NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 10904 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..6134d44
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #66589 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66589)
diff --git a/old/66589-0.txt b/old/66589-0.txt
deleted file mode 100644
index d583f9f..0000000
--- a/old/66589-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,5107 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Az élet értelme és értéke, by Rudolf Eucken
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Az élet értelme és értéke
-
-Author: Rudolf Eucken
-
-Translator: Aladár Schöpflin
-
-Release Date: October 21, 2021 [eBook #66589]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the Library of the Hungarian Academy of Sciences
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE ***
-
-KULTURA ÉS TUDOMÁNY
-
-AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE
-
-IRTA RUDOLF EUCKEN
-
-FORDITOTTA SCHÖPFLIN ALADÁR
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-1915
-
-AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE
-
-IRTA
-
-RUDOLF EUCKEN
-
-A HARMADIK NÉMET KIADÁS (TIZENHARMADIK ÉS TIZENNEGYEDIK EZER) UTÁN
-FORDITOTTA
-
-SCHÖPFLIN ALADÁR
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-1915
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-BEVEZETÉS.
-
-Az élet értelme és értéke felőli kérdés éppenséggel nem magától
-értetődő: olyan időkben támad fel, a mikor az egyes ember kezd zavarba
-jönni a környezete által nyujtott élettartalom felől s ez a kétség azt
-jelenti, hogy a hagyományos összefüggések nem elégítik ki azokat a
-követelményeket, melyeket az élet haladása felállít. Mikor azonban aztán
-a gondolkodás a maga erejéből kivánna arra a kérdésre felelni, akkor
-nagyon bajos helyzetben találja magát. A töprengő gondolati munka
-előtérbe helyezése rendszerint a messzeségbe szorítja vissza a világot s
-közte és köztünk mindjobban kiszélesíti a szakadékot s végül a világ
-sokkal idegenebbé lesz, semhogy fel tudna világosítani az életünk
-értelme felől. Miután így a dolgok visszautasítják, az ember önmaga felé
-fordul és megvizsgálja a saját lelkét; úgy tünik fel, hogy életének, ha
-valahol, hát itt kell czélt és utakat találnia. Az ilyen kisérlet
-azonban hamar meggyőzi arról, hogy az élet a világtól való elszakadás
-által mindjobban elszegényedik és végül belső ürességbe esik össze. Így
-tehát a szakadékot valamikép át kellene hidalni, a világ és a lélek
-közti ellentétet valamikép ki kellene egyenlíteni; ehhez azonban az élet
-jelentékeny továbbképzésére, saját nagygyá és szélessé válásunkra volna
-szükség. De hogy lehetne ezt elérni és hogy állíthassa helyre az ember
-önmagából kifelé azt a kapcsolatot, a melyet az élet továbbhaladása
-felbontott! Igy a kérdés mind tovább sodor a kétségbe, a kétség a
-tagadásba.
-
-A megzavarodás és a tapogatózó keresés ez állapota láthatólag a jelenkor
-helyzete. A bizonytalanság nevezetesen abban nyilvánul, hogy életünkből
-hiányzik az uralkodó központ, a melyből nézve sokfélesége áttekinthetővé
-és egy egységbe foglalhatóvá válna, így tehát az egyén szempontjából
-kérdezni sem lehet az értelmet és értéket, még kevésbbé lehet kielégítő
-feleletet találni. Arra való kisérletekben, hogy az életnek egy ilyen
-középpontot adjanak, ebből sajátlagosan alakítsák az életet, a
-jelenkorban egyáltalán nincs hiány, de már maga az is, hogy több ilyen
-kisérlet van, csak arra való, hogy a zavart még jobban fokozza. Sőt ezek
-a kisérletek annyira eltérnek és annyira ellentmondanak egymásnak, hogy
-alig van, a mi a mai emberiséget annyi meghasonlásnak teszi ki, mint az
-élet egészére való fáradozás. Mindenekelőtt a régebbi és újabb
-gondolkodásmód ellentéte az, a mi a gyökértől fogva minden elágazásig
-szétszaggatja az életet: evvel értelmét és értékét is homlokegyenest
-eltérően értelmezi. A régebbi gondolkodásmód, a melyet a vallás és egy
-ideálkultura képvisel, egy láthatatlan, csak a lelki szem számára
-meglévő világot tesz az élet főszékhelyévé s a közvetlen létet ennek a
-világnak világosságába és szolgálatába helyezi. Hogy ez a lét az ilyen
-vonatkozásokon túl önmagában minek hiszi magát és mire tartja magát
-képesnek, arról itt ha nem is mint közömbös, de mindenesetre mellékes
-dologról szólnak. Másfelől aztán az új gondolkodásmód teljesen az érzéki
-léthez akarja lánczolni az életet és a saját eszközeivel akarja fölérni;
-ennek a létnek minden túllépése üres agyrémnek tünik fel neki. Mind a
-két gondolkodásmód hatalmas hatással nyomul ránk és tökéletesen
-ellenkező irányba vonz minket: ideáljaink és értékbecsléseink túlnyomóan
-a régebbi, érdekeink és munkánk pedig az újabbi gondolkodásmód szerint
-valók. A ki a kortársak közül teljes tökéletesen tudja az egyik irányt
-követni, a ki azt hiszi, hogy elvetheti akár az újat mint elfajzást,
-akár a régit, mint valami teljesen kiélt dolgot, annak számára könnyű a
-dolog, az túl van minden kételyen. Az ilyen tagadással szemben azonban a
-kulturmunka magaslatán fenmarad az a meggyőződés, hogy mindegyik
-gondolkodásmódban vannak igazságok, a melyekről alig lehet lemondani,
-hogy tehát a kettőt valamiképen ki kell egyenlíteni. Hogy azonban az
-ellentét szemmellátható merevsége mellett mikép történjék ez, azt nehéz
-átlátni; egyelőre ez ellentét hatalma alatt maradunk s az egyik oldalról
-a másikra ide-oda hányódunk. Minden mozgásból és nyugtalanságból azonban
-végül a bizonytalanság és üresség érzése támad, a mely megbénít minden
-fölfelé-törekvést s ezt nem lehet elkerülni, ha buzgó foglalkozás
-daczára a lét külső felén nem eleveníttetik meg és nem mozdíttatik elő a
-munka által az embernek valami egésze. Ennek felel meg az a tény, hogy
-korunk minden bámulatos eredménye és szakadatlan haladása daczára is
-híjával van valami biztos és vidám életérzésnek, hogy mindezek a sikerek
-nem segítik valódi örömre, nem különben hogy a mai ember az egésznek
-mérlegelésekor keveset szokott tartani magáról és a mindenségben való
-helyzetéről. Micsoda fordulat következett itt be szemben a 18.
-századdal, mely bár oly sokkal erőtlenebb volt nálunknál, mégis teljesen
-el volt telve az ember nagyságával! A mennyire bizonyos, hogy korunk
-hatalmas feladatának megoldásához örömteljes életkedvre van szükségünk,
-ép oly kevéssé tudjuk magunkat az élet értelmének kérdése alól kivonni s
-ép oly szükségszerűen fog ez a kérdés mindinkább elébe nyomulni az
-összes egyes kérdéseknek. Végre is az emberiség és az egyes ember itt
-szellemi valójának fentartásáért küzd; az ilyen kérdés ideig-óráig
-háttérbe szorítható, végleg azonban nem lehet felhagyni vele, mennél
-jobban elhanyagolják, annál elemibb erővel fog megint fölemelkedni.
-
-A fő nehézség abban rejlik, hogy itt nem áll fenn semmiféle szilárd
-tényállás, a mely minden véleménnyel és magyarázattal szemben
-változatlanul megáll, hanem az élet maga is folyamatban van, különböző
-módokon foglalható össze és az összefoglalás módja szerint nagyon
-különbözőképen alakul. Ily módon nemcsak a képek, hanem maguk a
-valóságok is elütnek egymástól; az itélet arról, hogy az élet átlagában
-mi menjen lényeges vagy mellékes, előmozdító vagy ártalmas számba, a
-konczentráczió különbözősége szerint gyökeresen különbözően hangozhatik.
-Ennek megfelelően a mai meghasonlásban nem annyira életképek, mint
-inkább életvalóságok harczolnak egymással, egyáltalán nem csak a
-magyarázat, hanem az élet maga is meg van hasonolva s ezzel el van
-döntve az is, hogy a meghasonlás áthidalása nem valami fogalmakkal való
-kimagyarázás, hanem csakis egy új élet felé való előhaladás útján
-valósulhat meg, a mely új élet nagyobb mélysége és szélessége által
-fölébe emelkedik az ellentéteknek. A mi a jelen mozgalmainak különös
-fontosságot és feszültséget ad, az épen az, hogy egy új élet felépülése
-van bennük kérdésben; ez persze bizonyára nem történhetik máról
-holnapra, hanem egész nemzedékek munkájára van hozzá szükség, de azért
-annak, a mi ma az előkészítés és alapvetés czéljából történhetik,
-semmíkép sem kell elveszni.
-
-A mennyiben innen nézve a tudomány munkája úgy tünik fel, mint egy
-szélesebb körű mozgalom egy darabja, nagy értéket nyer annak szem előtt
-tartása, hogy mi hat el mihozzánk is a mult és jelen egyesítési
-kisérleteiből, élet-szintéziseiből. Mert ezeket a szintéziseket nem
-lehet mint merő képeket félretolni; vállalkozásuk, hogy minden életet
-magukhoz vonzanak, sajátságos kifejtésben mutatja az emberi képességet,
-megmutatja a dolgok ellenállását is s mind a kettőből együtt maradandó
-értékű tapasztalatokat keletkeztethet; ezek a szintézisek aligha
-egyesíthettek volna annyi lelket és aligha hatolhattak volna be olyan
-mélyen az emberi dolgokba valamiféle igazság-tartalom nélkül, e
-kisérletek kritikai áttekintése összefoglalhatja a tapasztalatokat és az
-igazság-elemeket s élesebben és érthetőbben ismertetheti fel a probléma
-mai állását, mint a mennyire egy zavaros összbenyomás engedné, sőt
-hathat abban az irányban is, hogy megmutassa az irányt, a melyben az
-élet egy továbbképzése, egy új önkonczentráczió keresendő. Hogy egy ily
-keresésnek van-e kilátása sikerre, e felől csak az élet saját mozgása és
-tapasztalása dönthet; az előrenyomulás első feltétele az, hogy még
-további lehetőségeknek legyen bennük megvetve az alapja, hogy az élet ne
-merítette légyen ki mélységét az eddigi alakulásokban. De ha a mindenség
-mindenütt élő folyamatban van, miért kellene épen nálunk embereknél
-készen bezárva lennie a továbbhaladás lehetősége nélkül? Mindenesetre
-nem maradhatunk nyugodtan állva ott, a hol ma vagyunk és nem várhatjuk
-meg, mi lesz belőlünk. Mert az ellentéteknek, melyek működésben vannak,
-mindjobban ki kell mélyülniök s az élet szellemi tartalmát mindjobban
-szét kell őrölniök és el kell aprózniok; ha tehát nem akarunk belsőleg
-mindjobban sülyedni, akkor előre kell törekednünk, attól a
-meggyőződéstől vitetve, hogy itt szükségszerűségek hatnak, melyek
-fölötte állnak nemcsak az egyes ember, hanem az egész emberiség
-akarásának és vélekedésének. Bizva az ilyen szükségszerűségekben, fogunk
-hozzá munkánkhoz.
-
-
-
-
-A KOR VÁLASZAI.
-
-
-A régebbi életrendek.
-
-
-A vallásos életrend.
-
-A különböző életrendek közül, melyek a mai emberért vetélkednek, még ma
-is annak van a legnagyobb hatása, a melyet a vallás alkot. Ez az élet
-alapviszonyává az egy a világ fölött álló szellemhez való viszonyt
-teszi, a mely egyúttal az egész világon uralkodónak és azt áthatónak van
-feltüntetve; a kereszténység ezt a viszonyt azzal határozza meg
-közelebbről, hogy a világon uralkodó hatalom tökéletes erkölcsi lénynek,
-az igazságosság és mindenekelőtt a szeretet szellemének van feltüntetve.
-A vallásos életrend a vallást teszi meg az élet főtartalmává és egy
-sajátságos gondolatvilág teremtőjévé; ez a fordulat azonban az emberi
-lét súlyos megrázkódásaiból származott, olyan időkben következett be,
-melyek saját tehetetlenségüket s nemkülönben a közönséges élet
-semmiségét merev nyilvánvalósággal állították az ember szeme elé s
-egyuttal eltöltötték őt mélységes vágyakozással egy jobb élet után. Igy
-történt ez a mi nyugati kulturkörünkben azokban a századokban, melyeknek
-mozgalmaiból a kereszténység végül mint győztes került ki; a vallás
-utáni vágyakozásnak szenvedélyes tüze később enyhült és lehiggadt,
-egyidejüleg lassankint egy vallásos életrend alakult ki, a mely az
-évszázadokon és évezredeken át hatalmas hatással a mi korunkig ér és
-igényeit ma is fentartja.
-
-Ebben a vallásirendben az élet egyetlen feladata az abszolút és
-tökéletes szellemhez való viszonyra van konczentrálva, minden egyéb
-tevékenység csak az ehhez való vonatkozás és az ennek érdekében való
-eredmény által jut értékre. Az ilyen energikus konczentráczióval
-szorosan kapcsolódik egy merőben önmagában található, a világ minden
-bonyodalmának fölötte álló bensőség; ez a bensőség felszabadít a külső
-siker hatalmától és a fődolgot önmagában találja meg: megteremti az
-emberek kölcsönös megértését lélekről lélekre és megteremti a tökéletes
-együttérzés és együttélés lehetőségét, a legmélyebb alapú közösségből
-kiindulólag szorosabban összekapcsolja az embereket, mint a mennyire ez
-bárhol másutt megtörténhetik. Ez a vallási élet végtelen isteni
-szereteten nyugszik, a szeretethez azonban hozzátársul egy erkölcsi rend
-szentsége és az életnek minden bensősége mellett megmérhetetlen
-komolyságot ad.
-
-Ebben a kapcsolatban az ember önmagáról és életéről a legmagasabban
-gondolkozhatott. Mint isten képére alkotott lény központjában állott a
-valóságnak, körülötte mozgott a mindenség, a mit ő tett-vett, az döntött
-az egésznek sorsa felől, döntött felőle örökre. Az egyes ember az isten
-országának tagja volt e földön s neki kellett az egésznek tapasztalatait
-készségesen felvennie, de egyúttal egy külön saját kört is alkotott és
-önczél számba ment, az egésznek beteljesítéséhez, a melyből a legkisebb
-résznek sem volt szabad elvesznie, hozzátartozott az ő döntése is.
-
-Ebből az életből nem hiányoztak a gondok, bajok és szenvedések, a
-követelmény magassága és az emberi kör merev konfliktusai
-megakadályoztak minden a szó közönséges értelmében vett jólérzést és
-boldogságot. Sőt a szenvedés és bűn súlya itt egyelőre inkább
-fokozhatónak, mint csökkenthetőnek tünhetett fel. De a vallás alapvető
-tapasztalata, a nyomasztó bűntől való szabadulásnak és egy új élet
-teremtésének tapasztalata fölébe emelte az embert a harcz és nyomor
-egész körének; a szeretet és, kegyelem útján eszközölt megegyezés
-istennel részt juttatott neki isten tökéletességéből és túláradó
-boldogságából. Ha egy idegenszerű világ ellenállása megmaradt is, ha egy
-új élet megnyilása csak most éreztette is erejét, kételyekbe ejteni és a
-törekvést megbénítani nem tudta. Feladatainak nagyságát tekintve nem
-volt könnyű élet, a mi itt keletkezett, de egy mozgalommal tele és
-biztos összefüggésű élet volt, nem volt hiábavaló élet.
-
-A vallási világrendszer így hosszú évszázadokon át uralkodott az
-emberiség széles körein, egyéneket és népeket szorosan összetartott,
-megszámlálhatatlan lelkeket mélyen felrázott és mélységes békét szerzett
-nekik. Míg itt egy isteni lény lép be az ember körébe és új világot
-teremt a réginek talaján, merev ellentétek támadnak és a közéjük került
-élet kiragadtatik minden nyugalmából. Az isteni magasan a világ felett
-álló fenségében és egyúttal a legközelebbi lelki közelségben, a
-mondhatatlanul kicsiny és mégis istennel való lényegbeli egyesülésre
-hivatott ember, szeretet és félős tisztelet, szelídség és komolyság
-egymással szorosan összekötve, mély sötétség és ragyogó fény, nyomor és
-boldogság egymást kölcsönösen fokozva, mindebben egy drámai feszültség
-és szakadatlan mozgalom, mely legelőször ad a léleknek valóságos
-történetet s ezt a történetet teszi minden valóság középpontjává;
-mindezen keresztül a lenyügöző vágy a szeretet és örökkévalóság után,
-olyan élet, mely a hitben és reményben minden jelent messze túlszárnyal,
-a mely azonban legmélyebb gyökerében az örök igazság világában való
-elhelyezettséget tartalmaz. Ilyen mélységet és bensőséget az élet semmi
-más helyen nem ért el.
-
-És mégis ez ellen az élet ellen, nevezetesen pedig kizárólagossága ellen
-közel fekszik egy ellenmondás. Az egész a legközelebbi világgal való
-szakításból keletkezett, az emberiség az ókor vége felé nem egy szomorú
-tapasztalat révén elvesztette hitét önmagában és képességében, nem
-talált többé magas czélokat a legközelebbi létben, úgy látszott, csak
-egy új világ felé való fordulás óvhat meg a szellemi elsivárodás és
-megsemmisülés ellen. Igy tehát az ember egész lelke odaadásával ragadta
-meg ezt a világot és a lét teljes megfordulása ment végbe, a hit világa
-vált az élet főszinhelyévé, a látható világ ellenben az idegenbe
-szállott alá. Ez csak addig maradhatott vitathatatlan, a meddig az a
-vágyakozás egy új világ után megtartotta lenyügöző erejét; meg kellett
-inognia, a mint az újkor feltámadásakor az emberiség ismét örömteljes
-önbizalomra emelkedett és egyúttal a legközelebbi világ friss vonzerőt
-nyert; ekkor a törekvés és munka mind jobban a környezet felé fordult,
-az élet legfőbb feladatát e környezet alávetésében és az e közben beálló
-erő-fokozódásban látszott találni, ez a világ ekkor mindinkább szellemi
-hazájává is lett az embernek. Mialatt így a világmunka feladatai tarka
-gazdagságukban és mámorító sikereikkel elfelejttették a lélek állapota
-miatti gondot, a vallás helyzete teljes tökéletesen eltolódik, az élet
-középpontjából mindinkább kerületébe szorul és küzdenie kell egy
-következő ellenmozgalommal, melyet csak a kicsinyes gondolkodásmód róhat
-a merő egyének fenhéjázásának és hitetlenségének rovására. Külsőleg a
-vallás tanítási tartalma elleni meggondolások állottak előtérben; ezek
-nevezetesen a természetről és a történelemről alkotott kép tökéletes
-megváltozására hivatkoztak, melyet az újkor hajtott végre. Ezek a
-meggondolások azonban elviselhetők vagy háttérbe szoríthatók lettek
-volna, ha az élet sértetlenül megőrizte volna régi magvát és a régi
-hitet; a környezet ellentmondása akkor a hit daczos öntudatosságát még
-fokozhatta volna is. (Credo quia absurdum). Veszedelmessé ezeket a
-támadásokat csak a vallás saját gyöngesége tette, alapvető
-tapasztalatainak elhalványodása, az emberiség életérzésének átfordulása.
-Ilyen megváltozott helyzetben teljes hatásra jutott az is, a mi
-kezdettől fogva ellentmondott a vallásnak, valamint az is, a mit a
-modern kultura állított vele szembe, minden kétség és minden aggodalom
-kész meghallgatásra talált. A támadás egyelőre a vallásnak és
-életrendjének egyes oldalaira és egyes igényeire szorítkozik, csakhamar
-azonban a vallás egésze ellen fordul és egyuttal a vallási életrend
-mindennemű lehetősége ellen. Ezt mint túlságosan szorosat elvetik és egy
-minimális kulturát követelnek helyette, a vallás, úgy látszik, csak mint
-egy szélesebb élet egy darabja őriz meg valamely igazságot és fejthet ki
-valamely tartalmat; gondolatvilága anthropomorph számba megy és egyúttal
-az ember és isten lényegbeli egységgé válásának alapgondolata mint
-lehetetlen utasíttatik vissza; a valóságnak két birodalomra való
-széthasadása eltévelyedésnek tünik fel és félszegségnek tetszik, hogy az
-életnek nem a jelen előmozdítása, hanem egy eljövendő lét előkészítése
-tétetik főfeladatává. Végül ennek a gondolatmenetnek a számára az egész
-vallás az emberi képzelődés művévé válik, birodalma merő illuziók
-szövevényévé, árnyak és álmok birodalmává.
-
-Az ilyan tagadás bizonyára erélyes ellenállásra talál és ha nem is a
-vallásos életrend, hanem legalább a vallás joga mellett sokan
-erőteljesen kardoskodnak. De ennek a tagadásnak szüntelen terjedése
-ellentmondhatatlanul mutatja, hogy a jelen széles körei már többé nem
-tudnak a vallás ható erőibe elhelyezkedni, hogy ők és világuk ezektől
-bensőleg idegenekké, sőt érthetetlenekké váltak. És azt sem lehet
-tagadni, hogy a vallás oldalán minden buzgó tevékenység mellett is ma,
-legmélyebb alapjában véve, kevés vezető és előreható alkotás áll. Ma
-keveset érzünk a vallás fölemelő, megerősítő, istenit és emberit
-egységesítő tartalmából. Sőt inkább ma a vallás messzemenőleg
-alávettetik a merő ember czéljainak és leszállíttatik ezeknek
-szinvonalára; így van az, mikor a hatalomra való akaratnak, de akkor is,
-mikor a merő érzelmi felindulásnak kell szolgálnia. Ilyen megrázkódások
-és ilyen kételyek közepette a vallás nem adhat többé szilárd támasztékot
-az embernek, nem uralkodhatik az életen, nem határozhatja meg értelmét
-és értékét. Hogy adhatna biztos feleletet az, a mi maga is kérdéssé
-vált?
-
-
-Az immanens idealizmus életrendje.
-
-Egy immanens idealizmus, mely egy ideális kultura felépítésével
-évezredek óta többnyire barátságos kiegészítésül, néha azonban éles
-ellenhatásul kiséri a vallást, azt hiszi magáról, hogy el tudja kerülni
-a vallás bonyodalmait a nélkül, hogy az élet mélységét csökkentené. Ez
-is főképen egy láthatatlan világba állítja az életet, ez a láthatatlan
-világ azonban nem úgy tünik fel, mint valami az érzéki lét mellett levő
-és ettől elválasztott birodalom, hanem mint saját magának támasztékul
-szolgáló oka, saját megelevenítő mélysége; ez az életrend azzal a
-meggyőződéssel áll és bukik, hogy a mindenségnek van ilyen a külső szem
-számára elrejtett mélysége, hogy ez egészet képez és belső életet él
-benne. Az ideálkultura az embert szorosan összekapcsolja a mindenséggel,
-de egyuttal sajátos munkát és megkülönböztetett állást tulajdonít neki.
-Mert az ember alatt levő világ úgy tünik fel, mintha öntudatlanul és
-megkötötten élné életét és az egészet hordozó erő nem válik az egyes
-hely számára élménynyé; ez történik azonban az embernél, a ki az
-egésznek gondolatát gondolja, így tehát őbenne emelkedik a világ először
-teljes világosságra és szabadságra. Ez azonban nem történik az embernek
-saját döntése és elsajátítása nélkül, saját munkája és előrehatolása
-nélkül; ezen a bizonyos ponton a világ haladása az emberen mulik s ő a
-saját cselekvésével azt remélheti, előmozdíthatja az egésznek állapotát.
-
-Ez az életrend kiválóképen a belső és a külső, a láthatatlan és a
-látható világ ellentéte körül mozog. A belső, az élet tulajdonképeni
-hordozója, meg kell hogy ragadja és átlelkesítse a külsőt, egyúttal
-magának is szétfoszló körvonalból kialakult alakká kell előrehaladni.
-Igy keletkezik egy szellemi tevékenység, a mely a mindent megokoló
-világelmétől hordoztatva, szemben a szunnyadó természettel és az értelem
-nélkül való mindennapi élettel lényegesen új életet teremt, a szellem
-egy birodalmát, a mely a benne levő igaz, jó és szép útján az embert
-belső közösségbe juttatja a nagy világgal és módot ad neki, hogy ennek
-egész gazdagságát és nagyszerűségét átélje. Az ilyen életnek nincs
-szüksége rajta kívül eső jutalomra, nem szolgál más czélokra, hanem a
-saját értelmét a maga kifejtésében, örömét pedig saját maga
-szemlélésében találja, szüntelenül kifejtve hatását biztosan és
-szilárdan nyugszik saját lényében.
-
-Ez élet fő hordozói a művészet és tudomány, mind a kettőt abban a
-magasrendű értelemben értve, hogy a meglévő helyzet felfordításával a
-teremtő okok birodalmába helyeznek minket és tulajdonunkká teszik a
-világ mélységét. Mindenütt iparkodnak a homályt eloszlatni, a merevet
-megtágítani, a szétszórtat összekapcsolni, az ellentéteket
-kiegyenlíteni, az egészet lélekteljes harmoniába juttatni és a szépet, a
-mely önmaga által tetszik, minden merőben hasznos fölébe emelni. Ez
-olyan élet-alakítást eredményez, a mely a vallásétól lényegesen eltér. A
-vallás inkább az ellentétek kiélesítésére, az ideálkultura enyhítésükre
-czéloz; amaz lehetőleg egyetlenegy pontra koncentrálja az életet, ez
-szélességének és tágasságának áthatására irányul, amaz az érzületet
-teszi előtérbe, ez erőteljes cselekvést követel; amaz inkább az ember
-gyengeségénél és semmiségénél időzik, ez az erejénél és nagyságánál,
-természetesen azt az embert értve, a ki a világegyetembe beleilleszti
-magát és belőle merít; amaz az élet igenlésére való utat csak nehéz
-megrendülésen és kemény tagadáson át találja meg, emez azt hiszi,
-azonnal végrehajthatja merész fölszárnyalással. Lehet, hogy ez az
-ellentét csak egy tágabb élet különböző oldalait és fokozatait
-tartalmazza, melyeknek ki kell egymást egészíteniök, egyelőre azonban
-nem látjuk azt a pontot, a melyben egyesülnek.
-
-Az immanens idealizmus különösen fényes kifejlésre jutott a görög élet
-tetőpontján, azóta is fenmaradt mint sajátságos áramlat és mind újra
-megerősödött, hozzánk legközelebb Goethe életének művéből szól hozzánk s
-az emberiség szellemi vagyonának lényeges része.
-
-Azzal az igénnyel azonban, hogy az életet vezesse és értelmét
-meghatározza, az immanens idealizmus nem járt máskép, mint a vallás:
-alapja megrendült, alapvető élménye elhomályosodott és meggyengült; így
-tehát ellenséges hatalmak kerekedtek felül és elűzték ezt az
-életalakítást a lét központjából. Hogy a valóságnak megvan a mélysége és
-hogy az ember erejének teljes latbavetésével belehelyezkedhetik ebbe a
-mélységbe, ez a kor átlaga számára nem kevésbbé kétessé vált, mint a
-vallás alapvető igazságai. Az immanens idealizmusnak mindig nagy
-veszedelme és fáradsága volt állításának magasságát megőrizni. Nagy és
-az életet betöltő alkotáshoz csakis bizonyos időpontokban jutott, csak
-az emberiség ünnep- és vasárnapján, mikor a sors valami kedvezése a
-világtörténelmi élet nagy feladataival nagy egyéniségeket hozott össze;
-fenkölt alkotásban lett ilyenkor a láthatatlan világ megvilágosító
-igazsággá és az élet biztos támasztékává, ilyenkor megnyerhette az ember
-egész erejét és saját lénnyé válhatott számára.
-
-Azok a heroikus idők azonban elmúlnak és a mindennapiság gyakorolja
-jogát, az élet elveszti feszültségét és egyuttal ellenálló erejét is
-mindennel szemben, a mi amaz alakításnak ellenséges; a külvilág
-merevsége, az átlagos emberiség csekély szellemi mozgékonysága, a
-társadalom esztelensége, szenvedélye és képmutatása kerekedett fölül és
-amaz ideálkulturát a lét átlelkesítésével és megnemesítésével együtt úgy
-tünteti fel, mint valami ráadást, egy másnemű élet kisérőjét és
-szegélyezését.
-
-Ha ilyen fordulat által az ideálkultura saját tevékenységből és
-tapasztalásból rámaradt kincsek merő elsajátításává, továbbvitelévé és
-élvezésévé válik, akkor a szellemi alkotás elkerülhetetlenül merő
-műveltséggé laposodik; az ilyennek is megvan a maga értéke, de nem
-mozgatja meg kellően az élet mélységeit, mindig abban a veszedelemben
-forog, hogy merő élvezet dolgává válik és tetszetős piperével csak úgy
-túlcsalogat az emberi lét mélységein. Annyiban is könnyen eshetik az
-őszintétlenség hibájába, a mennyiben nem annyira az egyén saját
-kivánsága, mint inkább a környezetre való tekintet, a társadalmi
-együttlétben való érvényesülni akarás vonz hozzá, a látszat ilyenkor
-túlnyomóvá lesz a valóság fölött, sőt el is feledteti. Mindent összevéve
-a műveltség másodkézből való életnek tünik fel, ez pedig semmikép sem
-adhat létünknek értelmet és értéket.
-
-A mit a dolgoknak ez a fordulata bonyodalmul magában rejt, az további
-megerősödést nyer a jelen sajátságos helyzet által. Egyelőre a vallás
-megrendülése is az immanens idealizmus gyöngítésére szolgál. Mert ennek
-meggyőződése a mindenség mélységéről és egy láthatatlan világ hatásáról
-csak a vallással való kapcsolatban nyert az emberiségben szilárd talajt
-és abban, hogy a vallás az életet fölébe emelte minden látható létnek;
-ha a vallás összeomlik, vagy csak gyöngül is, akkor az ideálkultura is
-elveszti biztos helyzetét az életben s mélységéből mindinkább a
-felszínre szoríttatik. A vallás gyöngülésében azonban ma semmikép sem
-lehet kételkedni. Azután az újkorban a külvilág olyan önállóságot nyert,
-mint még soha és az exakt tudomány munkája mindinkább kiűzött belőle
-minden lelki elemet, egyúttal a feladatok túláradó gazdagsága tünik fel
-benne, melyek az ember erejét vonzzák és lekötik; ezt a világot
-megmérhetetlenségében belülről leigázni és egy láthatatlan élet
-szolgálatába vonni mindinkább lehetetlennek tünik fel. Az is ebben az
-irányban hat, hogy a modern kutatás az ember szellemi szervezetének
-különállóságát és megkötöttségét erősen előtérbe fordítja; életünk és
-törekvésünk szerinte meghatározott korlátok között látszik feküdni, a
-melyek tartósan megakadályozzák, hogy az ember részt vegyen a mindenség
-életében. A modern subjektum fejlődése kiragadja az embert az örökölt
-kapcsolatokból és mintegy idegenül állítja szembe a világgal; ilyen
-helyzetben hogy akadhasson szellemi alkotás, a mely nekünk aláveti a
-létet és a mindenség mélységéből merítteti életünket?
-
-Igy tehát az immanens idealizmus életrendje magasztos művészetével és
-tudományával ma nem kevésbbé meg van rendülve, mint a vallás, a
-megrendülés csak azért érzik kevésbbé, mert nem egyenes ellenhatásban,
-hanem lassanként való ellankadásban és elhalványodásban megy végbe. A
-hogy az immanens idealizmusban nincs meg a vallás merészsége, ép úgy a
-körülötte való harcz sem támaszt olyan hatalmas szenvedélyt. De itt is,
-mint ott is ugyanahhoz a végeredményhez jutunk: olyan élethatalmak,
-melyek évezredeken át vezették az emberiséget és életének értelmet
-adtak, elvesztették szilárd gyökerüket a mai ember tudatában, inkább a
-lusta megszokás tartja fenn őket, mint eredendő alkotás. Csak a
-mindennapiság ügyeibe való belebonyolódottságunk és a részletekkel való
-túlnyomó foglalkozásunk láttatja át vagy legalább halványan érezteti
-velünk, hogy micsoda szörnyű dolog megy nálunk végbe. Avagy nem szörnyű
-dolog-e, ha a czélok és javak, a melyek kiküzdésére évezredek legjobb
-erőiket rátették és a melyekért elmondhatatlan áldozatokat hoztak, most
-már illuziókul tünnek fel, ha a sokáig tisztelt istenek most bálványokká
-nyilváníttatnak, ha az emberi törekvés eddigi főiránya mint tévelygés és
-agyrém tünik fel? Nem szabad húzódoznunk ennek az átalakulásnak az
-elismerésétől, ha az igazság parancsolata úgy kivánja, de csak felületes
-érzület tud könnyen és örömest szakítani mindennel, a mi eddig értékes
-számba ment, csak az nem veszi észre, hogy ilyen sok évezreden át való
-teljes eltévelyedés megismerése meg kell hogy rendítsen az emberben
-minden hitet az igazságra való képességében.
-
-
-Az újabb életrendek.
-
-
-A közös alapvetés.
-
-Bármily súlyosnak vesszük is a jelen szellemi megrázkódását, nem
-tagadhatjuk, hogy egy sokat igérő építmény van vele szemben munkában. A
-19. század gyökeres fordulatot hajtott végre egy láthatatlan világról a
-látható világra, a hogy azt az idealizmusnak a meggyőződésekben a
-realizmus által való háttérbe szorítása kifejezi. Az emberiség fiatalos
-frissességgel ragadja meg a látható világot, mennél jobban teszi ezt
-hazájává, annál erősebb lesz a bizodalma abban, hogy itt az élet egésze
-számára értelmet és értéket talál. Örvendező bizalommal ragadja meg a
-munkát. Rendíthetetlenül szilárdnak tünik fel a talaj, melyen áll, az
-előitéleteknek minden árnyéka, a babona minden köde eloszlott, fényes
-napvilág árad a dolgok körül és homály nélkül mutatja valódi
-természetüket, minden oldalról szabad és korláttalan mezőt talál a
-cselekvés, az élet most először tünik fel úgy, mintha lerázna minden
-álom és árnyszerűséget és teljes éberségre jut, teljes valóságra. E
-mellett minden vivmányban megvan a friss látás, sőt az első felfedezés
-varázsa.
-
-Igazság dolgában ennek a látható világ összehasonlíthatatlanul több lett
-ez új élet számára, mint a mennyi az előbbi időkben volt. Nemcsak hogy a
-nagy természetben, nemkülönben a saját történetében soha nem sejtett
-módon nyilt meg az emberiség megismerése számára, hanem az ember
-cselekvése számára is mind több kezdőpontot mutatott meg; a dolgok
-állagát, melybe azelőtt mint elkerülhetetlen sorsba törődött bele, most
-képességei fölhasználásával lényegesen meg tudja változtatni és meg
-tudja javítani, a nyomor és inség, tévedés és képzelődés megtámadtatik,
-az élet mindenütt gyorsabb folyásba és fölfelé irányuló mozgásba jut,
-nagyobb bőségre és több örömre emelkedik. Ez az új élet pedig magvát a
-munkában találja meg, azaz abban a tevékenységben, mely a tárgyat
-megragadja és az ember czéljaira alakítja; a mi ebből régtől fogva
-megvolt, az az újkorban jelentékenyen fokozódik az által, hogy a munka
-sokkal inkább elválasztódik a merő egyének czéljaitól, sőt bizonyos
-önállóságot nyer az emberrel szemben és saját kapcsolatokat alkot. Így
-mutatják ezt a tudomány és technika, így mutatja ezt a politikai és
-társadalmi tevékenység; valamennyi mint egy nagy munkaegész
-szolgálattevő tagját mutatja az embert, a melynek követeléseinek
-okvetlenül alá kell hogy rendelje magát. De épen az ilyen alárendelésben
-az ember jelentékeny hatalmat nyer, az idők egymásutánja és az erők
-egymásmellettisége itt közös hatásra foglalódik össze, ez a hatás
-szüntelenül előre tör, nem ismer el semmi határt véglegesnek, mert az
-erő érintkezése a dolgokkal mindig új lehetőségeket hoz létre. Ezzel az
-emberiség friss bátorságot és büszke önbizalmat nyer, látókörünkön belül
-férfias, tiszta, czéltudatos élet keletkezik, mely a vallás vagy a
-metafizika minden bonyolódását lerázta magáról. Az ilyen élet
-hivatkozhatik Goethe szavára:
-
-  Szilárdan álljon s nézzen, merre lát,
-  A deréknek nem néma a világ.
-
-Ez az élet azonban nem tudja a maga befejező érvényességét bebizonyítani
-a nélkül, hogy uralkodó középpontot adna magamagának és ebből kiindulva
-sajátlagosan átképezze az egész kört. Ilyen középpontot azonban a
-tapasztalat világa nem nyujt kétségtelenül, többféle helyen lehet
-keresni, különösen pedig az a kérdés, vajjon a minket körülvevő
-természethez való viszony vagy pedig a hozzánk, az emberi lényhez való
-viszony adja életünk magvát. A szerint, a hogy ebben döntünk, válnak
-külön a mozgalmak, hatalmas életáramlatok keletkeznek, sőt mindent
-egybefoglaló életrendekre való kisérletek. Vegyük szemügyre egyelőre
-azt, a mely az embernek a természethez való viszonyát teszi az emberi
-élet alapvető viszonyává.
-
-
-A naturalizmus életrendje.
-
-A naturalizmus életrendje csak akkor válhatott önállóvá s csak akkor
-juthatott teljes tisztaságra, mikor a természet képe kiválasztotta
-magából az emberi lelki élet minden hozzátételét és egyúttal nyilvánvaló
-kifejezettségre juttatta sajátosságát. Ez pedig az újkor kezdete óta
-történt először. Ellentétben minden vallásos és spekulativ magyarázattal
-itt a kutatás főfeladatává az lesz, hogy a természetet merőben a maga
-természetességében fogja fel; igy tehát minden belső tulajdonság és
-minden lelkies törekvés mint hamisítás távolíttatik el belőle s a
-természet a lélektelen tömegek és mozgások birodalmává alakittatik át,
-melynek történése egyszerű formákban, változhatatlan törvények szerint
-folyik le, saját szükségszerűségénél fogva, tekintet nélkül az ember
-javára. Kezdettől fogva erős volt a hajlam, a természetnek ezt a
-birodalmát a valóság egész birodalmává nyilvánítani és egyúttal minden
-tudományt a természettudomány módjára alakítani; már _Bacon_ (1561–1626)
-a _nagy anyá_-nak nevezte a természettudományt és minden megismerés
-gyökerének. Ez a hajlam mindjobban elharapózott, természetfogalmak
-nyomultak be mind mélyebben az összes területekbe és ma már egyáltalán
-nem találjuk aggodalmas dolognak a mindenség képét a természetből
-kiindulólag megrajzolni, a _természettudományi világnézetet_ tenni a
-világnézetté. A természet nem tágulhatott ki annyira mindenséggé a
-nélkül, hogy az embert is ne vonja magához és hogy ne vegye őt egészen
-magába. Addig ez nem volt lehetséges, a míg úgy látszott, hogy
-áthághatlan meredély választja el az ember lényét és eredetét minden
-természettől, de egy ilyen meredély elismerésének a természettudomány
-mind buzgóbban ellentmondott, mind több összekötő fonalat mutatott fel s
-most azt hiszi, a modern fejlődési tan segítségével végre tökéletes
-eggyéválást ért el. Minden bizonnyal a természet nem foglalhatja be az
-ember belsejét is, a míg a régi mechanizmus teljes lélektelensége
-megmarad, így tehát a modern monizmus ezt elveti és fölszereli lelki
-élettel a természetet egész az elemeiig. Ezzel minden nehézség
-elhárítottnak látszik és a többi léttel együtt az ember is bele van
-illesztve egy egyetlen kapcsolatba.
-
-Ha azonban az ember teljes tökéletesen a természetbe tartozik, akkor
-életének mikéntje is csakis a természetének felelhet meg, akkor ennek az
-életnek kiképzését és mindannak kiküszöbölését, a mi a rá örökségül
-maradt tényálladékban ennek ellentmond, főfeladatává kell tennie; a mi
-az emberben a természettel közös, az lesz most lényének magvává és az
-határozza meg életének jellemét. A természet azonban itt mint egyes
-elemek egymás mellettisége tünik fel; melyek egymással ezerszeres
-vonatkozásokban állanak és kölcsönösen fentartják egymást, itt nincs az
-összeköttetésnek más módja, mint a felhalmozódásé és az összetételé és
-azért nincs egy egészből eredő hatás sem, nincs önállóvá válás és
-nincsenek a lelki életnek saját czéljai, hanem minden lelki élet a
-természetes organizáczió egy darabjának tünik fel, mely alapjában véve a
-természetes önfentartás szolgálatában áll. A természet történése tiszta
-ténylegességben folyik le, saját merő meglétén túl nem jelenthet semmit
-és nem törekedhetik semmire, elutasít minden kívülről jövő megitélést és
-értékbecslést, nem ismer jót és rosszat; itt nincs más különbség, mint a
-több erő vagy a kevesebb erő.
-
-Az ilyen fajtájú történésnek átvitele az emberi életre tökéletes
-átalakulást eredményez ennek eddigi állapotában. A mi természeti vonás
-volt benne, az eddig háttérbe volt szorítva és kevésre becsülve, sőt
-gyakran meg is támadták, tehát nem bontakozhattak ki szabadon és nem
-zárulhattak egymás közt össze. A mint ez most lehetővé válik, lényegesen
-új látvány tárul elé, csak most jut teljes érvényre minden lelki
-tevékenységnek testi föltételekhez való kötöttsége, a természeti
-ösztönök és a természetes önfentartás elemi hatalma, a létért való
-küzdelem felrázó és előrehajtó hatása, a vak és czéltalan ténylegesség
-széles kiterjedése az ember körében is. Mialatt most már mindez közös
-hatássá egyesül, egy sajátszerű élettipus keletkezik és ez a szellemi
-munkára is rá igyekezhetik nyomni a maga jellemét.
-
-Ez az élettipus azonban egy erős tagadással kezdődik és ezzel egész
-kiterjedése szerint aggressziv jelleget kap. Egy másfajta meggyökerezett
-élet-alakítással szemben úgy kell a szabad útját megteremtenie, erős
-küzdelmet kell vívnia minden ellen, a mi a természeten túl akarna lépni
-s a mi eközben sok zűrzavart és tévelygést eredményez és egyúttal
-széjjelszakgatja a valóságot. Ezt tették az élettipus szerint a vallás,
-a metafizika és minden rájuk támaszkodó morál, ennélfogva ezeket
-mindazzal együtt, a mi rajtuk tapad, a lehető legalaposabban ki kell
-irtani. Szüntelenül vissza kell utasítani a subjektum kisérleteit,
-melyekkel el akarja magát a dolgoktól szakítani és szabadon lebegő
-fantáziával a maga útjain akar járni. Az életnek szigorú hozzákötése a
-természet tényállásához itt úgy tünik fel, mint az igazságossághoz és
-egyúttal az élet erősítéséhez való fordulás. Mert ama költött képződések
-sokféle nyomást gyakorolnak az emberre és tilalmaikkal megakadályozzák
-abban, hogy erőit teljesen kihasználja; ez megváltozhatik, ha a
-természet korlátok nélkül kibontakozhatik, ha az életet semmiféle
-vallási vagy morális előitéletek nem szűkítik össze és nem akadályozzák.
-Igy az élet, a mely itt előáll, az igazság és szabadság büszke
-öntudatára támaszkodik. Ezenkívül érzéki közelség és közvetlen
-szemléletesség jellemzi, az a bizonyosság, hogy szilárd alapon áll, a
-környezethez való szoros csatlakozás keresése, derült erőérzet minden
-megkötöttség közepett, pihenés nélküli mozgás, a mely mindinkább a
-távolba tör. Az ilyen élet annyi feszültséget és örömet látszik
-magamagában hordani, hogy a túlvilágról való lemondás semmi esetre sem
-eshetik nehezére.
-
-A mi sajátságos vonás ebből a szellemi életre származik, az kiterjeszti
-hatását minden egyes területre, a művészetre és tudományra, a nevelésre
-és műveltségre, a társadalmi és állami életre. Mindenütt arról van szó,
-hogy az érzéki és materiális tényezőket teljes érvényre juttassák és az
-életet evvel teltebbé alakítsák, szoros kapcsolatban tartsák a
-világkörnyezettel és megóvják minden a zavarosba és bizonytalanba való
-elcsuszamlástól. A megismerés e mellett úgy látszik, hogy könnyen
-átváltoztatható gyümölcsöző cselekvéssé. Mert a mint hogy a modern
-természettudomány a technika felé való fordulással sokkal nagyobb
-hatalmat adott az embernek a világ fölött, ép úgy az emberi együttlétben
-is a közel fekvőből, világosan áttekinthetőből és érzékileg
-megfoghatóból való kiindulás fokozza cselekvési képességünket és
-várhatóvá teszi az észnek az esztelenséggel szemben való szakadatlan
-előnyomulását.
-
-Hogy ez az életmozgalom mily hatalmas hatással volt és mennyire
-megváltoztatta az emberi létet, ez napnál világosabban áll szemünk
-előtt; kétségkívül itt nemcsak subjektiv vélemények és kivánságok vannak
-szóban, hanem egy hatalmas életfolyam keletkezett, melynek lenyügöző
-ereje könnyen ragadja magával a meggyőződéseket. Ennek javára működik a
-benyomások frissesége, melyekkel ez az élet az embert körülveszi, javára
-működik a merev tagadás is, mely nevezetesen a fölfelé törekvő tömegeket
-könnyen megnyeri azzal, hogy bizonyos tevékenységet vagy legalább ennek
-látszatát adja nekik is.
-
-És mégis, mennyi ellentmondás emelkedik ellene, ha ez akar lenni az
-egész élet és ha képesnek hiszi magát arra, hogy létünknek értelmet és
-értéket adjon! Az ellentmondás azonban nemcsak kívülről jön, hanem
-magának az újon fejlődött életnek belsejéből is. Ez az élet visszavezeti
-az embert a természethez, de szellemi munka útján teszi ezt és ebben a
-munkában egészen máskép tűnik elő az élet, egész más erőket fejleszt ki,
-egész más követelményeket támaszt, mint a milyenek egy merőben
-természeti lényre nézve lehetségesek volnának. Az a szellemi munka
-főképen a gondolkozásból kiindulólag megy végbe és a mint láttuk, az
-igazság utáni vágyból; gondolkodásában azonban az ember szembeállítja
-magát a természettel, egy egészbe foglalja és megfontolja hozzá való
-viszonyát; a ki ezt teszi, az több, mint merő természet és az nem
-fokoztathatja le magát a természet mechanizmusának merőben egy
-darabjává. És a hogy a gondolkodás az egyesen túl az egészre irányul, ép
-úgy az érzéki benyomásnak elébe teszi a szellemi tevékenységet és ez
-mindent átalakít, a mi kívülről nyujtatik; vajjon a kutató világa a
-természetnek erőkre, viszonyokra és törvényekre való áttételével nem
-teljesen más-e, mint az a világ, melyet az érzékek közvetítenek velünk?
-A gondolkodás okokon alapszik, mindent, a mit megragad, eredendő életre
-óhajtana átalakítani, a merő ténylegesség merev korláttá lesz számára és
-elviselhetetlen akadályozóvá. Ha így áll a dolog, akkor belső
-ellenmondás a gondolkodás útján az egész valóságot érzéki létre
-visszavezetni akarni, mert ezzel az élet formája és tartalma a
-legmerevebb ellentétbe jutnak; a gondolkodás ténye maga is megczáfolja
-az eredményt, melyre itt a munka jut.
-
-Valamint itt a naturalizmus fejlődése következetesen össze kellett hogy
-rombolja a saját alapját, ép úgy a naturalizmus egyáltalán csak egy
-bizonyos pontig viszi tagadásait, hogy aztán elejtse őket és aggódás
-nélkül egészítse ki magát olyan nagyságokkal és javakkal, melyek egy
-általa hevesen ostromolt élet-alakításból valók. Nem akar olyan
-világnézetet, mely a tapasztalat területét túlhaladja; hogy azonban az
-érzéki érzet soha semmiképen nem foghatja össze a tapasztalatot egy
-egészszé és nem építheti ki világfelfogássá, hanem csakis a gondolkodás,
-azt figyelmen kívül hagyja; a morált nem akarja vallásosan vagy
-spekuláczió utján indokoltnak és nem látja, hogy az egész életnek merő
-természeti ösztönökre való visszavezetése mindennemű morált rombadönt és
-hogy a hol minden összetartó egység hiányzik, az olyan nagy dolgok, mint
-meggyőződés és érzület, személyiség és jellem üres agyrémekké válnak; a
-tudomány munkájára alapítja az életet és ezzel meg akarja élesíteni az
-igazság fogalmát, – de hogy létezhetik tudomány és igazság, ha alapjában
-véve csak egyes egyének állnak egymás mellett különböző és szüntelenül
-változó képzeteikkel? Avagy a vélemények átlaga, melyet az emberi
-együttélés hoz létre, menjen igazság számba? A naturalizmusnak ez az
-eljárása nemcsak következetlensége a gondolkodásnak, hanem nagy kárral
-nyúl bele az élet egészébe is. Hogy találhatnának olyan nagy dolgok,
-melyek, mint elrejtettek és kölcsönvettek, szükségképen háttérben
-állanak, megfelelő fejlődésre; hogyne zsugorodnának össze ilyen háttérbe
-szorulás mellett? És az ilyen összezsugorodásnak különösen rombolólag
-kellene hatnia, ha életünk a bensőség irányában nagy problémákat
-tartalmazna, melyek semmikép sem kezelhetők mint mellékes dolgok. Hogy
-pedig a dolog így áll, az majd később meg fog mutatkozni.
-
-Bármennyire előreviszi is tehát a naturalizmus az életet kifelé,
-belsőleg teljesen megakasztja és az ezáltal előidéződött üresség és
-értelmetlenség teljesen elviselhetetlenné kell hogy legyen, a mint a
-kérdés az egészre irányíttatik; ezt azonban a kulturember nem engedheti;
-annál kevésbbé engedheti, mennél inkább részt vesz a szellemi munkában.
-Mert mit csinál a naturalizmus az életből mint egészből? Fölhagyva
-minden megkülönböztető szellemi jelleget, az emberiség parányi
-kicsiségre sülyed alá s cselekvésének saját állapotán túl nincs semmi
-értéke; a mint azonban az emberiség a mindenségben teljesen
-egyedülállóvá válik, ép úgy egyedülállóvá lesz rajta belül is az egyes a
-másikkal szemben. Mert a hol az egész valóság egyes atómokra megy
-vissza, ott széjjelesik minden belső közösség, ott nincsen igazi részvét
-és szeretet, ott eltűnik minden kölcsönös megértés is lélek és lélek
-között. Az egyén tehát tökéletesen egyedül van a mérhetetlen
-mindenségben. Minden cselekvés abban merül ki, hogy a fizikai létet
-fentartsa és lehetőleg kellemessé alakítsa, hogy az erő megfeszítéséből
-és fokozásából gyönyört merítsen és azt élvezze. De a mit ezzel a
-legkedvezőbb esetben is el lehet érni, megéri-e a megmérhetetlen
-fáradságot és gondot, az izgalmat és önfeláldozást, melyet a kulturember
-élete megkövetel? Annyi bonyolultság és körülményesség a nevelésben és
-műveltségben, az állami rendben és szociális szervezetben – és mindez
-csak azért, hogy végül elérjük azt, a mit az állat oly sokkal könnyebben
-elér! Igazán ha az egész világmozgalom csak arra való volna, hogy mind
-fáradságosabb utakon csak a természetes önfentartásnak ugyanarra a
-czéljára törekedjünk, mint a legalsóbbrendű organizmus, ha nem hozna
-semmi lényegesen újat, akkor inkább lenne hátrálásnak, mint haladásnak
-nevezhető, akkor az egész emberi történet új javainak természetével és
-azzal a vállalkozásával, hogy a természettel szemben a kultura
-birodalmát építse fel, nem volna más, mint egyetlen nagy eltévelyedés.
-
-Ebben az életalakításban annyiban is elviselhetetlen ellentmondás van,
-hogy mi nem lehetünk el a nélkül, hogy egy énről ne beszéljünk, a saját
-cselekvésünket mint a sajátunkat ne éljük át, sőt hogy felelősnek ne
-érezzük magunkat érte és mégis itt kénytelenek vagyunk elismerni, hogy
-mindebből valóság szerint a legcsekélyebb sem tulajdonunk, hogy mi
-semmikép sem vagyunk cselekvők, semmit sem tudunk eredendően létrehozni,
-hanem hogy lényegében azon a helyen, a melyet a magunkénak nevezünk,
-valami olyan megy végbe, a mit képesek vagyunk ugyan szemlélni, de
-változtatni rajta nem tudunk. Ez még csak elviselhető volna, ha a
-számunkra kiutalt életbeli szerep csupa szeretetreméltó vonást viselne
-és harmonikus egész volna, de hogy áll a dolog, ha nem így van és mi
-ezzel kénytelenek vagyunk olyan természetet vonszolni tovább magunkkal,
-a mely talán nekünk magunknak is ugyancsak nem tetszik? Nem kellene
-ilyen természetnek elviselhetetlen lánczczá válnia?
-
-Ennek az életrendnek a merevsége és üressége esetleg nem érzik addig, a
-míg intellektuális felvilágosodásával fel kell hogy küzdje magát
-másfajta hatalmakkal szemben és ezzel a legkeményebb harczokba kerül; az
-affektus, a mely ebből ered, az egészet fölmelegítheti és látszólag
-átlelkesítheti. De tegyük fel, hogy az a felvilágosítás elvégezte
-munkáját és az ember lényegében csak a természet egy darabjának érzi
-magát, mi tennivaló marad neki akkor még, sőt hogy beszélhet akkor még
-czélokról és feladatokról, mikor mindent összevéve csupán csak egy
-lelketlen folyamat átmenő pontja lett; egy olyan folyamaté, a mely
-tekintve minden magasabbra fejlődött életnek múlandóságát az egyes
-világtesteken, végül maga is össze kell hogy omoljék? Építés és
-szétrombolás, alakulás és elmúlás, szenvedélyes életösztön a
-legcsekélyebb állandó nyereség nélkül; az olyan lénynek, a mely elvégre
-sem olvad fel a mindenkori helyzetben és a pillanatban, a mely nem tud
-felhagyni az egésznek átgondolásával, a melynek mérlegelnie és mérnie
-kell, nem kell-e okvetlenül teljes kétségbe esnie az ilyen megismeréssel
-szemben?
-
-A naturalista életrendnek megvan az az érdeme, hogy eddigelé háttérbe
-szorított tényeket és feladatokat teljes elismerésre juttat, különösen
-pedig hozzásegíti jogához az embernek szoros kapcsolatát a természettel.
-A jog azonban jogtalansággá válik és az élet nyeresége súlyos
-veszteséggé, ha megengedi, hogy ezek a tények egyedül határozzák meg az
-életet és egyúttal ezekhez hozzá is köti, lemondva minden
-továbbtörekvésről. A naturalizmus csak azon a szellemi atmoszférán belül
-alakulhat életegészszé, melyet a világtörténelmi munka alakított ki a
-természeten való állandó fölülemelkedésben; itt az őt jellemző nagyságok
-észrevétlenül kiegészülnek, megváltoznak és megfordíttatnak. Mennél
-jobban elvonja magát a naturalizmus az ilyen kiegészüléstől, mennél
-inkább föl akarja érni saját eszközeivel az egész életet, annál
-felismerhetőbbé kell hogy váljanak korlátai, annál inkább megrendül
-saját alapja, annál inkább vereséggé kell változnia a látszólagos
-győzelemnek. Igy tehát e mozgalom lefolyásának nyugodtan nézhetnénk
-elébe, ha mint hűvös megfigyelők állhatnánk vele szemben és nem kellene
-saját lényünkön átélnünk a roppant megrázkódást és rombolást, melylyel
-az emberiség életét fenyegeti.
-
-
-Az ember önmagához fordulása.
-
-
-A szocziális és az individuális kultura.
-
-Mikor az isten léte az emberre nézve bizonytalanná válik és a világész
-elhalványul előtte, mikor egyúttal a természet minden külsőleges
-közeledés mellett belsőleg idegen marad tőle és belső ürességben hagyja
-életét, akkor úgy tetszik, csak egyetlen egy utunk marad még arra, hogy
-létünknek értelmet és czélt tulajdoníthassunk: az embernek önmagához
-való fordulása, saját körének áthatása minden erejének tevékenynyé
-tételére és a lehetőleg nagy boldogságra. Ez is új módját nyitja meg az
-életnek és létnek. Mert eddig az ember a saját körét is egy láthatatlan
-világ befolyása alatt alakította; vagy az isteni birodalom, vagy egy
-világész uralkodott életén és czélt adott neki. Csak most tartozik
-teljes tökéletesen a közvetlen léthez, most fejtheti ki korlátlanul
-minden erejét és mehet akadálytalanul minden úton, most nem kell a
-magához hasonlókkal való vonatkozást egy láthatatlan világ
-közvetítésével keresnie, hanem megtalálja magában a tapasztalat
-világában. Valóság szerint itt mérhetetlen bősége alakult a
-vonatkozásoknak és az erők a leggyümölcsözőbb munkára egyesültek; a mi
-szükség és szenvedés van létünkben, az sikeresen meg van támadva és
-messze háttérbe szorítva, az egész élet nyert mozgalmasságban és
-gyönyörben, minden együtt a ténylegesség egy hatalmas folyamát képezi, a
-mely ezerszeres hatással hullámzik körülünk; így tehát az ember ez
-önmagához fordulásának fontosságát semmi módon sem lehet kétségbe vonni.
-
-Mindezzel azonban nincs még eldöntve az a kérdés, a mely minket
-foglalkoztat, az a kérdés, hogy az embernek emberhez való viszonya
-lehet-e uralkodó középpontja az egész életnek és adhat-e ennek teljesen
-elegendő tartalmat? Úgy fogjuk találni, hogy a dolog egyáltalán nem
-olyan egyszerű, hogy a törekvés nemcsak magamagában válik ketté, hanem
-vállalkozásának egészében is legyőzhetetlen akadályokba ütközik, hogy az
-ember magamagának nagyon is kicsinnyé válik, ha egyedül önmagára
-korlátozza magát.
-
-Az embert keressük, az embert a világproblémák mindennemű bonyolultsága
-nélkül, de hol lehet őt megtalálni? A társasági együttlétben találjuk-e,
-az erőknek közös életre való egyesítésében, vagy az egyéneknél
-önmagukért való létükben és korlátlan sokféleségükben? Az egyének
-kölcsönös vonzódása vagy eltaszítása, az erők summázása vagy
-differencziálása határozza-e meg életünk jellemét? Ezek nemcsak
-különböző kiindulópontok, melyek ugyanarra a czélra szolgálnak, hanem
-maguk a czélok is különbözők itt és ott, annyira különbözők, hogy az
-egyiket előmozdítani annyit tesz, mint a másiknak ártani, hogy
-egymásmellettiségük teljesen ellentmondó irányokba szorítja az emberi
-életet. Ha nevezetesen a közösség áll elül és minden siker ennek
-virágzásától függ, akkor mindenekelőtt az egésznek magamagában biztosan
-megerősítettnek kell lennie és fölötte kell állnia az egyesek minden
-önkényének és visszásságának, akkor az egyes teljes tökéletesen alá kell
-hogy rendelje magát annak, a mi őt megkülönbözteti, háttérbe kell
-szorulnia a közös vonások mögött, melyeket az együttlét fejleszt ki és
-ezt a közöset az egyének véletlensége és az idő ingadozásai elől
-lehetőleg el kell vonni. Az ilyen átalakítás abban fogja találni
-főfeladatát, hogy a külső viszonyokat, az élet föltételeit, az együttlét
-és az együtthatás rendjét olyképen alakítsa, hogy az egésznek jóvolta
-lehetőleg fokoztassék; innen kiindulólag úgy tetszik, az egyessel is
-biztosan közlődik a boldogság és a jóérzés. Mert itt az egyes is
-bensejében, egész vágyaiig és álmaiig az egésznek állapotától függ, –
-_milieu_-nek a terméke. Másfelől ellenben főigyekezetté válik az egyént
-tiszta önmagáért való létében erősíteni, minden megkötöttségtől
-megszabadítani és sajátosságának teljes kifejtésére vezetni; ez az
-áramlat az élet lehető legnagyobb mozgékonyságára és folyékonyságára
-törekszik, minden megszilárdulást mint megmerevedést, minden
-egyenlősítést mint elviselhetetlen sablonizálást elvet. Itt, vagy ott
-rejlik-e most már az emberi lét magva, a közösségben, vagy az
-egyénekben?
-
-Hogy itt merev és következésekben gazdag ellentét van, azt igazolja a
-világtörténet tapasztalata is. Ez megmutatja, hogy az évszázadok során
-nagy hullámok következtek egymásra és gyakran keresztezték is egymást és
-hogy ezeknek emelkedése és esése inkább meghatározta a főkorszakok
-jellemét, mint bármi más. Miután az ókor befolyása a hagyományos rendet
-mindjobban felbomlasztotta és az élet súlypontját az egyénekbe helyezte
-át, vége felé egyre erősebb visszahatás mutatkozik egy szilárdabb
-közösség javára, filozófiai iskolák, nemkülönben vallási kultuszok az
-egyéneket mind szorosabban fűzik össze; a kereszténység fölfogja a
-mozgalmat és a biztos támaszték és a saját felelősség alól való
-felszabadulás utáni fokozódó vágy mellett végül odáig juttatja, hogy a
-vallási közösség, az egyház válik az isteni igazság és az isteni élet
-egyedüli viselőjévé s az egyes csakis az ő közvetítésével kap belőle
-részt. Igy adta az egyház az emberiségnek gondolatvilágát és
-lelkiismeretét. A középkor politikai és szocziális rendszere is csak az
-egészen belül enged értéket az egyesnek.
-
-Hogy ezzel a hangulattal és értékeléssel ellentétben az egyén mint nyert
-mind több bátorságot és erőt önmagában, mint tört össze ennek növekvése
-folytán a régi rend, az egyesnek önállósága mint lett fődologgá, s ennek
-a törekvésnek kiterjedése mint keltett fel az élet minden egyes
-területén új korszakot, melynek legfőbb ideálja a szabadság lett, azt ma
-mindnyájan tudjuk. De tudjuk azt is, hogy a jelenen ez az ideál nem
-uralkodik kizárólagosan, sőt hogy az életnek a nagyba és óriásiba való
-sajátszerű felduzzadása, az elemi erők és tömegek fokozódó
-felgyülemlése, főkép pedig merev, az emberi létet szétszakgatással
-fenyegető ellentétek keletkezése előidézte a vágyat, az egyének
-szorosabb összekapcsolódása s az életnek egy fölényes organizáczió által
-való vezettetése utáni vágyat. Ezt különös világossággal mutatják a
-szocziális mozgalmak, de ez az áramlat messze túl nyúlik rajtok is:
-általánosnak tűnik fel az egyének kivánsága, hogy szorosabban
-összekapcsolódjanak s ezáltal támogassák és erősítsék egymást, az
-arravaló hajlam, hogy a feladatokkal közösen foglalkozzanak és közösen
-vigyék a harczot az ellenállásokkal szemben. Mennyi mozgalmat mutat a mi
-saját korunk a társulásra, szellemi szövetségek alkotására stb., ebben
-erősen elütve klasszikusaink idejétől, a mely az egyén erejétől és
-önállóságától remélt minden üdvöt! Igy a mai ember ellenkező irányba
-vonzódik és ellenmondó értékelések alá állíttatik. Emanczipálódás minden
-alól, a mi az embert megköti és korlátok közé szorítja, – ez még mindig
-sokak számára jelszó és ez az emanczipálódás bizonyos irányokban egyre
-előbbre halad; egészszé való szerveződés, a szétbomlottságukban
-tehetetlen erők organizálása, ez másfelől a jelszó és ismerjük az erőt,
-a melylyel ez is megragadja a modern embert. Emanczipáczió és
-organizálás azonban az életnek gyökeresen különböző képeit hozzák létre.
-Ilyen kettéválás mellett hogy egyezhetnénk meg valaha is az élet
-értelméről, sőt hogyne rombolna le az a bizonytalanság, a melyet az a
-konfliktus kelt, mindennemű ilyen értelmet?
-
-Mindamellett minden egyes iránynak megvan a reménye, hogy saját erejéből
-teljesen kitölti az életet, csak jusson teljes győzelemre, korlátlan
-uralomra; ez a remény erőt és szenvedélyt önt a mozgalmakba és megnyeri
-számukra az ember egész lelkét. Pontosabb vizsgálat azonban hamar
-megmutatja, hogy ezen tipusok közül egyetlen egyet kizárólag
-keresztülvinni annyit jelent, mint az életet elviselhetetlenül
-megszűkíteni és minden értelmétől megfosztani.
-
-Mit csinál a szocziális kultura az életből, mikor teljesen önmagából
-alakítja ki? Szüntelen munkát a társadalom jóllétéért, az emberi
-együttlét olyan állapotáért, mely kevés fájdalmat és sok gyönyört
-tartalmaz, egy lehetőleg kényelmes és élvezetekben gazdag életért és
-pedig az emberek lehető legnagyobb száma részére. Mindenesetre sok
-tennivaló van itt a nyomás és az inség alól való felszabadulásra, a
-közömbös vagy ellenséges világgal szemben, az emberi lét szelidebb és
-barátságosabb alakitására, minden javaknak a közösség minden tagjához,
-mindenkihez, a ki emberi arczot visel, eljuttatására. Mindez azonban,
-magában véve bármi becses, összebonyolódik és bizonytalanná válik, ha ő
-akar lenni az egész és minden törekvést igénybe vesz. Miért melegedjek
-fel én, a kinek el kell magamat határoznom, egy czélért, miért szánjam
-reá főerőmet, miért rendeljem alája, sőt ha úgy kell lenni, fel is
-áldozzam magamat, mikor az eredmény csak nagyon közvetve hat vissza
-saját jóllétemre? És bizonyos-e, hogy a társadalmi jóllétnek ilyen
-fokozása minket együttesen kielégít? Jóllét, gondtalan és élvezetekben
-gazdag élet még egyáltalán nem elég, hogy az embert boldoggá tegye, mert
-mialatt az egyik ellenséget, a szükséget és a fájdalmat megöljük, egy
-másik nő fel, talán még gonoszabb: az üresség és unalom s a mit ezek
-ellen a szocziális kultura fel tud ajánlani, az nem eléggé átlátható. A
-valóságban minden kultura, a mely a közvetlen lét emberének ápolására és
-előmozdítására korlátozódik, elkerülhetetlenül a sivárság és üresség
-bélyegét hordja magán: az élet eszközeire való gond elfojtja az életre
-magára való gondot. Belső átalakulást, az ember lényeges fölemelését
-semmiképen sem idézheti elő, de még csak nem is törekedhetik rá, az a
-kultura, úgy kell az embert elfogadnia, a hogy találja, csak meglévő
-erőket használhat fel, legmagasabb eredményeiben is olyasvalami marad, a
-mi csak úgy tapad az emberen, mint a ráöltött ruha, a mely sohasem válik
-szellemi önfentartásának nélkülözhetetlen darabjává, sohasem nyit
-számára a közönséges kicsinyességgel és tisztátalansággal szemben új,
-tisztább és nagyobb életet. Ha aztán belső bonyodalmak rejlenek bennünk
-és ha nem tudjuk kiirtani magunkból a vágyat azután, hogy létünket,
-túlemelkedve az adott átlagon, egyéni cselekvéssé alakítsuk, mint
-sajátunkat és mint eredeti dolgot vezessük s hogy egyúttal más viszonyba
-is jussunk a mindenséggel, ne csak a külső érintkezés viszonyába, merő
-vonatkozások kicserélésébe, akkor milyen nyomoruságosnak, milyen
-semmisnek kell hogy feltűnjön minden olyan törekvés, mely az ilyen
-feladatokat elutasítja magától, milyen látszólagosnak kell minden önhitt
-pompázásnak feltűnnie, a mellyel az az emberkultura dicsekedni szokott!
-Boldogságot a merőben emberi jólérzés értelmében semmiesetre sem hoz az
-igazi kultura: nagyon is sok fáradalomba és küzdelembe bonyolít, nagyon
-is sok munkát és áldozatot követel, semhogy az életet ne tenné inkább
-nehezebbé, mint könnyebbé. Hiszen a gondtalan és kellemes állapot nem
-sokkal hamarabb elérhető-e csekélyebb szellemi mozgás mellett, mint a
-kultura magaslatán? Ha tehát a kultura mozgalma nem ismer magasabb czélt
-az emberi jóllétnél, akkor üres fantom, önmagában való ellentmondás.
-
-Még pedig annál inkább, mert a merő szocziális kultura az emberi
-együttlét feltételeit elkerülhetetlenül a szellemi alkotás feltételeivé
-és korlátaivá teszi s ezzel ezt súlyos károkkal, sőt belső
-szétrombolással is fenyegeti. A szellemi alkotás, akárhol és akármikor
-fejlődik ki, csak akkor sikerülhet, ha önmaga kedvéért teljes odaadással
-ragadják meg és űzik; a merő szocziális kultura az emberi jóllét
-eszközét csinálja belőle, ezzel közömbössé lesz saját tartalma iránt és
-aláveti a hasznosság hozzá méltatlan fogalmának; igazi szellemi alkotás
-csakis a dolog belső szükségszerűségének hajtóerejéből támadhat és ennek
-a szükségszerűségnek az ember minden véleménye és hajlama ellenére kell
-teljes győzelemre vezetni; a merő szocziális kultura nem ismer magasabb
-fórumot, mint ez a vélemény és hajlam, ha nagy alakulatokba göngyölődik
-össze, számára a mennyiség pótolja a minőséget, az emberek átlaga válik
-a jó és rossz birájává; a szellemi alkotás csak az egész lélek
-felajánlásával érhet el teljes eredetiséget s ez csak az egyéni élet
-szabad kifejtése és az egyéni jelleg erőteljes kiképzése mellett
-következhetik be; a merő szocziális kultura a legszabadabb politikai
-alkotmány mellett is az egyéniségek erős korlátozására és lecsiszolására
-vezet; a szellemi alkotás nem törekedhetik az igazságra a nélkül, hogy
-időtelen érvényt, minden változandóság fölött állást ne követeljen, pl.
-«az örökkévalóság színe alatt» való (_sub specie aeternitatis_)
-megismerést; a merő szocziális kultura függ a mindenkori helyzettől,
-nincs semmi fegyvere az emberek futólagos hangulata ellen s végül a
-legfontosabb, a legszentebb dolgokat is mint a merő divat dolgait
-kénytelen tárgyalni. Legalább is ezt kell tennie, a mennyiben megvan
-benne a következetes gondolkodásmód bátorsága és ereje és nem használ
-olyan fogalmakat, melyek mint az önálló igazság, az önmagában való jó és
-gonosz, ezekben a kapcsolatokban teljesen gyökér nélkül valók és a
-legcsekélyebb jogosultságuk sincs. Ha azonban annyi minden zsendül és
-mozog az emberben, a mi áttöri azokat a határokat, melyeket amaz
-életirányítás megvont, a minek a beléjük erőszakolás által el kell
-hervadni és száradni, akkor a merő szocziális kultura sem az egyesnek,
-sem az összességnek nem tudja élni érdemessé tenni az életet; bármennyi
-nyeresége van is az egyesben és a külsőben, belsejében és egészében
-olyan módon nyomja le az életet, a mely a jelen emberének is mind
-elviselhetetlenebbé válik.
-
-A szocziális kultura ily dugába dőlésének az individuális kultura javára
-kell hatnia; a jelen maga is nyilvánvalóan szemünk elé állitja, hogy
-emelkedik az individuális kultura győzelmes erővel az ellen, a mi úgy
-tetszik neki, mint merő sablonizálás és mechanizálás, mint az élet
-lélektelenítése. Új élet támad ezzel a fordulattal; mivel az
-individuális jelleget nyomja előtérbe és minden viszonynak alakításában
-sajátlagosságra és sokféleségre hajt, mivel minden egyes terület
-eszközzé válik az individuumok kifejlésére és ábrázolására, ebből sok
-szabadság és frisseség, a művelődés beláthatatlan gazdagsága támad,
-könnyű, szabadon lebegő, örömteljes, minden kényszertől, minden
-sablontól mentes élet támad és szüntelenül szétárad a lét minden
-elágazásába. De minde vitathatatlan nyereség, melyet a szocziális
-kultura sokrétegű alakulataival és egyenlőségi törekvéseivel való
-ellentét csak annál erősebben éreztet, nem felel arra a kérdésre, hogy
-ezzel az alakítással az élet mint egész kap-e értelmet és értéket; a
-kétségek e felől leginkább akkor keletkeznek, elharapóznak és győznek, a
-mikor világosan szemlélhetővé válik, hogy az individuum és individuális
-kultura a közvetlen lét korlátai közt egyáltalán mit jelenthet. Mert
-hogy ez a lét a mi egész valóságunk és hogy minden mozgásnak ezen belül
-kell maradnia, ez olyan előfeltétel, a melyet ezekben a kapcsolatokban
-nem lehet megingatni.
-
-Mint a merő lét egy darabja az individiuum olyan mennyiség, melyet úgy
-kell venni, a hogy van, nem hordhat sem kifelé, sem magamagában egy
-feladatot, nem nemzhet saját természetéből egy ideált, a melyen a
-magasba dolgozhatja fel magát, hanem adott állagát, ha mégannyira tele
-van is hézagokkal és ellenmondásokkal, semmikép sem változtathatja meg,
-az marad, a mi. Egyúttal ezt a létet nem foghatja fel mint egy szélesebb
-körű élet – valami szellemi vagy világélet – ábrázolását vagy edényét, a
-mely ő benne testesül meg, nem hiheti, hogy a mi benne történik, valami
-az ő hogylétén túlmenőt jelent; sőt a közvetlen lét ápolásában és
-előbbrevitelében, saját állapotának emelésében kell egész életét
-kimerítenie. Ennélfogva az élet nem nyujthat az embernek egyebet, mint
-körülbelül a következőt: a valóság a különböző alakulatok megmérhetetlen
-gazdagságát hozza létre, ezek mindegyike az önérzés, az önélvezés örömét
-és gyönyörét nyeri, midőn minden megkisérelt megkötöttségtől mentesíti
-magát, saját jellegét kifelé teljesen érvényre juttatja s egyúttal
-teljes erejével átéli és élvezi; ebben a gyönyörben annál inkább
-részesedik, mennél jobban ápolja azt, a mi megkülönbözteti, mennél
-jobban kiemeli a többiektől való eltérést. Ezt az individualizálást
-lehetőleg közölni fogja egész életkörével és rányomja egész
-környezetére; az öröm azon, hogy valami sajátlagos, önálló és
-összehasonlíthatatlan, ilymódon áthatja az egész életet, általában
-fokozza és egyúttal teljesen ki is elégíti.
-
-Ez az individuális kulturának a saját gondolatmenete, s hogy az életnek
-egy különleges oldaláért és feladatáért fáradozik és hogy az általa
-képviselt mozgalom jogosult kritikát alkalmaz a szocziális kulturán, azt
-készségesen el kell ismerni. De milyen hiányos, milyen üres a benne
-nyujtott élet minden csillogó díszletei mellett, ha ez akar a végső és
-egész lenni! Föltéve, hogy csak kifejezett és erős individuumok volnának
-és ezeknek a jó szerencse megengedné, hogy sajátosságukat tisztán
-kifejtsék és teljesen keresztülvigyék, még akkor is az ember önmagához
-és állapotához kötve maradna, szüntelenül csak magamagát élvezné,
-képzeletvilágában a saját cselekvését tükrözné újra meg újra, folytonos
-bőségében volna a vidám pillanatoknak, de az egyes állapotok merő
-egymásmelletiségén és egymásutániságán sohasem tudna túlhaladni, sohasem
-tudná életét egy belső egészbe összefoglalni. Az ember azonban
-gondolkozó és átgondoló lény s az ilyennek az egészet kell kérdezni és
-ha semmit sem talál belőle, nem kerülheti el a sivárságot és ürességet.
-A tarka bőség, a gyors változás, az állandó átmenet egyik pontról
-másikra időről-időre gyönyörködtethet, végül azonban elkerülhetetlenül
-tökéletes elfáradást és eltompulást idéz elő. Az ember tudniillik több
-mint merő állapot, élete nem merül ki sajátképi körében, hanem messze
-túlmegy rajta, foglalkoznia kell azzal, a mi határpontján túl van, sőt a
-világ végtelenségével is, nem lehet el a nélkül, hogy itt állást ne
-foglaljon s ne innen tekintse át és itélje meg amaz individuális kört.
-Ha azonban ez megtörténik, a merő pontnál való lezárás, minden
-törekvésnek és érzésnek e bizonyos hely szűkösségéhez és
-esetlegességéhez való ragaszkodása, az egyesnek saját mivoltához való
-kötöttsége, az ilyen korlát áttörésére való teljes képtelenség, főkép
-pedig egy közös igazságnak és egy a kedélyeket összekötő szeretetnek a
-hiánya – szóval ez az egész élet minden tarka bősége mellett
-kimondhatatlanul szűkösnek és hiányosnak kell hogy feltűnjék.
-
-E mellett eddig csak azzal az emberrel foglalkoztunk, a kinek a
-természet erős egyéniséget adott és sorsa teljes kifejlődést engedett
-meg. Mi volna azonban az emberiség átlagával? Nem mutatkoznak-e ebben az
-egyesek legtöbbnyire az individuális természetnek csak halvány
-csirázásával s nem telik-e kifejlődésükben csak csekély örömük? S az
-emberi viszonyok kölcsönös korlátozottsága nem támaszt-e rendszerint
-igen súlyos akadályokat annak az egyéni sajátosságnak is, a mi egyes
-helyeken feltűnik? És micsoda ösztönzés lehet a harczra való elszánásra
-az ilyen akadályok ellen, a hol nem csábit más czél, mint a finom
-élvezet? Ezen a ponton is csak az élet egésze felé, az egyes eseményeken
-túlra kell irányozni a kérdést, meg kell vizsgálni és mérlegelni, mit
-nyer ez és erős hiányt találunk s belátjuk, hogy az ilyen élet
-egyáltalán nem éri meg a ráfordított fáradságot és költséget. A
-raffinált epikureizmus, mely ezt az életirányítást áthatja, mindig közel
-áll ahhoz, hogy kétségbeeső pesszimizmussá forduljon át; mert az
-üresség, a mely ennek a szüntelenül vibráló életnek a fenekén működik,
-semmikép sem bír tartósan elrejtőzni a tapasztalás és az érzés elől.
-
-Igy a merő emberkultura csütörtököt mond mindkét irányban, a melybe
-térhet; sem az embereknek kölcsönös vonzódásából, sem kölcsönös
-eltaszítódásukból nem nyerjük az életnek értelmét és valamelyes
-tartalmát. A szocziális kultura különösen az élet föltételeivel
-bajlódik, de az e miatti gondokon elfelejti az életet magát; az
-individuális kultura megragadná magamagában, de mivel nem tudja átvetni
-az egyes állapotokon és pillanatokon túlra, nem fut neki össze egy
-egészszé, nem ér el semmi bensőséget, semmi belső világot, így tehát itt
-is hiányzik egy valóságos lélek s minden cselekvés a felszínre van
-szorítva. Sem itt, sem ott nem nyerjük a léleknek valódi önmagában való
-létét. Az egésznek ezt az ürességét, tartalomban való szűkölködését itt
-is ott is, gyakran elrejti az egyik iránynak folytonos harcza a másik
-ellen; bizonyára mindegyiküknek van bizonyos fölénye a másikkal szemben
-s a mikor ezt érvényre juttatja és az időpont kivánalmai szerint
-érvényesíti, az élet bizonyos feszültséget nyer és a haladás
-vitathatatlannak látszik. De az egy irányban való haladás még nem az
-egésznek emelése s az egyik iránynak előbbrejutása a másikkal szemben
-még nem bizonyítja ennek saját jogosultságát és saját érvényességét; e
-mellett az idők változása azt, a mi az egyik korszakban biztos jogában
-érzi magát, a másikban meg szokta czáfolni; a nagy hullámok, melyek itt
-keletkeznek, ha egész évezredeket fognak is be, végül mégis jön egy idő,
-mikor az ellenkező áramlat győz és visszaszorít minden hagyományos
-értékelést, sőt meg is fordítja, mikor vagy az emanczipáczió
-diadalmaskodik az organizáczión, vagy az organizáczió az emanczipáczión.
-Ez a fel- és lefelé való hullámzás mi maradandó igazságbeli tartalmat
-eredményez az emberiség egésze számára?
-
-Az emberkulturák azzal szokták magukat elámítani semmisségük felől, hogy
-loppal többet csinálnak az emberből, mint a mennyit ezekben a
-kapcsolatokban tudnak és a mennyi szabad nekik. Előfeltételeznek egy
-szellemi atmoszférát és belehelyezik az emberi életet és törekvést; így
-aztán az embereknek szilárd közösséggé való tömörüléséből az igazság és
-szeretet forrásai látszanak előtörni, az individuum úgy látszik, mintha
-egy láthatatlan szellemi világ hordozná s mintha munkájával ennek
-fejlődését szolgálná. Akkor itt is, ott is inkább lehet valami értelmét
-nyerni, de ezzel el is van hagyva a merő létkultura talaja és
-ugyanazokba a bonyodalmakba jutunk, melyektől az e kultura felé való
-fordulat meg kellett volna, hogy szabadítson.
-
-Avagy azzal tompítják le a problémának az élét, hogy itt is, ott is az
-embernek idealizálása következik be, hogy amott az erők könnyű
-összetömörülése, az örömteljes együtthatás, minden meglévő értelem
-sommázása van előre feltételezve, itt ellenben az individuumot
-egyszerűen nemesnek és nagynak, csupa jelentékeny dologgal foglalkozónak
-gondolják; ez egy bizonyos emberhit, a mely a valóságos állagot
-kiegészíti és felfokozza. De vajjon a legújabb időnek a benyomásai
-igazolják-e ezt az emberhitet? Nem áll-e szemünk előtt a tömegeknek
-szörnyeteg szenvedélye, a kiméletlen előrenyomulás, minden kulturának
-leszorítása a tömegek érdekeihez és megértő képességéhez, minden
-dolgoknak a tömeg saját képzetei és czéljai szerint való mérése, az
-életnek eldurvulása, erős nyomás az egyes szabadsága ellen, sok gyerekes
-kedvtelés a tagadásban? És nem látunk a másik oldalon, az individuum
-oldalán tömeges kicsinyességet és alacsonyságot, korlátolt önzést és hiú
-önámítást, tobzódást a mesterséges hangulatban, esengést arra, hogy
-minden áron valami különös legyen vagy annak látszassék, a többiek
-látszólagos kevésrebecsülése mellett a tetszés hajhászását, siralmas
-függést a keresett paradoxiától, mindenek előtt pedig belső ürességet?
-Mindez sokkal inkább szembeszökik, semhogy el lehetne nézni fölötte: ha
-mindazonáltal meggondolatlanul beszélnek az emberiség nagyságáról vagy
-az individuumok kitünőségéről, melyeknek csak szabad utat kell nyerniök,
-hogy mindent boldogságra és nagyságra juttassanak, akkor abban az az
-emberbe vetett csodálatos hit mutatkozik, egy emberhit, a mely a hit
-minden fajai közt bizonyára a legkoczkáztatottabb. Ha a vallás hite
-valami olyannak bizodalmas elfogadását kivánja, a mit a szem nem láthat
-és a kéz nem foghat meg, akkor, számára a tapasztalatok világa nem
-jelentvén a valóság egészét, nyitva álló lehetőségekre hivatkozhatik és
-állítása nem ütközik össze okvetlenül a tapasztalattal. Ezt teszi
-azonban amaz emberhitnél. Mert ez nem éri be azzal a követelménnyel,
-hogy elhigyjünk valamit, a mit nem értünk, hanem azt is követeli tőlünk,
-hogy a tapasztalaton belül elismerjük az egyenes ellentétét annak, a mit
-szemünk ellentmondhatatlanul megmutat.
-
-Miután a történelem folyama sem változtathat az élet alapföltételein,
-elesik minden remény arra, hogy a merő emberkultura kifejlesztése által
-valaha is értelmet és értéket adhassunk létünknek; czéljai még ha
-elérhetők volnának is, akkor sem tudnának kielégíteni. Már most az
-újkorban sok merő emberkultura fejlődött s a maga útjába vonta az élet
-mozgását. De mennél önállóbbá és kizárólagosabbá válik, mennél inkább
-levet magáról és kivet magából mindent, a mi ezeréves szellemi munkából
-beleszívódott és elmélyítette, annál nyilvánvalóbbak lesznek korlátai,
-annál jobban kell hogy elrombolja saját önmaga kiélése.
-
-Azt a jelen egyre jobban érzi; mély elkeseredés a merőben emberin, az
-erős ellenszenv, sőt irtózás minden merőben emberitől foglal tért, mind
-nyilvánvalóbb lesz, hogy teljes semmisségbe sülyedünk alá és hogy az
-élet elveszti minden értelmét és értékét, ha az ember nem tud egy
-fölötte álló hatalom segítségével a magasba emelkedni és ennek
-segítségével többet csinálni magából, mint a mennyinek merő léte
-mutatja. A nagy világtól való elválás és önmagának egy bizonyos fajba
-való bezárása láthatólag elviselhetetlen szűkösségnek és kicsiségnek
-rabjává teszi, elzárja előle saját lényének mélységét. Igy sokat hallunk
-ma az emberfelettiségről és az emberfeletti emberről, de bármennyi igazi
-vágy rejlik ebben a törekvésben, mégsem óv meg a frázisban való hiú és
-semmis elveszéstől, ha ezt az emberfelettit a tapasztalat világán belül,
-a legközelebbi lét körében keressük. Mert a természet és a sors sokkal
-erősebben megkötik az embert, semhogy egy diktátori hatalmi szó
-megszabadíthatná tőlük és új életet és létet adhatna neki. A merő ember
-soha sem jut a merő emberen túl. Tehát vagy szakítani kell a merő
-létkulturával, vagy le kell mondani az ember mindennemű belső
-fölemelkedéséről s ezzel életének értelméről; csak lapos és felületes
-gondolkodásmód tarthat egy harmadikat lehetségesnek.
-
-
-Megfontolások és előkészítések.
-
-A közelebbi szemlélet igazolta és megerősítette azt a chaotikus
-benyomást, melyet kezdettől fogva a modern életről nyertünk. A mozgalmak
-sokasága tünt fel, a melyek mindegyike sokkal erősebben és átalakítóbban
-markolt bele az emberi lét állapotába, semhogy mint merő tévelygést
-félre lehetne tolni, de egyikük sem bír uralkodó állásra fölemelkedni a
-többi fölé. Míg ezek mindegyike előrenyomúl és egymaga akar érvényre
-jutni, elkerülhetetlenül áthágja joga területét s szükségesből mind
-jobban problematikussá válik, sőt elhibázottá; hogy pedig hol van a
-határ jog és jogtalanság közt, az rendszerint rejtve marad. Igy jutunk
-észrevétlenül a vitathatatlan valóságból a sulyos tévedésbe és végül
-bizalmatlanná kell hogy váljunk minden iránt, a mit a jelen helyzetből
-lelkünk nyerhetne. Az ember egy szorosabb kapcsolatának elismerése és
-kifejlődése a természettel megélesíti a létre való tekintetünket és
-cselekvésünknek egy sereg termékeny kezdőpontot mutat, de az élet sulyos
-akadályozójává válik, mikor teljesen az emberalatti léthez köti és
-ellene hat a sajátosan emberi vonások kiképzésének; az anyagi, valamint
-a lelki javak jobb elosztására való törekvés, nemkülönben az embernek
-még a legszerényebb helyeken való elismerésére való törekvés is az
-emberi együttlét összállagát láthatólag emelte s a jog és kötelesség
-bevésésével az ethikai érzület gazdagságát hozta létre; de ha ez abba a
-fordulatba tér, hogy az embernek mindennemű elkülönböztetése elesik és a
-tömeg, úgy a mint van, válik minden igazság mértékévé, akkor a szellemi
-életet erős sülyedés fenyegeti. Az individualitás teljesebb
-kifejlesztésére s a lét individuális alakítására való vágy az életet
-frissebbé, folyékonyabbá és gazdagabbá tette, de a nyereségből veszteség
-válik, ha ez a mozgalom minden összefüggés meglazítására, minden
-tisztelet felbomlasztására, fenhéjázó önhittség és hiú önáltatás
-felburjánzására vezet. Mindenütt abba a veszedelembe jutunk, hogy
-egyszerre kell igent és nemet mondanunk, semmi feladathoz nem nyúlhatunk
-előzetes fentartás nélkül, sőt mivel a túlfeszítés elkerülhetetlenül
-visszahatást idéz elő, mindenütt ellenmozgalmak keletkeznek, velük pedig
-a hullámok összevissza keveredése és a legnagyobb bizonytalanság.
