diff options
Diffstat (limited to 'old/66615-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66615-0.txt | 11817 |
1 files changed, 0 insertions, 11817 deletions
diff --git a/old/66615-0.txt b/old/66615-0.txt deleted file mode 100644 index ecff7e5..0000000 --- a/old/66615-0.txt +++ /dev/null @@ -1,11817 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Birálatok (1861-1903), by Pál Gyulai - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Birálatok (1861-1903) - -Author: Pál Gyulai - -Release Date: October 26, 2021 [eBook #66615] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BIRÁLATOK (1861-1903) *** - -A MAGYAR - -TUDOMÁNYOS AKADÉMIA - -KÖNYVKIADÓVÁLLALATA - -UJ FOLYAM. - -1911-1913. CYCLUS - -GYULAI PÁL - -BIRÁLATOK - -AZ 1911-DIK ÉVI ILLETMÉNY NEGYEDIK KÖTETE - -GYULAI PÁL - -BIRÁLATOK - -1861–1903 - -BUDAPEST - -KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA - -1911 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -TARTALOM. - -I. Gyulai Pál bírálatai. - - I. Kukliné prédikácziói (1861) 3 - II. Magyar népmesék (1862) 15 - III. Új magyar irodalomtörténet (1863) 27 - IV. A «Fóti dal» egyik soráról (1864) 39 - V. Thaly Kálmán Bottyán Jánosról (1867) 59 - VI. Jókai legújabb művei (1869) 73 - VII. Újabb magyar regények (1873) 100 - VIII. Jókai mint hirlapíró (1875) 132 - IX. Előleges censura az Akadémiában (1876) 153 - X. A Petőfi-társaság közüléséről (1877) 157 - XI. Újabb költői beszélyeink (1877) 176 - XII. Pulszky Ferencz és a M. T. Akadémia (1880) 189 - XIII. Még egyszer Kossuth és a pragmatica sanctio (1881) 192 - XIV. A Nyelvőr és a költői szabadság (1881) 210 - XV. Szép Ilonka (1881) 215 - XVI. Lelánczolt Prometheuszok (1881) 220 - XVII. Szécsen Antal és a Kisfaludy-társaság (1883) 223 - XVIII. Jó könyvek a magyar nép számára (1883) 234 - XIX. Bartók újabb költeményei (1883) 241 - XX. Arany János életrajza (1884) 250 - XXI. Zajgások az Akadémia ellen (1884) 270 - XXII. Pulszky Ferencz és a kritika (1884) 279 - XXIII. Mese a varrógépről (1884) 289 - XXIV. Az út a révpart felé (1885) 295 - XXV. Ipolyi Arnold élete és munkái (1886) 302 - XXVI. A Nyelvőr és szépirodalmunk (1887) 314 - XXVII. Válasz Herman Ottó úrnak (1887) 321 - XXVIII. Fraknói Vilmos Ipolyi Arnoldról (1888) 324 - XXIX. Trefort beszédei és levelei (1888) 333 - XXX. Kozma Andor versei (1889) 342 - XXXI. Dóczi Lajos, Beszélyek és vázlatok (1890) 353 - XXXII. Jókai, A tengerszemű hölgy (1890) 362 - XXXIII. A slemil keservei (1892) 371 - XXXIV. Herczeg Ferencz, Mutamur (1892) 375 - XXXV. Mikszáth, A galamb a kalitkában (1892) 383 - XXXVI. Vörösmarty emlékezete (1900) 388 - XXXVII. Petőfi és a Petőfi-társaság (1901) 406 - XXXVIII. A Petőfi-társaságról (1902) 409 - XXXIX. A magyar helyesírás (1903) 414 - -II. A megbírált munkák jegyzéke. - - Apáthy István, Az út a révpart felé (1885) 295 - Arany László, Magyar népmesék (1862) 15 - Bársony István, Petőfi szerelme (1901) 406 - Bajza Lenke, Előitélet és felvilágosultság (1872) 123 - Bánóczi József, A költői szabadságról (1881) 210 - Bartók Lajos, Újabb költemények (1883) 241 - Beöthy Zsolt, Biró Márton, regény (1892) 128 - Brassay Sámuel, A «Fóti dal» egyik soráról (1864) 39 - – – Előleges censura az Akadémiában (1876) 153 - Bulla János, A tündéröv (1876) 183 - Dóczi Lajos, Beszélyek és vázlatok (1890) 353 - Fraknói Vilmos, Ipolyi A. emlékezete (1888) 324 - Frecskai János, Egy tudós, a ki szépíró (1887) 314 - Greguss Ágost a költői szabadságról (1881) 210 - Herman Ottó, Szakirodalom – Szépirodalom (1887) 321 - Herczeg Ferencz, Mutamur (1892) 375 - Ignotus, A slemil keservei (1892) 371 - Inczédi László, A kocsis és királyleány (1883) 238 - Jámbor Pál, A magyar irodalom története (1863) 27 - Jókai Mór, Virradóra (1868) 73 - – – Szerelem bolondjai (1869) 89 - – – Eppur si muove (1872) 105 - – – A forradalom alatt írt művei (1875) 132 - Jókai Mór, Emlékeim (1875) 132 - – – Elnöki beszéde a Petőfi-társaságban (1877) 172 - – – Puskás Kalári (1883) 235 - – – A tengerszemű hölgy (1890) 362 - Jó könyvek a magyar nép számára IX–XV. (1883) 234 - Kákai Aranyos, A lelánczolt Prometheuszok (1881) 220 - Kertbeny Károly, Petőfi és budapesti barátai (1877) 158 - Kiss József, Mese a varrógépről (1884) 289 - Koroda Pál, Költői elbeszélések (1877) 185 - – – A túlvilág komédiája (1876) 186 - Kossuth Lajos a pragmatica sanctióról (1881) 192 - Kozma Andor, A tegnap és a ma (1889) 342 - Kukli János, Kukliné prédikácziói (1860) 3 - Mayer Miksa, A lutri koldusa (1883) 235 - Mikszáth Kálmán, Jókai verses életrajza (1883) 238 - – – A galamb a kalitkában (1892) 383 - Petőfi-társaság 1876–1901. (1902) 409 - Pór Antal, Ipolyi A. élete és művei (1886) 302 - Pulszky Ferencz, Petőfi és a kritika (1877) 161 - – – az Akadémiáról (1880) 189 - – – a kritikáról (1884) 279 - Reviczky Gyula, Edelény a hű szerető (1883) 236 - Rudnyánszky Gyula, Az áruló guzsaly (1883) 236 - Szathmáry Károly, Varga János (1883) 235 - Széchy Károly, Szép Ilonka (1881) 215 - Szécsen Antal Metternichről és Széchenyiről (1883) 223 - Thaly Kálmán, Bottyán János (1865) 59 - Toldy István, Anatole (1872) 116 - Tolnai Lajos, Az urak (1872) 126 - Trefort Ágost, Beszédek és levelek (1888) 333 - Vajda János, Újabb költemények (1876) 176 - Névmutató 427 - - - - - - -GYULAI PÁL BIRÁLATAI 1861–1903 - - - - -KUKLINÉ PRÉDIKÁCZIÓI.[1] - -E mű, a mint a névtelen átdolgozó is megjegyzi, Jerrold Douglas ily -czímű munkájának Mrs. Caudle’s curtain lectures (Caudlené ágybeli -leczkéi) átdolgozása. A jeles angol humoristának bizonyosan egyik -legsikerültebb műve. Biztosan, művészi kézzel s lélektani vonásokkal van -itt rajzolva egy különben jó, de nyelves asszony, ki minden semmiségből -pörpatvart sző s ha egyszer belejő a beszédbe, önmagát izgatva beszél -beszél, a meddig csak el nem fárad. Tulajdonkép soha sem fárad el. Nem -azért hallgat, mintha nem volna még mondanivalója, vagy meglippent volna -a nyelve, a világért sem, hanem, mert férje már nem mond ellent, vagy -épen elaludt. Férje, Kukli uram, a jámbor kereskedő, napestig boltjában -van elfoglalva, de este tíztől reggeli hét óráig sehova sem menekülhet, -kénytelen lefeküdni és hallgatni neje prédikáczióit. Kukliné mindig -talál textust, sohasem fogy ki a beszédből. Ha férje egy jó barátjának -ötven forintot kölcsönzött, ha a kávéházból pipafüstöt hozott haza, ha -barátjával a «Három rózsá»-nál talált vacsorálni, ha ernyőjét oda adta -valamelyik ismerősének, ha későcskén jövén haza, kirukkol vele, hogy -ezután külön kapukulcsot csináltat magának, ha feleségénél fiatalabb és -szebb nőszemély köszön neki, ha merészel szót emelni, hogy a szobát nem -kellene annyiszor zsúrolni s több efféle: Kukliné mindjárt előáll -egy-egy prédikáczióval s ha utazni mennek, az úton Pesten, Drezdában -minden nap akad egy-egy tárgy, mely fölött papolni kell. Sőt halálos -ágyán sem hallgathat. Meg nem tud halni addig, míg nem tart egy -prédikácziót arról, hogy nem a vékony czipőben hült meg, nem azért -beteg, hanem Kukli uram viszi sírba, miatta hült meg, hijába szabadkozik -Kukli uram, mert egyetlen férfi sem ölte meg feleségét úgy, hogy -halálának más okot ne tudott volna kapni. - -Ilyen Kukliné, kinek harmincznyolcz válogatott prédikáczióját veszi az -olvasó. Szereti férjét, de féltékenységével kinozza, gondos háziasszony, -de gondosságával elgyötri mind magát, mind családját, kissé képmutató, -hiú és nagyravágyó, de mindezt maga sem tudja, annyira meg van győződve -női tökélyeiről, szerencsétlennek, áldozatnak hiszi magát, kire nem -érdemes Kukli uram; a beszéd, nyelvelés eleme, mulatsága, kínja. Mily -hamar talál anyagot a beszédre, feddőzésre, mint nyújtja ki s alakítja -oly szörnyűséggé, hogy maga is megborzad bele. Veszekedése, -bizonyítgatása az eszmetársulat; egyik eszme a másikat költi fel benne s -a legtávolabbiakra is oly könnyen lebben át, annyi minden eszébe jut, -hogy az ember alig remélheti végét. Példáúl abból, hogy férje egyik -barátjának ötven forintot kölcsönzött, kiokoskodja, hogy sohasem vehet -magának új ruhát, lyányainak új kalapot, az adót nem fizethetik ki, kis -fiok a tört ablak miatt meg fog halni, a házat nem biztosíthatván, -mindnyájan a lángok martalékává lesznek, fürdőre menésről szó sem lehet -s Ilka lyányuk kora sírba száll, kutyájuk dühödve fog haza jőni s az -egész családot összemardossa, az ablaktáblákat örökké csapja a szél, -kéményök kigyúl, az egerek miatt szemöket sem hunyhatják be, házokba -betörnek a tolvajok, kis Zsuzsájokból gyámoltalan vén leány lesz és -mindez csak azért, mert férje ötven forintot adott kölcsön. - -Nevetséges alak, de sohasem költi föl sem szánalmunkat, sem -megvetésünket; rajzának körvonalai nagyítva vannak, de egy pár helyet -leszámítva sehol sem túlozva; inkább typusnak, mint egyénnek látszik, de -mégis oly vegyülete a kettőnek, mely a legtestvériesben olvad össze. -Valóságos komikai alak, tulajdonkép férje van humorosan felfogva. Kukli -uramnak jó és erős kedélye van, ismeri neje hibáját, de azért folyvást -szeretni tudja, vagy legalább megnyugszik sorsában. Nem sokat hajt -nyelvelésére, sőt a legtöbbször mulatja magát rajta. Egy-egy közbevetett -kérdéssel, megjegyzéssel ingerli, boszantja s elalszik sápítozásai -alatt. Annyira megszokja a sok ágybeli prédikácziót, hogy, felesége -halálával, sehogysem tud éjjelenként aludni. Neje folyvást beszél -mellette, hallani véli prédikáczióit. A hangok néha oly hallhatók, -valódiak és élénkek, hogy Kukli egészen összeborzadva még öregsége felől -is kétkedni kezdett. Ilyenkor keze vagy lába egy-egy mozdulatával győzte -meg magát arról, hogy fészkében egyedül van. De a beszéd mégsem -hallgatott el. Mégis csak borzasztó, hogy e kisértetes szózat untalan -háborgassa, hogy mindenféle példabeszédek, közmondások, oktatások, -parancsok, feddések zuduljanak nyakára s neje még se legyen sehol. Végre -eltökélte magát, hogy boldogult nejének egy-egy prédikáczióját minden -este papirra tegye. Ez a foglalkozás hihetőleg meg fogja nyugtatni az őt -háborgató kisértetet. Úgy is történt. Kukli megboldogult feleségének -prédikáczióit hűségesen naplóba szedte; Kukliné nyelvének lelke erre -megnyugodott, Kukli uram pedig alhatott háborítás nélkül. - -Ime a férj közli velünk neje prédikáczióit, melyek neki annyi unalmat és -mulatságot, boszankodást és gyönyört okoztak, melyekben a sok túlzás -mellett mindig volt egy kis igaz is. Ime a gyöngédség és gond, a -veszteség és vigasz hangulatában olvad fel Kukli uram özvegysége. Ime a -humoros alapeszme, mely szint és írt kölcsönöz a műnek. Tulajdonkép nem -regény, mint igen sok humoros mű, hanem csak egy csoport genre-kép, -melyeket a két főszemély fűz össze. Cselekvénye majd semmi s minthogy az -egész Kukliné jellemére s a házas élet apró bajaira vonatkozik, bajos -volt elkerülni némi egyhanguságot még akkor is, ha a szerző e -körülményre nagyobb figyelmet fordít. A prédikácziók sincsenek mindenütt -egyenlő erővel írva, néhol egy kis bágyadtságot s némi ismétlést veszünk -észre. Azonban e részint csekély, részint, úgy szólva, csaknem -szükségképi fogyatkozásokért gazdag kárpótlást nyújt az a nagy -változatosság, mely Kukli uram házi életét feltünteti, az a természetes -erő és művészi következetesség, melylyel Kukliné jelleme elő van -állítva. Kukliné mindig ugyanaz, akár haragszik akár elérzékenyül, akár -jó kedve van, akár melancholiába esik. A hangulatok és események -legnagyobb változatosságában is meg van tartva a jellem egysége s -mindenütt a legtermészetesben nyilatkozik Kukliné ama tulajdonsága, -melyből, mint Kukli mondja, minden nőben, bármily angyali legyen is, -van, ha nem több, legalább egy mákszemnyi. - -S itt lehetetlen elnyomnom egy a mi humoristáinkra vonatkozó -megjegyzést. Egy pár év óta majdnem egész szépirodalmunk humoros alakot -öltött. A ki pénzre és hírre akar szert tenni, humoros lapot vagy -kalendáriumot szerkeszt vagy legalább is humoros dolgokat ír. Nevetséges -biz ez, de nem ujság még nagyobb irodalmakban sem, annál kevésbbé -nálunk. Okbúl és ok nélkül meg-megragadja az embereket a divatkórság, -melynek aztán, mint minden betegségnek, le kell folyni. Volt idő, midőn -minden költő eposzt írt, később drámát, nem rég a népköltészet és -regényírás volt nagy divatban. Vajon miért ne legyen most a -humoristaság? Irodalmunk ez ága különben is meglehetős parlagon hevert, -aztán abból a nagy munkásságból talán kerül ki valami életre való is. -Már is megvan az a haszon, hogy közönségünk nincs kényszerülve Bécsből -vagy Berlinből hozatni magának elmés ötleteket és adomás histórjákat. -Sokkal alaposb okot ad az aggodalomra az, hogy mind a humoristák, mind a -közönség a humornak inkább csak látszatát, vagy egyes alkatrészeit -kedvelik. A valódi ritkán csillámlik meg még töredékesen is s kellő -hatása sem igen van. Az élcz, az adoma, a groteszk a tulnyomó s ez is -meglehetős egyoldalú irányban. Nem tagadhatni ugyan, hogy e nemben nem -egyszer kapunk egy-egy sikerült fametszvényt, jó élczet, adomát s néha, -bár ritkábban, egy pár jobb költeményt is, de mihelyt humoristáink -valami nagyobbhoz fognak, vagy mélyebbre akarnak szállani, oda a siker, -azért ritkán is bajlódnak vele. A mi pedig a satirát illeti, ez a -legtöbbször inkább dorong, mint éles tőr, inkább köznapi csufolódás, -mint költői gúny s nem igen vehetni észre, hogy forrása a szív erős -felindulása volna, már csak azon okbul is, hogy a népszerű bűnnel vagy -tévedéssel majd soha sem mer szembe szállani. - -Azonban nincs szándékom humoristáink és satirikusaink érdemleges -birálásába bocsátkozni. Csak azon kirivó figyelmetlenségre akarom őket -figyelmeztetni, melynél fogva egy-egy alsóbb rendű hatás kedveért, vagy -Isten tudja, mi okbul, oly könnyen megrontják némely sikerült hangulat -folyamát s oly keveset gondolnak valamely állandóan fölvett alak -következetességével. E vád alól még Jókait sem menthetni föl, ki -humoristáink közt a legkitünőbb tehetség s a valódi humor hangjait is -szokta érinteni. Például Kakas Márton alakja, (mert ez nem csak puszta -álnév, hanem egyszersmind alak is akarna lenni) magában véve igen jó -gondolat. De, egyebet mellőzve, volt-e reá szükség, hogy Márton úr a -Vasárnapi Ujságban mindegyre megrontsa alakját, ki-kiessék szerepéből s -elő álljon egy-egy olynemű czikkel, melyben annyi humor sincs, mint a V. -U. akármelyik képmagyarázatában?[2] De minő művészi intentióból zengedez -Márton úr az Üstökösben hol ódát, hol elégiát, hol balladát, melyekben -úgy kerüli a humort, mint az ördög a töményt. Az oly költemények, mint a -Király jobb keze, Széchenyi halála, requieme, az Apostolok oszlásának -napján, A szív politikája, A bán futása stb. lehetnek jó vagy rossz -versek, de senki sem foghatja rájok, hogy humorosak akarnak lenni s -illenek a Kakas Márton alakjához. Márton úr, úgy látszik, abban a hitben -él, hogy vannak tárgyak, melyekhez nem szabad nyúlni szentségtelen -kézzel, nem lehet velök tréfálni, gúnyolódni. Épen ez a baj, hogy -humoristáink így fogják föl a humort. A költészetnek egyetlen egy neme -sem függ oly kevéssé a tárgytól, egyik sem oly korlátlan tárgyban és -formában, mint a humor. Magába olvaszthat komikumot, tragikumot, lyrai -emelkedést és saloni társalgást, bölcselmi mély eszmét és naiv tréfát. -Épen a kedély e szeszélyes hullámzásában, a vegyítés e művészi módjában -rejlik a humor, melyet körülírni bajos, oly nehéz, hogy az æsthetikának -leghomályosb lapja. Nincs miért a világ legnevezetesb humoristáira -utalnunk. Ott van Széchenyi utolsó munkája, mely nem költemény ugyan, de -æsthetikai szempontbul Széchenyinek bizonyosan legbecsesb műve. Mennyi -komolyság s minő szeszély, mennyi epe s minő gyöngédség, mennyi gúny s -mennyi meghatottság, mennyi tréfa s minő fájdalom nyilatkozik az úgy -szólva csak odavetett töredékeknek majd mindenik lapján. - -Jókai egy másik alakja, a politikus csizmadia, már inkább akar alak -maradni, de nagy baja az, hogy csak Kakas Márton hulladékaiból él s igen -keresi az elmésséget a helyett, hogy bölcselkedő csizmadia maradjon. E -szempontból egyes hibák mellett is legsikerültebb alakja Tallérosy -Zebulon s mutatja, hogy Jókai nem szorul a mi figyelmeztetésünkre, ha -fölvett alakjának erős jellemezetessége által mintegy önmagát -korlátolja. Tóth Kálmán Bolond Miskájára majd mind illenek a Kakas -Mártonra tett megjegyzések. Sokkal szerencsésebb ötlet Kipfelhauser és -Krämer alakja. Egy reactionárius nyárspolgár és egy tulbuzgó patrióta -társalognak a közügyek felett. Mennyi kómikus helyzet, humoros -összeállítás, satirikus ötlet kinálkozik itt jobbra balra. S valóban sok -jó élczet találunk itt-ott, de nagy kár, hogy mindig ott látjuk, halljuk -alakjai mellett az írót, annyira, hogy Kipfelhauser és Krämer urak nem -mozgó, élő alakok, csak abstractiók, bábok, kiket az író nem annyira -beszéltet, mint velök elmondatja elmésségeit. - -Visszatérve a kezünk alatti műre, mint fennebb is megjegyeztem, ez nem -puszta fordítás, hanem átdolgozás. A költői művek átdolgozása nagyon -rossz hírben áll. Nem csoda. A sikerült költői művek, s talán a -humorosak még leginkább, annyira a nemzeti életből forrnak ki, annyira -magukon viselik az illető nemzetiség sajátságait, hogy idegen -viszonyokba beillesztve majd mindig elvesztik szépségük, sőt értelmük -egy jó részét. Drámairodalmunk e tekintetben sok szerencsétlen -kisérletet mutat föl, kivált a vígjáték terén. Az átdolgozás legtöbbször -csak annyi, hogy a neveket, helyet és a cselekvényt megmagyarosítják, de -nem egyszersmind a jellemeket és viszonyokat. Minden esetre nagyon -óvatosnak kell lenni a mű megválasztásában s akkor is az átdolgozást -csak két esetben helyeselhetni, noha ez eseteket is természetesen csak a -siker igazolja. Egyik eset az, midőn a költő valamely műnek csak -alapeszméjét vagy leleményét veszi át s egészen függetlenül dolgozza ki. -Ekkor úgy szólva eredetit ír, melynek aztán jobbnak kell lenni az -előképnél vagy legalább is olyannak, bár másnemű szépségekkel és -nemzeties alapon. A másik eset az, midőn az átdolgozandó mű az -átdolgozással sokat nyer, s cselekvényének, szellemének sok analogiája -van a mi viszonyainkkal, annyira, hogy művészien változtatva, mellőzve, -toldva, az eredeti hatására számíthat. - -Jerrold Douglas művének átdolgozása e második kategoriába tartozik s -egészben véve sikerült. A londoni kereskedő helyett egy kolozsvári van -fölvéve s a viszonyok is a szerint változtatva. Talán jobb lesz vala, ha -az átdolgozó egy pesti kereskedőt vesz fel, mert így valamivel -érdekesbbé tehette volna rajzát s Pest az egész országban ismeretes -város lévén, talán egy s más élvezhetőbbé válik. De hihetőleg nem -ismerte annyira Pestet, hogy ezt tehesse, s ha teszi, átdolgozása -bizonyosan kevésbbé sikerült volna. Egyébiránt, midőn Kukliné utazik, -Pest is megkapja a maga szerepét s különösen a Komlókert igen sikerülten -van bele szőve. Az átdolgozó nem marad csak a viszonyok puszta, bár -helyes megváltoztatásánál, hanem a jellemeket is egészen átmagyarosítani -igyekszik. Kukliné testestől lelkestől magyar asszony s nyelvelésén -sincs semmi idegen íz. A prédikácziók ugyan nyomról nyomra követik az -angol eredetit, de csak gondolatban, nem egyszersmind alakban. Az -átdolgozó jól elleste nyelves asszonyaink kifejezéseit, izléssel -használta föl, s igyekezett minél magyarosban írni. Példával -szolgálhatunk. Mindjárt az első prédikáczió eredetijében ez áll: De úgy -van az, az asszony eltörődhetik, rabnősködhetik egész héten; az -átdolgozásban: De ilyen a világ, a szegény asszony hadd dolgozzék, mint -a marha. Eredeti: De te mindig ily bolond voltál, kedves Caudle; -átdolgozás: De te Kukli, neked sohasem volt eszed. Eredeti: Szeretném, -ha minden ember úgy ismerne, mint én, örülsz, ha bőkezűnek mondanak, -családod rovására; átdolgozás: Oh ha a világ úgy ismerne, mint én, -szeretsz nagylelküt játszani és szegény háznéped adja meg az árát. -Eredeti: A vizes asszony itt volt havi díjáért, de szeretném tudni, hogy -fizethesse meg az ember a kellő díjakat, ha boldognak boldogtalannak -ötven pengőt adsz kölcsön; átdolgozás: Ma az adóba pénzt kellett volna -vinni; de szeretném tudni, hogy fizethetné az adóját, a ki minden -jött-mentnek, mihelyt száját feltátja, ötven forintonként szórja a drága -pénzt. No majd eljő az ekzekuczió, de bánod is te, persze hogy nem -bánod. Eredeti: Feleséged, gyermekeid elevenen éghetnek meg ágyokban, -mint ez bizonyosan meg is fog történni, mert a biztosítással fel kell -hagynunk; átdolgozás: Egyszer csak azon veszed észre, hogy feleséged és -gyermekeid elevenen megégnek az ágyban, már az olyan bizonyos, mint hogy -ma hétfő van, mert a biztosítással fel kell hagynunk stb. - -Átdolgozónk e mellett még nehány eredeti predikácziót is ír az -átdolgozottak szellemében. Ilyenek a 20-ik: _Kukliné asszony egy új -kereskedelmi czikket_ _fedezett föl_; a 25-ik: _Kukli uram -gorombáskodásairól a Komlókertben_, a 26-ik: _Kukliné asszony -színbirálatai_, a 27-ik: _A svábhegyi fátumok_, a 38-ik: _Kukliné -asszony megtudta, hogy Kukli uram a Tisza-szabályozási társulatba -beállott_. Oly jól vannak utánozva ez eredetiek, hogy némelyiket meg sem -lehet különböztetni. Legjobban sikerültek a 25. és 26-ik számúak, -legkevésbbé a 20. és 35-ik. - -Ez utóbbiak elsejének tartalma röviden ez: Kukliné egy nyomtatott -levelet kap Pestről, melyben előfizetésre szólítják fel, az előfizetés -díja potomság, a szerkesztő csak hogy épen ingyen nem akarja adni -lapját, hanem, amit érette fizet az ember, azt kamatostól visszafizeti, -csakhogy nem pénzben, hanem képben. Ad egy esztendőre huszonnégy szép -képet, köztök oly aczélmetszeteket, melyeknek egyike is fölér a díj -felével. Kukliné mindezt szokott áradozásával elbeszéli férjének, kit -pénzszükségben hisz s azt a tervet ajánlja, hogy fizessen elő vagy 500 -példányra, a sok képet árulja el, bizonyosan többet kap be -alterum-tantumnál. E prédikáczióban is sok jó van, de alapja gyönge. -Kukliné nem együgyű asszony s bár kevés míveltsége van, inkább ismeri a -világot, mintsem ily könnyen elhigyen valamit, ha hiúsága vagy -féltékenysége nem vegyül a játékba. Aztán e prédikáczió némileg -ellentétben áll a Komlókertivel, melyben épen azért leczkézi meg a -férjét, hogy nem fizetett elő a négy kötetes regényre s bár az írók oly -szivesek voltak hozzá, még sem pártolja az irodalmat. Tehát Kukliné -tudja, hogy az írók nem herczegek és grófok, kik nagy képcollectiójokra -ráunnak, de liczitálni szégyenlik és szép szerivel akarnak menekülni -tőle. Az is hiba, hogy a szerkesztő levelének czimzetén csak Tekintetes -Kukliné úrnő van írva. A divatlapszerkesztők minden előfizetőnője -nagyságos asszony, a közönség pedig nagysád vagy legalább is szép -olvasónő. - -A 35-ik prédikáczióban Kukliné azért támad férjére, mert azt olvasta az -ujságban, hogy Kukli a Tiszaszabályozási társulat részvényesei közt -fővállalkozó. Részünkről nem igen emlékezünk, hogy valaha kolozsvári -kereskedő ily nagyobbszerű társulat fővállalkozója lett volna. Aztán -midőn Kukliné megtámadja a Tiszaszabályozást, okoskodásában, bár -különben elég gonddal van dolgozva, van egy kis erőltetés, kivált ott, a -hol a Nilusról s a lázról van a szó. - -Még több ilyesmit jegyezhetnék meg, egyes kifejezésekben és a -helyesírásban is gáncsolhatnék egyet s mást, sed ubi plura nitent, non -ego paucis offendar maculis. - - - - -MAGYAR NÉPMESÉK.[3] - -Iróink sokkal hamarább érdeklődtek népmeséink, mint népdalaink iránt. -Gyűjteni is hamarább kezdték. A míg népdalainkból Kulcsár «Hasznos -Mulatság»-aiba csak egynehány lőn följegyezve, Gaal és Majláth -(1822–25.) egész köteteket adtak ki. Igaz ugyan, mindketten német -nyelven bocsátották közre gyüjteményöket s meséinknek a német -közönséggel való megismertetését tűzték ki főczélul, de mégis nevezetes -mozzanat volt ez s csodálatos, hogy irodalmunkban oly kevés visszhangra -talált. Nem hogy új gyűjtők állottak volna elő, kik magyar nyelven adják -ki gyűjteményöket, hanem még egy Kazinczy sem talált kiadót Majláthnak -általa lefordított gyűjteményére. Egész Erdélyi-ig senkit sem látunk -megjelenni téren, sőt Gaal meséinek magyar gyűjteménye is csak -napjainkban látott világot. Az ok alkalmasint ott rejlett, hogy -nyelvészeink és æsthetikusaink akkor még keveset foglalkoztak a népi -elemmel, költőink sokkal inkább el voltak foglalva a régibb és újabb -klassikusok tanulmányával, mintsem kedvök és idejök lett volna a néptől -is tanulni valamit, a közönség pedig nem azért vett könyvet, hogy azt -olvassa belőle, mit otthon a szolgálók és gyermekek csevegnek. Gaalt és -Majláthot is, kik inkább német mint magyar írók voltak, az az élénk -mozgalom sodorta magával, mely a német irodalomban a népi hagyományok -gyűjtése körül ez időben oly általánossá lett. - -Erdélyi népköltési gyűjteménye is, melyet a Kisfaludy-társaság ægise -alatt adott ki, népmesékben meglehetős szegény. A népdal mellett a mese -csak mellékes s mintegy függelék. Maga nem gyűjthetvén, gyűjtői inkább -csak a dalok iránt érdeklődtek, mert a népdalokat a középrend is énekli -nálunk, kivált mióta nemzeti zenénk visszanyerte régi jogát, ellenben a -népmeséket a csak kissé mívelt ember is megveti. A gyűjtők, úgy látszik, -sem szeretetből, sem tudományos érdekből gyűjtöttek s inkább csak azért -küldöttek be egypárt, hogy abból is küldjenek valamit. A népdal nagy -csomagokban érkezett, a népmese csak mutatványkép. Sokkal gazdagabb -Erdélyi másik gyűjteménye (1855), melyet leginkább tanítványai -gyűjtéseiből állított össze. De mindez, mint Gaal gyűjteménye csak egy -pohárnyi víz abból a nagy forrásból, mely naponként zavarosodik és apad -ugyan, de néhol még elég tisztán s bővön csörgedez. Ugy látszik, hogy -ezt érezni is kezdjük. Ime két-három év óta örvendetes mozgalmat látunk -a népmesék gyűjtése körül. Másfél év alatt Merényi négy kötetet -bocsátott közre, melyekben sok új mesét találunk. Kriza székely -népköltési gyűjteményt indít meg, melynek második kötetében gazdag -gyűjteménye legszebb meséit fogja közölni. Legújabban Arany László -jelent meg e téren egy szintén becses gyűjteménynyel. A kritika is hozzá -járult a mozgalomhoz, ha nem is annyira, a mennyire óhajtjuk. Henszlmann -1847-ben a «Szépirodalmi Szemlé»-ben egy igen nevezetes czikket írt -népmeséinkről, Ipolyi Magyar Mythologiájában egy s más oldalról szintén -kiterjeszkedett reájok, legújabban pedig Arany János igen helyes -szempontokat pendített meg a gyűjtés és elbeszélés körül. - -E mellett gyűjteményeinkben csaknem fokozatos haladást vehetni észre. -Első mesegyűjtőnk Gaalnak mind német, mind magyar gyűjteménye csak -kisérlet és sok nehézséggel küzdő kisérlet volt s épen nem lehet -csodálkoznunk, hogy csak félig-meddig sikerült. Német gyűjteményéről jól -jegyzi meg Grimm, hogy előadása nyújtott s néha bele téved abba a hamis -ironiába, melytől, úgy látszik, a modern elbeszélők nem tudnak -menekülni. Magyar mesegyűjteménye meglehetősen ment ugyan e hibáktól, de -mindenütt látszik, hogy nem merített gazdag és tiszta forrásból. -Meséinek sokkal jobb és kerekebb variansai élnek a nép ajkán. Előadása -bágyadt, magyar íz nélküli, sem elég naiv, sem elég magyaros. Meglehet, -hogy azok a Bécsben állomásozó katonák, kik meséi nagy részét tollba -mondták, már sokat feledtek abból, mit otthon hallottak s igyekeztek egy -kissé czifrán kitenni magokért, meglehet, hogy neki magának is kevés -érzéke volt a magyar népi előadás és nyelv sajátságaihoz. «Itten a -tengerek között – mond egyik meséjében – lakott egy Gaal nevezetű -király, kinek a tengeren mindig voltak halászai háromszáz csolnakkal, -hogy ne csak _halásznának_, hanem ha mit _hozna_ a víz, azt is -_kifognák_. Azon tájban kinéz várából Gaal király s látja, hogy a -tengeren valami emberforma _lebegne_; mindjárt reá kiált a halászokra, -sietnének eleibe annak, mit ott a _víztől hozni látnának_.» Igy szokott -ugyan beszélni az obsitos, meg a falusbiró vagy egyházfi, midőn -hivatalos dictiot tart, de a meséket soha sem beszélik így. Ily s -másnemű tudós magyartalansággal pedig tele van a könyv. A Majláth német -gyűjteményében egyaránt hiányzik a hű felfogás és egyszerű elbeszélés. -Aztán ő inkább feldolgozó s igen vadászsza és halmozza a csodást, holott -a népmese lényege a mindennapi és csodás összeolvadásában rejlik. - -Erdélyi gyűjteményében már jobb az elbeszélés, élénkebb, folyékonyabb, -magyarosb, de még sem eléggé egyszerű. Aztán hiányzik belőle valami, mit -bajos megmagyarázni: a könnyed haladás, a keresetlen naivitás varázsa, a -természetes fordulatok, a csak oda vetett, de annál jellemzőbb rajz, a -hangulat bizonyos zavartalan egysége, a nyelv pongyola bája, szeszélye, -festőisége s önkénytelen sajátossága. Merényi meséiben már több van ez -elemek némelyikéből, kivált a kifejezések sajátosságából, csak az a baj, -hogy hamar bele esik a túlterheltség és túlszínezés hibájába, mi -feldúlja az elbeszélés egyszerű folyamát s a hangulat naiv -természetességét. Meséiben sok az új és érdekesbnél érdekesb lelemény, -de néhol el van nyújtva vagy pedig forcirozva. Kitartó szorgalma, a népi -iránti erős érzéke sokat fölszed, mindent megtart, de phantasiája kissé -hajlandó octroyálni, még mythologiai adatokat is. Újabb meséi már inkább -mentek e hibáktól s úgy látszik, hogy egyik legkitünőbb mesegyűjtőnkké -fog válni. Minden esetre irodalmunk ez ágának új lendületet adott s -meséinket eddig nem ismert vagy mellőzött sajátosságában igyekezett -feltüntetni. Arany László meséiben szintén haladás van, a mennyiben az -elbeszélésben felülmulja elődeit s ez a mi gyűjteményét leginkább -kitünteti. Nem mondhatni ugyan, hogy elbeszélésében minden báj egyesül, -mi a magyar népmesék sajátsága, de sok van meg belőlök, több, mint a -mennyit eddig gyűjteményeinkben találhatni. Úgy látszik, hogy mint -nagyon fiatal ember, ki gyermekből csak most serdült ifjúvá, emlékezete -élénk, kedélye friss, phantasiája naiv s így könnyebben visszaadhatta az -általa ismert meséket, mint azok, kik mindebből már sokat vesztettek s -inkább csak a reflexio segélyével igyekeznek magokat bele tenni a -mesevilág naivitásába. Nem irva még eddig semminemű irodalmi művet, most -is csak emlékeit akarva elbeszélni, és úgy a hogy hallotta vagy máskor -elbeszélni szokta, önkénytelen a hűség és közvetlenség bélyegét kellett -nyomnia gyűjteményére. E mellett nyelve, hogy úgy szóljunk, népmeseileg -legmagyarabb. Erdélyinél gyakran megüti az ember fülét egy-egy irodalmi -reminiscentia. Nem egyszer fordulnak elő ilyesmik: _eldobatott_ a -vakaró; százszor is elmondta _azon_ szavakat; _követelte_ a bárányt; -minden alattvalójától _tiszteltetik_ és _becsültetik_ stb. Merényinél is -eleget találhatni, a mi sem eléggé népi, sem magyaros, például: _légi_ -úton, alig hangzott el a _parancs_ utolsó igéje; csúfos halállali -kimultát; az embercsontok már _gyakoriabbak_ lettek stb. Arany Lászlónál -ilyest nagyon keveset találunk, azok sem annyira irodalmi -reminiscentiák, mint inkább nem jól talált kifejezések; például: -_süttette_ hasát a _nappal_. Aztán sehol sincs meg nála a népi -sajátságok vadászása, a mi ilyes van, az önkénytelen jött és sehol sem -kirivó. Erdélyinél a sajátosság kevés, Merényinél igen sok, annyira, -hogy affectál vele. Arany László se nem keresi, se nem halmozza, hanem -mindig megtalálja s épen csak úgy mondja el, mintha semmi érdekest nem -akarna mondani. Az előadásban némi nyujtást találunk ugyan, de nem -annyit, mint Merényiben. Erdélyinél a mesék nagy részt meglehetős -szárazon vannak előadva, a színezés kevés, Merényiben igen sok, Arany -Lászlónál épen annyi, a mennyi kell. Alkalmasint öntudatlansága őrizte -meg e hibáktól, melyekbe könnyen bele esnek a legtudományosabb -készültségű mesegyűjtők is s annál inkább, mennél több költői tehetségök -van. Fog-e Arany László e becses tulajdonsága az évekkel együtt -öregbedni? Kételkedünk benne. De szerencsés körülmények közt könnyen -megeshetik, hogy a mesevilág több oldalú és tudományos ismerete -megtarthatja, sőt erősbítheti mind elbeszélő tehetségét, mind sajátságos -előadását. Legalább van példa reá, bár fölötte ritkán. - -A mi a gyűjtemény anyagát illeti, nem mondhatjuk épen gazdagnak. A Gaal, -Erdélyi és Merényi gyűjteményei valamivel gazdagabbak. E gyűjtemény -néhány meséjének magunk is jobb variansait ismerjük a nép ajkáról. -Ilyenek: «A vak király.» «A veres tehén.» «Őzike.» «Fehér ló fia.» De -vannak benne igen jók s köztük olyan is, melyet hívebben ad, mint az -eddigi gyűjtők. Például a «Kis ködmön» itt sokkal jobb, mint Jókainál. -Ott a menyasszonyt a lakodalmas asztaltól költik fel s küldik borért a -pinczébe, mi ellenkezik a népi szokással, itt az atya akkor küldi -leányát a pinczébe, mikor a kérők jönnek, részint hogy eltávolítsa, -részint hogy megemberelje a kérőket, mi sokkal természetesb s a nép is -úgy beszéli. Van egynehány olyan mese is, melyek nem tartoznak -legeredetibbjeink közé. A «Dongó és Mohácsi» czíműben egypár részlet -hasonlít Grimm «Doctor Allwissend»-jéhez, a «Kakaska és jérczike» pedig -majdnem egészen az, mi Grimmnél «Von dem Tode des Hühnchens» stb. De -gazdag e gyűjtemény oly mesékben, melyeket eddigi gyűjtőink nem igen -méltattak figyelemre. Értem a dajka- és állatmeséket. Ezekben az előadás -bája is felülmulja a többieket, oly vonzó, naiv és egyszerű. Bátran -kimondhatni, hogy Grimm gyűjteményének e nembeli meséivel szerencsésen -versenyzenek. Egy párt közülök ide igtatunk, úgy hiszszük, meg fogják -köszönni olvasóink. - -Az egyik, melynek czíme «A kóró és kis madár», itt következik: - -«Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis -madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra: - -– Kis kóró, ringass engemet! - -– Nem ringatom biz én senki kis madarát. - -A kis madár megharagudott, elrepült onnan. A mint ment-mendegélt, talált -egy kecskét: - -– Kecske, rágd el a kórót! - -Kecske nem ment kóró ragni, a kóró még se’ ringatta a kis madarat. -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy farkast. - -– Farkas! edd meg a kecskét! - -Farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró még se’ -ringatta a kis madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy falut. - -– Falu kergesd el a farkast. - -Falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem -ment kóró rágni, a kóró még sem ringatta a kis madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy tüzet! - -– Tűz! égesd meg a falut. - -Tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment -kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró még se’ ringatta a kis -madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy vizet! - -– Víz! oltsd el a tüzet! - -Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem ment -farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró -rágni, a kóró még se’ ringatta a kis madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy bikát: - -– Bika! idd fel a vizet! - -Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu -égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, -kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ ringatta a kis madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy furkót: - -– Furkó! üsd agyon a bikát. - -Furkó nem ment bika ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet -oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas -nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, a kóró még se’ -ringatta a kis madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy férget: - -– Féreg! fúrd ki a furkót! - -Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika ütni, bika nem ment -vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu -nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment -kóró rágni, a kóró még sem ringatta a kis madarat. - -Megint ment-mendegélt a kis madár, talált egy kakast: - -Kakas! kapd fel a férget! - -Szalad a kakas, kapja a férget, szalad a féreg, fúrja a furkót, szalad a -furkó, üti a bikát, szalad a bika, issza a vizet, szalad a víz, oltja a -tüzet, szalad a tűz, égeti a falut, szalad a falu, kergeti a farkast, -szalad a farkas, eszi a kecskét, szalad a kecske, rágja a kórót, a kóró -bezzeg ringatta a kis madarat. - -Ha még akkor sem ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.» - -A másik mese czíme: «A kis malacz és a farkasok.» - -«Volt a világon egy kis malacz, annak volt egy kis háza egy rengeteg -erdő közepén. Egyszer a mint ebben a kis házban főzögetett magának, oda -megy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón: - -– Ereszsz be kedves kis malaczkám, nagyon hideg van ide kint, fázom. - -– Nem eresztelek biz én, mert megeszel. - -– Ereszd be hát legalább egyik hátulsó lábam. - -A kis malacz beeresztette az egyik hátulsó lábát, hanem alattomban oda -tett egy nagy fazék vizet a tűzhöz. - -Kicsi idő mulva megint megszólalt a farkas: - -– Ugyan kedves kis malaczkám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. - -A kis malacz beeresztette azt is, de a farkas azzal se érte be, hanem -egy kis idő mulva megint beszólott: - -– Kedves kis malaczkám, ereszd be a két első lábam is: - -A kis malacz beeresztette a két első lábát is, de a farkasnak a se’ volt -elég, megint megszólalt: - -– Édes kedves kis malaczkám, ereszsz be már egészen, majd meglásd, egy -ujjal se nyulok hozzád. - -Erre a kis malacz egy zsákot szépen oda tett a nyiláshoz, hogy a mint a -farkas jő háttal befelé, egyenesen abba menjen be, azzal beeresztette. A -farkas csakugyan a zsákba farolt be; a kis malacz se volt rest, hirtelen -bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, -leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A -farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy -egy szál se maradt rajta; azután addig hányta-vetette magát, míg -utóljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen -segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tized magával, elkezdték -keresni a kis malaczot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan -meglátta a fa tetején; oda mentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy -mitévők legyenek, mi módon fogják meg a kis malaczot, mert egyik se’ -tudott a fára fölmászni. Nemsokára aztán arra határozták, hogy egymás -hátára állanak mindnyájan, mint a lédeczi birákok, úgy aztán a legfelső -majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni; a kopasz maradt -legalól, mert félt feljebb menni, így hát a többi mind az ő hátán volt. - -Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott, hogy elérjék a -kis malaczot; az az egy is elkezdett már mászni felfelé, akkor a kis -malacz hirtelen elkiáltotta magát: «Forró vizet a kopasznak!» A kopasz -megijedt, kiugrott a többi alól, a sok farkas mind lepotyogott, kinek -lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy soh’se -látták többet. - -A kis malacz szépen leszállott a fáról, haza ment, többet felé se mertek -menni a háza tájékának se a farkasok.» - -A gyűjtemény nehány találós és csali mesével végződik. Ez utóbbiak oly -mesék, midőn a mesemondó tulajdonkép nem mond mesét, hanem csak elkezd -valamit s a nagy kezdettől sokat váró és kiváncsivá lett gyermeket -hirtelen egy tréfás fordulattal csalja meg, melyből semmi sem -következik. Nem tudjuk, hogy a _csali_ nevet a néptől vette-e a gyűjtő, -vagy csak maga nevezte el így az ily fajta mesét. Minden esetre jó -elnevezés és megtarthatjuk. A gyűjtemény találós meséi szintén kitünők. -A gyűjtő híven megtartotta eredeti formájokat, a szavak és mondatok -rythmusos berendezését, a hangutánzást, alliteratiót, melyek mind -találós meséinket, mind közmondásainkat annyira jellemzik. Valóban erre -eddig kevés figyelem volt fordítva. Még az Erdélyi közmondásaiban is -találunk olyakat, melyek ki vannak vetkőztetve eredeti alakjokból, -Merényi pedig a találós meséket nyujtogatja toldozva-foldozva. - -Kellemes benyomások közt olvastuk végig a gyűjteményt, s csak azt -sajnáltuk, hogy miért nem legalább is két kötet. Különösen örvendünk, -hogy a népi hagyományok iránt újra fölébredt az érdek s gyűjtőink száma -naponként szaporodik. Talán már a kritika is hozzá foghatna meséink -szorosan tudományos vizsgálatához. Azonban ide még több készlet kellene -s egypár oly gyűjtő is, kik nagy gondot fordítanak a variansokra, tudják -belőlök pótolni a már ismertek hézagait, könnyen megismerik az eredeti -idomot, több összeragadt mesét képesek erőltetés nélkül elválasztani, a -romlottakat valamennyire visszaállíthatják s gyűjteményöket ide -vonatkozó jegyzetekkel kisérik. Ily gyűjtőnk eddigelő még egyetlen egy -sincs. - - - - -ÚJ MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET.[4] - -Irodalmunk történelme terén mintegy tiz-tizenöt év óta meglehetős élénk -mozgalmat tapasztalhatni. Már nemcsak életrajzok, tanulmányok jelennek -meg, hanem egész rendszeres munkák is, melyek a legrégibb időktől egész -a legújabbig tárgyalják irodalmunkat. Azonban meg kell vallani, hogy e -mozgalomnak inkább csak zaja van. Toldy munkáit kivéve még csak valami -figyelemre méltó sem jelent meg e téren. Leginkább kézi könyveket -veszünk, rossz kézi könyveket, melyek alig egyebek, mint Toldy munkáinak -szerencsétlen kivonatai, még szerencsétlenebb toldalékok kiséretében. -Ferenczy, Lonkay és Környei munkái gyarló compilatiók. A Lóskayét még -nem olvastuk; a mi a Jámbor Pálét illeti, ez valódi botrány, melyet -bajos szó nélkül hagyni. Jámbor nemcsak a költői, hanem a politikai -pályán is némi sikert vívott ki; irodalomtörténetéből számos mutatványt -közöltek a lapok, legtöbbet épen legtekintélyesebb politikai lapunk. -Mindez fontosságra emeli e munkát; ily körülmények közt hallgatni róla -csaknem annyi volna, mint helyeselni, mi valóban kétségbeejhetné -mindazokat, kik hisznek irodalomtörténelmünk jövőjében. - -Szerző tulajdonkép nem tudta, mit akar írni. Előszavában egy helyt ezt -mondja: «Fáradságunkat leginkább megjutalmazná, ha munkánk a felsőbb -osztályokban tankönyvül szolgálna.» Tehát iskolai kézi könyvet akart -írni. De minő iskolai kézi-könyv ez, melyben nem hogy módszer, hanem még -rendszer sincs, mely a történelmi adatokat kipkedve-kapkodva, felemáson, -szerves kapcsolat nélkül adja elő, zavaros fogalmakat, sőt absurdumokat -tanít s mindezt bizonyos öntetsző szónoki dagálylyal? A könyvet némi -előleges ismeretek nyitják meg. Egyetlen szakaszocska is évekre -megzavarhatja a tanuló fejét. Szerző nem az irodalom, hanem az -irodalomtörténet fogalmán kezdi magyarázatát s csak később száll az -irodalméra. Egy csoport flosculust szór jobbról-balra, Kunosst és -Munkácsit, mint az irodalom martyrait emlegeti, s a többek közt ekkép -emeli ki az irodalom történelmének becsét: «Haszna az irodalom -történetének továbbá az, hogy megmutatja, mikép lett a mondából legenda, -legendából egyházi ének, mikép lett a versből dal, a dalból éposz stb.» -A ki így ír, nem lehet fogalma sem irodalomról, sem történelméről. Hát -még mi furcsa következtetéseket húz ki mindebből! «Azért – mond végül – -minden könyv becses, mely az irodalom történetét rendszeresen -tárgyalja.» Tehát a rossz könyvek is becsesek, ha az irodalom -történelmét tárgyalják. Valóban e könyvnek nagy szüksége van ez -állításra. E szakaszt közvetlen a költői nyelv fejtegetése követi. «És -ég! mily különbség van a prózai és költői nyelv között – kiált föl -pathoszszal – amaz a szótárból szedi a szavakat, míg emennek szótára a -lélek, amaz szükséget fejez ki, emez gondolatokat és képeket.» Tehát a -költőn kívül minden ember kezében szótárral beszél, tehát a költőn kívül -senki sem fejez ki gondolatot. E furcsa különböztetést furcsábbnál -furcsább példák világosítják. Például: «A föld fűves, ez prózai nyelv, a -föld virággal van tele, prózai nyelv, a föld virágos, szintén nem üti -meg a mértéket akkor, midőn a tavasz pompáját akarjuk kifejezni; -ellenben a föld virányos, ez költői kifejezés, mert a tavasz szépségeit -egy élő képben állítja elő.» Még csak nem is sejthetni miért nevezi -szerző a «virányos földet» képnek, midőn az oly kevéssé kép, mint akár a -«fűves», akár a «virágos föld». Hasonlókép magyarázza a költészetet is, -melyet a magasb gondolatok versbe foglalásának nevez s tárgyáúl csak a -fenségest ismeri el. E szerint egy kitünő philosoph könyve versbe -foglalva már költői mű, e szerint a kellemesnek nincs helye a költészet -birodalmában. Még furcsább a nyelvrokonság fejtegetése. Szerző szerint a -nyelvrokonságot nem a nyelvrendszer hasonlósága bizonyítja, hanem «az -egyforma nevek értelmének hasonlatossága». Igy aztán nyelvünk a világ -minden nyelvével rokon, mert először vannak kölcsönzött szavaink, mert -másodszor a közös eredeti nyelvből, mint forrásból, a magyar is épen úgy -merített, mint akármely más nyelv. Az is eredeti, a hogy a mesék és -mondák közötti különbséget magyarázza. «Mesék-e a mondák kizárólagosan? -Ha mesék volnának, akkor elmosódtak volna régen a nép ajkain, nem mentek -volna át kegyeletesen törzsökről törzsökre, mint ősi hagyomány, akkor -majd így, majd amúgy, majd bővebben, majd szűkebben, most e, majd ama -szereplőkkel jelentek volna meg stb.» A népmesék e sajátságát a szerzőn -kívül még senki se födözte fel. Ime mindjárt a könyv elején egy ívről -nem is ígen válogatva mennyi furcsa eredetiséget lehet összeszedni. -Képzelhetni, mennyi van még két egész kötetben. - -Jámbor nem fogadja el a már megállapított korszakokat irodalmunk -történelmében, de újakat sem tesz helyökbe. «A történet folyamát – -úgymond – nem korokra, mint szokás, hanem századokra osztók fel, mert -könnyebbnek hiszszük így mind párhuzamot vonni a különböző századok írói -közt, mind a fokozatos emelkedést vagy hanyatlást kijelölni.» E -nyilatkozat mutatja, hogy a szerző a történelmet mint krónikát fogja fel -és épen oly kevés érzéke van a történelem philosophiájához, mint -előadási módjához. Az emelkedést és hanyatlást neki az évek száma fejli -meg s nem az uralkodó eszmék története. Az írókat rendbe állítja mint -egy compania katonát s úgy tart fölöttük szemlét. Nem is igen tud róluk -valami jellemzőbbet mondani, mint azt, hogy melyik századból valók. A -korviszonyokba, a nevezetesb írók lényegébe annyira sem tud behatni, -mint a legfelületesb conversations-lexikon írói. Ama nevezetes -mozgalomról, melyet Kazinczy fölkeltett, nem tud egyebet mondani, mint -azt: «Mit tett a nyelvújító? Azt bizonyítja a «Mondolat», «Válasz a -mondolatra», «Élet és literatura», stb. sok szót fölelevenített, újakat -alkotott, az idegeneket kiküszöbölte, egy szóval megtanítá az irodalmat -merni, miért Somogyi Gedeon haragra lobbant, mint Geoffroi Talma ellen, -ki szintén újító volt a színvilágban. De Kazinczy ezért haladott -rendítlenül, daczára a mennyköveknek, melyek homlokára csak több -fénysugarat szórtak. Joga volt haladni, mert ma nyomán halad a nemzet.» -Révayról, mint nyelvészről csak annyit mond, hogy az ik-es ige ügyét -fontos okokkal eldöntette. A többi mind általános s gyermekes phrasis. -Például: «Mesteri keze alatt fennmaradt a nyelv, sőt megújult. Mert a -nyelvnek, mint a növénynek, örökké újulni, nőni és izmosodni kell. Olyan -az, mint a Phönix. Ki hinné, hogy a lepke könnyü szárnyaival valaha -földön mászó állatocska volt? Ezt lehet mondani a magyar nyelvről is… Ha -jellemezni akarjuk Révayt, nem tehetjük ezt jobban, mint ez egy szóval: -nyelvújító.» De ez még mind semmi ahoz képest, a mit itt-ott az európai -mozgalmaknak irodalmunkra tett hatásáról találunk e könyvben. «Ha a XVI. -század szellemei mozgalmait vizsgáljuk – mond egy helyt – három uralkodó -eszmét találunk ott, t. i. a hitújítást, az époszt és tragédiát.» -Szerzőnk így a hítújítást az éposz és tragédiával egy sorba téve -elmondja, hogy e hítújítás előállította nálunk Dévai Biró Mátyást, Tasso -és Camoens Ilosvait, Shakspeare «Balassa Menyhárt» ismeretlen szerzőjét. -Aztán felkiált egész diadallal: «Ime a három tényező, mi az irodalomban -új kort nyitott. Igaz, hogy a két utolsó, az eposz és tragédia nem -gyakorolt nálunk oly hatalmas befolyást, mint a többi Európában, de -elég, hogy az eszme megszületett, elég, hogy az eszme élt máshol, hogy -melegségét mi is érezzük.» Igy csoportosítja a mi jámbor szerzőnk az -eszméket és írókat! Igy mernek nálunk irodalomtörténetet írni! Vajha -szerzőnk legalább krónikás tudna lenni. De krónikásnak is csak olyan, -mint történelemírónak. Nem sokat ad a chronologiai rendre. Elég neki, ha -az ugyanegy században született írókat egymás mellé rakhatja. Egyébre -nem gondol. Balassa Bálintot, ki a XVI. század végén született, elébb -tárgyalja, mint Istvánfi Pált, ki már 1539-ben munkát adott ki, Tinódit -később mint Ilosvayt s így tovább. A XIX. század regényirodalma -előadását is Jókain kezdi s úgy megy visszafelé Józsikára. Nem sokat -gondol vele, ha jelesb íróink valamelyike kimarad is könyvéből, de azért -a kevésbbé jeleseket is beigtatja. Erdélyi Jánost még meg sem említi, se -mint költőt, se mint kritikust, hanem ezért Mindszentyről a világért sem -feledkeznék meg; méltányolja mint oly költőt, ki «legmélyebben kap bele -a szent húrokba, melyek sírnak néha újjai alatt». Széchenyi Istvánt se -mint írót, se mint szónokot nem találjuk e könyvben, de találunk -helyette mint nagy tudóst és kitünő szónokot oly különben tiszteletre -méltó férfiút, ki maga sem igényli ama kitüntetést. Politikai -szónokainkat, ha nem voltak egyszersmind költők, egészen mellőzi, de -tele marokkal szórja a koszorút Szabó Imrének, kinek egyházi beszédeit -korszerűeknek és classikusoknak nevezi. Az életrajzi adatokban és néha -épen a legfontosbakat mellőzi s a kevésbbé fontosakat jegyzi föl. -Könyvészeti ismeretei hiányosak vagy olykor épen hibásak. Az «Élet és -Literaturát» úgy említi, mint oly folyóiratot, melynek Kazinczy volt -éltető lelke, s mely leginkább bizonyítja reformatori munkásságát. -Szalárdi krónikájáról azt mondja, hogy az «Új magyar muzeum» harmadik -folyamában jelent meg. Aranyt a Kisfaludy-társaság titoknokának nevezi, -stb. - -Ily könyvet szánt szerzőnk az iskolai fensőbb osztályok számára kézi -könyvül. Inkább ne tanulják a magyar irodalom történelmét ifjaink, -mintsem ily könyvből tanuljanak. Azonban ha jól megolvassuk az előszót, -szerzőnk nem iskolai kézi könyvet akart írni; őt magasb becsvágy -vezette. Az az óhajtása, hogy vajha könyve tankönyvül szolgálna, csak -mellékes e fennhéjázó nyilatkozatához képest: «Igaz, hogy már több derék -munkát birunk e téren, de kritikai történetet még nem és szerző -különösen ezt tüzte ki magának czélul.» Hogy mit ért a szerző az -irodalom kritikai története alatt, nem tudjuk, de hogy a kritikáról még -fogalma sincs, bátran erősíthetjük. A ki Környeit, Ferenczyt és Józsika -őstörténelmét történelmi forrásoknak nevezi, a ki azt hiszi, hogy Hadur, -mint a magyarok istenének neve, akár a hagyományban, akár a -történelemben előfordul; a ki Erdélyben a római útak, vízvezetések és -mozaikok maradványait a húnok művészetének és iparának tulajdonítja, az -még csak ne is merjen szólni a történelmi kritikáról. De talán a szerző -ereje a nyelvészeti vagy æsthetikai kritikában nyilatkozik? Fájdalom itt -is hasonló, sőt még botrányosabb tévedésekkel találkozunk. Szerzőnk -gúnyolódik azokkal, kik a «Halotti beszédet» nyelvészeti szempontból -vizsgálják. «Sokat írnak és írtak nyelvészeink – úgymond – ez irodalmi -maradvány helyesírásáról, ősi betűiről (?), eredeti írmodoráról; minket -nem annyira a külső vagyis a betűk, hanem a szellem érdekel. Nem az a -kérdés, mikép írtak íróink, hanem mit írtak íróink? Ha érczszobrok -talapján ezer sírirat mind arany betűkkel is maradt reánk, semmi haszna -benne az irodalomnak, ha üres gondolatok halványodnak az arany betük -mellett.» Azért mit sem ád a halotti beszéd nyelvészeti érdekére, hanem -agyba-főbe dicséri mint szónoki művet. A par excellence kritikai -irodalomtörténetíró mellőzi legnevezetesb íróink nyelvészeti -vizsgálódásait; se nem ismerteti, se nem birálja; elég ha oda veti: -«Különben Ferenczy következő kulcsot használt a halotti beszéd helyes -olvasására.» Igy vagy még így sem tárgyalja szerzőnk irodalmunk -történetét nyelvészeti szempontból. Hamar kész az egészszel. Azt tudja -legjobban, hogy mi az ik-es ige, mit sokszor föl is említ. A melyik -régibb író ezt szabályosan használja, nagyon megdicséri, a melyik vét -ellene, annak elitéli nyelvét. Pázmány stylusa legnagyobb érdemét is az -ik-es ige helyes használatában helyezi s még abban, hogy feltámasztotta -a határozott és határozatlan ige külön hajtogatását. Hogy ez utóbbi -állítását miből és mi módon okoskodta ki, a jó Isten tudja, de úgy -hiszszük, eléggé mutatja, hogy mit ért szerzőnk az irodalom kritikai -története alatt. - -Aesthetikai kritikái sem sokat különböznek a nyelvészetiektől. -Tulajdonkép egyetlen írót se jellemez, csak beszél czifrábbnál czifrább -dolgokat s a mit az egyikről mond, a másikról ís majd mind el lehet -mondani. A könyv jó részét idézetek foglalják el a jelesb költők -műveiből, melyeket sajátságos felkiáltásokkal kisér. De mind ez -türhetőbb fejtegetéseinél, melyek valóságos carricaturák. Halljuk csak -mit mond Garayról: «Vannak, kik Garayt nem tartják fölkent költőnek, én -ezeknek e négy sorral felelek: - - Harmincz nemes Budára tart, - Szabad halálra kész, - Harmincz nemes bajtárs előtt - Kont a kemény vitéz. - -Lehet-e az, hogy ily sorok, hol minden szó tűz és erő, ihletlen kebelben -teremjenek? Vagy ezzel: - - Sem Hédervári Kont - -vagy ezzel: - - Vélnéd egy erdő rengeti - Hatalmas üstökét. - -vagy ezzel: - - S a néma légbe nem vegyül - Csak legkisebbke jaj. - -vagy végre ezzel: - - Igy áll az ős erdők dísze, - Az óriási cser. - -Ha ezek nem költői szépségek, akkor semmi sem szép a világon.» Igy -fejteget szerzőnk, oly sorokkal bizonyítgatja Garay nagyságát, melyek -magokban semmit sem érnek, s melyeket akárki megírhat. Néha mélyebben is -beleereszkedik a költemények bonczolatába, keresi az alapeszmét s -történetesen csaknem majd mindig a költemények végén találja meg. «Mi -teheti széppé – úgymond – Petőfi Rózsavölgyi halálára írt költeményét? -Az alapeszme, mely nem más, mint a koldusbot.» (E szó épen a vers végén -van.) Bajza Apotheosisát «szabatos és virágos nyelve» mellett is azért -nem méltányolhatja, mert nem látja elég világosan az alapeszmét, melynek -a költemény végén kellene lenni. «Mi itt az alapeszme? – kérdi. – Hát a -jövőben? Ha az, úgy e szavaknál kell végződnie: áll a villámos ég.» Ily -hamar készen van irodalmunk első kritikai történetírója mindennel. -Általában nem untatja olvasóit. Jelszava: «breviter et confuse». «Mi a -dráma? – kérdi egy szakasz elején – megmondja Hebbel a Nibelungenben: - - Már nem birom oly súlyos a teher, - Vedd Detre úr magadra koronám, - S vidd a világot hátadon tovább - Ama keresztfán függőnek nevében. - -Az ily jellemső sorok fölérnek egy felvonással, főleg ha cselekvény -nincs bennök.» Ezzel aztán meg van magyarázva, mi a dráma. - -Azzal sem igen lehet vádolni szerzőnket, hogy szigorú vagy épen epés -kritikus. «Galamb szíve van és epéje nincs.» Dicsér mindenkit, Kisfaludy -Károlyt épen Shakespearehoz hasonlítja. Nehányat idéz Emerson -Shakespeareről írt essayjéből, melyet magyar fordítójának, Jancsónak, -tulajdonít s így kiált föl: «E rajzot Kisfaludyra is bátran -alkalmazhatjuk, mert ő – nem hiába festő vala ifjú korában – éles -szemeivel meglátta az embert en gros és en detail, meglátta a lelket -minden rétegében és úgy festette le az urat, a cselédet, a nagyasszonyt, -a társalgónőt, a huszárt, a hőst, a mint vannak.» Csak két pontban fejt -ki nagyobb szigort, egyik a «mérték» a másik Petőfi. Fogalma se levén a -magyar rythmusról, legrégibb költőinknél is trochæus és jámbus lábakat -keres s az újabb költők magyar mértékü verseit a nyugat-európai schemák -szerint itéli meg. A rím dolgában már engedékenyebb. «A magyar nyelv – -úgymond – a mily alkalmas a mértékre, ellenben ép oly pártütő a rím -ellen; mi megelégedhetünk, ha az utolsó két szótag csak rokon hangzású, -tökéletesen csengő rímek csak búcsuztatóban fordulnak elő, például: jó -fiam Absolon, ki laksz Apostogon. Tehát «Absolon» és «Apostogon» -tökéletes jó rímek. Petőfi iránt már sokkal szigorúbb. Illő is, hogy a -ki Kisfaludy Károlyt Shakespearenak nevezte, Petőfi iránt szigorú -legyen. Népdalait kevésre becsüli, nagyobbnak tartja az elbeszélésben, -«Megy a juhász szamáron» kezdetű románczát pedig épen tönkre akarja -tenni. «Ki a magyar nép jellemét ismeri – úgymond – ki azt gondosan -tanulmányozza, lehetlen, hogy ne érezze velem együtt, mikép a kedvesét -gyászoló juhász nem töltheti bosszúját a szegény állaton, mely ura -fájdalmát szeméből megérté. Ha a nép fia gyászol: némán ballag, senkit -sem bánt, legfeljebb süvegét emeli meg az előtt, kivel találkozik vagy -némán elfordul, vagy inge ujjával törli ki könnyeit. Ilyen a magyar nép -fájdalma.» Ime mily bölcsen fogja fel szerzőnk e költeményt. Szerencsére -Petőfi tisztelői azzal vigasztalhatják magokat, hogy szerzőnk némely -megrovása valódi magasztalás: «Semmi iskola hívője nem volt» – mond róla -megrovólag. Nem bizony, hanem a helyett tudott költészetünknek új irányt -adni, új iskolát teremteni. - -De nem folytatjuk tovább. E folyóirat hasábjait becsesb dolgokkal is -betölthetni, mint ily munka hosszas ismertetésével. Szerzőnk sem iskolai -kézi könyvet, sem kritikai történelmet nem írt. Ha ugyan akart valamit -írni, költészetünk történelmét akarta jellemrajzokban, némi tetszetős -formában. Talán franczia példányok lebegtek előtte, melyeket tökéletesen -félre értett. Azt hitte, hogy a phrasis a tudomány művészi formája s a -tudományt minden fáradság nélkül is lehet szerezni. Nem hozzuk kétségbe -Jámbor költői tehetségét, egy pár csinos verset is olvastunk tőle, de -kétségbe hozzuk, hogy valaha búvárlotta volna irodalmunkat, hogy fogalma -volna az irodalomtörténelemről s kritikáról. E munka nem tévedés, hiba, -hanem valóságos bűn, melyet szerzőnek valaba enyhíteni is nagyon nehéz -lesz. - - - - -A «FÓTI DAL» EGYIK SORÁRÓL. - - -I.[5] - -Brassai a «Fővárosi Lapok» 258-ik számában egy hosszú czikkel tisztelte -meg a Vörösmarty Minden Munkáihoz írt jegyzeteim egyikét. Természetesen -nem tehetett értem kivételt s e czikkét is épen oly mesterkélt formában -irta, mint sok más kritikáját és értekezését. Brassai nemcsak kitünő -tudós, hanem derék író is, mikor nem akar nagyon szépen és elmésen írni. -Fájdalom, igen sokszor csak erre törekszik, s minthogy nincs elég -tehetsége és izlése hozzá, ritkán ütnek ki szerencsésen ilynemű -kisérletei, nemcsak æsthetikai, hanem más tekintetben is. Hajhászsza az -élczet, adomát, nem igen válogat bennök s gyakran feláldozza értök az -igazságot. Szertelen kedveli az oldaldöféseket, melyek hosszú -kitérésekre csábítják, annyira, hogy néha alig tud visszatérni -főtárgyához. Egy csoport jegyzet, toldalék nála majd mindig -kimaradhatlan s olykor fontos dolgokat is találhatni itt, mert magából -az értekezésből a kevésbé fontosak kiszorították. Az is megtörténik -rajta, hogy sok mindent bőven kifejt, illusztrál, jobbra balra egy -csoport classikus és nem classikus írót idéz, azonban a kérdés lényegét -csak futólag érinti. Elevensége néha csak elmefuttatás, humora csak -kaczérkodás önmagával, s nem azt a czélt éri el, melyet maga elébe -tűzött, hogy olvasóival kellemes formában értessen meg bizonyos -igazságokat, hanem épen az ellenkezőt: a mesterkélt forma nehézségei -miatt majdnem élvezhetlenné válik. - -Brassai e sajátságai, mint mondám, inkább csak akkor nyilatkoznak, ha -nagyon szépen és elmésen akar írni; akkor sem együtt, hanem egyszer -egyik, máskor másik, most több, majd kevesebb. Ellenem írt czikkében oly -nagyban szerepelnek e sajátságok, hogy fele is elég volna. Valóban alig -tudom, hol kezdjem feleletemet s feleljek-e czikkének minden pontjára? -Örvény fenyeget; félek, hogy Brassai hibájába esem, kin a mellékdolgok -most is oly erőt vettek, hogy a főkérdés egyik oldalát csak könnyedén -érinti, a másikat pedig egészen mellőzi, hanem annál több adomát, -élczet, kötődést halmoz össze. Talán jobb lesz mindezt mellőznöm, noha -nem volna épen bajos mindazt viszonoznom, mit ő annyi bravourral dob -szemem közé. Például: Brassai, Bolond Miska jó barátjával együtt, nevet -rajtam, hogy oly hosszúra nyujtottam Vörösmarty Munkái kiadását; lehet, -nevetséges vagyok, de vajon használt-e Brassainak, hogy franczia -nyelvtanával annyira sietett s egy csoport tévedés miatt nehány ívet -újra kellett nyomatnia; vajon használt-e Bolond Miska szerkesztőjének, -hogy vígjátékával nem várt egy pár hetet s csak utólagosan javíthatta ki -utolsó felvonását? Brassai egész Boswelnek rajzol, ki auctora minden -szavát szentnek tartja. Vajon hiszi-e egyszersmind? Nem gondolnám, mert -hiszen tudja, hogy én nem most irok először Vörösmartyról, ismerem -árnyoldalait is, sőt e kiadáshoz írt jegyzeteimben is (I. köt. 222. l.) -épen nyelvészeti tekintetben, helyesen vagy helytelenül, de hibáztatok -egy verssort. De miért gondolna erre? Akkor elveszne az élcz, ő pedig -jobban kedveli az élczet, még ha rossz is, mint az igazságot. S ez -tovább is így foly. Brassai, hogy nevetségessé tehessen, olvasói -járatlanságára számít s a szótárak ellenére a reflexio szónak csak -egyetlenegy értelmet tulajdonít. Egy adoma kedvéért azt is állítja, hogy -én az elisiót a magyar verselésben isten tudja minő kiterjedésben -hirdetem, pedig jól tudja, hogy csak olynemű elisio mellett szólottam, -melyet nem csak a népköltészet használ, hanem a közbeszéd is, mint -gazd’asszony, od’adja, vissz’adja. Megró, hogy a rhythmusról nincs -fogalmam, hogy a mértéket s a versbeli szótagok számát egy fogalomnak -tartom. Valóban igen tudatlan ember lehetek, de örömest tanulok s várva -várom azt a leczkét, midőn Brassai gyakorlati példával megmutatja, hogy -bizonyos láb mértékét a szótagok bizonyos száma nélkül is ki lehet -tölteni. - -Egy szóval mindez megjár kötődésnek, tréfának, a maga helyén van baráti -körben, s ha lerándulhatok Kolozsvárra, örömest folytatom az erdélyi -múzeum olvasótermében, hol különben is sokszor volt szerencsém ily -jóizüen vitázni Brassaival; de azt hiszem, hogy a nagy közönség előtt -kissé unalmas. Azért mellőzve minden bővebb feleselgetést, egyedül csak -a kérdés lényegéhez szólok. - -Mi a kérdés lényege? Igen egyszerü: vajon Vörösmarty «Fóti dalá»-nak e -következő sorát: «Bort megissza magyar ember» lehet-e igazolni, vagy el -kell itélnünk, mint olyat, melyben a költő verselési szorultságból a -magyar nyelv egyik sarkalatos törvényét nem rettegett megsérteni? Én -igazolni mertem s ez Brassai szerint bűnöm, de a mit én egy kis érdemnek -tartok, kivált akkor, midőn oly költőket kezdenek vádolni nyelvbeli -tudatlansággal, kik legjobban és legszebben irnak magyarul és oly -tudatlansággal, melyet egy iskolás gyermek is szégyelhetne, nem is -kutatva: vajjon tudatlanságból származik-e ez vagy ama szabálytalanság, -vajjon nem szolgál-e æsthetikai érdeket, vajjon a nyelvtan némely -szabálya alól nem találhatni-e kivételt magában a népköltészetben is, s -így a költő-e vagy ama szabadsága nincs-e két oldalról is szentesítve? -Védtem Vörösmartyt a két legerősb alapon, az æsthetika s a népköltészet -nyelvszokása alapján. Elmondottam, hogy Vörösmarty nem szorultságból -irta úgy e sort a hogy irta, mert máskép is irhatta volna, s mégis elég -hangzatosan kitelt volna a sor. Akarva tévedett, mi a költői nyelvben -néha valódi erény. Megsértette ugyan a magyar nyelv egyik főszabályát, -de nem a magyar költői nyelv szellemét, a mint ez közmondásainkban és -népdalainkban nyilatkozik. Felhoztam példának egy közmondást: «Szegény -embert az ág is huzza», melyben szintén hiányzik a névelő, az ige mégis -határzott formában áll. Kérdeztem: hát a magyar költő még oly -szabadságot se vehessen igénybe, melyet a nép költői nyelve századok óta -gyakorol, holott más nemzetek költői meglehetős önkényes szabadsághoz is -jogot tartanak? Állítni mertem, hogy a bordal mámoros hangulatával -mintegy összehangzik e nyelvtani szabálytalanság, erélyesbbé teszi a -rhythmust s bármit mond a száraz nyelvészet, æsthetikai tekintetben igen -jól eltalált kifejezés. Csak az æsthetika határai közt, csak a -népköltészet nyelvszokása alapján védtem e költői szabadságot, csak mint -kivételt helyeseltem s akkor is csak a siker esetében. - -Brassai a tudatlanság, logikátlanság és izléstelenség halmazának -bélyegzi jegyzetemet, s nem annyira czáfolni igyekszik állításaimat, -mint inkább kiforgatni való értelmökből; néhol erre sem tart méltónak s -megelégszik az egyszerű tagadással. Fűzfapoétáknak való evangeliumot -hirdetek, kiált fel, rám olvassa a bibliát, hogy valaki az egész -törvényt megtartja, vétkezik pedig egyben, mindenekben vétkessé lött. -Nem akarja érteni, hogy én mit értek a magyar nép költői nyelvének -szelleme alatt, sőt e kifejezésemet egyszer így idézi: a magyar nyelv -költői szelleme, és épen ott, a hol reá egész okoskodást épít, s -diadallal kiált föl, hogy a logika törvényei ellenére a különöst az -általánossal ellentétbe hoztam. Úgy beszél, mintha a világon semminemű -szabály nem szenvedne kivételt, s ezt legkevésbbé épen a költői nyelv -tűrhetné. Nagy zajjal tanítja, a mit mindnyájan tudunk, hogy a határzó -és határzatlan formákkal élés a nyelv sarkalatos törvénye, mely ellen -közbeszédben a Lajtától a Fekete-Ügyig egyetlen egy, még a -legmiveletlenebb magyar sem vét. Tagadja, hogy a nép költői nyelve a -mint az közmondásainkban és népdalainkban nyilatkozik, kivételesen is -megtűrne ily vétséget; az általam felhozott közmondást hibásnak -nyilatkoztatja, melyet a közmondások gyüjtői lehet hogy elrontottak, de -a mely elől a nép soha sem hagyja ki a névelőt. Felhív, hogy jobb és -több példával bizonyítsak, s mint a nyelvhibákban gyönyörködőt, kigúnyol -egy 1689-ben kelt oláh-magyar verssel, mely úgy látszik, az oláhos -magyarság kigúnyolására iratott. Brassai, Vörösmarty kérdéses sorát -tótosnak tartván, jónak látta amúgy csattanósan ez oláhos verssel -fejezni be a fűzfapoéták s fűzfakritikusok ellen megindított hadjáratát. - -Tisztelt ellenfelem, a mint látszik, egészen mellőzi azt, mit æsthetikai -szempontból hoztam fel a «bort megiszsza» védelmére, tudniillik, hogy az -mintegy összehangzik a bordal mámoros hangulatával, pedig talán ez is a -kérdéshez tartoznék? Sebaj, annál inkább mulatja magát a kérdés másik -oldalával. Azt meg kell adni, hogy következetes, állításában és -tagadásában egyaránt. Az etymologia és syntaxis semmi nemű sérelmét nem -szenvedi meg a költői nyelvben, még azt sem, mire a nép költői nyelvének -analogiája a rhythmus kedvéért vagy más æsthetikai indokból oly jogosan -felszabadítja a költőt. Brassai, mint holmi szerb tövist, az állam -költségén is kiirtandónak indítványoz mindennemű költői merészebb -inversiót, az euphonia kedvéért sem tűr semmi nemű csonkítást, -összehúzást, az archaismus és solœcismus leggyöngébb árnyalatait is -hibáztatja, sőt még az oly nemű figurákat is kitiltja a költői nyelvből, -melyek az etymologiával vagy syntaxissal vannak kapcsolatban, s -melyekről oly igazán mondja Quintilianus, hogy annyifélék, mint a -nyelvhibák, mert minden figura hiba volna, ha nem elvből választatnék, -hanem csak esetlegesen kapná lételét, de így igazolja a tekintély, -régiség, nyelvszokás, gyakran helyes ok is; azért midőn a közönséges és -szabályzott beszédmódtól eltér, csak akkor válik szépséggé, ha -természete szerint valami igazán tetszőt hoz magával. Brassai mindezt -üldözi, mert tisztán csak nyelvtani szempontból többé-kevésbbé -szabálytalanságok, vagyis szerintem a költői nyelvben kivételek a -szabály alól, melyek illő helyen használva szépségekké válhatnak. Nem -csodálkozom Brassai e vandal szigorán, hiszen ezelőtt három évvel még -azt sem engedte meg a költőknek, hogy ily kifejezéseket használhassanak: -hattyúnyak, kökényszem, mert a hattyúnyak csak a hattyú nyakát -jelentheti s nem egyszersmind hattyúhoz hasonló nyakat is, de azon, -megvallom, csodálkozom, hogy a népköltészet ilynemű szabálytalanságai -egészen elkerülték figyelmét s a Vörösmarty «Bort megiszszá»-jához -hasonló kifejezést egyetlen régi költőben, egyetlen népdalban vagy -közmondásban sem talált. Szolgálok hát egy csoport példával, többel, -mint reméltem, pedig a magamén kívül más könyvtárhoz nem folyamodtam s a -keresgélésre csak egynehány órám volt. Ha Brassai netalán csekélylené -példáim számát, igen könnyen sokasíthatja. Mint az erdélyi múzeum -helyettes igazgatójának sokkal több könyv áll rendelkezésére, mint -nekem, és Szabó Károly, a könyvtárnok, ki amaz oláh-magyar verssel -kedveskedett, bizonyosan segíteni fogja a régi költők és népköltési -gyüjtemények kutatásában is. - -Idézeteimet a régi költőkön kezdem, 1538-tól a mult század közepéig, -aztán folytatom és bevégzem a népköltési gyüjteményekkel. A régi -költőket leginkább a Toldy «Magyar költészet kézikönyve» czímű -gyüjteményéből fogom idézni, mindenütt kitéve a lapszámot. - - Jersze emlékezzönk az örök istennek - Csudálatos nagy hatalmasságáról - Melyvel Scythiából _régi magyarokat_ - Jó Magyarországba oly módon _kihozá_. - -(Farkas András 3. l.) - - Az asszony peniglen nem csak házát birta, - De a községet is nagy bölcsen oktatta, - Ura honn nem voltan _pöröket szállítja_, - Nemes népeknek is háboruit oltja. - -(Istvánfi Pál 18. l.) - - _Gyermeket felvevé_, urához teríté. - -(Ugyanott 19. l.) - - _Vendéget fogadjad_, helyére ültessed. - -(Ugyanott 27. l.) - - Ott való asszonyok hogy ezt látták vala, - _Asszonyt_ szeretetből közből _vették_ vala. - Hitván ruháiból vetkőztették vala - _Asszonyt_ ruhájába _öltöztették_ vala. - -(Ugyanott 30. l.) - - Leányokval _ajtót_ hamar _bezárlatá_. - -(Batizi András 36. l.) - - Vivék fogva őtet az terek császárnak, - _Három szegén bojért hagyák_ Majlátnénak, - -(Tinódi Sebestyén 40. l.) - - _Leányt elküldék_ és az vitézek ott megharczolának. - -(Szendrei névtelen 116. l.) - - _Nyomórúdat_ félkezével _kapta_ vala. - -(Ilosvai Péter 122. l.) - - De ha megállandod ott azt te bosszudat - És _megtanítandod most serdült ifjakat_. - -(Ugyanott 128. l.) - - _Királyt vigasztalja_ szép Medéna asszony. - -(Görgei Albert 133. l.) - - Ifju felgerjedvén karját fölemeli, - Hozzája szorítván, _leányt megöleli_. - -(Ugyanott 136. l.) - - Zöldellő borostyán _kertet körülfolyta_. - -(Ugyanott 142. l.) - - Kész vagyok már érted _halált megkóstolnom_. - -(Ugyanott 150. l.) - - Véres zászlók alatt - _Lobogós kopiát_ - Vitézek ott _viselik_. - -(Balassa Bálint 159. l.) - - _Jámbor vén népeket_ ők tisztelni nem _tudják_. - -(Szegedi István 176. l.) - - Oh mely nagy bujaság az gonosz gazdaság, - Ki _embört elveszti_, átkozott hamisság. - -(XVI. századi névtelen 180. l.) - - Hizelkedő _békót_ lábok _csergethesse_. - -(Rimay János 191. l.) - - Maga kedvét járja, - _Rabságot utálja_. - Nem barátja a birság. - -(Beniczky Péter 200. l.) - - _Paizst, pánczérokat, szablyahüvelyeket_ - Maguktul _elhányják_, minden nehézséget. - -(Zrínyi Miklós 234. l.) - - Seregit mustrálva s jó lován forgódva - _Királyt_ szintén _találta_. - -(Liszti László 246. l.) - - _Nyárt_ kegyességétől a tél _megfosztotta_. - -(Gyöngyösi István. Dugonics kiadása II. köt. 20. l.) - - Rózsát nevelt, _rózsát_ czimerül is _vette_. - -(Ugyanott 102. l.) - - _Elkészített lajtrát_ alá _bocsáttatja_. - -(Ugyanott 108. l.) - - Javait ha osztja, - Azokat elfosztja, - _S embert veti_ porba. - -(Kohári István. Toldynál, 281. l.) - - _Mindennapi pompát_, tudom, _meguntátok_. - -(Orczy Lőrincz 341. l.) - - Tridentomi _gyülést_, római _vatikánt_, - Dordrechti _zsinatot_, a stámbuli divánt - _Hallgattad_, s _megmérted muftit_ a pápával. - -(Ugyanott 355. l.) - - _Elkezdik_ fosztani gyenge _szőllőfákat_ - -(Barcsay Ábrahám 409. l.) - -Még többet is idézhetnék, de azt hiszem ennyi is elég, s bátran -áttérhetek a népköltési gyüjteményekre: - - Jól tudta, hogy mi a tus, - _Vizet_ borrá _változván_, (változtatván helyett). - -(Erdélyinél, I. köt. 163. l.) - - Munkáit folytatja, - _Barázdát forgatja_ - Szép rendesen. - Isten ő felsége meg is áldja, - A szántó marháit meg is tartja. - _Fegyvert_ és _katonát_, - _Ekét_ és _boronát_ - _Ő forgatja_. - -(Ugyanott 275. l.) - - _Áldja meg_ főképen _atyákat_, _anyákat_. - -(Ugyanott 127. l.) - - _Leányokat szidom_, a rosz leányokat. - -(Krizánál. Vadrózsák, 8. l.) - - _Falat megállítni_ hogy lössz lehetséges. - -(Ugyanott 314. l.) - - Sem _lovat_, sem _hintót_ semmi baj nem _lölé_. - -(Ugyanott 315. l.) - - _Papot tanítja_ mester vecsernyét mondani. - -(Dugonics Példabeszédek II. köt. 11. l.) - - Könnyü _macskát_ az egérre _szoktatni_. - -(Ugyanott 96. l.) - - Se télben _szalonnát_ - Se nyárban bundáját - _El_ nem _hagyja_ az okos. - -(Ugyanott 126. l.) - - _Szúnyogot_ tevének nem _tartja_ az okos. - -(Ugyanott 128. l.) - - _Bagolyt_ a sólyomnál nagyobbra ne _becsüld_. - -(Ugyanott 138. l.) - - _Szúnyogot_ a bikához ne _hasonlítsd_. - -(Ugyanott 139. l.) - - Az ökröt vonásán - _Fazékat_ kongásán - _Ösmeri meg_ az okos. - -(Ugyanott 140. l.) - - _Gyakran főzött parét_ uj lében fel ne _add_. - -(Ugyanott 143. l.) - - _Embert_ a nyomoruság és árnyék soha el nem _hagyják_. - -(Ugyanott 252. l.) - - _Szegényt_ az ág is _huzza_. - Szegényből lett _gazdagot_ az ördög se _türheti_. - -(Ugyanott 251. l.) - - _Bolondot_ ha mozsárban _törnék_ is bolond. - -(Erdélyi, Közmondások 45. l.) - - _Embert_ szaván, _ökröt_ szarván (azaz szokták megfogni.) - -(Ugyanott 109. l.) - - _Gazdagot_ pénze, _szegényt_ esze _viszi_ elé. - -(Ugyanott 158. l.) - - Szegény _embert_ az ág is _huzza_. - -(Ugyanott 158. l.) - - Járt _utat_ a járatlanért el ne _hagyd_. - -(Arany J., Ú. M. Muzeum. 448 l.) - -«Szolgáló, adjál nekem moslékot, _moslékot viszem_ disznónak, disznó ád -érte hájat, _hájat viszem_ molnárnak, molnár ád érte csirizt, _csirizt -viszem_ vargának, varga ád érte czipőt, _czipőt viszem_ szép lyánnak, -szép lyán ád érte koszorut, _koszorut viszem_ fának, fa ád érte ágat, -_ágat viszem_ kútnak, kút ád érte vizet, _vizet viszem_ pityikének, -pityike mindjárt megfulad a kökénytől. - -(Arany László Népmese-gyüjteménye. 297. l.) - -Ime mennyire mellettem szól a régi irodalom és a népköltészet. Brassai -mondhatja ugyan, hogy e régi költők épen oly szorultságból hagyták ki a -névelőt, mint Vörösmarty, de vajjon egy oly szólásmód, mely majd minden -régi költőben előfordul, nem válik-e költői nyelvszokássá, vajjon, ha -kimutathatni is itt-ott, hogy e nyelvszokást némely régi költő ok nélkül -vette igénybe, nem bizonyíthatjuk-e be az ellen kezőt is, tudniillik, -hogy ez vagy ama költőt sok helyt az æsthetikai érzék vezette? Hogy -többet ne említsek, Gyöngyösi e sort: «Rózsát nevelt, rózsát czímerül is -vette», irhatta volna máskép is, például így: «Rózsát nevelt és azt -czímerül is vette.» De így mily prózai módon szólott volna, míg amúgy -legszebb sorai egyikét írta. Mi a népköltési hagyományokat illeti, itt -ismét azzal állhat elő Brassai, hogy a gyüjtők rosszul jegyezték föl az -illető helyeket. De vajjon nem azt látjuk-e Dugonicsnál, hogy inkább -szélesbíti a közmondásokat, mintsem rövidíti, nem azt-e Erdélyinél, hogy -itt-ott nem veszi elég figyelembe a rhythmusos alakot, melyet nem egy -közmondásban feltalálhatni, mert sok közülök nem egyéb, mint a -népköltészet hulladéka, s olykor épen a névelő elhagyása teszi -hangzatosabbá a rhythmust? Bárhogyan itéljünk, annyi bizonyos, hogy -Dugonics és Erdélyi, ha tévedhettek is olykor, de nem akaratból s nem az -én vitám kedvéért hagyták ki a névelőt ez vagy ama közmondásban, s -minthogy ez sokszor előfordul, nem lehet esetlegesség, hanem a magyar -költői nyelv egyik sajátsága. A népdaloknál már kevésbbé tehetni föl e -tévedést s lehetetlen, hogy egy oly szólásmód, melyet Brassai tótosnak -nevez, épen oly honos legyen a székely népköltészetben, mint másutt. -Avagy Brassai Grozescuval tart, ki azt hiszi, hogy Kriza nem a néptől -vette székely balladáit, hanem maga koholta, vagy épen oláhból -fordította? Nem hihetem. Hasonlókép kétkedhetni-e ama sorok -hitelességében, melyeket Arany László népmese-gyüjteményéből idéztem? -Hiszen ha kitennők benne a névelőket, elveszne egész naivitása. Elvégre -is a tényt, védjük vagy hibáztassuk, el kell ismernünk. Brassai -legfeljebb még azt az ellenvetést teheti, hogy a nép költői nyelvének e -szokása jogtalan, de akkor nem engem támad meg, hanem átalában a -nyelvszokást, mi egy kissé bajos dolog. - -Így állván a dolgok, nem jogosan védhettem-e Vörösmarty kérdéses sorát, -s épen egy bordalban, melynek dithyrambi menete még merészebb -szabálytalanságot is megtűrhet? Ha Brassai oly határozottan elitéli -Vörösmarty e sorát, mit fog mondani Arany e következő soraira, melyek -kétszeresen megsértik a nyelvtant: - - _Bontja meg_ a hajtók sűrü elősorját, - _Rázza le nyilvesszőt_, valamint pozdorját, - Kelevéz nem járja, ha ütik nem szédül, - De ökle csapásin hajtók sora szétdül. - -(Buda Halála 116. l.) - -Én, mint a fűzfapoéták fűzfakritikusa, védeni merem e sorokat is, -nemcsak a népköltészet nyelvszokása alapján, hanem æsthetikai -szempontból is. Buda Halála a magyar ősmondákat vette tárgyul, s így már -tárgyánál fogva nem csak megtűr, hanem meg is kiván bizonyos -archaismust. Másfelől Arany e helyen egy vadászatot ír le s a medve -erőszakos rohanását a nyelvvel, a rhythmussal is festi, midőn -felforgatja a szórendet s eldob minden fölösleges szót, minők a névelő -és némely particulák. - -Úgy hiszem eléggé kimagyaráztam magamat. Ég és föld különbség választ el -Brassaitól. Brassai egészen megtagadja a költőtől a nyelvbeli -szabálytalanság æsthetikai jogát, megtilt neki minden merészebb -inversiót, minden nemű csonkítást, összehúzást, minden oly figurát, mely -az etymologiával vagy syntaxissal kapcsolatos, még akkor is, ha mindez a -népköltészet nyelvszokásán alapszik. Én megengedek mindent az æsthetika -és a költői nyelvszokás határai közt; azt mondom: merj a mit jónak -látsz, de itélni fogok feletted minden egyes esetben merészséged és -sikered szerint. Brassai a költői nyelvet prózaivá akarja tenni s még -azt is elvitatja tőle, mi a rhythmus egyik alkatrésze, szemben a próza -nyugalmas folyékonyságával. Én védem a költői nyelv jogát s gyűlölöm azt -a mindennapi, lapos beszédet, mely költészetünkben annyira divatozni -kezd; de ellensége vagyok az oly prózának is, mely csak költőt illető -jogokat követel magának. Brassai azt mondja, hogy fűzfapoétáknak való -evangeliumot hirdetek; én azt hiszem, hogy elméletemet csak valódi -költők használhatják, a többire nézve úgy is mindegy volna bármit -hirdetnék. Brassai mellett szól a szorosan vett nyelvtan, mellettem a -régiség, népköltészet, æsthetika s a kitünő költők példája. Lehet, hogy -mégis elvesztettem pörömet, lehet, hogy Brassai mellett lesz minden -nyelvész, kinek nincs izlése; minden olvasó, ki felületesen itél; minden -lap, mely egy csoport germanismussal rontani szokta ugyan a magyar -nyelvet, de feljajdul, ha egy-egy kitünőbb költő olyat merészel, mi -germanismus helyett költői hungarismus. De meg vagyok győződve, oly -mélyen, mint hogy valaha meghalok, hogy ért és pártomat fogja minden -költő, kinek az égi lángból csak egy szikra is hevíti keblét, minden -olvasó, kinek izlése van; minden kritikus, ki tudja, hogy a művészetben -bizonyos szabály megsértése egy helyt épen úgy lehet érdem, mint másutt -hiba. - - -II.[6] - -Brassai a Fővárosi Lapok 277-ik számában ismét egy hosszú czikket ír -nemcsak ellenem, hanem Vörösmarty, Arany s mindazok ellen, kik nem -engedik a költői nyelv jogait letapodtatni s æsthetikai szempontból, -illő helyt, alkalmazni és védeni merik a régiség és népköltészet -szabálytalanságait szemben a szorosan vett nyelvtannal. Brassai most még -szebb és elmésebb czikket akart írni, s mint ily esetben majd mindig, -úgy most is annál szerencsétlenebbül ütött ki humoros kisérlete. Lehet -egyébiránt, hogy Brassai e czikkét nem a Fővárosi Lapokba küldötte, -hanem a Bolond Miskába, de minthogy a két lap szerkesztősége egy, s -gyakran jelen meg a Fővárosi Lapokban oly czikk, mely a Bolond Miskába -való és viszont, alkalmasint itt is ilynemű tévedés történt, mit -figyelembe illik vennem. Brassai inkább csak gunyolódik és tréfál s én -csak ezért oly kevéssé állhatok vele szóba, mint Bolond Miskával. Nem -polemizálok hát a humorista Brassaival, csak a logikussal és -nyelvészszel lesz bajom, a mennyiben hosszú czikke végén, egy pár -sorban, megakad némi oly ellenvetés is, mely a köztünk fennforgó vita -lényegét illeti. - -Brassai, mióta megírta Logikáját, úgy beszél, mintha ő találta volna föl -a logikát. Gyöngeség az igaz, de örömest megbocsáthatni egy érdemes -tudósnak, annyival inkább, mert Brassai csakugyan logikus fő; csak -elménczkedési viszketege és szenvedélye teszik néha sophistává. Azt sem -állítom, hogy ellenem írt czikkei külön-külön logikátlanok volnának, -azonban a két czikket egymással összehasonlítva, a logikus Brassai -meglehetős logikátlannak tűnik föl, a mennyiben második czikkében -egészen mást igyekszik bebizonyítani, mit az elsőben állított, de -tulajdonkép sem az egyiket, sem a másikat be nem bizonyítja. - -Emlékezhetnek olvasóim, hogy Vörösmarty Fóti dalának e következő sorát: -_Bort megiszsza magyar ember_, részint az æsthetika, részint a költői -nyelvszokás alapján védtem. Elmondtam, hogy Vörösmarty megsértette ugyan -a magyar nyelv egyik főtörvényét, de nem a magyar költői nyelv -szellemét, a mint az közmondásainkban és népdalainkban nyilatkozik s -például felhoztam a következő közmondást: «Szegény embert az ág is -huzza», melyben _szintén hiányzik a névelő s az ige, mégis határozott -formában áll_. Brassai mellőzve az æsthetikai szempontot, azt mondotta, -hogy a határzó és határzatlan formákkal élés a magyar nyelv sarkalatos -főtörvénye, mely ellen a Lajtától a Fekete Ügyig egyetlen egy, még a -legmiveletlenebb magyar sem vét. Tudtomra ezt nem is hoztam kétségbe, -sőt elismertem, hogy Vörösmarty megsértette e sarkalatos törvényt. Sem -többet, sem kevesebbet nem állítottam, mint azt, hogy e sarkalatos -törvény a költői nyelvben, a rhythmus vagy más æsthetikai érdek kedvéért -néha kivételt szenved, legalább, a közmondásokban és népdalokban van reá -példa. Brassai erre ezt az ellenvetést tette: «Erre csak azt mondom, -hogy _tagadom_. Bizonyítson az állító, de ne oly szerencsétlenül, mint a -felhozott példával: «Szegény embert az ág is huzza», _mely elől_ _a -névelő a nyomatott gyüjteményekből kimaradhatott, de a nép szájában -minden bizonynyal nem marad ki_.» Erre én előállottam bizonyítani, -idéztem mintegy ötvenkét példát, melyeket részint régi költőkből, -részint pedig a népköltési gyüjteményekből szedtem ki. Becsúszott ugyan -példáim közé három-négy olyan is, melyekben az ige részesülőben vagy -infinitivusban levén, nem volt épen a legszabatosb a fennforgó kérdésre -nézve, de a többi mind olyan volt, a minőt Brassai kivánt. Azt hittem, -hogy Brassai feleletében tagadni fogja a népköltési gyüjtemények -hűségét, a mint első czikkében tagadta, a régi íróknak pedig, minden -kivétel nélkül, verselési szorultságot vet szemökre, mint Vörösmartynak, -vagy ha ezt nem teszi, a tények elismerése mellett is megtámadja e -hagyományos költői nyelvszokást, mint olyat, melyet a műköltészet már -csak azért sem használhat, mert nyelvünk legsarkalatosb törvénye forog -kérdésben. Ebben legalább lett volna logika, azonban tisztelt -ellenfelem, bár feleletében sokszor emlegeti a logikát, elménczkedései -közt egészen megfeledkezik kedvencz tudományáról s a leglogikátlanabb -positiót foglalja el. - -Kétszer is átolvastam Brassai feleletét, de egyetlenegy sorában sem -fedezhettem föl, hogy kétségbe hozná akár a népköltési gyüjtemények, -akár felhozott példáim hűségét, pedig köztük van az is, mit első -czikkében nemcsak kétségbe hozott, hanem a leghatározottabban tagadott -is. Úgy látszik, hogy e közmondás ellen: «Szegény embert az ág is -huzza», nincs többé panasza, sőt elismeri, hogy a névelő kihagyása ily -esetben sem sarkalatos hiba, csakugyan előfordul néha a közmondásokban -és népdalokban, noha első czikkében mindezzel épen ellenkezőt állított. -Példáim tehát hívek, azonban Brassai szerint az a nagy hibájok, hogy -közülök egyetlenegy sem védi a «Bort megiszsza magyar ember» helyes -voltát, a költői nyelvszokás szempontjából. Lehetséges-e? Brassai -mondja, a nagy logikus, ki most egy flankenbewegunggal más térre viszi -át a vitát, eleinte leplezve ugyan, de később elég nyiltan. «Nem a -névelő kihagyása a sarkalatos hiba – mond Brassai – hanem az, mit -világosan kimondtam, hogy _határozatlan tárgy_ («bort») van kapcsolatba -téve _határozott_ igeformával («megiszsza»). Ezt jelöltem én ki -szóról-szóra élő nyelvszokási, nem csupán nyelvtani szabálynak költő és -prozaista által egyformán _megszeghetlen_ törvénynek.» Hát vajon én -máskép vettem-e föl a kérdést? Vajon pusztán a névelő kihagyásáról -beszéltem-e s nem egyszersmind a határozott formájú ige kapcsolatáról -is, még pedig oly esetben, midőn a főnév szenvedőragos? Példáimat nem -erre idéztem-e? Im újra idézek egy párt. - - Ifju felgerjedvén _leányt megöleli_. – - _Királyt vigasztalja_ szép Medina asszony. – - _Fegyvert_ és _katonát_ - _Ekét_ és _boronát_ - Ő _forgatja_. - _Áldja meg_ főképen _atyákat, anyákat_. - _Gazdagot_ pénze, _szegényt_ esze _viszi_ elé. - Járt _utat_ a járatlanért el ne _hagyd_. - -Nyelvtanilag nem határzatlan tárgy van-e itt is mindenütt határzott -igeformával kapcsolatban, kivételkép, költői nyelvszokásból? Nem az ige -formájáról veszszük-e észre, hogy a tárgy mégis csakugyan határzott? -Van-e e tekintetben valami különbség példáim és Vörösmarty verssora -közt? Brassai azt mondja, hogy felhozott példáim egyetlene sem szegi meg -ama törvényt; mindnyájokban el van ugyan hagyva a névelő, de az illető -főnevek mindenike teljesen és tökéletesen határzott értelmű, úgy hogy ha -a névelőt kiteszszük, csak a rhythmus szenved, de nem egyszersmind az -értelem, a Fóti dal vitatott sorában pedig egészen más eset fordul elő. -Brassai úgy látszik tagadja, csak nem meri kimondani, a névelő határzó -erejét s épen e ponton siklik át a vita eddigi teréről másra. Okoskodása -elég zavart és homályos, de talán épen ezzel akarja fedezni -visszavonulását. Sehogy sem magyarázza ki, hogy miért határzott -értelmüek idézeteimnek névelő nélküli főnevei, sem azt, hogy Vörösmarty -mondatában a szintén névelőtlen főnév mért határozatlan. Egyebet nem -mond, csak azt, hogy Vörösmarty kérdéses sora, akár kiteszszük benne a -névelőt, akár nem, mindenkép rossz marad. Ha erről oly mélyen meg volt -győződve Brassai, miért nem mondotta mindjárt első czikkében, miért -mondja csak most? De tulajdonkép miért rossz e mondat így is: A bort -megiszsza a magyar ember. Brassai szerint azért, mert ez vagy azt teszi, -hogy a bort, ha előtte van, megiszsza a magyar ember, vagy azt, hogy -megiszsza s nem megeszi vagy megrágja, Vörösmarty pedig csak azt akarta -mondani, hogy: bort iszik a magyar ember. «A kérdéses hely értelme hát -csak az lehet – végzi Brassai – hogy a magyar ember bort iszik, melyben -«iszik» helyett «megiszszá»-t tenni erkölcsi az az nyelvérzéki és -æsthetikai lehetlenség.» - -Mindez új dolog. Brassai tulajdonkép e vita végén fejti meg a kérdéses -sor hibáját. Kár volt ezt első czikkében nem tennie; mennyi időt és -papirost kimélhettünk volna meg. De vajjon Vörösmarty csakugyan azt -akarta-e mondani, hogy bort iszik a magyar ember és semmi egyebet? Ha -azt akarta volna, bizonyosan azt mondotta volna, mert tudott oly jól -magyarul, mint akár Brassai, akár a Fővárosi Lapok szerkesztője. Ő -valamivel többet akart mondani, például azt, hogy _a magyar nagyon -szeret inni_. Brassai tudhatná, hogy mily kedvencz gunyos mondása a -magyar népnek az ilyesmi: «Ő kelme nem utálja a bort, _megiszsza_.» Ily -értelemben használja Vörösmarty a «Bort megiszsza magyar ember» -kifejezést Fóti dalában, s minthogy Brassai a névelő kihagyását már -kegyeskedett megbocsátani mind nekem, mind Vörösmartynak, ráadásul tán -elfogadja e magyarázatot is, s nem háborgat többé kötődéseivel, melyek -különben is rá nézve sokkal boszantóbbak, mint reám. - - - - -THALY KÁLMÁN BOTTYÁN JÁNOSRÓL. - -Régóta nem olvastunk oly rosszul írt könyvet, mint a minő e történeti -életrajz.