vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> -erkölcsi nézpontból. Hogyan hódithatta volna meg Oroszország a -mérhetetlen, vizszűk sivatagokat, a harczias afghan törzset, az -annyira rettegett Kheiberszorost? S aztán, ha sikerült volna is ez -neki, valjon ölbe tett karokkal nézte volna-e ezt a kéjelmes -palankinban kényelmesen nyugvó brit? Még az egyháznak, Anglia e -leghatalmasabb emeltyűjének is dudoltak egy bölcsődalt. Teljes -világosságba igyekezték helyezni, mint sóvárog az orosz orthodox -egyház az anglikánnal egyesülni. Dr. Normann Mac Cleod nagy -tekintély, jelszava: „Még nem veszett el a görög egyház!“ sokaknál -reményeket keltett, s a nagy tudományu egyházi méltóságok kéjteljes -mosolylyal néztek eléje a pillanatnak, melyben a görög hármas -kereszt a Neváról a londoni szent Péter egyház büszke kupolája felé -fog hajolni a testvéri csók elfogadására, s melyben ez egyesült -egyházak hatalmas fegyvert fognak képezni a pápai eszmék ellen.</p> -<p>Önálló röpiratok és szikrázó vezérczikkek tarkáztak e kérdés -mezején, versenyezve a fennemlitett érvek megállapitásában. A -csekély kisebbség intő szózata nem mert kellő nyomatékkal lépni fel -az optimisták, az uj politikai tanok ez apostolai ellen. Rawlinson -Henrik, oly ember, ki elvitázhatlanul legjobban ismeri ama világ -viszonyait, s ki gyakorlati ismereteit elméleti belátással -párositja, itt-ott a „Quaterly Review“-ban alapos czikkeivel -bebizonyitotta ama nézetek téves voltát, s habár kétségbe vonta is -Indiának Oroszország részéről lehető megtámadtatását s óvott minden -beavatkozótól s csupán a fennemlitett közönyt korholta, szavai a -nagy tömegnél mégis pusztába hangzottak el. Természetes tehát az, -hogy igy szólhattam magamhoz: hol ily tekintély sem <span class= -"pagenum"><a name="Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> nyom a -latban semmit, ott én sem fogok jelen szavaimmal sokat elérni. -Vonakodtam is sokáig, azonban, miután e fontos kérdést minden -phasisában tanulmányoztam, miután pártatlansággal -meghánytam-vetettem minden oldalról, azt hiszem, nemcsak Anglia, -hanem egész Európa politikusainak bebizonyithatom, mily -végzetteljesen téved felfogásában a Saint-Jamesi kabinet, s hogy az -annyira ápolgatott közönyösség nemcsak árt Anglia érdekeinek, hanem -az egy halált hozó fegyver, melylyel Nagybritannia a történelemben -hallatlan öngyilkosságot követ el.</p> -<p>Hogy engem, ki nemzetiségre nézve sem angol, sem orosz nem -vagyok, miért érdekel oly nagyon ez ügy, ennek okát leginkább abban -találhatni, hogy én e két kolosz összeütközését Ázsiában nem -annyira e két vetélkedő hatalom, mint az európai közérdek -nézpontjából tekintem. Sohasem vehetjük mi egykedvüen azt, vajjon -Anglia vagy Oroszország áll-é előnyben Ázsia térein, vajjon -melyikök leend a döntő szavu biró az ó-világ sorsának intézésében, -mert valamint e két hatalom mint a nyugoti polgárisodás csatornái, -különböznek egymástól sajátságaikra nézve, ép oly távol állnak -egymástól küzdelmeik gyümölcsének a jövőben való értékesitésére -nézve is. Már elég tanulsága volna az is, ha egy futó pillantást -vetnénk a már 200 év óta az orosz uralom alatt álló tatárok és -India milliókra menő brit alattvalói állapotára. Ez állapotok -fejtegetését későbbi alkalomra tartván fenn, csak annyit akarunk -constatálni, hogy e két északeurópai hatalom középázsiai -vetélkedésének kérdése nem csak az angolokat és oroszokat, hanem -minden európait érdekel <span class="pagenum"><a name="Page_336" -id="Page_336">-336-</a></span> szükségképen, sőt kell, hogy -fölkeltse századunk minden gondolkozó emberének figyelmét<a name= -"FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class= -"fnanchor">63)</a>.</p> -<h3>1) Oroszország foglalásai Középázsiában, a három utolsó -évben.</h3> -<p>Mindenekelőtt az utolsó három évben lefolyt orosz hóditási -harczok történeti adatait hozom fel. Eltekintve Perovsky, Csernajef -és Romanovsky hadjáratainak részleteitől, melyeket már részint -Mitchell: „The Russians in Central-Asia“ czimü művében, részint a -„Quarterly Review“ és „Edinburgh Review“-ban megjelent több derék -czikkben megvitattak, továbbá ama sovány tudósitásoktól, melyek az -orosz kabinetből a nyilvánosság elé szivárognak, vagy a még -soványabbaktól, miket a drágán fizetett angol kémek Középázsiából -szolgáltatnak, csak egy futó pillantást vetünk az eseményekre, hogy -megismertessük a t. olvasót az orosz fegyverek jelen állásával -Középázsiában.</p> -<p>Szerfölött szerencsés lendületet vettek az orosz hadműködések -Középázsiában az által, hogy a kirgizek látszatos meghódoltatása -után, a három khánságban erős alap nyerése végett először is -Khokand elfoglalásával kezdték. A három turkesztán oázistartomány e -keleti részében volt aránylag mindig a legcsekélyebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_337" id="Page_337">-337-</a></span> -társadalmi rend, a leggyöngébb nemzeti képzettség s a legnagyobb -ellenszenv a harczias vállalatok iránt. Ehez járultak még a belső -zavarok, mert mig a Khodsák a khinai területre való betöréseik -által Kelet felé mindig a Khinával történhető összeütközés -veszélyének tették ki a khánságot, mely az elmult évszázadokban -többször be is következett, nyugat felől Bokhara kapzsi emirjei -foglalási vágyaikkal az országot mindig kegyetlenül -pusztitották.</p> -<p>A hatalmas <i>Urusz</i> északról közeledő hadoszlopai Ak-Mescsid -bevétele előtt még keveset foglalkodtatá a kedélyeket Namengan és -Khokand bazárjain. Perovsky sikertelen vállalata idejében -Mehemed-Ali khán ült a trónon. Szerették, istenitették, és az -elvakult tömegnek sokkal jobban tetszettek a hóditás eszméi, -mintsem éjszakon a fenyegető ellenség elleni védelemre vagy -Conollynak tervezett szövetségére Khivával komolyan gondoltak -volna. Ak-Mescsid eleste csak Mehemed-Ali halála után következett -be, s ez volt az első seb a khánság területén. A siker annál -könnyebb volt az oroszoknak, miután épen akkoriban egyfelől a -kirgizek és kipcsakok közti heves harcz a khánság bensejében, -másfelől Veli-Khán-Töre első kisérlete Kasgár felé nagyon gyöngité -a harczi erőket. Az oroszok rohamait a Jaxartes mindkét partján -fekvő khokandi erődök ellen épen nem lehet gyávasággal bélyegezni, -habár a khokandi harczosok ezreinek száma, mikről az orosz -tudósitások szólnak, igen merész számitáson látszanak alapulni.</p> -<p>Az utolsó helyen emlitett pont elfoglalása, vagy jobban mondva, -az erőditési lánczolat rendszeres helyreállitása után a Jaxartes -hosszában, melynek hullámain <span class="pagenum"><a name= -"Page_338" id="Page_338">-338-</a></span> most szabadon mozoghattak -az arali hajóhad gőzösei, az orosz hatalom ép oly óriási léptekkel -haladt előre, mint a melyekkel Khokand a fenntemlitett okok -folytonos fennállása következtében gyöngült. Az erődvonal nemcsak -biztos védállást képezett Turkesztán ellen, hanem hatalmas védelem -volt egyszersmind a kirgizek ellen is, kik most már minden oldalról -körülvéve, nem oly könnyen ültethettek nyeregbe egy Isedet<a name= -"FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href="#Footnote_64" class= -"fnanchor">64)</a>, mint az utósó oroszellenes főnök magát a -krimiai háboru alatt nevezé. A foglalás művét tehát szokott -erélylyel folytatta a szent pétervári udvar, s csak akkor, midőn -mindkét hadtest, melyek a khinai határról Isziköl felé, az Aral -tótól a Jaxartes hosszában működtek, s igy északkelet és -északnyugot felől huzódván délre, az Aulia Atánál (szent atya, -azelőtt zarándokhely volt) egyesültek, csak akkor tartá -szükségesnek az orosz diplomatia, egy 1864. nov. 21-én Gortsakoff -herczeg által aláirt sürgönyben közzé tenni, hogy a czári kormány -régóta táplált vágya, áttenni birtokainak határvonalát a -homoksivatag ingó földjéről Turkesztán lakályos részeire, immár -beteljesült, hogy a támadási politika ezzel be van fejezve s a -jövendőben csupán arra fognak szoritkozni, hogy tisztelettel -viseltetvén a szomszéd határállamok függetlensége iránt, azoknak -bebizonyitsák, miszerint Oroszország távol van minden -ellenségeskedéstől, hóditási eszméktől stb.</p> -<p>Hogy e biztositásoknak a kabinetek – kivéve az angolt – ép oly -kevés hitelt adtak, mint maga az <span class="pagenum"><a name= -"Page_339" id="Page_339">-339-</a></span> orosz miniszter, könnyen -felfogható. Jól ismerjük már a mindig uj hóditásokra kényszeritett -államok történetét, van rá példa a világtörténet minden lapján s -minden korszakban, melyben valamely hatalom gyarapodásának él. -Valamint az angolok hasztalan mentegetik lord Dalhousie foglalási -és bekeblezési lázát Indiában, ép oly fölöslegesek minden, ily -hangon fogalmazott orosz jegyzékek. Egészen a dolgok természetéből -következik, s a szent-pétervári udvar nem is cselekedhetett -másként, mint, hogy a turkesztáni kormányzóság felállitása után, -dél felé kövesse Jaxartes folyását, s valamint a sivatag puszta -azelőtt sem lehetett tartós határvonal, ugy nem lehetett azzá -Csemkénd és Hazret kevéssé lakott vidéke sem. Jól megmívelt tájra -volt szükség, hogy az ellátásban necsak az orenburgi és -szemipalatinszki közlekedési utakról kelljen függni. Ezért kellett -Taskendet, a dús és bő termésü Taskendet az orosz területbe -bekebelezni.</p> -<p>Hasztalan idővesztegetés volna tehát, ha a fentemlitett város -1865-ik évi junius 25-én az oroszok által történt elfoglalásának -okául a taskendi kereskedők számos deputatioit tüntetnők fel, kik -esdve jöttek az orosz táborba, hogy hódolatukat mutathassák be a -kétfejü sas hüvös árnyékának (ezt a középázsiaiak Asder sárkánynak -neveznek, – nem valami valami kedvelt madárka). Taskend, mely már -ősidőktől fogva viszályban állt Khokand uralkodóival, ujabban -roppant ingerültségben volt, hogy kedvenczét, Khudajart, kétszer -elűzték a trónról. Hogy a kirgizek uralkodó befolyása orosz -suprematia által csorbát szenvedjen, inyére lehetett, de hogy azt -teljes mérvben kivánta volna, épen nem valószinű. <span class= -"pagenum"><a name="Page_340" id="Page_340">-340-</a></span></p> -<p>Oroszország elfoglalta Taskendet, mert szükségesnek látta azt -alapjául tenni további működésének, de nem azért, hogy azt a már -elfoglaltak védvonalává tegye. Taskend által azonban a -szent-pétervári udvar a bokharai khánsággal is ellenségeskedésbe -jött. Tudva van, hogy az emir az 1863-ki hadjárat alkalmával -elvileges felségi jogokat nyert Turkesztán nyugoti része fölött, s -ha elvonulása után vissza is esett minden a kipcsaki önkény és -pártoskodások kerékvágásába, mégis hitte, hogy érvényesithetni -fogja jogát az egész Khokand fölött. Fenyegető levelet irt tehát az -ujból elfoglalt város parancsnokához, melyben azt az erősség -kiüritésére szólitá fel. Ezzel azonban nem sokat törődött az orosz -tábornok, s midőn tudtára esett, hogy Struve ezredes, kit az ügy -barátságos elintézésére küldött Bokharába, fogva tartatik, -fölkerekedett január 30-án, átment a Jaxartesen Taskendnél 14 -zászlóalj gyalogsággal, 6 szakasz kozákkal és 16 ágyuval, azon -szándékkal, hogy egyenesen Bokharába megy és megbünteti az emirt a -követ bántalmazása miatt.</p> -<p>A terv azonban dugába dőlt. Az oroszoknak vissza kellett -vonulniok, a mi egyébiránt a legnagyobb rendben történt, s habár -számtalan bokharai csapat vevé is őket körül minden oldalról, a -veszteség még sem lehetett oly tetemes, hogy összevágjon ama -bombastikus győzelmi hirekkel, melyekkel az Iszlam világot -telekürtölték, s a melyek a levantei sajtó által hozzánk is -eljutottak. Tsernajef tábornok azzal védelmezte magát, hogy -elsietett betörésével csak titkos angol emiszariusok lépéseit -akarta meggátolni, kik Bokharában egész buzgalommal törekedtek -létrehozni egy bokharai-angol szövetséget, s a kik egyszersmind -főokai is voltak Struve <span class="pagenum"><a name="Page_341" -id="Page_341">-341-</a></span> ezredes elfogatásának. De -Szent-Pétervárt nem bocsáthatták meg e taktikai balfogást; letették -a főparancsnokságról s helyébe Romanovsky tábornokot nevezték ki. -Ez lassu, de annál óvatosabb léptekkel haladott előre. April 12-én -egy 15.000-re menő juhcsordát ejtettek zsákmányul, melyet 4000 -bokharai lovas kisért, egy hónapra rá pedig a heves „Irdsari -csatá“-ra került a dolog, melyben a tatárokat tönkre tették. Május -26-án elfoglalták a kis Nau erődöt, s később Khodsendet, a khokandi -khánság harmadik városát vették meg ostrommal és pedig a küzdelem -oly heves volt, hogy az oroszok 133 hallottat és sebesültet, a -tatárok pedig bizonynyal tiz annyit vesztettek. De a győzelem -jutalma arányban állott a kemény küzdelemmel, mert ez a hely jobb -erőditési eszközökkel birt mint Taskend vagy a khánság bármely más -városa. Ez volt az orosz fegyverek második támpontja a dél felé -intézett hadmüveletekben, s habár az „Orosz Invalide“ azt irta is -hivatalos tudósitásaiban a további terveket illetőleg, hogy a többi -birtokoktól sivatagok által elzárt Bokhara meghóditása nem lehet -czélja az orosz operatióknak, sőt teljesen haszontalan volna, mégis -Oratepétől át a Dsam Zamin kisebb helyiségeken egész Dsizzagig -haladtak előre, jelentékeny őrségeket hagyván az egyes -pontokon.