-
-A bonyodalmat továbbá az is fokozza, hogy a kor főmozgalmai nemcsak
-szétágaznak, hanem egymásnak egyenesen ellentmondanak, hogy
-követelményeik az életet ellenkező irányokba vonják. Az ideális
-életalakítás két ága közül a vallás az ember gyöngeségét hangsulyozza,
-az immanens idealizmus az ember erejét, amott a valóság meghasonlott
-maradt, itt egységbe törekszik össze. A modern létkulturán belül könnyen
-ellenséges viszályba kerülhetnek az embernek a természetbe való
-beillesztésére tett kisérletek s a saját körébe való korlátozására tett
-kisérletek; amaz emez előtt könnyen hidegnek és lelketlennek tünhetik
-fel, emez amaz előtt szorosnak és fülledtnek. Mindenek előtt azonban a
-szocziális és az individuális kultura a teljes kiengesztelhetetlenségig
-hasonlanak meg, ott minden sulyos jogtalanság számba megy, a mi ellene
-hat az emberek teljes egyenlőségének és egyenlő számba vevésének, mint
-pl. a választói jog körüli küzdelemben, itt minden egyenlősítést úgy
-tekintenek, mint lesülyesztést és ellaposítást s az üdvöt az egyének
-lehető differencziálódásától és a különböző vonások erőteljes
-kiképzésétől várják.
-
-A legsulyosabb összecsapást és a legnagyobb bizonytalanságot azonban a
-modern embernek a látható és a láthatatlan világ közötti
-ide-odaingadozása okozza. Mig a régebbi gondolkozásmód, különsen a
-vallási, minden odaadást a látható világ iránt úgy kezelt, mint valami
-megrablását egy magasabb rendnek és mint az életnek lesülyedését az
-elengedhetetlen magasságról, az újabb gondolkozásmód annál inkább
-ragaszkodik e világ teljes önállóságához, sőt kizárólagosságához s az
-érzékföllötti dolgokkal való minden foglalkozás úgy tünik fel neki, mint
-a törekvés eltévelyedése és az erő elpazarlása. Emellett a kettő úgy
-látszik sem kiszorítani nem tudja egymást, sem megegyezni nem tud. Azok
-a benyomások és tapasztalatok, melyek előbb az embernek szemmel
-láthatóvá tették egy láthatatlan rend hathatósságát, az utóbbi
-századokban mind jobban elhalványodtak s a ki még ragaszkodik is
-hozzájuk, nem éli át őket többé az előbbi korok erejével és
-áthatóságával. Másfelől azonban az ember a látható világban nem talált
-meg semmit abból, a mit remélt, kivált nem találta meg a biztos
-álláspontot és az erők szilárd összezáródását, mert itt is azt láttuk,
-hogy az életmozgalmak mereven kétfelé válnak s így a sikerülésben sem
-láttunk igazi kielégítést. Nem láttuk ezt nevezetesen a régebbi mód
-továbbhatása miatt, mert bármi megtámadhatóvá és ingadozóvá vált ez
-állításai egyes részeiben, ezeken túl az élet egészét olyan módon
-alakította, mely tartósan meghatározza jellemét, olyan szükségleteket
-ébresztett, erőket fejlesztett ki, czélokat tűzött ki, melyek nem
-akarnak eltünni és a melyek kivánalmainak meg kell hogy feleljen minden,
-a mi az ember lelkét meg akarja nyerni. Bármennyire korlátozódik és
-meggyöngül a régi, az életnek általa végrehajtott bensőbbé válása
-megmarad és megakadályozza a teljes felolvadást abban a világban, a mely
-minket kivülről körülvesz; a réginek láthatatlan továbbhatása
-elégtelenné teszi az újat, teljes-tökéletesen elégtelenné. Másfelől az
-új sokkal nagyobb hatalmat nyert fölöttünk, semhogy a régit egyszerűen
-újra fel lehetne venni. Igytehát egyik sem tud teljes uralomra jutni és
-mégis mindenik elég erős, hogy a másiknak uralmát megakadályozza. Mi
-lett azonban az élet egészéből ilyen ingadozás mellett? Nem kell hogy
-mindaz a meghasonlás, a mi elénk tünt, végül szellemi anarchiát
-létrehozzon, melynek tarka kavargása pillanatnyilag gyönyörködtethet, de
-tartósabb idő mulva rombolólag kell hogy hasson? Életünk láthatólag
-elvesztette uralkodó középpontját s így a széjjelhuzásnak nem lehet
-kellően ellenállni.
-
-Az ilyen szellemi anarchiában mindenekelőtt szembetünik mindannak
-bizonytalanná válása, a mi eddig biztos tulajdon számba ment, a
-kételkedés és vita behatolása lényünk legmélyebb gyökereibe. Mi, újabb
-nemzedék előbb a vallásnak közelebbi megragadásáért és megokolásáért
-küzdötünk, végül pedig a vallás egészét kérdésessé látjuk válni;
-menekültünk a metafizika bonyodalmai elől a praktikus ész területére,
-hogy a morálban érintetlen igazságot találjunk, csakhamar azonban a
-kétség és támadás a morál ellen is fordul, eleinte a hagyományos
-fogalmazása ellen, végül pedig alapgondolatának tagadásáig menve. Ha
-minden körülöttünk és bennünk bizonytalan lett, legalább úgy látszott,
-megmarad az ember mint egész, az ember mint személyiség, de hogy
-maradhasson meg, mikor az élet minden tartalma felületessé vagy legalább
-kétségessé válik? A valóságban csak pontosabban kell valamit
-megtekintenünk, hogy észrevegyük, hogy minden kétség és vita az élet ama
-vélt oszlopára vonatkozik és hogy létünk egészével mi is kérdéssé
-váltunk.
-
-Az ilyen felbomlása vagy legalább is megrendülése minden szilárd
-nagyságnak a magasra kifejlődött kulturát nagyon vigasztalan helyzetbe
-juttatja. Számos erő van itt és foglalkozást keres, kellő megkötést
-azonban és biztos irányt nem találnak, így tehát kiömlenek a
-bizonytalanságba és ürességbe s az életből csak merő életvágy, homályos
-élethajhászás marad. Ez olyan állapot, a hol egy szabadon lebegő
-reflexió nyeri meg a tért és az alkolás erejét tulajdonítja magának, a
-hol a ragyogó technikai képesség, a bámulatos formai virtuozitás a
-tartalom erős hiányával jár együtt, a hol mindent kimondhatunk, a mit
-mondani óhajtunk, a hol azonban jelentékeny tapasztalatok hiányában
-nincs semmi igazi mondanivalónk. Igy az a veszély fenyeget, hogy életünk
-és cselekvésünk merő játékká változik, olyan játékká, a mely talán
-izgat, de nem lehet benne semmit nyerni.
-
-Gondolni kell az emberiség szétforgácsolódására is, a mely az élet ilyen
-szétbomlásából kell hogy keletkezzék. Mivel ebben az individuumok
-természetes módjuk, életbeli helyzetük és foglalkozásuk szerint
-különböző pontokon foglalnak állást és különböző irányokat követnek,
-bekövetkezik a szektákba és pártokba való elkülönülés, minden
-problémának a párt szempontjából való kezelése, a belső közösség
-eltünése, a lelki elszigetelődés veszedelme a külső érintkezések minden
-sokasága mellett. Ha nem enyhítené az évezredek munkája által
-létrehozott szellemi atmoszféra a konfliktusokat és nem rejtené el a
-közös nyelv a dolog lényegében való elkülönződést, akkor nem lehetne
-benne kétség, hogy ma belsőleg különböző világokban élünk és hogy ezek a
-világok mind jobban meghasonlanak és összeszűkülnek, míg végül mindenki
-a maga privát-világában él. Semmi sem hajt kényszerítőbben a szellemi
-anarchiából kifelé, mint az ilyen belső elszigetelődés, a melyet az
-reánk ró.
-
-A szellemi élet belső színvonalának elkerülhetetlen sülyedése is, a mely
-az ilyen helyzetből származik, nem sokáig marad elviselhető. A szellemi
-élet az emberiségnél nem kényelmes tulajdon, úgy kell magát felküzdenie
-a természettel és az emberi lét apró erőivel szemben az önállóságra és
-ezt az önállóságot folytonos feszültségben kell megőriznie. De hogy
-tehesse ezt, ha olyan nagyon meghasonlik magamagában, ha sehol sem lép
-tiszteletet parancsoló fenséggel az ember elé, hanem alapjában véve az
-ember véleményére és hajlamára van alapítva. Hogy az élet a tartalmasba
-és nagyba emelkedhessék, nemcsak mindent befoglaló, mindent
-megelevenítő, mindent összekötő czélra van szüksége, hanem mint a testi
-szervezetnek, bizonyos akadályokra is van szüksége, melyek szabályozzák
-menetét. Ama szellemi anarchia azonban nem ismer sem czélt, sem
-semminemű akadályokat; nem kell tovább magyaráznunk, hogy ezen az úton
-nem lehet tovább jutni, hogy a szellemi válságnak, ha nem talál
-ellenhatást, bomlásban kell végződnie. Innen nézve teljesen érthetővé
-válik, hogy mikép mutatkozik a mi korunk az átlag szélességéből
-tekintve, mint a hitetlenség kora, nemcsak a dogmákban, hanem magában az
-életben való hitetlenségé is, mint olyan kor, a mely a kicsinyítésben és
-a tagadásban tölti kedvét és a melyben az ember minden technikai
-képessége mellett alantosan gondolkozik lényének magváról, mint olyan
-kor, melyre az élet nagyságáról és gyönyöréről való minden szóbeszéd
-mellett a valóságban a mély elkedvetlenedésnek és egész létünk értelem
-nélkül valóságáról való érzésnek nyomása nehezedik.
-
-De bármi nagyra vesszük mindezt, ez még nem egésze korunknak. Ha nem
-hatna benne ennél több, hogy végezhetne olyan nagy munkát és hogy
-szárnyalhatna túl ebben annyira minden előző kort, hogy lehetne olyan
-hatalmas életösztöntől, olyan pihenést nem ismerő törekvéstől eltelve, a
-melyet magunk körül látunk? Még az is, hogy azokat a bajokat, azt a
-szétforgácsolódást, azt a bizonytalanná válást oly fájdalmasan érzi, az
-is eléggé nyilvánvalóan bizonyítja, hogy ama helyzet nem kerítette
-teljesen hatalmába. A valóságban minden bonyodalom közepette fennáll és
-növekszik az a benyomás, hogy a kor minden harcza és zürzavara mögött
-lényegesebb élet áll, a mely önmagát keresi bennük és épen ezzel erőt és
-szenvedélyt önt beléjük, a mely persze még nincs meg elegendő mértékben
-és a mely a korlátot még inkább érezteti mint leküzdi, a mely egyelőre
-mint egy szellem lebeg a vizek fölött a nélkül, hogy az alkotáshoz hozzá
-tudna jutni.
-
-A mult megoldásai számunkra elégtelenekké váltak. De nem azért, mert – a
-mint a régiért való pártbuzgalom ránk akarná disputálni – kiveszett
-belőlünk az érzék az igaz és a nagy iránt, hanem mert a szellemi élet
-világtörténelmi helyzete olyan követeléseket támaszt, melyeknek a
-hagyományos megoldások, a hogy fennállanak, nem felelnek meg. Az
-ellentétek például, a melyektől szenvedünk, bizony nem maiak és nem
-tegnapiak, minden fontosabb szemlélet világosan felfedezi őket az
-évezredek munkájában. De kiegyenlíthetetlen ellenmondásokká ezek a mi
-számunkra nőttek, a kik már a történelmi gondolkodásmód kifejlődése
-révén is, élesebben látjuk az életalakításokban a sajátlagost és
-megkülönböztetőt és a kik, hála az egységre való erősebb vágynak, nem
-érhetjük be, mint a középkor, a különbözőnek merő egymásmellettiségével
-és egymásmellé való sorolásával, hanem szükségszerüleg belső
-összefüggést követelünk. Nem annyira a mi képességünk lett kisebb, mint
-inkább a feladatunk nagyobb és az élet feloldása, disszocziálódása azért
-foglal tért, mert egyelőre nincs ahhoz a feladathoz elég erőnk. A
-feladat azonban nem jön kivülről, hanem saját lényünkből ered és ezzel
-ennek a lénynek nagyságáról tanuskodik. Az akarásunk és képességünk
-közti aránytalanság szembeszökő, de az akarásnak is a mérlegbe kell
-jutnia, a mennyiben becsületes és erőteljes. És ilyen akarásban nincs a
-jelenben hiány.
-
-Óvakodjunk tehát attól, hogy lekicsinyeljük a magunk korát azért, mert
-belsejében oly kevéssé késznek tünik fel és oly sok ellenmondást hord
-magában. Semmiféle előbbi kor nem fejlesztette ki olyan nagy bőségét a
-lehetőségeknek és nem tette őket annyira egymásra hatókká, semmiféle kor
-nem vette fel az életproblémát olyan széles kiterjedésben és nem bánt
-vele oly tudatosan, mint a mienk. Előbbi koroknak annyiban könnyebb
-dolguk volt, mert minden kételkedés és küzdelem érintetlenül hagyott egy
-bizonyos alapot, tehát valamennyi egy közös téren belül maradt. Ha ma a
-megrendülés se hagy érintetlenül, akkor ez nagy részben onnan ered, hogy
-mi minden gondolkodást és cselekvést öntevékenységre és saját
-tapasztalatra akarunk alapítani és ezért nagyobb igényeket támasztunk.
-Nem szabad alábecsülni a horizont szélességét s a szabadságot sem, a
-melylyel ez a kor mindenkinek megengedi, hogy a saját útját keresse, nem
-szabad alábecsülni korunk erős vágyát az élet kimélyítésére és
-megszilárdítására, sem a nagy fogékonyságot, a melylyel mindannak elébe
-megy, a mi azt igéri, hogy a bonyodalomból ki tudja vezetni.
-Félreismerhetetlen az átalakulás is, ha eddigelé e főmozgalom a
-szélesség irányában haladt, most láthatólag fokozódik az egység és
-konczentráczió utáni vágy, az egész és belső ember problémái újra elemi
-erőre jutnak és áthatják az egész kulturvilágot. Csak meg kell ragadni
-ezt a mozgalmat és tőlünk telhetőleg tovább kell fejleszteni; bizni
-lehet abban, hogy az ember visszavettetése lényének legmélyebb magvához
-végül az élet megifjodására és megerősítésére fog szolgálni.
-
-A mire azonban mint czélra fog törekedni, az a bonyodalom mivoltából
-teljesen nyilvánvaló: semmi esetre sem kerültek az életnek csupán
-különböző értelmezései egymás mellé, hanem az élet maga is különböző
-áramlatokba bomlott, önmagában is meghasonlott. Ezen csakis a
-bonyolultságnak fölébe kerekedő élet elérésével juthatunk túl, olyan
-élet elérésével, a mely az elszóródásnak ellene tud hatni és minden
-egyes képződményben meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől.
-Ilyen czélra kell az adott helyzeten át előre hatolni és felkapaszkodni;
-de az új, a mire törekszünk, nem érhetné el, a mit remélünk, ha
-eredetileg nem tartoznék saját lényünkhöz és nem lett volna kezdettől
-fogva hatható. Új csak az lehet benne, hogy jobban előtérbe lép és
-erőteljesebben foglalódik össze egészszé. E mellett itt nem
-többé-kevésbbé megfelelő kombinácziók felállításáról van szó, hanem egy
-tényállás felfedezéséről, egy ténybeliség feletti döntésről. A tényállás
-azonban, melyet itt keresünk, az életnek egy összefoglaló és fölényes
-egészbe való összekapcsolása, nem hull készen az ölünkbe, magunknak kell
-magunkban előidéznünk, hogy biztosakká válhassunk benne. Csakis az
-életnek önmagunk által való eszmélése és önmagunk által való kimélyítése
-készítheti itt el az utunkat. Igyekezzünk tehát ilyen öneszméléssel a
-merő kritikán túl a felépítésig jutni. Az eddigi elmélkedés azt legalább
-megmutatta, hogy az ilyen törekvés nem hiábavaló vállalkozás; egy súlyos
-szellemi krizis félreismerhetetlen, a mai állapotban nem maradhatunk
-nyugodtan, vagy belsőleg mind mélyebbre kell sülyednünk minden külső
-siker mellett, vagy megtaláljuk a bátorságot és erőt az önmagunk
-szellemi fölemelésére és az ellenállások leküzdésére. Bizva kell bizni
-abban, hogy a kik az emberiségben ifjan gondolkoznak és éreznek, az
-utóbbi útra fognak lépni; de ilyen kérdésekben az ifjúságnak nemcsak az
-évek a mértékei.
-
-
-
-
-KISÉRLET EGY FELÉPÍTÉSRE.
-
-
-A szellemi élet alaptermészete.
-
-
-Új élet megjelenése az ember számára.
-
-Az öneszmélés kiinduló pontja az a kérdés kell hogy legyen, vajjon az
-ember élete teljesen a természeten belül folyik-e le vagy pedig a
-természeten felül fejlesztett-e egyéni sajátosságot. Abban ugyanis nem
-lehet kételkedni, hogy az ember belsőleg is legelső sorban a
-természethez tartozik: a természet nemcsak kivülről veszi körül, hanem
-mélyen belenyúlik lelki életébe is. Mert a lelki élet is nagyjában véve
-a meglévő elemek egymásmellettiségének és kölcsönös vonatkozásainak merő
-darabja, a hogy ezeket az elemeket a természeti történés mutatja. Mint
-ilyen alapjában véve érintkezés a környezettel, minden indíték kivülről
-jön és kifelé hat minden hatás. De ha az ilyen történés befoglalja is
-életünk szélességét, minden pontosabb szemlélet, az emberi állapot
-minden beható vizsgálata megmutatja, hogy lelki életünk nem merül ki
-abban a történésben, hogy minden fő-kifejlésében, a megismerésben, az
-érzésben és törekvésben áttöri az ott megadott keretet és különleges
-sajátosságot mutat a merő természettel szemben. Még pedig nem csupán az
-egyesnél, hanem az emberek együttlétében és a közös munkában is.
-
-A megismerés a természet birodalmában egyes benyomások összekapcsolása
-(asszocziálása), ezeknek a benyomásoknak a megtartása és felhalmozása
-bizonyos összeszövődést és bizonyos fajta tapasztalatot ad; ebben
-különböző fokok lehetségesek s az állati élet szemlélete azt mutatja,
-hogy a lánczolatok a lények felfelé emelkedésében kiterjedtebbekké és
-összebonyolódottabbakká lesznek, hogy ezzel az intelligentia egyre
-nagyobb szerepet kap. A mi azonban ebben elérhető, azt mind széles
-szakadék választja el a gondolkodástól, a mely az emberben ehhez az
-asszocziatio folyamathoz hozzájárul. Mert a gondolkodás felé való
-fordulatban az ember elszakítja magát környezetétől és egyuttal
-mindennemű merő benyomáson felülállónak mutatja magát. Mint gondolkozó
-lény szembehelyezheti magát egész környezetével és mérlegelheti ehhez
-való viszonyát, lelke ebben belső függetlenséget tanusít és képességet
-arra, hogy önmagából mozgásokat merítsen fel. Igy a tudomány is, mint
-közös munka eredménye, gyökeresen különböző a képzetek tömkelegétől,
-melyekben a mindennapi élet lefolyik. Csak a mennyiben az emberiség
-gondolkodásra alapítja életét, csak annyiban lesz az az élet az ő műve,
-mig a képzetek alkotása váltakozó kapcsolataival akarat nélkűl ide-oda
-dobál bennünket és függő voltánál és véletlenségével fogva sohasem tud a
-kulturélet hordozója lenni. Ilyen önállóságra azonban a gondolkodás csak
-akkor juthat, ha a merő egymásmellettiség állapotát átlépi, összefoglaló
-tervet alkot és minden egyes elemet átfoglal vele, ezeket belsőleg
-összetartja, az egész területet tagolja és fokokra osztja. Igy egy
-fogalom alkatrészei, az úgynevezett ismertető jelek egy összefoglaló
-egység uralma alatt kölcsönösen meg kell hogy közelebbről határozzák
-magukat, így keletkezik egy rendszer rendje, a munka nagy komplexumait
-teszi lehetővé és minden egyes helyen érvényesíti az egésznek
-gondolatát. Az élet itt teljesen más strukturát mutat, mint a merő
-összeillesztését. Végül a gondolkodás annyiban is új életállapotról
-tanuskodik, a mennyiben teljes világossággal az önmagukban létező dolgok
-birodalmát alkotja meg a subjectumból és annak helyzetéből, olyan
-birodalmat, a mely egyelőre mintegy idegenül áll szemben az emberrel, a
-mely felé iparkodni, azt magának alávetni azonban az ember nem szünhetik
-meg. A dolgokra való törekvés ilyen irányában az életnek a merő
-állapotbeliség fölé emelkedése nyilvánul, egy önmagában való
-kiszélesedés. Mindig szeme elébe tartották az emberiségnek, hogy a
-dolgok örökre el lesznek előle rejtve, mindazáltal mindig újra
-visszatért a velük való törődésre, úgylátszik nem mondhat le róluk
-tartósan. De még a lemondás is, mely abban a tudatban történik, hogy
-képzetkörünkön túl van egy nekünk hozzáférhetetlen igazság, lényegesen
-más intelektuális alkatot jelent, mint a merő képzetmechanizmus.
-
-Hasonló továbbmozgást mutat az emberi érzés is. Ez nem maradt az érzéki
-izgalomhoz kötve, mint az állati lelki világban, belülről is létrehozzuk
-a lélek saját mozgásaiból és ha az ilyen érzelmeknél valami testi is
-együttlendül, a merőben érzékiektől gyökeresen különbözők maradnak. Mily
-messzire eltávolodott gyakran a boldogságra való emberi törekvés az
-érzéki jólléttől, mily gyakran helyezkedett ezzel egyenesen szembe! Igy
-aztán az érzelem nem merül ki bennünk az élvezet és a fájdalom egyes
-ingereiben; a hatás és alkotás ellenkezőleg az élet összállapotára
-törekszik, a megelégedettség a boldogság állapotára stb., s ez az
-összállapot visszahat az egyes élmények értékelésére s ilyen vagy olyan
-értéket ad nekik. Az ember boldogságának nem a neki jutott élvezetek
-mennyisége a mértéke. Zord, külsőleg örömtelen korokban is tudtak az
-emberek életüknek örülni, míg a mi saját korunk bizonysága szerint az
-élvezetek leggazdagabb bősége sem óv meg a belső ürességtől és a mély
-rosszérzéstől. Végül az érzelem felszabadíthatja magát az individuum
-állapotához való kötöttségtől, a szeretetben és szánalomban részvételt
-fejleszthet ki mások hogylétében, örömet meríthet valamely ügy
-haladásából is. Igy lettek a szeretet és szánalom nagy világvallások
-mozgató erőivé, az ügyön való belső örvendezés nélkül az emberi munka
-sohasem érte volna el azt a nagyságot és hatalmat, a melyet tényleg
-elért. Igy tehát a mi legtulajdonabb sajátjának tünik fel, épen az
-utalja az embert kicsiny énjének fölébe.
-
-Hasonló mozgalmakat mutat a kivánás területe. Az ember akarásában a
-törekvés fölemelkedése mutatkozik a természeti ösztön sötét kényszere
-fölé, a cselekvés önállóságot és fölényt nyer mindazzal szemben, a mi
-kivülről befelé hatol. Ilyen önállóságot nyer az emberi közösség a
-kultura kifejlesztésében a merő természettel szemben. Mert amannak az a
-sajátsága, hogy az ember nemcsak elfogadja sorsát úgy, a hogy épen
-véletlenül adódik, hanem hogy maga igyekszik elkészíteni, hogy önmagából
-kiindulólag követeléseket támaszt és képes azokat keresztülvinni. Az
-ilyen önállóvá válás azonban megkivánja az egyes törekvéseknek belső
-egységbe való összefoglalását, e törekvéseknek nem szabad egymáson át és
-egymás mellett haladni, hanem alá kell magukat rendelniök egy egyetlen
-főczélnak, az ebben elért eredmény a mértéke minden egyes vállalkozás
-állásának és jelentőségének. A hol államban és társadalomban együtt
-dolgozunk, ott is az egyes eredmények sokaságán felül megvan az
-iparkodás egy összállapot előidézésére, a melyben az ember mint egész
-megelégedettnek és boldognak érzi magát; az olyan törekvések, melyekből
-hiányzik egy ily összállapot eszméje és reménye, sohasem nyerhetik meg
-az egész embert. Ezt elég nyilvánvalóan mutatják a jelenkor vallási,
-politikai és szocziális harczai. A legfőbb jó pontosabb fogalmazásának
-kisérletében ismét egy kivánság nyilvánul, hogy subjektiv hogylétünkből
-kiemelkedjünk és több belső szélességet adjunk az életnek. Mert a
-boldogság, mint az ember merő jólérzése, akár ha az összesség jólérzése
-is, tulságosan szűknek és kicsinek tünik fel előttünk; a szellemi munka
-minden nagysága megegyezett abban a törekvésben, hogy fölülemelje az
-embert a merő élvezetről vagy a merő haszonról való gondoskodáson és
-olyan czélt tűzzön ki életének, a melyen önmagát fölemeli és valami
-nagyobbat csinál önmagából.
-
-Igy a tervékenység mind a három oldala a belső élet önállóvá válását
-mutatja, egy egészbe való összekapcsolást, az emberi állapotiság fölébe
-való emelkedést. Mindez nyilvánvalóan nem a természet továbbfolytatása,
-hanem szakítás a természettel, egy más kiindulópont megragadása, sőt az
-élet megfordítása. A mi itt czélok és utak, erők és mozgalmak dolgában
-láthatóvá lett, az az egészről egészre való hatásával, bensőségével és
-öntevékenységével a természettel szemben egészen új fajtájú, az mint
-érthetetlen rejtély kell hogy belőle végre feltünjék. Igytehát mindebben
-együtt nem lehet félreismerni egy új életfokot. Hogy az a fok az egyes
-embereknél, népeknél és koroknál, sőt az emberiség egészénél mennyiben
-válik valósággá, ez megint külön kérdés, mely meglehetős sok bonyodalmat
-okozhat. De minden ilyen bonyodalom sem teheti kétségessé egy új élet
-megjelenésének tényét. Hogy ez az új élet egészen sajátszerű mivoltával
-kevésbbé egyszerűvé alakítja a valóság tekintetét, az nem szolgálhat
-kárául. Mert nem az ember számára való lehető legnagyobb egyszerűség,
-hanem az igazság a czélunk és az igazság igazság marad, még ha
-kényelmetlen is. Mit gondolnánk egy természetkutatóról, a ki a
-jelenségek egy csoportját félretolja és figyelmen kivül hagyja csak
-azért, mert a fogalmak és tanítások hagyományos schémájába nem
-illeszkedik bele elég türelmesen?
-
-Hogy kell most már ezt az új életet mint egészet érteni? Keresése
-leghamarabb azáltal találhatna meghatározott irányt, ha a lelki élet
-összes eredményei a természeti fokon elhatároltatnának és aztán az új
-sajátosság ebből mérlegeltetnék. Azok az összeredmények azonban könnyen
-beláthatók. Bármilyen sokféle formákat és különböző magassági
-fokozatokat mutat a lelki élet a természeti fokon, feladata mindig arra
-korlátozott marad, hogy a természetes lét fenntartására szolgáljon a
-létben és a nemben; minden intelligentia, ravaszság és ügyesség,
-bármennyire bámulatra kényszerít is gyakran, nem haladja túl az ilyen
-önfentartás határait; a mit az állati világ egyes életmozgásai az ettől
-való felszabadulásra való törekvés dolgában tartalmaznak, az nem egyesül
-egészszé, nem alkot saját kört és nem vezet új életre. Igy itt a lelki
-tevékenység csak egy darabja egy természetes életproczesszusnak, mint
-ilyen mindig kifelé fordulva marad, valamit kell érte tennie, nem pedig
-önmagától valami munkát elvégeznie. A történés itt nem emelkedik egy
-közben-történésből egy belül-történésbe. Éppen ez ment végbe, persze nem
-az emberi élet átlagában, hanem legalább az emberi körön belül. Itt az
-élet önmagához tér, mintegy szunnyadó állapotból teljes ébredésre jut,
-egyúttal elviselhetetlennek érzi azt a teljes hozzákötöttséget valami
-külsőhöz és idegenhez; önmagán akar megállani és önmagában akar
-elfoglalva lenni. Ezt azonban nem teheti a nélkül, hogy ne álljanak be
-összképében tekintélyes változások és továbbképzések; azzal az önmaga
-felé fordulással olyan útra tért, a mely új tájakra vezet, melynek
-czélja egyelőre a messze távolban van.
-
-Az ilyen czélra való törekvés semmi esetre sem érheti be a szellemi
-tevékenység közönséges fajával; kényszerűen kiszoríttatik belőle. Mert
-ez a lelki erőt csak egy oly tárgyon eleveníti meg és bizonyítja, a mely
-mint valami idegen áll vele szemben; a subjektumnak olyan objektummal
-van dolga, a mely rajta kívül van. Igy iparkodunk a körülöttünk levő
-természetet a gondolkodásban tükröztetni, így javítjuk meg a viszonyokat
-magunk körül, így lépünk egymás között az érintkezés és a verseny
-különböző vonatkozásaiba. Ezen az úton a lelki erők mind tovább fejtik
-ki magukat. A meddig azonban a tárgy kívül marad, az élet meg van
-hasonolva, nem tér vissza önmagához és nem változtatja át a
-megmérhetetlen munkát önmaga számára való nyereséggé. Mindez az izgalom
-és erőfeszítés nem eleveníti meg a lélek egészét, nem keletkezik a
-bensőség birodalma és a birodalomnak növekvése. Egyúttal azonban az
-életnek ilyen meghasonlása merev korlátokat szab minden munkának. Az
-olyan kutatás, melynek tárgya mindig kívül marad, sohasem eredményez
-valódi megismerést, benső jártasságot a dologban, a mit elér, az csak
-arra szorítkozik, hogy sok ismeretlen mennyiséget egyetlen egy
-ismeretlenre vezet vissza, a mi a dolgot egyszerűsíti ugyan, de nem
-oldja meg a rejtélyét. A míg továbbá a többi embereket mint kívül
-levőket tekintjük és úgy bánunk velük, az együttlét viszonyaiban sok
-mindenféle megváltozhatik és megjavulhat, de valódi közösség, valamint
-az embernek és az emberiségnek belső felemelkedése ezen az úton nem
-érhető el. Életünk így szűk hatások közt merevednék meg, ha az erő és a
-tárgy meghasonlása nem volna valamikép legyőzhető; de hogy lehetne
-máskép legyőzni mint azáltal, hogy a tárgy maga belevonatik az
-életfolyamatba és az erő valamint a tárgy egy összefoglaló egészben
-találkoznak?
-
-Hogy valami afféle megy végbe az ember birodalmában, abban nem lehet
-kétség. Legnyilvánvalóbb a morálban és az embernek emberhez való
-viszonyában. A kötelesség eszméje csak azáltal jön létre, ha fölveszszük
-a törvényt saját akaratunkba és életünkbe, mert egy kívülről reánk rótt
-parancsolat csakis a jutalom és büntetés kilátásba helyezése által lenne
-hathatós, ez pedig elkerülhetetlenül szétrombolná a cselekvés morális
-jellemét. Igy tehát itt oly viszony keletkezik, a mely mindkét oldalával
-az életben belül fekszik. Továbbá nem lehetséges igazi szeretet, ha
-tárgya, akár egyén, akár egy nagyobb egész, nem vétetik fel saját
-életkörünkbe, ha nem zárjuk bele saját lényünkbe. Csak a mikor ezzel a
-látszólag idegen belső jelenlétet kap, csak akkor következhetik be a
-megszabadulás a kicsinyes éntől és saját lényünknek kiszélesedése.
-Minden jog is, a mely több mint külső formula, a másik emberbe való
-beleilleszkedést kíván, a dolognak az ő szempontjából való szemlélését.
-Különösen a művészet mutatja meg nyilvánvalóan, hogy az alkotásnak
-különböző alakulásai vannak, de a legmagasabbat csak amaz ellentét
-legyőzése engedi elérni. Mert a művészet nem merő visszaadása egy kívül
-levő tárgynak, nem is merő öntükrözése egy esetleges subjektivitásnak
-egy máskülönben lélektelen környezetben, hanem az alkotás itt átfogja a
-subjektum és az objektum ellentétét, a tárgy a lélek talajára
-helyeztetik és itt találkozik az alakító erővel; azzal, hogy mindkettő
-összetalálkozik, kölcsönösen áthatja és fölemeli egymást, egy sajátságos
-ország keletkezik, a mely végtelen sok újat hoz és mégis a szellemi
-életen belül marad. Valódi megismerésre sem lehet még törekedni sem, míg
-a tárgy mint valami idegen kívül marad, nem megy hozzánktartozó számba,
-úgy hogy a körüle való fáradozással saját lényünket keressük. Igy az a
-hatalom, a melylyel a megismerésre való törekvés a lelket meg tudja
-ragadni, biztos bizonysága annak, hogy a tárgyak birodalma valamiféle
-benső viszonyban áll velünk.
-
-A tárgynak ilyen elsajátításában az életnek nagyobb szélessége jelenik
-meg. De ezzel a szélességben való képződéssel, ha termékeny akar lenni,
-egy mélység képződése kell hogy együttjárjon. Az erő és tárgy nem
-léphetnek eredményes kölcsönhatásba a nélkül, hogy egy egész ne fogja be
-őket és ennek az egésznek nem szabad üres térnek lennie, a melyben azok
-csak összetalálkoznak, hanem fölényes képességnek kell lennie, a mely
-összehozza őket egymással és egy egyetlen életbe kapcsolja öszsze. Ilyen
-képesség azonban nem lehetséges a nélkül, hogy az élet önmagában fokokra
-ne ossza magát és ne nyerjen ezzel mélységet; képe ezzel úgy alakul,
-hogy egy egész törekszik fel benne, a mely az erő és tárgy ellentétének
-kifejlődésében és leküzdésében saját tökéletességét keresi. Az élet itt
-két réteget mutat: az egyikben egész, mely egyelőre teljesen
-meghatározatlan és inkább az életre való vágy mint a teljes élet maga, a
-másikban erővé és tárgyára való különválás, egy egymásmellettiség, a
-melynek a szoros összekapcsolódáshoz és kölcsönös áthatódáshoz szüksége
-van arra, hogy amaz összefoglaló egész átfogja és továbbképezze. Az élet
-ezzel levésben és folyamatban levőnek van felfogva, még azután kell
-önmagát kiképeznie. Csak mikor a különböző rétegek és oldalak
-kölcsönösen továbbhajtják és egymásközt fokozzák egymást, csak akkor
-következik be az egésznek összefoglalása, egy belső összecsukódás, az
-életnek megszilárdulása önmagában, az öntevékenységre és eredetiségre
-való fölemelkedés, a folytonos haladás a vázlattól a teljes alakig. Az
-ilyen haladás elsősorban attól függ, hogy az összefoglaló
-alaptevékenységnek legyen kimondott jelleme, megkülönböztető
-sajátossága; mennél inkább adhat biztos alapot az életnek, annál inkább
-szerezhet az ellenállásokkal való tisztázódásban tapasztalatokat s
-világos utakra térítheti a mozgásokat. A történés minden különfélesége
-által így keletkezik egy maradandó alap kiképzése, egy lényegnek
-kiképzése, nem túl a tevékenységen, hanem rajta belül. Ezzel az élet
-eljut oda, hogy egészen önmagában áll meg.
-
-Az ilyen fordulatban az élet nem kifelé, hanem önmaga felé van fordítva
-és önmagával van elfoglalva, nem kifelé való eredményre törekszik, hanem
-saját tartalmának teljes kiküzdésére, nem csupán egyes feladatai vannak,
-mindenek előtt mint egész jelent feladatot. Igy értve az élet nem
-tűnhetik fel mint az egyes pontok merő tulajdonsága, mint olyasvalami, a
-mi ezekből indul ki, hanem önállóságra jut velük szemben. Ennyiben lehet
-életfolyamatról beszélni, csakhogy a folyamat fogalmától távol kell
-maradnia a mechanikai befolyás képzetének. Ahhoz mindenesetre
-ragaszkodni kell, hogy olyasvalami megy végbe bennünk, a mi fölötte áll
-a merő pont érdekeinek és helyzeteinek, a minek nem kell az érdekek és
-helyzetek által közvetíttetnie, hanem a mi nálunk közvetlenül hatásossá
-válhatik. Ennek a fölötte álló valaminek persze saját életünkké kell
-válnia és ez csak akkor lehet, ha egyszer lényünk benne gyökerezik,
-azután ezt a lényt megragadjuk és teljes tulajdonunkká teszszük; ez
-azonban életünk súlypontjának áthelyezését jelenti, teljes fordulatot a
-kezdőállapottal szemben. Ez a fordulat nem hoz merőben formális
-eltolódást, az elrendezkedés új nemét, hanem lényegében új életet,
-olyat, a mely elsősorban önéletnek nevezhető, olyan életet, a mely nem
-az egyes pontok között folyik le, nem a subjektum és objektum, erő és
-tárgy ellentéte közt mozog ide-oda, hanem a mely egy egésznek
-önkifejtésévé válik s ezzel tartalmakat és értékeket tud létrehozni. A
-midőn most már az élet önmagában mélységet alkot és egy uralkodó
-középpontból kiindulva az egész terjedelem átlelkesítésére hat, ezzel
-keletkezhetnek és nyernek értéket olyan nagyságok, mint érzület,
-meggyőződés, jellem, személyiség. Ebben olyan szellemi bensőség
-keletkezik, a mely a subjektum és objektum ellentétének befoglalásával a
-legnyilvánvalóbban különbözik a merő subjektum bensőségétől. Mert az
-kiesik a dolgok kapcsolatából és a merő állapotiságban marad, most
-ellenben tartalmat fejleszt ki és szilárd életállagot képez. Az élet
-önmagában léte és subjektiv érzés gyökeresen különböző dolgok. Mint az
-önmagában-lét kifejlődései, mint ennek önnyilvánulásai kapnak az igaz, a
-jó és szép fogalmai szilárd talajt, világos értelmet és összefüggést
-egymás között; mint ősjelenségek állnak elő, melyek leírhatók és
-analizálhatók, de nem vezethetők le. Nyilvánvalóan megmutatkozik bennük,
-hogy az életnek önmagához való fordulatában a leggazdagabb tartalmú
-eredeti mélység nyílik meg. Mindez együtt bonyolult szövevényt hoz
-létre, egy nagy összefüggést, sőt egy élet fölépítését teljesíti be. Így
-a szellemi élet mint a bensőség életképzése jelenik meg, olyan
-életképzés, a melynek kívülről nincs semmi határa kitűzve, hanem a mely
-mindent, a mi vele találkozik, belevon a maga képzésébe és a mely
-belülről kifelé is végtelen fokozásra képesnek látszik. Egy
-önmagában-lét ilyen kifejtésével a lelki élet önállóságra jut a merő
-természettel szemben, ekkor nem egy darabja többé egy értelmetlen
-ösztönzésnek, ekkor keresni lehet a létnek földerítését és kérdezősködni
-lehet az élet értelme és értéke felől.
-
-
-Ember és mindenség.
-
-Az ilyen további felderítéshez mindenek előtt szükség van annak
-tisztázására, hogy az élet e fordulata, egy világnak felépítése az
-emberben hogy viszonylik a valóság egészéhez és hogyan kelhet ki benne.
-Az életnek amaz önmagában való léte semmi esetre sem lehet az
-emberalatti természet terméke, hiszen elég nyilvánvalóan kiderült, hogy
-ama fordulat nem egyszerű többletet, hanem valami tökéletesen újat, sőt
-egyenesen ellenkezőt hoz, hogy megfordulást tartalmaz, még pedig egész
-az élet alapformáig, legbelsőbb szövetéig; az ilyen megfordulás semmikép
-és sohasem támadhat lassankénti fokozásból. Így az embernek kellene a rá
-nézve sajátos vonásokkal az új élet teremtőjének lennie, azaz az
-embernek, a hogy a tapasztalat állása felmutatja. Ebben az állapotban
-azonban a sajátos sokkal inkább bele van gyökerezve a természetbe,
-semhogy el tudna tőle oldódni, egészbe tudná magát foglalni és mint
-ilyen egész új utakra tudna lépni. E mellett ez a hatás, a melyet a merő
-ember előidéz, mindig az emberre volna irányítva és az ő hogylétének
-kellene szolgálnia; ez azonban egyenesen ellentmond a szellemi munka
-jellemének. Mert ennek minden elágazásában benne van az ösztönzés, hogy
-az embert a merőben emberi állapotából és merőben emberi köréből
-kiemelje, neki minden cselekvésnek az emberi jólétre való iránya
-túlságosan szűk, az embert képesnek mutatja arra, hogy harczot kezdjen
-saját neme ellen, a mely túlságos kicsinynyé, sőt elviselhetetlenné
-válik számára. A kutatásnak minden igazságra való fáradozása ilyen harcz
-volt a merőben emberi szűkkörűség keresztültörésére, vágy a mindenség
-szélességéből és mélységéből való élet után. Ilyen vágy helyeztette az
-ideák világát, mint az önmagában található igazság világát szembe az
-ember cselekvésével, ez kerestette Spinozával és Hegellel a gondolkodás
-saját mozgásában a minden emberi önkénynek felette álló kozmikus
-tárgyiasságot, ez nyittatott Kanttal a morál birodalmában egy az ember
-minden különösségének felette álló birodalmat. A szellemi élet fokozatán
-a cselekvés messze átlépi a merő ember fentartását és ápolását, sőt nem
-riad vissza attól sem, hogy a legkeményebb ellenmondásba kerüljön vele.
-Avagy van-e e nélkül morál, van-e kötelesség-eszme? És van-e ebben
-nagyság, a mely ne tartalmazná a kicsiny én alárendelését, sőt
-feláldozását? Egyáltalán a szellemi élet kiképzése annyi fáradságot és
-munkát okoz, annyi veszedelembe és kétségbe bonyolít, hogy a merőben
-emberi jólétre való gondoskodás sem előidézni, sem fentartani nem tudná
-folytonos akadályok ellenére. Szemmelláthatólag itt valami mozog, hat és
-alkot az emberben, a mi kényszerű erővel űzi ki életének legközebbi faja
-fölé; az ő saját hiányos és ingadozó akaratából ez a kényszerűség
-bizonyosan nem származik.
-
-Azt is figyelembe kell venni, hogy a szellemi élet mint a merőben ember
-műve az egyes ember műve is volna; mint ilyen elkerülhetetlenül
-különbözőkép alakulna különböző helyeken; ez az egymást keresztező
-mozgások sokaságát eredményezné, de sohasem olyan igazságot, a mely az
-egyeseknek fölötte áll és minden elismerésüket követeli, sohasem
-eredményezné a munka belső közösségét és egy közös világot. Az ilyen
-világ után való vágy azonban nem csak utólag keletkezik, hanem eleve
-benne hat minden szellemi alkotásban, midőn az individuum véletlenségét
-le akarja győzni és a dolog kényszerének engedelmeskedni akar.
-
-Láttuk, hogy minden szellemi élet az élet továbbhaladását, meglévő
-ellenmondások legyőzését, – átképzést és fölemelést tartalmaz. Ha
-merőben az ember műve ez a többlet, akkor a dolgokra nézve meghamisító
-hozzátétel, akkor a vállalkozás az üres levegőben lebeg, a képzelt
-eredmények merő képzelődések. De tudnának-e ilyen képzelődések annyi új
-erőt létrehozni, tudnák-e az élet alapszerkezetét annyira
-megváltoztatni, a hogy észrevettük és a hogy élet és jog, kutatás és
-művészet világosan szemünk elé állítják?
-
-Mint a dolog magva ezek után ez áll elő: az ember körében keletkezik egy
-mozgalom, a mely az embert alapjáig akarja átalakítani, a mely kemény
-konfliktusokba juttatja egész eddigi természetével, a mely nevezetesen
-arra megy ki, hogy az életet eloldja egy egyetlen lény sajátosságától és
-önmagában olyan életté alakítsa, a mely mindent, a mi csak megvan,
-átfoglal és el akar sajátítani. Nem kemény, elviselhetetlen
-ellenmondás-e, hogy a mi mint önálló valóság lép fel, a mi hatalmat akar
-az emberrel szemben gyakorolni és őt alapjában véve át akarja alakítani,
-ennek a merőben embernek a munkája? Így kényszerüleg egy fontos lépéssel
-jutunk előre: az előadott bonyodalom csak azzal oldható meg, hogy abban
-az új életben elismertetik egy az embernek felette álló valóság
-feltámadása, egy olyan valóságé, a melyben neki része jut, a melyet ő
-azonban nem hoz önmagából elő; a változás akkor azt jelenti, hogy egy
-alkotó életfolyamatba helyeztetik és ezzel elsajátíthatja, a mit ez az
-életproczesszus tartalmaz. A szellemi életben most már olyan
-világ-folyamatot kell elismerni, a melyben a mindenség mint élő egész
-mutatkozik meg és egy mélység kiásásával a meglévő állapotnak
-átalakítását hozza létre. Az ember körében ez a mélység úgy tűnik fel,
-mint a mi még csak Jassankint emelkedik, de valami teljes-tökéletesen új
-nem emelkedhetik fel a nélkül, hogy saját oka ne legyen; az egész felé
-és az élet önmagában való léte felé való mozgás nálunk, a korlátozott és
-szétszórt egyes lényeknél nem jöhetne létre, ha a valóság nem képezne
-egészet és nem élne az egészből való életet; kell hogy fennálljon egy az
-embernek fölötte levő szellemi élet, ez pedig kell hogy meg tudjon
-nyílni az ember előtt, sőt hogy saját lényévé tudjon válni.
-
-Ugyanis abban ismerjük fel most a nagyot, a mi életünk jellemét
-meghatározza, hogy egy mindenség-élet az emberre nézve teljesen
-jelenlevővé, saját és eredeti életévé tudjon lenni, hogy létének
-súlypontja oda át tudjon helyezkedni. Már most az emberi élet
-alapviszonyaként a valóságnak benne jelenlevő önmagában létéhez, a
-mindenség benső életéhez való viszonya tűnik fel, nem mint valami
-idegenhez, hanem mint saját lényéhez való viszonya; csak ez a viszony
-engedi meg a szellemi élet keletkezését. Mert ez folytonos vonatkozás
-egy az emberben nyíló történéshez és ezzel való közlekedés; az ember
-amabba belehelyezheti magát, saját énjét áthelyezheti bele és ilyen
-elsajátítással a sokféleséget, a melyben az a történés szembe lép vele,
-egy egészbe összefoglalhatja és mint egészet élheti át. Midőn azonban
-amaz élet egészét mint sajátját ragadja meg, fejlődéseit és
-tapasztalatait megoszthatja, magához vonhatja, a mi benne az
-ellenállások leküzdésével és előrehaladó önkimélyítéssel megnyílik,
-végtelen életet nyer, a mely mégis, egy önmagában létre lévén irányítva,
-sohasem futhat szét a bizonytalanba, a mely minden alkotásban önmagát
-összetartja és önmagához tér vissza.
-
-Az embernek e viszonya egy lényszerű élethez, a mely benne érvényre jut,
-előtte jár minden viszonynak, a melyeken az előbb figyelembe vett
-életrendek nyugodtak. Mert egyedül csak ebben lehet teljes
-közvetlenséget, teljes belső jelenlétet, saját élménynyé való alakulást
-elérni; senki sem tagadhatja ezt, a nélkül, hogy önmagát mint szellemi
-lényt le ne rombolja; ez a legbizonyosabb és legeredetibb, a mit életünk
-ismer. Így minden más viszony ebből kell hogy megokolható legyen és
-kell, hogy ebben tegyen számadást, itt keletkeznek az alapvető
-tapasztalatok, melyekre minden életnek támaszkodnia kell. Csak a
-szellemi élet tapasztalataiban mutatkozhatik a világhelyzet minden
-szövevényének felette álló istenség, csak bennük nyilvánulhat egy
-világ-értelem, mely a láthatatlan és a látható világot összetartja és
-harmonikus egységgé fűzi együvé, csak innen kiindulva fogható össze
-egészszé a természethez való viszonyunk s csak innen lehet fontosságát
-megvizsgálni; csak innen kiindulva képződhetik az emberek belső
-közössége és csak egy végtelen életben való gyökerezés adhat az
-individuumnak támasztékot és jelentőséget. A hogy mindezek a mozgások
-egy közös alapból származnak, fejlődésükben is kapcsolatban kell vele
-maradniok és eredményeik az összefoglaló egészbe kell torkolljanak. Az
-embernek ez a közvetlen viszonya a szellemi élethez, mint saját igazi
-énjéhez ilyformán nyitja meg a lehetőséget, hogy egy összefoglaló élet
-fölötte maradjon amaz elágazásnak. Innen és csak innen kiindulólag lehet
-ellene dolgozni a mi korunk elforgácsolódásának is; ez csak a szellemi
-élet, nem pedig a merőben ember álláspontjából történhetik.
-
-Az ember élete ezzel egy nagy feladattá és követeléssé alakul. Az ember
-a világra való legközelebbi tekintetben mint külön lény mutatkozik,
-melynek megvan a maga saját köre és a mely csak annyit él át, a mennyi
-ennek a körnek megfelel. Most azonban az életnek a merő ponttól való
-elválásában és az önmagában lét felé való fordulatban lehetőség nyílik
-neki, hogy a mindenség történését mint sajátját ragadja meg és ezzel
-elszakítsa magát az egyes hely minden különségetől. Ez nem csupán
-eltolódást jelent az egyes ponttól az általánosba, hanem egy az egészből
-kiinduló életnek megnyílásában, egy énnek minden sokféleségben való
-keresésében legelső sorban kilátás nyílik az élet tartalmára, a valóság
-lelkének elsajátítására. Ha az életnek nincsen mélysége, akkor hiábavaló
-minden fáradság arra, hogy lényünknek mélységet adjunk.
-
-Hogy így az ember egyszerre benne van a tapasztalatban és túl is van
-szélességén, az hatalmas feszültséget és mozgást hoz életébe, az magát
-az embernek fogalmát kétféleképen alakítja: mint a léten belül mások
-mellett levő lény nem követelhet semmi előnyt és saját külön körének
-minden áthágása illetéktelen anthropomorphismussá válik; a lét fölé való
-emelkedésben, az alkotó életproczesszusban való elhelyezkedésben nagyot
-gondolhat magáról és mindent magába foglaló értelemben törekedhetik
-igazságra, persze nem saját külön mivoltának erejéből, hanem az egésznek
-erejéből, a melyre támaszkodnia kell. Így az ember oly lény, a mely
-önmagának fölébe nő, olyasvalami, a melynek egyfelől fölébe, másfelől
-pedig hozzá fel kell törekednünk. Ily módon a merőben emberi és a
-nagy-emberi egymás mellett áll; hogy mindkettő gyakran összekeveredett
-egymással és az egyiknek értékelése a másikra átfolyt, az kimondhatatlan
-bonyodalmakat okozott.
-
-Ilyen elválasztás után megértjük, hogy hathat valami, a mi fölöttünk
-áll, egyúttal mint saját életünknek ereje. Egy «fölöttünk» és egy
-«bennünk» találkozása jelen meg a kötelesség gondolatában s azokban a
-normákban, melyek minden szellemi munkán uralkodnak. Parancsolólag
-szólnak hozzánk, de egyúttal a legközelebbivé és legmeghittebbé is
-tudnak válni, olyasvalamivé, a minek fentartásában önmagunkat igeneljük,
-saját lényünket fentartjuk. Az is világossá lesz, hogy nyerhetnek
-felettünk hatalmat olyan javak, melyek túl vannak a merő ember minden
-jóllétén, hogy győzheti le a jó a kellemest és a hasznost.
-
-Ha a szellemi életnek mint az ember valódi énjének ama fölfedése
-hasonlíthatatlan nagyságot szerez az embernek, akkor a nagyság
-elsősorban az egésznek műve, következőleg nem vezetheti az embert büszke
-öntudatosságra. Mi nem saját természetünknél fogva vagyunk szellemi
-életpontok, szellemi élet szinhelyei, a melyek utólag jutnak
-vonatkozásba a mindenséggel, hanem csak a mindenség életéből kiindulólag
-válunk ilyen pontokká, csak benne s nem vele szemben nyerünk szellemi
-ént. Az a nagy csoda és egy új rend kimutatása, hogy egyáltalán önálló
-életpontok állnak elő, hogy a mindenség-élet ezen a helyen nemcsak
-bizonyos hatásokat gyakorol, hanem hogy öntevékenységű erőt, eredeti
-életet nemz. A mystika szükséges alapgondolatot képvisel annyiban, hogy
-a végtelen életnek közvetlenül az egyes helyen kell jelen lennie és hogy
-az embernek nemcsak hogy ezt vagy azt el kell végezni, hanem
-felszabadulást is kell végrehajtania kezdetbeli mivolta alól s új életet
-és lényt kell nyernie a végtelenségből. Egy ilyen felforgatás nélkül a
-szellemi élet mellékes függelék marad, sohasem válik lényünk magvává és
-sohasem ér el teljes eredetiséget. Rokon gondolatmenetben követelték a
-nagy megváltási vallások az ember «újjászületését», de a valláson túl is
-a szellemi alkotás minden magaslatán a mű nemcsak úgy jött számba, mint
-a merő individuum alkotása, hanem mint egy magasabb hatalom közlése és
-kijelentése, a mely hatalom az emberben mutatkozik és önmaga fölébe
-emeli őt és a mely mégse alacsonyítja le merő eszközzé, hanem
-ellenkezőleg igazi öntevékenységre emeli föl. Az is ide tartozik, hogy
-rendszerint az alkotó szellemek, a világtörténelem szellemi hősei mint
-legmagasabb aktivitású emberek egyúttal határozott deterministák voltak;
-saját képességük teljesen háttérbe szorult annak tudata mögött, hogy egy
-fölöttük álló hatalom viszi és hajtja őket.
-
-De bárha a saját tevékenységnek ez az oldala könnyen elrejtőzik a
-cselekvők tudata elől és kifejezetten vallásos természetek valami nagy
-dolgot láttak abban, hogy teljesen kioltsák, bárha a mystika gyakran
-abba a veszedelembe jutott, hogy az ember teljesen feloldja a
-mindenségben, valóság szerint szükség van az ember elhatározására és
-tevékenységére is. Mert a mily bizonyos, hogy az életre való képességet
-ezen a bizonyos ponton egy felsőbb hatalomnak kell megállapítania, ez a
-képesség életenergiává, teljes valósággá csak a mi elismerésünk, a mi
-elsajátításunk, érzületünknek és meggyőződésünknek hozzáfordulása által
-válhatik. Az ember nem merő szintér, a melyen valami végbemegy; a
-történésnek, hogy valóban szellemi természetű legyen, nemcsak ő vele,
-hanem benne és belőle is kell történnie. Az a hozzáfordulás kétség kívül
-mindig fölemeltetés is, de akkor a kegyelem legmagasabb tanubizonyságát
-leli a szabadság fölébredésében, az ember képessége nem jelent levonást
-az isteniből, hanem annak megbizonyítása és igazolása. Így az öntudat az
-egészre lehet alapítva és az egészre támaszkodhatik, sőt teljesen az
-egészen függhet s semmi módon nem kevesbíti az élet erejét; annyival
-kevésbbé, mert a mindenség-élet nem merev létezés, hanem végtelen élet,
-a mely az egyes ponton csak amaz elsajátítással jut teljes hatásra.
-
-Azonban mint az életpontok önállóságának, ép úgy sajátosságuknak és az
-életvonatkozások gazdagságának sem kell a mindenség-életbe eltünniök. A
-mindenség-élet nem olt ki minden sokféleséget, mint a hogy a nap fénye
-kioltja a csillagok világosságát, hanem fel tudja magába venni, meg
-tudja tisztítani és nemesíteni, ezzel vezeti fel őket saját magasságuk
-fölé. A mindenség-élet az individuumnak erőteljes kiképzését
-követelménynyé emeli, a mennyiben az egésznek nyereségévé teszi;
-csakhogy ennek a kiképzésnek rajta belül kell történnie, nem pedig tőle
-elkülönítve és vele szembeállva. A vonatkozások teljes kifejtése az
-emberi körön belül sem tekinthető úgy, mint az egésznek megrablása, mert
-hiszen meggazdagítására képes hatni. A vallási hangulat eltévelyedése
-volt tehát, mikor az ember iránti közömbössé válást tette az isten
-iránti teljes szeretet bizonyítékává. Csak ahhoz kell ragaszkodni, hogy
-minden vonatkozás ember és ember közt, minden szeretet ember és ember
-közt, a mindenség-élethez való viszonyra, az isten iránti szeretetre
-legyen alapítva; csak ez által emeltetnek fel a szellemibe, ez által
-győzetik le a merő természeti ösztön s ez által nyer tartalmat és erőt
-az érzület. Így mutatja a történeti tapasztalat a legnagyobb távolságot
-a szeretet és részvét érzései között, a hogy ezeket az élet felszíne az
-individuumok érintkezésében létrehozza és ugyanilyen nevű érzések
-között, melyek a valóság egészéhez való közös alapviszonyból erednek és
-osztoznak az életnek ezzel bekövetkező elmélyedésében. Ott a subjektiv
-hangulat fölfelé és lefelé hullámzása, a mely az egyest erősen
-izgathatja, de az élet egész állaga szempontjából minden jelentőség
-nélkül való; itt ezen állag gyökeres átalakulása, sajátos életkörök
-teremtése a nagy vallásokban, az emberiség képzése belső közösséggé, az
-egyes sorsoknak a valamennyi sorsán át való átélése. Ily nagy
-különbséget tesz, hogy az élet a felület elszórtságához tapad-e vagy
-részt nyer a mindenség életéből és egyúttal egy eredeti mélységből.
-
-
-Az új élet feladata és nagysága.
-
-Igy az emberi élet egy egyetlen főproblémát hord magában, egy nagy
-döntést követel, egy folytatólagos tetté változik. Ez a tett azonban nem
-azt jelenti, hogy csak érzületünkkel kell az egyik oldalról a másikra
-lépnünk, hogy itt szilárd befejezést és biztos nyugalmat találjunk. Mert
-a mily bizonyosan nincs az életnek önmagában való léte a merő mozgással
-szemben való fölény nélkül, önmagában való nyugalom nélkül, ép úgy az
-élet is nálunk embereknél csak az ellenállásokkal való küzdelemben jut
-teljes tartalomra, csak a saját felépítés, a saját átképzés által. Ennek
-a fölépítésnek azonban lényegéhez tartozik, hogy az élet a sokféleség
-alakjaiban, nagy alakulatok tervezésében egyúttal előrehaladó
-önkimélyítést visz végbe, nem egy készen adott alapból hat ki, hanem
-magának kell az alapot egyre tovább képeznie, nem szabad semmit mögötte
-hagynia saját tevékenységének s az alapot mindig hátrább kell helyeznie.
-Mennél inkább lesz az ember élete ilyen mozgásban önmagában való lét,
-annál inkább lesz, a mi benne végbemegy, a mindenség feltárása, annál
-biztosabb lehet saját igazságában. Mert az igazság itt nem jelent
-megegyezést egy kívül levő valósággal, hanem részesedést egy mindent
-összefoglaló, eredeti, minden sokféleségen túl önmagára irányított
-élet-folyamatban, olyan élet-folyamatban, melynek kifejtése mindenek
-előtt valódi valóságot eredményez; a mennyiben az ember az ilyen eredeti
-és lényeget alkotó életben részt nyer, a mennyiben az élet számára
-alkotó öntevékenységgé változik, annyiban van igazsága és nem tovább.
-
-Az ilyen meggyőződésből kiindulva lehet annak az ellentétnek a
-legyőzésén dolgozni, a mely különös súlylyal nehezedik a jelenre. Ember
-és világ a külső érintkezés minden sokasága mellett belsőleg széjjel
-esnek, mi nem mondhatunk le sem az egyikről, sem a másikról és még sem
-tudjuk a kettőt összehozni, ingadozunk, hogy mit válaszszunk
-kiindulópontnak és hogy az életnek a világtól az emberhez, vagy az
-embertől a világhoz vezető utat adjuk-e. Mindkét lehetőség
-megtestesítést talált a világtörténeti mozgalmakban és ezeknek a
-megtestesítéseknek a különbözősége mutatja, hogy az ebben való döntés
-határozza meg az élet jellemét.
-
-A régebbi és újabb mód itt teljes ellentétben áll. Amaz az embert
-teljes-tökéletesen a világhoz kapcsolta és belőle merítette az élet
-minden tartalmát. Ez csak azzal vált lehetségessé, hogy föltételezték a
-környezetnek közvetlen összefüggését az emberrel; az ember itt a
-mindenség tisztább tükre számba ment. Ezt a közvetlen összefüggést az
-újkor a belső élet erősebb kifejlődése és a gondolkodó én büszke
-öntudata által lerombolta; most az ellentét benyomása alatt áll és az
-embernek feladatává teszi, hogy az elvesztett kapcsolatot a környezettel
-helyreállítsa. Egyúttal a régebbi élet alkata is ki nem elégítővé vált
-számára. Az érzéki és a szellemi nagyon is gyorsan egymásba tolódtak és
-ennélfogva mindkettő nem tudta tisztán kifejteni sajátosságát, egyúttal
-az ember különös minémüségéből sok folyt át a valóság képébe és a
-cselekvést is túlságosan a különös körben tartotta; továbbá a belső
-élet, a mely az évezredes munkát végbevitte, ama régebbi módban nem
-találhatta az illő elismerést. Így az újkor a subjektumra alapította
-magát és belőle kiindulólag igyekezett a világhoz jutni, sőt ennek
-erejéből egy világot kifejleszteni. Ebben azonban az emberi képesség
-túlfeszítése rejlik és egy az ember által létrehozott világkép igazsága
-fokozódó kételkedésre talál. Az itt kifejlesztett élet nem is ragadta
-meg a valóság teljes tartalmát. A törekvés, az embertől a világig jutni,
-csak azon a módon volt keresztülvihető, hogy valamiféle különös képesség
-mint az emberen felülre nyúló ragadtatott meg és felhasználtatott egy
-világ felépítéséhez. Nevezetesen ez történt a felismerő gondolkodással,
-mert ez tűnt fel legkevésbbé függőnek az emberi sajátosságtól. Ezúttal
-azonban az újkor számára a valóság túlságosan az intellektuálisba,
-elvontba és formálisba jutott, ideák minden további nélkül élő energiák,
-elvek teljes tevékenységű hatalmak számba mentek; az intellektust nem
-lehetett mint szabadon lebegő élet-képességet és mint minden dolog
-mértékét kezelni a nélkül, hogy kimondhatatlan sok el ne veszszen az
-eleven frisseségből és a világ, valamint az élet ne váljék árnyszerűvé.
-Hogy a modern ember ezt mint súlyos kárt érzi és az ilyen lezárás ellen
-tiltakozik, azt mutatja az a kemény küzdelem, a melyet ma a
-legkülönfélébb oldalakról az intellektualizmus ellen vívnak. Túl akarunk
-jutni a merő gondolatképeken, nem akarunk az árnyakból kiindulólag egy
-valóságról megbizonyosodni.
-
-Ha az élet az ilyen bonyodalmakat és ellenmondásokat le akarja rázni
-magáról, akkor ez csak a föntebb megnyitott úton történhetik: az
-embernek életében minden egyes oldalon és lelki-képességen túl olyan
-mélységbe kell hatolnia, a hol az élet a merő ponttól elválik és
-önmagában való létté alakul; akkor nem kell többé a nagy világgal
-szemben állnia, hanem megoszthatja saját életét. A mennyiben ez sikerül,
-az életnek nincs rá szüksége, hogy igazságát kívülről igazolja; saját
-megvalósulásában hordja azt. Láttuk, ez az élet hogyan fejleszt ki az
-ember és világ, erő és tárgy ellenmondása felé való emelkedésben a
-subjektiven túl egy szellemi bensőséget; a mit ez a bensőség szellemi
-tartalomban és értékekben nyit, az biztos magasságban van minden emberi
-különállás fölött és egyúttal az emberi élet szellemi magvát teszi.
-
-Az ilyen élet azonban számunkra magas ideál, nem kényelmes kiindulópont,
-sohasem érhető el a merő individuumból kiindulólag gyors fellendülésben,
-csak az emberi nem világtörténeti munkája vezethet lépésről-lépésre
-hozzá. Az igazság ismertetőjelévé most már negativ értelemben a merő
-ember képzetalkotó módján és czéljain való fölülemelkedés válik, pozitiv
-értelemben pedig az új tartalmak kidolgozása a szellemi élet
-önfeláldozásából. Hogy ebben az irányban való mozgalom folyamatban van
-és hogy egyúttal hatalmas törekvés az igazságra megy az emberiségen át
-abban az értelemben, azt a közélet világtörténeti fejlődésében
-félreismerhetetlen módon mutatja. Az emberiség történetében általában
-egy alantasabb fajból egy magasabb emelkedik ki, álláshelyét a szellemi
-életben foglalja el, ezt sajátságos kifejlődésében mutatja és az
-emberből, a kit megragad, valami lényegesen mást és magasabbat csinál.
-
-Sehol sem volna szabad a továbbfejlődésnek, a mely az önálló
-szellemiségre való fordulatot magával hozza, megfoghatóbbnak lenni, mint
-a vallás területén. Mert itt a legvilágosabban különválik a merő ember
-vallása és a szellemi élet vallása, olyan vallás, mely az embernek úgy,
-a milyen, szerencsét és tartós fennmaradást kell hogy hozzon és olyan
-vallás, melyben a szellemi élet sajátlagosan nyilvánul, új tartalmakat
-és javakat képez és egyúttal az embert merőben emberi mivoltából új
-lényhez juttatja. A mi ama merőben emberi fogalmazásból keletkezett,
-mely a tapasztalat szélességében túlnyomó, az egy az emberi képzet és
-érdekkörön belül való mozgás marad, az nem hoz semmi lényegesen újat,
-annak nincs a legcsekélyebb joga sem, hogy a maga körén túl
-igazságszámba menjen. Ha azonban a vallás egy adott világon belül nem
-tolta el ép úgy az ember állását, mint a hogy új világot nyitott neki,
-egy isteni életnek, mint saját lénye mélységének megjelenítésével
-hatalmasan felrázta, akkor az ilyen élet-fölemelés semmikép sem lehet
-mesterséges csinálmány, a szellemi életnek önkitárása van benne, melynek
-elsajátításával az ember a valóság magvában tudhatja magát.
-
-Hasonlóan áll a dolog a szellemi munka más területeivel: a merő emberből
-kiindulólag sohasem válhatnak önálló területekké sajátos tartalommal és
-ösztönzésekkel; ha azzá lesznek, akkor önálló szellemi élet határát
-mutatják ki. Akárhol pl. a jogot csak mint az emberi jóllétre való merő
-eszközt kezelik, mint ma a szocziális utilitarizmus, ott elveszti minden
-sajátos jellegét, nem hoz létre semminemű új élettartalmat, az ember
-önzésének nem bir a dologból folyó belső kényszert szembeállítani, ekkor
-többé nem jelent önálló életterületet.
-
-A mi áll az egyes területekre, az áll a közös életmunka egészére is, a
-hogy ezt a kultura elénk állítja. Emberi kultúra és szellemi kultúra
-nyilvánvalón szemben állnak egymással, amaz a merőben emberi hogyléttel
-elfoglalva, a mely azonban magának az embernek semmikép sem lehet
-elegendő, emez egy önálló szellemi életnek és ezzel az ember belső
-fölemelkedésének megnyitása. A mily biztosan egy ilyen szellemi kultúra
-nálunk hathatóssá válik, olyan biztosan áll életünk nem a mindenség
-mellett, hanem a mindenségben.
-
-Az ilyen életalakításból kiindulva lehet olyan követelmények betöltésén
-dolgozni, melyekről az emberiség nem mondhat le, melyek azonban a dolgok
-legközelebbi megpillantásában nemcsak a legnagyobb nehézséget okozzák,
-hanem egymással könnyen össze is ütköznek; ezek az élet szilárdságának
-és szabadságának követelményei. Mennél jobban elvesztettük a közvetlen
-kapcsolatot a környezettel, annál kevésbbé juthatunk el a szilárdsághoz
-valamely rajtunk kívül eső léttel való vonatkozás által, annál
-kényszerítőbben vagyunk arra utalva, hogy önmagunkban keressük a
-támaszt. Ezt a támaszt próbálták egy egyetlen pontnak megszilárdításával
-elérni, nevezetesen Descarteshoz csatlakozva a gondolkodó énben vélték
-megtalálni, a «gondolkozom, tehát vagyok» (cogito ergo sum) lett minden
-bizonyosság alapja. De mennél jobban mutatta ez a frappáns megoldás
-sajátságos következményeit és mennél jobban jutottak vele szemben a
-kritikai megfontoláshoz, annál több bonyodalom mutatkozott benne.
-Lehet-e egy az élettel szembehelyezett énből valaha visszajutni a
-világhoz? És ha ez mesterséges kerülő utakon megtörténnék, nem nyerne-e
-a merő subjektum jogosulatlan állást, nem tenné-e magát könnyen minden
-dolog mértékévé? Nem lesz-e egyúttal a gondolkodás a valóság kizárólagos
-uralkodójává és nem alakul-e ezzel az élet nagyon is a merőben
-intellektuálisba? Lehet-e egy egyedüli pontnak abszolut biztossága, sőt
-nem rejlik-e az ember fenhéjázása abban, hogy önmagában keres egy ilyen
-archimedesi pontot? Az ilyen bonyodalmaknak csak úgy lehet hathatósan
-ellene hatni, ha a szilárdságot nem egy egyedüli pontban, hanem az élet
-egészében keressük; ezt azonban nem nyerheti meg egy csapásra és egy
-bizonyos irány követésével, hanem csakis egy előrehaladó
-összezáródással, a sokféleségnek kölcsönös korlátozásával és
-átképzésével, és pedig egy összefoglaló énen belül, a mely mindenen
-keresztül kifejti magát és ezzel az egész kört általkeríti. Mennél
-jobban fejleszti ki önmagából az élet egy valóság szövevényét, egyúttal
-azonban teljes önmagában létet nyer, annál erősebb lesz a megerősítés;
-az egyes annál biztosabbá válik, mennél szilárdabban kapcsolódik össze
-az egészszel és mennél jobban jelen van benne az egésznek élete. Így
-ismertetik fel a szilárdság követelésében egy megmérhetetlen feladat; ha
-megoldásában csak lassankint haladhatunk előbbre is és a teljes
-megszilárdulás magas és távoli czél kell hogy legyen, akkor ez a czél
-felé való mozgás minden emberi önkényen felülálló kényszerével mint tény
-vitathatatlanul marad; sőt ezt a czélt nem kereshetnők, nem
-fáradozhatnánk teljes lelkünkből utána, ha kezdettől fogva nem hatna
-bennünk mint hajtó erő.
-
-A mi itt az élet egészére érvényes, az érvényes egyes támasztékaira is:
-a kultúr-korszakok, a népek, az individuumok is elérik a meggyőződés
-szilárdságát, útjuk biztosságát, nem reflektáló töprengés útján, a mely
-mögé ismét új töprengés léphet, hanem csak életük belső összezáródása és
-egy uralkodó középpont körül való elhelyezése útján; csak ez űzi el a
-kételyt és ad a cselekvésnek örömteljes bizalmat, csak innen kiindulva
-lesz az élet ránk nézve fél-életből teljes valósággá.
-
-Szilárdság és szabadság ellenfelek számba szoktak menni s igazán azok
-is, ha egy merev léttel való kapcsolódástól várunk szilárdságot;
-megszűnnek azok lenni, ha a szilárdságot mint önmegszilárdítást értjük
-és ezzel nem az életen és cselekvésen kívül, hanem rajta belül keressük.
-A mi azonban a szabadságot illeti, ennek elismerését a modern élet
-túlnyomó áramlata azért ellenzi, mert a tudományos munka olyan
-világképet, a valóságról olyan témát állapított meg, a melybe a
-szabadság nem illik bele és mert a természet mechanikus-kauzális
-fogalmazását átviszik valamint minden életre, úgy a lélek belsejére is.
-Akkor igazán balgasággá válik, bárminemű szabadságot akarni.
-
-Szemlélődésünk összefüggései lényegesen másképen mutatják be a dolgot.
-Ha a szellemi élet önállóvá válásában – és e nélkül a szellemi élet
-felületes árnyékká és álommá válik, – a történésnek eredetiségét, a
-teljes öntevékenység felé való fordulatot ismerjük fel, akkor megnyertük
-a szabadság állását minden bilincscsel szemben. Az ilyen eredetiség nem
-merő kezdetbeli állapot, hanem tartósan kell kisérnie minden szellemi
-tevékenységet és az életet folytatólagos tetté kell átalakítania. Mert a
-szellemi élet birodalmában nem hat, mint a természetben, a mi egyszer
-megvan, minden további nélkül tovább, hanem alásülyed, a mint a lélek
-visszahúzódik tőle, a mint nem újítja meg folytonosan; külső megmaradás
-mellett is mechanikus megszokássá válik és ezzel kiesik a szellem
-szférájából. Így mutatja a vallás és morál története ezerszeresen régi
-és új tapasztalatokban. A szabadság tagadásának végső oka a szellemi
-élet sajátos minéműségének félreismerésében rejlik. Nevezetesen ott, a
-hol mint merő folyamatot, mint egy akár mechanikus, akár intellektuális
-hajtógépezet működését fogják fel, ott a szabadság számára nincs
-semmiféle tér.
-
-Nem elegendő azonban, hogy a szabadság állapota egyáltalán meglegyen, az
-is kell, hogy az embernek része lehessen benne, hogy belehelyezhesse
-magát; az ilyen belehelyezkedés azonban akkor válik megérthetővé, ha az
-ember csak abban az állapotban találja meg az élet önmagában való létét,
-ha a feléje való fordulásban saját lényegét ragadja meg. A valóság
-szerint szellemi életünk nem nő fokonkénti fejlődésben egy alacsonyabb
-fokból fölfelé, hanem mindig szakítást és újraépítést tartalmaz,
-discontinuitást. Törekvésünk nem épül fel mint egy piramis egy adott
-alapon és meghatározott irányban, hanem az alapot is úgy kell megnyerni
-és az élet kétségei mind újra odáig nyúlnak vissza és arra
-kényszerítenek, hogy a fő-fordulást mindig újra hajtsuk végre. Az élet
-tevékenysége és küzdelme nem szorítkozik egyes eredményekre, a lét
-egészére irányul.
-
-Ezen a módon kell felfognunk az emberiség mozgalmát és az egyesét is. A
-történelem nem merő evoluczió abban az értelemben, hogy a későbbi
-biztosan és kényszerű szükségszerűséggel következik az előbbiből, hanem
-a mit a mult kivívott és a mit a jelenbe hoz, az szellemileg tekintve a
-jelenre nézve merő lehetőség, a mely mindig újra saját elhatározásra és
-megragadásra vár. E nélkül nem volna igazi jelen. Hasonlóképen az
-individuum sem egyforma napok lomha egymásra következése, vagy legalább
-nem kell annak lennie; a hol szellemi tartalmat nyer és mint egész,
-szellemi karakterre törekszik, ott mindig újra elszakadást és fordulatot
-kell végrehajtania, ott a saját magaslatára mindig újra fel kell
-kapaszkodnia, ott a mult értelméért is mindig újra kell harczolni. Bármi
-tapasztalatot mutat ebben az irányban az emberiség, valamint az egyes
-ember élete, az a szellemi élet önállóságának elismerése mellett
-összefoglalódhatik és nyerhet erőben és világosságban.
-
-Mindebből együttvéve kitetszik, hogy létünk köre új lehetőséget
-tartalmaz, és pedig egy lényegesen új élet lehetőségét, olyan életét, a
-mely csak a meglévő állapottal való szakítás és teljes megfordulás által
-érhető el, a mely azonban a megrázkódáson és harczon át legmagasabb
-czélokkal kecsegtet és legtisztább kielégülést igér. Ebben az új életben
-szabadulás következik be a merőben emberi üzelmek kicsinyességéből, a
-mely máskülönben egész világunkat teszi; a kicsiny én szűkösségéből
-kiragadva az élet nem folyik szét a végtelenségbe, hanem a végtelenségen
-belül mindenki önálló életponttá, az egésznek hordozójává válhatik; ha
-az ember az egésznek folyamában sodródónak és általa vezetettnek, az
-egésznek erejétől megerősödöttnek tudhatja magát, akkor a maga
-helyzetében azt a folyamot saját döntésével kell fölvennie és
-továbbvinnie, akkor egy nagy vagy-vagy húzódik át egész létén és drámai
-természetű jellemet ad neki. Csak akkor fokozódhatik a tevékenység
-öntevékenységgé, csak akkor nyerhet a hatásban létet, csak akkor
-dolgozhat ki magából szellemi karaktert és ezzel tartalmat adhat az
-életnek, míg a merő tevékenység minden bősége és szorgossága mellett az
-embert belsőleg üresen hagyhatja.
-
-Mindenfelé a legtermékenyebb mozgalmak keletkeznek ezzel. A szellemi
-karakternek, az élet önmagában való létének nyeresége, ez az, a mi az
-egyesnek személyiséggé való képződésénél kérdésbe jön; a mindenséggel
-való összefüggés nélkül a személyiség üres szó lesz, merő mentség a
-zavarodottságban. Ez a szellemi karakter, a mely az élet felrázását és
-új álláspontra való áthelyezkedését követeli, gyökereben különbözik
-minden merő individualitástól, a melyben természeti és szellemi
-elválasztatlanul összefolynak és melynek korlátlan ápolása szellemi
-dekadencziával fenyeget; a szellemi karakter nyeresége összetartó és
-felemelő feladat lesz egész népek és korok számára is; csak
-megoldásukkal vívhatnak ki önmaguknak lényegszerű élettartalmat és az
-emberiség egészének az idő minden változásában maradandó jelentőséget.
-Így a tudományban és művészetben is minden technikán, a kifejezés minden
-ügyességén és a gondolkozás minden mozgékonyságán fölül előrehatoló
-alkotás képződhetik, a mely karakteres tartalmat ad nekik és a mely az
-emberiséget a valóság új mélységeinek feltárása által továbbviszi. Hogy
-az emberiségnek valamit mondhasson és valami lehessen számára, az
-alkotónak mindenekelőtt önmagában kell gyökereznie és önmaga számára
-valaminek lennie és ezt csak ezekben az összefüggésekben teheti. Egy
-szellemi karakter kiképzése mindenekelőtt megnyitja azt a lehetőséget
-is, hogy a közönséges kultúrélet kavarodásának fölötte álljon, a valódi
-szellemi kultúrát az emberkultúrától elválaszsza és energikus harczot
-kezdhessen a merő kultúrkomédia ellen. Az ilyen karakterképzésnél
-mindenütt arról van szó, hogy egyrészt biztosak lehessünk az emberiség
-egészével való összefüggésről, másrészt magunk is hozzájáruljunk a
-szellem birodalmának gyarapításához.
-
-A bensőség önállósodása abban az irányban is megmutatja fölemelő erejét,
-hogy az életnek minden fenyegető összeszűkítésével szembeállítja az
-egész ember képzését. Az egyes életterületek szakadatlanul azon
-iparkodnak, hogy az embert teljesen magukhoz vonják és lelkére rányomják
-különös bélyegüket. Így tesz a vallás, nevezetesen egyházzá való
-alakulásában, így tesz az állam az alkotmányformák sokféleségén át, de a
-művészet és tudomány is megalkotják a maguk külön emberét és az általuk
-nyujtott részkultúrával az egész ember kultúráját háttérbe szorítják.
-Nyilvánvalóan érezzük minden ily részkultúra elégtelenségét; legyőzni
-azonban csak akkor lesz lehetséges, ha mint egészet egy feladatot
-hordunk magunkban, melynek megragadása és előmozdítása minden
-elágazásnak fölébe emel és általa keresztül egy összczélt követtet
-velünk.
-
-Hasonlóképen mint az egész ember képzésére való követelmény, a saját
-életünknek saját tettünkre való alapítása is csak akkor érhető el, ha
-elismerjük a valóság mélységét és az ember részt vesz benne. A több
-tettre való hívás áthatja korunkat, de elkerülhetetlenül egy merőben
-subjektiv páthosz dolgává lesz, sőt azzal fenyeget, hogy merő frázissá
-válik, ha az ember a merő egymásmellettiség bilincseibe kötve marad és
-nem nyer bejárást az eredeti élet és önálló bensőség birodalmához. A
-valóság mélysége és ennek számunkra való megelevenítése nélkül létünk
-nem változtatható át eleven tetté.
-
-Ha így az ember az élet önmagában-létében való részesedés által olyan
-követelmények teljesítésére lesz képes, melyek létének sikerét eldöntik,
-akkor e mellett minden fáradságnak és munkának biztos nyugalom és
-örömteljesség fog fölötte állni. Ez az élet az embernél még csak
-kikelőben van és azért tele van készületlenséggel, nem lehet hiány
-sokféle kétségekben sem. De minden készületlenség és minden kétség nem
-rendítheti meg semmi módon egy nagy fordulat alaptényét, hiszen itt nem
-egyes jelenségekről van szó egy meglévő életen belül, hanem egy új élet
-egészéről; az ilyen semmi esetre sem lehet szemfényvesztés, a léhetőség
-maga kezeskedik a valóságról. Továbbá az öntevékenység a hatásban való
-lét alakítása és fenntartása által, az egész mindenségnek az
-életfolyamatba való bevonása által az egész más örömet hoz létre, mint a
-merő tevékenység az erők kifejtésével, olyan örömet, amely az
-élet-affektusnak a végtelenségig való kitágításával minden inkább, mint
-önző élvezés. Itt szabadul fel az élet az önfentartás vad természeti
-ösztönétől és mégis a bágyadt tagadással szemben megőrizheti pozitiv
-karakterét. Az öröm, a mely a valóban szellemi élet kifejtéséből kiárad,
-egyes nyilvánulásaiban teljes tisztasággal áll szemünk előtt: így a
-kutatás igazságfelismerésében, nemkülönben a művészet alkotásában és
-szemlélésében, valamint az igazi szeretetben és az embert előbbrevivő
-hatásban; minden a kifejtett alapon egészbe foglalható és ezáltal erőt
-és örömet nyer.
-
-Vegyük ehhez még, hogy a mit az ember önmagában hat és kiküzd,
-közvetlenül az egészhez tartozik és az egésznek előmozdítására szolgál,
-nemkülönben azt, hogy ebben az új életben a kicsiny és nagy közönséges
-különbségei a világnak világhoz való egyetlen elhatározó fordulatával
-elhalványulnak, sőt el is tünnek, hogy mindenki a maga helyén
-fontosságot, sőt nagyságot vívhat ki, akkor az élet értelméről és
-értékéről nem lehet kétség.
-
-
-Ellenállások és leküzdések.
-
-Eddig az új élet benső mivoltát szemléltük, mely az emberiségnél
-mutatkozik, az akadályok, melyekre létünkön és világhelyzetünkön belül
-talál, eddig tárgyalatlanok maradtak. Most azonban velük is foglalkozni
-kell, mert megjelenésük és a velük való megegyezkedés engedi csak az
-emberi élet sajátos karakterét teljes világossággal kidomborítani.
-Akadályok pedig háromféle irányban keletkeznek: a szellemi élet
-viszonyából azokhoz a természetes eszközökhöz és feltételekhez, a
-melyekre utalva van, a szellemi életnek készületlenségéből, sőt
-árnyszerűségéből magában véve, látszólagos tehetetlenségéről a
-mindenségben, valamint az ember körében. Tekintsük meg most már egymás
-után ezeket az ellenállásokat és azt a mi ellenük hat.
-
-
-Szellemi élet és emberi lét.
-
-A kifejtett meggyőződés főpontja volt, hogy az élet magában-létére való
-fordulat nem állhat elő a merő természetből lassankénti fokozás által. S
-ép oly kevéssé állhat elő az emberi együttlét keveredéséből, a mely
-minden szellemi ingert a merő ember szolgálatába szokott vonni. Így
-tehát itt egyáltalán nem lehet boldogulni magunk elszakítása és az élet
-önálló beiktatása nélkül. Ilyen szükségszerűség belenyúlik a munka
-minden elágazásába; egy önálló kiindulópont nyerése nélkül sem
-tudományos gondolkodás, sem művészi alkotás nem lehetséges. Az ilyen
-szakítás azonban tele van veszedelemmel, nagy kisértést hoz magával,
-melynek épen magasratörő lelkek vannak kitéve. Ha az életnek új
-magaslatra kell felkapaszkodni, akkor közelfekvő, sőt bizonyos
-időpontokban megigéző erejű dolog, lehetőleg minden életet erről a
-magaslatról és a tapasztalati világ teljes megvetésével kifejleszteni;
-csak az ilyen teljes-tökéletesen saját képességből való kifejlesztés
-látszik a teljes önállóságért és a szellemi életnek tiszta
-kidomborodásáért biztosan kezeskedni. Így próbálták ezt a vallásban, így
-az ethikában, így a filozófiában is. Mindenütt kiderült azonban, hogy a
-tapasztalás világától való ilyen elválásnál és az ilyen kisérletnél egy
-új birodalomnak saját mozgásból való létrehozására az emberi szellemi
-élet maga is elszegényedhetik és a formátlanba juthat. Így történt ez a
-mystikával, mikor az életet teljesen az örök lét kontemplácziójává
-akarta átalakítani és e mellett elviselhetetlen egyformaságnak esett
-áldozatául, a legmagasabb föllendülésből is könnyen visszaroskadt az
-elhagyatottság érzésébe; így történt a vallásos ethikával, mikor az
-isten iránt való szeretetet kizárólagos feladatává tette és az ember
-iránti szeretetet, ha nem is pusztította el, de legalább csökkentette;
-így történt a filozófiával, mikor a szabadon lebegő spekuláczióhoz való
-fordulásával, a gondolkodás saját mozgásával hozatta létre az egész
-valóságot, s ezzel kétségkívül zárt gondolatszövevényt nyert, de ennek a
-szövevénynek nem tudta megadni egy teljes valóság tartalmát és erejét.
-Általában mindenütt kiderült, hogy a szellemi élet fölemelkedésének a
-legközelebbi világ fölé nem szabad elszakadássá válnia, ha az élet nem
-akar elszegényedni és megmerevedni. Így arról van szó, hogy az elért
-magaslatról a tapasztalat világához visszatérjünk, fonalakat fonjunk
-innentől-túlra, ama világot lehetőleg önmagunkhoz vonjuk, magunkat a
-vele való megegyezkedéssel belsőleg továbbképezzük; a szellemi élet
-nálunk embereknél nem tiszta önkifejlesztés, hanem előrehaladás kemény
-ellenállásokon át, nem könnyű alkotás a gondolatok vidám játékában,
-hanem munka, fáradságos, de egyúttal termékeny munka, mely egy teljes
-valóságot épít fel. Ha azonban nem fejleszthetjük ki egy vonalban, hanem
-két oldalról kell dolgoznunk, akkor ezzel életünk nem lesz magasabbnak
-és alantasabbnak összetételévé, például a megismerés nem lesz az
-érzékiség és ész produktumává, hanem a szellemi fölényben marad, a
-kapcsolat belőle kiindulólag és egy általa alkotott élettéren belül jön
-létre, az alantas lehetőleg belehelyeztetik ebbe és ilyen
-áthelyezkedésben alakíttatik át, amaz élettéren belül a magasabbat kell
-továbbvinnie, nem lép egyenértékűen melléje.