[7] Teljességgel nem akarjuk kisebbíteni Thaly adatgyüjtő, -történetnyomozó érdemeit. Ő egypár év óta nemcsak szorgalommal, hanem -valóságos lelkesüléssel adta magát a Rákóczi-forradalom adatai, okiratai -gyűjtésére, s már is szép eredménynyel. Azonban az adatgyűjtés, a -történet-nyomozás még nem történetírás, csak anyaga a történetírásnak. -Egy valódi történelmi mű nemcsak a tudomány, hanem a szorosb értelemben -vett irodalom körébe is tartozik s a tárgyhoz képest megkiván bizonyos -művészeti benső formát, melyet leginkább a compositio ereje, az -elbeszélés eleven folyamatossága, az események arányos csoportosítása, a -főbb egyének kiemelkedő rajzai alkotnak. - -A történetírás ez irodalmi szempontja még nem emelkedett elég érvényre -nálunk se elméletben, se gyakorlatban. A kritika inkább csak tudományos -szempontból birálja a történeti munkákat s nem egyszersmind irodalmiból -is. Magok a szerzők is inkább vágynak a történettudós, mint a -történetíró koszorújára. Inkább történeti értekezéseket írnak, mint -történeti műveket s mintegy megvetni látsznak a történetírás művészetét -s azt költői diszítésnek, czafrangnak, a képzelem kicsapongásainak -tartják, melyek nem illenek a történelem komoly muzsájához. Valóban a -költői czafrang, a képzelem kicsapongásai nem illenek a történetíróhoz, -sőt egészen megrontják. Valóban a történetíró stylje nem a költőé, de -nincs-e történeti styl s vajon az nem különbözik-e az értekező, szónoki -vagy a puszta krónikai styltől? A történetíró nem regényköltő, de vajon -nem kell-e tudnia elbeszélni s rajzaival mintegy megelevenítni, előnkbe -varázsolni a multat? A kutató adatai, a kritikus bonczolata, a philosoph -pragmatismusa csak magokban kielégíthetik-e az olvasót, s válhatnak-e a -nemzet közkincseivé? Vajon csak tudomány s nem egyszersmind irodalmi -művészet is a történetírás? E kérdéseket és követeléseket senki sem -mellőzheti, ki ismeri az ó- és új-kor nagy történetíróit, kik egyaránt -küzdöttek a tudós és író koszorújáért. - -Midőn régibb és újabb történetírásunk ellen e súlyos vádat emeljük, nem -feledtük a kivételeket. Tudjuk, hogy van egypár történetírónk, kik nem -vetették meg a történetírás művészetét, sőt egy vagy más tekintetben -több kevesebb sikert is tudnak felmutatni, de maga az elv még nem -emelkedett elég érvényre s a törekvés aránylag csekély. E mellett, -kivált a legújabb időben, a történetirásnak oly módja kezd nálunk lábra -kapni, mely több kevesebb kritikával összefüzött, de feldolgozatlan -anyagokat ad ki történeti műnek. Látunk oly kor- és életrajzokat, melyek -a legnagyobb részt egész terjedelmökben közlött okiratok- és naplókból -állanak s a történetírás minden formáját lábbal tapodják. Az író a -helyett, hogy okiratokat adna ki magyarázó jegyzetekkel kisérve vagy -történeti művet írna s függelékül a legfőbb új okiratokat közölné, -összevegyíti a kettőt s valami olyat tálal előnkbe, mely sem egyik, sem -másik s igen hasonlít az el nem készített ételhez. Ebédre vagyunk híva s -ebédlő helyett a konyhába vezetnek bennünket, hol sok minden össze van -halmozva, miből ebédet lehetne készíteni, de senki sem készít s vagy -magunk vagyunk kénytelenek valamit főzni vagy étlen maradunk. Ilyen -némely történetírónak eljárása. Az olvasó élvezet helyett unalomba merül -s lecsapja a könyvet vagy nagy kínnal maga igyekszik valahogy -utánpótolni a történetíró mulasztásait. - -Thaly az ily fajta történetírók közé tartozik. Nyers anyagot nyers -anyagra halmoz, annyira, hogy ha harminczkét ívre terjedő munkájából -kiveszszük a közlött okiratokat, leveleket, naplókat, felényire olvad le -könyve. Majd mindent egész terjedelemben közöl, sőt a leveleknek -borítékczímjét is oda írja, az aláírást a világért sem hagyná el s -némely okirat végén a pecsét helyét is kirajzoltatja. E külső aprólékos -pontosság igen helyén van okiratgyűjteményben, de elbeszélő történeti -műben nevetséges. Azonban ha ennyivel megelégednék, még hagyján. A -legtöbbször nemcsak leveleket, naplókat közöl egész terjedelmökben, -hanem elég hosszasan maga is elmondja, hogy mi van bennök. Igy kétszer -olvasunk ugyanegy dolgot, mi nemcsak unalmas, fárasztó, hanem zavarja az -egész benyomásának tisztaságát is. - -Általában Thalynak kevés érzéke van az iránt, a mi fő, lényeges. A -mellékest, aprólékost vagy fölöslegest annyira összehalmozza, hogy a -fátul nem látjuk az erdőt. Kivált a hadjáratokat úgy írja le, hogy -ritkán nyerhetünk rólok tiszta képet. Keveset szól sikerök vagy -sikertelenségök politikai vagy hadtani okairól. Rajzaiban a főpontok nem -igen emelkednek ki, hogy kalauzunkul szolgáljanak. A számos részlet nem -olvad szerves egészszé, hogy mintegy kimagyarázza magát. Thaly valamely -hadjárat vagy ütközet leirásakor felhord minden adatot, okiratot, -melyeket csak összeszedhetett, sőt bennök némely ellenmondást, kivált a -nevet, év és napszámot illetőleg ki is igazít, de e holt anyagot -egészben nem tudja eléggé megeleveníteni, eszmei színvonalra emelni, egy -kifejező képpé alakítani. Mindenütt inkább csak az adatgyüjtő áll -előttünk, ki sokat fáradott, míg adatait összeszedte s némely apró -részletet nagyon is fontosnak tart, mert talán több fáradságába került -ehez jutni, mint egyébhez. A világért sem mellőz semmit, még a -lényegtelent sem, az apróbb részleteket nem olvasztja egy általános -vonássá, a csoportosításban nem tart arányt, s néhol annyira megy, hogy -némely csekély érdekű portyázásokról körülményesebben ír, mint valamely -főbb ütközetről. A részletek e halmozása nemcsak bőbeszédüségre s -régiségbuvári pedantságra mutat, hanem sokszor az eszmék hiányára is. Ha -a tények bonczolata és összevetése alapján nem emelkedünk eszmékre, -csaknem lehetlen a tények csoportosításában arányt tartanunk, a -töredékeket egészszé forrasztani, az egész biztos áttekintését tárni -olvasóink elébe, mert minden attól függ, hogy minő eszmét akarunk -kifejezni s minő eszmei kapcsolatban látjuk a tényeket. - -Az egész könyv szerkezete elhibázott: inkább külső tapadás vastagítja, -mint a benső fejlődés, s a részek nincsenek úgy elrendezve, hogy a -legfőbb dolgok kiemelkedjenek és az életrajz hősének igen is megbámult -alakját illő világításba helyezzék. Szerző ritkán tudja, hol kell -valamit épen a maga helyén elmondani s kevéssé érti az események -bonyodalmainak természetes, könnyed s mintegy önmagát magyarázó -feltárását. Ide járul még az elbeszélés nehézkes folyama, egyenetlensége -s bizonyos affektált archaismus. Thaly olykor szónokiasan ömledező, -legtöbbször krónikásan száraz; kevés oly lapot ír, melyeken némi izlés -látszik, s néha oly módon bámulja Bottyán vitézségét, mintha egy huszár -beszélne ezredese bravourjairól. - -A könyvnek mindjárt kezdete szónokias puffadozás. Im ide igtatjuk: - -«Az isteni gondviselés elküldött a puszta hazába, hogy fegyverre és -szabadságra kiáltó szózat legyek. És meghallá e szózatot az ország -minden népe. - -Így szól emlékirataiban ama fejedelem, kirül a lánglelkű Kölcsey oly -ihletve zengé: - - Fejdelmünk haj, vezérünk haj! - Magyartok gyászban ül. - -Valójában akkor is gyászban ült a magyar, a mely korról Rákóczinak -idézett sorai szólanak, de a fejedelem eljöve a szomorú hazába, hogy -fegyvernek és szabadságnak riadása legyen és a mint írja és a mint -történt: meghallá e riadást az ország minden népe. - -És elkezdődött a «Kuruczvilág», más néven II. Rákóczi Ferencz háboruja, -mely nagy vérengzéssel folyton folyt vala nyolcz hosszú éven át, 1703 -májusától 1711 jun. 23-ig, a mikoron utolsót dördült az ágyú a munkácsi -várfokon. - -Minden korszak megtermi a maga embereit, s rendkivüli idők rendkivüli -embereket szülnek. - -A Kuruczvilág folyamában egész sorát látjuk kiemelkedni a hősöknek, a -kik közül néhányról általában, többről egy vagy más tekintetben, -önelégülten mondhatjuk el: «Ezek is a mieink voltanak.» - -Így nem lehet kezdeni történeti művet, sőt még beszélyt sem. Az -elbeszélésnek, legyen az akár történeti, akár költött, főjellemvonása a -nyugalom, kivált az elején. Az elbeszélő az elbeszélés művészetével, az -események kifejező rajzaival szokta felkölteni az olvasó hangulatát s -nem ódai ömledezéssel vagy szónoki emphasissal. A rajzba, a tárgy -természete szerint, mintegy belé kell olvadniok a különböző -felindulásoknak vagy legfeljebb kisérniök, de módjával és sohasem -magokban állniok, mintegy külső ékességül. A lyrai hangulatot, a szónoki -pathoszt nem tűri meg se az elbeszélés nyugalma, se a történetíró -méltósága. Thalyban egészen hiányzik a történetírói méltóság s néha oly -fogásokat használ, melyek még költői elbeszélésben sem mutatnak jó -ízlésre. Ilyen például Starhemberg Maximilian gróf elfogatásának -leírása. Midőn e tábornok 1708 februárjában Starhemberg Guido gróf -helyébe magyarországi fővezérré kineveztetett s Bécsből Pozsonyon át -Nagyszombatba indult, figyelmeztették, hogy vegyen maga mellé erős -katonai fedezetet, mert habár a Csallóközben, az Alsó-Vág innenső felén -császáriak táboroznak is, némely vakmerő kurucz portyázók miatt az út -nem elég biztos. «Starhemberg» – úgymond Thaly – ki az ellenfél iránt -kicsinylést akar mutatni, megvetőleg válaszolá: hogy ő mit sem fél -efféle lurkóktól. Ezzel hadi főpénztárnokával együtt február 16-án -reggel hintajába veté magát s 20–25 lovas német kiséretében megindult -nagy maga elbiztában. Azonban - - «Quem dies vidit veniens superbum: - Hunc dies vidit fugiens jacentem.» - -Itt aztán egy egész sor gondolatjel következik, mint némely beszélyekben -szokás és a szerző nehány lapon elbeszéli, hogy Bottyán portyázói, hogy -fogták el Starhemberget, s végül így kiált fel: «És a büszke gróf -mindezt megalázva türni kényteleníttetett azoktól a lenézett lurkóktól.» -Megint egy sor gondolatjel s ismétlése a fenebb idézett latin -verssoroknak. - -Koronként ilyesmikkel akarja Thaly enyhíteni előadása szárazságát, mely -a munka folyamában mind inkább növekedik. S különös, a szónoki -emphasisra, a lyrai ömlengésre nem a valóban nevezetes dolgok -lelkesítik, mint inkább holmi kurucz bravourok, huszáros tempók, s -bizarr külsőségek. A most említett kalandban is egész gyönyörrel írja -le, hogy Végh János, kurucz közlegény, széles fringiája lapjával mily -nagyokat csapkodott a fogoly tábornok grófi hátára. Thaly ritkán tekinti -a történetíró szemével a mult eseményeit, s nem egyszer úgy szól, mint -egy azon korbeli kurucz ifjú, ki a híres vitéz vak Bottyán generális -táborában szolgált. E kuruczsága nyelvén is fölcsillámlik; a nagyon is -bőven közlött levelekből és naplókból be-belopózik az ő stylusába is -egy-egy ó-divatú szó vagy kifejezés. Például: «Eszterházi Antal Heisler -előtt a Balaton felé _czafola_ (húzódék vissza).» «Berzsenyi is külön -_ordereket_ küldött a _brigadérosoknak_. – Pekry örökké csak harczot -veszte vagy hátra _kertelt_ az ellenség elől. – _Sólyomást_ vágtattak -odább. – _Nyavalyás_ Starhemberg nagyon rosszul érzé magát» stb. A régi -nyelvből föléleszthetni mindazt, mire szükség van, akár a nyelvbeli -tisztaság, akár a művészi czélzat szempontjából, de szükségtelenül régi -szókkal kényeskedni, sőt némi akaratlan komikai hatást idézve elő, -megrontani velök a történeti stylus méltóságát, mindig megrovást -érdemel. - -Thaly e hyper-kuruczos lelkesülése Bottyán bámulásában éri el -tetőpontját. Nem elégszik meg II-ik Rákóczi Ferencz e vitéz tábornokának -valódi érdemeit csak méltányolni, mint a történetíróhoz illik, hanem -untalan dicsőíti is, mintha obligat emlékbeszédet tartana. Nincs Bottyán -köz- és magánéletének oly aprólékos vonása, melyet kiáltó szinekkel ki -ne festene, sőt némely kétségtelen tény bővebb bizonyítására oly okokat -is használ, melyeken mosolyognunk kell. Hogy Bottyánt kiválón szerette a -nép, maga Rákóczi említi emlékirataiban s más adatokból is kitünik. -Thaly nem elégszik meg ez adatok elősorolásával, még bővebb -bizonyításhoz fog és így szól: - -«Másfél száz év zúgott le azóta; nemzedékek szálltak sírba, halmaikat -idők legyalulták; sok minden feledségbe ment, de a nép hálája maig -megőrizé, fentartá a szeretett tábornok emlékét, apákról fiakra szálló -hagyományok által. Tolnában Kömlőd határán még állanak a szőlőkoszorúzta -hegyek tetején a sánczok, a melyeket egykor ő hányatott s az utolsó -szőlőkapás is tudja rólok, hogy az a _vak Bottyán generális vára_. Így -Nyerges-Ujfalu határában a hidfőerőd maradványait is soká _Bottyán -sánczának_ nevezék s nevezik talán ma is. Esztergom főterén ott áll a -szép városháza földszinti tömör oszlopsorával, melyen az emelet -nyugszik, magas mansard tetőzetével, 40 öles homlokzatával a főpiaczra; -ma is büszkén mutatnak a díszes ódon épületre az ott lakók: «_Ez volt -Bottyán tábornok kastélya!_» Ugyancsak Esztergom határában egy tavat, -egy dülő földet és egy parlagot az ő emlékére nevez az ivadék _Bottyán -tavának, Bottyán dülőjének, Bottyán parlagának_. Egyszerű emlékek, de -szebbek sok hizelkedés-alkotta érczszobornál, mert a nép hálája által -emeltettek.» - -Ime Thaly a nép háláját keresi abban, a minek egészen más az oka, s a mi -akár szeretett akar gyülölt emberrel megtörténhetett, ha romokban még -maig is meglevő sánczokat hányatott vagy nagy házat építtetett vagy a -határban több földet birt, mint más. Kolozsvárott e század elején Erdély -kormányzója Bánffy György gróf egy nagy házat építtetett, melyet róla -Bánffy-háznak hívtak akkor is, midőn az más kezekbe ment át. Vajon ez is -a nép hálás emléke, mely szebb a «hizelkedés-alkotta érczszobroknál!» - -Thaly Bottyánt Rákóczi tábornokai között a legnagyobb katonai -tehetségnek tartja s azt hiszi, hogy ha 1709-ben meg nem hal, a -szövetkezett rendek ügye aligha jut vala annyira, hogy a szatmári -békepontokat kénytelen-kelletlen el kell fogadniok. Thalynak e felfogása -nem csak a történeti igazsággal ellenkezik, hanem saját rajzával is, -melyet Bottyán pályájáról elénkbe tár, noha gondosan mellőz mindent, a -mi Bottyán ellen szólana. Ez Thaly könyvének legnagyobb hibája. Adatai -nem bizonyítanak annyit, mint a mennyire lelkesült bámulata ragadta. E -mellett hőse kedvéért egészen mellőzte Rákóczi emlékiratainak mindazon -helyeit, melyek Bottyán magasb katonai tehetségéről nem épen kedvezőleg -nyilatkoznak. E mellőzés minden czáfolat nélkül gyanus és elfogultságra -mutat. - -Ha figyelemmel végig olvassuk e könyvnek a Bottyán hadi pályájára -vonatkozó okleveleit, naplóit, ha egy kissé éles szemmel vizsgáljuk -Thaly rajzait, hamar észre veszszük, hogy Bottyán nem oly katonai -tehetség, kitől egy forradalom sikere vagy sikertelensége függ, még -akkor is, ha a kül- és belpolitikai viszonyok kedvezőbbek, mint a minők -voltak a Rákóczi-forradalom folyamában. Mindent összevéve Bottyán egy -vakmerő vitéz ember, ki katonáit bravourjaival lelkesíteni, igazságos -fegyelmével jó rendbe tudja tartani, jó végrehajtó, rohamvezető -tábornok, ki tüzön-vizen átmegy, derék portyázó vezér, ki szerencsésen -vív kisebb csatákat, népies szenvedélyeivel, bánásmódjával fegyvert -ragadtat a néppel, de nagyobb ütközeteket vezérelni vagy nagyobb várakat -bevenni képtelen. Ez itéletünkben még jobban megerősítenek bennünket -Rákóczi emlékiratai, melyek egy pár lapon következőkép jellemzik -Bottyánt: - -«A telet s a tavasz néhány hónapját Egerben töltöttem – mond Rákóczi -1705-ki hadjáratairól írván – elfoglalva a békealkudozásokkal, az ország -kormányzásával és a sereg rendezésével, melynek zsoldját meghatározám. -76,000 lovas és gyalog volt zsoldomban. Minthogy a hadjárat ideje -közeledett, készületeket tettem, hogy szándékomat, a Dunán átkelni, -végrehajtassam oly hadtesttel, melyről megleheték győződve, hogy követni -fog. A hidamat védő erősségek jó karban voltak. Eszterházy Dániel -altábornok egy gyalogságból és csekély lovasságból álló hadtesttel a -Dunának egyik oldalán volt, a tulsón a félszemű Bottyán vezérőrnagy -parancsnokolt. Ezen ember diák s egy jezsuita klastrom portása volt, de -katonává levén oly vakmerő vitézséget tüntetett ki a törökök ellen, hogy -ezredes lett a császár szolgálatában. Se születése, se nevelése nem -levén, nagyon parasztos, de mértékletes, éber figyelmű és fáradhatlan -volt, szerette a népet, s ettől viszont rendkivül szerettetett, mert -katonáit szoros fegyelemben tartotta és igazságot szolgáltatott nekik -mindenben, ha ígazuk volt. A ráczok különösen féltek tőle. A németek -azonban jól ismerték, milyen jól értett a Dunán használható hajók -készítéséhez, maga is fejszét fogott kezébe. Bele elegyedett az -erődítésbe is és szerencsétlenségére azt hivé, hogy ért hozzá, azért nem -hallgatott semmit azon mérnök-hadnagyra, kit hozzá küldék, hogy egy -erősséget emeljen a tulsó hidfő védelmére. A maga képzelődése szerint -csináltatá tehát azt s neki is készült, hogy védelmezni fogja. -Minekutána a lovakat legelőre bocsátottam a gyöngyösi, egri réteken, a -Duna felé indultam egy kissé későbben, mint rendesen szoktam, megnyitni -a hadjáratot. – Buda felett voltam, midőn egyszerre két futár érkezett -hozzám: az egyik Eszterházy altábornoktól, a másik Bercsényi -tábornoktól. Az első tudosíta, hogy Kleklesperg tábornok, ki Szathmár -átadása után Budán tartózkodott, 400 lovassal, budai helyőrségi -gyalogsággal, nehány ágyuval s a ráczokkal, kik fegyveres hajókon -szálltak alá a Dunán, Bottyan megtámadására kiindult. Ez lovas ezrede -élén kémszemlézés végett elébe menvén, összecsapott vele és ez -alkalommal két nehéz zuzást kapván, egyiket az orrán, másikat a lábán, -melynek következtében egész holtáig sánta maradt, visszament erősségébe. -Szándékosan mondám zuzást, mert közhiedelem szerint bőrét a golyó át nem -hathatta. Közeledvén az ellenség, első ágyúgolyójával átlyukasztá az -erősség bástyáját, a puskagolyók egészen szitává tették a mellvédeket, -melyek mögött a gyalogság nem tarthatá magát. Bottyán tehát -visszavonult, fölgyujtván előbb várát és miután átment a hidon, az -ellenség elégette a hajókat és visszament Budára.» - -E lap egypár vonással jobban jellemzi Bottyánt, mint Thaly egész könyve, -ki idéz ugyan innen egypár sort, melyek Bottyán dicséretére vonatkoznak, -de a többit elhagyja, s a vereséget is nagyon szépítve adja elő. Így -tesz alább is, midőn Rákóczi ugyancsak 1705-ben Bottyánt a Dunán túlra -küldi. «Alsó-Magyarországon a császárnak semmi serege nem volt – úgymond -Rákóczi – egy hadtestem Bezerédy dandárnok alatt folytonos beütésekkel -háborgatá Stájert s Ausztriát s pedig szerencsésen. Minthogy Bottyán -tábornokot a nép nagyon szerette, átküldém a Dunán, hogy Csáky -vezérőrnagygyal együtt parancsnokoskodjék. Megrohanta Sopron városát, -azonban sikertelenül, mert a mérnökök tanácsára nem hajlott.» - -Ezt is idézi Thaly, de az utolsó mondatot kihagyja; részletesen leírja -Sopron ostromát, de a sikertelenséget Bottyán bravourjaival födözi s -okát minden egyébben keresi csak Bottyán képessége hiányában nem. -Rákóczi bizonyosan jobban ismerte egyik kedvencz tábornokát, mint -Vagner, ki Bottyánt vitéz és tapasztalt vezérnek mondja és Kolonics, ki -hadi erejéről, vitézségéről és szerencséjéről igen híres nevezetes -férfiúnak nevezi. Thaly kelleténél többet épít ez itéletekre; mert -azokból nem értelmezhetni ki se a rendkivüli tehetségű, se a nagy -képzettségű hadvezért. Arra pedig még kevesebb oka volt, hogy Bottyán -halálában keresse a Rákóczi-forradalom bukását. Mily kevéssé idézte elő -azt Bottyán halála, bár e derék portyázó vezér hiánya érezhető volt is! -A Rákóczi-forradalmat a bécsi kormány zsarnokságán kívül leginkább a -spanyol örökösödési háború lobbantotta fel, mely miatt Leopold kénytelen -volt kivonni Magyarországból hadserege javát s másutt foglalkoztatni -legjobb vezéreit. E háború szerencsés sikere, XIV-ik Lajos megaláztatása -aláásták Rákóczi szerencséjét. A kifáradt ország, mely évek óta hijába -várta az eldöntő eredményt, béke után áhítozott s nem adott elég -táplálékot a forradalom erőfeszítésének. A trencsényi szerencsétlen -ütközet végzetteljessé vált. E veszteség óta Rákóczi nemcsak nagyobb -hadat nem birt összegyűjteni, hanem mind többen kezdének elpártolni is -tőle, mit elősegítettek I. József némely rendszabályai, melyek némi -engesztelékeny hangulatot idéztek elő. Bottyán a trencsényi ütközet után -még élt s oly kevéssé tudott jobb fordulatot adni a forradalomnak, mint -a hogy szerencséjével azelőtt nem folyt be eldöntőleg, hanem csak -elősegítőn. Mert Bottyán halála egy időre esik a forradalom -hanyatlásával, Thaly az idő véletlen találkozását belső oknak veszi s -egészen aláírja Kovács János krónikaíró e következő itéletét: «Fejedelem -Rákóczi ereje hova tovább megcsökkene, mert hiv és híres segítőjét, vak -Bottyánt a halál tőle elválasztotta.» De miért egy krónikaíró naiv -felfogását elfogadni, mikor a czáfolhatlan okok egész lánczolata áll -előttünk? - -Lehetetlen volt e munkát mint történeti művet méltányolnunk, de mint -adatgyűjtemény becsét szivesen és ismételten elismerjük. Sok új -oklevéllel, adattal járul e korszak ismertetéséhez, sőt egyet s mást -kideríteni és megalapítni törekszik. Ki a Rákóczi-forradalom történetét -fogja dolgozni, nem mellőzheti e munkát. E mellett Thaly szorgalma, -kitartása, tehetsége remélnünk engedik, hogy ez első kisérletét jobbak -fogják követni. Ő még fiatal, pályája küszöbén áll s a haladás és siker -hosszú sora jelölheti küzdelmeit. - - - - -JÓKAI LEGÚJABB MŰVEI.[8] - -Jókai legújabb munkái fekszenek előttünk; négy kötet beszély és genrekép -«Virradóra» czím alatt s a «Szerelem bolondjai» szintén négy -kötetben.[9] - -Mióta Jókai mint szónok és hirlapiró élénkebb részt vesz a politikai -küzdelmekben, kissé alább hagyni látszott szépirodalmi tevékenységével. -Azonban csak látszott. Termékenysége újra emelkedőben, mit ez újabb -nyolcz kötete is bizonyít. Vajon igazi termékenység-e ez vagy csak -gyorsaság? Ez egészen más kérdés, de annyi bizonyos, hogy ő mint -publicista és költő egyaránt keveset gondol a műveltebb közönség -véleményével, a kevésbbé értelmes tömeg tapsait hajhássza s nem egyszer -összetéveszti a muzsák oltárát az industrialismuséval. - -Észrevehetni ezt még a külsőségeken is. Például legújabb beszélyei és -genreképei gyüjteményében találunk oly dolgozatokat is, melyek sem -beszélyek, sem genreképek s általában nem tartoznak a költészet -birodalmához. Úgy látszik, kiadójával négy kötet beszély és genreképre -alkudott, de hirtelenében nem tudván a kivánt köteteket -összeszerkeszteni, fogta magát, elővette a «Hon»-t, innen kivágott egy -hirlapi czikket, amonnan egy irodalomtörténeti csevegést, aztán hozzá -tette Jósika Miklós felett mondott emlékbeszédét s kész volt a négy -kötet beszély és genrekép. Neki, mint a magyar közönség elkényeztetett -gyermekének, sok szabad s ő derekasan igénybe szokta venni e -szabadságot. - -Azonban e csínyt talán el lehetne nézni, ha a beszélyek és genreképek -közé kevert heterogén dolgozatok nem párosítanának magokban sok -könnyelműséget kevés tájékozottsággal. Minő könnyelműség mindjárt -Petőfiről irt czikke, melyben kétségbe vonja Petőfi halálát, orosz -fogságba hurczoltatását igyekszik valószinűvé tenni s felszólítja a -kormányt, hogy tegyen ez ügyben diplomatiai lépéseket. Az egész csak -sensation-czikk, holmi álpáthoszban föleresztve. «Hátha elfogták az -oroszok Petőfit? – kiált föl Jókai – ez a gondolat sokszor képes -elrabolni álmaimat. Hátha elhurczolták orosz fogságra, elvitték ezer meg -ezer verstnyire, távol Sibéria belsejébe. Hátha most is ott siratja -hazája sorsát Kamcsatka hómezőin; hátha ott hallgatja láncza csörgését -valamelyikében a wolchinszki erdők kietlenét őrző várlánczolat -erődeinek? Hátha nehéz, lassan emésztő munkában görnyed az urali -ólombányák áldozatai között?» Nem valószinű, hogy e rémképek csak -egyetlen egy álmatlan éjszakát is okoztak volna Jókainak, mert ha -gyanuja annyira szivén fekszik, bizonyosan föllép vele akkor, midőn -Petőfi végnapjairól és haláláról hónapokig folyt a vita a Vasárnapi -Ujság 1860–61-iki folyamában s midőn igen biztos adatok jöttek -napfényre, melyek kétségtelenné teszik, hogy Petőfi csakugyan a -segesvári csatában esett el a fehéregyházi határon s ugyancsak ott -nyugszik egy közös sírban. Hogy Jókainak csak 1867-ben jutott eszébe -gyanujával előállani, annak oka alkalmasint két tényben rejlik: először -e tájt szabadult ki orosz fogságból egy magyar, ki részt vett az utolsó -lengyel forradalomban s az oroszoktól elfogatott; másodszor ez évben -beszéltek a lapok egy osztrák börtönben szenvedő magyar fogolyról, ki -tévedésből vagy más okból az általános amnestia ellenére sem -bocsáttatott szabadon. Úgy látszik, Jókai e két adat combinatiójából -írta czikkét. De hogy mi köze e két eseménynek Petőfi orosz fogságával, -nehéz megérteni. Tudjuk, hogy a magyar forradalom bevégződése után az -oroszok minden magyar foglyot átadtak az osztrák hatóságoknak. Nincs -biztos adatunk arra, hogy egyetlen magyar fogoly is Oroszországba -hurczoltatott volna. Húsz évig senkinek sem jutott eszébe csatában -elesett rokonát vagy barátját orosz fogságban keresni s húsz év mulva az -egész országban csak Jókai áll elő e vádló gyanúval. A czikk nem talált -visszhangra, jele, hogy senki nem vette komolyan. Kár volt megírni, s -még nagyobb kár újra lenyomatni. - -A Jósika felett mondott emlékbeszédében nehány sikerült részletet -találhatni, de nem hiányzanak benne hibás adatok és félszeg itéletek. -Midőn az 1867-ben a Kisfaludy-társaság ünnepélyes ülésén felolvastatott, -épen e folyóiratba elég részletes birálatot írtunk róla, a melyben -mindezt kimutatni igyekeztünk. Nem kivánjuk azt ismételni, de azon -csodálkozunk, hogy Jókai a bevezetés irodalomtörténeti botlását a -második kiadásban sem igyekezett kiigazítani vagy legalább enyhíteni. -Jókai itt valami olyant állít, mintha egyedül Jósikának köszönhetnők a -magyar nemzeti önérzet fölébresztését s költészetünk nemzetiesb irányát. -Nehány erős vonással igyekszik rajzolni a XVIII. századbeli magyar -politikai, társadalmi és irodalmi viszonyokat, áthajlik a XIX. századra -is, mindenütt csak hanyatlást lát s úgy végzi jellemzését, hogy e -szürke, egykedvű szinezetű kor hasonló volt a ködös napokhoz, melyeken -nem lehet kiismerni, hogy virradatra jár-e az idő vagy alkonyodik. -Azután utána veti: ekkor támadt Jósika Miklós. Nem olyasmit fejez-e ki -ez, mintha a XVIII. század első évtizedein kezdve egész a Jósika -felléptéig a nemzeti ujjászületésnek egyetlen szikrája sem csillogott -volna fel a magyar politikai, társadalmi és irodalmi életben? Jókai -mintegy feledni látszik az 1825-diki országgyűlés és Széchenyi -reformmozgalma nagy emlékeit, s hogy Jósikát minél nagyobb talpra -állítsa, egészben megtagadja Kazinczy, a Kisfaludyak és Vörösmarty -hatását. Irodalomtörténeti felfogás-e ez? Fogja-e Jósika alakját emelni -a mult ily botrányos összegázolása? - -«A sajtó és censura Magyarországon» czimű czikke irodalomtörténeti -csevegés s annyiban sikerültebb társainál, a mennyiben nincs -követeléssel írva s nehány elmés ötlet s mulatságos adoma némi -kárpótlást nyujt a sok téves adat- és félszeg itéletért. Jókai, úgy -látszik, azt hiszi, hogy az irodalom könnyedebb formái kizárják nemcsak -az alaposságot, hanem a tájékozottságot is. Nem sejti, hogy bárminő -formában irunk, az anyagot birnunk kell s magunknak tájékozva kell -lennünk, ha olvasóinkat akármely modorban vagy irányban tájékozni -akarjuk. Mennyi mindent összezavar e czikkében is s mily népmesébe való -nagyítással és naivsággal bánik el a legismertebb tényekkel. Midőn -említi, hogy a mult század végén a Martinovics-féle összeesküvés miatt -számos magyar iró elfogatott és elitéltetett (Szentjóbi Szabó Lászlót -két emberré változtatja, Szabót és Szentjóbit külön emlegetvén) a -következőket jegyzi meg: «Az akkor Thugut-féle miniszterium azt hitte (s -vannak még most is hit (rokonai), hogyha ezt a maroknyi irói társaságot -elnémítja, az által megállítja a világtörténet szellemének röptét. A -csak alig keletkezett folyóiratok: a «Magyar Muzsa», «Magyar Muzeum», az -«Orpheus», «Urania», «Mindenes Gyüjtemény» egymásután megszűntek, az -irók kényszerülve vagy önként elhallgattak. A nyelvmivelő társaságok -egyszerűen be lettek tiltva, a mult század végeig aztán valódi halotti -csend és kisértetes ür vette körül az osztrák kormányférfiakat, olyan -tökéletesen jól érezték magokat benne, mint egy kriptában. Hogy miből -éltek meg azon idő alatt a censorok, az előttem titok, hacsak másfelől -valamely mesterséget nem űztek.» - -Ebből csak annyi igaz, hogy némely kitünő iró elfogatása nagy csapás -volt az irodalomra nézve. De hogy ennek következtében megszűnt volna -minden magyar folyóirat s a melyek megszűntek is, mindnyájan e miatt -szüntek volna meg, s ez idő alatt újak nem keletkeztek volna, az épen -nem áll. Kazinczy «Orpheus» czimű havi iratából 1790-ben nyolcz füzet -jelent meg, aztán elakadt, részint részvétlenség miatt, részint mert, a -mint önéletrajzában mondja, a banderium, diéta és járásai nagyon -elvonták a dolgozástól. Azonban 1794-ben Kazinczy újra meg akarta -indítani szünetelő folyóiratát, de ugyanazon ev decz. 14-én elfogatván, -terve meghiusult. A «Magyar Muzeum»-ot az úgynevezett kassai társaság -adta ki: Kazinczy, Bacsányi, Baróti Szabó. Kazinczy csakhamar elvált -társaitól, Baróti, Bacsányi maradtak; ez utóbbi volt tulajdonképen -fődolgozótársa és szerkesztője a vállalatnak, melyből 1788–89-ik évekre -négy füzet jelent meg, és ismét négy 1790–92-re. Egy feladás -következtében 1793-ban kivágatott a Muzeumból Bacsányinak a -francziaországi változásokra írt költeménye, ő pedig 1794-ben elfogatott -a Martinovics-féle ügybe keveredése miatt. A Muzeum betiltásáról nem -volt szó, azt Baróti folytathatta volna; sőt később Bacsányi is, ki -1796-ban kiszabadulván, egy uj vállalat megindításán fáradozott, a -«Magyar Minervá»-én, melyet Ányosnak általa összeszedett versei -nyitottak meg. A mi a «Magyar Músá»-t illeti, az nem is volt önálló -folyóirat, hanem a «Magyar Kurir» melléklapja, a Magyar Kurir pedig -1787–1834-ig fennállott s melléklapja különböző czimek alatt jelent meg: -«Magyar Almanak», «Kedveskedő», «Sokféle». Sőt a Jókai által annyira -sajnált «Magyar Músa» 1793-ban újra föléledt, a mennyiben a «Magyar -Hirmondó» «Magyar Mercuriussá» változván, melléklapjának «Uj Magyar -Músa» czímet adott. A «Mindenes Gyüjtemény»-t 1789-ben Péczeli József -indította meg, Mindszenti és Perlaki társaságában. Hogy 1792-ben már -megszűnt, annak oka a részvétlenség volt s nem az 1794-diki események. -Azonban Mindszenti más vállalatot indított meg, Brougthon és Ladvocat -történelmi lexikonait adta ki, az utóbbit épen 1795-ben, midőn Jókai -szerint mind elhallgattak a magyar irók. A Kármán és Pajor 1794-ben -megindult «Urania»-ja egyenesen részvét hiánya miatt bukott meg. Pápay a -Magyar Literatura Ismeretében (1808.) megemlíti, hogy e kitünő -vállalatoknak, bár a kiadók 289 előfizetővel is megelégedtek volna, nem -volt közönsége, mert a műveltebb osztály hölgyei már ekkor ismét -idegenekké váltak, nyelvünket nem értették, a középrend magyar izlése -pedig még nem volt annyira finom, hogy az «Urania»-ban gyönyörködhessék. -Jókai mindent egyetlenegy politikai tényre hárít és hallgat mindarról, -mi nem hízeleg a nemzeti hiúságnak. S minő nagyítás, hogy a magyar irók -ez időtájt kényszerülve vagy önként mindnyájan elhallgattak, a censorok -dolog nélkül ültek, a nyelvmívelő társaságok egyszerűen betiltattak -volna. Iró és vállalat aránylag elég volt, de közönség nem volt hozzá s -a hazafiság tüze ismét kialunni készült. A nyelvmívelő társaságok közül -az erdélyi épen 1796-ban adta ki munkái első kötetét s csak 1810-ben -oszlott fel, akkor sem egyszerű betiltás következtében. A soproni magyar -társaság, melyet Kis János alapított, évtizedeken át háborgatás nélkül -folytatta munkásságát. - -Hosszas volna Jókai minden téves adatát, félszeg itéletét itt -czáfolgatnunk. Elég lesz csak egyet említenünk, mely elég világosan -mutatja, mily tájékozottsága van neki a magyar irodalom és journalistika -történelmében. Kossuth Lajosról így ír: A «Pesti Hirlap» korszakot -alkotott nemcsak a hazai sajtó, de egész hazai közéletünk történetében. -Ezen lap segített győzelemre oly magas eszméket, minőknek azelőtt még -neveik sem voltak. Ez küzdött az örökváltság, a közteherviselés, az -egyenlőség elve, az ősi intézmények reformjai, sok új koreszme -elfogadása mellett s hogy minő sikerrel, azt bizonyítja előfizetőinek -ötezernyi száma, s hogy minő ellenfelekkel szemben, azt bizonyítják -mindazon nyomtatott lapok, mikben egy gróf Széchenyi István hasonló -lángszellemmel, hasonló hazaszeretettel, de más iránynyal, -meggyőződéssel vívott meg a P. H. eszméivel szemközt.» Tehát Kossuth -lapja oly eszméket pendített meg és segített győzelemre, melyeket nálunk -még nevökről sem ismertek addig. Tehát az örök váltságot, a -közteherviselést Kossuth előtt senki sem pendítette meg Magyarországon? -Tehát ősi intézményeink reformját egyedül a P. H. kezdeményezésének -köszönhetjük. Tehát Széchenyi, ki a «Pesti Hirlap» ellen küzdött, -ellensége volt az örökváltságnak, közteherviselésnek, s általában minden -reformeszmének? Hogy nem szégyel Jókai ilyesmit leírni s hogy képes azt -eltűrni a magyar közönség! Ország-világ tudja, hogy Széchenyi -fölléptével kezdődtek a reformmozgalmak, s hogy az örökváltság, -közteherviselés s az ősi intézmények reformját épen ő tűzte először -zászlójára. Ország-világ tudja, hogy midőn Széchenyi Kossuthot -megtámadta, nem a reformokat támadta meg, hanem a modort, melylyel -Kossuth mellettök izgat, s a módot, mely szerint azokat létesíteni -akarja. - -De ne mulassunk tovább e léha dolgozatoknál s térjünk át a beszélyekre. -Jókainak kitünő elbeszélő tehetsége van s e tekintetben egyetlen -regényirónk sem versenyezhet vele. Egyszerű, folyamatos, s egypár találó -vonással hol plasztikailag, hol festőileg emeli ki tárgyait. Valami -kedves elevenséggel, lankadni nem tudó mozgékonysággal ragadja magával -olvasóit, a nélkül, hogy fárasztaná. Átmenetei, fordulatai minden -erőltetés nélküliek, mintegy ösztönszerűek. Könnyedén lebeg az -elbeszélés folyamának kanyarulatain, melyeket nem tartóztat föl a -reflexiók tömege s hol rohamosan, hol csendesen hömpölyögve halad tovább -s nyit meg egy-egy újabb völgyet, de ritkán árad ki vagy sülyed -posványba. És e ritka adományhoz járul styljének ereje, hangzatossága, -jellemzetessége és magyarossága. E tekintetben is felülmulja regényiró -társait. Ment Jósika idegenszerűségétől vagy affectált magyarságától, -nem találhatni benne Eötvös áradozó nehézkességét, sem Kemény szófűzési -gondatlanságát s egyenetlenségeit. Egyetlen elbeszélő irónk sem -olvasztotta össze oly szerencsésen a népies és művelt magyar nyelv -bájait mint Jókai. Valódi magyar hangsúly vezérli szófűzéseit s a -kifejezések árnyalatainak egész kincstára áll rendelkezésére. E két -ritka adománynyal oly mértékben megáldotta isten, hogy bár húsz év alatt -sok mindent elkövetett megrontásukra, még sem tudta megrontani. Az -úgynevezett művelt magyar nyelv tévedéseiből átvett egyet-mást, de -aránylag keveset, próbált rosz új szókat faragni, de nem sokat. Nem -mindig szabatos s a gondolatlanság nyomai is meglátszanak itt-ott, de ez -gőzerő gyorsaságú dolgozásmódjából ered. Olykor gyermekes vagy épen -léha, de ez humora természetéből foly, mely gyakran kedves, -szeretetreméltó, de soha sem mély és néha sekélyes. Elbeszélése -némelykor modorosságba, üres szónokiasságba esik, de ez hatásvadászata s -éretlen eszméi következménye. Megesik rajta, hogy plasztikaisága -szertelen arányokat vesz föl, festőisége színpompába vagy épen -színzavarba vesz, de azt a bizarr iránti előszeretete, s önmérsékletének -hiánya okozza. Folyamatossága, kivált regényeiben, el-eltéveszti az -arányt, hol nyúlik, hol rövidül, kapkodóvá lesz, de ez rendesen -compositiói hibás voltától származik. Könnyelműsége, bizarrsága, -művészeti tévedései visszahatnak ugyan elbeszélés-módjára, styljére is, -de egészen meg nem ronthatják. Egy szóval Jókai kitünő elbeszélő és -stylista, csak kár, hogy aránylag kevés elbeszélni valója van. -Phantasiája nem az alapos műveltség és világismeret forrásából merít, -hanem az öt földrész minden tájáról a történelem, természet és -társadalmi élet világából összeszedi mindazt, a mi különös, kivételes, -bizarr s a drága aranyat, mint a vadember, sok színben csillogó -üveggyöngyökért cseréli be. A valóság iránt kevés érzéke van, a -költészet lényegét nem annyira a valóság eszményítésében keresi, mint -inkább meghamisításában vagy túlzásában egész a képtelenségig. -Szerencsésen kezdett meséjét vagy alakjait hamar elrontja, mintha nem -tűrné a természetest, az igaz emberit, csak ördögökben, angyalok- és -csodákban telnék kedve s a költészet czélját a képtelenségek -elhitetésében keresné. Tiszta elbeszélő styljét sohasem rontja meg -lélektani fejtegetésekkel, de magában a rajzban, a cselekvény szövésében -legkevesebb súlyt helyez a lélektani fejlődésre. Személyei nem annyira -jellemrajzok, mint inkább középszerű szinészek szereplései. Sajátságos, -bizarr jelmezekbe öltözteti őket, erősen kitömve, vastagon kifestve. A -melyik szép, az szebbnél szebb akar lenni, a rút rútabbnál rútabb, a -béna bénánál bénább, a vitéz vitéznél vitézebb, a bohó bohónál bohóbb. -Phantastikus díszlet veszi őket körül, sok színű tűz fényétől -megvilágítva. Tetszetős csoportozatokat látunk, zajos jeleneteknek -vagyunk tanui s meglepő látványok tárulnak ki előttünk A költő oly -ügyes, annyira ismeri közönsége gyöngéit, oly leleményes rendező, oly -szemkápráztató díszmester, hogy majd mindig tud valami hatást előidézni -s a nagy tömeg obligát tapsai sohasem maradnak el. Azonban néha -kifárasztják e látványok, megunja a komédiázást, elejti a költői -képmutatás álarczát, meghatja egy-egy igaz érzés, egy-egy gyermek- vagy -ifjukori emlék, egy-egy ember, kit ismert, egy-egy esemény, melyet -tapasztalt, egy-egy eszme, mely valóban szivén fekszik. Eltűnik a -színpad festett világa s a valódi élet képe ringatózik a költészet -fényhomályán. De az ily lucidum intervallumok ritkák. Nehány szakasz, -nehány lap nagyobb regényeiben, nehány kisebb elbeszélése, kivált a -hazai életből. Talán mindezt maga Jókai becsüli legkevesebbre, mert mi -hamar, s mi újabb erővel veti magát a csinált lelkesülés, a beteg -phantasia karjai közé s vadászsza a különöst, kivételest, bizarrt vagy -épen a képtelent. - -Ez újabb beszély-gyüjteménye ily kivételességek és ritkaságok tárháza. -Egyik a Manzanares partján játszik, a másik a Newáén, a harmadik a -Guáno-szigeteken, a negyedik Közép-Amerikában, az ötödik New-Yorkban, a -hatodik ismét Amerikában, a többi színhelye Magyarország, de ezek is -nagyrészt kivételességek rajzai. Goethe azt mondja, hogy ha ismerni -akarod a költőt, menj hazájába; Jókainak pedig egész költői pályája azt -látszik hirdetni: ha ismerni akarsz valamely országot, légy költő, -képzeld. Regényíróink közt ő az, ki soha sem lépte át hazája határát s -mégis ő bajlódik legtöbbet mind az öt világrészszel. A regeny és beszély -leginkább megkivánják, hogy ismerjük azt az országot, mely cselekvényünk -színhelye, legkevésbbé a dráma, mely szenvedélyt és viszonyokat csak -nagy vonásokkal rajzol. A regény és beszély, hol a cselekvény tájképek -keretében jelen meg, mely többé-kevésbbé a szenvedélyek és viszonyok -részletes rajzával igyekszik hatni, mintegy közvetlen szemlélődést -kiván, s ezt könyvekből és képekből bajosan meríthetni. Minden regényiró -hazája multjával vagy jelenével tett legnagyobb hatást, ha a külföldet -is beszőtte regényébe vagy épen onnan vette tárgyát, elébb utazott, s e -benyomásokból merítette lelkesülését. Még a kevésbbé lelkiismeretes Sue -és Dumas sem képeznek ez alól kivételt. Sue mint katona-orvos részt vett -a Spanyolország elleni hadjáratban, több évet töltött tengeri útban, -kikötött India partjain, bejárta Amerika majd minden részét, s a -Közép-tengeren tanúja volt a navarini ütközetnek. Dumas sokfelé -kalandozott a világban s még Magyarországba is elvetődött. - -De mindezt nem tekintve, nyujthatnak-e tiszta æsthetikai gyönyört a -kivételességek és ritkaságok e rajzai? Alig értettek s magyaráztak félre -többször valamit, mint e magában igaz tételt, hogy a megható, tragikai -cselekvénynek ki kell emelkedni a köznapi életből és kiváló érdekűnek -lenni. A köznapi életből való kiemelkedés nem egyszer alakul át a -különös, a bizarr vagy épen képtelen fogalmává, a kiváló érdek alatt -pedig vajmi sokszor értik a kivételest. A költő mindezt oly kevéssé -veheti tárgyul, mint nem rajzolja a képiró a természet kinövéseit s -pusztán csodás játékát. Mindazon szenvedélyek és viszonyok, melyeknek -rajzával valaha a költők nagy hatást tettek, általánosak, többé-kevésbbé -mindenkitől érthetők és érezhetők. A szerelem azért legnagyobb hatású a -költészetben, mert legemberibb, legáltalánosabb. A különös, kivételes -csak kiváncsiságot ébreszt, de nem részvétet. A köznapi életből való -kiemelkedést nem a szenvedély kivételessége alkotja, hanem fejleménye, -mélysége, ereje, melyek kiváló érdekű, a köznapinál nagyobb arányú -összeütközést, bonyodalmat és katasztrófát idéznek elő. Jókai sokszor -vagy a kivételes szenvedély rajzában keresi a hatást vagy a szenvedélyt -általában mellőzi s csak kivételes eseményeket rajzol. Jó példa erre -«Chinchilla herczeg» czimű beszélye, melyben egy féltékeny férj ipával -és sógorával együtt megöli nejét, nejének pedig kedvese megöli -mindhármukat. A nőt csak két lapon látjuk és halljuk, kedvesét csak -utóljára, akkor sem szól egy szót sem, csak gyilkol. A szenvedély rajza -s az ebből folyó bonyodalom egészen háttérbe szorul, s csak ama -rejtélyes, indokolatlan s majdnem képtelen események tolulnak előtérbe, -melyekből megtudja a férj neje hűtlenségét. A «Baróthy Ilona» czímű -szintén ilyen. Róbert Károly udvarában két fiatal lovag és barát, kik -egyszerre házasodnak, kiváncsiak arra: vajon fiok lesz-e vagy leányuk? -Elmennek a jósnőhöz megtudakozni, ki egyiknek azt jósolja: a gyermek, -kit nőd fog szülni, úgy fog meghalni, mint férfi; a másiknak meg ezt: a -gyermek, kit nőd fog szülni, hű dajkája lesz unokádnak. Az első azt -hiszi, hogy fia fog születni, pedig leánya lesz; a másik, ki leányt vár, -fiút kap. A felnőtt gyermekeket összeházasítják a szülők s a költő nem -tűz maga elé más czélt, mint hogy igazolja a jósnő jóslatát. S valóban -úgy is történik minden. A nő mint férfi hal meg, mert becsületéért távol -levő férje helyett párbajt vív, a férfi pedig hű dajkája lesz árva -gyermekének. Lehet, hogy e kivételes események megtörténtek, de hogy e -jóslat minő kapcsolatban van a bonyodalommal és kifejlődéssel, teljesen -érthetetlen. A jóslat még a mondákban sem szokott csak úgy magában -szerepelni, hanem isteni vagy démoni hatással az illető egyénre, kinek -kedélyében mindig ott rejlik a csíra, melyet az kikelt. Macbethben a -jóslat arra szolgál, hogy a hős szunnyadó nagyravágyását felköltse, de -nem arra, hogy minden benső szükségesség nélkül teljesüljön. A «Fekete -sereg» czímű beszélyben szintén egy jóslat játszsza a főszerepet átok -képében, de már valamivel jobban használva. Dóczy Sándor elhagyja János -herczeget s Ulászlóhoz pártol, egyik barátját Dombayt is erre akarja -venni, sőt megpróbálja a vesztegetést is, de az visszautasítja. Mikor -aztán csatára kerül a dolog a két párt között, Dóczy megöli Dombayt, -kinek neje kétségbeesésében megátkozza férje gyilkosát. Ez átok -teljesülése a beszély tárgya, a bünhödés után némi engesztelő -fordulattal. Az átok teljesülése itt nem egészen vak történet akar -lenni, hanem némi lélektani fejlemény, a mennyiben Dóczyban, véres tette -után, barátja halt teste fölött, az átkozódó nő látására fölébred a -lelkiismeret furdalása, s az átokkal kapcsolatban ez ragadja örvényekbe. -Azonban a jellem e fordulata nincs előre készítve, az előzmények után -Dóczytól épen nem várunk oly érzékeny szivet és mozgékony képzelődést. A -bünhödés eszközei kissé gyermekesek, mint például, midőn halt felesége -mellett virasztó fiát versenytársnak nézi s leszúrván, holtnak hiszi. Az -engesztelő fordulat is erőltetett. Épen nem várjuk, hogy Dóczy fia -Dombay leányát vegye nőül s nem is tudjuk meg, hogyan történt, elég hogy -megtörtént. Általában Jókai ritkán figyel a szenvedélyek és viszonyok -benső kényszerűségére, s hajlandó a lényegest lényegtelennek nézni. -Könnyen büntet és engesztel, mert azzal könnyen borzaszthatja, ezzel -pedig könnyen elérzékenyítheti az olvasók nagy tömegét. - -A «Vérontás angyala» nem egyéb, mint egy vörössel feketére festett kép, -minden árnyéklat, minden eszme és compositio nélkül. Egy spanyol, kinek -Acapulkoban, a creol lázadás következtében mindene odaveszett, vagyona, -boldogsága, boszút esküszik s mindent elkövet Acapulko ostroma- s a -creolok kiirtására nézve. Rablócsapatoknak kegyelmet eszközöl s Acapulko -ellen indítja, Mazatlanból katonákat csábít el Acapulko ostromára, maga -is tevékeny részt vesz az ostromban, karddal víva, mérget keverve, dühöt -tajtékozva, és végre a bevett és elpusztított város romjai alá -temetkezik. Szörnyűségek halmaza az egész mű, modorosan szörnyedő -pathosz kiséretében. Jókai hőse szenvedélyét oly fokon és oly oldalról -rajzolja, melytől a költőnek mindig el kellene fordulni, mert az csak az -orvos előtt lehet érdekes. – A «Kerüld a szépet» szintén inkább -curiosum, mint beszély. – A «Rútak rútja» sokkal jobb: legalább a -blazirt világfi rajza sikerült. Azonban a hősnő, a rútak rútja, nem épen -szerencsés lelemény. Egy Sobron nevű párisi arszlán tönkre jut s kedvese -hátat fordít neki. Ő nem csügged el; e változás új izgalom életében. -Versenyparipáit eladja s árukon bérletet vesz a Guano-szigeteken. -Gazdagodni kezd, de elpusztult volna, ha egy chinai napszámos leánya, -Xin, meg nem szánja, betegségében nem ápolja s nem válik mintegy -őrangyalává. Xin jó, nemes kedélyű, de a rútnál rútabb. Sobron mégis -nőül veszi s tíz év alatt gyűjtött tíz millió frankjával visszatér -Párisba s bemutatja nőjét a nagyvilágnak. Mi szükség volt egy női -Quasimodóra, kinek szíve szinültig van töltve minden képzelhető női -erénynyel? Elég lett volna csak nem szépnek rajzolni. Így is ellentétben -lett volna Sobron bájos kedvesével, ki nyomorában elhagyta. De Jókainál -a béna tízszeresen béna, a rút százszorosan rút. Ő költészetének egyik -főforrásaként tiszteli a szertelent és szörnyűt, s a mi még roszabb, -minden eszmei kapcsolat és szükségesség nélkül. – A «Két menyegző» -tárgya elég különös, majdnem képtelen, de a pathosz nélküli hang, a -népmesei humoros modor nagyrészt megenyhítik, s a veszekedő civisek jól -rajzolt alakok. Általában a humoros beszélyek legsikerültebbek az egész -gyüjteményben. A «Fránya hadnagy» jó genrekép, ha nem veszünk tekintetbe -egy pár trivialis kalandot, melyek igen emlékeztetnek Schuster Lipli -tréfáira. «Egy úr Amerikában» szintén sikerült. A «Hosszú hajú hölgy» -kissé elnyujtott, de másként jól elbeszélt mulatságos történet. «Egy -szónok, a ki el nem áll» hálás tárgyához képest bágyadt. «Hol leszünk -két év mulva» gyermekes izetlenség. A «Még sem lesz belőle tekintetes -asszony» czíműben a debreczeni polgár-család rajza igen sikerült. Jókai -seholsem természetesb és művésziebb, mint midőn egy-egy komáromi vagy -debreczeni polgárt vagy polgárnőt, egy-egy magyar parasztot vagy paraszt -leányt, egy-egy campestris táblabirót vagy kisasszonyt rajzol. Ezek -ugyan rendesen mellékalakok nála, de többet érnek főalakjainál. A -legtöbbször élesen s még sem torzítva emelkednek ki, élénk, még sem -rikító szín ömlik el rajtok, s a styl és elbeszélési hang is -önkénytelenebbé válik. Hasonlítsuk csak össze e beszélyében is Lajost, a -honvédtüzért és a muszka tisztet Daczosné asszonyom, Kondor uram és -Sárika alakjaival, ez utóbbi hármat sokkal sikerültebbnek fogjuk -találni. S a stylre és elbeszélési módra nézve is ugyanez lesz -véleményünk. Midőn Jókai egy kis ütközetet ír le, melynek Lajos a hőse, -mennyire erőlködik, mily csillogón festeget s mégis mi hidegen hagyja -szivünket és képzelődésünket egyaránt. - -A «Szerelem bolondjai» czímű regény sok oly tulajdont egyesít magában, -melyeket, a beszélyekről szólva, már megemlítettünk. A különös- és -kivételesnek itt is nagy szerep jutott, sőt úgy látszik, hogy eredetileg -Jókai nem akart regényt írni, hanem beszély-cyclust, melybe összeszedte -volna a világ legkülönösebb, legbizarrabb szerelmi kalandjait. A könyv -így is indúl. Két beszélyt veszünk, a harmadik aztán nem lesz beszély, -hanem regénynyé válik. A költő előszavában elmondja, hogy írhatna -különösnél különösebb, bizarrnál bizarrabb szerelmi történeteket, de -elhagyja s csak mindennapi eseményeket ír, «olyanokat, a mik minden -időben, minden égalj alatt megtörténhettek, itt körülöttünk, szemünk -láttára végbe ment dolgokat, miket észre sem vesz az ember addig, míg el -nem mondják előtte s csak akkor emlékezik reá, hogy hiszen ő is tudja -valahonnan». No hiszen, ha e két beszély egyszerű, mindennapi történet, -akkor ugyan téves fogalmai vannak a világnak a különösről és bizarról. -Nemhogy a két beszély egyszerű történet volna, de még maga a regény sem -az. Egyébiránt az nem baj, ha a költő meséje nem egyszerű, ha jellemei -complicáltak. A baj ott kezdődik, midőn a költő a különöst és bizarrt -kezdi hajhászni s kivételes szenvedélyeket tárgyal, melyekben mindinkább -elvész az általános emberi. Jókai nyakig úszik e bajban s költészetének -ez egyik főjellemvonása. Az első beszély hőse egy fiatal úr, ki egy -állatsereglet tulajdonosának szintén állatszelidítő leányába szerelmes, -városról városra kiséri, féltékeny egy király-tigrisre, mely a leány -kedvencze. Minden nagy szerelme mellett esze-ágában sincs kedve elvenni, -de azért folyvást ostromolja. A leány látván nem becsületes szándékát, -bár titkon szereti, visszautasítja s hű marad tigriséhez. A szerelmes -ifjú úr féltékenységből vagy boszúból, életunalomból vagy őrültségből, -nem tudhatni, megvesztegeti az állatsereglet szolgáját, ki a kalitkákat -szokta nyitogatni, elfoglalja helyét s midőn a leány a tigrissel -enyeleg, belép a kalitkába. A tigris dühös lesz, a leány megmenti -üldözőjét, maga pedig áldozata lesz a tigris dühének. A másik beszély -hőse szintén ehhez hasonló legény. Beleszeret a nápolyi királyné -photograph arczképébe, lelkesül ügyéért, sok küzdelem és szenvedés közt -bejut az ostromlott Gaétába, hogy meghaljon értte, de nem hal meg, csak -nyomorék lesz s a szenvedélyéről semmit sem tudó királyné abban a -kegyben részesíti, hogy midőn a beteg harczosok szobáit bejárja, -megsimítja az alvó beteg homlokát s híven megőrzött arczképe alá oda -jegyzi irónnal fölséges nevét. Ime Jókai egyszerű történetei, mindennapi -szenvedélyei, melyeket még a kivételesek között is kivételeseknek -mondhatni, melyek igazában nem is lehetnek a költészet tárgyai, mert se -komikai, se tragikai módon nem tárgyalhatók. Jókai egyszerre mind a két -módot megkisérli, de nem lesz belőle humor, hanem izetlenség, melyet -csak az előadás tesz elolvashatóvá. - -Magát a regényt sem mondhatni egészben véve sikerültnek. Át nem gondolt -terv, laza szerkezet, sok mesterkéltség, meglepetés, de csekély valódi -bonyodalom; félbe-szerbe dolgozott jellemrajzok, melyeket bajos érteni; -nehány sikerült mellékalak, biztos kézzel oda vetve; egy-két jól -választott viszony vagy helyzet, melyek a sietség vagy tulzás miatt -megromlanak; egypár kitünő s magában véve lélektani igazsággal írt -szakasz, de a melyeknek nincs szükségképi előzménye és következménye; -itt-ott tiszta sugárban felszökellő humor vagy kedves naivság, de sok -hamis érzelmesség, üres szónoklat s hatásvadászó szenvelgés; kevés gond -és önmérséklet, de sok sietség, kapkodás; élénk s általában vonzó -előadás, de néhol némi modorosság s aránytalanság a részek között. Im e -hirlapjainktól annyira magasztalt regény alkatrészei. - -Jókainak leginkább phantasiáját szokták dicsérni még azok is, kik -világismerete hiányán, lélektani botlásain s kidolgozásbeli -könnyelműségén megbotránykoznak. De ha az elbeszélő költészetben -phantasia alatt nem phantastaságot értünk, hanem a szerencsés leleményt, -az erős alkatú mesét s a biztos jellemrajzot: akkor Jókainak nem valami -nagy adag jutott ez adományból, vagy ha jutott, annyira megrontotta, -hogy immár kevés hasznát veheti. Jókai phantasiája sem erős, sem -egészséges. Legalább főereje nem annyira a lényegben nyilatkozik, mint -inkább külsőségekben, minők a ragyogó szinezés és élénk előadás. Belső -működésében bizonyos lázas állapotot vehetni észre. Tárgyai- és -felfogásában az egyszerű, igaz, nagy és megható helyett a különös, -csinált, szertelen és rémes felé fordul előszeretettel. Ha magasb -regiókba emelkedik, csak ködfátyolképeket tud elővarázslani. Leleménye -ritkán szerencsés, vagy ha az, még ritkábban képes nyomorékság nélkül -kifejleszteni, de annál nagyobb mohósággal szed össze könyvből, életből -egy csoport tarka, csillogó dolgot, eseményt, jellemvonást, adomát, -curiosumot, ötletet, toldoz-foldoz, diszít, elméskedik, szónokol, -érzeleg, hízelkedik a napi szenvedélyeknek, legyezi a magyar hazafiasság -gyöngeségeit, s elbódítja a kevésbbé mívelt ízlésű olvasó fejét. - -Ez újabb regényében is kevés nyoma van az erős phantasiának. A regény -hőse Harter, ki bele szeret egykori nejébe, kitől törvényesen elvált, s -ki már egy Lemming nevű bankár neje. Különben ex főispán, ki az 1861-ik -országgyűlés eloszlatásakor nagy ostentatióval adta be lemondását. -Vagyonos úr, de nem igen jó gazda. A politikai pályán csak a hiuság -vezérli, de hiuságánál, úgy látszik, nagyobb szerelmi szenvedélye. Mert -hogy ismét Lemmingné kegyébe juthasson, kérésére kieszközli a férjnek a -kormánynál a magyarországi hadsereg élelmezésének egyik osztályát, sőt -maga is tanácsosi hivatalt fogad el a helytartótanácsnál. Udvarlásában -nem látszik valami szerencsésnek. Azonban szerelme mindinkább sodorja. -Lemming az inség alkalmával a népnek kiosztandó kölcsöngabona-vállalatot -akarja megnyerni s Harternek ötezer aranyat küld ajándékba. Harter -visszautasítaná a pénzt, de annyit gondolkozik a visszautasítás minél -elmésb módján, hogy az egy darabig nála marad s midőn megtudja Lemmingné -zavarát, kitől férje megvonta eddigi zsebpénzét s bizonyos ideig nem -akarja fizetni árjegyzékeit, felhagy szándékával s minthogy nincs más -pénze, a férj megvesztegetési ajándékával segít a szegény nőn. Hanem e -miatt nagy bajba keveredik. Lemming a gabonaszállítással csalja az -államot. Olcsó, rosz vagy épen megromlott gabonát oszt ki a nép között. -Egy helyt adó fejében a néptől ily gabonát exequálnak, melyet aztán -elszállítnak a katona-élelmezési biztoshoz, hogy süttessen belőle -kenyeret. A kenyér megehetlen, a katonák panaszkodnak, mire Föhnwald -százados megharagszik, elfogja előbb a sütőt, aztán a molnárt, az -élelmezési biztost, az adószedőt, s végre Lemminget, ki épen ott mulat -vállalata érdekében. Az elfogott Lemming tárczájában a százados -jegyzeteket talál, melyekben foglaltatnak mindazok nevei, kik az -országos gabona-szállítási vállalat ügyében kisebb-nagyobb összegeket -fogadtak el. Ott van a Harter neve is. Föhnwald a foglyokat Budára -hozza, mindenütt elbeszéli, mit fedezett fel, s megmutatja sok embernek, -laicusoknak, profán szemeknek Lemming jegyzeteit. A compromittált Harter -beadja lemondását s hogy magát s a befogott Lemminget megmentse, -kölcsönnek nyilvánítja a kapott ötezer aranyat. Azonban Lemmingnek csak -azon föltétel alatt igéri kiszabadítását, ha nejéről lemond, visszaadja -neki, hogy ismét házastársul vehesse. Lemming, valamint neje is -beleegyeznek. De a kiszabadult Lemming addig nem akarja átadni nejét, -míg Harter a kölcsönnek nyilvánított ötezer aranyat meg nem fizeti, s -nejével együtt Bécsbe utazik. Harter nem tud fizetni, s midőn később a -megszerzett pénzzel Bécsbe megy, Lemmingné már halott, Angyaldytól, -Harter hajdani titkárjától megmérgezve, kivel évek óta titkos viszonyban -élt s ki hűtlenségéért boszút állott rajta. - -Csak a főcselekvényt mondottuk el s abból is elhagytunk némely -fordulatot, mint legalább is fölöslegest. Mellőztük a főcselekvény -mellékágait, melyek a regénynek mintegy felét teszik s inkább csak -külső, mint belső kapcsolatban állanak a főcselekvénynyel. Az elmondott -tartalomból is látszik, hogy e különben durván szőtt cselekvény oly -elemeket rejt magában, melyekből lehetett volna jó regényt írni. De -akkor először is szükséges lett volna a főhős iránt érdeket gerjeszteni; -másodszor a mellékágakat bensőbb kapcsolatba hozni a főcselekvénynyel; -harmadszor a főbb személyeket nemcsak külső cselekvésökben felmutatni, -hanem benső életökben is, jellemök, szenvedélyök fejlődési fokozatain, -Alig mutatja valami inkább, mennyire nem szokta Jókai megérlelni költői -conceptióit, mily kevés benső szeretettel viseltetik főszemélyei iránt, -mint épen e regénye. Harter elválik meggyűlölt nejétől, s újra bele -szeret. De miért vált el tőle s miért szeret bele újra? Minderről a -legnagyobb homályban tartja szerző olvasóit. Talán különös követelésnek -tetszhetik, hogy a szerelem indokolását kivánjuk. Tulajdonkép nem is -annyira indokolást kivánunk, mint inkább olynemű rajzot, mely -természetessé, érthetőve tegye e különben annyira általános szenvedélyt. -Minél szokottabbak a viszonyok, minél csekélyebbek a kor-, rang- és -míveltségbeli különbségek, annál kevesebb a nehézség, de a szokatlanabb -körülmények kétszeresen megkivánják a rajz erejét és pontosságát. -Shakspeare, midőn Romeo és Julia ébredő szerelmét rajzolja, könnyen -átsiklik az indokoláson. Elég indok a kedves ártatlan leány s a heves -ifjú élénk rajza. De midőn Othello vagy Antonius szerelmi viszonyát -akarja megértetni, mennyi indokot sző be a viszonyokba és jellemekbe. S -egy oly férfiú rajzánál, ki meggyűlölt s elvált nejébe újra bele szeret, -megelégedjünk-e azzal, hogy szereti, mert szereti? Jókai ezt elégnek -tartotta, de meg is rontotta vele egész regényét. E miatt Harter egész -bensője talány marad előttünk. Nem tudunk tisztába jönni vele, nem -érdeklődünk iránta s dülhetne sorsa jobbra vagy balra, egészen közönyös -előttünk. - -S nemcsak Harter, hanem a többi főszemélyek is ilyenek. Majdnem azt -hiszi az ember, hogy Jókai feladatúl tűzte ki, oly regényt írni, melyben -a főszemélyek eltitkolva szenvedélyök mivoltát, minden lelki fejlemény -nélkül hajtsanak végre egy érdekes cselekvényt. Lemmingnéről sejtjük, -hogy régebben épen oly kevéssé szerette Hartert, mint a regény kezdetén, -tudjuk, hogy Lemminghez csak pénzéért ment férjhez, de titkos viszonya -Angyaldyhoz, találkozása vele a farkas-völgyi lakban oly szenvedélyt -tüntet föl e hölgyben, hogy érdeklődni kezdünk iránta. E jelenet a -regény egyik legjobb része. Jókai a titkos találkozás fájdalommal -határos örömét, idylli báját, kicsapongó és balsejtelmes szeszélyét oly -eltalált hangulattal, oly hű és igaz vonásokkal festi, melyek méltók egy -valódi költőhöz. Azt hisszük, hogy e bűnös, de erős szenvedélyből egy -emberileg érdekes és megható bonyodalom fog származni. De csalódunk. Se -Lemmingné, se Angyaldy nem tudnak többé érdekesekké válni. Egyetlen -átható sugár sem világítja meg szenvedélyök további fejleményét. -Lemmingné bele szeret Harter fiába, Elemérbe, azt sem tudjuk mikép s -minő szerelemmel. Angyaldy sem tud egyébbé válni, mint egy rejtélyeskedő -s igen közönséges cselszövővé, s midőn megöli kedvesét, a katasztróf -csak oly hatással van reánk, mint a midőn a lapokban egy criminalitást -olvasunk. - -Harter Elemér sem világos jellem, s kevés érdeket gerjeszt. Ő -tulajdonkép arra szolgál, hogy összekösse a főcselekvényt a mellékággal, -különösen a szerencsétlen Világosi családdal, melyet az inséges év -tönkre tett, s melyet, minthogy az atyát szélhűdés érte, a leány, -Ilonka, tart fenn előbb Pesten leczkeadással, aztán Bécsben -kézimunkával. Elemér Ilonkába szerelmes s ezt titkon Ilonka is -viszonozza. Elemér multjáról sem tudunk semmit, de úgy látszik, hogy egy -rosszul nevelt, elkényeztetett gyermek, kicsapongó, de mély érzelmű -ifju, ki részint valódi, részint affectált blazirtságában rosszul érzi -magát. Mély érzelmeit cynismussal takarja, s egy fölösleges jelenetben, -midőn az észak-amerikai háborúban mint önkénytes megsebesül, e -jellemvonását oly sikerülten tárja előnkbe a költő, hogy valódi -művészszé válik. Azonban e vonás nem olvad össze a többivel s benső -kulcsához sehogy sem férhetünk. Nem értjük Ilonka iránt kifejlett -szenvedélye természetét, titkolózását, alakoskodó ügyetlenségeit, -átváltozását, midőn aztán egy egész melodrámai erényhős lesz belőle -obligát pathoszszal. Jókai majd mindig szerencsétlenül változtatja át -jellemeit. Nem készíti elő az olvasót s nem tudja megtalálni azt a -pontot, melyen a jellem áthajlását megindíthatni. Ilonkát sem értjük, -hogyan lesz Elemérbe szerelmes, ő is csak szereti Elemért, mert szereti, -pedig Elemért nem úgy tünteti fel a költő egész a regény végéig, hogy -bensőjének egyetlen rokonszenves vonása is érinthesse a leány szivét. -Egyébiránt Ilonkához hasonló leányok rajzát különböző alakban sokszor -megtalálhatni Jókai regényeiben. Beteg idealismusa, hamis érzelmessége -ilyenkor szokott kiválóan nyilatkozni. Annyira kifesti az ily leányokat -különböző, sőt egymást kizáró erénynyel, tökélylyel, hogy elvesztik -minden természetességöket és bájukat. Ilonka természetesen először is -nagy honleány, aztán, noha csak tizenöt éves, rendkívül erélyes, ki -rendben tartja a mérges szakácsnőt, a goromba cselédeket s egy férfinál -ügyesebben gazdálkodik atyja kibérlett pusztáján. E mellett ætherileg -gyöngéd érzelmű, finom míveltségű, majdnem tudós. Sok nyelvet beszél s -az angol nyelvből leczkét képes adni az előkelő körökben. Tud lovagolni, -lovat megigézni és vívni. Amazzal a circusban is föllép, emebből leczkét -ad. Szerző egy valódi párviadalban is producaltatja Lemmingnével, de -megvalljuk, e jelenet, a kurta szoknyák és selyemharisnyák mellett is, -visszataszítón hatott reánk. S mily ok nélkül s mily titkon szeret! -Valódi tökélyes leány, kiért rajonganak a diákok és falusi kisasszonyok, -s kinek matrizát bizonyosan híven megőrzi Jókai, hogy ismét -lemásolhassa. - -A mellékalakok sokkal sikerültebbek. Lemming a bankár, Gierig az -adószedő, Konyecz a szaglászó fináncz, Föhnwald százados, Böske a -szakácsnő és kedvese, a nazarénus, többé-kevésbbé jól talált alakok. A -genreképi jelenetek némelyikétől sem tagadhatni meg a méltánylatot. Csak -az a kár, hogy nem egyszer egy-egy esetlen túlzás zavarja meg hatásukat. -Midőn az aszály szülte inséget írja le a költő, nagy gödröket ásat a -falusiakkal, hova agyonvert marháikat temetik, mert nem tudják -eltartani, s nem akarják nézni kínjaikat. Természetesen mint szegény és -éhes emberek se el nem adhatják, se meg nem ehetik. Az adó-executió -leirásában is sok a túlzás. Hogy egy házaló bajazzóra 300 frt évi -keresete után huszonegy forint jövedelmi adót vessenek s tüstént -elvegyék érte komédiás lovát, se bensőleg, se külsőleg nem valószínű. - -De mindezzel ne töltsük az időt. Hibák ugyan, de javítható hibák. Vajha -a cselekvény és jellemrajz hibáiról is ugyanezt mondhatnók. De ezek oly -nagyok és lényegbe vágók, hogy megrontják a regényt; csak könyvet -teszünk le kezünkből, de nem valódi művet s nem a meghatottság -gyönyörével, hanem a lehangoltságéval. Ha a költő nem hisz művészetében, -képtelen hitetni, ha csak félig érzett s nem lelkesült igazán, -olvasójára sem hathat valódian. Tudjuk, hogy a remekművek ritkák s a -legnagyobb költő is alig nehányat képes alkotni. A többé-kevésbbé -sikerült művek sem mindennapiak, de annyit mégis megvárhatni minden -költőtől, hogy tehetsége szerint megérlelje conceptióit s az -industrialismus csábításai között se engedje szívében kialudni a -művészet cultusát. Az út, melyen Jókai annyi öntetszéssel s a nagy tömeg -tapsai közt jár, nem az igaz művészeté. Nemcsak a gyümölcsnek, hanem a -költeménynek is meg kell érni, a gyorsaság még nem termékenység, s a -mire kevés időt és gondot fordít a költő, azt se idő nem kiméli, se gond -nem virasztja. - - - - -ÚJABB MAGYAR REGÉNYEK.[10] - -Nehány eredeti regény fekszik előttünk, mindnyájan az 1872-iki év -termékei. Ezelőtt negyven évvel esemény volt egy-egy magyar regény s -midőn 1836-ban Jósika _Abafi_ja megjelent, a kritika egész elragadtatva -így kiáltott fel: le a kalappal, uraim. Most a legkevésbbé termékeny -évben is hat-hét magyar regény jelen meg s még a sikerültebbek előtt sem -oly könnyen veszszük le kalapunkat. - -Honnan e változás? Irodalmunk fejlődött, a magyar költészet súlypontja a -regényre esett, a modern társadalom e legkedveltebb műfajára s a mi -legfőbb, a magyar regénynek már oly multja van, mely követelőbbé teszi -az ízlest. Jósika divatba hozta a regényt, a történelmi regény -kezdeményezésével, melyet Eötvös és Kemény mind történelmi felfogás, -mind jellemrajz tekintetében magasb fokra emeltek. E mellett mindketten -más irányban is fényt árasztottak regényirodalmunkra. Eötvös -_Karthausi_jában az európai polgárosodás kételyei, küzdelmei és -szenvedései közé ragadta a magyar közönséget, a _Falu jegyzőjé_ben pedig -a magyar társadalom megdöbbentő rajzával idézett elő még nagyobb hatást. -Kemény tragikaibb alapot adott a magyar regénynek, mint a minő -tragédiánké s mélyreható buvárlatával lélektani merész feladatokat -igyekezett megoldani. Jókai rendkívüli elbeszélő tehetségével, humoros -genreképeivel s mindeniknél magyarosb nyelvével járult e mozgalom -gazdagságához. Talán nincs magyar regény, melyet a szó valódi értelmében -remeknek nevezhetnénk, de e három legkitünőbb regényírónk műveiben -külön-külön oly sajátságok is nyilatkoznak, melyek a remek regények -sajátságai. - -Eötvös meghalt, Kemény, úgy látszik, örökre elhallgatott, csak Jókai él -és uralkodik a magyar regényirodalomban versenytárs és korlát nélkül. Az -újabb regényírók között van egy pár figyelemreméltó tehetség, de még -egyik sem fejlődött oly egyéniséggé, ki vele szemben némi ellensúlyt -képezne. Nem látunk újabb regényt, mely a szokott színvonalon -felülemelkednék vagy épen új ösvényt törne. A közönség ragaszkodik régi -kedvenczéhez s oly elnéző irányában, hogy az, mint elkényeztetett -gyermek, már-már azt hiszi: neki minden szabad. A hirlapok hű -viszhangjai a közönség e hangulatának s azért Jókait valóban birálni -majdnem annyi, mint a politikai pártszenvedély vagy irodalmi cselszövény -gyanujába keveredni. Mindez elősegíti Jókai népszerűségét, de inkább -következménye, mint oka. A főok rendkívüli elbeszélő tehetségében -rejlik. Elevenebb és magyarosb elbeszélő minden eddigi regényírónknál. -Ez oly tulajdonság, mely æsthetikai szempontból valódi érdem, s melylyel -épen azért sok más hiányt is eltakarhatni. Innen Jókai ritkán unalmas s -a ki csak unalomból olvas regényt, jó mulattatót talál benne. A mit -elbeszél, a legtöbbször sokkal kevesebbet ér, mint az, a hogy elbeszéli. -Nem hiszszük el nagy részt hihetetlen történeteit, szertelen túlzásait, -bizarr leleményeit, de az az elevenség, természetesség, egyszerűség, -melylyel e nem természetes dolgokat elbeszéli, többé-kevésbbé -gyönyörködtet. Igaz, elbeszélő módjának is megvannak hiányai és hibái, -de egészben véve mégis elbeszélő tehetsége az, a mit benne leginkább -méltányolhatni, s e tekintetben igen jótékony hatással volt egész -beszély- és regényirodalmunkra. Divatba hozta az elbeszélés könnyed és -egyszerű folyamatosságát szemben azzal a hol szónokias, hol nehézkes -értekező modorral s nem eléggé magyaros nyelvvel, mely régebbi beszély- -s regényiróinkat kisebb-nagyobb mértékben jellemzi. - -Egy szóval, a mint egy régebbi birálatunkban bővebben kifejtettük, Jókai -kitünő elbeszélő és stylista, csak kár, hogy aránylag kevés az -elbeszélni valója. Azonban tárgyait rendesen jól választja meg, majd -mindig olyanba fog, a mi leginkább érdekli a magyar közönséget s ez -népszerűségének másik főtitka. Legnépszerűbb regényei részben ennek -köszönik hatásukat. Tudja vagy ösztönszerűleg érzi, hogy mily korszakok, -a multnak a jelennel mily kapcsolata, mily egyének és viszonyok rajzával -férkőzhetni leginkább a magyar közönség szivéhez. A _Magyar Nábob_ az -1848 előtti magyar társadalom rajza akar lenni, kivált a főnemességé, -melynek egy része hazafiatlan, blazirt, külföldieskedő, a másik -hazafias, de parlagi és betyáros s köztök egy harmadik kezd képződni, -mely új fejlődést indít meg állam- és társadalomban egyaránt. A _Régi jó -táblabirák_ a Bach-korszak szomorú idejében a régi pezsgő életű megyék -és hazafias tisztviselők emlékét újítja meg. Az _Új földesúr_ hőse egy -osztrák tábornok, ki tele magyar gyülölettel, elvben a Bach-rendszer -híve, de jószágot vásárolva Magyarországon s ide telepedve, a mint érzi -e rendszer súlyát, lassanként ellenzéki magyar hazafivá változik át. A -_Szerelem bolondjai_ban az 1864–65-iki inséges évek és hivatalos -visszaélések eseményeiből szövi meséjét, s így tovább. - -Mind oly tárgyak, melyek magokban is érdeket keltenek. De vajon képes-e -a jól választott tárgyakat egyszersmind jól feldolgozni, s egészben véve -valóban költői értékre emelni akár cselekvény, akár kor- és jellemrajz -tekintetében? Aligha. Jókai nem annyira eszményíti az életet, mint -meghamisítja, nem annyira lényegökben fogja fel az embereket és -viszonyokat, mint inkább külsőségökben. Képzelme, melyet se erős itélet, -se erkölcsi mélyebb érzés nem fékez, kedveli a kivételest, esetlegest, -szeszélyest, léhát, bizarrt, szertelent, s a physikai és erkölcsi -lehetetlenségek rajzaiban leli gyönyörét. Mindig kész leleményei nem -annyira egymásból fejlődnek, mint inkább egymáshoz tapadnak s ragadják -őt, maga sem tudja merre. Innen cselekvényének ritkán van központja, -erős belső kapcsolata s gyakran mást fejez ki, mint a hova czéloz. -Jellemrajza éles és élénken színezett, de nagyobbára torz vagy -túleszményített s tarkánál tarkább. Hősei kívül szemkápráztatók, de -belül meglehetős üresek. Ritkán tudjuk, hányadán vagyunk velök, s hogy -mivé váljanak, nem annyira szenvedélyök természetétől függ, mint a költő -szeszélyétől. Korrajza igen hasonlít a népmesék világához, mely a -mindennapit a csudálatossal szokta egyesíteni, nem sokat gondol a -földirati és történelmi adatokkal s inkább képzeli a dolgokat, mint -ismeri. Ki fog például az _Egy magyar nábob_ban, egy pár találó vonás -mellett is, az 1848 előtti magyar társadalomra ismerni? S vajjon a -kitünő expositiónak megfelel-e a fejlődő bonyodalom, a megtérő Kárpáthy -János nem veszti-e el minden költői érdekét s megoldása-e a csomónak, -hogy Fanny gyermekágyban meghal? A _Régi jó táblabirák_ban a régi -megyének csak külsőségeit látjuk. Az _Új földesúr_t, mely legjobban -gondolt s legkerekebb szerkezetű regénye, megrontja a sok túlzás s -kivált Ankerschmidt mesterkélt átalakulása, melyre ugyan elég ok van -mind a viszonyokban, mind magában a jellemben, de se ez, se az nincs jól -és jellemzően feldolgozva, nem is említve, hogy elcsábított leányának -viszonya teljesen elhibázott. A _Szerelem bolondjai_ban a főszemélyek -eltitkolva szenvedélyök mivoltát, minden lelki fejlemény nélkül hajtják -végre a cselekvényt s közülök egyik sem tud állandó érdeket gerjeszteni. -Különben jól elbeszélt regények; a sikerült részletek sem hiányoznak -bennök, kivált a mellékdolgokban. Jókainak a főcselekvény és személyek -mindig kevésbbé sikerülnek, mint a mellékesek. A melyik személye csak -egyszer-kétszer jelen meg, mindig jobb annál, a kivel sokszor -találkozunk. Amazokat nincs ideje és tere elrontani, emezeket annyira -átalakítja, feldiszíti, hogy elvégre magok is alig ismernek magokra. -Jókai egészben véve nem írt sikerült regényt, de írt sikerült -részleteket s némely humoros genreképei kiváló méltánylatot érdemelnek. -Jobb beszély-, mint regényíró. A regény, melynek történelmi és -társadalmi feladatokkal kell megküzdeni, mely kedveli a viszonyok és -szenvedélyek részletes rajzát, több ember- és világismeretet, behatóbb -szellemet s alapjában több komolyságot kíván, mint a mennyi Jókaiban -van, kinek csak elbeszélő tehetsége gazdag s ki épen azért mindig kész -elbeszélő, még akkor is, midőn nem igen van elbeszélni valója. - -Legújabb regénye: _Eppur si muove_[11] épen nem czáfolja meg a fennebb -mondottakat, sőt úgy látszik, hogy Jókain évről-évre mindinkább erőt -vesznek könnyelmű hajlamai, bizarr szeszélyei. Már a regény czíme sem -helyes. Galilei híres mondása épen oly kevéssé illik e regényre, mint -Kárpáthy Jánosra a magyar nábob. Ez alatt nem aristocratát értünk, ki -őseiről reá maradt vagyonánál fogva gazdag, amaz pedig nem jellemzi -eléggé a regény tárgyát, azt a hazafias mozgalmat, mely a mult század -végén s a jelen elején az irodalom útján megindította a nemzeti -fejlődést. Az épen nevetséges, a hogy Jókai Galilei mondását regényére -alkalmazza. Abból indul ki, hogy midőn Galilei megdobbantotta lábával a -földet, épen csak azt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, a -melyet Magyarországnak hívnak; az egész föld mozdult, hanem az az egy -darab állva maradt. Ő most egy oly nyughatatlan embernek a történetét -írja le, a ki meg akarta próbálni, hogyan lehetne az álló földet -mozdulásra bírni. E küzdelemben ő maga összetört, semmivé lett; de még -sem tett le a hitről, hogy _eppur si muove_. Nem az következik-e ebből, -hogy Galilei nem a föld forgása törvényét fedezte föl, hanem magát a -földet mozdította meg s a mit netalán elmulasztott, azt most kipótolja a -Jókai hőse, Jenőy Kálmán. Azonban tárgyát itt is jól választotta. Jókai -a magyar irodalom és művészet úttörő bajnokai emlékét akarta megújítani, -rajzolni e borus, de dicsőséges korszakot, melyet a nemzeti kegyelet -annyira megszentelt. Méltó tárgy egy nemzeti költőhöz, de maga a mű nem -méltó se a tárgyhoz, se a nemzethez. Jókai nem a multat varázsolja elő a -képzelem tükrében, hanem képzelme lázbeteg álmait erőszakolja a multra, -mennyre-földre esküvén, hogy mindez igaz s ha nem hiszszük el, nem benne -van a hiba, hanem bennünk jámbor olvasókban, kik a nemzeti lét e jobb -korában nem bírjuk felfogni a hazafi martyrok küzdelmeit. - -Valóban az előszóban, mely egyszersmind ajánlat Toldy Ferencznek, -ilyesmit olvasunk. Először is tudtunkra adja a költő, hogy regényéhez a -korrajz adatait Toldytól vette szóbeli közlés útján. Ennélfogva, ha neki -nem akarunk hinni, higyünk Toldynak, ki e kornak nemcsak történetírója, -de egyszersmind egyik bajnoka is. De vajon beszélhetett-e Toldy Jókainak -ellenkezőt azzal, a mit irodalomtörténetében és más munkáiban írt s ha -beszélt, tartozott-e Jókai elhinni s tartozunk-e mi olvasók, a midőn e -korról a művek, életrajzok, emlékiratok, levelezések egész irodalmát -ismerjük? Jókai másik mentsége is ilyen, több benne a furfang, mint az -elfogultság. Elmondja, hogy regénye meséje igaz, alakjai valóban éltek, -de indokolni, elhihetővé tenni életöket épen oly nehéz, mint volt maga -az élet. Senki sem hiszi el, hogy egy eszményi czélnak, melynek mi -mostaniak már csak jól jutalmazott epigonjai vagyunk, egykor földre -tiport óriásai voltak. Bajos a végbe ment szent harczot valószínűvé -tenni a jelenkor olvasói előtt. Nincsenek meg a viszonyok, nincsenek meg -az indulatok többé, a melyek ezt létre hozták. Más ország, más város áll -a régi helyén; a mult kor érzelmei felfoghatlanok s az igaz történet, a -melyet a negyven év előtti korról a regény elbeszél, ma egész álomnak -tünik föl. Elfogadhatni-e e mentséget, a mely, úgy látszik, egyszersmind -elmélet akar lenni? A költő valahányszor a multról ír s nem bír hitetni, -olvasóira tolja a hibát, kik nem tudták a multba úgy beleélni magokat, -mint ő. De vajon a költőnek nem épen az-e a feladata, hogy megértesse, -éreztesse, láttassa olvasóival, a mit maga ért, érez és lát? Vajon az -emberi szív és viszonyok néhány évtized vagy egész századok alatt -annyira megváltoznak-e, hogy a jelen ne érthesse a multat? Shakspeare -feltámasztja a római világot és megértjük; Scott Walter előnkbe -varázsolja a középkort és megértjük: Jókai csak negyven évvel megy -vissza a multba s ezért már ne lehetne értenünk? Ugyan mi van e korban, -mely úgy szólva áthajlik napjainkhoz, oly nagyon rejtélyes, -felfoghatatlan? Legyünk őszinték és mondjuk ki az igazat. Nem mi vagyunk -képtelenek felfogni e kort, hanem Jókai volt képtelen úgy előnkbe -rajzolni, hogy reá ismerhessünk. - -Nem azt hibáztatjuk e regényben, hogy nem történelmi, azaz nem -irodalomtörténelmi regény, hanem azt, hogy se cselekvénye, se személyei -nem elég jellemzők a korra nézve, melynek rajzát tűzte ki főfeladatául a -költő. Jókai előtt két út állott: Kazinczyt vagy Kisfaludy Károlyt -választani hősül; életükből, koruk viszonyaiból szőni ki meséjét, mint a -történelmi regény szokása, vagy költött személyeket venni föl s így -annál szabadabban, de a lényegre nézve annál jellemzőbben alakítani. -Jókai ez utóbbi módhoz fordult, de csak annyiban, a mennyiben költött -személyeket vett föl, azonban a kort lényegében épen oly kevéssé fogta -fel, mint a szereplő egyéneket. Hősében, Jenőy Kálmánban, van valami -Katonából és Kisfaludy Károlyból, de ez inkább csak külsőség. Katona -életéből átvette a korában nem méltányolt _Bánk bán_ tragédia esetét, a -Kisfaludyéból olaszországi barangolását, festészi műkedvelőségét, -vígjátékírói termékenységét és azt, hogy bizonyos időben Pesten egy -csizmadiánál lakott, kivel együtt nyomorgott s egy darabig inkább -ecsete, mint tolla után élt. Azonban ez igaz adatok is Jókai keze alatt -oly phantastikus alakot nyernek, hogy alig ismerünk reájok. Bensőleg -semmi sincs Jenőyben e kor nevezetesebb íróiból. Nem találjuk fel benne -Kazinczy kiolthatatlan lelkesedését, szívós kitartását s mindennek -annyira örülő naiv kedélyét, mely szenvedéseit, sőt nyomorát is oly -elviselhetőkké teszi; nem Katona érzékeny szivét, csendes, de mély -búskomorságát, mely _Bánk bán_ bukása után tétlenségre kárhoztatja; nem -Kisfaludy Károly függetlenségi szilaj vágyát, erélyes szellemét, mely az -élet viharába, csalódások és szenvedések közé ragadja, de egyszersmind -megnemesítve emeli ki, mint az emberi gyarlóságok iránt élénk érzékű -költőt és vezérét egy írói új nemzedéknek; nem Kölcsey álmodozó és -borongó természetét, a lágy szív és erős lélek e különös vegyületét, ez -inkább belső, mint külső életet, mely egy szép elegiaként hat lelkünkre. -Jenőy nem született e korban, egészen Jókai teremtménye s magán hordozza -eredete bélyegét. Először is nagyon szép fiú, hibátlan gavallér, ki -elbájolja a salonokat, sőt a nádori udvart is, aztán híres tánczos, jó -lövő, vívó, nagy festész, kit az olasz mesterek mint elsőrendű -tehetséget bámulnak, s ki elnyeri előlük a florenczi akadémia -pályadíját. E mellett Magyarország legnagyobb költője, látnok, hazafi, a -legerényesebb ember, szóval egy túleszményített, mindennel feldiszített -ifjú, a minőket csak Jókai tud képzelni. De e szép és nagy tulajdonok -mellett szenvedélyében, tetteiben inkább hóbort és tehetetlenség -nyilatkozik, mint erő és valódi szív, a melyeknek még tévedései is -mindig meg szokták hatni az emberi keblet. - -Jókai tizenkét évet rajzol hőse életéből, az 1819–1831 közti kort, a -mint ezt regényében több helyt világosan kifejezi. Az évtized elején -adattak ki az ujonczozás és adófölemelés törvénytelen rendeletei, melyek -a nemzet legsarkalatosb jogát hozták kétségbe s heves ellenállásra -találva a legmakacsabb küzdelmet idézték elő. Ekkor hivatott össze az -1825-iki országgyűlés, melyen Széchenyi először lépett fel, s az -akadémia megalapíttatott. Jókai beszél politikai viszonyokról, rajzol -megyegyüléseket, de ez események hatását nem látjuk se a cselekvényben, -se a személyekben. Említi az ó-conservativeket, mely névnek ez időben -nincs értelme; előadja, hogy Bálvándy Ungban az orosz pópáknak kezet -csókol, hogy megnyerje őket, pedig a rendi alkotmány idejében azoknak -nem igen volt választó joguk, kikre az orosz pópák befolyással vannak. -Az 1825-iki országgyűlés Jókai előtt nem fontos, sokkal fontosabb az, -hogy a nádor nem akarja megengedni a magyar szinészek főlléptét Budán, -holott már azelőtt Pesten a német szinházban is játszottak s az egész -esetnek, ha igaz is, nem volt hatása a magyar szinészet fejlődésére. - -Ez évtized irodalmi tekintetben is nevezetes volt. A nyelvújítás -félig-meddig már diadalt ült, a nemzet figyelme ide fordult s az -irodalmi reform előkészítette a politikait. Az irodalom többé nem volt -magántanulmány, hatni kezdett a nemzetre is. A győzelem már csaknem -bizonyosnak látszott, a mi fokozta a küzdők erejét. Az író társadalmi -állása, anyagi helyzete keveset javult ugyan, de már nemzetről, -dicsőségről álmodozhatott s hihetett a jövőben s ez kárpótlás volt mind -a multért mind a jelenért. A tavasz ébresztő fuvalma érzett, a nyugtalan -ifjú kedély álmai derengtek irodalomban és politikában egyaránt. Az -alkotmány győzelme, Széchenyi fellépte, az akadémia alakulása -felvillanyozta Pest irodalmi köreit, melyek között az Aurora-kör már -egész hatalomra emelkedett. Mind ennek alig van nyoma a regényben. -Pesten senki és semmi sincs, csak Jenőy a költő, ki egyedül teremt -irodalmat, Bányaváry a szinész, ki nejével együtt fogja kivívni a magyar -szinészet diadalát, nem is a virágzó német szinház, hanem a német circus -ellenében és végre Cseresznyés uram, a csizmadia, ki több mint politikus -és hazafi, egész Széchenyi: bölcs és látnok egy személyben. Jenőy nem -Kazinczytól, nem az irodalmi köröktől nyer buzdítást és tanácsot, hanem -Cseresznyés uramtól, ő avatja be a magasb politikába is, érintkezésbe -hozza Olaszországban a carbonarikkal, s ezek tanai és példái képezik -hazafivá. A nyelvújítás harczát komoly vagy nevetséges oldaláról még -érintve sem látjuk az egész regényben; az akadémia csak annyiban -szerepel, a mennyiben Jenőyt nem választja tagjává. Jenőy hírétől zeng -az ország s még sincs közönsége. Általában Jenőy se külsőleg, se -belsőleg nem hasonlít a korabeli írókhoz; nincs semmi benne ezek -jelleméből, kiket minden kis siker lelkesít és szenvedéseik között, -halálos ágyukon is megvigasztal az ügynek, melyet szolgáltak, közelgő -diadala. Jenőy nyomorog és dolgozik öröm és lelkesülés nélkül, szenved -hidegen, martyrrobotból, obligat mellbeteg s halálakor oly jóslatokat -mond, melyekre se élményei, se pedig a költő által rajzolt politikai és -társadalmi viszonyok föl nem jogosítják. Temetése is sajátságos. Ez -időtájt kezdette Pest megtisztelni nevezetesb halottait, kik az -irodalomnak szentelték éltöket. Kisfaludy Károly temetése oly fényes -volt, hogy, a mint Toldy írja, Pest addig nem látott oly gyászoló -sokaságot. Jenőy halálát senki sem veszi észre, koporsóját csak a -csizmadia kiséri, s egy Ázsiából visszajött barátja, a ki a magyarok -eredetét keresi s a ki a temetés után vissza is megy Ázsiába. Sirját sem -tudja senki s csak nagy későre fedezi fel az akadémiának az ázsiai -utazó. De mindamellett vannak a regényben oly szakaszok is, melyek az -irodalom pezsgőbb életét rajzolják Pesten s a harminczas és negyvenes -évek emlékeire utalnak. Jókai leírja a _Csiga_ vendéglő társaságát, mely -a harminczas évek derekán alakult, s melyből a _Nemzeti kör_ nőtt ki; -leír továbbá egy írói lakomát, melyen egészen a későbbi idők szinezete -ömlik el. Egy szóval meghamisítja a kort és sehol sem fogja fel a -lényegest, a jellemzőt. - -De nemcsak a korrajz nem sikerült, hanem a főjellemek és cselekvény sem. -Nem épen bizonyos: vajon tudta-e Jókai mit akar, de úgy látszik, hogy -egy oly író alakja lebegett előtte, ki e század elején, mint a nemzeti -újjászületés és műveltség bajnoka, a nemzetiségéből kivetkőzött -aristocratia s a még fejletlen nép előitéleteivel és érzéketlenségével -küzd, összeütközésbe jő családjával, kedvesével, de hű marad czéljához s -bár a küzdelemben összetörik, az ügy közelgő diadalában vigaszt talál. E -felfogás nem hűtelen a korhoz, költői is, de nem oly módon, a mint a -regényben látjuk. Hol van itt a kor hű képe, hol a nemzetiségéből -kivetkőzött aristocratia, a hazafias, de ósdi táblabirák, a fejletlen -nép valódi képviselői. A Decséry-család, Bálvándy, Csollán Berti nem -azok. De Jókai nem is törekedett erre, sőt hőse írói pályáját is -tulajdonkép csak a két utolsó kötetben igyekszik rajzolni; a fősúlyt -családjával és kedvesével való összeütközésre, s az ebből folyó -bonyodalomra helyezi. Ez is volna tulajdonkép a cselekvény költőibb -érdeke, de hol van a fejlődés és bonyodalom lélektani alapja, hol a -jellemek és szenvedélyek oly nemű rajza, mely hitetni és megindítani -bír? - -Jenőy nagyanyja az összeütközés egyik képviselője. Jenőy árva, de nem -szegény, van atyai öröksége, nagyanyja dúsgazdag, kinek minden vagyona -reá szállandó. A nagyanya ellenzi, hogy unokája író legyen, s általában -a közügyekbe avatkozzék nemzeti szellemben. Talán e nagyanya egy büszke -nemes asszony, ki magasra akarja emelni családját s azt hiszi, hogy -unokájának íróskodása, hazafiaskodása mindezt gátolja? Nem. E szenvedély -jól felfogva és fejlesztve sokat igazolna, de Jókai a legjobb indokokat -rendesen mellőzni szokta. Az öreg asszony hazafias s nem is ósdi magyar -asszony, hanem férje, Kálmán nagyatyja hazafi ügyekbe keveredve, -üldöztetett, börtönt szenvedett s mint reszkető nyomorék, világkerülő -szerencsétlen halt el. Nem akarja, hogy unokája is ilyen legyen. Kálmán -engedelmeskedik nagyanyjának, censurát tesz, a helytartótanácsnál -szolgálatba lép, azonban egy tragédiát ír, de ezért sem haragszik meg -nagyanyja, s midőn e miatt hivataláról lemond, a jó öreg asszony bőven -ad neki pénzt, hogy Olaszországban festészi tehetségét kimívelje. Szent -a békesség közöttük. De egyszer csak Kálmán váratlan haza jő -Olaszországból, hogy szinész barátját, Bányaváryt és nejét, Czilikét, -kivel nagyanyjánál együtt növekedett, kiemelje a nyomorból. Ezért már -megharagszik a nagyanya és kitagadja unokáját, mert azt, hogy fogadott -leánya, Czilike, Bányaváryval elszökött és szinésznő lett, nagyon -szivére vette volt. Szabadságot adott unokájának, hogy lehet tékozló, -lehet korhely, de nem szabad soha a szökevényekkel szóba állani, beteg -porontyukat megszánni s őket egy szóval is védelmezni. Az öreg asszony -főgondja nem annyira unokájának megőrzése az írói pályától, mint -üldözése Czilikének. Mindvégig a bosszú vezeti s nem az anyai gond és -szeretet. Szegénységbe taszított unokáját még mint haldoklót sem -látogatja meg, csak a temetés után keresi sírját és tör ki fájdalma. Az -egész öreg asszony egy minden élet és elevenség nélküli abstractio, s -még az az érdeme sincs, hogy legalább érthető és következetes legyen. S -vajjon Kálmán e tekintetben nem hasonlít-e nagyanyjához? Valódi unokája. -Ugyanazon hóbort és érthetetlen következetlenség jellemzi. Költő lesz -nem tudni hogyan, búcsut vesz a költészettől leginkább szeszélyből, -ismét költő lesz barátságból, s a legnagyobb nyomorba sülyed, nem eléggé -érthető élhetetlenségből. A kinek némi atyai öröksége is van, a ki a -világban oly jártas, a kinek ecsetét megbámulták az olasz mesterek, a ki -vígjátékaival kiemeli a nyomorba sülyedt szinészetet, a ki oly termékeny -és nagyhírű író, nem eshetik oly könnyen a nyomor martalékául még 1831 -körül sem. Szerelmén is bajos eligazodni. Azt értjük, hogy a rajzolt -viszonyok között egy grófhölgybe beleszeret s attól viszont szerettetik, -de e szerelem mindkét részről oly lágymeleg, oly minden szenvedély -nélküli ábránd, hogy a belőle folyó szenvedést nehéz elhinnünk, az -pedig, hogy a grófhölgy szerencsétlen házassága után elválván férjétől, -a haldokló költőhöz siet mint leendő menyasszonya, épen nem foly -jelleméből. Az indokok összeütközése, a fejlődés bonyodalma -határozatlan, elmosódó. Ide járul még Jókai beteges idalismusa, ki -hőseit nagyoknak festi erő és gyöngeség nélkül, a kiket inkább erényes -hóbortok ragadnak, mint szenvedélyek. Hogy a legnagyobb példákat hozzuk -fel, a becsületes Othello, a nemes Brutus, a mély érzelmű Hamlet mily -gyarló halandók Jókainak nagy erényekkel kifestett hőseihez képest; de -valódi emberek, igaz szenvedélyek martalékai. E nélkül nincs költői -hatás; a fokozat a költő erejéhez képest különböző lehet, de a forrás -ugyanaz. - -Az episodok és mellékalakok már sikerültebbek. A debreczeni diákélet, -Csollán Berti udvara, az ügyvédi iroda, a circusi hecz, Tóth Máté -pusztai tanyája legjobb részei a regénynek. Nagyrészt humoros képek, -melyek igen hajlanak a torz felé, sőt itt-ott azzá is válnak. Ugyanezt -mondhatni a mellékalakokról is, milyenek Béni bácsi, Korcza ügyvéd, -Sátory őrnagy, s részben Cseresznyés uram, a csizmadia is, a míg meg nem -romlik. Jókainak nem tulajdona a művészi önmérséklet, s gyakran a torzot -is torzítja, mint nemely kedvelt komikai szinész, hogy nagyobb kaczajt -idézzen elő. Humora olykor csak jó kedv, puszta tréfa, de gyakran többet -ér pathoszánál. Regényeiben több episod és mellékalak van, mint a mennyi -szükséges, de ez a legtöbbször mintegy kárpótlás az elhibázott -főcselekvényért. E regény sem egyéb, mint az episodok és genreképek -gazdag csoportozata, melyek a fődolog szegénységét jól rosszul -takargatják. Jókai nem gondolja ki jól regényeit, de jól elbeszéli, -gondatlanul szövi a mesét, de néhol jó leleményre bukkan, sikerült -részleteket tár elénk. Szellemünket nem foglalkoztatja, de -kiváncsiságunkat ébren tartja, szivünket ritkán hatja meg, de mindig -szórakoztat, elmulattat. Az írók rendesen két főbetegségben szoktak -szenvedni: vagy megbénítja munkásságukat a túlságos műgond, mikor a -gondban elvész a gondolat vagy könnyű és gyors dolgozásra sarkalja őket -a könnyelmű elbizakodás, mikor aztán a gondolatnak nincs ideje megérni. -Jókai ez utóbbi betegségben szenved s úgy látszik nem is fog belőle -kigyógyulni. Miért is? A közönség így is mohón kapkodja műveit és -pénzügyi tekintetben így sokkal előnyösebb. Európai divat, hogy a hírre -kapott írók ritkán tudnak ellenállani az industrialismus kisértéseinek. -De az sem ment ki még szokásból, hogy ez ellen koronként felszólaljon a -kritika és sokkal élesebben, mint mi, kiknek szintén hasonló -kötelességet kelle teljesítnünk. - -Azonban ideje egy pár futó pillantást vetnünk ifjabb regényíróinkra is, -legalább azokra, a kik legméltóbbak a figyelemre. - -Toldy István most lép először a regényírói pályára,[12] Bajza Lenke -korábbi műveihez egy nagyobb négy kötetes regényt csatol.