</p> -<p>Nem kevésbé figyelemre méltó az, a mi az oroszok ez egész -diadalmenete alatt magában Khokandban történt. A lakosokat nomádok, -özbegek és tadsikok vagy szártok teszik, és ép ugy pártokra voltak -oszolva orosz rokon és ellenszenveikre, mint nemzetiségük, -helyzetük és foglalkozásukra nézve. A harczias, befolyásos és -hatalmas kipcsakok, mint régi ellenségei az annyiszor benyomuló -bokharistáknak, kik a gyűlölt <span class="pagenum"><a name= -"Page_342" id="Page_342">-342-</a></span> Khudajar khánt akarták -rájuk tukmálni, azonnal az oroszokhoz csatlakoztak. Barátságuk -fontos szolgálatokat tett az oroszoknak, s a közeledésnek már akkor -meg kellett kezdődnie, midőn az Issziköltől északkeletre nyomuló -hadtest velük érintkezésbe jött, mert ellenkező esetben e vonalon -sokkal drágább áron vásárolhatták volna meg az oroszok a győzelmet. -Az özbegek, mint a de iure uralkodó osztály, a mennyire lehetséges -volt, védelmezték magukat, de tudvalévő dolog, hogy nincs bennök -elég vitézség, elhatározás és kitartás, s igy keveset lenditettek, -s miután fontolóra vették, hogy az orosz uralom talán nem is volna -roszabb a Bokharávali örökös háborunál és belső pártviszályoknál, -tehettek volna egyebet, mint meghódolni a kikerülhetlen sorsnak. -Csupán nehány elkeseredett Isánt és Molláht üzött át valami -megmagyarázhatlan félelem Bokharába, igy pl. Khodja-Ahmed Jeszevi -utódait Hazreti-Turkesztánban, kik azonban valószinüleg csakhamar -vissza fognak térni szent ősük csontjaihoz, miután az oroszok nem -fogják őket háborgatni a jámbor adakozások gyüjtésében. Az orosz -foglalás azonkivül a taskendi gazdag kalmároknak, szártoknak és -tadsikoknak s a csekély számu persa rabszolgáknak is tetszett, mert -az előbbiek anyavárosuknak az orosz vámterületbe való bekeblezése -által jelentékeny előnyökben reméltek részesülni, az utóbbiak pedig -az özbeg felsőség megbukásától várták nyomasztó helyzetüktől való -szabadulásukat. Miként egy, Krisanovsky tábornok által egy moszkvai -laphoz intézett tudósitásból láthatjuk, épen ezek a szártok -dolgoztak legjobban az oroszok kezére. Az ő akszakaljaik (vénei), s -nem az özbegeké voltak az elsők, kik elfogadták az oroszok által -<span class="pagenum"><a name="Page_343" id= -"Page_343">-343-</a></span> ajánlott hivatalokat. Nyilvános -helyeken mindig orosz tisztek oldalán jelennek meg, beszédeket -tartanak a népnek, s mialatt orosz templomokat emeltek, azon hirt -terjesztették, hogy ő felsége egy éjjeli jelenés következtében -áttért az Iszlamra, s most épen zarándokuton van -Hazreti-Turkesztánba. A tadsikok, különösen a taskendiek már régibb -időktől fogva kereskedelmi viszonyban állnak Oroszországgal, s -ismerősek az orosz nyelv és irással; ennélfogva mint tolmácsok és -közvetitők is szerepelnek, s miután közülök sokan a mehkemek -(törvényszékek) élére és egyéb állomásokra vergődtek, tehát könnyen -megfogható ragaszkodásuk indoka.</p> -<p>Ez történt a khokandi khánság működési fővonalán. A határos -pontokon is megkezdték csendben működéseiket, mind keleten, mind -nyugoton. A khinai tatárságról halljuk, hogy ott 1864 óta -kiszoritották a khinai őrségeket, s nemzeti kormány ragadta kezébe -az ügyek fonalát. Először a Tunganik zavargásai törtek ki, mire -Khoten, Jarkend, Akszu és Kasgar felszabaditása következtek, s -habár e zavarok okául a khokandi khodsák hagyományos zsákmánylási -kedve vehető, mégis sokan határozottan tudni akarják, hogy e -lázongó mozgalmakat a szent-pétervári udvar szitotta, sőt, hogy a -kipcsakok, kik jelenleg Kasgart birják, orosz fegyverek segélyével -hatoltak odáig. Ez szokásos előjátéka az orosz interventiónak. -Darab ideig el fogják nézni ez önálló városoknak, hogy egymással -ellenségeskedjenek és egymást pusztitsák, de látni való lesz, hogy -viszályaik a különben távol fekvő orosz határokra nézve -veszélyeseknek fognak föltünni, s ha a pekingi udvar nem siet a -rendet helyreállitni, az oroszok bizonyára meg fogják előzni. Az -angol sajtó <span class="pagenum"><a name="Page_344" id= -"Page_344">-344-</a></span> azon észrevétellel vigasztalja magát, -hogy a Kuen-Luen hegység áthághatlan korlátai lehetlenné teszik a -Kasmir felé való hatolást, s hogy ez az orosz diversio is csak a -középázsiai kereskedést mozditja elő. De e kérdés megvitatását a -legközelebbi alkalomra hagyjuk, s most inkább Középázsiának -Khokandtól nyugotra eső részére forditjuk figyelmünket. Habár -Oroszország Bokharával háboruba keveredett is, maig még nem támadta -meg a tulajdonképi bokharai területet, mert közte és Khokand közt -Dsizzag a szabályszerű határvonal. Maiglan csak diplomatikai -szőrszálhasogatások szövődnek ottan, s ezeknek szálaiból fonódik -Sehri-Szebz lázongása is, e hirhedt fészke a Bokharával való -harczoknak. Mert ha az orosz sajtó ezerszer tagadja is minden -interventiót, még sem lehet jelentéktelennek venni a sehri-szebzi -akszakálok megjelenését Taskendben. Aránylag legkevésbé hatottak -Oroszország tervei Khivában. A tulajdonképi khánság lakott részét -még nem érinté orosz befolyás, s csupán északon a Khodsa-Nijaz -erősség lerombolása óta a Jaxartesnél tétetett nehány kóbor kozák -és karakalpak csorda az Aral tó keleti partja hosszában orosz -alattvalóvá.</p> -<h3>2) Az orosz jövendő politikája.</h3> -<p>Látni való az orosz középázsiai működésekből, mily irányt fog a -közel jövőben a szent-pétervári udvar tervei valósitásában követni. -A délhez legközelebbi s a legszélsőbb előőrsök Dsizzagban állnak. -Ez a középázsiaiak nyelvén forró, égető helyet jelent s fekvése az -Ak-Tau hegység mély völgykazánjában igazolja is ez elnevezést. -Szerfölött egésségtelen éghajlata és nagy vizhiánya folytán ez -állomáson a Khokand felé vezető <span class="pagenum"><a name= -"Page_345" id="Page_345">-345-</a></span> uton a lakosság nagyon -csekély, s hogy az oroszok hosszabb megállapodási vagy szünetelési -helynek szemelték volna ki, az „Invalide Russe“ előbb emlitett -handabandái s a „Quarterly Review“-ban (oktober 1866.) megjelent -„Central-Asia“ czimü czikk tudós megirójának daczára sem hihetem. -Mert nemcsak hogy egésségtelen és nehezen megtartható állomás, -hanem a további itt időzés is politikai tekintetben nem lenne -eléggé megmagyarázható. Nagyon jól tudják a Newa parti urak, hogy -mi Bokhara az egész középázsiai, mondhatnám mohamedán világ -szemében. Tudják, hogy a Zerefsanon kell keresni nemcsak a -számtalan középázsiaiak, hanem Indusok, Afghanok, Nogai Tatárok és -más fanatikusok valláseszméinek és gondolkodásmódjának tulajdonképi -forrását. Hogy tehát sikerüljön a mestervágás, szükséges, hogy az -emir, minden igazhitüek fejedelme, ismerje be a fehér czár -felsőségét, a nemes és szent Bokhara, hol a lég a Fatihák és -koránreczitatiók aromatikus illatával telt, hódoljon meg a fekete -hitetlenek hatalmának s az őrjöngő fanatikusok, a vallásos rajongók -csordája ismerje be, hogy a földjeikben nyugvó szentek még nem elég -erősek, megtompitni az orosz szuronyok hegyét. Bokhara rettentő -példa lesz az egész Iszlam világnak, romjainak hamva hatalmas intő -szózatként fog a legtávolabbra hatni. S erre fog törekedni -bizonyára a szent-pétervári udvar.</p> -<p>Valószinü tehát, ez álláspontról vizsgálva az eseményeket, hogy -a legnagyobb súly a jövőben is Taskend, Khodsend és Szamarkand -hadműködési vonalaira lesz fektetve. Idővel be is következhetik az -egész khokandi khánság meghóditása, mert különös nehézségekkel nem -jár; főérdek azonban azon közlekedési utak fentartása <span class= -"pagenum"><a name="Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> és -biztositása, a melyeken az előre nyomuló hadsereg mind a már eddig -jól megerősitett Taskend és az északi erődök helyőrségeivel, mind -az orenburgi és a semipalatinski kormányzóságokkal, egy kutakkal -szakadatlan sorban ellátott vonalban előre hatolni fog. Használjon -bár fel minden lehető eszközt az emir, hogy megnyerje magának az -orosz barátságot, a mit egyébiránt még eddig nem tett, küldjön bár -mennyi Hiób követet Konstantinápolyba, küldjön az indiai -viczekirály derbarjába<a name="FNanchor_65" id= -"FNanchor_65"></a><a href="#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a> -bármennyi barátságos meghivót, mindez mitsem fog rajta segitni. -Bokhara városának vagy vele, vagy nélküle egy Ispravnik által kell -kormányoztatnia, mert az orosz nem nyughatik addig, mig a régi -Szamarkandot és Nakhseb (Karsi) vagy az Oxus egész jobb partját a -Romanoff ház óriási birtokaiba be nem kebelezte. Hogy ezt a -katasztrófát, Transoxania függetlenségének ez utolsó óráját nem -fogják oly könnyen előidézhetni, mint a hogy Középázsiában az -eddigi hadi működések sikerültek, az bizonyos. Mintha már látnám -lelki szemeimmel a Molláhok, Isánok őrjöngő csapatait, a tanulók -ezreit, mint járják be szent őrülettel az Afghanok, Turkománok, -Karakalpakok khánságait, hirdetve a Dsihadot (vallásháboru), mint -tüntetik föl a legmélyebb, legbuzgóságteljesebb töredelem -jeleneteit, hogy lekönyörögjék a benyomuló idegen fejére az isteni -átkot. A halál tusája hatalmas lesz, de hasztalan. A mennyire -ismerem a khivaiakat és afghanokat, lehetetlennek tartom a közös -szövetséget Bokharával; mert ha hajlandók volnának erre, már eddig -létre kell vala jőnie. Nem az önzés, nem a politikai combinatiók, -hanem <span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span> csupán a legnagyobb jellemtelenség, a -belátás hiánya fogják őket mindaddig nyugalomban tartani, mig csak -Hannibal nem áll majd a kapuk előtt. Egy közös czél felé való -törekvést hiába keresünk Középázsiában, vagy bármely keleti népnél. -Nemcsak a harczias afghanok állithatnának ki egy jól rendezett -segédhadat, hanem a khivai khánnak is lehetséges volna 20–30.000 -lovassal az emir hadseregéhez csatlakozni. De ezt nem fogja tenni -sem egyik, sem másik. Csak egy Timurnak vagy Dsengiznek sikerülne -őket igy egyesiteni, s még ekkor is viszályt és visszavonást idézne -elő soraikban a legcsekélyebb zsákmány. A kitünő lovas turkománok -százezrei, kik az Oxustól a persa határig terjedő pusztákat lakják, -sem igen használnak igy semmit a szent városnak. Isánjaikat majdan -nemes ügytársaik a nemes Bokharában és az emir felszólitják: -kövessenek el mindent, hogy a sivatagok vad fiait szent harczra -birják; de sokkal jobban ismerem a turkománokat, hogy ne tudjam, -miszerint csak addig fognak részt venni a szent harczban, mig az -emir jó zsoldot nyujt nekik és még jobb kilátást a zsákmányra, s -valamint megesett, hogy időnkint afghan-persa szolgálatban -állottak, ugy épen nem valószinűtlen az, hogy az orosz pénz őket -nemsokára a kozákok legjobb fegyvertársaivá teendi. Nézetem szerint -a proféta vallásáért csak az első század, vagy épen csak az első 50 -évben lelkesültek. A mit az Iszlam később Anatoliában, a -Konstantinok birodalmában, a földközi tenger szigetein, Magyar- s -Németországban tett, az csak a zsákmány, a kincsek és a kalandok -utáni vágynak lehet tulajdonitni. A hol e mozgató erők hiányzanak, -ott hiányzik a buzgalom is, s ismétlem, hogy, habár kemény -<span class="pagenum"><a name="Page_348" id= -"Page_348">-348-</a></span> lesz is a harcz, az orosz fegyverek -gyors győzelme Bokharában bizonyos.</p> -<p>Turkesztán e legbefolyásosabb és legerősebb részének elestével -Khokand a fehér czár szinleges felsőbbségét maga fogja -protectoratussá változtatni. Azonban Khiva, a mint látszik, -rettenthetlenűl fog harczolni függetlenségeért. Kharezm meghóditása -egyébiránt, habár könnyebb leend is, mint Khokandé, mégis nem -csekély nehézségekkel lesz összekötve. Két város kivételével, -melyeknek lakosai kereskedelmi viszonyok által Oroszországgal -bensőbb összeköttetésben vannak, e khánság egész lakossága már az -„urusz“ nevezettől is undorral fordul el. Sokkal vitézebbek, mint a -khokandiak és bokharisták, s földjük fekvése által is segitve, -turkomán hadakozási módjukkal sok bajt fognak okozni az orosz -csapatoknak. S itt ellent kell mondanom az annyi földrajziró és -utazó által kimondott nézetnek, mely szerint az expeditiónak az -Oxus lesz egyik fővonala. E folyam igen szabálytalan, s e mellett -sok homokot hord; tehát kisebb hajókkal nehezen járható, annál -kevésbé hadi hajókkal. Nem mulik el egy év, hogy utat ne -változtatna nehány mértföldre a sivatag lágy földjében, s ha az -oroszok nem ismernék e körülményt, ugy az aral hajóraj -folyamközlekedésre épült kisebb gőzösei a Jaxartes helyett inkább -az Oxuson nyomultak volna az ország belsejébe. Mert ha a kisebb -erődök, mint Kungrad, Kipcsak és Mangit, melyek a folyam bal -partján megerősitett magaslatokon feküsznek, kárt tehetnek is egy -elvonuló hajórajban, az igen csekély lehet a khivai tüzérség -szánandó állapota folytán. Már a kisérlések is megtétettek -fölhajózni a folyamon a torkolattól egész Kungrádig, hol a folyam -legmélyebb és <span class="pagenum"><a name="Page_349" id= -"Page_349">-349-</a></span> legszabályosabb, de hogy nem mentek -tovább a kisérleteknél, tanusitja épen hogy a közlekedés a -Derjai-Ámun (Oxus), ha nem is épen lehetetlen, mégis nehéz -feladat.</p> -<p>Ezek azonban csak másodrendü akadályok, s a fehér czár valamint -Bokharában ugy Khivában is, ha nem is a Dsagataj törzs akszakálai, -de szuronyai és vontcsövü ágyui által fog emeltetni a kharezmi -fejedelmek fehér nemezére.</p> -<p>Ha aztán majd biztositva lesz az Oxus egész jobb partja, ha az -Isziköltől az Aral tóig elterülő tartomány Oroszország birtokában -leend, ellátva dúsan élelemmel és felszereléssel, akkor majd -Afghanisztánnal fogják megkezdeni a diplomatiai játékot. Nem fog a -szentpétervári udvar egyszerre fegyveres kézzel lépni fel az -afghanoknál, és pedig nem azért, mintha Angliának 1839-ben -elkövetett balfogásai rettentnek vissza, hanem mivel ily eljárás az -oroszoknál nincs szokásban. Ez felesleges és czélszerűtlen is volna -a Doszt Mohamed utódai között tartó s közmondásos zavarban; hol -testvér testvér ellen küzd a legnagyobb elkeseredettséggel, hol a -kapzsiság és hiuság által előidézett ármányok szakadatlanul -tartanak, ott egy titkos ügynöknek, egy jó szócskának, nehány -barátságos sornak több hasznát lehet venni, mint a hirteleni -fegyveres betörésnek.