-
-Abból azonban gonosz bonyodalom keletkezik, hogy az alantas egyáltalán
-nem oldódik fel simán és tisztán abban a mozgásban, hogy a fölfelé törő
-iránynyal szemben megtartja önállóságát és az életet a magasabbnak
-kárára szívósan és mereven önmagához rögzíti. Így az ember érzéki
-természete egyáltalán nem követi egyszerűen a szellem vezetését, hanem
-gyakran túlhatalmasan magához ragadja a szellemi erőket is és pedig az
-ember sok hozzátétele nélkül, a szükségszerűség kényszerénél fogva. Így
-szakadatlan harcz az önfentartásért van ránk róva, melyet nem rázhatunk
-le magunkról; ez a harcz gyakran olyan izgatóvá és keménynyé válik, hogy
-minden törekvést igénybe vesz. Így van ez nemcsak az egyéneknél, hanem a
-népeknél is és az egész emberiségnél. Nem az eszmék, hanem az érdekek,
-még pedig a materiális érdekek uralkodnak az emberi lét átlagán; hogy
-mennyire benne vannak a játékban a nagy belső átalakulásoknál is,
-például a vallási megújulásoknál, azt épen az újkor juttatta elismerésre
-gazdasági szemlélet-módjával. Az is ide tartozik, hogy az összeütközés a
-létért való küzdelemben, a törekvők konkurrencziája az emberiség
-előrehaladására nem nélkülözhető, felrázó erejének elejtődésével az élet
-könnyen bágyadttá és lanyhává válik. Így az érzéki életfentartás mint az
-emberi lét legerősebb hajtóereje marad meg; ez a tény minden elburkolás
-alól mindinkább előtör és kimutatja fölényét; a szellemi élet innen
-kiindulólag mint merő körülszegélyezés tünhetik fel, a mely magában nem
-állhat fenn. Valóság szerint mily szerényen tűnik fel az emberi létben
-az érzéki és az önző érdekek lármás érzelmeivel szemben a szellemi élet
-s mily fáradságosan kell magának valamelyes érvényt kiküzdenie!
-
-Ezeket a megfontolásokat az a tény erősíti meg továbbra, hogy a szellemi
-élet minden fejlődésével szemben a természeti lét formái térben és
-időben megmaradnak és törekvésünkön uralkodnak. Az érzéki lét
-egymásmellettisége szilárd ténylegességgel vesz minket körül és az egyik
-embert belsőleg izolálja a másikkal szemben, mialatt minden szellemi
-tevékenység az egészből és belsőből való hatást követel; nem kevésbbé az
-idő egymásutániságába is bele vagyunk helyezve, a melyben semmi eredmény
-és semmi állapot nem marad meg állandóan, a hol minden folyékony, a
-dolgok folyama feltartóztathatlanul tovább sodor és a mi ma helyesnek
-számít, azt könnyen helytelenné bélyegzi a holnap. Mily gyors
-váltakozását az ideáloknak, a meggyőződéseknek és az izlésnek mutatja az
-emberi lét, mialatt a szellemi alkotás tartalmait időtlenül érvényesekül
-adja és ennek a követelménynek fentartása nélkül törekvésének minden
-energiáját el kellene veszítenie. Mindezek szerint a szellemi élet az
-emberben úgy látszik, mintha nem jutna önálló létre és végül áldozatául
-kell hogy essék egy másfajta világnak. A fény, mely belőle kiárad, nem
-hatja át a mindennapi lét ködét; ha nem tűnik is el egészen, mégis
-sokkal bágyadtabb és múlandóbb, semhogy életünket felmelegítse és
-egyúttal biztos vezércsillaga is legyen. Inkább megmutatja képességünk
-határát és az igazságtól való távolesésünket, semmint biztossá tenne
-róla.
-
-Mindezt nem lehet sem tagadni, sem félrehárítani; megmarad ténynek, hogy
-bennünk a szellemi életnek egy más fajta, sőt ellenszegülő médiumon
-belül kell kifejlődnie, de az élet állományának pontosabb
-átvizsgálásakor csakhamar észreveszszük, hogy egy ellenhatás van
-folyamatban, nem annyira az ember megfontolásából és szándékából
-kifolyólag, mint inkább magának az életnek nevelő és továbbképző hatása
-következtében: a mit az ember a szükség kényszere alatt és
-önfentartásának kedvéért megragadott, az átváltozik és megnemesedik
-benne magának az életnek lefolyása útján: a mi eleinte csak külső volt,
-az bensőséget nyer, a mi mai eszközül szolgált, az magában véve
-értékessé válik: az élet egész kiterjedésében fölfelé emelkedés és a
-szellemiség megerősödése áll be.
-
-Tekintsük az embernek emberhez való személyes viszonyait a szerelemben
-és barátságban. A mit szerelemnek neveznek, az eleinte a természeti
-ösztönhöz van kötve és gyakran meglehetősen felületes természetű, csak
-mellékesen visel szellemi vonásokat, a másik ember túlnyomólag úgy tűnik
-fel benne, mint saját gyönyörünknek és kielégülésünknek eszköze.
-Lassankint azonban az élet az együttlétben fordulatot hoz létre a felé,
-hogy az a másik ember önmagában is értéket nyer, hogy jólléte
-gyarapításának az én alárendelheti, sőt feláldozhatja magát. Ugyanígy
-áll a dolog a barátságban. Az embereket legtöbbnyire a hasznosság és
-kellemesség külső okai kötik össze egymással, többnyire az érdekek
-közössége tartja őket össze. Egy idő múlva azonban a kölcsönös viszony a
-bensőség felé kezd fordulni és mindkét fél belső részvétet, sőt örömet
-talál a másikban; már Aristoteles látta, hogy szokott az élet folyása
-abból, a mi eleinte csak hasznos és kellemes volt, valami magában
-értékeset, valami jót csinálni, hogy emeltetik ezzel az ember saját
-indító okai fölé, hogy működik itt a görög gondolkodó kifejezése szerint
-az alantas rendű emberben is valami isteni, a mi erősebb, mint ő maga.
-
-Viszonyunk a tárgyakkal, a melyekkel munkánk kapcsolatban van, szintén
-hasonló fölemelésben részesül. A munkát az önfentartás kedvéért szoktuk
-kezdeni és a szükség folytán bért kell érte követelnünk; az ügy
-előbbrevitele eleinte akár egészen közömbös is lehet nekünk. Lassankint
-azonban a munka saját tartalmánál fogva kedvessé és értékessé válhatik,
-előrehaladása szívünk ügyévé lesz, a sikerülése miatti gond nagy
-fáradalmakra és áldozatokra késztethet. Nevezetesen mikor a munka az
-egyes munka-eredményeken fölül életünk munkájává válik, ha valami
-különleges hivatásra vezet és ezzel minden cselekvésünknek meghatározott
-irányt és feladatot ad. Ez a legbiztosabb védelem minden kicsinyes önzés
-ellen; az embernek benső összeköttetése a szellemi élet czéljaival,
-létének belső fölemelése nem ismerhető itt félre.
-
-A hogy itt az emberekkel és dolgokkal való viszonyban az erő és az élet
-a külsőből a belsőbe, a természetiből a szellemibe vezettetik át, ép úgy
-az egyes önmagában is hord olyan erőt, a mely többfelé vezeti. Ez
-mivoltának különössége, az egyénisége. Eleinte mint természeti adomány
-jut neki s természeti és szellemi elkülönítés nélkül folyik össze, ezen
-sajátságos tényálladék egészét fentartani és keresztülvinni megfelel az
-önfentartás természeti ösztönének és ennélfogva könnyen megnyeri az
-ember hajlamát és munkáját. A mozgalom azonban, a mely ezzel folyamatba
-jut, lassankint messze tovább vezet a kezdetnél. A szellemi elemek
-világosabban kidomborodnak és mindjobban egy egészszé zárulnak össze;
-mennél inkább történik ez, annál világosabban tünik fel egy magas
-feladat, mely az embert megnemesíti és cselekvését szellemi czélokra
-irányítja, sőt a mely egy magasabb ént egy alantasabbal szemben, a
-lénynek egy egészét a felszin elzáródásával szemben képviseli. Egyéni
-mivoltunk úgy tünik fel, mint egy pillér, melyen az élet a magasba
-lendül.
-
-Az alantasból a magasabba való fölemelkedés, az embernek ilyen
-fölemelkedése saját motivumai fölé, az emberiség egészébe nyúlik át és
-itt új életformák képzésére hat, melyek a szellemi élet fokozatának
-felelnek meg és fejlődésének edényeivé válnak. Így mutatja ezt az emberi
-együttlét mozgása. Eleinte a külső egymásmellettiség és az életfentartás
-kényszere vezeti együvé az embereket és kisebb vagy nagyobb csoportokká
-köti össze őket. A külső összeköttetésből közös tapasztalatok és
-harczok, közös sikerek és szenvedések révén mindinkább belső természetű
-közösség lesz, összélet fejlődik ki sajátszerű vonásokkal, uralkodik az
-egyesnek munkáján és háttérbe szorítja önzését; az ember itt egy
-egésznek tagjául tudhatja magát, erre támaszkodhatik és benne
-szilárdulhat meg. Az egészből való élet és hatás van itt elérve és ezzel
-a szellemi életnek az emberiségen belül biztos tér van készítve,
-bizonyos áttörő-pont támad, a hogy Fichte beszédei a német nemzethez ezt
-megkapó formában kifejtették. A mi azonban a nemzetnél és hazánál kimért
-elhatárolásban van meg, egy egész élet egészének és bensőségének
-képzése, az válik czéllá az egész emberiség számára is, belső
-összefüggés lebeg törekvésünk előtt és mint mozgató hatalom hat az egyes
-lélekben.
-
-A hogy így egy sajátos emberi közösség képzése fölébe emel a térbeli
-egymásmellettiségnek, az időbeli egymásutánt is le lehet győzni egy
-sajátos embertörténet képzése által. Mert a mi történelem nem csupán az
-embernél, hanem a szellemiségbe való emelkedésénél is keletkezik, az
-gyökeresen különbözik a merő egymásra következésből és azoknak a
-hatásoknak felhalmozásából, melyeket a természet szem elé állít. Mert az
-embernek sajátos története nem az idővel való tovább-sodortatás, hanem
-az idő ellen való harcz fölvétele, törekvés arra, hogy az események
-folyásából valami maradandót lehessen kiküzdeni. Maga az sajátos
-embertörténetet eredményez, hogy az ember belsőleg meg akarja tartani
-azt, a mi külsőleg elvonúl előtte; ezt nem teheti a nélkül, hogy a
-lényegest a lényegtelentől, a szellemit a merőben emberitől el ne
-válaszsza és amazt a maga számára ne értékesítse. Nevezetesen a
-magaslatok azok, a hol minden időbelin és emberin át fölemelkedés
-következik be, a maradandó igazsághoz. A hogy azonban az úgynevezett
-klasszikai időkből a maradandót tartósan kívánjuk megtartani, ép így
-igyekezünk egyáltalán a történelemben különválasztani, a mi merőben az
-időhöz tartozik és a mi mint az időn felül álló igazság-tartalom, minden
-időt előbbre tud vinni. Ezzel a történelem egy szellemi valóság
-kifejtésévé válik és ez támasztékot szerez a felszín váltakozó áramlatai
-ellen, sőt a merő pillanat jelenével szemben időt átfoglaló jelent
-nyujt, a melyben mindaz a nagy és lényeget alkotó, a mi külsőleg
-átvonult, belsőleg tovább fennállani és magát mindig hathatósnak mutatni
-képes. Ez a szellemi jelen minden igazi műveltségnek színtere és
-kitüntető sajátossága, az időn belül túlemel a merő időn. Igy czáfolja
-meg a sajátos embertörténet azt az állítást, hogy életünk teljes
-tökéletesen az időhöz tartozik és harczot mutat benne az idő és az
-örökkévalóság között; ő maga közvetítést képez a merő idő között, mely a
-legközelebbi léten uralkodik és az örökkévalóság között, mely a szellemi
-életet követeli.
-
-Nem szabad e mellett félreismerni, hogy a társadalom és történelem
-képzése új bonyodalmakat hoz létre, a mennyiben a társadalom az egyén
-szabadságát elnyomhatja és a történelem a jelen eredeti életét
-károsíthatja. Ezek a veszedelmek azonban a harczokkal, melyeket
-előidéznek, a szellemi életen belül feküsznek, az tény, hogy az élet
-továbbképződik a merő egymásmellettiségen és a merő egymásutániságon
-túl, e mellett teljesen megmarad; a bonyodalmak is, melyek itt kinőnek,
-jobban megerősítik az ember fölemelkedését a merő természet fölé, mint a
-mennyire kétségessé tehetik.
-
-E szerint az emberi lét körében az élet maga nevelő és képző hatást
-idézhet elő; számos szál szövődik köztünk és a szellemi élet között,
-széles, bár gyakran rejtett folyamban hatja át az a hatás a lét egész
-körét. A mozgás e fölemelkedésében, az élet e fölkapaszkodásában bízik
-minden emberre való hatás, minden képző tevékenység az egyéntől az
-emberiség egészéig; itt található meg minden komor pesszimizmus
-legtalálóbb czáfolata; hogy az a hatás minden ellenállással szemben
-fentartja és győzelmesen keresztültöri magát, ez biztos bizonysága
-annak, hogy itt egy minden emberi önkénynek felette álló hatalom van a
-játékban. Nekünk azonban ebben igazolását kell látnunk abbeli
-meggyőződésünknek, hogy önálló szellemi élet hat bennünk és csak ebből a
-meggyőződésből érthetjük igazán ama mozgást. Csak arról van itt szó,
-hogy egészbe foglaljuk, a mit magunkban és magunk körül mindennap
-átélünk, hogy az itt fejtegetett kétséggel a szellemi élet képessége
-iránt teljesen szembeszállhassunk.
-
-Így értjük meg azt is, mikép beszélhetett Plato egy az alantasban is
-meglévő vágyról az örökkévalóság után és hogy kereshette fel az ilyen
-törekvés lépcsőjét a világegyetemben. Csakhogy ezt teljes világossággal
-nem mint a természet merő továbbfejlődését, hanem mint a szellemi élet
-ereje által való fölemelkedést kell értenünk; a természet semmi esetre
-sem tudna arra az útra lépni és rajta járni, ha nem nyugodnék mélyebb
-alapon és nem kapna ebből ösztönzést a fölemelkedésre.
-
-Mindez együttvéve azt bizonyítja, hogy a természet és szellemi élet
-semmiesetre sem esnek mereven széjjel, a hogy ez kezdetben feltűnhetett.
-A természethez az embernek kétféle viszonya volt: az ellentét és a
-kapcsolat viszonya. Eleinte szüksége van a szellemi életnek éles
-elhatárolására a természettel szemben, kiemelkedésre a vele való
-összekeveredésből, máskülönben nem találhat önállóságot és tiszta
-kidomborodást. Megfelelő megerősödés után azonban a szellemi életnek
-saját továbbképződésére szüksége van a természethez való visszatérésre;
-most már nem mint valami idegen tűnik fel a természet, hanem mint valami
-rokon, a mi vele összetalálhat és közös hatásra kapcsolódhatik össze. A
-szellemi munka főszintere mindig a láthatatlan világ marad, ez azonban a
-látható lét megragadása és elsajátítása nélkül nem találja meg saját
-tökéletesedését.
-
-A szellem és természet ez összefüggését megfogható kifejezésre juttatni
-túlhaladja a tudomány képességét, de igenis megtalálni ezt a kifejezést
-a művészetben. Mert itt szemmellátható, hogy válhatik az érzéki a
-szelleminek kifejezésévé és hogy szolgálhat továbbképzésére, hogyan
-testesítenek és erősíthetnek meg szavak, hangok, színek stb. belső
-ösztönöket, nem kevésbbé azonban az is, hogy a szelleminek ilyen
-ábrázolásra van szüksége és csak általa jut teljes megvalósulásra. Így
-mutatja meg a művészet mindkét világ szoros kapcsolatát és hogy
-Goethével beszéljünk, a legboldogabb biztosítást adja a lét örök
-harmóniájáról. A szakadéknak benne végrehajtott áthidalása azonban
-előmozdítólag hat az élet egészére, a mennyiben szilárdságot és
-örömteljességet ad neki, mely máskülönben elérhetetlen volna. A szellemi
-élet világhatalmának alapgondolata ezzel továbbra igazolódik.
-Bármennyire marad is e szerint az élet összképében érintetlen a szellemi
-mozgalomtól és tanusít szilárd ellenállást hatásával szemben, az a tény,
-hogy széles kiterjedésű továbbképzés van folyamatban, a merő ember
-vélekedésén és akarásán túl, biztosan megvéd a kétségtől, vajjon a
-szellemi élet a mi körünkben is hatalmat jelent-e. Csak a ki az egyeshez
-tapad és a fáktól nem látja az erdőt, csak az ismerheti itt félre az
-élet erős folyamát.
-
-
-A szellemi élet készületlensége és látszólagos bizonytalansága.
-
-További aggály keletkezik abból a módból, a hogy a szellemi élet saját
-tartalmával az emberben jelen szokott lenni. Ki tagadná, hogy kívülről
-nézve a szellemi élet csak nagyon szétfoszló körvonalakat mutat, hogy
-nevezetesen ott, a hol egy zárt életrend, különösen a vallási, nem ad
-neki megfogható alakot, teljesen árnyszervé válhatik. Különböző idők is
-nagyon kűlönbözőképen alakítják, mozgalmaikkal és változataikkal szemben
-hajlékonynak és lágynak tűnik fel, mint olyasvalami, a mi minden
-követelésnek enged, minden helyzethez készségesen alkalmazkodik. Az
-ilyen hajlékonyság adja az emberi reflexiónak a legszélesebb hatáskört,
-a pártok harcza magához ragadja az ügyet, úgy látszik, mintha minden az
-emberek magyarázatára és véleményére menne ki, mintha az emberi érdekek
-váltakozó iránya a gondolatképeket hol ide, hol oda hajtaná. Ez azonban
-engesztelhetetlenül ellentmond annak az önállóságnak, annak a
-szilárdságnak, annak a fölénynek, melyet a szellemi élet követel és a
-melyre hatásához szüksége van; mennél erősebben hangsúlyozzuk azokat a
-követelményeket, annál súlyosabban kell éreznünk annak a benyomásnak az
-ellentmondását, az elfelületesedésnek veszedelmét.
-
-Egyúttal azonban a mi fogalmazásunk a szellemi életről hathatós
-ellenállást támaszt amaz elfelületesedésnek és alaposan megszabadít
-ettől a gondtól.
-
-Láttuk, hogy nincs szellemi élet a merő ponttól való elszakadás nélkül,
-az állapot és tárgy, a subjektum és objektum ellentétének átfogása
-nélkül a teljes tevékenység által; a szellemi élet nem valami máson megy
-végbe, hanem maga ad magának támasztékot és középpontot, nem merő
-magyarázata vagy egyengetése egy adott állománynak, hanem mint az
-életnek önmagához és egy önmagában való lét kiküzdéséhez való fordulása
-a saját körében valóságot hoz létre, az egyedüli valóságot, a mely
-megérdemli az igazság nevét. Az ilyen élet nem képtelen kívülről
-biztosíttatni magának a ténylegességet, hanem önmagában viseli, a
-ránézve sajátos hatalmakban és értékekben, követelményeiben és
-mozgásaiban; a mi az emberből nézve merő lehetőségnek tetszik, annak is
-abban a kapcsolatban megvan a ténylegessége és fölénye minden emberi
-önkénynyel szemben.
-
-Az ilyen elmélyítésben a ténylegesség főképpen az életen belül rejlik,
-nem szemben vele, abban a közelebbi alkatban rejlik, melyet önmagából
-kifejleszt; a törekvés is képességet bizonyít és egyúttal sajátos
-alapátlagot; a mint a merő subjektum mozgásán túlhalad és a ténylegesbe
-is nyúlik, közvetlenül eredménynyé lesz és egyúttal szellemi természetű
-bizonyítássá. Így például az emberiségben, a mint láttuk, törekvés ébred
-a történelemnek egy új faja után, szemben a merő egymásutánisággal; az
-ezzel tanusított képesség, hogy az egyes idők fölött átnézzünk és egy
-összképbe foglaljuk őket, az idők váltakozásából a maradandót kiemeljük
-és ennek a maradandónak elsajátításával időtlen jelent alakítunk, az
-ilyen képesség, az eredmény minden készületlensége mellett nem
-bizonyítja-e a szellemi életnek sajátos faját és nagyságát és ezzel
-olyan ténylegességet, a melyet semmiféle magyarázás és kombinálás nem
-hozhatna létre önmagából? Az ilyen követelés a ténylegességnek a
-szellemi élet alapszövetébe való visszahelyezésére a problémának
-szokásos tárgyalását tulságosan laposnak és külsőlegesnek tünteti fel.
-Ez csak a végeredményt kérdezi, mint a kalmár a kész árút; a munka neki
-közömbös és így nem látja, hogy az erők kifejlesztésében sajátos
-tényállást tartalmaz. Sőt ezeknél a belső kérdéseknél az a mód, a hogyan
-dolgozunk, fontosabb lehet, mint a mi a munkából kikerül, mert a munka
-módja maga is új erőket eleveníthet meg, új lehetőségeket nyithat, az
-életproczesszust elmélyítheti. Ez kiterjed az egyes alkotó személyiségek
-értékeléséig: fővívmányuk a bennük kifejlődött életproczesszus, az a
-mód, a hogy a dolgokkal bánnak, munkájuk jelleme; ez megtarthatja
-értékét akkor is, miután az eredmények, mint jórészben az idők különös
-módjától függők, túl vannak haladva és elavultak. A nagy gondolkodóknál
-is gyakran csak a feleletet veszik számba és értékelik, holott
-főfontosságuk a kérdés föltevésében volt; az elmélyedés, a mely ebből
-származott, fontosabbá lehet minden feleletnél.
-
-De bármi alapjuk van is az ilyen megfontolásoknak, a kételylyel csak
-akkor birnak teljesen, ha a közös élet tapasztalata egy bizonyos irányba
-hajtja őket és ezzel megfogható tartalmat ad nekik; ez azonban tényleg
-megtörténik, a mennyiben egyfelől az egészen belül különös
-élet-összefüggések, zárt élet-területek képződnek sajátos törvényekkel
-és ösztönökkel, mint a tudomány és művészet, morál és vallás s a
-mennyiben másfelől a világtörténet mozgalmát az összes szellemi élet,
-karakterisztikus alakítására, egy egyetlen műbe való összefoglalására
-való törekvés hatja át és különösen erős ösztönzést ad neki. Midőn
-mindkettő kiegészíti egymást és az egyik a másikon méri magát, a
-szellemi élet követelt elmélyedése önmagában szilárd támaszt, valamint
-minden emberi önkényen felülálló tartalmat nyer.
-
-Az egyes élet-területeken a közelebbi fogalmazás miatti vitáktól el
-szoktuk felejteni azt az alaptényt, mely már keletkezésükben és
-fennállásukban benne rejlik. Mivel pl. a morálban és a vallásban a
-közelebbi fogalmazások messzire széjjelágaznak, tehát ezek könnyen úgy
-tűnnek fel, mint az emberi vélekedés merő készítményei; de nem lehetnek
-többé azok, ha a morál és vallás minden különös fajával szemben teljes
-méltatást nyer az a tény, hogy a morál és vallás az emberi körben
-egyáltalán kicsirázik és nemcsak felizgatják a kedélyeket, hanem az élet
-egészét sajátos tevékenységben is mutatják. Mindaz előtt, ami az egyes
-vallásokat elválasztja és vitát kelt fölöttük, ott van a vallás
-keletkezésének ősjelensége egyáltalán; ezzel életünkön belül egy
-alacsonyabb és egy magasabb faj különválása és kölcsönhatása jelenik
-meg, egyfelől a fenség és kegyelem, másfelől a tisztelet és hit
-fejlődése jelenik meg, egy mély konfliktus jelenik meg életünkben, de új
-erők felrázása is és egy addig késznek vélt állapot folyamatba hozása. A
-világtörténet is emelkedő mozgalmat mutat abban, hogy az ember, a mit
-fölötte állónak ismer fel és tisztel, mindjobban egy egészbe
-összefoglalni és az ehhez az egészhez való viszonyt mindjobban belső
-viszonynyá iparkodik átalakítani, még pedig az összes élet-állomány nagy
-mozgalmai és változatai közben. A mi tévedés és képzelgés az ilyen
-vállalkozással összekeveredhetik, nem fedheti el a szellemi élet sajátos
-kifejlesztését. Hasonlóképen áll a dolog a morállal. A morális
-rendszerek minden viszálya fölött ott áll a tény, hogy a morál
-problémája az emberiségben föltámadt és hatalmat nyert fölötte, hogy
-ezzel oly magatartás követeltetett, mely minden önző czéltól eltekint, a
-mely saját döntést és megragadást tartalmaz és a mely más czélokkal való
-összeütközésben általában fölényesen lép fel. Az ilyen mozgalom az
-emberiségnél lassan fejlődhetik és mindegyre kemény ellenállásra
-találhat, mégis kifejlődött és megáll minden ellenállással szemben; ezt
-csak azért teheti, mert sajátos hajtóerőket és normákat tartalmaz és
-ezzel az életet továbbképzi. Hogy az ilyen teljes tevékenységű
-élet-komplexumokból micsoda hatalom indulhat ki, azt mutatja
-mindenekelőtt a tudomány, gondolkodásának önállóságával. Tárgyszerű
-lánczolódást követelnek benne, a melyben minden sokféleség egy rendszer
-egészévé foglalódik össze; itt minden tétel biztosan és tévedés nélkül
-kidomborítja a maga következményeit, itt nem tűrhető el semmiféle
-ellenmondás; mindenen át összevéve itt az emberen belül egy a merő ember
-minden hasznán és minden véleményén felülálló tárgyszerűség hat.
-Ugyanígy vannak azonban minden életterületnek sajátos mozgásai és
-normái, melyek nem csupán a subjektumot izgatják, hanem az objektumot is
-alakítják, melyek az ilyen teljes tevékenységű képzésben ki vannak vonva
-minden emberi önkény alól.
-
-A ténylegességnek ilyen hátrahelyezése az ember meggyőződéseit a valóság
-egészéről szintén szélesebb és szilárdabb alapra fekteti, mint a hogy ez
-rendszerint szokás, mikor minden igazságot a merő észtől várnak. A hogy
-az egyes életterületek maguk mögött bírják az összélet mozgalmát és
-kifejezésre is juttatják, épp úgy mindenikük vállalkozásában amaz
-egészre vonatkozó meggyőződést hord; az egyes területeken belül nem
-emelkedik ki egy eredmény sem mint nagy, a mely ne tartalmazna és ne
-képviselne tanubizonyságot az egészről. Ama meggyőződés és vele a
-valóság áttekintése különböző minden terület mivolta szerint. Láttuk,
-hogyan fedez fel a vallás az élet alapjában egy merev ellentétet; ezt
-nem teheti a nélkül, hogy a világot széjjel ne tépje és ellentéteit
-kifelé ne fordítsa; az immanens vallás gyászos ellentmondás. Egy másik
-őstapasztalat rejlik a művészetben, valamint a nevelés művében is. Mert
-a hogy láthattuk, a művészet barátságos viszonyt és kölcsönös közlődést
-kíván a belső és külső között, legyőzi a kettőnek ellentétét alkotásának
-előrehaladásával; ezzel munkája a mindenség harmónikus egységéről
-tanuskodik és azt okolja meg. A nevelés műve is barátságosabb
-fogalmazását tartalmazza az emberi létnek, mint a vallás a maga
-ellentéteivel. Mert hogy lehetne arra a műre vállalkozni és hogy lehetne
-az eredményes, ha nem szunnyadna minden emberi lényben egy szellemi erő
-és nem volna lehetőség ezt hű munkával fölébreszteni? Már az is
-megtiltja az egyház uralmát az iskola fölött, hogy konzekvens
-gondolkozásmód mellett itt és ott különböző tények lépnek előtérbe és
-különböző alapnézeteknek kell hatniok. Hasonlókép a morálból és a
-tudományból is sajátos fogalmazások keletkeznek az élet és a világ
-egészéről. Így magyarázható meg az is, hogy az egyének meggyőződései,
-mint az egész időkéi legtöbbnyire az által határoztatnak meg, hogy mely
-életterület ragadja főképen magához munkájukat, hogy pl. a
-természetkutatók és szellemkutatók útjai rendszerint messze eltávolodnak
-egymástól.
-
-De ha ezen a módon a zárt életterületek kiképzése mint magának az
-életnek, ép így a valóságról való meggyőződéseknek is szilárd támasztó
-pontokat és czélokat szerez, akkor ennek az eredménynek minden bősége
-mellett megvan a belső határa és ezért a kiegészítés kívánására hajt.
-Eleinte a különböző mozgások könnyen széjjelvezetnek egymástól, sőt
-merev ellentéteket idéznek elő, mint a hogy pl. látjuk, hogy a művészet
-és morál, a vallás és tudomány szüntelenül vitáznak egymással. Az élet
-ellenkező irányokba vonzatnék és épen az alkotásnál kínos
-bizonytalanságban maradna, ha az egész is nem tudna karaktert
-fejleszteni és egyúttal álláspontot nyerni, a melyből kiindulva meg
-lehessen keresni a külömböző áramlatok kiegyenlítését.
-
-Ugyanabba az irányba mutat egy másik követelmény. A mit amaz egyes
-területek a maguk különösségében ténylegességül megnyitnak, az
-mindenesetre túlnyúlik a subjektiven a tárgyszerűbe és ezzel teljes
-tevékenységnek bizonyul, de e mellett nem jut túl a tervezeteken és
-vázlatokon, több feladatot állít, mint a mennyit megold, inkább a czélt
-mutatja, mint az utat. Ténylegesség, de befejezetlen; formákat nyujt, de
-ezeket megtölteni csak élő tartalom tudja. Minden korrekt gondolkodás
-még nem eredményez teljes megismerést, a művészi alkotás törvényeinek
-minden követése sem ad a művészetnek karaktert. A ténylegesség
-körvonalaiból, melyeket az egyes területek lelepleznek, csak úgy lehet
-teljes kiképzésre jutni, ha az élet mint egész az állapot és tárgy
-ellentétének leküzdésével belső egységgé foglalja magát össze és ezzel
-mindenekelőtt kifejezett karaktert nyer; ezt aztán beleviheti az egyes
-területekbe, rajtuk mutathatja ki és vizsgálhatja meg.
-
-Így különféle okokból olyan életegység követeltetik, a mely a szellemi
-élet legáltalánosabb fogalmán túlmegy és ezt az életet a létfölötti
-uralkodásért és a lét áthatásáért való harczban mutatja. Az ilyen egység
-szemmelláthatólag nem adatik azonnal készen, azt azonban mondani lehet,
-hogy a feléje való mozgalom végigmegy a világtörténeten, sőt magva a
-világtörténetnek. Az emberi törekvés minden magaslatán kiséreltek meg
-ilyen továbbképzést. Így a görögség a maga tetőpontján művészi,
-pontosabban szólva plasztikai természetű élet-szintézist teremtett és a
-maga sajátosságában vitte bele az élet minden főirányába. Az ilyen
-plasztikai műalkotás módjára való tárgyalás sajátságos képet adott a
-mindenségről és sajátságos faját adta a szellemi munkának, a tudománynak
-is, az állami közösségnek, valamint az egyes lelkének is egy összczélt
-tartott elébe és egy elrendeződési elvet. A mozgalom, mely ebből
-keletkezett, a valóság új oldalait tárta fel és új erőket ébresztett s
-az alkotás magaslatán már a czélpontnál gondolhatta magát. A tapasztalás
-azonban megmutatta, hogy az a szintézis minden eredményével nem meríti
-ki az élet terjedelmét és mélységét; végeredményben mégis csak egy bár
-nagyszerű kisérlet, mely ellen úgy az egyes területek, mint az
-életállomány egésze felől ellenállás és ellentmondás támadhat. Ilyen
-ellentmondás csakugyan támadt is az antik rendszer ellen; már az ókor
-további lefolyása is olyan tapasztalatokat és feladatokat vetett fel,
-melyekkel a probléma klasszikai megoldása nem bírt; végül ama művészi
-megoldás át kellett hogy engedje a vezető helyet a kereszténység
-ethikai-vallási szintézisének, mely más világosságot vetett a valóságra
-és más erőket elevenített meg. A kereszténységet viszont megtámadta és
-sok tekintetben háttérbe szorította az újkor dinamikus élet-szintézise,
-melynek az erő határtalan fokozása lett a feladatok feladatává, ép úgy
-külsőleg technikai előrehatolás, mint belsőleg intellektuális tisztulás,
-az előrehaladás kedvéért való előrehaladás által; ez tartja még a
-jelenkort megfeszült munkában, de fölötte ismét felismerhetően kezd
-kicsirázni az élet benső vonása. Életünket teljesen az erőbe helyeztük
-és ennek fejlődésétől vártunk a lélek számára is teljes kielégülést.
-Mindjobban meggyőződünk, hogy ez nem olyan egyszerű, mert az ember nem
-olvad fel az erőben és kérdenie kell az erő fejlődésének értelmét. Így
-keletkezik a kívánság egy új élet-szintézis után, a hogy munkánk is
-mutatja, kívánság az élet önmagában léte után; a vélt tulajdonból megint
-fáradságos keresésbe jutunk. Így az egyes szintézisek között korok
-voltak és vannak, melyekben az élet a megkisérlett képzéstől mint valami
-korlátozástól szabadította meg magát, olyan dők, melyek a
-konczentráczióval szemben az expanziót és a pozitiv állítással szemben
-az inkább kritikai magatartást képviselik. Ez az egész mozgalom
-felületes szemlélet előtt úgy tünhetik fel, mint egy szabálytalan fel és
-alá hullámzás és ennek számára a korábbi szintézisek külső
-visszalépésükkel teljesen elintézetteknek tűnhetnek fel; igazság szerint
-külső visszaszoríttatásuk mellett is hatalmas hatásúak maradnak,
-visszahívják magukhoz az emberiséget és összczélokat tartanak az
-emberiség elé, a melyeknek csak meg kell magukat másokkal értetniök. És
-a kritikai és tagadó korok sem tekinthetők merőben felbomlásnak. Mert
-hogy adhattak volna nyomatékot nemjüknek és hogy vihették volna diadalra
-a nélkül, hogy a «nem» mögött egy «igen» ne lett volna, a mely fölfelé
-törekedett, de közelebbi alkotottsága szerint egyelőre még el volt
-leplezve. Ha továbbá a szintézis különös formája elvettetett, akkor
-mégis érvényben maradt egy élet-összefüggés általános gondolata és
-megadta a támadásnak az igazi lendületét; a felbomlás, a mozgalom egésze
-szempontjából méltatva, nem volt befejezés és önczél, hanem csak egy
-összefoglalóbb konczentráczió előkészítése; végül a tagadás és igenlés,
-a kritikai és az alkotó korok úgy mutatkoznak, mint egy általános
-összmozgalom különböző oldalai és ez a mozgalom azután mint magának a
-szellemi életnek belső mozgalma mutatkozik, mely az emberi körben még
-ezután kell hogy megkeresse közelebbi alkatát, teljes tartalmát, a mely
-erre a czélra erőteljesen összefoglalja magát, akkor azonban az elértet
-túlságos kicsinek találja és ezzel új kisérletre kényszerül, a mely
-azonban az igenben és a nemben önmagát tartja meg, önmagát mindjobban
-kifejti és egyúttal igazi valóságot dolgoz ki. Mindez hatalmas
-ténylegesség, de más faja a ténylegességnek, mint az érzéki benyomásé. A
-ki ehhez tapad, az nem képes amazt meglátni.
-
-Most már láttuk az előbb, hogy tartalmaznak az egyes területek
-mozgalmakat és normákat és ezzel mértéket minden emberi vállalkozás
-számára. Így két oldalról fejtenek ki hatást az életnek szilárd
-állománya érdekében, egyszer ama területekről kiindulva ezeknek
-különösségével, azután a szellemi élet egységéért való világtörténeti
-törekvésből; hogy mind a kettő összetalálkozhatik, egymáson
-vizsgálhatják egymást, egymás által fokozódhatnak, az adja a dolognak
-főképen a legerősebb megszilárdítást és biztos fölébe emelkedést minden
-emberi önkénynek. Mindkét mozgalom együtthatása olyan világtörténeti
-állapotát adja a szellemi evolucziónak, mely az ember minden
-törekvésének határozott czélokat tart elébe és a hatásnak meghatározott
-módját írja elő; ez állapotnak kell hogy minden megfeleljen, a mi
-tartósan elő akarja mozdítani; a mi neki nem felel meg, az csak a
-felszínt fogja mozgatni. Vissza tudnók-e például vonni vagy meg tudnók-e
-tagadni a modern tudományos gondolkodásmódot, a mely élesebben
-elválasztja az embert és világot, erősebben kifejleszti a kritikát és
-analizist? Ki tudjuk-e vonni magunkat annak a ténynek a hatalma alól,
-hogy a modern életben a munka sokkal önálóbb komplexumokat alkot és
-egyúttal a közvetlen lelk élettől messzebbre elemelkedett, mint valaha
-azelőtt, hogy ezzel a tárgyszerűség fogalma és a tárgyszerű igazságra a
-subjektum szűkösségéből való kiszabadulásra való vágy sokkal nagyobb
-szerepet játszik? Tagadhatjuk-e egy sajátszerű természettudományi, egy
-történelmi, egy társadalmi gondolkodásmód képzését és ellent tudunk-e
-nekik állni? Csak akkor tehetjük, ha a szellemi mozgalomból kilépünk és
-lemondunk a benne való részvételről; akkor mindenesetre elesik képző és
-irányító ereje, de egyúttal belső ürességre, szellemi felbomlásra
-kárhoztatjuk magunkat.
-
-Így tehát itt egy nagy döntés van előttünk, melyet csak mindenki maga
-tehet meg. A kinek a szellemi élet belsőleg idegen marad és a ki ezért
-csak kívülről szemléli, az elkerülhetetlenül csak változást és
-váltakozást, csak ellentmondást és viszályt vesz benne észre, az csupán
-felületes árnyékképnek tekintheti. A ki azonban maga lép be a
-mozgalomba, az hamar tapasztalni fogja a hatalmas ténylegességet és a
-fölényes hatalmat, mely benne hat, az fel fogja ismerni, hogy a
-törekvésen és keresésen belül is teljes tevékenységű alkotás van
-munkában, valamint hogy szellemi készség nem adódhatik kívülről, hanem
-csak belülről, önmegszilárdítás útján küzdhető ki. Természetesen a ki a
-mozgalomba belép, annak osztozni kell fáradalmaiban és harczaiban is és
-nem lesz híja kétségekben sem. A kétségek azonban a mozgalmon belül
-feküsznek és csak belőle indúlnak ki, így tehát egyáltalán nem
-rendíthetik meg ténylegességét, így az örömteljes bizalom fölötte marad
-minden bizonytalanságnak.
-
-
-A szellemi élet látszólagos tehetetlensége a mindenségben.
-
-Hogy az emberi körön belül a természeti fok sokféleképen ellenállást
-támaszt a szellemiség felé való mozgalommal szemben és hogy a szellemi
-élet első tekintetre meglehetősen árnyszerűnek tűnik előttünk, az nem
-veszélyeztetné a szellemi életről való meggyőződést. Mert csak
-általánosan ismeretes tapasztalatokat kell összefoglalni, hogy erős
-mozgalmat ismerjünk fel a természet szellemiesítése irányában és a
-szemlélet minden elmélyítése a szellemi élet saját mozgalmában a
-ténylegesség hatalmas folyamát fedezi fel. Súlyosabb lesz a megrázkódás
-és mélyebbre hat a kétség, ha a szellemi élet állása és képessége a
-valóság egészében bizonytalanná válik; az ilyen kétséget különös erővel
-fogja érezni az, a ki a szellemi életet mint a valóság egészét érti és
-ezért a legmagasabb kivánalmakat kell támasztania.
-
-Már a természet és szellem együttléte is tele van bonyodalommal. Ha
-szellemi élet és természet úgy viszonylanak egymáshoz, mint magasabb és
-alacsonyabb fok, akkor azt kellene várni, hogy a természet általában
-vonatkozást és irányt mutasson a szellemi élet felé. Régebbi korok
-merészen megkoczkáztatták egy ilyen vonatkozás felmutatását. Így pl. a
-középkor az egész növény- és állatvilágban utalásokat igyekezett
-felfedezni Jézus életére, szenvedéseire és feltámadására, a szimbolikus
-magyarázat szálat font a külső és belső világ között. Mily messze
-eltávolodott tőlünk ez a gondolkodásmód, már a természetnek a nagy és a
-kicsiny irányában való megmérhetetlen kitágulása révén is! Azután a kép
-után, melyet a természet nekünk ma mutat, egészen és teljesen önmagában
-látszik nyugodni és lefolyni s az organikus képzés területe is úgy
-látszik, mintha nem utalna ki önmagából. Mily vonatkozásban lehetne
-például a mélytengeri világnak csodálatos életbősége és bámulatraméltó
-formagazdagsága a szellemi élet fejlődésével? A természet egészében
-tagadhatatlanul vezet egy kötél a magasba, a hol szellemi élet
-fejlődhetik, de ez a kötél csak egy a sok mellett, a legkülönbözőbb
-helyeken más kötelek ágaznak el, melyek elnyúlnak a nélkül, hogy valami
-vonatkozást nyernének a szellemi élettel. És nem áll-e a természet
-egésze mi előttünk, mint sötét rejtély? A fölemelkedést nem lehet
-tagadni, de úgy látszik, mintha idegen közegben hatna le és kemény
-ellenállásokat kellene letörnie, az alantas fokok átfutása nélkül nem
-jut saját magaslatára. A természet képződései nehezen fogják utolsó
-magyarázatukat a merő mechanizmusban megtalálni, a képző erők elismerése
-mellett azonban rejtelmes ellentmondássá válik, hogy a természet a
-lényeket szüntelenül a kölcsönös elpusztításra utalja; a mikor az
-egyiknek támadó fegyvereit, a másiknak védőeszközeit megerősíti,
-látszólag önmaga dolgozik önmaga ellen. Czélszerűség az egyes helyeken,
-de semmiféle felismerhető czél az egészben. Így nem lehet látni, hogy
-mikép találhatna a szellemi élet ezzel az országgal belső kapcsolatot;
-ha azonban nem találja meg, akkor egyedüllétre jutottnak látszik a
-mindenség megmérhetetlen szélességében, melynek lelke akar lenni.
-
-Ebből komoly kétségek kelnek ki. De inkább az ember világnézetét
-illetik, mint életállását; ezt sokkal fájdalmasabban érinti az a tény,
-hogy a nagyvilág folyása, a melybe mi is bele vagyunk nőve és mely alól
-nem tudjuk magunkat kivonni, teljesen közönbösnek mutatja magát
-eljárásunkkal szemben; az embert régóta foglalkoztatta ez a megfigyelés;
-izgatta és gyakran kétségbeesésbe hajtotta, hogy a mi neki belsőleg a
-legmagasabbat jelenti és a mi neki kimondhatatlan sok munkájába és
-áldozatába kerül, a világ egészében teljesen hatalom nélkül valónak
-látszik; a természet mintegy játszva pusztítja el akár lassú
-felemésztéssel, akár hatalmas katasztrófákban, a mi szellemileg a
-legmagasabb értékű; nem ismer jót és rosszat, nem tesz semmi
-különbséget. Az emberi együttlét is sokféleképen alakítja a sorsokat
-minden látható vonatkozás nélkül az ember belső értékére, a legnagyobb
-egyenetlenséggel jut ki az egyéneknek a sorsuk. Nem volt hiány arra való
-fáradozásban, hogy ezzel szembeállítsák az igazságosság és erkölcsi rend
-birodalmát, sőt a szeretet és jóságos gondviselés birodalmát, de ez a
-kivánalom csak úgy volt keresztülvihető, ha átlépjük a tapasztalat
-világát a hit és remény birodalmába való meneküléssel. De bármily
-energikusan kapcsoltak ki ezzel gondolatvilágokat s bármily biztosnak
-érezték magukat bennük nagy körök és hosszú epochák, mindig újra
-fölébredt a kétség, vajjon az egész több-e, mint az emberi vágyak és
-álmok terméke, több-e, mint illuzió.
-
-A szellemi élet tehetetlensége végül az élet belsejére is kiterjed.
-Belső szétomlás jelenik meg abban, hogy a szellemi erők elszakadhatnak
-alapjuktól és hogy akkor könnyen hatalmába eshetnek épen az alantas
-hatalmának, mely fölé a szellemiség irányában való fordulatnak kellene
-emelnie; teljes visszásság következik be a magasabb erőinek ilyen
-felhasználásával az alantasabb szolgálatára; innen kapja az érzékiség
-raffinált jellemét, mely mint egy rákfene egész kulturákat elpusztít,
-innen fokozódik a naiv, mondhatni ártatlan természetes önfentartás
-korlátlan egoizmussá, mely az egész végtelenséggel szembeáll és
-vágyainak szolgálatába hajtja. Sőt nem lehet tagadni, hogy az emberi
-körben is mutatkozik valami diabolikus, a pusztításban,
-ellenségeskedésben, tagadásban önmagáért való öröm; csak a lapos
-felvilágosodás tagadhatja ezt a tényt. Bármilyen alaptalan volt, mikor a
-vallásos talajon hajlam mutatkozott arra, hogy ezt a gonoszat tudatosan
-előtérbe állítsák és az embert teljesen hatalmába esettnek gondolják, a
-merev meghasonlás az emberi lélekben félreismerhetetlen és ha
-maguktartásában itt ép úgy, mint az életsorsokban az egyének messze
-elkülönülnek egymástól, akkor minden mélyebb vallási valamint filozófiai
-meggondolás az összállományhoz tartotta magát és joggal tette
-nyomatékosan felismerhetővé az ellentmondás abban, a mit az ember
-szellemi mivolta kiván és a mit életének tapasztalata mutat. Egyfelől az
-általános bizonytalanság a sorssal szemben, az ember mint láthatatlan
-hatalmak játéklabdája, másfelől – és ez kiválóképen – az én szorossága,
-a szellemi tompaság és renyheség, a tisztátalan és igaztalan
-gondolkodásmód, mely az emberi élet átlagán uralkodik és a szellemi
-életet az egyének önző czéljainak merő eszközévé alacsonyítja le.
-
-Nem volt hiány kisérletekben arra, hogy a gonoszat, melynek
-tényállományát nem lehetett megrendíteni, azzal magyarázzák el, hogy
-nagyobb összefüggésekbe állították és rajtuk belül előmozdítónak
-igyekeztek felmutatni. A különböző korszakoknak ebben törekvésük
-főiránya különböző utakat mutatott: a görög gondolkodók egy
-világharmónia eszméjéhez igazódtak, mely hogy hatalmas és erőteljes
-lehessen, diszonancziákat is kiván, diszonancziákat, melyek az egészből
-nézve majd feloldódnak. A mennyiben a középkor egyáltalán
-belebocsátkozott a gonosz magyarázatába, arra hajlott, hogy a bűnt és
-szenvedést, mint a legfőbb szeretet és kegyelem tanusítására való
-nélkülözhetetlen eszközöket és előfeltételeket értelmezze, mert csak az
-elveszett és bú-bánatosan hazatérő fiúnak mutatkozik meg az atyai
-szeretet teljes bősége. Az újkor ezzel szemben ebben a problémában azzal
-fejezte ki sajátosságát, hogy az akadályt és szenvedést úgy fogta fel,
-mint ingert a tevékenységre, mint ösztökéjét az új erő felhasználásának
-és ezzel akarta jóra fordítani. Az ilyen kisérleteket nem tekintenők
-teljesen elhibázottaknak, az élet összlefolyása igazság szerint
-lényegesen máskép értékelhet egy cselekvényt, mint a hogy a közvetlen
-benyomás teszi: főczéljukat azonban nem érték el, mert megfogható
-valóságokkal merő lehetőségeket állítanak szembe és a hogy ezeket
-igazságtalanul megerősítik, amazokat ép úgy meggyöngítik; alapjában véve
-eredményük arra megy ki, hogy a rejtvényt olyan pontra helyezik át, a
-hol kevésbbé erősen érezhető. Minden a magyarázatra való kisérlet mind
-újra ebbe a dilemmába került: ha a gonosz eredetét a legfőbb oknak
-tulajdonítjuk, akkor ezt illetéktelenül alászállítjuk; ha mint különös
-okot szembehelyezzük vele, ebből a valóságnak elviselhetetlen
-meghasonlása származik.
-
-De ha a gonosz rejtélye megoldhatatlan marad és a szellemi élet
-tehetetlensége a tapasztalat világában nem magyarázható meg, akkor
-kérdés, mi következik ebből a tényből? Megrendítően és rombolóan csak
-akkor hathatna, ha annak kiszolgáltatására kényszerítene, a mit a
-vizsgálat eddigi lefolyása a szellemi élet érdekében eredményezett;
-kiválóképen, ha annak a meggyőződésnek a visszavonására vezetne, hogy a
-szellemi életben a valóság önmagában való létre jut és ezzel új világot
-nyit meg. Erre azonban nem képes. Mert mindamaz ellenséges benyomásokkal
-szemben megmarad a ténye az élet belső továbbképzésének, a valóság egy
-új foka megnyitásának tartalmaival és értékeivel; a hogy ezt a tényt nem
-hozhatja a merő ember létre, ép úgy nem is szüntethető meg létének
-ellentmondó állománya által. Elég világosan jutott elénk, hogy ez az
-élet az emberi körben a természeti létre fölemelő és átalakító hatással
-volt, nemkülönben a világtörténeti munkában önmagának előbbrehaladó
-átképzését hozta létre; semmiesetre sem jelentkezett merőben egy elszórt
-sokság, hanem a sokság egy összefoglaló egészszé törekedett össze, nem
-csupán nézetek és magyarázatok, képek és árnyak nyujtattak egy kívül
-levő tényálladékról, hanem az élet fölépítése maga egy ténylegességet
-hozott létre és ilyen belső közelségben érinthetetlen biztonságot adott
-neki. Ez az alapténye, ez az alaptapasztalata egy a természettől és a
-merőben emberi léttől való elválásban talált új életnek, a bensőségnek
-ez az önállósulása fenmarad a világkörnyezet legsúlyosabb
-ellenállásaival szemben és világkarakterét sem dönti az meg; az
-ellenállások a szellemi élet követelményei és a világ tényálladéka közti
-széles távolságok felmutatása által a legnehezebb rejtvényeket
-állíthatják fel, kényszeríthetnek minket, hogy az ember helyzetét
-alacsonyra értékeljük és sok tartózkodást rójunk magunkra; magát az
-alaptényt és egyúttal az élet főirányát nem tehetik kétségessé; ez az
-első és döntő őstapasztalat, melytől minden függ, s csak ez teszi még a
-kételyt is lehetségessé. Ha a kétely diadalmaskodott az emberen, az
-mindig valami az élet magvában való gyöngeségen mult; a hol itt erő
-plántáltatott be, ott gyakran csak az ellentmondás által hajtatott
-teljes kifejlődésre, ott biztosnak érezte magát és fölényesnek épen a
-legkeményebb ellentmondás mellett.
-
-A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy a világ-állomány hatása a
-meggyőződés egészére lényege szerint, a szerint mérte magát, a mi belső
-támaszt és sajátos irányt a szellemi élet amaz állománynyal szembe
-tudott helyezni. Így pl. a régi keresztényeknek a legteljesebb mértékben
-tudatában volt a világ-viszonyok homálya; hitük szilárdsága ezáltal
-semmit sem szenvedett, mert egy belső szükségszerűség vitte lelküket és
-fölébe emelte őket minden kifelé való bonyodalmaknak. Viszont gyakran
-voltak ragyogó eredményű és hatalmas erőkifejtésű idők gyöngék a
-kételylyel szemben, mert életüknek nem volt önmagában szilárd gyökere és
-biztos összefüggése az önmagában-lét világával. Sőt mi több: semmi sem
-tette az embereket bizonyosabbá egy a természettel szemben fölényes
-életről, mint a saját lelkükben levő nagy konfliktusok észrevevése és
-átélése; e konfliktusok elviselhetetlensége felrázó hatalmukkal, volt a
-legbiztosabb bizonyítvány a mellett, hogy az egészben több van, mint
-merő képzelődés; épen a foglalkozás ezekkel a konfliktusokkal állította
-az életet önmagára és tette függetlenné minden környezettől. A fájdalom
-ereje a nélkülözhetetlen javak nemléte miatt hozta létre a reményt, sőt
-a bizonyosságot, hogy az, a mit nélkülözünk, valahogy megvan és végül
-közölni fogja magát az emberrel.
-
-A hol nincsenek belső konfliktusok, ott hiányzik a belső problémák
-kényszere és a hol ez hiányzik, ott az élet nem védheti meg magát a
-belebonyolódástól egy idegen világba, ott túlnyomóan kifelé irányított
-marad, ott a kétely nyerte meg a játszmát. Így végül a döntés magának az
-életnek energiájában és tartalmában marad: az erős és hatalmas élet
-növekszik az ellentmondás által, a gyönge és üres áldozatául esik.
-
-De ha nem akarjuk, hogy a közelít a távoli, a bizonyosat a bizonytalan
-összezsugorítsa és ezért a világkörnyezet ellenállása előtt semmikép sem
-hajlunk meg, életünk az összeütközés által amaz ellentállásokkal
-sajátságos karaktervonást kap. Most arról van szó, hogy a szellem
-világát minden ellentmondás ellen, a saját lelkünkben való ellentmondás
-ellen is bátran fentartsuk, híven kitartsunk mellette minden ostrom
-ellenére, heroizmust gyakoroljunk egész a mindennap munkájáig. Ebből
-kiindulólag követelménynyé lett, hogy a szellemi világ mellett való
-döntést ne valamiféle díjhoz vagy valamiféle külső sikerhez kössük, a
-jót a külvilág kemény ellentmondása ellenére is önmagáért fentartsuk. Az
-ilyen gondolatmenetben rajzolta meg Plato képét a szenvedő igazról –
-messze eltérésben e fogalom keresztény fogalmazásától – a kit minden
-szenvedés és minden üldözés csak megerősít belső fenségében és
-szilárdságában. És Plato gondosan ügyelt arra, hogy az ember morális
-magatartását elválaszsza a jutalom kérdésétől. És hasonló érzületben
-követelték nagy nevelők, hogy az erkölcsi nevelés ne arra a tanításra
-támaszkodjék, hogy a jónak jó, a gonosznak gonosz szokott lenni a sorsa,
-hogy inkább eléggé meg kell a lelket erősíteni a jóban arra, hogy a
-benne való örömet minden szenvedésnek fölötte állóvá tegye. Igy mondja
-Fröbel, hogy az embereket abban kell felvilágosítani, hogy az, a ki
-igazán a jót akarja «szükségszerűen nyomás alatt kell hogy éljen; mert
-lemondás, nélkülözés, a külső elsülyesztése, hogy a belsőt megnyerjük,
-ez a föltétel a legfőbb fejlődés elérésére». «Épen az élet külső
-akadályainak legyőzése vagy még inkább áthatolása és ezzel elpusztítása
-a saját akaraterő, a fokozott tetterő által, ez az, a mi az embernek
-saját tudatában békét, örömet és szabadságot szerez.» Ez a
-gondolkodásmód a sztoiczismusban klasszikus kifejezésre talált, egy
-darab belőle megkívántatik minden erőteljes élethez.
-
-Bármi sokra becsüljük is azonban ezt a gondolkodási módot, mégse lehet
-mellette végleg megállni. Főképen az egyes és az egyes függetlenségének
-megőrzése van a szeme előtt, az egésznek állása, egy szellemi
-összefüggés fölépítése kevés gondot okoz neki; e mellett az egyest
-erősnek és az ellenséges világgal, valamint a saját lelke bonyodalmaival
-fölérő erejűnek gondolja; minden kételylyel és ellentállással szemben
-bátran fentartja az alaptényt, de nem ismeri az élet továbbképzését
-megrázkódtatáson, kételyen és szenvedésen át. Erről azonban nem lehet
-lemondani, ha az élet folyamatban és örömteljességben akar maradni. Ha
-tulajdonképen csak védekezésről lenne szó és a harcz nem vinné bensőleg
-is tovább az életet, akkor nem lehetne a megrekedés ellen óvakodni, a
-megállás elkerülhetetlen volna, a czél híánya megbénítana minden
-tetterőt. Így tehát arról van szó, hogy azt a megállást legyőzzük és ezt
-igéri a vallás.
-
-Vizsgálódásunk már különböző pontokon érintkezett a vallással, de
-tartalmát és jelentőségét még nem méltattuk kellően. Ezt a kérdést
-azonban nem vethetjük fel anélkül, hogy el ne ismerjük, hogy a szellemi
-élet minden kifejtése, ha az ember tudatától többnyire elrejtetten is,
-magában hordja a vallás egy elemét. Mert valamint az élet önmagában való
-létére szolgáló fordulat nem az egyes pontokból, hanem csakis az
-egészből indulhat ki, ép úgy minden valóban szellemi tevékenységnek is
-az egész életével kell összekötve lennie és rája támaszkodnia. Ez
-egyáltalán nem csupán az erő megerősítését jelenti, hanem az
-életproczesszus általános belső átalakulását is. Hiszen láttuk, hogy
-igazi szellemi élet csak azzal jön létre, ha legyőzzük a subjektiv
-képesség és a tárgyon való hatás ellentétét, hogy csak a teljes
-tevékenységre való fölemelkedés eredményez önmagában való létet és hoz
-létre élettartalmat. Már most azonban mindaz, a mi emberi fáradozást és
-törekvést hozhat önmagából létre, a merő subjektum oldalán áll, nem éri
-el a teljes tevékenységet, a mely a tárgyat is befoglalja és egyúttal
-nem ér el teljes realitást sem; csak az összélet, mely az embert
-körülveszi és hullámaiba belevonja, tudja a meredek szakadékot
-áthidalni, csak ez tudja a merő óhajtozást és akarást erőteljes tetté és
-alkotó munkává alakítani. Hogy így az ember éppen abban, a mi számára a
-legbensőbb és legsajátabb, teljesen az egyéntől függ és tőle kapja a
-törekvés erejét és irányát, az az élet minden magaslatán teljes
-világossággal nyilvánvaló volt. Így a nagystílű művészi képzés nem az
-egyéni fáradozás termékének érezte magát, hanem egy magasabb hatalom
-adományának, mélyebb természetek, mint Goethe, mint a kegyelem ajándékát
-benső hálával fogadták és tiszteletteljesen bántak vele. Nagy
-gondolkodóknak is belülről valami minden önkénynek fölötte álló
-kényszerül kellett tapasztalniok, ha lényük követelését merészen és
-diadalukban biztosan szembe tudták állítani mindazzal, a mi körülöttük
-igazság számba ment. A tett hősei pedig, ha gyakran szkeptikusak voltak
-is az őket körülvevő vallással szemben, úgy szokták magukat tekinteni,
-mint eszközöket egy a világ felett uralkodó sors kezében, különben ilyen
-meggyőződés nélkül a rengeteg felelősség, melyet cselekvésük magával
-hozott, komolyabb lelkeknek elviselhetetlen lett volna. A magaslatok
-azonban csak azt mutatják, a mi minden szellemi életben érvényesül: a
-hozzátartozást egy végtelen élethez és ettől való függést; ennek minden
-elismerése és elsajátítása egy nemét adja a vallásnak.
-
-Ez a szellemi alkotásban benne rejlő vallás azonban inkább előudvara a
-vallásnak, mint maga a vallás, nem alkot saját birodalmat, midőn az
-egész életet megnemesítő és átlelkesítő hangulattal keríti körül; s
-megmagyarázatlanul hagyja azt is, hogy történelmi vallások
-keletkezhettek és nagy hatalmakká válhattak. Azon a hangulaton felül egy
-önállóbb és kifejezettebb vallás felé hajtanak a roppant ellenállások, a
-melyekbe a szellemi élet, mint láttuk, az ember világában ütközik. Addig
-elviselhetők lehetnek, a meddig csak kívülről látszanak jönni, de
-elviselhetetlenekké válnak, ha az akadályozás az ember legmélyebb
-alapjáig hat, ha legbelsőbb lényeg és tényleges állapot messze
-széjjelesnek és merev meghasonlásba jutnak. A megmaradás ilyen
-meghasonlásnál az egész életet meg kellene hogy bénítsa és megakaszsza;
-a lassankénti fejlődéstől és nyugodt előhaladástól itt nem lehet a
-legkevesebbet sem várni, ha egyáltalán lehetséges az áthidalás, akkor
-csak abban az irányban kereshető, hogy egy a bonyodalmon felül való
-hatalom új életet ültet az emberbe, a valóságnak szélesebb mélységét
-közli vele és ezáltal képessé teszi, hogy annak a szakadéknak a saját
-lényében ellene dolgozzon.
-
-Hogy az embernek valóban ilyen új mélység nyílik meg, az a történeti
-vallások közös állítása, ha a közelebbi fogalmazásban messze elágaznak
-is. A mi szemlélődésünk a szellemi életről szintén hagy helyet ilyen
-továbbképzésre, lehetőségét készségesen megengedheti. Mert mikor minden
-szellemi tevékenységet egy összéletbe illesztett és ennek erejére
-támasztott, akkor az egyesekkel az egész csak a világ felépítésére való
-munka által közöltetett és annyiban csak közvetve volt jelenvaló;
-fennáll még az a további lehetőség, hogy az élet egésze közvetlenül is
-megnyíljék az egyesek számára és részt adjon nekik a maga gazdagságából.
-Ez új életet hozna létre, a mely a kimenetelben és az önmagába való
-visszatérésben teljes önmagábanlétet ér el; a szellemi élet eszméje
-ezzel isteneszmévé és a szellem országa isten országává fokozódnék.
-
-Hogy azonban ilyen lehetőség valósággá válik, azt nem lehet máskép
-szemléltetni, mint egy új élettipus tényleges megjelenése és
-hatalomrajutása által, melyet az embernek semmiféle töprengő reflexiója
-nem hozhatna létre. Akár az egyesek lelkében, akár az emberiség életében
-egyelőre inkább mint ösztönzés és felszólítás lehet jelen, semmint kész
-munka, az is ténylegességet jelent az életre nézve, nevezetesen mikor az
-egyes vonások egymás között összekapcsolódnak, ugyanabba az irányba
-mehetnek, egy ugyanazon forrástól tesznek mint eredetükről
-tanubizonyságot.
-
-Ha minden vallásnak abban van a lényege, hogy az embert és az istenséget
-közvetlen viszonyba hozza, akkor annál magasabban fog állni, mennél
-inkább a bensőbe és egészbe fordítja ezt a viszonyt, mennél inkább
-engedik, hogy az isteni ne csak egyes határaival érintse az embert,
-hanem a saját életét közölje vele s részt adjon neki lelke legbensőbb
-mélyében az istenségből. Ez a fordulat azonban abban bizonyítja meg
-magát, hogy az embernél is a szellemi élet nem olvad fel a világ
-felépítésére való hatásban, hanem hogy önmaga felé tud fordulni és az
-egészről egészre való mozgásban új tartalmat tud létrehozni,
-lényegalkotást tud végrehajtani, a mely fölötte áll minden
-munkaeredménynek. Olyan nagyságok, mint érzület, meggyőződés, jellem –
-úgy láttuk – kell hogy hassanak a szellemi munkában is. Teljes
-önállóságra és tiszta kifejezésre azonban e mellett nem jutnak, azt csak
-annyiban teszik, a mennyiben van egy a munkának fölötte való élet az
-egészről az egészre, ez pedig csak egy isteni élet jelenlétében s rávaló
-vonatkozásban fejlődik ki. Már az ez után való kivánságban megmutatkozik
-egy mélyebb életréteg képződése, melyben az élet konczentráltabbá,
-melegebbé, mondhatni személyesebbé válik s a lelki állomány egésze
-elválik minden merő eredménytől.
-
-Mindezek a formák azonban csak azzal nyernek eleven tartalmat, hogy az
-isteni életnek ama megnyílása az emberben belső összekapcsolást és lelki
-egygyéválást hoz létre az egész valósággal, a hogy ez a szeretet
-fogalmában mindenesetre inkább képletes kifejezést talál. De minden
-tökéletlenség mellett ez a fogalom mégis bizonyos irányt mutat, csak el
-kell belőle távolítani mindent, a mi a merő affektusra tartozik s csak
-ne jelentse valami idegennek belevonását egy adott életkörbe, hanem
-jelentse egy közös életkör alakítását, az életnek nagygyá és szélessé
-válását mindannak legyőzésében, a mi szakadék és korlát van az idegen és
-a saját között. Ilyen szeretetet ismer fel az ember egy új életnek és
-lénynek benne való létrehozásában, egy belső felmagasztosulásban, mely
-egyedül menti meg a fenyegető megsemmisüléstől. Csak a mennyiben ez a
-szeretet az ember saját lényévé válik, következhetik be a felszabadulás
-a természetes én szükössége alól a nélkül, hogy az ürességbe esnénk; az
-ilyen isteni szeretet képes mindent, a mi merev és ellenséges,
-feloldani, a kicsinynek és eltévelyedettnek is értéket adni, az emberek
-kölcsönös viszonyában előtérbe juttatja a közöst, sőt az egyformát,
-megújít és átlelkesít ezzel minden emberi együttlétet. De ezenfelül
-tovább is ér, a természethez és a kulturához való viszonyunkban, a világ
-egészét lélektelen idegenből hazánkká teszi és lehetségessé teszi, hogy
-az alkotó alapból kiindulva, mint sajátunkat éljük át, a hogy ezt
-nevezetesen a művészet ki tudja fejezni. Hogy ilyen élet, ilyen belső
-egygyéválás a mindenség egészével ki tud az emberiségben sarjadni és az
-élet lelkévé tud lenni, az bizonyosan tanusítja az isteni élet
-jelenlétét. A mit a reformáczió ideje egy bizonyos irányban igy mondott
-ki: «felebarátunknak megbocsátani annyi, mint biztossá lenni arról, hogy
-az Isten megbocsátott nekünk» – ez áll ezen új élet egészére: jelenléte
-az emberben azt tanusítja, hogy az ember isteni életre támaszkodik. Az a
-nagy csoda, hogy az isteni élet és alkotó szeretet az ember saját
-életévé válhatik anélkül, hogy feladná a fölényes fenséget, – csoda és
-mégis egyúttal tény, melytől a szellemi élet minden fentartása függ.
-
-Ha azonban ez az új élet teljesen elismertetik és erőteljes kifejtésre
-jut, akkor biztos túlemelkedés hajtatik végre az akadály területe fölé
-és a megakadó élet újra folyásba jő. Természetesen ezzel a fordulattal a
-szenvedés és homály semmi esetre sem tünnek el egyszerűen, inkább a
-súlyuk fokozódik. Mert midőn az új fokozat a követelményeket általában
-fokozza, a meglévő tényálladékot még elégtelenebbnek mutatja, a mi addig
-csak mint hiány tünt fel, most merev ellentmondássá válik. Így a morális
-eltévelyedés most bűnné nő, és a szokásos morál könnyen tünik fel merő
-torzképnek; a világ állása is közömbösségével a szellemi élet czéljai
-iránt, harczaival és szenvedéseivel még rejtelmesebbé lesz ott, a hol a
-világon uralkodó hatalom az isteni szeretet. De bármennyire nőnek a
-rejtélyek, és bármennyire megdagadnak az ellenállások, egy új élet
-megnyilásának tényét a legmélyebb alapból nem rendíthetik meg és az
-ilyen tényben az ember olyan álláspontot talál, a mely fölébe emeli
-minden ostromnak. Így a szenvedés problémájának vallási megoldása nem
-valami elmagyarázásban vagy csak legyengítésben van, hanem abban, hogy
-az új élet fölébe emel egész területének és a szeretet és öröm
-birodalmát helyezi vele szemben. Persze arról van szó, hogy
-hajlíthatatlan erővel ragaszkodjunk az újon megnyílt életmélységhez a
-legközelebbi világ minden ellentmondása ellenére és ez a világok körül
-folyó harcz olyan heroizmust kíván, a mely nagyobb, mint minden, a mi a
-világon belül heroizmusnak neveztetik. A vallás azonban nemcsak fölébe
-emelhet a szenvedésnek, hanem még előrehaladást is nyerhet el tőle;
-semmisem jellemzőbb a reá sajátszerű életalakításra, mint ez. A
-szenvedés pozitív méltatása semmi esetre sem olyan könnyű és egyszerű,
-mint a hogy fel szokták tételezni. Mert mikor azt mondják, hogy a
-szenvedés a lélek megnemesítésére és elmélyítésére hat, akkor ennek
-egyenesen ellentmond a tapasztalat elfogulatlanul megragadott
-tényálladéka. Sokkal inkább azt látjuk, hogy a szenvedés az embereket
-kicsikké, szűkösekké, kancsalul látókká teszi, míg a jobb helyzetbe
-jutás kitágítja és segítésre készszé teszi a lelket. Elmélyítően a
-szenvedés csak az alatt a föltétel alatt hathat, ha az élet munkája
-alatt egy szélesebb réteg van és az ember számára megnyilhatik; ennek
-lehetősége nélkül minden beszéd a szenvedés megnemesítő hatásáról nem
-más, mint üres szóbeszéd. A vallásban azonban elsősorban az a mélység
-jut elismerésre és kifejlődésre, így most már a szenvedés fölemelően
-hathat, a mennyiben felrázó és megrázó hatalma elkészíti a lelket egy új
-élet fölvételére, tiszta kezdéseket ébreszt benne. Akkor a szenvedés
-rávetheti az embert lényének végső mélységére, akkor az eddigi állapot
-megrendülésén is megmutatkozhatik, hogy a mi egész lényünkként tünt fel
-és minket szorosan megkötni látszott, csak egy különös lehetőség volt, a
-melytől megszabadíthatjuk magunkat. A mi azonban áll az egyesre nézve,
-az áll a népekre és az emberiség egészére is; ennek is szüksége van
-megújulásra, eredeti kezdetek elültetésére, mert a kulturák magában
-sikerülésükben élik ki magukat és ellanyhulnak. Világosan különválik itt
-két élettípus, melyek történeti vonatkozásuk szerint az ógörögnek és a
-kereszténynek nevezhetők. Ott a szellemi, mint az emberben biztosan
-megalapozott és közvetlenül jelenlevő, mint a magasabb természet egy
-neme tünik fel; az életnek itt nem lehet más feladata, mint hogy ezt a
-szellemit az emberben teljes erővel kifejtse és minden támadással
-szemben fentartsa, a cselekvés itt önábrázolása és önélvezése a belső
-derékségnek. Ez élet dicséretére sok mindent lehet mondani, de van egy
-merev korlátja: mint készet és zártat adja magát, nem ismeri a belső
-felemelkedést, a szenvedés belső elsajátítását és a lényegnek ez által
-való növekvését; semmikép sem elégíthet ki, ha életünk állaga tele van
-bonyodalommal és egy új magaslaton való felkapaszkodásról van szó. A
-keresztény élettipus, mely messze az egyházi formulázásokon túl a
-tisztán emberibe is ér, a lelki állag belső problémáit helyezi előtérbe;
-az élet mozgalma számára azzal nyer értéket, hogy benne az ember
-tapasztalatán és megrendülésén át egy új mélység nyílik, a legfőbb erőt
-követeli elsajátítására, egyúttal azonban az új élet kifejlesztése által
-fölébe vezet mindennemű bonyodalomnak. Így található meg minden nyers
-nem-en át az út egy örömteljes igen-hez. Mivel azonban a szenvedés a
-győzelemben is jelen marad, sőt erőben inkább növekszik, így ez a fok az
-élet minden pólusát, a szenvedés és örömet, az akadályt és a legyőzést
-együtt megelevenítheti és mindkettő által együtt állandó mozgásban
-tarthatja létünket. Csak itt válik a lélek története lehetségessé s csak
-ezzel kap a világtörténet lelket, ezzel válik igazi történelemmé, nem
-pedig merő evoluczióvá.
-
-Egyáltalán az új fokozatú életre lényeges az, hogy a szellemi élet
-feladatait súlyos akadályokkal szemben nemcsak fentartja, hanem
-energikusan tovább is viszi s így ez az élet általában a kontraszt
-karakterét viseli magán és egyúttal az erősebb konczentrácziót is
-magamagában. Csak itt fejlődik ki az idegennel való összekeveréssel
-szemben az élet teljes önmagában léte, a munka küzdelmeivel és
-kétségeivel szemben a biztos nyugalom az örökkévaló szeretetben, szemben
-a jelenségek szigorú lánczolódásával a szabadság és tett birodalma,
-szemben a kultura növekvő bonyolultságával az egyszerűség és
-gyermetegség, szemben a fenyegető magánynyal a kedélyek összhangzása az
-örök igazság és isteni szeretet közös birodalmában. Mindez pedig nem
-túlvilági messzeségben, hanem közvetlen jelenlétben. Most csak a vallás
-külső fogalmazása értheti a maga világát főképen mint túlvilágot és nem
-mint a valóság éltető mélységét, a mely szellemileg hozzánk legközelebb
-áll.
-
-A vallás e sajátságos módjának és hatásának helyes elismerése könnyen
-előidézheti azt a hajlamot, hogy a többi élettől elszakítsuk magunkat és
-a vallásba, mint biztos révbe meneküljünk. Az ilyen fordulat azonban
-világunk összezsugorításával fenyeget és magának a vallásos életnek
-sülyedésével is. A vallásnak mindazzal együtt, a mi sajátosságot nyújt,
-a szellemi élet egészén belül kell maradni, ennek tapasztalataiból kell
-újra meg újra megbizonyítania magát. Ha elszigeteli magát, akkor vagy
-elveszti minden tartalmát, vagy, a mi közelebb fekszik, áldozatává esik
-az anthropomorphikus fogalmazásnak nemcsak a fogalmakban, hanem az
-érzésekben is, melyek könnyen jutnak a merőben emberibe és érzékibe.
-Akkor az embert inkább sajátosságában fogja meg, semmint ennek fölébe
-emelné, akkor elkerülhetetlenül kiteszi magát annak a szemrehányásnak és
-támadásnak, hogy merőben az emberi kivánságok és érdekek beletükrözése a
-nagy világba, a hogy azt Ludwig Feuerbach ragyogó módon kifejtette. A
-vallásnak amaz elkülönítése egy «speczifikusan» vallási élet
-kifejtésével könnyen idéz elő közömbösséget a kulturmunkával szemben,
-nem különben farizeusi mellverdesést.
-
-Ha azonban a vallás megőrzi összefüggését a szellemi élet egészével,
-akkor nem lehet abban kétség, hogy alap-álladékának minden közelsége
-mellett az emberi fogalmaknak csak nagyon tökéletlenül nyílhatik meg,
-mert ezek a világon való munka uralma alatt állanak, ezen kívül csak
-hasonlatokban tudnak beszélni. Azért a vallás gondolatvilágának
-szükségszerűen szimbolikus jelleme van. A hasonlatok mögött azonban itt
-egy új élet ténye áll, a mely szüntelen tovább-buzgásban teljesen
-kielégítően bizonyítja meg magát és a vallás egy óriási hatalom marad,
-sőt más erőkkel való összeütközésben a legerősebb hatalom, még ha nem
-terjeszkedik is ki a szélességbe és mint az élet legszentebbje nem
-hangos magaviselettel, hanem csendes jelenlétben hat a lélek legmélyebb
-alakjában. A vallást raczionális formákba átfoglalni annyi, mint
-lerombolni. Tiszteljük tehát a titkát és szívleljük meg Eckhart mester
-szavát, hogy «istenről a legszebben beszél, a ki a belső gazdagság
-bőségéről legjobban tud hallgatni.
-
-
-Visszatekintés és összefoglalás.
-
-Most már arról van szó, hogy egy pillantást vessünk a megtett útra és
-röviden összefoglaljuk, mi eredményre jutottunk az élet értelmét és
-értékét illető kérdés dolgában.
-
-Sajátszerű volt a tájékozódásunk módja. Nem kezdtük, a hogy ezt
-rendszerint tenni szokták, a körülöttünk levő világ vázolásával s nem
-innen kiindúlva kerestünk felvilágosítást az életről, hanem igyekeztünk
-az életet önmagában megragadni és önmagából megérteni, követtük saját
-mozgásába, összefüggéseket, bonyodalmakat és megoldásokat ismertünk fel
-benne s ezzel végül eljutottunk egy összképhez, a mely egyuttal
-tájékozást nyújt az egésznek értelméről és értékéről is. Ezen az úton az
-elmélkedésnek magának is osztoznia kellett az élet mozgásában,
-nevezetesen a fordulópontokon választania kellett; az egészen a belső
-önfentartás utáni törekvés vonult keresztül és a végül nyert eredmény a
-személyes igazság jellemét hordozta magán. Ez nagy lelki közelséget és
-melegséget ad az egésznek; minden törekvő ember, nem csupán a tudós
-kutató, elvállalhatja ezt a munkát, az emberiség összetalálkozhatik egy
-közös meggyőződés alapvető tartalmában, egyuttal azonban minden egyes is
-individuális kifejezést adhat a szükségszerűnek, saját nyelvén
-nyilváníthatja ki. Az ilyen együttátélés által és a szellemi
-önfentartással való összekapcsolás által az itt megtalált igazság a
-képzelhető legnagyobb bizonyosságot nyerheti; az élet alapszerkezetére
-való visszatérés nem kevésbbé az egyszerűsítés irányában hathat, a mely
-a kulturmunka növekvő bonyolultságával szemben egyre sürgősebb lesz. A
-milyen bizonyosan szükség van ezen eljárásnál egy sajátságos
-gondolatvilág kialakítására, hogy az egyes jelenségeket egy egészbe
-foglalhassuk: egy így megalapozott gondolatvilágnak megvan az az előnye,
-hogy mind újra saját életté és tapasztalássá változtatható és azzal
-megszilárdítja jogát.
-
-Az élet tartalmát azonban első sorban az a tény alakítja sajátságosan,
-hogy nem csupán egyszerűen továbbmegy egy természettől adott pályán, nem
-épül fel nyugodt továbbhaladásban egy szilárd alapvetésen, hanem
-főirányát meg kell keresnie; önmagáért való küzdés ez. A természethez
-való viszony, a mely az embert egyelőre egészen elfoglalja, neki nem
-elegendő tartósan, az új azonban, a mely felé törekszik, nem csupán merő
-többlet, hanem valami lényegesen más, a mi csakis szakítás és
-megfordulás által érhető el; ha egyelőre a lét elszóródásához tartozunk
-és életünk a környezettel való csupa egyes érintkezésekben folyik le,
-akkor fordulat következik be az életnek belülről való megragadására s
-egyuttal az egészben való átélés; ez az épen, a mit szellemi életnek
-nevezünk. Ez a szellemi élet világjellemével semmikép sem lehet a merő
-ember tulajdonsága, önállóságot kell vele szemben birnia, csak úgy
-idézhet elő alapos fordulatot és adhat az embernek szilárdságot és
-nagyságot s harczot róhat rá a merőben emberi minéműség ellen. Hogy a
-szellemi élet mint önálló és fölényes hatalom hat bennünk és hogy
-egyuttal saját életünk és lényünk lehet, ez dönt első sorban életünk
-jelleméről; mindenen uralkodó feladatot talál abban, hogy azt az önálló
-szellemi életet – s vele új alapviszonyt az élethez – elsajátítsa és a
-lehető legmagasabb erővel kifejtse.
-
-A szellemi életben azonban azt találtuk, hogy az élet benső egységhez és
-önmagában való léthez fordul, olyan önmagában való léthez, a mely nem
-áll a dolgok mellett, hanem ezeket magába föl akarja venni és őket
-belsőleg át akarja alakítani. Szellemi élet annyi mint valóság-képzés és
-ezzel első sorban igaz élet. Mert az az élet, mely a szellem-alatti
-területen a pontoknak pontokhoz való viszonyából alakul, merőben
-közben-történés s ennélfogva nem igazi élet; az ilyen életnek ön-életnek
-kell lennie; a mennyiben ez az alkotás egész szélességében szilárdan
-megtartja magát s belőle önmagához visszatér, valódi valóságot hozhat
-létre, az egyedülit, a mely ezt a nevet megérdemli és a melyből ered
-minden, a mi máskülönben valóságnak nevezi magát. Csak a mennyiben itt
-az élet önmagába mélyed és egy támasztó alapból kiindulva befoglalja a
-tevékenység sokféleségét csak annyiban állhat meg önmagán, fejthet ki
-létet saját területén és így létrehozhatja saját életét. Ebbe a
-mozgalomba tartozik azonban a tevékenység minden elágazása a jóba,
-igazba és szépbe, mindenütt arról van szó, hogy a merőben subjektiv
-izgalom ürességén túljussunk és olyan pontot érjünk el, a hol az élet
-önkifejtéssé lesz és ezzel tartalmat hoz létre. Egy ilyen
-öntevékenységben azonban olyan öröm foglaltatik, a mely messze
-felülhalad minden közönséges boldogságot. Ily módon valóban nincs hiány
-mindent összefoglaló czél dolgában életünk számára.
-
-E mellett az az egy nagy fordulat egyuttal mérhetetlen munkának kiinduló
-pontja is. Mert miután a bensőség, melyről itt szó van, a világmindenség
-saját mélységét jelenti, tehát nem elválás a világtól, nem menekülés a
-kedély egy zugába, hanem egy energikus megegyezésről van itt szó minden
-meglévő létállapottal, átváltozásról és fölemelkedésről,
-előrenyomulásról és felfedezésről, innen kiindulva kell az emberiség
-minden élményét áttekinteni és egymással összehozni, megnyilik az a
-lehetőség, hogy a partikuláris életrendszerekkel, melyek túlságos
-szorosakká váltak nekünk, egy univerzálisat állítsunk szembe és minden
-eredményt a szerint vizsgáljunk, hogy mivel járul hozzá egy önmagában
-levő élethez és a valódi valóság fölépítéséhez.
-
-Természetesen egy ilyen élet követelése nem fejlődhetik ki az
-emberiségben a nélkül, hogy a tényleges czél és a tényleges állapot az
-emberiség közvetlen képességével együtt messzire el ne távolodjanak
-egymástól és a feladat sokkal nehezebbnek ne bizonyuljon, mint ott, a
-hol csak az erőknek bizonyos irányokban való fordulatára törekszenek,
-nem pedig az életnek lényegesen új módjára. A dolog megnehezítése
-azonban a czélt nem teheti kérdésessé, a világos betekintés abba az
-állapotba ellenkezőleg afelé fog hatni, hogy a munkának megadja a
-szükséges erőt és mélységet, valamint hogy ellene dolgozzon egy
-ellentétnek, a mely sok eltévelyedést és zavart idézett és idéz elő
-minduntalan, t. i. a szabadon lebegő idealizmus és a merő realizmus
-ellentétének. Amaz idealizmus beéri azzal, hogy valamiféle szellemi
-tevékenységet hoz létre az emberiségben és valamiféle köröket megnyer a
-számára, nem törekszik kellően arra, hogy a mozgalom a legmélyebb
-gyökerekig hatoljon és hogy az emberiség új összállapotát hozza létre;
-azt hiszi, hogy egykönnyen megnyerte az embert már annak számára, a mi
-csak valamikép érinti, gondolatai számára csak valamikép is nyilvánvaló;
-ily módon könnyen elfelületesedik halvány intellektualizmussá. A
-realizmus jogában van, mikor ezzel szemben az emberi lét teljes
-tényálladékát fordítja kifelé és a munkát ezzel szorosabban
-összekapcsolja. Azt azonban nem veszi észre, hogy minden szellemi
-tevékenységben és így minden kulturmunkában is egy emelkedés rejlik e
-fölé az állapot fölé és hogy szüntelenül ellenhatás áramlik belőle ez
-állapot ellen; így tehát a merő ember saját képességének rója fel azt, a
-mi csak a szellemi élet hatása alatt jön létre s azt hiheti, hogy merő
-kitágítás és képzetkapcsolások útján tudományt és természeti ösztönök
-kifinomítása útján morális állapotot tud létrehozni. Csak mikor a
-szellemi tevékenység és emberi helyzet egyaránt megtalálják
-méltánylásukat és állandó kölcsönhatásban maradnak, csak akkor lehet
-lényeges idealizmusra jutni, mely a kettőnek harczán át előbbrehatol egy
-igazi valóság fölépítésére.
-
-Ez életnek egésze követeli a valóság mélységének elismerését és e
-mélység elsajátításának lehetőségét az ember részéről; a mi eddig az ő
-egész világának látszott, az ezzel másik világgá, a merő kifejtés és
-megjelenés világává válik. Az ilyen átfordulásban van metafizika, azt
-nem ismerjük félre és nem is tagadjuk, sőt az élet ilyen metafizikájának
-elismerését tekintjük annak a pontnak, melyen a szellemeknek dönteniök
-kell és nyilván mindig dönteni is fognak. Ha nincs a valóságnak mélysége
-vagy elzárva marad előlünk, akkor elesik minden lehetőség arra, hogy az
-életet önmagára alapítsuk, a valódi szellemi kulturát a merő
-emberkulturától elválaszszuk, a zürzavarnak, a mely minket körülvesz,
-belsőleg fölébe kerekedjünk. Akkor az élet el van veszve és nélkülöznie
-kell minden értelmet. Így nem az idegenben, a homályosban és a
-túlvilágiban való gyönyörködés hajt minket arra az átfordulásra, hanem
-az élet önállóságáról és az élet tartalmáról való gond. Az életnek ilyen
-metafizikája elég nyilvánvalóan is különbözik minden elvont iskolai
-metafizikától. Az a metafizika egyáltalán nem merő intellektuális
-szükségérzetből egészíti ki és alakítja át életünket, hanem épen ő hatol
-öneszmélés útján egy valódi valóságig, csak általa lehet az életnek
-szilárd álláspontját, a valódi jelent, az önmagunkban való létet elérni.
-A merő lét csak olyan valóságot tüntet elénk, a mely szétfolyik, ha meg
-akarjuk szilárdítani; valódi valóság csak szellemi munka és egy
-önmagában létező világ fölépítése útján jön létre.