[13] Mindketten -idegen nemzet társadalmi életéből veszik tárgyukat: ez regényének -Németországot választotta szinhelyül, amaz Párist, sőt Bajza Lenke nevét -is németesen írja, Beniczkyné Bajza Lenke helyett Beniczky-Bajza Lenke. -Nem helyeselhetjük ez idegen országba való kalandozást, midőn a magyar -életben annyi a feldolgozatlan, vagy rosszul feldolgozott tárgy. Melyik -magyar író fog versenyezni egy angol, német vagy franczia íróval, ha az -angol, német vagy franczia életet kell rajzolni. S ez áll megfordítva -is. A tourista tapasztalatai a legtöbb esetben nem elegendők erre, s még -eddig minden nemzet regényírója hazája multjából vagy jelenéből írta -legjobb műveit. Nem mondjuk, hogy idegen tárgyat nem szabad feldolgozni -a regényírónak, bár a dráma és beszélyíró ezt mindig könnyebben teheti, -mert fel van mentve a részletrajztól, mely a regénynek annyira éltető -eleme. Ha a regényíró évekig élt külföldön vagy hazai tárgyú meséjét -részben külföldön játszatva, kapcsolatba tudja hozni az idegen élet -könnyebben felfogható nyilatkozataival, bizvást nyulhat idegen tárgyhoz. -Néha a tárgy természete, a költő czélzata igazolja az idegen tárgyat. De -általában véve jobb itthon maradni, mert mindig közvetlenebb szemlélet, -élénkebb benyomás közepett dolgozhatunk, s nem küzdünk annyi -nehézséggel. Toldy regényében sem a franczia élet rajza érdekes, mert e -tekintetben nem egyéb az, mint a franczia regények halvány másolata. -Styljében is van némi franczia könnyedség, választékosság, néhol az -ékesszólásig is fölemelkedik, de egyenetlen, nem eléggé magyaros s -maradt benne valami a politikai vezérczikkek értekező modorából egész az -olynemű állítmányok, megkülönböztetések- és műszavakig, melyek -teljességgel nem regénybe valók. E regény más tekintetben is különös -vegyület. Komolyság és léhaság, éles megfigyelés és gyermekes felfogás, -valódi élmény és üres képzelgés, lélektani találó rajz, s kirivó -ellenmondás, gyöngéd hajlam és brutális ösztön, bölcselő szellem és -gavalléros szeszély, emelkedés és sárban fetrengés váltakoznak e -regényben. De az méltánylandó a szerzőben, hogy úgy látszik, volt valami -mondanivalója, egy elhervasztott élet titka, egy lélektani feladat -megoldása. Mily kár, hogy mindez se æsthetikai, se lélektani tekintetben -nem érdemelte meg a reá fordított fáradságot. - -Anatole kora árvaságra jutott gyermek, kinek fejlődését egész -férfikoráig, öngyilkossága perczéig különös gonddal rajzolja a szerző. -Körüle csoportosítja regénye minden személyét, eseményét s nem annyira -érdekfeszítő bonyodalomra törekszik, mint lélektani tanulmányra. A -gyermekifjú szilaj, heves, de tehetséges és mély érzelmű, érzéki, -korhelységre hajló, de becsületérző és szilárd akaratú. Gyámatyja egy -becsületes hírben álló családhoz adja szállásba, de a mely mindinkább -szegényedik. A családban egy szép felnőtt leány is van. Az anya, ki nem -tudja tűrni a szegénységet, az atya tudta nélkül egy gazdag bankárnak -szerzi oda leányát. Minderről sejtelme sincs Anatolenak, egész testvéri -viszony csatolja a leányhoz. Azonban a leány egy este elcsábítja -Anatolet, ki minden szemérem és küzdés nélkül enged a kisértésnek, s -hónapokig tiltott viszonyban él vele a lelkiismeret legkisebb furdalása -nélkül. De a midőn megtudja, hogy kedvese egy bankártól kitartott -személy, az erkölcsi felindulásnak és megcsalt szerelemnek oly dühe -szállja meg, melyet így rajzolva teljességgel nem tartunk -természetesnek. Elhagyja a házat, nem hisz többé a női erényben, -tanulmányainak él és bosszúból nőcsábításra adja magát. Azonban egy -fiatal leánynál, ki valódi tiszta szerelemmel csüng rajta, de a kit ő -nem szeret, csak el akar csábítani, nem várt ellenállásra találván, -ismét hinni kezd a női erényben. Nagy hatású hirlapiróvá lesz, ki rajong -a köztársaságért, félelmes hírre emelkedik a franczia császárság korában -s bele szeret egy napoleoni tábornok leányába. A leány is szereti őt. -Anatolet visszatartják a házasságtól politikai elvei; azt nem teheti, -hogy a másik párthoz menjen át, azt tehetné, hogy lemondva a nyilvános -pályáról, valami olyan biztos állást szerezzen magának, mely nem kivánja -elvei megtagadását, de oly lelkesedéssel csüng hazája sorsán, -köztársasági elvein, hogy a politikai küzdelmek teréről visszavonulnia -lehetetlen. A leány így is férjhez menne hozzá s osztoznék sorsában. -Ekkor másnemű kételyek ébrednek Anatoleban. Eszébe jut az a család, -melynek körében növekedett, melyet a szegénység a bűn karjába taszított. -Az ő állása sem biztos, kedvese fényűző élethez szokott, s nem tudná -tűrni a nélkülözést s az ő családja is oda sülyedhet, a hova amaz. Fél, -hogy nem tud megélni vele. Hirtelen tönkre juthat; ma vagy holnap, tíz -vagy húsz év mulva egy reggel nyomorra ébredhetnek. A nyomorban mindig -van valami megalázó s könnyen vezet a gyalázathoz. Anatole -szenvedélylyel szereti a leányt s nem tud nélküle élni, de szint’ oly -szenvedélylyel csüng kételyein, rögeszméjén és nem akar nősülni – tehát -főbe lövi magát. - -Szerző nagy gonddal rajzolja e lélekállapotot s bár mellékesen nem egy -igaz, finom vonást tár fel, a fődolgot nem képes elhitetni velünk. A -szomorú katasztrófa nem szívreható, sőt némi gúnyos hangulatot ébreszt. -Mi legalább fel nem indultunk rajta s önkénytelen egy magyar népmese -töredéke jutott eszünkbe. Megbocsát a szerző, Csokonaiként - - ha ily nagy ügy felől - Egy alacsony példát merünk hozni elől. - -«Volt a világon, hol nem volt, még az operentiás tengeren is túl volt, -volt egy jó módú paraszt ember, annak volt egy felesége, meg egy leánya. -Egyszer oda ment egy szép fiatal legény másodmagával ház-tűz nézni. -Mindjárt kinálták őket tyúkkal, kalácscsal, borért is leküldte az ember -a lyányát a pinczébe. Lement a lyány, elkezdte vigyázni, hogy melyik a -legnagyobb hordó, hogy abból vigyen, mert azt mondta az apja; a mint ott -vizsgálódik, szemébe ötlik egy nagy káposztás kő, a pincze oldalához -támasztva. Elgondolkozott a lyány, hogy érte most itt vannak a ház-tűz -nézők, ő most férjhez megy, lesz majd neki egy kis fia, ő annak vesz egy -kis ködmönt a vásárban, a kis fia egyszer le talál szökni a pinczébe, -csak ott ugrál a káposztás kő körül, a káposztás kő eldűl, a kis fiút -agyon üti, kire marad akkor a kis ködmön? Ezen a lyány annyira -elkeseredett, hogy leült az ászokra s ott sírt.» - -Vajon több oka van-e Anatolenak az öngyilkosságra, mint a mesebeli -lyánynak a pityergésre? Bizonyára nincs. De a népmese komikumnak -dolgozta fel azt, a mit Toldy tragikai indoknak használt. A valódi -szerelmes nem úgy érez és gondolkozik, mint Anatole. S ha kedvesét csak -gyöngédségből féltené sorsához kötni! de tulajdonkép ő most sem hisz a -női erényben és feláldozásban, s kedvesét képesnek hiszi a -becstelenségre. Az ily ember lehet, hogy nem házasodik, de nem is öli -meg magát szerelemből. Anatole egész a nevetségig lelkiismeretes, ha -házasodni kell, de régebben, midőn nőcsábító kalandjait űzte, e -természetéből egy mákszemnyit sem láttunk. Még nagyobb ellenmondást is -találhatni Anatole jellemében. Oly erős benne a politikai becsvágy vagy -ha úgy tetszik a hazaszeretet, hogy szerelméért nem akarja feláldozni -politikai szerepét. A ki ily hévvel csüng hazája ügyén, nem öli meg -magát oly könnyen épen a szerelem miatt, a melyért semmit sem akart -áldozni. Nekünk úgy tetszik, hogy Anatole se hazáját nem szereti erősen, -se kedvesét s rögeszméje oly nemű esztelenség, a melyet bajosan -tárgyalhatni költőileg s legkevésbbé tragikai alapon. Szerző e mellett -úgy mutatja be hősét, mint a modern társadalom erkölcseinek áldozatát. -Nem érthetni eléggé, hogy ezzel hova czéloz. Miben hibás a társadalom? -Abban-e, hogy Anatolenak nem adott elég vagyont rögeszméje eloszlatása -végett, vagy hogy a köztársasági publicistákat rászoktatja nem az -egyszerű, hanem bizonyos fényűző körben élő hölgyek kedvelésére? Vagy -hogy korunkban mindinkább kezd kimenni divatból az önmérséklet, lemondás -s az isteni gondviselésbe vetett bizalom s az emberek a gazdagságot, -élvezetet tartják egyedüli boldogságnak? Azonban a bajt inkább -sulyosbítja, mint gyógyítja amaz «egészséges materialismus», a melyhez -rokonszenvét szerző regényében több helyt elárulja. - -Szerző mással beszélteti el regényét, de néhol egészen maga beszél. -Előre tudja, hogy regénye nem fog tetszeni a kritikusoknak. Elmondja, -hogy az apró szellemek nem mernek eltérni az adott szabályoktól, neki -van bátorsága erre, mert az emberi szív az ars poetica ellenére is -szenvedhet. A pedans kritikusok képesek elvitatni a jogosultságot oly -szerencsétlenségtől, mely egy embernek életébe került. Mi nekik, hogy -valaki szenvedett és meghalt vagy megőrült, ha szenvedésében nem -találnak oly lélektani összeütközéseket, melyek szabályaik keretébe -beillenek, indokokat, melyeket a megszokás már «udvarképesekké» tett a -költészetben. Kimondják, hogy az egész dolog képtelenség, nem valószínű, -mesterkélt csinálmány. Nem valószínű és mesterkélt az, a mi alatt egy -lélek megtörik! A pedans æsthetikus mathematikai határozottsággal be -fogja bizonyítani, hogy az a lelki küzdelem, a mely e regény tárgyát -teszi, egyáltalában lehetetlen, ki fogja mondani nagy képpel a bölcs -itéletet, hogy Anatole nem szeretett. Nem szeret az, kit a szerelem ölt -meg! De a közönség nemcsak ezekből áll. - -Ily s ehhez hasonló ömlengést találunk mindjárt a regény elején. Szerző, -mintha sejtene valamit, jó előre gondoskodik műve védelméről s igyekszik -megfélemlíteni kritikusait. De hát oly félemletes dolog-e az, ha az író -a róla nem kedvezőn nyilatkozó kritikusokat a pedansok közé sorozza? -Semmi sem lehet ennél természetesb és mindennapibb. Szép ha az író merni -kész, ha új ösvényt tör, de a merészség még magában nem lángész s az -akarat még nem tény. A kritika természeténél fogva conservativ s csak -hosszas vizsgálat s küzdelem után szokott megalkunni az új viszonyokkal, -ha a valódi sikernek lehetetlen már ellenállani. Nekünk úgy tetszik, -hogy itt nincs az az eset, sőt küzdelemre sincs szükség. Az nem új -dolog, hogy valaki hibás lélektani alapon szövi és oldja meg regényét. -Sokan tették ezt már Toldy előtt is és sokan fogják tenni utána is, a -nélkül, hogy őt utánozni akarnák. Toldy mindegyre azt állítja, hogy ime -Anatole meghalt, szerelme ölte meg, tehát szeretett. Elhiszszük, hogy -meghalt, nem kivánunk halotti bizonyítványt, de nem hiszszük, hogy a -szerelem betegségében halt volna meg, mert a bonczolás mást bizonyít. -Toldy sokat emlegeti az æsthetika önkényes szabályait «udvarképes» -indokait, összeütközéseit. De vajjon az æsthetikának nem ugyanaz-e -forrása a mi a költészetnek: a természet és az emberi szív? Nem innen -meríti-e az æsthetikus elveit, törvényeit, a költő pedig lelkesülését és -erejét? Minden a mi ezzel ellenkezik, oly kevéssé æsthetikai törvény, -mint költői szépség. S ha a költő indokokat használ, melyek nem -természetesek, összeütközéseket, katasztrófát, melyek nem kelthetnek -tragikai részvétet, ki a hibás, az æsthetika-e, mely semmi önkényest nem -kíván a költőtől, vagy a költő, a ki önkényesen oly eszközöket használ, -a melyekkel nem érhetni czélt? Ki tehet róla, hogy némely indokot, -összeütközést inkább komikailag dolgozhat fel, mint tragikailag s holmi -pusztán egyéni szeszélyek, különösségek, rögeszmék nem hatnak reánk oly -varázserővel, mint a mindnyájunkkal többé-kevésbbé közös szenvedélyek. -Nehány frivol, sőt durva jelenetet is találunk e regényben. Úgy látszik -ezek is a szerző æsthetikai szabadelvűségéből folynak, mely fellázad -mindennemű korlát ellen. De ez sem új dolog a világon s Toldy oly -kevéssé fogja «udvarképessé» tenni a költészetben, mint mások. Általában -nincs okunk meghódolni Toldy æsthetikai vívmányainak, a melyekről -regénye elején annyi önérzettel szól. De szivesen elismerjük tehetségét, -melyet e regénye is tanusít s ennél sokkal jobbakat várunk tőle, kivált -ha nem ápolja oly melegen erkölcsi és æsthetikai sophismáit. - -Bajza Lenke regénye egészen más, mint Toldyé. Mintha egy rideg -férfi-szobából egy csinos női salonba lépnénk. Illatszerrel tölt lég, -selyemruhák suhogása, tükrök, lámpák, ékszerek fénye vesz körül. A -komornyik egész fontossággal jelenti be a vendégeket, a szolgák keztyűs -kézzel és ezüst tálczán hozzák be a levelet vagy látogatójegyet, a -kocsiajtót a legilledelmesebb hajlongások között nyitják fel, ha -érkezünk vagy távozunk. A szenvedély nyelve helyett társalgást vagy -csevegést hallunk, az embereknek inkább modorával ismerkedünk meg, mint -bensőjével, eltöltjük az időt, de unatkozunk is és vágyunk az isten -szabad ege alá egy kis friss levegőt szívni. Valóban e regény az előkelő -világból, az előkelő világnak van írva, bizonyos előkelő bágyadtsággal. -Bajza Lenke sokat haladt, mióta évekkel ezelőtt egy pár kötet -beszélylyel föllépett, s írónőink közt alkalmasint ő ír legjobb regényt. -Sok ügyességgel szövi meséjét, gondot fordít a jellemzésre is, de a -bonyodalmat nem annyira a viszonyok kényszerűsége, mint saját jóakaratú -önkénye vezeti, jellemrajzában pedig kevés az elevenség s olykor nagyon -is kirí a czélzatosság. Főszemélyei, mint Léda, Róbert, igen -eszményített alakok az eszmény igazsága és bája nélkül. Nem -érdeklődhetünk eléggé irántok, s nem hihetünk bennök. Nem rokonszenves -vagy épen gonosz jellemei még kevésbbé igazak. Waldau, Waldheim grófné, -Hildegard, Warburg az erőltetett czélzatosság szülöttei. Sternberg gróf, -Marie s a mellékalakok már jobban sikerültek, bár nem emlékünkbe -tapadók. Szerző sokat beszélteti személyeit, igen is sokat, de biztos s -erős vonásokkal nem tudja fölleplezni bensőjöket, s nem törekszik -egy-egy nagyobb jelenet kellő színvonalára emelkedni. Ugyanazon kimért -társalgási hangon foly minden s a mellékdolgok csaknem annyi helyet -foglalnak el, mint a lényegesek. Valóban a mese szövevénye többet ér -előadásánál, mely ritkán tudja kizsákmányolni amannak előnyeit. Az -előkelő világ aprólékos kedvtelései mindig ott lábatlankodnak s gyakran -nem jellemzési czélból, a társalgás sok mindenről foly, de a cselekvény -keveset nyer vele. A regény nyúlik s nem egyszer unalmas. - -Bajza Lenke szigorúan megbünteti regénye rossz embereit és megjutalmazza -a jókat, csak az a baj, hogy jóakarata kissé önkényesen vezérli az -emberi élet rendjét. A miből erős összeütközést várnánk, könnyen -elsimul, a mit nem tartunk sok küzdelemre valónak, hosszas és nem eléggé -érthető bonyodalmak forrása. A mű hősnője Léda, egy bukás szélén álló -bankár leánya, a ki atyja becsülete megmentése végett, szive ellenére -férjhez megy egy blazirt és romlott szivű ifjú bankárhoz. E mellett -titkon szereti Waldheim Róbert grófot, a ki egész lovagi rajongással -csügg rajta. Azt hiszszük, hogy az összeütközések e dús anyagát rejtő -viszonyokból szövődik a bonyodalom. Máskép történik. Léda oly távol -tudja magától tartani férjét, mint akármely alkalmatlan udvarlót, de -mindamellett költi s egy pár év mulva örökli millióit és végre férjhez -megy Róbert grófhoz. E szerencsétlen szerencse megtörténhetik ugyan, de -csak esetlegesség, s nem a dolgok kényszerű természetes folyama, pedig a -költőnek ezt kell rajzolni. Tulajdonkép Lédának második férjhez menetele -a regény főtárgya, a mint a czím is mutatja. De nem érthetni eléggé, -miért kell annak annyi bonyadalmat szülni. Róbert és Léda szeretik -egymást és semmi sem áll útjokban, hogy egymáséi legyenek. Róbert erős -akaratú, független férfiú, s keveset hajt anyjára, a ki aristocratiai -gőgből ellenzi a házasságot. Azonban a mű czíme: _Előitélet és -felvilágosultság_, ezért szükséges a szerzőnek úgy szőni meséjét, hogy -Róbert anyja kényszerüljön személyesen megkérni Léda kezét fia számára, -hogy Róbert lemondva a diplomatiai pályáról, gyárt alapítson, üzleti -ember legyen s több ilyes történjék, a mik nagyon is mesterkélt dolgok. -De ha nem dicsérhetjük a cselekvény e czélzatos és erőltetett oldalát, -nem tagadhatjuk meg az érdekességet némely részlettől, kivált azoktól, -melyek Marieval és Sternberg gróffal kapcsolatosak. Bár a regény -színhelye Németország, a német élet kevés nyomát találjuk benne, de -találunk az előkelő világ városi, falusi és fürdői életéből nem egy -találó vonást, gondos rajzot, a mi futó megfigyelésnél mindenesetre -többet tanusít. - -Tolnai és Beöthy nem lépik át a haza határait; egy-egy magyar -mezővároska vagy falu életéből merítik tárgyukat. Mindenik mintegy -tíz-tizennégy ívnyi regénynyel járult az 1872-ik év -termékenységéhez.[14] De mindkét mű inkább hosszú beszély, mint rövid -regény, a mi egyébiránt semmit sem von le becsökből. Magyar élet tárul -ki előttünk, a Duna mentében barátságos falvak intenek felénk s egy-egy -parochia, udvarház vagy földmíves-lak titkaiba pillantunk be. Ez -ismerősök között még sem vagyunk egészen otthon. A hazai viszonyokba -képzelt elemek vegyülnek, s a jól ismert alakok jellemző vonásai mintegy -eltorzulnak. Ide járul még az elbeszélő hangulat is, a melyben van -valami olyas, a mi inkább elkedvetlenít, mint vonz. Mind Tolnai, mind -Beöthy jeles stylisták, jó elbeszélők, különösen Tolnai, a ki néhol -jellemzőn és művészien rajzol és stylje kiválóan magyaros. De -mindkettőnek elbeszélő hangulata, bár különböző árnyalattal, kesernyés -ízű, a mely nem tud humorrá emelkedni s olykor rideggé válik. - -Tolnai egy jómódú földmíves-családot rajzol, a melyet a hiúság és -uraskodás tönkre juttat. A történet a Bachkorszakban játszik. A -nagyravágyó személy egy éltes asszony, Bokrosné, a ki örömmel fogad -szállásba egy adószedő cseh hivatalnokot, fiát erőnek erejével úrfivá -alakítja s elvéteti vele az adószedő leányát. Az adószedő had kiéli, -tönkre teszi a Bokros-családot s a koldusbotra jutott beteg anya -kénytelen egy másik fiához menekülni, a kit kitagadott, mert ez nem -helyeselte uraskodását és ellenére egy kalvinista pap láányát vette -nőül, a kivel boldogan élve, keze munkája után szép vagyonra tett szert. -Sok mindent megértünk a Bach-kormány idejében, de hogy a nép kapjon a -cseh adószedőkön, valóságos uraknak nézze őket, vágyjék atyafiságukra, -ilyennek sohasem hallottuk hírét. Városokban, kivált némely németes -városban, mesteremberek vagy más középosztálybeliek összeelegyedtek -velök, bár ez sem volt gyakori eset, de a magyar nép gyűlölte őket s -némi aristokratiai gőggel tekintett reájok. Hogy magyar földmíves -felesége oly valamibe helyezze hiúságát, a mi se sorsosainál, se a vidék -más osztályainál nem talál viszhangra, sőt gyűlölet és megvetés tárgya, -mind valószínűség, mind jellemzetesség tekintetében teljesen elhibázott -felfogás. De más oldalról is találunk e nőben egyet-mást, a mit nem -eléggé érthetünk; nem értjük különösen azt, hogy miért haragszik másik -fia házasságára; hiszen ha egy földmíves papleányt vesz nőül, az csak -hizeleghet anyai hiúságának. Mivel kevesebb egy pap leánya az -adószedőénél? Egy más földmíves-család rajzát is megkezdi szerző, a -Vörös Gáborét, a ki szintén idegen hivatalnokot fogad szállásba, hogy -vele leányát elvétesse. Azonban a cselekvény ez ága ki nem fejlődik s -kevés befolyással van a másikra. A Bach-hivatalnokok jellemzése sem -sikerült. Ez izetlen embereket izetlenül is rajzolja szerző. Leginkább -sikerült az egész regényben a másik fiú, András jellemzése. Midőn -szerelme fölébred, küzd magával, egyik jó emberével közli titkát, majd -vele leánynézőbe megy, mind igen találó vonások. A háztűznézés, az öreg -pap háztája, maga és leánya alakja plasztikailag emelkednek ki. Az -igazság egyszerűséggel, a melegség kellemmel vegyül. Itt élet és szív -lüktet, a többi láz, képzelgés. Kár, hogy a lakodalom rajza már gyöngébb -s az ifjú pár mindinkább veszti érdekét. - -Beöthy egy kis birtokú nemes fiatal ember életpályáját, vagyis inkább -szerelmi történetét tárja előnkbe. Az ifjú jószivű, becsületes, de -élhetetlen és akaratnélküli ember, szenvedőleges természet, a ki alig -ragadtatik tettre. Sorsa magát és másokat szerencsétlenné tenni. Az -egész jellem nem úgy van rajzolva, hogy bizonyos osztály vagy faj -jegyeit hordja magán, sőt nem is annyira egyén, mint egyéni szeszély -szülötte, kinek keresve sem találjuk párját. Nőül akar venni egy -papleányt, egy kissé hajlamból, de leginkább szánalomból, hogy jót -tegyen a pap családjával, s belészeret egy előkelő nemes család -ivadékába, a kihez a faluból feljár leczkéket adni. A papleánynak nagy -későre visszaküldi a mátkagyűrűt, az úri kisasszonynak szerelmet vall, -ki ezt viszonozza is és nem akar gróf kérőjéhez nőül menni, hanem hozzá, -de megtudván, hogy anyja hasonló körülmények között szerencsétlenül -járt, enged nagynénjei kérésének s mivel a becsületes Márton nem igen -biztatja, grófné lesz, nagyvilági hölgy, ki egészen elfeledkezik hajdani -kedveséről. Az egész nagyon rideg történet, meglehetős kesernyés hangon -elbeszélve. Csodálkozunk, hogy fiatal költő hogy írhat ilyet. Sehol a -szenvedély heve, ábrándja, elragadtatása, erélye. De mégsem -csodálkozunk. Beöthy nem az első ifjú író, ki bizonyos koraérettséget -erőltet magára, fájdalmasan mosolyg az ábrándokon s holmi közönyös -gunyorban keresi hol a tárgyilagosságot, hol a humort, de egyiket sem -tudja megtalálni. A mű hőse teljesen elhibázott. Egy egészen -szenvedőleges jellemet csak úgy lehet érdekessé tenni, ha benső világát -nagyon gazdagnak vagy legalább rokonszenvesnek rajzoljuk. Biró Márton -szellem, érzés, eszme és törekvés tekintetében nagyon kopár lélek s a mi -becsületesség és érzelmesség van benne, csak arra való, hogy annál -inkább kiemelje élhetetlenségét, korlátolt eszét, gyávaságát és idétlen -termetét. Mindenütt valami groteszk vegyül jellemzésébe s átcsap az -elbeszélés hangjába is. A hős iránt nem részvétet érzünk, hanem olynemű -sajnálatot, minőt egy beteg, magával jótehetlen ember kelthet föl. Nem -tudjuk megfogni, hogyan szeretett bele egy ifjú szép leány, sőt az egész -történet talány marad előttünk, nem az események, hanem a jellemek és -viszonyok rajza miatt. Pedig Böthy biztosan is tud jellemezni ott, a hol -nincs egy képtelen lélektani feladat lidércznyomása alatt. Biró Márton -gazdasszonya, az öreg pap és felesége, a rektor jól vázolt alakok. Néha -a lélekállapotot a természettel együtt, egymásra hatva, szerencsésen -festi. De az egészből épen úgy hiányzik egy mindent átható eszme és -érzés ereje, mint az igazság és művészet bája. - -Ime az 1872-ik év nevezetesb termékei a regényirodalom terén. Haladunk-e -vagy sülyedünk, örvendenünk kell-e vagy aggódnunk! E kérdésekre bajos -határozott feleletet adni. Annyi bizonyos, hogy elbeszélés és styl -tekintetében nagy haladást mutat regényirodalmunk. Hasonlítsuk csak -össze Jósika _Abafi_ját napjaink kevésbbé sikerült regényével és látni -fogjuk, hogy újabb regényíróink jobban, szebben és magyarosabban írnak. -A történelmi regény tere ugyan parlagosodni kezd, de a jelenkor annál -inkább vonja az elméket, tárgyban és formában nagyobb változatosságot -látunk s az egyéni és jellemzetes iránt élénkebb érzék mutatkozik. De -hiányzik a nagy eszmék és érzések, az emberi és nemzeti nagy érdekek -valódi cultusa, a mely Eötvös regényeit annyira jellemzi, az emberi szív -ama mélyreható vizsgálata, a szenvedélyek nemezisének az a biztos és -félemlítő rajza, a mely Kemény regényeinek oly kiváló sajátja. -Többé-kevésbbé bizonyos könnyelműség vagy egyéni szeszély vezérli -regényíróinkat. Nem sokat gondolnak a fődologgal, mert nem hatja át őket -valamely nagy eszme vagy érzés, igen eltelnek egyéni szeszélyökkel, s -azt hiszik, hogy a mi bizonyos körülmények miatt rájok nézve érdekes, -annak fogja találni a közönség is. Alig látjuk az egyénben a fajt, a -fajban az egyént, a cselekvényben az eszmét, a részek között az -öszhangzást. A genre elölni látszik a magasabb szárnyalást, a fensőbb -jellemzést s a különös és kirivó a jellemzetes helyét akarja bitorolni. - -Belezökkentünk a magyar élet rajzába s mindent fel akarunk ölelni. Jól -van, de igyekezzünk a sajátságosnak általános érdeket adni s a nemzetit -összhangzásba hozni az emberivel, az eszmék világánál, az érzések -erejével, az ízlés sugalmai szerint. Egész új társadalom kezd képződni a -régi romjain a fővárosban és vidéken egyaránt. Az élénk politikai élet -új helyzeteket és typusokat szült. Tartsátok előnkbe a magyar társadalom -tükrét, rajzoljátok erényeinket, bűneinket, bohóságainkat, az -aristokratia, a középosztály, a polgárság, az írói s művészi világ, nép -és nemzetiségek sajátságait, beléletét; az örök emberi szenvedélyeket -vegyítsétek az új helyzetek és törekvések elemeivel. Legyetek valódi -regényírók, a társadalom birálói, erkölcsrajzolók, s az eszmény őrei. Mi -ezt várjuk a magyar regénytől ma vagy holnap, de ez időnek el kell jőni. -Nem vagyunk a pessimista kritika képviselői, de épen azért, mert hitünk -és reményünk van, a jelenre nézve nem ringathatunk senkit csalódásba, -legkevésbbé regényíróinkat. - - - - -JÓKAI MINT HIRLAPÍRÓ.[15] - -Jókai összegyűjtött hirlapi czikkei fekszenek előttünk három kötetben. A -gyűjtemény épen nem teljes, sőt a kötetek sem egymás folytatásai. Egyik -a szerző kiadása; ez a forradalom alatt írt politikai czikkeit foglalja -magában, egy pár ugyanakkori beszély és számos humoros apróság -kiséretében, saját maga által rajzolt 1849-iki arczképével.[16] Nem épen -illő ugyan, hogy az ember maga adja ki saját arczképét, hanem Jókai az -ilyesmin már rég túltette magát; nagyobb baj az, hogy a rajz rossz, s -igen keveset hasonlít a huszonöt éves Jókaihoz. - -A más két kötet Ráth Mór kiadása.[17] Ez igen tarka gyűjtemény, -legkevesebb benne a politikai czikk, legtöbb az adoma. Különben van itt -minden, valóságos vegyes kereskedés. Jókai összegyűjtötte más -gyűjteményeiből kimaradt különféle apróságait, oly czímek alá -osztályozva, a melyek igen ritkán illenek a művekre. Például a -_Koreszmék_ czíme alatt, nehány politikai czikk mellett, ott találjuk az -_Adomák Széchenyiről_, _Liszt hangversenye_, _Potifár kis fia_ sat. -czíműeket is, a melyek csakugyan nem koreszmékről szólanak. Az évszám -is, tudniillik, hogy valamely czikk mikor iratott, nagyrészt hiányzik, -pedig némely czikket inkább érthetnénk, ha tudnók, hogy a szerző melyik -évet érti a _mult év_, s melyik év napját a _tegnap_ alatt. - -Azonban a gondosabb szerkesztés sem tette volna értékesebbé e -gyűjteményt. A czikkek legnagyobb része csekély becsű: necrologok -jellemző eszme nélkül, obligát pathoszszal; írói jellemrajzok, a melyek -legfeljebb csinos toasztoknak illenek be; igaz történetek, a melyeknek -fele sem igaz, de azért nem mindig mulatságosak; naplótöredékek, -uti-rajzok, a melyeken épen úgy megérzik a képzelgés szeszélye, mint az -írói hiúság kaczérsága; egy akadémiai értekezés, a melyben a szerző csak -az adomákban keresi a néphumort, s egyszersmind oly vallomást tesz, a -melyet maga sem igen hisz, tudniillik, hogy nem regényei fogják -fentartani nevét az irodalomban, hanem adomagyűjteményei; továbbá egy -Petőfiről írt s már más gyűjteményben is kiadott czikk, a mely minden -alap nélkül kétségbe vonja Petőfi halálát, s könnyelműen azt hirdeti, -hogy az oroszok őt magokkal hurczolták, s a szerencsétlen most talán -Kamcsatka hómezőin siratja sorsát, vagy lassú, emésztő munkában görnyed -az uráli ólombányák munkásai között. Jókait e gondolat nem hagyja -alunni, elrabolja éjszakáit; felindulva kéri a kormányt, hogy tegyen -lépéseket diplomatiai úton Petőfi holléte kinyomozására nézve. És mégis -az az író, a ki így ír, mint képviselő, mindeddig nem interpellálta a -ministerelnököt, mint népszónok, egyszer sem hívott össze népgyűlést ez -ügyben, alunni hagyta az egészet, csak maga nem alhatik, de alkalmasint -nem Petőfi miatt. - -Legsikerültebb az egész gyűjteményben nehány humoros rajz: _Jakli, -Utolsó napjai a fürdői idénynek, A míg a termő rügyből körte lesz_. Az -első egy házi szarka csínyeit beszéli el, a második a balatoni fürdői -élet fokozatos kihalását, a harmadik egy körte története. Mind naiv -élmények, jókedvű, s önmérséklő humorral elbeszélve, Könnyedén, de -biztosan oda vetett rajzok. Nincs bennök túlzás, affectatió, a mitől -Jókainak még jobb munkái is ritkán mentek. Kétszer, háromszor is -gyönyörködve olvastuk el, s mintegy kárpótlást találtunk az egész -kötetre vesztegetett időért. A mi a gyűjtemény politikai czikkeit -illeti, nemcsak gyér számúak, hanem nem is jellemzők Jókai 1861–1875-iki -politikai pályájára nézve. Még azt is alig vehetni ki belőlök, hogy a -szerző ez időszakban minő pártállást foglalt el. Közönyös elmélkedések, -vagy jámbor elmefuttatások. Általában az _Emlékeim_ két kötete sokkal -kevesebb anyagot nyujt a hirlapíró Jókai jellemrajzához, mint a -forradalom alatt írt czikkei gyűjteménye. De e két rendbeli gyűjtemény -elég arra, hogy kiinduló pontul szolgáljon e kísérlethez, a mely nehány -vonással Jókai hirlapírói pályáját szándékszik rajzolni. - -Jókai mint politikai hirlapíró, a forradalom szülötte, épen mint Pálfy -Albert és Csernátony. Társaikat a politikai téren találta a forradalom, -ők akkor léptek fel arra. A két első szépirodalmi iró volt, s mint jeles -beszélyírókat ismerte a közönség; Csernátony még nem emelkedett ki a -homályból, legfeljebb nehány erdélyi ember ismerte, mint 1847 óta az -_Erdélyi Hiradó_ pesti levelezőjét. Jókai az _Életképek_ czímű -szépirodalmi lapot szerkesztette, midőn 1848-ban a márcziusi mozgalmak -őt is magukkal ragadták. Mint a pesti ifjúság egyik vezére, ő olvasta -fel a népnek a tizenkét pontot, beszédeket tartott a múzeum terén s -lapjába politikai czikkeket kezdett írni. Azonban az _Életképek_ nem -vált politikai lappá, csak némi politikai színezetet nyert, a mennyiben -Lamennais-féle modorban dicsőítette a forradalmat, s lelkesítette az -ifjúságot és nőnemet. Tulajdonkép nem volt szoros értelemben vett -politikai iránya; czikkei inkább lelkes és ábrándos általánosságok -voltak, mint politikai tények és eszmék bírálatai, szerelmes levelek a -szabadsághoz, az elragadtatás felkiáltásai a forradalom mézes heteiben. -Legtöbbet értek humoros apróságai, a melyek mai élczlapjainkat pótolták, -s már akkor kitünt, hogy Jókai itt sokkal inkább helyén van, mint a -politikai vezérczikkek terén. - -Pálfy Albert, mint politikai hirlapíró, már első fölléptével -legtehetségesebbnek tünt fel társai közt. Míveltsége ugyan neki is -inkább szépirodalmi volt, mint politikai, de kora ifjúságától fogva -figyelemmel kísérte a hazai és európai eseményeket, buzgó olvasója volt -a franczia hirlapoknak, és részletesen ismerte a franczia forradalom -történetét. Nem volt szónok, nem igen tudott magyar módon lelkesedni, de -annál szenvedélyesebben gyűlölt s jól értette a gúny művészetét. Ez volt -tulajdonkép éltető eleme. Nem gondolkozott mélyen, de élesen látott s -hamar tisztába jött magával és a dolgokkal. Erősen meg volt győződve -arról, hogy Ausztria mindent vissza fog venni, a mit tőle Magyarország -kivívott, s ha egy kis erőre kap, végkép megdönteni igyekszik a magyar -alkotmányt. Az élet-halálharczot kikerülhetetlennek látta. Épen azért -folyvást szította a gyanut, bizalmatlanságot, táplálta a forradalmi -szellemet, táblabiró politikának gúnyolta a törvényekbe vetett bizalmat, -szép beszéd helyett gyors tettet követelt, senkit sem kímélt, csak -Kossuthot, a kit mintegy kijelölt a forradalom vezéreül. Lapja, a -_Márczius tizenötödike_, melynek irányát minden nap igazolták az -események, lassanként mindinkább terjedt s mind nagyobb befolyást -gyakorolt a közönségre. S ezt nemcsak irányának köszönhette, hanem -szerkesztője írói tehetségének is. Pálfy nem bővelkedett eszmékben, de -főeszméjét ezer változatban, s mindig új ingerrel tudta ismételni. -Egyszerűen és világosan írt, szónoki hevület nélkül, de rendkívül -csinosan s bizonyos magyar ízzel; inkább elmés és szellemes társalgónak -tetszett, mint veszélyes izgatónak. De gúny ömlött el minden során, -gondolatján és érzésén. Ebből merítette lelkesedését, ezzel született -logikája s egész gondolatmenete. Gúnyolódása egyszersmind fejtegetés -volt, élczei okokat emeltek ki, sarcasmusai itéletekké váltak. Egyszerre -mulattatta, felvilágosította és izgatta olvasóit a nélkül, hogy -fárasztotta volna. E stil irodalmi szempontból is feltünő jelenség volt, -s csodálni lehetett, hogy erős gúnya bizonyos mérsékletet tartott, s -ritkán vált egészen nyerssé. Azonban azzá is vált, s a mi még rosszabb, -néha lesülyedt a cynismus- és frivolitásig, de e tekintetben a _Márczius -tizenötödiké_t nem annyira Pálfy keverte rossz hírbe, mint dolgozó -társai és levelezői. Ő mindig rossz szerkesztő volt, s ha megírta a maga -főczikkét, keveset gondolt egyébre, s nem bánta, ha együgyűséggel és -otrombasággal telik is meg lapja. Dolgozótársai között Csernátony volt a -legtehetségesebb, de ekkor még csak irodalmi suhanczéveit élte. -Merészségre felülmulta Pálfyt, de minden más tekintetben messze maradt -tőle. Leginkább _Mákvirágai_val ébresztett figyelmet, a melyek nem -voltak egyebek, mint személyek ellen intézett gúnyiratok tele epével, -rosszakarattal, de kevés ízléssel. Stilje nehézkes volt, gúnyja inkább -goromba, mint elmés, élczei erőltetettek, kedvelte az idézeteket, -különösen a bécsi _bon mot_-kat, s néha igenis kirítt czikkeiből -bizonyos öntetszelgő hiúság, hogy mennyire meg van elégedve magával és -szerepével. Később Csernátony fejlett és emelkedett, de mindebből maig -is maradt benne valami, csakhogy _Mákvirágai Apróságok_ká váltak; most -az angol adomákat és idézeteket kedveli, stilje könnyedebbé vált, de, -talán hosszas külföldi tartózkodása miatt, vesztett magyarosságából. - -Alig telt el egy félév s Jókai maga sem tudta hogyan, egyszer csak -szemben állott e hirlapírókkal, a kiktől irányra nézve, legalább -nagyjában, keveset különbözött. Pálfy és Csernátony Debreczenben még -inkább szították a forradalmi tüzet, ellenben Jókai egy bizonyos pontig -mérsékelni akarta. Ily szellemben nehány czikket írt a _Közlöny_be, majd -a _Márczius tizenötödike_ ellen az _Esti Lapok_at alapította. Kezünk -alatti gyűjteménye egyik jegyzetében elbeszéli e fordulat körülményeit, -azonban az ő adatai soha sem eléggé biztosak. Mozgékony képzelődése -hamar átalakítja mindazt, a mit látott és hallott s néha igen nehéz -kivenni, mi az, a mit akaratból s a mit akaratlanul ferdít. «Deczember -30-án (1848) – úgy mond Jókai, – meglátogattam Nyáryt azért, hogy -megmutassam neki azokat a vezérczikkeket, a melyekkel a _Pesti Hirlap_ -új szerkesztőségét be akarom vezetni. A _Pesti Hirlap_ akkori -tulajdonosai, miután Csengery Antal kormányhivatalba lépett, engem -szólítottak fel e lap szerkesztésére. Jan. 1-én, tehát holnapután -kellett volna azt már megkezdenem. Nyáry nyugalommal olvasta el a -czikkeket s véleményt mondott rólok». Ezután elmondja Jókai, hogy -Windischgrätz elfoglalván Buda-Pestet, hogyan menekült Debreczenbe, a -hol febr. elején (1849) Nyáry előkerestette vele Pesten írt czikkeit s -kiadatta a hivatalos _Közlöny_ben. E tizennégy czikkben három főeszme -vonul keresztül: lelkesítés az önvédelmi harczra; jóakarat a dynastia -iránt, mint a ki nem maga folytat harczot a magyar nemzet ellen, hanem -nevében a reactió, amazzal még kiegyezhetni, emezzel soha; és végre: -Magyarország megtámadott alkotmányos jogaiért fogott fegyvert s mihelyt -azok biztosítva lesznek, megszünik áldozni fiai vérével. Mindez -összhangzott Görgey váczi kiáltványával, de a két utolsó pont éles -ellentétben állott a _Márczius tizenötödike_ irányával, sőt magának -Kossuthnak is titkos czéljaival. A czikksorozat zajt ütött, némelyek -nyugtalankodtak, az országgyűlésen interpellálták miatta a kormányt. -Kossuth hivatta és megdorgálta Jókait, majd febr. 16-án felelt az -interpellatióra egy mindent elsimítni akaró beszéddel, kifejtvén, hogy -Pest odahagyása után Debreczenben eleinte, az _Alföldi Hirlap_ot kivéve, -csak egyetlen magyar lap volt, a hivatalos _Közlöny_; ezért a nem -hivatalos részben eszmesurlódás kedvéért kiadattak oly czikkek is, a -melyeket a kormány minden pontjában nem helyeselt; a mi egyébiránt a -kormány politikáját illeti, az nem más, mint óvakodni attól, hogy a -jelen körülmények vontató kötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nem -ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképen, hogy Magyarország dolgai -becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen. - -Jókai vallomása egy pár adatot összezavar. Csengery 1848 deczemberében -nem volt kormányhivatalnok; 1849 májusában neveztetett ki codifikáló -tanácsossá; a _Pesti Hirlap_ tulajdonosai az 1849-iki újévre a régi -szerkesztővel hirdettek új előfizetést; Jókai szerkesztője lett ugyan a -_Pesti Hirlap_nak, de később, Buda ostroma alatt, midőn Debreczenből -Pestre jött. Nekünk sokkal valószínűbbnek látszik, hogy Jókai nem -Pesten, hanem Debreczenben írta mérséklő czikkeit s épen a Nyáry -sugalmazására, a ki részint személyes, részint politikai okok miatt -félig meghasonlott Kossuthtal, s a kire Görgey váczi kiáltványa mély -benyomást tett. Görgey főleg az általa vezérlett hadsereg -megnyugtatására adta ki kiáltványát s mellesleg óvatosságra intette a -kormányt is, a melynek Madarász László is tagja volt s befolyásosabb -mint bármely szempontból óhajtandó lett volna. Nyáry a Jókaival iratott -czikkeivel részint viszhangja akart lenni Görgey kiáltványának, -másrészről pedig hatni akart úgy az országgyűlésre, mint a dynastiára és -az osztrák ministerekre. Jókai most mindenkép el akarja hitetni velünk, -hogy a _Közlöny_ czikksorozata eredetileg az ő gondolatja volt s Nyáry -csak helyeselte, de mi azt hiszszük, hogy az Nyárytól eredt s Jókai -volt, a ki helyeselte és megírta. Különben is Jókai a marcziusi napok -óta többé-kevésbbé Nyáry befolyása alatt állott; ezt maga is megvallja, -midőn Nyáryról írt necrologjában őt mint politikust vezérének s mint -jellemet eszményének nevezi. S valóban egy pár pontban egészen -elsajátította Nyáry természetét, a ki a forradalmi időben mérsékelni -akart, békében pedig a forradalommal kaczérkodott. Jókai kedélye a -debreczeni két első szomorú hónap benyomásai alatt a Nyáry társaságában -némi átalakuláson ment át, a melyet táplált az országgyűlés nehány -kitünő tagja, az úgynevezett békepárt, különösen Kazinczy Gábor és -Kovács Lajos. Ezek voltak az _Esti Lapok_ fődolgozótársai s emelték -politikai jelentőségre. Czéljok volt megbuktatni Madarász Lászlót, a -rendőrministert s ebben czélt is értek, de főleg mérsékelni Kossuthot, -hogy a kiegyenlítés ne váljék lehetetlenné, s hogy a marczius 4-iki -alkotmány, mely Ausztriába olvasztotta Magyarországot, ne ragadja őt -meggondolatlan visszatorlásra. Ebben épen nem értek czélt, sőt -komolyabban még csak meg sem kísérlették. A ki a forradalmat mérsékelni -akarja, bátornak és forraradalmi erélyűnek kell lennie. Ez egészen -hiányzott e pártban s Kossuthnak egy könnyed cselfogása semmivé tette -őket. Kossuth ugyanis azt mondotta Görgeynek, azt híresztelte a -táborban, hogy Debreczenben van egy párt, a mely minden áron békülni -akar, majd Debreczenben azt hirdette, hogy a hadsereg kívánja a -függetlenségi nyilatkozatot s ezzel gyakorolt nyomást az országgyűlésre. -Görgey akkor világosodott fel e párt czélja felől, midőn mint -hadügyminister Debreczenbe jött, e párt ekkor értette meg, hogy Görgey -nem barátja a függetlenségi nyilatkozatnak, de midőn ez erélyesebb -fellépésre sarkalta őket, vonakodtak, nem akartak szakadást előidézni s -az egész párt elpárolgott. - -Jókai számos czikket írt az _Esti Lapok_ba, de politikai tekintetben nem -kitünőket. Nagy részt ezek is élénk és lendületes stilben írt -ömledezések voltak inkább, mint egy valódi publicista nyilatkozatai. -Jókai még mindig kedvelte a prófétai hangot, lelkesített, jövendölt, -intett, átkozódott, s ha egy-egy eszmét érintett, a mely bővebb -kifejtést igényelt, átsiklott rajta. A míg a lap első hasábjain majd -mindig magas pathoszból írta vezérczikkeit, addig hátul az apróságok -között adomákat mondott, gúnyolt és humoroskodott s ez most is, mint -azelőtt, sőt később is, többet ért komoly czikkeinél. De éles polemiákat -is folytatott Pálfy és Csernátony ellen. Azonban április 14-ike után -alább hagyott a mérséklettel, mintegy örvendve, hogy megszabadult a -talán már nem kedvére való szereptől, így kiáltott fel: a dynastia -kimondá, hogy számára nem létezik többé Magyarország, erre nem lehet más -felelet, mint ugyanaz megfordítva. Ez inkább a Pálfy szájába illett, a -ki a mily kikerülhetetlennek látta a harczot a mult év békés napjaiban, -most épen oly lehetetlennek tartott bárminő kiegyenlítést a dynastiával -s legfőbb feladatnak hirdette a forradalom erejének fokozását. Különben -belátta a helyzet veszélyeit, s kevés illusiót táplált, mindenre el volt -készülve, de egyszersmind minden erő felhasználására izgatott. Azonban -egy nagy illusió sokáig elvakította. Azt hitte, hogy Kossuth épen oly -nagy államférfiú, mint izgató, s az izgatásaival felköltött forradalmi -erőt vezetni is képes valamely eredmény biztosítására. A magyar -fegyverek szerencséje után a kormány tétlen és tehetetlen volt, s nagy -hibákat és tévedéseket követett el. Pálfy nemcsak a ministerelnököt, -Szemerét támadta meg, hanem Kossuthot is, a kormányzót. Lapja -betiltatott s ő maga rendőri felügyelet alatt kisértetett Szegedre; a -világosi nap után elrejtőzött s négy évíg lappangott a vidéken. Jókai -egy pár havi bujdosás után Pestre került; Csernátony még a forradalom -alatt Párisba küldetett és kinn szorult. Így szóratott szét e három -hirlapíró, hogy évek mulva ugyanegy szerkesztőségben, bár rövid időre, -ismét találkozzanak. - -Jókainak e rövid hirlapírói pályája politikai életének mintegy naiv -korszaka volt. Ifjú lelkesedése, fogékony kedélye hol ide, hol oda -ragadta, de majd minden becsvágy és önző számítás nélkül. Évek teltek el -s ő felhagyni látszott a politikával. Szépirodalmi lapokat szerkesztett, -regényeket írt s a közönség legnépszerűbb regényköltőjévé és -humoristájává emelkedett. Költészetének fény- és árnyoldala egyaránt -elősegítette népszerűségét, sőt emez talán inkább, mint amaz. Azonban -oly író, a ki egészen az irodalomból él, alig lehet el Magyarországon -politikai lap nélkül, a mely siker esetében legtöbbet jövedelmez, de -másfelől egy népszerű írónak szintén szüksége van reá népszerűsége -fentartása végett. Jókai az ötvenes évek vége felé átvette a _Magyar -Sajtó_ czímű politikai lapot, de nem nagy sikerrel; sehogy sem tudta -politikai fontosságra emelni, sokkal jobban sikerült az _Üstökös_ -élczlap, a melyet szintén ez időtájt alapított. - -Azonban megnyílt az 1861-iki országgyűlés, megalakult a határzati párt, -mely később közjogi ellenzék, balközép nevet vett föl. E pártnak kevés -eszméje és hite volt; politikája a fődologra inkább érzelmeken és -személyes érdekeken alapult, mint komolyan átgondolt terven, a viszonyok -és tényleges erő felhasználásán Magyarország alkotmánya visszaszerzésére -és biztosítására nézve. Ide csatlakozott minden bús magyar, a ki csak a -tizenkét éves szenvedés haragját tartotta igaz hazafiságnak; a ki az -emigratió hatása alatt külföldbe vetette reményét; a ki a törvények -betűiből indult ki, s a jogi abstractiók finomságait többre becsülte az -élő érdekeknél; a ki a Deák-párton, mely magában foglalta Magyarország -majd minden kitünő tehetségét, nem remélt feltünőbb szerepet; a kit a -pártvezérekhez rokonság, barátság, vagy megyei pajtáskodás kötelékei -csatoltak; a ki hiúságánál vagy egyéb oknál fogva ide sodródva, -becsületbeli kötelességének tartotta ott maradni, a meddig lehet. E párt -már első fölléptével tapintatlanságot követett el a dynastia irányában, -melynek a Lajthán túl leginkább állott érdekében a kibékülés, s később -mind inkább kitünt, hogy nem biztos se czéljaiban, se eszközeiben s épen -nincsenek positiv eszméi. Hajlott a kiegyezés felé, de folyvást habozva, -új meg új tervvel állott elő, még pedig olyanokkal, melyek nem kimélték -ugyan Ausztriát, de Magyarország, sőt az alkotmányosság érdekeit sem -elégítették ki. Nem akarta a forradalmat, de kaczérkodott vele, -hízelgett a nemzetiségeknek, de épen oly kevéssé volt hajlandó -szövetkezni velök, mint Ausztriával. A parlamenti kormány barátjának -vallotta magát, de megyei politikájával akarva, nem akarva mintegy -ellene dolgozott. A kiegyezkedés megtörténte után, annak megdöntését -írta zászlójára, fennen hirdette, hogy mi nem kell a kiegyezkedés -pontjaiból, de hogy mit tenne helyébe, arról hallgatott, mert régibb -terveibe maga sem látszott hinni. E negativ irányban új meg új -programmot adott ki s könnyelműen felidézett egy végzetes harczot, mely -őt épen úgy megrontotta, mint a Deák-pártot s veszélyeztette -Magyarország legéletbevágóbb érdekeit. Valóban a magyar közélet -sajátságos képet nyujt. A Deákpárt egész erejéből védi a kiegyezkedést, -a mely kevesebb veszélyben forgott, mint hitte, de más irányban -elmulasztja megvédeni úgy az ország, mint a saját érdekeit; a balközép -egész dühvel ostromolja a kiegyezkedést, benső hit nélkül, saját -eszméibe s inkább a személyes hiúság, mint a hazafiság ösztönzései közt -s egyszer csak azt veszi észre, hogy a hazára nem a kiegyezkedésből árad -a veszély. Mily komikai kép, ha nem volna oly szomorú. Végre mind két -párt leteszi a fegyvert, győzőnek, egyszersmind győzöttnek vallja magát, -de a mi tulajdonkép győzött, az egy eszme volt, a kiegyezkedés, az újabb -magyar közélet egyetlen államférfiúi nagy eszméje. - -Jókai 1861-ben a határzati párthoz csatlakozott, s mint balközép pártot -egész felbomlásáig szolgálta. Egyaránt ide ragadta a népszerűség csábja -és szerkesztői érdeke, mert a Deák-párton a Kemény _Pesti Napló_ja -mellett nem volt jövője Jókai _Magyar Sajtó_jának. Majd 1863-ban a -_Hont_ alapította, 1867-ben az _Igazmondó_ néplapot, rá metszetve saját -arczképét, hogy mélyen a nép emlékébe vésődjenek tribunja arczvonásai. E -mellett az _Üstökös_t is folytatta. Jókai nagyban szokott dolgozni; -potentes potenter agunt. Négy kerületben lép föl egyszerre mint jelölt, -egyszerre három lapot szerkeszt, legalább névleg, egyszerre két regényt -ír, de ezt saját kezével. Egész 1867-ig hirlapírói munkássága kevésbbé -követelő, mint később. Regényeibe merülve kábult fővel olykor belátogat -a clubba, a pártértekezletre, s a körülmények szerint egy-egy pathoszos -vagy humoros czikket penderít, ha a tárgynak vannak népszerű oldalai. -Rendesen általánosságban marad, ha a részletekbe téved, akkor el is -szokott tévedni. Megesett rajta, hogy a midőn a baloldal kiegyezkedési -tervét védte, egy pár pontban a Deákét védte és saját pártjáét támadta -meg. Ösztönből vagy számításból néha mérsékelten, majd hevesen írt, -egyszerre hideget és meleget fújt szájával. Ezzel a hevesebb főket -akarta megnyerni, azzal a mérsékeltebbeket. Nem egyszer megengedte -dolgozótársainak, hogy akár elragadják _Hon_ kocsiját, akkor aztán -kezébe vette a gyeplőt és lépésben hajtott. Különböző ízléseket, sőt -néha irányokat igyekezvén kielégíteni, innen is, onnan is nyert egy kis -népszerűséget. A három lapba még különbözőbb hangon írt. A _Hon_ban egy -kissé tartózkodó volt, az _Igazmondó_ban már többet mert, ezt úgy sem -olvassák műveltebb körök, az _Üstökös_ben kedvére ferdített, torzított -és képzelgett. Polemiáit rendesen ide vitte át s győzőnek maradhatott, -mert élczlapokkal nem szokás vitatkozni. - -Pálfy 1867-ig dolgozótársa volt Jókainak, lapszemlét írt a _Hon_ba, de -leginkább csak a bécsi lapok, Schmerling közlönyei ellen folytatott -polemiát. Nem adott sokat a baloldali programmokra, sőt a két pártot -bizonyos tekintetben egynek tekintette. Nem hitt a kiegyenlítés -lehetőségébe, neki mindegy volt, ha a nemzet két csoportozatban -ostromolja is Ausztriát, csak ostromolja. De a midőn a kiegyenlítés -ténynyé lett, hamar tisztába jött a helyzettel, épen, mint 1848-ban, s a -jelen körülmények között épen oly nemzeti politikának tartotta a Deákét, -mint a Kossuthét hajdan. Csakhamar visszavonult a _Hon_tól, hol sohasem -tartották valódi baloldalinak, sőt titkos Deák-pártisággal is -gyanusították. Itt találkozott a külföldről haza tért Csernátonyval, egy -pár napig még együtt voltak, hogy mint elkeseredett ellenségek örökre -elváljanak egymástól. - -Csernátony, az emigransok szokása szerint, ott kezdte a dolgot, a hol -elhagyta. Azt hitte, hogy 1848-kan él, s valóban a körülményekhez -képest, fejlettebb tehetséggel a _Márczius tizenötödiké_t látszott -folytatni a _Hon_ban. Erélyes és őszinte szelleme hamar háttérbe -szorította Jókai engedékenyebb, bár két szín modorát. Fennen hirdette, -hogy a kiegyezkedés alapján soha semmi, de semmi jó nem jöhet létre; -üdvözölte Kossuth levelét, a melyen a forradalem fuvallata érzett; védte -Bihar- és Komárom-megyéknek nemcsak a kiegyezkedés, hanem a -parlamentarismus ellen is intézett merényleteit, sőt a Hevesmegyéét is, -a Németh Albert bölcseségét. Egy sokáig Angolországban élt emberhez épen -illett, hogy e megyei határzatokból merítse a parlamentarismus -elméletét. E hevesség és zaj Jókait is magával ragadta, a ki a -honvédügyben, az adóbehajtás elleni izgatásban s más népszerű -kérdésekben, ekkor kezdett szinésziesb pathoszszal s keserűbb humorral -ömledezni és próbálgatni a néptribun szerepét. E mellett Csernátony mint -morum censor is föllépett, Kevés kivétellel majd minden kitünőbb embert -megbélyegezni törekedett, a ki nem tartozott pártjához. Majd minden nap -hadi törvényszéket tartott s mint Haynau igen kurtán bánt el a -vádlottakkal. Az itélet ritkán hangzott máskép, mint lőpor és golyó vagy -kötél erkölcsileg. Pedig az erkölcsi és politikai censorság több okból -nem illette meg őt, de ha megillette volna is, azt senkinek sem szabad -ily cynismussal és részrehajlással gyakorolni. Természetes, hogy az -ellenpárt lapjai sem maradtak adósok, s minthogy Csernátony a -legtöbbször hajlandó merényletnek tekinteni, ha valaki oly fegyvert -használ ellene, a minőt ő használt mások ellen, indulatossága határt nem -ismert. Ideges ember levén, nem tudott magán uralkodni s mintegy bele -bőszült a vitába. De egész váratlanul adta mérsékeltsége, sőt -lovagiassága jelét is. A _Hon_ ez idő tájt folytonos lázban hánykódott, -talán épen azért volt legtöbb hatása a közönségre. Két erő mozgatta, -mintegy kiegészítve egymást: a Jókai politikai könnyelműsége érzelmes -páthoszba vagy jó képű humorba burkolva és Csernátony politikai dühe, -folyvást kiméletlen támadva elvet, de kivált személyt. - -Pálfy főleg a _Hon_ ez újabb iránya ellen indította meg lapját, az _Esti -Lap_ot. Pesten ismétlődött a debreczeni eset, csakhogy most Pálfy volt a -mérséklő _Esti Lap_ szerkesztője és Csernátony a Jókai oldalán küzdött. -Pálfy nem vesztett régi erejéből s forma és tartalom tekintetében -felülmulta ellenfeleit. A hirlapírók között most is ő értette legjobban -a gúny művészetét. Ghyczy és Tisza politikájában reá ismert a régi -táblabiró-politikára, a mely ellen egész életén át küzdött. Senki sem -tudta nevetségesebbé tenni a baloldal hypokrisisét, Nyáry megyei -doctrináit, Jókai szinészkedését, Csernátony dühös modorát és hiú -öntetszelgését. De nem volt oly hatása, mint 1848-ban, mert mozgalmas -időben a mérséklet nem divatos. Inkább a műveltebb körökre hatott, mint -a nagy közönségre. Kis lap levén, a vidéken nem terjedhetett el; e -mellett Pálfy most is rossz szerkesztő volt, főczikkei kitünők voltak, -de a többi rovat nagyrészt ügyetlenséggel és otrombasággal telt meg. - -Azonban a _Hon_nal az ellenzék sem volt megelégedve. Úgy tetszett neki, -hogy kissé igen sokat ád a jóból. Mérsékeltebb lapot alapított elébb a -Podmaniczky, majd a Szathmáry szerkesztése alatt, de siker nélkül. Ez -alatt Csernátony is megvált a _Hon_tól, mert nem dolgozhatott sokáig -szabadon a maga kezére a más felelőssége alatt. Egy új lapot alapított, -az _Ellenőr_t. A két ellenzéki lap nyájas volt ugyan egymáshoz a -közönség előtt, de négyszem közt annál kevésbbé szerették egymást. A -_Hon_ mindig több előfizetőt számlált, mint az _Ellenőr_; ez mindinkább -a párt hivatalos lapjává vált, amaz lassanként előcsapattá sülyedt, a -párt basi-bozuk vagy kozákcsoportjává, mely szabadon és rendetlenül -csatangol hol jobbra, hol balra. Jókai most a szélső baloldal, majd a -Deák-párt iránt mutatott nagyobb nyájasságot, mintsem kellett volna. -Egyszer épen ez utóbbival létre jövendő fusióra izgatott, Csernátony reá -ijesztett s Jókai visszavonult. Mikor nemrég Csernátony indított meg -hasonló mozgalmat, Jókai nem tudván, hogy áll a helyzet, ellenkezni -akart, de elvégre is kénytelen volt Csernátonyt követni. Csernátony -nehány év alatt szabályozta őszinteségét és dühét, beélte magát az -ellenzék tekervényes közjogi politikájába, s a hirlapirodalom terén sok -szerencsével volt képviselője és vezetője pártja taktikájának egész a -fusióig. Dühöt és mérsékeltséget, őszinteséget és képmutatást, önzést és -hazafiságot illő arányban vegyítve haladt előre pályáján. A régi dühvel -ostromolta a kormányt s a Deák-párt gyönge oldalát; a választások idején -s némely fordulatoknál fennen lobogtatta a közös ellenzéki zászlót s -kedvébe járt a szélső baloldalnak, de azután mindinkább háttérbe tolta -pártja közjogi programmját vagy enyhébben magyarázta. Érezte a haza -veszélyét, de egyszersmind azt is, hogy a pártja a régi alapon sokáig -fenn nem állhat. A fusio életkérdés volt pártjára nézve, de azt -egyszersmind a haza érdeke is sürgette. Pártja az eredeti Deák-párttal -óhajtott volna egyesülni, de az nem ment oly könnyen, azért Sennyeyvel -kezdett kaczérkodni. Végre megtörtént a fusio s Csernátony örvendett, -hogy Tisza személyes vágyainak s a haza érdekének egyszerre és egyaránt -szolgálatot tehetett. - -Ha a régi ellenzék e két hírlapíróját összehasonlítjuk, csakhamar -kitünik a Csernátony politikai fensősége Jókai felett. Mindkettőnek -kevés szakismerete van a politikai tudományok bármelyik ágában, de -Csernátonynak több a politikai míveltsége és érzéke. Ha összegyűjtve -olvashatnók mindkettő czikkeit, láthatnók, mily messze maradnak az angol -vagy franczia hirlapírók hasonló gyűjteményeitől, hogy nem épen széles -tudománynyal s nagy írói művészettel szolgálták pártjok eszméit s -egyetlen specialis kérdést sem tudtak tisztázni. De Csernátonynak -szélesebb látóköre van, otthonosabb az általános politika mezején, érti -a helyzetet s tudja, hogy mit mikor kell írni. Jókai soha sincs eléggé -tájékozva s csak félig sejt a dologhoz, a midőn hozzá szól. Stil, -elmésség s általában irói tehetség tekintetében felülmulja Csernátonyt, -de ez ereje kevésbbé nyilatkozik politikai, mint más munkáiban. Mint -humorista megszokván a tréfás fogásokat, merész fordulatokat, a dolgok -és emberek furcsa ellentéteit, a gondolatmenet és logika politikai -czikkeiben is hasonlít a Tallérosy Zebulon-félékhez, csakhogy itt víg -akar lenni, ott pedig komoly. A Csernátony pathosza fagyos; hosszú -czikkei nem eszmétlenek, de unalmasak, azonban a rövidebbek nem egyszer -szellemesek s erős világot vetnek dolgokra és emberekre. Jókai -czikkeiben alig van eszme, de mulattatók; pathosza szinészies, mint a jó -szinész belemelegül s érezni látszik, a mit ír. Csernátonyban több a -komoly tartalom, de irói egyénisége nem szeretetreméltó, Jókain némi -léha színezet ömlik el, de szeretetreméltósággal párosul. Csernátonynak -van politikai bátorsága lefelé is s mer visszaéléseket leleplezni, ha -egyedül marad is; Jókai inkább felfelé bátor s a tört úton szeret -haladni. Mindkettő egy csoport fiatal hirlapírót nevelt a maga képére és -hasonlatosságára. Csernátony ebben szerencsétlenebb, mint Jókai. -Növendékei nagyrészt hűtlenek lettek hozzá, a szélső baloldalhoz -pártoltak s legelkeseredettebb ellenségei: ellenben a Jókaiéi hívek -maradtak, utánozzák és bámulják mesteröket, lakomákat rendeznek -tiszteletére, kortesei a választáskor s dicsőítik minden lapban, még -saját lapjában is. Csernátony eddig ment volt e rút szokástól, azonban -nemrég ő is eltűrte, hogy saját lapjában nagy embernek nevezzék. -Csernátonyt a szerkesztésben nem vezeti üzleti szempont s legfőbb -becsvágya, hogy féljenek tőle s hogy tényező lehessen miniszterek -buktatásában és emelésében. Jókai az üzletre is tekint, de nincs -valóságos politikai becsvágya, ő csak folyvást népszerű akar lenni, -politikai szerepével népszerűsítni regényeit s regényeivel népszerűsítni -politikai pályáját. Épen azért elemében van, ha résztvehet a -népgyűlésekben, körutakat tehet négy-öt választókerületben és -ünnepeltetheti magát. - -Bizonyára Jókai jó hazafi és szereti hazáját, de még jobban a -népszerűséget. Ha Robespierreről méltán mondották, hogy a szabadság -rabszolgája, Jókairól is elmondhatni, hogy a népszerűség rabszolgája. Ez -nála ösztön és számítás egyszersmind, egyik a másikra visszahatva -annyira összeolvadt, hogy maga is alig tudja megkülönböztetni. Nem a -meggyőződés és elvek embere, hanem a benyomások és hangulatoké, de -mindig arrafelé hajlik, a merről a népszerűség szele fúj. A körülmények, -a helyzet pillanatnyi uralma alatt áll s nem tud ellene állani, hogy -közönsége kedvére ne beszéljen vagy írjon. Ha például a -képviselőválasztáskor meglát nehány józsefvárosi elégedetlen szatócsot, -nem restelli elkiáltani: legyen akár német kereskedelmünk, csakhogy -valóban legyen. A pillanat tapsáért kész megtagadni hűségét a -nemzetiséghez, nem érzi az ily nyilatkozat fontosságát, másnap már -elfelejti s másutt akár ellenkezőt mond. A magyar irodalmi és politikai -világ elkényeztetett gyermeke, a kinek sok szabad s a kitől alig vesznek -valamit rossz néven, habár e jóakarat nem épen megtisztelő. Midőn a mult -tavaszon születése ötvenedik napját nyilvánosan ünnepelte, beszédében -felemlíté, hogy nem szegődött el más nagyobb nemzet írójának, bár ott -aranyat talán többet talált volna s a t. Minden értelmes ember tudta, -hogy ha akart, sem lehetett volna német vagy franczia író, mert meglett -korban lehetetlen úgy elsajátítani egy idegen nyelvet, hogy rajta költői -műveket írhassunk. De ha igaza lett volna is, illik-e ez egy magyar író -szájába? Azonban senki se vette rossz néven: neki sok szabad. Másnap a -hirlapokban megköszönte megünnepeltetését s egyszersmind, mint az -uralkodók nagy öröm alkalmával, amnestiát adott mindazon írótársainak, a -kik neki keserűséget okoztak. Ezt sem vette rossz néven senki: neki sok -szabad. - -Nem tudjuk, kiknek bocsátott meg Jókai: azoknak-e, a kik regényeiben -nagy hibákat találnak vagy a kik pálczát törnek politikai pályája -felett? Minden esetre, annyi előttünk bizonyosnak látszik, hogy őt -inkább a bocsánatkérés illeti meg, mint a kegyelemosztogatás, mert senki -sem szorul inkább a bocsánatra, mint az oly író, a ki irodalmi s -politikai munkásságától nem egyszer mintegy elszakítja a lelkiismeretet. - - - - -ELŐLEGES CENSURA AZ AKADÉMIÁBAN.[18] - -A «Figyelő» 12-ik számában Brassai Sámuelnek «Rövid szemle egy pár -állítmány felett» czimü czikkében e sorokat olvashatni: - -«Mult év oct. 18-án egy értekezés olvastaték fel az Akadémiában e czím -alatt: «A neo- és palaeologia ügyében.» Bírálatra kiadatván, egyik -bíráló, Ballagi Mór, jónak látta itéletét csakugyan értekezés alakjában -(Brassai és a nyelvujítás») közrebocsátani. Én arra, még megjelenése -előtt, a hirlapi tudósítások nyomán némi megjegyzéseket írtam és -óhajtottam felolvastatni az Akadémiában. Kívánatom nem teljesült, -minthogy a mi tudós társaságunkban saját tagjaival szemben nem csak -törvényesen utólagos, _hanem de facto előleges censura is van_, s én -Schiller tanácsára visszavettem czikkemet. Nem is szándékom sem egy, sem -más formában közölni, hanem bírálóm némely állítását – a tudomány és -cultura érdekében – nem hagyhatom szó nélkül.» - -Teljesen valótlan állítás, hogy a m. t. akadémia tagjaival szemben, a -szabályok ellenére, de facto előleleges censurát gyakorol. Az akadémiai -tagok nem tartoznak értekezéseiket bemutatni előleges bírálat végett se -az osztályelnöknek, se az osztálytitkárnak, se pedig valamely -bizottságnak, csak a czímet jelentik be. Az sem való, hogy Brassai -kívánata nem teljesült volna, ha valóban fel akarja olvastatni Ballagi -értekezése ellen írt észrevételeit. - -A dolog így történt. Brassai a mult év deczember 12-ről a következő -sorokat intézte hozzám: «Ha Ballagi csupán a czáfolatig ment volna, -talán hallgatnék. De minthogy egy falka hamis eszmét és állítást szőtt -bele, szükségesnek tartom a helyreigazítást, sziveskedjék azért -bejelenteni: «A kiforgatott és megfordított Brassai» czímű értekezésemet -és _tudósítani engemet, ha kifogása van ellene_.» - -Nekem a czím ellen csakugyan volt kifogásom, s ha jól emlékszem, azt meg -is írtam Brassainak, de egyszersmind elküldöttem neki Ballagi -értekezésének kefelevonatát, hogy ezt vegye polemiája alapjául, ne pedig -a hirlapi tudósításokat. Ezalatt megérkezett Brassai értekezése, mely a -hirlapok hiányos és hibás tudósításai után indult. Visszaküldöttem az -értekezést és kértem Brassait, hogy javítsa ki az illető részeket; -értekezése a mostani alakjában nem illik se hozzá, se az akadémiához, -minthogy oly állításokat is igyekszik benne megczáfolni, a melyek nem -mondattak vagy másképen mondattak. - -Brassai, levelemre, folyó év január 12-ről a következőkép válaszolt: -«Tökéletesen helyeslem, hogy az eredeti értekezést és nem a hirlapi -tudósításokat kellett volna alapul vennem feleletemben. De már a mit -megírtam, megírtam. Hanem kérem a következő epilogus felolvasását: A -feljebbiek megírása után jutott kezemhez Ballagi tisztelt barátom -értekezése másolata. Ebből látom és megvallom, hogy a hirlapi -tudósítások szavai után indulva, az értekezővel némely részletben -igazságtalanul bántam. Melyek ezek, miután a Ballagi bírálata jóban, -rosszban maga-magáért szól, részletezni szükségtelennek tartom és csak -általában kérek bocsánatot tőle azokért, a mikben igazságtalanul -korholtam. Fenntartom ellenben: - -1. Azt, a mit bírálatában formaliter hibáztattam, tudniillik, hogy -részletes czáfolatokba ereszkedett. - -2. Tiltakozásomat a neologismusban állított részvételem tárgyában. - -3. Annak megczáfolását, a mit Ballagi a modern nyelvek valahai nyomorult -állapotáról állított. - -4. Végre megczáfolását annak is, mintha a magyar nyelv is a neologusok -kora előtt hasonló nyomoruságban sínlett vagy parlagon hevert volna. - -Mindezek következtében kijelentem, hogy értekezésem, illetőleg feleletem -kinyomatását nem kívánom, hanem igenis annyit, hogy a 2-ik, 3-ik és 4-ik -pontot tárgyazó részek az «Akadémiai Értesítő»-be felvétessenek és ez -szolgáljon a szabály szerint benyújtandó kivonat gyanánt. Egyébiránt -epilogusomnak csak úgy lesz értelme, ha a felolvasáskor semmi sem marad -ki a kéziratból. A mivel helytelenül vádoltam Ballagit, piruljanak -érette a tudósítók.» - -Én ezt a módot sem helyeseltem, kissé komikainak találtam s megírtam -Brassainak, hogy legjobb lesz, ha értekezéséből egyszerűen kihagyja -mindazt, a mit hibás alapon írt. Brassai erre folyó év január 15-én a -következőkép válaszolt: «Miután leveleink keresztezték egymást, az egész -dolognak az a vége, hogy feleletemet _egészen visszavonom_. Tessék az -okát kedve és belátása szerint formulázni. Általános reflexio gyanánt -bátor vagyok nyilvánítani, hogy a tútorkodás nehéz kenyér s rend szerint -sem egyik, sem másik félnek nem válik emolumentumára.» - -E tényekből világos először az, hogy én nem toltam véleményemet -Brassaira, hanem azt ő maga kérte ki, s én neki nem is hivatalosan -írtam, mint osztálytitkár, hanem mint olyan, a kit megtisztelt -bizodalmával; másodszor, hogy senki sem akadályozta értekezése -felolvastatását, hanem azt ő maga vonta vissza. Ha nekem azt írja, hogy -ne okoskodjam, hanem jelentsem be s olvassam vagy olvastassam fel -értekezését, én kérését kötelességem szerint teljesítettem volna. - -Hogyan lehet ebből következtetni, hogy az akadémia saját tagjaival -szemben, a szabályok ellenére, de facto előleges censurát gyakorol, az -előttem megfoghatatlan. Ez okoskodást Brassai bizonyára nem abból a -«Logiká»-ból tanulta, a melyet maga írt s a melyet az akadémia -megjutalmazott. - - - - -A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉRŐL.[19] - - -I. - -Legyen szabad nehány megjegyzést tennem a Petőfi-társaság közülésére. -Nem a társaság programmját akarom bírálni, sem alapszabályait; azt sem -vizsgálom: vajjon volt-e szükség e társaság alapítására, a midőn egy -hasonló czélú s nem minden érdem nélküli társaság már régóta fennáll. -Általában nem a társaság elleni elfogultságból vettem kezembe a tollat. -Úgy az irodalmi, mint más társaságokat nem annyira programmjukból kell -megitélni, mint inkább munkásságuk irányából és eredményeiből. A -Petőfi-társaságot is ez fogja igazolni vagy elitélni, nem pedig -fennhéjázó programmja és hirlapi reclamejai. A ki a viszonyokat -közelebbről ismeri, észrevehette ugyan, hogy a Petőfi-társaságot nehány -elégedetlen Kisfaludy-társasági tag és több, még elégedetlenebb -szépirodalmi író alapította, a kiket a Kisfaludy-társaság vagy nem -akart, vagy, tagjainak meghatározott száma miatt, mind eddig nem tudott -megválasztani. De mind ez nem változtat a dolog lényegén. E mozgalomból -minden esetre haszon háramlik az irodalomra. A Petőfi-társaság nyomósabb -és lelkiismeretesb munkássága vagy háttérbe szorítja a -Kisfaludy-társaságot, vagy külön feladatot oldva meg, mindketten -megállhatnak egymás mellett, vagy a legrosszabb esetben, ha tudniilik a -nagy hűhónak nagy kudarcz lesz a vége, be fogják látni az elégedetlen -írók, hogy oly bajokon, melyeknek részint a viszonyok, részint pedig -maguk az egyének okai, semmi nemű társaság nem segíthet s ennél fogva -szerényebbek lesznek követeléseikben a fennálló társaságok iránt. - -Megjegyzéseim nem magát a társaságot illetik, hanem egyfelől Jókainak a -közülést megnyító elnöki beszédét, a mely egy pár burkolt, de azért -eléggé érthető s nagyon is alaptalan vádat foglal magában a -Kisfaludy-társaság és az akadémia I-ső osztálya ellen; másfelől -Kertbenynek és Pulszkynak ugyanott felolvasott értekezéseit Petőfiről, a -melyekben hibás adatok fordulnak elő. - -Úgy hiszem, legkevésbbé a Petőfi-társaság van hivatva arra, hogy -Petőfiről hibás adatokat terjesszen. Lássuk azért először is ezeket. - -Kertbeny értekezésének czíme: «Petőfi és budapesti barátai.» Kertbeny -helyesebben cselekszik, ha azt a hatást ismerteti, a melyet Petőfi az ő -nem eléggé sikerült fordításában is tett a német irodalomra, mint hogy -Petőfiről és barátairól ír. Őt Petőfi barátaihoz nem csatolta bensőbb -viszony, sőt magával Petőfivel is igen felületes ismeretsége volt. -Keveset írhat közvetlen tapasztalatból, a másoktól hallott vagy vett -adatokat pedig nem igen szokása kritikával feldolgozni. Mindjárt -értekezése elején összehasonlítja Petőfit azokkal a költőkkel, a kik -idegen nemzetiségbe olvadtak. Említi a magyar (helyesebben magyarországi -születésű) Lenaut, a ki életének csak 16-ik évében hallott tiszta -németséget, a franczia Chamissót, a ki 14 éves koráig nem tudott németül -s mégis oly őseredeti németséggel költöttek és írtak, hogy a legnémetebb -költők első sorában foglaltak helyet. «Ki tudná megfejteni – folytatja -Kertbeny – a költői ösztön rejtélyét, mely a bizonynyal szláv elődöktől -származó Petrovicsnak megadta azt a teremtő hatalmat, hogy mint Petőfi a -magyar költők között a legmagyarabb költő legyen.» Ebből az következik, -hogy Petőfi tót ajkú volt s oly módon lett magyar költővé, mint Chamisso -németté. Miudenki tudja, hogy Petőfi szülei tót eredetűek voltak, s maga -Kis-Kőrösön született ugyan, de másfél éves korától fogva Félegyházán -nőtt fel, e tiszta magyar községben; magyar volt anyanyelve, azok -gyermek- és ifjúkori benyomásai s épen nem hasonlíthatni őt Chamissóhoz. -Így abban nincs semmi rejtély, hogy oly kiválóan magyar költővé vált. -Gyermekkori körülményei, kóbor ifjúsága, a magyar politikai és irodalmi -szellem nemzetiesb fejlődése mindent megmagyaráznak, úgy hogy e -tekintetben alig különbözik Arany Jánostól, a kinek szülei nem voltak -szláv eredetűek. Kertbenynek általában nagy kedve telik abban, hogy -Petőfi költői fejlődését oly körülményeknek tulajdonítsa, a melyek -Petőfire semmit vagy igen keveset hatottak. A mult nyáron egy hosszú -czikkben azt fejtegette, hogy Lenaunak magyarországi emlékei, a magyar -életből vett halvány képei nagyban befolytak Petőfi költészetének -nemzetiesb fejlődésére. Mintha a magyar irodalom nemzeti fejlődése s a -magyar népköltészet semmi volna és Lenau beteges melancholiája, sőt -holmi Beck Károlyok ébresztették volna föl Petőfiben a nemzetiesb -költészet geniuszát. - -Kertbeny semmi érdekest, jellemzőt nem tud mondani Petőfi barátairól, a -hol pedig mondana, az teljesen valótlan. «Csak Lisznyai tudott uralkodni -Petőfi felett – úgymond – mert ez iránt lekötelezettnek tartotta magát, -hanem azért nem egyszer ő vele is éreztette sarcasmusát. De Lisznyai, a -ki akkor a gazdag örökösök közé tartozott, egész a bálványzásig hódolt -Petőfinek, a ki egykorú volt vele s kiről büszkén hirdette, hogy ő -fedezte fel.» Lisznyai soha sem volt gazdag örökös. Kertbeny -összetéveszti a negyvenes éveket az ötvenesekkel, a mikor a már házas -Lisznyainak neje örökölt. Lisznyai tulajdonkép nem is volt barátja -Petőfinek, csak pajtása, s hogy uralkodott volna felette, azt senki sem -hiheti el, a ki e két férfiút csak távolról is ismerte. De miért lett -volna Petőfi lekötelezettje Lisznyainak? Talán azért a kis szivességért, -a melyet vele 1843-ban Pozsonyban tett? Ez oly nemű volt, a melyet egyik -juratus örömest megtesz a másikért. Petőfi nem volt ugyan juratus, hanem -a Záborszky irodájában másoló, de már az Athenaeumban figyelmet keltett -költeményeivel. Így Lisznyainak nem kellett őt felfedeznie, mert Bajza -már több ízben bemutatta a közönségnek. Petőfi 1843 jun. 1-én Pozsonyból -így ír Bajzának:… «Meg fog a Tekintetes úr bocsátani, hogy sorsom -panaszlásával untatom, de nekem senkim sincs a világon, senkim, a ki -előtt bizalommal nyithatnám meg keblemet. Itt küldök ismét néhány -verset, azon kérelmem ujjításával, hogy velök a legnagyobb szigorral -bánni méltóztassék… Lisznyaival közelebbről megismerkedtem. – Mind Teens -Vörösmarty urnak, mind a Tekintetes úrnak szives indulatába ajánlom -magamat.»[20] Nincs itt semmi nyoma sem Petőfi lekötelezettségének, sem -Lisznyai fölfedezésének. - -Kertbeny értekezésének csak egy része jelenvén meg nyomtatásban, a másik -részre nem tehetem meg észrevételeimet. De azt olvasom a lapokból, hogy -Jókai az elnöki székből helyre igazította e másik résznek azt az -állítását, hogy Petőfi járatlan volt a német helyesírásban. Az elnöknek -valóban jó lesz megkettőzni éberségét, mert félő, hogy a Petőfi-társaság -csupa jó akaratú buzgalomból versben és prózában annyit fog ártani -Petőfi emlékének, a mennyi ellenséges indulattól is alig telhetnék. - -A Kertbenyénél sokkal érdekesebb a Pulszky értekezése. Ő «Petőfi és a -kritika a negyvenes években» czím alatt értekezett. Azonban úgy látszik, -hogy a Petőfiről írt bírálatok közül e korból csak a magáét ismeri, a -melyet némi tájékozó bevezetéssel mutatott be a társaságnak. -Teljességgel nem becsméreljük e birálatot, a mely 1847-ben jelent meg -névtelenül a «Szépirodalmi Szemlé»-ben. Mindenesetre jeles bírálat, egy -pár találó vonásban emeli ki Petőfi fény- és árnyoldalait, bár nem -bocsátkozik szelleme behatóbb bonczolatába s nem érzi eléggé az ifjú -költő irodalomtörténeti fontosságát. Pulszky sok mérséklettel, -elfogulatlansággal igyekezett megitélni Petőfit s meglehetős objectiv -álláspontot foglalt el irányában. De a bevezetés, a melyet most -bírálatához írt, mind felfogás, mind adatok tekintetében tévedéseken -alapszik. Pulszky, úgy látszik, vagy nem tartotta a Petőfi-társaságot -érdemesnek arra, hogy egy kissé utána nézzen az adatoknak, vagy igen -bízott emlékezetében, pedig azt hiszem, hogy ifjúságában is politikai -benyomásai sokkal élénkebbek voltak az irodalmiaknál s azért az -utóbbiakat nem ártott volna egy kissé felfrissíteni az akkori irodalom -újabb áttekintésével. - -Pulszky azon kezdi értekezését, hogy Petőfi sokáig küzdött, a míg -elismerték, neki nem jutott osztályrészül az, a mi Byronnak, a ki egy -szép reggel arra ébredt, hogy híres emberré vált. Szerinte a kritika -soká nem méltatta figyelemre, mélyen hallgatott, később élesen kelt ki -ellene, csak gyöngeségeit látta, fényoldalainak szemet hunyt. Az -irodalom magas köreiben épen agyonhallgatták. Két áramlat volt -észlelhető az olvasó közönségben. Az egyik csak a hibát látta Petőfiben, -a másik csak a szépséget. Beható bírálata azonban nem jelent meg. Gúnyos -megjegyzéseket lehetett olvasni az irodalmi lapokban egy részről, -dicsőítés hangzott más részről a kávéházakból. Ily körülmények között -szükségesnek látta Pulszky 1847-ben felszólalni s megbírálni Petőfi -költeményeit. - -E rajz részben túlzott, részben valótlan. Alig van példa az -irodalom-történetben nemcsak nálunk, hanem külföldön is, hogy valaki oly -gyorsan kedvencz és elismert költővé váljék, a mint ez Petőfivel -történt. E tekintetben sokat hasonlít Byronhoz, a ki szintén oly hamar -lett híres ember, bár őt is megtámadta a skót szemle és sokkal -alaposabban, mint Petőfit Császár Ferencz. Petőfi iránt pályája kezdetén -az irodalom úgy nevezett magasabb körei sokkal nagyobb részvétet -tanusítottak, mint az alsóbbak. Mint tanuló lépett fel az -«Athenæum»-ban, mint vándor szinész szintén ide küldözgette verseit. -Szorgalmas dolgozó társa volt e folyóiratnak egész 1843 végéig, midőn az -megszünt. Bajza és Vörösmarty szivesen fogadták, kiadták költemenyeit, -buzdították, sőt anyagilag is segítették. Az 1844-ik évben, a midőn -Debreczenből Pestre jött, Vörösmarty ajánlatára adta ki a Nemzeti Kör -költemenyei első gyűjteményét. «János Vitéz»-nek, még megjelenése előtt, -Vörösmarty dicsérő nyilatkozata mintegy előkészítette a kedvező -fogadtatást. Igaz, hogy 1844-ben az «Irodalmi Őr» – ben költeményei első -gyűjteményét megtámadta Császár Ferencz, de 1846-ban ugyanez a lap -dicséri gyűjteménye második kötetét, mély érzésű, gazdag phantasiájú -költőnek nevezi, s a népiességben Vörösmarty és Czuczor mellett jelöl ki -számára helyet. 