</p> -<p>Abdurrahman khán testvérje Sir-Ali-khán ellen vívott küzdelmében -ugyan még mostanig nem szövetkezett orosz ügynökökkel, de, hogy -ijesztő hatást gyakoroljon, ellenfelére már kaczérkodni kezdett a -kabuli brit munsival (ügynök). Hogy hajlandó volna ily lépésre, azt -épen nem vonom kétségbe, de az oroszok még nem nyujtottak neki -semmiféle alkalmat. Mert ha az Angliától <span class= -"pagenum"><a name="Page_350" id="Page_350">-350-</a></span> -támogatott Sir-Ali-khán afghan emir ellenpártja csak a -legcsekélyebb jelt vette volna is a Neva mellől, ugy bizonyára nem -kaczérkodtak volna Kalkuttában Sir John Lawrence-szel. Nemcsak -főnökökről és fejedelmekről, hanem bármely afghan harczosról, vagy -hilmendi pásztorról sem lehet mondani, hogy kancsal szemmel nézne -az orosz gazdálkodásra, s hogy mily könnyen, mily örömest lépnének -ez emberek szövetségre az oroszszal a pesáveri urak ellen, arról -százszor is meggyőződtem. Hogy e barátság gyümölcse üdvhozó lesz-e, -s elő fogja-e mozditni Afghanisztan érdekeit, az senkinek sem jut -eszébe. Az afghan valamint minden ázsiai, csak pillanatnyi érdekeit -tartja szem előtt; az afghanok csak azon kárt látják, melyet -Kasmirban és Szindhben a tulnyomó angol hatalomtól szenvedtek, s -élénken emlékezetükben tartják Kabul és Kandaharnak a vörös -kabátosok által történt utolsó megszállását, és noha mindenki -tudja, hogy a moszkovita kafirok semmivel sem jobbak, mint a -frengik, bosszuvágytól ösztönöztetve mégis eléje tennék az északkal -való szövetséget az angol közeledésnek.</p> -<p>Igy csak barátságos érzület, csak oly kötés, mely nem -szerződéseken, hanem egy oxusparti hatalmas erőn alapul, lehet az -oroszok ideiglenes czélja Afghanisztánban.</p> -<p>Ugyanezen körülményt látjuk Persiában is. Itt is igen szerencsés -kártyákkal játszott az orosz udvar az utolsó évtizedekben. Az orosz -követ megjelenése óta a Szefevik ragyogó udvaránál, Chardin -idejétől maig, nem egy ügyben szerepelt már az orosz befolyás. Az -oroszok, kiket azelőtt kigúnyoltak és megvetettek, leghatalmasabb -és legveszélyesebb elleneivé váltak Iránnak. Mialatt I. Napoleon -alatt Anglia és Francziaország, <span class="pagenum"><a name= -"Page_351" id="Page_351">-351-</a></span> hogy a teherani udvarnál -befolyásukat érvényesithessék, a sáh és néhány országnagy előnyére -egymással vetélkedtek, Oroszország inter duos certantes gaudens, -egész csendességben a gülisztani és turkmantsaji előnyös -szerződésekhez, Transkaukázia elfoglalásához nyitott magának utat. -S mialatt a nevezett nyugoti hatalmak megcsökönösödtek e -politikában, az északi kolosz a Kaukázuson s a kaspi tengeren oly -állást foglalt, melynek árnya nemcsak Irán északi szélére, hanem -mélyen benyulik az országba. Sir Henry Rawlinson követségének ideje -alatt már remélni lehetett az angol befolyás érvényesülését, de ez -idő óta ez folyvást jelentéktelenebbé válik, mert a mily pazar -lehetett az angol politika Iránban Malcolm idejében az aranynyal és -az előzékenységgel, ép oly hidegen és közönyösen veszi az a dolgok -folyását Mac Neil óta. Ugy látszik, a sáh és a miniszterek mintegy -szükségességnek tekintik az oroszok mentorságát. Nem egy jobb jövő -iránti meggyőződés tekintetéből vetik magukat a persák a brittek -atyáskodó ölelései elől az északi medve karjaiba, s a sáhnak akarva -nem akarva, az utóbbi nótájára kell tánczolnia.</p> -<p>Ha már most, szemlét tartván, az orosz hatalom és politika -jelzett állása fölött egy tekintetet vetünk a japáni tengertől -13000 verstnyire terjedő határvonal irányában a fekete tenger -csirkassziai partjáig, mely területen Oroszország oly különböző -eredetü és vallásu népekkel folyvást érintkezésben van, melyeknek -jövőjét támadó politikájával, mint Damokles végzetteljes kardjával, -intézi, csakhamar be kell látnunk, hogy habár a legdélibb előőrsök -Ázsiában az Araxesnél vannak is, mégis az a pont, a hol további -haladásukban <span class="pagenum"><a name="Page_352" id= -"Page_352">-352-</a></span> európai hatalommal jöhetnek -összeütközésbe, egyedül Középázsiában van. 20 év előtt még a -kirgizek nagy csordája s a három khánság választotta el az orosz -hatalmat Brit-India északi határaitól. Ma már Dsizzagtól Pesáverig, -habár a fáradságteljes átmenet a Hindukuson közbefekszik is, csak -15 napi utat tesz, alig 120 geographikus mértföldet. Ez az ut egy -hadseregnek, ámbár fáradságos, mégsem meglábolhatlan és -meglehetősen alkalmas politikai befolyás érvényesitésére, s bármily -hatalmas határvonalat lát is Anglia a Hindukus hófedett bérczeiben, -mégis alig veszi figyelembe ama könnyüséget, melylyel magának az -orosz propaganda az Oxustól az északi Szindhig utat nyithat, sőt -azon órától, melyben Karsiban, Kerkiben és Tsardsujban az orosz -zászló leng, Anglia e hatalmasságot már tőszomszédságnak kénytelen -tekinteni.</p> -<h3>3) Oroszországnak Indiára vonatkozó tervei és az angol -optimisták.</h3> -<p>Valjon tehát Oroszországnak csakugyan komoly törekvései vannak -Brit-Indiára nézve, meg fogja-e támadni dús birtokaiban az angolt, -annyira megy-e becsvágya, hogy a pólusi tenger jeges partjaitól a -Komorin fokig az egész száraz földre ki akarja hatalmát -terjeszteni? Ez oly kérdés, melynek érdekkel kell birnia nemcsak az -angolra, hanem minden európaira nézve is. A thamese-parti és -kalkuttai államférfiak ujabb időben nem-mel feleltek e kérdésre, -mert hivatalos és nemhivatalos organumaik a közeledésben csak -szomszédságot és nem támadást látnak, oly szomszédságot, mely nem -veszélyezteti az angol érdekeket, sőt inkább ezeknek előnyére van. -Fájdalom, ez urak igen csalatkoznak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_353" id="Page_353">-353-</a></span> mert a hagyományos -politika szelleme Oroszországban, a kitüzött tervekhez való kitartó -ragaszkodás, a Romanoff-ház határtalan gőgje, a sok eszköz, melyek -tervei megvalósitásának rendelkezésére állnak, biztos kilátásba -helyezik az egyszer kitüzött czélt. Oroszország birni akarja -Indiát, legközelebb azért, hogy e gazdag gyöngyöt az ázsiai -birtokok dús diadémjába illeszsze, e gyöngyöt, melynek -megszerzésére oly hosszan és annyi költséggel tört magának utat a -világ sivatagain át, aztán pedig, hogy befolyását az egész iszlam -világ felett érvényesitse, miután India birtoka a mohamedanizmus -előtt a hatalom és nagyság netovábbját képviseli, és utoljára, hogy -a brit hatalom ellensúlyozása által a Hindukuson tul annál -könnyebben megvalósithassa terveit a Boszporuszon, a középtengeren, -sőt egész Európában, miután ma már senki sem fogja tagadhatni, hogy -a keleti kérdést sikeresebben meg lehet oldani a Hindukuson tul, -mint a Boszporusznál, mert ha Oroszország a krimiai háboru -alkalmával, midőn Nana Szahib fivére Sebastopolban ünnepeltetett, -már birta volna jelen állását a Jaxartesen, ugy Miklós czár -konstantinápolyi terveit nem temették volna el oly könnyen Malakoff -torony romjai.</p> -<p>E messze kiható tervek még talán a közelebbi évtizedek, -különösen a békeszerető és jókedélyü Sándor kormánya alatt nem -fognak létesülni, de ki biztosithat, hogy nem fogja-e őt egy -Miklós, vagy egy még ennél is határozottabb jellem követni a -trónon, ki nem leend képes ellenállni egy Timur vagy Nadir -vágyainak, hogy tökéletes ázsiai világhóditónak mutathassa magát? -Hogy mit tehet egy orosz autokrata Oroszország mai alkotmánya, az -alattvalók mai társadalmi állása mellett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> kik még -sokáig fognak megmaradni régi állapotaikban, azt mindenki tudja, s -tudják Anglia államférfiai is. Annál feltünőbb tehát, hogy ez urak -oly könnyedén túlteszik magukat az emlitett eshetőségeken s oly -felületes érdekkel vélik elüthetni egy indiai orosz invasio -lehetőségének kérdését. Rendesen a Hindukus és a Himalaja hegység -meghághatlan jéghegyeit, az ellenséges nomád népek roppant tömegét -hozzák fel, mint olyanokat, melyek egy északról dél felé nyomuló -hatalomnak gátat vetnének. Azon nagy távolsággal vigasztalják -magokat, mely kifáradva és kimerülve hozna meg egy hóditó hadat -India határaira, mialatt ott a nyugodtan várakozó, harczkész s a -hadműtanban és buzgalomban erősebb angol csapatok harczsováran -várnák az összeütközést. De azt hiszik-e ezen urak, hogy -Oroszország, ha csakugyan oly szándékai volnának, egyenesen -Pétervárról, Moszkvából és Archangelből inditana utnak egy támadó -sereget? De ugyan mire valók a délszibériai erődök, Taskend, -Khodsend s a czélba vett Bokhara és Szamarkand, mire való a -persa-afghan szövetség? Mit tettek a kozákok és az orosz csapatok -Gunibnál és Csirkasszia zord hegyeiben? Ide is kimerülve érkeztek -meg talán? S az utóbbi talán nincs is sokkal messzibb a nevai -főállomástól, mint Pesáver Transoxánia fentnevezett városaitól. S -miért fogadnók el épen azt, hogy az oroszok a Belkhen át Kabul felé -vezető nehéz utat s innen a Kheiber szorost választanák. Eltekintve -attól, hogy ez csupán az 1839-ki megrettentett és rendetlenségben -menekülő angol hadseregre nézve lehetett oly végzetteljes, mert -hisz a bevonulás nem került valami nagy áldozatba, a herati és -kandahari ut, mely a Bolan szoroson át Indiával közlekedő -<span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span> karavánok tulajdonképi utja, sokkal -kényelmesb. Utóbbi 54–55 angol mértföld hosszuságu, az indiai -hadsereg bengáli hadtestének igaz, hogy több napi fáradságába -került, azonban mégis azt olvassuk egy hiteles angol irónál, hogy a -huszonnégy fontos golyók és tizennyolcz fontos ágyúk átszállitása -nem járt semmi különös nehézséggel. Vagy miért ne választhatnák ki -az oroszok a Gomul vagy Guleri szorost? Ez a Hindosztánból -Khoraszánba vezető középut, mely Burnes szerint, közlekedési főutul -szolgál a Lohaniafghanoknak s szintén nem jár sok akadálylyal.</p> -<p>Valóban, az angol optimisták vérmes nézeteit képzelt védvonalaik -erős voltát illetőleg nagyon nem oszthatjuk. A Kabulon át vezető -utat csak szükség esetén választaná az orosz, mert a főbb pontok, -melyeken India határaihoz közeledhetik, Dsizzag és Asztrabad; az -egyiknek iránya délre, a másiké kelet felé vezet. Ez a két ut már -emlékezetet meghaladó idők óta vitt hadseregeket vágyaik czéljához, -mert mindkettő, ha nagy sivatagok által környeztetik is, jól -megmívelt, sőt termékeny részeken halad keresztül, melyek kimerülés -nélkül élelmezhetnek több ezernyi átvonuló sereget.</p> -<p>De egy lehető háboru esélyeit is nagyon tulbecsüli Anglia. Igaz, -hogy jelen indiai hadserege, mely a seapoyk jelentékeny -tartalékseregét nem számitva, 70.000-re megy, hasonlithatlan azon -tájakon állomásozott elébbi katonaságával. Hasonló számu sereget -szállitani Afghanisztánon keresztül Pendsábba, sok áldozatába -kerülne Oroszországnak, de nem szabad felednünk, mily erős támaszra -találna egy támadó had egy persa-afghan szövetségben, vagy azon -nagy elégületlenségben, mely Pendsábban, Kasmirban, Bothanban s -különösen a fanatikus <span class="pagenum"><a name="Page_356" id= -"Page_356">-356-</a></span> indiai mohamedánok közt uralkodik. Az -Indiát lassan keresztül-kasul metsző vasuthálózat által igaz, hogy -egy hadsereg központositása hamar eszközölhető, de a katonai -szervezés és támogatás a Themzétől vagy a földközi tengertől India -felé sincs ám sokkal közelebb, mint az oroszoké, különösen ha -tekintetbe veszszük, hogy a Volgán több, mint háromszáz hajó -könnyiti a szállitást a kaspi tenger déli partjai felé. Ezen az -uton északi Persia lakossággal bőven ellátott részein keresztül, -egyrészről Asztrabadon, Budsnurdon és Kabusanon át, másrészről a -Meshed felé, csak még tervben levő vasuton rövid idő alatt lehet -egy nagy sereget Heratba és Kandaharba szállitani. Ezt a vasutat a -czár imam Riza sirjához zarándoklók utjának könnyitésére akarja -épittetni, hanem az igért orosz pénzsegély alatt más, nem vallásos -tervek is rejlenek. Vagy, miután már alig lehet kétségbe vonni az -orosz kaczérkodó pillantásait India felé, miért nem volna szabad -azon politikai constellatiókat is fontolóra venni, melyeket az -európai diplomatia terén saját hasznára ki tudott zsákmányolni? Egy -I. Napoleon és I. Sándor orosz-franczia szövetsége, mely -jelentékeny nyomokat hagyott hátra Teheránban, ma, midőn -Francziaország tulnyomó befolyást gyakorol Egyiptomban és -Szyriában, midőn megnyilt a szuezi csatorna, sokkal könnyebben -létesülhetne, mint akkor. S mellőzve ezt, a Washington és -Szentpétervár közt egyre szebb virágzásnak induló entente cordiale -nem lehet-e előnyére Oroszországnak terveire nézve? Gunyolódva -kétségeskednek, mint fonódhatnék a yankee republikán sipkája az -orosz kancsukába, de hát nem látnak-e a nevaparti banketekben, -melyen az amerikai testvériségért is hatalmasan ittak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> a -czárevics newyorki látogatásában, Amerikának Khina és Japan -területén való hatalmas föllépésében, hol a csendes Oczeánt -amerikai tengerré fenyegeti átváltoztatni, elég okot ad arra nézve, -hogy egy amerikai-orosz szövetségben az angol érdekek -veszélyeztetésének jeleit lássák? Oroszország a cselekvés döntő -pillanatában oly módokkal és eszközökkel fog rendelkezhetni, a -melyek az angol államférfiak előtt alig látszanak figyelemre -méltóknak, ott azonban zaj nélkül ápoltatnak.</p> -<p>Megengedjük azonban, hogy a tényleges összeütközés csak a távol -jövőben fog bekövetkezni, örömest eltürjük a hamis próféta nevét; -de miért és hogy akarják az angol államférfiak északi vetélytársuk -már kétségtelenné vált közeledését veszélytelennek tüntetni föl, -miért és hogy akarják az orosz tervek fenyegető alakulását -rejtegetni és szépitgetni?