-
-Az itt kifejtett élet egy további vonása az ethikai természetű
-tevékenység következetes követelése. Ethikai jellemet főképen azáltal
-nyer, hogy itt nem arról van szó, hogy egy meglévő alapon ezt vagy azt
-elvégezzük, hanem hogy szakítva a meglévő helyzettel új álláspontot
-nyerjünk és egy új élet egészét vivjuk ki, hogy tehát ne csak egyes
-feladatokat, hanem egy összfeladatot birjunk, mely minden sokféleséget
-áthat és összetart. Hogy sikerül-e amaz álláspontot megnyerni, benne
-erős gyökereket verni, szellemi karaktert kiképezni és ezzel a valóság
-állományát növelni, hogy röviden szólva, lesz-e az ember szellemi
-energia és egyuttal egy láthatatlan rend részvevője, az dönt életének
-sikerülése vagy nem sikerülése fölött; a kifelé való legfényesebb
-sikerek sem pótolhatják az e tekintetben való hiányt. A feladat azonban,
-a mely ezzel az ember elé van állítva, nem tünhetik idegennek; a
-követelés nem jő kívülről, hanem saját lényünkből; hiszen arról van szó,
-hogy igaz ént nyerjünk el, saját életünket önmagunkban való létre
-vezessük. Ha minden ethika olyasvalamit kiván, a mi a merőben ember
-fölött van, akkor itt az az ember fölött levő valami maga az embernek
-legbelsőbb alapja. Ezzel elesik minden lehetőség arra, hogy a morált
-mint valami nyomasztó igát vagy merev sablónt fogjuk fel, a hogy azok
-teszik, a kik a helyett, hogy utána mennének a dolog belső
-összefüggéseinek, merőben az emberi együttlétben való jelenséghez
-ragaszkodnak és itéletüket könnyen befolyásoltatják a karrikaturától. A
-szellemi élet ilyen morálja képes arra is, hogy kielégítsen olyan
-követelményt, a mely el nem hárítható, a melyet azonban a jelenkori
-tanítások csak mellékesen szoktak tárgyalni, t. i. egy élő hatalom
-követelményét, mely a törvényeknek, a normáknak ható erőt ad az emberen
-belül. Mert mit használnak az ellenállások súlyával és a szellemi inger
-bágyadtságával szemben a parancsolatok és normák, ha csak követeléseket
-támasztanak az emberrel szemben, de nem jön elébük az élet folyama és
-nem teszi teljesítésüket lehetségessé? Ilyen életfolyam nyilik azonban,
-ha elismerjük a mindenség-életnek jelenlétét az emberben, a mely
-fölemeli a merő pont képessége fölé és az egésznek erejét hathatóssá
-teszi benne. Az ilyen összefüggésben egyuttal a morálnak nem lesz sem
-regulativ, sem produktiv jelleme, azaz cselekvésünknek nem kell csak
-belehelyezkednie egy fennálló rendbe, nem kell egy adott világba csak
-beleilleszkednie, hanem a dolgok állását tovább kell képeznie, a szellem
-birodalmát legjobb képessége szerint gyarapítania. Akkor nem fog a
-tevékenységgel addig várni, a míg kívülről jön számára valami követelés,
-hanem belső ösztönből fog fölkeresni és tovább fejteni, alkotni és
-megújítani. Ilyen alapból kiindulva kell nevezetesen a morálnak
-újraélesztetnie, hogy magasra fejlődött kulturánk ne legyen áldozatává a
-rothadásnak és az elharapózó elpuhulással férfias érzület álljon
-szemben. Egy a szubjektiv hogyléten fölülálló czél nélkül nincs meg az
-életnek szilárd támasztéka és összetartása, minden külső bősége mellett
-nem kerülheti el a belső ürességet és felbomlást.
-
-Ilyképen az élet értelmében és czéljában, mint a hogy ebből látszik, nem
-lehet kételkedni. Egy önálló szellemi élet elsajátításában olyan feladat
-nyílik, a mely minden szétágazást magában foglal és minden létét
-átképzésére hajt. Az ebben az életben való részesedéssel belső viszonyt
-nyerünk a világgal és szoros külön körből egy mindenség-életbe
-helyeztetünk, egy belső élethez tartozóknak tudjuk magunkat és az
-egyénnek ereje visz minket is. Emellett azonban nem tününk el a
-végtelenségben. Mert az a nagy tény, hogy az egyes helynek végtelen
-élete saját élménynyé válik, hogy itt az önálló élet forráspontját
-teremti meg. Ezen a helyen a mozgalom saját tettünkké válik és nélküle
-nem juthat előre. Így cselekvésünk is a mindenség továbbképzéséhez
-tartozik és meg lehetünk győződve, hogy semmi sincs abból elveszve, a mi
-lényeget képzőn hat. Az ilyen élet nemcsak a külső természetnek emel
-biztosan és magasan fölébe, hanem az emberi üzelmeknek is kicsinyes
-érdekeikkel együtt, hiszen mint a végtelenség részvevői önmagunkon
-állunk, mérhetetlen munka közben az alkotó alapból kiindulva belső
-szilárdságot és biztos nyugalmat meríthetünk. Egyuttal megváltoznak az
-élet mértékei: nagysága nem a kifelé elért eredménytől függ, hanem a
-lényeget alkotó mélység kiküzdésétől és a világ állományának ezáltal
-való előbbrevitelétől; a mi különbözőséget az életsors mutat, az
-háttérbe szorul e valamennyiünk közös műve mögött; külső kicsinység
-együtt járhat a belső nagysággal és senkinek sem szabad életfeladatát
-alacsonyra becsülni. Valamennyien királyi vérből valók vagyunk, de csak
-mint a szellemi világ polgárai, mint az eredeti élet hordozói.
-
-Az élet képéről és becsléséről azonban nemcsak az dönt, a mi az életben
-mint mozgalom támad; nem kevésbbé esik a mérlegbe, hogy mennyiben
-sikeresek, mennyiben közelednek czéljukhoz. A készületlenség könnyen
-elviselhető, ha a biztos kiküzdés útján van, de ha nem így van, akkor
-nyomasztólag és bénítólag hat. Most már azonban nem lehet tagadni, hogy
-a szellemi mozgalom nálunk akadályokba ütközik, melyek nem oldhatók fel
-simán; épen az, a miben sajátossága és nagysága áll, bonyodalmakat szül,
-melyek a nyereséget veszteséggé alakíthatják át.
-
-Sajátsága volt a mi körünk szellemi életének egy előrehaladó belső
-mozgalom, egy fölkapaszkodás különböző lépcsőfokokon. A természetes
-önfentartáson felül és a legközelebbi lét zűrzavarán felül egy szellemi
-élet fölépítésére hajt valami, de ebben is bekövetkezik a szétválás egy
-összefoglaló kulturmunka és a vallás egy birodalma között. Ezzel az élet
-három rétege keletkezik, melyek különböző javakat tartalmaznak és
-különböző világi áttekintéseket hoznak létre. A természetes és
-társadalmi önfentartás hasznosságán és czélszerűségén belül világot
-építő alkotás emelkedik s erőt és szélességet fejleszt ki, fölötte
-azonban a világon belülálló bensőség és a világot legyőző szeretet
-birodalma van; a világnézet szerint az első fok, ha nem a
-materializmushoz, de mindenesetre a pozitivizmushoz és
-agnoszticzizmushoz hajlik, a másik egy pantheisztikus gondolkodásmódhoz
-és a szellemi élet személytelen fogalmazásához, a harmadik theizmust
-képvisel és személyesebb szinezetet ad a szellemi életnek. Már most az
-élet egésze csak akkor sikerülhet, ha ezek a különböző fokok élő
-vonatkozásban és kölcsönös hatásban maradnak és egymást kiegészítik, ha
-az alsók a magasabbakhoz tovább törekszenek és ezek rájuk
-visszavonatkoznak, csak ha ezzel minden jogával együtt felismeri
-korlátját is és ha minden különös feladatnak az összfeladat fölötte
-marad.
-
-De közönségesen mily messze el van az élet az ilyen alakítástól
-távolodva, mennyire széjjel esik az ember előtt, mennyire meg van
-hasonolva önmagával! Az egész többnyire nem elég erőteljes, hogy a
-különböző oldalakat és fokokat összetartsa és egymással kiegyenlítse;
-így mindegyikük önállóan lép fel és önmagából uralkodni akar az egészen;
-nemcsak hogy az alantas zártságával és szilárdságával azzal fenyegeti az
-életet, hogy lehúzza, a magasabb is elveszti teljes erejét, sőt
-szellemiségében is fenyegetve van, ha az élet összefüggéséből kilép és
-mozgásával szemben bezárkózik. Így mutatják ezt a vallási terület
-tapasztalatai teljes világossággal; nevezetesen ott, a hol a vallás
-teljesen egyeduralkodóul adta magát, a kicsinyesen emberibe és szűkösbe
-jutott. Általában véve a fokok amaz izolálása merev szűkítéseket és ép
-oly kemény, mint kilátástalan harczokat idéz elő, minden fok létrehozza
-a maga saját dogmatizmusát, az életalakítás a párt szempontja alá kerül,
-az önmaga fentartására és a többiekkel szemben való keresztülvitelére
-való gond az egésznek előbbrevitelét mellékesnek tünteti fel, az
-emberiség legjobb erői fölemésztődnek az ilyen összeütközésben. Az a
-szellemi élet sorsa nálunk, hogy nemcsak kifelé, hanem önmagában is
-folytonos harczot kell viselnie és hogy a harcz mindkét módja csaknem
-összeelegyedik egymással. A történelem folyama azonban úgy látszik,
-mintha nem csökkentené, hanem inkább fokozná a bonyodalmat; avagy volt-e
-valaha idő, a mely annyira pártokra szakadt, mint a miénk?
-
-Az a meghasonlás azonban semmiképen sem a merő individuumok hibája,
-végeredményben onnan ered, hogy magában a valóság tényálladékában az
-alacsony semmikép sem megy egészen a fölemelkedő mozgalomba, hanem ezzel
-szemben önállóságot tart meg; így a természet birodalma legnagyobbrészt
-a szellemi élettel való minden vonatkozásnélkül valónak látszik, így a
-szellemi élet maga is széles kiterjedésben az önállóságra és
-lényegképzésre való irány nélkül fejlődik ki. Az erők sok tekintetben
-elválnak és értelem nélkül szétömlenek az ürességbe, vagy ők is alantas
-czélok szolgálatába vonatnak. Ez belevág az összállapotba és az
-individuumokat védteleneknek tünteti fel az akadálylyal szemben.
-
-A bonyodalom tetőpontját azonban csak akkor érjük el, ha a
-világkörnyezet ellenállását, melylyel különböző pontokon találkoztunk,
-egy egészbe foglaljuk és mint egészet fontoljuk meg. Az általunk
-képviselt meggyőződést különös erővel érinti, mert csak az a gondolat
-vezeti, hogy az ember avval, a mit szellemileg alkot és szellemileg
-önmagából csinál, nem a saját körében mozog, hanem közvetlenül a
-világélethez tartozik; hiszen szellemi élet nekünk annyi, mint alkotó
-életbe való elhelyezés és az az alkotó élet sohasem lehet az egyesnek a
-dolga, hanem csak az egészé. A mi különösség van bennünk, annak is itt
-csak akkor van joga és értéke, ha az egyénre támaszkodik és általa
-alakíttatik. Ily módon életünk, a mennyiben önálló szellemiséget nyer, a
-mindenség hatása, a mindenség önkimélyítése. A mindenség ily
-önkimélyítésétől azonban azt lehet várni, sőt szükségszerűen követelni,
-hogy elegendő ereje legyen arra, hogy önmagát érvényesítse és a dolgok
-menetét irányítsa: a mi szellemi élet megered, annak ha nem is egy
-csapásra, de legalább biztos fejlődésben uralomra kell juttatni magát és
-meg kell törnie minden ellenállást. Máskülönben a világélet
-elviselhetetlen ellenmondást rejtene magában olyan mű kezdődnék, melyben
-nincs meg az önmaga keresztülvitelére való erő; az ember azonban, a
-kivel szemben az a czél magas követelményeket támaszt, a kinek mellette
-vagy ellene döntenie kell, kínos bizonytalanságba kerülne s végül
-szellemileg össze kellene benne törnie. Már pedig nekünk embereknek a
-világtörténés nagyon is átlátszatlan, semhogy teljesen részvéttelennek
-nyilváníthatnók cselekvésünk és eljárásunk számára, különösen pedig a
-valláshoz való fordulás azzal, hogy új életmélységet nyit, megadja a
-lehetőséget, hogy valami, a mi eleinte akadálynak tűnik fel, végül
-előmozdítónak bizonyuljon; sok élettapasztalat valóságot ad ennek a
-lehetőségnek. Mindazzal szemben azonban, a mi egyes dolog abból fenforog
-vagy legalább nyitva marad, az egésznek elfogulatlan szemlélése nem
-vonhatja ki magát az alól a benyomás alól, hogy a világtörténés mereven
-közömbös minden iránt, a mi belső képzés nálunk végbemegy; a belső
-mozgalom úgy tűnik, hogy roppant ellentállások ellen nem tud fölvergődni
-és nem tud önálló birodalommá alakulni. Így látszatra abba az
-ellenmondásba esünk és közel áll az a fordulat, hogy minden mozgalmat az
-önálló szellemiség felé merő képzelődésnek nyilvánítsunk s ezzel minden
-e felé való ösztönt alapjában leromboljunk. A világ, melyet az ember
-belülről akarna felfogni és sajátjává tenni, úgy tűnik fel, mintha
-ridegen visszautasítaná és örökre bezárulna előtte.
-
-Az ilyen fordulat tényleg elkerülhetetlen volna, ha a szellemi élet nem
-volna más, mint a hogy a közönséges felfogás tartja: individuális lelki
-folyamatok elhelyezése és kombinálása, gondolataink merő ide-oda dobása.
-Láttuk azonban, hogy a szellemi élet lényegesen több, az életnek új
-módja, egy új fok megragadása, igazi valóság alkotása, az egésznek
-erejéből való teremtés. Ebben van világjelleme és ezt mindaz, a mi kívül
-történik, a legkevésbbé sem teheti kétségessé; minden homály a
-periferián a legkevésbbé sem tudja megrendíteni a bizonyosságot az élet
-magvában. E mellett mint láttuk, különösen az jön számba, hogy az élet
-benső mozgalma az ellenállások által nem reked meg, hanem új munkára
-össztönöztetik, hogy az ellenállásokkal belső továbbképzést kell
-szembeállítani.
-
-E szerint az ügy folyamatban marad és a világ nincs előlünk elzárva,
-törekvésünkkel nem kell magunkat benne elhagyatottaknak éreznünk, nem
-esünk ki az egésznek mozgásából. A kétség most már merőben a belső
-gyöngeség jelévé válik, a külső világ tekintete csak azon tud erőt
-venni, a ki nem tud belső tekintetet szembeállítani vele, a ki a
-mindenségéletről belülről nem biztos. Ez azonban nem azt jelenti, hogy
-az ellenmondást szabad könnyen vennünk és figyelmen kívül hagynunk. A
-meredek szakadék a világ kivülről és belülről való tekintete között
-tagadhatatlanul sajátságosan alakítja úgy világunk összképét, mint
-életünk feladatát. Ez a világ ellentétével és folyton fokozódó harczával
-nem lehet a valóság egésze és nem találhatja önmagában végső
-befejezését; a létnek különös módja, a melynek további kapcsolatokban
-kell állni, hogy egyáltalában fenn tudjon maradni és valamiféle értelmet
-nyerjen. Cselekvésünk pedig nem találja ebben az ellenmondásokkal teljes
-világban végső czéljait, a harcz közben az átfoglaló és fölényes
-szellemiség világára kell irányítva lennie. A gazdag bensőség világa és
-ennek eleven jelenléte nélkül minden törekvés el volna veszve, a mely a
-harcz és ellenmondás világában nem jut győzelemre. A valóságnak ez az
-össztekintete bizonyára rejtélyes marad és minden kisérlet, hogy egy
-sima formulában feloldjuk, nem egyéb, mint ellaposítás; így tisztelnünk
-kell a titkot a nélkül, hogy ezzel a romantika módjára a sötétség
-dicsőítésébe esnénk. Elég világosan látjuk, hova vezet utunk iránya. Az
-oly nagy mozgalmakkal és bonyodalmakkal teljes világgal szemben nem
-lelhetjük főfeladatunkat a merő szemlélésben, nem találhatjuk üdvünket
-egy merő egyensúlyi állapot helyreállításában, hanem küzdőtársaknak kell
-lennünk s a haza gondjainak és fáradalmainak ilyen magunkra-vállalásával
-leírhatatlan nagyságot érünk el; így arról van szó, hogy teljes erővel
-beledobjuk magunkat a mozgalomba, abban a sziklaszilárd hitben, hogy
-semminek sem lehet elvesznie abból, a mi a mindenség-élet belső
-szükségszerűségének szolgál. Akkor nekünk magunknak örömünkre válhatik,
-hogy a kétségek legyőzésére nincs szükségünk külső jelekre, hanem belső
-felkapaszkodás által, a szellem és erő bizonyítékai által uraikká
-váljunk. És világunknak minden készületlensége nem ijeszthet meg minket,
-ha ezt mint további összefüggések egy tagját értjük meg s benne inkább
-kezdetet látunk, mint befejezést.
-
-Életünk akkor is megtartja értelmét és értékét, ha inkább belső
-előrehatolás, mint külső legyőzés, inkább az erők kiképzése és gyűjtése,
-mint a czélok teljes elérése. Ez volt Luther meggyőződése is mikor ezt
-mondta: «Még nincs megtéve és még nem történt meg, de folyamatban és
-lendületben van, nem a vég, hanem az út.»
-
-A dolgok ily állása elkerülhetetlenül előhívja a halhatatlanság
-problémáját; nemcsak az alantas élet-mohósága, kielégíthetetlen
-többetakarás, hanem a szellemi élet kényszerítő vágya is ehhez vonz. Az
-újkor e kérdés igenlését nyilvánvalóan nagyon megnehezítette. Már a
-világ megmérhetetlen térbeli és időbeli kiterjedése is más világításba
-helyezi a kérdést, mint akkor, a mikor a föld úgy tünt fel, mint a
-világegyetem középpontja és a világ egész területe csekély időközben
-bejárhatónak látszott; e mellett egyre világosabban ismerjük fel minden
-szellemi tevékenységnek függését a testi feltételektől. Ha továbbá csak
-a szellemi életben való részvétel ad az embernek kiváló állást, akkor a
-szellemi mozgalom kicsinyessége a legtöbb ponton megütődést kell hogy
-keltsen; még a hol a szellemi élet a nevelés folytán valamennyire
-fölébresztetett is, az élet folyamán gyakran csaknem teljesen elalszik
-és a szellemi mozgalom teljesen eltűnik a sivár filiszterségben és
-neveletlenségben. A lélek mintha kialudt volna, mikor a test még él. Mit
-ér az ilyen halott lelkeknek a továbbélés ezen léten túl? Végül a
-szellemi életről való kitágult fogalmak is mind erősebben éreztetik a
-nekünk adatott létformák szűkösségét és föltételességét, nekünk nem
-megy, mint a régebbi gondolkodásmódnak, föltétlenül szerencseszámba,
-hogy ezt a különös létformát minden szűkségével és véletlenségével
-minden időn át tovább vonszoljuk, nem egy van köztünk, a ki inkább
-választaná a teljes megsemmisülést, mint az ilyen merev
-lebilincseltséget és rabságot.
-
-Akármennyi szól is ellene az újkorban az igenlésnek, a merev tagadás is
-lehetetlenné válik, a mint az életnek az a képe, melyet kifejtettünk, el
-van ismerve. Mert az élet szellemi tartalma szerint nemcsak az egyesnél,
-hanem az emberiség egészében is teljes-tökéletesen elkészületlennek
-mutatkozik, mint merőben kezdete az útnak és nincs semmiféle remény,
-hogy a legközelebbi létkör valaha is az ész birodalmává változzék, sőt
-ha a haladással a bonyodalmak is nőnek, akkor az egész szellemiség felé
-való mozgalomnak értelmetlenné kell válnia. Ma ilyen állapotnak kell a
-végső lezáródást hoznia, ha a szellemi élet fejlődése nem terjed ezentúl
-és nem engedi az egyest is, hogy részt vegyen ebben a tovább
-megmaradásban. Természetesen ez a megmaradás csak a szellemi magra
-szorítkozhatik, a mely bennünk el van vetve és előállhat az a kérdés,
-vajjon ha az élet lefolyása a hajlamot nem emeli szellemi energiává és
-nem teszi önálló életfolyammá, lesz-e az élet ezen a helyen
-továbbhaladás és nem használja-e fel erejét másvalahol.
-
-Minden a jövőbe való töprengésnél fontosabb az a tény, hogy nálunk már
-most időkfeletti élet képződik, hogy az ember részt tud nyerni az
-örökkévalóságból és végtelenségből és pedig – ez a fődolog – nemcsak
-egyes tevékenységeivel, pl. gondolkodó képességével, hanem létének egy
-részével; a mi ebben a nyereség, az nem válhatik teljesen az idő
-áldozatává.
-
-Mindazonáltal e kérdésben sokkal több sötétség marad, semhogy életünk
-előterében állhatna; tehát csak a dogmatikus tagadást utasítsuk el. Hogy
-ennek a sötétségnek megvan az az előnye, hogy törekvésünket ennél az
-életnél megrögzíti, a mely oly sok tennivalót ad nekünk és egyúttal a
-cselekvéstől távoltartja a jutalom gondolatát, azt nem kisebb ember mint
-Kant juttatta érvényre a praktikus ész kritikájában. Ennek a kérdésnek
-mélyreható tagolását ezekkel a szavakkal fejezi be: «Tehát itt is helyes
-az, hogy a kifürkészhetetlen bölcsesség, mely által létezünk,
-nemkevésbbé tiszteletreméltó abban, a mit megtagadott tőlünk, mint
-abban, a miből részt juttatott nekünk.»
-
-
-Következések az egyén életére.
-
-Mint minden életalakításnak, a miénknek is az egyén létén kell
-megbizonyítania magát; meg is teszi ezt, midőn az egyes élet elé is
-jelentékeny feladatot állít, belső összefüggést ad neki, kiragadja az
-ellentmondásokból, melyek máskülönben elpusztítással fenyegetik. Ezek az
-ellenmodások azonban abban gyökereznek, hogy az ember mint gondolkodó
-lény fölébe nő a természetnek és nem talál már benne kielégülést,
-azonban létének átlagában a szellemi tevékenység nem elég erős arra,
-hogy új életet hozzon létre; így az ember bizonytalanul lebeg a középen
-és mivel a segítségre való kisérletek hamar elégteleneknek bizonyulnak,
-az egész végül bús rezignáczióban végződik és az élet, Schopenhauerrel
-szólva, olyan üzletnek tűnik fel, a mely nem fedezi a kiadásait.
-
-Az élet lefolyása a különböző életkorokon át, a hogy a tapasztalás
-mutatja, úgy mutatkozik mint fölemelkedés és leszállás, ezzel azonban
-mint túlnyomó veszteség, mint nagy kiábrándulás. Az életbe való
-belépéskor az egyént övéinek szük köre örömmel üdvözli és gyöngéden
-ápolja, felnövekvésekor is szeretet és jóság őrzik útját és ha fájdalmak
-és gondok nem hiányoznak is, az életalakítást és életkedvet nem zavarják
-lényegesen. Mivel a függés még nem idéz elő nyomást, a gyermekkor az
-ártatlan öröm állapotát fejleszti ki, melybe a későbbi élet gyakran mint
-elvesztett paradicsomba kivánkozik vissza. Azután azonban feltámad a
-függetlenség után való vágy, az élet a szabadba és a messzeségbe
-törekszik, az ember saját útjait követi, a barátság és szerelem révén új
-összeköttetéseket szerez a természettől adottakkal szemben, új ösztönei
-támadnak, új kivánságai kelnek fel, duzadó érzéki erő hoz a szellemi
-életnek is termékeny ösztönzéseket. A végtelenbe megy ekkor a vágyódás
-és reménykedés, korlátlan lehetőségek között válogathat a törekvő
-szellem, a friss erő eredeti felduzzadása azt az érzést idézi elő, hogy
-a világ éppen most kezdi igazi folyását, csak most ragyog a nap
-teljesen, a gyönyör és szerelem csak most fejti ki egész varázsát. A
-mult e mellett könnyen úgy tűnik fel, mint merő előzetes foka annak, a
-mi most az eldöntés stádiumába lép, most kovácsolódik a jövő, most
-mutatkozik meg az útja minden következő időnek. Az ifjúság nem gondolhat
-ilyen nagyot magáról a nélkül, hogy sok gondot és fájdalmat magára ne
-vegyen, a magasratörő tervek különös erővel éreztetik a meglévő
-állapottal levő elégtelenséget és ellenhatást. De az örömteljes
-erő-tudat ebből inkább ösztönzést merít az életre, mint akadályozást,
-szilárd hit is dolgozik az ész hatalmában és az emberi igazságosságban,
-nem különben a szabad cselekvés fölényében való hit minden merev
-mechanizmus fölött.
-
-A tervezgetések idejéből az ember a férfikorral belép a munka idejébe,
-most már meg kell feszítenie karjait, képességét tettel kell igazolnia,
-hivatást vállal, saját otthont alapít. Ez nem történhetik meg az élet
-bizonyos összeszűkítése nélkül, nyugodt pályára térés nélkül. Mikor
-azonban az ifjúság forrongása elröpül, kárpótlásul az élet szorosabban
-összefonódik a valósággal és szilárdabb talajt nyer; a czélok
-világosabban állanak szem előtt és az értük való tevékenység biztosságot
-nyer. A termékeny munkából szeretet és öröm bugyog ki, odaadásra és
-áldozatokra hajthat, az életnek ethikai nevelő ereje félreismerhetetlen.
-De minden ilyen eredmény mellett az élet további lefolyásában eljut egy
-kritikus pontra, egész létünk legkritikusabb pontjára. A munka felé
-fordulás arra kényszerít, hogy szemünket az eredményre irányítsuk és
-evvel eltéríti az embert saját belsejétől, az élet súlypontját
-mindjobban áthelyezi a környezethez való viszonyba és az egyént a
-környezet kívánságainak szolgájává teszi. Ez nem eredményez súlyos
-zavart mind addig, a míg az ifjúság ereje még tart és a napi munkát
-megmelegíti; de ez a tűz lassankint kialszik, a természet ifjúi ereje
-mindjobban ellankad és kérdés most már, vajjon pótolható-e valamikép, a
-mi ezzel elvész. Ezzel azonban el van érve a kritikus pont és az élet
-elhatározás előtt áll. Csak szellemi erő pótolhatja a hanyatló
-természetet, de csak akkor pótolhatja, ha a szellemi inditék, a mely az
-egyént érte, eléggé gyökeret vert benne, hogy önnálló életet élhessen és
-fölvegye a harczot az akadályokkal szemben. Ez azonban mint a
-tagadhatatlan szemlátomás megmutatja, a legtöbb esetben nem történik
-meg, a szellemi életet sem önmaga, sem a társadalmi élet hajtószerkezete
-nem tartja fenn: ez azonban épen a mi fejtegetéseink szerint annyiban
-jelent merev ellentmondást, a mennyiben a szellemi életnek a bensőség
-önnállóvá válásában van a lényege; ha ezzel szemben idegen rendnek
-hajtatik alája, akkor ellaposodik és önmagától elidegenedik, végül merő
-látszattá sülyed alá. Ezt az egyénnek saját testén is éreznie kell; nem
-lehet elsősorban kifelé tekinteni és a környezetre való hatást
-mérlegelni a nélkül, hogy az élet ereje ne sülyedjen és érzelmei el ne
-lankadjanak, hiszen akkor belső önfentartás helyett a hatás és
-ellenhatás merő kicserélődése lesz; az eredeti alkotás ekkor helyet ad a
-renyhe megszokásnak és mindjobban kiterjed a szellemtelen
-mechanizálódás. A munka routinná sülyed és a mit a tüzes szerelem
-teremtett, azt a mindennapi megszokásnak és hűvös érdekszámításnak kell
-fáradságosan fentartania. Az ifjúság örömteljes enthuziasmusa józan
-realizmusnak enged tért, a viszonyok tehetetlenségi ellenállása, melyet
-az ifjúság oly kevésre értékelt, most teljes elismerésre jut és megbénul
-minden merész föllendülést, ugyanez szól a kicsinek és közönségesnek a
-hatalmára, valamint a véletlenére, a mely gyakran hosszú munkát és jól
-megalapozott terveket könnyű játékkal rombol el. Lehet-e az egyéntől
-rossz néven venni, ha ilyen benyomások és tapasztalatok alatt felhagy a
-dolgok feletti uralom vágyával és lehetőleg a környezetéhez való
-alkalmazkodásra igyekszik? A társadalmi élet is, melybe most az egyén
-szolgálatkészen beilleszkedik, szintén buzgón azon van, hogy ellene
-hasson a belső üresség érzésének. A társadalom nem fukarkodik a
-munkaeredmény elismerésével, tudja a módját, hogyan kell az egyén
-becsvágyát felingerelni és hiúságát foglalkoztatni, fáradhatatlan
-buzgalommal mulatságokat, szórakozásokat, játékokat, sportokat eszel ki,
-melyek mint a valódi élet szurogátumai a pillanat szenvedélyes
-izgalmával el tudják leplezni az egésznek ürességét. Az üresség érzését
-elűzni azonban még nem annyi, mint magát az ürességet legyőzni; minden
-mesterségesen létrehozott izgalomban a lelkek nem élnek valóságos
-életet, belsőleg halott lelkek. És ekkor gyakran fájdalmas vágyódás
-támad a gyermekkor után, mikor az élet széles távlatban állott az ember
-előtt, mikor a lehetőségek még nem szorultak össze, mikor az erek
-erőteljesebben lüktettek.
-
-Végül a munkára való erők felmondják a szolgálatot, vissza kell lépni a
-munkától, beáll az aggkor. Ez a búcsú a munkától, mely mindjobban
-teherré vált, kezdetben mint megkönnyebbülés és szabadulás hathat, most
-a nyugalom lesz örömmé, a kemény harcz kialszik, lágyabb hangulat támad
-fel, mint részt nem vevő néző az ember igazságosabb lesz itéletében. Az
-aggkor a kontempláczió ideje, de a kontempláczió itt elvált a
-produkcziótól s így a mi bölcsesség itt keletkezik, bágyadt és
-terméketlen karakterű, inkább alkalmas arra, hogy az élettől való
-megválást megkönnyítse, mint hogy utólag életet adjon neki. A világítás,
-melyet az élet innen kap, inkább a pesszimizmusnak kedvező, mint az
-optimizmusnak. A természet mindegyikünknek tőkét adott az életre, de ez
-a tőke korlátolt volt és mi lassankint fölemésztettük; mit kezdjünk most
-már? Volt egy s más sikerünk, de ezek elfeledtették és elsatnyították a
-lelket és önmaguk is bizonytalanná válnak, ha az életnek értelme és
-értéke iránt kétség támad. És hogyne támadna fel itt? Pillanatról
-pillanatra törekedtünk és minden újabb magaslat elérésével azt reméltük,
-már az utolsó meredekre kapaszkodunk fel, de mind új csúcsok tüntek fel
-és arra kényszerítetettek, hogy mind tovább és tovább vándoroljunk. Az
-élet nem tért magához és nem foglalta össze egy egészbe magát; így tehát
-nem volt mit szembehelyeznünk az idő folyamával, hanem védtelenül
-sodródtunk vele. A boldogságban való reménykedésben és várakozásban, a
-mely valahonnan jöhetne, elfutott előlünk a jelen és végül az egész
-élet, inkább keresés volt és kapkodás az élet után, élni akarás inkább,
-mint igazi élet.
-
-Bizonyos vigasztalást szerez ennek az életnek az a gondolat, hogy
-munkánk egy új nemzedéknek felsarjadására szolgált s fáradságunk ennek
-esik javára. De ad-e ez az életnek elegendő értelmet? Mit tegyünk azzal,
-ha ez az új nemzedék megint csak egy másikat készít elő és ez megint
-másikat, ha mindegyik tovább tolja a kérdést és ezzel az élet mindig a
-keresésnél marad, sohasem állapodik meg? Végül azután a szenvedések
-egész beláthatatlan lánczolata úgy tűnik fel, mint merő eszköz a
-természeti élet fentartására és nagy tévedéssé válik, hogy önczélnak
-képzeljük magunkat és az élet tartalmára vágyakozunk. Hisz akkor minden
-ilyen nagyság nem más, mint merő illuzió, mely csak azért csalogat
-bennünket, hogy renyheségünkből felrázzon. Mi mind merő átmeneti pontjai
-vagyunk az életnek, hullámok, melyek összegomolyodnak és azután azonnal
-szétfolynak, hullámok, melyek mindegyike után azonnal egy másik kél,
-hogy a helyét elfoglalja. A dolgok ilyen állapota felől lehet
-csalódással élni addig, a míg a szem csak egyes történésekre tapad, a
-mint azonban áttekintő gondolkodás egy egészbe foglalja össze a
-tapasztalatokat, nem lehet elkerülni az ily módon értelem nélkül való
-élet teljes tagadását.
-
-Ugyanerre az eredményre hatnak azok a merev ellentmondások, melyeket az
-egyén élete mutat fel. Az egyén, nevezetesen a modern kutatás
-kiélesedett tekintete számára, teljes-tökéletesen úgy tűnik fel, mint a
-világlánczolatnak merőben egy darabja, legmélyebb belsejéig megkötve és
-egyértelműen meghatározva, egyúttal azonban lehetetlen, hogy lemondjon
-minden saját döntéséről, mert akkor egyáltalán nem marad fönn számára
-semmi és élete egy átlátszatlan történés merő szemléletévé változik. A
-dolgok amaz egymásmellettisége továbbá, mely a tapasztalatban jelen van,
-az egyest minden cselekvésével teljesen közönbösnek tünteti fel a
-megmérhetetlen világegyetem, valamint az óriási tömegű emberi együttlét
-számára, balgaságnak látszik valami különösnek lenni és valami különös
-jelentőséget akarni. De veheti-e az egyén és szabad-e magát közönbösnek
-vennie a nélkül, hogy minden ösztön az életre, minden munka az élet
-fölépítésére, minden törekvés egy egyéniség kiképzésére értelmetlenné
-nem váljék és össze ne omoljon? Továbbá az ember a tapasztalat
-birodalmában saját énjének házába van bezárva és minden cselekvésének e
-pont jóllétére kell irányulnia, teljességgel lehetetlennek látszik ezt a
-házat elhagyni és másban részt venni. De az ilyen bezáródást egyúttal
-elviselhetetlen elhagyatottságnak is érzi, vágyódik részvétre és
-szeretetre és maga is ezt akar tanusítani. De a nyomasztó szorultságnak
-minden felismerése és érzése sem vezet ki belőle: csak abban látszunk a
-többi természettel szemben fölényben, hogy fájdalmasan érezzük a
-megkötöttséget, mely máskülönben észrevétlen marad.
-
-Mindezen pontokon egy rajtuk végigmenő ellentmondást ismerünk fel:
-valami új zsendül ki bennünk és új czélokat tart elénk, de nincs meg a
-teljes önnállósága és egyúttal az ereje sem ezeknek a czéloknak az
-elérésére. A merő természet elégtelenné válik nekünk, de új életre nem
-jutunk.
-
-Meg kell-e hogy adjuk magunkat ennek az ellentmondásnak, mint valami
-elkerülhetetlen végzetnek és ezzel mondjunk le az élet értelméről? Ezt
-kellene tennünk, ha a rajzolt lét volna az egész valóság, de nem kell
-ezt tennünk, ha az önnálló szellemi élet elismerése és elsajátítása
-megnyitja a mindenség mélységét és azt az adott létet, mint egy
-különleges világ-állapotot ismerteti fel. A bonyodalmak, melyek létünket
-korlátozzák és értelmetlenné válással fenyegetik, ezzel ugyan nem tünnek
-el, de fölébe emelkedünk hatáskörüknek és olyan álláspontot nyerünk, a
-melyből kiindulva ellenük lehet hatni. Mert ha azzal a fordulattal részt
-nyerhetünk egy eredeti életben, egy belülről és az egészből való
-életben, munkatársak lettünk egy igazi valóság fölépítésében, sőt a
-végső elmélyedésben végtelen, örök, alkotó életet találunk mint saját
-életünket belénk helyezve, így tehát nem csupán egy nekünk kiosztott
-szerepet játszunk, hanem az élet teljes értelmében tulajdonunkká válik,
-aktiv viszonyba jutunk a valósággal, lehetővé válik, hogy
-megszabaduljunk a fentebb rajzolt ellentmondásoktól és az élet
-lefolyását megóvhatjuk attól a gyászos sülyedéstől. Erre vonatkozólag
-különösen ez esik latba: az egyes élet az egésznek életétől függ és e
-nélkül nem képes semmire, ezen a bizonyos helyen azonban az egyesnek
-elhatározása és hozzáfordulása nélkülözhetetlen, hogy az életet
-fentartsuk és továbbvigyük, itt rajta is múlik a dolog és gyarapítójává
-válhatik a szellem birodalmának.
-
-Az ilyen fordulattal egy eredeti és szabad élet állhat a sorssal szembe
-és az ember léte harczczvá válhatik a szabadság és sors között; akkor
-eltűnik a közönbösség is, melynek az ember ki volt szolgáltatva; akkor
-az egésznek jelenné válása is szétrobbanthatja az egyes helyen azt a
-szük házat, legyőzheti az elhagyatottságot, a szeretet és részvét nagy
-hullámai ömlenek át minden emberi léten. Akkor az egyén sorsa is át lesz
-vive az emberiség összsorsára, ezáltal megtisztul és megnemesedik. Hogy
-ez mennyit jelent, megmutatják a nagy világvallások.
-
-Mindezek a fordulatok és fölemelkedések arra az egy alapvető tényre
-mutatnak vissza, hogy azzal a fordulattal az egyes élete első sorban nem
-a környezetéhez való viszony többé, hanem a benne belsőleg jelenlevő
-szellemi élethez való viszony; ez meg kell hogy változtassa az
-összjellemet a mai fogalmazással szemben. Az élet sikerülése nem függ a
-kifelé való sikerektől, hanem saját felépítésétől; legfőbb czélját abban
-találja, hogy önálló élet-czentrummá, szellemi energiává váljon. Ez
-sokkal többet jelent, mint egy subjektiv jólérzés nyereségét, többet
-mint különös tevékenységek kifejtését a megismerésben, érzésben és
-akarásban, többet mint egy morális karakter kiképzését. Mert ez csak egy
-különös, természetesen nagyon jelentékeny oldala a szellemi energiává
-való képzésnek; amaz azonban az önmagában való lét kiküzdését jelenti a
-teljes tevékenység által, mely a tárgyat, az önálló életkör alakítását
-is magában foglalja, a mely életkör minden különössége mellett sem lép
-ki a valóság egészéből, hanem jelenlevőnek tartja. A helyes értelemben
-önmagunkban vagyunk és egyúttal közvetlenül a nagy mindenség életében
-állunk.
-
-Ezzel megmérhetetlen tevékenység nyílik meg az egyes számára is, de ez a
-tevékenység nem fog határtalan messzeségekbe menni és nem hagyja az
-egész életet merő mozgássá átalakítani, hanem a törekvés egész
-szélességében meg fogja tartani a kiinduló pontot és önmagához fog
-visszatérni; hiszen végre is nem valami messze és idegen felé törekszik,
-hanem saját lényege felé s minden igazi élet önmagának keresése és
-kiküzdése.
-
-Az is erősen belenyúlik az egyes élet értékelésébe, hogy a szellemi élet
-önállóságának elismerése még jobban érezteti az emberi képesség
-elégtelenségét, az ellentmondást amaz élet szubsztancziája és létezési
-formája között s még elégtelenebbé teszi az emberi eredményt. A
-végtelennek a végesben, az idők felett állónak az idő alá vetettben, az
-alkotónak az adottban és kötöttben kell hatalomra és hathatósságra
-jutnia, ez a mozgás szüntelen izgalomba ejt minket, sohasem juthat a
-keresésből és törekvésből tiszta lezáródásra. Ez az ellentmondásokkal
-teljes helyzet az emberi munka magaslatán teljes tisztasággal volt
-jelen: a legnemesebb emberek csinálták maguknak a legtöbb morális
-skrupulust, «a szentek bűnösöknek és a bűnösök szenteknek tartják
-magukat» (Pascal). A legnagyobb művészek fájdalmasan érezték a
-távolságot akarásuk és a közt, a mit meg tudtak csinálni és a legnagyobb
-gondolkodók abban találták főfeladatukat, hogy ellene hassanak az emberi
-megismerő képesség túlbecsülésének és megállapítsák határait. E miatt
-azonban az embernek nem kell elcsüggednie; egy kicsiség, melyet belsőleg
-átélünk, közvetlenül egy nagyságról tanuskodik, felrázó, fölemelő,
-továbbhajtó erők jelenlétéről; ezek is lényünkhöz tartoznak és nem
-engednek, minden készületlensége ellenére sem, kételkedni életünk
-tartalmában. E mellett különös fontosságú, hogy ez a mozgalom nem merül
-ki egyes ösztönzésekben, hanem minden sokfélesége egyetlen czélra
-szolgál «az ember fölemelésére szellemi energiává, egy új, szellemi
-ember születésére. Mert az embernek kétszer kell születnie, egyszer
-természet szerint s aztán szellemileg, mint a brahmin» (Hegel). Ebben az
-értelemben azonban valamennyien brahminok vagyunk, mert mindegyikünk, ha
-életköre külsőleg még oly szerény is, belülről nézve világtény, mely
-közvetlenül részt vehet az egésznek életében és ezt a maga helyén
-előbbre tudja vinni. «Isten mindíg találkozik önmagával; az emberben
-lévő isten az emberben találja meg magát. Ezért senkinek sincs oka
-kicsinyre becsülni magát, a legnagyobbakkal szemben sem» (Goethe).
-
-Ha ez így van az embernél, akkor ellentállhat azoknak a veszedelmeknek,
-melyek életét rövid föllendülés után azzal fenyegetik, hogy megreked és
-sülyedésbe jut; a fizikai ifjúsággal szembeállíthatja a szellemit és a
-megmerevedő mechanizmussal szemben friss folyamatban tarthatja az
-életet. Egész karaktere meg van változva azáltal, hogy most már nem
-csupán történik velünk és nem kívülről szakad ránk, hanem nekünk
-magunknak kell elkészítenünk és csak akkor nyerhetjük igazán
-tulajdonunkká, hogy most már nem egyes történések következnek többé
-értelmetlen zűrzavarban, melyek egy ideig izgatnak bennünket, hogy aztán
-megint eltünjenek, hanem a keringéssel és változással szemben
-megmaradunk egy főirányban, az amaz összczélért való munkában egy idők
-felett álló jelent alkotunk, itt mindent, a mi az élet belső
-előbbremenetelének szolgál, megtartunk és fokozni tudunk.
-Tapasztalatokon, harczokon és nyereségeken, sőt veszteségeken át is itt
-az életnek egy belső fölépítése mehet végbe, az élet mindjobban önmagára
-alapíthatja magát és ilyen önállósággal egyúttal eredetiséget is érhet
-el. Akkor lefolyása révén sokat nyerhetünk, akkor ennek a lefolyásnak
-szüntelen feszültsége lesz. Akkor nem mehet igazi bölcsesség számba,
-hogy a szenvedést, a mely ért bennünket, egyszerűen lerázzuk és
-lehetőleg minden nyomot kiírtsunk belőle, hanem a szenvedésnek is az
-élet fölényes egészében jelenvalónak kell lennie és elmélyedésére kell
-hatnia, miközben önmagában is megtisztuláson és megnemesedésen megy
-keresztül.
-
-Az ilyen belső képzés az élet egész kiterjedése alatt emelkedőben lehet
-és a fizikai ifjúság eltávoztával továbbhaladhat egy szellemi ifjúság,
-egy szellemi eredetiség növekedésében; az élet itt nem egy adott és
-korlátozott tőke fölemésztése, hanem egy új tőke képzése, mely a
-mérhetetlenig növekedhetik; elveszettnek kell, hogy számítson az olyan
-élet, melynek lefolyása az embert nem teszi belsőleg gazdagabbá. Abból a
-szellemi ifjúságból kiindulva bizonyos jogosultságát kell elismerni a
-nagy misztikusok követelményének, hogy az ember mindennap fiatalabbá
-váljék, mindennap jobban az örökkévalóságba lépjen az időből.
-
-Az ifjúkorba való szentimentális visszatekintés azonban, az arany
-napjainak elvesztése miatti jajgatás és panaszkodás most úgy tűnik fel,
-mint bágyadt gondolkodásmód kifolyása, sőt mint bizonyság arra, hogy az
-élet nem találta meg igazi czentrumát és ezzel belsőleg üres maradt.
-
-Nem kevésbbé mint az ifjúi erő hanyatlásának, ellent lehet állni a munka
-mechanizálódásának és szellemtelen routinná való szétomlásának. Itt nem
-annyira a külső dolgoknak, mint inkább saját gyöngeségünknek és
-ürességünknek válunk áldozatává, képtelenségünknek arra, hogy a munkával
-szemben az egész ember művét megóvjuk és belőle lelkesítsük át a munkát.
-Ez azonban nevezetesen ott történhetik, a hol elismertetik, hogy a
-szellemiséghez való fordulással egy új élet nyeréséről van szó, egy
-valódi lény képzéséről, nem pedig csupán egyes tevékenységek
-megerősítéséről. Mindenütt arra jutunk, hogy életünkbe nem kívülről jut
-és nem is juthat a tartalom és érték, hanem önmagunkból tudunk neki
-értéket adni, a mennyiben egy szellemi világ hat bennünk és saját
-lényünkké válik.
-
-Mikor az ilyen belső feladathoz való ragaszkodás az életet egy
-folytatólagos művé alakítja és a mi kifelé elvész, belülről pótolhatóvá
-válik, akkor a későbbi életfokozatok is sajátságos fajtájúak és
-sajátságos értékűek lesznek. Olyan javak is, mint az erő és szépség, nem
-korlátozódnak az ifjúkorra, a későbbi életkoroknak is részük van bennük,
-csak mindig máskép kell, hogy alakuljanak és a fizikaival szemben inkább
-a szellemit kell kidomborítaniuk. Rendszerint túlságos korán adjuk meg
-magunkat és sokkal kevesebbet csinálunk magunkból, mint a mennyit
-lehetne, legrosszabb ellenségünk a saját csüggedtségünk, merő
-természethez tapadásunk. Az aggkor sem bágyadt kihangzás, hanem az élet
-belső összefoglalása és egyúttal minden külső mérték fölé emelése,
-minden merőben emberi értékeléstől való elválasztása. Az élet itt az
-előbbi evolutióval szemben bizonyos involutiót hajt végre, önmagához
-való visszatérést, de ezzel nem esik az ürességbe, ha magvat nyert és a
-világegyetem mozgásába belépett. Innen kiindulva az aggkor úgy tűnik
-fel, mint próbaköve az élet egészének, sikerült vagy nem sikerült
-voltának.
-
-Így az egyes embernek sem kell minden sorsunk feletti sötétség és minden
-külső és belső ellenállás mellett sem elveszettnek tekintenie életét. A
-lélek belsejéből fény jön a sötétség ellen és erő az ellenállások ellen.
-Belső fölépítésben és energikus harczban, saját cselekvésre való
-alapítottságban, az egyes tények fölé egy mű egészébe való emelkedésben,
-abban a törekvésben, hogy szellemi energiává váljunk és evvel biztos
-horgonyt vessünk a valóság egészében, találhatunk nagyságot és
-készséget, örömteljes élet-hittel elkergethetünk minden bús kétséget.
-Mivel azonban minderre az ember csak egy szellemi világ összefüggéseiben
-és saját erejére támaszkodva képes, az erő és érték öntudata emellett
-mentes marad a hiú ön-túlbecsülésfől és épen nagysága teszi szembetünővé
-az ember határait.
-
-
-Következmények a jelen helyzetére.
-
-A jelen sajátszerű helyzetével a bevezető fejezetek eléggé foglalkoztak;
-ezen a helyen csak annak megkérdezéséről van szó, hogy az általunk
-kifejtett alapmeggyőződés tud-e valamelyes segítséget kapni korunk
-zűrzavarai és harczai számára és egyúttal ki tudja-e evvel mutatni a
-jogát. A milyen bizonyosan az élet nem merő alkalmazása általános
-elveknek, mint a hogy ezt a felvilágosodás kora vélte, – egy
-gondolatvilág háttere nélkül szellemi harczok lehetetlenek.
-
-Már most, az élet egészét és bensőségét tekintve, a jelen főtulajdonsága
-a széles széjjeloszlásban, sőt a különböző mozgalmak merev ellenséges
-voltában áll; ezért mindenekelőtt azt kell vizsgálni, vajjon az összes
-főpontokon, a hol ez történik és az élet széthasadozásával fenyeget, az
-általunk képviselt megerősödés ad-e eszközöket az ellenhatásra és
-igéri-e az élet újra-összehozását. Ez a jelen legsürgősebb követelése,
-mert ama széthasadozás akadálytalan továbbhaladása alapjában kellene
-hogy lerombolja az életet és el kell hogy rabolja szellemi karakterét.
-
-1. A szakadás, mint láttuk, már az élet összalakításának problemájánál
-kezdődik; nem kevesebb mint ötféle különböző módot láttunk különválni,
-melyek mindegyike az egészen uralkodni akart és az életet önmagából
-akarta képezni. A míg ez a sokaság egy egyetlen síkon találkozik össze,
-nem lehet megengesztelődésre gondolni; ez azonban lehetségessé válik, ha
-az élet egésze különböző oldalakat és rétegeket folytat le; ezt azonban
-akkor teszi, ha benne önálló szellemi élet az emberi helyzet föltételei
-között törekszik fel. Különböző oldalakról kell akkor hatni és
-mindenféle fokokon továbbhaladni. Ezek az oldalak és fokok aztán
-különböző feladatokat hoznak magukkal, különböző színtereket nyújtanak
-az életnek, a valóságnak különböző áttekintéseit fejlesztik ki;
-személyes élettapasztalatok is belejátszanak, a mennyiben az egyiknek
-ilyen, a másiknak más irányt mutatnak. Hogy pl. a vallás a kulturmunkán
-túl a tiszta bensőség területét fejleszti ki, az lényegesen az
-emberiség-élet egészéhez tartozik, sőt a kultura fentartásához is. De
-hogy mennyire vesz részt benne az egyes és vajjon oda helyezi-e az élet
-súlypontját, az más kérdés. Az a legmélyebb bensőségű világ lehet az
-egyiknek merő háttér, míg a másik számára súlyos rázkódások fődologgá
-teszik; nem merőben ész dolga, hogy emberek és egész korok, hol inkább
-immanensen, hol inkább trancendensen gondolkoznak. Nem kevésbbé
-különböző gondolkodásmódok működhetnek a kulturmunkán belül, megfelelően
-annak a nagyobb önállóságnak, melyet az egyes élet-területek az újkor
-lefolyásakor nyertek; a kutató, a művész, a gyakorlat és technika embere
-járhat a saját útjain és e mellett nem kell ellenségekké válniok. Ma az
-egész embernek egy alapmeggyőződése és egy főfeladata befoglal minden
-különféleséget. Akkor, de csak akkor lehetne a belső közösséggel a
-szabadságot összekötni és a türelmetlenséget jobbról és balról
-elkerülni, mely minden embert egy tónusra hangolni és egy egyforma
-hitvallást rájuk kényszeríteni igyekszik. Egy ilyen összefoglaló és
-fölényes feladat azonban felajánlja az önálló szellemiségre és teljes
-tevékenységű önmagában-létre való fölemelkedés követelményét; ebbe kell
-minden sokféleségnek beleilleszkednie és ennek egyuttal önmagát az
-egészből kell megtisztítania és átképeznie. Az ilyen fordulattal
-bizonyosan nem tűnnek el egyszerűen az ellentétek és harczok, de most
-ellenük lehet dolgozni és az egész ember kulturájára törekedni, szemben
-a merő részkulturákkal. Minden egyes életének műve csak növekedhetik, ha
-különös feladatát az egész emberére viszi rá.
-
-2. Élesebben hegyeződik ki az ellentét az ember és a világ viszonyánál.
-A régi gondolkodásmód, mely az embert és a világot mint lényegileg
-rokont tekintette és gondatlanul vitt bele emberi nagyságokat minden
-messzeségbe, ma már nem lehet a miénk, megtérés következett be, a
-mikrokozmosz nem tekinthető egyszerűen makrokozmosz kifejezésének. Ha
-előbb a világot az emberből kiindulólag értették, most az embert kell a
-világból megérteni; ez azonban értékelését egyelőre mélyen lenyomja és
-azzal fenyeget, hogy egy megmérhetetlen és érthetetlen mindenség elvesző
-és közönbös darabjává teszi. Igy legnyilvánvalóbban a külvilághoz való
-viszonyában: mily parányi lett itt az emberi kör mindazzal, a mi benne
-történik, szemben a tér és idő roppant tömegeivel! Szinte még
-fenyegetőbb a belülről való alábbszállítás. A kultura egésze a modern
-életben mind kevésbbé tünik úgy fel, mint az ember műve és nyeresége,
-hanem mint fölötte álló személytelen hatalom, mely saját szükségből
-támad fel és hevesen előre tör, az embert azonban mint merő közeget és
-eszközt használja, teljes-tökéletes közönbösen java és baja iránt.
-Továbbá a lekicsinyítésre hat az is, hogy míg előbb az ember értékelése
-főképen az őt elkülönítő vonásoktól függött és ő mint szellemi lény
-büszke magasságban látszott minden természet fölött lebegni; mindjobban
-érvényre jut szoros összefüggése a természettel és ez uralkodik a
-gondolatokon; az ember különállására itt úgylátszik nem marad semmi
-hely. Minden együttvéve arra hat, hogy az embert az előbbi állapottal
-szemben mélyen alányomja, sőt gyakran hajlamot idéz elő arra, hogy
-kötöttségét, védtelenségét, korlátozottságát erősen hangsúlyozza,
-mivoltának kicsiny és alantas vonásait kidomborítsa és az összképet
-meghatároztassa, megfoszsza egy különös fontosságban és különös
-méltóságban való minden hittől. Ha a XVIII. századnak az ember
-fogalmában mindenekelőtt a nagysága állott szeme előtt, akkor a jelenkor
-gyakran nem birja eléggé festeni kicsiségét és gyöngeségét.
-
-Mindez azonban csak addig érvényes, a míg az élettel szemben mint
-szemlélők viselkedünk; a cselekvéshez nem fordulhatunk anélkül, hogy
-tökéletesen más, sőt ellentétes értékelést ne képviseljünk, ha nem is
-kifejezett hitvallással, hát legalább a tettünkkel. A cselekvésnek épen
-a modern fordulat a láthatatlan világtól a láthatóhoz mindinkább az
-embert és hogylétét tette czélpontjává; nemcsak személyes hitvallás
-volt, hanem a kor hitvallása is, mikor Ludwig Feuerbach ezt mondta:
-«Isten volt első gondolatom, az ész a második, az ember harmadik és
-utolsó gondolatom.» Megtalálhatta-e azonban a kor az emberért való
-fáradozásban és gondolkozásban főfeladatát a nélkül, hogy az embert
-valamiképen nagyra ne tartsa, neki valami értéket ne tulajdonítson? Hogy
-kelthetne valami cselekvés lelkesedést, odaadást, önfeláldozást, ha nem
-gondolna nagyot czéljairól és nem tartalmazna hitet saját képességében?
-A jelen tapasztalat igazolja azt az igazságot. A szabadság és egyenlőség
-gondolatai csak úgy lehettek a kor politikai és szocziális törekvésének
-fővonásai, hogy az ember magasra értékeltetett és határozottan fölébe
-emelkedett az emberalatti természetnek. Mert ebben a természetben csak
-kötöttség van; nem ismer egyenlőséget sem, kialakítja az erő és
-gyöngeség, egészség és betegség különbségeit stb., egész a rideg
-könyörtelenségig. A kötöttségnek és egyenlőtlenségnek csak úgy lehet
-ellene hatni, ha van egy más életforrás, mely megnyitja az öntevékenység
-lehetőségét és a különbségeken túl egy közös munkát mutat és közös
-értékét mindannak, «a mi emberi ábrázatot visel».
-
-Az ember magas becslése az alapja annak a ma oly hatalmasan felduzzadó
-törekvésnek is, hogy a kulturéletnek új szocziális strukturát adjunk,
-demokratikusat a hagyományos arisztokratikussal szemben. Mert míg a
-kultura hagyományos formái szellemi tartalmukat eleinte egy zárt körben
-fejlesztették ki és csak itt végbement megszilárdulása után vitték át a
-többiekre, most az ilyen fokozat a széles körök igazságtalan
-megrövidítésének tekintetik és szenvedélyes buzgósággal követeltetik
-mindennek közvetlen átélése és közvetlen közrehatása. Hogy ez mennyire
-jogosult és milyen bonyodalmakat hoz magával, azt itt nem lehet
-fejtegetni: annyi azonban bizonyos, hogy az ember, minden egyes ember
-nagyrabecsülése nélkül, képességében való erős hit nélkül az a mozgalom
-a rombolásra kell hogy hasson.
-
-De magasan e politikai és szocziális problémák fölött egy erős vonás áll
-bennünk ellent az ember amaz alábecsülésének és forró vágyat kelt, hogy
-lényünknek nagyságot adjunk, életünknek értéket szerezzünk. Ezzel
-szemben azonban a világszemléletből kiindulva fenntartja magát az
-értékelés, a mely az emberben nem lát semmi különöset, – hogy
-szabadulunk ettől az ellentmondástól? Csak úgy, ha az embert kétfélének
-látjuk: egyszer a természet egy darabjának és e minőségében a természet
-rendeléseinek alávetettnek, azután azonban olyan helyszinnek, a hol a
-világélet egy fordulata saját mélységébe tör át, olyan mélységbe, a hol
-az egyes pontok nem állnak már egy merő egymásmellettiség viszonyában,
-hanem a hol az egyes tétel az egésznek életében közvetlenül
-részesedhetik és ezzel világlénynyé válhatik. Akkor az ember a világot,
-a mely benne fölkél és tevékenységre hivja őt, sőt öntevékenységet ad
-neki, szembeállítja a körülötte levő világgal, a mely őt megköti és
-megszorítja; akkor tisztán felismerheti, hogy a körülöttünk levő világ
-egy egységbe való összefoglalása és az embernek magából ebből a világból
-való megértése az emberi szellem műve és hogy az a képesség, hogy a
-kicsinyes emberit mint ilyet ismerjük fel és harczot kezdjünk ellene, az
-ember nagyságáról tanuskodik. Hogy érezhetné magát az ember kicsinynek,
-ha nem működnék benne semmi nagy? Hogy azonban mindez abba az irányba
-megy, a melyet a mi meggyőződésünk a szellemi életről és ennek a
-mindenségben való helyzetéről követ, azt nem kell fejtegetni. Ebben az
-összefüggésben az ember nem azáltal jelentékeny, a mit közvetlen léte
-mutat, hanem azáltal, a mi benne keresztültör és azáltal, a mi belőle
-lehet; itt egyfelől teljesen elismerhető a korlátozottsága, másfelől és
-egyúttal megőrizhető számára a fölényes nagyság és méltóság és egyúttal
-az életre való ösztön is.
-
-Az ember fölemésztésének és megsemmisítésének egy lélektelen
-kulturproczessus által szintén ellenállhat a mi fogalmazásunk a szellemi
-életről. Mert ez a szellemi életet nem úgy fogja fel, mint egy pihenés
-és értelem nélkül lefolyó proczesszust, hanem mint az önmagában való lét
-kiküzdését; minden mozgalom végül az életnek önmagába való
-visszatérésévé válik számára, önmegerősítéssé és önfölemeléssé; a hogy
-tett és szabadság ezzel a valóság hordozóivá válnak, épúgy az ember
-szellemi élete is végül az elismerés és elsajátítás egy tettén nyugszik.
-A kulturának az a személytelensége itt csak közeg és átmeneti
-pont-számba mehet, hogy az életet felszabadítsa a kisemberi
-minéműségből; ha azonban megszilárdul és uralkodó helyzetet követel,
-akkor ama fogalmazásból kiindulólag harczot kell ellene kezdeni, harczot
-az élet önállóságának és lelkének fentartására. Az a harcz, minden
-kornak ügye, különösen sürgős a jelen helyzetében, akárhogy tele lehet
-is nagy veszedelmekkel, megvan benne a végleges győzelem bizonyossága.
-
-A fogalmak merő eltolása által itt persze csak keveset tettünk; az a
-fontos, hogy az alapmeggyőződést cselekvésbe és alkotásba alakítsuk át
-és ez csak azon a módon történhetik, hogy létünk egész kiterjedésén át
-egy az ember és világ ellentétének fölötte álló teljes tevékenységű
-szellemi élet emeltessék ki és tétessék a munka színterévé. Minden egyes
-terület, mint vallás és morál, de ismerettan és metafizika is nem az
-egyes ember színteréről, hanem a szellemi élet színteréről és az élet
-tapasztalataiból fejtendő ki; ez egyúttal több tartalmat és biztonságot
-fog nekik adni. Hogy azonban ez a követelés hogyan teljesítendő, azt itt
-nem lehet közelebbről tárgyalni, itt elég kell hogy legyen az a tény,
-hogy az ember nem marad a merő emberhez kötve és hogy életének az önálló
-szellemiséghez való fordulattal messze kilátások és nagy feladatok
-nyilnak.
-
-3. Különös erősen izgatja korunkat a munka és lélek ellentéte.
-Kiélesítésére az alkalmat az adta, hogy a munka elválasztódott az ember
-közvetlen lelki állapotától; hogy önálló, óriásira nőtt komplexumokba
-halmozódott össze. Ez az emberiség teljesítőképességének fokozása révén
-eleinte tiszta haszonnak tünt fel, de hamar súlyos veszedelemmé vált,
-mert a munkának ez a megdagadása a lélek ellen fordult s az embert
-mindinkább merő eszközzé alacsonyította le. Hogy ez ellen védekezzék, a
-lélek belevetette magát a munkától lehetőleg elválasztott állapotiságába
-és szabadon lebegő subjektivitást fejlesztett ki, a mely hamar szétesett
-volna az ürességbe, ha a művészet nem hozott volna neki amaz élet
-összefoglalására és ábrázolására való kisérletével megnemesítő
-segítséget. Így a modern élet ellenkező irányban vált széjjel és ez a
-széjjelválás mindkét oldalra nézve kár volt. A munka abba a veszedelembe
-esik, hogy szellemi tartalmát elveszti s mindjobban merő technikává
-válik, mely még virtuozitássá való fokozásában sem ér el szellemi
-alkotást; a lélek azonban, ha nem tartja többé a munka össze, feloldódik
-egyes rostokra és mindjobban elveszti uralkodó középpontját. Így
-keletkezett a kulturának ilyen meghasonlása merő eredménykulturává és
-merő hangulatkulturává, techniczizmussá és esztheticzizmussá; ott hosszú
-lánczok és minden közvetlenség veszélyeztetése; itt ellenben friss
-érzés, de az élet kiszolgáltatása a pillanatnak, a benyomások és
-impulzusok szüntelen váltakozásával. A modern egyén gyakran mindkét
-oldalra van oszolva és megoldatlan ellentétben marad a kemény munka és a
-felületes élvezet között. Az ilyen meghasonlást lehetetlen
-végérvényesnek elfogadni; de nem vezethet föléje az oldalak kívülről
-való mesterséges össze-verejtekezése, hanem csak az ellentétet belülről
-átfoglaló élet kivivása; láttuk, hogyan hat egy önálló és teljes
-tevékenységű szellemi élet kiképzése az ilyen czélra. Csak innen lehet
-az eredmény- és a hangulatkultura ellentétével egy lényeg-kulturát
-szembeállítani és egyuttal az élet olyan tartalmára törekedni, melyet
-ama módok egyike sem ér el. Mert csak a subjektum és objektum
-szétválásának legyőzésével válik az élet valódi önmagában létté és
-változhatik ennek számára élménynyé az, a mi különben merő esemény. Az
-eseményből az élményig előhatolni azonban, ez a jelen nagy vágyának
-tárgya.
-
-4. A kor élethangulata ide-oda ingadozik a pesszimizmus és optimizmus
-között. Az erőérzés, melyet a modern kultura idézett elő és a mely
-fejlődését áthatja, az optimizmust juttatta fölénybe s sokáig elég erős
-volt arra, hogy minden szembenálló tapasztalati benyomást kikapcsoljon.
-A XIX. század befolyása azonban ezzel szemben átfordulást hajtott végre.
-A filozófia területén ebben Schopenhauer jár elől, kinek mélybe fúródó
-gondolatmunkája halálos sebet ütött a hagyományos optimizmuson,
-raczionalizmuson, a haladásba vetett hiten, de gondolatai nem tettek
-volna akkora hatást, ha a modern élet mozgalma maga nem hozott volna sok
-kiábrándulást és nem nyitotta volna meg igazán a szemet az emberi
-helyzet sokféle baja számára; maguk a nagy sikerek is láthatóvá tettek
-sok korlátot és a termékeny munka közben annyi gyom nőtt ki, hogy a
-veszteség szinte túlburjánzott a nyereségen. Emellett a munka sokkal
-keményebb lett, az életfentartás sokkal nehezebb; ha emellett hiányzott
-a biztos tudat az élet értelméről és értékéről, akkor fölvetődhetett és
-mindjobban elharapózhatott a kérdés, vajjon a nyereség megéri-e a
-fáradságot és az élet kivánásában nem tett-e valamennyiünket bolonddá
-egy merő ábrándkép. Másfelől az ember s különösen mi nyugati emberek,
-nem adhatjuk meg magunkat állandóan az élet tagadásának; amily kevéssé
-vonhatjuk ki magunkat a kor munkája és nagy feladatai alól, ép oly
-kényszerítőleg szoríttatunk az élet igenlésére és igazolásának
-megkisérlésére; Nietzsche nagy sikeréhez nem kevéssel járult az, hogy
-nála megint az élet igenlése tört elő. Az az élet-igenlés azonban nagyon
-is kevéssé van megalapozva, nagyon is merő hangulat, semhogy föl tudná
-érni az élet roppant ellenállásait, inkább csak tiltakozás a
-pesszimizmus ellen, mint annak legyőzése. És a mit a szélesebb
-értelemben vett irodalom gyakran mint az élet magasztalását nyújt, az
-legtöbbnyire annyira lapos és frázisszerű, hogy a kérdés szakszerű
-tárgyalásában szóba sem kerülhet. Így szeretnénk végrehajtani egy
-élet-igenlést, de nem látjuk, hogyan kell igazolni. Ha a pesszimizmus az
-élet felszinéről valamennyire visszaszoríttatik, alapjában nincs
-megtörve, a mai emberiség igazság szerint sokkal kevésbbé boldognak érzi
-magát, mint a hogy kifelé mutatja és a hogy a kulturmunkán bizonykodni
-szoktak.
-
-Az ilyen zavart helyzet tisztázást kiván, de csak akkor találhatja meg,
-ha kétféle dolog kerül össze: az örömteljes élethit biztosítása, mely a
-jelen hatalmas feladataira bátorságot és erőt ad, és teljes elismerése
-mind a homályosnak és ellenségesnek, a mit emberi helyzetünk mutat; az
-igazság árán megvásárolt élethit végül is csak káros lehet. Hogy azonban
-mindkét követelményt együtt betöltsük, abban előmozdításunkra lehet a
-meggyőződés az önálló és lényeget alkotó szellemi életről. Mert magas és
-mindent befoglaló czélt ad nekünk, mely megéri az élet fáradságát, de
-egyúttal teljes erővel érezteti az ellenállás súlyát, sőt fokozza ennek
-a nehézségnek az érzését. Az azonban az ellentmondás döntő megoldását
-adja, hogy a harczon át következhetik és következik is be az élet új
-mélységének megnyitása. Ha így fáradalmaink és szükségeink a mindenség
-továbbmozgásához tartoznak, akkor nincsenek elveszve, akkor a végleges
-győzelem az igené marad; csak az így nyert életigenlés, mely az
-örömteljességet és a komolyságot elválaszthatatlanul összeszövi,
-különbözik alapjában minden laposan vidám optimizmustól, mely már előre
-letompítja a problémákat.
-
-5. Sehol másutt nem állanak a szellemek keményebb harczban, mint annál a
-kérdésnél, vajjon az emberi élet mint a természetnek merő továbbvitele
-értendő és alakítandó-e, vagy hogy a valóságnak új foka jelenik-e meg
-benne, melynek megjelölésére rég idők óta a szellem fogalma szolgált.
-Olyan átfordulás van itt szóban, a mely merevebb minden változásnál,
-melyet az emberi emlékezet ismer. Mert minden, a mit a történelmi
-hagyomány számunkra hoz, vallás és morál, nevelés és művészet, maga az
-ember összképe a személyiségben és az egyéniségben, mindez annak a
-meggyőződésnek az uralma alatt képződött, hogy az ember körében a
-természettel szemben valami lényegesen új tör keresztül és hogy ennek az
-újnak kell a gondolkodáson és életen uralkodni. Ezzel az egész
-hagyománynyal kellene szakítani, ha az ember most teljesen bele akarna
-illeszkedni a történelembe és hozzá akarná alkalmazni életét; az
-évszázadok teljesen eltévedtek volna, és minden hagyományos értéket újra
-kellene értékelni, szóval olyan felfordulás volna, melylyel szemben a
-legradikálisabb politikai és szocziális változások, melyeket az ember
-kieszelhet, kicsiségnek tünhetnek fel. Mindazonáltal nem térhetnénk ki
-az ilyen felfordulás elől, ha az igazság parancsa követelné; hogy
-azonban követeli-e, azt persze meg kell pontosan vizsgálni.
-
-Fejtegetésünk arra a meggyőződésre támaszkodott és pontról-pontra ennek
-igazolásán fáradozott, hogy az emberben a valóság nagy fordulata
-kezdődik és az élet új módjára hajtja át; abban a kisérletben tehát,
-hogy merő természeti lénynyé változtassuk vissza, csak époly elhibázott,
-mint lehetetlen reakcziót, csak ártalmas tévedést láthat, melynek
-elharapózása súlyos veszteségekkel fenyegeti életünket. Mivel saját
-fogalma a szellemi életről élesebb elválasztást hoz magával az emberi
-léttől, teljesen elismerheti az ember szoros összefüggését a
-természettel, a lassú kialakulást az állati kezdetekből, még az elemi
-természeti erők és természeti ösztönök megmaradását is a magas
-fejlettségű kulturán belül; életünk valóság szerint sokkal több
-kötöttséget és merő ténylegességet tartalmaz, lelkünkbe is sokkal inkább
-belenyúlik a természet, mint a hogy a hagyományos nézet föltételezte,
-továbbá életünknek sokféle előbbrevitelt igér, ha természetes bázisa
-tisztábban ragadtatik meg és erőteljesebben fejlesztetik, ha a szellemi
-tevékenység szorosabb kapcsolatban marad vele; az ilyen nyereség nem
-merül ki egyes eredményekben, hanem az élet egészét emeli és lényeges
-jellemvonást visz bele. De minden együttvéve a legkevésbbé sem
-kényszerít arra, hogy feladja a szellemi élet fölényét. Ez nem a
-környezetnek merő szemléletéből és értelmezéséből alapozza meg jogát,
-hanem sokkal inkább abból, hogy a világtörténelem mozgalma szüntelen
-hatásban egy bensőséget hozott létre, a mely gazdag tartalmával és
-értékeivel biztosan és magasan fölötte áll a merő ember véleményének;
-hatalmas munkával és küzdelmekkel olyan fordulat ment végbe ebben az
-irányban, hogy az élet mindjobban belülről építi fel magát, mindjobban
-önmagán áll s a világot is mindjobban a belülről felhozott gondolkodási
-formákban látja. Csak az ilyen fordulattal válik lehetővé a tudomány is;
-mint merő darabjai egy természeti szerkezetnek és a gondolkodás önállóvá
-válása nélkül sohasem jutnánk túl a képzetek játékán; a ki a természetet
-mint egészet tekinti át, szétbontja és újra összefoglalja, az nem benne
-áll a természetben, hanem fölötte; a ki a merő eredményen nem felejti el
-a módot, a hogy létrejött s a szellemi vivmányt, annak számára nincs a
-naturalizmusnak meggyőzőbb czáfolata, mint a természettudomány ténye.
-
-A naturalizmus csak azzal adhatja a siker látszatát vállalkozásának,
-melylyel az emberi élet összálladékát a természetből vezeti le, hogy ez
-egy idealizmussal átitatott atmoszférán belül van és szüntelen ebből
-egészíti ki saját nagyságait, arrafelé hajlítja őket, sokkal többet
-csinál belőlük, mint a mennyit a valóságban kitesznek. A szokásos
-összekeverésen keresztüllátni, a naturalizmustól elvenni mindent, a mit
-kölcsönvett, szigorúan a saját képességére állítani, ez annyit jelent
-mint belsőleg elrombolni a naturalizmust. Csak arra lehet veszedelmes, a
-ki az érzéki benyomással nem tud megfelelő gondolkodó-erőt
-szembeállítani. Ez azonban közel fekszik olyan korban, melynek
-szemléleti horizontja szüntelenül kitágul és a mely egyúttal könnyű
-szívvel lemond az alapos filozófiai műveltségről.
-
-Ha ilyen belső gyöngeség daczára a naturalizmus annyi kortársunkat
-magával ragadja és nevezetesen a tömegeket mámorba ejti, annak különös
-okai kell hogy legyenek, a mint hogy vannak is. A szellem oldalán ma
-nincs szilárd összetartás és világos czél; a minek az életet irányítani
-kellene, az maga is súlyos bonyodalomban és veszedelmes
-bizonytalanságban van. Mindenekelőtt tekintetbe jön itt a kultura és
-vallás meghasonlása, mely azzal fenyeget, hogy az előbbit a laposságba,
-az utóbbit a korlátoltságba és merevségbe vezeti. Nem tudunk a
-kulturfogalomnak olyan mélységet adni, hogy az egész embert belsőleg
-megragadja és lényegesen továbbképezze; ha azonban a felszinen marad,
-akkor egyáltalán nem lehet elkerülni, hogy a kulturát túlnyomólag mint a
-megismerés merő fokozását fogjuk fel, hogy olyan intellektualizmus
-harapózzon el, a mely a körülöttünk levő világnak észszerű
-felderítéséből minden probléma megoldását, az egész emberiség
-fölemelését és megnemesítését várja, a mely nem ismeri és nem tiszteli
-az életnek semmi mélységét és titkát, a mely tehát az életnek semmi
-belső tartalmat és egyúttal semmi szilárd támaszt nem tud adni. Az ilyen
-üres életnek nincs védelme a környezetből való levezetés ellen; az ilyen
-intellektualizmus lesz a naturalizmusnak legjobb szövetséges társa, csak
-amannak támogatása révén tarthatja emez lehetségesnek, hogy a
-körülöttünk levő világról való belvilágítással urává lehet minden
-problémának. Az alapvető hiba abban áll, hogy a valósághoz való
-viszonyunk egyedül az exakt tudományra alapíttatik s az élet
-elviselhetetlen összezsugorítására félreismertetik, hogy más
-életterületek, mint művészet, morál, vallás is tartalmaznak
-őstapasztalatokat és az élet sajátos alakításával a valóságnak sajátos
-áttekintéseit is adják. Ha a filozófia végül a szellemi élet egészéből
-igyekszik összefoglalni ama tapasztalatokat és világáttekintéseket,
-akkor ez lényegesen más dolog, mint az egész életnek a merő tudomány
-vagyis inkább természettudomány alá hajtása.
-
-A mi felfogásunk a szellemi életről megengedi az energikus harczot az
-ilyen összezsugorítás ellen. Mert valamint az emberi lét egészében egy
-nagy problémát ismer fel, ép úgy fölébe törekszik minden egyoldalú
-életalakításnak és áttekintésnek, akár a művészet, akár a vallás, akár a
-tudomány irányából jön is és teljes tudatossággal egy lényeg-kultura
-egésze felé tör, teljes biztonságot nyújt a naturalizmus ellen is és nem
-kell a vallással megoldhatatlan konfliktusba kerülnie, mert a vallás
-jelentőségét helyesen tudja méltatni anélkül, hogy az egész életet
-alárendelné neki.
-
-Ezt pedig annál inkább, mert a mi alapmeggyőződésünkből hathatósan
-ellene lehet dolgozni a vallás fentebb kifejtett bonyodalmainak. Mert ha
-az a meggyőződés, mint mindenütt, itt is azt az ösztönzést adja, hogy a
-merő fogalmakon és érzéseken túl teljes tevékenységű életre hatoljunk
-elő és ennek fejlődését előtérbe helyezzük, akkor aggodalom nélkül tehet
-különbséget ez élet szellemi tartalma és ennek az ember által való
-elsajátítása közt, egyúttal a szellemi tartalmat mint az idők felett
-állót vitathatja és elsajátítását mint történeti mozgalomban levőt
-értheti. Ez megengedi a vallásnak nyilt és becsületes megegyezését a
-szellemi evolutió világtörténeti állapotával és alapos kiválasztását
-annak, a mi elaggott és fonnyadt lett benne, a nélkül, hogy a vallás
-elvesztené önállóságát és készséges szolgálójává lenne a merő korbeli
-felszinnek. A megegyezés nélkülözhetetlen a vallás saját érdekében. Mert
-a hogy ma a dolgok állanak, könnyen jut a félvalóság állapotába és ha
-most ezt az állapotot még állami vagy társadalmi tekintélylyel
-kényszerítik rá az egyénekre, akkor ebből elkerülhetetlenül
-elkedvetlenedésnek, sőt elkeseredésnek kell kikelnie, a mely szintén a
-naturalizmus szövetséges társa. A leglaposabb támadások is a vallás
-ellen reliefet kapnak, ha a vallás olyan tanításokat vagy érzéseket akar
-fentartani, a melyekben számunkra már nincs igazság és ha tarthatatlan
-dolgokért való küzdésben emészti fel legjobb erejét.
-
-A vallás tényálladékának nagyon is szükséges reviziója azonban
-kritikájával és sok hagyományos és kedvelt dolgoknak elejtésével,
-szükségszerűen a vallás csökkentését eredményezné, ha a kritikának a
-mérlegét nem tartaná positiv fölépítés; épen erre szorítanak a modern
-élet tapasztalatai. A szellemi gyökereitől elválasztott ember mind
-kisebbnek tünik fel előttünk mozgásaiban, mind fájdalmasabban érezzük
-belső ürességét, teljes értelmetlenségét egy merő létkulturának, mely
-önmagára alapítva elkerülhetetlenül merő kulturkomédiává válik; egyre
-hevesebb lesz a kivánság a lélek megmentésére mindaz ellen, a mi
-összezsugorítja és elnyomja, egyre kényszerítőbben van szükségünk
-szemben a mindennapi élet alacsonyságaiba való elmerüléssel a fölemelő
-és megnemesítő hatalmakra. Ilyen megmentésre és fölemelésre azonban
-nincs lehetőség egy önálló szellemi világ elismerése és megelevenülése
-nélkül. Már most a vallás az egyedüli életterület, a mely a szellemi
-életet teljesen és tisztán érvényre juttatja; ezt azonban csak akkor
-teheti, ha megfelelő szellemi életkört, saját szellemi atmoszférát
-teremt; ennek meg szüksége van egy különös életközösség alakítására, az
-állammal szemben is, a mely minden szellemi tartalma mellett is
-elkerülhetetlenül belevonatik az időleges és emberi ügyekbe és a mely a
-szabadság veszélyeztetése nélkül nem vállalhatja fel azt a legbensőbb
-feladatot. A mai egyházaknak minden hiánya és kára mellett nem szabad
-szem előtt tévesztenünk, hogy vallási közösség nélkül nincs erőteljes
-vallás és enélkül nincs számunkra önálló szellemi élet. Mennél
-nyilvánvalóbban állnak szem előtt az emberi lét roppant bonyodalmai,
-annál kevésbbé elégíthet ki egy érzelmi vallás a maga
-bizonytalanságában.
-
-A mit az ilyen helyzet feladatul és törekvésül létrehoz, azt belső
-összeszövődöttségében mutatja az összkultura. Csak a meglévő nehézségek
-alábecsülése tarthatja vallási helyzetünk egészségessé válását
-lehetségesnek az összes kultura elmélyítése nélkül, sőt mondhatjuk,
-szellemi reformáczió nélkül. Ez azonban nem juthat szerencsés fejlődésre
-a vallásnak újraélesztése és helyzetének újra való megerősítése nélkül.
-Így a feladatok szorosan egymásba kapcsolódnak és a munkát a közös
-czélra különböző oldalakról kell megragadni.
-
-E szerint az emberiség maradandó életproblémája a mi korunkban
-sajátságosan kihegyeződik s a kor e mellett nagyon is készületlennek
-mutatkozik. Ez a készületlenség azonban csak azt riaszthatja el a
-munkától, a ki belsőleg gyöngének érzi magát és a kinek nincs bizalma az
-emberi életen uralkodó hatalmakban. A mennyiben van erő és bizalom, épen
-a készületlenség válik erős ösztönzővé minden képesség megfeszítésére. A
-ki az emberi életet egy világot átfoglaló szellemi életben alapítja meg,
-annak számára egyáltalán nincsenek az élet lehetőségei kimerítve, az az
-őt körülvevő életnek minden bonyolultságából és mesterkéltségéből
-visszamehet az eredeti forrásokhoz és belőlük egyszerűvé és
-lényegszerűvé igyekezhetik alakítani az életet, a mi felé a jelenkor
-fokozódó vágya visz. Csak ezzel válik lehetővé, hogy az expanziónak
-konczentrácziót és a szélességbe való kiterjedésnek mélységre való
-törekvést állítsunk szembe és ezzel az életet megint egyensúlyba hozzuk.
-A feladatok minden sokaságában megmutatkozott nekünk egy általános
-probléma, de egyúttal a lényeg-alkotó szellemi életben szilárd alap is
-jelent meg, a melyből a munkába bizvást bele lehet fogni, a hol az erők
-összegyűlnek és elutasítva az ellaposodást és megmerevedést egyaránt,
-közös harczra egyesülhetnek az élet lényegszerű egészeért. Semmi sem hoz
-több feszültséget és több nagyságot életünkbe, mint ez a harcz, melynél
-semmi esetre sincs csak az egyesnek jólléte kérdésben, hanem a szellemi
-élet fentartása az emberiség körében. Csak ebben a kapcsolatban nyer
-életünk értelmet és értéket.
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  Bevezetés  1
-  _A kor válaszai_  7
-  A régebbi életrendek. A vallásos életrend  9
-  Az immanens idealismus életrendje  15
-  Az újabb életrendek. A közös alapvetés  22
-  A naturalismus életrendje  24
-  Az ember önmagához fordulása. A szocziális és individuális kultura  35
-  Megfontolások és előkészítések  52
-  _Kisérlet egy felépítésre_  65
-  A szellemi élet alaptermészete. Uj élet megjelenése az ember számára  67
-  Ember és mindenség  80
-  Az új élet feladata és nagysága  90
-  Ellenállások és leküzdések  105
-  Szellemi élet és emberi lét  105
-  A szellemi élet készületlensége és látszólagos bizonytalansága  117
-  A szellemi élet látszólagos tehetetlensége a mindenségben  130
-  Visszatekintés és összefoglalás  151
-  Következések az egyén életére  169
-  Következmények a jelen helyzetére  184
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-13 |mindinkáhb |mindinkább
-
-22 |meggyőződesekben |meggyőződésekben
-
-25 |)1561–1626) |(1561–1626)
-
-30 |vilégnézetet |világnézetet
-
-38 |súlypontjá-… erőtsebb |súlypontját… erősebb
-
-94 |forsulatot… legvilágodabban |fordulatot… legvilágosabban
-
-97 |kapscolódik |kapcsolódik
-
-109 |fentatrása |fentartása
-
-142 |vissszatérésben |visszatérésben
-
-128 |közvetlen lelk |közvetlen lelki
-
-162 |maga ís |maga is
-
-166 |ertékét |értékét
-
-172 |termeszetet |természetet
-
-175 |gongolkodás |gondolkodás
-
-182 |esupán |csupán
-
-183 |világegyeten |világegyetem]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/66589-0.zip b/old/66589-0.zip
deleted file mode 100644
index bc03fe5..0000000
--- a/old/66589-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/66589-h.zip b/old/66589-h.zip
deleted file mode 100644
index e0cb08f..0000000
--- a/old/66589-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/66589-h/66589-h.htm b/old/66589-h/66589-h.htm
deleted file mode 100644
index 025d5c0..0000000
--- a/old/66589-h/66589-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,5797 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Az élet értelme és értéke by
-Rudolf Eucken</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3,h4 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h4 {
-  font-style: italic;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
- 
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-li.li2 {
- padding-left: 1em;
- text-indent: 0;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Az élet értelme és értéke, by Rudolf Eucken</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Az élet értelme és értéke</p>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Rudolf Eucken</div>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Aladár Schöpflin</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: October 21, 2021 [eBook #66589]</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
-
-<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</div>
-
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_204">204</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class=
-"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">AZ ÉLET ÉRTELME ÉS
-ÉRTÉKE</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">IRTA RUDOLF
-EUCKEN</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA SCHÖPFLIN
-ALADÁR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1915</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">RUDOLF
-EUCKEN</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">A HARMADIK NÉMET
-KIADÁS (TIZENHARMADIK ÉS TIZENNEGYEDIK EZER) UTÁN
-FORDITOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">SCHÖPFLIN
-ALADÁR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1915</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
-NYOMDÁJA.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<h2>BEVEZETÉS.</h2>
-<p>Az élet értelme és értéke felőli kérdés éppenséggel nem magától
-értetődő: olyan időkben támad fel, a mikor az egyes ember kezd
-zavarba jönni a környezete által nyujtott élettartalom felől s ez a
-kétség azt jelenti, hogy a hagyományos összefüggések nem elégítik
-ki azokat a követelményeket, melyeket az élet haladása felállít.
-Mikor azonban aztán a gondolkodás a maga erejéből kivánna arra a
-kérdésre felelni, akkor nagyon bajos helyzetben találja magát. A
-töprengő gondolati munka előtérbe helyezése rendszerint a
-messzeségbe szorítja vissza a világot s közte és köztünk mindjobban
-kiszélesíti a szakadékot s végül a világ sokkal idegenebbé lesz,
-semhogy fel tudna világosítani az életünk értelme felől. Miután így
-a dolgok visszautasítják, az ember önmaga felé fordul és
-megvizsgálja a saját lelkét; úgy tünik fel, hogy életének, ha
-valahol, hát itt kell czélt és utakat találnia. Az ilyen kisérlet
-azonban hamar meggyőzi arról, hogy az élet a világtól való
-elszakadás által mindjobban elszegényedik és végül belső ürességbe
-esik össze. Így <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
-"Page_2">-2-</a></span> tehát a szakadékot valamikép át kellene
-hidalni, a világ és a lélek közti ellentétet valamikép ki kellene
-egyenlíteni; ehhez azonban az élet jelentékeny továbbképzésére,
-saját nagygyá és szélessé válásunkra volna szükség. De hogy lehetne
-ezt elérni és hogy állíthassa helyre az ember önmagából kifelé azt
-a kapcsolatot, a melyet az élet továbbhaladása felbontott! Igy a
-kérdés mind tovább sodor a kétségbe, a kétség a tagadásba.</p>
-<p>A megzavarodás és a tapogatózó keresés ez állapota láthatólag a
-jelenkor helyzete. A bizonytalanság nevezetesen abban nyilvánul,
-hogy életünkből hiányzik az uralkodó központ, a melyből nézve
-sokfélesége áttekinthetővé és egy egységbe foglalhatóvá válna, így
-tehát az egyén szempontjából kérdezni sem lehet az értelmet és
-értéket, még kevésbbé lehet kielégítő feleletet találni. Arra való
-kisérletekben, hogy az életnek egy ilyen középpontot adjanak, ebből
-sajátlagosan alakítsák az életet, a jelenkorban egyáltalán nincs
-hiány, de már maga az is, hogy több ilyen kisérlet van, csak arra
-való, hogy a zavart még jobban fokozza. Sőt ezek a kisérletek
-annyira eltérnek és annyira ellentmondanak egymásnak, hogy alig
-van, a mi a mai emberiséget annyi meghasonlásnak teszi ki, mint az
-élet egészére való fáradozás. Mindenekelőtt a régebbi és újabb
-gondolkodásmód ellentéte az, a mi a gyökértől fogva minden
-elágazásig szétszaggatja az életet: evvel értelmét és értékét is
-homlokegyenest eltérően értelmezi. A régebbi gondolkodásmód, a
-melyet a vallás és egy ideálkultura képvisel, egy láthatatlan,
-<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span>
-csak a lelki szem számára meglévő világot tesz az élet
-főszékhelyévé s a közvetlen létet ennek a világnak világosságába és
-szolgálatába helyezi. Hogy ez a lét az ilyen vonatkozásokon túl
-önmagában minek hiszi magát és mire tartja magát képesnek, arról
-itt ha nem is mint közömbös, de mindenesetre mellékes dologról
-szólnak. Másfelől aztán az új gondolkodásmód teljesen az érzéki
-léthez akarja lánczolni az életet és a saját eszközeivel akarja
-fölérni; ennek a létnek minden túllépése üres agyrémnek tünik fel
-neki. Mind a két gondolkodásmód hatalmas hatással nyomul ránk és
-tökéletesen ellenkező irányba vonz minket: ideáljaink és
-értékbecsléseink túlnyomóan a régebbi, érdekeink és munkánk pedig
-az újabbi gondolkodásmód szerint valók. A ki a kortársak közül
-teljes tökéletesen tudja az egyik irányt követni, a ki azt hiszi,
-hogy elvetheti akár az újat mint elfajzást, akár a régit, mint
-valami teljesen kiélt dolgot, annak számára könnyű a dolog, az túl
-van minden kételyen. Az ilyen tagadással szemben azonban a
-kulturmunka magaslatán fenmarad az a meggyőződés, hogy mindegyik
-gondolkodásmódban vannak igazságok, a melyekről alig lehet
-lemondani, hogy tehát a kettőt valamiképen ki kell egyenlíteni.