1845-ben b. Eötvös József szólalt föl mellette a «Pesti -Hirlap»-ban a legmagyarabb költőnek hirdetve s e szempontból óhajtva -megitéltetését. Igaz, hogy a «Honderű» folyvást üldözte, de a «Pesti -Hirlap» és «Pesti Divatlap» védték. Egy szóval Petőfi már a Pulszky -bírálata előtt is részesült gáncs- és méltánylatban egyaránt, sőt -emelygős dicsőítésben is mind a közönség, mind pedig az irodalom -részéről. Behatóbb bírálat nem jelent meg ugyan róla, de a Pulszkyé sem -volt az, s általánosságban azelőtt két évvel Eötvös sokkal helyesebben -itélt róla, mint Pulszky. - -Azonban, mind ennél nagyobb tévedésbe esik Pulszky, a midőn a Petőfi -föllépte előtti költészetünket igyekszik jellemezni, s úgy tünteti föl -Petőfit, mint a ki mínden előzmény nélkül varázsolta költészetünket -nemzetivé, mint a ki előtt híre-hamva sem volt a magyar költészetben a -nemzeti rhythmusnak és szellemnek, s nem csak Toldyt, hanem Vörösmartyt -és Bajzát is úgy mutatja be, mint Petőfi irodalmi ellenfeleit. - -De ez bővebb megvilágítást érdemel, s azért egyebekkel együtt a jövő -számra halasztom. - - -II. - -Pulszky megfeledkezni látszik arról, hogy költészetünk, a Kisfaludy -Károly idejében, az Aurora-körrel egy új korszakot kezd meg, a mely a -művészit a nemzetivel mind inkább összeolvasztani törekszik s a mely -iránynak aztán a lyrában Petőfi a legerőteljesb s legeredetibb -kifejezője. Költészetünk úgy nevezett népies mozgalma, a melynek élén -Petőfi, majd Arany állottak, csak folytatása költészetünk nemzetibb -átalakulásának, a melyet Kisfaludy Károly, különösen Vörösmarty -kezdeményeztek. Tulajdonkép egy korszak ez a fejlődés különböző -stadiumain. Egy és más pontban ellentétben vannak ugyan egymással, de -egymás kiegészítői. - -Kisfaludy Károly szakított a klasszikai eszménynyel, s bár részben a -német romantika befolyása alatt állott, drámában, lyrában, elbeszélésben -új fejlődésnek indította a nép-nemzeti elemet, a mely soha sem veszett -ki egészen költészetünkből, de a melyet még a tehetségesebb költők sem -míveltek elég izléssel. Vörösmarty a költői gondolat szabadságát -hirdetve, a nép-nemzeti elem bajnokaként lépett föl. Költői nyelvünket a -megújított és régi nyelv alapján magyarosabbá és költőibbé varázsolta. -Epikai költeményeit hexameterekben írta ugyan, de mint nemzeti és -romantikus költő szólalt meg a klasszikai versformában s a klasszikai -iskolát saját külformája pánczélában verte meg. Azonban -«Tündérvölgyé»-ben áthajolt a régibb költészethez s megzendítette az -elhanyagolt nemzeti rhythmust is. Mint az akkori magyar közéletben, úgy -vegyülnek epikai költészetében a régi és új eszmék, formák egymással -küzdve; minden átalakulóban. Classzikai formák romantikus és nemzeti -tartalommal; hexameterek, a melyek semmit sem tudnak Olymp isteneiről s -Hadurról zengenek; classikai műgond jellemzetes vagy phantastikus -alakokkal; nyugat-európai lovagiság keleti ragyogásban; erős nemzeti -érzés, a mely a mult dicsőségével a jelen fájdalmát érezteti s a jövőre -lelkesít. - -Vörösmarty epikai költeményeinek e főbb vonásait megtalálhatni drámai és -lyrai költeményeiben is. «Salamon» és «Bujdosók» történelmünk egyik -legháborgóbb korszakából emelkednek ki. «Csongor és Tünde»-ben egy -népmese mer betolakodni a nagyon is józan és minden naivság nélküli -magyar költészetbe. Balladáiban hol a történelemből, hol pedig a régi -magyar költészet hagyományaiból szedi tárgyait s egy-egy sovány -adatkából avagy csak névből egész mondát igyekszik kiszőni. Lyrai -epigrammjai nemcsak nemzeti tartalmúak, hanem történelmünk majd minden -nevezetesb eseményére írt emléksorok. Másnemű lyrai költeményeiben is a -besülyedt mult emlékét támasztja föl. Azonban mint lyrikus kevésbbé -használja a classikai versformákat; a német iskola által meghonosított -nyugat-európaiakhoz fordul, kivált balladáiban és szerelmi -költeményeiben. Mindazáltal itt is sokat különbözik a német iskolától. -Kerüli a német érzelmességet, férfiasb erélyben vagy phantastikus -álmadozásban nyilatkoznak érzelmei, sőt annyira fél az érzelmesség -örvényétől, hogy néha szivesebben merül az ábránd alaktalan ködképeibe, -vagy válik szónokiasan ragyogóvá. Az érzelmes nála, ha mélyebben érzett, -már hajlik a szenvedélyesség, a pathosz felé, de nem egyszer naivan -meghatott vagy humorosan dévaj. Több húr rezdül meg lantján és szivén, -mint kortársainál s örömest fordul a népköltészethez is. Vörösmartynál a -népi elem már úgy kezd megjelenni, mint a nemzeti költészet ifjító -forrása. A klasszikai és német iskola lenézte, megvetette ezt s ha hébe -korba hozzáfordult, csak curiosumkép tárgyalta, legfeljebb gúnyra -használta fel az ósdiak és izléstelenek ellen írt satyrában. Magánál -Csokonainál is leginkább az alsó vagy naiv komikumban nyilatkozik -erőteljesbben. Vitkovics néha eltalálja a hangot, de nincs sem elég -kedélye, sem elég phantasiája. Kisfaludy Károlynál többé-kevésbbé a -német érzelmesség öltözik magyar népdal formába, vagy ha nem, naivitása -ritkán önkénytes. E mellett mind kettő inkább csak népdalokat ír. -Vörösmarty is írt népdalokat, de a népi elemet egyszersmind fejleszteni -is törekedett. Balladáit nem innen fejlesztette ugyan, de innen humoros -genreképeit s néhány lyrai költeményét, mint «Párja nincs», «Váró ifjú», -a melyek többek egyszerű népdaloknál s a magyar és művészi lyra felé -törnek utat. Később nem ír népdalt, de használja formáit s kivált -szerelmi és humoros lyrája nem egyszer táplálkozik a népköltészetből. -Epikai költeményeire sem volt hatás nélkül ez elem. Már a monda és -hagyomány iránti előszeretetében is nyilatkozik némi népies elem, s csak -hamar a monda édes testvérét, a népmesét is felöleli. Nemcsak «Csongor -és Tünde» alapszik népmesén, hanem a «Tündérvölgy» is, melyben népi és -régies mintegy összeolvad. Mióta az idegen iskolák válaszfalat emeltek a -régi és újabb magyar költészet közé, Vörösmarty volt az első, kit a -régibb költészet, kivált Zrinyi lelkesítni birt; mióta a classikai -eszményiség uralomra vergődött, szintén ő ültette be költészetünkbe a -népi elemet nemcsak mint feldolgozandó anyagot, hanem mint fejlesztő -eszmét. A magyar költészet újra érintkezik mindazzal, a mitől -elszakadott, de művészi vívmányok kiséretében; nemzetibbé válva, lerázza -a classikai és német költészet jármát, de megnyilik az összes európai -költészet behatásainak. Önállóságra jutva szabadságot hirdet, a költői -gondolat szabadságát, s inkább megérti az európai nagy szellemeket, a -kik ily uton lettek nagygyá. A nemzeti és európai szellem egymást -áthatva kezd összeolvadni itt is, mint közéletünkben. - -Ime az átalakulás, a melyet Vörösmarty részint végrehajtott, részint -előkészített. Kortársai e nyomon haladtak, különösen Czuczor, a ki -előszeretettel használta a nemzeti rhythmust és kiválóan kedvelte a -népdalt. Erdélyi János népdalaival, némely magyaros költeményeivel, s a -népköltészet hagyományai összegyüjtésével szintén ez irányt szolgálta. A -regény és dráma a magyar történelemhez fordult; az elbeszélés és -vígjáték Kisfaludy Károly nyomán magyar typusokat dolgozott fel. -Munkácsy és Gaal a magyar népdalt a színpadra is felvitték és Szigligeti -népszínműveivel állott elő. Bajza, a kinek lyrája leginkább állott német -befolyás alatt, mint kritikus üdvözli a népi elem felszinre törekvését, -a mely máskép kezdett fejlődni, mint Gvadányi és Horváth Ádám idejében. -«Az igen kedves dolog nekem – írja Toldynak a huszas évek végén, – hogy -első rendű költőink a népdalokra fordítanak figyelmet; annak igen sok -haszna lesz poezisünkben. Goethe azt mondja valahol a «Diván»-hoz írt -magyarázatában, hogy minél elevenebb, minél természetesb a naiv költés -valamely nemzet poezisében, annál szerencsésebben fognak kifejlődni az -utóbb következő epochák».[21] Bajza egyszersmind sürgette mind -Kisfaludyt, mind Vörösmartyt, bár siker nélkül, hogy népdalaikat jambus- -vagy trochaeusban írják; a nemzeti rhythmus titkát még senki sem -vizsgálta behatóbban. E levél a művészi népdalnak egész elméletét írja -meg. A mit Bajza művészi népdalnak nevez, az tulajdonkép specificus -magyar dal akar lenni, mint Goethe dalai specificus német dalok. Bajza -arról gondolkozott elméletben, a mit Petőfi gyakorlatban oly sikerülten -megfejtett, annyira, hogy irodalomtörténeti fontosságának épen ez -alkotja egyik főrészét. - -Mind ezzel szemben hogyan rajzolta Pulszky költészetünket Petőfi előtt? -Szerinte e század kezdetén költészetünkben a classikai, később a -nyugot-európai versformák kizáróan uralkodtak. Tartalomban és formában -semmi nyoma a nép-nemzeti elemnek, a magyar költészet egyedüli czélja -alkalmazkodni a német költészethez, s ezt pótolni az olvasni németül -szerető magyar közönségnél. Ily körülmények között lépett föl először -Petőfi, a magyar népdal metrumában és hangján énekelve dalait, a -melyekben itt-ott a nép nyersesége is előtünt, a formára pedig nem sokat -ügyelt és a pongyolaságot nem kerülte. - -A fennebbiek után nem szükség mindezt czáfolnom s csak azt jegyzem meg, -hogy az sem áll, mintha Petőfi mindjárt első fölléptekor a népdalok -metrumában írta volna dalait. Petőfi e tekintetben pályája kezdetén -egészen elődei nyomán haladt, s mint Vörösmarty, Czuczor és Erdélyi a -nyugot-európai versformákat használta; írt e mellett népdalokat is, a -melyek sikerültebbek voltak amazokéinál; írt továbbá magyar rhythmusban -fentebbhangú költeményeket is, épen mint Vörösmarty. De iránya nem volt -öntudatos, a magyar rhythmus elméletével épen úgy nem volt tisztában, -mint kortársai, bár gyakorlatban néha bámulatosan eltalálta. Bajza őt is -sürgeti, mint hajdan Kisfaludy Károlyt és Vörösmartyt, hogy népdalait -írja jambus- vagy trochaeusban. Petőfi ezt feleli reá 1843 jun. -1-sejéről: «A tekintes úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben -írjam, követtem a «Távolból»-lal; aligha sikerrel».[22] Ekkor már -foglalkozott ugyan Fogarasi, később Erdélyi is a magyar rhythmus -elméletével, azonban az ötvenes években Arany hozta tisztába e kérdést -«A magyar nemzeti versidomról» czimű értekezésével, a mely valóban -korszakos munka. A birálók, maga Pulszky is, azért nevezték jó részt -pongyolának, formátlannak Petőfi magyar rhythmusban írt verseit, mert -nem találták meg bennök a tiszta jambust vagy trochaeust, bár azon -lábakat megtalálhatták volna, a melyeket a magyar rhythmus kiválóan -kedvel. Petőfi később sem volt erős a magyar rhythmus elméletében, de -élénken érezte azt s nagy sikerrel alkalmazta. Magyar versformái -változatosak, hangzatosak, könnyen énekelhetők; fokonkint mind sürübben -használja azokat és formában, tartalomban megteremti a specificus magyar -dalt. De azért folyvást ír a nyugot-európai versformákban is, úgy -annyira, hogy költeményeinek felénél több ebben van írva. E versformákat -nem is lehet számüzni költészetünkből, de nem is szükséges; azonban -óhajtandó, hogy a magyar rhythmus iránti előszeretet és érzék ne -csökkenjen. Fájdalom újabb költőink mintegy megvetni látszanak a magyar -rhythmust s a Petőfi-társaság ifjabb tagjai közül alig van valaki, a ki -pártfogásába venné. - -Pulszky úgy tüntetvén fel Vörösmartyt és Bajzát, mint a kik tartalomban -és formában idegen szellem képviselői, igen természetesen ebből azt -következteti, hogy Petőfi irodalmi ellenfelei voltak, buzdítani épen nem -akarták s az «Athenaeum» rossz szemmel nézte az ifjú költő irányát. Mind -ennek ellene mond az, hogy Petőfi épen az «Athenaeum» – ban lépett föl, -hogy Bajza és Vörösmarty szóval, levéllel és segélylyel buzdították. Az -«Athenaeum» 1843. végén megszünvén, nem birálhatta Petőfi költeményei -első gyüjteményét, különben is Bajza és Vörösmarty 1844-ben már nem -írtak birálatokat. Toldy sem az «Athenaeum idejében nyilatkozott Petőfi -ellen, hanem később irodalom-történetében, midőn a Vörösmarty után jött -költőket epigónoknak nevezte s Petőfit nem méltányolta érdeme szerint. -Hogy Bajza és Vörösmarty magántársalgásban egyet-mást hibáztattak -Petőfiben, az lehetséges, de ezt a legméltánylóbb birálat sem kerülheti -el. Petőfinek Vörösmartyval soha sem volt irodalmi összeütközése, csak -politikai 1848-ban, a melyet eleggé ismer a közönség. Hogy mennyire -tisztelte és szerette Petőfi Vörösmartyt, bizonyítja az is, hogy -1847-ben költeményei nagy gyüjteményét neki ajánlotta és 1847 jul. 9-én -Sárospatakról így ír Kerényinek egyik uti levelében: «Az idő is gyönyörű -volt: felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel. Hejh jártam én erre -már rossz időben is. Debreczenből utaztam Pestre 1844-ben februáriusban, -kopott ruhában, gyalog, egy pár huszassal és egy kötet verssel. E kötet -versben volt minden reményem; gondolám, ha eladhatom jó, ha el nem -adhatom az is jó, mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége -lesz minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján; egy -lélekkel, egy élő lénynyel sem találkoztam. Minden ember födelet -keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. -Épen szemközt jött. Arczomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar -hidege és a nyomoruság fakasztott. Egy héti kinos vándorlás után Pestre -értem. Nem tudtam, kihez forduljak. Nem törődött velem senki a világon, -kinek is akadt volna meg szeme egy szegény rongyos kis vándorszinészen? -A végső ponton állottam, kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem -Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint a mely -kártyás utolsó pénzét teszi fel, hogy élet vagy halál. A nagy férfi -átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a «Kör», s lett pénzem és -nevem. E férfi, a kinek én életemet köszönöm s kinek köszönheti a haza, -ha neki valamit használtam, vagy használni fogok, e férfi: -Vörösmarty».[23] - -A Jókai elnöki beszédére kevés mondandóm van. A beszéd nem egészen azt -mondja ugyan a társaság főczéljának, a mit az alapszabályok; hanem ezt -igazítsa el a társaság maga. Egyébiránt az egyik főczél nem eléggé -érthető, s a mint én értem, sehogysem valósítható. Jókai ezt hirdeti: a -társaság egyik főczélja, hogy a szépirodalmat, mint életpályát -emanczipálja és önállásra juttassa. A társadalmi kérdésekkel foglalkozók -alkalmasint hamarabb megfejtik azt a feladatot, hogy miként lehet a -munkát emanczipálni a tőke uralma alól, mint a szépirodalmat mint -életpályát biztosítani. Ez legföljebb úgy sikerülne, ha az állam egy -költői bureaucratiát állítana fel, vagy egy jól dotált költő-papirendet. -Azonban ezt igazítsa el a társaság maga, nekem az elnöki beszédnek csak -azzal a részével van bajom, a mely az Akadémia és Kisfaludy-társaságra -látszik czélozni. - -Jókai bókot mond ugyan az Akadémia- és Kisfaludy-társaságnak; kegyesen -megengedi, hogy a Petőfi-társaság mellett is megmaradhatnak, sőt hogy ez -nem is akar versenyezni velök, de később olyasmit is mond, bár gyöngéd -burokban, a mi vádként hangzott az Akadémia és Kisfaludy-társaság ellen. -Szerinte a Petőfi-társaság második főczélja: a féltékenység nélküli -hírre törekvés, a clique-uralom nélküli szövetség a tehetségek -érvényesítésére és tovább fejlesztésére, s ezt részletezi is. Elmondja, -hogy a Petőfi-társaság nem ismer kizárólagosságot, mindenki részt vehet -benne. Tagjainak eddigi összesége nem képez zárt kört, csupán -kezdeményező előhadat; meg tudja különböztetni a társulati összetartást -a clique-szövetkezéstől, a tehetségek méltányos elismerését a -pajtáskodók kölcsönös egymást megbámulásától, s a működési tér -előkészítését nem teszi annak egyedárusító elfoglalásává. Jóakaratú, s -egymással közvetlenül közölt birálás rendszerét követve, egymásban az -irodalmi modor hibáit kijavítni törekszik; nem fog tömjénezni senkinek, -ellenben mindenkit arra ösztönöz, hogy mint író nagyobb tökély felé -törekedjék; pihenő tehetségeket új tevékenységre buzdít, s az ifjú -pályatársaknak baráti kézzel segít pályatörésök kezdetét megkönnyítni. - -Ime miben akar különbözni a Petőfi-társaság más oly fennálló -társaságoktól, a melyeknek szintén szépirodalmi írók a tagjai. Minden -gyanusítás nélkül, bátran mondhatjuk tehát, hogy Jókai a -Kisfaludy-társaság, s az Akadémia I-ső osztályára czéloz, s ezek -ellenében a mondottakban keresi a Petőfi-társaság igazolását. Úgy -látszik ez lesz az a társaság, a mely nemcsak Magyarországnak, hanem az -egész világnak példát ad arra, hogy miként lehet teljesen megfékezni -minden emberi szenvedélyt, írói hiuságot, s negyven-ötven embert -teljesen egyértelmű erkölcsi lénynyé és folyvást tökélyesülő íróvá -idomítani. - -Azonban azt épen nem érthetni, hogy miért vádolja Jókai -kizárólagossággal az Akademiát és Kisfaludy-társaságot, holott a -Petőfi-társaság is csak úgy választja tagjait, mint az Akademia, -határozott számmal a rendeseket, határozatlan számmal a rendkivülieket; -az Akademiában és Kisfaludy-társaságban nem tag szintén olvashat, ha -munkáját valamelyik tag ajánlja. Avagy a Petőfi-társaságban mindent fel -fognak-e olvasni és kiadni, a mit beküldenek? Ez talán még sem lesz -egészen jó s nem árt, ha a társaság az elnök tág keblű szabadelvűségét -egy kissé korlátozza. A Petőfi-társaságot egy elégedetlen írói clique -alapítván, a mely irodalmi czéljaival nincs tisztában, s a melyet inkább -pajtásság és személyes tekintetek fűznek össze, mint irodalmi elvek: -valóságos komikai jelenet, hogy épen e társaság elnöke vádolja -clique-szövetkezéssel és uralommal az Akademiát és Kisfaludy-társaságot, -a melyekben lehet találni elég fogyatkozást és hibát, de clique -szövetkezést és uralmat, kivált a szépirodalmi írók részéről, épen nem. -De ha Jókai mint akadémiai és Kisfaludy-társasági tag ily szomorú -tapasztalatokat tett, miért nem lépett fel a visszaélések ellen az -illető helyen? A küzdést legalább meg kellett volna kisérleni. - -Jókait egy egész udvar környezi, számos dolgozótársai s az őt bámuló -fiatal írók udvarra, a kik őt úton-útfélen, még saját lapjában is -dicsőítik s mégis ő veti az Akadémia és Kisfaludy-társaság szemére a -kölcsönös megbámulást. A Petőfi-társaság minden laptól megválaszt -valakit tagjának, hogy ügyei kellő támogatásban részesüljenek, lapot -alapít a maga érdekében és elnöke mégis az Akadémiát és a -Kisfaludy-társaságot vádolja egyedárusággal, pajtáskodással, a melynek -nincsenek lapjai, sem pajtásai a journalistikában. - -De elég ebből ennyi. Jókai, úgy látszik, minden évben egy-egy új -irodalmi manifestumot bocsát ki. Tavaly az «Életképek»-et alapítván, azt -hirdette, hogy nagy költői tehetségeink vannak, de nincs tér, hova -írjanak, s kevés a tiszteletdíj, a melyben részesülhetnek. Megnyitotta -tehát a tért és igért sok pénzt. De a mint a következés megmutatta, -betölt a régi példaszó: se pénz, se posztó. Most megalapítva a -Petőfi-társaságot, a szépirodalmat, mint életpályát akarja biztosítani, -s az erkölcsi és írói tökélyt megvalósítani a fiatal nemzedékben. Félő, -hogy itt is betelik: se pénz, se posztó. Azért azt tanácslom a -társaságnak, hogy tűzzön ki erejéhez mért czélt, mennél kevesebbet -beszéljen róla, de annál többet tegyen érte s a mi a fődolog, ne sokat -hallgasson elnökére. - - - - -ÚJABB KÖLTŐI BESZÉLYEINK.[24] - -A költői beszély kezd divatos műfaj lenni nálunk. A múlt évtizedben alig -jelent meg kettő-három, újabban egy évben is többel ajándékoz meg -bennünket költőink termékenysége. Most is három költő lépett föl e -téren, egy régibb s két egészen új: Vajda János _Alfréd regényé_vel,[25] -Bulla János a _Tündérőv_vel[26] és Koroda Pál egy egész kis -gyűjteménynyel.[27] Követi-e a törekvést siker, a mennyiség arányban -van-e a minőséggel, az egészen más kérdés; annyi bizonyos, hogy e költői -beszélyek egy s más oldalról jellemzik napjaink költészetét s így minden -esetre figyelmet érdemelnek. - -Vajda Jánost harmincz év óta ismeri a közönség. Mint lángész lépett föl, -maig sem mondott le ez igényről, sőt legújabb munkájában jobban -ragaszkodik hozzá, mint valaha. Verses előszavában különös, szokatlan, -csodálatos történetnek nevezi költői beszélyét s előre megmondja, hogy -vakmerőségéért alkalmasint vesszőt fog futni az akadémiai kritika -fegyelmezett rabszolga népe között. Taineből vesz mottót, a ki -_Olaszországi utazásá_ban a többek között megjegyzi, hogy az emberi -leleménynek nincs határa s a szabályok megsértésével is lehet tökélyes -művet teremteni. Valóban az emberi lelemény határtalanságát bajos -tagadni, de vajon a különböző művészeti iskolák szabályain kívül -nincsenek-e a művészetnek, mint a természetnek, örök törvényei is, a -melyeket épen a lángész szokott leginkább betölteni. Az ízlés módosul; -az iskolák és korok divatos szabályai változók, de az örök szép lényege -változhatatlan. Sophocles és Shakespeare drámája két különböző forma és -rendszer, de mind a kettő az emberi szív meginditó rajzát tárja föl. A -költő mindent merhet, de a természethez és az emberi szívhez, a melyet -rajzolnia kell, nem lehet hűtelen s a czélt, a melyet maga elébe tűzött, -csak oly eszközökkel érheti el, a melyek azzal nincsenek ellenkezésben. - -Mi épen nem tiltjuk meg Vajdának, hogy valami szokatlanba fogjon, de -bizonyára megkívánhatjuk, hogy gyönyörködtessen bennünket. Mit ér a -szokatlan, a csodálatos történet, ha egyszersmind unalmas és ízetlen is? -Mi nem bánjuk, ha Vajda a költői beszély új formájával lepi is meg a -világot, csak tudja rajzolni a természetet, az emberi szívet és -társadalmat. De épen az a baj, hogy mind ebből igen keveset találunk -_Alfréd regényé_ben. Az egész cselekvény holmi bizarr véletlenen -alapszik, a mi pedig a jellemrajzot illeti, az teljesen elhibázott, de -úgy látszik, hogy a költő általában nem is törekszik ilyesmire, mintha -azt a lángész méltóságán alul álló dolognak tartaná. - -Alfréd úr, a mű hőse, csodálatos keveréke a hóbortos eszményiségnek s az -állatias érzékiségnek. Komikain vagy humorosan tárgyalva talán lehetne -belőle valami, de így semmi. Minden esetre inkább visszatetszést kelt, -mint részvétet. Alfréd úr udvarol Izidórának, de ez kineveti. Ezért -bújában megútálja az egész emberiséget, óhajtja bár vége volna a -világnak s álomba szenderűl. Álmában belép hozzá a halál; ennek -elmondja, hogy nem bánja, ha meghal, de haljon meg Izidóra is, mert ha -csak ő hal meg s Izidóra a más karjai közt él, hijába temeti el őt a -föld kellő közepébe, ott is meghallja Izidóra szűz ajka első csókjának -csattanását s úgy fellobban reá szíve, mint millió mázsa dynamit, -szétdúlja a világot s legalább is egy miriad évre a halálnak nem lesz -dolga. Erre a halál megszeppen, de hogy is ne, s oda adja neki kaszáját, -bár Alfréd úr erre nem igen szorúlt, mert ha hatalmasabb a halálnál, -bizony kaszája nélkül is szörnyű dolgokat vihet véghez. Alfréd úr a -halál kaszájával kaszabolni kezdi az embereket, elébb a Duna-parton, -azután a váczi-útczában, de hajh, ott találkozik Izidórával, bájai -megbűvölik, a kasza kifordúl kezéből és másodszor is Izidóra -gúnykaczaját kell hallania. Azonban, hogy s hogy nem, a világ Alfréd úr -hősködése nélkül is pusztúlni kezd. A föld inog, a tisztelendő úr a -szószéken tengeri betegségbe esik, a szélvész a fákat gyökerestűl -kitépi, templomok, házak összeomolnak, az ősvadon meggyúl - - S aljában összesült embercsoportok - Fekete hullahalmai feküdtek - Alig ismerhetőleg, mint kirántott - S a szakácsné gondatlansága folytán - Szálkástól összeégett sügerek. - -Az egész emberiség kipusztúl, csak Izidóra és Alfréd maradnak meg, a ki -egy új Ádám akar lenni. Izidóra ott szendereg virághímes átlátszó -szövetben. Alfrédot elragadják «Izidóra ittasító rohamra lelkesítő -bájai»; de ím egyszerre csak visszaretten, azt hiszi, hogy Izidóra meg -van ölve, mert testén «a szív mögött vagy kissé még alantabb, nagyságra, -színre egy epernyi bimbó, egy tőrszúráshoz teljesen hasonló» sebhely -látszik. Majd reá borúl, vonagló ajakkal csókolja a sebnek vélt jelt. -Izidóra szégyentől és haragtól villámló szemekkel ébred föl és nagyot -sikolt. - -Eddig Alfréd úr álma, most következik már tulajdonkép regénye, a mely -szint’ oly ízetlen. Alfréd úr két hét múlva meglátogatja Izidorát, ismét -udvarolni kezd s tréfából elbeszéli neki álmát; ez örömest hallgatja, de -a midőn a tőrszúráshoz hasonló sebhely emlegetését hallja, szégyentől és -haragtól villámló szemekkel ijed föl és nagyot sikolt. Majd mosolyt -erőltet, de nem tud uralkodni magán s izgatottan az előszobába lépő -Kiátszky Oszkár dzsidás hadnagy elébe siet, s őt belső szobájába vezeti. -Alfréd úr hallgatózik, hallja, hogy Izidóra Kiátszkyt nyomorúlt -alávalónak nevezi. Kezdi érteni a dolgot; tehát a sebhely, a melyet -álmában látott, csakugyan való, s most Izidóra gyanakszik, hogy titkát a -dicsekedő hadnagy elárulta. Később maga a hadnagy is felvilágosítja -Alfréd urat, a midőn lakására törve, tudakolja tőle, hogy kitől tudta -meg a sebhelyet, egy édes pillanat e drága emlékét, a melyről azt hitte, -hogy csak maga ismerheti. Alfréd úr dühében úgy viseli magát, mintha ő -volna a sértett fél. Párbajra hívják egymást, Alfréd úr megöli -Kiátszkyt, azután útazni megy s lassankint kigyógyul szerelméből és -csalódásából. Azonban külföldön találkozik Izidórával, a ki tagad -mindent s a rút gyanút rágalomnak bélyegzi. Alfréd úr hisz neki, térdre -esik előtte, de Izidóra ismét a régi, büszke, gőgös, kérlelhetetlen, s -csak arra várt, hogy ismét meghódítsa s megalázhassa őt. A faképnél -hagyott hős végre fölkel s így szól: «Most már kvittek vagyunk», s többé -nem látja őt. - -Íme Vajda különös, szokatlan és csodálatos története. De vajon csakugyan -oly szokatlan-e? A mű alapeszméje az volna, hogy egy mélyen érző szívre -mily varázshatást gyakorolhat egy kaczér nő bája. Ezt Molière már -ezelőtt két századdal feldolgozta _Mizantrop_ czímű művében. Később -mások is megkísérlették, s újabb meg újabb leleménynyel még ezután is -meg fogják kísérleni. De hogyan dolgozta fel Vajda? Egy részvétre -érdemes férfiú helyett egy futó bolondot rajzol, a kinek sorsa nem igen -érdekelheti az embert. S vajon rajzolja-e csak egy vonással is úgy a -nőt, hogy megérthessük az általa fölkeltett szenvedélyt. Csak azt írja -róla, hogy fehér volt, mint a Kordilerák hava, szemöldje sürű fekete és -lobogó láng a haja. Izidóra egy vöröses hajú báb, kellem és szellemi báj -nélkül. Egyébiránt alig szól egy pár szót az egész beszélyben s a költő -a helyett, hogy lelkét tárná fel, leginkább csak átlátszó ruhaszövetével -bajlódik. Tulajdonkép hiányzik e beszélyből a szív, a szenvedély rajza, -mert Alfréd úr őrült álma és féleszű éber töprengése a szenvedélynek nem -annyira rajza, mint paródiája. A szerelmi mámorban harapott sebet is -megtalálhatni Heinenál a _Hastingsi csatatér_ czímű balladájában, midőn -a hattyúnyakú Edith a halottak között erről ismer a Harold király holt -testére. De Heinenál ez egy megható mellékvonás, itt pedig bizarr és -frivol központ, a mely körűl az egész cselekvény forog. Hogy az ember -álma néha megvalósúl, ez ismét nem szokatlan, de hogy ebből álljon egy -költői beszély egész leleménye, az, ha szokatlan is, igen szegény -leleményre mutat, kivált oly költőnél, a ki az emberi lelemény -határtalanságát emlegeti. - -A cselekvénynél és jellemrajznál az elbeszélés és hangja sem különb. -Alfréd úr maga beszéli el történetét, de nem annyira páthoszt vegyít -gúnyorral, mint dagályt prózával. Nem mondjuk, hogy nem akad meg egy-egy -sikerültebb hely is e beszélyben, de egészben véve e mű jellemvonása -erőlködés érzésben, gondolatban és kifejezésben egyaránt. A költő -erőteljes akar lenni s nyerssé válik, nagyot szeretne mondani s dagályba -téved, vadászsza a maró gúnyt s majdnem azt a hatást teszi reánk, mintha -káromkodnék. A fák és templomok neki fájó fogak, a melyeket -fundamentomostúl tép ki a vihar; a szenvedély kályhafűtő ördög; az -afrikai oroszlánok éhe és a bengali tigris vérszomja csak szúnyogcsípés -okozta viszketegség az irigységhez és boszúvágyhoz képest, a mely hősét -kínozza; kedvvel emlegeti a prózai szegénység rühelődző élczét; a dörgő -vihart durrogónak nevezi. Izidóra arany haja úgy lobog, mint a midőn -nyári éjben szakadatlan villámtűzben égni látszik föld és ég; balzsamos -lehelete gyémántszívet megolvasztó kohó; Alfréd úr úgy mered maga elébe, -mint egy ősvilági kövület és gyönyörvágya a rablánczát tépő tigris dühe. -A mi tisztán a nyelvét illeti, az jobb, mint hasonlatai; minden esetre -jellemzetes, de kevés benne az erő és báj. Néha áradozó és nehézkes; nem -igen fordulatos s kifejezései gyakran vagy feljebb vagy alább járnak, -mint a hogy a tárgy megkívánná. Mondatai mintegy összetörve nyúlnak -egyik jambus-sorból a másikba; a nyelv hangzatosságával, a verselés -zenéjével nem sokat gondol vagy nincs hozzá elég ereje. És ezt a -nyelvet, ezt a verselést tartja a _Pesti Napló_ egyrangúnak Arany és -Vörösmarty nyelvével. Valóban csodálkoznunk kellene rajta, ha nem -tudnók, hogy a _Pesti Napló_, a mióta Tóth Kálmánt a szerelmi lyrában -Petőfi fölébe helyezte, az ilyesekben keresi az eredetiséget, az emberi -lelemény határtalanságát. - -Vajda költői beszélyéhez egy pár lyrai költeményt is csatolt, de ezek -csekélyebb becsűek, mint régibb lyrai költeményei, a melyek között van -néhány sikerűlt is. A _Végtelenség_ czímű egy hosszú szentiváni -énekszerű áradozás az örökkévalóságról, halálról és hitről. Formátlan -költemény, a melyben több az elmefuttatás, mint a philosophia, s a -homály, mint a mélység. A _Kárhozat helyén_ nem egyéb, mint Alfréd -regénye lyrai formában; legjobb az utolsó, a _Vaáli erdőben_, már -egyszerűségénél fogva is. - -Bulla Jánosnak több ízlése és elbeszélő tehetsége van, mint Vajdának, -bár meg kell vallanunk, hogy a _Tündérőv_ sem sikerült költői beszély. -Különben Bulla nagyon egyenetlen tehetség. Van hajlama a humorhoz, -játszik elemeivel, de nem tud valóban humoros lenni. Gondolatai néha -meglepők, de többször köznapiak, épen mint nyelve és verselése. A nehéz -ottava rímában itt-ott nagy technikai készséget árul el, de nem egyszer -nehézkes, bágyadt vagy épen eröltetett. Nyelvében nem hiányzik bizonyos -erély, fordulatosság, de kevés az önkénytelenség és kellem. Olykor -emelkedni látszik, de hamar elhagyja ereje, biztossága. Rajzaiban nem -hiányzanak a jó vonások, de nem igen tudnak képpé válni. Meséje -bonyodalmát jól kezdi, de csakhamar elrontja. Ez művének legnagyobb -hibája; hasonlít az a hegyi forráshoz, a mely alig kerűlve meg egy pár -halmot, alig futva át egy pár völgyzugot, ellankad és posványba vesz. - -A _Tündérőv_ összeolvaszt földet és eget, emberi társadalmat és -tündérvilágot, mint a népmesék szokása, de nem annyira naiv, mint inkább -elmélkedő és gúnyoros felfogással. Idylli és hősies, pathosz és -sarcasmus, érzelmes és komikai váltakoznak itt tárgyban, érzésben és -gondolatban, de nem találják meg a formát, a melyben -kristályosodhatnának. A költő gondol, érez, de nincs vezéreszméje, -alakítana, de nem tudja mit akar. A megindított bonyodalomból, bizonyos -vezéreszmék nyomán, két irányban is válhatnék kerek mese, de a költő oly -irányba sodródik, a mely semmihez sem vezet. A mű hősnője Gyöngyvér, egy -tündérleány, a kinek ha tündéröve elvesz, oda tündérsége és földi lény -sorsára jut. S csakugyan tündérövét elveszti egy deli ifjú, Adorján, -miatt, a kibe bele szeret. Tündérország épen királynőjévé akarja őt -választani, de Gyöngyvér nem térhet vissza többé hazájába, s kedvesével -az adorjáni várban marad. Eddig minden jól megy, bár a fejlődő szerelem -rajza egy kissé bágyadt s mögötte marad tündérország leírásának, a mely -legsikerültebb az egész költeményben, de ezen túl megromlik az egész -bonyodalom. Bulla előtt két út állott, vagy úgy rajzolni Gyöngyvért, -mint a ki földi nővé válva, sok szenvedésen megy át, de szerelmi -boldogságában feledi tündérországot és kibékül sorsával, vagy úgy, hogy -finom természete, eszményies lelke nem bírja meg a földi küzdelmeket és -elhervad. Természetesen mind két eszme oly bonyodalmat kívánt, a mely a -szerelem, a társadalom ellentétei és összeütközéseiből szövődött volna. -Bulla e helyett kalandot kalandra halmoz, a melyek úgy szólva csak -történetesek, s nincs bennök semmi lélektani, eszmei jelentőség. Adorján -ugyanis várába viszi föl a földi lénynyé vált tündérleányt s nőül akarja -venni, de nagybátyja és a házi pap bevádolják mint boszorkányt, s a -szent szék máglyára ítéli. A szerelmes vőlegény mindezt tűri, a mi nem -mutat nagy szerelemre. Gyöngyvért tündértestvére, Hajnalka, menti meg, -épen akkor, a midőn a máglyára viszik s egy erdőbe helyezi el, a hová -számára egy tündérpalotát varázsol, a melyben teljes biztosságban -töltheti napjait s honnan legfeljebb csak egy hetedik fiú, burokban -született, talizmános ifjú vihetné el. De Hajnalka testvéréért -egyszersmind boszút akar állani s egy tatár khánt beütésre s az adorjáni -vár ellen ostromra ingerel. A khán csakugyan a vár ostromára indúl. -Ekközben egyik vezére, Rizát, a ki heted fiú, burokban született s e -mellett talizmánja is van, az erdőben reá bukkan Gyöngyvérre, elrabolja -és a khánnak ajándékozza, a ki bele szeret. Az ostrom megkezdődik, a -várbeliek kicsapnak, Adorján vitézűl viseli magát, azonban a tatár khán -halálos csapást mér fejének s ím azt Gyöngyvér fogja fel, a khán -rabnője, Adorján kedvese. Adorján megszabadúl, Gyöngyvér meghal, a -tatárok elvonúlnak a vár alól. Adorján eltemeti Gyöngyvért s bújában -sírjánál megöli magát. - -E bonyodalom és kifejlés nincs benső kapcsolatban az előzménynyel és -semmi nemű eszmét nem fejez ki; e mellett eltörpíti Adorjánt s általában -a többi személy kiemelkedését is akadályozza. Maga Gyöngyvér is elveszti -részvétünket, mindegy, akármi válik belőle, meghal-e vagy megél, többé -nem érdeklődünk iránta. Nagy baj, ha az elbeszélő költő keveset gondol a -mese lényegével. Bonyodalmat kezdeni könnyű, de jól folytatni és -megoldani nehéz. Nem érdekes események és váratlan kalandok halmazában -áll a valódi lelemény, hanem egy kerek, bármely egyszerű mese erős -megalkotásában, ezt aztán lehet érdekes eseményekkel tarkázni, -episodokkal tele szőni, de az események elvesztik érdekességöket, ha nem -egy erős szervezet alkatrészei, az episodokból pedig soha sem válhatik -kerek egész. - -Koroda Pál költői beszélyeit talán említenünk sem kellene, a mellőzés -volna a legillőbb birálat, de mégis szólanunk kell rólok, mert mutatják, -hogy ifjabb költőink mind inkább csatlakoznak ahhoz az irányhoz, a mely -költészetünknek legújabb betegsége. Lyránk már nem szívja többé -táplálékát a népnemzeti elem hagyományos földéből, drámai és elbeszélő -költészetünk nem igen veszi többé tárgyait a magyar társadalom múltjából -és jelenéből, hanem bekalandozva a világ minden részét, idegen -nemzetekhez fordúl. Hagyján, még nem volna baj, ha e visszahatás, -korábbi költészetünk talán túlságos nemzetiessége ellen, valami életre -valót tudna teremteni. De mit mondjunk arról az irányról, a mely -Dantéval és Goethével akar versenyezni, a százados műveket -mindennaposokká szeretné átvarázsolni, szűk látkörrel s kevés erővel a -legnagyobb conceptiókat vadásza s a mi egy-egy élet eredménye szokott -lenni, azt egy pár hét alatt, húsz-huszonöt éves korban hiszi létre -hozni. Ide járul még egy másik irány, a mely eddig inkább lyránkban volt -itt-ott honos, de most erőt vesz elbeszélőinken is: a hóbortosság -bizonyos cultusa, a mely arra készti a költőt, hogy lehetetlen erényeket -és bűnöket rajzoljon s a szenvedélyeket eltorzulásukban mutassa fel. - -Koroda mind két iránynak a legtúlzóbb képviselője. A _Túlvilág -komédiája_[28] czímű művel lépett föl, a melynek se czímét, se -alapeszméjét nem érthetni. Drámai formában van írva, de nincs semmi nemű -cselekvénye, fejlődése. A személyek összebeszélnek egy csoport -badarságot, ennyi az egész. Ha valamit mégis kivehetni belőle, az nem -egyéb, mint az, hogy a keresztény isten a legdicsekvőbb, legkegyetlenebb -és legléhább lény a világon; a derék emberek és a lángelmék Homéren -kezdve Dantéig mind a pokolban szenvednek, a gazemberek pedig, ha -lemorzsolták olvasójokat, a mennyországot élvezik. Nem kevés -csodálkozásunkra a mű végén megjelen a Krisztus is, elsorolja a maga -kitünő érdemeit s a végítélet napján vigaszt igér a világnak. - -De ha Koroda komédiájában az istent hitvány embernek rajzolta, mintegy -kárpótlásúl költői beszélyeiben az embereket rajzolja most angyaloknak, -majd ördögöknek, de folyvást őrülteknek. Az _Igazok_ _jutalmá_nak hőse -egy pap, a ki mindenkivel jót tesz, a világ legjobb embere, de a kit -épen egy jó tette miatt elrágalmaznak. Könnyen kitisztíthatná magát a -rágalmakból, de nem teszi. Anyja elhagyja, jó emberei elfordulnak tőle: -nincs mit ennie, egyik hallgatójához fordúl, de ez még egy falat -kenyeret sem ad neki; a szomszédfaluba megy egyik paptársához, ott épen -lakoma van, de őt le nem ültetik, a konyhába útasítják, így nem akar -enni, kifekszik a hóra s ott meghal. A _Démon_ban egy nő, Adél, szíve -ellenére férjhez megy egy gazdag emberhez, hogy szülőit a nyomortól -megmentse. Azon kezdi a házas életet, hogy férjét a legdurvábban szidja, -sőt midőn gyermeke születik, ezt is csak félig szereti, félig pedig -gyülöli. A férj megúnja a dolgot s egy más asszonynak kezd udvarolni s -találkozást is nyer tőle, de ennek mostoha leánya besúgja ezt Adélnek, a -ki meglepi őket. A férj neje lábához borul, örvend, hogy félti; Adél -otthon tetteti is mintha szeretné férjét, de aztán kikaczagja. Így -telnek évek, gyermekök nőni kezd; a nő, hogy boszantsa férjét, a gyermek -nevelőjével kaczérkodik, sőt férje szeme láttára nyakába borul. A férj -erre kést ragad, át akarja döfni Adélt, de a fiút döfi át, a ki anyjára -borúlt. A férj kétségbeesésében megőrül, a nő pedig megátkozva az -istent, vízbe ugrik. A _Világok alkotójá_ban Alice alig várja férje, a -tábornagy, elutazását, hogy költő kedvese nyakába borúlhasson s -elszökjék vele, de meglepi két grófnő látogatója. Alice ezért nem jő -zavarba, bemutatja kedvesét s csak azt bánja, hogy nem szökhetett el, -pedig úgy látszik, hogy ebben a két hölgy nem akadályozta volna, vagy -eltávoztok után kényelmesen végrehajtható lett volna szándéka. Hogy hogy -nem, Alice nem szökött el, megvárta férjét. Nagy estély van nálok. A -társaság Alice viszonyáról beszél, ezt a férj is meghallja és nejének -szemrehányást tesz. De ez válópert emleget, a belépő költőt megcsókolja -s bemutatja mint jövendőbelijét. A költő összetűz a tábornagygyal; -párbajt vívnak, ott az estélyen. A költő elesik, a nő kardjába dől és -meghal, a költő pedig feltámad, mert sebe nem volt halálos s könnyen -kiheverte a bajt. Az _Arthur_ czímű költői beszélynek Arthur a hőse, egy -elvetemedett kéjencz, a ki halálos ágyán gúnyolja nagybátyját, a kitől -tömérdeket örököl; aztán orgiákat csap korhely pajtásaival, szórja a -pénzt, de egy leányt megszeretvén, a ki őt nem szereti, megcsappan a -kedve. Orgiáin nem ízlik a bor, egy szép fiatal leányt drága pénzen -megvesz, egy szép özvegyet elcsábít férje koporsója mellől. De mindez -nem enyhíti s végre a szerző szerint szerelmi bánatjában, szerintünk -pedig a korhelység következtében, megőrül. - -Íme a tárgyak. Hát még minő a tárgyalás. Minő magán és párbeszédeket -hallunk. Azt hiszi az ember, hogy az őrültek házában van. Vajon ez a -hatás volna-e a költészet czélja? Koroda Pál, úgy látszik, ily -meggyőződésben van. - - - - -PULSZKY FERENCZ ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.[29] - -Tisztelt Szerkesztő Úr! Sziveskedjék alább következő soraimat becses -lapjába fölvenni. - -Pulszky Ferencz a Pesti Napló decz. 22-iki számában ezt írja: «Kossuth, -Magyarország leghatalmasabb prózaírója, kinek szava föllelkesíté az -egész nemzetet, s az angolok és amerikaiak bámulatát kiérdemelte, nem -tagja az akadémiának; épen úgy, mint a nemzet legnagyobb költője, -Petőfi, szintén nem volt tagja az akadémiának; gróf Dessewffy Aurél sem -volt az, a lángész nem illik be az akadémia középszerűségébe.» - -Pulszky egyik jellemvonása, hogy igen bízik emlékezetében, restel utána -járni egynek s másnak s így nem mindig pontos, a midőn a közelmúlt -irodalmi és politikai eseményeiről ír. Most is csak az akadémiai -almanachba kellett volna bele tekintenie, hogy meggyőződjék Dessewffy -Aurél akadémiai tagságáról. Ott áll neve az akadémia halottjai között, -sőt arczképe is fel van függesztve az akadémia másodelnöki szobájában s -némely bizottsági ülésben Pulszky épen ez arczkép alatt szokott ülni. -Abban igaza van, hogy Kossuth és Petőfi nem voltak tagjai az -akademiának, de ő, a ki már a negyvenes években mind a politikai, mind -az irodalmi téren szerepelt, jobban tudhatná, mint mi, hogy Kossuth, -midőn választása szóba jött, oly nyilatkozatot tett, a mi egyértelmű -volt a visszautasítással s így mult el megválasztása. Petőfiről -mindnyájan tudjuk, hogy elvűl tűzte ki az akademiai tagság el nem -fogadását, sőt hirdette is. De hogy az akadémia méltányosságáról máskép -gondolkozott, mint Pulszky, bizonyítja az, hogy Arany Jánosnak 1847-ben, -összes költeményei kiadása után, a következőkép nyilatkozott: «a jövő -akademiai nagyjutalom az enyém és senki másé.» Valóban az övé is lett. A -forradalom után, mihelyt az akadémia naggyűlést tarthatott és jutalmakat -oszthatott ki, 1858-ban a Petőfi költeményeinek itélte az egyik -benmaradt nagy jutalmat. De ha mind Kossuthot, mind Petőfit -nyilatkozataik ellenére is meg kellett volna választania az akademiának -és mulasztást követett el, akkor e részben az akademia most élő tagjai -közűl, mint egyik legidősebbet, leginkább Pulszkyt illeti a felelősség. -Miért nem ajánlotta a negyvenes években Kossuthot és Petőfit akadémiai -tagoknak, miért nem Kossuthot a hetvenes években, hisz Pulszky előkelő -tagja, osztályelnöke az akadémiának s az akadémiai középszerűségek egyik -legkiválóbbika? - -Nem akarok annak vitatásába belebocsátkozni: vajjon az akadémia tagjai -mind oly középszerű tehetségek-e, mint ahogy Pulszky hirdeti; de hogy -voltak és vannak köztök olyanok is, a kik a középszerűségen valamivel -fölűlemelkedtek, bizonyítja, hogy mást ne említsek, az a tény is, hogy -épen a «Pesti Napló»-nak, melyben Pulszky az akademiát becsmérli, sokkal -több politikai súlya volt, midőn az akademikus Deák, Kemény és Csengery -írták vezérczikkeit, mint most, a midőn nem akademikus lángeszek -vezetik. - -Budapest, 1880 decz. 26. - - - - -MÉG EGYSZER KOSSUTH ÉS A PRAGMATICA SANCTIO.[30] - -Kossuth a _Budapesti Szemle_ februári füzetének azon czikkét,[31] mely -az általa Deák ellen emelt vádakat igyekezett megczáfolni, egy Helfyhez -intézett levélben terjedelmes válaszra méltatja. A levél a szélső -baloldali lapokban jelent meg először s utánok kivonatosan vagy egész -terjedelmében közölték a többi lapok is; különösen a _Pesti Napló_ -sietett azt egész terjedelmében és minden megjegyzés nélkül átvenni, az -a lap, mely egykor a Deák közlönye volt, most pedig a maga módja szerint -Kossuth izgatásainak hódol, bár olykor phariseus módon esküdözik, hogy ő -a Deák-párt hagyományait őrzi. Mihelyt Kossuth levele megjelent, -felszólítottuk a _Budapesti Szemle_ említett czikkének szerzőjét, hogy -válaszoljon Kossuth levelére; ő azonban úgy nyilatkozott, hogy a maga -részéről fölöslegesnek tart minden további vitát, kivált Salamon -felszólalása után, a ki a _Hon_ 78-ik számában Kossuth főállítását -tüzetes birálat alá vette; a kérdés különben is oly tiszta, Kossuth -vádja oly alaptalan, hogy csak a teljesen elfogult ember hiheti el, a ki -nem akar felvilágosodni. Mi más nézetben vagyunk, azt hisszük, hogy a -_Budapesti Szemle_ nem hagyhatja szó nélkül Kossuth levelét, részint -felszólalása igazolása végett, részint pedig a vádaskodás azon -sajátságos módja miatt, melyet Kossuth Deák ellen folytat. Ezért magunk -folytatjuk a vitát, bár nem örömest, de a szerkesztők szükség esetében -nem egyszer kénytelenek magok megirni azt, a mit mások sokkal jobban -megirhatnának. - -Kossuth polemiáját legérthetőbben lehet jellemezni azzal, ha -guerilla-harczhoz hasonlítjuk. Kossuth csak támad, de vádjainak helyt -nem áll; a hol támadása ellenvetésbe ütközik, ott szó nélkül -visszavonul; előbbi positióit egymásután oda hagyja, de megújítja a -támadást más oldalon. Hadd tekintsünk végig a támadás egész vonalán. - -Az Irataiban közzétett s állítólag 1867-ben kelt vádirat eszmefonala, -logikai rendje és leglényegesebb állításai a következők voltak: - -A magyar országgyülés mostanában (1867) meg akarja vizsgálni, mi is az a -sokat emlegetett «Figaro.» A pragmatica sanctio nem egyéb, mint a -Habsburg-háznak 1713-ban önhatalmulag kibocsátott házi törvénye. Ennek, -mint házi törvénynek is, keletkezése gyanus; kétséges az is, vajon -1713-ban kelt-e vagy később. Gyanus azonban az 1723-ban hozott magyar -törvény is, mert annak nincs értelme. Az ellenben minden kétségen felül -van, hogy a pragmatica sanctio a magyar törvénykönyvben nincs benne. -Annak értéke Magyarországra nézve = 0. És mégis az 1867-iki országgyülés -egyenesen e magyar jogilag nem is létező pragmatica sanctio alapján -Magyarországot az államok sorából kitörülve, az egységes birodalom -alkatrészévé tette. A pragmatica sanctio becsempészése a magyar -államjogba valóságos államcsíny. E becsempészést nem lehet védeni azzal, -hogy Magyarországon, midőn pragmatica sanctioról szólanak, nem az -1713-iki házi törvényt értik alatta, hanem az 1723-ki magyar -törvényczikket. Még ha úgy volna is, megbocsáthatatlan hiba, bűnös -gondatlanság volna az absolut hatalom ilyen termékének nevét átruházni -egy magyar törvényre, mert a hol államjogokról van szó, nem szabad a -szavakkal könnyelműen játszani. De nem is igaz, hogy az 1867-iki -országgyülés a pragmatica sanctio alatt az 1723-iki magyar törvényt -értette. Ennél sokkal rosszabbat tett, azt fogta reá az 1723-iki -törvényre, hogy az a világosan contradistingvált pragmatica sanctiót -fogadta el; továbbá azt igtatta törvénybe, hogy Magyarország és ő -felsége többi országai között jogilag fönnálló kapcsolat létezik. Ezzel -Deák történeti falsumot követett el, a mit Deák 1861 május 13-iki -beszédéből egy idézettel könnyen ki lehet mutatni. És ez annak volt -következése, mert Deák bele hagyta magát abba a hálóba szédíttetni, hogy -közjogi alapul _azt a_ pragmatica sanctiót fogadta el, a mit egy osztrák -kényúr az ő absolut teljhatalmával decretált. Pedig ezt a pragmatica -sanctiót sohasem látta se Deák se az 1867-ik országgyülés egyik tagja -sem. Meri ezt mondani Kossuth, mert ő százezernyi kötetekre menő -könyvtárakat kutatott föl, hogy láthassa, de minden fáradsága hasztalan -volt; ő a pragmatica sanctiót nem látta soha és hitet tenne reá, hogy -nem látták azok sem, a kik azt a magyar államjogba befogadták. - -Ezek voltak Kossuth vádjai. Hiven adtuk elő, lelkiismeretesen ügyelvén -mind a gondolatmenet, mind a kifejezések hűségére. Kossuth iratai -közkézen forognak, a kit érdekel, könnyen meggyőződhetik róla. - -E vádakkal szemben a _Budapesti Szemle_ februári füzetében közlött -czáfolat a következőket bizonyította: - -hogy a Habsburg-ház házi törvénye nem később keletkezett, mint 1713-ban; - -hogy az 1723-iki magyar törvény azon szakaszának, a melynek Kossuth nem -leli meg értelmét, igen is van értelme; - -hogy a pragmatica sanctio benne van a magyar törvénykönyvben, maga -Kossuth igtatta bele; - -hogy az 1723-iki magyar törvénybe foglalt trónöröklési megállapodásokat, -e kétoldalú alapszerződést, pragmatica sanctiónak nevezték már a mult -század óta; úgy nevezte maga Kossuth is a legfontosabb alkalmak idején; - -hogy e szerint a pragmatica sanctio nem 1867-ben csempésztetett be a -magyar államjogba; az 1723-iki törvényre nem akkor ruháztatott át ez -elnevezés; - -hogy az az állítás, mintha az 1867-ki országgyülés nem az 1723-ki -törvényben foglalt határozatokat értené a pragmatica sanctio nevezet -alatt, hanem egy contradistingvált más valamit, magából az 1867: XII-ik -törvényczikkből megczáfolható; - -hogy a Magyarország és ő felsége többi országai közt fönnálló kapcsolat -létezését törvénybe igtatta már az 1848-ki országgyülés; hirdette maga -Kossuth 1848-ban is, 1849-ben is; elismerték az 1859-ki mozgalmak -vezetői az ő legfontosabb memorandumokban; elismerte a -Ghyczy–Nyáry–Bónis-féle kisebbségi vélemény 1865-ben; - -hogy tehát ennek hirdetése 1867-ben sem lehetett történelmi falsum, -annyival kevésbbé, mert Deáknak önmagával való ellenmondása -bebizonyítása végett idézett 1861-ki beszédét Kossuth nem híven idézte, -hanem oly szavakat hagyott ki abból, melyeknek kihagyása az egész mondat -értelmét megváltoztatja; - -hogy Kossuth, ha a pragmatica sanctio keresésében százezernyi kötetekből -álló könyvtárakat végig kutatott is, de azon jelentékenyebb magyar -közjogi műveket, a melyek ezt a kérdést tüzetesen tárgyalják, czikke -irásakor nem vette figyelembe. - -Ezek bizonyításával tisztázta a _Budapesti Szemle_ irója a kérdést. -Kossuth válaszirata szerint azonban mind e bizonyítékok az ő jegyzékének -tárgyára csak igen kis részben tartoznak s mindezek bebizonyításával a -Budapesti Szemle irója olyforma hiábavaló dolgot vitt végbe, a mit a -francziák úgy szoktak kifejezni, hogy» betöri a nyitott ajtót.» Mert -hiszen ő nem vonja kétségbe, hogy az 1723: I. és II. törvényczikkeket -régóta pragmatica sanctiónak hivják. Soha esze ágában sem volt ezért az -1867-iki kiegyezés létrehozóit tenni felelőssé. Jól tudja, hogy úgy -nevezte ő is, más is, úgy nevezte az 1790-ki országgyülés is, az 1858-ki -sajtótörvény is. Hanem hát «hibásan tette ő, hibásan Deák és hibásan -mindenki, a ki valaha hasonlót tőn.» Sőt Deák az 1867-iki XII. -törvényczikk fogalmazásakor sem czélzatosan, rosszakaratból használta az -itt annyira végzetes pragmatica sanctio szót; ember volt, tévedhetett, -nagyot is tévedett, de önzetlen indulattal, becsületes szándékkal -tévedett. - -Íme, most már csak hiba a pragmatica sanctio használata, többé nem -«könnyelmű játék a magyar alkotmányról szóló szavakkal», nem -«megbocsáthatatlan» hiba, nem «bűnös gondatlanság.» Deák nem csempésző, -hamisító többé, csak együgyű ember, a ki nem tudja mit csinál, kontár -jogász, a ki kétoldalú államszerződést vitat s egyoldalú családi -törvényt igtat a magyar törvénykönyvbe, bárgyú államférfiú, a ki az -októberi diploma ellen egész erejével küzd, s midőn győz, elfogadja -kiinduló pontul. - -Így védekezve, vagy épen nem is védekezve adja fel többi positióit is -Kossuth, támadása egész vonalán, s azok hosszú sorozatából csak azt az -egyet tartja még fönn, hogy az 1867: XII. t. cz. 1-ső §-a, midőn a -pragmatica sanctio nevét használja, nem az 1723. évi magyar törvények -megállapodásait érti alatta, hanem egy ezektől contradistingvált -valamit, a mi persze nem lehet egyéb, mint a Habsburgház házi törvénye. -Ez állításának védelme végett pedig mereven ragaszkodik amaz 1-ső §-nak -egyetlen egy szavához az _elfogadott_ szóhoz; a mi _elfogadott_, az nem -lehet _elfogadó_, mondja és ismétli többszörösen. Pedig hiába ismétli. A -szó egérfarkával ily súlyos vádat nem lehet fönntartani, a mit pedig még -ezen kívül mond, az nem törvénymagyarázat, hanem politikai nézet. De -halljuk magát Kossuthot: - -«Állítottam és állítom, hogy az 1867-diki törvény nem a (hibásan -pragmatica sanctiónak nevezgetett) 1723-diki törvényt vette föl -kiindulási pontnak, hanem azt a pragmatica sanctiót, melyre az októberi -diploma utal s reá fogta, egyenesen reá fogta az 1723-diki törvényre, -hogy ezt a pragmatika sanctiót elfogadta. Erre tettem azt a megjegyzést, -hogy ez nem igaz; az 1723-diki törvényben szó sincs pragmatica -sanctióról, az _codicem domesticum ingressa non est_, az törvény az -örökös tartományoknak, de Magyarországnak semmi. - -«És erre irtam, hogy az európaszerte pragmatica sanctio név alatt -ismeretes fejedelmi házi törvénynek a magyar államjogba ekként történt -becsempészésével sikerült a hatalomnak a Habsburg-házi családi politika -régi vezéreszméjét, a reáluniót, Magyarországon az 1723-diki törvény -ellenére keresztülvinni. - -«Nem látok semmi okot felhozni, minélfogva e nézetemen változtathatnék. -Mert az értekezés irójának e nézetem ellen felhozott egész okoskodása -ennyiből áll: «Az 1867: XII. t. cz. 3-ik §-a azt mondja, hogy a -pragmatica sanctio azon föltételt is kikötötte, hogy Magyarország -közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fenntartassék; ez nem -vonatkozhatik az 1713-iki házi törvényre, nem arra, hanem az 1723-diki -törvényre vonatkozik; tehát az 1-ső §-ban is ezt kell a pragmatica -sanctio alatt érteni, mert oly törvénymagyarázó elvet nem ismerünk, mely -megengedné, hogy egyazon törvénynek egyazon kifejezése egyik szakaszban -egyféle, másik szakaszban másféle jelentéssel értelmeztessék.» - -«Ennyiből áll a dolog érdemére tartozó egész okoskodás. Egy elméleti -inductio, és egyéb semmi. Ha az értekezés irója amolyan törvénymagyarázó -elvet nem ismer, én viszont olyat nem ismerek, mely megengedné, hogy az -elfogadott alatt az elfogadó értessék. Már pedig annak a fatalis XII. -törvényczikknek 1-ső §-ában a pragmatica sanctio tisztán és világosan -mint _elfogadott_, az 1723-diki törvény pedig tisztán és világosan mint -_elfogadó_ szerepel. - -«Aztán engedje megjegyeznem, hogy ha valamely törvény egyes szavainak -értelme körül kétség forog fenn, azt nem kathedratikus elméletekkel, -melyeken a gyakorlati élet magát igen gyakran túlteszi, hanem a -kérdésben forgó törvény complexumának, horderejének, szellemének s -positiv határozatainak tekintetbe vételével lehet csak s kell -eloszlatni. No már kérdem én, az 1723-diki törvénynek felel-e meg az -1867-diki XII. t. cz.? Nem, mert ez realis uniot formuláz, azt pedig -1861-ben maga Deák Ferencz kétségbevonhatatlan világosságba helyezte, -hogy reálunionak sem az 1723-diki törvényben, sem általában a magyar -corpus jurisban semmi nyoma. Feltartja-e az 1867: XII. t. cz. -Magyarország azon közjogi önállását, melyre a harmadik §. hivatkozik? -Fájdalom, nem tartja fel; az egész XII. t. cz. oly pragmatica sanctio -nyomán jár, mely nem az 1723-diki törvény; oly közjogi állapotot -foganatosít, mely a personalis uniónak, tehát az 1723-diki törvénynek -megtagadása.» - -A Budapesti Szemle irója épen azt tette, a mit Kossuth kiván, nem egyes -szókból indult ki, hanem a törvény complexumából, s abból igyekezett -kimagyarázni, hogy az 1867: XII. t. cz. a pragmatica sanctio neve alatt -nem a Habsburg-ház házi törvényét érti, hanem az 1723-iki törvényt, mert -ez s nem a házi törvény köti ki Magyarország közjogi és belkormányzati -önállásának sérthetetlenségét, melyre a XII. t. cz. 3. §-a hivatkozik. -Kossuth ezzel nem elégszik meg. Jól van, jelöljünk hát ki még több -pontot a XII. t. cz. complexumából. - -A XII. törvényczikknek mindjárt bevezetése így szól: «Ő császári s -apostoli királyi felsége, miután többi országait és tartományait -alkotmányos jogokkal ruházta föl, legmagasb trónbeszédében, melylyel a -jelen országgyülést megnyitni méltóztatott: felszólítá az országgyülést, -hogy a pragmatica sanctiónak, mint különösen elismert jogalapnak -elveiből kiindulva, gondoskodjék oly módokról, melyeknél fogva mind -Magyarország és társországainak _a pragmatica sanctio által is -biztosított közjogi és belkormányzati önállósága_, mind a birodalom -biztosságának és együttmaradásának életföltételei sértetlenül -megóvassanak.» A házi törvény van-e itt értve, mely nem említi -Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságát, vagy az 1723-iki, -mely mindezt világosan kiköti. - -De menjünk tovább. Ugyancsak a bevezetés alább így szól: «Magyarország -főrendei és képviselői nem mulaszthaták el gondoskodni oly módokról, a -melyek lehetővé tegyék, hogy azon _alapszerződés_, a mely az 1723-ik évi -I., II. és III-ik t.-czikkek által a felséges uralkodóház és -Magyarország közt létrejött, a mely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz -tartozó országok és tartományoknak az 1723: I. és II. t.-czikkek -értelmében együttes és elválaszthatatlan birtoklását, másrészről pedig -_Magyorországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét -biztosította_, lényegében jövőre is sértetlenül fönntartassék.» Világos -ebből, hogy _alapszerződés_ és _pragmatica sanctio_ ugyanegy értelmüek -az 1867: XII. törvényben, s úgy hisszük, hogy ezt teljesen -bebizonyítottuk, ha még e törvénynek 2-ik §-ára hivatkozunk, mely így -kezdődik:»… ez _ünnepélyes alapszerződés_» s érti alatta a pragmatica -sanctiót, a mely szó épen az 1-ső §. végén fordul elő, s melyet a -második szakasz így megmagyaráz. - -E szerint a magyar közjog (az 1848. és 1867-iki törvények) csak egy -ünnepélyes alapszerződést ért a pragmatica sanctio alatt, mely az -uralkodóház és Magyarország között 1723-ban országgyülési egyezkedések -(tractatus diætales) után létre jött, s a magyar corpus jurisba -beczikkelyeztetett. A XII. t. cz. 1-ső §-nak e kifejezésében «azon -kapcsolat, mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő -felségének többi országai és tartományai között jogilag fönnáll, az -1723: I., II. és III. t.-czikkek által elfogadott pragmatica sanctión -alapszik», nincs tehát semmi olynemű contradistinctio, a minőt Kossuth -vitat. A XII. t.-cz. nem contradistingválja az uralkodó ház házi -törvényét, hanem csak egy az uralkodó ház és Magyarország között létre -jött ünnepélyes alapszerződést, azaz pragmatica sanctiót distingvál, -melyet az 1723-iki I., II. és III. t.-czikkek elfogadtak. S épen azért -világosan distingválja az uralkodó ház házi törvényét a magyar közjogi -törvénytől, vagy más szóval a családi pragmatica sanctiót a magyar -pragmatica sanctiótól. - -De adjunk Kossuthnak igazat, fogadjuk el az ő nézetét, higyjük el neki, -hogy Deák a XII. t.-czikk 1-ső §-ában a pragmatica sanctio neve alatt -csakugyan a családi törvényt értette s ennek elfogadását fogta reá az -1723-iki törvényczikkekre. Vajon akkor is származnék-e ebből baj s -változtatna-e ez valamit a dolog lényegén? Semmit sem. Az 1723-iki -törvények világosan kifejezik, hogy mit fogadtak el, hogy mily -módosítással és mily kikötéssel fogadták el az uralkodó ház házi -törvényét, oly módosítással, hogy az örökösödés nincs a Habsburg-háznak -mindazon ágára kiterjesztve, melyek az 1713-ban kihirdetett házi törvény -szerint az örökösödésre jogosítva vannak, s oly kikötéssel, hogy -Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül -fönntartassék. Íme, ez esetben is, az így elfogadott családi törvény -semmit sem különbözik az uralkodó ház és Magyarország között létre jött -alapszerződéstől, vagy a kettő tulajdonkép egy. Csak akkor volna az -idézett helynek más értelme, ha Deák az 1723-ki törvényekre nem -hivatkozva, pusztán csak a pragmatica sanctiót említi vala, de akkor is -a törvény többi szakaszai eloszlatnának minden kétséget. - -Deák nem bűnös gondatlanságból, sem értelmetlenségből, hanem tudatosan, -megfontolva s alapos okból használta a pragmatica sanctio szót a XII. -törvényczikkben. E szó már előfordult az 1848-ik törvényekben, Kossuth -igtatta belé, természetesen mindig az 1723-iki alapszerződést értve -alatta. Használták mások is, de az 1861-iki országgyülésen némelyek -kifogást tettek ellene. Deák szükségesnek tartotta, hogy a szó értelme -felől maga a törvény oszlasson el minden kétséget. Ezért a XII. -t.-czikkben az _alapszerződés_ és _pragmatica sanctio_ szót felváltva -használja, de folyvást az 1723-iki törvényekre hivatkozva. E szerint e -szónak van törvényes magyarázata, a mi a Kossuth alkotta 1848-iki -törvényekben hiányzik. Deák e szándékát bizonyítja az a beszéd is, -melyet 1861-ben Révész ellen tartott, a ki a pragmatica sanctio szó -használatát megtámadta Deák felirati javaslatában. - -«Annyi igaz – mond Deák többek közt – hogy a Habsburg-ház nőágának -örökösödésére vonatkozó szabályokat vagy törvényeket Európa most már -sanctio pragmatica név alatt ismeri. Mi magunk úgy neveztük azt az -1848-iki törvényekben, világosan és határozottan, és pedig nemcsak úgy -odavetőleg megemlítve. Úgy nevezték őseink 1790-ben egy fontos -feliratban; nem jobb-e tehát világosan kifejtenünk, mi az a sanctio -pragmatica Magyarországon, minők annak föltételei, mikép alakult? Nem -jobb-e fölvilágosítani e részben a külföldet, mint rémet látva a névben, -kerülni annak megemlítését, zavarba hozni a külföldet az iránt, hogy -miért nem merünk mi azon szóval élni, melyet ők mindnyájan ismernek, -melyet törvényeink, pedig épen törvényeink, melyekbe annyi fontosságot -helyezhetünk, ismételve használnak? Én meg vagyok győződve, hogy midőn a -világ közjogi nyelvén valamely kifejezést vagy nevezetet megszokott, ha -talán azzal egyre-másra vonatkozólag hibás fogalmat köt is össze, -könnyebb ama hibás fogalmat rectifikálni, mint a név használatától az -embereket elszoktatni. És ha mi azt mondanók a külföldnek: Uraim, az, a -mit ti pragmatica sanctiónak neveztek, Magyarországon nem sanctio -pragmatica, hanem az 1723-diki I., II., III., IV., V., VII. -törvényczikkely; az 1848-diki törvények sanctio pragmaticának nevezik -ugyan azt, de ez hiba volt s mi ezt a szót használni soha többé nem -fogjuk, mert annak használata veszedelmes lehetne, a külföld semmi -esetre nem fogna megérteni bennünket. Ha ellenben azt mondjuk: az a -sanctio pragmatica, mely a magyar törvényben megemlíttetik, lényegesen -különbözik azon sanctio pragmaticától, mely 1713-ban ápril 19-én -állapíttatott meg; ha elmondjuk egyszersmind a lényeges különbség -részleteit s jogalapját, a külföld jobban meg fog érteni bennünket, mert -nagyjában, úgy hiszem, már is tudja, hogy a különbség létezik.» - -Midőn Deák e beszédet mondotta s később a XII. törvényczikket ez -értelemben szerkesztette, távolról sem gondolta, hogy épen Kossuth fog e -miatt vádat emelni ellene, az a Kossuth, a ki 1848-ban minden magyarázat -nélkül igtatta be a pragmatica sanctio szót a magyar corpus jurisba s -kinek hibáját Deák jóvá tenni igyekezett. - -Íme, követtük Kossuth tanácsát, s az 1867: XII. törvényczikkben -előforduló pragmatica sanctio szónak értelmét a törvény complexumából -igyekeztünk kimagyarázni. Jól tudjuk, hogy ezzel ő nem elégszik meg, s a -törvény complexuma alatt még mást is ért. Érti szellemét, positiv -határozatait s különösen arra helyezi a fősulyt, hogy az 1723-iki -törvényczikkek personaluniót alapítanak meg, az 1867-iki XII. -törvényczikk pedig reáluniót, ennélfogva Deák nem az 1723-ki -törvényczikkből indult ki, hanem az 1713-ki házi törvényből. Először is -megjegyezzük, hogy a personalunio épen úgy nem fordul elő az 1723-ki -törvényczikkben, mint a reálunio az 1867-ikiben. Ezek igazán kathedrai -meghatározások, melyeket használhatni ugyan a tárgy megvilágítása -végett, de a törvénymagyarázatot teljesen ki nem merítik, annyival -kevésbbé, mert mind a personal-, mind a reáluniónak különböző fokozatai, -árnyalatai vannak. E műszavakat azért mellőzzük s csak azt vizsgáljuk: -vajon eltért-e Deák Magyarországnak a pragmatica sanctióból folyó -kötelezettségei meghatározásában attól, a mint azt Kossuth az 1848-ki -törvényekbe igtatta? Az 1723-iki törvényczikk együttes és -elválaszthatatlan birtoklást állapít meg, tehát a közös biztosságnak -együttes erővel való védelmét és fönntartását, miből mind a két félt -közösen érdeklő viszonyok támadnak. E közösen érdeklő viszonyokat, mint -az együttes és elválaszthatatlan birtoklás következményeit, kifejezik az -1848-ki törvények is a nélkül, hogy szabatosan meghatároznák. E közösen -érdeklő viszonyokat határozza meg szabatosan az 1867: XII. t. czikk, -hiszen czíme is a következő: «_A magyar korona országai és ő felsége -uralkodása alatt álló többi országok közt fönnforgó közös érdekű -viszonyokról s azok elintézése módjáról_.» Azonban Deák csak a közös -érdekű viszonyokat vonja le a pragmatica sanctióból, de elintézésök -módját nem a pragmatica sanctióból következteti. Világosan kifejezi ezt -a XII. t. cz. 23-ik §-a: «A mi a fönnebb körülírt tárgyak (t. i. közös -érdekű viszonyok) kezelését illeti: az e részben ezelőtt törvényesen -fönnállott módnak megváltoztatása _szorosan véve nem a pragmatica -sanctióban meghatározott kötelezettségből foly_, hanem: a helyzetnek -azon változása, mely a fönnebbi 5-ik pont alatt elmondatott, teszi ezt -czélszerűvé. Kimondja az országgyülés, hogy ő felsége többi országaival -érintkezni akar, mint alkotmányos népekkel, mindkét fél függetlenségének -megóvása mellett.» S mi van az 5. §-ban? A következő: «Ezelőtt -Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra -vonatkoznak, a magyar országgyülés s a magyar király közt egyetértéssel -intézkedtek és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással -nem birt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi -országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről -absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban a legmagasabb trónbeszéd -szerint lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő felsége -alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait, azokat tehát absolut -hatalommal ezentul nem képviselheti s azok alkotmányos befolyását nem -mellőzheti.» - -Ez idézetekből kitetszik, hogy Deák a XII. törvényben az 1723-diki I., -II. és III. t.-czikkekből, a magyar pragmatica sanctióból nem vont le -többet, mint Kossuth az 1848-diki törvényekben, a ki először igtatta -törvénykönyvünkbe mind a pragmatica sanctio, mind pedig a közösen -érdeklő viszonyok kifejezéseit; továbbá Deák a közös ministeriumokat és -delegatiókat nem a pragmatica sanctióból vonta le, hanem a változott -viszonyokból s általában a czélszerűség szempontjából indult ki. Épen -azért a közös intézmények megalapításakor nem volt szüksége se a házi -törvényre, se az 1723-diki törvényczikkekre. Ez intézmények lehetnek -hibásak, czéljoknak meg nem felelők, veszélyesek, eltörlendők, de -senkinek nem adnak jogot arra a gyanusításra vagy vádra, hogy -indítványozójok létesítésök végett a két pragmatica sanctiót akár -rosszakaratból, akár bárgyúságból összezavarta, kicserélte volna s a -kétoldalú szerződés helyett egy egyszerű házi törvényt fogadott volna el -alapul. Ám küzdjön Kossuth ez intézmények ellen, mi legkevésbbé veszszük -rosz néven tőle, de ne igyekezzék a multat, a jelent a valóval ellenkező -színben tüntetni föl s vegye lelkére azt, a mit Deák Lustkandlnak -mondott, a ki szintén saját nézetéhez idomította törvényeinket. «A ki», -úgymond Deák, «a jövendőről s a politikai teendőkről szól, ki arról -értekezik, minő törvényeket kell alkotni, vagy a már létezőket miként -kell módosítani, – az vélekedhetik saját fölfogása szerint sokféleképen; -változtathatja s időnként a körülményekhez alkalmazhatja nézeteit: de a -ki a multról szól s azt adja elő, a mi megtörtént, a ki valamely létező -törvényt idéz, annak se a törvény szövegét, se a történt dolgokat nem -lehet saját nézetéhez idomítani, hanem úgy kell azokat előadnia, a mint -valósággal állanak. S ha e részben tévedés történik, a tudomány -érdekében fekszik, a tévedést kimutatni s arra megjegyzést tenni». - -Ezzel be is fejezhetnők polemiánkat, de még egy pár megjegyzést nem -nyomhatunk el. Kossuth rosz néven veszi a _Budapesti Szemle_ írójától, -hogy őt feledékenynek tartja, a ki nem emlékszik már arra, hogy Deák -előtt ő is használta a pragmatica sanctio szót, sőt törvénybe is -igtatta, mindig az 1723-diki törvényeket értve alatta. Azt mondja, hogy -ő mindezt tudta, minderről nem feledkezett meg, de azért nem említette, -mert nem tartozott tárgyához. Különös, valóban különös. Kossuth -_Iratai_-ban vádat emel Deák ellen, fülünkbe dörgi: bűnös gondatlanság, -hogy midőn a hatalom a pragmatica sanctio nevezet alatt azt a -«Geheimrathsstübl»-beli «Hausgesetz»-et érti, mi ugyan e névvel nevezzük -egy országos törvényünket s ezzel okot adunk a törvényes fogalmak -összezavarására, mert úgy mond: «ha az 1723-dik törvényre a pragmatica -sanctio neve illesztetik, az ez által a családi «Hausgesetz» mezébe -öltöztetik, a minek aztán természetes következése, hogy az -elválaszthatatlan birtoklásból elválaszthatatlan kormányzás, közös -ministerium s delegatio név alatt birodalmi gyűlés lesz». S midőn erre a -_Budapesti Szemle_ írója azt mondja: e vádra legkevésbbé Kossuth -jogosult, mert ő is használta e szót, sőt törvénybe igtatta, Kossuth azt -feleli reá, nem tartozott tárgyára, nem ez a főkérdés. Megengedjük, hogy -van más főkérdés is, de a vád egyik főkérdése ez volt. Valóban úgy -látszik, hogy Kossuth e dologról nem feledkezett meg, de mintha titkolni -akarta volna könyve olvasói előtt. Legalább erre mutatnak _Iratai_ II. -kötetének 351–353. lapjai, hol Cantu Caesart czáfolja. Ez olasz -történetíró ugyanis történeti művében azt írván, hogy a magyar -országgyűlés 1848 juliusában Kossuth indítványára Ausztriának az olaszok -ellen segélyhadat adott, e vád megczáfolása végett Kossuth épen azon -ünnepélyes nyilatkozatot idézi, a melyet 1848 juliusában ő a magyar -országgyűlésen a kormány nevében előterjesztett, s a melyben a -pragmatica sanctióból folyó közös védelmi kötelezettség gyakorlatilag -tűzpróbára tétetett. Idézi pedig e nevezetes nyilatkozatot akként, hogy -a hol abban a pragmatica sanctio neve előfordul, zárjel között egy-egy -jelzőt tesz eléje, ilyen formán: «helytelenül úgynevezett) pragmatica -sanctio» vagy «(sokak által balul pragmatica sanctiónak nevezett) -1723-diki törvények», de sehol sem vallja be, hogy e szót maga is -használta. Általában Irataiban az úgynevezett bűnös gondatlanságot, -történeti falsumot, a mit maga is elkövetett, Deákban élesen feltünteti, -de a magáéról hallgat. Akár feledékenységből, akár szándékosan történt, -semmiesetre sem méltányos eljárás. - -A másik megjegyzésünk az: vajon Kossuth e fejtegetéseinek, a XII. -törvényczikk ily magyarázatának mi gyakorlati haszna lehet? Kossuth nagy -fáradsággal, a dialectika legfurfangosabb módjaival igyekszik -bebizonyítani, hogy Magyarország feladta az uralkodóházzal kötött -két-oldalú szerződést, egész alkotmányunk egy családi törvényen -alapszik, octroiált alapon állunk, mint a minővel az októberi diploma -kinált meg bennünket. Ki hiszi el ezt Magyarországon? Még a szélső -baloldal sem, mert nincs párt hazánkban, mely az 1867. XII. -törvényczikket, ha már magyarázni kell, Magyarország kárára akarná -magyarázni. Máskép fogja föl az egész nemzet, máskép maga a dynastia, -máskép a külföldi diplomatia. Kossuth egyedül áll felfogásával s adja -Isten, hogy tovább is egyedül álljon. E felfogásnak szerintünk más -gyakorlati haszna nem lehet, mint az, hogy ha valaha még közjogi -összeütközésünk lesz az összpontosítás és beolvasztás irányával, egy új -Lustkandl Kossuthra, a nagy magyar hazafira fog hivatkozni, ki vele -együtt hirdeti, hogy Magyarország 1867-ben két-oldalú szerződését -széttépte, jogait feladta s a birodalomba törvényesen beolvadt. - -Méltó szerep-e ez egy Kossuthoz? Mi azt hiszszük, nem, s ezzel csak -tiszteletünket fejezzük ki Kossuth iránt. - - - - -A NYELVŐR ÉS A KÖLTŐI SZABADSÁG.[32] - -A _Nyelvőr_ ez évi kilenczedik füzetében Bánóczi József Greguss _Magyar -költészettan_át ismertetvén, a többek között így szól: - -«Néhány évvel ezelőtt Szász Károly szólalt föl egy nyelvi kritika -alkalmával épen a _Nyelvőr_ben, hogy hát szóljanak hozzá: mi van a -költőnek a nyelvvel szemben megengedve, mi nem? A fölhívás -eredménytelenül hangzott el, pedig a kérdés megérdemelné a szorgalmas -adatgyűjtést és tüzetes fejtegetést. Hogy mit lehetne aztán -megállapítani? Aligha egyebet, mint a mit Greguss mond. E sorok annyira -a _Nyelvőr_ szellemében írvák, hogy magáért a tárgyért, de megizelítőül -is ide igtatjuk: A költői szabadságot rosszul értelmezik, a kik a költő -azon szabadságának tekintik, hogy a vers kedvéért hibát követhet el, -midőn tudniillik a vers rákényszeríti, hogy például az _ik_-es igét -iktelenül ragozza, _karomat_ helyett azt mondja: _karom_, tájszókat, -népies kiejtéseket és szokatlan szórendet, inversiókat engedjen magának. -Baj, ha a sors hibák elkövetésére kényszeríti az írót, mert ez azt -jelenti, hogy még nem lett elég ura a nyelvnek s nem bír benne könnyen -és fesztelenül mozogni; csakhogy ez esetben a költői szabadság inkább -érdemli a költői kényszerűség, szorultság, mintsem a szabadság nevét. A -vers teljességgel nem szabadítja föl az írót hiba elkövetésére. A költői -szabadság nem hibákat enged meg, hanem szokatlanabb kifejezéseket és -fordulatokat, ezeket is csak úgy, ha a mű tárgya és hangulata által -igazolhatók.» - -Nagy megütközéssel olvastuk e sorokat, nem mintha a _Nyelvőr_ -dolgozótársaitól, mint egyoldalú nyelvészektől a költői nyelv -tekintetében egyebet várnánk, mint oly szabályokat, melyeket valamire -való költő el nem fogadhat, hanem mert Gregusshoz, a költészettel -tüzetesen foglalkozó æsthetikushoz és költőhöz teljességgel nem illenek -oly állítások, melyek épen oly ellenkezésben állanak magával a dolog -természetével, mint nép- és műköltészetünk öt százados gyakorlatával. -Itt valami tévedés foroghat fönn: vagy a Greguss szövege homályos, vagy -az ismertető szándékosan ferdít. Azért megszereztük Greguss könyvét, -kikerestük az illető sorokat, melyek íme itt következnek: - -«Ez a helye megemlékeznünk a költői szabadságról. Ezt rosszúl értelmezik -a kik a költő azon szabadságának tekintik, hogy a vers kedvéért hibát -követhet el, midőn tudniillik a vers rákényszeríti, hogy például az -_ik_es igét iktelenül ragozza, _karomat_ helyett azt mondja: _karom, -cselédjei_ helyett: _cselédi_, tájszókat, népies kiejtéseket (_volt_ -helyett _vót_, _volna_ helyett _vóna_) és szokatlan szórendet, -inversiókat engedjen magának. Baj, ha a vers hibák elkövetésére -kényszeríti az írót, mert ez azt jelenti, hogy még nem lett eléggé ura a -nyelvnek s nem bír benne könnyen és fesztelenül mozogni; csakhogy ez -esetben a költői szabadság inkább érdemli a költői kényszerűség, -szorultság, mintsem a szabadság nevét s egy franczia tanár, Banville, e -helytelen poetica licent-i ára gondolt, midőn iskolai könyvében a költői -szabadság czikkelyét ez egy szóval írta meg: «Nincs». Mi volna e szerint -a költői szabadság? A mi nem szabad. A vers teljességgel nem szabadítja -föl a költőt hiba elkövetésére. Igazán _ik_-es ige _ik_-telen ragozása -hiba és a költő nem is mondhatja _születik_ helyett _szület_. A tájszó, -a népies kiejtés nem mindig hiba, néha szépség; a _karom karomat_ -helyett, _cselédi_ soha sem hiba; az inversio pedig nemcsak hogy nem -hiba, de a pathosz és indulat nyelvének épen követelménye akár versben, -akár prózában. A költői szabadság tehát nem hibákat enged meg, hanem -szokatlanabb kifejezéseket és fordulatokat, ezeket is csak úgy, ha a mű -tárgya és hangulata által igazolvák.» - -Ez idézetből kitetszik, hogy a Greguss szövege kissé homályos, a -mennyiben a költői szabadságot előbb a mások, utóbb pedig a maga -értelmezése szerint határozván meg, mindenütt példákkal világosítva, e -két értelmezés között az átmenet nem elég világos – mintha egy-két szó -véletlenül ki is maradt volna, – s a szöveg elő- és utórésze -ellentmondásba látszik összefolyni. Mindamellett figyelmes olvasás után -észre vehetni az iró czélzatát. S mit tesz az ismertető? A szöveg -nehezen érthetőségéről hallgat, a helyett azt megcsonkítva, Greguss -meghatározásának oly ferde értelmet ad, a melynek Greguss egyenest az -ellenkezőjét vallja, s fennen hirdeti, hogy az a _Nyelvőr_ szellemében -van írva. - -Tehát a _Nyelvőr_ szelleme hirdeti azt az új ukázt a költőknek, hogy -_karomat_ helyett _karom, cselédei_ helyett _cselédi_ nem költői -szabadság, hanem nyelvhiba, s a ki azt tollára venni merészkedik, a -nyelvrontás bűnét követi el. Ha ez állana, akkor a _Halotti beszéd_en -kezdve összes codexeink versben és prózában a nyelvrontás bűnében -leledznének s Farkas Andrástól Arany Jánosig, mint Hamlet mondja, senki -sem kerülné ki közülünk a mogyorófa-pálczát. A _Nyelvőr_ szellemének e -nyilatkozatát arra sem tartjuk érdemesnek, hogy régibb és újabb -költőinkből s magából a népköltészetből vett idézetekkel megczáfoljuk – -százával találhatni reá czáfoló példát – s csak azt jegyezzük meg, hogy -nincs a világnak az a nyelvésze, a ki elvitassa a magyar nép ajkáról e -dalt: - - Eladtam a kakasom - Tizenhárom garason, stb. - -vagy elhitesse a magyar közönséggel, hogy Aranynak e sora rossz -magyarság: - - S ott levágták Felicziánt - A király cselédi. - -A mi az _ik_-es igéket illeti, csodálkozunk, hogy a _Nyelvőr_ szelleme -oly szeszélyesen változó, mint valamely ideges hölgyé. Ha jól -emlékszünk, a _Nyelvőr_ még a prózairókat is föl akarta szabadítani az -_ik_-es igék igája alól, s most íme a költőknek egészen ellenkező ukázt -ad ki. Mi részünkről ragaszkodunk Révai tanához, de épen nem tartjuk -nyelvrontásnak, ha a költő a népköltészetre támaszkodva, a szép hangzás, -sőt mérték vagy rím kedvéért is (kivéve a szenvedő igéket) némely -_ik_-es igét nem _ik_-es formában ragoz. - -Greguss helyesen mondja, hogy az inversio nemcsak nem hiba, de a pathosz -és indulat nyelvének épen követelménye akár versben, akár prózában. De -meddig terjednek az inversió határai, csak világos analogia útján -indulhatunk-e, vagy a nélkül is merhetünk a hangulat és szenvedély -természete és szüksége szerint? ezek oly kérdések, melyeket előlegesen -bajos eldönteni. Annyi bizonyos, hogy a költő nem véthet a nyelv -szelleme ellen, de a nyelvtan nem képes mindenre szabályt adni, s -legkevésbbé a stíl oly sajátságaira, melyek a szenvedélyes vagy humoros -kedélyállapotból szívják táplálékukat. Itt nem annyira szabályról, mint -egyes esetek megítéléséről lehet szó. A költő s a stiliszta is merhet, -de e szabadság csak úgy igazolható, ha a merészséget siker koronázza. -Azért a _Nyelvőr_ tegyen le arról, hogy a költői nyelv, sőt a széppróza -törvényeit is véglegesen szabályozza. A stílnek bizonyos oldalát nem -tanulhatni meg a nyelvtanból, a szabályok tudása és alkalmazása még -magában senkiből sem teremt nyelvművészt s a csak tisztán nyelvész nem -is válik azzá. - - - - -SZÉP ILONKA.[33] - -Nem emlékszünk, hogy Aigner kiadásában külsőleg ily szép könyv jelent -volna meg. Papír, betű, berendezés, csínt és választékosságot árulnak -el. A szerző phototyp arczképe is sikerűlt. Vajha egy színvonalon állana -külcsínjával belbecse. Sajnos, hogy nem úgy van. - -A mű hőse, Ilonka, Enyingen született «piros pünkösd pirosló hajnalán». -Anyja Mari, mint egészen árva, a Balaton mellett, Körösdön élt, a hol -egy vadász – Loránt – vadászat közben addig kerűlgette, hogy a szegény -leány «elesett» s ez elesés gyümölcse lőn Ilona Enyingen, a hova a -körösdi nép dühe üldözte volt az «elesett» Marit. Loránt némi kis -birtokkal kárpótolta a nő elrablott becsületét. E birtokon nevelgeté -gyermekét a szerencsétlen anya, míg nem Loránt – neje elhaltával – ősi -kastélyába veszi Ilonkát s tündéri hajadont nevel belőle. A szerző -bocsánatot kér az első éneket elfoglalt e hosszú prológért. S valóban -épen annyi szükség volt elmondani az anya történetét, mint a mennyi -joggal elmondható lett volna a nagyanyáé is. Hanem az első ének két -végsora már sejteti a mű czélját, kifejlését: - - «Ilont megüldi majd a Nemesis - Parázna vére, nevelése is.» - -Tudniillik a saját sorsán elkeseredett anya mindenkép csak arra -tanácsolta, hogy írigylett, gazdag asszony legyen; a fény mindent elföd, -akkor az ember alázatosabb lesz előtte, mint az eb. Ilon tehát nőül megy -a dúsgazdag, vén Báthoryhoz, holott titokban már Dezsőt szerette -«mélységesen». A czélját ért anya meghal. Ilon pedig nem bírja ki -szerelme kínját az agg férfi oldala mellett, s elszökteti magát Dezső -által, ott hagyván az öregnek emlékül a csecsemő Tamáskát. A szökevények -idylli életet élnek a Kárpátok tövénél, a hova elvonultak. De az idylli -boldogság nem tart sokáig. Ott is van a mézes tálhoz egy legyecske. Az -ifjú házi barát, Máriássy Barna, korcsolyázás közben már csókolgatja -Ilont, a ki e csókolást szívesen tűri s nem sokára azzal végzi, hogy -vadászat alkalmával egy vadászkunyhóban a legpőrébb helyzetben kapja -őket Dezső, a ki aztán «megvetéssel hagyja el a bestét». - - «Furdalja vádja, bűne fojtja, rázza - S kinos sirásba tör ki a parázna!» - -Dezső megy a «szabadságharczba», Ilon pedig Barnához – természetesen -csak vendégszerepre, – s attól majd tovább, másokhoz, új meg új -kalandra. Üres, czéltalan tivornya foly hosszasan a Báthory házánál. -Rajza is épen olyan a hatodik énekben. A tivornyától megcsömörölvén -Báthory, oda hagyja otthonát és szintén fölcsap Czegléden honvédnek. -Azok közt már Dezső is ott van. A táborban egymásra ismernek. Azt hinné -az ember, hogy most következik a rettentő bosszúállás, de nem következik -hosszú ékesszólásnál egyéb. A pisztolyt ugyan emlegetik, de abból csak -dictió sül ki. Megegyeznek abban, hogy nem pusztítják egymást, hanem az -ellenséget, mert ütközet előtt állnak: - - «Szegény magyarnak omlik drága vére, - Szüksége van még minden gyermekére.» - -A csaták hevében golyó találja szegény Báthoryt. Vége minden bravour -nélkül. Életet is vesztett, feleséget is. Hanem Dezsőt Pesten egy -vendéglőben találkozásra hívja egy ismeretlen ismerős – már mint Ilona s -tőrvetéssel próbálja őt visszacsábítani a régire. De nem sikerül a tőr, -bár a meztelenségig megy az ingerlő csábítás. Elérkezik a világosi nap. -Dezső lelövi magát lova hátán,» így tört tüzes lelkére az árulás» t. i. -a honárulás. De nem hal meg. Ilonka utána vándorol, fölfogja, elviszi, -ápolja. Mind hiában, nem gyógyíthatja föl s Ilon nevével adja ki lelkét. -Ilon pedig megtörve vissza megy Báthorra, ott is kis fiát Tamáskát -koporsóban leli, reá omlik s meghal. - -Ime kihalt tehát az egész társaság, melynek e játékban valami -jelentékenyebb szerepe volt. Talán csak Loránt és Máriássy Barna vitték -el szárazon. S most ha már eltekintünk a holtak fölött s megbíráljuk -életöket: mi szépet vagy mi jót mondhatunk felőlök? Volt-e bennök -rokonszenvünkre vagy legalább érdekeltségünkre érdemes valami? Meg -tudta-e aranyozni a költői képzelet és művészet ereje ama gyarló -anyagokat, melyekből ez a kép össze van állítva? Sőt van-e az -összeállításban, a mese megalkotásában és szerkesztésében lelemény, -érdekfeszítő változatosság, van-e egység, előhaladás, kifejlés? Mindezt -_Szép Ilonká_ban nem találhatni. Csábítók és csábítottak rajza ez, a -melynek igen vékony cselekvényszálait semmi sem fűzi együvé. Hősei már -természettől gyarlók, küzdelmök semmi s bukásuk nem a sorsukkal való -küzdés vagy ballépés eredménye. A köznapi élet árjából merített frivol -történetecske ez, mely csak a művészet varázsa által nyerhetné -bocsánatunkat vagy részvétünket. A társadalmi erkölcsök semmibe vétele, -az érzéki gyönyör kiszínezése ez, a nélkül, hogy sivár vidéke fölött egy -magasabb légkör derűje mutatkoznék. A műben épen úgy hiányzik az -idealismus, mint a valódi realismus. E gyönge vagy nyomorúlt emberek -rajza inkább csak tényeket, helyzeteket nyújt, mint fejlődést, az -emberek és viszonyok benső mivoltát. A szenvedély realismusának erős és -jellemző vonásai helyett csak az élet fölszínének némi tarkasága tárul -föl előttünk, s a költői kedély csapongása helyett a legtöbbször csak -vásott vagy ízetlen humor szikráit nyerjük, melybe oly kevéssé vegyűl -pezsgő jó kedv, mint valódi fájdalom. De magyar typikai vonásokat sem -találhatni a jellemrajzban. A személyek épen úgy játszhatnának, a -cselekvény épen úgy megtörténhetnék Franczia-, mint Magyarországon. E -hiányt még jobban kiemeli a magyar forradalom háttere, mely épen oly -kevéssé hangzik össze a mű tárgyával, mint hangulatával. - -Nem levén a szerzőnek jellem- és cselekvényről sok mondani valója, az -előadás egyéb csinálmányaival pótolgatja. Ilyen csinálmányfélének -vagyunk hajlandók venni már azt is, hogy az énekeket magyar, latin, -német és angol mottókkal látta el. Ez is egy kis pipere. Az előadásban -és verselésben való gyakorlottságát egyébiránt épen nem vitathatni el a -szerzőtől. Ebben van ereje. Nem egy részlet dicséretes bizonyítékot ad -erről. De viszont kelletén túl szószaporító, üres leírásokban bővölködő. -A keresettség, az affectatió minden lépten-nyomon üldözi, versekben, -rímekben, szavakban, kifejezésekben. Alig van lapja, mely erre -kisebb-nagyobb mértékben példát ne mutatna. E miatt aztán néha olyanná -válik nyelve, mintha valamely idegenből eröltetve fordította, -zsugorította volna össze. S végűl nem tudjuk, mennyire emelhetik a mű -értékét vagy hatását azon egyéni reflexiók, a melyeket a szerző úgy hoz -föl itt-ott, mintha az ő subjectiv élményei is megfelelnének e frivol -kalandok egyes részeinek. - -Az előszóból megtudjuk, hogy szerző verses regényével tavaly az akadémia -Nádasdy-jutalmáért pályázott és nem nyert. Szerző vádolja az akadémiát, -hogy félreismerte művét, midőn az érzéki gyönyörök kiszínezésének, a -társadalmi erkölcsök lábbal taposásának nevezte. Semmit sem szólna – úgy -mond – ha az akadémia csak műve értékéről ítél vala, nem pedig -irányáról. Mi úgy tudjuk, hogy az akadémia nemcsak irányáért ítélte el, -nemcsak a frivolságot hibáztatta benne, hanem a cselekvény és jellemrajz -gyöngeségét is. Szerző az előszóban hosszasan védi műve erkölcsi -irányát, de mi nem hiszszük, hogy az olvasó közönség több épületest -találjon benne, mint az akadémia. - - - - -LELÁNCZOLT PROMETHEUSZOK.