</p> -<p>Az orosznak kedvező angol politikusok testülete, valahányszor e -kérdés szőnyegre hozatik, mindig azt feleli, hogy egy rendezett -állam szomszédsága kellemesebb, mint a zavargó és rablásból élődő -vad nomád törzseké. Egy angol még azt is kérdé, hogy nem ülnek-e -szivesebben egy választékosan öltözött, finom uri ember, mintsem -egy szennyes és durva paraszt mellett. Erővel szerencsét kivánnak -maguknak a moszkovita szomszédsághoz, azonban még sem jöhettem -magammal tisztába sohasem az iránt, miként kivánhatnak ez urak -maguknak szomszédul egy habár durva, de alapjában mégis erőtlen -ellenség helyett, egy ravaszat és hatalmasat? A mi Amerikában, -Afrika északi részében, sőt az ind földön történt egykor a -gyarapodó Anglia és a sülyedő Holland és Portugal közt, az már -sokszor ismételte magát és még sokszor fogja magát ismételni az -emberiség <span class="pagenum"><a name="Page_358" id= -"Page_358">-358-</a></span> történetében. Valamint a közönséges -életben is két hatalmas önző egyén nem fér meg egy és ugyanazon -uton, ugy lehetetlen az két állam között is, mint ezt az India -feletti elsőség miatt kitört hosszabb háboru Anglia és -Francziaország közt bizonyitja. Oroszország, ha mindjárt a legjobb -szándékoktól vezettetnék is, ellen fog-e állhatni terveinek és -jóakarói insinuatióinak, midőn háta mögött az egész ázsiai -szárazföld óriási hatalmára támaszkodik, midőn már 100 év óta -követi politikáját a legvadabb tájakon annyi költséggel, annyi -kitartással? Lesz-e annyi önmérséklete, hogy föl ne használja a -kedvező alkalmat, mely kezére játsza India 30 millió lelket -meghaladó mohamedán lakosságát? Az utóbbiak legfanatikusabbak -valamennyi mozlim között, s kimondhatlan gyülölettel viseltetnek az -angol uralom iránt. Vallási buzgalmuk, melyet részint Bokhara, -részint a Vehabiták táplálnak, annyira megy, hogy a vértanui korona -elnyerése végett, gyakran leölnek egy a bazáron ártatlanul sétáló -angol tisztet s önként adják át magukat a hóhérbárdnak. Indiában, -hol a vallási rajongások a legtermékenyebb talajra akadtak, az -iszlam a legbizarrabb formákban fejlett ki. A Timuridák ideje alatt -szokásba jött testvéri egyesületek itt erőteljesebbek és -jelentékenyebbek, mint másutt, s nem csak Szvat, hanem minden -helység fel tudja mutatni a maga Akhondját, kinek a Dsihádra való -felszólitását ezren és ezren fogják követni. Daczára a sok -jótéteménynek, mit az angol kormány a mohamedánokkal tett, mégis ők -képezik a lázadások tűzhelyét, ők támogatták leginkább az utóbbi -zavarokat, ők foglalkoznak legörömestebb egy orosz foglalás -combinatióival, ők hirdetik mindenütt az orosz uralom előnyeit. -<span class="pagenum"><a name="Page_359" id= -"Page_359">-359-</a></span> S ne gondoljunk-e ez alkalommal az -örményekre is, kik elszórva Indiában és Persiában, egyes szemeit -képezik ama láncznak, melyen a szentpétervári udvar tovább vezeti -befolyásának delejfolyamát a Nevától a Gangesig, sőt Java és -Szumatra határáig. A szorgalmas, gazdag örmények, kik vallási -érzelmeikben katholikusabbak a pápánál, vagy oroszabbak és -orthodoxabbak magánál a czárnál, bizonyára nem a protestáns -egyházat és hatalmat fogják a legkeresztényibb Oroszország rovására -felmagasztalni India bennszülöttei előtt. Kalkuttában, Bombayban és -Madraszban a brit uralom hű alattvalói közül hány van Pétervárott, -mint az orosz érdekek még hűbb előmozditója feljegyezve! Minden -tagja ez egyháznak Ázsiában, a moszkovita politika titkos -ügynökének tekinthető, s ha bekövetkeznék a döntő pillanat, bámulni -fognak az angolok, mint fogja álarczát levetni ez a vallásos, -erkölcsös, békeszerető és munkás nép.</p> -<p>Hogyan tekintheti tehát közönynyel, hogyan óhajthatja Anglia, -hogy ily földön, melyen oly gyulékony elemek vannak, egy nagy s -bizonynyal nem barátságos indulatu hatalom váljék szomszédjává? A -kereskedés emelkedik, mondogatják szüntelen, de ugy látszik, hogy -azon kereskedelmi előnyök, melyeket a brit államférfiak Oroszország -közeledésében s a középázsiai anarchia leküzdésében látnak, inkább -mesterkélt vigasztaláson alapulnak, mintsem igaz meggyőződésen. -Hiszen nem szembeötlő-e már az is, hogy oly gyakorlati észjárásu -emberek, mint az angolok, csak pillanatra is átengedik magukat azon -reménynek, hogy Oroszországnak évek óta fáradsággal, pénzzel és -áldozattal járó czéljaiból Angliára valami haszon háramolhatna, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span> a középázsiai kereskedelmi helyeken, a -mint orosz uralom alá kerülnek, az angol czikkek nyerik a tulsúlyt? -Utaljon bár Davies ur kereskedelmi jelentésében ama jelentékeny -forgalomra, melyet a kiviteli kereskedés Pesáveren, Karacsin és -Ladakon át Középázsiával folytatott, mégis be kell vallania, hogy -az megtizszereződnék, ha az északindiai határokon tul angol -befolyás szerezne annak érvényt. S igy aztán ez is azon arányban -fog fogyni, a hogy az orosz sas szárnyait azon vidékeken ki fogja -terjeszteni. A szentpétervári kabinet ugyan nem vonta meg szinleges -beleegyezését Hay William lord által tervezett kereskedelmi uthoz -Ladakon, Jarkenden, Isszikölön és Szemipalatinszkon át, de tényleg -senki sem akarta e tervet támogatni, s nem is fog eszébe jutni egy -orosz államférfinak sem, ezt megvalósitani. Kereskedési érzéket -illetőleg a khinaiak nemcsak az oroszokat, hanem az angolokat is -felülmulják, s mégis a déli Szibériába vezető pekingi nagy -kereskedelmi uton csak Maimacsinig közlekednek, s Kiachtától kezdve -a khinai kiviteli czikkek Pétervárra és Európába leginkább orosz -kezek által jutnak. S mint jártak az olasz selyemkereskedők, kik -orosz védelem alatt mentek Bokharába, ott aztán elfogattak és -mindenökből kifosztattak? Egyik közülök (Gavazzi) igen keményen -érezteti tudósitásában, hogy daczára minden későbbi pétervári -igyekezeteknek, nem adhatott több hitelt az orosz ajánló -leveleknek. Az angol gyárvárosok czikkei mindenütt ki szokták -szoritni az orosz gyáripart. A khivai és bokharai kereskedők már -most is orosz kereskedelmi czikkeket hoznak magukkal -Nisni-Nowogorod és Orenburgból, melyeket aztán Ingilis mali (angol -czikkek) név alatt adnak el a közép-ázsiaiaknak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_361" id="Page_361">-361-</a></span> miután -ezek az angol készitményeknek mindig előnyt adnak. Angliában -feledik, hogy az orosz politikának még soká nem leend nyilt tere s -hogy a fegyverei által nyitott kereskedelmi utakon az idegen -érdekek elé hason természetü, ha nem is oly akadályokat fog -görditeni, melyekkel ma az Oxus felé vezető forgalmi utakon afghán -rablás és özbeg anarchia folytán kell találkoznunk. Amerika -1864–65-ben magában Indiában 15 millió font sterlinget meghaladó -szövet és pamut czikket tett le, a mi természetesen csupán Anglia -szabad intézményei folytán történhetett meg. Talán a kalkuttai urak -hasonló eljárást várnak az oroszoktól.</p> -<p>Fájdalom, a combinátiók, miket Angliában Oroszország jövendő -politikájának előnyére Indiát illetőleg tesznek, igen gyarlók. -Valamint meg lehet renditeni alapjaiban a biztosság épületét, -melyet a Downingstreetben a mai államférfiak agyukban -összekártyaváraztak, ép ugy egy jövendő szivélyes viszony is -nehezen fogja megállhatni a próbát. A siker nélküli czáfolgatás -helyett inkább némely ballépések kimutatására akarunk szoritkozni s -inkább azon eszközöket érinteni, a melyek által egy közvetlen -összeütközés veszélye, ezen az angol érdekekre nézve oly veszélyes -vabanque-játék, elháritható lenne.</p> -<h3>4) Előnyei az orosz, s hátrányai az angol politikának.</h3> -<p>Hogy az angol politikusok hibáit orosz vetélytársaikkal szemben -jobban megérthessük, szükség, hogy szemügyre vegyük azon előnyöket, -miket az utóbbiak a tények mezején kivivtak s még folyvást birnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span> Európában bámulattal szokás Oroszország -óriási ázsiai birtokaira tekinteni, anélkül, hogy eszébe jutnának -valakinek azon módok, melyek e birtokok megszerzését eszközölték. -Az oroszok ázsiaiak, nem annyira eredetük, mint inkább földrajzi -helyzetük és társadalmi viszonyaik alapján, s csupán azáltal, hogy -az ázsiaiak „ejh, ráérünk arra még“-jével összekapcsolják az -európaiak elhatározását és kitartását, mérkőzhetnek meg leginkább -az ázsiai népekkel. A khinaiakkal, tatárokkal, persákkal, -csirkassziakkal és törökökkel való érintkezéseikben, a -körülményekhez képest mindig tudták magukat khinainak, tatárnak, -persának stb. mutatni. Egy angol történetiró mondja, ha nem is -egészen harag nélkül, mégis meglehetős igazsággal, hogy az oroszok -előnyomulása hasonló volt egy tigriséhez. „Eleintén óvatosan -csuszik s gyáván zsörtölődik előre a porban, mig a kedvező pillanat -megengedi neki a végzetes ugrást. Békét lehelő baráti mosolylyal, -emiszáriusaik édeskés, sima szavaival gyakran el tudtak altatni -minden félelmet, minden elővigyázatot mindaddig, mig terveik biztos -volta feleslegessé tett minden félelmet, meghiusitott minden -elővigyázatot. Vak tehát és áruló az a kormány, mely az oroszoknak -a határokhoz való közeledésére, történjék az bármi lassan, s legyen -a hóditó és meghóditandó közt levő távolság bármi nagy, szundikálni -tud!“ Mint ázsiaiak sohasem állanak oly éles ellentétben -szomszédaikkal akár erkölcseik, szokásaik, akár gondolkodásmódjukra -nézve, mint az angolok, kik magasabb míveltségi állapotaiknál fogva -nem tudnák meghozni azon áldozatot, hogy lemondjanak polgárositási -törekvéseikről. Ők nem igen sértik a népek gondolkodás módját, s a -hol érdekeik kivánják, könnyebben tudnak a körülményekhez -<span class="pagenum"><a name="Page_363" id= -"Page_363">-363-</a></span> simulni. Az angol kormány maig is -méltóságán alulinak tartotta magát közvetlen összeköttetésbe tenni -a bokharai emirrel, s a mit mindeddig a zerefsáni fővárossal közölt -az angol kabinet, az mind az indiai alkirály közvetitése folytán -jutott oda. Oroszországban más az észjárás, s maga Miklós czár, ez -a gőgös autokrata, ki oly soká vonakodott megadni a franczia -császárnak a „mon frère“ czimet, a középázsiai tatár khánnal -szemben nem ugy viselte magát, mint az oroszok mindenható czárja, -hanem mint egy névamelléki khán. Ilynemü eljárás után látjuk aztán, -hogy Oroszország egész ázsiai határvonalai hosszában, mind a -nomádok, mind a települtek, mind a budha, mind a mohamedán -vallásuak oly jó viszonyban, ha nem is barátságban, élnek az -oroszokkal, mint különben egy európai hatalom idegen birtokain -sem.</p> -<p>Az ázsiai gondolkodásmód ez előnyei, melyeknek elsajátitását -különös ravaszságnak és számitásnak tekinthetjük, a politika terén -is sokkal nagyobb sikerrel járnak, mint a nyiltság és igazságosság -nyelve, melyet az angolok mint alapelvet látszanak követni. Csak -Nagybritannia európai ellenségei, csak az angol hatalom irigyei -tehetnek szemrehányást Albion fiainak Indiára nézve; de a ki -tüzetesen ismeri politikai érintkezéseiket a benszülött -fejedelmekkel s a határos szomszédokkal, ki alapos ismerője az -ázsiaiak jellemének, az az angol államférfiak tévedését épen e -hibák teljes hiányában fogja látni.</p> -<p>Kezdve az Amur nagy területétől a legkisebb birtokokig, melyeket -Oroszország ujabb időben Ázsiában elfoglalt, mindenütt ugyanazon -ármánykodásokat, a pártviszályok szítását, a vesztegetést, a -legaljasabb eszközök <span class="pagenum"><a name="Page_364" id= -"Page_364">-364-</a></span> általi csábitást találandjuk, melyek -egy invasiót meg szoktak előzni. Először kereskedelmi viszonyok -által érintkezésbe lépnek idegen elemekkel; azután a legcsekélyebb -pártviszályt elegendő okul szolgál egy casus bellire; a hol erre -nincs alkalom, ott a földet emissariusok aknázzák alá, a főnököket -ajándékok által csábitják magukhoz, vagy fejeiket Vodkival (orosz -pálinkával) kábitják el s ugy csalják be a végzetes varázskörbe. A -háborura, az invasióra sehol sem lehetne egykönnyen alapos okot -találni, s a Romanoff-ház óriási birodalma bizonynyal inkább -gyarapodott ázsiai politikusainak ármánykodásai, mint fegyvereinek -hatalma által. Ehez járul még az, hogy Oroszország fent elősorolt -tulajdonainál fogva közelebbről ismeri az ázsiai népek viszonyait, -s sokkal jobban van tudósitva arról, mi a határos államokban magát -előadja, mint az angolok, vagy a többi európaiak emissariusai nagy -vigyázatának, diplomatái fáradhatlan buzgalmának köszönheti, hogy -kabinetje a szomszéd országok legtitkosabb dolgairól gyakran -gyorsabban és alaposabban van tudósitva, mint maga az érdekelt -kormány. Eltekintve attól, hogy egy, a legderekabban kiképzett -férfiakból álló társaság értékesitheti Szentpétervárt Ázsia -legkülönbözőbb részeiben észlelt tapasztalatait, még itt-ott egy -kirgiz, egy buriat, egy csirkassziai vagy mongol is hasznos -eszközül szolgál nekik egészen vagy félig leigázott hazájok ellen, -természetesen, miután orosz nevelés és észjárás által kellően -átidomitották.</p> -<p>Angliában mindenütt épen az ellenkezőt látjuk.</p> -<p>A ki ismeri az angol közvélemény vastag tudatlanságát, India -eseményeit s e nagy birtokok szomszéd államainak viszonyait -illetőleg, a ki egy év lefolyása <span class="pagenum"><a name= -"Page_365" id="Page_365">-365-</a></span> óta figyelemmel kiséri -azon képtelen és nevetséges tudósitásokat az angol sajó távirati -sürgönyeit, melyek Kalkuttán és Bombayn át Angliába és Európába -jutnak, a ki ismeri azon csekély számu angol államférfit, kik jól -lévén értesitve az ázsiai viszonyokról, a keleti politika -kérdéseiben helyes itéletet hozhatnak, annak bámulnia kell, mint -alapithatta meg Anglia idegen birtokait, sőt mint volt képes azokat -maig is megtartani.</p> -<p>Valamint azon angolok, kik hosszabb idő óta tartózkodtak -Ázsiában, nemzeti jellemöknél fogva távol maradtak a -benszülöttektől s igy nyelvökkel és erkölcseikkel ritkábban lépnek -közelebbi összeköttetésbe, ugy az angol kormány is az oly fontos -követségeknek, mint pl. a konstantinápolyiak tolmácsi állomásait, a -kölcsönös közlekedés e lényeges organumát, nem tölthette be -angolokkal, hanem naturalizált levanteiekkel. Oroszországban, -Francziaországban és Ausztriában már rég alapitottak diplomatiára -készülők számára keleti akadémiákat; Angliában, daczára a -dúsgazdagon dotált kollegiumoknak, iskoláknak és egyetemeknek, -ilynemü intézet felállitására még nem gondoltak. Igy a törvényhozó -testületben, valamint a miniszteriumban is, hol pedig a -legcsekélyebb ügyeket is szakférfiak intézik, az ázsiai -nagyfontosságu viszonyokat illetőleg csak nehány embert lehet -illetékesnek tartani, s a felszinen levő pártfogóskodási szellemnél -fogva még ezek is ritkán juttathatják érvényre -tapasztalataikat.