-Hogy azonban az ellentét szemmellátható merevsége mellett mikép
-történjék ez, azt nehéz átlátni; egyelőre ez ellentét hatalma alatt
-maradunk s az egyik oldalról a másikra ide-oda hányódunk. Minden
-mozgásból és nyugtalanságból azonban végül a bizonytalanság és
-üresség érzése támad, a mely megbénít minden fölfelé-törekvést
-<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> s
-ezt nem lehet elkerülni, ha buzgó foglalkozás daczára a lét külső
-felén nem eleveníttetik meg és nem mozdíttatik elő a munka által az
-embernek valami egésze. Ennek felel meg az a tény, hogy korunk
-minden bámulatos eredménye és szakadatlan haladása daczára is
-híjával van valami biztos és vidám életérzésnek, hogy mindezek a
-sikerek nem segítik valódi örömre, nem különben hogy a mai ember az
-egésznek mérlegelésekor keveset szokott tartani magáról és a
-mindenségben való helyzetéről. Micsoda fordulat következett itt be
-szemben a 18. századdal, mely bár oly sokkal erőtlenebb volt
-nálunknál, mégis teljesen el volt telve az ember nagyságával! A
-mennyire bizonyos, hogy korunk hatalmas feladatának megoldásához
-örömteljes életkedvre van szükségünk, ép oly kevéssé tudjuk
-magunkat az élet értelmének kérdése alól kivonni s ép oly
-szükségszerűen fog ez a kérdés mindinkább elébe nyomulni az összes
-egyes kérdéseknek. Végre is az emberiség és az egyes ember itt
-szellemi valójának fentartásáért küzd; az ilyen kérdés ideig-óráig
-háttérbe szorítható, végleg azonban nem lehet felhagyni vele,
-mennél jobban elhanyagolják, annál elemibb erővel fog megint
-fölemelkedni.</p>
-<p>A fő nehézség abban rejlik, hogy itt nem áll fenn semmiféle
-szilárd tényállás, a mely minden véleménnyel és magyarázattal
-szemben változatlanul megáll, hanem az élet maga is folyamatban
-van, különböző módokon foglalható össze és az összefoglalás módja
-szerint nagyon különbözőképen alakul. Ily módon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> nemcsak a
-képek, hanem maguk a valóságok is elütnek egymástól; az itélet
-arról, hogy az élet átlagában mi menjen lényeges vagy mellékes,
-előmozdító vagy ártalmas számba, a konczentráczió különbözősége
-szerint gyökeresen különbözően hangozhatik. Ennek megfelelően a mai
-meghasonlásban nem annyira életképek, mint inkább életvalóságok
-harczolnak egymással, egyáltalán nem csak a magyarázat, hanem az
-élet maga is meg van hasonolva s ezzel el van döntve az is, hogy a
-meghasonlás áthidalása nem valami fogalmakkal való kimagyarázás,
-hanem csakis egy új élet felé való előhaladás útján valósulhat meg,
-a mely új élet nagyobb mélysége és szélessége által fölébe
-emelkedik az ellentéteknek. A mi a jelen mozgalmainak különös
-fontosságot és feszültséget ad, az épen az, hogy egy új élet
-felépülése van bennük kérdésben; ez persze bizonyára nem
-történhetik máról holnapra, hanem egész nemzedékek munkájára van
-hozzá szükség, de azért annak, a mi ma az előkészítés és alapvetés
-czéljából történhetik, semmíkép sem kell elveszni.</p>
-<p>A mennyiben innen nézve a tudomány munkája úgy tünik fel, mint
-egy szélesebb körű mozgalom egy darabja, nagy értéket nyer annak
-szem előtt tartása, hogy mi hat el mihozzánk is a mult és jelen
-egyesítési kisérleteiből, élet-szintéziseiből. Mert ezeket a
-szintéziseket nem lehet mint merő képeket félretolni;
-vállalkozásuk, hogy minden életet magukhoz vonzanak, sajátságos
-kifejtésben mutatja az emberi képességet, megmutatja a dolgok
-ellenállását is s mind a kettőből együtt maradandó értékű
-<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span>
-tapasztalatokat keletkeztethet; ezek a szintézisek aligha
-egyesíthettek volna annyi lelket és aligha hatolhattak volna be
-olyan mélyen az emberi dolgokba valamiféle igazság-tartalom nélkül,
-e kisérletek kritikai áttekintése összefoglalhatja a
-tapasztalatokat és az igazság-elemeket s élesebben és érthetőbben
-ismertetheti fel a probléma mai állását, mint a mennyire egy
-zavaros összbenyomás engedné, sőt hathat abban az irányban is, hogy
-megmutassa az irányt, a melyben az élet egy továbbképzése, egy új
-önkonczentráczió keresendő. Hogy egy ily keresésnek van-e kilátása
-sikerre, e felől csak az élet saját mozgása és tapasztalása
-dönthet; az előrenyomulás első feltétele az, hogy még további
-lehetőségeknek legyen bennük megvetve az alapja, hogy az élet ne
-merítette légyen ki mélységét az eddigi alakulásokban. De ha a
-mindenség mindenütt élő folyamatban van, miért kellene épen nálunk
-embereknél készen bezárva lennie a továbbhaladás lehetősége nélkül?
-Mindenesetre nem maradhatunk nyugodtan állva ott, a hol ma vagyunk
-és nem várhatjuk meg, mi lesz belőlünk. Mert az ellentéteknek,
-melyek működésben vannak, mindjobban ki kell mélyülniök s az élet
-szellemi tartalmát mindjobban szét kell őrölniök és el kell
-aprózniok; ha tehát nem akarunk belsőleg mindjobban sülyedni, akkor
-előre kell törekednünk, attól a meggyőződéstől vitetve, hogy itt
-szükségszerűségek hatnak, melyek fölötte állnak nemcsak az egyes
-ember, hanem az egész emberiség akarásának és vélekedésének. Bizva
-az ilyen szükségszerűségekben, fogunk hozzá munkánkhoz.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span></p>
-<h2>A KOR VÁLASZAI.</h2>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9"><br />
--9-</a></span></p>
-<h3>A régebbi életrendek.</h3>
-<h4>A vallásos életrend.</h4>
-<p>A különböző életrendek közül, melyek a mai emberért vetélkednek,
-még ma is annak van a legnagyobb hatása, a melyet a vallás alkot.
-Ez az élet alapviszonyává az egy a világ fölött álló szellemhez
-való viszonyt teszi, a mely egyúttal az egész világon uralkodónak
-és azt áthatónak van feltüntetve; a kereszténység ezt a viszonyt
-azzal határozza meg közelebbről, hogy a világon uralkodó hatalom
-tökéletes erkölcsi lénynek, az igazságosság és mindenekelőtt a
-szeretet szellemének van feltüntetve. A vallásos életrend a vallást
-teszi meg az élet főtartalmává és egy sajátságos gondolatvilág
-teremtőjévé; ez a fordulat azonban az emberi lét súlyos
-megrázkódásaiból származott, olyan időkben következett be, melyek
-saját tehetetlenségüket s nemkülönben a közönséges élet semmiségét
-merev nyilvánvalósággal állították az ember szeme elé s egyuttal
-eltöltötték őt mélységes vágyakozással egy jobb élet után. Igy
-történt ez a mi nyugati kulturkörünkben azokban a századokban,
-melyeknek mozgalmaiból a kereszténység végül mint győztes került
-ki; a vallás utáni vágyakozásnak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> szenvedélyes tüze később
-enyhült és lehiggadt, egyidejüleg lassankint egy vallásos életrend
-alakult ki, a mely az évszázadokon és évezredeken át hatalmas
-hatással a mi korunkig ér és igényeit ma is fentartja.</p>
-<p>Ebben a vallásirendben az élet egyetlen feladata az abszolút és
-tökéletes szellemhez való viszonyra van konczentrálva, minden egyéb
-tevékenység csak az ehhez való vonatkozás és az ennek érdekében
-való eredmény által jut értékre. Az ilyen energikus
-konczentráczióval szorosan kapcsolódik egy merőben önmagában
-található, a világ minden bonyodalmának fölötte álló bensőség; ez a
-bensőség felszabadít a külső siker hatalmától és a fődolgot
-önmagában találja meg: megteremti az emberek kölcsönös megértését
-lélekről lélekre és megteremti a tökéletes együttérzés és
-együttélés lehetőségét, a legmélyebb alapú közösségből kiindulólag
-szorosabban összekapcsolja az embereket, mint a mennyire ez bárhol
-másutt megtörténhetik. Ez a vallási élet végtelen isteni szereteten
-nyugszik, a szeretethez azonban hozzátársul egy erkölcsi rend
-szentsége és az életnek minden bensősége mellett megmérhetetlen
-komolyságot ad.</p>
-<p>Ebben a kapcsolatban az ember önmagáról és életéről a
-legmagasabban gondolkozhatott. Mint isten képére alkotott lény
-központjában állott a valóságnak, körülötte mozgott a mindenség, a
-mit ő tett-vett, az döntött az egésznek sorsa felől, döntött felőle
-örökre. Az egyes ember az isten országának tagja volt e földön s
-neki kellett az egésznek tapasztalatait készségesen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> felvennie,
-de egyúttal egy külön saját kört is alkotott és önczél számba ment,
-az egésznek beteljesítéséhez, a melyből a legkisebb résznek sem
-volt szabad elvesznie, hozzátartozott az ő döntése is.</p>
-<p>Ebből az életből nem hiányoztak a gondok, bajok és szenvedések,
-a követelmény magassága és az emberi kör merev konfliktusai
-megakadályoztak minden a szó közönséges értelmében vett jólérzést
-és boldogságot. Sőt a szenvedés és bűn súlya itt egyelőre inkább
-fokozhatónak, mint csökkenthetőnek tünhetett fel. De a vallás
-alapvető tapasztalata, a nyomasztó bűntől való szabadulásnak és egy
-új élet teremtésének tapasztalata fölébe emelte az embert a harcz
-és nyomor egész körének; a szeretet és, kegyelem útján eszközölt
-megegyezés istennel részt juttatott neki isten tökéletességéből és
-túláradó boldogságából. Ha egy idegenszerű világ ellenállása
-megmaradt is, ha egy új élet megnyilása csak most éreztette is
-erejét, kételyekbe ejteni és a törekvést megbénítani nem tudta.
-Feladatainak nagyságát tekintve nem volt könnyű élet, a mi itt
-keletkezett, de egy mozgalommal tele és biztos összefüggésű élet
-volt, nem volt hiábavaló élet.</p>
-<p>A vallási világrendszer így hosszú évszázadokon át uralkodott az
-emberiség széles körein, egyéneket és népeket szorosan
-összetartott, megszámlálhatatlan lelkeket mélyen felrázott és
-mélységes békét szerzett nekik. Míg itt egy isteni lény lép be az
-ember körébe és új világot teremt a réginek talaján, merev
-ellentétek támadnak és a közéjük került élet kiragadtatik
-<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> minden nyugalmából. Az isteni magasan a
-világ felett álló fenségében és egyúttal a legközelebbi lelki
-közelségben, a mondhatatlanul kicsiny és mégis istennel való
-lényegbeli egyesülésre hivatott ember, szeretet és félős tisztelet,
-szelídség és komolyság egymással szorosan összekötve, mély sötétség
-és ragyogó fény, nyomor és boldogság egymást kölcsönösen fokozva,
-mindebben egy drámai feszültség és szakadatlan mozgalom, mely
-legelőször ad a léleknek valóságos történetet s ezt a történetet
-teszi minden valóság középpontjává; mindezen keresztül a lenyügöző
-vágy a szeretet és örökkévalóság után, olyan élet, mely a hitben és
-reményben minden jelent messze túlszárnyal, a mely azonban
-legmélyebb gyökerében az örök igazság világában való
-elhelyezettséget tartalmaz. Ilyen mélységet és bensőséget az élet
-semmi más helyen nem ért el.</p>
-<p>És mégis ez ellen az élet ellen, nevezetesen pedig
-kizárólagossága ellen közel fekszik egy ellenmondás. Az egész a
-legközelebbi világgal való szakításból keletkezett, az emberiség az
-ókor vége felé nem egy szomorú tapasztalat révén elvesztette hitét
-önmagában és képességében, nem talált többé magas czélokat a
-legközelebbi létben, úgy látszott, csak egy új világ felé való
-fordulás óvhat meg a szellemi elsivárodás és megsemmisülés ellen.
-Igy tehát az ember egész lelke odaadásával ragadta meg ezt a
-világot és a lét teljes megfordulása ment végbe, a hit világa vált
-az élet főszinhelyévé, a látható világ ellenben az idegenbe
-szállott alá. Ez csak addig maradhatott vitathatatlan, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> a meddig
-az a vágyakozás egy új világ után megtartotta lenyügöző erejét; meg
-kellett inognia, a mint az újkor feltámadásakor az emberiség ismét
-örömteljes önbizalomra emelkedett és egyúttal a legközelebbi világ
-friss vonzerőt nyert; ekkor a törekvés és munka mind jobban a
-környezet felé fordult, az élet legfőbb feladatát e környezet
-alávetésében és az e közben beálló erő-fokozódásban látszott
-találni, ez a világ ekkor mindinkább szellemi hazájává is lett az
-embernek. Mialatt így a világmunka feladatai tarka gazdagságukban
-és mámorító sikereikkel elfelejttették a lélek állapota miatti
-gondot, a vallás helyzete teljes tökéletesen eltolódik, az élet
-középpontjából mindinkább kerületébe szorul és küzdenie kell egy
-következő ellenmozgalommal, melyet csak a kicsinyes gondolkodásmód
-róhat a merő egyének fenhéjázásának és hitetlenségének rovására.
-Külsőleg a vallás tanítási tartalma elleni meggondolások állottak
-előtérben; ezek nevezetesen a természetről és a történelemről
-alkotott kép tökéletes megváltozására hivatkoztak, melyet az újkor
-hajtott végre. Ezek a meggondolások azonban elviselhetők vagy
-háttérbe szoríthatók lettek volna, ha az élet sértetlenül megőrizte
-volna régi magvát és a régi hitet; a környezet ellentmondása akkor
-a hit daczos öntudatosságát még fokozhatta volna is. (Credo quia
-absurdum). Veszedelmessé ezeket a támadásokat csak a vallás saját
-gyöngesége tette, alapvető tapasztalatainak elhalványodása, az
-emberiség életérzésének átfordulása. Ilyen megváltozott helyzetben
-teljes hatásra jutott az is, a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> mi kezdettől fogva
-ellentmondott a vallásnak, valamint az is, a mit a modern kultura
-állított vele szembe, minden kétség és minden aggodalom kész
-meghallgatásra talált. A támadás egyelőre a vallásnak és
-életrendjének egyes oldalaira és egyes igényeire szorítkozik,
-csakhamar azonban a vallás egésze ellen fordul és egyuttal a
-vallási életrend mindennemű lehetősége ellen. Ezt mint túlságosan
-szorosat elvetik és egy minimális kulturát követelnek helyette, a
-vallás, úgy látszik, csak mint egy szélesebb élet egy darabja őriz
-meg valamely igazságot és fejthet ki valamely tartalmat;
-gondolatvilága anthropomorph számba megy és egyúttal az ember és
-isten lényegbeli egységgé válásának alapgondolata mint lehetetlen
-utasíttatik vissza; a valóságnak két birodalomra való széthasadása
-eltévelyedésnek tünik fel és félszegségnek tetszik, hogy az életnek
-nem a jelen előmozdítása, hanem egy eljövendő lét előkészítése
-tétetik főfeladatává. Végül ennek a gondolatmenetnek a számára az
-egész vallás az emberi képzelődés művévé válik, birodalma merő
-illuziók szövevényévé, árnyak és álmok birodalmává.</p>
-<p>Az ilyan tagadás bizonyára erélyes ellenállásra talál és ha nem
-is a vallásos életrend, hanem legalább a vallás joga mellett sokan
-erőteljesen kardoskodnak. De ennek a tagadásnak szüntelen terjedése
-ellentmondhatatlanul mutatja, hogy a jelen széles körei már többé
-nem tudnak a vallás ható erőibe elhelyezkedni, hogy ők és világuk
-ezektől bensőleg idegenekké, sőt érthetetlenekké váltak. És azt sem
-lehet <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> tagadni, hogy a vallás oldalán minden
-buzgó tevékenység mellett is ma, legmélyebb alapjában véve, kevés
-vezető és előreható alkotás áll. Ma keveset érzünk a vallás
-fölemelő, megerősítő, istenit és emberit egységesítő tartalmából.
-Sőt inkább ma a vallás messzemenőleg alávettetik a merő ember
-czéljainak és leszállíttatik ezeknek szinvonalára; így van az,
-mikor a hatalomra való akaratnak, de akkor is, mikor a merő érzelmi
-felindulásnak kell szolgálnia. Ilyen megrázkódások és ilyen
-kételyek közepette a vallás nem adhat többé szilárd támasztékot az
-embernek, nem uralkodhatik az életen, nem határozhatja meg értelmét
-és értékét. Hogy adhatna biztos feleletet az, a mi maga is kérdéssé
-vált?</p>
-<h4>Az immanens idealizmus életrendje.</h4>
-<p>Egy immanens idealizmus, mely egy ideális kultura felépítésével
-évezredek óta többnyire barátságos kiegészítésül, néha azonban éles
-ellenhatásul kiséri a vallást, azt hiszi magáról, hogy el tudja
-kerülni a vallás bonyodalmait a nélkül, hogy az élet mélységét
-csökkentené. Ez is főképen egy láthatatlan világba állítja az
-életet, ez a láthatatlan világ azonban nem úgy tünik fel, mint
-valami az érzéki lét mellett levő és ettől elválasztott birodalom,
-hanem mint saját magának támasztékul szolgáló oka, saját
-megelevenítő mélysége; ez az életrend azzal a meggyőződéssel áll és
-bukik, hogy a mindenségnek van ilyen a külső szem számára elrejtett
-mélysége, hogy ez egészet képez és belső <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> életet él
-benne. Az ideálkultura az embert szorosan összekapcsolja a
-mindenséggel, de egyuttal sajátos munkát és megkülönböztetett
-állást tulajdonít neki. Mert az ember alatt levő világ úgy tünik
-fel, mintha öntudatlanul és megkötötten élné életét és az egészet
-hordozó erő nem válik az egyes hely számára élménynyé; ez történik
-azonban az embernél, a ki az egésznek gondolatát gondolja, így
-tehát őbenne emelkedik a világ először teljes világosságra és
-szabadságra. Ez azonban nem történik az embernek saját döntése és
-elsajátítása nélkül, saját munkája és előrehatolása nélkül; ezen a
-bizonyos ponton a világ haladása az emberen mulik s ő a saját
-cselekvésével azt remélheti, előmozdíthatja az egésznek
-állapotát.</p>
-<p>Ez az életrend kiválóképen a belső és a külső, a láthatatlan és
-a látható világ ellentéte körül mozog. A belső, az élet
-tulajdonképeni hordozója, meg kell hogy ragadja és átlelkesítse a
-külsőt, egyúttal magának is szétfoszló körvonalból kialakult alakká
-kell előrehaladni. Igy keletkezik egy szellemi tevékenység, a mely
-a mindent megokoló világelmétől hordoztatva, szemben a szunnyadó
-természettel és az értelem nélkül való mindennapi élettel
-lényegesen új életet teremt, a szellem egy birodalmát, a mely a
-benne levő igaz, jó és szép útján az embert belső közösségbe
-juttatja a nagy világgal és módot ad neki, hogy ennek egész
-gazdagságát és nagyszerűségét átélje. Az ilyen életnek nincs
-szüksége rajta kívül eső jutalomra, nem szolgál más czélokra, hanem
-a saját értelmét a maga kifejtésében, örömét pedig <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> saját maga
-szemlélésében találja, szüntelenül kifejtve hatását biztosan és
-szilárdan nyugszik saját lényében.</p>
-<p>Ez élet fő hordozói a művészet és tudomány, mind a kettőt abban
-a magasrendű értelemben értve, hogy a meglévő helyzet
-felfordításával a teremtő okok birodalmába helyeznek minket és
-tulajdonunkká teszik a világ mélységét. Mindenütt iparkodnak a
-homályt eloszlatni, a merevet megtágítani, a szétszórtat
-összekapcsolni, az ellentéteket kiegyenlíteni, az egészet
-lélekteljes harmoniába juttatni és a szépet, a mely önmaga által
-tetszik, minden merőben hasznos fölébe emelni. Ez olyan
-élet-alakítást eredményez, a mely a vallásétól lényegesen eltér. A
-vallás inkább az ellentétek kiélesítésére, az ideálkultura
-enyhítésükre czéloz; amaz lehetőleg egyetlenegy pontra koncentrálja
-az életet, ez szélességének és tágasságának áthatására irányul,
-amaz az érzületet teszi előtérbe, ez erőteljes cselekvést követel;
-amaz inkább az ember gyengeségénél és semmiségénél időzik, ez az
-erejénél és nagyságánál, természetesen azt az embert értve, a ki a
-világegyetembe beleilleszti magát és belőle merít; amaz az élet
-igenlésére való utat csak nehéz megrendülésen és kemény tagadáson
-át találja meg, emez azt hiszi, azonnal végrehajthatja merész
-fölszárnyalással. Lehet, hogy ez az ellentét csak egy tágabb élet
-különböző oldalait és fokozatait tartalmazza, melyeknek ki kell
-egymást egészíteniök, egyelőre azonban nem látjuk azt a pontot, a
-melyben egyesülnek.</p>
-<p>Az immanens idealizmus különösen fényes <span class=
-"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> kifejlésre
-jutott a görög élet tetőpontján, azóta is fenmaradt mint sajátságos
-áramlat és mind újra megerősödött, hozzánk legközelebb Goethe
-életének művéből szól hozzánk s az emberiség szellemi vagyonának
-lényeges része.</p>
-<p>Azzal az igénnyel azonban, hogy az életet vezesse és értelmét
-meghatározza, az immanens idealizmus nem járt máskép, mint a
-vallás: alapja megrendült, alapvető élménye elhomályosodott és
-meggyengült; így tehát ellenséges hatalmak kerekedtek felül és
-elűzték ezt az életalakítást a lét központjából. Hogy a valóságnak
-megvan a mélysége és hogy az ember erejének teljes latbavetésével
-belehelyezkedhetik ebbe a mélységbe, ez a kor átlaga számára nem
-kevésbbé kétessé vált, mint a vallás alapvető igazságai. Az
-immanens idealizmusnak mindig nagy veszedelme és fáradsága volt
-állításának magasságát megőrizni. Nagy és az életet betöltő
-alkotáshoz csakis bizonyos időpontokban jutott, csak az emberiség
-ünnep- és vasárnapján, mikor a sors valami kedvezése a
-világtörténelmi élet nagy feladataival nagy egyéniségeket hozott
-össze; fenkölt alkotásban lett ilyenkor a láthatatlan világ
-megvilágosító igazsággá és az élet biztos támasztékává, ilyenkor
-megnyerhette az ember egész erejét és saját lénnyé válhatott
-számára.</p>
-<p>Azok a heroikus idők azonban elmúlnak és a mindennapiság
-gyakorolja jogát, az élet elveszti feszültségét és egyuttal
-ellenálló erejét is mindennel szemben, a mi amaz alakításnak
-ellenséges; a külvilág merevsége, az átlagos emberiség csekély
-szellemi mozgékonysága, a <span class="pagenum"><a name="Page_19"
-id="Page_19">-19-</a></span> társadalom esztelensége, szenvedélye
-és képmutatása kerekedett fölül és amaz ideálkulturát a lét
-átlelkesítésével és megnemesítésével együtt úgy tünteti fel, mint
-valami ráadást, egy másnemű élet kisérőjét és szegélyezését.</p>
-<p>Ha ilyen fordulat által az ideálkultura saját tevékenységből és
-tapasztalásból rámaradt kincsek merő elsajátításává, továbbvitelévé
-és élvezésévé válik, akkor a szellemi alkotás elkerülhetetlenül
-merő műveltséggé laposodik; az ilyennek is megvan a maga értéke, de
-nem mozgatja meg kellően az élet mélységeit, mindig abban a
-veszedelemben forog, hogy merő élvezet dolgává válik és tetszetős
-piperével csak úgy túlcsalogat az emberi lét mélységein. Annyiban
-is könnyen eshetik az őszintétlenség hibájába, a mennyiben nem
-annyira az egyén saját kivánsága, mint inkább a környezetre való
-tekintet, a társadalmi együttlétben való érvényesülni akarás vonz
-hozzá, a látszat ilyenkor túlnyomóvá lesz a valóság fölött, sőt el
-is feledteti. Mindent összevéve a műveltség másodkézből való
-életnek tünik fel, ez pedig semmikép sem adhat létünknek értelmet
-és értéket.</p>
-<p>A mit a dolgoknak ez a fordulata bonyodalmul magában rejt, az
-további megerősödést nyer a jelen sajátságos helyzet által.
-Egyelőre a vallás megrendülése is az immanens idealizmus
-gyöngítésére szolgál. Mert ennek meggyőződése a mindenség
-mélységéről és egy láthatatlan világ hatásáról csak a vallással
-való kapcsolatban nyert az emberiségben szilárd talajt és abban,
-hogy a vallás az életet fölébe emelte minden látható létnek; ha a
-vallás <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> összeomlik, vagy csak gyöngül is, akkor
-az ideálkultura is elveszti biztos helyzetét az életben s
-mélységéből mindinkább a felszínre szoríttatik. A vallás
-gyöngülésében azonban ma semmikép sem lehet kételkedni. Azután az
-újkorban a külvilág olyan önállóságot nyert, mint még soha és az
-exakt tudomány munkája mindinkább kiűzött belőle minden lelki
-elemet, egyúttal a feladatok túláradó gazdagsága tünik fel benne,
-melyek az ember erejét vonzzák és lekötik; ezt a világot
-megmérhetetlenségében belülről leigázni és egy láthatatlan élet
-szolgálatába vonni mindinkább lehetetlennek tünik fel. Az is ebben
-az irányban hat, hogy a modern kutatás az ember szellemi
-szervezetének különállóságát és megkötöttségét erősen előtérbe
-fordítja; életünk és törekvésünk szerinte meghatározott korlátok
-között látszik feküdni, a melyek tartósan megakadályozzák, hogy az
-ember részt vegyen a mindenség életében. A modern subjektum
-fejlődése kiragadja az embert az örökölt kapcsolatokból és mintegy
-idegenül állítja szembe a világgal; ilyen helyzetben hogy
-akadhasson szellemi alkotás, a mely nekünk aláveti a létet és a
-mindenség mélységéből merítteti életünket?</p>
-<p>Igy tehát az immanens idealizmus életrendje magasztos
-művészetével és tudományával ma nem kevésbbé meg van rendülve, mint
-a vallás, a megrendülés csak azért érzik kevésbbé, mert nem egyenes
-ellenhatásban, hanem lassanként való ellankadásban és
-elhalványodásban megy végbe. A hogy az immanens idealizmusban nincs
-meg a vallás merészsége, ép úgy a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> körülötte való harcz sem
-támaszt olyan hatalmas szenvedélyt. De itt is, mint ott is
-ugyanahhoz a végeredményhez jutunk: olyan élethatalmak, melyek
-évezredeken át vezették az emberiséget és életének értelmet adtak,
-elvesztették szilárd gyökerüket a mai ember tudatában, inkább a
-lusta megszokás tartja fenn őket, mint eredendő alkotás. Csak a
-mindennapiság ügyeibe való belebonyolódottságunk és a részletekkel
-való túlnyomó foglalkozásunk láttatja át vagy legalább halványan
-érezteti velünk, hogy micsoda szörnyű dolog megy nálunk végbe.
-Avagy nem szörnyű dolog-e, ha a czélok és javak, a melyek
-kiküzdésére évezredek legjobb erőiket rátették és a melyekért
-elmondhatatlan áldozatokat hoztak, most már illuziókul tünnek fel,
-ha a sokáig tisztelt istenek most bálványokká nyilváníttatnak, ha
-az emberi törekvés eddigi főiránya mint tévelygés és agyrém tünik
-fel? Nem szabad húzódoznunk ennek az átalakulásnak az
-elismerésétől, ha az igazság parancsolata úgy kivánja, de csak
-felületes érzület tud könnyen és örömest szakítani mindennel, a mi
-eddig értékes számba ment, csak az nem veszi észre, hogy ilyen sok
-évezreden át való teljes eltévelyedés megismerése meg kell hogy
-rendítsen az emberben minden hitet az igazságra való képességében.
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span></p>
-<h3>Az újabb életrendek.</h3>
-<h4>A közös alapvetés.</h4>
-<p>Bármily súlyosnak vesszük is a jelen szellemi megrázkódását, nem
-tagadhatjuk, hogy egy sokat igérő építmény van vele szemben
-munkában. A 19. század gyökeres fordulatot hajtott végre egy
-láthatatlan világról a látható világra, a hogy azt az idealizmusnak
-a meggyőződésekben a realizmus által való háttérbe szorítása
-kifejezi. Az emberiség fiatalos frissességgel ragadja meg a látható
-világot, mennél jobban teszi ezt hazájává, annál erősebb lesz a
-bizodalma abban, hogy itt az élet egésze számára értelmet és
-értéket talál. Örvendező bizalommal ragadja meg a munkát.
-Rendíthetetlenül szilárdnak tünik fel a talaj, melyen áll, az
-előitéleteknek minden árnyéka, a babona minden köde eloszlott,
-fényes napvilág árad a dolgok körül és homály nélkül mutatja valódi
-természetüket, minden oldalról szabad és korláttalan mezőt talál a
-cselekvés, az élet most először tünik fel úgy, mintha lerázna
-minden álom és árnyszerűséget és teljes éberségre jut, teljes
-valóságra. E mellett minden vivmányban megvan a friss látás, sőt az
-első felfedezés varázsa.</p>
-<p>Igazság dolgában ennek a látható világ összehasonlíthatatlanul
-több lett ez új élet számára, mint a mennyi az előbbi időkben volt.
-Nemcsak hogy a nagy természetben, nemkülönben a saját történetében
-soha nem sejtett módon <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> nyilt meg az emberiség megismerése
-számára, hanem az ember cselekvése számára is mind több kezdőpontot
-mutatott meg; a dolgok állagát, melybe azelőtt mint elkerülhetetlen
-sorsba törődött bele, most képességei fölhasználásával lényegesen
-meg tudja változtatni és meg tudja javítani, a nyomor és inség,
-tévedés és képzelődés megtámadtatik, az élet mindenütt gyorsabb
-folyásba és fölfelé irányuló mozgásba jut, nagyobb bőségre és több
-örömre emelkedik. Ez az új élet pedig magvát a munkában találja
-meg, azaz abban a tevékenységben, mely a tárgyat megragadja és az
-ember czéljaira alakítja; a mi ebből régtől fogva megvolt, az az
-újkorban jelentékenyen fokozódik az által, hogy a munka sokkal
-inkább elválasztódik a merő egyének czéljaitól, sőt bizonyos
-önállóságot nyer az emberrel szemben és saját kapcsolatokat alkot.
-Így mutatják ezt a tudomány és technika, így mutatja ezt a
-politikai és társadalmi tevékenység; valamennyi mint egy nagy
-munkaegész szolgálattevő tagját mutatja az embert, a melynek
-követeléseinek okvetlenül alá kell hogy rendelje magát. De épen az
-ilyen alárendelésben az ember jelentékeny hatalmat nyer, az idők
-egymásutánja és az erők egymásmellettisége itt közös hatásra
-foglalódik össze, ez a hatás szüntelenül előre tör, nem ismer el
-semmi határt véglegesnek, mert az erő érintkezése a dolgokkal
-mindig új lehetőségeket hoz létre. Ezzel az emberiség friss
-bátorságot és büszke önbizalmat nyer, látókörünkön belül férfias,
-tiszta, czéltudatos élet keletkezik, mely a vallás vagy a
-metafizika minden bonyolódását <span class="pagenum"><a name=
-"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> lerázta magáról. Az ilyen
-élet hivatkozhatik Goethe szavára:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Szilárdan álljon s nézzen,
-merre lát,<br /></span> <span class="i0">A deréknek nem néma a
-világ.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ez az élet azonban nem tudja a maga befejező érvényességét
-bebizonyítani a nélkül, hogy uralkodó középpontot adna magamagának
-és ebből kiindulva sajátlagosan átképezze az egész kört. Ilyen
-középpontot azonban a tapasztalat világa nem nyujt kétségtelenül,
-többféle helyen lehet keresni, különösen pedig az a kérdés, vajjon
-a minket körülvevő természethez való viszony vagy pedig a hozzánk,
-az emberi lényhez való viszony adja életünk magvát. A szerint, a
-hogy ebben döntünk, válnak külön a mozgalmak, hatalmas
-életáramlatok keletkeznek, sőt mindent egybefoglaló életrendekre
-való kisérletek. Vegyük szemügyre egyelőre azt, a mely az embernek
-a természethez való viszonyát teszi az emberi élet alapvető
-viszonyává.</p>
-<h4>A naturalizmus életrendje.</h4>
-<p>A naturalizmus életrendje csak akkor válhatott önállóvá s csak
-akkor juthatott teljes tisztaságra, mikor a természet képe
-kiválasztotta magából az emberi lelki élet minden hozzátételét és
-egyúttal nyilvánvaló kifejezettségre juttatta sajátosságát. Ez
-pedig az újkor kezdete óta történt először. Ellentétben minden
-vallásos és spekulativ magyarázattal itt a kutatás főfeladatává
-<span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> az lesz, hogy a természetet merőben a
-maga természetességében fogja fel; igy tehát minden belső
-tulajdonság és minden lelkies törekvés mint hamisítás távolíttatik
-el belőle s a természet a lélektelen tömegek és mozgások
-birodalmává alakittatik át, melynek történése egyszerű formákban,
-változhatatlan törvények szerint folyik le, saját
-szükségszerűségénél fogva, tekintet nélkül az ember javára.
-Kezdettől fogva erős volt a hajlam, a természetnek ezt a birodalmát
-a valóság egész birodalmává nyilvánítani és egyúttal minden
-tudományt a természettudomány módjára alakítani; már <i>Bacon</i>
-(1561–1626) a <i>nagy anyá</i>-nak nevezte a természettudományt és
-minden megismerés gyökerének. Ez a hajlam mindjobban elharapózott,
-természetfogalmak nyomultak be mind mélyebben az összes területekbe
-és ma már egyáltalán nem találjuk aggodalmas dolognak a mindenség
-képét a természetből kiindulólag megrajzolni, a
-<i>természettudományi világnézetet</i> tenni a világnézetté. A
-természet nem tágulhatott ki annyira mindenséggé a nélkül, hogy az
-embert is ne vonja magához és hogy ne vegye őt egészen magába.
-Addig ez nem volt lehetséges, a míg úgy látszott, hogy áthághatlan
-meredély választja el az ember lényét és eredetét minden
-természettől, de egy ilyen meredély elismerésének a
-természettudomány mind buzgóbban ellentmondott, mind több összekötő
-fonalat mutatott fel s most azt hiszi, a modern fejlődési tan
-segítségével végre tökéletes eggyéválást ért el. Minden bizonnyal a
-természet nem foglalhatja be az ember belsejét <span class=
-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> is, a míg
-a régi mechanizmus teljes lélektelensége megmarad, így tehát a
-modern monizmus ezt elveti és fölszereli lelki élettel a
-természetet egész az elemeiig. Ezzel minden nehézség elhárítottnak
-látszik és a többi léttel együtt az ember is bele van illesztve egy
-egyetlen kapcsolatba.</p>
-<p>Ha azonban az ember teljes tökéletesen a természetbe tartozik,
-akkor életének mikéntje is csakis a természetének felelhet meg,
-akkor ennek az életnek kiképzését és mindannak kiküszöbölését, a mi
-a rá örökségül maradt tényálladékban ennek ellentmond, főfeladatává
-kell tennie; a mi az emberben a természettel közös, az lesz most
-lényének magvává és az határozza meg életének jellemét. A természet
-azonban itt mint egyes elemek egymás mellettisége tünik fel; melyek
-egymással ezerszeres vonatkozásokban állanak és kölcsönösen
-fentartják egymást, itt nincs az összeköttetésnek más módja, mint a
-felhalmozódásé és az összetételé és azért nincs egy egészből eredő
-hatás sem, nincs önállóvá válás és nincsenek a lelki életnek saját
-czéljai, hanem minden lelki élet a természetes organizáczió egy
-darabjának tünik fel, mely alapjában véve a természetes önfentartás
-szolgálatában áll. A természet történése tiszta ténylegességben
-folyik le, saját merő meglétén túl nem jelenthet semmit és nem
-törekedhetik semmire, elutasít minden kívülről jövő megitélést és
-értékbecslést, nem ismer jót és rosszat; itt nincs más különbség,
-mint a több erő vagy a kevesebb erő.</p>
-<p>Az ilyen fajtájú történésnek átvitele az emberi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> életre
-tökéletes átalakulást eredményez ennek eddigi állapotában. A mi
-természeti vonás volt benne, az eddig háttérbe volt szorítva és
-kevésre becsülve, sőt gyakran meg is támadták, tehát nem
-bontakozhattak ki szabadon és nem zárulhattak egymás közt össze. A
-mint ez most lehetővé válik, lényegesen új látvány tárul elé, csak
-most jut teljes érvényre minden lelki tevékenységnek testi
-föltételekhez való kötöttsége, a természeti ösztönök és a
-természetes önfentartás elemi hatalma, a létért való küzdelem
-felrázó és előrehajtó hatása, a vak és czéltalan ténylegesség
-széles kiterjedése az ember körében is. Mialatt most már mindez
-közös hatássá egyesül, egy sajátszerű élettipus keletkezik és ez a
-szellemi munkára is rá igyekezhetik nyomni a maga jellemét.</p>
-<p>Ez az élettipus azonban egy erős tagadással kezdődik és ezzel
-egész kiterjedése szerint aggressziv jelleget kap. Egy másfajta
-meggyökerezett élet-alakítással szemben úgy kell a szabad útját
-megteremtenie, erős küzdelmet kell vívnia minden ellen, a mi a
-természeten túl akarna lépni s a mi eközben sok zűrzavart és
-tévelygést eredményez és egyúttal széjjelszakgatja a valóságot. Ezt
-tették az élettipus szerint a vallás, a metafizika és minden rájuk
-támaszkodó morál, ennélfogva ezeket mindazzal együtt, a mi rajtuk
-tapad, a lehető legalaposabban ki kell irtani. Szüntelenül vissza
-kell utasítani a subjektum kisérleteit, melyekkel el akarja magát a
-dolgoktól szakítani és szabadon lebegő fantáziával a maga útjain
-akar járni. Az életnek szigorú hozzákötése a természet
-tényállásához <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span> itt úgy tünik fel, mint az
-igazságossághoz és egyúttal az élet erősítéséhez való fordulás.
-Mert ama költött képződések sokféle nyomást gyakorolnak az emberre
-és tilalmaikkal megakadályozzák abban, hogy erőit teljesen
-kihasználja; ez megváltozhatik, ha a természet korlátok nélkül
-kibontakozhatik, ha az életet semmiféle vallási vagy morális
-előitéletek nem szűkítik össze és nem akadályozzák. Igy az élet, a
-mely itt előáll, az igazság és szabadság büszke öntudatára
-támaszkodik. Ezenkívül érzéki közelség és közvetlen szemléletesség
-jellemzi, az a bizonyosság, hogy szilárd alapon áll, a környezethez
-való szoros csatlakozás keresése, derült erőérzet minden
-megkötöttség közepett, pihenés nélküli mozgás, a mely mindinkább a
-távolba tör. Az ilyen élet annyi feszültséget és örömet látszik
-magamagában hordani, hogy a túlvilágról való lemondás semmi esetre
-sem eshetik nehezére.</p>
-<p>A mi sajátságos vonás ebből a szellemi életre származik, az
-kiterjeszti hatását minden egyes területre, a művészetre és
-tudományra, a nevelésre és műveltségre, a társadalmi és állami
-életre. Mindenütt arról van szó, hogy az érzéki és materiális
-tényezőket teljes érvényre juttassák és az életet evvel teltebbé
-alakítsák, szoros kapcsolatban tartsák a világkörnyezettel és
-megóvják minden a zavarosba és bizonytalanba való elcsuszamlástól.
-A megismerés e mellett úgy látszik, hogy könnyen átváltoztatható
-gyümölcsöző cselekvéssé. Mert a mint hogy a modern
-természettudomány a technika felé való fordulással sokkal nagyobb
-hatalmat adott az <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> embernek a világ fölött, ép úgy az emberi
-együttlétben is a közel fekvőből, világosan áttekinthetőből és
-érzékileg megfoghatóból való kiindulás fokozza cselekvési
-képességünket és várhatóvá teszi az észnek az esztelenséggel
-szemben való szakadatlan előnyomulását.</p>
-<p>Hogy ez az életmozgalom mily hatalmas hatással volt és mennyire
-megváltoztatta az emberi létet, ez napnál világosabban áll szemünk
-előtt; kétségkívül itt nemcsak subjektiv vélemények és kivánságok
-vannak szóban, hanem egy hatalmas életfolyam keletkezett, melynek
-lenyügöző ereje könnyen ragadja magával a meggyőződéseket. Ennek
-javára működik a benyomások frissesége, melyekkel ez az élet az
-embert körülveszi, javára működik a merev tagadás is, mely
-nevezetesen a fölfelé törekvő tömegeket könnyen megnyeri azzal,
-hogy bizonyos tevékenységet vagy legalább ennek látszatát adja
-nekik is.</p>
-<p>És mégis, mennyi ellentmondás emelkedik ellene, ha ez akar lenni
-az egész élet és ha képesnek hiszi magát arra, hogy létünknek
-értelmet és értéket adjon! Az ellentmondás azonban nemcsak kívülről
-jön, hanem magának az újon fejlődött életnek belsejéből is. Ez az
-élet visszavezeti az embert a természethez, de szellemi munka útján
-teszi ezt és ebben a munkában egészen máskép tűnik elő az élet,
-egész más erőket fejleszt ki, egész más követelményeket támaszt,
-mint a milyenek egy merőben természeti lényre nézve lehetségesek
-volnának. Az a szellemi munka főképen a gondolkozásból kiindulólag
-megy végbe és a mint láttuk, az igazság <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> utáni
-vágyból; gondolkodásában azonban az ember szembeállítja magát a
-természettel, egy egészbe foglalja és megfontolja hozzá való
-viszonyát; a ki ezt teszi, az több, mint merő természet és az nem
-fokoztathatja le magát a természet mechanizmusának merőben egy
-darabjává. És a hogy a gondolkodás az egyesen túl az egészre
-irányul, ép úgy az érzéki benyomásnak elébe teszi a szellemi
-tevékenységet és ez mindent átalakít, a mi kívülről nyujtatik;
-vajjon a kutató világa a természetnek erőkre, viszonyokra és
-törvényekre való áttételével nem teljesen más-e, mint az a világ,
-melyet az érzékek közvetítenek velünk? A gondolkodás okokon
-alapszik, mindent, a mit megragad, eredendő életre óhajtana
-átalakítani, a merő ténylegesség merev korláttá lesz számára és
-elviselhetetlen akadályozóvá. Ha így áll a dolog, akkor belső
-ellenmondás a gondolkodás útján az egész valóságot érzéki létre
-visszavezetni akarni, mert ezzel az élet formája és tartalma a
-legmerevebb ellentétbe jutnak; a gondolkodás ténye maga is
-megczáfolja az eredményt, melyre itt a munka jut.</p>
-<p>Valamint itt a naturalizmus fejlődése következetesen össze
-kellett hogy rombolja a saját alapját, ép úgy a naturalizmus
-egyáltalán csak egy bizonyos pontig viszi tagadásait, hogy aztán
-elejtse őket és aggódás nélkül egészítse ki magát olyan
-nagyságokkal és javakkal, melyek egy általa hevesen ostromolt
-élet-alakításból valók. Nem akar olyan világnézetet, mely a
-tapasztalat területét túlhaladja; hogy azonban az érzéki érzet soha
-semmiképen nem foghatja össze a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> tapasztalatot egy egészszé
-és nem építheti ki világfelfogássá, hanem csakis a gondolkodás, azt
-figyelmen kívül hagyja; a morált nem akarja vallásosan vagy
-spekuláczió utján indokoltnak és nem látja, hogy az egész életnek
-merő természeti ösztönökre való visszavezetése mindennemű morált
-rombadönt és hogy a hol minden összetartó egység hiányzik, az olyan
-nagy dolgok, mint meggyőződés és érzület, személyiség és jellem
-üres agyrémekké válnak; a tudomány munkájára alapítja az életet és
-ezzel meg akarja élesíteni az igazság fogalmát, – de hogy
-létezhetik tudomány és igazság, ha alapjában véve csak egyes
-egyének állnak egymás mellett különböző és szüntelenül változó
-képzeteikkel? Avagy a vélemények átlaga, melyet az emberi
-együttélés hoz létre, menjen igazság számba? A naturalizmusnak ez
-az eljárása nemcsak következetlensége a gondolkodásnak, hanem nagy
-kárral nyúl bele az élet egészébe is. Hogy találhatnának olyan nagy
-dolgok, melyek, mint elrejtettek és kölcsönvettek, szükségképen
-háttérben állanak, megfelelő fejlődésre; hogyne zsugorodnának össze
-ilyen háttérbe szorulás mellett? És az ilyen összezsugorodásnak
-különösen rombolólag kellene hatnia, ha életünk a bensőség
-irányában nagy problémákat tartalmazna, melyek semmikép sem
-kezelhetők mint mellékes dolgok. Hogy pedig a dolog így áll, az
-majd később meg fog mutatkozni.</p>
-<p>Bármennyire előreviszi is tehát a naturalizmus az életet kifelé,
-belsőleg teljesen megakasztja és az ezáltal előidéződött üresség és
-értelmetlenség teljesen elviselhetetlenné kell hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> legyen, a
-mint a kérdés az egészre irányíttatik; ezt azonban a kulturember
-nem engedheti; annál kevésbbé engedheti, mennél inkább részt vesz a
-szellemi munkában. Mert mit csinál a naturalizmus az életből mint
-egészből? Fölhagyva minden megkülönböztető szellemi jelleget, az
-emberiség parányi kicsiségre sülyed alá s cselekvésének saját
-állapotán túl nincs semmi értéke; a mint azonban az emberiség a
-mindenségben teljesen egyedülállóvá válik, ép úgy egyedülállóvá
-lesz rajta belül is az egyes a másikkal szemben. Mert a hol az
-egész valóság egyes atómokra megy vissza, ott széjjelesik minden
-belső közösség, ott nincsen igazi részvét és szeretet, ott eltűnik
-minden kölcsönös megértés is lélek és lélek között. Az egyén tehát
-tökéletesen egyedül van a mérhetetlen mindenségben. Minden
-cselekvés abban merül ki, hogy a fizikai létet fentartsa és
-lehetőleg kellemessé alakítsa, hogy az erő megfeszítéséből és
-fokozásából gyönyört merítsen és azt élvezze. De a mit ezzel a
-legkedvezőbb esetben is el lehet érni, megéri-e a megmérhetetlen
-fáradságot és gondot, az izgalmat és önfeláldozást, melyet a
-kulturember élete megkövetel? Annyi bonyolultság és körülményesség
-a nevelésben és műveltségben, az állami rendben és szociális
-szervezetben – és mindez csak azért, hogy végül elérjük azt, a mit
-az állat oly sokkal könnyebben elér! Igazán ha az egész
-világmozgalom csak arra való volna, hogy mind fáradságosabb utakon
-csak a természetes önfentartásnak ugyanarra a czéljára törekedjünk,
-mint a legalsóbbrendű organizmus, ha nem hozna semmi lényegesen
-újat, akkor inkább <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> lenne hátrálásnak, mint haladásnak
-nevezhető, akkor az egész emberi történet új javainak természetével
-és azzal a vállalkozásával, hogy a természettel szemben a kultura
-birodalmát építse fel, nem volna más, mint egyetlen nagy
-eltévelyedés.</p>
-<p>Ebben az életalakításban annyiban is elviselhetetlen
-ellentmondás van, hogy mi nem lehetünk el a nélkül, hogy egy énről
-ne beszéljünk, a saját cselekvésünket mint a sajátunkat ne éljük
-át, sőt hogy felelősnek ne érezzük magunkat érte és mégis itt
-kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mindebből valóság szerint a
-legcsekélyebb sem tulajdonunk, hogy mi semmikép sem vagyunk
-cselekvők, semmit sem tudunk eredendően létrehozni, hanem hogy
-lényegében azon a helyen, a melyet a magunkénak nevezünk, valami
-olyan megy végbe, a mit képesek vagyunk ugyan szemlélni, de
-változtatni rajta nem tudunk. Ez még csak elviselhető volna, ha a
-számunkra kiutalt életbeli szerep csupa szeretetreméltó vonást
-viselne és harmonikus egész volna, de hogy áll a dolog, ha nem így
-van és mi ezzel kénytelenek vagyunk olyan természetet vonszolni
-tovább magunkkal, a mely talán nekünk magunknak is ugyancsak nem
-tetszik? Nem kellene ilyen természetnek elviselhetetlen lánczczá
-válnia?</p>
-<p>Ennek az életrendnek a merevsége és üressége esetleg nem érzik
-addig, a míg intellektuális felvilágosodásával fel kell hogy küzdje
-magát másfajta hatalmakkal szemben és ezzel a legkeményebb
-harczokba kerül; az affektus, a mely ebből ered, az egészet
-fölmelegítheti és <span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span> látszólag átlelkesítheti. De tegyük fel,
-hogy az a felvilágosítás elvégezte munkáját és az ember lényegében
-csak a természet egy darabjának érzi magát, mi tennivaló marad neki
-akkor még, sőt hogy beszélhet akkor még czélokról és feladatokról,
-mikor mindent összevéve csupán csak egy lelketlen folyamat átmenő
-pontja lett; egy olyan folyamaté, a mely tekintve minden magasabbra
-fejlődött életnek múlandóságát az egyes világtesteken, végül maga
-is össze kell hogy omoljék? Építés és szétrombolás, alakulás és
-elmúlás, szenvedélyes életösztön a legcsekélyebb állandó nyereség
-nélkül; az olyan lénynek, a mely elvégre sem olvad fel a mindenkori
-helyzetben és a pillanatban, a mely nem tud felhagyni az egésznek
-átgondolásával, a melynek mérlegelnie és mérnie kell, nem kell-e
-okvetlenül teljes kétségbe esnie az ilyen megismeréssel
-szemben?</p>
-<p>A naturalista életrendnek megvan az az érdeme, hogy eddigelé
-háttérbe szorított tényeket és feladatokat teljes elismerésre
-juttat, különösen pedig hozzásegíti jogához az embernek szoros
-kapcsolatát a természettel. A jog azonban jogtalansággá válik és az
-élet nyeresége súlyos veszteséggé, ha megengedi, hogy ezek a tények
-egyedül határozzák meg az életet és egyúttal ezekhez hozzá is köti,
-lemondva minden továbbtörekvésről. A naturalizmus csak azon a
-szellemi atmoszférán belül alakulhat életegészszé, melyet a
-világtörténelmi munka alakított ki a természeten való állandó
-fölülemelkedésben; itt az őt jellemző nagyságok észrevétlenül
-kiegészülnek, megváltoznak és <span class="pagenum"><a name=
-"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> megfordíttatnak. Mennél
-jobban elvonja magát a naturalizmus az ilyen kiegészüléstől, mennél
-inkább föl akarja érni saját eszközeivel az egész életet, annál
-felismerhetőbbé kell hogy váljanak korlátai, annál inkább megrendül
-saját alapja, annál inkább vereséggé kell változnia a látszólagos
-győzelemnek. Igy tehát e mozgalom lefolyásának nyugodtan nézhetnénk
-elébe, ha mint hűvös megfigyelők állhatnánk vele szemben és nem
-kellene saját lényünkön átélnünk a roppant megrázkódást és
-rombolást, melylyel az emberiség életét fenyegeti.</p>
-<h3>Az ember önmagához fordulása.</h3>
-<h4>A szocziális és az individuális kultura.</h4>
-<p>Mikor az isten léte az emberre nézve bizonytalanná válik és a
-világész elhalványul előtte, mikor egyúttal a természet minden
-külsőleges közeledés mellett belsőleg idegen marad tőle és belső
-ürességben hagyja életét, akkor úgy tetszik, csak egyetlen egy
-utunk marad még arra, hogy létünknek értelmet és czélt
-tulajdoníthassunk: az embernek önmagához való fordulása, saját
-körének áthatása minden erejének tevékenynyé tételére és a
-lehetőleg nagy boldogságra. Ez is új módját nyitja meg az életnek
-és létnek. Mert eddig az ember a saját körét is egy láthatatlan
-világ befolyása alatt alakította; vagy az isteni birodalom, vagy
-egy világész uralkodott életén és czélt adott neki. Csak most
-tartozik teljes tökéletesen a közvetlen léthez, most fejtheti
-<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span> ki korlátlanul minden erejét és mehet
-akadálytalanul minden úton, most nem kell a magához hasonlókkal
-való vonatkozást egy láthatatlan világ közvetítésével keresnie,
-hanem megtalálja magában a tapasztalat világában. Valóság szerint
-itt mérhetetlen bősége alakult a vonatkozásoknak és az erők a
-leggyümölcsözőbb munkára egyesültek; a mi szükség és szenvedés van
-létünkben, az sikeresen meg van támadva és messze háttérbe
-szorítva, az egész élet nyert mozgalmasságban és gyönyörben, minden
-együtt a ténylegesség egy hatalmas folyamát képezi, a mely
-ezerszeres hatással hullámzik körülünk; így tehát az ember ez
-önmagához fordulásának fontosságát semmi módon sem lehet kétségbe
-vonni.</p>
-<p>Mindezzel azonban nincs még eldöntve az a kérdés, a mely minket
-foglalkoztat, az a kérdés, hogy az embernek emberhez való viszonya
-lehet-e uralkodó középpontja az egész életnek és adhat-e ennek
-teljesen elegendő tartalmat? Úgy fogjuk találni, hogy a dolog
-egyáltalán nem olyan egyszerű, hogy a törekvés nemcsak magamagában
-válik ketté, hanem vállalkozásának egészében is legyőzhetetlen
-akadályokba ütközik, hogy az ember magamagának nagyon is kicsinnyé
-válik, ha egyedül önmagára korlátozza magát.</p>
-<p>Az embert keressük, az embert a világproblémák mindennemű
-bonyolultsága nélkül, de hol lehet őt megtalálni? A társasági
-együttlétben találjuk-e, az erőknek közös életre való
-egyesítésében, vagy az egyéneknél önmagukért való létükben és
-korlátlan sokféleségükben? Az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> egyének kölcsönös vonzódása
-vagy eltaszítása, az erők summázása vagy differencziálása
-határozza-e meg életünk jellemét? Ezek nemcsak különböző
-kiindulópontok, melyek ugyanarra a czélra szolgálnak, hanem maguk a
-czélok is különbözők itt és ott, annyira különbözők, hogy az
-egyiket előmozdítani annyit tesz, mint a másiknak ártani, hogy
-egymásmellettiségük teljesen ellentmondó irányokba szorítja az
-emberi életet. Ha nevezetesen a közösség áll elül és minden siker
-ennek virágzásától függ, akkor mindenekelőtt az egésznek
-magamagában biztosan megerősítettnek kell lennie és fölötte kell
-állnia az egyesek minden önkényének és visszásságának, akkor az
-egyes teljes tökéletesen alá kell hogy rendelje magát annak, a mi
-őt megkülönbözteti, háttérbe kell szorulnia a közös vonások mögött,
-melyeket az együttlét fejleszt ki és ezt a közöset az egyének
-véletlensége és az idő ingadozásai elől lehetőleg el kell vonni. Az
-ilyen átalakítás abban fogja találni főfeladatát, hogy a külső
-viszonyokat, az élet föltételeit, az együttlét és az együtthatás
-rendjét olyképen alakítsa, hogy az egésznek jóvolta lehetőleg
-fokoztassék; innen kiindulólag úgy tetszik, az egyessel is biztosan
-közlődik a boldogság és a jóérzés. Mert itt az egyes is bensejében,
-egész vágyaiig és álmaiig az egésznek állapotától függ, –
-<i>milieu</i>-nek a terméke. Másfelől ellenben főigyekezetté válik
-az egyént tiszta önmagáért való létében erősíteni, minden
-megkötöttségtől megszabadítani és sajátosságának teljes kifejtésére
-vezetni; ez az áramlat az élet lehető legnagyobb mozgékonyságára és
-folyékonyságára <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> törekszik, minden megszilárdulást mint
-megmerevedést, minden egyenlősítést mint elviselhetetlen
-sablonizálást elvet. Itt, vagy ott rejlik-e most már az emberi lét
-magva, a közösségben, vagy az egyénekben?</p>
-<p>Hogy itt merev és következésekben gazdag ellentét van, azt
-igazolja a világtörténet tapasztalata is. Ez megmutatja, hogy az
-évszázadok során nagy hullámok következtek egymásra és gyakran
-keresztezték is egymást és hogy ezeknek emelkedése és esése inkább
-meghatározta a főkorszakok jellemét, mint bármi más. Miután az ókor
-befolyása a hagyományos rendet mindjobban felbomlasztotta és az
-élet súlypontját az egyénekbe helyezte át, vége felé egyre erősebb
-visszahatás mutatkozik egy szilárdabb közösség javára, filozófiai
-iskolák, nemkülönben vallási kultuszok az egyéneket mind
-szorosabban fűzik össze; a kereszténység fölfogja a mozgalmat és a
-biztos támaszték és a saját felelősség alól való felszabadulás
-utáni fokozódó vágy mellett végül odáig juttatja, hogy a vallási
-közösség, az egyház válik az isteni igazság és az isteni élet
-egyedüli viselőjévé s az egyes csakis az ő közvetítésével kap
-belőle részt. Igy adta az egyház az emberiségnek gondolatvilágát és
-lelkiismeretét. A középkor politikai és szocziális rendszere is
-csak az egészen belül enged értéket az egyesnek.</p>
-<p>Hogy ezzel a hangulattal és értékeléssel ellentétben az egyén
-mint nyert mind több bátorságot és erőt önmagában, mint tört össze
-ennek növekvése folytán a régi rend, az egyesnek önállósága mint
-lett fődologgá, s ennek a törekvésnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span>
-kiterjedése mint keltett fel az élet minden egyes területén új
-korszakot, melynek legfőbb ideálja a szabadság lett, azt ma
-mindnyájan tudjuk. De tudjuk azt is, hogy a jelenen ez az ideál nem
-uralkodik kizárólagosan, sőt hogy az életnek a nagyba és óriásiba
-való sajátszerű felduzzadása, az elemi erők és tömegek fokozódó
-felgyülemlése, főkép pedig merev, az emberi létet szétszakgatással
-fenyegető ellentétek keletkezése előidézte a vágyat, az egyének
-szorosabb összekapcsolódása s az életnek egy fölényes organizáczió
-által való vezettetése utáni vágyat. Ezt különös világossággal
-mutatják a szocziális mozgalmak, de ez az áramlat messze túl nyúlik
-rajtok is: általánosnak tűnik fel az egyének kivánsága, hogy
-szorosabban összekapcsolódjanak s ezáltal támogassák és erősítsék
-egymást, az arravaló hajlam, hogy a feladatokkal közösen
-foglalkozzanak és közösen vigyék a harczot az ellenállásokkal
-szemben. Mennyi mozgalmat mutat a mi saját korunk a társulásra,
-szellemi szövetségek alkotására stb., ebben erősen elütve
-klasszikusaink idejétől, a mely az egyén erejétől és önállóságától
-remélt minden üdvöt! Igy a mai ember ellenkező irányba vonzódik és
-ellenmondó értékelések alá állíttatik. Emanczipálódás minden alól,
-a mi az embert megköti és korlátok közé szorítja, – ez még mindig
-sokak számára jelszó és ez az emanczipálódás bizonyos irányokban
-egyre előbbre halad; egészszé való szerveződés, a
-szétbomlottságukban tehetetlen erők organizálása, ez másfelől a
-jelszó és ismerjük az erőt, a melylyel ez is megragadja a modern
-embert. Emanczipáczió és organizálás azonban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> az életnek
-gyökeresen különböző képeit hozzák létre. Ilyen kettéválás mellett
-hogy egyezhetnénk meg valaha is az élet értelméről, sőt hogyne
-rombolna le az a bizonytalanság, a melyet az a konfliktus kelt,
-mindennemű ilyen értelmet?</p>
-<p>Mindamellett minden egyes iránynak megvan a reménye, hogy saját
-erejéből teljesen kitölti az életet, csak jusson teljes győzelemre,
-korlátlan uralomra; ez a remény erőt és szenvedélyt önt a
-mozgalmakba és megnyeri számukra az ember egész lelkét. Pontosabb
-vizsgálat azonban hamar megmutatja, hogy ezen tipusok közül
-egyetlen egyet kizárólag keresztülvinni annyit jelent, mint az
-életet elviselhetetlenül megszűkíteni és minden értelmétől
-megfosztani.</p>
-<p>Mit csinál a szocziális kultura az életből, mikor teljesen
-önmagából alakítja ki? Szüntelen munkát a társadalom jóllétéért, az
-emberi együttlét olyan állapotáért, mely kevés fájdalmat és sok
-gyönyört tartalmaz, egy lehetőleg kényelmes és élvezetekben gazdag
-életért és pedig az emberek lehető legnagyobb száma részére.
-Mindenesetre sok tennivaló van itt a nyomás és az inség alól való
-felszabadulásra, a közömbös vagy ellenséges világgal szemben, az
-emberi lét szelidebb és barátságosabb alakitására, minden javaknak
-a közösség minden tagjához, mindenkihez, a ki emberi arczot visel,
-eljuttatására. Mindez azonban, magában véve bármi becses,
-összebonyolódik és bizonytalanná válik, ha ő akar lenni az egész és
-minden törekvést igénybe vesz. Miért melegedjek fel én, a kinek el
-kell magamat határoznom, egy czélért, miért szánjam reá főerőmet,
-miért rendeljem alája, <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span> sőt ha úgy kell lenni, fel is áldozzam
-magamat, mikor az eredmény csak nagyon közvetve hat vissza saját
-jóllétemre? És bizonyos-e, hogy a társadalmi jóllétnek ilyen
-fokozása minket együttesen kielégít? Jóllét, gondtalan és
-élvezetekben gazdag élet még egyáltalán nem elég, hogy az embert
-boldoggá tegye, mert mialatt az egyik ellenséget, a szükséget és a
-fájdalmat megöljük, egy másik nő fel, talán még gonoszabb: az
-üresség és unalom s a mit ezek ellen a szocziális kultura fel tud
-ajánlani, az nem eléggé átlátható. A valóságban minden kultura, a
-mely a közvetlen lét emberének ápolására és előmozdítására
-korlátozódik, elkerülhetetlenül a sivárság és üresség bélyegét
-hordja magán: az élet eszközeire való gond elfojtja az életre
-magára való gondot. Belső átalakulást, az ember lényeges
-fölemelését semmiképen sem idézheti elő, de még csak nem is
-törekedhetik rá, az a kultura, úgy kell az embert elfogadnia, a
-hogy találja, csak meglévő erőket használhat fel, legmagasabb
-eredményeiben is olyasvalami marad, a mi csak úgy tapad az emberen,
-mint a ráöltött ruha, a mely sohasem válik szellemi önfentartásának
-nélkülözhetetlen darabjává, sohasem nyit számára a közönséges
-kicsinyességgel és tisztátalansággal szemben új, tisztább és
-nagyobb életet. Ha aztán belső bonyodalmak rejlenek bennünk és ha
-nem tudjuk kiirtani magunkból a vágyat azután, hogy létünket,
-túlemelkedve az adott átlagon, egyéni cselekvéssé alakítsuk, mint
-sajátunkat és mint eredeti dolgot vezessük s hogy egyúttal más
-viszonyba is jussunk a mindenséggel, ne csak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> a külső
-érintkezés viszonyába, merő vonatkozások kicserélésébe, akkor
-milyen nyomoruságosnak, milyen semmisnek kell hogy feltűnjön minden
-olyan törekvés, mely az ilyen feladatokat elutasítja magától,
-milyen látszólagosnak kell minden önhitt pompázásnak feltűnnie, a
-mellyel az az emberkultura dicsekedni szokott! Boldogságot a
-merőben emberi jólérzés értelmében semmiesetre sem hoz az igazi
-kultura: nagyon is sok fáradalomba és küzdelembe bonyolít, nagyon
-is sok munkát és áldozatot követel, semhogy az életet ne tenné
-inkább nehezebbé, mint könnyebbé. Hiszen a gondtalan és kellemes
-állapot nem sokkal hamarabb elérhető-e csekélyebb szellemi mozgás
-mellett, mint a kultura magaslatán? Ha tehát a kultura mozgalma nem
-ismer magasabb czélt az emberi jóllétnél, akkor üres fantom,
-önmagában való ellentmondás.</p>
-<p>Még pedig annál inkább, mert a merő szocziális kultura az emberi
-együttlét feltételeit elkerülhetetlenül a szellemi alkotás
-feltételeivé és korlátaivá teszi s ezzel ezt súlyos károkkal, sőt
-belső szétrombolással is fenyegeti. A szellemi alkotás, akárhol és
-akármikor fejlődik ki, csak akkor sikerülhet, ha önmaga kedvéért
-teljes odaadással ragadják meg és űzik; a merő szocziális kultura
-az emberi jóllét eszközét csinálja belőle, ezzel közömbössé lesz
-saját tartalma iránt és aláveti a hasznosság hozzá méltatlan
-fogalmának; igazi szellemi alkotás csakis a dolog belső
-szükségszerűségének hajtóerejéből támadhat és ennek a
-szükségszerűségnek az ember minden véleménye és hajlama ellenére
-kell <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> teljes győzelemre vezetni; a merő
-szocziális kultura nem ismer magasabb fórumot, mint ez a vélemény
-és hajlam, ha nagy alakulatokba göngyölődik össze, számára a
-mennyiség pótolja a minőséget, az emberek átlaga válik a jó és
-rossz birájává; a szellemi alkotás csak az egész lélek
-felajánlásával érhet el teljes eredetiséget s ez csak az egyéni
-élet szabad kifejtése és az egyéni jelleg erőteljes kiképzése
-mellett következhetik be; a merő szocziális kultura a legszabadabb
-politikai alkotmány mellett is az egyéniségek erős korlátozására és
-lecsiszolására vezet; a szellemi alkotás nem törekedhetik az
-igazságra a nélkül, hogy időtelen érvényt, minden változandóság
-fölött állást ne követeljen, pl. «az örökkévalóság színe alatt»
-való (<i>sub specie aeternitatis</i>) megismerést; a merő
-szocziális kultura függ a mindenkori helyzettől, nincs semmi
-fegyvere az emberek futólagos hangulata ellen s végül a
-legfontosabb, a legszentebb dolgokat is mint a merő divat dolgait
-kénytelen tárgyalni. Legalább is ezt kell tennie, a mennyiben
-megvan benne a következetes gondolkodásmód bátorsága és ereje és
-nem használ olyan fogalmakat, melyek mint az önálló igazság, az
-önmagában való jó és gonosz, ezekben a kapcsolatokban teljesen
-gyökér nélkül valók és a legcsekélyebb jogosultságuk sincs. Ha
-azonban annyi minden zsendül és mozog az emberben, a mi áttöri
-azokat a határokat, melyeket amaz életirányítás megvont, a minek a
-beléjük erőszakolás által el kell hervadni és száradni, akkor a
-merő szocziális kultura sem az egyesnek, sem az összességnek nem
-tudja élni érdemessé tenni <span class="pagenum"><a name="Page_44"
-id="Page_44">-44-</a></span> az életet; bármennyi nyeresége van is
-az egyesben és a külsőben, belsejében és egészében olyan módon
-nyomja le az életet, a mely a jelen emberének is mind
-elviselhetetlenebbé válik.</p>
-<p>A szocziális kultura ily dugába dőlésének az individuális
-kultura javára kell hatnia; a jelen maga is nyilvánvalóan szemünk
-elé állitja, hogy emelkedik az individuális kultura győzelmes
-erővel az ellen, a mi úgy tetszik neki, mint merő sablonizálás és
-mechanizálás, mint az élet lélektelenítése. Új élet támad ezzel a
-fordulattal; mivel az individuális jelleget nyomja előtérbe és
-minden viszonynak alakításában sajátlagosságra és sokféleségre
-hajt, mivel minden egyes terület eszközzé válik az individuumok
-kifejlésére és ábrázolására, ebből sok szabadság és frisseség, a
-művelődés beláthatatlan gazdagsága támad, könnyű, szabadon lebegő,
-örömteljes, minden kényszertől, minden sablontól mentes élet támad
-és szüntelenül szétárad a lét minden elágazásába. De minde
-vitathatatlan nyereség, melyet a szocziális kultura sokrétegű
-alakulataival és egyenlőségi törekvéseivel való ellentét csak annál
-erősebben éreztet, nem felel arra a kérdésre, hogy ezzel az
-alakítással az élet mint egész kap-e értelmet és értéket; a
-kétségek e felől leginkább akkor keletkeznek, elharapóznak és
-győznek, a mikor világosan szemlélhetővé válik, hogy az individuum
-és individuális kultura a közvetlen lét korlátai közt egyáltalán
-mit jelenthet. Mert hogy ez a lét a mi egész valóságunk és hogy
-minden mozgásnak <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span> ezen belül kell maradnia, ez olyan
-előfeltétel, a melyet ezekben a kapcsolatokban nem lehet
-megingatni.</p>
-<p>Mint a merő lét egy darabja az individiuum olyan mennyiség,
-melyet úgy kell venni, a hogy van, nem hordhat sem kifelé, sem
-magamagában egy feladatot, nem nemzhet saját természetéből egy
-ideált, a melyen a magasba dolgozhatja fel magát, hanem adott
-állagát, ha mégannyira tele van is hézagokkal és ellenmondásokkal,
-semmikép sem változtathatja meg, az marad, a mi. Egyúttal ezt a
-létet nem foghatja fel mint egy szélesebb körű élet – valami
-szellemi vagy világélet – ábrázolását vagy edényét, a mely ő benne
-testesül meg, nem hiheti, hogy a mi benne történik, valami az ő
-hogylétén túlmenőt jelent; sőt a közvetlen lét ápolásában és
-előbbrevitelében, saját állapotának emelésében kell egész életét
-kimerítenie. Ennélfogva az élet nem nyujthat az embernek egyebet,
-mint körülbelül a következőt: a valóság a különböző alakulatok
-megmérhetetlen gazdagságát hozza létre, ezek mindegyike az önérzés,
-az önélvezés örömét és gyönyörét nyeri, midőn minden megkisérelt
-megkötöttségtől mentesíti magát, saját jellegét kifelé teljesen
-érvényre juttatja s egyúttal teljes erejével átéli és élvezi; ebben
-a gyönyörben annál inkább részesedik, mennél jobban ápolja azt, a
-mi megkülönbözteti, mennél jobban kiemeli a többiektől való
-eltérést. Ezt az individualizálást lehetőleg közölni fogja egész
-életkörével és rányomja egész környezetére; az öröm azon, hogy
-valami sajátlagos, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
-"Page_46">-46-</a></span> önálló és összehasonlíthatatlan, ilymódon
-áthatja az egész életet, általában fokozza és egyúttal teljesen ki
-is elégíti.</p>
-<p>Ez az individuális kulturának a saját gondolatmenete, s hogy az
-életnek egy különleges oldaláért és feladatáért fáradozik és hogy
-az általa képviselt mozgalom jogosult kritikát alkalmaz a
-szocziális kulturán, azt készségesen el kell ismerni. De milyen
-hiányos, milyen üres a benne nyujtott élet minden csillogó
-díszletei mellett, ha ez akar a végső és egész lenni! Föltéve, hogy
-csak kifejezett és erős individuumok volnának és ezeknek a jó
-szerencse megengedné, hogy sajátosságukat tisztán kifejtsék és
-teljesen keresztülvigyék, még akkor is az ember önmagához és
-állapotához kötve maradna, szüntelenül csak magamagát élvezné,
-képzeletvilágában a saját cselekvését tükrözné újra meg újra,
-folytonos bőségében volna a vidám pillanatoknak, de az egyes
-állapotok merő egymásmelletiségén és egymásutániságán sohasem tudna
-túlhaladni, sohasem tudná életét egy belső egészbe összefoglalni.
-Az ember azonban gondolkozó és átgondoló lény s az ilyennek az
-egészet kell kérdezni és ha semmit sem talál belőle, nem kerülheti
-el a sivárságot és ürességet. A tarka bőség, a gyors változás, az
-állandó átmenet egyik pontról másikra időről-időre
-gyönyörködtethet, végül azonban elkerülhetetlenül tökéletes
-elfáradást és eltompulást idéz elő. Az ember tudniillik több mint
-merő állapot, élete nem merül ki sajátképi körében, hanem messze
-túlmegy rajta, foglalkoznia kell azzal, a mi határpontján túl van,
-<span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> sőt a világ végtelenségével is, nem lehet
-el a nélkül, hogy itt állást ne foglaljon s ne innen tekintse át és
-itélje meg amaz individuális kört. Ha azonban ez megtörténik, a
-merő pontnál való lezárás, minden törekvésnek és érzésnek e
-bizonyos hely szűkösségéhez és esetlegességéhez való ragaszkodása,
-az egyesnek saját mivoltához való kötöttsége, az ilyen korlát
-áttörésére való teljes képtelenség, főkép pedig egy közös
-igazságnak és egy a kedélyeket összekötő szeretetnek a hiánya –
-szóval ez az egész élet minden tarka bősége mellett
-kimondhatatlanul szűkösnek és hiányosnak kell hogy feltűnjék.</p>
-<p>E mellett eddig csak azzal az emberrel foglalkoztunk, a kinek a
-természet erős egyéniséget adott és sorsa teljes kifejlődést
-engedett meg. Mi volna azonban az emberiség átlagával? Nem
-mutatkoznak-e ebben az egyesek legtöbbnyire az individuális
-természetnek csak halvány csirázásával s nem telik-e
-kifejlődésükben csak csekély örömük? S az emberi viszonyok
-kölcsönös korlátozottsága nem támaszt-e rendszerint igen súlyos
-akadályokat annak az egyéni sajátosságnak is, a mi egyes helyeken
-feltűnik? És micsoda ösztönzés lehet a harczra való elszánásra az
-ilyen akadályok ellen, a hol nem csábit más czél, mint a finom
-élvezet? Ezen a ponton is csak az élet egésze felé, az egyes
-eseményeken túlra kell irányozni a kérdést, meg kell vizsgálni és
-mérlegelni, mit nyer ez és erős hiányt találunk s belátjuk, hogy az
-ilyen élet egyáltalán nem éri meg a ráfordított fáradságot és
-költséget. A raffinált epikureizmus, mely ezt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> az
-életirányítást áthatja, mindig közel áll ahhoz, hogy kétségbeeső
-pesszimizmussá forduljon át; mert az üresség, a mely ennek a
-szüntelenül vibráló életnek a fenekén működik, semmikép sem bír
-tartósan elrejtőzni a tapasztalás és az érzés elől.</p>
-<p>Igy a merő emberkultura csütörtököt mond mindkét irányban, a
-melybe térhet; sem az embereknek kölcsönös vonzódásából, sem
-kölcsönös eltaszítódásukból nem nyerjük az életnek értelmét és
-valamelyes tartalmát. A szocziális kultura különösen az élet
-föltételeivel bajlódik, de az e miatti gondokon elfelejti az életet
-magát; az individuális kultura megragadná magamagában, de mivel nem
-tudja átvetni az egyes állapotokon és pillanatokon túlra, nem fut
-neki össze egy egészszé, nem ér el semmi bensőséget, semmi belső
-világot, így tehát itt is hiányzik egy valóságos lélek s minden
-cselekvés a felszínre van szorítva. Sem itt, sem ott nem nyerjük a
-léleknek valódi önmagában való létét. Az egésznek ezt az ürességét,
-tartalomban való szűkölködését itt is ott is, gyakran elrejti az
-egyik iránynak folytonos harcza a másik ellen; bizonyára
-mindegyiküknek van bizonyos fölénye a másikkal szemben s a mikor
-ezt érvényre juttatja és az időpont kivánalmai szerint érvényesíti,
-az élet bizonyos feszültséget nyer és a haladás vitathatatlannak
-látszik. De az egy irányban való haladás még nem az egésznek
-emelése s az egyik iránynak előbbrejutása a másikkal szemben még
-nem bizonyítja ennek saját jogosultságát és saját érvényességét; e
-mellett az idők változása azt, a mi az egyik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> korszakban
-biztos jogában érzi magát, a másikban meg szokta czáfolni; a nagy
-hullámok, melyek itt keletkeznek, ha egész évezredeket fognak is
-be, végül mégis jön egy idő, mikor az ellenkező áramlat győz és
-visszaszorít minden hagyományos értékelést, sőt meg is fordítja,
-mikor vagy az emanczipáczió diadalmaskodik az organizáczión, vagy
-az organizáczió az emanczipáczión. Ez a fel- és lefelé való
-hullámzás mi maradandó igazságbeli tartalmat eredményez az
-emberiség egésze számára?</p>
-<p>Az emberkulturák azzal szokták magukat elámítani semmisségük
-felől, hogy loppal többet csinálnak az emberből, mint a mennyit
-ezekben a kapcsolatokban tudnak és a mennyi szabad nekik.
-Előfeltételeznek egy szellemi atmoszférát és belehelyezik az emberi
-életet és törekvést; így aztán az embereknek szilárd közösséggé
-való tömörüléséből az igazság és szeretet forrásai látszanak
-előtörni, az individuum úgy látszik, mintha egy láthatatlan
-szellemi világ hordozná s mintha munkájával ennek fejlődését
-szolgálná. Akkor itt is, ott is inkább lehet valami értelmét
-nyerni, de ezzel el is van hagyva a merő létkultura talaja és
-ugyanazokba a bonyodalmakba jutunk, melyektől az e kultura felé
-való fordulat meg kellett volna, hogy szabadítson.</p>
-<p>Avagy azzal tompítják le a problémának az élét, hogy itt is, ott
-is az embernek idealizálása következik be, hogy amott az erők
-könnyű összetömörülése, az örömteljes együtthatás, minden meglévő
-értelem sommázása van előre feltételezve, itt ellenben az
-individuumot egyszerűen nemesnek és nagynak, csupa jelentékeny
-<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> dologgal foglalkozónak gondolják; ez egy
-bizonyos emberhit, a mely a valóságos állagot kiegészíti és
-felfokozza. De vajjon a legújabb időnek a benyomásai igazolják-e
-ezt az emberhitet? Nem áll-e szemünk előtt a tömegeknek szörnyeteg
-szenvedélye, a kiméletlen előrenyomulás, minden kulturának
-leszorítása a tömegek érdekeihez és megértő képességéhez, minden
-dolgoknak a tömeg saját képzetei és czéljai szerint való mérése, az
-életnek eldurvulása, erős nyomás az egyes szabadsága ellen, sok
-gyerekes kedvtelés a tagadásban? És nem látunk a másik oldalon, az
-individuum oldalán tömeges kicsinyességet és alacsonyságot,
-korlátolt önzést és hiú önámítást, tobzódást a mesterséges
-hangulatban, esengést arra, hogy minden áron valami különös legyen
-vagy annak látszassék, a többiek látszólagos kevésrebecsülése
-mellett a tetszés hajhászását, siralmas függést a keresett
-paradoxiától, mindenek előtt pedig belső ürességet? Mindez sokkal
-inkább szembeszökik, semhogy el lehetne nézni fölötte: ha
-mindazonáltal meggondolatlanul beszélnek az emberiség nagyságáról
-vagy az individuumok kitünőségéről, melyeknek csak szabad utat kell
-nyerniök, hogy mindent boldogságra és nagyságra juttassanak, akkor
-abban az az emberbe vetett csodálatos hit mutatkozik, egy emberhit,
-a mely a hit minden fajai közt bizonyára a legkoczkáztatottabb. Ha
-a vallás hite valami olyannak bizodalmas elfogadását kivánja, a mit
-a szem nem láthat és a kéz nem foghat meg, akkor, számára a
-tapasztalatok világa nem jelentvén a valóság egészét, nyitva álló
-lehetőségekre <span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
-"Page_51">-51-</a></span> hivatkozhatik és állítása nem ütközik
-össze okvetlenül a tapasztalattal. Ezt teszi azonban amaz
-emberhitnél. Mert ez nem éri be azzal a követelménnyel, hogy
-elhigyjünk valamit, a mit nem értünk, hanem azt is követeli tőlünk,
-hogy a tapasztalaton belül elismerjük az egyenes ellentétét annak,
-a mit szemünk ellentmondhatatlanul megmutat.</p>
-<p>Miután a történelem folyama sem változtathat az élet
-alapföltételein, elesik minden remény arra, hogy a merő
-emberkultura kifejlesztése által valaha is értelmet és értéket
-adhassunk létünknek; czéljai még ha elérhetők volnának is, akkor
-sem tudnának kielégíteni. Már most az újkorban sok merő
-emberkultura fejlődött s a maga útjába vonta az élet mozgását. De
-mennél önállóbbá és kizárólagosabbá válik, mennél inkább levet
-magáról és kivet magából mindent, a mi ezeréves szellemi munkából
-beleszívódott és elmélyítette, annál nyilvánvalóbbak lesznek
-korlátai, annál jobban kell hogy elrombolja saját önmaga
-kiélése.</p>
-<p>Azt a jelen egyre jobban érzi; mély elkeseredés a merőben
-emberin, az erős ellenszenv, sőt irtózás minden merőben emberitől
-foglal tért, mind nyilvánvalóbb lesz, hogy teljes semmisségbe
-sülyedünk alá és hogy az élet elveszti minden értelmét és értékét,
-ha az ember nem tud egy fölötte álló hatalom segítségével a magasba
-emelkedni és ennek segítségével többet csinálni magából, mint a
-mennyinek merő léte mutatja. A nagy világtól való elválás és
-önmagának egy bizonyos fajba való bezárása láthatólag
-elviselhetetlen szűkösségnek és kicsiségnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> rabjává
-teszi, elzárja előle saját lényének mélységét. Igy sokat hallunk ma
-az emberfelettiségről és az emberfeletti emberről, de bármennyi
-igazi vágy rejlik ebben a törekvésben, mégsem óv meg a frázisban
-való hiú és semmis elveszéstől, ha ezt az emberfelettit a
-tapasztalat világán belül, a legközelebbi lét körében keressük.
-Mert a természet és a sors sokkal erősebben megkötik az embert,
-semhogy egy diktátori hatalmi szó megszabadíthatná tőlük és új
-életet és létet adhatna neki. A merő ember soha sem jut a merő
-emberen túl. Tehát vagy szakítani kell a merő létkulturával, vagy
-le kell mondani az ember mindennemű belső fölemelkedéséről s ezzel
-életének értelméről; csak lapos és felületes gondolkodásmód tarthat
-egy harmadikat lehetségesnek.</p>
-<h4>Megfontolások és előkészítések.</h4>
-<p>A közelebbi szemlélet igazolta és megerősítette azt a chaotikus
-benyomást, melyet kezdettől fogva a modern életről nyertünk. A
-mozgalmak sokasága tünt fel, a melyek mindegyike sokkal erősebben
-és átalakítóbban markolt bele az emberi lét állapotába, semhogy
-mint merő tévelygést félre lehetne tolni, de egyikük sem bír
-uralkodó állásra fölemelkedni a többi fölé. Míg ezek mindegyike
-előrenyomúl és egymaga akar érvényre jutni, elkerülhetetlenül
-áthágja joga területét s szükségesből mind jobban problematikussá
-válik, sőt elhibázottá; hogy pedig hol van a határ jog és
-jogtalanság közt, <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> az rendszerint rejtve marad. Igy jutunk
-észrevétlenül a vitathatatlan valóságból a sulyos tévedésbe és
-végül bizalmatlanná kell hogy váljunk minden iránt, a mit a jelen
-helyzetből lelkünk nyerhetne. Az ember egy szorosabb kapcsolatának
-elismerése és kifejlődése a természettel megélesíti a létre való
-tekintetünket és cselekvésünknek egy sereg termékeny kezdőpontot
-mutat, de az élet sulyos akadályozójává válik, mikor teljesen az
-emberalatti léthez köti és ellene hat a sajátosan emberi vonások
-kiképzésének; az anyagi, valamint a lelki javak jobb elosztására
-való törekvés, nemkülönben az embernek még a legszerényebb helyeken
-való elismerésére való törekvés is az emberi együttlét összállagát
-láthatólag emelte s a jog és kötelesség bevésésével az ethikai
-érzület gazdagságát hozta létre; de ha ez abba a fordulatba tér,
-hogy az embernek mindennemű elkülönböztetése elesik és a tömeg, úgy
-a mint van, válik minden igazság mértékévé, akkor a szellemi életet
-erős sülyedés fenyegeti. Az individualitás teljesebb
-kifejlesztésére s a lét individuális alakítására való vágy az
-életet frissebbé, folyékonyabbá és gazdagabbá tette, de a
-nyereségből veszteség válik, ha ez a mozgalom minden összefüggés
-meglazítására, minden tisztelet felbomlasztására, fenhéjázó
-önhittség és hiú önáltatás felburjánzására vezet. Mindenütt abba a
-veszedelembe jutunk, hogy egyszerre kell igent és nemet mondanunk,
-semmi feladathoz nem nyúlhatunk előzetes fentartás nélkül, sőt
-mivel a túlfeszítés elkerülhetetlenül visszahatást idéz elő,
-mindenütt ellenmozgalmak <span class="pagenum"><a name="Page_54"
-id="Page_54">-54-</a></span> keletkeznek, velük pedig a hullámok
-összevissza keveredése és a legnagyobb bizonytalanság.</p>
-<p>A bonyodalmat továbbá az is fokozza, hogy a kor főmozgalmai
-nemcsak szétágaznak, hanem egymásnak egyenesen ellentmondanak, hogy
-követelményeik az életet ellenkező irányokba vonják. Az ideális
-életalakítás két ága közül a vallás az ember gyöngeségét
-hangsulyozza, az immanens idealizmus az ember erejét, amott a
-valóság meghasonlott maradt, itt egységbe törekszik össze. A modern
-létkulturán belül könnyen ellenséges viszályba kerülhetnek az
-embernek a természetbe való beillesztésére tett kisérletek s a
-saját körébe való korlátozására tett kisérletek; amaz emez előtt
-könnyen hidegnek és lelketlennek tünhetik fel, emez amaz előtt
-szorosnak és fülledtnek. Mindenek előtt azonban a szocziális és az
-individuális kultura a teljes kiengesztelhetetlenségig hasonlanak
-meg, ott minden sulyos jogtalanság számba megy, a mi ellene hat az
-emberek teljes egyenlőségének és egyenlő számba vevésének, mint pl.