[34] - -A szerző ez újabb röpirata bágyadtabb elődeinél, de annyiban jobb, a -mennyiben valamivel kevesebb benne a mende-monda és valótlanság. Czímét -bajosan érthetni. Miért Prometheuszok és miért vannak lelánczolva gr. -Andrássy Gyula, Szlávy József, Széll Kálmán, b. Sennyey Pál, gr. Szapáry -Gyula, dr. Samassa József, a kikkel e röpirat foglalkozik. Gúny-e ez -vagy komoly beszéd? Se így, se úgy nem tudjuk érteni. De lehet valamely -könyvnek rossz czíme és jó tartalma. Azonban tartalmával sem lehet -megelégedve az, a ki könyvekben eszméket keres, még akkor is, ha azok -személyekről szólanak. Ha van valami eszme e röpiratban, az nem egyéb, -mint az, hogy gr. Andrássy Gyula nem derék politikus, de tüstént azzá -válik, ha megbuktatja Tiszát; Szlávy nem sokat ért eddig, de -helyrehozhatja minden hibáját, ha Tisza ellen támad; Széll Kálmán jeles -dolgot mívelt, midőn a pénzügyminiszterségről lemondott, de még -jelesebben cselekednék, ha az egyesült ellenzékbe olvadna; Sennyey -kitünő államférfiú, de akkor nagygyá válik, ha az egyesült ellenzék -élére áll; Szapáry nem érti helyzetét, ha nem cselszövényeskedik Tisza -ellen; Samassa mindig kitünő politikus volt s az lesz a világ végeig. De -arról alig van szó e röpiratban, hogy e férfiak minő eszmék képviselői s -általában a szerző minő politikát ajánl a magyar nemzetnek. Úgy látszik -azt hiszi, hogy a magyar politika nem egyéb, mint bizonyos előkelő -egyéniségek barátsága és ellenségeskedése, a kiket egy kis rágalommal -összeveszthetni s egy kis hízelgéssel megnyerhetni. Mi a -pártröpiratoknak épen nem vagyunk ellenségei, s igen örvendenénk, ha -jobbra-balra oly röpiratok jelennének meg, melyek a pártok irányait, -eszméit, törekvéseit fejtegetik, sőt, ha meg kell lenni, egy kis -rágalmat és hízelgést is megtűrünk. De az eszméletlen röpiratok, melyek -csak hízelegni és rágalmazni tudnak, legalább is fölösleges dolgok. Azt -sem foghatjuk meg, hogy hogyan került Samassa a Prometheuszok közé. Ő -lehet kegyes pásztor, szelidlelkű főpap, szeretett kormányzója érseki -megyéjének, de az irodalom terén se mint tudós, se mint Mæcenas nem -vonta magára a közönség figyelmét, mint politikus pedig csak Bosznia -ügyében mondott beszédéről s Treforthoz intézett leveléről ismeretes. -Beszédében bármely szempontból bajos fölfedezni a prometheuszi szikrát, -hírhedt levele pedig legföljebb csak jux-nak járja meg. A szerző sokat -emlegeti, hogy Samassa Deáknak politikai benső barátjai közé tartozott, -s politikájának mintegy letéteményese. Mi jól ismertük Deák politikai -benső barátjait, de Samassáról csak azt tudjuk, hogy mint Deákpárti -képviselő szíves viszonyban állott Deákkal, mint igen sok más. Hogy -Samassa politikája, ha ugyan van ilyen, a Deákénak folytatása volna, az -csak olyan beszéd, mint a mikor a _Pesti Napló_ azzal kérkedik, hogy őt -Deák szelleme lelkesíti, s benne folyvást Urváry élelmessége kaczérkodik -minden párttal, mindennemű eszmével és mindenféle előfizetővel. - - - - -SZÉCSEN ANTAL ÉS A KISFALUDY-TÁRSASÁG.[35] - -A Fővárosi Lapok mult év deczember 31-iki számában többek közt ezt -olvassuk: - -«A Kisfaludy-Társaságot, az akadémiával és az ujabb magyar -történetírással egyetemben, sulyos vád alá helyezte tegnap egyik -tekintélyes lapunk (Pesti Napló) fekete szemüvegű vezérczikke. A vád az, -hogy pecsovicsok: kissebbítik a nemzet régibb nagyjait s kendőzgetik -azokat, kik a nemzet ellen dolgoztak. A vezérczikk még okát is -felfedezhetni véli e fekete bűnnek. «Az akadémia – úgymond – szemben van -a miniszterelnöki palotával s a budai szél, mely a hegyről lefuj, -behatol termeibe.» Mi ezuttal csak a Kisfaludy-Társaság mellett veszszük -fel a keztyüt, nem mintha a többit csakugyan az említett bűnben -leledzőnek tartanók, hanem mert szépirodalmi intézetünk belső dolgairól -tőbb tudomásunk van. Soha sem éreztünk annak a termében valami -Tisza-szelet, ha néha legfölebb egy kis dunai légvonatot. Tudjuk -azonban, mi adott okot e nagy vádra. Gróf Széchen Antal írt a Budapesti -Szemlébe egy czikket az aligmult politikai élet legkiválóbb embereiről s -abban rózsaszín képet festett Metternichről s egy kissé szürkét -Széchenyi Istvánról. A munka nem felolvasásra, hanem kinyomatásra volt -szánva. Részleteket a társaság első titkára olvasott fel belőle s ha -valakit gáncs érhet, úgy az a felolvasó, ki nem sok tapintatot -tanúsított, midőn oly részletekkel is előállt, melyekről tudhatta, hogy -szépirodalmi körben visszahatást fognak előidézni, már csak azért is, -mivel efféle politikai szerecsenmosások nem tartoznak egy szépirodalmi -társaság felolvasási tárgyai közé. De hát egy tag tapintatlanságáért kár -elkárhoztatni egy egész társaságot, melynek többi tagjai jóval előbb -tiltakoztak a dolog ellen, mint a tegnapi vezérczikk. A következő ülésen -már egyik tag, Degré Alajos, oly emlékírási rajzot olvasott fel, mely -Metternich rózsaszín arczképére egy pár jó vaskos fekete vonást huzott. -De még előbb a társaság egyik legkitünőbb tagja, a ki különben épen a -budai kormány nagy hivatalnoka, az elnöktől zárt ülést kért a végett, -hogy a felolvasások politizáló, irányzatos tárgyait jövőre lehetőleg -kizárhassák. Ez a zártülés meg is történt. Határozatot természetesen -bajos lett volna hozni, mert a tárgykör határait ki mérheti ki egy -független irodalmi intézet munkálkodásában, czenzurára nincs jog, de -megbeszélték a dolgot alaposan s az ügy tárgyalásának meg lesz az a -haszna, hogy magok a tagok, a felolvasók ezentul még gondosabban fogják -előre megbirálni előadandó tárgyaik természetét. S mikor egy társaság -maga, mindjárt kezdetben így járt el az ügyben, méltányos-e azt hirdetni -országnak-világnak, hogy már a Kisfaludy-társaság is pecsovics lett – a -budai széltől. Ez az állítás ép oly ferde, mint az akadémiai és -miniszterelnöki palotáknak állítólagos szemköztisége.» - -E czikk némely állításával ellenkeznek a következő tények. Először is -Szécsen gróf tanulmánya nem úgy volt előrántva, más tárgy hiányában -titkári buzgalom- vagy tapintatlanságból. Szécsen gróf mint a -Kisfaludy-társaság tagja, hozzám, a társaság elnökéhez azon kivánsággal -küldötte el tanulmányát, hogy olvastassam fel a társaság valamelyik -ülésén s ha elég érdekesnek tartom, közöljem a _Budapesti Szemlé_ben is. -A titkárnál tüstént bejegyeztettem a tanulmányt, hogy a szokásos -sorrendben mielőbb felolvasásra kerüljön s minthogy a szerző jelen nem -létében és megbizottja hiányában, a titkár szokta felolvasni a kitüzött -műveket, fölkértem őt a felolvasásra is. Azonban tárgyhalmaz miatt nem -lehetett az egész tanulmányt felolvasni, ezért megbeszéltem a titkárral -s kijelöltem a felolvasandó részleteket, még pedig oly módon, hogy az -egésznek körvonalairól helyes fogalmat nyerhessen a hallgató. - -A tanulmány nem volt egészen politikai természetű; a magyar politikai -szónoklat történetének egy fejezete volt, az illető korszak -államférfiainak jellemzése, főkép mint szónokoknak. A Metternichről -szóló rész nem ilyen természetű volt ugyan; de minthogy a benne -nyilatkozó felfogás érteti és magyarázza az egyes magyar államférfiakra, -különösen a conservativekre vonatkozó megjegyzéseket, nem volt -mellőzhető, ha meg akartam volna felelni Szécsen gróf jogos -kivánságának. - -Egy szóval én mint elnök, Szécsen gróf irányában csak azt a kötelességet -teljesítettem, a melylyel a társaság minden tagjának tartozom, mert -nincs jogom előleges censura alá vetni oly munkákat, melyeket a társaság -tagjai felolvasni vagy felolvastatni kivánnak. A titkár is csak -kötelességét teljesítette, midőn a szerző távollétében és megbizottja -hiányában felolvasta a felolvasásra szabályszerűen bejegyzett és -kitüzött munkát. Általában e tekintetben senkit sem érhet gáncs, csak a -«Fővárosi Lapok» szerkesztőjét, ki maga is a társaság tagja s ha valami -kifogása volt az elnök, vagy titkár eljárása ellen, a helyett, hogy a -maga helyén és idejében felszólalt volna, most utólagosan bölcselkedik, -teljesen valótlan tényekre támaszkodva. - -Az sem való, hogy a társaság egyik legkitünőbb tagja Szécsen gróf -felolvasása után zárt ülést kért volna tőlem a politizáló felolvasások -meggátlása végett. A dologban csak annyi a való, hogy egy hónap mulva, a -novemberi ülés után, melyen Degré Alajos, részben Szécsen gróf ellen -polemizáló felolvasást tartott, a társaság két tagja arra -figyelmeztetett engem, hogy igen belé kezdünk merülni a politikába s én -mint elnök tegyek róla. Én erre megjegyeztem, hogy nem gyakorolhatok -előleges czenzurát, csak az ülés folyamán van jogom megakasztani az oly -felolvasást, mely egyenesen az alapszabályokba ütközik, vagy sérti az -ülés méltóságát. Itt nem volt az az eset. Különben is nehéz meghúzni a -határvonalt, hogy mennyiben lehet vagy nem lehet valamely irodalmi műnek -politikai színezete. A költő gyakran nem tisztán politikai költeményben -is elárulhatja politikai érzületét, majd minden irói jellemrajznak, -irodalomtörténeti dolgozatnak, többé-kevésbbé meg van a maga politikai -háttere s a történeti rajzok, melyek mint széppróza szintén társaságunk -körébe tartoznak, nagy részt épen a politikai küzdelmeket tárgyalják. -Azonban van bizonyos határ, melyen tulmennünk nem szabad, már -alapszabályaink szelleménél fogva is. Azért ez ügyet alkalomszerűleg a -társaság elébe terjesztem, hogy gondolkozzunk azon határvonalról, melyen -tul nem lépünk s melyet minden formaszerű határzár nélkül megőrizni -törekszünk. S csakugyan nem soká késett az alkalom. A deczemberi ülés -előtt egy tag elbeszélte nekem, hogy egy rajzon dolgozik a közelmultból, -melyet a januári ülésen szándékozik felolvasni. Tartalmából kivettem, -hogy az némely személyes vonatkozásai miatt is megfontolást érdemel. -Ezért a nyilvános ülés után következett zárt ülésben, hivatkozva két -tagnak velem közlött nyilatkozatára, hivatkozva magokra az -alapszabályokra, felhívtam a társaságot, hogy vitassa meg az irodalmi -művek politikai oldalát illető kérdést. A társaság tagjai nyugodtan és -behatólag vitatták meg a kérdést s oly szempontokat fejtettek ki, melyek -az alapszabályok határai közt teljesen biztosítják a felolvasók jogait. - -Ennyit kivántam megjegyezni, szemben a «_Fővárosi Lapok_»-kal, -mindarról, a mi Szécsen gróf tanulmányának a Kisfaludy-társasággal való -kapcsolatát illeti. Azonban én e tanulmányt, mint a _Budapesti Szemle_ -szerkesztője, ki is adtam, miért a _Budapesti Hirlap_ és _Pesti Napló_ -hevesen megtámadták a folyóiratot, sőt magát az akadémiát is. Nem akarok -védekezni e támadások ellen, annyival inkább, mert magában a Szemlében -is polemia indult meg a tanulmány egyik pontjára nézve, s ha -szükségesnek látom, ott fogok bővebben nyilatkozni. De egy pár -megjegyzést itt sem nyomhatok el. Először is figyelmeztetem a -közönséget, hogy ha érdekli ez ügy, ne higyen a _Budapesti Hirlap-_ és -_Pesti Napló_-nak, hanem olvassa el magát a tanulmányt. Csukásy, Urváry -és b. Kaas Ivor urak igen tiszteletre méltó férfiak lehetnek, de hogy -valamely politikai vagy irodalmi ügy előadásában, bármely szempontból -itéljék is meg azt, némi tárgyilagossággal járnának el, azt még legjobb -barátjok sem foghatja reájok. Sőt megvagyok győződve, hogy a Szécsen -gróf tanulmányát egyikök sem olvasta el, csak úgy hallomás után -beszélnek róla, mert ha elolvassák, bizonyára mégsem mernek oly messzire -menni a ferdítésben. - -Szécsen gróf tanulmányának különösen két pontját igyekeznek majdnem -hazafiui bűnné felfúni. Az egyik pont Metternichet, a másik Széchenyi -Istvánt illeti. De mit mond Szécsen Metternichről? Megjegyzi a többek -között, hogy Metternich nem tartozott azon osztrák államférfiak közé, a -kik a merev központosítás hivei voltak, sőt távol volt tőle minden -ellenszenv Magyarország és jogai ellen. - -«1825-ben szólíttatott először Ferencz császár által, – folytatja – hogy -a magyar dolgokkal is közvetlenül és közelebbről foglalkozzék. A -törvényes állapotok visszaállítása, a törvényes út jövendőbeli megőrzése -mellett emelt szót. Ha nézetei egyes kérdésekben némelyeknek a -törvénytől eltérőknek látszanak, annak csak ott volt helye, hol az -esetleges törvényes kérdés fölött a magyar politikai körökben is eltérő -nézetek uralkodtak. A régi magyar alkotmány főbiztosítékai: az ujoncz- -és adómegszavazás és az országgyűlés rendes összehívása nem mellőztettek -többé, mióta 1825 óta Metternich herczeg szava a magyar ügyekben -döntőleg tekintetbe vétetni kezdett. E szellemben hatott az 1839–40-iki, -kezdetben oly viharos országgyűlés menetére is. Szerencsés befejezését, -kibékítő hatását neki köszönhetjük.» - -E történeti tényből Szécsen gróf talán többet következtet, mint kellene; -Metternich politikáját a magyar reform-kérdésekre nézve alig érinti s -így bizonyos egyoldaluságba esik. Mindez vita s esetleg czáfolat tárgya -lehet, mint igen sok történeti kérdés, de azért tanulmányának megírása, -kiadása vajjon hazafiúi bűn-e és a kellő vizsgálat és czáfolat helyett -hirlapi szájaskodással elintézhető-e? - -A mit Szécsen gróf Széchenyi Istvánról ír, szintén egészen más, mint a -hogy a lapok feltüntetik. Kegyelettel emlékezik meg a nagy férfiúról s -kiemelvén pályája körvonalait, a többek között így szól: - -«Nagy kezdeményező és uttörő volt a nemzeti szellem ébresztésének és az -ország anyagi fejlődésének terén és a mit kezdeményezett, azt hazafias -odaadással, ritka erélylyel és szivóssággal szokta létesíteni. Tervei és -czéljai kivitelében oly diplomatiai ügyességet és tevékenységet tudott -kifejteni, a helyzetnek oly helyes felfogását és felhasználását, oly -beható emberismeretet, mint a milyen a nemzetközi viszonyok kezelésében -is ritkán leli párját. De ép, mert e képességét kiválóan egyes -gyakorlati feladatoknak szentelte, az általános politikai szempontokat -nem vette mindig kellő figyelembe. Ez értelemben nem volt államférfiú. -Senki sem érezte nála mélyebben, senki sem hirdette határozottabban és -őszintébben, mily szoros összeköttetésben állanak Magyarország érdekei -és létföltételei a dynastia jogainak sérthetetlenségével és a monarchia -államcsoportozatának elválaszthatatlanságával, de alig foglalatoskodott -azon kérdéssel, mikép lehessen és kelljen a nagyrészt általa felhivott -erők fejleményét az összeköttetés kellékeinek alaki és politikai -keretébe beilleszteni vagy azok következményeivel kiegyeztetni. Igaz, -hogy nyilvános életének legsikeresebb korszakában a monarchia vezérlő -hatalmi állásának biztossága alig vétetett kétségbe, és azért tisztán -elméletieknek tekintettek sok részről oly kérdések, melyek néhány rövid -év lefolyta után gyakorlatilag égetőkké váltak. Széchenyi István -népszerűsége és tekintélye a negyvenes évek küszöbén még nem volt -megingatva; de a tisztán politikai körök mind inkább más térre kezdettek -lépni, mint a melyet kezdeményezése a nemzetnek kijelölt. Erejének -minden irányban fejlesztését, öregbitését, nemesitését tekintette ő még -mindig első és leglényegesebb feladatának, míg számos előbbi tanítványai -mindinkább és kiválóan azoknak a modern elméletek szellemében politikai -érvényesítésére törekedtek. Itt keresendők csirái számos későbbi -ellentéteknek, melyek működésének utolsó éveit nagy mértékben -elkeserítették.» - -Ime van-e ennek az az értelme, a melyet a «_Pesti Napló_» rá fog, hogy -«Széchenyi nemcsak nem volt legnagyobb, Metternich creaturája, Reviczky -mellett, de hiszen államférfiú sem volt, mert hiányzott neki (átkozott -germanismus) az európai látkör, melyet csak a diplomatia vett -haszonbérbe s ő nem ismerte a constellatiót, Metternich véleményét s -Poroszország törekvéseit.» Szécsen gróf minderről egy szót sem szól s -egészen mással indokolja itéletét. Épen nem mondja azt, hogy Széchenyi -nem volt államférfiú, csak politikájának bizonyos hiányát vitatja, s -csak e pontban, ez értelemben nem nevezi a szerinte is nagy -kezdeményezőt és úttörőt államférfiúnak. Kemény Zsigmond, Széchenyiről -írt híres essayében szintén érinti Széchenyi politikájának némely -árnyoldalait, bár más irányban. Igaza volt-e Keménynek, igaza van-e -Szécsennek, ez lehet vita és czáfolat tárgya, sőt előttem az is -bizonyosnak látszik, hogy ha Szécsen grófnak teljesen igaza volna is, -Széchenyi ez esetben is nagyobb államférfiú, mint az akkori ellenzék és -kormánypárt legkitünőbb képviselői; de vajon mindezt vizsgálni és róla -véleményt mondani, udvaronczi servilismus, hazafiúi bűn-e? Addig nem -lesz magyar történetírás, míg a nevezetes eseményeket és férfiakat -minden oldalról meg nem vizsgáljuk, biráljuk, még ha tévedni fogunk is, -mert rég megmondotta Lessing, hogy nem annyira az igazság a fő, hanem az -igazság keresése. Tulajdonkép csak így juthatunk el az igazsághoz. Még a -kegyelet sem ellensége a kritikának, sőt gyakran épen ösztönzője, csak -ne értsünk a kegyelet alatt hóbortos lelkesedést vagy ámító képmutatást. - -De honnan ez a nagy kegyelet, melyet a _Pesti Napló_ tanusít Széchenyi -iránt? Urváry és Kaas urak politikája épen nem mutatja, hogy -Széchenyitől tanultak volna valamit vagy bármi tekintetben követnék. -Azonban, hogy szivök érezni kezdi a kegyelet becsét, az mindenesetre -örvendetes jelenség. Csak ápolják tovább is híven és terjesszék ki -Széchenyi mellett magára szegény Deák Ferenczre is, a kiről, úgy -látszik, egészen megfeledkeznek. Ha jól emlékszem, Deák Ferencz és -barátai emelték a Pesti Naplót egy nagy párt tekintélyes közlönyévé, -mely megpenditette, érlelte, védte az 1867. XII. törvényczikket. Midőn -Urváry és Kaas urak a hetvenes évek elején a Kemény Zsigmond örökségébe -léptek, szintén, mint Deák párthivei, ugyanazon elveknek voltak -szószólói és védői. Azonban, hogy s hogy nem, talán Urváry -figyelmetlensége vagy Kaas soknemű elfoglaltsága miatt, lassanként a -Deák politikai hagyománya ellen kezdett fordulni a _Pesti Napló_, sőt -meg kelle érnünk azt is, hogy Kossuth egész diadallal vonult be oda, -elfoglalta a Deák helyét s folyvást hirdeti, hogy a mit Deák tett, az -jogfeladás volt, a magyar államiság megtagadása, a magyar parlament nem -törvényhozás többé, csak régi megyegyűlés, sőt annál is csekélyebb -jogkörű, egy szóval Magyarország 1848 előtt magában is és Európa előtt -is sokkal függetlenebb volt, mint 1867 óta. - -Ideje volna, hogy Urváry és Kaas urakat Deák iránti kegyeletök elvégre -felszólalásra bírja, hogy egy rövidke czikkben megmondják Kossuthnak: -«Uram, te 1849-ben összetiprott alkotmányt, beleolvasztást, -germanisatiót és teljes absolutismust hagytál magad után Magyarországon. -Mi éveken át szenvedtünk, tűrtünk, de nem gyáván, hanem méltóan -magunkhoz, küzdöttünk minden téren, a hol lehetett s Deák vezérlete -alatt lassanként kivivtuk alkotmányunkat s új fejlődésnek indítottunk -mindent a szellemi és anyagi téren egyaránt s most te előállasz nagy -páthoszszal és szidni, átkozni kezdesz bennünket, hogy miért nem vivtuk -ki azt, a mit te 1849-ben sem tudtál kivivni. Uram, mérsékeld egy kissé -magad, kivált olyakat ne beszélj, hogy Magyarország 1848 előtt -függetlenebb volt, mint 1867 óta, mert ez nemcsak hogy teljesen -valótlan, hanem, a mi még nagyobb baj, senki el nem hiszi -Magyarországon, a ki ismeri a multat és jelent.» - -Meg vagyok győződve, hogy Urváry és Kaas urak mindezt meg fogják mondani -Kossuthnak, mert lehetetlen, hogy a kegyelet, mely szivökben megáradt, -csak Széchenyit illesse s nem egyszersmind Deákot is, egykori vezéröket. - - - - -JÓ KÖNYVEK A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA.[36] - -Újra hét szám jelent meg e füzetes vállalatból, melynek czélja jó és -olcsó könyveket juttatni a magyar nép kezébe és kiszorítani a -ponyvairodalmat. A czél minden esetre méltánylandó, azonban nem oly -könnyen elérhető, mint a vállalat kiadói és írói gondolják. A kik a -népnek akarnak írni, jól kell ismerniök gondolkozásmódját, -érzelemvilágát s behatóan tanulmányozniok azon irodalmi formát, melylyel -leginkább hatni reá. Úgy látszik, hogy e vállalat írói épen e kettővel -gondolnak legkevesebbet. Leereszkednek ugyan a néphez, jól-rosszul -utánozni igyekeznek nyelvét, szólásmódjait, de csakis a külsőségeknél -maradnak. A benső formára nem igen van gondjok, sőt azt látszanak hinni, -hogy a népnek épen az való, a miben a műveltebbek nem találhatnak -gyönyört, pedig az írói és költői művészet alapjában ugyanegy, akár a -népnek, akár a műveltebb közönségnek írunk, leginkább csak a tárgy -megválasztásában s a forma némely sajátságaiban van a különbség. - -A vállalat nagyrészt elbeszélések és költői beszélyek gyűjteménye. -Általában erkölcsi vagy hazafias irányúak, de nem szólnak se a szívhez, -se a képzelethez. Különösen hiányzik bennök a jól szőtt kerek mese, mely -felkölti, fokozza és kielégíti az érdekeltséget. Példa reá mindjárt -Jókai _Puskás Kalári_ja, (11. sz.). A költő hangzatos sándor-versben -elég jól elbeszél egy székely mondát, de igen kevés benne a lelemény, a -monda hősnője pedig, a ki egymaga föltartóztat egy egész tatárcsapatot, -hetet közülök megöl, azután hazamegy, megmosdik, bedagaszt, bevet, -vacsorát készít az aratóknak, megmosogat, azután lefekszik és három fiút -szül, minden nyögés nélkül, se képzeletünket el nem hiteti, se szívünket -meg nem indítja, legföljebb csak mint curiosum hat reánk. Szathmáry -Károly _Varga János_a (12. sz.), a kit a természet megbélyegzett, oly -bajokba esik, a melyekbe arcza vörös foltja nélkül is könnyen bele -eshetett volna, azonban legnagyobb baj az, hogy se küzdelme, se -egyénisége nem igen érdekelheti az olvasót. Folyvást a véletlen sodorja -bajba, s nem saját lelkiereje, hanem szintén csak a véletlen segíti ki -belőle. E mellett inkább csak gondolva van s nem egyszersmind átérezve -az egész történet. Mayer Miksa _A lutri koldusa_ czím alatt (14. sz.) a -lutri mételyéből akarná kigyógyítani olvasóit. Kár, hogy Vámos András -uram története nehézkesen, rosszul van elbeszélve s inkább a morál szüli -benne a cselekvényt, mint a cselekvény a morált. Mayer helyesen -okoskodik, de rosszúl rajzol, tiszteletre méltó moralista, de gyönge -költő. Az események logikain folynak egymásból, de a hős csak -abstractio, szenvedélyének nincs természetes s költőileg érdekes -fejlődése s lelki állapota és az események között, melyek tönkre teszik, -csak külső kapcsolat van s nem egyszersmind belső. - -Szathmáry és Mayer prózában írták elbeszélésöket, a többi mind verses -dolgozat. Rudnyánszky Gyulának _Az áruló guzsaly_ (15. sz.) czímű költői -elbeszélése nagyon bőbeszédű a leírásban és mellékeseményekben, de a -fődologban meglehetős hallgatag. Egy kaczér és kapaszkodó parasztlány -történetét beszéli el, a ki egész kisasszonynyá válik, válogat kérőiben -és vén leány marad. A morál itt is a cselekvényre van erőltetve s a -leány kedélyvilágának rajza egészen elhanyagolva. Aztán azt sem értjük -egészen, hogy a leány csak kaczér-e, a ki játszik a legényekkel, mint a -macska az egérrel, vagy inkább uraskodó, a ki körén kívül keres -vőlegényt. A két motivum nem tud egymásba olvadni s inkább az első van -hatással a cselekvényre. Egyszerű, de világos, és jól gondolt, erős -mesét kedvel a nép, minél kevesebb czifrasággal elbeszélve. S erre -törekednek legkevésbbé e vállalat írói. Reviczky Gyulának _Edelény a hű -szerető_ (9. sz.) czímű költői beszélyében sem találhatni jó mesét. Ez -egy rege akar lenni Szent László idejéből. Edelény, egy árva nemes fiú, -együtt nevekedik Ilonával, a király leányával; beleszeret, azonban Ilona -Zvojnimir horvát fejedelemhez megy férjhez. Magának Edelénynek kell őt -Zágrábba kísérnie; ott mulat egy darabig a horvát udvarban s midőn a -királyné egy este fölkéri, hogy énekeljen neki valamit, egy dalt énekel -a szerető szívek boldogságáról, aztán széttöri kobzát, elbúcsuzik tőle -azzal az óhajtással és igérettel, hogy szerelme sohasem teremjen -töviset, s ha baja lesz, reá mindig számíthat. Ekkor aztán visszamegy -László udvarába, a ki őt, mint a költő mondja, zsíros hivatalba teszi; -lassankint sebe begyógyul, mert meggondolja, a költő nem épen költői -kifejezése szerint, hogy az élet mégsem oly «komisz portéka». Azon -közben Zvojnimir meghal, a horvátok föllázadnak, sőt elfogják az özvegy -királynét. A hír első részének megörül Edelény, mert most már reménye -lehet az özvegy királyné keze megnyeréséhez, de a második rész -elbúsítja. Ő is László seregéhez csatlakozik, mely a királyné -kiszabadítására indúl, sőt megelőzve a sereget, mint álbörtönőr, a -királyné börtönébe lopódzik, hogy jó hirt vigyen neki s oltalmazza. -László serege legyőzi a horvátokat, néhány vitéz a királyné börtönébe -siet, hogy kiszabadítsa. Edelény az álbörtönőr, ott alszik a börtön -küszöbén, mert a mint a költő mondja, törődött volt az utazástól. A -berohanó vitézek azt hivén, hogy valóságos horvát börtönőr, megölik. A -szörnyű tévedés csakhamar kiderül. A haldokló Edelény bevallja titkolt -szerelmét a királynénak s meghal. A királyné sohasem megy férjhez; -Borsodmegyébe vonul s a falut és kastélyt, a holtig hű szerető emlékére, -Edelénynek nevezi el. - -Íme az egész költői beszélynek alig van valami bonyodalma, inkább külső -események sorozata, mint küzdelem szülte fejlődés. Edelény semmit sem -hat Ilona királyné sorsára s a királyné is keveset az Edelényére, mert -Edelénynyel néma szerelme nélkül is könnyen megtörténhetett volna az, a -mi megtörtént, tudniillik véletlen meggyilkoltatása. Edelény az -álbörtönőr szerepét lovagiasságból vagy a király iránti hálából is -eljátszotta volna. Szerelme csak külső diszítmény, melyben alig hiszünk. -Ily sovány és érdektelen mesét csak az előadással lehetett volna -valamennyire érdekessé tenni, de Reviczky sehogy sem tudta eltalálni a -rege hangját, elbeszélése kellemtelen, verselése gyönge, népiessége -affectált. - -Inczédi László _A kocsis és királyleány_ (10. sz.) czímű művében -bonyodalmasabb, kerekebb mesére törekszik, népmesei motivumokat dolgozva -föl. Azonban csodálkozunk, hogy a magyar népmeseköltészet kincstárában -nem talált egyebet, mint egy pár színes üvegdarabot. Van ott elég -gyémánt és arany is, mely megérdemli az aranyműves munkát. Inczédi -népmeséje nem elég érdekes, s nincs elég jól elbeszélve. Népmeséinkben a -paraszt-suhancz, a ki földi vagy tündérkirálylyá emelkedik, több és -érdekesebb kalandokat él át s több részvétet gerjeszt maga iránt. Aztán -a népmese kedveli az egyszerű, élénk, de keresetlen elbeszélést, a -kevésbbé festői, de annál plasztikaibb rajzot, a naiv nagyítást, a -derült humor szikráit, de minden erőlködés nélkül. - -Mikszáth Kálmán nem elbeszéléssel kinálja meg a vállalat olvasóit, hanem -egy verses élterajzzal, Jókai életrajzával. Nem mondjuk, hogy e kétes -becsű műfaj nem való e vállalatba, sőt ha valahol, talán leginkább itt -van helyén, de az ilyen, mely tele léhasággal, hízelgéssel és -valótlansággal, bizonyára nem a nép kezébe adandó. Valóban meg nem -foghatjuk, hogy Mikszáth, a ki néhány sikerült rajzával méltán magára -vonta a közönség figyelmét, hogyan tudta ide alázni tollát. A mű így -kezdődik: - - Világverő Mátyás dolgát halottátok; - Szent István jobb kezét még most is látjátok; - Szent László kardjának suhogása hallik - A felhőkben most is, a mikor baj van itt. - Sokat munkálkodtak, sokat igyekeztek, - Tartományokat és fényt, nevet szereztek! - Csötlöttek-botlottak ország jóvoltáért, - A dicsőségből egy parányi sugárért; - S bár hálával mondjuk, legyen nevök áldott, - Mégis más volt, a ki az egész világot - Meghódítá nekünk, még pedig vér nélkül - S nem sugarakat szór ránk a dicsőségből, - Hanem teli kézzel egy-egy fénylő napot - S emel a külföld is előttünk kalapot. - -E szerint Magyarországnak, mióta áll, csak egy igazi nagy embere volt, s -ez Jókai Mór. Elhiszi-e ezt valaki Magyarországon? Bizonyára Mikszáth -sem hiszi el, a ki leírta. A léha kezdetnek megfelel a folytatás. A -gyermek Jókai nem fojtogat ugyan kígyót bölcsőjében, de egy -czigányasszony nagy dolgokat jósol felőle, a melyek természetesen mind -beteljesednek. Az ifjúról csak annyit tudunk meg, hogy félbehagyta az -ügyvédséget lágy szíve miatt s egyszerre csak nagy író lett belőle. Már -1848 előtt csak két nagy ember volt Magyarországon, bár fönnebb csak -egyről van szó, Kossuth és Jókai: - - Úgy beszél az egyik, mint soha senki más, - És úgy ír a másik, hogy nagyszerű, csodás. - -Aztán áttér Mikszáth Jókai nagy tetteire, melyek a következők: először -fölszabadítja a népet, megcsinálja a forradalmat; másodszor az -elnyomatás idejében föntartja a nemzeti szellemet, hirdetve a türelmet, -reményt és hazafiságot; harmadszor a király szíve hajolni kezdvén a -magyar nemzethez, Jókai kibékíti vele, reá veszi a száműzöttek -hazahívására; negyedszer legyőzi Gorovét a Terézvárosban; ötödször -látogatást tesz a királynénál, a ki Magyarország legnagyobb emberét a -legnagyobb tisztelettel fogadja, így szólván: - - A legislegbelsőbb szobámba vezessék, - Hajoljon előtte az egész cselédség - S tisztelet okáért lábújhegyen járjon, - Semmin se látszhassék, hogy ő is jobbágyom. - -Ne gondolja az olvasó, hogy tréfálunk; mindez benne van a verses -életrajzban; hanem az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy -Mikszáth itt-ott le is von valamit Jókai nagy érdemeiből. Hirdeti ugyan, -hogy Jókai az első volt az elsők között, a kik a népet fölszabadították, -de elismeri, hogy a forradalomnak mégis Kossuth volt legfőbb vezére; a -kiegyezéshez érve, egy szóval sem említi ugyan Deákot, nem mondja -világosan, hogy az Jókai műve, de sejteti, mert egyedül csak Jókaira -hallgat a király. Gorove legyőzését, a királynénál tett látogatást -roppant nagy dolgoknak kürtöli ugyan, de nem mondja, hogy egyiknek is, -másiknak is bármely csekély következése is lett volna. - -Valóban, ha ez is jó könyv, úgy nem tudjuk, hogy mi a rossz. Minden -esetre a vállalat fontos s megérdemlené, hogy írói komolyabban vegyék, -szerkesztője pedig szigorúbb kritikát gyakoroljon. - - - - -BARTÓK ÚJABB KÖLTEMÉNYEI.[37] - -Bartók Lajos nemcsak vigyorgó satyr, hanem sohajtozó, szerelmes pásztor -is. Ha hetenként egyszer kidühöngte magát, ha nyelvet öltögetett a -zsidókra, ha oly czímekkel illette Andrássyt, Tiszát, Trefortot, -melyeket leírni restelünk, s néhány frivol rajzzal áldozott jó kedvének -is, a hét többi napját szerelmi ömlengések között tölti szép nők -lábainál vagy a szabadba menekül, hogy bámulja a természet szépségeit s -elmélkedjék az emberi élet titkairól. Azonban őszintén megvalljuk, hogy -nekünk inkább tetszik benne a vigyorgó satyr, mint a szerelmes pásztor -és az álmodozó philosoph. Igaz ugyan, hogy humorában sok a vásottság, -hogy satyrai költeményeit olvasva, nem egyszer eszünkbe jutnak Arany e -szavai: - - Van a modorban néha a mi bánt, - Mert jóllehet az érzés egyre megy, - A költő és czipész-inas nem egy. - -De találhatni bennök sikerült élczet, találó vonást, természetes és -őszinte érzést is. Szerelmi lyrájáról és fellengős ódáiról mindezt -kevésbbé mondhatni el. A legtöbbször erőlködés és bágyadtság vonúl el -rajtok, s leginkább azok sikerülnek, melyek enyelgő vagy épen humoros -hangba csapnak át. Az igazi dal Bartóknak oly kevéssé eleme, mint az -igazi óda. Az egyszerű naiv érzés meleg ömledezése épen úgy hiányzik -szívében, mint az óda viharos szárnyalása. A dal neki inkább csak a -reflexio elméssége, az óda pedig üres, dagályos rhetorika. S a belső -mintegy összhangzik a külsővel. Mint dal- és ódaköltőnek a nyelv és -rhythmus sincs eléggé hatalmában; se szívünket, se fülünket nem tudja -megigézni. - -Bartók ez újabb költeményei három szakaszra oszolnak. Az első szakasz -_Kárpáti emlékek_ czíme alatt felföldi élményeit foglalja magában. Úgy -látszik a felföld költője akar lenni és versenyezni Petőfivel, a ki az -alföld költője volt. De, a tehetséget nem is említve, nagy különbség van -köztök. Petőfi az alföldben szülőföldjét énekelte meg, Bartók csak mint -tourista üdvözli Tátrafüredet, a poprádi völgyet. Petőfi a természet fia -s mintegy az anyai kebelből szívja ihletét, Bartók egy fővárosi blasirt -gavallér, a ki szórakozni megy a bérczek közé s kaczérkodik a -természettel. Valóban e költeményekben több a czifra szó, mint az érzés -és gondolat. A költő gyakran elmondja, mily nagyszerű, fönséges a táj, -de nem tudja előnkbe rajzolni; ő maga sokat érezhet, de a mit elénkbe -tár, az vagy köznapi rhetorika, vagy érthetetlen szódagály. A tourista -könnyed élményei, minők: a _Koritniczai út_, a _Rózsamenedékház -Tátrafüreden_, vagy egy-egy szerelmi óra emléke, minők: _Jőj édes, Neved -a fenyőbe véstem_, még hagyján; ezek többé-kevésbbé élvezhetők, de ha -egészen a természetbe mélyed, s mint symbolumot kezdi magyarázni vagy -képeit szíve érzéseivel olvasztja össze, teljesen élvezhetetlenné válik. -Vegyük föl például _A bérczek a felhőkbe_ czímű költeményét és elemezzük -egy kissé. - -Leírja, hogy a bérczek a felhőkbe nyúlnak s a felhők ráborulnak a -bérczekre, a felhő bércznek látszik, a bércz felhőnek. A bércz egy -kőrengeteg, nincs sziv óriási keblében: - - S nincs semmi érzet, itt szülemlő - Csak vészes álomként a felhő. - -S mi a felhő a bércznek, hogy mintegy hozzája forr, el nem hagyja, ha -összetépi is? Talán az öröklét szörnyű terhe vagy egy reá nehezedő átok? -kérdi a költő. A bércz azt feleli: - - Az, átok ez rajtunk. Szerelmet - Jelent nekünk e barna felleg, - Azért nyerők a bosszus égtül, - Hogy ne legyünk gyötrelmek nélkül. - - Minden teremtvény szenvedésre - Alkottaték s van egyszer vége; - Megtörni sziklát, mely nem érez, - Sebző szerelem fér kövéhez. - - A szerelem felhő alakban - Ront minket, csak ő ronthatatlan, - Ha ma elüzzük, holnap ujra - Nyomasztva száll reánk borúja. - - A melyre száll, sötét komorság - Lepi a bércz napfényes ormát, - S ha szenvedélyes könnye tör ki, - Barázdát vés sziklán s megörli. - - Igy fürdeti arczunkat gyáva - Érzések éji záporába, - Majd villámokkal tép dühében - Míg összetörve lát a mélyben. - - Villáma, zápora felhőnek - Szerelmi láng, szerelmi könnyek, - Halála mindennek, mi csak van - S tőlünk halálig válhatatlan. - -Ki érti ezt? A sziklának nincs szíve s mégis szerelmi bánattal van -megátkozva, nem érez s mégis sebző szerelem fér hozzá. Vagy talán nem a -szikla szeret, hanem a sziklát szereti a felhő, s mert az nem akarja -szeretni őt, ez könnyeivel áztatja, villámával sujtja? Vagy talán a -felhő sem szeret és csak a szerelem bosszújának megszemélyesítése, a -kinek meg kell büntetni az érzéketlen sziklát? De akár így, akár úgy, -minek akar ez symboluma lenni? Úgy hiszszük maga Bartók sem tudja. - -Ily követelő dagály és valaminek látszó érthetetlenség kiválóan jellemzi -a gyűjtemény _Képek és ódák_ czímű szakaszát. Általában új divatú -ódaíróink a dagály szárnyain emelkedve, az érthetetlenségbe vesznek. Egy -csoport nagy mondás, sok képtelen kép, néhány elrontott reminiscentia, a -fölkiáltások és megszólítások egész özöne, erőlködés az egekig és -kapaszkodás a semmibe, mintegy 10–15 versszakon át – és kész az óda. A -Petőfi-szobor leleplezése alkalmával számos ily ódát olvashattunk s -ilyen Bartóknak _Petőfi szobra előtt_ czímű ódája is. Ime hogyan kezdi: - - Ez érczszobornak zendüljön meg ajka! - Olvadjon önzenéje lánghevében! - Mert méltó dalba őt ki foglalandja, - Hogy lelkesitve lelke is elégjen? - Szólj oh Petőfi, szólj szivek királya! - Szivünkből nézd nem dal, de könny fakad, - S dicsfényedet szemünk még most se’ látja - A vesztedért omló könnyek miatt. - - Idézünk szellem! bár büvös hatalmad’ - Fékezni nincs erőnk! de oh jelenj meg! - Csak hallja még hangját e nép a dalnak - Melylyel fölrázod és újjá teremted. - Dörögj a tyrtaeuszi hangszeren, - Mely ellenségünk várait lesujtja, - S mint Orpheusz, játsz’ rajta édesen. - Hogy dult hazánk virágozzék fel ujra. - -E szerint magának a szobornak kell megszólalni s elolvadnia lánghevében, -mert csak ily lángoló lelkesedés méltó Petőfihez s erre ember nem képes, -de azt hiszszük, hogy a szobor még kevésbbé. Azonban úgy látszik, hogy a -szobor egy Petőfivel, tehát magának Petőfinek kell megszólalnia, mert mi -dicsfényét nem láthatjuk a vesztéért omló könnyek miatt. Ennélfogva -énekelje meg maga Petőfi saját dicsőségét, ez alatt pedig azt érti -Bartók, hogy zengje Petőfi csatadalait, melyek ellenségeink várait romba -döntötték, a hazát pedig, mint Orpheusz lantja, fölépítették. A baj csak -az, hogy nem Orpheusz, hanem Amphion lantja épített városokat s hogy ez -mikép illik Petőfire, bajosan megfogható. S így megy az óda egész végig, -nincs abban egyetlen találó hasonlat, jellemző gondolat, természetes -érzés. - -A többi óda sem különb. _Lendvay emlékezete, Prológ az országos -dalegylet debreczeni ünnepén, A szegény gyermekek, Kossuth-nóta_ mind az -erőlködés bágyadt szülöttei. A Lendvay-óda kevésbbé dagályos ugyan, de -bágyadt s nincs benne semmi jellemzetes. Akár Egressyről is el lehetne -mondani s inkább csak rhetorikai közhelyek mozaikja. A _Prólog_ egész -szentiváni ének, mely Debreczent csak azért, mert az országos dalegylet -ott tartja ünnepélyes űlését, a puszták Memnon szobrának nevezi, aztán -szélesen, hosszasan s meglehetős laposan dicsőíti a magyar népdalt és -zenét. A _Kossuth-nóta_ természetesen Kossuthot dicsőíti. Már az első -versszak egy történelmi valószínűtlenség. - - Mikor lánczát szabadságunk letörte, - S háromszáz év után ujra lélegze, - Kossuth-nóta a magyarhoz te szóltál, - A szabadság nyiló ajkán - A lehelet te voltál. - -Bartók szerint tehát a magyar a mohácsi vész óta soha sem védte -fegyverrel szabadságát, csak 1848-ban, midőn Kossuth a forradalom élére -állott. Hát Bocskay, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Rákóczi Ferencz -mit vétettek? Ha nem voltak is oly nagy szónokok, mint Kossuth, de -minden esetre nagyobb államférfiak, diplomaták és hadvezérek voltak. S -különös, maga Bartók czáfolja meg a negyedik versszakban azt, a mit az -elsőben állít: - - Ki feltámadt, Rákóczi az, - Nagy lelkében Kossuthnak. - -De hijába, ha az ember kedveli a nagyot mondást, semmitől sem riad -vissza, még attól sem, hogy magát megczáfolja. De más baja is van az -ódának. A költő nincs mélyen meghatva, lelkesülése csak olyan obligát -lelkesülés, minő a Pulszkyé vagy Kaas Ivoré, ha Kossuthról -vezérczikkeznek. Általában a Kossuthról és Kossuthhoz írt költemények -nem igen sikerülnek. Azon kitünő költők közűl, a kik átélték a -forradalmat, mint Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa s harczra -lelkesítették a nemzetet, majd megsiratták gyászát, hallgatnak róla, a -későbbiek közűl is nem a legtehetségesebbek zengik meg. Nem kutatjuk -mélyebben e jelenség okait, de egy közel fekvőt mégis megemlítünk. -Kossuth annyit beszél, oly ékesen szónokol magáról, annyit emlegeti való -és nem való érdemeit, hogy a költők ódái mintegy fölöslegesekké válnak. - -E szakaszban az úgynevezett ódáknál inkább sikerűltek az úgynevezett -képek, minők _Jég hátán, Mit suttognak a margitszigeti tölgyek_. -Mindkettő jól van gondolva, ha nincs is egész biztosan megírva. Amaz egy -humoros kép, melyben egy pár nem találó vonás is van ugyan, de -befejezése különösen sikerűlt. Emez egy elegia Arany temetésekor, van -ugyan benne egy kis dagály, a tölgyek beszéde egyszerűbb lehetne, de -egészben véve sikerült. Legsikerültebb azonban a gyűjteményben az a -szakasz, melynek czíme _Szívbajok_. Itt már inkább elemében van Bartók s -egy pár darabja valódi költői tehetségről tanuskodik. Különösen jól -eltalál néha két hangot: a szerelmi enyelgés vídám s a szerelmi fájdalom -gúnyos hangját. Amabban jelesek: _Szerelmes levél, Esernyő alatt_ -czíműek, emebben _Mint az orvos, Ha szerettél és csalódol, Tolvaj nem üt -zajt, Éjszemek_ czíműek. Különösen ki kell emelnünk a _Szerelmes levél_ -czíműt. Ez a legszebb költemény az egész gyűjteményben. Az enyelgésnek -jól eltalált fél vídam, fél boszús hangja folyvást megmarad határai -közt, az érzés és gondolat természetesen fejlődve s olvadva egymásba, -egy kerek egészszé alakulnak. Semmi fölösleges szó, czifrázat, a külső a -belsőnek teljesen megfelel. Ide igtatjuk az egészet; azt hiszszük, hogy -olvasóink épen úgy élvezni fogják, mint mi: - -_Szerelmes levél._ - - Kedves, mind hiába - Vesz tollat kezem: - Mind anyád kezébe - Kerül levelem, - És kiváncsi orrát - Ő ütvén belé, - Tépi és szakítja - Százezer felé. - - De nem éri ám be - Azzal jó szüléd, - Hogy posta-galambom’ - Mint sas tépi szét; - Életem galambja - Téged sem kimél, - S majd hogy úgy jársz, mint a - Szerelmes levél. - - A levél csak hagyján, - Irnék másikat, - Toll, papir és tinta - Nálam még akad. - Toll, papir és tinta - Nálam még akad, - S érted élő, égő - Érzés, gondolat. - - Rózsaszin levélűl - Rózsát küldök én, - S ha ez is anyádnak - Akad fönn kezén: - A tövis bosszuból - Ujját szurja meg - S a rózsábul olvasd - Hű szerelmemet. - -Természetes, hogy e szakaszban is találhatni egy pár pöffeszkedő, -dagályos költeményt. Mihelyt Bartók pathoszba burkolózik, ábrándokba -sülyed, mélységet és rejtélyességet vadász, csak úgy ontja a sok -éretlenséget, ízetlenséget és érthetetlenséget. Az ember csodálkozik, -hogy satira-írónak hogy lehet oly kevés érzéke a nevetséges iránt. A -_Paradicsommadár_ czímű költeménye egy hosszú unalmas, érthetetlen -árjongás a szerelemről, mert tulajdonkép ez a paradicsommadár nem madár, -hanem a szerelem geniusza, olyan madár, a mely ha megrázkódik, csillag, -ha újra megrázkódik, szép leány, még pedig tündérleány, a ki az ember -szívét a csillagokba ragadja. Ez a madár aztán egy rengeteg erdőben egy -hosszú dalt énekel a szerelemről egy ifjú szerzetesnek, a ki még soha -sem szeretett. Az ifjú hallgatja és boldog, de egyszer csak zörg a lomb, -a galyat léptek törik, a madár elrebben. És íme csodák csodája, azalatt -évtizedek teltek el, az ifjú szerzetes egész ősz lett. S ez ízetlen és -semmi eszmét ki nem fejező regét csak azért beszéli el a költő, hogy -elmondhassa kedvesének: - - Midőn hallottam első szavaid, - Ez ó rege jutott eszembe, - Mit a paradicsommadár tanit, - Te zengted azt, szívem szerelme! - - De nem vagyok én agg, se remete - És két karom nem is ereszt el, - Kedves, és együtt szállunk fölfelé - A csillagok közé sziveddel. - -Úgy látszik Bartók nem igen ismeri, hogy miben van ereje és miben nincs; -s ízlését sem igen igyekszik művelni. Óhajtjuk, vajha jobban ismerné -magát s tehetsége fejlesztését ízléssel párosítaná. - - - - -ARANY JÁNOS ÉLETRAJZA.[38] - -Arany János született 1817 márcz. 2-án Nagy-Szalontán, Bihar megyében, -hol atyja György földmívelő volt, egy kis ház és kevés föld birtokosa. A -nemzetség, a melyből származott, eredetileg nemes volt, I. Rákóczi -György, erdélyi fejedelemtől nyerte nemességét, azonban jogaitól -megfosztva, bár a nemes levél birtokában, pör útján sem volt képes -visszaszerezni régi kiváltságát. Anyját Megyeri Sárának hívták. A szülék -már öregek voltak, a mikor János született; egyetlen fiok levén, a -mennyiben legidősb leányuk már régóta férjnél vala, nála annyival -korosb, hogy első gyermeke vele egykorú, a többi számos testvér pedig -előtte mind elhalt, ő volt egyetlen reményük, vigaszuk és szeretetök -főtárgya. Mindig körükben tartották s rendkívül vallásosak levén, e -hajlam reá is korán elragadt. Az ének és a szentirás vonzóbb helyei -voltak első táplálékai gyönge lelkének; a kis kunyhó szentegyház volt, -hol füle soha egy trágár szót nem hallott, nem levén cseléd vagy más -lakó, mint szülei és ő. Testvérei nem voltak, más gyermekekkel ritkábban -volt alkalma játszani, s így lelke korán komoly irányt vett. A -tanulékonyság is korán kifejlett benne. Atyja hamuba írt betűkön -megtanította olvasni, úgy hogy a mikor hat éves korában iskolába adták, -már csaknem tökéletesen tudott olvasni, sőt némi olvasottsággal is -dicsekedhetett. Az iskolázás folyvást kitünő sikerrel haladt előre -Szalontán, a hol egy rector s öt altanító alatt úgynevezett particula -volt és lehetett végezni költészetet és rhetorikát. E mellett a -tanulékony gyermek minden könyvet elolvasott, a mi kezébe került, -Gvadányi műveit, a _Hármas Historiát_ Haller átdolgozásában, _Erbiá_t, -Decsi _Osmanographiá_ját, _Fortunatus_t s a ponyvairodalom egész özönét. -A bibliának nem maradt része olvasatlan, kétszer-háromszor is, s még a -grammatikai osztályba alig érve, már nem tartott a világon nagyobb -embert, mint a könyv- vagy versirót. Maga is megkisérlette a rímelést, -kivált a mikor az iskola költészeti osztályába jutott, halomra írta -verseit. - -Költészetünk új iskolája már akkor (1831) teljes virágzásban volt, de a -tizennégy éves költő azt még nem ismerte. Tanítói, a Debreczenben -beszítt hajlamuk szerint, Csokonait tűzték elébe példányul, kit igen -szeretett, és Kovács Józsefet, a kinek bámulta rímeit. Kovács Pálnak, a -ki Szalontán conrector, majd rectora volt, részint társalgásából, -részint tanításából sokat tanult a magyar költészetet illetőleg. De a -római classikusokat is, névszerint Virgiliust és Horatiust, nemcsak -örömmel tanulta, hanem igyekezett az iskolában nem olvasott helyeket -átbuvárlani, valamint egyéb az iskolában nem tanítottakat is, mihez -hozzáférhetett: Justinust, Curtiust, Livius néhány könyvét, Eutropiust, -Suetoniust, a skót Buchananus latin verseit olvasgatni, a mi által -nagyon gyarapodott a latin nyelvben. Verseket is irogatott e nyelven. -Magyar olvasmányait szintén folytatta. Megismerte Tassót Tanárky, -Miltont Bessenyei és _Henriás_t Péczely fordításában, Vályi _Pártos -Jeruzsálem_ét, Gathi _Mármarosi éhség_ét, Dugonics regényeit s több -hasonló termékeit az epikai múzsának: szóval oly magyar irodalmat, a -mely ezelőtt félszázaddal volt divatban, mert a vidéki közönség jobbadán -még mindezeken rágódott, az új iskola coriphæusai Szalontára nézve nem -léteztek. Első tünemény előtte az új világból a _Lant_ s egy _Aurora_ -volt, de az új modor, a melybe még nem nőtt bele, reá nézve inkább -elidegenítő, mint vonzó vala. - -Így folyt le a szalontai tanpálya (1823–33), melynek két utolsó éve már -nem a jó szülők közvetlen felügyelete alatt telt el, mert hogy őket a -további költségtől megkimélje, tudniillik ruházatra és könyvekre s a -collegiumi tartózkodás egy pár évét is lehetővé tegye, a tanulás mellett -tanított is s mint ilyen, az iskolában lakott. Azonban anyagi reménye -igen szegényül ütött ki. Évi jövedelme alig ment száz váltó forintra, s -ezzel sem igen tudott gazdálkodni. Midőn 1833 őszén Debreczenbe ment, -alig vihetett oda annyit, hogy a deáki beöltözés költségeit fedezhesse, -hazulról pedig semmit sem várhatott. Ily helyzetben elment a kedve a -tanulástól. 1834. márcziusában Kis-Ujszállásra ment ideiglenes tanítónak -egy évre, hogy eszközt szerezzen tanulmányai folytatására, de a tél sem -veszett el egészen, ha keveset tanult, annál többet olvasott. Megtörte a -német nyelvet, megismerkedett a franczia nyelv elemeivel s olvasni -kezdte az újabb költőket. Kis-Ujszálláson Török Pál volt a rector, -később pesti pap és superintendens. Jeles könyvtára megnyilt Arany -előtt, a ki éjjel-nappal olvasott, ha hivatala engedte; a hazai, főleg -az új költői iskolához tartozó olvasmányait mindinkább kiegészítette. -Virgil _Aeneis_e pár könyvét lefordította s a németben Schillerig vitte. -Új erővel, buzgalommal, de ismét sovány erszénynyel ment vissza -Debreczenbe, oly jó ajánlatok kiséretében a kisujszállási pártfogók -részéről, hogy tanárai különösebben figyeltek reá. Anyagi segélyt is -nyert, a mennyiben egyik tanár (Erdélyi) kis leányát bizta tanítására, -de ő kalandos életpályáról álmodozva, unni kezdette az iskolai -egyhangúságot, hosszallani a pályát, majd festő, majd szobrász vágyott -lenni, a nélkül, hogy tudná, mint kezdjen hozzá. Végre 1836 februárjában -önként, minden anyagi vagy erkölcsi kényszerítés nélkül, odahagyta a -collegiumot, soha vissza nem térendő. Fáncsi és László jeles -szinésztársaságot tartván akkor Debreczenben, ha már szobrász nem -lehetett Ferenczy mellett, könnyebbnek találta Thalia zászlaja alá -esküdni. Elhatározása mindenkit meglepett. Magok a tanárok a szokatlan -jelenséget, hogy legjobb tanulójok egyike, csupán a művészet iránti -vonzalomból, minden anyagi kényszer nélkül, szinészszé akar lenni, a -hivatás kétségtelen jelének tekintették. Erdélyi pártfogója mitsem -szólott ellene, sőt az agg Sárvári magához hivatta, megszavaltatta, -énekeltette s elégülten ajánlá neki Shakespeare tanulmányozását. Így -lett Arany szinész, azontúl is folytatva tanóráit Erdélyi leányánál, -azontul is hozzá járt ebédre, míg Debreczenben volt. De a debreczeni -társaságot egy szinészi cselszövény reá nézve egész váratlanul -felbontotta s ápril 1-én szétoszlott az a nélkül, hogy hozzá valaki -szólott vagy sorsáról intézkedett volna, kivéve, hogy Hubay néhány -ujonczot, egy pár más vidéki kóborral együvé szedvén, az indulás -perczében őt is megszólították, hogy kövesse sorsukat. Nem volt mit -tennie. Haza öreg szüleihez, a kik belőle papot vártak, vissza a -collegiumba, honnan oly nagy reményekkel távozott? Mindkettő -lehetetlennek tetszett előtte, így Hubayhoz csatlakozott, annyi időt sem -vehetvén, hogy szállásáról ágyát, ládáját, fehérnemüjét, könyveit -magához vegye. Nagy-Károly, majd Szatmár, végre Mármaros-Sziget lett -vándorlásuk eldorádója. Aranyra, a kit agg szülei minden -vagyontalanságuk mellett kissé mégis elkényeztettek, a kinek érzékeny -kedélyére minden legkisebb csekélység végtelenül hatott, mély benyomást -tett a nyomor, a melybe sülyedni kezdett. Ha volt is kedve a -szinészethez, végkép elment a nyomorban s a korhely kóborok között. E -mellett az öntudat kígyói, szegény atyja sanyarú nyugtalansága marták -éjjel-nappal. Egy nap hasonló gyötrelmek között azt álmodta, hogy jó -édes anyja meghalt. Az álom benyomása oly erős volt, hogy többé nem -verheté ki fejéből s elhatározta a hazamenetelt. Egy zsebkendőbe kötve -egész vagyonát, kiment a piaczra, a hol nyolcz pengő krajczárból egy -czipót, egy kevés szalonnát vett s azzal megindult egyedül gyalog. Az -első éjt egy erdőben tölté, oláh fuvarosok tüze mellett, a többit -korcsmapadokon s így végre Szatmáron, Nagy-Károlyon, Debreczenen át, hét -napi gyalog vándorlás után hazaérkezett. (Ifjúsága ez epizódját elég -átlátszóan leplezve olvashatni _Bolond Istók_ II-ik énekében is.) De az -1836-ik év még nem merítette ki csapásait reá nézve. Alig pár héttel -hazaérkezése után anyja csakugyan meghalt kolerában, hirtelen. Atyja -szemevilágát teljesen elveszté (mi néhány év mulva ismét orvoslás nélkül -megjött). Mindez fölébreszté kötelességérzetét, s meggyőzte őt arról, -hogy ősz atyját többé nem szabad elhagynia. Elhatározá vele lakni a kis -házikóban, melyet ez nem akart elhagyni, hogy leányához költözzék. A -város és egyház előljárói részvéttel tekintették sorsát, még azon -őszszel megválasztották úgynevezett conrectornak (tanító a rector után, -de több fizetéssel és önállósággal, mint a többi altanítók) – jóllehet e -hely tavaszig nem lett volna üres s így az ő kedvéért egyszerre két -conrector lett. - -Egy darabig atyjánál maradt, majd nénje magához vevén az öreget, az -iskola épületébe költözött. E hivatal, melyben a magyar és latin -grammatikai osztályokat tanította, 1839 tavaszáig tartott, akkor egy -évig irnok vagy más néven segédjegyző lett a városnál, azután rendes -aljegyző, de a főjegyző nem igen arra való ember levén, tényleg ő volt a -főjegyző is. Így némi biztos álláshoz jutván, 1840 novemberében, szíve -régi vágyát követvén, nőül vette Ercsey Juliannát, egy ügyvéd árva és -vagyontalan leányát. Ez idő alatt (1836–40) nem szünt meg folytatni -olvasmányait, inkább csak szórakozásból, mint komoly czelból, de ízlése -így is a jobb könyvekre vezette választását s inkább olvasott olyat, a -miről hallotta, hogy remekmű, mint olyat, a mi több mulatságot igért -ugyan, de kevésbbé volt nevezetes, Shakespeare német fordításait akkor -forgatta először. Homért is elővéve ottan-ottan, küzködvén a nyelvvel, -melyből alig tudott többet, mint a mennyit az iskolában tanulhatott s az -nem volt sok. Mindezek czéltalan erővesztéseknek látszottak s mégis -ösztönt érzett tenni, keresni a nehezet még mulatságból is. A -francziában Telemaque és Florian után Molièrebe kapott, a mi nagy -feladat volt s Crébillon rémdrámáival gyötré magát. Mindez házasságáig -tartott, akkor föltette magában, hogy nem olvas többet, hanem él -hivatalának, családjának s lesz közönséges ember, mint más. Egy pár évig -meg is állta fogadását. Az a kedves viszony, a melybe lépett, elszórta, -boldogította, hirlap is alig fordult meg kezei közt. Szándéka volt -gazdaság után látni, a melyhez nem volt elég ügyessége, aztán hivatala, -apró dolgai folytonos jelenlétet igényeltek a tanácsháznál. Ide járult -még, hogy jogot nem végezvén, azt magántanulmány utján kivánta pótolni. -A hazai törvénytudomány mellett a mértanban is annyi jártasságot -szerzett, hogy osztályos örökösödési ügyeknél az osztályos felek -földjeit, ha arra fölkérték, egész pontossággal fölmérte, szétosztotta -és arról, minthogy a rajzolásban is elég jártas volt, csinos térképeket -készített. Jegyzői dolgozatai, a legegyszerűbb nyugtatványtól a -legfontosabb közigazgatási vagy törvénykezési tárgyakig, kitünően -szabatosak és pontosak voltak s egyszersmind szépen leírva, mert ritka -szép írása volt. Az általa fogalmazott iratok a megyénél mindig annyira -föltüntek, hogy a régi jó táblabirák Aranyt kitünő tisztviselői -tehetségnek hiresztelték. - -Az 1842-ik év tavaszán Szilágyi István egykori tanulótársa jött mint -rector Szalontára, ki már ismételve koszorút nyert a -Kisfaludy-társaságnál s az Akadémia épen Szalontán léte alatt száz -aranynyal jutalmazta nyelvészeti munkáját. Barátja, később asztali -társa, mindennapos vendége levén, természetes, hogy a társalgás -legtöbbször irodalmi tárgyakról folyt. Szilágyi minden könyvet, a mi -szeme elé akadt, hozzá hozott, kéretlen, sokszor tukmálva, ellenére. -Majd a görök tragikusok fordítására unszolta, a melyeket akkor a -Kisfaludy-társaság kezdett kiadni (s így állott elő egy _Philoctetes_), -majd dolgozatait olvasta fel s kérte ki rólok véleményét, majd angol -nyelvtant hagyott nála, a mely nyelvet Szilágyi akkor még nem értett, -curiosum gyanánt. Arany addig forgatta ez utóbbit, addig törte Hamlet -magánbeszédét, a melynek egy angol nyelvtanból sem szabad hiányoznia, -hogy kedvet kapott a német Shakespeare összevetésére az eredetivel. Így -lassankint megtanult angolul is s újra belejött az olvasásba, az -irodalommal való foglalkozásba. Egy falusi beszélye némi tetszéssel -fogadtatott az _Életképek_ben. Majd nagyobb munkába is fogott; 1845 -nyarán a megyei élet kicsapongásai, melyek szeme előtt folytak, némi -satyrikus hangulatot gerjesztének benne és megkezdé, minden előleges -terv nélkül, írni az _Elveszett alkotmány_t. A mű nem volt közönség -elébe szánva, csak magán időtöltésül írta, hogy kiöntse boszúságát. -Időközben a Kisfaludy-társaság jutalomhirdetése víg eposzra, mely -figyelmét először kikerülte volt, a nyár folytán ismételtetett, s Arany, -a véletlen összetalálkozás által meglepetve, sietett satyrai eposzát -befejezni és felküldeni. A jutalmat megnyerte, birálói közül egy -elismerőleg, egy szinte magasztalólag szólt a műről, de fülébe csak a -harmadik, a Vörösmarty szava hangzott: a nyelv, verselés olyan, mintha -irodalmunk vaskorát élnők. (_Az elveszett alkotmány_, víg eposz, hét -énekben, a _Kisfaludy-társaság évlapjai_ VII-ik kötetében. Pest 1849. A -külön kiadást a régi censura megtiltotta.) Úgy vélte, hogy most már nem -lehet megállapodnia, ki kell öntenie mindazt, a mi lelkében forr és a -maga módja szerint. Petőfi sikere felbátorította s meg volt győződve, -hogy Petőfi _János vitéz_e után ő is merhet egy naiv költői beszélyt, -mely a népköltészettől sugalmazva, hangban és jellemzésben egyaránt -magyar legyen. A következő évben megírta _Toldi_ első részét s nemcsak a -pályadíjat nyerte meg (a kitűzött tizenöt arany kivételkép huszra -emeltetett), hanem birálói bámulatát is. Egyszerre ünnepelt költő lett s -Petőfi volt az első, a ki üdvözlésére sietett. (_Költői pályaművek, -melyeket 1844-ben koszoruval is kitüntetett a Kisfaludy-társaság. Toldi, -koszorúzott költői beszély tizenkét énekben. Pest, 1847._ Másodszor -Pest, 1854, harmadszor népszerű kiadás. Pest, 1858.) - -Ez időtől fogva folyvást dolgozott az _Életképek_be és -_Pesti-Divatlap_ba kisebb költeményeket, sőt a Kisfaludy-társaságnak -1847-ben hirdetett új jutalomtétele: «Készíttessék költői beszély, -melynek tárgya Szécsi Mária,» egy újabb műre gerjesztette, a mely -szintén akkor készülő _Toldi estéje_ mellett el is készült, de a -melylyel szerzője nem pályázott. (_Murány ostroma, beszély négy -szakaszban. Pest, 1848._) Petőfivel szoros barátságot kötött; sűrűn -leveleztek egymással. E levelezés, a mely csak részben jutott a -nyilvánosság elébe, világot vet mindkettő jellemére és irodalmi -törekvésére. Az 1848-ik év mozgalmai félbeszakították Arany nyugodt -munkásságát. A szalontaiak képviselőnek akarták választani, de ő nem -fogadta el a jelöltséget, nem 1861 és 1869-ben sem, a midőn szintén -kijelöltetett. A kormány által megindított _Nép barátja_ czímű lap -szerkesztését sem vállalta el, csak nevét kölcsönözte oda, mint -szerkesztő, azaz mint dolgozó társ. A valóságos szerkesztő Vas Gereben -volt, de kivált eleinte számos költeményt és czikket írt bele. Mint -nemzetőr résztvett a szalontai századdal az aradi várostrom körüli -szolgálatban, mintegy 8–10 hétig. A kitört forradalom alatt is folyvást -jegyző maradt egész 1849 tavaszáig. Azonban a zavaros időben alig kapott -valamit jegyzői fizetéséből; a város belügyei is mindinkább bonyolódtak, -egy szóval a hivatal mind terhesebbé vált, barátai is ösztönözték, hogy -járjon valamely állomás után, mely a központhoz közelebb vigye s maga is -vágyott az írói körökkel gyakoribb érintkezésbe jönni. Ez okokból 1849 -tavaszán a belügyminiszteriumban fogalmazói hivatalt vállalt s elébb -Debreczenbe, majd Pestre ment. Családja egyelőre Szalontán maradt, -holmiját eladandó és készülve a felutazásra, a midőn a hírre, hogy az -orosz Debreczen alatt van, búcsút vett a miniszteriumtól s június végén -visszasietett családjához. Nem is foglalta el többet hivatalát a -belügynél. Szegeden nem volt, Váradon már csak látogatni. Bekövetkezvén -a katasztrófa, mint magán ember lakott Szalontán. A betöltött jegyzői -állásra nem mehetett vissza s minden más pálya bezárult előtte. Vagyona -jóformán semmi s néhány száz forintja is, melyet a jegyzői hivatal -elhagyásakor eladott felkelhetője árából magyar bankjegyben kapott, -értéktelenné vált. Szerencsére 1849 júniusában Pesten 1200 forintot tett -be a takarékpénztárba, mint a _Nép barátjá_ból, Vas Gerebentől vett -tiszteletdíjat s a takarékpénztár a magyar bankjegyben betett összegeket -is kifizetvén, ez összeg egy részéből egy kis házacskát vett magának és -egyszersmind az akkori szalontai szolgabirónak, ki tanulótársa volt s -kivel a városnál is együtt szolgált, egyben-másban csekély tiszteletdíj -mellett fogalmazásbeli segítségére volt, s ez által a lehető üldöztetés -ellen is némi védelmet, pártfogást talált. Így élt 1850 tavaszáig, a -mikor Bihar megye egykori administratora, Tisza Lajos hívta meg a -Szalontával határos Gesztre, hogy legkisebb fiát, Domokost, a -költészettanra oktassa. Az 1851. év második felében a nagykőrösi -gymnasiumhoz a magyar nyelv s irodalom és latin nyelv tanárává -választatott, hova 1851 őszén egész családjával át is költözött. - -Az 1850. évtől fogva újra dolgozgatott folyóiratokba és albumokba, de -leginkább lyrai költeményeket. Megkisérlette a Toldi-trilogia középső -részét is, sőt _Daliás idők_ czíme alatt egy éneket közlött is belőle -(_Losonczi Phőnix Pest. 1851._), de részint a tárgy nehézsége, részint -kedélyállapota miatt abban kellett hagynia. Bizonyos lyrai hangulat, -meghasonlás, keserű humor vett erőt rajta, mely nem kedvezett az epikai -nyugalomnak. Ez időszakból nagyobb művei: _Katalin, költői beszély. -Pest, 1850; Bolond Istók első éneke_ (Csokonai lapok. Debreczen 1850.), -_Nagy-idai czigányok, Vig hősköltemény. Pest 1852. Bolond Istók_ban -nemcsak alanyi érzelmeit és élményeit akarta kifejezni, hanem a -közhangulat humorát is, de a mű nagynak volt kezdve s érezte, mennél -közelebb jőne az 1848-iki mozgalmakhoz, annál inkább mérsékelnie kellene -humorát. Épen azért az első ének után félbehagyta s csak a hetvenes -években írta meg második énekét. Pedig a forradalomból sok keserűség -maradt a lelkén. Jobban szerette hazáját, mint gyűlölte ellenségeit, a -nagy küzdelem vezéreinek nemcsak fény-, hanem árnyoldalait is látta s -nemzetének épen úgy bámulta hősiességét, mint fájlalta gyarlóságait. -Csalálmokból ébredve, kegyetlen fájdalmat érzett. Enyhíteni akart -sebzett lelkén. A szent romokra állva, mintegy vádat emelt a sors, -nemzete és önmaga ellen. A távolba menekült s a _Nagy-idai czigányok_ba -öntötte ki keserű humorát, szabadon, semmitől sem korlátolva. Lyrai -költeményei nagy részén is mély hazafi fájdalom borong. Dalai a -«babyloni vizek» elegiái, melyek mint titkos fájdalom sajgának keresztül -az ország egyik végétől a másikig. A hazafi érzés költészete sohasem -hatott nálunk kevesebb zajjal, annyira saját nemesebb eszközeivel, mint -e szomorú években Arany lantján. A lepel, a melybe a költő a censorok -vizsga szemei elől elburkolta czélzatát, még szebben emelte ki -gondolatait s a kénytelen távolság, a melyből a dal hangzott, még több -varázst kölcsönzött elhaló hangjainak. - -Mint nagykőrösi tanár, tanszékének élve, rendszeresebben kezdte -tanulmányozni a magyar nyelvet és irodalmat egész a középkori -hagyományokig, a mi nyomot hagyott mind nyelvén, mind költészetén. A -világirodalom nagy eposzait is újra olvasgatta és Tassóból, Dantéból és -Ariostóból némi töredékeket is fordított. Zrinyi _Szigeti veszedelmét_, -a melyet kiválóan kedvelt, nyelvi és verselési tekintetben újra -átdolgozta, hogy az új kor jobban élvezhesse. A munkából egy pár ének -elkészült, de mindamellett még mutatványt sem közölt belőle. Convulsiói -csillapodtával nagyobb epikai munkáiba fogott. A Toldi-trilogia -bevégzését s a hún-magyar monda trilogiájának megírását tűzte ki élete -czéljául. Koronként mindkettőhöz hozzá fogott, de megint abban hagyta. -Toldi középső részének cselekvényével elégületlen volt; a hún-magyar -monda trilogiájából a Csaba-mondát dolgozta fel nehány énekben, -nibelungi versszakban, de szintén abbanhagyta, csak a _Keveháza_ -epizódot adta ki a _Szikszói enyhlapok_ban (Pest, 1853). Nem -dolgozhatván folyvást nagy epikai munkáin s nem akarván átadni magát a -lyrai ömledezéseknek, a balladához fordult, e vegyes műfajhoz, mely -epikai töredékeket lyrai hangba olvaszt. Egészen modern műfaj ez, melyet -a műköltészet mindenütt a néptől vett át. Nálunk is megvoltak a népnek a -maga balladái, de költőink nem innen merítettek, hanem a német -műköltészetből. Arany volt az első, a ki lehajlott a magyar -népballadához, eltanulta hangját és szerkezete titkait és újjá, -művészibbé szülte. Ez években adta ki a Toldi-trilogia harmadik részét: -_Toldi estéje, költői beszély hat énekben. Pest, 1854_, népszerű kiadás. -_Pest, 1858_ és költeményei első gyűjteményét: _Kisebb költemények. -Pest. 1856_. Egy pár értekezést is írt: _Valami az assonánczról. (Uj M. -Muzeum 1854.) A magyar nemzeti versidomról. (A nagy-kőrösi nagy -gymnasium Tudósítványa 1856_ és _Uj M. Muzeum 1857_.) Ez utóbbi -értekezésében a magyar rhythmus szabályait állapítja meg, melyet -gyakorlatilag Petőfivel együtt uralomra emelt költészetünkben. - -A M. T. Akadémia, tíz évi szünet után ismét nagy gyűlést tartván, Arany -1858 deczember 15-én elébb levelező, majd ugyanaznap rendes taggá -választatott és székét 1859. október 31-én tartott ülésben _Zrinyi és -Tasso_ czímű értekezésével el is foglalta. (_Budapesti Szemle VII. és -VIII. k. 1859, 1860._) A nagy gyűlés _Toldi estéjé_t a -Marczibányi-jutalomban részesítette, _Kisebb költeményei_t pedig -1860-ban a nagy jutalommal koszorúzta. Majd az Akadémia -Széchenyi-ünnepén személyesen és megható bensőséggel adta elő az -Akadémia megbizásából készült gyönyörű ódáját (_Széchenyi emlékezete. -Pest, 1860_). Ez idő tájt többször jött föl Pestre és barátai: Csengery -és Kemény reá beszélni igyekeztek, hogy Pestre tegye át lakását s -fogadja el az újra fölelevenítendő Kisfaludy-társaság igazgatói állását, -a melyre való megválasztása több mint valószínű. Csakugyan 1860 júl. -15-én a Kisfaludy-társaság igazgatójának választotta s ő elfogadván az -állást, Pestre költözött s egyszersmind 1860. novemberében egy lapot is -indított meg Heckenastnál, a _Szépirodalmi Figyelő_t, melyet egész 1862. -novemberig szerkesztett. E lap a magyar szépirodalmi kritika -főközlönyévé vált s a nemzeti és művészeti irány összeolvasztása mellett -küzdött. Fődolgozótársai Szász Károly, Salamon Ferencz és Gyulai Pál -voltak. Arany számos értekezést és birálatot irt lapjába, melyet -1863-ban a _Koszorú_val váltott fel, mely szintén hetilap volt, (1865 -június végén szünt meg) mintegy folytatása a _Figyelő_nek, csak -szélesebb körrel, az általános míveltségterjesztést is bevonván -előrajzába. Aranynak e lapokban s másutt megjelent æsthetikai és -kritikai dolgozatai összegyűjtve is megjelentek: _Arany János prózai -dolgozatai._ Budapest, 1879. Azonban e kötet nem foglalja magában minden -prózai munkáját, számos álnév alatt írt birálata ki van hagyva, kivált -olyanok, a melyeket még maig is élő írókról írt. A Kisfaludy-társaság -kebelében nagy munkásságot fejtett ki, ő indította meg a társaság -szépirodalmi kiadásait. Mindjárt az első cyklusban Madách _Ember -tragédiája_ jelent meg, melyet ő mutatott be először a társaságnak, -megmentve az enyészettől, hova a művével elégületlen szerző szánta. A -magyar Shakespeare és Molière kiadását is ő indította meg, a Shakespeare -kiadást saját fordításaival is gazdagítva: _Szentivánéji álom I. k. -1864; Hamlet, dán királyfi VIII. k. 1867; János király XIV. k. 1867_. E -mellett folyvást dolgozott a hún-magyar monda trilogiáján is. E mondát -nemcsak azért szerette, mert leggazdagabb és legköltőibb mondáink -között, hanem a jelennel érintkező pontjaiért is. A hún s magyar -mondában mintegy jelképezve látta nemzete viszontagságait, tragikumát, -vigaszát és reményét. A hún birodalom dicsősége, hatalma romlásnak -indul, elhanyatlik, de a bujdosó Csaba unokája, Árpád, később -visszaállítja, a kire századokon át várnak az erdélyi hegyek közé -menekült húnok maradványai. A magyar birodalom is hanyatlásnak indult -háromszáz év előtt s háromszáz év óta küzd és lelkesül a magyar abban a -reményben, hogy visszafoglalhatja helyét az európai nemzetek nagy -családjában. Arany nagy epopoeiája epiko-tragédiának készült s nem -hasonlított volna a szokott műeposzokhoz, melyekben a végzetes hős -fölemeli nemzetét. Etele is végzetes hős, nemzete fölemelésére van -hivatva, föl is emeli, de csak pillanatra, testvérgyilkos bűne fiaiban -ismétlődik s megrontja a nemzetet. A tragédiában csak a hős bukik, itt -az egész nemzet vezére bűne miatt, a kit sok vakon követett s a végzet -kiengesztelésére csak távol remény marad. A tragédia az eposzba van -oltva, egy nemzet sorsa egy egyénhez kötve, ki teljes képviselőjévé -vált, nagy erények és bűnök, nagy dicsőség és szenvedés egy fönséges -képben. Nagy veszteség, hogy Arany e trilogiát be nem végezhette. Csak -az első részt: _Buda halálá_t írhatta meg, melylyel 1864-ben az Akadémia -Nádasdy eposzi jutalmát nyerte el. (_Buda halála, hún rege, tizenkét -énekben. Pest, 1864._) - -Szalay László halálával megürülvén az akadémiai titkárság, az intézet -elegyes ülése 1865 január 26-án őt hívta meg a díszes helyre majdnem -egyhangúlag, az új alapszabályok kihirdetése után pedig 1870-ben, január -17-iki elegyes ülésben főtitkárnak nyilvánította. Azonban az 1865-ik év -nagy csapást mért reá: férjhez ment leánya, Julia, 1865 deczember 28-án -Szalontán meghalt, egy kis árvát hagyva maga után. Aranyra mélyen hatott -a veszteség, búskomolyságra hajló kedélye még búskomolyabb lett. Ide -járultak még testi szenvedései is. 1853 óta koronkint megújuló fej- és -fülzúgásban szenvedett s egy, még fiatalsága éveiben kapott tüdőhurutja -a hajlott korral mind terhesebbé vált. A főtitkárság gondjai is elvonták -a költészettől. Ez években keveset írt s leginkább összes költeményei -összegyűjtésével foglalkozott, melyeket 1867-ben ki is adott: _Arany -János összes költeményei, negyedrétű díszkiadás egy kötetben, a költő -fényképével. Pest, 1867, továbbá Arany János összes költeményei_ hat -nyolczadrét kötetben. Pest, 1867. Ezekhez csatlakozott egy albumszerű -kiadás is a költeményekből vett rajzokkal diszítve a jelesb magyar -festészektől. Az Akadémia 1872-ben nagy jutalommal tüntette ki ez összes -költeményeket. 1867-ben egy más kitüntetés is érte, ő felsége a -koronázás alkalmával a Szent István-rend keresztjével diszítette fel az -első magyar költőt. Lassanként valamennyire felüdülve lelki fájdalmából -s beteg testét is valamennyire enyhítvén az évenként meglátogatott -karlsbadi fürdő, jobb óráiban a Toldi-trilogia második részén -dolgozgatott vagy ha ehhez nem volt kedve, az Aristophanes fordításában -keresett szórakozást. 1871–1874-ben le is fordította Aristophanes összes -vígjétékait, a miről hírből értesülvén az Akadémia I. osztálya, 1878-ban -azt ajánlotta az Akadémiának, hogy az 1878-ban az Akadémia rendelkezése -alá esett gróf Karátsonyi négyszáz arany, mely a drámai irodalom -emelését eszközlő művek díjazására vagy utólagos jutalmazására -fordítandó, ajánltassék föl Arany Jánosnak Aristophanes fordításaiért. -Így jelentek meg _Aristophanes vígjátékai, fordította Arany János. -Budapest, 1880. három kötetben_. E közben mindinkább érezvén egészsége -hanyatlását, 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de az Akadémia -nem fogadta el lemondását, helyettesítéséről gondoskodva, neki egy évre -szabadságot adott. Arany 1878-ban ismételte lemondását, melyet az -Akadémia akkor sem fogadott el s még egy évre meghosszabbította -szabadságát. 1879-ben harmadizben kérte fölmentését a titkári -hivataltól; az Akadémia akkor elfogadta lemondását, s minthogy kitünt, -hogy főtitkári fizetését, a melyet az alapszabályok 58. §-a -élethossziglan biztosít neki, már a lefolyt két év alatt sem vette -igénybe, és ismételve kijelentette, hogy azt végleges visszalépése után -sem fogja elfogadni, határoztatott, hogy legalább az Akadémia -palotájában általa elfoglalt lakásnak további megtartására kéressék fel -s egyszersmind tiszteletbeli főtitkár czímével ruháztatott fel. Ugyane -nagygyűlésen igazgató taggá is választatott. - -Hivatalától való visszavonulását teljes lelkéből élvezte és -szabadságidejének első évében még egyszer visszamosolygott reá a múzsa a -Margitsziget tölgyfái alatt. Számos lyrai költeményt, balladát írt, a -melyekből néhányat közre is bocsátott. 1878-ban a Kisfaludy-társaság -közgyűlésén _Tetemre hivás_ czímű balladája olvastatott föl. A közönség -szünni nem akaró tapsaival, az egyetemi ifjúság pedig ezüst-koszorúval -tisztelte meg az újra megszólaló költőt, a ki erejéből semmit sem -vesztett. A következő év tavaszán befejezte a Toldi-trilogia második -részét, _Toldi szerelmét_ is, s közölte egy pár barátjával, a kik el -voltak ragadtatva a mű szépségétől. Mindamellett nem akarta kiadni, -attól tartott, hogy a közönség kevesebb részvéttel fogja fogadni, a mint -a már rég megjelent két részt. Végre a sok unszolásnak engedve, az év -vége felé kinyomatta: _Toldi szerelme. Elbeszélés tizenkét énekben. -Budapest, 1879_. A kiadás két hónap alatt elfogyott, az Akadémia pedig -1880-ban nagy jutalmával tüntette ki, valamint a Kisfaludy-társaság is -ötvenaranyos jutalmával. Ez utóbbit a költő, mint alapítványt, -visszaajándékozta a társaságnak. A Toldi-trilogia bevégzése egész -esemény volt irodalmunkban. Egy oly művel gazdagodott költészetünk, mely -örök dísze marad. A monda és történelem csodásan olvadnak benne össze. A -magyar középkor eleven rajza, a melyben cselekvény és jellemrajz egymást -emelik, s az élet mély benyomásaival, a szív állandó hangulataival -vonzzák az olvasót. Általában Arany epikai költészetünknek mind -tartalomban, mind formában nemzetibb irányt adott s egész költészetében -mintegy tetőzik költészetünk félszázados küzdelme, legfőbb vívmánya: a -nemzeti és művészeti irány teljes összeolvadása. - -Ezután egész haláláig keveset dolgozott; szellemi ereje ugyan nem -hanyatlott, de a testi napról-napra szemlátomást gyengült. Az 1868-ik -évben veszélyes máj- és béllob-betegséget állott ki, kínos szenvedések -között; 1869-ik évben kezdte a karlsbadi fürdőt látogatni s egy hónapig -tartózkodott ott. Ezután még nyolczszor, összesen kilencz éven át járt -Karlsbadba. 1870-ben Kovács Sebestyén Endre operálta, s a jobboldali -bordák alól 3–4 darab epekövet távolított el. Még a későbbi napokban is -jöttek ki epekövek 8–9 darab, a melyeknek legnagyobbika egy kis -diónagyságú lehetett. Hallása is nehezedni, szeme is gyöngülni kezdett. -Azonban mindezek mellett óvatos étrendszabályokat követve, az egyensúly -roncsolt szervezetében helyreállott, úgy hogy hivatala teendőit -teljesíthette és koronként dolgozhatott is. Régi betegsége a -hevenyhörglob (bronchitis) az 1878-ik áprilisáben lépett fel első izben -súlyos alakban, s habár az koronként enyhült, de a fulladozó nehéz -lélegzet napközben, de különösen reggeli, hajnali két-három órától hét -óráig gyakran kínozta. 1882 október 10-én egy kis sétát tévén a -szabadban, hűvös és szeles időben zsebóráját akarván megtekinteni, -kigombolta felső kabátját, a szél átjárta testét s megkapta a friss -náthát. Egy pár nap mulva a nátha behuzódott a hörgökre és tüdőre, lázas -jelenségek léptek föl s a nehéz fulladozó lélegzések fokozottabb -mértékben jelentkeztek. Október 21-én az éjet nyugtalanul töltötte, nagy -gyöngeség- és kimerülésnek jelei mutatkoztak; 22-én reggel a szív -működése nagyon gyönge s az érlökés alig volt érezhető. Egy csésze kávé -elfogyasztása után, a beteg fölkelt s átment a másik szobába. Innen fia -segélyével, botra támaszkodva, még önerején tért vissza kiszellőztetett -szobájába, de alig ért a szobába s ült le az ágy közelében levő székre, -feje egyszerre lehanyatlott, eszméletét elvesztette, s egy mély -sóhajtással, vagyis lélegzetvétellel megszüntek nála az élet minden -jelenségei. (Lásd bővebben orvosa, Farkas Kálmán czikkét a _Nemzet_ 1882 -decz. 20-iki számában: _Arany János betegségéről_). Október 24-én -temettetett el az Akadémia csarnokából ezrekre menő gyászos közönség -részvéte mellett. Ő felsége is részvétét fejezte ki a miniszterelnök -által az özvegynek. Az Akadémia október 23-án tartott ülésében emlékének -érczszobor indítványoztatott s a szoborbizottság megalakult, mely -megkezdte a gyűjtést. Az Akadémia ezer forinttal kezdte meg az aláirást. -1883 végeig hatvanezernél nagyobb összeg gyűlt be. A dicsőült -végrendeletében az Akadémiának ezer forintot hagyott és a -Kisfaludy-társaságnál tett ötven arany alapítványát száz aranyra -egészítette ki. Összes munkái a Ráth kiadásában 1883-ban megindultak. -(_Arany János összes munkái, nyolcz kötetben. 1883._) Ezenkívül fia -László irodalmi hagyatékát és levelezését szándékszik kiadni. Ez -irodalmi hagyatékban számos, még ki nem adott költeményei vannak, melyek -összes munkáiba, melyeket maga rendezett, nem vétettek föl, minthogy e -gyűjtemény csak oly munkáit foglalja magában, melyek haláláig -megjelentek. - - - - -ZAJGÁSOK AZ AKADÉMIA ELLEN.[39] - -Az akadémiát, a mióta csak fönnáll, nem egyszer támadták meg hevesen és -minél ritkábban bírálták behatóbban. Ha bele tekintünk a -harminczas–negyvenes évek hirlapjai- és folyóirataiba, itt-ott szörnyű -zsivaj üti meg fülünket. A tagválasztások és jutalmazások alkalmával -néhány elégületlen író koronként neki ront az akadémiának. Vörösmartyt, -Bajzát és Toldyt egy irigy és önző cotteria vezéreinek nevezik, a kik -elnyomják a tehetségeket és részvénytársaságot alkotnak az akadémiából. -E hagyományos szokás csonkítatlanul szállott apáról fiúra. Az ötvenes, -hatvanas és hetvenes években szintén meg-megújultak az ily támadások, -kivált a drámai pályázatok eldöntésekor. Némely író, kivált hirlapíró, -azt hiszi, hogy a sajtó eszmék nélkül is hatalom és néhány hasáb tele -írva a hízelgés és rágalom szószátyárságával, mert nyomtatva van, épen -oly értékű, mintha elvek- és eszméket szolgálna. - -Ily író az is, a ki a _Pesti Napló_ 96-ik számában _Az akadémiai -pályázatok és nemzeti szinház_ czikket írta, megtámadva az akadémiát az -idei Karátsonyi-pályadíj ki nem adása miatt. _La bourse ou la vie_ a -czikk igen egyszerű s igen érthető alapeszméje, de logikája, fejtegetése -oly zavaros és együgyű, hogy alig értheti meg az ember. Párhuzamot von -az akadémia és nemzeti szinház között: ez egy minta-intézet, az a -tehetlenség és rosszakarat fészke, kivált az első osztály, a -szépirodalmi írók csoportja. Ime a nemzeti szinház a mult évben hét -eredeti drámát adatott elő, az akadémia a Karátsonyi-pályázaton egyet -sem jutalmazott meg. Embertelenség, hazafiatlanság! De boldog Isten, mit -bizonyít mindez? Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a nemzeti -szinház kénytelen új eredeti és fordított színművekkel élénkíteni -műsorát, olyanokkal, a milyeneket talál; az akadémia nem tartván -színelőadásokat, nem köteles új színművekkel szolgálni a közönségnek, -hanem köteles drámai pályázatokat hirdetni s a pályaművek közül -megjutalmazni azt, a mely drámai, színi és nyelvi tekintetben becsesnek -s így kitüntetésre méltónak bizonyul be. Vagy ha ilyen nincs, nem adni -ki a jutalmat. E szerint az akadémia a legkedvezőbb körülmények között -évenként csak egy-két drámát hozhat napfényre, teljességgel nem -versenyezhet a színházzal, más is a hivatása és jutalmazásait nem -sülyesztheti le a puszta előadhatás mértékéig. - -A _Pesti Napló_ tárczaírója még tovább folytatja a párhuzamot. Nagy -garral hirdeti, hogy az akadémia I-ső osztályának szépirodalmi tagjai -mily középszerű írók, mily gonosz szivü emberek, ellenben a nemzeti -szinház tagjai a tehetség, szorgalom és erény mily magas fokán állanak. -Egy szóval a két intézet két ellenkező égalj: «itt arany kalászok -hajtanak termő talajon, ott csak a jeges medvék érzik jól magokat». -Bármily együgyű e párhuzam, egy pontban igazat kell adnunk a -czikkírónak, mert azt hiszszük, hogy az I-ső osztály szépirodalmi -tagjai, ha kiállják is a versenyt mind tehetség, mind jellem -tekintetében a nemzeti szinház tagjaival, de minthogy az akadémiának -nincsenek nőtagjai, ifjúság- és bájra nézve messze maradnak a nemzeti -szinház nőtagjaitól. Ez az egyetlen igazság az egész czikkben, a melyre -úgy látszik a czikkíró legkevésbbé gondolt. - -De térjünk a czikk igen egyszerű, igen érthető alapeszméjére: _La bourse -ou la vie_. A Karátsonyi-pályadíjat azért nem szokták kiadni, a mikor -nem adják ki – fejtegeti a czikk, – mert a birálók magoknak vagy -czéhbeliöknek akarják kiadatni utólagos jutalmul; ily önző, irígy, -cselszövő cotteria uralkodik az akadémia I-ső osztályában. Ki kell -adnotok a dijat bármely rossz drámának, a pályázati szabályok ellenére -is, különben éltetökkel vagy ennél drágábbal, becsületetökkel fogtok -lakolni, mi mondjuk ezt, a _Pesti Napló_, a politikai és irodalmi morál -kiváltságos képviselői, mi, a kik pártatlanul egyszerre hirdetjük -Kossuth, Deák s Apponyi politikáját, mi, a kik részrehajlatlanul a -legellenkezőbb irányu birálatokat is kiadjuk, s reclamot csak saját -ügyefogyott dolgozótársaink érdekében ütünk. Azonban, úgy látszik, hogy -a _Pesti Napló_ nem tudja, hogy az I-ső osztálynak nemcsak drámai -pályadíjai vannak, hanem mások is, s nemcsak az I-ső osztályban vannak -pályadíjak, hanem a II-ik, III-ik osztályban is és azok sem adatnak ki -mindig, s ki nem adatva az akadémia tőkéjéhez csatoltatnak. Egyedül a -Karátsonyi-díj az, a melyről a szabályok máskép rendelkeznek, a mely ki -nem adatva, újra kitüzetik ugyanarra a czélra s ha ekkor sem adatik ki, -utólagos drámai jutalomra fordíttatik és ha ekkor sem találtatnék -jutalmazható drámai mű, csak ez esetben esik az osztály rendelkezése alá -a jutalom összege, a melyet a kitünő drámai művek fordíttatására vagy -dramaturgiai munkák iratására tartozik fordítani, a mint azt tette is -három izben: először, a midőn Arany Jánost bizta meg Aristophanes -fordításával, másodszor, a midőn Gregussal iratott egy munkát -Shakespeareről, harmadszor, a midőn Csikyt szólította fel -Plautus-fordítása bevégzésére s mindezzel bizonyára a magyar irodalom -gyarapításán munkált. - -Miért vádolja hát a _Pesti Napló_ egyedül csak a Karátsonyi-pályázat -birálóit és minden alap nélkül a legerkölcstelenebb eljárással, miért -nem vádolja a többi biráló bizottságokat is, a melyek szintén nem mindég -adják ki a pályadíjt s azt az akadémia alaptőkéjéhez csatoltatják, hogy -kamatai akadémiai kiadványokra fordíttassanak? Miért nem támogatja -vádját némi bizonyítékkal, megczáfolni törekedve a biráló-bizottság -jelentéseinek érveit, ellenvetéseit, a melyeknél fogva a pályadíj ki nem -adását ajánlotta az akadémiának? De vajon akarva is tehette-e volna ezt? -Ismeri, olvasta-e a _Pesti Napló_ a leginkább szóba jött s meg nem -jutalmazott drámát? Hogyan lehet megtámadni egy birálatot, a midőn a -birálat tárgyát még nem ismerjük? Itélhet-e a közönség, a mely épen mint -a _Pesti Napló_, csak a birálatot ismeri s nem egyszersmind a birált -művet? Ily körülmények között ily súlyos vádat emelni, egyéb-e irodalmi -szószátyárságnál? A megtámadott birálók több joggal vádaskodhatnának, -jogosabban mondhatnák: ime a _Pesti Napló_ dolgozótársai között három -drámaíró van: Kaas Ivor, Acsády Ignácz, Ábrányi Kornél, a kik elég rossz -drámákat írva, teljesen feljogosítva érezhetik magokat arra, hogy -jutalmat követeljenek, bosszút álljanak a multért s megfélemlítsék a -birálókat a jövőre nézve, de az ily beszéd is csak szószátyárság volna, -nem méltó valódi írókhoz. - -Az irodalmi vitában okot okkal, fejtegetést fejtegetéssel kell szembe -állítani, nem pedig puszta vádat és rágalmat puszta váddal és -rágalommal. A mig a mellőzött pályamű ki nem nyomatik vagy szinpadra nem -kerül, addig nincs tárgya a vitának s csak szószátyárkodni lehet. -Mennyiben van igaza a biráló-bizottságnak és mennyiben nincs, mindaddig -nem dönthetni el. Csodálatos jelenség hirlapirodalmunkban, hogy az ily -viták mindig akkor keletkeznek, a mikor a közönségnek teljességgel nincs -módjában ítélni. Épen nem ellenezzük, sőt óhajtjuk, hogy a sajtó -ellenőrizze az akadémiát s birálja munkásságát, de mindenesetre értenie -kell a dologhoz s komoly szándékkal fognia hozzá. Azért azt tanácsoljuk -a _Pesti Napló_nak, ha komoly irodalmi közlönynek kiván tartatni, hogy -akkor álljon elő vádjával, a mikor a kérdéses mű kinyomatik, vagy -szinpadra kerül, kövesse nyomról-nyomra a birálatot s tegye tönkre, ha -tudja. Ekkor legalább némi bizonyítékkal támogathatja súlyos vádjait, -bár az esetben is, ha a birálók tévedése kiderülne, még nem következik, -hogy erkölcstelen indokok vezették volna őket. - -Egy másik lap, a _Pesti Napló_ kisöcscse, a _Budapesti Hirlap_ is -megtámadja az akadémiát (103. sz. _Az akadémia és a magyar nemzetiség_), -de nem a Karátsonyi-pályadíj ki nem adása miatt, hanem azért, hogy nem -eléggé nemzeti, s majd semmi befolyása nincs a nemzeti műveltség -fejlesztésére. E lap semmit sem tud arról, hogy az akadémia a magyar -nyelvészet, történelem, Magyarország archæologiája és természetrajza -köréből mily nevezetes munkákat adott ki s e tudományok újabb fejlődése -mind az akadémiából indult ki. Úgy látszik, hogy nem is olvassa az -akadémia kiadványait, a mit azzal is tanusít, hogy czikkében legtöbbet -foglalkozik a _Budapesti Szemlé_vel, a mely nem akadémiai kiadvány s bár -az akadémia némi támogatásával jelen meg, de a mint borítékán rövid -programmjában olvasható, a czikkek irányáért és tartalmáért egyedül a -szerkesztőség felelős. S vajon mit hibáztat a _Budapesti Szemlé_ben. -Azt, hogy a külföld tudományos és irodalmi mozgalmaival is foglalkozik, -a mint programmjában kifejezte, a mely szerint mintegy közvetítő -törekszik lenni a külföldi és hazai irodalom között. Természetesen a -_Budapesti Hirlap_ ezt nem így adja elő, s úgy tüntet föl bennünket, -mintha hazai dolgokkal nem is foglalkoznánk. Elmondja, hogy Gudrunról és -a Percival-mondáról s tudja Isten minő német archæologiai (?) tárgyakról -egész czikksorozatokat közöltünk, de a húnmagyar mondákról mélyen -hallgatunk, Perz _Monumenta germanica_ját ismertettük, de Fejér György -_Codex diplomaticus_áról nem emlékeztünk meg. Az igaz, hogy a -Tristán-mondáról kiadtunk egy tanulmányt, de az is igaz, hogy a -magyarhún-mondát is több ízben fejtegettük. Azt sem tagadjuk, hogy a -Perz _Monumenta_it ismertettük, de ismertettük a _Monumenta hungaricá_t -is. Hogy Fejérről nem írtunk, az igaz, de hogy mindenről írjunk, a mi -ezelőtt évtizedekkel történt vagy a mi csak napjainkban is történik, már -csak azért sem lehető, mert nincs elég terünk, még ha elég írónk volna -is hozzá. - -Azonban a _Budapesti Hirlap_ akaratja ellenére is kénytelen elismerni, -hogy hazai dolgokkal is foglalkozunk, mert nagy hűhóval emlegeti, hogy -azon örök törvénynél fogva, a melylyel a középszerüség a lángészt -gyülöli, a _Budapesti Szemle_ üldözi Kossuthot s történeti nagy alakját -kicsinyíteni meri. Ritkán olvashatni ily szolgalelkű ömlengést. Kossuth -egy nagy könyvet ad ki, olvasni, dicsőíteni szabad, de birálni tilos. -Kossuth birálja politikai viszonyainkat, de nekünk nem szabad birálni az -ő nyilatkozatait, Kossuth történeti nagy alak, de a történetíró csak -bámulatra van feljogosítva. Hogy Kossuth szónoki lángész és nagy izgató, -azt senki sem hozta kétségbe, de hogy nagy államférfiú volna, abban -sokan kétkednek. De volna még két akkora szónoki és államférfiúi -lángész, mint a minő nem az, a sajtó és a történelem soha sem mondhat le -a kritika jogáról bárki ellenében. Ha a _Budapesti Hirlap_ kárhoztatja -Kossuthról írt tanulmányainkat, tessék megczáfolni, kimutatni -alaptalanságukat, de ne támadja meg a kritika jogát, a sajtó -szabadságát. Bizonyára a _Budapesti Hirlap_ szerkesztője és dolgozó -társai sokkal csekélyebb tehetségü emberek, mint azok a bel- és külföldi -államférfiak és írók, a kiket naponként birálnak, de úgy látszik, hogy -egy csöpp kedvök sincs ez okból lemondani a kritika jogáról, legfeljebb -csak magoknak követelik a jogot és másoktól örömest megvonnák. - -A főeszme egyébiránt, a mi a _Budapesti Hirlap_ czikkein átvonul az, -hogy az akadémia nem ismeri nemzeti hivatását. S miben helyezi azt a -czikkíró? Abban, hogy az akadémia első teendője volna classikusaink -olcsó kiadása, hogy azokat mindenki megszerezhesse, másodszor egy -colportage-üzlet czélszerű berendezése, hogy az olcsó könyvet mindenki -megkaphassa, bárhol lakik. Lám, mily Columbus-tojás a legfontosabb -fölfedezés is. Az akadémia már egy félszázad óta fennáll s ez még -senkinek sem jutott eszébe, a _Budapesti Hirlap_ már egy néhány év óta -virágzik s csak most találta fel a puskaport. Minden arra mutat, hogy a -_Budapesti Hirlap_ épen úgy nem érti az akadémia hivatását, mint nem -ismeri munkásságát. Úgy látszik azt sem tudja, hogy az akadémia a _Régi -magyar költők tára_ czím alatt már ezelőtt több évvel egy oly vállalatot -indított meg, a mely a középkori maradványokon kezdve a XVIII-ik -századig, irodalomtörténeti bevezetések és jegyzetek kiséretében, -magában fog foglalni minden magyar költőt; hogy az irodalomtörténeti -bizottság fölvette programmjába egy-egy kitünőbb régi vagy újabb író -kritikai kiadását is. Az igaz, arra nem gondolt, hogy Vörösmartyt, -Aranyt, Eötvöst az örökösöktől, Petőfit az Athenæumtól megvegye, mert -nem tudná jobban megfizetni és terjeszteni, mint a könyvárusok; arra -sem, hogy megbuktassa a Franklin-Társulat, Ráth, Aigner _A magyar nemzet -classikusai, Családi, Nemzeti_ és _Olcsó könyvtár_ czimü vállalatait, a -melyek elég olcsón nyujtják a magyar közönségnek a legnevezetesebb -magyar írók munkáit. Azt sem tervezi, hogy átvévén a _Budapesti -Hirlap_ot, azt jobb szerkesztésben és olcsóbb kiadásban juttassa minden -ember kezébe. A colportagenak is békét hagy, mert azt hiszi, hogy -nemcsak neki kell élni, hanem másoknak is. - -A _Pesti Napló_ és a _Budapesti Hirlap_ gyakran hirdetik, hogy -Magyarországon a közszellem hanyatlik; nekünk úgy tetszik, hogy nem -annyira a közszellem hanyatlik, mint némely hirlapíró itélő tehetsége, -ha ugyan azelőtt is teljes erejében volt. - - - - -PULSZKY FERENCZ ÉS A KRITIKA.