</p> -<p>Ez a közöny minden idegent meg fog lepni; de annál inkább fel -fogja kelteni bámulatunkat az, ha a szabadelvű töredék szóvivőit -igy halljuk beszélni: „Mit érdekel minket Ázsia, mit a barbár -csorda, mely sok fáradalmat okoz, de kevés hasznot hajt, mit a -gazdag <span class="pagenum"><a name="Page_366" id= -"Page_366">-366-</a></span> India, melynek jövedelme épen nem -fedezi a kiadásokat, annál kevésbé a foglalás költségeit!“ Ily -megjegyzéseket gyakran hallottam e párt legjelentékenyebb -tagjaitól; nem lehet kétségbe vonni vallomásaik őszinteségét, de ha -kérdeztem, mivel fognák a nagy gyarmatországból eredő politikai -befolyást pótolni, mindig adósak maradtak a felelettel. Azt egészen -feledni látszanak, mily sok fiatal angol lép minden osztályból -Indiában politikai és katonai pályára, feledni látszanak azt, hány -lelkész és tiszt gyermeke gazdagszik meg a Ganges és Indus melletti -jövedelmes hivatalokból, kiknek a szigetország szűk köre különben -semmi hatáskört sem nyujtana, hogy aztán ifju éveik szerzeményét -otthon nyugalmas vénségükben költsék el; egészen számitáson kivül -hagyják a kereskedők tengernyi számát, kik a legkiterjedtebb -kereskedelmi érdekeket képviselvén, lakják ázsiai birtokaikat, s -kiknek munkálkodása által milliókkal gyarapszik az angol tőke. Ezen -szabadelvüek, kik előtt egy ily gyarmatbirtok, mint India, -közönyösnek vagy épen nélkülözhetőnek tünik fel, igen rövidlátóak. -Hogy az angolok hazájuk nagyságát nem az idegen népek fölötti -uralomra, hanem belföldi gyáriparuk virágzó állapotára akarják -alapitva látni, ma, midőn csupán indiai vasutvállalatokba 60 millió -font sterling van fektetve, nem birhat általános érvénynyel -Angliában; mert hogy sem a gyárak mozgalmas ipara, sem az angol -kereskedők vállalkozó szelleme nem mutatott fel valami különös -eredményt ott, hol nem vehették igénybe az angol uralom segélyét, -látni való Algir, Középázsia s egyéb nem brit birtokok kereskedelmi -viszonyaiból. <span class="pagenum"><a name="Page_367" id= -"Page_367">-367-</a></span></p> -<p>Ezek a téves nézetek nyomták háttérbe az angol egyéniség -előnyeit szemben az orosz politikával, mely kitartással és -következetességgel űzi munkáját. Ezeknek kell tulajdonitni azt, -hogy Oroszország oly hihetlenül rövid idő alatt emelkedett Anglia -hatalmas versenytársává s lépett oly közel annak Achilles sarkához. -Ma már hasztalan volna visszanyomni akarni ez óriási hatalmat, -miután a Kaukázust teljesen elfoglalta, s állását a Kaspi és Aral -tónál, valamint roppant előnyeit Középázsiában kivivta. A mit 20 év -előtt még nem nagy nehézséggel lehetett volna kiküzdeni, az ma már -késő, s ha Anglia el akarja kerülni a kereskedelmi államok közös -sorsát, Karthago, Velencze, Genua, Holland és Portugal végzetes -sülyedését, csak egy ut van hátra: szigoru vigyázat és őrködés, s a -még érvényre emelhető rendszabályok gyors foganatositása.</p> -<h3>5) Tanácsok Angliának a veszély elháritására.</h3> -<p>Nyilt ellenségképen lépni fel a növekedő orosz hatalom ellen, ma -már ép oly hiba volna az angolok részéről mint ama feltünő -tétlenség, melyet Anglia 25 év óta minden a Hindukuson tul történt -eseményekkel szemben mutatott. Oroszország erős lábra fog kapni az -Oxus jobb partján, be fogja kebelezni a három khánságot; talán a -khinai tatárságot is, minden, a mi csak özbeg, el fogja szükségkép -ismerni felsőségét. Ezt lehetetlen meggátolni, de az angol csak -eddig nézheti vetélytársa előnyomulását, tovább nem.</p> -<p>Az Oxus és az Indus közti területnek semlegesnek kell maradnia. -Afghanisztán, természeti alkotásánál s lakosságának harczias, a -diplomatiához kitünő érzékkel biró jelleménél fogva egészen arra -való volna, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_368" id= -"Page_368">-368-</a></span> egy katonai és politikai védgátat -képezzen, mely aztán lehetlenné tenné a két kolosz összeütközését. -Ez az ország a foglalónak, jőjjön bár északról vagy délről, tizszer -keményebb küzdelmet okozna, mint a Kaukázus. Azonkivül a tartomány -birtoka nem fedezné a háboru költségeit, s habár a folytonos -zavarok, melyek az afghanok hegy-völgyes területén uralkodnak, mi -haszonnal sincsenek a két szomszédra, a veszély még sem oly nagy, -hogy akár az egyik, akár a másik fél foglalási terveit -igazolhatná.</p> -<p>De miként biztositsa Anglia Afghanisztán semlegességét, ha -Oroszország tovább folytatja támadási politikáját, mit tegyen, hogy -ott erős védsánczot állitson anélkül, hogy mint hóditó kellene -föllépnie?</p> -<p>Ezt egy ügyes, szakadatlanul a viszonyok szinvonalán álló -diplomatiai összeköttetés eszközölteti oly ügynökök működése által, -kik ismervén az afghanok jellemét, mellőzni tudják az angol -gondolkodásmódot s ázsiai szint tudnak vallani.</p> -<p>Ugyanazon hibát, melyet lord Auckland 1839. beavatkozásával az -afghán viszonyokba elkövetett, ugyanazon s még nagyobb hibákat -lehetne felróni utódainak, ha a szomszéd állam ügyeinek folyását -teljes semlegességben, szembeszökő közönynyel tekintené. Az angolok -hasonlitanak a gyermekhez, ha egyszer a kályhán megégette magát, -soká nem fog a meleghez közeledni merni. Az afghán hadjárat -szerencsétlen vége, a 30 millió font sterling, melybe az került, -még ma, egy negyedszázad után is oly ijesztő élénkséggel állnak -minden brit szeme előtt, hogy még gondolatára is reszket a -Hindukuson tuli politikai befolyásnak. Minő szembeszökő végletek. -Egyszer tetőtől talpig fölfegyverzik <span class="pagenum"><a name= -"Page_369" id="Page_369">-369-</a></span> magukat, hogy egy oly -gyülölt uralkodót támogassanak, minő Sah Sedsah, aztán pedig, -miután bekebelezték Pendsábot, alig gondolnak Kabullal. S miért -volna oly veszedelmes korlát a pesáveri határvonal az angolra vagy -bármely európaira nézve? Ha Afghanisztánból, a Kakeri, Luhani, -Gilzi és Jusufzi törzsekből évenkint több ezeren lépik át -Hindosztan északi határait, részint kereskedés, részint nyájaik -legeltetése végett, miért volna lehetetlen a brit utazóknak -tulmenni a Hindukuson, annál inkább elhagyni néhány órányira -Pesávert? Az afghán kereskedők virágzó kereskedést űznek Multannal, -Delhivel és Lahoreral, miért ne mehetne angol részről is egyik vagy -másik kereskedő-ház hasonló czélból Kabulba?</p> -<p>Ez a körülmény igen meglepett, s még inkább az, midőn hallottam, -hogy azon tiszt, kit Sir John Lawrence Sir-Ali-khán üdvözletére -küldött Kabulba, csak egy erős hadosztály élén jelenhetett meg, -hogy védve legyen a fanatikus nép dühe ellen. Mily nevetséges és -téves tanitást adnak az ázsiaiaknak az európai nagylelküségről, az -európai igazságszeretetről. Anglia, mely már régóta használja e -bánásmódot az ázsiaiak iránt, ahhoz hasonlit, ki egy vaknak teljes -erejéből felfoghatóvá akarja tenni a rafaeli cartonok szépségét. -Oroszország már sokkal praktikusabb. Tudja, hogy a nagylelküség és -humanitás ilyszerü nyilatkozatait a keletiek csak gunyolják, hogy -korántsem vesznek példát róla s csupán csak czéljaik elérésére -alkalmazzák azokat. Jobban tenné Anglia, ha a helyett, hogy -erkölcsi prédikácziókkal halmozza el őket, hasonló fegyverekkel -élne s a keletiekkel keleti módon bánna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_370" id="Page_370">-370-</a></span></p> -<p>Azon időben, midőn Conolly és Stoddart sanyaru fogságban -szenvedtek, melyből végre is csak a hóhér bárdja szabaditá meg -őket, a brit területen bokharaiak, khokandiak és egyéb -középázsiaiak voltak, kiknek letartóztatása által enyhiteni -lehetett volna az angol tisztek sorsán, s őket megmenteni a -haláltól. Oroszország ily esetekben mindjárt kirántja magát a -hinárból s a „szeget szeggel“ elvét veszi foganatba. Anglia nem -tette ezt. A nagylelküt akarta játszani, de mit nyert vele? Midőn -Bokharában voltam, akkor tudtam meg, hogy mennyire tévesztette el -czélját az angol nagylelküség e ténye. A bokharaiak azt hitték, -hogy Anglia nem meri felkölteni a bokharai emir haragját s -gyöngesége kényszeriti őt e mérsékletre.</p> -<p>Azt gondolják a kalkuttai urak, hogy az afghanok máskép -gondolkoznak? Épen nem, ők is igy szólnak: a mi indigo- és -fűszerkereskedőink és tevebérlőink, védve az Iszlam hatalma és -nagysága által, sértetlenül léphetnek a brit földre, mig a -hitetlenek közül egy léleknek sem szabad magát mutatnia nálunk.</p> -<p>E megbocsáthatlan gyöngeséget mutatta 1857-ben az indiai -alkirály is, midőn lord Canningot Pesáverbe küldötte, hogy Edwards -társaságában az ott megjelent Dost-Mohamed khánnal a persák ellen -véd- és daczszövetséget kössön. Az afghanok akkor igen meg voltak -szorulva s nagy szükségök volt a pénzre és fegyverre; az ősz -Barekzi főnök, kit fiai kisértek, kitüntette ezt minden szavában és -mégis minden pontban teljesitették kivánatát a nélkül, hogy Anglia -főbb igényeiről csak egy szóval is emlitést tett volna. Négyezer -darab fegyvert (szuronyt, kardot és töltényt) és évenkint 12 lak -rupiát biztositottak nekik mindaddig, mig Nagy-británnia -<span class="pagenum"><a name="Page_371" id= -"Page_371">-371-</a></span> háboruban leend Persiával. E -jelentékeny összegből még a párisi béke megkötése után is nem -megvetendő összeget fizettek s még sem érték el az alkudozások -főczélját, t. i. azt, hogy Kabulban és Kandaharban állandó angol -követséget állithassanak fel. Dost-Mohamed khán, mint azt Kaye „Az -utolsó Seapoy forradalom története“ czimü munkájában előadja, ugy -nyilatkozott, hogy nem veszi magára egy ily lépés felelőségét, hogy -az afghán fanatizmussal szemben nem veheti védelme alá az angol -ügynököket, hogy minden lépés veszélyt hozhat stb. Ha Dost-Mohamed -khán maga bevallotta, hogy Kandaharban sértetlenül megállhat egy -angol misszió, miért volna ez máskép Kabulban? A brit ügyvezetők -igen csalódtak, ha csak egy pillanatig is kétkedtek az afghán főnök -mindenható hatalmában. Csak több kitartás kellett volna, hogy az -angolok, kik a szükség idején mint szövetségesek léptek föl, ne -csak két, hanem több követségi állomást állithassanak föl. Az -afghánok hamar megszokták volna ez állapotot, s az egyszer -megkezdett diplomatiai összeköttetést továbbra is szakadatlanul -fönn lehetett volna tartani.</p> -<p>Sir John Lawrence most egy félhivatalos czikkben, mely az -„Edinburgh Review“-ban (január 1867) jelent meg, törekszik -bebizonyitani, mily nehéz és hasztalan diplomatiai összeköttetésbe -lépni oly vad és féktelen szomszédokkal, minőkkel India minden -oldalról körül van véve. Azonban nem értem, hogy miért nem okul az -alkirály Oroszország példáján, a mely szintén hasonló elemektől van -környezve, de azért követ után követet indit, azoknak tiszteletet -és biztosságot szerez, s igy folyvást halad kitüzött czélja felé? -Miért nem követi Anglia ugyanazon politikát, melyet egykor -<span class="pagenum"><a name="Page_372" id= -"Page_372">-372-</a></span> Japánnal, Khinával s más ázsiai -országokkal kezdett. Ugy tetszik, kevésbé vannak meggyőződve e terv -nehézségekbe ütköző kiviteléről, mint a belőle háramló haszon -horderejéről; vagy csakugyan nem tudnák azon urak, mit -eszközölhetne egy folytonos képviseltetés Afghanisztánban mind az -angol érdekekre, mind az afghanok javára?</p> -<p>Sir Henry Rawlinson diplomatiai magatartása Kandaharban, ki ott -a legveszedelmesebb helyzetben s a legaggasztóbb időben is -sikeresen tudta magát fenntartani, fényes bizonysága annak, hogy -még a legbárdolatlanabb ázsiaiakkal is el lehet bánni. S ha már a -nevezett támadó fenyegető állásával annyit ki tudott vívni, mit -lehetne még elérni politikai finomság, barátságos rábeszélés -utján.</p> -<p>Egy szakadatlan diplomatiai összeköttetés kézzel fogható -következményei, ha nem csalódtunk: 1) igen üdvös befolyással -volnának a kereskedésre; mert miután az angol czikkek Középázsiában -már jó ideje kedvező hirnek örvendenek, ha egyenesen Angolországból -szállittatnának be, bizonynyal leszoritanák a vásárról a hasonnemű -és kevesebbre becsült orosz termékeket. Most ez természetesen nincs -igy, mostanában Kabulban, Kandaharban, Heratban s egyéb helyeken -némely orosz iparágból, mint pl. a vasedényből és szerszámból, -durva kattunból és posztóból sokkal több kél el, mint az angolból, -csupán csak azért, mert az előbbiek a csekély árak és kisebb -vámköltség következtében nem kerülnek annyiba, mint az eredetileg -drága s a szállitás miatt magas áru angol czikkek. Továbbá -Bokharában, itt-ott Khivában és Karsiban megjelennek maguk az orosz -kereskedők is, kik aztán <span class="pagenum"><a name="Page_373" -id="Page_373">-373-</a></span> biztositva kormányuk erélye által, -sokkal jobban előmozditják saját érdekeiket, mint az idegen -hajhászok. Hasztalan keresnénk a polgárisodásra nézve jobb -apostolt, jobb uttörőt, mint a néma iparczikk-tömbeket, mik -Európából vándorolnak oda; és Angliának, eltekintve kereskedelmi -érdekeitől, már a humanitás czéljából is könnyitni kell a -középázsiai kereskedést.</p> -<p>2) Az afghanok, kik az Ingilizek és Frengik neve alatt maig csak -fegyveres hatalmat, hóditósóvár szomszédot ismernek, a diplomatiai -közlekedés békés eljárása és a jóakaratu tanácsok folytán inkább -fognak simulni. Az 1808. évben, midőn az afghanok még nem féltek -annyira az angolok betörésétől, a követ Montstuart Elphinstone, -kinek kisérete csak 400 indangol katonából állott, Afghanisztánban -mindenütt jó fogadtatásban részesült, mert a félelem és -bizalmatlanság akkor még nem vertek volt gyökeret. S ugyanezek a -viszonyok léteztek e század elejéig az oszman birodalom minden -részeiben. Az európai és az ellenség ugyanazon fogalommá olvadt -össze, s most, miután követségeink és konzulátusaink a porta -ellenszenve daczára is sok helyütt befészkelték magukat, az -oszmanlik és arabok nem lesznek ugyanazon nézeten. Tisztább -fogalmaik vannak most már a Frengi <em class= -"gesperrt">egyetemleges</em> névről, s jól tudják, hogy pl. -Oroszország ép oly barátságos hajlammal viseltetik a fényes porta -iránt, mint a mily ellensége annak Anglia, hogy ennek a kormánynak -ilyen, annak meg amolyan tervei vannak stb. Konzulátusok nélkül nem -lehetett volna azt elérni. S igy az afghanok is mindaddig, mig nem -lépnek az angolokkal közelebbi békés viszonyba, nem lesznek képesek -felfogni, mit tehet javukra Anglia vagy Oroszország, <span class= -"pagenum"><a name="Page_374" id="Page_374">-374-</a></span> -melyiknek barátsága leend rájuk nézve inkább vagy kevésbé -hasznos.</p> -<p>3) Az afghan valamennyi középázsiai nép közt a legharcziasabb s -igy az angol befolyás tetterős támogatása által könnyen jelentékeny -katonai hatalommá nőheti ki magát. A mit Mahmud szultán és Mehemed -Ali basa hadseregében annak idején az „instructeur militaire“-ek, s -Abbas Mirza csapataiban az angol tisztek tettek, az mind -elenyésznék egy ilynemű vállalat mellett az afghanoknál, kikből -legkönnyebben lehetne egy rendszeres hadsereget alkotni, a mennyire -nehány Seapoy szökevény által iskolázott kabuli ezred katonai -magatartásából és gyakorlataiból itélni lehet. Hasonló eredményt -lehetne várni Heratban és Kandaharban, melyeknek erődeik, ha egy -második Pottinger felügyelete alatt állnának, bizonynyal nem -válnának oly könnyen az oroszok zsákmányaivá, mintha azokat csupán -afghan védelemre hagyják szoritkozni.</p> -<p>4) A főnyereség azonban, melyet egy folytonos képviseltetés -által elérni vélünk, az, hogy Anglia pontos tudósitásokat vehetne a -középázsiai eseményekről s Oroszország katonai és politikai -mozgalmairól, és igy nem lenne többé kitéve azon veszélynek, hogy -magát egyik vagy másik ponton hirtelen megtámadtatva lássa, és -sohasem lévén bizonyos a tények valódi állásáról, képtelen legyen -elővigyázati rendszabályokhoz nyulni. Az alkirály tart ugyan nehány -munsit Kabulban, Kandaharban és Heratban, minden hivatalos jelleg -nélkül; továbbá munsikat, azaz mohamedán irnokokat, kik jó fizetés -fejében kötelesek koronkint tudósitásokat küldeni. Azonkivül -különös esetekben kémek és titkos megbizottak is szoktak kiküldetni -egy <span class="pagenum"><a name="Page_375" id= -"Page_375">-375-</a></span> vagy más irányban, kik mint kereskedők -vagy zarándokok bejárják Turkesztánt és a politikai eseményekről -tudósitásokat igyekeznek hozni. Nem is tekintve azt, hogy az -osztályok egyikét sem tarthatom illetékesnek ily ügyben eljárni, -már csak azért sem, miután nem bocsáttatván fontosabb helyekre, -csak a bazárok hireit, a karavánok politikáját jegyezhetik fel, én, -ki éveken át forgolódtam keletiek közt, épen ez embereknek adnék -legkevésbé hitelt. Megfontolták-é Kalkuttában, mi az a mohamedán -fanatizmus, tudják-é azt, hogy soha, bármennyi pénzzel sem fogják -elérni azt, hogy moszlimet moszlim ellen használhassanak fel a -Frengik előnyére? Ezek a megbizottak és kémek látszólag a -legnagyobb hódolatot, loyalitást, a legnagyobb szolgálatkészséget -fogják mutatni, de Középázsia belsejében hitsorsosaikkal ugyanazon -mecsetbe fognak lépni, ugyanazon szőnyegre guggolni s ugyanazon -szertartásokat végezni. Az angol államférfiak bizonyára nem fognak -velem egyetérteni, azonban épen ez az oka, hogy leggyarlóbban -vannak tudósitva a középázsiai eseményekről, hogy Európában a -legképtelenebb hireket terjesztik Indiáról, s hogy a khánságok -ügyeit csak azon világosságban látják, melyet nekik az orosz -diplomatia nyujt.</p> -<p>Távol attól, hogy politikai tanácsadóul tolnám fel magamat, azt -találom, hogy ezen igénytelen tanácsok csak azon eszközökre -vonatkoznak, melyek alkalmazása által Afghanisztánt leginkább -lehetne semlegesitni s hatalmas védsánczul állitni fel -Oroszországnak további középázsiai előnyomulása ellen. Hamis -védelmi eszköz volna a sebek rejtegetése oly kérdésnél, minő az -angol hatalom nagyságára és fentartására nézve India birtoka. A -jelentéktelenebb politikai hibák idővel mégis egyes <span class= -"pagenum"><a name="Page_376" id="Page_376">-376-</a></span> gyűrűit -képezik a végzetességek oly szakadatlan lánczolatának, melyet -később hasztalan igyekszik megszakitni a legnagyobb erőfeszités, a -legélesebb államférfiui belátás.</p> -<h3>6) A kérdés általános érdeke.</h3> -<p>Most még azon kérdés megvitatása van hátra, miért nem lehetünk -közönyösek az angol érdekeknek orosz tulsúly általi veszélyeztetése -ellenében, s mi az oka annak, hogy az angol hatalom sülyedése ránk -nézve ép oly hátrányosnak tünik fel, a mint Oroszország kelletén -tuli befolyásában a haladás szellemének meggátlását látjuk.</p> -<p>A felelet igen egyszerü: Oroszország ázsiai volt a multban, -ázsiai a jelenben, s az lesz még soká a jövőben is. Egy pillanatra -sem adhatjuk magunkat át azon enyhitő kilátásnak, hogy a tulságosan -kiterjedt orosz hatalomnak a természet törvényei szerint később két -vagy több részre kell szakadni s hogy ily szakadás enyhitni tudná a -fenyegető veszélyt; csak szemügyre kell vennünk az orosz államélet -jellemét, társadalmi viszonyait, a nép viszonyát a kormánykörök -magasabb szinvonalához, a képzettség átalános fokát s a nép -észjárását, s be fogjuk látni, mily ázsiai, mondhatni vad ázsiai -szellem uralkodik itt még s daczára a küzdelmes törekvésnek az -európai polgárisultság felé, aránylag mégis mily keveset tudtak -magukévá tenni abból, mit mi európainak, nyugotinak nevezünk. Nem -akarom fölidézni azon rég elkoptatott tételt: „Vakarjátok meg az -oroszt s tatárra fogtok benne akadni,“ azonban mégis részint -személyes tapasztalásból, részint ujabb és pedig az oroszszal -rokonszenvező utazók tudósitásai nyomán, lehetlen észre nem vennem, -hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_377" id= -"Page_377">-377-</a></span> Neván, a szent Moszkvában s Oroszország -egyéb nagy városaiban mennyire uralkodik még a polgárisodás azon -fitogtatása, melyet sok ázsiai kormány szemben a rövidlátó -Európával csillogtat, és pedig előnyösen. Kétségtelen az, hogy az a -polgárisodási düh Szent-Pétervárt egy európai és keresztény -elemekkel erősen amelgamisált kormánynyal több sikert tud -felmutatni, mint Kairoban, Teheránban, Konstantinápolyban. A -szinleg európai műveltségű, nyelveinkben, erkölcseinkben és -észjárásunkban otthonosan mozgó orosz nemes sokkal jobb alakot tud -mutatni, mint a Boszporusznál félig európaizált efendi vagy -Persiában a mirza. Az a kormány, mely nagy költséggel vonja magához -a tudományos és művészeti erőket, mely ujabb időben oly nagy -buzgalommal fáradozott a tanintézetek, egyetemek és tudományos -társulatok alapitásában, mely embereket tart, kik fennen hirdetik -Európában az orosz mívelődés haladását, mindenesetre több hitelt -fog magának szerezni tudni mint a porta vagy a persa miniszterium, -melyek az országuk hanyatlásával lévén elfoglalva, nem fordithatnak -annyi erőt a szükséges külső csillogásra.</p> -<p>Nem csoda tehát, ha Oroszország a felületesség előtt -európaibbnak s polgárisultságunk szellemétől áthatottabbnak látszik -s nem esik nehezére megszerezni magának azok rokonszenvét, kik -erővel akarják szeretni. De szedjük csak le a külső héjt, -tekintsünk az orosz társadalom belsejébe, s mit fogunk látni?</p> -<p>Csalódás, nagy csalódás vár ránk minden lépten nyomon, ha az -orosz nép többségénél föl akarjuk találni a haladás azon jeleit, -melyeket az európai sajtóban az orosz bérenczek nagy hangon -hiresztelnek. <span class="pagenum"><a name="Page_378" id= -"Page_378">-378-</a></span> 1865-ben egy angol „Russia Central-Asia -and British-India“ czimü röpiratában hasonló tanokkal lépett fel az -angol közönség előtt, s az ujitásokra, u. m. a jobbágyok -felszabaditása s egyéb reformok horderejére utalt, melyek -következtében oly jövő nyilnék meg Oroszország előtt, minőt még az -orosz irók, pl. Herzen S. és Dolgorukov is kétségbe vonnak; másként -gondolkodnék azonban, ha nem az értelmiség tagjai, hanem az orosz -és az ázsiai nép közt vont volna párhuzamot.</p> -<p>Azon óriási határvonalon, melyen Oroszország Ázsiával -érintkezik, mindenütt azt találjuk, hogy az oroszok a míveltség -jóval alantibb fokán állnak s erkölcsi szabadságra nézve messze -elmaradnak azon ázsiai népek után, kiket ujabb európai -czivilisatiónk előnyeivel akarunk megismertetni szemben az ő régi -ázsiai polgárisultságukkal. Michie Sándor, ki Pekingtől -Szentpétervárig utazott és annyira barátja az oroszoknak, hogy -második édennek nevezi Sziberiát, a számüzött lengyelek sorsát -pedig irigylendőnek találja, még ez sem állhatja meg, hogy ott, hol -khinaiakat és oroszokat lát egymással közlekedni, hangosan ne -hirdesse az előbbiek szellemi tulsulyát az utóbbiak felett. De nem -csak Maimatsin és Kiakhtában van ez igy, hanem a moszlimeknél is. -Az orosz mint északvidéki több tevékenységet fog kifejteni a -telivér ázsiainál, azonban szembeszökően szennyes külseje, -iszákossága, a bálványimádásig menő vallása, szolgai érzülete, -vastag tudatlansága, durva, bárdolatlan modora messze a háttérbe -tolja a simulékony, udvarias és élesen látó keleti előtt. -Bokharában egy iszlam míveltségű tadsikkal találkoztam, ki -megvetéssel beszélt az orosz míveletlenségéről <span class= -"pagenum"><a name="Page_379" id="Page_379">-379-</a></span> s -csupán a kirgizeket helyezte utánuk, s valószinü, hogy igy fog -vélekedni minden khinai, minden transkaukáziai persa, minden jobb -míveltségű kazani tatár. S mit is tanuljanak tőlük e népek?</p> -<p>Talán az orosz kormányformák keltsenek érdekeltséget az ázsiai -népeknél? A hivatalnokok megvesztegethetősége, zsarnoki és önkényes -eljárásuk Miklós alatt, az ötven millió lelket meghaladó -pórosztály, mely a hivatalnokokkal és nemesekkel szemben a -legmegalázóbb állást foglalja el, nem igen vonzók azokra nézve, a -kiknél a legvadabb autokrata intézmények is patriarchalis -szelidséggel párosulnak.</p> -<p>Sőt nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is nehezen leend várható -Oroszország hóditási viszketegétől valami hasznos változtatás az -ázsiai társadalmi életben, valami reformszerű Európa szellemében. -Ha kérdjük, mi lett azon tatárokból, kik több mint kétszáz év óta -élnek orosz felsőség alatt, mi történt a sziberiai népekkel, u. m. -a baskirok, vogulok, cseremiszek, votjákokkal, kik az orosz -nemzetbe kebeleztettek vagy fognak bekebeleztetni, nem-e -russzifikálásuk lett az eredmény?</p> -<p>A russzifikálás természetesen egy lépés Ázsiából Európába; a -mint II. Sándor eddig föllépett, átmeneti stádiumnak is nevezhető; -de fog-é valaki hibáztathatni azért, hogy e hosszas, kétes kimenetü -átalakulásnak eléje tesszük az angol polgárositó rendszert, a mely -Indiában s mindenütt, hol ázsiaiakkal lép viszonyba, oly fényes és -feltünő sikert mutat föl.</p> -<p>Hogy India népei, ez országé, mely bölcsejében ringatta az -általunk életképtelennek nyilvánitott és megtámadt ázsiai -polgárisultságot, tántorithatlan merevséggel ragaszkodnak régi -szokásaikhoz és sajátszerű észjárásukhoz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_380" id="Page_380">-380-</a></span> senki -sem fogja tagadni, s mégis mennyire átalakult India csak ez -évszázad elejétől fogva is! Azt hiszem, hogy Angliának legnagyobb -ellenségei sem fogják tagadni, hogy a hinduk kasztrendszerén és -számos embertelen szokásain hatalmas rést ütött az angol befolyás, -senki sem fogja tagadhatni, mily bámulatraméltó lépéseket tettek -ezek a vad ázsiaiak polgárisodásunk ösvényén, daczára minden -makacsságuknak. Ma már Indiában nem csekély számával fogunk -találkozni azoknak, kik hóditóik áldásos befolyásáról meg vannak -győződve; számtalan tanintézet és intézmény terjeszti az ujabb -világ világosságát a lakosság minden osztálya között; nemcsak hogy -sokan értik az angol nyelvet, hanem élénk részt vesznek tudományos -vitatkozásainkban is, mint európai tudományos társulatok tagjai -lépnek föl, sőt itt-ott még a tollat is sikeresen kezelik, hogy a -nyugot irói sorába lépjenek. A franczia, német és angol keleti -társulatok névjegyzékében találni Raja Radakant Deva Bahadur, -Maharadsa Kali Krisna Bahadur, Babu Rajendra Lala Mitra, több -pendit (pap) és egyéb tudós magánzó neveit, kik munkáik által az -őket illető körökben ismeretesek lettek. Megerősödve nemzeti -érzületökben, a hinduk ma oly ismeretekkel birnak nyelvükről, -történetükről és bölcsészetükről, minőről azelőtt saját fejedelmeik -korszakában fogalmuk sem volt. Társulatok alakulnak, ép ugy mint -Angliában, bizonyos előitéletek megszüntetésére, káros erkölcsök és -szokások kiirtására s a társadalmi közlekedés előmozditására, s ha -tekintetbe vesszük, mint szaporodik napról napra az olvasók száma, -mily tekintélyre vergődtek a benszülöttek előtt a hindosztáni -lapok, mint: a „Hirkaru Bengalu“ („a hirkari hirnök“), <span class= -"pagenum"><a name="Page_381" id="Page_381">-381-</a></span> -„Szuheïli Pendsab“ („a pendsabi hajnal-csillag“), „Oudh Achbar“ -(„oudhi ujdonságok“), „Khajrkhah Pendsab („Pendsab jóakarója“), s -az európaisitás mily hatalmas tényezőjévé válik a sajtó, be kell -vallanunk, hogy Anglia meghóditott népei nem csak hogy magasabb -fokán állnak a míveltségnek mint egyéb testvéreik Oroszországban, -hanem magasabb fokon mint sok orosz alattvaló.</p> -<p>Alig fogható meg tehát, hogy ily viszonyok közt mint léphet fel -Oroszország Ázsia népei előtt az uj világ tanainak felavatott -apostolaként. Csak Középázsiában, a vad fanatizmus, durva önkény és -kapzsiság ez ős fészkében lehet az orosz mívelődés alkalmazását -hasznosnak tartani; de nem ugy Ázsia valamennyi részében és -valamennyi népénél. Turkesztán orosz fegyverek általi elfoglalása -tehát, mint már érintve volt, az illető lakosokra nézve szerencse. -De sokkal előnyösebb lett volna, ha e szerepre Anglia vállalkozik. -De miután ez nem történt meg, nem szabad vetélytársának -kötelességei teljesitésében gátakat vetni, s csak a további -hóditási tervek ellenében kell résen állnia.</p> -<p>Tegyük hozzá Oroszország czivilizatori képtelenségéhez Ázsiában -azon fontos körülményt, hogy egy fél világrész bekeblezése, több -millió ázsiainak saját testébe való beolvasztása által nemcsak -Nagybritannia hanem egész Európával szemben mily hatalmasan -fenyegető állást foglalhat el, ugy aránylag saját lételünkre nézve -sokkal nagyobb hátrányt fogunk látni ez óriási túlsúlyú hatalomban -mint előnyt Ázsia tatár népeire nézve. A russophobia, a mint -mondják, már elcsépelt dolog; magam is ezen véleményben vagyok, de -ha tekintetbe vesszük az orosz kettős sas hatalmas befolyását Ázsia -minden részeiben, ha nem tévesztjük <span class="pagenum"><a name= -"Page_382" id="Page_382">-382-</a></span> el szem elől hogy a -szent-pétervári udvar előnyös állása által a Hindukuson saját -kényére fogja kizsákmányolni a keleti kérdést e Boszporusznál, ugy -nehéz lesz világrészünk jövő sorsára nézve teljes megnyugvást -szereznünk. A mai diplomatia, a mely gyakran inkább hódol a -divatnak mint a helyes felfogásnak, nevetségessé akarja tenni -Napoleonnak jóslatát a kozák uralmat illetőleg Európában.</p> -<p>De feledik azt, hogy a mai közlekedési eszközök segélyével mit -tehet egy oly hatalom, mely Kamcsatkától a Dunáig vagy épen az -Adriai tenger partjáig, pólusi tenger jeges vidékétől az Iravaddi -hő partjáig fog kiterjeszkedni. Sokak előtt halluczinatiónak fog -látszani, de semmi esetre sem lehetetlen, hogy egy ily hatalom -mozgatásaira Európa szivének közepébe Ázsia legvadabb lovasainak -százezrei nyomulhatnak. Ez évszázad kezdetén a doni kozákok a -Szajna partján már megmutatták egy ily Dsengiz- és Timur-féle -hadjárat lehetőségét, s mért ne ismétlődhetnék ez ma, midőn -vasutakkal és gőzhajókkal rendelkezhetni? Európai hadmüvészetünk -igaz hogy meg tudná törni e nyers hatalmat; a Romanov-ház egy tagja -sem vihetné sokáig egy Dsengiz vagy Timur szerepét. De egy ily bár -pillanatnyi küzdelem is szomoru következményeket vonna maga után, s -most, midőn még rendelkezésünkre állnak az elővigyázati -rendszabályok, sürgető szükség hogy megakadályozzuk egy ily esemény -lehetőségét.</p> -<p>De ha eltekintünk is e messze kiható politikai combinátióktól, -tagadhatja-e valaki, hogy Anglia nagysága és hatalma nagyobb -haszonnal vannak Európa közérdekeire nézve mint az orosz -suprematia? Angliának sok ellensége, vagy jobban mondva, sok irigye -van. <span class="pagenum"><a name="Page_383" id= -"Page_383">-383-</a></span> A szárazföldi sajtó szenvedélytől -elvakitott hangja Anglia eljárásában mindig önzést, kapzsiságot és -büszkeséget fog látni, a rajongók pedig minden jellemvonásában a -legvastagabb materialismust fogják találni, de nagyon vaknak és -előitéletesnek kell mondanunk azt, a ki semmibe sem akarná venni -azon eredményeket, a melyek épen az angol hatalom, angol tőke s az -angol szivósság által jutottak czivilizatiónk s tudományunk -birtokába. Nem-e egyedül Anglia az, melynek hatalmas zászlója -megnyitotta számunkra Kelet-Ázsia kereskedését, nem az angol -utazók-e azok, kiknek merész nyomozó szelleme a legtávolabbi -vidékekre behat, hogy föld- és néprajzi ismereteinket gyarapitsák, -s mi történik a Temzén, mi az örökké izgatott és ügyes bajos -szigetkirályság többi városaiban? Szemügyre vették-e valaha az -ábrándok világába merült szellemek, kik folyvást ócsárolják az -angol materialismust, hogy ezek a hajhászok, daczára a kereskedés -és nyereség iránti élénk érdekeltségüknek, mégis legtöbbet a -tudomány előmozditására s a világ felvilágositására áldoznak.</p> -<p>Hol van egy ily ország, melyben a kormány oly könnyen áldoz -milliókat egy oly intézet számára, minő p. a Kensington-muzeum? hol -költenek egy könyvtárnak csupán czimjegyzékére százezreket mint az -ujabban Londonban történt, hol küld ki a kormány azonnal hajókat és -expeditiókat egy eltévedt utazó felkeresésére, mint azt ujabban -Livingstone-ért tették?</p> -<p>Daczára minden hibáinak, melyektől egy ország sem ment, be kell -ismernünk, hogy Anglia, akár az annyit hánytorgatott -materialismusa, akár az annyiszor megkefélt uralomvágya mellett, -mégis az európai czivilisatió élén áll. Mert ha Német- s -Francziaország <span class="pagenum"><a name="Page_384" id= -"Page_384">-384-</a></span> fenséges polgárisodásunk világosságának -terjesztésében nélkülözhetlenek is, a főtényező mégis egyedül -Anglia. Zászlajával minden éghajlat alatt, minden világrész táján -egy jobb korszak hajnalpirja merül fel. A mit Nagybritannia irigyei -beszélnek zsarnoki eljárásáról, többnyire igazságtalanság vagy -vastag tudatlanság. Szükség volna, hogy ezek a sentimentalis -vádolók ne az iróasztalnál s a szék lágy karjaiban, hanem az ázsiai -világ vidékein tanulmányoznák Anglia befolyását, s ha látnák, mint -szoritja ki nyugoti polgárisodásunk zászlaja a régi ázsiai -czivilizatió bűneit, mint iparkodik a porba tiport emberi jogokat -helyreállitni, milliókat szabaditván meg az egyes zsarnokok önkénye -alól, mint terelé azokat egy jobb jövő irányába, akkor bizonyára -leráznák közönyüket Angliának az idegen világrészekre gyakorolt -hatása iránt.</p> -<p>Nem volna-e tehát sajnálandó, ha egy ily államot szoritana -háttérbe az orosz hatalom? A Temzén egy szabad nép hatalmas akarata -uralkodik, a Néván pedig egy ázsiai dynastia uralomvágya oly -kormányrendszerrel, melynek reformátori képessége kétséges marad a -jövőben, mig a jelenben gyakorolt káros volta annál -bizonyosabb.</p> -<p>Oroszországnak csak Indiához, a brit érdekek ez Achilles -sarkához való közeledésében láthatjuk az Angliát fenyegető veszély -csalhatlan jeleit. Hogy hatalmát a brit oroszlán a Gangesen -megalapitsa, északon sokkal nagyobb harcznak néz most eléje, mint a -milyet délen a francziákkal kellett megállnia. Ez az ellenség -gyengébb volt mind számra, mind kitartásra nézve, kis hajóhaddal -rendelkezett, háta mögött egy akkor még hajózhatlan tenger állott s -könnyen meg volt győzhető; de az orosz az erődök, helyőrségek, -<span class="pagenum"><a name="Page_385" id= -"Page_385">-385-</a></span> biztositott utak szakadatlan -lánczolatára fog támaszkodhatni, fegyverei lesznek határtalan -uralomvágy, millió alattvalóinak vak hódolata s a durva szomszéd -államok rokonszenve, ezzel szemben a győzelem nem lesz oly könnyü, -s a vereség következményei sokkal sulyosabbak.</p> -<p>Fel tehát Britannia! Mert ha tartós szerencséd csillaga itt -homályba vész, akkor ennek a versnek is</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">The nations not so blest as -thee,<br /></span> <span class="i0">Must in their turn to tyrants -fall,<br /></span> <span class="i0">While thou shalt flourish great -and free,<br /></span> <span class="i0">The dread and envy of them -all.<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">el kell némulnia a világ különböző tájain.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Tudtomra eddig két -ilyen Pseudo-Vámbéry szerepelt. Az egyik (Mr. Walker) Angliában, ki -csekélységeimet oly hiven utánozta, hogy ép termete daczára is több -ideig a ballábával sántikált. A másik (Professor William Davis[?]) -egy nem közönséges bátorságu gazember, ki a mívelt Németország több -városában felolvasásokat tartott, mig végtére Berlinbe került, a -hol prof. Kiepert, a hires geograph és Dr. Bastian a jeles -kambodsiai utazó, kikkel személyes barátságban állok, egy 1868. -január 22-én az arnimi teremben tartott előadása alkalmával -ráismertek és a szemtelen arczáról az álczát letépték.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> A Szofi Iszlam-féle -szerzet még csak 30 évvel ezelőtt keletkezett. Alapitója, egy -Belkhbe való Tadzsik, a Nakisbendik folytonosan gyarapodó hatalma -ellen akart gondoskodni gátról. E szerzet tagjai közt a közösség és -a testvériség elve uralkodik. Perémmel szegélyezett nemez kalpag -által szokták magokat kitüntetni, s leginkább az Oxuson innen -Heratig, valamint a turkománok közt is találhatók.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Igen ő az! ő az -igaz! Nincs isten kivüle! a legszokottabb igék, melyeket a Zikrnél -használnak.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Kalenter nem más -mint az ó persa kelanter elferditése, mi annyit tesz mint „a -nagyobb“. Keleti Persiában még ma is a falu birájának czimét -képezi.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Keskulnak -neveztetik a dervisek vademecumja, vagyis a kokusdióhéj feléből -készitett tojásdad alaku edény, melybe az összekoldult ételek, -folyékony és száraz, meleg és hideg, savanyu és édes egyaránt -összetöltetnek. Egy ilyen Tutti-frutti olla potrida-féle ebéd -tudom, nem igen volna gastronomjaink inyére, de mily felségesnek -tetszett az nekem egy hosszu napi zarándokolás után!</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Hidzsu ala beiti -min isztitaatun szebila.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Zem-zemnek -neveztetik egy kút a Káaba közelében, mely nagy becsben tartatik. -Vize, melynek csoda erejéről annyit regélnek, kis edényekben az -iszlamvilág minden partjaira vitetik egy-egy csepje, melyet valaki -haldokoltában nyel, 500 évet ró le a tisztitó tűz kínjaiból. -Eredete a forrásnak az, hogy a Hágár által magára hagyott Izmael -fakasztotta azt az égető homokból, picziny lábaival rugdalózva.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> A kancsóalaku réz -thea-edény (Csajddsus) az utazó tatárnak a Korán mellett -nélkülözhetlen vademecumja. A legszegényebb koldus is bir egy ily -edényt fogantyujánál fogva övéhez erősítve.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Hirkai dervisannak -(dervisöltöny) nevezik ezt, s még a legvagyonosabb derviseknek is -viselni kell különben jó öltönyeik felett. Jelképe ez a -szegénységnek és gyakran a legkülönbözőbb darabkákból állitják -össze; eleje egyenetlen és mindig czik-czakkos, s mig külseje durva -szálakkal nagy öltésekben van varrva, bélése selyemből vagy egyéb -értékes kelméből készül. A képmutatás netovábbja ez; azonban mundus -vult decipi, ergo decipiatur, mondták már a rómaiak előtt a keleti -bölcsek.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Ez Magyarországon -ma is divatos; azon szokás, hogy a nászünnep alkalmával a lovak -kantáraira tarka kendőket kötnek, valószinüleg még Ázsiából veszi -eredetét.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Oveisz Karajne -Mohamed egyik hű párthivének a neve, ki a proféta iránti -vonzalmából minden fogát kiverette, mivel az utóbbi az ohudi -csatában egy ellenséges fegyver által két előfogát elveszté; és -mikor Mohamed meghalt, egy rendet akart alapitani, melynél ezen -öncsonkitás főszabály lett volna, hanem az neki természetesen nem -sikerült. Azon állitás, hogy ő Khivába jött és ott halt volna meg, -ugy látszik, hogy a mesék országába tartozik.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Khodsa-ili (a -Khodsa népe vagy a proféta utódai), kiknek meglehetős nagy száma -lakja e vidéket. Épen olyan tisztán özbeg arczkifejezésök van, mint -a Persiában lakó számtalan szeidnek iráni jellegök, de több -előjogot élveznek, mint az utóbbiak.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> A „Középázsiai -utazásaim“-hoz mellékelt földabroszon Nöksz vétségből fel van -cserélve Khodsa-ili-vel s az előbbi egy órával távolabbra is van -Kungráttól, mint a hogy ott ki van jelölve.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Nem Taldyk, mint -Butakow tengernagy a londoni földrajzi társulat előtt 1867. márcz. -10-ikén felolvasott értekezésében mondja. Abban sem egyezhetem meg -vele, amit a Delta két szélső karjáról felhoz, melyek közül a -keletit Janghi-nak, a nyugotit Laudan-nak nevezi. Lehet, hogy a -folyamágyak gyakori változása következtében ez hajdan ugy volt; de -ma már nem áll többé az az eset, mert a Laudan elnevezés alatt a -legjobb és leghitelesebb forrásokból mindig ugy hallottam, hogy az -Oxusnak azt az üres ágyát értik, mely Kipcsaknál kezdődve nyugoti -irányban Köhne-Ürgends felé tart. A mi a Butakow Ulkun-ját illeti, -melylyel ő a közép ágat jelöli meg, meg kell jegyeznünk, hogy ez a -szó özbeg nyelven „Nagy“-ot jelent s mindig a főfolyam neve mellé -függesztik. Ulkun, jobban mondva Ülkü, ennélfogva az én -Azun-Derjámmal ugyanazonos.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Lásd -„Vándorlásaim és élményeim Persiában“ 382. lapon.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Bazár közepében -berendezett iskolákat Persiában is lehet találni; ezek a legjobb -gyermekiskolák, de mégis megfoghatatlan előttem az, hogy a keletiek -miként tudnak tűrni egy ily természetellenes dolgot és hogy ezen -nevelőintézeteket miért nem helyezik inkább valamely csendes -utczába.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> A keletiek -szemében csak a kutyák és európaiak tartatnak falravizelőknek. Ezen -actusnál egész Keleten le szoktak kuporodni, mivel félnek, hogy -álló helyzetökben ruháikat egy csepp el találja ronditani.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Egy Khanezad -eladatását kárhoztatandó ténynek tekintik s a ki azt elköveti, -rablónak vagy tolvajnak hiresztelik el.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> A szogdi sikság, -v. i. a Zerefsan völgye, Bokhara és Szamarkand közt, ugy iratik le, -mint földi paradicsom s Hafiz, Bokhara és Szamarkand városokat a -legnagyobb kincseknek tartja, de melyeknél mégis többet ér -szeretője.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> A szövegben -mondottakat legjobban megvilágositja az aratási idő különbözése -Turkesztánban. Igy például Belkhben és Andkhui környékén junius -elején, Hezareszp, Khiva és Karakölben már junius végén, a -pusztákon juliusban, Kungrátban és Khokand északi részén -augusztusban aratnak.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Burnes (Travels -in Bochara II. 188.) nem hiszi hogy az Oxus régebben más irányt -követett, s e tekintetben a benlakók állitásaira támaszkodik. Nem -bámulandó-e, hogy én tőlök épen annak ellenkezőjét hallottam? A -turkománok közt az Oxus régi irányára vonatkozólag még sok mese -létezik.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> A mint nevük is -mutatja, ezek régenten a nyereség felére voltak szerződtetve.</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Mitchell „The -Russians in Central Asia.“ 462. lap.</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Örömmel veszem -észre, hogy a Közép-Ázsiából hozott magból néhány faj hazánkban jól -sikerült. Kétségkivül Európában ezek lesznek a legjobb dinnyék.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Bokhara, its Emir -and its people.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> „Relations -politiques et commerciales de l’empire romain avec l’Asie -orientale.“ 197. l.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Tarikhi -Narsakhi.</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> „The Russians in -Central-Asia.“ 462. l.</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Egy másik -példányon, mely Khanikoff ur birtokában van, 322. hedsra utáni év -áll. („Journal Asiatique“. VI. folyam, VII. rész, 284. l.)</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> Igen jellemző -azon főhivatalnokok sorjegyzéke, kik akkor a kormányzatot, vagyis a -bokharai miniszteriumot alkották. Ezek a következők voltak: 1) -Vezir, 2) Musztofi (pénzügyminiszter), 3) Amid-ul-Mulk (országnagy -[valószinüleg csak czim]), 4) Szahibi-Sart (államügyész), 5) -Szahibi muejjid (az ország megsegitője [czim?]), 6) Musrif -(udvarmester), 7) Memlekei khász (titkos tanácsos), 8) Muhteszib -(rendőrfőnök), 9) Arkaf (a kegyes alapitványok kezelője), 10) Kaza -(igazságügyminiszter). Középázsiában ezeknek már árnyékára sem -akadunk s csak Persia s Afghanisztánban van még belőlök -egy-kettő.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> A mandola és -cseresznye Bokhara mostani termékei közt nem fordul elő.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Kuruk, török szó, -mely kertet s bekeritett helyeket jelent, Középázsiában állatkertet -még jelenleg is igy hivják.</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Az iszlamot -megelőző korban Bokhara csak cserekereskedést üzött. Kenenkhor volt -a legelső uralkodó, ki ezüstpénzt veretett. A pénz tiszta -ezüsttartalommal birt s egyik oldalán az uralkodó képét viselte. Ez -igy tartott Abubekerig. A régi veretü pénz mindinkább ritkult s a -kharezmi roszabb minőségüvel helyettesittetett. Harun-al-Rasid -idejében az akkori helytartó Atrif hatféle érczkeverékből álló -pénzt veretett, mely Atrifi vagy Azrifi nevet nyert. (Ugy látszik, -hogy a Persiában használt Esrefi [arany] szó nem az arabból, hanem -a föntebbi Azrifiból ered.)</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Khatun törökül -asszonyt jelent s mi ezt a valódi szó helyett használjuk, épen ugy, -mint a kézirat.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Rigisztán az ó -persában közhelyet jelent, azaz olyan helyet, mely füzénynyel (rig) -be van hintve s üresen áll.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> Azt mondják, hogy -Szaid-bin-Oszmán Khatunba, ki hires szépség volt, belé szeretett s -hogy Bokharában még sok évek multán is szép dalokban dicsőitették e -viszonyt.</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Klaproth -„Tableaux historiques“-jaiban és Remusat Ábel „Recherches sur les -langues tartares“-jaiban e törzset a hindu-góth népcsaládhoz -számitják, mely állitást ma már mindenki tévedésnek fog tekinteni. -Castrénnek, a finn tudósnak, kétségkivül igaza lehet, ha -vizsgálódásai közben Dél-Sziberiában egy szőkeszinü török törzsben -törzsrokonaira talált; de ezek nem burutok és én azt hiszem, hogy -maga a tudós Schott W. is téved, mikor ő, khinai kutforrásokat -követve, értekezésében „A valódi kirgizekről“ (Berlin, 1865.) e -véleménynek helyet ád. Nekem ugy tetszik, hogy a burutokat a -nizunokkal vétik össze, kik északabbra laknak, szőkék s -valószinüleg finn törzs maradványai. (Lásd Mitchell: „The Russians -in Central-Asia“ 64. l.)</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> Hogy nem egy -nomád ócsárolta rajtam a kiálló pofacsontok hiányát, mint elrutitó -bajt, már emlitettem. De hisz ezen nem szabad csodálkoznunk s -valóban feltünő előttem, hogy Livingstone „The Zambesi and its -Tributaries“ czimű művében azt állithatja, hogy oly afrikai nőket -látott a makololo-törzsből, kik a tükör előtt állva, a nagy széles -szájat, mely ott általános, kisebbiteni igyekeztek, azon -szándékból, hogy magokat szebbekké tehessék.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Lewschine Elek -„Description des Khirghiz-kazaks“ (Páris, 1840), 317. l.</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> Lásd előbbi munka -II. fej. 300. l.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Az Iszlamot, -Fischer szerint („Histoire de Siberie“, 86. l. és másutt) a 16. -század közepe táján vitte be oda bizonyos Kucsum nevü ember. Ezt az -adatot ugyan elfogadhatjuk az északon, azaz déli Szibériában -lakókra nézve, de Turkesztán közelében az áttérés már sokkal -korábban megtörtént.</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Lewschine -ugyanazt mondja a kirgizekről irt emlitett munkájában, a 358. -lapon.</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Dr. Bastian A. a -vállcsonttali jóslatot a burätoknál is föltalálta, kik pedig a -Szamanizmus hivei s az a kirgizeknél is az emlitett vallás -maradványának tekintendő. Lásd: „Das Ausland“, 1866. évfolyam. 23. -sz.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> Gibbon „Roman -Empire, ed. by Dr. W. Smith“ (London, 1862. 296. l.) nem ok nélkül -jegyzi meg: „The Uzbegs are the most altered from their primitiv -manners: 1) by the profession of the Mohametan religion and 2) by -the posessions of cities and harvests of the Great Bucharia.“</p> -<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= -"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Abulgazinak ezen -állitása, hogy az özbegek a Dsudsi népből valók lettek volna, kik -magokat az Iszlam felvétele után nevezték ugy, egészen tévesnek -látszik.</p> -<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= -"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Seikh Khudabad, -ki egy tudós és asketa vala a Seibanik föllépése idejében, az -utóbbiak egy párthivének ezt mondja: „Szana Oezbegin mu kirek?“ -(Özbeget [saját bég-et] akarsz-é?), a timurida Baber helyett, ki -ennélfogva nem volt határozottan Özbeg. („Tarikhi-Szeid-Rakim“ -kéziratomban, melyet Bokharából hoztam.)</p> -<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= -"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Ugyanezt -bizonyitja Radloff is a tudományok császári akadémiájához -Sz.-Pétervárra küldött tudósitásaiban. Lásd a nevezett társaság -„Bulletin“-jét XII. köt. 918. l.</p> -<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= -"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Ritter: -„Westasien“ II. 86.</p> -<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= -"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> „Az iráni nép -ethnographiai helyzete.“ (Lásd „Das Ausland.“ 1866. évfolyam, 36. -sz. 853. l.</p> -<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= -"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Lásd: Khanikoff -„Memoire sur l’ethnographie de la Persa“ (Paris, 1866.) 45. l.</p> -<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= -"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> Lásd fentebbi -munka 47. l.</p> -<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= -"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Ajmak mongol szó -és néptörzset jelent.</p> -<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= -"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> Khanikoff nagyon -téved, ha ő a hezareh-ket hajdani, s még pedig a Birlasz törzshöz -tartozott, özbegeknek tartja. Lásd: „Memoire sur la partie -meridionale de l’Asie centrale“ (Paris, 1862.) 112, 138. l. Ez -ellen a következő bizonyitványokat hozhatom fel: 1) Saját -állitásukat, miszerént ők a Dsengiz khán hadsergének maradványai s -még pedig Abul-Fazl szavai szerént Mangu-Khannak egy csapatából; 2) -az a rész, melyet Gobi-Hezareh-eknek hivnak, és a mely a Herat -környékén fekvő hegyekbe vonta magát s a persa elemektől megkimélve -maradott, még ma is mongol dialektust beszél, miként azt Gabelentz -a „Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft“-ban XX, -326. a leechi szógyűjteményből bebizonyitja. Sőt Baber azt állitja, -hogy az ő idejében sok <em class="gesperrt">hezareh</em> beszélt -mongolul. 3) Az özbegeknél sehol sem található oly határozottan -mongol jelleg, mint a hezareh-knél, mi annál feltünőbb volna, mivel -az előbbiek tömörebb tömegekben s közelebb maradtak a régi honhoz, -mig az utóbbiak mindig idegen ég alatt és idegen elemek között -laktak.</p> -<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= -"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Lásd Khanikoff, -104. l.</p> -<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= -"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> Vah-ból (a Vah -folyója), miként az Oxust Bendehesben nevezik, az uj neveket is, -mint pl. Vakhan, Vakhsz-dsird és Vakhsab, le lehet -származtatni.</p> -<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= -"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Kerkiben létem -alatt valami tiz feizabadival (Feizabad Bedakhsán főhelye) egy és -ugyanazon házban laktam. Az egy küldöttség vala, mely Bokharából -tért vissza, hol az emirt nem rég elüzött fejedelmök helyére akarta -emelni.</p> -<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= -"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> A rabszolgák -örömestebb töltenek egy özbeg házában tiz évet, mint egy tadsiknál -ötöt, mivel az utóbbiak hirhedett lelkiismeretlenséggel szokták -őket használni minden kitelhető módon.</p> -<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= -"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Ez legjobban -bebizonyult a legutóbbi eseményeknél Taskendben. Egy irományból, -mely Kryschanowsky tábornoktól az emlitett városban kelt (lásd „Das -Ausland“ decz. 4. 1866. 1159. l.), arról értesültünk, hogy e -helység tarka népessége között a szártok valának az elsők, a kik a -hóditókhoz barátságosan közeledtek, sőt nekik a békekötés terhes -művében jelentékeny segélyt nyujtottak – hihetőleg minden özbeg -nagy bosszuságára, kik az <em class="gesperrt">orosz uralomért való -állitólagos kérelemnél</em> bizonyára nem voltak részesek.</p> -<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= -"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> Khanikoff ur -téved, ha azt hiszi, hogy ez csakis Khivában történik, mert -bizonyára nem ismeretlen előtte, hogy az orosz fegyverek által nem -rég elfoglalt Taskendben a persa lakosságot „szárt“ név alatt -lajstromozták be és egész Khokandban is ugy hivják őket. A fent -emlitett Kryschanowsky tábornok is ugy beszél a tadsikról és -szártokról, mint két külön törzsről.</p> -<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= -"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> Ezen meséket -különösen Arany László barátomnak figyelmébe ajánlom, ki is már -annyi érdemet szerzett a magyar népmese gyüjtésében.</p> -<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= -"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> Bisbarmak egy -kirgizi nemzeti étel.</p> -<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= -"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> A beszélők, mint -itt Murzakay, tréfás megjegyzéssel szokták befejezni -elbeszélésüket.</p> -<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= -"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Az egész -szárazföldi sajtó közül maig csak a „Revue des deux Mondes“ hozott -két czikket Középázsiáról. Az első, a nélkül hogy színt vallana, -csupán a közeli összeütközés válságos viszonyait fejtegeti; a másik -orosz szellemtől van áthatva, s egy követ fú az angol -optimistákkal, a mit épen nem vennék rosz néven az irótól, ha nem -hozott volna több idézetet föl középázsiai utazásomból, mint -sajátját.</p> -<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= -"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> E nevet az -oroszok hibásan mindig Iszetnek olvassák. Ised szokásba vett -megröviditése az Eis Mehemmednek, és annyit jelent, hogy: „Mohamed -gyönyöre.“</p> -<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= -"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> Derbarnak hivják -az anglo-indiai alkirály nyilvános fogadtatásait.</p> -</div> -</div> -<p class="center">Nyomatott Bécsben, Holzhausen Adolfnál.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÁMBÉRY ÁRMIN VÁZLATAI KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> |