-a választói jog körüli küzdelemben, itt minden egyenlősítést úgy
-tekintenek, mint lesülyesztést és ellaposítást s az üdvöt az
-egyének lehető differencziálódásától és a különböző vonások
-erőteljes kiképzésétől várják.</p>
-<p>A legsulyosabb összecsapást és a legnagyobb bizonytalanságot
-azonban a modern embernek a látható és a láthatatlan világ közötti
-ide-odaingadozása okozza. Mig a régebbi gondolkozásmód, különsen a
-vallási, minden odaadást a látható világ iránt úgy kezelt, mint
-valami <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> megrablását egy magasabb rendnek és mint
-az életnek lesülyedését az elengedhetetlen magasságról, az újabb
-gondolkozásmód annál inkább ragaszkodik e világ teljes
-önállóságához, sőt kizárólagosságához s az érzékföllötti dolgokkal
-való minden foglalkozás úgy tünik fel neki, mint a törekvés
-eltévelyedése és az erő elpazarlása. Emellett a kettő úgy látszik
-sem kiszorítani nem tudja egymást, sem megegyezni nem tud. Azok a
-benyomások és tapasztalatok, melyek előbb az embernek szemmel
-láthatóvá tették egy láthatatlan rend hathatósságát, az utóbbi
-századokban mind jobban elhalványodtak s a ki még ragaszkodik is
-hozzájuk, nem éli át őket többé az előbbi korok erejével és
-áthatóságával. Másfelől azonban az ember a látható világban nem
-talált meg semmit abból, a mit remélt, kivált nem találta meg a
-biztos álláspontot és az erők szilárd összezáródását, mert itt is
-azt láttuk, hogy az életmozgalmak mereven kétfelé válnak s így a
-sikerülésben sem láttunk igazi kielégítést. Nem láttuk ezt
-nevezetesen a régebbi mód továbbhatása miatt, mert bármi
-megtámadhatóvá és ingadozóvá vált ez állításai egyes részeiben,
-ezeken túl az élet egészét olyan módon alakította, mely tartósan
-meghatározza jellemét, olyan szükségleteket ébresztett, erőket
-fejlesztett ki, czélokat tűzött ki, melyek nem akarnak eltünni és a
-melyek kivánalmainak meg kell hogy feleljen minden, a mi az ember
-lelkét meg akarja nyerni. Bármennyire korlátozódik és meggyöngül a
-régi, az életnek általa végrehajtott bensőbbé válása megmarad és
-megakadályozza a teljes felolvadást abban a világban, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> a mely
-minket kivülről körülvesz; a réginek láthatatlan továbbhatása
-elégtelenné teszi az újat, teljes-tökéletesen elégtelenné. Másfelől
-az új sokkal nagyobb hatalmat nyert fölöttünk, semhogy a régit
-egyszerűen újra fel lehetne venni. Igytehát egyik sem tud teljes
-uralomra jutni és mégis mindenik elég erős, hogy a másiknak uralmát
-megakadályozza. Mi lett azonban az élet egészéből ilyen ingadozás
-mellett? Nem kell hogy mindaz a meghasonlás, a mi elénk tünt, végül
-szellemi anarchiát létrehozzon, melynek tarka kavargása
-pillanatnyilag gyönyörködtethet, de tartósabb idő mulva rombolólag
-kell hogy hasson? Életünk láthatólag elvesztette uralkodó
-középpontját s így a széjjelhuzásnak nem lehet kellően
-ellenállni.</p>
-<p>Az ilyen szellemi anarchiában mindenekelőtt szembetünik
-mindannak bizonytalanná válása, a mi eddig biztos tulajdon számba
-ment, a kételkedés és vita behatolása lényünk legmélyebb
-gyökereibe. Mi, újabb nemzedék előbb a vallásnak közelebbi
-megragadásáért és megokolásáért küzdötünk, végül pedig a vallás
-egészét kérdésessé látjuk válni; menekültünk a metafizika
-bonyodalmai elől a praktikus ész területére, hogy a morálban
-érintetlen igazságot találjunk, csakhamar azonban a kétség és
-támadás a morál ellen is fordul, eleinte a hagyományos fogalmazása
-ellen, végül pedig alapgondolatának tagadásáig menve. Ha minden
-körülöttünk és bennünk bizonytalan lett, legalább úgy látszott,
-megmarad az ember mint egész, az ember mint személyiség, de hogy
-maradhasson meg, mikor az <span class="pagenum"><a name="Page_57"
-id="Page_57">-57-</a></span> élet minden tartalma felületessé vagy
-legalább kétségessé válik? A valóságban csak pontosabban kell
-valamit megtekintenünk, hogy észrevegyük, hogy minden kétség és
-vita az élet ama vélt oszlopára vonatkozik és hogy létünk egészével
-mi is kérdéssé váltunk.</p>
-<p>Az ilyen felbomlása vagy legalább is megrendülése minden szilárd
-nagyságnak a magasra kifejlődött kulturát nagyon vigasztalan
-helyzetbe juttatja. Számos erő van itt és foglalkozást keres, kellő
-megkötést azonban és biztos irányt nem találnak, így tehát
-kiömlenek a bizonytalanságba és ürességbe s az életből csak merő
-életvágy, homályos élethajhászás marad. Ez olyan állapot, a hol egy
-szabadon lebegő reflexió nyeri meg a tért és az alkolás erejét
-tulajdonítja magának, a hol a ragyogó technikai képesség, a
-bámulatos formai virtuozitás a tartalom erős hiányával jár együtt,
-a hol mindent kimondhatunk, a mit mondani óhajtunk, a hol azonban
-jelentékeny tapasztalatok hiányában nincs semmi igazi
-mondanivalónk. Igy az a veszély fenyeget, hogy életünk és
-cselekvésünk merő játékká változik, olyan játékká, a mely talán
-izgat, de nem lehet benne semmit nyerni.</p>
-<p>Gondolni kell az emberiség szétforgácsolódására is, a mely az
-élet ilyen szétbomlásából kell hogy keletkezzék. Mivel ebben az
-individuumok természetes módjuk, életbeli helyzetük és
-foglalkozásuk szerint különböző pontokon foglalnak állást és
-különböző irányokat követnek, bekövetkezik a szektákba és pártokba
-való elkülönülés, minden problémának a párt szempontjából
-<span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span> való kezelése, a belső közösség eltünése,
-a lelki elszigetelődés veszedelme a külső érintkezések minden
-sokasága mellett. Ha nem enyhítené az évezredek munkája által
-létrehozott szellemi atmoszféra a konfliktusokat és nem rejtené el
-a közös nyelv a dolog lényegében való elkülönződést, akkor nem
-lehetne benne kétség, hogy ma belsőleg különböző világokban élünk
-és hogy ezek a világok mind jobban meghasonlanak és összeszűkülnek,
-míg végül mindenki a maga privát-világában él. Semmi sem hajt
-kényszerítőbben a szellemi anarchiából kifelé, mint az ilyen belső
-elszigetelődés, a melyet az reánk ró.</p>
-<p>A szellemi élet belső színvonalának elkerülhetetlen sülyedése
-is, a mely az ilyen helyzetből származik, nem sokáig marad
-elviselhető. A szellemi élet az emberiségnél nem kényelmes
-tulajdon, úgy kell magát felküzdenie a természettel és az emberi
-lét apró erőivel szemben az önállóságra és ezt az önállóságot
-folytonos feszültségben kell megőriznie. De hogy tehesse ezt, ha
-olyan nagyon meghasonlik magamagában, ha sehol sem lép tiszteletet
-parancsoló fenséggel az ember elé, hanem alapjában véve az ember
-véleményére és hajlamára van alapítva. Hogy az élet a tartalmasba
-és nagyba emelkedhessék, nemcsak mindent befoglaló, mindent
-megelevenítő, mindent összekötő czélra van szüksége, hanem mint a
-testi szervezetnek, bizonyos akadályokra is van szüksége, melyek
-szabályozzák menetét. Ama szellemi anarchia azonban nem ismer sem
-czélt, sem semminemű akadályokat; nem kell tovább magyaráznunk,
-hogy <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span> ezen az úton nem lehet tovább jutni, hogy
-a szellemi válságnak, ha nem talál ellenhatást, bomlásban kell
-végződnie. Innen nézve teljesen érthetővé válik, hogy mikép
-mutatkozik a mi korunk az átlag szélességéből tekintve, mint a
-hitetlenség kora, nemcsak a dogmákban, hanem magában az életben
-való hitetlenségé is, mint olyan kor, a mely a kicsinyítésben és a
-tagadásban tölti kedvét és a melyben az ember minden technikai
-képessége mellett alantosan gondolkozik lényének magváról, mint
-olyan kor, melyre az élet nagyságáról és gyönyöréről való minden
-szóbeszéd mellett a valóságban a mély elkedvetlenedésnek és egész
-létünk értelem nélkül valóságáról való érzésnek nyomása
-nehezedik.</p>
-<p>De bármi nagyra vesszük mindezt, ez még nem egésze korunknak. Ha
-nem hatna benne ennél több, hogy végezhetne olyan nagy munkát és
-hogy szárnyalhatna túl ebben annyira minden előző kort, hogy
-lehetne olyan hatalmas életösztöntől, olyan pihenést nem ismerő
-törekvéstől eltelve, a melyet magunk körül látunk? Még az is, hogy
-azokat a bajokat, azt a szétforgácsolódást, azt a bizonytalanná
-válást oly fájdalmasan érzi, az is eléggé nyilvánvalóan bizonyítja,
-hogy ama helyzet nem kerítette teljesen hatalmába. A valóságban
-minden bonyodalom közepette fennáll és növekszik az a benyomás,
-hogy a kor minden harcza és zürzavara mögött lényegesebb élet áll,
-a mely önmagát keresi bennük és épen ezzel erőt és szenvedélyt önt
-beléjük, a mely persze még nincs meg elegendő mértékben és a mely a
-korlátot <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> még inkább érezteti mint leküzdi, a mely
-egyelőre mint egy szellem lebeg a vizek fölött a nélkül, hogy az
-alkotáshoz hozzá tudna jutni.</p>
-<p>A mult megoldásai számunkra elégtelenekké váltak. De nem azért,
-mert – a mint a régiért való pártbuzgalom ránk akarná disputálni –
-kiveszett belőlünk az érzék az igaz és a nagy iránt, hanem mert a
-szellemi élet világtörténelmi helyzete olyan követeléseket támaszt,
-melyeknek a hagyományos megoldások, a hogy fennállanak, nem
-felelnek meg. Az ellentétek például, a melyektől szenvedünk, bizony
-nem maiak és nem tegnapiak, minden fontosabb szemlélet világosan
-felfedezi őket az évezredek munkájában. De kiegyenlíthetetlen
-ellenmondásokká ezek a mi számunkra nőttek, a kik már a történelmi
-gondolkodásmód kifejlődése révén is, élesebben látjuk az
-életalakításokban a sajátlagost és megkülönböztetőt és a kik, hála
-az egységre való erősebb vágynak, nem érhetjük be, mint a középkor,
-a különbözőnek merő egymásmellettiségével és egymásmellé való
-sorolásával, hanem szükségszerüleg belső összefüggést követelünk.
-Nem annyira a mi képességünk lett kisebb, mint inkább a feladatunk
-nagyobb és az élet feloldása, disszocziálódása azért foglal tért,
-mert egyelőre nincs ahhoz a feladathoz elég erőnk. A feladat
-azonban nem jön kivülről, hanem saját lényünkből ered és ezzel
-ennek a lénynek nagyságáról tanuskodik. Az akarásunk és képességünk
-közti aránytalanság szembeszökő, de az akarásnak is a mérlegbe kell
-jutnia, a mennyiben becsületes és erőteljes. És ilyen akarásban
-nincs a jelenben hiány. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span></p>
-<p>Óvakodjunk tehát attól, hogy lekicsinyeljük a magunk korát
-azért, mert belsejében oly kevéssé késznek tünik fel és oly sok
-ellenmondást hord magában. Semmiféle előbbi kor nem fejlesztette ki
-olyan nagy bőségét a lehetőségeknek és nem tette őket annyira
-egymásra hatókká, semmiféle kor nem vette fel az életproblémát
-olyan széles kiterjedésben és nem bánt vele oly tudatosan, mint a
-mienk. Előbbi koroknak annyiban könnyebb dolguk volt, mert minden
-kételkedés és küzdelem érintetlenül hagyott egy bizonyos alapot,
-tehát valamennyi egy közös téren belül maradt. Ha ma a megrendülés
-se hagy érintetlenül, akkor ez nagy részben onnan ered, hogy mi
-minden gondolkodást és cselekvést öntevékenységre és saját
-tapasztalatra akarunk alapítani és ezért nagyobb igényeket
-támasztunk. Nem szabad alábecsülni a horizont szélességét s a
-szabadságot sem, a melylyel ez a kor mindenkinek megengedi, hogy a
-saját útját keresse, nem szabad alábecsülni korunk erős vágyát az
-élet kimélyítésére és megszilárdítására, sem a nagy fogékonyságot,
-a melylyel mindannak elébe megy, a mi azt igéri, hogy a
-bonyodalomból ki tudja vezetni. Félreismerhetetlen az átalakulás
-is, ha eddigelé e főmozgalom a szélesség irányában haladt, most
-láthatólag fokozódik az egység és konczentráczió utáni vágy, az
-egész és belső ember problémái újra elemi erőre jutnak és áthatják
-az egész kulturvilágot. Csak meg kell ragadni ezt a mozgalmat és
-tőlünk telhetőleg tovább kell fejleszteni; bizni lehet abban, hogy
-az ember visszavettetése lényének legmélyebb <span class=
-"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> magvához
-végül az élet megifjodására és megerősítésére fog szolgálni.</p>
-<p>A mire azonban mint czélra fog törekedni, az a bonyodalom
-mivoltából teljesen nyilvánvaló: semmi esetre sem kerültek az
-életnek csupán különböző értelmezései egymás mellé, hanem az élet
-maga is különböző áramlatokba bomlott, önmagában is meghasonlott.
-Ezen csakis a bonyolultságnak fölébe kerekedő élet elérésével
-juthatunk túl, olyan élet elérésével, a mely az elszóródásnak
-ellene tud hatni és minden egyes képződményben meg tudja
-különböztetni a helyeset a helytelentől. Ilyen czélra kell az adott
-helyzeten át előre hatolni és felkapaszkodni; de az új, a mire
-törekszünk, nem érhetné el, a mit remélünk, ha eredetileg nem
-tartoznék saját lényünkhöz és nem lett volna kezdettől fogva
-hatható. Új csak az lehet benne, hogy jobban előtérbe lép és
-erőteljesebben foglalódik össze egészszé. E mellett itt nem
-többé-kevésbbé megfelelő kombinácziók felállításáról van szó, hanem
-egy tényállás felfedezéséről, egy ténybeliség feletti döntésről. A
-tényállás azonban, melyet itt keresünk, az életnek egy összefoglaló
-és fölényes egészbe való összekapcsolása, nem hull készen az
-ölünkbe, magunknak kell magunkban előidéznünk, hogy biztosakká
-válhassunk benne. Csakis az életnek önmagunk által való eszmélése
-és önmagunk által való kimélyítése készítheti itt el az utunkat.
-Igyekezzünk tehát ilyen öneszméléssel a merő kritikán túl a
-felépítésig jutni. Az eddigi elmélkedés azt legalább megmutatta,
-hogy az ilyen törekvés nem hiábavaló vállalkozás; egy súlyos
-<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span> szellemi krizis félreismerhetetlen, a mai
-állapotban nem maradhatunk nyugodtan, vagy belsőleg mind mélyebbre
-kell sülyednünk minden külső siker mellett, vagy megtaláljuk a
-bátorságot és erőt az önmagunk szellemi fölemelésére és az
-ellenállások leküzdésére. Bizva kell bizni abban, hogy a kik az
-emberiségben ifjan gondolkoznak és éreznek, az utóbbi útra fognak
-lépni; de ilyen kérdésekben az ifjúságnak nemcsak az évek a
-mértékei.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65"><br />
--65-</a></span></p>
-<h2>KISÉRLET EGY FELÉPÍTÉSRE.</h2>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67"><br />
--67-</a></span></p>
-<h3>A szellemi élet alaptermészete.</h3>
-<h4>Új élet megjelenése az ember számára.</h4>
-<p>Az öneszmélés kiinduló pontja az a kérdés kell hogy legyen,
-vajjon az ember élete teljesen a természeten belül folyik-e le vagy
-pedig a természeten felül fejlesztett-e egyéni sajátosságot. Abban
-ugyanis nem lehet kételkedni, hogy az ember belsőleg is legelső
-sorban a természethez tartozik: a természet nemcsak kivülről veszi
-körül, hanem mélyen belenyúlik lelki életébe is. Mert a lelki élet
-is nagyjában véve a meglévő elemek egymásmellettiségének és
-kölcsönös vonatkozásainak merő darabja, a hogy ezeket az elemeket a
-természeti történés mutatja. Mint ilyen alapjában véve érintkezés a
-környezettel, minden indíték kivülről jön és kifelé hat minden
-hatás. De ha az ilyen történés befoglalja is életünk szélességét,
-minden pontosabb szemlélet, az emberi állapot minden beható
-vizsgálata megmutatja, hogy lelki életünk nem merül ki abban a
-történésben, hogy minden fő-kifejlésében, a megismerésben, az
-érzésben és törekvésben áttöri az ott megadott keretet és
-különleges sajátosságot mutat a merő természettel szemben. Még
-pedig nem csupán <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> az egyesnél, hanem az emberek
-együttlétében és a közös munkában is.</p>
-<p>A megismerés a természet birodalmában egyes benyomások
-összekapcsolása (asszocziálása), ezeknek a benyomásoknak a
-megtartása és felhalmozása bizonyos összeszövődést és bizonyos
-fajta tapasztalatot ad; ebben különböző fokok lehetségesek s az
-állati élet szemlélete azt mutatja, hogy a lánczolatok a lények
-felfelé emelkedésében kiterjedtebbekké és összebonyolódottabbakká
-lesznek, hogy ezzel az intelligentia egyre nagyobb szerepet kap. A
-mi azonban ebben elérhető, azt mind széles szakadék választja el a
-gondolkodástól, a mely az emberben ehhez az asszocziatio
-folyamathoz hozzájárul. Mert a gondolkodás felé való fordulatban az
-ember elszakítja magát környezetétől és egyuttal mindennemű merő
-benyomáson felülállónak mutatja magát. Mint gondolkozó lény
-szembehelyezheti magát egész környezetével és mérlegelheti ehhez
-való viszonyát, lelke ebben belső függetlenséget tanusít és
-képességet arra, hogy önmagából mozgásokat merítsen fel. Igy a
-tudomány is, mint közös munka eredménye, gyökeresen különböző a
-képzetek tömkelegétől, melyekben a mindennapi élet lefolyik. Csak a
-mennyiben az emberiség gondolkodásra alapítja életét, csak annyiban
-lesz az az élet az ő műve, mig a képzetek alkotása váltakozó
-kapcsolataival akarat nélkűl ide-oda dobál bennünket és függő
-voltánál és véletlenségével fogva sohasem tud a kulturélet
-hordozója lenni. Ilyen önállóságra azonban a gondolkodás csak akkor
-juthat, ha a merő egymásmellettiség <span class="pagenum"><a name=
-"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> állapotát átlépi,
-összefoglaló tervet alkot és minden egyes elemet átfoglal vele,
-ezeket belsőleg összetartja, az egész területet tagolja és fokokra
-osztja. Igy egy fogalom alkatrészei, az úgynevezett ismertető jelek
-egy összefoglaló egység uralma alatt kölcsönösen meg kell hogy
-közelebbről határozzák magukat, így keletkezik egy rendszer rendje,
-a munka nagy komplexumait teszi lehetővé és minden egyes helyen
-érvényesíti az egésznek gondolatát. Az élet itt teljesen más
-strukturát mutat, mint a merő összeillesztését. Végül a gondolkodás
-annyiban is új életállapotról tanuskodik, a mennyiben teljes
-világossággal az önmagukban létező dolgok birodalmát alkotja meg a
-subjectumból és annak helyzetéből, olyan birodalmat, a mely
-egyelőre mintegy idegenül áll szemben az emberrel, a mely felé
-iparkodni, azt magának alávetni azonban az ember nem szünhetik meg.
-A dolgokra való törekvés ilyen irányában az életnek a merő
-állapotbeliség fölé emelkedése nyilvánul, egy önmagában való
-kiszélesedés. Mindig szeme elébe tartották az emberiségnek, hogy a
-dolgok örökre el lesznek előle rejtve, mindazáltal mindig újra
-visszatért a velük való törődésre, úgylátszik nem mondhat le róluk
-tartósan. De még a lemondás is, mely abban a tudatban történik,
-hogy képzetkörünkön túl van egy nekünk hozzáférhetetlen igazság,
-lényegesen más intelektuális alkatot jelent, mint a merő
-képzetmechanizmus.</p>
-<p>Hasonló továbbmozgást mutat az emberi érzés is. Ez nem maradt az
-érzéki izgalomhoz kötve, mint az állati lelki világban, belülről is
-létrehozzuk <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> a lélek saját mozgásaiból és ha az ilyen
-érzelmeknél valami testi is együttlendül, a merőben érzékiektől
-gyökeresen különbözők maradnak. Mily messzire eltávolodott gyakran
-a boldogságra való emberi törekvés az érzéki jólléttől, mily
-gyakran helyezkedett ezzel egyenesen szembe! Igy aztán az érzelem
-nem merül ki bennünk az élvezet és a fájdalom egyes ingereiben; a
-hatás és alkotás ellenkezőleg az élet összállapotára törekszik, a
-megelégedettség a boldogság állapotára stb., s ez az összállapot
-visszahat az egyes élmények értékelésére s ilyen vagy olyan értéket
-ad nekik. Az ember boldogságának nem a neki jutott élvezetek
-mennyisége a mértéke. Zord, külsőleg örömtelen korokban is tudtak
-az emberek életüknek örülni, míg a mi saját korunk bizonysága
-szerint az élvezetek leggazdagabb bősége sem óv meg a belső
-ürességtől és a mély rosszérzéstől. Végül az érzelem
-felszabadíthatja magát az individuum állapotához való kötöttségtől,
-a szeretetben és szánalomban részvételt fejleszthet ki mások
-hogylétében, örömet meríthet valamely ügy haladásából is. Igy
-lettek a szeretet és szánalom nagy világvallások mozgató erőivé, az
-ügyön való belső örvendezés nélkül az emberi munka sohasem érte
-volna el azt a nagyságot és hatalmat, a melyet tényleg elért. Igy
-tehát a mi legtulajdonabb sajátjának tünik fel, épen az utalja az
-embert kicsiny énjének fölébe.</p>
-<p>Hasonló mozgalmakat mutat a kivánás területe. Az ember
-akarásában a törekvés fölemelkedése mutatkozik a természeti ösztön
-sötét <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span> kényszere fölé, a cselekvés önállóságot
-és fölényt nyer mindazzal szemben, a mi kivülről befelé hatol.
-Ilyen önállóságot nyer az emberi közösség a kultura
-kifejlesztésében a merő természettel szemben. Mert amannak az a
-sajátsága, hogy az ember nemcsak elfogadja sorsát úgy, a hogy épen
-véletlenül adódik, hanem hogy maga igyekszik elkészíteni, hogy
-önmagából kiindulólag követeléseket támaszt és képes azokat
-keresztülvinni. Az ilyen önállóvá válás azonban megkivánja az egyes
-törekvéseknek belső egységbe való összefoglalását, e törekvéseknek
-nem szabad egymáson át és egymás mellett haladni, hanem alá kell
-magukat rendelniök egy egyetlen főczélnak, az ebben elért eredmény
-a mértéke minden egyes vállalkozás állásának és jelentőségének. A
-hol államban és társadalomban együtt dolgozunk, ott is az egyes
-eredmények sokaságán felül megvan az iparkodás egy összállapot
-előidézésére, a melyben az ember mint egész megelégedettnek és
-boldognak érzi magát; az olyan törekvések, melyekből hiányzik egy
-ily összállapot eszméje és reménye, sohasem nyerhetik meg az egész
-embert. Ezt elég nyilvánvalóan mutatják a jelenkor vallási,
-politikai és szocziális harczai. A legfőbb jó pontosabb
-fogalmazásának kisérletében ismét egy kivánság nyilvánul, hogy
-subjektiv hogylétünkből kiemelkedjünk és több belső szélességet
-adjunk az életnek. Mert a boldogság, mint az ember merő jólérzése,
-akár ha az összesség jólérzése is, tulságosan szűknek és kicsinek
-tünik fel előttünk; a szellemi munka minden nagysága megegyezett
-abban a törekvésben, <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> hogy fölülemelje az embert a merő
-élvezetről vagy a merő haszonról való gondoskodáson és olyan czélt
-tűzzön ki életének, a melyen önmagát fölemeli és valami nagyobbat
-csinál önmagából.</p>
-<p>Igy a tervékenység mind a három oldala a belső élet önállóvá
-válását mutatja, egy egészbe való összekapcsolást, az emberi
-állapotiság fölébe való emelkedést. Mindez nyilvánvalóan nem a
-természet továbbfolytatása, hanem szakítás a természettel, egy más
-kiindulópont megragadása, sőt az élet megfordítása. A mi itt czélok
-és utak, erők és mozgalmak dolgában láthatóvá lett, az az egészről
-egészre való hatásával, bensőségével és öntevékenységével a
-természettel szemben egészen új fajtájú, az mint érthetetlen
-rejtély kell hogy belőle végre feltünjék. Igytehát mindebben együtt
-nem lehet félreismerni egy új életfokot. Hogy az a fok az egyes
-embereknél, népeknél és koroknál, sőt az emberiség egészénél
-mennyiben válik valósággá, ez megint külön kérdés, mely meglehetős
-sok bonyodalmat okozhat. De minden ilyen bonyodalom sem teheti
-kétségessé egy új élet megjelenésének tényét. Hogy ez az új élet
-egészen sajátszerű mivoltával kevésbbé egyszerűvé alakítja a
-valóság tekintetét, az nem szolgálhat kárául. Mert nem az ember
-számára való lehető legnagyobb egyszerűség, hanem az igazság a
-czélunk és az igazság igazság marad, még ha kényelmetlen is. Mit
-gondolnánk egy természetkutatóról, a ki a jelenségek egy csoportját
-félretolja és figyelmen kivül hagyja csak azért, mert a fogalmak és
-tanítások hagyományos <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span> schémájába nem illeszkedik bele elég
-türelmesen?</p>
-<p>Hogy kell most már ezt az új életet mint egészet érteni?
-Keresése leghamarabb azáltal találhatna meghatározott irányt, ha a
-lelki élet összes eredményei a természeti fokon elhatároltatnának
-és aztán az új sajátosság ebből mérlegeltetnék. Azok az
-összeredmények azonban könnyen beláthatók. Bármilyen sokféle
-formákat és különböző magassági fokozatokat mutat a lelki élet a
-természeti fokon, feladata mindig arra korlátozott marad, hogy a
-természetes lét fenntartására szolgáljon a létben és a nemben;
-minden intelligentia, ravaszság és ügyesség, bármennyire bámulatra
-kényszerít is gyakran, nem haladja túl az ilyen önfentartás
-határait; a mit az állati világ egyes életmozgásai az ettől való
-felszabadulásra való törekvés dolgában tartalmaznak, az nem egyesül
-egészszé, nem alkot saját kört és nem vezet új életre. Igy itt a
-lelki tevékenység csak egy darabja egy természetes
-életproczesszusnak, mint ilyen mindig kifelé fordulva marad,
-valamit kell érte tennie, nem pedig önmagától valami munkát
-elvégeznie. A történés itt nem emelkedik egy közben-történésből egy
-belül-történésbe. Éppen ez ment végbe, persze nem az emberi élet
-átlagában, hanem legalább az emberi körön belül. Itt az élet
-önmagához tér, mintegy szunnyadó állapotból teljes ébredésre jut,
-egyúttal elviselhetetlennek érzi azt a teljes hozzákötöttséget
-valami külsőhöz és idegenhez; önmagán akar megállani és önmagában
-akar elfoglalva lenni. Ezt azonban nem teheti a nélkül, hogy ne
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> álljanak be összképében tekintélyes
-változások és továbbképzések; azzal az önmaga felé fordulással
-olyan útra tért, a mely új tájakra vezet, melynek czélja egyelőre a
-messze távolban van.</p>
-<p>Az ilyen czélra való törekvés semmi esetre sem érheti be a
-szellemi tevékenység közönséges fajával; kényszerűen kiszoríttatik
-belőle. Mert ez a lelki erőt csak egy oly tárgyon eleveníti meg és
-bizonyítja, a mely mint valami idegen áll vele szemben; a
-subjektumnak olyan objektummal van dolga, a mely rajta kívül van.
-Igy iparkodunk a körülöttünk levő természetet a gondolkodásban
-tükröztetni, így javítjuk meg a viszonyokat magunk körül, így
-lépünk egymás között az érintkezés és a verseny különböző
-vonatkozásaiba. Ezen az úton a lelki erők mind tovább fejtik ki
-magukat. A meddig azonban a tárgy kívül marad, az élet meg van
-hasonolva, nem tér vissza önmagához és nem változtatja át a
-megmérhetetlen munkát önmaga számára való nyereséggé. Mindez az
-izgalom és erőfeszítés nem eleveníti meg a lélek egészét, nem
-keletkezik a bensőség birodalma és a birodalomnak növekvése.
-Egyúttal azonban az életnek ilyen meghasonlása merev korlátokat
-szab minden munkának. Az olyan kutatás, melynek tárgya mindig kívül
-marad, sohasem eredményez valódi megismerést, benső jártasságot a
-dologban, a mit elér, az csak arra szorítkozik, hogy sok ismeretlen
-mennyiséget egyetlen egy ismeretlenre vezet vissza, a mi a dolgot
-egyszerűsíti ugyan, de nem oldja meg a rejtélyét. A míg továbbá a
-többi embereket mint <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span> kívül levőket tekintjük és úgy bánunk
-velük, az együttlét viszonyaiban sok mindenféle megváltozhatik és
-megjavulhat, de valódi közösség, valamint az embernek és az
-emberiségnek belső felemelkedése ezen az úton nem érhető el.
-Életünk így szűk hatások közt merevednék meg, ha az erő és a tárgy
-meghasonlása nem volna valamikép legyőzhető; de hogy lehetne máskép
-legyőzni mint azáltal, hogy a tárgy maga belevonatik az
-életfolyamatba és az erő valamint a tárgy egy összefoglaló egészben
-találkoznak?</p>
-<p>Hogy valami afféle megy végbe az ember birodalmában, abban nem
-lehet kétség. Legnyilvánvalóbb a morálban és az embernek emberhez
-való viszonyában. A kötelesség eszméje csak azáltal jön létre, ha
-fölveszszük a törvényt saját akaratunkba és életünkbe, mert egy
-kívülről reánk rótt parancsolat csakis a jutalom és büntetés
-kilátásba helyezése által lenne hathatós, ez pedig
-elkerülhetetlenül szétrombolná a cselekvés morális jellemét. Igy
-tehát itt oly viszony keletkezik, a mely mindkét oldalával az
-életben belül fekszik. Továbbá nem lehetséges igazi szeretet, ha
-tárgya, akár egyén, akár egy nagyobb egész, nem vétetik fel saját
-életkörünkbe, ha nem zárjuk bele saját lényünkbe. Csak a mikor
-ezzel a látszólag idegen belső jelenlétet kap, csak akkor
-következhetik be a megszabadulás a kicsinyes éntől és saját
-lényünknek kiszélesedése. Minden jog is, a mely több mint külső
-formula, a másik emberbe való beleilleszkedést kíván, a dolognak az
-ő szempontjából való szemlélését. Különösen a művészet mutatja meg
-nyilvánvalóan, hogy az alkotásnak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> különböző alakulásai vannak,
-de a legmagasabbat csak amaz ellentét legyőzése engedi elérni. Mert
-a művészet nem merő visszaadása egy kívül levő tárgynak, nem is
-merő öntükrözése egy esetleges subjektivitásnak egy máskülönben
-lélektelen környezetben, hanem az alkotás itt átfogja a subjektum
-és az objektum ellentétét, a tárgy a lélek talajára helyeztetik és
-itt találkozik az alakító erővel; azzal, hogy mindkettő
-összetalálkozik, kölcsönösen áthatja és fölemeli egymást, egy
-sajátságos ország keletkezik, a mely végtelen sok újat hoz és mégis
-a szellemi életen belül marad. Valódi megismerésre sem lehet még
-törekedni sem, míg a tárgy mint valami idegen kívül marad, nem megy
-hozzánktartozó számba, úgy hogy a körüle való fáradozással saját
-lényünket keressük. Igy az a hatalom, a melylyel a megismerésre
-való törekvés a lelket meg tudja ragadni, biztos bizonysága annak,
-hogy a tárgyak birodalma valamiféle benső viszonyban áll
-velünk.</p>
-<p>A tárgynak ilyen elsajátításában az életnek nagyobb szélessége
-jelenik meg. De ezzel a szélességben való képződéssel, ha termékeny
-akar lenni, egy mélység képződése kell hogy együttjárjon. Az erő és
-tárgy nem léphetnek eredményes kölcsönhatásba a nélkül, hogy egy
-egész ne fogja be őket és ennek az egésznek nem szabad üres térnek
-lennie, a melyben azok csak összetalálkoznak, hanem fölényes
-képességnek kell lennie, a mely összehozza őket egymással és egy
-egyetlen életbe kapcsolja öszsze. Ilyen képesség azonban nem
-lehetséges a nélkül, hogy az élet önmagában fokokra ne ossza
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span> magát és ne nyerjen ezzel mélységet; képe
-ezzel úgy alakul, hogy egy egész törekszik fel benne, a mely az erő
-és tárgy ellentétének kifejlődésében és leküzdésében saját
-tökéletességét keresi. Az élet itt két réteget mutat: az egyikben
-egész, mely egyelőre teljesen meghatározatlan és inkább az életre
-való vágy mint a teljes élet maga, a másikban erővé és tárgyára
-való különválás, egy egymásmellettiség, a melynek a szoros
-összekapcsolódáshoz és kölcsönös áthatódáshoz szüksége van arra,
-hogy amaz összefoglaló egész átfogja és továbbképezze. Az élet
-ezzel levésben és folyamatban levőnek van felfogva, még azután kell
-önmagát kiképeznie. Csak mikor a különböző rétegek és oldalak
-kölcsönösen továbbhajtják és egymásközt fokozzák egymást, csak
-akkor következik be az egésznek összefoglalása, egy belső
-összecsukódás, az életnek megszilárdulása önmagában, az
-öntevékenységre és eredetiségre való fölemelkedés, a folytonos
-haladás a vázlattól a teljes alakig. Az ilyen haladás elsősorban
-attól függ, hogy az összefoglaló alaptevékenységnek legyen
-kimondott jelleme, megkülönböztető sajátossága; mennél inkább adhat
-biztos alapot az életnek, annál inkább szerezhet az ellenállásokkal
-való tisztázódásban tapasztalatokat s világos utakra térítheti a
-mozgásokat. A történés minden különfélesége által így keletkezik
-egy maradandó alap kiképzése, egy lényegnek kiképzése, nem túl a
-tevékenységen, hanem rajta belül. Ezzel az élet eljut oda, hogy
-egészen önmagában áll meg.</p>
-<p>Az ilyen fordulatban az élet nem kifelé, hanem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> önmaga
-felé van fordítva és önmagával van elfoglalva, nem kifelé való
-eredményre törekszik, hanem saját tartalmának teljes kiküzdésére,
-nem csupán egyes feladatai vannak, mindenek előtt mint egész jelent
-feladatot. Igy értve az élet nem tűnhetik fel mint az egyes pontok
-merő tulajdonsága, mint olyasvalami, a mi ezekből indul ki, hanem
-önállóságra jut velük szemben. Ennyiben lehet életfolyamatról
-beszélni, csakhogy a folyamat fogalmától távol kell maradnia a
-mechanikai befolyás képzetének. Ahhoz mindenesetre ragaszkodni
-kell, hogy olyasvalami megy végbe bennünk, a mi fölötte áll a merő
-pont érdekeinek és helyzeteinek, a minek nem kell az érdekek és
-helyzetek által közvetíttetnie, hanem a mi nálunk közvetlenül
-hatásossá válhatik. Ennek a fölötte álló valaminek persze saját
-életünkké kell válnia és ez csak akkor lehet, ha egyszer lényünk
-benne gyökerezik, azután ezt a lényt megragadjuk és teljes
-tulajdonunkká teszszük; ez azonban életünk súlypontjának
-áthelyezését jelenti, teljes fordulatot a kezdőállapottal szemben.
-Ez a fordulat nem hoz merőben formális eltolódást, az elrendezkedés
-új nemét, hanem lényegében új életet, olyat, a mely elsősorban
-önéletnek nevezhető, olyan életet, a mely nem az egyes pontok
-között folyik le, nem a subjektum és objektum, erő és tárgy
-ellentéte közt mozog ide-oda, hanem a mely egy egésznek
-önkifejtésévé válik s ezzel tartalmakat és értékeket tud
-létrehozni. A midőn most már az élet önmagában mélységet alkot és
-egy uralkodó középpontból kiindulva az egész terjedelem
-átlelkesítésére <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span> hat, ezzel keletkezhetnek és nyernek
-értéket olyan nagyságok, mint érzület, meggyőződés, jellem,
-személyiség. Ebben olyan szellemi bensőség keletkezik, a mely a
-subjektum és objektum ellentétének befoglalásával a
-legnyilvánvalóbban különbözik a merő subjektum bensőségétől. Mert
-az kiesik a dolgok kapcsolatából és a merő állapotiságban marad,
-most ellenben tartalmat fejleszt ki és szilárd életállagot képez.
-Az élet önmagában léte és subjektiv érzés gyökeresen különböző
-dolgok. Mint az önmagában-lét kifejlődései, mint ennek
-önnyilvánulásai kapnak az igaz, a jó és szép fogalmai szilárd
-talajt, világos értelmet és összefüggést egymás között; mint
-ősjelenségek állnak elő, melyek leírhatók és analizálhatók, de nem
-vezethetők le. Nyilvánvalóan megmutatkozik bennük, hogy az életnek
-önmagához való fordulatában a leggazdagabb tartalmú eredeti mélység
-nyílik meg. Mindez együtt bonyolult szövevényt hoz létre, egy nagy
-összefüggést, sőt egy élet fölépítését teljesíti be. Így a szellemi
-élet mint a bensőség életképzése jelenik meg, olyan életképzés, a
-melynek kívülről nincs semmi határa kitűzve, hanem a mely mindent,
-a mi vele találkozik, belevon a maga képzésébe és a mely belülről
-kifelé is végtelen fokozásra képesnek látszik. Egy önmagában-lét
-ilyen kifejtésével a lelki élet önállóságra jut a merő természettel
-szemben, ekkor nem egy darabja többé egy értelmetlen ösztönzésnek,
-ekkor keresni lehet a létnek földerítését és kérdezősködni lehet az
-élet értelme és értéke felől. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p>
-<h4>Ember és mindenség.</h4>
-<p>Az ilyen további felderítéshez mindenek előtt szükség van annak
-tisztázására, hogy az élet e fordulata, egy világnak felépítése az
-emberben hogy viszonylik a valóság egészéhez és hogyan kelhet ki
-benne. Az életnek amaz önmagában való léte semmi esetre sem lehet
-az emberalatti természet terméke, hiszen elég nyilvánvalóan
-kiderült, hogy ama fordulat nem egyszerű többletet, hanem valami
-tökéletesen újat, sőt egyenesen ellenkezőt hoz, hogy megfordulást
-tartalmaz, még pedig egész az élet alapformáig, legbelsőbb
-szövetéig; az ilyen megfordulás semmikép és sohasem támadhat
-lassankénti fokozásból. Így az embernek kellene a rá nézve sajátos
-vonásokkal az új élet teremtőjének lennie, azaz az embernek, a hogy
-a tapasztalat állása felmutatja. Ebben az állapotban azonban a
-sajátos sokkal inkább bele van gyökerezve a természetbe, semhogy el
-tudna tőle oldódni, egészbe tudná magát foglalni és mint ilyen
-egész új utakra tudna lépni. E mellett ez a hatás, a melyet a merő
-ember előidéz, mindig az emberre volna irányítva és az ő
-hogylétének kellene szolgálnia; ez azonban egyenesen ellentmond a
-szellemi munka jellemének. Mert ennek minden elágazásában benne van
-az ösztönzés, hogy az embert a merőben emberi állapotából és
-merőben emberi köréből kiemelje, neki minden cselekvésnek az emberi
-jólétre való iránya túlságosan szűk, az embert képesnek mutatja
-arra, hogy harczot kezdjen <span class="pagenum"><a name="Page_81"
-id="Page_81">-81-</a></span> saját neme ellen, a mely túlságos
-kicsinynyé, sőt elviselhetetlenné válik számára. A kutatásnak
-minden igazságra való fáradozása ilyen harcz volt a merőben emberi
-szűkkörűség keresztültörésére, vágy a mindenség szélességéből és
-mélységéből való élet után. Ilyen vágy helyeztette az ideák
-világát, mint az önmagában található igazság világát szembe az
-ember cselekvésével, ez kerestette Spinozával és Hegellel a
-gondolkodás saját mozgásában a minden emberi önkénynek felette álló
-kozmikus tárgyiasságot, ez nyittatott Kanttal a morál birodalmában
-egy az ember minden különösségének felette álló birodalmat. A
-szellemi élet fokozatán a cselekvés messze átlépi a merő ember
-fentartását és ápolását, sőt nem riad vissza attól sem, hogy a
-legkeményebb ellenmondásba kerüljön vele. Avagy van-e e nélkül
-morál, van-e kötelesség-eszme? És van-e ebben nagyság, a mely ne
-tartalmazná a kicsiny én alárendelését, sőt feláldozását?
-Egyáltalán a szellemi élet kiképzése annyi fáradságot és munkát
-okoz, annyi veszedelembe és kétségbe bonyolít, hogy a merőben
-emberi jólétre való gondoskodás sem előidézni, sem fentartani nem
-tudná folytonos akadályok ellenére. Szemmelláthatólag itt valami
-mozog, hat és alkot az emberben, a mi kényszerű erővel űzi ki
-életének legközebbi faja fölé; az ő saját hiányos és ingadozó
-akaratából ez a kényszerűség bizonyosan nem származik.</p>
-<p>Azt is figyelembe kell venni, hogy a szellemi élet mint a
-merőben ember műve az egyes ember műve is volna; mint ilyen
-elkerülhetetlenül különbözőkép alakulna különböző helyeken;
-<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span> ez az egymást keresztező mozgások
-sokaságát eredményezné, de sohasem olyan igazságot, a mely az
-egyeseknek fölötte áll és minden elismerésüket követeli, sohasem
-eredményezné a munka belső közösségét és egy közös világot. Az
-ilyen világ után való vágy azonban nem csak utólag keletkezik,
-hanem eleve benne hat minden szellemi alkotásban, midőn az
-individuum véletlenségét le akarja győzni és a dolog kényszerének
-engedelmeskedni akar.</p>
-<p>Láttuk, hogy minden szellemi élet az élet továbbhaladását,
-meglévő ellenmondások legyőzését, – átképzést és fölemelést
-tartalmaz. Ha merőben az ember műve ez a többlet, akkor a dolgokra
-nézve meghamisító hozzátétel, akkor a vállalkozás az üres levegőben
-lebeg, a képzelt eredmények merő képzelődések. De tudnának-e ilyen
-képzelődések annyi új erőt létrehozni, tudnák-e az élet
-alapszerkezetét annyira megváltoztatni, a hogy észrevettük és a
-hogy élet és jog, kutatás és művészet világosan szemünk elé
-állítják?</p>
-<p>Mint a dolog magva ezek után ez áll elő: az ember körében
-keletkezik egy mozgalom, a mely az embert alapjáig akarja
-átalakítani, a mely kemény konfliktusokba juttatja egész eddigi
-természetével, a mely nevezetesen arra megy ki, hogy az életet
-eloldja egy egyetlen lény sajátosságától és önmagában olyan életté
-alakítsa, a mely mindent, a mi csak megvan, átfoglal és el akar
-sajátítani. Nem kemény, elviselhetetlen ellenmondás-e, hogy a mi
-mint önálló valóság lép fel, a mi hatalmat akar az emberrel szemben
-gyakorolni és őt alapjában véve át akarja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> alakítani,
-ennek a merőben embernek a munkája? Így kényszerüleg egy fontos
-lépéssel jutunk előre: az előadott bonyodalom csak azzal oldható
-meg, hogy abban az új életben elismertetik egy az embernek felette
-álló valóság feltámadása, egy olyan valóságé, a melyben neki része
-jut, a melyet ő azonban nem hoz önmagából elő; a változás akkor azt
-jelenti, hogy egy alkotó életfolyamatba helyeztetik és ezzel
-elsajátíthatja, a mit ez az életproczesszus tartalmaz. A szellemi
-életben most már olyan világ-folyamatot kell elismerni, a melyben a
-mindenség mint élő egész mutatkozik meg és egy mélység kiásásával a
-meglévő állapotnak átalakítását hozza létre. Az ember körében ez a
-mélység úgy tűnik fel, mint a mi még csak Jassankint emelkedik, de
-valami teljes-tökéletesen új nem emelkedhetik fel a nélkül, hogy
-saját oka ne legyen; az egész felé és az élet önmagában való léte
-felé való mozgás nálunk, a korlátozott és szétszórt egyes lényeknél
-nem jöhetne létre, ha a valóság nem képezne egészet és nem élne az
-egészből való életet; kell hogy fennálljon egy az embernek fölötte
-levő szellemi élet, ez pedig kell hogy meg tudjon nyílni az ember
-előtt, sőt hogy saját lényévé tudjon válni.</p>
-<p>Ugyanis abban ismerjük fel most a nagyot, a mi életünk jellemét
-meghatározza, hogy egy mindenség-élet az emberre nézve teljesen
-jelenlevővé, saját és eredeti életévé tudjon lenni, hogy létének
-súlypontja oda át tudjon helyezkedni. Már most az emberi élet
-alapviszonyaként a valóságnak benne jelenlevő önmagában
-<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> létéhez, a mindenség benső életéhez való
-viszonya tűnik fel, nem mint valami idegenhez, hanem mint saját
-lényéhez való viszonya; csak ez a viszony engedi meg a szellemi
-élet keletkezését. Mert ez folytonos vonatkozás egy az emberben
-nyíló történéshez és ezzel való közlekedés; az ember amabba
-belehelyezheti magát, saját énjét áthelyezheti bele és ilyen
-elsajátítással a sokféleséget, a melyben az a történés szembe lép
-vele, egy egészbe összefoglalhatja és mint egészet élheti át. Midőn
-azonban amaz élet egészét mint sajátját ragadja meg, fejlődéseit és
-tapasztalatait megoszthatja, magához vonhatja, a mi benne az
-ellenállások leküzdésével és előrehaladó önkimélyítéssel megnyílik,
-végtelen életet nyer, a mely mégis, egy önmagában létre lévén
-irányítva, sohasem futhat szét a bizonytalanba, a mely minden
-alkotásban önmagát összetartja és önmagához tér vissza.</p>
-<p>Az embernek e viszonya egy lényszerű élethez, a mely benne
-érvényre jut, előtte jár minden viszonynak, a melyeken az előbb
-figyelembe vett életrendek nyugodtak. Mert egyedül csak ebben lehet
-teljes közvetlenséget, teljes belső jelenlétet, saját élménynyé
-való alakulást elérni; senki sem tagadhatja ezt, a nélkül, hogy
-önmagát mint szellemi lényt le ne rombolja; ez a legbizonyosabb és
-legeredetibb, a mit életünk ismer. Így minden más viszony ebből
-kell hogy megokolható legyen és kell, hogy ebben tegyen számadást,
-itt keletkeznek az alapvető tapasztalatok, melyekre minden életnek
-támaszkodnia kell. Csak a szellemi élet tapasztalataiban
-mutatkozhatik <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> a világhelyzet minden szövevényének
-felette álló istenség, csak bennük nyilvánulhat egy világ-értelem,
-mely a láthatatlan és a látható világot összetartja és harmonikus
-egységgé fűzi együvé, csak innen kiindulva fogható össze egészszé a
-természethez való viszonyunk s csak innen lehet fontosságát
-megvizsgálni; csak innen kiindulva képződhetik az emberek belső
-közössége és csak egy végtelen életben való gyökerezés adhat az
-individuumnak támasztékot és jelentőséget. A hogy mindezek a
-mozgások egy közös alapból származnak, fejlődésükben is
-kapcsolatban kell vele maradniok és eredményeik az összefoglaló
-egészbe kell torkolljanak. Az embernek ez a közvetlen viszonya a
-szellemi élethez, mint saját igazi énjéhez ilyformán nyitja meg a
-lehetőséget, hogy egy összefoglaló élet fölötte maradjon amaz
-elágazásnak. Innen és csak innen kiindulólag lehet ellene dolgozni
-a mi korunk elforgácsolódásának is; ez csak a szellemi élet, nem
-pedig a merőben ember álláspontjából történhetik.</p>
-<p>Az ember élete ezzel egy nagy feladattá és követeléssé alakul.
-Az ember a világra való legközelebbi tekintetben mint külön lény
-mutatkozik, melynek megvan a maga saját köre és a mely csak annyit
-él át, a mennyi ennek a körnek megfelel. Most azonban az életnek a
-merő ponttól való elválásában és az önmagában lét felé való
-fordulatban lehetőség nyílik neki, hogy a mindenség történését mint
-sajátját ragadja meg és ezzel elszakítsa magát az egyes hely minden
-különségetől. Ez nem csupán eltolódást jelent az egyes ponttól az
-általánosba, hanem egy az <span class="pagenum"><a name="Page_86"
-id="Page_86">-86-</a></span> egészből kiinduló életnek
-megnyílásában, egy énnek minden sokféleségben való keresésében
-legelső sorban kilátás nyílik az élet tartalmára, a valóság
-lelkének elsajátítására. Ha az életnek nincsen mélysége, akkor
-hiábavaló minden fáradság arra, hogy lényünknek mélységet
-adjunk.</p>
-<p>Hogy így az ember egyszerre benne van a tapasztalatban és túl is
-van szélességén, az hatalmas feszültséget és mozgást hoz életébe,
-az magát az embernek fogalmát kétféleképen alakítja: mint a léten
-belül mások mellett levő lény nem követelhet semmi előnyt és saját
-külön körének minden áthágása illetéktelen anthropomorphismussá
-válik; a lét fölé való emelkedésben, az alkotó életproczesszusban
-való elhelyezkedésben nagyot gondolhat magáról és mindent magába
-foglaló értelemben törekedhetik igazságra, persze nem saját külön
-mivoltának erejéből, hanem az egésznek erejéből, a melyre
-támaszkodnia kell. Így az ember oly lény, a mely önmagának fölébe
-nő, olyasvalami, a melynek egyfelől fölébe, másfelől pedig hozzá
-fel kell törekednünk. Ily módon a merőben emberi és a nagy-emberi
-egymás mellett áll; hogy mindkettő gyakran összekeveredett
-egymással és az egyiknek értékelése a másikra átfolyt, az
-kimondhatatlan bonyodalmakat okozott.</p>
-<p>Ilyen elválasztás után megértjük, hogy hathat valami, a mi
-fölöttünk áll, egyúttal mint saját életünknek ereje. Egy
-«fölöttünk» és egy «bennünk» találkozása jelen meg a kötelesség
-gondolatában s azokban a normákban, melyek minden szellemi munkán
-uralkodnak. Parancsolólag <span class="pagenum"><a name="Page_87"
-id="Page_87">-87-</a></span> szólnak hozzánk, de egyúttal a
-legközelebbivé és legmeghittebbé is tudnak válni, olyasvalamivé, a
-minek fentartásában önmagunkat igeneljük, saját lényünket
-fentartjuk. Az is világossá lesz, hogy nyerhetnek felettünk
-hatalmat olyan javak, melyek túl vannak a merő ember minden
-jóllétén, hogy győzheti le a jó a kellemest és a hasznost.</p>
-<p>Ha a szellemi életnek mint az ember valódi énjének ama fölfedése
-hasonlíthatatlan nagyságot szerez az embernek, akkor a nagyság
-elsősorban az egésznek műve, következőleg nem vezetheti az embert
-büszke öntudatosságra. Mi nem saját természetünknél fogva vagyunk
-szellemi életpontok, szellemi élet szinhelyei, a melyek utólag
-jutnak vonatkozásba a mindenséggel, hanem csak a mindenség életéből
-kiindulólag válunk ilyen pontokká, csak benne s nem vele szemben
-nyerünk szellemi ént. Az a nagy csoda és egy új rend kimutatása,
-hogy egyáltalán önálló életpontok állnak elő, hogy a mindenség-élet
-ezen a helyen nemcsak bizonyos hatásokat gyakorol, hanem hogy
-öntevékenységű erőt, eredeti életet nemz. A mystika szükséges
-alapgondolatot képvisel annyiban, hogy a végtelen életnek
-közvetlenül az egyes helyen kell jelen lennie és hogy az embernek
-nemcsak hogy ezt vagy azt el kell végezni, hanem felszabadulást is
-kell végrehajtania kezdetbeli mivolta alól s új életet és lényt
-kell nyernie a végtelenségből. Egy ilyen felforgatás nélkül a
-szellemi élet mellékes függelék marad, sohasem válik lényünk
-magvává és sohasem ér el teljes eredetiséget. Rokon
-gondolatmenetben követelték a nagy megváltási <span class=
-"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> vallások
-az ember «újjászületését», de a valláson túl is a szellemi alkotás
-minden magaslatán a mű nemcsak úgy jött számba, mint a merő
-individuum alkotása, hanem mint egy magasabb hatalom közlése és
-kijelentése, a mely hatalom az emberben mutatkozik és önmaga fölébe
-emeli őt és a mely mégse alacsonyítja le merő eszközzé, hanem
-ellenkezőleg igazi öntevékenységre emeli föl. Az is ide tartozik,
-hogy rendszerint az alkotó szellemek, a világtörténelem szellemi
-hősei mint legmagasabb aktivitású emberek egyúttal határozott
-deterministák voltak; saját képességük teljesen háttérbe szorult
-annak tudata mögött, hogy egy fölöttük álló hatalom viszi és hajtja
-őket.</p>
-<p>De bárha a saját tevékenységnek ez az oldala könnyen elrejtőzik
-a cselekvők tudata elől és kifejezetten vallásos természetek valami
-nagy dolgot láttak abban, hogy teljesen kioltsák, bárha a mystika
-gyakran abba a veszedelembe jutott, hogy az ember teljesen feloldja
-a mindenségben, valóság szerint szükség van az ember elhatározására
-és tevékenységére is. Mert a mily bizonyos, hogy az életre való
-képességet ezen a bizonyos ponton egy felsőbb hatalomnak kell
-megállapítania, ez a képesség életenergiává, teljes valósággá csak
-a mi elismerésünk, a mi elsajátításunk, érzületünknek és
-meggyőződésünknek hozzáfordulása által válhatik. Az ember nem merő
-szintér, a melyen valami végbemegy; a történésnek, hogy valóban
-szellemi természetű legyen, nemcsak ő vele, hanem benne és belőle
-is kell történnie. Az a hozzáfordulás kétség kívül mindig
-fölemeltetés is, de akkor a <span class="pagenum"><a name="Page_89"
-id="Page_89">-89-</a></span> kegyelem legmagasabb tanubizonyságát
-leli a szabadság fölébredésében, az ember képessége nem jelent
-levonást az isteniből, hanem annak megbizonyítása és igazolása. Így
-az öntudat az egészre lehet alapítva és az egészre támaszkodhatik,
-sőt teljesen az egészen függhet s semmi módon nem kevesbíti az élet
-erejét; annyival kevésbbé, mert a mindenség-élet nem merev létezés,
-hanem végtelen élet, a mely az egyes ponton csak amaz
-elsajátítással jut teljes hatásra.</p>
-<p>Azonban mint az életpontok önállóságának, ép úgy sajátosságuknak
-és az életvonatkozások gazdagságának sem kell a mindenség-életbe
-eltünniök. A mindenség-élet nem olt ki minden sokféleséget, mint a
-hogy a nap fénye kioltja a csillagok világosságát, hanem fel tudja
-magába venni, meg tudja tisztítani és nemesíteni, ezzel vezeti fel
-őket saját magasságuk fölé. A mindenség-élet az individuumnak
-erőteljes kiképzését követelménynyé emeli, a mennyiben az egésznek
-nyereségévé teszi; csakhogy ennek a kiképzésnek rajta belül kell
-történnie, nem pedig tőle elkülönítve és vele szembeállva. A
-vonatkozások teljes kifejtése az emberi körön belül sem tekinthető
-úgy, mint az egésznek megrablása, mert hiszen meggazdagítására
-képes hatni. A vallási hangulat eltévelyedése volt tehát, mikor az
-ember iránti közömbössé válást tette az isten iránti teljes
-szeretet bizonyítékává. Csak ahhoz kell ragaszkodni, hogy minden
-vonatkozás ember és ember közt, minden szeretet ember és ember
-közt, a mindenség-élethez való viszonyra, az isten iránti
-szeretetre legyen alapítva; csak ez által emeltetnek fel a
-szellemibe, <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> ez által győzetik le a merő természeti
-ösztön s ez által nyer tartalmat és erőt az érzület. Így mutatja a
-történeti tapasztalat a legnagyobb távolságot a szeretet és részvét
-érzései között, a hogy ezeket az élet felszíne az individuumok
-érintkezésében létrehozza és ugyanilyen nevű érzések között, melyek
-a valóság egészéhez való közös alapviszonyból erednek és osztoznak
-az életnek ezzel bekövetkező elmélyedésében. Ott a subjektiv
-hangulat fölfelé és lefelé hullámzása, a mely az egyest erősen
-izgathatja, de az élet egész állaga szempontjából minden jelentőség
-nélkül való; itt ezen állag gyökeres átalakulása, sajátos életkörök
-teremtése a nagy vallásokban, az emberiség képzése belső
-közösséggé, az egyes sorsoknak a valamennyi sorsán át való átélése.
-Ily nagy különbséget tesz, hogy az élet a felület elszórtságához
-tapad-e vagy részt nyer a mindenség életéből és egyúttal egy
-eredeti mélységből.</p>
-<h4>Az új élet feladata és nagysága.</h4>
-<p>Igy az emberi élet egy egyetlen főproblémát hord magában, egy
-nagy döntést követel, egy folytatólagos tetté változik. Ez a tett
-azonban nem azt jelenti, hogy csak érzületünkkel kell az egyik
-oldalról a másikra lépnünk, hogy itt szilárd befejezést és biztos
-nyugalmat találjunk. Mert a mily bizonyosan nincs az életnek
-önmagában való léte a merő mozgással szemben való fölény nélkül,
-önmagában való nyugalom nélkül, ép úgy az élet is nálunk embereknél
-<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> csak az ellenállásokkal való küzdelemben
-jut teljes tartalomra, csak a saját felépítés, a saját átképzés
-által. Ennek a fölépítésnek azonban lényegéhez tartozik, hogy az
-élet a sokféleség alakjaiban, nagy alakulatok tervezésében egyúttal
-előrehaladó önkimélyítést visz végbe, nem egy készen adott alapból
-hat ki, hanem magának kell az alapot egyre tovább képeznie, nem
-szabad semmit mögötte hagynia saját tevékenységének s az alapot
-mindig hátrább kell helyeznie. Mennél inkább lesz az ember élete
-ilyen mozgásban önmagában való lét, annál inkább lesz, a mi benne
-végbemegy, a mindenség feltárása, annál biztosabb lehet saját
-igazságában. Mert az igazság itt nem jelent megegyezést egy kívül
-levő valósággal, hanem részesedést egy mindent összefoglaló,
-eredeti, minden sokféleségen túl önmagára irányított
-élet-folyamatban, olyan élet-folyamatban, melynek kifejtése
-mindenek előtt valódi valóságot eredményez; a mennyiben az ember az
-ilyen eredeti és lényeget alkotó életben részt nyer, a mennyiben az
-élet számára alkotó öntevékenységgé változik, annyiban van igazsága
-és nem tovább.</p>
-<p>Az ilyen meggyőződésből kiindulva lehet annak az ellentétnek a
-legyőzésén dolgozni, a mely különös súlylyal nehezedik a jelenre.
-Ember és világ a külső érintkezés minden sokasága mellett belsőleg
-széjjel esnek, mi nem mondhatunk le sem az egyikről, sem a másikról
-és még sem tudjuk a kettőt összehozni, ingadozunk, hogy mit
-válaszszunk kiindulópontnak és hogy az életnek a világtól az
-emberhez, vagy az embertől a világhoz vezető <span class=
-"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> utat
-adjuk-e. Mindkét lehetőség megtestesítést talált a világtörténeti
-mozgalmakban és ezeknek a megtestesítéseknek a különbözősége
-mutatja, hogy az ebben való döntés határozza meg az élet
-jellemét.</p>
-<p>A régebbi és újabb mód itt teljes ellentétben áll. Amaz az
-embert teljes-tökéletesen a világhoz kapcsolta és belőle merítette
-az élet minden tartalmát. Ez csak azzal vált lehetségessé, hogy
-föltételezték a környezetnek közvetlen összefüggését az emberrel;
-az ember itt a mindenség tisztább tükre számba ment. Ezt a
-közvetlen összefüggést az újkor a belső élet erősebb kifejlődése és
-a gondolkodó én büszke öntudata által lerombolta; most az ellentét
-benyomása alatt áll és az embernek feladatává teszi, hogy az
-elvesztett kapcsolatot a környezettel helyreállítsa. Egyúttal a
-régebbi élet alkata is ki nem elégítővé vált számára. Az érzéki és
-a szellemi nagyon is gyorsan egymásba tolódtak és ennélfogva
-mindkettő nem tudta tisztán kifejteni sajátosságát, egyúttal az
-ember különös minémüségéből sok folyt át a valóság képébe és a
-cselekvést is túlságosan a különös körben tartotta; továbbá a belső
-élet, a mely az évezredes munkát végbevitte, ama régebbi módban nem
-találhatta az illő elismerést. Így az újkor a subjektumra
-alapította magát és belőle kiindulólag igyekezett a világhoz jutni,
-sőt ennek erejéből egy világot kifejleszteni. Ebben azonban az
-emberi képesség túlfeszítése rejlik és egy az ember által
-létrehozott világkép igazsága fokozódó kételkedésre talál. Az itt
-kifejlesztett élet nem is ragadta meg a valóság teljes <span class=
-"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> tartalmát.
-A törekvés, az embertől a világig jutni, csak azon a módon volt
-keresztülvihető, hogy valamiféle különös képesség mint az emberen
-felülre nyúló ragadtatott meg és felhasználtatott egy világ
-felépítéséhez. Nevezetesen ez történt a felismerő gondolkodással,
-mert ez tűnt fel legkevésbbé függőnek az emberi sajátosságtól.
-Ezúttal azonban az újkor számára a valóság túlságosan az
-intellektuálisba, elvontba és formálisba jutott, ideák minden
-további nélkül élő energiák, elvek teljes tevékenységű hatalmak
-számba mentek; az intellektust nem lehetett mint szabadon lebegő
-élet-képességet és mint minden dolog mértékét kezelni a nélkül,
-hogy kimondhatatlan sok el ne veszszen az eleven frisseségből és a
-világ, valamint az élet ne váljék árnyszerűvé. Hogy a modern ember
-ezt mint súlyos kárt érzi és az ilyen lezárás ellen tiltakozik, azt
-mutatja az a kemény küzdelem, a melyet ma a legkülönfélébb
-oldalakról az intellektualizmus ellen vívnak. Túl akarunk jutni a
-merő gondolatképeken, nem akarunk az árnyakból kiindulólag egy
-valóságról megbizonyosodni.</p>
-<p>Ha az élet az ilyen bonyodalmakat és ellenmondásokat le akarja
-rázni magáról, akkor ez csak a föntebb megnyitott úton történhetik:
-az embernek életében minden egyes oldalon és lelki-képességen túl
-olyan mélységbe kell hatolnia, a hol az élet a merő ponttól elválik
-és önmagában való létté alakul; akkor nem kell többé a nagy
-világgal szemben állnia, hanem megoszthatja saját életét. A
-mennyiben ez sikerül, az életnek nincs rá szüksége, hogy igazságát
-<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> kívülről igazolja; saját megvalósulásában
-hordja azt. Láttuk, ez az élet hogyan fejleszt ki az ember és
-világ, erő és tárgy ellenmondása felé való emelkedésben a
-subjektiven túl egy szellemi bensőséget; a mit ez a bensőség
-szellemi tartalomban és értékekben nyit, az biztos magasságban van
-minden emberi különállás fölött és egyúttal az emberi élet szellemi
-magvát teszi.</p>
-<p>Az ilyen élet azonban számunkra magas ideál, nem kényelmes
-kiindulópont, sohasem érhető el a merő individuumból kiindulólag
-gyors fellendülésben, csak az emberi nem világtörténeti munkája
-vezethet lépésről-lépésre hozzá. Az igazság ismertetőjelévé most
-már negativ értelemben a merő ember képzetalkotó módján és czéljain
-való fölülemelkedés válik, pozitiv értelemben pedig az új tartalmak
-kidolgozása a szellemi élet önfeláldozásából. Hogy ebben az
-irányban való mozgalom folyamatban van és hogy egyúttal hatalmas
-törekvés az igazságra megy az emberiségen át abban az értelemben,
-azt a közélet világtörténeti fejlődésében félreismerhetetlen módon
-mutatja. Az emberiség történetében általában egy alantasabb fajból
-egy magasabb emelkedik ki, álláshelyét a szellemi életben foglalja
-el, ezt sajátságos kifejlődésében mutatja és az emberből, a kit
-megragad, valami lényegesen mást és magasabbat csinál.</p>
-<p>Sehol sem volna szabad a továbbfejlődésnek, a mely az önálló
-szellemiségre való fordulatot magával hozza, megfoghatóbbnak lenni,
-mint a vallás területén. Mert itt a legvilágosabban különválik a
-merő ember vallása és a <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> szellemi élet vallása, olyan vallás, mely
-az embernek úgy, a milyen, szerencsét és tartós fennmaradást kell
-hogy hozzon és olyan vallás, melyben a szellemi élet sajátlagosan
-nyilvánul, új tartalmakat és javakat képez és egyúttal az embert
-merőben emberi mivoltából új lényhez juttatja. A mi ama merőben
-emberi fogalmazásból keletkezett, mely a tapasztalat szélességében
-túlnyomó, az egy az emberi képzet és érdekkörön belül való mozgás
-marad, az nem hoz semmi lényegesen újat, annak nincs a
-legcsekélyebb joga sem, hogy a maga körén túl igazságszámba menjen.
-Ha azonban a vallás egy adott világon belül nem tolta el ép úgy az
-ember állását, mint a hogy új világot nyitott neki, egy isteni
-életnek, mint saját lénye mélységének megjelenítésével hatalmasan
-felrázta, akkor az ilyen élet-fölemelés semmikép sem lehet
-mesterséges csinálmány, a szellemi életnek önkitárása van benne,
-melynek elsajátításával az ember a valóság magvában tudhatja
-magát.</p>
-<p>Hasonlóan áll a dolog a szellemi munka más területeivel: a merő
-emberből kiindulólag sohasem válhatnak önálló területekké sajátos
-tartalommal és ösztönzésekkel; ha azzá lesznek, akkor önálló
-szellemi élet határát mutatják ki. Akárhol pl. a jogot csak mint az
-emberi jóllétre való merő eszközt kezelik, mint ma a szocziális
-utilitarizmus, ott elveszti minden sajátos jellegét, nem hoz létre
-semminemű új élettartalmat, az ember önzésének nem bir a dologból
-folyó belső kényszert szembeállítani, ekkor többé nem jelent önálló
-életterületet.</p>
-<p>A mi áll az egyes területekre, az áll a közös <span class=
-"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> életmunka
-egészére is, a hogy ezt a kultura elénk állítja. Emberi kultúra és
-szellemi kultúra nyilvánvalón szemben állnak egymással, amaz a
-merőben emberi hogyléttel elfoglalva, a mely azonban magának az
-embernek semmikép sem lehet elegendő, emez egy önálló szellemi
-életnek és ezzel az ember belső fölemelkedésének megnyitása. A mily
-biztosan egy ilyen szellemi kultúra nálunk hathatóssá válik, olyan
-biztosan áll életünk nem a mindenség mellett, hanem a
-mindenségben.</p>
-<p>Az ilyen életalakításból kiindulva lehet olyan követelmények
-betöltésén dolgozni, melyekről az emberiség nem mondhat le, melyek
-azonban a dolgok legközelebbi megpillantásában nemcsak a legnagyobb
-nehézséget okozzák, hanem egymással könnyen össze is ütköznek; ezek
-az élet szilárdságának és szabadságának követelményei. Mennél
-jobban elvesztettük a közvetlen kapcsolatot a környezettel, annál
-kevésbbé juthatunk el a szilárdsághoz valamely rajtunk kívül eső
-léttel való vonatkozás által, annál kényszerítőbben vagyunk arra
-utalva, hogy önmagunkban keressük a támaszt. Ezt a támaszt
-próbálták egy egyetlen pontnak megszilárdításával elérni,
-nevezetesen Descarteshoz csatlakozva a gondolkodó énben vélték
-megtalálni, a «gondolkozom, tehát vagyok» (cogito ergo sum) lett
-minden bizonyosság alapja. De mennél jobban mutatta ez a frappáns
-megoldás sajátságos következményeit és mennél jobban jutottak vele
-szemben a kritikai megfontoláshoz, annál több bonyodalom
-mutatkozott benne. Lehet-e egy az élettel szembehelyezett
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span> énből valaha visszajutni a világhoz? És
-ha ez mesterséges kerülő utakon megtörténnék, nem nyerne-e a merő
-subjektum jogosulatlan állást, nem tenné-e magát könnyen minden
-dolog mértékévé? Nem lesz-e egyúttal a gondolkodás a valóság
-kizárólagos uralkodójává és nem alakul-e ezzel az élet nagyon is a
-merőben intellektuálisba? Lehet-e egy egyedüli pontnak abszolut
-biztossága, sőt nem rejlik-e az ember fenhéjázása abban, hogy
-önmagában keres egy ilyen archimedesi pontot? Az ilyen
-bonyodalmaknak csak úgy lehet hathatósan ellene hatni, ha a
-szilárdságot nem egy egyedüli pontban, hanem az élet egészében
-keressük; ezt azonban nem nyerheti meg egy csapásra és egy bizonyos
-irány követésével, hanem csakis egy előrehaladó összezáródással, a
-sokféleségnek kölcsönös korlátozásával és átképzésével, és pedig
-egy összefoglaló énen belül, a mely mindenen keresztül kifejti
-magát és ezzel az egész kört általkeríti. Mennél jobban fejleszti
-ki önmagából az élet egy valóság szövevényét, egyúttal azonban
-teljes önmagában létet nyer, annál erősebb lesz a megerősítés; az
-egyes annál biztosabbá válik, mennél szilárdabban kapcsolódik össze
-az egészszel és mennél jobban jelen van benne az egésznek élete.
-Így ismertetik fel a szilárdság követelésében egy megmérhetetlen
-feladat; ha megoldásában csak lassankint haladhatunk előbbre is és
-a teljes megszilárdulás magas és távoli czél kell hogy legyen,
-akkor ez a czél felé való mozgás minden emberi önkényen felülálló
-kényszerével mint tény vitathatatlanul marad; sőt ezt a
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> czélt nem kereshetnők, nem fáradozhatnánk
-teljes lelkünkből utána, ha kezdettől fogva nem hatna bennünk mint
-hajtó erő.</p>
-<p>A mi itt az élet egészére érvényes, az érvényes egyes
-támasztékaira is: a kultúr-korszakok, a népek, az individuumok is
-elérik a meggyőződés szilárdságát, útjuk biztosságát, nem
-reflektáló töprengés útján, a mely mögé ismét új töprengés léphet,
-hanem csak életük belső összezáródása és egy uralkodó középpont
-körül való elhelyezése útján; csak ez űzi el a kételyt és ad a
-cselekvésnek örömteljes bizalmat, csak innen kiindulva lesz az élet
-ránk nézve fél-életből teljes valósággá.</p>
-<p>Szilárdság és szabadság ellenfelek számba szoktak menni s igazán
-azok is, ha egy merev léttel való kapcsolódástól várunk
-szilárdságot; megszűnnek azok lenni, ha a szilárdságot mint
-önmegszilárdítást értjük és ezzel nem az életen és cselekvésen
-kívül, hanem rajta belül keressük. A mi azonban a szabadságot
-illeti, ennek elismerését a modern élet túlnyomó áramlata azért
-ellenzi, mert a tudományos munka olyan világképet, a valóságról
-olyan témát állapított meg, a melybe a szabadság nem illik bele és
-mert a természet mechanikus-kauzális fogalmazását átviszik valamint
-minden életre, úgy a lélek belsejére is. Akkor igazán balgasággá
-válik, bárminemű szabadságot akarni.</p>
-<p>Szemlélődésünk összefüggései lényegesen másképen mutatják be a
-dolgot. Ha a szellemi élet önállóvá válásában – és e nélkül a
-szellemi élet felületes árnyékká és álommá válik, – a történésnek
-eredetiségét, a teljes öntevékenység <span class="pagenum"><a name=
-"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> felé való fordulatot
-ismerjük fel, akkor megnyertük a szabadság állását minden
-bilincscsel szemben. Az ilyen eredetiség nem merő kezdetbeli
-állapot, hanem tartósan kell kisérnie minden szellemi tevékenységet
-és az életet folytatólagos tetté kell átalakítania. Mert a szellemi
-élet birodalmában nem hat, mint a természetben, a mi egyszer
-megvan, minden további nélkül tovább, hanem alásülyed, a mint a
-lélek visszahúzódik tőle, a mint nem újítja meg folytonosan; külső
-megmaradás mellett is mechanikus megszokássá válik és ezzel kiesik
-a szellem szférájából. Így mutatja a vallás és morál története
-ezerszeresen régi és új tapasztalatokban. A szabadság tagadásának
-végső oka a szellemi élet sajátos minéműségének félreismerésében
-rejlik. Nevezetesen ott, a hol mint merő folyamatot, mint egy akár
-mechanikus, akár intellektuális hajtógépezet működését fogják fel,
-ott a szabadság számára nincs semmiféle tér.</p>
-<p>Nem elegendő azonban, hogy a szabadság állapota egyáltalán
-meglegyen, az is kell, hogy az embernek része lehessen benne, hogy
-belehelyezhesse magát; az ilyen belehelyezkedés azonban akkor válik
-megérthetővé, ha az ember csak abban az állapotban találja meg az
-élet önmagában való létét, ha a feléje való fordulásban saját
-lényegét ragadja meg. A valóság szerint szellemi életünk nem nő
-fokonkénti fejlődésben egy alacsonyabb fokból fölfelé, hanem mindig
-szakítást és újraépítést tartalmaz, discontinuitást. Törekvésünk
-nem épül fel mint egy piramis egy adott alapon és meghatározott
-<span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
-"Page_100">-100-</a></span> irányban, hanem az alapot is úgy kell
-megnyerni és az élet kétségei mind újra odáig nyúlnak vissza és
-arra kényszerítenek, hogy a fő-fordulást mindig újra hajtsuk végre.
-Az élet tevékenysége és küzdelme nem szorítkozik egyes
-eredményekre, a lét egészére irányul.</p>
-<p>Ezen a módon kell felfognunk az emberiség mozgalmát és az
-egyesét is. A történelem nem merő evoluczió abban az értelemben,
-hogy a későbbi biztosan és kényszerű szükségszerűséggel következik
-az előbbiből, hanem a mit a mult kivívott és a mit a jelenbe hoz,
-az szellemileg tekintve a jelenre nézve merő lehetőség, a mely
-mindig újra saját elhatározásra és megragadásra vár. E nélkül nem
-volna igazi jelen. Hasonlóképen az individuum sem egyforma napok
-lomha egymásra következése, vagy legalább nem kell annak lennie; a
-hol szellemi tartalmat nyer és mint egész, szellemi karakterre
-törekszik, ott mindig újra elszakadást és fordulatot kell
-végrehajtania, ott a saját magaslatára mindig újra fel kell
-kapaszkodnia, ott a mult értelméért is mindig újra kell harczolni.
-Bármi tapasztalatot mutat ebben az irányban az emberiség, valamint
-az egyes ember élete, az a szellemi élet önállóságának elismerése
-mellett összefoglalódhatik és nyerhet erőben és világosságban.</p>
-<p>Mindebből együttvéve kitetszik, hogy létünk köre új lehetőséget
-tartalmaz, és pedig egy lényegesen új élet lehetőségét, olyan
-életét, a mely csak a meglévő állapottal való szakítás és teljes
-megfordulás által érhető el, a mely <span class="pagenum"><a name=
-"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> azonban a megrázkódáson
-és harczon át legmagasabb czélokkal kecsegtet és legtisztább
-kielégülést igér. Ebben az új életben szabadulás következik be a
-merőben emberi üzelmek kicsinyességéből, a mely máskülönben egész
-világunkat teszi; a kicsiny én szűkösségéből kiragadva az élet nem
-folyik szét a végtelenségbe, hanem a végtelenségen belül mindenki
-önálló életponttá, az egésznek hordozójává válhatik; ha az ember az
-egésznek folyamában sodródónak és általa vezetettnek, az egésznek
-erejétől megerősödöttnek tudhatja magát, akkor a maga helyzetében
-azt a folyamot saját döntésével kell fölvennie és továbbvinnie,
-akkor egy nagy vagy-vagy húzódik át egész létén és drámai
-természetű jellemet ad neki. Csak akkor fokozódhatik a tevékenység
-öntevékenységgé, csak akkor nyerhet a hatásban létet, csak akkor
-dolgozhat ki magából szellemi karaktert és ezzel tartalmat adhat az
-életnek, míg a merő tevékenység minden bősége és szorgossága
-mellett az embert belsőleg üresen hagyhatja.</p>
-<p>Mindenfelé a legtermékenyebb mozgalmak keletkeznek ezzel. A
-szellemi karakternek, az élet önmagában való létének nyeresége, ez
-az, a mi az egyesnek személyiséggé való képződésénél kérdésbe jön;
-a mindenséggel való összefüggés nélkül a személyiség üres szó lesz,
-merő mentség a zavarodottságban. Ez a szellemi karakter, a mely az
-élet felrázását és új álláspontra való áthelyezkedését követeli,
-gyökereben különbözik minden merő individualitástól, a melyben
-természeti és szellemi elválasztatlanul <span class=
-"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span>
-összefolynak és melynek korlátlan ápolása szellemi dekadencziával
-fenyeget; a szellemi karakter nyeresége összetartó és felemelő
-feladat lesz egész népek és korok számára is; csak megoldásukkal
-vívhatnak ki önmaguknak lényegszerű élettartalmat és az emberiség
-egészének az idő minden változásában maradandó jelentőséget. Így a
-tudományban és művészetben is minden technikán, a kifejezés minden
-ügyességén és a gondolkozás minden mozgékonyságán fölül előrehatoló
-alkotás képződhetik, a mely karakteres tartalmat ad nekik és a mely
-az emberiséget a valóság új mélységeinek feltárása által
-továbbviszi. Hogy az emberiségnek valamit mondhasson és valami
-lehessen számára, az alkotónak mindenekelőtt önmagában kell
-gyökereznie és önmaga számára valaminek lennie és ezt csak ezekben
-az összefüggésekben teheti. Egy szellemi karakter kiképzése
-mindenekelőtt megnyitja azt a lehetőséget is, hogy a közönséges
-kultúrélet kavarodásának fölötte álljon, a valódi szellemi kultúrát
-az emberkultúrától elválaszsza és energikus harczot kezdhessen a
-merő kultúrkomédia ellen. Az ilyen karakterképzésnél mindenütt
-arról van szó, hogy egyrészt biztosak lehessünk az emberiség
-egészével való összefüggésről, másrészt magunk is hozzájáruljunk a
-szellem birodalmának gyarapításához.</p>
-<p>A bensőség önállósodása abban az irányban is megmutatja fölemelő
-erejét, hogy az életnek minden fenyegető összeszűkítésével
-szembeállítja az egész ember képzését. Az egyes életterületek
-szakadatlanul azon iparkodnak, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> az embert teljesen
-magukhoz vonják és lelkére rányomják különös bélyegüket. Így tesz a
-vallás, nevezetesen egyházzá való alakulásában, így tesz az állam
-az alkotmányformák sokféleségén át, de a művészet és tudomány is
-megalkotják a maguk külön emberét és az általuk nyujtott
-részkultúrával az egész ember kultúráját háttérbe szorítják.
-Nyilvánvalóan érezzük minden ily részkultúra elégtelenségét;
-legyőzni azonban csak akkor lesz lehetséges, ha mint egészet egy
-feladatot hordunk magunkban, melynek megragadása és előmozdítása
-minden elágazásnak fölébe emel és általa keresztül egy összczélt
-követtet velünk.</p>
-<p>Hasonlóképen mint az egész ember képzésére való követelmény, a
-saját életünknek saját tettünkre való alapítása is csak akkor
-érhető el, ha elismerjük a valóság mélységét és az ember részt vesz
-benne. A több tettre való hívás áthatja korunkat, de
-elkerülhetetlenül egy merőben subjektiv páthosz dolgává lesz, sőt
-azzal fenyeget, hogy merő frázissá válik, ha az ember a merő
-egymásmellettiség bilincseibe kötve marad és nem nyer bejárást az
-eredeti élet és önálló bensőség birodalmához. A valóság mélysége és
-ennek számunkra való megelevenítése nélkül létünk nem változtatható
-át eleven tetté.</p>
-<p>Ha így az ember az élet önmagában-létében való részesedés által
-olyan követelmények teljesítésére lesz képes, melyek létének
-sikerét eldöntik, akkor e mellett minden fáradságnak és munkának
-biztos nyugalom és örömteljesség fog fölötte állni. Ez az élet az
-embernél <span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
-"Page_104">-104-</a></span> még csak kikelőben van és azért tele
-van készületlenséggel, nem lehet hiány sokféle kétségekben sem. De
-minden készületlenség és minden kétség nem rendítheti meg semmi
-módon egy nagy fordulat alaptényét, hiszen itt nem egyes
-jelenségekről van szó egy meglévő életen belül, hanem egy új élet
-egészéről; az ilyen semmi esetre sem lehet szemfényvesztés, a
-léhetőség maga kezeskedik a valóságról. Továbbá az öntevékenység a
-hatásban való lét alakítása és fenntartása által, az egész
-mindenségnek az életfolyamatba való bevonása által az egész más
-örömet hoz létre, mint a merő tevékenység az erők kifejtésével,
-olyan örömet, amely az élet-affektusnak a végtelenségig való
-kitágításával minden inkább, mint önző élvezés. Itt szabadul fel az
-élet az önfentartás vad természeti ösztönétől és mégis a bágyadt
-tagadással szemben megőrizheti pozitiv karakterét. Az öröm, a mely
-a valóban szellemi élet kifejtéséből kiárad, egyes nyilvánulásaiban
-teljes tisztasággal áll szemünk előtt: így a kutatás
-igazságfelismerésében, nemkülönben a művészet alkotásában és
-szemlélésében, valamint az igazi szeretetben és az embert
-előbbrevivő hatásban; minden a kifejtett alapon egészbe foglalható
-és ezáltal erőt és örömet nyer.</p>
-<p>Vegyük ehhez még, hogy a mit az ember önmagában hat és kiküzd,
-közvetlenül az egészhez tartozik és az egésznek előmozdítására
-szolgál, nemkülönben azt, hogy ebben az új életben a kicsiny és
-nagy közönséges különbségei a világnak világhoz való egyetlen
-elhatározó fordulatával elhalványulnak, sőt el is tünnek,
-<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> hogy mindenki a maga helyén
-fontosságot, sőt nagyságot vívhat ki, akkor az élet értelméről és
-értékéről nem lehet kétség.</p>
-<h4>Ellenállások és leküzdések.</h4>
-<p>Eddig az új élet benső mivoltát szemléltük, mely az emberiségnél
-mutatkozik, az akadályok, melyekre létünkön és világhelyzetünkön
-belül talál, eddig tárgyalatlanok maradtak. Most azonban velük is
-foglalkozni kell, mert megjelenésük és a velük való megegyezkedés
-engedi csak az emberi élet sajátos karakterét teljes világossággal
-kidomborítani. Akadályok pedig háromféle irányban keletkeznek: a
-szellemi élet viszonyából azokhoz a természetes eszközökhöz és
-feltételekhez, a melyekre utalva van, a szellemi életnek
-készületlenségéből, sőt árnyszerűségéből magában véve, látszólagos
-tehetetlenségéről a mindenségben, valamint az ember körében.
-Tekintsük meg most már egymás után ezeket az ellenállásokat és azt
-a mi ellenük hat.</p>
-<h4>Szellemi élet és emberi lét.</h4>
-<p>A kifejtett meggyőződés főpontja volt, hogy az élet
-magában-létére való fordulat nem állhat elő a merő természetből
-lassankénti fokozás által. S ép oly kevéssé állhat elő az emberi
-együttlét keveredéséből, a mely minden szellemi ingert a merő ember
-szolgálatába szokott vonni. Így tehát itt egyáltalán nem lehet
-<span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
-"Page_106">-106-</a></span> boldogulni magunk elszakítása és az
-élet önálló beiktatása nélkül. Ilyen szükségszerűség belenyúlik a
-munka minden elágazásába; egy önálló kiindulópont nyerése nélkül
-sem tudományos gondolkodás, sem művészi alkotás nem lehetséges. Az
-ilyen szakítás azonban tele van veszedelemmel, nagy kisértést hoz
-magával, melynek épen magasratörő lelkek vannak kitéve. Ha az
-életnek új magaslatra kell felkapaszkodni, akkor közelfekvő, sőt
-bizonyos időpontokban megigéző erejű dolog, lehetőleg minden életet
-erről a magaslatról és a tapasztalati világ teljes megvetésével
-kifejleszteni; csak az ilyen teljes-tökéletesen saját képességből
-való kifejlesztés látszik a teljes önállóságért és a szellemi
-életnek tiszta kidomborodásáért biztosan kezeskedni. Így próbálták
-ezt a vallásban, így az ethikában, így a filozófiában is. Mindenütt
-kiderült azonban, hogy a tapasztalás világától való ilyen
-elválásnál és az ilyen kisérletnél egy új birodalomnak saját
-mozgásból való létrehozására az emberi szellemi élet maga is
-elszegényedhetik és a formátlanba juthat. Így történt ez a
-mystikával, mikor az életet teljesen az örök lét kontemplácziójává
-akarta átalakítani és e mellett elviselhetetlen egyformaságnak
-esett áldozatául, a legmagasabb föllendülésből is könnyen
-visszaroskadt az elhagyatottság érzésébe; így történt a vallásos
-ethikával, mikor az isten iránt való szeretetet kizárólagos
-feladatává tette és az ember iránti szeretetet, ha nem is
-pusztította el, de legalább csökkentette; így történt a
-filozófiával, mikor a szabadon lebegő spekuláczióhoz való
-fordulásával, <span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
-"Page_107">-107-</a></span> a gondolkodás saját mozgásával hozatta
-létre az egész valóságot, s ezzel kétségkívül zárt
-gondolatszövevényt nyert, de ennek a szövevénynek nem tudta megadni
-egy teljes valóság tartalmát és erejét. Általában mindenütt
-kiderült, hogy a szellemi élet fölemelkedésének a legközelebbi
-világ fölé nem szabad elszakadássá válnia, ha az élet nem akar
-elszegényedni és megmerevedni. Így arról van szó, hogy az elért
-magaslatról a tapasztalat világához visszatérjünk, fonalakat
-fonjunk innentől-túlra, ama világot lehetőleg önmagunkhoz vonjuk,
-magunkat a vele való megegyezkedéssel belsőleg továbbképezzük; a
-szellemi élet nálunk embereknél nem tiszta önkifejlesztés, hanem
-előrehaladás kemény ellenállásokon át, nem könnyű alkotás a
-gondolatok vidám játékában, hanem munka, fáradságos, de egyúttal
-termékeny munka, mely egy teljes valóságot épít fel. Ha azonban nem
-fejleszthetjük ki egy vonalban, hanem két oldalról kell dolgoznunk,
-akkor ezzel életünk nem lesz magasabbnak és alantasabbnak
-összetételévé, például a megismerés nem lesz az érzékiség és ész
-produktumává, hanem a szellemi fölényben marad, a kapcsolat belőle
-kiindulólag és egy általa alkotott élettéren belül jön létre, az
-alantas lehetőleg belehelyeztetik ebbe és ilyen áthelyezkedésben
-alakíttatik át, amaz élettéren belül a magasabbat kell
-továbbvinnie, nem lép egyenértékűen melléje.</p>
-<p>Abból azonban gonosz bonyodalom keletkezik, hogy az alantas
-egyáltalán nem oldódik fel simán és tisztán abban a mozgásban, hogy
-a fölfelé törő iránynyal szemben megtartja önállóságát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> és az
-életet a magasabbnak kárára szívósan és mereven önmagához rögzíti.