[40] - -A mult év végén a _Harmonia_ kritikai lappá változván, Pulszkynak egy a -kritikáról írt czikkével kezdette meg új pályafutását. Kritikai lapjaink -rendesen azzal szoktak beköszönteni, hogy nincs magyar kritika, sőt nem -is volt s Hamlet szavait ismétlik: - - Kizökkent az idő – oh kárhozat! - Hogy én születtem helyre tolni azt. - -Pulszky is e themát fejtegeti és egész ifjú hévvel. Valóban ő az örök -ifjúság szerencséjével van megáldva; most is oly élénk, szikrázó -szellemű, szeles, meggondolatlan, mint ezelőtt negyven évvel. Könnyen -fölindul és könnyen itél; csak abból vehetni észre némi vénülését, hogy -igen dicséri a régi időt. Laudator temporis acti. Most is egész -lelkesüléssel emlegeti, hogy csak az ő ifjú korában, az _Athenaeum_ -idejében volt kritika, a midőn Bajza, Vörösmarty és Toldy, a kritika -szövetséges nagymesterei, uralkodtak. Azóta nincs, először a politika -szorította háttérbe, azután a kritika is inkább hanyatlott, mint haladt -s bár most évenként több könyv jelen meg, mint azelőtt egy évtizedben, -mégis oda jutottunk, hogy kritikánk az irodalom újabb termékeit inkább -csak bejelenti, ismerteti, de behatóan nem foglalkozik vele, csak a -színműveket birálja terjedelmesebben, a bukott művek iránt különös -szívességet tanusítva. Momus, a kritika istene, nálunk kiejtette ostorát -elvénült kezeiből, csak időnként kapja azt föl a _Budapesti Szemle_, de -ez is nagyobbakat csattant, mint sujt. - -Csodálkozunk, hogy Pulszky oly igazságtalan önmaga iránt, annyira -megfeledkezik saját érdemeiről, annyival inkább, mert ez, a mint -emlékiratai mutatják, épen nem tartozik hibái közé. Egészen feledi, hogy -az _Athenæum_ után is voltak kritikai lapjaink, a melyek nyomot hagytak -fejlődésünkben. Nehány évvel az _Athenæum_ megszünte után megindult a -_Szépirodalmi Szemle_ Erdélyi János szerkesztésében, maga köré gyűjtve a -jelesebb kritikusokat. Magának Pulszky Ferencznek is itt jelent meg -néhány birálata és ezek némely tévedések mellett is sokkal többet érnek, -mint azok, a melyeket most ír a _Harmoniá_ba. Az ötvenes években a -_Pesti Napló_ összpontosította a kritikai erőket, 1860-ban pedig Arany -János indította meg _Figyelő_jét, a mely épen oly rendszeres közlönye -volt kivált a szépirodalmi kritikának, mint az _Athenaeum_ és -_Szépirodalmi Szemle_. Hogy most nincs ily folyóiratunk, abban igaza van -Pulszkynak, de félünk, a _Harmonia_ sem fog ilyenné válni, az pedig épen -nem áll, hogy a behatóbb kritika teljesen hiányzanék irodalmunkban. Ha -összevesszük mind azon behatóbb birálatokat, a melyek évenként a lapok -tárczáiban és a folyóiratokban szétszórva megjelennek, mennyiségre jóval -fölulmulják az _Athenaeum_-korabelieket, sőt sokszor minőségre is -versenyeznek velök. E mellett most sokkal több irodalmi és -irodalomtörténeti nagyobb tanulmány jelen meg, mint irodalmunk bármely -korszakában. - -Mindezzel nem akarjuk se szépíteni fogyatkozásainkat, se tagadni némely -vádak igazságát. Egyszerűen csak helyreigazítjuk Pulszky könnyed -itéletét, a kinek szokása, nem eléggé ismert vagy vizsgált részletekből -emelkedni általánosságra. Minden esetre rendszeresebb kritikára van -szükségünk, s nem a multhoz kell mérni teendőinket, hanem a jelen és -jövő követelményeihez. Nem a reclame, az írók és kiadók érdekében -szükséges a kritika, a mint Pulszky véli, hanem az irodalom és tudomány -fejlődése végett. A pajtáskodó cliqueket sem tartjuk oly nagy bajnak, -mint ő, csak emelkedjenek a cliquek elvi álláspontra s a személyek -rokonszenve eszmék cultusában lelje támaszát. Az annyira óhajtott -ostoros és sujtó kritikától sem rettenünk vissza, néha szükség is lehet -reá, de ez igen mellékes dolog, a fő a komoly, lelkiismeretes fejtegetés -és helyes módszer. - -Azonban honnan szállotta meg Pulszkyt egyszerre ez az erős kritikai -szellem? Előttünk egy kissé gyanus s nem igen hiszünk benne. Azt -elhiszszük, hogy Pulszky örömest szemlélné, ha neki nem tetsző írók -ledorongoltatnának, de azt már kötve hiszszük, hogy örömet okozna neki, -ha kedvelt íróit vagy őt magát erősen birálgatnák. Ez különben -természetes, de az már nem természetes, hogy erős kritikát óhajtsunk s -ha az kedvünk ellen üt ki, türelmetlenkedjünk, antikritikának tartsunk -egy pár élczet, egy kis ferdítést s holmi gyanusítást. Pedig Pulszky -épen nem ment e gyöngeségtől. Mindig rossz néven vette a _Budapesti -Szemlé_től, ha benne oly czikkek jelentek meg, a melyek Kossuth munkáit -vagy pályáját birálni merték s rossz kedvének néha oly módon adott -kifejezést, a mely épen nem illett ily erős szellemű kritikushoz. - -Példával szolgálunk. A mult év végén a _Budapesti Szemlé_ben Csengerynek -egy még 1850-ben írt jellemrajza jelent meg _Adalék Kossuth -jellemzéséhez_ czím alatt. Csengery néhány nagy és biztos vonással -igyekszik Kossuthot jellemezni, kiemeli nagy szónoki tehetségét, -hazafiúi érdemeit, de mint államférfiúról kevésbbé kedvezően -nyilatkozik. Kimagyarázza az okokat, a melyeknél fogva a nagy izgató a -forradalom élére emelkedett, de egyszersmind azt is vizsgálja, hogy -mennyiben hiányoztak Kossuthban azon tulajdonok, melyek nélkül bajosan -vezethetni ki valamely nemzetet forradalmi küzdelmeiből. Megjegyzi, hogy -Kossuthot rendszeretlen kapkodás a kezdeményezésben, ingadozás, habozás -jellemezte intézkedéseiben s nem csekély mértékben hiányzott benne az -emberismeret, a szervező és alkotó erő, a személyes bátorság, a -mérséklet és eszély. És e szempontból végig tekintvén a történelem nagy -emberein, a kik forradalmakat vezéreltek, összehasonlítja Kossuthot -Rienzivel, Cromwellel, Washingtonnal s úgy találja, hogy leginkább -hasonlított Rienzihez, de épen nem Cromwellhez, a kiben a becsvágy -szint’ oly nagy volt, mint az eszély, a ki egyaránt képes volt pártot és -sereget vezetni, sem Washingtonhoz, a ki nem volt szónok s bár heves -szenvedélyek zaklatták, jellemének legerősebb vonása mégis -eszélyességében állott, a kiben a türelem és bátorság, az ügyes időzés -és merész vállalkozás, bölcseség és erély különös módon egyesültek. S e -párhuzam után, mintegy következtetéskép, azzal végzi be Csengery -vázlatát, hogy a lelkesedés, a szónak hatalma egymagában soha egy nemzet -szabadságát nem vívta ki, nem biztosította. - -Pulszky, a ki erős kritikát kíván, megbotránkozott ez elég erős, de épen -nem igazságtalan kritikán s egy _Hazánk_ czímű új lapban a forradalomról -írt bevezető czikkében – mert úgy látszik, hogy ő már egész heroldja az -új lapoknak – egy pár oldaldöféssel megtámadja Csengeryt. «A forradalom -– úgymond – sok érdeket sértett, sok ármánynak, irígységnek, -nagyravágyásnak melegágya lett s a német reactio a forradalom legyőzése -után mély sebeket vert a nemzet testén. Midőn a szolgaság második -évtizedének vége felé megtörtént a kiegyezés, akkor lehetett már -szabadabban írni a hazában is s a doctrinairek vizsgálgatni kezdték: nem -lehetett volna-e forradalom nélkül is ugyanazon eredményre jutni s a -politikai csillagvizsgálók, a kik különös előszeretettel a napnak -foltjait tanulmányozzák, keresték a hibákat s fogyatkozásokat, hogy a -vezérférfi nagyságát tulajdon kicsinységök színvonalára lehúzzák. Azzal -foglalkoznak, hogy mi történt volna, ha az adott előzményekből más -következményeket lehetett volna kivonni s ha Kossuthról szólnak, -szeretik összehasonlítani Cromwellel, Mirabeauval, Washingtonnal s -örülnek, ha bebizonyították, hogy ő nem volt se Cromwell, se Mirabeau, -se Washington, hanem megmaradott külön egyéniségében az, a ki volt.» - -E szerint legalább is nem tisztességes dolog, valamely nevezetes embes -pályáját vagy műveit bírálni, bennök fogyatkozásokat, hibákat keresni, -ezzel csak írigységünket áruljuk el és saját kicsinységünk színvonalára -húzzuk le a nagyságot. E szerint a kritikus és történetíró tiszte nem -más, mint a kitünő vagy épen nagy emberek bámulása s maga Pulszky nagy -hibát követett el, a midőn Széchenyit, Petőfit, Eötvöst bírálni merte és -saját kicsinysége színvonalára húzta le őket. S mindezt Pulszky hirdeti, -a ki csak az imént nagy garral panaszkodott, hogy Momus, a kritika -istene, nálunk kiejtette ostorát elvénült kezeiből. Távol van tőlünk, -hogy azért hibáztassuk Pulszkyt, mert máskép itél Kossuthról, mint -Csengery. De miért tagadja meg a kritika jogát, a helyett, hogy -Csengeryt czáfolná, s miért ferdíti el Csengery itéletét, a mikor az oly -világos? Csengery a nagy szónokban és izgatóban nem találja meg -egyszersmind a nagy államférfiút s azt hiszi, hogy hiányoztak benne azon -tulajdonok, melyek a forradalmak diadalra juttatására szükségesek s a -világtörténeti nagy példákat csak ez itéletének élénkebb megvilágítására -hozza föl. Pulszky reá fogja, hogy csak azt hibáztatja Kossuthban, miért -nem volt tetőtől talpig Cromwell vagy Washington, a mi valóságos -képtelenség. - -Pulszky _Hazánk_beli czikke folyamán még más oldalról is megtámadja -Csengeryt, vele együtt Keményt s az egész debreczeni mérsékelt pártot. -Fejtegetvén azt az erős ellentétet, mely Bécsben és Pesten uralkodott -1848-iki törvényeink fölfogására nézve, tudniillik, hogy Bécsben azokat -forradalmiaknak nézték, mi pedig a szokott alkotmányos módon -keletkezetteknek, a többiek közt ezt jegyzi meg: «A fölfogás e -kiegyenlíthetetlen különbsége magyarázza ki mindazt, a mi később -bekövetkezett. Voltak ugyan köztünk lágy szívű optimisták, a kik mindíg -azt hitték, hogy a kiegyezés, a melyet oly annyira kívántak, lehetséges -volna, sőt még azon túl is, hogy Windischgrätz büszkén kimondta a -szavakat: «Rebellisekkel nem alkudozom» folyvást csüggtek az alkudozás -lehetőségén, és Kossuth ellen ármánykodtak, mivel azt hitték, hogy csak -az ő személyisége akadályozza meg az alkudozások és kiegyezés -lehetőségét.» Alább ismét ezt írja: «Hiábavaló volt az úgynevezett -békepártnak rövidlátású törekvése Debreczenben, mely, ha erélyesebben -szervezkedik, képes lehetett volna akadályokat gördíteni a honvédelem -elébe az által, hogy a bizalmat megrendíti s az egyetértést megzavarja a -nélkül, hogy eljárásának sikerét remélhette volna, mert a támadó sereg -és fél nem ismert más megoldást, mint a teljes föltétel nélküli -megadást. Ez ellentét nem volt kiegyenlíthető, de a doctrinair bölcsek -Debreczenben ezt nem fogták föl soha, sőt, a mint tapasztaljuk, azóta -sem józanodtak ki nyárspolgári mámorukból.» - -Hogy az 1848-iki törvényeket alkotmányos úton hozottaknak és teljes -érvényűeknek tartotta mindig a magyar országgyűlés, és joggal, az nem -szenved kétséget. Azonban a mélyebben látók már 1848-ban is észrevették -hiányait és érezték, hogy úgy, a mint vannak, meg nem állhatnak s némi -pótlások és módosítások szükségesek. Mellőzve az államadósságok -kérdését, a melyről hallgatnak e törvények, különösen föltünő volt -bennök az, hogy közös ügyekről szólanak, de nem határozzák meg, mik azok -s mikép elintézendők. A dolgok rendes menetén, kölcsönös jóakarattal, -mindez kiegyenlíthető lett volna, de épen ez hiányzott mindkét részen s -a szenvedélyek és érdekek összeütközése oly bonyodalmat teremtett, a -melyben a kardnak kellett dönteni. Bécsben a reactio mindinkább -erősödött, egész a beolvasztási törekvésig. De hogy a kiegyenlítést -nemcsak a lágyszívű optimisták óhajtották, hanem az egész ország, sőt -szívből vagy kénytelenségből maga Kossuth is, bizonyítja az 1848 október -8-dikán tartott országos ülés, melyben Kossuth indítványára -elhatároztatott, hogy «a mint Magyarország az absolut iránynyal és annak -eszközeivel alkura lépni nem fog, úgy szabad néphez illőn az ausztriai -népekkel bizonyára a legbarátságosabb úton ki fogja egyenlíteni mindazon -érdekeket, a melyek három százados viszonyainkból erednek». - -Kemény mint képviselő, Csengery mint egyszerű hirlapíró, nem foglaltak -el akkor külön állást. Minden békekísérlet meghiusulta után ők is azt -tartották, hogy fegyverrel kell védni az alkotmányt s követték a -kormányt Debreczenbe is. De itt mindkettő azon új párthoz csatlakozott, -a mely kettős czélt tűzött maga elébe: megbuktatni Madarász László -rendőrministert, a kiről nem alap nélkül hitték, hogy compromittálja a -forradalmat; másfelől megakadályozni minden oly közjogi határozatot, a -mely kizárja a kiegyenlítés lehetőségét, megosztva a nemzetet, gyöngíti -az erőkifejtést és irántunk közönyös vagy épen jóakaratú külhatalmakat -is ellenünk hangolhatja. Első czéljok sikerült, a második nem, mert -Kossuth meglepte őket az április 14-iki államcsínynyel. - -Pulszky gúnyolódik velök, mint rövidlátókkal és együgyűekkel, a kik -Windischgrätz büszke szavai után is hittek a kiegyezés lehetőségében s -nem fogták föl a kiegyenlíthetetlen ellentétet. Hogy a győzelmesen előre -nyomuló Windischgrätz nem akart békülni, az természetes. Kossuth sem -volt erre hajlandó, a mikor győzött, de mindig békülni akart, -valahányszor rosszra fordultak dolgaink, előbb az osztrák népekkel, -aztán Windischgrätzzel, végre az oroszokkal s még Görgeit is felelőssé -tette, hogy mentsen meg valamit, a mikor semmit sem lehetett megmenteni. -Így hát volt benne némi valószínűség, hogy a bécsi körök is hajlandóbbak -lesznek a békére, a mikor rosszul foly dolguk, de a kiegyenlítés -lehetősége vagy lehetetlensége semmit sem változtatott e párt -politikáján, melynek az volt vezéreszméje, hogy ne adjunk ellenségeink -kezébe semmi fölhasználható ürügyet, ne gyöngítsük szükségtelen -határzatokkal erőnk kifejtését, küzdjünk egész erőnkből, aztan -cselekedjünk a körülmények szerint. Azt hiszszük, hogy ebben több -bölcseség volt, mint Pulszkynak akár akkori, akár mostani gúnyjában. -Mindenesetre jobb volna, ha gúny helyett arról adna fölvilágosítást, -hogy mint a magyar kormány küldötte Angolországban minő biztatásokat, -tanácsokat nyert Palmerstontól, a ki némi jóindulatot tanusított -irántunk, tanácsolta-e Palmerston az april 14-iki végzést vagy nem? -megírta-e ezt Debreczenbe? Kossuth Pulszky tanácsa szerint vagy ellenére -cselekedett-e? Minderről nem igen emlékeznek meg Pulszky emlékiratai. - -Pulszky doctrinair nyárspolgároknak is gúnyolja Keményt és Csengeryt. De -a nyárspolgár Kemény már 1851-ben azt merte tanácsolni egyik röpiratában -a dynastiának, hogy térjen vissza a _Pragmatica sanctio_ alapjaira, -1860-ban pedig mint a _Pesti Napló_ szerkesztője, szintén nyárspolgár -dolgozó társával, Csengeryvel, egész lélekkel küzdött az 1848-iki -törvények mellett és nem siker nélkül. Nem tudjuk, hogy a mai _Pesti -Napló_, a melybe Pulszky is irogat néha, fog-e ennyi sikert fölmutatni. -Bezzeg Urváry Lajos, Kaas Ivor és Ábrányi Kornél nem nyárspolgárok, nem -doctrinairek, nincs semmi doctrinájok, elvök, hanem elszedik minden -laptól, minden párttól, a mi bennök balgaság: a _Függetlenség_től az -antisemitismust, az _Egyetértés_től a Kossuth-rajongást, a _Magyar -Állam_tól a klerikális irányt, az ifjú mágnásoktól a megemésztetlen -agrarius eszméket s hozzá teszik saját vak szenvedélyű álmodozásaikat. - -Ha Pulszky annyira óhajtja az erős kritikát, Momus ostorával forduljon -ezek ellen, sújtsa ezeket. Bizonyára ez inkább illenék hozzá, mint az, -hogy velök egy gyékényen árul. - - - - -MESE A VARRÓGÉPRŐL. - -Kiss József ez újabb művében nem mint lyrikus, nem mint ballada-költő -lép föl, hanem mint epikus. Egy költői beszélyt nyújt a közönségnek, -vastag velinpapiron, szép nyomásban, rajzokkal diszítve.[41] Valóban, e -könyv bármely szalonasztalnak díszére válik. Vajon épen oly díszére -válik-e a magyar költészetnek? Ez már kevésbbé bizonyos. - -Maga a czím nem igen találó. A mű egy varróleány történetét tárja elénk; -a varrógép nem játszik benne nagyobb szerepet, mint a földmíves kezében -az eke, a katonáéban a kard, íróéban a toll. Vajon ha földmívest, -katonát vagy írót választunk beszélyünk hőseül, nevezhetjük-e azt az -eke, kard vagy toll meséjének? A czímből ítélve, phantastikus -allegoriára vagy társadalmi irányműre gondolhat az ember. Ellenkezőleg -mindebből semmi sincs e műben; egy nemes szívű, önfeláldozó leány -egyszerű története az, a melyet kár volt ily czifra czímmel fölruházni. - -Azonban a költő nemcsak ebben czifrálkodik, hanem egyébben is. Művét -prologgal vezeti be, a mely épen oly kevéssé illik ahhoz, mint maga a -czím. Elmondja, hogy egy zúzos téli este egy kis illatos levélke várt -reá a márványasztalon, a melyen theáját szokta inni. Meghivó volt másnap -estére egyik barátnőjétől, a ki azt írta neki, hogy minden lesz az -asztalon, a mit szeret és senki sem lesz idegen: - - Férjem és ön – a lista kész – - No meg a kicsik – és Teréz. - -A költő nem tudja elképzelni, ki az a Teréz, s midőn másnap a meghívásra -pontban hét órakor megjelen, kiváncsian néz körül. A háziasszony erre -fölkaczag: «Nemde, ön Terézt keresi?» – kérdi tőle s megpirongatja, hogy -oly csapodár. Aztán megmutatja ruhája szabását, díszét s utána veti: «Ez -Teréz, de csak fele». Elmondja, hogy Teréznek története van, nagy, szép, -magasztos, a melyet a költőnek le kell írni, hisz úgy is azt beszéli, -hogy modell után dolgozik. Ekkor belép Teréz, egy karcsú nőalak, a kinek -történetét aztán csakugyan megírja a költő e beszélyben. - -Bizonyára e bevezetés nem volt szükséges. Az ily bevezetés, vagy ha -kell, egy egész keret, csak akkor szükséges, ha az szerves kapcsolatban -van magával a beszélylyel; például, ha valaki elbeszéli nekünk saját -vagy más élettörténetét, ha valamely napló birtokába jutunk stb. Itt -nincs ily eset, sőt önkénytelen kérdenünk kell, hogyan tudta meg a költő -Teréz történetét. A háziasszony csak félig beszélhette el; másik felét: -szerelme titkát, Teréz bizonyára nem beszélte el senkinek, legkevésbbé a -költőnek. - -Ily czifrálkodás nem hiányzik magában a műben sem, nem cselekvényében, -hanem stiljében. A cselekvénynek más hibája van, melyet tartalma rövid -elbeszéléséből is észrevehetni. - -Teréz anyja halálakor öt testvérével marad árván. A gyászév leteltével -atyja újra megházasodik; a mostoha nem a legjobban bánik a gyermekekkel. -Teréz, a ki legnagyobb köztök, mintegy második anyja a kicsinyeknek, sőt -elhatározza, hogy a világba indul, keze munkájával állást vív ki s -magához veszi, fölnevelteti testvéreit. A fővárosban varrónőnek áll be, -a varrógép legszorgalmasabb munkása, egy év alatt az olló és tű jeles -művésze, a kit egyszer egy gazdag bankárnéhoz küldenek a megrendelt -jelmezzel fölpróbálás végett. Teréz remegve indul első útjára. Sejtelme -nem csalja: a bankárnénak nem tetszik a jelmez, s egy csokrot -indulatosan letép róla. Teréz könnyezni kezd s mentegetőzve rebegi: «Ez -az én első kisérletem». A bankárné megbánja tettét, jobban megvizsgálja -a jelmezt, az most tetszeni kezd neki, a letépett csokrot saját kezével -varrja föl, bár a tűvel megszúrja az ujját. Így ád elégtételt Teréznek, -a kit megszeret, pártol, divatba hoz. Teréz négy év alatt keresett -divatárusnő lesz s lassanként magához veszi testvéreit neveltetés -végett. Elérte czélját, boldog, de boldogságából mégis hiányzik valami. -Érzi, hogy telnek a napok, vénülni kezd a nélkül, hogy szeretett volna. -Szerelem ébredez szívében, titkos, néma szerelem egy orvosnövendék -iránt, a ki vele egy házban lakik, a negyedik emeletnek épen abban a -szobájában, a melyben egykor ő lakott. Tizennégy éves huga, Margit, -egyszer elesik a lépcső alján, az ifjú fölemeli s a siránkozót vigaszul -megcsókolja. Így lett figyelmes Teréz az ifjúra. Valahányszor huga -emlegeti, mindig elpirul s esténként méla tekinteteket vet a negyedik -emeleti ablakra, hol először gyúl ki a lámpa s legkésőbb alszik ki. Egy -este az ablak sötét marad s reggel azt a hírt olvashatni a lapokban, -hogy egy orvosnövendék a bonczteremben munka közt egy kis karczolást -ejtett keze fején s most élet-halál közt lebeg. Teréz olvasva a hírt, -megtudja, hogy lakójok haldoklik, de nem árulja el fölindulását. Azonban -késő este, a midőn Margit lefeküdt, kiindul a kórház felé. Nyugodtan tér -haza, az ifjú él s nem forog többé veszélyben. Napok, hónapok telnek el. -Egy tavaszi napon Teréz szobájába lép az ifjú, elmondja, hogy tegnap óta -orvos, van egy kis öröksége is Erdélyben, hova visszatérni igyekszik, de -nem egyedül, hanem nejével, s megkéri Margit kezét. Teréz remélve, -csalódva hallgatja az ifjú beszédét, mély fájdalmat érez, de legyőzi, -behívja hugát, nyakába borul és - - Egy szót – csak ennyit tud rebegni: - Szeresd, szeresd! Ugy-e te nagyon - Fogod őt szeretni? - -Ime, mily nemes és gyöngéd érzelmek sugalták e beszélyt. Valóban mind -tárgyáért, mind fölfogásáért dícsérnünk kell a költőt. Sokkal költőibb -az, mint balladáié, a melyekben a tragikum a legtöbbször szörnyűséggé -vagy épen torzképpé válik. A beszély kidolgozása már kevésbbé sikerült. -Második fele minden tekintetben sikerültebb az elsőnél. A szülői ház s -az élet nyomorával küzdő Teréz egy kissé bágyadt és mesterkélt, ellenben -a néma szerelmi ábrándba merülő s önmagán uralkodó Teréz elevenebb, -igazabb kép. E részletben a költő hangja, nyelve és rhythmusa is -melegebb, tárgyához simulóbb, hangzatosabb. Érezzük, hogy a néma -szerelem e küzdelmének kellett volna a beszély központjául szolgálnia s -a többinek hátterül maradnia. Akkor a bonyodalom is változatosb és erősb -lett volna. Így inkább egy költői életrajz hatását teszi reánk, mint egy -költői beszélyét. A beszély nagy részét a szülői ház s Teréz -pályaküzdelmi rajza foglalja el s benső élete, szerelmi küzdelme csak -mint függelék járul az egészhez. A compositio e hiányát sehogy sem tudja -eltakarni a szerző, sőt a végső szakaszok sikere még inkább érezteti -azt. - -De ha az egész beszély nem sikerült is, a sikerült részletek a költő -tehetségének fejlődését és ízlése tisztulását mutatják. Stiljében ugyan -kedveli még a czifrálkodást s néha a köznapi próza felé hajlik, de -vannak jól írt lapjai s nyelve magyarosság tekintetében sokkal -szabatosb, mint előbbi műveiben. Az oly helyek, midőn azzal dicsekszik, -hogy theáját márványasztalon iszsza, s glaceban szokott estélybe járni, -bizvást elmaradhattak volna. Midőn a bankárné megsajnálja Terézt s a -letépett csokrot fölvarrva, megszúrja kezét, a melyet Teréz megcsókol, a -költő így kiált föl: - - A hány angyal a mennybe’ fenn, - Mind ujjongott e jeleneten. - -Igen nagy hang ily nem épen nagy dologhoz. A humoros helyek is keresett -czifrálkodásnak látszanak, s némely reminiscentia vagy kölcsönzés igen -kirí vagy épen ízetlen, mert a költő nem tudta újjá szülni vagy jól -alkalmazni. Ilyen e Heinéből kölcsönzött hely is: - - És így tovább. Minek leirni? - Ez régi nóta, régi bú, - Hejh, de kinek végig kell sirni, - Végig siratni, sanyarú. - -Mindent összevéve, Kiss költői beszélye figyelmet érdemel, s ha nem -várunk is tőle remek műveket, mint dicsőítői, reméljük, hogy folyvást -fejlődve és tisztulva, élvezetes olvasmányokkal fogja megajándékozni -irodalmunkat. - - - - -AZ ÚT A RÉVPART FELÉ.[42] - -E rajzgyűjtemény kizáróan a klinikai életből van merítve. A szerző, a ki -végig tanulta az orvosi tanfolyamot, nem elégedett meg a kórház és -bonczterem tudományos tanulságaival, följegyezte azon benyomásokat is, a -melyeket a klinikai élet kedélyére és képzeletére gyakorolt s ezt -nyújtja olvasóinak rajzgyűjteményében. - -Föltárja előttünk a régi és új klinikai épület titkait. Elvezet -bennünket a betegek ágyaihoz, midőn este felé társalogni kezdenek; -lefesti egy részeges tót halálát, megismerteti a járó betegek -várótermét, a hol a kórházba magokat fölvétetni akarók jelentkeznek s -lerajzol egy agglegényt s egy vénülő leányt, a kik egykor szerették -egymást, de nem lehettek egymáséi s hosszú idő után most itt találkoznak -először. Bemutatja a boncztermet, a hol egy tüdővészben elhunyt fiatal -varrónőt bonczolnak, a kit egyik orvosnövendék szeretett; épen szívét -adják kézről-kézre s vizsgálják kíváncsian: az orvosnövendék szótlan, -mozdulatlan áll; társai kérdik, mi baja; ő, hogy leplezze titkát, éji -tivornyával mentegetődzik. - -Egy kórházi temetés rajzát is veszszük. Egy szegény anya a bonczteremből -temetteti fiát, utolsó fillérét a temetésre költi, küzd a bonczterem -szolgái gorombaságával s elkésve a temetésről, alig éri utol a gyorsan -robogó halottas kocsit. Ezt egy betegápoló apácza rajza követi, a ki -csalódott az életben, de a helyett, hogy bosszúból meggyűlölte volna az -embert, átkarolta az egész szenvedő emberiséget. Megelevenednek előttünk -a beteglátogatások és klinikai leczkék jelenetei. Egy tanársegéd egyik -ágytól a másikig vezeti a tanítványokat s fölmutat a többek közt egy -vese-bajos, majd egy tüdővészes beteget s végül egy hysterikus nőt -rohamai legérdekesebb pillanatában. A régi klinikán oltár is volt. Egy -éjjel két beteg fölkel az ágyból, elébe térdel és imádkozik. Az egyik -szegény napszámos, a ki mindig hű hivő volt, el akarja kergetni onnan a -másikat, a ki elszegényedett úr és Istentagadó, de most az imádság -enyhülete után eseng. Ez éji sötét képeket napsugáros reggel váltja fel. -Az orvos megengedi, hogy a betegek, a kik képesek reá, a kertbe -menjenek, friss levegő s meleg napsugár élvezése végett. Csak egy béna -kis fiú s egy nehéz beteg férfiú maradnak a szobában. De a férfiú -biztatja a kis fiút, hogy menjen ki ő is a szabadba. Ez eleinte -vonakodik, de mire az ajtóhoz ér, örül ő is, hogy kinn lehet. A kertben -szokatlan zaj, benn a szobában a szokottnál is nagyobb csend. A magára -maradt beteget nem háborgatja semmi, élvezheti a napsugárt, álmodhatik a -multról, jelenről és a jövőről, a melyből soha sem lesz jelen. - -A klinikai leczkék három fölvonásra vannak osztva, mint valamely -izgalmas melodráma. Az első fölvonásban kerekes ágyon egy kőmüvest -tolnak be a terembe, a kinek a lezuhanó fal eltörte szárcsontját, s az -rosszul forrván össze, most operálásra szorult. Lassankint felgyűlnek a -hallgatók, belép a tanár. Az észlelő előadja az esetet s hosszú előadást -tart a csonttörésekről s már hozzá fognának a műtéthez. A kötések készen -állanak, az ércsipők sorba rakva, a kések éle mind kipróbálva. De ma már -nem lehet, a műtét egyszerű ugyan, de egy kissé hosszadalmas s az idő -előrehaladt. A második fölvonásban új szereplők lépnek föl. A tanárnak -másutt van dolga, szerepét az első tanársegéd vette át. Egy -hasznavehetetlen lábat kell levágni. A beteget elaltatva, a műtétet -végrehajtják, de a vért nem igen tudják megállítani. A beteg fölébred és -szánalmat látva az orvosnövendékek arczán, fölkiált: «Mit sajnálnak -engem? Meg tudok én halni bátran, sokszor néztem szembe a halállal… -Szívesen megyek, a kardnál úgy is nehezebb volt nékem az írótoll… Vén -vagyok úgy is, de a magyar föld szabad föld. Lengyelország nem az, de -lesz.» S midőn bekötik valahogy sebeit, megint megszólal: «Köszönöm -jóságukat. Emlékezzenek reám, Kameriszky Gusztáv, honvédkapitány, irnok -a postán. Köszönöm, éljen a haza!» Az ágyat kigördítik az ajtón s holnap -majd jelenthetik az ismert formulával: az operálás sikerült, a beteg -meghalt. S ezzel elértünk a harmadik fölvonáshoz, a mely változatosabb a -két elsőnél. Először is egy sárba és vérbe kevert embert hoznak be. -Kocsiról esett le, a lovak megtaposták, a kerék keresztül ment a fején. -Gyors segélyre van szükség: megmossák, leborotválják fejét s a -repedésnek mélységét kutatják. Csekélység, mélyebbnek látszott: oda se -nézzen senki. Szemhéját néhány ügyes öltés felvarrja. Mehet, meggyógyul. -Ekkor egy nő lép be, de megijed a környezettől s elájul. Erre már csak -holnap kerülhet a sor. Helyette egy öreg úr áll elő, a kinek nyelvrákja -van. A tanár nézi, tapogatja, egy kis theát rendel orvosságúl s azt -mormogja magában: «Kár volna bántani. Hetven éves ember belenyugodhatik -a sorsába. Egy évig így is elélhet.» Ezután egy czifra nyakkendős boltos -segéd következik. Ez a darab komikusa. Nagy sopánkodással beszél. Egy -porczikája sincs, melyre ne jajgatna. «No mijét vágjuk le?» – kérdi a -tanár. A komikus ijedten dadog s a hallgatók kötelességöknek tartják, -hogy nagyot nevessenek. Megvizsgálják tetőtől-talpig s úgy találják, -hogy semmi baja sincs. «Nos? itt csak olyanokkal foglalkozunk, a kiket -vágni lehet. Milyen kést méltóztatik parancsolni e sok közül?» Erre a -nagy beteg megijed, ferdén köti föl a czifra nyakkendőt, szalonkabátját -ferdén gombolja és elszalad. Végre egy nagyon vén, sovány kis emberke -lép föl, csipőjén és keresztcsontján kék foltokat mutogatva. Félig -németül, félig olaszul beszél, nagyon gyorsan, nagyon furcsán. Gipsz -alakokat áruló olasz. Elbeszéli, hogy a korcsmában megverték a részeg -vendégek, s hordozó tábláját a hátán törték össze. Szeretné magát -fölvétetni a klinikára. A tanár végighallgatja, de nem veszi föl – nincs -mit rajta tanulni, menjen a kórházba. - -A betegek karácsonyát is rajzolja a szerző, a gyermekkórházba is elvezet -bennünket, egy magát strychninnel megmérgező tanársegéd halálküzdelmét -is végigszemlélteti velünk. De mindez gyöngéd dolog ahhoz képest, a mit -egy beteg vallomásaiban kell olvasnunk, a ki fiatal korában küzd, -takarékoskodik, hogy később élvezhessen s mikor élvezni akar, egy -pattanás támad ajkán. A pattanásból seb, a sebből fekély, rákfekély -fejlik ki. Hiába vágják ki, megint kiújul. De a beteg élvezni akarja az -életet s örül, hogy minél aljasabb állat lehet. Kétségbeesésében kétszer -akar öngyilkos lenni, de nem öli meg magát. Ezalatt vagyona, a gyönyörök -forrása elapad, nincs semmije, a kórházba kerül s bár reménytelenűl, -folyvást ragaszkodik az élethez. Egy drámai érdekű szigorlat rajzát is -veszszük. Egy orvosnövendék elcsábít egy becsületes szegény leányt, -gyalázatba és nyomorba taszítja, a leány később betegen a klinikára -kerül s midőn az ifjú szigorlatot tesz, épen őt hozzák a tanterembe, -hogy a szigorló betegségéről előadást tartson. Az ifjú reá ismer, -megzavarodik. A tanár urak türelmetlenül várják a külvizsgálat -eredményeit, de az ifjú csak hebeg, egy okos szót nem tud kiejteni és -megbukik. - -Ime a majdnem tíz ívre terjedő rajzgyűjtemény tartalma. E száraz kivonat -is alkalmasint oly érzést kelt az olvasóban, mintha egy kórház termein -haladna át; az emberi nyomor látásán nem maradhat érzéketlen, fölindul, -talán szenved is, de semmi esetre nem érezhet æsthetikai benyomást. Mi -legalább ez élénken színezett rajzgyűjteményt ily hangulattal olvastuk -végig. Legkevésbbé sem kívánjuk a szerző tehetségét kisebbíteni. -Könnyedén és élénken tud elbeszélni, érzéke van a jellemzetes iránt, nem -terjengő, áradozó s ha itt-ott némi modorosságba esik is, sehol sem léha -s komolyan át van hatva tárgyától. De vajon tárgya a költészet tárgya-e -s ha az, ily módon földolgozható-e? E kérdés dönti el e könyv æsthetikai -becsét és sajnáljuk, hogy megoldása a legjobb esetben sem üthet ki -kedvezően. - -A költészet örök tárgya az emberi lélek küzdelme s az abból folyó -viszonyok, a test, a betegség és halál csak annyiban, a mennyiben e -küzdelmekkel kapcsolatosak. Othellóban a féltékenység szenvedélye az, a -mi bennünket érdekel s halála csak annyiban, a mennyiben küzdelmeink -befejezése. Lady Macbeth őrültsége csak annyiban hat reánk -æsthetikailag, a mennyiben lelkiismerete furdalásait leplezi föl. -Werther öngyilkossága lélekállapotának rajza miatt válik költőivé, de az -közönyös előttünk, hogy pisztolylyal vagy méreggel vetett-e véget -életének, valamint a megsebzett vagy mérgezett test symptomái is. Sőt -többet mondunk, mihelyt az ember akár a lelki, akár a testi szenvedések -legfőbb fokán megszünt ember lenni és állattá válik, többé nem tárgya a -költészetnek. Nem mondjuk, hogy a testi fájdalmakat nem rajzolhatja a -költő, csak azt állítjuk, hogy a legfőbb ponton nem szabad rajzolnia s -mindig a lelkiekkel összhangban tartozik rajzolni. Már Sophocles példát -adott erre _Philoctetesé_ben. Philoctetes testi kínokat szenved, de -lelki ereje még megvan, sőt uralkodik a testi szenvedéseken. Az erkölcsi -és anyagi természet ez összhangzatos vegyületében nyilatkozik e mű egyik -főbája. - -A szerző legtöbbször a testi szenvedéseket rajzolja előszeretettel; a -lélek küzdelmét vagy egészen mellőzi, vagy csak mellékesen érinti. Az -öngyilkos tanársegéd s a rákfekélyes beteg rajzában éri tetőpontját e -sajátsága. Az iránt meglehetős homályban hagyja olvasóit, hogy -tulajdonkép miért mérgezi meg magát a tanársegéd, de a méreg, a -strychnin hatását részletesen leírja. Az orvos egészen erőt vett benne a -költőn. A rákfekélyes betegen érinti ugyan a lélek szenvedélyét is, de -ez állattá vált ember már csak az orvost érdekelheti. S ezt teszi nagy -részt a többi beteg rajzában is. Nem annyira a betegek lelki állapotját -festi, mint inkább azt a hatást, a melyet a betegek környezetökre, vagy -épen a költőre tesznek, mint az emberi nyomor sötét képei. S ehhez járul -még, hogy a betegek életéről keveset tudunk, betegségök, haláluk lép -előtérbe. Megengedjük, hogy az orvosra nézve ez a legfontosabb, de a -költőnek az életet kell rajzolni még a halálban is. - -Egy szóval e rajzgyűjtemény nemcsak a klinikai életnek tüköre, hanem egy -észlelő orvos s egy érzelmes költő meghasonlásának is. Az orvos költő is -akar lenni, a költő orvos is; küzdenek egymással hol egyik, hol másik -válik győzelmessé. Igazságtalanok volnánk, ha be nem vallanók, hogy -néhány helytt a költő egészen legyőzi az orvost. Példáúl midőn levágják -a klinikán a lengyel eredetű postatiszt lábát s az bátran szembe néz a -halállal s hazájára gondol, vagy a midőn a csábító orvosnövendék a -szigorlaton hajdani kedvesével találkozik, mind költői érdekű rajzok, -mert vagy az erkölcsi mozzanat lép előtérbe vagy az erkölcsi és anyagi -természet összhangba olvad. - -Minden esetre a szerző tehetséges író, de ha költő is akar lenni, -szükséges, hogy odahagyja a kórházat, vegyüljön az életbe s a testi -betegségek helyett a lelkieket tanulmányozza. Igaz, hogy mindnyájan -megbetegszünk, meghalunk, sőt kórházba kerülhetünk, de az is igaz, hogy -a művészet határa ott csak végződik, nem pedig kezdődik. - - - - -IPOLYI ARNOLD ÉLETE ÉS MUNKÁI.[43] - -Az írói betegségek egyik legjárványosabbika a _morbus biographicus_. -Leghamarabb bele esnek a könnyen és nagyon is lelkesülő természetűek, de -a ravasz hizelgők sem kerülhetik el. Alig észrevehető, de folytonos -lázzal kezdődik, a mely folyvást emelkedőben s gyakran a negyven fokot -is meghaladja. A könyvés levéltárak levegője nagyon elősegíti e betegség -fejlődését. A beteg fölhevült képzelme folyvást egy személylyel -foglalkozva, az egész rögeszméjévé válik. Alakját óriás arányban -nagyítja és sok mindent képzel hozzá, szintén óriás arányban. Kedveli a -superlativust és dagályt, gyakran félre is beszél, de nem minden -rendszer nélkül; hangja mind harsányabb, de azért még sem fárad el. Nem -épen halálos, de nehezen gyógyítható betegség. A kritika hideg -vízzuhanya legföllebb mérsékli, de ki nem irthatja. A lelkesülő -természetűek idő folytán és gondos orvosi kezelés mellett -kigyógyulhatnak belőle, de a hizelgők soha. - -Pór Antal legújabb munkája e járványos betegség szüleménye, a mely úgy -látszik, leginkább Pozsonyban dühöng s a _Kortársaink_ czímű vállalat -íróit mindinkább magával ragadja. Bizonyára kortárstól még élő -kortársról nem igen várhatni teljesen tárgyilagos életrajzot, még -kevésbbé jó baráttól jó barátjáról, kanonoktól püspökéről. Azonban -mindenkitől nemcsak megvárhatni, de megkövetelhetni is bizonyos -mérsékletet, egy kis igazságszeretetet, némi ízlést, Ám mellőzzön az -életrajzíró mindent, a mi árnyoldal, de amit kiemel, az legyen valóban -fényoldal, s azt ne túlozza oly módon, hogy egész hihetetlenné váljék. -Ezzel épen oly kevés tiszteletet tanusít olvasói, mint az iránt, a kit -munkájával meg akar tisztelni. Ipolyinak, mint hazafinak, főpapnak és -tudósnak oly érdemei vannak, a melyek illő megvilágításban csak -nyerhetnek. De Pórnak egész fényözön kell, hogy kápráztassa az olvasók -szemét; neki kevés az ember, neki bálvány kell, a kinek hymnusokat -zengjen; nem elégszik meg egy nemes arcz körvonalaival, hanem addig -szépítgeti, eszményíti, a míg egészen eltorzítja. - -Az életrajzi styl Pór könyvében alig több a bókoló udvarlás és a -nagyhangú toaszt keverékénél. Czifránál czifrább epithetonokat találunk -benne s a túlzást is túlozva. Neki Ipolyi csodás lény, egész -legendaszerű hős. A mit Ipolyi mond, ír és tesz, az mind monumentalis, -epochalis, classikus, mintaszerű, remek. Szerinte Ipolyi oly lángész, a -minő sohasem volt a világon, a ki minden téren egyenlő nagy, a kinek -minden műve egyenlő remek. E mellett majd minden szava és műve -egyszersmind egy nagy tett, a mely a magyar közélet és tudomány -korszakos fordulatait jelöli. Új eszméket hirdet, a melyek egyszerre -közvéleménynyé válva, tettre ragadják nemzetünket. Midőn 1854-ben kiadja -_Magyar mythologiá_ját s mindjárt a mű elején így szól: «Ha a zivatar -elviharzott, a férfikarok új erővel fognak a munkához», e mondat Pór -szerint mint vezényszó hangzott végig a dévényi hegytől a Brassó fölötti -Czenkig, visszhangot keltve minden hazafi éledő keblében. Számos -nagyszerű tanulmányaival minden előzmény nélkül, örökre, változatlanul -megállapította a magyar műtörténelmet. Akadémiai emlékbeszédei egészen -új irányt jelölnek e nálunk eléggé művelt írásnemben. Mint a történelmi -társulat elnöke az enyészet porából új világokat alkot s a történelem -tanulságaiból új irányokat tűz ki nemzetének. 1876-ban a Rimaszombaton -tartott nagy gyűlésen a magyar államegység és államnyelv actualis -kérdést történelmi mély belátásával és bölcs mérsékletével eldöntötte. -1879-ben Pozsonyban a magyar iparélet történelméről értekezve, mint -történetíró és nemzetgazda kijelölte nemzetének az útat, a melyen -haladva, virágzásának biztosan nézhet elébe. Kimondotta, hogy mint -agricol állam ipar nélkül tovább nem létezhetünk. Ma már az országos -tárlat után mindenki meg van győződve erről, de akkor jóformán még csak -ő kezdette hirdetni. Nem soká azután Maros-Vásárhelyt a magyar -hadképességről értekezve, nagyot lendített a haza védelmén és -fönmaradásán azzal, hogy irányt adott számos magyar családnak, sőt az -összes magyar ifjúságnak és megtörte azon, immár előítéletté kövesült -ellenszenvet, a mely nálunk a katonáskodás ellen kezdett meggyökerezni… - -De nem folytatjuk tovább. Elég, ha fájlaljuk, hogy Ipolyi nem talált -derekabb életrajzíróra; elég ha sajnálkozunk, hogy Pór Antal, mint -történetíró és akadémiai tag oly kevésre becsüli írói tolla méltóságát. -S ezzel be is fejezhetnők rövid ismertetésünket, ha a könyv egyik szaka -nem követelne bővebb tárgyalást. Ez a _Magyar mythologiá_ról írt -szakasz. Pór ebben nemcsak a mű dicsőítésével, hanem annak bírálójával, -Csengery Antallal, is foglalkozik. Úgy tünteti föl 1855-ben megjelent -birálatát, mint valamely merényt, a mely nagyon megcsorbította Ipolyi -örömét. Ezért természetesen Csengerynek, mint nagy bűnösnek, lakolni -kell. Pór nem érzi ugyan hivatva magát, hogy bírálatot mondjon Csengery -írói egyéniségéről s utasítja olvasóit a _Budapesti társaság_ czímű -férczműre, a melyet különös következetességgel a maga személyére -megbizhatatlannak, de Csengeryére nézve nagyon is megbízhatónak tart: -mind a mellett hol leplezve, hol nyiltan úgy rajzolja Csengeryt, mint a -ki elfogultan, igazságtalanul birálta meg Ipolyit, megkisebbíteni merte -a nagyszerű művet, sárral dobálta a triumphatort s később mintegy -megbánva tévedését, mindenkép azon igyekezett, hogy Ipolyival s a -közönséggel elfeledtesse a múltat. Helyeseljük, hogy Pór nem mellőzte -Csengery bírálatát; egy életrajzírónak számba kell venni mindazt, a mi -fontosabbat kortársai hőse egyik vagy másik művéről írtak, hogy -fejtegetéseiben elfogadva a helyest, vagy czáfolva a helytelent, annál -biztosabban megállapíthassa az igazat. Azonban Pór semmit sem fejteget, -nemcsak azt nem mondja meg, hogy miben tévedett Csengery, hanem azt sem, -hogy mit mondott s mi tulajdonkép bírálatának lényege. Pótolni akarjuk e -hiányt s röviden megismertetjük olvasóinkkal Csengery szempontjait, -melyekből bírálatában kiindul s melyeket Pór úgy látszik örök -feledékenységre szeretne kárhoztatni. - -Midőn 1854-ben a _Magyar mythologia_ megjelent, Csengery nem ismerte -Ipolyit. Először az _Új Magyar Muzeum_ban olvasta nevét, a melyben Toldy -a munka megjelenését hírül adta a közönségnek. Toldy épen, mint -Kazinczy, könnyen lelkesült és hajlandó volt írót és művet túlbecsülni, -ha az irodalom valamely hézagát betölteni látszott. Úgy hirdette Ipolyi -művét, mint a történelmi tudomány nagyszerű fölfedezményét, a tudomány -Colnmbusának nevezte s öröme határt nem ismert, hogy nemzeti -mythologiánk immár meg van fejtve, kiderítve. Csengery megvette a munkát -s hibásoknak találván kiinduló pontjait, ne hogy ily nevezetes kérdés -minden vita nélkül dőljön el, birálatot írt róla. Csengeryt tehát semmi -személyes elfogultság, ellenszenv nem vezette, hanem Toldy buzgósága -ellenében egy más, szintén tiszteletre méltó buzgóság, a mely a tudomány -terén a nemzeti érzést nem tudja elválasztani a tudomány szoros -követelményeitől. – Csengery birálata komoly és tárgyilagos, s bizonyos -tekintetben méltányoló is. Mindjárt elején kimondja, hogy irodalmunk sok -részben mostoha körülményeit figyelembe véve, nem lehet eléggé -méltányolni azon készültséget, a melylyel Ipolyi munkájához fogott; -tömérdek a bel- és külföldi anyag, a melyet oly rövid időn egybehordott -s bárhogyan itéljünk a földolgozásról, maga az anyag összehordása is oly -érdem, a melyet lehetetlen el nem ismerni. Az is elismerendő, hogy -Ipolyi azt a módszert követte a magyar mythologia összealkotására, a mit -Grimm Jakab követett a német mythologiára nézve. Azonban e helyes -módszert Ipolyi nem alkalmazta helyesen s épen azért egészen más -eredményre jutott. Nem levén közvetlen kútfőink, Ipolyi is Grimm -példáját követve, kútfőül tekinti az élő néphagyományt, a regét, a -mondát, mesét, népdalt, népszokásokat, erkölcsöket, babonás hiedelmeket, -előitéleteket, különös népies szólásokat, példabeszédeket és -közmondásokat. S tagadhatatlan, hogy ezek népünk képzelet- és -gondolatvilágára nem egy fénysugárt vethetnek s bennök a régi magyar -világnézlet töredékei is lehetnek. De éles kritikai pillantás képes -csupán kiszemelni e töredékekből a tisztán magyar elemeket, elkülönözve -mindattól, a mi a keresztyénséggel jött közénk, a mit részint távolabb, -európai érintkezésekből, részint a köztünk és körülünk lakó népfajoktól -kölcsönöztünk. Ipolyi e kölcsönözéseket nem igen akarja elismerni, sőt -azon meglepő állítással lép föl mindjárt munkája kezdetén, hogy -népünknél majdnem minden a régi kerékvágásban van, hogy szokásai, -öltözete, eledele, gondolkodása, természeti világnézlete még nagyobbára -a régi, a mint volt századok előtt. S e szempontból aztán minden -közmondásban, népies szólásban, mesében stb., a mi népünk közt jelenleg -él, mind magyar, ősmythologiai nyomokat lát, még akkor is, ha a -közöttünk és körülünk lakó népeknél ama közmondásokat, szokásokat, -meséket mind föltaláljuk. Mennyire kritikaiatlan ez eljárás, első -tekintetre föltetszik mindenkinek, a ki némikép jártas a történelemben. -Az elvet, mely Grimm nyomozásaiban oly termékenynek mutatkozott, Ipolyi -mindjárt munkája kezdetén túlságig viszi, a mi aztán szükségeskép -képtelenre vezet. - -S itt bővebben kifejti Csengery, hogy ember embertől, nép néptől hogyan -vesz át szókat, eszméket. E kölcsönzés, e külső hatások eredménye egy -részben a belfejlődés, a haladás. Miért legyen e törvény alól, a melyet -örök igazságnak mutat a történelem, csak a magyar kivétel? Elmondja, -hogy különböző hatások alatt hogyan alakulnak, változnak a mondák, -vándorolnak a népmesék s ennélfogva igen óvatos és éles kritikával -elkülönözendő a kölcsönzéstől az eredeti, hogy a nemzeti mythologia -alapjául szolgálhasson. Ipolyi magyar mythologiájában összezavarja a -különböző elemeket, úgy szólva nem is akar elismerni idegen befolyást, -azon hiúságunknak hizelgő állítással igazolván nézetét, hogy a magyarság -oly élénk erélylyel nyilatkozott a téren, melyet hazánknak nevezünk, -hogy gyakran nemzetünk fogadtatá el nyelvét, szokását stb. a köztük lakó -népiségekkel, s nem volt oly lélekszegény, hogy mások meséire, mondáira, -babonáira szorúlt volna. De ha a köztűnk lakó népiségek oly mértékben -olvadtak volna is a magyarságba, a mint Ipolyi állítja, nem épen azt -bizonyítja-e ez, hogy szükségkép tömegestül vette föl a néphit az idegen -elemeket? Mert lehetetlen föltennünk, hogy a nyelvcserével valamely -népfaj egész szellemi világa azonnal átváltozzék, hogy a -megmagyarosodott helységekben a dajkák azonnal megszüntek volna mesélni -s az öregek és az átváltozott új ivadék között egyszerre szakadt légyen -meg minden szellemi közlekedés. Bizonyára sohasem nyilatkozott -erélyesebben a magyarság azon népfajok irányában, a melyek között élünk, -mint a germán szellem nyilatkozott a középkoron át, midőn lassanként a -szlávokat tömegestül olvasztá föl magában, s a celta elemeket, a melyek -Németország több helyén beszögellettek, egészen fölemészté. Az erély ily -élénk jelenségei mellett sem bírt a németség minden szláv és celta -elemeket végkép kiirtani. Megvannak azok maiglan s különösen a celta -befolyásról nagy elismeréssel nyilatkozik Grimm. Nemcsak az élő -néphagyománynyal bánik el így Ipolyi; hanem többé-kevésbbé az irott -emlékekkel is, s kevés érzéket tanusít az ősinek, eredetinek -kiismerésében, szemközt azzal, a mi későbbi származású vagy nem is a -népképzelem alkotása. - -Azonban Ipolyi csak az európai hitkörök és mondák, mesék befolyását -vonja kétségbe: az ázsiai mythosokat oly szoros kapcsolatban látja az -általa úgynevezett magyar mythologiával, hogy azon hitkörök befolyását -minden lépten-nyomon fejtegeti. A közös ősvallás és nyelv eszméiből -indul ki. Az emberiség ősvallásának a monotheismust mondja, melynek -lassú elhalványulásával a pantheismus, polytheismus kerekedett fölül, -egész azon végső elaljasodásig, midőn az ember a durva, értelmetlen -magiában, sabæismusban, állattisztelet- és fetisben kereste üdvét. -Csengery ezzel szemben kimutatni igyekszik, hogy a fejődésnek épen -ellenkező fokozata van: nyers természetimádás, fetisismus, samanismus -vagy dæmonok cultusa, polytheismus, a mely hitbölcselmi úton -pantheismussá fejlődik, és végre monotheismus. S egyszersmind nem -fogadja el Ipolyi hypothesisét, a mely a magyar őshitet az ősvallás -monotheismusával hozza kapcsolatba. - -Az ősnyelv Ipolyi szerint a szanszkrit vagy azzal legközelebb rokon, -mire Csengery megjegyzi: annyi kétségtelen, hogy minden gondolható -történelmi tudás fölteszi már a nyelvek létezését s ha fölállítjuk is -egy ősnyelv elméletét, kétségtelen, hogy mihelyt különböző háznépek -állottak elő, melyek különböző helyekre vetődtek egymástól, e külön -lakás külön természeti hatásoknak tette ki őket, mi által fejlődésök s -így nyelvök is szükségeskép különbözővé vált. Ennélfogva föl kell -vennünk, hogy mind a sémi, mind az indogermán, mind az altaj népek és -nyelvek külön-külön helyeken alakultak, különben a nyelvfajok -különbségeit nem tudnók megfejteni. S ha minden nemzet legősibb -történetei okvetetlenül rokon nemzetek kebelében folytak le: a magyar -nemzet legősiebb történeteit sem kereshetjük se a sémi, se az indogermán -népek közt, s ha nyelvhasonlítás útján akarunk eredményhez jutni, a -hasonlítás törvényei azt parancsolják, hogy valamely nyelvet elsőben is -azzal hasonlítsunk, a melynek rokonsága előttünk nem csupán az anyag, -hanem idom tekintetében is bizonyos. S Ipolyi mythologiai rendszere -nagyrészt ellenkező nyelvészkedésen alapszik. Majd egy indogermán, majd -egy sémi nyelvben keresi egyik vagy másik magyar szó gyökét; az -ural-altáji nyelvekhez, nyelvészeti párhuzamaiban, fölvilágosításaiban -csak igen ritkán, mondhatni kivételesen, folyamodik. Megesik, hogy a hol -egy rokon hangzású és értelmű szó valamely altaji nyelvből, más által -figyelmeztetve, megüti fülét, azt legfölebb jegyzetben említi meg, míg a -munka szövegében más, nem rokon nyelvcsalád köréből igyekszik -kiokoskodni egy vagy más ős szavunk értelmét. - -Mindezt bővebben fejtegetve s néhány példával fölvilágosítva, azzal -végzi birálatát Csengery, hogy Ipolyinak kétségtelen érdemei vannak a -magyar mythologiai nyomok gyűjtésében, de az adatok egybeállításában nem -járt el azzal a kritikával, melyet a nyomozó történetírótól várhatni. S -ezért ingatagnak kell lenni azon épületnek, mely kritikátlanul -egybehordott anyagokon, tág alapú mythologiai párhuzamokon és helytelen -nyelvészkedésen alapszik. - -Ime Csengery bírálata, a mely Ipolyinak inkább csak kiinduló pontjait, -módszerét birálja, példákkal világosítva ugyan, de nem ereszkedve a -részletek bővebb fejtegetésébe. Ez a bírálat hiánya. Csengery egy újabb -czikksorozatban szándékozott a részleteket fejtegetni, de ezt nem írta -meg. Helyette _Altáji párhuzamok_ czíme alatt az általa ajánlott módszer -alapján kifejteni törekedett, hogy az összes altaji népek ősvallása azon -természet-cultus volt, melyet a legalsó fokon samanismusnak neveznek, -mely a fensőbb fokon a polytheismussal érintkezik s melyben az izlám és -keresztyénség monotheisticus befolyása alatt azonnal megszakad a -polytheisticus képződés. Alapjában eredetileg a magyarok ősvallása sem -lehetett más, mint a népeké, melyek között, a nyelvrokonság újjmutatása -szerint, nemzetünk legősibb történetei szükségkép lefolytak s a mely -népek egy részehez, nemzeti hagyományaink szerint is, rokonság kötelékei -fűznek. - -Pór Antalnak mindezt czáfolnia kellett volna, ha röviden is vagy -legalább főbb pontjaiban előadni azon ellenbírálat lényegét, a mely -1855-ben a _Religió_ban megjelent s melynek írásában Ipolyinak is része -volt. Pór e helyett idézeteket közöl néhány akkortájt Ipolyihoz intézett -magánlevélből, mintha azok sokat bizonyítanának a dolog érdemére nézve. -«Nincs senki, ki bensőbb érdekkel és méltánylással ne kísérné ön nemes -és hatalmas futását – irja Kazinczy Gábor Ipolyihoz Bánfalváról 1855 -julius 31-dikén. A Capitolium vár s útban ez felé, ki méltatná -észrevevésre a plebs sárdobálásait.» Greguss Ágost így ír Ipolyinak -Pestről 1885 szeptember 15-dikén: «Az itteni irodalmi körökben nagy zajt -üt s minden jóra való embernek jól esik azon elégtét, melyet a _Religio_ -mostani számai az ügynek szolgáltatnak, azon tudomány tettető -áltekintély leálarczozásával, a melynek fő képviselője nálunk Csengery.» -Haas Mihály is nagyon lenézi Csengeryt. «Meghallgattam – írja szintén -Ipolyinak – Csengerynek az akadémiában barátom uram _Mythologiá_jára -fölolvasott kritikáját. Nem méltó lábsaruja szíját megoldani, -mondhatom.» - -Ha azon űdvözletekből, vigaszokból akarnók megítélni valamely munka -becsét, a melyeket a jó barátok az írókhoz intéznek munkájok megjelenése -vagy megbiráltatása alkalmával, bizonyára minden munka jeles, kitünő -vagy épen remek volna. A jó barátok kötelességöknek tartják -rokonszenvből vagy udvariasságból méltánylatuk kifejezését. Az ily -nyilatkozatoknak csak akkor van súlyok, ha némi eszmei tartalmuk is van. -Az obligat bókok semmit sem bizonyítók. E mellett itt még némi bosszús -fölindulások is szerepet játszanak. Kazinczy Gábornak szokása volt -olympi dagálylyal bámulni vagy nézni le némely írót. Csengeryvel -akkortájt egy kissé feszült viszonyban állott, s bosszús volt reá, hogy -Ipolyi művére nézve más véleményben mert lenni, mint Toldy, a kihez őt -mind szorosabb barátság kötelékei fűzték. Greguss fő dolgozótársa volt -akkor Török János _Magyar Sajtó_jának, mely politikai és irodalmi -tekintetben nem egyszer éles ellenkezésben állott Kemény _Pesti -Napló_jával, a melynek Csengery volt fő dolgozótársa. Haas Mihályról -jobb hallgatnunk. E jó úrnak hazafisága s idevágó szaktudománya nemcsak -egy fél sarut, de még egy fél saruszíjat sem ért meg. - -De ha hibáztatták is némelyek Csengery bírálatát, nem egy tekintélyes -író helyeselte s a következés megmutatta, hogy kinek volt igaza. -Összehasonlítható nyelvészetünk nem Ipolyi nyomán indult. Nyelvészeink -nem a közös nyelvre hivatkoznak, a midőn a szláv kölcsönzéseket -kiderítik. A hún-magyar monda nyomozói más utat követnek, mint Ipolyi. A -Toldi-mondára nézve az újabb kutatás nem Ipolyi hypothesisét igazolja, a -ki Toldi Miklóst mythologiai személynek hirdette, hanem Keményt és -Csengeryt, a kik történelmi személyiségét vitatták. S Barna Ferdinánd, -bármennyire magasztalja is Ipolyi _Mythologiá_ját mint a magyar -mythologiai nyomok gyűjteményét, nem az ind, hanem az altaji népek közt -keresi mythologiánk ősforrásait. - -Pór azt is fölhozza, hogy Csengery mintegy megbánva tévedését, -igyekezett elfeledtetni a múltat, mert az ő indítványára tartott Ipolyi -1862-ben az akadémiai nagygyűlésen értekezést a középkori építészetről s -egy hozzá írott levélben, mint «igaz tisztelője» kérte a szerzőtől -értekezése kivonatát az akkor általa szerkesztett _Budapesti Szemle_ -számára. Csengerynek eszébe sem jutott a múlt feledtetése. Annyira nem -igyekezett jóvá tenni tévedését, hogy az Ipolyi művéről írt birálatát -tizenöt év mulva _Történelmi tanulmányok és jellemrajzok_ czímű -gyűjteményében újra kiadta. Hogy Ipolyi iránt udvarias volt, hogy -tisztelte hazafiságát, hogy sok becsülni valót talált műtörténelmi -munkásságában, sőt mint anyaggyűjteményt _Magyar mythologiá_ját is -méltányolta, az mind igaz, de ez nem szolgál kisebbségére, s csak -tárgyilagossága mellett tanúskodik. - -Nem örömest elevenítettük föl e rég elhangzott polemiákat. Ha másoknak -kellemetlen, nekünk sem kellemes. De kénytelenek voltunk vele. Pór Antal -kényszerített reá, a kinek könyvét szó nélkül hagyni annyi lett volna, -mint elősegíteni a _morbus biographicus_ járvány terjedését, a mely -különben is eléggé pusztít irodalmunkban. - - - - -A NYELVŐR ÉS SZÉPIRODALMUNK.[44] - -A Nyelvőr ez évi V. füzetében Frecskay Jánostól _Egy tudós, a ki -szépíró_ czímű czikk olvasható. A czikk tulajdonképen nem egyéb, mint -szertelen dicsőítése nyelv, stylus s általában írói művészet -tekintetében Herman Ottó _A magyar halászat könyve_ czímű munkájának, a -melyet mintegy követendő példányúl állít föl szépirodalmi íróinknak. -Frecskay nagyon elégedetlen a szépirodalmi írókkal s midőn czikke végén -nyelvünk és eredeti szellemének diadalra jutását a költészetben is a -Herman Ottó munkája világlása mellett csak a jövőtől várja, úgy látszik -Vörösmartyt, Petőfit és Aranyt sem tartja magyar nyelvművészeknek s így -Herman Ottó nemcsak a jelen, hanem a mult költőit is fölülmúlja, mint -szépíró. - -S vajon miben áll Herman Ottó szépírósága? A czikk szerint először is -abban, hogy a Nyelvőr híve s nem használ oly szót és kifejezést, a mely -a _Nyelvőr_ elveivel ellenkezik, másodszor: mert Frecskay szépírónak -tartja, a ki maga meglehetős lapos és nehézkes nyelven ír. Úgy hiszszük, -hogy e két körülmény még senkit sem tett szépíróvá. Így nagyon könnyű -volna a szépíróság. Csak emlékezetbe kellene tartanunk a _Nyelvőr_ -hibáztatta szókat és kifejezéseket, csak _idény_ helyett _évadot, -tömkeleg_ helyett _útvesztőt, láthatár_ helyett _látóhatárt, elnök_ -helyett _előlülőt, pénztárnok, fegyvernök, asztalnok_, helyett -_pénztárost, fegyverest, asztalost, indokol_ helyett _megokolt, -tehetségre mutat_ helyett _tehetségre vall_t stb. kellene írnunk s -tüstént szépírók vagyunk. Csodálkozunk, hogy Frecskay nem hirdeti -szépíróknak azokat az ujdonságírókat is, a kik a _pénz-, ruhatáros, -hordáros, pinczés_ stb. szók használatával oly nagyra vannak, mintha már -legalább is a hazát mentették volna meg. - -Azonban sajnos, senki sem oly nagy, mint amilyennek mondják, s a napban -is vannak foltok. Ha ki egy kissé figyelmesen olvasgatjuk Herman Ottó -munkáját s a _Nyelvőr_nek azt a fűzetét, melyben Frecskay panegyrise -megjelent, azt tapasztaljuk, hogy ezek sem mentek a nyelvrontás bűnétől -vagy helyesebben szólva, nem egy helyt ellenkeznek a _Nyelvőr_ elveivel. -Herman például ily szókat is használ: _ön_ (Sie, Vous értelmében), -_elem, tömeg, tan, lény, eszme, viszony, szellem, szenvedély, roham, -szilárd, alap, szabály, áram, tömb, emlék, zöm, ipar, telep, szerv, -regényes rajz, ábra_ stb. Sőt itt-ott megakad oly mondat is, melyet a -_Nyelvőr_ uralkodása előtt sem igen tartottak magyarosnak, péld.: Mind -_ezek fölött lehetne megdöbbenni_, e helyett _mindezen meg lehetne -döbbenni_ vagy _mindez megdöbbentő volna_. A _Nyelvőr_ V. füzetében -pedig a következő nyelvőrellenes szókat találtuk: _tan, keret, viszony, -anyag, elv, elmélet, árnyal_, de a mi több, magának a szerkesztőnek a -füzetben megjelent czikkeiben sem hiányzanak oly szók, a melyeket elvben -kárhoztatni szokott. Ilyenek: _Ön_ (Sie, Vous értelmében), _elem, tan, -alany, tény_. Ha már Szarvas Gábor is használja a _tan_ elvont gyököt, -vajon miért ne használhatnók mi is az _indokolni_ szót, a melynek első -része szintén ily elvont gyök, hisz a népnyelvben is találunk -gyökelvonást s az ajánlott _megokolni_ bizony nem pótolja az _indokolni_ -szót, mert _indok_ helyett nem mondhatjuk: _megok_. Továbbá, ha Szarvas -Gábor nem veti meg az úgynevezett kihalt képzővel alkotott szókat, mint -_tény_, _alany_, miért vetnők meg mi is az _idény_ szót, midőn a -helyette ajánlott _évad_ szónak értelmét voltakép maig sem tudjuk s -minden esetre az _idény_ sokkal érthetőbb, mert bizonyos kapcsolatban -van az _idén_ szóval, a melyet a nép ragozni is szokott (_ebben az -idénben_) és a mely Csokonai _Dorottyájá_ban (IV. könyv) már majdnem a -_saison_ értelmében olvasható: - - És azok az ifjak, kik most csekély tűzzel - Láttatnak traktálni akármelyik szűzzel, - _Jövő idén_ mintha nem is ők volnának, - Úgy neki dühödnek ők is a dámának. - -Mindezzel nem becsmérelni akarjuk Herman Ottó munkáját, sőt szivesen -elismerjük, hogy az jeles munka, nemcsak természet- és néprajzi, hanem -nyelvészeti tekintetben is, a mennyiben szerzője a halászat körébe -tartozó népi műszókat összegyűjtötte s egész mesterszótárt igyekszik -megállapítani. Azonban mint szépmű nem igen jöhet szóba. Herman Ottó -elég világosan, folyékonyan s nyelvtanilag elég szabatosan ír, van -néhány élénkebb lapja is, de nyelvének épen nincs valami különösebb -fordulatossága, festőisége, plasztikaisága, hangzatossága, kelleme. -Mindez hagyján; van a munkának nagyobb baja is s ez a szerkezet lazasága -s a szertelen bőbeszédűség. Herman Ottó az előadás szempontjából nem ura -tárgyának; sok mindent megfigyelt, összeolvasott, gondolatai sem -hiányoznak, de hogy mit hol és hogyan mondjon el, azzal nincs eléggé -tisztában. Tárgya és szeszélye ide-oda ragadják s mint az úszót az ár -hullámai mind messzebb hajtják a parttól, a hova igyekszik. Innen -művében a lényegest gyakran háttérbe szorítja a kevésbbé lényeges; -innen, hogy a mit el lehetne mondani néhány lapon, íveken mondja el; -innen nem egy helyt az ismétlések; innen a szövegbe nyomott terjedelmes -okiratok, idézetek, a melyek inkább a függelékben foglalhatnának helyet; -innen néha a tárgyalás hézagossága, az átmenetek nehézkessége, sőt -erőltetettsége, melyek untalan magyarázatra szorulnak. Ide járul még a -szerzőnek nem épen vonzó alanyisága, a melyet művébe be-bevegyít. -Bizonyos hol negédes, hol követelő hang épen nem emeli a munka művészi -hatását. Egy szóval a könyv tartalmilag érdekes, de formailag nem valami -sikerült. - -Mégis mi az oka, hogy Frecskay oly szép műnek hirdeti, a mely korszakot -alkot irodalmunkban és példányúl szolgálhat tudományos és szépirodalmi -íróinknak egyaránt? Már fönnebb megmondottuk. Frecskaynak tetszik, hogy -Herman Ottó az orthologusokhoz hajlik, megörvendett, hogy könyvében -_láthatár_ helyett _látóhatár_t olvashat, az pedig épen elragadta, hogy -a czímlap hátulján a _Franklin-Társulat nyomdája_ helyett _Franklin -társulat könyvsajtója_ áll. Mi kell ennél több, hogy Herman Ottó a -legkitünőbb szépíró legyen mindazok között, a kik valaha csak a négy -folyam partján éltek? - -Valóban ujabb orthologusaink egy pár pontban szakasztott másai a -régieknek. Épen úgy nincs érzékök a stylus művészi oldalához, épen úgy -kedvelik az idiotismust, a közmondásos, népies kifejezést, ha nem illik -is a stylus tárgyához vagy hangulatába, épen úgy megtagadják a költői -nyelv sajátságait és ellenségei a költői szabadságnak. Társaságukban úgy -érezzük magunkat, mintha egy rég elmúlt korban élnénk, mintha nyom -nélkül viharzott volna el Magyarország fölött egy egész század, mintha -velök szemben újra hirdetni kellene, mint egykor Kazinczynak, az -irodalom azon elemi igazságait, melyekről irodalmi fölvirágzásunkat -tekintve, azt hittük, hogy immár vérré váltak. T. i. hogy a szépprózában -és költészetben egyaránt, minden műnemnek, műfajnak megvan a maga -stylusa: az ódát nem lehet a dal nyelvén írni, az epikai előadás -különbözik a drámaitól, más az elbeszélő, más a szónoki, más az értekező -próza; a beszédnek nemcsak nyelvtana van, hanem művészete is s a -magyaros magában még nem művészi; a költői nyelvnek vannak oly -sajátságai is, melyek prózában épen nem vagy csak kivételesen -alkalmazhatók; a költői szabadság nem szeszély, önkény, hanem a művészet -adta jog, sőt kényszerűség, a melyet minden nemzet nép- és műköltészete -használt, s melyet nálunk Gyöngyösi már a XVII-ik században rendszerbe -kezdett foglalni, egy egész értekezést írva róla. Jól tudjuk, hogy -Kazinczy a magyarost és művészit nem tudta kibékéltetni, s ez utóbbit, -kivált fordításaiban, az idegenszerűben kereste, de nem azért törtük -össze a neologusok igáját, hogy az orthologusokéba hajoljunk. - -Frecskay, mint telivér orthologus, nem kedveli e század magyar költőit. -Kölcsönbe esik, ezek sem barátjai az orthologusoknak s nem is hiszszük, -hogy valaha kibéküljenek velök. Azonban Frecskay téved azt hirdetve, -hogy a neologia túlságai ellen való visszahatás csak ezelött tizenöt -évvel kezdődött a _Nyelvőr_ megindulásával. Régibb dolog az, nem is a -nyelvészek kezdették, hanem a költők: Vörösmarty, Petőfi, Arany; csak -azután jöttek a nyelvészek: Brassai, Imre Sándor és mások, míg végre a -múlt évtizedben egy egész orthologus párt alakult. Azt hiszszük, hogy se -Herman, se Frecskay, sőt még maga Szarvas Gábor sem merítettek többet s -annyi ízléssel és oly sikerrel a régi és népi nyelvből mint ama három -költő. De ők nem voltak orthologusok, épen nem vetették meg a neologia -vívmányait, a régi népi és a megújított nyelv összeolvasztásából -alkották meg költői nyelvüket. E hagyományhoz ragaszkodnak a mostani -jobb költők is s épen nem akarnak az orthologia zászlaja alá esküdni. -Azt hiszik, hogy a nyelv nemcsak a természet, hanem a történelem -alkotása is, sőt bizonyos tekintetben, kivált a mi a szókat illeti, -része van benne a conventiónak is. Azt hiszik, hogy a népnyelv -szükségből vagy szeszélyből hibás analogiába téved, szabálytalanságot -követ el a szóalkotásban, az írói nép ily alkotásait is szentesítheti -egy egész század szokása vagy a mint Horatius mondja: - -Si volet usus, Quem penes arbitrium est et jus et norma loquendi. - -Azt hiszik, hogy a neologusok sokkal merészebbek voltak gyakorlatban, -mint elméletben, ellenben az orthologusok az elméletben merészebbek s -gyakorlatban meglehetős ellenkeznek elveikkel. Azt hiszik, hogy mind a -két részen sok a túlság s csak művészetöknek ártanak, ha bármelyik -túlsághoz szegődnek. Becsülik a _Nyelvőr_t, mert gyűjti a -néphagyományokat és sikerrel műveli a szorosabb értelemben vett magyar -nyelvtudományt, hanem azt tartják, hogy egy egész század neologiája -ellen indított irtó hadjáratában oly tételekből indul ki, a melyekhez -sok szó fér, sőt vannak köztök meglehetős önkényesek is, mint példáúl az -idegen származású szóképzők és a gyökelvonás elvi elítélése, s a kihalt -képzőkről szóló elmélet. Azt tartják, hogy az orthologia teljes sikere e -század elejére vetné vissza nyelvünket a nélkül, hogy új fejlődést -indíthatna meg. Az irodalmi és politikai életben nem ismétlődnek a -korszakok, a megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni s az -orthologia törekvése igen hasonlít azon meg sem kisérlett politikai -irányhoz, mely alkotmányunkat az 1792-iki állapotra akarná -visszahelyezni, mert a reformerek hibákat, nagy hibákat követtek el. - -Frecskay mindent szentírásnak tart, a mit a _Nyelvőr_ hirdet. Épen ezért -nem veszszük tőle rossz néven, ha haragszik a költőkre, a kik nem -hajlanak az orthologiához. Azonban saját érdekében tanácsoljuk neki, -hogy ha a szépprózáról akar itélni, ne csak a _Nyelvőr_től tanuljon, -hanem az annyira lenézett Kazinczytól is, a ki jól értette a nyelv -æsthetikai oldalát s a széppróza elméletét először hirdette -irodalmunkban. - - - - -VÁLASZ HERMAN OTTÓ ÚRNAK.[45] - -A szerkesztő közölvén velem Herman Ottó úr fölszólalását, legyen szabad -arra még e számban a következőkben válaszolnom: - -Először is sajnálhatni, hogy Herman úrnak e czikkében is megcsendül az a -hol negédes, hol követelő hang, a mely általában nem igen szokta emelni -munkái művészi hatását. Mi szükség emlegetnie, hogy édes keveset, sőt -semmit sem ad a tudós névre, ő nem czéhes tudós s nem czéhes tudósok -számára ír? Vajon oly nagy baj-e az, ha valaki tudós? Vajon annyira -üldözi-e Herman urat kül- és belföld a tudós czímével, hogy kénytelen -immár tiltakozni ellene? S mi okból tiltakozik oly megvetőn? Miért csak -import és csak német import nálunk a tudós és tudomány? Ha ez nem -nedégesség, akkor semmi sem az. A követelő hang sem hiányzik -fölszólalásában. Azt mondja, hogy már rég tisztában van a tudománynak -szorosabb értelemben vett irodalmi formájával, a melyet ő a szak- és -ismeretterjesztő irodalom szépirodalmi oldalának nevez s azt követeli, -hogy mindenki az ő szempontjából biráljon. - -De vajon nem zavarosak-e e kérdésben Herman úr nézetei? Mindenesetre nem -igen összhangzók azon elmélettel és gyakorlattal, a melyet az európai -irodalomban tapasztalunk. Herman úr panaszkodik, hogy a _Magyar halászat -könyvé_t úgy bíráltam meg, mint valamely költői művet. Ez nem áll; se -lyrai költeményt, se drámát, se eposzt vagy regényt nem kerestem benne. -A tudomány könyvbeli előadásának két módja van: vagy pusztán csak -rendszerben, a szorosabb értelemben vett irodalmi forma minden igénye -nélkül, vagy irodalmi formában is s ekkor tekintetbe jönnek mindazon -æsthetikai törvények, a melyek a tudomány anyaga irodalmi -földolgozásában alkalmazhatók. A classikai irodalom majd minden -tudományt irodalmi formában nyújtott. Az újabbkori irodalmakban sem -hiányoznak oly kitünő tudósok, a kik egyszersmind kitünő írók. Sőt -Francziaországban az Académie Française a költőkön és szónokokon kívül -csak oly tudósokat választ tagjaivá a tudományok akadémiáiból, a kik -egyszersmind a széppróza művelői, a mi magában foglalja a műalkat -követelményeit is. - -E szempontból kiindulva, jogosan szólhattam Herman úr nyelvének -fordulatosságáról, festőiségéről és plasztikaiságáról (mert leírások és -festések is fordulnak elő könyvében), a szerkezetről, a bőbeszédűségről, -az átmenetekről, a szerző nem épen vonzó alanyiságáról. Hogy mindez csak -költeménynél jöhet szóba s nem egyszersmind tudományos műnél, a mely a -széppróza igényével lép föl, ez annyi volna, mint forma tekintetében -teljesen megtagadni a kritika jogait. - -Egyébiránt, általában véve, épen nem becsméreltem Herman könyvét. -Elismertem: hogy az jeles munka, nemcsak természet- és néprajzi, hanem -nyelvészeti tekintetben is, a mennyiben szerzője a halászat körébe -tartozó műszókat összegyűjtötte s egész mesterműszótárt igyekszik -megállapítani. Inkább csak az ellen tiltakoztam, hogy azt mint a -széppróza eszményét, mintegy mintáúl tűzzék ki irodalmunkban költőknek -és tudományos íróknak egyaránt, mint a hogy a _Nyelvőr_ tette orthologus -lelkesedésében. Sőt még formai tekintetben is találtam benne méltányolni -valót, csak valami rendkívülit nem, a midőn ezt írtam: «Herman Ottó elég -világosan, folyékonyan, s nyelvtanilag elég szabatosan ír; van néhány -élénkebb lapja is, de nyelvének épen nincs valami különösebb -fordulatossága, festőisége, plasztikaisága, hangzatossága, kelleme». Úgy -hiszem, ez nem azt teszi, hogy «nyelve nem fordulatos, nem festői, nem -plasztikai», a mint a fölszólalás állítja. Azonban Herman úrnak nem -csekély hajlama van arra, hogy épen akkor vádoljon mást -igazságtalansággal, a mikor maga nem igazságos, s méltatlanságról -panaszkodjék, ha valami nincs ínyére. Nem csoda; a sajtó és a -természettudományi társulat egy kissé elkényeztették. - -Bárhogy legyen, nem feszegetem tovább, még kevésbbé akarok a magam -ügyében biráskodni, s az egész pört a közönség józan ítéletére bízom. - - - - -FRAKNÓI VILMOS IPOLYI ARNOLDRÓL. - -Ez emlékbeszéd[46] az akadémia idei ünnepélyes közülésén olvastatott föl -s nem csak az _Akadémia Évkönyvei_ben jelent meg, hanem külön kiadásban -is, Ipolyi arczképével. Fraknói minden oldalról és nagy lelkesedéssel -igyekszik rajzolni Ipolyi pályáját és sokkal inkább nagyítja a -körvonalokat, mintsem az a kegyelet szempontjából is igazolható volna. -De nem ez oldalról akarjuk bírálni emlékbeszédét. Előttünk s talán -olvasóink előtt is érdekesebb azon szellemnek és iránynak vizsgálata, a -mely az egészen elvonúl, mely a magyar történetírás vezérelvéűl kiválóan -egyházi szempontokat tűz ki s nemzetünk történelmét egészen felekezetivé -akarja átalakítani. Ezt dicsőíti leginkább Ipolyiban a szónok s ennek -buzgó híve maga is. - -Fraknói beszédében néhány vonással jellemzi a magyar történetírás főbb -képviselőit a múlt század közepétől fogva egész napjainkig: Timont, -Kazyt, Prayt, Katonát, Horvát Istvánt s végül Horváth Mihályt, kinek -pályáját a száműzés szakítja meg. Ekkor, Fraknói szerint, Ipolyi lép -helyébe s mintegy betölti az űrt 1849-től napjainkig. Szorosabban vett -történetírói pályáját a következőkben világítja meg: - -«Ipolyi az úgynevezett kath. ellenreformatio történetírója kívánt lenni, -első föllépésétől a véglegesen biztosított diadalig, Oláh, Veresmarty és -Hajnal képezték volna főalakjait. Ezen trilogiának csak középső része -látott napvilágot. Az első megkezdve, a harmadik majdnem teljesen -elkészülve maradt irodalmi hagyatékában. A mint az ősmondák ködében -világosan fölismerte a magyar szellem körvonalait és megértette a -kőemlékek néma ékesszólását, szintúgy a vallásháborúk gyászos -jeleneteiben azon nagy nemzeti mozgalom ragadta meg lelkét, melynek -közepette a magyar irodalom szebb hajnala hasad. A vallásfelekezeti -küzdelmek uralkodtak a XVI. és XVII. század folyamán az állami és -népélet, a tudomány és iskola fölött. Csak történetök világánál vethetni -mélyebb pillantást a küzdelem és elmék forrongására. Ipolyi a -legszélesebb alapra fektette munkáját, a közélet minden mozzanatát -összefoglalta és kimagasló alakjait kimerítő jellemrajzokban a megillető -helyre állította. Neki nem voltak chablonjai, melyeknek -Procrustes-ágyába szokták a történelmi egyéniségeket beerőszakolni. Az -ethika és jogosság elveinek érvényesítésében nem ignorálta a viszonyok -és helyzetek igényeit. Épen úgy tudja méltányolni a XVI. századbeli -főpapok mérsékelt szellemét, Pázmány Péternek a transactiókban -tanúsított ügyességeit, a mint nem tagadja meg csodálatát Forgách -Ferencz primás hősiesen koczkáztató cselekvésétől, melylyel a rábízott -ügyet annyi vész között, erélyesen és sikeresen megoltalmazta. - -«Ipolyi fölfogása a XVI. és XVII. századbeli főpapság politikájáról -kifogásokat provokált többfelől és oly nézetek is nyilvánúltak, mintha -az ellenmondásban állana élete tevékenységének nemzeti irányával. Azon -politika alapvonása: a ragaszkodás a dynastiához, de a kik azt -fölkarolták, abban nem csak a magyarországi kath. egyház fönnmaradásának -követelményét, hanem egyszersmind a nemzet érdekeinek biztosítékát is -látták. Választani kellett a nyugoti szövetség és gyámság vagy a keleti -védnökség és zsarnokság között. A kik a nyugoti államélettel és -civilisatióval az ötszázados kapcsolatot fönn óhajtották tartani, -természetszerűen erősíteni igyekeztek azon tényezőt, melyben legkiválóbb -támaszát látták. Az ellenfél támadásainak hevessége még inkább fokozta -ragaszkodásukat, túlzásra is vitte. Tévedhettek a mértékben és -eszközökben, de czéljok nemes, szándékuk tiszta, érzésök hazafias volt. -Egyébiránt a reactio, a mely a magyar állameszme ellenében I. Leopold -kormánya alatt uralomra jutott, nem a kath. főpapság bűne, ellenben, -hogy már félszázad előtt nem diadalmaskodott, mikor veszélyesebbek -lettek volna következményei – a kath. főpapság érdeme. Az uralkodó -eszmék áramlata az absolutismus karjaiba sodorta ellenállhatlanúl a -népeket. A legműveltebbek is, Cervantes, Molière nemzete az uralkodók -önkényének legzsarnokibb és szégyenítőbb nyilatkozata előtt -ellenszegűlés, talán pirulás nélkül hajoltak meg. Magyarországon a -Forgáchok, Pázmányok és Széchenyiek politikája megmentette a historiai -hagyományok folytonosságával az alkotmányos intézmények életét, mely -csak tengődés volt ugyan, de jövendőben lehetővé tette a magyar állam -függetlenségének és a magyar nemzetiség uralmának maradandó -visszaállítását.» - -Feltünő, hogy Fraknói elősorolva a magyar történetírás múlt és jelen -századi főbb képviselőit, mellőzi Bél Mátyást, Fesslert és Engelt, a kik -minden esetre mélyebb kutatók és jelesebb írók voltak, mint akár Timon, -akár Kazy. De legfeltünőbb Szalay László mellőzése, a ki közvetlen a -forradalom után kezdte írni és kiadni Magyarország történelmét, nagyobb -tárgyilagossággal és mélyebb politikai fölfogással elődeinél, a ki az -ötvenes és hatvanas években a magyar történelmi kutatás és írás élén -állott s az akadémiában sürgette és megkezdte a történelmi kútfők -kiadását. Ipolyi ez időtájt mythologiai és műtörténelmi tanulmányokkal -foglalkozott s meglehetős távol állott történetirodalmi mozgalmainktól. -Tulajdonkép később sem vált szorosabb értelemben vett történetíróvá. Az -a munkája is, _Veresmarty Mihály élete és munkái_, melyből őt Fraknói -mint történetírót jellemzi, inkább irodalomtörténeti munka és Szalay -halála után 1875-ben jelent meg a Szent-István-társulat kiadásában. Maga -Fraknói megjegyzi beszéde másik felében, hogy «a szoros értelemben vett -hadi és politikai események története Ipolyi irodalmi föladatának körén -kívül esett, csak annyiban volt azokra tekintettel, a mennyiben a -kulturai fejlődések vagy a műtörténet alkotásainak magyarázata -szükségessé tette». Miért kell hát mégis a szoros értelemben vett -történetírók közé igtatni Ipolyit és első helyen, mint egy egész korszak -képviselőjét? Fraknói változtatja a szempontokat szüksége szerint, hogy -hol itt, hol ott minél fényesebb világításba helyezze Ipolyi érdemeit, -pedig valódi érdemeinek kiemelése inkább kitüntette volna őt, mint a -képzelteké, a melyek bajosan fognak hitelre találni. - -_Veresmarty Mihály élete és munkái_ méltánylásában is hasonló eljárást -tapasztalunk. Fraknói szerint Ipolyi a kath. ellenreformatió -történetírója kívánt lenni, első fölléptétől végleges diadaláig; Oláh, -Veresmarty, Hajnal lettek volna főalakjai, e trilogiának csak középső -része látott napvilágot, az első megkezdve, a harmadik majdnem teljesen -elkészülve maradt irodalmi hagyatékában. Bizonyára a kath. -ellenreformatio megírása nagyon óhajtandó munka volna, de vajon meg -lehet-e azt írni, habár a legszélesebb háttérrel, három oly életrajzban, -a melynek hősei csak másod vagy harmadrangú tényezők voltak, úgy -politikai, mint irodalmi téren? Fraknói Ipolyinak különösen -tárgyilagosságát emeli ki, mint a kinek nincsenek chablonjai, melyeknek -Procrustes-ágyába szokták a történelmi egyéniségeket beerőszakolni, -pedig alig van irodalmunkban mű, a melyben annyira hiányoznék a -tárgyilagosság s az egyházi szempontok Procrustes-ágyába annyira be -volnának erőszakolva egyének, tények és viszonyok, mint Ipolyi művében. -Módszere föltünően kritikátlan s hol akarva, hol akaratlan részrehajló. -Nem tényekből indul ki, hanem már kész meggyőződésből s általában az -egész mű nem a kath. ellenreformatio történelme, hanem legegyoldalúbb s -legszenvedélyesebb védirata. - -De Fraknói épen ezt bámulja leginkább benne, ezt nevezi -tárgyilagosságnak, sőt kizáróan nemzeti és hazafias szempontnak. -Hirdeti, hogy a mohácsi vész után egész a XVII. század végéig a főpapok -politikája volt irányadó, nekik köszönhetni minden üdvöst, ők mentették -meg a magyar alkotmányt és nemzeti műveltséget. «Választani kellett – -úgy mond – a nyugoti szövetség és gyámság vagy a keleti védnökség és -zsarnokság között. A kik a nyugoti államélettel és civilisatióval az -ötszázados kapcsolatot fönn óhajtották tartani, természetszerűen -erősíteni igyekeztek azon tényezőt, melyben leginkább támaszát látták». -Valóban ez minden lehet, csak nem történelmi fölfogás. Fraknói úgy -tünteti föl Magyarország állapotát a mohácsi vész után egész a XVII. -század végeig, mintha minden a nemzet szabad akaratától függött volna s -a viszonyok kényszerűségének alig lett volna szerepe. Mintha szabadon -választhatott volna a nyugati szövetség és keleti védnökség között, s a -kik amazt választottak, a katholikus főpapok, jó hazafiak voltak, a kik -az utóbbihoz csatlakoztak, az erdélyi protestáns fejedelmek, -nemzetellenes politikát követtek. - -Magyarország a mohácsi vész után bizonyára nem örömest szakadt ketté s -örömest maradt volna együtt akár Ferdinánd, akár János király alatt, ha -mint egészet bármelyikök meg tudta volna védeni a töröktől. De egyik sem -tudta s ezen fordúlt meg az egész. Mindazoknak, a kik nyugot felé -közelebb laktak Ferdinánd tartományaihoz, a nyugoti szövetséget kellett -elfogadniok, és mindazok, a kik kelet felé közelebb estek a török -birodalomhoz, kénytelenek voltak a védnökség alá menekülni, a mi mégis -jobb volt, mint hódolt tartománynyá válni. A viszonyok kényszerűsége, a -nemzeti önfentartás ösztöne határozta el mindkét fél politikáját, -melynek az államférfiak inkább csak kifejezői voltak. A földrajzi -helyzet volt a döntő s a vallási mozzanat alig szerepelt. János király -és főtanácsosai, Verbőczy és Martinuzzi, buzgó katholikusok voltak, sőt -épen Martinuzzi, a püspök, majd bíboros, volt az, a ki Erdély s a részek -politikáját egy egész századra mintegy megszabta, azt a súlyegyenre -törekvő irányt, a mely Bécs ellen Konstantinápolyra, a szultán ellen a -magyar királylyal kötött titkos szövetségekre támaszkodott, hogy -megvédhesse az ország mindkét felében a nemzet érdekeit. E politikát még -inkább kifejtették az erdélyi protestáns fejedelmek, a mikor már a -vallási érdek is jobban előtérbe lépett. A politika ekkor annyira -összeolvadt a vallással, hogy nehéz megkülönböztetni, hogy a politikai -irány visel-e vallási színt, vagy a vallási politikait, de annyi -bizonyos, hogy az erdélyi fejedelmek akár a diplomatia békés útján, akár -a harcz mezején nemcsak vallások szabadságáért emeltek szót és fegyvert, -hanem a magyar alkotmány védelmeért is s a magyar _Corpus juris_ -lapjain, a XVI. század közepétől a XVII. végeig, nem csak a lelkiismeret -szabadságára, hanem a politikai szabadságra vonatkozó törvények -többnyire Erdély segítségével vagy erkölcsi befolyásával vívattak ki. A -nemzeti műveltség terén is hasonló jelenséggel találkozunk. Erdély a -török védnökség alatt, mint Fraknói hiszi, épen nem szüntette meg -ötszázados kapcsolatát a nyugati polgárosodással, sőt erősítette. Maga a -protestantizmus nem a keleti barbárság, hanem a nyugoti polgárosodás -szülötte volt s az élénk irodalmi élet, iskolák emelkedése és alapítása, -hasonlóra ösztönözte s mintegy versenyre hívta Magyarország másik -felében az ellenreformatio bajnokait. A két nagy párt katholikus-német -és protestáns-török pártnak nevezgette egymást, de szívében mindenik -magyar volt s küzdelmök eredménye mentette meg a nemzet létét és -alkotmányát; amaz nélkül Erdély könnyen török hódoltsággá válik, mint -Bulgária, Szerbia, emez nélkül Magyarország mint osztrák tartomány, -könnyen Csehország sorsára jut. A haza egységének eszméje és vágya soha -sem halt ki egyik párt kebléből sem s az alkotmányhoz való ragaszkodás -mindkét részről folyvást élénkült, mert az nemcsak a politikai jogok -képviselője volt, hanem a nemzeti önállásé is. - -Fraknói mindazt, a mi a XVI. és XVII. században két nagy pártnak volt -műve, egyedül a kath. főpapságnak tulajdonítja. Bizonyára a főpapság -élén állott az ellenreformatiónak s közülök egy-kettő nevezetes -politikai szerepet is játszott, de a katholikus pártnak voltak kitünő -világi államférfiai is, a kik szintén döntő befolyást gyakoroltak a -dolgok menetére, mérsékelve és közvetítve a szélsőségeket. A főpapság -elvben nem volt ellensége az alkotmánynak, hiszen mint nagybirtokos -főrend benne lelte jogi biztosítékát, de a protestáns vallásszabadságra -vonatkozó törvényeket folyvást megdönteni igyekezett. Tanújelét adta -hazafiságának, de egyházi szempontoknak rendelvén alá mindent, kevésbbé -vette számba az állam nagy érdekeit. Koronként szószólója volt a nemzet -sérelmeinek, de ha a bécsi udvar szabad kezet engedett a protestánsok -elnyomására, elnézte a magyar közjog gyöngítését. Fraknói Forgáchot, -Pázmányt és Szelepcsényit a magyar alkotmány megmentőinek nevezi. E -három főpap tehetségre, hatásra, hazafiságra nézve egyaránt különbözött -egymástól. Nem egészen egy sorba valók, de bár hogyan ítéljünk rólok, -annyi bizonyosnak látszik, hogy ha egyedül tőlök függ, a magyar -alkotmány nem úgy marad reánk, a mint maradt. - -Nem folytatjuk tovább. Messze vezetne bennünket, ha bele bocsátkoznánk e -küzdelmes korszak részletes fejtegetésébe. Csak általánosságban és -röviden akartuk kimutatni, hogy az a szempont, a melyből Fraknói -kiindúl, merev egyházi és nem nemzeti. Nem örvendünk, ha íróink, akár -katholikus, akár protestáns részről, nemzetünk történelmét egészen -felekezetivé akarják átalakítani. A harczok rég lezajlottak s bármely -felekezethez tartozzunk, nyugodtan, elfogultság nélkül tekinthetünk -vissza a múltra. Legalább tartoznánk erre törekedni, ezt tűzni ki -czélúl, ha emberi gyöngeségeinknél fogva nem tudnók is mindig -megközelíteni. A történetíró föladata nem az, hogy valamely rend vagy -felekezet dicsőítővé váljék, hanem hogy nyomozza az állami, társadalmi -és műveltségi fejlődés folyamát és föltételeit, összeolvasztva a nemzeti -és emberiségi szempontokat. A vallásfelekezetek nevezetes tényezők -mindebben, de nem egyetlenek s egyedül uralkodók. Ipolyi és Fraknói -történetírásunkban Timon és Kazy irányát élesztették föl tetszetősb és -tudományosabb alakban. Nyer-e ezzel a magyar történelem? Mi azt hiszszük -nem, legföljebb napjaink klerikális törekvéseinek szolgálhat némi gyönge -támaszúl. - - - - -TREFORT BESZÉDEI ÉS LEVELEI.