-Így az ember érzéki természete egyáltalán nem követi egyszerűen a
-szellem vezetését, hanem gyakran túlhatalmasan magához ragadja a
-szellemi erőket is és pedig az ember sok hozzátétele nélkül, a
-szükségszerűség kényszerénél fogva. Így szakadatlan harcz az
-önfentartásért van ránk róva, melyet nem rázhatunk le magunkról; ez
-a harcz gyakran olyan izgatóvá és keménynyé válik, hogy minden
-törekvést igénybe vesz. Így van ez nemcsak az egyéneknél, hanem a
-népeknél is és az egész emberiségnél. Nem az eszmék, hanem az
-érdekek, még pedig a materiális érdekek uralkodnak az emberi lét
-átlagán; hogy mennyire benne vannak a játékban a nagy belső
-átalakulásoknál is, például a vallási megújulásoknál, azt épen az
-újkor juttatta elismerésre gazdasági szemlélet-módjával. Az is ide
-tartozik, hogy az összeütközés a létért való küzdelemben, a
-törekvők konkurrencziája az emberiség előrehaladására nem
-nélkülözhető, felrázó erejének elejtődésével az élet könnyen
-bágyadttá és lanyhává válik. Így az érzéki életfentartás mint az
-emberi lét legerősebb hajtóereje marad meg; ez a tény minden
-elburkolás alól mindinkább előtör és kimutatja fölényét; a szellemi
-élet innen kiindulólag mint merő körülszegélyezés tünhetik fel, a
-mely magában nem állhat fenn. Valóság szerint mily szerényen tűnik
-fel az emberi létben az érzéki és az önző érdekek lármás
-érzelmeivel szemben a szellemi élet s mily fáradságosan kell
-magának valamelyes érvényt kiküzdenie! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p>
-<p>Ezeket a megfontolásokat az a tény erősíti meg továbbra, hogy a
-szellemi élet minden fejlődésével szemben a természeti lét formái
-térben és időben megmaradnak és törekvésünkön uralkodnak. Az érzéki
-lét egymásmellettisége szilárd ténylegességgel vesz minket körül és
-az egyik embert belsőleg izolálja a másikkal szemben, mialatt
-minden szellemi tevékenység az egészből és belsőből való hatást
-követel; nem kevésbbé az idő egymásutániságába is bele vagyunk
-helyezve, a melyben semmi eredmény és semmi állapot nem marad meg
-állandóan, a hol minden folyékony, a dolgok folyama
-feltartóztathatlanul tovább sodor és a mi ma helyesnek számít, azt
-könnyen helytelenné bélyegzi a holnap. Mily gyors váltakozását az
-ideáloknak, a meggyőződéseknek és az izlésnek mutatja az emberi
-lét, mialatt a szellemi alkotás tartalmait időtlenül érvényesekül
-adja és ennek a követelménynek fentartása nélkül törekvésének
-minden energiáját el kellene veszítenie. Mindezek szerint a
-szellemi élet az emberben úgy látszik, mintha nem jutna önálló
-létre és végül áldozatául kell hogy essék egy másfajta világnak. A
-fény, mely belőle kiárad, nem hatja át a mindennapi lét ködét; ha
-nem tűnik is el egészen, mégis sokkal bágyadtabb és múlandóbb,
-semhogy életünket felmelegítse és egyúttal biztos vezércsillaga is
-legyen. Inkább megmutatja képességünk határát és az igazságtól való
-távolesésünket, semmint biztossá tenne róla.</p>
-<p>Mindezt nem lehet sem tagadni, sem félrehárítani; megmarad
-ténynek, hogy bennünk a <span class="pagenum"><a name="Page_110"
-id="Page_110">-110-</a></span> szellemi életnek egy más fajta, sőt
-ellenszegülő médiumon belül kell kifejlődnie, de az élet
-állományának pontosabb átvizsgálásakor csakhamar észreveszszük,
-hogy egy ellenhatás van folyamatban, nem annyira az ember
-megfontolásából és szándékából kifolyólag, mint inkább magának az
-életnek nevelő és továbbképző hatása következtében: a mit az ember
-a szükség kényszere alatt és önfentartásának kedvéért megragadott,
-az átváltozik és megnemesedik benne magának az életnek lefolyása
-útján: a mi eleinte csak külső volt, az bensőséget nyer, a mi mai
-eszközül szolgált, az magában véve értékessé válik: az élet egész
-kiterjedésében fölfelé emelkedés és a szellemiség megerősödése áll
-be.</p>
-<p>Tekintsük az embernek emberhez való személyes viszonyait a
-szerelemben és barátságban. A mit szerelemnek neveznek, az eleinte
-a természeti ösztönhöz van kötve és gyakran meglehetősen felületes
-természetű, csak mellékesen visel szellemi vonásokat, a másik ember
-túlnyomólag úgy tűnik fel benne, mint saját gyönyörünknek és
-kielégülésünknek eszköze. Lassankint azonban az élet az
-együttlétben fordulatot hoz létre a felé, hogy az a másik ember
-önmagában is értéket nyer, hogy jólléte gyarapításának az én
-alárendelheti, sőt feláldozhatja magát. Ugyanígy áll a dolog a
-barátságban. Az embereket legtöbbnyire a hasznosság és kellemesség
-külső okai kötik össze egymással, többnyire az érdekek közössége
-tartja őket össze. Egy idő múlva azonban a kölcsönös viszony a
-bensőség felé kezd fordulni és mindkét fél belső <span class=
-"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span>
-részvétet, sőt örömet talál a másikban; már Aristoteles látta, hogy
-szokott az élet folyása abból, a mi eleinte csak hasznos és
-kellemes volt, valami magában értékeset, valami jót csinálni, hogy
-emeltetik ezzel az ember saját indító okai fölé, hogy működik itt a
-görög gondolkodó kifejezése szerint az alantas rendű emberben is
-valami isteni, a mi erősebb, mint ő maga.</p>
-<p>Viszonyunk a tárgyakkal, a melyekkel munkánk kapcsolatban van,
-szintén hasonló fölemelésben részesül. A munkát az önfentartás
-kedvéért szoktuk kezdeni és a szükség folytán bért kell érte
-követelnünk; az ügy előbbrevitele eleinte akár egészen közömbös is
-lehet nekünk. Lassankint azonban a munka saját tartalmánál fogva
-kedvessé és értékessé válhatik, előrehaladása szívünk ügyévé lesz,
-a sikerülése miatti gond nagy fáradalmakra és áldozatokra
-késztethet. Nevezetesen mikor a munka az egyes munka-eredményeken
-fölül életünk munkájává válik, ha valami különleges hivatásra vezet
-és ezzel minden cselekvésünknek meghatározott irányt és feladatot
-ad. Ez a legbiztosabb védelem minden kicsinyes önzés ellen; az
-embernek benső összeköttetése a szellemi élet czéljaival, létének
-belső fölemelése nem ismerhető itt félre.</p>
-<p>A hogy itt az emberekkel és dolgokkal való viszonyban az erő és
-az élet a külsőből a belsőbe, a természetiből a szellemibe
-vezettetik át, ép úgy az egyes önmagában is hord olyan erőt, a mely
-többfelé vezeti. Ez mivoltának különössége, az egyénisége. Eleinte
-mint természeti <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span> adomány jut neki s természeti és
-szellemi elkülönítés nélkül folyik össze, ezen sajátságos
-tényálladék egészét fentartani és keresztülvinni megfelel az
-önfentartás természeti ösztönének és ennélfogva könnyen megnyeri az
-ember hajlamát és munkáját. A mozgalom azonban, a mely ezzel
-folyamatba jut, lassankint messze tovább vezet a kezdetnél. A
-szellemi elemek világosabban kidomborodnak és mindjobban egy
-egészszé zárulnak össze; mennél inkább történik ez, annál
-világosabban tünik fel egy magas feladat, mely az embert
-megnemesíti és cselekvését szellemi czélokra irányítja, sőt a mely
-egy magasabb ént egy alantasabbal szemben, a lénynek egy egészét a
-felszin elzáródásával szemben képviseli. Egyéni mivoltunk úgy tünik
-fel, mint egy pillér, melyen az élet a magasba lendül.</p>
-<p>Az alantasból a magasabba való fölemelkedés, az embernek ilyen
-fölemelkedése saját motivumai fölé, az emberiség egészébe nyúlik át
-és itt új életformák képzésére hat, melyek a szellemi élet
-fokozatának felelnek meg és fejlődésének edényeivé válnak. Így
-mutatja ezt az emberi együttlét mozgása. Eleinte a külső
-egymásmellettiség és az életfentartás kényszere vezeti együvé az
-embereket és kisebb vagy nagyobb csoportokká köti össze őket. A
-külső összeköttetésből közös tapasztalatok és harczok, közös
-sikerek és szenvedések révén mindinkább belső természetű közösség
-lesz, összélet fejlődik ki sajátszerű vonásokkal, uralkodik az
-egyesnek munkáján és háttérbe szorítja önzését; az ember itt egy
-egésznek tagjául tudhatja <span class="pagenum"><a name="Page_113"
-id="Page_113">-113-</a></span> magát, erre támaszkodhatik és benne
-szilárdulhat meg. Az egészből való élet és hatás van itt elérve és
-ezzel a szellemi életnek az emberiségen belül biztos tér van
-készítve, bizonyos áttörő-pont támad, a hogy Fichte beszédei a
-német nemzethez ezt megkapó formában kifejtették. A mi azonban a
-nemzetnél és hazánál kimért elhatárolásban van meg, egy egész élet
-egészének és bensőségének képzése, az válik czéllá az egész
-emberiség számára is, belső összefüggés lebeg törekvésünk előtt és
-mint mozgató hatalom hat az egyes lélekben.</p>
-<p>A hogy így egy sajátos emberi közösség képzése fölébe emel a
-térbeli egymásmellettiségnek, az időbeli egymásutánt is le lehet
-győzni egy sajátos embertörténet képzése által. Mert a mi
-történelem nem csupán az embernél, hanem a szellemiségbe való
-emelkedésénél is keletkezik, az gyökeresen különbözik a merő
-egymásra következésből és azoknak a hatásoknak felhalmozásából,
-melyeket a természet szem elé állít. Mert az embernek sajátos
-története nem az idővel való tovább-sodortatás, hanem az idő ellen
-való harcz fölvétele, törekvés arra, hogy az események folyásából
-valami maradandót lehessen kiküzdeni. Maga az sajátos
-embertörténetet eredményez, hogy az ember belsőleg meg akarja
-tartani azt, a mi külsőleg elvonúl előtte; ezt nem teheti a nélkül,
-hogy a lényegest a lényegtelentől, a szellemit a merőben emberitől
-el ne válaszsza és amazt a maga számára ne értékesítse. Nevezetesen
-a magaslatok azok, a hol minden időbelin és emberin át fölemelkedés
-következik be, a maradandó <span class="pagenum"><a name="Page_114"
-id="Page_114">-114-</a></span> igazsághoz. A hogy azonban az
-úgynevezett klasszikai időkből a maradandót tartósan kívánjuk
-megtartani, ép így igyekezünk egyáltalán a történelemben
-különválasztani, a mi merőben az időhöz tartozik és a mi mint az
-időn felül álló igazság-tartalom, minden időt előbbre tud vinni.
-Ezzel a történelem egy szellemi valóság kifejtésévé válik és ez
-támasztékot szerez a felszín váltakozó áramlatai ellen, sőt a merő
-pillanat jelenével szemben időt átfoglaló jelent nyujt, a melyben
-mindaz a nagy és lényeget alkotó, a mi külsőleg átvonult, belsőleg
-tovább fennállani és magát mindig hathatósnak mutatni képes. Ez a
-szellemi jelen minden igazi műveltségnek színtere és kitüntető
-sajátossága, az időn belül túlemel a merő időn. Igy czáfolja meg a
-sajátos embertörténet azt az állítást, hogy életünk teljes
-tökéletesen az időhöz tartozik és harczot mutat benne az idő és az
-örökkévalóság között; ő maga közvetítést képez a merő idő között,
-mely a legközelebbi léten uralkodik és az örökkévalóság között,
-mely a szellemi életet követeli.</p>
-<p>Nem szabad e mellett félreismerni, hogy a társadalom és
-történelem képzése új bonyodalmakat hoz létre, a mennyiben a
-társadalom az egyén szabadságát elnyomhatja és a történelem a jelen
-eredeti életét károsíthatja. Ezek a veszedelmek azonban a
-harczokkal, melyeket előidéznek, a szellemi életen belül feküsznek,
-az tény, hogy az élet továbbképződik a merő egymásmellettiségen és
-a merő egymásutániságon túl, e mellett teljesen megmarad; a
-bonyodalmak is, melyek itt kinőnek, jobban megerősítik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> az
-ember fölemelkedését a merő természet fölé, mint a mennyire
-kétségessé tehetik.</p>
-<p>E szerint az emberi lét körében az élet maga nevelő és képző
-hatást idézhet elő; számos szál szövődik köztünk és a szellemi élet
-között, széles, bár gyakran rejtett folyamban hatja át az a hatás a
-lét egész körét. A mozgás e fölemelkedésében, az élet e
-fölkapaszkodásában bízik minden emberre való hatás, minden képző
-tevékenység az egyéntől az emberiség egészéig; itt található meg
-minden komor pesszimizmus legtalálóbb czáfolata; hogy az a hatás
-minden ellenállással szemben fentartja és győzelmesen keresztültöri
-magát, ez biztos bizonysága annak, hogy itt egy minden emberi
-önkénynek felette álló hatalom van a játékban. Nekünk azonban ebben
-igazolását kell látnunk abbeli meggyőződésünknek, hogy önálló
-szellemi élet hat bennünk és csak ebből a meggyőződésből érthetjük
-igazán ama mozgást. Csak arról van itt szó, hogy egészbe foglaljuk,
-a mit magunkban és magunk körül mindennap átélünk, hogy az itt
-fejtegetett kétséggel a szellemi élet képessége iránt teljesen
-szembeszállhassunk.</p>
-<p>Így értjük meg azt is, mikép beszélhetett Plato egy az
-alantasban is meglévő vágyról az örökkévalóság után és hogy
-kereshette fel az ilyen törekvés lépcsőjét a világegyetemben.
-Csakhogy ezt teljes világossággal nem mint a természet merő
-továbbfejlődését, hanem mint a szellemi élet ereje által való
-fölemelkedést kell értenünk; a természet semmi esetre sem tudna
-arra az útra lépni és rajta járni, ha nem nyugodnék <span class=
-"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> mélyebb
-alapon és nem kapna ebből ösztönzést a fölemelkedésre.</p>
-<p>Mindez együttvéve azt bizonyítja, hogy a természet és szellemi
-élet semmiesetre sem esnek mereven széjjel, a hogy ez kezdetben
-feltűnhetett. A természethez az embernek kétféle viszonya volt: az
-ellentét és a kapcsolat viszonya. Eleinte szüksége van a szellemi
-életnek éles elhatárolására a természettel szemben, kiemelkedésre a
-vele való összekeveredésből, máskülönben nem találhat önállóságot
-és tiszta kidomborodást. Megfelelő megerősödés után azonban a
-szellemi életnek saját továbbképződésére szüksége van a
-természethez való visszatérésre; most már nem mint valami idegen
-tűnik fel a természet, hanem mint valami rokon, a mi vele
-összetalálhat és közös hatásra kapcsolódhatik össze. A szellemi
-munka főszintere mindig a láthatatlan világ marad, ez azonban a
-látható lét megragadása és elsajátítása nélkül nem találja meg
-saját tökéletesedését.</p>
-<p>A szellem és természet ez összefüggését megfogható kifejezésre
-juttatni túlhaladja a tudomány képességét, de igenis megtalálni ezt
-a kifejezést a művészetben. Mert itt szemmellátható, hogy válhatik
-az érzéki a szelleminek kifejezésévé és hogy szolgálhat
-továbbképzésére, hogyan testesítenek és erősíthetnek meg szavak,
-hangok, színek stb. belső ösztönöket, nem kevésbbé azonban az is,
-hogy a szelleminek ilyen ábrázolásra van szüksége és csak általa
-jut teljes megvalósulásra. Így mutatja meg a művészet mindkét világ
-szoros kapcsolatát és hogy Goethével beszéljünk, a legboldogabb
-biztosítást <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span> adja a lét örök harmóniájáról. A
-szakadéknak benne végrehajtott áthidalása azonban előmozdítólag hat
-az élet egészére, a mennyiben szilárdságot és örömteljességet ad
-neki, mely máskülönben elérhetetlen volna. A szellemi élet
-világhatalmának alapgondolata ezzel továbbra igazolódik.
-Bármennyire marad is e szerint az élet összképében érintetlen a
-szellemi mozgalomtól és tanusít szilárd ellenállást hatásával
-szemben, az a tény, hogy széles kiterjedésű továbbképzés van
-folyamatban, a merő ember vélekedésén és akarásán túl, biztosan
-megvéd a kétségtől, vajjon a szellemi élet a mi körünkben is
-hatalmat jelent-e. Csak a ki az egyeshez tapad és a fáktól nem
-látja az erdőt, csak az ismerheti itt félre az élet erős
-folyamát.</p>
-<h4>A szellemi élet készületlensége és látszólagos
-bizonytalansága.</h4>
-<p>További aggály keletkezik abból a módból, a hogy a szellemi élet
-saját tartalmával az emberben jelen szokott lenni. Ki tagadná, hogy
-kívülről nézve a szellemi élet csak nagyon szétfoszló körvonalakat
-mutat, hogy nevezetesen ott, a hol egy zárt életrend, különösen a
-vallási, nem ad neki megfogható alakot, teljesen árnyszervé
-válhatik. Különböző idők is nagyon kűlönbözőképen alakítják,
-mozgalmaikkal és változataikkal szemben hajlékonynak és lágynak
-tűnik fel, mint olyasvalami, a mi minden követelésnek enged, minden
-helyzethez készségesen <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> alkalmazkodik. Az ilyen hajlékonyság
-adja az emberi reflexiónak a legszélesebb hatáskört, a pártok
-harcza magához ragadja az ügyet, úgy látszik, mintha minden az
-emberek magyarázatára és véleményére menne ki, mintha az emberi
-érdekek váltakozó iránya a gondolatképeket hol ide, hol oda
-hajtaná. Ez azonban engesztelhetetlenül ellentmond annak az
-önállóságnak, annak a szilárdságnak, annak a fölénynek, melyet a
-szellemi élet követel és a melyre hatásához szüksége van; mennél
-erősebben hangsúlyozzuk azokat a követelményeket, annál súlyosabban
-kell éreznünk annak a benyomásnak az ellentmondását, az
-elfelületesedésnek veszedelmét.</p>
-<p>Egyúttal azonban a mi fogalmazásunk a szellemi életről hathatós
-ellenállást támaszt amaz elfelületesedésnek és alaposan megszabadít
-ettől a gondtól.</p>
-<p>Láttuk, hogy nincs szellemi élet a merő ponttól való elszakadás
-nélkül, az állapot és tárgy, a subjektum és objektum ellentétének
-átfogása nélkül a teljes tevékenység által; a szellemi élet nem
-valami máson megy végbe, hanem maga ad magának támasztékot és
-középpontot, nem merő magyarázata vagy egyengetése egy adott
-állománynak, hanem mint az életnek önmagához és egy önmagában való
-lét kiküzdéséhez való fordulása a saját körében valóságot hoz
-létre, az egyedüli valóságot, a mely megérdemli az igazság nevét.
-Az ilyen élet nem képtelen kívülről biztosíttatni magának a
-ténylegességet, hanem önmagában viseli, a ránézve sajátos
-hatalmakban és értékekben, követelményeiben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> és
-mozgásaiban; a mi az emberből nézve merő lehetőségnek tetszik,
-annak is abban a kapcsolatban megvan a ténylegessége és fölénye
-minden emberi önkénynyel szemben.</p>
-<p>Az ilyen elmélyítésben a ténylegesség főképpen az életen belül
-rejlik, nem szemben vele, abban a közelebbi alkatban rejlik, melyet
-önmagából kifejleszt; a törekvés is képességet bizonyít és egyúttal
-sajátos alapátlagot; a mint a merő subjektum mozgásán túlhalad és a
-ténylegesbe is nyúlik, közvetlenül eredménynyé lesz és egyúttal
-szellemi természetű bizonyítássá. Így például az emberiségben, a
-mint láttuk, törekvés ébred a történelemnek egy új faja után,
-szemben a merő egymásutánisággal; az ezzel tanusított képesség,
-hogy az egyes idők fölött átnézzünk és egy összképbe foglaljuk
-őket, az idők váltakozásából a maradandót kiemeljük és ennek a
-maradandónak elsajátításával időtlen jelent alakítunk, az ilyen
-képesség, az eredmény minden készületlensége mellett nem
-bizonyítja-e a szellemi életnek sajátos faját és nagyságát és ezzel
-olyan ténylegességet, a melyet semmiféle magyarázás és kombinálás
-nem hozhatna létre önmagából? Az ilyen követelés a ténylegességnek
-a szellemi élet alapszövetébe való visszahelyezésére a problémának
-szokásos tárgyalását tulságosan laposnak és külsőlegesnek tünteti
-fel. Ez csak a végeredményt kérdezi, mint a kalmár a kész árút; a
-munka neki közömbös és így nem látja, hogy az erők kifejlesztésében
-sajátos tényállást tartalmaz. Sőt ezeknél a belső kérdéseknél az a
-mód, a hogyan dolgozunk, fontosabb lehet, mint a mi a munkából
-<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> kikerül, mert a munka módja maga is új
-erőket eleveníthet meg, új lehetőségeket nyithat, az
-életproczesszust elmélyítheti. Ez kiterjed az egyes alkotó
-személyiségek értékeléséig: fővívmányuk a bennük kifejlődött
-életproczesszus, az a mód, a hogy a dolgokkal bánnak, munkájuk
-jelleme; ez megtarthatja értékét akkor is, miután az eredmények,
-mint jórészben az idők különös módjától függők, túl vannak haladva
-és elavultak. A nagy gondolkodóknál is gyakran csak a feleletet
-veszik számba és értékelik, holott főfontosságuk a kérdés
-föltevésében volt; az elmélyedés, a mely ebből származott,
-fontosabbá lehet minden feleletnél.</p>
-<p>De bármi alapjuk van is az ilyen megfontolásoknak, a kételylyel
-csak akkor birnak teljesen, ha a közös élet tapasztalata egy
-bizonyos irányba hajtja őket és ezzel megfogható tartalmat ad
-nekik; ez azonban tényleg megtörténik, a mennyiben egyfelől az
-egészen belül különös élet-összefüggések, zárt élet-területek
-képződnek sajátos törvényekkel és ösztönökkel, mint a tudomány és
-művészet, morál és vallás s a mennyiben másfelől a világtörténet
-mozgalmát az összes szellemi élet, karakterisztikus alakítására,
-egy egyetlen műbe való összefoglalására való törekvés hatja át és
-különösen erős ösztönzést ad neki. Midőn mindkettő kiegészíti
-egymást és az egyik a másikon méri magát, a szellemi élet követelt
-elmélyedése önmagában szilárd támaszt, valamint minden emberi
-önkényen felülálló tartalmat nyer.</p>
-<p>Az egyes élet-területeken a közelebbi fogalmazás miatti vitáktól
-el szoktuk felejteni azt az alaptényt, mely már keletkezésükben és
-<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> fennállásukban benne rejlik. Mivel pl.
-a morálban és a vallásban a közelebbi fogalmazások messzire
-széjjelágaznak, tehát ezek könnyen úgy tűnnek fel, mint az emberi
-vélekedés merő készítményei; de nem lehetnek többé azok, ha a morál
-és vallás minden különös fajával szemben teljes méltatást nyer az a
-tény, hogy a morál és vallás az emberi körben egyáltalán kicsirázik
-és nemcsak felizgatják a kedélyeket, hanem az élet egészét sajátos
-tevékenységben is mutatják. Mindaz előtt, ami az egyes vallásokat
-elválasztja és vitát kelt fölöttük, ott van a vallás keletkezésének
-ősjelensége egyáltalán; ezzel életünkön belül egy alacsonyabb és
-egy magasabb faj különválása és kölcsönhatása jelenik meg, egyfelől
-a fenség és kegyelem, másfelől a tisztelet és hit fejlődése jelenik
-meg, egy mély konfliktus jelenik meg életünkben, de új erők
-felrázása is és egy addig késznek vélt állapot folyamatba hozása. A
-világtörténet is emelkedő mozgalmat mutat abban, hogy az ember, a
-mit fölötte állónak ismer fel és tisztel, mindjobban egy egészbe
-összefoglalni és az ehhez az egészhez való viszonyt mindjobban
-belső viszonynyá iparkodik átalakítani, még pedig az összes
-élet-állomány nagy mozgalmai és változatai közben. A mi tévedés és
-képzelgés az ilyen vállalkozással összekeveredhetik, nem fedheti el
-a szellemi élet sajátos kifejlesztését. Hasonlóképen áll a dolog a
-morállal. A morális rendszerek minden viszálya fölött ott áll a
-tény, hogy a morál problémája az emberiségben föltámadt és hatalmat
-nyert fölötte, hogy ezzel oly magatartás követeltetett, mely
-<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
-"Page_122">-122-</a></span> minden önző czéltól eltekint, a mely
-saját döntést és megragadást tartalmaz és a mely más czélokkal való
-összeütközésben általában fölényesen lép fel. Az ilyen mozgalom az
-emberiségnél lassan fejlődhetik és mindegyre kemény ellenállásra
-találhat, mégis kifejlődött és megáll minden ellenállással szemben;
-ezt csak azért teheti, mert sajátos hajtóerőket és normákat
-tartalmaz és ezzel az életet továbbképzi. Hogy az ilyen teljes
-tevékenységű élet-komplexumokból micsoda hatalom indulhat ki, azt
-mutatja mindenekelőtt a tudomány, gondolkodásának önállóságával.
-Tárgyszerű lánczolódást követelnek benne, a melyben minden
-sokféleség egy rendszer egészévé foglalódik össze; itt minden tétel
-biztosan és tévedés nélkül kidomborítja a maga következményeit, itt
-nem tűrhető el semmiféle ellenmondás; mindenen át összevéve itt az
-emberen belül egy a merő ember minden hasznán és minden véleményén
-felülálló tárgyszerűség hat. Ugyanígy vannak azonban minden
-életterületnek sajátos mozgásai és normái, melyek nem csupán a
-subjektumot izgatják, hanem az objektumot is alakítják, melyek az
-ilyen teljes tevékenységű képzésben ki vannak vonva minden emberi
-önkény alól.</p>
-<p>A ténylegességnek ilyen hátrahelyezése az ember meggyőződéseit a
-valóság egészéről szintén szélesebb és szilárdabb alapra fekteti,
-mint a hogy ez rendszerint szokás, mikor minden igazságot a merő
-észtől várnak. A hogy az egyes életterületek maguk mögött bírják az
-összélet mozgalmát és kifejezésre is juttatják, épp úgy mindenikük
-vállalkozásában amaz <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span> egészre vonatkozó meggyőződést hord; az
-egyes területeken belül nem emelkedik ki egy eredmény sem mint
-nagy, a mely ne tartalmazna és ne képviselne tanubizonyságot az
-egészről. Ama meggyőződés és vele a valóság áttekintése különböző
-minden terület mivolta szerint. Láttuk, hogyan fedez fel a vallás
-az élet alapjában egy merev ellentétet; ezt nem teheti a nélkül,
-hogy a világot széjjel ne tépje és ellentéteit kifelé ne fordítsa;
-az immanens vallás gyászos ellentmondás. Egy másik őstapasztalat
-rejlik a művészetben, valamint a nevelés művében is. Mert a hogy
-láthattuk, a művészet barátságos viszonyt és kölcsönös közlődést
-kíván a belső és külső között, legyőzi a kettőnek ellentétét
-alkotásának előrehaladásával; ezzel munkája a mindenség harmónikus
-egységéről tanuskodik és azt okolja meg. A nevelés műve is
-barátságosabb fogalmazását tartalmazza az emberi létnek, mint a
-vallás a maga ellentéteivel. Mert hogy lehetne arra a műre
-vállalkozni és hogy lehetne az eredményes, ha nem szunnyadna minden
-emberi lényben egy szellemi erő és nem volna lehetőség ezt hű
-munkával fölébreszteni? Már az is megtiltja az egyház uralmát az
-iskola fölött, hogy konzekvens gondolkozásmód mellett itt és ott
-különböző tények lépnek előtérbe és különböző alapnézeteknek kell
-hatniok. Hasonlókép a morálból és a tudományból is sajátos
-fogalmazások keletkeznek az élet és a világ egészéről. Így
-magyarázható meg az is, hogy az egyének meggyőződései, mint az
-egész időkéi legtöbbnyire az által határoztatnak meg, hogy mely
-életterület ragadja <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> főképen magához munkájukat, hogy pl. a
-természetkutatók és szellemkutatók útjai rendszerint messze
-eltávolodnak egymástól.</p>
-<p>De ha ezen a módon a zárt életterületek kiképzése mint magának
-az életnek, ép így a valóságról való meggyőződéseknek is szilárd
-támasztó pontokat és czélokat szerez, akkor ennek az eredménynek
-minden bősége mellett megvan a belső határa és ezért a kiegészítés
-kívánására hajt. Eleinte a különböző mozgások könnyen
-széjjelvezetnek egymástól, sőt merev ellentéteket idéznek elő, mint
-a hogy pl. látjuk, hogy a művészet és morál, a vallás és tudomány
-szüntelenül vitáznak egymással. Az élet ellenkező irányokba
-vonzatnék és épen az alkotásnál kínos bizonytalanságban maradna, ha
-az egész is nem tudna karaktert fejleszteni és egyúttal álláspontot
-nyerni, a melyből kiindulva meg lehessen keresni a külömböző
-áramlatok kiegyenlítését.</p>
-<p>Ugyanabba az irányba mutat egy másik követelmény. A mit amaz
-egyes területek a maguk különösségében ténylegességül megnyitnak,
-az mindenesetre túlnyúlik a subjektiven a tárgyszerűbe és ezzel
-teljes tevékenységnek bizonyul, de e mellett nem jut túl a
-tervezeteken és vázlatokon, több feladatot állít, mint a mennyit
-megold, inkább a czélt mutatja, mint az utat. Ténylegesség, de
-befejezetlen; formákat nyujt, de ezeket megtölteni csak élő
-tartalom tudja. Minden korrekt gondolkodás még nem eredményez
-teljes megismerést, a művészi alkotás törvényeinek minden követése
-sem ad a művészetnek karaktert. A ténylegesség körvonalaiból,
-<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> melyeket az egyes területek
-lelepleznek, csak úgy lehet teljes kiképzésre jutni, ha az élet
-mint egész az állapot és tárgy ellentétének leküzdésével belső
-egységgé foglalja magát össze és ezzel mindenekelőtt kifejezett
-karaktert nyer; ezt aztán beleviheti az egyes területekbe, rajtuk
-mutathatja ki és vizsgálhatja meg.</p>
-<p>Így különféle okokból olyan életegység követeltetik, a mely a
-szellemi élet legáltalánosabb fogalmán túlmegy és ezt az életet a
-létfölötti uralkodásért és a lét áthatásáért való harczban mutatja.
-Az ilyen egység szemmelláthatólag nem adatik azonnal készen, azt
-azonban mondani lehet, hogy a feléje való mozgalom végigmegy a
-világtörténeten, sőt magva a világtörténetnek. Az emberi törekvés
-minden magaslatán kiséreltek meg ilyen továbbképzést. Így a
-görögség a maga tetőpontján művészi, pontosabban szólva plasztikai
-természetű élet-szintézist teremtett és a maga sajátosságában vitte
-bele az élet minden főirányába. Az ilyen plasztikai műalkotás
-módjára való tárgyalás sajátságos képet adott a mindenségről és
-sajátságos faját adta a szellemi munkának, a tudománynak is, az
-állami közösségnek, valamint az egyes lelkének is egy összczélt
-tartott elébe és egy elrendeződési elvet. A mozgalom, mely ebből
-keletkezett, a valóság új oldalait tárta fel és új erőket
-ébresztett s az alkotás magaslatán már a czélpontnál gondolhatta
-magát. A tapasztalás azonban megmutatta, hogy az a szintézis minden
-eredményével nem meríti ki az élet terjedelmét és mélységét;
-végeredményben mégis csak egy bár nagyszerű kisérlet, mely ellen
-úgy <span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
-"Page_126">-126-</a></span> az egyes területek, mint az
-életállomány egésze felől ellenállás és ellentmondás támadhat.
-Ilyen ellentmondás csakugyan támadt is az antik rendszer ellen; már
-az ókor további lefolyása is olyan tapasztalatokat és feladatokat
-vetett fel, melyekkel a probléma klasszikai megoldása nem bírt;
-végül ama művészi megoldás át kellett hogy engedje a vezető helyet
-a kereszténység ethikai-vallási szintézisének, mely más
-világosságot vetett a valóságra és más erőket elevenített meg. A
-kereszténységet viszont megtámadta és sok tekintetben háttérbe
-szorította az újkor dinamikus élet-szintézise, melynek az erő
-határtalan fokozása lett a feladatok feladatává, ép úgy külsőleg
-technikai előrehatolás, mint belsőleg intellektuális tisztulás, az
-előrehaladás kedvéért való előrehaladás által; ez tartja még a
-jelenkort megfeszült munkában, de fölötte ismét felismerhetően kezd
-kicsirázni az élet benső vonása. Életünket teljesen az erőbe
-helyeztük és ennek fejlődésétől vártunk a lélek számára is teljes
-kielégülést. Mindjobban meggyőződünk, hogy ez nem olyan egyszerű,
-mert az ember nem olvad fel az erőben és kérdenie kell az erő
-fejlődésének értelmét. Így keletkezik a kívánság egy új
-élet-szintézis után, a hogy munkánk is mutatja, kívánság az élet
-önmagában léte után; a vélt tulajdonból megint fáradságos keresésbe
-jutunk. Így az egyes szintézisek között korok voltak és vannak,
-melyekben az élet a megkisérlett képzéstől mint valami
-korlátozástól szabadította meg magát, olyan dők, melyek a
-konczentráczióval szemben az expanziót és a pozitiv állítással
-szemben az inkább <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span> kritikai magatartást képviselik. Ez az
-egész mozgalom felületes szemlélet előtt úgy tünhetik fel, mint egy
-szabálytalan fel és alá hullámzás és ennek számára a korábbi
-szintézisek külső visszalépésükkel teljesen elintézetteknek
-tűnhetnek fel; igazság szerint külső visszaszoríttatásuk mellett is
-hatalmas hatásúak maradnak, visszahívják magukhoz az emberiséget és
-összczélokat tartanak az emberiség elé, a melyeknek csak meg kell
-magukat másokkal értetniök. És a kritikai és tagadó korok sem
-tekinthetők merőben felbomlásnak. Mert hogy adhattak volna
-nyomatékot nemjüknek és hogy vihették volna diadalra a nélkül, hogy
-a «nem» mögött egy «igen» ne lett volna, a mely fölfelé törekedett,
-de közelebbi alkotottsága szerint egyelőre még el volt leplezve. Ha
-továbbá a szintézis különös formája elvettetett, akkor mégis
-érvényben maradt egy élet-összefüggés általános gondolata és
-megadta a támadásnak az igazi lendületét; a felbomlás, a mozgalom
-egésze szempontjából méltatva, nem volt befejezés és önczél, hanem
-csak egy összefoglalóbb konczentráczió előkészítése; végül a
-tagadás és igenlés, a kritikai és az alkotó korok úgy mutatkoznak,
-mint egy általános összmozgalom különböző oldalai és ez a mozgalom
-azután mint magának a szellemi életnek belső mozgalma mutatkozik,
-mely az emberi körben még ezután kell hogy megkeresse közelebbi
-alkatát, teljes tartalmát, a mely erre a czélra erőteljesen
-összefoglalja magát, akkor azonban az elértet túlságos kicsinek
-találja és ezzel új kisérletre kényszerül, a mely azonban
-<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> az igenben és a nemben önmagát tartja
-meg, önmagát mindjobban kifejti és egyúttal igazi valóságot dolgoz
-ki. Mindez hatalmas ténylegesség, de más faja a ténylegességnek,
-mint az érzéki benyomásé. A ki ehhez tapad, az nem képes amazt
-meglátni.</p>
-<p>Most már láttuk az előbb, hogy tartalmaznak az egyes területek
-mozgalmakat és normákat és ezzel mértéket minden emberi vállalkozás
-számára. Így két oldalról fejtenek ki hatást az életnek szilárd
-állománya érdekében, egyszer ama területekről kiindulva ezeknek
-különösségével, azután a szellemi élet egységéért való
-világtörténeti törekvésből; hogy mind a kettő összetalálkozhatik,
-egymáson vizsgálhatják egymást, egymás által fokozódhatnak, az adja
-a dolognak főképen a legerősebb megszilárdítást és biztos fölébe
-emelkedést minden emberi önkénynek. Mindkét mozgalom együtthatása
-olyan világtörténeti állapotát adja a szellemi evolucziónak, mely
-az ember minden törekvésének határozott czélokat tart elébe és a
-hatásnak meghatározott módját írja elő; ez állapotnak kell hogy
-minden megfeleljen, a mi tartósan elő akarja mozdítani; a mi neki
-nem felel meg, az csak a felszínt fogja mozgatni. Vissza tudnók-e
-például vonni vagy meg tudnók-e tagadni a modern tudományos
-gondolkodásmódot, a mely élesebben elválasztja az embert és
-világot, erősebben kifejleszti a kritikát és analizist? Ki tudjuk-e
-vonni magunkat annak a ténynek a hatalma alól, hogy a modern
-életben a munka sokkal önálóbb komplexumokat alkot és egyúttal a
-közvetlen lelk <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> élettől messzebbre elemelkedett, mint
-valaha azelőtt, hogy ezzel a tárgyszerűség fogalma és a tárgyszerű
-igazságra a subjektum szűkösségéből való kiszabadulásra való vágy
-sokkal nagyobb szerepet játszik? Tagadhatjuk-e egy sajátszerű
-természettudományi, egy történelmi, egy társadalmi gondolkodásmód
-képzését és ellent tudunk-e nekik állni? Csak akkor tehetjük, ha a
-szellemi mozgalomból kilépünk és lemondunk a benne való
-részvételről; akkor mindenesetre elesik képző és irányító ereje, de
-egyúttal belső ürességre, szellemi felbomlásra kárhoztatjuk
-magunkat.</p>
-<p>Így tehát itt egy nagy döntés van előttünk, melyet csak mindenki
-maga tehet meg. A kinek a szellemi élet belsőleg idegen marad és a
-ki ezért csak kívülről szemléli, az elkerülhetetlenül csak
-változást és váltakozást, csak ellentmondást és viszályt vesz benne
-észre, az csupán felületes árnyékképnek tekintheti. A ki azonban
-maga lép be a mozgalomba, az hamar tapasztalni fogja a hatalmas
-ténylegességet és a fölényes hatalmat, mely benne hat, az fel fogja
-ismerni, hogy a törekvésen és keresésen belül is teljes
-tevékenységű alkotás van munkában, valamint hogy szellemi készség
-nem adódhatik kívülről, hanem csak belülről, önmegszilárdítás útján
-küzdhető ki. Természetesen a ki a mozgalomba belép, annak osztozni
-kell fáradalmaiban és harczaiban is és nem lesz híja kétségekben
-sem. A kétségek azonban a mozgalmon belül feküsznek és csak belőle
-indúlnak ki, így tehát egyáltalán nem rendíthetik meg
-ténylegességét, így az örömteljes bizalom <span class=
-"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> fölötte
-marad minden bizonytalanságnak.</p>
-<h4>A szellemi élet látszólagos tehetetlensége a mindenségben.</h4>
-<p>Hogy az emberi körön belül a természeti fok sokféleképen
-ellenállást támaszt a szellemiség felé való mozgalommal szemben és
-hogy a szellemi élet első tekintetre meglehetősen árnyszerűnek
-tűnik előttünk, az nem veszélyeztetné a szellemi életről való
-meggyőződést. Mert csak általánosan ismeretes tapasztalatokat kell
-összefoglalni, hogy erős mozgalmat ismerjünk fel a természet
-szellemiesítése irányában és a szemlélet minden elmélyítése a
-szellemi élet saját mozgalmában a ténylegesség hatalmas folyamát
-fedezi fel. Súlyosabb lesz a megrázkódás és mélyebbre hat a kétség,
-ha a szellemi élet állása és képessége a valóság egészében
-bizonytalanná válik; az ilyen kétséget különös erővel fogja érezni
-az, a ki a szellemi életet mint a valóság egészét érti és ezért a
-legmagasabb kivánalmakat kell támasztania.</p>
-<p>Már a természet és szellem együttléte is tele van bonyodalommal.
-Ha szellemi élet és természet úgy viszonylanak egymáshoz, mint
-magasabb és alacsonyabb fok, akkor azt kellene várni, hogy a
-természet általában vonatkozást és irányt mutasson a szellemi élet
-felé. Régebbi korok merészen megkoczkáztatták egy ilyen vonatkozás
-felmutatását. Így pl. a középkor az egész növény- és állatvilágban
-utalásokat <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> igyekezett felfedezni Jézus életére,
-szenvedéseire és feltámadására, a szimbolikus magyarázat szálat
-font a külső és belső világ között. Mily messze eltávolodott tőlünk
-ez a gondolkodásmód, már a természetnek a nagy és a kicsiny
-irányában való megmérhetetlen kitágulása révén is! Azután a kép
-után, melyet a természet nekünk ma mutat, egészen és teljesen
-önmagában látszik nyugodni és lefolyni s az organikus képzés
-területe is úgy látszik, mintha nem utalna ki önmagából. Mily
-vonatkozásban lehetne például a mélytengeri világnak csodálatos
-életbősége és bámulatraméltó formagazdagsága a szellemi élet
-fejlődésével? A természet egészében tagadhatatlanul vezet egy kötél
-a magasba, a hol szellemi élet fejlődhetik, de ez a kötél csak egy
-a sok mellett, a legkülönbözőbb helyeken más kötelek ágaznak el,
-melyek elnyúlnak a nélkül, hogy valami vonatkozást nyernének a
-szellemi élettel. És nem áll-e a természet egésze mi előttünk, mint
-sötét rejtély? A fölemelkedést nem lehet tagadni, de úgy látszik,
-mintha idegen közegben hatna le és kemény ellenállásokat kellene
-letörnie, az alantas fokok átfutása nélkül nem jut saját
-magaslatára. A természet képződései nehezen fogják utolsó
-magyarázatukat a merő mechanizmusban megtalálni, a képző erők
-elismerése mellett azonban rejtelmes ellentmondássá válik, hogy a
-természet a lényeket szüntelenül a kölcsönös elpusztításra utalja;
-a mikor az egyiknek támadó fegyvereit, a másiknak védőeszközeit
-megerősíti, látszólag önmaga dolgozik önmaga ellen. Czélszerűség az
-egyes helyeken, de <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span> semmiféle felismerhető czél az
-egészben. Így nem lehet látni, hogy mikép találhatna a szellemi
-élet ezzel az országgal belső kapcsolatot; ha azonban nem találja
-meg, akkor egyedüllétre jutottnak látszik a mindenség
-megmérhetetlen szélességében, melynek lelke akar lenni.</p>
-<p>Ebből komoly kétségek kelnek ki. De inkább az ember világnézetét
-illetik, mint életállását; ezt sokkal fájdalmasabban érinti az a
-tény, hogy a nagyvilág folyása, a melybe mi is bele vagyunk nőve és
-mely alól nem tudjuk magunkat kivonni, teljesen közönbösnek mutatja
-magát eljárásunkkal szemben; az embert régóta foglalkoztatta ez a
-megfigyelés; izgatta és gyakran kétségbeesésbe hajtotta, hogy a mi
-neki belsőleg a legmagasabbat jelenti és a mi neki kimondhatatlan
-sok munkájába és áldozatába kerül, a világ egészében teljesen
-hatalom nélkül valónak látszik; a természet mintegy játszva
-pusztítja el akár lassú felemésztéssel, akár hatalmas
-katasztrófákban, a mi szellemileg a legmagasabb értékű; nem ismer
-jót és rosszat, nem tesz semmi különbséget. Az emberi együttlét is
-sokféleképen alakítja a sorsokat minden látható vonatkozás nélkül
-az ember belső értékére, a legnagyobb egyenetlenséggel jut ki az
-egyéneknek a sorsuk. Nem volt hiány arra való fáradozásban, hogy
-ezzel szembeállítsák az igazságosság és erkölcsi rend birodalmát,
-sőt a szeretet és jóságos gondviselés birodalmát, de ez a kivánalom
-csak úgy volt keresztülvihető, ha átlépjük a tapasztalat világát a
-hit és remény birodalmába való meneküléssel. De bármily energikusan
-kapcsoltak ki ezzel gondolatvilágokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> s
-bármily biztosnak érezték magukat bennük nagy körök és hosszú
-epochák, mindig újra fölébredt a kétség, vajjon az egész több-e,
-mint az emberi vágyak és álmok terméke, több-e, mint illuzió.</p>
-<p>A szellemi élet tehetetlensége végül az élet belsejére is
-kiterjed. Belső szétomlás jelenik meg abban, hogy a szellemi erők
-elszakadhatnak alapjuktól és hogy akkor könnyen hatalmába eshetnek
-épen az alantas hatalmának, mely fölé a szellemiség irányában való
-fordulatnak kellene emelnie; teljes visszásság következik be a
-magasabb erőinek ilyen felhasználásával az alantasabb szolgálatára;
-innen kapja az érzékiség raffinált jellemét, mely mint egy rákfene
-egész kulturákat elpusztít, innen fokozódik a naiv, mondhatni
-ártatlan természetes önfentartás korlátlan egoizmussá, mely az
-egész végtelenséggel szembeáll és vágyainak szolgálatába hajtja.
-Sőt nem lehet tagadni, hogy az emberi körben is mutatkozik valami
-diabolikus, a pusztításban, ellenségeskedésben, tagadásban
-önmagáért való öröm; csak a lapos felvilágosodás tagadhatja ezt a
-tényt. Bármilyen alaptalan volt, mikor a vallásos talajon hajlam
-mutatkozott arra, hogy ezt a gonoszat tudatosan előtérbe állítsák
-és az embert teljesen hatalmába esettnek gondolják, a merev
-meghasonlás az emberi lélekben félreismerhetetlen és ha
-maguktartásában itt ép úgy, mint az életsorsokban az egyének messze
-elkülönülnek egymástól, akkor minden mélyebb vallási valamint
-filozófiai meggondolás az összállományhoz tartotta magát és joggal
-tette nyomatékosan felismerhetővé az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> ellentmondás abban, a mit
-az ember szellemi mivolta kiván és a mit életének tapasztalata
-mutat. Egyfelől az általános bizonytalanság a sorssal szemben, az
-ember mint láthatatlan hatalmak játéklabdája, másfelől – és ez
-kiválóképen – az én szorossága, a szellemi tompaság és renyheség, a
-tisztátalan és igaztalan gondolkodásmód, mely az emberi élet
-átlagán uralkodik és a szellemi életet az egyének önző czéljainak
-merő eszközévé alacsonyítja le.</p>
-<p>Nem volt hiány kisérletekben arra, hogy a gonoszat, melynek
-tényállományát nem lehetett megrendíteni, azzal magyarázzák el,
-hogy nagyobb összefüggésekbe állították és rajtuk belül
-előmozdítónak igyekeztek felmutatni. A különböző korszakoknak ebben
-törekvésük főiránya különböző utakat mutatott: a görög gondolkodók
-egy világharmónia eszméjéhez igazódtak, mely hogy hatalmas és
-erőteljes lehessen, diszonancziákat is kiván, diszonancziákat,
-melyek az egészből nézve majd feloldódnak. A mennyiben a középkor
-egyáltalán belebocsátkozott a gonosz magyarázatába, arra hajlott,
-hogy a bűnt és szenvedést, mint a legfőbb szeretet és kegyelem
-tanusítására való nélkülözhetetlen eszközöket és előfeltételeket
-értelmezze, mert csak az elveszett és bú-bánatosan hazatérő fiúnak
-mutatkozik meg az atyai szeretet teljes bősége. Az újkor ezzel
-szemben ebben a problémában azzal fejezte ki sajátosságát, hogy az
-akadályt és szenvedést úgy fogta fel, mint ingert a tevékenységre,
-mint ösztökéjét az új erő felhasználásának és ezzel akarta jóra
-fordítani. Az ilyen kisérleteket nem tekintenők teljesen
-<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> elhibázottaknak, az élet összlefolyása
-igazság szerint lényegesen máskép értékelhet egy cselekvényt, mint
-a hogy a közvetlen benyomás teszi: főczéljukat azonban nem érték
-el, mert megfogható valóságokkal merő lehetőségeket állítanak
-szembe és a hogy ezeket igazságtalanul megerősítik, amazokat ép úgy
-meggyöngítik; alapjában véve eredményük arra megy ki, hogy a
-rejtvényt olyan pontra helyezik át, a hol kevésbbé erősen érezhető.
-Minden a magyarázatra való kisérlet mind újra ebbe a dilemmába
-került: ha a gonosz eredetét a legfőbb oknak tulajdonítjuk, akkor
-ezt illetéktelenül alászállítjuk; ha mint különös okot
-szembehelyezzük vele, ebből a valóságnak elviselhetetlen
-meghasonlása származik.</p>
-<p>De ha a gonosz rejtélye megoldhatatlan marad és a szellemi élet
-tehetetlensége a tapasztalat világában nem magyarázható meg, akkor
-kérdés, mi következik ebből a tényből? Megrendítően és rombolóan
-csak akkor hathatna, ha annak kiszolgáltatására kényszerítene, a
-mit a vizsgálat eddigi lefolyása a szellemi élet érdekében
-eredményezett; kiválóképen, ha annak a meggyőződésnek a
-visszavonására vezetne, hogy a szellemi életben a valóság önmagában
-való létre jut és ezzel új világot nyit meg. Erre azonban nem
-képes. Mert mindamaz ellenséges benyomásokkal szemben megmarad a
-ténye az élet belső továbbképzésének, a valóság egy új foka
-megnyitásának tartalmaival és értékeivel; a hogy ezt a tényt nem
-hozhatja a merő ember létre, ép úgy nem is szüntethető meg létének
-ellentmondó állománya által. Elég világosan <span class=
-"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> jutott
-elénk, hogy ez az élet az emberi körben a természeti létre fölemelő
-és átalakító hatással volt, nemkülönben a világtörténeti munkában
-önmagának előbbrehaladó átképzését hozta létre; semmiesetre sem
-jelentkezett merőben egy elszórt sokság, hanem a sokság egy
-összefoglaló egészszé törekedett össze, nem csupán nézetek és
-magyarázatok, képek és árnyak nyujtattak egy kívül levő
-tényálladékról, hanem az élet fölépítése maga egy ténylegességet
-hozott létre és ilyen belső közelségben érinthetetlen biztonságot
-adott neki. Ez az alapténye, ez az alaptapasztalata egy a
-természettől és a merőben emberi léttől való elválásban talált új
-életnek, a bensőségnek ez az önállósulása fenmarad a világkörnyezet
-legsúlyosabb ellenállásaival szemben és világkarakterét sem dönti
-az meg; az ellenállások a szellemi élet követelményei és a világ
-tényálladéka közti széles távolságok felmutatása által a
-legnehezebb rejtvényeket állíthatják fel, kényszeríthetnek minket,
-hogy az ember helyzetét alacsonyra értékeljük és sok tartózkodást
-rójunk magunkra; magát az alaptényt és egyúttal az élet főirányát
-nem tehetik kétségessé; ez az első és döntő őstapasztalat, melytől
-minden függ, s csak ez teszi még a kételyt is lehetségessé. Ha a
-kétely diadalmaskodott az emberen, az mindig valami az élet
-magvában való gyöngeségen mult; a hol itt erő plántáltatott be, ott
-gyakran csak az ellentmondás által hajtatott teljes kifejlődésre,
-ott biztosnak érezte magát és fölényesnek épen a legkeményebb
-ellentmondás mellett.</p>
-<p>A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> a
-világ-állomány hatása a meggyőződés egészére lényege szerint, a
-szerint mérte magát, a mi belső támaszt és sajátos irányt a
-szellemi élet amaz állománynyal szembe tudott helyezni. Így pl. a
-régi keresztényeknek a legteljesebb mértékben tudatában volt a
-világ-viszonyok homálya; hitük szilárdsága ezáltal semmit sem
-szenvedett, mert egy belső szükségszerűség vitte lelküket és fölébe
-emelte őket minden kifelé való bonyodalmaknak. Viszont gyakran
-voltak ragyogó eredményű és hatalmas erőkifejtésű idők gyöngék a
-kételylyel szemben, mert életüknek nem volt önmagában szilárd
-gyökere és biztos összefüggése az önmagában-lét világával. Sőt mi
-több: semmi sem tette az embereket bizonyosabbá egy a természettel
-szemben fölényes életről, mint a saját lelkükben levő nagy
-konfliktusok észrevevése és átélése; e konfliktusok
-elviselhetetlensége felrázó hatalmukkal, volt a legbiztosabb
-bizonyítvány a mellett, hogy az egészben több van, mint merő
-képzelődés; épen a foglalkozás ezekkel a konfliktusokkal állította
-az életet önmagára és tette függetlenné minden környezettől. A
-fájdalom ereje a nélkülözhetetlen javak nemléte miatt hozta létre a
-reményt, sőt a bizonyosságot, hogy az, a mit nélkülözünk, valahogy
-megvan és végül közölni fogja magát az emberrel.</p>
-<p>A hol nincsenek belső konfliktusok, ott hiányzik a belső
-problémák kényszere és a hol ez hiányzik, ott az élet nem védheti
-meg magát a belebonyolódástól egy idegen világba, ott túlnyomóan
-kifelé irányított marad, ott a kétely nyerte meg a játszmát. Így
-végül a döntés magának <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> az életnek energiájában és tartalmában
-marad: az erős és hatalmas élet növekszik az ellentmondás által, a
-gyönge és üres áldozatául esik.</p>
-<p>De ha nem akarjuk, hogy a közelít a távoli, a bizonyosat a
-bizonytalan összezsugorítsa és ezért a világkörnyezet ellenállása
-előtt semmikép sem hajlunk meg, életünk az összeütközés által amaz
-ellentállásokkal sajátságos karaktervonást kap. Most arról van szó,
-hogy a szellem világát minden ellentmondás ellen, a saját
-lelkünkben való ellentmondás ellen is bátran fentartsuk, híven
-kitartsunk mellette minden ostrom ellenére, heroizmust gyakoroljunk
-egész a mindennap munkájáig. Ebből kiindulólag követelménynyé lett,
-hogy a szellemi világ mellett való döntést ne valamiféle díjhoz
-vagy valamiféle külső sikerhez kössük, a jót a külvilág kemény
-ellentmondása ellenére is önmagáért fentartsuk. Az ilyen
-gondolatmenetben rajzolta meg Plato képét a szenvedő igazról –
-messze eltérésben e fogalom keresztény fogalmazásától – a kit
-minden szenvedés és minden üldözés csak megerősít belső fenségében
-és szilárdságában. És Plato gondosan ügyelt arra, hogy az ember
-morális magatartását elválaszsza a jutalom kérdésétől. És hasonló
-érzületben követelték nagy nevelők, hogy az erkölcsi nevelés ne
-arra a tanításra támaszkodjék, hogy a jónak jó, a gonosznak gonosz
-szokott lenni a sorsa, hogy inkább eléggé meg kell a lelket
-erősíteni a jóban arra, hogy a benne való örömet minden
-szenvedésnek fölötte állóvá tegye. Igy mondja Fröbel, hogy az
-embereket abban kell felvilágosítani, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> hogy
-az, a ki igazán a jót akarja «szükségszerűen nyomás alatt kell hogy
-éljen; mert lemondás, nélkülözés, a külső elsülyesztése, hogy a
-belsőt megnyerjük, ez a föltétel a legfőbb fejlődés elérésére».
-«Épen az élet külső akadályainak legyőzése vagy még inkább
-áthatolása és ezzel elpusztítása a saját akaraterő, a fokozott
-tetterő által, ez az, a mi az embernek saját tudatában békét,
-örömet és szabadságot szerez.» Ez a gondolkodásmód a
-sztoiczismusban klasszikus kifejezésre talált, egy darab belőle
-megkívántatik minden erőteljes élethez.</p>
-<p>Bármi sokra becsüljük is azonban ezt a gondolkodási módot, mégse
-lehet mellette végleg megállni. Főképen az egyes és az egyes
-függetlenségének megőrzése van a szeme előtt, az egésznek állása,
-egy szellemi összefüggés fölépítése kevés gondot okoz neki; e
-mellett az egyest erősnek és az ellenséges világgal, valamint a
-saját lelke bonyodalmaival fölérő erejűnek gondolja; minden
-kételylyel és ellentállással szemben bátran fentartja az alaptényt,
-de nem ismeri az élet továbbképzését megrázkódtatáson, kételyen és
-szenvedésen át. Erről azonban nem lehet lemondani, ha az élet
-folyamatban és örömteljességben akar maradni. Ha tulajdonképen csak
-védekezésről lenne szó és a harcz nem vinné bensőleg is tovább az
-életet, akkor nem lehetne a megrekedés ellen óvakodni, a megállás
-elkerülhetetlen volna, a czél híánya megbénítana minden tetterőt.
-Így tehát arról van szó, hogy azt a megállást legyőzzük és ezt
-igéri a vallás. <span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span></p>
-<p>Vizsgálódásunk már különböző pontokon érintkezett a vallással,
-de tartalmát és jelentőségét még nem méltattuk kellően. Ezt a
-kérdést azonban nem vethetjük fel anélkül, hogy el ne ismerjük,
-hogy a szellemi élet minden kifejtése, ha az ember tudatától
-többnyire elrejtetten is, magában hordja a vallás egy elemét. Mert
-valamint az élet önmagában való létére szolgáló fordulat nem az
-egyes pontokból, hanem csakis az egészből indulhat ki, ép úgy
-minden valóban szellemi tevékenységnek is az egész életével kell
-összekötve lennie és rája támaszkodnia. Ez egyáltalán nem csupán az
-erő megerősítését jelenti, hanem az életproczesszus általános belső
-átalakulását is. Hiszen láttuk, hogy igazi szellemi élet csak azzal
-jön létre, ha legyőzzük a subjektiv képesség és a tárgyon való
-hatás ellentétét, hogy csak a teljes tevékenységre való
-fölemelkedés eredményez önmagában való létet és hoz létre
-élettartalmat. Már most azonban mindaz, a mi emberi fáradozást és
-törekvést hozhat önmagából létre, a merő subjektum oldalán áll, nem
-éri el a teljes tevékenységet, a mely a tárgyat is befoglalja és
-egyúttal nem ér el teljes realitást sem; csak az összélet, mely az
-embert körülveszi és hullámaiba belevonja, tudja a meredek
-szakadékot áthidalni, csak ez tudja a merő óhajtozást és akarást
-erőteljes tetté és alkotó munkává alakítani. Hogy így az ember
-éppen abban, a mi számára a legbensőbb és legsajátabb, teljesen az
-egyéntől függ és tőle kapja a törekvés erejét és irányát, az az
-élet minden magaslatán teljes világossággal nyilvánvaló volt. Így a
-nagystílű művészi képzés nem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> az egyéni fáradozás
-termékének érezte magát, hanem egy magasabb hatalom adományának,
-mélyebb természetek, mint Goethe, mint a kegyelem ajándékát benső
-hálával fogadták és tiszteletteljesen bántak vele. Nagy
-gondolkodóknak is belülről valami minden önkénynek fölötte álló
-kényszerül kellett tapasztalniok, ha lényük követelését merészen és
-diadalukban biztosan szembe tudták állítani mindazzal, a mi
-körülöttük igazság számba ment. A tett hősei pedig, ha gyakran
-szkeptikusak voltak is az őket körülvevő vallással szemben, úgy
-szokták magukat tekinteni, mint eszközöket egy a világ felett
-uralkodó sors kezében, különben ilyen meggyőződés nélkül a rengeteg
-felelősség, melyet cselekvésük magával hozott, komolyabb lelkeknek
-elviselhetetlen lett volna. A magaslatok azonban csak azt mutatják,
-a mi minden szellemi életben érvényesül: a hozzátartozást egy
-végtelen élethez és ettől való függést; ennek minden elismerése és
-elsajátítása egy nemét adja a vallásnak.</p>
-<p>Ez a szellemi alkotásban benne rejlő vallás azonban inkább
-előudvara a vallásnak, mint maga a vallás, nem alkot saját
-birodalmat, midőn az egész életet megnemesítő és átlelkesítő
-hangulattal keríti körül; s megmagyarázatlanul hagyja azt is, hogy
-történelmi vallások keletkezhettek és nagy hatalmakká válhattak.
-Azon a hangulaton felül egy önállóbb és kifejezettebb vallás felé
-hajtanak a roppant ellenállások, a melyekbe a szellemi élet, mint
-láttuk, az ember világában ütközik. Addig elviselhetők lehetnek, a
-meddig csak kívülről <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span> látszanak jönni, de elviselhetetlenekké
-válnak, ha az akadályozás az ember legmélyebb alapjáig hat, ha
-legbelsőbb lényeg és tényleges állapot messze széjjelesnek és merev
-meghasonlásba jutnak. A megmaradás ilyen meghasonlásnál az egész
-életet meg kellene hogy bénítsa és megakaszsza; a lassankénti
-fejlődéstől és nyugodt előhaladástól itt nem lehet a legkevesebbet
-sem várni, ha egyáltalán lehetséges az áthidalás, akkor csak abban
-az irányban kereshető, hogy egy a bonyodalmon felül való hatalom új
-életet ültet az emberbe, a valóságnak szélesebb mélységét közli
-vele és ezáltal képessé teszi, hogy annak a szakadéknak a saját
-lényében ellene dolgozzon.</p>
-<p>Hogy az embernek valóban ilyen új mélység nyílik meg, az a
-történeti vallások közös állítása, ha a közelebbi fogalmazásban
-messze elágaznak is. A mi szemlélődésünk a szellemi életről szintén
-hagy helyet ilyen továbbképzésre, lehetőségét készségesen
-megengedheti. Mert mikor minden szellemi tevékenységet egy
-összéletbe illesztett és ennek erejére támasztott, akkor az
-egyesekkel az egész csak a világ felépítésére való munka által
-közöltetett és annyiban csak közvetve volt jelenvaló; fennáll még
-az a további lehetőség, hogy az élet egésze közvetlenül is
-megnyíljék az egyesek számára és részt adjon nekik a maga
-gazdagságából. Ez új életet hozna létre, a mely a kimenetelben és
-az önmagába való visszatérésben teljes önmagábanlétet ér el; a
-szellemi élet eszméje ezzel isteneszmévé és a szellem országa isten
-országává fokozódnék. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span></p>
-<p>Hogy azonban ilyen lehetőség valósággá válik, azt nem lehet
-máskép szemléltetni, mint egy új élettipus tényleges megjelenése és
-hatalomrajutása által, melyet az embernek semmiféle töprengő
-reflexiója nem hozhatna létre. Akár az egyesek lelkében, akár az
-emberiség életében egyelőre inkább mint ösztönzés és felszólítás
-lehet jelen, semmint kész munka, az is ténylegességet jelent az
-életre nézve, nevezetesen mikor az egyes vonások egymás között
-összekapcsolódnak, ugyanabba az irányba mehetnek, egy ugyanazon
-forrástól tesznek mint eredetükről tanubizonyságot.</p>
-<p>Ha minden vallásnak abban van a lényege, hogy az embert és az
-istenséget közvetlen viszonyba hozza, akkor annál magasabban fog
-állni, mennél inkább a bensőbe és egészbe fordítja ezt a viszonyt,
-mennél inkább engedik, hogy az isteni ne csak egyes határaival
-érintse az embert, hanem a saját életét közölje vele s részt adjon
-neki lelke legbensőbb mélyében az istenségből. Ez a fordulat
-azonban abban bizonyítja meg magát, hogy az embernél is a szellemi
-élet nem olvad fel a világ felépítésére való hatásban, hanem hogy
-önmaga felé tud fordulni és az egészről egészre való mozgásban új
-tartalmat tud létrehozni, lényegalkotást tud végrehajtani, a mely
-fölötte áll minden munkaeredménynek. Olyan nagyságok, mint érzület,
-meggyőződés, jellem – úgy láttuk – kell hogy hassanak a szellemi
-munkában is. Teljes önállóságra és tiszta kifejezésre azonban e
-mellett nem jutnak, azt csak annyiban teszik, a mennyiben van egy a
-munkának fölötte való élet <span class="pagenum"><a name="Page_144"
-id="Page_144">-144-</a></span> az egészről az egészre, ez pedig
-csak egy isteni élet jelenlétében s rávaló vonatkozásban fejlődik
-ki. Már az ez után való kivánságban megmutatkozik egy mélyebb
-életréteg képződése, melyben az élet konczentráltabbá, melegebbé,
-mondhatni személyesebbé válik s a lelki állomány egésze elválik
-minden merő eredménytől.</p>
-<p>Mindezek a formák azonban csak azzal nyernek eleven tartalmat,
-hogy az isteni életnek ama megnyílása az emberben belső
-összekapcsolást és lelki egygyéválást hoz létre az egész
-valósággal, a hogy ez a szeretet fogalmában mindenesetre inkább
-képletes kifejezést talál. De minden tökéletlenség mellett ez a
-fogalom mégis bizonyos irányt mutat, csak el kell belőle távolítani
-mindent, a mi a merő affektusra tartozik s csak ne jelentse valami
-idegennek belevonását egy adott életkörbe, hanem jelentse egy közös
-életkör alakítását, az életnek nagygyá és szélessé válását
-mindannak legyőzésében, a mi szakadék és korlát van az idegen és a
-saját között. Ilyen szeretetet ismer fel az ember egy új életnek és
-lénynek benne való létrehozásában, egy belső felmagasztosulásban,
-mely egyedül menti meg a fenyegető megsemmisüléstől. Csak a
-mennyiben ez a szeretet az ember saját lényévé válik, következhetik
-be a felszabadulás a természetes én szükössége alól a nélkül, hogy
-az ürességbe esnénk; az ilyen isteni szeretet képes mindent, a mi
-merev és ellenséges, feloldani, a kicsinynek és eltévelyedettnek is
-értéket adni, az emberek kölcsönös viszonyában előtérbe juttatja a
-közöst, sőt az egyformát, megújít és átlelkesít ezzel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> minden
-emberi együttlétet. De ezenfelül tovább is ér, a természethez és a
-kulturához való viszonyunkban, a világ egészét lélektelen idegenből
-hazánkká teszi és lehetségessé teszi, hogy az alkotó alapból
-kiindulva, mint sajátunkat éljük át, a hogy ezt nevezetesen a
-művészet ki tudja fejezni. Hogy ilyen élet, ilyen belső egygyéválás
-a mindenség egészével ki tud az emberiségben sarjadni és az élet
-lelkévé tud lenni, az bizonyosan tanusítja az isteni élet
-jelenlétét. A mit a reformáczió ideje egy bizonyos irányban igy
-mondott ki: «felebarátunknak megbocsátani annyi, mint biztossá
-lenni arról, hogy az Isten megbocsátott nekünk» – ez áll ezen új
-élet egészére: jelenléte az emberben azt tanusítja, hogy az ember
-isteni életre támaszkodik. Az a nagy csoda, hogy az isteni élet és
-alkotó szeretet az ember saját életévé válhatik anélkül, hogy
-feladná a fölényes fenséget, – csoda és mégis egyúttal tény,
-melytől a szellemi élet minden fentartása függ.</p>
-<p>Ha azonban ez az új élet teljesen elismertetik és erőteljes
-kifejtésre jut, akkor biztos túlemelkedés hajtatik végre az akadály
-területe fölé és a megakadó élet újra folyásba jő. Természetesen
-ezzel a fordulattal a szenvedés és homály semmi esetre sem tünnek
-el egyszerűen, inkább a súlyuk fokozódik. Mert midőn az új fokozat
-a követelményeket általában fokozza, a meglévő tényálladékot még
-elégtelenebbnek mutatja, a mi addig csak mint hiány tünt fel, most
-merev ellentmondássá válik. Így a morális eltévelyedés most bűnné
-nő, és a szokásos <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> morál könnyen tünik fel merő
-torzképnek; a világ állása is közömbösségével a szellemi élet
-czéljai iránt, harczaival és szenvedéseivel még rejtelmesebbé lesz
-ott, a hol a világon uralkodó hatalom az isteni szeretet. De
-bármennyire nőnek a rejtélyek, és bármennyire megdagadnak az
-ellenállások, egy új élet megnyilásának tényét a legmélyebb alapból
-nem rendíthetik meg és az ilyen tényben az ember olyan álláspontot
-talál, a mely fölébe emeli minden ostromnak. Így a szenvedés
-problémájának vallási megoldása nem valami elmagyarázásban vagy
-csak legyengítésben van, hanem abban, hogy az új élet fölébe emel
-egész területének és a szeretet és öröm birodalmát helyezi vele
-szemben. Persze arról van szó, hogy hajlíthatatlan erővel
-ragaszkodjunk az újon megnyílt életmélységhez a legközelebbi világ
-minden ellentmondása ellenére és ez a világok körül folyó harcz
-olyan heroizmust kíván, a mely nagyobb, mint minden, a mi a világon
-belül heroizmusnak neveztetik. A vallás azonban nemcsak fölébe
-emelhet a szenvedésnek, hanem még előrehaladást is nyerhet el tőle;
-semmisem jellemzőbb a reá sajátszerű életalakításra, mint ez. A
-szenvedés pozitív méltatása semmi esetre sem olyan könnyű és
-egyszerű, mint a hogy fel szokták tételezni. Mert mikor azt
-mondják, hogy a szenvedés a lélek megnemesítésére és elmélyítésére
-hat, akkor ennek egyenesen ellentmond a tapasztalat elfogulatlanul
-megragadott tényálladéka. Sokkal inkább azt látjuk, hogy a
-szenvedés az embereket kicsikké, szűkösekké, kancsalul látókká
-teszi, míg a jobb helyzetbe <span class="pagenum"><a name=
-"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> jutás kitágítja és
-segítésre készszé teszi a lelket. Elmélyítően a szenvedés csak az
-alatt a föltétel alatt hathat, ha az élet munkája alatt egy
-szélesebb réteg van és az ember számára megnyilhatik; ennek
-lehetősége nélkül minden beszéd a szenvedés megnemesítő hatásáról
-nem más, mint üres szóbeszéd. A vallásban azonban elsősorban az a
-mélység jut elismerésre és kifejlődésre, így most már a szenvedés
-fölemelően hathat, a mennyiben felrázó és megrázó hatalma elkészíti
-a lelket egy új élet fölvételére, tiszta kezdéseket ébreszt benne.
-Akkor a szenvedés rávetheti az embert lényének végső mélységére,
-akkor az eddigi állapot megrendülésén is megmutatkozhatik, hogy a
-mi egész lényünkként tünt fel és minket szorosan megkötni látszott,
-csak egy különös lehetőség volt, a melytől megszabadíthatjuk
-magunkat. A mi azonban áll az egyesre nézve, az áll a népekre és az
-emberiség egészére is; ennek is szüksége van megújulásra, eredeti
-kezdetek elültetésére, mert a kulturák magában sikerülésükben élik
-ki magukat és ellanyhulnak. Világosan különválik itt két élettípus,
-melyek történeti vonatkozásuk szerint az ógörögnek és a
-kereszténynek nevezhetők. Ott a szellemi, mint az emberben biztosan
-megalapozott és közvetlenül jelenlevő, mint a magasabb természet
-egy neme tünik fel; az életnek itt nem lehet más feladata, mint
-hogy ezt a szellemit az emberben teljes erővel kifejtse és minden
-támadással szemben fentartsa, a cselekvés itt önábrázolása és
-önélvezése a belső derékségnek. Ez élet dicséretére sok mindent
-lehet mondani, de van egy <span class="pagenum"><a name="Page_148"
-id="Page_148">-148-</a></span> merev korlátja: mint készet és
-zártat adja magát, nem ismeri a belső felemelkedést, a szenvedés
-belső elsajátítását és a lényegnek ez által való növekvését;
-semmikép sem elégíthet ki, ha életünk állaga tele van bonyodalommal
-és egy új magaslaton való felkapaszkodásról van szó. A keresztény
-élettipus, mely messze az egyházi formulázásokon túl a tisztán
-emberibe is ér, a lelki állag belső problémáit helyezi előtérbe; az
-élet mozgalma számára azzal nyer értéket, hogy benne az ember
-tapasztalatán és megrendülésén át egy új mélység nyílik, a legfőbb
-erőt követeli elsajátítására, egyúttal azonban az új élet
-kifejlesztése által fölébe vezet mindennemű bonyodalomnak. Így
-található meg minden nyers nem-en át az út egy örömteljes igen-hez.
-Mivel azonban a szenvedés a győzelemben is jelen marad, sőt erőben
-inkább növekszik, így ez a fok az élet minden pólusát, a szenvedés
-és örömet, az akadályt és a legyőzést együtt megelevenítheti és
-mindkettő által együtt állandó mozgásban tarthatja létünket. Csak
-itt válik a lélek története lehetségessé s csak ezzel kap a
-világtörténet lelket, ezzel válik igazi történelemmé, nem pedig
-merő evoluczióvá.</p>
-<p>Egyáltalán az új fokozatú életre lényeges az, hogy a szellemi
-élet feladatait súlyos akadályokkal szemben nemcsak fentartja,
-hanem energikusan tovább is viszi s így ez az élet általában a
-kontraszt karakterét viseli magán és egyúttal az erősebb
-konczentrácziót is magamagában. Csak itt fejlődik ki az idegennel
-való összekeveréssel szemben az élet teljes önmagában <span class=
-"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> léte, a
-munka küzdelmeivel és kétségeivel szemben a biztos nyugalom az
-örökkévaló szeretetben, szemben a jelenségek szigorú
-lánczolódásával a szabadság és tett birodalma, szemben a kultura
-növekvő bonyolultságával az egyszerűség és gyermetegség, szemben a
-fenyegető magánynyal a kedélyek összhangzása az örök igazság és
-isteni szeretet közös birodalmában. Mindez pedig nem túlvilági
-messzeségben, hanem közvetlen jelenlétben. Most csak a vallás külső
-fogalmazása értheti a maga világát főképen mint túlvilágot és nem
-mint a valóság éltető mélységét, a mely szellemileg hozzánk
-legközelebb áll.</p>
-<p>A vallás e sajátságos módjának és hatásának helyes elismerése
-könnyen előidézheti azt a hajlamot, hogy a többi élettől
-elszakítsuk magunkat és a vallásba, mint biztos révbe meneküljünk.
-Az ilyen fordulat azonban világunk összezsugorításával fenyeget és
-magának a vallásos életnek sülyedésével is. A vallásnak mindazzal
-együtt, a mi sajátosságot nyújt, a szellemi élet egészén belül kell
-maradni, ennek tapasztalataiból kell újra meg újra megbizonyítania
-magát. Ha elszigeteli magát, akkor vagy elveszti minden tartalmát,
-vagy, a mi közelebb fekszik, áldozatává esik az anthropomorphikus
-fogalmazásnak nemcsak a fogalmakban, hanem az érzésekben is, melyek
-könnyen jutnak a merőben emberibe és érzékibe. Akkor az embert
-inkább sajátosságában fogja meg, semmint ennek fölébe emelné, akkor
-elkerülhetetlenül kiteszi magát annak a szemrehányásnak és
-támadásnak, hogy merőben az emberi kivánságok <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> és
-érdekek beletükrözése a nagy világba, a hogy azt Ludwig Feuerbach
-ragyogó módon kifejtette. A vallásnak amaz elkülönítése egy
-«speczifikusan» vallási élet kifejtésével könnyen idéz elő
-közömbösséget a kulturmunkával szemben, nem különben farizeusi
-mellverdesést.</p>
-<p>Ha azonban a vallás megőrzi összefüggését a szellemi élet
-egészével, akkor nem lehet abban kétség, hogy alap-álladékának
-minden közelsége mellett az emberi fogalmaknak csak nagyon
-tökéletlenül nyílhatik meg, mert ezek a világon való munka uralma
-alatt állanak, ezen kívül csak hasonlatokban tudnak beszélni. Azért
-a vallás gondolatvilágának szükségszerűen szimbolikus jelleme van.
-A hasonlatok mögött azonban itt egy új élet ténye áll, a mely
-szüntelen tovább-buzgásban teljesen kielégítően bizonyítja meg
-magát és a vallás egy óriási hatalom marad, sőt más erőkkel való
-összeütközésben a legerősebb hatalom, még ha nem terjeszkedik is ki
-a szélességbe és mint az élet legszentebbje nem hangos
-magaviselettel, hanem csendes jelenlétben hat a lélek legmélyebb
-alakjában. A vallást raczionális formákba átfoglalni annyi, mint
-lerombolni. Tiszteljük tehát a titkát és szívleljük meg Eckhart
-mester szavát, hogy «istenről a legszebben beszél, a ki a belső
-gazdagság bőségéről legjobban tud hallgatni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p>
-<h4>Visszatekintés és összefoglalás.</h4>
-<p>Most már arról van szó, hogy egy pillantást vessünk a megtett
-útra és röviden összefoglaljuk, mi eredményre jutottunk az élet
-értelmét és értékét illető kérdés dolgában.</p>
-<p>Sajátszerű volt a tájékozódásunk módja. Nem kezdtük, a hogy ezt
-rendszerint tenni szokták, a körülöttünk levő világ vázolásával s
-nem innen kiindúlva kerestünk felvilágosítást az életről, hanem
-igyekeztünk az életet önmagában megragadni és önmagából megérteni,
-követtük saját mozgásába, összefüggéseket, bonyodalmakat és
-megoldásokat ismertünk fel benne s ezzel végül eljutottunk egy
-összképhez, a mely egyuttal tájékozást nyújt az egésznek értelméről
-és értékéről is. Ezen az úton az elmélkedésnek magának is osztoznia
-kellett az élet mozgásában, nevezetesen a fordulópontokon
-választania kellett; az egészen a belső önfentartás utáni törekvés
-vonult keresztül és a végül nyert eredmény a személyes igazság
-jellemét hordozta magán. Ez nagy lelki közelséget és melegséget ad
-az egésznek; minden törekvő ember, nem csupán a tudós kutató,
-elvállalhatja ezt a munkát, az emberiség összetalálkozhatik egy
-közös meggyőződés alapvető tartalmában, egyuttal azonban minden
-egyes is individuális kifejezést adhat a szükségszerűnek, saját
-nyelvén nyilváníthatja ki. Az ilyen együttátélés által és a
-szellemi önfentartással való összekapcsolás által az itt megtalált
-igazság a képzelhető legnagyobb bizonyosságot nyerheti; az élet
-alapszerkezetére <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> való visszatérés nem kevésbbé az
-egyszerűsítés irányában hathat, a mely a kulturmunka növekvő
-bonyolultságával szemben egyre sürgősebb lesz. A milyen bizonyosan
-szükség van ezen eljárásnál egy sajátságos gondolatvilág
-kialakítására, hogy az egyes jelenségeket egy egészbe foglalhassuk:
-egy így megalapozott gondolatvilágnak megvan az az előnye, hogy
-mind újra saját életté és tapasztalássá változtatható és azzal
-megszilárdítja jogát.</p>
-<p>Az élet tartalmát azonban első sorban az a tény alakítja
-sajátságosan, hogy nem csupán egyszerűen továbbmegy egy
-természettől adott pályán, nem épül fel nyugodt továbbhaladásban
-egy szilárd alapvetésen, hanem főirányát meg kell keresnie;
-önmagáért való küzdés ez. A természethez való viszony, a mely az
-embert egyelőre egészen elfoglalja, neki nem elegendő tartósan, az
-új azonban, a mely felé törekszik, nem csupán merő többlet, hanem
-valami lényegesen más, a mi csakis szakítás és megfordulás által
-érhető el; ha egyelőre a lét elszóródásához tartozunk és életünk a
-környezettel való csupa egyes érintkezésekben folyik le, akkor
-fordulat következik be az életnek belülről való megragadására s
-egyuttal az egészben való átélés; ez az épen, a mit szellemi
-életnek nevezünk. Ez a szellemi élet világjellemével semmikép sem
-lehet a merő ember tulajdonsága, önállóságot kell vele szemben
-birnia, csak úgy idézhet elő alapos fordulatot és adhat az embernek
-szilárdságot és nagyságot s harczot róhat rá a merőben emberi
-minéműség ellen. Hogy a szellemi élet mint önálló és fölényes
-<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span> hatalom hat bennünk és hogy egyuttal
-saját életünk és lényünk lehet, ez dönt első sorban életünk
-jelleméről; mindenen uralkodó feladatot talál abban, hogy azt az
-önálló szellemi életet – s vele új alapviszonyt az élethez –
-elsajátítsa és a lehető legmagasabb erővel kifejtse.</p>
-<p>A szellemi életben azonban azt találtuk, hogy az élet benső
-egységhez és önmagában való léthez fordul, olyan önmagában való
-léthez, a mely nem áll a dolgok mellett, hanem ezeket magába föl
-akarja venni és őket belsőleg át akarja alakítani. Szellemi élet
-annyi mint valóság-képzés és ezzel első sorban igaz élet. Mert az
-az élet, mely a szellem-alatti területen a pontoknak pontokhoz való
-viszonyából alakul, merőben közben-történés s ennélfogva nem igazi
-élet; az ilyen életnek ön-életnek kell lennie; a mennyiben ez az
-alkotás egész szélességében szilárdan megtartja magát s belőle
-önmagához visszatér, valódi valóságot hozhat létre, az egyedülit, a
-mely ezt a nevet megérdemli és a melyből ered minden, a mi
-máskülönben valóságnak nevezi magát. Csak a mennyiben itt az élet
-önmagába mélyed és egy támasztó alapból kiindulva befoglalja a
-tevékenység sokféleségét csak annyiban állhat meg önmagán, fejthet
-ki létet saját területén és így létrehozhatja saját életét. Ebbe a
-mozgalomba tartozik azonban a tevékenység minden elágazása a jóba,
-igazba és szépbe, mindenütt arról van szó, hogy a merőben subjektiv
-izgalom ürességén túljussunk és olyan pontot érjünk el, a hol az
-élet önkifejtéssé lesz és ezzel tartalmat hoz létre. Egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span> ilyen öntevékenységben azonban olyan
-öröm foglaltatik, a mely messze felülhalad minden közönséges
-boldogságot. Ily módon valóban nincs hiány mindent összefoglaló
-czél dolgában életünk számára.</p>
-<p>E mellett az az egy nagy fordulat egyuttal mérhetetlen munkának
-kiinduló pontja is. Mert miután a bensőség, melyről itt szó van, a
-világmindenség saját mélységét jelenti, tehát nem elválás a
-világtól, nem menekülés a kedély egy zugába, hanem egy energikus
-megegyezésről van itt szó minden meglévő létállapottal,
-átváltozásról és fölemelkedésről, előrenyomulásról és
-felfedezésről, innen kiindulva kell az emberiség minden élményét
-áttekinteni és egymással összehozni, megnyilik az a lehetőség, hogy
-a partikuláris életrendszerekkel, melyek túlságos szorosakká váltak
-nekünk, egy univerzálisat állítsunk szembe és minden eredményt a
-szerint vizsgáljunk, hogy mivel járul hozzá egy önmagában levő
-élethez és a valódi valóság fölépítéséhez.</p>
-<p>Természetesen egy ilyen élet követelése nem fejlődhetik ki az
-emberiségben a nélkül, hogy a tényleges czél és a tényleges állapot
-az emberiség közvetlen képességével együtt messzire el ne
-távolodjanak egymástól és a feladat sokkal nehezebbnek ne
-bizonyuljon, mint ott, a hol csak az erőknek bizonyos irányokban
-való fordulatára törekszenek, nem pedig az életnek lényegesen új
-módjára. A dolog megnehezítése azonban a czélt nem teheti
-kérdésessé, a világos betekintés abba az állapotba ellenkezőleg
-afelé fog hatni, hogy a munkának megadja a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span>
-szükséges erőt és mélységet, valamint hogy ellene dolgozzon egy
-ellentétnek, a mely sok eltévelyedést és zavart idézett és idéz elő
-minduntalan, t. i. a szabadon lebegő idealizmus és a merő realizmus
-ellentétének. Amaz idealizmus beéri azzal, hogy valamiféle szellemi
-tevékenységet hoz létre az emberiségben és valamiféle köröket
-megnyer a számára, nem törekszik kellően arra, hogy a mozgalom a
-legmélyebb gyökerekig hatoljon és hogy az emberiség új
-összállapotát hozza létre; azt hiszi, hogy egykönnyen megnyerte az
-embert már annak számára, a mi csak valamikép érinti, gondolatai
-számára csak valamikép is nyilvánvaló; ily módon könnyen
-elfelületesedik halvány intellektualizmussá. A realizmus jogában
-van, mikor ezzel szemben az emberi lét teljes tényálladékát
-fordítja kifelé és a munkát ezzel szorosabban összekapcsolja. Azt
-azonban nem veszi észre, hogy minden szellemi tevékenységben és így
-minden kulturmunkában is egy emelkedés rejlik e fölé az állapot
-fölé és hogy szüntelenül ellenhatás áramlik belőle ez állapot
-ellen; így tehát a merő ember saját képességének rója fel azt, a mi
-csak a szellemi élet hatása alatt jön létre s azt hiheti, hogy merő
-kitágítás és képzetkapcsolások útján tudományt és természeti
-ösztönök kifinomítása útján morális állapotot tud létrehozni. Csak
-mikor a szellemi tevékenység és emberi helyzet egyaránt megtalálják
-méltánylásukat és állandó kölcsönhatásban maradnak, csak akkor
-lehet lényeges idealizmusra jutni, mely a kettőnek harczán át
-előbbrehatol egy igazi valóság fölépítésére. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p>
-<p>Ez életnek egésze követeli a valóság mélységének elismerését és
-e mélység elsajátításának lehetőségét az ember részéről; a mi eddig
-az ő egész világának látszott, az ezzel másik világgá, a merő
-kifejtés és megjelenés világává válik. Az ilyen átfordulásban van
-metafizika, azt nem ismerjük félre és nem is tagadjuk, sőt az élet
-ilyen metafizikájának elismerését tekintjük annak a pontnak, melyen
-a szellemeknek dönteniök kell és nyilván mindig dönteni is fognak.
-Ha nincs a valóságnak mélysége vagy elzárva marad előlünk, akkor
-elesik minden lehetőség arra, hogy az életet önmagára alapítsuk, a
-valódi szellemi kulturát a merő emberkulturától elválaszszuk, a
-zürzavarnak, a mely minket körülvesz, belsőleg fölébe kerekedjünk.
-Akkor az élet el van veszve és nélkülöznie kell minden értelmet.
-Így nem az idegenben, a homályosban és a túlvilágiban való
-gyönyörködés hajt minket arra az átfordulásra, hanem az élet
-önállóságáról és az élet tartalmáról való gond. Az életnek ilyen
-metafizikája elég nyilvánvalóan is különbözik minden elvont iskolai
-metafizikától. Az a metafizika egyáltalán nem merő intellektuális
-szükségérzetből egészíti ki és alakítja át életünket, hanem épen ő
-hatol öneszmélés útján egy valódi valóságig, csak általa lehet az
-életnek szilárd álláspontját, a valódi jelent, az önmagunkban való
-létet elérni. A merő lét csak olyan valóságot tüntet elénk, a mely
-szétfolyik, ha meg akarjuk szilárdítani; valódi valóság csak
-szellemi munka és egy önmagában létező világ fölépítése útján jön
-létre.</p>
-<p>Az itt kifejtett élet egy további vonása az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> ethikai
-természetű tevékenység következetes követelése. Ethikai jellemet
-főképen azáltal nyer, hogy itt nem arról van szó, hogy egy meglévő
-alapon ezt vagy azt elvégezzük, hanem hogy szakítva a meglévő
-helyzettel új álláspontot nyerjünk és egy új élet egészét vivjuk
-ki, hogy tehát ne csak egyes feladatokat, hanem egy összfeladatot
-birjunk, mely minden sokféleséget áthat és összetart. Hogy
-sikerül-e amaz álláspontot megnyerni, benne erős gyökereket verni,
-szellemi karaktert kiképezni és ezzel a valóság állományát növelni,
-hogy röviden szólva, lesz-e az ember szellemi energia és egyuttal
-egy láthatatlan rend részvevője, az dönt életének sikerülése vagy
-nem sikerülése fölött; a kifelé való legfényesebb sikerek sem
-pótolhatják az e tekintetben való hiányt. A feladat azonban, a mely
-ezzel az ember elé van állítva, nem tünhetik idegennek; a követelés
-nem jő kívülről, hanem saját lényünkből; hiszen arról van szó, hogy
-igaz ént nyerjünk el, saját életünket önmagunkban való létre
-vezessük. Ha minden ethika olyasvalamit kiván, a mi a merőben ember
-fölött van, akkor itt az az ember fölött levő valami maga az
-embernek legbelsőbb alapja. Ezzel elesik minden lehetőség arra,
-hogy a morált mint valami nyomasztó igát vagy merev sablónt fogjuk
-fel, a hogy azok teszik, a kik a helyett, hogy utána mennének a
-dolog belső összefüggéseinek, merőben az emberi együttlétben való
-jelenséghez ragaszkodnak és itéletüket könnyen befolyásoltatják a
-karrikaturától. A szellemi élet ilyen morálja képes arra is, hogy
-kielégítsen olyan követelményt, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> a mely el nem hárítható,
-a melyet azonban a jelenkori tanítások csak mellékesen szoktak
-tárgyalni, t. i. egy élő hatalom követelményét, mely a
-törvényeknek, a normáknak ható erőt ad az emberen belül. Mert mit
-használnak az ellenállások súlyával és a szellemi inger
-bágyadtságával szemben a parancsolatok és normák, ha csak
-követeléseket támasztanak az emberrel szemben, de nem jön elébük az
-élet folyama és nem teszi teljesítésüket lehetségessé? Ilyen
-életfolyam nyilik azonban, ha elismerjük a mindenség-életnek
-jelenlétét az emberben, a mely fölemeli a merő pont képessége fölé
-és az egésznek erejét hathatóssá teszi benne. Az ilyen
-összefüggésben egyuttal a morálnak nem lesz sem regulativ, sem
-produktiv jelleme, azaz cselekvésünknek nem kell csak
-belehelyezkednie egy fennálló rendbe, nem kell egy adott világba
-csak beleilleszkednie, hanem a dolgok állását tovább kell képeznie,
-a szellem birodalmát legjobb képessége szerint gyarapítania. Akkor
-nem fog a tevékenységgel addig várni, a míg kívülről jön számára
-valami követelés, hanem belső ösztönből fog fölkeresni és tovább
-fejteni, alkotni és megújítani. Ilyen alapból kiindulva kell
-nevezetesen a morálnak újraélesztetnie, hogy magasra fejlődött
-kulturánk ne legyen áldozatává a rothadásnak és az elharapózó
-elpuhulással férfias érzület álljon szemben. Egy a szubjektiv
-hogyléten fölülálló czél nélkül nincs meg az életnek szilárd
-támasztéka és összetartása, minden külső bősége mellett nem
-kerülheti el a belső ürességet és felbomlást. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p>
-<p>Ilyképen az élet értelmében és czéljában, mint a hogy ebből
-látszik, nem lehet kételkedni. Egy önálló szellemi élet
-elsajátításában olyan feladat nyílik, a mely minden szétágazást
-magában foglal és minden létét átképzésére hajt. Az ebben az
-életben való részesedéssel belső viszonyt nyerünk a világgal és
-szoros külön körből egy mindenség-életbe helyeztetünk, egy belső
-élethez tartozóknak tudjuk magunkat és az egyénnek ereje visz
-minket is. Emellett azonban nem tününk el a végtelenségben. Mert az
-a nagy tény, hogy az egyes helynek végtelen élete saját élménynyé
-válik, hogy itt az önálló élet forráspontját teremti meg. Ezen a
-helyen a mozgalom saját tettünkké válik és nélküle nem juthat
-előre. Így cselekvésünk is a mindenség továbbképzéséhez tartozik és
-meg lehetünk győződve, hogy semmi sincs abból elveszve, a mi
-lényeget képzőn hat. Az ilyen élet nemcsak a külső természetnek
-emel biztosan és magasan fölébe, hanem az emberi üzelmeknek is
-kicsinyes érdekeikkel együtt, hiszen mint a végtelenség részvevői
-önmagunkon állunk, mérhetetlen munka közben az alkotó alapból
-kiindulva belső szilárdságot és biztos nyugalmat meríthetünk.
-Egyuttal megváltoznak az élet mértékei: nagysága nem a kifelé elért
-eredménytől függ, hanem a lényeget alkotó mélység kiküzdésétől és a
-világ állományának ezáltal való előbbrevitelétől; a mi
-különbözőséget az életsors mutat, az háttérbe szorul e
-valamennyiünk közös műve mögött; külső kicsinység együtt járhat a
-belső nagysággal és senkinek sem szabad életfeladatát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span>
-alacsonyra becsülni. Valamennyien királyi vérből valók vagyunk, de
-csak mint a szellemi világ polgárai, mint az eredeti élet
-hordozói.</p>
-<p>Az élet képéről és becsléséről azonban nemcsak az dönt, a mi az
-életben mint mozgalom támad; nem kevésbbé esik a mérlegbe, hogy
-mennyiben sikeresek, mennyiben közelednek czéljukhoz. A
-készületlenség könnyen elviselhető, ha a biztos kiküzdés útján van,
-de ha nem így van, akkor nyomasztólag és bénítólag hat. Most már
-azonban nem lehet tagadni, hogy a szellemi mozgalom nálunk
-akadályokba ütközik, melyek nem oldhatók fel simán; épen az, a
-miben sajátossága és nagysága áll, bonyodalmakat szül, melyek a
-nyereséget veszteséggé alakíthatják át.</p>
-<p>Sajátsága volt a mi körünk szellemi életének egy előrehaladó
-belső mozgalom, egy fölkapaszkodás különböző lépcsőfokokon. A
-természetes önfentartáson felül és a legközelebbi lét zűrzavarán
-felül egy szellemi élet fölépítésére hajt valami, de ebben is
-bekövetkezik a szétválás egy összefoglaló kulturmunka és a vallás
-egy birodalma között. Ezzel az élet három rétege keletkezik, melyek
-különböző javakat tartalmaznak és különböző világi áttekintéseket
-hoznak létre. A természetes és társadalmi önfentartás hasznosságán
-és czélszerűségén belül világot építő alkotás emelkedik s erőt és
-szélességet fejleszt ki, fölötte azonban a világon belülálló
-bensőség és a világot legyőző szeretet birodalma van; a világnézet
-szerint az első fok, ha nem a materializmushoz, de mindenesetre a
-pozitivizmushoz és <span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> agnoszticzizmushoz hajlik, a másik egy
-pantheisztikus gondolkodásmódhoz és a szellemi élet személytelen
-fogalmazásához, a harmadik theizmust képvisel és személyesebb
-szinezetet ad a szellemi életnek. Már most az élet egésze csak
-akkor sikerülhet, ha ezek a különböző fokok élő vonatkozásban és
-kölcsönös hatásban maradnak és egymást kiegészítik, ha az alsók a
-magasabbakhoz tovább törekszenek és ezek rájuk visszavonatkoznak,
-csak ha ezzel minden jogával együtt felismeri korlátját is és ha
-minden különös feladatnak az összfeladat fölötte marad.</p>
-<p>De közönségesen mily messze el van az élet az ilyen alakítástól
-távolodva, mennyire széjjel esik az ember előtt, mennyire meg van
-hasonolva önmagával! Az egész többnyire nem elég erőteljes, hogy a
-különböző oldalakat és fokokat összetartsa és egymással
-kiegyenlítse; így mindegyikük önállóan lép fel és önmagából
-uralkodni akar az egészen; nemcsak hogy az alantas zártságával és
-szilárdságával azzal fenyegeti az életet, hogy lehúzza, a magasabb
-is elveszti teljes erejét, sőt szellemiségében is fenyegetve van,
-ha az élet összefüggéséből kilép és mozgásával szemben bezárkózik.
-Így mutatják ezt a vallási terület tapasztalatai teljes
-világossággal; nevezetesen ott, a hol a vallás teljesen
-egyeduralkodóul adta magát, a kicsinyesen emberibe és szűkösbe
-jutott. Általában véve a fokok amaz izolálása merev szűkítéseket és
-ép oly kemény, mint kilátástalan harczokat idéz elő, minden fok
-létrehozza a maga saját dogmatizmusát, az életalakítás a párt
-<span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
-"Page_162">-162-</a></span> szempontja alá kerül, az önmaga
-fentartására és a többiekkel szemben való keresztülvitelére való
-gond az egésznek előbbrevitelét mellékesnek tünteti fel, az
-emberiség legjobb erői fölemésztődnek az ilyen összeütközésben. Az
-a szellemi élet sorsa nálunk, hogy nemcsak kifelé, hanem önmagában
-is folytonos harczot kell viselnie és hogy a harcz mindkét módja
-csaknem összeelegyedik egymással. A történelem folyama azonban úgy
-látszik, mintha nem csökkentené, hanem inkább fokozná a
-bonyodalmat; avagy volt-e valaha idő, a mely annyira pártokra
-szakadt, mint a miénk?</p>
-<p>Az a meghasonlás azonban semmiképen sem a merő individuumok
-hibája, végeredményben onnan ered, hogy magában a valóság
-tényálladékában az alacsony semmikép sem megy egészen a fölemelkedő
-mozgalomba, hanem ezzel szemben önállóságot tart meg; így a
-természet birodalma legnagyobbrészt a szellemi élettel való minden
-vonatkozásnélkül valónak látszik, így a szellemi élet maga is
-széles kiterjedésben az önállóságra és lényegképzésre való irány
-nélkül fejlődik ki. Az erők sok tekintetben elválnak és értelem
-nélkül szétömlenek az ürességbe, vagy ők is alantas czélok
-szolgálatába vonatnak. Ez belevág az összállapotba és az
-individuumokat védteleneknek tünteti fel az akadálylyal
-szemben.</p>
-<p>A bonyodalom tetőpontját azonban csak akkor érjük el, ha a
-világkörnyezet ellenállását, melylyel különböző pontokon
-találkoztunk, egy egészbe foglaljuk és mint egészet fontoljuk meg.
-Az általunk képviselt meggyőződést <span class="pagenum"><a name=
-"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> különös erővel érinti,
-mert csak az a gondolat vezeti, hogy az ember avval, a mit
-szellemileg alkot és szellemileg önmagából csinál, nem a saját
-körében mozog, hanem közvetlenül a világélethez tartozik; hiszen
-szellemi élet nekünk annyi, mint alkotó életbe való elhelyezés és
-az az alkotó élet sohasem lehet az egyesnek a dolga, hanem csak az
-egészé. A mi különösség van bennünk, annak is itt csak akkor van
-joga és értéke, ha az egyénre támaszkodik és általa alakíttatik.
-Ily módon életünk, a mennyiben önálló szellemiséget nyer, a
-mindenség hatása, a mindenség önkimélyítése. A mindenség ily
-önkimélyítésétől azonban azt lehet várni, sőt szükségszerűen
-követelni, hogy elegendő ereje legyen arra, hogy önmagát
-érvényesítse és a dolgok menetét irányítsa: a mi szellemi élet
-megered, annak ha nem is egy csapásra, de legalább biztos
-fejlődésben uralomra kell juttatni magát és meg kell törnie minden
-ellenállást. Máskülönben a világélet elviselhetetlen ellenmondást
-rejtene magában olyan mű kezdődnék, melyben nincs meg az önmaga
-keresztülvitelére való erő; az ember azonban, a kivel szemben az a
-czél magas követelményeket támaszt, a kinek mellette vagy ellene
-döntenie kell, kínos bizonytalanságba kerülne s végül szellemileg
-össze kellene benne törnie. Már pedig nekünk embereknek a
-világtörténés nagyon is átlátszatlan, semhogy teljesen
-részvéttelennek nyilváníthatnók cselekvésünk és eljárásunk számára,
-különösen pedig a valláshoz való fordulás azzal, hogy új
-életmélységet nyit, megadja a lehetőséget, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> valami,
-a mi eleinte akadálynak tűnik fel, végül előmozdítónak bizonyuljon;
-sok élettapasztalat valóságot ad ennek a lehetőségnek. Mindazzal
-szemben azonban, a mi egyes dolog abból fenforog vagy legalább
-nyitva marad, az egésznek elfogulatlan szemlélése nem vonhatja ki
-magát az alól a benyomás alól, hogy a világtörténés mereven
-közömbös minden iránt, a mi belső képzés nálunk végbemegy; a belső
-mozgalom úgy tűnik, hogy roppant ellentállások ellen nem tud
-fölvergődni és nem tud önálló birodalommá alakulni. Így látszatra
-abba az ellenmondásba esünk és közel áll az a fordulat, hogy minden
-mozgalmat az önálló szellemiség felé merő képzelődésnek
-nyilvánítsunk s ezzel minden e felé való ösztönt alapjában
-leromboljunk. A világ, melyet az ember belülről akarna felfogni és
-sajátjává tenni, úgy tűnik fel, mintha ridegen visszautasítaná és
-örökre bezárulna előtte.</p>
-<p>Az ilyen fordulat tényleg elkerülhetetlen volna, ha a szellemi
-élet nem volna más, mint a hogy a közönséges felfogás tartja:
-individuális lelki folyamatok elhelyezése és kombinálása,
-gondolataink merő ide-oda dobása. Láttuk azonban, hogy a szellemi
-élet lényegesen több, az életnek új módja, egy új fok megragadása,
-igazi valóság alkotása, az egésznek erejéből való teremtés. Ebben
-van világjelleme és ezt mindaz, a mi kívül történik, a legkevésbbé
-sem teheti kétségessé; minden homály a periferián a legkevésbbé sem
-tudja megrendíteni a bizonyosságot az élet magvában. E mellett mint
-láttuk, különösen az jön számba, hogy az élet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> benső
-mozgalma az ellenállások által nem reked meg, hanem új munkára
-össztönöztetik, hogy az ellenállásokkal belső továbbképzést kell
-szembeállítani.</p>
-<p>E szerint az ügy folyamatban marad és a világ nincs előlünk
-elzárva, törekvésünkkel nem kell magunkat benne elhagyatottaknak
-éreznünk, nem esünk ki az egésznek mozgásából. A kétség most már
-merőben a belső gyöngeség jelévé válik, a külső világ tekintete
-csak azon tud erőt venni, a ki nem tud belső tekintetet
-szembeállítani vele, a ki a mindenségéletről belülről nem biztos.
-Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ellenmondást szabad könnyen
-vennünk és figyelmen kívül hagynunk. A meredek szakadék a világ
-kivülről és belülről való tekintete között tagadhatatlanul
-sajátságosan alakítja úgy világunk összképét, mint életünk
-feladatát. Ez a világ ellentétével és folyton fokozódó harczával
-nem lehet a valóság egésze és nem találhatja önmagában végső
-befejezését; a létnek különös módja, a melynek további
-kapcsolatokban kell állni, hogy egyáltalában fenn tudjon maradni és
-valamiféle értelmet nyerjen. Cselekvésünk pedig nem találja ebben
-az ellenmondásokkal teljes világban végső czéljait, a harcz közben
-az átfoglaló és fölényes szellemiség világára kell irányítva
-lennie. A gazdag bensőség világa és ennek eleven jelenléte nélkül
-minden törekvés el volna veszve, a mely a harcz és ellenmondás
-világában nem jut győzelemre. A valóságnak ez az össztekintete
-bizonyára rejtélyes marad és minden kisérlet, hogy egy sima
-formulában <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span> feloldjuk, nem egyéb, mint ellaposítás;
-így tisztelnünk kell a titkot a nélkül, hogy ezzel a romantika
-módjára a sötétség dicsőítésébe esnénk. Elég világosan látjuk, hova
-vezet utunk iránya. Az oly nagy mozgalmakkal és bonyodalmakkal
-teljes világgal szemben nem lelhetjük főfeladatunkat a merő
-szemlélésben, nem találhatjuk üdvünket egy merő egyensúlyi állapot
-helyreállításában, hanem küzdőtársaknak kell lennünk s a haza
-gondjainak és fáradalmainak ilyen magunkra-vállalásával
-leírhatatlan nagyságot érünk el; így arról van szó, hogy teljes
-erővel beledobjuk magunkat a mozgalomba, abban a sziklaszilárd
-hitben, hogy semminek sem lehet elvesznie abból, a mi a
-mindenség-élet belső szükségszerűségének szolgál. Akkor nekünk
-magunknak örömünkre válhatik, hogy a kétségek legyőzésére nincs
-szükségünk külső jelekre, hanem belső felkapaszkodás által, a
-szellem és erő bizonyítékai által uraikká váljunk. És világunknak
-minden készületlensége nem ijeszthet meg minket, ha ezt mint
-további összefüggések egy tagját értjük meg s benne inkább kezdetet
-látunk, mint befejezést.</p>
-<p>Életünk akkor is megtartja értelmét és értékét, ha inkább belső
-előrehatolás, mint külső legyőzés, inkább az erők kiképzése és
-gyűjtése, mint a czélok teljes elérése. Ez volt Luther meggyőződése
-is mikor ezt mondta: «Még nincs megtéve és még nem történt meg, de
-folyamatban és lendületben van, nem a vég, hanem az út.»</p>
-<p>A dolgok ily állása elkerülhetetlenül előhívja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> a
-halhatatlanság problémáját; nemcsak az alantas élet-mohósága,
-kielégíthetetlen többetakarás, hanem a szellemi élet kényszerítő
-vágya is ehhez vonz. Az újkor e kérdés igenlését nyilvánvalóan
-nagyon megnehezítette. Már a világ megmérhetetlen térbeli és
-időbeli kiterjedése is más világításba helyezi a kérdést, mint
-akkor, a mikor a föld úgy tünt fel, mint a világegyetem középpontja
-és a világ egész területe csekély időközben bejárhatónak látszott;
-e mellett egyre világosabban ismerjük fel minden szellemi
-tevékenységnek függését a testi feltételektől. Ha továbbá csak a
-szellemi életben való részvétel ad az embernek kiváló állást, akkor
-a szellemi mozgalom kicsinyessége a legtöbb ponton megütődést kell
-hogy keltsen; még a hol a szellemi élet a nevelés folytán
-valamennyire fölébresztetett is, az élet folyamán gyakran csaknem
-teljesen elalszik és a szellemi mozgalom teljesen eltűnik a sivár
-filiszterségben és neveletlenségben. A lélek mintha kialudt volna,
-mikor a test még él. Mit ér az ilyen halott lelkeknek a továbbélés
-ezen léten túl? Végül a szellemi életről való kitágult fogalmak is
-mind erősebben éreztetik a nekünk adatott létformák szűkösségét és
-föltételességét, nekünk nem megy, mint a régebbi gondolkodásmódnak,
-föltétlenül szerencseszámba, hogy ezt a különös létformát minden
-szűkségével és véletlenségével minden időn át tovább vonszoljuk,
-nem egy van köztünk, a ki inkább választaná a teljes
-megsemmisülést, mint az ilyen merev lebilincseltséget és
-rabságot.</p>
-<p>Akármennyi szól is ellene az újkorban az igenlésnek,
-<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span> a merev tagadás is lehetetlenné válik,
-a mint az életnek az a képe, melyet kifejtettünk, el van ismerve.
-Mert az élet szellemi tartalma szerint nemcsak az egyesnél, hanem
-az emberiség egészében is teljes-tökéletesen elkészületlennek
-mutatkozik, mint merőben kezdete az útnak és nincs semmiféle
-remény, hogy a legközelebbi létkör valaha is az ész birodalmává
-változzék, sőt ha a haladással a bonyodalmak is nőnek, akkor az
-egész szellemiség felé való mozgalomnak értelmetlenné kell válnia.
-Ma ilyen állapotnak kell a végső lezáródást hoznia, ha a szellemi
-élet fejlődése nem terjed ezentúl és nem engedi az egyest is, hogy
-részt vegyen ebben a tovább megmaradásban. Természetesen ez a
-megmaradás csak a szellemi magra szorítkozhatik, a mely bennünk el
-van vetve és előállhat az a kérdés, vajjon ha az élet lefolyása a
-hajlamot nem emeli szellemi energiává és nem teszi önálló
-életfolyammá, lesz-e az élet ezen a helyen továbbhaladás és nem
-használja-e fel erejét másvalahol.</p>
-<p>Minden a jövőbe való töprengésnél fontosabb az a tény, hogy
-nálunk már most időkfeletti élet képződik, hogy az ember részt tud
-nyerni az örökkévalóságból és végtelenségből és pedig – ez a
-fődolog – nemcsak egyes tevékenységeivel, pl. gondolkodó
-képességével, hanem létének egy részével; a mi ebben a nyereség, az
-nem válhatik teljesen az idő áldozatává.</p>
-<p>Mindazonáltal e kérdésben sokkal több sötétség marad, semhogy
-életünk előterében állhatna; tehát csak a dogmatikus tagadást
-utasítsuk el. Hogy ennek a sötétségnek megvan <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> az az
-előnye, hogy törekvésünket ennél az életnél megrögzíti, a mely oly
-sok tennivalót ad nekünk és egyúttal a cselekvéstől távoltartja a
-jutalom gondolatát, azt nem kisebb ember mint Kant juttatta
-érvényre a praktikus ész kritikájában. Ennek a kérdésnek mélyreható
-tagolását ezekkel a szavakkal fejezi be: «Tehát itt is helyes az,
-hogy a kifürkészhetetlen bölcsesség, mely által létezünk,
-nemkevésbbé tiszteletreméltó abban, a mit megtagadott tőlünk, mint
-abban, a miből részt juttatott nekünk.»</p>
-<h4>Következések az egyén életére.</h4>
-<p>Mint minden életalakításnak, a miénknek is az egyén létén kell
-megbizonyítania magát; meg is teszi ezt, midőn az egyes élet elé is
-jelentékeny feladatot állít, belső összefüggést ad neki, kiragadja
-az ellentmondásokból, melyek máskülönben elpusztítással fenyegetik.
-Ezek az ellenmodások azonban abban gyökereznek, hogy az ember mint
-gondolkodó lény fölébe nő a természetnek és nem talál már benne
-kielégülést, azonban létének átlagában a szellemi tevékenység nem
-elég erős arra, hogy új életet hozzon létre; így az ember
-bizonytalanul lebeg a középen és mivel a segítségre való kisérletek
-hamar elégteleneknek bizonyulnak, az egész végül bús rezignáczióban
-végződik és az élet, Schopenhauerrel szólva, olyan üzletnek tűnik
-fel, a mely nem fedezi a kiadásait.</p>
-<p>Az élet lefolyása a különböző életkorokon át, a hogy a
-tapasztalás mutatja, úgy mutatkozik <span class="pagenum"><a name=
-"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> mint fölemelkedés és
-leszállás, ezzel azonban mint túlnyomó veszteség, mint nagy
-kiábrándulás. Az életbe való belépéskor az egyént övéinek szük köre
-örömmel üdvözli és gyöngéden ápolja, felnövekvésekor is szeretet és
-jóság őrzik útját és ha fájdalmak és gondok nem hiányoznak is, az
-életalakítást és életkedvet nem zavarják lényegesen. Mivel a függés
-még nem idéz elő nyomást, a gyermekkor az ártatlan öröm állapotát
-fejleszti ki, melybe a későbbi élet gyakran mint elvesztett
-paradicsomba kivánkozik vissza. Azután azonban feltámad a
-függetlenség után való vágy, az élet a szabadba és a messzeségbe
-törekszik, az ember saját útjait követi, a barátság és szerelem
-révén új összeköttetéseket szerez a természettől adottakkal
-szemben, új ösztönei támadnak, új kivánságai kelnek fel, duzadó
-érzéki erő hoz a szellemi életnek is termékeny ösztönzéseket. A
-végtelenbe megy ekkor a vágyódás és reménykedés, korlátlan
-lehetőségek között válogathat a törekvő szellem, a friss erő
-eredeti felduzzadása azt az érzést idézi elő, hogy a világ éppen
-most kezdi igazi folyását, csak most ragyog a nap teljesen, a
-gyönyör és szerelem csak most fejti ki egész varázsát. A mult e
-mellett könnyen úgy tűnik fel, mint merő előzetes foka annak, a mi
-most az eldöntés stádiumába lép, most kovácsolódik a jövő, most
-mutatkozik meg az útja minden következő időnek. Az ifjúság nem
-gondolhat ilyen nagyot magáról a nélkül, hogy sok gondot és
-fájdalmat magára ne vegyen, a magasratörő tervek különös erővel
-éreztetik a meglévő állapottal levő elégtelenséget és ellenhatást.
-<span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span> De az örömteljes erő-tudat ebből inkább
-ösztönzést merít az életre, mint akadályozást, szilárd hit is
-dolgozik az ész hatalmában és az emberi igazságosságban, nem
-különben a szabad cselekvés fölényében való hit minden merev
-mechanizmus fölött.</p>
-<p>A tervezgetések idejéből az ember a férfikorral belép a munka
-idejébe, most már meg kell feszítenie karjait, képességét tettel
-kell igazolnia, hivatást vállal, saját otthont alapít. Ez nem
-történhetik meg az élet bizonyos összeszűkítése nélkül, nyugodt
-pályára térés nélkül. Mikor azonban az ifjúság forrongása elröpül,
-kárpótlásul az élet szorosabban összefonódik a valósággal és
-szilárdabb talajt nyer; a czélok világosabban állanak szem előtt és
-az értük való tevékenység biztosságot nyer. A termékeny munkából
-szeretet és öröm bugyog ki, odaadásra és áldozatokra hajthat, az
-életnek ethikai nevelő ereje félreismerhetetlen. De minden ilyen
-eredmény mellett az élet további lefolyásában eljut egy kritikus
-pontra, egész létünk legkritikusabb pontjára. A munka felé fordulás
-arra kényszerít, hogy szemünket az eredményre irányítsuk és evvel
-eltéríti az embert saját belsejétől, az élet súlypontját mindjobban
-áthelyezi a környezethez való viszonyba és az egyént a környezet
-kívánságainak szolgájává teszi. Ez nem eredményez súlyos zavart
-mind addig, a míg az ifjúság ereje még tart és a napi munkát
-megmelegíti; de ez a tűz lassankint kialszik, a természet ifjúi
-ereje mindjobban ellankad és kérdés most már, vajjon pótolható-e
-valamikép, a mi ezzel elvész. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> Ezzel azonban el van érve
-a kritikus pont és az élet elhatározás előtt áll. Csak szellemi erő
-pótolhatja a hanyatló természetet, de csak akkor pótolhatja, ha a
-szellemi inditék, a mely az egyént érte, eléggé gyökeret vert
-benne, hogy önnálló életet élhessen és fölvegye a harczot az
-akadályokkal szemben. Ez azonban mint a tagadhatatlan szemlátomás
-megmutatja, a legtöbb esetben nem történik meg, a szellemi életet
-sem önmaga, sem a társadalmi élet hajtószerkezete nem tartja fenn:
-ez azonban épen a mi fejtegetéseink szerint annyiban jelent merev
-ellentmondást, a mennyiben a szellemi életnek a bensőség önnállóvá
-válásában van a lényege; ha ezzel szemben idegen rendnek hajtatik
-alája, akkor ellaposodik és önmagától elidegenedik, végül merő
-látszattá sülyed alá. Ezt az egyénnek saját testén is éreznie kell;
-nem lehet elsősorban kifelé tekinteni és a környezetre való hatást
-mérlegelni a nélkül, hogy az élet ereje ne sülyedjen és érzelmei el
-ne lankadjanak, hiszen akkor belső önfentartás helyett a hatás és
-ellenhatás merő kicserélődése lesz; az eredeti alkotás ekkor helyet
-ad a renyhe megszokásnak és mindjobban kiterjed a szellemtelen
-mechanizálódás. A munka routinná sülyed és a mit a tüzes szerelem
-teremtett, azt a mindennapi megszokásnak és hűvös érdekszámításnak
-kell fáradságosan fentartania. Az ifjúság örömteljes enthuziasmusa
-józan realizmusnak enged tért, a viszonyok tehetetlenségi
-ellenállása, melyet az ifjúság oly kevésre értékelt, most teljes
-elismerésre jut és megbénul minden merész föllendülést, ugyanez
-<span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
-"Page_173">-173-</a></span> szól a kicsinek és közönségesnek a
-hatalmára, valamint a véletlenére, a mely gyakran hosszú munkát és
-jól megalapozott terveket könnyű játékkal rombol el. Lehet-e az
-egyéntől rossz néven venni, ha ilyen benyomások és tapasztalatok
-alatt felhagy a dolgok feletti uralom vágyával és lehetőleg a
-környezetéhez való alkalmazkodásra igyekszik? A társadalmi élet is,
-melybe most az egyén szolgálatkészen beilleszkedik, szintén buzgón
-azon van, hogy ellene hasson a belső üresség érzésének. A
-társadalom nem fukarkodik a munkaeredmény elismerésével, tudja a
-módját, hogyan kell az egyén becsvágyát felingerelni és hiúságát
-foglalkoztatni, fáradhatatlan buzgalommal mulatságokat,
-szórakozásokat, játékokat, sportokat eszel ki, melyek mint a valódi
-élet szurogátumai a pillanat szenvedélyes izgalmával el tudják
-leplezni az egésznek ürességét. Az üresség érzését elűzni azonban
-még nem annyi, mint magát az ürességet legyőzni; minden
-mesterségesen létrehozott izgalomban a lelkek nem élnek valóságos
-életet, belsőleg halott lelkek. És ekkor gyakran fájdalmas vágyódás
-támad a gyermekkor után, mikor az élet széles távlatban állott az
-ember előtt, mikor a lehetőségek még nem szorultak össze, mikor az
-erek erőteljesebben lüktettek.</p>
-<p>Végül a munkára való erők felmondják a szolgálatot, vissza kell
-lépni a munkától, beáll az aggkor. Ez a búcsú a munkától, mely
-mindjobban teherré vált, kezdetben mint megkönnyebbülés és
-szabadulás hathat, most a nyugalom lesz örömmé, a kemény harcz
-kialszik, <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span> lágyabb hangulat támad fel, mint részt
-nem vevő néző az ember igazságosabb lesz itéletében. Az aggkor a
-kontempláczió ideje, de a kontempláczió itt elvált a produkcziótól
-s így a mi bölcsesség itt keletkezik, bágyadt és terméketlen
-karakterű, inkább alkalmas arra, hogy az élettől való megválást
-megkönnyítse, mint hogy utólag életet adjon neki. A világítás,
-melyet az élet innen kap, inkább a pesszimizmusnak kedvező, mint az
-optimizmusnak. A természet mindegyikünknek tőkét adott az életre,
-de ez a tőke korlátolt volt és mi lassankint fölemésztettük; mit
-kezdjünk most már? Volt egy s más sikerünk, de ezek elfeledtették
-és elsatnyították a lelket és önmaguk is bizonytalanná válnak, ha
-az életnek értelme és értéke iránt kétség támad. És hogyne támadna
-fel itt? Pillanatról pillanatra törekedtünk és minden újabb
-magaslat elérésével azt reméltük, már az utolsó meredekre
-kapaszkodunk fel, de mind új csúcsok tüntek fel és arra
-kényszerítetettek, hogy mind tovább és tovább vándoroljunk. Az élet
-nem tért magához és nem foglalta össze egy egészbe magát; így tehát
-nem volt mit szembehelyeznünk az idő folyamával, hanem védtelenül
-sodródtunk vele. A boldogságban való reménykedésben és
-várakozásban, a mely valahonnan jöhetne, elfutott előlünk a jelen
-és végül az egész élet, inkább keresés volt és kapkodás az élet
-után, élni akarás inkább, mint igazi élet.</p>
-<p>Bizonyos vigasztalást szerez ennek az életnek az a gondolat,
-hogy munkánk egy új nemzedéknek felsarjadására szolgált s
-fáradságunk ennek esik javára. De ad-e ez az életnek elegendő
-<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> értelmet? Mit tegyünk azzal, ha ez az
-új nemzedék megint csak egy másikat készít elő és ez megint
-másikat, ha mindegyik tovább tolja a kérdést és ezzel az élet
-mindig a keresésnél marad, sohasem állapodik meg? Végül azután a
-szenvedések egész beláthatatlan lánczolata úgy tűnik fel, mint merő
-eszköz a természeti élet fentartására és nagy tévedéssé válik, hogy
-önczélnak képzeljük magunkat és az élet tartalmára vágyakozunk.
-Hisz akkor minden ilyen nagyság nem más, mint merő illuzió, mely
-csak azért csalogat bennünket, hogy renyheségünkből felrázzon. Mi
-mind merő átmeneti pontjai vagyunk az életnek, hullámok, melyek
-összegomolyodnak és azután azonnal szétfolynak, hullámok, melyek
-mindegyike után azonnal egy másik kél, hogy a helyét elfoglalja. A
-dolgok ilyen állapota felől lehet csalódással élni addig, a míg a
-szem csak egyes történésekre tapad, a mint azonban áttekintő
-gondolkodás egy egészbe foglalja össze a tapasztalatokat, nem lehet
-elkerülni az ily módon értelem nélkül való élet teljes
-tagadását.</p>
-<p>Ugyanerre az eredményre hatnak azok a merev ellentmondások,
-melyeket az egyén élete mutat fel. Az egyén, nevezetesen a modern
-kutatás kiélesedett tekintete számára, teljes-tökéletesen úgy tűnik
-fel, mint a világlánczolatnak merőben egy darabja, legmélyebb
-belsejéig megkötve és egyértelműen meghatározva, egyúttal azonban
-lehetetlen, hogy lemondjon minden saját döntéséről, mert akkor
-egyáltalán nem marad fönn számára semmi és élete egy átlátszatlan
-történés merő szemléletévé változik. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> A dolgok amaz
-egymásmellettisége továbbá, mely a tapasztalatban jelen van, az
-egyest minden cselekvésével teljesen közönbösnek tünteti fel a
-megmérhetetlen világegyetem, valamint az óriási tömegű emberi
-együttlét számára, balgaságnak látszik valami különösnek lenni és
-valami különös jelentőséget akarni. De veheti-e az egyén és
-szabad-e magát közönbösnek vennie a nélkül, hogy minden ösztön az
-életre, minden munka az élet fölépítésére, minden törekvés egy
-egyéniség kiképzésére értelmetlenné nem váljék és össze ne omoljon?
-Továbbá az ember a tapasztalat birodalmában saját énjének házába
-van bezárva és minden cselekvésének e pont jóllétére kell
-irányulnia, teljességgel lehetetlennek látszik ezt a házat elhagyni
-és másban részt venni. De az ilyen bezáródást egyúttal
-elviselhetetlen elhagyatottságnak is érzi, vágyódik részvétre és
-szeretetre és maga is ezt akar tanusítani. De a nyomasztó
-szorultságnak minden felismerése és érzése sem vezet ki belőle:
-csak abban látszunk a többi természettel szemben fölényben, hogy
-fájdalmasan érezzük a megkötöttséget, mely máskülönben észrevétlen
-marad.</p>
-<p>Mindezen pontokon egy rajtuk végigmenő ellentmondást ismerünk
-fel: valami új zsendül ki bennünk és új czélokat tart elénk, de
-nincs meg a teljes önnállósága és egyúttal az ereje sem ezeknek a
-czéloknak az elérésére. A merő természet elégtelenné válik nekünk,
-de új életre nem jutunk.</p>
-<p>Meg kell-e hogy adjuk magunkat ennek az ellentmondásnak, mint
-valami elkerülhetetlen <span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
-"Page_177">-177-</a></span> végzetnek és ezzel mondjunk le az élet
-értelméről? Ezt kellene tennünk, ha a rajzolt lét volna az egész
-valóság, de nem kell ezt tennünk, ha az önnálló szellemi élet
-elismerése és elsajátítása megnyitja a mindenség mélységét és azt
-az adott létet, mint egy különleges világ-állapotot ismerteti fel.
-A bonyodalmak, melyek létünket korlátozzák és értelmetlenné
-válással fenyegetik, ezzel ugyan nem tünnek el, de fölébe
-emelkedünk hatáskörüknek és olyan álláspontot nyerünk, a melyből
-kiindulva ellenük lehet hatni. Mert ha azzal a fordulattal részt
-nyerhetünk egy eredeti életben, egy belülről és az egészből való
-életben, munkatársak lettünk egy igazi valóság fölépítésében, sőt a
-végső elmélyedésben végtelen, örök, alkotó életet találunk mint
-saját életünket belénk helyezve, így tehát nem csupán egy nekünk
-kiosztott szerepet játszunk, hanem az élet teljes értelmében
-tulajdonunkká válik, aktiv viszonyba jutunk a valósággal, lehetővé
-válik, hogy megszabaduljunk a fentebb rajzolt ellentmondásoktól és
-az élet lefolyását megóvhatjuk attól a gyászos sülyedéstől. Erre
-vonatkozólag különösen ez esik latba: az egyes élet az egésznek
-életétől függ és e nélkül nem képes semmire, ezen a bizonyos helyen
-azonban az egyesnek elhatározása és hozzáfordulása
-nélkülözhetetlen, hogy az életet fentartsuk és továbbvigyük, itt
-rajta is múlik a dolog és gyarapítójává válhatik a szellem
-birodalmának.</p>
-<p>Az ilyen fordulattal egy eredeti és szabad élet állhat a sorssal
-szembe és az ember léte harczczvá válhatik a szabadság és sors
-között; <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> akkor eltűnik a közönbösség is, melynek
-az ember ki volt szolgáltatva; akkor az egésznek jelenné válása is
-szétrobbanthatja az egyes helyen azt a szük házat, legyőzheti az
-elhagyatottságot, a szeretet és részvét nagy hullámai ömlenek át
-minden emberi léten. Akkor az egyén sorsa is át lesz vive az
-emberiség összsorsára, ezáltal megtisztul és megnemesedik. Hogy ez
-mennyit jelent, megmutatják a nagy világvallások.</p>
-<p>Mindezek a fordulatok és fölemelkedések arra az egy alapvető
-tényre mutatnak vissza, hogy azzal a fordulattal az egyes élete
-első sorban nem a környezetéhez való viszony többé, hanem a benne
-belsőleg jelenlevő szellemi élethez való viszony; ez meg kell hogy
-változtassa az összjellemet a mai fogalmazással szemben. Az élet
-sikerülése nem függ a kifelé való sikerektől, hanem saját
-felépítésétől; legfőbb czélját abban találja, hogy önálló
-élet-czentrummá, szellemi energiává váljon. Ez sokkal többet
-jelent, mint egy subjektiv jólérzés nyereségét, többet mint különös
-tevékenységek kifejtését a megismerésben, érzésben és akarásban,
-többet mint egy morális karakter kiképzését. Mert ez csak egy
-különös, természetesen nagyon jelentékeny oldala a szellemi
-energiává való képzésnek; amaz azonban az önmagában való lét
-kiküzdését jelenti a teljes tevékenység által, mely a tárgyat, az
-önálló életkör alakítását is magában foglalja, a mely életkör
-minden különössége mellett sem lép ki a valóság egészéből, hanem
-jelenlevőnek tartja. A helyes értelemben önmagunkban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> vagyunk
-és egyúttal közvetlenül a nagy mindenség életében állunk.</p>
-<p>Ezzel megmérhetetlen tevékenység nyílik meg az egyes számára is,
-de ez a tevékenység nem fog határtalan messzeségekbe menni és nem
-hagyja az egész életet merő mozgássá átalakítani, hanem a törekvés
-egész szélességében meg fogja tartani a kiinduló pontot és
-önmagához fog visszatérni; hiszen végre is nem valami messze és
-idegen felé törekszik, hanem saját lényege felé s minden igazi élet
-önmagának keresése és kiküzdése.</p>
-<p>Az is erősen belenyúlik az egyes élet értékelésébe, hogy a
-szellemi élet önállóságának elismerése még jobban érezteti az
-emberi képesség elégtelenségét, az ellentmondást amaz élet
-szubsztancziája és létezési formája között s még elégtelenebbé
-teszi az emberi eredményt. A végtelennek a végesben, az idők felett
-állónak az idő alá vetettben, az alkotónak az adottban és kötöttben
-kell hatalomra és hathatósságra jutnia, ez a mozgás szüntelen
-izgalomba ejt minket, sohasem juthat a keresésből és törekvésből
-tiszta lezáródásra. Ez az ellentmondásokkal teljes helyzet az
-emberi munka magaslatán teljes tisztasággal volt jelen: a
-legnemesebb emberek csinálták maguknak a legtöbb morális
-skrupulust, «a szentek bűnösöknek és a bűnösök szenteknek tartják
-magukat» (Pascal). A legnagyobb művészek fájdalmasan érezték a
-távolságot akarásuk és a közt, a mit meg tudtak csinálni és a
-legnagyobb gondolkodók abban találták főfeladatukat, hogy ellene
-hassanak az emberi megismerő képesség <span class=
-"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span>
-túlbecsülésének és megállapítsák határait. E miatt azonban az
-embernek nem kell elcsüggednie; egy kicsiség, melyet belsőleg
-átélünk, közvetlenül egy nagyságról tanuskodik, felrázó, fölemelő,
-továbbhajtó erők jelenlétéről; ezek is lényünkhöz tartoznak és nem
-engednek, minden készületlensége ellenére sem, kételkedni életünk
-tartalmában. E mellett különös fontosságú, hogy ez a mozgalom nem
-merül ki egyes ösztönzésekben, hanem minden sokfélesége egyetlen
-czélra szolgál «az ember fölemelésére szellemi energiává, egy új,
-szellemi ember születésére. Mert az embernek kétszer kell
-születnie, egyszer természet szerint s aztán szellemileg, mint a
-brahmin» (Hegel). Ebben az értelemben azonban valamennyien
-brahminok vagyunk, mert mindegyikünk, ha életköre külsőleg még oly
-szerény is, belülről nézve világtény, mely közvetlenül részt vehet
-az egésznek életében és ezt a maga helyén előbbre tudja vinni.
-«Isten mindíg találkozik önmagával; az emberben lévő isten az
-emberben találja meg magát. Ezért senkinek sincs oka kicsinyre
-becsülni magát, a legnagyobbakkal szemben sem» (Goethe).</p>
-<p>Ha ez így van az embernél, akkor ellentállhat azoknak a
-veszedelmeknek, melyek életét rövid föllendülés után azzal
-fenyegetik, hogy megreked és sülyedésbe jut; a fizikai ifjúsággal
-szembeállíthatja a szellemit és a megmerevedő mechanizmussal
-szemben friss folyamatban tarthatja az életet. Egész karaktere meg
-van változva azáltal, hogy most már nem csupán történik velünk és
-nem kívülről szakad ránk, hanem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> nekünk magunknak kell
-elkészítenünk és csak akkor nyerhetjük igazán tulajdonunkká, hogy
-most már nem egyes történések következnek többé értelmetlen
-zűrzavarban, melyek egy ideig izgatnak bennünket, hogy aztán megint
-eltünjenek, hanem a keringéssel és változással szemben megmaradunk
-egy főirányban, az amaz összczélért való munkában egy idők felett
-álló jelent alkotunk, itt mindent, a mi az élet belső
-előbbremenetelének szolgál, megtartunk és fokozni tudunk.
-Tapasztalatokon, harczokon és nyereségeken, sőt veszteségeken át is
-itt az életnek egy belső fölépítése mehet végbe, az élet mindjobban
-önmagára alapíthatja magát és ilyen önállósággal egyúttal
-eredetiséget is érhet el. Akkor lefolyása révén sokat nyerhetünk,
-akkor ennek a lefolyásnak szüntelen feszültsége lesz. Akkor nem
-mehet igazi bölcsesség számba, hogy a szenvedést, a mely ért
-bennünket, egyszerűen lerázzuk és lehetőleg minden nyomot kiírtsunk
-belőle, hanem a szenvedésnek is az élet fölényes egészében
-jelenvalónak kell lennie és elmélyedésére kell hatnia, miközben
-önmagában is megtisztuláson és megnemesedésen megy keresztül.</p>
-<p>Az ilyen belső képzés az élet egész kiterjedése alatt
-emelkedőben lehet és a fizikai ifjúság eltávoztával továbbhaladhat
-egy szellemi ifjúság, egy szellemi eredetiség növekedésében; az
-élet itt nem egy adott és korlátozott tőke fölemésztése, hanem egy
-új tőke képzése, mely a mérhetetlenig növekedhetik; elveszettnek
-kell, hogy számítson az olyan élet, melynek lefolyása az embert nem
-teszi belsőleg gazdagabbá. <span class="pagenum"><a name="Page_182"
-id="Page_182">-182-</a></span> Abból a szellemi ifjúságból
-kiindulva bizonyos jogosultságát kell elismerni a nagy misztikusok
-követelményének, hogy az ember mindennap fiatalabbá váljék,
-mindennap jobban az örökkévalóságba lépjen az időből.</p>
-<p>Az ifjúkorba való szentimentális visszatekintés azonban, az
-arany napjainak elvesztése miatti jajgatás és panaszkodás most úgy
-tűnik fel, mint bágyadt gondolkodásmód kifolyása, sőt mint
-bizonyság arra, hogy az élet nem találta meg igazi czentrumát és
-ezzel belsőleg üres maradt.</p>
-<p>Nem kevésbbé mint az ifjúi erő hanyatlásának, ellent lehet állni
-a munka mechanizálódásának és szellemtelen routinná való
-szétomlásának. Itt nem annyira a külső dolgoknak, mint inkább saját
-gyöngeségünknek és ürességünknek válunk áldozatává,
-képtelenségünknek arra, hogy a munkával szemben az egész ember
-művét megóvjuk és belőle lelkesítsük át a munkát. Ez azonban
-nevezetesen ott történhetik, a hol elismertetik, hogy a
-szellemiséghez való fordulással egy új élet nyeréséről van szó, egy
-valódi lény képzéséről, nem pedig csupán egyes tevékenységek
-megerősítéséről. Mindenütt arra jutunk, hogy életünkbe nem kívülről
-jut és nem is juthat a tartalom és érték, hanem önmagunkból tudunk
-neki értéket adni, a mennyiben egy szellemi világ hat bennünk és
-saját lényünkké válik.</p>
-<p>Mikor az ilyen belső feladathoz való ragaszkodás az életet egy
-folytatólagos művé alakítja és a mi kifelé elvész, belülről
-pótolhatóvá válik, akkor a későbbi életfokozatok is sajátságos
-<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> fajtájúak és sajátságos értékűek
-lesznek. Olyan javak is, mint az erő és szépség, nem korlátozódnak
-az ifjúkorra, a későbbi életkoroknak is részük van bennük, csak
-mindig máskép kell, hogy alakuljanak és a fizikaival szemben inkább
-a szellemit kell kidomborítaniuk. Rendszerint túlságos korán adjuk
-meg magunkat és sokkal kevesebbet csinálunk magunkból, mint a
-mennyit lehetne, legrosszabb ellenségünk a saját csüggedtségünk,
-merő természethez tapadásunk. Az aggkor sem bágyadt kihangzás,
-hanem az élet belső összefoglalása és egyúttal minden külső mérték
-fölé emelése, minden merőben emberi értékeléstől való elválasztása.
-Az élet itt az előbbi evolutióval szemben bizonyos involutiót hajt
-végre, önmagához való visszatérést, de ezzel nem esik az ürességbe,
-ha magvat nyert és a világegyetem mozgásába belépett. Innen
-kiindulva az aggkor úgy tűnik fel, mint próbaköve az élet
-egészének, sikerült vagy nem sikerült voltának.</p>
-<p>Így az egyes embernek sem kell minden sorsunk feletti sötétség
-és minden külső és belső ellenállás mellett sem elveszettnek
-tekintenie életét. A lélek belsejéből fény jön a sötétség ellen és
-erő az ellenállások ellen. Belső fölépítésben és energikus
-harczban, saját cselekvésre való alapítottságban, az egyes tények
-fölé egy mű egészébe való emelkedésben, abban a törekvésben, hogy
-szellemi energiává váljunk és evvel biztos horgonyt vessünk a
-valóság egészében, találhatunk nagyságot és készséget, örömteljes
-élet-hittel elkergethetünk minden bús kétséget. Mivel azonban
-minderre az <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
-"Page_184">-184-</a></span> ember csak egy szellemi világ
-összefüggéseiben és saját erejére támaszkodva képes, az erő és
-érték öntudata emellett mentes marad a hiú ön-túlbecsülésfől és
-épen nagysága teszi szembetünővé az ember határait.</p>
-<h4>Következmények a jelen helyzetére.</h4>
-<p>A jelen sajátszerű helyzetével a bevezető fejezetek eléggé
-foglalkoztak; ezen a helyen csak annak megkérdezéséről van szó,
-hogy az általunk kifejtett alapmeggyőződés tud-e valamelyes
-segítséget kapni korunk zűrzavarai és harczai számára és egyúttal
-ki tudja-e evvel mutatni a jogát. A milyen bizonyosan az élet nem
-merő alkalmazása általános elveknek, mint a hogy ezt a
-felvilágosodás kora vélte, – egy gondolatvilág háttere nélkül
-szellemi harczok lehetetlenek.</p>
-<p>Már most, az élet egészét és bensőségét tekintve, a jelen
-főtulajdonsága a széles széjjeloszlásban, sőt a különböző mozgalmak
-merev ellenséges voltában áll; ezért mindenekelőtt azt kell
-vizsgálni, vajjon az összes főpontokon, a hol ez történik és az
-élet széthasadozásával fenyeget, az általunk képviselt megerősödés
-ad-e eszközöket az ellenhatásra és igéri-e az élet
-újra-összehozását. Ez a jelen legsürgősebb követelése, mert ama
-széthasadozás akadálytalan továbbhaladása alapjában kellene hogy
-lerombolja az életet és el kell hogy rabolja szellemi
-karakterét.</p>
-<p>1. A szakadás, mint láttuk, már az élet összalakításának
-<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span> problemájánál kezdődik; nem kevesebb
-mint ötféle különböző módot láttunk különválni, melyek mindegyike
-az egészen uralkodni akart és az életet önmagából akarta képezni. A
-míg ez a sokaság egy egyetlen síkon találkozik össze, nem lehet
-megengesztelődésre gondolni; ez azonban lehetségessé válik, ha az
-élet egésze különböző oldalakat és rétegeket folytat le; ezt
-azonban akkor teszi, ha benne önálló szellemi élet az emberi
-helyzet föltételei között törekszik fel. Különböző oldalakról kell
-akkor hatni és mindenféle fokokon továbbhaladni. Ezek az oldalak és
-fokok aztán különböző feladatokat hoznak magukkal, különböző
-színtereket nyújtanak az életnek, a valóságnak különböző
-áttekintéseit fejlesztik ki; személyes élettapasztalatok is
-belejátszanak, a mennyiben az egyiknek ilyen, a másiknak más irányt
-mutatnak. Hogy pl. a vallás a kulturmunkán túl a tiszta bensőség
-területét fejleszti ki, az lényegesen az emberiség-élet egészéhez
-tartozik, sőt a kultura fentartásához is. De hogy mennyire vesz
-részt benne az egyes és vajjon oda helyezi-e az élet súlypontját,
-az más kérdés. Az a legmélyebb bensőségű világ lehet az egyiknek
-merő háttér, míg a másik számára súlyos rázkódások fődologgá
-teszik; nem merőben ész dolga, hogy emberek és egész korok, hol
-inkább immanensen, hol inkább trancendensen gondolkoznak. Nem
-kevésbbé különböző gondolkodásmódok működhetnek a kulturmunkán
-belül, megfelelően annak a nagyobb önállóságnak, melyet az egyes
-élet-területek az újkor lefolyásakor nyertek; a kutató, a művész, a
-gyakorlat <span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span> és technika embere járhat a saját
-útjain és e mellett nem kell ellenségekké válniok. Ma az egész
-embernek egy alapmeggyőződése és egy főfeladata befoglal minden
-különféleséget. Akkor, de csak akkor lehetne a belső közösséggel a
-szabadságot összekötni és a türelmetlenséget jobbról és balról
-elkerülni, mely minden embert egy tónusra hangolni és egy egyforma
-hitvallást rájuk kényszeríteni igyekszik. Egy ilyen összefoglaló és
-fölényes feladat azonban felajánlja az önálló szellemiségre és
-teljes tevékenységű önmagában-létre való fölemelkedés
-követelményét; ebbe kell minden sokféleségnek beleilleszkednie és
-ennek egyuttal önmagát az egészből kell megtisztítania és
-átképeznie. Az ilyen fordulattal bizonyosan nem tűnnek el
-egyszerűen az ellentétek és harczok, de most ellenük lehet dolgozni
-és az egész ember kulturájára törekedni, szemben a merő
-részkulturákkal. Minden egyes életének műve csak növekedhetik, ha
-különös feladatát az egész emberére viszi rá.</p>
-<p>2. Élesebben hegyeződik ki az ellentét az ember és a világ
-viszonyánál. A régi gondolkodásmód, mely az embert és a világot
-mint lényegileg rokont tekintette és gondatlanul vitt bele emberi
-nagyságokat minden messzeségbe, ma már nem lehet a miénk, megtérés
-következett be, a mikrokozmosz nem tekinthető egyszerűen
-makrokozmosz kifejezésének. Ha előbb a világot az emberből
-kiindulólag értették, most az embert kell a világból megérteni; ez
-azonban értékelését egyelőre mélyen lenyomja és azzal fenyeget,
-hogy egy megmérhetetlen és <span class="pagenum"><a name="Page_187"
-id="Page_187">-187-</a></span> érthetetlen mindenség elvesző és
-közönbös darabjává teszi. Igy legnyilvánvalóbban a külvilághoz való
-viszonyában: mily parányi lett itt az emberi kör mindazzal, a mi
-benne történik, szemben a tér és idő roppant tömegeivel! Szinte még
-fenyegetőbb a belülről való alábbszállítás. A kultura egésze a
-modern életben mind kevésbbé tünik úgy fel, mint az ember műve és
-nyeresége, hanem mint fölötte álló személytelen hatalom, mely saját
-szükségből támad fel és hevesen előre tör, az embert azonban mint
-merő közeget és eszközt használja, teljes-tökéletes közönbösen java
-és baja iránt. Továbbá a lekicsinyítésre hat az is, hogy míg előbb
-az ember értékelése főképen az őt elkülönítő vonásoktól függött és
-ő mint szellemi lény büszke magasságban látszott minden természet
-fölött lebegni; mindjobban érvényre jut szoros összefüggése a
-természettel és ez uralkodik a gondolatokon; az ember különállására
-itt úgylátszik nem marad semmi hely. Minden együttvéve arra hat,
-hogy az embert az előbbi állapottal szemben mélyen alányomja, sőt
-gyakran hajlamot idéz elő arra, hogy kötöttségét, védtelenségét,
-korlátozottságát erősen hangsúlyozza, mivoltának kicsiny és alantas
-vonásait kidomborítsa és az összképet meghatároztassa, megfoszsza
-egy különös fontosságban és különös méltóságban való minden hittől.
-Ha a XVIII. századnak az ember fogalmában mindenekelőtt a nagysága
-állott szeme előtt, akkor a jelenkor gyakran nem birja eléggé
-festeni kicsiségét és gyöngeségét.</p>
-<p>Mindez azonban csak addig érvényes, a míg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> az
-élettel szemben mint szemlélők viselkedünk; a cselekvéshez nem
-fordulhatunk anélkül, hogy tökéletesen más, sőt ellentétes
-értékelést ne képviseljünk, ha nem is kifejezett hitvallással, hát
-legalább a tettünkkel. A cselekvésnek épen a modern fordulat a
-láthatatlan világtól a láthatóhoz mindinkább az embert és hogylétét
-tette czélpontjává; nemcsak személyes hitvallás volt, hanem a kor
-hitvallása is, mikor Ludwig Feuerbach ezt mondta: «Isten volt első
-gondolatom, az ész a második, az ember harmadik és utolsó
-gondolatom.» Megtalálhatta-e azonban a kor az emberért való
-fáradozásban és gondolkozásban főfeladatát a nélkül, hogy az embert
-valamiképen nagyra ne tartsa, neki valami értéket ne tulajdonítson?
-Hogy kelthetne valami cselekvés lelkesedést, odaadást,
-önfeláldozást, ha nem gondolna nagyot czéljairól és nem tartalmazna
-hitet saját képességében? A jelen tapasztalat igazolja azt az
-igazságot. A szabadság és egyenlőség gondolatai csak úgy lehettek a
-kor politikai és szocziális törekvésének fővonásai, hogy az ember
-magasra értékeltetett és határozottan fölébe emelkedett az
-emberalatti természetnek. Mert ebben a természetben csak kötöttség
-van; nem ismer egyenlőséget sem, kialakítja az erő és gyöngeség,
-egészség és betegség különbségeit stb., egész a rideg
-könyörtelenségig. A kötöttségnek és egyenlőtlenségnek csak úgy
-lehet ellene hatni, ha van egy más életforrás, mely megnyitja az
-öntevékenység lehetőségét és a különbségeken túl egy közös munkát
-mutat és <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span> közös értékét mindannak, «a mi emberi
-ábrázatot visel».</p>
-<p>Az ember magas becslése az alapja annak a ma oly hatalmasan
-felduzzadó törekvésnek is, hogy a kulturéletnek új szocziális
-strukturát adjunk, demokratikusat a hagyományos arisztokratikussal
-szemben. Mert míg a kultura hagyományos formái szellemi tartalmukat
-eleinte egy zárt körben fejlesztették ki és csak itt végbement
-megszilárdulása után vitték át a többiekre, most az ilyen fokozat a
-széles körök igazságtalan megrövidítésének tekintetik és
-szenvedélyes buzgósággal követeltetik mindennek közvetlen átélése
-és közvetlen közrehatása. Hogy ez mennyire jogosult és milyen
-bonyodalmakat hoz magával, azt itt nem lehet fejtegetni: annyi
-azonban bizonyos, hogy az ember, minden egyes ember nagyrabecsülése
-nélkül, képességében való erős hit nélkül az a mozgalom a
-rombolásra kell hogy hasson.</p>
-<p>De magasan e politikai és szocziális problémák fölött egy erős
-vonás áll bennünk ellent az ember amaz alábecsülésének és forró
-vágyat kelt, hogy lényünknek nagyságot adjunk, életünknek értéket
-szerezzünk. Ezzel szemben azonban a világszemléletből kiindulva
-fenntartja magát az értékelés, a mely az emberben nem lát semmi
-különöset, – hogy szabadulunk ettől az ellentmondástól? Csak úgy,
-ha az embert kétfélének látjuk: egyszer a természet egy darabjának
-és e minőségében a természet rendeléseinek alávetettnek, azután
-azonban olyan helyszinnek, a hol a világélet egy fordulata saját
-<span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span> mélységébe tör át, olyan mélységbe, a
-hol az egyes pontok nem állnak már egy merő egymásmellettiség
-viszonyában, hanem a hol az egyes tétel az egésznek életében
-közvetlenül részesedhetik és ezzel világlénynyé válhatik. Akkor az
-ember a világot, a mely benne fölkél és tevékenységre hivja őt, sőt
-öntevékenységet ad neki, szembeállítja a körülötte levő világgal, a
-mely őt megköti és megszorítja; akkor tisztán felismerheti, hogy a
-körülöttünk levő világ egy egységbe való összefoglalása és az
-embernek magából ebből a világból való megértése az emberi szellem
-műve és hogy az a képesség, hogy a kicsinyes emberit mint ilyet
-ismerjük fel és harczot kezdjünk ellene, az ember nagyságáról
-tanuskodik. Hogy érezhetné magát az ember kicsinynek, ha nem
-működnék benne semmi nagy? Hogy azonban mindez abba az irányba
-megy, a melyet a mi meggyőződésünk a szellemi életről és ennek a
-mindenségben való helyzetéről követ, azt nem kell fejtegetni. Ebben
-az összefüggésben az ember nem azáltal jelentékeny, a mit közvetlen
-léte mutat, hanem azáltal, a mi benne keresztültör és azáltal, a mi
-belőle lehet; itt egyfelől teljesen elismerhető a korlátozottsága,
-másfelől és egyúttal megőrizhető számára a fölényes nagyság és
-méltóság és egyúttal az életre való ösztön is.</p>
-<p>Az ember fölemésztésének és megsemmisítésének egy lélektelen
-kulturproczessus által szintén ellenállhat a mi fogalmazásunk a
-szellemi életről. Mert ez a szellemi életet nem úgy fogja fel, mint
-egy pihenés és értelem nélkül <span class="pagenum"><a name=
-"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> lefolyó proczesszust,
-hanem mint az önmagában való lét kiküzdését; minden mozgalom végül
-az életnek önmagába való visszatérésévé válik számára,
-önmegerősítéssé és önfölemeléssé; a hogy tett és szabadság ezzel a
-valóság hordozóivá válnak, épúgy az ember szellemi élete is végül
-az elismerés és elsajátítás egy tettén nyugszik. A kulturának az a
-személytelensége itt csak közeg és átmeneti pont-számba mehet, hogy
-az életet felszabadítsa a kisemberi minéműségből; ha azonban
-megszilárdul és uralkodó helyzetet követel, akkor ama fogalmazásból
-kiindulólag harczot kell ellene kezdeni, harczot az élet
-önállóságának és lelkének fentartására. Az a harcz, minden kornak
-ügye, különösen sürgős a jelen helyzetében, akárhogy tele lehet is
-nagy veszedelmekkel, megvan benne a végleges győzelem
-bizonyossága.</p>
-<p>A fogalmak merő eltolása által itt persze csak keveset tettünk;
-az a fontos, hogy az alapmeggyőződést cselekvésbe és alkotásba
-alakítsuk át és ez csak azon a módon történhetik, hogy létünk egész
-kiterjedésén át egy az ember és világ ellentétének fölötte álló
-teljes tevékenységű szellemi élet emeltessék ki és tétessék a munka
-színterévé. Minden egyes terület, mint vallás és morál, de
-ismerettan és metafizika is nem az egyes ember színteréről, hanem a
-szellemi élet színteréről és az élet tapasztalataiból fejtendő ki;
-ez egyúttal több tartalmat és biztonságot fog nekik adni. Hogy
-azonban ez a követelés hogyan teljesítendő, azt itt nem lehet
-közelebbről tárgyalni, itt elég kell hogy legyen az a tény, hogy az
-ember nem marad a merő <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span> emberhez kötve és hogy életének az
-önálló szellemiséghez való fordulattal messze kilátások és nagy
-feladatok nyilnak.</p>
-<p>3. Különös erősen izgatja korunkat a munka és lélek ellentéte.
-Kiélesítésére az alkalmat az adta, hogy a munka elválasztódott az
-ember közvetlen lelki állapotától; hogy önálló, óriásira nőtt
-komplexumokba halmozódott össze. Ez az emberiség
-teljesítőképességének fokozása révén eleinte tiszta haszonnak tünt
-fel, de hamar súlyos veszedelemmé vált, mert a munkának ez a
-megdagadása a lélek ellen fordult s az embert mindinkább merő
-eszközzé alacsonyította le. Hogy ez ellen védekezzék, a lélek
-belevetette magát a munkától lehetőleg elválasztott állapotiságába
-és szabadon lebegő subjektivitást fejlesztett ki, a mely hamar
-szétesett volna az ürességbe, ha a művészet nem hozott volna neki
-amaz élet összefoglalására és ábrázolására való kisérletével
-megnemesítő segítséget. Így a modern élet ellenkező irányban vált
-széjjel és ez a széjjelválás mindkét oldalra nézve kár volt. A
-munka abba a veszedelembe esik, hogy szellemi tartalmát elveszti s
-mindjobban merő technikává válik, mely még virtuozitássá való
-fokozásában sem ér el szellemi alkotást; a lélek azonban, ha nem
-tartja többé a munka össze, feloldódik egyes rostokra és mindjobban
-elveszti uralkodó középpontját. Így keletkezett a kulturának ilyen
-meghasonlása merő eredménykulturává és merő hangulatkulturává,
-techniczizmussá és esztheticzizmussá; ott hosszú lánczok és minden
-közvetlenség veszélyeztetése; itt ellenben friss érzés, de az élet
-kiszolgáltatása <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span> a pillanatnak, a benyomások és
-impulzusok szüntelen váltakozásával. A modern egyén gyakran mindkét
-oldalra van oszolva és megoldatlan ellentétben marad a kemény munka
-és a felületes élvezet között. Az ilyen meghasonlást lehetetlen
-végérvényesnek elfogadni; de nem vezethet föléje az oldalak
-kívülről való mesterséges össze-verejtekezése, hanem csak az
-ellentétet belülről átfoglaló élet kivivása; láttuk, hogyan hat egy
-önálló és teljes tevékenységű szellemi élet kiképzése az ilyen
-czélra. Csak innen lehet az eredmény- és a hangulatkultura
-ellentétével egy lényeg-kulturát szembeállítani és egyuttal az élet
-olyan tartalmára törekedni, melyet ama módok egyike sem ér el. Mert
-csak a subjektum és objektum szétválásának legyőzésével válik az
-élet valódi önmagában létté és változhatik ennek számára élménynyé
-az, a mi különben merő esemény. Az eseményből az élményig
-előhatolni azonban, ez a jelen nagy vágyának tárgya.</p>
-<p>4. A kor élethangulata ide-oda ingadozik a pesszimizmus és
-optimizmus között. Az erőérzés, melyet a modern kultura idézett elő
-és a mely fejlődését áthatja, az optimizmust juttatta fölénybe s
-sokáig elég erős volt arra, hogy minden szembenálló tapasztalati
-benyomást kikapcsoljon. A XIX. század befolyása azonban ezzel
-szemben átfordulást hajtott végre. A filozófia területén ebben
-Schopenhauer jár elől, kinek mélybe fúródó gondolatmunkája halálos
-sebet ütött a hagyományos optimizmuson, raczionalizmuson, a
-haladásba vetett hiten, de gondolatai nem tettek volna akkora
-hatást, ha <span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
-"Page_194">-194-</a></span> a modern élet mozgalma maga nem hozott
-volna sok kiábrándulást és nem nyitotta volna meg igazán a szemet
-az emberi helyzet sokféle baja számára; maguk a nagy sikerek is
-láthatóvá tettek sok korlátot és a termékeny munka közben annyi
-gyom nőtt ki, hogy a veszteség szinte túlburjánzott a nyereségen.
-Emellett a munka sokkal keményebb lett, az életfentartás sokkal
-nehezebb; ha emellett hiányzott a biztos tudat az élet értelméről
-és értékéről, akkor fölvetődhetett és mindjobban elharapózhatott a
-kérdés, vajjon a nyereség megéri-e a fáradságot és az élet
-kivánásában nem tett-e valamennyiünket bolonddá egy merő ábrándkép.
-Másfelől az ember s különösen mi nyugati emberek, nem adhatjuk meg
-magunkat állandóan az élet tagadásának; amily kevéssé vonhatjuk ki
-magunkat a kor munkája és nagy feladatai alól, ép oly
-kényszerítőleg szoríttatunk az élet igenlésére és igazolásának
-megkisérlésére; Nietzsche nagy sikeréhez nem kevéssel járult az,
-hogy nála megint az élet igenlése tört elő. Az az élet-igenlés
-azonban nagyon is kevéssé van megalapozva, nagyon is merő hangulat,
-semhogy föl tudná érni az élet roppant ellenállásait, inkább csak
-tiltakozás a pesszimizmus ellen, mint annak legyőzése. És a mit a
-szélesebb értelemben vett irodalom gyakran mint az élet
-magasztalását nyújt, az legtöbbnyire annyira lapos és frázisszerű,
-hogy a kérdés szakszerű tárgyalásában szóba sem kerülhet. Így
-szeretnénk végrehajtani egy élet-igenlést, de nem látjuk, hogyan
-kell igazolni. Ha a pesszimizmus az élet felszinéről valamennyire
-<span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span> visszaszoríttatik, alapjában nincs
-megtörve, a mai emberiség igazság szerint sokkal kevésbbé boldognak
-érzi magát, mint a hogy kifelé mutatja és a hogy a kulturmunkán
-bizonykodni szoktak.</p>
-<p>Az ilyen zavart helyzet tisztázást kiván, de csak akkor
-találhatja meg, ha kétféle dolog kerül össze: az örömteljes élethit
-biztosítása, mely a jelen hatalmas feladataira bátorságot és erőt
-ad, és teljes elismerése mind a homályosnak és ellenségesnek, a mit
-emberi helyzetünk mutat; az igazság árán megvásárolt élethit végül
-is csak káros lehet. Hogy azonban mindkét követelményt együtt
-betöltsük, abban előmozdításunkra lehet a meggyőződés az önálló és
-lényeget alkotó szellemi életről. Mert magas és mindent befoglaló
-czélt ad nekünk, mely megéri az élet fáradságát, de egyúttal teljes
-erővel érezteti az ellenállás súlyát, sőt fokozza ennek a
-nehézségnek az érzését. Az azonban az ellentmondás döntő megoldását
-adja, hogy a harczon át következhetik és következik is be az élet
-új mélységének megnyitása. Ha így fáradalmaink és szükségeink a
-mindenség továbbmozgásához tartoznak, akkor nincsenek elveszve,
-akkor a végleges győzelem az igené marad; csak az így nyert
-életigenlés, mely az örömteljességet és a komolyságot
-elválaszthatatlanul összeszövi, különbözik alapjában minden laposan
-vidám optimizmustól, mely már előre letompítja a problémákat.</p>
-<p>5. Sehol másutt nem állanak a szellemek keményebb harczban, mint
-annál a kérdésnél, vajjon az emberi élet mint a természetnek
-<span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
-"Page_196">-196-</a></span> merő továbbvitele értendő és
-alakítandó-e, vagy hogy a valóságnak új foka jelenik-e meg benne,
-melynek megjelölésére rég idők óta a szellem fogalma szolgált.
-Olyan átfordulás van itt szóban, a mely merevebb minden
-változásnál, melyet az emberi emlékezet ismer. Mert minden, a mit a
-történelmi hagyomány számunkra hoz, vallás és morál, nevelés és
-művészet, maga az ember összképe a személyiségben és az
-egyéniségben, mindez annak a meggyőződésnek az uralma alatt
-képződött, hogy az ember körében a természettel szemben valami
-lényegesen új tör keresztül és hogy ennek az újnak kell a
-gondolkodáson és életen uralkodni. Ezzel az egész hagyománynyal
-kellene szakítani, ha az ember most teljesen bele akarna
-illeszkedni a történelembe és hozzá akarná alkalmazni életét; az
-évszázadok teljesen eltévedtek volna, és minden hagyományos értéket
-újra kellene értékelni, szóval olyan felfordulás volna, melylyel
-szemben a legradikálisabb politikai és szocziális változások,
-melyeket az ember kieszelhet, kicsiségnek tünhetnek fel.
-Mindazonáltal nem térhetnénk ki az ilyen felfordulás elől, ha az
-igazság parancsa követelné; hogy azonban követeli-e, azt persze meg
-kell pontosan vizsgálni.</p>
-<p>Fejtegetésünk arra a meggyőződésre támaszkodott és
-pontról-pontra ennek igazolásán fáradozott, hogy az emberben a
-valóság nagy fordulata kezdődik és az élet új módjára hajtja át;
-abban a kisérletben tehát, hogy merő természeti lénynyé
-változtassuk vissza, csak époly elhibázott, mint lehetetlen
-reakcziót, csak ártalmas <span class="pagenum"><a name="Page_197"
-id="Page_197">-197-</a></span> tévedést láthat, melynek
-elharapózása súlyos veszteségekkel fenyegeti életünket. Mivel saját
-fogalma a szellemi életről élesebb elválasztást hoz magával az
-emberi léttől, teljesen elismerheti az ember szoros összefüggését a
-természettel, a lassú kialakulást az állati kezdetekből, még az
-elemi természeti erők és természeti ösztönök megmaradását is a
-magas fejlettségű kulturán belül; életünk valóság szerint sokkal
-több kötöttséget és merő ténylegességet tartalmaz, lelkünkbe is
-sokkal inkább belenyúlik a természet, mint a hogy a hagyományos
-nézet föltételezte, továbbá életünknek sokféle előbbrevitelt igér,
-ha természetes bázisa tisztábban ragadtatik meg és erőteljesebben
-fejlesztetik, ha a szellemi tevékenység szorosabb kapcsolatban
-marad vele; az ilyen nyereség nem merül ki egyes eredményekben,
-hanem az élet egészét emeli és lényeges jellemvonást visz bele. De
-minden együttvéve a legkevésbbé sem kényszerít arra, hogy feladja a
-szellemi élet fölényét. Ez nem a környezetnek merő szemléletéből és
-értelmezéséből alapozza meg jogát, hanem sokkal inkább abból, hogy
-a világtörténelem mozgalma szüntelen hatásban egy bensőséget hozott
-létre, a mely gazdag tartalmával és értékeivel biztosan és magasan
-fölötte áll a merő ember véleményének; hatalmas munkával és
-küzdelmekkel olyan fordulat ment végbe ebben az irányban, hogy az
-élet mindjobban belülről építi fel magát, mindjobban önmagán áll s
-a világot is mindjobban a belülről felhozott gondolkodási formákban
-látja. Csak az ilyen fordulattal válik lehetővé a tudomány
-<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
-"Page_198">-198-</a></span> is; mint merő darabjai egy természeti
-szerkezetnek és a gondolkodás önállóvá válása nélkül sohasem
-jutnánk túl a képzetek játékán; a ki a természetet mint egészet
-tekinti át, szétbontja és újra összefoglalja, az nem benne áll a
-természetben, hanem fölötte; a ki a merő eredményen nem felejti el
-a módot, a hogy létrejött s a szellemi vivmányt, annak számára
-nincs a naturalizmusnak meggyőzőbb czáfolata, mint a
-természettudomány ténye.</p>
-<p>A naturalizmus csak azzal adhatja a siker látszatát
-vállalkozásának, melylyel az emberi élet összálladékát a
-természetből vezeti le, hogy ez egy idealizmussal átitatott
-atmoszférán belül van és szüntelen ebből egészíti ki saját
-nagyságait, arrafelé hajlítja őket, sokkal többet csinál belőlük,
-mint a mennyit a valóságban kitesznek. A szokásos összekeverésen
-keresztüllátni, a naturalizmustól elvenni mindent, a mit
-kölcsönvett, szigorúan a saját képességére állítani, ez annyit
-jelent mint belsőleg elrombolni a naturalizmust. Csak arra lehet
-veszedelmes, a ki az érzéki benyomással nem tud megfelelő
-gondolkodó-erőt szembeállítani. Ez azonban közel fekszik olyan
-korban, melynek szemléleti horizontja szüntelenül kitágul és a mely
-egyúttal könnyű szívvel lemond az alapos filozófiai
-műveltségről.</p>
-<p>Ha ilyen belső gyöngeség daczára a naturalizmus annyi
-kortársunkat magával ragadja és nevezetesen a tömegeket mámorba
-ejti, annak különös okai kell hogy legyenek, a mint hogy vannak is.
-A szellem oldalán ma nincs szilárd összetartás és világos czél; a
-minek az életet <span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span> irányítani kellene, az maga is súlyos
-bonyodalomban és veszedelmes bizonytalanságban van. Mindenekelőtt
-tekintetbe jön itt a kultura és vallás meghasonlása, mely azzal
-fenyeget, hogy az előbbit a laposságba, az utóbbit a korlátoltságba
-és merevségbe vezeti. Nem tudunk a kulturfogalomnak olyan mélységet
-adni, hogy az egész embert belsőleg megragadja és lényegesen
-továbbképezze; ha azonban a felszinen marad, akkor egyáltalán nem
-lehet elkerülni, hogy a kulturát túlnyomólag mint a megismerés merő
-fokozását fogjuk fel, hogy olyan intellektualizmus harapózzon el, a
-mely a körülöttünk levő világnak észszerű felderítéséből minden
-probléma megoldását, az egész emberiség fölemelését és
-megnemesítését várja, a mely nem ismeri és nem tiszteli az életnek
-semmi mélységét és titkát, a mely tehát az életnek semmi belső
-tartalmat és egyúttal semmi szilárd támaszt nem tud adni. Az ilyen
-üres életnek nincs védelme a környezetből való levezetés ellen; az
-ilyen intellektualizmus lesz a naturalizmusnak legjobb szövetséges
-társa, csak amannak támogatása révén tarthatja emez lehetségesnek,
-hogy a körülöttünk levő világról való belvilágítással urává lehet
-minden problémának. Az alapvető hiba abban áll, hogy a valósághoz
-való viszonyunk egyedül az exakt tudományra alapíttatik s az élet
-elviselhetetlen összezsugorítására félreismertetik, hogy más
-életterületek, mint művészet, morál, vallás is tartalmaznak
-őstapasztalatokat és az élet sajátos alakításával a valóságnak
-sajátos áttekintéseit is adják. Ha a filozófia végül a szellemi
-élet egészéből igyekszik <span class="pagenum"><a name="Page_200"
-id="Page_200">-200-</a></span> összefoglalni ama tapasztalatokat és
-világáttekintéseket, akkor ez lényegesen más dolog, mint az egész
-életnek a merő tudomány vagyis inkább természettudomány alá
-hajtása.</p>
-<p>A mi felfogásunk a szellemi életről megengedi az energikus
-harczot az ilyen összezsugorítás ellen. Mert valamint az emberi lét
-egészében egy nagy problémát ismer fel, ép úgy fölébe törekszik
-minden egyoldalú életalakításnak és áttekintésnek, akár a művészet,
-akár a vallás, akár a tudomány irányából jön is és teljes
-tudatossággal egy lényeg-kultura egésze felé tör, teljes
-biztonságot nyújt a naturalizmus ellen is és nem kell a vallással
-megoldhatatlan konfliktusba kerülnie, mert a vallás jelentőségét
-helyesen tudja méltatni anélkül, hogy az egész életet alárendelné
-neki.</p>
-<p>Ezt pedig annál inkább, mert a mi alapmeggyőződésünkből
-hathatósan ellene lehet dolgozni a vallás fentebb kifejtett
-bonyodalmainak. Mert ha az a meggyőződés, mint mindenütt, itt is
-azt az ösztönzést adja, hogy a merő fogalmakon és érzéseken túl
-teljes tevékenységű életre hatoljunk elő és ennek fejlődését
-előtérbe helyezzük, akkor aggodalom nélkül tehet különbséget ez
-élet szellemi tartalma és ennek az ember által való elsajátítása
-közt, egyúttal a szellemi tartalmat mint az idők felett állót
-vitathatja és elsajátítását mint történeti mozgalomban levőt
-értheti. Ez megengedi a vallásnak nyilt és becsületes megegyezését
-a szellemi evolutió világtörténeti állapotával és alapos
-kiválasztását annak, a mi elaggott és fonnyadt lett benne, a
-nélkül, hogy a vallás <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span> elvesztené önállóságát és készséges
-szolgálójává lenne a merő korbeli felszinnek. A megegyezés
-nélkülözhetetlen a vallás saját érdekében. Mert a hogy ma a dolgok
-állanak, könnyen jut a félvalóság állapotába és ha most ezt az
-állapotot még állami vagy társadalmi tekintélylyel kényszerítik rá
-az egyénekre, akkor ebből elkerülhetetlenül elkedvetlenedésnek, sőt
-elkeseredésnek kell kikelnie, a mely szintén a naturalizmus
-szövetséges társa. A leglaposabb támadások is a vallás ellen
-reliefet kapnak, ha a vallás olyan tanításokat vagy érzéseket akar
-fentartani, a melyekben számunkra már nincs igazság és ha
-tarthatatlan dolgokért való küzdésben emészti fel legjobb
-erejét.</p>
-<p>A vallás tényálladékának nagyon is szükséges reviziója azonban
-kritikájával és sok hagyományos és kedvelt dolgoknak elejtésével,
-szükségszerűen a vallás csökkentését eredményezné, ha a kritikának
-a mérlegét nem tartaná positiv fölépítés; épen erre szorítanak a
-modern élet tapasztalatai. A szellemi gyökereitől elválasztott
-ember mind kisebbnek tünik fel előttünk mozgásaiban, mind
-fájdalmasabban érezzük belső ürességét, teljes értelmetlenségét egy
-merő létkulturának, mely önmagára alapítva elkerülhetetlenül merő
-kulturkomédiává válik; egyre hevesebb lesz a kivánság a lélek
-megmentésére mindaz ellen, a mi összezsugorítja és elnyomja, egyre
-kényszerítőbben van szükségünk szemben a mindennapi élet
-alacsonyságaiba való elmerüléssel a fölemelő és megnemesítő
-hatalmakra. Ilyen megmentésre és fölemelésre azonban nincs
-lehetőség egy önálló <span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
-"Page_202">-202-</a></span> szellemi világ elismerése és
-megelevenülése nélkül. Már most a vallás az egyedüli életterület, a
-mely a szellemi életet teljesen és tisztán érvényre juttatja; ezt
-azonban csak akkor teheti, ha megfelelő szellemi életkört, saját
-szellemi atmoszférát teremt; ennek meg szüksége van egy különös
-életközösség alakítására, az állammal szemben is, a mely minden
-szellemi tartalma mellett is elkerülhetetlenül belevonatik az
-időleges és emberi ügyekbe és a mely a szabadság veszélyeztetése
-nélkül nem vállalhatja fel azt a legbensőbb feladatot. A mai
-egyházaknak minden hiánya és kára mellett nem szabad szem előtt
-tévesztenünk, hogy vallási közösség nélkül nincs erőteljes vallás
-és enélkül nincs számunkra önálló szellemi élet. Mennél
-nyilvánvalóbban állnak szem előtt az emberi lét roppant
-bonyodalmai, annál kevésbbé elégíthet ki egy érzelmi vallás a maga
-bizonytalanságában.</p>
-<p>A mit az ilyen helyzet feladatul és törekvésül létrehoz, azt
-belső összeszövődöttségében mutatja az összkultura. Csak a meglévő
-nehézségek alábecsülése tarthatja vallási helyzetünk egészségessé
-válását lehetségesnek az összes kultura elmélyítése nélkül, sőt
-mondhatjuk, szellemi reformáczió nélkül. Ez azonban nem juthat
-szerencsés fejlődésre a vallásnak újraélesztése és helyzetének újra
-való megerősítése nélkül. Így a feladatok szorosan egymásba
-kapcsolódnak és a munkát a közös czélra különböző oldalakról kell
-megragadni.</p>
-<p>E szerint az emberiség maradandó életproblémája a mi korunkban
-sajátságosan kihegyeződik <span class="pagenum"><a name="Page_203"
-id="Page_203">-203-</a></span> s a kor e mellett nagyon is
-készületlennek mutatkozik. Ez a készületlenség azonban csak azt
-riaszthatja el a munkától, a ki belsőleg gyöngének érzi magát és a
-kinek nincs bizalma az emberi életen uralkodó hatalmakban. A
-mennyiben van erő és bizalom, épen a készületlenség válik erős
-ösztönzővé minden képesség megfeszítésére. A ki az emberi életet
-egy világot átfoglaló szellemi életben alapítja meg, annak számára
-egyáltalán nincsenek az élet lehetőségei kimerítve, az az őt
-körülvevő életnek minden bonyolultságából és mesterkéltségéből
-visszamehet az eredeti forrásokhoz és belőlük egyszerűvé és
-lényegszerűvé igyekezhetik alakítani az életet, a mi felé a
-jelenkor fokozódó vágya visz. Csak ezzel válik lehetővé, hogy az
-expanziónak konczentrácziót és a szélességbe való kiterjedésnek
-mélységre való törekvést állítsunk szembe és ezzel az életet megint
-egyensúlyba hozzuk. A feladatok minden sokaságában megmutatkozott
-nekünk egy általános probléma, de egyúttal a lényeg-alkotó szellemi
-életben szilárd alap is jelent meg, a melyből a munkába bizvást
-bele lehet fogni, a hol az erők összegyűlnek és elutasítva az
-ellaposodást és megmerevedést egyaránt, közös harczra egyesülhetnek
-az élet lényegszerű egészeért. Semmi sem hoz több feszültséget és
-több nagyságot életünkbe, mint ez a harcz, melynél semmi esetre
-sincs csak az egyesnek jólléte kérdésben, hanem a szellemi élet
-fentartása az emberiség körében. Csak ebben a kapcsolatban nyer
-életünk értelmet és értéket.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Bevezetés <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li><i>A kor válaszai</i> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_7">7</a></span></li>
-<li class="li2">A régebbi életrendek. A vallásos életrend
-<span class="ralign"><a href="#Page_9">9</a></span></li>
-<li class="li2">Az immanens idealismus életrendje <span class=
-"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li>
-<li class="li2">Az újabb életrendek. A közös alapvetés <span class=
-"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li>
-<li class="li2">A naturalismus életrendje <span class=
-"ralign"><a href="#Page_24">24</a></span></li>
-<li class="li2">Az ember önmagához fordulása. A szocziális és
-individuális kultura <span class="ralign"><a href=
-"#Page_35">35</a></span></li>
-<li class="li2">Megfontolások és előkészítések <span class=
-"ralign"><a href="#Page_52">52</a></span></li>
-<li><i>Kisérlet egy felépítésre</i> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_65">65</a></span></li>
-<li class="li2">A szellemi élet alaptermészete. Uj élet megjelenése
-az ember számára <span class="ralign"><a href=
-"#Page_67">67</a></span></li>
-<li class="li2">Ember és mindenség <span class="ralign"><a href=
-"#Page_80">80</a></span></li>
-<li class="li2">Az új élet feladata és nagysága <span class=
-"ralign"><a href="#Page_90">90</a></span></li>
-<li class="li2">Ellenállások és leküzdések <span class=
-"ralign"><a href="#Page_105">105</a></span></li>
-<li class="li2">Szellemi élet és emberi lét <span class=
-"ralign"><a href="#Page_105">105</a></span></li>
-<li class="li2">A szellemi élet készületlensége és látszólagos
-bizonytalansága <span class="ralign"><a href=
-"#Page_117">117</a></span></li>
-<li class="li2">A szellemi élet látszólagos tehetetlensége a
-mindenségben <span class="ralign"><a href=
-"#Page_130">130</a></span></li>
-<li class="li2">Visszatekintés és összefoglalás <span class=
-"ralign"><a href="#Page_151">151</a></span></li>
-<li class="li2">Következések az egyén életére <span class=
-"ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>
-<li class="li2">Következmények a jelen helyzetére <span class=
-"ralign"><a href="#Page_184">184</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_13">13</a></td>
-<td>mindinkáhb</td>
-<td>mindinkább</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_22">22</a></td>
-<td>meggyőződesekben</td>
-<td>meggyőződésekben</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td>
-<td>)1561–1626)</td>
-<td>(1561–1626)</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td>
-<td>vilégnézetet</td>
-<td>világnézetet</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td>
-<td>súlypontjá-… erőtsebb</td>
-<td>súlypontját… erősebb</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_94">94</a></td>
-<td>forsulatot… legvilágodabban</td>
-<td>fordulatot… legvilágosabban</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_97">97</a></td>
-<td>kapscolódik</td>
-<td>kapcsolódik</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_109">109</a></td>
-<td>fentatrása</td>
-<td>fentartása</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td>
-<td>vissszatérésben</td>
-<td>visszatérésben</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_128">128</a></td>
-<td>közvetlen lelk</td>
-<td>közvetlen lelki</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_162">162</a></td>
-<td>maga ís</td>
-<td>maga is</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td>
-<td>ertékét</td>
-<td>értékét</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_172">172</a></td>
-<td>termeszetet</td>
-<td>természetet</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td>
-<td>gongolkodás</td>
-<td>gondolkodás</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_182">182</a></td>
-<td>esupán</td>
-<td>csupán</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_183">183</a></td>
-<td>világegyeten</td>
-<td>világegyetem</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ÉLET ÉRTELME ÉS ÉRTÉKE ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-
-</body>
-</html>