[47] - -Legjobban jellemezhetjük e közel négyszáz lapnyi kötetet előszavának egy -fordulatával. Nem annyira irodalmi értéket követel magának, mint inkább -memoire-szerű jellege van. A beszédekben s közlött nyílt levelekben -végig kísérjük egy magyar államférfiú áldásos működését, ki nem csak -szívén hordja a nemzeti kultura kérdését, hanem annak megvalósítását -kicsinyben, nagyban személyes kezdeményezésével is minden téren -előmozdítani törekszik. Így a könyv érdekes kommentárja a minister -politikai tevékenységének. - -Eclecticismusát, sokoldalú tevékenységét, egyszersmind egész működésének -programmját legjobban mutatja az a meghatározás, melyet könyvében a -nemzeti kulturáról nyujt. A tudóst, a philosophot e meghatározás talán -nem fogja kielégíteni, hanem annál szerencsésebb egy államférfiú -elméjében. A nemzeti művelődés szerves fölfogását mutatja s a nemzet -minden érdekével számol. Csupa postulatumból áll. Ápolni kell az -irodalmat, tudományt; javítani kell közgazdasági állapotainkat; elő kell -mozdítani az ipar kezdeményeit s emelni a közegészség ügyét: ime -postulatumokba foglalva a nemzeti művelődés ügye. E postulatumok képezik -könyvének, mint tevékenységének főeszméjét; minduntalan előfordulnak, -hol egyenként, hol együtt a legkülönbözőbb kérdések kapcsában; -előfordulnak a középtanodai törvényjavaslat tárgyalásánál, akadémiai -beszédekben, nyílt levelekben, még akkor is, mikor például boros -palaczkok itthoni gyártásáról beszél. Szerző minduntalan izgat s ha -lehetne, egyszersmind kezdeményező is szeretne lenni mindenben. Ha tőle -függne, szeretne példát adni, hogyan kell érdekesen megírni hazánk -történetét, hogyan kell a vagyonosoknak ápolni a művészetet s -meggyártaná még az első jó hazai boros palaczkot is, mely a Siemens -készítményével versenyre kelhetne. Erős s a nyugtalanságig nagy benne a -cselekvés vágya; s így beszédeiben csakugyan nem ekesszólást, tüzetes -fejtegetést kell keresnünk. A mi iratainak érdeket ád, az épen -gyakorlati, cselekvésre ösztönző irányzatuk. S ezt megtaláljuk -beszédeiben úgy, mint nyílt leveleiben, mely utóbbiakat különben -szerzőjök sem irodalmi értékökért gyüjtötte egybe. Az irodalmi helyett -volt más értékök: valami közhasznú dolog létesülését segítették elő. - -De nem csak az iratok erős gyakorlatias irányzatát mutatja az előttünk -fekvő gyüjtemény: tanúságot tesz azon sokoldaluságról s meleg -érdeklődésről is, melylyel szerzőjök a tudomány, művészet, ipar minden -nyilvánulását követi. A legkülönbözőbb irányokat méltatni tudó modern -műveltség szempontjából szemlél minden kérdést. Ez a szempont érvényesül -közoktatásügyi s akadémiai beszédeiben is; sehol sem a doctrina, a -kizárólagos rendszer embere; a szigorú elmélet következetességénél -többre tartja az élet gyakorlati szükségeinek megfigyelését. Ezt mutatja -magatartása a gymnasiumok s reáliskolák ügyében; ezt mutatják nézetei a -classikus s modern műveltség viszonyának taglalásában. Szóval a szellemi -érdekek méltatásával párosult gyakorlatiasság jellemzi az előttünk fekvő -iratokat, melyek e tekintetben is hű tükrét nyujtják szerzőjök nyilvános -működésének. - -E működésének irányát különben ő maga legjobban írja le egyik pozsonyi -beszédében: «Nekem kétféle politikám van: a magasabb s mindennapi -politikám; az utóbbi központosul az értelmiség, vagyonosság s egészség -előmozdításában, az előbbi pedig a forradalmi cultus leküzdése, az -atkotmányosság szilárdítása s a vallás és egyház számbavételében, az -államéletben.» - -E magasabb politikai irányzat is minduntalan előtérbe lép Trefort -beszédeiben. A lelkiismereti szabadságnak, a positiv vallásoknak -egyaránt védője; s midőn az állam jogait őrzi, tudja az egyházat is -teljesen méltányolni, mint cultur intézményt. Gyakorlatias iránya, a -tapasztalásokat élénken földolgozó szelleme a politikai ideologiának -erős támadójává teszi, mely csak néhány gondolaton kérődzik, néhány -elvont képzeten nyargal s az államélet bonyolult viszonyait, szükségeit -nem tudja megismerni. Élvezettel lehet olvasni, valahányszor az ily -ellenféllel röviden s élesen elbánik. Ép annyira megszívelni való, midőn -állást foglal el a forradalom cultusa ellen. E dolog neki a többi között -műveltség kérdése is: Magyarország lételét látja megtámadva minden olyan -törekvésben, mely az országot a nyugati műveltség közösségéből kivonná. -A forradalom pathosza helyett benne a reform pathosza az erős. A -politikai ábrándozás, az utopiákért való fölösleges izgalom pedig a -közszellem egészséges fejlődésén üt csorbát s különösen vidéken a -művelődés terjedésének is gátja. Az ilyen hamis eszmény ép oly -veszélyes, még veszélyesebb, mint a teljes közöny. Trefort «magasabb» -politikája így a «mindennapival» ugyanazon középpontból indul ki. «Ötven -éve – mondja egy helyen – hogy gróf Széchenyi István működése kezdetén -predikálta, hogy az országnak erőre, szellemi és anyagi erőre szüksége -van; ma nem biztosabb a jövője, mint akkor volt; tehát ma is folyvást -kell predikálnunk…» Nem fejezhetnők ki iratainak s működésének szellemét -jobban, mint e szókkal. Ő is izgat, «predikál», gyakorlati -tevékenységében is az, mit a német szó úgy fejez ki: «Ein Rufer im -Streite». - -E sajátság némileg iratainak stylusát is megmagyarázza. Irásban és -beszédben rögtönző; arra törekszik, hogy gondolatait minél gyorsabban -oda vesse az olvasónak vagy a hallgatónak. Kifejteni, megvilágítani, -tüzetesen bizonyítani nem igen szeret. Idegesen a fődologra, a -főgondolatra tér át, azt néha szerencsés könnyűséggel kimondva, a -többivel már keveset törődik. Azt lehet mondani: iratainak stylusa a -művelt társalgás stylusa. - -Azonban e sajátságnak megvan a maga árnyoldala. A társalgás két vagy -több ember között folyó párbeszéd, mely kérdést és fölvilágosítást, -ellenvetést és czáfolatot is idézhet föl. Trefort társalgása ellenben -oly magánbeszéd, mely kevés tekintettel van a lehető ellenvetésekre és -szükséges fölvilágosításokra. Gyakran annyi tételt halmoz össze, hogy -egy is elég volna egy egész czikk alapeszméjének, így egyik sem nyerhet -némi kifejtést vagy kellő megvilágítást. Ismételve fölvet néhány -kérdést, de megoldásuk módját és eszközeit még nagy körvonalokban sem -igen jelöli meg. Eszmék helyett néha ötleteket, szellemes megjegyzéseket -csillogtat, a melyek egy-egy oldalt talán megvilágítanak, de az egészet -homályban hagyják, sőt félreértésekre adnak alkalmat. - -Kiváló példa erre az az elnöki beszéd, a melyet legközelebb tartott az -akadémiában, melyet a gyüjtemény nem foglalhat ugyan magába, de a mely -szintén ehhez sorakozik. Trefort e beszédében abból indul ki, hogy -régebben, az ő ifjúságában, az akadémia ünnepélyes közűlései sokkal -látogatottabbak voltak a mostaniaknál. E jelenség egyik okául azt hozza -föl, hogy az ülések nagyon monotonok, vagyis unalmasak. Hát ezt mi -okozza? «Az ok – úgymond – nagyon egyszerű és közelfekvő, mert nálunk -nem lehet akként és oly dolgokat beszélni, mint a párisi, berlini, sőt -müncheni akadémiában, mert nálunk nincs szellemi szabadság. Mondottam -már más helyen, mit értek a szellemi szabadság alatt s itt ismételnem -kell. Értem én ez alatt egy részt a jogosultságot, bármi tárgyról -leplezetlenül az egyéni nézetet, rectius igazságot, kimondani a nélkül, -hogy bármi disciplinaris eljárástól vagy censurától vagy anathemától -tartanunk kellene, másrészt a tehetséget, ily igazságot egykedvűen, -fölháborodás nélkül meghallgatni s fontolóra venni. Ily szabadság nálunk -nem létezik, mert a magyar társadalom a conventionalis s confessionalis -fogalmak és fölfogások keretében annyira le van szegezve, hogy magasabb -álláspontra emelkedni nem képes, s kevesebb philosophiai szellemmel bír, -mint e század első felében. De talán kérdezni fogják, mi az a -philosophiai szellem? Én nem tudok őnöknek oly definitiót adni, mint a -minőt egy német prefessor, philosoph par profession, adhatna, de én -philosophiai szellemnek tartom azt, ha nem elégszünk meg azon -igazsággal, melyet szánkba raknak le, de magunk kutatjuk, hogy igaz-e, a -mi igaznak árultatik. A philosophiai szellem tehát törekvés az igaz után -és a szabad kutatás, az ész minden regióiban. E szellem nélkül nincs -műveltség, nincs tudomány, nincs szabadság, mutatják azt az autocratia s -a forradalom uralmainak epochái, mikor kutatni, az igazságot keresni nem -szabad, csak hallgatni s hunyászkodni kell». - -Már maga a kiinduló pont hibás s épen nem alkalmas arra, hogy egy oly -súlyos vád alapjául szolgáljon. Hogy akadémiánk ünnepélyes ülései most -kevésbbé látogatottak, mint a harminczas és negyvenes években, annak oka -nem az, mintha a mostaniak átlag véve unalmasabbak volnának, mint a -régiek, hanem leginkább az, hogy régebben a téli hónapokban tartattak, -mikor a közönség szorgalmasabban látogatja a tudományos és irodalmi -ünnepélyeket, most pedig májusban tartatnak épen akkor, a midőn mindenki -a szabadba menekül, annyival inkább, mert a lapokban másnap mindent -egész terjedelmében olvashat, a mi ott előadatott, mit régebben nem -tehetett. Ime a Kisfaludy-társaság ünnepélyes üléseit most is a téli -hónapokban tartja és sokkal nagyobb közönségnek örvend, mint az -akadémia, de ebből épen nem lehet azt következtetni, hogy a közönség -nagyobb részvéttel csüng a Kisfaludy-társaságon, mint az akadémián s -inkább támogatja adományai- és alapítványaival. Egyébiránt az akadémia -ünnepélyes ülései nem is a harminczas és negyvenes években voltak -leglátogatottabbak, hanem az ötvenes évek végén s a hatvanasok elején, -midőn az akadémia újra rendszeresen megkezdhetvén munkásságát, üldözött -nyelvünknek úgyszólva menhelyévé vált s a közönség részvétével -egyszersmind némi politikai tüntetést is egyesíthetett. Általában -akadémiai ünnepélyes ülések nagyobb vagy csekélyebb látogatottsága úgy -nálunk, mint külföldön nem egyszer esetleges körülményektől függ s nem -igen van lényeges kapcsolatban magának az intézetnek szellemi hatásával. -Az ünnepélyes ülések sohasem tehetnek nagyobb bizonyságot valamely -akadémia tudományos munkássága becséről, emelkedéséről vagy -hanyatlásáról, mert itt a tudomány mélységei föl nem tárhatók. Mi -legalább soha sem hallottuk, hogy a «zsufolt ház» bárhol az akadémiák -becsvágyai közé tartoznék. Mindez nem azt teszi, hogy akadémiánk ne -igyekezzék érdekesekké tenni ünnepélyes üléseit s ne törekedjék a -tárgyak változatosságára s az előadás szép formáira, de mindenesetre -csalódunk, ha azt hiszszük, hogy a szabad szelleműség bárminő eszméi -hathatnak a közönségre, ha unalmasan adatnak elő. - -Trefort az unalmasságot, monotoniát és egyoldalúságot a szellemi -szabadság hiányából következteti, mert a magyar társadalom a -conventionalis és confessionalis felfogások keretébe annyira be van -szorítva, hogy magasabb álláspontra fölemelkedni nem képes. Ajánlja, -hogy ne elégedjünk meg azzal az igazsággal, a mit a szánkba rágnak, -hanem magunk kutassuk: igaz-e, a mit igaznak árulnak; hogy mondjuk ki -leplezetlenül az igazságot s hallgassuk meg s vegyük azt fontolóra -egykedvűen, minden fölháborodás nélkül. Ime a jó tanács akadémiának, -íróknak és közönségnek egyaránt. Hogy az igazság után való őszinte -törekvés nélkül nincs tudomány, hogy a szabad kutatás fejleszti a -tudományt, úgy hiszszük, azt minden valamire való tudós és író tudja és -több-kevesebb sikerrel gyakorolja is, s így a reá emlékeztetést épen oly -fölöslegesnek tartjuk, mint ha mi azt bizonyítgatnók, hogy ily valamire -való magyar tudósok és írók nemcsak voltak, hanem vannak is. Az sem -szorul bizonyítgatásra, hogy nemcsak nálunk, hanem egész Európában -bizonyos conventionalis és confessionalis felfogások nem egyszer jőnek -ellenkezésbe a tudományos kutatással; hogy a leplezetlenül kimondott -egyéni nézet szükségeskép még nem igazság; hogy a hatások és -ellenhatások küzdelmében fejlődik a szellemi és tudományos élet, a mely -nem egyéb, mint az igazság keresése, folytonos harczok között s -csalódások és tévedések árán is. Hogy nálunk e tekintetben kevesebb -szellemi szabadság volna, mint Európa más országaiban, bajosan -bebizonyítható állítás s azt hiszszük, hogy a mi akadémiánkban is -mindazt el lehet mondani, a mit a párisin, berlinin vagy münchenin, csak -legyen ember a ki elmondja. Különben a szellemi szabadságot nem a -társadalom és állam nyujtják mintegy készen, legfeljebb csak nem -akadályozzák, hanem mindig magok a tudósok és írók vívják ki, még akkor -is, ha a társadalom és állam csakugyan akadályozni akarnák. - -Nem a szellemi szabadság hiánya a mi bajunk, hanem az, hogy bizonyos -közönyösséggel kezdünk viseltetni az erkölcsi tudományok némely ágai -iránt. Annyira a gyakorlati politikába merültünk, hogy mintegy megvetjük -az elméletet. Az állami és társadalmi tudományok legfontosabb -kérdéseinek nem igen vannak köztünk lelkesült szószólói, mélyebbre ható -kutatói. Minden esetre a tudomány több tartalmat adhatna köz- és -társadalmi életünknek, az elmélet eszmebősége inkább megtermékenyíthetné -a gyakorlatot és jobban ellensúlyozhatná az ébredező rendi és clerikális -aspiratiókat. S e tekintetben csakugyan bizonyos hanyatlást mutat -irodalmunk. Például hiányzanak sorainkban oly írók, mint Eötvös, Szalay, -Kemény, a kik nemcsak publicisták voltak, hanem jog-, állam- és -történetphilosophok. S Trefortnak ennyiben igaza van, ha több -philosophiai szellemet sürget, de nem kellett volna oly jelenségből -kiindulnia, a mely a dolog érdemére nézve keveset bizonyít s annyira -általánosságban, töredékesen s nem elég világosan szólnia, hogy -félreértésekre adjon alkalmat. Legalább a napi lapok oly vezérczikkeket -írtak beszédéről, a melyek csak növelhetik az eszmezavart s a nagy -méltánylás mellett is, bizonyára neki magának tetszhettek legkevésbbé. - - - - -KOZMA ANDOR VERSEI, 1889. - -E költeményeket[48] kettős előszó vezeti be. Az egyiket Dóczi írja, a ki -dicséretekkel halmozza el a költőt s nagy jövőt jósol neki, másikat maga -a költő, a ki nagy szerénységben nem tud hová lenni, félénken viszonozza -a bókokat, de bátran bevallja, hogy a szabadelvűség katonája, a ki a -_Borsszem Jankó_ban megjelent s itt válogatva összegyűjtött -költeményeivel nem csekély részt vett azon győzelmes hadjáratban, melyet -a közelebbi évtizedben a reactio ellen vívott a szabadelvűség. Mindkét -előszó bízvást elmaradhatott volna. Először azért, mert a kölcsönös bók -és ölelkezés a közönség előtt kissé ízetlen, másodszor, mert Dóczi -előszavában sok az æsthetikai eszmezavar és felületes ítélet. - -«Politikai és társadalmi kérdések teszik e versek tartalmát – úgymond -Dóczi –, nem is a kérdések és problemák a magok elvi és érkölcsi -eszményiségökben, hanem inkább napi jelenségek, tünetek, személyek, -melyeknek fölbugygyanását a komoly sajtó vezérczikkek, jegyzetek, -politikai viták alakjában elintézi, hogy aztán ad acta kerüljenek. -Ezeket a szerző, mint egy satirikus élczlap chronistája, a maga módja -szerint, versben kommentálta s az ember azt hinné, hogy ezzel ott is el -vannak intézve, s a mi a hétnek született, a héttel el is hervad. A -költészet termékeinek a szép költői forma egymaga nem adja meg a -maradandó életet; a mi a költeményt életben tartja, az benső magva, -melynek szülő eleme a képzelet. A phantasia édes betegsége, mely nélkül -egészséges költészet nem gondolható, e versek létrehozásában nem részes, -mert nem ő adta a tárgyat. Mint költő e fiatal ember, a ki oly ékesen -szól és oly erősen érez, más munkáiban fog nyilatkozni s ha képzelete -poétai alakjának magaslatán fog állni, akkor – egész biztossággal merem -mondani – az ország egy nagy költővel gazdagabb lesz. E versei után csak -azt mondanám róla, hogy nem mint költő, nem is mint politikai költő, -hanem mint lantos államférfiú áll előttem, mint egy ritka eszű, ritka -erejű ember, a ki a magyar versalakot oly tökélylyel kezeli, mint az élő -költők közül senki. Két dolog van hát e könyvben, mely ritkaságánál -fogva érdemessé teszi arra, hogy kinyomassék és hogy közönség -fölkarolja: egyik classicitásig tiszta forma, másik a gyönyörű ész, erős -és tiszta érzelemmel párosulva, mely majd a legelőkelőbb páthosz, majd a -legkedvesebb humor hangján nyilatkozik. S ezekért érdemes, hogy -kivételes figyelemben részesüljön mai nap, mikor a magyar versírók -legszembeötlőbb hiánya az, hogy pongyola a formájok és tompa az eszök.» - -E szerint a költemények becse a tárgytól függene s nem a költői képzelem -alkotó erejétől. Valóban Dóczi fennen hirdeti, hogy a politikai és -társadalmi viszonyok, sőt általában az élet benyomásaiból nem lehet -valódi költeményt írni, hanem csak oly tárgyakból, a melyeket a képzelem -nyújt. Szerinte a költőnek el kell fordulni az élettől, a képzelem édes -betegségébe esnie, képzelődnie s a képzelem nyújtotta tárgyakat -feldolgoznia. A költők rendesen fogyatkozásaik s így szükségök szerint -szokták megállapítani elméletöket. Úgy látszik elmélete, -megállapításakor Dóczi is saját drámáira gondolt, melyekben csakugyan -beteges képzelem nyújtotta tárgyak vannak feldolgozva. A dolog pedig -egészen ellenkezőleg áll, mint a hogy Dóczi elmélete és gyakorlata -hirdeti. Nem a képzelem, hanem az élet multjának és jelenének benyomásai -nyújtják a költőnek a tárgyakat; a képzelemnek más, fontosabb szerepe -van: szép műveket alkot az élet nyújtotta tárgyakból, teljes -szabadsággal ugyan, de saját természetök szerint. Mennél több benyomást, -tapasztalatot, eszmét és érzést merít a költő az élet folyamából, annál -több táplálékot nyújt a képzelemnek. Egyetlen valódi költő sem volt -független korától, sőt éppen kifejezője annak. Mindegyik kora politikai, -társadalmi és irodalmi áramlataiból emelkedett ki s egyszersmind -visszahatott reájok. - -Dóczit saját önigazoló hajlamán kívül félrevezeti bizonyos jelenség is. -Tapasztalta, hogy az úgynevezett alkalmi költemény, a nevezetesb -eseményeknek hétről-hétre való megéneklése nem igen emelkedik ki a -középszerűségből. Azt hitte, hogy a tárgyban van az ok s nem a költőben -és körülményeiben. Bizonyára nem minden alkalmi költemény jó, de -szélesebb értelemben minden jó költemény alkalmi, mert bizonyos alkalom, -bizonyos erős benyomás indítja meg a költői képzelem munkásságát. Az nem -tesz különbséget, hogy gyakran nem ismerjük az alkalmat, mely a -költeményt szülte. Elég van oly költemény is, melynek alkalmi -körülményei teljesen ismeretesek. Hogy többet ne említsünk, Byron, midőn -I. Napoleon bukására ódát írt, Vörösmarty, midőn Liszt Ferenczet -üdvözölte, Arany, midőn Széchenyi halálát megénekelte, mind alkalmi, de -egyszersmind sikerült költeményeket írtak, mert az illető esemény erős -benyomást tett reájok s volt idejök megérlelni gondolataikat. Az oly -költő, a kinek minden héten meg kell énekelnie valamely eseményt, nincs -ily helyzetben. Tárgya ritkán tesz vagy tehet rá mélyebb benyomást, vagy -ha tesz is, nem igen van ideje megérlelni gondolatját. Különben is, egy -évben negyven-ötven jó költeményt írni még senkinek sem sikerült. Kár -volt tehát Dóczinak egy könnyen érthető jelenség magyarázatául egy egész -új elméletet kigondolnia, mely a tárgytól teszi függővé a sikert. De ha -már kigondolta és hiszi, ragaszkodnia kellett volna hozzá. Azonban -elítélve mindennemű alkalmi költeményt, költőietlennek nevezve minden -oly művet, melynek tárgyát nem a képzelem nyújtja, néhány sorral alább -Kozmának a költészet birodalmából ily módon kirekesztett költeményeiről -úgy ítél, hogy azokban gyönyörű ész erős, tiszta érzéssel párosul, -melyben hol a legnemesebb páthosz, hol a legkedvesebb humor nyilatkozik. -A legnemesebb páthosz, a legkedvesebb humor oly dolgok, melyek nagy -költővé is tehetik az embert. Úgy látszik, Dóczit nemcsak a -költészetben, hanem a kritikában is, a képzelem önkénye vezeti. Egyik -kezével kilöki Kozmát a költők sorából, a másikkal pedig megkoszorúzza. -De ez még nem elég. Egyszersmind mint egy nyomtatékul, a Kozma kedvéért, -kivétel nélkül minden élő magyar költőt tompaeszűnek és formátlannak -ítél. Lehet, hogy az élő költők között vannak tompaeszűek is, de hogy az -ily bírálat tompaszerű bírálat, az előttünk kétségtelennek látszik. - -Azonban ideje magokkal a költeményekkel foglalkoznunk. Mind a szerző, -mind Dóczi előszava többet várat az olvasóval, mint a mennyit valóban -kap. Szerző úgy szól költeményeiről, mint veteránjairól egy győzelmes -hadjáratnak, melyet a szabadelvűség a reactio ellen vívott. Annyi igaz, -hogy költeményein általában véve szabadelvű szellem ömlik el, de valami -harcziasabb hangulatot, erősebb küzdelmet, mélyebb felindulást, -határozottabb irányt nem igen tanúsítanak. Egyik gúnyolgatja a -klerikalizmust, a másik az antisemitizmusra, a harmadik az agrarismusra, -a negyedik a megyei közigazgatásra czéloz s nem egy kikel a szájas -hazafiság ellen és sajnálja a nagy eszmék és emlékek iránt mutatkozó -közönyt. De a szabadelvű eszmék lelkesültebb ódára vagy tüzesebb -satirára nem ragadják a költőt s költészetének nem annyira forrásai, -mint színezői. A páthosz és humor sem jellemző vonásai Kozma -költészetének, mint Dóczi állítja. Inkább úgynevezett _esprit_ van -bennük, mely hol érzelemmel, hol gúnynyal párosul, s néha nem épen -mindennapi frissességgel és kellemmel nyilatkozik. Itt összegyűjtött -költeményeinek majdnem fele óda vagy ódaféle, de hiányzik bennök az óda -fönséges páthosza, tömör szerkezete, rohanó tűzárja, komoly bölcselme. -Kozma kerüli az erőlködést, dagályt és szenvelgést, de egyszersmind alig -emelkedik följebb ódáiban a csinosabban írt necrolognál vagy ünnepélyes -alkalomra rögtönzött lelkesebb hirlapi czikknél. _Deák szobra, Deák -beszédei, A szabadság napja, Gambetta, A francziákhoz, Garibaldi, -Frigyes császár, Arany János halálakor, Liszt Ferencz, Battenberg -Sándor_ stb. czímű költeményei általában elég csinosak, ízlésesek, de -kevés bennök az érzés, a gondolat s elvégre is hidegen hagyják a szívet -s nem ragadják meg a képzelmet. Ha némely ódájában emelkedni akar, mint -a _Hugo Victor_hoz írottban, ha nem is épen dagályba, de bizonyos -nagyhangú rhetorikába esik bele. Például, hogy Hugo Victor legnagyobb -embere a XIX. századnak, hogy tulajdonkép ez az ő százada, még a -francziák ajkán is kissé nagy mondás volna. Kozma más költeményeiben is -találunk ily üres nagy szavakat, de aránylag keveset. _A szabadság -napjá_ban azt mondja, hogy 1849-ben a magyarnak bukása azért volt dicső, -mert kifáradt a diadalban; Lónyait korszakalkotó államférfiúnak nevezi, -Halmiról így zeng: - - «Minden zúgában ihletett szívének - Egy-egy teremtő őserő lakott». - -E mellett nincs mindig érzéke a jellemzetes iránt. Deákról alig tud -többet mondani, mint hogy ép oly kevéssé kereste az udvar, mint a nép -kegyét. Somssich neki antik, római jellem, alkalmasint azért, legalább -mi más okot nem tudunk, mert a római classikusok, különösen Horatius, -kedves olvasmányai voltak. - -A páthosz semmi esetre sem tartozik Kozma költeményeinek sajátságai -közé. Maga sem érzi magát jól az ódai hangulatban s ha teheti, ódáiban -is örömest pattant el egy-egy elmés ellentétet vagy gúnyos epigrammot. -Például _Üdv a munkának_ czímű ódájában legjobb e két elmés végsor: - - Érezze polgár és nemes itt, - Nem a vér, a verejték nemesít. - -_A szabadság szobra_ czíműben szintén. Két versszakon át fűz össze -csinosan rhetorikai csinált virágokat, de legjobb benne a satirai -fordulat: - - Utáld a zsarnokot határtalan módon, - Akár koronázva ül a magas trónon, - Akár aljas, kába csőcseléknek vállán - Utczai gaminból néptribunná vállván. - - Akár zsoldos hadban van is az ereje, - Akár a hazug toll becstelen fegyvere… - Tűrhetetlen a zsarnok, akármilyen fajta, - Rúgd fel akkor is, ha nincs hermelin rajta. - -Még több példát idézhetnénk, hogy Kozma örömest szabadul az óda -nyügeitől. De legjobb példák erre azok a költemények, a melyekben -egészen átengedi magát jókedvű elmésségének vagy komolyabb satirai -hangulatának. Ezek legsikerültebbek az egész gyűjteményben s van köztök -néhány valóban kiváló. A _Beust_ czímű kültemény egy pár elmés és találó -vonással sokkal jobban jellemzi Beustot, mint Deákot a róla írt óda. Az -_Új törvény_ czímű, mely a népfölkelés tárgyában hozott törvény -szentesítésekor iratott, könnyed elmésen panaszolja, hogy az embernek az -élet minden szakában, a körülmények minden változása közt katonáskodnia -kell: - - Szerencse, hogy az ember - Néha pihenni tér, - Hogy végtére a sírban, - A «hapták» véget ér. - -_Kossuth a megyéért, Martius idusa_ már komolyabb satirai hangulat -sikerült szüleményei. Az elsőban finom ironiával van rajzolva az a -lélekállapot, midőn az idő és térbeli távolság megszépíti a tárgyakat; -kegyeletes és gúnyos érzelem egymást érintve szolgálják az eszmét s míg -amaz folyvást a személyhez tapad, emez annál határozottabban fordúl a -tárgynak. A másodikban élesebb a hang, erősb a fölindulás. A költőben -élénk a nagy eszmék és emlékek cultusa, de élénk a fölháborodás is a -miatt, a hogy ezeket a nyegleség, képmutatás és szájaskodás ünneplik. Ez -ellentéteket találóan és fokozatosan emeli ki a költemény s gúnyán -megérzik a fájdalom. Még több ilynemű, többé-kevésbbé sikerült -költeményeket találunk a gyűjteményben s a mit eléggé nem dicsérhetni, a -költő változatosságra törekszik, eszmében, formában, hangban s általában -kerüli a durvaságot. Hogy néha erőlteti az elmésséget, gúnya eltompul, -itt-ott a léhaságba is beleesik, az mind igen természetes egy oly -költőnél, a kinek majd minden vasárnapra egy-egy költeményt kell -megírnia. Víg kedvű elmésség, mely könnyen fordul epigrammi élbe, -satirai érzék, mely hamar megtalálja személyek és tárgyak nevetséges -oldalait s néha a humor határait is érinti, alkotják Kozma tehetségének -lényegét. Ha idővel eszmékben gazdagodik, érzésben mélyül, ha egészben -és több oldalról fogja föl az életet s megérleli gondolatjait, bizonyára -jeles humorista vagy satiraíró fejlődhetik belőle, vagy mind a kettő -bizonyos összeolvadásban. A mit eddig úgy szólva, zaklatva és rögtönözve -írt, bizonyára kezdetnek elég, nem mindennapi tehetségről tanuskodik, -mindenesetre szép remények záloga. - -Azonban, úgy látszik, Kozma egészen Dóczi szavára esküszik, tehetsége e -nyilatkozatait kevésre becsüli s a phantasia édes betegségébe akar esni. -Ugyanis gyűjteménye végén elkülönözve nyomatja le _A dómban_ czímű -költeményét a következő jegyzet kíséretében: - -«Míg e könyvbe összegyűjtött versek legnagyobbrészt a napi események -által nyújtott alkalmak szülöttei, az itt következő utolsót csak «a -múzsámtól vettem én». E verset nem a lantos journalista írta, hanem -csupán a dalnok, távol minden hirlapírói kötelességtől, mikor csak a -«phantasia édes betegsége» ihlette. «E verssel búcsúzom a nyájas -olvasótól, mert ezzel szeretném azt mondani: viszontlátásra.» Tehát a -többit nem, csak ezt vette múzsájától a költő. Úgy látszik, a phantasia -édes betegsége azzal kezdődik, hogy megzavarja az ember ítéletét. E -költeményre kevésbbé mosolygott a múzsa, mint a gyűjtemény sikerültebb -darabjaira. Nem épen rossz költemény, de nem is valami jó. A költő a -dómba téved s áhítat szállja meg. Azonban nászmenet érkezik; egy gazdag -öreg urat esketnek össze egy szegény ifjú leánynyal. Mindketten -mosolyognak, mert jó vásárt csaptak. A költő árúházba képzeli magát, az -oltárképen nincs malaszt s a raktárak dohos lege csapja meg. Nem soká -belép egy kisírt szemű, halvány szép leányka, az oltár elébe térdel s -buzgón imádkozik a szent szűzhöz, hogy adjon neki erőt, hogy, ha száz -kísértés csábja űzné is, maradhasson hű ahhoz, a kit szeret. S a -költőnek újra Isten házaként tűnik föl a templom, a légben újra balzsam -árad s az oltáron mosolyog a szűz anya. Itt is épen úgy ellentétet -rajzol a költő, mint másnemű költeményeiben, csakhogy nem epigrammi él -kedvéért. A költemény kissé el van nyújtva és sikerültebb benne a -házaspár gúnyos, mint az ártatlan leány érzelmes rajza, mely egy kissé -mesterkélt. Aztán az az ártatlan leány nem is olyan ártatlan, mint a -költő képzeli. A ki a kísértés csábjai ellen kér segítséget Istentől, -legalább gondolatban már ingadozott. - -Dóczi Kozmát az élő magyar költők között legjobb verselőnek tartja. -Bizonyára Kozma jól versel; de a ki ismeri az élő idősb és ifjabb magyar -költőket, hármat-négyet is megnevezhet, a kik egy vagy más tekintetben -jobban verselnek Kozmánál. Dóczi Kozma rímeit mintaszerűeknek mondja; az -igaz, hogy Kozmánák jó rímei vannak, de bizony megakadnak köztök ilyenek -is: _czammogva sirokba; föl felöl; soha apostola; sem igen; tragedia -hiba; kezedbe életbe_ stb. Nyelve csinos, fordulatosan könnyű és -hangzatos, de valami különösebb plasztikaiság, árnyalati gazdagság, erő -nem igen nyilatkozik benne s itt-ott nem ment némi hibáktól. Az _elvásik -a foga_ analogiájára, ilyeket merészel: _torkot_ nincs a ki _vásít_ és -_alapod elvásik_ (29., 66. l.); _könnyezett_ mind a sok úr az esküvő -_csángók_ felett (27. l.): germanismus; egy jó _tagos_ kozákba -beleszeret: a _tagba szakadtat_ nem pótolhatja a _tagos_; komoly -harangok _fenséges danája_ (30. l.), a fenséges dana nem illik össze, -legkevésbbé ünnepi hangulatban stb. De ily, nem épen számos hibák nem -csökkenthetik a méltánylatot, melyet Kozma nyelve és verselése -megérdemel. Szívesen üdvözöljük kőlteményei első gyűjteményét s végül -három jó tanácscsal búcsúzunk el tőle: ne keresse a phantasia édes -betegségét, de átadva magát az élet többnemű és erősebb benyomásainak, -keressen minél több tápot phantasiájának; ne írjon robotból verset, -érlelje meg gondolatait; s a gyűjteményeihez senkivel se irasson -előszót. - - - - -BESZÉLYEK ÉS VÁZLATOK. - -Dóczi, a kit leginkább színművei tettek ismertté, most mint beszélyíró -mutatja be magát.[49] Kíváncsian fogtunk hozzá beszélyei olvasásához: -vajon a beszélyíró fölülmúlja-e benne a színműírót? vajon sajátságok, -melyek a színműirót jellemzik, érvényesülnek vagy módosulnak-e a -beszélyíróban? Dóczinak mint színműírónak fényoldalai inkább általános -irodalmiak, árnyoldalai nagyrészt speczifikus drámaiak. Párbeszédeit -lyrai hév vagy szónoki lendület, elmés dialektika, szellemes ötletek -jellemzik, de cselekvénye szegény vagy erőltetett, a kifejlés önkényes s -a különben tűzzel írt jelenetek közül legföllebb egy-egy érthetőbb -drámai helyzet emelkedik kellő hatásra. Jellemrajza épen nem biztos és -eleven, a fő személyek nem eléggé érthetők vagy ha azok, inkább -abstractiók, mint élő emberek, de mint ilyenekben sincs határozottabb -indok, a melyből szüksgeskép folyjon a tett. - -Mind e sajátságokból sok van a beszélyekben, de egy főkülönbség is -tüstént szemébe ötlik az olvasónak. Dóczi, mint beszélyíró mérsékli -lyrai és rhetori hevét, elmésségét s tisztán elbeszélő stílje egyszerű, -tárgyias, sőt néha majdnem száraz. Személyeire bíz mindent s ezek sem -sokat ömlengenek, szavalnak, mint drámai személyei, inkább elmélkednek, -önmagukat elemzik és sok elmeélt és lélektani finom megfigyelést -tanusítanak. Különösen illik ez _Carmela_ czímű beszélyére, mely a -legterjedelmesebb és legkiválóbb az egész gyüjteményben. De mégis, e -főkülönbség ellenére is, a színmű- és beszélyíró Dóczi egy pontban -föltünően összehangzanak. A színműíró Dóczi elmés és szavaló -személyeinek bonyodalmát épen oly kevéssé tudja megoldani, mint a -beszélyíró elmélkedő személyeiét. Mintha osztoznék hóbortjaik- vagy -sophismáikban, vagy annyira szeretné őket, hogy kénytelen mindenben -igazat adni nekik. - -Azonban tartsunk sort. A gyűjtemény darabjai, úgy látszik, különböző -időben keletkeztek. Némelyikben a beszélyiró még a színmű formájáról sem -mond le, mint az _Arany és Petőfi_ és _Megcsókolt_ czíműekben; másokban -pedig, bár más bonyodalommal, ugyanazt kísérli meg, mit színműveiben már -megkisérlett, mint a _Kis Murányvár-_ és _Egy vegyes házasság_ban. Az -_Arany és Petőfi_ czíműnek a drámai forma nem szolgál előnyére; némi -humorral elbeszélve, nagyobb hatása lett volna. A két növendék leány -rajzában, a kik tanáruk ellen egy kis cselt szőnek, hogy megtudják: -vajon nem szeretett-e belé valamelyikökbe, sok a mesterkéltség, a -tanárban pedig, a ki Aranyt és Petőfit magyarázva, elárulja titkos -szerelmét, kevés a szeretetre méltó érdekesség. A _Megcsókolt_ már -sikerültebb, a drámai forma is jobban illik hozzá. Párbeszédei élénkek, -a lelemény is elmés, csak az a baj, hogy Kopáry urat nem értjük eléggé: -vajon csakugyan szerelmes volt-e barátja nejébe, a kit megcsókolt, vagy -csak a hálaérzet ragadta el, midőn élete egy szomorú epizódját beszélve -el a nőnek, ez elérzékenyült és könnyezett. Ha az utóbbi az eset, akkor -Kopáry úr könnyen kivághatta volna magát és nyerhetett volna bocsánatot; -ha nem, akkor más fordulatot vett volna a bonyodalom, mint a hogy vett. -Lehető egy harmadik eset is, de épen az a baj, hogy találgatjuk a -lehetőséget s nem értjük a mi megtörtént. Az indokok határozatlansága, a -jellemrajz nem elég világossága kiválóan jellemzik azt a két beszélyt -is, melyekben Dóczi színműveivel rokon tárgyat dolgoz föl. A _Kis -Murányvár_ mellékdarabja Nagy Murányvárnak, azaz _Széchy Máriá_nak. De -valamint a színműben nem értjük eléggé se Wesselényit, se Széchy Máriát: -úgy e beszélyben sem tudunk tisztába jőni: vajjon könnyelmű -diákkalanddal vagy komoly szerelmi történettel van-e dolgunk? Vajon egy -lelkes ifúnak eszménye lehet-e oly leány, a ki a más levelét titkon -fölbontogatja és elolvassa, s vajon a szerelem felköltésére csalhatatlan -szer-e a más szerelmi leveleinek olvasása, hogy így minden más ok nélkül -épen abba szeressünk belé, a kihez azok intéztettek? _Egy vegyes -házasság_ czímű beszély szintén a szerzőnek _Vegyes párok_ színművének -eszmekörében mozog, hasonló valószínűtlenséggel. Egy antisemita s e -mellett ultramontán bárónő reá akarja venni egyik szegény rokonát, -Kerényi grófot, arra, hogy a főrendiházban a zsidó házasság ellen -szavazzon. Kerényi gróf, a ki nem használja czímét, s más név alatt -jogakadémiai tanár egy kis városban, meglátogatja a bárónőt, de Helley -Józsefnek, a gróf egyik legjobb barátjának adja ki magát, mint a -kérdéses ügyben megbizottja, s megkezdődik az értekezlet a fiatal bárónő -és Helley között, a ki zsidónak mondja magát és erős leczkét tart a -bárónőnek az antisemitismus korlátoltsága- és brutalitásáról. A bárónő -megszelídül s antisemitából philosemita lesz, Kerényi gróf pedig levetve -álarczát, bemutatja magát a rokonoknak. Szívesen elismerjük a Kerényi -gróf szónoklata szépségét és igaz voltát, de a fönnforgó viszonyok -között ilynemű hatásban oly kevéssé hiszünk, mint a _Vegyes párok_ -jeleneteiben. A szónoklat hatásának nemcsak æsthetikai okai vannak, -hanem lélektaniak is, s ez utóbbiak épen oly kevéssé fényeskednek a -beszélyben, mint a színműben. - -Nemcsak e négy beszély, hanem az egész gyűjtemény a jelen életből van -merítve, de mégis, mintha némi mesés köd borongana rajtok, a társadalmi -viszonyok körrajzai el-elmosódnak s a személyeken legtöbbször nem -annyira a költő alakító erejét érezzük, mint erőszakát. A _Pensum_ -czíműben a kiinduló pont hibás. E mű tulajdonkép nem beszély, hanem -satira akar lenni, mely az újkori naturalismust gúnyolja. A költő abból -indul ki, hogy napjainkban az iskolai írásbeli dolgozatok mellőzik az -elmélkedést s a leírásra fordítanak minden gondot. Bemutatja egy felső -gymnasiumi tanuló iskolai dolgozatát a tanár jegyzeteivel, mint a -naturalista ízlés bizonyítványát. Úgy látszik, Dóczi nem tudja, hogy az -úgynevezett descriptio sokkal inkább divatozott a régi iskolai -gyakorlatokban, mint a mostaniakban. A descriptio divatja, a mely a mult -század végén s a jelen elején annyira uralkodott az európai és a magyar -irodalomban, iskoláinkban sokáig fönnmaradt s még ma sem szorult ki -teljesen, de semmi köze az újkori naturalismussal. Hogy naturalista -ízlés uralkodnék iskoláinkban, arról nekünk nincs tudomásunk s Dóczinak -nem az iskolai gyakorlatokat, hanem irodalmunk némely újkori jelenségeit -kellett volna satirája alapjául vennie. – _Saeckerhets Taendstickor_ -bohózatos tréfa, elég jókedvűen elbeszélve, de itt is épen a kiinduló -pont, az orvos és szobaleány légyottja, kissé erőltetett, pedig a -bohózat minden fajában épen az a fő, hogy a költő a mű elején tudjon -hitetni s magával ragadni az olvasót, a ki aztán könnyen elhiszi neki -azt is, a mi kevésbbé hihető. – A _Mennyi_ czímű jól gondolt és jól írt -beszélyke, de még jobb lett volna, ha a Lezsinszky báró rajzában egy pár -oly rokonszenves vonással is találkoznánk, melyek megértetnék velünk, -hogy Anna kisasszony csakugyan örömest megy hozzá férjhez. Azt értjük, -hogy Zalabér úrtól elfordúl, de azt már kevésbbé, hogy Lezsinszkybe -szeret. A szerelmet nem szükség ugyan indokolni, de minden esetre úgy -kell rajzolni, hogy hihessünk benne. – _A gróf szava_ és _Fifine -boszúja_ meglehetős bizarr művek oly bonyodalommal, melyeket a -legnagyobb tehetségű költő sem igen tudna kielégítően megoldani. -Mellettök a maga egyszerű ártatlanságában mintegy szégyeli magát a _Hogy -járt Hetyei uram_ czímű, mely Kisfaludy K. és Fáy komikai beszélyeire -emlékeztet, csakhogy ezeknél kevésbbé sikerült. - -Úgy látszik, hogy Dóczi csak azért gyűjtötte össze e különböző időben és -sebtiben írt beszélyeit és vázlatait, hogy mintegy kíséretül -szolgáljanak a legterjedelmesebbnek és legújabban, legtöbb gonddal -írottnak, melynek czíme _Carmela_. Valóban e mű mind jellemrajz, mind -szerkezet tekintetében komoly gondot tanusít. Különösen feltünő benne a -jellemrajz minél szabatosabb kidolgozására való törekvés. Négy személy -jellemrajzát veszszük: Portenstein herczegét, a ki nnalomból utazik és -sajátságos bölcseletből nőcsábító, hogy feleséget találjon magának; -Carmeláét, egy olasz vendéglős híres szépségű leányáét; Pártos festőét, -kinek a herczeg pártfogója volt; és végre Montelione herczegnőét, a ki -ledér gondolkozású, de különben erkölcsös nő. Dóczi nagy kedvvel, -különös előszeretettel rajzolja mind a négyet, de művének hőse s neki -magának is kedvencze Portenstein herczeg. Ez ifju nagy úr, nagy kártyás -és eladósodott, különösen nagy becsületbeli adóssága van. Bátyja csak -úgy hajlandó kifizetni adósságát, ha lemond a majoratusról öcscse javára -bizonyos évjáradék fejében s tíz évre elhagyja Németországot. Nem -fogadja el az ajánlatot s házasság útján akar kiemelkedni a bajból. -Ügynök által alkudozni kezd egy gazdag emberrel, a ki Oroszországban -nagy kőolaj-aknából számos millión kívül bárói czímet is nyert s nem rég -Berlinbe jött, hogy súlyos bajából kigyógyíttassa magát. Van egy szép, -Melitta nevű, leánya, a kit örömest adna nőül a herczegnek. A herczeg -beleegyezik a házasságba, de látni sem akarja a leányt. Az alku Melitta -beleegyezésével is megköttetik, de ezalatt az atya meghal, a leány -visszaküldi a herczegnek az egyezményt, oda csatolva a szükséges -összeget is, adóságai kifizetésére, mint kölcsönt. – «Ha valamikor oly -helyzetben lesz – írja neki – kell oly helyzetbe jőnie, hogy a kölcsönt -megfizethesse, akkor szabadon válaszszon, akar-e nejévé tenni vagy sem. -Várok, de várakozásom önt ne kötelezze semmire.» A herczeg -megszégyenülve, visszaküldi a pénzt, elfogadja bátyja föltételeit s -útnak indul a nagy világba. Melitta szintén utazik s férjhez megy egy -vén olasz herczeghez, a ki nem sokára meghal. A fiatal özvegy bolyongani -kezd a nagy világban, szeszélyeinek és művészi hajlamának élve. A -herczeg Velenczében megkedvel egy fiatal festőt, Küstner Oszkárt, -útitársul veszi s műkedvelősködik társaságában. A festő komoly, majdnem -puritán érzelmű, a herczegnek pedig különös fogalmai vannak a -szerelemről és házasságról. Ő örömest meghódít, elcsábít bármely leányt -és nőt, a ki neki megtetszik s lelki furdalás nélkül oda hagyja, ha -megunta s rendesen az első mámor után már meg szokta őket unni. Ezért -eddig minden nőt csak egyszer szeretett életében, a mikor tudniillik -elcsábította. A házasságnak elvben nem ellensége, de úgy, a mint -fönnáll, éles bírálója. Azt hiszi, hogy ifju és leány, a mikor -házasságot kötnek, nem ismerhetik egymást s igazában nem köthetik le -magokat. Bizonyos ideig egymással kellene élniök s így teljesen -megismerkedve, biztosabban köthetnék le magukat vagy válhatnának szét. Ő -csak ilynemű megismerkedés után kész valakit nőül venni, épen azért -folyvást hódít, csábít, de a keresettre még nem talált reá. -Olaszországban álnévvel, mint festő egy híres szépségű leánynyal, -Carmelával, akar a maga módja szerint megismerkedni, a ki Capri mellett -egy falusi vendéglős leánya; hívja barátját, Küstnert is, de az nem -megy. A kaland nem sikerül, a herczeg a leányt nem is láthatja, mert az -atya megtudta a vélt festő kilétét s kiadta neki az útat. Visszatérve -Capriba, kéri Küstnert, hogy váltsa fel őt a vendéglősnél s hozzon hírt, -hogy a leány csakugyan oly szép-e? Ez hajlik kérésére, leginkább azon -okból, hogy a leányt eltávolítsa. Csakugyan reá is beszéli a vendéglőst, -hogy költözzék el onnét, sőt e czélra pénzt is kölcsönöz neki, a -herczgnek pedig megírja, hogy a leánynak nyoma veszett, s ha a jövőben -valakit megtisztel barátságával, soha se bízza meg oly szereppel, mint -őt. Carmela atyja Rómában telepedett le, hol alkalmazást nyert, de -megbetegedett s írt Küstnernek, hogy látogassa meg. Ez teljesíti -kérelmét, de már haldokolva találja. Halála után részvétből, szerelemből -nőül veszi a szép és jó leányt; Bécsben telepedik le, mint magyarországi -születésű, Pártosra változtatja nevét s igen szép állást vív ki Bécs -művészei között. Montelione herczegné is Bécsbe kerül és szorgalmasan -látogatja Pártos műtermét. Nem sokára várat magára Pormenstein herczeg -is, ki szintén Bécsbe érkezik; a műtárlatban föltűn neki Pártos -festménye, régi barátja modorára ismer benne s fölkér egy bárót, hogy -ismertesse meg a művészszel. A báró bejelenti Pártosnak Portenstein -teendő látogatását. Pártos zavarba jő, őszintén bevallja a bárónak s a -herczegnének a herczeggel való viszonyát és neje, Carmela, történetét s -tanácsot kér tőlük. Azt határozzák, hogy Carmelát el kell tüntetni s -Pártos a herczegné társaságában még az nap el is küldi Abbáziába. Hogy -Pártos nejét miért bízza épen a herczegnére, a kinek gondolkozásmódja -rossz hatással lehet reá, azt nehéz megérteni. Alkalmasint azért, mert -különben a bonyodalom nem fejlődhetnék tovább. A herczeg meglátogatja -Pártost, egymásra ismernek s kibékülve nevetnek a Carmele történetén, -mint ifjúkori bohóságon. Azonban a herczeg névtelen levelet kap -Abbáziából – a herczegné írta – mely fölszólítja: ha látni akarja -Carmelát, jőjjön Abbáziába. A herczeg oda utazik s megismerkedik két -nővel, kiknek mindegyike Cermelának adja ki magát. Egyikbe, a -herczegnébe, bele szeret, de nem tudván eligazodni a dolgon s Pártos -művének gondolván az egészet, ír neki, hogy föltalálta Carmelát, nőül -akarja venni. Pártos megijedve, Abbáziába utazik. Azalatt a herczeg még -inkább bele szeret a herczegnébe, sőt a maga módja szerint el is -csábítja. Pártos megérkezvén, a tévedés és álokoskodás kiderül. A -herczeg nőül veszi a herczegnét, híven követve elméletét, azonban nem -tudjuk: vajon néhány hónap múlva nem únja-e meg s így elmélete nem -vall-e kudarczot. - -E vázlatból inkább csak árnyoldalai tűnnek ki a műnek. Fényoldalai így -elvesznek: a kellemes elbeszélés, ügyes szerkezet, szellemes párbeszédek -és elmélkedések s a jellemrajznak nem egy finom árnyalata. De ha még -több báj s gazdagabb tehetség nyilatkoznék is e műben, mintegy -megsemmisítené azt a megoldás léha hóbortossága. A költő tulajdonkép -Portenstein herczeg szószólója, győzelemre segíti elméletét és hirdeti, -hogy ez a valódi szerelem, ez az igazi házasság. Dóczi kedveli a -szokatlant, az ingerlőt, a sophismát, az absurdumot s lélektani és -erkölcsi ellentmondásokba keveredik. Mi azt hittük, hogy ez csak -forrongó tehetségének küzdelme, de ha így folytatja, azt kell hinnünk, -hogy ez tehetségének fő jellemvonása. - - - - -A TENGERSZEMŰ HÖLGY.[50] - -A regény hősnője egy hölgy, a kit azért nevez el a szerző -tengerszeműnek, mert annyiféle volt a szeme, a mennyiszer változott az -indulatja, s így hasonlított a tengerszemhez, mely a nap szakai és az -időjárás szerint különböző színeket vált. Hogy akármely hölgynek vagy -férfiúnak a szeme indulatja szerint más-más kifejezést nyer s ez némikép -hatással van a színárnyalatra nézve is, nem tagadhatni, a mindennapi -tapasztalat bizonyítja; de hogy valakinek a szeme bárminő indulatban -most kékké, majd feketévé, azután sárgává és zölddé változzék, azt -bajosan hihetni el. Azonban ne ütközzünk meg e kis túlzáson. Nagyobb baj -az, hogy a hősnő nemcsak tengerszemű, hanem tengerszem-lelkű is, a ki -annyira, annyiszor s oly módon változik, hogy nincs kulcsunk jelleméhez, -a mi a regény æsthetikai hatását egészen megbénítja. - -A mű egyébiránt a szerző önéletrajzának egy töredéke, a melybe mintegy -be van foglalva a regény. A szerző tizenhat éves korában ismerkedik meg -a tengerszemű hölgygyel, a szép tizenkét éves Erzsikével. Együtt -tanulnak tánczolni; a kis leányka szeszélyes, dévaj, de jó szívű s a -szerző iránt jó indulattal viseltetik. Eltelik három év, a leány megnő, -a szerző már jogász s patvariára jő haza Komáromba. Megújítja a régi -ismeretséget, bár Erzsinek udvarlója is akadt, Bagotay Muki, gazdag -földesúr. Erzsike, úgy látszik, nem sokat gondol udvarlójával, szívesen -fogadja szerzőnket, a ki, mint műkedvelő, arczképét is megfesti. -Erzsike, a mint nekiült, meglehetősen kaczéran öltözött fel. A tüll -anglais fodra nagyon lecsúszott válláról s azon alul is. Szerző az -arczképen helyreigazította a fodrot: «Ön helyreigazította a ruhám -fodrát» – mond Erzsike megnézve a képet. «Észrevette kegyed?» – kérdé -szerzőnk. «Nem szeretett valamit látni?» – folytatá Erzsike, – «Nem -akarom, hogy más is lásssa,» – vizonzá szerzőnk. Erzsike még többet is -merészel. Meglátogatja szerzőnket kerti lakában, mely nem messze volt az -ő kertjöktől. Szerzőnk ott első regényét írja. Erzsike kéri őt, hogy -olvasson föl belőle valamit. Szerzőnk fölolvas belőle egy részt, de -tovább nem akarja olvasni, mert szerelmi jelenet következik. Erzsike -megjegyzi, hogy miatta ne aggódjék, olvasott ő a nevelő-intézetben oly -dolgokat, a minőkről nem is álmodnak. Szerzőnk még sem olvassa föl a -szerelmi jelenetet, nem mintha félne a kinevetéstől, hanem vár jobb -időre, ő most csak zérus, de lelkében erős láng lobog, e láng elég arra, -hogy valaki trónkövetelő, de nem elég arra, hogy leánykérő legyen. -Erzsike örömest hallgatja ez alig leplezett szerelmi vallomást, végig -veti magát a hárságyon, két karját a feje fölé csapva. Szerzőnk oda ül -lábaihoz s elmondja, hogy a kit szeret, az neki nem rabnője, hanem -királynője lesz. Boldogságát nem lopni fogja, hanem kivívni. Ő annak, a -ki az ő lelkét megérti, a hogy a gazdagok gyöngyökkel, gyémántokkal -árasztják el kedveseiket, ő annak a feje körül glóriát fog köríteni. Az -ő hölgyét tisztelni kell az egész világnak, de legelől neki. Erzsike -hallgatta mindezt, elkezdett hevesen zokogni, azután fölugrott, átölelte -szerzőnket mindkét karjával, megcsókolta és elfutott. - -A mint így megindul a tengerszemű hölgy jellemrajza, sehogy sem tudunk -tisztába jönni: vajon egy kaczér leány áll-e előttünk, a ki mulatságát -leli egy fiatal költő elbolondításában, vagy egy szenvedélytől lángoló -hölgy, a ki lábbal tapod minden világi tekintetet s érzése hősiségében -kész minden veszélylyel szembeszállni. Mindkét föltevésre nyujt alapot, -de elvégre egyik sem lesz, hanem egy harmadik, a ki szintén érthetetlen. -A kerti találkozás után azt hinné az ember, hogy szerzőnk és Erzsike -közt némi bizalmasabb viszony képződik, melyet csak erős összeütközés -szakíthat meg. Mindebből semmi sincs. Szerzőnk és Erzsike a csók után -sem válnak bizalmasabbakká, bár többször találkoznak egymással, sőt -szerzőnk egy műkedvelői előadást is indítványoz, melyben Erzsikével föl -fog lépni. Egy nap épen műkedvelői próbára ment Erzsikéékhez, a molyan, -még akkor nem divatos Mencsikoff-kabátban, melyet anyja csináltatott -neki, hogy a midőn télen Pestre megy jurátusnak, legyen jó meleg ruhája. -A társaság gúnyosan tekintett kabátjára. Erzsike is megmosolyogta, sőt -nevettek is rajta elmenetele után. Szerzőnket mindez nem igen -bosszantotta s otthon mindazon töprengett: vajon induljon-e Pestre, hova -mint leendő juratust egy ügyvéd sürgősen hívja irodájába, vagy otthon -maradjon, míg a műkedvelői előadáson átesik. Azonban anyja tanácsára, -otthagyva a műkedvelői előadást, másnap Pestre utazik. Jó darab idő -telik el a nélkül, hogy egymásról tudnának a szerelmesek. Végre szerzőnk -visszajő szülővárosába, mint híres író és szerkesztő. Siet Erzsikét -meglátogatni, a ki iránt szerelme még most is lobog szívében s a kinek -lábaihoz akarja tenni, a mit kivívott, mert saját szavai szerint -bevallott czélja az volt távozásának: hírt, nevet, állást vívni ki -magának. Ennélfogva a Mencsikoff-kabát kigúnyolása nem változtatott -érzelmein. Hát Erzsike érzelmei a régiek-e? Bizony nem azok, mert -Bagotay Muki jegyese, a miről szerzőnk már első látogatása alkalmával -meggyőződik. Mi okozhatta e változást? Szerzőnk hirtelen elutazása, -hallgatása bizonyára nem, mert ha Erzsikének volt bátorsága megcsókolni -őt, arra is lett volna, hogy mindezt számon kérje tőle levélben. Az a -pletyka sem, mely szerint szerzőnket egy színi kritika miatt hírbe -hozták egy fiatal színésznővel, mert Erzsike csak tréfából említi föl -előtte a találkozáskor s félig-meddig ürügynek használja föl. Újra nem -értjük Erzsikét, mint eddig nem értettük. Szerzőnk csak tényeket dob -előnkbe s mintegy mondani látszik: ne legyünk okosabbak a tényeknél, ne -kutassunk. De azt már mégis kutatnunk kell, hogy Erzsike miért lett épen -Bagotay jegyese? Úgy látszik, hogy nem igen szereti. E fiatal úr -meglehetősen hitvány és korhely ember; igaz, hogy gazdag, de Erzsikének -százezer forint hozománya van, különben is független lelkű s nincs oka -anyagi érdekből férjhez menni. Férjhez megy, punktum. Szerzőnk, mint -Dagobert király, nem szereti a _miért_et s mintha azt sugná fülünkbe: ez -mind csekélység, ezután jő meg a java, a miről még nem is álmodoztatok, -azért jó lesz fölhagyni a kutatással. - -Valóban úgy van. Szerzőnk visszatér Pestre s lassanként elfelejti -Erzsikét. Megindulnak az 1848-diki márcziusi mozgalmak, melyekben -szerzőnk szerepet játszik. S ím egyszerre csak egy kaczkiás paraszt -menyecske lép be szobájába, a ki nem más, mint Erzsike. Elmondja, hogy -házassága rosszúl ütött ki, férje minden tekintetben nyomorúlt ember, a -ki falun laktokban egy gulyásnéval élt tilos viszonyban, a miért ő -boszúból a gulyással él hasonló viszonyban, odahagyta a kastélyt, egész -paraszt menyecske, süt, főz a gulyásnak, vásárokra jár, egy szóval igazi -gulyásné, csak a pap áldása hiányzik még s épen azért jött Pestre, hogy -válópert indítson férje ellen, a mire szerzőnk tanácsát kéri. -Szerzőnknek csakugyan igaza van abban, hogy ne kutassuk az okokat. -Erzsikéből minden lehet már: tengeri szörny vagy légi tündér, csak olyan -nő nem, a kit megérthetünk s a ki iránt érdeklődhetünk. Épen azért -lehető rövidek leszünk s csak egy pár fő vonással rajzoljuk e csodálatos -nő még csodálatosabb pályáját. - -A forradalom bukása után szerzőnk, mint már házas ember, a Bükkben -rejtőzködik; egyik sétája alkalmával egy férfiú és nő jő vele szembe. A -nő Erzsike. Midőn egy órára magokra maradnak, Erzsike elmondja, hogy a -gulyás férje ösztönzésére tíz tinóért visszavette nejét, őt pedig -elűzte. Nem ment vissza férjéhez, hanem anyjához akart menni Komáromba. -Gyalog neki indult az útnak; nagy bajjal a városhoz ér, de ott nagy égés -van. A népáradat magával sodorja s elalél. Egy honvédkapitány, a ki -hajdan szinész volt, megismeri, fölveszi podgyászkocsijára. A gulyásné -kapitányné lesz, szintén a pap áldása nélkül. A kapitány egy svihák, -kártyás ember, de azért Erzsike önfeláldozóan szereti. Egyszer a midőn a -kapitányt titkos sürgönynyel Komáromból Debreczenbe küldötték, az ezer -forint útiköltséget még elindulása előtt elkártyázta. Erzsike úgy -segített rajta, hogy letelepítette egy faluba s maga vitte el a -sürgönyt, hihetetlen kalandok közt. Debreczenben mint férfinek öltözött -honvédtiszt szerepelt kedvese neve alatt, vissza is hozta a választ s -odaadta a lappangónak, a kit ezért őrnagygyá léptettek elő. A forradalom -után bujdosnak, a volt honvédkapitány ismét szinész, sőt igazgató akar -lenni s Miskolczon egy szinésztársaságot összetoborzani. - -Szerzőnk bujdosásából hazatér s újra író és szerkesztő lesz. Néhány év -telik el s újra betoppan hozzá Erzsike egy dragonyos főhadnagygyal, a ki -jegyese s épen azért jött, hogy fölkérje régi jó barátját násznagynak. -Azután elmondja, hogy az exkapitány igen galádul viselte magát -irányában, hogy színház-igazgatói engedélyt nyerhessen a császári -biztostól, elbeszélte neki az egész sürgönyvitel történetét, magát -ártatlanra mosva s őt denuncziálva. Ezért megidézték, letartóztatták s a -derék dragonyos főhadnagynak köszöni, hogy valami baj nem érte. Derék -ember, férjhez megy hozzá, annyival inkább, mert örökségét megkapta s -van miből letenni a cautiót. Az esküvő megtörténik, sőt a főhadnagy -Erzsike kedvéért áttér a protestáns hitre. Boldogul élnének, de kiüt az -olasz háború, a főhadnagynak a harcztérre kell távozni, azalatt pedig -megérkezik Krakkóból első neje, gyermekeivel együtt. Erzsike így -csalódik az ő derék emberében, de véletlen segít rajta. A kétnejű -főhadnagy elesik Olaszországban, ő pedig egy vidéki kis városba vonúl, -hol nemsokára egy kálvinista néptanítóval véteti el magát. Azonban a -puritán jellemű, rideg kedélyű, Ezsaiásba hamar beleún, sőt miatta -elidegenedik vallásától is, katholikussá akar lenni. Ezsaiás megveri, ő -pedig boszújában agyonlövi. Így kerül azután Mária-Nostra börtönébe, hol -szerzőnk, midőn sorra látogatta a hazai fogházakat, évek múlva -találkozik vele. «Megöltem a férjemet, el vagyok ítélve élethosszig -tartó fogságra.» «Nem tehetnék az ön érdekében valamit?» kérdi szerzőnk. -«Köszönöm – volt a felelet – jó nekem itt, nincs mit keresnem a -világban.» - -Ime, a tengerszemű hölgy története. Vajon e történettel minő eszmét akar -kifejezni szerzőnk, s minő női typust rajzolni? Sehogy sem tudunk -eligazodni. Némely elejtett szavából azt sejthetni, mintha egy oly nőt -akart volna rajzolni, a ki folyvást keresi a férfiúi eszményt, folyvást -csalódik s végre elkeseredésében megboszulja magát. De ha ez volt a -czél, akkor Erzsike szeretőiben oly férfiakat kellett volna rajzolni, a -kiknek vonzó tulajdonaik vannak s bűneik épen ezek árnyában rejtőznek. -De a helyett e férfiak vagy nyomorúlt vagy brutális emberek, valóságos -torzalakok, kiket Erzsikénél csekélyebb eszű hölgy is könnyen -fölismerhet. Vagy talán a szerző egy érzéki nő rajzát akarta nyújtani, a -kit szenvedélye hamar elragad, fölocsúdva az érzéki mámorból, kegyetlen -fájdalmat érez, de újabb vágyak rabja lesz, míg végre mindinkább -sűlyedve, megutálja az életet. De akkor Erzsikét kellett volna máskép -rajzolni, szenvedélyesebb, félelmesebb nőnek, így talán vallásos -rajongása is érthetőbb lesz, a mi most nem igen van indokolva. Ha a -cselekményt nem táplálja a jellemrajz ereje, csak események halmaza -marad, ha a jellemrajz nincs szervi kapcsolatban a cselekvénynyel, -érthetetlenné vagy önkényessé válik. - -Az önéletrajzi keret bizonyos tekintetben érdekesebb magánál a -regénynél, különösen æsthetikai becsű a Bükk hegységbe való bújdosás -rajza. A természet őszi képei, a kis falu, a házi gazda jellemzése mind -igen sikerültek. Azonban az önéletrajz legnagyobb része már rég -ismeretes előttünk. Jókai annyiszor leírta 1848. márcziusi szereplését, -Petőfivel való viszonyát s más dolgait, hogy már meg is únhattuk. Azt -talán mondanunk sem kell, hogy adatai itt sem eléggé pontosak s jövendő -életrajzírójának erős bírálat alá kell venni azokat, ha használni -akarja. Messze vezetne, ha reájok kiterjeszkednénk. Azért mellőzzük, de -egy, nem ugyan adatát, hanem gondolatát lehetetlen szó nélkül hagynunk. -E gondolatát egyébiránt már máskor is kifejezte; ez az a beteges -álmadozás, hogyha idegen nyelven írja regényeit, mily dicsőség, mily -jólét vette volna körül, de hazafiságból megmaradt magyarnak. E művébe -ott szövi be azt a gondolatát, midőn Erzsike Bükk vadonában útlevéllel -és pénzzel kínálva, azt tanácsolja neki, hogy szökjék Párisba s legyen -franczia költő. «Ah mennyire más ember lett volna belőlem! – kiált föl -Jókai. – Ha én ő vele akkor elfutok, most én volnék a realista írók -czéhmestere, mert eroticus láng, satyr vena és luxuriosus phantasia -bennem is volt annyi, mint azokban, de nem használtam azért, mert magyar -közönségnek írtam. Ma milliók olvasnák munkáimat s átkoznának az apák és -anyák, kiknek gyermekeit megrontottam. Én meg nevetnék rajtok, a -potrohomat ütve, a mit, mint idealista író, nem tudtam megszerezni.» - -Vajon a költői genius olyan-e mint a ruha, melyet a divat szerint -vethetünk le és vehetünk föl? Jókai azt hiszi, hogy ő könnyen válhatott -volna realista költővé. Mi nem hisszük, valamint azt sem, hogy bármely -nyelvű költő más nyelvűvé könnyen átváltozhassék. A költői nyelvet nem -lehet nyelvtanból, társalgásból megtanulni, annak úgy szólva velünk kell -születnie, növekednie és gyermekkori benyomásokból táplálkoznia. -Béranger nem szégyelte bevallani, hogy a franczián kívül nem tud más -nyelvet, de annak sem ismeri minden titkát. Jókai már negyven év óta ír -és jeles költői prózaíró, de bizonyára nem ment a nyelvhibáktól. Például -e regényében – hogy csak egyet említsünk – csak úgy hemzseg a _lett_-es -passivum barbarismusa (_el lett határozva, lett megválasztva_ stb.). S -vajon a franczia közönség és kritika oly türelmes-e, mint a magyar? -Bizonyára nem. De bár mit higyjünk, egy bizonyos, hogy Jókai e regényét -a franczia akadémia nem jutalmazta volna meg. Jól tette, hogy magyar -költőnek maradt. - - - - -A SLEMIL KESERVEI.[51] - -E kötetke több figyelmet érdemel, mint a mennyire a sajtó méltatta. Úgy -látszik, hogy Ignotus valóban ignotus: azaz nem igen van ismerőse a -hirlapírók között. Bizonyára e művecskének megvannak a maga árnyoldalai; -egy kissé bőbeszédű, magyarsága és verselése nem mindenütt kifogástalan, -vannak erőltetett, bágyadt, sőt ízléstelen helyei, de van egy pár olyan -tulajdonsága is, a melylyel ritkán találkozunk: a szerző egészben véve -átérezte, a mit írt s a hol tehetsége tisztábban és több erővel -nyilatkozik, az érzelmest és gúnyost bizonyos kellemmel tudja -összeolvasztani. - -A kötetkét előszó nyitja meg, melyben a szerző megmagyarázza a _slemil_ -szó értelmét. «A slemil – úgymond – zsidó szó, olyat jelent, a kinek -minden dolgára ott leselkedik a balság, a ki mert nem bízik magában, nem -is jut semmire, a ki öntudatosan élhetetlen… És így más mint a balek. A -balek mer, de nem tud, a slemil tud, de nem mer, vagy ha mer, rosszkor.» -A szerző egyszersmind mentegetőzik, hogy e szót használja s hivatkozik -Chamissóra, Heinere, Bourgetre, a kik azt már irodalmivá tették. -Szerintünk nem az a baj, hogy a szerző e szót használja, hanem hogy az -nem illik hősére. A slemil és balek typusok s a fő jellemvonás egész -életükön átvonul, a szerző hőse pedig csak egy lelkes, költői hajlamú, -elhanyagolt nevelésű, álmadozó ifjú, a ki átesvén az ifjú évek szerelmi -ostobaságán, szerencsésen kigyógyúl bajából. Úgy látszik a szerző saját -élményeit rajzolja hősében s az ifjú álmok és érzelmek hevét -szerencsésen vegyíti a kijózanodás gúnyával. Ez teszi bensővé, átérzetté -az egész költemény tárgyát és hangját. Innen fakad lélektani és költői -érdeke. - -A költői beszélykét prológ előzi meg, mely bízvást elmaradhat vala. A mi -jó volna is benne, rosszúl van elmondva. Ez egy kissé lehangolja az -embert, de maga az elbeszélés csakhamar felkölti érdeklődésünket. A hős -gyermekségének rajzán kezdődik a történet; az elején még van benne -valami a prológ erőltetettségéből, de szerzőnk lassanként belemelegszik. -A cselekvény különben nagyon egyszerű, a súly a lélektani rajzra van -fektetve, melyet lyrai hangulatok szineznek ki. A tizenhárom éves -ifjonczot egy gyermekestélyre viszik, hol meghuzódik egy sarokba. A házi -kisasszonyka megszánja, oda megy hozzá s tánczra hívja föl, az ifjoncz -nem tánczol, de a leányka szivessége és szép arcza mélyen emlékébe -vésődnek. E percz óta halálosan szerelmes bele, álmodozik, verseket ír, -elhanyagolja az iskolát, az utczán gyakran meglesi kedvesét, hogy -láthassa, de nem meri meglátogatni. Majd a féltékenység is fölébred -szívében, mert midőn kedvese anyjával sétál, néha egy csinos hadnagy is -kiséri őket. Így telik el néhány év, az ifjú jogász lesz s midőn egy nap -egy nyaralói lóvonatra fölkap, kedvesével épen szemben ül le. A leány -megszólítja: - - «Hogy van X. úr? szólt a szép lyány - A salonhölgy mosolyával, - Melyben összeforrva rezdül - Pajkosság és unalom – – - - Hogy vagyok? Boldog vagyok, - Hogy szemedbe nézhetek, - Félczipős kis lábaidhoz - Akarok lehullani. - - Hogy vagyok? Boldog vagyok, - Vad, rajongó és szerelmes, - Selyemkeztyűs kis kezedre - Akarok leomlani! - - Hadd boruljon rám hajadnak - Csoda selymes szőke leple, - Míg beszívom nedves bársony - Ajakad lehelletét. - - És karomba zárva téged, - Bágyadó szemem lehunyva, - Fölcsicsergő, szívbecsengő - Szavaid hadd hallgatom – – - - Mind e dolgokat Slemil úr - Csak magában gondolá, - A míg akadozva így szólt: - «Oh, köszönöm, jól vagyok». - -A társalgás így foly tovább. Végre a leány azt is megkérdi hősünktől, -hogy udvarol-e valakinek, mire ez azt feleli, hogy a szerelemben slemil. -Midőn az állomáshoz értek, a leány búcsúra nyújtja kezét és szeliden -szánakozva így szól: «Isten önnel, kis slemil». - -E rész legjobb az egész beszélykében. Könnyedség, élénkség, -jellemzetesség és találó lyrai hangulat olvadnak egymásba. De a -következő részek is elég élénkek és jellemzetesek. Az álmodozó ifjút -tovább ragadja szenvedélye. Meg van sebezve szíve és hiúsága. A rossz -idő négy napig szobájába zárja; folyvást dühöng és verset ír. Elhiteti -magával, hogy neki joga van e leányhoz. Ha az övé nem lehet, másé se -legyen. Megöli s ő is veszszen, kárhozzon el vele együtt. E bolondos -gondolat megfogamzáas és növekedése fokozatosan és lélektani tapintattal -van rajzolva. Az ifjú csinosan felöltözik, s egy tőrös bottal az utczára -indul, hogy meglesse a leány sétáját és megölje őt. Íme a leány -csakugyan megjelen nevelőnőjével. Hősünk feléje tart, de a szél elkapja -kalapját, s ő megzavarodva, a leány nevetése s az utczai gyerkőczök -kaczagása között a kalap után rohan s eltünik a messzeségbe. Végre egy -barátja föltartóztatja és haza vezeti. Otthon megszégyenülve, -kijózanodva, elbeszél mindent. Barátja azzal vigasztalja, hogy ő is volt -ily bolond, de most azt tartja, hogy - - Képzeletnek tengerénél - Többet ér egy csepp valóság. - -A kifejlés jelenetét egy pár élénkebb vonás, a befejezést pedig egy -kissé több és enyhébb humor emelték volna, de így is megállják helyöket. -Mindenesetre e hóbortos ifjú rajzában több valóság nyilatkozik, mint -némely beszélyeinkben és rajzainkban, melyek igen is a valóságot akarják -elénkbe tárni. A szerző tehetségét bajos volna elvitatni, de a nyelv és -verselés művészetét még jobban kell megtanulnia s leszokni bizonyos -izléstelenségről, melybe néha az élcz hajhászata s némi szabadszájúság -ragadják. - - - - -MUTAMUR.[52] - -Herczeg Ferencz legfiatalabb elbeszélőink közé tartozik. Alig egy pár -éve jelent meg tőle a _Fenn és lenn_ czímű kétkötetes regény, melyet -most egy kötet rajz és elbeszélésféle követ. A regény nem igen sikerült, -de minden esetre tehetséget tanúsított. A szerző a magyar társadalmat -akarta rajzolni s inkább csak egy képzelt társadalmat rajzolt, melyben -megakadt egy pár vonás a magyar társadalomból is. A cselekvény és -jellemrajz többé-kevésbbé erőltetett volt, de itt-ott éles megfigyelés -nyomai sem hiányzottak benne. Legtöbbet ért az egészben a könnyed és -élénk elbeszélés s bizonyos előkelő hang, mely meglehetős ellentétben -állott újabb elbeszélőink diákos humorával vagy komázó hegykélkedésével. - -Nem tudjuk: vajon Herczeg azért hagyott-e föl a regényírással, mert nem -volt megelégedve első regénye sikerével és kisebb műveken akarta előbb -gyakorolni erejét, vagy pedig némely lapok tárczái vonzották magokhoz, -hol a kisebb művek könnyen értékesíthetők s több olvasóra tehetni szert. -Mi részünkről nem vagyunk ellenségei a rajzok- és vázlatoknak. Művészeti -jogosultságuk kétségtelen. E mellett a mult század végén az angol -társadalmi regény ily rajzokból keletkezett s a jelen század két -legnagyobb angol regényírója, Dickens és Thackeray is, szintén ezekkel -kezdették pályájokat. A baj csak az, hogy nálunk a rajz és vázlat némi -léha divattá vált. Minden hevenyészett leírás, párbeszéd, elmefuttatás e -műfaj számába megy. Egész iparczikké fejlődött, melyet iparűző -szerkesztőink lehetőleg dédelgetnek. Különösen a kisebb lapok minden -számukban közölnek ily fajta művet, mely nem lehet hosszabb két-három -vagy legfeljebb négy hasábnál. Egy számba minden esetre be kell férni, -folytatásról szó nem lehet, Így az írók kénytelenek összezsugorítani -műveiket, megbénítani gondolatjokat. - -Herczeg is egyik ily elbeszélő tárczaírója a _Budapesti Hirlap_nak. Úgy -látszik, néha megúnja a kiszabott rövidségű műveket, hosszabbakat is ír -kedve szerint s ezeket másutt adja ki. Ily műve a _Mutamur_ is, a -melytől nevét nyerte gyűjteménye. Ez valami közép a vázlat és beszély -között s fővonásokban elénkbe tárja a szerző tehetségének sajátságait. -Herczeg nem igen fordul elkoptatott tárgyakhoz, hogy ismert eszméket -ismételjen vagy pedig a másokénál nagyobb sikerrel újjá szüljön. Kedveli -az új vagy elhanyagolt tárgyakat, különösen a katonaélet rajzát, -melylyel nálunk nem igen foglalkoznak az elbeszélők. A népélet rajzához -kevés érzéke van, csak elvétve veszi tárgyúl, legszivesebben a fensőbb -körök és a középosztály szalonjaiban mulat s örömest rajzolja a szerelmi -viszonyok és házas élet fordulatait. Előadásában nem nyilatkozik -érzelmesség vagy humor, de nem hiányzik bizonyos finom gúny, mely jól -illik előkelő hangjához. Azonban ez előkelő hang néha egykedvűségbe -látszik átcsapni, melyből épen úgy hiányzik a rokon-, mint ellenszenv. -Oly kevéssé barátja az elmélkedéseknek, mint az alanyi ömlengéseknek, de -örömest mutatja, hogy szeret a nagyvilágban forogni és vizsgálni az -embereket. Érdekli is minden jelenség, de mélyebben nem vizsgálja. Jól -észre veszi a jellemző vonásokat s elég szabatosan emeli is ki, de az -egész mű lélek tani alapja ritkán erős. - -A _Mutamur_ azt akarja föltüntetni, hogy az ember egy év alatt is mily -könnyen megváltozhatik. Ime két szerelmes: egy kis városi egyszerű leány -s egy német gróf, a ki huszárhadnagy, egymásba szeretnek. A gróf párbajt -vív a leányért, koczkáztatja örökségét s elveszi a leányt. Azonban egy -év alatt az egyszerű leanyból sportot űző nő, typikus turfalak lesz, a -ki nyereségért futtat s kit az egész világ bámul, a gróf pedig folyvást -katona s kártyanyereséggel igyekszik pótolni vesztett örökségét. A -szerelem elpárolgott, de azért elég vidám életet élnek. Az elbeszélés -épen azt nem tünteti föl, a mire czímében is czéloz. Itt nincs változás, -melyet rendkívüli esemény szokott előidézni lelkünkben, csak fejlődést -látunk, a legtermészetesebb folyamatban. A szerelem egyik részről sem -volt valódi szerelem; a leány kaczérkodott, számításból és -kalandornővágyakkal ment férjhez; a férfi unalomból és gavallérságból -kezdett udvarolni, ingerelték az akadályok és szeszélyből, makacsságból -legyőzte azokat. Ennyi az egész. Az elbeszélésben nem hiányzanak a -katonai élet sikerült vonásai, de az egésznek nincs lélektani -alapeszméje s a mi volna, az gyönge. A _Hadnagyné ő nagyságá_ban Reögh, -a kemény és dulakodó hadnagy, sem változik át azért, mert megházasodván, -neje- és gyermekéhez gyöngéd. Ez érzés eleme már azelőtt is meg volt -lelkében, csakhogy szerző elfeledte föltüntetni, a ki ellentéteseknek, -különösöknek mutat föl oly dolgokat, melyek jól megférnek egymás -mellett. - -Általában a szerzőnek inkább csak a külső jelenségek iránt van érzéke, s -ritkán hatol be a lényegbe. Maga mondja némi negéddel egy helyütt: «Ha -novellát írnék, indokolnom kellene ezt, mivel azonban valót beszélek, -nem indokolok semmit». A való még a tudományban is keveset ér, ha meg -nem értetjük, hát még a művészetben, hol némi átalakuláson is megy át, -hogy lényege annál inkább kitűnjék. A költő épen azáltal költő, hogy -mélyebben lát az emberi szívbe s ki tudja fejezni azt is, a mit mások -csak érezni tudnak. Bizony a költőnek indokolni kell személyei tetteit, -a bonyodalom fejleményeit, de nem okoskodással, hanem rajzzal, azaz úgy -rajzolni mindent, hogy megérthessük. Herczeg rajzaiban egyet-mást sehogy -sem tudunk megérteni. Például nem érthetni az _Utolsó bál_ban, hogy -Ilondai Gyurka, előkelő ifjú, kamarás, miért veszi nőül egy csődbe -jutott kereskedő tüdővészes leányát. A szerelmet nem kell indokolni, -mondhatja a szerző. Jól van, de minden esetre úgy kell rajzolni, hogy -természetesnek találjuk, ha pedig nem látszik annak, megértetni. - -Az _Iza kisasszony_ czíműben sem bír az ember Béni úrral tisztába jönni. -Béni szereti Izát, de egyszer észre veszi, hogy egyik czipőjének talpa -sokkal vékonyabb, mint a másik, s így egy kissé sántít. Ez lehangolja s -elhatározza, hogy nem veszi nőül. Azonban egy nap Izáék társasága -kirándulást rendezett a hegyek közé. Tánczoltak és labdáztak s egyszer -csak a labda az erdőszél fabokrai közé tévedt. Iza, a ki nem játszott, -hanem egy fatörzshöz támaszkodva nézte a játszókat, utána futott a -labdának hogy elhozza. De nem hozta; egy darabig vártak, aztán utána -néztek. Béni ott találta szegény Izát elesve, a mint azt nyöszörgé: «Oh -én nyomorék!» «De hiszen épen azért szeretem!» – vigasztalja Béni s -lecsókolja könnyeit. Minden esetre Béni szerelme oly különös szerelem, a -melyhez nincs kulcsunk. – A _Kapa-kovács felesége_ sem ment e bajtól. -Itt egy ifjú házaspár az anyós miatt elválik egymástól; a nő újra -férjhez készül menni. Azonban épen az eljegyzés estéjén megjelen a -kertben a férj s haza ragadja régi nejét, hogy újra elvegye. A szerző, a -kinek e történetet egy mérnök barátja beszéli el, így kiált föl: «Ez -képtelenség, hol itt a lélektani indokolás!» de a mérnök rámutat a -vasúti állomás udvarán álló házaspárra. Ekkor aztán a szerző sem akar -okosabb lenni a tényeknél. A dolog pedig voltakép úgy áll, hogy nincs -ebben semmi képtelenség: mind az elválás, mind az új házasság könnyen -megtörténhetett, de nem úgy, a mint a szerzőnek barátja s nekünk ő -elbeszélte. - -Ide járul még, hogy Herczeg nem rajzol mindig biztosan, különösen oly -műalkatú elbeszéléseiben, melyeknek tárgya egy-egy jelenet rajza, mely a -személyek múltjával ismertet meg bennünket s jövőjöket mintegy -elhatározza. Ilyenkor a szerző meglehetős homályos sejtelmek között -hagyja olvasóit. Nem érezzük a lélektani kényszerűség mozzanatát, mely -képzelmünket vezethetné. Ilyenek a _Tavaszi láz, Kényelmes asszony_. -Néhol személyei sem beszélnek jellemzően. Az _O je Pierette_ czímű -elbeszélést egy komédiás szájába adja a szerző, de az előadásmód egészen -az övé. A _Tacskó_ban az öreg mócz szájával szintén a szerző beszél. -Vannak a művek között érdektelenek is, mint a _Lélek-analysis_, -_Szivárvány a fövenyben_. A szerző ezekben valami különössel akarta -meglepni az olvasót, de még érdekeltségét sem tudta felkölteni. - -Azonban elég, talán sok is a gáncsból. A gyűjteményben vannak sikerűlt -művek is. A _Daruvári híd, Egy kard-affaire, Mozgósítás_ jól elbeszélt, -vídám történetkék a katona-életből. Élénken, de torzítás nélkül vannak -kiemelve bennök a komikai vonások s a hangban is van némi katonás, mely -jól illik a tárgyhoz, mert belőle van merítve. A _Békák_ szintén -sikerült mű. Tárgya egy beteg úri nő, a ki sehol sem találja helyét; nem -a Rivierán, nem Genuában, nem Bécsben, nem Buda-Pesten. Haza vágy s -midőn a Bánságban közeledik a falu felé, mely otthona s hallja a békák -brekegését, melyet már oly rég nem hallott, arcza fölvidul, mosolyog s -megindúlt, lágy hangon fordul férjéhez: «Itthon vagyunk! Hallod? A -békák!» Van valami ez elbeszélésben a szalonok levegőjéből, a beteg nő -ideges kitörései igen jellemzők mind reá, mind a társaságra nézve, -melyben él s az elbeszélés finoman leplezett félig érzelmes, félig -gúnyos hangja jól illik a tárgyhoz. De mindent fölülmúl a gyűjteményben -a _Lószőrvitéz_ czímű elbeszélés. Gyermekkori emlékek újulnak meg a -szerző lelkében, midőn a régi családi ház lomtárában fölfedez egy bőrből -készült, lószörrel töltött huszárt, mely egykor kedvencz játékszere -volt. Megemlékszik hugára, ki szintén szerette a lószőr-huszárt. A két -gyermek naiv mulatságai, ártatlan versengései sok kellemmel és -közvetlenséggel vannak leírva. A leányka folyvást ajándékba kéri a -fiútól a lószőr-huszárt, de a fiú vonakodik. Végre mégis oda adja -hálából, mert a leányka megvarrta a fiúnak elszakított új ruháját. -Azonban az ingét is oda varrván az új ráhához, este anyja észre veszi, a -mit előtte titkolni akartak. Ezért a fiú visszakéri az elajándékozott -lószőr-huszárt, a leányka duzzogva oda dobja neki, de a midőn egy pár -nap mulva beteg lesz, újra eseng utána. A fiút a nagyanyjához vitték, -hogy el ne kapja a betegséget, s ott hallja meg huga kívánságát. -Megijed, hogy oda kell adni a kedves lószőr-huszárt s ezért azt hóna alá -kapva, elszaladt a fűzesbe. Midőn este haza került, vádolta a -lelkiismerete, hogy talán mégis oda kellett volna adni hugának a -lószőr-vitézt. Velök álmodott, s fölébredve álmából, kiáltozni kezdett, -hogy a huszárt oda kell adni hugának. – «Hugod a mennyországba ment, -angyal lett belőle» – viszonzá a nagyanya. Mindezt minden érzelmi -áradozás, minden negédlés nélkül beszéli el a szerző, egyszerűen, de -annál több bensőséggel. Mintha nem is törekednék hatásra s valódi -művészi hatást ér el. - -Bizonyára e sikerült művek a szerző tehetségét tanusítják, a melyet mi -is örömmel ismerünk el. Jó tanácscsal is szolgálunk, bár az ilyesmit nem -igen szokták jó néven venni a fiatal írók, az idősbek még talán -kevésbbé. A robotba dolgozás megrontja a költőt, még ha nagy tehetségű -is. Minden héten néhány ily elbeszélő tárczát nem fog kibírni Herczeg; -tíz közűl egy-kettő sikerűl, mint e gyűjtemény is mutatja, de végre -akarva nem akarva modorossá fog válni. Némely írónak csak apróságok -sikerűlnek; némelynek az apró is, nagy is, sőt az apróság előkészület -nagyobb művekhez. Nem tudjuk, Herczeg melyik kategoriába tartozik, de a -kísérlet semmi esetre sem ártana. Irjon ezután is egy-két apróságot, a -mikor íhlete és gondolatja van, de jó lesz megkísérleni a nagyobb -elbeszélést, a valódi beszélyt, sőt a regényt is. Hátha most jobban fog -sikerűlni. A tehetség, a valódi becsvágy előbb-utóbb kivívják a sikert. - - - - -A GALAMB A KALITKÁBAN. - -Úgy látszik, Mikszáthnak inkább sikerülnek a humoros életképek, -könnyeden oda vetett vázlatok, adomás elbeszélések, mint a bonyolultabb -beszélyek vagy épen regények. Mihelyt mélyebb lélektani föladatot tűz -maga elébe vagy társadalmi viszonyainkat akarja rajzolni, győzi ugyan -szóval, a mennyiben íveken át elméskedik, de nincs elég tájékozottsága a -viszonyok fölfogásában, sem elég képzelme, hogy érdekes cselekvényt -tudjon alkotni. Kedveli Mikszáth az előszó-írást is, részint a maga -munkáihoz, részint a másokéihoz. Itt is, ha mondanivalója egy-egy adomán -vagy élczen fordul meg, elég mulattató, de ha elmélkedni vagy ítélni -kezd, üres vagy félszeg. - -E művet[53] is bevezető előszó nyitja meg. A szerző elmondja, hogy -régebben úgy írta elbeszéléseit, hogy két-három themából toldott össze -egyet, most a midőn vénülni kezd s kifogy a leleményességből, egy -themából akar két elbeszélést írni. «És a múzsa segítségével meg is -lesz, sőt a nélkül is. Mert a múzsa is kivénült dáma már, a ki a világot -uralta egykor (a szerző azt akarja mondani, hogy a ki _a világon -uralkodott_ egykor, mert _a világot uralni_ egyebet tesz), most -mindössze egy apró pipere-üzletet tart; hajdan költőket inspirált, ma a -csinált virágok korszakában, legföljebb a toilettet teheti hangulatossá. -A háztartása is más volt ezelőtt, szép szobaleányát, a Phantasiát, -elbocsátotta szolgálatából s a helyett egy szurtos, mogorva mindenest -tart: a Megfigyelést». E szerint a régi költészetben a képzelem minden -megfigyelés nélkül teremtett, az újabban pedig semmi szerepe nincs, csak -a megfigyelésnek. Ez azt teszi, hogy se a régi, se az újabb időben -tulajdonkép nem voltak költők, mert megfigyelés nélkül nincs költői mű s -a megfigyelés még magában nem költészet. A kinek ily zavaros eszméi -vannak a költészetről, nem csoda, ha a maga elébe tűzött föladatot oly -furcsán oldja meg. - -Mikszáth tudniillik föltette magában, hogy földolgoz egy középkori -mondát a _Gesta Romanorum_ból, melyet Haller fordított magyarra a -_Hármas Historiá_ban _Példabeszédek_ czíme alatt. Aztán egy másik -elbeszélésben megkisérli, hogy egy hasonló történet hogyan eshetnék meg -a XIX. században Magyarországon. Ez magában érdekes föladat mind írói -stíl, mind korrajz szempontjából. Az elsőben utánozhatja a szerző a -középkori mondák naiv hangját, jellemrajzi módját, világfölfogását; a -másodikban éles ellentétben mutathatja föl az újabb kor elbeszélő és -jellemrajzi sajátságait s mind kettőben visszatükröztetheti a különböző -kor és műveltség hatását az erkölcsökre s a viszonyok és szenvedélyek -fejlődési árnyalatait. Azonban Mikszáth mindezzel nem gondolt; -megelégedett azzal az élczes ötlettel, hogy egy tárgyról két elbeszélést -ír s megírta mindkettőt ugyanazon komázó, operette-stílban. De ily -torzításban is még lehető valamit visszatükröztetni a két kor viszonyai, -erkölcsei és szenvedélyei árnyalati különbségeiből. Lássuk, van-e ennek -valami nyoma a két elbeszélésben? - -Az első elbeszélésben Balduin veronai orvos, nagy virágkedvelő, -meghallván, hogy Albertusnak, egy nápolyi úrnak, a világon legszebb -rózsái vannak, elutazik hozzá, annyival inkább, mert régóta baráti -levelezésben vannak egymással. Albertus nagy szívességgel fogadja -vendégét s fölajánlja neki minden rózsáját. Házában, kertjében mindent -megmutat neki, kivéve egy kis lakot, mely a kert végében állott. Balduin -kérdezte, hogy mi van ott? «Az titok – monda Albertus – oda magam sem -lépek. Abban a kalitkában egy galamb van». Balduinnak szeget ütött -fejébe a titkolódzás s megkérdezte titkon a kertészt, hogy voltakép mi -van a kis lakban. A kertész azt mondotta, hogy egy szép rózsa. -Balduinnak rosszúl esett, hogy barátja legszebb rózsáját eltitkolja -előtte, s ezt meg is mondotta neki. Albertus megigérte, hogy másnap -megmutatja legszebb rózsáját s megajándékozza vele Balduint. S im reggel -egy szép leányt vezet elébe. Elmondja, hogy Esre gyámleánya, kit -fölnevelt s nőül akart venni, de minthogy örömestebb megy Balduinhoz, -átengedi neki, nem csekély hozományával együtt. Albertus szomorúan néz a -távozók után s bújában boritalra adja magát. Csakhamar elszegényedik s -elzüllött emberré válik. Bujdosásában Verona környékén elfogják mint -gyilkost, bár ártatlan, de a körülmények ellene bizonyítván, halálra -ítélik. Épen a mikor ki akarják végezni, megjelen Balduin s ráismervén, -hogy megmentse, magát mondja gyilkosnak. De a valódi gyilkos is -előkerülvén, a két jó barát megmenekül. Balduin elviszi kertjébe -Albertust, hol szintén van egy kis házikó, mint egykor Nápolyban s benne -a galamb – Esre, a ki csak őt szereti; hogy Balduinnal eljött, csak -gyerekes szeszély volt tőle, most már kifejlett, okos nagy leány. -Balduin hozományával együtt visszaadja Albertusnak Esret s lakodalom -végzi be az elbeszélést. - -Az új korból vett elbeszélésben is van két jó barát, két magyar -képviselő: Altorjay, a ki egy meglehetős vagyonos leányt, Vilner Esztert -veszi nőül és Korláthy, kit vőfélynek hítt meg esküvőjére. A vőfély, -mihelyt bemutatják, udvarolni kezd a menyasszonynak, az esküvő előtti -éjjel megszökteti és nőül veszi. Majd visszatér nejével a fővárosba, -párbajt vív megcsalt barátjával s neje hozományát egy pár év alatt -elfecsérli. Most már szeretne menekülni nejétől, megkinálja vele a -megcsalt barátot, Altorjayt. «Hát bolond vagyok én – pattan föl ez – -hogy miután a hozományt te költötted el, én most a puszta asszonyt a -nyakamba hagyjam varratni». «Úgy! Hát neked is csak a hozomány kellett, -vágott vissza Korláthy gúnynyal.» Korláthy egészen tönkre jutván, -külföldre szökik s Hamburgból azt írta nejének, hogy ne keresse, menjen -férjhez, ő soha többé nem jön vissza. Azonban az igen is hűvé vált -asszony nem tágít s mivel nincs pénze, váltót hamisít s az így szerzett -úti költséggel Hamburgba siet. Ott mint virágárúsleány keresi kenyerét s -im egy nap férjét pillantja egy vén angol nőt vezetve, a ki tőle -virágokat vesz. Mindketten egymásra ismernek. Korláthy kéri nejét, hogy -ne csináljon botrányt, kisérje őket távolról a vendéglőig s ő egy kis -idő múlva lejő hozzá. Úgy is történt. Korláthy szállására kísérte nejét -s elbeszélte, hogy e gazdag angol nőt fürdőre kísérte mint orvosa, de -holnap megválik tőle s a nyert tiszteletdíjjal vele fog valamibe -kezdeni; holnap délben pontosan meglátogatja. Másnap a szegény nő mind -várja férjét, de helyette rendőrök érkeznek s elfogják. A köröztetett nő -szállását a férj fedezte föl a rendőrségnek, hogy szabaduljon tőle. S ez -az újkori galamb a kalitkában. - -Mit tükröztet hát vissza a két elbeszélés? Azt, hogy a középkorban az -emberek mind becsületesek voltak, kivált Olaszországban, az új korban -pedig mind hitványak, kivált Magyarországon. De ha nem egymáshoz -viszonyítva s nem a korfestés szempontjából tekintjük is e műveket, úgy -is meglehetős léha művek. Az emberek bennök jók az ostobaságig, minden -emelkedés nélkül, és gonoszak a kedvtelésig, minden küzdelem nélkül, a -szerző pedig nem épen jó óráiban összeírt tíz ívet, minden komolyság -nélkül. - - - - -VÖRÖSMARTY EMLÉKEZETE.[54] - -Ha van testület, mely Vörösmarty születésének százados évfordulóján -mintegy hivatva van a kegyeletes hódolat kifejezésére, bizonyara a -magyar tudományos akadémia az. Vörösmarty élete és dicsősége szoros -kapcsolatban van az akadémiával, mely mindjárt alakulásakor rendes -tagjának választotta, többször kitüntette jutalmával, támaszul szolgált -munkásságának s egy szomorú korszakban utolsó menedéke volt. Az a -rokonszenv, melylyel az akadémia pályája elején üdvözölte, az a -fájdalom, melyet halálakor érzett, méltán megillette őt, mert egy nagy -költőt vesztett benne, a ki e század első felében költészetünknek -nemzetibb irányt adott. - -Vörösmarty előtt különböző költői iskolák uralkodtak a magyar -költészetben: a népies, a franczia, a classikai és a német. Mindenik nem -annyira az egész nemzethez, mint inkább bizonyos osztályhoz fordult. A -franczia iskola franczia eszmékkel táplálkozott s az úribb középosztályt -tartotta szem előtt; a classikai leginkább tanárokból és szerzetesekből -állott s a latin műveltségüeknek írt, a német a terjedő német -műveltséget szólaltatta meg magyarúl. A népies iskola a hagyományos -magyar költészetet folytatta, de nem a népköltészetből táplálkozott s -erőtlenebb volt, mint sem fejlődhessék. Az a két költő, a kik -eredetiebbek voltak társaiknál s nem tartoztak egyik iskolához sem, csak -érintkeztek velök: Kisfaludy Sándor és Csokonai kedvenczei voltak ugyan -a közönségnek, de tehetségökkel nem volt arányban ízlésök s a nemzeti és -művészi elem összeolvadását nem eszközölhették oly magas fokon, hogy -mélyebbre ható mozgalmat indíthattak volna. Azonban föllép Kisfaludy -Károly s megalapítja az _Aurorá_t, mely a nemzetibb művészi irányt tűzi -ki czélúl. Megalakul az Aurora-kör, melynek legtehetségesebb tagja s az -új irány legkiválóbb képviselője Vörösmarty volt. - -Vörösmarty egy nagy művel lépett föl s egyes osztályok helyett az egész -nemzethez fordult s pályája folyamán mindinkább össze-összeolvasztani -igyekezett az eddigi iskolák vívmányait. Eddigi költőink vagy idegen -költők egyoldalú befolyása alatt állottak, vagy pedig a nemzeti elemnek -nem elég izléssel s inkább csak az alantabb körben voltak képviselői. -Vörösmartyn nem igen érzett meg se a classikai se az európai ujabb -költészet hatása, pedig többé-kevésbbé az eredeti nyelven vagy -fordításban mindkettőt ismerte, sőt keleti költőket is olvasott. A -hatást, melyet tőlök vőn, eredetibben dolgozta föl, mint elődei és -kortársai. Eredetiségét táplálta a nemzeti szellem, mely a korban -erősebben kezdett nyilatkozni. Pályája első felében a classikai iskola -nyomait megtalálhatni költészetében. A hexameter megigézte, nem tudott -szabadulni varázsa alól. Senki sem írt szebb hexametert nemcsak -magyarul, hanem más nyelven sem. Oly szép, oly zengzetes az, hogy -kiállja a versenyt a göröggel és latinnal. És mégis Vörösmarty a -classikai iskolát saját versformája pánczélában győzte le. A görög -hexameterben a legnemzetibb tartalom szólal meg, a mely semmit sem tud -Olymp isteneiről, Hadurról zeng s a melyben a magyar őskor jellemzetes -vagy phantastikus alakjai élednek föl, nyugot-európai lovagiság keleti -ragyogásban. - -A nemzeti szellemet Vörösmarty különösen két forrásból merítette: -részint a mondai és történelmi, részint pedig a népi elemből. Epikai -műveiben a nemzeti dicsőség emlékeit eleveníti föl. Ott van a -honalapítás nagy ténye, a cserhalmi győzelem, Eger védelme. Drámái közül -mindjárt fölléptekor: _Salamon_ és a _Bujdosók_ történelmünk egyik -legháborgóbb korszakából emelkednek ki. Kisebb költői beszélyeiben és -balladáiban hol a történelemből, hol pedig a régi magyar költészet -hagyományaiból szedi tárgyait. Hozzá nyúl a Toldi-mondához, földolgozza -a Szilágyi és Hajmásiról ránk maradt hagyományt; Hunyadi János és Mátyás -király emléke is megzendül lantján. Lyrai epigrammjai nemcsak nemzeti -tartalmuak, hanem történelmünk nevezetesebb eseményeire és hőseire írt -emléksorok. Más fajta lyrai költeményeiben is a besülyedt múlt emlékét -támasztja föl s örömest fordul Zrínyi a költő s Mikes Kelemen, a -rodostói száműzött alakja felé. E mellett a népies elem már úgy kezd -megjelenni nála, mint a nemzeti költészet ifjító forrása. A classikai és -német iskola lenézte és megvetette s ha hébe-korba hozzá fordult, csak -curiosumkép tárgyalta s legfeljebb gúnyra használta föl az ósdiak és -izléstelenek ellen írt satiráiban. Magánál Csokonainál is leginkább az -alsó és naiv komikumában nyilatkozik erőteljesebben. Vitkovics és -Kisfaludy Károly inkább csak népdalokat írtak, Vörösmarty is írt -népdalokat, de a népi elemet egyszersmind fejleszteni törekedett. -Balladáit nem innen fejlesztette ugyan, de innen humoros genreképeit, s -néhány lyrai költeményét, melyek többek egyszerű népdaloknál s a -specifikus magyar és művészi lyra felé törnek utat. Epikai költeményeire -sem volt hatás nélkül ez elem. Már a monda és hagyomány iránti -előszeretetében nyilatkozik némi népies szellem s csakhamar a monda édes -testvérét: a népmesét is fölölelte. Nemcsak _Csongor és Tünde_ alapszik -népmesén, hanem népmesei szálakból van szőve a _Tündérvölgy_ is, melyben -a népi- és régies mintegy összeolvad. Mióta az idegen iskolák -válaszfalat emeltek a régibb és újabb magyar költészet közé, Vörösmarty -volt az első, kit a régibb költészet, kivált Zrínyi, lelkesítni bírt; -mióta a classikai eszményiség uralomra vergődött, szintén ő oltotta be -először költészetünkbe a népi elemet nemcsak mint földolgozandó anyagot, -hanem mint fejlesztő eszmét. A magyar költészet újra érintkezik -mindazzal, a mitől elszakadott, de művészi vívmányok kiséretében, -nemzetivé válva, lerázza a classikai és német költészet jármát, de -megnyílik az európai összes költészet behatásainak. Önállóságra jutva, -szabadságot hirdet, a költői gondolat szabadságát s inkább megérti az -európai nagy szellemeket, a kik ily úton lettek nagygyá. - -Petőfi és Arany költészete sokban különbözik a Vörösmartyétól, de -mindenik az erősbödő nemzeti szellemben gyökerezik s a fejlődésnek -mintegy stadiumait jelöli. Ugyanegy korszak ez, melyet nagy elhajlásai -mellett is épen oly bajos elválasztani egymástól a költészet, mint a -nemzeti élet történelmében. A magyar költészet 1823–1848-ig a -legszorosabb kapcsolatban van a kor politikai küzdelmeivel, melyek -közvetve és közvetlenül oly mélyen befolytak a nemzeti szellem -fejlődésére. Kazinczy fejlődésbe indította a nemzetiségi eszmét s -nyelvujításával fölköltötte a reform vágyait. A politikai téren ugyanaz -a harcz ismétlődött, mely az irodalomban még alig végződött be. A -politikai átalakulás küszöbén állottunk, mely egy nyomon haladt a -költészetével. Mindkettő megujhodott, átalakult. Egymásból táplálkoztak -s az irodalmi küzdelmek politikaiakká váltak és viszont. Az idegen -befolyás elleni küzdelem, az alkotmány reformja együtt indult meg és -fejlődött Vörösmarty költészetével, mely szintén idegen befolyás ellen -küzdött s a classicismus romjain egy új világ felé nyitott utat. Mihelyt -a politikai és társadalmi téren nagyobb arányokban kezdett fejlődni a -nemzeti szellem s a democratia felé hajlott, megzendült Petőfi és Arany -lantja. Ez irodalmi és politikai átalakulásnak megvoltak magokban is -tényezői, de lényegileg egymást idézték elő s forrongó fejlődésökben -mindazt magokba szívták az európai életből és irodalomból, a mi -irányukkal rokon volt. Alig harmincz évi küzdelem s a nemzeti szellem -teljes győzedelmét ülte az irodalmi, politikai és társadalmi életben -egyaránt. Vörösmarty döntőleg folyt be ez irodalmi átalakulásra, mely -tulajdonképen vele kezdődik; Kisfaludy Károly már előhírnöke volt ugyan, -de Vörösmarty emelte nagyobbszerű mozgalommá. Költészetének diadala a -nemzeti szellem és költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének -legdicsőbb emléke, melyet se az ízlés változásai, se a jövendő -remekművek nem sülyeszthetnek homályba. - -De Vörösmarty nemzeti szelleme sehol sem nyilatkozik erőteljesebben, -mint nyelvében. Kazinczyt tartják a magyar újabb költői nyelv -megalapítójának s ez igaz is, ha általános szempontból itélünk, de -tisztán nemzetiből Vörösmartyt illeti a dicsőség. Nem tagadhatni, hogy -Kazinczy nélkül bajosan állhatott volna elő Vörösmarty, de még -bizonyosabb, hogy Kazinczy iránya a mily jótékonyan hatott egy ideig, -épen oly kártékonyan hatott volna később, ha Vörösmarty a jól-rosszul -művészivé emelt költői nyelvet át nem változtatja egyszersmind magyarrá -is, azaz nemzetileg művészivé. Kazinczy zagyva, ellapult prózánkat, -köznapi és emelkedés nélküli költői nyelvünket igyekezett kiemelni -sülyedtségéből. A nyelv æsthetikai oldalát művelte, annyira, hogy -nyelvújítása is innen indult ki s a nyelvtani szempontot minden habozás -nélkül föláldozta az æsthetikainak. Tudta, hogy a költői nyelv nem a -köznapi beszédnek rímbe vagy mértékbe szedése, hogy minden költői -nemnek, fajnak megvan a maga stilje s a báj nagy része a szók és -kifejezések árnyalati gazdagságától s a szókötés egy csoport fordulata- -és alakzatától függ, a melyek épen úgy befolynak a költői gondolat -kiemelésére, mint a rhythmus hangzatosságára. Ide járult még, hogy -költészetünkben a classikai s nyugat-európai modern versformák kezdettek -műveltetni. E versformák, kivált a trochæus és jambus-sorok, nem igen -tűrték meg hosszú szavainkat, melyek nemzeti rhythmusuk chorjambusi -lejtésével kevésbbé állottak ellentétben, a művészibb rímelést pedig -nagyon nehezitették nyelvünk ragos természete, kiveszett gyökeink s -megnyulósodott származékaink. Kazinczy egész erejét költői nyelvünk kül- -és belformájának átalakítására szentelte, elvvé, rendszerré emelve -mindazt, a mi eddig e tekintetben homályos ösztönből vagy tartózkodó -kisérletkép történt. Gyökig vagdalta hosszú szavainkat, részint a mérték -és rím kedveért, új szókat alkotott, régieket elevenített föl, tájszókat -általánosított hasonló okból vagy azért, hogy költőibbel váltsa föl a -kevésbbé költőit vagy idegent. Ismert szóknak új árnyalatokat -kölcsönzött s a szókötés költői fordulatait és alakzatait törekedett -megállapítani. Költői nyelvünk művészi lőn, de egy s más részben -idegenné vált; csín, fordulatosság szállott bele, de az eredetiség és -magyarosság sokat szenvedett s annál inkább, mennél bátrabban haladt -Kazinczy a maga választott útján s mennél több tanítványa akadt, kik -irányát a legnagyobb túlságig fejlesztették. - -S ez nem lehetett máskép. Kazinczy nem annyira a magyar nyelv -természetéből igyekezett kifejteni költői nyelvünket, mint inkább idegen -nyelvek kifejlett költői szépségét ültette át a magyarba. Úgy óhajtott -szólni magyarul, mint a régi és újabb classikusok s ez helyes volt, de -abban tévedt, midőn azt hitte, hogy ezt latinismus és germanismus útján -is eszközölhetni. Valóban nála az idegen nyelvek költői fordulatai, -alakzatai nagyban szerepelnek s a hol a magyar nyelvből indul is ki, -olykor nagyobb a merészsége, mint sikere. Archaismusait és solœcismusait -ritkán tudja költőivé varázslani, sőt kevésbbé merész szólásmódjait sem -mindig. Keresettséget vagy erőltetést érzünk, vagy legalább a szenvelgés -némi árnyalatát. E mellett a válogatás és finomítás fáradalmai -meg-megbénítják önkéntességét. A művészi törekvést folyvást látjuk, de -az a baj, hogy néha igen is látjuk. Kazinczy izlést és formai érzéket -költött föl költőinkben, de mesterkedést is; elválasztotta a költői -nyelvet a köznapitól, de nem egy tekintetben a művészit is a -magyarostól. Költői nyelvének e jellemző vonásait többé-kevésbbé -megtaláljuk majd mindenik költőben, kire nagyobb hatása volt. A -magyarosság és idegenszerűség, a természetes és művészi küzdésben vannak -egymással és nem tudnak kibékülni. A kik nyelv tekintetében magyarosabb -költők, sok tekintetében nem elég művésziek, a kik művésziebbek, érzik -rajtok némi idegenszerűség vagy erőltetés vagy legalább is küzdés a -nyelvvel, ha föntebb hangon akarnak szólani. - -E küzdelmet, ellentétet Vörösmarty békítette ki. Magáévá tette Kazinczy -czélját, de más eszközöket használt. Megtartotta mindazt küzdelme -eredményeiből, a mi életre való volt, de egyszersmind hozzá tett -valamit, a magyar nyelv és saját költői geniusát. Nyelvujító volt ő is, -Kazinczy tanítványa, de legconservativebb a tanítványok között. Épen úgy -gyűlölte az ósdiakat, mint megvetette az újítók túlságait. Épen oly -előszeretettel fordult a megujított nyelv nyereményeihez, mint a régi, -köznapi és népnyelv kincseihez. Kazinczytól eltanulta a merészséget, de -nem rendszerét. Ő is új vagy átvitt értelmet adott sok szónak, de nem -lőn homályos vagy erőltetett. Ő is használta a szókötés költői -fordulatait, merész alakzatait, egész ornata syntaxist állapított meg, -de a régi vagy népnyelv alapján s ha önmagából merített, akkor is azt -látszott tenni. Elválasztotta a köznapi nyelvet a költőitől, de ezt csak -annak virágává fejlesztette s nem oltott belé idegen ágat. Merészsége -finom nyelvérzékkel párosult, izlése alkotó erővel. Mindaz, a mi -nyelvében szokatlan vagy új, mintegy behizelgi magát az olvasó lelkébe, -sőt néha a szokatlan úgy jelen meg, mint szokott s a szokott, mint -szokatlan. Mindazt, a mivel a gondolat és érzés finom árnyalatait, a -rajz plasztikaiságát, a festőiség színvegyületét kifejezhetni, nem -kereste, nem küzdött érte, mint nagy részt elődei, hanem megtalálta, sőt -oly gazdagon ontotta, hogy néha visszaélt vele, túlterhelt lőn. Mily -mindennapi szók vagy kifejezések válnak az elhelyezés, kapcsolat, -kihagyás, bővítés, fordulat vagy átvitt értelem útján az erő, méltóság, -szenvedély, naivság azelőtt soha nem hallott hangjaivá. Mily -kifogyhatatlan a jellemző és új árnyalatú epithetonokban, mennyire nem -szorul meg soha, oly gazdagnak látszik tolla alatt a nyelv, mintha ő -teremtené. A mondat értelme, az érzés hangulata mily határozottan -kiemelik az elavult, közdivatú új vagy tájszavak árnyalatait. Nincs -szükségünk szótárra, nyelvérzékünk vagy æsthetikai fogékonyságunk -önkéntelen megfejt mindent. Sőt nyelvének ereje néha még gondolatjai -fogyatkozását, képei hibáit is födözni bírja, legalább hangulatba -ringatja lelkünket s valami rejtélyes bájjal hat képzeletünkre. S -nyelvének szépségeit mennyire emeli a hangzatosság. A nyelv zenéjét -senki sem érti jobban nála. A gondolat nemcsak méltó kifejezését találja -meg, hanem hangját, dallamát is s ezt nemcsak a rhythmus tényezői -eszközlik. Valami bűbáj van nyelvében, melyet lehetetlen bonczolni. - -Egy szóval Vörösmarty megalapította a valóban magyar költői nyelvet s a -tökély magas fokára emelte. Kiegészítette, megjavította, sőt a nemzeti -szellem melegén ujjá szülte Kazinczy törekvéseit. Összeolvasztotta a -régi és új nyelvet, kibékítette a művészit és magyarost. Eldöntötte a -költészetben a nyelvujítási harczot s megadja a jövő irányát. -Meghódította mindazokat, a kik féltették a magyar nyelv eredetiségét, -valamint azokat is, a kik az izléstelenségből minden áron ki akarták -emelni. Ezóta a nemzeti elem kerekedett fölül költői nyelvünkben s -Petőfi és Arany, kik utána jöttek, ez irányt fejlesztették tovább vagy -más oldalról, költészetök tartalmához képest újabb forrásokat nyitva, -újabb szépségeket emelve ki. - -Az erős hazafiság szintén egyik főforrása volt Vörösmarty elődeinél -nemzetibb költészetének. A közügyek első ifjuságától fogva érdekelték s -1825–1848-ig folyvást a politikai áramlatok ihlették lantját. Midőn -részint 1821-ben, részint 1822-ben kiadattak az ujonczozó és adófölemelő -rendeletek, melyek a nemzet legsarkalatosabb jogait támadták meg, a -megyék heves ellenállást fejtettek ki, országgyűlést követelve az ügy -eldöntésére nézve. Megkezdődött a küzdelem mindkét részről nagy -erélylyel. Végeredménye nem lehetett más, mint az alkotmány -visszaállítása vagy az alkotmányos élet enyészete s vele együtt a -nemzeti fejlődhetés, békés átalakulás reményének megsemmisülése, -beláthatatlan bonyodalmak kiséretében. Vörösmartyt a megyén találták a -küzdelem legviharosabb napjai, még pedig egyik megyei főtisztviselő -oldalánál. Módja volt mindennel a legapróbb részletekig megismerkedni, -egész figyelme ide fordult s nagy érdekkel kisérte az eseményeket. Ekkor -írt hazafiúi költeményei heves izgalmat árulnak el. De magának _Zalán -futásá_nak keletkezésére is befolytak ez események. Fejében egy nagy -eposz terve forrott, mely a multban játszik, de a jelenhez szól, mely a -mult dicsőségét énekli, de a jelen sülyedésére emlékezteti nemzetét. -Miért gátolnák egy oly könyv megjelenését, mely a poros krónikák -lapjairól szedi tárgyát, személyeit s látszóan semmi köze a jelennel? De -vajon ki nem fogja érteni a költő czélzatát, a kiben még a hazafiság -utolsó szikrája ki nem aludt? Az eposz a mult nagyság képeit tünteti -föl, hogy önérzetet költsön, ébreszsze a sülyedőket, bátorítsa a -küzdőket. A honalapítás nagy tettét rajzolja, az unokáknak némán is -kiáltva: hát ti el fogjátok veszteni a dicsőn szerzett hont? már -elvesztettétek, újra meg kell alapítanotok, nem karddal, hanem hazafiúi -erénynyel és kitartással, lelkesüljetek őseitek nagy példáján, pirulva, -szenvedve és soha ki nem fáradva, e napok épen oly elhatározók, ha nem -is oly dicsők, mint Árpád csatái. - -Mindamellett az egész eposzon bizonyos elegiai fölindulás ömlik el: -dicsőíti a multat és siratja a jelent. E század első évtizedeiben erős -nemzeti fájdalom vett erőt költőinken. Majd mindenik a romlásnak indult -magyart siratja, a ki már csak névben él. Mindenik szembe állítja dicső -multját nyomorult jelenével s egyik sem hisz jövőjében. Különösen -Berzsenyi és Kölcsey hazafi fájdalma teljes kétségbeesés. Hogy a -magyarnak jövője van, nem költői mű hirdette először, hanem egy -politikai röpirat. Széchenyi _Hitele_ (1830). Széchenyi mind első, mind -utolsó röpiratában épen úgy államférfiú, mint költő, _vates_, mint a -régiek nevezték a költőt. Mély belátása, lángoló lelkesedése egész a -jóslatig emelik. A mit a magyar nagy jövőjéről jósolt, hitelre talált, -lelkesedést keltett, sőt egy egész korszak jelszavává lőn. -_Programmtöredéke_ (1847.) elhangzott, senki sem hitte jóslatát, hogy a -nemzet örvény szélén áll, a forradalom árjába fog veszni minden, a mit -eddig kivívtunk, bár a következmények igazolták. Egy nemzet, melyet -kétségbeeséséből kiemel az önmagába vetett hit, nem könnyen mond le -arról s épen annak a szavára, a ki azt először lehelte belé. Széchenyi -_Hitelé_ben az európai új eszméket hirdetve s alakító erejöktől az -alkotmány, nemzetiség és társadalom ujjászületését várva, nem habozott -kimondani, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, s ezzel fölindított -minden magyar szivet. Volt lelkesülésében valami szent és szentségtelen: -az elragadtatás és gúny bizonyos vegyülete, mely különbözőkép, de -mindenkire hatott, egész a velők oszlásáig. Széchenyi meggyalázta a -multat, a magyar egyetlen büszkeségét s oly jövendőt igért neki, melyről -még álmodni sem mert; kigúnyolta a nemzeti fájdalmat, a magyar egyetlen -hű érzését s vakmerő reményt és hitet követelt tőle egy ország romjain, -melynek omlását megszokta minden szem egy nagy elhatározás díjában, -melytől elszokott minden szív. A lelkesülés és gyűlölet rajongása -üdvözlé a látnokot, a reformatort, az izgatót s a nemzet az átalakulás -pályájára lépett. A siker elnémította a gyűlöletet, az akadály -lehangolta a rajongást, de a hit többé nem aludt ki. A költők oly -megdöbbenve tekintettek Széchenyire, mint maga a nemzet. Lyrájok nem -volt oly vakmerész és siralomhoz szokott húrjain remegve zendült meg az -öröm. Ők voltak az elsők, kik befogadták a reményt és hitet, de csak a -kétségbeesésből emelkedtek ki, a nemzeti fájdalomról oly kevéssé -mondhattak le, mint szíve mélyén maga a nemzet. Összeolvasztották a -kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és örömöt, a hitet és -aggodalmat. A mult dicsősége előttök oly szent volt, mint a jövendőé; -egyik kézzel a multra, másikkal a jövendőre mutatva lelkesítették a -jelen küzdelmét. Ez volt a nemzet hangulata is, melyet a Vörösmarty -_Szózat_a fejezett ki legerőteljesebben s emelt tisztább lelkesülésre. - -A _Szózat_ mindenre hivatkozik, a mi ujjászületési küzdelmében csak -lelkesítheti a magyart s a remény és emlék, a hit és balsejtelem húrjain -játszva, mindenbe az önbizalom és nagyság érzetét vegyíti. Semmi -csüggedés többé, bátran nézhetünk szembe a jövővel. Nagy válság felé -közeledünk, egy jobb kornak kell jönni, vagy ha nem, ha el kell -vesznünk, többé nem veszhetünk nyomorultan. Az bizonyos, hogy így többé -nem élhetünk, s ez már magában lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a -magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből; még nem zengi a jövő dicsőségét, -de elhatározónak érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az -életre ébredt, de tettre és hazafi hűségre lelkesíti. Emlékezteti a mult -dicsőségére, előszámlálja epikai és tragikai nagy emlékeit, a -keresztyénségnek és szabadságnak tett szolgálatokat, fölhozza az őrködő -isteni gondviselést, mely annyi viszontagság között sem engedte meg -életereje megtörését; említi a jelen küzdelmeit, az ész, erő, szent -akarat harczát. S nemcsak nemzetéhez fordul, hanem Európához is, melynek -eszméiért küzd nemzete, méltó helyet követel tőle a többi nemzetek -között; a mult szolgálatai, a jelen törekvései díjában kéri a jövendőt, -részvétet küzdelmei iránt, könnyet sirjára, ha vesznie kell, de nem fog -gyáván veszni: a temetkezés fölött egy ország vérben áll. Mily önérzet s -mennyi fájdalomba merűlve, mennyi hit a balsejtelmek közepett s mennyire -uralkodik mindkettőn az elszántság. Mióta lyránk többé nem olvasztotta -össze a hazafisággal a katholicismus és protestantismus eszméit, megvált -az európai solidaritás érzelmétől. Vörösmarty újra összeköti a két -elemet, midőn Európára, a népek hazájára hivatkozik, a specifikus magyar -hazafiság az emberiség érdekeivel egyesül. - -A _Szózat_on kívül Vörösmarty még számos hazafiúi költeményt írt. Nagy -változatosság tárul ki előttünk műfajban, eszmében, hangban, de -mindenikben van valami a _Szózat_ szelleméből: emlék és remény, -önbizalom és aggály, de elszántság mindvégig. Hazaszeretetről énekel, -mely a jelent ölelve tartja s a multtól lelkesítve jövőt teremt. A -rendűletlen hazafi hűséget zengi s hol esengve, hol haraggal fordul a -nemzetiségökhez hűtelen úri hölgyekhez, de bízik a jobb jövőben, hiszi, -hogy a megifjuló magyar nem bízza többé hazáját a sors szeszélyére és -szíve vérével váltja meg, éljen vagy veszszen. A jövendő jobb kor vagy a -nagyszerű halál eszméje átvillan nem egy költeményén. De vannak sötét -pillanatai is. A leigázott lengyel nemzet árnya meg-meglepi -képzelődését, többel viseltetik iránta mint részvéttel, mintha a magyar -jövőjét a föltámadt és legyőzött lengyelben sejtené, mintha a nagyszerű -halálról álmodoznék. Bordalában sem feledkezik meg hazájáról. A haza -reményei és aggodalmai élednek föl a jó kedv szeszélyeiben. Hány magyar -ember érzett és gondolkodott úgy a bor mellett, mint ő _Fóti dalá_ban. -«A legelső magyar ember a király» sora szárnyas igévé vált. «Éjszak -rémes árnyai», melyeket egyik versszakában emleget, mi hamar átnyultak a -Kárpátokon. Néha türelme elhagyja és heves ódákban könnyít lelkén, -ilyenek különösen az 1847-ben írt költeményei. Egy szóval Vörösmarty -1825–1848-ig átéli, magába olvasztja nemzete vágyait, törekvéseit s a -leghathatósabban fejezi ki. Az ősi alkotmány veszedelme szülte _Zalán -futásá_t, a Széchenyi által megindított reformmozgalom a _Szózat_ot, a -_Honszeretet_et, mintha Deák sugalmazta volna, az _Országházá_n Kossuth -heves szelleme érzik. - -Az 1848-iki átalakulás napjaiban keveset írt. A márcziusi napokban -üdvözölte a szabad sajtót s midőn az idők nehezedni kezdettek, egy -harczi dalt írt: _A síkra magyarok, fegyvert ragadjatok!_ De azután -elnémult; a politikában a forradalom hullámai emelkedtek, a költészetben -Petőfi szilaj muzsája uralkodott. Mint képviselő 1848 végnapjaiban -habozás nélkül követte az országgyűlést Debreczenbe. A vesztett és nyert -csaták zajában élte napjait és _Szózat_ának reményei és balsejtelmei -visszhangzottak lelkén. A huszonöt éves ifju az elhanyatlott ősi -dicsőségről álmodozott s a puhaság fertőjébe sülyedt nemzetét siratta; -hazafi erényről zengett, melynek csak emléke élt már s ime a -negyvennyolcz éves férfiú betelni látta álmait. A régi magyar vitézség -és hazafi föláldozás nagy tettei mintegy ujjá születtek a forradalom -viharában. Vörösmarty örömmel szemlélte mindezt, de folyvást aggodalmak -kisérték. Nem tudott se a költészetnek, se a közügynek élni s -tétlenségbe sülyedt. Midőn 1849 augusztusában az utolsó magyar sereg is -letette a fegyvert, Bajzával együtt Szathmármegyében bujdosott. A két -költő négy hónapig rejtőzött a távol eső megyében. Mindenütt -vendégszerető menhelyre találtak; egyik birtokos a másikhoz küldötte -őket, míg végre az üldözők nyomukat vesztették. Háltak a szabad ég -alatt, egy párszor erdészkunyhókba kellett rejtőzniök s talán még most -is láthatni valamelyiknek ajtaján Vergilius e szavait: _Nos patriam -fugimus_, melyeket Vörösmarty irónnal karczolt emlékül reá. Ekkor tájt -írta _Emlékkönyvbe_ czímű költeményét is, melyben kétségbeesését fejezi -ki. «Mi a világ nekem, ha nincs hazám! A miért éltem, az már dúlva van.» -Az 1850-dik év elején a fővárosba jött, jelentkezett a katonai -törvényszéknél, majd kegyelmet nyerve, falura költözött. Ritkán jött be -Pestre, s ha bejött, mind komorabban tért haza. Barátjai nagy része -bujdosott vagy börtönben szenvedett, Bajzát megőrülve találta, az -akadémia csak eltűrve, mintegy elbujva tartotta üléseit, az irodalom -kegyetlen önkény alatt nyögött, a nemzeti nyelv kiszoríttatott mind a -közigazgatásból, mind az iskolákból s a fővárost az idegen hivatalnokok -egész özöne borította el. Falun legalább nem láthatott ilyesmit s Nyéken -gyermeksége kedves emlékei vették körül. Dolgozni, írni akart, de nem -volt képes reá. Csak a nemzet siralmát, Magyarország jajkiáltását tudta -volna zengeni, a mit nem lehetett, s egyebet semmit. Senki sem érezte -mélyebben hazája szenvedését. Kedélye föl volt dúlva, mint a haza -földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: rom volt, mint -Magyarország. Együtt nőtt föl egy jobb kor reményeivel, bajnoka, költője -volt annak a nagy küzdelemnek, mely fejlődésbe indította az alkotmányt, -nemzetiséget és újjá szülte a magyart: s ime mindez összedúlva, -letiporva. A Bach-kormány minden rendszabálya, mely a nemzeti lét -gyökerét támadta meg: megannyi tőrszurás volt szivének, bár hazafi -kétségbeesése első rohamaiból kiocsúdva, nem tekintette örökre -elveszettnek hazáját, bízott jövőjében, de a maga életét eljátszottnak -hitte s a szomorú idők egész gyásza kedélyére nehezült. Nagynehezen -mégis irogatni kezdett: Shakespeare _Lear király_át fordította, s néhány -költeményt írt. A _Vén czigány_ volt utolsó költeménye; ezt az -orosz-török háború kiütésekor írta, mely európaivá gyuladott s melyről -azt hitte, hogy befolyással lesz Magyarország sorsára. Nem sokkal ezután -kiszenvedett, 1855 november 19-én, épen abban a házban, a hol azelőtt -huszonöt évvel Kisfaludy Károly lakott és meghalt. - -Pest emberi emlékezet óta nem látott oly népes temetést, mint a minő a -Vörösmartyé volt. Húszezer embernél több követte a koporsót s a fogatok -számlálhatatlan sora lepte el az utczákat. Az életét nemzetének áldozott -férfiú halála is a nemzeti érzelem nyilvánulására adott alkalmat. A -főváros népe öt sanyarú év után e temetésen lélekzett föl szabadabban s -a nemzetiség és hazafiság nagy költőjének fényes végtiszteletet adva, -egyszersmind ki akarta mutatni érzelmeit, hogy «megfogyva bár, de törve -nem, él nemzet a hazán». És élt folyvást s alig telt el néhány év, a -Vörösmarty _Szózat_a zendült meg milliók ajkán, visszakövetelve az -alkotmányt, az 1848-diki alkotmányt. Vörösmarty nem csalódott, midőn -erős hittel nemzete jövőjében szállott sírjába. Semmi sem veszélyesebb -egyesekre és nemzetekre egyaránt, mint az elcsüggedés vagy – -elbizakodottság. Vörösmarty egész élete, egész költészete az elcsüggedés -ellen irányul, de irányul egyszersmind a szájas hazafiság és -elbizakodottság ellen is. Egyik költeményében így kiált föl: - - Szeresd hazádat és ne mondd: - A néma szeretet - Szűz mint a lélek, melynek a - Nyelv még nem véthetett. - Tégy érte mindent, éltedet, - Ha kell, csekélybe vedd, - De a hazát könnyelmüen - Koczkára ki ne tedd. - -Rendületlen hűség a hazához csüggedés és elbizakodottság nélkül – ezt -hirdeti Vörösmarty élete és költészete. Ez eszme, ez érzés lángja hassa -át szivünket, ezzel legméltóbban áldozunk a kegyelet oltárán, születése -százados évfordulójának ünnepén. - - - - -PETŐFI ÉS A PETŐFI-TÁRSASÁG.[55] - -A Petőfi-társaság végre Petőfi-tanulmányokkal is kezd foglalkozni, de -úgy látszik, nem nagy sikerrel. Legalább ezt mutatja Bársony István r. -tag értekezése, melyet a társaság f. évi márczius 10-én olvasott föl -_Petőfi szerelme_ czím alatt. Az értekezés tudtunkra még nem jelent meg -nyomtatásban, de minden lap közlött belőle kivonatot. Bársony egész új -dolgokat akar fölfedezni, a mint a kivonat is tanusítja, a mely egész -terjedelmében a következő: - -«Végül Bársony István olvasta föl _Petőfi szerelme_ czímén nagy hatást -keltett munkáját, melyben azt rajzolja meg, hogy Petőfi házas élete nem -volt boldog: Szendrey Julia nem szerette úgy, a mint Petőfi megérdemelte -volna. Ezt bizonyítja Szendrey Juliának már a mézes hetek alatt való -állandó töprengése. Bebizonyított történelmi tény – mondja Bársony – -hogy Petőfi komolyan menekülni nem is akart a segesvári csatában, a -mikor pedig szégyen nélkül tehette volna, hisz mindenki joggal menekült -már. Az a merengés ott a fejéregyházi csatatéren, az a czéltalan -bevárása a végveszélynek: nem volt-e közöny az élet iránt? Az író ezt -boldogtalan házasságából eredőnek tartja.» - -E szerint Petőfi házas élete nem volt boldog, boldogtalan házas élete -okozta kora halálát, a segesvári csatából menekülhetett volna, de nem -akart s kétségbeesésből rohant az ellenség fegyverébe. Petőfinének férje -halála után történt gyors férjhez menetele árnyat vet ugyan reá, de -ebből az előbbi időkre nem lehet következtetni, midőn a tények -ellenkezőt bizonyítanak. Bársony, úgy látszik, nem igen olvasta Petőfi -költeményeit, melyek egész haláláig dicsőítik nejét s rajzolják boldog -házas életét. Épen az 1848-ik évben éri el a tetőpontot e tekintetben -költészete s halála előtt egy pár hónappal így ír nejéről: - - És álmodom és álmaim - Oly kedvesek, oly édesek… - Te rólad álmodom, hiv angyalom, - Kit oly híven szeretek, - Ki lelkem üdvössége vagy, - Kit Istentől azért nyerék, - Hogy megmutassa, hogy nem odafönn, - De lenn a földön van az ég. - -Bizonyára e vers nem egy kétségbe esett, halni akaró férj hangulata, s -mást bizonyít az a körülmény is, hogy midőn Petőfi 1849 juliusában újra -Erdélybe utazott, nejét is magával vitte. A mi halálát illeti, mindaz, a -mit erről a leghitelesebb tanúk nyomán tudunk, épen nem igazolja, sőt -megczáfolja Bársony állítását. Petőfi menekülni akart, de már késő volt -s késedelme teljességgel nem volt szándékos; ha szándékos, akkor meg sem -kisérli a menekülést. - -Csodálkoznunk kell, hogy Bársony alaptalan állításai ellen a társaság -egyetlen tagja sem szólalt föl, s maga az elnöklő Bartók Lajos is -hallgatott. Talán ez utóbbi egy új Petőfi-ünnepélyen törte a fejét vagy -az építendő Petőfi-ház tervéről álmodozott, s nem figyelhetett Bársony -fölolvasására. - -Mindenesetre Petőfi bármely irodalmi társaságtól megérdemel egy kis -figyelmet, még a Petőfi-társaságtól is. - - - - -A PETŐFI-TÁRSASÁGRÓL[56] - -A Petőfi-társaság január hó elején fönnállásának huszonötödik -évfordulóját ünnepelte. Talán várhatott volna még huszonöt évig, -annyival inkább, mert negyedszázados munkásságának kevés hasznát vette -az irodalom. Mindegy. E társaság kedveli az ünnepélyeket s kap az -alkalmon, hogy ünnepeltethesse magát. De ne panaszkodjunk, hisz ennek az -ünnepélynek köszönhetjük, hogy némi évkönyvfélét adott ki a társaság, a -mit húsz év óta nem tett. A füzetke egyébiránt igen sovány tartalmú s -nincs benne egyéb, mint Szana Tamás titkár beszámolója az elmult -huszonöt évről, a meghalt és élő rendes tagok névsora, az alapítók és -Petőfi-ereklyék jegyzéke. - -Bizonyára senki sem veheti rossz néven valamely társaság titkárától, -hogy hivatalos jelentésében nem emlegeti annak árnyoldalait, hanem jó -oldalait hozza föl. De mindenesetre megkövetelhetjük, hogy az, a mit -mond, igaz legyen. Nem hibáztatjuk Szanát, hogy mellőzi azt az okot, -mely a Petőfi-társaság keletkezésére legalább részben befolyt, -tudniillik, hogy némelyek haragudtak a Kisfaludy-társaságra be nem -választatásukért s ezért indítványozták az új társaságot. Némi üzleti -szellem is szerepelt a megalakulásban. Azt hitték az indítványozók, -hogyha a társaság szépirodalmi lapot és műveket ád ki, jobban fizetheti -az írókat, mint a könyvárus-kiadók. Ezt elhallgatja Szana, holott az -első ünnepélyes ülésen maga a társaság elnöke is fölemlítette e czélt. -Szana az alakulás egyedüli indokának azt hirdeti, hogy az új társaság -bensőbb összeköttetést akart eszközölni az irodalom munkásai s a -közönség között, érdeklődést kelteni az irodalmi fölolvasások iránt s -mintegy biztosítani a veszélyeztetett magyar szépirodalmat. E törekvést -nagyon dicsőíti Szana, mert szerinte a Kisfaludy-társaság elsősorban a -széptani elméletek tisztázásán fáradozott s bizonyos előszeretettel nem -a hazai szépirodalom újabb termékeit, hanem a külföldi irodalmak -remekeit, legtöbbször a régi classikusok műveit mutatta be a fölolvasó -ülésen hallgatóinak s kevés hajlamot mutatott arra, hogy közelebb -símuljon a magyar közönség ízléséhez, követelményéhez s ez a tartózkodás -okozta, hogy havi üléseit nagyon kevesen látogatták. - -Szana állításai a legnagyobb részt valótlanok. A Kisfaludy-társaság havi -ülésein mutattak be ugyan ó- és újkori remekírók fordításait, de eredeti -művet is nem csekély számmal, az ünnepélyes üléseken pedig csak eredeti -művek olvastattak föl, a mint a szabályok kívánják. A kiadványokban is -számos eredeti művet találhatni. A különbség e tekintetben a két -társaság között az volt, hogy a Kisfaludy-társaság kiadványaiba vegyest -vett föl eredetit és műfordítást, a Petőfi-társaság kizárt minden -fordítást, csak eredeti művet adott ki, olyant a milyent, de húsz év óta -nem ad ki semmit, csak ünnepélyeket, kirándulásokat és lakomákat rendez. -Valóban nem érthetni, hogy miben érte el czelját, mely Szana fönnhéjázó -kifejezése szerint nem volt egyéb, mint a veszélyeztetett magyar -szépirodalom biztosítása. Hisz később maga Szana bevallja, hogy -kiadványaik iránt a közönség alig érdeklődött s mindennemű vállalataikat -kénytelenek voltak megszüntetni. De a fölolvasások – mondja Szana – az -irodalmi fölolvasások, ezeknek a Petőfi-társaság teremtett közönséget a -fővárosban s ez a társaság legfőbb érdeme. Ebben sincs igaza. A -Kisfaludy-társaság ünnepélyes ülései mindig nagy közönséget vonzottak -előbb a Múzeum, majd az Akadémia dísztermébe, a hol az ülések tartattak; -az igaz, hogy a hónapi üléseket kevés közönség látogatta, mert szűk volt -a hely előbb a Trattner-házban, majd az Akadémia egyik földszinti -szobájában. De mihelyt az Akadémia tágasb heti üléstermét engedte át a -társaságnak, nagy közönség hallgatta fölolvasásait; a Petőfi-társaságnak -is csak azóta van nagyobb közönsége, mióta ott tarthatja üléseit. - -De miért túlbecsülni valamely társaság üléseinek látogatottságát? Az -csak külső dísz, a fő a belső munkásság s a kiadványok értéke. S e -tekintetben a Petőfi-társaság érdeme, hatása alig jöhet szóba. -Főfeladata lett volna fejtegetni Petőfi költészetét æsthetikai és -irodalomtörténeti szempontból, elősegíteni művei kritikai kiadását, -tisztázni életadatait s megiratni életrajzát. Erre nézve alig tett -valamit a Petőfi-társaság. Az Athenæum kritikai kiadását nem -kezdeményezte és szellemileg nem támogatta. Petőfi életrajzi adatait -Ferenczi Zoltán gyűjtötte össze _Petőfi-Múzeumá_ban s a -Kisfaludy-Társaság iratta meg e buzgó adatgyűjtővel életrajzát, a melyet -három kötetben ki is adott. Még legméltánylandóbb a Petőfi-társaság -munkásságában az, hogy gyűjti Petőfi műveinek kiadásait, fordításait, -kéziratait s némely ereklyéit. De itt sem tartja meg a kellő határt. -Petőfi bútordarabjainak hirdet minden széket, padot, szekrényt, melyeket -Petőfi valahol mint vendég használt. Igy sok lim-lomot összegyűjthetni, -de elhelyezésök szüksége nem indokolja a Petőfi-házat. - -A füzetke a társaság anyagi viszonyairól nem nyújt kellő -fölvilágosítást. Csak annyit tudunk meg belőle, hogy a társaság vagyona -alapítványokban 55,264 korona, a Petőfi-házra pedig begyült 40,354 -korona 50 fillér, de hogy az alaptőke jövedelme mire fordíttatik, a -Petőfi-ház tőkéjének kamatja a tőkéhez csatoltatik-e, arról hallgat a -jelentés. Úgy látszik, a társaságnak nincs szabatos költségvetése, -legalább a füzetke egyetlen évről sem közöl valami ilyest. De annál -többet olvashatunk benne a társaság nagy hatásáról, mely ébren tartja a -nemzet kegyeletét Petőfi iránt, ápolja a hazafi érzelmeket és éleszti a -nemzeti szellemet. De Petőfi iránt a nemzet kegyelete a Petőfi-társaság -alakulása előtt is nyilatkozott, művei a Petőfi-társaság nélkül is nagy -kelendőségnek örvendettek s nekünk úgy tetszik, hogy nem annyira -Petőfinek van szüksége a társaságra, mint inkább a társaságnak van -szüksége Petőfire, hogy népszerűsítse magát és dicsőségénél sütkérezzék. -Azok a rossz versek és beszédek, melyek Petőfi dicsőítésére a -Petőfi-társaság ünnepélyein fölolvastatnak, nem igen táplálhatják a -kegyelet érzését. Ime legújabb ünnepélyén a Petőfire vonatkozó művek -épen botrányosak voltak. Gróf Zichy Gézának _Petőfi és a gyermek_ czímű -költeménye csak gyerekes ízetlenség, de a Váradyé nemcsak a jó ízlést -sérti, hanem a vallásos érzületet is. Ez úgynevezett legendában a Petőfi -szellemalakja honvédtársaival az égbe ront, a hol az Isten épen egy új -villámot akar sújtani a magyar nemzetre, Petőfi meg fogja kezét, -ráriaszt, hogy ne merje azt tenni, az Isten engedelmeskedik Petőfi -parancsának s eláll szándékától. A harmadik Petőfire vonatkozó -fölolvasás próza volt Tolnai Lajostól, a Petőfi kritikusairól a -forradalom utáni időből, s a mint a hirlapi tudósításokból kivehetni, az -értekező egy csoport ferdítést és rágalmat halmozott össze, támadva báró -Kemény Zsigmondot, Aranyt, Erdélyit, Salamont és Gyulait. - -Sajnos, hogy mind e három fölolvasó nemcsak a Petőfi-, hanem a -Kisfaludy-társaságnak is tagja. Egy pár év óta a Kisfaludy-társaság -örömest választ tagjaivá Petőfi-társasági tagot. Mivé válik a -Kisfaludy-társaság lassanként, ha ez áramlatnak nem tud ellenállani? -Lesülyed a Petőfi-társaság színvonalára; két Petőfi-társaságunk lesz, -pedig egy is igen sok. - - - - -A MAGYAR HELYESÍRÁS.[57] - -A magyar Akadémia mindjárt megalakulása után, 1832-ben, megállapította a -magyar helyesírás szabályait, saját kiadványai számára. Nemsokára -nemcsak az irodalom fogadta el azt, hanem nagyrészt az iskolák is, bár -hatóságilag el sem rendeltetett. Egyszóval az Akadémia ez ügyben minden -külső kényszer nélkül hódító tekintélylyé emelkedett. Szabályai kevés -módosítással számos kiadást értek; 1876-ban újra átvizsgáltattak, nem -egy javításon mentek át s egész 1901-ig érvényben maradtak. - -Ez idő alatt az akadémia első osztályában egy egész ortholog párt -alakult, mely elítélte ugyan a nyelvújítást, de csodálatosképen a -helyesírás terén gyökeres újításokat kezdett indítványozni. Két tagja -már 1876-ban a phonetikai helyesírást indítványozta, de azt egyetlen -akadémiai tag sem pártolta. Föl is hagytak a merész újítással, de kerülő -úton igyekeztek belőle egyet-mást megvalósítani s más hozzáférhetőbb -résen kisérlették meg a régi helyesírás megrontását. A Nyelvtudományi -Bizottság egyik kevéssé népes ülésén elhatározták, hogy a _Nyelvőr_ben -nem követik többé az Akadémia helyesírását, bár az akadémiai ügyrend -szerint minden akadémiai kiadványban az Akadémia helyesírása használandó -s egész 1888-ig maga a _Nyelvőr_ is a szerint írt. Az osztálytitkár -figyelmeztette is erre Simonyi Zsigmondot, a bizottsági előadót, de ez -azzal állott elő, hogy úgyis a szabályok átvizsgálásának küszöbén állunk -s az új szabályokhoz a _Nyelvőr_ is alkalmazkodni fog. De nem -alkalmazkodott s az osztály, mely elég gyönge volt eltűrni az Ügyrend -megsértését, végre megemberelte magát s szigorúan elrendelte annak -szoros megtartását s így Simonyi abba a furcsa helyzetbe jutott, hogy a -_Nyelvőr_ben nem követheti saját helyesírását. - -Végre 1891-ben magában az Akadémiában is föllépett indítványaival a nagy -reformer, melyek négy pontból állottak s a melyekből egyetlenegyet sem -fogadott el az Akadémia. Úgy látszik, ezt előre sejtette s mint jó -magyar ember, a ki megtanulta politikai életünk hatása alatt, hogy a -kisebbség ne rendelje magát alá a többségnek s ne várja meg, mig -többséggé alakulhat, hanem erőszakoskodjék s minden úton-módon -igyekezzék meghiúsítani a többség akaratát – egész hadi tervet eszelt -ki. Először is a budapesti népnevelők egyesületéhez fordult, biztatta -őket, hogy járuljanak küldöttséggel a vallás- és közoktatási -miniszterhez s kérjék a helyesírás rendezését. Dorogsághy Dénesné -indította meg a mozgalmat a népnevelők egyesületében. A női báj és -férfias elszántság egyesülve jelent meg a miniszter fogadó termében és -elpanaszolta a magyar helyesírás bajait, hogy annak rendkívül ingadozó -és zavaros állapota tetemesen megnehezíti a népiskola egyik elsőrendű -föladatát, az írás és fogalmazás tanítását. A miniszter ugyan azt -mondhatta volna a küldöttségnek: Sajnálom, de én az iróknak nem -parancsolhatok, hogy milyen helyesírást kövessenek. Az iskolában eddig -az Akadémia helyesírását tanították, tanítsák ezután is ezt, tartsák meg -pontosan, így aztán nem lesz rendetlenség. Ha Deák Ferencz, Vörösmarty, -báró Eötvös József és Arany János megelégedtek az Akadémia -helyesírásával, önök is megelégedhetnek, még akkor is, ha oly jeles -munkákat írnak, mint ők. A miniszter nem így tett, figyelemre méltatta a -kérvényt, s mivel tudta, hogy az Akadémiában s az Akadémián kívül -vitatják a helyesírás újabb kérdéseit, megbizta Simonyit, hogy a -szakértők tárgyalásai alapján dolgozza ki a helyesirásnak rövid és -könnyen érthető szabályzatát. Simonyi nagy örömmel fogadta a megbízást, -melyre számított, beadta munkáját s a miniszter áttette azt a -közoktatási tanácshoz véleményadás végett. Ennek még jobban megörvendett -Simonyi, mert biztosra vette, hogy társai, a kik az Akadémiában -kisebbségben maradtak, itt többségre emelkednek s a miniszterrel majd -kikapartatják a forró gesztenyét. - -Valóban a miniszter Simonyi és az Akadémia között a Közoktatási Tanácsot -tette bíróvá. A Közoktatási Tanács bizonyára tiszteletreméltó testület, -de valami jeles munkássággal nevét emlékezetessé még nem tette és semmi -tekintetben nem helyezhető az Akadémia fölibe. Nem vonhatni kétségbe a -miniszternek azt a jogát, hogy attól kér tanácsot, a kitől tetszik, de -ez eljárása talán még sem volt egészen helyes és illő. Wlassics -másodelnöke volt az Akadémiának s egyik kiváló tagja. Ha annyira szívén -feküdt a helyesírás kérdése, megjelenhetett volna az Akadémia illető -ülésén és fölszólalásaival befolyhatott volna a határozatokra, de a -viták idejekor távollétével tündöklött buzgó miniszterünk. Maga is -érezte később helyzete visszásságát, s eljárását azzal igyekezett -enyhíteni, hogy se a Közoktatási Tanácsnak, tehát Simonyinak, se az -Akadémiának nem adott igazat, a vitás pontok mindenikét helyesnek itélte -s ez értelemben adta ki az iskoláknak rendeletét, a melyet tolerantiæ -edictumnak is nevezhetni. - -A rendeletet a sajtó nem fogadta azzal az örömriadással, melyre talán a -miniszter és Simonyi számítottak. Egyik lap félreértette, a másik -egyenesen megtámadta, a harmadik következetlenséggel vádolta, a negyedik -közönyösen fogadta, az ötödik phonetikai helyesírást követelt s így -tovább. Csak a Rákosi Jenő _Budapesti Hirlap_ja volt elragadtatva, s -fönnen hirdette, hogy tulajdonképen az ő lapjának helyesírását fogadta -el a miniszter, a mi nem igaz. Rákosi szeret ünnepelni és szereti -ünnepeltetni magát; eltűri, hogy lapjában folyvást dicsérjék nem épen -jeles tragédiáit, s midőn a főrendiház tagjává nevezték ki, nem restelte -majdnem egy álló hétig közölni azokat az üdvözlő, magasztaló leveleket, -melyeket ez alkalommal kapott. Most is hogy engedné másnak az új -helyesírás dicsőségét? «A miniszteri szabályzatot – úgymond – röviden -úgy jellemezhetjük, hogy törvényesíti a _Budapesti Hirlap_ helyesírásí -elvét, de gyakorlatban nem megy a _B. H._ határáig, de első lépése igen -nagy: az elv győz, a többi alkalmazás, tapintat, ízlés és bátorság -dolga.» No előre bátran, tollforgató urak! Kövessétek Rákosi tapintatos -és ízléses hóbortjait. - -Simonyi is adott ki egy füzetkét a rendelet dicsőítésére _Az új -helyesírás szövege és magyarázata_ (Budapest 1903) czíműt, Wlassicsnak -ajánlva hálája jeléül. Ő is mint Rákosi hizeleg a miniszternek, -dicsekszik küzdelmes fáradozásaival, melyeket néhány év óta a jobb, -természetesebb és nemzetiesebb helyesírásnak ügyében kifejtett; a -miniszteri tisztviselők közül kiemeli Halász Ferenczet, a nemzeti -népnevelés ismert harczosát, a ki lankadatlan érdeklődésével ösztönözte -az ő törekvését, Kőrösi Henrik kir. tanfelügyelőt, a ki kezdettől fogva -szakszerű, indokolt és összefoglaló jelentéseivel mozdította elő az -ügyet. Végül így kiált föl: «A jobb és egyszerűbb írásmód eddig ki volt -tiltva az iskolából, mától kezdve igen gyorsan tért foglalhat, mert -nyitva találja az iskola ajtaját, s hogy erre a lehetőséget megadta, -azért hála és dicsőség illeti meg a minisztert». A hála mindenesetre -megilleti a minisztert, de a dicsőség nem. Mit Wlassics, mit Halász, mit -Kőrösi! Ők csak mellékalakok ebben a győzedelmes hadjáratban. A főhős -Simonyi Zsigmond, a hősnő pedig Dorogsághy Dénesné, a ki, mint egy -második Rozgonyi Czeczilia, ritka bátorsággal a boldogulás réve felé -indította az új helyesirás hajóját. - -De komolyan szólva, a miniszteri rendelet vizsgálata önkénytelenül a -következő kérdéseket kelti föl a gondolkozóban: vajon elkerülhetetlen, -szükséges volt-e kétféle hivatalos helyesírás megállapítása? Elérjük-e -ezzel azt a czélt, a mire nyilatkozata szerint a miniszter is törekszik, -hogy a helyesírás terén csökkenjen a zavar s rövid idő mulva teljesen -megszünjék? Vajon Simonyi újításai, ha kiállották is a Közoktatási -Tanács kritikáját, kiállják-e a józan észét is, mert a tudománynak nem -sok köze van hozzájok. - -A miniszteri helyesírás leginkább két pontban tér el az akadémiaitól. -Oly fontos-e e két pont, hogy szakadást igazolhat? A francziák példájára -való hivatkozás nem illik a mi viszonyainkra. A mi helyesírásunk könnyű -és egyszerű, a francziáké nehéz és bonyolult, mely ugyancsak rászorul a -könnyítésre és egyszerűsítésre s mégis a miniszteri reformok nagy -akadályra találtak, mert Francziaországban nem oly könnyű elbánni az -Akadémiával s a legjelesb írókkal, mint nálunk. Bourgeois közoktatási -miniszter 1891-ben nem annyira rendeletet, mint utasítást intézett az -iskolai igazgatókhoz és vizsgáló tanárokhoz a helyesírási ügyben, de -siker nélkül; egyik következő miniszter Leygues 1900-ban valóságos -rendeletet adott ki, a helyesírás reformja ügyében, de oly ellenzésre -talált az irodalom részéről, hogy 1901-ben egy részét vissza kellett -vonni s újjal pótolni, de tartóssága ennek is kétséges. Ilyesmi nálunk -nem fog történni, az irodalom közönye miatt, hanem lesz három-négyféle -törvényesített helyesírásunk, egyik az akadémiáé, a másik a közoktatási -miniszteré, mely háromfelé ágazik, a mennyiben engedményeket tesz s a -tudományos könyvekben a műszók magyaros írását megtiltja s ezt csak a -szorosan vett irodalmi művekben engedi meg a közkeletűség elvénél fogva. -Hol marad így a rend, határozottság és egyöntetűség, melynek érdekében -indult meg a mozgalom? A miniszter jót akart, de az ő jó akarata nemhogy -csökkentené, hanem növeli a zavart. - -A miniszteri helyesírás – ismételjük – leginkább csak két pontban tér el -az akadémiaitól. Legalább a Közoktatási Tanács így nyilatkozik -fölterjesztésében. Alább látni fogjuk, hogy ez nem igaz, de vizsgáljuk -egyelőre csak e két pontot. Az első pont a magyar _cz_ kiküszöbölése és -a puszta _c_-vel való helyettesítése. Ha minden idegen szót magyarosan -írnánk, akkor helyes volna e szabály, de ezt a miniszteri helyesírás sem -kivánja, minthogy pedig az idegen szókban a c változó hangzású, a _cz_ -megtartásával a magyar olvasó teljes tájékozást nyer arról, hogy a mi -_cz_-vel van írva, az magyar szó, a mi _c_-vel az idegen, a míg most a -puszta _c_ nem egyszer zavarba hozhatja. Egy betű megtakarítása -folytonos zavart szülhet, a mi semmiesetre nem nyereség. - -A másik eltérő pont az _a ki, a mely_ összeírása a hozzájok tartozó -kötőszókkal egyetemben. Ez ellen Arany János erélyesen kikelt még -1865-ben. Kitünő értekezése összes munkáiban is megtalálható. Kifejti -benne a visszahozó névmás eredetét, mely régebben _azki azmely_ volt, -később elhagyták mellőle a _z_-t, de hiányjellel írták: _a’ki a’mely_, -majd elhagyták a hiányjelt is, de sohasem írták össze s bizonyos -pattantással ejtették ki, nem úgy, mint ejtjük ezt _laki_ (Újlaki). «A -legtöbb élő magyar fül arról tanuskodik, hogy _laki_ és _a ki_ másként -ejtetnek. Az összes magyar alföld más vidékek nagy részével együtt, az -_a ki_-ben olyforma pattantást hallat, mintha kettős _k_ volna utána. S -hogy ez nem új korcsosodás a nyelvben, mutatja a régi írók példája, kik -a XVI. század eleje óta, mindenkép igyekeztek e pattanó hangot -visszaadni. Hogy többet ne említsünk, némelyek _h_-t írtak az _a_-hoz, -így _ahki_, mások a _k_-t forma szerint kettőztették, így _akki_. -Megállapodott versmértanunk egy Vörösmarty kezei közt, hosszúnak vette -az ily _a_-t, akadémiánk 48 előtt így tanította s a _z_ kimaradtát -mutató hiányjelt pontosan fölrakta nyomtatványaiban. Csak mióta a -hiányjelt, merő leírási kényelemből, elhagyogatjuk, azóta kezd némely -fül közönyössé válni az _a_ pattanó ereje iránt és szokni az egészen -rövid ejtéshez». Értekezését Arany ekkép végzi be: «Ha, még régi -alakjában az _az ki, az mi_ élne, semmi szónk nem volna összeírásuk -ellen; miért? hisz ezeket is kapcsoljuk: _mindenki, senki, semmi_. De az -_aki_ írás által oly kiejtés kap lábra, mely ellen minden magyar -nyelvérzék tiltakozik. Mi legalább, ha provincialismussal sujtatunk, sőt -ha egyedül maradnánk is, kimondjuk, hogy négy század irodalmától -támogatott és a legszűzibb ajkú magyar nép kiejtésén táplált -provincialis lelkiismeretünk mindhalálig borzadni fog _aki_-nek írni oly -szót, melyet így volnánk kénytelenek olvasni: _akki_.» - -Nyelvészeink Aranynak ez értekezését nem tudták megczáfolni. Ujabban -Simonyi kisérlette meg ezt, de kevés szerencsével. Kétségbe hozta minden -adat nélkül, hogy a magyar népnek két harmada _akkit, ammit_ ejtene vagy -ha ejtett is, Arany czikke óta egy negyedszázad telt el s ezalatt (talán -Simonyi nagyon olvasott munkái következtében) igen elterjedt a rövid -kiejtés. Az a pattanó kiejtés csak oly proviancialismus, mint Dunántúl -az _okossan, erőssen_ kiejtés, pedig egy _s_-t irunk. Vajon kinek a -nyelvérzékébe bizhatni inkább, az Aranyéba, vagy a Simonyiéba? A -Közoktatási Tanács a Simonyiéba bizott, és leszavazta Aranyt és az -Akadémiát, s Kőrösi Henrik és Halász Ferencz tanácsára, a miniszter azt -helyben is hagyta. Szegény Arany János! Még megérjük, hogy munkáit az új -helyesírással fogják kiadni s belé erőszakolják az _akit, amit_, de -fölteszünk a kiadókról annyi kegyeletet, hogy ettől mégis visszariadnak, -azonban az iskolai kiadásokról nem állunk jót, mert a nyelvészeti düh -nem ismer határokat. - -A harmadik pontban, az idegen szók írásában, a miniszteri helyesírás -látszólag nem nagyon tér el az akadémiaitól, de mégis lényegesen -különbözik tőle. Az akadémiai szabály ez: «Az idegen eredeti szók, -részint meghonosult szók, nyelvünkben közkeletűek, részint valóságos -idegen szók, melyeket nem érzünk mieinknek. Magyarosan csak a -meghonosult szókat írjuk, a valóságos idegen szók közül pedig csak -azokat, melyek nem latin írású nyelvekből vannak véve.» Simonyi erre azt -jegyzi meg, hogy nem lehet határt vonni a meghonosult és meg nem -honosult szók közt, s így a következetlenséget sohasem lehetne -megszüntetni. Ebben van némi igazság; az Akadémia a fejlődésre bízta a -honosult és meg nem honosult szók kérdését s a jobb írók tapintatára, -kiknek tekintélye után indulhat a közönség. De vajon a Simonyi szabálya -szabatosabb-e? - -A miniszteri szabályzat szerint: «Az idegen szóknak egy részét -magyarosan, vagyis magyaros kiejtés szerint, más részét az idegen -írásmód szerint kell írni. Magyarosan azokat, melyek a nép nyelvében is -közhasználatúak, s azokat, melyek az irodalomban közhasználatúak. Idegen -írásmód szerint írjuk az idegen fogalmak, intézmények, szokások stb. -nevét, továbbá a nem közkeletű tudományos és egyéb műszavakat». A -közhasználatú és nem közhasználatú szók közt épen oly nehéz határt -vonni, mint a honosult és meg nem honosult szók között. Annyi bizonyos, -hogy a közhasználat tágabb fogalom, s kivéve azokat, melyeket tilt a -szabály, minden idegen szót magyarosan írhatni. Simonyi nagyon -dicsekszik a következetességgel, de miféle következetesség az, mely -szerint _sinecura, cercle, praetor, déjeuner, adagio,_ -_reconvalescentia_ stb. idegen helyesírással irandók, ellenben _ráció, -kvóta, illojális, rutín_ stb. magyarosan? E mellett a miniszteri -helyesírás szerint a szorosan tudományos könyvekben a műszavakra nézve -más helyesírás követendő, mint a tisztán irodalmi művekben, vagy a nép -számára írt könyvekben. Bizony fölkiálthatunk Petőfivel: «Szent atyám, -beh tarka élet!» - -Midőn a negyedik pontot akartuk megemlíteni, erre vonatkozólag egyik -dolgozótársunktól a következő levelet kaptuk, melyet egész terjedelmében -közlünk: - - -Tisztelt szerkesztő úr! A magyar helyesírásban eddig általánosan -elfogadott szabály volt, hogy: - -a kétjegyű betűkön (_cs, gy, ly, ny, sz, ty, zs_) végződő főneveknél a -_val, vel, va, ve_ névragok fölvételekor keletkező kettős mássalhangzó -csonkítatlanul kiírandó, például _tanács-tanácscsal, becs-becscsel, -lőcs-lőcscsel;_ ugyanígy _tárgygyal, hegygyel, ügygyel, helylyel, -királylyá, asszonynyal, észszel, kontytyal, gúzszsal, rozszsal_ stb. - -Igy írja e szókat a Tudós Társaság már 1832-ben s így írja az Akadémia -ma is, s nemcsak az Akadémia, hanem az egész mai irodalom s valamennyi -hirlap, köztük még azok is, a melyek különben a leghevesebb harczot -folytatják az Akadémia helyesírási szabályai ellen. A folyó év márczius -25-én megjelent napilapokból jegyeztem ki a következő példákat: -_gúnynyal, unoka-öcscse, tavaszszal, eseménynyé_ (Budapesti Hirlap); -_gúnynyal, hangsúlylyal_ (Pesti Napló); _becscsel_ bír (Budapesti -Napló); _egyezménynyel_ (Egyetértés); _kormány-nyal_ (Magyar Hirlap); -_eredménynyel_ (Alkotmány); _indítványnyal_ (Magyar Szó) stb. - -«A fejlődő irodalom» e tekintetben tehát «nem ütött rést a hagyományos -szabályokon» s «ingadozás» itt egyáltalában nem volt tapasztalható. - -S ime a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr legújabban kibocsátott -iskolai helyesírás szabályzata minden szükség s igaz ok nélkül egyszerre -csak föl akarja dönteni az általánosan elfogadott szabályt, s a 3. §-ban -elrendeli, hogy: - -«a kétjegyű betűkben nyujtás esetén könnyebbség okáért csak az első -jegyet kettőztessük, például… _vesszük, öccse, asszonnyal, királlyá_». - -Az új szabályzat szerint tehát az iskolában ezentúl, az eddigi közszokás -ellenére, azt fogják tanítani, hogy _görccsel, Béccsel, kaláccsal, -Wlassiccsal, üggyel, heggyel, vággyal, mollyal, hánnyal, kénnyel, -pinttyel, ponttyal, szásszal, résszel, gúzzsal, Párizzsal_ stb. irandó, -s a ki nem így ír, helyesírási hibát követ el, s a tankönyvíró, hogy -munkáját az iskolák számára elfogadják, kénytelen lesz, a rendelet -értelmében, az új szabályhoz alkalmazkodni. - -Mert az iskolai helyesírás szabályzata épen ebben a pontban -kérlelhetetlen. Míg az ismert vitás pontokra nézve türelmes és -engedékeny s a tanártestületek pædagógiai belátására bízza, hogy akár a -_cz_, akár a _c_, akár a _te szerinted_, akár a _teszerinted_ mellett -döntsenek, addig a 3. §. dolgában nem ismer alternativát; itt már nem -enged szabad választást, hanem kategorice rendeli, hogy az iskolában -ezentúl csakis e szerint szabad tanítani. - -S a mi az egész dologban legnevezetesebb, e szakasz, úgy látszik, a -miniszter úr tudta nélkül jutott bele a szabályzatba. Rendelete minden -sorából kitetszik ugyanis, hogy a miniszter úr azon hiszemben hagyta -helyben az iskolai helyesírás szabályait, hogy azok a» M. tud. Akadémia -szabályzatának alapján állanak», s ott, a hol a két szabályzat között -eltéréseket tapasztalt, határozottan belétette az iskolai szabályzatba, -hogy választást kell engedni a kétféle írásmód között. Ha a miniszter -úrnak tudomása van arról, hogy a 3. §. teljesen szakít nemcsak a -hagyománynyal, hanem az eddigi közszokással is, bizonyára meg nem engedi -a szótöveknek e barbár megcsonkítását, vagy ha talán mégis megengedte -volna, akkor okvetetlenül itt is, úgy a mint a többi – sokkal csekélyebb -jelentőségű – eltéréseknél tette, a döntést szabad választásra, a -«pædagógiai belátásra» bízta volna. - -Sőt még magának az Orsz. Közoktatási Tanács állandó bizottságának sem -lehetett tudomása a 3. §-ról. Az Orsz. Közoktatási Tanács 1902 május -21-én kelt fölterjesztésében ugyanis kiemeli, hogy az «állandó -bizottságot tárgyalásaiban az az elvi szempont vezette, hogy az iskolák -számára kibocsátandó szabályzat lehetőleg megegyezzék az Akadémia -szabályzatával» s azután így folytatja: - -«Az Akadémia szabályzatától valóságos eltérést csak kettőt fogadott el -az állandó bizottság: először a _cz_ helyett az egyszerű _c_-t; -másodszor az _a ki, a mi_ stb. összetett névmások egybeírását». - -Kitünik ebből, hogy a szabályzat 3-ik szakaszában foglalt eltérésről az -Orsz. Közoktatási Tanácsnak sem volt tudomása, hiszen ha van tudomása -róla, okvetetlenül meg kellett volna a fölterjesztésben említenie, hogy -e tekintetben is eltérés forog fönn a két szabályzat között. - -Ime egy orozva költ paragraphus, melyről a rendelet kibocsátása előtt -sem a miniszternek, sem a Közoktatási Tanácsnak nem volt tudomása. S -mégis benne van a miniszteri rendelethez csatolt szabályzatban! Hogyan -juthatott bele s meddig marad benne?» - - -Eddig tart tisztelt dolgozótársunk levele, a mely fölöslegessé tesz -minden bővebb magyarázatot. Mindenesetre nem ártana a kérdést -fölvilágosítani. A közoktatási miniszterium közlönye, hol a rendelet -megjelent, néhány sorral megtehetné ezt. Kellemetlen dolog, de még több -kellemetlensége is lesz a miniszternek a helyesírás ügyével. Báró Eötvös -József és Trefort Ágoston tudták, hogy mit tesznek, midőn nem adtak ki -helyesírási rendeletet, s az Akadémiára hagyták a szabályzat -megállapítását. Miért vesződjenek a nyelvészekkel, midőn úgy is van elég -más vesződségök is. Aztán egy conservativ testület, mint az Akadémia, -nem könnyen újít, míg a miniszteriumok hajlandóbbak erre. A miniszterek -változnak s tanácsosait könnyebben megszállja a vágy, hogy valamivel -emlékezetessé tegyék magokat. Lehet, hogy egy pár év alatt új -szabályzatot dolgoztat ki mostani miniszterünk is, ha a kiadottnak nem -látja sikerét s a zavar növekedni fog. De akár az akadémiai, akár a -miniszteri helyesírás szerint írunk, vajha tudnánk mennél jelesebb -műveket írni. Fájdalom, ezt a miniszter nem rendelheti el. - - - - -NÉVMUTATÓ. - - =A.= - «Abafi» 100, 129. - Ábrányi Kornél 274, 288. - Académie Française 322. - Acsády Ignácz 274. - Adalék Kossuth jellemzéséhez 282. - Aeneis 253. - Aigner Lajos 277. - Akadémia 153, 172, 173, 174, 189, 223, 256, 270. - – Évkönyvei 324. - – Értesítő 155. - – helyesírása 415. - Alföldi Hirlap 138. - «Alfréd» 176. - Alkotmány 423. - Amerika 83. - «Anatole» 116. - Andrássy Gyula 220. - «Antonius és Cleopatra» 95. - Ányos Pál 78. - Apáthy István 294. - «Apotheosis» 35. - Apponyi Albert 272. - Arany János 17, 32, 49, 51, 159, 164, 169, 182, 190, 213, 247, 250, - 273, 277, 280, 314, 319, 391, 392, 397, 416, 420. - – betegsége 263. - – prózai dolgozatai 263. - Arany Julia 265. - Arany László 15, 16, 19, 49, 50, 192, 269. - Ariosto 261. - Aristophanes 265. - Árpád 264. - «Arthur» 188. - «Áruló guzsaly» 236. - Athenæum 163, 170. - Aurora 252, 279. - Aurora-kör 110, 389. - =B.= - Bach-kormány 404. - Bacsányi János 78. - Bajza József 35, 160, 164, 168, 170, 270, 279, 403. - Bajza Lenke 116, 123. - Balassa Bálint 32, 47. - «Balassa Menyhárt» 31. - Ballagi Mór 153. - Bánffy György 67. - «Bánkbán» 108. - Bánóczi József 210. - Barcsay Ábrahám 48. - Barna Ferdinánd 313. - Baróti Szabó 78. - «Baróthy Ilona» 85. - Bársony István 406. - Bartók Lajos 241, 408. - Batizi András 46. - Beck Károly 159. - Bél Mátyás 327. - – Beniczky Péter 47. - Beőthy Zsolt regénye 126. - Bercsényi 69. - Bessenyei 252. - Bethlen Gábor 246. - Beust 348. - «Biró Márton» 126, 128. - «Bolond Istók» 254, 260. - «Bolond Miska» 53, 40. - Bocskai 246. - Borsszem Jankó 342. - Bottyán János 59. - Brassai Sámuel 39, 153. - Brougthon 78. - Buchanan 251. - «Buda Halála» 51, 264. - Budapesti Hirlap 227, 274, 276, 376, 417, 423. - – Napló 423. - – Szemle 192, 223, 225, 275, 277, 280, 281, 313. - «Bujdosók» 165, 390. - Bulgária 330. - Bulla János 182. - Byron 162, 345. - =C.= - Camœns 31. - Cantu Caesar 208. - Carmela 354, 357. - Caudle’s curtain lectures 3. - Cervantes 326. - Chamisso 159. - «Chinchilla herczeg» 85. - Codex diplomaticus 275. - Columbus 306. - Corpus juris 330. - Crébillon 256. - Cromwell. 282, 283. - Curtius 251. - Csaba-monda 261, 264. - Csáky vezérőrnagy 70. - Családi könyvtár 277. - Csali mesék 25. - Császár Ferencz 162. - Csehország 330. - Csengery Antal 138, 191, 263, 282, 284, 286, 287, 385. - Csernátony Lajos 134, 141, 145, 146, 148, 149, 150. - Csiga vendéglő 111. - Csokonai 166, 251, 316, 389, 390. - «Csongor és Tünde» 166, 391. - Csukássy 228. - Czuczor 163, 167, 169. - =D.= - Daliás idők 260. - Dante 186, 261. - Deák Ferencz 145, 191, 192, 199, 202, 221, 232, 272, 402, 416. - Decsi 251. - Degré Alajos 224. - «Démon» (a) 187. - Dessewffy Aurél 189. - Dévai Biró Mátyás 31. - Dickens 376. - «Doctor Allwissend» 21. - Dóczi Lajos 342, 351, 353. - «Dongó és Mohácsi» 21. - Dorogsághy Dénesné 415. - Dugonics 252. - – Példabeszédek 48, 50. - Dumas 84. - =E.= - «Edelény a hű szerető» 236. - Egyetértés 288, 423. - «Egy szónok, a ki el nem áll áll» 88. - «Egy úr Amerikában» 88. - «Élet és literatúra» 30, 32. - Életképek 134, 174, 257, 258. - Ellenőr 148. - «Előitélet és felvilágosultság» 116, 123. - «Elveszett alkotmány» 257. - «Ember tragédiája» 263. - «Emlékeim» 132. - Engel (történetíró) 327. - Eötvös József 100, 101, 163, 277, 284, 416. - «Eppur si muove» 105. - «Erbia» 251. - Erdélyi Hiradó 134. - Erdélyi János 15, 16, 18, 20, 25, 32, 48, 49, 167, 169, 280. - Esti Lap 137, 140, 147. - Esztergom 67. - Eutropius 251. - =F.= - «Falu jegyzője» 100. - Fáncsi szinész 253. - Farkas András 45. - Farkas Kálmán 268. - Fáy András 357. - «Fehér ló fia» 20. - Fejér György 275. - «Fekete sereg» 86. - «Fenn és lenn» 375. - I. Ferdinánd király 329. - Ferencz császár 228. - Ferenczy Zs. I. (irodalomtörténész) 27, 33, 34. - Ferenczy szobrász 253. - Fessler 327. - Figyelő 153. - Florian 256. - Forgách 331, 336. - Fortunatus 251. - «Fóti dal» 39, 402. - Fővárosi Lapok 39, 58, 223, 227. - Fraknói Vilmos 324. - Franklin-társulat 277, 317. - «Fránya hadnagy» 88. - Frecskay János 317. - Függetlenség (ujság) 288. - =G.= - Gaal József 15, 16, 20, 167. - «Galamb a kalitkában» 383. - Galilei 105. - Garay János 34. - Gáthi 252. - Geoffroi 30. - Gesta Romanorum 384. - Ghyczy Kálmán 147. - Goethe 83, 168. - Görgei Albert 46. - – Artúr 138. - Greguss 210, 273, 311. - Grimm 17, 21, 306. - Grozescu 50. - Guano-szigetek 83. - Gudrun 275. - Gvadányi 167, 251. - Gyöngyösi István 50, 318. - Gyulai Pál 263. - =H.= - Haas Mihály 312. - Habsburg-ház 195. - Hadúr 33, 165, 390. - Hajnal 328. - Halász Ferencz 421. - Haller János 251, 384. - Halotti beszéd 33, 213. - «Hamlet» 213, 257, 264. - Hármas Hisotria 251, 384. - Harmónia 279. - «Hastingsi csatatér» 181. - Hazánk (újság) 283. - Hebbel Frigyes 36. - Heine 181. - Helfy Ignácz 192. - «Henriás» 252. - Henszlmann 17. - Herczeg Ferencz 375. - Herman Ottó 314, 320. - «Hitel» 399. - «Hol leszünk két év múlva?» 88. - Homér 186. - Hon 74, 144–148, 192. - Horatius 251, 319, 347. - Horváth Ádám 167. - – István 324. - – Mihály 324. - «Hosszú hajú hölgy «88. - Hugo Victor 347. - Humoristák 7. - Hun-magyar monda 275. - =I, J.= - Igazmondó 144, 145. - «Igazok jutalma» 186. - Ignotus 371. - Ilosvai Péter 31, 32, 46. - Inczédi László 238. - Ipolyi Arnold 302, 324. - Irodalmi Őr 163. - Irodalomtörténet 27. - Istvánfi Pál 32, 46. - Jámbor Pál 27. - Jancsó 36. - János király 264, 329. - «János vitéz» 163, 258. - Jerrold Douglas 3, 11. - Jókai Mór 8, 20, 32, 73, 101, 158, 172, 192, 235, 238, 362. - – Kakas Márton 8. - – Politikus csizmadia 10. - – Kipfelhauser és Krämer 10. - – Virradóra 73. - – Szerelem bolondjai 73, 89, 103. - – Chinchilla herczeg 85. - – Baróthy Ilona 85. - – Fekete sereg 86. - – Vérontás angyala 87. - – Kerüld a szépet 87. - – Rútak rútja 87. - – Két menyegző 88. - – Fránya hadnagy 88. - – Egy úr Amerikában 58. - – A hosszú hajú hölgy 88. - – Egy szónok, a ki el nem áll 88. - – Hol leszünk két év múlva 88. - – Még sem lesz belőle tek. asszony 88. - – Magyar Nábob 102, 104. - – Régi jó táblabirák 102, 104. - – Új Földesúr 102, 104. - – mint hirlapiró 132. - – Emlékeim 132. - – A forradalom alatt írt művei 132. - – Puskás Kalári 235. - – A tengerszemű hölgy 362. - – Verses életrajza 238. - Jósika Miklós 32, 33, 74, 76, 81, 100, 129. - József I., király 71. - Justinus 251. - =K.= - Kaas Ivor 228, 232, 274, 288. - Kákai Aranyos 220. - Kakas Márton 8. - Karátsonyi-jutalom 266. - Kármán József 79. - «Karthausi» 100. - «Katalin» 260. - Katona István 324. - Katona József 108. - Kazinczy Ferencz 15, 30, 32, 76, 77, 107, 318, 392, 393, 394, - 395, 397. - – Gábor 140, 311, 312. - Kazy 324, 327, 332. - «Kedveskedő» 78. - Kemény 100, 101, 191, 231, 263, 284, 286, 287, 312. - Kerényi 171. - Kertbeny 158. - «Kerüld a szépet «87. - «Két menyegző» 88. - «Keveháza» 262. - Kipfelhauser 10. - «Király jobb keze» 9. - Kisfaludy Károly 36, 37, 107, 164, 167, 357, 389, 391, 392, 404. - – Sándor 389. - Kisfaludy-társaság 32, 75, 157, 172, 173, 174, 223, 256, 263, - 410, 413. - «Kis ködmön» 20. - «Kis malacz és a farkasok» 23. - Kiss József 289. - Kleklesperg tábornok 69. - Kraemer 10. - «Kocsis és királyleány» 238. - Kohári István 47. - Kolonics 71. - «Kóró és kis madár» 21. - Koroda Pál 185. - Kossuth Lajos 79, 141, 145, 190, 192, 233, 239, 246, 272, 282, 349. - «Koszorú» 263. - Kovács Lajos 140. - Kovács János krónikaíró 71. - – József 251. - – Lajos 140. - – Pál 251. - – S. Endre 268. - Kozma Andor 342. - Kölcsey 63, 398. - Kömlöd 66. - Kőrösi Henrik 418. - Közlöny 138, 139. - Közoktatási Tanács 416. - Kriza János 16, 48. - Kukli János 3. - Kukliné prédikácziói 3. - Kulcsár 15. - Kunoss 28. - =L.= - Ladvocat 78. - Lant 252. - László szinész 253. - «Lear király» 404. - «Lelánczolt Prometheuszok» 220. - Lenau 159. - Lessing 231. - Leygues 419. - Lisznyai Kálmán 160. - Liszt Ferencz 345. - Liszti László 47. - Livius 251. - Lonkay Antal 27. - Lóskay 27. - Losonczi Phoenix 260. - Lustkandl 209. - «Lutri koldusa» 235. - =M.= - «Macbeth» 86. - Madách 263. - Madarász László 139. - Mæcenas 221. - Magyar Állam (hirlap) 288. - – Almanach 78. - – halászat könyve 314, 322. - – helyesírás 414. - – Hirlap 423. - – Kurir 98. - – Mercurius 78. - – Minerva 78. - – Musa 78. - – Muzeum 77. - – Múzsa 77. - – Mythologia 303. - – Nábob 102, 104. - Magyar Nemzet classikusai 277. - – nemzeti versidom, 169, 262. - – Nyelvőr 210, 314, 414. - – Sajtó 142, 144, 312. - – Szó 423. - Majláth János 15, 16. - Manzanares 83. - «Márczius tizenötödike» 136, 146. - «Mármarosi éhség» 252. - Martinovics 77, 78. - Martinuzzi 329. - Mátyás király 390. - Mayer Miksa 235. - «Még sem lesz belőle tek, asszony 88. - Merényi 16, 20, 25. - «Mese a varrógépről» 289. - Metternich 224. - Mikes Kelemen 390. - Mikszáth Kálmán 238, 383. - Milton 252. - Mindenes Gyűjtemény 77, 78. - Mindszenty Gedeon 32. - Mirabeau 283. - «Mizantrop» 180. - Molière 180, 256, 263, 326. - Momus 284. - Mondák 29. - «Mondolat» 30. - Monumenta Germanica 275. - – Hungarica 275. - Munkácsy 28, 167. - «Murány ostroma» 258. - «Mutamur» 375. - =N.= - Nádasdy-jutalom 219. - Nagy-idai czigányok 260. - Napoleon (I.) 345. - Nemzeti könyvtár 277. - – Kör 111, 163. - – Színház 270. - Nép barátja 258. - Népmesék 15, 29. - Névtelen, XVI. századi 47. - Newa 83. - Nilus 14. - Nyáry 138, 139, 147. - =O.= - Oláh püspök 328. - Olcsó Könyvtár 277. - Orczy Lőrincz 47. - «Orpheus» 77. - Osmanographia 251. - «Othello» 95. - «Őzike» 20. - =P.= - Pajor 79. - Pálfy Albert 134, 141, 147. - Pápay 79. - «Pártos Jeruzsálem» 252. - Pázmány P. 34, 331. - Péczeli József 78. - Pekry 66. - Percival-monda 275. - Perz 275. - Pesti Divatlap 163, 258. - – Hirlap 79, 137, 139, 163. - – Napló 182, 191, 223, 227, 230, 231, 270, 280, 287, 312, 423. - Petrovics 159. - Petőfi Sándor 35, 36, 37, 74, 133, 158, 159, 168, 170, 190, 242, 247, - 258, 262, 284, 314, 319, 391, 392, 397, 406, 423. - Petőfi-Muzeum 412. - «Petőfi szerelme» 406. - Petőfi-Társaság 157, 406, 409. - Petőfiné l. Szendrei Julia. - Philoctetes 257, 300. - Pór Antal 302. - Pray 324. - Pragmatica Sanctio 192. - Prometheuszok 220. - Pulszky Ferencz 158, 161, 189, 279. - =Q.= - Quasimodo 88. - Quintilianus 44. - =R.= - Rákóczi Ferencz 63, 66, 70, 246. - – György 246, 250. - Rákosi Jenő 417. - Ráth Mór 277. - «Régi jó táblabirák» 102, 104. - Régi M. Költők tára 277. - Religio 311. - Révay Miklós 31. - Reviczky Gyula 236. - Rienzi 282. - Rimay János 47. - Robespierre 150. - Robert Károly király 85. - «Romeo és Julia» 95. - Rozgonyi Czeczilia 418. - «Rózsavölgyi halálára» 35. - Rudnyánszky Gyula 236. - «Rútak rútja» 87. - =S. Sz.= - Salamon Ferencz 263. - «Salamon király» 165, 390. - Samassa József 220. - Shakespeare 31, 36, 37, 95, 177, 253, 263, 404. - Siberia 74. - Siemens 334. - Simonyi Zsigmond 415. - «Slemil keservei» 371. - «Sokféle» 78. - Somogyi Gedeon 30. - Starhemberg Max. 64, 66. - Sue 84. - Suetonius 251. - Szabó Imre 32. - – Károly 45. - – László, Szentjóbi 77. - Szalay László 264, 327. - Szalárdi krónikája 32. - Szana Tamás 409. - Szapáry Gyula 220. - Szarvas Gábor 316, 319. - Szász Károly 210, 263. - Szathmáry Károly 235. - Széchenyi István 32, 76, 80, 109, 224, 229, 284, 336, 399, 402. - «Széchenyi halála» 9. - Széchenyi utolsó munkája 9. - «Széchenyi emlékezete» 263. - Széchy Károly 215. - – Mária 355. - Szécsen Antal 223. - Szegedi István 47. - Szelepcsényi 331. - Széll Kálmán 220. - Szendrei névtelen 46. - Szendrey Julia 406. - «Szentivánéji álom» 264. - Szentjóbi Szabó László 77. - «Szép Ilonka» 215. - Szépirodalmi Figyelő 263, 280. - – Szemle 161, 280. - Szerbia 330. - Szerelem bolondjai 73, 103, 104. - «Szigeti veszedelem» 261. - Szigligeti 167. - Szikszói enyhlapok 262. - Szilágyi és Hajmási 390. - Szilágyi István 256. - Szlávy József 220. - Szózat 400, 401, 405. - =T.= - Találós mesék 25. - Taine 177. - Tallérosy Zebulon 9, 149. - Talma 30. - Tanárky (Tasso) 252. - Tasso 31, 258, 261. - Telemaque 256. - «Tetemre hivás» 266. - Thakeray 376. - Thaly Kálmán 58. - Timon (történész) 324, 327, 332. - Tinódi S. 32, 46. - Tisza Domokos 260. - – Kálmán 147, 220, 223. - – Lajos 260. - Tiszaszabályozás 14. - «Tod des Hühnchens» 21. - «Toldi» 258. - «Toldi estéje» 258. - «Toldi szerelme» 262, 267. - Toldi-monda 312. - Toldy Ferencz 27, 45, 106, 164, 170, 270, 279, 306, 312. - – István 115. - Tolnai Lajos 126, 413. - Tompa 247. - Tóth Kálmán 182. - Trattner-ház 411. - Török János 312. - Trefort 221, 333. - Tristan-monda 275. - Tudós-Társaság 423. - «Túlvilág komédiája» 186. - «Tündéröv» 182. - «Tündérvölgy» 166, 391. - =U. Ü.= - «Új földesúr» 103, 104. - «Új Magyar Músa» 78. - «Új Magyar Múzeum» 32, 49, 262, 306. - «Az Urak» 126. - «Uránia» 77. - Úrváry Lajos 222, 232, 288. - «Út a révpart felé» 295. - Üstökös 142, 144. - =V. W.= - Vagner 71. - Vajda János 176. - «Vak király» 20. - «Valami az asszonánczról» 262. - «Válasz a mondolatra» 30. - Vályi 252. - Várady Antal 413. - «Varga János» 235. - Vas Gereben 258, 259. - Vasárnapi Újság 8, 74. - Vegyes párok 356. - Verbőczy 329. - «Veres tehén» 20. - Veresmarti Mihály 327. - «Vérontás angyala» 87. - «Világok alkotója» 187. - Virgilius 251, 403. - «Virradóra» 73. - Vitkovics 166, 391. - Vörösmarty Mihály 39, 40, 41, 42, 43, 45, 51, 54, 57, 58, 76, 161, - 164, 168, 170, 171, 182, 247, 257, 270, 277, 279, 314, 319, 345, - 388, 416. - «Vörösmarty emlékezete» 388. - Washington 282, 283. - «Werther» 300. - Wesselényi 355. - Windischgrætz 138, 286. - Wlassics 418. - =Z.= - «Zalán futása» 398. - Zebulon 9, 149. - Zichy Géza gróf 413. - Zrinyi Miklós 47, 167, 261, 390, 391. - «Zrinyi és Tasso» 262. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Összeszedte Kukli Jeremiás. Kolozsvár, 1860. Stein János. -(Szépirodalmi Figyelő, 1861. I. köt., 70–73. l., aláírva: _Gy. P._)] - -[Footnote 2: Jókai, midőn Kakas Mártont megteremtette, úgy látszik, -állandó humoros alakot akart belőle képezni. Első megjelenése Mártonnak, -s egy ideig következetes szereplése, határozottan ily alak. De később, -vagy szándékosan, vagy a hirtelen szerkesztés kényszerűsége miatt, oly -dolgokat is ád K. M. szájába, melyek ő hozzá nem valók. Pedig, hogy -_akarva_ megtarthatta volna jellemét Martonnak, bizonyítja még eddig -egységes testvére, _Zebulon_ úr. Azonban Kukliné prédikáczióival szemben -azt sem kell feledni, hogy egészen más ily művet _egy húzamban_ írni, -más pedig, _izenként_ s _rögtönözve_ adni közönség elé. - -_Szerk_.] - -[Footnote 3: _Eredeti népmesék, összegyűjtötte Arany László_. Pest, -1862. (Budapesti Szemle 15. köt. 1862, 386–392. l., aláírva: _Gy. P._)] - -[Footnote 4: A magyar irodalom története. Irta Jámbor Pál. Két kötet. -Pest, 1863. (Budapesti Szemle 18. köt., 1863, 350–356 l., aláirva: _Gy. -P._)] - -[Footnote 5: Koszorú, 1864. II. köt. 498–502. l., aláirva: _Gyulai -Pál_.] - -[Footnote 6: Koszorú, 1864. II. köt., 572–574. l., aláirva: _Gyulai -Pál_.] - -[Footnote 7: _Bottyán János, II. Rákóczi Ferencz vezénylő tábornoka. -Történeti életrajz a kurucz-világ hadjárataival. Irta Thaly Kálmán._ -Pest, 1865. (Budapesti Szemle 8. köt. 1867. 369–377. l., aláírva: _Gy. -P._)] - -[Footnote 8: Budapesti Szemle 13. köt. 1869, 498–514. l., aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 9: _Virradóra. Legujabb novellák és genreképek Jókai Mórtól._ -Pest, 1868. Emich, 4 köt. – _Szerelem bolondjai, regény, írta Jókai -Mór._ Pest, 1869, Athenæum, 4 köt.] - -[Footnote 10: Budapesti Szemle 1. köt. 1873, 224–245. l., aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 11: _Eppur si muove. Mégis mozog a föld._ Regény hat kötetben. -Írta Jókai Mór. Pest. Az Athenæum tulajdona. 1872.] - -[Footnote 12: _Anatole_. Regény egy kötetben Toldy Istvántól. Pest. Ráth -Mór kiadása. 1872.] - -[Footnote 13: _Előitélet és felvilágosultság._ Regény négy kötetben. -Pest. 1872. Aigner Lajos.] - -[Footnote 14: _Az urak._ Regény egy kötetben. Írta Tolnai Lajos. Pest. -1872. Az Athenæum kiadása. – _Biró Márton._ Regény. Írta Beöthy Zsolt. -Pest. 1872. Friebeisz F. kiadása.] - -[Footnote 15: Budapesti Szemle 9. köt., 1875, 202–216. l., aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 16: _Jókai Mór a forradalom alatt írt művei_, _1848–1849_. -Szerző tulajdona. Buda-Pest, 1875.] - -[Footnote 17: _Emlékeim_. Jókai Mórtól I–II. köt. Ráth Mór, 1875.] - -[Footnote 18: Figyelő, 1876. Szerk. Ábrányi Emil. VI. 133–134., aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 19: Pesti Napló 1877. jan. 6. és 9. Aláírva: _Gyulai Pál_.] - -[Footnote 20: Lásd «Petőfi vegyes művei» III. köt. 265. l.] - -[Footnote 21: Lásd «Vörösmarty életrajza» 97–98. l.] - -[Footnote 22: Lásd «Petőfi vegyes művei». III. k. 265. l.] - -[Footnote 23: Lásd «Petőfi vegyes művei». III. k. 91–92. l.] - -[Footnote 24: Budapesti Szemle 15. köt. 1877. 203–212., aláírva: _Gyulai -Pál_.] - -[Footnote 25: _Újabb költemények._ Irta Vajda János. Buda-Pest, 1876. -(_Alfréd regénye:_ költői beszély, _Végtelenség_, _A kárhozat helyén_, -_A vaáli erdőben:_ lyrai költemények.)] - -[Footnote 26: _A tündérőv._ Regényes elbeszélés hét énekben. Irta Bulla -János. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Buda-Pest, 1876.] - -[Footnote 27: _Költői elbeszélések._ Irta Koroda Pál. Buda-Pest, 1877. -Tettey. (_Démon, Világok alkotója. Arthur, Az igazak jutalma._)] - -[Footnote 28: _A túlvilág komédiája._ Irta Koroda Pál. Buda-Pest, 1876.] - -[Footnote 29: Melléklet a _Fővárosi Lapok_ 1880. 297. számához, aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 30: Budapesti Szemle 26. köt. 1881. 144–155. l. Aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 31: U. o. 242–257. l. A czikket Arany László irta (olvasható -_Munkái_ban is, III. köt., 1901, 327–349. l.).] - -[Footnote 32: Budapesti Szemle, 28. köt. 1881, 318–320. l., aláírás -nélkűl.] - -[Footnote 33: _Szép Ilonka. Verses regény tíz énekben, irta Széchy -Károly._ Budapest, Aigner, 1881. (Budapesti Szemle, 26. köt., 1881, -310–313. l., aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 34: _A lelánczolt Prometheuszok. Írta II. Kákai Aranyos._ -Buda-Pest, 1881. (Budapesti Szemle 25. köt. 1881, 319–320. l., aláírás -nélkül.)] - -[Footnote 35: Melléklet a «Nemzet» 1883. január 3-diki 3. számához; -aláírva: _Gyulai Pál_.] - -[Footnote 36: _Jó könyvek a magyar nép számára (9–15.) Kiadják a Révai -testvérek._ Budapest, 1883. (Budapesti Szemle 35. köt., 1883, 472–476. -l., aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 37: _Újabb költemények. Írta Bartók Lajos._ Buda-Pest, 1883. -(Budapesti Szemle 35. köt. 1883, 309–315. l., aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 38: Megjelent az _Akadémiai Almanachban 1884-re_, 321–335. l., -aláírás nélkül.] - -[Footnote 39: Budapesti Szemle 38. köt. 1884, 311–316. l., aláírva: _Gy. -P._] - -[Footnote 40: Budapesti Szemle 37. köt. 1884, 315–320. l., aláírva: -_Gyulai Pál_.] - -[Footnote 41: _Mese a varrógépről, írta Kiss József, Baditz Ottó_ -rajzaival. Bpest, 1884. (Budapesti Szemle 40. köt. 1884, 488–491. l., -aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 42: _Az út a révpart felé. Klinikai képek. Irta ifj. Apáthy -István._ Bpest, 1885. (Budapesti Szemle 44. köt. 1885, 143–145., l. -Aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 43: _Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkái vázlata. Irta -Pór Antal._ Pozsony – Budapest, 1886. (Kortársaink 11–15. füzet). – -(Budapesti Szemle 47. köt. 1886, 329–336., l., aláírva: _Gy. P._)] - -[Footnote 44: Budapesti Szemle 51. köt. 1887., 476–480. l., aláírva: -_–i_.] - -[Footnote 45: Budapesti Szemle 52. köt. 1887, 318–320. l., aláírva: -_–i_. (A válasz Herman Ottónak «Szakirodalom – Szépirodalom» cz. -czikkére felel, mely sz előző czikkről szól és a Budapesti Szemlében -közvetlenül ezen «Válasz» előtt olvasható.)] - -[Footnote 46: _Ipolyi Arnold emlékezete Fraknói Vilmostól._ Bpest, 1888. -(Budapesti Szemle 56. köt. 1888, 155–160. l. Aláírva: _Gy. P._)] - -[Footnote 47: _Trefort Ágoston, Beszédek és levelek._ Budapest, 1888. -(Budapesti Szemle, 54. köt. 1888. 502–507. l., aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 48: _A tegnap és a ma. Költemények. Írta Kozma Andor, -Budapest, 1889._ (Budapesti Szemle, 59. köt. 1889, 303–309. l., aláírva: -_–i_)] - -[Footnote 49: _Beszélyek és vázlatok. Irta Dóczi Lajos._ Két kötet. -Budapest, 1890. (Budapesti Szemle 61. köt. 1890. 325–330. l., aláírva: -_–i_.)] - -[Footnote 50: _A tengerszemű hölgy. Regény. Irta Jókai Mór._ Három -kötet. Buda-Pest, 1890. (Budapesti Szemle 67. köt. 1891. 474–479. l., -aláírva: _–i_.)] - -[Footnote 51: Ignotus: _A slemil keservei_, Buda-Pest 1891. (Budapesti -Szemle 69. köt. 1892, 476–478. l., aláírva: _–i_.).] - -[Footnote 52: _Mutamur. Huszonkét elbeszélés. Irta Herczeg Ferencz._ -Buda-Pest, 1892. (Budapesti Szemle 71. köt. 1892. 315–320. l., aláírva: -_–i_.)] - -[Footnote 53: _A galamb a kalitkában. Irta Mikszáth Kálmán._ Kiss, Linek -és Mühlbeck rajzaival. Budapest, 1892. (Budapesti Szemle 71. köt. 1893, -478–480. l., aláírva _–i_.)] - -[Footnote 54: Fölolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1900 deczember -3-dikán tartott összes ülésén; megjelent a Budapesti Szemle 104. köt. -1900, 451–462. l., aláírva: _Gyulai Pál_.] - -[Footnote 55: Budapesti Szemle 106. köt. 1901. 158–159. l., aláírva: -_–i_.] - -[Footnote 56: _A Petőfi-társaság 1876–1901._ Budapest. A Petőfi-társaság -kiadása, 1902. (Budapesti Szemle 109. köt. 1902. 331–334. l., aláírva: -_–i_.)] - -[Footnote 57: Budapesti Szemle 114. köt. 1903. 291–300. l., aláírva: -_Gyulai Pál_.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -9 |bölcslmi |bölcselmi - -104 |világ-smeretet |világismeretet - -108 |ez iutóbb |ez utóbbi - -112 |logjobb |legjobb - -119 |operentiás engeren |operentiás tengeren - -170 |Pe-finek Vörösmartyval |Petőfinek Vörösmartyval - -276 |nyilatkozataií |nyilatkozatait - -303 |Kortártsaink |Kortársaink - -361 |keveredlk |keveredik] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BIRÁLATOK (1861-1903) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |