diff options
Diffstat (limited to 'old')
| -rw-r--r-- | old/66578-0.txt | 10564 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66578-0.zip | bin | 288066 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h.zip | bin | 2819064 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/66578-h.htm | 11809 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i001.jpg | bin | 75357 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i001hq.jpg | bin | 285414 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i002.jpg | bin | 42997 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i002hq.jpg | bin | 143836 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i003.jpg | bin | 76108 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i003hq.jpg | bin | 283645 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i004.jpg | bin | 76309 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i004hq.jpg | bin | 286313 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i005.jpg | bin | 70553 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i005hq.jpg | bin | 263870 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i006.jpg | bin | 71569 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i006hq.jpg | bin | 266315 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i007.jpg | bin | 74708 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i007hq.jpg | bin | 264094 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i008.jpg | bin | 56743 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66578-h/images/i008hq.jpg | bin | 178314 -> 0 bytes |
20 files changed, 0 insertions, 22373 deletions
diff --git a/old/66578-0.txt b/old/66578-0.txt deleted file mode 100644 index b28bf85..0000000 --- a/old/66578-0.txt +++ /dev/null @@ -1,10564 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Vándorlásaim és élményeim Persiában, by -Ármin Vámbéry - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Vándorlásaim és élményeim Persiában - -Author: Ármin Vámbéry - -Release Date: October 20, 2021 [eBook #66578] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM -PERSIÁBAN *** - -VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM - -PERSIÁBAN. - -[Illustration: Naszr-ed-din Sah, Persia királya. - -(Fénykép után.)] - - - - - - -VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM PERSIÁBAN. - -IRTA - -VÁMBÉRY ÁRMIN. - -PEST. - -KIADJA HECKENAST GUSZTÁV. - -1867. - -Pest, 1867. Nyomatott Heckenast Gusztávnál. - -Nagyméltoságu - -=Báró Eötvös József,= - -Nagyságos - -=Toldy Ferencz,= - -Tekintetes - -=Ballagi Mór és Hunfalvi Pál= - -uraknak, - -kik pártfogásuk buzditásuk és utmutatásaikkal ifjukori magány -tanulmányaimban leghathatósabban segitettek - -köszönetem és tiszteletem jeléül =ajánlom e lapokat=. - - - - -ELŐSZÓ. - -Középázsiai utazásom leirása közzétételekor azt igérém a hazai -olvasónak, hogy _későbben, ha vándorbotomat valami nyugalmas hajlék -szögletébe támaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét egész -terjedelmében akarom elmondani_, a mivel különösen Középázsia -határországai és az irodalmunkban hiányzó keleti szomszédországok -ismertetésére czéloztam. - -Jelen munkámmal igéretem első részét beváltom. Jóllehet ez irodalmunkban -Persiáról a legelső mű: de azért a tiszt. olvasó ne várja, hogy olyasmit -fog benne találni, mi az europai hason-tárgyu irodalomban ismeretlen -volna. Persiának, mely a 16. századtól kezdve egészen az ujabb korig -nyugati utazóktól annyiszor meglátogattatott és leiratott, alig van egy -vidéke, mely egy Chardin, Niebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger, -Kinneir, Fraser, Rawlinson és Loftus fürkésző szemét kikerülte volna; -alig egy romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier sat. kutatásai -nyomán régiség-buváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- s -szokásrajzában, nincs azon fény- és árnyoldal, melyet Morier, Gobineau -és Polak tollai ne érintettek volna, nincs ethnographiai sajátság, -melyet Khanikoff és Duhousset kellő figyelemre ne méltattak volna. - -Hogy ezek daczára mégis e lapok irásához fogtam, arra leginkabb e -következő okok birtak: 1) Vándorlásaim és élményeim Persiában -középázsiai utazásomnak mintegy mellékrészét vagy jobban mondva -turkesztani dervisszerepem előkészitő tanfolyamát képezik. Europában, de -különösen ott, hol az elméleti tudomány a gyakorlatin tultesz, azt -szokták hinni, hogy egy utazás Khivába és Bokharába épen oly hirtelenül -kivihető, mint valami kirándulás Törökország, India, Khina vagy más -tengerparti országba, a hova a mindenütt rettegett europai lobogó alatt -kényelmes kabinban, jó élelem és társaság mellett, csakugyan könnyen -mehetünk. – Távolabb belföldi utazásoknál az ilyen felfogás azonban -nagyon téves volna. Itt csak lassan és fokonkint kell előrenyomulnunk, -és én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy csak Persia népei nyelve, és -szokásairól volt csekély ismereteimből készült azon hid, melyen a közel -Nyugatázsiából az Oxus partjaira biztosan juthattam. 2) Azon körülmény -is, hogy én Persiát keletről nyugatig, éjszakról délig egy stambuli -efendi incognitója alatt bebarangoltam, elég érdekesnek látszott, hogy -azon benyomásoknak, melyet a siíta Iran egy a szunita elemekhez szokott -idegenre gyakorol, e lapokban kifejezést adjak. Valóban feltünő, miként -a khinaiak, indiaiak és más keletázsiai népek társadalmában divó -elkülönzési eszmék, még Nyugatázsia népeinél is elég tisztán -észrevehetők. Persák ugyan kereskedelmi czélokból bejárják az oszman -birodalom minden részeit, de törökök, csak ritkán, igen ritkán -találhatók Iranban, és e két már századok óta szomszéd népnek nagy -tömege egymásról a legmesésebb fogalommal bir. A felekezeti gyülölet, -mely Iranban különösen kiválik, a mohammedanság nagy testében egy sokkal -jelentékenyebb szakadást idézett elő, mintsem rendesen azt képzelni -szoktuk, és im e maiglan kellő figyelemre nem méltatott körülménynyel -megismerkedni tán nem lesz egészen fölösleges. - -Persia egyébként előttem, kit határozott czélja Turkesztán felé -vezetett, csak másodrendü érdekkel birhatott. Mint tourista (de nem mint -europai ki tele erszényére támaszkodhatik) utazám be ezen érdekes ország -különböző vidékeit; mint tourista irom ezen igénytelen lapokat. Tudós -elődeim munkáiból vett compilatiókat mellőzve, ez Iran föld- és -népismerete, ugyszintén történetére vonatkozó czikket is csak -bevezetéskép bocsátám előre. A barátságos elbeszélés egyszerü szinében -festett utazási benyomások ezek, és mint olyanokat, kérem a hazai -olvasót azokat szivesen elfogadni. - -Ázsiai és europai Törökország ugyszintén India és Afghanisztánról, -melyek évek óta gyakorlati és elméleti tanulmányaim tárgyát képezik, -későbben akarok szólni és pedig az eddigelé követett irányban t. i. az -utile dulci tételt szorosan szem elött tartva. - -A könnyü olvasmánynak látszó föld- és népismereti munkák ép oly -szükségesek az irodalomban, kiváltképen ott, hol kezdeményezés tétetik, -mint a mély tudományosságuak, melyek száraz külsejüknél fogva nem birnak -oly vonzerővel; és ha t. hontársaim gyenge tollam igénytelen termékeit -figyelemre méltatják, én dúsan látom magamat megjutalmazva mindeddigi -küzdéseim és fáradságaimért. - -Pesten, szeptember havában 1867. - -=V. Á.= - - - - -BEVEZETÉS. - -Szabadságot vettem magamnak, meghivni a hazai olvasót, követne Persián -átvezető vándorlásaimban. Persia igen távol fekszik hazánk határitól, s -holott még legközelebbi keleti szomszédainkról, magukról a törökökről is -igen keveset tudunk: ugy vélem, hogy ama távoli ország általában még -sokkal kevésbé ismeretes. S ez oknál fogva – azt hiszem – senki sem -találja feleslegesnek, ha ezen országnak, mindenekelőtt föld- és -népismei, ugyszinte történelmi viszonyait szándékozunk vázolni -rövideden; mert az előleges ismeretek megszerzése után az utazót kisérni -nemcsak könnyebb, hanem kellemetesebb és hasznosabb is. - - -I. - -Persiának – melyet a benszülöttek Iran-nak neveznek – határai: éjszak -felé Oroszország Kaukazuson tuli tartományai, a Kaspi tenger és a -középázsiai sivatag; keletre Afghanisztan, délre a persa öböl, nyugat -felé: Törökország. E nagy terjedelmű térség, mely 15 foknyi szélesség -mellett, 25 foknyi hosszúságig nyulik és háromszor oly nagy, mint -Francziaország: felszine, éghajlata s terményeire nézve igen nagy -változatosságot tüntet elő. „Az én atyámnak birodalma oly nagy – mondja -az ifjabb Cyrus Xenophonnak – hogy a mig egyik szélén a fagy emészti meg -lakosait, a másik szélén a hévségtől gyötretnek.“ Ezen állitás -valóságáról igen könnyen meggyőződhetik az utazó, ha mind a déli -Lar-tartományt, mind pedig a Demavend jégvidékeit meglátogatta. A talaj -majd magas fensíkot, majd alacsony lapáczot képez, itt-ott számos -halomlánczolatokkal, másutt sziklás hegységekkel, másutt ismét -sós-pusztaságokkal. - -Persiát – a szó szoros értelmében – jóformán csak is nyugati részén -lakják; éjszaki és déli széleit terjedelmes pusztaság választja el -egymástól; ez mélyen benyomul az egész ország szivébe, csak imitt-amott -képezve oázszerü, lakható térségeket, s bizonyára minden tulzás nélkül -elmondhatjuk, hogy Irannak, több mint fele, lakhatatlan sivatag, mely -ember-emlékezet óta nem volt benépesítve és hihetőleg nem is lesz soha -sem. Még ott is, a hol városokra és falvakra akadunk, s hol a -benszülöttek véleménye szerint virágzó ipar létezik: szántóföldekre, -kertekre s igen gyér faültetvényekre még ott is egyedül csak a -lakóhelyek legközelebbi szomszédságaiban találhatunk. Különben – a két -éjszaki tartomány kivételével egyik állomástól a másikig, – bárha egész -napi járóföldet képezzenek, a szem egyetlen fűszált, egyetlen csenevésző -bokrocskát sem pillanthat meg, mely emberi kéz segedelme nélkül élhetne, -mindenünnen csak a kopár, nap égette hegyek és sziklák bámulnak alá -merően, vagy a félig romba dőlt Karavanszerajok, fekete iveikkel s -agyagból készült négyszögletes védbástyáikkal; vagy valami rablófőnök -dőledezett tanyája; ezek azon tárgyak, melyek oly szomorú összhangban -állnak ez egész vidékkel, s nem alaptalanul, gyötrelmes fogalmat -nyujtanak a lakosság siralmas állapotáról. Ilyen képeket talál az utazó -Persia legnagyobb részében, hosszú, napokig tartó vándorlásaiban -egymásután. Leirhatatlan az a nyomasztó, komor benyomás, melyet e rideg -természet szemlélete az utasra gyakorol. A müveltség hiányának nem maga -a persa az oka, ki nézetem szerint, minden keleti nép közt a -legszorgalmasabb; keze minden munkája sem képes gyümölcsöt varázsolni -abból a földből, melyet az év legnagyobb részén át szüntelen a -legforróbb nap éget. - -A földipart majdnem mindenütt mesterséges vizvezetékek segítik elő, -melyek itt Kariz-nak neveztetnek; ezek néhol több napi járó földre a -föld alatt vonulnak, s valamint egy-egy falu gazdagságának az a mértéke, -mily gazdag viztartalmuak csatornái: az aratás is csak akkor lehet jó -Persiában, ha a tél magas hóval fedé be a hegyek ormait, melyek aztán -tavaszszal elegendő vizzel láthatják el a lábaiktól szerte vonuló -vizvezetékeket. - -A legmagasb hegyláncz az ország éjszaki részén a Kaukazus felől ered, s -a Karabagon keresztül a Kaszpi-tenger felé vonul, s onnan éjszakkeleti -irányban egész Meshedig terjedvén, több ágban nyúlik ki a déli -sóspusztákig s keleti Persia homoksivatagjaiig. A másik hegység, melyet -a régiek: Zagrosz-hegység neve alatt ismerének, a kurdisztani -magaslatoknál veszi kezdetét; ez délkeleti irányban vonúl és luri s -bakhtiari-hegység nevet viselve, Siraz-ig, a persa öböl mentében pedig, -egész Benderbusirig nyomúl; itt azután eltűnik egy darabon, s csak -Kernán déli részén emelkedik fel ujolag, s Mekran és Belutsisztanon át, -Afghanisztán felé veszi irányát. - -Hajózható folyamok egyáltalában nincsenek. Keleten a Karun ömöl, mely -Iszfahan közelében ered, továbbá a Zenderud, mely Iszfahan mellett lejt, -a Karaszu-, melynek forrása Ardelán-tartományban van, a Tab, mely a -Farsz-i hegyekből származik, és az Araxesz, mely azonban a Tigrishez -hasonlóan, az országnak csupán határait érinti. Éjszakon van ugyan több -olyan patak, melyek a magas hegyekről a Kaszpi-tengerbe ömölnek alá; -azonban sokkal károsabbak, sem mint hasznot hajtók, minthogy jobbára -rohanó hegyzuhatagok, melyek nyilsebességgel rohannak alá s nem egyszer -nagy hirtelenséggel pusztítják el a több évi gond alkotta ültetvényeket. -A keleti tartományokat a Hilmend és Ferahrud érintik, melyek -Szegisztánban, a Zerra tóba ömlenek. Végül a Herat mellett ellejtő -Herirud áztatja az éjszakkeleti térség egy kis részét. - -A tavak közül a Derja-i-Sahi és a Siráz melletti Derja-i-Nemek, méltók -az emlitésre. Sós vizükben semmiféle hal sem élhet meg, hajózás pedig -csak az elsőn történik, tutajokon s más egyéb ily kezdetleges hajózási -eszközökön. Kineir Macdonald számitása szerint az elsőnek körülete, -mintegy 300 angol mérföldet tenne. - -Figyelembe véve a természetnek mindenütt rémületet gerjesztő -szárazságát, az esőtlen éghajlatot: valóban feltünő lehet, hogy Persia, -termékenységre nézve, Törökországgal szemben, még elég szerencsésnek és -gazdagnak mondható. Ami a gabonanemüeket illeti, a két éjszaki -tartományt kivéve, a többiekben majd nem mindenütt igen szép buza és -árpa, imitt-amott rozs s egy apróbb fajú köles található, melyet itt: -arszin-nak neveznek; ezeken kivül kiváltképen rizs, a keletiek e fő -élelmiszere, a melynek termesztésében Persia főleg jeleskedik; az -amberbuj faj (ambraillatu), mely Sirazban terem, a legkitünőbb, sokkal -jelesb, mint a hires egyiptombeli damijet-i, sőt azt merném állitani, a -legjobb, melyet valaha Ázsiában láttam. A hüvelyes vetemények mindazon -faja feltalálható itt, melyek minálunk is ismeretesek. Valamint a borsó, -lencse, paszuly stb., ép ugy a zöldségek is elegendőképen jól -tenyésznek. A persák, kik még a törököknél is zöldségkedvellőbbek, meg -sem tudnának élni a különféle laboda-paraj (spinat), sárgarépa, czékla, -murok-, édes- és kerek- stb. répa nélkül; kiváltképen nélkülözhetetlen -volna a retek, vereshagyma és fokhagyma, melyek igen kevés ápolás -mellett, majdnem mindenütt igen jól diszlenek. - -Gyümölcsére nézve, Persia rég időktől fogva hires az egész keleten; az -őszi három első hónapban, az alsóbb osztályuaknak ez kizárólagos -tápláléka. A gyümölcs mennyisége bizonyára legalább még egyszer annyi -lenne évenkint, ha itt azon különös szokás nem uralkodnék, hogy az évi -összes termésnek legalább fele éretlen állapotban szokott -elfogyasztatni. A nathenzi körte, az iszfahani őszi baraczk, a sirazi -granátalma csakugyan ritkitja párját, s bárha a fogyasztás igen tetemes, -még is évenkint nagy kiterjedésben üzetik az aszalt szilva és aszalt -sárgabaraczk-kereskedés Török- és Oroszországgal. A görög dinnye -általában igen jó mindenütt, imitt-amott a sárga-dinnye is kitünőleg -tenyészik; amaz elsőt minden keleti, de kiváltképen a persák annyira -szeretik, hogy a városokban az élelmi árjegyzékekben, a kenyér, rizs, -hus, sajt, vaj és fagylalt után, nyomban a dinnyék ára következik. „A -legelső távirati sürgöny – igy beszéli Polak – mely a most uralkodó -Sah-hoz intézteték a Szultanieh nyaralóhoz vezető újan felállitott -távirdán, azon tudósitást tartalmazá: Kasanban érik már a sárga-dinnye; -minek az uralkodó annyira megörült, hogy a sürgönyöző Ali-Kuli -herczeget, táviratilag haladéktalanul a tudományok miniszterévé (vezir i -ulum) nevezte ki!“ Szőlő is található majdnem mindenütt, de bort csak a -nagyobb városok közelében szürnek; a legjobb bor a sirazi khullari, a -más egyéb fajok, tulságos alkohol tartalmuknál fogva, emlitésre is alig -méltók. A mi a déli gyümölcsöket illeti: a czitrom, narancs, mandola, -füge, datolya elég jól megterem Persiában, sőt még olaj-, festék- és -fonaltermő növényzet is található. Amaz elsőbb fajból égető olaj és -zezamfű; a buzér és sáfrány imitt-amott igen alkalmas vidéket talál; -termesztetik indigó is, ez azonban India hasonnevű terményénél jóval -selejtesebb. A legjobb kender Keleti-Persiában terem. Pamut az ország -minden részében tenyészik, sőt Mazenderan körül még -czukornád-ültetvények is találhatók, mely most nevezett tartomány -majdnem egymaga látja el az egész izlam-világot egy pirosas, vékony -nádfajjal, mely az irásnál toll helyett használtatik. - -A persa virágok között, legkülönfélébb szinváltozataira s pazar -mennyiségére nézve a rózsa foglalja el az első helyet. A kerteket ezen -kivül mindenféle tulipán, kökörcsin, ranunculus, liliom, narczis, -jáczint, gyöngyvirág, napraforgó, peremér (Ringelblume), jazmin és viola -ékiti, gyakran még a kemény kavicsos homokot is illatos virágtakaró -fedi. - -Valamint a növényországot, nagy változatosságban számos faj képviseli: -hasonlókép az állatországot is. Vannak lovak – s még pedig az arab és -turkomán fajok után – egész Ázsiában a legjobbak; a nemesebb fajok -egy-egy példányának ára felrug nem egyszer 1000 darab aranyra. - -A persa lovak, az arab és turkoman fajok vegyülékéből származnak, s -ennek következtében bennük a gyorsasággal kitartás párosul. Az öszvér -ritkán nől igen magasra, de rendkivüli erejű; van egy kitünő teve faj -is. A szarvasmarha sem nem nagy, sem nem szép, de annál jelesebbek -Mazenderan vizenyős tájékinak bivalyai. A turkesztani juhok után itt -vannak a legjobb és legszebb juhok, egy szóval, ami háziállataink minden -faja feltalálható. - -Ragadozókban sincs hiány. Farszban és Kelet-Iranban oroszlánok, a Kaspi -partvidék őserdeiben tigrisek, leopardok, hiuzok, medvék, hiénák, kivált -pedig farkasok és sakálok találhatók. A zebra Khoraszan pusztáin -otthonos, a félénk gazella majdnem minden völgymélyedésben lelhető. -Végezetre még a ragadozó madarakat kell említenünk, melyek közül a -sasok, keselyűk, karvalyok, sólymok minden neme és faja előfordúl. - -A két éjszaki tartomány kivételével, egyéb részeiben úgy szólván alig -van erdősége Persiának; ép oly szegény ásványok dolgában is. Kevés ólma, -vasa és reze van ugyan, de a nemes érczeknek – melyek Persiát hajdan oly -hiressé tették – ma már sehol semmi nyomuk. - -Politikai felosztására nézve, a mai Persia e következő részekből áll: 1) -Azerbaidsan. 2) Khamseh, fővárosa Zendsan. 3) Hamadan. 4) Kazvin. 5) -Teheran. 6) Kum. 7) Kasan. 8) Iszfahan. 9) Siráz. 10) Jezd. 11) Kirman. -12) Malair Tuzirkan. 13) Khoraszan. 14) Arabisztan. 15) Kirmansah. 16) -Kurdisztan. 17) Asztrabad. 18) Gilan. 19) Mazenderan. 20) Burudzsird.[1] -S ha már most a régiebb beosztás szerint készült földabroszok nyomán -kezdenők meg körutunkat, nyugat felől mindenekelőtt Persiának -élés-kamrájába, Azerbaidzsanba érkeznénk, melynek Tebrisz és Khoi a -fővárosai, mikről ezen utleirásunkban bővebben akarunk megemlékezni. -Ezeken kivül emlitésre méltó: Maraga, a bagdadi khalifság -szétrombolójának, Helagu khannak hajdani székhelye. Itt volt egykor -Ázsia legelső csillagdája, melynek romjai a város melletti hegyormon mai -napiglan láthatók. Erdebil, a hirneves Szofi család egykori lakhelye; -igen szép könyvtárral ékeskedett, telve a legérdekesebb kéziratokkal, -mik azonban az 1826–28-diki hadjárat alkalmával az oroszok kezébe -jutottak. Ezen tartomány legfőbb nevezetessége az Urumia-sóstó, a -hasonnevű város mellett, mely utóbbi hely persák, örmények, -nesztorianusok s egy pár angloamerikai hittéritők lakhelyéül szolgál. -Azerbaidsan éjszaki táján vonul végig Karabag és Karadag hegyvidéke, hol -nagyobb részint harczias turkoman törzsek laknak. Innen: - -2) Irak-ba jutunk, melyet Irak-adzseminek is szokás nevezni, hogy a -törökországi hasonnevű Irak-arabi tartománytól megkülönböztessék. Ez a -régi Media vagy Parthia nagy részét foglalja magában, s Iszfahan és -Teheranon kivül több nagy és virágzó várossal bir, melyek közül Kum és -Kasan neveivel előadásunk folytán még találkozunk. Délen fekszik -Hamadan, melyet sokan a hajdani Ekbatana-nak tartanak, s melynek sok -persa régiségen kivül, legfőbb nevezetességei: Eszther és Marduchai, ugy -szinte a hires orvos Avicenna sirjai, mely utóbbinak igazi neve -tulajdonképen: Ali ben Szina. - -3) Ghilan, a Kaspi-tenger délkeleti partjain nyuló hegyvidék, Rest nevű -fővárossal. - -4) Mazendran és - -5) Asztrabad; amannak fővárosa Szári, emezzé Asztrabad. Ezeken kivül -említésre méltók még: Barfurus, Amül és Lahidzsan. Ez utóbbi három járás -képezi Iran legéjszakibb partvidékét, melyet erdőségek borítanak, s -bárha a sok mocsár és nedves éghajlat folytán a betegségek itt igen -gyakoriak: mégis eléggé népes. Asztrabad tartományának tulajdonképen a -turkoman sivatag egyik folyója az Etrek partjáig kellene terjednie, de -rabló nomadok Persia fensőbbségét soha sem akarták elismerni, s igy a -tartomány határa éjszak felé alig terjed néhány órajárásnyinál továbbra -Asztrabad városán tul. - -Éjszakkelet felé terül a nagy kiterjedésü - -6) Khoraszan. Khoraszan szóról szóra annyit tesz, mint: keleti rész, s -bárha ma már csupán Heratig nyulik, a hajdani persák ezen nevezet alatt -azon roppant földdarabot értették, mely Belkh, Bokhara és Khokandon -keresztül, messze benyomúl a khinai tartárság felé. Terjedelmére nézve -Khoraszan képezi Irannak legnagyobb tartományát, azonban a mi népessége -számát illeti, Iraknak jóval mögötte áll. Említésre méltó városai -éjszakon: Meshed, Nisabur, Kabusan, Szebzevár és Sahrud; délre: -Turbeti-Hajderi, Tersi, Khaf, Tebbesz és Bihrdzsan. Ez utóbbi járást -sokan Gurian-nak is nevezik, azonban kormányzósága magában Khoraszan -városában székel, s igy tényleg oda is tartozik. - -Ha innen délkeletnek tartunk: - -7) Szegisztan tartományba érkezünk. Ez az ó persa hősvilág hazája, s ma -Afghanok, Belutzsok és Persák lakják. Figyelemre méltó helyei: Dusak, -vagy más néven Dzselal-Abad, s a Kuhizer nevű erőd. - -Délkelet felé fekszik továbbá: - -8) Kirman, hasonnevű fővárosával, mely igen régi s figyelmet gerjesztő -iparral ékeskedik; itt készülnek a hires kirmani sawlok, melyeket egész -Ázsia a kasmiri hasonnevű szövetek után a legjobbaknak tart; itt készül -továbbá a dzsom nevű vékony rézlemezből alkotott csésze. Azon virágzó -állapot folytán, melyet lakosainak szorgalma s a nagy kiterjedésben -űzött kereskedés teremtett: e várost igen sokszor háborgatá a rabló -ellenség, és Fraser méltán mondhatja: „Mindazon hóditók és zsarnokok -között, a kik egyszer másszor Persiára törtek, alig van egyetlen egy, -kinek sanyargatását ezen város ne nyögte volna.“ - -Még távolabb kelet felé fekszik: - -9) a nagy terjedelmű, terméketlen és kietlen: Mekran-tartomány; ez is -Iránhoz számíttatik ugyan, nomad lakosai azonban ép oly kevéssé akarják -urok gyanánt ismerni a persa királyt, mint éjszakon a Turkomanok. A nagy -sivatagokon rendesen belutzsok és brahuak kóborlanak szélsebes -dromedárjaikon, a karavánok valóságos rémei. Rablásaik alkalmával -rendesen páronkint ülnek fel egy-egy ilyen gyors állatra, egymásnak -hátukkal támaszul szolgálva, s mig az egyik lő, a másik megtölti -fegyverét. - -Ha az utazó innen a persa öböl felé folytatja utját, először is: - -10) Larisztan tartományba érkezik, melynek jobbadán arabok és persákból -álló lakossága, – az egész ország legszegényebbikének tartatik. -Főhelyei: Lar, s a Bender-Abbaszi nevű főváros, a hollandok hajdani -Gambrun-ja, kik a szemközt fekvő Ormuz szigeten, még a XVI-dik században -virágzó faktoriát birtak. - -Éjszakkelet felé fekszik továbbá: - -11) Farsz-tartomány, a tulajdonképeni régi Parsia, melytől a mai Persia -nevét vette. Fővárosa Siraz. Nevezetesebb helyek gyanánt említhetők még: -Faza, Kazerun, Bender-Busir, melyet Ebusernek is neveznek, s mely az -indiai áruczikkek főrakhelye, s ennek következtében egy angol konsulnak -széke, mely utóbbinak kormánya az utósó angol-persa háboru alkalmával -ezen várost be is vette, s egy ideig hatalmában tartotta. E most -említett három tartományon megy át néhány év óta az indoeuropai távirda -s mely Iszfahanon és Bagdadon keresztül a törökországi vonallal áll -összeköttetésben. - -Iran délkeleti csúcsát - -12) Kuzisztan tartománya képezi, a hajdani Susiana, melynek nyugati -határain a Benilam, Sammar és Muntefik-arab-nomad törzsek kóborlanak. Az -európaiak Persiának ezen részét látogatják legkevésbé, s eddigelé csakis -néhány buzgó régiség-buvár utazott ide, a hajdani Susa érdekes romjainak -megszemlélése végett. E tartomány két részre oszlik, melyek éghajlat -tekintetében, nagy mértékben elütnek egymástól. Az első, mely a persa -öböltől a hegységig vonúl, nyomorult vidéket mutat, melyet nyaranta a -szamumhoz hasonló forró szelek nyargalnak át, emberre állatra egyaránt -veszedelmet hozva. Nevezetesebb helye Muhammera, közel a Tigris -torkolatához, melynek birtoka fölött a Teherani- és Konstantinápolyi -udvarok sokáig versengtek egymással. A másik kerület Kuzisztán legszebb -részét képezi, melyet több folyó áztat. Fővárosai: Dizful és Suszter, ez -utóbbi 15000 lakossal, a bakhtiari hegység lábjában. Sok nevezetes rom -található itt a szasszanidák korából, s a susai királyi palotának, kelet -felé fekvő rom-maradványai, Loftus állitása szerint, valóban páratlanok. - -Kuzisztantól keletre fekszik: - -13) Lurisztan tartománya, a leghegyesebb egész Persiában; a nomad Lurok -és Bakhtiarok széke. - -E fölött éjszakra vonúl: - -14) Kurdisztan tartománya, melynek Kirmansah és Szihna a főhelyei; az -előbbinek lakosai jó szőnyegek gyártásáról hiresek. - -Végzetül: - -15) a Persia belsejében oáz-szerüleg fekvő Jezd-tartományról akarunk még -említést tenni, melynek hasonnevű fővárosa, virágzó iparáról nevezetes. -Leginkább itt laknak a Gebr-ek, e türelmes, szorgalmas emberek, kik -azonban – ugy látszik – lassankint, mind valamennyien Indiába fognak -kivándorolni, hol a Zoroaszter vallásának követőit, a britt főhatalom -teljes szabadságban részesíti. - - -II. - -Azon rövid jegyzetek után, miket Irannak földirati körülményeiről -nyujtottunk, ezen ország lakosainak ismertetéséhez akarunk hozzáfogni. - -Ezek összes száma alig tesz 10 milliót, minthogy azonban persákból, -törökök-, kurdok-, örmények, zsidók-, afghanok-, belutzsok-, gebrekből -és czigányokból állnak: igen kérem a nyájas olvasót, engedje meg, hadd -vezessem őket fajonként szemei elé. - - -A. - -A persak vagy irani-ak (a mint magukat nevezni szokták) részint az ó -méd-persa törzsek vegyülékéből, részint az ó iráni telivér törzsből -származnak. Amazok az ország délnyugati részét lakják, imezek, aránylag -igen csekély számmal, a keleti határokat. Bárha a két külön csoport -között phisikai tulajdonságaikra nézve sok lényeges különbség létezik, -mi itt a persákról csak általában akarunk megemlékezni. - -A persa ritkán nagyon magas, de ép oly ritkán tulalacsony is, jobbadán -szikár, nyulánk testalkattal, meglehetős barna arczszinnel, gazdag, -fekete sürü hajzattal, hosszú orral és keskeny homlokkal, nagy fekete -szemekkel, s csak igen ritkán húsos arczczal. Különösen kecses testi -magatartással s könnyű mozgékonysággal bir, kiváltképen pedig -mindenekfölött ügyes lovas, mely ügyességét már az ó görög irók is -dicsérőleg kiemelték. - -[Illustration: Persa és Persanő. - -(Egy Persiában készült eredeti kép után.)] - -E most elősorolt tulajdonai folytán, a persa mintegy kiválik Ázsia -minden egyéb lakói közül, s ugy látszik, hogy tagjainak -egyarányosságában s vonásainak finomságában, szellemi fensőbbsége is ki -van fejezve. - -A persák, kik elő Ázsia minden népe között a legrégibb civilizatióval -dicsekhetnek, társalgásukban udvariasak, sőt gyakran szellemdúsak, mely -tulajdonok: „a kelet francziái“ nevét szerzék meg számukra, azonban -fájdalom, igen ritkán nyiltak és egyenes szivüek. Valamint az iszlam -népek nyelvében általában nem találunk sajátképeni szavakat az erény, -lelkiismeret, és becsület fogalmainak kifejezésére, s valamint ők ezek -létezését vagy épenséggel tagadják, vagy az azokat követőket -balgatagoknak állitják: ép ugy a persa is – kitől a mohammedan-keleten -terjedezni kezdő mai civilizatio származik – igen távol van attól, hogy -tetteinek s cselekedeteinek zsinórmértékül ezeket válaszsza. - - Durugh-i maszlahat amiz - Bih ez raszti fitne engiz, - -igy hangzik a közmondás, ami annyit jelent: „Jobb az ügyre hasznos -hazugság, mint a reá káros igazság“ s ezen mondás tanácsát, valamennyi -persa hiven követi. Valamint a király lehazudja s minden telhető -alkalommal meglopja alattvalóit, ugy ezen szokás divatozik szülék és -gyermekek között s viszont. Bárha gyakran érintkeztem persákkal, nem -találtam egyetlen igazságot sem szavaikban; mindenütt a legszemtelenebb -hazugságról s a legaljasabb jellemtelenségről kellett meggyőződnöm. A -mit Morier „Hadzsi baba“ czimű szellemdús müvében remek tollal ecsetel -Persiáról, nézetem szerint sok tekintetben még igen kiméletes; azon -jellemhiány fölött azonban épenséggel nem csodálkozom, mert az ázsiai -kormányformák ezredéves despotismusa más egyéb eredményre nem is -vezethetett. Sehol a világon nem tapasztalható inkább, mint épen itt: -hogy a szabadság mennyire nemesít, a zsarnokság mily igen lealacsonyít. - -Nem kevésbé szembetünő itt a mindenek szivében uralkodó pénzvágy, mely -oly kiváló ellentétben áll a határtalan fényüzéssel (tesakh’khusz). -Mindenki többnek akar látszani, mint a mi, s mégis mindenki reszket a -legapróbb fillérért is, s bárha egyik-másik a nyilvános életben nagyban -adja az előkelőt: házi körében kevéssel megelégszik, sőt gyakran egész -az aljasságig fukar. Ezen körülménynek tulajdonítható annak folytán, -hogy a persa az ozmanlihoz és a középázsiaihoz képest életmódjában oly -igénytelen és mértékletes. Egy-egy harmadrangú efendi asztalára legalább -is hat tál étel jő naponta, a főbbrangúakéra pedig két annyi: Persiában -a leggazdagabb khannak asztalán is három, legfölebb négy tál ételnél -több csak alig található. - -Minthogy a szinlelésre őket vallásuk feljogosítja, szabad lévén nekik -például a szunnita tartományokban a kegyes szunnitát játszaniok, bárha -egyébkint testestül lelkestül siiták is; ennek következtében a persa, -minden rang és kor-különbség nélkül, roppant nagy mester érzelmeinek -elrejtésében. Egész Iranban csak az arab és török a szenvedélyesek, s -minthogy a persa oly remekül tud uralkodni arczvonásai fölött, ez az oka -annak, hogy az európaiak, bárha ismerik is a persának szinlelési -tehetségét, még is oly gyakran elámíttatnak. - -A vendégszeretet – melyről mellesleg megemlíthetjük, hogy ez az egész -keleten sehol sem található fel olyan mértékben, mint azt a mi nyugati -költőink megénekelni szokták – a persa sokkal inkább fényüzésnek, sem -mint jótéteménynek tekinti. Ő csak ott bőkezű, ahol gazdag -viszont-ajándékot remél; ezt a mi ujdonsült európai diplomatáink -bizonyíthatnák legjobban, kik, ha a tapasztalt szolgálatokat latba -vetnék az érettük viszonzásul adott enam-ok (ajándékok) értékével, -kénytelenek lesznek bevallani, hogy bizonyára minden lépést, minden -falat kenyeret nagyon borsos áron megfizettek. - -A mi a persának gyakran említett szellemi tehetségeit illeti: -kétségtelen, hogy minden kelet-mohammedan nép között, Iran őslakói azok, -kiket a nyugati polgárisodás számára legkönnyebben megnyerni lehetne; -azonban mindemellett lelki előnyei távolról sem olyanok, minőket mi -európaiak ezen fogalom alatt érteni szoktunk. Képzelmi tehetségére és -éles elméjére nézve a persát olyannak tekintem, mint a minő lelki -képességeket Európában: „elmés gyermek“nek szokás nevezni. Könnyen -tanul, hamar felfog mindent, azonban a tökély fokára soha sem képes -eljutni, mert minden kitartása, minden szorgalma daczára ő mégis mindig -csak keleti marad, azaz: olyan ember, a ki fiatal korában beléje oltott -világnézete folytán, egy és ugyanazon czél kitartó keresésére -egyáltalában képtelen. - - -B. - -A törökök, kik az éjszakkeleti Iran nagy részén szétszórtan élnek, s -kik, bárha évek hosszú során át lakjanak is irani elemektől -körülvétetve: turko-tatár jellemvonásaikat levetközni nem képesek. Ennek -arcza jóval szélesebb és husosabb, orra rövidebb és vaskosabb, szeme -kevésbé van felhasítva, egész alakja inkább kifejlődött, termete -csontosabb, mint az iranié. Annak következtében mozdulataiban is -nehézkesebb, s az ország ős lakosainál jóval alantabb fokon áll szellemi -tehetségeire nézve is, mert bárha mind a vallási, mind a társadalmi -körülmények egyaránt közreműködnek is évszázadok óta, hogy az Iranban -létező török elemeket átalakítsák, ezek most is csak igen kevésben -különböznek egyéb országokban lakó fajrokonaiktól. - -Az irani török, harcziasságát is jóformán megtartotta. A persa fölött -is, ki a bátorságban csak bolondságot lát, tulajdonképen ő uralkodik. A -Szaszanidák bukása óta, majdnem minden dynastia török eredetű; az -udvaroknál leginkább a töröknyelv volt divatozó, s valamint hajdan, ugy -mind e mai napiglan épen a török tartományok szolgáltatják az állandó -hadsereg legnagyobb és legjobb contingensét. Nem lehet tehát csodálni, -hogy a török fajnak felsőbbsége folytán, a most nevezett nemzetségek -között örökös gyülölség uralkodik; a persa: „hájfejűnek“ „pimasz“nak -gúnyolja a törököt, ez viszont „gyáva alakos“nak amazt, s hogy e két faj -mennyire külön vál egymástól, eléggé bizonyítja a közmondás is: „Ám -apritsd darabokra a törököt és persát, főzd együtt hetek hosszat egy és -ugyanazon üstben, még sem lesznek soha egygyé.“ - -A török lakosság legtömörebb csoportjai találhatók: - -1) Azerbaidzsanban, mely jóformán egészen török; - -2) Irak éjszakkeleti részein. Ezeken kivül vannak még egyes törzsek -Khoraszanban, Gilanban és a déli Farszban, kik jobbadán a szeldzsuk -uralom alatt vándoroltak be. Mások Timur seregének maradványai, mások -ismét – de ezek száma igen kevés – azon turkoman segédcsapatok utódai, -kik hosszabb időig Perzsia zsoldjában állottak, utóbb azután ezen -országban végkép meg is települtek. - -Minthogy épen Turkomanokról szólottunk, helyén találjuk itt emlékezni -meg a Göklen-ekről, kik bár pusztai lakosok lévén, egyedül a persa -uralkodónak hódolnak. Ezek, a hajdankorban oly igen nevezetes Dzsordzsan -tartományt lakják, egy, a Gölgen folyam torkolata mellett terülő bájoló -vidéket, melynek partjai sok érdekes emléket mutatnak mind e napiglan a -hajdani arab hóditás korából. - - -C. - -A kurdok, kiknek földje Törökország és Persia között van felosztva, s -kik közül itt kevesebben laknak sem mint amott. Ezen törzsnek zöme, -Kirmansah táján, Iran keleti határán tartózkodik, s mintegy Maku-ig -terjed, egy másik kisebb része pedig Khoraszanban, Budzsnurd környékén -található. Mint az irani törzsnek egy ága, mind nyelvére, mind vonásaira -nézve rokonságban áll a persával, s minthogy ők mind a sémi, mind a -turani elemek befolyása ellenében nyugat Irán egyéb ágainál jobban -elszigetelve maradtak: a fajnak ős jellege náluk sokkal inkább -feltalálható. Szép, tekintélyes termetük által tünnek ki, leginkább -tündöklő fekete szemmel, szép sas-orral s igen szembeszökő -hasonlatossággal az Afghanokhoz. - -Ezek, a fékezhetlen nomadélet vágyától lévén áthatva, az ő -jellemvonásaikban is ugyanazon vegyülékét találjuk a lovagiasság és -rablási vágynak, hűség és alávalóságnak, piszkos fösvénység- és -bőkezüségnek, mely a vándortörzseket egyáltalában jellemzi; s bárha ők -szinleg a török és persa fenhatóságnak hódolnak is, mind a kettőt -szivükből gyülölik. Konokúl ragaszkodva babonáikhoz, s társadalmi -viszonyaik szülte évezredes szokásaikhoz és erkölcseikhez, minden -reformatori törekvésnek a leghatározottabban és szivósabban -ellenszegülnek, s bárha Persia kurdjai a siíta vallás felvétele által -némi külsőségben eltértek is törökországi testvéreiktől, jellemüket -illetőleg mégis mindenütt ugyanazok. - - -D. - -Az örmények, kik mai napság Tebriz, Urumieh, Teheran, Iszfahan és -Sirázban, s nyugati Persia egyéb városaiban laknak, s kik részint -jobbadán a Kaukazuson túl tartományokból, részint magából Armeniából -vándoroltak ide. Ezek is az irani törzshez tartoznak s igy nyelvük és -arczvonásaik hasonlítnak a persához, de még sem annyira, mint a -kurdokéi. - -Ők, kiváltképen fehérebb arczbőrük, teljesb, gömbölyű arczuk, gyakran -előforduló testességük által vállnak ki; s az örménynők egész keleten -szépségükről hiresek. Jellemzésüket illetőleg még több hibát lehetne -felróni felőlük, mint a törökországi örményekről, minthogy a sokkal -súlyosb persa járom, még patriarchalis életük erényeinek is ártalmára -szolgált. Közülök sokan iszákosak, s nejeik erkölcsössége sem áll oly jó -hirben, mint a törökországi örménynőké. - -Jobbadán nagy szegénységtől nyomottan, napról napra fogynak; s a kiknek -csak valamijük van is, inkább a távol Indiába vándorolnak ki, hol a -nyugati hatalomnak védszárnyai, kezük munkáját sokszor gazdag áldásban -részesítik. - - -E. - -A zsidók, kiknek legnagyobb községei Hammadanban, Kirmansah-, Iszfahan-, -Kasan-, Teheran- és Sirázban vannak, de számuk nem rug többre 2000 -családnál; ezek – ha dr. Wolf nem csalódik – még azon zsidóknak -maradványai volnának, kiket az ős hajdanban, a babyloni fogság -alkalmával ide hurczoltanak. A szaszanidák uralkodása alatt igen szép -számmal voltak, azonban az Iszlammal nyomorgatás és üldöztetés ideje -következett rájuk, minek folytán igen megkevesbültek; nagy része áttért -az iszlamra, a többiek, Iran legszegényebb s legnagyobb nyomorban élő -lakói; zsarnokság és fanatismus még ez ujabb időkben sem hagyják békén -őket; igen méltányos lenne, ha az európai követségek őket is ugy vennék -pártfogásuk alá, mint a nesztorianusokat – s más egyéb -keresztyéneket.[2] Arczvonásaik gyakran a férfiszépség valóságos -mintaképei; nyelvük egy persa-patois-val igen erősen vegyített héber, -mely utóbbi nyelvet az előkelőbbek irásra is alkalmazzák. - - -F. - -Az arabok, csak igen kis számban lakják Iran délkeleti és délnyugati -részét, s a tulajdonképi Arabiából és Maszkaból veszik eredetüket. -Larban sokan a siizmushoz tartoznak, nyelvük pedig a persa-arab szólamok -sajátságos vegyülékét képezi. - - -G. - -Az Afghanok, Szegisztanban csak mint vándortörzsek élnek, a Kaspi-tenger -partján egy kis telepítvényben; vagy pedig, ide menekült egyes külön -álló családokat képeznek. Iran földére csak a legvégső szükség hajtja -őket, mert bárha magának a Sah-nak legközelebbi közelében, jótétemények -és vendégszeretet által halmoztatnak is el: mindazáltal az Afghanok, -mint buzgó szunniták, a siíta világ legkiengesztelhetetlenebb -ellenségei. Hasonlóképen: - - -H. - -A Belutzsok és Brahuak is, csak a keleti sivatagot lakják, jobbára nomád -életet folytatva. Mindig feltünő volt előttem ezen sátor-lakók nagy -szegénysége, s ugy látszik, hogy a nomad népek között, vagyonosabbak, -csupán a turani törzsek között találhatók. - - -I. - -A Gebr-ek, csupán egyes családokban léteznek még Jezd-, Kirman- és -Teheranban, vagy Siráz és Iszfahan kervanszerájiban kereskedők gyanánt -találhatók. Mehemmed Sah-idejében, kinek vezére Hadzsi Mirza Agaszi -különös pártfogása alá vette őket, igen szép számmal voltak, azonban ma -napról napra fogynak, s ugy látszik, nem sok idő kell hozzá és Persia ős -lakói végkép felcserélik szülőföldüket Indiával, hol az angol kormány -fenhatósága alatt, teljes szabadságot élveznek. Az utóbbi időkben, e -most nevezett országból, egy az angol kormány védelme alatt álló művelt -Gebr jött Iranba, hitsorsosai nyomorának enyhitése ügyében; ott létem -alkalmával megismerkedtem vele, s a mint sajnálattal kelle hallanom, az -iszlam vak fanatismusa folytán minden törekvése hihetőleg sükertelen -marad. A gebr-ek, kik az irani faj különösen markirozott vonásaival -tünnek ki minden egyéb persák között, általában a becsületesség és -szorgalmasság jó hirében állnak, s az egész országban egyesegyedül ők -azon kereskedők, a kiknek szavában megbizni lehet. Számuk – Polak -szerint – mintegy 8–9000. (A mi vallásuk egyes pontjait illeti, arról -lásd alább a vallás-okról szóló czikkben.) - - -K. - -A czigányok, egészen nomad életet élve – a két éjszaki tartomány Gilan -és Mazendran kivételével – majd az egész országban szerte barangolnak. -Arczkifejezésüket illetőleg, mindig meglepett az a különösen nagy -hasonlatosság, mely köztük s a mi „oláh czigányaink“ között létezik; -jellemük sőt foglalkozásaik is majdnem ugyanazok; zenészek, tánczosok, -kovácsok, jövendőmondók és varázslók. Mindenben utánozzák a mi -czigányainkat, az egy lopás kivételével, mert azon közmondás igazsága: -„Hol a gazda maga is tolvaj, ott bajos a lopás“, Persiában – akarva, nem -akarva – becsületes emberekké teszi őket. - - -Kormányzat. - -Egész Mehemmed sah uralkodásáig, vagyis jobban mondva, a nyugati -czivilizátió befolyásaig az irani viszonyok átalakulására: ezen ország -kormányzata ugyanazon despotikus-patriarchalis kormányforma vala, melyet -a hajdankor minden mohammedán tartományában feltalálhatunk. A király, -mint az országnak korlátlan főura, minisztereit szolgák gyanánt tekinti, -a népet s országot tulajdona gyanánt, mely fölött saját bölcs belátása -szerint, teljes hatalommal rendelkezhetik. - -Mai napság a kormányzat csak igen kevés külsőségben vállt mássá; a -sah-nak vannak ugyan miniszterei, sok polgári és katonai fő -tisztviselője, néha eljátszatja az ország-tanács ártatlan játékát is, a -közigazgatás külön ágaiban törekesznek ugyan ellenőröket felállitani, s -egy szóval, az egész kormányformának európai-szerű látszatot akarnának -adni: azonban alapjában véve a dolgot, az egész kormányzás jóformán csak -egy hajszálnyira sem tér el a régitől. Az ős keleti despotismus czifra -európai egyenruhába van öltöztetve, mely alatt azonban a hajdani önkény, -fejetlenség és törvénytelenség uralkodnak folytonosan. - -Ezen, látszólagosan rendezett kormányzat feje a sah, Persia királya vagy -császárja, mely utóbbi czimet rendkivüli követe által Napoleontól kérte, -s melyet az néki nagylelküen meg is adott. Szabad tetszése és belátása -szerint nevezi ki a legfőbb hivatalnokokat, tetszése szerint -megajándékozza vagy megrabolja őket, s daczára a gyakran emlegetett -igazságszeretet-nek, melynek jelmondata pecsétjét is ékesíti, egyedül a -király főszeszélye és környezetének befolyása az a zsinórmérték, mely -minden cselekedetét kormányozza. Első hivatalnok gyanánt a Szadraazam, -nagyvezir, áll oldala mellett, kinek befolyásos egyéniségét a király -igen gyakran megunja, s innen van, hogy ezen magas méltóság – mint -például az én ottjártamkor is – épenséggel nem létezik néha, mikor aztán -– mint azon esetben is – a Szipeh-szalar, a tulajdonképeni -hadügyminiszter és generalissimus tölti be egy és ugyanazon személyben a -király legfőbb tanácsosának hivatalát is. Ezt követi, rangjára nézve, az -Emin ed-daule, a belügyminiszter, kinek kötelességében állana, a -tartományokat igazgatni, az illető kormányzókat kinevezni, mely hivatalt -azonban tényleg maga a király tölti be, miután a kormányzók nem annyira -hivatalnokai, hanem inkább haszonbérlői az egyes kerületeknek, mely -állásokra rendesen a legtöbbet igérők szoktak kiválasztatni. Utána az -Itimad-esz-szaltanat (az ország bizalma) következik, körülbelől ugyanoly -hatalmasság, mint Törökországban a Reisz, a főtörvényszék elnöke, ki nem -csupán a törvénykezési esetek elintézésére volna hivatva, hanem -egyszermind azon különbségek kiegyenlítésére is, melyek netalán a -kerületi hivatalnokok s az illető alattvalók között fordulnának elő. - -Ezek volnának az ország négy főméltóságai; utánuk említendők: a -Musztaufi el-memalik (országos főszámvivő) vagy pénzügyminiszter, ki a -király számára a számadások, adókivetések és bevételek irásbeli -elkészitéséről gondoskodik; a kincstárt a király mindig magával viszi, -még a vadászatra is, és senki másra a világ kincseért rá nem bizná. A -Muajjir el-memalik (az ország vizsgálója), a főpénzügyigazgató, ki az -országban járó minden pénznemekre ügyel föl, melyek a rendetlen veretés -folytán már az első kézben is megnyiratnak, s a közéletben csak mérték -által járnak kézről kézre. A muajjin el-mülk (főtitkár), vagyis a -polgári és katonai ügyek főelőadója; a Naib-i-vezir-i-dzsenk, helyettes -hadügyminiszter, kinek hivatalos teendője a királyi palotára felügyelni, -s a király személyét megőrzeni. A Vezir-i-ulum, oktatásügyminiszter, egy -tisztán agyrémszerű czim, minthogy Persiában egyáltalában semmi féle -iskolai rendezettség nem létezik. A Vezir-i-tüdzsaret, kereskedelmi -miniszter, szinte csak puszta név, mert bárha minden iszlam országok -között Persiának van is a legvirágzóbb kereskedelme, ugy ez nem a -kormánynak tulajdonítandó érdemül, hanem a lakosság eleven szellemének, -a tehetséges kereskedelmi-gremiumoknak, melyek élén mindig egy-egy -Melik-i-tüdzsar (kalmárok királya) áll, s a kereskedők forró hálát adnak -szivük mélyéből, ha a kormány pártfogás helyett, bántatlanul hagyja meg -őket birtokaik élvezetében. A Vezir-i-duvel kharidzs, külügyminiszter, -ki a külhatalmak Persiában levő követeivel, s az európai udvaroknál -Persiát képviselő küldöttekkel érintkezik. Ez idő szerint Persia, -Oroszországgal, Angol-, Franczia- és Törökországgal áll diplomatiai -összeköttetésben, mely országok, ujabb időkben, szakadatlanul képviselve -vannak követeik által kölcsönösen. - -A felsoroltakon kivül van még számos udvari hivatalnok, u. m.: az Isik -agaszi basi, az udvari főorvos, a Münedzsim basi (udvari csillagász), a -Müterdzsim basi, tolmács, a Melik es-suera, udvari költő, a -Liszan-ül-mülk, udvari történész, a Vekaje nigiar, udvari krónikás, a -Nakkas-basi, udvari festész, a Nizam-el-ulema, a tudósok chef-je. - -A magasb rangú szolgálati tisztség közül, kik mindnyájan az Ajn-el-mülk -(az ország szeme) alatt állanak, említésre méltók: a Ferras-basi, a -palota főintendansa és utazások alkalmával szállásmester; a Ferras-i -khalvet, benső kamarás. Továbbá az Aspaz-basi, főszakácsmester; a -Kahvedzsi-basi, a legfőbb kávés, a Szanduk-dar, ruhatárnok, a Mühr-dar, -pecsétőr, a Mirakhor, lovászmester, a Khazine-dar, kincstárnok, kik ezen -hivataloknak csupán czimét viselik, alattuk pedig azok betöltésére -számos tagból álló szolgálati személyzet áll. Ezeken kivül van még egy -sereg cselédség, kiknek száma százakra és százakra megy, s kiknek -kötelességükben állana a király személye körül forgolódni, azonban -mindemellett igen igaz Polaknak azon megjegyzése: „hogy a számtalan -cselédség daczára, minden főhatalmak között, a persa király részesül a -legroszabb szolgálatban.“ - - -Czimek és méltóságok. - -Iranban ilyenek is vannak egész bőséggel, s a mi sehol az egész keleten -fel nem található, itt ezek firól-fira is szállnak. Valamely khan-nak -fia, hasonlóképen khánnak czimeztetik, s csak a Lakab-ok, a melléknevek, -halnak el az illető egyénnel, vagy pedig a királyi kegy másokat ruházhat -fel velük. Ez utóbbi szokás már a szeldzsukidák, gaznevidák és -szamenidák alatt is divatban volt, csakhogy nem oly pazar módon, mint -napjainkban. A hősöket ilyes nevekkel szokás felruházni: Szejf ül mülk, -„az ország kardja“, Huszam el mülk, „az ország éles kardja“, Sedzsa el -mülk, „az ország bátra“; a hiveket: Aszad el mülk, „ország oszlopa“, -Itimad ed daule, „az állam bizalma“, sőt még nők is részesülnek ilyes -kitüntető nevekben, egyik például: „Iszmet el mülk“, „az ország -szüziessége“; a másik: „Dzsemal el mülk“, „az ország szépsége“ stb. Az -ujabb időkben rendjelek is alapíttattak Persiában, minők például; a sir -ü khursid (nap és arszlán rend), melynek közepén egy oroszlán van, s -fölötte a kelő nap; mi egyszersmind az ország czimere is. A „Timszal“ -Ali dicsőségére, melylyel csak a legelőkelőbb persák diszíttetnek fel. - - -A hadsereg. - -A persa hadseregnek állitólag 120 ezredből kellene állania, ezredenkint -1000-1000 emberrel, ami olyan szám, melynek sem eleje, sem másodika a -valóságban soha sem létezett, mert bárha a kormány gyakran említi is -120,000 főből álló hadseregét, ország-világ tudja, hogy valamely háboru -kitörésekor, minden erőmegfeszités daczára alig lehet csak 50,000 embert -is összeterelni. A közember zsoldja évenkint 7 darab aranyban volna -megállapítva, mely összegből azonban a Szipeh-szalar tetemes -tiszteletdijat tart vissza magának, egy másik rész a királyi kincstárba -foly be, s miután a többi alsóbb rangú tisztek is elcsipegetnék belőle a -maguk részét, a katona markát sokszor évenkint alig üti egy arany. - -Az ujonczozás különösen eredeti. - -Egy-egy tartomány kormányzója összefogdostatja a kerület minden -katonaképes férfiát, s azután következik a kiváltás, mely alkalommal -csak a szegényebbek, mint a kik a kormányzó kincsszomját nem tudták -kielégíteni, soroztatnak be az ezredekbe. Ezek után senki előtt sem lesz -feltünő, ha elmondjuk, hogy az ilyen egyénekből álló hadsereg egy része, -besoroztatása után is tovább folytatja előbb űzött mesterségét; s -akárhány eset van rá, hogy az e vagy ama főméltóság kapuja előtt őrt -álló katona, ugyanazon időben egyszersmind dinnyét vagy zöldséget is -árul, s ha alkalmilag épen főnöke talál arra menni, a dinnyeárus őrálló -várakoztatja vevőjét, előkapja a dinnye közt fekvő puskáját, tiszteleg, -aztán megint tovább kalmárkodik. - -A szolgálatidő az egész életre kiterjed, s nem egy eset van rá, hogy apa -és fiu egy és ugyanazon ezredben szolgálnak. A katonai tiszti rangok e -következők: a Szipeh szalar, mint hadügyminiszter, az Adzsutan bas, -szóról szóra: „főhadsegéd“; a Mirpendzs, divisiotábornok; Szerheng, -brigad-tábornok: Javer, körülbelől annyi, mint őrnagy; ezek után jő az -első, második és harmadik Naib (helyettes); továbbá a Szultan -(őrmester); Vekil, (káplár); és a Deh-basi (őrvezető.) - -A lovasság még épenséggel nincs rendezve. A tartományok parancsnokai -kötelesek háboru idején bizonyos számu lovasságot kiállitani, mely csak -a hadjárat végeig huzza fizetését. A lovasság legnagyobb contigensét -egyébiránt a nomadtörzsek főnökei (Ilkhani) szolgáltatják, a -szám-mennyiség azonban szabad tetszésüktől függ. A sirazi Ilkhani-tól -magam hallottam, hogy ő 30000 lovast tudna nyeregbe szólitani, ha a sah -őt egészen kielégítené. Iran összes hadseregében legszomorúbb képet a -tüzérség mutat, mert bárha Hadzsi Mirza Agaszi töméntelen pénzt -elpazarolt is ágyuöntésre: ezen és csatornakészitési dühére igen -találólag mondja a gúnyvers róla: - - Ne mizrai dost z’ an abi nemi, - Ne chanei chasm z’ an topra gami. - -az az: - - Barátjai telkét nem termékenyíti csatornái vize, - Ellenfele várának nem árt ágyuinak dörgő tüze. - - -Ipar, müvészetek és tudományok. - -Hogy Iran, müvészet és ipar tekintetében jóval magasabban áll, s állott -ezelőtt is Törökországnál s az iszlam világ sok más egyéb országánál: ez -nem annyira a hajdankori Irán müveltségének tulajdonítandó, melynek -emléke igen kevéssé maradt fen a népnél, mint inkább azon élénk, -találékony szellemnek, mely ez ország lakosságánál otthonos. A persa -igen könnyen utánozni tud mindent, s bárha nem tökéletesen is, -mindazáltal az ország ipara oly jelentékeny, hogy néhány czikknek -kivételével, minden szükségletet belföldi készitménynyel lehet fedezni. -Annyi bizonyos, hogy az országban elfogyasztott beviteli czikkek nagy -mennyiségének daczára a kiviteli kereskedés sokkal terjedtebb, mint -amaz. Iran legkitünőbb gyártmányai: Shawl-szövetei, selyemárui, -cserépneműi, arany-, ezüst- és aczél-művei, mely utóbbiak közül a -meshedi és sirazi kardok különösen hiresek; továbbá különféle bőrök, s a -lakkozott téglák (kasi), melyek Persia igen sok pompás kúptemplomait -ékesítik. Van ezeken kivül, több czukorgyára is, mint például Jezdben, -ugy szinte üveg- és porczellángyárai, melyek azonban csak középszerü -minőségü gyártmányokat szolgáltatnak. - -Ami a müvészeteket illeti: ezeket távolról sem lehet az európaiakkal -összehasonlítani; mindazáltal minden mohammedán nép között egyedül a -persák azok, kiknek festészettel és szobrászattal is szabad -foglalkozniok. Az elsőben Siraz és Iszfahan müvészei jelentékeny -eredményt mutathatnának fel, ha a rajzban és távlatban tökéletesebbek -volnának; az utóbbiban kivált a vésnökök tünnek ki, kiknek munkái -valóban müvésziek, s az egész Iszlam-világ által drága pénzen -fizetettek. A zenét illetőleg is Persia a tanitója mind e mai napig a -mohammedán népeknek. Más egyéb helyeken a kezdetleges dallamokra az -idegen befolyás kártékonyan hatott, azonban itt minden sértetlen maradt. -A miben azonban Persia a legkiválóbb, az a költészet. A legelőkelőbbtől -le egész a legalantabb állóig, mindenkiben megvan a költészet-kedvelés, -s nemcsak a Khanok vagy Mirzák, hanem lovászok és öszvérhajcsárok is -tudnak sokat könyvnélkül Firduszi s Hafisz költeményeiből; ezeket csupa -kedvtelésből éneklik, s bármily elvetemült legyen is a persa, ha -megfeddik s dorgálják, rögtön Szaadi egy-egy erkölcsi mondatával fog -válaszolni. Nem csak szeretik pedig a költészetet, hanem igen sok -müvelője is akad Persiában, elannyira, hogy Sir Jones Vilmos méltán -százharminczöt nagytehetségü költőt számlál fel, „verselő pedig“ – igy -folytatja – „számtalan.“ - -A tudományok közül, melyek itt még mindig a régi módon folytattatnak, a -persák kivált a casuistikával, csillagászattal, csillagjóslattal, -metaphysikával, logikával és a gyógyászattal foglalkoznak, mely utóbbi -tudományágban, itt még most is Aristoteles a főtekintély. Az európai -tudományosság ujabb vivmányait ha nem is tekinti a persa épen -megvetéssel, de bizonyára egészen közönyös dolgoknak tartja, s bárha a -teherani iskolában ujitásokat akarnánk is kezdeni, ezek a nagy tömegre a -lehető legcsekélyebb hatást sem fogják gyakorolni. - - -Vallás. - -Ó-Persia vallása sokkal érdekesebb, sokkal fontosabb a mai Iranra nézve -müvelődés történelmi szempontból sokkal jelentékenyebb, sem hogy szükség -ne volna figyelmünkre méltatni, ha a mai kor vallásáról akarunk szólani. -A zsidó vallás kivételével, nincs egyetlen hitvallás sem, mely akár -tanait, akár szertartásait nézzük, oly kevés átváltozáson ment volna át, -mint az ó-persa. - -a) - -Azon ős korban, midőn a történelem még mondákba vész, a persák, ugy -látszik, a magusok vallását követték. Ezen tannak főelvei e következők -valának: „Hit, egy mindenható, kegyelmes és jótevő Istenben, melynek -helyettes uralkodói a csillagzatok; felebaráti szeretet az egész -emberiség iránt, és résztvevő méltányosság az állatország irányában.“ - -Ennek helyébe utóbb a tűzimádás lépett, mely hitnek Zoroaszter volt -helyreállitója, kinek a „Zend-aveszta“ nevű szent könyvbe foglalt tanai, -egész az arab proféta feltünéséig széltében virágozának. - -Zoroaszter, ki némelyek szerint Urumieh-ben, mások szerint Belkh-ben -lépett volna fel, állitólag Darius Hystaspes uralkodása alatt élt, Kr. -e. a hatodik században. Anquetil-du-Peron állitása szerint Zoroaszter az -Elburz hegységre vonulván el, ott irta a Zendavesztát. Utóbb átnyujtotta -a most említett fejedelemnek, ki azt 12,000 jól kikészitett tehénbőrre -leiratá, s az akkor Isztakhrban lévő királyi-kincstárban őrizteté. - -Ezen mű, mely a Parszok véleménye szerint isteni inspiratio folytán -iratott, s eredetileg 21 könyvből állott, melyek közül Vendidad egész -teljességében fenmaradt; a többiekből csak töredékek léteznek már. A -tudósok ezen Zend-nyelven irt könyvekkel gyakran foglalkoztak. A -hitelesség kérdése, egyik vagy másik darabot illetőleg, aligha érdekelné -valami nagyon a hazai olvasót, s igy inkább a bennük található azon -főelveket akarjuk kivonatosan közölni, melyek e nagy fontosságu könyvben -a Kosmogonia és Theologia felől foglaltatnak. - -Ezek szerint: léteznék egy főelv, melynek Zervan a neve, mi -tulajdonképen időt jelent. Ettől két tevékeny főhatalom származott: -Ormuzd, minden szépnek, jónak, jótékonyságnak, igaznak és világosságnak -principiuma (kútfeje), és amannak ellentéte: Ahrimán, kútfeje a -gonoszságnak, megátalkodottságnak és sötétségnek. Soká, végtelen soká -tartott az egymással szemben álló ezen különböző elemek tusája, mig -végre a diadal Ormuzd-é lőn, ki azután csakhamar hozzáfogott a -világmindenség s az azt lakó mennyei lények teremtéséhez. Ezek közt -elsők a Feroher-ek voltak, test nélküli angyalok, mintaképei minden -értelmes lénynek, mely majdan a földön megjelenendő vala. Ahriman sehogy -sem tudott megnyugodni ezen, ismét feltámadt a világosság ellen, mire -aztán Ormuzd, a maga védelmére hat védangyalt teremtett: Bahman-t, ki az -állatországot védelmezze, Ardibihisd-et, a tűz és világosság nemtőjét, -Sarivar-t, az érczek és bányák szellemét; Eszpendermad-ot, a földnek női -védangyalát, Kurdadot, a folyóvizek őrét, és Amerdadot, kire a fák és -növények bizattak. - -Alig voltak ezek megteremtve, s az ő befolyásuk ellenében Ahriman is hat -Div-et, földalatti szellemet küldött fel az alvilágból. Az ujonan kitört -háboru 3000 esztendeig tartott, s csak ennek multával foghatott hozzá -Ormuzd a mennyboltozat és a csillagrendszer megalkotásához, s a földnek, -terményeivel együtt való előállitásához. Ekkor, a tűz lőn az őselem -gyanánt kijelentve, s azáltal, hogy a setétség hatalmasságainak -eltávolítására közbenjáró szellemek teremtettek: a béke és nyugalom -boldog korszaka álla be. A földön uralkodó öszhangzat igen -megörvendezteté a Ferohert, és Ormuzd azt ajánlá neki ennek folytán, -szállana le a földre, s szolgálna gyámolítóul a gonosz ellen, azon -kikötéssel, hogy az emberi lélek végre visszatérjen ismét mennylakába. A -Feroher engedelmeskedék, de szent bika alakjában alig szállt alá a -földre, s ime Ahriman rémitő kigyó képében előgőrdült, veszedelmes -mérget hullatott az egész természetre, a föld felszinét lángnedvvel -kiszáritá, sőt magát a szent bikát is halálosan megsebesíté. Ormuzd -ismét tért engedett jótékony munkásságának; az elhaló állat jobb lábából -származott az első ember, neve: Kajomersz, egyéb részeiből növények -lettek, magjából pedig, mely a holdba viteték, egy bika és egy tehén -váltak, és minden egyéb állat ezekből származott. Kajomersz a testi -lelki szépség valóságos példányképe volt, de mindez meg nem gátolhatá -Ahrimant abban, hogy őt meg ne rontsa, s valóban egy 90 nap és -ugyanannyi éjszakán át tartó küzdelemben meg is semmisíté. Azonban a -regeneratio elve ismét győzedelmeskedett; Kajomerszből két növény lett, -Masia és Masiana, az emberi nemnek ősei. - -Zoroaster Kosmogoniájának ezen Ádám és Évája azonban csakhamar -kisértetbe esett, feltámadtak teremtőjük ellen, és Ormuzd helyett -Ahrimant imádták. A bűnnek örvényébe mind jobban és jobban alámerülve, -hitelt adtak Ahriman csábitó szavának, egy kecske tejét itták (hihetőleg -a testté vált ördögét), tiltott gyümölcsöket ettek, mi által minden -előnyük megsemmisült. Elváltak, de 50 év mulva ismét összejöttek, s a -földet benépesitő emberiség utóbb az ő gyermekeikből származott. Ormuzd -most biztosítani akarta teremtményeit a Gonosznak ármányai ellen, s -védelmükre Zoroaszter által törvénykönyvet iratott. Ennyit a -teremtésről. Zoroaszter tanában a világ tulajdonképeni végéről nincsen -szó. A halálban a test anyagai egybevegyülnek alkotó elemeikkel; föld a -földdel, viz a vizzel, tűz a tűzzel, s az élet a láthatatlan levegővel. -Halál után a lélek három napig körüllengi még a testet, azon reményben, -ha netalán vele ujra egyesülhetne; de negyed napon megjelenik Zerokh -angyal, s a Csinevad hidjához vezeti. Ha büntelen volt: az égi kutya -bebocsátja, hogy eldődeivel egyesülhessen a mennyben; de ha nem volt -büntelen, akkor a pokol mélységébe taszíttatik. A kinek jótettei -tulnyomók, annak lelkét a jó angyal a hidon át a paradicsomba vezeti; de -a kinél a gonoszság a tulnyomó: az elé egy borzasztó szörnyeteg lép, -mely a lelket a pokolba ragadja alá magával, hol Ahriman szemére hányja -balgaságait. - -A feltámadás képzi Ormuzd és az őt imádóknak tulajdonképi diadalát. Ezen -napon először Kajomersz, utána Masia és Masiana fognak feltámadni. Az -elemek védszellemei átadják nekik mindazokat, miket egykoron az elhalók -az ő gondviselésükre biztak, a lélek ujra feltalálja egykori földi -társait, s a jó, végképen csak most választatik el igazán a gonosztól. -Azon bűnösök, kik bűneikért elegendőkép még nem lakoltak, ujra poklokra -küldetnek, bárha nem is örök büntetésre; a három rémitő nap és -éjszakának irtózatait kell kiállaniok, melyek a pokol kinjainak 3000 -évig tartó gyötrelméhez hasonlók, de végre könyörgő és rimánkodó szavuk -meglágyítja Ormuzd szivét, s megszabadítja őket kinjaiktól. A világot -gyujtó hőség és ömlő láng fogja megtisztítani, mely tűzkeresztség az -igazaknak kellemes langy fürdő gyanánt fog tetszeni, de a gonoszokat -iszonyú kinokkal gyötrendi. Megtisztul Ahriman is Div-jeivel és -Dämonaival egyetemben, s megtér, és akkor kezdődik a vég nélküli -békességnek és üdvösségnek országa. - -Az ó persáknál – röviden előadva – ezekben állottak a zoroaszterféle -Kosmogonianak főtanai; a gebrek tanai és szokásai – mint a kik azon -ősfelekezet végmaradványát képezik – igen kevésben különböznek a most -elmondottaktól. Ők is Ormuzdban imádják a minden áldások kútfejét, s -kivált a tüzet és világosságot tekintik ama főlény legnemesb jelvényei -gyanánt. Meghajolnak az égi testek, csillagok, hold és nap előtt is, és -esti s reggeli imájukat ez utóbbi égi világosságok felé fordulva végzik. -Templomaikban a szent tüzet imádják, s a papok, nehogy nyálukkal -beszennyezzék a tiszta elemet, fehér kendőcskét tartanak szájuk előtt, a -mig a liturgiát végzik. E papok két csoportra osztatnak: 1) Főbbekre, -minők a Desztur, Mobed és Ferbed; 2) alárendeltekre, kiknek a tűzre való -felvigyázás tétetik kötelességükké. - -A gebreknél, sem a sok-nejüség, sem az ágyas-tartás nincs megengedve. -Más vallások követőivel együtt enniök és inniok tilalmas, sőt rájuk -nézve még az is tisztátalanná lesz, mit amazok megérintettek. Vallásuk -általános emberszeretetre int, becsületességre az élet minden -cselekedetében, jóságra a teherhordó állatok iránt, s hűségre a -felebbvalókhoz. A kutyákat és kakasokat a gonosz szellemek elüzői -gyanánt tisztelik; azonban a kigyókat és békákat, mint Ahrimán -teremtményeit – pusztítani érdem. Az elemek iránti tiszteletből sem -tűzbe, sem vizbe soha szemetet nem szórnak; még kovács mesterséget sem -üznek, s ha a lángok tulajdon birtokukat emésztenék is már, azokat még -akkor sem szabad oltani; ezen utóbbi törvényre azonban ujabb időkben már -kevésbé ügyelnek. A haldokló ágyához közel kutyát szokás tartani, hogy a -gonosz szellemeket elűzze. A halál után a holttesteket nem takarítják el -a földbe, hanem kiteszik valamely magaslatra a madarak ragadmányául; sőt -még jót vagy roszat is jóslanak belőle, a szerint, a mint a keselyűk az -igy kitettnek előbb jobb vagy balszemét vágják ki. - -Ez volt a régi persák vallása egész az arab próféta megjelenéseig. A -harczot – mely még Mohammed életében kezdeték – utódai szerencsésen be -is fejezték. Az uj tan erőszakkal terjeszteték, s félszázad multával -egész Persia mohammedánná lőn. Minthogy azonban az Izlam általában -ismeretes, itt csak a siíta felekezetről akarunk tűzetesebben emlékezni, -mint a mely a mai Persiának uralkodó vallása. - -b) Siíták és szunniták. - -Az Iszlam ezen két főfelekezetének története tulajdonképen Mohammed -halálával veszi kezdetét, mint a ki határozottan senkit utódául ki nem -nevezvén, a meghasonlásnak főokozója volt. Egyik rész, s ez volt a -nagyobb számu, azt állitá, hogy az örökösödés joga Abubekr-et illeti, -mint a próféta legrégibb pályatársát; a másik felekezet ellenben, a -próféta vejét, Alit, mint az uj vallás legnagyobb hősét akarta a trónra -emelni, a maga állitását az üdvözültnek azon szavaival akarván -támogatni, melyeket állitólag eképen mondott volna: „Makuntu Moula ve -Aliun Moula“, azaz: „Valamint én ur vagyok, ugy Ali is ur.“ Azonban -megbuktak. Abubekr után Oszman következék, ez után pedig Omer; Ali hivei -minden alkalommal próbát tettek követelésüket érvényesíteni, azonban -csak ez utóbb említettnek halála után foglalhatá el Ali, mint negyedik -Khalifa, az őt rég megillető méltóságot. Az ő uralkodása, számos -ellenségének ármánykodása folytán, igen nehéz és rövid idő volt; -elleneinek élén maga a próféta özvegye állt. Ali végre is orgyilkos -kéztől esett el, s ezen tragikus vég, előbbi szenvedéseinek -kapcsolatában csak arra szolgáltatott alkalmat, hogy pártja, mely őt -majdnem isteníté, súlyosan megpróbált vértanú gyanánt tekintse és -sirassa. A balszerencse, mely élete folytán őt magát üldözé, halála után -ugy látszék, számos tagból álló családját látogatta meg. Kilencz neje -volt; de a siíták mindig csak Fatimát, a próféta legkedvesb leányát -említik, kitől két fia maradt Haszán és Huszein (minthogy legkisebb -gyermeke Mohaszan még kisded korán meghalálozott). A két fiú közül -kiváltképen Huszein akarta örökösödési jogát érvényre juttatni, s a -kufaiak (hajdani város Bagdad mellett) nem nagy számu pártjának -meghivását elfogadván, midőn Mekkából oda utaznék, a Tigris partján, a -puszta közepén hiveivel s a vele együtt kivándorlók kis csapatával -együtt, a Jezid által ellenükbe küldött hadcsapattól felkonczoltatott. -Ezt a katasztrófát a mai Persáknál számtalan gyászdal (Rouze) és -szinpadias előadás (Sebih) tartja emlékezetben, s még pedig oly élénken, -mintha az egész esemény csak a legközelebb lemúlt napokban történt -volna. - -Huszein halálával Ali utódjainak nyilvános fellépése majdnem vépképen -megszűnik. Azonban a hivek szivében, kik legnagyobb számmal épen -Persiában éltek, a szerencsétlen család iránt, bárha rejtetten is, a -rokonszenv lángja lobogott; s épen ezen ország volt az, mely Buidák -nemzeti dynasztiája alatt, a sokáig titkolt vallásos érzelmekkel nyilván -fellépett, s az Iszlam világban szétszórtan élő siítáknak menhelyévé és -összegyülekezési pontjává vált. Egyébiránt akkor még sem a siíták tanai -nem valának formulázva, sem a szunniták s köztük élő gyülölség nem volt -még annyira elkeserülve, mint napjainkban. A szertartásokban, a kórán -magyarázatában, s kiváltképen az iszlam történelmének felfogásában -lehettek ugyan különbségek, de a végszakadás tulajdonképen csak akkor -jött létre, midőn Iran hatalomra vágyó fejedelmei a persa nép vallásos -érzelmeit a maguk világias czéljaik előmozdítására akarák felhasználni. -A „Siísmus“ örve alatt először is a bagdadi Khalifaság alól lehetett -megszabadulni, utóbb pedig a török szultánok fenhatósága alól, kik a -„Khalife“ czimmel minden igaz hivő fölött uralkodni akartak, s minthogy -a persák, az ő függetlenségüket a nélkül sem tudták elfelejteni, a -Siísmus csakhamar azonossá lett „Iran önállóságának“ eszméjével. A -szunniták elleni gyülöletben azon méltó harag keresett magának -kifejezést, melyet a szivek az arabok ellen érzettek, mint a kiknek vad -csordái az ó-irani müvelt világ annyi nevezetes emlékét romba döntötték. -Ezen politikát elsőben is a Szefevidák követék, s a szakadás csak is -akkor kezdett egészen határozott jellemet ölteni, midőn ezek hatalma -emelkedett Iran trónjára. A szefevidák tekintélyének növekedésével -együtt növekedett a két felekezet közötti gyülölség is, mely azután nem -egyszer a mi Bertalan-éjünkhez hasonló rettenetes mészárlásokra -szolgáltatott okot; s bárha Nadir sah, a kiegyenlités legelső óhajtója, -több kisérletet tett is a felek megbékéltetésére: mindazáltal a -kölcsönös elkeseredettség csak igen kevéssé hagyott alább. Az ujabb -időkben, midőn e két iszlam kormány az európai államokkal -összeköttetésbe lépett, a konstantinápolyi és teherani udvarok között -létezik ugyan a diplomatikai bensőség egy bizonyos foka, melyre az -európai túlsuly elhatalmasodásának félelme ösztönzé az illetőket, s -bárha ezek az Iszlam egységes birodalmát megszilárdítani törekesznek is: -mindazáltal a teherani udvar most is mindent elkövet, hogy a két -felekezetet egymástól elkülönítő válaszfalat, a mennyire csak -lehetséges, fenntarthassa. - -Törökországban nép és kormány meglehetősen engedékenyek a siíta -felekezet irányában; azonban Persiában a gyülölség eddigelé csak igen -keveset csökkent. A számos Molla a régi hévvel működik a szunnitismus -ellen; sőt maga a király is – bárha tán csak kényszerűségből – pártolja -törekvéseiket; s csak nem igen rég is Alinak egy állitólagos arczképét -fogadá el Indiából, s alapítá ennek tiszteletére az ország legmagasabb -rendjelét. Igen nevezetes, hogy a török szultán a szent helyek védelmi -jogát épen most osztá meg a persa sah-hal, megengedvén neki, hogy a -mekkai szent sir fenntartására évenkint adatni szokott összeghez ő is -járulhasson egy részlettel, a miről hajdanában szó sem lehetett volna. -Sőt a siíta persák minden irányban bejárhatják szabadon a szunnita -Török-birodalmat, mig a szunnitának nem igen tanácsos magát a fanatikus -Persiában mutatnia. - -Ha azon pontokat mint fel akarnók sorolni, melyekben e két felekezet -istentiszteletére és világi szokásaira nézve egymástól különbözik: egész -hosszú sorozatot, sőt többet mondunk: egész könyvet kellene irnunk. Ez, -nem birván általános érdekkel, olvasóinkat bizonyára kifárasztaná. Csak -a legfőbb pontokra akarunk szorítkozni, nevezetesen: - -a) Ali rendkivüli bálványoztatására; s azon kárhoztatásra és átokra, -melyet a három trónbitorló Khalifára, azok kortársaira és utóbb -czimboráira, névszerint Ajesára, a próféta nejére Muavie-, Jezid-, és -Seikh Abdulkader-i-Gilanira mondanak, kiket még a keresztyéneknél is -jobban gyülölnek; - -b) a szunnita hit négy oszlopának elátkozására, kik névszerint ezen -törvényhozók, u. m.: Hanife, Malek, Saafi és Hanbal. Ezek, Imam Mehdit, -a mohammedán Antikrisztust élőnek, s elrejtettek állitották, mig a -szunniták azt tanítják, hogy az csak a feltámadás napján születendik; - -c) azon nagyszámu ünnep- és gyásznapokra, melyeket a szunniták nem -tartanak, minthogy azokon Ali és családjának örömei és szenvedései -ünnepeltetnek. - -d) arra, hogy a keresztyéneket tisztátalanoknak tartják (Nedsisz) velük -együtt nem esznek sem nem isznak, sőt még ha csak ruháik érintkeznek is -egymással, tisztító fürdőt kell venniök. - -e) Rájuk nézve nem kötelező, hogy valamely Imam előmondolására -végezhessék imádságukat; ők nem használnak szőnyeget, hanem a helyett -nyolczszögletű téglácskát tesznek maguk elé, mely Huszein Kerbelában -fekvő sirjának földéből készült, s térdüket meghajtván, ezt érintik meg -homlokukkal; imádságuk közben sem fordulnak Mekka felé, mint a -szunniták, hanem mindig Kerbela felé, keletirányban, mint a hol Huszein -először eltemettetett. - -f) Polgári törvényeik különbségénél megemlítendő a többi között: az -ideiglenes házassági szerződés (Sziga), mely szerint valamely férfiú -bizonyos határidőre, de a melynél három nap a legkevesebb, nősülhet; a -meghatározott idő eltelte után az elválás egészen törvényesen minden -akadály nélkül megtörténik. Lényeges különbség van az egyházi -hatóságokat illetőleg is a két felekezet között. Törökországban Imamokat -és Kadikat, gyülekezetek és községek számára maga a kormány nevez ki; -mig ellenben itt Mucstehid-ek léteznek, azaz olyan férfiakból álló -egyházi hatóságok, kiket a nép tömege kegyes életük és a vallás -dolgaiban való jártasságuk és bölcseségük miatt választott a vallási -dolgok vezetésére. - -g) A határtalan bucsujárási vágy, nemcsak Mekkába, hanem Meshedbe, -Kumba, Kerbelába s más – az ő felekezetük által – szenteknek tartott -helyekre; s ugy látszik, ezen szenvedélynek még haláluk után is akarnak -hódolni, minthogy sokan végrendeletképen hagyják meg utódaiknak, hogy az -ő holttesteiket, e vagy ama szent helyre vigyék. - -h) A törvény engedélyezte szinlelés, melynek folytán szabad a siítának -szunnitát játszani, ha élete vagy birtokának biztonsága épen ugy -kivánják. - -Tagadhatatlan, hogy a persa-iszlam sokkal több fanatismust foglal -magában, mint a törökországi, s egyáltalában nem méltó arra, hogy a -mohammedán vallás protestantismusának neveztessék. - -De a fanatismussal rendesen álszenteskedés és vallástalanság szokott -karöltve járni, mely utóbbi épenséggel nem ritka Persiában. Azok, kik az -uralkodó elvekhez hűtlenekké váltak, nem egyszer a szufismus vagy más -egyéb dervis-rend öltönyét öltik magukra, de szívük mélyében – én -legalább sokszor ugy tapasztaltam – gyakran a leghiresebb Szufik, igazi -vallásosságot épenséggel nem hordanak. - -Miután az uralkodó vallásról, vagy felekezetről szólottunk volna: még -nehány, bárha nyilvánosan el nem ismert, de azért mégis nem üldözött -felekezetről kell megemlékeznünk. Ilyenek: - -1. A seikhik, kiknek főszékhelye tulajdonképen Kirmansah, azonban -nyilvános mecseteket birnak Teheranban, Kazvinban s más egyéb helyeken -is. Hitvallásuk néhány szőrszálhasogató kérdésnek különös felfogása -által válik el egyéb felekezetektől, minő kérdés például az Imam -Mehdiről szóló; a test feltámadásának dogmáját elvetik; ezen vallás -követői, kiknek alapitója Hadzsi Seikh-Ahmed volt, különösen merev -fanatismusról ismeretesek. - -2. Az akhbarik, kik mind a próféta-, mind az Imamoktól származott -hagyományokat teljes hittel fogadják ugyan, de ugy a török, mint az arab -tudósok interpretatióját elvetik, melyeknél fogva az ő felekezetüket -tisztán nemzetinek tartják. - -3. Az Ali-Allah felekezet, a kik Ali Khalifát, emberré vállt istenképen -tekintik, sőt a legelső próféták sorába helyezik. Tagadják a korán -érvényességét, s ennek étel- s italt illető törvényeit nem is -teljesítik. - -4. A Babi-k, kikről Mazendran-i utunkban fogunk szólani. - - -Ünnepek. - -Azon ünnepek közül, melyeket a siíták a szunnitáktól különvállva -tartanak, e következőket akarjuk említeni: Mehdi születés napja, mely -csak nem igen régen szereztetett, épen a szunniták daczára, kik ezen -Imamot, csak a feltámadás után állitják születendőnek; ez, Saaban -15-dikén tartatik. Gadir-i-Chom Dzsemazi ül akhir 17-dikén, mikor -ugyanis Mohammed Mekkából Medinah-ba utazván, Alit, Khom völgyében -helytartójává nevezte ki. A 27-dik Ramazan, örömnap, minthogy Ibni -Muldzsem, Ali gyilkosa ezen napon halt meg. Épen igy Omer halálának -évfordulata is örömünnep gyanánt ünnepeltetik. Ezen napot Omer -szuzani-nak nevezik, a mi „Omer-égetőt“ jelent; ugyanis e nap estén egy -szalmából fonott, Omert képviselő bábot hordoznak végig a városon minden -kigondolható gúny és becsmérlés között; utóbb aztán lőporral töltik meg, -s egy belé helyezet röppentyű segélyével, a gyülölt Khalifát légbe -röpítik. E gyalázó-ünnep ellen a török követség több izben tiltakozott, -s bárha ennek folytán az a fővárosban betiltaték is, a vidéken annál -több illetlenséggel ünnepeltetik[3]. - -A szunnitákkal közösen, ezen következő, maga Mohammed által rendelt s az -ő személyét illető ünnepeket tartják a persák: a Mevlud-ot, a próféta -születésnapját; a Kurban-t, áldozat ünnepet; a Ramazan bőjt-hónapját, s -a rákövetkező Bajram öröm hónapot, mely utóbbiak azonban itt nem -tartatnak meg oly lelkiismeretesen, mint Törökországban. Némi ünnepszerű -hagyományos szokások maradtak fenn még az iszlam előtti korból is; -ilyenek: a katonai zene azon kábitó harsogásai (nakara), melyekkel a -kelő és leáldozó nap üdvözöltetik; ugy szinte a még sok helyen, de csak -is a parasztság által ünnepelt: Ates-bazi, mely alkalommal ugyanis -tavaszszal a szabad mezőn tüzet gyujtanak és körülszökdelik. - -Végül még a Noruz-ról (ujév napja) akarunk említést tenni, mint a melyet -méltán a legnagyobb ünnepélyességgel megülött persa-ünnepnek tarthatunk. -Az ó persák ezen újév napja, a tavaszi nap-éjegyenség szakaszára esik, -midőn az egész természet mintegy varázsütésre hirtelen ébred fel téli -álmából, (mert sehol gyorsabban és kellemesebben a tél nyárrá át nem -megyen, mint Persiában) s a fák virághimes ruháikba öltöznek. Ezen ünnep -alkalmával minden persa uj ruhát szerez magának, kölcsönös ajándékok -küldetnek, minden munka és foglalkozás napok hosszat szünetel, s kivált -pedig a királyi udvar egészen ünnepi pompában uszik. A király nyilvános -audiencziát ád az első napon, az ország minden nagyjai diszöltönyben -jelennek meg s ritka fényben állják el az elfogadási terem három -oldalát; a negyediken a trón emelkedik, melyre a király teljes -diszöltönyben lép, a fény és ragyogás egész árjában uszva, minthogy -öltönye csupa igaz gyöngyöktől, gyémánt, arany és ezüsttől csillámlik. -Miután megjelent volna: a csillagászok egy adott jellel kijelentik, hogy -imé az év fordult, egy ágyu dördül el, az ujév megkezdődik, s mig kivül -a lövések dörögnek, s mig benn mindenek ajkai ezt harsogtatják: Mubarek -bad (áldott legyen!), a király ujonan vert pénzt szór az egybegyültek -közé. Az ország nagyjainak elfogadása után, a jelenlevő követek is -bemutattatnak a királynak, a ki azután ezeket is megajándékozza. -Másodnapon nagy népünnep rendeztetik, mely alkalommal a király -nyilvánosan megjelen népe között, melynek ekkor mindenféle édesség, és -mulatságára mindenféle látványosság nyujtatik. Igy, e tizenhárom napig -tartó ünnepélynek minden napja lakomák, mulatságok s nyilvános játékok -között mulik. Egyébiránt a Noruz-t, mely eredetileg Persiából veszi -származását, az egész Közép-Ázsia nagy ünnepélyességgel ünnepli, sőt még -magában Konstantinápolyban is van némi nyoma, mert a gyógyszerészek -legelőkelőbb fogyasztóik számára mindenféle édességeket és serbét-eket e -napon szoktak ajándékba küldözgetni. - - -III. Történelem. - - -a) Az ó-kor történelme. - -Persia történelme mondákkal, de remek-mondákkal kezdődik. A történetiró, -Firduszi remekmüvéből „A királyok könyvéből“ meríti az ó-persa -történelem első korszakának ritka költői szépséggel s igazi -lelkesedéssel megirt eseményeit. A későbbi chronisták, ugy mint: a -Rauzat esz Szefa (élv-kertje) a „Khulaszet ül Akhbar“ (ujdonságok -kivonata) és a „Zinet et-tevarikh“ (a történelem disze) szerzői, e fent -nevezett művet használtak fel kútforrás gyanánt, s mi is ugyanazt -akarjuk követni, s azon királyokat, kik az ó-parsz vallás -leromboltatásáig uralkodtak: a Pisdadidák, Kejjanidák, Eskanidák és -Szaszanidák négy dynastiájára osztani. - -A pisdadida, vagyis legelső dynasztia Kajomerszszel kezdődik, ki a -királyi család alapítója; neki földfeletti szellemekkel kellett -küzdenie; az ő tettei, melyekben a sivatag oroszlánai és tigrisei -szolgáltak segítségére, csodákká emeltettek. Fényes sükerrel koronázott -vállalatainak hosszú sora után, fővárosába, Belkh-be vonult vissza, s -uralkodása – állitólag – negyven évig tartott. Őt fia Husenk követte az -uralkodásban, egy erényes fejedelem, ki atyjának viharos kormányzása -után, mint szelid esőt csepegtető felhő lépett fel, s az országban -hasznos mesterségeket terjesztett. Ő találta fel a tüzet, midőn a -kovaköveket széttörné, ő készitteté az első vizvezetékeket, s harmincz -évig uralkodott. Ugyanannyi ideig ült a trónon fia is, Tahmuraz; ennek -Divbend (ördögszelidítő) lőn a mellékneve, azon sükeres harczai folytán, -melyeket a varázslók ellen folytatott. Utána Dzsemsid következék, az -irani mondák legünnepeltebb hőse: „a fenséges.“ - -A „Takht-i-dzsemsid“ (Dzsemsid trónja) és Persepolis pompás romjai, mind -megannyi emlék, mely az ő fényét hirdeti. Csodakelyhének mondája, -melyből először itta az ő általa feltalált bort, mind e napiglan az -allegoria gyöngye gyanánt él a költészetben, s ezen királyt általában, a -„persa Salamon“nak nevezhetnők. Száz évig tartó uralkodása hiúvá és -elbizottá tette; de a büntetés nem is maradt el, mert Zohak, a vad -zsarnok országára ütött, elpusztítá birodalmát s őt magát is kegyetlenül -kivégezte. Ezen Zohak, ki minden zsarnokok legembertelenebbjének -vázoltatik, teste körül csavarodott éhes kigyókat hordott magával mind -szüntelen, melyeket naponkint embervérrel kellett táplálnia; az -áldozatok száma minden képzelmet felülmúlt, s a nép egy Iszfahani kovács -vezetése alatt fellázadt, ki bőrkötényét póznára tüzvén, ezt használta a -támadó sereg zászlójául, mely sereg lelkesedése csakugyan legyőzte és -megsemmisíté a kegyetlen trónbitorlót. Némelyek szerint agyonveretett, -mások szerint még ma is megvan, a Demawend-ormára odalánczoltan. Elég az -hozzá, a nemzet Feridunt, Tahmuraz egyik rokonát emelé a trónra, ki a -bátor kovácsot gazdagon megjutalmazta, bőrkötényét drágakövekkel -himezteté ki, s ezt „Dirafsi Kejvani“ név alatt drága ereklye gyanánt -hagyta az utókorra[4]. Feridun, ki még ma is az igazság, bölcseség és -hirnév mintaképe gyanánt szolgál, 500 évig uralkodott, életét azonban -sok családi szomoruság keserité meg. Legifjabb gyermeke, Erics, -megyilkoltaték, s igy a király halála után, ennek unokája Minucsehr -lépett a trónra. Ez, kit sokan a görög Mandaoces-nek tartanak, igen -igazságszerető fejedelem volt, s kivált arról lett nevezetessé, hogy az -ő uralkodása alatt lépett fel a legünnepeltebb persa nemzeti hős, -Rusztem, kinek csodákkal teljes születése, neveltetése és csodás -munkássága, a Sahnahme legkedvenczebb tárgyait képezik. - -A most említett királynak fia és utódja Nozer, meglehetősen gyengének -tartatik. Ez alatt tört Persiába Efrasziab, Turannak, vagyis -Tatárországnak hatalmas feje, s a birodalmat tizenkét esztendeig magának -hódoltatta. Zal, Rusztem atyja, elűzte ezt, s Zu-t, vagy más néven -Zav-ot emelte a trónra; a háború sebeit ennek kellett behegesztenie, ki -hét esztendeig adót sem szedett népétől, s általában tizenegy évig tartó -egész uralkodását szelidsége teszi emlékezetessé. Ezután Kirsaszp -következik, a kit Ktesias Arbianes-ének, vagy Chorenei Moses: -Kardicias-ának tartanak. Ezt azonban a mindenható Zal, mint a trónra -méltatlant, végre megfosztotta uralkodásától, s igy ezzel vége szakad a -Pisdadidák uralmának, mely Persa számitás szerint 2450 évig tartott. -„Ezen családból – mondja Malcolm – csupán tizenkét királynév maradt -fenn, Kaveh lázadásán kivül pedig, egyetlen egy esemény sincs olyan, a -mely történelmi hitelességre tarthatna számot.“ - -A kejjanidák, kikben mind a régibb, mind ujabb történészek a -Méd-dynasztiát vélik felismerhetni, Kej Kuba-al, (Herodot és Chorenei -Moses Dejoces-ével) kezdődnek, a ki Kr. e. 710-ben választatott -királylyá, midőn Persia a fejetlenség átkát nyögte. Ez a Jaxartes -partvidékén sokat hadakozott volna Efrasziab ellen[5] s fővezére Rusztem -volt, kinek hirneves hőstettei épen az ő korára esnek. Őt fia Kej Kausz -(I. Cyaxares?) követte az uralkodásban, egy ingerlékeny fejedelem, ki a -harczot szenvedélyesen szereté. A Div-ek elleni csatájában Mazendranban, -Rusztem menté meg a haláltól egy párszor, s a mint Firduszi elbeszéli, -hadserege egyszer egészen megvakult. Ezen természettüneményt sokan a Kr. -e 601-ben történt teljes napfogyatkozásra magyarázzák, mikor a Médek -harczban álltak a Lydiaiak ellenében, s épen ezt hozzák fel azon állitás -alapjául, hogy I. Cyaxares és Astyages egymásra következő uralkodása, -Kej Kausz idejére esik. Ugyanezen korban történt azon persa eredetű tiz -hegyi néptörzsnek egyesülése is, kik előbb egészen nomad életet éltek, s -kiket Cyrus (a keletieknél Kej Khoszrew) ezen új korszak alapítója -egyesített. Ő a méd birodalom romjain alapítá uralkodását, s még pedig -oly nagy terjedelemben, hogy ez a Földközi tengertől, egész az Indusig -és Oxusig terjedt[6]. A haláláról szóló tudósitásokban, mely igen sokáig -tartó uralkodása után következett be, a történetirók nagyon eltérnek -egymástól. Herodot, Jusztin és szicziliai Diodor ugy adják elő, hogy -elfogatott és a Massageták királynőjének, Tomirisnak parancsolatára -megöletett; ellenben Xenophon és utána mások azt állitják, hogy -nyugodtan halt meg ágyában s Pasargadeban temetteték el, mely állitás -valósága mellett az tanuskodik, hogy Nagy Sándor, kétszáz évvel azután, -sirját még a fenebb nevezett helyen látta. Utána fia, Kambyses -következék, a szentirás Ahasverus-a, kegyetlen, kéjencz fejedelem, ki -éjszaki Afrikában folytatott hadjárata alkalmával tulajdon fegyvere -által veszett el, nevezetesen ugy, hogy a midőn lovára akarna ülni, -kardja halálos sebet ejtett czombján. Az ál-Szmerdisz csak igen kevés -ideig tarthatá fenn magát a trónon őutána pártja segedelmével; ugyanis -felfedeztetett s a persa nagyok legyőzték s meg is ölték. Minthogy -kettük között annak igérték a trónt, kinek lova a jövő reggel -napkeletkor első nyerítene: Darius volt a szerencsés, ki lovászának -kézre játszása következtében, a koronát elnyerheté. Ő ép oly szerencsés -törvényhozó volt, mint hóditó; Persiát 12 szatrapiára osztotta, a -földmüvelést elősegité, hadseregét szervezé, s nem elégedvén meg azon -hadjáratokkal, melyeket elődei az afrikai és ázsiai országok ellen -viseltek: 7000 emberből álló seregével Görögországba tört. Ezen -hadviselés eredménye ismeretes; azonban a szenvedett vereség nem -csüggeszté el a fejedelmet. Egy igen ügyes görög hajósnak Indiáról adott -tudósitására, nagy sereggel rontott ezen országra, s már is roppant -birodalmának, itt huszadik szatrapiáját alapitá. Mikor azonban a -marathoni vereséget megboszulandó, ujabb hadjáratra készülne Görögország -ellenében: a halál hirtelen meglepte, s igy trónját azon parancsolattal -adta át fiának Xerxes-nek, hogy az athenieken boszút állana. A persa -történelmi kútfőkben Kej Khosrev (az állitólagos Cyrus) után Lohraszb, -ezután pedig Gustaszb következnek, mely utóbbit sokan Darius -Hystaspesnek gondolnak, a mi nem is lehetetlen. Erről itt különösen -azért tétetik emlités, minthogy a nemzeti hagyomány szerint, Zoroaszter -a nagy bölcsész és vallásalapitó épen Gustaszb uralkodása alatt lépett -fel, – s kinek első tanítványai közé, maga a király is tartozék. Nem -csodálkozhatunk rajta eléggé, hogy a görög történészek azon nevezetes -eseményt épenséggel nem említik. Xerxes azon kegyetlenségéről hires, -melyet testvéröcscse Achämenes által hajtatott végre Görögországban, s -az ugyancsak itt oly szerencsétlenül végződött harczáról; életének vége -is igen tragikus volt, a mennyiben Szerailjának kiadásai ármány folytán -veszett el, uralkodásának 12-dik, mások szerint – 20-dik esztendejében. -Gustaszb után Bahman következik az uralkodásban, ki az: Ardesir, -dirazdeszt (hosszúkezű) melléknevet nyerte, a görög irók Artaxerxes -Longimanus-a. Uralkodása olyan volt mint a könnyed álom, hatalma olyan -mint a tünékeny árnyék, s a pusztulás jelei fiának II. Xerxesnek -uralkodása alatt nyilván láthatókká lettenek; s csakugyan a Kejjanidák -hatalmát csak egyetlen lökésnek kellett már érnie, hogy Darius -Codamannus alatt összeroskadjon; ezen haláldöfést pedig – a mint tudva -lévő dolog – nagy Sándor adta meg, a ki Iszkender néven szerepelvén a -keletiek hagyományaiban, csodatevő erejü hősnek mondatik és ismertetik. -A mint a görög kútfőkből tudjuk, Darius, Sándor által üldöztetvén, -gyilkosok által megöleték, s vérében ázva hordszékében magára hagyaték. -A macedon Polystrates végvonaglások között találta; még vizet kért, s -ajka utolsó lehellete is áldást mondott Nagy Sándorra, mért hogy oly -nemesen viselteték neje, anyja és gyermekei iránt. „Nyujtsd kezedet -Sándornak, mint a hogy én nyujtom neked – mondá Polystratesnek – ez -hálám és szeretetem egyetlen záloga, melyet jelen helyzetemben néki -nyujthatok.“ Ezen szavakkal megszünt élni, s egyszersmind ő zárja be a -Cyrus által alapított uralkodó családból származott fejedelmek sorát, -kik szám szerint 13-an, 206 évig uralkodtak Persia fölött. - -Eskanidák. Ezeket a belföldi történészek Muluk-i-tevaif (a törzsek -királyainak) is nevezik; a nyugatiak által azonban dynasztiájuk a -Seleucida és Arsacida-uralomnak mondatik. Kezdetüket jóval Nagy Sándor -halála után vették, midőn Seleucus, Kr. e. 323-ban az Euphrat, Indus és -Oxus között lévő összes tartományok urává tette magát; még a Gangest is -átlépte s az ind Sandracottesz-szel kötött szövetsége, sok éven át -tartott. Halála után a Seleucidák uralmát Kr. e. 250-ig senki sem támadá -meg, mig végre a parth-ok, a maguk törzsének egyik fejét, Arsacest -választván vezérökül, ki a Macedonok hatalmát megtörte, s az ő tulajdon -családját Iran trónjára juttatá. Ő, Hircania kormányzója, Seleucus -Callimachus ellen küzdött egyik csatájában halálosan megsebesíttetvén, a -koronát testvéröcscsére, Tiridadeszre hagyá, kit azután II. Arsaces, -Praepacius és Phraates követének, mig végre a parth-birodalom legnagyobb -fényét, ezen család hatodik uralkodója, I. Mithridatesz alatt érte el, -ki Iran határait az Eufrattól egész az Indusig terjeszté és Syriát -Demetrius Nicatortól elvevé; egy szóval, fegyverét még távolabbra -villogtatá diadalmasan, mint egykor maga Nagy Sándor. Mithridatesz után -II-dik Phraates, I. Artabanes és Pacorus következének, mely legutóbbi -alatt a parth-ok először érintkeztek a rómaiakkal, s csakugy az Arsacida -ház ezen kilenczedik fejedelme volt az, a ki Sullához követséget -küldött. Harminczhét évvel utóbb, Licinius Crassus consulsága alatt, a -római hadsereg I. Orodes király idejében a legnagyobb vereségek egyikét -szenvedé Mesopotamia sikságán, mely győzelem annyira elbizottakká tette -a parthokat, hogy be nem érvén legujabb hóditásaikkal, Julius Caesar és -Pompejus ellen közti villongásokba is beleavatkoztak, sőt Syrian át -egész kis Azsiáig nyomultak elő, s bárha Antonius alvezérei viszszaüzték -is őket, a most következő uralkodás idejében Antonius nem vala képes a -Crassuson ejtett gyalázatot lemosni. Csak huzamosb idő után, az Arsacida -ház 15-ik uralkodója azonban, Augusztus fenyegetéseitől megrettenve, -hogy boszújának magát ki ne tegye, a Crassustól elfoglalt lobogót -Augusztusnak visszaküldötte. - -S igy a következő két évszázad, szakadatlan lánczolatát képezi a Roma és -Parthia között meg megujuló ellenségeskedések, – megbékülések és -kiegyezkedéseknek, mig végre Artabanes, a harminczadik s legutósó -Arsacida, a fellázadt parthus törzsfőnök Ardesir vagy Artaxerxes ellen -három egész napig folytatott csatában elesett. Vele megszünik ezen egész -dynastia is, mely 180 évig ült Iran királyi trónusán. - -„Nagy Sándor halálától kezdve Ardesir Babegan uralkodásáig – mondja -Malcolm – majdnem 500 év folyt le, ezen nevezetes időszak, a keleti -történelmi iratokban, majdnem egészen üres lapot képez. De ha a római -történetiróknál kutatunk: olyan tetteket találunk feljegyezve ezen -időszak folytában, minőkre a leghiúbb nemzet is méltán büszke lehet; -ilyen az, hogy a parthus uralkodók, kiknek hazájuk történelme még csak -nevüket sem őrzé meg, valának egyedül azon fejedelmek, kikre a római -fegyverek, dicsőségük tetőpontján, semmi maradandó befolyást nem -gyakorolhatának.“ - -Szaszanidák. Ezen uralkodó ház Ardesir Babegannal veszi kezdetét, -Isfendiar unokájának, Szaszannak egyik utódjától. A parth uralkodás -alatt történt felléptéről már tettünk emlitést; ő három diadalmas -csatája után „Sehin-sah“ (királyok királya) czimet vőn fel, s uralkodása -kivált azon keserü gyülöletnél fogva emlékezetes, melylyel a megbukott -dynasztia ellen viselteték, s továbbá azon buzgalmáról, melylyel -Zoroaszter vallását, a maga eredeti tisztaságában visszaállitani akará. -Ő egy Mobed – (papi) gyülést hítt egybe, melyen a hagyomány szerint -40000-en jelentek meg, ezek közül először 400, azután 40, végül pedig 3 -egyén bizatott meg a legfőbb hatalommal. Azonban azon nagy feladat, az -igazságot kitalálni, végre is egyetlen férfiúnak jutott, -Erdeviraszphnak. Ez füszeres bort ivott, aludt hét nap és hét éjjel s -azután előszámlálta Zoroaszter vallásának igazi tanait. - -A most említett királyt, fia Sapur (Kr. u. 242.) követé az uralkodásban, -ki egy a rómaik ellen nagy szerencsével küzdött csatában azok császárát -Valerianust fogolylyá tette; azonban a kegyetlenség, melylyel vele bánt -volna, bizonyára tulozva van. Odenatus, Palmyra kormányzója állt boszút -a rómaiak sérelméért. Sapur, fiának Bahram-nak hagyta az uralkodást, ki -leginkább arról nevezetes, hogy az ő parancsolatára végeztetett ki Mani, -a manichaeus hitfelekezet alapitója, ki az ő tanaiban, a hinduk -lélekvándorlását akarta a keresztyén vallás tanitásaival -egybeolvasztani. Utána még két Bahram következék, s ezek után Narses -lépett a trónra, ki ugyanazon mezőn ütközött meg Galerius római -császárral, melyen hajdan Crassus ama roppant vereséget szenvedé. - -Sapur Zulektaf (III. Sapores) azaz vállas-Sapur, mely nevét onnan -nyerte, minthogy a kezébe esett foglyok vállait kifuratá, s azután őket -a nyilásokon keresztülhúzott kötelekkel kinozta. Persa történetirók -tudósításai nyomán 70 évig uralkodott, s bárha Konstantinban hatalmas -ellenségre talált, még is 350-ben Kr. u. a Szingara melletti csatában -boszút állt a szenvedett vereségért; ugyancsak ő vette vissza ismét a -Tigris-en tuli mindazon tartományokat, melyeket elődei egykoron -elvesztettek. - -Ugyanezen uralkodó ház tagjai közül meg kell még említenünk: Bahram -Gur-t (V. Varanesz), kinek mellékneve (gur. = vad.) rendkivüli vadászat -kedvelésére czéloz; Khoszru Nusirvan-t, kinek neve még ma is úgy él -minden Persának ajkán, mint a bölcseség, igazságszeretet és bőkezüség -mintaképeé. Ő Kr. u. 531-ben lépett a trónra, s a későbbi mohammedán -történetirók azt állítják róla, hogy bárha mint pogány élt és halt is -meg, igazságszeretete s azon körülmény folytán, hogy Mohammed idejében -uralkodott: érdemes a muszulman disznévre. Mikor ő trónra lépett, az -egész ország tömérdek ferdeség sulyos járma alatt nyögött, de ő mindenen -a lehető legjobban segített, a vérző sebeket begyógyítá, a kereskedelmet -és tudományokat virágzásra juttatá, s udvarába a görög bölcsészetet -vezeté be. Minden alkotásában igen hatalmas segitséget szolgáltatott -neki a bölcsességéről hires minisztere: Buzurdzsmihr, ki a -legalacsonyabb sorsból a legmagasb állásra emelkedett. A rómaiakkal való -érintkezés is sokkal lényegesebb előnyöket nyujtott az ő uralkodása -alatt, mint annakelőtte Justinian kénytelen volt a békét 30000 darab -aranyon vásárlani meg, – s ezen kivül egész Syriának elfoglalása, -Antiochia megvétele, s az Irani határoknak a Phasistól egész a Jaxartes -és Indusig való kiterjesztése, elegendő tanúságot szolgáltatnak Nusirvan -hadvezéri tehetségéről. - -A szaszanidák dicsősége ő alatta érte el legmagasb fokát, ő utána pedig -napról napra mindinkább hanyatlott. Khoszro Perviz-nek II. -Hormusz-Nusirvan egyik meggyilkoltatott fia – gyermekének, sükerült -ugyan a régi fényt egy időre még helyreállítani, ki betört a római -birodalomba, megrabolta Darat, Mardunt, Edessat és Amidát s el is -pusztitá, úgy szinte Syriát is; bevette Jerusalemet, hol a harcz -dulongása közben szent-Ilona és Konstantin fényes templomai a lángok -martalékává lőnek. Azonban hadi szerencséje csakhamar elkábította, a -legkicsapongóbb s legköltségesebb élveknek adta át magát, s számos -pompás palotája, 12000 neje, mindmegannyi egy-egy rendkivüli szépség, -50,000 nemes lova, 1200 elefántja, Sebdiz nevű arabméne, mely a szélnél -is gyorsabb vala, mindenek fölött pedig bűbájos kedvese: Sirin, -mindmegannyi emlékezetes tárgy, melyekkel a Kelet költői és történetirói -számtalan izben foglalkoztak. Harmincz évig tartott a szerencse -szakadatlan kedvezése; azonban ekkor csatát csatára vesztett a rómaiak -ellenében, s hat év leforgása alatt, minden birtokát, kincseit és -hadseregét elveszté, – sőt tulajdon alattvalóitól még el is fogatott, – -és saját fia szolgáltatta át az apát a bakó bárdjának.[7] - -Mindazon uralkodók, a kik ezután egész Jezdedzsird-ig (III. Isdigertes) -uralkodtak, alig méltók az emlitésre. A szaszanidák uralma nyilsebesen -hanyatlott alá, s midőn az arab kalandorok telve prófétájuk vallása -iránti lelkesedéssel, szerte jártak az egész keleten s betörtek Persiába -is, csak egyetlen gyenge lökésre volt szükség, hogy a parsz birodalom és -a zoroaszteri vallás épülete, ezer meg ezer darabban omoljon össze. -Mohammed – a mint tudva van – Nusirván idejében született, a keresztyén -évszámlálás 569-dik évében, s uj tanait negyven év mulva kezdé hirdetni. -Mindenféle követeket küldött, kik vallását ajánló s annak felvételére -szólító iratokat vittek magukkal. A büszke Khoszru sah-hoz is küldött -egy ilyet. A király épen a Karaszú partján ült, midőn a „mekkai -tevehajcsár“ – mint Mahommedet gunyolni szokták – követeit jelenték -előtte; a merész felszólításra annyira felgerjedt, hogy a térítő iratot -darabokra szaggatá és szétszórta a levegőbe, s bele a viznek árjába. -Ezen idő óta – mondják a Mohommedanok, átok fogta meg a Karaszú -partjait, átok nehezedik azon helyen, mely hajdan a legvirulóbb vidék -egyikét képezé. - -Igaz ugyan, hogy az arabok első támadása szerencsésen visszaveretett; de -azok Kadesszia sikján csakhamar véres boszut álltak a szenvedett -vereségért, és Persia dicsősége, örök időkre oda lett. Dirafsi Kejvani -hirneves nemzeti lobogója az ellenség kezébe esett, „s a puszta meztelen -rablói – mondja Gibbon – minden reményen felüli gazdagsághoz jutottak.“ -Jezdedzsird – az utósó szaszanida – seregének százezer harczosa borítá a -csatatért, maga a király Merv felé menekül, melynek közelében egy molnár -által megöletik. Vele együtt ért véget egyszersmind Zoroaszter vallása -is, azon vallás, mely bárha némely ujabb alakulásokkal – egyidejünek -tekinthető a föld özönviz utáni megnépesülésével, s mely Persiában -tovább fenállt 1200 esztendőnél. - - -b) Ujabbkori történelem. - -Ezen korszak első évei – mely kor az Iszlamnak Perzsiába hozatalával -veszi kezdetét – az egész országban a legiszonyúbb pusztításnak, -dúlásnak és rombolásnak rémképeit mutatják. Az arabok, a régi korszaknak -legparányibb emlékjelét is, a vallásos fanatismus legiszonyúbb dühével -semmisíték meg, s Ó-Iran annyi nevezetes műkincsének, a régi kor oly -felséges emlékeinek, majdnem mind el kelle enyészniök! - -Nem lehet tehát csodálni, ha az iraniak mélyen sértett nemzeti -büszkesége, a fájdalom nagyságának megfelelő boszút szomjazott. Az első -Khalifak virágzásban állt uralkodása alatt, gondolni sem lehetett az -elszakadásra; azonban alig mutatkozott az első gyengeség a bagdadi -udvarnál és Persiában már is nyiltan kitört a lázadás. Jakub ben Leis -egy szegisztani czinöntő fia volt a legelső, ki a lázadás zászlaját -kitűzte; ő volt az első mohammedan vallású független uralkodó Persiában, -azonban dynasztiát nem alapíthatott, s 877-ben meghalván az uralkodást -öcscsére Amer-re hagyta, ki Iszmail Szamani Sah által meggyőzetvén, ezen -Szefarieh névvel jelzett uralkodó ház utósó tagja volt.[8] - -Iszmail személyében a Szaman ház lépett most uralkodásra, melyek -egymásra következő tagjai: Ahmed Naszr, Nuh, Abdul melik, Nuh bin -Manszur s végül Manszur bin Nuh váltották fel egymás a trónon, mig végre -a nagy Giznei Mahmud, néhány rövid év lefolyta alatt hatalmas országot -alapitott Bagdadtól Kasgarig, s Georgiától Bengáliaig; s figyelmét -Iranra is kiterjeszteni kezdé. Ez időközben ott a dilemita-ház -uralkodott, melynek sorát Ali bin Buje nyitja meg. Iran ezen időben -részint egészen független fejedelemségekből, részint pedig olyanokból -állott, melyek uralkodói még mindig a bagdadi udvartól nyerték -hatalmukat. Giznei Mahmud hatalma utóbb, egészen véget vett Iranban a -dilemita Dynasztiának. Hogy ezen fejedelemnek dicsvágya és vallásos -buzgalma mennyi mindent alkotott: az sokkal több, semmint hogy e -történeti képek szük keretébe foglalható lenne: korának történészei -hatalma nagyságát, kegyességét és igazságszeretét igen kiemelik, daczára -annak, hogy nem maradt ment egyszer másszor a fösvénység és kapzsiság -vádjától. Az ő uralkodása alatt élt és halt meg Firduszi a hires költő, -kit, a mint ez eléggé ismeretes, ő oly kicsinyes fukarsággal -jutalmazott. Mondják hogy székhelye, Gizni, a maga idejében sok szép -épülettel ékeskedett, ma már csupán mausoleuma áll fenn. 1032-ben -történt halála után hatalma is ép oly gyorsan elenyészett, mint a mily -hirtelen támadott. Utódját, Meszud-ot, Togrulbej, a szeldzsuk törzs -egyik főnöke fosztotta meg trónjától. Ezen tatár fejedelem, kit a -középázsiai sivatagok legbátrabbjainak százezrei követtek, nem csak -magát Iránt hóditá meg rövid idő alatt, hanem Bagdadot is; s még abban a -szerencsében is részesült, hogy utódjává oly jeles férfiú vállt, mint -fia Arszlán, ki maga volt a megtestesült lovagiasság. Arszlán, nagy -lelküségét, a többi között, Romanus Diogenes byzanti császár irányában -is megbizonyitá, ki fennhéjázó büszkeséget tanusíta előbb ellenében, -utóbb azonban foglyává lett: „Mit tettél volna velem – kérdé Arszlán -emezt – ha sorsunk épen ellenkezőleg fordúl vala?“ „Megkorbácsoltattalak -volna“ – viszonzá Romanus. „S minő bánásmódot vársz most éntőlem?“ – -Kérdé a tatár fejdelem. „Ha kegyetlen vagy és vérszomjazó: – válaszolt a -császár – akkor megöletsz; hahogy hiú: akkor lánczokra veretsz, és -diadalszekered előtt rabszolga gyanánt hajtatsz; de ha nemesszivü és -bölcs vagy: akkor elfogadod a váltságdijat és visszaadod szabadságomat.“ -Arszlán ez utóbbi módon cselekvék s hazaküldé a byzanti császárt; sőt -már már intézkedéseket is tőn, hogy trónjára még visszasegitse, azonban -nemes tervét Romanus meggyilkoltatásának hire meghiusitotta. - -Fia Meliksah, atyjához hasonló bölcs államférfiú, hatalmas hős és bátor -harczos volt. Az erkölcsösség és becsületesség ritka példái élnek még e -mai napiglan a népnek ajkán e fejedelemről, ki élte virágában, 38 éves -korában halt el. - -Őutána kezdődik a nagy zavarok korszaka, nem csak Iranban, hanem a -szeldzsuk birodalom minden tartományában. Fiai szakadatlanúl háborukba -valának bonyolódva egymás ellen, s az uralkodó ház utósó tagját, -Szandzsart, a Kharezmi fejedelem fegyvere ejté el, midőn amaz ittas -állapotban rohanna a csatába. - -Persia, ezen időtől fogva, egész Helgau Khan (Dzsingisz-fia) hóditásaig, -mintegy évszázadon keresztül azon zavargások és kölcsönös hadviselések -szinhelye volt, melyeket az Ata-bey-ek, a tartományi kormányzók -támasztottak egymás ellen. Helagu, ki Persia teljes meghódoltatását -hatalmas atyjától öröklé: nem csak ezen országban volt diadalmas, hanem -romba dönté Mutassim-Billahnak bagdadi árny-khalifatusát is; benne -azonban nem hiányzott azon szép tulajdonság sem, hogy a pusztitás -kardját néha-néha hüvelyébe is rejté, s magát az irodalom és tudományok -élvezetének engedte át. Tudva levő dolog felőle, hogy a hires csillagász -Naszr-eddin-Tuszi számára Maragaban csillagdát épittetett, s az ő -korából származó csillagászati táblák, miket Ilkhanie-táblázatoknak is -szokás nevezni, mind e mai napig tiszteletben állanak. Fiáról, a szelid -lelkü Abaka-khanról, úgy szinte egyéb utódairól igen kevés érdekes -tárgyat lehet feljegyezni, s ha Gazan-Khant, Tebrisz szépitőjét, és Sah -Khudabendet, Persia első siíta fejedelmét kiveszszük, nyugodtan -elmondjuk, hogy az ő halála után, mind egész Timur felléptéig, Iran -évkönyveiben pártoskodásnál és belháborúknál egyéb alig van feljegyezve, -mint a melyek minden nagyszerü forradalmat rendesen meg szoktak előzni. - -Timur vagy Timurlenk (Sánta Timur) nálunk Tamerlannak is nevezve, -Sehri-Szebz-ben, egy Szamarkand közelében lévő kisded városkában -született. Élettörténete sok tekintetben hasonlít más egyéb ázsiai -hóditók és országrenditőkéihez. Előbb jelentéktelen törzsfőnök, aztán -tekintélyes saját tartományában, utóbb hatalmas az egész országban, -végre ott áll a vért és zsákmányt szomjazó tömeg élén, milyen Ázsia azon -részeiben mindig könnyen feltalálható, s velük tartományokat hódit és -birodalmakat forgat fel. Iran – mely épen nyugat felé vett utjában -feküdt, s a nélkül is apró tartományocskákká volt elforgácsolva, -csakhamar prédájává lőn féktelen csordájának; sok régi várost -megraboltak s egészen porrá hamvasztottak, sőt még Timur halála után sem -lőn nyugta Persiának, mert a világhóditónak fiai elkeseredett harczokat -folytattak egymással az örökségért, mig végre az erényes Sah-rukh a béke -malasztjait árasztá ez ország egy kis részecskéjére. Khoraszan, Merv és -Herat akkori fővárosaival képezé a bölcsek, a tudomány és költészet -férfiainak gyülhelyét. Igy szinte Szultán Huszein Mirza is, kinek -uralkodása mintegy fénypontját képezi a timuridák dynasztiájának, mint a -müvészetek és tudományok Maecenása, némi nevet hagyott maga után. -Mindamellett, általában véve a Timuridak uralma alatt, Persia majd -részekre szakadva, majd a belháboruknak, majd a szomszéd turkomantörzsek -pusztitásának vala szakadatlanul kitétetve, s igy előre sejthető volt, -hogy az állandó nyugalom és rend csak valamely benszülött hatalmas -fejedelem kormánybotja alatt fog helyreállhatni. - -Ilyen után epedt egész Persia, ilyent talált is Iszmail Sah-ban a -szeferi dynasztia tulajdonképeni megalapitójában, kiknek uralkodása, a -mint látni fogjuk, valóságos fénypontját képezi Iran ujabbkori -történelmének. Ezen uralkodó ház fejedelmei, kik egy Szofi-eddin nevű -erdebil-i kegyes Seikhtől vették származásukat, az éjszaki -Azerbaidzsanból, maguk is török eredetüek lévén, jókorán körükbe vonták -éjszaki Irán harczias török törzseit. Ismeretes dolog, hogy a törökök -akkor, két felekezetre oszlottak: a kara kojunlu-k (fekete juh) kik -leginkább szunniták lévén, az ottoman fejedelmek lobogói alatt -harczoltak; és az Ak-Kojunlu-k (fehér juh)[9], kik bárha amazoknak -rokonai, mindazáltal utóbb Uzun-Haszán alatt, azoknak leghatalmasabb -ellenségei s ennélfogva a siíszmus legfanatikusabb védelmezői.[10] -Iszmail Sah felhasználva párthiveinek vallásos lelkesültségét, országát -kelet felé Mehemmed Seibani, Bokhara hatalmas szultánja ellenében -megvédelmezé, valamint Szelim szultan ellen is, ha talán nem oly -sükerrel is, de nem kevesebb erélylyel, ki őt Azerbaidzsan felől támadá -meg. A Csaldirim-i hires csatában hada ugyan tönkre tétetett a bátor -ottoman császár által, mely veszteség őt igen keserité, bárha amannak -halála után megint átment az Araxesen s a meghódoltatott tartományok -egyrészét ismét visszafoglalá. Egész Persiának teljes birtokosaképen -halt meg nyugodtan Erdebilben, s azon nevet hagyta maga után, mint a ki -Iran egykori határait ujra visszállitá, és a nemzeti hitnek megalapitója -lőn. - -Ép oly szerencsés volt fiának, Tahmasbnak uralkodása is, ki bárha -fiatalon jutott is a trónra, mindazáltal szunnita ellenségeit, mind -nyugaton mind keleten megverte. Hadi szerencséje oly nagy hirnevet -szerzett számára, hogy Humajun, India császára, midőn országa lázongó -nagyjai elől futni kellene, ennek udvarába menekült, s ugyancsak az ő -segedelmével nyerte utóbb ujolag vissza fejedelmi trónusát. - -A nyugati hatalmasságokkal megkezdődött az összeköttetés. Erzsébet, -Angolország királynője küldé az első követet Persiába, Jenkinson Antal -személyében, ki ott huzamosb ideig tartózkodván ezen ország egyik -legkorábbi s legérdekesebb ismertetését irta. - -A király utódjai azonban, Iran veszedelmére, nagy versengésben éltek -egymással; Haider és Iszmael, mint utódai alig méltók az emlitésre. De -annál dicsőségesebb volt e most emlitett fiának, Abbasznak uralkodása, -ki méltán megérdemli az utóbb melléknévűl kapott nagy nevezetet. Az -1582-dik évben jutván a trónra, uralkodása első éveit kénytelen volt az -ország határaira csapott ellenségek ellenei harczokban tölteni: de meg -is győzte valamennyit. Helyreállítván a nyugalmat, tartományainak belső -szervezéséhez fogott, s a földmüvelés, kereskedelem és ipar -felvirágoztatására annyit tett, mint sem előtte, sem utána senki többet -Iranban mind e mai napiglan. Atyáskodó gondosságának legfényesebb -tanujelei, a még mai napig fenálló, s az egész országban szétszórt -Kervanszeraj-ok, jó országutak és vizvezetékek; legtöbb gondot azonban -székhelyének, Iszfahannak csinosbitására forditott, mely az ő idejében -nemcsak Ázsiának volt legszebb fővárosa, hanem hozzá hasonló, Europában -is alig találtaték, mely oly virágzásnak örvendett volna, s oly gazdag -lett volna pompás épületekben mint Iszfahan. Sir Dodmore Cotton angol -követ, kit I. Jakab küldött Abbasz sah-hoz, csodadolgokat beszél azon -pompáról és fényüzésről, mely ennek udvaránál uralkodott, ki már ekkor -mélyen átértette, mennyire szükséges a nyugati fejedelmekkel jó lábon -állani, s velük kereskedelmi szerződéseket kötni. A keresztyének iránt -is különösen türelmes volt, sőt azt is mondják, hogy Sir Robert -Shirleyt, különös kedvenczét, egy szép csirkaszi nővel megajándékozván, -utóbb született gyermeküknél még a keresztapai tisztet is ő maga -töltötte be. De ezen türelmi-érzelmei daczára különös buzgalmat -tanusitott a Persák nemzeti vallása iránt is, és hogy a Siítakat a Mekka -és Medina sirjaihoz való szenvedélyes zarándoklástól visszatartsa, Imam -Rizának Meshedben, s Alinak Nedzsefben fekvő eddig jelentéktelen -sirjait, kitünő pompával ékesítteté föl. Uralkodását egyaránt -igazságosság és jó szerencse teszik nevezetessé, s ha a mai kor persája -az igazi fejedelem mintaképét akarja emliteni: mindjárt Abbasz sah nevét -hordozza ajkain. - -Nevezetes és feltünő azonban, hogy házi magán körében ép oly vad és -barbar volt, mint a külvilággal érintkeztében a mily szelid és -kegyelmes. Legkedvesb fiát kivégezteté, másoknak szemük világát véteté, -s kegyetlensége őrjöngésében legkedvesb unokaleányát, ki egész -ártatlanúl közelíte nagyatyjához, hogy vele enyelegjen, tulajdon kezével -fojtá meg. Végre maga is mérget vett, és Malcolmnak igaza van, midőn azt -mondja: „Mikor ezen nagy fejedelem megszünt uralkodni, ugyanakkor -megszünt uralkodni Persia is.“ Utódai, kik magukat a teljes -elpuhultságnak s a leggyalázatosabb kicsapongásoknak engedték át: -virágzó országutaikat is a veszedelem örvényének szélére juttatták. A -hanyatló hatalommal, együtt növekvék az előbb elnyomott népek -vakmerősége, s a harczias afghanok voltak az elsők kelet felől, kik -nemcsak függetlenekké tették magukat, sőt nemsokára, egyik vezérük, -Mahmud vezérlete alatt még Persiára is ráütöttek és a fővárost, -Iszfahant ostromolták. Ez időben a jólelkü de gyenge Huszein Sah ült a -trónon. A minden oldalról megszoritott főváros, mely a hanyatló Rómához -hasonlóan csak panem et circenses – után epedt, képtelen volt a -védelemre, ugy hogy a jó ideig tartó sulyos ostrom után, maga a szeferi -család utósó királya volt kénytelen a durva Afghanok táborában -megjelenni s könnyes szemekkel kegyelemért esedezni. - -Huszein tömlöczbe vetteték, hol azután nemsokára el is veszett. A -kincsszomjas afghanok nagy mohón rajta törtek az elhagyott fővároson. -Kényük kedvük szerint dultak és raboltak, s miután több évig az ő -kezükben volt e hely: a szefevi dynastia majdnem minden alkotványa, az -országnak majdnem birtoka elpusztult, ugy hogy mindenütt csak siralom és -pusztulás volt található. A porig megalázott ország boszút akart állani -és Nadir Kulit az Afsar-törzs egy főnöke állt az elégületlenek élére -Khoraszanban, és sükerült is neki a mazendraniak segedelmével az idegen -dulárok hatalmát megtörni. Több izben tönkre verte az Afghanokat, ugy -hogy ezek végre futásnak eredtek, azonban csak igen kevés menekült meg -közülök. - -Nadir, ki eddigelé csak is mint Huszein fiának Tahmaszbnak vezére -szerepelt: diadalaitól megittasultan nem tudott sokáig ellenállani -uralkodási vágyának, s 1736-ban, csakugyan Iran trónjára is ült, s ezen -ázsiai utósó világverőnek haditettei valóban ép oly bámulatra méltók, -mint a minő csodálatos volt egész kalandos pályája, az egyszerű -rablófőnöktől, fel egész a királyi méltóságig. Nadir nem csak nyugaton a -törököket verte meg, nemcsak éjszakon a tatárokat, nem csak -visszaállitotta az ország régi határait: hanem még Indiába is becsapott, -s diadalmenete Delhibe, mely ez időben egy millió lakost számlált, s -honnan a legdusabb s legértékesebb kincsekkel megrakottan tért vissza, -valósággal oly meseszerünek hangzik, minő csak is keleten fordulhat elő. -Iran, őalatta, bárha csak rövid időre, még nagyobb volt, mint Abbasz sah -korában; azonban országának belső felvirágoztatására semmit sem tett, -azon egy kisérleten kivül, hogy t. i. a siítákat, a szunnitákkal ki -akarta békíteni, mi azonban teljességgel nem sükerült. - -A mily dicsőséges volt e hóditónak nyilvános pályája: ép oly -gyalázatteljesek uralkodásának utósó napjai és tulajdon életének vége -is. Azt képzelte, hogy szakadatlanúl életére törnek, s ezen rémképektől -gyötretve, a legirtózatosabb módon dühöngött környezete ellen. Fiát, -Riza Kulit szeme világától fosztatá meg; legközelebbi rokonait és -barátait rakásra gyilkoltatá, és egész városok estek dühének áldozatául, -s midőn őrjöngésének tetőfokán azt határozta volna magában, hogy minden -Persát ki fog irtani a földszinéről: tulajdon törzsének egy fia verte őt -át fegyverével. Hatalmának kártyavára ép oly hamar roskadt is össze, -mint a mily gyorsan felépűlt. Utódjai csak alig-alig tudtak megtartani -néhány tartományt hatalmas vetélytársaik ellen, Mazendran és Asztrabad -ez időben a Kadzsartörzs egy főnökének, Mohammed Huszein khannak uralma -alatt állott; Azer bajdzsan az afghan Azad-Khant uralta, Gilanban -Hidajet Khan volt független, Khoraszant pedig Sahrukh tartotta -birtokában. Délen Ali Merdun Khan, a bakhtiari főnök foglalta el -Iszfahan fővárost, mig ezt végre a bátor Kerim Khan Zend győzte le, ki a -független fejedelmek ellen folytatott sok sulyos harcz után, királyi -hatalmát ismét egész Iran fölött kiterjeszté. Kerim Khant, mint -született első persa királyt, kiváltképen a déli Iran magasztalja és -dicsőiti leginkább, mint a melynek vidékéért ő maga is igen sokat tett, -s minthogy a becsületességgel és mérséklettel a dicsvágyat és hősiséget -igen alkalmasan tudta egyesíteni: méltán megérdemli az „igazságos“ -nevet, melylyel őt az utókor feldiszité. Közkatonából lévén királylyá, -pályafutása telve van a legérdekesebb kalandokkal, s ha Siraz lakói, hol -fővárosát is tartotta, kedvencz fejedelmükről kezdenek beszélni az ember -alig győzi végig hallgatni magasztalásukat. - -Mint minden ideig óráig tartó nagyságoknál rendesen történni szokott: -itt is az az eset állott elő, hogy az őt tulélő négy fia, nem volt képes -atyjának trónját, a hatalmas főnökök tőrei és ármányai ellen megvédeni. -Kerim Khan halála után, ismét kitört az Iran fölötti uralkodásért küzdő -háború. A Zend család, mely a túlvakmerő Lulf Ali Khan személyében -hatalmas védelmezőt birt ugyan, nem juttathatá érvényre a maga jogát a -kadzsartörzs hatalmas főnöke, Aga Mehemmed Khan ellenében, kinek lobogói -alatt, az ország legharcziasabb népei, a törökök egyesültek. Amazok -legyőzettek, és Aga Mehemmed Khannal a Kadzsar dynasztia jutott a -trónra, mely mind e mái napiglan uralkodik. Ezen fejedelem, ki -férfiúságától kora ifjuságában megfosztaték, utóbb pedig ellenségei -foglyává lőn, sok viszontagságon ment keresztül, s jellemében ritka -erélyt és dicsvágyat egyesitett tigris-kegyetlenséggel és -bosszúállással, s igen hihető, hogy ama rémület, melyet maga iránt a -legyőzötteken elkövetett hallatlan kegyetlensége folytán gerjesztett, -talán még fegyvereinél is többet tett hatalmának megalapitására nézve. -Hajmeresztő olvasni azon városok sorát, melyeket e barbar főnök -feldulatott, s azon lemészárolt tömeg számát, kiket kardélre hányatott. -Még tulajdon rokonai ellenében is a legbaromibb módon viselteték, egy -unokaöcscse az egyetlen Baba Khan kivételével, ki atyjának 1797-ben Sise -mellett történt halála után, Feth Ali Sah néven jutott a trónra, mint -mind e tartományok egyetlen örököse. Őalatta kezd az európávali -diplomatiai közlekedés igazán állandóvá és szakadatlanná lenni; Gardanne -és Jaubert tábornokok követsége, kiket I. Napoleon küldött udvarához, -ugyszinte Malcolmnak, a hires diplomata és tudósnak küldetése, mind őt -közelebb hozták Európához, mind pedig minket jobban és jobban -megismertetének ezen ország milyen-voltával és institutióval. Utóbb az -oroszokkal is érintkezésbe jutott, sőt egy hosszadalmas háboruba is -bonyolult velük, melyben a persák legyőzettek és 1828-ban a -turkmacsaji[11] megalázó szerződést elfogadni kényszerültek. A tetemes -veszteség igen bántá Feth Ali Sahot, ki nagyon szerette magát a -„fenséges“nek nevezni, mindazáltal a háborut nem lehetett többé -megujitani, s még fia Mehemmed Sah alatt is, hiába óhajtoztak, az -elvesztett tartományokat visszanyerni. Persia, mind jobban és jobban -elhomályosítva az éjszaki Kolosz által, mostani uralkodójának, Naszr ed -din Sahnak uralkodása alatt teljesen belépett ugyan, a nyugati -hatalmasságok államcsoportjába, s bárha igen nagy gond fordittatik is -rá, az európai institutiók átültetésével megkönnyiteni a nyugati -civilisatióval való összeolvadást: mindazáltal jövendője főleg a -szent-pétervári udvar óriási befolyásától függ, s ha erélyes módon nem -lát hozzá, regeneratióját önön erejéből megalkotni, igen könnyen a mai -török birodalom sorsára juthat, melynek létezése, a nyugati -hatalmasságok kegyelmétől függ egyedül. - - - - -TEHERANBA. - - -I. - -Ágyudörgés, zeneszó és örömkiáltások hangzának fel a trapezunti -kikötőből hajónk felé, midőn ez büszke lengéssel a parthoz közelíte. -Bizonyára távolról sem fogja senkisem gondolni, hogy ezen ünnepélyes -fogadtatás, talán engem, a leendő dervist, illetett, ki koldúsbottal -kezében vándor-útra indult, hogy az óklassikus Ázsia nagy részét -bebarangolja. Bizonyára nem engem illetett. A hódolat Emin Muhlisz -pasának nyujtaték, Trapezunt ujonan kinevezett kormányzójának, ki -utitársunk volt Konstantinápolytól idáig. Egy-egy török tartomány új -kormányzója mindig a legédesebb remények fris kutforrását hozza magával -az illető lakosság számára. A lelépettet zsarnok személyisége vagy -túlzott hivatalhűsége rendesen gyülöltté teszik, s igy utódjától több -igazságszeretetet, nyugalmat és rendtartást szokás várni. Variatís -delectat! s bárha az ember bizonyosan tudja is, hogy a török államügy -korhadt épületét, már a legerősebb támoszlop sem képes többé -fenntartani, bárha bizonyos is, hogy az ujonan érkezett nemsokára -hasonló lesz a távozóhoz, az ember mégis oly örömest reménykedik. - -Trapezuntnak, Mithridates hajdani székvárosának, veres háztetőivel, mik -a gazdag növényzet setét zöldje fölött emelkednek, a tenger-félről épen -nincs kellemetlen külseje. Belseje is sokkal szebb, mint akárhány más -török tengerparti városé. Muhlisz pasa, kivel még Konstantinápolyban -ismerkedtem meg, itt tartózkodásom idejére felajánlotta -vendégszeretetét. A készen álló lovak egyikére ültem, s kiséretéhez -csatlakozván, az ünnepélyes menettel együtt haladtam át a kormányzó -délen fekvő palotája felé. Nem nagyszámú kisérő csapatunk mellett jobbra -balra eleven, örvendező néptömeg zsibongott. A pasa apró ezüstpénzeket -szóratott szét, volt imádkozás, volt üdvözlés, s midőn mindezek között -magam körül tekintettem, valóban mosolyognom kellett soromnak szeszélyes -intézkedései fölött. Lelkemet fájdalommal tölté el a kedves -Konstantinápolytól való válás, hogy négy évig keleti kényelemben és -nyugalomban éltem, s Trapezuntról, honnan utra kell vala kelnem, -épenséggel sem alkottam magamnak valami ragyogó képeket, s ime első -megjelenésem mégis ilyen ünnepélyes pompával történik. Jó előjel, mondja -a keleti az ilyes eseményről, s bárha én magam is ilyennek akarám -tartani, mindazáltal nem volt kellemes rám nézve, három egész napig -ismét azon kényelemben élni, melytől egyszer már bucsút vettem. - -E rövid időközt arra használtam fel, hogy a szükséges utikészleteket -bevásároljam, lovat béreljek, s egyszóval mindazzal ellássam magamat, mi -Törökországon és Persián átvezető kalandos vándorlásomhoz szükséges -vala. Hogy mindez igen kevés gondot adott, s hogy az egészszel csakhamar -elkészültem, azt mindenki elhiheti. Az efendi-szerepet egész Teheranig -meg akartam tartani, de csak Kiatib, (irnok) szegény Kiatib kivántam -lenni, ki a hatóságok vendégszeretetét igénybe veszi, s összes uti -podgyászom nem állt egyébből egy Khurdzsinnél (tarsolyzsák), mely egypár -inget, könyvet s holmi apróságokat rejtett, két szőnyeg, egyik takaró, -másik aláterítő gyanánt, végül egy kis üst, thea-edény és csésze. -Mindezt a paripára rakták, melyen távozandó valék, s bár a pasa nem -akart alábbhagyni vele, hogy vigyek magammal egy-két kavasz-t, nem -annyira biztonság, mint az itt szokásos fényüzés szempontjából, e szives -ajánlatát mégis megköszöntem, de el nem fogadván, az 1862-dik május -21-dikén a Szürüdzsi (lóbérlő és hajtó) kiséretében távoztam el a török -tengerparti városból, a kelet felé vonuló hegységnek irányozva utamat. - -Minthogy a nap már jó magasan állott, halk léptetve haladtam a -körülbelől mintegy órajárásnyira terjedő csinált uton, melynek készitése -– mellesleg legyen megjegyezve – nem kevesebb mint 20,000 török fontba -került. Egyike volt ez azon számos izben ujra meg ujra tervezett -országutaknak, melyek a rideg pontusi hegységeken át Erzerumba valának -vezetendők. Azért mondom „gyakran tervezett országutak,“ mert a mennyire -én emlékezem, legalább is hatszor hozzáfogtak a készitéshez, de a -roppant kiadásoktól visszaijedve, azzal nemsokára fel is hagytak; a -magaslat ormán, hol ezen országutnak vége szakad, veszi kezdetét a -primitiv keleti ut, egy keskeny, görbe mélyedés, melyet az arra átvonuló -állatok körmei vájtak, olyan ut, mely a mi európai fogalmaink szerint -érdemes volna e nevezetre, innen kezdve, mind a mennyei birodalom távoli -határáig, egész Ázsiában sehol sem található. - -Egyébiránt nemcsak a csinált országut az, melytől az utazónak, mint az -európai élet utósó emlékjelétől itt válnia kell, hanem a mély -völgytorkolatban vezető uton, a tengert is elveszti szemei elől. -Hadzsator, az utamban kisérő örmény szürüdzsi, figyelmessé tett ez -utóbbi körülményre, s a magaslat ormán meg is állottam egy kevéssé, hogy -a végbucsú tekintetét vessem a különben vadul zajongó, de a jelen -évszakban nyájas tóhoz hasonlatos nyugovó tengerre. A rám várakozó -nehézségek és veszedelmek felől még csak sejtelem élt lelkemben, -sejtelem csupán, s már ez is elég vala, hogy a legmélyebben megillessen, -midőn az Euxinus végtelenbe terjedő setét hullámain merengettem. -Trapezunt, mintegy mélyedésben lábaimnál feküdt, s csak a kikötő -szolgált a kép előtere gyanánt, s midőn azon osztrák hajónak, mely idáig -hozott, tat-árboczán utójára láttam légben lengedezni a lobogót: -lehetetlen vala mély levertséget nem éreznem. Minél mélyebben nyomultam -a hegyszorosba, a növényzet annál bujábbá s gazdagabbá lőn, annál -meglepőbbé a mindenfelől mosolygó virágok pompája. Május közepe volt, s -ha a pontusi hegység az év egyéb szakában szépnek mondható: nem csoda, -ha a kikelet e szép havában valóban varázstekintetű. Az út vadul lezajló -hegyzuhatag partjai mentén vonul, mindkét oldalon magas, gazdagon benőtt -hegyektől környezetten. Csak imitt-amott akad az ember egyes Khanokra -(fogadóház), néhol azonban az erdők tisztásai felől egy pár lakház is -tekinget alá. Ezeket a köröttük álló fák dús lombozatja boritja, s -bennük jobbára görögök laknak, kik még a régi pontusi tartomány -lakosainak maradékai s jóformán sehol sem vegyültek össze sem -örményekkel, sem törökökkel, minthogy ez utóbbiak csakis a városokban -tartózkodnak. - -Hat óráig ülvén a nyeregben, a körülöttem terjedő természet minden -varázsának daczára, nagy bágyadtságot éreztem tagjaimban. Lovon utazni, -kivált eleinte, nehéz, de még sokkal nehezebb, ha az ember paripáját -valami szürüdzsitől kénytelen bérleni. Ezek az emberek rendesen -málhaszállitásra használják állataikat, s igy azok oly rázósak, hogy a -lovagot egészen összetörik, a mellett oly lomhák, miszerint ugyancsak -van dolga kéznek lábnak a hajtásban, elannyira, hogy az ember jobban -elfárad, mintha gyalog tette volna meg azt az utat. Igazán, hat óráig -tartó első lovaglásom, mint nagy feladatom előtanulmánya, valóban -fáradalmas volt, de még terhesebb az est, mikor ugyanis Köpri mellett -egy khanban az éjet először töltém a puszta földön, nomad-módra. -Étvágyam egy csep sem volt, a csupa fáradságtól, sőt még az álom is -elkerült. Az egész helyiség szintúgy hemzsegett a lovaktól és -öszvérhajcsároktól, mely utóbbiak közül egyik állatait tisztogatá, a -másik főzött, a harmadik énekelt, a negyedik csevegett stb. s nekem úgy -látszott, mintha ezen egész zajt egyedül azon czélból keltenék, hogy az -én álmomat elzavarják. Felemelkedtem fekhelyemen s mély elborulással -gondoltam bekövetkezendő fáradalmaimra. - -Szinte hallom, hogy az olvasó azt mondja: ez lesz-e hát az az utazó, ki -dervis-szerepben, koldúsbottal kezében, át akar haladni Ázsián, s -bebarangolni szándékozik Turkesztan sivatagait, és a távoli Oxus -partvidékét? Valóban, ez nem látszik arra valónak! Őszintén szólva, -Trapezunthoz egy állomásnyira magam sem hittem, hogy mindazon kalandokat -és veszedelmeket kiálljam, melyek rám Konstantinápolytól Szamarkandig -vezető utamon várakoztak. Vállalatom veszedelmei ismeretlenek valának -előttem, azonban – mit nem tesz a megszokás! A fokozatos előrehaladás -mindennek elviselésére megtanit. Az első állomás éji szállásán -környezetem, fekhelyem, eledelem s általában minden, undorral töltöttek -el, – s két év mulva, ugyanezt a helyet pompás hôtelnek tekintettem -volna. Mit nem adna Közép-Ázsia karavanjának utazója ilyen fedélért, -kenyérért és vizért, s kiváltképen azon biztonságért, melyeket én az -első estén nem tudtam érdemük szerint méltányolni. - -(Május 22.) A lehető legrövidebb álom után Hadzsator felébresztett. „Bey -Efendi – mondá – ugy gondolom, kipihented már a tegnapi utnak -fáradalmait, a mai még sokkal roszabb, a trapezunti hegyek nem hagyják -az embert nyugton a nyeregben ülni, s azért jobb lesz, ha addig, mig az -idő fel nem melegszik, szép lassan felgyalogolsz arra a magaslatra amott -balkéz felől.“ Eleinte azt hittem, tréfál, de midőn sürgetését -ismétlené, felemelkedtem fekhelyemről, melyen ruhástul töltém az éjet, s -neki indultam a meredek hegyi ösvénynek. Nem győztem csodálkozni azon, -vajon a barmok, s még pedig ugyancsak megterheltek, hogyan haladhatnak -fel ezen az uton, melynek lépcsőszerű emelkedését leküzdeni, még a -gyalogszerrel járónak is kimondhatlan fáradságába kerül, s még is egész -hosszú vonalt képező, erősen megterhelt öszvérekkel találkoztam, melyek -a persa hajcsárok irtózatos kiáltozásai közben jöttek lefelé, ügyesen -ellensulyozva terhüket. Valóban ritkítja párját, milyen ügyességgel -haladnak ezek az alig kétarasznyi széles, sikos sziklaösvényen, – mely -mellett feneketlen mélység tátong bizonyos veszedelemmel. S mégis a -legritkább esetek közé tartozik, s az is csupán télen szokott -megtörténni, hogy egy-egy ilyen állat a mélységbe zuhanjon; a legnagyobb -veszedelem egyébiránt akkor fordul elő, ha két menet szembe találkozik -egymással. Ennek megakadályozására szolgálnak azon nagy kolompok, mik az -átvonulókat kitérésre intik, s jaj a szegény állatoknak, ha valami -makacs karavanvezető igazgatja őket, ki semmibe sem véve a jeladó -kolompokat, utát azok daczára is folytatja. A vita és versengés először -az illető tulajdonosok között szokott kitörni, azok zajongása -összebonyolítja aztán az állatokat is, s hogy az ilyes esetekben, -versengési vágyát mindakét fél drágán fizeti meg, arról felesleges is -volna szólani. - -A szakadatlanul meredek hegyi út tovább tartott négy óra folyásánál, s -bizonyára egyike a legroszabbaknak egész Ázsiában. S mégis ez azon -kereskedelmi ut, melyen Örményország, Persia, sőt Közép-Ázsia is, -Nyugottal érintkezik! A barmok százezrei vonulnak át ezen nyári időben, -jövet Ázsia terményeivel, menet az európai ipar gyártmányaival -megterheltetve. Az oromra érkezvén, félórai pihenés engedtetett, bárha -az út még innen is mindig felfelé haladt, ezentúl mégis jóval könnyebbé -lett. A földet itt-ott még hó boritá, mi azonban épenséggel nem gátolá -az e vidéki lakosokat, hogy juhnyájaikkal már is a nyári tanyákra -vonuljanak. Ezen hegység igen gazdag legelők dolgában, s a -baromtenyésztésre igen alkalmas volna, csakhogy a mai Törökország -lakossága sokkal szegényebb, semhogy a természet áldásait teljes -mértékben felhasználhatná. Néhány arra vonuló családdal találkozván, -beszédbe ereszkedtem velük, s találkoztam olyanokkal is, kik a hirneves -dönme-felekezethez tartoznak. Dönme annyi jelent, mint renegat -(hitehagyott), csakhogy ez iszlamita értelemben veendő. Ezen görögök, a -török hóditás idejében, uraiktól való féltükben azok vallását vették -fel, – de csakis a nyilvánossággal szemben; mert mihelyt a városokból -visszatértek ismét magános hegylakaikba, visszatértek hasonlóképen -előbbi egyházuk kebelébe is. Csodálatra méltó, hogy e vallásos -alakoskodás tovább tartott 300 esztendőnél, a törökök jól ismerték e -rajah-világ kétszinű hitét, de minthogy ezek nyilvánosan semmi megrovás -alá nem jöttek, nem bántotta őket senki sem. Az 1831-dik évben, a Khati -Humanjun közzététele után, vagyis jobban mondva, azon időtől fogva, -mióta e tájt az orosz befolyás mind jobban és jobban mutatkozni kezdett, -a dönmek mind nyiltabban kezdének szint vallani, s minthogy a -szent-pétervári udvartól nyertek segedelmet, csakhamar könnyen görög nem -egyesült keresztyénekké alakultak át. Ma már minden megtámadtatás nélkül -élnek, s az ilyes eset épenséggel nem tartozik a ritkaságok közé, s -magában Szalonikben, s Törökország akárhány más városában nem egy olyan -ember él, kinek vallásfelekezete valóságos talány. Ez azonban a keleti -előtt legkisebb mértékben sem feltünő, mert ő gyermek, ki a titokszerűt -és rejtettet kiválólag szereti. - -Daczára a terhes hegymászásnak, s daczára az oly sok nehézséggel járó -lovaglásnak, a felséges tavaszi idő és a legtisztább hegyi levegő -annyira megerősitettek, hogy a második állomást már sokkal könnyebben -értem el. Ez pedig egy meglehetősen megtelt Khanból állott s csakis -efendi czimemnek köszönhetém, hogy nyugalmas éji szállásra tudtam szert -tenni. Mielőtt nyugodni tértem volna, Hadzsator tanácsára sósvizbe -áztatott ruhával borogattam a lovaglás által feltört testrészeket, minek -bárha élesen csipő hatása volt is eleinte, de a következő napon a -lovaglás már is nem vált oly annyira terhemre. - -Midőn május 23-án a harmadik állomásra jutottam, két örmény csatlakozék -hozzám, kiknek egyike előbb francziául, azután pedig angolul kezdett -velem beszélni. Tebrizi kereskedő volt, ki üzleti ügyekben több évet -töltött Angliában s most szülő városába volt visszatérendő. Csakhamar -bizalmasakká váltunk egymás iránt, s az ő társasága annyival is -kedvesebb volt reám nézve, a mennyiben ő az utat jól ismervén, vezetőmül -ajánlkozott azon utnak egy jó nagy darabján, melyet én mint kezdő tettem -meg, s bárha ő is, mint az Európából csak épen most megtérő, minden -keleti, a belföldi nyelveket mellőzve, mindig francziául vagy angolul -beszélt volna, mindamellett hű és biztos utitársra akadtam benne. A jó -utitárs mindenütt, de kiváltképen Ázsiában, megbecsülhetetlen, s igy -azon barátias viszonyra, melyet néhány héten keresztül, mindkettőjökkel -folytattam, mindig a legkedvesebben fogok visszaemlékezni. - -Épen harmadik napja volt már, melyet nyeregben töltöttem, a bágyadtság -szemlátomást fogyott s vele együtt a nyugalmas életmód utáni sovárgás. -Visszafelé sohasem epedtek többé gondolataim, sőt inkább most már mindig -csak az előttem fekvő városok töltöttek el kiváncsisággal. Karabegoff, -igy hivták európásitott örményemet, kinek politikai hitvallását eléggé -elárulja az off – szóképző, minden utunkba esendő helyet előre lefestett -előttem. Ő már több izben ment ezen az uton, ismert minden egyes házat, -s igy midőn máj. 24. déltájban Baiburtba bevonultunk, ott semmi meglepőt -sem találtam többé. Itt tartottunk nappali pihenést, és azután tovább -vonulván, este felé a Maszad elragadó szép völgyében fekvő Khanhoz -érkezénk. Az ut szakadatlanul egy folyó partján vezet egész a Khosab -Bunar hegység lábáig s egyike a legvarázslóbb tájaknak, melyeket az -ázsiai Törökország ezen részén találtam, mit kiváltkép a tavaszi -reggeleken tapasztalám. (Máj. 25.) Barátaim, jó európai lőfegyverekkel -lévén ellátva, félóra alatt több fürjet és vadruczát ejtettek el, – -melyek e vidéken csak ugy hemzsegnek. A vadászatnak sohasem voltam -valami nagy kedvelője, s igy most is, a mig ők jobbra-balra cserkésztek, -én a zöld réten halkan odább vonultam, a csalogányok bűbájos énekét -hallgatva. A völgység kész paradicsom, – s a szem sohasem fáradna bele -szépségeinek szemlélésébe, ha az e vidéken uralkodó tulságos szegénység -a szép képpel oly szerfölötti ellentétet nem képezne. Daczára a viznek, -mely itt mindenütt bőven találtatik, s daczára a termékeny mezőnek, a -földeket mégis igen roszúl művelik, s nem egy helyen találkoztam -földmüvesekkel, kik primitiv ekéjükön apró kis tehenekkel szántottak, -sőt láttam azt is, hogy a paraszt ember szamara mellé tulajdon feleségét -fogta be. Mikor a nagy szegénység okát kérdeztem, azt nyertem válaszúl: -„Igen, efendi, minket a konstántinápolyi urak juttattak tönkre, a nagy -adók, s a mindig megújuló kontribuczió megbénitotta erőnket. Mit használ -az áldás, melylyel Isten megajándékozta vidékünket, ha urainkba -lelkiismeretesség és könyörületességet nem teremtett.“ Valóban, -szerettem volna, ha ekkor oldalam mellett van a portának egy némely -magas állású hivatalnoka, kik az állam jövedelmeiből úgy meg szokták -szedni magukat. Ezreket pazarolnak hasztalan fényüzési czikkekre, mig -itt a földmives tengődni kénytelen. Feljutottunk azon hegynek ormára, -melyből a Frat folyó ered. A felmenetel sok nehézséggel jár, de a tágas -kilátás, mely innen nyílik a szemlélő előtt, elfeledtet minden -fáradalmat, s nemcsak egész Erzerumig, mely egy szemközt álló hegy -oldalában fekszik, hanem el lehet látni egész a távoli -Kurdisztan-hegyekig. Gyönyörű panorama, csak a nagyon gyéren elszórt -falvakat ne kellene oly keresve keresni. - -A hegyről lementünkben, mely út imitt-amott szinte nagyon meredek, egy -sirazi karavannal találkoztam s feltünő volt előttem csúcsra nyúló magas -nemez süvegük. Egészen vidáman lépdeltek szülőföldük terményeivel -megrakott öszvéreik mellett, s valóban gyermekes örömet éreztem, hallva -hogy a karavan-vezető Hafiz dalait énekli, melyek egyes versszakait az -őt követő fiatalság, karban utána zengette. Ezek valának az első irani -szavak, melyeket bennszülöttek ajkairól hallottam, s bármennyire -törekvém is beszédbe ereszkedni velük, nem feleltek semmit sem. Dalolva -vonultak felfelé a nehéz uton, mert – mint vezetőm mondá – ez a legjobb -mód arra nézve, hogy barmaikat folytonos menésben tartsák. Valamint az -arab, gyors paripáját csupán nemzeti dalaival hozza igazán tűzbe, ugy a -persa is azt hiszi, hogy Hafiz dalai még az oktalan állatokra is buzditó -hatással vannak. Ostort és káromkodást – igy véli – csak török -állatoknál kell alkalmazni. - -Az éjet a hegység túloldalának aljában töltők, Ibrahim Agának, egy igen -derék töröknek házánál, ki gazdag vacsorával látott el bennünket. Mig mi -ehez jól hozzá láttunk, ő ott ült szemközt velünk, nagy élvezettel szíva -csibukját, de minden kérelmünk daczára, csak egyetlen falatot sem -fogyasztott volna el mivelünk. Még jobban csodálkoztam aztán másnap -reggel a fölött, hogy szives ellátásáért semmi határozott árt sem akart -követelni. „Efendi – mondá – nem erszényedtől, hanem szivedtől várom a -jutalmat. A mi kenyszerített adomány, azon soha sincsen áldás, s egy -magajószántából adott piaszter többet ér, mint tizannyi, a mit úgy -követelünk.“ Egyébiránt ez a jóakarat széltében megvan az ázsiai -Törökország lakosainál. Ez az egész törökfaj jellemvonása Ázsia egyik -végétől a másikig, mely őt más egyéb népektől megkülönbözteti. Ezek az -emberek uraknak születtek, s urak is voltak mindaddig, mig kedvencz -foglalkozásuk, a háború őket gazdagithatá, azonban ma már, midőn a -materialismus nyugatról keletre is átvándorol, az alattomos és -nyerészkedő örmények és görögök föléjük emelkednek. Ők a középkori -társadalom árnyai s mint ilyenek, el is fognak enyészni bizonyára. - -(Május 28.) Bárha Erzerum, mely a terjedelmes sikság végén fekszik, -indulásunkkor egészen a közelségben állónak látszék, mégis nyolcz óra -folyásaig kellett lovagolnunk, mig oda értünk. Ez az eset rendesen elő -szokott fordulni az olyan helyeknél, melyek valamely sikság végén -fekszenek. A láttani szemfényvesztés egészen elkeseríti az utazót, ki -azt hiszi, hogy egy rövid óra mulva már oda érkezik, pedig még soká, -soká kell még mennie. Egy Kurd – mondá Hadzsator – mérgében visszatért -egykoron. Erzerum elszalad előlem – így szólt – ugy sem juthatok el oda. -Mikor az ásványfürdőiről híres Ilidzsába érkeztünk, már jó dél volt, ott -két óráig pihentünk, azután ugyanannyi idő alatt értünk be Erzerumba is, -a hasonnevű Pasaliknak székhelyére s Örményország hajdani fővárosába. - - -II. - -Alig lép be az utazó e városba, s már is világossá lesz előtte, hogy -Ázsia belsejébe jutott. A partvidékek városainak, emeletes házaikkal és -utczára nyiló ablakaikkal, félig-meddig európaias szinezetük van. Azon -helyeket a török hóditás idejében jobbára görögök birták, kik a -nyugatiak életmódját, kisebb-nagyobb mértékben, utánozzák. De itt már -lassankint a keleties épités-mód lesz szemlélhetővé a házakon, a sárból -vagy kőből emelt girbe-görbe, ügyetlen falak, az inkább udvarra, semmint -utczára nyiló ablakok, a rejtett bejárás, sőt maga a belső elrendezés is -sokkal jobban megközelítik Arábia, Persia és Közép-Ázsia épitményeit, -semmint egyéb török városokéit, s bárha a bazarélet s a lakosság -ruházata nagyon élénken Stambulra emlékeztetnek is, az utazó mégis -csakhamar észreveszi, hogy itt szokatlan kép tárul fel szemei előtt. - -Mikor először lovagoltam át a Bazáron, legjobban a világos szinű -ruhaszövetek, a czipész-kirakatokban levő setétvörös csizmák, s a -középkori fegyverzetre emlékeztető szuró-, vágó- és lőfegyverek leptek -meg, melyek a boltok előtt eladás végett kifüggesztettek, s ha az ember -egy-egy kurddal találkozik, ki lóháton ülve, lófarkkal diszített -lándzsájával, fantasztikus turbánjával és fehér burnusával, mely -olyannyira különbözik erősen megbarnult arczszinétől, hiuz szemekkel -kémli a bazart, csakhamar sejteni fogja, hogy nemsokára a legtelivérebb -ázsiaiakkal lesz dolga. - -Az oszmanli, kiben a görög örmény-arabvérnek nagy vegyüléke találtatik, -külsejére nézve jobban hasonlít az európaihoz, s a kurd mellett, ehez -képest ő is különfajúnak látszik, mint akár Gallia, akár Brittannia -szülötte. - -Lakáson nem a Khanban valék Erzerumban, mint örmény utitársaim, hanem -Cserkesz Huszein Daim basánál, e város akkori térparancsnokánál. Ezen, -mint mellékneve is mutatja, cserkesz származású főtiszt volt az első, ki -öt évvel azelőtt, Konstantinápolyban vendégszeretőleg magához fogadott. -Egyik hazámfia mutatott be neki, s minthogy fia számára épen oly egyénre -volt szüksége, ki azt a franczia nyelvben s más egyéb európai -tudományokban tanítaná, Mentorául épen engem választott. Huszein pasa, -kinek az európai emigransokkal folytatott érintkezése folytán egészen -más nézetei valának a szabadságról, mint egyéb törököknek, már nála -létemben egy messze terjedő összeesküvés szálait szövé, melynek az vala -terve: Abdul Medzsidet trónjától megfosztani, helyébe ennek öcscsét -Abdul Azizt ültetni, több nagy befolyású akkori minisztert kivégeztetni, -s a mindenütt meggyűlölt ujabb kormányforma helyett a régi török -uralkodást hozni vissza. Hogy e retrográd eszmékkel hogyan egyezhettek -meg az európai emigransok sugdosásai, azt valóban igen nehéz felfogni, – -azonban a pasa, természeténél fogva heves fő, európai bajtársainak -forradalmi tendencziái mellett, egy, kegyessége által nagy hírben álló -bagdadi Seikhet is igen szivesen szokott magával látni. Igen jól -emlékszem még, hogy e mindig mezitlábos, félmeztelen Khodzsa hogyan jött -sokszor a pasához, mily titkolózva értekezett vele stb. s az egész dolog -csak akkor lett világossá előttem, midőn később tudomásomra esett, hogy -a hirhedt Kuleli – összeesküvésnek az én pasám a főnöke, fia pedig – -volt tanítványom, s a seikh, egykori persa nyelvtanítóm annak legbuzgóbb -előharczosai. Huszein pasa – a mint tudva levő dolog – eleinte halálra -itéltetett, utóbb azonban, Abdul Medzsid által, kegyelemből, -életfogytiglan tartó börtönre vettetett. Valami két esztendeig ült fogva -Rhoduszban, de a mostani szultán trónra lépte után szabadságával együtt -azon magas állását is megnyerte, melyet most e helyen birt. - -Mikor bokharai tervemről szóltam neki, meg volt lepetve, s eleinte le -akart beszélni, utóbb azonban megigérte, hogy a turkesztan főváros -nehány legelőkelőbb seikhéhez ajánló-levelekkel fog ellátni. Ő ugyanis, -a Törökországban rejtve lappangó Nakisbendi rendhez tartozott, s ez -magyarázta meg előttem azon bensőbb viszonyt, melyben Bokharához állott. -Én azonban féltem hajdani főnököm fanatismusától, s minden ajánlatot -köszönettel visszautasítottam. Azon három napon keresztül, melyet -házánál töltöttem, utitervemben mindig valamely európai hatalom titkos -missióját vélé rejleni, s hogy mily elégedetlen volt, semmit ki nem -találhatván, azon hideg bucsúzásból láttam legjobban, melylyel magától -elbocsájtott. Erzerum egyéb hivatalnokai között is valának sztambuli -ismerőseim, kiket irodáikban, vagyis az ottani kormányzati épületben -felkerestem, – s a török tartományi hivatal-helyiség örökké -feledhetetlen lesz előttem. Már az ajtó maga, eltorlaszolva czipők, -botok, fegyverek szerteszét fekvő kutyák egész csoportja által elegendő -tanúságot szolgáltathat a belső helyiségek mivolta felől. Itt egypár -irnok ül a félig elrongyollott, szennyes divánon, amott egy csoport -asszony czivódik, egy másik sarokban valami tréfálózó mulattatja a -hivatalnokokat, megint egy másikban valami védencz hallatja a legdurvább -szavakban elégedetlenségét, s ha az ember e füstös, zajos helyiségben, a -tartomány adminisztrativ munkásságának központján csak egy óranegyedet -töltött, már is fogalma lehet róla, hogy az ügyek itt hogyan -intéztetnek. - -Magánál a magas portánál is megtörténik, hogy a hivatalnok asztaláról a -szolgának dohányzacskójába vándorol egyik-másik diplomatikus okirat, -onnan meg ez utóbbi szennyese között veszelődik el, s mégis a -konstantinápolyi hivatalok valóságos mintaképek a rend dolgában egy-egy -tartományi kormányzó hivatalos irodájához képest. - -Bárha igen rövid időt töltöttem e városban, mégis a minden zugból -előkandikáló szegénység ép oly mértékben elundorított, mint a mennyire -azon tudósitás elrémitett, hogy ez a város, a persai helyekhez képest, -még valósággal szépnek mondható. A földalatti lakások, a szenny, a -szemét kiállhatatlanok; különösen visszataszító az ételek szaga, -melyeket Tezek[12] (marhaganéjból készült égető anyag, – a magyar: -tőzeg) mellett főznek, s midőn még azt is meghallottam, hogy e furcsa -kis fészket még a földrengés is meg szokta látogatni, kiki -elgondolhatja, milyen jól éreztem magamat, mikor örmény utitársaim arról -tudósitának, hogy ők már béreltek lovakat Khojig, s hogy még az nap -délután indulnunk kell. - -(Május 29.) A nap közel volt már a leáldozáshoz, mikor a várost -csakugyan el is hagytuk. Az alkonyodás igen rövid ideig tartott, s bárha -a koromfekete setét éjszakában, zugó szél és szakadó zápor között több -órahosszat kellett is lovagolnunk, eszemágába sem jutott, hogy a most -elhagyott nyughely fölött sajnálkozzam. - -Éjféltájban ebek hangos csaholása jelenté, hogy emberlakta helynek -közelébe jutottunk. Én magam lovagoltam előre, árkon-bokron keresztül, a -lakházból előpislogó világosság irányában, s bárha itt már mindenek mély -álomba valának is merülve, az általam használt efendi nyelv, elég -hatalmas volt arra nézve, hogy nekem s átázott utitársaimnak csakhar éji -szállást szerezzen. A falut, hova megérkeztünk, Kurudzsuknak hivták, s a -hajlék, melybe a véletlen vetett bennünket, az ottani kizil, vagyis a -biró háza volt. Az itteni lakhelyek egyetlen egy osztályból szoktak -állani, hol ember és állat együtt tartózkodik. Az utóbbiak a ház két -oldalán vonuló jászolhoz kötvék, amazok pedig egy szaku nevű, nem magas -emelvényt foglalnak el, mely a nagy térség egyik sarkában, az ajtóval -szemközt létezik. Vagyis, hogy még világosabban szóljunk, az ember itt -majdnem mindenütt istállóban lakik, s nekem mindjárt az első állomáson -volt alkalmam tapasztalni, mily kellemes dolog az éjet 40–50 bivalynak, -egypár bornyúnak, lovak- s más állatoknak társaságában tölteni, ama mély -és ablaktalan épületekben. Nem is számitva a kiállhatatlan bűzt, oly -meleg van e helyiségekben, hogy izzadás nélküli alvásra még csak -gondolni sem lehet. Szegényesebb s nyomorultabb házak talán egész -Ázsiában sincsenek, mint Erzerum környékén. Könnyü annak folytán -elgondolni, mily örömmel cseréli fel az utazó éji szállásának dögleletes -bensejét a tavaszi reggel szabad levegőjének illatárjával, s nemcsak az -emberek, hanem még magok a barmok is sokkal vidorabbak. (30.) A 3–4 órai -lovaglás után a hegyfokon fekvő Haszankaléhoz értünk, melynek -megerősitése, jó szolgálatot tehetett hajdan az e vidéken lakó rabló -kurdok ellen. Ezek ugyan mostanság nem igen merik már a községeket -megtámadni, azonban rablási dühöket, kivált kisebb karavánokkal vagy -magános utazókkal még most is sokszor éreztetik, s midőn innen -távoztunk, biztonság okáért csakugyan mi is vittünk magukkal két kavaszt -fedezetül. A mi engem illetett, nekem nem volt mit tartanom a -megtámadtatástól, hanem örmény utitársaim értékes ékszereket hoztak -magukkal Európából, s hogy nekik szolgálatot tegyek, felhasználtam azon -fermánt, melyet, mint Efendinek, az erzerumi kormányzó adott. - -Haszankaletől Balikőjbe – mely utóbbit Amrakumnak is neveznek – vezető -utunkon az itt éjszakkeletnek forduló Araxesen keltünk át, félig romba -dőlt kőhidon. A szél igen nagy erővel zúgott, elannyira, hogy nem tartók -czélszerűnek a leszállást. Egy pár megrakott barmot a szél le is -teritett, s midőn épen azok felsegélésével foglalkoznánk, az egyik persa -oda siet hozzám s azt kérdi: „Nemde, efendi, te érted az európai -nyelveket? Halld csak, hogyan beszél a telegraf, mondd meg, miről szól?“ -A jó persa sokáig hallgatá a híd fölött átvont szélzúgatta sodronyt, s -nagyon megelégedetlen vala, midőn senkisem találkozék, a ki a képzelt -hangok megmagyarázása által kiváncsiságát kielégitse. - -Midőn 31-kén útra keltünk, a tavaszi reggel szokott enyhe hőmérséke, -hideg, dermesztő széllé fajult, mely a jobbra fekvő hegyek felől -támadott. Ez utóbbiaknál vége van a törökök által lakott erzerumi -kerületnek s itt kezdődik a tulajdonképeni Kurdisztan, melynek lakosai -már Herodot korában a legelvetemedettebb tolvajok és rablók hirében -állottak, kiknek közelébe, az utazó épenséggel nem lép valami nagyon -nyugodt érzelemmel. Délutántájban a Karabender hegyszorosba érkezénk, -melynek más neve Kör oglu Kapiszi, azaz: kör Oglu kapuja, a keleti -mohamedan népköltészet leghiresebb kalandoráé és hőseé. Egyik vezetőm -egy, a távolban felmagasló sziklaormot is úgy mutatott be, mint e -lovagnak egykori rablófészkét. Körglu, kinek történetét az orientalista -Chodzko tette közzé, még a Turkomanok és Kirgisek között is nagy hirben -áll. Eivasz iránti lángoló szerelmét, csodaszerű hőstetteit, s egész -tarka életpályáját sok ázsiai néptörzs egyaránt csodálja. Dalait -csatákban és ünnepélyek alkalmával ép úgy hangoztatják az oxus-parti -törökök, mint az anatoliak a Földközitenger mellett, s a rumeliak a Duna -habjainál, s a törökvilág ezen istenitett Orlandoja, kinek története -egész Timurig felmegy, oly széltében elterjedett dicsőségnek örvend, -mint senki másé az egész keleten. - -Midőn a keskeny hegyszoroson átvonulnánk, örmény-utitársaim megtölték -fegyverüket s készen tarták. „Innen kezdve – mondák – nem találkozunk -többé oszmanlival, egész Törökország határaig, csak kurdok és örmények -laknak itt, s amaz előbbieket csak úgy lehet féken tartani, ha az ember -kérelem és ajánló levelek helyett, jó fajta fegyverrel lép eléjük. Este, -Esek-Eliasz faluba tértünk be, s még pedig egy kurd főnök házába, ki -alig hogy leültem, már is fennhéjázó tudósitást adott, magas családjának -törzsfájáról. Isten a megmondhatója, honnan nem származtatá magát, -Efrasziab, Dsemsid, Kejkhoszrev s az ókor más egyéb hirneves hőse -valamennyi mind atyjafia volt, s midőn belőlem a csodálat és bámulás -felkiáltását csalta volna ki, minden dicsekvése daczára, egypár pipa -dohányt és egypár darab fehér czukrot kunyorált el tőlem. Adtam neki -mindakettőből; de csakhamar megjelent neje is, 3–4 fiatal herczeggel, -kiknek mindnyájuknak fehér czukor kellett, mert azt mondák, hogy e -vidéken nincs a szemfájás ellen jobb szer ennél. Estebédünknél sem -hagyott békét a magas arisztokrata, s addig bámult bele tálunkba, mig -végre is meghivtuk magunkhoz, s midőn egypár masallaht mondanék neki jó -étvágya fölött, mosolyogva jegyzé meg, hogy egész családja hasonló -tulajdonoknak örvendezik, a mit én teljes valósággal el is hittem, mert -ha ősei annyit nem esznek vala, talán ő sem jutott volna ilyen nagyon -szegény állapotra. Igazán feltünő, hogy ez az aristokratikus -magafitogtatás, mely Európában, hála a szellemi előhaladásnak és -társadalmi viszonyainknak, ma már jóformán nevetségesnek tartatik, mily -nagy virágzásban áll még Ázsiában, a mi annyival is inkább csodálatra -méltó, minthogy a családnevek és örökös czimek teljesen hiányozván, az -ember ilyesmire még csak nem is gondolna. - -Minthogy a következő állomásra a Dagar-hegyen kell vala átkelnünk, mely -ép oly hires útjának rosz voltáról, mint veszedelmességéről: korán -kellett felkelnünk. Azt hittem, hogy a magas arisztokrata nemes csemetéi -még álomba lesznek merülve távozásunk alkalmával, s igy legalább -megszabadulunk a kiállhatatlan koldulástól, azonban csalatkozám. Bár nem -is hajnallott még, s házi gazdánk neje, ki az orrfüggőket még éjszakára -sem tette le, – az egész csapattal együtt megjelent. Egy kis bakhsist -mindegyiknek kellett adnunk, s midőn az ajándékok értékét -összeszámítottuk aztán, úgy találtuk, hogy a kenyér és tej, itt a kurd -hegyek között talán még drágább, mint magában a franczia fővárosban. -(Junius 1.) Borongós, komor reggel volt, a távoli hegyek ormait köd -boritá, s tavaszi ruházatom nagyon is érezhetővé tette a hideg -nedvességet. Ilyenkor a gyors lovaglás segít az emberen legjobban, s a -nyomorult párának, melyen ültem, habár az épenséggel sem volt alkalmas -valami gymnastikus gyakorlatra, a sarkantyú és ostor nógatására futnia -kellett a mint csak tudott. A faluból két kisérőt vittünk magunkkal. Az -utonállók és más egyéb kalandorok jobbára e vidékről valók, gondolánk -magunkban, s a málhákkal és utikészletekkel megrakott állatokat előre -küldvén, mi magunk a hegy aljában theafőzéshez fogtunk. A hideg, nedves -reggeli órákban ezen ital különösen üditőleg hat az emberre, s -minekutána egypár csészére valót megittunk volna, egészen megfrisülve -ültünk lóra, hogy az előre küldötteket elérjük. Valami félóráig -ügettünk, midőn a hegyháton csendesen odább vonuló teherhordóinkat -megpillantottuk. A nap sugarai szétszakaszták a ködfátyolt, s midőn -szemeimet épen az előttem vonuló hegyvidéken legeltetném, észrevettem, -hogy kurd kisérőink egyike, oda pillantván a málhavivőkre, villogó -szemekkel szólitá meg társát s igen különös nyugtalanságot tanúsított. -„Mi az, mi az?“ – kérdém, de ő felelet helyett azon irányba mutatott, -hol örmény utitársaim szolgái egypár öszvér-hajcsárral együtt -tovavonultak. Oda tekintettünk, s a hegyháton jobbról és balról előtörő -fegyveres kurdokat pillantánk meg, kik részint lóháton, részint -gyalogszerrel nagy mohón rohantak az értékes holmikkal megrakott barmok -felé. „Rablók, rablók!“ – kiálták az örmények. Karabegoff revolverét -ragadá kezébe s előre rohant, utána barátja, én pedig, bármennyire -nógatám is hegynek fel paripámat, csak harmadikul jelenhettem meg a -helyszinén. A mint már elmondám, ez időben fezt viseltem fejemen, -érczlappal, efendi méltóságom ismertető jeléül. A kurdok alig pillanták -meg ezt távolról, midőn a megrémült csoporttól néhány lépésnyire azonnal -megállottak. „Mit akartok itt?“ – dörgém füleikbe. Egy félszemű -aggastyán, ki paizst, dárdát, puskát és kardot viselt, az lépett elő -most és felelt: „Bey efendi, tegnap ökreink eltévedtek, s már az egész -éjszaka keressük őket. Nem láttad az úton valahol?“ – „Ökröket keressz? -– felelém – csak nem vagy olyan szürke szamár, hogy ökröket ily erősen -felfegyverkezett állapotban keress. Szégyeld magad! Azért lett ily -fehérré szakállad, hogy rablás és lopás szennyével mocskold be? Ha nem -nézném esztendeid számát, mindjárt magammal vinnélek a bajazidi -kajmakamhoz, szemtelen utonálló!“ - -Szavaim, úgy szinte kurd kisérőink felvilágositásai eléggé megértették a -nyolcz tagból álló haramiacsoporttal, kikkel van dolguk. Az örményeket -és perzsákat, kik a hatóságok előtt hiában perlekednek, nem igen szokták -félni, de valamely efendit, a szultán tisztjét, nem látják bátorságosnak -megtámadni, s így lőn, hogy a kalandorok csakhamar szerteszétoszoltak, -miután fenebbi szavaimat még egypár fenyegetéssel tetéztem volna. Mi is -odább vonultunk aztán, s az örmények nem győztek elég köszönetet -mondani; ha én velük nem vagyok – mondák – úgy a Londonból hozott -drágaságok, bizonyára ezen kurdok ragadmányává váltak volna. Az egész -jelenet alatt, különösen egypár persa kereskedő volt halálsápadt, kik a -mult napon csatlakoztak hozzánk, s mikor aztán pihenést tartottunk, -holmi édességeket hoztak ajándékul. Be kellett látnom, hogy efendi -méltóságomnak van valami értéke a kurdok szemében, de kénytelen vagyok -megvallani, hogy ezen első összeütközés mindazon érzelmen átvitt engem -is, a miket a katona érezhet, midőn először viszik tűzbe. A veszedelem -megpillantásánál remegni kezdettem, utóbb ez felhevüléssé változott s -mikor már ott álltam szemtől szemben az ellenséggel, oly erősnek érzém -magamat, annyira határozottnak mindenre, hogy képes lettem volna talán a -legvakmerőbb lépésre is. Tovább utazásom alkalmával többször fordultak -elő hasonló esetek, de lélekéberségemet nem igen vesztettem el. -Gyakorlat és kényszerűség mindenre alkalmassá teszik az embert s a -legelvonultabb otthonülő maga is csodálkoznék fölötte, látván mi lett -belőle, ha egypár hétig lóháton utazik az ázsiai országokban. - -Mikor este, Mollah Szuleiman faluba megérkeztünk, melyet csupa örmények -laknak, mihelyt házigazdánk kurd kiséretünket megpillantotta, halkan -suttogva mondá: „Szerencsésnek mondhatod magad, efendi, hogy semmi rosz -sem történt veled. Kisérőid a leghirhedtebb rablók, s valakit eddigelé -ők kisértek át a Dagar-hegyen, azt még mindig baj érte.“ Az egész kaland -még csak most lett világossá előttem. A tegnap esti kurd aristokrata, -valamint a mi két emberünk, kiket mellénk adott, egyetértettek a -tervezett támadásban, s ha barátom revolvere és az én efendi süvegem és -beszédem hatást nem tesznek, ezt a napot megkeserültük volna. Ez -egyébiránt épenséggel nem ujság ezen a vidéken. Mind a hivatalnokok, -mind a nép elegendő tudomással birnak ugyan a rablásokról, de ha valaki -a maga ügye mellett nem ember a gáton, az ajánló iratoknak itt ugyan -hasznát nem veszi. - -Örmény házi gazdánk, ki mind hite sorsosait mind engemet kitünő -előzékenységgel fogadott, pompás vacsorát készítetett számunkra, a -lelkész és a biró is eljöttek tisztelegni, s nem volt vége hossza a -kurdokról szóló rablókalandoknak. A mult őszszel 40 málhahordó állatból, -s 15 emberből álló karavant, – közöttük egy angol is volt – támadott meg -egy hirhedt rablófőnök tizenketted magával. Mihelyt a kurdok szokott -Lululú kiáltásukkal rájuk rohantak, a persak és törökök azonnal hátrálni -kezdének s a fosztogatókat szabadon hagyták duskálni a málhatömlőkben. -Egypár állatot el is hajtottak már, midőn az angol, stoikus nyugalommal -nézvén mindezt, észrevétlenül czélba veszi revolverével a főnököt, s -szerencsés lövéssel földreteriti. Ez páni rémülést okozott a kurdok -között, s valamennyi az angolnak rohant, ő azonban lélekjelenlétét el -nem vesztvén, lelőtte a másodikat és harmadikat is, odakiáltva reájuk: -„Ide ne jőjetek, mert mind halálfiai vagytok!“ ezen kiáltásával a -határozott britt valamennyi fennhéjázó kurdot futásnak iramtatott. S -utóbb még a megölt főnök családja tett panaszt az angol ellen, és -vérdíjat követelt, azt állítván, hogy a főnök nem rabolni, hanem csak -vadászni ment. S ez igen figyelemreméltó, de még meglepőbb, hogy a -törökök egészen komolyan vették e pert s ha az angol konszolosz (konzul) -nem tesz nekik élénk szemrehányásokat, ki tudja, mi történik még a bátor -európai utazóval. - -(Junius 2.) Daczára a szakadó zápornak, másnap reggel tovább kellett -utaznunk. Reggeliző állomási helyül Toprakkalehoz akartunk jutni, hogy -alkalmilag bemutathassuk magunkat az itt székelő kurd főnöknek Mehemed -beynek. Mehemed bey, mint az egész környék heidaranlu – kurdjainak -főnöke nagyobb tiszteletben áll itt, mint maga a szultán. Gazdagságáról -és hősiességéről csodákat beszélnek, mindenki vakon engedelmeskedik -neki, s bárha becsületességre nézve, ő csak egy hajszálnyira sem jobb -akármely más kurdnál, a magas porta mégis befolyásánál fogva -tiszteletbeli Kajmakam czimével ruházta fel őt, havonkénti ötezer -piaszter fizetéssel. - -Egyébiránt ezen hűbéri szerződés egészen új, mert a legutóbbi orosz -háború alkalmával Mehemed Bey több mint 10,000 kurddal orosz részen -küzdött, a mi különben nem ritkaság ezen a vidéken, mert itt az az ur, a -ki fizet, mig a vallási vagy nemzetiségi kötelékek csak harmad vagy -negyed rangú érdekeket képeznek. Minthogy mostani minőségében jó -fogadtatást vártam részéről, valósággal égtem a vágytól, minél előbb -megláthatnom Toprakkaleban. Szerencsétlenségemre azonban csak fia, a 12 -éves ifjú Abdullah bey, ki már két éve nős, volt odahaza. Nagy -ünnepélyességgel fogadott bennünket, s arczának igazi keleti kifejezése, -hinnahval nagyon veresre festett haja, feketére kent szemöldjei -különösen meglepőleg hatottak rám. A mint már emlitve volt, az igazi -typus Kurdisztanban kezdődik s Abdullah Bey valóban szép példánya a kurd -nemességnek. - -Tejből, tejfölből, méz, – gyümölcs és húsfélékből álló gazdag reggeli -után elbocsáttattunk. Az ifju Bey igy szólt hozzám: „Efendi, a mig e -környéknek atyám a Kaimakamja, addig nyugodtan utazhatol, minden -veszedelem nélkül!“ Elbeszéltem neki tegnapi esetünket; „Meghiszem, – -viszonzá ő – de Dagar nem tartozik a mi kerületünkhez. Egyébiránt az a -félszemű fehér szakál nem a maga kezére dolgozik!“ A mig beszélt, diszes -kurd lovagokból álló környezete néma tisztelettel hajtá le fejét. Ezen -emberek arczán valami leirhatlan komolyság és fennségül s igen érthető -előttem, hogy a keleti typus, külsőségeinél fogva, olyannyira elragadja -az európai utazókat. Engem ezen csalképek igen kevéssé tudtak -gyönyörködtetni, s mint rendesen, most is szivem mélyéből örvendeztem, -midőn hátat fordítottam a kurd főnöknek és kurd vendégszeretetnek, s -ujra lóháton valék Diadin felé, – azon Diadin felé, hol nagyobb -karavánhoz szándékoztunk csatlakozni, a veszedelmes határon annak -társaságában haladandók keresztül. - -Azonban Diadin igen távol vala még s így az éjet egy tíz házból álló -örmény faluban kellett töltenünk, mely nyilt fekvésénél és lakosai -csekély számánál fogva, valóban sajátságos életet él. Emberek s barmok, -eledel és tüzelő szer, mind egy fedél alá van halmozva s mig a lakosság -fele alszik, másik fele felhuzott fegyverrel szokott őrködni a -háztetőkön. Valóban nehéz élet. Kérdeztem őket, miért nem kérnek -segedelmet az erzerumi kormányzótól? „A kormányzó – mondá az örmény – -maga a tolvajok feje. Nekünk csak az Isten, s az ő földi helytartója az -orosz czár lehet segítségünkre!“ S a szegény embernek valóban igaza -volt. (Junius 3.) A szomorú hajlékot kora reggel hagytuk el szakadó -zápor közben s midőn két órai haladás után az Eufrat partjaihoz jutánk, -– a hideg valóságos hóviharral borított el bennünket. Soká mentünk a -part hosszában, valami sekélyebb helyet keresve az átkelhetésre. A -szárazföldi utazás legnehezebb feladata valamely folyót átgázolni, -kivált ha ez még ragadó is. A lovagnak mindig ovakodnia kell, nehogy -valamiképen a vizre tekintsen, mert a gyorsan rohanó ár azt hitetné el -vele, hogy lova rosz irányban halad, s gyakran el is szédül az ember, -ugy hogy a tapasztalatlanok – az első átkelésnél – hideg és sokszor -veszedelmes fürdővel fizetik meg járatlanságukat. A tul parton mindenütt -kavics boritá a sikságot, a mi nagyon megkönnyité utunkat, – nyargaltunk -is, a mennyire csak bérlett lovaink nyargalhattak, – árkon-bokron -keresztül. Csak egypár nyomorult kalyibából álló örmény falucska esett -utunkba, s közel volt már az est, midőn jobb kéz felől az Ücs-Kilissze -zárda maradt el mellettünk, melyben örmény barátok tartózkodnak, s mely -az egész környék lakossága előtt, keresztyéneknél úgy mint -mohamedánoknál nagy tiszteletben áll. - -Feltünő jellemvonása a keleti népeknek, hogy a barátok, varázslók, -jövendőmondók, sőt gyakran még a szentek is, minden valláskülönbség -nélkül, általuk egyenlőképen tiszteltetnek. A rendkivüli, a csodaszerű -alázatra gerjeszti őket, s bárha a kurdok, nagy messze vidéken vad -pusztitásokat tesznek is, – ezt a magánosan álló telepet, aránylag még -eléggé megkimélték. „A fekete kámzsa – mondá nekem egy kurd – az -ördögnek és a szemfényvesztőnek szine, mely a sértést mindig -rettenetesen megboszulja!“ - -Estefelé elértük Diadin határfalut. Midőn a szerteszétszórt házak között -a biró háza után tudakozódnám, hogy szállást kaphassak, ime egy csűr -szögletében egy amerikai lelkészt látok ülni nejével, testvérével és -gyermekeivel, kik Urumiaban (Persiában) tartózkodván több esztendeig, -Filadelfiába szándékoztak visszatérni. Urumia és Filadelfia, mily -roppant távolság által elszakasztott két állomás! Egyik az ó-, másik az -uj-világban – de a hitterjesztő társaság tagjai távolságot nem ismernek. -A nyugati arany és a nyugati hatalom apostoli működésüket sokkal -könnyebbé teszi, mint a keresztyénség kezdetén. De azért a mostani -eredmény még sem oly nagy már, mint az akkori volt. Anglia és Amerika -milliókat és milliókat áldoznak a biblia és keresztyénség terjesztésére, -– s a mohamedán csodálkozik és bámul, – de azért csak mohamedán marad. - -Végre ráakadtam a kurd kizil (igy hivják itt a falu biráját) házára, de -még el sem mondtam előtte szándékomat, s már is azzal fogadott: „Légy -üdvöz, efendi! De számodra szállást nem adhatok, ha csak egy -katona-pasával nem akarod megosztani az éjjelre házamnak egyetlen üres -osztályát.“ „Katona-pasa vagy akárki a világon – válaszolám – csak a -helyet mutasd meg! Tiz órai lovaglás magát az ördögöt is megszelidítené, -s azt hiszem, jól megférünk egymással!“ - -A kurd előre ment, kamraszerű setét helyiségbe vezetett, melyet az itt -szokásos vékony olajmécs világított be, s midőn az egyik szögletben -gubbasztó pasának tisztelegni kivánván, előre lépnék, ki irja le -bámulatomat, midőn benne Kolmann tábornokot, más néven Fejzi pasát, -hazámfiát s még hozzá legbensőbb barátomat ismertem fel. „Ezt azután -csodálatos találkozásnak nevezem – mondá a pasa, midőn ölelkezésünk után -a tűz mellett egymással szemben helyet foglaltunk. Kolmann tábornok a -magyar emigratio egyik leggenialisabb s legderekabb tagja, mióta csak -Törökországban voltam, mindig a legmelegebb pártfogásban részesített. -Tudta utazási tervemet s kimondhatlanúl örült, hogy itt, Törökország -határán, hol ő a kormány megbizásából, épen végőrházak épitésével -foglalkozott, még egy barátságos Istenhozzádat mondhat. Késő éjelig -csevegve töltők az időt, s s én kimondhatlanul elkomorodtam, midőn -másnap reggel, mind hazámfiától, mind azon országtól egyszerre válnom -kellett, melyhez most én magam is tartozom. - -(Junius 4.) Az út innen a Kazli-Göl szorosan vezet át Kizil Dize falun -és veszteghelyen Ovadzsikba, mely utóbbi hely már Persiában van, s -minthogy a most emlitett térség jobbára egészen lakatlan s csak is -egypár kurd és török törzsnek szolgál vándorhelyül, a biztonság is -sokkal inkább van veszélyeztetve, mint bárhol más egyebütt. A keletiek, -mint minden túlzás barátai, ezen a téren csak erősen felfegyverzetten, -vagy tekintélyes fedezet kiséretében mernek áthaladni, a mely félelmet -aztán holmi kalandorok jól ki is zsákmányolnak. Ezek ugyanis jobbára -kész csavargók, minden karavánhoz csatlakoznak már két óra járásnyira a -határtól, a legborzasztóbb rablásokat és gyilkosságokat beszélik el, -melyek állitólag épen csak a minap történtek, s igy annyira -megfélemlitik az utazókat, hogy ezek mindenek előtt hozzájuk, mint -idevalókhoz folyamodnak segedelemért. S még csak most kezdődik a -tulajdonképi alku, s fejenkint 50, sőt 100 piasztert is kérnek s a -kisérők száma vagy az ő rábeszélő tehetségüktől, vagy az utazók -csüggetegségétől függ. - -A mi karavánunk is hatot vitt magával ezen egyéniségekből fedezet -gyanánt. Felesleges is mondani talán, hogy épen ők maguk e környék fő -rablói. A török, persa és orosz hatóságok mindnyáját igen jól ismerik, -csakhogy ha török területen rabolnak, vagy persa, vagy orosz térségre -szöknek át, s minthogy az illető államok között a kiszolgáltatási -törvény igen szabályozatlan, a keleti hatóságok pedig azonkivül is igen -hanyagok, rendesen a rablóké az előny, mit a három ország határainak -összeszögellése nyujt. - -Alig tudtam magamat a nevetéstől megtartóztatni, midőn a mi ugynevezett -fedezetünk, gondos őrszemekkel körültekintve, felvont fegyverekkel, -pisztolyokkal mindig a karaván előtt haladott nehány lépésnyi -távolságban. A kanyargó út minden hajlatánál őrszemek küldettek előre. -Erőnek erejével el akarák hitetni velünk, hogy főben járó veszedelem -fenyeget bennünket, egy szóval az ép oly vakmerő, mint furfangos rablók -igen jól játszszák szerepüket, de hiszen régóta is játszszák már. Az -utazók egy része is jól ismeri ármányosságukat s az ember még sem igen -meri védelmüket visszautasitani, mert attól lehet tartani, hogy akkor ők -maguk törnének a karavánra és megrabolnák. - -Egyébiránt a zordon út is igen sokat tesz arra nézve, hogy az egész táj -oly nagyon barátságtalannak lássék. Az út mély, kiszáradt folyó -medreken, úttalan, kavicsos síkságokon vezetett át, s csak akkor lőn -járhatóbbá, mikor az Ararat aljához érkezénk. Az Ararat hegye, melynek -csúcsranyuló ormát még nyaranta is hó lepi, még most is, felénél -mélyebben téli mezét viselé. Mind az örmények, mind általában a -környéknek egész lakossága azt állitja, hogy csúcsán még most láthatók -Noé bárkájának maradványai, és sok kegyes Vartabet (pap) dicsekszik -vele, hogy a szent hajó drága ereklyéit látta a hegyormon létező -kristálytiszta tó vizében. Mások még tovább mennek, s a vallásos világ -tisztelete számára forgácsokat hoznak elő, sőt ezeket gyomorfájás, -szembajok és más egyéb betegségek ellen alkalmazzák is, s jaj annak, a -ki kétségbe vonná, hogy az Araraton maig is megvan Noe bárkájának -legalább is két gerendája s egypár árbocza. Csodálatra méltó képzelődés! -Ázsiai további utazásomban legalább is három-négy olyan hegyet láttam, a -melyről a monda azt állitja, hogy Noé bárkája ott akadt fenn, három-négy -olyan pontot, hol az emberek a hajdankori paradicsom nyomait fedezék -fel, s mi több, még az ujabbkori szentek sirjait is több helyeken -mutogatják. De lehet-e csodálkozni e fölött? Nyugaton is vannak városok, -melyek azzal dicsekszenek, hogy e vagy ama nagy ember vagy jeles müvész -ott született, – keleten csak a szentségben van a nagyság, s így ez a -hiúság még megbocsátható. - -Balra hagyván el magunk mellett a vesztegzárnak juhakolhoz hasonló -épületét, az út mindig hegynek fel emelkedék, meglehetős magasságig, -honnan a szem előtt eléggé tág kilátás nyilt. „Itt végződik Törökország -– mondák kisérőim – s az első lépés, melyet lovaink lefelé tesznek, már -persa földet érint“, – s valóban úgy is van. Ezen két legnagyobb keleti -mohamedan birodalom határait, mind e mai napiglan nem jelzi sem -határvonal, sem semmiféle határkő. Egyébiránt igazuk van, ha minden -ilyest teljesen feleslegesnek tartanak, minthogy e rideg, barátságtalan -vidéken, senkinek sem jut eszébe, egypár hold főlddel többet elfoglalni. -A körülbelül négy mérföldnyi térséget gazdátlannak lehet mondani s az -illető országok tulajdonképen ott kezdődnek, hol a határfalvak -munkálható földe kezdetét veszi. De bármily határozatlan legyen is a két -ország közti határvonal, mégis, midőn persa földre léptem, nem fojthatám -el magamban a fájdalomnak egy bizonyos fokát, mit Törökországtól való -megválás fölött éreztem. Törökország immár négy év óta tartózkodási -helyem, nyelvének, szokásainak és erkölcseinek elsajátítása által -mintegy második hazámmá vált, s a mily nehéz volt Törökországba -mentemkor az európai élettől megválnom, ép oly nehezemre esett most, a -még távolabbi keleti tartományba lépvén, szülőföldem szomszédos -országának végbucsút mondanom. - - -III. - -A hegység alantabb fekvő részeinek oldalait, gazdag virágszőnyeg boritá, -s úgy látszék, mintha maga a természet is pártolni akarná a persák -bombasztikus fennhéjázását. S csakugyan, alig léptük át Iran határát, s -ime ezen előbb oly csendes, szerény és tartózkodó utitársak a lehető -legvakmerőbb alakot ölték magukra. „Iran egészen más föld, mint a tied, -efendi; vigyázz csak, csodákat fogsz látni!“ Leirhatatlan öröm ragyogott -ezen persák arczain azon pillanattól kezdve, hogy a legelső persa falu -szemünkbe ötlék, mert sokat kellett szenvedniök szegényeknek Erzerumtól -idáig, mely uton sok örmény falu van, a vendéglőket pedig általában -örmények tartják. A síita törvények szerint nemcsak a keresztyén -tisztátalan, hanem mindaz, valamire kezét ráteszi, s a mi csak az ő -házából kikerül, azt Ali követője nem élvezheti. Hat napra való -kenyérfeleség volt náluk; tojáshoz, sajthoz, sóhoz, sőt még a vizhez sem -volt szabad nyulniok, melyet keresztyén érintett. Könnyen -megmagyarázhatám tehát magamnak sietségüket, mihelyt a legelső persa -faluba, Ovadzsikba bevonultunk; rögtön éji szállást fogadtak, mi azonban -használni akarók a napnak még hátralevő részét s még átmentünk a -másfélórányira fekvő Arabdizeh faluba. - -Majd el is feledém mondani, hogy Ovadzsik, Irán határfalva, egy magsabb -tisztnek szolgál állomási helyeül, ki Hafizi Szerhad (határőr) czimet -visel. Itt jártunkban egy bizonyos Khalfa Kuli khan, a legdurvább irani -török példány tölté be e tisztséget, ki háza kapuja előtt négy kitömött -medvét tartott, mint vadászati ügyességének tanujeleit. Mikor -ellovagoltunk előtte, oda állt a sorba ötödik medvének, s bárha a -legudvariasabban köszöntém, meg nem állta, hogy, törökös fövegemre -tekintvén, egy pár szitokszóval ne illessen. „Az efendi méltóság – mondá -örmény utitársam – most nem lesz valami nagyon kényelmes; mert a síita -tartományokban, mindazt, a mi oszmanli, gyülölik.“ S a mint későbbi -tapasztalatom megbizonyitá, valóban igaza is volt. - -Ez volt az első est, melyet persa födél alatt töltöttem, s a szokások -bizarr képe, bárha a lakosok törökök, s nemzetiségi szempontból közelebb -kellene állaniok az oszmanlikhoz, nagyon meglepett. Az azerbajdzsani -élet, mint itt a legelső estén láttam, a tatár és persa szokások -vegyüléke. A török jellem egyenes modora a persa müveltség mázával van -bevonva, de az eredeti szin, igen sokszor keresztültör rajta. A persa -finomság és udvariasság egyébiránt igen roszúl áll ezen embereknek; mert -valamint nyelvük soha sem tudja az irani beszédet elég hiven utánozni, -ép úgy a persa szokások utánzásában is rendkivül ügyetlenek. - -(Junius 5.) Igen korán utnak indultunk, s minthogy a mai napon a nem -mindig egészen biztos Karaajnei hegységen kellett átmennünk, örmény -utitársaim czélszerünek látták néhány fegyveres lovast kérni fedezet -gyanánt. Az út majdnem egészen elhagyatott vala, de azért semmi különös -sem ért bennünket. Karaajnet kora délután elértük, s nagyon örültem, -midőn egy átellenünkben fekvő házból zenehangok, fegyverdurrogás és -örömkiáltások hangzának elő, s arra figyelmeztettek bennünket, hogy ott -valami ünnepély tartatik. Azon kérdésemre, vajjon részt vehetek-e benne -én is, házi gazdám fia azonnal a szomszéd házba vezetett. Épen -lakodalmat ültek, s mikor beléptünk, akkor érkezék meg a vőfélek nagy -csoportja is, hogy a menyasszonyt az apai háztól férjéhez vezessék. A -ház elé érkezve, jöttükről egypár lövéssel adtak jelt, a menyasszonyt -aztán erre vörös fátyolba takarva, kivezették, kit a két első vőfél, nem -igen gyengéd kézemelintéssel, lóra segített. Bárha be volt burkolva s -redős ruhákba borítva, a fiatal hölgy elég erősen megült a nyeregben, -nagy tömeg zajongott körülötte s mig az asszonyok karéneket éneklének, -mely mindig ezen refrainnel végződik: „A barát barát maradjon, az -ellenség megvakuljon, oh Allah!“ a menet halk léptetve vonult a -vőlegényes házfelé. Én is a csoport közé vegyültem, sőt még az asztalnál -is kaptam helyet, de az ételek elhordatván, a szokásos ajándékgyüjtés -alkalmával busásan meg kellett fizetnem az élvezetet. Ugy láttam, hogy a -menyegzői ünnepély Azerbajdzsanban nemcsak oszmanlikétól különbözik, -hanem eltér a persák hasonló ünnepélyeitől is, ellenben igen sokban -megegyezik a Turkomanok nászszokásaival, a mi ismét azt bizonyítja, hogy -a Persiában levő törökök leginkább azon turkoman rablók utódai, kik a -szeldzsuk fejedelmeket, hóditási pályájukon a tatársivatagokról nyugat -felé követék. - -Este, házi gazdám ismerősei közül többen meglátogattak. Bárha ezen falu -a főut mentén fekszik, hol nincs szűke az utazóknak, az idegent mégis -száz és száz kérdés ostromolja. A török parasztok sorsát általában igen -magasztalák az övékhez képest (mely csakugyan nem volt valami nagyon -irigylésre méltó, a mint láttam). Abdul Aziz szultánt a legnagyobb -dicséretekre méltaták, s nem egy kiváncsi azt kérdezte tőlem, igaz-e, -hogy ő valóban síita? Mert jónak és szunnitának lenni, ez olyan két -tulajdonság, melyeket Persia lakója nem tud együtt képzelni; egyébiránt -ez majdnem mindenütt igy van. A szeretett egyéniséget az ázsiai mindig -rokonnak tartja, s Irán nem egy helyén hallottam, hol az orosz politikát -és kormányzást szeretik, miszerint egész határozottsággal álliták, hogy -ő felsége a minden oroszok czárja, titkos síita volna. - -(Junius 6.) Mikor Karaajneből a legközelebbi állomásra, Tsurukba -menendők, napfelkelte előtt korán utra keltünk volna, valami két -órányira az elhagyott állomástól a közeli hegység mélyedéséből különös -csaholás és vonitás hangzott felénk. Épen egy magaslaton állottunk – a -kis utitársaság egy lépést sem tett odább, s persa kiséretünk lövésre -tartá készen fegyverét, mind aggodalmasabb szemekkel tekintve a mély út -torkolatára. A csaholás mindig hangosabbá vált, s egyszerre gyönyörű -szarvas csörtetett elő, két üldöző farkassal nyomában. Ez a tünemény -felvillanyozta a vadászat-kedvelő persákat. Ketten előre ugrottak, -mindenki feszült kiváncsisággal nézett s bárha sebes nyargalvást -rohantak is, egyikük oly ügyesen czélzott, hogy a büszke agancsú vad -abban a pillanatban összerogyott. A lövés megijeszté a farkasokat s -elszaladtak, de a midőn a csend lassankint megint visszatért, s ők -éhségtől gyötretve, ragadmányuk veszteségét el nem feledheték: méltó -csodálkozásunkra az egyik ismét elősompolygott. A vadászok hagyták jönni -nyugodtan, s midőn már közel volna a szarvashoz, ő is halálos golyót -kapott, s ott terült le áldozata mellett. Ez aztán általános örömet -okozott a kis társaság minden tagjának, leszállottunk, a szarvast -felmetéltük, s ott nyomban fanyársakra tűzdelve, pompás pecsenyét -szolgáltatott. Csak a legjobb falatokat vittük magunkkal, a többi, -valamint a farkas is, ott maradt. - -(Junius 7.) Csurukból még hét óráig tartó út vezetett Khojba, Persia -egyik jelentékeny városába – s az elsőbe, melyet a nyugatról jövő utazó -ér. Khoj különösen bájos és varázsszép völgyben fekszik, s bárha már -előre nagy hirét hallottam, mégis a virágzó földmivelés, a leggyönyörűbb -zöld mező, kivált pedig a másfélóra hosszant tartó fasorozat, valósággal -elragadtak. A kép annyival inkább is meglepő volt rám nézve, a mennyiben -a leggazdagabban viruló fák, s a legtarkább virágokkal ékeskedő mezőség, -az első igazi keleti tavaszkép élvezetében részesitének. Maga a város -is, kiválólagos keleti jellemével, egészen uj volt előttem. A török -városokon kisebb-nagyobb mértékben mindenütt észre lehet venni a -nyugattal való érintkezést, de itt minden olyan tisztán keleti, mint -1000 évvel ezelőtt volt, olyan, mint a minőknek az ezeregy éjszaka -tündérmeséi festik a keleti városokat, egészen olyan, mint a minőnek én -a keleti városi életet képzelém. Hogy e meglepetés alatt, melyet Khoj -okozott, nem a szépnek és fenségesnek benyomását értem, azt talán -emlitenem sem kell a nyájas olvasó előtt. Khoj egészen keleties, s mint -ilyen, házai, utczái, a különböző viseletek, kiváltképen pedig a -bazárok, nagyon meglepik itt a Konstantinápolyból jövőt. A bazár -valóságos elfogadási terme a keleti városoknak, melyhez a magánházak -mintegy hálószobákat képeznek, mert a mig az egész világ nappal amaz -elsőkön sürög-forog, ez utóbbiakba csak éjjelre vonul vissza. A -bazár-élet itt egészen régi fényében mutatkozik, mig Stambulnak hasonló -épületeit az európai befolyás talán kényelmesebbekké tette ugyan, de -eredetiségükből egészen kivetkőzteté. S a ki Khojban a délelőtti órákban -látta a szük, hüvös utczák járás-kelését, adók és vevők taglejtéseit, a -különböző szöveteket, fegyvereket s élelmi szereket, a hullámzó tömeg -viseletét, be kell vallania, hogy Konstantinápoly bazárjai keleties -jellemvonások dolgában nagyon szegények. - -Az első tekintet valósággal elbüvölt, és sokáig nem tudtam megválni e -sajátságos látványtól; olyan lárma, olyan zaj, olyan kiabálás volt ez, -minőt még soha életemben nem hallottam, s midőn az egyik kúpozott -helyiségbe léptünk, a hol mintegy harmincz kolompáros dolgozott serényen -az üstökön, alig tudtam hová lenni bámulatomban, látva, hogy e pokoli -zaj közt két gyermek-iskola létezik, valami üresen maradt hajlékban -rögtönözve. A tanitó, hosszú, vékony suhánggal felfegyverzetten – -hihetőleg azért ilyennel, hogy a legutolsó sorban ülőket is -megcsippenthesse – ott ült a félhold alakban elhelyezett gyermekek -között, s habár én egészen közel állottam is az iskolai helyiséghez, s -több perczig hallgatóztam, egyetlen egy szótagocskát sem tudtam kivenni. -Mind a tanitónak, mind a tanítványoknak olyan felfujódott képük volt a -kiabálástól, mint a kanpulykának, ereik kifeszültek, s mégis azt -mondják, hogy a tanitó tisztán meg tudja különböztetni, ha egy-egy arab -szót (olvasmány és tanulmány a koran lévén) a tanitványok roszul -hangsulyoznának. Olyasvalami, a mi előttem igazán megfoghatatlan. - -S ha már a bazár tekintete is megörvendeztetett, még inkább meglepett -azon csinos kis Karavanszerai, a melybe bevonultunk. Törökországban és -Arabiában az utazó mindenütt csak szennyes Khanokra akad; azonban itt -Persiában, hol emberemlékezet óta mindig igen sokat fordítottak a -közlekedésre, a karavanszerajokban olyan vendéglőkre talál az ember, -melyek, már a mi keletet illeti, semmi kivánni valót sem hagynak. Ezen -épületek jobbára a bazaroknak közepette fekszenek, s rendesen szabályos -négyszögből állanak, melynek minden oldala bizonyos számu czellákra van -felosztva. Az egyetlen fél kerek nyilás, mely mind ajtóul, mind ablakul -szolgál, az épület körül futó terrasse-szerű emelvényre nyílik, mely -alatt az istállók vannak, ugy hogy az utazó, ki az első emeleten lakik, -elláthatja maga alatt a földszinten lovát is. E terrasse legfölebb 4–6 -láb magas s a tulajdonképi udvarba vezet, melynek közepén kút áll, -gyakran virágos kertecskével kerített. Valamint e czellák nappal hüvös -enyhelyet szolgáltatnak, ép úgy egyáltalában éjjel-nappal a -Karavanszeraj a legbiztosabb helyiség az utazó számára. A kúpalakú -bejárásban lakó dalundar (kapus) van megbizva a rend fenntartásával, ő -az érkező idegent már lováról, nyeregszerszámáról felismeri, s kiki -ehhez illő szállást nyer. A lapos tetőkön éjjenkint őrök állanak, kik -egyhangú kiáltásaikkal elriasztják a tolvajokat, s igen ritka eset, hogy -egy-egy karavanszerajban tolvajlás történjék. - -Minthogy e helyiségek gyakran az odavaló kalmároknak lakó- és -áruhelyekül is szolgálnak, az itteni életet majdnem szünetlenül élénknek -lehet nevezni. Nappal ott sürög-forog a járó-kelő tömeg a boltok körül, -a málhatömbökkel megrakott udvarban, – itt tevék s öszvérekből álló -hosszú menet érkezik, ott a másik épen most távozik, házalók, koldúsok, -Mollahk, gyermekek, asszonyok egyik a másikat éri szünet nélkül, s ha az -ember mind ehez oda képzeli a persát, a mint vizi pipáját szippantgatva -nagy csendesen ott ül czellája ablakában, a vad taglejtésekkel alkudó -tömeggel szemközt, – ugy némi halvány fogalma lesz talán a -karavanszerajok életéről. Minthogy épen a persák alkudozását, -adás-vevését emlitém, hozzá kell tennem, hogy e hevesvérű keletiek, a -rábeszélést illetőleg, még a khinaiakat is felülmulják. Mindjárt a -legelső napon volt alkalmam meghallgathatni, hogy egy gyapjú-kereskedő, -kinek a vevő a talált hiba folytán visszaadta portékáját, hogyan kinálta -meg ezzel amazt másodszor is. Költőnek sem válnék szégyenére az a -képbeszéd, melylyel áruczikkének fehérségét, finomságát, gyengédségét -elmagasztalá. Olyan tűzbe jött beszéde közben, hogy képes lett volna a -legmakacsabbat is megrendíteni. A vele szemközt álló persa nyugodtan -végig hallgatá s azután azt mondá: „Barátom, teljesen igazad van, és -szavaid, Isten bocsássa meg bűnömet, oly igazak, mint maga a Korán, de -azért még sem hihetem. Ám találja más olyannak portékádat, mint a -minőnek leirod, de nekem hibás az, és igy kénytelen vagyok visszaadni.“ -Valóban hihetetlen, hogy a persa a legkisebb csekélységre mennyi -esküvést pazarol, mennyire bizonygatja saját életével, családja -életével, a király diademjével, Fatima ártatlanságával, Huszein és Ali -szentségével stb. s hogy az embert valami ilyes alkalommal busásan rá ne -szedjék, csakugyan hasonlóképen persának kell lennie. - -(Junius 8.) Nehogy a másnap kezdődő Kurban Bajram-ünep -megakadályoztasson bennünket utunk folytatásában, másodnap estefelé már -eltávoztunk Khojból s még ugyanekkor Szeid Hadzsi Aga faluban -szállottunk meg, melynek lakosai csupa Szeid-ek, tudniillik a próféta -utódai. Ezek az urak, kik származási gőgjük folytán egész Persiában a -legszemtelenebbek, kiváltképen az idegennel szemközt oly követelők, hogy -az embert végre is kihozzák sodrából. Bármily gazdagok legyenek is, -azért mégis koldulnak mindenütt. Nem alamizsnát kérnek, hanem valóságos -adót, melylyel nékik mint az Izlam feje utódainak mindenki tartozik. A -szentség leple alatt sokszor a legnagyobb bűnöket követik el, s a nép -nem igen meri tőlük számon kérni tettüket, azonban a hatóság nem oly -nagyon aggályos, s a mint hallottam, a tebrizi kormányzó, az egész világ -szörnyűködésére, egy rablást elkövetett szeidet, elégetés általi halálra -itélt. A Mollahk kifogásokat tettek, de a kormányzó azt mondá: „Ha igazi -szeid, akkor ugy sem fog elégni“, s a bűnöst csakugyan lángokra vetteté. - -Későn érkezvén, az éjet egy üresen álló juhakolban kényteleníttettünk -tölteni. Egyébiránt a néhány órai nyugalmat, melyet ezen helyiség -nyujtott, igen drága áron kellett megfizetnünk, mert a midőn másnap -reggel a világosság első sugarainál egymás szemébe néztünk, úgy -találtuk, hogy mind valahányunk arcza tele van nagy vörös foltokkal. -Ugyanilyenek boriták testünk egyéb részeit, s ezek azon látogatásnak -valának eredményei, melylyel bennünket a mult éjjel a juh-kullancsok, -éji szállásunk régibb lakói megtisztelének. Valamint én magam is -csodálkozom még most is azon mély álom fölött, melyből sem engem, sem -utitársaimat még ez állatok marása sem tudott felébreszteni, – bizonyára -ép úgy csodálkozik az olvasó is; de a több órai lovaglás csodálatos -hatással van az alvásra, s az állomásra fáradtan érkező utast talán csak -a skorpió tudná nyugalmában megzavarni. - -(Junius 9.) Ezen faluból utunk hegynek felfelé vezetett, sziklás földön, -s gyakran igen keskeny hegyi ösvényeken, bárha az utak itt már -rendesebbek s jobb karban tartatnak, mint Törökországban. Ugyanezen -utat, a mint hallám, egy khoii gazdag czukor-kereskedő saját költségén -hozatta rendbe, s az ilyen példák nem ritkák Persiában. - -A gazdag, a ki jó emléket akar hagyni maga után, ezreket áldoz egy-egy -út elsimitására, egy karavanszeraj vagy kút épitésére, s Iran -közlekedése nem egy könnyebbségét ezen régi szép szokásnak köszönheti. A -nap nem tünt még fel, midőn már a magaslatra jutottunk. Lapos táj volt -ez, meglehetősen kezelt rétekkel és szántóföldekkel. Balról a hajnalpir -bibortengeréből a nap kiemelkedék aztán; csendesen lovaglék, szemeimet a -természet szép játékán legeltetve s mily nagy vala meglepetésem, midőn -körültekintvén, a hegy túloldalának aljában bájoló tavat láttam -egyszerre magam előtt terülni, a legtisztább azurkék tükörrel s -közepette phantasztikus szigetekkel. Ugy látszék, mintha az egészet -varázsolás állitotta volna elő, s még mielőtt földabroszomat elővehetém -vala, utitársaimtól már is meghallám, hogy ez a szép Urania-tó, mely más -néven Derja-i-Sahi (királyi tengernek is neveztetik. A tó, az őt minden -oldalról környező s a jelen évszakban még hólepte tetejű hegyeivel, -valóban leirhatatlanúl szép vala, s ismételve meg kell jegyeznem, hogy -azt a mélységes mély kék szint, minőt ennek sima tükre mutatott a hajnal -keltekor, sehol többé azután az egész keleten nem találtam. Már három -hete nem láttam tengert, nem csoda tehát, ha ezen tekintet az Euxinust -és a festői Bosporust idézte fel ujra lelkemben. - -A lemenet még meredekebb, mint a feljövet volt, s valami félórányi -távolságban lehet a parttól. Innen balra tértünk el, s meglehetősen jól -müvelt, de sok helyen sziksóval boritott térségen haladván át, jó -déltájban Shehva faluba érkezénk. Itt épen a Kurban Bairomot ünnepelték, -azonban a lakosság oly szegény, hogy alig kaphattunk kenyeret, husra -vagy más egyéb élelmi szerekre pedig gondolnunk sem lehet. Másnap -(Junius 10.) Dize Halilba mentünk, jobbadán sóboritotta vidéken át. -Köröskörül a természet igen szegény s a szemnek nem igen van más mi -egyében gyönyörködnie, mint a távoli Urumia-tóban. 11-kén reggel végre -mocsáros csatornák által szegdelt tájon haladtunk át Majinon keresztül -Tebriz felé, Azerbajdzsannak fő-, Irannak pedig legnagyobb kereskedő -városa felé, mely most egyszersmind az én utamnak is legalább egy ideig, -végczélját képezé. - -Tebriz, Irannak a középkorban oly nevezetes városa, a helagidak s más -egyéb tatárfejedelmek székhelye, távolról ép oly kevéssé vala meglepő, -mint Khoi. Kertekkel gazdagon megrakott területén, itt-ott látszott -egy-egy keresztül döledezett mecset kék kupja, vagy valami hajdan pompás -épület puszta romja, s ha nincsen az a gőzkör, mely a levegőt a város -fölött megsüríti, ugy az utazót semmi sem figyelmezteti arra, hogy -Persia második városához közelít. Minél közelebb jutottunk, a levegő -annál nyomasztóbb, forróbb lett, s bárha persa utitársaim a Tebriz szó -(láz-üző) etymologiai magyarázatával a város rendkivül egészséges -éghajlatáról akartak is meggyőzni, mégis komoly aggodalom szállta meg -lelkemet, midőn a kertek és romok magas agyagkerítései között, hol a -melegség már kiállhatatlanná kezde válni, mintegy másfél óráig kellett -vonulnunk, míg a város belsejébe juthatánk. - - -IV. - -Midőn a tömkelegszerű, keskeny, görbe utczákon a bazár felé vettük -utunkat, képzelőtehetségem minden élénksége daczára, sem valék képes -ezen roppant romhalomban a régi Tebriz legparányibb képecskéjét is magam -elé varázsolni, melyet állitólag a hires Harun el Rasid hitvese -alapitott volna, mely a maga idejében Rhageszszel versenyzett; s melynek -szépitésére Gazan Khan oly sok gondot fordított. A mogul főváros hajdani -pompájának legkisebb nyomát sem találtam s csakis – már az ős -hajdankorban magasra emelkedett kereskedelmi fontosságáról szereztem -magamnak némi fogalmat, midőn a még mindig tekintélyes bazárokon -halkléptetve keresztüllovagoltam. A mit Khoiban találtam, az a tebrizi -bazárélethez képest még csak miniatur-képecske. Itt százszorta oly nagy -a lárma, a zajongás, a kiáltozás, nem hiába hogy mind e napiglan -legnagyobb kereskedő városa egész Irannak, mit a bazárok is -megbizonyitanak, melyek az egész ország e fajta épületeihez hasonlítva, -kétségtelenül a legnagyobbak. Miután azt ajánlották, hogy az Emir -karavanszerajban, mint a legszebben és tágasabban, vegyek szállást, majd -egy órahosszat kellett a bazáron végigvonulnom, mig oda juthaték. Mint -az eféle látványokhoz szokatlan ujoncz, majdnem roszul éreztem már -magamat, az itt-ott túlságosan sürű tömeg, a keresztül-kasul vonuló, -hosszú sort képező megrakott öszvérek között, minden lépten-nyomon -veszedelmes összeütközéstől féltem, hogy vagy engem üt meg valaki, vagy -én ütök meg mást, s ha visszagondolok rá, hogy a vadul üvöltő dervisek -hogy szökdelének előttem e roppant zűrzavarban, s hogyan hajigálták a -levegőbe éles fejszéiket, meg ujra elkapva azokat: még most is valóságos -csodának tartom, hogy én mint tapasztalatlan, minden ámulásom és -bámészkodásom daczára, hogyan juthattam oda sértetlenül a fenebb -emlitett szép karavanszerajhoz. - -Örmény utitársaim szerény czellát rendeltek számomra, s minthogy ők -rendeltetésök czélját immár elérték, csakhamar megváltak tőlem azzal az -igérettel, hogy másnap felkeresnek és szülővárosukban ők maguk lesznek -vezetőim. Az elválás nehezemre esett, mert a kik keleten huzamosb ideig -együtt utaznak, azok végre egészen rokonok gyanánt tekintik egymást, s -engem a válás annyival is inkább fájdalmasan hatott meg, minthogy e -becsületes jó emberekben, nemcsak utitársakat, hanem jóakaratú -Mentorokat is találtam ázsiai utam első szakaszában. Mikor ők -eltávoztak, késő estig ott ültem szobácskám ajtajában, – részint -fáradság által visszatartóztatva, részint pedig a végett, hogy a -körülöttem zsibongó életet bámulhassam. A helyi szokáshoz hiven, -csakhamar kiváncsi csoport gyülöngött körém, egyik kereskedőnek tartott -s árúczikkeit ajánlá fel, másik pénzváltónak nézett s azt kérdezé, -vannak-e beváltani való imperialjaim vagy kopekeim, a harmadik, -ruházatomról itélve, a teherani követséghez tartozónak gondolt s -szolgálatát kinálá, s valóban fárasztó, a mennyit ki kell az ujonnan -érkezettnek állnia egy ilyen persa karavanszerajban ez örökké éber -spekulansok ostromától. Csak késő este, midőn lassankint minden -elcsendesült, élvezheték nyugodolmat. Minthogy eddigelé örményekkel -utaztam együtt, még csak a mai volt az első est, midőn vacsorám -elkészitésével tulajdon magamnak kellett foglalkoznom. Ettől a -fáradságtól meg akartam kimélni magamat, s az egész Persiában oly hires -tebrizi csilau-t (ris-étel) kóstolám meg, egy adag Lule-Kebab-bal -(nádpecsenye), vagyis vékony vesszőre felszúrt, zsirból kisütött vágott -hussal, de ezeket az eledeleket igen nehezeknek találám s már másodnapon -saját kezemmel fogtam hozzá a magammal hozott főzőeszköz használatához, -azonban bárha a szakács-müvészet első próbái nem sükerültek is valami -nagyon szerencsésen, mégis a tulajdon magam által készitett ételek -izletesebbek s egészségesebbek valának. Sokkal nyomasztóbb volt azonban -rám nézve az esti órák magányossága, de persa szomszédaim nyájassága -ezen is segített, s az ország szokásainak és nyelvének ismerete -csakhamar mindenütt barátokat szerzett. - -Tebrizben két hetet tölték, először azért, hogy a megtett út kiállott -fáradalmait egészen kipihenjem, másodszor pedig azért, hogy Persia ezen -második fővárosában huzamosabb tartózkodásom folytán mind az -azerbajdzsani tájszólás sajátságait, mind a siíta felekezet -legszembetünőbb speczialitásait, a mennyire csak lehetséges, megismerjem -s hogy e tekintetben igen sok ujat és érdekeset tapasztaltam, az könnyen -érthető. Huzamosb évekig szakadatlanul szunnita körökben élvén, -mindenekelőtt az itt talált vallási viszonyok különbözése vonta magára -figyelmemet. A siíták az Iszlam protestansai, igy hallottam s olvastam -gyakran, s iparuk és szellemi fensőbbségük hire csakugyan ilyest -sejtetett is velem, de mily nagy volt bámulásom, midőn már a legelső -napon minden lépten-nyomon sokkal vadabb fanatismust, sokkal kirivóbb -álszenteskedést találtam itt, semmint Törökországban. A koran eltérő -magyarázata, s az a körülmény, hogy Persia Iszlamja sokkal -elválasztottabb maradt minden nyugati elem befolyásától, mint a -törökországi, ezekben keresendő annak oka, hogy a siíta felekezet sokkal -inkább fentartotta a kegyesség magamagának ellenmondó számos fogalmát, s -igy itt minden színlelt szenteskedés mellett sokkal kevesebb benső -vallásosság létezik, mint az Iszlam akármely egyéb követőinél. Nagyon -meglepett mindenekelőtt a persák azon tartózkodása, melylyel az -európaiakat kerülik, s az a törvény, hogy ha netalán az ő ruháik csúcsa, -az európaiét érintené véletlenül, már ezáltal is nedzsisz-szé -(tisztátalanná) lesznek, s haladéktalanul fürdőbe kell menniök, nekik, -kikben a többi között, mindjárt másnap e következő vonásokat -tapasztaltam: A karavanszeraj közepén itt is, mint mindenütt, -vizmedencze áll, eredetileg kegyes mosdások czéljából, – s ime, míg az -egyik a kut egyik sarkánál szennyesét mosta ki, a másik félig cserzett -bőreit áztatá, a harmadik egy csecsemőt mosdatott teste különböző -részein: a másik oldalon emberek álltak, kik nagy áhitattal fogtak hozzá -vallásos mosdásukhoz ugyanezen vízben, sőt egy szomjazó leguggolt az -egyik sarokban s a zöldes setét nedvet, nagy ihlettséggel szürcsölé két -marokra. Meg nem állhatám, hogy hatalmas „Pfui“-t ne kiáltsak feléje; de -a persa oda fordult hozzám, tudatlannak nevezett s kérdé, vajon nem -tudom-e, hogy a Seriat szerint (szent törvény) a 120 itczénél többet -tartalmazó viz vak, – azaz olyan, mely nem lehet szennyessé és -tisztátalanná. S ezek az emberek azon véleményben vannak, hogy még a -legeslegtisztább európainak illetése is, nagy mértékben be fogná őket -szennyezni! - -S ha fanatismusról szólok, vajon hogy ne emliteném azt a csodálatraméltó -Dervist, ki esetlegesen épen akkor utazott itt keresztül, az egész -bazart bámulatra ragadta, s mint eredeti tünemény, előttem is örökké -feledhetetlen marad. Ez az ember, teljesen meg levén győződve Alinak az -első khalifaságra tartott jogos igényéről, már, a mint hallám, harmincz -esztendővel azelőtt azt a fogadást tette, hogy beszédszerveit egész -életén át mi egyébre sem használja, mint az „Ali, Ali“ névnek -kiejtésére, mi által több mint 1000 évvel azelőtt elhalt Khalif -legbuzgóbb párthive gyanánt fogja magát megbizonyitani. Odahaza, nős -lévén, nejéhez, gyermekeihez, barátaihoz, rokonaihoz semmi egyéb szót -nem intézett, csak azt: „Ali, Ali“, ha ételre, italra, vagy bármi más -egyébre volt szüksége, megint csak: „Ali, Ali“, ha a bazáron valamit -venni vagy kéregetni akart, megint csak: „Ali, Ali“, ha valaki -bántalmazá vagy megjutalmazá, ismét csak az „Ali, Ali“ név hangzott -ajkairól. - -Buzgóságában az utóbbi időkben annyira ment, hogy lóháton ülve, -eszeveszettként egész nap az utczákon rohant fel s alá, a levegőbe -magasan botot dobált fel s vadul kiáltozá: „Ali, Ali“; hogy ezt az -embert fél szent gyanánt tisztelék, könnyen elgondolhatja mindenki. Egy -városba érkezvén, a legelőkelőbb s leggazdagabb ember istállójába ment, -s kétszeres „Ali, Ali“ kiáltására, gyönyörű, felnyergelt lovat kapott -ajándékba, rögtön felpattant rá, s rohant utczáról utczára, vadul -üvöltve szokott mondását: „Ali, Ali!“ Öltönye vagy egészen fehér, vagy -zöld vala, s még botja is ezen szinek szerint változott. S mintha még -most is látnám, hogyan állt meg az Emir karavanszeraj kapuja előtt, s a -rettenetes bazári sürgés-forgásba villogó szemekkel, olyan erővel bele -kiáltott, hogy fején és nyakán erei megdagadtak: „Ali, Ali!“ -Leirhatatlan csodálkozással ültem egykor valami öt perczig e különös -férfiúval szemközt. Hallgatott ugyan, de a harmincz évi megszokás -olyanokká alakitá ajkait, hogy még némaságában is „Ali, Ali“ nevét vélte -az ember szájából kihangzani. - -Csak akkor, miután nehány napot töltöttem Tebrizben, lőn világossá -előttem, milyen igazi keleti elem között élek, s hogy a távoli Stambul, -a keleti világ ezen tarkára festett függönye a keletnek csupán -hamisított, s félig-meddig európaivá tett képét mutatja. A kelet minden -meglepetéseivel, tetszett ugyan az első pillanatra, de csakhamar -visszakivántam a nyugati életet, s igen nagy volt örömöm, midőn a -karavanszerajban, Würth és Hanhardt urak személyében, derék sveiczi -németeket s müvelt európaikat találtam. Erővel azt akarák, tegyem át -szállásomat hozzájuk, de ezt megköszöntem, s csak asztaluk szives -felajánlását vettem gyakrabban igénybe. Általuk megismerkedtem egyéb, -itt lakó európaiakkal is, s kimondhatlanul jól esett, ha a nyugati -czivilizáczióról, nyugati nyelven folytatott hosszas társalgás után, -valami persa társaságban, ismét effendivé alakulhattam át. Ez az -átmenet, egyik társaságból a másikba, már Stambulban is igen kedves volt -előttem, de kivált itt, különösen sok élvet nyujtott. A persa világ -csodálta ugyan azt a benső viszonyt, melyben az európaiakhoz állok, de -tudták, hogy a szunniták, mint a kikhez tartozónak véltek engem is, nem -olyan nagyon szigorúak a más hitűekkel való érintkezést illetőleg, -legalább senki sem tett ezért soha valami szemrehányást. Míg európai -barátaim, némely helyi viszonyt és erkölcsöt, az ő felfogásuk szerint -közlöttek velem, ezeket azután a benszülöttek világánál is megtekintém, -s ha az olvasó kétszinű szerepemet talán hibának mondja is, be kell -vallanom, hogy e gáncsot szivesen elviselem azon élvezetért, melyet az -itteni szokások és életre való helyes belátás nyujtott, tapasztalataim -azon tömegeért, melyeket a keleti népek felől, a Bosporustól mind egész -Szamarkandig szereztem magamnak. - -Sok érdekes adatot hallottam Bokharáról s egypár európai utazóról, kik -odamentükben ezt a várost útbaejtették. Az akkori angol konzul, Mr. -Abbot, testvére azon hires Abbot kapitánynak, ki Herattól Khiváig -utazott, ennek sok nevezetes kalandját elmondá nekem, s általában -mindenek leplezetlenül kijelenték, kételkednek tervem kivihetőségén. Az -ő állitásuk szerint ily nagy nehézségekkel járt a Közép-Ázsián való -átutazás. Az eredeti doctor Wolf Józseftől – vagy, mint egy gunyoros -kritikus nevezé: a baireuthi pápáról – is sok furcsa történetet -hallottam. Ezen Wolf József ugyanis, mint ezt a hazai olvasó már ismeri, -nemcsak kétszer utazta be Bokharát, hanem saját állitása szerint az -ottani Khant, és minden kegyes Őzbeget, valóságos apostoli buzgósággal a -keresztyén vallásra is akart téríteni. Ez utóbbit azonban, mit anglikán -barátai hisznek ugyan, én részemről bátor vagyok kétségbe vonni, hogy -azonban kétszer volt Bokharában, az való igaz, s annyival is inkább -csodálatos, mivel ő a legfélénkebb emberek egyike, s még e mellett a -szükségesebb nyelvekben is járatlan volt. A mi azonban a fanatikus -mohamedanokkal szemközt leginkább hasznára vált, az, öltözetének -hihetetlen elhanyagolása s különös hajlama a szennyességre, egyszóval -azon körülmény volt, hogy ő a dervisek hűséges képmása. Nem is nevezték -sehol másnak, csak dervisi frengi (európai dervis)-nek, s minthogy -keleten az e fajta emberektől igen sokat eltür mindenki, mit másnak -ugyan nem volna tanácsos mondania, ugy Dr. Wolf Józsefet is, vagy a mint -ott nevezék, Mollah Juszufot, türelmesen hallgatták mindenütt. A többi -között azt mondják róla, hogy az angol követet, Sh… ezredest nem csekély -zavarba hozta, midőn ez őt Persia királyának bemutatá, s a doktor alig -lépett be a minden siíták fejének elfogadási termébe, s ez hogylétéről -tudakozódnék, ő azzal felelt, hogy haladéktalanul keresztyén hitre -akarta a királyt tériteni. Apostoli buzgalma – melylyel maga dicsekszik -legjobban – még akkor sem hagyta el, mikor Khoraszszanban, tél közepén -egy kurd csoport megrabolta, s minden ruhájától megfosztván, órákhosszat -ott állatá a szabad sivatagon, a vadul süvöltő őszi szélnek közepette. -Az ihlett missionarius, saját szavai szerint, vaczogva nem -könyörületességért esedezett, hanem még fél fagyottan is a holy Gospel-t -(a szent Irást) prédikálá – természetesen angol nyelven – a vad -kurdoknak. S oh csodák csodája! azok megtértek, sőt útnak ereszték. - -Hasonló csodákat tett a Turkomanok között is. Egyszer egy régi nadrágért -adták el, máskor béna szamárért cserélték be, de gazdáját mindig jó útra -térité (ismételve mondom – a nélkül, hogy annak nyelvét tudta volna –) -visszanyerte szabadságát s Bokharába ért. Itt teljes papi ornatusban, -nyitott bibliával tartá bevonulását s az ép oly fanatikus, mint -kényurilag vad Naszvullah khan nem tett neki egyebet, csakhogy -szörnyűképen ráijesztett, tisztjei pedig tetemes pénzösszeget csikarván -ki tőle – világnak bocsáták. A mint tebrizi barátaim beszélték, egy -kegyes nőegylet (mert Anglia hölgyeinek kiváltképen kedvencze volt) -egész ládára való finom fehérneműt küldött ide számára, a mire nagy -szüksége is volt. Mindazáltal azon apró állatkáktól, miket -Közép-Ázsiából magával hozott, alig lehetett őt megszabadítani. -Csodálatos szórakozottságáról is eredeti történeteket beszélnek. Ha sok -rábeszélés után végre szobájába ment, hogy inget váltson, valami félóra -mulva egészen az előbbi állapotban jelent meg ujolag, s az inget, -feledékenységből zsebkendő gyanánt zsebébe dugta s használta. Máskor -megint vasárnapi alkalommal a gyülekezet szine előtt szószékre lépvén, -papi palást helyett, szórakozottságból, női köpönyeget kerített nyakába. -Sokat irtak már róla, de még többet lehetne elmondani, mert dr. Wolf, -valóban minden tekintetben eredeti és ritka ember volt. - -E nagy persa kereskedő városban eltöltött első napjaim igen gyorsan s -kellemesen folyának, s társaságom majd európaiak, majd ázsiaiak között -váltakozván, elegendő szórakozást nyujtott. Ehez még két más körülmény -is járult, nevezetesen az első, hogy épen ittlétem alkalmával rendkivüli -ünnepélyek tartattak, s a második, hogy azokban én is részt vehettem. Az -ujonan kinevezett Veli Ahd (trónörökös) első ünnepélyes bevezettetése -teljes mértékben feltárta előttem a persa etiquettet és fényüzést. -Muzaffar-ed-din Mirza, a király kilencz éves fia, ki az itteni szokás -szerint kora ifjuságától kezdve trónörökösnek választatván, e gazdag -tartomány kormányzójaként szerepelt, épen e napokban vala nyilvánosan -feldiszítendő a khalattal, a királyi diszöltözettel. Az egész város -talpon volt. Az ünnepélyek több napig tartának, s igazán felettébb -kiváncsi voltam, midőn a legelső napon a nagy tömegtől környezett Ala -konak (fejedelmi lak, magas palota) kapuin át, a benső udvarokba -hatoltam, mint a hol az ünnepélyes szertartásnak véghez kelle mennie. -Milyen tarka vegyülék, mennyi szenny és mennyi gazdagság, milyen -büszkeség és milyen nyomor tárul itt fel a szem előtt! A bejárással -szemközt álló fedett teremben ott ültek a nagyok: a herczeg, a papok s a -herczegi háztartás főtisztjei. Mind valamennyinek arczán kimondhatlan -komolyság ült, a redős öltönyökbe burkolt testek magatartása, a kezek -fontos mozdulata, a fejek büszke hajtogatása, mindez azt mutatá, hogy -keleten nem egyedül az ozmanlik azok, a kik ünnepet tudnak ülni. Az -udvarban köröskörül két sor szerbaz (katona) volt felállitva, -szomoruságos alakok s európai egyenruhában, persa prémes süveggel. -Mintha csak vasvillával hányták volna rájuk a ruhákat, – de -legnevetségesebbek nyakravalóik voltak; egyik elől, másik féloldalt, a -harmadik épen hátul kötötte meg, – s hát még a gombok, kegyelmes -Istenség! Az egyik alul feledett ki hármat, a másik felül. Nem lehet -valami komikusabb, mint a persa katonák európai egyenruhában! S hát még -ha tisztelegnek! A vezényszó egyszerre hangzott ugyan fel, hanem a -fegyver még valami félóra mulva is mindig csörgött, mert ha az utósó sor -egyik másik legénye épen barátságos beszélgetésbe van is merülve, midőn -a „tisztelegj!“ szó felhangzik: van benn annyi lelkiismeretesség, hogy a -parancsolatnak, s ha mindjárt egy óra negyed után is – engedelmeskedik. -A kert egy egész oldalát czukor-süvegek, különféle persa -czukor-sütemények s édességek tölték el, miket óriás-kondzsakra -(fatálak) szokás felállitani, s miknek Persiában semmiféle ünnepélynél -sem szabad hiányozniok. - -Középen emelkedék a trón, melyen a kilenczéves gyenge, halvány kinézésű -herczeg, komoly, mély fontoszágú arczczal helyet foglalt, mig gazdag -kisérete körötte sereglett. Mikor leült, hatalmas ágyudörgés hangzott -fel, a katonai zenekar háromszoros tust fujt, s ekkor megjelent a -királyi követ a diszöltönynyel, ezt, új méltósága jeleül, nyilvánosan a -herczegre teritendő. A ráterités aktusa után, a Sir-ü-khorsid gyémánt -rendjel feltüzése következék, azután pedig gazdag szőnyegek közül a -királynak vászonra festett arczképét leplezték fel. Ekkor felállt az -egész társaság, a herczeg tiszteletteljesen megcsókolá, s miután az ujra -befedetnék, ő is ujolag helyet foglalt. Erre megint ágyúdörgés, megint -kábitó zeneharsogás következék. Azután magasrangú főpap lépett elő, ki -Isten áldását könyörgé alá, erre felolvastaték a királyi parancs -fennhangon, azután pedig egy költő jelent meg, ki a trónnal szemközt -állittatván, az ujonnan kinevezettnek dicsőitésére egy kaside-t -(dicséneket) olvasott fel. A szavalás modora egészen uj volt előttem s -még jobban meglepett mint magának a költeménynek bombasztikus tartalma. -A ifju herczeget majd gyengéd rózsához, majd tündöklő naphoz hasonlitá, -majd drága gyöngyhez, melyet a királyi családból halásztak ki s most -Iran koronának legdrágább ékességévé vált, – azután megint hatalmas -hősnek nevezé, ki egyetlen kardcsapással seregeket semmisít meg, kinek -tekintete előtt hegyek remegnek, kinek haragja lángjától folyók -száradnak ki, – egy szóval, használt olyan metaphorákat, hogy a szegény -kis gyermek, ha mindezeket megérti vala, bizonyára remegni fogott volna -saját maga előtt. - -Miután az uj trónörökös a terem aljában egybegyülekezett nagyokhoz -lépett volna, a kolosszalis fatálak édességei pazar bőkezűséggel -osztattak szét a jelenlevő vendégek között. A szermester ezen kivül még -mindenkinek különös köszönetet mondott szives megjelenéseért, – s azzal -az ünnepélynek vége lett. - -A fenebb emlitett ünnepélyek másodika Cerutti, olasz követ fogadtatása -volt, ki huszonöt tagból álló küldöttség élén ezen utazott át Teheranba. -Az olaszok, kik Persiával kereskedelmi szerződésre akartak lépni, -Konstantinápolyt jóval az én távozásom előtt hagyták el, de ők a Poti és -Tifliszen át vezető útat választák, minthogy e gavallérok egynémelyike -szivesebben halálra rázatá magát valami orosz droske által, semhogy -kiállja a nyeregben való utazás fáradalmait. S ha érkezésük hire az -itteni kormányzót, illetőleg annak helytartóját Szerdar-Aziz-Khant s -ugyszinte valamennyi persa hivatalnokot örömre gerjesztett, minthogy -egészen neki adhaták magukat szenvedélyes tündöklési vágyuknak, az uj -királyság képviselőinek megjelenése az itteni európai kis gyarmatot, még -nagyobb örömmel tölté el. Hogy az elfogadásnál jelen lehessek, én is ez -utóbbiakhoz csatlakozám. Forró juniusi nap kora reggelén valami két -órajárásnyira lovaglánk eléjük a városon kivül, s mikor oda érkeztünk, -az egész küldöttség épen átöltözéssel foglalkozott. A persák előtt -teljes diszben akartak megjelenni, s nem kevés időbe telt, mig 25 -európai, kik részint a diplomatiához, részint a katona-, kereskedő- s -tudós-osztályhoz tartozának – díszöltözékével elkészült. A nap magasan -állt már, s a forróság valóban szenvedhetlen volt, midőn ezen urak -gazdagon felékesített egyenruháikban, mellükön csupa rendjelekkel, -tollas sisakokkal és pompás kardokkal a város kapuin át bevonultak. -Nekem, a távoli Ázsiában, különösen tetszett az európai élet szemlélete, -a persa nézők közé vegyültem, hogy itéletüket kihallgassam s épenséggel -sem csodálkozám fölötte, hogy az egész ünnepélyes menet csak gunyos -megjegyzéseket idézett elő a persáknál. A mit mi pompásnak nevezünk, azt -a keleti nevetségesnek tartja – s viszont. - -Az ő szemeikben a mi kurta, testhez álló felöltönyeink a -legaesthetikátlanabbak; az ő fogalmuk szerint mind az, a mi terjedelmes, -redődús, sokat mutató ép oly szép, mint a mily nyomorúságos hatású -mindaz, a mi vékony s igénytelen. Az ő pruderiajuk s álszemérmük szabta -elveik szerint a test bizonyos részeit el kell rejteni és fedezni, – s -pedig az európaiaknál épen ezek mutatkoznak a leghatározottabb -körvonalokban, s igy a keletinél csak visszatetszést szűlhetnek. A lovon -ülőnek erőszakolt, katonás tartása sem tetszik nékik, s ebben én is -osztom nézetüket, mert a mellét merően kifeszitő európai lovag valóságos -karikatura az oly sok kellemmel s lovát mégis oly büszkén megülő -keletinek ellenében. - -Egyébiránt az ujonan megérkezett európaiaknak, az elfogadás napján, -valósággal pokoli útat kellett tenniök. Hogy a nép kiváncsisága -kielégíttessék, majdnem kétóra hosszat hurczolták őket összevissza a -városon, mig lakhelyükhez juthatának. De még itt sem volt nyugodalmuk, -mert az üdvözlők, s az ajándékokat hozó, de még kövérebb ajándékokat -váró szolgák csoportja, három egész napig szünetlenül gyötörték őket. -Ugy hiszem, nem csalódom, ha azt mondom, hogy e heves vérű olaszok -közül, kik egyébiránt nem idegenek a pompázástól, csak egy is örömmel -csatlakozzék valaha, Persiában, a nyári hónapokban tartandó -diszmenetekhez. Minthogy ezen ünnepélyek között az örökös látogatásnak, -viszontlátogatásnak, kirándulásoknak, estélyeknek nem volt se végük, se -hosszuk, – lassankint az a vágy lopózott szivembe, jó volna utamat -Teheran felé folytatni. Tebriz igen érdekelheti azt, ki Iran -kereskedelmi állapotait tanulmányozza, mert bárha a nyugati határokon -fekszik is, mindazáltal a jezdi, sirázi, iszfahani, középázsiai, -khoraszani, iraki s ugy szinte a bagdadi és kirmahsahi utak itt folynak -egybe valamennyien. Azon kereskedők, kiknek nem áll módjukban a nyugati -portékákat Konstantinápolyból hozatni, Tebrizt tekintik a nyugati -közlekedés rakhelyéül, mint a honnan Erivanon, Tifliszen vagy Erzerumon -át az ut a Feketetengerhez vezet. Mai nap még, a régi szokáshoz hiven, -minden félelmesség, minden nehézségek és a török fenhatóságok minden -hanyagságok daczára, sokkal nagyobb a közlekedés a török területen, -semmint az oroszon át. Ez azonban nehezen fog sokáig igy tartani. -Oroszország, mely a fekete s a kaspi tenger között tervezett vasutja -által Persiat közelebb akarja hozni Európához, régi vetélytársán -veszedelmes csapást ejtend ez által. Mint általában mindenütt, ugy -keleten is a kereskedelmi út képezi a leghatalmasabb életeret, s mig a -bosporusparti álmos effendik a szép jövendő képeit csak felgomolygó -csibuk füstjükben akarják felfedezni: addig az éjszaki Kolosz vaskarja, -történelmileg nevezetes fáradhatatlansággal munkálkodik minden irányban, -déli szomszédjának előbb-utóbb bizonyára bekövetkező romlásán. - -Minthogy Persia bensejében a Tebrizhez vezető utak karavanok s kisebb -utitársaságok szakadatlan lánczolatától hemzsegnek, az itteni szokás -szerint egészen magánosan akarám folytatni utamat a főváros felé, csupán -az egy Csarvadar kiséretében, mint a hogy itt a paripák és -teherhordó-barmok bérbeadóit nevezik. Igen szerény árért még sokkal -szerényebb paripát bérlettem tehát, melyre podgyászostúl felrakodtam s -bucsút vevén a barátságos európai Koloniatól, junius 25-én, nehány -órával napfelkelte után, eltávoztam Tebrizből. Az a két hét, melyet itt -töltöttem, egyrészről mélyebben belevezetett ugyan a keleti világba, de -másrészről a nyugatiakkal való gyakori érintkezés által ujra -felelevenité bennem az európai élet emlékeit. Ennek következtében -meglehetősen nehéz volt az elválás, azonban a szilárd elhatározottság -eszméje csakhamar feledteté a közbejött episodokat, s midőn a csarvadar -társaságában, ki hasonlóképen megterhelt barmon ült, meglehetősen élénk -uton tovább vonulnék, az európai világ ezen előőrsei, már másodnapon, -jóformán végkép eltüntek a feledékenység ködhomályában. Tebrizre nézve -kielégitém kiváncsiságomat, s képzelődésem most a főváros távoli képével -kezdett játszadozni. - -A főváros, az udvar székhelye, s a nevezetes országnagyjainak, -gazdagainak és tudósainak gyülpontja, daczára a bizonyos csalódásnak, -mégis mindig birt valamely különös varázszsal rám nézve, s bárha a -jobban és jobban előhaladó évszak mindig kiállhatatlanabb melege, az -egyhangú táj, s az a szegény mód, melylyel utamat folytatám, nem -nyujtottak is valami különös élvezetet, mégis az az ujabbság varázsa, s -az utazás és tovább menés örökké fris élvezete testileg s lelkileg -megerősitének, s a szokatlan életmódot oly kellemessé tették előttem, -minő az sohasem volt annakelőtte. Sőt mi több, örültem s ohajtottam -mindazon eshetőségeket, melyek a nagyon igénytelen eszközökkel ellátott -utazót érhetik; örültem nekik, mert mindjárt utam elején azt -tapasztalám, hogy a keleten való utazásban, ha az ember e tájak életét -és erkölcseit akarja tanulmányozni, semmi sem lehet előnyösebb, mint e -szűken levő eszközök, semmi sem óvhat biztosabban bármely veszedelemtől, -mint a kis táska és a szegényes öltözet. - -A mi európai touristaink, követségi titkáraink és attaché-ink, kik -visszatértük után éleményeik előadásával vagy fényes szalonokban, vagy -irodalmilag is fellépnek, hihetőleg nevetni fognak ezen állitásomon, de -ám hozzák fel ellenemben a macska és hús meséjét, én viszont azt -mondhatom róluk, hogy az ő nézeteik és felfogásuk, melyeket a keleti -népek szokásairól és életéről közlenek, engem még inkább nevetésre -gerjesztenek. Keleten, hol még a legzsengébb gyermekkorban is minden -csak szinlelésen alapul, hol minden igazságot, mint unalmast, izetlent s -hasznot nem hajtót, mellőzni szokás, hiába fegyverzi fel az ember a -legélesebb belátás üvegével szemét, a csalódást aligha el fogja kerülni. -Ha látni s tanulni akarunk, a népközt s a néppel együtt kell élnünk, -jóban roszban hozzá kell alkalmazkodnunk és simulnunk, mert a keleti, -csak a jelentéktelen és figyelemre nem méltó előtt fog az ő igazi -világosságában mutatkozni. - - -V. - -Trapezunttól egész Tebrizig állomásról állomásra pontosan feljegyzett -tudósitásokkal untattam az olvasót, s csak azért, hogy azon munkák egy -példányát mutassam be én is, minőkben számos utazó, naplójának száraz -tartalma szerint közleményt nyujt a meg tett utakról. De igen jól tudom, -hogy az ilyen eljárás, még abban az esetben is, ha valakinek a -legavatottabb toll áll rendelkezésére, s bármi egyéb az olvasóra nézve, -csupán csak nem kellemes. Aprólékos élemények tetszhetnek ugyan a -tourista felhevült kedélyének, de az olvasó többre becsüli a -megrövidített és összevont előadást, minek folytán egész Teheranig mi is -csak a legnevezetesebb helyeket s a legjelentékenyebb kalandokat akarjuk -ide iktatni. - -Bárha indulásunkkor csupán az egy csarvadar volt is is mellettem, hála -az utak elevenségének, ritkán voltam mégis egy vagy több kisérő nélkül. -Majd nehány órányira csatlakoztam valami csoporthoz, majd több napok -tartamára egy-egy utitársasághoz, egyszer-másszor aggodalmassá tett -ugyan némely utazónak zordon, vad tekintete, azonban szegénységem biztos -fedezetűl szolgált, s a biztonsághoz tartozó legszükségesebb czikkek, -vagyis a mint tebrizi barátaim mondák, a tekintélyesség emelésére -magammal hozott pisztolyok és puska mindig elegendő bátoritékul -szolgáltak. Persák, törökök, arabok, vagy bármely vallás avagy nemzet -tagjai, szinte rövid idő alatt bizalmasakká váltak irántam. Az -állomásokon mindig a legszerényebb éji szállást kerestem fel, s egypár -napi gyakorlat után annyira beletaláltam magamat az egyedül utazó -szerepébe, hogy az annakelőtte nélkülözhetlennek vélt társaság hiányát -épenséggel nem éreztem. - -Két nappal Tebrizből való távozásom után Turkmancsaj faluban töltém az -éjt. E hely azon békekötésről nevezetes, mely az 1826–1828-ki -persa-orosz háborúnak véget vetett, melyben Paskievicz orosz tábornok a -tehetséges Abbasz Mirza herczeget és trónörököst több izben, döntőleg -megverte, s Irantól ennek éjszaki két tartományát Nakhcsevant és Erivant -elszakasztá, melyek mai napság, mint az orosz hatalom előőrsei India -felé, a kaukazuson-tuli kerületbe kebelezvék. Megmutatták azt a házat, s -még a szobát is, hol e nevezetes szerződés aláiratott, melynek -leglényegesebb pontjai e következők: a) Persia átengedi Oroszországnak -Erivan és Nakhcsevan khanságokat, s azonfelül fizet Oroszországnak 20 -millio rubelt hadi költség fejében; b) A kaspi tengeren, melyet eddig a -persák eddigelé sajátjokul tekintének, csak orosz hajók járhatnak ezután -s azon a persa lobogó sehol meg nem jelenhet; c) A persah-sah, mindazok -számára (s pedig ezek nem voltak kevesen) általános amnesztiát hirdet, -kik e lefolyt háborúban Oroszország részén állottak, s egy év tartamára -kivándorlási szabadalmat enged nekik; d) Az orosz alattvalók -szerezhetnek maguknak Persiában fekvő birtokot, a nélkül, hogy az ottani -helyhatóságnak alávetve lennének. (Ezt még eddigelé semmi más Mahomedan -ország sem engedé meg, s Törökországban a mi követségeink, nyugat minden -tulnyomó hatalma daczára nem valának képesek kivinni); e) Az orosz -követeknek ezentúl saját országuk szokása szerint, szabad a persa -udvarnál csizmában, sarkantyúsan megjelenniök, s nem kell czipőiket -levetniök, mint a hogy a persa illemszabály annakelőtte megkivánta; f) A -gulistani békekötés alkalmával Oroszországnak átengedett, de ettől utóbb -ismét visszavett földrészek, a Persák által Oroszországnak ismét -visszaadassanak. - -Megszégyenitő s megalázó béke volt ez Persiára, s a sz.-pétervári udvar -elég hatalmas boszút állt mindazon erőszakoskodásokért, miket ellene -egykoron Nadir sah elkövetett. Egyébiránt e szerencsésen végződött -hadjárat moralis győzelme, még sokkal jelentékenyebb volt annak -praktikus hasznainál is. Minden paraszt, ki azon időben is élt már, -mihelyt erről a háborúról van szó, azonnal a legnagyobb tisztelettel és -magasztalással fogja emlegetni az orosz fegyelmet és igazságszeretetet, -s bárha siíta ő felsége ezen szeretett felekezet védura akarna is lenni -minden áron, ha már egyéni boldogságról van szó, itt mindenki irigyelni -fogja azon persák sorsát, kit ez idő szerint az orosz hatalmasság alatt -állanak. Turkmancsajtól egész Mianeig semmi nevezetes nem történt velem, -egy kis tréfa kivételével, mely a déli pihenés alkalmával egy magánosan -álló karavanszerajban esett rajtam. Elmondtam már, hogy a siíták, -valahányszor szunnita gyanánt léptem fel közöttük, tőlem mindig -Nuszkha-kat (talizmanokat) követeltek. A többi között itt is egy siíta -szeid mutatta be magát, ki is – miután számára egypár mondatot irtam -volna fel a koránból egy darab papirosra, még egy pipa dohányt is kért -tőlem azon erős fajtából, melylyel tebrizi barátaim láttak el engemet. -„Szeid – mondám neki – te a gyenge kurdisztanihoz vagy szokva, az én -dohányom nem fog jót tenni neked!“ De a zöldfejű zelota nem hagyott -alább kérelmeivel, s végre beteljesitém kivánságát. Azonban alig tölté -meg rövid pipáját, s more patrio alig nyelt el egypár szippantást, már -is hatalmas kábulás fogta el. Halálsápadttá lőn, hányni kezdett s ki az -udvarra rohanva, kiáltozá: „A szunni, a szunni megmérgezett, segítség, -siíták!“ Utána futottam. Már akkor ott feküdt a földön, néhány persától -környezetten, s igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hogy -mentegetődzéseim ékesszólása minden veszedelemtől megszabadított. - -Magában Mianeban, mely még a 10-dik században jelentékeny város vala, ma -pedig nyomorult falucska, nem igen kellemes éjet töltöttem. A mint -hallám, ezen hely a hazája azon mérges poloskáknak, melyeket Melehnek -neveznek, s melyek az idegeneket nem egyszer halálos sebekkel marják -meg. Rendesen régi, omlatag épületekben találhatók, s a kit megcsiptek, -csak azáltal szabadulhat meg a sulyos veszedelemtől, ha három egész -hónapig, minden hús- és sósételt mellőzve, csupáncsak édességekkel él. -Utóbb megtudtam ugyan, hogy az egész hazug mese-beszéd, s hiszem is hogy -az, de akkor a Melehektől való félelem az egész éjszakán át gyötrött, -ugy hogy szememet sem tudtam bezárni. E rovarokon kivül Miane még -nagyszámu kéjhölgyeiről is hires, kik ide az ország minden részéről -egybesereglenek s az átvonuló utazóknak felajánlják bájaikat. Utitársaim -ketteje, kik velem együtt szálltak meg, nem tudtak ellenállni a -csábitásnak, s engem kimondhatlanul meglepett, midőn este, két -harpiaszerű alak jelen meg, a leggroteszkebben kifestve, utánok pedig -egy pap jön, ki a Sziga-t (ideiglenes házassági szerződést) olvassa fel, -mert – elég csodálatos ugyan – hogy e gyalázatos üzletet itt egészen -törvényesnek tartják. Papok és hetairák osztoznak a nyereményen. -Dorbézolók és zenészek társaságában, közel hozzám a legundokabb orgia -tartaték, s hogy ezen éj hogyan eshetett nekem, kit a Meleh-k és a -tobzódók zaja egyaránt gyötörtek, ezt mindenki könnyen elképzelheti. - -Alig várhatván be a következő hajnal hasadtát, másnap reggel minden -kiséret nélkül keltem át a Kaflankuh hegységen. Az út meglehetős meredek -és nehéz volt, ép úgy a túloldali alászállás is, melynek aljánál a szép -Kizil uzun folyó hömpölyög, s a mely fölött igen jó kőhid vezet. A táj, -változatossága s kivált pedig a Persiában oly igen nélkülözött folyó -megpillantása igen kellemesen hatott rám, elannyira, hogy meg nem -állhatám egy közeli romnak, Kale-i Duchter (szüz vár)-nak árnyában -ledőlni s szerény reggelimet, jó ital folyóvizzel elkölteni. Midőn így, -egészen magánosan fekve, elmaradt csarvadarom elérkeztét várnám, rögtön -előtünt matrona lepett meg, ki nyájasan közelíte felém, s utam czélja s -állapotom felől oly bizalmasan kérdezősködék, mintha erre, évek sora óta -tartó ismeretség jogosította volna fel. Minekutána pedig észrevette -volna, hogy én irásban és a koránban jártas egyéniség volnék, félrevonta -redős arczáról a vászonfátyolt s különös egy történetet beszélt valami -csodálatos cziczuskáról, ki ezen várat épitette, szerelmi viszonyáról és -tragikus végéről, s az európai regényiró, meglehet, igen alkalmas -tárgyat talált volna előadásában, de engem további utamon annyi ilyes -történettel tartottak, s azok mindannyian oly hasonlók egymáshoz, hogy -az én lelkemben bizony egy sem nyomódott be mélyen közűlök. - -Nemsokára kisérőm is megjelent, s arról értesitett, hogy immár túl -vagyunk Azerbajdzsan határán, s Khamszeba léptünk, Irannak azon -kerületébe, mely Pentapolis arab nevét, öt egymáshoz közel fekvő -városától vette. Khamsze volna leghiresebb Azerbajdzsan után -termékenységére nézve, de én ezt a jeles tulajdonságot, legalább -utazásom két első napján, nem fedeztem fel benne, mert mind Zendsan -állomás, mind az utána következő Nikbeh, nem egyebek nyomorúságos -falvaknál, melyek egyes egyedül a karavanokból élnek, de földmüvelésnek -viruló kertészetnek, legalább az út közelében, sehol semmi nyoma. -Nikbehben volt először alkalmam, egy Tazien vagy Sebihen jelen lehetni, -azaz olyan szini előadáson, melyek a siítákat szunnita atyafiaik nagy -boszuságára oly igen mulattatják. Sok ilyen müvész-társaság van. A -nagyobbak és ügyesebbek a városokban szoktak fellépni, a kevésbé hiresek -falukon, s igy ez is, melyet ma láttam, ez utóbbiak közé tartozott. Egy -nikbehi gazdag lakostól 25 darab aranyat kaptak, ki hitsorsosainak lelki -épülésére áldozá fel ezen összeget. Huszein kedvelt tragoediáját adták -elő, de minthogy nem sokára úgyis kimeritőleg fogunk a Taziekről -szólani, legyen elég itt csak annyit mondani, hogy e mély bánatos hangon -elénekelt szép dalok első benyomása, a tragikusok nem egészen megvetendő -müvészete, az egész közönség meghatottsága, a nők zokogása, sőt még a -gyermekeknek is sirása, majdnem engem magamat is könyekre indítottak. - -Minthogy ezen helytől Zendsanig, e most emlitett kerület fővárosáig már -csak hat órai utat kelle tennem, még nap kelte előtt indultam, hogy a -várost hüvös reggeli időben érhessem. A midőn csendesen lovagolnék, -nemsokára egy persa csatlakozék hozzám, a ki külsejéről itélve, a -tanultak osztályához tartozott. Nagyon meglepett, midőn a nélkül, hogy -azelőtt ismert volna, egyszerre efendinek szólitott. Beszédes lévén, -mint a persák általában, félórai társalgásunk alatt, igen sok tárgyat -megérintett; elmondá hogy ő orvos, s így tehát nem Mollah, s épen most -tér vissza a környéken levő nehány betegének látogatásából. Nemsokára -utána jött szolgája is, gazdagon megrakott öszvérrel, mely aszalt -gyümölcsöt, gabonát s más egyéb természeti tárgyakat hordott, -mindmegannyi honorariumát az orvosi tudománynak. A beszédes Aeskulap -egész uton mást sem emlegetett, mint az ő csoda-gyógyitásait, s nem -egyszer csodálatát fejezé ki a fölött, hogy mernek itt Persiában még a -frengik is fellépni orvosi tudományukkal, itt Ali Ben Szina (Aricenna) -hazájában, hol a nagy Bokrat-nak (Hippokrates) mai napiglan oly sok -jeles tanítványa van. Egészen naivul megjegyzé, hogy amuletjai és -talizmanjai által mily csodaműtéteket vitt véghez, s ha, a különben -olvasott és értelmes ember elkezdte mondani hegyiről tövire, hogyan -űzött ördögöket, meddő asszonyokat hogyan tett termékenyekké, némáknak, -vakoknak, siketeknek hogyan adta vissza szavát, látását, hallását: s -mindezt semmi egyébbel, csupán kabbalisztikus szavaival: valóban alig -tudtam hova lenni bámulatomban, s bizonyossá lettem a felől, hogy ez -maga is meg van győződve mindarról, a miket most elbeszélt. - -Az orvosi tudományról Zendsan városának leirására tért át, s előadta -annak nevezetességeit, s legutóbbi eseményeit, melyek közül az köté le -figyelmemet leginkább, a mit ő mint szemtanú, a fanatikus Babi-felekezet -lázadásáról és utczai harczáról beszélt, mely felekezet itt oly nagy -szerepet játszott, s a melyről mazendrani utunkban bővebben meg akarunk -emlékezni. Mikor a városnak romokban oly gazdag külsejéből a belvárosba -nyomulnánk, majdnem minden pontot olyanul mutatott be előttem, mint ama -vadúl lelkesültek hősiségének szinhelyét. Itt, egy közülök 40 ellen -küzdött, amott egy földöntúli lény mutatta meg csodás alakját, s -általában igen sok rendkivüli dolgot beszélt a babikról, de annyi -csakugyan igaznak látszék előttem, hogy a harcznak keménynek kellett -lennie, mert bárha borzalmai óta évek már Zendsan még most is nyomait -viseli ama küzdelmeknek. - -A karavanszerajhoz vezető utamon semmisem tünt fel annyira, mint a -városban sok helyütt látható magas póznákra kitűzött fekete lobogók. A -Moharrem hónap 10 első napja volt, melyek alatt az egész Iszlam-világ -mindenféle ünnepélytől megtartóztatja magát, de itt a siíta világban, -itt már egy hónappal előbb gyászba öltözik mindenki, bőjtől, -elegia-elmondással és Tazie látogatással foglalkozik. Ama lobogós póznák -azon helyeket jelzék, hol e most említett előadások tartatnak, s -melyeket még a délutáni órákban is nagy tömeg szokott körülvenni. Minden -ajk egy hires énekesről beszélt, ki Ali Ekber szerepében tűnik ki, s ki -ma a kormányzó Taziejénél fog fellépni, minek folytán talán mondanom sem -kell, hogy alig érkeztem meg a karavanszerajban, nem volt forróbb -óhajtásom, mint a most emlitett előadáson jelenlenni, minthogy már a -nikbehi e fajta kis ünnepély kiváncsiságomat a legnagyobb mértékben -felgerjesztette. - -A tömeghez csatlakozva, nem sokára a kormányzó udvarába jutottam, -melynek közepén valami 6 lábnyi magas, négyszögletes emelvény állt, – -itt szaku-nak nevezve, a mely körül magas rudakon tigris- és -párduczbőrök, aczél és bőrpaizsok, fekete lobogók és meztelen kardok -függenek s még imitt-amott néhány lámpa is, az esti előadás -megvilágitására. Ez a tulajdonképeni szinpad. S míg a tágas udvar -balfelén a hölgy világ foglalt helyet, a másik részén a férfiak -gyülekeztek egybe. Maga a Tazie-adó pedig, tudniillik a kormányzó, egész -családostúl s a város legelőkelőbbjeitől környezetten, az első emeletről -nézte a szindarabot. Minden mély gyászba borult, mindenki arcza -leirhatatlanul komor és szomorú volt. - - -_Tazie_. - -Mielőtt a tulajdonképi előadás kezdetét vette volna, egy, hihetőleg az -opium tulságos élvezetétől zilált külsejű Dervis lépett az emelvényre, -ezen kiáltással: Ja Mu menin! (Oh ti igazhivők!) – s abban a pillanatban -néma csend lőn. - -Azután hosszú imádságba kezdett, melyben előbb a siíta nagyok erényeit -és hős tetteit emelé ki, azután pedig épen oly túlzott kifejezésekben a -szunnita világ büneit és gonoszságait ecsetelé. S midőn e most emlitett -felekezet legkiválóbb férfiaihoz érkeznék, igy kiálta fel: „Testvéreim, -ezeket vajon nem kell-e elátkoznunk, nem kell-e kárhozatot kiáltanunk -reájuk? Én azt mondom, átok legyen a három kutyára, a három bitorlóra -Abu Bekr, Omar és Oszmanra!“ Ekkor megállapodék, s az egész közönség -egyhangulag bisbad, bisbad (még több legyen, még több legyen) -kiáltásokkal tetézte s helyeselte átkait és kárhoztatásait. Tovább ment, -megátkozta Ajesát, a próféta hitvesét, megátkozta Moaviet, utódait -Jezidet és Samr-t, s a siísmus minden hirhedt ellenét. Minden egyes -névnél megállapodott, s a tömeg minden egyes névnél hatalmas bisbad-ot -dörgött visszhang gyanánt. Dagályos dicsbeszédet tartott aztán a Sah -fölött, Persia mostani ulemai, – s a kormányzó fölött, s midőn mindezt -bevégezné, nagy izgatottságnak közepette leszállt az emelvényről s a -közönség közé sietett, hogy tanúsitott buzgalmának jutalmát elnyerhesse. -Ez volt a Prolog. Nemsokára ezután egypár kendőkbe burkolt alak jelenék -meg a szinpadon, kik részint karban, részint egyenkint elegiákat -éneklének, hogy a közönséget ellágyítsák és a fényes játékra -előkészitsék. Ez Imam Huszein felléptével kezdődék, ki nejeitől s -gyermekeitől környezetten, azon jelenetet ábrázolá, midőn Kufa felé tett -utjában, hova őt hiveinek kis csoportja hívta meg magához, Jezid -csapataitól körülvétetve, a szomjuságtól gyötrötten, epedő családjának -kinjait vigasztaló szavakkal enyhítgeti. Ezalatt a háttérben Jezid -trónja emelkedik, ki egész pompával ül ott, és pánczélos környezetének a -legkegyetlenebb parancsolatokat adja ki Huszein és övéi ellen. Ali -Ekber, Huszein legifjabb gyermeke, szülei és testvérei kinjától -meghatottan, a környező ellenség daczára a Tigrisz partjára akar menni -vizmeríteni. Szülék és barátok a leggyengédebb kifejezésekben s a -legmelegebb szeretetet nyilvánitó szavakkal akarják őt -visszatartóztatni. A kiáltó anyának kérelme, s az atyának esdeklése -valóban nagyon meghatók, s el lehet képzelni, hogy a szerencsétlen kis -csapat zokogására hogyan válaszol a néző közönség. Kiváltképen az -asszonyok oly keservesen sírtak és jajgatának, hogy az igazán szép -párbeszédnek nem egy szavát sem hallhatám. Ali Ekber azonban nem tágít, -anyja elájul, de csakhamar megerősiti lelkét, fiát hős gyanánt akarja -látni s imádkozik üdveért. Az atya maga övedzi fia derekára kardját, ez -lóra pattan, de alig nyargalta körül egypárszor az emelvényt Jezid -csoportjának egyik hatalmas lovagja is nyomba kél s a legkeserűbb -kifakadások között üldözi. A küzdelem hevessé lesz, a jelenet érdekessé, -a feszültség mindig nagyobbá; végre a lovag eléri a hős ifjut, csapás -csapást követ, – s végre Ali Ekber vére (külön e czélra magánál tartott -piros festék) minden oldalról ömölni kezd testéből, mire rémitő -jajveszéklés támad a küzdelem kimenetét megtörötten váró család -közepéből. Ali Ekber összerogy, félholtan emelik le lováról s hozzák a -szinpadra, s midőn atyja, anyja és testvérek zokogva borulnak tátongó -sebeire, s azokba balsam helyett szüléi könyeket öntenek, ekkor éri el a -hallgatóság jajveszéklése is tetőfokát. Az asszonyok mellüket verik, -port és szecskát (hamu helyett), mint a gyász jeleit, hint fejére -mindenki, s csakugyan annyira odáig van az egész jelenlevőség, a -mennyire az európai müvészet legnagyobb tragikusa sem tudja soha -elragadni közönségét. Haldokló fiának tekintete lángra gerjeszti -Huszeint is. Ő is lóra ül, boszút veendő fia halálaért, de Samr által, a -Jezid csoportja egyik lovagja által üldözőbe vétetik és levágatik. S -mikor az ő holt tetemét is behozzák, a közönség jajgatása még nagyobbá -lesz. Oda teszik ezt is fia mellé s leborítják fekete gyászkendővel. -Akkor aztán nagy mészárlás következik, s az oly szeretett háznak elhal -minden tagja. Mind ott fekszik kiterítve a szinpadon, s míg a kegyes -nézők könyáztatott szemeikkel iszony és rémület miatt fel sem mernek -tekinteni a szinpadra, – a szinészek távoznak – s a tragoediának vége -van. - -Ez volt az egyik darab. A másik, mely ezután következék, Isáknak Ábrahám -általi feláldoztatását ábrázolá, s ez is meglehetős hiven adatott elő. -Az öreg patriarcha, parancsot vevén Istentől, minekutána gyermekét -megölelné és csókolgatná, mégis elég erős, hogy azt megkötözze s az -oltárra feltegye. Kivonja kardját, élét oda helyzi amannak meztelen -nyakára, s midőn már vágni akarna, angyal jelenik meg két báránynyal. A -gyermek felugrik az oltárról, s helyette a két állatot ölik meg, -melyekből aztán a szinészek jó vacsorát készítenek maguknak. Valamint az -első darabnál, ugy ebben is az tünt fel előttem különösen, mily -komolyságot s milyen ügyességet tanúsitnak itt az együtt szereplő -gyermekek. Vannak közöttök olyanok is, a kik még a hatodik évet sem -töltötték be s több száz versre menő szerepüket mégis tökéletesen tudják -könyv nélkül. A mimika és a taglejtés is olyanok, hogy ezek ellen még -nálunk Európában sem lehetne kifogás. A mi azonban a legcsodálatosabb, -ez az, hogy minden előadás énekelve történik, s gyakran igen jó hangú -szinészeket lehet találni, kik, kivált a mi a gyászos, mélabús hangokat -illeti, bármely társaságra nagy hatást tudnának gyakorolni. - -A Tazieket, melyeknek rendesen ilyes tárgyak szolgálnak alapúl, igen -különféleképen szokták előadni. A különbség leginkább az episodok -felfogásában s tartalmasságában, úgyszinte a külfényben szokott -nyilvánulni, a szerint, a mint egyik-másik társaság jobban begyakorolta -szerepét, vagy a Tazie előadatója kisebb-nagyobb fényt kölcsönözhet az -előadásnak. A legszebb Taziek kétségkivül a teherani udvarnál tartattak, -melyekre csakis az egy török követség – mint egyedül mohamedan – szokott -meghivatni. Mint ez utóbbinak vendége, én is részesültem abban a -szerencsében, hogy egy ilyenen megjelenhettem, s azt a pompát, mely itt -tárult fel szemeim előtt, soha nem fogom elfeledni. A szinészek mind -valamennyien a legszebb s legdrágább sawlokba voltak öltözve, -fegyvereiket igazi gyémántok és egyéb ékkövek diszíték. Minden markolat -tiszta aranyból és ezüstből állott, s ha még azt is hozzá teszszük, hogy -az előadás itt a leghivebb[13], senki sem fog csodálkozhatni, ha azt -állitom, hogy a ki Teheranban az ilyen előadásoknál megjelen, az -valósággal azt hiszi, hogy csakugyan ott van magánál Jezidnél, -legközelebbi környezetében. Annyira csalékony az egész. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Zendsanban három napot töltöttem, s minthogy a kegyességre szentelt ezen -egész idő alatt itt senki egyébbel nem foglalkozék vallásos dolgoknál, -itt kelle kiállanom szunnita incognitom első tűzpróbáját, midőn egy épen -vallásos szokásokról vitatkozó társasághoz csatlakozám. Egy buzgó -Tazie-énekes ugyanis, nekem mint ozmanlinak szememre vetette, hogy -nálunk Huszein halálát s általában az aliíták balsorsát nemcsak hogy -közönyösen veszik, hanem mi Jezid, Moavie s más egyéb siíta ellenségek -pártján állunk. Mentségünkül felhoztam ugyan, hogy Muharrem tizedik -napját, mint a most emlitett vértanú halála napját az egész Szunnita -világ gyásznap gyanánt tartja, s némi jótéteményekre utaltam, melyek e -napon Konstantinápolyban s más egyebütt is szokásban vannak; de a kegyes -opera-énekest nem tudtam megtériteni. Ő a legélesebb okokat hozta fel -ellenem, s minthogy az izlamita történelem e kérdéses korszakában -meglehetősen jártas volt, s e mellett állitásai bizonyitására egy sereg -episod és adoma állt rendelkezésére, dolgot adott, hogy általa teljesen -le ne verettessem. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy mindjárt ezen -első alkalommal meglepett a persának türelme, mit bármely vitatkozásban -megbizonyít. A török, s tartozzék bár akármely országhoz vagy földövhöz, -soha sem fogja megengedni, hogy az ő vallásának valamely hitczikke vita -tárgyává tétessék, s a ki ezt merészelné szemben véle, könnyen roszúl -járhatna. Azonban a persa egészen más ebben. Még vallása -legistenítettebb egyéniségeit is meglehet támadni, szentségüket kétségbe -vonni s őket gyalázni, csakhogy az ember bizonyitékokkal és okokkal -támogassa állitását, mert a mit ő állit, abban mindig van valami logika -és következetesség. S itt, nagy csudálkozásomra, egy siíta Mollah is -nekem fogta pártomat, s ennek abban találom megfejtését, hogy a Mollahk -általában igen haragusznak mindenféle Tazie-darabra, s ha ezeket -látogatják is, a közvéleménynek hódolván, mindazáltal nem szünnek meg -eretnek szokásokúl kárhoztatni. Félnek a világi rendhez tartozó énekesek -konkurrencziájától, s minthogy az egyház a maga fillérkéjét mindenütt -sértetlenül akarná élvezni, ezt a vallásos buzgólkodást bűn nevével -illetik. - -[Illustration: Szultanie romjai.] - -Ezen városból, hatórai lovaglás után, a középkorban oly nevezetes -Szultanie városba érkeztem, mely a Dzsingiz-házból származott több -fejedelemnek kedvencz tartózkodási helye volt, kivált pedig Khuda Bende -Sah-nak, kinek a teherani út mellett álló büszke mauzoleuma, még ma is -bámulatra ragadja az utazót. A fenséges kupola, a kápolna, a remek -arabeszkek, s kiváltkép a páratlanul szép Szuluszirás, mely az azurkék -téglákra irva, a falakat körülfutja, oly tökéletes, melyhez hasonlót -sehol egész Ázsiában nem találtam, s habár további utamban Herat és -Szamarkand épitészeti emlékei elragadtak is, be kell vallanom, hogy -Szultanie egy a maga nemében, s szerény pompáját sohasem fogom -elfelejteni. – Egyébiránt Khuda Bende neve mai napiglan él a nép ajkain. -Mikor ugyanis este visszatértem volna a romok meglátogatásából, török -gazdám e szavakat mondá: „Hja! Khuda Bende egészen más fejedelem volt, -mint a mostani kadzsarok“; s abban a nyomban egész sereg adomát mondott -el hőse igazságszeretetének bizonyitására. - -Ma Szultaniet az teszi nevezetessé, hogy fennsikján, sokkal üdébb a -levegő, mint bárhol máshelyütt Iranban, s ha a Sah nagyobb hadi -szemléket akar tartani, rendesen ide szokott jönni. A szomszéd hegyek -gazdagon ellátják vizzel a völgységet, s a lovak számára is elegendő a -fű. De a mily kellemes itt a nyár, a tél ép oly veszedelmes az utazóra -nézve. E fennsikon vad orkanok tombolnak, s nem egy utazó, sőt egész -karavan találta már sirját a hó-zivatarban. - -Másnap Churremdere (bájoló völgy)-hez jutottunk, mely nevének -megfelelőleg csak annyiban bir természeti szépségekkel, a mennyiben a -falu környéke más egyebeknél sokkal gazdagabb a kertek dolgában, s a -házak tömkelegében átrohanó hegyi zuhatag, a szántóföldekre is áldásos -hatású. Mindamellett, a most említett előnyök daczára, a fa itt mesésen -drága; este ugyanis arra kértem házigazdámat, hogy, izletes vacsorát -akarván élvezni, készittessen számomra valami csirkesültet; de mily nagy -lőn bámulásom másnap reggel, midőn a felhasznált tüzifáért háromannyit -kellett fizetnem, mint magáért a csirkéért. „Nagyon vén kappan lehetett -az!“ – mondám a persának. „Igazad van, Mirza – viszonzá ez, – fájdalom, -nagyon vén volt, – a fa pedig igen fiatal, tudniillik nyers, – s ebből -származik az egyenetlen arány.“ - -Midőn e most emlitett helyről az anguri hegylánczon át Kazvinba mennénk, -a völgységben egypár nomadtörzsre akadtam, a Keikuvan és Sah-Szevend -török fajból kik addig legeltetik egyik-másik helyen nyájaikat, mig a -mezőben tart. „A nomadok tolvajok – mondá persa kisérőm – a legkisebb -tárgy is felgerjeszti birtokvágyukat, s bizonyára jobb lenne, ha valami -kiséretre várakoznánk!“ Én azonban nem hallgattam óvatosságára, s nem is -volt okom megbánni, mert a rettegett bántalmazás helyett, a sátrakban -még tejet és sajtot is kaptunk. Ugyanaznap két persa ezreddel is -találkoztunk, kik diszfedezet gyanánt küldettek az olasz követség elé. -Diszfedezetet mondék, de ez elcsufitott hadcsapat tekintete annyira -meglepett, mintha egypár ezer gézengúz akasztófavirágot és koldust -láttam volna magam előtt, kiket csak egypár órával ezelőtt eresztettek -ki a börtönből. Iran gyalogsága, a képzelhető legnyomorultabb gyalogság. -A katonák kora 10–60 év között változik. Egy és ugyanazon ezredben -gyakran apa, nagyapa, gyermekek és unokák együtt szolgálnak, s ha az -ember ezeket a kiéhezett, piszkos embereket maga nem látja, vagy igen -hosszú, vagy igen is rövid kék vászon egyenruháikban, egyiket csizmásan, -másikat mezitláb, de azért valamennyit talpallóval, mely sokszor térdig -ér, kopott süvegekben, régi rozsdás puskákkal, melyek közül egynek -kakasa hiányzik, másiknak töltővesszeje, s mellettük apró árúkkal -megrakott szamaraikkal (mert a katona egyszersmind rendesen -kis-kereskedő vagy házaló is) – ha – ismételjük, – valaki mindezt saját -szemeivel nem látja, aligha lesz fogalma arról, micsoda voltaképen irani -ő felségének győzhetetlen serege. Mikor közöttük voltam, őszintén -szólva, jobban féltem, mint a rablóknak festett nomadok között, s nem -mondhatom ki, mennyire örültem, mikor őket egy hegyi hajlatnál elvesztém -szemeim elől, s másnap, a sikság kezdetén fekvő Kazvinba érkezém. - -Kazvin is volt már egyszer az ország fővárosa. Hires hely hajdanában, -mely azonban mai nap egykori nagyságának még csak romjait sem képes -felmutatni. Mikor a külvárosok jól müvelt gazdag kertjei mellett, be a -városba hatolnék, s kivált mire a karavanszerajba érkeztem, már jóformán -setét volt, s képzelje csodálkozásomat az olvasó, mikor a szükséges -élelmi szereket bevásárlandó, jó negyed óráig lótottam-futottam -mindenfelé s egyetlen boltot sem találtam nyitva. „Holnap Huszein halála -napja van – hangzott felém minden oldalról – a siíták jó muzulmanok és -sokkal kegyesebbek, semhogy a mai napon, melyen Huszein és a többi -szentek annyit szenvedtek, még üzletüket folytatnák.“ Nemde, nyájas -olvasóm, már te is belefáradtál a sok Huszein történetbe és -gyászünnepbe; bizony magam is megsokaltam az egészet, s az volt a -legkellemetlenebb, hogy ez este olyan fárasztó napi járat után, étlenül -kellett czellámba vonulnom. Nem maradt egyéb hátra, mint kolduláshoz -fogni, de a persa adománya sokkal gyérebb szokott lenni, semhogy -lecsillapíthatná az utazónak óriási étvágyát, s ez esten üres gyomorral -kellett lefeküdnöm. Másnap reggel mégis sikerült egy magános embertől -nagy titokban kenyeret és főtt rist vennem. Sietve visszamentem a -karavanszerajba, utitársamat indulásra serkentém, de a midőn a bazáron -át a város kapuja felé haladnánk, szerencsétlenségünkre gyászoló és -vezeklő körmenettel találkoztunk, minők e napon régi szokás szerint -egész Persiában uton utfélen láthatók, hogy éktelen orditoztásukkal és -barbar fanatismusokkal a világot áhitatva buzdítsák. Áhitatra, mondom, -de ez csak keleten lehetséges; mert ha az ember ezen eszeveszettekhez -hasonlóan ugrándozó ficzkókat látja, melyek némelyike oly erővel veri -mellét, hogy vért kezd köpni, mások testüket megszabdalják, hogy a -kiömlő vér által indítsák meg a tömeget, bizonyára be fogja vallani, -hogy a helyesen gondolkodó embert inkább undorra, semmint vallásos -ihlettségre gerjesztik. Én legalább igy érzettem, midőn a bazár egy -sarkába megvonulva, magam előtt elvonulni láttam a tomboló tömeget, -melynek üvöltésétől az egész környék viszhangzott. Kisérőm elmondá, hogy -Kazvin, a kegyes Kazvin – a mint ő nevezé – azáltal tünik ki mindegyebek -fölött, hogy itt e napon mindig meghal legalább két ember Huszein iránti -szeretetből, a mit én kész is voltam elhinni, mert a mi itt Muharrem -tizedik napján történik, az tökéletesen olyan, mintha az indiaiak -öncsonkitásának, vagy az egyptomiak vallásos buzgalmának egy episodja -volna, kik a bairam napján a mecset előtt hasra fekszenek, hogy a főpap -kövér lovával ellovagoljon fölöttük. - -Mikor a körmenet elhaladt mellettem, minden netaláni akadályt -kikerülendő, sietve siettem a városból ki a szabadba. De alig mehettem -egy órahosszat s a velőkig ható forró nap, egy falucskába kényszerített -betérni, melyben az egész napot töltöttem. Az elmulasztott állomást -tehát nap lemente után kellett elérnünk, s habár egy részről az -álmatlanság kinzott is, mégis a hüvös esti ut igen nagy előny vala s -elhatároztuk magunkban, hogy a még hátra levő két másik állomásra is, -éjszaka fogunk átutazni. S minthogy épen teljes holdvilág volt, -tervünket annál könnyebben létesíthetők, s barátságtalannak csakis a -nagy éjszakai csendességet találtam, mert bárha imitt-amott akadtunk is -egyes utazókra és kisebb karavanokra, melyek Teheranból jöttek, -mindazáltal oda menet semmi alkalmas utitársakra nem leltünk, s igy -egyedül kellett maradnunk. A mint már emlitém, igénytelen eszközeim és -szegényes uti podgyászom folytán, nem volt mitől tartanom; azonban az -ovatosság majdnem ösztönszerűvé lesz az emberben. A legkisebb mozgás -magára vonta figyelmemet, s minthogy kisérőm majdnem hortyogva jött -nyomomban, elővigyázatom nem is volt felesleges. Ennek igazságát -leginkább a következő éjjel láttam be, midőn, távol még a fővárostól, – -egy sík úton haladnánk. Körülbelől éjfél tájban lehetett, midőn először -távoli beszéd, utóbb pedig mind jobban közelitő lódobogás üté meg -füleimet. Fegyveremet a nyeregkápára fektetve, előre hajoltam, hogy -annál jobban láthassak s figyelhessek. Három lovag volt az, kik -fegyverüket magasan villogtatva, ránk törni készültek. Tréfa volt-e az -egész vagy komoly valóság, nem tudom megmondani, de nem hagytam őket -közel jönni, hanem fegyverem lövésre készen tartva, rájuk kiáltottam: -„Félre az útból, vagy lelőlek benneteket!“ Az idegen dialektus hangja -volt-e, volt-e a persától eltérő öltözet, mi őket megrettenté, elég az -hozzá, szétoszoltak, s bárha kisérőm az egész dolgot csupán tréfának -itélé, az esemény engem mégis meglehetősen nyugtalanná tett, s igen jól -éreztem magamat másnap este azon tudatban, hogy Teheran immár csak -egyetlen állomásnyira van tőlem. - -Azon érzelem, hogy a persa fővároshoz eljutottam, s igy czélom első -részét elértem, mind jobban felinditotta egész bensőmet. Mindig az -aggasztott, milyen benyomást fog tenni megjelenésem a török követre, s -minő fogadtatásban fogok nála részesülni. Minthogy utamat efendi -minőségben kezdém meg, mondanom sem szükség, hogy itt Teheranban, a -török követségnél kell vala szállást találnom. Ezen vedégszeretet -illetőleg, az itteni török követ konstantinápolyi barátaitól meleg -sorokban irtt ajánlólevelet szereztem számomra, s minthogy Haider -efendit (igy hivták) általában mindenki emberszerető, egyenes és -jóakaratú egyénnek ismerte, eleitől fogva a lehető legjobbat várhattam -volna. Még e fölött a konstantinápolyi efendik és pasák engem mint -valami kuriozumot, valami különczöt, ugy ajánlottak neki, mint a ki -belefáradván a paradicsomszerű Konstantinápoly nyugalmas életébe, Persia -sivatagjain keres felüdülést. A levélben kiváló sulyt fektettek arra is, -hogy engem a keleti török nyelv tanulmányozásának bizar eszméje vezet -keletre, egy szóval megtettek mindent, hogy Haider efendi előtt -bebizonyítsák, miszerint én, minden politikai fontosság nélkül való -egyéniség vagyok, s mint ártatlan fantaszta, – méltó az ő pártfogására. -S igy, ezeket előre bocsátva, bizton számolhaték a jó fogadtatásra, de -mégis utitervem sükere egyes egyedül a szultán helytartójának -egyéniségétől függvén, mind e mai napig megbocsátható az az aggodalom, -melylyel a fővárosban töltendő legelső órákat vártam. - -Másrészről az a gondolat is nagy és hatalmas befolyást gyakorolt rám, -hogy Trapezunttól Teheranig két egész hónapon keresztül, a hosszadalmas -karavan utazásnak minden elgondolható fáradalmait kiállván, immár egypár -hónapi pihenésben fogok részesülni. Utazás mesterségem tanulói korszaka -csakugyan két hónapig tartott, s bárha megsoványodtam is, arczom -megbarnult s megszeplősödött is, a nélkül hogy az önbálványozás bünébe -essem, nem csodálkozhatám felette eléggé, hogy azelőtti nyugalmas -életmódom daczára most oly soká utazhattam nyeregben, oly rosz gebéken, -– a nélkül, hogy egészségemnek ártottam volna. S valóban, ez a gondolat -igen megörvendeztetett. - -Ez biztositani látszék további tervem kivihetősége felől, s mondhatom -mindazoknak, kik Közép-Ázsián át tett utazásom felett csodálkoznak, hogy -dervis-szerepem sükerülését, csakis a szegény utazó fáradalmai s -küzdelmeiben való fokonkénti résztvevésnek, s a keleti élet, nyelv és -szokások fokonkénti elsajátításának köszönhetem. - -Ily gondolatokba mélyedve, érkezénk a kis Kerecs patak partjaira. Már -egy egész csoport utazót találtam itt, kik még részint aludtak, részint -mosdáshoz készültek, részint a part mentén imádkoztak. Igen hüvös nyári -reggel volt, a mi annál nagyobb nappali forróságot jelentett. - -A főváros láthatásának kiváncsisága engem nem hagyott nyugodni. -Megmosdottam csakhamar a patak tiszta vizében, lóra ültem aztán tüstént -s kisérőm nem csekély boszúságára, ki itt legalább is félóráig szeretett -volna pihenni, a fővárosnak vezető uton indultam. Háromszor is -kérdeztem: „Hol van Teheran?“ mert semmi nyomát sem láttam. Mindig csak -azt nyertem feleletül: „Ott!“ S bármily soká függesztém is szemeimet a -megmutatott pontra, a hegyoldalában elterülő várost csak akkor ismertem -föl, a fölötte lebegő szürkés ködfelhőről, midőn legfölebb már csak -félórányi távolságban állott előttem. A nap keltével szétszakadt e -fátyol, zöld-mázos cserepekkel fedett, majd megaranyozott kupolák -mutatkozának, s ime a királyok királyának residencziája – mint a hogy a -Sah magát nevezni szokta – ott feküdt szemeim előtt a maga teljes -szegénységében. - - -VI. - -Azok után, a mit a főváros külső tekintetéről, s azok után, miket -általában Iran egyéb városairól mondottam, bizonyára egy olvasó sem lesz -kiváncsi megtudni, milyen benyomást gyakorol e város benseje az ujonan -érkezőre. Ha az ember a sáragyagból tömött falnak szűk kapuján át – mit -a persák valóságos sziklafalnak tartanak – utat tör magának a keskeny, -szabálytalan, szögletes utczákon, melyek közepét egy-egy csatorna -hasítja, keresztül az egyenetlen, fellyuggatott járdán, melyen gyalogok, -lovasok, megrakott öszvérek és tevék tarka csoportja kevereg, – a -legjobb akarat mellett is, kiki igen szomorú képet nyujthat Iran mai -fővárosáról. Azt a pillanatot idéztem fel lelkem elé, midőn -Konstantinápolyt először megláttam. Milyen óriási különbség a kettő -között! A Bosporus között is nagy köz van a távlat és valóság között. Az -európai utazók nem fejezhetik ki eléggé, mily undoritónak tűnik fel -szemeik előtt a régi Konstantinápoly belseje, – s azt, Teheran mellett -én mégis valóságos Párisnak mondanám. Az emeletes házak, bárha csak -fából, az ablakok, bárha elrácsozva, a kövezet, bárha csak hegyes -kövekből, mindamellett mégis európai városokra emlékeztetnek; itt, hol -az utazóra mindenfelől csak girbe-görbe, szürke sárból tömött falak -bámészkodnak, még a házak alakját is nehéz kivenni, nemhogy valamely -utczáról lehetne az embernek fogalma, s igazán bámulnom kell Krczic -osztrak Genie-kapitányt, ki Teherán városáról egy tervrajzot készitett. -Kellemesen egyáltalában nem lepettem meg tehát, s a csodálkozás és -visszatetszés érzetével telve, csak hosszas kérdezősködés után találtam -rá a török követség palotájára. Az egészen üres volt. A jelenlévő -katonák arról tudósitának, hogy a követ, minden egyéb diplomatikus -tiszttársaival együtt, az előkelő világ szokása szerint, falura ment -lakni, még pedig Dzizerbe, a közeli hegységek aljában fekvő kis -falucskába, mely hegyek levegője a fővárosénál sokkal üdébb lévén, -Simranat gyüjtőnéven neveztetnek, a mi nyári lakokat jelent. - -Ennek a tudósitásnak igen megörültem, mert hogy Teherán a nyári -hónapokban valóban lakhatatlan, azt mindjárt a legelső napon -tapasztalám. Oly rekkenő melegség, oly kiállhatatlan volt itt a hőség, -melyhez hasonlót soha életemben nem szenvedtem, s mi több, a levegőt -ezer meg ezer miasma annyira eltölté, hogy egész napon át alig ehettem -valamit, oly annyira leverőleg hat ezen klima az ujonan érkezettre. -Estefelé valamivel hüvösebbé lett ugyan az idő, s minthogy tebriszi -utitársamat már elbocsátottam, a két órányira fekvő Dzsizerig, szamarat -kellett bérlenem. Mikor oda megérkeztem, öregeste volt már. Szembetünő -különbséget tapasztaltam a légmérsékletben. Minden erőm ujra megjött, s -minthogy a követségi személyzetet, a kertben felvert pompás selyem -sátorban épen estebédnél találtam, könnyen elgondolhatja mindenki, -milyen hatást gyakorolt rám az efendik szives fogadása és vacsorájukhoz -való barátságos meghivása. Mind Haider efendi, mind pedig titkárai, kik, -a mint emlitém, némileg ismertek is, azt hitték, az égből pottyantam le. -S ha Iran bensejében mindenki örömmel hallgatja azt, a ki -Konstantinápolyról beszél, mennyivel inkább a törökök, s kivált még a -konstantinápolyiak. A kérdéseknek nem volt vége-hossza, s egész éjfélig -kellett beszélnem Abdul Aziz uralkodásának kezdetéről, a Boszporusz -paradicsomszerű szépségeiről, s ki tudná elmondani, a török élet mi -mindenféle tulajdonságairól. Utazásom tulajdonképeni czéljára csak -másnap reggel került a sor, s a barátságos oszmanlik nagy szemeket -meresztettek, midőn arról értesültek, hogy tovább akarok utazni, még -pedig Közép-Ázsiába, melyet egész Persia a durvaság legrémitőbb -székhelyének s a legborzasztóbb pusztaságnak ismer. Tervemet -legfurcsábbnak épen maga a nagykövet találta. Haider efendi, egy áldott -jó ember, rendesen azt szokta mondani: „További uti terveidről majd -beszélünk még, egyelőre maradj itt egypár hónapig, tekintsd meg Persiát -s azután tovább utazhatol.“ Ezt mondá, de szive mélyében tökéletesen meg -volt győződve arról, hogy a további utazástól elmegy minden kedvem, s -hogy kalandos terveimről bizonyára le fogok mondani. - -Hogy az útnak kiállott fáradalmait teljesen kipihenjem, a jó oszmanlik -minden telhető kényelemben részesitének; külön sátort kaptam, külön -szolgát, lovat – s egyszóval a szegény utazóból egyszerre gentlemanná -változtam. Bemutattak a többi ott székelő követségeknek, kik -hasonlóképen a legbensőbb melegséggel fogadtak. Ennyi jóságot s -előzékenységet valóban nem reménylettem, s ennek folytán Iran fővárosát, -Teheránt, egész kényelemmel tanulmányozhatám. Az ázsiai utazásoknál sőt -általában minden szárazföldi utazásnál igen nagy fontosságú, hogy mind -az országokat, mind a társadalmakat, fokozatonként ismerje meg az ember. -A ki Közép-Ázsiát akarja meglátogatni, sokkal jobban cselekszik, ha -utját Irannak s nem Oroszországnak veszi. Az utóbbi úton az ember igen -hirtelen beleesik az orosz-czivilizatioból a turkesztan világba, mig -ellenben amaz elsőn lépésről lépésre készülhet el rá, s a ki a persák -nyelvében, szokásaiban s életmódjában jártas, azt a közép-ázsiai csak -fél idegennek fogja tekinteni. - -Hogy nekem, ki az egész keletet eddigelé csak Stambulból s a -törökországi török életből ismerém csupán, itt a persa czivilizatio fő -székhelyén sok minden feltünt, – ezt a hazai olvasó könnyebben -elgondolhatja. A törökök és persák közti különbségről alkalmilag már -szólottunk útleirásunkban, most a városi élet egymástól való eltérését -akarjuk ecsetelni, mert valamint keleten, sőt gyakran nyugaton is, a -nép, urának szokásait tulajdonítja el, mint ezt az arab példabeszéd oly -helyesen illusztrálja: „En nas ala dini Mulukuhum“ (a nép, fejedelme -hitét vallja), ép úgy a főváros élete is, az egész ország életmódjának -hű képét szolgáltatja. A házi, magán életen akarjuk kezdeni. - -Ennél, mindenekelőtt a tisztaság kérdése fog meglepni bennünket, mely az -első és másodrangú török házaknál majdnem mindenütt feltalálható, – -azonban itt – teljességgel hiányzik. Az oszmanli igen nagy gondot fordit -mind benső háztartására, mind benső ruhaneműire s házi eszközeire, -melyekhez fehérneműje és ágyiruhája tartozik. Itt épen az ellenkező -esetet találjuk. S bárha a persa, egészen butortalan termeit gazdag -szőnyegekkel borítja is be, s habár falait dús ékitményekkel látja is -el, mindazáltal a konyha, az éléstár s az Enderun (minta hogy itt a -haremet nevezik) gyakran a legnagyobb hanyagságot mutatják, úgyszinte -ruhái is. Azoknak, kik dzsübbeikre (felöltöny) sokszor 50–100 aranyat -fordítanak, alig van változtatásra két, három ingük, s a férgek, melyek -Törökországban még a középosztálynál is undornak tárgyai, Persiában még -a legmagasb körökben is feltalálhatók. Az előkelő stambulinak toiletteje -is sokkal keresettebb és jobban felszerelt, mint a persaé. Amazok -szappan nélkül s hófehér törülközők nélkül, melyek gyártásában -Törökország még Angliát is fölülmulja, az életet képzelni sem tudják, -mig ez utóbbiaknál a szappan, mint fölösleges fényüzési czikk, igen -ritkán fordul elő s nem egy magas müveltségű Khant láttam, a ki -szolgájának zsebkendőjébe törülközék, melyben, mellesleg mondva, a -másnapra eledelül szolgáló húsadag is benn szokott lenni. Igy szinte a -fürdő is sokkal jobb tisztitó szer Konstantinápolyban s általában -Törökországban semmint Persiában. A bosporus-parti hamamok, fehér -márvány falazatukkal, tiszta vizükkel, hófehér fürdőruháikkal, bárkit is -kielégithetnek; de itt Persiában ezen helyiségekben kiállhatatlan szag -uralkodik, s a helyett, hogy Törökország mintájára, a persák is úgy -öntetnének magukra a vizet, egy négyszögletes kis medenczébe állanak, -sokszor huszan is egyszerre, s olyan szorosan egymás mellé, hogy, a mint -egy török barátom egyszer megjegyzé, „egy bolha sem tudna közöttük -elugrani“; s bárha magam is többször meg akartam próbálni a persa -fürdőt, mindig olyan undor fogott el, hogy soha sem tudtam szándékomat -létesíteni. A mi azonban a persa gentlemant, minden fénye és pompás -öltözéke daczára, egészen undokká teszi, ez a hennah-festés, a mi a -lausonia inermis nevű növényből készült, vizben felolvasztatott sárga -porral történik. Képzeljük csak azt a férfiút, ki szép fekete szakállát -tégla-veresre festi, de ugy, hogy még arcza is ilyen, egész a szeméig, s -bekeni kezét és körmeit is, hogy fashionabb légyen! Ezen divatnak van -még egy másik rosz oldala is, s ez az, hogy a festék befedi a szennyet, -s az olyan úr vagy asszonyság, a ki magát igy kifestette, a mosdást több -napokig is nélkülőzheti. - -Igy Törökországban az ételek s azok élvezési módja is sokkal izletesebb -mint Persiában. Az evés izlés dolga, s hogy Iranban czukorral és -fahéjjal főzött húst esznek, s más egyéb vajmi bizarr eledeleket, ez -magában véve még épen nem róható fel hibául; de az asztalnál széltében -hiányzanak itt a török házak hófehér hauli-i (asztalkendő) s ha ez -utóbbiakban kés és villa mind ez ideig valami idegenszerű még, Persiában -a kanalat is feleslegesnek tartják. Az a finom modor, melylyel a házi úr -a főtt tyúkot ujjai között szétszaggatja, s a hogy a kellem egy bizonyos -nemével oda tesz egy darabot vendége asztalára, az az udvariasság, -melylyel a Szorbet-csészét körüljáratják, mibe már legalább is egy -tuczat férfi mártotta csúful befestett bajuszát, ez még azt is -visszatetszéssel tölti el, ki csak a törökös asztali illemszabályokhoz -van szokva, s ne vélje tulzásnak a nyájas olvasó, ha azt mondom, hogy -még a harmadrangú efendi is sokkal tisztább minden tekintetben, mint a -magát finom szokások dolgában páratlannak tartó persa herczeg vagy -fejedelem. - -A persa szokások finomsága, mint azt e könyv olvasója számtalanszor -tapasztalhatja, csupán a külső taglejtésekben, beszédben és társalgási -modorban található, s ebben a persák csakugyan felülmulnak minden -keletit, sőt azt merném állitani, még talán a nyugatiakat is, s a -főváros ezen tökéletességnek valóságos ne továbbja. A viszonzott -látogatások, levelezések és társalgások illeméről köteteket lehetne -összeirni, egyik túl akar tenni a másikon, s a gyengédség és udvariasság -hyperbolikus kifejezései annál nevetségesebbek, minél jobban ismerjük a -persa magán élet rendkivüli mosdatlan állapotát. Igy kellem és tisztaság -dolgában a persa főváros urhölgyei szinte sokkal alantabb állanak, -semmint a konstantinápolyiak. Igaz, ezek is, amazok is burkoltan -jelennek meg a nyilvános helyeken, de mégis egészen más az a benyomás, -mit a török nő gyakorol az emberre, félig fátyolozott arczával, suhogó -selyem bugyogójával, redős feredzsejével (köpeny) csinos sárga -papucskáival, mint a persa nőnek egészen zsákszerű kék öltönye, egész -mellig érő hosszú két harisnyája, s vászon elővetővel borított orczája. -A mi a házi öltözéket illeti, az előkelő török nőket sokszor megbámulták -már európai festészeink azon képeken, mik a hárem bensejét ábrázolják. A -persa nők pongyolája kevésbé ismeretes Európában, de bizonyára senki sem -fogja valami nagyon festőinek találni a persa hölgyet, ki otthon -mezitláb jár fel s alá kurta s gyakran mégis húsz rőf szövetből készült -szoknyájában, mely a csipőn alúl fütyög, s mellét fedő rövid -ingecskéjében, melynek a hasat szabadon kell hagynia. Ezt az illetlen -öltözetet ifjú s vén egyaránt viseli, s ki még meg nem szokta, lehetlen -hogy ne botránkozzék meg rajta. - -Az utczai élet is sokkal kirivóbb ellentétben mutatja fel az egymással -mereven szemben álló pompát és szegénységet, mint a Bosporus partjain. -Emitt, még a nagyvezir is legfölebb hat ember kiséretében megy a -portára, más magasrangú tiszteknek is, ha két szolgájuk és egy -csibukdzsijuk van, s akárhányszor lehet látni, hogy a miniszterek gyalog -mennek hivatalukba; Teheranban mindez egészen máskép van. Míg -egyik-másik zugutczában egypár félmeztelen dervis vagy koldus ténfereg, -a másik utcza-sarkon egyszerre csak egy-egy khan törtet elő lóháton, -roppant kisérettel. Hosszú botokkal fegyverzett szolgák vonulnak körötte -kétsorban, néha 40–60 is egyszerre, kiknek közepette maga a khan, -gazdagon diszített paripáján, fontos arczczal, fejét és szakállát -kellemteljesen lengetve. Kisérői lármás fellépte, szemtelen -magukviselete mindazok irányában, a kik velük szemben jönnek, azt -hitetné el az emberrel, hogy urok legalább is miniszter. Pedig távol -legyen! sokszor semmi egyéb, mint valami fülig eladósodott khan, ki a -fővárosban hónapok hosszat kunyorál hivatalért, s még csak kisérői sem -tartoznak háztartásához, hanem a megnyerendő hivatal reményében egy -csoport éhenkórász csatlakozik hozzá, kik pompáját puszta risikóra -emelendők, nyilvános megjelenésénél előtte s körötte mennek. Csupa -szemfényvesztés, csupa csuszás-mászás! - -Épen oly mértékben volt rám nézve meglepő az a teljes loyalitás-hiány, -mit a persákban tapasztaltam; a persákban, ismétlem, kik fejedelmükkel -szemben oly túlzott tiszteletet tanúsitanak, hogy egy udvaroncz egykor, -kit a Sah magához közelebb intett, rögtön befogta szemeit s igy kiálta -fel: „Oh uram, kimélj meg engemet, nem léphetek közelebb hozzád, -fenséges pompád sugártengere vaksággal veri meg szemeimet!“ Tudva levő -dolog, hogy az egyes tartományokban a Sah parancsolatait annál kevésbbé -szokás teljesiteni, kérelmeire vagy fenyegetéseire annál kevésbé -hajtani, minél távolabban esik az a tartomány a fővárostól, mint a -tulajdonképi hatalom központjától, sőt hogy többet mondjunk, a fejedelem -legközelebbi környezete, legmegbizhatóbb szolgái vagy hivatalnokai is, -kiket ő tett gazdagokká, félik talán urokat, de nem ragaszkodnak hozzá -szeretettel. Házi körükben a legundokabb hireket hordják ajkukon az -uralkodó magánéletéről, nejei tiltott viszonyairól, s általában minden -cselekedetéről, legyen az helyes vagy helytelen. Ezen hirek -szétszóródnak aztán a nép között, a népköltők satyrákká dolgozzák fel, s -hogy az uralkodó meg nem becsülése valóban már is tetőfokra hágott, mi -sem bizonyitja meg jobban, mint az a körülmény, hogy a midőn nyilvános -helyen megjelen, kénytelen a tömeget szolgái töméntelen csoportjának -„berin, berin“ (félre, félre) kiáltásaival szétoszlattatni, hogy királyi -szemeit a közönyösség szégyenétől megkimélje. A török fővárosban ez -egészen másképen van. Itt, még a hivatalából rég elbocsátott hivatalnok -is bizonyos tisztelettel szokta kiejteni az Efendimiz (Urunk) -kifejezést. A szultán személyéről (Zati Sahanie) mind Stambulban, mind -minden egyéb török tartományban a legnagyobb tisztelettel beszélnek, s a -császári harem viszonyairól, melyek néha, mint például Abdul Medzsid -idejében, igen sok kivánni valót hagytak, legfölebb a titok zárt -pecsétje alatt szokás egyet-mást fülbe sugni. Igaz, hogy az ottoman -dynastiák uralkodói is sokszor a legfeketébb hálátlansággal viszonozták -szolgáik hűségét, de a loyalitás érzelme egyik fő jellemvonása a -töröknek, az ozmanliban úgy, mint az özbégben s az uralkodó kénye amott -soha sem szerezhet magának annyi ellenséget, mint Persiában. - -Bárha a persák az élet örömeit inkább kedvelik, mint a törökök, bárha -itt a háremélet kötelékei sokkal lazábbak, mint ott, mégis mind -Teheranban, mind általában Iran minden nagyobb városában teljesen -nélkülöznöm kellett a nyilvános felderülés és mulatozás azon szép képét, -mi a nyugati utazót oly kellemesen lepi meg Törökországban. Azon -sétányok (szejrjeri), minőkkel Kiatkhane, Kandilli, Csamlidzsia, Fener -és Modaburnu ékeskedik, hogy a mindkétnemű török beau monde csendes -harmoniában legfölebb jelek által társalog egymással, azok a kis -csalitok a Boszporusz partjain, melyek alatt a török vagy töröknő -csibukja felgyürüző kék füstgomolya mellett, a tenger még kékebb -hullámain órák hosszat legelteti szemeit az édes Kejfben, a -megelégedettség e merengő, de mégis derült hangulata, mindez sehol, -sehol nincs Persiában. Itt abból áll a nyilvános szórakozás, hogy az -emberek csoportosan kilovagolnak a szent Sah Abdul Azim sirjához. -Világiasak akarnának lenni s vallásos szemfényvesztést gyakorolnak. Az -odavezető széles uton nem egy ifju Mirzát láthatni, ki arra lovagló -szépét vászonredőinek csokráról felismervén, egypár bókot mond neki, még -a szentélyben is udvarolni szokás egymásnak, az utmentén imitt-amott egy -csésze theát is iszik az ember frisitőül, természetesen nyeregben, de -mindez messze elmarad, a török mulatság vonzó képének mögötte. - -Igy a házi mulatságok képe is sokkal erkölcsösebb Konstantinápolyban, -semmint a persáknál. Az Efendi-osztály, melynek minden tagja, kevés -kivétellel, egy-egy pohárka rakit (pálinkát) szokott élvezni estenden, -kisebb-nagyobb csoportokban néha iddogálásra is egybegyül. Soká, igen -soká kell a kis pohárkáknak körben járniok, hogy a társaság a -hagyományos bonton-ról megfeledkezzék, s a mámorban túlboldogok még -akkor is csak annyiban térnek el a józan állapottól, hogy az ülés, -felkelés stb. illemszabályait kevesebb figyelemre méltatjak, a halk -beszéd helyett fesztelenebbül kezdenek társalogni, vagy a sarokban -elvonult zenészek müvészetétől elragadva, némelyik élénken veri az -ütenyt térdein, a másik pedig – ez azonban nagy ritkaság – a dallamot is -énekli. Az ilyes ivás Törökországban rendesen vacsora előtt szokott -történni, s valóban alig láttam egyet is, a kit azután az asztalnál való -megjelenésben netalán az ittasság megakadályoztatott volna. A persa -fővárosban az e fajta mulatság sokkal zajosabban szokott véghezmenni, s -nemcsak az illem határait lépi át, hanem valóban orgiának is nevezhető, -az ilyen tobzódásnál ritkán hiányzanak a tánczosnők, kiknek müvészete, -mint alább majd elmondandjuk, a legrikitóbb erkölcstelenségen alapul. S -e dorbézolásban nemcsak ifjak és vének vesznek részt együtt, hanem, a mi -Konstantinápolyban soha sem történik meg, itt nem egyszer még a nők is -megjelennek. Ezen erkölcsi állapotok fölött annyival inkább is -csodálkozhatunk, mert hiszen a persák, kora ifjuságuktól fogva az iszlam -világ legelső moralistainak olvasásával foglalkoznak s minden -cselekedetük a kiváló finomság szinét akarván magán hordani. - -Ha már most a társadalmi élet különbségeinek ezen néhány halvány vonása -után párhuzamot akarunk vonni a két főváros épitészeti müvei között: -bizonyára nem lephet meg senkit sem, ha azt állítjuk, hogy Stambul, a a -byzanti császárok e régi székhelye, méltán sértve érezheti magát, midőn -mi a régi Rhagesz romjaira csak az ujabb időkben ráépitett nyomorúságos -Teherannal akarjuk összehasonlítani. Rhagesz, az ős hajdankor, sőt még a -középkornak is nevezetes régi városa, valóban óriási volt mind -terjedelmére, mind pompás épületeinek számára nézve, de mindezekből -egypár romon kivül (s pedig ezek is már csak az arab korszakhoz -tartoznak) semmi fenn nem maradt, s a mije a mai Teherannak van, az csak -a Kadzsarok harczias turkdynasztiájának müve, kiktől a szép müvészetek -kedvelése, nagy bajjal tudott egypár fillért kicsalogatni. A belvárosban -álló királyi palota, melyen a szél kénye-kedve szerint átfütyörész: -falai minden arabeszkje és aranyozása daczára, igen szomorú benyomást -tesz a látogatóra, sőt még a persák által oly fennen magasztalt azon -részek is, hová az Európából hozott müvészeti és fényüzési czikkeket -helyezték el összevissza, ezek is inkább valami díszáruraktárra -emlékeztetnek, semmint királyi palotára. Hogy ez nem csak Dolma -Bagcseval egybe nem hasonlítható, mely tündéri fényben emelkedik a -Boszporus partján, s nemcsak Begler-Beg Szeraillal nem, mely bárha fából -van is csak, de belülről gyönyörűen el van látva mindennel, sem -általában a szultán legkisebb palotájával sem, – sőt még azon jalik-kal -(nyaralók) sem versenyezhet, miket az előkelő török főméltóságok szoktak -maguknak épittetni, ezt, ugy hiszem, mondani is felesleges. Ha a persa a -Nizamieh, Nigarisztan vagy a Kaszri Kadzsar (Kadzsar Kioszk) palotákat, -mely utóbbi a várostól mintegy félórányira fekvő kisded halmon áll, az ő -szokott nagymondhatóságával leirja, az ember valóban azt hinné, hogy -mindezek igazán keleti fényben úszó nyaralók, – azonban távol legyen! az -ember vajmi nagyon csalódik, az uj persa épitészet szót sem érdemel, -diszitései kiáltók, feltünők ugyan, de nem szépek, a kertek vagy -elhanyagoltak, vagy mind valahány a legkezdetlegesebb állapotban, a -szökőkutak csak igen csekélyek és mind régi szabásuak, egy szóval a -királyi palotákat Persiában csak azért magasztalják oly nagyon, mert -épitésük, realis értéküket rendkivül tulhaladó összegbe került, melynek -– természetesen – fele is a vállalkozók és magasabb hivatalnokok zsebébe -vándorolt. - -[Illustration: Kaszri Kadzsar, a sah egyik nyári palotája közel -Teheranhoz.] - -Egyébiránt a szunnita főváros roppant fölényét maguk a persák is -elismerik s ezt legjobban a következő adoma bizonyíthatja: „Egy persa -sah, ki előtt a boszporusz-parti palota nagyon magasztaltaték, előhivatá -udvari főépitészét, s megparancsolta neki, utazzék haladéktalanul -Stambulba, vegye szemügyre az ottani épületeket s azután Iranba -visszatérvén, emeljen ott hasonlókat. Az épitész elutazott. Vissza is -tért azután nem sokára, megjelent a fejedelem előtt s így szólott: -„Uram, trónod zsámolyára teszem le fejemet, mert lehetetlen -parancsolatodat teljesítenem, a konstantinápolyi palota utánzása -felülmulja minden én tehetségemet.“ „S vajon miért?“ dörgé feléje -haraggal a fejedelem. „Uram – viszonzá amaz – benső szépségeit még nem -volna nehéz utánozni, de falai aljához naponkint két világfejedelem -dörzsöli oda homlokát hódolata jeleül, – és ezt nem lehet utánozni!“ A -persa müvész ugyanis a szerail falainál zsongó fekete és márvány -tengerek habjait értette. Fejedelmeknek mondja azokat, melyek a -szultanilak előtt hódolatukat mutatják be, s valóban jóformán igaza is -van, mert olyan tulajdonokat, minők Konstantinápoly körül egyesülnek, -más egyebütt a természet sehol sem tud felmutatni. - -Épen oly roppant nagy a különbség a két főváros éghajlata között is. -Stambulban is van hideg, mely a faházakban nagyon is érezhető, s van -meleg is, mely a nyári hónapokban némely városrészekben, mint például -Akszerajban, meglehetősen nyomasztóvá válik. De van e mellett két -hatalmas mérsékelője is, télen a déli szél, s nyáron az éjszaki, melyek -az éghajlati kellemetlenségeket jóformán mérsékelik. Teheranban a tél -elég enyhe ugyan, de annyival borzasztóbb a hőség, a nyári nap nyomasztó -forrósága, s bárha a házak szelelőkkel vannak is ellátva, mégis a város -bensejében nyaranta forró időjáráskor, még maguk a pinczék is -kiállhatatlanok. - - -VII. A király és udvara. - -Naszr-ed-din Sah, Iran mostani uralkodója, még csak 16 éves volt, midőn -az 1848-ik szept. 6. atyja, Mohammed Sahnak haláláról értesült. Nem, -mintha talán az valami nagyon szerette volna, hanem más egyéb -vetélytársa nem lévén, Veli Ahd-dá (trónörökös) neveztetett ki, s mint -ilyennek, át kellett venni törvényes szokás szerint Azerbaidzsan -tartományának kormányzatát. A trónváltozás Iranban rendesen -zűrzavarokkal, küzdelmekkel, sőt véres polgárháborúkkal szokott -egybekötve lenni. Az uj uralkodónak kiváltképen teli erszénynyel kell -ellátva lennie, hogy az egyéb követelőket eltehesse láb alól, – -Naszr-ed-din Sahnál azonban épen ez hiányzott legjobban. Az egész -piszkosságig zsugori Hadzsi Mirza Agaszi, atyjának vezirje, soha sem -juttatta pénzhez, s midőn most Teheranba akart menni, a trónt -elfoglalandó, minden szükséges, sőt nélkülözhetlen eszköznek hiányával -volt. Kölcsönt akart kieszközölni a tebrizi kereskedőknél; de a persák -nem merték pénzüket neki adni, s csak is a görög Ralli és társa -kereskedő-háznak köszönheté, hogy az attól nyert pár ezer aranynyal -útnak indulhatott. Naszr-ed-din Sah nem is feledkezett meg ezen -szivességről, s fél év mulva gazdag ajándék kiséretében küldé meg -tartozását. Az első csomagra ez volt irva: „Ezt Naszr-ed-din herczeg -küldi“, a másikra „Ezt Naszr-ed-din király.“ - -A tizennyolcz éves uralkodó, ki e fölött annakelőtte még a legnagyobb -elvonultságban és félelemben is élt, nem tarthatta volna kezében -sükeresen a kormány-gyeplőt, ha olyan férfiú nem állt volna oldalánál, -mint Mirza Taki Khan, kivel Tebrizben ismerkedett meg, s ki őt veziri -minőségben követé Teheranba. Ezen férfiú, ki egyenesszivűségére, hazája -szeretetére, ritka belátására és statusbölcseségére nézve, nem Persia -történelmében, hanem az egész kelet ujabb korszakában valóban páratlan, -vaskézzel ragadta meg Iran regeneratiójának óriási munkáját. Igazán -csodálatra méltó, hogy rövid idő alatt mennyit tett a földmüvelés és -kereskedelem emelésére, azon terhek könnyitésére, melyek a földmüvelőt -már-már tönkre tették, s a Persa befolyásnak s tekintélynek az ország -határain tul való sokasbitására. Még az olyas meggyökerezett hibákat is, -minők a megvesztegethetés, a fényüzés s némely osztályok veszedelmes -kiváltságai, ezeket is meg akará semmisíteni s a szerénység példájával -maga járván elől, a Nagy-vezir czimet visszautasitá s helyébe Emiri -Nizan, rend-felügyelő, nevet vőn fel, s csakis utóbb, midőn tettei a -világot bámulatra ragadták, maga a nép, Emiri Kebir (nagy Emir) -dísznévvel tisztelé meg őt. Nem csoda tehát, hogy e férfiúnak a nagyok -elvetemedett és romlott körében sok és hatalmas ellensége támadt. -Ezeknek élén maga az anya-királynő állott. Az ifjú király sokáig siket -volt minden sugarlás ellen, s midőn e féfiút legjobban vádolnák előtte, -épen akkor adta neki nőül tulajdon testvérét, – de végre gyenge jelleme -mégis eltérité az igaz utról. A tevékeny vezir kegyvesztetté lőn, a -városból száműzeték s utóbb halálra is itéltetett. A nagy férfiú, ki a -halál nemét maga választhatá, fürdőjében életerét nyitotta meg, Fin -kastélyában, Kasanhoz közel. Elvérzett s vére nyomai a most nevezett -helyiségben mind e mai napig láthatók, de kora halálának nyomait, az -egész ország még sokáig fogja viselni; mert ha Emiri Kebir még nehány -évig a kormány élén állhat, Iran ma bizonyára tekintélyes állam keleten. -A mint Polak mondja, s én magam is hallám Teheranban, a király utóbb -megbánta volna elhamarkodott itéletét. Ügyes vezirjének elhunyta óta az -országnak igen sok veszedelmet kellett viselnie, s a Turkomanokkal való -szakadatlan küzdelmeken kivül, kivált Oroszország ösztönzésére Iran -gyakran háborúba bonyolult Herattal, a mi hosszas küzdelmekre -szolgáltatott okot mind az Afghanok, sőt még az angolok ellen is. A -király, minden tekintet nélkül országának zilált állapotára, leginkább -hóditási tervekkel, kedvencz eszméivel, foglalkozott, s minthogy a -pénzvágyó miniszterek a hadjáratokban gazdagodhatnak meg leginkább, a -fiatal fejedelem hiú óhajtásai minden oldalról pártfogoltattak. Ezer meg -ezer aranyat s még több vért pazaroltak el hiába, sőt azon szakadatlan -támadási kisérletek folytán, melyeket a szent pétervári udvar az indiai -és közép-ázsiai britt uralom ellen intézett, Persia Oroszországnak -egészen közönséges eszközévé alacsonyult, s annak korlátlan befolyása -alatt áll mind e mai napiglan. - -Ennyit a király politikájáról. A mi személyiségét illeti, Naszr-ed-din -Sah, ki sokkal idősebbnek néz ki, semmint a mily koros, közép termetű -férfiú, igen kellemes külsővel, szabályos arczvonásokkal, szép -szemekkel, ajkai körül nyájas mosolylyal, gyönyörű bajuszszal s egészen -kurtára nyirt szakállal. Magatartása valóban fejedelmi, ugyszinte -társalgási modora is, csak beszéde gyors egy kissé, ugy hogy a ki -először beszél vele, nehezen fogja megérteni. A mi szellemi képzettségét -illeti, minden hizelgés nélkül mondva, – egész Iranban bizonyára ő a -legmüveltebb férfiú. Meglehetősen jártas mind az arabok, mind tulajdon -országának irodalmában, folyékony, jó irálya van, kalligraphicus irása, -meglehetősen rajzol is[14], e mellett a franczia nyelvben is jártassága, -de különös bámulatos földirati ismeretei, a miről saját magamnak is volt -alkalmam meggyőződni. Senkit sem találtam egész Iranban, a ki -Közép-Ázsiáról oly alaposan tudott volna beszélni, mint ő, de e mellett -a többi világrészek földrajzát is tökéletesen ismeri s tulajdonképen ez -képezi kiválólag kedvencz tanulmányát. - -Minthogy szellemi képzettségének fensőbbsége folytán sem udvaránál, sem -miniszterei között nem igen talál olyanokat, kikkel hasznos mulatságban -tölthetné idejét, nem is csoda, ha udvari környezetét unalmas -etiquettjével nem szereti valami nagyon, s inkább Teheran környékén tesz -kirándulásokat, vagy, ha csak szerét teheti, vadászni megy. Az évnek -legalább is háromnegyed részét ezen szenvedélye kielégitésének szenteli, -a mi kitünő vadászszá tette, s minthogy az idő minden viszontagságával -daczolni megtanult, testileg sokkal edzettebb, mint sokan nagyjai közül, -kikre nézve nem lehet gyötrelmesebb kötelesség, mint urokat fagyban s -hőségben a szabadba követni. A mily jól érzi magát annakokáért a király -e kirándulások alkalmával, ép oly kellemetlen neki palotája benseje, -nagyjai ármánykodásai, nejei cselszövényei, az őt környező tisztek -csúszás-mászásai, kikben egyébiránt oly kevéssé bízik, hogy magán -kincseit nem egyszer még vadászataira s egyéb utazásai alkalmával is -magával viszi. - -Nagyon meglepett engem általában az a különbség is, mely a török és -persa birodalom uralkodóinak mind személye, mind általában egész udvari -élete között létezik. Azt a nymbust, mely Oszman régi dynastiáját mind e -napiglan dicsőséggel és hódolattal környezi a Boszporusz partinál, az -oly sokszor előfordult trónváltozások folytán hiában keresnők Iranban. -Igy az udvari etiquette, bárha külsőleg modernizálva van is, alapjában -véve most is a régi még, a mi Persiában lehetetlenné lett, -Törökországban nemcsak magát az uralkodót, hanem még rokonait is a -legnagyobb tisztelet illeti. Ezek a külvilágtól egészen elzártan élnek, -s bárha több évig laktam Konstantinápolyban, ritkán találkoztam egy-egy -olyan pasával, ki az uralkodó testvéreivel érintkezhetett volna. A -Kadzsar dynasztiában épen ellenkezőleg áll az eset. Minthogy itt a -fejedelmek, alatvalóik közül is házasodhatnak, a királyi rokonság -aránytalanul jobban el van terjedve. Különös például kivált Fethali -sahot emlegetik, ki, a mint mondják, száznál több törvényes gyermeket -hagyott maga után. Testvérei hasonlóképen nem csekélyebb számú utódoknak -örvendhetének, s így nem csoda, ha a királyi család tagjai annyira -megszaporodtak, hogy az uralkodó fejedelemnek csak legközelebbi -atyjafiaira lehet gondja, s ha az államkincstárt nem akarja nagyon -igénybe venni, mi egyébiránt Iranban nem is jut eszébe senkinek sem, – -kénytelen egy egész csomó királyi herczeget minden figyelem nélkül -hagyni. Ezek annakokáért, hogy megélhessenek, kénytelenek sokszor minden -osztályba bevegyülni, mindenféle életmódot megragadni, s képzelhető, -milyen csodálkozva néz itt az olyan utazó, ki Konstantinápolyban -huzamosb időt töltött, egy-egy asztalosra, szakácsra vagy -lovászlegényre, ki neve után oda teszi a Mirza czimet, mi ebben az -esetben herczeget jelent, s mostani alacsony állása daczára, az ereiben -folyó királyi vérre utal. - -Természetesen az irani királyi család magán vagyona is sokkal kevesebb, -mint a törökországi oszman dynastiáé, mely utóbbinak minden tagja a szép -és gazdag birtokokon, vám-jövedelmeken, s bizonyos városokon és -tartományokon kivül, miket mindjárt születése után mintegy zsebpénzül -kap, az állampénztárból azonkivül még busás havi pénzben is részesül. A -kadzsarok gazdagsága kiváltképen a király magán kincstárából áll, mely -pénzül a legjobb időkben sem igen megy többre öt-hat millió aranynál, -drága ékszerekben azonban valósággal gazdag. Oly szerencsés voltam, hogy -ezt egykor a török követ kiséretében megláthatám, s azon rövid jegyzetek -után, miket magamnak hamarjában tehettem, némelyeket közölni is akarok -felőle. Első s legszebb darabja e kincstárnak a nagy Derjai-nur-gyémánt -(világosság tengere), melyet Nadir Sah hozott Indiából, s melynek -egyedüli vetélytársa csupán az angol kincstárban létező Kuhinur -(világosság hegye.) Mikor én láttam, egy övbe volt foglalva, s a nagy, -hosszúdad s közepén emelt drága kő valóban csak olyannak látszék -előttem, mint valami közönséges hegyjegecz. Van itt azután egy értékes -rubin, melyet Tavernier a hires franczia utazó adott el, s úgy szinte -van több más gyémánt s három nagy smaragd, melyeket Nadir Sah hozott -Indiából. Mondják, hogy azon igaz gyöngyök is igen nagy értéküek, -melyeket közbe-közbe egy-egy smaragddal füzötten, nagy ünnepélyek -alkalmával a király mellén szokott hordani. A gyémántok közül, az előbb -emlitett nagyon kivül, leghiresebbnek mondják azon másik tizet, miket a -király egy díszruháján gombok gyanánt szokott viselni ötösével egy-egy -oldalon. Van ezeken kivül még számos öltönydarab, melyek a leggazdagabb -drágakövekkel egészen elborítvák, – ilyenek például: egy küledzse -(felöltöny), kiválólag szép sawlból, melynek nyaka, hajtókája s melle -tele vannak gyémántokkal. Ilyen a Tadzsi kejvan (korona alakú kucsma), -melynek csúcsán kis tojás nagyságú smaragd van, több gömbölyű vánkos, -szőnyeg s más egyéb ruhaneműek, mik drága ékességeikkel a szemet majd -hogy meg nem vakitják. Van ezeken kivül hat vagy nyolcz királyi pálcza -több gazdagon diszített fogantyús kama, nagyszámú drága öv s más egyéb -sulyos arany és ezüstneműek. - -A dynasztia ezen magán birtoka fölött mindig maga az uralkodó -rendelkezik korlátlanul s a család egyéb tagjainak, valamint tulajdon -nejeinek is be kell érniök azzal, mit az ő nagylelkűsége nekik ajándékul -juttat. A herczegek ennek folytán csak úgy lehetnek gazdagokká, ha -maguknak vagy szorgalmuk, vagy valami zsiros hivatal által szereznek -birtokot, s a király nejeiről tudva levő dolog, hogy ezek zsebpénze -gyakran oly csekély, hogy toilettejük legszükségesebb kellékeit is alig -tudják megszerezni. Már maga e most emlitett körülmény is elegendő ok -arra, hogy Iran előkelő leányai nem tartják különös szerencséjüknek, ha -a királyi kegy őket tiszteli meg, sőt van akarhány olyan szülő, a kit -egészen boldogtalanná tesz az a körülmény, ha a király az ő gyermeküket -akarja nőül venni, minthogy szülöttüket nem örömest teszik ki az udvari -ármányoknak, s az uralkodó változékony szeszélyének. - -Senki előtt sem lehet tehát feltünő, ha azt mondjuk, hogy a teheráni -királyi harem nagyban különbözik a boszporusz-parti gynaczeatól. Bárha -ez utóbbinak tagjai egyesegyedül pénzen vett csirkaszi leányokból -állanak (mert a török szultánok alattvalóik családjából nem -házasodhatnak), a mi a szabadságot, pompát, fényt és befolyást illeti, a -konstantinápolyi hárem-hölgyek állapota sokkal fényesebb, mint irani -hasonfeleiké. Emlékezem, hogy Abdul Medzsid szultánsága korában, több, -bárha pénzen vásárolt Kadin, hihetlen mértékben uralkodott mind a -szultán, mind az egész ország fölött. A többi között csak az egy -Szerfiraz Hanimot akarom például felhozni, ki fejedelmi urát oly -rettegésben tartotta, hogy ennek a nő tulajdon kértére bele kellett -egyeznie a Tewfik bey-el, titkos kedvesével, kötendő házasságába, miután -a szultán magát tőle törvényesen elválasztatta. Ilyesmi Persiában -hallatlan. A király egészen kénye-kedve szerint rendelkezik nővérei, -nagynénjei s tulajdon leánya keze és szive fölött, s testvéreinek egyike -semmi kifogást sem tehetett ellene, midőn nem nagyon rég, a király három -olyan magasb rangú hivatalnoknak jegyezte el egymásután, kiket ezen -kitüntetésre méltóknak itélt. Egyébiránt azon körülménynek is igen sokat -lehet tulajdonítani, hogy Naszr-ed-din sah, a mi a keletieknél vajmi -nagy ritkaság, nem kedveli különösen az asszonyokat, s igy a haremet -elhanyagolja. Nagyon ingatag lévén szerelmében, a király néha mindent el -szokott követni, hogy egyik-másik irani szépséget, kinek tekintete -királyi szivét véletlenül megsebezte, hatalmába kerithessen. A legkisebb -bú nélkül elvál egyiktől, hogy a másikat elvehesse, de a kegyencznők -szerencsecsillaga rendesen csak igen rövid ideig szokott tündökleni; -mert a király rabja lévén a vadászatnak és a katonai életnek, csakhamar -megunja a haremet és annak bájos lakóit, s örül, ha tőlük -megszabadulhat. - -A teherani királyi család körében tehát teljesen hiányzik a bensőség és -bizalmasság azon köteléke, mely Konstantinápolyban mind a kegyencznőt, -mind az exkadin-eket urokkal egybefűzi. A teherani királyi család minden -tagja arra törekszik, hogy egyik a másik rovására meggazdaguljon. Minden -egyesnek lelkében bizalmatlanság és vak önzés honol. A szigorú, erélyes -fejedelem félelmet gerjeszthet ugyan személye iránt, de szeretetet soha -sem, s ennél fogva könnyen érthető, hogy a fiatal Naszr-ed-din sah, ki -bárha nem mutatja is, keresztül lát családi életének nyomorult -viszonyain, csak akkor érzi egészen jól magát, ha távol a palota -dögleletes légkörétől, távol az őt körüldongó tömeg ármánykodásaitól, -künn a szabad természet ölén magán élvezeteit felkeresheti. Hogy a -királyi nőkre térjünk vissza, ezekről meg kell jegyeznünk, miszerint -eltekintve azon eszközök korlátoltságától, melyek szolgálatukra állanak, -személyes szabadságuk is sokkal lebilincseltebb, mint a konstantinápolyi -császári urhölgyeké. A ki e most emlitett városban ünnepnapokon a -császári fogatok gyakran nagyon is hosszú menetét látja, a legszebb -lovak által vont díszkocsikat, melyekből gazdagon öltözött, drága kövek -és más ékszerek fényében uszó hölgyek, minden őket környező eunuchok -daczára, egészen fesztelenül űzik szerelmi tréfáikat, a ki tudja, hogy -Göttsuban vagy az édes vizeknél hogyan enyelegnek és tréfálnak ezek az -őket körülzsibongó ifju efendi-világgal, azt bizonyára igen meg fogja -lepni, ha Teheranban egy kék zsákba öltözött királyi hölgygyel -találkozik. Állása fényét semmi sem mutatja, ha csak azon ütések nem, -melyeket az őt környező ferrasok osztogatnak a tömegnek, hogy minden -tekintetet elfordítsanak róla. S még az ilyen kalitkában való sétálás is -igen nagy ritkaság, mert az egyiknek vagy nincs meg szükséges -ruhaneműje, a másik talán ékszereit zálogosította el, s valóban e nők -sorsa egyáltalában nem irigylésre méltó, s hogy rangjuk mily -jelentéktelen, semmi sem bizonyítja meg jobban, mint azon kettőnek -példája, kikről Polak azon tudósitást közli, hogy a királytól elválván, -egyik egy könyvkötőhöz ment utóbb nőül, a másik pedig a királyi -kollegium valamely növendékéhez. - -Valamint az egész persa nemzet sokal távolabb van Európától, semhogy a -mi institutióinkkal közelebbről megismerkedhetnék, vagy az európai -politika ostoraitól annálinkább félhetne, ép ugy a Teherani udvar is -sokkal fesztelenebbül megtarthatja keleti jellemét, mint a török udvar -szerailja, mely az európai diplomatia tekíntetének s az odavaló és -külföldi ujságirók argus-szemeinek szakadatlanul ki van tétetve. Azon -időben, midőn Morier közzé tette csipős satyráját Persiáról, a teherani -udvar, nehogy olyannak láttassék, kiben semmi önérzet nincs, erélyes -tiltakozást bocsátott közre a hajdani angol követségi tagnak tolla -ellen. Mondják, hogy Naszr-ed-din Sah ujabb időben is nagyon felgerjedt -Gobineau Persiáról szóló legujabb könyve ellen, minthogy a franczia -gróf, ki a teherani udvarnál a legnagyobb tiszteletben állott, némely -viszonynak fátyolát nem a leggyengédebben lebegteté. Azt is mondják, -hogy a király felgerjedésében valamennyi franczia tisztet el akart -bocsátani szolgálatából, de én azt hiszem, hogy mind ez csak prima furia -történhetett, s mindenki azzal a gondolattal nyugtatá meg magát: „Páris -sokkal távolabbra van mi tőlünk, semhogy az a rosz hir, melyet felőlünk -ott költenek, minekünk valami komoly aggodalmakat okozhatna.“ S valóban, -nemcsak Páris, hanem az egész európai szellem is nagyon távol van a -teherani udvari élettől. S valamint a Boszporus mellett azon mértékben -csökken a háremélet histoire scandaleuse-e, a mily mértékben a nyugati -befolyás terjed, ép úgy a teherani udvar visszaélései is csak akkor -fognak megszünni, ha ez Európával közelebbi érintkezésbe jövend. Ez -azonban aligha fog egyhamar megtörténni. - - - - -KIRÁNDULÁSOM DÉLPERSIÁBA. - - -I. - -Közép-Ázsia óriási városának, a hajdani Rhagesznek romjaihoz -támaszkodva, bánatos szemmel tekintettem Khoraszan felé, mint a melyen -utamnak át kelle vezetnie a távoli keletre, a még mindig varázsfényben -tündöklő Oxus partjaihoz. Heratot, a most említett tartomány egykori -fővárosát, melynek Teheran után második nyughelyemmé kell vala lennie, a -hatalomvágyó Doszt Mohamed Khan ostromolta. Ez az ősz barekzi főnök a -maga vad afghanaival nemcsak Közép-Ázsiának e kapuját, hanem az egész -vidéket is elzárta. A mily haszonleső, ép oly gyanakvó harczosaihoz -egyetlen karavan, egyetlen utazó, s mi több, egyetlen koldús sem mert -közelíteni, – mennyivel kevésbé én, kinek idegen vonásaiban a keleti -előtt oly rémszerűleg hangzó „frengi“ (európai) nyilván olvasható vala, -kinek léptei még a legteljesebb békeidőben is gyanút gerjesztettek vala, -a harcz viharai folytán pedig még árnyékát is mint valami -balszerencsével terhes kisértetet üldözték, s minden irgalom nélkül -elpusztítottak volna, – kiváncsiság, kedv, lelkesedés, mind nem használt -semmit, s ha csak a bizonyos veszedelembe nem akartam rohanni, nem -választhattam egyebet a várakozásnál. Az utazni vágyónak mindig nehezére -esik ugyan a türelem, azonban az a gondolat: „később, de annál -biztosabban“ vigasztaló hatást gyakorolt rám, s nem sokára teljesen -belenyugodtam sorsomba. - -Ott maradtam Teheranban. Nyolcz-tíz napig meglehetősen kellemes volt az -a kényelem, melyet a török követség vendégszeretete nyujtott, de, a mint -a keletiek mondják, alig temettem el a megtett utazások fáradalmait a -nyugalom puha párnáinak redőibe, s az utazási vágy már is ujra -felgerjedt szivemben. A régi Rhagesz romjaihoz vezető kisebb séták élénk -érdekeltséget gerjesztének bennem mind az iránt, a mi Ó-Iran emlékekben -gazdag fénykorával egybefügg, s minthogy e kor maradványainak -legszebbjei délen, illetőleg Sirász környékén találhatók leginkább, meg -nem állhatám, hogy egy kirándulást ne tegyek Farsz tartományba. Az -világos volt előttem, hogy én, egy Chardin, Niebuhr, Ouseley s Ker -Porter sokoldalú kutatásai s annyi utazó kimeritő leirásai után, -melyekben e nevezetes emlékek minden pontja, minden oldala ismertetve -van, semmi ujat sem fogok látni, s minthogy Iran s mindaz, a mi ennek -történelmére tartozik, reám nézve csak másodlagos érdekű volt, csupán -műkedvelő gyanánt akartam odautazni, bizonyos lévén felőle, hogy az az -élvezet, melyet a szefevik hajdani fővárosának, Persepolisnak, Naksi -Rusztem s más egyeb őstörténelmileg nevezetes helyek s azok romjainak -megtekintése nyujtani fog, bizonyára méltók lesznek arra, hogy értük az -ember némi utazási kellemetlenséget is kiálljon. - -Fel! Sirázba! hangzék bensőmben. De minő jellemben, minő nemzetbeli -képében tegyem meg ezt az utat? – ez volt az a kérdés, mely eleinte -foglalkoztatott. Teheranban ozmanli gyanánt jelenvén meg, a persa -hatóságok előtt ilyenül mutattatván be, mégis furcsa lett volna -egyszerre európaivá lenni, s ilyen minőségben indulni útnak. Az oszmanli -vagy szunnita név a siíta Persiában majdnem kellemetlenebb hangzású még -a frenginél is, s bárha az ember a fővárosban a kormány s a török -követség védszárnyai alatt meglehetősen szabadon mozoghat is, ez eset -épen nem áll a városon kivül, legkevésbé pedig a siíta fanatismusáról -oly hirhedt Délpersiában. Ott oszmanlikat igen ritkán látnak, a -szunnitákat pedig minden különbség nélkül gyűlölik és megvetik. Ez oknál -fogva oszmanli gyanánt utazni oda, ha talán veszedelmet nem is, de -kellemetlenségeket bizonyára okozhatott volna. S épen, minthogy oszmanli -igen ritkán jut el oda, nagyon érdekes lenne látni, hogyan gondolkoznak -s hogyan fogadják Ali ezen buzgó követői más véleményű hitsorsosukat. S -minthogy a jövendőbeli dervisnek, nem szabad félnie a kalandos -tervektől, igen kevés küzdelmembe került, hogy a török követségen lévő -jóakaróim lebeszélései daczára, határozattá érleljem szándékomat s -egypár nap mulva csakugyan kész is valék egy épen Sirazba induló -kisebbfajta karavanhoz csatlakozni. - - -II. - -Az 1862-dik szept. 2-ka volt, midőn én, egy bagdadi szunnita dervis -öltözékében, hosszú, egész bokán alul érő entariban (alsó ruha), piros -övvel s fekete csíkos maslakkba öltözötten, fejemet pedig az ép oly -csinos, mint czélszerű keffie-vel körülfonva, a Sah Abdul Azim kapun át -eltávoztam. A kis karavan gyűlhelyeül, egy a városon kivül fekvő -karavanszerai volt meghatározva, minthogy Teheran kapuit naplemente után -be szokták zárni, s a külvilágot kicsukják onnan. Az illető utitársak -itt ismerkedtek meg egymással, a málhatömbök ujra felrakattak, s -minekutána barmaink abrakot kaptak volna, mintegy két órával éjfél után -útra kelt a kis karavan, mely körűlbelől mintegy harmincz megrakott -öszvérből, néhány lovasból, Mollahból, Meshedből visszatérő zarándokból, -iparosokból, kereskedőkből s csekély magamból állott. Utunk eleinte a -Sah Abdul Azimba vezető tágas ösvényen vitt, mely a teheraniak különös -tiszteletben álló bucsújáró helye, s ezelőtt az én mindennapi sétáimnak -is czélpontja. Nappal, s kivált a délutáni órákban, igen zajos élet -szokott itt pezsegni. Az ember mindig egy csomó felpiperézett úrnővel -találkozik, kik a lovat férfimódra ülvén meg, jönnek s mennek -váltakozva, előkelő Mirzákat és Khanokat, számos kisérettel, néha-néha -egy-egy európai kocsit is, melyet itt csak az udvar használ, mert Sah -Abdul Azim, bárha bucsujáró hely, a teheraniaknak egyszersmind -caroussel-je is. S midőn e tájon az éjféli órákban haladnék át, – a -mindenek fölött uralkodó csendesség annál nagyobb hatást gyakorolt reám. -A hold egészen nappalias fényt hintett a balkéz felől vonuló hegységre s -azon aranyos kupolára, mely alatt a szent Sah Abdul Azim pihen. S csakis -miután mintegy jó órahosszat lovaglánk, kezdé a karavan egyik-másik -tagja élénk hangu beszélgetés által megtörni éji vándorlásunk -egyhanguságát. A karavanok mindig egy társaságot képeznek ugyan, de -annak egyes tagjai majd többé, majd kevésbé bensőbb viszonyba szoktak -lépni egymás között, mire leginkább az azelőtti ismeretség, vagy a -czélnak azonossága szokott okot szolgáltatni. - -Én egy fiatal bagdadi Szeidet választék ki magamnak utitársul, ki -foglalkozására nézve Rauzekhan (vallási énekes) lévén, müvészi körutat -akart tenni Dél-Persiában. Rauzekhanoknak tulajdonképen azok -neveztetnek, kik a Persiában oly nagy hirre kapott vértanúnak, -Huszeinnak halálát éneklik meg elegiákban, s e mellett, a mi igen -könnyen érthető, különösen fanatikus siíták. Barátságunk annál -feltünőbbnek látszhatik tehát, de a szeid, mint bagdadi s a magas -portának alattvalója, nem átallá az efendivel szorosabb ismeretségre -lépni. Bemutatott aztán a karavan többi tagjainak is, s minthogy víg -czimbora volt, ki gyászdali énekes minősége daczára nem egyszer a -legfrivolabb énekekbe kezdett, mindjárt az első esttől fogva kedvenczévé -lőn az egész társaságnak, s ismeretsége nekem nagy hasznomra vált. Hogy -mind az ő, mind a többi utitársak kegyeit megnyerjem, ovakodtam minden -vallásos beszédtárgytól eleinte, a mit egyébiránt igen nehéz elkerülni, -minthogy a persák, nagy kedvelői lévén a vitatkozásnak, keresztyénekkel, -gebrekkel, de kiváltképen a szunnitákkal csakhamar disputátióba szoktak -elegyedni. Azt gondolám magamban, elég időnk lesz még erre, s -felhasználva bensőm nyugodt hangulatát, inkább kalandos kirándulásom -ábrándjaiba merültem. - -Délpersiát, főszékhelyét az ó-persa, majdnem azt merném mondani, az -ó-ázsiai müveltségnek, azt a helyet, hol az ember Hafizt és Szaadit -látogathatja meg, még reményeim legvakmerőbb képeiben sem merném magam -elé festeni. Egypár esztendővel ezelőtt egy-két persa verspár elegendő -volt arra nézve, hogy a legnagyobb mértékben el legyek ragadtatva, s ime -most mint keleti, született keletiek között utazom oda, olyan módon, -minőnek eddigelé még csak igen kevés európai örvendhetett. Boldogságom -érzetére nagy befolyással volt a felséges időjárás is. Hiába kisérteném -meg Persia holdvilágította szeptember éjjelének szépségeit ecsetelni. A -tiszta lég, a hegyek, egyes magános fák, romok, s a vékony vonalban tova -vonuló karavánok fantasztikus árnyai, a csengők merengésre gerjesztő -egyhangú zengése s kiváltképen a páratlanul felséges csillagos ég oly -meglepő varázst gyakorolnak a nyugatról ide származottnak kedélyére, -hogy az ilyennek a környék sivár természete fel sem igen tűnik. A Sah -Abdul Azimtől egész a hegylánczig vezető ut nem egy sziklaomolványon, -árkon és kiszáradt patak medrén vezetett keresztül, de én figyelmemre -sem méltattam az út nehézségeit, sőt teljesen rábizván magamat szamárkám -biztos lépéseire, szemeimmel inkább a szeid mozdulatait kisérém, ki -minden csillagról tudott egy mesés történetet. Minden csillagnak meg van -a maga mythosza, jó és rosz hatása, s bizonyára igen sokat vesztettem -volna előtte, ha szavainak feltétlenül hitelt nem adok. - -A gönczölszekere már a nyugati láthatárnak hajlott, midőn a karizeki -magaslatra érkezénk, melynek tuloldalán Kenaregird, első állomásunk, -fekvék. Még egy pillanatot vetettem a szép éji tájképre, s mikor a hegy -másik oldalán alávonulnánk, a támadó hajnal már lassankint halványítani -kezdé a hold világát. Mihelyest feltűnik az égen a hajnalcsillag, a -karavanok ennek képében szokták az uj napot üdvözölni. Az, a ki a -társaság tagjai között a legbuzgóbb, egy-egy ezanba kezd, mit most a mi -szeidünk teljesitett, a félhomályt mosdásra szokás fordítani s még -mielőtt az első napsugár tündöklenék a hegyek ormain, a karavan rövid -szünetet tart imádkozás végett. A barmok megállanak csendesen, földre -hajtott fejjel, a lovagok letérdelnek sorban kelet felé, olyan -töredelmes, bűnbánó helyzetben, minőt csakis mohamedánoknál lehet -találni, s csak az első Allah Ekber dallamos felhangzása alkalmával -szerencsélteti Phoebus az utitársaságot megjelenésével. Napkelte után -aztán még egy kis ideig odább szokas haladni, a szerint a mint az esti -indulás korábban vagy későbben történvén, az állomás is közelebbre vagy -távolabbra esik, s igy mi is épen akkor tértünk be első nyugvó -helyünkre, midőn az égető nap sugárai már-már azt érezteték, hogy -mindenekelőtt valami árnyas fedélre lesz szükségünk. - -Tágas karavanszeraiban szálltunk meg, mely Kenaregird falu mellett -fekszik. Mint már a Kenaregird név is mutatja, ez homok szélét -jelentvén, e falutól keletre nyúlik a Desti-Kuvir sóspuszta. Ennek -borzasztó helynek kell lennie, s bárha alig hiszem, hogy a hires -Khalatánál iszonyúbb legyen, mely Bokhara és Khiva között létezik, vagy -a nagy hirkani pusztaság némely részénél, mégis szerfölött csodálkozom -azon, hogy összes persiai vándorlásaim alatt, egyetlenegy bennszülöttel -sem találkozám, ki e pusztán illetőleg annak Kenaregird és Tebbesz -között fekvő részén valaha átutazott volna. Ha Desti Kuvinról beszél a -persa, tud mindig egy egész csomó rémtörténetet, divekkel, ördögökkel s -más egyéb rosz szellemekkel fűszerezettet, mikkel hallgatóját el akarja -rémiteni. Leggyakrabban azon mondát szokták emlegetni, mely szerint e -vidék elpusztulásának egyedül Samr, a Huszein gyilkosa s minden siíta -persának halálos ellensége volna főoka. Lelkiismereti furdalásoktól -gyötrötten, ide menekült hajdan, s puszta megjelenése is elég volt, hogy -a különben oly viruló táj, ily sivár sóspusztasággá változzék. A sós -tavak és feneketlen mocsárok az ő verejtékcseppjeiből származtak, de -mindenek fölött Kebir Kuh volna a legborzasztóbb hely, hol maga a gonosz -Samr lakik. Jaj az utazónak, kit a lidérczek bolygó fénye erre a -környékre vezet. Ilyenek s ezekhez hasonlók valának azon rajzolatok, -miket én utitársaimtól, Persia sóspusztája felől nyertem. - -A karavanszerajba érkezvén, valamennyien egy-egy árnyas helyre -telepedtünk egész kényelemmel, s mint a hogy rendesen történni szokott, -csak nehány perczbe telt s a vándor város fürge telepitvénynyé -változott. Mig a barmok a száraz árpaszalmát ropogtatják, a persa -ösztövér ebédjének elkészitéséhez fog. A gazdagabbak szolgáik által -megnyomogattatják magukat, megroppantatják tagjaikat s az ember alig -pihente ki egy kissé a megtett állomás fáradalmait, midőn mindenki már -is reggelizéshez fog, azután pedig nyugalomra tér. Ez a nyugalom pótolja -ki az éjen át elmulasztott álmot, melyért, nyári hónapokban kiváltképen -éjjel történvén az utazás, a déli órák pihenése szokott rendesen -kárpótlást nyujtani. E tekintetben a barmok is utánozzák az embereket. -Estefelé, míg ezeket vakarják és kefélik, tűzhez teszik a -pillan-bográcsot, s az indulás előtt egy órával történik rendesen a -vacsorálás. A derviseknek vagy más egyéb ilyes Isten kegyelméből való -lustálkodóknak sokkal könnyebb sorsuk van, mint egyéb utazóknak. Az -állomásra érkezvén, minden bú nélkül nyugalomnak adhatja át magát, s -midőn az üst párolgása az estebéd közeledtét jelenti, előveszi Keskuljat -(kókoszdióból készült edény) s egy-egy hatalmas Jahu! Jahakk! -kiáltással, néha igazán páratlan szemtelenséggel közelít minden -csoporthoz. Mindenki ád neki neki egy-egy adagot az estebédből. Mindazt -összekeveri aztán, s miután a kört bejárta volna, bizonyos lehet róla, -hogyha nem is valami sumptuosus, de mindenesetre elég gazdag vacsorához -jutott. „Neki nincs semmi úti készlete, nem is főz, mégis jól lakik, – -mondják a keletiek – az ő konyháját Isten látja el.“ - -Kenaregirdtől egészen a pusztán kelle átmennünk a második állomásig. Ez -a rész, Desti Kuvir egy idáig benyuló földnyelv, melynek határa egész -Kumig terjed; azonban ennek közepén áll a Hauz-i-Szultan (a szultán -víztartója) nevű állomás, melyet egy nagy karavanszeraj képez, melyhez -földalatti vízvezeték viszi, az itt különben teljesen hiányzó drága -nedvességet. Mikor Kenaregirdból útnak eredtünk, valami egy óra-folyásig -haladtunk volna már a pusztán: a holdvilágította puszta tájnak képe mind -regényesebbé és regényesebbé vált. Az éji csend, mely itt e nagy -sivatagon úgy szólván még egyszer akkorává lesz, kimondhatatlanul -nyomasztólag hat az utazóra, s előérzete annak, hogy Közép-Ázsiában még -sokkal nagyobb pusztaságokat fogok meglátogatni, mintegy kényszerített -arra, hogy a csodálatos látványon szemeimet kétszerte oly mohó vágygyal -legeltessem. Bármily távolra tekintsen is a szem e setét láthatáron, -sehol sem talál semmi támaszpontot. Csak itt-ott tornyosulnak a szél -kavarta homokoszlopok, – egyik helyről másikra lebegnek éji rémek -gyanánt, s igen érthető előttem, hogy a félénk lelkek a furiáktól -üldözött szellemeket látnak bennük. Utitársam, úgy látszék, ez utóbbiak -sorába tartozott, mert erősen beburkolózott köpenyébe, mindig odavegyült -a karavan legsürűbb tömegébe s a kelet felé terjedő pusztaságra csak oda -sem mert pillantani. - -Mintegy éjfél tájon lehetett, midőn távolról tompa kolomphang üté meg -füleinket, s a mint értém, ez egy nagyobb karavan volna, mely mintegy jó -órával előbb kelt útra mielőttünk. Lépteinket siettetni kezdők, hogy -elérjük, de alig jutottunk valami százlépésnyi távolra hozzájuk, midőn -kiállhatatlan dögszag kezde mindenfelé terjedezni. A persák ismerték már -okát; mind sebesebben haladtunk, a bűz is mindig szörnyűbbé és -szörnyűbbé lőn, s mikor kiváncsiságtól gyötretve, az egész felől -kérdezősködném, azt nyertem válaszul, hogy ez halottas karavan. Halottas -karavan, gondolám magamban, ez ugyan furcsa dolog, s bővebb -felvilágositás végett szomszédomhoz fordultam. De ez csak azt kiáltá -felém: „Siess, siess!“ s én, a már úgyis eléggé gyötrött szamarat még -gyorsabb sietségre nógatván, többi társaimmal együtt nem sokára -odaérkezvén a mintegy 40 lóból és öszvérből álló s három arab lovag -vezetése alatt haladó karavanhoz, melynek barmaira koporsók valának -rakva, s melyeket mi teljes erőnkből elkerülni ügyekvénk. Borzasztó -látvány volt az, midőn e lovagok egyikét megpillantottam, kinek orra és -szája be volt kötve, s kinek halvány, sápadt arczát a holdvilág még -jobban eltorzitá, de minden kiállhatatlan bűznek daczára meg nem -állhatám, hogy egypár kérdést ne intézzek hozzá. Az arab elmondá, hogy ő -e holtakat már tized napja viszi, de még legalább is husz napig kell -mennie, mig Kerbelába jut, azon helyre, hová e kegyesek, Huszein iránti -szeretetükből, magukat eltemettetni ohajták. Egyébiránt ez a szokás -megvan egész Persiában, s a kinek csak módjában áll, ha a távol -Khoraszanban lakott is, Kerbelaba viteti magát, hogy ugyanazon földben -tétessék örök nyugalomra, melyben a szeretett Imam Huszein pihen. A -halottat néha két egész hónapig is viszik, míg rendeltetése helyére jut, -s mint gazdálkodási szempontból, három-négy koporsót is szokás egy -öszvérre felrakni, a kegyes persákat oly szorosan odaszoritják a négy -deszka közé, a mennyire csak lehetséges, – s hogy testesebbek voltak-e -vagy sem, arra nem szokás tekinteni. Laposra nyomnak mindent, s -Kerbelába megérkezvén, nem egy potrohos, sovány ficzkó gyanánt sétálhat -az örökéletre. Télen még csak megjárná mindez, de elgondolható, milyen -kigőzölgésük van e holttesteknek a persiai juliusi melegekben! S e -mellett az igaz hivőnek nem szabad elkiáltania magát: „Huh, be büdös!“ -mert a kegyes zarándokok halottszaga, rózsa és ambraillatnak tartatik. -Azonban mégis azt is hallottam, hogy azon arab holttest-gyüjtők, a kik -ezen szomorú foglalkozást űzik, legfölebb egy-két esztendeig tartják ki, -s a mi elég csodálatos, még a teherhordó barmokat sem lehet egy könnyen -hozzászoktatni e portéka hordására. - -Már jó távolra magunk mögött hagytuk a halottaskaravant öldöklő -szagával, mikor én még egyszer visszafordultam, hogy egy tekintetet -vessek az átvonuló halottakra. A hosszú koporsókkal megrakott barmok, -mélyen szügyükbe vágván fejüket, s a lovagok jól távol a szomorú -menettől, puszta kiáltozással nógaták amazokat a haladásra, s bárha ezen -látvány akármely vidéken is igen komor lenne, de kivált itt, a puszta -kellő közepén, valami kimondhatatlanul szomorú volt az. A holttesteket -gyakran borzasztón megcsonkítva teszik le örökös nyughelyükre. De mindez -nem gátolja a persákat, hogy e szokásnak évszázadok óta hódoljanak. Mert -a ki Kerbelaba juthat, annak az az édes reménysége van, hogy a szent -vértanú közvetlen szomszédságában lévén, annak vezetése alatt fog a -paradicsom örök zöld virányaira átvándorolhatni. - - -III. - -A gyorsított haladás folytán, Hauz-i-Szultant, még a hajnalcsillag -feltünte előtt értük el. S ez annyiban vala előnyös a karavanra, hogy a -négy udvarból álló nagy épület legjobb helyét keresheté ki a maga -számára. S bárha csak néhány óra folyásáig haladtunk is víztelen -tájakon, mégis, megérkezvén, a karavan minden tagja abban a nyomban a -medenczéknek rohant, ivott, mosdott, imádkozott, s alig telt egy fél -órába, s az egész társaság Morpheus karjaiba mélyedett. Mikor déltájban -kisétáltam a karavanszerajból, körülnézni a vidéken, a halottas karavan -ujra ott állt szemeim előtt, de meglehetős távolságban a -karavanszerajtól. Soha sem települhet meg az ilyen a lakott helyek -közeletén, s mindig úgy kell helyet foglalnia, hogy a szél a rosz szagot -a lakatlan táj felé vigye. Mikor siíta társaim előtt csodálkozásom -fejezném ki e fanatismus fölött, ezek sarkasztikus megjegyzések -kiséretében, engem, illetőleg pedig a szunnitákat, Imam Huszein tragikus -végével kezdének vádolni. Különösen egy, Meshedből épen most jövő -délpersiai, mint ujdonsült meshedi, kelt ki legdühösebben, a ki a szó -szoros értelmében kész lett volna hajba kapni. Azonban az én szeidem s -több higgadtabb utitárs is közbe veté magát, s azzal ügyekeztek -lecsendesiteni, felemlitvén, mily hűséggel őrizteti a szultán e szent -vértanú sirhelyét. S valóban csodálatos. A szultánról Persiában ép úgy -beszélnek, mint valami európai keresztyén királyról. A siíták és -szunniták közötti évszázados versengés oly válaszfalat emelt, hogy ez -utóbbiakat, bárha törvényesen Muszulmánoknak hivatnak is, a persák -olyanokul tartják, kiknek Mohamed koránjával és az Iszlammal általában -semmi közük. - -Minthogy elegendő kilátásom volt immár a vallásos vitatkozás ujból való -megkezdésére és folytatására, egyelőre kezdetül elégnek tartottam ennyit -s távoztam, a pompás karavanszerait megszemlélendő, melyet – a mint -mondák – a mostani király anyja építtetett saját költségén, a hires -Hadzsi Mirza Agaszi ösztönzésére. Persiában igen sok e fajta épület -található. Nincs az egész keleten egyetlen ország, mely a kereskedelem s -nyilvános közlekedés javára többet áldozott volna, mint Persia. Sokszor -a legnéptelenebb pusztaságon is a legbámulatosabb épitmények lepik meg -az utazót, miket az uralkodók buzgósága és egyes vagyonosok kegyessége -emeltetett, s valóban kimondhatatlan jótétemény, a hosszú útnak -fáradalmaitól meggyötört utas számára enyhadó fedélről gondoskodni. - -Minthogy a következő állomás tiz ferszakh távolságot tett, még -naplemente előtt kapattunk és indulánk. Az állomást meglehetne ugyan -rövidíteni, ha az ember innen Pul dellakba megy előbb s onnan aztán -tovább Kumnak, de a szegényebb utazók örömest megtakarítják egy-egy -állomás abrakját, s igy az utat, bárha nagyon fárasztó is, egy huzomban -szokás megejteni. Három napig utazott ugyan még csak együtt a társaság, -azonban már is teljebizalmasság és barátság kapott lábra közöttünk. Hogy -én született európai volnék, kinek már puszta illetése is tisztátalanná -teszi a siítát, s kivel egy tálból enni a legrémitőbb véteknek -tartatnék, senkinek ez még csak esze ágába sem jutott. A -konstantinápolyi efendit látta bennem mindenki, a török követség -vendégét, ki Arzui Szejahat (utazásvágy) által ösztönöztetve, a királyi -Iszfahant s a paradicsomszerű Sirázt – mint a persák nevezik – akarja -meglátogatni. Összebarátkoztunk; de azért egypár makacs siíta meg nem -állhatá, hogy egyszer-másszor szememre ne lobbantsa a szunniták -igazságtalanságát, különösen egy varga volt az, kinek nagy, zöld -turbánja Alitól vett származását jelenté, ki ujra, meg ujra a három -khalifa bünös bitorlását kezdé felhordogatni, mit állitólagos őse ellen -elkövettek. „Mit, hát Omeri Hattab (Omer, a fakereskedő) s e nevet egy -sereg szitok követé – mit, hát az eszeveszett Oszman akartok-e -szembeszállni Alival, Istennek ezen oroszlánjával, a leghatalmasabb -hőssel, ki a prófétától csak egyetlenegy hajszálnyira különbözött? -Istenemre, efendi, csodálom, hogy olyan tulajdonaid mellett be nem látod -e kiáltó igazságtalanságot s a mi vallásunkat fel nem veszed.“ Hogy a -heveskedések kikerültessenek, sokszor félbeszakaszták őt, s más tárgyra -vitték át a beszédet, de az én vargám megint neki melegedett s -akárhányszor csak azon vettem észre magamat, hogy megragadja paripám -kantárát s ezen örökösödési kérdésről oly lelkesülten beszél, mintha az -egész esemény, mely 1200 évnél is régibb, talán csak tegnap történt -volna. - -Az éj igen szép volt, hasonló az előbbi kettőhöz, s az idő gyorsan mult -vidám beszélgetések és vitatkozások között, s még távol vala a hajnal, -midőn a kis pusztaság utolsó részén is átkeltünk s a Pul dellak (a -fürdőszolga hidja) karavanszeraihoz érkezénk. Ez a nyugati hegységből -eredő s elegendő széles folyón visz át. E hid, mely imitt-amott már -pusztulásnak indul, egy fürdőszolga költségén épült, s azt beszélik róla -a többi között, hogy egy e vidéken járó arisztokratikus khan, méltóságán -alulinak itélé, oly alacsony származású ember épitményét venni igénybe, -a miért is minden cselédestül inkább a folyón akart átgázolni, de a -rohanó ár magával ragadta s büszkesége büntetéseül a habok között lelte -sirját. „A folyó fenekéről pokolba jutott – tevé hozzá utitársam – hol -arisztokratikus érzelmei gyötrelmére egy katlanban föl majd a -legalábbvaló gonosztevőkkel.“ - -A karavanszerai egészen a hid mellett áll. Megálltunk, s mikor itt a -hideg, puszta kőre egy kis pihenés végett lefeküdtem, oly hatalmas álom -környékezett meg, hogy a világ minden kincseért nem adám vala, ha -legalább egy félórig alhatom. Nem maradhattunk tovább egy igen kurta -negyednél, minthogy a társaság kora reggel akart Kumba, a szent városba -érkezni, hol bucsu, vásárlás és sok egyéb foglalkozás várakozott a kis -karavanra. Kum, mely a távolban csakhamar feltünt számos zöld -kupoláival, s kivált pedig a sirboltnak a kelő nap által megvilágított, -s gazdagon aranyozott nagy kupolájával, a persa hölgyvilág szent városa. -Itt nyugszik Fatima, Imam Riza nővére, ki az akkor Meshedben tartózkodó -bátyja iránti gyengédség által vonzatva, Bagdadból hozzá akart utazni. A -magasságos asszony nem juthatott el vágyai czéljához, mert Kumban -megbetegedett, meg is halt, s most 444 szent társaságában itt fekszik -eltemetve. Ezen szent sírokon kivül, valamint Kerbela, úgy ezen város is -kedvencz temetkezési helye a persa nőknek, kik az ország minden tájáról -ide hozatják magukat. Meddő anyák, férjeiktől elűzött asszonyok s a -Hymenért mind hiába epedő leányok járulnak ide e sirhoz, a szent urnő -kegyteljes pártfogásáért esedezni. Ez azonban egy általában nem szolgál -azért akadályul, hogy e város tolvajok, rablók, gyilkosok s más egyéb -gonosztevők gyűlhelye legyen; mert Kum, Beszt (asylum) a törvény által -üldözöttek számára, s ki a bakó kezéből kisiklék és szerencsésen ide -menekült e szent falak közé, biztos lehet róla, hogy bántalom nem éri. - -Azon ponton kezdve, honnan a város már láthatóvá lesz, itt is, mint -egyéb bucsújáró helyek közelében, apró kőhalmocskákat találni, melyeket -kegyes zarándokok emelnek, szent zsolosmák éneklése közben. Imitt-amott -egy-egy bokor is áll, beaggatva a legtarkább rongyokkal. Mindenki itt -akarja hagyni tiszteletének zálogát, s egyik a kövekhez, másik a -rongyokhoz folyamodik. Mondják, hajdanában szokás volt az is, hogy az -ilyen szent fákba minden arra menő egy szöget ütött, a mi ősrégi szokás -s hihetőleg ugyanebben keresendő a nálunk oly sokak előtt talányszerű -„vastuskó“ eredete is. Én is leszálltam szamárkámról és piros selyem -keffiemnek egy rojtját szinte odaakasztám az egyik bokorra. Milyen -csodás vegyülék van itt egybe halmozva, a világ minden részének -szöveteiből! India és Kasmir szövetei, Anglia és Amerika gyártmányai, a -kurd, arab és turkoman nomad törzsek durva ruhaneműi tarkán vegyülnek -egymással. Imitt-amott egy-egy gyönyörű sawl-darab is található, mely -persze nagyon szemébe ötlik az értte epedő utazónak, de azért senki sem -mer hozzá nyulni, mert az eltulajdonitás a legnagyobb szentségtörésnek -tartatik. - -Még mielőtt a városba jutottunk volna, egy igen nagy temető maradt el -mellettünk. Ez lehet legalább is félmérföld terjedelmű, sokkal nagyobb, -mint a meshedi, de azt mondják, hogy nagyságra nézve a kerbelaihoz nem -is hasonlítható. Maga a város a lehető legszomorúbb tekintetű. A bazár -közepén álló karavanszeraiban szálltunk meg, s nem mondhatom ki, -mennyire örültem, meghallván, hogy a karaván itt két napi pihenést tart. -Egypár órával felüdülésünk után, incognitomhoz hiven, mindenekelőtt a -szent sirt kellett meglátogatnom, s ruháimat megtisztitván, s a szokásos -mosdásokat végezvén, a többi bucsújárókhoz csatlakoztam, kik a távolról -pompásan ragyogó kápolna felé indulának. Ha nem csalódom, csakugyan én -voltam a legelső európai, ki azon szerencsében részesült, hogy a persa -hölgyvilág ezen szentélyét meglátogathassa. Chardin azt irta le, a mit -szolgája mondott el neki, Ouseley a maga sovány tudósitását egy persától -nyerte, ki a követségi személyzet tagja volt, s bárha Carlian úr, a -mostani udvari fényképész s a vegytan tanára Teheranban, az előcsarnokot -lephotografirozta is, s a képet: „un tableau reussi du saint -sépulcre“-nek czimezte is, egész bizonysággal állithatom, hogy műtétele -közben, a belső udvar ajtai zárvák valának, mert a világ minden -befolyása sem lenne elég hatalmas azt kieszközölni, hogy a tisztátalan -frenginek megengedtessék a szentélybe csak egy pillanatra is -betekinteni. - -Az ember először egy küludvarba jut, mely szép fákkal van beültetve, s -azon számos szeidnek szolgál tartózkodási helyül, kikre az állitólagos -ősanya őrzése van bizva. Már innen vezet egy út, magas portalén át a -benső udvarba, melynek közepén a pompás kupolával koronázott kápolnácska -emelkedik. A „nagy“ Abbasz Sah és az „igazságos“ Kerim Khan voltak azok, -kik ez épület felékesitésére legtöbbet tettek. Mesés azon aranyak száma, -melyeket a meglehetősen nagy kupola megaranyozására fordítottak, s ha -jól tudom, a kupolát három körömvastagságú aranylemez borítja. A -bejárást egy portale diszíti, melynek remek kasi-müvei, a legfrisebb -szinekkel tarkálló s részarányosan elrakott arabeszkei, melyek között a -mély azurkék a túlnyomó, varázs hatást gyakorolnak azon utazóra, ki -ilyes keleti diszépületet most lát legelőször. Tizenhat márványlépcső -vezet az ajtóhoz, mely vastag ezüstlappal van boritva, de rendesen nehéz -szőnyeggel van fedve. Már a legalsó lépcsőn le szokták venni a zarándok -saruját, el fegyverét vagy botját, s ha az ember azután meglehetősen -meggörbült állásban felmegy, mindenekelőtt meg kell csókolnia a küszöb -hideg márványát s csak azután lehet belépnie. Az épület benseje még -sokkal meglepőbb, mint a most emlitett rész. Itt az arabeszkek és -kasi-müvek közé tükrök s gazdagon megaranyozott virágok vegyülnek, s -bárha egészen gömb is, mind a kupola mélyedése, mind a fal annyira túl -van halmozva száz meg száz prismával, dombormüvekkel, fülkékkel s más -egyéb épitészeti czifraságokkal, hogy pompásnak igen, de csinosnak és -izlésteljesnek bizonyára nem mondható. A koporsó, melyet massiv -ezüst-rácsozat kerít, s mely mindig drága szőnyeggel van boritva, épen -középen áll a nagy csillár alatt, a boritékot évenkint csak egyszer -veszik le a szent hulláról s a kegyes zarándokoknak rendesen csak egy -kis részecskéjét szokták megmutatni. Mint másutt mindenütt, ugy itt is -imatáblák függenek alá a kerités rácsairól, némelyek maguk olvassák -ezeket, mások úgy olvastatják, mások ismét az itt nyüzsgő szeideknek -fizetnek, hogy a korán egy némely mondatát ezek reczitálják el -helyettük. Van itt kiáltás, ének, sirás-rivás, szeidek szemtelen hangú -ajándék-követelése, – de mindez az áhitatoskodókat nem zavarja, mert a -kiállhatatlan lármának közepette nem egyet lehet látni, ki, homlokát a -kerités hideg érczéhez nyomva, ott ül órákhosszat, merően bámulja a -koporsót, magát semmi által sem zavartatva. Beléptünkkor engem a falakra -s a rácsokra aggatott drágaságoknak nem annyira tarka vegyülete, mint -inkább roppant tömege lepett meg kiváltképen. A persa igen szereti a -drága köveket és nemes érczeket. Azt hiszik annálfogva, hogy ezekben a -szenteknek is nagy kedvük telik, s innen van, hogy ez utóbbiak -nyughelyét igen meglepő nagyszámú ékszer diszesíti. Minden gyémántnak, -minden aranynyal vert fegyvernek meg van a maga története, vagyis azon -oka, mely az adományozót arra ösztönzé, hogy idehozza. Előttem egy igen -szembeötlő ezüst-tű vala különösen feltünő, s midőn e felől -tudakozódnám, azt nyertem válaszúl, hogy ezt egy férj hozá ide -ajándékul. Ez ugyanis hűtlenné lett nejéhez s utóbb azt el is adta a -Turkomannoknak. A nő évek hosszat epedt a turkesztani rabságban, s midőn -onnan a szentnek sirjához ajándékot küldene, – férjét annyira előfogta a -lelkiismeret mardosása, hogy hét egész esztendeig mind szünet nélkül -kereste aztán, s midőn végre feltalálta, kiváltotta s hazavitte, akkor -adá a most emlitett hálaáldozatot a szent Fatimának. Bárha bagdadi -öltözetem a siíták fanatikus gyülekezetében nem egy előtt szemet szúrt -is, hála utitársaimnak, nem ért semmi kellemetlenség. Ha az ember -meglátogatta már ezen szentnek koporsóját, szokás a közelében nyugvó -földi nagyokról is megemlékezni. Ezen oknál fogva én is velük mentem -azon utitársakkal, kik Feth Ali Sah és két fia sirját keresék fel, s kik -gyönyörű alabastrom koporsókban fekszenek, melyek külsején, az egyszerű -feliraton kivül, meglehetősen hűn talált képük is oda van vésve. Feth -Ali Sah, bárha Kadzsar, ha egyébért nem is, de legalább személyiségeért -nagy kedvességben állott a persák előtt. Az egész országban neki volt -leghosszabb szakálla, mindig ő öltözött a legszebben, korának legnagyobb -hölgykedvelője, s a legügyesebb és legdélczegebb lovasok egyike. -Uralkodása méltatlankodásait csakhamar elfeledték, de ezen tulajdonai -sokáig fennmaradtak még a hiú persák emlékezetében. - - -IV. - -A kegyes kötelességeknek eleget tévén, neki indultam a városnak, -nevezetességeit megszemlélendő. S mint rendesen, itt is a bazáron -kezdém, mely épen most a gyümölcsérés ideje alkalmával, telve volt az -egész Persiában oly hires görög-dinnyével. Ezen gyümölcs jóformán egész -Persiában otthonos, s az őszi hónapokban a népség nagy részének -kizárólagos eledele, nedvét pedig (Abi Hinduvana) – a mi elég különös – -számos betegségnél orvosság gyanánt szokás használni. S mi több, még -héját is felhasználják. Előbb megszáritják, aztán megfőzik s ha már most -ennek forró levébe valami vászondarabot áztatnak, ezt a növény -phosphortartalma használható taplóvá változtatja. A dinnyén kivül itt -igen jó őszi baraczk és gránátalma is található. Leghiresebbek azonban -az itteni cserép-neműek, kivált egy bizonyos fajta hosszú nyakú korsók, -miket a szent város földéből gyártanak. Mikor igy a bazárban andalognék, -a többi között egy karton-festő egyszerű bódéja tünt fel előttem -kiváltképen. Az iparos persa hatalmasan nyomkodá kék festékbe -mártogatott nyomómintáival az előtte fekvő durva vászondarabot, s mikor -hosszasan nézném munkáját, felkaczagott s engem frenginek tartván, -odakiálta hozzám nyeggetve: „Megszabadulunk nem sokára a ti drága és -furfangos kartonszöveteitektől, eltanulunk tőletek nem sokára mindent, s -ha a persáknak nem lesz már szükségük frengisztan mesterségére, -bizonyosan tudom, idejöttök koldulni valamennyien. - -Épületek dolgában Kum, bárha már az ős hajdankorban is hires város, ma -igen szegény. Környékét páratlan zöld virányúnak szokás emlegetni, a mi -természetesen csakis a sivár Persiára nézve állhat, s mi egyedül azon -gazdag vízvezetéknek köszönhető, mely e becses nedvességet a szomszéd -hegyekről idehozza. Mindamellett a szabadon merített víz némileg sós -izű, de a mi a kutakból jön, az ment ettől, okát kérdezvén, azt nyertem -egy persától válaszul, hogy a szent Fatime kiséretében egy arab jött ide -hajdan, ki a várost bizonyos agyagvegyülék készitésére tanitá meg, -melylyel ha a kutakat és vízmedenczéket kisározzák, a víz lassankint -minden sós izétől megszabadul. S bárha itt ezen hatást tisztán -természetfeletti erőknek tulajdonítják is, meg nem állhatom, hogy a -netalán itt megforduló európai szakértőnek a most említett agyag -vegybontását ne ajánljam. - -Jó darabig időzvén a városban és környékén, visszatértem a -karavanszeraiba s itt egy sarokban szegényesen öltözött, félénk -tekintetű persákat láttam gubbasztani. Feléjük mentem, s épen meg akarom -őket szólítani, midőn egyik utitársam odakiált: „Efendi, mit cselekszel? -Csak imént jártál bucsút s már is be akarod szennyezni magadat ezekkel a -tisztátalan zsidókkal?“ Zsidók, gondolám magamban, akkor ugyan -kiáltozhatsz, persa barátom! S midőn Izrael e szegény fiai észrevették -nyájasságomat, kijöttek többen czelláikból, a szó szoros értelmében -körben fogtak, s mindig félénken körültekintgetve, elmondák, hogy ma -(pénteken) készítik el a holnapi szombatra való eledelüket, minthogy -akkor semmi olyassal sem szabad foglalkozniok, a mi netalán a dolog -szinét viselné magán. Az idősbek egyike meg nem állhatá, hogy könyezve -ne szóljon azon sanyargattatásokról, miket az ő hitsorsosai itt -szenvednek, s mily öröm ragyogott szemében, midőn előttem, a vélt -ozmanli előtt a szultán szelid kormányát magasztalá. A szultánt nem -tudta eléggé áldani; de az Izraelitának sejtelme sem volt arról, hogy az -ottani nemes cselekedetek rugója egyedül a mi felvilágosodott -nyugotunkban keresendő. - -Kumot harmadnap mulva hagytuk el, s a mintegy négy óra hosszat tartó -kietlen, sivár út után Lenkiran faluba érkezénk. A karavan benn a -faluban települt le, de én kellemesebbnek tartám a napot egy közeli -kertben tölteni, melynek közepén egy Imamzade (Imam utód) kápolnácskája -áll. Ezen Imamzadek sirjai nagy számmal vannak Persiában, s bizonyára -nem élt hajdan egy tizedrésze sem e szenteknek, kiket mai napság -tisztelnek. Nem csoda; minden falu, legyen az bármily kicsiny, külön -szentet akar birni. Kapják magukat, hevenyésznek egyet, kigondolnak róla -valami mesét, a költött hős csontjai fölé kápolnát emelnek, melyet -nyomban zöld cserép alá fognak. Zöld vala azon szín, melyet a szent -sarjadék élete folytán fején hordott, zöldnek kell lenni sirjuk -fedelének is. A mint a fák árnyékában ott pihennék nyugalmasan, oda -settenkedett nem sokára a sirnak őre is. Csodadolgokat beszélt az -üdvözült szentnek hatalmáról, s csak épen tegnap történt, mondá, hogy -egy persa khan, ki ugyanazon helyen pihent, melyen most én ülök, midőn -utóbb ittas állapotban akarna a kápolna belsejébe menni, a guta abban a -nyomban megütötte. „Igen, efendi – mondá – a szentekkel nem lehet -tréfálni.“ Arcza a beszéd folyama alatt a lehető legkomolyabb vala, de -csakhamar úgy sejtém, hogy egypár fillér volt tulajdonképen szive igaz -ohajtása, s mikor ezt átadtam neki, el is tisztult onnan azonnal. - -A magánosság sokszor igen jól esik az embernek, a különben mindig pezsgő -karavan-életnek közepette, kiváltképen állt ez az eset rám nézve, kinek -a fanatikus siíták társaságában örökké csak a legfurcsább felekezeti -vallásos kérdésekre kellett felelgetnem. Magányomban képzeletem a -legcsodálatosabb képeket festette oda maga elé. Gondolataim Persiából el -a messze nyugatra repültek, s visszagondoltam mindazon alakokra, -melyekben a keletet, kivált pedig a régi persiát, egykor képzelém. Igaz, -sok másként állt azokban, sokkal költőiebben, mint a mit a valóság -nyujtott, s még sem fojthatám el magamban a mély meghatottságot, midőn -tekintetem egyik-másik falusi lakosra esett, kiben a med typusz itt -különösen észrevehető. Arczélük körvonalai azon illustratiókat juttaták -eszembe, melyeket syr és méd dombormüvek nyomán Layard, Rawlinson s más -utazók müveiben láttam, s hogyan dobogott szivem, midőn az előbbi -másolatok helyett, most maguk az eredetiek állottak előttem. - -A nap rég leáldozott már, midőn Szengszeng, úgymint a legközelebbi -állomás felé utra keltünk. Rendesen Surab és Paszingan felé szokás -járni, de a jelen esetben a táj egészen viztelen levén, ezt az irányt -mellőztük. Az út a legborzasztóbb sivatagok egyike. Az egész környéken -nincs egyetlen egy vízcsepp, nincs a földmivelésnek semmi nyoma sem, s -pedig e hely Persia szivében fekszik. Miután elfeledtem vizzel ellátnom -magamat, sokat kelle a szomjuságtól szenvednem, s Szeng-szengbe érvén, a -csatorna kellemetlen szagú vize nem sok enyhülést adott, miért is nagyon -örültem, mikor a jövő éjjel utunknak a pusztán átvezető legutolsó -darabját is megtettük, s szemeink előtt Kasannak, Persia másodrangú -városának kupjai tüntek fel a távolban. A persák társaságában utazó -európait mindig a kiváncsiság egy bizonyos foka tölti el, valahányszor -egy-egy városhoz közelít, mert utitársai igen sokat beszélnek annak -fényéről, pompájáról s ritka érdekességéről. Kasan szépségeit három -órával a kapun való bementünk előtt, már a legdagályosabb kifejezésekben -hallám magasztaltatni. De ezek puszta szavak jobbára, melyek egyébiránt -egy keleti tudós földirati munkájában is találhatók, ki Kasant -kertjeire, szántóföldjei- és vizére nézve páratlannak mondja az egész -világban. De mind e magasztalt tárgyak közül, engem csak egy lepett meg -igazán, s ez a rézművesek bazárja, kik a hires kasani üstöket készitik. -A Miskaran bazarban valami 180 műhely áll egymás tőszomszédságában, -melyekben izmos kezek kolompolnak egész napon át, s s holott a zaj már -jó messziről is hallható, el lehet képzelni, hogy veszi ki magát ez a -pokoli lárma, a bazárnak kellő közepén. - -Feltünő volt előttem, hogy e pokoli zajban hogyan értik meg egymást ezen -emberek; azonban nem hangjai a szájnak, hanem csupán mozgása közli a -gondolatokat, s az idegen csak úgy vehet ki valamit, ha fülét egész -közel tartja oda a kiáltóhoz. Bárha a nyers érczet a távoli -Oroszországból hozzák is ide, a gyártás mégis a kasaniaké kizárólagosan, -kiknek müvei szilárdságra és csinra nézve páratlanoknak tartatnak. -Mondják, hogy a hires fényezett téglákat, melyek világos szineik -tündöklő fényét évszázadokon keresztül megtartják, – ezen városban -találták volna fel. Hajdan kasani-nak neveztettek, ma azonban csab -kasi-nak hivják s egész Közép-Ázsia épitészeti emlékeinél, fődiszítmény -gyanánt találhatók. Gyakran egész homlokzatok, kivált portalék, a -legszebb arabeszk-alakban ilyen fényezett téglákkal rakvák ki, másutt -ismét, mint például Szamarkandban és Heratban ilyes téglamozaikból a -legszebb virágok láthatók. Minden egyes levélke más és más földdarab, -mely ugy van mesterségesen egymásba illesztve, zománcza oly erős és -tartós, hogy a tégla maga hamarább eltörik, semmint boritékja -megsérülne. - -Ezen müvészet állitólag Timur korában volt Kasanban a legvirágzóbb -állapotban, űzetik ugyan még ma is, de az elsőség hajdani dicsőségét, ma -már egyéb városok is kétségessé teszik. - -Kasan ezen kivül nem csak selyem- és bársonygyártmányairól hanem -skorpióiról is hires, melyek a bennszülöttek állitása szerint az idegen -utazót csupa vendégszeretetből nem bántják. Azonban ez is ép oly -költöttnek látszik előttem, mint a mianei poloskákról szóló ellenkező -tudósitás, s bizonyára mind e rovaroknál sokkal gyötrelmesebb az a -tömérdek Luti (csavargó komediások), kik Kasanban minden idegent -megrohannak, s nem mennek addig nyakáról, mig nyugodalmát valami -adománynyal meg nem vásárolja. Mikor a karavanszeraiban megérkeztem, már -valami tíz darab várakozott reám, kik síppal, dobbal, trombitával -éktelen lármát ütöttek, s míg az egyik medvét tánczoltatott, egy másik -szemközt állt velem s magasztaló költeményeket szavalt, melyekbe nagy -csodálkozásomra az én nevemet is beleszőtte, melyet előlegesen, -természetesen az utitársaságtól tudakolt ki. Valami félóráig eléggé -nyugtalan hallgatója voltam e fülsértő zajnak, mit a persák mulatságnak -neveznek, s mihelyt visszavonultam, azonnal megjelent a banda feje, ki -minden tiltakozásom daczára, melylyel bizonyítani ügyekvém, hogy én -magam is koldus volnék, s hogy egészen közönyösen hallgattam -előadásukat, nem tágított mindaddig, mig valamit nem fizettem neki. - -Kasanból az út jobbra egy falu romjai mellett visz el, melyet -Gebrabadnak (Tüzimádók helyének) neveznek, s átvezet a hegyen, melytől a -sík és pusztaság balkéz felé maradnak el. Ha a holdvilágos éj a -Desti-Kuvir már elhagyott részeit is regényes szinbe öltözteté, még -inkább cselekvé ezt most, mikor a keskeny hegyi uton haladánk, óriási -sziklaszirtek s a legbizarrabb alakú hegyek között. Minden tíz -lépésnyire mássá lett a táj, többé-kevésbbé regényes, a szépség főfokát -azonban akkor érte el, midőn azon nagy Bend vagyis vízmedencze alá -érkezénk, melyet Sah Abbasz a sziklákba vágatott, hogy a hegyi hólevet, -a nem messze fekvő kopár sikságra vezesse. Bár az idő késő őszre járt, a -hosszú, tojásdad medencze, melyet az elzárt völgy képez, szinig telve -volt vizzel s az ötven láb magas sziklafalról alá ömlő vizzuhatag a -holdvilágitott éjjelen – mint a persák mondák – gyémánt vagy drágakő -folyóhoz hasonlított, s bizonyára nem hiányzott szépsége. A zuhatag -tompa moraja messze elhangzik a néma éjszakában a hegyek között, s a ki -ide a sivatag puszta felől érkezik s szomját egy enyhitő itallal -csillapíthatja, ezt a vizet nem adná a legfelségesebb tokajiért. - -Nekem igen tetszett a vidék, s midőn utitársaim csodálkozásomat -hallanák, azt mondák: „Ez még mind semmi Kuhrudhoz, jövő reggeli -állomásunkhoz képest; az valóságos paradicsom. Olyan tágas kerteket, oly -gazdag gyümölcs-áldást, s olyan jó levegőt, bizonyára sehol a világon -nem találsz.“ S ahoz képest, a mit utam eddigelé nyujtott, Kuhrud a maga -kerteinek tömegével, messzeterjedő, gondosan müvelt szántóföldeivel -csakugyan igen kellemes tekintetet nyujtott, s valóban méltó Persia -egyik legszebb helyének nevére. Ezen nyájas völgyben esett volna el, -mondják, Darius orgyilkos kezektől, a nagy Sándorral küzdött -szerencsétlen kimenetelű csata végeztével, legalább Chardin s utána más -európai utazók ezt állitják. - -A mintegy 300 házból álló Kuhrud falucskában igen vidáman töltők a -pihenés idejét. A karavan a Csaparkhane-val (postaház) szemközt települt -le, mely itt is, mint Persiában mindenütt, emeletes épületből állott, -melynek emelete azonban (Balakhane)[15] csak egy szobát foglalt magában -előkelő utasok számára. Miután derült utitársaimmal együtt theámat -elköltöttem volna, körülnéztem kissé a faluban, s végül a most emlitett -póstaházat is meglátogattam, melynek fenső vendégszobájában egy csomó, -európai nyelven s irónnal irt karczolás vonta magára figyelmemet. Az -egyik sarokban kettős franczia pársor áll. Gallia valami heves vérű fia, -ki a fárasztó lovaglás után itt nehány pillanatig enyhet akart találni, -az első két sorban epedő szavakban fejezi ki honvágyát, mely a „belle -France“ után sovárog, a másik kettőben pedig keserű evődését azon -csalódás felett, mit az oly költőileg rajzolt Persia költe benne. Közel -ehez, hegyes hosszúlábú betűket fedeztem fel a falon, mikkel itt egy -derék Teuton akarta nevét megörökíteni. S mit hisz a nyájas olvasó, mit -irt ez a falra? Kritikát a francziának négy sora fölött, kritikát, -mondom, s még pedig ugyancsak éleset. Szegény, becsületes német! A persa -póstalovak, ezek a valóságos gebék összetörték minden csontját! Ki -akarja magát pihenni, de azért van mégis annyi ideje, hogy a távol -Iránban nyomát hagyja nemzete hires alapos tudásvágyának. A fal egyéb -részén hieroglyphszerű vonásokban különböző neveket láttam felirva, -közel az ajtóhoz pedig angol nyelven e következő különös felirást: -„Sokkal fáradtabb vagyok, semhogy valamit irhatnék, tehát nem is irok -semmit. J. L.“ Egyébiránt e kezdőbetűk viselőjét személyesen is ismerem -s emléke kivált egy felelete folytán nyomódott lelkembe. Egyszer ugyanis -azt a kérdést intézém hozzá, miért alszik ő tíz óra folyásáig, holott -más ember hattal vagy héttel is megelégszik, britt stoicismussal azt -felelé: „Igen uram, ön és a többi szárazföldiek heves vérüek és gyorsan -alusznak; de én lassan alszom át álmomat.“ - -Majd el is feledém felhozni azon kölcsönös szerződést, melyet itt a -karavan nehány tagjával kötöttem. A mint tudva levő dolog, Teherantól -egész idáig sokat kelle kiállanom siíta utitársaimtól pseudoszunnita -voltomért; mert minden kinálkozó alkalmat megragadtak, hogy az oly -kedvelt, előttem azonban annyira gyűlöletes diskussiókba bocsátkozzanak, -s ha visszavonultam, a legkeserűebb sarkasmusok nyilzápora kisért -mindenüvé. Egyik Omert kezdé szidni, másik Oszman és Abu-Bekr khalifák -ellen fakadt ki, a harmadik, a legilletlenebb kifejezésekben -nyilatkozott Ajesa, a próféta neje, mint a sziíták legfőbb ellensége -ellen, s bárha ezen urak és urhölgyek gyalázása, in petto nem okozott is -nekem valami nagy keserűséget, nem volt szabad hivatalos haragomat -valami mormogással ki nem fejeznem, vagy, a mi természetesen még -veszedelmesebb volt, egyik vagy másik megjegyzést nem tennem. Minthogy -ezen szóvita nem egyszer igen szenvedélyessé fajult, s száműzött minden -nyájasabb társalgást, Kuhrudban azt határoztuk és állapítottuk meg, hogy -ezután a siítismusról és szunnitismusról naponkint csak egyszer fogunk -beszélni, s ekkor is a reggeli imádság után. A ki ezen tárgyat a nap -egyéb részén szőnyegre hozza, egy görög-dinnyét fizet büntetésül. Mind -beleegyeztek, csupán egy agg Sirazi, ki a bitorló Omar elleni -gyülöletből ennek nevét saru-talpa bensejére irá, hogy egész napon azon -tapodjon, csak ennek volt kifogása ellene s azt mondá: „Ha 100 hold -dinnyét kell is fizetnem, még sem szünöm meg Omart, azt a rühes kutyát -szidalmazni!“ - -Kuhrudtól az út még egy darabig hegynek fel vezet, s azután meglehetős -meredeken hajlik alá a tuloldali sikságra, melyen Szof falu, következő -állomásunk fekvék. Minthogy utunk legnagyobb része hegyes vidékeken -vezetett át, a kora reggel nem csak hüvös, hanem meglehetősen dermesztő -és hideg volt. Az utazók imitt-amott leszállottak s egy köteg Bute-t -szedtek, egy fajta mézgás cserjét, mely nyers korán is ég, száraz -állapotban azonban hangos ropogással lángol. Rendesen egy nagy rakást -szokás meggyujtani, melyhez mindenki egy-két darabot szolgáltat, a láng -vidoran lobog, s ha az ember felmelegült, tovább folytatja utját ujolag. -Midőn e reggel körülbelül mintegy másodizben álltunk az ilyen tűz előtt, -élénk czivódás hangzott fel mögöttünk, melybe néha-néha vad kiáltás -vegyült, s mikor mind figyelni kezdénk, két lövés dördült el, szörnyű -jajkiáltással nyomában, mi a karavant egészen megrémitette. Mindazon -irányban szaladtunk, honnan a lövés hangzott, s egyik utitársunkat ott -találtuk zúzott karral a földre terülve. Az egész esetnek ez volt az -oka: Néhány lovas, kik Sirazból a kormányzó által évenkint küldetni -szokott adót vitték volt Teheranba, észrevették azon zsidó-kalmárokat, -kik Kuhrudban hozzánk csatlakozának, s elébb gunyolni, utóbb pedig -tettleg bántalmazni is kezdék őket. Egy persa, ki a bántalmazottak -iránti rokonszenvből védelmezni akará utitársait, keményen feddőzve -dorgálá a hetyke siraziakat. Ez utóbbiak egyik heves ifjú tagját az még -jobban felingerlé. Fenyegetőzött, s midőn a mieink nehány lépést tettek -feléje, ő – mint mondá – ártatlan tréfából, golyót akart keresztül -röpíteni ez egyik zsidó magas prémes süvegén. Lőtt. De Allah pártfogása -alá vette Ábrahám fiait, s a golyó, a zsidónak süvege helyett, a -persának karját találá. A földön, vérében fekvőnek megpillantása -felbőszité egész karavanunkat, s bárha a gonosztevő megiramlott is, a -mint csak lova birta, mégis utoléretett, s mindjárt abban a nyomban -irtózatosan elverték, s előbb leköpdösvén és szidalmazván, megkötözték -irgalmatlanul s odahozták karavanunkba. Minthogy sem a félholtra vert -sirazi, sem a megsebzett iszfahani sem gyalog, sem lóháton nem mehettek, -egy öszvérre tették őket kosarakba, s már fél óra mulva a -legbizalmasabban beszélgettek egymással. Egymás sebeit kötözgették, -vigasztalák egymást és összecsókolództak, mert keleti felfogás szerint -egyik sem volt oka semminek. A sors akarta igy s ennek végzetébe bele -kell nyugodnia mindenkinek. - -Ott, hol a hegység végződik, a vidék egész Iszfahanig, bárha a mi -fogalmaink szerint távolról sincs még jól kimüvelve, mégis sokkal -nagyobb gond van a földekre fordítva, mint bárhol egyebütt. Szof felé, a -szefevik egykori fővárosa előtt, utolsó állomásunk Murcsekhar nevű falu -vala. Itt a falusi biró, a sirazi kormányzóhoz való ragaszkodásából meg -akarta szabadítani a foglyot; de a karaván határozottan ellene szegült s -másnap reggel tovább folytatta utját, hogy a gonosztevőt az iszfahani -törvényszék kezébe szolgáltassa. - -Midőn szeptember 13-kán reggel azon az uton voltam, mely nem sokára a -nagy Abbasz hajdani fővárosába vezet vala, minden azelőtti olvasmányom -daczára Iszfahan pusztulása, szegénysége és romhalmaza felől, nem -fojthatám el növekvő kiváncsiságomat. Valami három órányira a régi -fővárostól már észrevehetők egykori nagyságának nyomai, melyek között a -Maderi Sah karavanszerai (a sah anyjának karavanszeraija) a -legnevezetesebb. A maga idejében kétségtelenül ez volt a legpompásabb e -fajta épület, mely oly pazar fénynyel vala épitve, mi nem egy királyi -palotának méltán diszére válhatnék. Minthogy a várost a kora őszi -reggelen ködszerű homály boritá, csak a jobbra s balra álló egypár -minaretet vehettem ki, s azon magas, gömbölyű tornyokat, melyek -galambfészkekül szolgálnak. Feltünő, hogy ezek Herat, Nisabur és egyéb -városok környékén is mutatkoznak, mi arra látszik utalni, hogy egész -Közép-Ázsiában szokás volt a keletiek ezen kedvencz madarainak a -városokon kivül ilyen diszes galambduczokat emelni. - -Végre a köd felemelkedett s szemeim előtt ott terült a valóban óriási -terjedelmű Iszfahan. A persa, kiváltképen az iszfahani, mindig -felszokott kiáltani, ha szülővárosáról beszél: - - „Iszfahan niszf dzsihan - Ger Lahur nebased.“ - - „Iszfahan a fél világ, ha Lahur nem volna.“ Azaz: - „Lahora után Iszfahan a legnagyobb város a világon.“ - -Hogy terjedelméről fogalmat nyujtson, azzal a kifejezéssel szokott élni: -hogy a legderekabb lovasnak is két nap kellene, a míg a várost -körül-lovagolja. Ez körülbelől 16–20 farsakh lenne. Azonban a város -körfala, midőn Chardin látta, virágzása idejében sem tett többet hat -német mértföld kerületnél, s ha a városon kivül létező, terjedelmes -kertekkel környezett lakházakat hozzá veszszük is, a persák mondása -mégis csak keleti, azaz túlzott marad, Iszfahan, a mint így először -merül fel az utazó szemei előtt, csakugyan imposans. Kelettől nyugatig -lakások és kertek végtelen lánczolata vonul a szemlélő előtt, melyek -között imitt-amott egypár kupola, torony vagy egyéb magas épület -emelkedik. A szem semmerre sem találhat valami véghatárt. „Iszfahan -környékének szépségét és termékenységét semmi sem mulhatja felül – -mondja Malcolm – s a város első megpillantása meglepő. A mit a szem lát, -az mind elragadó, a ligetek, a fasorok, a terjedelmes kertek, melyek -száma ki nem mondható, s melyek, az egykor oly nevezetes város romjait -eltakarják. De a közelebbi megszemlélés eloszlatja a csalódást, azonban -mindamellett, ha tán fénynek nem is, de gazdagságnak nem egy maradványa -található még e helyeken.“ - -Keleten minden csak kivülről szép, minden csak a távolban csillog; s -épen ez oknál fogva egy cseppet sem voltam meglepetve, midőn a városba -lépvén, ugyanazon görbe utczákat, nyomorúlt viskókat, szennyet és -mocskot, s az utczákon ugyanazon gödröket találtam, mint Teheranban s -Persia minden eddig látott városában. Minthogy Iszfahanon szélességében -kell vala áthatolnunk, majdnem egy órába telt, midőn a tágas, hosszú -bazárokon, mik most jobbadán elhagyatvák, a város azon részébe -jutottunk, mely a mai tulajdonképi központot képezi, s aránylag -meglehetősen sok lakost számlál. A legközpontibb karavanszeraiok -egyikében szerény szállást fogadtam, egy napi nyugovással kedveztem -magamnak s aztán másnap reggel azonnal neki indultam a pusztulása -daczára is még mindig nagyon nevezetes várost megtekinteni. - - -V. Iszfahan nevezetességei. - -Az első, a mi Iszfahanban az idegent meglepi, ezek, a még mindig -imposansoknak látszó bazárok. Órák hosszat lehet bolyongani e magas, -fedett utczákon, melyek a város minden részében tömkelegszerűn nyomulnak -s melyekben, nehogy az ember eltévedjen, ügyes vezetőre van szüksége. A -város fénykorában ez valóban a legnagyszerűbb látványok egyike lehetett. -Iszfahan akkor fél Ázsiának központja volt. E boltok zsufolva valának -kelet és nyugat mindenféle áruczikkével, s körülöttük annyi külön nemzet -tarka vegyüléke hemzsegett. Iszfahan, a nagy birodalom középpontja nem -csak persáknak és araboknak, hanem indok, afghanok, középázsiaiak, -georgiaiaknak, örmény és néha európai kereskedőknek is gyűlhelyül -szolgált. Milyen pompa és fényüzés tárulhatott fel itt egy Abbasz -idejében a szemlélő előtt! Ma, a mint már emlitém, a bazár nagy része -jóformán puszta. Az igazi persa bazár-élet csak egy igen kis darabon -terjed, más felé sok pompás, tágas áruhelyen csak egy-egy dinnyeárus -lézeng, ki óriási gyümölcseit mindenütt szétteríti, hogy raktára -belterét valamiképen betöltse. Más helyiségekben szegényes kis -kereskedők találhatók, kik tulságos nagy térben minden portékástul -majdnem egészen elvesznek. A bazar nagy része, jóformán, azt mondhatnám, -egész utczák részint romba dőltek, részint teljesen elhagyatvák, vagy a -használhatóbbak istállókká alakíttattak át, – másfelé ismét az egyhangú -síricsendet legfelebb egy a falak mellett félénken elsompolygó eb -zavarja meg. Roppant ellentét a hajdan oly nagy Iszfahanhoz képest, s az -európai utazónak, ki ezen ellentétet szemléli, mintegy önkénytelenül -azon versek jutnak eszébe, melyet a hóditó Mohammed mondott volna, midőn -a pókhálólepte konstantinápolyi Caesar-palotába lépett: - - „A Caesarok büszke trónján ime hálót sző a pók, - S Efrasziab kupoláján a zordon bagoly huhog.“ - -Nem szándékom az olvasót Iszfahannak már oly sokszor adott leirásával -untatni. A pompás maradványokról én részemről már semmi ujat, semmi -ismeretlent nem mondhatok, s csakis futó tekintet vetésére hivom meg a -nyájas olvasót. A bazárból egy út vezet a hires Mejdani Sahra (a Sah -főtere). E körülbelől 700 öl hosszú 200 öl széles Hippodrom szabályos -négyszöget képez, melyek minden oldalán két sor boltozott fülke áll, -mikben hajdan a legdrágább fényüzési czikkek árultattak, ma azonban -részint pusztuló félben vannak, részint egypár szegényes Szerbaznak -szolgálnak tartózkodási helyül. Azon részén léptem be, mely fölött -hajdan Abbasz Sah óriási zenekara állott, melyet a persák Nakara -Khanenak neveznek, s mely annak idejében 500 trombitásból állott (relata -refero), hogy ős persa szokás szerint mind a kelő nap első, mind a -lenyugvónak utósó sugarait üdvözöljék, vagy ünnepélyes menetek -alkalmával a tömeg örömét zengő harsogásban repitsék a levegőégbe. Ezen -részszel szemközt áll a Meszdzsidi Sah (Sah mecsetje), mely bárha -pusztulásnak indult is, még mindig fenséges épület, s nyilásánál most is -ott van még egypár azon büszke fák közül, melyek hajdan az egész tért -diszítették. Közel a meglepően pompás benyilóhoz szegényes kis kunyhó -látható. Ugy hallám, hogy ez már régóta ott van, s egy dervis építteté, -kinek a mecset annyira megtetszett, hogy engedelmet kért szegényes -házikóját annak tőszomszédságában emelhetni fel. Az engedelmet -megnyerte, s a szegénységet ily közel látni a gazdagsághoz, épen nem -szúrt szemet, hisz a keletiek annyira szeretik a szélsőségeket. -Meglátogatám Lutf Ali balra fekvő mecsetét is, s nem maradt már egyéb -hátra, csupán a meglehetősen központilag fekvő Ali Kapi (magas kapu) -még, mely a palotába vezet. Ezen épületek ajtószárnyai ezüsttel valának -bevonva, s midőn az e fölött álló erkélyre léptem, honnan az egész -Mejdani Sahon elláthattam: bár minden oldalról csak romok meredeztek -felém, lehetetlen volt mégis mély bámulatra nem gerjednem. Ezen tér, -mely bizonyára a legnagyobb, melyet valaha város a maga bensejében zárt, -virágzása idejében hihetőleg igen tarka, sajátságos és fölötte érdekes -képet nyujthatott. A képzelet majd azon mozzanatokat idézi fel -gondolatban, melyekben a szerencsés tömeg zsibongó tolongásban járt -élvezetei után. A persák élénk, vidor véralkata ismeretes, ugy szinte az -is, mennyire szereti a keleti a világos szineket s a tündöklő pompát, -miért is kristályokat, drágaköveket és pipereczikkeket egészen -Velenczéből s Francziaországból hozattak maguknak. Valóban, ez a persa -Belvedere igazán nagyszerű lehetett! Azután ismét azon időkbe képzeljük -oda magunkat, midőn a nagy Sah ezen erkélyről tartott szemlét -harczosainak ezrei fölött, kik Ázsia más meg más részeiről gyülöngtek -ide, hogy a királynak magukat bemutathassák. A persák, kik a parthus -lovaglási müvészetet öröklék, a turkomanok s az arabok szellőparipáikon, -az afghanok, georgiaiak, indok, örmények, mind valamennyien összejöttek -itt, s az európai utazóra, még azon puszta visszaemlékezés is -varázshatást gyakorol, mely gondolatban lelke elé idézi az ázsiai -hajdankor e marczona alakjait. Mai napság mindez örömtelen, elhagyott -pusztaság, a nap legnagyobb részén át síri csend uralkodik e helyeken s -a mélabús hangulatot csak az töri meg, ha a főtér egyik sarkában -hetenkint kétszer a szamár-kereskedők tartanak piaczot, vagy valamely -ünnepnapon a város főpapja, óriási zöld turbánokkal fedett kisérettel -vonul át e tájon. Minő gúny a fénykor emlékére! - -[Illustration: Az Iszfahanban levő Mejdani Sah nevü főtérnek egy része.] - -Az Ali Kapin belépvén, különféle palotákat s épületeket látogathat meg -az utazó, melyek közül a Csihil Szutun (40 oszlopos), Talari Tevile -(istállók előcsarnokai) Hest bihist (8 paradicsom), Gül deszte -(rózsa-csokor) a legnevezetesebbek és emlitésre legméltóbbak. Én a -Csihil Szutunon kezdettem. A 40 oszlop közül, melyek az egész épület -falaihoz hasonlóan tükörrel vannak bevonva, s arany diszitéssel -ékesitve, én már csak 20-at láttam, – a többi húszról azt mondják, -elégtek. Mindazáltal ez a palota kristályszerű oszlopaival s vakitó -bensejével mégis a legpompásabb minden egyebek között. Bensejében egy 75 -láb hosszú s 36 láb széles terem létezik, melynek falain e következő hat -nagy festvény látható, s még pedig mind a hat igen jó rajzzal s meglepő -szinélénkséggel: - -1. Abbasz Sah, a nagy, trónján ülve fogadja az özbeg fejedelmet Abdul -Mumin bey-t, a persa fényes udvari környezet jelenlétében, melyben az -udvari bohócz különösen az által válik ki, hogy egy másik udvaroncz -hátán lovagol. Ezen képpel szemközt - -2. A „kis“ Abbasz Sahot ábrázoló kép alá, a mint az India követét -fogadja, ki hazája legkülönfélébb terményeit terité a persa király lábai -elé. - -3. Egy csatakép, még pedig a hires Csaldirani ütközet, első Szelim és -Iszmail Sah között. A persákra nézve egyébiránt szerencsétlenül -végződött csata itt ellenkezőleg van feltüntetve. Több csoportozat -meglepő szép. Ezzel szemközt: - -4. Nadir Sah, Ázsia e legutolsó világverője, a mint indiai ellenségével -küzd, mely utóbbit elefántja földre dobja. - -5. Sah Tamaszp, midőn Humajun, északi India büszke uralkodóját fogadja. -Ennek átellenében - -6. A „kis“ Sah Iszmail, ki előtt Abdul Aziz, a bokharai sejbani -fejedelem mutat be hódolatot. - -Csihil Szutunból a Hest bihist palotába mentem. Ez is gazdagon fel van -ékesítve aranynyal, tükrökkel és arabeszk-diszitésekkel. Hajdan -varázs-szép kert környezé, de ma csupa pusztaság az egész környék s a -palota csak is az előkelő hivatalnokok s az európai követségek -nyaralójaul szolgál, kik Délpersiából a mai főváros felé közelitenek. -Lehetlen volt persa kisérőimnek ellenállanom, s hogy nemzeti -büszkeségüknek hódoljak, az annyira magasztalt Eden egyéb részeit is -meglátogatám s az út valósággal meg is érdemelte e fáradságot. - -E pompás, részint félig, részint egészen elpusztult paloták környékéből -egy nagy fasoron át a Zinde Rud, vagy a mint mondani szokás, Zaiende Rud -folyóhoz érkezik az ember. Hajdan mind a két partját lakták, ma csupán -az innensőt. Ugyszinte a hidak száma is megkevesbült s ma már csak három -vagy négy áll fenn belőlük, melyek egyike a kőből épült s háromemeletes, -még mindig méltó a csodálatos épület nevére. Huszonnégy ive van, melyek -úgy épitvék, hogy a víz keresztül-kasul kigyózik el alattuk, s hogy az -iszfahaniak ezen hidat a világ nyolczadik csodájának tartják, azt -mondanom is felesleges, egyébiránt be kell vallanom, hogy amennyire én -Ázsiát ismerem, ilyen épületre csakugyan sehol sem akadtam. A tulparton -mai napság már csak az egy Dzsulfa falu nevezetes, melyet tisztán -örmények laknak, kiket az Araxes partján levő hasonnevű városból Abbasz -Sah hozott ide, a mikor számuk 30,000-et tett s huszonegy templomuk és -nagyszámú papságuk volt. A jelen évszázad elején ezen oly szép és -virágzó telepitvény 500 családra olvadt le s ma már alig számlál -mindössze 1000 lelket, kik a Teheranban székelő orosz követség -fenhatósága alatt tengődnek. Zsarnokság és önkény végre tönkre tette a -sokat nyomorgatottakat; egy része Indiába menekült, vagy Java és -Szumatrába, – a másik Orosz- vagy Törökországba, s igen találó vala -püspökük válasza, midőn tőle a mostani király nyájának hogylétéről -kérdezősködött. „Felség – viszonzá a főpap – a nagy Abbasz Sah idejében -Transkaukáziából Iranba 50,000, Törökországba pedig csak 400 család -vándorolt be; s ime, amaz előbbiben a roppant szám egypár nyomorult -gunyhóra olvadt, az utóbbiban 100,000 gazdag s jóllétben élő hozzá -szaporodott.“ Taddeus ur – mint a püspököt nevezék – ezen -nyilatkozatával a törökök igazságszeretetére s a persák zsarnokságára -akart utalni; szive mélyében azonban egyaránt gyűlöli mindakettőt; mert -ha az orosz czár ő felségétől számára ideküldött gazdag gyémánt -rendjelre tekint mosolyogva, melynek évenkint legalább is egypár ezer -rubelt köszönhet, már e mosoly egy maga kifejezi, milyen hódolattal -viseltetik a minden oroszok uralkodója iránt. Mind ő, mind valamennyi -örmény, kik keleten messze szerteszét szórva élnek, nem egyebek, mint -amaz óriás láncznak szakadatlan szemei, melyek által a szent pétervári -udvar befolyásának villanyfolyamát a Jegestenger partjaitól messze, -egész az indiai tengeröbölig árasztja. Ezen örmény gyarmatnak azonban -még a persák zsarnokságánál is többet árt a görög-nem-egyesült (keleti) -és katholikus örmények között levő vak felekezetességi gyülölet. Amaz -előbbiek, nagyobb számmal is lévén, nagyobb gyülölettel és megvetéssel -tekintenek a nyugati szertartáshoz hajló testvéreikre, mint magukra a -persákra és tűzimádókra. A katholikusok, mintegy 120 család, franczia -védurság alatt állanak s egy Erzerumban lakozó Monseigneur kormányozza -őket. Ezek ép oly franczia vagy jobban mondva római érzelműek, mint a -hogy amazok oroszok, s valóban érdekes látni, hogy az éjszaki nagy -kolosznak a nyugati hatalmak elleni küzdelme hány helyen s mennyi minden -viszony által van képviselve. - -Hogy még egyszer visszatérjek az imént emlitett épületekre, meg kell még -jegyeznem, hogy találkoznak még egyes persa nagyok, kik hazafias -buzgóságból nagy áldozatok árán is készek elkövetni sokat, az idő -vasfogától megóvandók Uj Iran fénykorának amaz emlékeit. A Sah is -megteszi néha, hogy egyiket vagy másikat kijavittatja, őrök vannak -felállitva, de mindez nem használ semmit. A mi keleten egyszer -pusztulásnak indul, az óriási léptekkel siet végromlásához. Semmi sem -állithatja meg rohantában, s ha Teheran még sokáig fővárosa lesz az -országnak a sokkal alkalmasabb Iszfahan helyett, úgy a Nagy Abbasz ezen -egykori fővárosa is ugyanazon sorsra jut, minőre a hajdani Ragesz, -Ekbatana, Nisabur s a középkor nem egy más nevezetes városa. - - -VI. Az iszfahaniak. - -Minthogy az iszfahaniak éleselműségét, csintalanságát és féktelen -pajzánságát hirből már Konstantinápolyban ismervén, a mig csak ott -voltam, mindig azon törekedtem, hogy a mennyire csak lehetséges, a nép -minden rétegébe bevegyülhessek. Igen hamar szert tettem ismeretségekre, -elfogadtam a meghivásokat s ugy találtam, hogy az iszfahaniak, bárha a -most emlitett hir igaz is, mindazáltal tagadhatlanul igen érdekes népet -képeznek. Minthogy a bár gyér kereskedelmi közlekedés folytán, mely -Bagdad és Iszfahan között létezik, a szunniták megjelenése itt nem -valami ritkaság, úgy az én fellépésem sem szúrt annyira szemet, mint -Persia más részeiben. Az efendi név – igaz – egypár hajhászt oda csalt -ugyan hozzám. Pénzekkel és régiségekkel kináltak meg, melyek felét -azonban – mellesleg mondva – ők maguk szokták gyártani, ezeket aztán -eladják az európai utazóknak s a mi nagy tudományú régiségbuváraink nagy -csodálattal czipelik utóbb magukkal Európába. De midőn látták, hogy én a -hozzám hozott árukat csak a bámulat és tetszés felkiáltásaival illetem, -de azokért semmi árt nem ajánlok, s midőn látták, hogy én csak névleg -vagyok efendi, de valóságban nem: a nyereségvágyó kalmárcsoporttól nem -sokára megszabadultam. Más iszfahaniak, kik a szépmüvészeti s irodalmi -osztályhoz tartozának, több bensőséget tanusitának irántam, de ezeknél -az volt a fő törekvés, részint hogy vallásos vitatkozásba -bocsátkozzanak, részint hogy azon előnyöket emeljék ki, melyekben a -persa nép az oszmanlikat felülmulja. A keszafeti turki (török durvaság) -kifejezést, a maga száraz merevségében nem veték ugyan egyenesen -szememre, de oly örömest beszéltek az egész keleten elterjedt persa -költészetről, felhozták Abbasz Sah fénykorát, kérdezték, láttam-e már -Iszfahan nevezetességeit, s minden feleletemből csak azt akarták -megtudni, vajon Stambul, a szultán székvárosa dicsekhetik-e hasonló -díszépületekkel, s a nélkül, hogy egyenesen rá kényszeritenének, mindig -oda czéloztak, hogy a persák dicséretét s a törökök feletti fölényét -hallják tőlem, mint ez utóbbi nemzet egyik tagjától. - -E nemben a legérdekesebb kört Iszfahanban Imam Dzsüma házában találtam, -ki egész Persia legbefolyásosabb papja, kit a fővárosban Aga Buzurg -(nagy ur) néven neveznek, hogy megkülönböztessék fiától, kit Aga -Kucsuk-nak (kis uracská-nak) hivnak. Hogy léphettem be, ezen – majdnem -azt mondhatnám, siíta pápa házába, – az igen könnyen megérthető. Azon -ajánlólevél, melyet Teheranból a külügyminisztertől hoztam magammal, -elegendő volt arra nézve, hogy a főpapot efendi méltóságomról meggyőzze. -Igen barátságosan fogadott, azt mondá, hogy Feth Ali Sah óta egyetlen -tekintélyes oszmanli sem látogatá még meg Iszfahant, s kegyének zálogául -meghítt magához másnap estére. Aga Buzurg egyike azon kevés szeideknek, -kiknek Ali házától való származását legkevésbbé vonják kétségbe. Nem -kevéssé büszke is e tulajdonára s lehetlen volt magamat a mosolygástól -megtartóztatnom, midőn estelizés közben az jutott eszembe: Mit mondana -most az a fősiíta, ki az európainak már csak árnyékát is bemocskolónak -tartja, mit mondana, ha tudná, hogy most egy európaival egy és ugyanazon -tálból étkezik? Horribile dictu! Az Incognito Persiában, hol a nyugatot -tisztelik és félik, az európainak sokkal inkább hátrányára válnék, -semmint előnyére. A gyanakodás ennélfogva senkinek még csak esze ágába -sem jutott. Egészen úgy bántak velem, mint a hogy oszmanlival szokás, s -azon barátságért, melylyel fogadtak, ama gúnynak rejtett fulánkját is el -kellett viselnem, melylyel a sziíták szunnita vendégeiknek rendesen -szolgálnak. Maga Imam Dzsüma csak egypár megrovó megjegyzést hallatott a -szultán kormánya s az európai hatalmak között levő barátságról. Ellenben -dicsérte Abdul Medzsid türelmességét a siíták irányában, kik most -bántatlanul vándorolhatnak Mekkába és Medinába, a mi azelőtt nem úgy -történt. Hogy méltóságát megóvhassa, igen keveset beszélt s asztal után -nem sokára el is távozott. - -Egészen más volt fia Kucsuk Aga. Ez egy egész csomó költőt, tudóst s -nehány kitünőbb festészt gyüjtött maga köré. Engemet közrevettek s több -óráig tartott az élénk társalgás, melyben a societé isfahanienne e -crême-je a törökországi és nyugati viszonyok felől tudakozódott. Igen -sajátságos, hogyan beszélnek ezen emberek a nyugati czivilizáczióról és -annak vívmányairól szemben a maguk miveltségi állapotukkal, mely ugyan -már a hajdankorban is hires volt, de azóta csak igen kevéssé fejlődött. -A társalgás első tárgyát mindig a találmányok, s a század tudományos -vivmányai képezik. Leginkább a távirda az, melynek egy vonalát, India, -Bagdad és Európa közvetitőjét épen ekkor vonták, mely a gőzhajók s -egypár ismert gép mellett figyelmüket magára vonja. A keleti -csodálkozik, bámul, gyönyörködik a tudósitásokban, melyeket a nyugati -czivilizatió felől nyer, körülbelől úgy, mint valami tündérmese fölött, -s bárha bámulása határtalan, bárha ujra meg ujra szörnyűködve kiált fel: -„Mit ki nem találnak még ezek az emberek?“ mégis ritkán tud ellenállani -bensejébe rejtett önzésének s ha már Európát összevissza dicsérte is, -rendesen megint csak arra fakad: „Mily csodálatos, hogy ezek az emberek -minden éles elméjük daczára a mi vallásunk igaz világosságát be nem -látják, mily csodálatos, hogy muszulmanokká nem lesznek! Hiába, a serefi -Iszlam (az Iszlam nemessége) hiányzik náluk!“ – azt mondják, de azért -bensejükben távolról sem gondolkodnak eképen. Persia müvelt mohammedanja -ritkán hódol egészen a próféta tanainak, de minthogy a mindig hiresebbé -váló frengi fölött, a hol csak lehetne, fölényt akarna kivívni magának, -más utat nem találván, ezt egyedül üdvözitő vallásában véli feltalálni. -A találmányok után nem kisebb csodálatot az európai utazók gerjesztenek -a keletiben. Az Ibni Batuta-k a Khordabe-k és egyéb mohammedan utazók -ideje elmult régen, s a tudományszomj, melyet én a keletiben európai -tudósaink ellenkező véleménye daczára teljesen és határozottan tagadok, -vagy meseszerű adatokra szolgáltat okot náluk vagy kigunyoltatik és -nevettetik. Hányszor, de hányszor lehet ajkaikról a leggúnyosabb -megjegyzéseket hallani egy európai ethnograf-régiség vagy nyelvbuvárról; -s bárha ezen utazók müveit a nyugat előhaladása hatalmas tényezőinek -ismerik is el, még sem tudják megállani, hogy a gúny vagy szánalom -megjegyzéseit ne tegyék, s azonnal szaadi ezen sorai hangzanak fel -minden ajkon: - - A világ hű nem marad, oh testvér, senkihez, - Csupán a teremtőben bizzál te és ez elég – - Csaló világi javakra ne bizd magad soha; - Sok olyat, mint te vagy, táplált s elveszte az. - S minthogy mindannyinak egyforma vége lesz, - Trónon vagy puszta földön meghalni, nem egy-e ez? - -s boldognak mondja magát mindenki, hogy az Iszlam karjai közül nézheti a -frengi világ működéseit. Igy gondolkoznak a müveltek. - -Az iszfahani középosztály, mely csak kevéssel áll alantabb e most -emlitettnél, többé-kevésbbé ismeri az irodalom mestermüveit. Vannak -vargák, szabók, kalmárok, a kik százakra menő verseket tudnak a legelső -költőkből. E mellett általában igen elmések, nagy lélekjelenléttel -birnak, mesterei az udvariasságnak, de leginkább a csattanó -feleleteknek. Malcolm beszéli, hogy azon időben, midőn Hadzsi Ibrahim a -Kadzsar-ház legfőbb pártfele még kegyben állott, Iszfahanban s a legtöbb -persa városban az ő rokonai tölték be a legmagasb tisztségeket. Történt -ekkor, hogy egy kereskedőt, ki adóját nem birta megfizetni, az akkori -iszfahani kormányzó elé idézteték, ki a most emlitett Hadzsi Ibrahim -testvére volt. A kormányzó haraggal igy rivallt rá: „Ha fizetni nem -tudsz mint a többiek, takarodjál innen!“ Hova menjek? kérdé emez. „Eredj -Sirázba vagy Kasanba!“ volt a válasz. „Ah, uram, egyik helyen önnek -unokatestvére, másik helyen nagybátyja uralkodik. Ha itt megmenekszem -is, ott lépre kerülök.“ „Nos, tehát eredj a királyhoz és tégy panaszt!“ -„Igen, de ott önnek bátyja a miniszterelnök, mi várhat ott reám?“ „Menj -hát a pokolba!“ kiáltá a kormányzó ingerülten. „Ah! önnek Istenben -boldogult atyja, a kegyes Hadzsi csak mostanában halt meg!“ rebegé a -furfangos persa. A kormányzó felkaczagott. „No hát gazficzkó, mondá, ha -már sehogysem tudsz kibékülni vele, hogy mind itt, mind a más világon az -én rokonaim foglalják el a helyet, az adósságot majd kifizetem én -helyetted.“ Ezt Malcolm beszéli. S minthogy épen az adomáknál vagyok, -egy másik mulatságos történetecskét is el akarok mondani, mely itt egy -amerikai hitterjesztőn esett. A kegyes Yankee nem annyira rábeszélő -tehetsége, mint inkább 25 arany ajándékkal megtérítettei közé vett be -egy iszfahanit. A persa sapkát tett fejére, európai ruhába öltözött, s -egész frengi lett belőle, természetesen csak addig, míg a jó -missionarius Iszfahanban volt. Ez azonban egykor Sirázba utazott s midőn -néhány hét mulva visszatért, az ő keresztyéne megint csak a régi persa -és siíta volt. A hittéritő nagyon felingerült ellene, a törvényszék elé -idézteté, s követelte, adja vissza legalább a 25 aranyat. A birák -már-már a legnagyobb zavarban voltak, alig tudtak volna itéletet -mondani, midőn a persa egész naivul azon megjegyzést tevé: „Kedves -Szahib-om (uram), te huszonöt aranyat adtál nekem, s ezért én három -hétig keresztyén voltam. Én is adok neked 25 aranyat, légy te három -hétig mohammedanus.“ - -A kereskedőség, Tebriz után, itt a leggazdagabb egész Persiában. Igen -nagy üzletek történnek itt a pamutszövetekkel, aszalt gyümölcscsel, -dohánynyal és sawlokkal, s bárha találkoznak roppant birtokú kereskedők, -ezek külső háztartásukra nézve alig különböznek a legszegényebbektől; -mert a pompa és fényüzés csak a kormánykörökben otthonos. - -Elfeledém eddigelé megjegyezni, hogy Iszfahanban, bagdadi utitársammal, -az elegia-énekessel voltam egy szálláson. Ez itt nagyon tág mezőt talált -müvészete gyakorlására. A bazár- és mecset-udvarokban naponta többször -fellépett; kiáltozott, sirt, jajgatott testestül-lelkestül, s nem -egyszer csodálkoznom kellett fölötte, honnan veszi könyeinek roppant -árját. De mikor este a nehéz munka után hazajött, egész tragödiai eleme -a legjovialisabb, majd azt mondhatnám, a legfrivolabb természetűvé -változott át. Az ő közvetitése folytán bejáratot nyertem a legtarkább -társaságokba. Ő ott mindenütt igen tekintélyes egyéniség vala. Eleinte -vallásos dalokat énekelt, de utóbb, midőn a társaság zártkörűvé vált, a -szent hangok és szavak nemcsak a legmindennapiabb, hanem azt mondhatom, -a legdisztelenebb dalokká fajultak. Daczára hatalmas zöld turbánjának s -állitólagos őse, a próféta családja iránt nyilvánosan megbizonyitott -buzgalmának, este rendesen ivott mint a csap. Bort ugyan nem igen -találtam e társaságokban, hanem annyival több pálinkát, mit a dsulfai -örmények égetnek, s feledhetlenek maradnak előttem azon poharazások, -mikben utitársammal Iszfahan különböző köreiben részt vettem. -Legélénkebben az a mulatság áll lelkem előtt, melyet egy iszfahani -alsóbbrendű hivatalnok házánál csaptunk. A vendégek nagyobbrészint -fiatal emberekből állottak, papokból és laikusokból vegyest. Ugy -látszik, igen jól ismerik már egymást; mert midőn az illem és -erkölcsösség első órája elmult, olyan orgia fejlődött a mulatságból, -minőt, kicsapongásra nézve, csakis keleten, vagy jobban mondva, csakis -Persiában találhatni. A pálinkától neki hevült fejek csakhamar letették -a süveget, turbánt és a felöltönyt s kivált akkor vált a pajzánság -egészen féktelenné, midőn az egyik vendég bőkezűsége folytán négy -tánczosnő is megjelent. Ezen bajaderek, kiknek legjelesbjei kiváltképen -Sirázból származnak (hol mi is tüzetesebben fogunk róla szólani), -eleinte nem annyira müvészetük bája, mint gymnasztikus ügyességük által -kelték fel csodálkozásomat, azonban itt, mint ilyes esetekben rendesen, -Terpszichore ezen istennői Küprisz minden funktioját elvállalák. Európai -tollunk szégyenlené magát e tobzódók szemérmetlen tréfáit leirni, s nem -lehete meglepő, hogy a mint én undorodásomat épen a színlelt ittasságba -rejteném, két félrészeg vendég felkelt mellőlem, s szent mosdáshoz -fogott s estimájukat végzék, ott, ugyanazon szobában, annyi undok bűn -fészkében, s mi több, a bűnt elkövetők tőszomszédságában. Szörnyű -álszenteskedés. S itt ezt vallásosságnak nevezik! - -A mi az iszfahaniak általános jellemvonását illeti, a hajdani főváros -lakosai különösen büszkék a metropolis egykori nagyságára. Az iszfahani, -más persával szemben mindig nagyobbra tartja magát, mint a párisi, más -francziával szemben. A királyt és a királyi házat itt is, mint a persául -beszélő lakosok általában mindenütt, török katonáival együtt gyülölik és -félik, s bárha a mostani király meglehetősen megtörte is már Imam -Dzsümaa hatalmát, mégis jóformán bizonyosképen lehet állitani, hogy az -iszfahaniak mindig szivesebben hajtanának ez utóbbinak szavára, semmint -törvényes királyuk parancsolatára. Meseszerű az, a mit e főpap -gazdagságáról beszélnek, annyi azonban bizonyos, hogy ő 1000-nél is több -Lutit (kóborlókat) tart a maga zsoldjában, kiket tervei kivitelénél -aztán vak eszközök gyanánt felhasznál. A Lutik azok, kik ő szentségének -csodatevő erejét a nép közé szertehordják, a Lutik, kik a Sah és -családja ellen a leggonoszabb rágalmakat terjesztik; mert az Imam -Dzsümaa mind e napiglan nem áll a legjobb lábon az ifjú királylyal, ki -számadásra vonhat ugyan bárkit is, őt azonban nem meri megilletni. Ezt -egyébiránt mindenki tudja. S mi több, még a mai európai követségeink is -elkövetnek mindent, hogy e főpap protektióját és barátságát megnyerjék, -s ezen anomalia, Persia vad-despotikus kormányzata mellett, valóban -csodálatraméltó tünemény. - - -VII. - -Két hetet töltvén Iszfahanban, mind a város nevezetességeit, mind a -lakosság különböző osztályait meglehetősen tanulmányozhatám. -Elutazásunkat ugyanazon karavánvezetővel, de egész társaságban -határoztuk meg. Iszfahan tulsó oldalán álló egyik karavanszeraiban -szállottunk meg, s minthogy várakozásomon felül még itt is három napig -időztünk, volt alkalmam rá, még nehány látni való nevezetességet -megszemlélni, melyek közül a hires Takhta Pulad temetőt, s a Munare -Dzsomdzsom megingatható tornyokat akarom emliteni. Ez utóbbiak az -Iszfahantól körülbelül egy óra távolságú Khaledan falu mecsetjének két -csonka tornya, mintegy két ölnyi magasak s egymástól valami húsz lábnyi -távolság választja el őket. Vezetőmmel a terraszra léptem, s mikor ez az -egyik toronyba belekapaszkodott s azt egész erővel mozgatni kezdé, nem -csak a másik tornyon, hanem az egész épület előrészén olyan mozgást -vettem észre, minőt a földrengés okozhat. E nevezetes épület, melynek -titka épitészével együtt sirba szállt, a kiváncsi utazók szakadatlan -bolygatása által több helyen sokat szenvedett. S az ujra meg ujra -ismétlődő kisérletek hihetőleg azzal fognak végződni, hogy a rengetők az -épület romjai alatt találandják sirukat. De mind e napiglan a tünemény -igen feltünő, s bárha a persák a csodát az alant nyugvó szentnek -tulajdonitják is, meg nem állhatám, hogy a rejtélyes problemát teljes -mértékben ne csodáljam. A mi a Takhta Pulad temetőt illeti, ez oly -terjedelmű, melyhez hasonlót egész Ázsiában sehol sem találtam. Takhta -Pulad egyszersmind mulatóhelye az iszfahaniaknak, kik a csütörtökestét, -ennek árnyas fái alatt szokták eltölteni. Ilyenkor roppant tömeg hemzseg -itt, mely a szent sirok látogatásának örve alatt dinom-dánomban tölti a -fél éjszakát. A legnevezetesebb sirok közé tartoznak: Pilau Babaé, -melyről az a monda szárnyal, hogy minden szegény, ki hetenkint legalább -egyszer imádkozik e sirnál, a következő héten izletes, zsiros pilauban -részesül. Továbbá Mir Damad-é, egy hires varázslóé, ki a Sah Abbasz -udvaránál levő egykori frengi követ ördöngösségét meghiusitá, s azon -pokolgépet, melyet a frengi követ gonosz szándékkal ajándékképen -nyujtott, ennek tulajdon romlására fordította. Végül itt van Mir -Fenderiszki sirja, kora leghiresebb szépirójáé, ki saját maga irta fel -sirkövének feliratát, mely még mind e napiglan a kalligraphia -példányképének tartatik, s a fiatalság előtt szépirászati minta gyanánt -szolgál. Én magam is nem egy ifjut láttam, kik a taalik-irás mesteri -vonásait másolák nagy gonddal a márványról, mert Ázsiában a -kalligraphiát igen nagyra becsülik, s a tökéletes nevelés nélkülözhetlen -kellékének tartják. - -A pompás Medresze Maderi Sah-ot is másodszor látogatám meg innen, -melynek külső kapuit mai napiglan ezüst-lemezek boritják. A ritka -kéziratokról szóló hir, mik e kollégium könyvtárában találhatók -volnának, különös vonzerővel birt reám; azonban ez is, mint annyi sok -más egyéb, csupán persa tulzás. Abbasz Sah idejében – meglehet – érdekes -keleti müvek gyüjteménye volt itt látható, de ma nagy részét -széthurczolák, másik része pedig, mint az ottani mollahk mondják, az -afghanok hóditása alkalmával pusztult el. - -Minden csalódásom daczára, e régi városban igen kellemes volt az időzés. -Nehezen tudtam megválni onnan, s midőn karavanunk a délre fekvő -hegységet átlépte, s én a magaslatról még egy tekintetet vetheték a -házak, kertek és nevezetes romok beláthatatlan tömegére, nem fojthatám -el mély meghatottságomat, s még most is azt kell mondanom Iszfahan -felől, mit a keletiek az olyan agg úrhölgy megpillantásánál mondanak, ki -fiatal korában feltünőleg szép vala: „A mecset-romokba dőlt ugyan, de -oltára még fennáll“, azaz: szépsége elmult, de hajdani fényének nyomai, -mely egykor, mint valami oltár, imádásra buzditá a világot, még mindig -észrevehetők. - -Karavanunk, mely most három részből állott, melyek ketteje a sirazi utra -Iszfahanban csatlakozott hozzánk, 150-nél több állatot s mintegy 60 -utast számlált. Ez, még e különben igen látogatott uton is meglehetősen -tekintélyes karavannak tartaték. A nagyobb csoportosulásnak egyes -egyedüli oka azonban a bakhtiáriktól való félelem volt, mely névvel azon -persa nomad néptörzset jelölik, kik a jobbkéz felőli hegységben -tanyáznak s néha birtokvágyból, néha csupa kedvtelésből megtámadják a -kisebb karavanokat s ki is rabolják. A mint mondák, csak egypár nappal -azelőtt e nomádok rutul elbántak egy arra vonuló karavánnal. Ilyes -hireket keleten igen gyakran szoktak költeni az emberek, hogy a félelem -annál nagyobb legyen. Nem egyszer hallottam: Tegnap itt tiz embert öltek -meg; tegnapelőtt amott ezt meg azt a kereskedőt kirabolták; azonban az -utazó bizonyos lehet a felől, hogy az ilyes események vagy évekkel -azelőtt történtek, vagy épenséggel a légből kapottak. Egyébiránt a mi -utazó-társaságunknak, mely az indulás előtti estén csupa rémtörténeteket -beszélt, szüksége sem volt az ilyes hirekre. A persát, egész Ázsia -leggyávább népét egy puszta árnyék is félholttá rémitheti, s méginkább -azon utitársaságot, mely, mint a mienk, két harmadában zarándokokból, s -egy harmadában kereskedőkből és mollahkból állott. - -Nevetséges volt látni utközben, hogyan tolongott egyik a másikhoz mind -közelebbé és közelebbé, bárha a a várostól alig voltunk két órányira. -Halkan susogott mindenki, mintha a fennhangon kiejtett szó a -legveszedelmesebb ellenséget ébresztené fel, s az volt a -legmulatságosabb jelenet, midőn egy buzgó mollah, egyik utitársunkat, -kinek boroshordókkal megrakott négy öszvére volt, sorainkból kiutasitá, -nehogy ez bűnös portékája által az igazhivők egész seregét veszedelembe -döntse. Hiába rimánkodott a szegény öszvérhajcsár, hogy ő soha életében -egy korty bort sem ivott, hogy e gonosz ital rendeltetési helye Bombay, -hol azt a frengik pokoltorka fogja felemészteni. Megesküdött az ég -minden szentjére, hogy azt sem tudja, fehér-e vagy piros; de mindez nem -használt semmit. El kellett tisztulnia a karavanból, s valami száz -lépésnyi távolságban követett bennünket. Mielőtt a hegyi mély utról -kiérkezheténk vala, szerencsétlenségünkre egy szemközt jövő karavannal -találkozánk. A keskeny út sokszor egyetlen szélesen megrakott teherhordó -baromnak sem elegendő széles, annál kevésbé két egymást elkerülőnek. -Átok-szitok, kiabálás, czivakodás, nem egyszer ütlegezés is szokott -ilyenkor történni, a szamarak orditása a lovak nyeritésével vegyül a -közös zajba, s a mi legnevezetesebb, alig van rá eset, hogy valami -nagyobb szerencsétlenség történjék. A hegység túloldalán nagy, -homoksíkságra jutottunk, s több mint tizenhárom órai lovaglás után -másnap reggel 9 órakor Majarba érkezénk. E faluban, bárha ez közvetlen -szomszédságában áll is Persia egykor legnagyobb városának, sem -karavanszerai, sem más egyéb menhely nem létezik az utazók számára. -Mindenki valami árnyékot keresett, s valamennyien igen boldogok valának, -midőn még az nap este Kumiseh állomás felé utra kelénk. Ugy hallám, hogy -ezen állomással léptünk a bakhtiarok területére, s ha persa utitársaim -már egy nappal előbb is annyira féltek, képzelhető, hogy most csupa -aggodalomtól valamennyi úgy reszketett, mint a nyárfalevél. - -A sok szóbeszéd, s a különben legbátrabbaknak aggodalmai még magamat is -körültekintővé tettek minden közönyösségem daczára; de éberségemet nem -sokára egy éghajlati tünemény nyomta el, tudniillik azon szél, mely -valami öt perczig jéghidegen zúg keletről nyugatra, s ép oly rövid idő -mulva, érezhető melegséggel ismét ellenkező irányban. Kumiseh-et, mely -hajdanában jelentékeny helyiség volt, most azonban nyomorult falu, -hamarább értük, mint az előbbi állomást. Innen kell vala az est -beálltával azon veszedelmes helyen átvonulnunk, hol az állitólagos -rablás történt, s habár a karavanban nappal eléggé bátornak akart is -látszani mindenki, a homály növekedtével félelem és aggódás tetőfokra -jutottak minden kebelben. Valami egy órával az indulás előtt arab -utitársam a Rauzekham, alkalmasnak vélte a pillanatot, hogy a társaságot -maga köré gyüjtse, s mesteri torkának nehány elegiájával a próféta -védelmét kérje e veszedelmes utra, bensőleg pedig azért, hogy a -meghatott kegyesek zsebéből néhány fillér az övébe vándoroljon. A -Rauzekham terve abban a nyomban elfogadtatott. A persa mindig kész -kedvencz prófétájának, kivált pedig e vértanú Huszeinnak halálát -megkeseregni, s legyen bármily hangulatban, semmi fáradságába sem kerül, -hatalmas könyzáporral és felhangzó zokogással kisérni az előéneklő -szavait. Itt is csakhamar körülvette az egész karavan az én arabomat, ki -alig énekelt el négy versszakot egy panaszos dallamból, s az asszonyok -már is több helyen hozzá fogtak a siráshoz és zokogáshoz, mely crescendo -terjedezett mindenfelé s csakhamar a sirás-rivás óriás karává változott. -Ilyen pillanatokban az énekes rendesen fel szokott emelkedni, felfedi -mellét, összeszoritja öklét és felkiált: „Oh igazhivők, im nézzétek, igy -akarom verni mellemet bűnbánattal, s részvétből szegény Huszeinért, -igen, Huszeinért!“ Az ő „igen Huszeinért“-je után azonnal utánozza őt az -egész férfi társaság, óriási öklök döngetik az erős melleket, s olyan -dongás-kongás hangozik, néha egészen szabályos ütemben, mintha valamely -lovas csapat közelednék, s ha ez még e fölött holdvilágos este történik, -mint a hogy ez épen minálunk volt, ugy a jelenet magában véve igazán -eléggé érdekes. Igen, érdekes lett volna rám nézve is, ha valami -kellemetlenség nem ér vala, melynek ez alkalommal már-már kitétetém. Egy -buzgó siíta, ki a távolból azt látszék észrevenni, hogy én csupa -szunnitai konokságból nem ütöm mellemet elég erősen, eleinte fülelt -ütéseim hangzására s nem találván ezeket kellőképen sulyosaknak, -fennszóval kiálta: „Nézzétek csak ezt a szunnita kutyát, ki a mi -Huszeinünket nem tartja méltónak arra, hogy mellét erősebb ütésekkel -verje. Várjatok csak, majd megtanitom, hogy kell a mellett verni!“ -Valóban, aggódtam, már ökölre szoritá kezét, s ha csak egyet üt is vala -reám, e gyengéd leczkéből örökös emléket hoztam volna el magammal. -Azonban, hála a szeiddel kötött barátságnak, a dolog nem ment egész a -végletekig. Mikor amaz épen karját emelné, hátulról egy barátom ragadá -meg, ki őt ezen szavakkal csititá aztán: „Hagyd el azt a szunnit! Ha e -világon nem üti is a mellét, Ezrail (a halál angyala) majd annál -sulyosabban veri a más világon.“ - -S igy sirt, jajgatott és jajveszékelt mindenki szakadatlanul teljes egy -óra folyásaig, mig végre az indulás ideje elérkezék, s a karavan óvatos -léptekkel kelt annyira félt utjára. Ezen egész uton sem beszéltünk -egyébről, mint a bakhtiarok kegyetlenségéről, hogyan kötik be áldozataik -szemeit, s hozzáférhetlen hegységükbe vivén magukkal, ott kirabolják, -aztán megint visszaviszik az útra, hogyan vágják le néha az emberek -kezét, lábát vagy egyéb tagjait csupa megátalkodottságból stb. s az -ilyes beszédnek nem volt vége hossza, úgy hogy szivem mélyéből örültem, -midőn Makszud Bey állomásra érkezénk, a veszedelmes út utolsóelőtti -nyughelyére. Innen késő éjszaka indultunk utnak, s mire a meghatározott -helyhez érkezénk, már hajnalodott. Volt itt keresés, kutatás, -körülnézés, aggodalmas egymásra való tekintgetés, mintha mind -valamennyien a legveszedelmesebb örvény szélén állanánk. S pedig sem -itt, sem az egész tájon nem láttunk semmit. Egyszerre azonban valaki két -mozgó fekete pontot vett észre a távolban. Két pontot, ismétlem, s ez -elegendő volt arra nézve, hogy az egész karavan egy szempillantás alatt -egy csoportba fusson össze, s a legbátrabbak közül néhány arra kéressék -fel, hogy előőrsekül mennének egy kevéssé előre. A két hős, az egyik egy -Mollah, a másik egy szabó, igen hasonló volt Don Quixote-hoz és Sancho -Pansahoz. Nekem az egész esemény igen jó tréfának látszék, s -szamárkámmal harmadik hős gyanánt csatlakoztam az előőrsökhöz, -természetesen az egész csoport gúny és nevetségtárgyául. Alig tettünk -valami húsz lépést előre, s már is észrevevém, hogy a két fekete pont -semmi egyéb, mint két asszony, kik száraz bogácskórót, az itteni tüzelő -anyagot, szedegetnek; de persáimat nem egyhamar lehetett meggyőznöm. Az -egyik nemcsak hogy délczeg lovagokat látott bennük, hanem – a mint -folytonosan állitá – kivette már a lovagok éles kopjáit, dupla puskáit, -s a rablók marczona tekintetét is. Mégis, a mi ugyan eléggé csodálatos, -volt benne annyi bátorság, hogy azért előbbre nyomult, s mikor valami -egy puskalövésnyire világossá lett előtte csalódása, egész valója -lángolt az örömtől, odaordított a karavanra, mint valami eszeveszett, -hogy közelitsenek, s az csakugyan gyors léptekkel meg is indult. A két -asszonyt hihetőleg megrettenté a karavan különös magatartása, s -elsiettek bogácskórókötegükkel, s ez a vonás elég volt arra nézve, -miszerint az egész társaság meggyőződjék a felől, hogy most egyedül a -persák hősiségének és elhatározottságának köszönhető, hogy a bakhtiarik -megszaladtak. De hogy azok asszonyok voltak, azt nem akarta senki is -elhinni. - -Egyébiránt legnevetségesebbnek utitársaim azon állitása hangzott -előttem, hogy ezen pont évek, sőt évszázadok óta egyike a -legveszedelmesebbeknek Persiában. Hahogy hallgatom vala őket, készek -lettek volna állitásukat, akár még a szassanidak idejéből meritett -történelmi adatokkal is bizonyítani. A keleti mindenben stereotyp. -Valamint nézetei daczolnak a századok változásaival, ép úgy azt hiszi, -hogy bizonyos helyiségek sem veszthetik el sajátságaikat, s ha azután az -ilyes veszedelmes pontokon csakugyan mutatkozik egy két gonosztevő, az -általános pani rettegés közepett csakugyan könnyü dolog a legnagyobb -karavant is megrabolni és elkergetni. - -Nagy fellélekzés után folytatta most már utját a társaság Jezdekhaszt, -következő állomás felé. A táj itt mindig lapályosabbá válik, mert kelet -felé terjed azon nagy pusztaság, melynek közepén a hires Jezd városa -fekszik. A nap igen magasan fenn vala már, midőn a száraz fű borította -puszta sikságon áthaladánk. Csak imitt-amott látható egypár hullámalakú -magaslat, s ezen táj oly gazdag a vadakban, kivált a gazzellákban, hogy -elegendő a szemet egy ideig a távoli láthatáron nyugtatni, s kivált a -kora reggeli órákban már is látható a puszta e félénk vadainak egy vagy -több csoportja, melyek a karavanok érkeztét már távolról megneszelik, s -azonnal a leghirtelenebb gyorsasággal elsuhannak. Eleinte igen nehezen -tudám megkülönböztetni ezen állatokat, melyek szőre igen hasonló a -napsütötte száraz fűhez! s az Ahuan! Ahuan! (a gazellák, a gazellák!) -kiáltásra sokáig kellett körültekingetnem, mig hófehér hátulsó részük -által, mely különvál a fű szinétől, szemembe tüntek. Igazuk volt a -keleti költőknek, midőn ezen különben igen csinos külsejű állatot -választák a félénkség jelképeül. Valamely madár hirtelen felreppenése, -több százakból álló egész falka gazellát a legrémitőbb félelemmel tölt -el, s ha a vadász veszedelmes fegyverével közelitvén hozzájuk, a futamós -agarat utána hajtja, ez utóbbinak elég csak szájával megérinteni az -állatocskát, s az már is hanyatt fekszik, s négy lábacskáját feltartja, -tündöklő, mélyen melancholikus szemeinek pedig oly fájdalmas nézése van, -hogy valóban elkeseredett vadásznak kell annak lennie, ki ez ártatlan -lénynek valami bajt képes okozni. - -Midőn gyors futásukat merő tekintettel kisérném kelet felé, figyelmemet -délkeleten az épen akkor emelkedő délibáb vonta magára. E légi képek -épen nem ritkák Persia sikságain, s bárha távolról sem oly nagyszerűek, -mint a turkesztani nagy sivatagok e fajta tüneményei, mégis -varázshatással lesznek mindig az utazó kedélyére. Mikor igy a lebegő -alakokat és épületeket nézném, épen úgy látszék előttem, mintha -ugyanazon alakok volnának, melyek szemeimet évekkel azelőtt a kedves -hazában M. pusztán gyönyörködteték, hol a dél óráiban a kúthoz -támaszkodva, ki a messzeségbe bámultam. Hihetőleg csupa képzelődés volt, -de az alakok hasonlatossága kétszeresen gyönyörködtetett s majdnem -nehezemre esett, midőn e szép látvány elé elzáró függöny gyanánt a -felkelő szél porfelleget támasztott. - -Déltájban érkezénk Jezdekhasztba. Ennél nevezetesebb falut nem láttam -egész Persiában. A sikság közepén emelkedő, háromszögletes dombocskán -áll s a házak, némelyik 4–5 emeletes, oly közel állanak egymáshoz, s a -magaslat széléhez oly közel, hogy az egész távolról nézve, egy várdához -hasonlit. Ezen özönvíz előtti földből alakult halomra csak egy feljárás -vezet, s minthogy ez felvonó hiddal van ellátva, könnyen érthető, hogy e -hely, mely már a hajdankorban is hires volt, a legvakmerőbb -megtámadásokkal is könnyen daczolhatott. A mint egyéb európai utazóktól -hallám, ezen halom igen érdekes tárgy lehetne a geologusok számára; -azonban úgy tudom, eddigelé egyetlen szakférfiú figyelmét sem vonta -magára. Jezdekhaszt mai napság, mint a hajdankorban is, fehér kenyeréről -hires, s nehogy a vers szégyenben maradjon, mely azt mondja: „Siraz -bora, Jezdekhaszt kenyere, Jezd asszonyai“, a kenyérből én is két napra -való adaggal láttam el magamat, mely bárha jobb is, mint Persia egyéb -helyein – igen távol áll még attól, hogy az európai utazónak csakugyan -izletes legyen. - -A Sirázba vivő út itt ketté szakad. Egyik az, mely a Szerhadon, mint a -persa nép e hegyes tájat nevezi, vezet át, s ez a rövidebb, azonban -számos meredek magaslata, de, úgy látszik, még inkább a bakhtiariktól -való félelem miatt csak igen kevéssé látogatott. Különösen egy rom az út -mellett, a Gumbezilaal (Rubincsúcs) mint rablófészek, hirhedt -nevezetességű. A másik út, mely Germszir-en (déli égalj) vezet át, -hosszabb, de lakottabb, s igy a karavanok által is leggyakrabban ez -szokott választatni. - - -VIII. - -Jezdekhaszton túl, Farsz tartománya kezdődik. Irakban mind a nyelv, mind -a szokások és a népesség arczkifejezése tarka vegyülékét képezi a török -és persa elemnek, azonban itt, a tulajdonképeni Farszban, a török -nyelvet csak igen kevesen értik. A lakosság jellemének hőmérséklete is -sok olyast tanúsít, mi a délibb haza forró éghajlatára mutat, s bárha a -persa általában igen élénk a maga mozdulataiban, igen izgékony és -képzelemdús, mindazáltal olyan viszonyban áll déli földieihez, mint az -éjszaki, piemonti, vagy legalább a florenczi a nápolyiakhoz. Nemcsak az -arczszin viseli magán a forró nap nyomait, hanem melegebbek az érzelmek -is, pezsdülőbb a vér, s valamint nyelve költőibb és fellengzőbb, beszéde -ép oly gazdag a bizonygatásokban, az exaltatiókban, kivált pedig az -esküdözésekben. Minden harmadik szót, még a gyermekeknél is, egy-egy -„hazreti Abbasz“ (Abbasz fensége), Murteza Ali, Szeid e Suheda (vértanúk -ura), Iszmeti Fatima (Fatima ártatlansága) szokta követni, épen úgy mint -az olaszok és spanyoloknál a San Jacobo, Sagriemento, Corpo di Christo, -s ha az ember Farsz lakosát látja, a mint ez tündöklő szemeivel és -erősen fel s alá hordozott kezeivel valamit elbeszél: minden -mozzanatában az igazi déllakót fogja szemlélhetni. Bizonyára a nap és az -éghajlat az, s nem annyira a társadalmi és történelmi viszonyok, melyek -az embert átalakítják. Tagadhatatlan, hogy ez utóbbiak is igen nagy -befolyást gyakorolnak, de amaz előbbiek azok mégis, melyek a főformákat -és a kiváló szineket alkotják. S akár keresztyének, mohamedánok vagy -Visnuimádók, s akár latinok, persák vagy hinduk, mint egy ugyanazon -égalj szülöttei, némely közös vonásokban mindig meg fognak egyezni -egymással. - -Minél jobban befelé mentünk az őszbe, a reggeli órák annál hidegebbekké -lettek. A Jezdekhaszt után következő legközelebbi állomást, Sulgisztant, -meglehetős gyorsan értük el. Mind itt, mind a többi helyeken, a -lakosság, úgy látszik, egyedül az átvonuló karavanokból él. A -földmivelés igen kevéssé van gyakorlatban, s midőn bámulatomat fejezém -ki a fölött, mily gyérek volnának a falvak e vidéken, persa kisérőm azon -választ adta, hogy az utak mentén Persiában általában igen kevés falu -található. A kormány gyakori csapatküldései s átvonuló hivatalnokok -lelkiismeretlensége által sokkal jobban elrémité a népet, semhogy ennek -kedve lenne az országutak közelében letelepülni. Távol akarják tartani -maguktól az örökös repressaliákat, s így szivesebben a rejtettebb -helyekre vonulnak. Sulgisztan, mai nyughelyünk, egy Imam Zade sirjáról -hires, s még pedig egy igen előkelőéről, ki Imam Zein ul Abedin fiának -tartatik. Mind a sir maga mind a körötte épült hajlékok meglehetős jó -karban állanak, s csodaképen mondják, hogy egy csomó bakhtiari, kik nem -sokkal azelőtt (a mit egyébiránt mind valamennyiről mondanak) egy -támadást merészeltek tenni, a mint a szentélybe léptek, abban a -pillanatban megvakultak. Ez utóbbi kapujánál nekem is mutattak egy vak -koldúst, ki az „azt mondják“ szerint maga is ama gonosz csoporthoz -tartozott volna, s most bűnbánatból egész életét itt akarja eltölteni. A -koldús, mint a legelső beszélgetésnél azonnal észrevettem, épenséggel -sem volt bakhtiari, s megvakulásának is egészen más oka vala; azonban -hogy a kegyesek alamizsnájában részesülhessen, a kitanult gazember kész -vala az Isten által megbüntetett gonosztevő czimét venni magára. - -Midőn Sulgisztanból a legközelebbi Abadeh felé utrakeltünk, két -szolgától kisért délczeg lovag csatlakozék karavanunkhoz. Sokáig -nézelődött valami méltó utitárs után. Nagy csodálkozásomra nem sokára a -legbarátságosabb köszöntések közben hozzám közeledett. Ő khan volt s még -pedig a Sah Piskhidméd-e (személye körüli szolga), ki ura megbizásából -küldeték Farsz kormányzójához, amannak nagybátyjához, hogy a mult évről -hátralékban maradt 50,000 aranyat behajtsa. A khan, igen élesen irt -királyi kézjegy átvivője vala, minthogy ő már ez ügyben a negyedik -küldött volt s hogy küldetését kellő süker koronázza, királyi -teljhatalommal ruháztatott fel a kormányzó személyét illetőleg. A mint -mondá, fel volt hatalmazva, a király nagybátyját nem fizetés esetében -nehány napi házi börtönnel büntetni, sőt egypár napig még Kallianját -(vízipipa) is megvonhatá tőle. Az országos jövedelmek e különös -behajtási módja épenséggel nem ritka Persiában, mert itt pénzt beadni ép -oly nehéz, mint azt bevenni s minthogy egyik-másik tartomány -kormányzósága gyakran túlságos áron árvereztetik el a királyi ház -valamelyik tagjának, nem csoda, ha az évi adóilleték behajtása néha a -legnagyobb nehézségekkel jár s a király és kormányzója közötti viszony -körülbelül ugyanolyan, mint a hitelező és a szorongatott adós, vagy a -birtoktulajdonos és a haszonbérlő közötti. Az ilyes transactiók -alkalmával az illető tartomány lakosai szoktak legroszabbúl járni -rendesen; mert a kormányzó a legfőbb szükség esetében neki megy a -leggazdagabbaknak, s ezek minden alapos ok nélkül kényszerülnek -összeadni azt az összeget, mit a király helytartójától követel. Ezt -nevezik Persiában uralkodásnak. - -Egyébiránt a Khan, mint udvaroncz, finom müveltségű férfiú volt. -Szunnita-e vagy siíta, az neki mindegy volt. Bennem ő a karavan -legtöbbet utazott és tapasztalt tagját szemlélé, hozzám csatlakozék -tehát, s viszont én is igen kellemes utitársat találtam benne. Abade -állomásra érkezvén, mind szállást, mind konyhát közösen tartottam ővele. -A többi persák igen csodálkoztak e rögtöni viszonyon, s azt mondák, -természetesen titokban, hogy utitársam sem siíta, sem szunnita, hanem -Ali Ullah volna. Ez is egy vallásfelekezet, mely Alit imádó buzgalmában, -ezt nemcsak a próféta fölé, hanem maga az Isten fölé is helyezi, s mely -felekezet már igen régi Persiában, s annak titkos tagjai jobbára nehány -török törzshez tartoznak. - -Abadeból Szürme felé mentünk. Éji utunk közben egyes kisebb karavanokkal -találkoztunk, melyek jobbára zarándokokból állottak, kik a nyugati -Kerbelába vagy a keleti Mésedbe mentek. Persiában, kivált tavaszszal és -őszszel, meseszerűleg nagy a bucsújárók száma. Ez egyik legvakabb -szenvedélye e népnek s még a legszegényebbek is ezen czélra szokták -forditani megtakarított filléreiket. Az a karavan, melylyel ma -találkoztunk, Bender Busir környékéről kelt utra Kerbela felé. Hatvan -napig tart csupán az odamenetel, másik hatvanig a visszajövés, s ha még -a szent helyen való tartózkodási időt is odaszámitjuk, úgy egy-egy ily -kirándulás tartama négy hónapon is túlterjed. A zarándokok jobbára -szegény emberek, kik azonban a szükséges utravalókkal mégis meglehetősen -el vannak látva, s nincs benne semmi tulzás, ha azt mondjuk, hogy Persia -minden útján, leginkább ezen kegyes vándorlásoktól függ az élénk -közlekedés. 10–15 éves gyermekek mellett nyolczvan éves és a körüli -matronák sem tartoznak a ritkaságok közé. Ha az ily karavanok -találkoznak egymással, az odamenő zarándokoknak rendesen egy Iltimaszi -dua-t (imádkozzál érettem-et), a visszajövőknek egy Ziaret Kabul-t -(legyen üdvös bucsújárásod) szokás mondani. Mind a két felekezet meg van -hatva, nem egyszer egymás nyakába borulnak s ha az ember a csendes -éjszakán egy-egy ily karavan Illahié-t (szent dalait) a távolból -felhangzani hallja, ugyanazon érzelmek hatják át szivét, minőkre nálunk -Európában a csodatevő Mária-képeket látogató nem egy processio gerjeszt. -A nép mindenütt egyforma, keleten úgy mint nyugaton. - -A szent Szürme-állomásról, mindig szükebbé és szükebbé váló völgyön át -Khane Khurre felé vonultunk, mely egészen magános állomás egy -pusztaságnak közepette s hires a fürjek azon roppant tömegéről, mely e -környéken található, s melyeket itt igen jutányos áron vehet az utazó. -Én is engedtem a rábeszélésnek, s vettem egypár ilyen madarat, s -minthogy a persa, kinél szállva voltam, eléggé izletesen el is készité, -valóságos lukullusi étkezésem volt. Étel után házi gazdám látogatott -meg, néhány más persa kiséretében, kik a szokásos félkörbe leguggolva, -feltünő finom magukviseletével s olyan illedelmességgel kezdték szőni a -tarsalgást, hogy az a legmüveltebb szalon-férfiúnak is becsületére vált -volna, s végette szivesen feláldoztam egy két óra ohajtott nyugodalmát. -Bárha a társaság egészen parasztemberekből állott, mégis a válogatott -kifejezések, s a tetőtől talpig gentleman modor, valóban nagyon -megleptek. A délpersák e tekintetben nagyon különböznek éjszaki -földieiktől, mert minden parasztember világos jeleit hordja magán mind e -mai napig az ősrégi czivilizatiónak, mely először az ő szülőföldén -ütötte fel tanyáját s onnan terjedt aztán egész Persiára, sőt utóbb az -egész iszlam keletre. - -A szakadatlan éji utazás azonban már-már jóformán kimerített. A nappali -pihenés sohasem pótolhatja teljesen az éji álmatlanságot, s midőn ezen -állomásról Khane Kergum felé nyomulnánk a fárasztó sziklás szoros úton, -csak alig tudtam a nyeregben tartani magamat. Daczára a megszokásnak, -minket európaikat igen elbágyaszt az éji utazás, mert bármily ügyes -lovasok legyünk is, nem tudunk a nyeregben ülve oly nyugodtan aludni, -mint a persák. A mi nappali nyugalmunk sem oly édes, mint ez utóbbiaké, -s midőn ma, a Khane Kergum karavanszeraiba bevonulnék, az álom annyira -erőt vett rajtam, hogy még szamárkámnak is elfelejtettem abrakot adni s -a nyerget levenni róla. Nehány óra mulva, mely csak pillanatoknak -látszék, felébredtem, s kimondhatlanul örültem, hallván, hogy közelebbi -állomásunk Maderi Szulejman leszen, hol utitársaim állitása szerint a -hajdankor sok nevezetes romja volna még található, s közöttük, kivált -Salamon anyjának sirja, mint a persák hiszik. - -Hogy e név a már oly gyakran leirt paszargadai sikot s a Cyrusénak -gondolt sirt jelenté, csakhamar világossá lőn előttem, de még sem -fojthatám el örömemet, mert Rhagesz után itt láthatám meg a persa -hajdankornak előttem még ismeretlen második nevezetes emlékét, s midőn -az alacsony hegylánczon alá a nyilt völgybe lovaglánk, kimondhatatlan -örvendeztem, utam mellett balra nehány szobrot – a délen mutatkozó -emlékjelet – pillanthatni meg, a mint azokat a felkelő nap első sugára -megaranyozá. Bárha ezen romoknak a hajdani Pasargadával való azonosságát -régiségbuvárainkra bizom is meghatározni, meg nem állhatom, miszerint -meg ne emlitsem e völgység nyájas tekintetét, gazdag növényzetét s -víz-dússágát, mely a szomszéd hegységről ömölvén alá, a mezőket több -irányban keresztülvágja, s mely hajdan magára vonta Ó-Iran lakosainak -figyelmét is, s e vidék Ó-Persia fénykorában bizonyára népesebb volt -mint jelenleg. - -A karavan lassú lépése türelmetlenné tevén, árkon-bokron keresztül magam -siettem előre a mindig magasabbá és magasabbá váló mauzoleum felé, s már -én régen ott ültem egy óriási márvány lépcsőn, midőn a karavan lassú -ballagással közelíte az állomáshoz. - - -IX. Maderi Szulejman romjai. - -Az utazónak e nevezetes sikságon először azon mausoleum tűnik szemeibe, -melyet a persák Salamon anyjának siremléke gyanánt tartanak, a mi -régiségbuváraink azonban mindezideig vitatkoznak a fölött, vajon Cyrus -sirja-e, vagy a hajdankor más valamely nevezetes egyéniségeé. Az a -kérdés, melyet Ouseley, Morier s más régibb és ujabb utazók gyakran -megvitattak, az én igénytelen véleményem szerint annyi bizonyossággal -mégis bir, hogy ezen épület nem az Iszlam utáni korból, hanem Délpersia -egyéb monumentumaihoz hasonlóan, Iran fénykorából származik. Ezt -legjobban azon óriási márványkövek bizonyítják meg, melyekből épült s a -mely épitkezési módnak, az iszlam korszakból egyetlen egy példánya -sincsen. Hat, piedestalszerűleg egymásra fektetett óriási -márvány-táblákon nyugszik, melyek legalsója majdnem egy ölnyi magas, a -többiek sem vékonyabbak négy lábnyinál s a mellett oly nagyok, hogy -minden emelkedés, mely egyszersmind lépcső gyanánt szolgál, legfölebb -két, három vagy négy darabból áll. A négyszögletes házikó maga, egyes -szobát képez, melynek hossza 20 láb, széle pedig 16, – kivülről. Padló, -tető és padlás egyes óriási darabokból illesztvék össze s a keskeny, -alacsony bejárás, melyet hajdan ajtó zárt, ma azonban nyitva van, a -hideg és komor bensőbe vezet, hol is, az a mohammedanok imádkozási helye -lévén, egypár korán fekszik, mai napság az egész épületet alacsony -fakerités környezi, melynek közelében mesterségesen faragott -márványdarabok, hajdan büszke szobrok darabjai hevernek. - -[Illustration: Cyrus állitólagos sírja] - -Midőn nagy nehezen felvetém magam az első lépcsőre s a sima márványkövön -felkusztam az épülethez, tiszteletteljes borzalom hatotta át egész -valómat. Akármennyit olvassunk is a hajdankor ilyes emlékeiről, mégis a -tulajdon szemünkkel látás benyomása valóban igen csodálatos. Sokáig -bámulva néztem a massiv márványtömegeket, mert majdnem lehetlenségnek -látszik, hogy azok helyükről mégcsak megmozdíttassanak is, annál -kevésbbé, hogy mint épitészeti anyag, egyik helyről a másikra -vitessenek. Az ötödik lépcsőn Rich, Told és Hyde neveit pillantám meg, -kik 1821-ben járván itt, nevüket akkor vésték a kemény márványba. A -falat azonkivül sok arab és persa felirat is boritja, s én épen ezek -olvasásához fogtám, midőn egy persa, hihetőleg az ezen tájon sátorozó -nomadokhoz tartozó, azon czélból, hogy cicerone-szolgálata egy kis -enam-ot (ajándék) fog neki szerezni, nyájas, barátságos hangon igy -szólitott meg: „Hadzsi, ugy-e Bagdadban nincsenek ilyen nagy kövek? de -jöszte, mutatok én neked még másokat is, nézd meg csak a régi Guzin -városának romjait.“ Az ő társaságában a hajdani palota s más egyéb ezzel -összeköttetésben álló oszlopok és portalék balkézfelől terjedő romjaihoz -mentem. Maga a palota, melyet Tachti Szulejmannak (Salamon trónja) is -neveznek, alacsony hegyfok végén épült s hajdani fényét 10 – 12 öl -magas, 5 öl széles portál mutatja, melynek kövei majdnem oly nagyok, -mint a mauzoleuméi, s minden ragacs vagy bármely egyéb összekötő anyag -nélkül csak úgy vannak pusztán egymásra fektetve. Nem nagyon távolra -innen egy másik portale is látható, mely fekete márványkövekből épült, s -ma már csak egy grifláb legalsó óriási alakját mutatja. Körülbelől öt -lábnyira ettől, fekete piedestalon (talapzaton) négy darabból -egybeillesztett igen magas szobor áll, melynek legalsó része a -legnagyobb, legfelső a legkisebb s a mely oly vastag, hogy a szobrot két -ember alig foghatja át. Hajdan négy ilyen szobornak kellett itt -emelkednie, legalább erre mutatnak a még meglevő talapzatok. Egy -órajárásnyinál tovább, egyes romok láthatók, melyek a nép mesés -véleménye szerint hajdan a Takhti Szulejmannal összeköttetésben állottak -volna, s ha az ember az épitmények természetfölötti nagyságán -csodálkozik, a persa rendesen azonnal azzal szokta az embert rendre -utasitani: „Nem tudod-e, hogy Salamon szabadon rendelkezett a divekkel s -az alvilág minden szellemeivel? Csak egy fejbiczczentésébe került, s -ezek a legnagyobb köveket s a legdrágább tárgyakat hozták át neki a -levegőn keresztül Indiából Csin-u Macsin (Khina) és Kuhi Kaffból.“ -Nemcsak a mai romok két vége, hanem a néphagyomány szerint az egész -völgység egyetlen várost képezett volna s ez az, mit ők Guzin néven -neveznek. - -Igen hihető, hogy a Takhti Szulejman palota, a mint Ouseley helyesen -megjegyzi, a maga terrasseával igen alkalmas pontot képezett, honnan a -király a nagy sikságon összegyült hadserege fölött átnézetet -gyakorolhatott, vagy azt maga előtt sorban defiliroztathatta. Ez -annyival is inkább hihető, minthogy a király, magas ülése által az alant -álló tömegnek egészen szemébe tünhetett, a minek kiváltképen a noruzi -ünnepélyek alkalmával, midőn az egész világ az uralkodó körébe -ügyekszik, igen nagy hasznát veheték. - -Igen sajnálom, hogy kénytelen vagyok megjegyezni, miszerint a Maderi -Szulejman, vagy a mint egy közeli falu nevéről is nevezik, a Meshedi -Murgab romjai óriási léptekkel sietnek végpusztulásuk felé. Ouseley már -csak felét találta azon emlékeknek, melyeket elődje megírt, én pedig -azon romnak csak felét láthatám, melyről a most felhozottnak utazási -müve 2-dik kötete 425-dik lapján Zindani Szulejman név alatt tetetik -emlités. S ez nem is csoda. Igen feltünő, hogy Iran romjai közelében -majdnem mindenütt nomád néptörzsek tanyáznak. A kincs és más egyéb -babonás gondolatok hajhászása sokkal többet árt ezen régiségeknek, mint -maguk az ott megtelepült persák, kiket hazájuk multja mindig eléggé -érdekel, s annak emlékeit tiszteletben is tartják. - -Bár ha az egészen át feltünő volt előttem, hogy karavanunk mintegy -készakarva kerüli a romokat s engem e kellemes foglalkozásban egészen -magamra hagy, mindazáltal e tünemény oka felől senkitől sem -kérdezősködtem. Midőn beesteledett, a mauzoleum közelében szerény -vacsorát főztem magamnak, s különös hiúságtól ösztönöztetve, a bográcsot -és kenyeret felczipeltem magammal a sir bensejébe. Az a gondolat, -estebédemet egy legalább ezredéves épületben tölthetni el, túlboldoggá -tett, s pihenő helyemet bizonyára fel nem cseréltem volna bármely -európai főváros legpompásabb vendéglőjével. Sokáig ültem a csodálatos -épület lépcsőzetén, hogy – az ég csillagfényébe merülve – ifjúkorom azon -napjaira gondoljak vissza, melyekben a Persia név már is varázshatást -gyakorolt reám s midőn mostani élvezetem előérzetét még legvakmerőbb -álmaimban sem mertem táplálni. Soká, soká ültem ott. Az álom már-már -erőt vett rajtam, s bizonyára alá is hajtom vala fejemet, ha eszembe nem -jut, hogy a hideg kő azon vékony szőnyeg mellett, mely tulajdonom vala, -káros lehet egészségemnek. Leszálltam azért, s valami húsz lépésnyi -távolban puha gyeppázsitot találván, ott lefeküdtem. De nem pihentem még -tiz perczig, s minden oldalról oly rémitő tömeg bolha boritott el, hogy -mérges csipésüket lehetetlen levén kiállanom, haladéktalanul fel kelle -kelnem. Másutt teritém le aztán szőnyegemet, de itt sem lőn egyébként. -Mint valami eszeveszett, futkostam fel s alá a romok körül valami egy -negyedóráig, lefeküdtem itt is, ott is, de mind nem használt semmit. -Most jutott már eszembe, miért volt a mi karavanunk oly tartózkodó! Az -egyik közeli sátorhoz mentem, hogy a nomadoktól tanácsot kérjek a támadó -rovarok ellen; de ezek azt válaszolák, hogy számomra, mint idegen -számára, nincsen semmi mentő eszköz. Az odavalókat megkimélik, de a -vándornak drága áron kell fizetnie az álmot, e történelmileg oly -nevezetes térségen. Szerencsémre már csak két óra kellett a karavan -indulásához. Ezen egesz időt talpon kelle töltenem, s a legunalmasabb -régiségbuvárnak sem kivánnám, hogy e könnyelmű, barnaruhás -állatocskáktól annyira kinoztassék, mint a mennyire, fájdalom, én -gyötrettem. - -Innen Szivend felé folytatók utunkat, egy több óráig tartó -hegyszakadékon át, melynek phantasztikus kőszirtjei, s az azok lábainál -vadul alárohanó patak a csendes éjben igen szép regényes képet mutattak. -Magát Szivendet, a falut, nem látogattuk meg, hanem a helyett a lakosok -nyárilakához mentük, mely egy magaslaton két sorban sürűen egymásmellé -helyezett mintegy 120 nádgunyhóból áll. Az egész valamely Bazarhoz -hasonlít, s minthogy minden gunyhó csak három oldalról van zárva, a -negyedikről pedig sem ajtó, sem függöny nem csukja, a bennük levő -holmikhez oly szabadon hozzájuk férhet mindenki, mintha az egész gyarmat -egyetlen egy házat képezne. 120 család él itt ilyen viszonyban -egymással, vannak közöttük szegények és gazdagok s mégis igen ritkán -fordul elő valami tolvajlás. Egyébiránt azt mondják, hogy ezen emberek -egyetlen egy férfiúi ivadékai a legszorosabb rokonságban élnek egymással -s a család mostani fejének is, egy fehér sátra vala felvonva a sornak -élén. Ő az egész község birája, papja és családfője. - -Október másodika volt, midőn innen útra keltem, hogy Persiában tett -minden állomásaim legérdekesbikére induljak. A karavan ugyanis Kenare -felé tartott, mely ide négy ferszakh távolságra van. Kenare felé, -melynek közelében Persepolis hires romjai fekszenek. Azt gondolám -magamban, minek menjek én ezekkel az emberekkel, hiszen az út eléggé -biztos, s igy megkérvén nehányat utitársaim közül, mutatnák meg azon -pontot utunkon, honnan a romokat leghamarább érhetem, elhatározám -magamban minden kiséret nélkül látogatni e nevezetes régiségeket, melyek -kiváncsiságomat oly régtől fogva ingerlék. A karavan éjfél előtt indult -útnak Szivendből, s midőn azon hegyfokot elértük volna, hol a mardesti -nagy sikság kezdődik, nehány persa utitársam jelenté, hogy csak balra a -hegynek mentén haladjak mindenütt, s rövid félóra mulva vágyaim czélját -érendem. - -A karavan, délirányban szelve át a sikságot, tovavonult. A csengők -egyhangú szólása a csendes éjben sokáig felém hangzott még a távolból, s -ki irhatná le azon érzelmeket, melyeket ekkor éreztem, midőn alázatos -állatkámon csendesen ügetve a kelet felé terjedő alacsony hegység -aljában, vizsgaszemekkel körültekintgetve, tova haladtam. Nem félelem -volt ez, hogy netalán kiraboltatom, hiszen összes birtokom legfölebb -négy aranyat tett, utikészleteim és paripácskám alig két annyit; a mit -én kerestem, azok Persepolis oly sokat emlegetett romjai valának; az ős -hajdankor e nevezetes műemlékei. Nevezetes, hogy a sziklák, nekem -legalább úgy látszott, itt oly imposans külalaknak s ugy körvonalzottak, -hogy az ember, a nélkül hogy valami rendkivülit keresne, nagyszerű -látványok előérzetére buzdul. Alig haladtam egy óranegyedet, s im a -legelső regkorányban, magas, igen magas alakok merültek fel egyszerre -szemeim előtt, melyek mindannyi kisértet gyanánt, az első pillanatban -borzalomra gerjesztettek. Egészen egyesegyedül lévén, állatocskám piczi -patkója messze, messze visszhangzott a vidéken. Már jó közel valék s -bárha tökéletes jól tudám, hol járok, nem tagadhatom, hogy a hires -lépcsőfeljáratnál leirhatatlan meghatottsággal állottam meg nehány -perczig, mielőtt tovább haladni merészeltem volna. - -Leirhatatlan a tiszteletnek, a határtalan tiszteletnek azon érzete, -melylyel a lépcsőn fel, az óriási kapun át az oszlopzatos részhez -jutottam. Itt az imposans tünemény kifejezése annyira meghatott, hogy -egy kődarabra leülvén, mind az oszlopokat, mind a körülfekvő romokat -néma csodálattal szemlélve, egy óranegyednél tovább oly nyugodtan, oly -mozdulatlanul ültem, mintha e homályos alakok megpillantása engem -magamat is szoborrá változtatott volna. Akár a délről, akár az éjszakról -jőjön is az utazó, ki Persepolis romjait nappal látja is meg először, -nem kevésbbé lesz meglepetve e régi emlékek fenséges benyomása által. -Elképzelhető, mennyivel inkább az, ki ezeket túlkifeszített érzelmekkel, -a homályosság kisérteties világában egészen hirtelen látja maga előtt -felmerülni. A mint igy ültömben a magas oszlopokra bámulnék, valóban -olyanokul látszának előttem, mintha óriási alakok volnának, melyek 4000 -éves multnak sirlakából a végett keltek ki, hogy a távoli nyugat utazója -előtt kelet multjának csodáit bárha néma, de mégis oly beszédes -szavakban tárják fel. Azt mondám: egy óranegyedig ültem ott, de őszintén -megvallva, csendes bámulásom idejére igen kevéssé emlékezem. Azt tudom -azonban mégis, hogy a hideg levegő daczára, mely a hajnal keltével -éjszakkeletről áramlott, csak akkor ébredtem föl álmodozásaimból, midőn -a setét árnyak lassankint tünedezni kezdének a romok közül és Phoebus -felemelkedvén a hegyek fölé, a nagy oszlopok mesterileg készült -fejezeteit első sugaraival megvilágositá. Ugy lászott, mintha a -csodálatos szinmű függönye egyszerre felemelkedett volna, uj jelenet -tárult fel előttem: Persepolis, a fénytengerbe fürödve. Más szine lőn -mindennek. Ott, hol előbb komor tekintetű márványkövek, magas oszlopok -vagy falak bámultak le reám, most bájoló, müvészileg faragott idomokat -láttam, melyek 1 vagy 1½ hüvelyk magas domborműbe vésve, oly hiveknek, -oly friseknek és oly élénkeknek látszának, mintha a véső-hangok csak -tegnap némultak volna el. Itt egy hosszú ünnepi menet látható, melynek -egyes tagjai kimért léptekben haladnak, amott egy csoport fogoly, kik -nyakukon egymáshoz lánczolva, a kevély győző előtt lépdelnek, másutt -megint egy szörnyeteggel athletai bajvivás, a magasságban pedig több -helyen valamely királyi alak foglal helyet a trónon, előtte a szent tűz -lobog, mögötte két szolga áll, kiknek egyike hosszú botot, másika ernyőt -tart. Nemcsak a ruházat, a tagok, hanem az arczvonások is oly müvészileg -vésettek, a képek ajkai körül oly báj ömlik el, hogy az ember azt hiszi, -hogy a hideg márvány azonnal meg fog szólalni. Különös! ezen emlékek -4000 évesek, s mégis az idő ott, hol az emberek vandalismusa nem -dulongott, mindent oly hiven megőrizett, mint másutt sehol a világon. - -Nyájas olvasóm bizonyára mosolyogni fog elragadtatásom és ábrándozásom -fölött. Igaz, nehéz az embernek magát kimentenie, s nehéz még csak -távolról is képét adni azon benyomásnak, melyet ezen hideg márványkövek -reánk gyakorolnak. Nem költői ábránd, nem túlheves véralkat szükséges, -hogy Persepolis elragadjon bennünket. Láttam egyszerű keletieket, kik -előtt a történelem merőben ismeretlen s mégis e romok alatt nem kevésbbé -valának meghatottak. Hát még a nyugati mit mondjon, ki a mult század -egy-egy érmét is csodálja, mit mondjon akkor, midőn a müvészet és pompa -ily páratlanul szép emlékeit látja maga előtt. - -Valóban, Persepolis igazán nagyszerű, s épen azért igen vakmerőnek -nevezhető azon tervünk, hogy annyi utazó kimeritő és alapos tudósitása -után, kik Persepolist előttünk láttánk, mégis leirni szándékozunk. Nem, -ezen munka fölötte áll a mi képességünkön, s hogy csak halavány vázlatot -adhassak is, a hazai olvasót azon vezérfonalon akarom e nevezetes helyen -átvezetni, melyet egyik itten járt elődöm[16] nyujtott. - - -X. Persepolis romjai. - -Azon térségnek, melyen ez épitészeti maradványok nyugosznak, -szabálytalan alakja van, mint ez a mellékelt illustratióból világosan -látható. A nyugati oldal, honnan a sikra beláthatni, 1425 láb széles, az -éjszaki 926 és a déli 802. Magassága, az alap egyenetlensége folytán, -úgy látszik 25–50 láb között változott. Felszinét a futó homok és a -leomlott romok igen egyenetlenné tették. Ezen sík-magaslathoz csupán egy -feljárás vezet, még pedig pompás lépcsőzeten, mely két szakaszból áll, s -oly széles, hogy hat lovas egy sorjában igen könnyen fellovagolhat -rajta. A legalsó, mely 55 lépcsőből áll, melyek 22 láb hosszuak s -mindegyik 3½, hüvelyk magas, egy fenlapon végződik, melynek mindegyik -oldala 37, a másik kettő 44 láb. Ezen pontnál kezdődik a második, kettős -lépcsőzet, hasonló terjedelmű 48 lépcsővel, melyek a magaslat tetején -ugyanolyan 64 láb hosszú négyszögben végződnek. Az emelkedés oly -csekély, hogy az utasok rendesen úgy szoktak fellovagolni, s a -márványdarabok oly nagyok, hogy egyből 10–14 lépcsőfok van kivágva. -Csodálatos, mily kevéssé viselik magukon e lépcsők a használat nyomait; -alig vannak egy kicsit is elkoptatva, holott kétségtelenül egészen -máskép kellene lennie, ha valamely templomhoz vezettek volna, vagy a -királyhoz közelitő seregek használják vala. - -[Illustration: Persepolis romjai.] - -A második emelvényre érkezvén, óriás portalét lát az ember maga előtt, a -mely két massiv falból áll, s ezek kül és beloldala két kolossalis állat -képét viseli faragványban. A portale hossza 21 láb, magassága 30, a -falak pedig 12 lábnyira állanak távol egymástól, padlózatát pedig -simított márvány képezi. Az állatok olyan talapzaton állanak, mely -szobraikat öt lábnyival magasabbra emeli. Fejük annyira meg van -csonkítva, hogy nem lehet kitalálni, mit ábrázolhattak. Nyakukat -rózsakoszorú köríti; kurta, bodor haj, de a melyet pánczél-pikkelyeknek -is lehetne mondani – fedi mellüket, hátukat és oldalaikat, s maga -rendkivül correct és jól kidolgozott. Ezen portale, mint első tárgy, -legjobban is ki van téve a látogatók véső-kedvének. A mily magasan csak -emberi kar felnyulhat, minden tele van a látogató persák, arabok, -francziák, angolok németek nevével; itt mindenki megörökíti magát. A -többi között még Malcolm neve is kétszer látható. Egyszer, mint Cap. -Malcolm Envoy 1800., s a másik helyen mint Gen. Malcolm, 1810. - -E portaletól 20 lábnyi távolságban kelet felé négy rovátkolt oszlop -állott, szép koronázatú, körülbelül 45 láb magas, s mintegy 22 lábnyi -közzel egymás között, de mai napság már csak kettő áll belőlük, a -többiekből még csak rom sem maradt. Ezen oszlopokat más térköz választja -el egy másik portaletól, mely az elsőhez hasonlít ugyan, csakhogy falai -nem magasabb 18 lábnál, mig a keleti oldalon kivésett alakok emberi -ábrázatoknak látszanak, diademekkel; szakálluk még kivehető, s -vállaikról magas szárnyak emelkednek, melyek tollazata kitünő szépen van -vésve. - -Ezen portalék jobb oldala, s azon terrasse között, melyen az -oszlopcsoport áll, 162 lábnyi térköz van. E térségen, a sziklába vésett -csatorna szemlélhető. A terassehoz kettős lépcső vezet, melynek egész -hossza 212, s mindakét fokozat magasan tulhaladja éjszaki homlokzatát. -Mindakét végén, a keletin ugy mint a nyugat felé, lépcsősor emelkedik, -valamint a középen is, 18 lábnyira elényomuló két kisebb lépcsőzet; ez -egész terjedelem 86 lábnyi, beleszámitva a 20 lábnyi fordulót is. -Valamint a nagy bejárásnál, úgy itt is igen csekély a feljárat, mert -minden lépcső 14 hüvelyk széles, 16 hosszú és 4 magas. A homlokzat -annyira túl van halmozva alakokkal, hogy a szemet szinte kápráztatja. -Ezen alakok, melyek aként vannak csoportositva, hogy a lépcsőzet -falaihoz illjenek, különböző ruházatot hordanak s mással és mással -vannak elfoglalva. Némelyek királyi testőröknek s kiséretnek látszanak, -hosszú öltönyt viselnek, faczipő alakú bakancscsal s rovátkolt sima -alapú süvegekkel, tegzekkel, nyilakkal, dárdákkal és pajzsokkal; mások -ismét hosszú sort képeznek s úgy látszik, több nemzetek egy felvonulását -ábrázolják, különböző ruhában és különbözőleg felszereltetve. -Ajándékokat és áldozatokat hoznak különféle faju állatok számára. Harcz -is van itt ábrázolva egy oroszlán és bika között, vagy a mint némelyek -vélik, egyszarvú ellenében: de mindenesetre olyan állattal, mely a -portale megcsonkitott alakjához hasonlit. Mind e dombormüveket csak nem -rég szabaditották meg az azokat környező földsáncz alól s bárha az -utolsó kiásás, mely, egy angol által 1854-ben eredményeztetett, tetemes -volt is, én látogatásom alkalmával ugy találtam, hogy a legalsó -alakokat, már ismét három ujjnyi homokréteg boritja. - -Sir. Robert Ker Porter azt hiszi, hogy e müvészeti remekmüveknek az volt -rendeltetésük, megörökiteni Cyrus vallásos nagy proczessioinak emlékét, -mint a hogy ezekről Xenophon szól, vagy talán Dariuséit, ki a Noruzt, -vagyis a tavaszi nap-éjegyenlőséget ünnepli, mely alkalommal országa -szám nélküli nemzeteinek ajándékait fogadja. - -Azonban siessünk e romok legrendkivülibb részéhez, a bámulatra méltó -oszlopcsoportozathoz, mely a terrasseot foglalja el. A képzelem, -bizonyára, semmi nagyobbszerűt nem képzelhet, mint e magánosan álló, -óriási, megcsonkított oszlopok, melyek olyan időkből valók, mik még a -mondánál is régiebbek, mely számtalan nemzedék fel és letüntének valának -tanui, láttak dynastiákat és országokat támadni, virágzani és -hanyatlani, mig ők maguk, szürke fejeiket mind ez ideig változatlanul -fennhordozzák. - -A terrasse-on, mely keletről nyugat felé 380, éjszakról dél felé 350 -lábnyi tért foglal el, hajdan négy oszlopcsoport állott, melyek -mindegyike 36 darabot számitó közép-csoportozatot képezett, melyek -mindkét oldalon, valamint szembeeső részükön is, hatával, kétsorosan -valának keritve s összesen 72-őt képezének. Az előtérben álltak közül, -mely a lépcsőzethez 20 lábnyi távolságban létezik, ma már csak egyetlen -egy áll. E között és a közép-oszlopok első sora között nagy szirtdarabok -vannak, melyek valami portale falainak romjai. Valami 38 lábnyira a -terrasse nyugati szélétől (mely ugyancsak azonos a főtérsikéval) két -oszlopsor emelkedék, melyből ma már csak öt áll fenn. Az ennek megfelelő -keleti sorokból csupán négy. A keleti és nyugati sortól 60 lábnyi -távolságban emelkedett a központi 36 oszlop, s ezen közben vizvezetékek -nyomai is láthatók, melyek imitt-amott a sziklába valának vésve. Ezen -oszlopok közül ez idő szerint már csak 13 van épségben, mik még mindig -régi helyükön állanak. Minthogy a keletiek e romokat Tsil-Szutun-nak (40 -oszlop) nevezik, igen hihető, hogy habár nem ez volt is az eredeti szám, -mindamellett igen régi száma az egykor létezett oszlopzatnak, melyet -azonban ily terjedelműnek már egyetlen európai utazó sem talált. Igy azt -találjuk, hogy Del la Valle 1621-ben 25 oszlopot látott még; Herbert -1627, 19; Orlarius 1638, 19; Kämpfer 1696 és Niebuhr 1765, 17; Franklin -s egész Sir R. K. Porterig minden utazó 15; Lieutenant Alexander 1826. -13 oszlopot, melyeket én magam is láttam. A többiek ott porlanak az -évszázadok összehalmozódott porhüvelye alatt, s a talapzatok közül is -nem egy össze van rombolva és halomba döntve. - -Ezen fenséges oszlopcsoportozat két külön sorból áll; azok, melyek a -három külső kettős sorozatot képezik, épitészetükre nézve egyen -modorúak, mig a központi csoportulat, melynek minden oszlopa hasonló -egymáshoz, az őt környezőktől különbözik. - -Sir. R. K. Porter mindakét sort leirja, s azt mondja az elsőről: Minden -oszlop egész magassága 60 lábat tesz, a törzsnek körülete 16 láb s a -talp tetejétől egész az oromzatig 44 láb. A törzs, öt szakaszban igen -szépen van rovatolva, alján egy öv s egy Torus, amaz két hüvelyknyi, -emez egy lábnyi mély. Innen a talapzat képződik alább, csüggő levelű -lotus virág kelyhének alakjában. Nyolcz hüvelyknyi talplapon nyugszik, s -kerülete 24 láb, 6 hüvelyk. Az oromzatok, bármennyire megcsonkítottak -legyenek is, elegendőkép megmutatják, hogy rajtuk egykor a kettős -félbika állott. - -Közvetlenül délre ezen csoportozat mellett s valami 6–7 lábnyira a -terrasse fölött, melyen áll, különféle faju romcsoport található, melyek -között bőmértékben vehetők észre azon alakok mássai, mik a lépcsőzetet -diszítik. E romok, ugy látszik, legalább is három helyiséget foglaltak -magukban, melyek finoman csiszolt, fekete márvány kapualjai és -ablakpárkányai számos fülkét és különféle dombormüvet mutatnak; a többi -között egy fejedelmet, ki hosszú, uszály-ruhába van öltözve, s ki fölött -két szolga napernyőt és legyezőt tart, mig ismét más dombormüvek emberek -és különféle csoda-állatok viaskodását tüntetik elő. Ezen épület nyugati -homlokzata s a nagy terrasse ugyanazon homlokzata között, kettős -oszlopsor romjai látszanak. - -Még távolabbra, dél felé ismét más romhalmaz látható, melyben finoman -vésett szobormüvek és oszlopok nyomára találhatni. Sir Robert Ker Porter -tiz oszlop állványát találta, melyek mindegyike 3 láb és 3 hüvelyk -átmérőjű volt, s azt véli róluk, hogy közülök a legnagyobbak, magának a -fejedelemnek lakához tartoztak. A fő kapunyilások és ablakpárkányok, -mind megannyian óriási mérvüek s kiváló müvészettel készültek, helyükön -állnak még ugyan, azonban a körülöttük romokban heverő szobordarabok és -oszloptalplapok nyilván mutatják, mily hatalma van a kornak és -időjárásnak még a legerősebb épületek fölött is. A királyi alak, két -szolgájával, gyakran előfordul a bejáratok dombormüvein, s a romok egyéb -részében is vannak amazokhoz hasonló alakok; úgyszinte feliratok -ékjegyekben. E romok alatt földalatti vízvezeték vonul át, mely az egész -epületet vízzel láthatá el azon tóból, mely a sziklák aljánál maiglan -látható; Chardin sokat barangolt e setét tömkelegben, Morier is szinte -eltévedt benne. Második látogatásom alkalmával engem is bevitt oda a -kiváncsiság, azonban meg nem foghatám, hogyan tévedhetett el benne -Chardin; mert alig tettem körülbelől 20 lépést, a mindig keskenyebbé -váló utat már is oly szűknek találtam, hogy a tovább menetel, úgy -szólván, lehetetlen volt. - -A térsikon más két épület romjainak nyoma is létezik: egyik éjszak felé, -a most emlitett romé, a másik délkeleten. Itt is ugyanolynemű -dombormüvek találhatók, mint a minőkről már szólottunk. De az épület -legtetemesb részét egy 210 lábnyi négyszög képezi, mely a szobroktól -éjszak felé fekszik. Két kapu vezet hozzá minden oldalról, de a nagy -portalék éjszaki felén vannak. Ezek tizenhárom láb szélesek, a többiek -csak hét lábnyiak, azonban mind valamennyi gazdagon ékitve, a már leirt -vésmüvekkel, s Brun e romok ember és állat alakjait – beleszámitva a -siremlékeken levőket is, 1300-ra teszi, mit Niebuhr sem tart tulzásnak. - -Most a sirokra szándékozunk átmenni, e pompás nyughelyekre, melyeket -jogosan Persia hajdani királyai sirjainak tarthatunk. A hegyek -homlokzatában, körülbelől ötszáz ölnyire a szoborcsarnoktól 72 láb -széles és 130 láb magas lap látható, mely Chardin szerint magába a -hegybe van belevésve, s melynek homlokzata két szakaszra oszlik, s ezek -mindegyike ismét nagy mértékben vésmüvekkel ékesitve. Az alsó osztályban -négy kőoszlopnak kétfejű egyszarvúkat ábrázoló fejezetein nyugszik -gerendákon a párkányhordó, a képszék és a párkánykoszorú. A főoszlopok -közötti térséget a sziklába vésett vakajtó foglalja el, melynek alján -valami nyilást ütöttek, hihetőleg a kincskeresők. A felső osztály -dombormüve valami szekrényfélét mutat (majdnem olyat, mint a zsidó -frigyláda) s mely végein csodaformájú állatokban vegződik, melyek -griffszerű lábai tartják az egészet. E szekrény alá két sor alak van -vésve, tizennégyével mindegyik. Az egyik csúcson tűzoltár látható, mig -ezzel szemközt, három lépcsőnyi magas emelvényen királyi alak áll, -jobbját mintegy imára emelve, baljában pedig ivet tartva; a király és az -oltár fölött jelvényes alak lebeg, melyet a király várakozó -védangyalának tartanak. - -Ha az ember a betört kapunak nyilásán átmegy, szobaszerű helyiségre -akad, mely 30 láb széles, 15–16 mély, 10–12 magas, s hátterében három -mélyedés van, mintegy a holttestek számára. Minthogy mind üresek, a -kutatni vágyók előtt régtől fogva tárva-nyitva vannak, sőt nemegyszer -szalma- és gabonatár gyanánt is szolgálnak, midőn egy-egy csoport Iliat -(nomadok) épen itt sátorozik. - -E sirokat illetőleg egyik legámitóbb körülmény, azon nagy gond, melylyel -az épitők bejáratukat a szemlélők elől el akarták rejteni; mert a kapu -tulajdonkép csak látszólagos bejárás lévén, azt hiszi az ember, hogy más -nyilásnak is kellett lennie, már csak a benső kivéshetésére nézve is. - -Három napiglan időztem e nevezetes romokban, melyek nemcsak ifjonti -utazók heves képzelmét, hanem még mélyen gondolkozó, tapasztalás és -tudomány-gazdag régiségbuvárainkat is fellelkesitették. Az ember nem -tudja, a roppant mechanikus ügyességet, vagy a válogatott izlést -bámulja-e, mely ez épületekben nyilvánul, vagy az a gondolat ragadja-e -el az embert, hogy a régi hajdankorban is létezett oly müveltség, mely -ily tekintélyes, tudományos ismereteket vala képes megbizonyitani. – -Valamint Egyiptomban, úgy itt is 40–50 láb hosszú kőtömegeket látunk -egymásra helyezve, melyek képzelhetlen sulyok daczára oly pontosan -egybeillesztvék, hogy az összekötési pont észre sem vehető. - -Három napot mondtam, de alig látszott az többnek nehány óránál. Annyival -is könnyebb volt ott maradásom, minthogy Persepolis közvetlen -szomszédságában nehány ott nomadizaló török-sátort találtam. Törökök -voltak, tehát incognito szerepem törzsrokonai, s bárha szunnitaságomat -el nem titkolám is, mégis a legbarátságosabban fogadtak. Farszban nem -nagyon otthonos a török nyelv, s ezen jó embereknek valóságos élvezet -volt a velem való társalgás, gondját viselték szamárkámnak, s egész ott -létem alatt, engem magamat is elegendő kenyérrel és sajttal láttak el. -Voltak ugyan közöttük, a kik azt tanácsolták, ne maradjak éjelen át a -tiszteletre gerjesztő romok borzalmas helyiségeiben, minthogy állitásuk -szerint ott száz meg száz alvilági szellem tanyáz éjjelen át, s valóban -borzasztók azon mondák, melyek a Divek és Dzsinek pokoli lármájáról -szólanak. Takhti Dzemsid (Dzsemsid trónja) – mint a hogy a benszülöttek -Persepolist nevezik – állitólag a hasonnevű regekirály munkája volna. -Dzsemsidnek – a hogy a monda beszéli – hires kehely volt birtokában – a -Dzsami Dzsemsid – melyet csak ajkaihoz kellett emelnie s nem volt -szivének olyan vágya, a mely azonnal ne teljesült volna. Nem csoda -tehát, ha e remek palotát annyi fénynyel és pompával halmozhatá el; mert -a kehely egyetlen érintésére, szintúgy repültek a kövek keletről; a -müvészek nyugatról (hihetőleg assyriai vagy egyptomi épitészek, mint a -kiknek ezen müvek felállitása tulajdoníttatik.) Hogy a mai persák is -mily nagy tiszteletben tartják Persepolist, elegendőkép megbizonyitja -azon számos vers és felirás a falak minden oldalán. Soká, soká -illetetlenül és háborítlanul álltak ezen épületek – szól a monda. Persia -boldog volt akkor, semmi szerencsétlenség sem látogatá meg, mig végre az -arabok, ezek a szunnita ebek, kik a siítáktól irigyelték e remek -épületeket, eljöttek, az alakokat megcsonkiták, a szobrokat, oszlopokat -ledöntögeték s a pusztulás nyomait hagyták hátra mindenütt. Az arabok -után – folytatja a monda – a frengik valának azok, kik hogy -kincs-szomjukat kielégíthessék, Bender Busir felől idejöttek, mindent -átkutattak, s találtak is még roppant mennyiségű aranyat és gyémántot. A -frengik ezen kivül még nagy köveket is vittek magukkal, mind megannyi -talizmánt, miután a megvesztegethető kadzsarok beleegyezését -megvásárolták volna. Azon idők óta azután Persiát egyre-másra látogatja -a nyomorúság, Sirázra jött a nagy földrengés, a cholera, a mult évi -éhség stb., egyszóval a persa nagyság ezen büszke maradványainak -dulóiban csak halálos ellenséget lát mindenki, s valamint a frengiket -méltán kelet elnyomóinak lehet tekinteni, ép ugy az arabokat a hajdani -nemzeti nagyság legveszedelmesebb pusztitóinak állitják, s a siíták és -szunniták közti gyűlöletnek talán ez is egyik lényeges főoka. - -Ezek leginkább a persa lakosság mondái, a török nomádok, hajdani -szeldzsuk seregek maradványai egészen másképen gondolkoznak. Rájuk nézve -a szobrászat és épitészet müvei egészen közönyös tárgyak, s egy-két lat -ólom végett, melylyel az óriási oszlopok egyes darabjai összeragasztvák, -sokszor ledöntetik a legbüszkébb monumentum is, sőt a gyermekek még -annak is örülnek, ha valamely oszlop magától összedől, mert akkor -nyomban mindenki ott terem, a kő csak egy ujjnyi mélyedéséből is kivájni -az óhajtott fémet. Egy-egy ilyen zsákmány csak két, három golyót -szolgáltathat, de a törökök vandaldühe mitsem gondol azért a kárral, -melyet okozott. - -Felettébb érdekesek, az ujabb és régibb utazók már többször emlitett -felirásai. A mint mondók, mindenféle nyelvű és irású jegyzések vannak -itt a falakba vésve. Ezek nemcsak az ujabb idők emlékei, hanem vannak -még Pehlevi és régi héber feliratok is, és ezen utóbbiakról, melyek – ha -jól tudom – még eddigelé le nem másoltattak, azt állitják, hogy azok az -első héberfogság rabjaitól származtak. - -A mult századok hírneves utazói közül itt találjuk Kempfner, De la -Valle, Niebuhr 1765. – neveit, az ujabbak közül kiemelendők: Jones, -Morier, Texier, Ferguson, Loftus, Kinnier, Minutoli és Gobineau, kik -mindnyájan leirták mind e romokat, mind Persiát. A legnagyobb rész -angol. Németet aránylag igen keveset találtam, s alig fojthatám el -lehangoltságomat, midőn két napi kutatás után egyetlen magyar nevet sem -találtam itt. Én volnék tehát a legelső nemzetem fiai közül, ki e -romokat s e nevezetes vidéket meglátogattam, – gondolám magamban; – de a -midőn harmadnapon, épen azon rész alatt őgyelegnék, mely fekete -márványból van, nagy örömemre egy ablakmélyedésben ezen szavakra -akadtam: „Maróthi István 1839.“ Gyermekded örömmel vizsgáltam földimnek -irását, s bárha ő elrabolta is tőlem azon jogot, hogy magamat azon első -magyarnak nevezhessem, ki Persepolist meglátogatta: meg nem állhatám, -hogy neve alá egy „éljen“-t ne véssek, s hogy a jövendőben ne állana oly -egészen egyedül, az én nevemet is társul jegyzém oda. Az egészet vastag -vonallal vettem körül s fölibe e szavakat véstem: „éljen a magyar!“ - -Mi volt e büszke épületek eredeti czélja; mit akartak alapitói általa -elérni? – olyan kérdés, mely minden eddigi utazónkat foglalkoztatá ugyan -eddigelé, azonban mindez ideig, minden alapos kutatások és értekezések -daczára, eldönthetlen maradt. Persepolis egy hegynek lábánál, mely alatt -a nagy mardest-i sikság nyulik el, hihetőleg hajdani fejedelmek palotája -volt, kik innen tartottak szemlét ama büszke sikságon egybegyült -seregeik, de Ázsia minden népeiből egybegyült seregeik fölött. -Mardest-et ma kietlen, mocsáros térséget, délirányban a Kur folyó szegi, -mely annak idejében, a mint mondják, egy maga 100 vízvezetéket látott -volna el nedvességgel. Hogy e vidék annakokáért igen nagyon virágzó -lehetett, alig kétséges, s hogy éjszaki ormán e pompás fejedelmi szék -felséges fekvésénél és helyzeténél fogva messzire tündöklő korona -gyanánt ragyogott, az igen könnyen képzelhető. A hely fekvésében Chardin -legalább Arrian, Strabo és Szicziliai Diodor tudósitásai nyomán azon -palotát véli feltalálhatónak, melyben Indiából való visszatérte után egy -ideig Nagy Sándor lakott s a Makkabeusok I. könyve 6-ik részében azt -olvassuk, hogy Antiochus Epiphanes 160 évvel azután, ezen helyet meg -akarta rabolni. - -Mindazáltal sokak nézete – kik a mai napra fennmaradt romokban a hajdani -lakóhelynek nyomát is alig találják – oda megy ki, hogy Persepolis a nap -ünnepélyes temploma volt, melyben a Noruz-ünnep első napján (uj-év) -valamint ez ma is szokás Persiában, a királyok különböző alattvalóik -ajándokait és hódolatát fogadták. Ezen hypothesis védelmére azon nézetek -hozatnak fel, melyekben csakugyan vagy ünnepélyes menetek, vagy más -egyéb vallásos mythoszokkól vett képletek ábrázolvák. Ilyes alkalmakkal -a király, hihetőleg ott foglalt helyet trónján a nagy oszlop csoportozat -alatt, melyen hajdan tetőzet állt, s a feldiszített lovagcsapatok a -kényelmes lépcsőfeljáraton ott vonulhattak el előtte, az éjszak-keleti -másik lépcsőn pedig visszatérhetének a sikságra. - -Ép oly bizonytalan az a kérdés is, mikor épülhetett Persepolis. Mind az -európai, mind a keleti történetbuvárok nagy része a nép véleményét vette -alapul e fényes monumentumok keletkezési idejére nézve, s ezek épitését -még a Dzsemzsidek korára teszik. Persepolis hihetőleg nem egy -pisdadi-nak vagy kejjanida fejedelemnek szolgált tartózkodási helyeül, -ugy hogy a 4000 esztendő semmiesetre sincs túlozva. A nagysándori -hadjárat történészei ezen nevezetes romokat Cyrus tartózkodási helyének -nevezik, hol kincseit tartotta volna, de az ő buktával, őseinek büszke -palotája is romba dőlt. Ugyanis Nagy Sándor, ittassági mámorában, -némelyek szerint feldulatta, mások szerint felgyujtatta Persepolist; -azonban kijózanodván, nagyon megbánta cselekedetét, s a még megmaradt -emlékek ezen érzelemnek köszönhetik fennállásukat. Az Arsacidák ritkán -időztek itt, azonban annyival kedvesebb volt e hely az utánuk következő -saszanidák előtt, kiknek szemeiben Persepolis, mint vallásos -szertartásuk magasztos temploma, igen nagy tiszteletben állott. E romok -azonban az utolsó, valóságos haláldöfést, kétségtelenül az arabok -kezeitől vették, kik az utolsó persa király Jezdedzsird bukása előtt, a -persa öbölnél kelvén partra, 639-ben Kr. u. megverettek ugyan, de öt év -mulva Isztakhr, mint a hogy az arabok Persepolist és környékét nevezék, -az ő hatalmukba került. Isztakhr nevén mai napság már csak azon -czitadellaszerű szikla-orom értetik, mely a romok mellett balra -emelkedik, melynek igen meredek feljárata van s rendkivül mély kutjáról -nevezetes. Az arabok idejében nemcsak ezen várda, hanem az egész környék -is Isztakhr néven volt ismeretes s a pusztítás bizonyára minden, a -környéken található emlékekre kiterjedt. Az utazó el nem fojthatja -magában a megvetés harag-érzetét a midőn látnia kell, hogy a szunnita -arabok, kiknek sem festeni, sem kivésni nem szabad az emberi ábrázatot, -Persepolis fenséges dombormüveinek, leginkább fejeiket csonkiták meg. -Ezt sokszor a különösen magasan álló alakoknál lehet kiváltképen -észrevenni, s alig van benne valami kétség, hogy a vad barbarok -állványokat készitettek maguknak, a szép műmaradványokat, fanatikus -vadságukban, annál jobban roncsolandók. Nemcsak az emberi, hanem az -állat-alakok is hasonló pusztitásnak voltak kitéve, s valóban csodálni -lehet, hogy Persepolis számtalan alakja közül volt mégis egy-kettő, mely -dühöket elkerülte. Az arabok után Persepolis a szomszédos Sirazban igen -gyakran előforduló földrengésektől szenvedett legtöbbet, s ezen utóbbiak -nagymérvűségéből következtetve, valóban csodálatra méltó, hogy az elemek -pusztítása nem oly kártékony, mint az emberi kezeké. Ezen büszke -épületek maradványai igen sokat köszönhetnek Dél-Persia száraz -éghajlatának. Mert ha ez nem ilyen, bizonyára Takhti Dzsemsid sem -kerülte volna el Khorszubad és Nimrud omladványainak sorsát. - - -XI. Siraz. - -A nyájas olvasó talán bele is fáradt már az ó-persa czivilizatio -emlékeinek tüzetes leirásába, s azért, a nélkül hogy e tárgyat merőben -félbeszakasztanók, némi változatosság kedveért vessünk egy pillanatot a -mai Farsz viszonyaira. A távozásom előtti estét, a legközelebbi faluban, -Kenareban töltöttem. Egy paraszt embernek nyugalmas kis hajlékában -vettem szállást, s minden fáradságom daczára álmatlanul töltém az -éjszakát, annyira elfoglalá képzelőtehetségemet a fenséges romokra való -visszaemlékezés. Éjféltájban, midőn már elszunyadtam, csakhamar lövések -ébresztének fel nyugalmamból. Nagy meglepetéssel kérdezém a zajnak okát, -s azt nyertem válaszul, hogy a gazdaasszony nehány óra óta vajudik már, -s hogy itt ilyes esetekben szokás a szenvedőt puska és -pisztoly-lövésekkel meg-megriongatni, hogy aztán lelke izgalmában -annyival könnyebben szabaduljon meg drága terhétől. E különös babona -hallatára a nyugágyhoz közeliték, mely a heves évszak melege folytán a -szabadban volt felállitva, s még egypár asszony kézzel-lábbal -foglalatoskodék a beteg körül, feje mellett a férfiak erősen megtöltött -fegyvereket sütögettek el. A szegény asszony minden lövésnél fájdalmasan -felrettent, szenvedései bizonyára kétszerezettek valának, de a balhit -enyhülést vélt adni s a czáfolgatás nem használt legkisebbet sem. - -[Illustration: Sirázi és Sirázinő háziöltönyben. - -(Egy Persiában készült eredeti kép után.)] - -Szerencsémre kevéssel éjfél után, egy a falu végén tanyázott karavan -indult utnak, mely csupa zarándokokból állott, kik Kerbelaból tértek -haza. Hozzájuk csatlakozám, s már másnap reggel tapasztalám, hogy nem -volt okom megbánni lépésemet; mindnyájan Zerkum-ba valók voltak, a mi -legközelebbi állomás Sirazhoz, s a végett tölték itt az éjszakát, hogy -rokonaik és barátaiknak az ünnepélyes fogadáshoz alkalmat -szolgáltassanak. Midőn a faluhoz közelednénk, az elébünk érkező üdvözlők -csoportjának nem volt vége-hossza. Az ölelés, csókolózás, sirás, -kézszoritás, mellreborulás szünni nem akartak. Minden uj kerbelait egy -csomó falusi lakos vett körül, s nem csak őt magát, hanem még szamarát -is diadalmenettel vitték a faluba, s midőn ennek utczáin bevonulnánk, -bámultam a zarándokok türelmét, melylyel azok az itt még fokozódó -tisztelgéseket fogadták. Némelyek, kivált a testesebbek, izzadtak a -csupa ölelésektől, mint valami kopó, szalmavázakképen omlottak egyik -karból a másikba, kimerültek teljesen, de azért hiába tiltakoztak volna -ellene, mert azok, a kik a kedvencz vértanú Huszein sirját -meglátogatták, a közönséges emberek sphaerajából egy lépéssel magasabbra -léptek s őket megölelni, felér félzarándoklással Kerbelaba. - -Ezen falu, mint Siraz utolsó állomása, nevezetessége gyanánt fel lehet -hoznunk lakosainak feltünő szépségét. Továbbá azon nagyszámú zsidó -gyarmatot, mely régtől fogva itt lakik és több szabadalmat élvez, mint -magában Sirazban. Ez utóbbiak egyikének tudósitásai szerint, -zsinagogájuk egy az ősidőkből származó Thorának volna birtokában, mely -egészen másképen van irva, mint a közönséges thorák, s csak egy család -tudja olvasni. Személyes tapasztalat hiányában semmi közelebbit sem -tudok mondani a régi irományról, de hihetőleg csakugyan van valami a -dologban, mert ugyanezen állitást, több más zsidótól is hallám utóbb -bizonyitatni. - -Bárha az utak itt egészen biztosok valának, s a magános lovag -kényelmesen folytathatá utját, mégis czélszerűbbnek véltem, nehogy -valamikép eltévedjek, egy karavanhoz csatlakozni. Első nap nem találtam -ilyenre, de másnap este megrakott öszvérek hosszú sora, nehány utazó -vezetése alatt, indult utnak, s ezekhez csatlakozám Sirázt, utolsó -állomásomat annál biztosabban érendő. Minthogy a csarvadar (a teherhordó -állatok tulajdonosa) valamint segédei is e most emlitett városból valók -voltak, éji vándorlásunk a legvidámabb képet ölté. Mindmegannyian égtek -a vágytól, a rég nélkülözött szülővárost viszontláthatni. Minden persa -kitünik abban, hogy tulajdon szülőföldét sokkal jobban magasztalja, mint -Iran bármely más egyéb helyét. Azonban azon magasztalások és exaltalt -leirások, melyeket ez utamon Farsz fővárosa felől hallék, oly -túlcsapongó természetűek valának, oly költőileg fellengzők, hogy a -persák megszokott nyeglesége daczára, csakugyan valami rendkivülit -vártam. Hafiz és hasonlónemű költészete jutottak eszembe, s kivált azon -verspár, melyben „Ruknabad partjait“ és „Muszalla virághimes“ téreit -emliti. Mindakettőről kérdezősködtem is azonnal, s nagy öröm volt -hallanom, hogy Ruknabadot félóra mulva elérjük. Félóra mulva – gondolám -magamban elragadtatással – megláthatom ama megénekelt folyó partjait! -Tovább haladtunk. Egyszerre több hang kiálta fel: Ruknabad, Ruknabad! s -minthogy azt hivém, miszerint bizonyára hidon kell majd áthaladnunk, -leszálltam a Bileam-páráról, hogy kantáron fogva vezessem át a folyón. -Valami háromarasznyi széles, egy arasznyi mély patakocskán keltünk át, -melynek vize vidoran lejt le kavicsos medrében, s midőn mind -kiváncsiabban s mindig feszültebben ujra Ruknabadról tudakozódnám, nagy -bámulatomra azt kelle hallanom, hogy Ruknabadnak, melyet én s velem -együtt Hafiz több európai olvasója is, valami büszke folyónak tartottam, -ezen patakocskát nevezik. Ezt azután igazán gazdag képzelőtehetségnek -lehet nevezni, ez valóban keleti phantasia. Az Istenben boldogult Hafiz, -természetesen soha életében sem látott valami büszke folyót, és Siraz -forró égalja alatt, ez izes vizű, alig nehány vonalnyi széles patakocska -annyira el tudá ragadni, s hány ilyen kiábrándulásnak vagyunk kitéve, ha -a keleti költők pusztán theoretikus szemléletéből, valósággal is oda -lépünk kelet földére. - -A Ruknabad-ról szóló Hafiz-féle vers keserves csalódása elszomorított. -Kedvetlenül néztem szélylyel a kopár szirtes vidéken; mert Siraz -legközelebbi környékén minden oldalról csak hideg, puszta kősziklák -meredeztek felém, a növényélet legkisebb nyoma nélkül. Az ut egyik -völgytorokból a másik felé egyhangulag vonult odább, midőn végre azon -nyiláshoz érkezénk, melyet a persák: Tengi Allah Ekber-nek (Alla Ekber -szorosa) neveznek. Az utazó innen vetheti az első tekintetet a tágas -völgykatlanra szét, s magára az ennek közepén emelkedő Siraz városára, -mely cziprusfáktól környezetten, valóban elbájolja a sivatag táj által a -fáradtá untatott tekintetet. A benszülöttek azt tartják, hogy minden -utazó, ki ezen helyről pillantja meg a déli fővárost, kénytelen -bámulatában a szokásos Allah Ekber (Isten a legnagyobb) felkiáltásra -fakadni, s innen vette a hely is nevezetét. Bárha én távolról sem valék -annyira elragadtatva, mint hevesvérű persa utitársaim, mindamellett ezen -első megpillantás alkalmával, Siraztól, a „bájos“ elnevezést meg nem -tagadhatám. A meddig csak a szem beláthatja a völgységet, mindenütt a -leggyönyörűbb setét zölddel találkozik. A várost egész czipruskertek -koszorúja fonja körül, melyek között széles patak kigyózik. Mind a -falukon kivül, mind belül rajtok büszke épületek emelkednek, s -kiváltképen a Sah Csirag mecset kupolája az, mely távolról különösen -imposant. Tul, messze a sikság szélén emelkedik a magas hegyláncz, mely -Kazerunon át egész a persa öböl partjaig nyomul. Igy tehát a völgységet -mind éjszakról, mind délről természetes kőfal védi, s hogy mind -éghajlatára, mind gazdag termékenységére és levegője tisztaságára nézve -mennyire különbözők hasonló fekvésű helyektől, azt lehetlen azonnal -észre nem venni. - -A meglehetősen meredek ereszkedőn alászállván, nem sokára széles fasor -alatt s a félig rombadőlt kapun át a nagyhirű Siraz bensejébe jutottunk, -Sirazéba, melyet a persák virágdús nyelvük minden gazdagsága daczára -elég bájolónak nem képesek festeni, s mely más persa városokkal -egybehasonlitva, csakugyan sok előnynyel is ékeskedik. Számot akarok -adni az olvasónak szavaimról, s ezek annyival is inkább meghihetők, -minthogy én, a keleti szépségeket illetőleg oly gyakran csalódott és -kiábrándult, ezeket nem a hajdani theoretikus lelkesedéssel, hanem az -élő tapasztalat ecsetével festem. Sirazt, először is, már emlitett -fekvésénél fogva szépnek mondhatjuk. Siraznak, továbbá vizbősége folytán -oly buja növényzete van, hogy ott a rózsák és egyéb virágok, hónaponkint -mindig ujabban és ujabban nyilnak. A mezőséget szerte mindenfelé zöld -gyep födi, s a mig a persák más tájakon évenkint csak egyszer legfölebb -kétszer élvezhetik az annyira kedvelt bárányhust, ez itt egész éven át -található. A mi azonban a nyugati utazót méltó bámulatra gerjesztheti, -ez a legtisztább theri levegő, a legszebb kék ég, nemcsak Persiában, -nemcsak Ázsiában, hanem a kerek egész világon. A láthatár e setét -azur-kékje oly varázshatást gyakorol a kedélyre, hogy az ember órák -hosszat bámulhatja az eget, a szemet órák hosszat legeltethetjük a mély -kéken, a nélkül, hogy az belefáradna szemléletébe. E mellett a levegő, -daczára a hely déli fekvésének igen enyhének mondható, s épen sem -csodálkozom, ha a siraziak, elragadtatva szülőföldük szépségeitől, -egészen neki adják magukat az örökös élvezeteknek, mulatságoknak, -dinom-dánomnak, hogy a példabeszéd méltán elmondhatja: - - Iszfahanban tudós, müvész sok lehet, - De tánczost, dalnokot és ivót csak Sirazban lelhetsz. - -S valóban nem is tudom Persiában Siraznak párját, melynek oly életvidor -lakossága volna, mint Farsz tartomány ezen fővárosának. Századok multak -el azóta, mikor Hafiz, a bor és szerelem e mesterdalnoka, ódáit itt -zengedezte, de elég Sirazban egy-két napot is tölteni, s az ember -kénytelen lesz bevallani, hogy az erkölcsök azóta igen kevéssé -változtak, mert a bort, szerelmet és dalt itt ma is csak úgy szeretik, -mint 600 évvel ezelőtt. A mohammedan törvények minden szigorúsága -daczára, itt mindenki hódol Bachus atyának. A szegény napszámos, a -kézmüves, a hivatalnok, sőt maga a kegyes papság is, mihelyt az est -beáll, poharat ragad s tart az ivás éjfélig, s csakugyan nehéz az olyan -lakomának ellenállani, mely Siraz csillagmennyezete alatt, az enyhe -szabad levegőn tartatik.[17] - -Minthogy itt, jelen utam végczéljára értem, s hosszasabban szándékoztam -időzni, tágas mecset-udvarban vettem szálást magamnak. Szamárkámat -eladtam, s bárha a magammal hozott pénzmag igen kevés volt, mindazáltal -az élelmi szerek nagy tömegét és a feltünő olcsóságot látva, cseppet sem -aggódtam jövendőm felől. Hiven a felvett Dervis-szerephez, már az első -napokon összevissza barangoltam az utczákat, szerezvén ismeretséget -ismeretségre. Mint szunnita, ezen vad siíta városban aligha -részesülheték vala kitünő bánásmódban, de minthogy a felekezeti -dolgokban nem valék nagyon szőrszálhasogató, mindazon szitkokat, -melyekkel Omer és társai, Abdulkader Gilani s más egyéb kortársak -illettetének nyugton türtem. Ez igen tetszett a jó siraziaknak s a nép -minden rétegében annyi barátom és ismerősöm volt nem sokára, hogy ott -tartózkodásom nemcsak kényelmes, hanem valóban kellemes is volt. - -Meghallván, hogy itt a többi között egy európai orvos is lakik, -kalandvágyam csakhamar látogatására ösztönzött. Már Teheranban hallám, a -mint homályosan emlékezém, hogy ő svéd születés volna, s hogy évek óta a -kormány szolgálatában állana. Nem fog ártani, ha meglátogatom – gondolám -magamban – annyival is inkább, minthogy e látogatással azt a tréfát -akartam összekötni, magamat nem európai, hanem keleti jellemben mutatni -be előtte. Bagdadi öltönyömben léptem házába, s midőn a szokott -köszöntési formulát egy Ja hu! Ja hakk-al (Dervis-köszöntés) dörögném -feléje, a jó európai azt hitte, hogy most is csak olyan dervis áll -előtte, mint a minő akárhány van e vidéken, s azért egészen közönyösen -nyult zsebébe, hogy valami odavetett fillérrel megszabaduljon tőlem. - -„Mit, aranyat? – kiáltám – nekem bizalmadra van szükségem! Távoli -vidékről jöttem, küldetve lelki főnökömtől, hogy téged azon tév -vallásról, melyet követsz, az igazi hit ösvényére téritselek, a bagdadi -seikh megbizásából jöttem, hogy téged muzulmánná tegyelek. Az orvos – ki -előtt az ilyes téritési szándék, úgy látszik, nem volt uj, félig -mosolyogva, mondá: „Igen ám, Dervisem, de az embert nem parancsszóval, -hanem meggyőző beszéddel szokták felhivni valamely vallás felvételére. -Mivel tudod te megbizonyitani küldetésedet és főnököd csodatevő erejét?“ - -– Kétkedel? Pir-em egy lehellete elegendő, hogy a világ minden -tudományába, minden nyelvébe beavasson. Te frengi vagy, kisérts meg -ellenem bármely nyelvet! Az orvos nagyobb szemeket meresztett, s nekem -nem csekély megerőltetésembe került, komoly arczomat megtartanom s -mélyen a földre szögezve szemeit, hallám hogyan szólit meg svédül, -anyanyelvén. - -– Svédül? – kiálték fel – ezt én jobban értem mint te magad“, s -bizonyságára a kimondottaknak Tegnér „Frithiofs Saga“-jából idéztem neki -nehány verset, mely, mint ifjukorom kedvencz olvasmánya, még egészen -élénken élt elmémben. Az orvos bámulata a legmagasb fokra hágott. Arcza -szine egyre változott, s a nélkül, hogy tovább kérdezne, németül kezdett -beszélni. Nagy csodálkozására erre is megfeleltem. Épen igy járt a -francziával is. S miután sok nyelven váltottam volna nehány szót vele, -megint a persára tértem, egy koranverset idéztem előtte lelke üdveért, s -mikor a szegény skandináv csupa bámulatában majdnem egészen magánkivül -volna s vendége talányszerű jellemét találgatná, felemelkedtem -ülhelyemből, ezt mondám neki: „Holnap reggel nyolcz óráig ráérsz -gondolkozni, vagy muzulmanná lészsz, vagy tapasztalni fogod szellemi -főnököm hatalmát.“ - -Szállásomra tértem. Azonban másnap reggel alig keltem fel ágyamból, s a -derék svéd már ott állt előttem. Hosszadalmas volt már bevárnia -látogatásomat, a kiváncsiság annyira gyötrötte. Eleinte ismétlém tegnapi -szerepemet, de végre is nyájas jósága, mely arczaiból előmosolygott, -annyira hatott rám, hogy a tréfát bevégeztem s rövid magyarázattal -lökvén el magamtól az álarczot, a derék éjszak-szülöttnek karjaiba -borultam. Öröme határtalan volt, s ujra meg ujra felkiáltott: „Sejtettem -én, de persa beszédje mindig megingatott sejtelmemben.“ Kérdezősködött -Teheranról, ismerőseiről, s miután egy darabig beszélgettünk volna -egymással, végre is összekellett szednem holmimat, őt szállására -követnem s vendégszeretetét igénybe vennem, a meddig csak tetszett. A -persa világ előtt az volt a hire, hogy az orvos jelenlétemet -felhasználva, az Alchymiában akar tőlem leczkéket venni, mint a mely -tárgygyal ő már annakelőtte is foglalkozott, s ott tartózkodásom annál -kevésbbé lehete feltünő, minthogy az európainak háztartása itt egészen -persiai volt. – Zavartalanul, teljes megelégedésben, teljes hat hetet -tölték barátságos hajlékában. - - -XII. - -Minthogy Dr. Fagergreen, mint gyakorló orvos nemcsak az előkelő világ -házaiba, hanem még a haremekbe is birt bejárással, igen jó alkalmam -nyilt nála e déli város szokásait és erkölcseit tanulmányozni. Siraz, a -mint már emlitők, egyike a legfeslettebb városoknak, nemcsak egész -Persiában, hanem egész Ázsiában is. A legnagyobb erkölcsi romlottság -egyébiránt a nők között uralkodik, kik nemcsak minden illem- és -harem-szabályok szigora alól szabadítják fel magokat, hanem még az esti -tivornyákban is jobban részt vesznek, mint maguk a férfiak. Persiából -való visszatértem óta hallám, hogy a király minden franczia tisztet -elbocsátott szolgálatából, minthogy Gobineau gróf, az egykori követ, -Persiáról szóló könyvében, még a király nejeit is iszákossággal vádolja. -A mi engem illet, én azt hiszem, ő felségének nincs oka ezáltal sértve -érezni magát, mert nemcsak az ő hitvesei hanem Persia minden előkelő -hölgye az év több estéjét tölti bizonyára ittasan, semmint józanul. -Kiváltképen Sirazban ezt egészen fesztelenül cselekszik. Svéd barátom -bizonyitá, hogy vannak igen előkelő hölgyek, a kiknek – a mint mondani -szokás – egypár itcze erős sirázi veres bor csak meg se kottyan. Az -ilyes dobzódások, valóságos bachanaliak, minden kigondolható dévajsággal -és kicsapongással vannak összekötve. Első helyen szerepel a táncz, -melynél nem kecses állások a főkellék, hanem tisztán érzéki mozdulatok. -A tánczosok néha igen ügyesek s nemcsak nők, hanem férfiak is, s a mi -feltünő, kivált zsidó ifiak szokták a tánczmüvészetet gyakorolni. -Leszámitva az undoritó mozdulatokat és csavarodásokat, némi gymnastikai -ügyességet nem lehet megtagadni ezen tánczosoktól. Lehet látni e -bajaderek között olyat, ki két ujjával támaszkodván a földre, a -kinyujtott test vállcsontjai alá poharakat állítat, melyekkel, -visszahajtott lábszáraival ütemesen csenget. A másik egy lábára -támaszkodva, ugy hajlik le a földre, hogy a néző térdére vagy más -egyébüvé szurt tőt, szempilláival elveszi. Ez a veszedelmes darab -sokszor iszonynyal töltött el engemet; de a persák annál inkább -tapsolnak s a tánczosnő a szempilla redőkben tartott tőt, a nélkül hogy -kezeit használná, megint visszatűzi előbbi helyére. Kellemdúsnak csak -azon tánczot nevezném, melyet itt herati-nak neveznek. A tánczosnő, ki -egészen be van burkolva valami fehér lepelbe, magas emelvényre -helyeztetik fel, s a zene ütemei szerint ejtett mozdulatai, melyek -közben a boritó leplet fátyolszerűleg lebbentve, abból majd kaczéran -előmosolyog, majd abba ujra beburkolózik, jól vennék ki magukat még a mi -szinpadunkon is. A mi a zenét illeti, mindenütt azok a méla bús dallamok -hangzanak, melyek eleinte panaszos hangokon kezdődvén, közbe-közbe vad -kiáltásban törnek ki, a mivel a szerelem által gyötört bensőnek fájdalma -akar kifejeztetni. Az európai ezeket inkább fájdalmas felkiáltásoknak, -semmint zenének gondolná s épen úgy undorodnék tőlök, mint a keleti, a -mi maëstróink bármely operájától vagy symphoniájától. Egyébiránt kelet -minden mahommedanjai a persáktól kölcsönzék zenéjüket. Már -Konstantinápolyban hallám azon kifejezéseket: huszeini, sirazi, makamii -stb., s nincs benne semmi kétség, hogy amaz efendik, a kik a -boszporusz-parti zeneestélyeiken oly csendes lelkesedéssel verik -térdükön az ütemet, itt a keleti zene kútforrásánál csakugyan sokkal -jobban mulatták volna magukat, mint én az ő pseudoföldijük. Valamint -minden délhoni, ugy a siraziak is kitünő hanggal dicsekhetnek, s habár a -zene nem nyerte is meg különös tetszésemet, nem kevés élvezetet -nyujtott, Hafiz dalait saját szülővárosában tulajdon földijeinek -ajkairól hallhatnom. - -Valamint az élvezetnek és az édes semmit nem tevésnek rabjai, a siraziak -ép oly indulatosak és ingerlékenyek. Ifja-örege nem igen szokott házán -kivül a görbe, két élü tőr nélkül övében jelentkezni. A legkisebb -szóvitánál azonnal döfik, szúrják egymást, s nem ismerek Iranban még egy -várost, melyben annyi gyilkosság történnék, oly könnyelmű módon, mint -épen Sirazban. Igy láttam egykor a bazáron, hogy diszesen öltözött persa -a keskeny járdán egy másikkal találkozván, csak nehány pillanatig -várakozék, hogy ez őt kikerülje. A szemköztjövő, meglehet, ki is akarta -kerülni; hajlott jobbra balra, de mozdulatait, ugy látszék, amaz -megunta; felbőszült, tőrét ragadta, s a másiknak annyi ideje sem volt -már, hogy engedelmet kérjen, s már is földön hevert két halálos döféstől -leteritve. Képzelhető, milyen iszonyú dolgok történhetnek egy ilyen -részeges városban éjjel! Hajmeresztők a rémtörténetek, de a -törvényszabta büntetések sem csekélyebbek. A hasat felhasítani, tagokat -megcsonkítani, lovak által széttépetni, mindez nem tartozik a ritkaságok -közé, még azt is hallottam, hogy volt rá eset, midőn a kormányzó négy -gonosztevőt egy verembe ásatott s több dézsa forró meszet öntetett -rájuk. A törvény szigora teljesen megegyez a lakosság vadságával, -csakhogy, fájdalom, nem egy olyan eset fordul elő, midőn a bűntettesek a -vesztegetés által megszabadulnak az érdemlett büntetéstől, vagy épen más -ártatlanoknak kell helyettük szenvedni. Igy tehát inkább a város -lakosainak nevezetességei azok s nem annyira a városéi, melyek az utazó -figyelmét lebilincselik. - -Nevezetes épületek közül, a már felhozott Sah-Csirag mecseten kivül, -emlitésreméltó még azon mecset és Bazar, melyet a hires Vekil, a. m. -Helytartó, emeltetett, mint a mely néven Kerim Khan Zend magát -szerénységből nevezteté, ki is bárha tényleg fél Persia uralkodója, -mégis csak a törvényes király képviselőjének kivánt mondatni. Ezen Kerim -Khan, ki igazságszeretete által vált hiressé, igen sokat tett Persia -déli részeiért, s neve még igen élénken fenn van a lakosság ajkain. A -városon kivül figyelemreméltók: az éjszaki hegység aljában lévő Bagi -Takht (trón-kert), mely e század elején épült, franczia mulató-kastély -mintájára. Bensejében nincs ugyan valami különös fényüzés, azonban a -több mint nyolcz emeletű mesterséges viz-zuhatagok, s alant a kertben -felemelkedő vizsugarak igen élvezetes tekintetet nyujtanak. Az ujabb -utazók nélkülözni fogják hihetőleg Sirazban az annyira magasztalt -rózsaligeteket; de ez csupán egy nyelvtani hibából származik; mert -Gulistan, a mint a persák virágágyaikat nevezik, nem rózsa-ligetnek, -hanem virág-ágynak forditandó, s egyátalában nincs okom az itteni -virág-ágyak dús növése, pompája és illatárja ellen panaszkodni. -Természetesen ott, hol emberi kezek nem ápolják, ritkán fogunk ilyenekre -találni, de a kevés gond is gazdag jutalommal fizet, s nehány hónap -alatt nem egy sivár hely változhatik könnyű szerrel a legpompásabb -virágos kertté. - -Bagi Takht-tól jobbra az út mellett a Dilkusa (szívnyitó) mulató kastély -fekszik, mely a hires Hadzsi Ibrahimé, a mostani dynastia hatalmas -pártfeléé volt, s jelenleg is fiának, a dúsgazdag Hadzsi Kavamnak -birtoka. Valóban rendkivüli, a mit amaz a Kadzsar-ház megalapitása -alkalmával cselekedett, de ugyanolyan lőn vége is. A fejedelem, kit -uralkodásra segített, csupa hálából egy nagy katlanban főzeté meg s az -ebek elé vetteté. Utódai mindazáltal igen nagy tiszteletnek örvendenek -Sirazban. Házuknál engem is bemutattak, s Dilkusában nem egy felséges -estét töltöttem. - -E kerttől mélyebben befelé, rejtett völgytorkolatban ott van a hires -költő és moralista siremléke, Szaadié. Egy épületből s kertecskéből áll, -melyeket Kerim Khan emeltetett. Nehány lépcsőn felhaladva, egy alacsony -ajtón át több kisebbszerű helyiségbe jut az ember, innen pedig nyilt -csarnokba, melynek közepén márvány sarkophag áll, remek arab -feliratokkal. A kert vizmedenczéjében hajdan halak is voltak, melyek -nyakukon aranygyürűket hordának, a mint a rege mondja, miket rájuk a -Szaadiért lelkesülő látogatók helyeztek s melyeket megsérteni egy volt a -legvétkesebb templomrablással. Ma ezen sir közelében szegényes falucska -látható, mely Szaadi nevet viseli. A város egyik kapuját is, mely e -tájra nyilik, Dervazi Szaadi-nak (Szaadi-kapujának) nevezik, ugyszinte -egy hidat Pul-Szaadinak. Egyébiránt a hires moralista, tudós és költő -méltán tisztelet tárgya nemcsak Persia népének, hanem minden ázsiai -mohammedannak is. Igazán jóslatszerűek valának azon szavai, melyeket -„Gulistan“-ja előszavában mondott: - - A közönséges rózsaágy, vajh mit használ neked? - Az én rózsaberkemből végy egy kis levelet, - A közönséges rózsa csak négy-öt nap illatoz, - Ámde az én rózsaberkem, örökké nyiló s illatos leszen. - -S valóban Gulisztan, azaz: Rózsa-liget, mint a hogy könyvét nevezi, a -mohamedánok által mindenütt csodálattal vegyes élvezettel olvastatik, -Afrika véghatárain ugy, mint Khina közepén. Mindenütt ott, hol az -iskolákat mohammedán ifjuság látogatja, ezen könyv képezi a nevelés -alapját. A mi európai tudósaink már régóta bámulatukra méltatják, de -igazán ez még mind kevés, hogy Szaadi irályának örökké fris virágát, -tündöklő nyelvezetét, találó hasonlatait vázolhassuk. A mausoleum egyik -helyiségében tiszteletre-gerjesztő aggastyánnal találkoztam, kinek -tiszta öltözete és szelid arcza nagy ellentétet képeztek a -Dervis-süveggel, mely állását jelenté. Ugy látszék, neki is feltünt az -én egyéniségem, s nyájas vidorsággal közelite hozzám, s rövid társalgás -után megtudtam, hogy ő születésére nézve indiai, s Szaadi iránti -tiszteletéből, azon magas állása daczára, melyet honában elfoglalt, ide -jött, hogy élte utolsó napjait itt töltse e nevezetes férfiú sirjánál. -Tudvalevő dolog, hogy Szaadi maga is Dervis volt, ki azonban nem vala -olyan, mint a többiek, a kik Khirka-juk (Dervis-ruha) alatt csak világi -czélokat rejtenek. Szaadi az akkori keleti országokban harmincz évig -barangolt. Vándorlásai közben számos kalandja volt; egyszer cseléd, -másszor rabszolga, majd ismét ur és ünnepelt tudós, és hogy minderről -pontos tudomást szerezhessen magának, kész vala hosszabb időre még a -Visnu imádók vallását is felvenni. Tarka életpályáján a jellemek, -emberiség, világ-forgás felől sok tapasztalatot gyüjtött magának. A -fejdelmi kegyet és gazdagságokat megvetve, abban találta legfőbb -boldogságát, hogy, a mint a keletiek mondják: a tapasztalatok drága -köveit a lélek gyémántjával átfurja, s a beszédmüvészet zsinorjára -felfűzvén, talizman gyanánt akaszsza az utóvilág nyakára. - -Nem messze Szaaditól, egy nagyobb temetőben Hafiz sirja is látható. -Kerim Khan költségén fehér márványból épült s felirata tulajdon -Divánjából vétetett. Sirját gyakran felkerestem, s bámulva kellett -tapasztalnom, hogy néha vidám borozó társaság ülte körül, másszor ismét -bűnbánó, vezeklő bucsújárók járultak hozzá. Amazok vidor, gondtalan -életük mesterének tekintik őt, emezek szentnek nézik és pártfogásaért -esedeznek. S mi több, Hafiz könyvét, daczára annak, hogy csupán borról -és szerelemről szól ihlett szavakban, sokan a legépületesebb vallásos -munkának tartják.[18] A szerelem és bor, mondják, csupán képei Hafiz -isteni ihlettségének s az ittasság csak olyan elragadtatás, melybe a -legfensőbb lénynek szemlélete hozta. Igy gondolkoznak verseinek álszent -magyarázói; Hafiz kortársai azonban azt állitják, hogy ő valóban iszákos -ember volt, s csak utóbb javult meg bűnbánatból, a mi egyébiránt épen -nem gátol bennünket, hogy tolla ömlengéseit ne bámuljuk, mert Hafiz óta -nincs a keletnek egyetlen olyan költője, ki a bort és szerelmet oly -lángolón tudta volna megénekelni. - - -XIII. Naksi Rusztem romjai. - -Barátom, Fagergreen orvos, ki a példás vendégszeretet minden jóságával -elhalmozott, nála laktomban azon gondolatra jött, tennénk egy -kirándulást ezen nevezetes romokhoz „en famille.“ Hiába mentegetőztem, -miszerint jóságát nem akarom tulságosan igénybe venni, annyival kevesbé, -minthogy idejöttömben Persepolis romjait, a mennyire a touristának -lehetséges, elegendőkép megszemléltem. De mindez nem ért semmit s bárha -ő maga e nevezetes régiségeket már számtalanszor látta is, tervétől -sehogy sem akart elállani. „Valahány európai csak vendégem volt -eddigelé, Ó-Persia romjait az én társaságomban mind meglátogatá; -vezettem én oda már angolokat, francziákat, olaszokat, németeket, de -magyart még eddigelé nem hozott ide a sors, és ön valóban fájdalmat okoz -nekem, ha régi kedvencz foglalkozásom gyakorlatában gátolni akar.“ Előre -küldetvén annakokáért a cselédséggel az élelmi szerek gazdag készlete, -Fagergreenné asszonyság, Szemenoff egykori tábornok leánya, kiséretében -először Bendemirbe mentünk, mely a hasonnevű folyónál fekszik, s a mely -itt, mintegy 18 lábnyi töltésről vad morajjal rohan alá a sikságra. -Közel a gáthoz kőhid áll, de ma már olyan romlatag, hogy nagy -fáradságunkba került minden veszedelem nélkül gyalogszerrel átmenni -rajta. Ezen töltést Emir Aszad ed Daule emelteté a 10-ik században, azon -czélból, hogy a mindig szélyelebb ágazó folyó majdan egy ágyba szoritva, -jobban megnedvesíti a szomszéd környéket. Valóban igen hasznos munka, s -az utódok mai napiglan a legnagyobb hálával emlitik alapitója nevét. -Innen éjszaknyugati irányban keltünk át a nagy sikságon Persepolis felé. -Társaságunk hölgyei, kik egy izmos öszvér által vitt kedzserében ülének, -mintegy két órajárásnyira előre mentek, míg az orvos és én, tüzes arab -paripákon, jobbra-balra száguldozva kalandoztunk a sikságon. Utra, -ösvényre nem volt semmi gondunk, az éjszaki hegyláncz, kivált pedig a -távolban mutatkozó romok képezék egyetlen vezető pontunkat. Este felé -odaértünk a romokhoz, s igen kellemes meglepetést okozott, midőn -megpillantám, hogy az oszlopcsarnokban már készen a lakás számunkra, -közel oda pedig a konyha is el van készitve. A mig egyik oldalon javában -állt a sütés-főzés, az oszlopcsarnok felől zene és dal hangozának. -Persepolis, ugy látszék, megelevenült, s azokat az izletes étkezéseket, -azon boldog perczeket, melyeket ott tölténk, soká, soká nem fogom -elfeledni. Persepolistól a derék svéd Naksi Rusztem romjaihoz vezetett, -Persia régibb királyainak fejedelmi nyughelyéhez, mely egy függőlegesen -álló szikla homlokzatába van vágva, s ha nem is külső pompája, de annál -inkább bámulatra gerjeszt benső müvészete és munkájának óriási volta -által. Négy sir van itt, melyek egyike a meredek szikla egyik sarkán -áll, a másik három a másik oldalon, s minthogy körülbelől 40 lábnyira -vannak a föld felett, s még távolabbra a sziklaoromtól, az utazók -rendesen igen nehezen tudnak hozzá jutni kiváncsiságuk kielégitéséhez. A -szomszéd faluból parasztokat szokás fogadni, kik kötelekkel ellátva, az -utazóval együtt a meredek hegyszakadékig mennek a hegygerinczen. Itt a -kötelet rákötik az utazó csipőjére, s függőlegesen addig bocsájtják le a -sír szájaig, mígnem ideérkezik. Igy a menny és föld között lebegni -egyáltalában nem valami nagyon kellemes, annyival is inkább, minthogy a -használt kötelek, a sziklákon történt gyakori surlódások folytán, nem -igen biztosak, s ha az ember ezek ellszakadása esetében a sziklatalpra -le találna czuppanni, semmi kétség, soha sem tenné meg másodszor is e -kisérletet. A csalfa persák, a mint mondák, néha részint azért, hogy az -európaiakat félemlitsék, részint hogy annál busásabb borravalót -csikarjanak ki tőlük, azzal fenyegetik, hogy mindjárt eleresztik, s -bárha már e módon többet megijesztettek, még eddigelé soha senkinek -semmi baja sem történt. A sirok nyilása négyszögletes, de alig 1½, öl -széles és magas. A tulsó részhez két lépcső vezet, s nem csekély lesz a -bámulás, ha az ember a fáklyafénytől megvilágított helyiségben -körültekintvén, észreveszi, hogy ez alacsony nyiláson át, tágas, magas, -müvészileg kivágott csarnokba jutott, melynek közepén három üres -sarkophag látható. A legnagyobb csarnok maga több mint 70 láb széles és -120 láb magas s lehetlen, hogy azon eszme, hogyan vágatá a mester e kis -nyilástól kezdve a vésővel ezen egész óriási munkát, hány kéznek kellett -itt évek hosszú során át dolgoznia, lehetlen, hogy a legmélyebb -bámulatra ne ragadja a szemlélőt. Valamint a persepolisi siroknál, ugy -az itteniek nyilásánál is ott látható domborműben a király alakja, ki a -lobogó lángu oltár előtt ül, míg körötte valamely symbolikus alak lebeg, -mely az őrző védszellemnek tartatik. - -Alant, a második és harmadik siremlék között, gyönyörű dombormű van a -sziklába vésve életnagyságú alakokkal. A győztes Sapurt ábrázolja, ki -büszke paripáján ül teljes diszöltözetben, mig Valerian sulyos -lánczokkal terhelten féltérdre bocsátkozik előtte és kegyelméért eseng. -Ezek a főalakok, azonban mind Valerian, mind pedig Sapur mögött más -egyéb alakok is állnak még s ha már magában véve figyelemreméltó az -egésznek kivitele, lehetetlen nem bámulattal tekinteni az illető -arczvonások különféleségét. Sapurnak oly tiszta irani vonásai vannak, -mint bármely mai dél-persának, mig Valerian római sasorrával, római -arczvonásaival azonnal felismerhető. Hosszú ruhát visel, puszta fedetlen -fejjel, s a kép oly hű, hogy a szerencsétlen római császárnak arczán még -az esdeklő kifejezés is felismerhető. Tudvalevő dolog, hogy Sapur, a -szaszanida dynasztia második királya sok diadalmas harczot folytatott a -római birodalom ellen; elpusztitá egész Mesopotamiat, sőt az egyik -csatában még magát Valeriant is elfogta, hogy általa diadalmeneteit -ékesitse, soká harczolt magával fogolyképen. Ezen kép másutt is látható, -s ha a régi kor persái büszke szivvel tekintének fejedelmük hőstetteire, -úgy a mai persák is dicsekvésük kiapadhatlan forrását látják e -dombormüvekben. - -A másik sir alatt két lovag áll, dárdájával egymás felé fordulva, másutt -szinte van még néhány alak és igen hihető, hogy ezen sirok már igen-igen -sokáig állottak, midőn mind e dombormüvek bennük vésetének. - -Szemben e meredek sziklával négyszögletes épület áll, 24 négyszög lábnyi -téres és 30 láb magas, nagy négyszögletes márványkövekből összeállitva, -s oldalain négy vakablakkal. A tető két nagy márványlapból áll, s az -éjszaki homlok oromzatát egyetlen, 22 lábnyi hosszú kő képezi. A mintegy -5 láb és 6 hüvelyk magas s a földszine fölött körülbelől 11 lábnyira -emelkedő portale 5 láb és 3 hüvelyknyi széles falon át vezet egy tágas, -mintegy 20 lábnyi, füst barnította helyiségbe, melynek ablakai sürűen be -vannak rakva kövekkel. Ezen épületeken nincsenek szobormüvek, hanem a -külfalakon annál több apró fülke található. A persák Kaaba Zertust-nak -hivják, a mi Zoroaszter Kaaba-ját jelenti. Morier tűzimádó templomnak -tartja, azonban semmi bizonyosat sem lehet tudni róla. - -Még ugyan e napon a magas Isztakhr sziklavárát is meglátogattuk, honnan -gyönyörű kilátás nyílik az egész mardesdi sik fölé. A felmenetel igen -meredek s néhol oly annyira szűk, hogy a magános ember is csak nagy -nehezen juthat rajta keresztül. A hajdani erőditvényekből, kivéve a -természet által emelt hatalmas védfalakat, semmi sincs meg már. Az -utolsó szaszanida királyok alatt a birodalom kincstára volt, s -legnagyobb nevezetessége egy, nehány száz ölnyi mély kút, mélyen a -sziklákba vágva, melynek egykori rendeltetése felől, a legtarkább regék -szállongnak. Isztakhrból visszatértünk Sirazba. Azon sok kellemes óra, -melyeket e három napi kirándulás folytán élveztem, sokáig feledhetlen -lesz előttem. - - -XIV. Visszatérés. - -Három hónapot töltvén Sirazban, ezen város annyira megnyerte -tetszésemet, hogy már-már azon gondolattal foglalkozám, a helyett hogy -Teheranban telelnék, e zordonabb időszakot itt akarom eltölteni, s majd -a tavaszszal Jezd és Tebbeszen át, egy az európaiktól igen kevéssé -látogatott uton menni Khoraszanba. Ezen tervet csakugyan követtem volna -is, és pedig a mint utóbb kitünt, nem épen előnyömre, hahogy annak -kivitelében nehány európai utazó megérkezte nem gátol vala. Délpersiában -időztem alatt ugyanis Rochechouart gróf és Doria marquis szinte -meglátogaták e vidéket. Az első, a Teheranban lévő franczia követség -attaché-ja, Persia kereskedelmi viszonyainak tanulmányozása czéljából -utazott, a másik, egyik előkelő tagja a velem egy időben Persiába -érkezett ama rendkivüli olasz követségnek, növény- és állattani -buvárlatokkal foglalkozott. Először is a sirazi hatóság fogadta őket -nagy pompával. Minthogy a persák igen fényüzők, ezen európai két -követségi egyén, bárha a frengi a vallás törvényei szerint tisztátalan, -s igy nem is nagyon szeretik, fényes fogadtatásban részesültek. Az első -hivatalos lakomák után az én derék svédem is meghivta házához az -európaiakat. Asztala mindazzal kinált, a mit csak Persia déli ege -nyujthat. Bordeauxi és champagnei versenyeztek a khularival, s midőn a -vendégszerető gazda felemelkedék, hogy felköszöntse a három -nemzetiséget, melyeket asztala köré gyüjtött, arcza kétszeres örömben -ragyogott. Ez az ember csak akkor látszék boldognak, ha másokat -megvendégelhetett, s egy-egy odautazó nyugati, kimondhatlan örömet -szerzett neki. S vajon lehet-e ez máskép, ha az ember 15 éve számüzve -van már a nyugati czivilizatiótól, s szellemi előhaladásunk azon gyér -szikráiból táplálkozhatik csupán, melyeket egy Bombayon keresztül jövő -hirlap nyujt, s valóban doktor Fagergreen a ritka tünemények közé -tartozik a keleten huzamosabb időt töltött európaiak között. A nélkül, -hogy lelke rugékonyságát elvesztette volna, a nélkül, hogy a -nyugatiaknál sajátságos elevenséget levetheté vala, jóságra és -vendégszeretetre nézve minden keletit felülmul, s azért kétszerte oly -nehéz volt tőle válnom, midőn Rochechouart gróf, ki már-már -visszakészült Teheranba, felszólitott, mennék vele, miután olasz -utitársa e város remek égalját élvezendő, még egy ideig itt maradni -szándékozott. - -A franczia nemes ajánlata annyival kellemesebben hatott rám, minthogy -most is, mint rendesen, majdnem minden nélkül voltam már, Sirazba -léptemkor pedig, még szerény paripácskámat is eladtam. Ezenkivül azonban -a visszatérés még egyéb élvezetekkel is kecsegtetett. Ide -koldus-dervisképen jöttem, visszafelé európai utazó gyanánt megyek, -részese mindazon kényelmeknek, melyek fölött a franczia császár ő -felségének ügyében járó férfiú rendelkezik. Hogy tehát nem haboztam -sokáig, az igen természetes. A grófnak még három napi teendője volt itt, -s ez idő multával gyorsított menetekben kell vala visszatértünk utjára -kelni. - -Közeledett már azon reggel, melyen nemes barátunktól válnom kellett. Még -hálószobájában volt, háza legfensőbb emeletében. Felkerestem. Sokáig -beszélgettünk egy második találkozás lehetőségéről, s szemeiben -mindannyiszor könyek csillogtak, valahányszor turkesztani tervemet -emlitém. Ezen benső részvét meghatott. Távozni akartam, s midőn az -utolsó ölelés után kezét még megragadtam és erősen megráztam, nagy -bámulatomra tapasztalám, hogy e kézszoritással az egész ház is -megrázkódott. Barátom arczára tekinték, az siri halavány volt. „Gyorsan, -az Isten szerelmeért! – kiálta fel – keltsük fel nőmet és gyermekeimet, -földrengés lesz. A sirazi földrengések a maguk nemében legborzasztóbbak, -és százszorta oly borzasztók, ha első lökéseik a napnak ezen részében -mutatkoznak.“ Hogy szavait egészen komolyan érté, szemei zavart -tekintetéből világosan láthatám. Nejét és gyermekeit csakhamar -összeszedtük, s midőn a szűk lépcsőn a keskeny udvarba jutnánk, tompa -zugással olyan zaj közelíte felénk, mintha a földnek gyomra akarna -megnyilni, a második lökés sokkal erősebb az elsőnél. A magas falak, -valamint a bennünket környező épületek is, jobbra-balra hajlongtak -borzasztó recsegés és ropogás közt, s míg én meghatottan az égre -tekintenék, a város minden részéről borzasztó: „ja Allah, ja Allah!“ -hangzott felém. A siraziak igen jól ismerik ez elemi csapás rémitő -következményeit, s a ki az ezerek jajveszékelésébe vegyülő földdöngést -hallja, látja a madarak rémült ide s tova repültét: bármily szilárd -lelkü legyen, lehetetlen, hogy bátorsága meg ne csüggedjen. Nehány -pillanatig csendesen állottunk. Házigazdám nem annyira magáért, háza és -birtokaért aggódott, mint kedveseinek életeért. „A tér, mely bennünket -be fog, igen szűk – mondá – a netalán beszakadó fal könnyen eltemethetne -bennünket. Mentsd magad nőmmel és gyermekeimmel együtt az első -nyilttérre. Én itt maradok, mert a csőcselék fel szokta használni a -rémülés ezen perczeit és dulni, rombolni kél.“ Felelni akartam, de -nagyon kérve sürgetett; kézen fogtam a remegő asszonyt a két gyermekkel -együtt, s midőn őket a szabadba vinném ki a szűk sikátoron át, a -félelemtől sápadó lakosság ide s tova futkosása által oly borzasztó -képet nyujtott, minőhez hasonlót soha életemben nem láttam. A látvány -künn a nyilttéren volt a legszívrepesztőbb. Nők és gyermekek feküdtek a -földön, részint ájultan, részint hajukat tépve. Mások félig öltözötten -futottak oda, némelyek egészen meztelenül, ugy a mint a fürdőből -kiugrottak. Vallás, illem, – mind nem véteték semmi figyelembe. Néhány -percz elég volt arra, hogy az egész várost megfoszsza eszméletétől. - -S minthogy a sirás és jajgatás között egypár Mollah szavát is hallám, -kik azt mondák, hogy az egész veszedelmet a városban lévő frengik hozták -a lakosságra, félteni kezdém az egyedül visszamaradt barátot. Gyorsan -visszasiettem hozzá, s alig értem be az udvarra, midőn a madarak új, vad -röpkedése a levegőben új lökést jósolt, s úgy látszik, ez állatkák -csakugyan birnak előérzettel. Csend lett. A tompa zúgas távoli zivatar -dördületeként közelített. A föld reszketése is fokozatonként látszék -növekedni, s midőn a mind jobban közeledő lökések oda jutottak azon -helyig, melyen mi állottunk, a föld oly erősen megrendült alattunk, hogy -minden erőmegfeszitésünk daczára meg nem állhatánk lábainkon. Karöltve -rogytunk össze. Borzasztó recsegést hallottam, aztán úgy érzém, hogy víz -csapott át rajtam, s már-már azt hittem, eljött életem utolsó pillanata. -Ez volt a legrémitőbb lökés, de azért szerencsésen megmenekültünk. A fal -egyik része beomlott, s a víz, mely bennünket elöntött, egy közeli -medenczéből csapott fel. Szakadatlanul körül-körül néztem, a netalán -leszakadó épületeket kikerülendő, s épen a legnagyobb zűrzavar e -pillanatában már e hangok hangzának fel az épület előtt: „A frengik, a -tisztátalanok!“ szitok és káromlás követék nyomban e felkiáltást, s -hihetőleg ostromot akartak inditani a ház ellen. A pillanat igen kétes -volt. „Fegyvert!“ kiáltá barátom; de vajjon ki merészelte volna ezt a -beszakadással fenyegető épületből elhozni? Az udvar is veszedelmes volt -ugyan, de a leomláshoz közel álló belső helyiségek még veszedelmesebbek. -Egy ideig egymásra néztünk, s azután együtt rohantunk a ház belsejébe, -fegyvert és lőszereket hozandók. Gyorsan felkaptunk nehány puskát és -pisztolyt a szükséges töltvényekkel együtt, s szerencsésen kijutván az -udvarra, elejbénk helyeztük a fegyvereket, most már nemcsak az elemek -dühe, hanem az emberek gonoszsága ellen is kellvén magunkat -védelmeznünk. - -Ezen pillanatok örökké emlékezetesek maradnak lelkem előtt. - -Egy, a rögtöni ropogás közben felemelkedő porfelleg láthatóvá tette -előttünk, hogy a gonosztevők a szomszédban beszakadt épület romjairól -menekülve, a kaputól távoztak. Nem sokára az egész környék elcsöndesült. -Ujabb lökéseket nem éreztünk, bárha a város egész láthatára a legsürűbb -porfellegbe borult is, sőt a déli részen levő hegység ketté nyilt s az -óriási köszirtek legördülése messze a távolban felhangzott. Fél órai -várakozás mulva, az elemek dühe meg nem ujulván, bátor voltam ismét a -házból távozni. - -A város pusztulása sokkal borzasztóbb volt, semhogy tollam leirni képes -volna; s midőn épen az orvos házának kapuját érném ujolag, Rochechouart -gróf jött szemközt velem, nem kevéssé dúlt vonásokkal, s a városból való -gyors távozásra sürgetett. Barátaimtól való bucsúzásom rövid, de annál -bensőbb volt. Midőn a város keskeny utczáin áthaladva, s minden oldalról -tágan megnyilt falakra körültekintgetnék, nem annyira saját veszedelmem, -hanem a szigorúan sujtott városi lakosság végetlen nyomora fogta el -szivemet, s midőn a város kapuján át a szabadba érkezném, kis -utitársaságunkat már indulásra készen találtam, kik egyedül csak reánk -várakoztak. Itt még nagyobb embertömeget láttam egybegyülve, mint -magában a városban, kik gyötrelmes nyugtalansággal várták családjuk -bennmaradt tagjait, s tőlünk, az idegenektől, kérdezősködtek felőlük, s -igazán örvendettem, mikor ismét ott voltam Tengi Allah Ekbernél, vagyis -azon a ponton, honnan Persia déli fővárosának első megpillantását -élvezém megérkeztemkor. - -Siraz, melyet 12 évvel azelőtt hasonló földrengés látogatott meg, ezen -elemi csapástól ember-emlékezet óta kimondhatatlan sokszor és sokat -szenvedett már. A völgy-katlan, hihetőleg valami hajdani tófenék, igen -sok vulkáni elemet rejt ölében, s az a nép-monda, hogy a kelet felé -fekvő Derjai Nemek tó egykor az egész völgységet ellepte, nem épen -alaptalan. Ugyanez idézi majd elő végpusztulását is – tartja a vallásos -monda – mert a feltámadás alkalmával vízözön fogja elborítani. Tiltott -folyadékok élvezete által a legnagyobb bűnöket követi el, s igy folyadék -fogja végpusztulását is előidézni. - -Tovább három órajárásnál jobbra-balra mindenütt láttuk még a szörnyű -rombolás nyomait. A lökések dél felől jövének s igy a vidéknek is ezen -része szenvedett legtöbbet; azonban még jóval Persepolison is túl -terjedt, s midőn másnap a romokhoz érkezénk, nehány nomadtól, kik az -azelőtti napot esetleg ép ott tölték, azt hallottuk, hogy az oszlopok -ugy tántorogtak mint a részeg emberek s mégis csodálatos, egyetlen kő ki -nem mozdult helyéből, sőt nem egy oszlopfej, – mely már annakelőtte is -leesőfélben volt, az oszlopok ormán most is ugyanolyan állapotban volt. -E romok fennmaradását most még egyszer annyira bámultam. Hány -földrengést, s talán ennél még erősebbet is, kellett Persepolisnak már -kiállania, s ezek természetesen még sokkal többet árthattak neki, mint -az idő vasfoga s e romok mégis több mint 4000 éve állanak, s ki tudja, -hány utazó fogja őket még a késő századokban is bámulhatni. - -Ugyanazon uton menénk visszafelé gyorsított menetekben, melyen nehány -hónappal azelőtt hosszadalmas karavan lépésben ide jöttem. Hogy az út, -azon kellemesség mellett, melyet a vendégszerető franczia társasága -nyujtott, mily észrevétlenül reppent el, fölösleges is mondanom. Ide -jöttemkor, ha talán nem is az épen figyelemre sem méltatott, de -mindenesetre az ellenségesen fenyegetett szunnita voltam; visszatértem -alkalmával európai öltözetben hatalmas császárság szolgálatában álló -diplomatának kisérője valék. Variatio delectat, de be kell vallanom, -hogy a dervis-szerep sokkal érdekesebb volt az utóbbinál. Mint európai, -az ember csak felületesen lát mindent és sokszor hamis világosságban, de -mint Dervis, a szem a körülmények legmélyebb mélyére tekinthet. Van -ugyan szenvedés, de sok a tanúság. Kényelmet az ember csak hon találhat, -de az idegen, kivált ha ázsiai országokat akar beutazni, soha se -mulassza el külsejére nézve, a mennyire csak lehetséges, – a -bennszülöttekhez szabni magát. - -Néhány hónappal ezelőtt idejöttömkor a forróság gyötört, visszatértemben -a hideg évszak nehézségeivel kellett küzdenem. Ez ugyan csak a reg és -est óráiban fordult elő. Nappal a leggyönyörűbb tavaszi lég uralkodik, s -midőn a franczia gróf, ki a hires Richelieu bibornok családjából -származott Dél-Persia rideg utjain a St. Germain negyed salonéletéről, s -a régi és mégis mindig ifjú Lutetiában átélt kalandjairól kezdett -beszélni, a távol nyugat képeivel a fersakhok (mértföldek) is -egyre-másra tűntenek. Az utazás egyhangúságát közbe-közbe egy -vadászkaland élénkíte meg egy falka gazellára. A persa előfutárok hiúz -szemei hirtelen megpillanták őket s a sebes futamú ebek azonnal -utolérték, s a vadászatkevelő persák boszúságára nehányat el is ejtettek -belőlük. – Máskor ismét, egyik-másik városba jutván, ünnepélyes -fogadtatásban részesültünk. Feldiszített lovakon, csörögve-csattogva -vitt a menet bennünket a városba. A szerencsekivánatoknak, édességeknek, -serbeteknek nem volt vége-hossza, de én már unni kezdém végre mindezeket -s szerettem volna utam végczéljánál lenni. - -Iszfahanban, annakokáért csak két napot töltöttem, s a Francziaország -által pártolt katholikus örmény kolostorba szálltam. Tréfából szerettem -volna Imam Dzsumánál tiszteletemet tenni, kit nehány hónappal ezelőtt -szunnita minőségben látogattam meg, a Takijje vagyis alakoskodás -épenséggel fel sem tünt volna neki, de igen kevés kedvet éreztem -magamban ujabb kalandokhoz s örömem igen nagy vala, midőn innen utra -kelvén, nehány nap mulva szerencsésen megérkeztünk Teheranba. - - - - -TEHERANTÓL A KÁSPITENGERIG. - -A nyájas olvasó, ki követni akar utam azon részén, mely személyes -kalandokat illetőleg legtöbb érdekességet nyujt, legyen oly szives és -vegye magának azon fáradságot, hogy „közép-ázsiai utazásom“ második -fejezetét átolvassa. Ott igen röviden, tömör szavakban irtam le éjszaki -Persián át tett lovaglásomat. E most nevezett könyv, csupán -Közép-Ázsiáról szól. Persiáról, mint a melyet már oly sok remek toll -ismertetett, nekem a lehető legkevesebbet kell vala mondanom, s innen -van, hogy incognitom ezen első napjai, s azon benyomás, melyet rám -környezetem és ama sajátságos életmód mindjárt eleinte gyakoroltak: -mindez elhallgattatott. Egyébiránt a szófukarság soha sem hiba, s ha az -volna is, igen könnyen jóvá tehető. - -Most épen ehez akarunk fogni, és beleszőni éjszaki Iran leirásába ama -jeleneteket, hogy kitölthessük azon szembeszökő hiányt, mely első -útleirásomban észrevehető. Azon küzdelemről, melyet kalandos -elhatározásom után az első napokban önmagammal vívtam, csak igen keveset -szándékozom mondani. Bárha további segélyezés dolgában, a mint Budenz -József barátom leveleiből megértém, sem a magyar akademiától nem igen -sokat remélhettem is: mindazáltal az 1863-ik márcz. 20-ról szóló -levelemben, szilárd elhatározottságom melletti állhatatos megmaradásomat -jelentém az akademiának. A levél már be volt pecsételve, a postára -adásra készen, midőn a tatárzarándokokkal ismerkedtem meg ugyanazon -napon, s igy alig néhány órával elutazásom előtt még egyszer feltörtem -levelemet, s azon pótlékot csatoltam hozzá, melyről az akademia ekkori -titkára, a megboldogult Szalay László, mint az akademia 1863-diki -jegyzőkönyve I. köt. 1 füzetének 97-ik lapján olvasható, ezen szavakban -tett jelentést: „E levél mellé továbbá egy kis szelet papir van -mellékelve, melyen irónnal a következő sorok vannak irva: „Még egyszer -feltöröm a levelet. Egy kasgari khinai müszülmán társaság, mely Mekkaból -Khiván és Bokharán át messze hazájának tart s melylyel a követségen -ismerkedtem meg, meghi, hogy vele a Káspitenger részéről a pusztán át -tegyem meg az utat. Beleegyeztem. Már holnap a legszorosabb -dervis-incognitoban elindulok, tiszta koldús minőségben. Ha ez utam, -melyen semmi európai elődöm nincsen, sükerül; ha el nem árultatom… - -Éljen édes hazánk. Vámbéry.“ - -Midőn e levelet ujra bepecsételtem, elhatározásom végkép meg volt -állapitva. Visszatérnem lehetlen volt, s állapotom az ittaséhoz vala -hasonló. Csak egy irigy tekintetet vetettem még a levélre, mely az édes -szülőföldre megy innen, míg én veszedelmes úton a messze kelet felé -vonulok, csak egyetlen tekintetet – mondom – s azzal elhagytam a szobát. - -Két nap mulva a már ismeretes társasággal, éjszakkeleti irányban -haladtam Teheran felől. A most emlitett főváros, a dombos vidéken -átkanyargó uton tett egy órai lovaglás után, csakhamar eltünt szemeink -elől. Vissza-vissza néztem még nehányszor, hogy ujra megláthassam, s -bárha fájt is elvesztenem a nyugati emlékek ezen utolsó székhelyét, -mindazáltal uj tatár utitársaim érdekes párbeszédei s társalgásai -csakhamar megvigasztalt. - -Csendes, mondhatnám igen lassú karavanlépésben haladtunk, először azért, -minthogy sok gyalogos is volt velünk, másodszor azért, mert bérben vett -állataink oly nyomorúságos állapotúak valának, hogy a gyorsabb haladás -teljes lehetetlen volt. Az unalmas csigaléptekhez, s minden erőködésem -daczára, mégis csak nyomott kedélyemhez, nem sokára éghajlati -kellemetlenségek is járultak. Az ég beborult s bár előbb csak -permetezett, utóbb azonban szakadt az eső. Vékony, foszlányos -koldúsmezem csakhamar átázott, s pedig a legelső állomás, Kemerd, még jó -két órányira feküdt tőlünk. - -Azt mondám: „Kemerd állomás“; de miből állott ez? Képzeljen a nyájas -olvasó, egy a puszta közepén álló félig leomlott agyag-viskót, melynek -esőverte fala minduntalan beszakadással fenyegetett, s melynek -bensejében, az átlyuggatott tetőről alácsepegő eső folytán, alig -lehetett egy tenyérnyi szárazhelyet találni. Már alkonyodott volt, midőn -megérkeztünk. Mindenki rohanva sietett a düledékeny karavanszeraj -szárazabb helye felé, s magam is a tolakodó tömeg közé vegyültem. Hadzsi -Bilal barátom pillavot főzött s azt – zsírnak hijával – egy -felolvasztott faggyúgyertyával izesité meg, s melynek elköltésére engem -is meghivott. Egész udvariassággal megköszöntem, s a helyett, hogy hozzá -ültem volna e koldusok és persa öszvér-hajcsárok tömkelegébe vegyültem, -összezsugorodtam s mig künn a szél süvöltött s a néma éjszakában csak az -eső zuhogott: mintegy önkénytelenül a következő reflexio merült fel -lelkemben. Tegnap este, ugyanez órában, a követségi szállodában valék, -még pedig bucsú-estélyen, melyet a török követ tartott barátaim körében. -Hogy kalandos tervemet illetőleg megrémitsenek – a mint mondák – még -egyszer európai eledelt adtak európai módon. A követségi szálloda csinos -étterme fényesen ki volt világitva, felhordva a legjobb ételek, kitöltve -a legfinomabb borok, egyszóval, az európai kényelem emlékeinek jó nagy -adagját akarták adni útravalómul. Volt nevetés, csipkelődés, élcz -jövőmet illetőleg. Ott ültem a puha bársonyszéken, s felhevülve a nemes -szőlőnedvtől, a képzelet ragyogó képet varázsolt elém különös vándorutam -felé. A szarkasztikus megjegyzések, a jószándékú tanácsok, minden hatás -nélkül surrantak el fülem mellett, mert álmodozásaim túlboldoggá -tettenek. Ime ez történt egy huszonnégy órával ezelőtt. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Milyen ellentétet képezett a tegnapihoz képest, mostani helyzetem! A -nélkül, hogy csak egy csepp étvágyat is éreztem volna, egyedüli -ohajtásom az vala, bár kinyujtózhatnám kényelmesen, hogy az édes álom -ölelő karjaiba vessem magamat. De még csak erre sem volt elegendő -helyem. Rongyos, kellemetlen szagú s mindenféle bogarakban bővelkedő -szennyes utitársaim jobbra-balra hozzám dőltek, s hogy kínom pohara -csordultig teljen, egy köszvény-kínozta persa öszvér-hajcsár is épen az -én közelemben foglalt helyet a földön. Ez nyögött, jajgatott, mig -utitársaim hatalmasan hortyogtak. Átázott ruhámban annyira fáztam, hogy -fogaim vaczogtak. Ugy-e hogy ez az este nagy ellentétben állhatott a -tegnapihoz? Életmódom ezen rögtöni, teljes átváltozása természetesen -igen idegenszerű volt rám nézve, azonban még sem bántam meg. Hiszen -önmagam voltam sorsom okozója, s a mit magam szereztem magamnak, azt -nyugodtan el kellett viselnem. - -Az első éjen álom nem környékezte meg szempilláimat, s hogy ennek -folytán másnap egészen elgyengültem, mintegy félittasan ültem lóra, azt -hihetőleg felesleges is lesz emlitenem. Utunk mindig jobban emelkedék, a -Demavend irányában, melynek lábánál kellett elhaladnunk. Az első tavaszi -napok reggeli levegője igen érezhető volt ennekokáért e magaslaton, -elannyira, hogy le kellett szállnom lovamról, s ülésemet egyik vagy -másik fáradtabb gyalogosnak átengedvén, a karavan előtt jól magukbirón -haladó szegényebb hadzsi társaim közé vegyültem. Társaságuk a lehető -legnagyobb élvezetet nyujtotta, s beszélgetéseik azon távoli tájak -felől, hová én annyira ohajtoztam, oly kellemesek és érdekesek voltak -reám nézve, hogy kalandom terhes és veszedelmes voltát csakhamar -elfelejtettem. Időről időre társaságukba vegyülvén, egyszersmind -barátságos viszonyunk is mind szorosabbá füződék. Teheranban még mindig -csak az efendit, a török követség védenczét látták bennem, a csupa -kényelemben élő urat s igy nem igen mertek hozzám közelíteni. De az úton -lassankint eltünt a válaszfal, bizalmasakká lettünk, tréfálóztunk, s -rövid, sőt – mondhatnám – hihetlenül rövid idő alatt sükerült utitársaim -legőszintébb rokonszenvét megnyerhetnem. - -A második estét már kényelmesebben töltöttük, Gilar faluhoz érkeztünk, s -itt, a Szári-ból jövő kis karavannal együtt, melyhez Teheranban -csatlakozánk, meglehetősen kielégitő ellátásban részesültünk. Kisebb -csoportokra oszlottunk, s én – mint a nyájas olvasó már közép-ázsiai -útleirásomból tudni fogja, – Hadzsi Bilalhoz és legközelebbi -atyjafiaihoz csatlakoztam. Velük együtt egy paraszt házának -szobácskájába huzódtam meg, ujra meghívtak vacsorájukhoz, s az éhség -csakhamar feledteté velem, mind az ételnek kellemetlen szagát, mind -utitársaim piszkos ökleit, kik velem együtt markoláztak a tálba. Ugy -szinte a lankadtság is jól előkészitett az álomra, daczára azon közeli -érintkezésnek, melybe ezen lompos, piszkos, de egyébiránt jó emberekkel -jutnom kellett, s midőn másnap reggel megujult erővel keltem ismét utra, -jövőm képének távolról sem volt már annyi árnyoldala, mint legelső napi -indulásunkkor látszott. - -Utunk, Iran egyéb utainál sokkal kevésbé látogatott, igen gyéren -benépesített halmos vidéken vezetett Firuz Kuh felé, magas halmokon és -szakadó hegyzuhatagokon át. Csak két órajárásnyira voltunk már a -Demarendtől, de ez nem vala látható, a mi nekem annyival inkább roszul -esett, minthogy hólepte ormát Teheránból gyakran nagy élvezettel -szemlélém, s igy közelről annál jobb szerettem volna látni. A Demarend, -a legujabb mérések szerint, több mint 22 ezer láb magasan emelkedik a -tenger szine fölött, oly magasság, mely a puszta szemmérték szerint, -majdnem hihetlennek látszik. E hegyen eddigelé még csak igen kevés -európai volt fen, kik között ujabb időben, az olasz-persa missió -tudományos osztálya vala a legkitünőbb. Ezen urak közül, ha nem -csalódom, Filippi tanár volt a legelső, ki az oromra feljutott, hova -igen nehéz felmenni, s az olaszok méltán nagy örömre gerjedhettek, midőn -a büszke háromszint fenlebegni látták e roppant alkotványnak már az -őskorban is oly nevezetes csúcsán. - -A „Viva Italia“ örömkiáltás igen sajátszerűen hangozhaték azon -völgyekben, hol Ó-Persia királya oly sokáig küzdött az alvilági -szellemekkel s hol – a monda szerint – Zohak a vadzsarnok a magas -szirtfokhoz van bilincselve. - -Aruban, harmadik állomásunkon, ismét más utitársosztály vendégszerető -meghivását kelle elfogadnom. Ezek mindnyájan Khokandiak voltak, kik -husból, rizsből, sárgarépából, babból és közbe habart lisztből álló sürű -levessel, kedvencz nemzeti eledelükkel szolgáltak. Hogy minden falatnál: -„Mily pompás, mily felséges!“ kiáltásokra kellett fakadnom, -természetesnek fogja találni bizonynyal mindenki; a jószivűség -nyujtotta, s csak a tetszésnyilatkozat lehetett az egyedüli -hálaviszonzás. Theára megint más osztálytól nyertem meghivást. -Mindnyájan versenyeztek, hogy társaságuk legujabb tagját a lehető -legjobban ellássák. Mindent szives örömmel fogadtam el, de szigorúan -ovakodtam minden olyastól, a mi csak távolról is kitüntetésnek -látszhaték vala; csupán a tökéletes egyenlőség teremthet tökéletes -barátságot, s minthogy e tekintetben minden eddigi törekvésem -meglehetősen eredménydús volt, mindjárt a három első napon észrevettem, -hogy itt igazi, hű és szinlelés nélkül való barátságot sikerült -nyerhetnem. - -Igen mulatattók valának rám nézve a persa falusiak megjegyzései, a tatár -zarándokok és köröttem levő viszonyt illetőleg. Voltak közöttük éles -látásúak, a kik kitalálták, hogy én nemcsakhogy tatár, sőt még ozmanli -sem vagyok, hanem testestől-lelkestől frengi, ki ezen emberek -társaságában az európaiak előtt máskülönben elzárt Közép-Ázsiát akarom -meglátogatni. Sokan észrevették, ismétlem, de szóval egy is alig -nyilatkozott, mert a siíta persák gyűlölete oly nagy a szunnita -középázsiaiak iránt, hogy az irani teljes szivéből örvendezik, ha látja, -hogy halálos ellenségei el vannak ámitva. - -Másnap reggel a jelentékeny Firuz Kuh-ba, negyedik állomásunkra kelle -érkeznünk. Igen korán útra kellett kelnünk, minthogy a távolság igen -nagy, s az út még e fölött járatlan, vadon hegyvidéken vezet keresztül. -A metsző hideg rémitően érezhető vala e magas regiókban. Minden -pillanatban le kellett szállanom, hogy nyomorult gebémet a meredek -hajlatokon átvezessem, vagy hogy a folyón való átkelésre, más gyalogos -útitársamnak átengedjem. Egy alkalommal azt is megkisérlém, hogy egy -tenyeres talpas utitársamat magamhoz vettem a nyeregbe, de ez a teher -igen nehéz volt lovamnak, ez megcsuszott, s mindkettőnket belevetett, a -nem mély ugyan, de annál hidegebb vizbe. Az önkénytelen fürdő után jó -egy órafolyásig gyalogolnom kellett, hogy felmelegedjem. Ma is -csodálkozom rajta, hogy az úti viszontagságokhoz hozzá nem szokott -testemnek, még ez a szerencsétlenség sem vált kárára. Nappal ép oly -meleg lett, mint a minő hideg volt éjjel. Firuzkuh-ba, mely egy szép -rommal ékeskedő hegy alján fekszik, késő délután érkezénk. Mind a táj, -mind a most nevezett hely, bájos fekvésük folytán különös varázszsal -hatottak rám, ugyszinte megleptek a házak is, melyek félig a persákéihoz -félig a mazendraniakhoz hasonlítnak. A kis városkát széles és mély hegyi -folyó hasitja keresztül három irányban, mely előbbi az utnak épen -középpontját képezi Mazendran, Khoraszan és Iran között. Sok karavanja -van, s valamennyi meglehetősen népes. A karavan leginkább narancscsal, -dinnyével, czukornáddal s a káspi partvidék egyéb terményével szokott -megrakodva lenni, miket Sárudba vagy Teheranba visznek, honnan ismét -gabonaneműeket szoktak visszahozni magukkal, mint a melyek e hegyvidéken -majdnem teljesen hiányzanak. - -Minthogy idáig tartó egész utunkon oly sokat hallottam beszélni az -úgynevezett Badi Firuz-Kuh szél dühöngéséről, mely az utasokra nézve -különösen veszedelmes: meglehetős aggodalom szállott meg, midőn annak -zugását, másnap reggel, már a fennevezett helység völgyében észrevettük. -Itt az út egészen meredeken emelkedik, s minden egyes lépéssel fölfelé, -a szél is mindig erősebbé és erősebbé lőn, s midőn a magaslatra értünk, -az orkan csakugyan oly irtózatos erővel dühöngött, hogy egyetlen utas -sem maradhatott meg nyergében. Még a málhákat is leszórta, s igen nagy -fáradságomba került, míg a magaslat kezdetétől azon karavanszerajhoz -juthatánk, melyet az utasok menhelyeül Abbasz Sah építetett. A -hegyszakadékokban imitt-amott még hó volt látható, s elképzelhető, mily -borzasztó lehet ezen szél a hózivatarok alkalmával, s csak úgy állitják -is, hogy a rideg évszakban gyakran temet utasokat a hó alá. - -Csak néhány lépést kelle tennünk a most emlitett oromról lefelé, s a -szél azonnal megszünt. Lég és táj egészen másnak látszék. Eleinte apró -bokrocskák valának észrevehetők; ezek alantabb fákká erősödnek, s alig -haladtunk lefelé mintegy félórajárásnyira, s ime már is a legdúsabb -növényzet vett körül bennünket. Mily felséges, mily bájoló tekintet ez, -az Iranban utazó szemei előtt, ki csupán a falvak közelében ültetett -gyér fákhoz van szokva, s napokhosszat tartó járatokon egyetlen fűszálat -sem lát, melyet maga a természet hozott volna elő. Az út mindig -keskenyebbé és keskenyebbé válik, mig végre egy nagy mélység partján -vonul el, hol alant egy igen nagy, sőt, mondhatnám, az általam eddigelé -látott legnagyobb hegyzuhatag omlik alá, messze kihangzó zúgással, -óriási sziklatömegek fölött tajtékozva, s imitt-amott meglehetős -magasságú vízeséseket képezve. Minden pillanat ujabb meg ujabb -meglepetést nyujtott. A két oldalon terjedő erdőséget a leggyönyörűbb -fehér és piros virágzat boritá s az aetheri tiszta levegőt ezer meg ezer -különfajta növény és virág tette illatossá. S ha mindehez, a zöld lombok -közül kimagasló, sajátságos alakú hegycsúcsokat verestetejű nyaralóknak -képzelém: Európa legszebb alpesi vidékén gondolám magamat. Még maguk, a -természet szépségei iránt máskülönben közönyös utitársaim is, egészen -fellelkesültek, s az a reggeli, melyet a hegyes sziklacsúcson fekvő -Divszefid romjai alatt költöttünk el, örökké felejthetetlen marad -előttem. „Ez a sziklatelep – mondá persa követőim egyike – kedvencz -tartózkodási helye vala azon fehér óriásnak, kit Rusztem legyőzött s a -káspitenger partjaira űzött. Azon időben az egész paradicsomszerű -Mazendrant csupa alvilági szellemek lakták, s valóban szerencse, hogy -voltak hősök, a kik el tudták azokat űzni, mert a mi mai persáink, erre -bizony nem lennének képesek.“ - -E magas, meredek szikla felső részén barlangnyilás látszik, melyről száz -meg száz monda él a nép ajkán. Nem nagy távolra attól, más üreg is -található, melyet a rémitő óriás leánya különszobájának mondanak. Az apa -sok ezer évvel ezelőtt eltünt ugyan, de a leány még most is ott lakik, -sőt az év bizonyos szakaszaiban meg is szokott jelenni, hófehér ruhában, -egész kiséretével együtt: s jaj annak az embernek, a ki meglátja őket, -mert bizonyára halálfia lesz. - -Egy órai pihenés után tovább vonultunk. A vidéket, bárha az mindig -regényesebbé válik, nem lehet épen nem lakottnak állitani. Tulajdonképi -falvak nem léteznek ugyan, de az erdők egy-egy tisztásán egyes -házcsoportok tünnek fel a szem előtt, legfölebb félórányi távolságban -egymástól. Az úton azonban, mely mindig a fenebb emlitett folyó partján -vonul, körülbelől egy-egy órai közök után több karavanszerajra lehet -akadni. A persák Mazendrant is hiresnek tartják az e fajta épületek nagy -sokaságáról, de ezek nem egyebek, fából készült hosszúdad színeknél, -melyek egyik szögletében maga a tulajdonos is ott lakik, mindazon -szegényes élelmi szerekkel együtt, miket el szokott adni az utasoknak. - -Egy ilyenbe, melyet Szurkh Abad-nak neveztek, mi is betértünk estefelé s -elváltunk a persa utitársaktól. A tatárok rendkivül megörültek a kitünő -jó víz és fa nagy mennyiségének, melyet e helyen oly bő mértékben -találtak, mint sehol egyebütt az előttük ismeretes Ázsiában. Mig előbb -6–8-an is főztek egy és ugyanazon tűzhelynél, ma este mindenki külön -tüzet gyujtott magának. Thea-edény thea-edény után állittatott a tűz -mellé, sőt az elégett fának óriási parázsa is felhasználtatott. -Utitársaim ugyanis, miután jól laktak volna s magukat a lehető legjobban -érzenék, levetették ruháikat s egy-egy darabot ketten-ketten kifeszítve -a tűz fölé tartának, s mig a harmadik egy kis pálczikával gyengén -porozgatá, a tűzben különös sistergés és sziszegés hangzék. Ez a -legkönnyebb módja annak, hogy az ember ama bizonyos apró kellemetlen -állatkáktól megszabaduljon, s bárha az első tekintet undorral töltött is -el, mindazáltal benső körülmények kényszeritének rá, hogy magam is -hasonlóképen cselekedjem. - -Az álom, mely a szellős épületben pilláinkra szállt, daczára a közeli -folyó vad zajgásának, s daczára a sakálok vonításának, melyek feltünő -nagy tömegekben veszik körül az emberi lakhelyeket, s még nappal is -10–20 darabból álló falkákban ügettek előttünk, igen édes és kellemes -volt. A lég, az érzékeny hidegből, lanyha tavaszi hőmérsékletűvé -változott, s hogy én mit érzettem akkor, midőn éjjel felébredve, a -bűbájos vidéknek szeszélyes alakú hegyein, s beláthatlan messzeségre -terjedő erdein a kelő holdnak ezüst sugárainal széttekintettem, valóban -nem vagyok képes leirni. Korán keltünk s utunkat szakadatlanul a mindig -szélesbülő s mélyebbé váló folyó partján folytattuk egy irányban, mely -folyó, a mint hallám, Talarnak neveztetik. Az út majd a jobb, majd a -balparton vonult, majd egészen a meder közelében, majd végtelen -magasságban fölötte; s ha a tegnap látott táj regényesnek mondható, ugy -a mai valóban imposans volt. Az ösvény csak ritkán oly széles, hogy -ketten lovagolhassanak egymás mellett. A karavan hosszú, meg nem -szakasztott lánczot képezett s egészen különösen érzém magamat, midőn -déltájon egy hegymagaslatra érve, sürű nedves felleg borított el -bennünket, melynek folytán a csak nehány lépésnyi távolban alattunk álló -utitársaink előtt már láthatatlanokká lettünk. Ugy látszék, mintha -valamely könnyed, sürű zápor omlott volna ránk; hallottuk társaink -kiáltását, feleltünk is nekik, de egymást csak akkor láttuk meg ismét -kölcsönösen, mikor a nap sugarai keresztül törtek a felleg fátyolán. „Az -égben voltunk“ – mondá tréfásan egyik utitársam. „Az ilyen ég nem volna -valami nagyon kivánatos – viszonzám én – mert ha e homályos levegőben -paripánk csak egyetlen egyszer kissé félrelépne, szépen lesétálnánk a -lemagasb helyről a legmélyebb örvénybe. Ez pedig bizonyára irtózatos -halál lenne. A folyó két partját itt-ott hidak kötik össze, de ezek -rendesen igen nyomorúságos karban tartatnak, jobbadán fából s csak igen -kevés kőböl épittetve. De szükség is van reájuk, mert a vadul alárohanó -folyam ragadó habjainak semmi hatalom sem volna képes ellenükbe állani. -E nap déltáján már nehány hegylakóval is találkoztunk. Különös emberfaj -ez, olyan, minőt sehol másutt az egész Iranban nem találtam, nem igen -magas termetűek, nagyon vékony dongájúak s halavány sápadt arczúak. -Ábrázatukon semmi nyoma sincsen valósággal paradicsomi szülőföldjüknek, -s midőn ezen beteges kinézésükről kérdezősködtem, azt nyertem válaszul: -„hogy Mazendran égalja ép oly veszélyes, mint a mily elragadóan szép.“ -Nem is csoda! Felületének legnagyobb részét erdőségek boritják, a lég -igen nedves, az eső nagyon gyakori, s még ott is, a hol évek óta -telepitvények léteznek, még ott is épen úgy lep fű fa mindent, mintha -csak tegnap vándoroltak volna oda. Igy az egyetlen utat is, tehát a -legjártabbat, fatörzsek és kinyuló óriási ágak néha úgy elsánczolják, -hogy alig lehet rajtuk áthatolni. - -Általában a fejszének itt igen sok volna a teendője, s ha a tüzelő- és -épületfa e roppant bőségét látva, eszébe jut az embernek, hogy Iran -egyéb tájai mily szegények fa dolgában, még csak akkor fogható fel -igazán, milyen áldás egy országra nézve a jó közlekedés. - -Az az állomás, mely most következék, igen kicsiny volt; a helyet, hova -megérkezénk, Zirabnak nevezik. Malom sok volt, de karavan csak egyetlen -egy. Én lovagoltam előre, hogy a helyet elfoglaljam, s a persák által -igen udvariasan fogadtatám, de alig jöttek nyomomban szunnita -utitársaim, s a sziíta vendéglős szabad folyást engedett fanatismusának -és a szegény szunnitákat egész átok-záporral űzte vissza. Nekem kellett -pártjukat fognom. A persa, ki még nehány pillanat előtt oly nyájas volt -hozzám, meglehetősen durvává lőn irányomban is, s a kemény szavakat -kemény ütések is követék, s csak miután a tatárok zarándok-botjaikkal, -melyek Arábiából szent ereklyék gyanánt jönnek, elegendőkép -megfélemlíték őt, csak akkor változott meg magaviseletében s lett -barátságosabbá. S midőn egy csésze theára is meghivtuk, még nehány -történelmi adomát is elmondott szülőfölde hegyeiről a mi -mulattatásunkra. Egy hegy-oromra mutatott a többi között, hová Rusztem -az egyik lábát megveté, a másikat pedig egy két órai távolságban fekvő -másikra, s igy vagdalózott kardja hatalmas csapásaival, hogy a Diveket -Amul felé űzze. Estefelé, mikor már étkezésünket elvégeztük, mindkétnemű -utazókból álló csapat érkezék Mazendranból, mind valamennyi térdig érő -selyem bugyogót viselve, egyéb öltözetük is szürkés pirosas selyem -szövetből állott, mely a nap sugaraiban szivárványszint játszott. Soknak -csipejét széles öv boritá, melyről egy vagy több zacskó csüggött alá. Ez -az ő tarisznyájuk, mert Mazendranban a kenyér valóságos ritkaság. Az -itteni lakosság majdnem csupán rizsből él, melyből reggel egy-egy jó -adagot megfőznek, ebbe a zacskóba beleteszik, s magukkal viszik élelmi -szer gyanánt. Ők is rátámadtak pajzánul szunnita utitársaimra s megint -nekem kellett közbenjáróul fellépnem, s bárha persa beszédem világosan -megbizonyíthatá előttük, hogy én nem vagyok közép-ázsiai, mégis -izetlenkedéseik közepette az egyik olyan csapást mért reám botjával, -hogy azonnal vérzeni kezdettem. Ez tűzbe hozta az én utitársaimat is, -csoportosan védelmemre keltek, s ha őket le nem csillapíthatom, ki tudja -mi történhetik itt velünk. Egyébiránt azon szivesség, melylyel irántuk -viseltetém, igen nagy hasznomra vált, látták, hogy bennem őszinte -barátot nyertek, s égtek a vágytól, hogy előforduló alkalommal -viszonozhassák jóságomat, s valóban meg is tették, mert én -Közép-Ázsiában aránylag sokkal nagyobb veszedelemben forogtam mint ők -itt s minthogy ők gazdagon lefizették tartozásukat, egyedül csak is -annak köszönhetem, hogy incognitom oly szerencsés véget ért. - -E mindig bensőbbé váló barátság, kivált eleinte, sok kellemetlenséget is -okozott nehéz szerepemben. Minél jobban elenyészett az efendi czím, -annál inkább kellett koldússá és közép-ázsiaivá lennem. Nem egyszer -történt, hogy a communismus szabályaihoz híven, most ez, majd amaz -öltötte fel ruháimat, vagy alvás közben azokkal takaródzott; sőt egy -fiatal Hadzsi nehány nap mulva tisztálkodási toiletteje alkalmával ingét -is odavetette hozzám, hogy szabadítanám meg ezt azon hivatlan -vendégektől, melyek pusztitására ő most nem ér rá, minthogy -kenyérsütéshez kell látnia. Rá kellett állanom, de hogy milyen -érzelmekkel fogtam munkámhoz, ezt a nyájas olvasó elképzelheti, a -nélkül, hogy hosszas magyarázatra lenne szükségem. Ma, midőn -Közép-Ázsiáról szóló könyvem, Európában úgy, mint Amerikában érdeme -fölötti méltánylásban részesül, és sok ezer olvasó olvasta azt át, mégis -csak azoknak lehet igazi fogalmuk nélkülözéseimről és nyomoromról, a kik -maguk is huzamosb időt töltöttek keleten. A nyugati, Kis-Ázsia -bensejében, minden lépten-nyomon szidja a keletit piszkosságaért. -Persiában még jobban felingerül; azonban mit fog a világ mondani, ha én -azt állitom, hogy mind a törökök, mind a persák valóságos fashionable -gentleman-ok a közép-ázsiaihoz képest. A következő napon, bárha az -állomás igen rövid, mégis nagyon korán kellett utra kelnünk. Ez egész -Persiában hires rosz utjáról, s pedig ha valamely ösvényt még a persák -is rosznak tartanak, képzelhető, hogy az csakugyan milyen lehet! A szűk -völgy itt mindig tágabbá lőn, s estére a közel látszó mélységbe kell -vala jutnunk, mely őserdőktől fedetten, egész a Káspitenger partjáig -terjed. Utunk jobbára hegynek le ment, óriási sziklatömegek között, -melyek oda a magasságból gördültek alá; a talaj maga lágy és agyagos, s -minthogy a nap csak alig képes itt-ott keresztül hatni sugáraival az -erdők sürű lombjain, a sár majdnem örökösnek mondható. Ha azt állitom, -hogy ezen utat minden lépten-nyomon, mintegy három lábnyi szélességű -árkok szakasztják meg, melyekből egyes hegyes sziklacsúcsok magaslanak -ki, vagy óriási fatörzsek által van korlátozva, akkor még mindig -szépitve szóltam róla. Nyeregben maradni teljes lehetetlenség, mert -bárha sokan azt állitják is, hogy a paripa lába a legjobb vezető: alig -tettünk néhány lépést s nem egy hasonlóképen gondolkozó persát láttam a -sárban egészen alámerülni. Nem volt tehát mit tennünk, mint a kimagasló -sziklacsucsokra ugrálni, vagy a sikamlós gyalog uton négy kézláb mászni -tovább, valóságos pokoli kin volt ez, s az olvasó legkönnyebben fogalmat -szerezhet magának minderről, ha azt mondom, hogy egy Ferszakh -távolságot, mint egy hat óra alatt valánk csak képesek megtenni. Midőn a -sikságra érkeztünk, ember és állat úgy el voltak fáradva, hogy négy órai -pihenést kellett tartanunk, s utunkat csupán délután folytathatók. Itt -az út két ágra oszlik. Balra Balfurus felé vezet, jobbra pedig Száriba; -mi is ez utóbbira tértünk, s nem kevéssé valék meglepetve, midőn a mind -sürűbbé váló erdőségbe lépve, négyszögletes, szabályosan kivágott -kövekkel kirakott remek országútra léptünk, melynek mindkét oldala -mellett árok vonul. Persiában a készített országút valóban a ritkaságok -közé tartozik; s ez nem is a mostani kor munkája, hanem, a mint mondják, -Abbasz sah épitteté, hogy a Káspitenger partján fekvő kedvencz mulató -helyét, Esref-et annál könnyebben érhesse. Egyébiránt e műnek -megpillantása, a két oldalról környező erdőséggel együtt, képzelmemben -Európába varázsolt át engemet. Maga az erdőség oly sürű s oly -áthathatatlan vala, hogy ama mesék, melyeket egykor az eltévedtekről -hallottam, valóságnak látszottak előttem. Hemzseg e táj madarak és -állatok legtarkább vegyülékétől, és az indiai Dzsenjelek után, a lehető -legvonzóbb hely volna európai sportsman-jaink számára. Utitársaim alig -birtak örömükben hová lenni, azon roppant mennyiségű puszpangfát -megpillantva, mely itt egészen gazdátlanul növekszik, s melynek mind az -ő hazájukban, mind általában egész Ázsiában igen nagy ára van. Ugyanis -puszpangfából készülnek azon félkerek fésük, melyek egy-egy darabját -minden müzülmannak szüntelenűl magánál kell hordania a korán egyik -rendelete szerint, a szakálnak előirt toilettejét ezzel végezendő. Az -ifjabbak nem állhattak ellen azon vágynak, hogy egypár hatalmas ágat le -ne vágjanak, miket aztán majd a távol Khokandba magukkal vinnének, -azonban csakhamar belátták szándékuk kivihetetlenségét, s még az este, -az állomáson, valamennyit a tűzre vetették. - -Minthogy a reggeli órák nehéz vándorlása jóformán kimerített -mindnyájunkat, az estszürkület beálltával valamennyien hely után -néztünk, a hol megpihenhetnénk. Le is telepedtünk volna a legelső -kinálkozó helyen, de a velünk jövő nehány persa figyelmeztetett -bennünket, hogy ezen erdőségben, kivált ez évszakban igen sok ragadozó -állat van, melyek rablási vágyuktól ösztönöztetve, éjszakánkint még az -erősen épült hajlékokat is megtámadják, s igy a szabad mezőn tanyázóra -nézve még sokkal veszedelmesebbekké válhatnak. Kivált a tigrisek voltak -azok, melyek bárha nem oly vérengzők is mint a bengaliak, óvatosságra -intettek bennünket. Minden fáradtságunk daczára, egész késő éjszakáig -haladnunk kellett tehát az erdőségben, mig nehány különálló -házcsoporthoz jutottunk, melyeket Heften-nek neveznek, s melyek -közelében az erdő szélen megtelepedtünk. Elhatároztuk, hogy egész éjen -át a lehető legnagyobb tüzet fogjuk lobogtatni s mellette felváltva -virrasztani; mert a persák tudósitását épenséggel nem tartám pusztán -megfélemlités végett mondottnak. Már az egész tájat bevilágította éjeli -tüzünk lángja, s mégis a közeli sürűségből szünni nem akaró recsegés és -röfögés hangzott felénk. Éhes vadkan falka volt, mely zsákmány után -tört, s csak is egy-egy fegyver elsütése által sükerült őket némileg -sakkban tartanunk. A sakalok még oly szemtelenek is voltak, hogy úgy -körülszaladgáltak bennünket, mintha házi állatok volnának, s még a -botütések sem használtak ellenük; s merüljön csak az ember valami mélyen -a beszélgetésbe, s ne vigyázzon élelmi szerére vagy ruhájára, ezek -bizonyára ott teremnek macskaügyességgel és elragadják. Mindazáltal az -egész éjen át semmi veszedelem sem ért bennünket, sőt ez éji táborozás, -az óriási rengeteg közepette, igen kellemes emléket hagyott hátra én -nálam; egy penabad-ért (körülbelől fél frank) 10 fáczánt vettem, nagyot, -kövéret s kitünően jó izűt. Tatár utitársaim is bőségesen bevásárlottak -ez áruczikkből, mely itt oly roppant tömegben található, hogy az erdőség -sürűjében, hol a felrepülés lehetetlen, százat meg százat lehet bottal -leverni, s még harmadnap mulva is fáczánpecsenye pótlá az itt különben -nagyon drága kenyeret. - -Mig úgy éjfél táján, mikor a virrasztás sora rám került, itt ültem volna -a vígan pattogó tűz mellett, khinai tatár barátaimmal, itt e regényes -erdőségnek közepette, meg nem állhatám, hogy ezen, még az éji ruhába -öltözötten is oly elragadó természet végig tekintésénél gondolatban a -távol nyugat felé ne repüljek. Hadzsi Bilal barátomat is meghatotta a -jelenet fensége, ő is odagondolt a khinai tatárságban fekvő háza tájára, -közlékenynyé lett, nejéről, gyermekeiről kezdett beszélni, a mit a -müzülman igen ritkán cselekszik, s mélyen felsohajtott, mikor -legfiatalabb leányának nevét emliték ajkai. „Hihetőleg az legkedvesebb -gyermeked“ – kérdezém. „Igen, efendi – viszonzá a tatár – negyedik -kedvencz feleségem leánya, a kit nem pénzért vettem, hanem a ki tiszta -ragaszkodásból jött hozzám, bárha kétszer oly idős vagyok mint ő.“ -Elbeszélte aztán, hogy a leányok, az egész világ kerekségén az ő -hazájában a legolcsóbbak; „Törökországban, Persiában, sőt még -Közép-Ázsiában is drága pénzen kell megvenni az embernek jegyesét, de -minálunk hat Tillan (arany) mindig lehet feleséget kapni. Nálunk az élet -is olcsó, s minthogy te, a mint mondád, még nőtlen vagy, jőjj velem -Akszuba, települj meg ott és bizony boldog lehetsz!“ - -Egy másik, Namengan közelében fekvő birtokának szépségeit kezdé vázolni -előttem. Ő is meghítt. Mind valamennyi saját otthonáról beszélt, s én -most érzém talán legnehezebben, hogy incognitom szigorúan tiltja, azon -földnek nevét ajkaimra venni, a hol én születtem, s melyet a -világkerekségén a legfőbbnek és legszebbnek tartok. Igy váltakozott -beszéd beszéd után, mig végre a hajnal fénye tört keresztül az erdőség -lombjain. Mikor egészen megvirradt, mi is nyergeltünk, hogy Heftenből -Szári felé, Mazendran fővárosa felé vonuljunk. Nagy szomorúságunkra itt -végeszakadt a pompás országútnak, s a mily jó ez volt eddig, ép oly -kimondhatatlan rosz lett az, melyen ezután haladtunk. Majd holmi -nyomorúságos töltéseken vonultunk végig, melyek beláthatatlan mocsárok -közepette, vékony szalagocskák gyanánt kanyarognak, majd csak félig -kiszáradt mocsárokon keltünk át, hol mind az ember, mind az állat csak -lejtve-szökve juthat keresztül, s az a gondolat, hogy egyetlen hibás -lépés a kevésbé szilárd helyre intézve, az embert feneketlen sárba -ejtheti, minden inkább volt, csak kellemes nem. - -Két órai haladás után megint erdőségbe jutottunk, melybe alig léptünk -be, s már is erős czitrom- és narancsillat ütött meg bennünket, s -csakugyan sok helyütt e déli gyümölcsöket termő egész kertekre akadtunk. -A sárga gyümölcs gyönyörűen vette ki magát a tündöklő zöld lombozat -között, s a fák oly dúsak valának, mint még semmi egyéb gyümölcsnél nem -láttam eddigelé, s majdnem minden ágat egy-egy támasznak kellett -tartania. Közel az ilyen kertekhez négy erős oszlopon álló négyszögletes -házacskák emelkedtek, az ültetvényesnek és tulajdonosnak házai, ki csak -is jó magas létrán juthat házába. Midőn e különös épitészet okát -kérdezém, azt nyertem feleletül, hogy részint a talaj nedvessége, -részint a rovarok roppant száma lehetetlenné teszik a földön lakást; s -csak egy pár lábnyi magasságban legyen is az ember a föld fölött, az -álom már is sokkal könnyebb, s a levegő sokkal egészségesebb. „Semmi sem -tökéletes a világon – monda társaságunk egy kegyes zarándoka – minden -rózsának meg van a maga tövise, s ha e paradicsomszerű tájéknak sem -rovarai, sem nedvessége nem volnának, ezek az eretnek siíták még azt -képzelnék, hogy ők már e földi életben elnyerték a paradicsomot.“ - -Egyébiránt itt is úgy találtam, hogy Mazendran lakójának beteges -külszine, igen nagy ellentétben áll szülőföldének gazdag természetével. -S ha azt kérdém ezen emberektől, ha ugyan itt művelik is kertjeiket, de -lakhelyeiket mért nem teszik át máshová; nagy csodálkozásomra mindenütt -azt hallottam válaszul: hogy az erdő, bárha egészségtelen is, -mindazáltal jó erősség gyanánt szolgál az ember-rabló turkomanok ellen, -kiktől e vidéken, a sík, szabad tájon, senki sem tudná magát -megvédelmezni. - -Ali Abbad falunál, falunál – mondom, – bárha alig áll többől nehány -háznál, megállapodtunk és reggeliztünk. Utitársaim neki mentek a -narancsfáknak s nehány fillérért szabad volt annyit enniök, a mennyit -csak birtak; s mégis oly mohón fogtak hozzá, hogy az első darabokat -héjastól együtt nyelték le. Az ő hazájukban ennek a gyümölcsnek csupán -nevét ismerik, s az ali-abbadi reggelire, bizonyára holtuk napjáig meg -fognak emlékezni. Én ezen közben, mint rendesen szoktam, most is a -persák közé vegyültem, s figyelemmel hallgatám a kormányzóról, sahról, -vagy a turkomanokról szóló beszélgetéseiket, s minthogy a többi között -az is értésemre esett, hogy Seh Taberszi, a Bábik hirneves erődje – -vagyis azon vallási rajongóké, kik egy időben az egész vidék rémei -valának, ugyancsak e tájon áll; különös örömmel hallgattam néhány -szemtanúnak ezen hires fanatikusok harczairól szóló előadását. A Bábik -felekezete csakugyan nevezetes tünemény Persia müvelődés történelmében, -s minthogy e hirhedt próféta fel és letünése érdekelni fogja a hazai -olvasót, itt egy kis kitérést akarunk tenni, s mig a karavan nagy -csendesen vonul Szári felé, elmondjuk, ki volt az a Báb, hogyan jutott -oly nagy hírre s hogyan kellett elvesznie. - - -_Báb és Bábi-k._ - -Sirazban 1843 táján egy fiatal mollah élt, kinek neve: Mirza Ali -Mohamed, ki éles elméje, a szent könyvekben való jártassága, kellemes -külsője, csengő hangja és szép szónoki tehetsége által igen korán kitünt -ismerősei körében. Mindezen tulajdonokhoz még az is járult, hogy ő mint -szeid, származását egyenes ágon vezeté le a próféta családjától, s azon -kettős tisztelet, melyben személye és tehetségei folytán részesült, az -ifjú mollahnak már természettől is felhevülésre hajlandó kedélyét, -önbálványozással és magatúlbecsülésével tölté el. Nem elégedvén meg a -tanulmányok szokásos folyamatával, miket a persa hittanulóknak végezniök -kell, már korán Rumuzat-tal, azaz: titkos tanulmányokkal foglalkozott, -sokat érintkezett Gebrekkel, hindukkal és örményekkel, s minthogy a -dolgok régi állásával nem volt megelégedve, mindig ujabb és -rendkivüliebb dolgok kutatásába mélyedt, s minthogy nagyságának -képzeletében tehetségei valami rendkivüli terményeivel akart előlépni, a -heves vérű délszülöttet az az eszme foglalkoztatá kezdettől fogva, hogy -ő az Iszlam vallásos épületét halomra dönti, annak helyébe uj hitet -állit, s ezen új tannak ő lesz a prófétája a világ előtt. Hogy az ilyen -tervvel nem könnyűség az iszlamita keleten fellépni, azt mindenki előre -is sejtheti, s ezt Szeid Ali Mohamed is igen jól tudta. Hogy -bekövetkezendő hatalmát megalapíthassa, nem volt szabad kegyes és lelkes -siíta hirét már előre elvesztenie. Sok ideig szigorú asceta-életet élt, -Mohammedet és az Imamokat legmélyebb tisztelete tárgyaiul tartá, s hogy -még inkább olyanul tündököljön, mint a kit Isten lelke különösen -ihletett, még Mekkába is elzarándokolt. Onnan Bagdadba ment, hogy az -ottani környéken levő, s a siíták által szenteknek tartott helyeket -meglátogassa. Útközben, volt gondja rá, hogy földiei közül mindig -egy-egy kiváncsi csoportot gyüjtsön maga köré. Mondják, hogy lelkes -szónoklatának csodás hatása volt, s hogy sokan, a kik a végett mentek -hozzá, hogy általa az Iszlamra tanittasanak, szavainak hatalma által -annyira félre vezettettek, hogy lelkesedésük hevében alig vették észre -miszerint a mollah, a helyett hogy vallásukban megszilárdítaná, még -inkább el is téritette őket attól. Midőn a Tigris partjairól visszatért -szülővárosába, utitársai, kik egyszersmind első követői is valának, -nagyszámú proselytát szerzettek tanainak. Uj vallás alapitásáról még szó -sem volt nyilvánosan. Még csak az járt ajakról ajakra, hogy Hadzsi Ali -Mohamed igen gyönyörűséges dolgokat beszél. Házát a hallgatók szünet -nélkül ostromolták, az utczákon mindig úgy jelent meg, hogy a lakosság -különböző osztályainak egész tömege kisérte, mollahk, kézmüvesek, -parasztok stb. s a mint Sirazban hallottam, ez időben nem is az általa -alapitandó valamely uj vallás eszméje, – mint inkább találó logikája, -melylyel egyéb mollahk visszaéléseit ostorozá, s a szent irás némely -kétes helyeinek merész magyarázata volt az, mi az egész világot -foglalkodtatá. Hogy ezen mollahk nem sokára legveszedelmesebb -ellenségeivé váltak, ezt előre nagyon könnyen el lehet gondolni, általuk -ámitónak neveztetett, mint eretnek megvettetett, a mi azonban őt, a maga -felekezete előtt annyival is inkább tisztelet tárgyává tette, minthogy -az uralkodó Mollahkat Persiában nem nagyon szeretik, s midőn több -nyilvános disputatióban Sirazban, az ulema-világ legelőkelőbb tagjait -páratlan ékesszólásával legyőzte, s ezen diadal neki a győzhetetlenség -pálmaágának fensőbbségét megszerzé: a mi rajongónk csakhamar nyilván -szint kezdett vallani igazi czélja és szándékai felől. Kimondá, hogy -nemcsak a sirazi mollahk, nemcsak az iráni mollahk, hanem az Iszlam -minden mollahja tévedésben él, s hogy az igaz hit gyémántja az ő -birtokában lévén, ő azt nem sokára úgy fogja ragyogtatni, hogy annak -tündöklése az igaz hivőket a legtávolabb országokból is hozzá vezetendi, -s az ellenkezőket vaksággal fogja megverni. Sőt még annyira is ment, -hogy egy alkalommal a mindenható s közte levő viszonyt vázolván, lángra -gyúlt tanitványai előtt, arab nyelven felkiáltott: „Hu el ilm, ve ena -babi hi!“ „Ő a tudomány és én az ő kapuja!“ azaz: ha ti ő hozzája -akartok jutni, csak én általam tehetitek. S minthogy ő magát a Báb -(kapu) melléknéven nevezé, ez lett nem sokára bevett nevévé mások ajkain -is, s most már tanainak követői is Bábi-nak hivattak. - -Valóban különös, hogy a persák, kik külsőleg oly lelkesűlt -mohammedanoknak látszanak, s kik különösen a maguk felekezetéhez oly -rendkivüli fanatismussal ragaszkodnak: az uj prófétának, az ő előbbi -hitelveikkel oly merőben ellenkező tudományát oly vakon elsajátíthaták; -s ugy hiszem, ez is megbizonyitja oly sokszor kimondott nézetemet, hogy -a persák minden külső bigottságuk daczára, a kelet leggyengébb hitű -mohammedanjai. Könnyen izgatható kedélyük mind abban a mi uj és -rendkivüli, a legnagyobb élvet találja, s habár csak igen kevesen érték -is a bábi-tudomány lényegét, s talán abba bele sem akartak mélyedni: -mindamellett mégis buzgó követőivé lettek, őt földöntúli lénynek -tekinték, s Hazreti Ala (Legfőbb magasság) czimmel tisztelték meg. - -A sirazi hatóság, mely Báb fellépését sokáig ártatlan tréfának tekinté: -csak akkor ébredt eszméletre, midőn amannak már tekintélyes hatalma -volt. Mirza Huszein Khan, a kormányzó, az egyházi tekintélyekkel együtt -elhatározá, hogy az ügyek állásáról jelentést teend a teherani udvarnál, -hol, természetesen, a legfeketébb szinekkel rajzolák mindazon -veszedelmeket, melyek az eretnek Szeid fellépése által, az igazi vallást -fenyegetik. Azonban Báb, ki erről csakhamar tudósítva lőn, cseppet sem -jött zavarba. Ő is írt egy levelet a királynak és minisztereinek, s -keserű panaszokra fakadt az ulemák romlottsága felől, s azt mondá, hogy -ő isteni küldetés által van arra felhiva, ezen a bajon segíteni. Jól -tudja ő, hogy ellenei sok küzdelmet fognak támasztani ellene, de ő bízik -ügye igaz voltában, melyért mind ő, mind követői, ha kell, életüket -szivesen feláldozzák. Az időben a gyenge Mehemed sah uralkodott, vagyis -jobban mondva minisztere Hadzsi Mirza Agaszi, kinek bizarr vallásos -eszméire, a szofi-sághoz való ragaszkodása s a Gebrek iránt viseltetett -barátságra az igazi müszülman világ a nélkül is ferde szemmel nézett. A -mint előre látható vala, ezen miniszter a mollahk minden vádoskodása -daczára a sirazi Szeidet nemcsak hogy szigorúan meg nem feddette, hanem -– a mint sokan állitják – titokban még pártfogása alá is vette. A -helyett, hogy eltették volna láb alól, csak házi fogsággal bünteték, a -mely engedékeny bánásmód követőit a legnagyobb örömre gerjeszté, s azok -száma napról napra tetemesen növekedék. Maga Báb is sokkal világosabban -és nyiltabban szólt ezután missiója felől, s tanait nem csak a maga -körében hirdeté, hanem szétküldött apostolai által az ország minden -részében terjeszteté. Ez utóbbiak közül, kivált egy bizonyos Huszein -Busrevie nevű mollah tünt ki, mint a kinek jeles képességeit, ellenségei -maguk is elismerték. Sirazba Khoraszanból jött, hol ifjusága éveit -vallástudománynyal és casuistikával tölté, a „legfőbb magassággal“ -megismerkedett, és csakhamar legtevékenyebb és legbuzgóbb segédévé vált. -Visszautaztában nyilvánosan is fellépett Iszfahanban, s mind ott, mind -Kasanban, úgyszinte Teheranban is annyi lelket téritett megához, s oly -annyira felgerjeszté mindenek figyelmét, hogy az utóbbi helyen maga a -király is szólni kivánt vele. Mind ezt, mind pedig minisztereit -hasonlókép meg akarta tériteni, főnökének vallástanát elébük -terjesztvén. Gobineau gróf beszéli, hogy a többi között arra is -czélzott, miszerint Iran és Európa között mindig szorosabbá és -szorosabbá füződvén már az egymást összekapcsoló viszonyok, szükség van -e vallásra, minthogy a nyugattól elszakasztó olyas eszmékről, minők -például a frengik megvetése, mint tisztátalanoké, a soknejűség stb. -illendő immár lemondani, s hogy ugyanezen gondolatok Közép-Ázsiának már -három nagy uralkodóját, u. m. Sah Akhbar nagy mogult, Sah Iszmaelt és -Nadir Sahot is foglalkoztaták. Báb nem akar egyebet, mint ezt a fusiot, -s ha a király őt pártfogása alá veszi, önmagát halhatatlan hírrel fogja -koronázni. Mehemed Sah, mint telivér keleti ember, ki előtt a „laisser -aller“ elve volt a legkedvesebb, egészen más dolgokért epedt, mint a -mikre őt a mollah serkentgeté. Legnagyobb gondja az volt, hogy az őt -gonoszul gyötrő köszvény fájdalmaitól megszabaduljon, aztán nyugalmat -élvezhessen, s igy a nélkül, hogy Báb fellépteért valami nagy haragot -mutatott volna, Mollah Huszein nyugtalanító szavai elegendők valának -arra nézve, hogy ennek kijelentessék, miszerint ha abban a nyomban -minden követőivel együtt el nem tisztul Teheranból, bizonyára pórul jár. -Távozott tehát, de a tapasztalt ellenzés csak növelte még buzgalmát, s -bárhol jelent legyen meg az országban, szavainak hatalma mindig sokat -hóditott meg az új tudomány számára. Báb után őt tekintették második -főszemélynek, s csakugyan nem sokára a „legfőbb magasság helytartójának“ -neveztették el. - -Ezenkivül még más két főmunkatárs is volt. Az egyiknek neve Hadzsi -Mohamed Ali Balfurusi (azaz: Mazenderanból, Balfurusból való), a másik -pedig egy kazvini nő, kinek eredeti neve Zerin Tadzs, Báb által Gurretül -Ain (szemkápráztató)-ra változtatott. Ez utóbbinak szépségéről és -szellemi tehetségéről csodákat beszélnek. Egy mollah leánya volt, s már -korán foglalkozott theologiával, ki midőn az új próféta tanait -megismeré, legbuzgóbb követői egyikévé lőn. Daczára atyja, nagybátyja és -férje minden esdeklésének, magát az új vallás hivének vallotta, -nyilvános helyeken fátyol nélkül jelent meg mindenütt, s a merre csak -járt, mindenütt azon tanokat hirdeté, melyek őt át meg át hatották. Az -irani iszlam-világban ez szokatlan tünemény volt. A szép fiatal asszony, -ki nemcsak müvelt, hanem valósággal tudós, ki fátyol nélkül jár szerte, -de a mellett ritka erényes, tiszta jellemű: mindez oly feltünő volt, -miszerint nem csoda, ha apostolkodásának rendkívüli eredménye lőn. - -Ők hárman egész Iran megtéritését feloszták maguk között, s valóban -bámulatraméltó, hogy a kormány mind Mehemed Sah utolsó éveiben, mind -Naszr eddin trónralépte kezdetén, oly nyugodt szemmel nézte, hogyan -aknázza alá Báb egész Persiát agitatorai által; hogyan veti a -meghasonlás üszkét nemcsak a nép és hatóság közé, hanem egy és ugyanazon -család különböző tagjai közé is, sőt hogyan készíti elő, mily -kényelmesen, egész Irant egy nagyszerű forradalomra. Az első nyilvános -zavargás Khoraszanban tört ki. Ott Mollah Huszein állt az áttérittettek -élén, s bizonyára igen sok dolgot adott a hatóságnak, mely különben is a -fellázadt Szalar leküzdésével vala elfoglalva. Mesedben és Nisaburban -utczai harczra is került a dolog. A bábik, azon pillanattól kezdve, -melyben az új tant felvették, annak egyszersmind legelkeseredettebb -védelmezőivé is váltak; s nem egy mollah vagy kereskedő, ki eddigelé -fegyvert jóformán sohasem fogott kezébe, az új vallás iránti lelkesedése -folytán, egészen bátor harczossá változott. Azonban Korasszanban Mollah -Huszein Busrevinek még sem lehetett nagy kilátása, valami igazán tetemes -pártot szerezhetni. Mazendran hegyvidékére vonult tehát hiveivel együtt, -hol törekvéseit fényes süker koronázta. Ugyanis alig töltött ott nehány -hetet, s oly roppant néptömeg sereglett körébe, hogy a kormányzó Khanler -Mirza, a tartomány további védelmére képtelen levén: Teheranból -kényszerült segedelmet esdeni. Az új vallás követői ellen egészen rendes -háború lépett folyamatba. S bárha a hadi szerencse mindig a vallásos -rajongók részén volt is, mindamellett a túlhatalom visszavonulásra -kényszeríté őket; de Mazendran, mint erdős, hegyes tartomány, nagy -bőségében lévén a rejtekhelyeknek, az üldözöttek a Szari és Balfurus -közt vezető út menti Seikh-Taberszi nevű bucsújárási helyet választák ki -erősségük gyanánt. Árkokat vontak körülötte s rövid idő alatt annyi -élelmi szerrel ellátták a bábik magukat, hogy a leghevesebb ostromot is -jó ideig kiállhatónak itélték. Innen szakadatlanul űzték a tartományban -térítéseiket. Mollah Huszein Busrevi és Mohamed Ali Balfurusi, a két -fővezér, fáradhatatlan volt a maga buzgalmában, s csudákat beszélnek -azon vak engedelmességről, melylyel alattvalóik minden parancsokat -teljesíték. S midőn utóbb körülvétettek és a heves ostrom alatt sokat -kellett szenvedniök, a határozottságnak és halálmegvetésnek oly fényes -példáit mutaták közülök sokan, minőkre a keletieket csakis a -lelkesültség teszi képesekké. - -Emir Nizam erélye folytán, ki Naszr ed din Sah trónralépte alkalmával a -nagyveziri tisztet tölté be, nagyobb számú hadsereg vonult Seikh -Taberszi megvételére. – Eleinte a bábik nehány szerencsés kicsapást -tettek a várból, melyek alkalmával rémitő pusztitást vittek véghez a -persák között. Mazendrandban még mai napig a legrémitőbb szinekkel -festik azon kegyetlenségeket, melylyel az ilyes küzdelmek alkalmával, a -felek egymással bántak. Végre a félőrült Bábik száma mind jobban -fogyott, maga Mollah Huszein Busrevi is elesett a csatában, a -megmaradottak pedig, éhségtől gyötretve, még egy kétségbeesett csatát -kisérlettek meg, igy sikerült aztán a királyi hadseregnek e fészket -bevenni, mely az egész vidéknek réme volt, – de az út csak a fanatikus -védelmezők holttestein keresztül vezetett az erődbe. - -A mig a mazendrani küzdelem egész Irant a legnagyobb feszültségben és -kiváncsiságban tartá, maga Bab sirazi házában élt, a kormány -rendeletéből, elvonultan; nem társaloghatott jóformán senkivel, ha csak -földöntúli szellemekkel nem, mint övéi álliták, s most már valóban ő -maga is igaznak hitte missióját, mert vajon nem eléggé csodálatos-e, -hogy a mig ő csendben elvonultan él, tanai az egész országban, a -lakosság minden osztályánál napról napra jobban terjedeznek. Nemcsak -pórok, hanem Mollahk is, kiváltképen pedig nagyszámú Szeid csatlakozott -az uj tudományhoz, sőt a Persiában lakó zsidókat is nagyban érdeklé. -Szerencsés fejlődésére nézve igen sokat tett, hogy mindjárt kezdetben -olyan erélyes férfiak álltak az ügynek élén, mint Mollah Huszein -Busrevi, ki magával a királylyal is szembe mert szállni, s a királyi -csapatok gyakori megveretése, az új tannak legbeszédesebb csodatette -volt. - -Alig fojtatott el Mazendranban a lázadás lángja vérpatakokkal, midőn a -küzdelem, még pedig nem kevesebb elkeseredéssel, az ország más helyén is -megkezdetett. Ezen hely pedig Zendsán vala, a népes Khamsza kerület -fővárosa, hol Mollah Mohamed Ali Zendsani a lakosságot ép oly -bámulatraméltó erélylyel izgatá fel előbb az ottani kormányzó, utóbb a -Teheranból jövő nagy sereg ellen, mint Mazendránban másik hitsorsosa. -Még mai nap is láthatók a pusztulás nyomai, melyet ezen küzdelem -Zendsanban minden irányban terjesztett. - -A Bábik a most nevezett város czitadellájába vonultak, s bárha jobbára -békés polgárokból lettek katonákká, hihetlen elkeseredéssel harczoltak, -bátorságuk valóságos csodákat tett, mig végre a királyi sereg túlszáma -által nyomottan, a kétségbeesés utolsó küzdelmeit vívták. Egy ilyennek -alkalmával Mollah Mehemed Ali veszélyesen megsebesült, s midőn több napi -súlyos szenvedés után végét közelíteni érzené, ügyfelei főbbjeit halálos -ágya körül gyüjté még, s ágyúdörgés között adta ki nekik utolsó -parancsait. „Felhivta őket – beszéli Gobineau gróf – hogy az ő veszte el -ne csüggeszsze őket, mindvégig maradjanak meg híven az ügy mellett, s -álljanak ellen minden támadásnak. Bebizonyitá nekik még azt is, hogy ez -nem leend valami nagyon drága árú hőstett, mert ő maga negyven nap mulva -ismét fel fog támadni, s a halál nekik sem lesz sokkal keserűbb. -Mosolyogva inté a körülállókat, legyenek vidámak, mert – a mint mondá – -ilyes ideiglenesen tartó balsorsban, semmit sem szabad olyannak -tekinteni, a mi az embert valóban elszomoríthatná. Ilyen szavak között -adta ki lelkét.“ Öltönyöstől, oldalára kötött karddal temettetett el. De -a hadsorokon csakhamar észre lehetett venni az ő hiányzását. A királyi -hadsereg mindig több és több tért nyert, s a Bábik fanatikus követői -végre is fegyverletételre kényszerültek, s bárha nekik kegyelem -igértetett, kegyetlenül levagdalták valamennyit. - -Egyéb helyeken is voltak holmi kisebb jelentőségű kitörések, de Persia -akkori erélyes főminisztere elérkezettnek látta az időt, hogy a baj -gyökeresen megorvosoltassék. A sirazi prófétát saját házában elfogták, s -előbb a gilani Csejrek erődbe vitték, honnan azonban két legbuzgóbb -hivével együtt Tebriz várába záratott. Itt eleinte a város legelőkelőbb -s legtudósabb Mollahknak gyülekezete elé idézteték, kiknek az volt -feladata, hogy tanait czáfolják meg, tekintélyét ezáltal semmisitendők -meg a nép előtt. Báb a lángész és lélekjelenlét fényes bizonyságát adta -a heves vitatkozásban, azonban minthogy őt kiáltó tévedéséről meg -kellett győzni, nem használt semmit minden ügyekezete, s mint eretneket, -ámitót, s a király és vallás ellen lázitót, halálra itélték. Hogy a -világ meggyőződjék a próféta halandósága felől, kivégeztetését a lehető -legnyilvánosabban akarták végrehajtani. Két hű tanitványa kisérte utolsó -utján. Az egyik, Aga Szeid Szerveizi a kinok gyötrelmétől kimerülten -földre rogyott és keservesen sírt. Kegyelmet igértek neki, ha megtagadja -hitét és Bábot gyalázó bántalommal illeti. Ő, fájdalmai által -meggyőzetve, megfeledkezék magáról, s urának szemei közé köpött, – mire -aztán szabadon bocsáttaték. Teheranba menekült, de utóbb megbánván -ekkori gyengeségét, még sokkal dühösebb bábivá lett, s a legborzasztóbb -kinhalállal kellett elvérzenie. A másik tanitvány egészen állhatatosan -megmaradt mellette s ura mellé állittatott egy falhoz, hol mindakettőnek -golyó által kell vala meghalniok. Mindketten kötelekkel voltak -odakötözve, de ki irja mindenek bámulatát, midőn egy egész századnak, a -két halálra itélt ellen irányzott tüzelésére, a füstgomolyból maga Báb, -a próféta egészen sértetlenül előlépett. A golyók, majdnem hihetetlen -módon mindazon köteleket szétszaggaták, melyekkel ő oda volt kötve, s -még pedig olyan módon, hogy őt magát egyetlen egy sem érte, s minthogy a -távolban egy őrházat látott, nagy gyorsasággal abba menekült. - -Ha Bábnak ebben a pillanatban elegendő jelenléte van, s midőn az egész -tömeget – melyben bizonyára követői is valának – a legnagyobb -csodálkozás fogta el, ha ekkor szabadulását valamely isteni csodának -tulajdonítja s a körülállókhoz beszédet intéz: semmi kétség, hogy sem a -katonaság, sem a király, sőt a világ semmi hatalma sem merte volna őt -ujra a halál elé állítani. Azonban az utolsó órának kinjai minden -lelkiéberségétől megfoszták; elfogatott, ujra megkötözteték s bárha alig -lehetett embert találni, a ki másodszor is rá lőjjön, mindazáltal a -második tüzelés, mégis azonnal véget vetett életének. Összeroskadt, s -hogy a nép csakugyan meggyőződjék az egyén azonossága felől, holttestét -három napig hurczolták szerte a városban. - -Báb meghalt ugyan, de követőinek tüze nem lohadt le az ő elestével, sőt -inkább ujabb s még hevesebb lángra gerjedett, az elesett vértanú iránti -szeretettől és a gyilkosok elleni boszúvágytól. - -A fiatál király, Naszr ed din Sah, kit minden oldalról ösztönöztek a -Bábik erélyes üldözésére, csakugyan minden kigondolható kegyetlenséget -is alkalmaztatott ellenük, mi amazok boszúvágyát is még inkább -felizgatá, elannyira, hogy a király alig szabadulhatott meg egy -veszélyes merényletből, melyet nehány elhatározott Bábi személye ellen -megkisérlett. Időről időre még most is merülnek fel hirek egyes -összeesküvésekről és merényletekről, melyeket ezen rejtett felekezet -tagjai intéznek, s csak a legkisebb gyanú is elegendő arra, hogy egész -családok kiirtassanak. Egy bizonyos Szuleman Khan kivégeztetését még -maguk a persák is hallatlan kinzatásnak nevezik. Ez, kire rábizonyodott, -hogy az összeesküvésnek feje: halálra itéltetett. Jó testes ember volt, -s előbb négy vágást tettek mellébe, melyekbe egy-egy égő gyertyát -helyeztek, s addig vezették körül a Bazaron, mig a gyertyák viasza -leégvén, azok kanóczai, a halálraitéltnek testéből szivárgó kövérséget -kezdék égetni. Tüzes patkókat vertek aztán meztelen lábára s ekkor ismét -vezetni kezdék; végre egyenkint kihúzkodták fogait, s félhold alakban -megint beleverték koponyájába, s csak ekkor halt meg. Nemcsak férfiak és -aggastyánok, hanem még nők és gyermekek is voltak, kik a bábi-tanért, -rendkivüli stoicismussal szenvedték el a halált. Sokat meg akartak -menteni, őket a vallott elvek megtagadására serkentvén, de csak igen -ritkán, vagy épen nem sükerült egyetlen tagot is megtántorítani. A -halált, mely az ő fogalmaik szerint az életnek kivánatraméltó örvendetes -vége, csak egy mulékony álom, melyből nemsokára felébrednek: minden -kitelhető módon keresték, s túlboldogoknak mondák azokat, „kik szellemi -főnökük által oly eszközökül választattak, hogy áldozatuk által a -vértanúság koronáját nyerheték.“ - -Miután oly sokat beszéltünk magukról a bábikról, az olvasó méltán -követelheti, hogy említsünk némelyeket azon törvénykönyvről, vagyis azon -tudomány szelleméről, mely oly rövid idő alatt annyi hivet számlált, s -melyhez titokban – minden kiirtási kisérlet daczára – még ma is oly -sokan ragaszkodnak Persiában. Ott létemkor sokat hallottam ezen új -szekta kanonáról (törvénykönyvéről), melyet Báb maga szerzett, s melynek -egy hiteles másolata a teherani királyi könyvtárban őriztetik. Ujabb -időben – mondják – Pétervárra is vittek egy lemásolt példányt. Egyes -magánosoknál nem igen lehet szó az ilyes példányok létezéséről, mert -annak birása elegendő lenne, hogy az illető tulajdonos bábinak -tartassék, a mi rá nézve a legnagyobb veszedelmet hozhatná, s igy nem is -dicsekszik senki annak birtokával. S igy, valamint maguk a könyvek -titokban tartatnak, az egész új tudomány fölött is a bizonytalan ismeret -köde borong. Némelyek azt állitják, hogy Báb, kommunismust vallott, a -korant tagadá és az Iszlam minden institutióját rakásra döntötte. Mások -még tovább mennek s azt beszélik, hogy ő az ó persa és a keresztyén -vallás közötti álláspontot foglalta volna el, előttem azonban az a -versio látszik leghitelesebbnek, melyszerint Báb a Mohammed által -felállított prófétai sorozatot helybenhagyván, tőle csak annyiban tért -el, hogy az arab vallás-szerzőt nem tartja a legutolsó prófétának, hanem -a meg-megújuló isteni küldetéseket szükségeseknek itéli, s minthogy az -emberiség Mohammed óta ismét alásülyedt a bűnök nagy tengerébe: Isten -szükségesnek látta épen őt bízni meg a tanitás és javitás küldetésével. - -Mint próféta, az isteni személyiség tulajdonait kezdi részletezni, mely -értekezése arról tesz tanuságot, hogy keresztyénekkel és Gebrekkel sokat -érintkezett. Azután átmegy a mai társadalom institutióira, melyek -vezetését bizonyos számú papokra kivánja bizni. Templomai nincsenek, -kivéve a bábi-tanért elhalt vértanuk sirjait. Kihagyja a Kible-t is, -vagyis azon pontot, melynek parancsolata szerint az imádkozónak Mekka -vagy Jerusalem felé kell fordulnia. A bábiknak nem szükség a szeszes -italokról vagy más az Iszlam által tiltott eledelekről lemondaniok, -egyszóval menttek mindazon külsőségektől, melyeket Mohammed szigorúan -megtartandó parancsokképen irt követői elé. Igen szigorú a nem-bábik -ellen. Azoknak mit sem szabad birniok, s azért tőlük mindenüket el kell -venni, a mi bizonyára egy legfőbb magnes volt a kincs-szomjas iraniak -előtt. A zsákmányban csak a nép és a papság osztozik, a király és a -hatóság igen alárendelt szerepet játszanak. Adót vagy más egyéb -contributiót nem kell fizetni. Nem érdektelenek a házasságról szóló -parancsolatai, melyet mindenkinek szigorú kötelességévé tesz, s habár -megengedi is a férfiúnak, hogy második nőt is vehet magának, azt -senkinek sem tanácsolja s a többnejűséget általában igen veszedelmesnek -tartja. (Állitólag ezen törvényekben kell annak okát keresnünk, hogy oly -sok nő vált követőjévé), ezeknek azt is megengedé, hogy fátyol nélkül -járjanak. Szabad nekik a férfiakhoz hasonlóan bárhol is nyilvánosan -megjelenniök s általában mindazon előjoggal birnak, mint amaz előbbiek. - -A jónak és rosznak, a bizarrnak és bámulatraméltónak tarka keveréke -tehát, mit a Bábik szent könyve magában tartalmaz. Az úgynevezett Kanont -(törvénykönyvet) közelebbről nem láthatám s igy e hiányos jegyzetek, -melyeket most adtunk, részint az egyes persák tudósitásaiból merítettek, -részint pedig Gobineau „Les religions et les philosophie dans L’Asie -centrale“ czimű könyvében is feltalálhatók, azon a helyen, a hol Bábról -emlékezik. Reám legalább az egész Báb és tudománya, bármely egyéb hatást -tett, csak a komoly szándékú reformatióét, csak a valóságos lelkesülés -eszméjét nem. Évek során át érintkezvén a keletiekkel, úgy találtam, s -ezen lapokban már többször ki is fejeztem, hogy náluk igen nagy hajlam -mutatkozik egyik túlságból a másikba esni. A mig Konstantinápolyban -időztem, ott is két ilyenféle próféta lépett fel. A körültekintőbb török -kormány haladéktalanúl elfogatta őket s eltetette láb alól. Azon egész -földrészben, mely az Iszlamhoz tartozik, időről időre lépnek fel -fölhevült elmék, kiknek fellengző képzelmi tehetsége a közérdekeltséget -egy ideig foglalkoztatni szokta. A fejetlenség korszakában sokkal -könnyebb nekik hiveket gyüjteni, de a hol a kormányzásnak csak árnya is -található, ott, mint a fennálló rend megbontóit, haladéktalanúl -megsemmisítik. S minthogy az olyan szerencsés véletlenek, melyek -egyik-másik próféta vagy reformátor nevének megörökitését -előmozdíthatják, nem igen gyakoriak, s minthogy a keleti, minden -pillanatnyi felindulása daczára, mégis szivósan ragaszkodik a régi -institutiókhoz: igen könnyen elgondolható, hogy az ujonan felmerülő -próféták müve, ritkán éli túl önmagukat. „Oh a sors, a szeszélyes sors, -hány bolondot tett az már bölcs Salamonná, s hány Salamont, a világ -nevetségének és gúnyjának tárgyává!“ – mondja a keleti példabeszéd. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Szári, mely a mocsáros vidék közepette emelkedik, már három órányi -távolságban látható vala, mindazáltal az az út, melyet egész odáig -tennünk kellett, nehézségeire nézve ép oly feledhetetlen marad előttem, -mint az előbbi mazendrani. - -Egy nappal előbb itt eső esett, s igy az agyagos talaj majd egy lábnyira -fel volt ázva, e mellett az út szünet nélkül mélyedések vagy ásott -csatorna partján vezetett, de mindig olyan földön, hogy annak tapadós -agyagja lovak és gyalogosok lábához úgy odaragadt, miszerint minden -lépten-nyomon meg kellett állanunk, patkót és sarut tisztítani. -Kimondhatatlan gyötrelem volt az. A szegény állatok nem egyszer -térdrerogytak a sikamlós ösvényen. Alig egy-kettő jutott közülünk -szárazon Száriba, egyik is, másik is belehempelygett egypárszor a sárba, -s midőn igy tetőtől talpig sárosan bevonultunk a városba, épen sem -csodálkoztam fölötte, hogy a siíta persák hangosan felkaczagtak a sárral -bemázolt kis szunnita karavan láttára, s derültségük teljes mértékét -érezteték velünk. Ez akkor nyilvánult legjobban, mikor a karavanszerajba -bevonultunk. Egy csoport utcza-gyerek kelt nyomunkban s minden -kigondolható gúnyszavakkal és kiabálásokkal kisért egész a kapuig, -melyen át eltüntünk. Azonban, bárha nyilvánosan gúnyoltattunk is, mégis -észrevettem, hogy a bazárban nehány veres-csíkos öltözetű s különös -fejdiszű férfiú állt meg, s felemelt kezekkel, tiszteletteljesen -tekintett ránk. Ezek esetlegesen épen itt időző turkománok valának, kik -a szent földről ép most érkező szunnita hitsorsosaiktól mindjárt első -kézből Fatihát (áldást) akartak nyerni. Alig töltöttünk egy órát a -karavanszerajban, midőn közülök többen személyesen megjelentek s magunk -számára élelmi szerekből, paripáink számára abrakból álló gazdag -ajándékokat hoztak. Közülök egyik előttem is tisztelgett, s midőn ott -láttam magam előtt a legelső turkománt, egész Persiának ezen ijesztő -rémét, őszintén be kell vallanom, hogy vendégem, minden kegyes -türedelmessége daczára, lehetetlen volt a meglepetés és elfogultság egy -bizonyos fokát nem tapasztalnom önmagamon. Egyéb társaim példája nyomán -indulva, áldást mondtam reá, a mit nehány frankot érő adománynyal -jutalmazott. Csodálkozásomat Hadsi Bilallal is közlém, ki örömtől -csillogó szemekkel mondá: „Igen, efendi, nemsokára megszabadulunk, -odajutunk nemsokára hitsorsosaink, a turkomanok földére, s a mennyi -szégyen, becsmérlés és megvetés ért bennünket a persák között, ott -ugyanannyi tisztelet és kitüntetés vár reánk!“ Nem csodálatraméltó-e, -hogy a vigasztalás ezen szavai igen kellemes benyomást gyakoroltak rám? -A rövid incognitó e benső viszony által, mely engem barátaimhoz csatolt, -magamat is tatárrá és szunnitává változtatott, s egészen megfelejtkezvén -a sivatag lakóinak oly sokszor hallott kegyetlenségéről és vadságáról, -már is forró vágyat éreztem magamban, minélelőbb turkomanok és szunniták -közé juthatni. - -Száriban két napot töltöttünk. Utitársaim szamaraik eladásával voltak -elfoglalva, minthogy a következő állomáson már hajóra kellett szállnunk, -s igy az állatok átszállitása igen sok bajjal járt volna. Ezen idő alatt -én szerte jártam a városban, hogy a nehány európai utazó által már -megemlített azon emlékeket megtekinteném, melyek állitólag még az iszlam -előtti korszak maradványai volnának. Nem találtam semmi egyebet, mint -nehány jelentéktelen dombot, s egyetlen kupolát, melyet Kumbezi Kaosznak -hívnak, mely azonban sem szépségére, sem régészeti nevezetességére nem -is hasonlítható a göklen turkomanok ugyanezen nevet viselő kupolájához. -Hogy Szári már a régi világban is bizonyára virágzó hely lehetett, ez a -történelemből, kivált pedig Firduszi Sahnamejából látható. Igy például, -Mazendran lakosai Kekaoszt sokáig fogva itt tartották, míg vitéz -tábornoka Rusztem őt utóbb megszabaditá. Igy, az ország nagyjait -Efrasziab szinte Száriba hozatá, sőt ez még a középkor elején is -jelentékeny helyet képezett. A földleiró Ibni Haukal mondja, hogy már -akkor kormányzói székhely volt. A mai várost sem terjedelmére, sem -lakosai számára nézve nem lehet nagynak nevezni. Bazárja egész Persiában -a legroszabbak egyike, s kereskedelme sem oly jelentékeny, mint a minő -lehetne, ha a mazendrani föld gazdag termékenységét elgondoljuk. Mert -bárha e most nevezett tartomány látja is el déli gyümölcsökkel -Éjszak-Persiának, Tatár- és Oroszországnak nagyrészét, s bárha a -czukornád itt igen jól tenyészik, melynek vékony szálait az egész -Iszlam-világ irótoll képen használja, s bárha a ris túlságos gazdagon -terem is: Szári lakóit mégis igen szegényeknek kell mondanunk. A -természet pazar bőségben osztja ugyan áldásait, de mi haszna, ha utak -hiányzanak, melyek a kivitelt elősegíthetnék. - -A siíta Persiából a szunnita Turkesztanba való átmenetelre nézve, igen -alkalmas szolgálatot tett a Szári- és Karatepeben levő -afghan-telepitvény, melyet Nadir Sah hozott ide, s mely ha nyelvét meg -nem tartotta is, szunnita hitét egész hűséggel megőrzötte. Ezen község -nehány legelőkelőbb tagja, mindjárt a megérkezésünket követő napon -vacsorára meghítt bennünket, s minthogy az előbb nevezett faluból épen -egypár kereskedő volt esetlegesen Száriban, egész kis karavánunk azok -gondviselésére bizatott. Visszatértükben magukkal vittek bennünket, s -mintegy két órahosszat igen jól kövezett országúton haladtunk, -maradványán Sah Abbasz azon fennebb említett útjának, mely Asztrabadba -vezet. Onnan aztán balra letérvén, mezőkön és réteken mentünk át, egy -mocsárokkal s ingoványokkal lepett úttalan vidéken, azon fekete halom -felé, mely a sikságon már jó távolról feltünt szemeink előtt, de jó késő -éjszaka volt már, midőn oda egészen kifáradtan megérkeztünk. Ha az -afghan-telepítvény nyomorúságos külseje már elegendőképen meglepett, -lakhelyeik szennyes és rideg belseje még kellemetlenebbül hatott reám. -Nem, mintha talán a persáknál sokkal szegényebbek volnának: hanem az -egész afghan nemzetnek jellemző sajátsága s a tatárelemekhez való nagy -vonzódása okozza csupán, hogy a kényelem és tisztaság dolgában a -persáknak oly sokkal mögöttük állanak. Száriból idáig nyolcz óra hosszat -tart a lovaglás, s bárha e két helyet szakadatlan közlekedés köti is -össze, társadalmi viszonyaik között oly roppant különbséget találtam, -mintha legalább is száz mértföldnyi távolság választaná el őket -egymástól: s ezt a tapasztalatot igen sokszor lehet tenni a keleten. -Valamint a nappal, hosszabban tartó estszürkület nélkül, hirtelen -éjszakává lesz: épen így különböznek e socialis viszonyok egymástól, -minden fokozatosság nélkül. Az ember alig veszi észre, hogy az egyik -vagy másiknak határára érkezett, oly csekélyek az átmenet nyomai. - -Mig a turkoman partok mentén teendő hajózásnak – melyet Közép-Ázsiáról -szóló könyvem olvasója már ismer – szükséges előkészületei megejtettek -volna, mintegy önkénytelenül vágyam támadt, a síkságon egy sétát tenni, -honnan még egyszer visszanézhettem a persa falvakra, s honnan a -magaslaton fekvő Esrefi nyaraló szemembe tűnt még. Ezen épület, melyet -Sah Abbasz nyárilak gyanánt építtetett a maga számára, az európai utazók -által olyannak iratik le, mint a mely annak idejében ragyogott a fénytől -és pompától. Persia azon nagy királya a meleg nyári időben rendesen ide -szokott elvonulni, képzelem is, milyen jól eshetik az az embernek, ha -Közép-Iran égető hősége ellen, a Káspitenger partjaira menekülhet. A -várból jobbra és balra gyönyörű kilátás nyílik Mazendrannak őserdők -koszorúzta hegyeire és halmaira, az előtérben pedig a Káspitenger kék -hullámai, melyek az asuradai keskeny földnyelvvel gyönyörködtetik a -szemet. A palota utóbb leégett s Nadir Sah épitteté fel ujból, s bárha a -persák az itteni szokás szerint most is Csil-Szutun-nak (negyven -oszlopúnak) nevezik: Ouseley, felét is alig találta. A kastély maga egy -egészen közönséges, egyszerű épület, mely két sor faoszlopon nyugszik. -Csak a nagy kiterjedésű kertek méltók különösen emlitésre. E hajdan oly -pazarfényű királyi lak egyéb részei egészen pusztulásnak indultak, s -Irannak egyetlen fejedelme sem választaná többé ezen helyet -szórakozásaúl, mert a szemnek legszebb gyönyörűsége, a tenger gyönyörű -tükre, nem persáé többé! A hajókon csak orosz lobogó lengedezik, csak -ezek szelik át a habokat, s a napot és oroszlánt viselő persa zászlónak -el kellett tünnie, s talán úgy, hogy soha többé ott meg nem fog -jelenhetni.[19] - -Eközben a persa szárazföldről való elutazásomnak emlékezetes reggele is -bekövetkezett. Hideg, komor reggel volt ez, a felhőbe burkolt ég, s a -nem sokára megeredt eső öszhangzásba hozta a kopár partvidék nyujtotta -szomorú képet a még sivárabb bensőmmel. Egy a tengerbe ömlő kis patak -partján ülék, melyen egy kivájt fatörzsben a nem kevésbbé kezdetleges -turkoman járműre valánk szállandók. Tatár utitársaim szótlan -levertséggel guggoltak körülöttem, türelmetlenül várva a kis csonakot, -mely egymás után hordá őket a hajóra. Én maradtam utolsónak. – Minden -pillanatot, melylyel Persiától való végleges elválásomat halaszthatám, -nyereségnek tarték én, és midőn a hajóslegény legutószor jött, hogy -engemet vegyen föl, ugy tetszett nekem, mintha valamely legkedvesebb -tárgy végső öleléseitől akarna fölragadni. Még egy pillantást, egy mély -fájdalmas, egy könytelt pillantást veték az ég könyeitől áztatott tájra, -mialatt kimondhatlan, leirhatlan érzelmek hatották át bensőmet. - -Félelem vagy öröm, megbánás vagy remény, a siker vagy szerencsétlen vég -előérzete volt-e az, mi megindulásomat okozta, bajosan tudnám megmondani -ma. Kitűzött czélom Rubiconát átléptem volt, és a pillanatban, midőn a -csolnak a tengerbe siklék, oly utra keltem, a hol senki sem mondhatá -meg, vajjon sorsom a csalfa hullámokon át biztos kikötőbe vagy a -bizonyos rom felé vezet. - - - - -KHORASZÁN-ON ÁT NYUGAT FELÉ - -VISSZUTAMBAN KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL. - - -I. - -Azon érzelmek, melyek akkor hatottak át, midőn Khoraszan fővárosának, -Meshednek közelébe jutottam, olyanok valának, minőket a hajótörést -szenvedett érezhet, ki deszkaszálra kapaszkodva, napok hosszat hányatik -ide s tova a vadul zajongó tengeren, mígnem végre odajut a mentőhajó -fedélzetére. Meshed volt azon hely, hol a kellemetlen incognitó -álarczával együtt, egyszersmind az elrongyollott ruhát, a nyomasztó -szegénységet s a több hónapig tartó veszedelmes kaland ezernyi -gyötrelmét levethetém. Itt, egy felvilágosult herczeget kell vala -találnom, a tartomány kormányzójának személyében, ki egyszersmind a -Persiát látszólagosan európasitó királynak nagybátyja. S mi több, -reményem vala, e távol keleten tartózkodó egyetlen európait, régi -ismerősömet ölelhetni. Csoda-e hát, ha az arany kupola tündöklése, mely -alatt Imam Riza[20] pihen, mértföldekre szétáradó sugaraival -kimondhatlan örömérzeteket gerjesztett szivemben; csoda-e hát, ha én is -osztám a bucsújárók boldogságát, kik zarándokolva ezrivel vonulnak -Turkesztan, Afghanisztan és Indiából szentjük sirjához, hol fáradalmas -és küzdelmes utazásuk végeztével, forró vágyuk végczélját elérve látják. -Bárha Közép-Ázsiában is a legkülönbözőbb szenvedések poharát kelle -gyakran ürítenem, szenvedéseket, minőkről európai embernek alig lehet -fogalma, mégis, a legutolsó út, Herad-tól Meshedig olyan vala, melyre -most is csodálkozással gondolok, hogyan daczolhatott meg az európai -élethez szokott testem ezekkel a fáradalmakkal. Fillér nélkül zsebemben, -a napi szükségleteket az Afghanokból, Hezares- és Tandickból álló -karavantól kelle összekoldulnom. Ezen utóbbiak, kiválólag szegény -zarándokok, maguk is igen kevéssel birtak, a mi pedig az elsőket illeti, -azok szennyes lelke sokkal ismeretesebb, semhogy említeni is kellene, -mennyi nehézséggel járt szánalmukat felgerjeszteni. Még az csak -megjárta, ha valami emberlakta falu határán sátoroztunk. A falut, -tatárommal rendesen két részre osztottam. Míg én az egyik irányban fáért -vagy égető anyagért jártam koldulni, ő a másik oldalon kért kenyeret -vagy lisztet, s ha találkoztunk, szerepet cseréltünk. - -A lakosság általában szegény, de a hidegtől és éhségtől elsanyart testi -külsőnk sokkal szánalomra gerjesztőbb vala, semhogy esdeklésünket vissza -lehetett volna utasítani. Táplálékban annakokáért, bármily szegényes -volt is, nem igen szenvedtünk hiányt, de a mi a legborzasztóbb -szenvedéseket okozá, ez, az ősz felé itt uralkodó rideg időjárás vala, s -kivált az a metsző hideg szél, mely az éjszak keleti sivatagok felől -zúgott, s mely még a legjobb mezbe burkolt embert és állatot is -megdermeszti. Sebestől fogva, két állomásnyira egész Meshed-ig az éjet a -szabadban kelle töltenem, kőkemény, fagyos földön, sem fölöttem sem -alattam semmi egyébbel, csupán azon rongyfoszlányokkal, mikkel nappalon -át rendelkezém, s mik – akárhogyan összezsugorodtam legyen – igen gyéren -óvtak a hidegtől. Sokszor a megfagyástól féltemben nem mertem elaludni. -Kértem a kőszivű Afghanokat, hogy a lovaikat oly gazdagon boritó -pokróczokból kölcsönözzenek egy feleslegest. Vaczogó fogakkal, rimánkodó -hangon könyörögve, órákhosszat álltam a kabuli jó bundákba burkolózott -barbarok előtt. Kinevettek s azt mondák: „Tánczolj, Hadzsi, -megmelegszel!“ Bizonyára, a mily felejthetetlen előttem a közép-ázsiai -sivatagok homokja, ép oly feledhetlenek lesznek keleti Persia fensíkjai. -Mi természetesebb tehát, mint hogy Meshed megpillantása, a legédesebb -reményekre gerjesztett. - -A hírneves Meshedet először megpillantván, szokásuk a kegyes -schiítáknak, apró kőhalmokat rakni, a bokrokra tarka rongyokat aggatni, -s elszorult szivük érzelmeinek hymnusokban és dalokban utat nyitni. Imam -Riza, ki a távoli hazából idevonta őket, a tizenkét Imam nyolczadika. -Díszneve: Szultan el Gureba (idegenek fejedelme) s ő az utazók védura; -minthogy maga is számkivetésben halt meg, könnyű vala megértenem -hiveinek lelkesültségét, melyre akkor gerjedtek, midőn a turkoman -csoportoktól szerencsésen megszabadulva, az ő városának közelébe -jutának. - -Egyike volt azon szép őszi reggeleknek, melyek oly gyakoriak -Kelet-Persiában. A tájban, kevés halmú kopár sikság, kevés a -regényesség; de annál szebb az oázképen emelkedő város, kertek által -körözötten, s tarka tündöklő kupolákkal pompázó. Mi történt körülettem a -karavanban – arra nem figyeltem, minthogy tekintetemet a háztömegek -örvendetes szemlélése foglalá el egészen. Nem az Imám koporsója, nem az -itt nyugvó nagy Harun el Rasid porai foglalák el lelkemet, sem nem a -bölcs csillagász Nasreddin Tusz, vagy Gazali, vagy Nizam ül Mulk és -mások sirjai – tulajdon sorsom vala az, mely e historiai -nevezetességeket ez egyszer háttérbe szoritá; az az édes tudat, hogy a -hosszú kínnak vége van valahára, s hogy a midőn e város küszöbét -átlépem, új élet kezdődik számomra. - -Álmodozásomból csak akkor ébredék föl, midőn a karavan, a Dervaze -Herat-on (herati kapu-n) át, a hosszú és széles Pajin Khiaban-on (alsó -fasor) végig, a Szahni serif (szent előcsarnok) felé vonult. A széles -árok, melynek partjaira árnyas fák ültetvék, igen barátságos tekintetet -nyujt, s nagyon sokat tesz arra nézve, hogy ezen utczát Persia egyik -legszebbikének tartsuk. Különösen meglepő a hullámzó néptömeg, mely -szakadatlanul ide s tova áradoz. Képviselve van itt egész Persiának, sőt -mondhatnám, egész Kelet-Ázsiának minden viselete. Itt van, a schiíta -világnak gyülhelye. - -Az indus, a hezare, a herati és a bukhariota, kik ön hazájukban a -szunnita uralkodás következtében mindig görbült háttal járnak, itt -büszkén felemelik fejüket, és különös ellentétet képeznek a Turkomannal -vagy az Őzbéggel, ki félénken lopózik odább a fal mellett ki suníta, igy -tehát idegen, s még azon fölül gyülölt vendég. Iranban nem igen lehet -ugyan bántódása, de itt kétszerte oly mélyen érzi kegyetlensége sulyát, -melylyel ön hazájában Ali követői ellen viseltetik, – s a szerényet -játszsza. - -Meshed utczái ritkán néptelenek: azonban valamennyi kiváltképen népes, -sőt mondhatnám túlzsufolt a derűlt őszi napokon, s ki az ilyen -alkalommal 10–12 óra között mind ez utczák tarka sürgés-forgására egy -tekintetet vet, itt az őt környező ezer meg ezer tárgy bizonyára annyira -elkábítja, hogy az egyeseket, aligha vésheti híven lelkébe. Az Imám -diszépületétől mintegy 200 lépésnyire alább, a két oldalt felállitott -bódékon kivül, még az árok partjain is zsibárosok és kiskereskedők -foglalnak helyet, kik áruczikkeiket kezükön, vállaikon és fejükön -hordozzák, s éneklő kiáltozásaikkal és taglejtésükkel sajátságos zajt -keltenek. Adó és vevő tarka vegyülékben keverg itt, s ezen emberbolyon -át gyakran alig lehet utat törni. Még is utelzárás igen ritkán szokott -előfordulni. Gyalogszerrel járók, lovagok, megrakott tevék, sőt egymás -után lánczolt öszvérek, árucsomagokkal terhelve, vagy kedsevek-kel -(utazó kosarak), melyekből a félig fátyolozott kegyes persa urhölgyek -kaczérkodnak alá, egymásután vonulnak vagy a szent hely kapui felé, – -vagy onnan vissza. A távozót mindenünnen egy: Ziaret Kabul (bucsujárásod -üdvös legyen) az érkezőt, egy Iltimaszi dua (imádkozzál érettem) -köszönti. Ezen zajnak, e hang-chaosnak, e kábitó zavarnak daczára a -koldusok még is képesek mindent tulkiáltó rimánkodásukkal a kegyes -zarándokok részéről a kegyadományokban részesűlni. A nagyszámu szeid (a -próféta utódai) nagy, zöld turbánokkal, még ezen tömkelegben is -felkutatja eleven kém tekintetével az idegent; körülfogják aztán, -szolgálatukat a szent helyen körülhordozó ciceróneül felajánlva. Van itt -ének, kiáltás, orditás; a heves vérü sirazi öszvérhajcsár szitkozódik és -vadul csapdos maga körül, asszony, gyermek ijedten kiáltoz, elannyira, -hogy európai szemünk előtt e látvány mindig szörnyübb, mindig rettentőbb -lesz, azt hiszszük már már itt a veszedelem, – s ime – még is, a nagy -tömeg kifejlik ismét egész rendben, kiki csendesen folytatja utját -rendeltetési helye irányába, a nélkül hogy valamit vesztett volna, vagy -bármi szerencsétlenségről oka lenne panaszkodni. Valamint kelet minden -bucsujárási helye, ép ugy Meshed is igen jelentékeny kereskedelmi város, -hová nemcsak a shiíta világ, hanem maga a szunnita is elhozza eladás -végett honi földének terményeit. A keleti igen örömest összeköti a szent -czélokat a földies érdekekkel, annyival is inkább, minthogy amaz -elsőbbek a hatóságok zsarnoksága ellenében oltalmául szolgálnak. -Khoraszan fővárosát évenkint meglátogató 100,000 zarándok között, talán -felénél több kereskedelmet üz egyszersmind. A sirazi rendesen tumbaku-t -(dohányt) szokott magával hozni, a szeistani opiumot, a herati és az -afghan indiai terményeket, a mazendrani nádvesszőt, mézet, narancsot s -hegyvidéke más egyéb terményét, mig az azarbaidsani egy pár vég kartont, -pamut- vagy vászonszövetet, s más egyéb europai készitményeket. Egyik -másik igen jövedelmező üzletet üz, némelyiknek azonban csak annyi haszna -van, hogy ebből az uti költséget fedezheti, melyen Imam Riza sirjához -vándorolt, haszna gyanánt pedig, a meshedi disz mellék nevet tekinti. -Engem, ki a turkesztani városok nehéz, nyomasztó hangulatához valék -szokva, ez a kép csaknem elkábitott. Egy Kervan-Szerajba mentem, -megmosakodtam s rongymezemet annyira a mennyire rendbe szedtem, hogy -mindeneknek előtte a fönebb emlitett európai barátot Dolmage ezredest -felkeressem. Meshed szent városában egy frengi neve után tudakozódni, -általában igen kellemetlen valami, s még inkább azzá lesz, ha a -kérdezősködő egyszersmind hadzsi (zarándok) is, mint a minőnek külső -jelvényei rajtam szemlélhetők valának. Sok ide s tova járás-kelés után -végre ráakadtam a kapura, s vajon ki irhatná le lelkem állapotát, -melylyel a vaskilincset kopogtatás végett megragadtam. Egy szolga jelent -meg, de alig vetett rám egy tekintetet s aztán egy pár szitok és -káromlás közben bevágta az ajtót orrom előtt s eltávozott. Zörgettem -másodszor is. Ugyanazon alak jelent meg ujolag. Most azonban be sem -vártam kérdését, hanem erőszakosan berohantam az udvarra. „Ki vagy te, -hadzsi? mit akarsz? – dörgé amaz felém. „Mi kereseted neked az én -uramnál? Nem tudod-e hogy ő hitetlen?“ „Akár hivő, akár hitetlen! – -kiáltám haraggal – „lódulj gyorsan, hivd ide uradat és mondd neki, -vendége érkezett Bokharából!“ - -A szolga távozott. E közben én egy szobába léptem, s mily nagy volt -örömem, hogy ujolag széket és asztalt, európai életmódra mutató -eszközöket láthaték. Ugy álltam meg ott mint valami szent ereklyék -előtt, sokáig nedves szemekkel néztem, ugy hogy ama hirlap mely az -asztalon feküdt, majdnem elkerülte figyelmemet. A stambuli „Levant -Herald“ egy száma volt. Mily roppant tömeg ujdonságra akadtak benn -szemeim! - -Mélyen olvasásába valék merülve, midőn egyszerre az ifju brit állott -előttem európai katonai egyenruhában. Bámulva nézett rám s nem tudott -felismerni. Sokáig némán és mozdulatlanul álltunk szemben egymással. S -mikor aztán láttam, hogy semmiképen sem emlékszik reám a mi fölött -külsőm rettenetes eltorzitása folytán egy cseppet sem csodálkozhatám, -egy „What, you don’t recognize me?“ (Hogyan! S ön nem ismer rám?) -felkiáltással szakitám félbe a hallgatást. Hangom ujra felidézte lelke -előtt személyemet s kalandjaimat, melyeket némely részben ismert. Minden -felelet nélkül felém rohant, átölelt, s ugy sirt mint a gyermek, midőn -nyomorult külsőmre tekintett. - -Maga ez az első ölelés azon apró állatocskák egész csoportjával lepte őt -el, melyek az én ruházatomon hemzsegtenek. Keveset ügyelt rá, hanem azon -kérései: „Az Isten szent szerelmére, mit cselekedett ön, mi lett önből?“ -csakhamar meggyőzhettek a felől, mily nyomokat hagyott, e veszedelmes -tréfa, külsőmön. Egész késő estig folyt beszélgetésem. Könnyü lesz -megérteni, hogy a szenvedések ezen képe, mily rokonszenves szánalomra -gerjeszté az európai érző szivét. Nyugaton a nemzetiség és az állás -árnyalatai elválasztanak egymástól bennünket; de a távol keleten, a hány -európai, ugy szólván mindmegannyi vérrokon. Dolmage ezredes kitünőleg -megbizonyitá ezt. Négy heti ott tartózkodásom alatt nem egy -alkalmatlanságot okoztam neki, s mindamellett oly szives volt hozzám, -jótéteményeivel ugy elhalmozott s képessé tett arra, hogy további -utamat, ujult erővel folytathassam. - -A megpihenés első napjai után, Meshed, Kelet-Persia ezen oly sok -tekintetben érdekes városa, más szempontokból is magára kezdé vonni -figyelmemet. - -A mi a különféle nevezetességeket illeti, alig tudtam elhatározni -magamat, hogy szemlémet, vajon a történelmi, vagy a vallásos avagy az -irodalmi emlékekkel kezdjem-e? A Szahni Serifbe való első beléptemkor -bámész tekintetem által több éhes Szeid-et vontam körömbe, kik a -legélénkebben ajánlkoztak a szent sir minden látványosságát -megmutogatni. Különös, gondolám magamban, Conolly, Fraser, Burnes, -Chanikoff, sőt maga a hivatalosan járó Eastwick távolról is csak alig -alig vethettek egy pillantást e szentélybe. Azok százakat elfizettek -volna örömest ha beléphetnek vala – engem pedig ugyszólván majdnem -kényszerítnek a belépésre. Azonban ezen iszlam szentségeken, tiz hónapi -pseudozarándokságomon keresztül valami fárasztó volt; a tolakodással -felajánlott szolgálatkészséget visszautasitván tehát, egyedül látogattam -meg a Szahn mellett balra fekvő sirt és a fenséges Govher Sah-mecsetét. - - -II. - -A sir,[21] melyet kivülről ugy mint belülről arany borit, az -iszlam-világnak kétségkivül leggazdagabbika, s melynek maga Medina, -Nedsef (hol Ali nyugszik) Kerbela (hol Imam Husszein szendereg) és Kum -is (hol Fatimanak, Imam Riza nővérének hamvai porladoznak) mögötte -állanak pompa és gazdagság tekintetében. S bárha épittetése óta több -izben kirabolták is,[22] minda mellett a kupola, a tornyok, s a belső -tömör rácsozat mind e napiglan töméntelen kincset rejtenek. Azonkivül a -falakra a legritkább drágaságok aggatvák, melyeket a buzgó shiíták ezen -szentjük iránti szeretetből hoztak ide áldozatul. Itt egy gyémánt-forgó, -gyémánt-tollbokréta (dzsikka), amott rubintokkal és smaragdokkal kivert -kard és paizs, drága antik karpereczek, nagy, tömör gyertyatartók, igen -nagy értékü nyakékek; – ez, – és a hasonló ékességek, oly vakitó -hatással vannak a belépőre, hogy az azt sem tudja, vajon a domnak -mesterséges épitészetét nézze-e, vagy a tarka szinű ablakokat, a gazdag -arabeszkeket, a gyémánttal kivarrt drága szőnyegeket, a vastag, tömör -ezüst rácsozatot-e, vagy a nyüzsgő áhitatos tömeget? S pedig még is e -legutóbbi a legérdekesebb. Milyen töredelmességgel, milyen áhitattal s -alázattal, s milyen lelkesültséggel és örömmel áll meg itt a shiíta. A -rostélyrudakról imatáblák függnek alá, melyeken a szokásos imaformulák -láthatók; mindegyik előtt az áhítatoskodók egy-egy kis csoportja -gyülekezett össze kik részint maguk imádkoznak, részint a mondolónak -utána mondják az imádságot, s úgy megzokognak és jajgatnak mintha a -paradicsom kapujánál az öröküdvösségért esdeklenének. A vad Bakhtiari és -Kurd, – az alattomos iszfahani és sirazi, az egyszerű török -Azerbaidsanból, az elfogódott középázsiai, magasrangu khanok és mirzák, -szegény pórok és szolgák, mindez, tarka vegyülékben van itt együtt s -valóban rendkivűli és lélekemelő tekintet látni, hogy Ázsia e durva -népei mily magukra erőszakolt gyengédséggel csókolják meg a rácsozatot, -a padlót, s kivált pedig a rostélyajtóról aláfüggő nagy lakatot. Csak a -papok és Szeidek józanok a közlelkesültség között. Ezeket csak a -fillérek érdeklik. Odatolakosznak az áhítatoskodókhoz, s nem távoznak -addig, mig üdvkivánataik, s más egyéb szolgálattételeik után az óhajtott -kis pénzt meg nem nyerték. Ha a zarándok háttal menve, a fehér márvány -lépcsőt mély áhítattal megcsókolá, és a sirnak bensejét odahagyta, ekkor -szerzé meg a meshedi nevet, azon czimet, melyet pecsétjén és sirján -visel, melyet praedicatum gyanánt mindig neve elé tüz, s mely nevének -ugyanannyi kenetet, személyének ugyan oly fényt kölcsönöz, mint a -hadzsi-czim (Mekkai zarándok). A szabadba érve, a zarándok rendesen -fellélegzik; szeme örömtől csillog, s most már tulboldog, mert nem csak -minden bünének terhétől szabadult meg, hanem teljes egész jövendő -életét, nyugodtan és biztosan folytathatja ezentúl. - -A Govher-Sah mecsetét, mely ugyanazon udvarban áll Imam Riza sirjával -szemközt, inkább a művészet, semmint gazdagsága teszi nevezetessé. A -magas portale, tarka Kasi-műben (mázos téglákból) ha a napsugarak rá -esnek, pompás szineivel valóságos varázstekintetet nyujt, s valóban jó -darabig vitában voltam magammal, vajon a szamarkandi vagy a herati -hasonló műemléknek adjam-e az elsőséget? Bizonyos hogy a mecset, Sahrukh -Mirza idejében, ha nem is ugyanazon mester által, de mindenesetre -hasonló stylben építtetett. Medresz-Hanim romjai Szamarkandban, s ugy -szinte Heratban a Muszellan lévők, talán fényesebbek s pompásabbak -valának, de szebbek aligha lehettek. Bensejében is a Kasi-mű a tulnyomó. -Arany és ezüst szinte láthatók ugyan, de valóban igaza van a Persának ha -azt mondja hogy Imam Riza sirja fejedelmi, emez pedig művészi. - -E pompás épületekből kilépvén, a többi koldusok és zarándokok áradata -által Imam Riza refektoriuma felé vonattam, vagy, a mint a bennszülöttek -mondják: Asbazkhane Hazret (ő fensége, magassága konyhája) felé. A -hazret, mint ő szentségét par excellence nevezik, rendkivül gazdagnak -tartatik. Vannak fürdői, Karavanseraj-i, bazarjai, éttermei, -szappanfőződéi, s egy szóval bir mindazzal, mit a hozzátóduló vendégek -kényelme igényel. Minden jövevény vendégévé lehet, de csak hét napon -által. A gazdagabbak, természetesen megköszönik, de a szegényebbek -ritkán utasítják el maguktól, ő magassága pilowjából, a szokásos hat -napon át lakmározni. Bárha Dolmage barátom konyhája semmi kivánni valót -nem hagyott, meg nem állhatám kiváncsiságból, hogy hadzsi szerepemet, -még ez egyszer igénybe ne vegyem. Minthogy még mindig bokharai -öltönyömbe valék öltözve, senki előtt sem lehetett feltünő, hogy a többi -shiíta és szunnita dervisek sorába kugorodtam. A nagy teremben -várakoztunk egy ideig, mig végre a szolgák csoportja, párolgó rizszsel -tölt tálakkal megjelent. Csodákat szokás beszélni a magasságos eledel -hatása, izletessége és áldása felől: az avas zsir és romlott rizs -azonban, engem legalább egészen az ellenkezőről győztek meg. - -Több társamhoz hasonlóan belenyulódoztam ugyan én is öklömmel a tálba, -de tartalmának élvezetétől volt gondom rá megóvni magamat, s szivem -egész teljességéből örültem, midőn asztal bontatván s a szokásos -adományok megadatván, távozhattam. - -Egyébiránt azt hiszem hogy a pénzsovár persa előtt, inkább az Imam -Rizanak tulajdonitott mesés gazdagságban fekszik fő oka az iránta -megbizonyitott tiszteletnek, semmint fennen hiresztelt szentségében, -vagy a sérthetlen asyljogban. A szent helyre csupán igaz hivők -léphetnek. Hinduk, örmények, zsidók még puszta tekintetükkel sem -közelíthetnek szemük hatása még ötszáz lépésnyi távolból is -megszeplősitő, megszentségtelenítő. Épen a zsidókról szólván, meg kell -említenem milyen meglepetésben részesített engem Meshedben Izraélnek -egyik maradéka, kit bokharai utitársamul ismertem. Midőn az az utczán -odakiáltottam rá: „Jahudi! Jahudi!“ reszketve közelitett s igy szólott: -„Az Istenre kérlek, hadzsi, ne hivj itt Jahudi-nak engemet. Mesheden -kivűl törzsemhez tartozom ugyan, hanem itt a mohamedánt kell játszanom!“ -A zsidók ezen félelmének és alakoskodásának e következő történet szolgál -alapul: Egy zsidónő, kinek több évvel ezelőtt valami kiüteg volt a -kezén, tanácskérés végett persa orvoshoz folyamodott; s minthogy az azt -ajánlá neki, dugja kezét valami épen akkor leölt kutyának beleibe, amaz -végre is minden vonakodása daczára kénytelen volt e szegény utczai -állatok egyikét elcsipetni és feláldozni. Szerencsétlensége ez a -gyógykisérlet épen azon napra esett, melyen a mohamedanok, az Eidi -Kurbant (áldozat ünnepet) üllötték. - -A történet hire csakhamar elterjedt, s könnyü volt a rosz akarat és -irigységnek a kutya ezen megöletését, az igazhivők szertartása -kigunyolására és gyalázására magyarázni. A csupán adandó alkalomra leső -tömeg dühödten rohant most a zsidó-városrészre, s kényekedve szerint -gyilkolt, rabolt és fosztogatott. A kik puszta életüket megmentheték, -kénytelenek valának az iszlam karjaiba vetni magukat, hogy -megélhessenek. A mint könnyen gondolható, ezen kényszerült áttérés csak -Meshed faluin belül volt érvényes, azokon túl, a zsidó ezentúl is hű -maradt vallásához, s bárha idők folytán s az európai befolyás -következtében a türelmetlenség némileg csökkent is, a szent város falain -belül a zsidó még is csak mohamedannak akar látszani. - -Igen komikusnak tünt föl előttem, hogy ruházatom és beszédem után – -hosszas gyakorlat folytán mintegy természetemmé vállt a középázsiai -tájszólás – a többi zarándoktársak által, valóságos bukhariotának -tartatám. Hiába mentegetőztem, hogy én a szép Stambul fia vagyok; -furfangosan viszonzák mindig: „Ismerjük már a bukhariotákat; itt -minálunk szint akartok változtatni, minthogy kegyetlenségeitekért -visszatorlástól tartotok. De hiába való minden törekvéstek! még is -tudjuk mi kik vagytok.“ Meshedben tehát bukhariota, Bucharaban meshedi, -az uton orosz, europai, vagy más egyéb mysticus jellem! Mivé nem tesznek -még az emberek? Azonban ezen sejtelmek és gyanítások, szerencsémre itt, -hol legalább a kormányrendszernek még is némi árnyalata van, nem -lényegesen veszélyesek. A távol Ázsiában incognito minden, – kiváltképen -pedig az utazó. - -Hat hétig utaztam egyikkel s másikkal, ki majd kereskedőnek, majd -mollahnak, majd zarándoknak mondta magát. Emberekkel, kik a legbensőbb -viszonyban éltek egymással, kik apa és fiúnak, vagy testvérekül mutatták -be magukat, s mikor Persiába jutottunk, oda hol a középázsiai -terrorismus megszünik, az egész világ egyszerre átváltozott. A kit -koldusnak ismertem, gazdag kalmárrá alakult, a kereskedő viszont szegény -kalandorrá. Az előbbi látszólagos urává tette utjaközben az utóbbit, -hogy a sovár tekinteteket elfordítsa magáról. Kemény földön aludt, mig -képviselője gazdag nyugágyon pihent. Azok kiknek nyelvéből, arczából, -öltözetéből a középázsiait véltem kivehetni, egyszerre telivér persákká -váltak, s s ezen átalakulások e mellett oly tökéletesek, oly -csalékonyak, hogy az ember előbbeni legjobb ismerősét is alig mert ujból -megszólítani, szakadatlan csalódások képe környez bennünket, s igy -magasan dobogott fel szivem azon gondolatnál, elhagyom nemsokára a -csalódások és alakoskodások ezen világát, s nyugat felé vonulok, mely -minden büne és minden visszaélései daczára oly végtelen magasan fölötte -áll az őskeletnek; nyugat felé, hol az én hazám, vágyaimnak forrón -óhajtott czélja feküszik. - -A kormányzó helytartó által jól fogadtatva, megtiszteltetésekkel és -ajándékokkal elhalmozva nyugodtan foghattam hozzá, Teheran felé -folytatandó utamra felkészülni. S bárha ez utóbbi város, Meshedtől -harmincz napi járásra fekszik, s a tél e hosszas úton való lovaglást -jóformán kellemetlenné teszi, mégis tulboldog valék abban a pillanatban, -mikor a városkapun át kilovagoltam. - -Mielőtt a szent városnak végbucsut mondék, kirándulást tettem -Firduszinak, a legnagyobb iráni bardnak sirjához, melynek helyét a -várostól nyugotra fekvő Tusznak romjai közt mutatják. A sir igen -igénytelen s pedig alatta a világ egyik legnagyobb nemzeti költője -fekszik, ki népének történetét 60,000 versben énekelte meg, a nélkül -hogy nyelvezetébe kettőnél több idegen – arab – szót vegyített volna, s -pedig azon idők persa – szólama, mint a jelenkori is, – tiz szó között -bizonyára legalább is négy arábot tartalmaz. Ő hiv iráni akart maradni, -s gyalázatnak tekinté, népe elnyomóinak nyelvét használni. Firduszi -jellemére nézve is valóságos ritkaság Ázsiában. Szultán Mahmud a -Ghaznevita, a megigért nagy összeg helyet csupán 30 drachmát küldött -neki. A költő sértve érzé magát, s a minthogy épen fürdött szolgái közt -osztá szét azonnal az egész küldeményt. Utóbb mondják, a fejedelem -megbánta volna tettét; s mikor aztán egy kincsekkel megrakott karavant -küldene hozzája ez épen a költő temetési gyászmenetével találkozott. -Leánya is visszautasitá a hálátlan fejedelem adományát. A kincset -visszavitték; a költő becsületben halt meg; de a fejedelem nevét örök -gyalázat bélyegzi, mert az a satira: - - „Oh Sah Mahmud, ha te senkit - nem félsz, féld az Istent!“ - -még soká, soká élni fog a nép ajkain. Mily roppant különbség a nagy -költő és a mai persák között! - - -III. Teheran felé. - -Persiában, valamint minden az uralkodó személyétől függ, épen úgy az -utak biztonsága és kényelme is a tartományt kormányzó tiszteknek -tulajdonítandó. Meshedből Teheranba utazni, mindig vakmerő vállalatnak -szokott tekintetni; de kiváltképen Khorazan az, hol a Turkomanok, -Beludzsok és Kurdoktól való félelem, főleg a félénk persának, nem -csekély aggodalmat okoz. Azon időben mikor én tettem meg ez utat, e -vidéken Murad Mirza parancsnokoskodott, ki az ország kardjának -nevezteték. Erélyes és tehetséges férfiú volt, s egyéb magasztalásokon -kivül, mikkel őt méltán illeték, szokott mondás vala: „hogy valami kis -gyermek is nyugodtan haladhatna az uton, aranynyal telt tányérral -fején;“ – egyrészről legméltóbb elismerés, az ország biztonsága -érdekében elkövetett fáradozásait illetőleg, más részről a legnagyobb -felbátorítás az általános közlekedésre. - -Jó kedvüen keltem útra, tatárom társaságában. Nisapurba két út vezet: az -egyik hegyes tájon, a másik valamivel síkabb dombvidéken. Az utóbbit -választám. Jó paripámon haladva, tatárom kiséretében, kinek lova a -szükséges utazási készletekkel megrakva gazdagon, a szerencsés -visszatérés érzelmei, s a jól felszerelt utazás kellemei ritka -vidámságra gerjesztének. Az ember rendesen találkozik zarándokok vagy -árúczikkek Karavanjaival, s ilyen alkalommal rendesen kölcsönös -köszöntés szokott történni. Mily nagy volt bámulásom, midőn az egyik -Karavannak, mely déli Persiából a szent város felé vonult, vezetőjében -ugyanazt a sirazit ismertem fel, kinek társaságában két évvel az előtt, -Persepolis, Naksi Rusztem, s a felséges Hafiz szép szülővárosának -romjait szemlélgetém. Ha az ember Ázsiában valakivel huzamosb ideig -utazik együtt, azokat már fél rokonoknak szokás tekinteni. A becsületes -sirazi kimondhatatlanúl örvendezett, a mikor felismert; a Karavannak -bele kellett nyugodnia egy kis óranegyednyi megállapodásba, s mig mi a -homokos földön a barátságos Kaliant (a persa pipát) szippantgattuk, a -szép multnak sok kedves képe elevenült meg lelkem előtt. Felséges -emlékei az ó persa czivilisatiónak! Mennyire áthatott; mennyire -fellelkesített a reátok való visszaemlékezés! Valerian, lánczaival, -Sapur, büszke alakjával, a jótékony Ormuzd, mind e művészi domborművek -délibábként látszottak előttem lebegni a levegőégben; de most ezerszerte -nagyobb volt varázsuk, hiszen a mesés Baktria és Sogdia – e rémhelyek -még a nagysándori csapatokra nézve is – hátam mögött valának. - -Meg kellett igérnem a jó sirazinak, hogy szülőföldét nem sokára ujra -meglátogatom; s miután az igéret őt megnyugtatta volna, elváltunk. Ily -vidám haladásközben töltvén az első napot, – ez épséggel sem fárasztott -ki engemet; éjszakára a Serif Abad állomásra érkeztem. Ez az első est -volt, melyet jól felszerelt utasképen töltheték. Eddigelé a fát és -lisztet össze kellett elébb koldulnom, s a nyughelyért áldást és imákat -mondanom; félnem kellett, hogy a házból étlen fognak elutasítani. Most -azonban úr voltam; büszkén lovagoltam be a póstaházba s nyers hangon -foglaltam el a szállást; mert bárha külsőmre nézve egészen keletinek -látszám is, a póstamester csakhamar észrevette, hogy olyan utazóval van -dolga, ki szabadon rendelkezik az élet hatalmas varázsitalával. S mit -meg nem tenne a persa pénzért! Tatárom izletes estebédet készített; -rizs, czukor, zsir, hus – volt minden bőven; a szegény jó özbég szemei -örömtől csillogtak, midőn, a multak emléke mellett, az őt körülvevő -gazdagságra tekintett; s vacsoránk is, bárha nem is lukullusi, mind a -mellett elég jó volt, legalább egy persa állomáshoz aránylag. - -A jövő reggel, a 9 mértföldre fekvő Kademgiah-ba kell vala eljutnunk. -Khoraszanban kilencz ferszakh igen sok, a mint a példabeszéd tartja: -abban a tartományban oly végtelen hosszú a mértföld mint az -asszony-csacsogás, és a ki mérte, annak elszakadt a láncza. Az európai -utazók általában sokat panaszkodnak a hosszadalmas utakról. De mi volt -nekem mind ez aprócseprő nehézség, a ki a gyötrelmes Turkesztanból -érkezém. Egészen egyedül tatárommal, jól fegyverkezve és lóval ellátva, -még csak most élvezém igazán a valódi utazás örömeit s oh, ti, a kik a -zárt waggonban, a legforróbb juliusi melegben a kormos, poros conducteur -arczában vagytok kénytelenek gyönyörködni, tudjátok-é ti mi az igazi -utazás? Jobb a ti kitömött támlányszékeiteknél a jó nyereg. Az ember -szabadon mozog, minden akadály nélkül; „Bädekerje“ – a kantárszár, -törvénye a kard, s hatósága – a mely védi – puskája; szabad vele -mindenki, de ő is szabad mindenkivel; s ha még az ország nyelvét és -szokásait is ismeri, ha tolmácsot, ajánló iratokat és védőrséget -nélkülözhet, – akkor – utazása, valóban felséges! Egész nap a -szabadlégen lévén, déli nyugalma kétszerte oly édes, s ki irhatná le az -estnek boldogságát, mikor az utas a pihenő helyen ott ül közel legelésző -lovához, nyerge és utikészleteitől környezve, szemben a vigan lobogó -tüzzel, mely estebédét késziti! A leáldozó nap bucsúsugárai hiába -versenyeznek, az örömnek azon fényével, mely szemeiből tündököl! A napi -járat után oly mondhatlanúl jól esik az estebéd! A szabad égboltozat -csillaghimes mennyezete alatt százszorta üditőbb az álom, mint a -herczegileg berendezett hálószobák pazar-fénynyel elhalmozott -nyugágyain! - -Kademgiah, második állomásom neve, lábnyomot jelent, és szent -bucsújárási hely, hol a vallásos meggyőződés a kemény márványkövön az -egykor ott állott Ali lábnyomait véli felfedezetteknek. Az ilyen szent -lábnyomok Keleten nem tartoznak a ritkaságok közé. Keresztyének, -mohammedanok és budhaimádók egyaránt szenteknek tartanak ilyeket, -számtalan ilyen találkozik s én csak mindig azon csodálkoztam, hogyan -lehetnek e csoda emlékjelek oly tágas terjedelmüek, hogy az ember -hajlandó lenne inkább valami óriás elefánt lábnyomainak tartani. De a -vallásos rajongásnak kevés gondja van a logikára és az alaki szépségre. -Sirázban példáúl, van egy három lábnyi hosszú ilyen lábnyom; a heráti -szinte akkora; igy a Sinai hegyen is, – a távoli Khotenben s a khinai -tatárságban hasonlóképen mutatnak ilyen lábnyomokat, mely utóbbit a -hagyomány szerint a szent Dzsafer Bin Szadik hagyta volna. Ezzel a -szőrszálhasogatással azonban keveset gondol a jámbor. Mundus vult -decipi, ergo decipiatur. - -Ezen szent helyek véduralma alatt sok és számos tanya áll a kegyes -zarándokok számára. Ezek egyikét én is elfoglalám egész kényelemmel, s a -nyárfák árnyékában már-már thea iváshoz fogtam, midőn egy pap jelent -meg, engemet fontos – kegyes arczczal a szent hely megszemlélésére -serkentgető. Minthogy a papnak ez időszerint egy csésze theára volt -szüksége, ezen óhajtását teljesítém. További tolakodása azonban azt -bizonyítá meg előttem, hogy bizonyos pénzbeli kivánságai is volnának, s -miután a hideg márványkő, mely a szent nyomokat viseli, annyival kevésbé -érdekelt, minthogy utam közben sok ilyent volt alkalmam megismerni, mit -tehettem egyebet, mint néhány kran (frank) odavetése által a vendégtől -és a szent kötelesség teljesítésétől megmenekülnöm. - -A harmadik napijárat alacsony dombvidéken vezet át, az egész Persiában -sőt mondhatnám az egész Ázsiában oly hires Nisapur síkon. Dzsölgei -Nisapur (Nisapur síkja) a persa szemében a szépség és gazdagság ne -továbbja. Neki ott tisztább a levegő és illatosabb mint bárhol máshol, -ennek vize legédesebb a világon, ennek terményei páratlanok az egész -teremtésben, s ha még büszke örömmel odamutat az éjszakkeletre fekvő -hegységre, mely türkisbányákban és nemes érczekben bővelkedik: – könnyen -érthető, hogyan tündökölhet szeme a mikor szülőföldének e tájékáról -beszél. Reám, mind a sík, mind a közepén fekvő város kellemes benyomást -gyakorolt ugyan; de épenséggel sem valami elvarázslót. A történelmi -nevezetességek eszembe sem jutottak volna, ha utközben egy persára nem -akadok, ki az idegent csakhamar felfedezvén bennem, közelebb jött -lovával, s minden felkérés nélkül tulságos áradozással eldicsérte -szülővárosát. „Mit használnak szavaid! – kiálték – Nézzed e szétszórt -romokat! Mered-e ezt virágzó állapotnak mondani? Nézd e védbástyákat, -miket a földmüves a turkomanok rablásai ellen emelt, ezt mondod-e te -virágzó műveltségnek?“ De a persa nem hagyta magát zavarni és -megjegyzéseimre süket maradt. Hogy a műveltség képe teljes legyen, az -iráni szemeiben, a romoknak nem szabad hiányozniok, s minden gúnyoros -megjegyzésem daczára ezernyi faluról és vízvezetékről szólt, mik e -síkságon találhatók. - -Nem sokkal jelentékenyebbnek találtam magát Nisapur városát is. A bazar -meglehetősen tele van európai és persa árúczikkekkel, s még is hiába -keresi itt az utazó a gazdagság és építészeti emlékek azon nyomait, -miket a keleti történészek oly annyira magasztalnak. A város egyedüli -nevezetességét a türkisz köszörüsdék képezik, minő több van itt. -Természetes állapotában ez ékkő szürkés szinű, s azon annyira magasztalt -égszin kék szinezetét, csak is gyakori köszörülés után nyeri. Minél -setétebb kékje, minél magasb az alakja, minél simább a felülete, becse -annál nagyobb. Az ereket már hibákúl tekintik; különös tünemény, hogy -némely kő, egy pár nappal a köszörülés után szinét elveszti. A -tapasztalatlan vevő, ki előtt e körülmény ismeretlen, a persa -csalárdságnak igen könnyen áldozatává lesz, s nem egy zarándokkal -történik meg, hogy Nisapurban a legszebb azurkék türkiszeket veszik, s -mire hazaérnek, azokat, mint bádgyadtakat és szinükhagyottakat akár -elvethetik. E bányák ma már távolról sem oly jövedelmezők mint -annakelőtte, miután mind valamennyi együttesen, kétezer arany csekély -árért van bérbe adva; s maga a türkisz kereskedés is, mely hajdan -Európával, kiváltképen pedig Oroszországgal nagyban üzetett, igen nagyon -csökkent. - -Mielőtt Nisapurt elhagynók, még két hirneves költőről kell -megemlékeznünk, kiknek sírjai által Iran ezen városa nem kevéssé érzi -magát megtiszteltetetnek. Az egyik Ferid ed din Attar a nagy mystikus és -bölcsész, ki a Mantik et tejr (madarak logikája) czímű érdekes munkát -írta. Ebben a tollas világ minden faja fel van sorolva, melyek lételük -oka megtudásának kiváncsiságától gyötretve, epedő ajakkal keresik az -igazság forrását. Ez a fontos kérdés, – sast, keselyüt, sólymot, hollót, -galambot, gerliczét és csalogányt, – s mind valamennyit egyaránt -érdekel. Hudhudot, Salamon varázsló madarát mint tanítót, keresik fel, a -mely mindentudó, s a legcsudálatosabb párbeszédekben tőle kérnek -tudósítást a kivánt dolgok felől. Ő a szerény szerepét játszsza, bölcs -tanácsokat ád, s arra az ösvényre vezeti a tömeget, a mely Szimurghoz, a -keletiek phönixéhez visz, mely egyszersmind a legmagasb világosság -jelképe is. Hogy a madarak az emberiséget jelentik, Hudhud a prófétát, -és Szimurg a legfőbb istenséget, az magától értetik. A mű, pompás keleti -képdússága és számos szép egyes részlete által igen jelentékeny és -nagyon érdekes. - -A másik költő, kinek tetemei Nisapurban pihennek, Khijam, az előbbinek -merev ellentéte. Valóságos atheista, a mint a mi kegyeseink mondanák, -Mohammed és az Iszlam gonoszajkú gunyolója, ki a legnagyobbat és -legszebbet lábbal tapodja, s gúnynyal és szégyennel tetézi a legszentebb -törvényeket és rendeleteket. Mind a mellett Khijam ép annyira -olvastatik, mint a másik; s épen Persia azon országa Ázsiának, mely -minden szélsőséget képviselvén, a keleti jelleget legvilágosabban -feltünteti. Itt az istentagadó, – és a meggörnyedt kegyeskedő, nem is -valami szerfölötti szenvedélyességgel, érintkezik egymással. Igen, -Persia, leghívebb képe a keleti életnek. - - -IV. - -Az ut, Nisapurból három napi járatig tart Szebzevárig. A közbeneső -állomásokat sokan leirták már, nem is valami különösen érdekesek, úgy -maga a város sem, mely erős kőfallal körülvéve, meglehetősen termékeny -síkságon fekszik. Szebzevártól négy nap kell Mezinanig, melyet nevezetes -állomásnak tartanak, minthogy itt kezdődik Khorazan négy rém-statiója, -Abbaszabad[23], Mijandeschd, Mejame és Sahrud. Ez Persia négy -rémállomása, – ki ne hallott volna felőlük? Oly gazdagok a -veszedelmekben, s a tarka, regényes történetekben, hogy méltán az iráni -nép Scyllája és Charybdiszének mondhatók; a ki nagy bátorságról akar -szólani, nem szabad naplójából e négy nevet kihagynia. „De miért?“ – -Kérdi talán valaki. A felelet igen egyszerü. Ezen állomások ott vannak, -azon nagy lapácznak végén, mely éjszakra a Turkomán sivatag felé nyulik. -Persiától sem hegy, sem folyó nem választja el azokat, s minthogy a -sivatag ez orv fiai igen kevés figyelemre méltatják a politikai -határokat, becsapásaik igen gyakoriak, s épen ez a négy hely az, melyen -majdnem legtöbb bajt okoznak. Itt ritkán van gyér aratásuk, mert ép e fő -ut visz Khoraszanba, mely uton a gazdagon megterhelt karavanok s a jól -felszerelt zarándokok igen gyakoriak. A persa soha sem fárad bele, ha a -Turkomanokkal való kalandok elbeszélésébe kezd. Ezen állomások egyikén, -a többi között ez az eset fordult elő: Egy persa tábornok előre küldé -hatezer főből álló csapatát, s maga csak néhány pillanatra maradt el, -hogy Kalianját kiszívhassa: mikor aztán kedvtöltése végeztével, egy pár -szolgától kisérve, emberei után indulna, futamos lovaikon rajta ütöttek -a Turkománok. Egy pár percz alatt kirabolták, elfogták, s néhány hét -mulva Khivában 25 aranyért rabszolgául eladták. Itt történt az is, hogy -Imám Riza sirjához vándorló egy zarándok megtámadtatott; a rohamot -messziről látta már, s csak annyi ideje volt még, hogy csekély -vagyonkáját egy kő mögé rejthette; mikor Khivába vitték eladatás végett, -ezt irta gyengédszivü hitvesének: „Kedves lelkem! Itt s itt, ilyen és -ilyen kő alá negyven aranyat rejtettem: Küldj ide váltság dijul -harminczat belőle, a tizet pedig tedd el, mig a turkoman földről -visszatérek, hol most rabszolga munkát kell cselekednem.“ - -A félelemre és óvatosságra mindenesetre elegendő ok van itt, de az -irániak szerencsétlenségének főoka mégis kiváltkép nevetséges -gyávaságukban rejlik. A Karavanok itt nagy tömegben szoktak összegyülni; -égő kanóczos ágyúk, s kivont fegyverü katonaság kiséri őket. Gyakran -igen tetemes számmal vannak együtt; s még is, mutatkozzék bár csak -egy-két vakmerő rabló, azonnal elvesztik minden bátorságukat és -lélekéberségüket, eldobálják fegyvereiket, odaadják mindenüket, s végül -még kezüket is odanyujtják azon békók alá, melyekben nehéz és gyakran -élet fogytig tartó rabságra hurczoltatnak. Én ez állomásokon egészen -egyedül vonultam át, csupán tatárom kiséretében, a mit európai soha még -nem tett meg én előttem. Persze intettek mindenfelől, hagyjak fel vele, -de mit törődtem én turkesztani öltözetemben a turkomán rablócsordákkal! -Kiváltképen tatárom tekingetett epedve körül, ha talán földieit -megpillanthatná; s ha a puszta néhány fiával, a siíta földön -találkoztunk volna is, azt hiszem, hogy az ő hitükön lévő mollaht, nem -csak hogy nem bántalmazák, hanem a rájuk mondott fatihaért (áldás) – még -gazdagon meg is ajándékozák vala. Négy napig bolyongtam a sivatagon, az -esthomályban egyszer utamat is eltévesztém, de turkomant nem láttam; nem -találkoztam mással, csak egy pár reszkető persa utitársasággal. A -turkomanoktól való félelemnél sokkal inkább gyötört az állomások -rettenetes hosszusága, s kiváltkép az utolsó Mejame és Sahrud között, -melyen tizenhat óra folyásáig ültem nyeregben. Ez egész Persiában, sőt -mondhatnám egész Ázsiában a leghosszabb állomás, s lovat – embert -rettenetesen kifáraszt. - -Könnyen elgondolható annakokáért, mily fürkész tekintettel keresi az -utazó a Sahrud városát körülvevő kerteket. Minthogy ez hegyen épült, már -mértföldnyi távolságban látható. A fáradt lovag azt hiszi hogy már közel -jutott hozzá: de mily rettenetes a csalódás, melynek folytán az első -megpillantás után még öt mértföldet kell áthaladni, mig az ember -kapuinál bevonulhat. Az út a legegyhangubb, s a szemet semmi sem vonja -magára; nyaranta, a teljes vizhiány mellett, kész gyötrelem lehet. -Szerencsétlenségemre egy – Sahrud közelébe eső falut néztem amannak, -mely egy völgymélyedésben rejtezik; képzelhető tehát milyen ingerült -voltam, midőn tévedésemről kellett meggyőződnöm, s midőn az óriási -állomást, még egy jó félórával kénytelen valék megtoldani. Éjfél előtt -ültem nyeregbe, s már több volt esti hat óránál, mikor átvonulván Sahrud -gonosz kövezetén, a legjobb Karavanszeraj-ok egyikébe szállottam. Lovam, -a szegény pára egészen ki volt merülve, nem kevésbé önmagam is, de a -mint a karavanszerai négyszögében bádgyadt tekintettel körül néznék, -legnagyobb bámulatomra Britannia egyik fiát pillantottam meg, egy -valóságos angolt, a ki igazi manchester-arczczal ült az egyik czella -ajtajában. Magános brit, Sahrudban, ez bizonyára ritkaság, több mint fél -csoda. Én ő rá bámultam, ő meg én rám, csodálkozó tekintettel méregetve -engemet. Bukharai öltönyöm, rendkivüli bádgyadtságom, megzavarták -phlegmájában, s ki tudja milyen véleményt táplált magában felőlem, én -azonban, minden kimerültségem daczára, ellene nem állhatván e rendkivüli -találkozásnak, lankadt léptekkel közeliték hozzá s egy: „How are you, -sir?“ (Hogy van ön, uram?) megszólítám. Úgy látszik nem értett meg, s én -ujra ismétlém kérdésemet. Akkor meglepetten szökött fel ültéből, s a -mint mondani szokás, arcza minden színt mutatott, s egy „Well J“ (Én -ugyan) – mondással fejezvén ki bámulatát, hebegő nyelvvel kérdé: „Hol -tanult ön angolul? Tán csak nem Indiában?“ Kiváncsiságát fokozni -akartam, s remek tréfám is lett volna vele, de a hosszú uti-statio, -tökéletesen elvette minden kedvemet. Megmondtam neki ki vagyok. Öröme -kimondhatlan volt. Tatárom nagy bámulatára, ki engem még mindig igaz -hivőnek tartott, az angol megölelt és hajlékába vezetett. Kedves estet -töltöttünk együtt, – s a következő napot, az ő kedvéért nyugnappá -tettem; s kimondhatatlanul jól esett a jó embernek, hogy hat hónapi -távollét után, messze az európai világtól, akadt valakire itt Persia -mélyén, a kivel az ő kedves nyugatáról beszélhetett. Neve szegénynek, -kit nehány hónappal e találkozás után megöltek s megraboltak az uton: -Longfield. Ő egy birminghami nagy kereskedő ház ügyében járt itt pamut -vétel végett, sok pénzt vitt magával rendesen, s elfelejté, mint -fájdalom igen sokan, hogy Persia nem az a polgárosult ország, minőnek -ezt az európaiak charlatán képviselői hazudozásai nyomán tartják, s hogy -az utlevelekbe és a király ajánló irataiban igen kevéssé lehet -bizakodni. - -Sahrud igen jelentékeny kereskedelmi város Mazendran és Irak tartományok -között; az előbbihez igen regényes, de igen rosz ut vezet, egész a kaspi -tengerig. A környék vizdús, s kivált a Rudi sah (királypatak) igen szép, -melynek tiszta és édes vize élénk morajjal hömpölyg át a városon. -Karavanszeraji több található, s ezek egyikében van a „Kavkaz“ czimü -orosz nagy kereskedelmi társaság egy faktoriája, mely ujabb időben -Astrakhan, Baku, Astrabadon át üzött beviteli kereskedelmével az angol -kereskedelmet Khorasanból majdnem teljesen kiszorította. Az orosznak -igen nagy befolyása van a kamcsatkai öböltől kezdve, mind egész -Konstantinápolyig, s ez senkire nézve sem oly veszedelmes, mint a brit -oroszlányra, melynek már is nagyon a sarkában van, s eljő az idő, mikor -éles körmeit testébe is bele fogja vágni. - -Innen, Teheran még tizenegy napi távolban van. Az egész ut biztos. -Állomásra állomás jő, s alig van valami figyelemre méltó, hacsak az a -különbség nem, mely Irak és Khorasan lakossága között észrevehető. Az -utóbbi tartomány, szomszédja levén Közép-Ázsiának, több durva szokást is -átvett attól, mig ellenben Irakban, a finom irani műveltség mindig -szembeötlő. Itt az utazót – természetesen csak akkor, ha nála pénz -szagot éreznek – mindig a legnagyobb előzékenységgel fogadják; s mindent -adnak, de ugy, mintha a világért sem pénzért cselekednék. A vendéget -kellemes tüneménynek szokás tekinteni, meg is ajándékozzák, a -legudvariasabb hódolatok quintessenciájának kiséretében – de jaj a -tapasztalatlan erszényének! Én, kinek dél-persiai utazásaim alkalmával -volt módom az irani illemet elegendőkép tanulmányozni, ilyen esetekben -magam is adtam az iranit, A komplimentumokat komplimentumokkal -viszonzám, sőt még magasabb hanguakkal. Elfogadám ugyan az ajándékokat, -de virágnyelven kértem az adományozót, vegyen ő is részt adományaiban, s -ez bombasztikus phrasisaimnak a Szaadi és más kedvencz költőiből idézett -számos citatioimnak csak alig tudott ellenállni. Megfeledkezett magáról, -mohón nyult az ételek és gyümölcsök után, miket a Khondzsán (fatál) maga -hozott elém, s gyakran jelentékeny fejcsóválás által adta tudtomra: -„efendi, te iránibb vagy magánál az iráninál, sokkal simább, semhogy -megcsiphetnélek.“ S valóban, Persiában az óvatosság nagyon is szükséges! -Évszázados, sőt mondhatnám évezredes megrögzött szokások, annyira -megtaniták Persia lakosait a ravaszság és külső finomság gyakorlatára, -hogy a gondatlan europait, sokszor a legegyszerűbb paraszt, sokszor még -a legkisebb gyermek is kijátszsza. Nyelv, mozdulat, izgés-mozgás együtt -működik mind, hogy a helyi viszonyokba be nem avattak -félrevezettessenek. Kiváltképen az európai az, a ki elbizakodván -czivilizácziója fölényében, a keletit lenézi, megveti, – s így, a mint -igen könnyen gondolható, épen ő az, a kit legtöbbször jégre visznek s -rútul megcsalnak. - -Minél közelebb jutottam Teheranhoz, az évszak annál zordonabbá -változott; különben is deczember vége felé jártunk már, s bárha a -mélyedésekben hideg és fagy keveset alkalmatlankodott is, annyival -inkább tette a magaslatokon, minthogy az égalji különbségek, Persiában -3–4 óra járásnyi távolokban már is nagyon észrevehetők. A zord idő -kiváltképen igen nagy aggodalmat okozott Gose és Ahuan állomások között, -mindakettő hegyen fekvő magános póstaház, melyek az utazók nagy számához -képest, alig adnak mindig elégséges menedéket. Goseben oly szerencsés -voltam, hogy a csaparkhanet (póstaház) egészen üresnek találtam; meleg -falai közt tehát egészen átadtam magamat a kényelemnek, minthogy odakinn -már valóban szigorú, mérges hideg volt. Ahuan felé már több helyütt hóra -is akadtam, s a hideg éjszaki szél gyakran leszállított lovamról, hogy -lábaimat menéssel melengessem. Mikor magába Ahuanba érkezém, a hó már -néhány lábnyi magas volt, s oly keményen megfagyott, hogy az út sok -helyütt, valóságos hótelepek között vezetett. Fedél és tüzelő fa, – ezek -valának legföbb vágyaim, melyek a magánosan álló ház megpillantásakor -keblemben támadának, s bármily messze csapongott is tekintetem a hólepte -halmosvidéken, sem hajlékot sőt csak egyetlen romot is fel nem -fedezheték. Mint rendesen szokás, a csaparkhanebe figyelemgerjesztő -zörejjel csörtettünk be. A póstamester igen udvarias volt – jó előjele a -szállásnak, s mikor a nagyon kormos, de jól fedező szobába vezetett, -egészen boldognak érzém magamat, s csak fél füllel hallgattam szavaira, -melyekben áradozva széltiben és hosszában elmondá, hogy Szipeh -Szalarnak, a persa generalissimus és hadügyminiszternek hitvesét várja -minden pillanatban, kinek Meshedből való visszatértében, még ma, -legfölebb holnap kell ezen mennie. Szipeh-Szalar asszonyság, a mint -gondolható, legalább is 40–50 szolga kiséretében utazott; általa e szűk -hajlékban meglepetni, épen sem volt valami nagy öröm; én azonban igen -keveset törődtem most e fatalis eshetőséggel, hanem lovammal egyetemben -egészen kényelmemnek éltem. Mikor a kandallóban vidoran lobogott a tüz, -s a meleg thea a csészében párolgott, elfeledém akkor a kiállott -hideget, nem gondoltam többé rá hogy valaki meglepjen, s jókedvüen -hallgatám a vad Boreas süvöltését, mely úgy látszik, meleg menhelyemen -serkentgetni szándékozik engemet. A thea után jótékony meleget érzék -magam körül és magamban, s azért levetém ruházatomat; egész élvezettel -fogtam estebédemhez, a pilav és a csirkesült már majdnem készen volt, -azonban, mikor éjféltájban már-már lukullusi vacsorámhoz kezdenék, a -szélzugás közepette lódobogás és hangok nesze üté meg füleimet. - - -V. - -Alig volt annyi időm hogy felugorjam, s a csoport fegyverzörej, -szitkolózás, tombolás és kiabálás közben már is leszállott – -természetesen elreteszelt – ajtóm előtt. „Holla, ho! Fel! Ki innen! Ki -van itt! Szipeh Szalar neje, a fejedelmi vérből származó herczegasszony -érkezett meg! Rögtön távozzék mindenki!“ Kiki tudni fogja, hogy ajtómat -nem nyitottam meg azonnal. A lovagok megkérdék a postamestert ki volna -odabenn, s mikor tudomásukra esett, hogy ez hadzsi, s még hozzá szunita, -akkor valamennyi karddal és puskatussal dörömbölt ajtómon, s azt -kiabálák: „Hej, hadzsi! Elhord magad, ha azt nem akarod hogy lisztté -őröljük csontjaidat.“ - -Kritikus, – de nagyon kritikus pillanat volt ez. Azt az egyetlen -menhelyet elhagyni, hol az ember oly jól érezi magát, s a zordon -hidegben az éjet szabadban tölteni, az mindenesetre igen kellemetlen -tréfa, s talán nem is a rosz következmények félelme, mint a meglepetés -és a hirtelen történt megzavartatás indított arra a vakmerő gondolatra, -hogy ne engedjek, hanem viadalra keljek. Tatárom, ki együtt volt a -szobában velem, elhalaványodott. Felugrottam ülő helyemből, puskát s -kardot ragadtam, tatáromnak a pisztolyt nyomtam kezébe, azzal a -meghagyással, hogy az első adott jelre tüzet adjon; igy közelíték az -ajtóhoz, azon szilárd elhatározással, hogy az első betörőt -haladéktalanul lelövöm. Ugy látszik odakinn megsejtették szándékomat, -mert alkudozni kezdének, sőt észrevettem azt is, hogy az ostromlókat -elegans perzsabeszédem csakhamar meggyőzte a párbeszédek közben a felől, -hogy tévedtek, midőn engem bukhariotának tartának. „De hát ki vagy te -igazán? Beszélj! Ugy látszik te nem vagy hadzsi.“ – hangzék kivülről. -„Mit, hadzsi! Ki a hadzsi?! – Kiáltám, – félre a gúnynevekkel! Nem -vagyok én sem bukhariota, sem persa, hanem szerencsés vagyok európai -lehetni! Nevem Vámbéry Szahib!“ Ezen szavakra odakünn csend állott be -egy pillanatra. Ez ugy látszék meglepte amazokat, de még jobban -tatáromat, ki az ő hadzsitársától most hallá e nevet legelőször, a -kegyes muszulman tulajdon ajkairól azt a vallomást, hogy ő nem igaz -hivő. Halálsápadtan, nagyra meredt szemekkel bámult reám. Két tűz közé -jutottam. Egy jelentékeny kacsintás azonban megnyugtatá utitársamat, a -persák is alantabb hangon kezdték aztán; az európai név, a keletiek e -nagy rémszava, villanyos hatásu mindenütt. A piszkolódást udvariasság, a -fenyegetéseket kérelem váltá fel, s midőn végre könyörögve kértek, hogy -legalább csak a főlovagok kettejét fogadjam szobámba, a többiek szivesen -megelégesznek istállóval és kamrával, megnyitottam az ajtót a remegő -persák előtt. Arczvonásom illustratioul szolgált előbbi állitásomnak. Az -egymásközt váltott szavak mindig élénkebbek de barátságosabbak is -lettek, s valami félóra mulva az én persáim araktól (pálinka) mámorosan -egy sarokba vonultak, s úgy horkoltak mint lovaim. Tatárom -megnyugtatására is kellett néhány felvilágositással szolgálnom; a jó fiú -szivesen hajolt. S mikor a jövő reggel a jeges halomtájat elhagytam, s -Damgan barátságosb siklapályán folytatám utamat, elszörnyedve gondolék a -mult éji kalandra – s az Ahuan-i éji szállást, bizony nem egy hamar -fogom elfelejteni. - -Damgant sokan a régi Hekatompylenek (száz kapus város) tartják, a mi -olyan állitás, mit régiségbuváraink minden áron érvényre akarnak -juttatni, bárha az egész környéken semmi nyoma sincs olyan város -romjainak, melybe száz kapu vezetett volna. Görögnek és persának, kik a -fillentésben jó formán megegyeznek egymással, csak kötve kell hinni. - -A száz kapuból nyolczvanat bizvást elengedek, de a mai igénytelen -Damganban, csak egy husz kapus hajdani várost is aligha lehet -felfedezni. Az egész helység nem igen számít többet ezer háznál, s a -puszta bazar közepén álló szegényes két karavanszerai eléggé -megbizonyitja, hogy kereskedelmi szempontból e hely távolról sem oly -fontos, mint sokan hiszik. - -Fraser, az angol utazó sajnálja, hogy a Csihl dukhteran (negyven szűz) -vagy a csihl szeran (40 fő) talányát, kik egy sirba temetve pihennek, -senki sem tudja neki megfejteni. A müszülman előtt szent szám a negyven -de szent kiváltképen a persa előtt, és a csihlten, a 40 ember, kiket a -mohamedan monda szerint Mozes levert s azután ujra feltámasztott, -számtalan helyen feltalálható. Nevezetes a dologban azonban az, hogy itt -Damganban, épen a hölgyvilágot emelék a vértanui méltóságra, mely -körülmény Damganban sokkal feltünőbb lehet, mint talán Kölnben, minthogy -amannak hölgy világa, nem nagyon szigoru erkölcsössége folytán, az egész -környékben meglehetősen rosz hirben áll. - -Damgantól két állomásnyira van Szimnan, mely pamutjáról, de még inkább -fehér theasüteményeiről hires. Persiában minden városnak meg van a maga -sajátsága, melynél fogva azt nem csak Persia hanem az egész világ -legelső helyének szokás tartani. Sirázban a legjobb juhhus, Iszfahanban -a legszebb őszibaraczk, Nathenzben a legjobb körték, sat. s a mi a -dologban a legkülönösebb az, hogy a fennen magasztalt czikkeket, az -illető helyeken vagy igen silányokul, vagy a mi egészen nevetséges, -épenséggel sem lehet feltalálni. Szimnan theasüteményeinek hirét már -Meshedben, sőt már Heratban is hallottam. Azonban e tekintetben igen sok -tapasztalatot szereztem már magamnak, s ennek következtében nem sokat -vártam ettől sem. Mikor a bazarban kérdezősködtem a sütemény felől, sok -időig kellett fel s alá járnom, mig végre egy pár penészes példányhoz -jutottam. „Szimnan“ – mondá valaki „csakugyan hirneves ezen czikk -folytán, de a kivitel oly roppant nagy, hogy a süteményből mi magunknak -mi sem marad.“ A másik igy szólott: „Igaz, Szimnan, hajdan nagyon hires -volt e czikkről, de a mostoha idők ezt is megváltoztatták.“ Itt legalább -még is volt mentegetőzés és kifogás, azonban más egyebütt, a hazugság a -maga teljes meztelenségében szokott előtünni. - -Innen az ut Lazgird, Dehnemek, és Kislakon át megy Teheran felé a hires -Khavar-szoroson keresztül. Ezen hegyi utat a hires Caspiae Pylae-nek -tartják, s a maga nemében igazán páratlan. Az ut, magas, fekete -sziklatömegek között, vadregényes és számos éles kanyarulata igen -alkalmas rejtekhelyet szolgáltat a rablócsapatok számára. Valamint -hajdan, ugy ma is igen sok utonálló van itt; némely sziklát -lélekégetőnek, apagyilkosnak sat. neveznek. Az erős viszhang még -rémitőbbé teszi az utat, s ennek benyomását igen világosan láthatám -tatáromnak arczain. Én, kezem a fegyveren, egészen egyedül vonultam át -ezen uton, s igaz, hogy nem egy gyanus külsejü emberrel találkoztam; -annak okáért mindjárt jobb kedvem lett, mihelyt a mélyedés másik -torkolatánál a tágas, termékeny Veramin lapályra kijutottam. Ezen sikon, -melynek éjszaki szélén a régi időkben s a mesevilágban oly hires Ragesz -városa emelkedék, hajdan, – úgy mondják – sok város és falu állott; sok -nép kavargott itt már, görögök, arábok, tatárok, mongolok és afganok. -Maga Ragesz városa a középkorban valóságos kincs volt, mert ez szolgált -nyughelyül a Szeldsukidák, a Gaznevidák sőt maguknak a Timuridáknak is. -Ma puszta rom. Az európai régiségbuvár feliratokat keres a kőhalmok -között, a persa vadászhelyűl becsüli a gazdag sikságot, s ha a -földalatti számos vizvezeték nem léteznék, melyek a régi műveltségről -tanuskodnak, a Veraminról hallható mondákat, puszta költeményeknek -kellene tartanunk. - -A melyek Meshedbe érkeztemkor, ugyanazon érzelmek, s talán még -hatalmasabban, hatottak át most is, azon gondolatnál, hogy nemsokára -ujra meglátom Teheránt; azt a Teherant, honnan kalandos utamra -kiindultam, s hol oly sok jó barátom él, kik bizonyára réges régen a -boldog öröklét ölében gondoltak. Hogy utamat siettessem, a két utolsó -állomást egygyé akartam kötni. A tizenhárom órányi lovaglás mindenesetre -igen fárasztó, gondolám magamban, azonban most olyan állomásra jutok, a -hol legalább is két hónapig megpihenek. Ezen édes reményekben ringatám -lelkemet, s kora reggeltől, késő estig szakadatlanul odább lovagoltam. -Mikor a nap utolsó sugáraival tekintett alá, a távolban Teheránt és Sah -Abdul Azim kupolájának ragyogását pillantottam meg. Maig sem tudom, a -tulságos öröm tette-e, vagy a hirtelen beállott éjszaka, – mert ez -évszakban az alkony igen rövid a tájakon – vagy a lankadtságé, mely -elbádgyasztott, elég az hozzá, a persa főváros tőszomszédságában -eltévedtem, s még pedig közel azon nevezetes romokhoz, melyek azon -sziklák aljánál fekszenek, hová a Gebr’ek (tűzimádók) a holttesteket -szokták kitenni a madarak zsákmányául. Két óra hosszat kelle -bolyonganom, árkon bokron, vizen sáron keresztül gázolnom, mely -alkalommal lovam egyszer hasig merült a hideg vizbe; cserjén bokron -keresztül kellett törtetnem, mig végre késő éjjel az utra akadtam. - -S nem különös-e még is, hogy az egész uton semmi bajom sem történt, oly -távoli országokat bejártam bántatlanul, átéltem oly veszedelmes -kalandokat, mindenem megmaradt; kézirataim, utazásom drága zsákmánya, -mit sem szenvedtek, s ime itt, a biztos kikötő küszöbén, benyilóján, oly -veszteséget kelle szenvednem, melyet soha elfeledni nem tudok, ugyanis -az átnedvesülés következtében legbecsesb irományaim egyikét -elvesztettem. A sorsnak szeszélyei vannak, mondja a keleti, gyermekes -az, a ki ezeknek ellen akar szegülni! - -Midőn Teheran kapujához értem, – az már zárva volt. Az éjet egy ujabb -Karavanszerajban töltém, s mikor másnap a rendesen eltorlaszolt -bazárokon ütések és szitkozódások közben átlovagoltam, nem egy persa -mondá boszús csodálkozással: „Még is csak vakmerő egy bukhariota!“ -Néhány európaival is találkoztam, kik álöltözetemben nem ismertek rám, -de azután édes öleléssel köszöntének. Nem sokára a török követség -kapujához jutottam, s ki irhatná le örömemet, mikor ujra megláttam azon -helyiségeket, s azon barátokat, kiktől s melyektől tiz hónappal előbb -oly rajongó és kalandos tervek között távoztam, s kik akkor bennem a -bizonyos veszélybe rohanót látták, s engem e napiglan a közép-ázsiai -barbarság és ármányosság áldozatának tartottak. - - -VI. - -A persa főváros, mindjárt az első tekintetre a civilisatio és műveltség -székéül látszott, oly helynek, hol az európai élet egész teljességében -feltalálható. Ha az ember nyugatról jő keletre s bevonul a városba, igaz -nem talál elegendő szavakat a nyomorult agyagviskók és girbegörbe szük -utczák által gerjesztett undor kifejezésére. - -De egészen másnak tünik fel e város az utazó szemében, ha Bokharából -jön. Bokhara csak hatvan napi járó föld távolságra fekszik ugyan -Teherantól, de a két város socialis viszonyai között, századoknak -elválasztó mélysége tátong. Mikor megérkeztem után először lovagoltam a -bazáron végig, gyermekes örömmel, sőt mondhatnám némi csodálkozással – -mely igen kevésben különbözött tatárom bámészkodásától – tekinték az -európai gyártmányu számos fényüzési czikkre, a szövetekre, kendőkre, -játékszerekre, – kiváltképen a festett csehüvegnémüek valának azonban -azok, a mik figyelmemet a legnagyobb mértékben magukra vonták; az -európai művészet iránt olyan tiszteletre gerjedtem akkor, mely fölött ma -csak mosolyoghatok. Akkor azonban ez nem lehetett másképen. Ha az ember -úgy utazik, mint a hogy én utaztam, ha úgy bele éli magát a tatáréletbe, -mint a hogy én kényszerültem, – nem lehet csodálni, ha az ember jóformán -maga is tatárrá lesz. Az az igazi incognito, mikor az embernek az idegen -alakban is teljes öntudata van még hajdani lényéről, az csak igen rövid -ideig tart: az elszakadottság, s idegen elemek szünetnélküli környezete -akarva nem akarva átalakítják az embert. Az utazó hiába daczol ez -átváltozással, – a jelennek fris benyomásai háttérbe szorítják a multat, -s ezen állét, akaratunk ellenére, valóságossá változik. - -Barátaim azonnal észrevették e változást lényemben és modoromban, s ez -nem kevés mulatságot szolgáltatott nekik. Nevették köszöntéseimet, -beszédközben alkalmazott taglejtésemet, járásomat s kiváltképen -felfogásomat; sokan még azt is állították, hogy arczkifejezésem is -tatárjelleget öltött, s szemeim egy pár vonallal ferdébben állanak mint -annak előtte. E megjegyzések néha a legkedélyesebbek valának, s magamat -is mulattattak; de lehetlen egyszersmind be nem vallanom, mily különös -érzelmet gerjesztett bennem az a gondolat, hogy ezután ujra az európai -életmódhoz kell hozzászoknom. Eltekintve attól, hogy a hetekhosszat egy -helyben való nyugton maradás egészen különösnek tetszett, sok olyan -európai szokás volt, mibe nem egy könnyen tudtam bele találni magamat. - -Kiváltkép a ruhák valának azok, melyeket igen szűkeknek és szorosaknak -találtam, s a hajazat, melyet mostantól fogva növelni kezdettem, -valóságos tehernek látszék fejemen, s ha egy szobában több európai volt -jelen egyszerre, kik élénk vitatkozásokat hasonló taglejtésekkel -kisérték, mindig azt hittem, már már hajba kapnak egymással. S hát még a -persa szolgálatban álló franczia tisztek feszes maguktartása és szilárd -lépése, milyen furcsának látszott az én nekem! Bárha igen örültem -európai földieim büszke, feszes maguk viseletének, ez sokkal nagyobb -ellentétet képezett a középázsiaiak vontatott görbedt járásával, melyhez -szemem annyira hozzászokott s melyet én magam is elsajátítottam, sem -hogy a legnagyobb mértékben fel ne tünt volna. Messze vezetne leirnom -mindazon benyomásoknak egész sorát, melyeket Iran fővárosa reám -gyakorolt. A ki nyugat és kelet különbségét ismeri, annak alig szükséges -mondanom, hogy Teheran, Bokharához képest, valóságos Párisnak látszék -előttem. A teherani persa világ bámulása igen nagy volt midőn kalandom -szerencsés végződéséről értesült. A ketman (az Iszlam által -engedményezett alakoskodás) igen jól ismert és begyakorolt tudomány bár -a keletieknél, de még is megfoghatatlannak látszék előttük, hogy ebben -egy frengi is oly kitünő legyen. S bizonyára az általam elért sükert nem -is irigylették volna annyira, ha különösen jó tréfának nem látszék vala -előttük, mit én, halálos ellenségeiken, a szunníta tatárokon elkövettem. - -Bárha Persia a turkesztani sivatagok legközelebbi szomszédja is, -mindazáltal igen zavart és mesés fogalmakkal birnak felőlök. A félvilág -hozzámtódult tudomást szerezni magának mindenekről. Több miniszterhez -meghivtak, sőt végre még azon magas szerencsében is részesültem, hogy ő -felségének a királynak, a világ forduló pontjának, az egész világegyetem -legmagasságosabb uralkodójának is – mint őt a persák nevezik – -bemutattattam. Hosszadalmas czerimoniákat kellett végig játszanom, mig -végre a palota kertjében ott állottam az ifjonti Naszer eddin Sah előtt, -s azon bizalmas felszólitást nyertem, vázolnám előtte utazásom -éleményeit. Nagy tüzzel feleltem meg kötelességemnek, s a körülálló -miniszterek nagy szemeket meresztettek, – nem győzvén eléggé csodálkozni -a fölött, mint utóbb megértém, hogy én minden remegés nélkül megállani -mertem a király előtt, kinek fenséges tekintete, máskülönben, még a -legbátrabbat is meg szokta rendíteni. A királynak egyébiránt úgy látszék -megtetszett előadásom, minthogy egy rendjelnek, s a mi még becsesebb, -egy persa shawl nékem adatását rendelé el. Az elsőt, egy egyszerü ezüst -darabot megkaptam ugyan, azonban az utóbbit, melynek legalább is 50 -arany az értéke, a miniszter, ugy hiszem, jobbnak látta magának -megtartani, a mi a teherani udvarnál egyáltalában nem tartozik a -ritkaságok közé. A király ő felsége lehazudja és megcsalja minisztereit, -mit ő excellentiáik azután, fájdalom nem a maga helyén, hasonló módon -viszonoznak. Alárendelt hivatalnokok megcsalják a népet – ez viszont -azokat. Ebben az országban minden hazudik, csal és ámit, s ez a világ -legtermészetesebb cselekvési módjának tartatik, a becsületesen -cselekedőt ellenben, nagy bolondnak vagy eszelősnek nézik. - -Hogy a most mondottakra világositó példával szolgáljak, csinos kis -történetecskét akarok közleni, mely teherani tartózkodásom alatt fordult -elé. A király – a mint tudva van – igen kedveli a vadászatot, s maga is -igen jó lövő, a ki az évnek legalább is két harmadát ilyes -kirándulásokon tölti, nem csekély bosszuságára udvari tisztségének, kik -a harem puha párnáit, az izletes konyhát, s más egyéb élvezeteket, ilyen -alkalommal sátorozással, órákhosszat tartó lovaglással s szegény -parasztkonyhával kénytelenek felváltani. Visszatérte után a király -rendesen az európai követségeket is meg szokta ajándékozni a vadászati -zsákmány egy részével, a mit általában igen nagy szerencsének tartanak. -De a jó követeknek, a királyi kéz ejtette nyulakért, foglyok s más egyéb -vadért tetemes enamval (borravaló) kell az átadót megajándékozniok. -Eleinte még csak szivesen türték e kellemetlenséget, de a midőn e -királyi küldemények már már igen gyakoriakká kezdének válni, azon -meggyőződésre jutottak az illetők, hogy a királyi szolgák, uruknak hire -és tudta nélkül, a piaczról hozzák ezeket az ajándékokat, csupán csak a -gazdag borravalóért. Megkérték tehát a külügyminisztert, lenne szives -ennek utána, ezen küldeményeket, hitelesség okáért, néhány sor irással -kisérni. Ez ugyan használt egy ideig, de az ajándékok nem sokára még -gyakoriabbakká váltak. Szorgosan utána láttak aztán, s ime kiderült, -hogy a miniszter ő excellentiája egy gyékényen árul a királyi -cselédséggel, ő irja a piaczon vett ajándékok mellé a hivatalos -czédulákat, s a nyereségben aztán velük együtt osztozik. Mindezt pedig -pompás tréfának tartották, hogy ők most hogyan rászedték a frengiket, s -mikor a királynak tudomására esett, maga is igen jó izűt nevetett rajta. - -A közeledő tavaszt bevárandó, Teheranban két hónapot kelle töltenem. Az -idő a lehető legkellemesebben múlt e kis európai gyarmatban. – -Visszatértem őszinte örömet gerjesztett, s egyik a másikkal versenyzett -hogy szerencsét kivánjanak, s ott tartózkodásomat különféle -előzékenységgel megédesitsék. Az illető követségek nem mulaszták el -kormányaikat sajátságos kalandjaimról tudósítani. Nekem ugyan igen -furcsának látszott az egész; egyáltalában nem tudtam felfogni, mi -rendkivüli van a keresztül játszott dervisszerepben, s csodálkozással -tapasztaltam, hogy távozásomkor el valék látva Franczia és Angolország -legtekintélyesebb kormány férfiainak szóló ajánló levelekkel. -Kiváltképen meghatott azonban magyarországi földimnek, Szántó urnak -részvéte, ki a persa fővárosban a szerény szabómesterséget üzi. E -sajátságos ember, ki egy tiszamenti faluban született, a katonai sorozás -elől menekvendő, megszökött, minthogy kényelmesebbnek tartá a könnyű -tűvel tartani fegyvergyakorlatokat, mintsem a nehéz puskával. Eleinte -Konstantinápolyba ment, onnan Kis-Ázsián át Arabiába, onnan ismét -Délpersián keresztül Indiába, s még pedig nagyobbrészint gyalog. Már -Khina fővárosa felé akart indulni, midőn értésére estek a hazájában -1848-ban történt forradalmi események. Ezen hirek annyira fellelkesiték -a hazafias lelkü szabómestert hogy a hazatérésre határzá el magát, a -szabadság zászlaja alatt küzdendő. Azonban Indiától Európa igen messze -van, kivált ha az ember csak vitorlás hajón teheti meg az utat, s igy -Stambulban már a világosi katasztrophának hirét kellett hallania. -Megcsalatkozva reményeiben, ujra megragadta tehát a vándorbotot és a -varrótűt, s Tebriszen keresztül Teheranba utazott, hol véle én is -találkoztam. Különösen csodálatos volt beszéde, mely mindazon szólamokat -egyesité, miket a különböző országokban sajátjává tett. A beszélgetés -elején még csak ment a dolog úgy a hogy, de mihelyt tűzbe jött, német, -magyar vagy franczia szavakat kevert a török, arab, persa, kurd és -hindosztaniak közé, ugy hogy az ember feje egészen belekábult, és össze -kellett szedni annak minden nyelvtudományát, a ki őt meg akarta érteni. -Becsületes szive tulboldog volt, midőn földiének szerencsés menekvéséről -értesült s igénytelen vagyoni állapota daczára, minden áron egy -nadrággal akart megajándékozni, s minthogy ezt én egyáltalában el nem -fogadhatám, rábeszélte tatáromat, hogy legalább az vegye el ajándékát. A -közép ázsiai hangosan felkaczagott a neki oly nevetségesnek látszó -ruhanémü fölött, s mikor csupa kiváncsiságból magára vette, a jó Szántó -magán kivül volt örömében és büszkeségében, hogy ő a legelső a világon, -a ki egy tatárt nadrágba bujtatott. - - -VII. - -Azon európaiak között, kikkel Teheranban találkozám, Bloqueville urat -meg kell még emlitenem, e minden fényképészek legdrágábbikát, ki a Sah -szolgálatában részt vett egy a Turkomanok ellen intézett hadjáratban, -ott azonban fogságba esett, és 10,000 arany roppant összegen kellett -kiváltatnia. Bloqueville ur, tetőtől talpig franczia nemes ember, e -mellett becsületes, derék fiú, kalandvágyát kielégitendő, egy varga -betűt tett a belle Perse felé. Az orvosi pálya, az európaiaknak majdnem -egyetlen foglalkozása keleten, igen profan valaminek látszék előtte. S -végre is a photographiát találta olyannak, mi e tájakon még kevésbé -kiaknázott müvészet. A király haladéktalanul szerződteté s harczfestész -minőségében a khoraszani hadsereghez csatlakozott. Hogyan örülhetett a -király előre, arra a gondolatra, hogy diadalmas hadseregének hőstettei -immár megörökítetnek, mely sereg minden tagja egy-egy Rusztem gyanánt -iratott le előtte. - -Fájdalom, hogy a sors könyvében egészen másképen volt feljegyezve. A -huszonötezer Rusztemet, 5000 turkomán rabló támadá meg és tönkre verte. -Nagy részük elfogatott, s minthogy a foglyok roppant száma nagyon -lecsapta árukat, közülök 5–6 arany váltságdijért sokat vissza lehetett -váltani. Bloqueville úr is majdnem megszabadult már ezen az áron, -azonban a turkomanok kieszelték, hogy a szőke fürtös ifjuban bizonyára -valami külföldi növény lappang. Többet követeltek tehát érette, s -minthogy a turkoman követelés minden persa vonakodás után növekedék, a -teherani udvarnak végre be kellett nyugodnia 10,000 aranyat tenni le a -franczia alattvalóért, a mire bizonynyal rá nem állottak vala, ha a -szajnaparti nagy sah, követe Bellaunay ur által azt nem üzeni: „Ha -aranyotok nincsen, majd én szuronyokat kölcsönzök. A másfél évig tartó -alkudozás alatt, Bloqueville urnak, a hajdani testőrtisztnek igen sulyos -állapota volt, és elég módja kitanulni azt, mennyi különbség van egy a -Champs Elyseén élő gentilhomme, és a nyakán kezén nehéz lánczot hordozó -turkoman rabszolga sorsa között. Hányszor gondolhatott a szegény -franczia a szép Párisra, midőn rongyokba burkolva, s hidegtől reszketve, -valami szegényes turkoman sátorban költé el lóhúsból készült -cotelettejét. Igazán sokat szenvedett, s mikor engem, bajtársát ujra -meglátott, sirt örömében. Ő tökéletesen ismerte, mi a középázsiai élet, -s ő tudta legjobban felfogni azokat a gyötrelmeket, melyeket nékem kell -vala kiállanom. - -Minthogy épen turkomanokról beszélünk, nem hagyhatom emlités nélkül, -hogy néhányan a puszták e fiai közül, megérkeztemről értesülvén, -Astrabadból, hol üzleti ügyek miatt tartózkodtak, hozzám jöttek s a mi -igazán különös – tőlem a fatihát (áldást) kérték. - -A mint álliták, minden fatihámnak igen szerencsés hatása volt, és -Gömustepeben égnek a vágytól engem ujra láthatni. S bárha európai -öltözetben voltam, a puszta fiai mély alázattal borultak le előttem; én -áldást mondtam rájuk, egy pár koránverset idéztem; s ők egészen épülten -távozának. Ez volt az utolsó formaszerüség, melyet alkalmaztam, s -vallásos nevezetességem gondolata ujra phantasztikus rajongásokra -vezetett. Kevessé több kalandorsággal és vakmerőséggel mit ki nem -lehetne vinni e babonás nomadok között! A keleti hősök pályafutásának -rendesen ez a kezdete. Az ember rejtélyes, varázshomályba burkolózik, -százan és százan követik aztán, s csak akarni kell és mindenható -parancsnokukká válhatunk. - -A tavasz első szellőlegyenésével búcsut mondtam Persia fővárosának, az -igazi keleti müveltség ezen székhelyének s a szokott póstauton Tebriz, -Erzerum és Trebizondon át a fekete tenger felé haladtam. Ha Meshedtől -Teheranig elég jól fel valék szerelve mindennel, keleti utazó állásához -képest, innen tovább az európai touristák minden kényelmével -rendelkezhetém. Jobb lovaim és fegyvereim voltak, több pénzem, s a mit -könnyü elgondolni, személyem iránt több tisztelet és megkülönböztetés. -Ugy szólván játszva értem el Persia határára. Azon rendkivül barátságos -fogadtatás a tebrizi európai koloniában, s kiváltképen az angol consul -barátságos asztalánál felhangzó champagnei pohárcsengés, amaz örömek -előjelei valának, melyek reám nyugaton várakoztak. A képzelem, boldog -reménység legszebb szineivel a legvonzóbb képeket varázsolá elém, melyek -a Kaleidoskop tarka idomzataiképen kápráztak ittasult szemeim előtt, s -bármennyivel többet adott is utóbb a valóság, várakozásom fölött, még is -boldogabb voltam akkor, midőn jövendőmet rózsás varázs szinekben -sejtelemszerüen a phantasia festette elejbem. - -Mikor Azerbajdsan keleti határán átléptem azt a halmos tájat, mely a -török Kurdisztanba vezet, meg nem állhatám, hogy vissza ne fordúljak s a -végbucsu még egy tekintetét ne vessem Iran földére. Iran, a keleti -czivilizatio minden hibáival és kinövéseivel, még is csak mindig érdekes -ország leend az európai utazóra nézve. A képmutatás és kétszinüség, -miket itt a hosszas és régi zsarnokság teremtett, bárha megvetésre -méltók is szemeinkben, s bárha az irani nép udvarias modorát és kitünő -szellemi képességeit háttérbe szoritják is, mind a mellett egész keleten -csak az egy Iran az, hol e tehetségek s a magasb müveltségre való -törekvés, királynál ugy mint a pórnál, feltalálhatók. A keleten határos -tartományok nyers és vad szokásai – bárha némi különbséggel – a nyugati -határokon is észrevehetők. Kis-Ázsia kurdjai és ozmanjai, annyira -mögöttük állanak a persáknak, mintha egészen más anyagból volnának -faragva. Bizonyos igazság, hogy az ázsiai műveltségnek Iran a -kutforrása, s mind e mai napiglan majd nem egyedüli székhelye. - -Mikor Trebizondhoz közel, az Erzerumba vezető nyári uton, a pontusi -hegység azon meredek lejtőjére értem, honnan a fekete tenger már -látható, azon helyre, melyről Xenophon a 10,000-nek visszavonulásáról -szóló leirásában oly lelkesülten emlékezik, ott az Euxinus setét kék -árjaiba utólsó ábrándos álmaimat eltemettem. Mily elfogódott szivvel -vettem bucsút két évvel ezelőtt e helytől, mily nehezen tudtam megvállni -a Lloyd társaság hajójától melynek lobogója még sokáig hivógatólag -lebegett felém. S ma ujra megláttam ezen lobogót, ugyanazon kikötőben, s -mi több, ugyanazon hónapban. Mennyivel más érzelmek ostromolták most, -ennél a tekintetnél, szivemet! Azon partra jutni, hol a már-már utra -kész gőzhajó horgonyoz, majd annyit jelent, mint Europa közepén lenni. S -kivált ha még oly szerencsés az ember, hogy a pompával és kényelemmel -berendezett Lloyd gőzösön külön cabinban kelhet utra, semmi sem oly -könnyü mint az európai életbe teljesen beleképzelni magunkat, bárha -talan kitüzött czélunktól még néhány napi távolságban volnánk is. -Mithridatesz ősi székvárosában csak két napot töltöttem, s miután, -néhány kevésnek kivételével, miket kedves ereklyék gyanánt megtartottam, -majdnem minden uti podgyászomat eladtam volna, Május közepe táján, az -„Il Progresso“ gőzösre keltem. A hajó, gyorsan szegve a habokat, a -délnek eső Bosporusnak tartott; mindig nagyobbá és nagyobbá lőn a -távolság, mely a Pontus partvidékétől elválasztott s tekintetem sokáig -fájdalmasan csüggött azon. Itt kezdtem meg egykor egész a Timur távol -eső fővárosáig terjedő vándorutamat, s itt is végződék az. Lelkem előtt -még egyszer átvonultak a multak képei, mosolygók és komolyak, mint a -minők a valóban is valának. De csakhamar felserkentem álmodozásaimból, -tekintetemet elforditám a multról és Ázsiáról, s arra szegtem irányát, -hol jövőmnek kell virúlnia – Európa felé. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Mindezen tartományok kerületekre osztvák (bulukat); ezek -ismét városi, mezővárosi, vagy falusi járásokra oszlanak. Amazok főnöke -a Kalenter, emezeké: Ket-khuda.] - -[Footnote 2: Az őket sujtó zsarnoki törvények közül csak egyet akarunk -említeni. Minden akasztott embert, kinek három napig kell függnie, ők -köteleztetnek őrzeni; s ha a holt tetem netalán ellopatnék, vagy a szél -lerázná, vagy valami baleset által az akasztófa feldőlne, büntetés -gyanánt az őrálló zsidó száz tumant (= osztr. arany) kénytelen fizetni.] - -[Footnote 3: Kuriózum gyanánt meg akarom említeni, hogy Gobineau gróf, a -franczia kormány Teheranban lévő követe, siíta rokonszenvét -kézzelfoghatólag megbizonyítandó, daczára annak, hogy a katholika egyház -„legifjabb fiának“ képviselője volt: török collegájának boszantására, a -követség palotájának udvarán egy szalma Omert repítetett a levegőbe.] - -[Footnote 4: Ez a királyi lobogó az arabok első betörésekor ezek kezébe -jutott, s Omer Khalifa gazdagon megjutalmazá annak átszolgáltatóját.] - -[Footnote 5: Mint ezt Mir Ali Sir persa történelmi könyvében állitja.] - -[Footnote 6: Cyrus, Achämenesnek, egy állitólagos Pasargadei főnöknek, -utóda volt, s ez okból az ő utódait Achämenidáknak is szokás nevezni.] - -[Footnote 7: Soká nem találkozott senki, a véres itéletnek -végrehajtására; mig végre is egy bizonyos Merdesah – nevü férfiú -jelenkezék, kinek atyját Khoszru hajdan megöleté. Mikor az agg fejedelem -a fegyvert, mely életének véget vetendő vala, megpillantaná, -felkiáltott: „Jól van, úgy is illendő, hogy a fiú mérjen halálcsapást, -atyjának gyilkosára.“] - -[Footnote 8: „Mondják, hogy ezen fejedelem, midőn a vesztett csata után -lánczokra verve a földön ülne, egy katona valami szerény kis estebédet -főzött számára, némi húsneműt apritva egy szükszájú kis bögrébe. Valami -éhes kutya lopózott oda eközben, s fejét a szűk bögrébe dugta, de onnan -hirtelen kihuzni nem tudván, hussal – fazékkal, az egész főzési -készlettel elszaladt. A szerencsétlen fejedelem hangosan felkaczagott. -„Mi lehet a kerek ég alatt olyas, a mi a te sorsodban lévőt ennyire -megnevettetheti?“ kérdé egyik az őrök közül. „Lásd – mondá Amer – házi -készleteim felügyelője, még csak ma reggel is arról panaszkodott, hogy -300 teve sem elegendő konyhaedényeim hurczolására; s ime most, az az egy -kutya is elég arra, hogy minden konyhaszerszámommal és eleségemmel -együtt elszaladjon!“ - -(Malcolm.)] - -[Footnote 9: Épen ezen Ak-Kojunlu voltak azok, kik megkülönböztetésnek -okáért, fövegeiken veres gombot, vagy mások állitása szerint; inkább -veres posztót, kendőt viseltek, minél fogva. Kizil bas (veres-fej) nevet -nyertek, honnan a magyar „Kazul“ szó is származott, mely kifejezéssel -régiebb költőink Persiát jelzették.] - -[Footnote 10: Az ozmanlik elleni harczaiban diplomatia fegyvereit is -megragadta; összeköttetésbe helyzé magát a nyugati hatalmasságokkal, kik -közül a velenczei doge és I. Mátyás, magyar király, követeket is -küldöttek udvarába.] - -[Footnote 11: Lásd „Teheranba“ czimü kirándulás V. szakaszát.] - -[Footnote 12: Ezen tüzelőszer készitése itt valóságos iparágat képez, az -istállókat rendesen csak tavaszszal szokták tisztogatni, a trágyát -polyvával és szecskával összekeverve, a ház előtt szétteritik, s ott -hagyják, mig meg nem szárad. A nagyobb mennyiséget téglákra vagdalják -vagy vetik, s azután összerakva gondosan, elteszik télire. Egész Khináig -feltalálható ez, mindenütt ott, a hol a vidék a fának szükében van; -Khinában Huc abbé tudósitása szerint argolnak nevezik. Legjobb tőzeget a -kecske és juhtrágya szolgáltat, melyet még vasolvasztásra is használnak. -Alantabb fokon áll az ökör és tehénganéjból készült, – legrosszabb pedig -a ló- és szamártrágyából való.] - -[Footnote 13: Mi azonban a látszatnak kiváltképen hátrányára van, ez az, -hogy mindkétnemű szerepeket, csak férfiak töltenek be, minthogy az -izlami törvény a nők nyilvános helyen való megjelenését meg nem engedi.] - -[Footnote 14: Igy a többi között Dr. Polak, egykor különösen kedvelt -orvosát is lerajzolta s ezt irta alája: „Croqui de Nasr-ed-din Chah.“] - -[Footnote 15: A balakhane-től származik, az olasz balcone s a német -balkon.] - -[Footnote 16: Bárha a Dél-Persiáról szóló müvek nagy része szolgálatomra -állt, mégis, az aránylag legrövidebb leirást, James B. Fraser müvét -használtam. Tudományosabb tárgyalás nem is illenék e könnyü tourista-mű -keretébe.] - -[Footnote 17: A kellemes égalj-on kivül a hires „khulari“ nevű sirazi -bor is egyik főoka ezen általános mulatási kedvnek. A khulari ízére és -erejére nézve a mi tokajinkhoz hasonlítható. Csak abban különbözik ez -utóbbitól, hogy két-három évnél tovább nem igen tartható, s a helyett, -hogy megsavanyodni hagyjuk, inkább minden termést egyszerre -elfogyasztunk, mondák nekem a persák. Mert itt nem örmények foglalkoznak -a bortermesztéssel – mint ez rendesen szokás – hanem mohammedan persák.] - -[Footnote 18: Mert, a mig némelyek dalait vidám poharazások közben -éneklik, mások szent irás gyanánt szokták tekinteni e könyvet, melyből a -jövendő mintegy jóslatképen megtudakozható. Ez utóbbiak a koranon kivűl -Hafiz könyvét ismerik a legnagyobbnak, kinyitják találomra, e szavakat -ejtvén közbe: - - „Ej Hafizi sirazi - Ber men nazr endazi - Men talibi jek falem - Tu kasifi her razi.“ - -(Oh Hafiz, sirazi, vess reám egy tekintetet, tőled akarom megtanulni -jövendőmet, mert te vagy minden titkok felleplezője); s a kinyilt lapról -akarják megtudni aztán jó vagy balsorsukat.] - -[Footnote 19: A mint már alkalmilag a turkmancsaji békeszerződésnél -említők: Persiának nem áll jogában a Kaspitengerre hajókat bocsátani.] - -[Footnote 20: Imam Riza, Imam Musza fia, mint magas származású Alevita, -az akkor még rejtőző schiíta nagy ragaszkodása folytán, Harun al Rasid -fiának Meemun Khalifának féltékenységét és irigységét vonta magára, ki -őt Tuszba a mai Meshedhez közel feküdt városba száműzte. De minthogy -amaz itt is az általános tisztelet tárgya volt mondják, hogy a Khalifa -megmérgezte volna. Halálát vértanúságnak tekintik, s a város ép ezen -okon nyerte Meshed, azaz: vértanúság helye nevezetét.] - -[Footnote 21: Imam Risa sirja fölé az épületet, mai alakjában Sahrukh -Mirza, Emir Timur fia emelteté. Fénykorát a Szefevi-k alatt érte el, kik -Meshed fontosságát mind jobban és jobban emelni akarták, hogy a -zarándokokat a mekkai sokba kerülő vándoruttól elhajlitsák.] - -[Footnote 22: Mind e pusztitások között az Őzbégegtől szenvedt Meshed -legtöbbet 1587-ben, Abdul Mumin a bokharai Khan, vezérlete alatt ütöttek -a városra, s a lakosság nagy részét foglyul vivék; kivülök még az -Afghanoktól és azon polgári háboruktól, melyek Meshed falain belül -dulongtak. Mondják, hogy Nadir fiai a sir fölötti domnak 520 font nehéz -arany golyóját rabolták el; ujabb időben a lázadó Szalar is sok -drágaságot eltulajdonitott.] - -[Footnote 23: Ezen állomásokat épen nem mondhatjuk szabadon választott -lakóhelyeknek, minthogy a falaik közé zárkozott lakosok, földműveléssel -nem mernek foglalkozni, s a kormány csak az utak fenntartása végett -lakatja őket e négy helységben. Abbaszabad, példáúl, épen oly gyarmat, -mely kiválólag e czélból telepíteték; a lakosság georgiai származású, és -sok van még arczában a kaukasi faj sajátságaiból, bárha, mint nekem -egyikük mondá, a nép szépsége folytonosan csökken, minthogy itt a hires -Kakhiti-bor, a Kaukazus tokaija, egészen hiányzik.] - - - - -TARTALOM. - - Bevezetés. I. Földleiras 1 - II Persia lakosai 13 - Kormányzat 22 - Czimek és méltóságok 26 - Hadsereg 26 - Ipar, müvészet és tudományok 28 - Vallás 30 - Siíták és szunniták 36 - III Történelem a) Az ó-kor történelme 45 - Történelem b) ujabbkori 57 - Teheránba 71 - A király és udvara 166 - Kirándulásom Délpersiába 178 - Maderi Szulejman romjai 248 - Persepolis romjai 257 - Naksi Rusztem romjai 289 - Teherantól a Káspitengerig 304 - Báb és Bábik 326 - Khoraszánon át nyugat-felé 347 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -37 |„Siísmus’, |„Siísmus“ - -47 |lepünnepeltebb |legünnepeltebb - -67 |lemészarolt |lemészárolt - -68 |örön erejéből |önön erejéből - -79 |tavaszí |tavaszi - -98 |lengbensőbb |legbensőbb - -110 |családjaé letével |családja életével - -111 |Ha igazi |„Ha igazi - -137 |mutaott |mutatott - -141 |szinéseeket |szinészeket - -160 |mniden egyéb |minden egyéb - -212 |ugyanczon gödröket |ugyanazon gödröket - -245 |Kabul-t) legyen |Kabul-t (legyen - -257 |22 álb |22 láb - -274 |hallanom, hegy |hallanom, hogy - -282 |a mifeltünő |a mi feltünő - -298 |legnagyobbb |legnagyobb - -308 |álmodozás aim túlbol doggá |álmodozásaim túlboldoggá - -332 |négtömeg |néptömeg - -337 |összeeküvésekről |összeesküvésekről - -353 |czer meg ezer |ezer meg ezer - -355 |előtte meurópai |előttem európai - -389 |bennen |bennem] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM -PERSIÁBAN *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66578-0.zip b/old/66578-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 757aa90..0000000 --- a/old/66578-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h.zip b/old/66578-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 9ff14eb..0000000 --- a/old/66578-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/66578-h.htm b/old/66578-h/66578-h.htm deleted file mode 100644 index 8690e87..0000000 --- a/old/66578-h/66578-h.htm +++ /dev/null @@ -1,11809 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Vándorlásaim és élményeim -Persiában by Ármin Vámbéry</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4,h5 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.dropcap { - font-size: 200%; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Vándorlásaim és élményeim Persiában, by Ármin Vámbéry</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Vándorlásaim és élményeim Persiában</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ármin Vámbéry</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: October 20, 2021 [eBook #66578]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM PERSIÁBAN ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_400">400</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption">VÁNDORLÁSAIM ÉS -ÉLMÉNYEIM</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">PERSIÁBAN.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter" style="width: 405px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt= -"Naszr-ed-din Sah, Persia királya." title= -"Naszr-ed-din Sah, Persia királya." /></a> -<p class="caption">Naszr-ed-din Sah, Persia királya.</p> -<p class="caption">(Fénykép után.)</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<h1><span class="smaller">VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM</span><br /> -PERSIÁBAN.</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">VÁMBÉRY -ÁRMIN.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">PEST.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST -GUSZTÁV.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1867.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1867. Nyomatott -Heckenast Gusztávnál.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center">Nagyméltoságu</p> -<p class="center"><b>Báró Eötvös József,</b></p> -<p class="center">Nagyságos</p> -<p class="center"><b>Toldy Ferencz,</b></p> -<p class="center">Tekintetes</p> -<p class="center"><b>Ballagi Mór és Hunfalvi Pál</b></p> -<p class="center">uraknak,</p> -<p class="center">kik pártfogásuk buzditásuk és utmutatásaikkal -ifjukori magány tanulmányaimban leghathatósabban segitettek</p> -<p class="right">köszönetem és tiszteletem jeléül<br /> -<b>ajánlom e lapokat</b>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_VI" id= -"Page_VI">VI.</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_VII" id="Page_VII"><br /> -VII.</a></span></p> -<h2>ELŐSZÓ.</h2> -<p><span class="dropcap">K</span>özépázsiai utazásom leirása -közzétételekor azt igérém a hazai olvasónak, hogy <i>későbben, ha -vándorbotomat valami nyugalmas hajlék szögletébe támaszthatom, majd -akkor több évi kóborlásom történetét egész terjedelmében akarom -elmondani</i>, a mivel különösen Középázsia határországai és az -irodalmunkban hiányzó keleti szomszédországok ismertetésére -czéloztam.</p> -<p>Jelen munkámmal igéretem első részét beváltom. Jóllehet ez -irodalmunkban Persiáról a legelső mű: de azért a tiszt. olvasó ne -várja, hogy olyasmit fog benne találni, mi az europai hason-tárgyu -irodalomban ismeretlen volna. Persiának, mely a 16. századtól -kezdve egészen az ujabb korig nyugati utazóktól annyiszor -meglátogattatott és leiratott, alig van egy vidéke, mely egy -Chardin, Niebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger, Kinneir, Fraser, -Rawlinson és Loftus fürkésző szemét kikerülte volna; alig egy -romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier sat. kutatásai nyomán -régiség-buváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- s -szokásrajzában, nincs azon fény- és árnyoldal, melyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_VIII" id="Page_VIII">VIII.</a></span> -Morier, Gobineau és Polak tollai ne érintettek volna, nincs -ethnographiai sajátság, melyet Khanikoff és Duhousset kellő -figyelemre ne méltattak volna.</p> -<p>Hogy ezek daczára mégis e lapok irásához fogtam, arra leginkabb -e következő okok birtak: 1) Vándorlásaim és élményeim Persiában -középázsiai utazásomnak mintegy mellékrészét vagy jobban mondva -turkesztani dervisszerepem előkészitő tanfolyamát képezik. -Europában, de különösen ott, hol az elméleti tudomány a gyakorlatin -tultesz, azt szokták hinni, hogy egy utazás Khivába és Bokharába -épen oly hirtelenül kivihető, mint valami kirándulás Törökország, -India, Khina vagy más tengerparti országba, a hova a mindenütt -rettegett europai lobogó alatt kényelmes kabinban, jó élelem és -társaság mellett, csakugyan könnyen mehetünk. – Távolabb belföldi -utazásoknál az ilyen felfogás azonban nagyon téves volna. Itt csak -lassan és fokonkint kell előrenyomulnunk, és én tökéletesen meg -vagyok győződve, hogy csak Persia népei nyelve, és szokásairól volt -csekély ismereteimből készült azon hid, melyen a közel -Nyugatázsiából az Oxus partjaira biztosan juthattam. 2) Azon -körülmény is, hogy én Persiát keletről nyugatig, éjszakról délig -egy stambuli efendi incognitója alatt bebarangoltam, elég -érdekesnek látszott, hogy azon benyomásoknak, melyet a siíta Iran -egy a szunita <span class="pagenum"><a name="Page_IX" id= -"Page_IX">IX.</a></span> elemekhez szokott idegenre gyakorol, e -lapokban kifejezést adjak. Valóban feltünő, miként a khinaiak, -indiaiak és más keletázsiai népek társadalmában divó elkülönzési -eszmék, még Nyugatázsia népeinél is elég tisztán észrevehetők. -Persák ugyan kereskedelmi czélokból bejárják az oszman birodalom -minden részeit, de törökök, csak ritkán, igen ritkán találhatók -Iranban, és e két már századok óta szomszéd népnek nagy tömege -egymásról a legmesésebb fogalommal bir. A felekezeti gyülölet, mely -Iranban különösen kiválik, a mohammedanság nagy testében egy sokkal -jelentékenyebb szakadást idézett elő, mintsem rendesen azt képzelni -szoktuk, és im e maiglan kellő figyelemre nem méltatott -körülménynyel megismerkedni tán nem lesz egészen fölösleges.</p> -<p>Persia egyébként előttem, kit határozott czélja Turkesztán felé -vezetett, csak másodrendü érdekkel birhatott. Mint tourista (de nem -mint europai ki tele erszényére támaszkodhatik) utazám be ezen -érdekes ország különböző vidékeit; mint tourista irom ezen -igénytelen lapokat. Tudós elődeim munkáiból vett compilatiókat -mellőzve, ez Iran föld- és népismerete, ugyszintén történetére -vonatkozó czikket is csak bevezetéskép bocsátám előre. A barátságos -elbeszélés egyszerü szinében festett utazási benyomások ezek, és -mint olyanokat, kérem a hazai olvasót azokat szivesen elfogadni. -<span class="pagenum"><a name="Page_X" id= -"Page_X">X.</a></span></p> -<p>Ázsiai és europai Törökország ugyszintén India és -Afghanisztánról, melyek évek óta gyakorlati és elméleti -tanulmányaim tárgyát képezik, későbben akarok szólni és pedig az -eddigelé követett irányban t. i. az utile dulci tételt szorosan -szem elött tartva.</p> -<p>A könnyü olvasmánynak látszó föld- és népismereti munkák ép oly -szükségesek az irodalomban, kiváltképen ott, hol kezdeményezés -tétetik, mint a mély tudományosságuak, melyek száraz külsejüknél -fogva nem birnak oly vonzerővel; és ha t. hontársaim gyenge tollam -igénytelen termékeit figyelemre méltatják, én dúsan látom magamat -megjutalmazva mindeddigi küzdéseim és fáradságaimért.</p> -<p>Pesten, szeptember havában 1867.</p> -<p class="right"><b>V. Á.</b></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h2>BEVEZETÉS.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p>Szabadságot vettem magamnak, meghivni a hazai olvasót, követne -Persián átvezető vándorlásaimban. Persia igen távol fekszik hazánk -határitól, s holott még legközelebbi keleti szomszédainkról, -magukról a törökökről is igen keveset tudunk: ugy vélem, hogy ama -távoli ország általában még sokkal kevésbé ismeretes. S ez oknál -fogva – azt hiszem – senki sem találja feleslegesnek, ha ezen -országnak, mindenekelőtt föld- és népismei, ugyszinte történelmi -viszonyait szándékozunk vázolni rövideden; mert az előleges -ismeretek megszerzése után az utazót kisérni nemcsak könnyebb, -hanem kellemetesebb és hasznosabb is.</p> -<h3>I.</h3> -<p>Persiának – melyet a benszülöttek Iran-nak neveznek – határai: -éjszak felé Oroszország Kaukazuson tuli tartományai, a Kaspi tenger -és a középázsiai sivatag; keletre Afghanisztan, délre a persa öböl, -nyugat felé: Törökország. E nagy terjedelmű térség, mely 15 foknyi -szélesség mellett, 25 foknyi hosszúságig nyulik és háromszor oly -nagy, mint Francziaország: felszine, éghajlata s terményeire nézve -igen nagy változatosságot tüntet elő. „Az én atyámnak birodalma oly -nagy – mondja az ifjabb Cyrus Xenophonnak – hogy a mig egyik szélén -a fagy emészti meg lakosait, a másik szélén a hévségtől -gyötretnek.“ Ezen állitás valóságáról igen <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> könnyen -meggyőződhetik az utazó, ha mind a déli Lar-tartományt, mind pedig -a Demavend jégvidékeit meglátogatta. A talaj majd magas fensíkot, -majd alacsony lapáczot képez, itt-ott számos halomlánczolatokkal, -másutt sziklás hegységekkel, másutt ismét sós-pusztaságokkal.</p> -<p>Persiát – a szó szoros értelmében – jóformán csak is nyugati -részén lakják; éjszaki és déli széleit terjedelmes pusztaság -választja el egymástól; ez mélyen benyomul az egész ország szivébe, -csak imitt-amott képezve oázszerü, lakható térségeket, s bizonyára -minden tulzás nélkül elmondhatjuk, hogy Irannak, több mint fele, -lakhatatlan sivatag, mely ember-emlékezet óta nem volt benépesítve -és hihetőleg nem is lesz soha sem. Még ott is, a hol városokra és -falvakra akadunk, s hol a benszülöttek véleménye szerint virágzó -ipar létezik: szántóföldekre, kertekre s igen gyér faültetvényekre -még ott is egyedül csak a lakóhelyek legközelebbi szomszédságaiban -találhatunk. Különben – a két éjszaki tartomány kivételével egyik -állomástól a másikig, – bárha egész napi járóföldet képezzenek, a -szem egyetlen fűszált, egyetlen csenevésző bokrocskát sem -pillanthat meg, mely emberi kéz segedelme nélkül élhetne, -mindenünnen csak a kopár, nap égette hegyek és sziklák bámulnak alá -merően, vagy a félig romba dőlt Karavanszerajok, fekete iveikkel s -agyagból készült négyszögletes védbástyáikkal; vagy valami -rablófőnök dőledezett tanyája; ezek azon tárgyak, melyek oly -szomorú összhangban állnak ez egész vidékkel, s nem alaptalanul, -gyötrelmes fogalmat nyujtanak a lakosság siralmas állapotáról. -Ilyen képeket talál az utazó Persia legnagyobb részében, hosszú, -napokig tartó vándorlásaiban egymásután. Leirhatatlan az a -nyomasztó, komor benyomás, melyet e rideg természet szemlélete az -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> -utasra gyakorol. A müveltség hiányának nem maga a persa az oka, ki -nézetem szerint, minden keleti nép közt a legszorgalmasabb; keze -minden munkája sem képes gyümölcsöt varázsolni abból a földből, -melyet az év legnagyobb részén át szüntelen a legforróbb nap -éget.</p> -<p>A földipart majdnem mindenütt mesterséges vizvezetékek segítik -elő, melyek itt Kariz-nak neveztetnek; ezek néhol több napi járó -földre a föld alatt vonulnak, s valamint egy-egy falu gazdagságának -az a mértéke, mily gazdag viztartalmuak csatornái: az aratás is -csak akkor lehet jó Persiában, ha a tél magas hóval fedé be a -hegyek ormait, melyek aztán tavaszszal elegendő vizzel láthatják el -a lábaiktól szerte vonuló vizvezetékeket.</p> -<p>A legmagasb <em class="gesperrt">hegyláncz</em> az ország -éjszaki részén a Kaukazus felől ered, s a Karabagon keresztül a -Kaszpi-tenger felé vonul, s onnan éjszakkeleti irányban egész -Meshedig terjedvén, több ágban nyúlik ki a déli sóspusztákig s -keleti Persia homoksivatagjaiig. A másik hegység, melyet a régiek: -Zagrosz-hegység neve alatt ismerének, a kurdisztani magaslatoknál -veszi kezdetét; ez délkeleti irányban vonúl és luri s -bakhtiari-hegység nevet viselve, Siraz-ig, a persa öböl mentében -pedig, egész Benderbusirig nyomúl; itt azután eltűnik egy darabon, -s csak Kernán déli részén emelkedik fel ujolag, s Mekran és -Belutsisztanon át, Afghanisztán felé veszi irányát.</p> -<p>Hajózható <em class="gesperrt">folyamok</em> egyáltalában -nincsenek. Keleten a Karun ömöl, mely Iszfahan közelében ered, -továbbá a Zenderud, mely Iszfahan mellett lejt, a Karaszu-, melynek -forrása Ardelán-tartományban van, a Tab, mely a Farsz-i hegyekből -származik, és az Araxesz, mely azonban a Tigrishez hasonlóan, az -országnak csupán határait <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> érinti. Éjszakon van ugyan több olyan -patak, melyek a magas hegyekről a Kaszpi-tengerbe ömölnek alá; -azonban sokkal károsabbak, sem mint hasznot hajtók, minthogy -jobbára rohanó hegyzuhatagok, melyek nyilsebességgel rohannak alá s -nem egyszer nagy hirtelenséggel pusztítják el a több évi gond -alkotta ültetvényeket. A keleti tartományokat a Hilmend és Ferahrud -érintik, melyek Szegisztánban, a Zerra tóba ömlenek. Végül a Herat -mellett ellejtő Herirud áztatja az éjszakkeleti térség egy kis -részét.</p> -<p>A <em class="gesperrt">tavak</em> közül a Derja-i-Sahi és a -Siráz melletti Derja-i-Nemek, méltók az emlitésre. Sós vizükben -semmiféle hal sem élhet meg, hajózás pedig csak az elsőn történik, -tutajokon s más egyéb ily kezdetleges hajózási eszközökön. Kineir -Macdonald számitása szerint az elsőnek körülete, mintegy 300 angol -mérföldet tenne.</p> -<p>Figyelembe véve a természetnek mindenütt rémületet gerjesztő -szárazságát, az esőtlen éghajlatot: valóban feltünő lehet, hogy -Persia, <em class="gesperrt">termékenységre</em> nézve, -Törökországgal szemben, még elég szerencsésnek és gazdagnak -mondható. Ami a <em class="gesperrt">gabonanemüeket</em> illeti, a -két éjszaki tartományt kivéve, a többiekben majd nem mindenütt igen -szép buza és árpa, imitt-amott rozs s egy apróbb fajú köles -található, melyet itt: arszin-nak neveznek; ezeken kivül -kiváltképen rizs, a keletiek e fő élelmiszere, a melynek -termesztésében Persia főleg jeleskedik; az amberbuj faj -(ambraillatu), mely Sirazban terem, a legkitünőbb, sokkal jelesb, -mint a hires egyiptombeli damijet-i, sőt azt merném állitani, a -legjobb, melyet valaha Ázsiában láttam. A <em class= -"gesperrt">hüvelyes vetemények</em> mindazon faja feltalálható itt, -melyek minálunk is ismeretesek. Valamint a borsó, lencse, paszuly -stb., ép ugy a <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> zöldségek is elegendőképen jól tenyésznek. -A persák, kik még a törököknél is zöldségkedvellőbbek, meg sem -tudnának élni a különféle laboda-paraj (spinat), sárgarépa, czékla, -murok-, édes- és kerek- stb. répa nélkül; kiváltképen -nélkülözhetetlen volna a retek, vereshagyma és fokhagyma, melyek -igen kevés ápolás mellett, majdnem mindenütt igen jól -diszlenek.</p> -<p><em class="gesperrt">Gyümölcsére</em> nézve, Persia rég időktől -fogva hires az egész keleten; az őszi három első hónapban, az -alsóbb osztályuaknak ez kizárólagos tápláléka. A gyümölcs -mennyisége bizonyára legalább még egyszer annyi lenne évenkint, ha -itt azon különös szokás nem uralkodnék, hogy az évi összes -termésnek legalább fele éretlen állapotban szokott elfogyasztatni. -A nathenzi körte, az iszfahani őszi baraczk, a sirazi granátalma -csakugyan ritkitja párját, s bárha a fogyasztás igen tetemes, még -is évenkint nagy kiterjedésben üzetik az aszalt szilva és aszalt -sárgabaraczk-kereskedés Török- és Oroszországgal. A görög dinnye -általában igen jó mindenütt, imitt-amott a sárga-dinnye is -kitünőleg tenyészik; amaz elsőt minden keleti, de kiváltképen a -persák annyira szeretik, hogy a városokban az élelmi -árjegyzékekben, a kenyér, rizs, hus, sajt, vaj és fagylalt után, -nyomban a dinnyék ára következik. „A legelső távirati sürgöny – igy -beszéli Polak – mely a most uralkodó Sah-hoz intézteték a -Szultanieh nyaralóhoz vezető újan felállitott távirdán, azon -tudósitást tartalmazá: Kasanban érik már a sárga-dinnye; minek az -uralkodó annyira megörült, hogy a sürgönyöző Ali-Kuli herczeget, -táviratilag haladéktalanul a tudományok miniszterévé (vezir i ulum) -nevezte ki!“ Szőlő is található majdnem mindenütt, de bort csak a -nagyobb városok közelében szürnek; a legjobb bor a sirazi -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -khullari, a más egyéb fajok, tulságos alkohol tartalmuknál fogva, -emlitésre is alig méltók. A mi a déli gyümölcsöket illeti: a -czitrom, narancs, mandola, füge, datolya elég jól megterem -Persiában, sőt még olaj-, festék- és fonaltermő növényzet is -található. Amaz elsőbb fajból égető olaj és zezamfű; a buzér és -sáfrány imitt-amott igen alkalmas vidéket talál; termesztetik -indigó is, ez azonban India hasonnevű terményénél jóval -selejtesebb. A legjobb kender Keleti-Persiában terem. Pamut az -ország minden részében tenyészik, sőt Mazenderan körül még -czukornád-ültetvények is találhatók, mely most nevezett tartomány -majdnem egymaga látja el az egész izlam-világot egy pirosas, vékony -nádfajjal, mely az irásnál toll helyett használtatik.</p> -<p>A persa <em class="gesperrt">virágok</em> között, legkülönfélébb -szinváltozataira s pazar mennyiségére nézve a rózsa foglalja el az -első helyet. A kerteket ezen kivül mindenféle tulipán, kökörcsin, -ranunculus, liliom, narczis, jáczint, gyöngyvirág, napraforgó, -peremér (Ringelblume), jazmin és viola ékiti, gyakran még a kemény -kavicsos homokot is illatos virágtakaró fedi.</p> -<p>Valamint a növényországot, nagy változatosságban számos faj -képviseli: hasonlókép az <em class="gesperrt">állatországot</em> -is. Vannak lovak – s még pedig az arab és turkomán fajok után – -egész Ázsiában a legjobbak; a nemesebb fajok egy-egy példányának -ára felrug nem egyszer 1000 darab aranyra.</p> -<p>A persa lovak, az arab és turkoman fajok vegyülékéből -származnak, s ennek következtében bennük a gyorsasággal kitartás -párosul. Az öszvér ritkán nől igen magasra, de rendkivüli erejű; -van egy kitünő teve faj is. A szarvasmarha sem nem nagy, sem nem -szép, de annál <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> jelesebbek Mazenderan vizenyős tájékinak -bivalyai. A turkesztani juhok után itt vannak a legjobb és legszebb -juhok, egy szóval, ami háziállataink minden faja feltalálható.</p> -<p>Ragadozókban sincs hiány. Farszban és Kelet-Iranban oroszlánok, -a Kaspi partvidék őserdeiben tigrisek, leopardok, hiuzok, medvék, -hiénák, kivált pedig farkasok és sakálok találhatók. A zebra -Khoraszan pusztáin otthonos, a félénk gazella majdnem minden -völgymélyedésben lelhető. Végezetre még a ragadozó madarakat kell -említenünk, melyek közül a sasok, keselyűk, karvalyok, sólymok -minden neme és faja előfordúl.</p> -<p>A két éjszaki tartomány kivételével, egyéb részeiben úgy szólván -alig van erdősége Persiának; ép oly szegény ásványok dolgában is. -Kevés ólma, vasa és reze van ugyan, de a nemes érczeknek – melyek -Persiát hajdan oly hiressé tették – ma már sehol semmi nyomuk.</p> -<p>Politikai felosztására nézve, a mai Persia e következő részekből -áll: 1) Azerbaidsan. 2) Khamseh, fővárosa Zendsan. 3) Hamadan. 4) -Kazvin. 5) Teheran. 6) Kum. 7) Kasan. 8) Iszfahan. 9) Siráz. 10) -Jezd. 11) Kirman. 12) Malair Tuzirkan. 13) Khoraszan. 14) -Arabisztan. 15) Kirmansah. 16) Kurdisztan. 17) Asztrabad. 18) -Gilan. 19) Mazenderan. 20) Burudzsird.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> S ha -már most a régiebb beosztás szerint készült földabroszok nyomán -kezdenők meg körutunkat, nyugat felől mindenekelőtt Persiának -élés-kamrájába, Azerbaidzsanba érkeznénk, melynek Tebrisz és Khoi a -fővárosai, mikről ezen utleirásunkban bővebben akarunk -megemlékezni. Ezeken kivül emlitésre <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> méltó: Maraga, a bagdadi -khalifság szétrombolójának, Helagu khannak hajdani székhelye. Itt -volt egykor Ázsia legelső csillagdája, melynek romjai a város -melletti hegyormon mai napiglan láthatók. Erdebil, a hirneves Szofi -család egykori lakhelye; igen szép könyvtárral ékeskedett, telve a -legérdekesebb kéziratokkal, mik azonban az 1826–28-diki hadjárat -alkalmával az oroszok kezébe jutottak. Ezen tartomány legfőbb -nevezetessége az Urumia-sóstó, a hasonnevű város mellett, mely -utóbbi hely persák, örmények, nesztorianusok s egy pár -angloamerikai hittéritők lakhelyéül szolgál. Azerbaidsan éjszaki -táján vonul végig Karabag és Karadag hegyvidéke, hol nagyobb -részint harczias turkoman törzsek laknak. Innen:</p> -<p>2) Irak-ba jutunk, melyet Irak-adzseminek is szokás nevezni, -hogy a törökországi hasonnevű Irak-arabi tartománytól -megkülönböztessék. Ez a régi Media vagy Parthia nagy részét -foglalja magában, s Iszfahan és Teheranon kivül több nagy és -virágzó várossal bir, melyek közül Kum és Kasan neveivel előadásunk -folytán még találkozunk. Délen fekszik Hamadan, melyet sokan a -hajdani Ekbatana-nak tartanak, s melynek sok persa régiségen kivül, -legfőbb nevezetességei: Eszther és Marduchai, ugy szinte a hires -orvos Avicenna sirjai, mely utóbbinak igazi neve tulajdonképen: Ali -ben Szina.</p> -<p>3) Ghilan, a Kaspi-tenger délkeleti partjain nyuló hegyvidék, -Rest nevű fővárossal.</p> -<p>4) Mazendran és</p> -<p>5) <em class="gesperrt">Asztrabad</em>; amannak fővárosa Szári, -emezzé Asztrabad. Ezeken kivül említésre méltók még: Barfurus, Amül -és Lahidzsan. Ez utóbbi három járás képezi Iran legéjszakibb -partvidékét, melyet erdőségek borítanak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> s bárha a sok -mocsár és nedves éghajlat folytán a betegségek itt igen gyakoriak: -mégis eléggé népes. Asztrabad tartományának tulajdonképen a -turkoman sivatag egyik folyója az Etrek partjáig kellene terjednie, -de rabló nomadok Persia fensőbbségét soha sem akarták elismerni, s -igy a tartomány határa éjszak felé alig terjed néhány -órajárásnyinál továbbra Asztrabad városán tul.</p> -<p>Éjszakkelet felé terül a nagy kiterjedésü</p> -<p>6) Khoraszan. Khoraszan szóról szóra annyit tesz, mint: keleti -rész, s bárha ma már csupán Heratig nyulik, a hajdani persák ezen -nevezet alatt azon roppant földdarabot értették, mely Belkh, -Bokhara és Khokandon keresztül, messze benyomúl a khinai tartárság -felé. Terjedelmére nézve Khoraszan képezi Irannak legnagyobb -tartományát, azonban a mi népessége számát illeti, Iraknak jóval -mögötte áll. Említésre méltó városai éjszakon: Meshed, Nisabur, -Kabusan, Szebzevár és Sahrud; délre: Turbeti-Hajderi, Tersi, Khaf, -Tebbesz és Bihrdzsan. Ez utóbbi járást sokan Gurian-nak is nevezik, -azonban kormányzósága magában Khoraszan városában székel, s igy -tényleg oda is tartozik.</p> -<p>Ha innen délkeletnek tartunk:</p> -<p>7) <em class="gesperrt">Szegisztan</em> tartományba érkezünk. Ez -az ó persa hősvilág hazája, s ma Afghanok, Belutzsok és Persák -lakják. Figyelemre méltó helyei: Dusak, vagy más néven -Dzselal-Abad, s a Kuhizer nevű erőd.</p> -<p>Délkelet felé fekszik továbbá:</p> -<p>8) <em class="gesperrt">Kirman</em>, hasonnevű fővárosával, mely -igen régi s figyelmet gerjesztő iparral ékeskedik; itt készülnek a -hires kirmani sawlok, melyeket egész Ázsia a kasmiri hasonnevű -szövetek után a legjobbaknak tart; itt készül <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> továbbá a -dzsom nevű vékony rézlemezből alkotott csésze. Azon virágzó állapot -folytán, melyet lakosainak szorgalma s a nagy kiterjedésben űzött -kereskedés teremtett: e várost igen sokszor háborgatá a rabló -ellenség, és Fraser méltán mondhatja: „Mindazon hóditók és -zsarnokok között, a kik egyszer másszor Persiára törtek, alig van -egyetlen egy, kinek sanyargatását ezen város ne nyögte volna.“</p> -<p>Még távolabb kelet felé fekszik:</p> -<p>9) a nagy terjedelmű, terméketlen és kietlen: Mekran-tartomány; -ez is Iránhoz számíttatik ugyan, nomad lakosai azonban ép oly -kevéssé akarják urok gyanánt ismerni a persa királyt, mint éjszakon -a Turkomanok. A nagy sivatagokon rendesen belutzsok és brahuak -kóborlanak szélsebes dromedárjaikon, a karavánok valóságos rémei. -Rablásaik alkalmával rendesen páronkint ülnek fel egy-egy ilyen -gyors állatra, egymásnak hátukkal támaszul szolgálva, s mig az -egyik lő, a másik megtölti fegyverét.</p> -<p>Ha az utazó innen a persa öböl felé folytatja utját, először -is:</p> -<p>10) <em class="gesperrt">Larisztan</em> tartományba érkezik, -melynek jobbadán arabok és persákból álló lakossága, – az egész -ország legszegényebbikének tartatik. Főhelyei: Lar, s a -Bender-Abbaszi nevű főváros, a hollandok hajdani Gambrun-ja, kik a -szemközt fekvő Ormuz szigeten, még a XVI-dik században virágzó -faktoriát birtak.</p> -<p>Éjszakkelet felé fekszik továbbá:</p> -<p>11) <em class="gesperrt">Farsz</em>-tartomány, a tulajdonképeni -régi Parsia, melytől a mai Persia nevét vette. Fővárosa Siraz. -Nevezetesebb helyek gyanánt említhetők még: Faza, Kazerun, -Bender-Busir, melyet Ebusernek is neveznek, s mely az <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> indiai -áruczikkek főrakhelye, s ennek következtében egy angol konsulnak -széke, mely utóbbinak kormánya az utósó angol-persa háboru -alkalmával ezen várost be is vette, s egy ideig hatalmában -tartotta. E most említett három tartományon megy át néhány év óta -az indoeuropai távirda s mely Iszfahanon és Bagdadon keresztül a -törökországi vonallal áll összeköttetésben.</p> -<p>Iran délkeleti csúcsát</p> -<p>12) <em class="gesperrt">Kuzisztan</em> tartománya képezi, a -hajdani Susiana, melynek nyugati határain a Benilam, Sammar és -Muntefik-arab-nomad törzsek kóborlanak. Az európaiak Persiának ezen -részét látogatják legkevésbé, s eddigelé csakis néhány buzgó -régiség-buvár utazott ide, a hajdani Susa érdekes romjainak -megszemlélése végett. E tartomány két részre oszlik, melyek -éghajlat tekintetében, nagy mértékben elütnek egymástól. Az első, -mely a persa öböltől a hegységig vonúl, nyomorult vidéket mutat, -melyet nyaranta a szamumhoz hasonló forró szelek nyargalnak át, -emberre állatra egyaránt veszedelmet hozva. Nevezetesebb helye -Muhammera, közel a Tigris torkolatához, melynek birtoka fölött a -Teherani- és Konstantinápolyi udvarok sokáig versengtek egymással. -A másik kerület Kuzisztán legszebb részét képezi, melyet több folyó -áztat. Fővárosai: Dizful és Suszter, ez utóbbi 15000 lakossal, a -bakhtiari hegység lábjában. Sok nevezetes rom található itt a -szasszanidák korából, s a susai királyi palotának, kelet felé fekvő -rom-maradványai, Loftus állitása szerint, valóban páratlanok.</p> -<p>Kuzisztantól keletre fekszik:</p> -<p>13) <em class="gesperrt">Lurisztan</em> tartománya, a -leghegyesebb egész Persiában; a nomad Lurok és Bakhtiarok -széke.</p> -<p>E fölött éjszakra vonúl: <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>14) <em class="gesperrt">Kurdisztan</em> tartománya, melynek -Kirmansah és Szihna a főhelyei; az előbbinek lakosai jó szőnyegek -gyártásáról hiresek.</p> -<p>Végzetül:</p> -<p>15) a Persia belsejében oáz-szerüleg fekvő <em class= -"gesperrt">Jezd</em>-tartományról akarunk még említést tenni, -melynek hasonnevű fővárosa, virágzó iparáról nevezetes. Leginkább -itt laknak a Gebr-ek, e türelmes, szorgalmas emberek, kik azonban – -ugy látszik – lassankint, mind valamennyien Indiába fognak -kivándorolni, hol a Zoroaszter vallásának követőit, a britt -főhatalom teljes szabadságban részesíti.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Azon rövid jegyzetek után, miket Irannak földirati -körülményeiről nyujtottunk, ezen ország lakosainak ismertetéséhez -akarunk hozzáfogni.</p> -<p>Ezek összes száma alig tesz 10 milliót, minthogy azonban -persákból, törökök-, kurdok-, örmények, zsidók-, afghanok-, -belutzsok-, gebrekből és czigányokból állnak: igen kérem a nyájas -olvasót, engedje meg, hadd vezessem őket fajonként szemei elé.</p> -<h4>A.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">persak</em> vagy <em class= -"gesperrt">irani</em>-ak (a mint magukat nevezni szokták) részint -az ó méd-persa törzsek vegyülékéből, részint az ó iráni telivér -törzsből származnak. Amazok az ország délnyugati részét lakják, -imezek, aránylag igen csekély számmal, a keleti határokat. Bárha a -két külön csoport között phisikai tulajdonságaikra nézve sok -lényeges különbség létezik, mi itt a persákról csak általában -akarunk megemlékezni.</p> -<p>A persa ritkán nagyon magas, de ép oly ritkán tulalacsony is, -jobbadán szikár, nyulánk testalkattal, meglehetős barna -arczszinnel, gazdag, fekete sürü hajzattal, hosszú orral és keskeny -homlokkal, nagy fekete szemekkel, s csak igen ritkán húsos -arczczal. Különösen kecses testi magatartással s könnyű -mozgékonysággal bir, kiváltképen pedig mindenekfölött ügyes lovas, -mely ügyességét már az ó görög irók is dicsérőleg kiemelték. -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 401px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"Persa és Persanő." title="Persa és Persanő." /></a> -<p class="caption">Persa és Persanő.</p> -<p class="caption">(Egy Persiában készült eredeti kép után.)</p> -</div> -<p>E most elősorolt tulajdonai folytán, a persa mintegy kiválik -Ázsia minden egyéb lakói közül, s ugy látszik, hogy tagjainak -egyarányosságában s vonásainak finomságában, szellemi fensőbbsége -is ki van fejezve.</p> -<p>A persák, kik elő Ázsia minden népe között a legrégibb -civilizatióval dicsekhetnek, társalgásukban udvariasak, sőt gyakran -szellemdúsak, mely tulajdonok: „a kelet francziái“ nevét szerzék -meg számukra, azonban fájdalom, igen ritkán nyiltak és egyenes -szivüek. Valamint az iszlam népek nyelvében általában nem találunk -sajátképeni szavakat az erény, lelkiismeret, és becsület -fogalmainak kifejezésére, s valamint ők ezek létezését vagy -épenséggel tagadják, vagy az azokat követőket balgatagoknak -állitják: ép ugy a persa is – kitől a mohammedan-keleten terjedezni -kezdő mai civilizatio származik – igen távol van attól, hogy -tetteinek s cselekedeteinek zsinórmértékül ezeket válaszsza.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Durugh-i maszlahat -amiz<br /></span> <span class="i0">Bih ez raszti fitne -engiz,<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">igy hangzik a közmondás, ami annyit jelent: „Jobb az -ügyre hasznos hazugság, mint a reá káros igazság“ s ezen mondás -tanácsát, valamennyi persa hiven követi. Valamint a király -lehazudja s minden telhető alkalommal meglopja alattvalóit, ugy -ezen szokás divatozik szülék és gyermekek között s viszont. Bárha -gyakran érintkeztem persákkal, nem találtam egyetlen igazságot sem -szavaikban; mindenütt a legszemtelenebb hazugságról s a legaljasabb -jellemtelenségről kellett meggyőződnöm. A mit Morier „Hadzsi baba“ -czimű szellemdús müvében remek tollal ecsetel Persiáról, nézetem -szerint sok tekintetben még igen kiméletes; azon jellemhiány fölött -azonban épenséggel nem csodálkozom, mert az ázsiai kormányformák -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> ezredéves despotismusa más egyéb -eredményre nem is vezethetett. Sehol a világon nem tapasztalható -inkább, mint épen itt: hogy a szabadság mennyire nemesít, a -zsarnokság mily igen lealacsonyít.</p> -<p>Nem kevésbé szembetünő itt a mindenek szivében uralkodó -pénzvágy, mely oly kiváló ellentétben áll a határtalan fényüzéssel -(tesakh’khusz). Mindenki többnek akar látszani, mint a mi, s mégis -mindenki reszket a legapróbb fillérért is, s bárha egyik-másik a -nyilvános életben nagyban adja az előkelőt: házi körében kevéssel -megelégszik, sőt gyakran egész az aljasságig fukar. Ezen -körülménynek tulajdonítható annak folytán, hogy a persa az -ozmanlihoz és a középázsiaihoz képest életmódjában oly igénytelen -és mértékletes. Egy-egy harmadrangú efendi asztalára legalább is -hat tál étel jő naponta, a főbbrangúakéra pedig két annyi: -Persiában a leggazdagabb khannak asztalán is három, legfölebb négy -tál ételnél több csak alig található.</p> -<p>Minthogy a szinlelésre őket vallásuk feljogosítja, szabad lévén -nekik például a szunnita tartományokban a kegyes szunnitát -játszaniok, bárha egyébkint testestül lelkestül siiták is; ennek -következtében a persa, minden rang és kor-különbség nélkül, roppant -nagy mester érzelmeinek elrejtésében. Egész Iranban csak az arab és -török a szenvedélyesek, s minthogy a persa oly remekül tud -uralkodni arczvonásai fölött, ez az oka annak, hogy az európaiak, -bárha ismerik is a persának szinlelési tehetségét, még is oly -gyakran elámíttatnak.</p> -<p>A vendégszeretet – melyről mellesleg megemlíthetjük, hogy ez az -egész keleten sehol sem található fel olyan mértékben, mint azt a -mi nyugati költőink megénekelni szokták – a persa sokkal inkább -fényüzésnek, <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> sem mint jótéteménynek tekinti. Ő csak -ott bőkezű, ahol gazdag viszont-ajándékot remél; ezt a mi ujdonsült -európai diplomatáink bizonyíthatnák legjobban, kik, ha a tapasztalt -szolgálatokat latba vetnék az érettük viszonzásul adott enam-ok -(ajándékok) értékével, kénytelenek lesznek bevallani, hogy -bizonyára minden lépést, minden falat kenyeret nagyon borsos áron -megfizettek.</p> -<p>A mi a persának gyakran említett szellemi tehetségeit illeti: -kétségtelen, hogy minden kelet-mohammedan nép között, Iran őslakói -azok, kiket a nyugati polgárisodás számára legkönnyebben megnyerni -lehetne; azonban mindemellett lelki előnyei távolról sem olyanok, -minőket mi európaiak ezen fogalom alatt érteni szoktunk. Képzelmi -tehetségére és éles elméjére nézve a persát olyannak tekintem, mint -a minő lelki képességeket Európában: „elmés gyermek“nek szokás -nevezni. Könnyen tanul, hamar felfog mindent, azonban a tökély -fokára soha sem képes eljutni, mert minden kitartása, minden -szorgalma daczára ő mégis mindig csak keleti marad, azaz: olyan -ember, a ki fiatal korában beléje oltott világnézete folytán, egy -és ugyanazon czél kitartó keresésére egyáltalában képtelen.</p> -<h4>B.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">törökök</em>, kik az éjszakkeleti Iran -nagy részén szétszórtan élnek, s kik, bárha évek hosszú során át -lakjanak is irani elemektől körülvétetve: turko-tatár -jellemvonásaikat levetközni nem képesek. Ennek arcza jóval -szélesebb és husosabb, orra rövidebb és vaskosabb, szeme kevésbé -van felhasítva, egész alakja inkább kifejlődött, termete -csontosabb, mint az iranié. Annak következtében mozdulataiban is -nehézkesebb, s az ország ős lakosainál jóval alantabb fokon áll -szellemi tehetségeire nézve is, <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> mert bárha mind a vallási, -mind a társadalmi körülmények egyaránt közreműködnek is évszázadok -óta, hogy az Iranban létező török elemeket átalakítsák, ezek most -is csak igen kevésben különböznek egyéb országokban lakó -fajrokonaiktól.</p> -<p>Az irani török, harcziasságát is jóformán megtartotta. A persa -fölött is, ki a bátorságban csak bolondságot lát, tulajdonképen ő -uralkodik. A Szaszanidák bukása óta, majdnem minden dynastia török -eredetű; az udvaroknál leginkább a töröknyelv volt divatozó, s -valamint hajdan, ugy mind e mai napiglan épen a török tartományok -szolgáltatják az állandó hadsereg legnagyobb és legjobb -contingensét. Nem lehet tehát csodálni, hogy a török fajnak -felsőbbsége folytán, a most nevezett nemzetségek között örökös -gyülölség uralkodik; a persa: „hájfejűnek“ „pimasz“nak gúnyolja a -törököt, ez viszont „gyáva alakos“nak amazt, s hogy e két faj -mennyire külön vál egymástól, eléggé bizonyítja a közmondás is: „Ám -apritsd darabokra a törököt és persát, főzd együtt hetek hosszat -egy és ugyanazon üstben, még sem lesznek soha egygyé.“</p> -<p>A török lakosság legtömörebb csoportjai találhatók:</p> -<p>1) Azerbaidzsanban, mely jóformán egészen török;</p> -<p>2) Irak éjszakkeleti részein. Ezeken kivül vannak még egyes -törzsek Khoraszanban, Gilanban és a déli Farszban, kik jobbadán a -szeldzsuk uralom alatt vándoroltak be. Mások Timur seregének -maradványai, mások ismét – de ezek száma igen kevés – azon turkoman -segédcsapatok utódai, kik hosszabb időig Perzsia zsoldjában -állottak, utóbb azután ezen országban végkép meg is települtek.</p> -<p>Minthogy épen Turkomanokról szólottunk, helyén <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> találjuk -itt emlékezni meg a Göklen-ekről, kik bár pusztai lakosok lévén, -egyedül a persa uralkodónak hódolnak. Ezek, a hajdankorban oly igen -nevezetes Dzsordzsan tartományt lakják, egy, a Gölgen folyam -torkolata mellett terülő bájoló vidéket, melynek partjai sok -érdekes emléket mutatnak mind e napiglan a hajdani arab hóditás -korából.</p> -<h4>C.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">kurdok</em>, kiknek földje Törökország és -Persia között van felosztva, s kik közül itt kevesebben laknak sem -mint amott. Ezen törzsnek zöme, Kirmansah táján, Iran keleti -határán tartózkodik, s mintegy Maku-ig terjed, egy másik kisebb -része pedig Khoraszanban, Budzsnurd környékén található. Mint az -irani törzsnek egy ága, mind nyelvére, mind vonásaira nézve -rokonságban áll a persával, s minthogy ők mind a sémi, mind a -turani elemek befolyása ellenében nyugat Irán egyéb ágainál jobban -elszigetelve maradtak: a fajnak ős jellege náluk sokkal inkább -feltalálható. Szép, tekintélyes termetük által tünnek ki, leginkább -tündöklő fekete szemmel, szép sas-orral s igen szembeszökő -hasonlatossággal az Afghanokhoz.</p> -<p>Ezek, a fékezhetlen nomadélet vágyától lévén áthatva, az ő -jellemvonásaikban is ugyanazon vegyülékét találjuk a lovagiasság és -rablási vágynak, hűség és alávalóságnak, piszkos fösvénység- és -bőkezüségnek, mely a vándortörzseket egyáltalában jellemzi; s bárha -ők szinleg a török és persa fenhatóságnak hódolnak is, mind a -kettőt szivükből gyülölik. Konokúl ragaszkodva babonáikhoz, s -társadalmi viszonyaik szülte évezredes szokásaikhoz és -erkölcseikhez, minden reformatori törekvésnek a leghatározottabban -és szivósabban ellenszegülnek, s bárha <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> Persia -kurdjai a siíta vallás felvétele által némi külsőségben eltértek is -törökországi testvéreiktől, jellemüket illetőleg mégis mindenütt -ugyanazok.</p> -<h4>D.</h4> -<p>Az <em class="gesperrt">örmények</em>, kik mai napság Tebriz, -Urumieh, Teheran, Iszfahan és Sirázban, s nyugati Persia egyéb -városaiban laknak, s kik részint jobbadán a Kaukazuson túl -tartományokból, részint magából Armeniából vándoroltak ide. Ezek is -az irani törzshez tartoznak s igy nyelvük és arczvonásaik -hasonlítnak a persához, de még sem annyira, mint a kurdokéi.</p> -<p>Ők, kiváltképen fehérebb arczbőrük, teljesb, gömbölyű arczuk, -gyakran előforduló testességük által vállnak ki; s az örménynők -egész keleten szépségükről hiresek. Jellemzésüket illetőleg még -több hibát lehetne felróni felőlük, mint a törökországi -örményekről, minthogy a sokkal súlyosb persa járom, még -patriarchalis életük erényeinek is ártalmára szolgált. Közülök -sokan iszákosak, s nejeik erkölcsössége sem áll oly jó hirben, mint -a törökországi örménynőké.</p> -<p>Jobbadán nagy szegénységtől nyomottan, napról napra fogynak; s a -kiknek csak valamijük van is, inkább a távol Indiába vándorolnak -ki, hol a nyugati hatalomnak védszárnyai, kezük munkáját sokszor -gazdag áldásban részesítik.</p> -<h4>E.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">zsidók</em>, kiknek legnagyobb községei -Hammadanban, Kirmansah-, Iszfahan-, Kasan-, Teheran- és Sirázban -vannak, de számuk nem rug többre 2000 családnál; ezek – ha dr. Wolf -nem csalódik – még azon zsidóknak maradványai volnának, kiket az ős -hajdanban, a babyloni <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> fogság alkalmával ide hurczoltanak. A -szaszanidák uralkodása alatt igen szép számmal voltak, azonban az -Iszlammal nyomorgatás és üldöztetés ideje következett rájuk, minek -folytán igen megkevesbültek; nagy része áttért az iszlamra, a -többiek, Iran legszegényebb s legnagyobb nyomorban élő lakói; -zsarnokság és fanatismus még ez ujabb időkben sem hagyják békén -őket; igen méltányos lenne, ha az európai követségek őket is ugy -vennék pártfogásuk alá, mint a nesztorianusokat – s más egyéb -keresztyéneket.<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= -"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> Arczvonásaik gyakran a -férfiszépség valóságos mintaképei; nyelvük egy persa-patois-val -igen erősen vegyített héber, mely utóbbi nyelvet az előkelőbbek -irásra is alkalmazzák.</p> -<h4>F.</h4> -<p>Az <em class="gesperrt">arabok</em>, csak igen kis számban -lakják Iran délkeleti és délnyugati részét, s a tulajdonképi -Arabiából és Maszkaból veszik eredetüket. Larban sokan a siizmushoz -tartoznak, nyelvük pedig a persa-arab szólamok sajátságos -vegyülékét képezi.</p> -<h4>G.</h4> -<p>Az <em class="gesperrt">Afghanok</em>, Szegisztanban csak mint -vándortörzsek élnek, a Kaspi-tenger partján egy kis telepítvényben; -vagy pedig, ide menekült egyes külön álló családokat képeznek. Iran -földére csak a legvégső szükség hajtja őket, mert bárha magának a -Sah-nak legközelebbi közelében, <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> jótétemények és -vendégszeretet által halmoztatnak is el: mindazáltal az Afghanok, -mint buzgó szunniták, a siíta világ legkiengesztelhetetlenebb -ellenségei. Hasonlóképen:</p> -<h4>H.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">Belutzsok</em> és <em class= -"gesperrt">Brahuak</em> is, csak a keleti sivatagot lakják, jobbára -nomád életet folytatva. Mindig feltünő volt előttem ezen -sátor-lakók nagy szegénysége, s ugy látszik, hogy a nomad népek -között, vagyonosabbak, csupán a turani törzsek között -találhatók.</p> -<h4>I.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">Gebr</em>-ek, csupán egyes családokban -léteznek még Jezd-, Kirman- és Teheranban, vagy Siráz és Iszfahan -kervanszerájiban kereskedők gyanánt találhatók. Mehemmed -Sah-idejében, kinek vezére Hadzsi Mirza Agaszi különös pártfogása -alá vette őket, igen szép számmal voltak, azonban ma napról napra -fogynak, s ugy látszik, nem sok idő kell hozzá és Persia ős lakói -végkép felcserélik szülőföldüket Indiával, hol az angol kormány -fenhatósága alatt, teljes szabadságot élveznek. Az utóbbi időkben, -e most nevezett országból, egy az angol kormány védelme alatt álló -művelt Gebr jött Iranba, hitsorsosai nyomorának enyhitése ügyében; -ott létem alkalmával megismerkedtem vele, s a mint sajnálattal -kelle hallanom, az iszlam vak fanatismusa folytán minden törekvése -hihetőleg sükertelen marad. A gebr-ek, kik az irani faj különösen -markirozott vonásaival tünnek ki minden egyéb persák között, -általában a becsületesség és szorgalmasság jó hirében állnak, s az -egész országban egyesegyedül ők azon kereskedők, a kiknek szavában -megbizni lehet. Számuk – Polak szerint – mintegy <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> 8–9000. (A -mi vallásuk egyes pontjait illeti, arról lásd alább a vallás-okról -szóló czikkben.)</p> -<h4>K.</h4> -<p>A <em class="gesperrt">czigányok</em>, egészen nomad életet élve -– a két éjszaki tartomány Gilan és Mazendran kivételével – majd az -egész országban szerte barangolnak. Arczkifejezésüket illetőleg, -mindig meglepett az a különösen nagy hasonlatosság, mely köztük s a -mi „oláh czigányaink“ között létezik; jellemük sőt foglalkozásaik -is majdnem ugyanazok; zenészek, tánczosok, kovácsok, jövendőmondók -és varázslók. Mindenben utánozzák a mi czigányainkat, az egy lopás -kivételével, mert azon közmondás igazsága: „Hol a gazda maga is -tolvaj, ott bajos a lopás“, Persiában – akarva, nem akarva – -becsületes emberekké teszi őket.</p> -<h4>Kormányzat.</h4> -<p>Egész Mehemmed sah uralkodásáig, vagyis jobban mondva, a nyugati -czivilizátió befolyásaig az irani viszonyok átalakulására: ezen -ország kormányzata ugyanazon despotikus-patriarchalis kormányforma -vala, melyet a hajdankor minden mohammedán tartományában -feltalálhatunk. A király, mint az országnak korlátlan főura, -minisztereit szolgák gyanánt tekinti, a népet s országot tulajdona -gyanánt, mely fölött saját bölcs belátása szerint, teljes -hatalommal rendelkezhetik.</p> -<p>Mai napság a kormányzat csak igen kevés külsőségben vállt mássá; -a sah-nak vannak ugyan miniszterei, sok polgári és katonai fő -tisztviselője, néha eljátszatja az ország-tanács ártatlan játékát -is, a közigazgatás külön ágaiban törekesznek ugyan ellenőröket -felállitani, s egy szóval, az egész kormányformának európai-szerű -látszatot <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> akarnának adni: azonban alapjában véve a -dolgot, az egész kormányzás jóformán csak egy hajszálnyira sem tér -el a régitől. Az ős keleti despotismus czifra európai egyenruhába -van öltöztetve, mely alatt azonban a hajdani önkény, fejetlenség és -törvénytelenség uralkodnak folytonosan.</p> -<p>Ezen, látszólagosan rendezett kormányzat feje a sah, Persia -királya vagy császárja, mely utóbbi czimet rendkivüli követe által -Napoleontól kérte, s melyet az néki nagylelküen meg is adott. -Szabad tetszése és belátása szerint nevezi ki a legfőbb -hivatalnokokat, tetszése szerint megajándékozza vagy megrabolja -őket, s daczára a gyakran emlegetett igazságszeretet-nek, melynek -jelmondata pecsétjét is ékesíti, egyedül a király főszeszélye és -környezetének befolyása az a zsinórmérték, mely minden cselekedetét -kormányozza. Első hivatalnok gyanánt a <em class= -"gesperrt">Szadraazam</em>, nagyvezir, áll oldala mellett, kinek -befolyásos egyéniségét a király igen gyakran megunja, s innen van, -hogy ezen magas méltóság – mint például az én ottjártamkor is – -épenséggel nem létezik néha, mikor aztán – mint azon esetben is – a -<em class="gesperrt">Szipeh-szalar</em>, a tulajdonképeni -hadügyminiszter és generalissimus tölti be egy és ugyanazon -személyben a király legfőbb tanácsosának hivatalát is. Ezt követi, -rangjára nézve, az <em class="gesperrt">Emin ed-daule</em>, a -belügyminiszter, kinek kötelességében állana, a tartományokat -igazgatni, az illető kormányzókat kinevezni, mely hivatalt azonban -tényleg maga a király tölti be, miután a kormányzók nem annyira -hivatalnokai, hanem inkább haszonbérlői az egyes kerületeknek, mely -állásokra rendesen a legtöbbet igérők szoktak kiválasztatni. Utána -az <em class="gesperrt">Itimad-esz-szaltanat</em> (az ország -bizalma) következik, körülbelől ugyanoly hatalmasság, <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> mint -Törökországban a Reisz, a főtörvényszék elnöke, ki nem csupán a -törvénykezési esetek elintézésére volna hivatva, hanem egyszermind -azon különbségek kiegyenlítésére is, melyek netalán a kerületi -hivatalnokok s az illető alattvalók között fordulnának elő.</p> -<p>Ezek volnának az ország négy főméltóságai; utánuk említendők: a -<em class="gesperrt">Musztaufi el-memalik</em> (országos -főszámvivő) vagy pénzügyminiszter, ki a király számára a -számadások, adókivetések és bevételek irásbeli elkészitéséről -gondoskodik; a kincstárt a király mindig magával viszi, még a -vadászatra is, és senki másra a világ kincseért rá nem bizná. A -<em class="gesperrt">Muajjir el-memalik</em> (az ország -vizsgálója), a főpénzügyigazgató, ki az országban járó minden -pénznemekre ügyel föl, melyek a rendetlen veretés folytán már az -első kézben is megnyiratnak, s a közéletben csak mérték által -járnak kézről kézre. A muajjin el-mülk (főtitkár), vagyis a polgári -és katonai ügyek főelőadója; a <em class= -"gesperrt">Naib-i-vezir-i-dzsenk</em>, helyettes hadügyminiszter, -kinek hivatalos teendője a királyi palotára felügyelni, s a király -személyét megőrzeni. A <em class="gesperrt">Vezir-i-ulum</em>, -oktatásügyminiszter, egy tisztán agyrémszerű czim, minthogy -Persiában egyáltalában semmi féle iskolai rendezettség nem létezik. -A <em class="gesperrt">Vezir-i-tüdzsaret</em>, kereskedelmi -miniszter, szinte csak puszta név, mert bárha minden iszlam -országok között Persiának van is a legvirágzóbb kereskedelme, ugy -ez nem a kormánynak tulajdonítandó érdemül, hanem a lakosság eleven -szellemének, a tehetséges kereskedelmi-gremiumoknak, melyek élén -mindig egy-egy <em class="gesperrt">Melik-i-tüdzsar</em> (kalmárok -királya) áll, s a kereskedők forró hálát adnak szivük mélyéből, ha -a kormány pártfogás helyett, bántatlanul hagyja meg őket birtokaik -élvezetében. A <em class="gesperrt">Vezir-i-duvel</em> <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> <em class= -"gesperrt">kharidzs</em>, külügyminiszter, ki a külhatalmak -Persiában levő követeivel, s az európai udvaroknál Persiát -képviselő küldöttekkel érintkezik. Ez idő szerint Persia, -Oroszországgal, Angol-, Franczia- és Törökországgal áll diplomatiai -összeköttetésben, mely országok, ujabb időkben, szakadatlanul -képviselve vannak követeik által kölcsönösen.</p> -<p>A felsoroltakon kivül van még számos udvari hivatalnok, u. m.: -az <em class="gesperrt">Isik agaszi basi</em>, az udvari főorvos, a -<em class="gesperrt">Münedzsim basi</em> (udvari csillagász), a -<em class="gesperrt">Müterdzsim basi</em>, tolmács, a <em class= -"gesperrt">Melik es-suera</em>, udvari költő, a <em class= -"gesperrt">Liszan-ül-mülk</em>, udvari történész, a <em class= -"gesperrt">Vekaje nigiar</em>, udvari krónikás, a <em class= -"gesperrt">Nakkas-basi</em>, udvari festész, a <em class= -"gesperrt">Nizam-el-ulema</em>, a tudósok chef-je.</p> -<p>A magasb rangú szolgálati tisztség közül, kik mindnyájan az -<em class="gesperrt">Ajn-el-mülk</em> (az ország szeme) alatt -állanak, említésre méltók: a <em class="gesperrt">Ferras-basi</em>, -a palota főintendansa és utazások alkalmával szállásmester; a -<em class="gesperrt">Ferras-i khalvet</em>, benső kamarás. Továbbá -az <em class="gesperrt">Aspaz-basi</em>, főszakácsmester; a -<em class="gesperrt">Kahvedzsi-basi</em>, a legfőbb kávés, a -<em class="gesperrt">Szanduk-dar</em>, ruhatárnok, a <em class= -"gesperrt">Mühr-dar</em>, pecsétőr, a <em class= -"gesperrt">Mirakhor</em>, lovászmester, a <em class= -"gesperrt">Khazine-dar</em>, kincstárnok, kik ezen hivataloknak -csupán czimét viselik, alattuk pedig azok betöltésére számos tagból -álló szolgálati személyzet áll. Ezeken kivül van még egy sereg -cselédség, kiknek száma százakra és százakra megy, s kiknek -kötelességükben állana a király személye körül forgolódni, azonban -mindemellett igen igaz Polaknak azon megjegyzése: „hogy a számtalan -cselédség daczára, minden főhatalmak között, a persa király -részesül a legroszabb szolgálatban.“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<h4>Czimek és méltóságok.</h4> -<p>Iranban ilyenek is vannak egész bőséggel, s a mi sehol az egész -keleten fel nem található, itt ezek firól-fira is szállnak. -Valamely khan-nak fia, hasonlóképen khánnak czimeztetik, s csak a -<em class="gesperrt">Lakab-</em>ok, a melléknevek, halnak el az -illető egyénnel, vagy pedig a királyi kegy másokat ruházhat fel -velük. Ez utóbbi szokás már a szeldzsukidák, gaznevidák és -szamenidák alatt is divatban volt, csakhogy nem oly pazar módon, -mint napjainkban. A hősöket ilyes nevekkel szokás felruházni: -<em class="gesperrt">Szejf ül mülk</em>, „az ország kardja“, -<em class="gesperrt">Huszam el mülk</em>, „az ország éles kardja“, -<em class="gesperrt">Sedzsa el mülk</em>, „az ország bátra“; a -hiveket: <em class="gesperrt">Aszad el mülk</em>, „ország oszlopa“, -<em class="gesperrt">Itimad ed daule</em>, „az állam bizalma“, sőt -még nők is részesülnek ilyes kitüntető nevekben, egyik például: -„<em class="gesperrt">Iszmet el mülk</em>“, „az ország -szüziessége“; a másik: „<em class="gesperrt">Dzsemal el mülk</em>“, -„az ország szépsége“ stb. Az ujabb időkben rendjelek is -alapíttattak Persiában, minők például; a <em class="gesperrt">sir ü -khursid</em> (nap és arszlán rend), melynek közepén egy oroszlán -van, s fölötte a kelő nap; mi egyszersmind az ország czimere is. A -„<em class="gesperrt">Timszal</em>“ Ali dicsőségére, melylyel csak -a legelőkelőbb persák diszíttetnek fel.</p> -<h4>A hadsereg.</h4> -<p>A persa hadseregnek állitólag 120 ezredből kellene állania, -ezredenkint 1000-1000 emberrel, ami olyan szám, melynek sem eleje, -sem másodika a valóságban soha sem létezett, mert bárha a kormány -gyakran említi is 120,000 főből álló hadseregét, ország-világ -tudja, hogy valamely háboru kitörésekor, minden erőmegfeszités -daczára alig lehet csak 50,000 embert is összeterelni. A -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> közember zsoldja évenkint 7 darab -aranyban volna megállapítva, mely összegből azonban a Szipeh-szalar -tetemes tiszteletdijat tart vissza magának, egy másik rész a -királyi kincstárba foly be, s miután a többi alsóbb rangú tisztek -is elcsipegetnék belőle a maguk részét, a katona markát sokszor -évenkint alig üti egy arany.</p> -<p>Az ujonczozás különösen eredeti.</p> -<p>Egy-egy tartomány kormányzója összefogdostatja a kerület minden -katonaképes férfiát, s azután következik a kiváltás, mely -alkalommal csak a szegényebbek, mint a kik a kormányzó kincsszomját -nem tudták kielégíteni, soroztatnak be az ezredekbe. Ezek után -senki előtt sem lesz feltünő, ha elmondjuk, hogy az ilyen -egyénekből álló hadsereg egy része, besoroztatása után is tovább -folytatja előbb űzött mesterségét; s akárhány eset van rá, hogy az -e vagy ama főméltóság kapuja előtt őrt álló katona, ugyanazon -időben egyszersmind dinnyét vagy zöldséget is árul, s ha alkalmilag -épen főnöke talál arra menni, a dinnyeárus őrálló várakoztatja -vevőjét, előkapja a dinnye közt fekvő puskáját, tiszteleg, aztán -megint tovább kalmárkodik.</p> -<p>A szolgálatidő az egész életre kiterjed, s nem egy eset van rá, -hogy apa és fiu egy és ugyanazon ezredben szolgálnak. A katonai -tiszti rangok e következők: a <em class="gesperrt">Szipeh -szalar</em>, mint hadügyminiszter, az <em class="gesperrt">Adzsutan -bas</em>, szóról szóra: „főhadsegéd“; a <em class= -"gesperrt">Mirpendzs</em>, divisiotábornok; <em class= -"gesperrt">Szerheng</em>, brigad-tábornok: <em class= -"gesperrt">Javer</em>, körülbelől annyi, mint őrnagy; ezek után jő -az első, második és harmadik <em class="gesperrt">Naib</em> -(helyettes); továbbá a <em class="gesperrt">Szultan</em> -(őrmester); <em class="gesperrt">Vekil</em>, (káplár); és a -<em class="gesperrt">Deh-basi</em> (őrvezető.)</p> -<p>A lovasság még épenséggel nincs rendezve. A tartományok -parancsnokai kötelesek háboru idején bizonyos <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> számu -lovasságot kiállitani, mely csak a hadjárat végeig huzza fizetését. -A lovasság legnagyobb contigensét egyébiránt a nomadtörzsek főnökei -(Ilkhani) szolgáltatják, a szám-mennyiség azonban szabad -tetszésüktől függ. A sirazi Ilkhani-tól magam hallottam, hogy ő -30000 lovast tudna nyeregbe szólitani, ha a sah őt egészen -kielégítené. Iran összes hadseregében legszomorúbb képet a tüzérség -mutat, mert bárha Hadzsi Mirza Agaszi töméntelen pénzt elpazarolt -is ágyuöntésre: ezen és csatornakészitési dühére igen találólag -mondja a gúnyvers róla:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne mizrai dost z’ an abi -nemi,<br /></span> <span class="i0">Ne chanei chasm z’ an topra -gami.<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">az az:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Barátjai telkét nem -termékenyíti csatornái vize,<br /></span> <span class= -"i0">Ellenfele várának nem árt ágyuinak dörgő -tüze.<br /></span></div> -</div> -<h4>Ipar, müvészetek és tudományok.</h4> -<p>Hogy Iran, müvészet és ipar tekintetében jóval magasabban áll, s -állott ezelőtt is Törökországnál s az iszlam világ sok más egyéb -országánál: ez nem annyira a hajdankori Irán müveltségének -tulajdonítandó, melynek emléke igen kevéssé maradt fen a népnél, -mint inkább azon élénk, találékony szellemnek, mely ez ország -lakosságánál otthonos. A persa igen könnyen utánozni tud mindent, s -bárha nem tökéletesen is, mindazáltal az ország ipara oly -jelentékeny, hogy néhány czikknek kivételével, minden szükségletet -belföldi készitménynyel lehet fedezni. Annyi bizonyos, hogy az -országban elfogyasztott beviteli czikkek nagy mennyiségének daczára -a kiviteli kereskedés sokkal terjedtebb, mint amaz. Iran -legkitünőbb gyártmányai: Shawl-szövetei, selyemárui, cserépneműi, -arany-, ezüst- és aczél-művei, mely utóbbiak <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> közül a -meshedi és sirazi kardok különösen hiresek; továbbá különféle -bőrök, s a lakkozott téglák (kasi), melyek Persia igen sok pompás -kúptemplomait ékesítik. Van ezeken kivül, több czukorgyára is, mint -például Jezdben, ugy szinte üveg- és porczellángyárai, melyek -azonban csak középszerü minőségü gyártmányokat szolgáltatnak.</p> -<p>Ami a müvészeteket illeti: ezeket távolról sem lehet az -európaiakkal összehasonlítani; mindazáltal minden mohammedán nép -között egyedül a persák azok, kiknek festészettel és szobrászattal -is szabad foglalkozniok. Az elsőben Siraz és Iszfahan müvészei -jelentékeny eredményt mutathatnának fel, ha a rajzban és távlatban -tökéletesebbek volnának; az utóbbiban kivált a vésnökök tünnek ki, -kiknek munkái valóban müvésziek, s az egész Iszlam-világ által -drága pénzen fizetettek. A zenét illetőleg is Persia a tanitója -mind e mai napig a mohammedán népeknek. Más egyéb helyeken a -kezdetleges dallamokra az idegen befolyás kártékonyan hatott, -azonban itt minden sértetlen maradt. A miben azonban Persia a -legkiválóbb, az a költészet. A legelőkelőbbtől le egész a -legalantabb állóig, mindenkiben megvan a költészet-kedvelés, s -nemcsak a Khanok vagy Mirzák, hanem lovászok és öszvérhajcsárok is -tudnak sokat könyvnélkül Firduszi s Hafisz költeményeiből; ezeket -csupa kedvtelésből éneklik, s bármily elvetemült legyen is a persa, -ha megfeddik s dorgálják, rögtön Szaadi egy-egy erkölcsi mondatával -fog válaszolni. Nem csak szeretik pedig a költészetet, hanem igen -sok müvelője is akad Persiában, elannyira, hogy Sir Jones Vilmos -méltán százharminczöt nagytehetségü költőt számlál fel, „verselő -pedig“ – igy folytatja – „számtalan.“ <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>A tudományok közül, melyek itt még mindig a régi módon -folytattatnak, a persák kivált a casuistikával, csillagászattal, -csillagjóslattal, metaphysikával, logikával és a gyógyászattal -foglalkoznak, mely utóbbi tudományágban, itt még most is -Aristoteles a főtekintély. Az európai tudományosság ujabb -vivmányait ha nem is tekinti a persa épen megvetéssel, de bizonyára -egészen közönyös dolgoknak tartja, s bárha a teherani iskolában -ujitásokat akarnánk is kezdeni, ezek a nagy tömegre a lehető -legcsekélyebb hatást sem fogják gyakorolni.</p> -<h4>Vallás.</h4> -<p>Ó-Persia vallása sokkal érdekesebb, sokkal fontosabb a mai -Iranra nézve müvelődés történelmi szempontból sokkal -jelentékenyebb, sem hogy szükség ne volna figyelmünkre méltatni, ha -a mai kor vallásáról akarunk szólani. A zsidó vallás kivételével, -nincs egyetlen hitvallás sem, mely akár tanait, akár szertartásait -nézzük, oly kevés átváltozáson ment volna át, mint az ó-persa.</p> -<h5>a)</h5> -<p>Azon ős korban, midőn a történelem még mondákba vész, a persák, -ugy látszik, a magusok vallását követték. Ezen tannak főelvei e -következők valának: „Hit, egy mindenható, kegyelmes és jótevő -Istenben, melynek helyettes uralkodói a csillagzatok; felebaráti -szeretet az egész emberiség iránt, és résztvevő méltányosság az -állatország irányában.“</p> -<p>Ennek helyébe utóbb a tűzimádás lépett, mely hitnek Zoroaszter -volt helyreállitója, kinek a „Zend-aveszta“ nevű szent könyvbe -foglalt tanai, egész az arab proféta feltünéséig széltében -virágozának. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Zoroaszter, ki némelyek szerint Urumieh-ben, mások szerint -Belkh-ben lépett volna fel, állitólag Darius Hystaspes uralkodása -alatt élt, Kr. e. a hatodik században. Anquetil-du-Peron állitása -szerint Zoroaszter az Elburz hegységre vonulván el, ott irta a -Zendavesztát. Utóbb átnyujtotta a most említett fejedelemnek, ki -azt 12,000 jól kikészitett tehénbőrre leiratá, s az akkor -Isztakhrban lévő királyi-kincstárban őrizteté.</p> -<p>Ezen mű, mely a Parszok véleménye szerint isteni inspiratio -folytán iratott, s eredetileg 21 könyvből állott, melyek közül -Vendidad egész teljességében fenmaradt; a többiekből csak töredékek -léteznek már. A tudósok ezen Zend-nyelven irt könyvekkel gyakran -foglalkoztak. A hitelesség kérdése, egyik vagy másik darabot -illetőleg, aligha érdekelné valami nagyon a hazai olvasót, s igy -inkább a bennük található azon főelveket akarjuk kivonatosan -közölni, melyek e nagy fontosságu könyvben a Kosmogonia és -Theologia felől foglaltatnak.</p> -<p>Ezek szerint: léteznék egy főelv, melynek Zervan a neve, mi -tulajdonképen időt jelent. Ettől két tevékeny főhatalom származott: -Ormuzd, minden szépnek, jónak, jótékonyságnak, igaznak és -világosságnak principiuma (kútfeje), és amannak ellentéte: Ahrimán, -kútfeje a gonoszságnak, megátalkodottságnak és sötétségnek. Soká, -végtelen soká tartott az egymással szemben álló ezen különböző -elemek tusája, mig végre a diadal Ormuzd-é lőn, ki azután csakhamar -hozzáfogott a világmindenség s az azt lakó mennyei lények -teremtéséhez. Ezek közt elsők a Feroher-ek voltak, test nélküli -angyalok, mintaképei minden értelmes lénynek, mely majdan a földön -megjelenendő vala. Ahriman sehogy sem tudott megnyugodni ezen, -ismét feltámadt a világosság ellen, mire <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> aztán -Ormuzd, a maga védelmére hat védangyalt teremtett: Bahman-t, ki az -állatországot védelmezze, Ardibihisd-et, a tűz és világosság -nemtőjét, Sarivar-t, az érczek és bányák szellemét; -Eszpendermad-ot, a földnek női védangyalát, Kurdadot, a folyóvizek -őrét, és Amerdadot, kire a fák és növények bizattak.</p> -<p>Alig voltak ezek megteremtve, s az ő befolyásuk ellenében -Ahriman is hat Div-et, földalatti szellemet küldött fel az -alvilágból. Az ujonan kitört háboru 3000 esztendeig tartott, s csak -ennek multával foghatott hozzá Ormuzd a mennyboltozat és a -csillagrendszer megalkotásához, s a földnek, terményeivel együtt -való előállitásához. Ekkor, a tűz lőn az őselem gyanánt kijelentve, -s azáltal, hogy a setétség hatalmasságainak eltávolítására -közbenjáró szellemek teremtettek: a béke és nyugalom boldog -korszaka álla be. A földön uralkodó öszhangzat igen megörvendezteté -a Ferohert, és Ormuzd azt ajánlá neki ennek folytán, szállana le a -földre, s szolgálna gyámolítóul a gonosz ellen, azon kikötéssel, -hogy az emberi lélek végre visszatérjen ismét mennylakába. A -Feroher engedelmeskedék, de szent bika alakjában alig szállt alá a -földre, s ime Ahriman rémitő kigyó képében előgőrdült, veszedelmes -mérget hullatott az egész természetre, a föld felszinét lángnedvvel -kiszáritá, sőt magát a szent bikát is halálosan megsebesíté. Ormuzd -ismét tért engedett jótékony munkásságának; az elhaló állat jobb -lábából származott az első ember, neve: <em class= -"gesperrt">Kajomersz</em>, egyéb részeiből növények lettek, -magjából pedig, mely a holdba viteték, egy bika és egy tehén -váltak, és minden egyéb állat ezekből származott. Kajomersz a testi -lelki szépség valóságos példányképe volt, de mindez meg nem -gátolhatá Ahrimant abban, hogy őt meg ne rontsa, s valóban -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> egy 90 nap és ugyanannyi éjszakán át -tartó küzdelemben meg is semmisíté. Azonban a regeneratio elve -ismét győzedelmeskedett; Kajomerszből két növény lett, Masia és -Masiana, az emberi nemnek ősei.</p> -<p>Zoroaster Kosmogoniájának ezen Ádám és Évája azonban csakhamar -kisértetbe esett, feltámadtak teremtőjük ellen, és Ormuzd helyett -Ahrimant imádták. A bűnnek örvényébe mind jobban és jobban -alámerülve, hitelt adtak Ahriman csábitó szavának, egy kecske tejét -itták (hihetőleg a testté vált ördögét), tiltott gyümölcsöket -ettek, mi által minden előnyük megsemmisült. Elváltak, de 50 év -mulva ismét összejöttek, s a földet benépesitő emberiség utóbb az ő -gyermekeikből származott. Ormuzd most biztosítani akarta -teremtményeit a Gonosznak ármányai ellen, s védelmükre Zoroaszter -által törvénykönyvet iratott. Ennyit a teremtésről. Zoroaszter -tanában a világ tulajdonképeni végéről nincsen szó. A halálban a -test anyagai egybevegyülnek alkotó elemeikkel; föld a földdel, viz -a vizzel, tűz a tűzzel, s az élet a láthatatlan levegővel. Halál -után a lélek három napig körüllengi még a testet, azon reményben, -ha netalán vele ujra egyesülhetne; de negyed napon megjelenik -Zerokh angyal, s a Csinevad hidjához vezeti. Ha büntelen volt: az -égi kutya bebocsátja, hogy eldődeivel egyesülhessen a mennyben; de -ha nem volt büntelen, akkor a pokol mélységébe taszíttatik. A kinek -jótettei tulnyomók, annak lelkét a jó angyal a hidon át a -paradicsomba vezeti; de a kinél a gonoszság a tulnyomó: az elé egy -borzasztó szörnyeteg lép, mely a lelket a pokolba ragadja alá -magával, hol Ahriman szemére hányja balgaságait.</p> -<p>A feltámadás képzi Ormuzd és az őt imádóknak tulajdonképi -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> diadalát. Ezen napon először Kajomersz, -utána Masia és Masiana fognak feltámadni. Az elemek védszellemei -átadják nekik mindazokat, miket egykoron az elhalók az ő -gondviselésükre biztak, a lélek ujra feltalálja egykori földi -társait, s a jó, végképen csak most választatik el igazán a -gonosztól. Azon bűnösök, kik bűneikért elegendőkép még nem -lakoltak, ujra poklokra küldetnek, bárha nem is örök büntetésre; a -három rémitő nap és éjszakának irtózatait kell kiállaniok, melyek a -pokol kinjainak 3000 évig tartó gyötrelméhez hasonlók, de végre -könyörgő és rimánkodó szavuk meglágyítja Ormuzd szivét, s -megszabadítja őket kinjaiktól. A világot gyujtó hőség és ömlő láng -fogja megtisztítani, mely tűzkeresztség az igazaknak kellemes langy -fürdő gyanánt fog tetszeni, de a gonoszokat iszonyú kinokkal -gyötrendi. Megtisztul Ahriman is Div-jeivel és Dämonaival -egyetemben, s megtér, és akkor kezdődik a vég nélküli békességnek -és üdvösségnek országa.</p> -<p>Az ó persáknál – röviden előadva – ezekben állottak a -zoroaszterféle Kosmogonianak főtanai; a gebrek tanai és szokásai – -mint a kik azon ősfelekezet végmaradványát képezik – igen kevésben -különböznek a most elmondottaktól. Ők is Ormuzdban imádják a minden -áldások kútfejét, s kivált a tüzet és világosságot tekintik ama -főlény legnemesb jelvényei gyanánt. Meghajolnak az égi testek, -csillagok, hold és nap előtt is, és esti s reggeli imájukat ez -utóbbi égi világosságok felé fordulva végzik. Templomaikban a szent -tüzet imádják, s a papok, nehogy nyálukkal beszennyezzék a tiszta -elemet, fehér kendőcskét tartanak szájuk előtt, a mig a liturgiát -végzik. E papok két csoportra osztatnak: 1) Főbbekre, minők a -Desztur, Mobed és Ferbed; 2) alárendeltekre, <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> kiknek a -tűzre való felvigyázás tétetik kötelességükké.</p> -<p>A gebreknél, sem a sok-nejüség, sem az ágyas-tartás nincs -megengedve. Más vallások követőivel együtt enniök és inniok -tilalmas, sőt rájuk nézve még az is tisztátalanná lesz, mit amazok -megérintettek. Vallásuk általános emberszeretetre int, -becsületességre az élet minden cselekedetében, jóságra a teherhordó -állatok iránt, s hűségre a felebbvalókhoz. A kutyákat és kakasokat -a gonosz szellemek elüzői gyanánt tisztelik; azonban a kigyókat és -békákat, mint Ahrimán teremtményeit – pusztítani érdem. Az elemek -iránti tiszteletből sem tűzbe, sem vizbe soha szemetet nem szórnak; -még kovács mesterséget sem üznek, s ha a lángok tulajdon birtokukat -emésztenék is már, azokat még akkor sem szabad oltani; ezen utóbbi -törvényre azonban ujabb időkben már kevésbé ügyelnek. A haldokló -ágyához közel kutyát szokás tartani, hogy a gonosz szellemeket -elűzze. A halál után a holttesteket nem takarítják el a földbe, -hanem kiteszik valamely magaslatra a madarak ragadmányául; sőt még -jót vagy roszat is jóslanak belőle, a szerint, a mint a keselyűk az -igy kitettnek előbb jobb vagy balszemét vágják ki.</p> -<p>Ez volt a régi persák vallása egész az arab próféta -megjelenéseig. A harczot – mely még Mohammed életében kezdeték – -utódai szerencsésen be is fejezték. Az uj tan erőszakkal -terjeszteték, s félszázad multával egész Persia mohammedánná lőn. -Minthogy azonban az Izlam általában ismeretes, itt csak a siíta -felekezetről akarunk tűzetesebben emlékezni, mint a mely a mai -Persiának uralkodó vallása. <span class="pagenum"><a name="Page_36" -id="Page_36">-36-</a></span></p> -<h5>b) Siíták és szunniták.</h5> -<p>Az Iszlam ezen két főfelekezetének története tulajdonképen -Mohammed halálával veszi kezdetét, mint a ki határozottan senkit -utódául ki nem nevezvén, a meghasonlásnak főokozója volt. Egyik -rész, s ez volt a nagyobb számu, azt állitá, hogy az örökösödés -joga Abubekr-et illeti, mint a próféta legrégibb pályatársát; a -másik felekezet ellenben, a próféta vejét, Alit, mint az uj vallás -legnagyobb hősét akarta a trónra emelni, a maga állitását az -üdvözültnek azon szavaival akarván támogatni, melyeket állitólag -eképen mondott volna: „Makuntu Moula ve Aliun Moula“, azaz: -„Valamint én ur vagyok, ugy Ali is ur.“ Azonban megbuktak. Abubekr -után Oszman következék, ez után pedig Omer; Ali hivei minden -alkalommal próbát tettek követelésüket érvényesíteni, azonban csak -ez utóbb említettnek halála után foglalhatá el Ali, mint negyedik -Khalifa, az őt rég megillető méltóságot. Az ő uralkodása, számos -ellenségének ármánykodása folytán, igen nehéz és rövid idő volt; -elleneinek élén maga a próféta özvegye állt. Ali végre is orgyilkos -kéztől esett el, s ezen tragikus vég, előbbi szenvedéseinek -kapcsolatában csak arra szolgáltatott alkalmat, hogy pártja, mely -őt majdnem isteníté, súlyosan megpróbált vértanú gyanánt tekintse -és sirassa. A balszerencse, mely élete folytán őt magát üldözé, -halála után ugy látszék, számos tagból álló családját látogatta -meg. Kilencz neje volt; de a siíták mindig csak Fatimát, a próféta -legkedvesb leányát említik, kitől két fia maradt Haszán és Huszein -(minthogy legkisebb gyermeke Mohaszan még kisded korán -meghalálozott). A két fiú közül kiváltképen Huszein akarta -örökösödési jogát érvényre <span class="pagenum"><a name="Page_37" -id="Page_37">-37-</a></span> juttatni, s a <em class= -"gesperrt">kufaiak</em> (hajdani város Bagdad mellett) nem nagy -számu pártjának meghivását elfogadván, midőn Mekkából oda utaznék, -a Tigris partján, a puszta közepén hiveivel s a vele együtt -kivándorlók kis csapatával együtt, a Jezid által ellenükbe küldött -hadcsapattól felkonczoltatott. Ezt a katasztrófát a mai Persáknál -számtalan gyászdal (Rouze) és szinpadias előadás (Sebih) tartja -emlékezetben, s még pedig oly élénken, mintha az egész esemény csak -a legközelebb lemúlt napokban történt volna.</p> -<p>Huszein halálával Ali utódjainak nyilvános fellépése majdnem -vépképen megszűnik. Azonban a hivek szivében, kik legnagyobb -számmal épen Persiában éltek, a szerencsétlen család iránt, bárha -rejtetten is, a rokonszenv lángja lobogott; s épen ezen ország volt -az, mely Buidák nemzeti dynasztiája alatt, a sokáig titkolt -vallásos érzelmekkel nyilván fellépett, s az Iszlam világban -szétszórtan élő siítáknak menhelyévé és összegyülekezési pontjává -vált. Egyébiránt akkor még sem a siíták tanai nem valának -formulázva, sem a szunniták s köztük élő gyülölség nem volt még -annyira elkeserülve, mint napjainkban. A szertartásokban, a kórán -magyarázatában, s kiváltképen az iszlam történelmének felfogásában -lehettek ugyan különbségek, de a végszakadás tulajdonképen csak -akkor jött létre, midőn Iran hatalomra vágyó fejedelmei a persa nép -vallásos érzelmeit a maguk világias czéljaik előmozdítására akarák -felhasználni. A „Siísmus“ örve alatt először is a bagdadi -Khalifaság alól lehetett megszabadulni, utóbb pedig a török -szultánok fenhatósága alól, kik a „Khalife“ czimmel minden igaz -hivő fölött uralkodni akartak, s minthogy a persák, az ő -függetlenségüket a nélkül sem tudták elfelejteni, a Siísmus -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> csakhamar azonossá lett „Iran -önállóságának“ eszméjével. A szunniták elleni gyülöletben azon -méltó harag keresett magának kifejezést, melyet a szivek az arabok -ellen érzettek, mint a kiknek vad csordái az ó-irani müvelt világ -annyi nevezetes emlékét romba döntötték. Ezen politikát elsőben is -a Szefevidák követék, s a szakadás csak is akkor kezdett egészen -határozott jellemet ölteni, midőn ezek hatalma emelkedett Iran -trónjára. A szefevidák tekintélyének növekedésével együtt -növekedett a két felekezet közötti gyülölség is, mely azután nem -egyszer a mi Bertalan-éjünkhez hasonló rettenetes mészárlásokra -szolgáltatott okot; s bárha Nadir sah, a kiegyenlités legelső -óhajtója, több kisérletet tett is a felek megbékéltetésére: -mindazáltal a kölcsönös elkeseredettség csak igen kevéssé hagyott -alább. Az ujabb időkben, midőn e két iszlam kormány az európai -államokkal összeköttetésbe lépett, a konstantinápolyi és teherani -udvarok között létezik ugyan a diplomatikai bensőség egy bizonyos -foka, melyre az európai túlsuly elhatalmasodásának félelme ösztönzé -az illetőket, s bárha ezek az Iszlam egységes birodalmát -megszilárdítani törekesznek is: mindazáltal a teherani udvar most -is mindent elkövet, hogy a két felekezetet egymástól elkülönítő -válaszfalat, a mennyire csak lehetséges, fenntarthassa.</p> -<p>Törökországban nép és kormány meglehetősen engedékenyek a siíta -felekezet irányában; azonban Persiában a gyülölség eddigelé csak -igen keveset csökkent. A számos Molla a régi hévvel működik a -szunnitismus ellen; sőt maga a király is – bárha tán csak -kényszerűségből – pártolja törekvéseiket; s csak nem igen rég is -Alinak egy állitólagos arczképét fogadá el Indiából, s alapítá -ennek tiszteletére az ország legmagasabb rendjelét. Igen nevezetes, -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> hogy a török szultán a szent helyek -védelmi jogát épen most osztá meg a persa sah-hal, megengedvén -neki, hogy a mekkai szent sir fenntartására évenkint adatni szokott -összeghez ő is járulhasson egy részlettel, a miről hajdanában szó -sem lehetett volna. Sőt a siíta persák minden irányban bejárhatják -szabadon a szunnita Török-birodalmat, mig a szunnitának nem igen -tanácsos magát a fanatikus Persiában mutatnia.</p> -<p>Ha azon pontokat mint fel akarnók sorolni, melyekben e két -felekezet istentiszteletére és világi szokásaira nézve egymástól -különbözik: egész hosszú sorozatot, sőt többet mondunk: egész -könyvet kellene irnunk. Ez, nem birván általános érdekkel, -olvasóinkat bizonyára kifárasztaná. Csak a legfőbb pontokra akarunk -szorítkozni, nevezetesen:</p> -<p>a) Ali rendkivüli bálványoztatására; s azon kárhoztatásra és -átokra, melyet a három trónbitorló Khalifára, azok kortársaira és -utóbb czimboráira, névszerint Ajesára, a próféta nejére Muavie-, -Jezid-, és Seikh Abdulkader-i-Gilanira mondanak, kiket még a -keresztyéneknél is jobban gyülölnek;</p> -<p>b) a szunnita hit négy oszlopának elátkozására, kik névszerint -ezen törvényhozók, u. m.: Hanife, Malek, Saafi és Hanbal. Ezek, -Imam Mehdit, a mohammedán Antikrisztust élőnek, s elrejtettek -állitották, mig a szunniták azt tanítják, hogy az csak a feltámadás -napján születendik;</p> -<p>c) azon nagyszámu ünnep- és gyásznapokra, melyeket a szunniták -nem tartanak, minthogy azokon Ali és családjának örömei és -szenvedései ünnepeltetnek.</p> -<p>d) arra, hogy a keresztyéneket tisztátalanoknak tartják -(Nedsisz) velük együtt nem esznek sem nem isznak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> sőt még ha -csak ruháik érintkeznek is egymással, tisztító fürdőt kell -venniök.</p> -<p>e) Rájuk nézve nem kötelező, hogy valamely Imam előmondolására -végezhessék imádságukat; ők nem használnak szőnyeget, hanem a -helyett nyolczszögletű téglácskát tesznek maguk elé, mely Huszein -Kerbelában fekvő sirjának földéből készült, s térdüket meghajtván, -ezt érintik meg homlokukkal; imádságuk közben sem fordulnak Mekka -felé, mint a szunniták, hanem mindig Kerbela felé, keletirányban, -mint a hol Huszein először eltemettetett.</p> -<p>f) Polgári törvényeik különbségénél megemlítendő a többi között: -az ideiglenes házassági szerződés (Sziga), mely szerint valamely -férfiú bizonyos határidőre, de a melynél három nap a legkevesebb, -nősülhet; a meghatározott idő eltelte után az elválás egészen -törvényesen minden akadály nélkül megtörténik. Lényeges különbség -van az egyházi hatóságokat illetőleg is a két felekezet között. -Törökországban Imamokat és Kadikat, gyülekezetek és községek -számára maga a kormány nevez ki; mig ellenben itt Mucstehid-ek -léteznek, azaz olyan férfiakból álló egyházi hatóságok, kiket a nép -tömege kegyes életük és a vallás dolgaiban való jártasságuk és -bölcseségük miatt választott a vallási dolgok vezetésére.</p> -<p>g) A határtalan bucsujárási vágy, nemcsak Mekkába, hanem -Meshedbe, Kumba, Kerbelába s más – az ő felekezetük által – -szenteknek tartott helyekre; s ugy látszik, ezen szenvedélynek még -haláluk után is akarnak hódolni, minthogy sokan végrendeletképen -hagyják meg utódaiknak, hogy az ő holttesteiket, e vagy ama szent -helyre vigyék.</p> -<p>h) A törvény engedélyezte szinlelés, melynek folytán -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> szabad a siítának szunnitát játszani, ha -élete vagy birtokának biztonsága épen ugy kivánják.</p> -<p>Tagadhatatlan, hogy a persa-iszlam sokkal több fanatismust -foglal magában, mint a törökországi, s egyáltalában nem méltó arra, -hogy a mohammedán vallás protestantismusának neveztessék.</p> -<p>De a fanatismussal rendesen álszenteskedés és vallástalanság -szokott karöltve járni, mely utóbbi épenséggel nem ritka Persiában. -Azok, kik az uralkodó elvekhez hűtlenekké váltak, nem egyszer a -szufismus vagy más egyéb dervis-rend öltönyét öltik magukra, de -szívük mélyében – én legalább sokszor ugy tapasztaltam – gyakran a -leghiresebb <em class="gesperrt">Szufik</em>, igazi vallásosságot -épenséggel nem hordanak.</p> -<p>Miután az uralkodó vallásról, vagy felekezetről szólottunk -volna: még nehány, bárha nyilvánosan el nem ismert, de azért mégis -nem üldözött felekezetről kell megemlékeznünk. Ilyenek:</p> -<p>1. A <em class="gesperrt">seikhik</em>, kiknek főszékhelye -tulajdonképen Kirmansah, azonban nyilvános mecseteket birnak -Teheranban, Kazvinban s más egyéb helyeken is. Hitvallásuk néhány -szőrszálhasogató kérdésnek különös felfogása által válik el egyéb -felekezetektől, minő kérdés például az Imam Mehdiről szóló; a test -feltámadásának dogmáját elvetik; ezen vallás követői, kiknek -alapitója Hadzsi Seikh-Ahmed volt, különösen merev fanatismusról -ismeretesek.</p> -<p>2. Az <em class="gesperrt">akhbarik</em>, kik mind a próféta-, -mind az Imamoktól származott hagyományokat teljes hittel fogadják -ugyan, de ugy a török, mint az arab tudósok interpretatióját -elvetik, melyeknél fogva az ő felekezetüket tisztán nemzetinek -tartják. <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>3. Az Ali-Allah felekezet, a kik Ali Khalifát, emberré vállt -istenképen tekintik, sőt a legelső próféták sorába helyezik. -Tagadják a korán érvényességét, s ennek étel- s italt illető -törvényeit nem is teljesítik.</p> -<p>4. A <em class="gesperrt">Babi</em>-k, kikről Mazendran-i -utunkban fogunk szólani.</p> -<h4>Ünnepek.</h4> -<p>Azon ünnepek közül, melyeket a siíták a szunnitáktól különvállva -tartanak, e következőket akarjuk említeni: <em class= -"gesperrt">Mehdi születés napja</em>, mely csak nem igen régen -szereztetett, épen a szunniták daczára, kik ezen Imamot, csak a -feltámadás után állitják születendőnek; ez, Saaban 15-dikén -tartatik. <em class="gesperrt">Gadir-i-Chom</em> Dzsemazi ül akhir -17-dikén, mikor ugyanis Mohammed Mekkából Medinah-ba utazván, Alit, -Khom völgyében helytartójává nevezte ki. A 27-dik Ramazan, örömnap, -minthogy Ibni Muldzsem, Ali gyilkosa ezen napon halt meg. Épen igy -Omer halálának évfordulata is örömünnep gyanánt ünnepeltetik. Ezen -napot <em class="gesperrt">Omer szuzani-</em>nak nevezik, a mi -„Omer-égetőt“ jelent; ugyanis e nap estén egy szalmából fonott, -Omert képviselő bábot hordoznak végig a városon minden kigondolható -gúny és becsmérlés között; utóbb aztán lőporral töltik meg, s egy -belé helyezet röppentyű segélyével, a gyülölt Khalifát légbe -röpítik. E gyalázó-ünnep ellen a török követség több izben -tiltakozott, s bárha ennek folytán az a fővárosban betiltaték is, a -vidéken annál több illetlenséggel ünnepeltetik<a name="FNanchor_3" -id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a>.</p> -<p>A szunnitákkal közösen, ezen következő, maga Mohammed által -rendelt s az ő személyét illető ünnepeket <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> tartják a -persák: a <em class="gesperrt">Mevlud</em>-ot, a próféta -születésnapját; a <em class="gesperrt">Kurban</em>-t, áldozat -ünnepet; a <em class="gesperrt">Ramazan bőjt-hónapját</em>, s a -rákövetkező <em class="gesperrt">Bajram öröm hónapot</em>, mely -utóbbiak azonban itt nem tartatnak meg oly lelkiismeretesen, mint -Törökországban. Némi ünnepszerű hagyományos szokások maradtak fenn -még az iszlam előtti korból is; ilyenek: a katonai zene azon kábitó -harsogásai (nakara), melyekkel a kelő és leáldozó nap üdvözöltetik; -ugy szinte a még sok helyen, de csak is a parasztság által -ünnepelt: <em class="gesperrt">Ates-bazi</em>, mely alkalommal -ugyanis tavaszszal a szabad mezőn tüzet gyujtanak és -körülszökdelik.</p> -<p>Végül még a <em class="gesperrt">Noruz</em>-ról (ujév napja) -akarunk említést tenni, mint a melyet méltán a legnagyobb -ünnepélyességgel megülött persa-ünnepnek tarthatunk. Az ó persák -ezen újév napja, a tavaszi nap-éjegyenség szakaszára esik, midőn az -egész természet mintegy varázsütésre hirtelen ébred fel téli -álmából, (mert sehol gyorsabban és kellemesebben a tél nyárrá át -nem megyen, mint Persiában) s a fák virághimes ruháikba öltöznek. -Ezen ünnep alkalmával minden persa uj ruhát szerez magának, -kölcsönös ajándékok küldetnek, minden munka és foglalkozás napok -hosszat szünetel, s kivált pedig a királyi udvar egészen ünnepi -pompában uszik. A király nyilvános audiencziát ád az első napon, az -ország minden nagyjai diszöltönyben jelennek meg s ritka fényben -állják el az elfogadási terem három oldalát; a negyediken a trón -emelkedik, melyre a király teljes diszöltönyben lép, a fény és -ragyogás egész árjában uszva, minthogy öltönye csupa <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> igaz -gyöngyöktől, gyémánt, arany és ezüsttől csillámlik. Miután -megjelent volna: a csillagászok egy adott jellel kijelentik, hogy -imé az év fordult, egy ágyu dördül el, az ujév megkezdődik, s mig -kivül a lövések dörögnek, s mig benn mindenek ajkai ezt -harsogtatják: <em class="gesperrt">Mubarek</em> bad (áldott -legyen!), a király ujonan vert pénzt szór az egybegyültek közé. Az -ország nagyjainak elfogadása után, a jelenlevő követek is -bemutattatnak a királynak, a ki azután ezeket is megajándékozza. -Másodnapon nagy népünnep rendeztetik, mely alkalommal a király -nyilvánosan megjelen népe között, melynek ekkor mindenféle édesség, -és mulatságára mindenféle látványosság nyujtatik. Igy, e tizenhárom -napig tartó ünnepélynek minden napja lakomák, mulatságok s -nyilvános játékok között mulik. Egyébiránt a Noruz-t, mely -eredetileg Persiából veszi származását, az egész Közép-Ázsia nagy -ünnepélyességgel ünnepli, sőt még magában Konstantinápolyban is van -némi nyoma, mert a gyógyszerészek legelőkelőbb fogyasztóik számára -mindenféle édességeket és serbét-eket e napon szoktak ajándékba -küldözgetni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<h3>III.<br /> -Történelem.</h3> -<h4>a) Az ó-kor történelme.</h4> -<p>Persia történelme mondákkal, de remek-mondákkal kezdődik. A -történetiró, Firduszi remekmüvéből „A királyok könyvéből“ meríti az -ó-persa történelem első korszakának ritka költői szépséggel s igazi -lelkesedéssel megirt eseményeit. A későbbi chronisták, ugy mint: a -Rauzat esz Szefa (élv-kertje) a „Khulaszet ül Akhbar“ (ujdonságok -kivonata) és a „Zinet et-tevarikh“ (a történelem disze) szerzői, e -fent nevezett művet használtak fel kútforrás gyanánt, s mi is -ugyanazt akarjuk követni, s azon királyokat, kik az ó-parsz vallás -leromboltatásáig uralkodtak: a Pisdadidák, Kejjanidák, Eskanidák és -Szaszanidák négy dynastiájára osztani.</p> -<p>A <em class="gesperrt">pisdadida</em>, vagyis legelső dynasztia -<em class="gesperrt">Kajomersz</em>szel kezdődik, ki a királyi -család alapítója; neki földfeletti szellemekkel kellett küzdenie; -az ő tettei, melyekben a sivatag oroszlánai és tigrisei szolgáltak -segítségére, csodákká emeltettek. Fényes sükerrel koronázott -vállalatainak hosszú sora után, fővárosába, Belkh-be vonult vissza, -s uralkodása – állitólag – negyven évig tartott. Őt fia Husenk -követte az uralkodásban, egy erényes fejedelem, ki atyjának viharos -kormányzása után, mint szelid esőt csepegtető felhő lépett fel, s -az országban hasznos mesterségeket terjesztett. Ő találta fel a -tüzet, midőn a kovaköveket széttörné, ő készitteté az első -vizvezetékeket, s harmincz <span class="pagenum"><a name="Page_46" -id="Page_46">-46-</a></span> évig uralkodott. Ugyanannyi ideig ült -a trónon fia is, <em class="gesperrt">Tahmuraz</em>; ennek -<em class="gesperrt">Divbend</em> (ördögszelidítő) lőn a -mellékneve, azon sükeres harczai folytán, melyeket a varázslók -ellen folytatott. Utána <em class="gesperrt">Dzsemsid</em> -következék, az irani mondák legünnepeltebb hőse: „a fenséges.“</p> -<p>A „Takht-i-dzsemsid“ (Dzsemsid trónja) és Persepolis pompás -romjai, mind megannyi emlék, mely az ő fényét hirdeti. -Csodakelyhének mondája, melyből először itta az ő általa feltalált -bort, mind e napiglan az allegoria gyöngye gyanánt él a -költészetben, s ezen királyt általában, a „persa Salamon“nak -nevezhetnők. Száz évig tartó uralkodása hiúvá és elbizottá tette; -de a büntetés nem is maradt el, mert <em class= -"gesperrt">Zohak</em>, a vad zsarnok országára ütött, elpusztítá -birodalmát s őt magát is kegyetlenül kivégezte. Ezen Zohak, ki -minden zsarnokok legembertelenebbjének vázoltatik, teste körül -csavarodott éhes kigyókat hordott magával mind szüntelen, melyeket -naponkint embervérrel kellett táplálnia; az áldozatok száma minden -képzelmet felülmúlt, s a nép egy Iszfahani kovács vezetése alatt -fellázadt, ki bőrkötényét póznára tüzvén, ezt használta a támadó -sereg zászlójául, mely sereg lelkesedése csakugyan legyőzte és -megsemmisíté a kegyetlen trónbitorlót. Némelyek szerint -agyonveretett, mások szerint még ma is megvan, a Demawend-ormára -odalánczoltan. Elég az hozzá, a nemzet Feridunt, Tahmuraz egyik -rokonát emelé a trónra, ki a bátor kovácsot gazdagon megjutalmazta, -bőrkötényét drágakövekkel himezteté ki, s ezt „Dirafsi Kejvani“ név -alatt drága ereklye gyanánt hagyta az utókorra<a name="FNanchor_4" -id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a>. -Feridun, ki még ma is az igazság, <span class="pagenum"><a name= -"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> bölcseség és hirnév -mintaképe gyanánt szolgál, 500 évig uralkodott, életét azonban sok -családi szomoruság keserité meg. Legifjabb gyermeke, <em class= -"gesperrt">Erics</em>, megyilkoltaték, s igy a király halála után, -ennek unokája <em class="gesperrt">Minucsehr</em> lépett a trónra. -Ez, kit sokan a görög Mandaoces-nek tartanak, igen igazságszerető -fejedelem volt, s kivált arról lett nevezetessé, hogy az ő -uralkodása alatt lépett fel a legünnepeltebb persa nemzeti hős, -Rusztem, kinek csodákkal teljes születése, neveltetése és csodás -munkássága, a <em class="gesperrt">Sahnahme</em> legkedvenczebb -tárgyait képezik.</p> -<p>A most említett királynak fia és utódja <em class= -"gesperrt">Nozer</em>, meglehetősen gyengének tartatik. Ez alatt -tört Persiába <em class="gesperrt">Efrasziab</em>, Turannak, vagyis -Tatárországnak hatalmas feje, s a birodalmat tizenkét esztendeig -magának hódoltatta. Zal, Rusztem atyja, elűzte ezt, s Zu-t, vagy -más néven <em class="gesperrt">Zav</em>-ot emelte a trónra; a -háború sebeit ennek kellett behegesztenie, ki hét esztendeig adót -sem szedett népétől, s általában tizenegy évig tartó egész -uralkodását szelidsége teszi emlékezetessé. Ezután <em class= -"gesperrt">Kirsaszp</em> következik, a kit Ktesias <em class= -"gesperrt">Arbianes</em>-ének, vagy Chorenei Moses: <em class= -"gesperrt">Kardicias</em>-ának tartanak. Ezt azonban a mindenható -Zal, mint a trónra méltatlant, végre megfosztotta uralkodásától, s -igy ezzel vége szakad a Pisdadidák uralmának, mely Persa számitás -szerint 2450 évig tartott. „Ezen családból – mondja Malcolm – -csupán tizenkét királynév maradt fenn, Kaveh lázadásán kivül pedig, -egyetlen egy esemény sincs olyan, a mely történelmi hitelességre -tarthatna számot.“</p> -<p>A <em class="gesperrt">kejjanidák</em>, kikben mind a régibb, -mind ujabb történészek a Méd-dynasztiát vélik felismerhetni, -<em class="gesperrt">Kej Kuba</em>-al, (Herodot és Chorenei Moses -Dejoces-ével) kezdődnek, a ki Kr. e. 710-ben választatott -királylyá, <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> midőn Persia a fejetlenség átkát nyögte. -Ez a Jaxartes partvidékén sokat hadakozott volna Efrasziab -ellen<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" -class="fnanchor">5)</a> s fővezére Rusztem volt, kinek hirneves -hőstettei épen az ő korára esnek. Őt fia <em class="gesperrt">Kej -Kausz</em> (I. Cyaxares?) követte az uralkodásban, egy ingerlékeny -fejedelem, ki a harczot szenvedélyesen szereté. A Div-ek elleni -csatájában Mazendranban, Rusztem menté meg a haláltól egy párszor, -s a mint Firduszi elbeszéli, hadserege egyszer egészen megvakult. -Ezen természettüneményt sokan a Kr. e 601-ben történt teljes -napfogyatkozásra magyarázzák, mikor a Médek harczban álltak a -Lydiaiak ellenében, s épen ezt hozzák fel azon állitás alapjául, -hogy I. Cyaxares és Astyages egymásra következő uralkodása, Kej -Kausz idejére esik. Ugyanezen korban történt azon persa eredetű tiz -hegyi néptörzsnek egyesülése is, kik előbb egészen nomad életet -éltek, s kiket Cyrus (a keletieknél Kej Khoszrew) ezen új korszak -alapítója egyesített. Ő a méd birodalom romjain alapítá -uralkodását, s még pedig oly nagy terjedelemben, hogy ez a Földközi -tengertől, egész az Indusig és Oxusig terjedt<a name="FNanchor_6" -id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a>. -A haláláról szóló tudósitásokban, mely igen sokáig tartó uralkodása -után következett be, a történetirók nagyon eltérnek egymástól. -Herodot, Jusztin és szicziliai Diodor ugy adják elő, hogy -elfogatott és a Massageták királynőjének, Tomirisnak parancsolatára -megöletett; ellenben Xenophon és utána mások azt állitják, hogy -nyugodtan halt meg ágyában s Pasargadeban temetteték el, mely -állitás valósága mellett az tanuskodik, hogy Nagy Sándor, kétszáz -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> évvel azután, sirját még a fenebb -nevezett helyen látta. Utána fia, Kambyses következék, a szentirás -Ahasverus-a, kegyetlen, kéjencz fejedelem, ki éjszaki Afrikában -folytatott hadjárata alkalmával tulajdon fegyvere által veszett el, -nevezetesen ugy, hogy a midőn lovára akarna ülni, kardja halálos -sebet ejtett czombján. Az <em class="gesperrt">ál-Szmerdisz</em> -csak igen kevés ideig tarthatá fenn magát a trónon őutána pártja -segedelmével; ugyanis felfedeztetett s a persa nagyok legyőzték s -meg is ölték. Minthogy kettük között annak igérték a trónt, kinek -lova a jövő reggel napkeletkor első nyerítene: Darius volt a -szerencsés, ki lovászának kézre játszása következtében, a koronát -elnyerheté. Ő ép oly szerencsés törvényhozó volt, mint hóditó; -Persiát 12 szatrapiára osztotta, a földmüvelést elősegité, -hadseregét szervezé, s nem elégedvén meg azon hadjáratokkal, -melyeket elődei az afrikai és ázsiai országok ellen viseltek: 7000 -emberből álló seregével Görögországba tört. Ezen hadviselés -eredménye ismeretes; azonban a szenvedett vereség nem csüggeszté el -a fejedelmet. Egy igen ügyes görög hajósnak Indiáról adott -tudósitására, nagy sereggel rontott ezen országra, s már is roppant -birodalmának, itt huszadik szatrapiáját alapitá. Mikor azonban a -marathoni vereséget megboszulandó, ujabb hadjáratra készülne -Görögország ellenében: a halál hirtelen meglepte, s igy trónját -azon parancsolattal adta át fiának <em class= -"gesperrt">Xerxes</em>-nek, hogy az athenieken boszút állana. A -persa történelmi kútfőkben Kej Khosrev (az állitólagos Cyrus) után -<em class="gesperrt">Lohraszb</em>, ezután pedig <em class= -"gesperrt">Gustaszb</em> következnek, mely utóbbit sokan Darius -Hystaspesnek gondolnak, a mi nem is lehetetlen. Erről itt különösen -azért tétetik emlités, minthogy a nemzeti hagyomány szerint, -Zoroaszter a nagy bölcsész és vallásalapitó <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> épen -Gustaszb uralkodása alatt lépett fel, – s kinek első tanítványai -közé, maga a király is tartozék. Nem csodálkozhatunk rajta eléggé, -hogy a görög történészek azon nevezetes eseményt épenséggel nem -említik. Xerxes azon kegyetlenségéről hires, melyet testvéröcscse -Achämenes által hajtatott végre Görögországban, s az ugyancsak itt -oly szerencsétlenül végződött harczáról; életének vége is igen -tragikus volt, a mennyiben Szerailjának kiadásai ármány folytán -veszett el, uralkodásának 12-dik, mások szerint – 20-dik -esztendejében. <em class="gesperrt">Gustaszb</em> után Bahman -következik az uralkodásban, ki az: <em class="gesperrt">Ardesir, -dirazdeszt</em> (hosszúkezű) melléknevet nyerte, a görög irók -Artaxerxes Longimanus-a. Uralkodása olyan volt mint a könnyed álom, -hatalma olyan mint a tünékeny árnyék, s a pusztulás jelei fiának -II. Xerxesnek uralkodása alatt nyilván láthatókká lettenek; s -csakugyan a Kejjanidák hatalmát csak egyetlen lökésnek kellett már -érnie, hogy <em class="gesperrt">Darius Codamannus</em> alatt -összeroskadjon; ezen haláldöfést pedig – a mint tudva lévő dolog – -nagy Sándor adta meg, a ki Iszkender néven szerepelvén a keletiek -hagyományaiban, csodatevő erejü hősnek mondatik és ismertetik. A -mint a görög kútfőkből tudjuk, Darius, Sándor által üldöztetvén, -gyilkosok által megöleték, s vérében ázva hordszékében magára -hagyaték. A macedon Polystrates végvonaglások között találta; még -vizet kért, s ajka utolsó lehellete is áldást mondott Nagy -Sándorra, mért hogy oly nemesen viselteték neje, anyja és gyermekei -iránt. „Nyujtsd kezedet Sándornak, mint a hogy én nyujtom neked – -mondá Polystratesnek – ez hálám és szeretetem egyetlen záloga, -melyet jelen helyzetemben néki nyujthatok.“ Ezen szavakkal megszünt -élni, s egyszersmind ő zárja be a <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> Cyrus által alapított -uralkodó családból származott fejedelmek sorát, kik szám szerint -13-an, 206 évig uralkodtak Persia fölött.</p> -<p><em class="gesperrt">Eskanidák</em>. Ezeket a belföldi -történészek Muluk-i-tevaif (a törzsek királyainak) is nevezik; a -nyugatiak által azonban dynasztiájuk a Seleucida és -Arsacida-uralomnak mondatik. Kezdetüket jóval Nagy Sándor halála -után vették, midőn <em class="gesperrt">Seleucus</em>, Kr. e. -323-ban az Euphrat, Indus és Oxus között lévő összes tartományok -urává tette magát; még a Gangest is átlépte s az ind -Sandracottesz-szel kötött szövetsége, sok éven át tartott. Halála -után a Seleucidák uralmát Kr. e. 250-ig senki sem támadá meg, mig -végre a parth-ok, a maguk törzsének egyik fejét, <em class= -"gesperrt">Arsacest</em> választván vezérökül, ki a Macedonok -hatalmát megtörte, s az ő tulajdon családját Iran trónjára juttatá. -Ő, Hircania kormányzója, Seleucus Callimachus ellen küzdött egyik -csatájában halálosan megsebesíttetvén, a koronát testvéröcscsére, -<em class="gesperrt">Tiridadeszre</em> hagyá, kit azután II. -Arsaces, Praepacius és Phraates követének, mig végre a -parth-birodalom legnagyobb fényét, ezen család hatodik uralkodója, -I. Mithridatesz alatt érte el, ki Iran határait az Eufrattól egész -az Indusig terjeszté és Syriát Demetrius Nicatortól elvevé; egy -szóval, fegyverét még távolabbra villogtatá diadalmasan, mint -egykor maga Nagy Sándor. Mithridatesz után II-dik <em class= -"gesperrt">Phraates</em>, I. <em class="gesperrt">Artabanes</em> és -<em class="gesperrt">Pacorus</em> következének, mely legutóbbi -alatt a parth-ok először érintkeztek a rómaiakkal, s csakugy az -Arsacida ház ezen kilenczedik fejedelme volt az, a ki Sullához -követséget küldött. Harminczhét évvel utóbb, Licinius Crassus -consulsága alatt, a római hadsereg I. Orodes király idejében a -legnagyobb vereségek egyikét szenvedé Mesopotamia sikságán, mely -győzelem <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> annyira elbizottakká tette a parthokat, -hogy be nem érvén legujabb hóditásaikkal, Julius Caesar és Pompejus -ellen közti villongásokba is beleavatkoztak, sőt Syrian át egész -kis Azsiáig nyomultak elő, s bárha Antonius alvezérei viszszaüzték -is őket, a most következő uralkodás idejében Antonius nem vala -képes a Crassuson ejtett gyalázatot lemosni. Csak huzamosb idő -után, az Arsacida ház 15-ik uralkodója azonban, Augusztus -fenyegetéseitől megrettenve, hogy boszújának magát ki ne tegye, a -Crassustól elfoglalt lobogót Augusztusnak visszaküldötte.</p> -<p>S igy a következő két évszázad, szakadatlan lánczolatát képezi a -Roma és Parthia között meg megujuló ellenségeskedések, – -megbékülések és kiegyezkedéseknek, mig végre Artabanes, a -harminczadik s legutósó Arsacida, a fellázadt parthus törzsfőnök -Ardesir vagy Artaxerxes ellen három egész napig folytatott csatában -elesett. Vele megszünik ezen egész dynastia is, mely 180 évig ült -Iran királyi trónusán.</p> -<p>„Nagy Sándor halálától kezdve Ardesir Babegan uralkodásáig – -mondja Malcolm – majdnem 500 év folyt le, ezen nevezetes időszak, a -keleti történelmi iratokban, majdnem egészen üres lapot képez. De -ha a római történetiróknál kutatunk: olyan tetteket találunk -feljegyezve ezen időszak folytában, minőkre a leghiúbb nemzet is -méltán büszke lehet; ilyen az, hogy a parthus uralkodók, kiknek -hazájuk történelme még csak nevüket sem őrzé meg, valának egyedül -azon fejedelmek, kikre a római fegyverek, dicsőségük tetőpontján, -semmi maradandó befolyást nem gyakorolhatának.“</p> -<p><em class="gesperrt">Szaszanidák</em>. Ezen uralkodó ház -<em class="gesperrt">Ardesir Babegannal</em> veszi kezdetét, -Isfendiar unokájának, Szaszannak egyik utódjától. A parth uralkodás -alatt történt felléptéről <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span> már tettünk emlitést; ő három -diadalmas csatája után „Sehin-sah“ (királyok királya) czimet vőn -fel, s uralkodása kivált azon keserü gyülöletnél fogva emlékezetes, -melylyel a megbukott dynasztia ellen viselteték, s továbbá azon -buzgalmáról, melylyel Zoroaszter vallását, a maga eredeti -tisztaságában visszaállitani akará. Ő egy Mobed – (papi) gyülést -hítt egybe, melyen a hagyomány szerint 40000-en jelentek meg, ezek -közül először 400, azután 40, végül pedig 3 egyén bizatott meg a -legfőbb hatalommal. Azonban azon nagy feladat, az igazságot -kitalálni, végre is egyetlen férfiúnak jutott, Erdeviraszphnak. Ez -füszeres bort ivott, aludt hét nap és hét éjjel s azután -előszámlálta Zoroaszter vallásának igazi tanait.</p> -<p>A most említett királyt, fia <em class="gesperrt">Sapur</em> -(Kr. u. 242.) követé az uralkodásban, ki egy a rómaik ellen nagy -szerencsével küzdött csatában azok császárát Valerianust fogolylyá -tette; azonban a kegyetlenség, melylyel vele bánt volna, bizonyára -tulozva van. Odenatus, Palmyra kormányzója állt boszút a rómaiak -sérelméért. Sapur, fiának <em class="gesperrt">Bahram</em>-nak -hagyta az uralkodást, ki leginkább arról nevezetes, hogy az ő -parancsolatára végeztetett ki Mani, a manichaeus hitfelekezet -alapitója, ki az ő tanaiban, a hinduk lélekvándorlását akarta a -keresztyén vallás tanitásaival egybeolvasztani. Utána még két -<em class="gesperrt">Bahram</em> következék, s ezek után <em class= -"gesperrt">Narses</em> lépett a trónra, ki ugyanazon mezőn ütközött -meg Galerius római császárral, melyen hajdan Crassus ama roppant -vereséget szenvedé.</p> -<p><em class="gesperrt">Sapur Zulektaf</em> (III. Sapores) azaz -<em class="gesperrt">vállas-Sapur</em>, mely nevét onnan nyerte, -minthogy a kezébe esett foglyok vállait kifuratá, s azután őket a -nyilásokon keresztülhúzott kötelekkel kinozta. Persa történetirók -tudósításai <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> nyomán 70 évig uralkodott, s bárha -Konstantinban hatalmas ellenségre talált, még is 350-ben Kr. u. a -Szingara melletti csatában boszút állt a szenvedett vereségért; -ugyancsak ő vette vissza ismét a Tigris-en tuli mindazon -tartományokat, melyeket elődei egykoron elvesztettek.</p> -<p>Ugyanezen uralkodó ház tagjai közül meg kell még említenünk: -<em class="gesperrt">Bahram Gur</em>-t (V. Varanesz), kinek -mellékneve (gur. = vad.) rendkivüli vadászat kedvelésére czéloz; -<em class="gesperrt">Khoszru Nusirvan</em>-t, kinek neve még ma is -úgy él minden Persának ajkán, mint a bölcseség, igazságszeretet és -bőkezüség mintaképeé. Ő Kr. u. 531-ben lépett a trónra, s a későbbi -mohammedán történetirók azt állítják róla, hogy bárha mint pogány -élt és halt is meg, igazságszeretete s azon körülmény folytán, hogy -Mohammed idejében uralkodott: érdemes a <em class= -"gesperrt">muszulman</em> disznévre. Mikor ő trónra lépett, az -egész ország tömérdek ferdeség sulyos járma alatt nyögött, de ő -mindenen a lehető legjobban segített, a vérző sebeket begyógyítá, a -kereskedelmet és tudományokat virágzásra juttatá, s udvarába a -görög bölcsészetet vezeté be. Minden alkotásában igen hatalmas -segitséget szolgáltatott neki a bölcsességéről hires minisztere: -<em class="gesperrt">Buzurdzsmihr</em>, ki a legalacsonyabb sorsból -a legmagasb állásra emelkedett. A rómaiakkal való érintkezés is -sokkal lényegesebb előnyöket nyujtott az ő uralkodása alatt, mint -annakelőtte Justinian kénytelen volt a békét 30000 darab aranyon -vásárlani meg, – s ezen kivül egész Syriának elfoglalása, Antiochia -megvétele, s az Irani határoknak a Phasistól egész a Jaxartes és -Indusig való kiterjesztése, elegendő tanúságot szolgáltatnak -Nusirvan hadvezéri tehetségéről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>A szaszanidák dicsősége ő alatta érte el legmagasb fokát, ő -utána pedig napról napra mindinkább hanyatlott. <em class= -"gesperrt">Khoszro Perviz</em>-nek II. Hormusz-Nusirvan egyik -meggyilkoltatott fia – gyermekének, sükerült ugyan a régi fényt egy -időre még helyreállítani, ki betört a római birodalomba, megrabolta -Darat, Mardunt, Edessat és Amidát s el is pusztitá, úgy szinte -Syriát is; bevette Jerusalemet, hol a harcz dulongása közben -szent-Ilona és Konstantin fényes templomai a lángok martalékává -lőnek. Azonban hadi szerencséje csakhamar elkábította, a -legkicsapongóbb s legköltségesebb élveknek adta át magát, s számos -pompás palotája, 12000 neje, mindmegannyi egy-egy rendkivüli -szépség, 50,000 nemes lova, 1200 elefántja, Sebdiz nevű arabméne, -mely a szélnél is gyorsabb vala, mindenek fölött pedig bűbájos -kedvese: Sirin, mindmegannyi emlékezetes tárgy, melyekkel a Kelet -költői és történetirói számtalan izben foglalkoztak. Harmincz évig -tartott a szerencse szakadatlan kedvezése; azonban ekkor csatát -csatára vesztett a rómaiak ellenében, s hat év leforgása alatt, -minden birtokát, kincseit és hadseregét elveszté, – sőt tulajdon -alattvalóitól még el is fogatott, – és saját fia szolgáltatta át az -apát a bakó bárdjának.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> -<p>Mindazon uralkodók, a kik ezután egész <em class= -"gesperrt">Jezdedzsird</em>-ig (III. Isdigertes) uralkodtak, alig -méltók az emlitésre. A szaszanidák uralma nyilsebesen hanyatlott -alá, <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> s midőn az arab kalandorok telve -prófétájuk vallása iránti lelkesedéssel, szerte jártak az egész -keleten s betörtek Persiába is, csak egyetlen gyenge lökésre volt -szükség, hogy a parsz birodalom és a zoroaszteri vallás épülete, -ezer meg ezer darabban omoljon össze. Mohammed – a mint tudva van – -Nusirván idejében született, a keresztyén évszámlálás 569-dik -évében, s uj tanait negyven év mulva kezdé hirdetni. Mindenféle -követeket küldött, kik vallását ajánló s annak felvételére szólító -iratokat vittek magukkal. A büszke Khoszru sah-hoz is küldött egy -ilyet. A király épen a Karaszú partján ült, midőn a „mekkai -tevehajcsár“ – mint Mahommedet gunyolni szokták – követeit jelenték -előtte; a merész felszólításra annyira felgerjedt, hogy a térítő -iratot darabokra szaggatá és szétszórta a levegőbe, s bele a viznek -árjába. Ezen idő óta – mondják a Mohommedanok, átok fogta meg a -Karaszú partjait, átok nehezedik azon helyen, mely hajdan a -legvirulóbb vidék egyikét képezé.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy az arabok első támadása szerencsésen -visszaveretett; de azok Kadesszia sikján csakhamar véres boszut -álltak a szenvedett vereségért, és Persia dicsősége, örök időkre -oda lett. Dirafsi Kejvani hirneves nemzeti lobogója az ellenség -kezébe esett, „s a puszta meztelen rablói – mondja Gibbon – minden -reményen felüli gazdagsághoz jutottak.“ Jezdedzsird – az utósó -szaszanida – seregének százezer harczosa borítá a csatatért, maga a -király Merv felé menekül, melynek közelében egy molnár által -megöletik. Vele együtt ért véget egyszersmind Zoroaszter vallása -is, azon vallás, mely bárha némely ujabb alakulásokkal – -egyidejünek tekinthető a föld özönviz utáni megnépesülésével, s -mely Persiában tovább fenállt 1200 esztendőnél. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<h4>b) Ujabbkori történelem.</h4> -<p>Ezen korszak első évei – mely kor az Iszlamnak Perzsiába -hozatalával veszi kezdetét – az egész országban a legiszonyúbb -pusztításnak, dúlásnak és rombolásnak rémképeit mutatják. Az -arabok, a régi korszaknak legparányibb emlékjelét is, a vallásos -fanatismus legiszonyúbb dühével semmisíték meg, s Ó-Iran annyi -nevezetes műkincsének, a régi kor oly felséges emlékeinek, majdnem -mind el kelle enyészniök!</p> -<p>Nem lehet tehát csodálni, ha az iraniak mélyen sértett nemzeti -büszkesége, a fájdalom nagyságának megfelelő boszút szomjazott. Az -első Khalifak virágzásban állt uralkodása alatt, gondolni sem -lehetett az elszakadásra; azonban alig mutatkozott az első -gyengeség a bagdadi udvarnál és Persiában már is nyiltan kitört a -lázadás. <em class="gesperrt">Jakub ben Leis</em> egy szegisztani -czinöntő fia volt a legelső, ki a lázadás zászlaját kitűzte; ő volt -az első mohammedan vallású független uralkodó Persiában, azonban -dynasztiát nem alapíthatott, s 877-ben meghalván az uralkodást -öcscsére <em class="gesperrt">Amer</em>-re hagyta, ki <em class= -"gesperrt">Iszmail Szamani Sah</em> által meggyőzetvén, ezen -<em class="gesperrt">Szefarieh</em> névvel jelzett uralkodó ház -utósó tagja volt.<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href= -"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> -<p>Iszmail személyében a Szaman ház lépett most uralkodásra, melyek -egymásra következő tagjai: <em class="gesperrt">Ahmed Naszr, Nuh, -Abdul melik, Nuh bin Manszur</em> s végül <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> <em class= -"gesperrt">Manszur bin Nuh</em> váltották fel egymás a trónon, mig -végre a nagy <em class="gesperrt">Giznei Mahmud</em>, néhány rövid -év lefolyta alatt hatalmas országot alapitott Bagdadtól Kasgarig, s -Georgiától Bengáliaig; s figyelmét Iranra is kiterjeszteni kezdé. -Ez időközben ott a <em class="gesperrt">dilemita</em>-ház -uralkodott, melynek sorát <em class="gesperrt">Ali bin Buje</em> -nyitja meg. Iran ezen időben részint egészen független -fejedelemségekből, részint pedig olyanokból állott, melyek -uralkodói még mindig a bagdadi udvartól nyerték hatalmukat. Giznei -Mahmud hatalma utóbb, egészen véget vett Iranban a dilemita -Dynasztiának. Hogy ezen fejedelemnek dicsvágya és vallásos buzgalma -mennyi mindent alkotott: az sokkal több, semmint hogy e történeti -képek szük keretébe foglalható lenne: korának történészei hatalma -nagyságát, kegyességét és igazságszeretét igen kiemelik, daczára -annak, hogy nem maradt ment egyszer másszor a fösvénység és -kapzsiság vádjától. Az ő uralkodása alatt élt és halt meg -<em class="gesperrt">Firduszi</em> a hires költő, kit, a mint ez -eléggé ismeretes, ő oly kicsinyes fukarsággal jutalmazott. Mondják -hogy székhelye, Gizni, a maga idejében sok szép épülettel -ékeskedett, ma már csupán mausoleuma áll fenn. 1032-ben történt -halála után hatalma is ép oly gyorsan elenyészett, mint a mily -hirtelen támadott. Utódját, <em class="gesperrt">Meszud</em>-ot, -<em class="gesperrt">Togrulbej, a szeldzsuk</em> törzs egyik főnöke -fosztotta meg trónjától. Ezen tatár fejedelem, kit a középázsiai -sivatagok legbátrabbjainak százezrei követtek, nem csak -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> magát Iránt hóditá meg rövid idő alatt, -hanem Bagdadot is; s még abban a szerencsében is részesült, hogy -utódjává oly jeles férfiú vállt, mint fia <em class= -"gesperrt">Arszlán</em>, ki maga volt a megtestesült lovagiasság. -Arszlán, nagy lelküségét, a többi között, Romanus Diogenes byzanti -császár irányában is megbizonyitá, ki fennhéjázó büszkeséget -tanusíta előbb ellenében, utóbb azonban foglyává lett: „Mit tettél -volna velem – kérdé Arszlán emezt – ha sorsunk épen ellenkezőleg -fordúl vala?“ „Megkorbácsoltattalak volna“ – viszonzá Romanus. „S -minő bánásmódot vársz most éntőlem?“ – Kérdé a tatár fejdelem. „Ha -kegyetlen vagy és vérszomjazó: – válaszolt a császár – akkor -megöletsz; hahogy hiú: akkor lánczokra veretsz, és diadalszekered -előtt rabszolga gyanánt hajtatsz; de ha nemesszivü és bölcs vagy: -akkor elfogadod a váltságdijat és visszaadod szabadságomat.“ -Arszlán ez utóbbi módon cselekvék s hazaküldé a byzanti császárt; -sőt már már intézkedéseket is tőn, hogy trónjára még visszasegitse, -azonban nemes tervét Romanus meggyilkoltatásának hire -meghiusitotta.</p> -<p>Fia <em class="gesperrt">Meliksah</em>, atyjához hasonló bölcs -államférfiú, hatalmas hős és bátor harczos volt. Az erkölcsösség és -becsületesség ritka példái élnek még e mai napiglan a népnek ajkán -e fejedelemről, ki élte virágában, 38 éves korában halt el.</p> -<p>Őutána kezdődik a nagy zavarok korszaka, nem csak Iranban, hanem -a szeldzsuk birodalom minden tartományában. Fiai szakadatlanúl -háborukba valának bonyolódva egymás ellen, s az uralkodó ház utósó -tagját, <em class="gesperrt">Szandzsart</em>, a Kharezmi fejedelem -fegyvere ejté el, midőn amaz ittas állapotban rohanna a -csatába.</p> -<p>Persia, ezen időtől fogva, egész <em class="gesperrt">Helgau -Khan</em> <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> (Dzsingisz-fia) hóditásaig, mintegy -évszázadon keresztül azon zavargások és kölcsönös hadviselések -szinhelye volt, melyeket az <em class="gesperrt">Ata-bey</em>-ek, a -tartományi kormányzók támasztottak egymás ellen. Helagu, ki Persia -teljes meghódoltatását hatalmas atyjától öröklé: nem csak ezen -országban volt diadalmas, hanem romba dönté <em class= -"gesperrt">Mutassim-Billah</em>nak bagdadi árny-khalifatusát is; -benne azonban nem hiányzott azon szép tulajdonság sem, hogy a -pusztitás kardját néha-néha hüvelyébe is rejté, s magát az irodalom -és tudományok élvezetének engedte át. Tudva levő dolog felőle, hogy -a hires csillagász Naszr-eddin-Tuszi számára Maragaban csillagdát -épittetett, s az ő korából származó csillagászati táblák, miket -Ilkhanie-táblázatoknak is szokás nevezni, mind e mai napig -tiszteletben állanak. Fiáról, a szelid lelkü Abaka-khanról, úgy -szinte egyéb utódairól igen kevés érdekes tárgyat lehet -feljegyezni, s ha <em class="gesperrt">Gazan-Khant</em>, Tebrisz -szépitőjét, és <em class="gesperrt">Sah Khudabendet</em>, Persia -első siíta fejedelmét kiveszszük, nyugodtan elmondjuk, hogy az ő -halála után, mind egész <em class="gesperrt">Timur</em> felléptéig, -Iran évkönyveiben pártoskodásnál és belháborúknál egyéb alig van -feljegyezve, mint a melyek minden nagyszerü forradalmat rendesen -meg szoktak előzni.</p> -<p><em class="gesperrt">Timur</em> vagy <em class= -"gesperrt">Timurlenk</em> (Sánta Timur) nálunk Tamerlannak is -nevezve, <em class="gesperrt">Sehri-Szebz</em>-ben, egy Szamarkand -közelében lévő kisded városkában született. Élettörténete sok -tekintetben hasonlít más egyéb ázsiai hóditók és -országrenditőkéihez. Előbb jelentéktelen törzsfőnök, aztán -tekintélyes saját tartományában, utóbb hatalmas az egész országban, -végre ott áll a vért és zsákmányt szomjazó tömeg élén, milyen Ázsia -azon részeiben mindig könnyen feltalálható, s velük tartományokat -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> hódit és birodalmakat forgat fel. Iran – -mely épen nyugat felé vett utjában feküdt, s a nélkül is apró -tartományocskákká volt elforgácsolva, csakhamar prédájává lőn -féktelen csordájának; sok régi várost megraboltak s egészen porrá -hamvasztottak, sőt még Timur halála után sem lőn nyugta Persiának, -mert a világhóditónak fiai elkeseredett harczokat folytattak -egymással az örökségért, mig végre az erényes <em class= -"gesperrt">Sah-rukh</em> a béke malasztjait árasztá ez ország egy -kis részecskéjére. Khoraszan, Merv és Herat akkori fővárosaival -képezé a bölcsek, a tudomány és költészet férfiainak gyülhelyét. -Igy szinte <em class="gesperrt">Szultán Huszein Mirza</em> is, -kinek uralkodása mintegy fénypontját képezi a timuridák -dynasztiájának, mint a müvészetek és tudományok Maecenása, némi -nevet hagyott maga után. Mindamellett, általában véve a Timuridak -uralma alatt, Persia majd részekre szakadva, majd a belháboruknak, -majd a szomszéd turkomantörzsek pusztitásának vala szakadatlanul -kitétetve, s igy előre sejthető volt, hogy az állandó nyugalom és -rend csak valamely benszülött hatalmas fejedelem kormánybotja alatt -fog helyreállhatni.</p> -<p>Ilyen után epedt egész Persia, ilyent talált is <em class= -"gesperrt">Iszmail Sah</em>-ban a szeferi dynasztia tulajdonképeni -megalapitójában, kiknek uralkodása, a mint látni fogjuk, valóságos -fénypontját képezi Iran ujabbkori történelmének. Ezen uralkodó ház -fejedelmei, kik egy Szofi-eddin nevű erdebil-i kegyes Seikhtől -vették származásukat, az éjszaki Azerbaidzsanból, maguk is török -eredetüek lévén, jókorán körükbe vonták éjszaki Irán harczias török -törzseit. Ismeretes dolog, hogy a törökök akkor, két felekezetre -oszlottak: a kara kojunlu-k (fekete juh) kik leginkább szunniták -lévén, az ottoman fejedelmek lobogói alatt <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> -harczoltak; és az Ak-Kojunlu-k (fehér juh)<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a>, kik -bárha amazoknak rokonai, mindazáltal utóbb <em class= -"gesperrt">Uzun-Haszán</em> alatt, azoknak leghatalmasabb -ellenségei s ennélfogva a siíszmus legfanatikusabb -védelmezői.<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href= -"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a> <em class= -"gesperrt">Iszmail Sah</em> felhasználva párthiveinek vallásos -lelkesültségét, országát kelet felé Mehemmed Seibani, Bokhara -hatalmas szultánja ellenében megvédelmezé, valamint Szelim szultan -ellen is, ha talán nem oly sükerrel is, de nem kevesebb erélylyel, -ki őt Azerbaidzsan felől támadá meg. A Csaldirim-i hires csatában -hada ugyan tönkre tétetett a bátor ottoman császár által, mely -veszteség őt igen keserité, bárha amannak halála után megint átment -az Araxesen s a meghódoltatott tartományok egyrészét ismét -visszafoglalá. Egész Persiának teljes birtokosaképen halt meg -nyugodtan Erdebilben, s azon nevet hagyta maga után, mint a ki Iran -egykori határait ujra visszállitá, és a nemzeti hitnek megalapitója -lőn.</p> -<p>Ép oly szerencsés volt fiának, <em class= -"gesperrt">Tahmasb</em>nak uralkodása is, ki bárha fiatalon jutott -is a trónra, mindazáltal szunnita ellenségeit, mind nyugaton mind -keleten megverte. Hadi szerencséje oly nagy hirnevet szerzett -számára, hogy Humajun, India császára, midőn országa lázongó -nagyjai elől futni kellene, ennek udvarába menekült, <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> s -ugyancsak az ő segedelmével nyerte utóbb ujolag vissza fejedelmi -trónusát.</p> -<p>A nyugati hatalmasságokkal megkezdődött az összeköttetés. -Erzsébet, Angolország királynője küldé az első követet Persiába, -Jenkinson Antal személyében, ki ott huzamosb ideig tartózkodván -ezen ország egyik legkorábbi s legérdekesebb ismertetését irta.</p> -<p>A király utódjai azonban, Iran veszedelmére, nagy versengésben -éltek egymással; <em class="gesperrt">Haider</em> és <em class= -"gesperrt">Iszmael</em>, mint utódai alig méltók az emlitésre. De -annál dicsőségesebb volt e most emlitett fiának, <em class= -"gesperrt">Abbasz</em>nak uralkodása, ki méltán megérdemli az utóbb -melléknévűl kapott <em class="gesperrt">nagy</em> nevezetet. Az -1582-dik évben jutván a trónra, uralkodása első éveit kénytelen -volt az ország határaira csapott ellenségek ellenei harczokban -tölteni: de meg is győzte valamennyit. Helyreállítván a nyugalmat, -tartományainak belső szervezéséhez fogott, s a földmüvelés, -kereskedelem és ipar felvirágoztatására annyit tett, mint sem -előtte, sem utána senki többet Iranban mind e mai napiglan. -Atyáskodó gondosságának legfényesebb tanujelei, a még mai napig -fenálló, s az egész országban szétszórt <em class= -"gesperrt">Kervanszeraj</em>-ok, jó országutak és vizvezetékek; -legtöbb gondot azonban székhelyének, Iszfahannak csinosbitására -forditott, mely az ő idejében nemcsak Ázsiának volt legszebb -fővárosa, hanem hozzá hasonló, Europában is alig találtaték, mely -oly virágzásnak örvendett volna, s oly gazdag lett volna pompás -épületekben mint Iszfahan. Sir Dodmore Cotton angol követ, kit I. -Jakab küldött Abbasz sah-hoz, csodadolgokat beszél azon pompáról és -fényüzésről, mely ennek udvaránál uralkodott, ki már ekkor mélyen -átértette, mennyire szükséges a nyugati fejedelmekkel jó lábon -állani, s velük kereskedelmi <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> szerződéseket kötni. A -keresztyének iránt is különösen türelmes volt, sőt azt is mondják, -hogy Sir Robert Shirleyt, különös kedvenczét, egy szép csirkaszi -nővel megajándékozván, utóbb született gyermeküknél még a -keresztapai tisztet is ő maga töltötte be. De ezen türelmi-érzelmei -daczára különös buzgalmat tanusitott a Persák nemzeti vallása iránt -is, és hogy a Siítakat a Mekka és Medina sirjaihoz való -szenvedélyes zarándoklástól visszatartsa, Imam Rizának Meshedben, s -Alinak Nedzsefben fekvő eddig jelentéktelen sirjait, kitünő -pompával ékesítteté föl. Uralkodását egyaránt igazságosság és jó -szerencse teszik nevezetessé, s ha a mai kor persája az igazi -fejedelem mintaképét akarja emliteni: mindjárt Abbasz sah nevét -hordozza ajkain.</p> -<p>Nevezetes és feltünő azonban, hogy házi magán körében ép oly vad -és barbar volt, mint a külvilággal érintkeztében a mily szelid és -kegyelmes. Legkedvesb fiát kivégezteté, másoknak szemük világát -véteté, s kegyetlensége őrjöngésében legkedvesb unokaleányát, ki -egész ártatlanúl közelíte nagyatyjához, hogy vele enyelegjen, -tulajdon kezével fojtá meg. Végre maga is mérget vett, és -Malcolmnak igaza van, midőn azt mondja: „Mikor ezen nagy fejedelem -megszünt uralkodni, ugyanakkor megszünt uralkodni Persia is.“ -Utódai, kik magukat a teljes elpuhultságnak s a leggyalázatosabb -kicsapongásoknak engedték át: virágzó országutaikat is a veszedelem -örvényének szélére juttatták. A hanyatló hatalommal, együtt -növekvék az előbb elnyomott népek vakmerősége, s a harczias -afghanok voltak az elsők kelet felől, kik nemcsak függetlenekké -tették magukat, sőt nemsokára, egyik vezérük, Mahmud vezérlete -alatt még Persiára is ráütöttek és a fővárost, Iszfahant -ostromolták. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> Ez időben a jólelkü de gyenge Huszein Sah -ült a trónon. A minden oldalról megszoritott főváros, mely a -hanyatló Rómához hasonlóan csak panem et circenses – után epedt, -képtelen volt a védelemre, ugy hogy a jó ideig tartó sulyos ostrom -után, maga a szeferi család utósó királya volt kénytelen a durva -Afghanok táborában megjelenni s könnyes szemekkel kegyelemért -esedezni.</p> -<p>Huszein tömlöczbe vetteték, hol azután nemsokára el is veszett. -A kincsszomjas afghanok nagy mohón rajta törtek az elhagyott -fővároson. Kényük kedvük szerint dultak és raboltak, s miután több -évig az ő kezükben volt e hely: a szefevi dynastia majdnem minden -alkotványa, az országnak majdnem birtoka elpusztult, ugy hogy -mindenütt csak siralom és pusztulás volt található. A porig -megalázott ország boszút akart állani és <em class="gesperrt">Nadir -Kulit</em> az <em class="gesperrt">Afsar</em>-törzs egy főnöke állt -az elégületlenek élére Khoraszanban, és sükerült is neki a -mazendraniak segedelmével az idegen dulárok hatalmát megtörni. Több -izben tönkre verte az Afghanokat, ugy hogy ezek végre futásnak -eredtek, azonban csak igen kevés menekült meg közülök.</p> -<p>Nadir, ki eddigelé csak is mint Huszein fiának Tahmaszbnak -vezére szerepelt: diadalaitól megittasultan nem tudott sokáig -ellenállani uralkodási vágyának, s 1736-ban, csakugyan Iran -trónjára is ült, s ezen ázsiai utósó világverőnek haditettei -valóban ép oly bámulatra méltók, mint a minő csodálatos volt egész -kalandos pályája, az egyszerű rablófőnöktől, fel egész a királyi -méltóságig. Nadir nem csak nyugaton a törököket verte meg, nemcsak -éjszakon a tatárokat, nem csak visszaállitotta az ország régi -határait: hanem még Indiába is becsapott, s diadalmenete Delhibe, -mely ez időben egy <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> millió lakost számlált, s honnan a -legdusabb s legértékesebb kincsekkel megrakottan tért vissza, -valósággal oly meseszerünek hangzik, minő csak is keleten fordulhat -elő. Iran, őalatta, bárha csak rövid időre, még nagyobb volt, mint -Abbasz sah korában; azonban országának belső felvirágoztatására -semmit sem tett, azon egy kisérleten kivül, hogy t. i. a siítákat, -a szunnitákkal ki akarta békíteni, mi azonban teljességgel nem -sükerült.</p> -<p>A mily dicsőséges volt e hóditónak nyilvános pályája: ép oly -gyalázatteljesek uralkodásának utósó napjai és tulajdon életének -vége is. Azt képzelte, hogy szakadatlanúl életére törnek, s ezen -rémképektől gyötretve, a legirtózatosabb módon dühöngött környezete -ellen. Fiát, Riza Kulit szeme világától fosztatá meg; legközelebbi -rokonait és barátait rakásra gyilkoltatá, és egész városok estek -dühének áldozatául, s midőn őrjöngésének tetőfokán azt határozta -volna magában, hogy minden Persát ki fog irtani a földszinéről: -tulajdon törzsének egy fia verte őt át fegyverével. Hatalmának -kártyavára ép oly hamar roskadt is össze, mint a mily gyorsan -felépűlt. Utódjai csak alig-alig tudtak megtartani néhány -tartományt hatalmas vetélytársaik ellen, Mazendran és Asztrabad ez -időben a Kadzsartörzs egy főnökének, <em class="gesperrt">Mohammed -Huszein</em> khannak uralma alatt állott; Azer bajdzsan az afghan -<em class="gesperrt">Azad-Khant</em> uralta, Gilanban <em class= -"gesperrt">Hidajet Khan</em> volt független, Khoraszant pedig -<em class="gesperrt">Sahrukh</em> tartotta birtokában. Délen -<em class="gesperrt">Ali Merdun Khan</em>, a bakhtiari főnök -foglalta el Iszfahan fővárost, mig ezt végre a bátor <em class= -"gesperrt">Kerim Khan Zend</em> győzte le, ki a független -fejedelmek ellen folytatott sok sulyos harcz után, királyi hatalmát -ismét egész Iran fölött kiterjeszté. <em class="gesperrt">Kerim -Khant</em>, mint született első persa királyt, kiváltképen a -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> déli Iran magasztalja és dicsőiti -leginkább, mint a melynek vidékéért ő maga is igen sokat tett, s -minthogy a becsületességgel és mérséklettel a dicsvágyat és -hősiséget igen alkalmasan tudta egyesíteni: méltán megérdemli az -„igazságos“ nevet, melylyel őt az utókor feldiszité. Közkatonából -lévén királylyá, pályafutása telve van a legérdekesebb kalandokkal, -s ha Siraz lakói, hol fővárosát is tartotta, kedvencz fejedelmükről -kezdenek beszélni az ember alig győzi végig hallgatni -magasztalásukat.</p> -<p>Mint minden ideig óráig tartó nagyságoknál rendesen történni -szokott: itt is az az eset állott elő, hogy az őt tulélő négy fia, -nem volt képes atyjának trónját, a hatalmas főnökök tőrei és -ármányai ellen megvédeni. Kerim Khan halála után, ismét kitört az -Iran fölötti uralkodásért küzdő háború. A Zend család, mely a -túlvakmerő <em class="gesperrt">Lulf Ali Khan</em> személyében -hatalmas védelmezőt birt ugyan, nem juttathatá érvényre a maga -jogát a kadzsartörzs hatalmas főnöke, <em class="gesperrt">Aga -Mehemmed Khan</em> ellenében, kinek lobogói alatt, az ország -legharcziasabb népei, a törökök egyesültek. Amazok legyőzettek, és -Aga Mehemmed Khannal a Kadzsar dynasztia jutott a trónra, mely mind -e mái napiglan uralkodik. Ezen fejedelem, ki férfiúságától kora -ifjuságában megfosztaték, utóbb pedig ellenségei foglyává lőn, sok -viszontagságon ment keresztül, s jellemében ritka erélyt és -dicsvágyat egyesitett tigris-kegyetlenséggel és bosszúállással, s -igen hihető, hogy ama rémület, melyet maga iránt a legyőzötteken -elkövetett hallatlan kegyetlensége folytán gerjesztett, talán még -fegyvereinél is többet tett hatalmának megalapitására nézve. -Hajmeresztő olvasni azon városok sorát, melyeket e barbar főnök -feldulatott, s azon lemészárolt tömeg számát, kiket kardélre -hányatott. Még tulajdon <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> rokonai ellenében is a legbaromibb módon -viselteték, egy unokaöcscse az egyetlen <em class="gesperrt">Baba -Khan</em> kivételével, ki atyjának 1797-ben Sise mellett történt -halála után, <em class="gesperrt">Feth Ali Sah</em> néven jutott a -trónra, mint mind e tartományok egyetlen örököse. Őalatta kezd az -európávali diplomatiai közlekedés igazán állandóvá és szakadatlanná -lenni; Gardanne és Jaubert tábornokok követsége, kiket I. Napoleon -küldött udvarához, ugyszinte Malcolmnak, a hires diplomata és -tudósnak küldetése, mind őt közelebb hozták Európához, mind pedig -minket jobban és jobban megismertetének ezen ország milyen-voltával -és institutióval. Utóbb az oroszokkal is érintkezésbe jutott, sőt -egy hosszadalmas háboruba is bonyolult velük, melyben a persák -legyőzettek és 1828-ban a <em class= -"gesperrt">turkmacsaji</em><a name="FNanchor_11" id= -"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> -megalázó szerződést elfogadni kényszerültek. A tetemes veszteség -igen bántá Feth Ali Sahot, ki nagyon szerette magát a „fenséges“nek -nevezni, mindazáltal a háborut nem lehetett többé megujitani, s még -fia Mehemmed Sah alatt is, hiába óhajtoztak, az elvesztett -tartományokat visszanyerni. Persia, mind jobban és jobban -elhomályosítva az éjszaki Kolosz által, mostani uralkodójának, -<em class="gesperrt">Naszr ed din Sahnak</em> uralkodása alatt -teljesen belépett ugyan, a nyugati hatalmasságok államcsoportjába, -s bárha igen nagy gond fordittatik is rá, az európai institutiók -átültetésével megkönnyiteni a nyugati civilisatióval való -összeolvadást: mindazáltal jövendője főleg a szent-pétervári udvar -óriási befolyásától függ, s ha erélyes módon nem lát hozzá, -regeneratióját önön erejéből megalkotni, igen könnyen a mai török -birodalom sorsára juthat, melynek létezése, a nyugati hatalmasságok -kegyelmétől függ egyedül.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<h2>TEHERANBA.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71"><br /> --71-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Ágyudörgés, zeneszó és örömkiáltások hangzának fel a trapezunti -kikötőből hajónk felé, midőn ez büszke lengéssel a parthoz -közelíte. Bizonyára távolról sem fogja senkisem gondolni, hogy ezen -ünnepélyes fogadtatás, talán engem, a leendő dervist, illetett, ki -koldúsbottal kezében vándor-útra indult, hogy az óklassikus Ázsia -nagy részét bebarangolja. Bizonyára nem engem illetett. A hódolat -Emin Muhlisz pasának nyujtaték, Trapezunt ujonan kinevezett -kormányzójának, ki utitársunk volt Konstantinápolytól idáig. -Egy-egy török tartomány új kormányzója mindig a legédesebb remények -fris kutforrását hozza magával az illető lakosság számára. A -lelépettet zsarnok személyisége vagy túlzott hivatalhűsége rendesen -gyülöltté teszik, s igy utódjától több igazságszeretetet, nyugalmat -és rendtartást szokás várni. Variatís delectat! s bárha az ember -bizonyosan tudja is, hogy a török államügy korhadt épületét, már a -legerősebb támoszlop sem képes többé fenntartani, bárha bizonyos -is, hogy az ujonan érkezett nemsokára hasonló lesz a távozóhoz, az -ember mégis oly örömest reménykedik.</p> -<p>Trapezuntnak, Mithridates hajdani székvárosának, veres -háztetőivel, mik a gazdag növényzet setét zöldje fölött emelkednek, -a tenger-félről épen nincs kellemetlen külseje. Belseje is sokkal -szebb, mint akárhány <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> más török tengerparti városé. Muhlisz -pasa, kivel még Konstantinápolyban ismerkedtem meg, itt -tartózkodásom idejére felajánlotta vendégszeretetét. A készen álló -lovak egyikére ültem, s kiséretéhez csatlakozván, az ünnepélyes -menettel együtt haladtam át a kormányzó délen fekvő palotája felé. -Nem nagyszámú kisérő csapatunk mellett jobbra balra eleven, -örvendező néptömeg zsibongott. A pasa apró ezüstpénzeket szóratott -szét, volt imádkozás, volt üdvözlés, s midőn mindezek között magam -körül tekintettem, valóban mosolyognom kellett soromnak szeszélyes -intézkedései fölött. Lelkemet fájdalommal tölté el a kedves -Konstantinápolytól való válás, hogy négy évig keleti kényelemben és -nyugalomban éltem, s Trapezuntról, honnan utra kell vala kelnem, -épenséggel sem alkottam magamnak valami ragyogó képeket, s ime első -megjelenésem mégis ilyen ünnepélyes pompával történik. Jó előjel, -mondja a keleti az ilyes eseményről, s bárha én magam is ilyennek -akarám tartani, mindazáltal nem volt kellemes rám nézve, három -egész napig ismét azon kényelemben élni, melytől egyszer már bucsút -vettem.</p> -<p>E rövid időközt arra használtam fel, hogy a szükséges -utikészleteket bevásároljam, lovat béreljek, s egyszóval mindazzal -ellássam magamat, mi Törökországon és Persián átvezető kalandos -vándorlásomhoz szükséges vala. Hogy mindez igen kevés gondot adott, -s hogy az egészszel csakhamar elkészültem, azt mindenki elhiheti. -Az efendi-szerepet egész Teheranig meg akartam tartani, de csak -Kiatib, (irnok) szegény Kiatib kivántam lenni, ki a hatóságok -vendégszeretetét igénybe veszi, s összes uti podgyászom nem állt -egyébből egy <em class="gesperrt">Khurdzsin</em>nél (tarsolyzsák), -mely egypár inget, könyvet s holmi apróságokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> rejtett, -két szőnyeg, egyik takaró, másik aláterítő gyanánt, végül egy kis -üst, thea-edény és csésze. Mindezt a paripára rakták, melyen -távozandó valék, s bár a pasa nem akart alábbhagyni vele, hogy -vigyek magammal egy-két kavasz-t, nem annyira biztonság, mint az -itt szokásos fényüzés szempontjából, e szives ajánlatát mégis -megköszöntem, de el nem fogadván, az 1862-dik május 21-dikén a -Szürüdzsi (lóbérlő és hajtó) kiséretében távoztam el a török -tengerparti városból, a kelet felé vonuló hegységnek irányozva -utamat.</p> -<p>Minthogy a nap már jó magasan állott, halk léptetve haladtam a -körülbelől mintegy órajárásnyira terjedő csinált uton, melynek -készitése – mellesleg legyen megjegyezve – nem kevesebb mint 20,000 -török fontba került. Egyike volt ez azon számos izben ujra meg ujra -tervezett országutaknak, melyek a rideg pontusi hegységeken át -Erzerumba valának vezetendők. Azért mondom „gyakran tervezett -országutak,“ mert a mennyire én emlékezem, legalább is hatszor -hozzáfogtak a készitéshez, de a roppant kiadásoktól visszaijedve, -azzal nemsokára fel is hagytak; a magaslat ormán, hol ezen -országutnak vége szakad, veszi kezdetét a primitiv keleti ut, egy -keskeny, görbe mélyedés, melyet az arra átvonuló állatok körmei -vájtak, olyan ut, mely a mi európai fogalmaink szerint érdemes -volna e nevezetre, innen kezdve, mind a mennyei birodalom távoli -határáig, egész Ázsiában sehol sem található.</p> -<p>Egyébiránt nemcsak a csinált országut az, melytől az utazónak, -mint az európai élet utósó emlékjelétől itt válnia kell, hanem a -mély völgytorkolatban vezető uton, a tengert is elveszti szemei -elől. Hadzsator, az utamban kisérő örmény szürüdzsi, figyelmessé -tett ez utóbbi körülményre, <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span> s a magaslat ormán meg is állottam egy -kevéssé, hogy a végbucsú tekintetét vessem a különben vadul -zajongó, de a jelen évszakban nyájas tóhoz hasonlatos nyugovó -tengerre. A rám várakozó nehézségek és veszedelmek felől még csak -sejtelem élt lelkemben, sejtelem csupán, s már ez is elég vala, -hogy a legmélyebben megillessen, midőn az Euxinus végtelenbe -terjedő setét hullámain merengettem. Trapezunt, mintegy mélyedésben -lábaimnál feküdt, s csak a kikötő szolgált a kép előtere gyanánt, s -midőn azon osztrák hajónak, mely idáig hozott, tat-árboczán utójára -láttam légben lengedezni a lobogót: lehetetlen vala mély -levertséget nem éreznem. Minél mélyebben nyomultam a hegyszorosba, -a növényzet annál bujábbá s gazdagabbá lőn, annál meglepőbbé a -mindenfelől mosolygó virágok pompája. Május közepe volt, s ha a -pontusi hegység az év egyéb szakában szépnek mondható: nem csoda, -ha a kikelet e szép havában valóban varázstekintetű. Az út vadul -lezajló hegyzuhatag partjai mentén vonul, mindkét oldalon magas, -gazdagon benőtt hegyektől környezetten. Csak imitt-amott akad az -ember egyes Khanokra (fogadóház), néhol azonban az erdők tisztásai -felől egy pár lakház is tekinget alá. Ezeket a köröttük álló fák -dús lombozatja boritja, s bennük jobbára görögök laknak, kik még a -régi pontusi tartomány lakosainak maradékai s jóformán sehol sem -vegyültek össze sem örményekkel, sem törökökkel, minthogy ez -utóbbiak csakis a városokban tartózkodnak.</p> -<p>Hat óráig ülvén a nyeregben, a körülöttem terjedő természet -minden varázsának daczára, nagy bágyadtságot éreztem tagjaimban. -Lovon utazni, kivált eleinte, nehéz, de még sokkal nehezebb, ha az -ember paripáját valami szürüdzsitől kénytelen bérleni. Ezek az -emberek <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> rendesen málhaszállitásra használják -állataikat, s igy azok oly rázósak, hogy a lovagot egészen -összetörik, a mellett oly lomhák, miszerint ugyancsak van dolga -kéznek lábnak a hajtásban, elannyira, hogy az ember jobban elfárad, -mintha gyalog tette volna meg azt az utat. Igazán, hat óráig tartó -első lovaglásom, mint nagy feladatom előtanulmánya, valóban -fáradalmas volt, de még terhesebb az est, mikor ugyanis Köpri -mellett egy khanban az éjet először töltém a puszta földön, -nomad-módra. Étvágyam egy csep sem volt, a csupa fáradságtól, sőt -még az álom is elkerült. Az egész helyiség szintúgy hemzsegett a -lovaktól és öszvérhajcsároktól, mely utóbbiak közül egyik állatait -tisztogatá, a másik főzött, a harmadik énekelt, a negyedik -csevegett stb. s nekem úgy látszott, mintha ezen egész zajt egyedül -azon czélból keltenék, hogy az én álmomat elzavarják. Felemelkedtem -fekhelyemen s mély elborulással gondoltam bekövetkezendő -fáradalmaimra.</p> -<p>Szinte hallom, hogy az olvasó azt mondja: ez lesz-e hát az az -utazó, ki dervis-szerepben, koldúsbottal kezében, át akar haladni -Ázsián, s bebarangolni szándékozik Turkesztan sivatagait, és a -távoli Oxus partvidékét? Valóban, ez nem látszik arra valónak! -Őszintén szólva, Trapezunthoz egy állomásnyira magam sem hittem, -hogy mindazon kalandokat és veszedelmeket kiálljam, melyek rám -Konstantinápolytól Szamarkandig vezető utamon várakoztak. -Vállalatom veszedelmei ismeretlenek valának előttem, azonban – mit -nem tesz a megszokás! A fokozatos előrehaladás mindennek -elviselésére megtanit. Az első állomás éji szállásán környezetem, -fekhelyem, eledelem s általában minden, undorral töltöttek el, – s -két év mulva, ugyanezt a helyet pompás hôtelnek tekintettem -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> volna. Mit nem adna Közép-Ázsia -karavanjának utazója ilyen fedélért, kenyérért és vizért, s -kiváltképen azon biztonságért, melyeket én az első estén nem tudtam -érdemük szerint méltányolni.</p> -<p>(Május 22.) A lehető legrövidebb álom után Hadzsator -felébresztett. „Bey Efendi – mondá – ugy gondolom, kipihented már a -tegnapi utnak fáradalmait, a mai még sokkal roszabb, a trapezunti -hegyek nem hagyják az embert nyugton a nyeregben ülni, s azért jobb -lesz, ha addig, mig az idő fel nem melegszik, szép lassan -felgyalogolsz arra a magaslatra amott balkéz felől.“ Eleinte azt -hittem, tréfál, de midőn sürgetését ismétlené, felemelkedtem -fekhelyemről, melyen ruhástul töltém az éjet, s neki indultam a -meredek hegyi ösvénynek. Nem győztem csodálkozni azon, vajon a -barmok, s még pedig ugyancsak megterheltek, hogyan haladhatnak fel -ezen az uton, melynek lépcsőszerű emelkedését leküzdeni, még a -gyalogszerrel járónak is kimondhatlan fáradságába kerül, s még is -egész hosszú vonalt képező, erősen megterhelt öszvérekkel -találkoztam, melyek a persa hajcsárok irtózatos kiáltozásai közben -jöttek lefelé, ügyesen ellensulyozva terhüket. Valóban ritkítja -párját, milyen ügyességgel haladnak ezek az alig kétarasznyi -széles, sikos sziklaösvényen, – mely mellett feneketlen mélység -tátong bizonyos veszedelemmel. S mégis a legritkább esetek közé -tartozik, s az is csupán télen szokott megtörténni, hogy egy-egy -ilyen állat a mélységbe zuhanjon; a legnagyobb veszedelem -egyébiránt akkor fordul elő, ha két menet szembe találkozik -egymással. Ennek megakadályozására szolgálnak azon nagy kolompok, -mik az átvonulókat kitérésre intik, s jaj a szegény állatoknak, ha -valami makacs karavanvezető igazgatja őket, ki semmibe <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> sem véve a -jeladó kolompokat, utát azok daczára is folytatja. A vita és -versengés először az illető tulajdonosok között szokott kitörni, -azok zajongása összebonyolítja aztán az állatokat is, s hogy az -ilyes esetekben, versengési vágyát mindakét fél drágán fizeti meg, -arról felesleges is volna szólani.</p> -<p>A szakadatlanul meredek hegyi út tovább tartott négy óra -folyásánál, s bizonyára egyike a legroszabbaknak egész Ázsiában. S -mégis ez azon kereskedelmi ut, melyen Örményország, Persia, sőt -Közép-Ázsia is, Nyugottal érintkezik! A barmok százezrei vonulnak -át ezen nyári időben, jövet Ázsia terményeivel, menet az európai -ipar gyártmányaival megterheltetve. Az oromra érkezvén, félórai -pihenés engedtetett, bárha az út még innen is mindig felfelé -haladt, ezentúl mégis jóval könnyebbé lett. A földet itt-ott még hó -boritá, mi azonban épenséggel nem gátolá az e vidéki lakosokat, -hogy juhnyájaikkal már is a nyári tanyákra vonuljanak. Ezen hegység -igen gazdag legelők dolgában, s a baromtenyésztésre igen alkalmas -volna, csakhogy a mai Törökország lakossága sokkal szegényebb, -semhogy a természet áldásait teljes mértékben felhasználhatná. -Néhány arra vonuló családdal találkozván, beszédbe ereszkedtem -velük, s találkoztam olyanokkal is, kik a hirneves -dönme-felekezethez tartoznak. Dönme annyi jelent, mint renegat -(hitehagyott), csakhogy ez iszlamita értelemben veendő. Ezen -görögök, a török hóditás idejében, uraiktól való féltükben azok -vallását vették fel, – de csakis a nyilvánossággal szemben; mert -mihelyt a városokból visszatértek ismét magános hegylakaikba, -visszatértek hasonlóképen előbbi egyházuk kebelébe is. Csodálatra -méltó, hogy e vallásos alakoskodás tovább tartott 300 esztendőnél, -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> a törökök jól ismerték e rajah-világ -kétszinű hitét, de minthogy ezek nyilvánosan semmi megrovás alá nem -jöttek, nem bántotta őket senki sem. Az 1831-dik évben, a Khati -Humanjun közzététele után, vagyis jobban mondva, azon időtől fogva, -mióta e tájt az orosz befolyás mind jobban és jobban mutatkozni -kezdett, a dönmek mind nyiltabban kezdének szint vallani, s -minthogy a szent-pétervári udvartól nyertek segedelmet, csakhamar -könnyen görög nem egyesült keresztyénekké alakultak át. Ma már -minden megtámadtatás nélkül élnek, s az ilyes eset épenséggel nem -tartozik a ritkaságok közé, s magában Szalonikben, s Törökország -akárhány más városában nem egy olyan ember él, kinek -vallásfelekezete valóságos talány. Ez azonban a keleti előtt -legkisebb mértékben sem feltünő, mert ő gyermek, ki a titokszerűt -és rejtettet kiválólag szereti.</p> -<p>Daczára a terhes hegymászásnak, s daczára az oly sok nehézséggel -járó lovaglásnak, a felséges tavaszi idő és a legtisztább hegyi -levegő annyira megerősitettek, hogy a második állomást már sokkal -könnyebben értem el. Ez pedig egy meglehetősen megtelt Khanból -állott s csakis efendi czimemnek köszönhetém, hogy nyugalmas éji -szállásra tudtam szert tenni. Mielőtt nyugodni tértem volna, -Hadzsator tanácsára sósvizbe áztatott ruhával borogattam a lovaglás -által feltört testrészeket, minek bárha élesen csipő hatása volt is -eleinte, de a következő napon a lovaglás már is nem vált oly -annyira terhemre.</p> -<p>Midőn május 23-án a harmadik állomásra jutottam, két örmény -csatlakozék hozzám, kiknek egyike előbb francziául, azután pedig -angolul kezdett velem beszélni. Tebrizi kereskedő volt, ki üzleti -ügyekben több évet <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> töltött Angliában s most szülő városába -volt visszatérendő. Csakhamar bizalmasakká váltunk egymás iránt, s -az ő társasága annyival is kedvesebb volt reám nézve, a mennyiben ő -az utat jól ismervén, vezetőmül ajánlkozott azon utnak egy jó nagy -darabján, melyet én mint kezdő tettem meg, s bárha ő is, mint az -Európából csak épen most megtérő, minden keleti, a belföldi -nyelveket mellőzve, mindig francziául vagy angolul beszélt volna, -mindamellett hű és biztos utitársra akadtam benne. A jó utitárs -mindenütt, de kiváltképen Ázsiában, megbecsülhetetlen, s igy azon -barátias viszonyra, melyet néhány héten keresztül, mindkettőjökkel -folytattam, mindig a legkedvesebben fogok visszaemlékezni.</p> -<p>Épen harmadik napja volt már, melyet nyeregben töltöttem, a -bágyadtság szemlátomást fogyott s vele együtt a nyugalmas életmód -utáni sovárgás. Visszafelé sohasem epedtek többé gondolataim, sőt -inkább most már mindig csak az előttem fekvő városok töltöttek el -kiváncsisággal. Karabegoff, igy hivták európásitott örményemet, -kinek politikai hitvallását eléggé elárulja az off – szóképző, -minden utunkba esendő helyet előre lefestett előttem. Ő már több -izben ment ezen az uton, ismert minden egyes házat, s igy midőn -máj. 24. déltájban Baiburtba bevonultunk, ott semmi meglepőt sem -találtam többé. Itt tartottunk nappali pihenést, és azután tovább -vonulván, este felé a Maszad elragadó szép völgyében fekvő Khanhoz -érkezénk. Az ut szakadatlanul egy folyó partján vezet egész a -Khosab Bunar hegység lábáig s egyike a legvarázslóbb tájaknak, -melyeket az ázsiai Törökország ezen részén találtam, mit kiváltkép -a tavaszi reggeleken tapasztalám. (Máj. 25.) Barátaim, jó európai -lőfegyverekkel lévén ellátva, félóra alatt több fürjet és -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> vadruczát ejtettek el, – melyek e vidéken -csak ugy hemzsegnek. A vadászatnak sohasem voltam valami nagy -kedvelője, s igy most is, a mig ők jobbra-balra cserkésztek, én a -zöld réten halkan odább vonultam, a csalogányok bűbájos énekét -hallgatva. A völgység kész paradicsom, – s a szem sohasem fáradna -bele szépségeinek szemlélésébe, ha az e vidéken uralkodó tulságos -szegénység a szép képpel oly szerfölötti ellentétet nem képezne. -Daczára a viznek, mely itt mindenütt bőven találtatik, s daczára a -termékeny mezőnek, a földeket mégis igen roszúl művelik, s nem egy -helyen találkoztam földmüvesekkel, kik primitiv ekéjükön apró kis -tehenekkel szántottak, sőt láttam azt is, hogy a paraszt ember -szamara mellé tulajdon feleségét fogta be. Mikor a nagy szegénység -okát kérdeztem, azt nyertem válaszúl: „Igen, efendi, minket a -konstántinápolyi urak juttattak tönkre, a nagy adók, s a mindig -megújuló kontribuczió megbénitotta erőnket. Mit használ az áldás, -melylyel Isten megajándékozta vidékünket, ha urainkba -lelkiismeretesség és könyörületességet nem teremtett.“ Valóban, -szerettem volna, ha ekkor oldalam mellett van a portának egy némely -magas állású hivatalnoka, kik az állam jövedelmeiből úgy meg -szokták szedni magukat. Ezreket pazarolnak hasztalan fényüzési -czikkekre, mig itt a földmives tengődni kénytelen. Feljutottunk -azon hegynek ormára, melyből a Frat folyó ered. A felmenetel sok -nehézséggel jár, de a tágas kilátás, mely innen nyílik a szemlélő -előtt, elfeledtet minden fáradalmat, s nemcsak egész Erzerumig, -mely egy szemközt álló hegy oldalában fekszik, hanem el lehet látni -egész a távoli Kurdisztan-hegyekig. Gyönyörű panorama, csak a -nagyon gyéren elszórt falvakat ne kellene oly keresve keresni. -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>A hegyről lementünkben, mely út imitt-amott szinte nagyon -meredek, egy sirazi karavannal találkoztam s feltünő volt előttem -csúcsra nyúló magas nemez süvegük. Egészen vidáman lépdeltek -szülőföldük terményeivel megrakott öszvéreik mellett, s valóban -gyermekes örömet éreztem, hallva hogy a karavan-vezető Hafiz dalait -énekli, melyek egyes versszakait az őt követő fiatalság, karban -utána zengette. Ezek valának az első irani szavak, melyeket -bennszülöttek ajkairól hallottam, s bármennyire törekvém is -beszédbe ereszkedni velük, nem feleltek semmit sem. Dalolva -vonultak felfelé a nehéz uton, mert – mint vezetőm mondá – ez a -legjobb mód arra nézve, hogy barmaikat folytonos menésben tartsák. -Valamint az arab, gyors paripáját csupán nemzeti dalaival hozza -igazán tűzbe, ugy a persa is azt hiszi, hogy Hafiz dalai még az -oktalan állatokra is buzditó hatással vannak. Ostort és káromkodást -– igy véli – csak török állatoknál kell alkalmazni.</p> -<p>Az éjet a hegység túloldalának aljában töltők, Ibrahim Agának, -egy igen derék töröknek házánál, ki gazdag vacsorával látott el -bennünket. Mig mi ehez jól hozzá láttunk, ő ott ült szemközt -velünk, nagy élvezettel szíva csibukját, de minden kérelmünk -daczára, csak egyetlen falatot sem fogyasztott volna el mivelünk. -Még jobban csodálkoztam aztán másnap reggel a fölött, hogy szives -ellátásáért semmi határozott árt sem akart követelni. „Efendi – -mondá – nem erszényedtől, hanem szivedtől várom a jutalmat. A mi -kenyszerített adomány, azon soha sincsen áldás, s egy -magajószántából adott piaszter többet ér, mint tizannyi, a mit úgy -követelünk.“ Egyébiránt ez a jóakarat széltében megvan az ázsiai -Törökország lakosainál. Ez az egész törökfaj jellemvonása -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> Ázsia egyik végétől a másikig, mely őt -más egyéb népektől megkülönbözteti. Ezek az emberek uraknak -születtek, s urak is voltak mindaddig, mig kedvencz foglalkozásuk, -a háború őket gazdagithatá, azonban ma már, midőn a materialismus -nyugatról keletre is átvándorol, az alattomos és nyerészkedő -örmények és görögök föléjük emelkednek. Ők a középkori társadalom -árnyai s mint ilyenek, el is fognak enyészni bizonyára.</p> -<p>(Május 28.) Bárha Erzerum, mely a terjedelmes sikság végén -fekszik, indulásunkkor egészen a közelségben állónak látszék, mégis -nyolcz óra folyásaig kellett lovagolnunk, mig oda értünk. Ez az -eset rendesen elő szokott fordulni az olyan helyeknél, melyek -valamely sikság végén fekszenek. A láttani szemfényvesztés egészen -elkeseríti az utazót, ki azt hiszi, hogy egy rövid óra mulva már -oda érkezik, pedig még soká, soká kell még mennie. Egy Kurd – mondá -Hadzsator – mérgében visszatért egykoron. Erzerum elszalad előlem – -így szólt – ugy sem juthatok el oda. Mikor az ásványfürdőiről híres -Ilidzsába érkeztünk, már jó dél volt, ott két óráig pihentünk, -azután ugyanannyi idő alatt értünk be Erzerumba is, a hasonnevű -Pasaliknak székhelyére s Örményország hajdani fővárosába.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Alig lép be az utazó e városba, s már is világossá lesz előtte, -hogy Ázsia belsejébe jutott. A partvidékek városainak, emeletes -házaikkal és utczára nyiló ablakaikkal, félig-meddig európaias -szinezetük van. Azon helyeket a török hóditás idejében jobbára -görögök birták, kik a nyugatiak életmódját, kisebb-nagyobb -mértékben, utánozzák. De itt már lassankint a keleties épités-mód -lesz szemlélhetővé a házakon, a sárból vagy kőből emelt -girbe-görbe, ügyetlen falak, az inkább udvarra, semmint utczára -nyiló ablakok, a rejtett bejárás, sőt maga a belső elrendezés is -sokkal jobban megközelítik Arábia, Persia és Közép-Ázsia -épitményeit, semmint egyéb török városokéit, s bárha a bazarélet s -a lakosság ruházata nagyon élénken Stambulra emlékeztetnek is, az -utazó mégis csakhamar észreveszi, hogy itt szokatlan kép tárul fel -szemei előtt.</p> -<p>Mikor először lovagoltam át a Bazáron, legjobban a világos szinű -ruhaszövetek, a czipész-kirakatokban levő setétvörös csizmák, s a -középkori fegyverzetre emlékeztető szuró-, vágó- és lőfegyverek -leptek meg, melyek a boltok előtt eladás végett kifüggesztettek, s -ha az ember egy-egy kurddal találkozik, ki lóháton ülve, lófarkkal -diszített lándzsájával, fantasztikus turbánjával és fehér -burnusával, mely olyannyira különbözik erősen megbarnult -arczszinétől, hiuz szemekkel kémli a bazart, csakhamar sejteni -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> fogja, hogy nemsokára a legtelivérebb -ázsiaiakkal lesz dolga.</p> -<p>Az oszmanli, kiben a görög örmény-arabvérnek nagy vegyüléke -találtatik, külsejére nézve jobban hasonlít az európaihoz, s a kurd -mellett, ehez képest ő is különfajúnak látszik, mint akár Gallia, -akár Brittannia szülötte.</p> -<p>Lakáson nem a Khanban valék Erzerumban, mint örmény utitársaim, -hanem Cserkesz Huszein Daim basánál, e város akkori -térparancsnokánál. Ezen, mint mellékneve is mutatja, cserkesz -származású főtiszt volt az első, ki öt évvel azelőtt, -Konstantinápolyban vendégszeretőleg magához fogadott. Egyik -hazámfia mutatott be neki, s minthogy fia számára épen oly egyénre -volt szüksége, ki azt a franczia nyelvben s más egyéb európai -tudományokban tanítaná, Mentorául épen engem választott. Huszein -pasa, kinek az európai emigransokkal folytatott érintkezése folytán -egészen más nézetei valának a szabadságról, mint egyéb törököknek, -már nála létemben egy messze terjedő összeesküvés szálait szövé, -melynek az vala terve: Abdul Medzsidet trónjától megfosztani, -helyébe ennek öcscsét Abdul Azizt ültetni, több nagy befolyású -akkori minisztert kivégeztetni, s a mindenütt meggyűlölt ujabb -kormányforma helyett a régi török uralkodást hozni vissza. Hogy e -retrográd eszmékkel hogyan egyezhettek meg az európai emigransok -sugdosásai, azt valóban igen nehéz felfogni, – azonban a pasa, -természeténél fogva heves fő, európai bajtársainak forradalmi -tendencziái mellett, egy, kegyessége által nagy hírben álló bagdadi -Seikhet is igen szivesen szokott magával látni. Igen jól emlékszem -még, hogy e mindig mezitlábos, félmeztelen Khodzsa hogyan jött -sokszor a <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> pasához, mily titkolózva értekezett vele -stb. s az egész dolog csak akkor lett világossá előttem, midőn -később tudomásomra esett, hogy a hirhedt Kuleli – összeesküvésnek -az én pasám a főnöke, fia pedig – volt tanítványom, s a seikh, -egykori persa nyelvtanítóm annak legbuzgóbb előharczosai. Huszein -pasa – a mint tudva levő dolog – eleinte halálra itéltetett, utóbb -azonban, Abdul Medzsid által, kegyelemből, életfogytiglan tartó -börtönre vettetett. Valami két esztendeig ült fogva Rhoduszban, de -a mostani szultán trónra lépte után szabadságával együtt azon magas -állását is megnyerte, melyet most e helyen birt.</p> -<p>Mikor bokharai tervemről szóltam neki, meg volt lepetve, s -eleinte le akart beszélni, utóbb azonban megigérte, hogy a -turkesztan főváros nehány legelőkelőbb seikhéhez ajánló-levelekkel -fog ellátni. Ő ugyanis, a Törökországban rejtve lappangó Nakisbendi -rendhez tartozott, s ez magyarázta meg előttem azon bensőbb -viszonyt, melyben Bokharához állott. Én azonban féltem hajdani -főnököm fanatismusától, s minden ajánlatot köszönettel -visszautasítottam. Azon három napon keresztül, melyet házánál -töltöttem, utitervemben mindig valamely európai hatalom titkos -missióját vélé rejleni, s hogy mily elégedetlen volt, semmit ki nem -találhatván, azon hideg bucsúzásból láttam legjobban, melylyel -magától elbocsájtott. Erzerum egyéb hivatalnokai között is valának -sztambuli ismerőseim, kiket irodáikban, vagyis az ottani -kormányzati épületben felkerestem, – s a török tartományi -hivatal-helyiség örökké feledhetetlen lesz előttem. Már az ajtó -maga, eltorlaszolva czipők, botok, fegyverek szerteszét fekvő -kutyák egész csoportja által elegendő tanúságot szolgáltathat a -belső helyiségek mivolta felől. <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> Itt egypár irnok ül a félig -elrongyollott, szennyes divánon, amott egy csoport asszony -czivódik, egy másik sarokban valami tréfálózó mulattatja a -hivatalnokokat, megint egy másikban valami védencz hallatja a -legdurvább szavakban elégedetlenségét, s ha az ember e füstös, -zajos helyiségben, a tartomány adminisztrativ munkásságának -központján csak egy óranegyedet töltött, már is fogalma lehet róla, -hogy az ügyek itt hogyan intéztetnek.</p> -<p>Magánál a magas portánál is megtörténik, hogy a hivatalnok -asztaláról a szolgának dohányzacskójába vándorol egyik-másik -diplomatikus okirat, onnan meg ez utóbbi szennyese között -veszelődik el, s mégis a konstantinápolyi hivatalok valóságos -mintaképek a rend dolgában egy-egy tartományi kormányzó hivatalos -irodájához képest.</p> -<p>Bárha igen rövid időt töltöttem e városban, mégis a minden -zugból előkandikáló szegénység ép oly mértékben elundorított, mint -a mennyire azon tudósitás elrémitett, hogy ez a város, a persai -helyekhez képest, még valósággal szépnek mondható. A földalatti -lakások, a szenny, a szemét kiállhatatlanok; különösen -visszataszító az ételek szaga, melyeket <em class= -"gesperrt">Tezek</em><a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -(marhaganéjból készült égető anyag, – a magyar: tőzeg) mellett -főznek, s <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> midőn még azt is meghallottam, hogy e -furcsa kis fészket még a földrengés is meg szokta látogatni, kiki -elgondolhatja, milyen jól éreztem magamat, mikor örmény utitársaim -arról tudósitának, hogy ők már béreltek lovakat Khojig, s hogy még -az nap délután indulnunk kell.</p> -<p>(Május 29.) A nap közel volt már a leáldozáshoz, mikor a várost -csakugyan el is hagytuk. Az alkonyodás igen rövid ideig tartott, s -bárha a koromfekete setét éjszakában, zugó szél és szakadó zápor -között több órahosszat kellett is lovagolnunk, eszemágába sem -jutott, hogy a most elhagyott nyughely fölött sajnálkozzam.</p> -<p>Éjféltájban ebek hangos csaholása jelenté, hogy emberlakta -helynek közelébe jutottunk. Én magam lovagoltam előre, árkon-bokron -keresztül, a lakházból előpislogó világosság irányában, s bárha itt -már mindenek mély álomba valának is merülve, az általam használt -efendi nyelv, elég hatalmas volt arra nézve, hogy nekem s átázott -utitársaimnak csakhar éji szállást szerezzen. A falut, hova -megérkeztünk, Kurudzsuknak hivták, s a hajlék, melybe a véletlen -vetett bennünket, az ottani kizil, vagyis a biró háza volt. Az -itteni lakhelyek egyetlen egy osztályból szoktak állani, hol ember -és állat együtt tartózkodik. Az utóbbiak a ház két oldalán vonuló -jászolhoz kötvék, amazok pedig egy szaku nevű, nem magas emelvényt -foglalnak el, mely a nagy térség egyik sarkában, az ajtóval -szemközt létezik. Vagyis, hogy még világosabban szóljunk, az ember -itt majdnem mindenütt istállóban lakik, s nekem mindjárt az első -állomáson volt alkalmam tapasztalni, mily kellemes dolog az éjet -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> 40–50 bivalynak, egypár bornyúnak, lovak- -s más állatoknak társaságában tölteni, ama mély és ablaktalan -épületekben. Nem is számitva a kiállhatatlan bűzt, oly meleg van e -helyiségekben, hogy izzadás nélküli alvásra még csak gondolni sem -lehet. Szegényesebb s nyomorultabb házak talán egész Ázsiában -sincsenek, mint Erzerum környékén. Könnyü annak folytán elgondolni, -mily örömmel cseréli fel az utazó éji szállásának dögleletes -bensejét a tavaszi reggel szabad levegőjének illatárjával, s -nemcsak az emberek, hanem még magok a barmok is sokkal vidorabbak. -(30.) A 3–4 órai lovaglás után a hegyfokon fekvő Haszankaléhoz -értünk, melynek megerősitése, jó szolgálatot tehetett hajdan az e -vidéken lakó rabló kurdok ellen. Ezek ugyan mostanság nem igen -merik már a községeket megtámadni, azonban rablási dühöket, kivált -kisebb karavánokkal vagy magános utazókkal még most is sokszor -éreztetik, s midőn innen távoztunk, biztonság okáért csakugyan mi -is vittünk magukkal két kavaszt fedezetül. A mi engem illetett, -nekem nem volt mit tartanom a megtámadtatástól, hanem örmény -utitársaim értékes ékszereket hoztak magukkal Európából, s hogy -nekik szolgálatot tegyek, felhasználtam azon fermánt, melyet, mint -Efendinek, az erzerumi kormányzó adott.</p> -<p>Haszankaletől Balikőjbe – mely utóbbit Amrakumnak is neveznek – -vezető utunkon az itt éjszakkeletnek forduló Araxesen keltünk át, -félig romba dőlt kőhidon. A szél igen nagy erővel zúgott, -elannyira, hogy nem tartók czélszerűnek a leszállást. Egy pár -megrakott barmot a szél le is teritett, s midőn épen azok -felsegélésével foglalkoznánk, az egyik persa oda siet hozzám s azt -kérdi: „Nemde, efendi, te érted az európai nyelveket? Halld -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> csak, hogyan beszél a telegraf, mondd -meg, miről szól?“ A jó persa sokáig hallgatá a híd fölött átvont -szélzúgatta sodronyt, s nagyon megelégedetlen vala, midőn senkisem -találkozék, a ki a képzelt hangok megmagyarázása által -kiváncsiságát kielégitse.</p> -<p>Midőn 31-kén útra keltünk, a tavaszi reggel szokott enyhe -hőmérséke, hideg, dermesztő széllé fajult, mely a jobbra fekvő -hegyek felől támadott. Ez utóbbiaknál vége van a törökök által -lakott erzerumi kerületnek s itt kezdődik a tulajdonképeni -Kurdisztan, melynek lakosai már Herodot korában a -legelvetemedettebb tolvajok és rablók hirében állottak, kiknek -közelébe, az utazó épenséggel nem lép valami nagyon nyugodt -érzelemmel. Délutántájban a Karabender hegyszorosba érkezénk, -melynek más neve Kör oglu Kapiszi, azaz: kör Oglu kapuja, a keleti -mohamedan népköltészet leghiresebb kalandoráé és hőseé. Egyik -vezetőm egy, a távolban felmagasló sziklaormot is úgy mutatott be, -mint e lovagnak egykori rablófészkét. Körglu, kinek történetét az -orientalista Chodzko tette közzé, még a Turkomanok és Kirgisek -között is nagy hirben áll. Eivasz iránti lángoló szerelmét, -csodaszerű hőstetteit, s egész tarka életpályáját sok ázsiai -néptörzs egyaránt csodálja. Dalait csatákban és ünnepélyek -alkalmával ép úgy hangoztatják az oxus-parti törökök, mint az -anatoliak a Földközitenger mellett, s a rumeliak a Duna habjainál, -s a törökvilág ezen istenitett Orlandoja, kinek története egész -Timurig felmegy, oly széltében elterjedett dicsőségnek örvend, mint -senki másé az egész keleten.</p> -<p>Midőn a keskeny hegyszoroson átvonulnánk, örmény-utitársaim -megtölték fegyverüket s készen tarták. „Innen kezdve – mondák – nem -találkozunk többé oszmanlival, <span class="pagenum"><a name= -"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> egész Törökország határaig, -csak kurdok és örmények laknak itt, s amaz előbbieket csak úgy -lehet féken tartani, ha az ember kérelem és ajánló levelek helyett, -jó fajta fegyverrel lép eléjük. Este, Esek-Eliasz faluba tértünk -be, s még pedig egy kurd főnök házába, ki alig hogy leültem, már is -fennhéjázó tudósitást adott, magas családjának törzsfájáról. Isten -a megmondhatója, honnan nem származtatá magát, Efrasziab, Dsemsid, -Kejkhoszrev s az ókor más egyéb hirneves hőse valamennyi mind -atyjafia volt, s midőn belőlem a csodálat és bámulás felkiáltását -csalta volna ki, minden dicsekvése daczára, egypár pipa dohányt és -egypár darab fehér czukrot kunyorált el tőlem. Adtam neki -mindakettőből; de csakhamar megjelent neje is, 3–4 fiatal -herczeggel, kiknek mindnyájuknak fehér czukor kellett, mert azt -mondák, hogy e vidéken nincs a szemfájás ellen jobb szer ennél. -Estebédünknél sem hagyott békét a magas arisztokrata, s addig -bámult bele tálunkba, mig végre is meghivtuk magunkhoz, s midőn -egypár masallaht mondanék neki jó étvágya fölött, mosolyogva jegyzé -meg, hogy egész családja hasonló tulajdonoknak örvendezik, a mit én -teljes valósággal el is hittem, mert ha ősei annyit nem esznek -vala, talán ő sem jutott volna ilyen nagyon szegény állapotra. -Igazán feltünő, hogy ez az aristokratikus magafitogtatás, mely -Európában, hála a szellemi előhaladásnak és társadalmi -viszonyainknak, ma már jóformán nevetségesnek tartatik, mily nagy -virágzásban áll még Ázsiában, a mi annyival is inkább csodálatra -méltó, minthogy a családnevek és örökös czimek teljesen hiányozván, -az ember ilyesmire még csak nem is gondolna.</p> -<p>Minthogy a következő állomásra a Dagar-hegyen kell vala -átkelnünk, mely ép oly hires útjának rosz voltáról, <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> mint -veszedelmességéről: korán kellett felkelnünk. Azt hittem, hogy a -magas arisztokrata nemes csemetéi még álomba lesznek merülve -távozásunk alkalmával, s igy legalább megszabadulunk a -kiállhatatlan koldulástól, azonban csalatkozám. Bár nem is -hajnallott még, s házi gazdánk neje, ki az orrfüggőket még -éjszakára sem tette le, – az egész csapattal együtt megjelent. Egy -kis bakhsist mindegyiknek kellett adnunk, s midőn az ajándékok -értékét összeszámítottuk aztán, úgy találtuk, hogy a kenyér és tej, -itt a kurd hegyek között talán még drágább, mint magában a franczia -fővárosban. (Junius 1.) Borongós, komor reggel volt, a távoli -hegyek ormait köd boritá, s tavaszi ruházatom nagyon is érezhetővé -tette a hideg nedvességet. Ilyenkor a gyors lovaglás segít az -emberen legjobban, s a nyomorult párának, melyen ültem, habár az -épenséggel sem volt alkalmas valami gymnastikus gyakorlatra, a -sarkantyú és ostor nógatására futnia kellett a mint csak tudott. A -faluból két kisérőt vittünk magunkkal. Az utonállók és más egyéb -kalandorok jobbára e vidékről valók, gondolánk magunkban, s a -málhákkal és utikészletekkel megrakott állatokat előre küldvén, mi -magunk a hegy aljában theafőzéshez fogtunk. A hideg, nedves reggeli -órákban ezen ital különösen üditőleg hat az emberre, s minekutána -egypár csészére valót megittunk volna, egészen megfrisülve ültünk -lóra, hogy az előre küldötteket elérjük. Valami félóráig ügettünk, -midőn a hegyháton csendesen odább vonuló teherhordóinkat -megpillantottuk. A nap sugarai szétszakaszták a ködfátyolt, s midőn -szemeimet épen az előttem vonuló hegyvidéken legeltetném, -észrevettem, hogy kurd kisérőink egyike, oda pillantván a -málhavivőkre, villogó szemekkel szólitá meg társát s igen különös -nyugtalanságot <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> tanúsított. „Mi az, mi az?“ – kérdém, de -ő felelet helyett azon irányba mutatott, hol örmény utitársaim -szolgái egypár öszvér-hajcsárral együtt tovavonultak. Oda -tekintettünk, s a hegyháton jobbról és balról előtörő fegyveres -kurdokat pillantánk meg, kik részint lóháton, részint gyalogszerrel -nagy mohón rohantak az értékes holmikkal megrakott barmok felé. -„Rablók, rablók!“ – kiálták az örmények. Karabegoff revolverét -ragadá kezébe s előre rohant, utána barátja, én pedig, bármennyire -nógatám is hegynek fel paripámat, csak harmadikul jelenhettem meg a -helyszinén. A mint már elmondám, ez időben fezt viseltem fejemen, -érczlappal, efendi méltóságom ismertető jeléül. A kurdok alig -pillanták meg ezt távolról, midőn a megrémült csoporttól néhány -lépésnyire azonnal megállottak. „Mit akartok itt?“ – dörgém -füleikbe. Egy félszemű aggastyán, ki paizst, dárdát, puskát és -kardot viselt, az lépett elő most és felelt: „Bey efendi, tegnap -ökreink eltévedtek, s már az egész éjszaka keressük őket. Nem -láttad az úton valahol?“ – „Ökröket keressz? – felelém – csak nem -vagy olyan szürke szamár, hogy ökröket ily erősen felfegyverkezett -állapotban keress. Szégyeld magad! Azért lett ily fehérré -szakállad, hogy rablás és lopás szennyével mocskold be? Ha nem -nézném esztendeid számát, mindjárt magammal vinnélek a bajazidi -kajmakamhoz, szemtelen utonálló!“</p> -<p>Szavaim, úgy szinte kurd kisérőink felvilágositásai eléggé -megértették a nyolcz tagból álló haramiacsoporttal, kikkel van -dolguk. Az örményeket és perzsákat, kik a hatóságok előtt hiában -perlekednek, nem igen szokták félni, de valamely efendit, a szultán -tisztjét, nem látják bátorságosnak megtámadni, s így lőn, hogy a -kalandorok csakhamar szerteszétoszoltak, miután fenebbi szavaimat -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> még egypár fenyegetéssel tetéztem volna. -Mi is odább vonultunk aztán, s az örmények nem győztek elég -köszönetet mondani; ha én velük nem vagyok – mondák – úgy a -Londonból hozott drágaságok, bizonyára ezen kurdok ragadmányává -váltak volna. Az egész jelenet alatt, különösen egypár persa -kereskedő volt halálsápadt, kik a mult napon csatlakoztak hozzánk, -s mikor aztán pihenést tartottunk, holmi édességeket hoztak -ajándékul. Be kellett látnom, hogy efendi méltóságomnak van valami -értéke a kurdok szemében, de kénytelen vagyok megvallani, hogy ezen -első összeütközés mindazon érzelmen átvitt engem is, a miket a -katona érezhet, midőn először viszik tűzbe. A veszedelem -megpillantásánál remegni kezdettem, utóbb ez felhevüléssé változott -s mikor már ott álltam szemtől szemben az ellenséggel, oly erősnek -érzém magamat, annyira határozottnak mindenre, hogy képes lettem -volna talán a legvakmerőbb lépésre is. Tovább utazásom alkalmával -többször fordultak elő hasonló esetek, de lélekéberségemet nem igen -vesztettem el. Gyakorlat és kényszerűség mindenre alkalmassá teszik -az embert s a legelvonultabb otthonülő maga is csodálkoznék -fölötte, látván mi lett belőle, ha egypár hétig lóháton utazik az -ázsiai országokban.</p> -<p>Mikor este, Mollah Szuleiman faluba megérkeztünk, melyet csupa -örmények laknak, mihelyt házigazdánk kurd kiséretünket -megpillantotta, halkan suttogva mondá: „Szerencsésnek mondhatod -magad, efendi, hogy semmi rosz sem történt veled. Kisérőid a -leghirhedtebb rablók, s valakit eddigelé ők kisértek át a -Dagar-hegyen, azt még mindig baj érte.“ Az egész kaland még csak -most lett világossá előttem. A tegnap esti kurd aristokrata, -valamint a mi két emberünk, kiket mellénk adott, egyetértettek -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> a tervezett támadásban, s ha barátom -revolvere és az én efendi süvegem és beszédem hatást nem tesznek, -ezt a napot megkeserültük volna. Ez egyébiránt épenséggel nem ujság -ezen a vidéken. Mind a hivatalnokok, mind a nép elegendő tudomással -birnak ugyan a rablásokról, de ha valaki a maga ügye mellett nem -ember a gáton, az ajánló iratoknak itt ugyan hasznát nem veszi.</p> -<p>Örmény házi gazdánk, ki mind hite sorsosait mind engemet kitünő -előzékenységgel fogadott, pompás vacsorát készítetett számunkra, a -lelkész és a biró is eljöttek tisztelegni, s nem volt vége hossza a -kurdokról szóló rablókalandoknak. A mult őszszel 40 málhahordó -állatból, s 15 emberből álló karavant, – közöttük egy angol is volt -– támadott meg egy hirhedt rablófőnök tizenketted magával. Mihelyt -a kurdok szokott Lululú kiáltásukkal rájuk rohantak, a persak és -törökök azonnal hátrálni kezdének s a fosztogatókat szabadon -hagyták duskálni a málhatömlőkben. Egypár állatot el is hajtottak -már, midőn az angol, stoikus nyugalommal nézvén mindezt, -észrevétlenül czélba veszi revolverével a főnököt, s szerencsés -lövéssel földreteriti. Ez páni rémülést okozott a kurdok között, s -valamennyi az angolnak rohant, ő azonban lélekjelenlétét el nem -vesztvén, lelőtte a másodikat és harmadikat is, odakiáltva reájuk: -„Ide ne jőjetek, mert mind halálfiai vagytok!“ ezen kiáltásával a -határozott britt valamennyi fennhéjázó kurdot futásnak iramtatott. -S utóbb még a megölt főnök családja tett panaszt az angol ellen, és -vérdíjat követelt, azt állítván, hogy a főnök nem rabolni, hanem -csak vadászni ment. S ez igen figyelemreméltó, de még meglepőbb, -hogy a törökök egészen komolyan vették e pert s ha az angol -konszolosz (konzul) nem tesz nekik élénk szemrehányásokat, -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> ki tudja, mi történik még a bátor európai -utazóval.</p> -<p>(Junius 2.) Daczára a szakadó zápornak, másnap reggel tovább -kellett utaznunk. Reggeliző állomási helyül Toprakkalehoz akartunk -jutni, hogy alkalmilag bemutathassuk magunkat az itt székelő kurd -főnöknek Mehemed beynek. Mehemed bey, mint az egész környék -heidaranlu – kurdjainak főnöke nagyobb tiszteletben áll itt, mint -maga a szultán. Gazdagságáról és hősiességéről csodákat beszélnek, -mindenki vakon engedelmeskedik neki, s bárha becsületességre nézve, -ő csak egy hajszálnyira sem jobb akármely más kurdnál, a magas -porta mégis befolyásánál fogva tiszteletbeli Kajmakam czimével -ruházta fel őt, havonkénti ötezer piaszter fizetéssel.</p> -<p>Egyébiránt ezen hűbéri szerződés egészen új, mert a legutóbbi -orosz háború alkalmával Mehemed Bey több mint 10,000 kurddal orosz -részen küzdött, a mi különben nem ritkaság ezen a vidéken, mert itt -az az ur, a ki fizet, mig a vallási vagy nemzetiségi kötelékek csak -harmad vagy negyed rangú érdekeket képeznek. Minthogy mostani -minőségében jó fogadtatást vártam részéről, valósággal égtem a -vágytól, minél előbb megláthatnom Toprakkaleban. -Szerencsétlenségemre azonban csak fia, a 12 éves ifjú Abdullah bey, -ki már két éve nős, volt odahaza. Nagy ünnepélyességgel fogadott -bennünket, s arczának igazi keleti kifejezése, hinnahval nagyon -veresre festett haja, feketére kent szemöldjei különösen meglepőleg -hatottak rám. A mint már emlitve volt, az igazi typus Kurdisztanban -kezdődik s Abdullah Bey valóban szép példánya a kurd -nemességnek.</p> -<p>Tejből, tejfölből, méz, – gyümölcs és húsfélékből <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> álló -gazdag reggeli után elbocsáttattunk. Az ifju Bey igy szólt hozzám: -„Efendi, a mig e környéknek atyám a Kaimakamja, addig nyugodtan -utazhatol, minden veszedelem nélkül!“ Elbeszéltem neki tegnapi -esetünket; „Meghiszem, – viszonzá ő – de Dagar nem tartozik a mi -kerületünkhez. Egyébiránt az a félszemű fehér szakál nem a maga -kezére dolgozik!“ A mig beszélt, diszes kurd lovagokból álló -környezete néma tisztelettel hajtá le fejét. Ezen emberek arczán -valami leirhatlan komolyság és fennségül s igen érthető előttem, -hogy a keleti typus, külsőségeinél fogva, olyannyira elragadja az -európai utazókat. Engem ezen csalképek igen kevéssé tudtak -gyönyörködtetni, s mint rendesen, most is szivem mélyéből -örvendeztem, midőn hátat fordítottam a kurd főnöknek és kurd -vendégszeretetnek, s ujra lóháton valék Diadin felé, – azon Diadin -felé, hol nagyobb karavánhoz szándékoztunk csatlakozni, a -veszedelmes határon annak társaságában haladandók keresztül.</p> -<p>Azonban Diadin igen távol vala még s így az éjet egy tíz házból -álló örmény faluban kellett töltenünk, mely nyilt fekvésénél és -lakosai csekély számánál fogva, valóban sajátságos életet él. -Emberek s barmok, eledel és tüzelő szer, mind egy fedél alá van -halmozva s mig a lakosság fele alszik, másik fele felhuzott -fegyverrel szokott őrködni a háztetőkön. Valóban nehéz élet. -Kérdeztem őket, miért nem kérnek segedelmet az erzerumi -kormányzótól? „A kormányzó – mondá az örmény – maga a tolvajok -feje. Nekünk csak az Isten, s az ő földi helytartója az orosz czár -lehet segítségünkre!“ S a szegény embernek valóban igaza volt. -(Junius 3.) A szomorú hajlékot kora reggel hagytuk el szakadó zápor -közben s midőn két órai haladás után az Eufrat partjaihoz jutánk, -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> – a hideg valóságos hóviharral borított -el bennünket. Soká mentünk a part hosszában, valami sekélyebb -helyet keresve az átkelhetésre. A szárazföldi utazás legnehezebb -feladata valamely folyót átgázolni, kivált ha ez még ragadó is. A -lovagnak mindig ovakodnia kell, nehogy valamiképen a vizre -tekintsen, mert a gyorsan rohanó ár azt hitetné el vele, hogy lova -rosz irányban halad, s gyakran el is szédül az ember, ugy hogy a -tapasztalatlanok – az első átkelésnél – hideg és sokszor -veszedelmes fürdővel fizetik meg járatlanságukat. A tul parton -mindenütt kavics boritá a sikságot, a mi nagyon megkönnyité -utunkat, – nyargaltunk is, a mennyire csak bérlett lovaink -nyargalhattak, – árkon-bokron keresztül. Csak egypár nyomorult -kalyibából álló örmény falucska esett utunkba, s közel volt már az -est, midőn jobb kéz felől az Ücs-Kilissze zárda maradt el -mellettünk, melyben örmény barátok tartózkodnak, s mely az egész -környék lakossága előtt, keresztyéneknél úgy mint mohamedánoknál -nagy tiszteletben áll.</p> -<p>Feltünő jellemvonása a keleti népeknek, hogy a barátok, -varázslók, jövendőmondók, sőt gyakran még a szentek is, minden -valláskülönbség nélkül, általuk egyenlőképen tiszteltetnek. A -rendkivüli, a csodaszerű alázatra gerjeszti őket, s bárha a kurdok, -nagy messze vidéken vad pusztitásokat tesznek is, – ezt a magánosan -álló telepet, aránylag még eléggé megkimélték. „A fekete kámzsa – -mondá nekem egy kurd – az ördögnek és a szemfényvesztőnek szine, -mely a sértést mindig rettenetesen megboszulja!“</p> -<p>Estefelé elértük Diadin határfalut. Midőn a szerteszétszórt -házak között a biró háza után tudakozódnám, hogy szállást -kaphassak, ime egy csűr szögletében egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> amerikai -lelkészt látok ülni nejével, testvérével és gyermekeivel, kik -Urumiaban (Persiában) tartózkodván több esztendeig, Filadelfiába -szándékoztak visszatérni. Urumia és Filadelfia, mily roppant -távolság által elszakasztott két állomás! Egyik az ó-, másik az -uj-világban – de a hitterjesztő társaság tagjai távolságot nem -ismernek. A nyugati arany és a nyugati hatalom apostoli működésüket -sokkal könnyebbé teszi, mint a keresztyénség kezdetén. De azért a -mostani eredmény még sem oly nagy már, mint az akkori volt. Anglia -és Amerika milliókat és milliókat áldoznak a biblia és -keresztyénség terjesztésére, – s a mohamedán csodálkozik és bámul, -– de azért csak mohamedán marad.</p> -<p>Végre ráakadtam a kurd kizil (igy hivják itt a falu biráját) -házára, de még el sem mondtam előtte szándékomat, s már is azzal -fogadott: „Légy üdvöz, efendi! De számodra szállást nem adhatok, ha -csak egy katona-pasával nem akarod megosztani az éjjelre házamnak -egyetlen üres osztályát.“ „Katona-pasa vagy akárki a világon – -válaszolám – csak a helyet mutasd meg! Tiz órai lovaglás magát az -ördögöt is megszelidítené, s azt hiszem, jól megférünk -egymással!“</p> -<p>A kurd előre ment, kamraszerű setét helyiségbe vezetett, melyet -az itt szokásos vékony olajmécs világított be, s midőn az egyik -szögletben gubbasztó pasának tisztelegni kivánván, előre lépnék, ki -irja le bámulatomat, midőn benne Kolmann tábornokot, más néven -Fejzi pasát, hazámfiát s még hozzá legbensőbb barátomat ismertem -fel. „Ezt azután csodálatos találkozásnak nevezem – mondá a pasa, -midőn ölelkezésünk után a tűz mellett egymással szemben helyet -foglaltunk. Kolmann tábornok a magyar emigratio egyik -leggenialisabb s legderekabb <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> tagja, mióta csak -Törökországban voltam, mindig a legmelegebb pártfogásban -részesített. Tudta utazási tervemet s kimondhatlanúl örült, hogy -itt, Törökország határán, hol ő a kormány megbizásából, épen -végőrházak épitésével foglalkozott, még egy barátságos -Istenhozzádat mondhat. Késő éjelig csevegve töltők az időt, s s én -kimondhatlanul elkomorodtam, midőn másnap reggel, mind hazámfiától, -mind azon országtól egyszerre válnom kellett, melyhez most én magam -is tartozom.</p> -<p>(Junius 4.) Az út innen a Kazli-Göl szorosan vezet át Kizil Dize -falun és veszteghelyen Ovadzsikba, mely utóbbi hely már Persiában -van, s minthogy a most emlitett térség jobbára egészen lakatlan s -csak is egypár kurd és török törzsnek szolgál vándorhelyül, a -biztonság is sokkal inkább van veszélyeztetve, mint bárhol más -egyebütt. A keletiek, mint minden túlzás barátai, ezen a téren csak -erősen felfegyverzetten, vagy tekintélyes fedezet kiséretében -mernek áthaladni, a mely félelmet aztán holmi kalandorok jól ki is -zsákmányolnak. Ezek ugyanis jobbára kész csavargók, minden -karavánhoz csatlakoznak már két óra járásnyira a határtól, a -legborzasztóbb rablásokat és gyilkosságokat beszélik el, melyek -állitólag épen csak a minap történtek, s igy annyira megfélemlitik -az utazókat, hogy ezek mindenek előtt hozzájuk, mint idevalókhoz -folyamodnak segedelemért. S még csak most kezdődik a tulajdonképi -alku, s fejenkint 50, sőt 100 piasztert is kérnek s a kisérők száma -vagy az ő rábeszélő tehetségüktől, vagy az utazók csüggetegségétől -függ.</p> -<p>A mi karavánunk is hatot vitt magával ezen egyéniségekből -fedezet gyanánt. Felesleges is mondani talán, hogy épen ők maguk e -környék fő rablói. A török, persa és orosz hatóságok mindnyáját -igen jól ismerik, csakhogy <span class="pagenum"><a name="Page_100" -id="Page_100">-100-</a></span> ha török területen rabolnak, vagy -persa, vagy orosz térségre szöknek át, s minthogy az illető államok -között a kiszolgáltatási törvény igen szabályozatlan, a keleti -hatóságok pedig azonkivül is igen hanyagok, rendesen a rablóké az -előny, mit a három ország határainak összeszögellése nyujt.</p> -<p>Alig tudtam magamat a nevetéstől megtartóztatni, midőn a mi -ugynevezett fedezetünk, gondos őrszemekkel körültekintve, felvont -fegyverekkel, pisztolyokkal mindig a karaván előtt haladott nehány -lépésnyi távolságban. A kanyargó út minden hajlatánál őrszemek -küldettek előre. Erőnek erejével el akarák hitetni velünk, hogy -főben járó veszedelem fenyeget bennünket, egy szóval az ép oly -vakmerő, mint furfangos rablók igen jól játszszák szerepüket, de -hiszen régóta is játszszák már. Az utazók egy része is jól ismeri -ármányosságukat s az ember még sem igen meri védelmüket -visszautasitani, mert attól lehet tartani, hogy akkor ők maguk -törnének a karavánra és megrabolnák.</p> -<p>Egyébiránt a zordon út is igen sokat tesz arra nézve, hogy az -egész táj oly nagyon barátságtalannak lássék. Az út mély, kiszáradt -folyó medreken, úttalan, kavicsos síkságokon vezetett át, s csak -akkor lőn járhatóbbá, mikor az Ararat aljához érkezénk. Az Ararat -hegye, melynek csúcsranyuló ormát még nyaranta is hó lepi, még most -is, felénél mélyebben téli mezét viselé. Mind az örmények, mind -általában a környéknek egész lakossága azt állitja, hogy csúcsán -még most láthatók Noé bárkájának maradványai, és sok kegyes -Vartabet (pap) dicsekszik vele, hogy a szent hajó drága ereklyéit -látta a hegyormon létező kristálytiszta tó vizében. Mások még -tovább mennek, s a vallásos világ tisztelete számára forgácsokat -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> hoznak elő, sőt ezeket gyomorfájás, -szembajok és más egyéb betegségek ellen alkalmazzák is, s jaj -annak, a ki kétségbe vonná, hogy az Araraton maig is megvan Noe -bárkájának legalább is két gerendája s egypár árbocza. Csodálatra -méltó képzelődés! Ázsiai további utazásomban legalább is három-négy -olyan hegyet láttam, a melyről a monda azt állitja, hogy Noé -bárkája ott akadt fenn, három-négy olyan pontot, hol az emberek a -hajdankori paradicsom nyomait fedezék fel, s mi több, még az -ujabbkori szentek sirjait is több helyeken mutogatják. De lehet-e -csodálkozni e fölött? Nyugaton is vannak városok, melyek azzal -dicsekszenek, hogy e vagy ama nagy ember vagy jeles müvész ott -született, – keleten csak a szentségben van a nagyság, s így ez a -hiúság még megbocsátható.</p> -<p>Balra hagyván el magunk mellett a vesztegzárnak juhakolhoz -hasonló épületét, az út mindig hegynek fel emelkedék, meglehetős -magasságig, honnan a szem előtt eléggé tág kilátás nyilt. „Itt -végződik Törökország – mondák kisérőim – s az első lépés, melyet -lovaink lefelé tesznek, már persa földet érint“, – s valóban úgy is -van. Ezen két legnagyobb keleti mohamedan birodalom határait, mind -e mai napiglan nem jelzi sem határvonal, sem semmiféle határkő. -Egyébiránt igazuk van, ha minden ilyest teljesen feleslegesnek -tartanak, minthogy e rideg, barátságtalan vidéken, senkinek sem jut -eszébe, egypár hold főlddel többet elfoglalni. A körülbelül négy -mérföldnyi térséget gazdátlannak lehet mondani s az illető országok -tulajdonképen ott kezdődnek, hol a határfalvak munkálható földe -kezdetét veszi. De bármily határozatlan legyen is a két ország -közti határvonal, mégis, midőn persa földre léptem, nem fojthatám -el magamban a fájdalomnak <span class="pagenum"><a name="Page_102" -id="Page_102">-102-</a></span> egy bizonyos fokát, mit -Törökországtól való megválás fölött éreztem. Törökország immár négy -év óta tartózkodási helyem, nyelvének, szokásainak és erkölcseinek -elsajátítása által mintegy második hazámmá vált, s a mily nehéz -volt Törökországba mentemkor az európai élettől megválnom, ép oly -nehezemre esett most, a még távolabbi keleti tartományba lépvén, -szülőföldem szomszédos országának végbucsút mondanom.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>A hegység alantabb fekvő részeinek oldalait, gazdag virágszőnyeg -boritá, s úgy látszék, mintha maga a természet is pártolni akarná a -persák bombasztikus fennhéjázását. S csakugyan, alig léptük át Iran -határát, s ime ezen előbb oly csendes, szerény és tartózkodó -utitársak a lehető legvakmerőbb alakot ölték magukra. „Iran egészen -más föld, mint a tied, efendi; vigyázz csak, csodákat fogsz látni!“ -Leirhatatlan öröm ragyogott ezen persák arczain azon pillanattól -kezdve, hogy a legelső persa falu szemünkbe ötlék, mert sokat -kellett szenvedniök szegényeknek Erzerumtól idáig, mely uton sok -örmény falu van, a vendéglőket pedig általában örmények tartják. A -síita törvények szerint nemcsak a keresztyén tisztátalan, hanem -mindaz, valamire kezét ráteszi, s a mi csak az ő házából kikerül, -azt Ali követője nem élvezheti. Hat napra való kenyérfeleség volt -náluk; tojáshoz, sajthoz, sóhoz, sőt még a vizhez sem volt szabad -nyulniok, melyet keresztyén érintett. Könnyen megmagyarázhatám -tehát magamnak sietségüket, mihelyt a legelső persa faluba, -Ovadzsikba bevonultunk; rögtön éji szállást fogadtak, mi azonban -használni akarók a napnak még hátralevő részét s még átmentünk a -másfélórányira fekvő Arabdizeh faluba.</p> -<p>Majd el is feledém mondani, hogy Ovadzsik, Irán határfalva, egy -magsabb tisztnek szolgál állomási helyeül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ki -Hafizi Szerhad (határőr) czimet visel. Itt jártunkban egy bizonyos -Khalfa Kuli khan, a legdurvább irani török példány tölté be e -tisztséget, ki háza kapuja előtt négy kitömött medvét tartott, mint -vadászati ügyességének tanujeleit. Mikor ellovagoltunk előtte, oda -állt a sorba ötödik medvének, s bárha a legudvariasabban köszöntém, -meg nem állta, hogy, törökös fövegemre tekintvén, egy pár -szitokszóval ne illessen. „Az efendi méltóság – mondá örmény -utitársam – most nem lesz valami nagyon kényelmes; mert a síita -tartományokban, mindazt, a mi oszmanli, gyülölik.“ S a mint későbbi -tapasztalatom megbizonyitá, valóban igaza is volt.</p> -<p>Ez volt az első est, melyet persa födél alatt töltöttem, s a -szokások bizarr képe, bárha a lakosok törökök, s nemzetiségi -szempontból közelebb kellene állaniok az oszmanlikhoz, nagyon -meglepett. Az azerbajdzsani élet, mint itt a legelső estén láttam, -a tatár és persa szokások vegyüléke. A török jellem egyenes modora -a persa müveltség mázával van bevonva, de az eredeti szin, igen -sokszor keresztültör rajta. A persa finomság és udvariasság -egyébiránt igen roszúl áll ezen embereknek; mert valamint nyelvük -soha sem tudja az irani beszédet elég hiven utánozni, ép úgy a -persa szokások utánzásában is rendkivül ügyetlenek.</p> -<p>(Junius 5.) Igen korán utnak indultunk, s minthogy a mai napon a -nem mindig egészen biztos Karaajnei hegységen kellett átmennünk, -örmény utitársaim czélszerünek látták néhány fegyveres lovast kérni -fedezet gyanánt. Az út majdnem egészen elhagyatott vala, de azért -semmi különös sem ért bennünket. Karaajnet kora délután elértük, s -nagyon örültem, midőn egy átellenünkben fekvő házból zenehangok, -fegyverdurrogás és örömkiáltások <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> hangzának elő, s arra -figyelmeztettek bennünket, hogy ott valami ünnepély tartatik. Azon -kérdésemre, vajjon részt vehetek-e benne én is, házi gazdám fia -azonnal a szomszéd házba vezetett. Épen lakodalmat ültek, s mikor -beléptünk, akkor érkezék meg a vőfélek nagy csoportja is, hogy a -menyasszonyt az apai háztól férjéhez vezessék. A ház elé érkezve, -jöttükről egypár lövéssel adtak jelt, a menyasszonyt aztán erre -vörös fátyolba takarva, kivezették, kit a két első vőfél, nem igen -gyengéd kézemelintéssel, lóra segített. Bárha be volt burkolva s -redős ruhákba borítva, a fiatal hölgy elég erősen megült a -nyeregben, nagy tömeg zajongott körülötte s mig az asszonyok -karéneket éneklének, mely mindig ezen refrainnel végződik: „A barát -barát maradjon, az ellenség megvakuljon, oh Allah!“ a menet halk -léptetve vonult a vőlegényes házfelé. Én is a csoport közé -vegyültem, sőt még az asztalnál is kaptam helyet, de az ételek -elhordatván, a szokásos ajándékgyüjtés alkalmával busásan meg -kellett fizetnem az élvezetet. Ugy láttam, hogy a menyegzői -ünnepély Azerbajdzsanban nemcsak oszmanlikétól különbözik, hanem -eltér a persák hasonló ünnepélyeitől is, ellenben igen sokban -megegyezik a Turkomanok nászszokásaival, a mi ismét azt bizonyítja, -hogy a Persiában levő törökök leginkább azon turkoman rablók -utódai, kik a szeldzsuk fejedelmeket, hóditási pályájukon a -tatársivatagokról nyugat felé követék.</p> -<p>Este, házi gazdám ismerősei közül többen meglátogattak. Bárha -ezen falu a főut mentén fekszik, hol nincs szűke az utazóknak, az -idegent mégis száz és száz kérdés ostromolja. A török parasztok -sorsát általában igen magasztalák az övékhez képest (mely csakugyan -nem volt valami nagyon irigylésre méltó, a mint láttam). Abdul -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> Aziz szultánt a legnagyobb dicséretekre -méltaták, s nem egy kiváncsi azt kérdezte tőlem, igaz-e, hogy ő -valóban síita? Mert jónak és szunnitának lenni, ez olyan két -tulajdonság, melyeket Persia lakója nem tud együtt képzelni; -egyébiránt ez majdnem mindenütt igy van. A szeretett egyéniséget az -ázsiai mindig rokonnak tartja, s Irán nem egy helyén hallottam, hol -az orosz politikát és kormányzást szeretik, miszerint egész -határozottsággal álliták, hogy ő felsége a minden oroszok czárja, -titkos síita volna.</p> -<p>(Junius 6.) Mikor Karaajneből a legközelebbi állomásra, Tsurukba -menendők, napfelkelte előtt korán utra keltünk volna, valami két -órányira az elhagyott állomástól a közeli hegység mélyedéséből -különös csaholás és vonitás hangzott felénk. Épen egy magaslaton -állottunk – a kis utitársaság egy lépést sem tett odább, s persa -kiséretünk lövésre tartá készen fegyverét, mind aggodalmasabb -szemekkel tekintve a mély út torkolatára. A csaholás mindig -hangosabbá vált, s egyszerre gyönyörű szarvas csörtetett elő, két -üldöző farkassal nyomában. Ez a tünemény felvillanyozta a -vadászat-kedvelő persákat. Ketten előre ugrottak, mindenki feszült -kiváncsisággal nézett s bárha sebes nyargalvást rohantak is, -egyikük oly ügyesen czélzott, hogy a büszke agancsú vad abban a -pillanatban összerogyott. A lövés megijeszté a farkasokat s -elszaladtak, de a midőn a csend lassankint megint visszatért, s ők -éhségtől gyötretve, ragadmányuk veszteségét el nem feledheték: -méltó csodálkozásunkra az egyik ismét elősompolygott. A vadászok -hagyták jönni nyugodtan, s midőn már közel volna a szarvashoz, ő is -halálos golyót kapott, s ott terült le áldozata mellett. Ez aztán -általános örömet okozott a kis társaság minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -tagjának, leszállottunk, a szarvast felmetéltük, s ott nyomban -fanyársakra tűzdelve, pompás pecsenyét szolgáltatott. Csak a -legjobb falatokat vittük magunkkal, a többi, valamint a farkas is, -ott maradt.</p> -<p>(Junius 7.) Csurukból még hét óráig tartó út vezetett Khojba, -Persia egyik jelentékeny városába – s az elsőbe, melyet a nyugatról -jövő utazó ér. Khoj különösen bájos és varázsszép völgyben fekszik, -s bárha már előre nagy hirét hallottam, mégis a virágzó -földmivelés, a leggyönyörűbb zöld mező, kivált pedig a másfélóra -hosszant tartó fasorozat, valósággal elragadtak. A kép annyival -inkább is meglepő volt rám nézve, a mennyiben a leggazdagabban -viruló fák, s a legtarkább virágokkal ékeskedő mezőség, az első -igazi keleti tavaszkép élvezetében részesitének. Maga a város is, -kiválólagos keleti jellemével, egészen uj volt előttem. A török -városokon kisebb-nagyobb mértékben mindenütt észre lehet venni a -nyugattal való érintkezést, de itt minden olyan tisztán keleti, -mint 1000 évvel ezelőtt volt, olyan, mint a minőknek az ezeregy -éjszaka tündérmeséi festik a keleti városokat, egészen olyan, mint -a minőnek én a keleti városi életet képzelém. Hogy e meglepetés -alatt, melyet Khoj okozott, nem a szépnek és fenségesnek benyomását -értem, azt talán emlitenem sem kell a nyájas olvasó előtt. Khoj -egészen keleties, s mint ilyen, házai, utczái, a különböző -viseletek, kiváltképen pedig a bazárok, nagyon meglepik itt a -Konstantinápolyból jövőt. A bazár valóságos elfogadási terme a -keleti városoknak, melyhez a magánházak mintegy hálószobákat -képeznek, mert a mig az egész világ nappal amaz elsőkön -sürög-forog, ez utóbbiakba csak éjjelre vonul vissza. A bazár-élet -itt egészen régi fényében mutatkozik, mig Stambulnak hasonló -épületeit az <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> európai befolyás talán kényelmesebbekké -tette ugyan, de eredetiségükből egészen kivetkőzteté. S a ki -Khojban a délelőtti órákban látta a szük, hüvös utczák -járás-kelését, adók és vevők taglejtéseit, a különböző szöveteket, -fegyvereket s élelmi szereket, a hullámzó tömeg viseletét, be kell -vallania, hogy Konstantinápoly bazárjai keleties jellemvonások -dolgában nagyon szegények.</p> -<p>Az első tekintet valósággal elbüvölt, és sokáig nem tudtam -megválni e sajátságos látványtól; olyan lárma, olyan zaj, olyan -kiabálás volt ez, minőt még soha életemben nem hallottam, s midőn -az egyik kúpozott helyiségbe léptünk, a hol mintegy harmincz -kolompáros dolgozott serényen az üstökön, alig tudtam hová lenni -bámulatomban, látva, hogy e pokoli zaj közt két gyermek-iskola -létezik, valami üresen maradt hajlékban rögtönözve. A tanitó, -hosszú, vékony suhánggal felfegyverzetten – hihetőleg azért -ilyennel, hogy a legutolsó sorban ülőket is megcsippenthesse – ott -ült a félhold alakban elhelyezett gyermekek között, s habár én -egészen közel állottam is az iskolai helyiséghez, s több perczig -hallgatóztam, egyetlen egy szótagocskát sem tudtam kivenni. Mind a -tanitónak, mind a tanítványoknak olyan felfujódott képük volt a -kiabálástól, mint a kanpulykának, ereik kifeszültek, s mégis azt -mondják, hogy a tanitó tisztán meg tudja különböztetni, ha egy-egy -arab szót (olvasmány és tanulmány a koran lévén) a tanitványok -roszul hangsulyoznának. Olyasvalami, a mi előttem igazán -megfoghatatlan.</p> -<p>S ha már a bazár tekintete is megörvendeztetett, még inkább -meglepett azon csinos kis Karavanszerai, a melybe bevonultunk. -Törökországban és Arabiában az utazó mindenütt csak szennyes -Khanokra akad; azonban <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> itt Persiában, hol emberemlékezet óta -mindig igen sokat fordítottak a közlekedésre, a karavanszerajokban -olyan vendéglőkre talál az ember, melyek, már a mi keletet illeti, -semmi kivánni valót sem hagynak. Ezen épületek jobbára a bazaroknak -közepette fekszenek, s rendesen szabályos négyszögből állanak, -melynek minden oldala bizonyos számu czellákra van felosztva. Az -egyetlen fél kerek nyilás, mely mind ajtóul, mind ablakul szolgál, -az épület körül futó terrasse-szerű emelvényre nyílik, mely alatt -az istállók vannak, ugy hogy az utazó, ki az első emeleten lakik, -elláthatja maga alatt a földszinten lovát is. E terrasse legfölebb -4–6 láb magas s a tulajdonképi udvarba vezet, melynek közepén kút -áll, gyakran virágos kertecskével kerített. Valamint e czellák -nappal hüvös enyhelyet szolgáltatnak, ép úgy egyáltalában -éjjel-nappal a Karavanszeraj a legbiztosabb helyiség az utazó -számára. A kúpalakú bejárásban lakó dalundar (kapus) van megbizva a -rend fenntartásával, ő az érkező idegent már lováról, -nyeregszerszámáról felismeri, s kiki ehhez illő szállást nyer. A -lapos tetőkön éjjenkint őrök állanak, kik egyhangú kiáltásaikkal -elriasztják a tolvajokat, s igen ritka eset, hogy egy-egy -karavanszerajban tolvajlás történjék.</p> -<p>Minthogy e helyiségek gyakran az odavaló kalmároknak lakó- és -áruhelyekül is szolgálnak, az itteni életet majdnem szünetlenül -élénknek lehet nevezni. Nappal ott sürög-forog a járó-kelő tömeg a -boltok körül, a málhatömbökkel megrakott udvarban, – itt tevék s -öszvérekből álló hosszú menet érkezik, ott a másik épen most -távozik, házalók, koldúsok, Mollahk, gyermekek, asszonyok egyik a -másikat éri szünet nélkül, s ha az ember mind ehez oda képzeli a -persát, a mint vizi pipáját szippantgatva <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> nagy -csendesen ott ül czellája ablakában, a vad taglejtésekkel alkudó -tömeggel szemközt, – ugy némi halvány fogalma lesz talán a -karavanszerajok életéről. Minthogy épen a persák alkudozását, -adás-vevését emlitém, hozzá kell tennem, hogy e hevesvérű keletiek, -a rábeszélést illetőleg, még a khinaiakat is felülmulják. Mindjárt -a legelső napon volt alkalmam meghallgathatni, hogy egy -gyapjú-kereskedő, kinek a vevő a talált hiba folytán visszaadta -portékáját, hogyan kinálta meg ezzel amazt másodszor is. Költőnek -sem válnék szégyenére az a képbeszéd, melylyel áruczikkének -fehérségét, finomságát, gyengédségét elmagasztalá. Olyan tűzbe jött -beszéde közben, hogy képes lett volna a legmakacsabbat is -megrendíteni. A vele szemközt álló persa nyugodtan végig hallgatá s -azután azt mondá: „Barátom, teljesen igazad van, és szavaid, Isten -bocsássa meg bűnömet, oly igazak, mint maga a Korán, de azért még -sem hihetem. Ám találja más olyannak portékádat, mint a minőnek -leirod, de nekem hibás az, és igy kénytelen vagyok visszaadni.“ -Valóban hihetetlen, hogy a persa a legkisebb csekélységre mennyi -esküvést pazarol, mennyire bizonygatja saját életével, családja -életével, a király diademjével, Fatima ártatlanságával, Huszein és -Ali szentségével stb. s hogy az embert valami ilyes alkalommal -busásan rá ne szedjék, csakugyan hasonlóképen persának kell -lennie.</p> -<p>(Junius 8.) Nehogy a másnap kezdődő Kurban Bajram-ünep -megakadályoztasson bennünket utunk folytatásában, másodnap estefelé -már eltávoztunk Khojból s még ugyanekkor Szeid Hadzsi Aga faluban -szállottunk meg, melynek lakosai csupa Szeid-ek, tudniillik a -próféta utódai. Ezek az urak, kik származási gőgjük folytán egész -Persiában a legszemtelenebbek, kiváltképen az idegennel -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> szemközt oly követelők, hogy az embert -végre is kihozzák sodrából. Bármily gazdagok legyenek is, azért -mégis koldulnak mindenütt. Nem alamizsnát kérnek, hanem valóságos -adót, melylyel nékik mint az Izlam feje utódainak mindenki -tartozik. A szentség leple alatt sokszor a legnagyobb bűnöket -követik el, s a nép nem igen meri tőlük számon kérni tettüket, -azonban a hatóság nem oly nagyon aggályos, s a mint hallottam, a -tebrizi kormányzó, az egész világ szörnyűködésére, egy rablást -elkövetett szeidet, elégetés általi halálra itélt. A Mollahk -kifogásokat tettek, de a kormányzó azt mondá: „Ha igazi szeid, -akkor ugy sem fog elégni“, s a bűnöst csakugyan lángokra -vetteté.</p> -<p>Későn érkezvén, az éjet egy üresen álló juhakolban -kényteleníttettünk tölteni. Egyébiránt a néhány órai nyugalmat, -melyet ezen helyiség nyujtott, igen drága áron kellett -megfizetnünk, mert a midőn másnap reggel a világosság első -sugarainál egymás szemébe néztünk, úgy találtuk, hogy mind -valahányunk arcza tele van nagy vörös foltokkal. Ugyanilyenek -boriták testünk egyéb részeit, s ezek azon látogatásnak valának -eredményei, melylyel bennünket a mult éjjel a juh-kullancsok, éji -szállásunk régibb lakói megtisztelének. Valamint én magam is -csodálkozom még most is azon mély álom fölött, melyből sem engem, -sem utitársaimat még ez állatok marása sem tudott felébreszteni, – -bizonyára ép úgy csodálkozik az olvasó is; de a több órai lovaglás -csodálatos hatással van az alvásra, s az állomásra fáradtan érkező -utast talán csak a skorpió tudná nyugalmában megzavarni.</p> -<p>(Junius 9.) Ezen faluból utunk hegynek felfelé vezetett, sziklás -földön, s gyakran igen keskeny hegyi ösvényeken, <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> bárha -az utak itt már rendesebbek s jobb karban tartatnak, mint -Törökországban. Ugyanezen utat, a mint hallám, egy khoii gazdag -czukor-kereskedő saját költségén hozatta rendbe, s az ilyen példák -nem ritkák Persiában.</p> -<p>A gazdag, a ki jó emléket akar hagyni maga után, ezreket áldoz -egy-egy út elsimitására, egy karavanszeraj vagy kút épitésére, s -Iran közlekedése nem egy könnyebbségét ezen régi szép szokásnak -köszönheti. A nap nem tünt még fel, midőn már a magaslatra -jutottunk. Lapos táj volt ez, meglehetősen kezelt rétekkel és -szántóföldekkel. Balról a hajnalpir bibortengeréből a nap -kiemelkedék aztán; csendesen lovaglék, szemeimet a természet szép -játékán legeltetve s mily nagy vala meglepetésem, midőn -körültekintvén, a hegy túloldalának aljában bájoló tavat láttam -egyszerre magam előtt terülni, a legtisztább azurkék tükörrel s -közepette phantasztikus szigetekkel. Ugy látszék, mintha az egészet -varázsolás állitotta volna elő, s még mielőtt földabroszomat -elővehetém vala, utitársaimtól már is meghallám, hogy ez a szép -Urania-tó, mely más néven Derja-i-Sahi (királyi tengernek is -neveztetik. A tó, az őt minden oldalról környező s a jelen -évszakban még hólepte tetejű hegyeivel, valóban leirhatatlanúl szép -vala, s ismételve meg kell jegyeznem, hogy azt a mélységes mély kék -szint, minőt ennek sima tükre mutatott a hajnal keltekor, sehol -többé azután az egész keleten nem találtam. Már három hete nem -láttam tengert, nem csoda tehát, ha ezen tekintet az Euxinust és a -festői Bosporust idézte fel ujra lelkemben.</p> -<p>A lemenet még meredekebb, mint a feljövet volt, s valami -félórányi távolságban lehet a parttól. Innen balra tértünk el, s -meglehetősen jól müvelt, de sok helyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> -sziksóval boritott térségen haladván át, jó déltájban Shehva faluba -érkezénk. Itt épen a Kurban Bairomot ünnepelték, azonban a lakosság -oly szegény, hogy alig kaphattunk kenyeret, husra vagy más egyéb -élelmi szerekre pedig gondolnunk sem lehet. Másnap (Junius 10.) -Dize Halilba mentünk, jobbadán sóboritotta vidéken át. Köröskörül a -természet igen szegény s a szemnek nem igen van más mi egyében -gyönyörködnie, mint a távoli Urumia-tóban. 11-kén reggel végre -mocsáros csatornák által szegdelt tájon haladtunk át Majinon -keresztül Tebriz felé, Azerbajdzsannak fő-, Irannak pedig -legnagyobb kereskedő városa felé, mely most egyszersmind az én -utamnak is legalább egy ideig, végczélját képezé.</p> -<p>Tebriz, Irannak a középkorban oly nevezetes városa, a helagidak -s más egyéb tatárfejedelmek székhelye, távolról ép oly kevéssé vala -meglepő, mint Khoi. Kertekkel gazdagon megrakott területén, itt-ott -látszott egy-egy keresztül döledezett mecset kék kupja, vagy valami -hajdan pompás épület puszta romja, s ha nincsen az a gőzkör, mely a -levegőt a város fölött megsüríti, ugy az utazót semmi sem -figyelmezteti arra, hogy Persia második városához közelít. Minél -közelebb jutottunk, a levegő annál nyomasztóbb, forróbb lett, s -bárha persa utitársaim a Tebriz szó (láz-üző) etymologiai -magyarázatával a város rendkivül egészséges éghajlatáról akartak is -meggyőzni, mégis komoly aggodalom szállta meg lelkemet, midőn a -kertek és romok magas agyagkerítései között, hol a melegség már -kiállhatatlanná kezde válni, mintegy másfél óráig kellett -vonulnunk, míg a város belsejébe juthatánk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Midőn a tömkelegszerű, keskeny, görbe utczákon a bazár felé -vettük utunkat, képzelőtehetségem minden élénksége daczára, sem -valék képes ezen roppant romhalomban a régi Tebriz legparányibb -képecskéjét is magam elé varázsolni, melyet állitólag a hires Harun -el Rasid hitvese alapitott volna, mely a maga idejében Rhageszszel -versenyzett; s melynek szépitésére Gazan Khan oly sok gondot -fordított. A mogul főváros hajdani pompájának legkisebb nyomát sem -találtam s csakis – már az ős hajdankorban magasra emelkedett -kereskedelmi fontosságáról szereztem magamnak némi fogalmat, midőn -a még mindig tekintélyes bazárokon halkléptetve -keresztüllovagoltam. A mit Khoiban találtam, az a tebrizi -bazárélethez képest még csak miniatur-képecske. Itt százszorta oly -nagy a lárma, a zajongás, a kiáltozás, nem hiába hogy mind e -napiglan legnagyobb kereskedő városa egész Irannak, mit a bazárok -is megbizonyitanak, melyek az egész ország e fajta épületeihez -hasonlítva, kétségtelenül a legnagyobbak. Miután azt ajánlották, -hogy az Emir karavanszerajban, mint a legszebben és tágasabban, -vegyek szállást, majd egy órahosszat kellett a bazáron -végigvonulnom, mig oda juthaték. Mint az eféle látványokhoz -szokatlan ujoncz, majdnem roszul éreztem már magamat, az itt-ott -túlságosan sürű tömeg, a keresztül-kasul <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> vonuló, -hosszú sort képező megrakott öszvérek között, minden lépten-nyomon -veszedelmes összeütközéstől féltem, hogy vagy engem üt meg valaki, -vagy én ütök meg mást, s ha visszagondolok rá, hogy a vadul üvöltő -dervisek hogy szökdelének előttem e roppant zűrzavarban, s hogyan -hajigálták a levegőbe éles fejszéiket, meg ujra elkapva azokat: még -most is valóságos csodának tartom, hogy én mint tapasztalatlan, -minden ámulásom és bámészkodásom daczára, hogyan juthattam oda -sértetlenül a fenebb emlitett szép karavanszerajhoz.</p> -<p>Örmény utitársaim szerény czellát rendeltek számomra, s minthogy -ők rendeltetésök czélját immár elérték, csakhamar megváltak tőlem -azzal az igérettel, hogy másnap felkeresnek és szülővárosukban ők -maguk lesznek vezetőim. Az elválás nehezemre esett, mert a kik -keleten huzamosb ideig együtt utaznak, azok végre egészen rokonok -gyanánt tekintik egymást, s engem a válás annyival is inkább -fájdalmasan hatott meg, minthogy e becsületes jó emberekben, -nemcsak utitársakat, hanem jóakaratú Mentorokat is találtam ázsiai -utam első szakaszában. Mikor ők eltávoztak, késő estig ott ültem -szobácskám ajtajában, – részint fáradság által visszatartóztatva, -részint pedig a végett, hogy a körülöttem zsibongó életet -bámulhassam. A helyi szokáshoz hiven, csakhamar kiváncsi csoport -gyülöngött körém, egyik kereskedőnek tartott s árúczikkeit ajánlá -fel, másik pénzváltónak nézett s azt kérdezé, vannak-e beváltani -való imperialjaim vagy kopekeim, a harmadik, ruházatomról itélve, a -teherani követséghez tartozónak gondolt s szolgálatát kinálá, s -valóban fárasztó, a mennyit ki kell az ujonnan érkezettnek állnia -egy ilyen persa karavanszerajban ez örökké <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> éber -spekulansok ostromától. Csak késő este, midőn lassankint minden -elcsendesült, élvezheték nyugodolmat. Minthogy eddigelé örményekkel -utaztam együtt, még csak a mai volt az első est, midőn vacsorám -elkészitésével tulajdon magamnak kellett foglalkoznom. Ettől a -fáradságtól meg akartam kimélni magamat, s az egész Persiában oly -hires tebrizi csilau-t (ris-étel) kóstolám meg, egy adag -Lule-Kebab-bal (nádpecsenye), vagyis vékony vesszőre felszúrt, -zsirból kisütött vágott hussal, de ezeket az eledeleket igen -nehezeknek találám s már másodnapon saját kezemmel fogtam hozzá a -magammal hozott főzőeszköz használatához, azonban bárha a -szakács-müvészet első próbái nem sükerültek is valami nagyon -szerencsésen, mégis a tulajdon magam által készitett ételek -izletesebbek s egészségesebbek valának. Sokkal nyomasztóbb volt -azonban rám nézve az esti órák magányossága, de persa szomszédaim -nyájassága ezen is segített, s az ország szokásainak és nyelvének -ismerete csakhamar mindenütt barátokat szerzett.</p> -<p>Tebrizben két hetet tölték, először azért, hogy a megtett út -kiállott fáradalmait egészen kipihenjem, másodszor pedig azért, -hogy Persia ezen második fővárosában huzamosabb tartózkodásom -folytán mind az azerbajdzsani tájszólás sajátságait, mind a siíta -felekezet legszembetünőbb speczialitásait, a mennyire csak -lehetséges, megismerjem s hogy e tekintetben igen sok ujat és -érdekeset tapasztaltam, az könnyen érthető. Huzamosb évekig -szakadatlanul szunnita körökben élvén, mindenekelőtt az itt talált -vallási viszonyok különbözése vonta magára figyelmemet. A siíták az -Iszlam protestansai, igy hallottam s olvastam gyakran, s iparuk és -szellemi fensőbbségük hire csakugyan ilyest sejtetett is velem, de -mily nagy volt <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> bámulásom, midőn már a legelső napon -minden lépten-nyomon sokkal vadabb fanatismust, sokkal kirivóbb -álszenteskedést találtam itt, semmint Törökországban. A koran -eltérő magyarázata, s az a körülmény, hogy Persia Iszlamja sokkal -elválasztottabb maradt minden nyugati elem befolyásától, mint a -törökországi, ezekben keresendő annak oka, hogy a siíta felekezet -sokkal inkább fentartotta a kegyesség magamagának ellenmondó számos -fogalmát, s igy itt minden színlelt szenteskedés mellett sokkal -kevesebb benső vallásosság létezik, mint az Iszlam akármely egyéb -követőinél. Nagyon meglepett mindenekelőtt a persák azon -tartózkodása, melylyel az európaiakat kerülik, s az a törvény, hogy -ha netalán az ő ruháik csúcsa, az európaiét érintené véletlenül, -már ezáltal is nedzsisz-szé (tisztátalanná) lesznek, s -haladéktalanul fürdőbe kell menniök, nekik, kikben a többi között, -mindjárt másnap e következő vonásokat tapasztaltam: A karavanszeraj -közepén itt is, mint mindenütt, vizmedencze áll, eredetileg kegyes -mosdások czéljából, – s ime, míg az egyik a kut egyik sarkánál -szennyesét mosta ki, a másik félig cserzett bőreit áztatá, a -harmadik egy csecsemőt mosdatott teste különböző részein: a másik -oldalon emberek álltak, kik nagy áhitattal fogtak hozzá vallásos -mosdásukhoz ugyanezen vízben, sőt egy szomjazó leguggolt az egyik -sarokban s a zöldes setét nedvet, nagy ihlettséggel szürcsölé két -marokra. Meg nem állhatám, hogy hatalmas „Pfui“-t ne kiáltsak -feléje; de a persa oda fordult hozzám, tudatlannak nevezett s -kérdé, vajon nem tudom-e, hogy a Seriat szerint (szent törvény) a -120 itczénél többet tartalmazó viz vak, – azaz olyan, mely nem -lehet szennyessé és tisztátalanná. S ezek az emberek azon -véleményben vannak, hogy még a legeslegtisztább <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> -európainak illetése is, nagy mértékben be fogná őket -szennyezni!</p> -<p>S ha fanatismusról szólok, vajon hogy ne emliteném azt a -csodálatraméltó Dervist, ki esetlegesen épen akkor utazott itt -keresztül, az egész bazart bámulatra ragadta, s mint eredeti -tünemény, előttem is örökké feledhetetlen marad. Ez az ember, -teljesen meg levén győződve Alinak az első khalifaságra tartott -jogos igényéről, már, a mint hallám, harmincz esztendővel azelőtt -azt a fogadást tette, hogy beszédszerveit egész életén át mi -egyébre sem használja, mint az „Ali, Ali“ névnek kiejtésére, mi -által több mint 1000 évvel azelőtt elhalt Khalif legbuzgóbb -párthive gyanánt fogja magát megbizonyitani. Odahaza, nős lévén, -nejéhez, gyermekeihez, barátaihoz, rokonaihoz semmi egyéb szót nem -intézett, csak azt: „Ali, Ali“, ha ételre, italra, vagy bármi más -egyébre volt szüksége, megint csak: „Ali, Ali“, ha a bazáron -valamit venni vagy kéregetni akart, megint csak: „Ali, Ali“, ha -valaki bántalmazá vagy megjutalmazá, ismét csak az „Ali, Ali“ név -hangzott ajkairól.</p> -<p>Buzgóságában az utóbbi időkben annyira ment, hogy lóháton ülve, -eszeveszettként egész nap az utczákon rohant fel s alá, a levegőbe -magasan botot dobált fel s vadul kiáltozá: „Ali, Ali“; hogy ezt az -embert fél szent gyanánt tisztelék, könnyen elgondolhatja mindenki. -Egy városba érkezvén, a legelőkelőbb s leggazdagabb ember -istállójába ment, s kétszeres „Ali, Ali“ kiáltására, gyönyörű, -felnyergelt lovat kapott ajándékba, rögtön felpattant rá, s rohant -utczáról utczára, vadul üvöltve szokott mondását: „Ali, Ali!“ -Öltönye vagy egészen fehér, vagy zöld vala, s még botja is ezen -szinek szerint változott. S mintha még most is látnám, hogyan állt -meg az Emir <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> karavanszeraj kapuja előtt, s a -rettenetes bazári sürgés-forgásba villogó szemekkel, olyan erővel -bele kiáltott, hogy fején és nyakán erei megdagadtak: „Ali, Ali!“ -Leirhatatlan csodálkozással ültem egykor valami öt perczig e -különös férfiúval szemközt. Hallgatott ugyan, de a harmincz évi -megszokás olyanokká alakitá ajkait, hogy még némaságában is „Ali, -Ali“ nevét vélte az ember szájából kihangzani.</p> -<p>Csak akkor, miután nehány napot töltöttem Tebrizben, lőn -világossá előttem, milyen igazi keleti elem között élek, s hogy a -távoli Stambul, a keleti világ ezen tarkára festett függönye a -keletnek csupán hamisított, s félig-meddig európaivá tett képét -mutatja. A kelet minden meglepetéseivel, tetszett ugyan az első -pillanatra, de csakhamar visszakivántam a nyugati életet, s igen -nagy volt örömöm, midőn a karavanszerajban, Würth és Hanhardt urak -személyében, derék sveiczi németeket s müvelt európaikat találtam. -Erővel azt akarák, tegyem át szállásomat hozzájuk, de ezt -megköszöntem, s csak asztaluk szives felajánlását vettem gyakrabban -igénybe. Általuk megismerkedtem egyéb, itt lakó európaiakkal is, s -kimondhatlanul jól esett, ha a nyugati czivilizáczióról, nyugati -nyelven folytatott hosszas társalgás után, valami persa -társaságban, ismét effendivé alakulhattam át. Ez az átmenet, egyik -társaságból a másikba, már Stambulban is igen kedves volt előttem, -de kivált itt, különösen sok élvet nyujtott. A persa világ csodálta -ugyan azt a benső viszonyt, melyben az európaiakhoz állok, de -tudták, hogy a szunniták, mint a kikhez tartozónak véltek engem is, -nem olyan nagyon szigorúak a más hitűekkel való érintkezést -illetőleg, legalább senki sem tett ezért soha valami szemrehányást. -Míg európai barátaim, némely <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> helyi viszonyt és -erkölcsöt, az ő felfogásuk szerint közlöttek velem, ezeket azután a -benszülöttek világánál is megtekintém, s ha az olvasó kétszinű -szerepemet talán hibának mondja is, be kell vallanom, hogy e -gáncsot szivesen elviselem azon élvezetért, melyet az itteni -szokások és életre való helyes belátás nyujtott, tapasztalataim -azon tömegeért, melyeket a keleti népek felől, a Bosporustól mind -egész Szamarkandig szereztem magamnak.</p> -<p>Sok érdekes adatot hallottam Bokharáról s egypár európai -utazóról, kik odamentükben ezt a várost útbaejtették. Az akkori -angol konzul, Mr. Abbot, testvére azon hires Abbot kapitánynak, ki -Herattól Khiváig utazott, ennek sok nevezetes kalandját elmondá -nekem, s általában mindenek leplezetlenül kijelenték, kételkednek -tervem kivihetőségén. Az ő állitásuk szerint ily nagy nehézségekkel -járt a Közép-Ázsián való átutazás. Az eredeti doctor Wolf Józseftől -– vagy, mint egy gunyoros kritikus nevezé: a baireuthi pápáról – is -sok furcsa történetet hallottam. Ezen Wolf József ugyanis, mint ezt -a hazai olvasó már ismeri, nemcsak kétszer utazta be Bokharát, -hanem saját állitása szerint az ottani Khant, és minden kegyes -Őzbeget, valóságos apostoli buzgósággal a keresztyén vallásra is -akart téríteni. Ez utóbbit azonban, mit anglikán barátai hisznek -ugyan, én részemről bátor vagyok kétségbe vonni, hogy azonban -kétszer volt Bokharában, az való igaz, s annyival is inkább -csodálatos, mivel ő a legfélénkebb emberek egyike, s még e mellett -a szükségesebb nyelvekben is járatlan volt. A mi azonban a -fanatikus mohamedanokkal szemközt leginkább hasznára vált, az, -öltözetének hihetetlen elhanyagolása s különös hajlama a -szennyességre, egyszóval azon körülmény volt, hogy ő a dervisek -hűséges képmása. Nem is <span class="pagenum"><a name="Page_121" -id="Page_121">-121-</a></span> nevezték sehol másnak, csak dervisi -frengi (európai dervis)-nek, s minthogy keleten az e fajta -emberektől igen sokat eltür mindenki, mit másnak ugyan nem volna -tanácsos mondania, ugy Dr. Wolf Józsefet is, vagy a mint ott -nevezék, Mollah Juszufot, türelmesen hallgatták mindenütt. A többi -között azt mondják róla, hogy az angol követet, Sh… ezredest nem -csekély zavarba hozta, midőn ez őt Persia királyának bemutatá, s a -doktor alig lépett be a minden siíták fejének elfogadási termébe, s -ez hogylétéről tudakozódnék, ő azzal felelt, hogy haladéktalanul -keresztyén hitre akarta a királyt tériteni. Apostoli buzgalma – -melylyel maga dicsekszik legjobban – még akkor sem hagyta el, mikor -Khoraszszanban, tél közepén egy kurd csoport megrabolta, s minden -ruhájától megfosztván, órákhosszat ott állatá a szabad sivatagon, a -vadul süvöltő őszi szélnek közepette. Az ihlett missionarius, saját -szavai szerint, vaczogva nem könyörületességért esedezett, hanem -még fél fagyottan is a holy Gospel-t (a szent Irást) prédikálá – -természetesen angol nyelven – a vad kurdoknak. S oh csodák csodája! -azok megtértek, sőt útnak ereszték.</p> -<p>Hasonló csodákat tett a Turkomanok között is. Egyszer egy régi -nadrágért adták el, máskor béna szamárért cserélték be, de gazdáját -mindig jó útra térité (ismételve mondom – a nélkül, hogy annak -nyelvét tudta volna –) visszanyerte szabadságát s Bokharába ért. -Itt teljes papi ornatusban, nyitott bibliával tartá bevonulását s -az ép oly fanatikus, mint kényurilag vad Naszvullah khan nem tett -neki egyebet, csakhogy szörnyűképen ráijesztett, tisztjei pedig -tetemes pénzösszeget csikarván ki tőle – világnak bocsáták. A mint -tebrizi barátaim beszélték, egy kegyes nőegylet (mert Anglia -hölgyeinek kiváltképen <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> kedvencze volt) egész ládára való finom -fehérneműt küldött ide számára, a mire nagy szüksége is volt. -Mindazáltal azon apró állatkáktól, miket Közép-Ázsiából magával -hozott, alig lehetett őt megszabadítani. Csodálatos -szórakozottságáról is eredeti történeteket beszélnek. Ha sok -rábeszélés után végre szobájába ment, hogy inget váltson, valami -félóra mulva egészen az előbbi állapotban jelent meg ujolag, s az -inget, feledékenységből zsebkendő gyanánt zsebébe dugta s -használta. Máskor megint vasárnapi alkalommal a gyülekezet szine -előtt szószékre lépvén, papi palást helyett, szórakozottságból, női -köpönyeget kerített nyakába. Sokat irtak már róla, de még többet -lehetne elmondani, mert dr. Wolf, valóban minden tekintetben -eredeti és ritka ember volt.</p> -<p>E nagy persa kereskedő városban eltöltött első napjaim igen -gyorsan s kellemesen folyának, s társaságom majd európaiak, majd -ázsiaiak között váltakozván, elegendő szórakozást nyujtott. Ehez -még két más körülmény is járult, nevezetesen az első, hogy épen -ittlétem alkalmával rendkivüli ünnepélyek tartattak, s a második, -hogy azokban én is részt vehettem. Az ujonan kinevezett Veli Ahd -(trónörökös) első ünnepélyes bevezettetése teljes mértékben -feltárta előttem a persa etiquettet és fényüzést. Muzaffar-ed-din -Mirza, a király kilencz éves fia, ki az itteni szokás szerint kora -ifjuságától kezdve trónörökösnek választatván, e gazdag tartomány -kormányzójaként szerepelt, épen e napokban vala nyilvánosan -feldiszítendő a khalattal, a királyi diszöltözettel. Az egész város -talpon volt. Az ünnepélyek több napig tartának, s igazán felettébb -kiváncsi voltam, midőn a legelső napon a nagy tömegtől környezett -Ala konak (fejedelmi lak, magas palota) kapuin át, a benső -udvarokba hatoltam, <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> mint a hol az ünnepélyes szertartásnak -véghez kelle mennie. Milyen tarka vegyülék, mennyi szenny és mennyi -gazdagság, milyen büszkeség és milyen nyomor tárul itt fel a szem -előtt! A bejárással szemközt álló fedett teremben ott ültek a -nagyok: a herczeg, a papok s a herczegi háztartás főtisztjei. Mind -valamennyinek arczán kimondhatlan komolyság ült, a redős öltönyökbe -burkolt testek magatartása, a kezek fontos mozdulata, a fejek -büszke hajtogatása, mindez azt mutatá, hogy keleten nem egyedül az -ozmanlik azok, a kik ünnepet tudnak ülni. Az udvarban köröskörül -két sor szerbaz (katona) volt felállitva, szomoruságos alakok s -európai egyenruhában, persa prémes süveggel. Mintha csak -vasvillával hányták volna rájuk a ruhákat, – de legnevetségesebbek -nyakravalóik voltak; egyik elől, másik féloldalt, a harmadik épen -hátul kötötte meg, – s hát még a gombok, kegyelmes Istenség! Az -egyik alul feledett ki hármat, a másik felül. Nem lehet valami -komikusabb, mint a persa katonák európai egyenruhában! S hát még ha -tisztelegnek! A vezényszó egyszerre hangzott ugyan fel, hanem a -fegyver még valami félóra mulva is mindig csörgött, mert ha az -utósó sor egyik másik legénye épen barátságos beszélgetésbe van is -merülve, midőn a „tisztelegj!“ szó felhangzik: van benn annyi -lelkiismeretesség, hogy a parancsolatnak, s ha mindjárt egy óra -negyed után is – engedelmeskedik. A kert egy egész oldalát -czukor-süvegek, különféle persa czukor-sütemények s édességek -tölték el, miket óriás-kondzsakra (fatálak) szokás felállitani, s -miknek Persiában semmiféle ünnepélynél sem szabad hiányozniok.</p> -<p>Középen emelkedék a trón, melyen a kilenczéves gyenge, halvány -kinézésű herczeg, komoly, mély fontoszágú <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> -arczczal helyet foglalt, mig gazdag kisérete körötte sereglett. -Mikor leült, hatalmas ágyudörgés hangzott fel, a katonai zenekar -háromszoros tust fujt, s ekkor megjelent a királyi követ a -diszöltönynyel, ezt, új méltósága jeleül, nyilvánosan a herczegre -teritendő. A ráterités aktusa után, a Sir-ü-khorsid gyémánt rendjel -feltüzése következék, azután pedig gazdag szőnyegek közül a -királynak vászonra festett arczképét leplezték fel. Ekkor felállt -az egész társaság, a herczeg tiszteletteljesen megcsókolá, s miután -az ujra befedetnék, ő is ujolag helyet foglalt. Erre megint -ágyúdörgés, megint kábitó zeneharsogás következék. Azután -magasrangú főpap lépett elő, ki Isten áldását könyörgé alá, erre -felolvastaték a királyi parancs fennhangon, azután pedig egy költő -jelent meg, ki a trónnal szemközt állittatván, az ujonnan -kinevezettnek dicsőitésére egy kaside-t (dicséneket) olvasott fel. -A szavalás modora egészen uj volt előttem s még jobban meglepett -mint magának a költeménynek bombasztikus tartalma. A ifju herczeget -majd gyengéd rózsához, majd tündöklő naphoz hasonlitá, majd drága -gyöngyhez, melyet a királyi családból halásztak ki s most Iran -koronának legdrágább ékességévé vált, – azután megint hatalmas -hősnek nevezé, ki egyetlen kardcsapással seregeket semmisít meg, -kinek tekintete előtt hegyek remegnek, kinek haragja lángjától -folyók száradnak ki, – egy szóval, használt olyan metaphorákat, -hogy a szegény kis gyermek, ha mindezeket megérti vala, bizonyára -remegni fogott volna saját maga előtt.</p> -<p>Miután az uj trónörökös a terem aljában egybegyülekezett -nagyokhoz lépett volna, a kolosszalis fatálak édességei pazar -bőkezűséggel osztattak szét a jelenlevő vendégek között. A -szermester ezen kivül még mindenkinek <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> különös -köszönetet mondott szives megjelenéseért, – s azzal az ünnepélynek -vége lett.</p> -<p>A fenebb emlitett ünnepélyek másodika Cerutti, olasz követ -fogadtatása volt, ki huszonöt tagból álló küldöttség élén ezen -utazott át Teheranba. Az olaszok, kik Persiával kereskedelmi -szerződésre akartak lépni, Konstantinápolyt jóval az én távozásom -előtt hagyták el, de ők a Poti és Tifliszen át vezető útat -választák, minthogy e gavallérok egynémelyike szivesebben halálra -rázatá magát valami orosz droske által, semhogy kiállja a nyeregben -való utazás fáradalmait. S ha érkezésük hire az itteni kormányzót, -illetőleg annak helytartóját Szerdar-Aziz-Khant s ugyszinte -valamennyi persa hivatalnokot örömre gerjesztett, minthogy egészen -neki adhaták magukat szenvedélyes tündöklési vágyuknak, az uj -királyság képviselőinek megjelenése az itteni európai kis -gyarmatot, még nagyobb örömmel tölté el. Hogy az elfogadásnál jelen -lehessek, én is ez utóbbiakhoz csatlakozám. Forró juniusi nap kora -reggelén valami két órajárásnyira lovaglánk eléjük a városon kivül, -s mikor oda érkeztünk, az egész küldöttség épen átöltözéssel -foglalkozott. A persák előtt teljes diszben akartak megjelenni, s -nem kevés időbe telt, mig 25 európai, kik részint a diplomatiához, -részint a katona-, kereskedő- s tudós-osztályhoz tartozának – -díszöltözékével elkészült. A nap magasan állt már, s a forróság -valóban szenvedhetlen volt, midőn ezen urak gazdagon felékesített -egyenruháikban, mellükön csupa rendjelekkel, tollas sisakokkal és -pompás kardokkal a város kapuin át bevonultak. Nekem, a távoli -Ázsiában, különösen tetszett az európai élet szemlélete, a persa -nézők közé vegyültem, hogy itéletüket kihallgassam s épenséggel sem -csodálkozám fölötte, hogy az egész ünnepélyes menet <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> csak -gunyos megjegyzéseket idézett elő a persáknál. A mit mi pompásnak -nevezünk, azt a keleti nevetségesnek tartja – s viszont.</p> -<p>Az ő szemeikben a mi kurta, testhez álló felöltönyeink a -legaesthetikátlanabbak; az ő fogalmuk szerint mind az, a mi -terjedelmes, redődús, sokat mutató ép oly szép, mint a mily -nyomorúságos hatású mindaz, a mi vékony s igénytelen. Az ő -pruderiajuk s álszemérmük szabta elveik szerint a test bizonyos -részeit el kell rejteni és fedezni, – s pedig az európaiaknál épen -ezek mutatkoznak a leghatározottabb körvonalokban, s igy a -keletinél csak visszatetszést szűlhetnek. A lovon ülőnek -erőszakolt, katonás tartása sem tetszik nékik, s ebben én is osztom -nézetüket, mert a mellét merően kifeszitő európai lovag valóságos -karikatura az oly sok kellemmel s lovát mégis oly büszkén megülő -keletinek ellenében.</p> -<p>Egyébiránt az ujonan megérkezett európaiaknak, az elfogadás -napján, valósággal pokoli útat kellett tenniök. Hogy a nép -kiváncsisága kielégíttessék, majdnem kétóra hosszat hurczolták őket -összevissza a városon, mig lakhelyükhez juthatának. De még itt sem -volt nyugodalmuk, mert az üdvözlők, s az ajándékokat hozó, de még -kövérebb ajándékokat váró szolgák csoportja, három egész napig -szünetlenül gyötörték őket. Ugy hiszem, nem csalódom, ha azt -mondom, hogy e heves vérű olaszok közül, kik egyébiránt nem -idegenek a pompázástól, csak egy is örömmel csatlakozzék valaha, -Persiában, a nyári hónapokban tartandó diszmenetekhez. Minthogy -ezen ünnepélyek között az örökös látogatásnak, viszontlátogatásnak, -kirándulásoknak, estélyeknek nem volt se végük, se hosszuk, – -lassankint az a vágy lopózott szivembe, jó volna utamat Teheran -felé folytatni. Tebriz igen érdekelheti <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> azt, ki -Iran kereskedelmi állapotait tanulmányozza, mert bárha a nyugati -határokon fekszik is, mindazáltal a jezdi, sirázi, iszfahani, -középázsiai, khoraszani, iraki s ugy szinte a bagdadi és kirmahsahi -utak itt folynak egybe valamennyien. Azon kereskedők, kiknek nem -áll módjukban a nyugati portékákat Konstantinápolyból hozatni, -Tebrizt tekintik a nyugati közlekedés rakhelyéül, mint a honnan -Erivanon, Tifliszen vagy Erzerumon át az ut a Feketetengerhez -vezet. Mai nap még, a régi szokáshoz hiven, minden félelmesség, -minden nehézségek és a török fenhatóságok minden hanyagságok -daczára, sokkal nagyobb a közlekedés a török területen, semmint az -oroszon át. Ez azonban nehezen fog sokáig igy tartani. Oroszország, -mely a fekete s a kaspi tenger között tervezett vasutja által -Persiat közelebb akarja hozni Európához, régi vetélytársán -veszedelmes csapást ejtend ez által. Mint általában mindenütt, ugy -keleten is a kereskedelmi út képezi a leghatalmasabb életeret, s -mig a bosporusparti álmos effendik a szép jövendő képeit csak -felgomolygó csibuk füstjükben akarják felfedezni: addig az éjszaki -Kolosz vaskarja, történelmileg nevezetes fáradhatatlansággal -munkálkodik minden irányban, déli szomszédjának előbb-utóbb -bizonyára bekövetkező romlásán.</p> -<p>Minthogy Persia bensejében a Tebrizhez vezető utak karavanok s -kisebb utitársaságok szakadatlan lánczolatától hemzsegnek, az -itteni szokás szerint egészen magánosan akarám folytatni utamat a -főváros felé, csupán az egy Csarvadar kiséretében, mint a hogy itt -a paripák és teherhordó-barmok bérbeadóit nevezik. Igen szerény -árért még sokkal szerényebb paripát bérlettem tehát, melyre -podgyászostúl felrakodtam s bucsút vevén a barátságos <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> európai -Koloniatól, junius 25-én, nehány órával napfelkelte után, -eltávoztam Tebrizből. Az a két hét, melyet itt töltöttem, -egyrészről mélyebben belevezetett ugyan a keleti világba, de -másrészről a nyugatiakkal való gyakori érintkezés által ujra -felelevenité bennem az európai élet emlékeit. Ennek következtében -meglehetősen nehéz volt az elválás, azonban a szilárd -elhatározottság eszméje csakhamar feledteté a közbejött episodokat, -s midőn a csarvadar társaságában, ki hasonlóképen megterhelt barmon -ült, meglehetősen élénk uton tovább vonulnék, az európai világ ezen -előőrsei, már másodnapon, jóformán végkép eltüntek a feledékenység -ködhomályában. Tebrizre nézve kielégitém kiváncsiságomat, s -képzelődésem most a főváros távoli képével kezdett játszadozni.</p> -<p>A főváros, az udvar székhelye, s a nevezetes országnagyjainak, -gazdagainak és tudósainak gyülpontja, daczára a bizonyos -csalódásnak, mégis mindig birt valamely különös varázszsal rám -nézve, s bárha a jobban és jobban előhaladó évszak mindig -kiállhatatlanabb melege, az egyhangú táj, s az a szegény mód, -melylyel utamat folytatám, nem nyujtottak is valami különös -élvezetet, mégis az az ujabbság varázsa, s az utazás és tovább -menés örökké fris élvezete testileg s lelkileg megerősitének, s a -szokatlan életmódot oly kellemessé tették előttem, minő az sohasem -volt annakelőtte. Sőt mi több, örültem s ohajtottam mindazon -eshetőségeket, melyek a nagyon igénytelen eszközökkel ellátott -utazót érhetik; örültem nekik, mert mindjárt utam elején azt -tapasztalám, hogy a keleten való utazásban, ha az ember e tájak -életét és erkölcseit akarja tanulmányozni, semmi sem lehet -előnyösebb, mint e szűken levő eszközök, semmi sem óvhat -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> biztosabban bármely veszedelemtől, mint -a kis táska és a szegényes öltözet.</p> -<p>A mi európai touristaink, követségi titkáraink és attaché-ink, -kik visszatértük után éleményeik előadásával vagy fényes -szalonokban, vagy irodalmilag is fellépnek, hihetőleg nevetni -fognak ezen állitásomon, de ám hozzák fel ellenemben a macska és -hús meséjét, én viszont azt mondhatom róluk, hogy az ő nézeteik és -felfogásuk, melyeket a keleti népek szokásairól és életéről -közlenek, engem még inkább nevetésre gerjesztenek. Keleten, hol még -a legzsengébb gyermekkorban is minden csak szinlelésen alapul, hol -minden igazságot, mint unalmast, izetlent s hasznot nem hajtót, -mellőzni szokás, hiába fegyverzi fel az ember a legélesebb belátás -üvegével szemét, a csalódást aligha el fogja kerülni. Ha látni s -tanulni akarunk, a népközt s a néppel együtt kell élnünk, jóban -roszban hozzá kell alkalmazkodnunk és simulnunk, mert a keleti, -csak a jelentéktelen és figyelemre nem méltó előtt fog az ő igazi -világosságában mutatkozni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>Trapezunttól egész Tebrizig állomásról állomásra pontosan -feljegyzett tudósitásokkal untattam az olvasót, s csak azért, hogy -azon munkák egy példányát mutassam be én is, minőkben számos utazó, -naplójának száraz tartalma szerint közleményt nyujt a meg tett -utakról. De igen jól tudom, hogy az ilyen eljárás, még abban az -esetben is, ha valakinek a legavatottabb toll áll rendelkezésére, s -bármi egyéb az olvasóra nézve, csupán csak nem kellemes. Aprólékos -élemények tetszhetnek ugyan a tourista felhevült kedélyének, de az -olvasó többre becsüli a megrövidített és összevont előadást, minek -folytán egész Teheranig mi is csak a legnevezetesebb helyeket s a -legjelentékenyebb kalandokat akarjuk ide iktatni.</p> -<p>Bárha indulásunkkor csupán az egy csarvadar volt is is -mellettem, hála az utak elevenségének, ritkán voltam mégis egy vagy -több kisérő nélkül. Majd nehány órányira csatlakoztam valami -csoporthoz, majd több napok tartamára egy-egy utitársasághoz, -egyszer-másszor aggodalmassá tett ugyan némely utazónak zordon, vad -tekintete, azonban szegénységem biztos fedezetűl szolgált, s a -biztonsághoz tartozó legszükségesebb czikkek, vagyis a mint tebrizi -barátaim mondák, a tekintélyesség emelésére magammal hozott -pisztolyok és puska mindig elegendő bátoritékul szolgáltak. Persák, -törökök, arabok, vagy bármely vallás avagy nemzet tagjai, szinte -rövid <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> idő alatt bizalmasakká váltak irántam. -Az állomásokon mindig a legszerényebb éji szállást kerestem fel, s -egypár napi gyakorlat után annyira beletaláltam magamat az egyedül -utazó szerepébe, hogy az annakelőtte nélkülözhetlennek vélt -társaság hiányát épenséggel nem éreztem.</p> -<p>Két nappal Tebrizből való távozásom után Turkmancsaj faluban -töltém az éjt. E hely azon békekötésről nevezetes, mely az -1826–1828-ki persa-orosz háborúnak véget vetett, melyben Paskievicz -orosz tábornok a tehetséges Abbasz Mirza herczeget és trónörököst -több izben, döntőleg megverte, s Irantól ennek éjszaki két -tartományát Nakhcsevant és Erivant elszakasztá, melyek mai napság, -mint az orosz hatalom előőrsei India felé, a kaukazuson-tuli -kerületbe kebelezvék. Megmutatták azt a házat, s még a szobát is, -hol e nevezetes szerződés aláiratott, melynek leglényegesebb -pontjai e következők: a) Persia átengedi Oroszországnak Erivan és -Nakhcsevan khanságokat, s azonfelül fizet Oroszországnak 20 millio -rubelt hadi költség fejében; b) A kaspi tengeren, melyet eddig a -persák eddigelé sajátjokul tekintének, csak orosz hajók járhatnak -ezután s azon a persa lobogó sehol meg nem jelenhet; c) A -persah-sah, mindazok számára (s pedig ezek nem voltak kevesen) -általános amnesztiát hirdet, kik e lefolyt háborúban Oroszország -részén állottak, s egy év tartamára kivándorlási szabadalmat enged -nekik; d) Az orosz alattvalók szerezhetnek maguknak Persiában fekvő -birtokot, a nélkül, hogy az ottani helyhatóságnak alávetve -lennének. (Ezt még eddigelé semmi más Mahomedan ország sem engedé -meg, s Törökországban a mi követségeink, nyugat minden tulnyomó -hatalma daczára nem valának képesek kivinni); e) Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> orosz -követeknek ezentúl saját országuk szokása szerint, szabad a persa -udvarnál csizmában, sarkantyúsan megjelenniök, s nem kell czipőiket -levetniök, mint a hogy a persa illemszabály annakelőtte megkivánta; -f) A gulistani békekötés alkalmával Oroszországnak átengedett, de -ettől utóbb ismét visszavett földrészek, a Persák által -Oroszországnak ismét visszaadassanak.</p> -<p>Megszégyenitő s megalázó béke volt ez Persiára, s a -sz.-pétervári udvar elég hatalmas boszút állt mindazon -erőszakoskodásokért, miket ellene egykoron Nadir sah elkövetett. -Egyébiránt e szerencsésen végződött hadjárat moralis győzelme, még -sokkal jelentékenyebb volt annak praktikus hasznainál is. Minden -paraszt, ki azon időben is élt már, mihelyt erről a háborúról van -szó, azonnal a legnagyobb tisztelettel és magasztalással fogja -emlegetni az orosz fegyelmet és igazságszeretetet, s bárha siíta ő -felsége ezen szeretett felekezet védura akarna is lenni minden -áron, ha már egyéni boldogságról van szó, itt mindenki irigyelni -fogja azon persák sorsát, kit ez idő szerint az orosz hatalmasság -alatt állanak. Turkmancsajtól egész Mianeig semmi nevezetes nem -történt velem, egy kis tréfa kivételével, mely a déli pihenés -alkalmával egy magánosan álló karavanszerajban esett rajtam. -Elmondtam már, hogy a siíták, valahányszor szunnita gyanánt léptem -fel közöttük, tőlem mindig Nuszkha-kat (talizmanokat) követeltek. A -többi között itt is egy siíta szeid mutatta be magát, ki is – -miután számára egypár mondatot irtam volna fel a koránból egy darab -papirosra, még egy pipa dohányt is kért tőlem azon erős fajtából, -melylyel tebrizi barátaim láttak el engemet. „Szeid – mondám neki – -te a gyenge kurdisztanihoz vagy szokva, az én dohányom nem fog jót -tenni neked!“ <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> De a zöldfejű zelota nem hagyott alább -kérelmeivel, s végre beteljesitém kivánságát. Azonban alig tölté -meg rövid pipáját, s more patrio alig nyelt el egypár szippantást, -már is hatalmas kábulás fogta el. Halálsápadttá lőn, hányni kezdett -s ki az udvarra rohanva, kiáltozá: „A szunni, a szunni -megmérgezett, segítség, siíták!“ Utána futottam. Már akkor ott -feküdt a földön, néhány persától környezetten, s igazán -szerencsésnek mondhatom magamat, hogy mentegetődzéseim ékesszólása -minden veszedelemtől megszabadított.</p> -<p>Magában Mianeban, mely még a 10-dik században jelentékeny város -vala, ma pedig nyomorult falucska, nem igen kellemes éjet -töltöttem. A mint hallám, ezen hely a hazája azon mérges -poloskáknak, melyeket Melehnek neveznek, s melyek az idegeneket nem -egyszer halálos sebekkel marják meg. Rendesen régi, omlatag -épületekben találhatók, s a kit megcsiptek, csak azáltal -szabadulhat meg a sulyos veszedelemtől, ha három egész hónapig, -minden hús- és sósételt mellőzve, csupáncsak édességekkel él. Utóbb -megtudtam ugyan, hogy az egész hazug mese-beszéd, s hiszem is hogy -az, de akkor a Melehektől való félelem az egész éjszakán át -gyötrött, ugy hogy szememet sem tudtam bezárni. E rovarokon kivül -Miane még nagyszámu kéjhölgyeiről is hires, kik ide az ország -minden részéről egybesereglenek s az átvonuló utazóknak felajánlják -bájaikat. Utitársaim ketteje, kik velem együtt szálltak meg, nem -tudtak ellenállni a csábitásnak, s engem kimondhatlanul meglepett, -midőn este, két harpiaszerű alak jelen meg, a leggroteszkebben -kifestve, utánok pedig egy pap jön, ki a Sziga-t (ideiglenes -házassági szerződést) olvassa fel, mert – elég csodálatos ugyan – -hogy e gyalázatos üzletet itt egészen törvényesnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> -tartják. Papok és hetairák osztoznak a nyereményen. Dorbézolók és -zenészek társaságában, közel hozzám a legundokabb orgia tartaték, s -hogy ezen éj hogyan eshetett nekem, kit a Meleh-k és a tobzódók -zaja egyaránt gyötörtek, ezt mindenki könnyen elképzelheti.</p> -<p>Alig várhatván be a következő hajnal hasadtát, másnap reggel -minden kiséret nélkül keltem át a Kaflankuh hegységen. Az út -meglehetős meredek és nehéz volt, ép úgy a túloldali alászállás is, -melynek aljánál a szép Kizil uzun folyó hömpölyög, s a mely fölött -igen jó kőhid vezet. A táj, változatossága s kivált pedig a -Persiában oly igen nélkülözött folyó megpillantása igen kellemesen -hatott rám, elannyira, hogy meg nem állhatám egy közeli romnak, -Kale-i Duchter (szüz vár)-nak árnyában ledőlni s szerény -reggelimet, jó ital folyóvizzel elkölteni. Midőn így, egészen -magánosan fekve, elmaradt csarvadarom elérkeztét várnám, rögtön -előtünt matrona lepett meg, ki nyájasan közelíte felém, s utam -czélja s állapotom felől oly bizalmasan kérdezősködék, mintha erre, -évek sora óta tartó ismeretség jogosította volna fel. Minekutána -pedig észrevette volna, hogy én irásban és a koránban jártas -egyéniség volnék, félrevonta redős arczáról a vászonfátyolt s -különös egy történetet beszélt valami csodálatos cziczuskáról, ki -ezen várat épitette, szerelmi viszonyáról és tragikus végéről, s az -európai regényiró, meglehet, igen alkalmas tárgyat talált volna -előadásában, de engem további utamon annyi ilyes történettel -tartottak, s azok mindannyian oly hasonlók egymáshoz, hogy az én -lelkemben bizony egy sem nyomódott be mélyen közűlök.</p> -<p>Nemsokára kisérőm is megjelent, s arról értesitett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> hogy -immár túl vagyunk Azerbajdzsan határán, s Khamszeba léptünk, -Irannak azon kerületébe, mely Pentapolis arab nevét, öt egymáshoz -közel fekvő városától vette. Khamsze volna leghiresebb Azerbajdzsan -után termékenységére nézve, de én ezt a jeles tulajdonságot, -legalább utazásom két első napján, nem fedeztem fel benne, mert -mind Zendsan állomás, mind az utána következő Nikbeh, nem egyebek -nyomorúságos falvaknál, melyek egyes egyedül a karavanokból élnek, -de földmüvelésnek viruló kertészetnek, legalább az út közelében, -sehol semmi nyoma. Nikbehben volt először alkalmam, egy Tazien vagy -Sebihen jelen lehetni, azaz olyan szini előadáson, melyek a -siítákat szunnita atyafiaik nagy boszuságára oly igen mulattatják. -Sok ilyen müvész-társaság van. A nagyobbak és ügyesebbek a -városokban szoktak fellépni, a kevésbé hiresek falukon, s igy ez -is, melyet ma láttam, ez utóbbiak közé tartozott. Egy nikbehi -gazdag lakostól 25 darab aranyat kaptak, ki hitsorsosainak lelki -épülésére áldozá fel ezen összeget. Huszein kedvelt tragoediáját -adták elő, de minthogy nem sokára úgyis kimeritőleg fogunk a -Taziekről szólani, legyen elég itt csak annyit mondani, hogy e mély -bánatos hangon elénekelt szép dalok első benyomása, a tragikusok -nem egészen megvetendő müvészete, az egész közönség meghatottsága, -a nők zokogása, sőt még a gyermekeknek is sirása, majdnem engem -magamat is könyekre indítottak.</p> -<p>Minthogy ezen helytől Zendsanig, e most emlitett kerület -fővárosáig már csak hat órai utat kelle tennem, még nap kelte előtt -indultam, hogy a várost hüvös reggeli időben érhessem. A midőn -csendesen lovagolnék, nemsokára egy persa csatlakozék hozzám, a ki -külsejéről itélve, a tanultak osztályához tartozott. Nagyon -meglepett, <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> midőn a nélkül, hogy azelőtt ismert -volna, egyszerre efendinek szólitott. Beszédes lévén, mint a persák -általában, félórai társalgásunk alatt, igen sok tárgyat -megérintett; elmondá hogy ő orvos, s így tehát nem Mollah, s épen -most tér vissza a környéken levő nehány betegének látogatásából. -Nemsokára utána jött szolgája is, gazdagon megrakott öszvérrel, -mely aszalt gyümölcsöt, gabonát s más egyéb természeti tárgyakat -hordott, mindmegannyi honorariumát az orvosi tudománynak. A -beszédes Aeskulap egész uton mást sem emlegetett, mint az ő -csoda-gyógyitásait, s nem egyszer csodálatát fejezé ki a fölött, -hogy mernek itt Persiában még a frengik is fellépni orvosi -tudományukkal, itt Ali Ben Szina (Aricenna) hazájában, hol a nagy -Bokrat-nak (Hippokrates) mai napiglan oly sok jeles tanítványa van. -Egészen naivul megjegyzé, hogy amuletjai és talizmanjai által mily -csodaműtéteket vitt véghez, s ha, a különben olvasott és értelmes -ember elkezdte mondani hegyiről tövire, hogyan űzött ördögöket, -meddő asszonyokat hogyan tett termékenyekké, némáknak, vakoknak, -siketeknek hogyan adta vissza szavát, látását, hallását: s mindezt -semmi egyébbel, csupán kabbalisztikus szavaival: valóban alig -tudtam hova lenni bámulatomban, s bizonyossá lettem a felől, hogy -ez maga is meg van győződve mindarról, a miket most elbeszélt.</p> -<p>Az orvosi tudományról Zendsan városának leirására tért át, s -előadta annak nevezetességeit, s legutóbbi eseményeit, melyek közül -az köté le figyelmemet leginkább, a mit ő mint szemtanú, a -fanatikus Babi-felekezet lázadásáról és utczai harczáról beszélt, -mely felekezet itt oly nagy szerepet játszott, s a melyről -mazendrani utunkban bővebben meg akarunk emlékezni. Mikor a -városnak romokban <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> oly gazdag külsejéből a belvárosba -nyomulnánk, majdnem minden pontot olyanul mutatott be előttem, mint -ama vadúl lelkesültek hősiségének szinhelyét. Itt, egy közülök 40 -ellen küzdött, amott egy földöntúli lény mutatta meg csodás -alakját, s általában igen sok rendkivüli dolgot beszélt a babikról, -de annyi csakugyan igaznak látszék előttem, hogy a harcznak -keménynek kellett lennie, mert bárha borzalmai óta évek már Zendsan -még most is nyomait viseli ama küzdelmeknek.</p> -<p>A karavanszerajhoz vezető utamon semmisem tünt fel annyira, mint -a városban sok helyütt látható magas póznákra kitűzött fekete -lobogók. A Moharrem hónap 10 első napja volt, melyek alatt az egész -Iszlam-világ mindenféle ünnepélytől megtartóztatja magát, de itt a -siíta világban, itt már egy hónappal előbb gyászba öltözik -mindenki, bőjtől, elegia-elmondással és Tazie látogatással -foglalkozik. Ama lobogós póznák azon helyeket jelzék, hol e most -említett előadások tartatnak, s melyeket még a délutáni órákban is -nagy tömeg szokott körülvenni. Minden ajk egy hires énekesről -beszélt, ki Ali Ekber szerepében tűnik ki, s ki ma a kormányzó -Taziejénél fog fellépni, minek folytán talán mondanom sem kell, -hogy alig érkeztem meg a karavanszerajban, nem volt forróbb -óhajtásom, mint a most emlitett előadáson jelenlenni, minthogy már -a nikbehi e fajta kis ünnepély kiváncsiságomat a legnagyobb -mértékben felgerjesztette.</p> -<p>A tömeghez csatlakozva, nem sokára a kormányzó udvarába -jutottam, melynek közepén valami 6 lábnyi magas, négyszögletes -emelvény állt, – itt szaku-nak nevezve, a mely körül magas rudakon -tigris- és párduczbőrök, aczél és bőrpaizsok, fekete lobogók és -meztelen kardok <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> függenek s még imitt-amott néhány lámpa -is, az esti előadás megvilágitására. Ez a tulajdonképeni szinpad. S -míg a tágas udvar balfelén a hölgy világ foglalt helyet, a másik -részén a férfiak gyülekeztek egybe. Maga a Tazie-adó pedig, -tudniillik a kormányzó, egész családostúl s a város -legelőkelőbbjeitől környezetten, az első emeletről nézte a -szindarabot. Minden mély gyászba borult, mindenki arcza -leirhatatlanul komor és szomorú volt.</p> -<h4><i>Tazie</i>.</h4> -<p>Mielőtt a tulajdonképi előadás kezdetét vette volna, egy, -hihetőleg az opium tulságos élvezetétől zilált külsejű Dervis -lépett az emelvényre, ezen kiáltással: Ja Mu menin! (Oh ti -igazhivők!) – s abban a pillanatban néma csend lőn.</p> -<p>Azután hosszú imádságba kezdett, melyben előbb a siíta nagyok -erényeit és hős tetteit emelé ki, azután pedig épen oly túlzott -kifejezésekben a szunnita világ büneit és gonoszságait ecsetelé. S -midőn e most emlitett felekezet legkiválóbb férfiaihoz érkeznék, -igy kiálta fel: „Testvéreim, ezeket vajon nem kell-e elátkoznunk, -nem kell-e kárhozatot kiáltanunk reájuk? Én azt mondom, átok legyen -a három kutyára, a három bitorlóra Abu Bekr, Omar és Oszmanra!“ -Ekkor megállapodék, s az egész közönség egyhangulag bisbad, bisbad -(még több legyen, még több legyen) kiáltásokkal tetézte s -helyeselte átkait és kárhoztatásait. Tovább ment, megátkozta -Ajesát, a próféta hitvesét, megátkozta Moaviet, utódait Jezidet és -Samr-t, s a siísmus minden hirhedt ellenét. Minden egyes névnél -megállapodott, s a tömeg minden egyes névnél hatalmas bisbad-ot -dörgött visszhang gyanánt. Dagályos dicsbeszédet tartott aztán a -Sah fölött, <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> Persia mostani ulemai, – s a kormányzó -fölött, s midőn mindezt bevégezné, nagy izgatottságnak közepette -leszállt az emelvényről s a közönség közé sietett, hogy tanúsitott -buzgalmának jutalmát elnyerhesse. Ez volt a Prolog. Nemsokára -ezután egypár kendőkbe burkolt alak jelenék meg a szinpadon, kik -részint karban, részint egyenkint elegiákat éneklének, hogy a -közönséget ellágyítsák és a fényes játékra előkészitsék. Ez Imam -Huszein felléptével kezdődék, ki nejeitől s gyermekeitől -környezetten, azon jelenetet ábrázolá, midőn Kufa felé tett -utjában, hova őt hiveinek kis csoportja hívta meg magához, Jezid -csapataitól körülvétetve, a szomjuságtól gyötrötten, epedő -családjának kinjait vigasztaló szavakkal enyhítgeti. Ezalatt a -háttérben Jezid trónja emelkedik, ki egész pompával ül ott, és -pánczélos környezetének a legkegyetlenebb parancsolatokat adja ki -Huszein és övéi ellen. Ali Ekber, Huszein legifjabb gyermeke, -szülei és testvérei kinjától meghatottan, a környező ellenség -daczára a Tigrisz partjára akar menni vizmeríteni. Szülék és -barátok a leggyengédebb kifejezésekben s a legmelegebb szeretetet -nyilvánitó szavakkal akarják őt visszatartóztatni. A kiáltó anyának -kérelme, s az atyának esdeklése valóban nagyon meghatók, s el lehet -képzelni, hogy a szerencsétlen kis csapat zokogására hogyan -válaszol a néző közönség. Kiváltképen az asszonyok oly keservesen -sírtak és jajgatának, hogy az igazán szép párbeszédnek nem egy -szavát sem hallhatám. Ali Ekber azonban nem tágít, anyja elájul, de -csakhamar megerősiti lelkét, fiát hős gyanánt akarja látni s -imádkozik üdveért. Az atya maga övedzi fia derekára kardját, ez -lóra pattan, de alig nyargalta körül egypárszor az emelvényt Jezid -csoportjának egyik hatalmas lovagja is nyomba kél s a legkeserűbb -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> kifakadások között üldözi. A küzdelem -hevessé lesz, a jelenet érdekessé, a feszültség mindig nagyobbá; -végre a lovag eléri a hős ifjut, csapás csapást követ, – s végre -Ali Ekber vére (külön e czélra magánál tartott piros festék) minden -oldalról ömölni kezd testéből, mire rémitő jajveszéklés támad a -küzdelem kimenetét megtörötten váró család közepéből. Ali Ekber -összerogy, félholtan emelik le lováról s hozzák a szinpadra, s -midőn atyja, anyja és testvérek zokogva borulnak tátongó sebeire, s -azokba balsam helyett szüléi könyeket öntenek, ekkor éri el a -hallgatóság jajveszéklése is tetőfokát. Az asszonyok mellüket -verik, port és szecskát (hamu helyett), mint a gyász jeleit, hint -fejére mindenki, s csakugyan annyira odáig van az egész -jelenlevőség, a mennyire az európai müvészet legnagyobb tragikusa -sem tudja soha elragadni közönségét. Haldokló fiának tekintete -lángra gerjeszti Huszeint is. Ő is lóra ül, boszút veendő fia -halálaért, de Samr által, a Jezid csoportja egyik lovagja által -üldözőbe vétetik és levágatik. S mikor az ő holt tetemét is -behozzák, a közönség jajgatása még nagyobbá lesz. Oda teszik ezt is -fia mellé s leborítják fekete gyászkendővel. Akkor aztán nagy -mészárlás következik, s az oly szeretett háznak elhal minden tagja. -Mind ott fekszik kiterítve a szinpadon, s míg a kegyes nézők -könyáztatott szemeikkel iszony és rémület miatt fel sem mernek -tekinteni a szinpadra, – a szinészek távoznak – s a tragoediának -vége van.</p> -<p>Ez volt az egyik darab. A másik, mely ezután következék, Isáknak -Ábrahám általi feláldoztatását ábrázolá, s ez is meglehetős hiven -adatott elő. Az öreg patriarcha, parancsot vevén Istentől, -minekutána gyermekét megölelné és csókolgatná, mégis elég erős, -hogy azt megkötözze <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> s az oltárra feltegye. Kivonja kardját, -élét oda helyzi amannak meztelen nyakára, s midőn már vágni akarna, -angyal jelenik meg két báránynyal. A gyermek felugrik az oltárról, -s helyette a két állatot ölik meg, melyekből aztán a szinészek jó -vacsorát készítenek maguknak. Valamint az első darabnál, ugy ebben -is az tünt fel előttem különösen, mily komolyságot s milyen -ügyességet tanúsitnak itt az együtt szereplő gyermekek. Vannak -közöttök olyanok is, a kik még a hatodik évet sem töltötték be s -több száz versre menő szerepüket mégis tökéletesen tudják könyv -nélkül. A mimika és a taglejtés is olyanok, hogy ezek ellen még -nálunk Európában sem lehetne kifogás. A mi azonban a -legcsodálatosabb, ez az, hogy minden előadás énekelve történik, s -gyakran igen jó hangú szinészeket lehet találni, kik, kivált a mi a -gyászos, mélabús hangokat illeti, bármely társaságra nagy hatást -tudnának gyakorolni.</p> -<p>A Tazieket, melyeknek rendesen ilyes tárgyak szolgálnak alapúl, -igen különféleképen szokták előadni. A különbség leginkább az -episodok felfogásában s tartalmasságában, úgyszinte a külfényben -szokott nyilvánulni, a szerint, a mint egyik-másik társaság jobban -begyakorolta szerepét, vagy a Tazie előadatója kisebb-nagyobb fényt -kölcsönözhet az előadásnak. A legszebb Taziek kétségkivül a -teherani udvarnál tartattak, melyekre csakis az egy török követség -– mint egyedül mohamedan – szokott meghivatni. Mint ez utóbbinak -vendége, én is részesültem abban a szerencsében, hogy egy ilyenen -megjelenhettem, s azt a pompát, mely itt tárult fel szemeim előtt, -soha nem fogom elfeledni. A szinészek mind valamennyien a legszebb -s legdrágább sawlokba voltak öltözve, fegyvereiket igazi gyémántok -és egyéb <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> ékkövek diszíték. Minden markolat -tiszta aranyból és ezüstből állott, s ha még azt is hozzá teszszük, -hogy az előadás itt a leghivebb<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a>, -senki sem fog csodálkozhatni, ha azt állitom, hogy a ki Teheranban -az ilyen előadásoknál megjelen, az valósággal azt hiszi, hogy -csakugyan ott van magánál Jezidnél, legközelebbi környezetében. -Annyira csalékony az egész.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Zendsanban három napot töltöttem, s minthogy a kegyességre -szentelt ezen egész idő alatt itt senki egyébbel nem foglalkozék -vallásos dolgoknál, itt kelle kiállanom szunnita incognitom első -tűzpróbáját, midőn egy épen vallásos szokásokról vitatkozó -társasághoz csatlakozám. Egy buzgó Tazie-énekes ugyanis, nekem mint -ozmanlinak szememre vetette, hogy nálunk Huszein halálát s -általában az aliíták balsorsát nemcsak hogy közönyösen veszik, -hanem mi Jezid, Moavie s más egyéb siíta ellenségek pártján állunk. -Mentségünkül felhoztam ugyan, hogy Muharrem tizedik napját, mint a -most emlitett vértanú halála napját az egész Szunnita világ -gyásznap gyanánt tartja, s némi jótéteményekre utaltam, melyek e -napon Konstantinápolyban s más egyebütt is szokásban vannak; de a -kegyes opera-énekest nem tudtam megtériteni. Ő a legélesebb okokat -hozta fel ellenem, s minthogy az izlamita történelem e kérdéses -korszakában meglehetősen jártas volt, s e mellett állitásai -bizonyitására egy sereg episod és adoma állt rendelkezésére, dolgot -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> adott, hogy általa teljesen le ne -verettessem. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy mindjárt ezen első -alkalommal meglepett a persának türelme, mit bármely vitatkozásban -megbizonyít. A török, s tartozzék bár akármely országhoz vagy -földövhöz, soha sem fogja megengedni, hogy az ő vallásának valamely -hitczikke vita tárgyává tétessék, s a ki ezt merészelné szemben -véle, könnyen roszúl járhatna. Azonban a persa egészen más ebben. -Még vallása legistenítettebb egyéniségeit is meglehet támadni, -szentségüket kétségbe vonni s őket gyalázni, csakhogy az ember -bizonyitékokkal és okokkal támogassa állitását, mert a mit ő állit, -abban mindig van valami logika és következetesség. S itt, nagy -csudálkozásomra, egy siíta Mollah is nekem fogta pártomat, s ennek -abban találom megfejtését, hogy a Mollahk általában igen -haragusznak mindenféle Tazie-darabra, s ha ezeket látogatják is, a -közvéleménynek hódolván, mindazáltal nem szünnek meg eretnek -szokásokúl kárhoztatni. Félnek a világi rendhez tartozó énekesek -konkurrencziájától, s minthogy az egyház a maga fillérkéjét -mindenütt sértetlenül akarná élvezni, ezt a vallásos buzgólkodást -bűn nevével illetik.</p> -<div class="figcenter" style="width: 605px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"Szultanie romjai." title="Szultanie romjai." /></a> -<p class="caption">Szultanie romjai.</p> -</div> -<p>Ezen városból, hatórai lovaglás után, a középkorban oly -nevezetes Szultanie városba érkeztem, mely a Dzsingiz-házból -származott több fejedelemnek kedvencz tartózkodási helye volt, -kivált pedig Khuda Bende Sah-nak, kinek a teherani út mellett álló -büszke mauzoleuma, még ma is bámulatra ragadja az utazót. A -fenséges kupola, a kápolna, a remek arabeszkek, s kiváltkép a -páratlanul szép Szuluszirás, mely az azurkék téglákra irva, a -falakat körülfutja, oly tökéletes, melyhez hasonlót sehol egész -Ázsiában nem találtam, s habár további utamban <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> Herat -és Szamarkand épitészeti emlékei elragadtak is, be kell vallanom, -hogy Szultanie egy a maga nemében, s szerény pompáját sohasem fogom -elfelejteni. – Egyébiránt Khuda Bende neve mai napiglan él a nép -ajkain. Mikor ugyanis este visszatértem volna a romok -meglátogatásából, török gazdám e szavakat mondá: „Hja! Khuda Bende -egészen más fejedelem volt, mint a mostani kadzsarok“; s abban a -nyomban egész sereg adomát mondott el hőse igazságszeretetének -bizonyitására.</p> -<p>Ma Szultaniet az teszi nevezetessé, hogy fennsikján, sokkal -üdébb a levegő, mint bárhol máshelyütt Iranban, s ha a Sah nagyobb -hadi szemléket akar tartani, rendesen ide szokott jönni. A szomszéd -hegyek gazdagon ellátják vizzel a völgységet, s a lovak számára is -elegendő a fű. De a mily kellemes itt a nyár, a tél ép oly -veszedelmes az utazóra nézve. E fennsikon vad orkanok tombolnak, s -nem egy utazó, sőt egész karavan találta már sirját a -hó-zivatarban.</p> -<p>Másnap Churremdere (bájoló völgy)-hez jutottunk, mely nevének -megfelelőleg csak annyiban bir természeti szépségekkel, a mennyiben -a falu környéke más egyebeknél sokkal gazdagabb a kertek dolgában, -s a házak tömkelegében átrohanó hegyi zuhatag, a szántóföldekre is -áldásos hatású. Mindamellett, a most említett előnyök daczára, a fa -itt mesésen drága; este ugyanis arra kértem házigazdámat, hogy, -izletes vacsorát akarván élvezni, készittessen számomra valami -csirkesültet; de mily nagy lőn bámulásom másnap reggel, midőn a -felhasznált tüzifáért háromannyit kellett fizetnem, mint magáért a -csirkéért. „Nagyon vén kappan lehetett az!“ – mondám a persának. -„Igazad van, Mirza – viszonzá ez, <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> – fájdalom, nagyon vén -volt, – a fa pedig igen fiatal, tudniillik nyers, – s ebből -származik az egyenetlen arány.“</p> -<p>Midőn e most emlitett helyről az anguri hegylánczon át Kazvinba -mennénk, a völgységben egypár nomadtörzsre akadtam, a Keikuvan és -Sah-Szevend török fajból kik addig legeltetik egyik-másik helyen -nyájaikat, mig a mezőben tart. „A nomadok tolvajok – mondá persa -kisérőm – a legkisebb tárgy is felgerjeszti birtokvágyukat, s -bizonyára jobb lenne, ha valami kiséretre várakoznánk!“ Én azonban -nem hallgattam óvatosságára, s nem is volt okom megbánni, mert a -rettegett bántalmazás helyett, a sátrakban még tejet és sajtot is -kaptunk. Ugyanaznap két persa ezreddel is találkoztunk, kik -diszfedezet gyanánt küldettek az olasz követség elé. Diszfedezetet -mondék, de ez elcsufitott hadcsapat tekintete annyira meglepett, -mintha egypár ezer gézengúz akasztófavirágot és koldust láttam -volna magam előtt, kiket csak egypár órával ezelőtt eresztettek ki -a börtönből. Iran gyalogsága, a képzelhető legnyomorultabb -gyalogság. A katonák kora 10–60 év között változik. Egy és -ugyanazon ezredben gyakran apa, nagyapa, gyermekek és unokák együtt -szolgálnak, s ha az ember ezeket a kiéhezett, piszkos embereket -maga nem látja, vagy igen hosszú, vagy igen is rövid kék vászon -egyenruháikban, egyiket csizmásan, másikat mezitláb, de azért -valamennyit talpallóval, mely sokszor térdig ér, kopott süvegekben, -régi rozsdás puskákkal, melyek közül egynek kakasa hiányzik, -másiknak töltővesszeje, s mellettük apró árúkkal megrakott -szamaraikkal (mert a katona egyszersmind rendesen kis-kereskedő -vagy házaló is) – ha – ismételjük, – valaki mindezt saját szemeivel -nem látja, aligha <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> lesz fogalma arról, micsoda voltaképen -irani ő felségének győzhetetlen serege. Mikor közöttük voltam, -őszintén szólva, jobban féltem, mint a rablóknak festett nomadok -között, s nem mondhatom ki, mennyire örültem, mikor őket egy hegyi -hajlatnál elvesztém szemeim elől, s másnap, a sikság kezdetén fekvő -Kazvinba érkezém.</p> -<p>Kazvin is volt már egyszer az ország fővárosa. Hires hely -hajdanában, mely azonban mai nap egykori nagyságának még csak -romjait sem képes felmutatni. Mikor a külvárosok jól müvelt gazdag -kertjei mellett, be a városba hatolnék, s kivált mire a -karavanszerajba érkeztem, már jóformán setét volt, s képzelje -csodálkozásomat az olvasó, mikor a szükséges élelmi szereket -bevásárlandó, jó negyed óráig lótottam-futottam mindenfelé s -egyetlen boltot sem találtam nyitva. „Holnap Huszein halála napja -van – hangzott felém minden oldalról – a siíták jó muzulmanok és -sokkal kegyesebbek, semhogy a mai napon, melyen Huszein és a többi -szentek annyit szenvedtek, még üzletüket folytatnák.“ Nemde, nyájas -olvasóm, már te is belefáradtál a sok Huszein történetbe és -gyászünnepbe; bizony magam is megsokaltam az egészet, s az volt a -legkellemetlenebb, hogy ez este olyan fárasztó napi járat után, -étlenül kellett czellámba vonulnom. Nem maradt egyéb hátra, mint -kolduláshoz fogni, de a persa adománya sokkal gyérebb szokott -lenni, semhogy lecsillapíthatná az utazónak óriási étvágyát, s ez -esten üres gyomorral kellett lefeküdnöm. Másnap reggel mégis -sikerült egy magános embertől nagy titokban kenyeret és főtt rist -vennem. Sietve visszamentem a karavanszerajba, utitársamat -indulásra serkentém, de a midőn a bazáron át a város kapuja felé -haladnánk, <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> szerencsétlenségünkre gyászoló és -vezeklő körmenettel találkoztunk, minők e napon régi szokás szerint -egész Persiában uton utfélen láthatók, hogy éktelen orditoztásukkal -és barbar fanatismusokkal a világot áhitatva buzdítsák. Áhitatra, -mondom, de ez csak keleten lehetséges; mert ha az ember ezen -eszeveszettekhez hasonlóan ugrándozó ficzkókat látja, melyek -némelyike oly erővel veri mellét, hogy vért kezd köpni, mások -testüket megszabdalják, hogy a kiömlő vér által indítsák meg a -tömeget, bizonyára be fogja vallani, hogy a helyesen gondolkodó -embert inkább undorra, semmint vallásos ihlettségre gerjesztik. Én -legalább igy érzettem, midőn a bazár egy sarkába megvonulva, magam -előtt elvonulni láttam a tomboló tömeget, melynek üvöltésétől az -egész környék viszhangzott. Kisérőm elmondá, hogy Kazvin, a kegyes -Kazvin – a mint ő nevezé – azáltal tünik ki mindegyebek fölött, -hogy itt e napon mindig meghal legalább két ember Huszein iránti -szeretetből, a mit én kész is voltam elhinni, mert a mi itt -Muharrem tizedik napján történik, az tökéletesen olyan, mintha az -indiaiak öncsonkitásának, vagy az egyptomiak vallásos buzgalmának -egy episodja volna, kik a bairam napján a mecset előtt hasra -fekszenek, hogy a főpap kövér lovával ellovagoljon fölöttük.</p> -<p>Mikor a körmenet elhaladt mellettem, minden netaláni akadályt -kikerülendő, sietve siettem a városból ki a szabadba. De alig -mehettem egy órahosszat s a velőkig ható forró nap, egy falucskába -kényszerített betérni, melyben az egész napot töltöttem. Az -elmulasztott állomást tehát nap lemente után kellett elérnünk, s -habár egy részről az álmatlanság kinzott is, mégis a hüvös esti ut -igen nagy előny vala s elhatároztuk magunkban, <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> hogy a -még hátra levő két másik állomásra is, éjszaka fogunk átutazni. S -minthogy épen teljes holdvilág volt, tervünket annál könnyebben -létesíthetők, s barátságtalannak csakis a nagy éjszakai -csendességet találtam, mert bárha imitt-amott akadtunk is egyes -utazókra és kisebb karavanokra, melyek Teheranból jöttek, -mindazáltal oda menet semmi alkalmas utitársakra nem leltünk, s igy -egyedül kellett maradnunk. A mint már emlitém, igénytelen eszközeim -és szegényes uti podgyászom folytán, nem volt mitől tartanom; -azonban az ovatosság majdnem ösztönszerűvé lesz az emberben. A -legkisebb mozgás magára vonta figyelmemet, s minthogy kisérőm -majdnem hortyogva jött nyomomban, elővigyázatom nem is volt -felesleges. Ennek igazságát leginkább a következő éjjel láttam be, -midőn, távol még a fővárostól, – egy sík úton haladnánk. Körülbelől -éjfél tájban lehetett, midőn először távoli beszéd, utóbb pedig -mind jobban közelitő lódobogás üté meg füleimet. Fegyveremet a -nyeregkápára fektetve, előre hajoltam, hogy annál jobban láthassak -s figyelhessek. Három lovag volt az, kik fegyverüket magasan -villogtatva, ránk törni készültek. Tréfa volt-e az egész vagy -komoly valóság, nem tudom megmondani, de nem hagytam őket közel -jönni, hanem fegyverem lövésre készen tartva, rájuk kiáltottam: -„Félre az útból, vagy lelőlek benneteket!“ Az idegen dialektus -hangja volt-e, volt-e a persától eltérő öltözet, mi őket -megrettenté, elég az hozzá, szétoszoltak, s bárha kisérőm az egész -dolgot csupán tréfának itélé, az esemény engem mégis meglehetősen -nyugtalanná tett, s igen jól éreztem magamat másnap este azon -tudatban, hogy Teheran immár csak egyetlen állomásnyira van -tőlem.</p> -<p>Azon érzelem, hogy a persa fővároshoz eljutottam, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> igy -czélom első részét elértem, mind jobban felinditotta egész -bensőmet. Mindig az aggasztott, milyen benyomást fog tenni -megjelenésem a török követre, s minő fogadtatásban fogok nála -részesülni. Minthogy utamat efendi minőségben kezdém meg, mondanom -sem szükség, hogy itt Teheranban, a török követségnél kell vala -szállást találnom. Ezen vedégszeretet illetőleg, az itteni török -követ konstantinápolyi barátaitól meleg sorokban irtt ajánlólevelet -szereztem számomra, s minthogy Haider efendit (igy hivták) -általában mindenki emberszerető, egyenes és jóakaratú egyénnek -ismerte, eleitől fogva a lehető legjobbat várhattam volna. Még e -fölött a konstantinápolyi efendik és pasák engem mint valami -kuriozumot, valami különczöt, ugy ajánlottak neki, mint a ki -belefáradván a paradicsomszerű Konstantinápoly nyugalmas életébe, -Persia sivatagjain keres felüdülést. A levélben kiváló sulyt -fektettek arra is, hogy engem a keleti török nyelv -tanulmányozásának bizar eszméje vezet keletre, egy szóval megtettek -mindent, hogy Haider efendi előtt bebizonyítsák, miszerint én, -minden politikai fontosság nélkül való egyéniség vagyok, s mint -ártatlan fantaszta, – méltó az ő pártfogására. S igy, ezeket előre -bocsátva, bizton számolhaték a jó fogadtatásra, de mégis utitervem -sükere egyes egyedül a szultán helytartójának egyéniségétől -függvén, mind e mai napig megbocsátható az az aggodalom, melylyel a -fővárosban töltendő legelső órákat vártam.</p> -<p>Másrészről az a gondolat is nagy és hatalmas befolyást gyakorolt -rám, hogy Trapezunttól Teheranig két egész hónapon keresztül, a -hosszadalmas karavan utazásnak minden elgondolható fáradalmait -kiállván, immár egypár hónapi pihenésben fogok részesülni. Utazás -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> mesterségem tanulói korszaka csakugyan -két hónapig tartott, s bárha megsoványodtam is, arczom megbarnult s -megszeplősödött is, a nélkül hogy az önbálványozás bünébe essem, -nem csodálkozhatám felette eléggé, hogy azelőtti nyugalmas -életmódom daczára most oly soká utazhattam nyeregben, oly rosz -gebéken, – a nélkül, hogy egészségemnek ártottam volna. S valóban, -ez a gondolat igen megörvendeztetett.</p> -<p>Ez biztositani látszék további tervem kivihetősége felől, s -mondhatom mindazoknak, kik Közép-Ázsián át tett utazásom felett -csodálkoznak, hogy dervis-szerepem sükerülését, csakis a szegény -utazó fáradalmai s küzdelmeiben való fokonkénti résztvevésnek, s a -keleti élet, nyelv és szokások fokonkénti elsajátításának -köszönhetem.</p> -<p>Ily gondolatokba mélyedve, érkezénk a kis Kerecs patak -partjaira. Már egy egész csoport utazót találtam itt, kik még -részint aludtak, részint mosdáshoz készültek, részint a part mentén -imádkoztak. Igen hüvös nyári reggel volt, a mi annál nagyobb -nappali forróságot jelentett.</p> -<p>A főváros láthatásának kiváncsisága engem nem hagyott nyugodni. -Megmosdottam csakhamar a patak tiszta vizében, lóra ültem aztán -tüstént s kisérőm nem csekély boszúságára, ki itt legalább is -félóráig szeretett volna pihenni, a fővárosnak vezető uton -indultam. Háromszor is kérdeztem: „Hol van Teheran?“ mert semmi -nyomát sem láttam. Mindig csak azt nyertem feleletül: „Ott!“ S -bármily soká függesztém is szemeimet a megmutatott pontra, a -hegyoldalában elterülő várost csak akkor ismertem föl, a fölötte -lebegő szürkés ködfelhőről, midőn legfölebb már csak félórányi -távolságban <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> állott előttem. A nap keltével -szétszakadt e fátyol, zöld-mázos cserepekkel fedett, majd -megaranyozott kupolák mutatkozának, s ime a királyok királyának -residencziája – mint a hogy a Sah magát nevezni szokta – ott feküdt -szemeim előtt a maga teljes szegénységében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>Azok után, a mit a főváros külső tekintetéről, s azok után, -miket általában Iran egyéb városairól mondottam, bizonyára egy -olvasó sem lesz kiváncsi megtudni, milyen benyomást gyakorol e -város benseje az ujonan érkezőre. Ha az ember a sáragyagból tömött -falnak szűk kapuján át – mit a persák valóságos sziklafalnak -tartanak – utat tör magának a keskeny, szabálytalan, szögletes -utczákon, melyek közepét egy-egy csatorna hasítja, keresztül az -egyenetlen, fellyuggatott járdán, melyen gyalogok, lovasok, -megrakott öszvérek és tevék tarka csoportja kevereg, – a legjobb -akarat mellett is, kiki igen szomorú képet nyujthat Iran mai -fővárosáról. Azt a pillanatot idéztem fel lelkem elé, midőn -Konstantinápolyt először megláttam. Milyen óriási különbség a kettő -között! A Bosporus között is nagy köz van a távlat és valóság -között. Az európai utazók nem fejezhetik ki eléggé, mily -undoritónak tűnik fel szemeik előtt a régi Konstantinápoly belseje, -– s azt, Teheran mellett én mégis valóságos Párisnak mondanám. Az -emeletes házak, bárha csak fából, az ablakok, bárha elrácsozva, a -kövezet, bárha csak hegyes kövekből, mindamellett mégis európai -városokra emlékeztetnek; itt, hol az utazóra mindenfelől csak -girbe-görbe, szürke sárból tömött falak bámészkodnak, még a házak -alakját is nehéz kivenni, nemhogy valamely utczáról lehetne az -embernek <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> fogalma, s igazán bámulnom kell Krczic -osztrak Genie-kapitányt, ki Teherán városáról egy tervrajzot -készitett. Kellemesen egyáltalában nem lepettem meg tehát, s a -csodálkozás és visszatetszés érzetével telve, csak hosszas -kérdezősködés után találtam rá a török követség palotájára. Az -egészen üres volt. A jelenlévő katonák arról tudósitának, hogy a -követ, minden egyéb diplomatikus tiszttársaival együtt, az előkelő -világ szokása szerint, falura ment lakni, még pedig Dzizerbe, a -közeli hegységek aljában fekvő kis falucskába, mely hegyek levegője -a fővárosénál sokkal üdébb lévén, Simranat gyüjtőnéven neveztetnek, -a mi nyári lakokat jelent.</p> -<p>Ennek a tudósitásnak igen megörültem, mert hogy Teherán a nyári -hónapokban valóban lakhatatlan, azt mindjárt a legelső napon -tapasztalám. Oly rekkenő melegség, oly kiállhatatlan volt itt a -hőség, melyhez hasonlót soha életemben nem szenvedtem, s mi több, a -levegőt ezer meg ezer miasma annyira eltölté, hogy egész napon át -alig ehettem valamit, oly annyira leverőleg hat ezen klima az -ujonan érkezettre. Estefelé valamivel hüvösebbé lett ugyan az idő, -s minthogy tebriszi utitársamat már elbocsátottam, a két órányira -fekvő Dzsizerig, szamarat kellett bérlenem. Mikor oda megérkeztem, -öregeste volt már. Szembetünő különbséget tapasztaltam a -légmérsékletben. Minden erőm ujra megjött, s minthogy a követségi -személyzetet, a kertben felvert pompás selyem sátorban épen -estebédnél találtam, könnyen elgondolhatja mindenki, milyen hatást -gyakorolt rám az efendik szives fogadása és vacsorájukhoz való -barátságos meghivása. Mind Haider efendi, mind pedig titkárai, kik, -a mint emlitém, némileg ismertek is, azt hitték, az égből -pottyantam le. S ha Iran bensejében <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> mindenki örömmel -hallgatja azt, a ki Konstantinápolyról beszél, mennyivel inkább a -törökök, s kivált még a konstantinápolyiak. A kérdéseknek nem volt -vége-hossza, s egész éjfélig kellett beszélnem Abdul Aziz -uralkodásának kezdetéről, a Boszporusz paradicsomszerű -szépségeiről, s ki tudná elmondani, a török élet mi mindenféle -tulajdonságairól. Utazásom tulajdonképeni czéljára csak másnap -reggel került a sor, s a barátságos oszmanlik nagy szemeket -meresztettek, midőn arról értesültek, hogy tovább akarok utazni, -még pedig Közép-Ázsiába, melyet egész Persia a durvaság legrémitőbb -székhelyének s a legborzasztóbb pusztaságnak ismer. Tervemet -legfurcsábbnak épen maga a nagykövet találta. Haider efendi, egy -áldott jó ember, rendesen azt szokta mondani: „További uti -terveidről majd beszélünk még, egyelőre maradj itt egypár hónapig, -tekintsd meg Persiát s azután tovább utazhatol.“ Ezt mondá, de -szive mélyében tökéletesen meg volt győződve arról, hogy a további -utazástól elmegy minden kedvem, s hogy kalandos terveimről -bizonyára le fogok mondani.</p> -<p>Hogy az útnak kiállott fáradalmait teljesen kipihenjem, a jó -oszmanlik minden telhető kényelemben részesitének; külön sátort -kaptam, külön szolgát, lovat – s egyszóval a szegény utazóból -egyszerre gentlemanná változtam. Bemutattak a többi ott székelő -követségeknek, kik hasonlóképen a legbensőbb melegséggel fogadtak. -Ennyi jóságot s előzékenységet valóban nem reménylettem, s ennek -folytán Iran fővárosát, Teheránt, egész kényelemmel -tanulmányozhatám. Az ázsiai utazásoknál sőt általában minden -szárazföldi utazásnál igen nagy fontosságú, hogy mind az -országokat, mind a társadalmakat, fokozatonként ismerje meg az -ember. A ki Közép-Ázsiát <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span> akarja meglátogatni, sokkal jobban -cselekszik, ha utját Irannak s nem Oroszországnak veszi. Az utóbbi -úton az ember igen hirtelen beleesik az orosz-czivilizatioból a -turkesztan világba, mig ellenben amaz elsőn lépésről lépésre -készülhet el rá, s a ki a persák nyelvében, szokásaiban s -életmódjában jártas, azt a közép-ázsiai csak fél idegennek fogja -tekinteni.</p> -<p>Hogy nekem, ki az egész keletet eddigelé csak Stambulból s a -törökországi török életből ismerém csupán, itt a persa czivilizatio -fő székhelyén sok minden feltünt, – ezt a hazai olvasó könnyebben -elgondolhatja. A törökök és persák közti különbségről alkalmilag -már szólottunk útleirásunkban, most a városi élet egymástól való -eltérését akarjuk ecsetelni, mert valamint keleten, sőt gyakran -nyugaton is, a nép, urának szokásait tulajdonítja el, mint ezt az -arab példabeszéd oly helyesen illusztrálja: „En nas ala dini -Mulukuhum“ (a nép, fejedelme hitét vallja), ép úgy a főváros élete -is, az egész ország életmódjának hű képét szolgáltatja. A házi, -magán életen akarjuk kezdeni.</p> -<p>Ennél, mindenekelőtt a tisztaság kérdése fog meglepni bennünket, -mely az első és másodrangú török házaknál majdnem mindenütt -feltalálható, – azonban itt – teljességgel hiányzik. Az oszmanli -igen nagy gondot fordit mind benső háztartására, mind benső -ruhaneműire s házi eszközeire, melyekhez fehérneműje és ágyiruhája -tartozik. Itt épen az ellenkező esetet találjuk. S bárha a persa, -egészen butortalan termeit gazdag szőnyegekkel borítja is be, s -habár falait dús ékitményekkel látja is el, mindazáltal a konyha, -az éléstár s az Enderun (minta hogy itt a haremet nevezik) gyakran -a legnagyobb hanyagságot mutatják, úgyszinte ruhái is. Azoknak, kik -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> dzsübbeikre (felöltöny) sokszor 50–100 -aranyat fordítanak, alig van változtatásra két, három ingük, s a -férgek, melyek Törökországban még a középosztálynál is undornak -tárgyai, Persiában még a legmagasb körökben is feltalálhatók. Az -előkelő stambulinak toiletteje is sokkal keresettebb és jobban -felszerelt, mint a persaé. Amazok szappan nélkül s hófehér -törülközők nélkül, melyek gyártásában Törökország még Angliát is -fölülmulja, az életet képzelni sem tudják, mig ez utóbbiaknál a -szappan, mint fölösleges fényüzési czikk, igen ritkán fordul elő s -nem egy magas müveltségű Khant láttam, a ki szolgájának -zsebkendőjébe törülközék, melyben, mellesleg mondva, a másnapra -eledelül szolgáló húsadag is benn szokott lenni. Igy szinte a fürdő -is sokkal jobb tisztitó szer Konstantinápolyban s általában -Törökországban semmint Persiában. A bosporus-parti hamamok, fehér -márvány falazatukkal, tiszta vizükkel, hófehér fürdőruháikkal, -bárkit is kielégithetnek; de itt Persiában ezen helyiségekben -kiállhatatlan szag uralkodik, s a helyett, hogy Törökország -mintájára, a persák is úgy öntetnének magukra a vizet, egy -négyszögletes kis medenczébe állanak, sokszor huszan is egyszerre, -s olyan szorosan egymás mellé, hogy, a mint egy török barátom -egyszer megjegyzé, „egy bolha sem tudna közöttük elugrani“; s bárha -magam is többször meg akartam próbálni a persa fürdőt, mindig olyan -undor fogott el, hogy soha sem tudtam szándékomat létesíteni. A mi -azonban a persa gentlemant, minden fénye és pompás öltözéke -daczára, egészen undokká teszi, ez a hennah-festés, a mi a lausonia -inermis nevű növényből készült, vizben felolvasztatott sárga porral -történik. Képzeljük csak azt a férfiút, ki szép fekete szakállát -tégla-veresre festi, de ugy, <span class="pagenum"><a name= -"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> hogy még arcza is ilyen, -egész a szeméig, s bekeni kezét és körmeit is, hogy fashionabb -légyen! Ezen divatnak van még egy másik rosz oldala is, s ez az, -hogy a festék befedi a szennyet, s az olyan úr vagy asszonyság, a -ki magát igy kifestette, a mosdást több napokig is -nélkülőzheti.</p> -<p>Igy Törökországban az ételek s azok élvezési módja is sokkal -izletesebb mint Persiában. Az evés izlés dolga, s hogy Iranban -czukorral és fahéjjal főzött húst esznek, s más egyéb vajmi bizarr -eledeleket, ez magában véve még épen nem róható fel hibául; de az -asztalnál széltében hiányzanak itt a török házak hófehér hauli-i -(asztalkendő) s ha ez utóbbiakban kés és villa mind ez ideig valami -idegenszerű még, Persiában a kanalat is feleslegesnek tartják. Az a -finom modor, melylyel a házi úr a főtt tyúkot ujjai között -szétszaggatja, s a hogy a kellem egy bizonyos nemével oda tesz egy -darabot vendége asztalára, az az udvariasság, melylyel a -Szorbet-csészét körüljáratják, mibe már legalább is egy tuczat -férfi mártotta csúful befestett bajuszát, ez még azt is -visszatetszéssel tölti el, ki csak a törökös asztali -illemszabályokhoz van szokva, s ne vélje tulzásnak a nyájas olvasó, -ha azt mondom, hogy még a harmadrangú efendi is sokkal tisztább -minden tekintetben, mint a magát finom szokások dolgában -páratlannak tartó persa herczeg vagy fejedelem.</p> -<p>A persa szokások finomsága, mint azt e könyv olvasója -számtalanszor tapasztalhatja, csupán a külső taglejtésekben, -beszédben és társalgási modorban található, s ebben a persák -csakugyan felülmulnak minden keletit, sőt azt merném állitani, még -talán a nyugatiakat is, s a főváros ezen tökéletességnek valóságos -ne továbbja. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> A viszonzott látogatások, levelezések -és társalgások illeméről köteteket lehetne összeirni, egyik túl -akar tenni a másikon, s a gyengédség és udvariasság hyperbolikus -kifejezései annál nevetségesebbek, minél jobban ismerjük a persa -magán élet rendkivüli mosdatlan állapotát. Igy kellem és tisztaság -dolgában a persa főváros urhölgyei szinte sokkal alantabb állanak, -semmint a konstantinápolyiak. Igaz, ezek is, amazok is burkoltan -jelennek meg a nyilvános helyeken, de mégis egészen más az a -benyomás, mit a török nő gyakorol az emberre, félig fátyolozott -arczával, suhogó selyem bugyogójával, redős feredzsejével (köpeny) -csinos sárga papucskáival, mint a persa nőnek egészen zsákszerű kék -öltönye, egész mellig érő hosszú két harisnyája, s vászon -elővetővel borított orczája. A mi a házi öltözéket illeti, az -előkelő török nőket sokszor megbámulták már európai festészeink -azon képeken, mik a hárem bensejét ábrázolják. A persa nők -pongyolája kevésbé ismeretes Európában, de bizonyára senki sem -fogja valami nagyon festőinek találni a persa hölgyet, ki otthon -mezitláb jár fel s alá kurta s gyakran mégis húsz rőf szövetből -készült szoknyájában, mely a csipőn alúl fütyög, s mellét fedő -rövid ingecskéjében, melynek a hasat szabadon kell hagynia. Ezt az -illetlen öltözetet ifjú s vén egyaránt viseli, s ki még meg nem -szokta, lehetlen hogy ne botránkozzék meg rajta.</p> -<p>Az utczai élet is sokkal kirivóbb ellentétben mutatja fel az -egymással mereven szemben álló pompát és szegénységet, mint a -Bosporus partjain. Emitt, még a nagyvezir is legfölebb hat ember -kiséretében megy a portára, más magasrangú tiszteknek is, ha két -szolgájuk és egy csibukdzsijuk van, s akárhányszor lehet látni, -hogy a miniszterek gyalog mennek hivatalukba; Teheranban -<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> mindez egészen máskép van. Míg -egyik-másik zugutczában egypár félmeztelen dervis vagy koldus -ténfereg, a másik utcza-sarkon egyszerre csak egy-egy khan törtet -elő lóháton, roppant kisérettel. Hosszú botokkal fegyverzett -szolgák vonulnak körötte kétsorban, néha 40–60 is egyszerre, kiknek -közepette maga a khan, gazdagon diszített paripáján, fontos -arczczal, fejét és szakállát kellemteljesen lengetve. Kisérői -lármás fellépte, szemtelen magukviselete mindazok irányában, a kik -velük szemben jönnek, azt hitetné el az emberrel, hogy urok -legalább is miniszter. Pedig távol legyen! sokszor semmi egyéb, -mint valami fülig eladósodott khan, ki a fővárosban hónapok hosszat -kunyorál hivatalért, s még csak kisérői sem tartoznak -háztartásához, hanem a megnyerendő hivatal reményében egy csoport -éhenkórász csatlakozik hozzá, kik pompáját puszta risikóra -emelendők, nyilvános megjelenésénél előtte s körötte mennek. Csupa -szemfényvesztés, csupa csuszás-mászás!</p> -<p>Épen oly mértékben volt rám nézve meglepő az a teljes -loyalitás-hiány, mit a persákban tapasztaltam; a persákban, -ismétlem, kik fejedelmükkel szemben oly túlzott tiszteletet -tanúsitanak, hogy egy udvaroncz egykor, kit a Sah magához közelebb -intett, rögtön befogta szemeit s igy kiálta fel: „Oh uram, kimélj -meg engemet, nem léphetek közelebb hozzád, fenséges pompád -sugártengere vaksággal veri meg szemeimet!“ Tudva levő dolog, hogy -az egyes tartományokban a Sah parancsolatait annál kevésbbé szokás -teljesiteni, kérelmeire vagy fenyegetéseire annál kevésbé hajtani, -minél távolabban esik az a tartomány a fővárostól, mint a -tulajdonképi hatalom központjától, sőt hogy többet mondjunk, a -fejedelem legközelebbi környezete, legmegbizhatóbb szolgái vagy -hivatalnokai <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> is, kiket ő tett gazdagokká, félik -talán urokat, de nem ragaszkodnak hozzá szeretettel. Házi körükben -a legundokabb hireket hordják ajkukon az uralkodó magánéletéről, -nejei tiltott viszonyairól, s általában minden cselekedetéről, -legyen az helyes vagy helytelen. Ezen hirek szétszóródnak aztán a -nép között, a népköltők satyrákká dolgozzák fel, s hogy az uralkodó -meg nem becsülése valóban már is tetőfokra hágott, mi sem -bizonyitja meg jobban, mint az a körülmény, hogy a midőn nyilvános -helyen megjelen, kénytelen a tömeget szolgái töméntelen -csoportjának „berin, berin“ (félre, félre) kiáltásaival -szétoszlattatni, hogy királyi szemeit a közönyösség szégyenétől -megkimélje. A török fővárosban ez egészen másképen van. Itt, még a -hivatalából rég elbocsátott hivatalnok is bizonyos tisztelettel -szokta kiejteni az Efendimiz (Urunk) kifejezést. A szultán -személyéről (Zati Sahanie) mind Stambulban, mind minden egyéb török -tartományban a legnagyobb tisztelettel beszélnek, s a császári -harem viszonyairól, melyek néha, mint például Abdul Medzsid -idejében, igen sok kivánni valót hagytak, legfölebb a titok zárt -pecsétje alatt szokás egyet-mást fülbe sugni. Igaz, hogy az ottoman -dynastiák uralkodói is sokszor a legfeketébb hálátlansággal -viszonozták szolgáik hűségét, de a loyalitás érzelme egyik fő -jellemvonása a töröknek, az ozmanliban úgy, mint az özbégben s az -uralkodó kénye amott soha sem szerezhet magának annyi ellenséget, -mint Persiában.</p> -<p>Bárha a persák az élet örömeit inkább kedvelik, mint a törökök, -bárha itt a háremélet kötelékei sokkal lazábbak, mint ott, mégis -mind Teheranban, mind általában Iran minden nagyobb városában -teljesen nélkülöznöm kellett a nyilvános felderülés és mulatozás -azon <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> szép képét, mi a nyugati utazót oly -kellemesen lepi meg Törökországban. Azon sétányok (szejrjeri), -minőkkel Kiatkhane, Kandilli, Csamlidzsia, Fener és Modaburnu -ékeskedik, hogy a mindkétnemű török beau monde csendes harmoniában -legfölebb jelek által társalog egymással, azok a kis csalitok a -Boszporusz partjain, melyek alatt a török vagy töröknő csibukja -felgyürüző kék füstgomolya mellett, a tenger még kékebb hullámain -órák hosszat legelteti szemeit az édes Kejfben, a megelégedettség e -merengő, de mégis derült hangulata, mindez sehol, sehol nincs -Persiában. Itt abból áll a nyilvános szórakozás, hogy az emberek -csoportosan kilovagolnak a szent Sah Abdul Azim sirjához. -Világiasak akarnának lenni s vallásos szemfényvesztést gyakorolnak. -Az odavezető széles uton nem egy ifju Mirzát láthatni, ki arra -lovagló szépét vászonredőinek csokráról felismervén, egypár bókot -mond neki, még a szentélyben is udvarolni szokás egymásnak, az -utmentén imitt-amott egy csésze theát is iszik az ember frisitőül, -természetesen nyeregben, de mindez messze elmarad, a török mulatság -vonzó képének mögötte.</p> -<p>Igy a házi mulatságok képe is sokkal erkölcsösebb -Konstantinápolyban, semmint a persáknál. Az Efendi-osztály, melynek -minden tagja, kevés kivétellel, egy-egy pohárka rakit (pálinkát) -szokott élvezni estenden, kisebb-nagyobb csoportokban néha -iddogálásra is egybegyül. Soká, igen soká kell a kis pohárkáknak -körben járniok, hogy a társaság a hagyományos bonton-ról -megfeledkezzék, s a mámorban túlboldogok még akkor is csak annyiban -térnek el a józan állapottól, hogy az ülés, felkelés stb. -illemszabályait kevesebb figyelemre méltatjak, a halk beszéd -helyett fesztelenebbül kezdenek társalogni, vagy a sarokban -elvonult zenészek müvészetétől elragadva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> -némelyik élénken veri az ütenyt térdein, a másik pedig – ez azonban -nagy ritkaság – a dallamot is énekli. Az ilyes ivás Törökországban -rendesen vacsora előtt szokott történni, s valóban alig láttam -egyet is, a kit azután az asztalnál való megjelenésben netalán az -ittasság megakadályoztatott volna. A persa fővárosban az e fajta -mulatság sokkal zajosabban szokott véghezmenni, s nemcsak az illem -határait lépi át, hanem valóban orgiának is nevezhető, az ilyen -tobzódásnál ritkán hiányzanak a tánczosnők, kiknek müvészete, mint -alább majd elmondandjuk, a legrikitóbb erkölcstelenségen alapul. S -e dorbézolásban nemcsak ifjak és vének vesznek részt együtt, hanem, -a mi Konstantinápolyban soha sem történik meg, itt nem egyszer még -a nők is megjelennek. Ezen erkölcsi állapotok fölött annyival -inkább is csodálkozhatunk, mert hiszen a persák, kora ifjuságuktól -fogva az iszlam világ legelső moralistainak olvasásával -foglalkoznak s minden cselekedetük a kiváló finomság szinét akarván -magán hordani.</p> -<p>Ha már most a társadalmi élet különbségeinek ezen néhány halvány -vonása után párhuzamot akarunk vonni a két főváros épitészeti müvei -között: bizonyára nem lephet meg senkit sem, ha azt állítjuk, hogy -Stambul, a a byzanti császárok e régi székhelye, méltán sértve -érezheti magát, midőn mi a régi Rhagesz romjaira csak az ujabb -időkben ráépitett nyomorúságos Teherannal akarjuk összehasonlítani. -Rhagesz, az ős hajdankor, sőt még a középkornak is nevezetes régi -városa, valóban óriási volt mind terjedelmére, mind pompás -épületeinek számára nézve, de mindezekből egypár romon kivül (s -pedig ezek is már csak az arab korszakhoz tartoznak) semmi fenn nem -maradt, s a mije a mai Teherannak van, <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> az csak -a Kadzsarok harczias turkdynasztiájának müve, kiktől a szép -müvészetek kedvelése, nagy bajjal tudott egypár fillért -kicsalogatni. A belvárosban álló királyi palota, melyen a szél -kénye-kedve szerint átfütyörész: falai minden arabeszkje és -aranyozása daczára, igen szomorú benyomást tesz a látogatóra, sőt -még a persák által oly fennen magasztalt azon részek is, hová az -Európából hozott müvészeti és fényüzési czikkeket helyezték el -összevissza, ezek is inkább valami díszáruraktárra emlékeztetnek, -semmint királyi palotára. Hogy ez nem csak Dolma Bagcseval egybe -nem hasonlítható, mely tündéri fényben emelkedik a Boszporus -partján, s nemcsak Begler-Beg Szeraillal nem, mely bárha fából van -is csak, de belülről gyönyörűen el van látva mindennel, sem -általában a szultán legkisebb palotájával sem, – sőt még azon -jalik-kal (nyaralók) sem versenyezhet, miket az előkelő török -főméltóságok szoktak maguknak épittetni, ezt, ugy hiszem, mondani -is felesleges. Ha a persa a Nizamieh, Nigarisztan vagy a Kaszri -Kadzsar (Kadzsar Kioszk) palotákat, mely utóbbi a várostól mintegy -félórányira fekvő kisded halmon áll, az ő szokott -nagymondhatóságával leirja, az ember valóban azt hinné, hogy -mindezek igazán keleti fényben úszó nyaralók, – azonban távol -legyen! az ember vajmi nagyon csalódik, az uj persa épitészet szót -sem érdemel, diszitései kiáltók, feltünők ugyan, de nem szépek, a -kertek vagy elhanyagoltak, vagy mind valahány a legkezdetlegesebb -állapotban, a szökőkutak csak igen csekélyek és mind régi -szabásuak, egy szóval a királyi palotákat Persiában csak azért -magasztalják oly nagyon, mert épitésük, realis értéküket rendkivül -tulhaladó összegbe került, melynek – természetesen – fele -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> is a vállalkozók és magasabb -hivatalnokok zsebébe vándorolt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 606px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"Kaszri Kadzsar,<br />" title= -"Kaszri Kadzsar,<br />" /></a> -<p class="caption">Kaszri Kadzsar,<br /> -a sah egyik nyári palotája közel Teheranhoz.</p> -</div> -<p>Egyébiránt a szunnita főváros roppant fölényét maguk a persák is -elismerik s ezt legjobban a következő adoma bizonyíthatja: „Egy -persa sah, ki előtt a boszporusz-parti palota nagyon -magasztaltaték, előhivatá udvari főépitészét, s megparancsolta -neki, utazzék haladéktalanul Stambulba, vegye szemügyre az ottani -épületeket s azután Iranba visszatérvén, emeljen ott hasonlókat. Az -épitész elutazott. Vissza is tért azután nem sokára, megjelent a -fejedelem előtt s így szólott: „Uram, trónod zsámolyára teszem le -fejemet, mert lehetetlen parancsolatodat teljesítenem, a -konstantinápolyi palota utánzása felülmulja minden én -tehetségemet.“ „S vajon miért?“ dörgé feléje haraggal a fejedelem. -„Uram – viszonzá amaz – benső szépségeit még nem volna nehéz -utánozni, de falai aljához naponkint két világfejedelem dörzsöli -oda homlokát hódolata jeleül, – és ezt nem lehet utánozni!“ A persa -müvész ugyanis a szerail falainál zsongó fekete és márvány tengerek -habjait értette. Fejedelmeknek mondja azokat, melyek a szultanilak -előtt hódolatukat mutatják be, s valóban jóformán igaza is van, -mert olyan tulajdonokat, minők Konstantinápoly körül egyesülnek, -más egyebütt a természet sehol sem tud felmutatni.</p> -<p>Épen oly roppant nagy a különbség a két főváros éghajlata között -is. Stambulban is van hideg, mely a faházakban nagyon is érezhető, -s van meleg is, mely a nyári hónapokban némely városrészekben, mint -például Akszerajban, meglehetősen nyomasztóvá válik. De van e -mellett két hatalmas mérsékelője is, télen a déli szél, s nyáron az -éjszaki, melyek az éghajlati kellemetlenségeket <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> -jóformán mérsékelik. Teheranban a tél elég enyhe ugyan, de annyival -borzasztóbb a hőség, a nyári nap nyomasztó forrósága, s bárha a -házak szelelőkkel vannak is ellátva, mégis a város bensejében -nyaranta forró időjáráskor, még maguk a pinczék is -kiállhatatlanok.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<h3>VII.<br /> -A király és udvara.</h3> -<p>Naszr-ed-din Sah, Iran mostani uralkodója, még csak 16 éves -volt, midőn az 1848-ik szept. 6. atyja, Mohammed Sahnak haláláról -értesült. Nem, mintha talán az valami nagyon szerette volna, hanem -más egyéb vetélytársa nem lévén, Veli Ahd-dá (trónörökös) -neveztetett ki, s mint ilyennek, át kellett venni törvényes szokás -szerint Azerbaidzsan tartományának kormányzatát. A trónváltozás -Iranban rendesen zűrzavarokkal, küzdelmekkel, sőt véres -polgárháborúkkal szokott egybekötve lenni. Az uj uralkodónak -kiváltképen teli erszénynyel kell ellátva lennie, hogy az egyéb -követelőket eltehesse láb alól, – Naszr-ed-din Sahnál azonban épen -ez hiányzott legjobban. Az egész piszkosságig zsugori Hadzsi Mirza -Agaszi, atyjának vezirje, soha sem juttatta pénzhez, s midőn most -Teheranba akart menni, a trónt elfoglalandó, minden szükséges, sőt -nélkülözhetlen eszköznek hiányával volt. Kölcsönt akart -kieszközölni a tebrizi kereskedőknél; de a persák nem merték -pénzüket neki adni, s csak is a görög Ralli és társa -kereskedő-háznak köszönheté, hogy az attól nyert pár ezer aranynyal -útnak indulhatott. Naszr-ed-din Sah nem is feledkezett meg ezen -szivességről, s fél év mulva gazdag ajándék kiséretében küldé meg -tartozását. Az első csomagra ez volt irva: „Ezt Naszr-ed-din -herczeg küldi“, a másikra „Ezt Naszr-ed-din király.“ <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<p>A tizennyolcz éves uralkodó, ki e fölött annakelőtte még a -legnagyobb elvonultságban és félelemben is élt, nem tarthatta volna -kezében sükeresen a kormány-gyeplőt, ha olyan férfiú nem állt volna -oldalánál, mint Mirza Taki Khan, kivel Tebrizben ismerkedett meg, s -ki őt veziri minőségben követé Teheranba. Ezen férfiú, ki -egyenesszivűségére, hazája szeretetére, ritka belátására és -statusbölcseségére nézve, nem Persia történelmében, hanem az egész -kelet ujabb korszakában valóban páratlan, vaskézzel ragadta meg -Iran regeneratiójának óriási munkáját. Igazán csodálatra méltó, -hogy rövid idő alatt mennyit tett a földmüvelés és kereskedelem -emelésére, azon terhek könnyitésére, melyek a földmüvelőt már-már -tönkre tették, s a Persa befolyásnak s tekintélynek az ország -határain tul való sokasbitására. Még az olyas meggyökerezett -hibákat is, minők a megvesztegethetés, a fényüzés s némely -osztályok veszedelmes kiváltságai, ezeket is meg akará semmisíteni -s a szerénység példájával maga járván elől, a Nagy-vezir czimet -visszautasitá s helyébe Emiri Nizan, rend-felügyelő, nevet vőn fel, -s csakis utóbb, midőn tettei a világot bámulatra ragadták, maga a -nép, Emiri Kebir (nagy Emir) dísznévvel tisztelé meg őt. Nem csoda -tehát, hogy e férfiúnak a nagyok elvetemedett és romlott körében -sok és hatalmas ellensége támadt. Ezeknek élén maga az -anya-királynő állott. Az ifjú király sokáig siket volt minden -sugarlás ellen, s midőn e féfiút legjobban vádolnák előtte, épen -akkor adta neki nőül tulajdon testvérét, – de végre gyenge jelleme -mégis eltérité az igaz utról. A tevékeny vezir kegyvesztetté lőn, a -városból száműzeték s utóbb halálra is itéltetett. A nagy férfiú, -ki a halál nemét maga választhatá, fürdőjében életerét nyitotta -meg, Fin kastélyában, Kasanhoz közel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -Elvérzett s vére nyomai a most nevezett helyiségben mind e mai -napig láthatók, de kora halálának nyomait, az egész ország még -sokáig fogja viselni; mert ha Emiri Kebir még nehány évig a kormány -élén állhat, Iran ma bizonyára tekintélyes állam keleten. A mint -Polak mondja, s én magam is hallám Teheranban, a király utóbb -megbánta volna elhamarkodott itéletét. Ügyes vezirjének elhunyta -óta az országnak igen sok veszedelmet kellett viselnie, s a -Turkomanokkal való szakadatlan küzdelmeken kivül, kivált -Oroszország ösztönzésére Iran gyakran háborúba bonyolult Herattal, -a mi hosszas küzdelmekre szolgáltatott okot mind az Afghanok, sőt -még az angolok ellen is. A király, minden tekintet nélkül -országának zilált állapotára, leginkább hóditási tervekkel, -kedvencz eszméivel, foglalkozott, s minthogy a pénzvágyó -miniszterek a hadjáratokban gazdagodhatnak meg leginkább, a fiatal -fejedelem hiú óhajtásai minden oldalról pártfogoltattak. Ezer meg -ezer aranyat s még több vért pazaroltak el hiába, sőt azon -szakadatlan támadási kisérletek folytán, melyeket a szent pétervári -udvar az indiai és közép-ázsiai britt uralom ellen intézett, Persia -Oroszországnak egészen közönséges eszközévé alacsonyult, s annak -korlátlan befolyása alatt áll mind e mai napiglan.</p> -<p>Ennyit a király politikájáról. A mi személyiségét illeti, -Naszr-ed-din Sah, ki sokkal idősebbnek néz ki, semmint a mily -koros, közép termetű férfiú, igen kellemes külsővel, szabályos -arczvonásokkal, szép szemekkel, ajkai körül nyájas mosolylyal, -gyönyörű bajuszszal s egészen kurtára nyirt szakállal. Magatartása -valóban fejedelmi, ugyszinte társalgási modora is, csak beszéde -gyors egy kissé, ugy hogy a ki először beszél vele, nehezen fogja -megérteni. <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> A mi szellemi képzettségét illeti, -minden hizelgés nélkül mondva, – egész Iranban bizonyára ő a -legmüveltebb férfiú. Meglehetősen jártas mind az arabok, mind -tulajdon országának irodalmában, folyékony, jó irálya van, -kalligraphicus irása, meglehetősen rajzol is<a name="FNanchor_14" -id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a>, e mellett a franczia nyelvben is jártassága, de -különös bámulatos földirati ismeretei, a miről saját magamnak is -volt alkalmam meggyőződni. Senkit sem találtam egész Iranban, a ki -Közép-Ázsiáról oly alaposan tudott volna beszélni, mint ő, de e -mellett a többi világrészek földrajzát is tökéletesen ismeri s -tulajdonképen ez képezi kiválólag kedvencz tanulmányát.</p> -<p>Minthogy szellemi képzettségének fensőbbsége folytán sem -udvaránál, sem miniszterei között nem igen talál olyanokat, kikkel -hasznos mulatságban tölthetné idejét, nem is csoda, ha udvari -környezetét unalmas etiquettjével nem szereti valami nagyon, s -inkább Teheran környékén tesz kirándulásokat, vagy, ha csak szerét -teheti, vadászni megy. Az évnek legalább is háromnegyed részét ezen -szenvedélye kielégitésének szenteli, a mi kitünő vadászszá tette, s -minthogy az idő minden viszontagságával daczolni megtanult, -testileg sokkal edzettebb, mint sokan nagyjai közül, kikre nézve -nem lehet gyötrelmesebb kötelesség, mint urokat fagyban s hőségben -a szabadba követni. A mily jól érzi magát annakokáért a király e -kirándulások alkalmával, ép oly kellemetlen neki palotája benseje, -nagyjai ármánykodásai, nejei cselszövényei, az őt környező tisztek -csúszás-mászásai, kikben egyébiránt oly kevéssé bízik, hogy magán -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> kincseit nem egyszer még vadászataira s -egyéb utazásai alkalmával is magával viszi.</p> -<p>Nagyon meglepett engem általában az a különbség is, mely a török -és persa birodalom uralkodóinak mind személye, mind általában egész -udvari élete között létezik. Azt a nymbust, mely Oszman régi -dynastiáját mind e napiglan dicsőséggel és hódolattal környezi a -Boszporusz partinál, az oly sokszor előfordult trónváltozások -folytán hiában keresnők Iranban. Igy az udvari etiquette, bárha -külsőleg modernizálva van is, alapjában véve most is a régi még, a -mi Persiában lehetetlenné lett, Törökországban nemcsak magát az -uralkodót, hanem még rokonait is a legnagyobb tisztelet illeti. -Ezek a külvilágtól egészen elzártan élnek, s bárha több évig laktam -Konstantinápolyban, ritkán találkoztam egy-egy olyan pasával, ki az -uralkodó testvéreivel érintkezhetett volna. A Kadzsar dynasztiában -épen ellenkezőleg áll az eset. Minthogy itt a fejedelmek, -alatvalóik közül is házasodhatnak, a királyi rokonság aránytalanul -jobban el van terjedve. Különös például kivált Fethali sahot -emlegetik, ki, a mint mondják, száznál több törvényes gyermeket -hagyott maga után. Testvérei hasonlóképen nem csekélyebb számú -utódoknak örvendhetének, s így nem csoda, ha a királyi család -tagjai annyira megszaporodtak, hogy az uralkodó fejedelemnek csak -legközelebbi atyjafiaira lehet gondja, s ha az államkincstárt nem -akarja nagyon igénybe venni, mi egyébiránt Iranban nem is jut -eszébe senkinek sem, – kénytelen egy egész csomó királyi herczeget -minden figyelem nélkül hagyni. Ezek annakokáért, hogy -megélhessenek, kénytelenek sokszor minden osztályba bevegyülni, -mindenféle életmódot megragadni, s képzelhető, milyen csodálkozva -néz itt az olyan utazó, ki Konstantinápolyban <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> -huzamosb időt töltött, egy-egy asztalosra, szakácsra vagy -lovászlegényre, ki neve után oda teszi a Mirza czimet, mi ebben az -esetben herczeget jelent, s mostani alacsony állása daczára, az -ereiben folyó királyi vérre utal.</p> -<p>Természetesen az irani királyi család magán vagyona is sokkal -kevesebb, mint a törökországi oszman dynastiáé, mely utóbbinak -minden tagja a szép és gazdag birtokokon, vám-jövedelmeken, s -bizonyos városokon és tartományokon kivül, miket mindjárt születése -után mintegy zsebpénzül kap, az állampénztárból azonkivül még busás -havi pénzben is részesül. A kadzsarok gazdagsága kiváltképen a -király magán kincstárából áll, mely pénzül a legjobb időkben sem -igen megy többre öt-hat millió aranynál, drága ékszerekben azonban -valósággal gazdag. Oly szerencsés voltam, hogy ezt egykor a török -követ kiséretében megláthatám, s azon rövid jegyzetek után, miket -magamnak hamarjában tehettem, némelyeket közölni is akarok felőle. -Első s legszebb darabja e kincstárnak a nagy Derjai-nur-gyémánt -(világosság tengere), melyet Nadir Sah hozott Indiából, s melynek -egyedüli vetélytársa csupán az angol kincstárban létező Kuhinur -(világosság hegye.) Mikor én láttam, egy övbe volt foglalva, s a -nagy, hosszúdad s közepén emelt drága kő valóban csak olyannak -látszék előttem, mint valami közönséges hegyjegecz. Van itt azután -egy értékes rubin, melyet Tavernier a hires franczia utazó adott -el, s úgy szinte van több más gyémánt s három nagy smaragd, -melyeket Nadir Sah hozott Indiából. Mondják, hogy azon igaz -gyöngyök is igen nagy értéküek, melyeket közbe-közbe egy-egy -smaragddal füzötten, nagy ünnepélyek alkalmával a király mellén -szokott hordani. A gyémántok <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> közül, az előbb emlitett -nagyon kivül, leghiresebbnek mondják azon másik tizet, miket a -király egy díszruháján gombok gyanánt szokott viselni ötösével -egy-egy oldalon. Van ezeken kivül még számos öltönydarab, melyek a -leggazdagabb drágakövekkel egészen elborítvák, – ilyenek például: -egy küledzse (felöltöny), kiválólag szép sawlból, melynek nyaka, -hajtókája s melle tele vannak gyémántokkal. Ilyen a Tadzsi kejvan -(korona alakú kucsma), melynek csúcsán kis tojás nagyságú smaragd -van, több gömbölyű vánkos, szőnyeg s más egyéb ruhaneműek, mik -drága ékességeikkel a szemet majd hogy meg nem vakitják. Van ezeken -kivül hat vagy nyolcz királyi pálcza több gazdagon diszített -fogantyús kama, nagyszámú drága öv s más egyéb sulyos arany és -ezüstneműek.</p> -<p>A dynasztia ezen magán birtoka fölött mindig maga az uralkodó -rendelkezik korlátlanul s a család egyéb tagjainak, valamint -tulajdon nejeinek is be kell érniök azzal, mit az ő nagylelkűsége -nekik ajándékul juttat. A herczegek ennek folytán csak úgy lehetnek -gazdagokká, ha maguknak vagy szorgalmuk, vagy valami zsiros hivatal -által szereznek birtokot, s a király nejeiről tudva levő dolog, -hogy ezek zsebpénze gyakran oly csekély, hogy toilettejük -legszükségesebb kellékeit is alig tudják megszerezni. Már maga e -most emlitett körülmény is elegendő ok arra, hogy Iran előkelő -leányai nem tartják különös szerencséjüknek, ha a királyi kegy őket -tiszteli meg, sőt van akarhány olyan szülő, a kit egészen -boldogtalanná tesz az a körülmény, ha a király az ő gyermeküket -akarja nőül venni, minthogy szülöttüket nem örömest teszik ki az -udvari ármányoknak, s az uralkodó változékony szeszélyének. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Senki előtt sem lehet tehát feltünő, ha azt mondjuk, hogy a -teheráni királyi harem nagyban különbözik a boszporusz-parti -gynaczeatól. Bárha ez utóbbinak tagjai egyesegyedül pénzen vett -csirkaszi leányokból állanak (mert a török szultánok alattvalóik -családjából nem házasodhatnak), a mi a szabadságot, pompát, fényt -és befolyást illeti, a konstantinápolyi hárem-hölgyek állapota -sokkal fényesebb, mint irani hasonfeleiké. Emlékezem, hogy Abdul -Medzsid szultánsága korában, több, bárha pénzen vásárolt Kadin, -hihetlen mértékben uralkodott mind a szultán, mind az egész ország -fölött. A többi között csak az egy Szerfiraz Hanimot akarom például -felhozni, ki fejedelmi urát oly rettegésben tartotta, hogy ennek a -nő tulajdon kértére bele kellett egyeznie a Tewfik bey-el, titkos -kedvesével, kötendő házasságába, miután a szultán magát tőle -törvényesen elválasztatta. Ilyesmi Persiában hallatlan. A király -egészen kénye-kedve szerint rendelkezik nővérei, nagynénjei s -tulajdon leánya keze és szive fölött, s testvéreinek egyike semmi -kifogást sem tehetett ellene, midőn nem nagyon rég, a király három -olyan magasb rangú hivatalnoknak jegyezte el egymásután, kiket ezen -kitüntetésre méltóknak itélt. Egyébiránt azon körülménynek is igen -sokat lehet tulajdonítani, hogy Naszr-ed-din sah, a mi a -keletieknél vajmi nagy ritkaság, nem kedveli különösen az -asszonyokat, s igy a haremet elhanyagolja. Nagyon ingatag lévén -szerelmében, a király néha mindent el szokott követni, hogy -egyik-másik irani szépséget, kinek tekintete királyi szivét -véletlenül megsebezte, hatalmába kerithessen. A legkisebb bú nélkül -elvál egyiktől, hogy a másikat elvehesse, de a kegyencznők -szerencsecsillaga rendesen csak igen rövid ideig szokott -tündökleni; mert a király rabja <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> lévén a vadászatnak és a -katonai életnek, csakhamar megunja a haremet és annak bájos lakóit, -s örül, ha tőlük megszabadulhat.</p> -<p>A teherani királyi család körében tehát teljesen hiányzik a -bensőség és bizalmasság azon köteléke, mely Konstantinápolyban mind -a kegyencznőt, mind az exkadin-eket urokkal egybefűzi. A teherani -királyi család minden tagja arra törekszik, hogy egyik a másik -rovására meggazdaguljon. Minden egyesnek lelkében bizalmatlanság és -vak önzés honol. A szigorú, erélyes fejedelem félelmet gerjeszthet -ugyan személye iránt, de szeretetet soha sem, s ennél fogva könnyen -érthető, hogy a fiatal Naszr-ed-din sah, ki bárha nem mutatja is, -keresztül lát családi életének nyomorult viszonyain, csak akkor -érzi egészen jól magát, ha távol a palota dögleletes légkörétől, -távol az őt körüldongó tömeg ármánykodásaitól, künn a szabad -természet ölén magán élvezeteit felkeresheti. Hogy a királyi nőkre -térjünk vissza, ezekről meg kell jegyeznünk, miszerint eltekintve -azon eszközök korlátoltságától, melyek szolgálatukra állanak, -személyes szabadságuk is sokkal lebilincseltebb, mint a -konstantinápolyi császári urhölgyeké. A ki e most emlitett városban -ünnepnapokon a császári fogatok gyakran nagyon is hosszú menetét -látja, a legszebb lovak által vont díszkocsikat, melyekből gazdagon -öltözött, drága kövek és más ékszerek fényében uszó hölgyek, minden -őket környező eunuchok daczára, egészen fesztelenül űzik szerelmi -tréfáikat, a ki tudja, hogy Göttsuban vagy az édes vizeknél hogyan -enyelegnek és tréfálnak ezek az őket körülzsibongó ifju -efendi-világgal, azt bizonyára igen meg fogja lepni, ha Teheranban -egy kék zsákba öltözött királyi hölgygyel találkozik. Állása fényét -semmi sem mutatja, <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> ha csak azon ütések nem, melyeket az őt -környező ferrasok osztogatnak a tömegnek, hogy minden tekintetet -elfordítsanak róla. S még az ilyen kalitkában való sétálás is igen -nagy ritkaság, mert az egyiknek vagy nincs meg szükséges -ruhaneműje, a másik talán ékszereit zálogosította el, s valóban e -nők sorsa egyáltalában nem irigylésre méltó, s hogy rangjuk mily -jelentéktelen, semmi sem bizonyítja meg jobban, mint azon kettőnek -példája, kikről Polak azon tudósitást közli, hogy a királytól -elválván, egyik egy könyvkötőhöz ment utóbb nőül, a másik pedig a -királyi kollegium valamely növendékéhez.</p> -<p>Valamint az egész persa nemzet sokal távolabb van Európától, -semhogy a mi institutióinkkal közelebbről megismerkedhetnék, vagy -az európai politika ostoraitól annálinkább félhetne, ép ugy a -Teherani udvar is sokkal fesztelenebbül megtarthatja keleti -jellemét, mint a török udvar szerailja, mely az európai diplomatia -tekíntetének s az odavaló és külföldi ujságirók argus-szemeinek -szakadatlanul ki van tétetve. Azon időben, midőn Morier közzé tette -csipős satyráját Persiáról, a teherani udvar, nehogy olyannak -láttassék, kiben semmi önérzet nincs, erélyes tiltakozást bocsátott -közre a hajdani angol követségi tagnak tolla ellen. Mondják, hogy -Naszr-ed-din Sah ujabb időben is nagyon felgerjedt Gobineau -Persiáról szóló legujabb könyve ellen, minthogy a franczia gróf, ki -a teherani udvarnál a legnagyobb tiszteletben állott, némely -viszonynak fátyolát nem a leggyengédebben lebegteté. Azt is -mondják, hogy a király felgerjedésében valamennyi franczia tisztet -el akart bocsátani szolgálatából, de én azt hiszem, hogy mind ez -csak prima furia történhetett, s mindenki azzal a gondolattal -nyugtatá meg magát: „Páris sokkal távolabbra van mi tőlünk, -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> semhogy az a rosz hir, melyet felőlünk -ott költenek, minekünk valami komoly aggodalmakat okozhatna.“ S -valóban, nemcsak Páris, hanem az egész európai szellem is nagyon -távol van a teherani udvari élettől. S valamint a Boszporus mellett -azon mértékben csökken a háremélet histoire scandaleuse-e, a mily -mértékben a nyugati befolyás terjed, ép úgy a teherani udvar -visszaélései is csak akkor fognak megszünni, ha ez Európával -közelebbi érintkezésbe jövend. Ez azonban aligha fog egyhamar -megtörténni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<h2>KIRÁNDULÁSOM DÉLPERSIÁBA.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179"><br /> --179-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Közép-Ázsia óriási városának, a hajdani Rhagesznek romjaihoz -támaszkodva, bánatos szemmel tekintettem Khoraszan felé, mint a -melyen utamnak át kelle vezetnie a távoli keletre, a még mindig -varázsfényben tündöklő Oxus partjaihoz. Heratot, a most említett -tartomány egykori fővárosát, melynek Teheran után második -nyughelyemmé kell vala lennie, a hatalomvágyó Doszt Mohamed Khan -ostromolta. Ez az ősz barekzi főnök a maga vad afghanaival nemcsak -Közép-Ázsiának e kapuját, hanem az egész vidéket is elzárta. A mily -haszonleső, ép oly gyanakvó harczosaihoz egyetlen karavan, egyetlen -utazó, s mi több, egyetlen koldús sem mert közelíteni, – mennyivel -kevésbé én, kinek idegen vonásaiban a keleti előtt oly rémszerűleg -hangzó „frengi“ (európai) nyilván olvasható vala, kinek léptei még -a legteljesebb békeidőben is gyanút gerjesztettek vala, a harcz -viharai folytán pedig még árnyékát is mint valami balszerencsével -terhes kisértetet üldözték, s minden irgalom nélkül elpusztítottak -volna, – kiváncsiság, kedv, lelkesedés, mind nem használt semmit, s -ha csak a bizonyos veszedelembe nem akartam rohanni, nem -választhattam egyebet a várakozásnál. Az utazni vágyónak mindig -nehezére esik ugyan a türelem, azonban az a gondolat: „<em class= -"gesperrt">később, de annál biztosabban</em>“ vigasztaló hatást -gyakorolt rám, s nem sokára teljesen belenyugodtam sorsomba. -<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Ott maradtam Teheranban. Nyolcz-tíz napig meglehetősen kellemes -volt az a kényelem, melyet a török követség vendégszeretete -nyujtott, de, a mint a keletiek mondják, alig temettem el a megtett -utazások fáradalmait a nyugalom puha párnáinak redőibe, s az -utazási vágy már is ujra felgerjedt szivemben. A régi Rhagesz -romjaihoz vezető kisebb séták élénk érdekeltséget gerjesztének -bennem mind az iránt, a mi Ó-Iran emlékekben gazdag fénykorával -egybefügg, s minthogy e kor maradványainak legszebbjei délen, -illetőleg Sirász környékén találhatók leginkább, meg nem állhatám, -hogy egy kirándulást ne tegyek Farsz tartományba. Az világos volt -előttem, hogy én, egy Chardin, Niebuhr, Ouseley s Ker Porter -sokoldalú kutatásai s annyi utazó kimeritő leirásai után, melyekben -e nevezetes emlékek minden pontja, minden oldala ismertetve van, -semmi ujat sem fogok látni, s minthogy Iran s mindaz, a mi ennek -történelmére tartozik, reám nézve csak másodlagos érdekű volt, -csupán műkedvelő gyanánt akartam odautazni, bizonyos lévén felőle, -hogy az az élvezet, melyet a szefevik hajdani fővárosának, -Persepolisnak, Naksi Rusztem s más egyeb őstörténelmileg nevezetes -helyek s azok romjainak megtekintése nyujtani fog, bizonyára méltók -lesznek arra, hogy értük az ember némi utazási kellemetlenséget is -kiálljon.</p> -<p>Fel! Sirázba! hangzék bensőmben. De minő jellemben, minő -nemzetbeli képében tegyem meg ezt az utat? – ez volt az a kérdés, -mely eleinte foglalkoztatott. Teheranban ozmanli gyanánt jelenvén -meg, a persa hatóságok előtt ilyenül mutattatván be, mégis furcsa -lett volna egyszerre európaivá lenni, s ilyen minőségben indulni -útnak. Az oszmanli vagy szunnita név a siíta Persiában <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> majdnem -kellemetlenebb hangzású még a frenginél is, s bárha az ember a -fővárosban a kormány s a török követség védszárnyai alatt -meglehetősen szabadon mozoghat is, ez eset épen nem áll a városon -kivül, legkevésbé pedig a siíta fanatismusáról oly hirhedt -Délpersiában. Ott oszmanlikat igen ritkán látnak, a szunnitákat -pedig minden különbség nélkül gyűlölik és megvetik. Ez oknál fogva -oszmanli gyanánt utazni oda, ha talán veszedelmet nem is, de -kellemetlenségeket bizonyára okozhatott volna. S épen, minthogy -oszmanli igen ritkán jut el oda, nagyon érdekes lenne látni, hogyan -gondolkoznak s hogyan fogadják Ali ezen buzgó követői más véleményű -hitsorsosukat. S minthogy a jövendőbeli dervisnek, nem szabad -félnie a kalandos tervektől, igen kevés küzdelmembe került, hogy a -török követségen lévő jóakaróim lebeszélései daczára, határozattá -érleljem szándékomat s egypár nap mulva csakugyan kész is valék egy -épen Sirazba induló kisebbfajta karavanhoz csatlakozni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Az 1862-dik szept. 2-ka volt, midőn én, egy bagdadi szunnita -dervis öltözékében, hosszú, egész bokán alul érő entariban (alsó -ruha), piros övvel s fekete csíkos maslakkba öltözötten, fejemet -pedig az ép oly csinos, mint czélszerű keffie-vel körülfonva, a Sah -Abdul Azim kapun át eltávoztam. A kis karavan gyűlhelyeül, egy a -városon kivül fekvő karavanszerai volt meghatározva, minthogy -Teheran kapuit naplemente után be szokták zárni, s a külvilágot -kicsukják onnan. Az illető utitársak itt ismerkedtek meg egymással, -a málhatömbök ujra felrakattak, s minekutána barmaink abrakot -kaptak volna, mintegy két órával éjfél után útra kelt a kis -karavan, mely körűlbelől mintegy harmincz megrakott öszvérből, -néhány lovasból, Mollahból, Meshedből visszatérő zarándokból, -iparosokból, kereskedőkből s csekély magamból állott. Utunk eleinte -a Sah Abdul Azimba vezető tágas ösvényen vitt, mely a teheraniak -különös tiszteletben álló bucsújáró helye, s ezelőtt az én -mindennapi sétáimnak is czélpontja. Nappal, s kivált a délutáni -órákban, igen zajos élet szokott itt pezsegni. Az ember mindig egy -csomó felpiperézett úrnővel találkozik, kik a lovat férfimódra -ülvén meg, jönnek s mennek váltakozva, előkelő Mirzákat és -Khanokat, számos kisérettel, néha-néha egy-egy európai kocsit is, -melyet itt csak az udvar használ, mert Sah Abdul Azim, bárha -bucsujáró hely, a teheraniaknak <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> egyszersmind caroussel-je -is. S midőn e tájon az éjféli órákban haladnék át, – a mindenek -fölött uralkodó csendesség annál nagyobb hatást gyakorolt reám. A -hold egészen nappalias fényt hintett a balkéz felől vonuló -hegységre s azon aranyos kupolára, mely alatt a szent Sah Abdul -Azim pihen. S csakis miután mintegy jó órahosszat lovaglánk, kezdé -a karavan egyik-másik tagja élénk hangu beszélgetés által megtörni -éji vándorlásunk egyhanguságát. A karavanok mindig egy társaságot -képeznek ugyan, de annak egyes tagjai majd többé, majd kevésbé -bensőbb viszonyba szoktak lépni egymás között, mire leginkább az -azelőtti ismeretség, vagy a czélnak azonossága szokott okot -szolgáltatni.</p> -<p>Én egy fiatal bagdadi Szeidet választék ki magamnak utitársul, -ki foglalkozására nézve Rauzekhan (vallási énekes) lévén, müvészi -körutat akart tenni Dél-Persiában. Rauzekhanoknak tulajdonképen -azok neveztetnek, kik a Persiában oly nagy hirre kapott vértanúnak, -Huszeinnak halálát éneklik meg elegiákban, s e mellett, a mi igen -könnyen érthető, különösen fanatikus siíták. Barátságunk annál -feltünőbbnek látszhatik tehát, de a szeid, mint bagdadi s a magas -portának alattvalója, nem átallá az efendivel szorosabb -ismeretségre lépni. Bemutatott aztán a karavan többi tagjainak is, -s minthogy víg czimbora volt, ki gyászdali énekes minősége daczára -nem egyszer a legfrivolabb énekekbe kezdett, mindjárt az első -esttől fogva kedvenczévé lőn az egész társaságnak, s ismeretsége -nekem nagy hasznomra vált. Hogy mind az ő, mind a többi utitársak -kegyeit megnyerjem, ovakodtam minden vallásos beszédtárgytól -eleinte, a mit egyébiránt igen nehéz elkerülni, minthogy a persák, -nagy kedvelői lévén a vitatkozásnak, keresztyénekkel, gebrekkel, -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> de kiváltképen a szunnitákkal csakhamar -disputátióba szoktak elegyedni. Azt gondolám magamban, elég időnk -lesz még erre, s felhasználva bensőm nyugodt hangulatát, inkább -kalandos kirándulásom ábrándjaiba merültem.</p> -<p>Délpersiát, főszékhelyét az ó-persa, majdnem azt merném mondani, -az ó-ázsiai müveltségnek, azt a helyet, hol az ember Hafizt és -Szaadit látogathatja meg, még reményeim legvakmerőbb képeiben sem -merném magam elé festeni. Egypár esztendővel ezelőtt egy-két persa -verspár elegendő volt arra nézve, hogy a legnagyobb mértékben el -legyek ragadtatva, s ime most mint keleti, született keletiek -között utazom oda, olyan módon, minőnek eddigelé még csak igen -kevés európai örvendhetett. Boldogságom érzetére nagy befolyással -volt a felséges időjárás is. Hiába kisérteném meg Persia -holdvilágította szeptember éjjelének szépségeit ecsetelni. A tiszta -lég, a hegyek, egyes magános fák, romok, s a vékony vonalban tova -vonuló karavánok fantasztikus árnyai, a csengők merengésre -gerjesztő egyhangú zengése s kiváltképen a páratlanul felséges -csillagos ég oly meglepő varázst gyakorolnak a nyugatról ide -származottnak kedélyére, hogy az ilyennek a környék sivár -természete fel sem igen tűnik. A Sah Abdul Azimtől egész a -hegylánczig vezető ut nem egy sziklaomolványon, árkon és kiszáradt -patak medrén vezetett keresztül, de én figyelmemre sem méltattam az -út nehézségeit, sőt teljesen rábizván magamat szamárkám biztos -lépéseire, szemeimmel inkább a szeid mozdulatait kisérém, ki minden -csillagról tudott egy mesés történetet. Minden csillagnak meg van a -maga mythosza, jó és rosz hatása, s bizonyára igen sokat vesztettem -volna előtte, ha szavainak feltétlenül hitelt nem adok. -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<p>A gönczölszekere már a nyugati láthatárnak hajlott, midőn a -karizeki magaslatra érkezénk, melynek tuloldalán Kenaregird, első -állomásunk, fekvék. Még egy pillanatot vetettem a szép éji -tájképre, s mikor a hegy másik oldalán alávonulnánk, a támadó -hajnal már lassankint halványítani kezdé a hold világát. Mihelyest -feltűnik az égen a hajnalcsillag, a karavanok ennek képében szokták -az uj napot üdvözölni. Az, a ki a társaság tagjai között a -legbuzgóbb, egy-egy ezanba kezd, mit most a mi szeidünk -teljesitett, a félhomályt mosdásra szokás fordítani s még mielőtt -az első napsugár tündöklenék a hegyek ormain, a karavan rövid -szünetet tart imádkozás végett. A barmok megállanak csendesen, -földre hajtott fejjel, a lovagok letérdelnek sorban kelet felé, -olyan töredelmes, bűnbánó helyzetben, minőt csakis mohamedánoknál -lehet találni, s csak az első Allah Ekber dallamos felhangzása -alkalmával szerencsélteti Phoebus az utitársaságot megjelenésével. -Napkelte után aztán még egy kis ideig odább szokas haladni, a -szerint a mint az esti indulás korábban vagy későbben történvén, az -állomás is közelebbre vagy távolabbra esik, s igy mi is épen akkor -tértünk be első nyugvó helyünkre, midőn az égető nap sugárai -már-már azt érezteték, hogy mindenekelőtt valami árnyas fedélre -lesz szükségünk.</p> -<p>Tágas karavanszeraiban szálltunk meg, mely Kenaregird falu -mellett fekszik. Mint már a Kenaregird név is mutatja, ez homok -szélét jelentvén, e falutól keletre nyúlik a Desti-Kuvir sóspuszta. -Ennek borzasztó helynek kell lennie, s bárha alig hiszem, hogy a -hires Khalatánál iszonyúbb legyen, mely Bokhara és Khiva között -létezik, vagy a nagy hirkani pusztaság némely részénél, mégis -szerfölött csodálkozom azon, hogy összes persiai <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> -vándorlásaim alatt, egyetlenegy bennszülöttel sem találkozám, ki e -pusztán illetőleg annak Kenaregird és Tebbesz között fekvő részén -valaha átutazott volna. Ha Desti Kuvinról beszél a persa, tud -mindig egy egész csomó rémtörténetet, divekkel, ördögökkel s más -egyéb rosz szellemekkel fűszerezettet, mikkel hallgatóját el akarja -rémiteni. Leggyakrabban azon mondát szokták emlegetni, mely szerint -e vidék elpusztulásának egyedül Samr, a Huszein gyilkosa s minden -siíta persának halálos ellensége volna főoka. Lelkiismereti -furdalásoktól gyötrötten, ide menekült hajdan, s puszta megjelenése -is elég volt, hogy a különben oly viruló táj, ily sivár -sóspusztasággá változzék. A sós tavak és feneketlen mocsárok az ő -verejtékcseppjeiből származtak, de mindenek fölött Kebir Kuh volna -a legborzasztóbb hely, hol maga a gonosz Samr lakik. Jaj az -utazónak, kit a lidérczek bolygó fénye erre a környékre vezet. -Ilyenek s ezekhez hasonlók valának azon rajzolatok, miket én -utitársaimtól, Persia sóspusztája felől nyertem.</p> -<p>A karavanszerajba érkezvén, valamennyien egy-egy árnyas helyre -telepedtünk egész kényelemmel, s mint a hogy rendesen történni -szokott, csak nehány perczbe telt s a vándor város fürge -telepitvénynyé változott. Mig a barmok a száraz árpaszalmát -ropogtatják, a persa ösztövér ebédjének elkészitéséhez fog. A -gazdagabbak szolgáik által megnyomogattatják magukat, -megroppantatják tagjaikat s az ember alig pihente ki egy kissé a -megtett állomás fáradalmait, midőn mindenki már is reggelizéshez -fog, azután pedig nyugalomra tér. Ez a nyugalom pótolja ki az éjen -át elmulasztott álmot, melyért, nyári hónapokban kiváltképen éjjel -történvén az utazás, a déli órák pihenése szokott rendesen -kárpótlást <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> nyujtani. E tekintetben a barmok is -utánozzák az embereket. Estefelé, míg ezeket vakarják és kefélik, -tűzhez teszik a pillan-bográcsot, s az indulás előtt egy órával -történik rendesen a vacsorálás. A derviseknek vagy más egyéb ilyes -Isten kegyelméből való lustálkodóknak sokkal könnyebb sorsuk van, -mint egyéb utazóknak. Az állomásra érkezvén, minden bú nélkül -nyugalomnak adhatja át magát, s midőn az üst párolgása az estebéd -közeledtét jelenti, előveszi Keskuljat (kókoszdióból készült edény) -s egy-egy hatalmas Jahu! Jahakk! kiáltással, néha igazán páratlan -szemtelenséggel közelít minden csoporthoz. Mindenki ád neki neki -egy-egy adagot az estebédből. Mindazt összekeveri aztán, s miután a -kört bejárta volna, bizonyos lehet róla, hogyha nem is valami -sumptuosus, de mindenesetre elég gazdag vacsorához jutott. „Neki -nincs semmi úti készlete, nem is főz, mégis jól lakik, – mondják a -keletiek – az ő konyháját Isten látja el.“</p> -<p>Kenaregirdtől egészen a pusztán kelle átmennünk a második -állomásig. Ez a rész, Desti Kuvir egy idáig benyuló földnyelv, -melynek határa egész Kumig terjed; azonban ennek közepén áll a -Hauz-i-Szultan (a szultán víztartója) nevű állomás, melyet egy nagy -karavanszeraj képez, melyhez földalatti vízvezeték viszi, az itt -különben teljesen hiányzó drága nedvességet. Mikor Kenaregirdból -útnak eredtünk, valami egy óra-folyásig haladtunk volna már a -pusztán: a holdvilágította puszta tájnak képe mind regényesebbé és -regényesebbé vált. Az éji csend, mely itt e nagy sivatagon úgy -szólván még egyszer akkorává lesz, kimondhatatlanul nyomasztólag -hat az utazóra, s előérzete annak, hogy Közép-Ázsiában még sokkal -nagyobb pusztaságokat fogok meglátogatni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> mintegy -kényszerített arra, hogy a csodálatos látványon szemeimet kétszerte -oly mohó vágygyal legeltessem. Bármily távolra tekintsen is a szem -e setét láthatáron, sehol sem talál semmi támaszpontot. Csak -itt-ott tornyosulnak a szél kavarta homokoszlopok, – egyik helyről -másikra lebegnek éji rémek gyanánt, s igen érthető előttem, hogy a -félénk lelkek a furiáktól üldözött szellemeket látnak bennük. -Utitársam, úgy látszék, ez utóbbiak sorába tartozott, mert erősen -beburkolózott köpenyébe, mindig odavegyült a karavan legsürűbb -tömegébe s a kelet felé terjedő pusztaságra csak oda sem mert -pillantani.</p> -<p>Mintegy éjfél tájon lehetett, midőn távolról tompa kolomphang -üté meg füleinket, s a mint értém, ez egy nagyobb karavan volna, -mely mintegy jó órával előbb kelt útra mielőttünk. Lépteinket -siettetni kezdők, hogy elérjük, de alig jutottunk valami -százlépésnyi távolra hozzájuk, midőn kiállhatatlan dögszag kezde -mindenfelé terjedezni. A persák ismerték már okát; mind sebesebben -haladtunk, a bűz is mindig szörnyűbbé és szörnyűbbé lőn, s mikor -kiváncsiságtól gyötretve, az egész felől kérdezősködném, azt -nyertem válaszul, hogy ez halottas karavan. Halottas karavan, -gondolám magamban, ez ugyan furcsa dolog, s bővebb felvilágositás -végett szomszédomhoz fordultam. De ez csak azt kiáltá felém: -„Siess, siess!“ s én, a már úgyis eléggé gyötrött szamarat még -gyorsabb sietségre nógatván, többi társaimmal együtt nem sokára -odaérkezvén a mintegy 40 lóból és öszvérből álló s három arab lovag -vezetése alatt haladó karavanhoz, melynek barmaira koporsók valának -rakva, s melyeket mi teljes erőnkből elkerülni ügyekvénk. Borzasztó -látvány volt az, midőn e lovagok egyikét megpillantottam, -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> kinek orra és szája be volt kötve, s -kinek halvány, sápadt arczát a holdvilág még jobban eltorzitá, de -minden kiállhatatlan bűznek daczára meg nem állhatám, hogy egypár -kérdést ne intézzek hozzá. Az arab elmondá, hogy ő e holtakat már -tized napja viszi, de még legalább is husz napig kell mennie, mig -Kerbelába jut, azon helyre, hová e kegyesek, Huszein iránti -szeretetükből, magukat eltemettetni ohajták. Egyébiránt ez a szokás -megvan egész Persiában, s a kinek csak módjában áll, ha a távol -Khoraszanban lakott is, Kerbelaba viteti magát, hogy ugyanazon -földben tétessék örök nyugalomra, melyben a szeretett Imam Huszein -pihen. A halottat néha két egész hónapig is viszik, míg -rendeltetése helyére jut, s mint gazdálkodási szempontból, -három-négy koporsót is szokás egy öszvérre felrakni, a kegyes -persákat oly szorosan odaszoritják a négy deszka közé, a mennyire -csak lehetséges, – s hogy testesebbek voltak-e vagy sem, arra nem -szokás tekinteni. Laposra nyomnak mindent, s Kerbelába megérkezvén, -nem egy potrohos, sovány ficzkó gyanánt sétálhat az örökéletre. -Télen még csak megjárná mindez, de elgondolható, milyen -kigőzölgésük van e holttesteknek a persiai juliusi melegekben! S e -mellett az igaz hivőnek nem szabad elkiáltania magát: „Huh, be -büdös!“ mert a kegyes zarándokok halottszaga, rózsa és -ambraillatnak tartatik. Azonban mégis azt is hallottam, hogy azon -arab holttest-gyüjtők, a kik ezen szomorú foglalkozást űzik, -legfölebb egy-két esztendeig tartják ki, s a mi elég csodálatos, -még a teherhordó barmokat sem lehet egy könnyen hozzászoktatni e -portéka hordására.</p> -<p>Már jó távolra magunk mögött hagytuk a halottaskaravant öldöklő -szagával, mikor én még egyszer visszafordultam, <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> hogy -egy tekintetet vessek az átvonuló halottakra. A hosszú koporsókkal -megrakott barmok, mélyen szügyükbe vágván fejüket, s a lovagok jól -távol a szomorú menettől, puszta kiáltozással nógaták amazokat a -haladásra, s bárha ezen látvány akármely vidéken is igen komor -lenne, de kivált itt, a puszta kellő közepén, valami -kimondhatatlanul szomorú volt az. A holttesteket gyakran borzasztón -megcsonkítva teszik le örökös nyughelyükre. De mindez nem gátolja a -persákat, hogy e szokásnak évszázadok óta hódoljanak. Mert a ki -Kerbelaba juthat, annak az az édes reménysége van, hogy a szent -vértanú közvetlen szomszédságában lévén, annak vezetése alatt fog a -paradicsom örök zöld virányaira átvándorolhatni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>A gyorsított haladás folytán, Hauz-i-Szultant, még a -hajnalcsillag feltünte előtt értük el. S ez annyiban vala előnyös a -karavanra, hogy a négy udvarból álló nagy épület legjobb helyét -keresheté ki a maga számára. S bárha csak néhány óra folyásáig -haladtunk is víztelen tájakon, mégis, megérkezvén, a karavan minden -tagja abban a nyomban a medenczéknek rohant, ivott, mosdott, -imádkozott, s alig telt egy fél órába, s az egész társaság Morpheus -karjaiba mélyedett. Mikor déltájban kisétáltam a karavanszerajból, -körülnézni a vidéken, a halottas karavan ujra ott állt szemeim -előtt, de meglehetős távolságban a karavanszerajtól. Soha sem -települhet meg az ilyen a lakott helyek közeletén, s mindig úgy -kell helyet foglalnia, hogy a szél a rosz szagot a lakatlan táj -felé vigye. Mikor siíta társaim előtt csodálkozásom fejezném ki e -fanatismus fölött, ezek sarkasztikus megjegyzések kiséretében, -engem, illetőleg pedig a szunnitákat, Imam Huszein tragikus végével -kezdének vádolni. Különösen egy, Meshedből épen most jövő -délpersiai, mint ujdonsült meshedi, kelt ki legdühösebben, a ki a -szó szoros értelmében kész lett volna hajba kapni. Azonban az én -szeidem s több higgadtabb utitárs is közbe veté magát, s azzal -ügyekeztek lecsendesiteni, felemlitvén, mily hűséggel őrizteti a -szultán e szent vértanú sirhelyét. S valóban csodálatos. A -szultánról Persiában ép úgy beszélnek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> mint -valami európai keresztyén királyról. A siíták és szunniták közötti -évszázados versengés oly válaszfalat emelt, hogy ez utóbbiakat, -bárha törvényesen Muszulmánoknak hivatnak is, a persák olyanokul -tartják, kiknek Mohamed koránjával és az Iszlammal általában semmi -közük.</p> -<p>Minthogy elegendő kilátásom volt immár a vallásos vitatkozás -ujból való megkezdésére és folytatására, egyelőre kezdetül elégnek -tartottam ennyit s távoztam, a pompás karavanszerait -megszemlélendő, melyet – a mint mondák – a mostani király anyja -építtetett saját költségén, a hires Hadzsi Mirza Agaszi -ösztönzésére. Persiában igen sok e fajta épület található. Nincs az -egész keleten egyetlen ország, mely a kereskedelem s nyilvános -közlekedés javára többet áldozott volna, mint Persia. Sokszor a -legnéptelenebb pusztaságon is a legbámulatosabb épitmények lepik -meg az utazót, miket az uralkodók buzgósága és egyes vagyonosok -kegyessége emeltetett, s valóban kimondhatatlan jótétemény, a -hosszú útnak fáradalmaitól meggyötört utas számára enyhadó fedélről -gondoskodni.</p> -<p>Minthogy a következő állomás tiz ferszakh távolságot tett, még -naplemente előtt kapattunk és indulánk. Az állomást meglehetne -ugyan rövidíteni, ha az ember innen Pul dellakba megy előbb s onnan -aztán tovább Kumnak, de a szegényebb utazók örömest megtakarítják -egy-egy állomás abrakját, s igy az utat, bárha nagyon fárasztó is, -egy huzomban szokás megejteni. Három napig utazott ugyan még csak -együtt a társaság, azonban már is teljebizalmasság és barátság -kapott lábra közöttünk. Hogy én született európai volnék, kinek már -puszta illetése is tisztátalanná teszi a siítát, s kivel egy tálból -enni a legrémitőbb <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> véteknek tartatnék, senkinek ez még -csak esze ágába sem jutott. A konstantinápolyi efendit látta bennem -mindenki, a török követség vendégét, ki Arzui Szejahat (utazásvágy) -által ösztönöztetve, a királyi Iszfahant s a paradicsomszerű Sirázt -– mint a persák nevezik – akarja meglátogatni. Összebarátkoztunk; -de azért egypár makacs siíta meg nem állhatá, hogy egyszer-másszor -szememre ne lobbantsa a szunniták igazságtalanságát, különösen egy -varga volt az, kinek nagy, zöld turbánja Alitól vett származását -jelenté, ki ujra, meg ujra a három khalifa bünös bitorlását kezdé -felhordogatni, mit állitólagos őse ellen elkövettek. „Mit, hát -Omeri Hattab (Omer, a fakereskedő) s e nevet egy sereg szitok -követé – mit, hát az eszeveszett Oszman akartok-e szembeszállni -Alival, Istennek ezen oroszlánjával, a leghatalmasabb hőssel, ki a -prófétától csak egyetlenegy hajszálnyira különbözött? Istenemre, -efendi, csodálom, hogy olyan tulajdonaid mellett be nem látod e -kiáltó igazságtalanságot s a mi vallásunkat fel nem veszed.“ Hogy a -heveskedések kikerültessenek, sokszor félbeszakaszták őt, s más -tárgyra vitték át a beszédet, de az én vargám megint neki -melegedett s akárhányszor csak azon vettem észre magamat, hogy -megragadja paripám kantárát s ezen örökösödési kérdésről oly -lelkesülten beszél, mintha az egész esemény, mely 1200 évnél is -régibb, talán csak tegnap történt volna.</p> -<p>Az éj igen szép volt, hasonló az előbbi kettőhöz, s az idő -gyorsan mult vidám beszélgetések és vitatkozások között, s még -távol vala a hajnal, midőn a kis pusztaság utolsó részén is -átkeltünk s a Pul dellak (a fürdőszolga hidja) karavanszeraihoz -érkezénk. Ez a nyugati hegységből eredő s elegendő széles folyón -visz át. E hid, mely <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> imitt-amott már pusztulásnak indul, egy -fürdőszolga költségén épült, s azt beszélik róla a többi között, -hogy egy e vidéken járó arisztokratikus khan, méltóságán alulinak -itélé, oly alacsony származású ember épitményét venni igénybe, a -miért is minden cselédestül inkább a folyón akart átgázolni, de a -rohanó ár magával ragadta s büszkesége büntetéseül a habok között -lelte sirját. „A folyó fenekéről pokolba jutott – tevé hozzá -utitársam – hol arisztokratikus érzelmei gyötrelmére egy katlanban -föl majd a legalábbvaló gonosztevőkkel.“</p> -<p>A karavanszerai egészen a hid mellett áll. Megálltunk, s mikor -itt a hideg, puszta kőre egy kis pihenés végett lefeküdtem, oly -hatalmas álom környékezett meg, hogy a világ minden kincseért nem -adám vala, ha legalább egy félórig alhatom. Nem maradhattunk tovább -egy igen kurta negyednél, minthogy a társaság kora reggel akart -Kumba, a szent városba érkezni, hol bucsu, vásárlás és sok egyéb -foglalkozás várakozott a kis karavanra. Kum, mely a távolban -csakhamar feltünt számos zöld kupoláival, s kivált pedig a -sirboltnak a kelő nap által megvilágított, s gazdagon aranyozott -nagy kupolájával, a persa hölgyvilág szent városa. Itt nyugszik -Fatima, Imam Riza nővére, ki az akkor Meshedben tartózkodó bátyja -iránti gyengédség által vonzatva, Bagdadból hozzá akart utazni. A -magasságos asszony nem juthatott el vágyai czéljához, mert Kumban -megbetegedett, meg is halt, s most 444 szent társaságában itt -fekszik eltemetve. Ezen szent sírokon kivül, valamint Kerbela, úgy -ezen város is kedvencz temetkezési helye a persa nőknek, kik az -ország minden tájáról ide hozatják magukat. Meddő anyák, férjeiktől -elűzött asszonyok s a Hymenért mind hiába epedő leányok járulnak -ide e sirhoz, a szent urnő kegyteljes <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> -pártfogásáért esedezni. Ez azonban egy általában nem szolgál azért -akadályul, hogy e város tolvajok, rablók, gyilkosok s más egyéb -gonosztevők gyűlhelye legyen; mert Kum, Beszt (asylum) a törvény -által üldözöttek számára, s ki a bakó kezéből kisiklék és -szerencsésen ide menekült e szent falak közé, biztos lehet róla, -hogy bántalom nem éri.</p> -<p>Azon ponton kezdve, honnan a város már láthatóvá lesz, itt is, -mint egyéb bucsújáró helyek közelében, apró kőhalmocskákat találni, -melyeket kegyes zarándokok emelnek, szent zsolosmák éneklése -közben. Imitt-amott egy-egy bokor is áll, beaggatva a legtarkább -rongyokkal. Mindenki itt akarja hagyni tiszteletének zálogát, s -egyik a kövekhez, másik a rongyokhoz folyamodik. Mondják, -hajdanában szokás volt az is, hogy az ilyen szent fákba minden arra -menő egy szöget ütött, a mi ősrégi szokás s hihetőleg ugyanebben -keresendő a nálunk oly sokak előtt talányszerű „vastuskó“ eredete -is. Én is leszálltam szamárkámról és piros selyem keffiemnek egy -rojtját szinte odaakasztám az egyik bokorra. Milyen csodás vegyülék -van itt egybe halmozva, a világ minden részének szöveteiből! India -és Kasmir szövetei, Anglia és Amerika gyártmányai, a kurd, arab és -turkoman nomad törzsek durva ruhaneműi tarkán vegyülnek egymással. -Imitt-amott egy-egy gyönyörű sawl-darab is található, mely persze -nagyon szemébe ötlik az értte epedő utazónak, de azért senki sem -mer hozzá nyulni, mert az eltulajdonitás a legnagyobb -szentségtörésnek tartatik.</p> -<p>Még mielőtt a városba jutottunk volna, egy igen nagy temető -maradt el mellettünk. Ez lehet legalább is félmérföld terjedelmű, -sokkal nagyobb, mint a meshedi, de azt mondják, hogy nagyságra -nézve a kerbelaihoz nem <span class="pagenum"><a name="Page_196" -id="Page_196">-196-</a></span> is hasonlítható. Maga a város a -lehető legszomorúbb tekintetű. A bazár közepén álló -karavanszeraiban szálltunk meg, s nem mondhatom ki, mennyire -örültem, meghallván, hogy a karaván itt két napi pihenést tart. -Egypár órával felüdülésünk után, incognitomhoz hiven, mindenekelőtt -a szent sirt kellett meglátogatnom, s ruháimat megtisztitván, s a -szokásos mosdásokat végezvén, a többi bucsújárókhoz csatlakoztam, -kik a távolról pompásan ragyogó kápolna felé indulának. Ha nem -csalódom, csakugyan én voltam a legelső európai, ki azon -szerencsében részesült, hogy a persa hölgyvilág ezen szentélyét -meglátogathassa. Chardin azt irta le, a mit szolgája mondott el -neki, Ouseley a maga sovány tudósitását egy persától nyerte, ki a -követségi személyzet tagja volt, s bárha Carlian úr, a mostani -udvari fényképész s a vegytan tanára Teheranban, az előcsarnokot -lephotografirozta is, s a képet: „un tableau reussi du saint -sépulcre“-nek czimezte is, egész bizonysággal állithatom, hogy -műtétele közben, a belső udvar ajtai zárvák valának, mert a világ -minden befolyása sem lenne elég hatalmas azt kieszközölni, hogy a -tisztátalan frenginek megengedtessék a szentélybe csak egy -pillanatra is betekinteni.</p> -<p>Az ember először egy küludvarba jut, mely szép fákkal van -beültetve, s azon számos szeidnek szolgál tartózkodási helyül, -kikre az állitólagos ősanya őrzése van bizva. Már innen vezet egy -út, magas portalén át a benső udvarba, melynek közepén a pompás -kupolával koronázott kápolnácska emelkedik. A „nagy“ Abbasz Sah és -az „igazságos“ Kerim Khan voltak azok, kik ez épület felékesitésére -legtöbbet tettek. Mesés azon aranyak száma, melyeket a meglehetősen -nagy kupola megaranyozására <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> fordítottak, s ha jól -tudom, a kupolát három körömvastagságú aranylemez borítja. A -bejárást egy portale diszíti, melynek remek kasi-müvei, a -legfrisebb szinekkel tarkálló s részarányosan elrakott arabeszkei, -melyek között a mély azurkék a túlnyomó, varázs hatást gyakorolnak -azon utazóra, ki ilyes keleti diszépületet most lát legelőször. -Tizenhat márványlépcső vezet az ajtóhoz, mely vastag ezüstlappal -van boritva, de rendesen nehéz szőnyeggel van fedve. Már a legalsó -lépcsőn le szokták venni a zarándok saruját, el fegyverét vagy -botját, s ha az ember azután meglehetősen meggörbült állásban -felmegy, mindenekelőtt meg kell csókolnia a küszöb hideg márványát -s csak azután lehet belépnie. Az épület benseje még sokkal -meglepőbb, mint a most emlitett rész. Itt az arabeszkek és -kasi-müvek közé tükrök s gazdagon megaranyozott virágok vegyülnek, -s bárha egészen gömb is, mind a kupola mélyedése, mind a fal -annyira túl van halmozva száz meg száz prismával, dombormüvekkel, -fülkékkel s más egyéb épitészeti czifraságokkal, hogy pompásnak -igen, de csinosnak és izlésteljesnek bizonyára nem mondható. A -koporsó, melyet massiv ezüst-rácsozat kerít, s mely mindig drága -szőnyeggel van boritva, épen középen áll a nagy csillár alatt, a -boritékot évenkint csak egyszer veszik le a szent hulláról s a -kegyes zarándokoknak rendesen csak egy kis részecskéjét szokták -megmutatni. Mint másutt mindenütt, ugy itt is imatáblák függenek -alá a kerités rácsairól, némelyek maguk olvassák ezeket, mások úgy -olvastatják, mások ismét az itt nyüzsgő szeideknek fizetnek, hogy a -korán egy némely mondatát ezek reczitálják el helyettük. Van itt -kiáltás, ének, sirás-rivás, szeidek szemtelen hangú -ajándék-követelése, – de mindez az áhitatoskodókat nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> -zavarja, mert a kiállhatatlan lármának közepette nem egyet lehet -látni, ki, homlokát a kerités hideg érczéhez nyomva, ott ül -órákhosszat, merően bámulja a koporsót, magát semmi által sem -zavartatva. Beléptünkkor engem a falakra s a rácsokra aggatott -drágaságoknak nem annyira tarka vegyülete, mint inkább roppant -tömege lepett meg kiváltképen. A persa igen szereti a drága köveket -és nemes érczeket. Azt hiszik annálfogva, hogy ezekben a szenteknek -is nagy kedvük telik, s innen van, hogy ez utóbbiak nyughelyét igen -meglepő nagyszámú ékszer diszesíti. Minden gyémántnak, minden -aranynyal vert fegyvernek meg van a maga története, vagyis azon -oka, mely az adományozót arra ösztönzé, hogy idehozza. Előttem egy -igen szembeötlő ezüst-tű vala különösen feltünő, s midőn e felől -tudakozódnám, azt nyertem válaszúl, hogy ezt egy férj hozá ide -ajándékul. Ez ugyanis hűtlenné lett nejéhez s utóbb azt el is adta -a Turkomannoknak. A nő évek hosszat epedt a turkesztani rabságban, -s midőn onnan a szentnek sirjához ajándékot küldene, – férjét -annyira előfogta a lelkiismeret mardosása, hogy hét egész -esztendeig mind szünet nélkül kereste aztán, s midőn végre -feltalálta, kiváltotta s hazavitte, akkor adá a most emlitett -hálaáldozatot a szent Fatimának. Bárha bagdadi öltözetem a siíták -fanatikus gyülekezetében nem egy előtt szemet szúrt is, hála -utitársaimnak, nem ért semmi kellemetlenség. Ha az ember -meglátogatta már ezen szentnek koporsóját, szokás a közelében -nyugvó földi nagyokról is megemlékezni. Ezen oknál fogva én is -velük mentem azon utitársakkal, kik Feth Ali Sah és két fia sirját -keresék fel, s kik gyönyörű alabastrom koporsókban fekszenek, -melyek külsején, az egyszerű feliraton kivül, meglehetősen hűn -talált képük is <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> oda van vésve. Feth Ali Sah, bárha -Kadzsar, ha egyébért nem is, de legalább személyiségeért nagy -kedvességben állott a persák előtt. Az egész országban neki volt -leghosszabb szakálla, mindig ő öltözött a legszebben, korának -legnagyobb hölgykedvelője, s a legügyesebb és legdélczegebb lovasok -egyike. Uralkodása méltatlankodásait csakhamar elfeledték, de ezen -tulajdonai sokáig fennmaradtak még a hiú persák emlékezetében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>A kegyes kötelességeknek eleget tévén, neki indultam a városnak, -nevezetességeit megszemlélendő. S mint rendesen, itt is a bazáron -kezdém, mely épen most a gyümölcsérés ideje alkalmával, telve volt -az egész Persiában oly hires görög-dinnyével. Ezen gyümölcs -jóformán egész Persiában otthonos, s az őszi hónapokban a népség -nagy részének kizárólagos eledele, nedvét pedig (Abi Hinduvana) – a -mi elég különös – számos betegségnél orvosság gyanánt szokás -használni. S mi több, még héját is felhasználják. Előbb -megszáritják, aztán megfőzik s ha már most ennek forró levébe -valami vászondarabot áztatnak, ezt a növény phosphortartalma -használható taplóvá változtatja. A dinnyén kivül itt igen jó őszi -baraczk és gránátalma is található. Leghiresebbek azonban az itteni -cserép-neműek, kivált egy bizonyos fajta hosszú nyakú korsók, miket -a szent város földéből gyártanak. Mikor igy a bazárban andalognék, -a többi között egy karton-festő egyszerű bódéja tünt fel előttem -kiváltképen. Az iparos persa hatalmasan nyomkodá kék festékbe -mártogatott nyomómintáival az előtte fekvő durva vászondarabot, s -mikor hosszasan nézném munkáját, felkaczagott s engem frenginek -tartván, odakiálta hozzám nyeggetve: „Megszabadulunk nem sokára a -ti drága és furfangos kartonszöveteitektől, eltanulunk tőletek nem -sokára mindent, s ha a persáknak nem lesz már szükségük -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> frengisztan mesterségére, bizonyosan -tudom, idejöttök koldulni valamennyien.</p> -<p>Épületek dolgában Kum, bárha már az ős hajdankorban is hires -város, ma igen szegény. Környékét páratlan zöld virányúnak szokás -emlegetni, a mi természetesen csakis a sivár Persiára nézve állhat, -s mi egyedül azon gazdag vízvezetéknek köszönhető, mely e becses -nedvességet a szomszéd hegyekről idehozza. Mindamellett a szabadon -merített víz némileg sós izű, de a mi a kutakból jön, az ment -ettől, okát kérdezvén, azt nyertem egy persától válaszul, hogy a -szent Fatime kiséretében egy arab jött ide hajdan, ki a várost -bizonyos agyagvegyülék készitésére tanitá meg, melylyel ha a -kutakat és vízmedenczéket kisározzák, a víz lassankint minden sós -izétől megszabadul. S bárha itt ezen hatást tisztán -természetfeletti erőknek tulajdonítják is, meg nem állhatom, hogy a -netalán itt megforduló európai szakértőnek a most említett agyag -vegybontását ne ajánljam.</p> -<p>Jó darabig időzvén a városban és környékén, visszatértem a -karavanszeraiba s itt egy sarokban szegényesen öltözött, félénk -tekintetű persákat láttam gubbasztani. Feléjük mentem, s épen meg -akarom őket szólítani, midőn egyik utitársam odakiált: „Efendi, mit -cselekszel? Csak imént jártál bucsút s már is be akarod szennyezni -magadat ezekkel a tisztátalan zsidókkal?“ Zsidók, gondolám -magamban, akkor ugyan kiáltozhatsz, persa barátom! S midőn Izrael e -szegény fiai észrevették nyájasságomat, kijöttek többen -czelláikból, a szó szoros értelmében körben fogtak, s mindig -félénken körültekintgetve, elmondák, hogy ma (pénteken) készítik el -a holnapi szombatra való eledelüket, minthogy akkor semmi olyassal -sem szabad foglalkozniok, a mi netalán a dolog szinét viselné -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> magán. Az idősbek egyike meg nem -állhatá, hogy könyezve ne szóljon azon sanyargattatásokról, miket -az ő hitsorsosai itt szenvednek, s mily öröm ragyogott szemében, -midőn előttem, a vélt ozmanli előtt a szultán szelid kormányát -magasztalá. A szultánt nem tudta eléggé áldani; de az Izraelitának -sejtelme sem volt arról, hogy az ottani nemes cselekedetek rugója -egyedül a mi felvilágosodott nyugotunkban keresendő.</p> -<p>Kumot harmadnap mulva hagytuk el, s a mintegy négy óra hosszat -tartó kietlen, sivár út után Lenkiran faluba érkezénk. A karavan -benn a faluban települt le, de én kellemesebbnek tartám a napot egy -közeli kertben tölteni, melynek közepén egy Imamzade (Imam utód) -kápolnácskája áll. Ezen Imamzadek sirjai nagy számmal vannak -Persiában, s bizonyára nem élt hajdan egy tizedrésze sem e -szenteknek, kiket mai napság tisztelnek. Nem csoda; minden falu, -legyen az bármily kicsiny, külön szentet akar birni. Kapják -magukat, hevenyésznek egyet, kigondolnak róla valami mesét, a -költött hős csontjai fölé kápolnát emelnek, melyet nyomban zöld -cserép alá fognak. Zöld vala azon szín, melyet a szent sarjadék -élete folytán fején hordott, zöldnek kell lenni sirjuk fedelének -is. A mint a fák árnyékában ott pihennék nyugalmasan, oda -settenkedett nem sokára a sirnak őre is. Csodadolgokat beszélt az -üdvözült szentnek hatalmáról, s csak épen tegnap történt, mondá, -hogy egy persa khan, ki ugyanazon helyen pihent, melyen most én -ülök, midőn utóbb ittas állapotban akarna a kápolna belsejébe -menni, a guta abban a nyomban megütötte. „Igen, efendi – mondá – a -szentekkel nem lehet tréfálni.“ Arcza a beszéd folyama alatt a -lehető legkomolyabb vala, de csakhamar úgy sejtém, hogy egypár -fillér volt tulajdonképen <span class="pagenum"><a name="Page_203" -id="Page_203">-203-</a></span> szive igaz ohajtása, s mikor ezt -átadtam neki, el is tisztult onnan azonnal.</p> -<p>A magánosság sokszor igen jól esik az embernek, a különben -mindig pezsgő karavan-életnek közepette, kiváltképen állt ez az -eset rám nézve, kinek a fanatikus siíták társaságában örökké csak a -legfurcsább felekezeti vallásos kérdésekre kellett felelgetnem. -Magányomban képzeletem a legcsodálatosabb képeket festette oda maga -elé. Gondolataim Persiából el a messze nyugatra repültek, s -visszagondoltam mindazon alakokra, melyekben a keletet, kivált -pedig a régi persiát, egykor képzelém. Igaz, sok másként állt -azokban, sokkal költőiebben, mint a mit a valóság nyujtott, s még -sem fojthatám el magamban a mély meghatottságot, midőn tekintetem -egyik-másik falusi lakosra esett, kiben a med typusz itt különösen -észrevehető. Arczélük körvonalai azon illustratiókat juttaták -eszembe, melyeket syr és méd dombormüvek nyomán Layard, Rawlinson s -más utazók müveiben láttam, s hogyan dobogott szivem, midőn az -előbbi másolatok helyett, most maguk az eredetiek állottak -előttem.</p> -<p>A nap rég leáldozott már, midőn Szengszeng, úgymint a -legközelebbi állomás felé utra keltünk. Rendesen Surab és Paszingan -felé szokás járni, de a jelen esetben a táj egészen viztelen levén, -ezt az irányt mellőztük. Az út a legborzasztóbb sivatagok egyike. -Az egész környéken nincs egyetlen egy vízcsepp, nincs a -földmivelésnek semmi nyoma sem, s pedig e hely Persia szivében -fekszik. Miután elfeledtem vizzel ellátnom magamat, sokat kelle a -szomjuságtól szenvednem, s Szeng-szengbe érvén, a csatorna -kellemetlen szagú vize nem sok enyhülést adott, miért is nagyon -örültem, mikor a jövő éjjel utunknak a pusztán átvezető legutolsó -darabját is megtettük, <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> s szemeink előtt Kasannak, Persia -másodrangú városának kupjai tüntek fel a távolban. A persák -társaságában utazó európait mindig a kiváncsiság egy bizonyos foka -tölti el, valahányszor egy-egy városhoz közelít, mert utitársai -igen sokat beszélnek annak fényéről, pompájáról s ritka -érdekességéről. Kasan szépségeit három órával a kapun való -bementünk előtt, már a legdagályosabb kifejezésekben hallám -magasztaltatni. De ezek puszta szavak jobbára, melyek egyébiránt -egy keleti tudós földirati munkájában is találhatók, ki Kasant -kertjeire, szántóföldjei- és vizére nézve páratlannak mondja az -egész világban. De mind e magasztalt tárgyak közül, engem csak egy -lepett meg igazán, s ez a rézművesek bazárja, kik a hires kasani -üstöket készitik. A Miskaran bazarban valami 180 műhely áll egymás -tőszomszédságában, melyekben izmos kezek kolompolnak egész napon -át, s s holott a zaj már jó messziről is hallható, el lehet -képzelni, hogy veszi ki magát ez a pokoli lárma, a bazárnak kellő -közepén.</p> -<p>Feltünő volt előttem, hogy e pokoli zajban hogyan értik meg -egymást ezen emberek; azonban nem hangjai a szájnak, hanem csupán -mozgása közli a gondolatokat, s az idegen csak úgy vehet ki -valamit, ha fülét egész közel tartja oda a kiáltóhoz. Bárha a nyers -érczet a távoli Oroszországból hozzák is ide, a gyártás mégis a -kasaniaké kizárólagosan, kiknek müvei szilárdságra és csinra nézve -páratlanoknak tartatnak. Mondják, hogy a hires fényezett téglákat, -melyek világos szineik tündöklő fényét évszázadokon keresztül -megtartják, – ezen városban találták volna fel. Hajdan kasani-nak -neveztettek, ma azonban csab kasi-nak hivják s egész Közép-Ázsia -épitészeti emlékeinél, fődiszítmény gyanánt találhatók. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> Gyakran egész homlokzatok, kivált -portalék, a legszebb arabeszk-alakban ilyen fényezett téglákkal -rakvák ki, másutt ismét, mint például Szamarkandban és Heratban -ilyes téglamozaikból a legszebb virágok láthatók. Minden egyes -levélke más és más földdarab, mely ugy van mesterségesen egymásba -illesztve, zománcza oly erős és tartós, hogy a tégla maga hamarább -eltörik, semmint boritékja megsérülne.</p> -<p>Ezen müvészet állitólag Timur korában volt Kasanban a -legvirágzóbb állapotban, űzetik ugyan még ma is, de az elsőség -hajdani dicsőségét, ma már egyéb városok is kétségessé teszik.</p> -<p>Kasan ezen kivül nem csak selyem- és bársonygyártmányairól hanem -skorpióiról is hires, melyek a bennszülöttek állitása szerint az -idegen utazót csupa vendégszeretetből nem bántják. Azonban ez is ép -oly költöttnek látszik előttem, mint a mianei poloskákról szóló -ellenkező tudósitás, s bizonyára mind e rovaroknál sokkal -gyötrelmesebb az a tömérdek Luti (csavargó komediások), kik -Kasanban minden idegent megrohannak, s nem mennek addig nyakáról, -mig nyugodalmát valami adománynyal meg nem vásárolja. Mikor a -karavanszeraiban megérkeztem, már valami tíz darab várakozott reám, -kik síppal, dobbal, trombitával éktelen lármát ütöttek, s míg az -egyik medvét tánczoltatott, egy másik szemközt állt velem s -magasztaló költeményeket szavalt, melyekbe nagy csodálkozásomra az -én nevemet is beleszőtte, melyet előlegesen, természetesen az -utitársaságtól tudakolt ki. Valami félóráig eléggé nyugtalan -hallgatója voltam e fülsértő zajnak, mit a persák mulatságnak -neveznek, s mihelyt visszavonultam, azonnal megjelent a banda feje, -ki minden tiltakozásom daczára, melylyel bizonyítani <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -ügyekvém, hogy én magam is koldus volnék, s hogy egészen közönyösen -hallgattam előadásukat, nem tágított mindaddig, mig valamit nem -fizettem neki.</p> -<p>Kasanból az út jobbra egy falu romjai mellett visz el, melyet -Gebrabadnak (Tüzimádók helyének) neveznek, s átvezet a hegyen, -melytől a sík és pusztaság balkéz felé maradnak el. Ha a -holdvilágos éj a Desti-Kuvir már elhagyott részeit is regényes -szinbe öltözteté, még inkább cselekvé ezt most, mikor a keskeny -hegyi uton haladánk, óriási sziklaszirtek s a legbizarrabb alakú -hegyek között. Minden tíz lépésnyire mássá lett a táj, -többé-kevésbbé regényes, a szépség főfokát azonban akkor érte el, -midőn azon nagy Bend vagyis vízmedencze alá érkezénk, melyet Sah -Abbasz a sziklákba vágatott, hogy a hegyi hólevet, a nem messze -fekvő kopár sikságra vezesse. Bár az idő késő őszre járt, a hosszú, -tojásdad medencze, melyet az elzárt völgy képez, szinig telve volt -vizzel s az ötven láb magas sziklafalról alá ömlő vizzuhatag a -holdvilágitott éjjelen – mint a persák mondák – gyémánt vagy -drágakő folyóhoz hasonlított, s bizonyára nem hiányzott szépsége. A -zuhatag tompa moraja messze elhangzik a néma éjszakában a hegyek -között, s a ki ide a sivatag puszta felől érkezik s szomját egy -enyhitő itallal csillapíthatja, ezt a vizet nem adná a -legfelségesebb tokajiért.</p> -<p>Nekem igen tetszett a vidék, s midőn utitársaim csodálkozásomat -hallanák, azt mondák: „Ez még mind semmi Kuhrudhoz, jövő reggeli -állomásunkhoz képest; az valóságos paradicsom. Olyan tágas -kerteket, oly gazdag gyümölcs-áldást, s olyan jó levegőt, bizonyára -sehol a világon nem találsz.“ S ahoz képest, a mit utam eddigelé -nyujtott, Kuhrud a maga kerteinek tömegével, messzeterjedő, -gondosan müvelt szántóföldeivel csakugyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> igen -kellemes tekintetet nyujtott, s valóban méltó Persia egyik legszebb -helyének nevére. Ezen nyájas völgyben esett volna el, mondják, -Darius orgyilkos kezektől, a nagy Sándorral küzdött szerencsétlen -kimenetelű csata végeztével, legalább Chardin s utána más európai -utazók ezt állitják.</p> -<p>A mintegy 300 házból álló Kuhrud falucskában igen vidáman töltők -a pihenés idejét. A karavan a Csaparkhane-val (postaház) szemközt -települt le, mely itt is, mint Persiában mindenütt, emeletes -épületből állott, melynek emelete azonban (Balakhane)<a name= -"FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a> csak egy szobát foglalt magában előkelő utasok -számára. Miután derült utitársaimmal együtt theámat elköltöttem -volna, körülnéztem kissé a faluban, s végül a most emlitett -póstaházat is meglátogattam, melynek fenső vendégszobájában egy -csomó, európai nyelven s irónnal irt karczolás vonta magára -figyelmemet. Az egyik sarokban kettős franczia pársor áll. Gallia -valami heves vérű fia, ki a fárasztó lovaglás után itt nehány -pillanatig enyhet akart találni, az első két sorban epedő szavakban -fejezi ki honvágyát, mely a „belle France“ után sovárog, a másik -kettőben pedig keserű evődését azon csalódás felett, mit az oly -költőileg rajzolt Persia költe benne. Közel ehez, hegyes hosszúlábú -betűket fedeztem fel a falon, mikkel itt egy derék Teuton akarta -nevét megörökíteni. S mit hisz a nyájas olvasó, mit irt ez a falra? -Kritikát a francziának négy sora fölött, kritikát, mondom, s még -pedig ugyancsak éleset. Szegény, becsületes német! A persa -póstalovak, ezek a valóságos gebék összetörték minden csontját! -<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> Ki akarja magát pihenni, de azért van -mégis annyi ideje, hogy a távol Iránban nyomát hagyja nemzete hires -alapos tudásvágyának. A fal egyéb részén hieroglyphszerű vonásokban -különböző neveket láttam felirva, közel az ajtóhoz pedig angol -nyelven e következő különös felirást: „Sokkal fáradtabb vagyok, -semhogy valamit irhatnék, tehát nem is irok semmit. J. L.“ -Egyébiránt e kezdőbetűk viselőjét személyesen is ismerem s emléke -kivált egy felelete folytán nyomódott lelkembe. Egyszer ugyanis azt -a kérdést intézém hozzá, miért alszik ő tíz óra folyásáig, holott -más ember hattal vagy héttel is megelégszik, britt stoicismussal -azt felelé: „Igen uram, ön és a többi szárazföldiek heves vérüek és -gyorsan alusznak; de én lassan alszom át álmomat.“</p> -<p>Majd el is feledém felhozni azon kölcsönös szerződést, melyet -itt a karavan nehány tagjával kötöttem. A mint tudva levő dolog, -Teherantól egész idáig sokat kelle kiállanom siíta utitársaimtól -pseudoszunnita voltomért; mert minden kinálkozó alkalmat -megragadtak, hogy az oly kedvelt, előttem azonban annyira -gyűlöletes diskussiókba bocsátkozzanak, s ha visszavonultam, a -legkeserűebb sarkasmusok nyilzápora kisért mindenüvé. Egyik Omert -kezdé szidni, másik Oszman és Abu-Bekr khalifák ellen fakadt ki, a -harmadik, a legilletlenebb kifejezésekben nyilatkozott Ajesa, a -próféta neje, mint a sziíták legfőbb ellensége ellen, s bárha ezen -urak és urhölgyek gyalázása, in petto nem okozott is nekem valami -nagy keserűséget, nem volt szabad hivatalos haragomat valami -mormogással ki nem fejeznem, vagy, a mi természetesen még -veszedelmesebb volt, egyik vagy másik megjegyzést nem tennem. -Minthogy ezen szóvita nem egyszer igen szenvedélyessé fajult, s -száműzött minden nyájasabb társalgást, Kuhrudban <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> azt -határoztuk és állapítottuk meg, hogy ezután a siítismusról és -szunnitismusról naponkint csak egyszer fogunk beszélni, s ekkor is -a reggeli imádság után. A ki ezen tárgyat a nap egyéb részén -szőnyegre hozza, egy görög-dinnyét fizet büntetésül. Mind -beleegyeztek, csupán egy agg Sirazi, ki a bitorló Omar elleni -gyülöletből ennek nevét saru-talpa bensejére irá, hogy egész napon -azon tapodjon, csak ennek volt kifogása ellene s azt mondá: „Ha 100 -hold dinnyét kell is fizetnem, még sem szünöm meg Omart, azt a -rühes kutyát szidalmazni!“</p> -<p>Kuhrudtól az út még egy darabig hegynek fel vezet, s azután -meglehetős meredeken hajlik alá a tuloldali sikságra, melyen Szof -falu, következő állomásunk fekvék. Minthogy utunk legnagyobb része -hegyes vidékeken vezetett át, a kora reggel nem csak hüvös, hanem -meglehetősen dermesztő és hideg volt. Az utazók imitt-amott -leszállottak s egy köteg Bute-t szedtek, egy fajta mézgás cserjét, -mely nyers korán is ég, száraz állapotban azonban hangos ropogással -lángol. Rendesen egy nagy rakást szokás meggyujtani, melyhez -mindenki egy-két darabot szolgáltat, a láng vidoran lobog, s ha az -ember felmelegült, tovább folytatja utját ujolag. Midőn e reggel -körülbelül mintegy másodizben álltunk az ilyen tűz előtt, élénk -czivódás hangzott fel mögöttünk, melybe néha-néha vad kiáltás -vegyült, s mikor mind figyelni kezdénk, két lövés dördült el, -szörnyű jajkiáltással nyomában, mi a karavant egészen megrémitette. -Mindazon irányban szaladtunk, honnan a lövés hangzott, s egyik -utitársunkat ott találtuk zúzott karral a földre terülve. Az egész -esetnek ez volt az oka: Néhány lovas, kik Sirazból a kormányzó -által évenkint küldetni szokott adót vitték volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> -Teheranba, észrevették azon zsidó-kalmárokat, kik Kuhrudban hozzánk -csatlakozának, s elébb gunyolni, utóbb pedig tettleg bántalmazni is -kezdék őket. Egy persa, ki a bántalmazottak iránti rokonszenvből -védelmezni akará utitársait, keményen feddőzve dorgálá a hetyke -siraziakat. Ez utóbbiak egyik heves ifjú tagját az még jobban -felingerlé. Fenyegetőzött, s midőn a mieink nehány lépést tettek -feléje, ő – mint mondá – ártatlan tréfából, golyót akart keresztül -röpíteni ez egyik zsidó magas prémes süvegén. Lőtt. De Allah -pártfogása alá vette Ábrahám fiait, s a golyó, a zsidónak süvege -helyett, a persának karját találá. A földön, vérében fekvőnek -megpillantása felbőszité egész karavanunkat, s bárha a gonosztevő -megiramlott is, a mint csak lova birta, mégis utoléretett, s -mindjárt abban a nyomban irtózatosan elverték, s előbb leköpdösvén -és szidalmazván, megkötözték irgalmatlanul s odahozták -karavanunkba. Minthogy sem a félholtra vert sirazi, sem a -megsebzett iszfahani sem gyalog, sem lóháton nem mehettek, egy -öszvérre tették őket kosarakba, s már fél óra mulva a -legbizalmasabban beszélgettek egymással. Egymás sebeit kötözgették, -vigasztalák egymást és összecsókolództak, mert keleti felfogás -szerint egyik sem volt oka semminek. A sors akarta igy s ennek -végzetébe bele kell nyugodnia mindenkinek.</p> -<p>Ott, hol a hegység végződik, a vidék egész Iszfahanig, bárha a -mi fogalmaink szerint távolról sincs még jól kimüvelve, mégis -sokkal nagyobb gond van a földekre fordítva, mint bárhol egyebütt. -Szof felé, a szefevik egykori fővárosa előtt, utolsó állomásunk -Murcsekhar nevű falu vala. Itt a falusi biró, a sirazi kormányzóhoz -való ragaszkodásából meg akarta szabadítani a foglyot; de a -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> karaván határozottan ellene szegült s -másnap reggel tovább folytatta utját, hogy a gonosztevőt az -iszfahani törvényszék kezébe szolgáltassa.</p> -<p>Midőn szeptember 13-kán reggel azon az uton voltam, mely nem -sokára a nagy Abbasz hajdani fővárosába vezet vala, minden azelőtti -olvasmányom daczára Iszfahan pusztulása, szegénysége és romhalmaza -felől, nem fojthatám el növekvő kiváncsiságomat. Valami három -órányira a régi fővárostól már észrevehetők egykori nagyságának -nyomai, melyek között a Maderi Sah karavanszerai (a sah anyjának -karavanszeraija) a legnevezetesebb. A maga idejében kétségtelenül -ez volt a legpompásabb e fajta épület, mely oly pazar fénynyel vala -épitve, mi nem egy királyi palotának méltán diszére válhatnék. -Minthogy a várost a kora őszi reggelen ködszerű homály boritá, csak -a jobbra s balra álló egypár minaretet vehettem ki, s azon magas, -gömbölyű tornyokat, melyek galambfészkekül szolgálnak. Feltünő, -hogy ezek Herat, Nisabur és egyéb városok környékén is mutatkoznak, -mi arra látszik utalni, hogy egész Közép-Ázsiában szokás volt a -keletiek ezen kedvencz madarainak a városokon kivül ilyen diszes -galambduczokat emelni.</p> -<p>Végre a köd felemelkedett s szemeim előtt ott terült a valóban -óriási terjedelmű Iszfahan. A persa, kiváltképen az iszfahani, -mindig felszokott kiáltani, ha szülővárosáról beszél:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Iszfahan niszf -dzsihan<br /></span> <span class="i0">Ger Lahur -nebased.“<br /></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Iszfahan a fél világ, ha -Lahur nem volna.“ Azaz:<br /></span> <span class="i0">„Lahora után -Iszfahan a legnagyobb város a világon.“<br /></span></div> -</div> -<p>Hogy terjedelméről fogalmat nyujtson, azzal a kifejezéssel -szokott élni: hogy a legderekabb lovasnak is két <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> nap -kellene, a míg a várost körül-lovagolja. Ez körülbelől 16–20 -farsakh lenne. Azonban a város körfala, midőn Chardin látta, -virágzása idejében sem tett többet hat német mértföld kerületnél, s -ha a városon kivül létező, terjedelmes kertekkel környezett -lakházakat hozzá veszszük is, a persák mondása mégis csak keleti, -azaz túlzott marad, Iszfahan, a mint így először merül fel az utazó -szemei előtt, csakugyan imposans. Kelettől nyugatig lakások és -kertek végtelen lánczolata vonul a szemlélő előtt, melyek között -imitt-amott egypár kupola, torony vagy egyéb magas épület -emelkedik. A szem semmerre sem találhat valami véghatárt. „Iszfahan -környékének szépségét és termékenységét semmi sem mulhatja felül – -mondja Malcolm – s a város első megpillantása meglepő. A mit a szem -lát, az mind elragadó, a ligetek, a fasorok, a terjedelmes kertek, -melyek száma ki nem mondható, s melyek, az egykor oly nevezetes -város romjait eltakarják. De a közelebbi megszemlélés eloszlatja a -csalódást, azonban mindamellett, ha tán fénynek nem is, de -gazdagságnak nem egy maradványa található még e helyeken.“</p> -<p>Keleten minden csak kivülről szép, minden csak a távolban -csillog; s épen ez oknál fogva egy cseppet sem voltam meglepetve, -midőn a városba lépvén, ugyanazon görbe utczákat, nyomorúlt -viskókat, szennyet és mocskot, s az utczákon ugyanazon gödröket -találtam, mint Teheranban s Persia minden eddig látott városában. -Minthogy Iszfahanon szélességében kell vala áthatolnunk, majdnem -egy órába telt, midőn a tágas, hosszú bazárokon, mik most jobbadán -elhagyatvák, a város azon részébe jutottunk, mely a mai -tulajdonképi központot képezi, s aránylag meglehetősen sok lakost -számlál. <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> A legközpontibb karavanszeraiok -egyikében szerény szállást fogadtam, egy napi nyugovással kedveztem -magamnak s aztán másnap reggel azonnal neki indultam a pusztulása -daczára is még mindig nagyon nevezetes várost megtekinteni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<h3>V.<br /> -Iszfahan nevezetességei.</h3> -<p>Az első, a mi Iszfahanban az idegent meglepi, ezek, a még mindig -imposansoknak látszó bazárok. Órák hosszat lehet bolyongani e -magas, fedett utczákon, melyek a város minden részében -tömkelegszerűn nyomulnak s melyekben, nehogy az ember eltévedjen, -ügyes vezetőre van szüksége. A város fénykorában ez valóban a -legnagyszerűbb látványok egyike lehetett. Iszfahan akkor fél -Ázsiának központja volt. E boltok zsufolva valának kelet és nyugat -mindenféle áruczikkével, s körülöttük annyi külön nemzet tarka -vegyüléke hemzsegett. Iszfahan, a nagy birodalom középpontja nem -csak persáknak és araboknak, hanem indok, afghanok, középázsiaiak, -georgiaiaknak, örmény és néha európai kereskedőknek is gyűlhelyül -szolgált. Milyen pompa és fényüzés tárulhatott fel itt egy Abbasz -idejében a szemlélő előtt! Ma, a mint már emlitém, a bazár nagy -része jóformán puszta. Az igazi persa bazár-élet csak egy igen kis -darabon terjed, más felé sok pompás, tágas áruhelyen csak egy-egy -dinnyeárus lézeng, ki óriási gyümölcseit mindenütt szétteríti, hogy -raktára belterét valamiképen betöltse. Más helyiségekben szegényes -kis kereskedők találhatók, kik tulságos nagy térben minden -portékástul majdnem egészen elvesznek. A bazar nagy része, -jóformán, azt mondhatnám, egész utczák részint romba dőltek, -részint teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> elhagyatvák, vagy a használhatóbbak -istállókká alakíttattak át, – másfelé ismét az egyhangú síricsendet -legfelebb egy a falak mellett félénken elsompolygó eb zavarja meg. -Roppant ellentét a hajdan oly nagy Iszfahanhoz képest, s az európai -utazónak, ki ezen ellentétet szemléli, mintegy önkénytelenül azon -versek jutnak eszébe, melyet a hóditó Mohammed mondott volna, midőn -a pókhálólepte konstantinápolyi Caesar-palotába lépett:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„A Caesarok büszke trónján ime -hálót sző a pók,<br /></span> <span class="i0">S Efrasziab -kupoláján a zordon bagoly huhog.“<br /></span></div> -</div> -<p>Nem szándékom az olvasót Iszfahannak már oly sokszor adott -leirásával untatni. A pompás maradványokról én részemről már semmi -ujat, semmi ismeretlent nem mondhatok, s csakis futó tekintet -vetésére hivom meg a nyájas olvasót. A bazárból egy út vezet a -hires Mejdani Sahra (a Sah főtere). E körülbelől 700 öl hosszú 200 -öl széles Hippodrom szabályos négyszöget képez, melyek minden -oldalán két sor boltozott fülke áll, mikben hajdan a legdrágább -fényüzési czikkek árultattak, ma azonban részint pusztuló félben -vannak, részint egypár szegényes Szerbaznak szolgálnak tartózkodási -helyül. Azon részén léptem be, mely fölött hajdan Abbasz Sah óriási -zenekara állott, melyet a persák Nakara Khanenak neveznek, s mely -annak idejében 500 trombitásból állott (relata refero), hogy ős -persa szokás szerint mind a kelő nap első, mind a lenyugvónak utósó -sugarait üdvözöljék, vagy ünnepélyes menetek alkalmával a tömeg -örömét zengő harsogásban repitsék a levegőégbe. Ezen részszel -szemközt áll a Meszdzsidi Sah (Sah mecsetje), mely bárha -pusztulásnak indult is, még mindig fenséges épület, s nyilásánál -most is ott van még egypár azon büszke fák közül, melyek hajdan az -egész tért diszítették. Közel a <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> meglepően pompás -benyilóhoz szegényes kis kunyhó látható. Ugy hallám, hogy ez már -régóta ott van, s egy dervis építteté, kinek a mecset annyira -megtetszett, hogy engedelmet kért szegényes házikóját annak -tőszomszédságában emelhetni fel. Az engedelmet megnyerte, s a -szegénységet ily közel látni a gazdagsághoz, épen nem szúrt szemet, -hisz a keletiek annyira szeretik a szélsőségeket. Meglátogatám Lutf -Ali balra fekvő mecsetét is, s nem maradt már egyéb hátra, csupán a -meglehetősen központilag fekvő Ali Kapi (magas kapu) még, mely a -palotába vezet. Ezen épületek ajtószárnyai ezüsttel valának -bevonva, s midőn az e fölött álló erkélyre léptem, honnan az egész -Mejdani Sahon elláthattam: bár minden oldalról csak romok -meredeztek felém, lehetetlen volt mégis mély bámulatra nem -gerjednem. Ezen tér, mely bizonyára a legnagyobb, melyet valaha -város a maga bensejében zárt, virágzása idejében hihetőleg igen -tarka, sajátságos és fölötte érdekes képet nyujthatott. A képzelet -majd azon mozzanatokat idézi fel gondolatban, melyekben a -szerencsés tömeg zsibongó tolongásban járt élvezetei után. A persák -élénk, vidor véralkata ismeretes, ugy szinte az is, mennyire -szereti a keleti a világos szineket s a tündöklő pompát, miért is -kristályokat, drágaköveket és pipereczikkeket egészen Velenczéből s -Francziaországból hozattak maguknak. Valóban, ez a persa Belvedere -igazán nagyszerű lehetett! Azután ismét azon időkbe képzeljük oda -magunkat, midőn a nagy Sah ezen erkélyről tartott szemlét -harczosainak ezrei fölött, kik Ázsia más meg más részeiről -gyülöngtek ide, hogy a királynak magukat bemutathassák. A persák, -kik a parthus lovaglási müvészetet öröklék, a turkomanok s az -arabok szellőparipáikon, az afghanok, georgiaiak, indok, -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> örmények, mind valamennyien összejöttek -itt, s az európai utazóra, még azon puszta visszaemlékezés is -varázshatást gyakorol, mely gondolatban lelke elé idézi az ázsiai -hajdankor e marczona alakjait. Mai napság mindez örömtelen, -elhagyott pusztaság, a nap legnagyobb részén át síri csend -uralkodik e helyeken s a mélabús hangulatot csak az töri meg, ha a -főtér egyik sarkában hetenkint kétszer a szamár-kereskedők tartanak -piaczot, vagy valamely ünnepnapon a város főpapja, óriási zöld -turbánokkal fedett kisérettel vonul át e tájon. Minő gúny a fénykor -emlékére!</p> -<div class="figcenter" style="width: 599px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"Az Iszfahanban levő Mejdani Sah nevü főtérnek egy része." title= -"Az Iszfahanban levő Mejdani Sah nevü főtérnek egy része." /></a> -<p class="caption">Az Iszfahanban levő Mejdani Sah nevü főtérnek -egy része.</p> -</div> -<p>Az Ali Kapin belépvén, különféle palotákat s épületeket -látogathat meg az utazó, melyek közül a Csihil Szutun (40 -oszlopos), Talari Tevile (istállók előcsarnokai) Hest bihist (8 -paradicsom), Gül deszte (rózsa-csokor) a legnevezetesebbek és -emlitésre legméltóbbak. Én a Csihil Szutunon kezdettem. A 40 oszlop -közül, melyek az egész épület falaihoz hasonlóan tükörrel vannak -bevonva, s arany diszitéssel ékesitve, én már csak 20-at láttam, – -a többi húszról azt mondják, elégtek. Mindazáltal ez a palota -kristályszerű oszlopaival s vakitó bensejével mégis a legpompásabb -minden egyebek között. Bensejében egy 75 láb hosszú s 36 láb széles -terem létezik, melynek falain e következő hat nagy festvény -látható, s még pedig mind a hat igen jó rajzzal s meglepő -szinélénkséggel:</p> -<p>1. Abbasz Sah, a nagy, trónján ülve fogadja az özbeg fejedelmet -Abdul Mumin bey-t, a persa fényes udvari környezet jelenlétében, -melyben az udvari bohócz különösen az által válik ki, hogy egy -másik udvaroncz hátán lovagol. Ezen képpel szemközt</p> -<p>2. A „kis“ Abbasz Sahot ábrázoló kép alá, a mint az <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> India -követét fogadja, ki hazája legkülönfélébb terményeit terité a persa -király lábai elé.</p> -<p>3. Egy csatakép, még pedig a hires Csaldirani ütközet, első -Szelim és Iszmail Sah között. A persákra nézve egyébiránt -szerencsétlenül végződött csata itt ellenkezőleg van feltüntetve. -Több csoportozat meglepő szép. Ezzel szemközt:</p> -<p>4. Nadir Sah, Ázsia e legutolsó világverője, a mint indiai -ellenségével küzd, mely utóbbit elefántja földre dobja.</p> -<p>5. Sah Tamaszp, midőn Humajun, északi India büszke uralkodóját -fogadja. Ennek átellenében</p> -<p>6. A „kis“ Sah Iszmail, ki előtt Abdul Aziz, a bokharai sejbani -fejedelem mutat be hódolatot.</p> -<p>Csihil Szutunból a Hest bihist palotába mentem. Ez is gazdagon -fel van ékesítve aranynyal, tükrökkel és arabeszk-diszitésekkel. -Hajdan varázs-szép kert környezé, de ma csupa pusztaság az egész -környék s a palota csak is az előkelő hivatalnokok s az európai -követségek nyaralójaul szolgál, kik Délpersiából a mai főváros felé -közelitenek. Lehetlen volt persa kisérőimnek ellenállanom, s hogy -nemzeti büszkeségüknek hódoljak, az annyira magasztalt Eden egyéb -részeit is meglátogatám s az út valósággal meg is érdemelte e -fáradságot.</p> -<p>E pompás, részint félig, részint egészen elpusztult paloták -környékéből egy nagy fasoron át a Zinde Rud, vagy a mint mondani -szokás, Zaiende Rud folyóhoz érkezik az ember. Hajdan mind a két -partját lakták, ma csupán az innensőt. Ugyszinte a hidak száma is -megkevesbült s ma már csak három vagy négy áll fenn belőlük, melyek -egyike a kőből épült s háromemeletes, még mindig méltó a csodálatos -épület nevére. Huszonnégy ive <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> van, melyek úgy épitvék, -hogy a víz keresztül-kasul kigyózik el alattuk, s hogy az -iszfahaniak ezen hidat a világ nyolczadik csodájának tartják, azt -mondanom is felesleges, egyébiránt be kell vallanom, hogy amennyire -én Ázsiát ismerem, ilyen épületre csakugyan sehol sem akadtam. A -tulparton mai napság már csak az egy Dzsulfa falu nevezetes, melyet -tisztán örmények laknak, kiket az Araxes partján levő hasonnevű -városból Abbasz Sah hozott ide, a mikor számuk 30,000-et tett s -huszonegy templomuk és nagyszámú papságuk volt. A jelen évszázad -elején ezen oly szép és virágzó telepitvény 500 családra olvadt le -s ma már alig számlál mindössze 1000 lelket, kik a Teheranban -székelő orosz követség fenhatósága alatt tengődnek. Zsarnokság és -önkény végre tönkre tette a sokat nyomorgatottakat; egy része -Indiába menekült, vagy Java és Szumatrába, – a másik Orosz- vagy -Törökországba, s igen találó vala püspökük válasza, midőn tőle a -mostani király nyájának hogylétéről kérdezősködött. „Felség – -viszonzá a főpap – a nagy Abbasz Sah idejében Transkaukáziából -Iranba 50,000, Törökországba pedig csak 400 család vándorolt be; s -ime, amaz előbbiben a roppant szám egypár nyomorult gunyhóra -olvadt, az utóbbiban 100,000 gazdag s jóllétben élő hozzá -szaporodott.“ Taddeus ur – mint a püspököt nevezék – ezen -nyilatkozatával a törökök igazságszeretetére s a persák -zsarnokságára akart utalni; szive mélyében azonban egyaránt gyűlöli -mindakettőt; mert ha az orosz czár ő felségétől számára ideküldött -gazdag gyémánt rendjelre tekint mosolyogva, melynek évenkint -legalább is egypár ezer rubelt köszönhet, már e mosoly egy maga -kifejezi, milyen hódolattal viseltetik a minden oroszok uralkodója -iránt. Mind ő, mind valamennyi örmény, kik keleten <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> messze -szerteszét szórva élnek, nem egyebek, mint amaz óriás láncznak -szakadatlan szemei, melyek által a szent pétervári udvar -befolyásának villanyfolyamát a Jegestenger partjaitól messze, egész -az indiai tengeröbölig árasztja. Ezen örmény gyarmatnak azonban még -a persák zsarnokságánál is többet árt a görög-nem-egyesült (keleti) -és katholikus örmények között levő vak felekezetességi gyülölet. -Amaz előbbiek, nagyobb számmal is lévén, nagyobb gyülölettel és -megvetéssel tekintenek a nyugati szertartáshoz hajló testvéreikre, -mint magukra a persákra és tűzimádókra. A katholikusok, mintegy 120 -család, franczia védurság alatt állanak s egy Erzerumban lakozó -Monseigneur kormányozza őket. Ezek ép oly franczia vagy jobban -mondva római érzelműek, mint a hogy amazok oroszok, s valóban -érdekes látni, hogy az éjszaki nagy kolosznak a nyugati hatalmak -elleni küzdelme hány helyen s mennyi minden viszony által van -képviselve.</p> -<p>Hogy még egyszer visszatérjek az imént emlitett épületekre, meg -kell még jegyeznem, hogy találkoznak még egyes persa nagyok, kik -hazafias buzgóságból nagy áldozatok árán is készek elkövetni sokat, -az idő vasfogától megóvandók Uj Iran fénykorának amaz emlékeit. A -Sah is megteszi néha, hogy egyiket vagy másikat kijavittatja, őrök -vannak felállitva, de mindez nem használ semmit. A mi keleten -egyszer pusztulásnak indul, az óriási léptekkel siet végromlásához. -Semmi sem állithatja meg rohantában, s ha Teheran még sokáig -fővárosa lesz az országnak a sokkal alkalmasabb Iszfahan helyett, -úgy a Nagy Abbasz ezen egykori fővárosa is ugyanazon sorsra jut, -minőre a hajdani Ragesz, Ekbatana, Nisabur s a középkor nem egy más -nevezetes városa.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<h3>VI.<br /> -Az iszfahaniak.</h3> -<p>Minthogy az iszfahaniak éleselműségét, csintalanságát és -féktelen pajzánságát hirből már Konstantinápolyban ismervén, a mig -csak ott voltam, mindig azon törekedtem, hogy a mennyire csak -lehetséges, a nép minden rétegébe bevegyülhessek. Igen hamar szert -tettem ismeretségekre, elfogadtam a meghivásokat s ugy találtam, -hogy az iszfahaniak, bárha a most emlitett hir igaz is, mindazáltal -tagadhatlanul igen érdekes népet képeznek. Minthogy a bár gyér -kereskedelmi közlekedés folytán, mely Bagdad és Iszfahan között -létezik, a szunniták megjelenése itt nem valami ritkaság, úgy az én -fellépésem sem szúrt annyira szemet, mint Persia más részeiben. Az -efendi név – igaz – egypár hajhászt oda csalt ugyan hozzám. -Pénzekkel és régiségekkel kináltak meg, melyek felét azonban – -mellesleg mondva – ők maguk szokták gyártani, ezeket aztán eladják -az európai utazóknak s a mi nagy tudományú régiségbuváraink nagy -csodálattal czipelik utóbb magukkal Európába. De midőn látták, hogy -én a hozzám hozott árukat csak a bámulat és tetszés felkiáltásaival -illetem, de azokért semmi árt nem ajánlok, s midőn látták, hogy én -csak névleg vagyok efendi, de valóságban nem: a nyereségvágyó -kalmárcsoporttól nem sokára megszabadultam. Más iszfahaniak, kik a -szépmüvészeti s irodalmi osztályhoz tartozának, <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> több -bensőséget tanusitának irántam, de ezeknél az volt a fő törekvés, -részint hogy vallásos vitatkozásba bocsátkozzanak, részint hogy -azon előnyöket emeljék ki, melyekben a persa nép az oszmanlikat -felülmulja. A keszafeti turki (török durvaság) kifejezést, a maga -száraz merevségében nem veték ugyan egyenesen szememre, de oly -örömest beszéltek az egész keleten elterjedt persa költészetről, -felhozták Abbasz Sah fénykorát, kérdezték, láttam-e már Iszfahan -nevezetességeit, s minden feleletemből csak azt akarták megtudni, -vajon Stambul, a szultán székvárosa dicsekhetik-e hasonló -díszépületekkel, s a nélkül, hogy egyenesen rá kényszeritenének, -mindig oda czéloztak, hogy a persák dicséretét s a törökök feletti -fölényét hallják tőlem, mint ez utóbbi nemzet egyik tagjától.</p> -<p>E nemben a legérdekesebb kört Iszfahanban Imam Dzsüma házában -találtam, ki egész Persia legbefolyásosabb papja, kit a fővárosban -Aga Buzurg (nagy ur) néven neveznek, hogy megkülönböztessék fiától, -kit Aga Kucsuk-nak (kis uracská-nak) hivnak. Hogy léphettem be, -ezen – majdnem azt mondhatnám, siíta pápa házába, – az igen könnyen -megérthető. Azon ajánlólevél, melyet Teheranból a -külügyminisztertől hoztam magammal, elegendő volt arra nézve, hogy -a főpapot efendi méltóságomról meggyőzze. Igen barátságosan -fogadott, azt mondá, hogy Feth Ali Sah óta egyetlen tekintélyes -oszmanli sem látogatá még meg Iszfahant, s kegyének zálogául -meghítt magához másnap estére. Aga Buzurg egyike azon kevés -szeideknek, kiknek Ali házától való származását legkevésbbé vonják -kétségbe. Nem kevéssé büszke is e tulajdonára s lehetlen volt -magamat a mosolygástól megtartóztatnom, midőn estelizés közben az -jutott eszembe: Mit <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> mondana most az a fősiíta, ki az -európainak már csak árnyékát is bemocskolónak tartja, mit mondana, -ha tudná, hogy most egy európaival egy és ugyanazon tálból étkezik? -Horribile dictu! Az Incognito Persiában, hol a nyugatot tisztelik -és félik, az európainak sokkal inkább hátrányára válnék, semmint -előnyére. A gyanakodás ennélfogva senkinek még csak esze ágába sem -jutott. Egészen úgy bántak velem, mint a hogy oszmanlival szokás, s -azon barátságért, melylyel fogadtak, ama gúnynak rejtett fulánkját -is el kellett viselnem, melylyel a sziíták szunnita vendégeiknek -rendesen szolgálnak. Maga Imam Dzsüma csak egypár megrovó -megjegyzést hallatott a szultán kormánya s az európai hatalmak -között levő barátságról. Ellenben dicsérte Abdul Medzsid -türelmességét a siíták irányában, kik most bántatlanul -vándorolhatnak Mekkába és Medinába, a mi azelőtt nem úgy történt. -Hogy méltóságát megóvhassa, igen keveset beszélt s asztal után nem -sokára el is távozott.</p> -<p>Egészen más volt fia Kucsuk Aga. Ez egy egész csomó költőt, -tudóst s nehány kitünőbb festészt gyüjtött maga köré. Engemet -közrevettek s több óráig tartott az élénk társalgás, melyben a -societé isfahanienne e crême-je a törökországi és nyugati viszonyok -felől tudakozódott. Igen sajátságos, hogyan beszélnek ezen emberek -a nyugati czivilizáczióról és annak vívmányairól szemben a maguk -miveltségi állapotukkal, mely ugyan már a hajdankorban is hires -volt, de azóta csak igen kevéssé fejlődött. A társalgás első -tárgyát mindig a találmányok, s a század tudományos vivmányai -képezik. Leginkább a távirda az, melynek egy vonalát, India, Bagdad -és Európa közvetitőjét épen ekkor vonták, mely a gőzhajók s egypár -ismert gép mellett figyelmüket magára vonja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> A -keleti csodálkozik, bámul, gyönyörködik a tudósitásokban, melyeket -a nyugati czivilizatió felől nyer, körülbelől úgy, mint valami -tündérmese fölött, s bárha bámulása határtalan, bárha ujra meg ujra -szörnyűködve kiált fel: „Mit ki nem találnak még ezek az emberek?“ -mégis ritkán tud ellenállani bensejébe rejtett önzésének s ha már -Európát összevissza dicsérte is, rendesen megint csak arra fakad: -„Mily csodálatos, hogy ezek az emberek minden éles elméjük daczára -a mi vallásunk igaz világosságát be nem látják, mily csodálatos, -hogy muszulmanokká nem lesznek! Hiába, a serefi Iszlam (az Iszlam -nemessége) hiányzik náluk!“ – azt mondják, de azért bensejükben -távolról sem gondolkodnak eképen. Persia müvelt mohammedanja ritkán -hódol egészen a próféta tanainak, de minthogy a mindig hiresebbé -váló frengi fölött, a hol csak lehetne, fölényt akarna kivívni -magának, más utat nem találván, ezt egyedül üdvözitő vallásában -véli feltalálni. A találmányok után nem kisebb csodálatot az -európai utazók gerjesztenek a keletiben. Az Ibni Batuta-k a -Khordabe-k és egyéb mohammedan utazók ideje elmult régen, s a -tudományszomj, melyet én a keletiben európai tudósaink ellenkező -véleménye daczára teljesen és határozottan tagadok, vagy meseszerű -adatokra szolgáltat okot náluk vagy kigunyoltatik és nevettetik. -Hányszor, de hányszor lehet ajkaikról a leggúnyosabb megjegyzéseket -hallani egy európai ethnograf-régiség vagy nyelvbuvárról; s bárha -ezen utazók müveit a nyugat előhaladása hatalmas tényezőinek -ismerik is el, még sem tudják megállani, hogy a gúny vagy szánalom -megjegyzéseit ne tegyék, s azonnal szaadi ezen sorai hangzanak fel -minden ajkon: <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A világ hű nem marad, oh -testvér, senkihez,<br /></span> <span class="i0">Csupán a -teremtőben bizzál te és ez elég –<br /></span> <span class= -"i0">Csaló világi javakra ne bizd magad soha;<br /></span> -<span class="i0">Sok olyat, mint te vagy, táplált s elveszte -az.<br /></span> <span class="i0">S minthogy mindannyinak egyforma -vége lesz,<br /></span> <span class="i0">Trónon vagy puszta földön -meghalni, nem egy-e ez?<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">s boldognak mondja magát mindenki, hogy az Iszlam -karjai közül nézheti a frengi világ működéseit. Igy gondolkoznak a -müveltek.</p> -<p>Az iszfahani középosztály, mely csak kevéssel áll alantabb e -most emlitettnél, többé-kevésbbé ismeri az irodalom mestermüveit. -Vannak vargák, szabók, kalmárok, a kik százakra menő verseket -tudnak a legelső költőkből. E mellett általában igen elmések, nagy -lélekjelenléttel birnak, mesterei az udvariasságnak, de leginkább a -csattanó feleleteknek. Malcolm beszéli, hogy azon időben, midőn -Hadzsi Ibrahim a Kadzsar-ház legfőbb pártfele még kegyben állott, -Iszfahanban s a legtöbb persa városban az ő rokonai tölték be a -legmagasb tisztségeket. Történt ekkor, hogy egy kereskedőt, ki -adóját nem birta megfizetni, az akkori iszfahani kormányzó elé -idézteték, ki a most emlitett Hadzsi Ibrahim testvére volt. A -kormányzó haraggal igy rivallt rá: „Ha fizetni nem tudsz mint a -többiek, takarodjál innen!“ Hova menjek? kérdé emez. „Eredj Sirázba -vagy Kasanba!“ volt a válasz. „Ah, uram, egyik helyen önnek -unokatestvére, másik helyen nagybátyja uralkodik. Ha itt -megmenekszem is, ott lépre kerülök.“ „Nos, tehát eredj a királyhoz -és tégy panaszt!“ „Igen, de ott önnek bátyja a miniszterelnök, mi -várhat ott reám?“ „Menj hát a pokolba!“ kiáltá a kormányzó -ingerülten. „Ah! önnek Istenben boldogult atyja, a kegyes Hadzsi -csak mostanában halt meg!“ <span class="pagenum"><a name="Page_226" -id="Page_226">-226-</a></span> rebegé a furfangos persa. A -kormányzó felkaczagott. „No hát gazficzkó, mondá, ha már sehogysem -tudsz kibékülni vele, hogy mind itt, mind a más világon az én -rokonaim foglalják el a helyet, az adósságot majd kifizetem én -helyetted.“ Ezt Malcolm beszéli. S minthogy épen az adomáknál -vagyok, egy másik mulatságos történetecskét is el akarok mondani, -mely itt egy amerikai hitterjesztőn esett. A kegyes Yankee nem -annyira rábeszélő tehetsége, mint inkább 25 arany ajándékkal -megtérítettei közé vett be egy iszfahanit. A persa sapkát tett -fejére, európai ruhába öltözött, s egész frengi lett belőle, -természetesen csak addig, míg a jó missionarius Iszfahanban volt. -Ez azonban egykor Sirázba utazott s midőn néhány hét mulva -visszatért, az ő keresztyéne megint csak a régi persa és siíta -volt. A hittéritő nagyon felingerült ellene, a törvényszék elé -idézteté, s követelte, adja vissza legalább a 25 aranyat. A birák -már-már a legnagyobb zavarban voltak, alig tudtak volna itéletet -mondani, midőn a persa egész naivul azon megjegyzést tevé: „Kedves -Szahib-om (uram), te huszonöt aranyat adtál nekem, s ezért én három -hétig keresztyén voltam. Én is adok neked 25 aranyat, légy te három -hétig mohammedanus.“</p> -<p>A kereskedőség, Tebriz után, itt a leggazdagabb egész Persiában. -Igen nagy üzletek történnek itt a pamutszövetekkel, aszalt -gyümölcscsel, dohánynyal és sawlokkal, s bárha találkoznak roppant -birtokú kereskedők, ezek külső háztartásukra nézve alig különböznek -a legszegényebbektől; mert a pompa és fényüzés csak a -kormánykörökben otthonos.</p> -<p>Elfeledém eddigelé megjegyezni, hogy Iszfahanban, bagdadi -utitársammal, az elegia-énekessel voltam egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> -szálláson. Ez itt nagyon tág mezőt talált müvészete gyakorlására. A -bazár- és mecset-udvarokban naponta többször fellépett; kiáltozott, -sirt, jajgatott testestül-lelkestül, s nem egyszer csodálkoznom -kellett fölötte, honnan veszi könyeinek roppant árját. De mikor -este a nehéz munka után hazajött, egész tragödiai eleme a -legjovialisabb, majd azt mondhatnám, a legfrivolabb természetűvé -változott át. Az ő közvetitése folytán bejáratot nyertem a -legtarkább társaságokba. Ő ott mindenütt igen tekintélyes egyéniség -vala. Eleinte vallásos dalokat énekelt, de utóbb, midőn a társaság -zártkörűvé vált, a szent hangok és szavak nemcsak a -legmindennapiabb, hanem azt mondhatom, a legdisztelenebb dalokká -fajultak. Daczára hatalmas zöld turbánjának s állitólagos őse, a -próféta családja iránt nyilvánosan megbizonyitott buzgalmának, este -rendesen ivott mint a csap. Bort ugyan nem igen találtam e -társaságokban, hanem annyival több pálinkát, mit a dsulfai örmények -égetnek, s feledhetlenek maradnak előttem azon poharazások, mikben -utitársammal Iszfahan különböző köreiben részt vettem. -Legélénkebben az a mulatság áll lelkem előtt, melyet egy iszfahani -alsóbbrendű hivatalnok házánál csaptunk. A vendégek nagyobbrészint -fiatal emberekből állottak, papokból és laikusokból vegyest. Ugy -látszik, igen jól ismerik már egymást; mert midőn az illem és -erkölcsösség első órája elmult, olyan orgia fejlődött a -mulatságból, minőt, kicsapongásra nézve, csakis keleten, vagy -jobban mondva, csakis Persiában találhatni. A pálinkától neki -hevült fejek csakhamar letették a süveget, turbánt és a felöltönyt -s kivált akkor vált a pajzánság egészen féktelenné, midőn az egyik -vendég bőkezűsége folytán négy tánczosnő is megjelent. Ezen -bajaderek, kiknek legjelesbjei kiváltképen <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> -Sirázból származnak (hol mi is tüzetesebben fogunk róla szólani), -eleinte nem annyira müvészetük bája, mint gymnasztikus ügyességük -által kelték fel csodálkozásomat, azonban itt, mint ilyes esetekben -rendesen, Terpszichore ezen istennői Küprisz minden funktioját -elvállalák. Európai tollunk szégyenlené magát e tobzódók -szemérmetlen tréfáit leirni, s nem lehete meglepő, hogy a mint én -undorodásomat épen a színlelt ittasságba rejteném, két félrészeg -vendég felkelt mellőlem, s szent mosdáshoz fogott s estimájukat -végzék, ott, ugyanazon szobában, annyi undok bűn fészkében, s mi -több, a bűnt elkövetők tőszomszédságában. Szörnyű álszenteskedés. S -itt ezt vallásosságnak nevezik!</p> -<p>A mi az iszfahaniak általános jellemvonását illeti, a hajdani -főváros lakosai különösen büszkék a metropolis egykori nagyságára. -Az iszfahani, más persával szemben mindig nagyobbra tartja magát, -mint a párisi, más francziával szemben. A királyt és a királyi -házat itt is, mint a persául beszélő lakosok általában mindenütt, -török katonáival együtt gyülölik és félik, s bárha a mostani király -meglehetősen megtörte is már Imam Dzsümaa hatalmát, mégis jóformán -bizonyosképen lehet állitani, hogy az iszfahaniak mindig -szivesebben hajtanának ez utóbbinak szavára, semmint törvényes -királyuk parancsolatára. Meseszerű az, a mit e főpap gazdagságáról -beszélnek, annyi azonban bizonyos, hogy ő 1000-nél is több Lutit -(kóborlókat) tart a maga zsoldjában, kiket tervei kivitelénél aztán -vak eszközök gyanánt felhasznál. A Lutik azok, kik ő szentségének -csodatevő erejét a nép közé szertehordják, a Lutik, kik a Sah és -családja ellen a leggonoszabb rágalmakat terjesztik; mert az Imam -Dzsümaa mind e napiglan nem áll a legjobb lábon az ifjú -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> királylyal, ki számadásra vonhat ugyan -bárkit is, őt azonban nem meri megilletni. Ezt egyébiránt mindenki -tudja. S mi több, még a mai európai követségeink is elkövetnek -mindent, hogy e főpap protektióját és barátságát megnyerjék, s ezen -anomalia, Persia vad-despotikus kormányzata mellett, valóban -csodálatraméltó tünemény.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>Két hetet töltvén Iszfahanban, mind a város nevezetességeit, -mind a lakosság különböző osztályait meglehetősen tanulmányozhatám. -Elutazásunkat ugyanazon karavánvezetővel, de egész társaságban -határoztuk meg. Iszfahan tulsó oldalán álló egyik karavanszeraiban -szállottunk meg, s minthogy várakozásomon felül még itt is három -napig időztünk, volt alkalmam rá, még nehány látni való -nevezetességet megszemlélni, melyek közül a hires Takhta Pulad -temetőt, s a Munare Dzsomdzsom megingatható tornyokat akarom -emliteni. Ez utóbbiak az Iszfahantól körülbelül egy óra távolságú -Khaledan falu mecsetjének két csonka tornya, mintegy két ölnyi -magasak s egymástól valami húsz lábnyi távolság választja el őket. -Vezetőmmel a terraszra léptem, s mikor ez az egyik toronyba -belekapaszkodott s azt egész erővel mozgatni kezdé, nem csak a -másik tornyon, hanem az egész épület előrészén olyan mozgást vettem -észre, minőt a földrengés okozhat. E nevezetes épület, melynek -titka épitészével együtt sirba szállt, a kiváncsi utazók -szakadatlan bolygatása által több helyen sokat szenvedett. S az -ujra meg ujra ismétlődő kisérletek hihetőleg azzal fognak végződni, -hogy a rengetők az épület romjai alatt találandják sirukat. De mind -e napiglan a tünemény igen feltünő, s bárha a persák a csodát az -alant nyugvó szentnek tulajdonitják is, meg nem állhatám, hogy a -rejtélyes problemát <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> teljes mértékben ne csodáljam. A mi a -Takhta Pulad temetőt illeti, ez oly terjedelmű, melyhez hasonlót -egész Ázsiában sehol sem találtam. Takhta Pulad egyszersmind -mulatóhelye az iszfahaniaknak, kik a csütörtökestét, ennek árnyas -fái alatt szokták eltölteni. Ilyenkor roppant tömeg hemzseg itt, -mely a szent sirok látogatásának örve alatt dinom-dánomban tölti a -fél éjszakát. A legnevezetesebb sirok közé tartoznak: Pilau Babaé, -melyről az a monda szárnyal, hogy minden szegény, ki hetenkint -legalább egyszer imádkozik e sirnál, a következő héten izletes, -zsiros pilauban részesül. Továbbá Mir Damad-é, egy hires varázslóé, -ki a Sah Abbasz udvaránál levő egykori frengi követ ördöngösségét -meghiusitá, s azon pokolgépet, melyet a frengi követ gonosz -szándékkal ajándékképen nyujtott, ennek tulajdon romlására -fordította. Végül itt van Mir Fenderiszki sirja, kora leghiresebb -szépirójáé, ki saját maga irta fel sirkövének feliratát, mely még -mind e napiglan a kalligraphia példányképének tartatik, s a -fiatalság előtt szépirászati minta gyanánt szolgál. Én magam is nem -egy ifjut láttam, kik a taalik-irás mesteri vonásait másolák nagy -gonddal a márványról, mert Ázsiában a kalligraphiát igen nagyra -becsülik, s a tökéletes nevelés nélkülözhetlen kellékének -tartják.</p> -<p>A pompás Medresze Maderi Sah-ot is másodszor látogatám meg -innen, melynek külső kapuit mai napiglan ezüst-lemezek boritják. A -ritka kéziratokról szóló hir, mik e kollégium könyvtárában -találhatók volnának, különös vonzerővel birt reám; azonban ez is, -mint annyi sok más egyéb, csupán persa tulzás. Abbasz Sah idejében -– meglehet – érdekes keleti müvek gyüjteménye volt itt látható, de -ma nagy részét széthurczolák, másik része <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> pedig, -mint az ottani mollahk mondják, az afghanok hóditása alkalmával -pusztult el.</p> -<p>Minden csalódásom daczára, e régi városban igen kellemes volt az -időzés. Nehezen tudtam megválni onnan, s midőn karavanunk a délre -fekvő hegységet átlépte, s én a magaslatról még egy tekintetet -vetheték a házak, kertek és nevezetes romok beláthatatlan tömegére, -nem fojthatám el mély meghatottságomat, s még most is azt kell -mondanom Iszfahan felől, mit a keletiek az olyan agg úrhölgy -megpillantásánál mondanak, ki fiatal korában feltünőleg szép vala: -„A mecset-romokba dőlt ugyan, de oltára még fennáll“, azaz: -szépsége elmult, de hajdani fényének nyomai, mely egykor, mint -valami oltár, imádásra buzditá a világot, még mindig -észrevehetők.</p> -<p>Karavanunk, mely most három részből állott, melyek ketteje a -sirazi utra Iszfahanban csatlakozott hozzánk, 150-nél több állatot -s mintegy 60 utast számlált. Ez, még e különben igen látogatott -uton is meglehetősen tekintélyes karavannak tartaték. A nagyobb -csoportosulásnak egyes egyedüli oka azonban a bakhtiáriktól való -félelem volt, mely névvel azon persa nomad néptörzset jelölik, kik -a jobbkéz felőli hegységben tanyáznak s néha birtokvágyból, néha -csupa kedvtelésből megtámadják a kisebb karavanokat s ki is -rabolják. A mint mondák, csak egypár nappal azelőtt e nomádok rutul -elbántak egy arra vonuló karavánnal. Ilyes hireket keleten igen -gyakran szoktak költeni az emberek, hogy a félelem annál nagyobb -legyen. Nem egyszer hallottam: Tegnap itt tiz embert öltek meg; -tegnapelőtt amott ezt meg azt a kereskedőt kirabolták; azonban az -utazó bizonyos lehet a felől, hogy az ilyes események vagy évekkel -azelőtt történtek, vagy épenséggel a légből kapottak. Egyébiránt -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> a mi utazó-társaságunknak, mely az -indulás előtti estén csupa rémtörténeteket beszélt, szüksége sem -volt az ilyes hirekre. A persát, egész Ázsia leggyávább népét egy -puszta árnyék is félholttá rémitheti, s méginkább azon -utitársaságot, mely, mint a mienk, két harmadában zarándokokból, s -egy harmadában kereskedőkből és mollahkból állott.</p> -<p>Nevetséges volt látni utközben, hogyan tolongott egyik a -másikhoz mind közelebbé és közelebbé, bárha a a várostól alig -voltunk két órányira. Halkan susogott mindenki, mintha a fennhangon -kiejtett szó a legveszedelmesebb ellenséget ébresztené fel, s az -volt a legmulatságosabb jelenet, midőn egy buzgó mollah, egyik -utitársunkat, kinek boroshordókkal megrakott négy öszvére volt, -sorainkból kiutasitá, nehogy ez bűnös portékája által az igazhivők -egész seregét veszedelembe döntse. Hiába rimánkodott a szegény -öszvérhajcsár, hogy ő soha életében egy korty bort sem ivott, hogy -e gonosz ital rendeltetési helye Bombay, hol azt a frengik -pokoltorka fogja felemészteni. Megesküdött az ég minden szentjére, -hogy azt sem tudja, fehér-e vagy piros; de mindez nem használt -semmit. El kellett tisztulnia a karavanból, s valami száz lépésnyi -távolságban követett bennünket. Mielőtt a hegyi mély utról -kiérkezheténk vala, szerencsétlenségünkre egy szemközt jövő -karavannal találkozánk. A keskeny út sokszor egyetlen szélesen -megrakott teherhordó baromnak sem elegendő széles, annál kevésbé -két egymást elkerülőnek. Átok-szitok, kiabálás, czivakodás, nem -egyszer ütlegezés is szokott ilyenkor történni, a szamarak orditása -a lovak nyeritésével vegyül a közös zajba, s a mi legnevezetesebb, -alig van rá eset, hogy valami nagyobb szerencsétlenség történjék. A -hegység túloldalán <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> nagy, homoksíkságra jutottunk, s több -mint tizenhárom órai lovaglás után másnap reggel 9 órakor Majarba -érkezénk. E faluban, bárha ez közvetlen szomszédságában áll is -Persia egykor legnagyobb városának, sem karavanszerai, sem más -egyéb menhely nem létezik az utazók számára. Mindenki valami -árnyékot keresett, s valamennyien igen boldogok valának, midőn még -az nap este Kumiseh állomás felé utra kelénk. Ugy hallám, hogy ezen -állomással léptünk a bakhtiarok területére, s ha persa utitársaim -már egy nappal előbb is annyira féltek, képzelhető, hogy most csupa -aggodalomtól valamennyi úgy reszketett, mint a nyárfalevél.</p> -<p>A sok szóbeszéd, s a különben legbátrabbaknak aggodalmai még -magamat is körültekintővé tettek minden közönyösségem daczára; de -éberségemet nem sokára egy éghajlati tünemény nyomta el, tudniillik -azon szél, mely valami öt perczig jéghidegen zúg keletről nyugatra, -s ép oly rövid idő mulva, érezhető melegséggel ismét ellenkező -irányban. Kumiseh-et, mely hajdanában jelentékeny helyiség volt, -most azonban nyomorult falu, hamarább értük, mint az előbbi -állomást. Innen kell vala az est beálltával azon veszedelmes helyen -átvonulnunk, hol az állitólagos rablás történt, s habár a -karavanban nappal eléggé bátornak akart is látszani mindenki, a -homály növekedtével félelem és aggódás tetőfokra jutottak minden -kebelben. Valami egy órával az indulás előtt arab utitársam a -Rauzekham, alkalmasnak vélte a pillanatot, hogy a társaságot maga -köré gyüjtse, s mesteri torkának nehány elegiájával a próféta -védelmét kérje e veszedelmes utra, bensőleg pedig azért, hogy a -meghatott kegyesek zsebéből néhány fillér az övébe vándoroljon. A -Rauzekham terve abban a nyomban elfogadtatott. A persa <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> mindig -kész kedvencz prófétájának, kivált pedig e vértanú Huszeinnak -halálát megkeseregni, s legyen bármily hangulatban, semmi -fáradságába sem kerül, hatalmas könyzáporral és felhangzó -zokogással kisérni az előéneklő szavait. Itt is csakhamar -körülvette az egész karavan az én arabomat, ki alig énekelt el négy -versszakot egy panaszos dallamból, s az asszonyok már is több -helyen hozzá fogtak a siráshoz és zokogáshoz, mely crescendo -terjedezett mindenfelé s csakhamar a sirás-rivás óriás karává -változott. Ilyen pillanatokban az énekes rendesen fel szokott -emelkedni, felfedi mellét, összeszoritja öklét és felkiált: „Oh -igazhivők, im nézzétek, igy akarom verni mellemet bűnbánattal, s -részvétből szegény Huszeinért, igen, Huszeinért!“ Az ő „igen -Huszeinért“-je után azonnal utánozza őt az egész férfi társaság, -óriási öklök döngetik az erős melleket, s olyan dongás-kongás -hangozik, néha egészen szabályos ütemben, mintha valamely lovas -csapat közelednék, s ha ez még e fölött holdvilágos este történik, -mint a hogy ez épen minálunk volt, ugy a jelenet magában véve -igazán eléggé érdekes. Igen, érdekes lett volna rám nézve is, ha -valami kellemetlenség nem ér vala, melynek ez alkalommal már-már -kitétetém. Egy buzgó siíta, ki a távolból azt látszék észrevenni, -hogy én csupa szunnitai konokságból nem ütöm mellemet elég erősen, -eleinte fülelt ütéseim hangzására s nem találván ezeket kellőképen -sulyosaknak, fennszóval kiálta: „Nézzétek csak ezt a szunnita -kutyát, ki a mi Huszeinünket nem tartja méltónak arra, hogy mellét -erősebb ütésekkel verje. Várjatok csak, majd megtanitom, hogy kell -a mellett verni!“ Valóban, aggódtam, már ökölre szoritá kezét, s ha -csak egyet üt is vala reám, e gyengéd leczkéből örökös emléket -hoztam <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> volna el magammal. Azonban, hála a -szeiddel kötött barátságnak, a dolog nem ment egész a végletekig. -Mikor amaz épen karját emelné, hátulról egy barátom ragadá meg, ki -őt ezen szavakkal csititá aztán: „Hagyd el azt a szunnit! Ha e -világon nem üti is a mellét, Ezrail (a halál angyala) majd annál -sulyosabban veri a más világon.“</p> -<p>S igy sirt, jajgatott és jajveszékelt mindenki szakadatlanul -teljes egy óra folyásaig, mig végre az indulás ideje elérkezék, s a -karavan óvatos léptekkel kelt annyira félt utjára. Ezen egész uton -sem beszéltünk egyébről, mint a bakhtiarok kegyetlenségéről, hogyan -kötik be áldozataik szemeit, s hozzáférhetlen hegységükbe vivén -magukkal, ott kirabolják, aztán megint visszaviszik az útra, hogyan -vágják le néha az emberek kezét, lábát vagy egyéb tagjait csupa -megátalkodottságból stb. s az ilyes beszédnek nem volt vége hossza, -úgy hogy szivem mélyéből örültem, midőn Makszud Bey állomásra -érkezénk, a veszedelmes út utolsóelőtti nyughelyére. Innen késő -éjszaka indultunk utnak, s mire a meghatározott helyhez érkezénk, -már hajnalodott. Volt itt keresés, kutatás, körülnézés, aggodalmas -egymásra való tekintgetés, mintha mind valamennyien a -legveszedelmesebb örvény szélén állanánk. S pedig sem itt, sem az -egész tájon nem láttunk semmit. Egyszerre azonban valaki két mozgó -fekete pontot vett észre a távolban. Két pontot, ismétlem, s ez -elegendő volt arra nézve, hogy az egész karavan egy szempillantás -alatt egy csoportba fusson össze, s a legbátrabbak közül néhány -arra kéressék fel, hogy előőrsekül mennének egy kevéssé előre. A -két hős, az egyik egy Mollah, a másik egy szabó, igen hasonló volt -Don Quixote-hoz és Sancho Pansahoz. Nekem az <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> egész -esemény igen jó tréfának látszék, s szamárkámmal harmadik hős -gyanánt csatlakoztam az előőrsökhöz, természetesen az egész csoport -gúny és nevetségtárgyául. Alig tettünk valami húsz lépést előre, s -már is észrevevém, hogy a két fekete pont semmi egyéb, mint két -asszony, kik száraz bogácskórót, az itteni tüzelő anyagot, -szedegetnek; de persáimat nem egyhamar lehetett meggyőznöm. Az -egyik nemcsak hogy délczeg lovagokat látott bennük, hanem – a mint -folytonosan állitá – kivette már a lovagok éles kopjáit, dupla -puskáit, s a rablók marczona tekintetét is. Mégis, a mi ugyan -eléggé csodálatos, volt benne annyi bátorság, hogy azért előbbre -nyomult, s mikor valami egy puskalövésnyire világossá lett előtte -csalódása, egész valója lángolt az örömtől, odaordított a -karavanra, mint valami eszeveszett, hogy közelitsenek, s az -csakugyan gyors léptekkel meg is indult. A két asszonyt hihetőleg -megrettenté a karavan különös magatartása, s elsiettek -bogácskórókötegükkel, s ez a vonás elég volt arra nézve, miszerint -az egész társaság meggyőződjék a felől, hogy most egyedül a persák -hősiségének és elhatározottságának köszönhető, hogy a bakhtiarik -megszaladtak. De hogy azok asszonyok voltak, azt nem akarta senki -is elhinni.</p> -<p>Egyébiránt legnevetségesebbnek utitársaim azon állitása hangzott -előttem, hogy ezen pont évek, sőt évszázadok óta egyike a -legveszedelmesebbeknek Persiában. Hahogy hallgatom vala őket, -készek lettek volna állitásukat, akár még a szassanidak idejéből -meritett történelmi adatokkal is bizonyítani. A keleti mindenben -stereotyp. Valamint nézetei daczolnak a századok változásaival, ép -úgy azt hiszi, hogy bizonyos helyiségek sem veszthetik el -sajátságaikat, s ha azután az ilyes veszedelmes pontokon -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> csakugyan mutatkozik egy két -gonosztevő, az általános pani rettegés közepett csakugyan könnyü -dolog a legnagyobb karavant is megrabolni és elkergetni.</p> -<p>Nagy fellélekzés után folytatta most már utját a társaság -Jezdekhaszt, következő állomás felé. A táj itt mindig lapályosabbá -válik, mert kelet felé terjed azon nagy pusztaság, melynek közepén -a hires Jezd városa fekszik. A nap igen magasan fenn vala már, -midőn a száraz fű borította puszta sikságon áthaladánk. Csak -imitt-amott látható egypár hullámalakú magaslat, s ezen táj oly -gazdag a vadakban, kivált a gazzellákban, hogy elegendő a szemet -egy ideig a távoli láthatáron nyugtatni, s kivált a kora reggeli -órákban már is látható a puszta e félénk vadainak egy vagy több -csoportja, melyek a karavanok érkeztét már távolról megneszelik, s -azonnal a leghirtelenebb gyorsasággal elsuhannak. Eleinte igen -nehezen tudám megkülönböztetni ezen állatokat, melyek szőre igen -hasonló a napsütötte száraz fűhez! s az Ahuan! Ahuan! (a gazellák, -a gazellák!) kiáltásra sokáig kellett körültekingetnem, mig hófehér -hátulsó részük által, mely különvál a fű szinétől, szemembe tüntek. -Igazuk volt a keleti költőknek, midőn ezen különben igen csinos -külsejű állatot választák a félénkség jelképeül. Valamely madár -hirtelen felreppenése, több százakból álló egész falka gazellát a -legrémitőbb félelemmel tölt el, s ha a vadász veszedelmes -fegyverével közelitvén hozzájuk, a futamós agarat utána hajtja, ez -utóbbinak elég csak szájával megérinteni az állatocskát, s az már -is hanyatt fekszik, s négy lábacskáját feltartja, tündöklő, mélyen -melancholikus szemeinek pedig oly fájdalmas nézése van, hogy -valóban elkeseredett vadásznak kell annak lennie, ki ez ártatlan -lénynek valami bajt képes okozni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Midőn gyors futásukat merő tekintettel kisérném kelet felé, -figyelmemet délkeleten az épen akkor emelkedő délibáb vonta magára. -E légi képek épen nem ritkák Persia sikságain, s bárha távolról sem -oly nagyszerűek, mint a turkesztani nagy sivatagok e fajta -tüneményei, mégis varázshatással lesznek mindig az utazó kedélyére. -Mikor igy a lebegő alakokat és épületeket nézném, épen úgy látszék -előttem, mintha ugyanazon alakok volnának, melyek szemeimet évekkel -azelőtt a kedves hazában M. pusztán gyönyörködteték, hol a dél -óráiban a kúthoz támaszkodva, ki a messzeségbe bámultam. Hihetőleg -csupa képzelődés volt, de az alakok hasonlatossága kétszeresen -gyönyörködtetett s majdnem nehezemre esett, midőn e szép látvány -elé elzáró függöny gyanánt a felkelő szél porfelleget -támasztott.</p> -<p>Déltájban érkezénk Jezdekhasztba. Ennél nevezetesebb falut nem -láttam egész Persiában. A sikság közepén emelkedő, háromszögletes -dombocskán áll s a házak, némelyik 4–5 emeletes, oly közel állanak -egymáshoz, s a magaslat széléhez oly közel, hogy az egész távolról -nézve, egy várdához hasonlit. Ezen özönvíz előtti földből alakult -halomra csak egy feljárás vezet, s minthogy ez felvonó hiddal van -ellátva, könnyen érthető, hogy e hely, mely már a hajdankorban is -hires volt, a legvakmerőbb megtámadásokkal is könnyen daczolhatott. -A mint egyéb európai utazóktól hallám, ezen halom igen érdekes -tárgy lehetne a geologusok számára; azonban úgy tudom, eddigelé -egyetlen szakférfiú figyelmét sem vonta magára. Jezdekhaszt mai -napság, mint a hajdankorban is, fehér kenyeréről hires, s nehogy a -vers szégyenben maradjon, mely azt mondja: „Siraz bora, Jezdekhaszt -kenyere, Jezd asszonyai“, a kenyérből én is két napra való adaggal -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> láttam el magamat, mely bárha jobb is, -mint Persia egyéb helyein – igen távol áll még attól, hogy az -európai utazónak csakugyan izletes legyen.</p> -<p>A Sirázba vivő út itt ketté szakad. Egyik az, mely a Szerhadon, -mint a persa nép e hegyes tájat nevezi, vezet át, s ez a rövidebb, -azonban számos meredek magaslata, de, úgy látszik, még inkább a -bakhtiariktól való félelem miatt csak igen kevéssé látogatott. -Különösen egy rom az út mellett, a Gumbezilaal (Rubincsúcs) mint -rablófészek, hirhedt nevezetességű. A másik út, mely Germszir-en -(déli égalj) vezet át, hosszabb, de lakottabb, s igy a karavanok -által is leggyakrabban ez szokott választatni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Jezdekhaszton túl, Farsz tartománya kezdődik. Irakban mind a -nyelv, mind a szokások és a népesség arczkifejezése tarka -vegyülékét képezi a török és persa elemnek, azonban itt, a -tulajdonképeni Farszban, a török nyelvet csak igen kevesen értik. A -lakosság jellemének hőmérséklete is sok olyast tanúsít, mi a délibb -haza forró éghajlatára mutat, s bárha a persa általában igen élénk -a maga mozdulataiban, igen izgékony és képzelemdús, mindazáltal -olyan viszonyban áll déli földieihez, mint az éjszaki, piemonti, -vagy legalább a florenczi a nápolyiakhoz. Nemcsak az arczszin -viseli magán a forró nap nyomait, hanem melegebbek az érzelmek is, -pezsdülőbb a vér, s valamint nyelve költőibb és fellengzőbb, -beszéde ép oly gazdag a bizonygatásokban, az exaltatiókban, kivált -pedig az esküdözésekben. Minden harmadik szót, még a gyermekeknél -is, egy-egy „hazreti Abbasz“ (Abbasz fensége), Murteza Ali, Szeid e -Suheda (vértanúk ura), Iszmeti Fatima (Fatima ártatlansága) szokta -követni, épen úgy mint az olaszok és spanyoloknál a San Jacobo, -Sagriemento, Corpo di Christo, s ha az ember Farsz lakosát látja, a -mint ez tündöklő szemeivel és erősen fel s alá hordozott kezeivel -valamit elbeszél: minden mozzanatában az igazi déllakót fogja -szemlélhetni. Bizonyára a nap és az éghajlat az, s nem annyira a -társadalmi és történelmi viszonyok, melyek az embert átalakítják. -Tagadhatatlan, <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> hogy ez utóbbiak is igen nagy befolyást -gyakorolnak, de amaz előbbiek azok mégis, melyek a főformákat és a -kiváló szineket alkotják. S akár keresztyének, mohamedánok vagy -Visnuimádók, s akár latinok, persák vagy hinduk, mint egy ugyanazon -égalj szülöttei, némely közös vonásokban mindig meg fognak egyezni -egymással.</p> -<p>Minél jobban befelé mentünk az őszbe, a reggeli órák annál -hidegebbekké lettek. A Jezdekhaszt után következő legközelebbi -állomást, Sulgisztant, meglehetős gyorsan értük el. Mind itt, mind -a többi helyeken, a lakosság, úgy látszik, egyedül az átvonuló -karavanokból él. A földmivelés igen kevéssé van gyakorlatban, s -midőn bámulatomat fejezém ki a fölött, mily gyérek volnának a -falvak e vidéken, persa kisérőm azon választ adta, hogy az utak -mentén Persiában általában igen kevés falu található. A kormány -gyakori csapatküldései s átvonuló hivatalnokok lelkiismeretlensége -által sokkal jobban elrémité a népet, semhogy ennek kedve lenne az -országutak közelében letelepülni. Távol akarják tartani maguktól az -örökös repressaliákat, s így szivesebben a rejtettebb helyekre -vonulnak. Sulgisztan, mai nyughelyünk, egy Imam Zade sirjáról -hires, s még pedig egy igen előkelőéről, ki Imam Zein ul Abedin -fiának tartatik. Mind a sir maga mind a körötte épült hajlékok -meglehetős jó karban állanak, s csodaképen mondják, hogy egy csomó -bakhtiari, kik nem sokkal azelőtt (a mit egyébiránt mind -valamennyiről mondanak) egy támadást merészeltek tenni, a mint a -szentélybe léptek, abban a pillanatban megvakultak. Ez utóbbi -kapujánál nekem is mutattak egy vak koldúst, ki az „azt mondják“ -szerint maga is ama gonosz csoporthoz tartozott volna, s most -bűnbánatból <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> egész életét itt akarja eltölteni. A -koldús, mint a legelső beszélgetésnél azonnal észrevettem, -épenséggel sem volt bakhtiari, s megvakulásának is egészen más oka -vala; azonban hogy a kegyesek alamizsnájában részesülhessen, a -kitanult gazember kész vala az Isten által megbüntetett gonosztevő -czimét venni magára.</p> -<p>Midőn Sulgisztanból a legközelebbi Abadeh felé utrakeltünk, két -szolgától kisért délczeg lovag csatlakozék karavanunkhoz. Sokáig -nézelődött valami méltó utitárs után. Nagy csodálkozásomra nem -sokára a legbarátságosabb köszöntések közben hozzám közeledett. Ő -khan volt s még pedig a Sah Piskhidméd-e (személye körüli szolga), -ki ura megbizásából küldeték Farsz kormányzójához, amannak -nagybátyjához, hogy a mult évről hátralékban maradt 50,000 aranyat -behajtsa. A khan, igen élesen irt királyi kézjegy átvivője vala, -minthogy ő már ez ügyben a negyedik küldött volt s hogy küldetését -kellő süker koronázza, királyi teljhatalommal ruháztatott fel a -kormányzó személyét illetőleg. A mint mondá, fel volt hatalmazva, a -király nagybátyját nem fizetés esetében nehány napi házi börtönnel -büntetni, sőt egypár napig még Kallianját (vízipipa) is megvonhatá -tőle. Az országos jövedelmek e különös behajtási módja épenséggel -nem ritka Persiában, mert itt pénzt beadni ép oly nehéz, mint azt -bevenni s minthogy egyik-másik tartomány kormányzósága gyakran -túlságos áron árvereztetik el a királyi ház valamelyik tagjának, -nem csoda, ha az évi adóilleték behajtása néha a legnagyobb -nehézségekkel jár s a király és kormányzója közötti viszony -körülbelül ugyanolyan, mint a hitelező és a szorongatott adós, vagy -a birtoktulajdonos és a haszonbérlő közötti. Az ilyes transactiók -alkalmával az illető tartomány lakosai szoktak legroszabbúl járni -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> rendesen; mert a kormányzó a legfőbb -szükség esetében neki megy a leggazdagabbaknak, s ezek minden -alapos ok nélkül kényszerülnek összeadni azt az összeget, mit a -király helytartójától követel. Ezt nevezik Persiában -uralkodásnak.</p> -<p>Egyébiránt a Khan, mint udvaroncz, finom müveltségű férfiú volt. -Szunnita-e vagy siíta, az neki mindegy volt. Bennem ő a karavan -legtöbbet utazott és tapasztalt tagját szemlélé, hozzám csatlakozék -tehát, s viszont én is igen kellemes utitársat találtam benne. -Abade állomásra érkezvén, mind szállást, mind konyhát közösen -tartottam ővele. A többi persák igen csodálkoztak e rögtöni -viszonyon, s azt mondák, természetesen titokban, hogy utitársam sem -siíta, sem szunnita, hanem Ali Ullah volna. Ez is egy -vallásfelekezet, mely Alit imádó buzgalmában, ezt nemcsak a próféta -fölé, hanem maga az Isten fölé is helyezi, s mely felekezet már -igen régi Persiában, s annak titkos tagjai jobbára nehány török -törzshez tartoznak.</p> -<p>Abadeból Szürme felé mentünk. Éji utunk közben egyes kisebb -karavanokkal találkoztunk, melyek jobbára zarándokokból állottak, -kik a nyugati Kerbelába vagy a keleti Mésedbe mentek. Persiában, -kivált tavaszszal és őszszel, meseszerűleg nagy a bucsújárók száma. -Ez egyik legvakabb szenvedélye e népnek s még a legszegényebbek is -ezen czélra szokták forditani megtakarított filléreiket. Az a -karavan, melylyel ma találkoztunk, Bender Busir környékéről kelt -utra Kerbela felé. Hatvan napig tart csupán az odamenetel, másik -hatvanig a visszajövés, s ha még a szent helyen való tartózkodási -időt is odaszámitjuk, úgy egy-egy ily kirándulás tartama négy -hónapon is túlterjed. A zarándokok jobbára szegény emberek, -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> kik azonban a szükséges utravalókkal -mégis meglehetősen el vannak látva, s nincs benne semmi tulzás, ha -azt mondjuk, hogy Persia minden útján, leginkább ezen kegyes -vándorlásoktól függ az élénk közlekedés. 10–15 éves gyermekek -mellett nyolczvan éves és a körüli matronák sem tartoznak a -ritkaságok közé. Ha az ily karavanok találkoznak egymással, az -odamenő zarándokoknak rendesen egy Iltimaszi dua-t (imádkozzál -érettem-et), a visszajövőknek egy Ziaret Kabul-t (legyen üdvös -bucsújárásod) szokás mondani. Mind a két felekezet meg van hatva, -nem egyszer egymás nyakába borulnak s ha az ember a csendes -éjszakán egy-egy ily karavan Illahié-t (szent dalait) a távolból -felhangzani hallja, ugyanazon érzelmek hatják át szivét, minőkre -nálunk Európában a csodatevő Mária-képeket látogató nem egy -processio gerjeszt. A nép mindenütt egyforma, keleten úgy mint -nyugaton.</p> -<p>A szent Szürme-állomásról, mindig szükebbé és szükebbé váló -völgyön át Khane Khurre felé vonultunk, mely egészen magános -állomás egy pusztaságnak közepette s hires a fürjek azon roppant -tömegéről, mely e környéken található, s melyeket itt igen jutányos -áron vehet az utazó. Én is engedtem a rábeszélésnek, s vettem -egypár ilyen madarat, s minthogy a persa, kinél szállva voltam, -eléggé izletesen el is készité, valóságos lukullusi étkezésem volt. -Étel után házi gazdám látogatott meg, néhány más persa kiséretében, -kik a szokásos félkörbe leguggolva, feltünő finom magukviseletével -s olyan illedelmességgel kezdték szőni a tarsalgást, hogy az a -legmüveltebb szalon-férfiúnak is becsületére vált volna, s végette -szivesen feláldoztam egy két óra ohajtott nyugodalmát. Bárha a -társaság egészen parasztemberekből állott, mégis a válogatott -kifejezések, s a tetőtől talpig <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> gentleman modor, valóban -nagyon megleptek. A délpersák e tekintetben nagyon különböznek -éjszaki földieiktől, mert minden parasztember világos jeleit hordja -magán mind e mai napig az ősrégi czivilizatiónak, mely először az ő -szülőföldén ütötte fel tanyáját s onnan terjedt aztán egész -Persiára, sőt utóbb az egész iszlam keletre.</p> -<p>A szakadatlan éji utazás azonban már-már jóformán kimerített. A -nappali pihenés sohasem pótolhatja teljesen az éji álmatlanságot, s -midőn ezen állomásról Khane Kergum felé nyomulnánk a fárasztó -sziklás szoros úton, csak alig tudtam a nyeregben tartani magamat. -Daczára a megszokásnak, minket európaikat igen elbágyaszt az éji -utazás, mert bármily ügyes lovasok legyünk is, nem tudunk a -nyeregben ülve oly nyugodtan aludni, mint a persák. A mi nappali -nyugalmunk sem oly édes, mint ez utóbbiaké, s midőn ma, a Khane -Kergum karavanszeraiba bevonulnék, az álom annyira erőt vett -rajtam, hogy még szamárkámnak is elfelejtettem abrakot adni s a -nyerget levenni róla. Nehány óra mulva, mely csak pillanatoknak -látszék, felébredtem, s kimondhatlanul örültem, hallván, hogy -közelebbi állomásunk Maderi Szulejman leszen, hol utitársaim -állitása szerint a hajdankor sok nevezetes romja volna még -található, s közöttük, kivált Salamon anyjának sirja, mint a persák -hiszik.</p> -<p>Hogy e név a már oly gyakran leirt paszargadai sikot s a -Cyrusénak gondolt sirt jelenté, csakhamar világossá lőn előttem, de -még sem fojthatám el örömemet, mert Rhagesz után itt láthatám meg a -persa hajdankornak előttem még ismeretlen második nevezetes -emlékét, s midőn az alacsony hegylánczon alá a nyilt völgybe -lovaglánk, kimondhatatlan örvendeztem, utam mellett balra nehány -szobrot – a délen mutatkozó emlékjelet – <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> -pillanthatni meg, a mint azokat a felkelő nap első sugára -megaranyozá. Bárha ezen romoknak a hajdani Pasargadával való -azonosságát régiségbuvárainkra bizom is meghatározni, meg nem -állhatom, miszerint meg ne emlitsem e völgység nyájas tekintetét, -gazdag növényzetét s víz-dússágát, mely a szomszéd hegységről -ömölvén alá, a mezőket több irányban keresztülvágja, s mely hajdan -magára vonta Ó-Iran lakosainak figyelmét is, s e vidék Ó-Persia -fénykorában bizonyára népesebb volt mint jelenleg.</p> -<p>A karavan lassú lépése türelmetlenné tevén, árkon-bokron -keresztül magam siettem előre a mindig magasabbá és magasabbá váló -mauzoleum felé, s már én régen ott ültem egy óriási márvány -lépcsőn, midőn a karavan lassú ballagással közelíte az -állomáshoz.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<h3>IX.<br /> -Maderi Szulejman romjai.</h3> -<p>Az utazónak e nevezetes sikságon először azon mausoleum tűnik -szemeibe, melyet a persák Salamon anyjának siremléke gyanánt -tartanak, a mi régiségbuváraink azonban mindezideig vitatkoznak a -fölött, vajon Cyrus sirja-e, vagy a hajdankor más valamely -nevezetes egyéniségeé. Az a kérdés, melyet Ouseley, Morier s más -régibb és ujabb utazók gyakran megvitattak, az én igénytelen -véleményem szerint annyi bizonyossággal mégis bir, hogy ezen épület -nem az Iszlam utáni korból, hanem Délpersia egyéb monumentumaihoz -hasonlóan, Iran fénykorából származik. Ezt legjobban azon óriási -márványkövek bizonyítják meg, melyekből épült s a mely épitkezési -módnak, az iszlam korszakból egyetlen egy példánya sincsen. Hat, -piedestalszerűleg egymásra fektetett óriási márvány-táblákon -nyugszik, melyek legalsója majdnem egy ölnyi magas, a többiek sem -vékonyabbak négy lábnyinál s a mellett oly nagyok, hogy minden -emelkedés, mely egyszersmind lépcső gyanánt szolgál, legfölebb két, -három vagy négy darabból áll. A négyszögletes házikó maga, egyes -szobát képez, melynek hossza 20 láb, széle pedig 16, – kivülről. -Padló, tető és padlás egyes óriási darabokból illesztvék össze s a -keskeny, alacsony bejárás, melyet hajdan ajtó zárt, ma azonban -nyitva van, a hideg és komor bensőbe vezet, hol is, az a -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> mohammedanok imádkozási helye lévén, -egypár korán fekszik, mai napság az egész épületet alacsony -fakerités környezi, melynek közelében mesterségesen faragott -márványdarabok, hajdan büszke szobrok darabjai hevernek.</p> -<div class="figcenter" style="width: 607px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"Cyrus állitólagos sírja" title="Cyrus állitólagos sírja" /></a> -<p class="caption">Cyrus állitólagos sírja</p> -</div> -<p>Midőn nagy nehezen felvetém magam az első lépcsőre s a sima -márványkövön felkusztam az épülethez, tiszteletteljes borzalom -hatotta át egész valómat. Akármennyit olvassunk is a hajdankor -ilyes emlékeiről, mégis a tulajdon szemünkkel látás benyomása -valóban igen csodálatos. Sokáig bámulva néztem a massiv -márványtömegeket, mert majdnem lehetlenségnek látszik, hogy azok -helyükről mégcsak megmozdíttassanak is, annál kevésbbé, hogy mint -épitészeti anyag, egyik helyről a másikra vitessenek. Az ötödik -lépcsőn Rich, Told és Hyde neveit pillantám meg, kik 1821-ben -járván itt, nevüket akkor vésték a kemény márványba. A falat -azonkivül sok arab és persa felirat is boritja, s én épen ezek -olvasásához fogtám, midőn egy persa, hihetőleg az ezen tájon -sátorozó nomadokhoz tartozó, azon czélból, hogy cicerone-szolgálata -egy kis enam-ot (ajándék) fog neki szerezni, nyájas, barátságos -hangon igy szólitott meg: „Hadzsi, ugy-e Bagdadban nincsenek ilyen -nagy kövek? de jöszte, mutatok én neked még másokat is, nézd meg -csak a régi Guzin városának romjait.“ Az ő társaságában a hajdani -palota s más egyéb ezzel összeköttetésben álló oszlopok és portalék -balkézfelől terjedő romjaihoz mentem. Maga a palota, melyet Tachti -Szulejmannak (Salamon trónja) is neveznek, alacsony hegyfok végén -épült s hajdani fényét 10 – 12 öl magas, 5 öl széles portál -mutatja, melynek kövei majdnem oly nagyok, mint a mauzoleuméi, s -minden ragacs vagy bármely egyéb összekötő anyag nélkül csak úgy -vannak pusztán egymásra fektetve. Nem nagyon távolra <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> innen -egy másik portale is látható, mely fekete márványkövekből épült, s -ma már csak egy grifláb legalsó óriási alakját mutatja. Körülbelől -öt lábnyira ettől, fekete piedestalon (talapzaton) négy darabból -egybeillesztett igen magas szobor áll, melynek legalsó része a -legnagyobb, legfelső a legkisebb s a mely oly vastag, hogy a -szobrot két ember alig foghatja át. Hajdan négy ilyen szobornak -kellett itt emelkednie, legalább erre mutatnak a még meglevő -talapzatok. Egy órajárásnyinál tovább, egyes romok láthatók, melyek -a nép mesés véleménye szerint hajdan a Takhti Szulejmannal -összeköttetésben állottak volna, s ha az ember az épitmények -természetfölötti nagyságán csodálkozik, a persa rendesen azonnal -azzal szokta az embert rendre utasitani: „Nem tudod-e, hogy Salamon -szabadon rendelkezett a divekkel s az alvilág minden szellemeivel? -Csak egy fejbiczczentésébe került, s ezek a legnagyobb köveket s a -legdrágább tárgyakat hozták át neki a levegőn keresztül Indiából -Csin-u Macsin (Khina) és Kuhi Kaffból.“ Nemcsak a mai romok két -vége, hanem a néphagyomány szerint az egész völgység egyetlen -várost képezett volna s ez az, mit ők Guzin néven neveznek.</p> -<p>Igen hihető, hogy a Takhti Szulejman palota, a mint Ouseley -helyesen megjegyzi, a maga terrasseával igen alkalmas pontot -képezett, honnan a király a nagy sikságon összegyült hadserege -fölött átnézetet gyakorolhatott, vagy azt maga előtt sorban -defiliroztathatta. Ez annyival is inkább hihető, minthogy a király, -magas ülése által az alant álló tömegnek egészen szemébe tünhetett, -a minek kiváltképen a noruzi ünnepélyek alkalmával, midőn az egész -világ az uralkodó körébe ügyekszik, igen nagy hasznát veheték. -<span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<p>Igen sajnálom, hogy kénytelen vagyok megjegyezni, miszerint a -Maderi Szulejman, vagy a mint egy közeli falu nevéről is nevezik, a -Meshedi Murgab romjai óriási léptekkel sietnek végpusztulásuk felé. -Ouseley már csak felét találta azon emlékeknek, melyeket elődje -megírt, én pedig azon romnak csak felét láthatám, melyről a most -felhozottnak utazási müve 2-dik kötete 425-dik lapján Zindani -Szulejman név alatt tetetik emlités. S ez nem is csoda. Igen -feltünő, hogy Iran romjai közelében majdnem mindenütt nomád -néptörzsek tanyáznak. A kincs és más egyéb babonás gondolatok -hajhászása sokkal többet árt ezen régiségeknek, mint maguk az ott -megtelepült persák, kiket hazájuk multja mindig eléggé érdekel, s -annak emlékeit tiszteletben is tartják.</p> -<p>Bár ha az egészen át feltünő volt előttem, hogy karavanunk -mintegy készakarva kerüli a romokat s engem e kellemes -foglalkozásban egészen magamra hagy, mindazáltal e tünemény oka -felől senkitől sem kérdezősködtem. Midőn beesteledett, a mauzoleum -közelében szerény vacsorát főztem magamnak, s különös hiúságtól -ösztönöztetve, a bográcsot és kenyeret felczipeltem magammal a sir -bensejébe. Az a gondolat, estebédemet egy legalább ezredéves -épületben tölthetni el, túlboldoggá tett, s pihenő helyemet -bizonyára fel nem cseréltem volna bármely európai főváros -legpompásabb vendéglőjével. Sokáig ültem a csodálatos épület -lépcsőzetén, hogy – az ég csillagfényébe merülve – ifjúkorom azon -napjaira gondoljak vissza, melyekben a Persia név már is -varázshatást gyakorolt reám s midőn mostani élvezetem előérzetét -még legvakmerőbb álmaimban sem mertem táplálni. Soká, soká ültem -ott. Az álom már-már erőt vett rajtam, s bizonyára alá is hajtom -vala fejemet, ha <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span> eszembe nem jut, hogy a hideg kő azon -vékony szőnyeg mellett, mely tulajdonom vala, káros lehet -egészségemnek. Leszálltam azért, s valami húsz lépésnyi távolban -puha gyeppázsitot találván, ott lefeküdtem. De nem pihentem még tiz -perczig, s minden oldalról oly rémitő tömeg bolha boritott el, hogy -mérges csipésüket lehetetlen levén kiállanom, haladéktalanul fel -kelle kelnem. Másutt teritém le aztán szőnyegemet, de itt sem lőn -egyébként. Mint valami eszeveszett, futkostam fel s alá a romok -körül valami egy negyedóráig, lefeküdtem itt is, ott is, de mind -nem használt semmit. Most jutott már eszembe, miért volt a mi -karavanunk oly tartózkodó! Az egyik közeli sátorhoz mentem, hogy a -nomadoktól tanácsot kérjek a támadó rovarok ellen; de ezek azt -válaszolák, hogy számomra, mint idegen számára, nincsen semmi mentő -eszköz. Az odavalókat megkimélik, de a vándornak drága áron kell -fizetnie az álmot, e történelmileg oly nevezetes térségen. -Szerencsémre már csak két óra kellett a karavan indulásához. Ezen -egesz időt talpon kelle töltenem, s a legunalmasabb régiségbuvárnak -sem kivánnám, hogy e könnyelmű, barnaruhás állatocskáktól annyira -kinoztassék, mint a mennyire, fájdalom, én gyötrettem.</p> -<p>Innen Szivend felé folytatók utunkat, egy több óráig tartó -hegyszakadékon át, melynek phantasztikus kőszirtjei, s az azok -lábainál vadul alárohanó patak a csendes éjben igen szép regényes -képet mutattak. Magát Szivendet, a falut, nem látogattuk meg, hanem -a helyett a lakosok nyárilakához mentük, mely egy magaslaton két -sorban sürűen egymásmellé helyezett mintegy 120 nádgunyhóból áll. -Az egész valamely Bazarhoz hasonlít, s minthogy minden gunyhó csak -három oldalról van <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> zárva, a negyedikről pedig sem ajtó, -sem függöny nem csukja, a bennük levő holmikhez oly szabadon -hozzájuk férhet mindenki, mintha az egész gyarmat egyetlen egy -házat képezne. 120 család él itt ilyen viszonyban egymással, vannak -közöttük szegények és gazdagok s mégis igen ritkán fordul elő -valami tolvajlás. Egyébiránt azt mondják, hogy ezen emberek -egyetlen egy férfiúi ivadékai a legszorosabb rokonságban élnek -egymással s a család mostani fejének is, egy fehér sátra vala -felvonva a sornak élén. Ő az egész község birája, papja és -családfője.</p> -<p>Október másodika volt, midőn innen útra keltem, hogy Persiában -tett minden állomásaim legérdekesbikére induljak. A karavan ugyanis -Kenare felé tartott, mely ide négy ferszakh távolságra van. Kenare -felé, melynek közelében Persepolis hires romjai fekszenek. Azt -gondolám magamban, minek menjek én ezekkel az emberekkel, hiszen az -út eléggé biztos, s igy megkérvén nehányat utitársaim közül, -mutatnák meg azon pontot utunkon, honnan a romokat leghamarább -érhetem, elhatározám magamban minden kiséret nélkül látogatni e -nevezetes régiségeket, melyek kiváncsiságomat oly régtől fogva -ingerlék. A karavan éjfél előtt indult útnak Szivendből, s midőn -azon hegyfokot elértük volna, hol a mardesti nagy sikság kezdődik, -nehány persa utitársam jelenté, hogy csak balra a hegynek mentén -haladjak mindenütt, s rövid félóra mulva vágyaim czélját -érendem.</p> -<p>A karavan, délirányban szelve át a sikságot, tovavonult. A -csengők egyhangú szólása a csendes éjben sokáig felém hangzott még -a távolból, s ki irhatná le azon érzelmeket, melyeket ekkor -éreztem, midőn alázatos állatkámon csendesen ügetve a kelet felé -terjedő alacsony <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> hegység aljában, vizsgaszemekkel -körültekintgetve, tova haladtam. Nem félelem volt ez, hogy netalán -kiraboltatom, hiszen összes birtokom legfölebb négy aranyat tett, -utikészleteim és paripácskám alig két annyit; a mit én kerestem, -azok Persepolis oly sokat emlegetett romjai valának; az ős -hajdankor e nevezetes műemlékei. Nevezetes, hogy a sziklák, nekem -legalább úgy látszott, itt oly imposans külalaknak s ugy -körvonalzottak, hogy az ember, a nélkül hogy valami rendkivülit -keresne, nagyszerű látványok előérzetére buzdul. Alig haladtam egy -óranegyedet, s im a legelső regkorányban, magas, igen magas alakok -merültek fel egyszerre szemeim előtt, melyek mindannyi kisértet -gyanánt, az első pillanatban borzalomra gerjesztettek. Egészen -egyesegyedül lévén, állatocskám piczi patkója messze, messze -visszhangzott a vidéken. Már jó közel valék s bárha tökéletes jól -tudám, hol járok, nem tagadhatom, hogy a hires lépcsőfeljáratnál -leirhatatlan meghatottsággal állottam meg nehány perczig, mielőtt -tovább haladni merészeltem volna.</p> -<p>Leirhatatlan a tiszteletnek, a határtalan tiszteletnek azon -érzete, melylyel a lépcsőn fel, az óriási kapun át az oszlopzatos -részhez jutottam. Itt az imposans tünemény kifejezése annyira -meghatott, hogy egy kődarabra leülvén, mind az oszlopokat, mind a -körülfekvő romokat néma csodálattal szemlélve, egy óranegyednél -tovább oly nyugodtan, oly mozdulatlanul ültem, mintha e homályos -alakok megpillantása engem magamat is szoborrá változtatott volna. -Akár a délről, akár az éjszakról jőjön is az utazó, ki Persepolis -romjait nappal látja is meg először, nem kevésbbé lesz meglepetve e -régi emlékek fenséges benyomása által. Elképzelhető, mennyivel -inkább az, ki ezeket túlkifeszített érzelmekkel, a homályosság -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> kisérteties világában egészen hirtelen -látja maga előtt felmerülni. A mint igy ültömben a magas oszlopokra -bámulnék, valóban olyanokul látszának előttem, mintha óriási alakok -volnának, melyek 4000 éves multnak sirlakából a végett keltek ki, -hogy a távoli nyugat utazója előtt kelet multjának csodáit bárha -néma, de mégis oly beszédes szavakban tárják fel. Azt mondám: egy -óranegyedig ültem ott, de őszintén megvallva, csendes bámulásom -idejére igen kevéssé emlékezem. Azt tudom azonban mégis, hogy a -hideg levegő daczára, mely a hajnal keltével éjszakkeletről -áramlott, csak akkor ébredtem föl álmodozásaimból, midőn a setét -árnyak lassankint tünedezni kezdének a romok közül és Phoebus -felemelkedvén a hegyek fölé, a nagy oszlopok mesterileg készült -fejezeteit első sugaraival megvilágositá. Ugy lászott, mintha a -csodálatos szinmű függönye egyszerre felemelkedett volna, uj -jelenet tárult fel előttem: Persepolis, a fénytengerbe fürödve. Más -szine lőn mindennek. Ott, hol előbb komor tekintetű márványkövek, -magas oszlopok vagy falak bámultak le reám, most bájoló, müvészileg -faragott idomokat láttam, melyek 1 vagy 1½ hüvelyk magas domborműbe -vésve, oly hiveknek, oly friseknek és oly élénkeknek látszának, -mintha a véső-hangok csak tegnap némultak volna el. Itt egy hosszú -ünnepi menet látható, melynek egyes tagjai kimért léptekben -haladnak, amott egy csoport fogoly, kik nyakukon egymáshoz -lánczolva, a kevély győző előtt lépdelnek, másutt megint egy -szörnyeteggel athletai bajvivás, a magasságban pedig több helyen -valamely királyi alak foglal helyet a trónon, előtte a szent tűz -lobog, mögötte két szolga áll, kiknek egyike hosszú botot, másika -ernyőt tart. Nemcsak a ruházat, a tagok, hanem az arczvonások is -oly müvészileg <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> vésettek, a képek ajkai körül oly báj -ömlik el, hogy az ember azt hiszi, hogy a hideg márvány azonnal meg -fog szólalni. Különös! ezen emlékek 4000 évesek, s mégis az idő -ott, hol az emberek vandalismusa nem dulongott, mindent oly hiven -megőrizett, mint másutt sehol a világon.</p> -<p>Nyájas olvasóm bizonyára mosolyogni fog elragadtatásom és -ábrándozásom fölött. Igaz, nehéz az embernek magát kimentenie, s -nehéz még csak távolról is képét adni azon benyomásnak, melyet ezen -hideg márványkövek reánk gyakorolnak. Nem költői ábránd, nem -túlheves véralkat szükséges, hogy Persepolis elragadjon bennünket. -Láttam egyszerű keletieket, kik előtt a történelem merőben -ismeretlen s mégis e romok alatt nem kevésbbé valának meghatottak. -Hát még a nyugati mit mondjon, ki a mult század egy-egy érmét is -csodálja, mit mondjon akkor, midőn a müvészet és pompa ily -páratlanul szép emlékeit látja maga előtt.</p> -<p>Valóban, Persepolis igazán nagyszerű, s épen azért igen -vakmerőnek nevezhető azon tervünk, hogy annyi utazó kimeritő és -alapos tudósitása után, kik Persepolist előttünk láttánk, mégis -leirni szándékozunk. Nem, ezen munka fölötte áll a mi -képességünkön, s hogy csak halavány vázlatot adhassak is, a hazai -olvasót azon vezérfonalon akarom e nevezetes helyen átvezetni, -melyet egyik itten járt elődöm<a name="FNanchor_16" id= -"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class="fnanchor">16)</a> -nyujtott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<h3>X.<br /> -Persepolis romjai.</h3> -<p>Azon térségnek, melyen ez épitészeti maradványok nyugosznak, -szabálytalan alakja van, mint ez a mellékelt illustratióból -világosan látható. A nyugati oldal, honnan a sikra beláthatni, 1425 -láb széles, az éjszaki 926 és a déli 802. Magassága, az alap -egyenetlensége folytán, úgy látszik 25–50 láb között változott. -Felszinét a futó homok és a leomlott romok igen egyenetlenné -tették. Ezen sík-magaslathoz csupán egy feljárás vezet, még pedig -pompás lépcsőzeten, mely két szakaszból áll, s oly széles, hogy hat -lovas egy sorjában igen könnyen fellovagolhat rajta. A legalsó, -mely 55 lépcsőből áll, melyek 22 láb hosszuak s mindegyik 3½, -hüvelyk magas, egy fenlapon végződik, melynek mindegyik oldala 37, -a másik kettő 44 láb. Ezen pontnál kezdődik a második, kettős -lépcsőzet, hasonló terjedelmű 48 lépcsővel, melyek a magaslat -tetején ugyanolyan 64 láb hosszú négyszögben végződnek. Az -emelkedés oly csekély, hogy az utasok rendesen úgy szoktak -fellovagolni, s a márványdarabok oly nagyok, hogy egyből 10–14 -lépcsőfok van kivágva. Csodálatos, mily kevéssé viselik magukon e -lépcsők a használat nyomait; alig vannak egy kicsit is elkoptatva, -holott kétségtelenül egészen máskép kellene lennie, ha valamely -templomhoz vezettek volna, vagy a királyhoz közelitő seregek -használják vala. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 611px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"Persepolis romjai." title="Persepolis romjai." /></a> -<p class="caption">Persepolis romjai.</p> -</div> -<p>A második emelvényre érkezvén, óriás portalét lát az ember maga -előtt, a mely két massiv falból áll, s ezek kül és beloldala két -kolossalis állat képét viseli faragványban. A portale hossza 21 -láb, magassága 30, a falak pedig 12 lábnyira állanak távol -egymástól, padlózatát pedig simított márvány képezi. Az állatok -olyan talapzaton állanak, mely szobraikat öt lábnyival magasabbra -emeli. Fejük annyira meg van csonkítva, hogy nem lehet kitalálni, -mit ábrázolhattak. Nyakukat rózsakoszorú köríti; kurta, bodor haj, -de a melyet pánczél-pikkelyeknek is lehetne mondani – fedi -mellüket, hátukat és oldalaikat, s maga rendkivül correct és jól -kidolgozott. Ezen portale, mint első tárgy, legjobban is ki van -téve a látogatók véső-kedvének. A mily magasan csak emberi kar -felnyulhat, minden tele van a látogató persák, arabok, francziák, -angolok németek nevével; itt mindenki megörökíti magát. A többi -között még Malcolm neve is kétszer látható. Egyszer, mint Cap. -Malcolm Envoy 1800., s a másik helyen mint Gen. Malcolm, 1810.</p> -<p>E portaletól 20 lábnyi távolságban kelet felé négy rovátkolt -oszlop állott, szép koronázatú, körülbelül 45 láb magas, s mintegy -22 lábnyi közzel egymás között, de mai napság már csak kettő áll -belőlük, a többiekből még csak rom sem maradt. Ezen oszlopokat más -térköz választja el egy másik portaletól, mely az elsőhez hasonlít -ugyan, csakhogy falai nem magasabb 18 lábnál, mig a keleti oldalon -kivésett alakok emberi ábrázatoknak látszanak, diademekkel; -szakálluk még kivehető, s vállaikról magas szárnyak emelkednek, -melyek tollazata kitünő szépen van vésve.</p> -<p>Ezen portalék jobb oldala, s azon terrasse között, melyen az -oszlopcsoport áll, 162 lábnyi térköz van. E <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> -térségen, a sziklába vésett csatorna szemlélhető. A terassehoz -kettős lépcső vezet, melynek egész hossza 212, s mindakét fokozat -magasan tulhaladja éjszaki homlokzatát. Mindakét végén, a keletin -ugy mint a nyugat felé, lépcsősor emelkedik, valamint a középen is, -18 lábnyira elényomuló két kisebb lépcsőzet; ez egész terjedelem 86 -lábnyi, beleszámitva a 20 lábnyi fordulót is. Valamint a nagy -bejárásnál, úgy itt is igen csekély a feljárat, mert minden lépcső -14 hüvelyk széles, 16 hosszú és 4 magas. A homlokzat annyira túl -van halmozva alakokkal, hogy a szemet szinte kápráztatja. Ezen -alakok, melyek aként vannak csoportositva, hogy a lépcsőzet -falaihoz illjenek, különböző ruházatot hordanak s mással és mással -vannak elfoglalva. Némelyek királyi testőröknek s kiséretnek -látszanak, hosszú öltönyt viselnek, faczipő alakú bakancscsal s -rovátkolt sima alapú süvegekkel, tegzekkel, nyilakkal, dárdákkal és -pajzsokkal; mások ismét hosszú sort képeznek s úgy látszik, több -nemzetek egy felvonulását ábrázolják, különböző ruhában és -különbözőleg felszereltetve. Ajándékokat és áldozatokat hoznak -különféle faju állatok számára. Harcz is van itt ábrázolva egy -oroszlán és bika között, vagy a mint némelyek vélik, egyszarvú -ellenében: de mindenesetre olyan állattal, mely a portale -megcsonkitott alakjához hasonlit. Mind e dombormüveket csak nem rég -szabaditották meg az azokat környező földsáncz alól s bárha az -utolsó kiásás, mely, egy angol által 1854-ben eredményeztetett, -tetemes volt is, én látogatásom alkalmával ugy találtam, hogy a -legalsó alakokat, már ismét három ujjnyi homokréteg boritja.</p> -<p>Sir. Robert Ker Porter azt hiszi, hogy e müvészeti remekmüveknek -az volt rendeltetésük, megörökiteni <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> Cyrus vallásos nagy -proczessioinak emlékét, mint a hogy ezekről Xenophon szól, vagy -talán Dariuséit, ki a Noruzt, vagyis a tavaszi nap-éjegyenlőséget -ünnepli, mely alkalommal országa szám nélküli nemzeteinek -ajándékait fogadja.</p> -<p>Azonban siessünk e romok legrendkivülibb részéhez, a bámulatra -méltó oszlopcsoportozathoz, mely a terrasseot foglalja el. A -képzelem, bizonyára, semmi nagyobbszerűt nem képzelhet, mint e -magánosan álló, óriási, megcsonkított oszlopok, melyek olyan -időkből valók, mik még a mondánál is régiebbek, mely számtalan -nemzedék fel és letüntének valának tanui, láttak dynastiákat és -országokat támadni, virágzani és hanyatlani, mig ők maguk, szürke -fejeiket mind ez ideig változatlanul fennhordozzák.</p> -<p>A terrasse-on, mely keletről nyugat felé 380, éjszakról dél felé -350 lábnyi tért foglal el, hajdan négy oszlopcsoport állott, melyek -mindegyike 36 darabot számitó közép-csoportozatot képezett, melyek -mindkét oldalon, valamint szembeeső részükön is, hatával, -kétsorosan valának keritve s összesen 72-őt képezének. Az előtérben -álltak közül, mely a lépcsőzethez 20 lábnyi távolságban létezik, ma -már csak egyetlen egy áll. E között és a közép-oszlopok első sora -között nagy szirtdarabok vannak, melyek valami portale falainak -romjai. Valami 38 lábnyira a terrasse nyugati szélétől (mely -ugyancsak azonos a főtérsikéval) két oszlopsor emelkedék, melyből -ma már csak öt áll fenn. Az ennek megfelelő keleti sorokból csupán -négy. A keleti és nyugati sortól 60 lábnyi távolságban emelkedett a -központi 36 oszlop, s ezen közben vizvezetékek nyomai is láthatók, -melyek imitt-amott a sziklába valának vésve. Ezen oszlopok közül ez -idő szerint <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> már csak 13 van épségben, mik még -mindig régi helyükön állanak. Minthogy a keletiek e romokat -Tsil-Szutun-nak (40 oszlop) nevezik, igen hihető, hogy habár nem ez -volt is az eredeti szám, mindamellett igen régi száma az egykor -létezett oszlopzatnak, melyet azonban ily terjedelműnek már -egyetlen európai utazó sem talált. Igy azt találjuk, hogy Del la -Valle 1621-ben 25 oszlopot látott még; Herbert 1627, 19; Orlarius -1638, 19; Kämpfer 1696 és Niebuhr 1765, 17; Franklin s egész Sir R. -K. Porterig minden utazó 15; Lieutenant Alexander 1826. 13 -oszlopot, melyeket én magam is láttam. A többiek ott porlanak az -évszázadok összehalmozódott porhüvelye alatt, s a talapzatok közül -is nem egy össze van rombolva és halomba döntve.</p> -<p>Ezen fenséges oszlopcsoportozat két külön sorból áll; azok, -melyek a három külső kettős sorozatot képezik, épitészetükre nézve -egyen modorúak, mig a központi csoportulat, melynek minden oszlopa -hasonló egymáshoz, az őt környezőktől különbözik.</p> -<p>Sir. R. K. Porter mindakét sort leirja, s azt mondja az elsőről: -Minden oszlop egész magassága 60 lábat tesz, a törzsnek körülete 16 -láb s a talp tetejétől egész az oromzatig 44 láb. A törzs, öt -szakaszban igen szépen van rovatolva, alján egy öv s egy Torus, -amaz két hüvelyknyi, emez egy lábnyi mély. Innen a talapzat -képződik alább, csüggő levelű lotus virág kelyhének alakjában. -Nyolcz hüvelyknyi talplapon nyugszik, s kerülete 24 láb, 6 hüvelyk. -Az oromzatok, bármennyire megcsonkítottak legyenek is, elegendőkép -megmutatják, hogy rajtuk egykor a kettős félbika állott.</p> -<p>Közvetlenül délre ezen csoportozat mellett s valami 6–7 lábnyira -a terrasse fölött, melyen áll, különféle <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> faju -romcsoport található, melyek között bőmértékben vehetők észre azon -alakok mássai, mik a lépcsőzetet diszítik. E romok, ugy látszik, -legalább is három helyiséget foglaltak magukban, melyek finoman -csiszolt, fekete márvány kapualjai és ablakpárkányai számos fülkét -és különféle dombormüvet mutatnak; a többi között egy fejedelmet, -ki hosszú, uszály-ruhába van öltözve, s ki fölött két szolga -napernyőt és legyezőt tart, mig ismét más dombormüvek emberek és -különféle csoda-állatok viaskodását tüntetik elő. Ezen épület -nyugati homlokzata s a nagy terrasse ugyanazon homlokzata között, -kettős oszlopsor romjai látszanak.</p> -<p>Még távolabbra, dél felé ismét más romhalmaz látható, melyben -finoman vésett szobormüvek és oszlopok nyomára találhatni. Sir -Robert Ker Porter tiz oszlop állványát találta, melyek mindegyike 3 -láb és 3 hüvelyk átmérőjű volt, s azt véli róluk, hogy közülök a -legnagyobbak, magának a fejedelemnek lakához tartoztak. A fő -kapunyilások és ablakpárkányok, mind megannyian óriási mérvüek s -kiváló müvészettel készültek, helyükön állnak még ugyan, azonban a -körülöttük romokban heverő szobordarabok és oszloptalplapok nyilván -mutatják, mily hatalma van a kornak és időjárásnak még a legerősebb -épületek fölött is. A királyi alak, két szolgájával, gyakran -előfordul a bejáratok dombormüvein, s a romok egyéb részében is -vannak amazokhoz hasonló alakok; úgyszinte feliratok ékjegyekben. E -romok alatt földalatti vízvezeték vonul át, mely az egész epületet -vízzel láthatá el azon tóból, mely a sziklák aljánál maiglan -látható; Chardin sokat barangolt e setét tömkelegben, Morier is -szinte eltévedt benne. Második látogatásom alkalmával engem is -bevitt oda a kiváncsiság, azonban meg nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> -foghatám, hogyan tévedhetett el benne Chardin; mert alig tettem -körülbelől 20 lépést, a mindig keskenyebbé váló utat már is oly -szűknek találtam, hogy a tovább menetel, úgy szólván, lehetetlen -volt.</p> -<p>A térsikon más két épület romjainak nyoma is létezik: egyik -éjszak felé, a most emlitett romé, a másik délkeleten. Itt is -ugyanolynemű dombormüvek találhatók, mint a minőkről már -szólottunk. De az épület legtetemesb részét egy 210 lábnyi négyszög -képezi, mely a szobroktól éjszak felé fekszik. Két kapu vezet hozzá -minden oldalról, de a nagy portalék éjszaki felén vannak. Ezek -tizenhárom láb szélesek, a többiek csak hét lábnyiak, azonban mind -valamennyi gazdagon ékitve, a már leirt vésmüvekkel, s Brun e romok -ember és állat alakjait – beleszámitva a siremlékeken levőket is, -1300-ra teszi, mit Niebuhr sem tart tulzásnak.</p> -<p>Most a sirokra szándékozunk átmenni, e pompás nyughelyekre, -melyeket jogosan Persia hajdani királyai sirjainak tarthatunk. A -hegyek homlokzatában, körülbelől ötszáz ölnyire a szoborcsarnoktól -72 láb széles és 130 láb magas lap látható, mely Chardin szerint -magába a hegybe van belevésve, s melynek homlokzata két szakaszra -oszlik, s ezek mindegyike ismét nagy mértékben vésmüvekkel -ékesitve. Az alsó osztályban négy kőoszlopnak kétfejű egyszarvúkat -ábrázoló fejezetein nyugszik gerendákon a párkányhordó, a képszék -és a párkánykoszorú. A főoszlopok közötti térséget a sziklába -vésett vakajtó foglalja el, melynek alján valami nyilást ütöttek, -hihetőleg a kincskeresők. A felső osztály dombormüve valami -szekrényfélét mutat (majdnem olyat, mint a zsidó frigyláda) s mely -végein csodaformájú állatokban vegződik, melyek griffszerű lábai -tartják az egészet. E szekrény <span class="pagenum"><a name= -"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> alá két sor alak van -vésve, tizennégyével mindegyik. Az egyik csúcson tűzoltár látható, -mig ezzel szemközt, három lépcsőnyi magas emelvényen királyi alak -áll, jobbját mintegy imára emelve, baljában pedig ivet tartva; a -király és az oltár fölött jelvényes alak lebeg, melyet a király -várakozó védangyalának tartanak.</p> -<p>Ha az ember a betört kapunak nyilásán átmegy, szobaszerű -helyiségre akad, mely 30 láb széles, 15–16 mély, 10–12 magas, s -hátterében három mélyedés van, mintegy a holttestek számára. -Minthogy mind üresek, a kutatni vágyók előtt régtől fogva -tárva-nyitva vannak, sőt nemegyszer szalma- és gabonatár gyanánt is -szolgálnak, midőn egy-egy csoport Iliat (nomadok) épen itt -sátorozik.</p> -<p>E sirokat illetőleg egyik legámitóbb körülmény, azon nagy gond, -melylyel az épitők bejáratukat a szemlélők elől el akarták rejteni; -mert a kapu tulajdonkép csak látszólagos bejárás lévén, azt hiszi -az ember, hogy más nyilásnak is kellett lennie, már csak a benső -kivéshetésére nézve is.</p> -<p>Három napiglan időztem e nevezetes romokban, melyek nemcsak -ifjonti utazók heves képzelmét, hanem még mélyen gondolkozó, -tapasztalás és tudomány-gazdag régiségbuvárainkat is -fellelkesitették. Az ember nem tudja, a roppant mechanikus -ügyességet, vagy a válogatott izlést bámulja-e, mely ez épületekben -nyilvánul, vagy az a gondolat ragadja-e el az embert, hogy a régi -hajdankorban is létezett oly müveltség, mely ily tekintélyes, -tudományos ismereteket vala képes megbizonyitani. – Valamint -Egyiptomban, úgy itt is 40–50 láb hosszú kőtömegeket látunk -egymásra helyezve, melyek képzelhetlen sulyok daczára oly -<span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> pontosan egybeillesztvék, hogy az -összekötési pont észre sem vehető.</p> -<p>Három napot mondtam, de alig látszott az többnek nehány óránál. -Annyival is könnyebb volt ott maradásom, minthogy Persepolis -közvetlen szomszédságában nehány ott nomadizaló török-sátort -találtam. Törökök voltak, tehát incognito szerepem törzsrokonai, s -bárha szunnitaságomat el nem titkolám is, mégis a -legbarátságosabban fogadtak. Farszban nem nagyon otthonos a török -nyelv, s ezen jó embereknek valóságos élvezet volt a velem való -társalgás, gondját viselték szamárkámnak, s egész ott létem alatt, -engem magamat is elegendő kenyérrel és sajttal láttak el. Voltak -ugyan közöttük, a kik azt tanácsolták, ne maradjak éjelen át a -tiszteletre gerjesztő romok borzalmas helyiségeiben, minthogy -állitásuk szerint ott száz meg száz alvilági szellem tanyáz éjjelen -át, s valóban borzasztók azon mondák, melyek a Divek és Dzsinek -pokoli lármájáról szólanak. Takhti Dzemsid (Dzsemsid trónja) – mint -a hogy a benszülöttek Persepolist nevezik – állitólag a hasonnevű -regekirály munkája volna. Dzsemsidnek – a hogy a monda beszéli – -hires kehely volt birtokában – a Dzsami Dzsemsid – melyet csak -ajkaihoz kellett emelnie s nem volt szivének olyan vágya, a mely -azonnal ne teljesült volna. Nem csoda tehát, ha e remek palotát -annyi fénynyel és pompával halmozhatá el; mert a kehely egyetlen -érintésére, szintúgy repültek a kövek keletről; a müvészek -nyugatról (hihetőleg assyriai vagy egyptomi épitészek, mint a -kiknek ezen müvek felállitása tulajdoníttatik.) Hogy a mai persák -is mily nagy tiszteletben tartják Persepolist, elegendőkép -megbizonyitja azon számos vers és felirás a falak minden oldalán. -Soká, soká illetetlenül <span class="pagenum"><a name="Page_266" -id="Page_266">-266-</a></span> és háborítlanul álltak ezen épületek -– szól a monda. Persia boldog volt akkor, semmi szerencsétlenség -sem látogatá meg, mig végre az arabok, ezek a szunnita ebek, kik a -siítáktól irigyelték e remek épületeket, eljöttek, az alakokat -megcsonkiták, a szobrokat, oszlopokat ledöntögeték s a pusztulás -nyomait hagyták hátra mindenütt. Az arabok után – folytatja a monda -– a frengik valának azok, kik hogy kincs-szomjukat kielégíthessék, -Bender Busir felől idejöttek, mindent átkutattak, s találtak is még -roppant mennyiségű aranyat és gyémántot. A frengik ezen kivül még -nagy köveket is vittek magukkal, mind megannyi talizmánt, miután a -megvesztegethető kadzsarok beleegyezését megvásárolták volna. Azon -idők óta azután Persiát egyre-másra látogatja a nyomorúság, Sirázra -jött a nagy földrengés, a cholera, a mult évi éhség stb., egyszóval -a persa nagyság ezen büszke maradványainak dulóiban csak halálos -ellenséget lát mindenki, s valamint a frengiket méltán kelet -elnyomóinak lehet tekinteni, ép ugy az arabokat a hajdani nemzeti -nagyság legveszedelmesebb pusztitóinak állitják, s a siíták és -szunniták közti gyűlöletnek talán ez is egyik lényeges főoka.</p> -<p>Ezek leginkább a persa lakosság mondái, a török nomádok, hajdani -szeldzsuk seregek maradványai egészen másképen gondolkoznak. Rájuk -nézve a szobrászat és épitészet müvei egészen közönyös tárgyak, s -egy-két lat ólom végett, melylyel az óriási oszlopok egyes darabjai -összeragasztvák, sokszor ledöntetik a legbüszkébb monumentum is, -sőt a gyermekek még annak is örülnek, ha valamely oszlop magától -összedől, mert akkor nyomban mindenki ott terem, a kő csak egy -ujjnyi mélyedéséből is kivájni az óhajtott fémet. Egy-egy ilyen -zsákmány <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> csak két, három golyót szolgáltathat, -de a törökök vandaldühe mitsem gondol azért a kárral, melyet -okozott.</p> -<p>Felettébb érdekesek, az ujabb és régibb utazók már többször -emlitett felirásai. A mint mondók, mindenféle nyelvű és irású -jegyzések vannak itt a falakba vésve. Ezek nemcsak az ujabb idők -emlékei, hanem vannak még Pehlevi és régi héber feliratok is, és -ezen utóbbiakról, melyek – ha jól tudom – még eddigelé le nem -másoltattak, azt állitják, hogy azok az első héberfogság rabjaitól -származtak.</p> -<p>A mult századok hírneves utazói közül itt találjuk Kempfner, De -la Valle, Niebuhr 1765. – neveit, az ujabbak közül kiemelendők: -Jones, Morier, Texier, Ferguson, Loftus, Kinnier, Minutoli és -Gobineau, kik mindnyájan leirták mind e romokat, mind Persiát. A -legnagyobb rész angol. Németet aránylag igen keveset találtam, s -alig fojthatám el lehangoltságomat, midőn két napi kutatás után -egyetlen magyar nevet sem találtam itt. Én volnék tehát a legelső -nemzetem fiai közül, ki e romokat s e nevezetes vidéket -meglátogattam, – gondolám magamban; – de a midőn harmadnapon, épen -azon rész alatt őgyelegnék, mely fekete márványból van, nagy -örömemre egy ablakmélyedésben ezen szavakra akadtam: „Maróthi -István 1839.“ Gyermekded örömmel vizsgáltam földimnek irását, s -bárha ő elrabolta is tőlem azon jogot, hogy magamat azon első -magyarnak nevezhessem, ki Persepolist meglátogatta: meg nem -állhatám, hogy neve alá egy „éljen“-t ne véssek, s hogy a -jövendőben ne állana oly egészen egyedül, az én nevemet is társul -jegyzém oda. Az egészet vastag vonallal vettem körül s fölibe e -szavakat véstem: „éljen a magyar!“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span></p> -<p>Mi volt e büszke épületek eredeti czélja; mit akartak alapitói -általa elérni? – olyan kérdés, mely minden eddigi utazónkat -foglalkoztatá ugyan eddigelé, azonban mindez ideig, minden alapos -kutatások és értekezések daczára, eldönthetlen maradt. Persepolis -egy hegynek lábánál, mely alatt a nagy mardest-i sikság nyulik el, -hihetőleg hajdani fejedelmek palotája volt, kik innen tartottak -szemlét ama büszke sikságon egybegyült seregeik, de Ázsia minden -népeiből egybegyült seregeik fölött. Mardest-et ma kietlen, -mocsáros térséget, délirányban a Kur folyó szegi, mely annak -idejében, a mint mondják, egy maga 100 vízvezetéket látott volna el -nedvességgel. Hogy e vidék annakokáért igen nagyon virágzó -lehetett, alig kétséges, s hogy éjszaki ormán e pompás fejedelmi -szék felséges fekvésénél és helyzeténél fogva messzire tündöklő -korona gyanánt ragyogott, az igen könnyen képzelhető. A hely -fekvésében Chardin legalább Arrian, Strabo és Szicziliai Diodor -tudósitásai nyomán azon palotát véli feltalálhatónak, melyben -Indiából való visszatérte után egy ideig Nagy Sándor lakott s a -Makkabeusok I. könyve 6-ik részében azt olvassuk, hogy Antiochus -Epiphanes 160 évvel azután, ezen helyet meg akarta rabolni.</p> -<p>Mindazáltal sokak nézete – kik a mai napra fennmaradt romokban a -hajdani lakóhelynek nyomát is alig találják – oda megy ki, hogy -Persepolis a nap ünnepélyes temploma volt, melyben a Noruz-ünnep -első napján (uj-év) valamint ez ma is szokás Persiában, a királyok -különböző alattvalóik ajándokait és hódolatát fogadták. Ezen -hypothesis védelmére azon nézetek hozatnak fel, melyekben csakugyan -vagy ünnepélyes menetek, vagy más egyéb vallásos mythoszokkól vett -képletek ábrázolvák. <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> Ilyes alkalmakkal a király, hihetőleg -ott foglalt helyet trónján a nagy oszlop csoportozat alatt, melyen -hajdan tetőzet állt, s a feldiszített lovagcsapatok a kényelmes -lépcsőfeljáraton ott vonulhattak el előtte, az éjszak-keleti másik -lépcsőn pedig visszatérhetének a sikságra.</p> -<p>Ép oly bizonytalan az a kérdés is, mikor épülhetett Persepolis. -Mind az európai, mind a keleti történetbuvárok nagy része a nép -véleményét vette alapul e fényes monumentumok keletkezési idejére -nézve, s ezek épitését még a Dzsemzsidek korára teszik. Persepolis -hihetőleg nem egy pisdadi-nak vagy kejjanida fejedelemnek szolgált -tartózkodási helyeül, ugy hogy a 4000 esztendő semmiesetre sincs -túlozva. A nagysándori hadjárat történészei ezen nevezetes romokat -Cyrus tartózkodási helyének nevezik, hol kincseit tartotta volna, -de az ő buktával, őseinek büszke palotája is romba dőlt. Ugyanis -Nagy Sándor, ittassági mámorában, némelyek szerint feldulatta, -mások szerint felgyujtatta Persepolist; azonban kijózanodván, -nagyon megbánta cselekedetét, s a még megmaradt emlékek ezen -érzelemnek köszönhetik fennállásukat. Az Arsacidák ritkán időztek -itt, azonban annyival kedvesebb volt e hely az utánuk következő -saszanidák előtt, kiknek szemeiben Persepolis, mint vallásos -szertartásuk magasztos temploma, igen nagy tiszteletben állott. E -romok azonban az utolsó, valóságos haláldöfést, kétségtelenül az -arabok kezeitől vették, kik az utolsó persa király Jezdedzsird -bukása előtt, a persa öbölnél kelvén partra, 639-ben Kr. u. -megverettek ugyan, de öt év mulva Isztakhr, mint a hogy az arabok -Persepolist és környékét nevezék, az ő hatalmukba került. Isztakhr -nevén mai napság már csak azon czitadellaszerű <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> -szikla-orom értetik, mely a romok mellett balra emelkedik, melynek -igen meredek feljárata van s rendkivül mély kutjáról nevezetes. Az -arabok idejében nemcsak ezen várda, hanem az egész környék is -Isztakhr néven volt ismeretes s a pusztítás bizonyára minden, a -környéken található emlékekre kiterjedt. Az utazó el nem fojthatja -magában a megvetés harag-érzetét a midőn látnia kell, hogy a -szunnita arabok, kiknek sem festeni, sem kivésni nem szabad az -emberi ábrázatot, Persepolis fenséges dombormüveinek, leginkább -fejeiket csonkiták meg. Ezt sokszor a különösen magasan álló -alakoknál lehet kiváltképen észrevenni, s alig van benne valami -kétség, hogy a vad barbarok állványokat készitettek maguknak, a -szép műmaradványokat, fanatikus vadságukban, annál jobban -roncsolandók. Nemcsak az emberi, hanem az állat-alakok is hasonló -pusztitásnak voltak kitéve, s valóban csodálni lehet, hogy -Persepolis számtalan alakja közül volt mégis egy-kettő, mely -dühöket elkerülte. Az arabok után Persepolis a szomszédos Sirazban -igen gyakran előforduló földrengésektől szenvedett legtöbbet, s -ezen utóbbiak nagymérvűségéből következtetve, valóban csodálatra -méltó, hogy az elemek pusztítása nem oly kártékony, mint az emberi -kezeké. Ezen büszke épületek maradványai igen sokat köszönhetnek -Dél-Persia száraz éghajlatának. Mert ha ez nem ilyen, bizonyára -Takhti Dzsemsid sem kerülte volna el Khorszubad és Nimrud -omladványainak sorsát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<h3>XI.<br /> -Siraz.</h3> -<p>A nyájas olvasó talán bele is fáradt már az ó-persa czivilizatio -emlékeinek tüzetes leirásába, s azért, a nélkül hogy e tárgyat -merőben félbeszakasztanók, némi változatosság kedveért vessünk egy -pillanatot a mai Farsz viszonyaira. A távozásom előtti estét, a -legközelebbi faluban, Kenareban töltöttem. Egy paraszt embernek -nyugalmas kis hajlékában vettem szállást, s minden fáradságom -daczára álmatlanul töltém az éjszakát, annyira elfoglalá -képzelőtehetségemet a fenséges romokra való visszaemlékezés. -Éjféltájban, midőn már elszunyadtam, csakhamar lövések ébresztének -fel nyugalmamból. Nagy meglepetéssel kérdezém a zajnak okát, s azt -nyertem válaszul, hogy a gazdaasszony nehány óra óta vajudik már, s -hogy itt ilyes esetekben szokás a szenvedőt puska és -pisztoly-lövésekkel meg-megriongatni, hogy aztán lelke izgalmában -annyival könnyebben szabaduljon meg drága terhétől. E különös -babona hallatára a nyugágyhoz közeliték, mely a heves évszak melege -folytán a szabadban volt felállitva, s még egypár asszony -kézzel-lábbal foglalatoskodék a beteg körül, feje mellett a férfiak -erősen megtöltött fegyvereket sütögettek el. A szegény asszony -minden lövésnél fájdalmasan felrettent, szenvedései bizonyára -kétszerezettek valának, de a balhit <span class="pagenum"><a name= -"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> enyhülést vélt adni s a -czáfolgatás nem használt legkisebbet sem.</p> -<div class="figcenter" style="width: 409px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"Sirázi és Sirázinő háziöltönyben." title= -"Sirázi és Sirázinő háziöltönyben." /></a> -<p class="caption">Sirázi és Sirázinő háziöltönyben.</p> -<p class="caption">(Egy Persiában készült eredeti kép után.)</p> -</div> -<p>Szerencsémre kevéssel éjfél után, egy a falu végén tanyázott -karavan indult utnak, mely csupa zarándokokból állott, kik -Kerbelaból tértek haza. Hozzájuk csatlakozám, s már másnap reggel -tapasztalám, hogy nem volt okom megbánni lépésemet; mindnyájan -Zerkum-ba valók voltak, a mi legközelebbi állomás Sirazhoz, s a -végett tölték itt az éjszakát, hogy rokonaik és barátaiknak az -ünnepélyes fogadáshoz alkalmat szolgáltassanak. Midőn a faluhoz -közelednénk, az elébünk érkező üdvözlők csoportjának nem volt -vége-hossza. Az ölelés, csókolózás, sirás, kézszoritás, -mellreborulás szünni nem akartak. Minden uj kerbelait egy csomó -falusi lakos vett körül, s nem csak őt magát, hanem még szamarát is -diadalmenettel vitték a faluba, s midőn ennek utczáin bevonulnánk, -bámultam a zarándokok türelmét, melylyel azok az itt még fokozódó -tisztelgéseket fogadták. Némelyek, kivált a testesebbek, izzadtak a -csupa ölelésektől, mint valami kopó, szalmavázakképen omlottak -egyik karból a másikba, kimerültek teljesen, de azért hiába -tiltakoztak volna ellene, mert azok, a kik a kedvencz vértanú -Huszein sirját meglátogatták, a közönséges emberek sphaerajából egy -lépéssel magasabbra léptek s őket megölelni, felér -félzarándoklással Kerbelaba.</p> -<p>Ezen falu, mint Siraz utolsó állomása, nevezetessége gyanánt fel -lehet hoznunk lakosainak feltünő szépségét. Továbbá azon nagyszámú -zsidó gyarmatot, mely régtől fogva itt lakik és több szabadalmat -élvez, mint magában Sirazban. Ez utóbbiak egyikének tudósitásai -szerint, zsinagogájuk egy az ősidőkből származó Thorának volna -birtokában, mely egészen másképen van irva, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> -közönséges thorák, s csak egy család tudja olvasni. Személyes -tapasztalat hiányában semmi közelebbit sem tudok mondani a régi -irományról, de hihetőleg csakugyan van valami a dologban, mert -ugyanezen állitást, több más zsidótól is hallám utóbb -bizonyitatni.</p> -<p>Bárha az utak itt egészen biztosok valának, s a magános lovag -kényelmesen folytathatá utját, mégis czélszerűbbnek véltem, nehogy -valamikép eltévedjek, egy karavanhoz csatlakozni. Első nap nem -találtam ilyenre, de másnap este megrakott öszvérek hosszú sora, -nehány utazó vezetése alatt, indult utnak, s ezekhez csatlakozám -Sirázt, utolsó állomásomat annál biztosabban érendő. Minthogy a -csarvadar (a teherhordó állatok tulajdonosa) valamint segédei is e -most emlitett városból valók voltak, éji vándorlásunk a legvidámabb -képet ölté. Mindmegannyian égtek a vágytól, a rég nélkülözött -szülővárost viszontláthatni. Minden persa kitünik abban, hogy -tulajdon szülőföldét sokkal jobban magasztalja, mint Iran bármely -más egyéb helyét. Azonban azon magasztalások és exaltalt leirások, -melyeket ez utamon Farsz fővárosa felől hallék, oly túlcsapongó -természetűek valának, oly költőileg fellengzők, hogy a persák -megszokott nyeglesége daczára, csakugyan valami rendkivülit vártam. -Hafiz és hasonlónemű költészete jutottak eszembe, s kivált azon -verspár, melyben „Ruknabad partjait“ és „Muszalla virághimes“ -téreit emliti. Mindakettőről kérdezősködtem is azonnal, s nagy öröm -volt hallanom, hogy Ruknabadot félóra mulva elérjük. Félóra mulva – -gondolám magamban elragadtatással – megláthatom ama megénekelt -folyó partjait! Tovább haladtunk. Egyszerre több hang kiálta fel: -Ruknabad, Ruknabad! s minthogy azt hivém, miszerint bizonyára hidon -kell <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> majd áthaladnunk, leszálltam a -Bileam-páráról, hogy kantáron fogva vezessem át a folyón. Valami -háromarasznyi széles, egy arasznyi mély patakocskán keltünk át, -melynek vize vidoran lejt le kavicsos medrében, s midőn mind -kiváncsiabban s mindig feszültebben ujra Ruknabadról tudakozódnám, -nagy bámulatomra azt kelle hallanom, hogy Ruknabadnak, melyet én s -velem együtt Hafiz több európai olvasója is, valami büszke folyónak -tartottam, ezen patakocskát nevezik. Ezt azután igazán gazdag -képzelőtehetségnek lehet nevezni, ez valóban keleti phantasia. Az -Istenben boldogult Hafiz, természetesen soha életében sem látott -valami büszke folyót, és Siraz forró égalja alatt, ez izes vizű, -alig nehány vonalnyi széles patakocska annyira el tudá ragadni, s -hány ilyen kiábrándulásnak vagyunk kitéve, ha a keleti költők -pusztán theoretikus szemléletéből, valósággal is oda lépünk kelet -földére.</p> -<p>A Ruknabad-ról szóló Hafiz-féle vers keserves csalódása -elszomorított. Kedvetlenül néztem szélylyel a kopár szirtes -vidéken; mert Siraz legközelebbi környékén minden oldalról csak -hideg, puszta kősziklák meredeztek felém, a növényélet legkisebb -nyoma nélkül. Az ut egyik völgytorokból a másik felé egyhangulag -vonult odább, midőn végre azon nyiláshoz érkezénk, melyet a persák: -Tengi Allah Ekber-nek (Alla Ekber szorosa) neveznek. Az utazó innen -vetheti az első tekintetet a tágas völgykatlanra szét, s magára az -ennek közepén emelkedő Siraz városára, mely cziprusfáktól -környezetten, valóban elbájolja a sivatag táj által a fáradtá -untatott tekintetet. A benszülöttek azt tartják, hogy minden utazó, -ki ezen helyről pillantja meg a déli fővárost, kénytelen -bámulatában a szokásos Allah Ekber (Isten a <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> -legnagyobb) felkiáltásra fakadni, s innen vette a hely is -nevezetét. Bárha én távolról sem valék annyira elragadtatva, mint -hevesvérű persa utitársaim, mindamellett ezen első megpillantás -alkalmával, Siraztól, a „bájos“ elnevezést meg nem tagadhatám. A -meddig csak a szem beláthatja a völgységet, mindenütt a -leggyönyörűbb setét zölddel találkozik. A várost egész -czipruskertek koszorúja fonja körül, melyek között széles patak -kigyózik. Mind a falukon kivül, mind belül rajtok büszke épületek -emelkednek, s kiváltképen a Sah Csirag mecset kupolája az, mely -távolról különösen imposant. Tul, messze a sikság szélén emelkedik -a magas hegyláncz, mely Kazerunon át egész a persa öböl partjaig -nyomul. Igy tehát a völgységet mind éjszakról, mind délről -természetes kőfal védi, s hogy mind éghajlatára, mind gazdag -termékenységére és levegője tisztaságára nézve mennyire különbözők -hasonló fekvésű helyektől, azt lehetlen azonnal észre nem -venni.</p> -<p>A meglehetősen meredek ereszkedőn alászállván, nem sokára széles -fasor alatt s a félig rombadőlt kapun át a nagyhirű Siraz bensejébe -jutottunk, Sirazéba, melyet a persák virágdús nyelvük minden -gazdagsága daczára elég bájolónak nem képesek festeni, s mely más -persa városokkal egybehasonlitva, csakugyan sok előnynyel is -ékeskedik. Számot akarok adni az olvasónak szavaimról, s ezek -annyival is inkább meghihetők, minthogy én, a keleti szépségeket -illetőleg oly gyakran csalódott és kiábrándult, ezeket nem a -hajdani theoretikus lelkesedéssel, hanem az élő tapasztalat -ecsetével festem. Sirazt, először is, már emlitett fekvésénél fogva -szépnek mondhatjuk. Siraznak, továbbá vizbősége folytán oly buja -növényzete van, hogy ott a rózsák és egyéb virágok, <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> -hónaponkint mindig ujabban és ujabban nyilnak. A mezőséget szerte -mindenfelé zöld gyep födi, s a mig a persák más tájakon évenkint -csak egyszer legfölebb kétszer élvezhetik az annyira kedvelt -bárányhust, ez itt egész éven át található. A mi azonban a nyugati -utazót méltó bámulatra gerjesztheti, ez a legtisztább theri levegő, -a legszebb kék ég, nemcsak Persiában, nemcsak Ázsiában, hanem a -kerek egész világon. A láthatár e setét azur-kékje oly varázshatást -gyakorol a kedélyre, hogy az ember órák hosszat bámulhatja az eget, -a szemet órák hosszat legeltethetjük a mély kéken, a nélkül, hogy -az belefáradna szemléletébe. E mellett a levegő, daczára a hely -déli fekvésének igen enyhének mondható, s épen sem csodálkozom, ha -a siraziak, elragadtatva szülőföldük szépségeitől, egészen neki -adják magukat az örökös élvezeteknek, mulatságoknak, -dinom-dánomnak, hogy a példabeszéd méltán elmondhatja:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Iszfahanban tudós, müvész sok -lehet,<br /></span> <span class="i0">De tánczost, dalnokot és ivót -csak Sirazban lelhetsz.<br /></span></div> -</div> -<p>S valóban nem is tudom Persiában Siraznak párját, melynek oly -életvidor lakossága volna, mint Farsz tartomány ezen fővárosának. -Századok multak el azóta, mikor Hafiz, a bor és szerelem e -mesterdalnoka, ódáit itt zengedezte, de elég Sirazban egy-két napot -is tölteni, s az ember kénytelen lesz bevallani, hogy az erkölcsök -azóta igen kevéssé változtak, mert a bort, szerelmet és dalt itt ma -is csak úgy szeretik, mint 600 évvel ezelőtt. A mohammedan -törvények minden szigorúsága daczára, itt mindenki hódol Bachus -atyának. A szegény napszámos, a kézmüves, a hivatalnok, sőt maga a -kegyes papság <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> is, mihelyt az est beáll, poharat ragad -s tart az ivás éjfélig, s csakugyan nehéz az olyan lakomának -ellenállani, mely Siraz csillagmennyezete alatt, az enyhe szabad -levegőn tartatik.<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= -"fnanchor">17)</a></p> -<p>Minthogy itt, jelen utam végczéljára értem, s hosszasabban -szándékoztam időzni, tágas mecset-udvarban vettem szálást magamnak. -Szamárkámat eladtam, s bárha a magammal hozott pénzmag igen kevés -volt, mindazáltal az élelmi szerek nagy tömegét és a feltünő -olcsóságot látva, cseppet sem aggódtam jövendőm felől. Hiven a -felvett Dervis-szerephez, már az első napokon összevissza -barangoltam az utczákat, szerezvén ismeretséget ismeretségre. Mint -szunnita, ezen vad siíta városban aligha részesülheték vala kitünő -bánásmódban, de minthogy a felekezeti dolgokban nem valék nagyon -szőrszálhasogató, mindazon szitkokat, melyekkel Omer és társai, -Abdulkader Gilani s más egyéb kortársak illettetének nyugton -türtem. Ez igen tetszett a jó siraziaknak s a nép minden rétegében -annyi barátom és ismerősöm volt nem sokára, hogy ott tartózkodásom -nemcsak kényelmes, hanem valóban kellemes is volt.</p> -<p>Meghallván, hogy itt a többi között egy európai orvos is lakik, -kalandvágyam csakhamar látogatására <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> ösztönzött. Már -Teheranban hallám, a mint homályosan emlékezém, hogy ő svéd -születés volna, s hogy évek óta a kormány szolgálatában állana. Nem -fog ártani, ha meglátogatom – gondolám magamban – annyival is -inkább, minthogy e látogatással azt a tréfát akartam összekötni, -magamat nem európai, hanem keleti jellemben mutatni be előtte. -Bagdadi öltönyömben léptem házába, s midőn a szokott köszöntési -formulát egy Ja hu! Ja hakk-al (Dervis-köszöntés) dörögném feléje, -a jó európai azt hitte, hogy most is csak olyan dervis áll előtte, -mint a minő akárhány van e vidéken, s azért egészen közönyösen -nyult zsebébe, hogy valami odavetett fillérrel megszabaduljon -tőlem.</p> -<p>„Mit, aranyat? – kiáltám – nekem bizalmadra van szükségem! -Távoli vidékről jöttem, küldetve lelki főnökömtől, hogy téged azon -tév vallásról, melyet követsz, az igazi hit ösvényére téritselek, a -bagdadi seikh megbizásából jöttem, hogy téged muzulmánná tegyelek. -Az orvos – ki előtt az ilyes téritési szándék, úgy látszik, nem -volt uj, félig mosolyogva, mondá: „Igen ám, Dervisem, de az embert -nem parancsszóval, hanem meggyőző beszéddel szokták felhivni -valamely vallás felvételére. Mivel tudod te megbizonyitani -küldetésedet és főnököd csodatevő erejét?“</p> -<p>– Kétkedel? Pir-em egy lehellete elegendő, hogy a világ minden -tudományába, minden nyelvébe beavasson. Te frengi vagy, kisérts meg -ellenem bármely nyelvet! Az orvos nagyobb szemeket meresztett, s -nekem nem csekély megerőltetésembe került, komoly arczomat -megtartanom s mélyen a földre szögezve szemeit, hallám hogyan -szólit meg svédül, anyanyelvén.</p> -<p>– Svédül? – kiálték fel – ezt én jobban értem mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> te -magad“, s bizonyságára a kimondottaknak Tegnér „Frithiofs -Saga“-jából idéztem neki nehány verset, mely, mint ifjukorom -kedvencz olvasmánya, még egészen élénken élt elmémben. Az orvos -bámulata a legmagasb fokra hágott. Arcza szine egyre változott, s a -nélkül, hogy tovább kérdezne, németül kezdett beszélni. Nagy -csodálkozására erre is megfeleltem. Épen igy járt a francziával is. -S miután sok nyelven váltottam volna nehány szót vele, megint a -persára tértem, egy koranverset idéztem előtte lelke üdveért, s -mikor a szegény skandináv csupa bámulatában majdnem egészen -magánkivül volna s vendége talányszerű jellemét találgatná, -felemelkedtem ülhelyemből, ezt mondám neki: „Holnap reggel nyolcz -óráig ráérsz gondolkozni, vagy muzulmanná lészsz, vagy tapasztalni -fogod szellemi főnököm hatalmát.“</p> -<p>Szállásomra tértem. Azonban másnap reggel alig keltem fel -ágyamból, s a derék svéd már ott állt előttem. Hosszadalmas volt -már bevárnia látogatásomat, a kiváncsiság annyira gyötrötte. -Eleinte ismétlém tegnapi szerepemet, de végre is nyájas jósága, -mely arczaiból előmosolygott, annyira hatott rám, hogy a tréfát -bevégeztem s rövid magyarázattal lökvén el magamtól az álarczot, a -derék éjszak-szülöttnek karjaiba borultam. Öröme határtalan volt, s -ujra meg ujra felkiáltott: „Sejtettem én, de persa beszédje mindig -megingatott sejtelmemben.“ Kérdezősködött Teheranról, ismerőseiről, -s miután egy darabig beszélgettünk volna egymással, végre is -összekellett szednem holmimat, őt szállására követnem s -vendégszeretetét igénybe vennem, a meddig csak tetszett. A persa -világ előtt az volt a hire, hogy az orvos jelenlétemet -felhasználva, az Alchymiában akar tőlem leczkéket venni, mint a -mely tárgygyal ő már annakelőtte <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> is foglalkozott, s ott -tartózkodásom annál kevésbbé lehete feltünő, minthogy az európainak -háztartása itt egészen persiai volt. – Zavartalanul, teljes -megelégedésben, teljes hat hetet tölték barátságos hajlékában.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<h3>XII.</h3> -<p>Minthogy Dr. Fagergreen, mint gyakorló orvos nemcsak az előkelő -világ házaiba, hanem még a haremekbe is birt bejárással, igen jó -alkalmam nyilt nála e déli város szokásait és erkölcseit -tanulmányozni. Siraz, a mint már emlitők, egyike a legfeslettebb -városoknak, nemcsak egész Persiában, hanem egész Ázsiában is. A -legnagyobb erkölcsi romlottság egyébiránt a nők között uralkodik, -kik nemcsak minden illem- és harem-szabályok szigora alól -szabadítják fel magokat, hanem még az esti tivornyákban is jobban -részt vesznek, mint maguk a férfiak. Persiából való visszatértem -óta hallám, hogy a király minden franczia tisztet elbocsátott -szolgálatából, minthogy Gobineau gróf, az egykori követ, Persiáról -szóló könyvében, még a király nejeit is iszákossággal vádolja. A mi -engem illet, én azt hiszem, ő felségének nincs oka ezáltal sértve -érezni magát, mert nemcsak az ő hitvesei hanem Persia minden -előkelő hölgye az év több estéjét tölti bizonyára ittasan, semmint -józanul. Kiváltképen Sirazban ezt egészen fesztelenül cselekszik. -Svéd barátom bizonyitá, hogy vannak igen előkelő hölgyek, a kiknek -– a mint mondani szokás – egypár itcze erős sirázi veres bor csak -meg se kottyan. Az ilyes dobzódások, valóságos bachanaliak, minden -kigondolható dévajsággal és kicsapongással vannak összekötve. Első -helyen szerepel a <span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span> táncz, melynél nem kecses állások a -főkellék, hanem tisztán érzéki mozdulatok. A tánczosok néha igen -ügyesek s nemcsak nők, hanem férfiak is, s a mi feltünő, kivált -zsidó ifiak szokták a tánczmüvészetet gyakorolni. Leszámitva az -undoritó mozdulatokat és csavarodásokat, némi gymnastikai -ügyességet nem lehet megtagadni ezen tánczosoktól. Lehet látni e -bajaderek között olyat, ki két ujjával támaszkodván a földre, a -kinyujtott test vállcsontjai alá poharakat állítat, melyekkel, -visszahajtott lábszáraival ütemesen csenget. A másik egy lábára -támaszkodva, ugy hajlik le a földre, hogy a néző térdére vagy más -egyébüvé szurt tőt, szempilláival elveszi. Ez a veszedelmes darab -sokszor iszonynyal töltött el engemet; de a persák annál inkább -tapsolnak s a tánczosnő a szempilla redőkben tartott tőt, a nélkül -hogy kezeit használná, megint visszatűzi előbbi helyére. -Kellemdúsnak csak azon tánczot nevezném, melyet itt herati-nak -neveznek. A tánczosnő, ki egészen be van burkolva valami fehér -lepelbe, magas emelvényre helyeztetik fel, s a zene ütemei szerint -ejtett mozdulatai, melyek közben a boritó leplet fátyolszerűleg -lebbentve, abból majd kaczéran előmosolyog, majd abba ujra -beburkolózik, jól vennék ki magukat még a mi szinpadunkon is. A mi -a zenét illeti, mindenütt azok a méla bús dallamok hangzanak, -melyek eleinte panaszos hangokon kezdődvén, közbe-közbe vad -kiáltásban törnek ki, a mivel a szerelem által gyötört bensőnek -fájdalma akar kifejeztetni. Az európai ezeket inkább fájdalmas -felkiáltásoknak, semmint zenének gondolná s épen úgy undorodnék -tőlök, mint a keleti, a mi maëstróink bármely operájától vagy -symphoniájától. Egyébiránt kelet minden mahommedanjai a persáktól -kölcsönzék zenéjüket. Már Konstantinápolyban <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> hallám -azon kifejezéseket: huszeini, sirazi, makamii stb., s nincs benne -semmi kétség, hogy amaz efendik, a kik a boszporusz-parti -zeneestélyeiken oly csendes lelkesedéssel verik térdükön az ütemet, -itt a keleti zene kútforrásánál csakugyan sokkal jobban mulatták -volna magukat, mint én az ő pseudoföldijük. Valamint minden -délhoni, ugy a siraziak is kitünő hanggal dicsekhetnek, s habár a -zene nem nyerte is meg különös tetszésemet, nem kevés élvezetet -nyujtott, Hafiz dalait saját szülővárosában tulajdon földijeinek -ajkairól hallhatnom.</p> -<p>Valamint az élvezetnek és az édes semmit nem tevésnek rabjai, a -siraziak ép oly indulatosak és ingerlékenyek. Ifja-örege nem igen -szokott házán kivül a görbe, két élü tőr nélkül övében jelentkezni. -A legkisebb szóvitánál azonnal döfik, szúrják egymást, s nem -ismerek Iranban még egy várost, melyben annyi gyilkosság történnék, -oly könnyelmű módon, mint épen Sirazban. Igy láttam egykor a -bazáron, hogy diszesen öltözött persa a keskeny járdán egy másikkal -találkozván, csak nehány pillanatig várakozék, hogy ez őt -kikerülje. A szemköztjövő, meglehet, ki is akarta kerülni; hajlott -jobbra balra, de mozdulatait, ugy látszék, amaz megunta; -felbőszült, tőrét ragadta, s a másiknak annyi ideje sem volt már, -hogy engedelmet kérjen, s már is földön hevert két halálos döféstől -leteritve. Képzelhető, milyen iszonyú dolgok történhetnek egy ilyen -részeges városban éjjel! Hajmeresztők a rémtörténetek, de a -törvényszabta büntetések sem csekélyebbek. A hasat felhasítani, -tagokat megcsonkítani, lovak által széttépetni, mindez nem tartozik -a ritkaságok közé, még azt is hallottam, hogy volt rá eset, midőn a -kormányzó négy gonosztevőt <span class="pagenum"><a name="Page_284" -id="Page_284">-284-</a></span> egy verembe ásatott s több dézsa -forró meszet öntetett rájuk. A törvény szigora teljesen megegyez a -lakosság vadságával, csakhogy, fájdalom, nem egy olyan eset fordul -elő, midőn a bűntettesek a vesztegetés által megszabadulnak az -érdemlett büntetéstől, vagy épen más ártatlanoknak kell helyettük -szenvedni. Igy tehát inkább a város lakosainak nevezetességei azok -s nem annyira a városéi, melyek az utazó figyelmét -lebilincselik.</p> -<p>Nevezetes épületek közül, a már felhozott Sah-Csirag mecseten -kivül, emlitésreméltó még azon mecset és Bazar, melyet a hires -Vekil, a. m. Helytartó, emeltetett, mint a mely néven Kerim Khan -Zend magát szerénységből nevezteté, ki is bárha tényleg fél Persia -uralkodója, mégis csak a törvényes király képviselőjének kivánt -mondatni. Ezen Kerim Khan, ki igazságszeretete által vált hiressé, -igen sokat tett Persia déli részeiért, s neve még igen élénken fenn -van a lakosság ajkain. A városon kivül figyelemreméltók: az éjszaki -hegység aljában lévő Bagi Takht (trón-kert), mely e század elején -épült, franczia mulató-kastély mintájára. Bensejében nincs ugyan -valami különös fényüzés, azonban a több mint nyolcz emeletű -mesterséges viz-zuhatagok, s alant a kertben felemelkedő vizsugarak -igen élvezetes tekintetet nyujtanak. Az ujabb utazók nélkülözni -fogják hihetőleg Sirazban az annyira magasztalt rózsaligeteket; de -ez csupán egy nyelvtani hibából származik; mert Gulistan, a mint a -persák virágágyaikat nevezik, nem rózsa-ligetnek, hanem -virág-ágynak forditandó, s egyátalában nincs okom az itteni -virág-ágyak dús növése, pompája és illatárja ellen panaszkodni. -Természetesen ott, hol emberi kezek nem ápolják, ritkán fogunk -ilyenekre találni, de a kevés gond is gazdag jutalommal fizet, s -nehány hónap <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> alatt nem egy sivár hely változhatik -könnyű szerrel a legpompásabb virágos kertté.</p> -<p>Bagi Takht-tól jobbra az út mellett a Dilkusa (szívnyitó) mulató -kastély fekszik, mely a hires Hadzsi Ibrahimé, a mostani dynastia -hatalmas pártfeléé volt, s jelenleg is fiának, a dúsgazdag Hadzsi -Kavamnak birtoka. Valóban rendkivüli, a mit amaz a Kadzsar-ház -megalapitása alkalmával cselekedett, de ugyanolyan lőn vége is. A -fejedelem, kit uralkodásra segített, csupa hálából egy nagy -katlanban főzeté meg s az ebek elé vetteté. Utódai mindazáltal igen -nagy tiszteletnek örvendenek Sirazban. Házuknál engem is -bemutattak, s Dilkusában nem egy felséges estét töltöttem.</p> -<p>E kerttől mélyebben befelé, rejtett völgytorkolatban ott van a -hires költő és moralista siremléke, Szaadié. Egy épületből s -kertecskéből áll, melyeket Kerim Khan emeltetett. Nehány lépcsőn -felhaladva, egy alacsony ajtón át több kisebbszerű helyiségbe jut -az ember, innen pedig nyilt csarnokba, melynek közepén márvány -sarkophag áll, remek arab feliratokkal. A kert vizmedenczéjében -hajdan halak is voltak, melyek nyakukon aranygyürűket hordának, a -mint a rege mondja, miket rájuk a Szaadiért lelkesülő látogatók -helyeztek s melyeket megsérteni egy volt a legvétkesebb -templomrablással. Ma ezen sir közelében szegényes falucska látható, -mely Szaadi nevet viseli. A város egyik kapuját is, mely e tájra -nyilik, Dervazi Szaadi-nak (Szaadi-kapujának) nevezik, ugyszinte -egy hidat Pul-Szaadinak. Egyébiránt a hires moralista, tudós és -költő méltán tisztelet tárgya nemcsak Persia népének, hanem minden -ázsiai mohammedannak is. Igazán jóslatszerűek valának azon szavai, -melyeket „Gulistan“-ja előszavában mondott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A közönséges rózsaágy, vajh -mit használ neked?<br /></span> <span class="i0">Az én -rózsaberkemből végy egy kis levelet,<br /></span> <span class= -"i0">A közönséges rózsa csak négy-öt nap illatoz,<br /></span> -<span class="i0">Ámde az én rózsaberkem, örökké nyiló s illatos -leszen.<br /></span></div> -</div> -<p>S valóban Gulisztan, azaz: Rózsa-liget, mint a hogy könyvét -nevezi, a mohamedánok által mindenütt csodálattal vegyes élvezettel -olvastatik, Afrika véghatárain ugy, mint Khina közepén. Mindenütt -ott, hol az iskolákat mohammedán ifjuság látogatja, ezen könyv -képezi a nevelés alapját. A mi európai tudósaink már régóta -bámulatukra méltatják, de igazán ez még mind kevés, hogy Szaadi -irályának örökké fris virágát, tündöklő nyelvezetét, találó -hasonlatait vázolhassuk. A mausoleum egyik helyiségében -tiszteletre-gerjesztő aggastyánnal találkoztam, kinek tiszta -öltözete és szelid arcza nagy ellentétet képeztek a -Dervis-süveggel, mely állását jelenté. Ugy látszék, neki is feltünt -az én egyéniségem, s nyájas vidorsággal közelite hozzám, s rövid -társalgás után megtudtam, hogy ő születésére nézve indiai, s Szaadi -iránti tiszteletéből, azon magas állása daczára, melyet honában -elfoglalt, ide jött, hogy élte utolsó napjait itt töltse e -nevezetes férfiú sirjánál. Tudvalevő dolog, hogy Szaadi maga is -Dervis volt, ki azonban nem vala olyan, mint a többiek, a kik -Khirka-juk (Dervis-ruha) alatt csak világi czélokat rejtenek. -Szaadi az akkori keleti országokban harmincz évig barangolt. -Vándorlásai közben számos kalandja volt; egyszer cseléd, másszor -rabszolga, majd ismét ur és ünnepelt tudós, és hogy minderről -pontos tudomást szerezhessen magának, kész vala hosszabb időre még -a Visnu imádók vallását is felvenni. Tarka életpályáján a jellemek, -emberiség, világ-forgás felől sok tapasztalatot gyüjtött magának. A -fejdelmi kegyet és <span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> gazdagságokat megvetve, abban találta -legfőbb boldogságát, hogy, a mint a keletiek mondják: a -tapasztalatok drága köveit a lélek gyémántjával átfurja, s a -beszédmüvészet zsinorjára felfűzvén, talizman gyanánt akaszsza az -utóvilág nyakára.</p> -<p>Nem messze Szaaditól, egy nagyobb temetőben Hafiz sirja is -látható. Kerim Khan költségén fehér márványból épült s felirata -tulajdon Divánjából vétetett. Sirját gyakran felkerestem, s bámulva -kellett tapasztalnom, hogy néha vidám borozó társaság ülte körül, -másszor ismét bűnbánó, vezeklő bucsújárók járultak hozzá. Amazok -vidor, gondtalan életük mesterének tekintik őt, emezek szentnek -nézik és pártfogásaért esedeznek. S mi több, Hafiz könyvét, daczára -annak, hogy csupán borról és szerelemről szól ihlett szavakban, -sokan a legépületesebb vallásos munkának tartják.<a name= -"FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class= -"fnanchor">18)</a> A szerelem és bor, mondják, csupán képei Hafiz -isteni ihlettségének s az ittasság csak olyan elragadtatás, melybe -a legfensőbb lénynek szemlélete hozta. Igy gondolkoznak verseinek -álszent magyarázói; Hafiz kortársai azonban azt állitják, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> ő valóban iszákos ember volt, s csak -utóbb javult meg bűnbánatból, a mi egyébiránt épen nem gátol -bennünket, hogy tolla ömlengéseit ne bámuljuk, mert Hafiz óta nincs -a keletnek egyetlen olyan költője, ki a bort és szerelmet oly -lángolón tudta volna megénekelni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<h3>XIII.<br /> -Naksi Rusztem romjai.</h3> -<p>Barátom, Fagergreen orvos, ki a példás vendégszeretet minden -jóságával elhalmozott, nála laktomban azon gondolatra jött, tennénk -egy kirándulást ezen nevezetes romokhoz „en famille.“ Hiába -mentegetőztem, miszerint jóságát nem akarom tulságosan igénybe -venni, annyival kevesbé, minthogy idejöttömben Persepolis romjait, -a mennyire a touristának lehetséges, elegendőkép megszemléltem. De -mindez nem ért semmit s bárha ő maga e nevezetes régiségeket már -számtalanszor látta is, tervétől sehogy sem akart elállani. -„Valahány európai csak vendégem volt eddigelé, Ó-Persia romjait az -én társaságomban mind meglátogatá; vezettem én oda már angolokat, -francziákat, olaszokat, németeket, de magyart még eddigelé nem -hozott ide a sors, és ön valóban fájdalmat okoz nekem, ha régi -kedvencz foglalkozásom gyakorlatában gátolni akar.“ Előre küldetvén -annakokáért a cselédséggel az élelmi szerek gazdag készlete, -Fagergreenné asszonyság, Szemenoff egykori tábornok leánya, -kiséretében először Bendemirbe mentünk, mely a hasonnevű folyónál -fekszik, s a mely itt, mintegy 18 lábnyi töltésről vad morajjal -rohan alá a sikságra. Közel a gáthoz kőhid áll, de ma már olyan -romlatag, hogy nagy fáradságunkba került minden veszedelem nélkül -gyalogszerrel átmenni rajta. Ezen töltést Emir Aszad ed Daule -emelteté <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> a 10-ik században, azon czélból, hogy a -mindig szélyelebb ágazó folyó majdan egy ágyba szoritva, jobban -megnedvesíti a szomszéd környéket. Valóban igen hasznos munka, s az -utódok mai napiglan a legnagyobb hálával emlitik alapitója nevét. -Innen éjszaknyugati irányban keltünk át a nagy sikságon Persepolis -felé. Társaságunk hölgyei, kik egy izmos öszvér által vitt -kedzserében ülének, mintegy két órajárásnyira előre mentek, míg az -orvos és én, tüzes arab paripákon, jobbra-balra száguldozva -kalandoztunk a sikságon. Utra, ösvényre nem volt semmi gondunk, az -éjszaki hegyláncz, kivált pedig a távolban mutatkozó romok képezék -egyetlen vezető pontunkat. Este felé odaértünk a romokhoz, s igen -kellemes meglepetést okozott, midőn megpillantám, hogy az -oszlopcsarnokban már készen a lakás számunkra, közel oda pedig a -konyha is el van készitve. A mig egyik oldalon javában állt a -sütés-főzés, az oszlopcsarnok felől zene és dal hangozának. -Persepolis, ugy látszék, megelevenült, s azokat az izletes -étkezéseket, azon boldog perczeket, melyeket ott tölténk, soká, -soká nem fogom elfeledni. Persepolistól a derék svéd Naksi Rusztem -romjaihoz vezetett, Persia régibb királyainak fejedelmi -nyughelyéhez, mely egy függőlegesen álló szikla homlokzatába van -vágva, s ha nem is külső pompája, de annál inkább bámulatra -gerjeszt benső müvészete és munkájának óriási volta által. Négy sir -van itt, melyek egyike a meredek szikla egyik sarkán áll, a másik -három a másik oldalon, s minthogy körülbelől 40 lábnyira vannak a -föld felett, s még távolabbra a sziklaoromtól, az utazók rendesen -igen nehezen tudnak hozzá jutni kiváncsiságuk kielégitéséhez. A -szomszéd faluból parasztokat szokás fogadni, kik kötelekkel -ellátva, az <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> utazóval együtt a meredek -hegyszakadékig mennek a hegygerinczen. Itt a kötelet rákötik az -utazó csipőjére, s függőlegesen addig bocsájtják le a sír szájaig, -mígnem ideérkezik. Igy a menny és föld között lebegni egyáltalában -nem valami nagyon kellemes, annyival is inkább, minthogy a használt -kötelek, a sziklákon történt gyakori surlódások folytán, nem igen -biztosak, s ha az ember ezek ellszakadása esetében a sziklatalpra -le találna czuppanni, semmi kétség, soha sem tenné meg másodszor is -e kisérletet. A csalfa persák, a mint mondák, néha részint azért, -hogy az európaiakat félemlitsék, részint hogy annál busásabb -borravalót csikarjanak ki tőlük, azzal fenyegetik, hogy mindjárt -eleresztik, s bárha már e módon többet megijesztettek, még eddigelé -soha senkinek semmi baja sem történt. A sirok nyilása -négyszögletes, de alig 1½, öl széles és magas. A tulsó részhez két -lépcső vezet, s nem csekély lesz a bámulás, ha az ember a -fáklyafénytől megvilágított helyiségben körültekintvén, észreveszi, -hogy ez alacsony nyiláson át, tágas, magas, müvészileg kivágott -csarnokba jutott, melynek közepén három üres sarkophag látható. A -legnagyobb csarnok maga több mint 70 láb széles és 120 láb magas s -lehetlen, hogy azon eszme, hogyan vágatá a mester e kis nyilástól -kezdve a vésővel ezen egész óriási munkát, hány kéznek kellett itt -évek hosszú során át dolgoznia, lehetlen, hogy a legmélyebb -bámulatra ne ragadja a szemlélőt. Valamint a persepolisi siroknál, -ugy az itteniek nyilásánál is ott látható domborműben a király -alakja, ki a lobogó lángu oltár előtt ül, míg körötte valamely -symbolikus alak lebeg, mely az őrző védszellemnek tartatik.</p> -<p>Alant, a második és harmadik siremlék között, gyönyörű -<span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> dombormű van a sziklába vésve -életnagyságú alakokkal. A győztes Sapurt ábrázolja, ki büszke -paripáján ül teljes diszöltözetben, mig Valerian sulyos lánczokkal -terhelten féltérdre bocsátkozik előtte és kegyelméért eseng. Ezek a -főalakok, azonban mind Valerian, mind pedig Sapur mögött más egyéb -alakok is állnak még s ha már magában véve figyelemreméltó az -egésznek kivitele, lehetetlen nem bámulattal tekinteni az illető -arczvonások különféleségét. Sapurnak oly tiszta irani vonásai -vannak, mint bármely mai dél-persának, mig Valerian római -sasorrával, római arczvonásaival azonnal felismerhető. Hosszú ruhát -visel, puszta fedetlen fejjel, s a kép oly hű, hogy a szerencsétlen -római császárnak arczán még az esdeklő kifejezés is felismerhető. -Tudvalevő dolog, hogy Sapur, a szaszanida dynasztia második királya -sok diadalmas harczot folytatott a római birodalom ellen; -elpusztitá egész Mesopotamiat, sőt az egyik csatában még magát -Valeriant is elfogta, hogy általa diadalmeneteit ékesitse, soká -harczolt magával fogolyképen. Ezen kép másutt is látható, s ha a -régi kor persái büszke szivvel tekintének fejedelmük hőstetteire, -úgy a mai persák is dicsekvésük kiapadhatlan forrását látják e -dombormüvekben.</p> -<p>A másik sir alatt két lovag áll, dárdájával egymás felé -fordulva, másutt szinte van még néhány alak és igen hihető, hogy -ezen sirok már igen-igen sokáig állottak, midőn mind e dombormüvek -bennük vésetének.</p> -<p>Szemben e meredek sziklával négyszögletes épület áll, 24 -négyszög lábnyi téres és 30 láb magas, nagy négyszögletes -márványkövekből összeállitva, s oldalain négy vakablakkal. A tető -két nagy márványlapból áll, s az éjszaki homlok oromzatát egyetlen, -22 lábnyi hosszú <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span> kő képezi. A mintegy 5 láb és 6 hüvelyk -magas s a földszine fölött körülbelől 11 lábnyira emelkedő portale -5 láb és 3 hüvelyknyi széles falon át vezet egy tágas, mintegy 20 -lábnyi, füst barnította helyiségbe, melynek ablakai sürűen be -vannak rakva kövekkel. Ezen épületeken nincsenek szobormüvek, hanem -a külfalakon annál több apró fülke található. A persák Kaaba -Zertust-nak hivják, a mi Zoroaszter Kaaba-ját jelenti. Morier -tűzimádó templomnak tartja, azonban semmi bizonyosat sem lehet -tudni róla.</p> -<p>Még ugyan e napon a magas Isztakhr sziklavárát is meglátogattuk, -honnan gyönyörű kilátás nyílik az egész mardesdi sik fölé. A -felmenetel igen meredek s néhol oly annyira szűk, hogy a magános -ember is csak nagy nehezen juthat rajta keresztül. A hajdani -erőditvényekből, kivéve a természet által emelt hatalmas -védfalakat, semmi sincs meg már. Az utolsó szaszanida királyok -alatt a birodalom kincstára volt, s legnagyobb nevezetessége egy, -nehány száz ölnyi mély kút, mélyen a sziklákba vágva, melynek -egykori rendeltetése felől, a legtarkább regék szállongnak. -Isztakhrból visszatértünk Sirazba. Azon sok kellemes óra, melyeket -e három napi kirándulás folytán élveztem, sokáig feledhetlen lesz -előttem.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<h3>XIV.<br /> -Visszatérés.</h3> -<p>Három hónapot töltvén Sirazban, ezen város annyira megnyerte -tetszésemet, hogy már-már azon gondolattal foglalkozám, a helyett -hogy Teheranban telelnék, e zordonabb időszakot itt akarom -eltölteni, s majd a tavaszszal Jezd és Tebbeszen át, egy az -európaiktól igen kevéssé látogatott uton menni Khoraszanba. Ezen -tervet csakugyan követtem volna is, és pedig a mint utóbb kitünt, -nem épen előnyömre, hahogy annak kivitelében nehány európai utazó -megérkezte nem gátol vala. Délpersiában időztem alatt ugyanis -Rochechouart gróf és Doria marquis szinte meglátogaták e vidéket. -Az első, a Teheranban lévő franczia követség attaché-ja, Persia -kereskedelmi viszonyainak tanulmányozása czéljából utazott, a -másik, egyik előkelő tagja a velem egy időben Persiába érkezett ama -rendkivüli olasz követségnek, növény- és állattani buvárlatokkal -foglalkozott. Először is a sirazi hatóság fogadta őket nagy -pompával. Minthogy a persák igen fényüzők, ezen európai két -követségi egyén, bárha a frengi a vallás törvényei szerint -tisztátalan, s igy nem is nagyon szeretik, fényes fogadtatásban -részesültek. Az első hivatalos lakomák után az én derék svédem is -meghivta házához az európaiakat. Asztala mindazzal kinált, a mit -csak Persia déli ege nyujthat. Bordeauxi és champagnei versenyeztek -a khularival, s <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> midőn a vendégszerető gazda -felemelkedék, hogy felköszöntse a három nemzetiséget, melyeket -asztala köré gyüjtött, arcza kétszeres örömben ragyogott. Ez az -ember csak akkor látszék boldognak, ha másokat megvendégelhetett, s -egy-egy odautazó nyugati, kimondhatlan örömet szerzett neki. S -vajon lehet-e ez máskép, ha az ember 15 éve számüzve van már a -nyugati czivilizatiótól, s szellemi előhaladásunk azon gyér -szikráiból táplálkozhatik csupán, melyeket egy Bombayon keresztül -jövő hirlap nyujt, s valóban doktor Fagergreen a ritka tünemények -közé tartozik a keleten huzamosabb időt töltött európaiak között. A -nélkül, hogy lelke rugékonyságát elvesztette volna, a nélkül, hogy -a nyugatiaknál sajátságos elevenséget levetheté vala, jóságra és -vendégszeretetre nézve minden keletit felülmul, s azért kétszerte -oly nehéz volt tőle válnom, midőn Rochechouart gróf, ki már-már -visszakészült Teheranba, felszólitott, mennék vele, miután olasz -utitársa e város remek égalját élvezendő, még egy ideig itt maradni -szándékozott.</p> -<p>A franczia nemes ajánlata annyival kellemesebben hatott rám, -minthogy most is, mint rendesen, majdnem minden nélkül voltam már, -Sirazba léptemkor pedig, még szerény paripácskámat is eladtam. -Ezenkivül azonban a visszatérés még egyéb élvezetekkel is -kecsegtetett. Ide koldus-dervisképen jöttem, visszafelé európai -utazó gyanánt megyek, részese mindazon kényelmeknek, melyek fölött -a franczia császár ő felségének ügyében járó férfiú rendelkezik. -Hogy tehát nem haboztam sokáig, az igen természetes. A grófnak még -három napi teendője volt itt, s ez idő multával gyorsított -menetekben kell vala visszatértünk utjára kelni.</p> -<p>Közeledett már azon reggel, melyen nemes barátunktól -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> válnom kellett. Még hálószobájában -volt, háza legfensőbb emeletében. Felkerestem. Sokáig beszélgettünk -egy második találkozás lehetőségéről, s szemeiben mindannyiszor -könyek csillogtak, valahányszor turkesztani tervemet emlitém. Ezen -benső részvét meghatott. Távozni akartam, s midőn az utolsó ölelés -után kezét még megragadtam és erősen megráztam, nagy bámulatomra -tapasztalám, hogy e kézszoritással az egész ház is megrázkódott. -Barátom arczára tekinték, az siri halavány volt. „Gyorsan, az Isten -szerelmeért! – kiálta fel – keltsük fel nőmet és gyermekeimet, -földrengés lesz. A sirazi földrengések a maguk nemében -legborzasztóbbak, és százszorta oly borzasztók, ha első lökéseik a -napnak ezen részében mutatkoznak.“ Hogy szavait egészen komolyan -érté, szemei zavart tekintetéből világosan láthatám. Nejét és -gyermekeit csakhamar összeszedtük, s midőn a szűk lépcsőn a keskeny -udvarba jutnánk, tompa zugással olyan zaj közelíte felénk, mintha a -földnek gyomra akarna megnyilni, a második lökés sokkal erősebb az -elsőnél. A magas falak, valamint a bennünket környező épületek is, -jobbra-balra hajlongtak borzasztó recsegés és ropogás közt, s míg -én meghatottan az égre tekintenék, a város minden részéről -borzasztó: „ja Allah, ja Allah!“ hangzott felém. A siraziak igen -jól ismerik ez elemi csapás rémitő következményeit, s a ki az -ezerek jajveszékelésébe vegyülő földdöngést hallja, látja a madarak -rémült ide s tova repültét: bármily szilárd lelkü legyen, -lehetetlen, hogy bátorsága meg ne csüggedjen. Nehány pillanatig -csendesen állottunk. Házigazdám nem annyira magáért, háza és -birtokaért aggódott, mint kedveseinek életeért. „A tér, mely -bennünket be fog, igen szűk – mondá – a netalán beszakadó fal -<span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> könnyen eltemethetne bennünket. Mentsd -magad nőmmel és gyermekeimmel együtt az első nyilttérre. Én itt -maradok, mert a csőcselék fel szokta használni a rémülés ezen -perczeit és dulni, rombolni kél.“ Felelni akartam, de nagyon kérve -sürgetett; kézen fogtam a remegő asszonyt a két gyermekkel együtt, -s midőn őket a szabadba vinném ki a szűk sikátoron át, a félelemtől -sápadó lakosság ide s tova futkosása által oly borzasztó képet -nyujtott, minőhez hasonlót soha életemben nem láttam. A látvány -künn a nyilttéren volt a legszívrepesztőbb. Nők és gyermekek -feküdtek a földön, részint ájultan, részint hajukat tépve. Mások -félig öltözötten futottak oda, némelyek egészen meztelenül, ugy a -mint a fürdőből kiugrottak. Vallás, illem, – mind nem véteték semmi -figyelembe. Néhány percz elég volt arra, hogy az egész várost -megfoszsza eszméletétől.</p> -<p>S minthogy a sirás és jajgatás között egypár Mollah szavát is -hallám, kik azt mondák, hogy az egész veszedelmet a városban lévő -frengik hozták a lakosságra, félteni kezdém az egyedül visszamaradt -barátot. Gyorsan visszasiettem hozzá, s alig értem be az udvarra, -midőn a madarak új, vad röpkedése a levegőben új lökést jósolt, s -úgy látszik, ez állatkák csakugyan birnak előérzettel. Csend lett. -A tompa zúgas távoli zivatar dördületeként közelített. A föld -reszketése is fokozatonként látszék növekedni, s midőn a mind -jobban közeledő lökések oda jutottak azon helyig, melyen mi -állottunk, a föld oly erősen megrendült alattunk, hogy minden -erőmegfeszitésünk daczára meg nem állhatánk lábainkon. Karöltve -rogytunk össze. Borzasztó recsegést hallottam, aztán úgy érzém, -hogy víz csapott át rajtam, s már-már azt hittem, eljött életem -utolsó pillanata. Ez volt a legrémitőbb <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> lökés, -de azért szerencsésen megmenekültünk. A fal egyik része beomlott, s -a víz, mely bennünket elöntött, egy közeli medenczéből csapott fel. -Szakadatlanul körül-körül néztem, a netalán leszakadó épületeket -kikerülendő, s épen a legnagyobb zűrzavar e pillanatában már e -hangok hangzának fel az épület előtt: „A frengik, a tisztátalanok!“ -szitok és káromlás követék nyomban e felkiáltást, s hihetőleg -ostromot akartak inditani a ház ellen. A pillanat igen kétes volt. -„Fegyvert!“ kiáltá barátom; de vajjon ki merészelte volna ezt a -beszakadással fenyegető épületből elhozni? Az udvar is veszedelmes -volt ugyan, de a leomláshoz közel álló belső helyiségek még -veszedelmesebbek. Egy ideig egymásra néztünk, s azután együtt -rohantunk a ház belsejébe, fegyvert és lőszereket hozandók. Gyorsan -felkaptunk nehány puskát és pisztolyt a szükséges töltvényekkel -együtt, s szerencsésen kijutván az udvarra, elejbénk helyeztük a -fegyvereket, most már nemcsak az elemek dühe, hanem az emberek -gonoszsága ellen is kellvén magunkat védelmeznünk.</p> -<p>Ezen pillanatok örökké emlékezetesek maradnak lelkem előtt.</p> -<p>Egy, a rögtöni ropogás közben felemelkedő porfelleg láthatóvá -tette előttünk, hogy a gonosztevők a szomszédban beszakadt épület -romjairól menekülve, a kaputól távoztak. Nem sokára az egész -környék elcsöndesült. Ujabb lökéseket nem éreztünk, bárha a város -egész láthatára a legsürűbb porfellegbe borult is, sőt a déli -részen levő hegység ketté nyilt s az óriási köszirtek legördülése -messze a távolban felhangzott. Fél órai várakozás mulva, az elemek -dühe meg nem ujulván, bátor voltam ismét a házból távozni. -<span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<p>A város pusztulása sokkal borzasztóbb volt, semhogy tollam -leirni képes volna; s midőn épen az orvos házának kapuját érném -ujolag, Rochechouart gróf jött szemközt velem, nem kevéssé dúlt -vonásokkal, s a városból való gyors távozásra sürgetett. -Barátaimtól való bucsúzásom rövid, de annál bensőbb volt. Midőn a -város keskeny utczáin áthaladva, s minden oldalról tágan megnyilt -falakra körültekintgetnék, nem annyira saját veszedelmem, hanem a -szigorúan sujtott városi lakosság végetlen nyomora fogta el -szivemet, s midőn a város kapuján át a szabadba érkezném, kis -utitársaságunkat már indulásra készen találtam, kik egyedül csak -reánk várakoztak. Itt még nagyobb embertömeget láttam egybegyülve, -mint magában a városban, kik gyötrelmes nyugtalansággal várták -családjuk bennmaradt tagjait, s tőlünk, az idegenektől, -kérdezősködtek felőlük, s igazán örvendettem, mikor ismét ott -voltam Tengi Allah Ekbernél, vagyis azon a ponton, honnan Persia -déli fővárosának első megpillantását élvezém megérkeztemkor.</p> -<p>Siraz, melyet 12 évvel azelőtt hasonló földrengés látogatott -meg, ezen elemi csapástól ember-emlékezet óta kimondhatatlan -sokszor és sokat szenvedett már. A völgy-katlan, hihetőleg valami -hajdani tófenék, igen sok vulkáni elemet rejt ölében, s az a -nép-monda, hogy a kelet felé fekvő Derjai Nemek tó egykor az egész -völgységet ellepte, nem épen alaptalan. Ugyanez idézi majd elő -végpusztulását is – tartja a vallásos monda – mert a feltámadás -alkalmával vízözön fogja elborítani. Tiltott folyadékok élvezete -által a legnagyobb bűnöket követi el, s igy folyadék fogja -végpusztulását is előidézni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_300" id="Page_300">-300-</a></span></p> -<p>Tovább három órajárásnál jobbra-balra mindenütt láttuk még a -szörnyű rombolás nyomait. A lökések dél felől jövének s igy a -vidéknek is ezen része szenvedett legtöbbet; azonban még jóval -Persepolison is túl terjedt, s midőn másnap a romokhoz érkezénk, -nehány nomadtól, kik az azelőtti napot esetleg ép ott tölték, azt -hallottuk, hogy az oszlopok ugy tántorogtak mint a részeg emberek s -mégis csodálatos, egyetlen kő ki nem mozdult helyéből, sőt nem egy -oszlopfej, – mely már annakelőtte is leesőfélben volt, az oszlopok -ormán most is ugyanolyan állapotban volt. E romok fennmaradását -most még egyszer annyira bámultam. Hány földrengést, s talán ennél -még erősebbet is, kellett Persepolisnak már kiállania, s ezek -természetesen még sokkal többet árthattak neki, mint az idő vasfoga -s e romok mégis több mint 4000 éve állanak, s ki tudja, hány utazó -fogja őket még a késő századokban is bámulhatni.</p> -<p>Ugyanazon uton menénk visszafelé gyorsított menetekben, melyen -nehány hónappal azelőtt hosszadalmas karavan lépésben ide jöttem. -Hogy az út, azon kellemesség mellett, melyet a vendégszerető -franczia társasága nyujtott, mily észrevétlenül reppent el, -fölösleges is mondanom. Ide jöttemkor, ha talán nem is az épen -figyelemre sem méltatott, de mindenesetre az ellenségesen -fenyegetett szunnita voltam; visszatértem alkalmával európai -öltözetben hatalmas császárság szolgálatában álló diplomatának -kisérője valék. Variatio delectat, de be kell vallanom, hogy a -dervis-szerep sokkal érdekesebb volt az utóbbinál. Mint európai, az -ember csak felületesen lát mindent és sokszor hamis világosságban, -de mint Dervis, a szem a körülmények <span class="pagenum"><a name= -"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> legmélyebb mélyére -tekinthet. Van ugyan szenvedés, de sok a tanúság. Kényelmet az -ember csak hon találhat, de az idegen, kivált ha ázsiai országokat -akar beutazni, soha se mulassza el külsejére nézve, a mennyire csak -lehetséges, – a bennszülöttekhez szabni magát.</p> -<p>Néhány hónappal ezelőtt idejöttömkor a forróság gyötört, -visszatértemben a hideg évszak nehézségeivel kellett küzdenem. Ez -ugyan csak a reg és est óráiban fordult elő. Nappal a leggyönyörűbb -tavaszi lég uralkodik, s midőn a franczia gróf, ki a hires -Richelieu bibornok családjából származott Dél-Persia rideg utjain a -St. Germain negyed salonéletéről, s a régi és mégis mindig ifjú -Lutetiában átélt kalandjairól kezdett beszélni, a távol nyugat -képeivel a fersakhok (mértföldek) is egyre-másra tűntenek. Az -utazás egyhangúságát közbe-közbe egy vadászkaland élénkíte meg egy -falka gazellára. A persa előfutárok hiúz szemei hirtelen -megpillanták őket s a sebes futamú ebek azonnal utolérték, s a -vadászatkevelő persák boszúságára nehányat el is ejtettek belőlük. -– Máskor ismét, egyik-másik városba jutván, ünnepélyes -fogadtatásban részesültünk. Feldiszített lovakon, -csörögve-csattogva vitt a menet bennünket a városba. A -szerencsekivánatoknak, édességeknek, serbeteknek nem volt -vége-hossza, de én már unni kezdém végre mindezeket s szerettem -volna utam végczéljánál lenni.</p> -<p>Iszfahanban, annakokáért csak két napot töltöttem, s a -Francziaország által pártolt katholikus örmény kolostorba szálltam. -Tréfából szerettem volna Imam Dzsumánál tiszteletemet tenni, kit -nehány hónappal ezelőtt szunnita minőségben látogattam meg, a -<span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span> Takijje vagyis alakoskodás épenséggel -fel sem tünt volna neki, de igen kevés kedvet éreztem magamban -ujabb kalandokhoz s örömem igen nagy vala, midőn innen utra kelvén, -nehány nap mulva szerencsésen megérkeztünk Teheranba.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span></p> -<h2>TEHERANTÓL A KÁSPITENGERIG.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305"><br /> --305-</a></span></p> -<p>A nyájas olvasó, ki követni akar utam azon részén, mely -személyes kalandokat illetőleg legtöbb érdekességet nyujt, legyen -oly szives és vegye magának azon fáradságot, hogy „közép-ázsiai -utazásom“ második fejezetét átolvassa. Ott igen röviden, tömör -szavakban irtam le éjszaki Persián át tett lovaglásomat. E most -nevezett könyv, csupán Közép-Ázsiáról szól. Persiáról, mint a -melyet már oly sok remek toll ismertetett, nekem a lehető -legkevesebbet kell vala mondanom, s innen van, hogy incognitom ezen -első napjai, s azon benyomás, melyet rám környezetem és ama -sajátságos életmód mindjárt eleinte gyakoroltak: mindez -elhallgattatott. Egyébiránt a szófukarság soha sem hiba, s ha az -volna is, igen könnyen jóvá tehető.</p> -<p>Most épen ehez akarunk fogni, és beleszőni éjszaki Iran -leirásába ama jeleneteket, hogy kitölthessük azon szembeszökő -hiányt, mely első útleirásomban észrevehető. Azon küzdelemről, -melyet kalandos elhatározásom után az első napokban önmagammal -vívtam, csak igen keveset szándékozom mondani. Bárha további -segélyezés dolgában, a mint Budenz József barátom leveleiből -megértém, sem a magyar akademiától nem igen sokat remélhettem is: -mindazáltal az 1863-ik márcz. 20-ról szóló levelemben, szilárd -elhatározottságom melletti állhatatos megmaradásomat jelentém az -akademiának. A levél már be volt pecsételve, a postára adásra -készen, midőn a tatárzarándokokkal ismerkedtem meg ugyanazon napon, -s igy <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> alig néhány órával elutazásom előtt még -egyszer feltörtem levelemet, s azon pótlékot csatoltam hozzá, -melyről az akademia ekkori titkára, a megboldogult Szalay László, -mint az akademia 1863-diki jegyzőkönyve I. köt. 1 füzetének 97-ik -lapján olvasható, ezen szavakban tett jelentést: „E levél mellé -továbbá egy kis szelet papir van mellékelve, melyen irónnal a -következő sorok vannak irva: „Még egyszer feltöröm a levelet. Egy -kasgari khinai müszülmán társaság, mely Mekkaból Khiván és Bokharán -át messze hazájának tart s melylyel a követségen ismerkedtem meg, -meghi, hogy vele a Káspitenger részéről a pusztán át tegyem meg az -utat. Beleegyeztem. Már holnap a legszorosabb dervis-incognitoban -elindulok, tiszta koldús minőségben. Ha ez utam, melyen semmi -európai elődöm nincsen, sükerül; ha el nem árultatom…</p> -<p class="i0">Éljen édes hazánk. Vámbéry.“</p> -<p>Midőn e levelet ujra bepecsételtem, elhatározásom végkép meg -volt állapitva. Visszatérnem lehetlen volt, s állapotom az -ittaséhoz vala hasonló. Csak egy irigy tekintetet vetettem még a -levélre, mely az édes szülőföldre megy innen, míg én veszedelmes -úton a messze kelet felé vonulok, csak egyetlen tekintetet – mondom -– s azzal elhagytam a szobát.</p> -<p>Két nap mulva a már ismeretes társasággal, éjszakkeleti irányban -haladtam Teheran felől. A most emlitett főváros, a dombos vidéken -átkanyargó uton tett egy órai lovaglás után, csakhamar eltünt -szemeink elől. Vissza-vissza néztem még nehányszor, hogy ujra -megláthassam, s bárha fájt is elvesztenem a nyugati emlékek ezen -utolsó székhelyét, mindazáltal uj tatár utitársaim érdekes -párbeszédei s társalgásai csakhamar megvigasztalt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>Csendes, mondhatnám igen lassú karavanlépésben haladtunk, -először azért, minthogy sok gyalogos is volt velünk, másodszor -azért, mert bérben vett állataink oly nyomorúságos állapotúak -valának, hogy a gyorsabb haladás teljes lehetetlen volt. Az unalmas -csigaléptekhez, s minden erőködésem daczára, mégis csak nyomott -kedélyemhez, nem sokára éghajlati kellemetlenségek is járultak. Az -ég beborult s bár előbb csak permetezett, utóbb azonban szakadt az -eső. Vékony, foszlányos koldúsmezem csakhamar átázott, s pedig a -legelső állomás, Kemerd, még jó két órányira feküdt tőlünk.</p> -<p>Azt mondám: „Kemerd állomás“; de miből állott ez? Képzeljen a -nyájas olvasó, egy a puszta közepén álló félig leomlott -agyag-viskót, melynek esőverte fala minduntalan beszakadással -fenyegetett, s melynek bensejében, az átlyuggatott tetőről -alácsepegő eső folytán, alig lehetett egy tenyérnyi szárazhelyet -találni. Már alkonyodott volt, midőn megérkeztünk. Mindenki rohanva -sietett a düledékeny karavanszeraj szárazabb helye felé, s magam is -a tolakodó tömeg közé vegyültem. Hadzsi Bilal barátom pillavot -főzött s azt – zsírnak hijával – egy felolvasztott faggyúgyertyával -izesité meg, s melynek elköltésére engem is meghivott. Egész -udvariassággal megköszöntem, s a helyett, hogy hozzá ültem volna e -koldusok és persa öszvér-hajcsárok tömkelegébe vegyültem, -összezsugorodtam s mig künn a szél süvöltött s a néma éjszakában -csak az eső zuhogott: mintegy önkénytelenül a következő reflexio -merült fel lelkemben. Tegnap este, ugyanez órában, a követségi -szállodában valék, még pedig bucsú-estélyen, melyet a török követ -tartott barátaim körében. Hogy kalandos tervemet illetőleg -megrémitsenek – a mint mondák – még egyszer európai <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> eledelt -adtak európai módon. A követségi szálloda csinos étterme fényesen -ki volt világitva, felhordva a legjobb ételek, kitöltve a -legfinomabb borok, egyszóval, az európai kényelem emlékeinek jó -nagy adagját akarták adni útravalómul. Volt nevetés, csipkelődés, -élcz jövőmet illetőleg. Ott ültem a puha bársonyszéken, s -felhevülve a nemes szőlőnedvtől, a képzelet ragyogó képet varázsolt -elém különös vándorutam felé. A szarkasztikus megjegyzések, a -jószándékú tanácsok, minden hatás nélkül surrantak el fülem -mellett, mert álmodozásaim túlboldoggá tettenek. Ime ez történt egy -huszonnégy órával ezelőtt.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Milyen ellentétet képezett a tegnapihoz képest, mostani -helyzetem! A nélkül, hogy csak egy csepp étvágyat is éreztem volna, -egyedüli ohajtásom az vala, bár kinyujtózhatnám kényelmesen, hogy -az édes álom ölelő karjaiba vessem magamat. De még csak erre sem -volt elegendő helyem. Rongyos, kellemetlen szagú s mindenféle -bogarakban bővelkedő szennyes utitársaim jobbra-balra hozzám -dőltek, s hogy kínom pohara csordultig teljen, egy köszvény-kínozta -persa öszvér-hajcsár is épen az én közelemben foglalt helyet a -földön. Ez nyögött, jajgatott, mig utitársaim hatalmasan -hortyogtak. Átázott ruhámban annyira fáztam, hogy fogaim vaczogtak. -Ugy-e hogy ez az este nagy ellentétben állhatott a tegnapihoz? -Életmódom ezen rögtöni, teljes átváltozása természetesen igen -idegenszerű volt rám nézve, azonban még sem bántam meg. Hiszen -önmagam voltam sorsom okozója, s a mit magam szereztem magamnak, -azt nyugodtan el kellett viselnem.</p> -<p>Az első éjen álom nem környékezte meg szempilláimat, -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> s hogy ennek folytán másnap egészen -elgyengültem, mintegy félittasan ültem lóra, azt hihetőleg -felesleges is lesz emlitenem. Utunk mindig jobban emelkedék, a -Demavend irányában, melynek lábánál kellett elhaladnunk. Az első -tavaszi napok reggeli levegője igen érezhető volt ennekokáért e -magaslaton, elannyira, hogy le kellett szállnom lovamról, s -ülésemet egyik vagy másik fáradtabb gyalogosnak átengedvén, a -karavan előtt jól magukbirón haladó szegényebb hadzsi társaim közé -vegyültem. Társaságuk a lehető legnagyobb élvezetet nyujtotta, s -beszélgetéseik azon távoli tájak felől, hová én annyira ohajtoztam, -oly kellemesek és érdekesek voltak reám nézve, hogy kalandom terhes -és veszedelmes voltát csakhamar elfelejtettem. Időről időre -társaságukba vegyülvén, egyszersmind barátságos viszonyunk is mind -szorosabbá füződék. Teheranban még mindig csak az efendit, a török -követség védenczét látták bennem, a csupa kényelemben élő urat s -igy nem igen mertek hozzám közelíteni. De az úton lassankint eltünt -a válaszfal, bizalmasakká lettünk, tréfálóztunk, s rövid, sőt – -mondhatnám – hihetlenül rövid idő alatt sükerült utitársaim -legőszintébb rokonszenvét megnyerhetnem.</p> -<p>A második estét már kényelmesebben töltöttük, Gilar faluhoz -érkeztünk, s itt, a Szári-ból jövő kis karavannal együtt, melyhez -Teheranban csatlakozánk, meglehetősen kielégitő ellátásban -részesültünk. Kisebb csoportokra oszlottunk, s én – mint a nyájas -olvasó már közép-ázsiai útleirásomból tudni fogja, – Hadzsi -Bilalhoz és legközelebbi atyjafiaihoz csatlakoztam. Velük együtt -egy paraszt házának szobácskájába huzódtam meg, ujra meghívtak -vacsorájukhoz, s az éhség csakhamar feledteté velem, mind az -ételnek kellemetlen szagát, mind <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> utitársaim piszkos -ökleit, kik velem együtt markoláztak a tálba. Ugy szinte a -lankadtság is jól előkészitett az álomra, daczára azon közeli -érintkezésnek, melybe ezen lompos, piszkos, de egyébiránt jó -emberekkel jutnom kellett, s midőn másnap reggel megujult erővel -keltem ismét utra, jövőm képének távolról sem volt már annyi -árnyoldala, mint legelső napi indulásunkkor látszott.</p> -<p>Utunk, Iran egyéb utainál sokkal kevésbé látogatott, igen gyéren -benépesített halmos vidéken vezetett Firuz Kuh felé, magas halmokon -és szakadó hegyzuhatagokon át. Csak két órajárásnyira voltunk már a -Demarendtől, de ez nem vala látható, a mi nekem annyival inkább -roszul esett, minthogy hólepte ormát Teheránból gyakran nagy -élvezettel szemlélém, s igy közelről annál jobb szerettem volna -látni. A Demarend, a legujabb mérések szerint, több mint 22 ezer -láb magasan emelkedik a tenger szine fölött, oly magasság, mely a -puszta szemmérték szerint, majdnem hihetlennek látszik. E hegyen -eddigelé még csak igen kevés európai volt fen, kik között ujabb -időben, az olasz-persa missió tudományos osztálya vala a -legkitünőbb. Ezen urak közül, ha nem csalódom, Filippi tanár volt a -legelső, ki az oromra feljutott, hova igen nehéz felmenni, s az -olaszok méltán nagy örömre gerjedhettek, midőn a büszke háromszint -fenlebegni látták e roppant alkotványnak már az őskorban is oly -nevezetes csúcsán.</p> -<p>A „Viva Italia“ örömkiáltás igen sajátszerűen hangozhaték azon -völgyekben, hol Ó-Persia királya oly sokáig küzdött az alvilági -szellemekkel s hol – a monda szerint – Zohak a vadzsarnok a magas -szirtfokhoz van bilincselve.</p> -<p>Aruban, harmadik állomásunkon, ismét más utitársosztály -<span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span> vendégszerető meghivását kelle -elfogadnom. Ezek mindnyájan Khokandiak voltak, kik husból, rizsből, -sárgarépából, babból és közbe habart lisztből álló sürű levessel, -kedvencz nemzeti eledelükkel szolgáltak. Hogy minden falatnál: -„Mily pompás, mily felséges!“ kiáltásokra kellett fakadnom, -természetesnek fogja találni bizonynyal mindenki; a jószivűség -nyujtotta, s csak a tetszésnyilatkozat lehetett az egyedüli -hálaviszonzás. Theára megint más osztálytól nyertem meghivást. -Mindnyájan versenyeztek, hogy társaságuk legujabb tagját a lehető -legjobban ellássák. Mindent szives örömmel fogadtam el, de -szigorúan ovakodtam minden olyastól, a mi csak távolról is -kitüntetésnek látszhaték vala; csupán a tökéletes egyenlőség -teremthet tökéletes barátságot, s minthogy e tekintetben minden -eddigi törekvésem meglehetősen eredménydús volt, mindjárt a három -első napon észrevettem, hogy itt igazi, hű és szinlelés nélkül való -barátságot sikerült nyerhetnem.</p> -<p>Igen mulatattók valának rám nézve a persa falusiak megjegyzései, -a tatár zarándokok és köröttem levő viszonyt illetőleg. Voltak -közöttük éles látásúak, a kik kitalálták, hogy én nemcsakhogy -tatár, sőt még ozmanli sem vagyok, hanem testestől-lelkestől -frengi, ki ezen emberek társaságában az európaiak előtt máskülönben -elzárt Közép-Ázsiát akarom meglátogatni. Sokan észrevették, -ismétlem, de szóval egy is alig nyilatkozott, mert a siíta persák -gyűlölete oly nagy a szunnita középázsiaiak iránt, hogy az irani -teljes szivéből örvendezik, ha látja, hogy halálos ellenségei el -vannak ámitva.</p> -<p>Másnap reggel a jelentékeny Firuz Kuh-ba, negyedik állomásunkra -kelle érkeznünk. Igen korán útra kellett kelnünk, minthogy a -távolság igen nagy, s az út még e <span class="pagenum"><a name= -"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> fölött járatlan, vadon -hegyvidéken vezet keresztül. A metsző hideg rémitően érezhető vala -e magas regiókban. Minden pillanatban le kellett szállanom, hogy -nyomorult gebémet a meredek hajlatokon átvezessem, vagy hogy a -folyón való átkelésre, más gyalogos útitársamnak átengedjem. Egy -alkalommal azt is megkisérlém, hogy egy tenyeres talpas utitársamat -magamhoz vettem a nyeregbe, de ez a teher igen nehéz volt lovamnak, -ez megcsuszott, s mindkettőnket belevetett, a nem mély ugyan, de -annál hidegebb vizbe. Az önkénytelen fürdő után jó egy órafolyásig -gyalogolnom kellett, hogy felmelegedjem. Ma is csodálkozom rajta, -hogy az úti viszontagságokhoz hozzá nem szokott testemnek, még ez a -szerencsétlenség sem vált kárára. Nappal ép oly meleg lett, mint a -minő hideg volt éjjel. Firuzkuh-ba, mely egy szép rommal ékeskedő -hegy alján fekszik, késő délután érkezénk. Mind a táj, mind a most -nevezett hely, bájos fekvésük folytán különös varázszsal hatottak -rám, ugyszinte megleptek a házak is, melyek félig a persákéihoz -félig a mazendraniakhoz hasonlítnak. A kis városkát széles és mély -hegyi folyó hasitja keresztül három irányban, mely előbbi az utnak -épen középpontját képezi Mazendran, Khoraszan és Iran között. Sok -karavanja van, s valamennyi meglehetősen népes. A karavan leginkább -narancscsal, dinnyével, czukornáddal s a káspi partvidék egyéb -terményével szokott megrakodva lenni, miket Sárudba vagy Teheranba -visznek, honnan ismét gabonaneműeket szoktak visszahozni magukkal, -mint a melyek e hegyvidéken majdnem teljesen hiányzanak.</p> -<p>Minthogy idáig tartó egész utunkon oly sokat hallottam beszélni -az úgynevezett Badi Firuz-Kuh szél dühöngéséről, mely az utasokra -nézve különösen veszedelmes: <span class="pagenum"><a name= -"Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> meglehetős aggodalom -szállott meg, midőn annak zugását, másnap reggel, már a fennevezett -helység völgyében észrevettük. Itt az út egészen meredeken -emelkedik, s minden egyes lépéssel fölfelé, a szél is mindig -erősebbé és erősebbé lőn, s midőn a magaslatra értünk, az orkan -csakugyan oly irtózatos erővel dühöngött, hogy egyetlen utas sem -maradhatott meg nyergében. Még a málhákat is leszórta, s igen nagy -fáradságomba került, míg a magaslat kezdetétől azon -karavanszerajhoz juthatánk, melyet az utasok menhelyeül Abbasz Sah -építetett. A hegyszakadékokban imitt-amott még hó volt látható, s -elképzelhető, mily borzasztó lehet ezen szél a hózivatarok -alkalmával, s csak úgy állitják is, hogy a rideg évszakban gyakran -temet utasokat a hó alá.</p> -<p>Csak néhány lépést kelle tennünk a most emlitett oromról lefelé, -s a szél azonnal megszünt. Lég és táj egészen másnak látszék. -Eleinte apró bokrocskák valának észrevehetők; ezek alantabb fákká -erősödnek, s alig haladtunk lefelé mintegy félórajárásnyira, s ime -már is a legdúsabb növényzet vett körül bennünket. Mily felséges, -mily bájoló tekintet ez, az Iranban utazó szemei előtt, ki csupán a -falvak közelében ültetett gyér fákhoz van szokva, s napokhosszat -tartó járatokon egyetlen fűszálat sem lát, melyet maga a természet -hozott volna elő. Az út mindig keskenyebbé és keskenyebbé válik, -mig végre egy nagy mélység partján vonul el, hol alant egy igen -nagy, sőt, mondhatnám, az általam eddigelé látott legnagyobb -hegyzuhatag omlik alá, messze kihangzó zúgással, óriási -sziklatömegek fölött tajtékozva, s imitt-amott meglehetős magasságú -vízeséseket képezve. Minden pillanat ujabb meg ujabb meglepetést -nyujtott. A két oldalon terjedő erdőséget a leggyönyörűbb fehér és -piros <span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span> virágzat boritá s az aetheri tiszta -levegőt ezer meg ezer különfajta növény és virág tette illatossá. S -ha mindehez, a zöld lombok közül kimagasló, sajátságos alakú -hegycsúcsokat verestetejű nyaralóknak képzelém: Európa legszebb -alpesi vidékén gondolám magamat. Még maguk, a természet szépségei -iránt máskülönben közönyös utitársaim is, egészen fellelkesültek, s -az a reggeli, melyet a hegyes sziklacsúcson fekvő Divszefid romjai -alatt költöttünk el, örökké felejthetetlen marad előttem. „Ez a -sziklatelep – mondá persa követőim egyike – kedvencz tartózkodási -helye vala azon fehér óriásnak, kit Rusztem legyőzött s a -káspitenger partjaira űzött. Azon időben az egész paradicsomszerű -Mazendrant csupa alvilági szellemek lakták, s valóban szerencse, -hogy voltak hősök, a kik el tudták azokat űzni, mert a mi mai -persáink, erre bizony nem lennének képesek.“</p> -<p>E magas, meredek szikla felső részén barlangnyilás látszik, -melyről száz meg száz monda él a nép ajkán. Nem nagy távolra attól, -más üreg is található, melyet a rémitő óriás leánya különszobájának -mondanak. Az apa sok ezer évvel ezelőtt eltünt ugyan, de a leány -még most is ott lakik, sőt az év bizonyos szakaszaiban meg is -szokott jelenni, hófehér ruhában, egész kiséretével együtt: s jaj -annak az embernek, a ki meglátja őket, mert bizonyára halálfia -lesz.</p> -<p>Egy órai pihenés után tovább vonultunk. A vidéket, bárha az -mindig regényesebbé válik, nem lehet épen nem lakottnak állitani. -Tulajdonképi falvak nem léteznek ugyan, de az erdők egy-egy -tisztásán egyes házcsoportok tünnek fel a szem előtt, legfölebb -félórányi távolságban egymástól. Az úton azonban, mely mindig a -fenebb emlitett folyó partján vonul, körülbelől egy-egy órai -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> közök után több karavanszerajra lehet -akadni. A persák Mazendrant is hiresnek tartják az e fajta épületek -nagy sokaságáról, de ezek nem egyebek, fából készült hosszúdad -színeknél, melyek egyik szögletében maga a tulajdonos is ott lakik, -mindazon szegényes élelmi szerekkel együtt, miket el szokott adni -az utasoknak.</p> -<p>Egy ilyenbe, melyet Szurkh Abad-nak neveztek, mi is betértünk -estefelé s elváltunk a persa utitársaktól. A tatárok rendkivül -megörültek a kitünő jó víz és fa nagy mennyiségének, melyet e -helyen oly bő mértékben találtak, mint sehol egyebütt az előttük -ismeretes Ázsiában. Mig előbb 6–8-an is főztek egy és ugyanazon -tűzhelynél, ma este mindenki külön tüzet gyujtott magának. -Thea-edény thea-edény után állittatott a tűz mellé, sőt az elégett -fának óriási parázsa is felhasználtatott. Utitársaim ugyanis, -miután jól laktak volna s magukat a lehető legjobban érzenék, -levetették ruháikat s egy-egy darabot ketten-ketten kifeszítve a -tűz fölé tartának, s mig a harmadik egy kis pálczikával gyengén -porozgatá, a tűzben különös sistergés és sziszegés hangzék. Ez a -legkönnyebb módja annak, hogy az ember ama bizonyos apró -kellemetlen állatkáktól megszabaduljon, s bárha az első tekintet -undorral töltött is el, mindazáltal benső körülmények -kényszeritének rá, hogy magam is hasonlóképen cselekedjem.</p> -<p>Az álom, mely a szellős épületben pilláinkra szállt, daczára a -közeli folyó vad zajgásának, s daczára a sakálok vonításának, -melyek feltünő nagy tömegekben veszik körül az emberi lakhelyeket, -s még nappal is 10–20 darabból álló falkákban ügettek előttünk, -igen édes és kellemes volt. A lég, az érzékeny hidegből, lanyha -tavaszi hőmérsékletűvé változott, s hogy én mit érzettem akkor, -midőn éjjel <span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> felébredve, a bűbájos vidéknek -szeszélyes alakú hegyein, s beláthatlan messzeségre terjedő erdein -a kelő holdnak ezüst sugárainal széttekintettem, valóban nem vagyok -képes leirni. Korán keltünk s utunkat szakadatlanul a mindig -szélesbülő s mélyebbé váló folyó partján folytattuk egy irányban, -mely folyó, a mint hallám, Talarnak neveztetik. Az út majd a jobb, -majd a balparton vonult, majd egészen a meder közelében, majd -végtelen magasságban fölötte; s ha a tegnap látott táj regényesnek -mondható, ugy a mai valóban imposans volt. Az ösvény csak ritkán -oly széles, hogy ketten lovagolhassanak egymás mellett. A karavan -hosszú, meg nem szakasztott lánczot képezett s egészen különösen -érzém magamat, midőn déltájon egy hegymagaslatra érve, sürű nedves -felleg borított el bennünket, melynek folytán a csak nehány -lépésnyi távolban alattunk álló utitársaink előtt már -láthatatlanokká lettünk. Ugy látszék, mintha valamely könnyed, sürű -zápor omlott volna ránk; hallottuk társaink kiáltását, feleltünk is -nekik, de egymást csak akkor láttuk meg ismét kölcsönösen, mikor a -nap sugarai keresztül törtek a felleg fátyolán. „Az égben voltunk“ -– mondá tréfásan egyik utitársam. „Az ilyen ég nem volna valami -nagyon kivánatos – viszonzám én – mert ha e homályos levegőben -paripánk csak egyetlen egyszer kissé félrelépne, szépen lesétálnánk -a lemagasb helyről a legmélyebb örvénybe. Ez pedig bizonyára -irtózatos halál lenne. A folyó két partját itt-ott hidak kötik -össze, de ezek rendesen igen nyomorúságos karban tartatnak, -jobbadán fából s csak igen kevés kőböl épittetve. De szükség is van -reájuk, mert a vadul alárohanó folyam ragadó habjainak semmi -hatalom sem volna képes ellenükbe állani. E nap déltáján már nehány -hegylakóval <span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span> is találkoztunk. Különös emberfaj ez, -olyan, minőt sehol másutt az egész Iranban nem találtam, nem igen -magas termetűek, nagyon vékony dongájúak s halavány sápadt arczúak. -Ábrázatukon semmi nyoma sincsen valósággal paradicsomi -szülőföldjüknek, s midőn ezen beteges kinézésükről kérdezősködtem, -azt nyertem válaszul: „hogy Mazendran égalja ép oly veszélyes, mint -a mily elragadóan szép.“ Nem is csoda! Felületének legnagyobb -részét erdőségek boritják, a lég igen nedves, az eső nagyon -gyakori, s még ott is, a hol évek óta telepitvények léteznek, még -ott is épen úgy lep fű fa mindent, mintha csak tegnap vándoroltak -volna oda. Igy az egyetlen utat is, tehát a legjártabbat, fatörzsek -és kinyuló óriási ágak néha úgy elsánczolják, hogy alig lehet -rajtuk áthatolni.</p> -<p>Általában a fejszének itt igen sok volna a teendője, s ha a -tüzelő- és épületfa e roppant bőségét látva, eszébe jut az -embernek, hogy Iran egyéb tájai mily szegények fa dolgában, még -csak akkor fogható fel igazán, milyen áldás egy országra nézve a jó -közlekedés.</p> -<p>Az az állomás, mely most következék, igen kicsiny volt; a -helyet, hova megérkezénk, Zirabnak nevezik. Malom sok volt, de -karavan csak egyetlen egy. Én lovagoltam előre, hogy a helyet -elfoglaljam, s a persák által igen udvariasan fogadtatám, de alig -jöttek nyomomban szunnita utitársaim, s a sziíta vendéglős szabad -folyást engedett fanatismusának és a szegény szunnitákat egész -átok-záporral űzte vissza. Nekem kellett pártjukat fognom. A persa, -ki még nehány pillanat előtt oly nyájas volt hozzám, meglehetősen -durvává lőn irányomban is, s a kemény szavakat kemény ütések is -követék, s csak miután a tatárok zarándok-botjaikkal, melyek -Arábiából szent ereklyék gyanánt jönnek, elegendőkép megfélemlíték -<span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span> őt, csak akkor változott meg -magaviseletében s lett barátságosabbá. S midőn egy csésze theára is -meghivtuk, még nehány történelmi adomát is elmondott szülőfölde -hegyeiről a mi mulattatásunkra. Egy hegy-oromra mutatott a többi -között, hová Rusztem az egyik lábát megveté, a másikat pedig egy -két órai távolságban fekvő másikra, s igy vagdalózott kardja -hatalmas csapásaival, hogy a Diveket Amul felé űzze. Estefelé, -mikor már étkezésünket elvégeztük, mindkétnemű utazókból álló -csapat érkezék Mazendranból, mind valamennyi térdig érő selyem -bugyogót viselve, egyéb öltözetük is szürkés pirosas selyem -szövetből állott, mely a nap sugaraiban szivárványszint játszott. -Soknak csipejét széles öv boritá, melyről egy vagy több zacskó -csüggött alá. Ez az ő tarisznyájuk, mert Mazendranban a kenyér -valóságos ritkaság. Az itteni lakosság majdnem csupán rizsből él, -melyből reggel egy-egy jó adagot megfőznek, ebbe a zacskóba -beleteszik, s magukkal viszik élelmi szer gyanánt. Ők is rátámadtak -pajzánul szunnita utitársaimra s megint nekem kellett közbenjáróul -fellépnem, s bárha persa beszédem világosan megbizonyíthatá -előttük, hogy én nem vagyok közép-ázsiai, mégis izetlenkedéseik -közepette az egyik olyan csapást mért reám botjával, hogy azonnal -vérzeni kezdettem. Ez tűzbe hozta az én utitársaimat is, -csoportosan védelmemre keltek, s ha őket le nem csillapíthatom, ki -tudja mi történhetik itt velünk. Egyébiránt azon szivesség, -melylyel irántuk viseltetém, igen nagy hasznomra vált, látták, hogy -bennem őszinte barátot nyertek, s égtek a vágytól, hogy előforduló -alkalommal viszonozhassák jóságomat, s valóban meg is tették, mert -én Közép-Ázsiában aránylag sokkal nagyobb veszedelemben forogtam -mint ők itt s minthogy ők gazdagon <span class="pagenum"><a name= -"Page_319" id="Page_319">-319-</a></span> lefizették tartozásukat, -egyedül csak is annak köszönhetem, hogy incognitom oly szerencsés -véget ért.</p> -<p>E mindig bensőbbé váló barátság, kivált eleinte, sok -kellemetlenséget is okozott nehéz szerepemben. Minél jobban -elenyészett az efendi czím, annál inkább kellett koldússá és -közép-ázsiaivá lennem. Nem egyszer történt, hogy a communismus -szabályaihoz híven, most ez, majd amaz öltötte fel ruháimat, vagy -alvás közben azokkal takaródzott; sőt egy fiatal Hadzsi nehány nap -mulva tisztálkodási toiletteje alkalmával ingét is odavetette -hozzám, hogy szabadítanám meg ezt azon hivatlan vendégektől, melyek -pusztitására ő most nem ér rá, minthogy kenyérsütéshez kell látnia. -Rá kellett állanom, de hogy milyen érzelmekkel fogtam munkámhoz, -ezt a nyájas olvasó elképzelheti, a nélkül, hogy hosszas -magyarázatra lenne szükségem. Ma, midőn Közép-Ázsiáról szóló -könyvem, Európában úgy, mint Amerikában érdeme fölötti -méltánylásban részesül, és sok ezer olvasó olvasta azt át, mégis -csak azoknak lehet igazi fogalmuk nélkülözéseimről és nyomoromról, -a kik maguk is huzamosb időt töltöttek keleten. A nyugati, -Kis-Ázsia bensejében, minden lépten-nyomon szidja a keletit -piszkosságaért. Persiában még jobban felingerül; azonban mit fog a -világ mondani, ha én azt állitom, hogy mind a törökök, mind a -persák valóságos fashionable gentleman-ok a közép-ázsiaihoz képest. -A következő napon, bárha az állomás igen rövid, mégis nagyon korán -kellett utra kelnünk. Ez egész Persiában hires rosz utjáról, s -pedig ha valamely ösvényt még a persák is rosznak tartanak, -képzelhető, hogy az csakugyan milyen lehet! A szűk völgy itt mindig -tágabbá lőn, s estére a közel látszó mélységbe kell vala jutnunk, -mely őserdőktől fedetten, egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> a Káspitenger partjáig -terjed. Utunk jobbára hegynek le ment, óriási sziklatömegek között, -melyek oda a magasságból gördültek alá; a talaj maga lágy és -agyagos, s minthogy a nap csak alig képes itt-ott keresztül hatni -sugáraival az erdők sürű lombjain, a sár majdnem örökösnek -mondható. Ha azt állitom, hogy ezen utat minden lépten-nyomon, -mintegy három lábnyi szélességű árkok szakasztják meg, melyekből -egyes hegyes sziklacsúcsok magaslanak ki, vagy óriási fatörzsek -által van korlátozva, akkor még mindig szépitve szóltam róla. -Nyeregben maradni teljes lehetetlenség, mert bárha sokan azt -állitják is, hogy a paripa lába a legjobb vezető: alig tettünk -néhány lépést s nem egy hasonlóképen gondolkozó persát láttam a -sárban egészen alámerülni. Nem volt tehát mit tennünk, mint a -kimagasló sziklacsucsokra ugrálni, vagy a sikamlós gyalog uton négy -kézláb mászni tovább, valóságos pokoli kin volt ez, s az olvasó -legkönnyebben fogalmat szerezhet magának minderről, ha azt mondom, -hogy egy Ferszakh távolságot, mint egy hat óra alatt valánk csak -képesek megtenni. Midőn a sikságra érkeztünk, ember és állat úgy el -voltak fáradva, hogy négy órai pihenést kellett tartanunk, s -utunkat csupán délután folytathatók. Itt az út két ágra oszlik. -Balra Balfurus felé vezet, jobbra pedig Száriba; mi is ez utóbbira -tértünk, s nem kevéssé valék meglepetve, midőn a mind sürűbbé váló -erdőségbe lépve, négyszögletes, szabályosan kivágott kövekkel -kirakott remek országútra léptünk, melynek mindkét oldala mellett -árok vonul. Persiában a készített országút valóban a ritkaságok -közé tartozik; s ez nem is a mostani kor munkája, hanem, a mint -mondják, Abbasz sah épitteté, hogy a Káspitenger partján fekvő -kedvencz mulató helyét, <span class="pagenum"><a name="Page_321" -id="Page_321">-321-</a></span> Esref-et annál könnyebben érhesse. -Egyébiránt e műnek megpillantása, a két oldalról környező -erdőséggel együtt, képzelmemben Európába varázsolt át engemet. Maga -az erdőség oly sürű s oly áthathatatlan vala, hogy ama mesék, -melyeket egykor az eltévedtekről hallottam, valóságnak látszottak -előttem. Hemzseg e táj madarak és állatok legtarkább vegyülékétől, -és az indiai Dzsenjelek után, a lehető legvonzóbb hely volna -európai sportsman-jaink számára. Utitársaim alig birtak örömükben -hová lenni, azon roppant mennyiségű puszpangfát megpillantva, mely -itt egészen gazdátlanul növekszik, s melynek mind az ő hazájukban, -mind általában egész Ázsiában igen nagy ára van. Ugyanis -puszpangfából készülnek azon félkerek fésük, melyek egy-egy -darabját minden müzülmannak szüntelenűl magánál kell hordania a -korán egyik rendelete szerint, a szakálnak előirt toilettejét ezzel -végezendő. Az ifjabbak nem állhattak ellen azon vágynak, hogy -egypár hatalmas ágat le ne vágjanak, miket aztán majd a távol -Khokandba magukkal vinnének, azonban csakhamar belátták szándékuk -kivihetetlenségét, s még az este, az állomáson, valamennyit a tűzre -vetették.</p> -<p>Minthogy a reggeli órák nehéz vándorlása jóformán kimerített -mindnyájunkat, az estszürkület beálltával valamennyien hely után -néztünk, a hol megpihenhetnénk. Le is telepedtünk volna a legelső -kinálkozó helyen, de a velünk jövő nehány persa figyelmeztetett -bennünket, hogy ezen erdőségben, kivált ez évszakban igen sok -ragadozó állat van, melyek rablási vágyuktól ösztönöztetve, -éjszakánkint még az erősen épült hajlékokat is megtámadják, s igy a -szabad mezőn tanyázóra nézve még sokkal veszedelmesebbekké -válhatnak. Kivált a tigrisek voltak azok, melyek bárha nem oly -vérengzők is mint a <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> bengaliak, óvatosságra intettek -bennünket. Minden fáradtságunk daczára, egész késő éjszakáig -haladnunk kellett tehát az erdőségben, mig nehány különálló -házcsoporthoz jutottunk, melyeket Heften-nek neveznek, s melyek -közelében az erdő szélen megtelepedtünk. Elhatároztuk, hogy egész -éjen át a lehető legnagyobb tüzet fogjuk lobogtatni s mellette -felváltva virrasztani; mert a persák tudósitását épenséggel nem -tartám pusztán megfélemlités végett mondottnak. Már az egész tájat -bevilágította éjeli tüzünk lángja, s mégis a közeli sürűségből -szünni nem akaró recsegés és röfögés hangzott felénk. Éhes vadkan -falka volt, mely zsákmány után tört, s csak is egy-egy fegyver -elsütése által sükerült őket némileg sakkban tartanunk. A sakalok -még oly szemtelenek is voltak, hogy úgy körülszaladgáltak -bennünket, mintha házi állatok volnának, s még a botütések sem -használtak ellenük; s merüljön csak az ember valami mélyen a -beszélgetésbe, s ne vigyázzon élelmi szerére vagy ruhájára, ezek -bizonyára ott teremnek macskaügyességgel és elragadják. Mindazáltal -az egész éjen át semmi veszedelem sem ért bennünket, sőt ez éji -táborozás, az óriási rengeteg közepette, igen kellemes emléket -hagyott hátra én nálam; egy penabad-ért (körülbelől fél frank) 10 -fáczánt vettem, nagyot, kövéret s kitünően jó izűt. Tatár -utitársaim is bőségesen bevásárlottak ez áruczikkből, mely itt oly -roppant tömegben található, hogy az erdőség sürűjében, hol a -felrepülés lehetetlen, százat meg százat lehet bottal leverni, s -még harmadnap mulva is fáczánpecsenye pótlá az itt különben nagyon -drága kenyeret.</p> -<p>Mig úgy éjfél táján, mikor a virrasztás sora rám került, itt -ültem volna a vígan pattogó tűz mellett, khinai <span class= -"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> tatár -barátaimmal, itt e regényes erdőségnek közepette, meg nem állhatám, -hogy ezen, még az éji ruhába öltözötten is oly elragadó természet -végig tekintésénél gondolatban a távol nyugat felé ne repüljek. -Hadzsi Bilal barátomat is meghatotta a jelenet fensége, ő is -odagondolt a khinai tatárságban fekvő háza tájára, közlékenynyé -lett, nejéről, gyermekeiről kezdett beszélni, a mit a müzülman igen -ritkán cselekszik, s mélyen felsohajtott, mikor legfiatalabb -leányának nevét emliték ajkai. „Hihetőleg az legkedvesebb -gyermeked“ – kérdezém. „Igen, efendi – viszonzá a tatár – negyedik -kedvencz feleségem leánya, a kit nem pénzért vettem, hanem a ki -tiszta ragaszkodásból jött hozzám, bárha kétszer oly idős vagyok -mint ő.“ Elbeszélte aztán, hogy a leányok, az egész világ -kerekségén az ő hazájában a legolcsóbbak; „Törökországban, -Persiában, sőt még Közép-Ázsiában is drága pénzen kell megvenni az -embernek jegyesét, de minálunk hat Tillan (arany) mindig lehet -feleséget kapni. Nálunk az élet is olcsó, s minthogy te, a mint -mondád, még nőtlen vagy, jőjj velem Akszuba, települj meg ott és -bizony boldog lehetsz!“</p> -<p>Egy másik, Namengan közelében fekvő birtokának szépségeit kezdé -vázolni előttem. Ő is meghítt. Mind valamennyi saját otthonáról -beszélt, s én most érzém talán legnehezebben, hogy incognitom -szigorúan tiltja, azon földnek nevét ajkaimra venni, a hol én -születtem, s melyet a világkerekségén a legfőbbnek és legszebbnek -tartok. Igy váltakozott beszéd beszéd után, mig végre a hajnal -fénye tört keresztül az erdőség lombjain. Mikor egészen megvirradt, -mi is nyergeltünk, hogy Heftenből Szári felé, Mazendran fővárosa -felé vonuljunk. Nagy szomorúságunkra itt végeszakadt a pompás -országútnak, s a <span class="pagenum"><a name="Page_324" id= -"Page_324">-324-</a></span> mily jó ez volt eddig, ép oly -kimondhatatlan rosz lett az, melyen ezután haladtunk. Majd holmi -nyomorúságos töltéseken vonultunk végig, melyek beláthatatlan -mocsárok közepette, vékony szalagocskák gyanánt kanyarognak, majd -csak félig kiszáradt mocsárokon keltünk át, hol mind az ember, mind -az állat csak lejtve-szökve juthat keresztül, s az a gondolat, hogy -egyetlen hibás lépés a kevésbé szilárd helyre intézve, az embert -feneketlen sárba ejtheti, minden inkább volt, csak kellemes -nem.</p> -<p>Két órai haladás után megint erdőségbe jutottunk, melybe alig -léptünk be, s már is erős czitrom- és narancsillat ütött meg -bennünket, s csakugyan sok helyütt e déli gyümölcsöket termő egész -kertekre akadtunk. A sárga gyümölcs gyönyörűen vette ki magát a -tündöklő zöld lombozat között, s a fák oly dúsak valának, mint még -semmi egyéb gyümölcsnél nem láttam eddigelé, s majdnem minden ágat -egy-egy támasznak kellett tartania. Közel az ilyen kertekhez négy -erős oszlopon álló négyszögletes házacskák emelkedtek, az -ültetvényesnek és tulajdonosnak házai, ki csak is jó magas létrán -juthat házába. Midőn e különös épitészet okát kérdezém, azt nyertem -feleletül, hogy részint a talaj nedvessége, részint a rovarok -roppant száma lehetetlenné teszik a földön lakást; s csak egy pár -lábnyi magasságban legyen is az ember a föld fölött, az álom már is -sokkal könnyebb, s a levegő sokkal egészségesebb. „Semmi sem -tökéletes a világon – monda társaságunk egy kegyes zarándoka – -minden rózsának meg van a maga tövise, s ha e paradicsomszerű -tájéknak sem rovarai, sem nedvessége nem volnának, ezek az eretnek -siíták még azt képzelnék, hogy ők már e földi életben elnyerték a -paradicsomot.“</p> -<p>Egyébiránt itt is úgy találtam, hogy Mazendran lakójának -<span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span> beteges külszine, igen nagy ellentétben -áll szülőföldének gazdag természetével. S ha azt kérdém ezen -emberektől, ha ugyan itt művelik is kertjeiket, de lakhelyeiket -mért nem teszik át máshová; nagy csodálkozásomra mindenütt azt -hallottam válaszul: hogy az erdő, bárha egészségtelen is, -mindazáltal jó erősség gyanánt szolgál az ember-rabló turkomanok -ellen, kiktől e vidéken, a sík, szabad tájon, senki sem tudná magát -megvédelmezni.</p> -<p>Ali Abbad falunál, falunál – mondom, – bárha alig áll többől -nehány háznál, megállapodtunk és reggeliztünk. Utitársaim neki -mentek a narancsfáknak s nehány fillérért szabad volt annyit -enniök, a mennyit csak birtak; s mégis oly mohón fogtak hozzá, hogy -az első darabokat héjastól együtt nyelték le. Az ő hazájukban ennek -a gyümölcsnek csupán nevét ismerik, s az ali-abbadi reggelire, -bizonyára holtuk napjáig meg fognak emlékezni. Én ezen közben, mint -rendesen szoktam, most is a persák közé vegyültem, s figyelemmel -hallgatám a kormányzóról, sahról, vagy a turkomanokról szóló -beszélgetéseiket, s minthogy a többi között az is értésemre esett, -hogy Seh Taberszi, a Bábik hirneves erődje – vagyis azon vallási -rajongóké, kik egy időben az egész vidék rémei valának, ugyancsak e -tájon áll; különös örömmel hallgattam néhány szemtanúnak ezen hires -fanatikusok harczairól szóló előadását. A Bábik felekezete -csakugyan nevezetes tünemény Persia müvelődés történelmében, s -minthogy e hirhedt próféta fel és letünése érdekelni fogja a hazai -olvasót, itt egy kis kitérést akarunk tenni, s mig a karavan nagy -csendesen vonul Szári felé, elmondjuk, ki volt az a Báb, hogyan -jutott oly nagy hírre s hogyan kellett elvesznie.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_326" id= -"Page_326">-326-</a></span></p> -<h4><i>Báb és Bábi-k.</i></h4> -<p>Sirazban 1843 táján egy fiatal mollah élt, kinek neve: Mirza Ali -Mohamed, ki éles elméje, a szent könyvekben való jártassága, -kellemes külsője, csengő hangja és szép szónoki tehetsége által -igen korán kitünt ismerősei körében. Mindezen tulajdonokhoz még az -is járult, hogy ő mint szeid, származását egyenes ágon vezeté le a -próféta családjától, s azon kettős tisztelet, melyben személye és -tehetségei folytán részesült, az ifjú mollahnak már természettől is -felhevülésre hajlandó kedélyét, önbálványozással és -magatúlbecsülésével tölté el. Nem elégedvén meg a tanulmányok -szokásos folyamatával, miket a persa hittanulóknak végezniök kell, -már korán Rumuzat-tal, azaz: titkos tanulmányokkal foglalkozott, -sokat érintkezett Gebrekkel, hindukkal és örményekkel, s minthogy a -dolgok régi állásával nem volt megelégedve, mindig ujabb és -rendkivüliebb dolgok kutatásába mélyedt, s minthogy nagyságának -képzeletében tehetségei valami rendkivüli terményeivel akart -előlépni, a heves vérű délszülöttet az az eszme foglalkoztatá -kezdettől fogva, hogy ő az Iszlam vallásos épületét halomra dönti, -annak helyébe uj hitet állit, s ezen új tannak ő lesz a prófétája a -világ előtt. Hogy az ilyen tervvel nem könnyűség az iszlamita -keleten fellépni, azt mindenki előre is sejtheti, s ezt Szeid Ali -Mohamed is igen jól tudta. Hogy bekövetkezendő hatalmát -megalapíthassa, nem volt szabad kegyes és lelkes siíta hirét már -előre elvesztenie. Sok ideig szigorú asceta-életet élt, Mohammedet -és az Imamokat legmélyebb tisztelete tárgyaiul tartá, s hogy még -inkább olyanul tündököljön, mint a kit Isten lelke különösen -ihletett, még Mekkába is elzarándokolt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_327" id="Page_327">-327-</a></span> Onnan -Bagdadba ment, hogy az ottani környéken levő, s a siíták által -szenteknek tartott helyeket meglátogassa. Útközben, volt gondja rá, -hogy földiei közül mindig egy-egy kiváncsi csoportot gyüjtsön maga -köré. Mondják, hogy lelkes szónoklatának csodás hatása volt, s hogy -sokan, a kik a végett mentek hozzá, hogy általa az Iszlamra -tanittasanak, szavainak hatalma által annyira félre vezettettek, -hogy lelkesedésük hevében alig vették észre miszerint a mollah, a -helyett hogy vallásukban megszilárdítaná, még inkább el is -téritette őket attól. Midőn a Tigris partjairól visszatért -szülővárosába, utitársai, kik egyszersmind első követői is valának, -nagyszámú proselytát szerzettek tanainak. Uj vallás alapitásáról -még szó sem volt nyilvánosan. Még csak az járt ajakról ajakra, hogy -Hadzsi Ali Mohamed igen gyönyörűséges dolgokat beszél. Házát a -hallgatók szünet nélkül ostromolták, az utczákon mindig úgy jelent -meg, hogy a lakosság különböző osztályainak egész tömege kisérte, -mollahk, kézmüvesek, parasztok stb. s a mint Sirazban hallottam, ez -időben nem is az általa alapitandó valamely uj vallás eszméje, – -mint inkább találó logikája, melylyel egyéb mollahk visszaéléseit -ostorozá, s a szent irás némely kétes helyeinek merész magyarázata -volt az, mi az egész világot foglalkodtatá. Hogy ezen mollahk nem -sokára legveszedelmesebb ellenségeivé váltak, ezt előre nagyon -könnyen el lehet gondolni, általuk ámitónak neveztetett, mint -eretnek megvettetett, a mi azonban őt, a maga felekezete előtt -annyival is inkább tisztelet tárgyává tette, minthogy az uralkodó -Mollahkat Persiában nem nagyon szeretik, s midőn több nyilvános -disputatióban Sirazban, az ulema-világ legelőkelőbb tagjait -páratlan ékesszólásával legyőzte, s ezen diadal neki a -győzhetetlenség pálmaágának <span class="pagenum"><a name= -"Page_328" id="Page_328">-328-</a></span> fensőbbségét megszerzé: a -mi rajongónk csakhamar nyilván szint kezdett vallani igazi czélja -és szándékai felől. Kimondá, hogy nemcsak a sirazi mollahk, nemcsak -az iráni mollahk, hanem az Iszlam minden mollahja tévedésben él, s -hogy az igaz hit gyémántja az ő birtokában lévén, ő azt nem sokára -úgy fogja ragyogtatni, hogy annak tündöklése az igaz hivőket a -legtávolabb országokból is hozzá vezetendi, s az ellenkezőket -vaksággal fogja megverni. Sőt még annyira is ment, hogy egy -alkalommal a mindenható s közte levő viszonyt vázolván, lángra -gyúlt tanitványai előtt, arab nyelven felkiáltott: „Hu el ilm, ve -ena babi hi!“ „Ő a tudomány és én az ő kapuja!“ azaz: ha ti ő -hozzája akartok jutni, csak én általam tehetitek. S minthogy ő -magát a Báb (kapu) melléknéven nevezé, ez lett nem sokára bevett -nevévé mások ajkain is, s most már tanainak követői is Bábi-nak -hivattak.</p> -<p>Valóban különös, hogy a persák, kik külsőleg oly lelkesűlt -mohammedanoknak látszanak, s kik különösen a maguk felekezetéhez -oly rendkivüli fanatismussal ragaszkodnak: az uj prófétának, az ő -előbbi hitelveikkel oly merőben ellenkező tudományát oly vakon -elsajátíthaták; s ugy hiszem, ez is megbizonyitja oly sokszor -kimondott nézetemet, hogy a persák minden külső bigottságuk -daczára, a kelet leggyengébb hitű mohammedanjai. Könnyen izgatható -kedélyük mind abban a mi uj és rendkivüli, a legnagyobb élvet -találja, s habár csak igen kevesen érték is a bábi-tudomány -lényegét, s talán abba bele sem akartak mélyedni: mindamellett -mégis buzgó követőivé lettek, őt földöntúli lénynek tekinték, s -Hazreti Ala (Legfőbb magasság) czimmel tisztelték meg.</p> -<p>A sirazi hatóság, mely Báb fellépését sokáig ártatlan tréfának -tekinté: csak akkor ébredt eszméletre, midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> amannak -már tekintélyes hatalma volt. Mirza Huszein Khan, a kormányzó, az -egyházi tekintélyekkel együtt elhatározá, hogy az ügyek állásáról -jelentést teend a teherani udvarnál, hol, természetesen, a -legfeketébb szinekkel rajzolák mindazon veszedelmeket, melyek az -eretnek Szeid fellépése által, az igazi vallást fenyegetik. Azonban -Báb, ki erről csakhamar tudósítva lőn, cseppet sem jött zavarba. Ő -is írt egy levelet a királynak és minisztereinek, s keserű -panaszokra fakadt az ulemák romlottsága felől, s azt mondá, hogy ő -isteni küldetés által van arra felhiva, ezen a bajon segíteni. Jól -tudja ő, hogy ellenei sok küzdelmet fognak támasztani ellene, de ő -bízik ügye igaz voltában, melyért mind ő, mind követői, ha kell, -életüket szivesen feláldozzák. Az időben a gyenge Mehemed sah -uralkodott, vagyis jobban mondva minisztere Hadzsi Mirza Agaszi, -kinek bizarr vallásos eszméire, a szofi-sághoz való ragaszkodása s -a Gebrek iránt viseltetett barátságra az igazi müszülman világ a -nélkül is ferde szemmel nézett. A mint előre látható vala, ezen -miniszter a mollahk minden vádoskodása daczára a sirazi Szeidet -nemcsak hogy szigorúan meg nem feddette, hanem – a mint sokan -állitják – titokban még pártfogása alá is vette. A helyett, hogy -eltették volna láb alól, csak házi fogsággal bünteték, a mely -engedékeny bánásmód követőit a legnagyobb örömre gerjeszté, s azok -száma napról napra tetemesen növekedék. Maga Báb is sokkal -világosabban és nyiltabban szólt ezután missiója felől, s tanait -nem csak a maga körében hirdeté, hanem szétküldött apostolai által -az ország minden részében terjeszteté. Ez utóbbiak közül, kivált -egy bizonyos Huszein Busrevie nevű mollah tünt ki, mint a kinek -jeles képességeit, ellenségei maguk is elismerték. Sirazba -Khoraszanból jött, hol ifjusága éveit <span class= -"pagenum"><a name="Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> -vallástudománynyal és casuistikával tölté, a „legfőbb magassággal“ -megismerkedett, és csakhamar legtevékenyebb és legbuzgóbb segédévé -vált. Visszautaztában nyilvánosan is fellépett Iszfahanban, s mind -ott, mind Kasanban, úgyszinte Teheranban is annyi lelket téritett -megához, s oly annyira felgerjeszté mindenek figyelmét, hogy az -utóbbi helyen maga a király is szólni kivánt vele. Mind ezt, mind -pedig minisztereit hasonlókép meg akarta tériteni, főnökének -vallástanát elébük terjesztvén. Gobineau gróf beszéli, hogy a többi -között arra is czélzott, miszerint Iran és Európa között mindig -szorosabbá és szorosabbá füződvén már az egymást összekapcsoló -viszonyok, szükség van e vallásra, minthogy a nyugattól elszakasztó -olyas eszmékről, minők például a frengik megvetése, mint -tisztátalanoké, a soknejűség stb. illendő immár lemondani, s hogy -ugyanezen gondolatok Közép-Ázsiának már három nagy uralkodóját, u. -m. Sah Akhbar nagy mogult, Sah Iszmaelt és Nadir Sahot is -foglalkoztaták. Báb nem akar egyebet, mint ezt a fusiot, s ha a -király őt pártfogása alá veszi, önmagát halhatatlan hírrel fogja -koronázni. Mehemed Sah, mint telivér keleti ember, ki előtt a -„laisser aller“ elve volt a legkedvesebb, egészen más dolgokért -epedt, mint a mikre őt a mollah serkentgeté. Legnagyobb gondja az -volt, hogy az őt gonoszul gyötrő köszvény fájdalmaitól -megszabaduljon, aztán nyugalmat élvezhessen, s igy a nélkül, hogy -Báb fellépteért valami nagy haragot mutatott volna, Mollah Huszein -nyugtalanító szavai elegendők valának arra nézve, hogy ennek -kijelentessék, miszerint ha abban a nyomban minden követőivel -együtt el nem tisztul Teheranból, bizonyára pórul jár. Távozott -tehát, de a tapasztalt ellenzés csak növelte még buzgalmát, s -bárhol jelent legyen <span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span> meg az országban, szavainak hatalma -mindig sokat hóditott meg az új tudomány számára. Báb után őt -tekintették második főszemélynek, s csakugyan nem sokára a „legfőbb -magasság helytartójának“ neveztették el.</p> -<p>Ezenkivül még más két főmunkatárs is volt. Az egyiknek neve -Hadzsi Mohamed Ali Balfurusi (azaz: Mazenderanból, Balfurusból -való), a másik pedig egy kazvini nő, kinek eredeti neve Zerin -Tadzs, Báb által Gurretül Ain (szemkápráztató)-ra változtatott. Ez -utóbbinak szépségéről és szellemi tehetségéről csodákat beszélnek. -Egy mollah leánya volt, s már korán foglalkozott theologiával, ki -midőn az új próféta tanait megismeré, legbuzgóbb követői egyikévé -lőn. Daczára atyja, nagybátyja és férje minden esdeklésének, magát -az új vallás hivének vallotta, nyilvános helyeken fátyol nélkül -jelent meg mindenütt, s a merre csak járt, mindenütt azon tanokat -hirdeté, melyek őt át meg át hatották. Az irani iszlam-világban ez -szokatlan tünemény volt. A szép fiatal asszony, ki nemcsak müvelt, -hanem valósággal tudós, ki fátyol nélkül jár szerte, de a mellett -ritka erényes, tiszta jellemű: mindez oly feltünő volt, miszerint -nem csoda, ha apostolkodásának rendkívüli eredménye lőn.</p> -<p>Ők hárman egész Iran megtéritését feloszták maguk között, s -valóban bámulatraméltó, hogy a kormány mind Mehemed Sah utolsó -éveiben, mind Naszr eddin trónralépte kezdetén, oly nyugodt szemmel -nézte, hogyan aknázza alá Báb egész Persiát agitatorai által; -hogyan veti a meghasonlás üszkét nemcsak a nép és hatóság közé, -hanem egy és ugyanazon család különböző tagjai közé is, sőt hogyan -készíti elő, mily kényelmesen, egész Irant egy nagyszerű -forradalomra. Az első nyilvános zavargás Khoraszanban tört ki. Ott -Mollah Huszein állt <span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span> az áttérittettek élén, s bizonyára igen -sok dolgot adott a hatóságnak, mely különben is a fellázadt Szalar -leküzdésével vala elfoglalva. Mesedben és Nisaburban utczai harczra -is került a dolog. A bábik, azon pillanattól kezdve, melyben az új -tant felvették, annak egyszersmind legelkeseredettebb védelmezőivé -is váltak; s nem egy mollah vagy kereskedő, ki eddigelé fegyvert -jóformán sohasem fogott kezébe, az új vallás iránti lelkesedése -folytán, egészen bátor harczossá változott. Azonban Korasszanban -Mollah Huszein Busrevinek még sem lehetett nagy kilátása, valami -igazán tetemes pártot szerezhetni. Mazendran hegyvidékére vonult -tehát hiveivel együtt, hol törekvéseit fényes süker koronázta. -Ugyanis alig töltött ott nehány hetet, s oly roppant néptömeg -sereglett körébe, hogy a kormányzó Khanler Mirza, a tartomány -további védelmére képtelen levén: Teheranból kényszerült segedelmet -esdeni. Az új vallás követői ellen egészen rendes háború lépett -folyamatba. S bárha a hadi szerencse mindig a vallásos rajongók -részén volt is, mindamellett a túlhatalom visszavonulásra -kényszeríté őket; de Mazendran, mint erdős, hegyes tartomány, nagy -bőségében lévén a rejtekhelyeknek, az üldözöttek a Szari és -Balfurus közt vezető út menti Seikh-Taberszi nevű bucsújárási -helyet választák ki erősségük gyanánt. Árkokat vontak körülötte s -rövid idő alatt annyi élelmi szerrel ellátták a bábik magukat, hogy -a leghevesebb ostromot is jó ideig kiállhatónak itélték. Innen -szakadatlanul űzték a tartományban térítéseiket. Mollah Huszein -Busrevi és Mohamed Ali Balfurusi, a két fővezér, fáradhatatlan volt -a maga buzgalmában, s csudákat beszélnek azon vak engedelmességről, -melylyel alattvalóik minden parancsokat teljesíték. S midőn utóbb -körülvétettek és a <span class="pagenum"><a name="Page_333" id= -"Page_333">-333-</a></span> heves ostrom alatt sokat kellett -szenvedniök, a határozottságnak és halálmegvetésnek oly fényes -példáit mutaták közülök sokan, minőkre a keletieket csakis a -lelkesültség teszi képesekké.</p> -<p>Emir Nizam erélye folytán, ki Naszr ed din Sah trónralépte -alkalmával a nagyveziri tisztet tölté be, nagyobb számú hadsereg -vonult Seikh Taberszi megvételére. – Eleinte a bábik nehány -szerencsés kicsapást tettek a várból, melyek alkalmával rémitő -pusztitást vittek véghez a persák között. Mazendrandban még mai -napig a legrémitőbb szinekkel festik azon kegyetlenségeket, -melylyel az ilyes küzdelmek alkalmával, a felek egymással bántak. -Végre a félőrült Bábik száma mind jobban fogyott, maga Mollah -Huszein Busrevi is elesett a csatában, a megmaradottak pedig, -éhségtől gyötretve, még egy kétségbeesett csatát kisérlettek meg, -igy sikerült aztán a királyi hadseregnek e fészket bevenni, mely az -egész vidéknek réme volt, – de az út csak a fanatikus védelmezők -holttestein keresztül vezetett az erődbe.</p> -<p>A mig a mazendrani küzdelem egész Irant a legnagyobb -feszültségben és kiváncsiságban tartá, maga Bab sirazi házában élt, -a kormány rendeletéből, elvonultan; nem társaloghatott jóformán -senkivel, ha csak földöntúli szellemekkel nem, mint övéi álliták, s -most már valóban ő maga is igaznak hitte missióját, mert vajon nem -eléggé csodálatos-e, hogy a mig ő csendben elvonultan él, tanai az -egész országban, a lakosság minden osztályánál napról napra jobban -terjedeznek. Nemcsak pórok, hanem Mollahk is, kiváltképen pedig -nagyszámú Szeid csatlakozott az uj tudományhoz, sőt a Persiában -lakó zsidókat is nagyban érdeklé. Szerencsés fejlődésére nézve igen -sokat <span class="pagenum"><a name="Page_334" id= -"Page_334">-334-</a></span> tett, hogy mindjárt kezdetben olyan -erélyes férfiak álltak az ügynek élén, mint Mollah Huszein Busrevi, -ki magával a királylyal is szembe mert szállni, s a királyi -csapatok gyakori megveretése, az új tannak legbeszédesebb -csodatette volt.</p> -<p>Alig fojtatott el Mazendranban a lázadás lángja vérpatakokkal, -midőn a küzdelem, még pedig nem kevesebb elkeseredéssel, az ország -más helyén is megkezdetett. Ezen hely pedig Zendsán vala, a népes -Khamsza kerület fővárosa, hol Mollah Mohamed Ali Zendsani a -lakosságot ép oly bámulatraméltó erélylyel izgatá fel előbb az -ottani kormányzó, utóbb a Teheranból jövő nagy sereg ellen, mint -Mazendránban másik hitsorsosa. Még mai nap is láthatók a pusztulás -nyomai, melyet ezen küzdelem Zendsanban minden irányban -terjesztett.</p> -<p>A Bábik a most nevezett város czitadellájába vonultak, s bárha -jobbára békés polgárokból lettek katonákká, hihetlen elkeseredéssel -harczoltak, bátorságuk valóságos csodákat tett, mig végre a királyi -sereg túlszáma által nyomottan, a kétségbeesés utolsó küzdelmeit -vívták. Egy ilyennek alkalmával Mollah Mehemed Ali veszélyesen -megsebesült, s midőn több napi súlyos szenvedés után végét -közelíteni érzené, ügyfelei főbbjeit halálos ágya körül gyüjté még, -s ágyúdörgés között adta ki nekik utolsó parancsait. „Felhivta őket -– beszéli Gobineau gróf – hogy az ő veszte el ne csüggeszsze őket, -mindvégig maradjanak meg híven az ügy mellett, s álljanak ellen -minden támadásnak. Bebizonyitá nekik még azt is, hogy ez nem leend -valami nagyon drága árú hőstett, mert ő maga negyven nap mulva -ismét fel fog támadni, s a halál nekik sem lesz sokkal keserűbb. -Mosolyogva inté a körülállókat, legyenek vidámak, mert – a mint -mondá <span class="pagenum"><a name="Page_335" id= -"Page_335">-335-</a></span> – ilyes ideiglenesen tartó balsorsban, -semmit sem szabad olyannak tekinteni, a mi az embert valóban -elszomoríthatná. Ilyen szavak között adta ki lelkét.“ Öltönyöstől, -oldalára kötött karddal temettetett el. De a hadsorokon csakhamar -észre lehetett venni az ő hiányzását. A királyi hadsereg mindig -több és több tért nyert, s a Bábik fanatikus követői végre is -fegyverletételre kényszerültek, s bárha nekik kegyelem igértetett, -kegyetlenül levagdalták valamennyit.</p> -<p>Egyéb helyeken is voltak holmi kisebb jelentőségű kitörések, de -Persia akkori erélyes főminisztere elérkezettnek látta az időt, -hogy a baj gyökeresen megorvosoltassék. A sirazi prófétát saját -házában elfogták, s előbb a gilani Csejrek erődbe vitték, honnan -azonban két legbuzgóbb hivével együtt Tebriz várába záratott. Itt -eleinte a város legelőkelőbb s legtudósabb Mollahknak gyülekezete -elé idézteték, kiknek az volt feladata, hogy tanait czáfolják meg, -tekintélyét ezáltal semmisitendők meg a nép előtt. Báb a lángész és -lélekjelenlét fényes bizonyságát adta a heves vitatkozásban, -azonban minthogy őt kiáltó tévedéséről meg kellett győzni, nem -használt semmit minden ügyekezete, s mint eretneket, ámitót, s a -király és vallás ellen lázitót, halálra itélték. Hogy a világ -meggyőződjék a próféta halandósága felől, kivégeztetését a lehető -legnyilvánosabban akarták végrehajtani. Két hű tanitványa kisérte -utolsó utján. Az egyik, Aga Szeid Szerveizi a kinok gyötrelmétől -kimerülten földre rogyott és keservesen sírt. Kegyelmet igértek -neki, ha megtagadja hitét és Bábot gyalázó bántalommal illeti. Ő, -fájdalmai által meggyőzetve, megfeledkezék magáról, s urának szemei -közé köpött, – mire aztán szabadon bocsáttaték. Teheranba menekült, -de utóbb <span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span> megbánván ekkori gyengeségét, még -sokkal dühösebb bábivá lett, s a legborzasztóbb kinhalállal kellett -elvérzenie. A másik tanitvány egészen állhatatosan megmaradt -mellette s ura mellé állittatott egy falhoz, hol mindakettőnek -golyó által kell vala meghalniok. Mindketten kötelekkel voltak -odakötözve, de ki irja mindenek bámulatát, midőn egy egész -századnak, a két halálra itélt ellen irányzott tüzelésére, a -füstgomolyból maga Báb, a próféta egészen sértetlenül előlépett. A -golyók, majdnem hihetetlen módon mindazon köteleket szétszaggaták, -melyekkel ő oda volt kötve, s még pedig olyan módon, hogy őt magát -egyetlen egy sem érte, s minthogy a távolban egy őrházat látott, -nagy gyorsasággal abba menekült.</p> -<p>Ha Bábnak ebben a pillanatban elegendő jelenléte van, s midőn az -egész tömeget – melyben bizonyára követői is valának – a legnagyobb -csodálkozás fogta el, ha ekkor szabadulását valamely isteni -csodának tulajdonítja s a körülállókhoz beszédet intéz: semmi -kétség, hogy sem a katonaság, sem a király, sőt a világ semmi -hatalma sem merte volna őt ujra a halál elé állítani. Azonban az -utolsó órának kinjai minden lelkiéberségétől megfoszták; -elfogatott, ujra megkötözteték s bárha alig lehetett embert -találni, a ki másodszor is rá lőjjön, mindazáltal a második -tüzelés, mégis azonnal véget vetett életének. Összeroskadt, s hogy -a nép csakugyan meggyőződjék az egyén azonossága felől, holttestét -három napig hurczolták szerte a városban.</p> -<p>Báb meghalt ugyan, de követőinek tüze nem lohadt le az ő -elestével, sőt inkább ujabb s még hevesebb lángra gerjedett, az -elesett vértanú iránti szeretettől és a gyilkosok elleni -boszúvágytól.</p> -<p>A fiatál király, Naszr ed din Sah, kit minden oldalról -<span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span> ösztönöztek a Bábik erélyes üldözésére, -csakugyan minden kigondolható kegyetlenséget is alkalmaztatott -ellenük, mi amazok boszúvágyát is még inkább felizgatá, elannyira, -hogy a király alig szabadulhatott meg egy veszélyes merényletből, -melyet nehány elhatározott Bábi személye ellen megkisérlett. Időről -időre még most is merülnek fel hirek egyes összeesküvésekről és -merényletekről, melyeket ezen rejtett felekezet tagjai intéznek, s -csak a legkisebb gyanú is elegendő arra, hogy egész családok -kiirtassanak. Egy bizonyos Szuleman Khan kivégeztetését még maguk a -persák is hallatlan kinzatásnak nevezik. Ez, kire rábizonyodott, -hogy az összeesküvésnek feje: halálra itéltetett. Jó testes ember -volt, s előbb négy vágást tettek mellébe, melyekbe egy-egy égő -gyertyát helyeztek, s addig vezették körül a Bazaron, mig a -gyertyák viasza leégvén, azok kanóczai, a halálraitéltnek testéből -szivárgó kövérséget kezdék égetni. Tüzes patkókat vertek aztán -meztelen lábára s ekkor ismét vezetni kezdék; végre egyenkint -kihúzkodták fogait, s félhold alakban megint beleverték -koponyájába, s csak ekkor halt meg. Nemcsak férfiak és aggastyánok, -hanem még nők és gyermekek is voltak, kik a bábi-tanért, rendkivüli -stoicismussal szenvedték el a halált. Sokat meg akartak menteni, -őket a vallott elvek megtagadására serkentvén, de csak igen ritkán, -vagy épen nem sükerült egyetlen tagot is megtántorítani. A halált, -mely az ő fogalmaik szerint az életnek kivánatraméltó örvendetes -vége, csak egy mulékony álom, melyből nemsokára felébrednek: minden -kitelhető módon keresték, s túlboldogoknak mondák azokat, „kik -szellemi főnökük által oly eszközökül választattak, hogy áldozatuk -által a vértanúság koronáját nyerheték.“ <span class= -"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span></p> -<p>Miután oly sokat beszéltünk magukról a bábikról, az olvasó -méltán követelheti, hogy említsünk némelyeket azon törvénykönyvről, -vagyis azon tudomány szelleméről, mely oly rövid idő alatt annyi -hivet számlált, s melyhez titokban – minden kiirtási kisérlet -daczára – még ma is oly sokan ragaszkodnak Persiában. Ott létemkor -sokat hallottam ezen új szekta kanonáról (törvénykönyvéről), melyet -Báb maga szerzett, s melynek egy hiteles másolata a teherani -királyi könyvtárban őriztetik. Ujabb időben – mondják – Pétervárra -is vittek egy lemásolt példányt. Egyes magánosoknál nem igen lehet -szó az ilyes példányok létezéséről, mert annak birása elegendő -lenne, hogy az illető tulajdonos bábinak tartassék, a mi rá nézve a -legnagyobb veszedelmet hozhatná, s igy nem is dicsekszik senki -annak birtokával. S igy, valamint maguk a könyvek titokban -tartatnak, az egész új tudomány fölött is a bizonytalan ismeret -köde borong. Némelyek azt állitják, hogy Báb, kommunismust vallott, -a korant tagadá és az Iszlam minden institutióját rakásra döntötte. -Mások még tovább mennek s azt beszélik, hogy ő az ó persa és a -keresztyén vallás közötti álláspontot foglalta volna el, előttem -azonban az a versio látszik leghitelesebbnek, melyszerint Báb a -Mohammed által felállított prófétai sorozatot helybenhagyván, tőle -csak annyiban tért el, hogy az arab vallás-szerzőt nem tartja a -legutolsó prófétának, hanem a meg-megújuló isteni küldetéseket -szükségeseknek itéli, s minthogy az emberiség Mohammed óta ismét -alásülyedt a bűnök nagy tengerébe: Isten szükségesnek látta épen őt -bízni meg a tanitás és javitás küldetésével.</p> -<p>Mint próféta, az isteni személyiség tulajdonait kezdi -részletezni, mely értekezése arról tesz tanuságot, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_339" id= -"Page_339">-339-</a></span> keresztyénekkel és Gebrekkel sokat -érintkezett. Azután átmegy a mai társadalom institutióira, melyek -vezetését bizonyos számú papokra kivánja bizni. Templomai -nincsenek, kivéve a bábi-tanért elhalt vértanuk sirjait. Kihagyja a -Kible-t is, vagyis azon pontot, melynek parancsolata szerint az -imádkozónak Mekka vagy Jerusalem felé kell fordulnia. A bábiknak -nem szükség a szeszes italokról vagy más az Iszlam által tiltott -eledelekről lemondaniok, egyszóval menttek mindazon külsőségektől, -melyeket Mohammed szigorúan megtartandó parancsokképen irt követői -elé. Igen szigorú a nem-bábik ellen. Azoknak mit sem szabad -birniok, s azért tőlük mindenüket el kell venni, a mi bizonyára egy -legfőbb magnes volt a kincs-szomjas iraniak előtt. A zsákmányban -csak a nép és a papság osztozik, a király és a hatóság igen -alárendelt szerepet játszanak. Adót vagy más egyéb contributiót nem -kell fizetni. Nem érdektelenek a házasságról szóló parancsolatai, -melyet mindenkinek szigorú kötelességévé tesz, s habár megengedi is -a férfiúnak, hogy második nőt is vehet magának, azt senkinek sem -tanácsolja s a többnejűséget általában igen veszedelmesnek tartja. -(Állitólag ezen törvényekben kell annak okát keresnünk, hogy oly -sok nő vált követőjévé), ezeknek azt is megengedé, hogy fátyol -nélkül járjanak. Szabad nekik a férfiakhoz hasonlóan bárhol is -nyilvánosan megjelenniök s általában mindazon előjoggal birnak, -mint amaz előbbiek.</p> -<p>A jónak és rosznak, a bizarrnak és bámulatraméltónak tarka -keveréke tehát, mit a Bábik szent könyve magában tartalmaz. Az -úgynevezett Kanont (törvénykönyvet) közelebbről nem láthatám s igy -e hiányos jegyzetek, melyeket most adtunk, részint az egyes persák -tudósitásaiból <span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span> merítettek, részint pedig Gobineau „Les -religions et les philosophie dans L’Asie centrale“ czimű könyvében -is feltalálhatók, azon a helyen, a hol Bábról emlékezik. Reám -legalább az egész Báb és tudománya, bármely egyéb hatást tett, csak -a komoly szándékú reformatióét, csak a valóságos lelkesülés -eszméjét nem. Évek során át érintkezvén a keletiekkel, úgy -találtam, s ezen lapokban már többször ki is fejeztem, hogy náluk -igen nagy hajlam mutatkozik egyik túlságból a másikba esni. A mig -Konstantinápolyban időztem, ott is két ilyenféle próféta lépett -fel. A körültekintőbb török kormány haladéktalanúl elfogatta őket s -eltetette láb alól. Azon egész földrészben, mely az Iszlamhoz -tartozik, időről időre lépnek fel fölhevült elmék, kiknek fellengző -képzelmi tehetsége a közérdekeltséget egy ideig foglalkoztatni -szokta. A fejetlenség korszakában sokkal könnyebb nekik hiveket -gyüjteni, de a hol a kormányzásnak csak árnya is található, ott, -mint a fennálló rend megbontóit, haladéktalanúl megsemmisítik. S -minthogy az olyan szerencsés véletlenek, melyek egyik-másik próféta -vagy reformátor nevének megörökitését előmozdíthatják, nem igen -gyakoriak, s minthogy a keleti, minden pillanatnyi felindulása -daczára, mégis szivósan ragaszkodik a régi institutiókhoz: igen -könnyen elgondolható, hogy az ujonan felmerülő próféták müve, -ritkán éli túl önmagukat. „Oh a sors, a szeszélyes sors, hány -bolondot tett az már bölcs Salamonná, s hány Salamont, a világ -nevetségének és gúnyjának tárgyává!“ – mondja a keleti -példabeszéd.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Szári, mely a mocsáros vidék közepette emelkedik, már három -órányi távolságban látható vala, mindazáltal az az út, melyet egész -odáig tennünk kellett, nehézségeire <span class="pagenum"><a name= -"Page_341" id="Page_341">-341-</a></span> nézve ép oly -feledhetetlen marad előttem, mint az előbbi mazendrani.</p> -<p>Egy nappal előbb itt eső esett, s igy az agyagos talaj majd egy -lábnyira fel volt ázva, e mellett az út szünet nélkül mélyedések -vagy ásott csatorna partján vezetett, de mindig olyan földön, hogy -annak tapadós agyagja lovak és gyalogosok lábához úgy odaragadt, -miszerint minden lépten-nyomon meg kellett állanunk, patkót és -sarut tisztítani. Kimondhatatlan gyötrelem volt az. A szegény -állatok nem egyszer térdrerogytak a sikamlós ösvényen. Alig -egy-kettő jutott közülünk szárazon Száriba, egyik is, másik is -belehempelygett egypárszor a sárba, s midőn igy tetőtől talpig -sárosan bevonultunk a városba, épen sem csodálkoztam fölötte, hogy -a siíta persák hangosan felkaczagtak a sárral bemázolt kis szunnita -karavan láttára, s derültségük teljes mértékét érezteték velünk. Ez -akkor nyilvánult legjobban, mikor a karavanszerajba bevonultunk. -Egy csoport utcza-gyerek kelt nyomunkban s minden kigondolható -gúnyszavakkal és kiabálásokkal kisért egész a kapuig, melyen át -eltüntünk. Azonban, bárha nyilvánosan gúnyoltattunk is, mégis -észrevettem, hogy a bazárban nehány veres-csíkos öltözetű s különös -fejdiszű férfiú állt meg, s felemelt kezekkel, tiszteletteljesen -tekintett ránk. Ezek esetlegesen épen itt időző turkománok valának, -kik a szent földről ép most érkező szunnita hitsorsosaiktól -mindjárt első kézből Fatihát (áldást) akartak nyerni. Alig -töltöttünk egy órát a karavanszerajban, midőn közülök többen -személyesen megjelentek s magunk számára élelmi szerekből, -paripáink számára abrakból álló gazdag ajándékokat hoztak. Közülök -egyik előttem is tisztelgett, s midőn ott láttam magam előtt a -legelső turkománt, egész Persiának <span class="pagenum"><a name= -"Page_342" id="Page_342">-342-</a></span> ezen ijesztő rémét, -őszintén be kell vallanom, hogy vendégem, minden kegyes -türedelmessége daczára, lehetetlen volt a meglepetés és elfogultság -egy bizonyos fokát nem tapasztalnom önmagamon. Egyéb társaim -példája nyomán indulva, áldást mondtam reá, a mit nehány frankot -érő adománynyal jutalmazott. Csodálkozásomat Hadsi Bilallal is -közlém, ki örömtől csillogó szemekkel mondá: „Igen, efendi, -nemsokára megszabadulunk, odajutunk nemsokára hitsorsosaink, a -turkomanok földére, s a mennyi szégyen, becsmérlés és megvetés ért -bennünket a persák között, ott ugyanannyi tisztelet és kitüntetés -vár reánk!“ Nem csodálatraméltó-e, hogy a vigasztalás ezen szavai -igen kellemes benyomást gyakoroltak rám? A rövid incognitó e benső -viszony által, mely engem barátaimhoz csatolt, magamat is tatárrá -és szunnitává változtatott, s egészen megfelejtkezvén a sivatag -lakóinak oly sokszor hallott kegyetlenségéről és vadságáról, már is -forró vágyat éreztem magamban, minélelőbb turkomanok és szunniták -közé juthatni.</p> -<p>Száriban két napot töltöttünk. Utitársaim szamaraik eladásával -voltak elfoglalva, minthogy a következő állomáson már hajóra -kellett szállnunk, s igy az állatok átszállitása igen sok bajjal -járt volna. Ezen idő alatt én szerte jártam a városban, hogy a -nehány európai utazó által már megemlített azon emlékeket -megtekinteném, melyek állitólag még az iszlam előtti korszak -maradványai volnának. Nem találtam semmi egyebet, mint nehány -jelentéktelen dombot, s egyetlen kupolát, melyet Kumbezi Kaosznak -hívnak, mely azonban sem szépségére, sem régészeti nevezetességére -nem is hasonlítható a göklen turkomanok ugyanezen nevet viselő -kupolájához. Hogy Szári már a régi világban is bizonyára virágzó -hely lehetett, <span class="pagenum"><a name="Page_343" id= -"Page_343">-343-</a></span> ez a történelemből, kivált pedig -Firduszi Sahnamejából látható. Igy például, Mazendran lakosai -Kekaoszt sokáig fogva itt tartották, míg vitéz tábornoka Rusztem őt -utóbb megszabaditá. Igy, az ország nagyjait Efrasziab szinte -Száriba hozatá, sőt ez még a középkor elején is jelentékeny helyet -képezett. A földleiró Ibni Haukal mondja, hogy már akkor kormányzói -székhely volt. A mai várost sem terjedelmére, sem lakosai számára -nézve nem lehet nagynak nevezni. Bazárja egész Persiában a -legroszabbak egyike, s kereskedelme sem oly jelentékeny, mint a -minő lehetne, ha a mazendrani föld gazdag termékenységét -elgondoljuk. Mert bárha e most nevezett tartomány látja is el déli -gyümölcsökkel Éjszak-Persiának, Tatár- és Oroszországnak -nagyrészét, s bárha a czukornád itt igen jól tenyészik, melynek -vékony szálait az egész Iszlam-világ irótoll képen használja, s -bárha a ris túlságos gazdagon terem is: Szári lakóit mégis igen -szegényeknek kell mondanunk. A természet pazar bőségben osztja -ugyan áldásait, de mi haszna, ha utak hiányzanak, melyek a kivitelt -elősegíthetnék.</p> -<p>A siíta Persiából a szunnita Turkesztanba való átmenetelre -nézve, igen alkalmas szolgálatot tett a Szári- és Karatepeben levő -afghan-telepitvény, melyet Nadir Sah hozott ide, s mely ha nyelvét -meg nem tartotta is, szunnita hitét egész hűséggel megőrzötte. Ezen -község nehány legelőkelőbb tagja, mindjárt a megérkezésünket követő -napon vacsorára meghítt bennünket, s minthogy az előbb nevezett -faluból épen egypár kereskedő volt esetlegesen Száriban, egész kis -karavánunk azok gondviselésére bizatott. Visszatértükben magukkal -vittek bennünket, s mintegy két órahosszat igen jól kövezett -országúton haladtunk, maradványán Sah Abbasz azon <span class= -"pagenum"><a name="Page_344" id="Page_344">-344-</a></span> fennebb -említett útjának, mely Asztrabadba vezet. Onnan aztán balra -letérvén, mezőkön és réteken mentünk át, egy mocsárokkal s -ingoványokkal lepett úttalan vidéken, azon fekete halom felé, mely -a sikságon már jó távolról feltünt szemeink előtt, de jó késő -éjszaka volt már, midőn oda egészen kifáradtan megérkeztünk. Ha az -afghan-telepítvény nyomorúságos külseje már elegendőképen -meglepett, lakhelyeik szennyes és rideg belseje még -kellemetlenebbül hatott reám. Nem, mintha talán a persáknál sokkal -szegényebbek volnának: hanem az egész afghan nemzetnek jellemző -sajátsága s a tatárelemekhez való nagy vonzódása okozza csupán, -hogy a kényelem és tisztaság dolgában a persáknak oly sokkal -mögöttük állanak. Száriból idáig nyolcz óra hosszat tart a -lovaglás, s bárha e két helyet szakadatlan közlekedés köti is -össze, társadalmi viszonyaik között oly roppant különbséget -találtam, mintha legalább is száz mértföldnyi távolság választaná -el őket egymástól: s ezt a tapasztalatot igen sokszor lehet tenni a -keleten. Valamint a nappal, hosszabban tartó estszürkület nélkül, -hirtelen éjszakává lesz: épen így különböznek e socialis viszonyok -egymástól, minden fokozatosság nélkül. Az ember alig veszi észre, -hogy az egyik vagy másiknak határára érkezett, oly csekélyek az -átmenet nyomai.</p> -<p>Mig a turkoman partok mentén teendő hajózásnak – melyet -Közép-Ázsiáról szóló könyvem olvasója már ismer – szükséges -előkészületei megejtettek volna, mintegy önkénytelenül vágyam -támadt, a síkságon egy sétát tenni, honnan még egyszer -visszanézhettem a persa falvakra, s honnan a magaslaton fekvő -Esrefi nyaraló szemembe tűnt még. Ezen épület, melyet Sah Abbasz -nyárilak gyanánt építtetett a maga számára, az európai <span class= -"pagenum"><a name="Page_345" id="Page_345">-345-</a></span> utazók -által olyannak iratik le, mint a mely annak idejében ragyogott a -fénytől és pompától. Persia azon nagy királya a meleg nyári időben -rendesen ide szokott elvonulni, képzelem is, milyen jól eshetik az -az embernek, ha Közép-Iran égető hősége ellen, a Káspitenger -partjaira menekülhet. A várból jobbra és balra gyönyörű kilátás -nyílik Mazendrannak őserdők koszorúzta hegyeire és halmaira, az -előtérben pedig a Káspitenger kék hullámai, melyek az asuradai -keskeny földnyelvvel gyönyörködtetik a szemet. A palota utóbb -leégett s Nadir Sah épitteté fel ujból, s bárha a persák az itteni -szokás szerint most is <em class="gesperrt">Csil-Szutun</em>-nak -(negyven oszlopúnak) nevezik: Ouseley, felét is alig találta. A -kastély maga egy egészen közönséges, egyszerű épület, mely két sor -faoszlopon nyugszik. Csak a nagy kiterjedésű kertek méltók -különösen emlitésre. E hajdan oly pazarfényű királyi lak egyéb -részei egészen pusztulásnak indultak, s Irannak egyetlen fejedelme -sem választaná többé ezen helyet szórakozásaúl, mert a szemnek -legszebb gyönyörűsége, a tenger gyönyörű tükre, nem persáé többé! A -hajókon csak orosz lobogó lengedezik, csak ezek szelik át a -habokat, s a napot és oroszlánt viselő persa zászlónak el kellett -tünnie, s talán úgy, hogy soha többé ott meg nem fog -jelenhetni.<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= -"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a></p> -<p>Eközben a persa szárazföldről való elutazásomnak emlékezetes -reggele is bekövetkezett. Hideg, komor reggel volt ez, a felhőbe -burkolt ég, s a nem sokára megeredt eső öszhangzásba hozta a kopár -partvidék <span class="pagenum"><a name="Page_346" id= -"Page_346">-346-</a></span> nyujtotta szomorú képet a még sivárabb -bensőmmel. Egy a tengerbe ömlő kis patak partján ülék, melyen egy -kivájt fatörzsben a nem kevésbbé kezdetleges turkoman járműre -valánk szállandók. Tatár utitársaim szótlan levertséggel guggoltak -körülöttem, türelmetlenül várva a kis csonakot, mely egymás után -hordá őket a hajóra. Én maradtam utolsónak. – Minden pillanatot, -melylyel Persiától való végleges elválásomat halaszthatám, -nyereségnek tarték én, és midőn a hajóslegény legutószor jött, hogy -engemet vegyen föl, ugy tetszett nekem, mintha valamely -legkedvesebb tárgy végső öleléseitől akarna fölragadni. Még egy -pillantást, egy mély fájdalmas, egy könytelt pillantást veték az ég -könyeitől áztatott tájra, mialatt kimondhatlan, leirhatlan érzelmek -hatották át bensőmet.</p> -<p>Félelem vagy öröm, megbánás vagy remény, a siker vagy -szerencsétlen vég előérzete volt-e az, mi megindulásomat okozta, -bajosan tudnám megmondani ma. Kitűzött czélom Rubiconát átléptem -volt, és a pillanatban, midőn a csolnak a tengerbe siklék, oly utra -keltem, a hol senki sem mondhatá meg, vajjon sorsom a csalfa -hullámokon át biztos kikötőbe vagy a bizonyos rom felé vezet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span></p> -<h2>KHORASZÁN-ON ÁT NYUGAT FELÉ</h2> -<p class="center">VISSZUTAMBAN KÖZÉP-ÁZSIÁBÓL. <span class= -"pagenum"><a name="Page_348" id="Page_348">-348-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_349" id="Page_349"><br /> --349-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Azon érzelmek, melyek akkor hatottak át, midőn Khoraszan -fővárosának, Meshednek közelébe jutottam, olyanok valának, minőket -a hajótörést szenvedett érezhet, ki deszkaszálra kapaszkodva, napok -hosszat hányatik ide s tova a vadul zajongó tengeren, mígnem végre -odajut a mentőhajó fedélzetére. Meshed volt azon hely, hol a -kellemetlen incognitó álarczával együtt, egyszersmind az -elrongyollott ruhát, a nyomasztó szegénységet s a több hónapig -tartó veszedelmes kaland ezernyi gyötrelmét levethetém. Itt, egy -felvilágosult herczeget kell vala találnom, a tartomány -kormányzójának személyében, ki egyszersmind a Persiát látszólagosan -európasitó királynak nagybátyja. S mi több, reményem vala, e távol -keleten tartózkodó egyetlen európait, régi ismerősömet ölelhetni. -Csoda-e hát, ha az arany kupola tündöklése, mely alatt Imam -Riza<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= -"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a> pihen, mértföldekre -szétáradó sugaraival kimondhatlan örömérzeteket gerjesztett -<span class="pagenum"><a name="Page_350" id= -"Page_350">-350-</a></span> szivemben; csoda-e hát, ha én is osztám -a bucsújárók boldogságát, kik zarándokolva ezrivel vonulnak -Turkesztan, Afghanisztan és Indiából szentjük sirjához, hol -fáradalmas és küzdelmes utazásuk végeztével, forró vágyuk -végczélját elérve látják. Bárha Közép-Ázsiában is a legkülönbözőbb -szenvedések poharát kelle gyakran ürítenem, szenvedéseket, minőkről -európai embernek alig lehet fogalma, mégis, a legutolsó út, -Herad-tól Meshedig olyan vala, melyre most is csodálkozással -gondolok, hogyan daczolhatott meg az európai élethez szokott testem -ezekkel a fáradalmakkal. Fillér nélkül zsebemben, a napi -szükségleteket az Afghanokból, Hezares- és Tandickból álló -karavantól kelle összekoldulnom. Ezen utóbbiak, kiválólag szegény -zarándokok, maguk is igen kevéssel birtak, a mi pedig az elsőket -illeti, azok szennyes lelke sokkal ismeretesebb, semhogy említeni -is kellene, mennyi nehézséggel járt szánalmukat felgerjeszteni. Még -az csak megjárta, ha valami emberlakta falu határán sátoroztunk. A -falut, tatárommal rendesen két részre osztottam. Míg én az egyik -irányban fáért vagy égető anyagért jártam koldulni, ő a másik -oldalon kért kenyeret vagy lisztet, s ha találkoztunk, szerepet -cseréltünk.</p> -<p>A lakosság általában szegény, de a hidegtől és éhségtől -elsanyart testi külsőnk sokkal szánalomra gerjesztőbb vala, semhogy -esdeklésünket vissza lehetett volna utasítani. Táplálékban -annakokáért, bármily szegényes volt is, nem igen szenvedtünk -hiányt, de a mi a legborzasztóbb szenvedéseket okozá, ez, az ősz -felé itt uralkodó rideg időjárás vala, s kivált az a metsző hideg -szél, mely az éjszak keleti sivatagok felől zúgott, s mely még a -legjobb mezbe burkolt embert és állatot is megdermeszti. -<span class="pagenum"><a name="Page_351" id= -"Page_351">-351-</a></span> Sebestől fogva, két állomásnyira egész -Meshed-ig az éjet a szabadban kelle töltenem, kőkemény, fagyos -földön, sem fölöttem sem alattam semmi egyébbel, csupán azon -rongyfoszlányokkal, mikkel nappalon át rendelkezém, s mik – -akárhogyan összezsugorodtam legyen – igen gyéren óvtak a hidegtől. -Sokszor a megfagyástól féltemben nem mertem elaludni. Kértem a -kőszivű Afghanokat, hogy a lovaikat oly gazdagon boritó -pokróczokból kölcsönözzenek egy feleslegest. Vaczogó fogakkal, -rimánkodó hangon könyörögve, órákhosszat álltam a kabuli jó -bundákba burkolózott barbarok előtt. Kinevettek s azt mondák: -„Tánczolj, Hadzsi, megmelegszel!“ Bizonyára, a mily felejthetetlen -előttem a közép-ázsiai sivatagok homokja, ép oly feledhetlenek -lesznek keleti Persia fensíkjai. Mi természetesebb tehát, mint hogy -Meshed megpillantása, a legédesebb reményekre gerjesztett.</p> -<p>A hírneves Meshedet először megpillantván, szokásuk a kegyes -schiítáknak, apró kőhalmokat rakni, a bokrokra tarka rongyokat -aggatni, s elszorult szivük érzelmeinek hymnusokban és dalokban -utat nyitni. Imam Riza, ki a távoli hazából idevonta őket, a -tizenkét Imam nyolczadika. Díszneve: Szultan el Gureba (idegenek -fejedelme) s ő az utazók védura; minthogy maga is számkivetésben -halt meg, könnyű vala megértenem hiveinek lelkesültségét, melyre -akkor gerjedtek, midőn a turkoman csoportoktól szerencsésen -megszabadulva, az ő városának közelébe jutának.</p> -<p>Egyike volt azon szép őszi reggeleknek, melyek oly gyakoriak -Kelet-Persiában. A tájban, kevés halmú kopár sikság, kevés a -regényesség; de annál szebb az oázképen emelkedő város, kertek -által körözötten, s tarka tündöklő <span class="pagenum"><a name= -"Page_352" id="Page_352">-352-</a></span> kupolákkal pompázó. Mi -történt körülettem a karavanban – arra nem figyeltem, minthogy -tekintetemet a háztömegek örvendetes szemlélése foglalá el egészen. -Nem az Imám koporsója, nem az itt nyugvó nagy Harun el Rasid porai -foglalák el lelkemet, sem nem a bölcs csillagász Nasreddin Tusz, -vagy Gazali, vagy Nizam ül Mulk és mások sirjai – tulajdon sorsom -vala az, mely e historiai nevezetességeket ez egyszer háttérbe -szoritá; az az édes tudat, hogy a hosszú kínnak vége van valahára, -s hogy a midőn e város küszöbét átlépem, új élet kezdődik -számomra.</p> -<p>Álmodozásomból csak akkor ébredék föl, midőn a karavan, a -Dervaze Herat-on (herati kapu-n) át, a hosszú és széles Pajin -Khiaban-on (alsó fasor) végig, a Szahni serif (szent előcsarnok) -felé vonult. A széles árok, melynek partjaira árnyas fák ültetvék, -igen barátságos tekintetet nyujt, s nagyon sokat tesz arra nézve, -hogy ezen utczát Persia egyik legszebbikének tartsuk. Különösen -meglepő a hullámzó néptömeg, mely szakadatlanul ide s tova áradoz. -Képviselve van itt egész Persiának, sőt mondhatnám, egész -Kelet-Ázsiának minden viselete. Itt van, a schiíta világnak -gyülhelye.</p> -<p>Az indus, a hezare, a herati és a bukhariota, kik ön hazájukban -a szunnita uralkodás következtében mindig görbült háttal járnak, -itt büszkén felemelik fejüket, és különös ellentétet képeznek a -Turkomannal vagy az Őzbéggel, ki félénken lopózik odább a fal -mellett ki suníta, igy tehát idegen, s még azon fölül gyülölt -vendég. Iranban nem igen lehet ugyan bántódása, de itt kétszerte -oly mélyen érzi kegyetlensége sulyát, melylyel ön hazájában Ali -követői ellen viseltetik, – s a szerényet játszsza. <span class= -"pagenum"><a name="Page_353" id="Page_353">-353-</a></span></p> -<p>Meshed utczái ritkán néptelenek: azonban valamennyi kiváltképen -népes, sőt mondhatnám túlzsufolt a derűlt őszi napokon, s ki az -ilyen alkalommal 10–12 óra között mind ez utczák tarka -sürgés-forgására egy tekintetet vet, itt az őt környező ezer meg -ezer tárgy bizonyára annyira elkábítja, hogy az egyeseket, aligha -vésheti híven lelkébe. Az Imám diszépületétől mintegy 200 -lépésnyire alább, a két oldalt felállitott bódékon kivül, még az -árok partjain is zsibárosok és kiskereskedők foglalnak helyet, kik -áruczikkeiket kezükön, vállaikon és fejükön hordozzák, s éneklő -kiáltozásaikkal és taglejtésükkel sajátságos zajt keltenek. Adó és -vevő tarka vegyülékben keverg itt, s ezen emberbolyon át gyakran -alig lehet utat törni. Még is utelzárás igen ritkán szokott -előfordulni. Gyalogszerrel járók, lovagok, megrakott tevék, sőt -egymás után lánczolt öszvérek, árucsomagokkal terhelve, vagy -kedsevek-kel (utazó kosarak), melyekből a félig fátyolozott kegyes -persa urhölgyek kaczérkodnak alá, egymásután vonulnak vagy a szent -hely kapui felé, – vagy onnan vissza. A távozót mindenünnen egy: -Ziaret Kabul (bucsujárásod üdvös legyen) az érkezőt, egy Iltimaszi -dua (imádkozzál érettem) köszönti. Ezen zajnak, e hang-chaosnak, e -kábitó zavarnak daczára a koldusok még is képesek mindent tulkiáltó -rimánkodásukkal a kegyes zarándokok részéről a kegyadományokban -részesűlni. A nagyszámu szeid (a próféta utódai) nagy, zöld -turbánokkal, még ezen tömkelegben is felkutatja eleven kém -tekintetével az idegent; körülfogják aztán, szolgálatukat a szent -helyen körülhordozó ciceróneül felajánlva. Van itt ének, kiáltás, -orditás; a heves vérü sirazi öszvérhajcsár szitkozódik és vadul -csapdos maga körül, asszony, gyermek ijedten kiáltoz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> -elannyira, hogy európai szemünk előtt e látvány mindig szörnyübb, -mindig rettentőbb lesz, azt hiszszük már már itt a veszedelem, – s -ime – még is, a nagy tömeg kifejlik ismét egész rendben, kiki -csendesen folytatja utját rendeltetési helye irányába, a nélkül -hogy valamit vesztett volna, vagy bármi szerencsétlenségről oka -lenne panaszkodni. Valamint kelet minden bucsujárási helye, ép ugy -Meshed is igen jelentékeny kereskedelmi város, hová nemcsak a -shiíta világ, hanem maga a szunnita is elhozza eladás végett honi -földének terményeit. A keleti igen örömest összeköti a szent -czélokat a földies érdekekkel, annyival is inkább, minthogy amaz -elsőbbek a hatóságok zsarnoksága ellenében oltalmául szolgálnak. -Khoraszan fővárosát évenkint meglátogató 100,000 zarándok között, -talán felénél több kereskedelmet üz egyszersmind. A sirazi rendesen -tumbaku-t (dohányt) szokott magával hozni, a szeistani opiumot, a -herati és az afghan indiai terményeket, a mazendrani nádvesszőt, -mézet, narancsot s hegyvidéke más egyéb terményét, mig az -azarbaidsani egy pár vég kartont, pamut- vagy vászonszövetet, s más -egyéb europai készitményeket. Egyik másik igen jövedelmező üzletet -üz, némelyiknek azonban csak annyi haszna van, hogy ebből az uti -költséget fedezheti, melyen Imam Riza sirjához vándorolt, haszna -gyanánt pedig, a meshedi disz mellék nevet tekinti. Engem, ki a -turkesztani városok nehéz, nyomasztó hangulatához valék szokva, ez -a kép csaknem elkábitott. Egy Kervan-Szerajba mentem, megmosakodtam -s rongymezemet annyira a mennyire rendbe szedtem, hogy mindeneknek -előtte a fönebb emlitett európai barátot Dolmage ezredest -felkeressem. Meshed szent városában egy frengi neve után -tudakozódni, általában <span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span> igen kellemetlen valami, s még inkább -azzá lesz, ha a kérdezősködő egyszersmind hadzsi (zarándok) is, -mint a minőnek külső jelvényei rajtam szemlélhetők valának. Sok ide -s tova járás-kelés után végre ráakadtam a kapura, s vajon ki -irhatná le lelkem állapotát, melylyel a vaskilincset kopogtatás -végett megragadtam. Egy szolga jelent meg, de alig vetett rám egy -tekintetet s aztán egy pár szitok és káromlás közben bevágta az -ajtót orrom előtt s eltávozott. Zörgettem másodszor is. Ugyanazon -alak jelent meg ujolag. Most azonban be sem vártam kérdését, hanem -erőszakosan berohantam az udvarra. „Ki vagy te, hadzsi? mit akarsz? -– dörgé amaz felém. „Mi kereseted neked az én uramnál? Nem tudod-e -hogy ő hitetlen?“ „Akár hivő, akár hitetlen! – kiáltám haraggal – -„lódulj gyorsan, hivd ide uradat és mondd neki, vendége érkezett -Bokharából!“</p> -<p>A szolga távozott. E közben én egy szobába léptem, s mily nagy -volt örömem, hogy ujolag széket és asztalt, európai életmódra -mutató eszközöket láthaték. Ugy álltam meg ott mint valami szent -ereklyék előtt, sokáig nedves szemekkel néztem, ugy hogy ama hirlap -mely az asztalon feküdt, majdnem elkerülte figyelmemet. A stambuli -„Levant Herald“ egy száma volt. Mily roppant tömeg ujdonságra -akadtak benn szemeim!</p> -<p>Mélyen olvasásába valék merülve, midőn egyszerre az ifju brit -állott előttem európai katonai egyenruhában. Bámulva nézett rám s -nem tudott felismerni. Sokáig némán és mozdulatlanul álltunk -szemben egymással. S mikor aztán láttam, hogy semmiképen sem -emlékszik reám a mi fölött külsőm rettenetes eltorzitása folytán -egy cseppet sem csodálkozhatám, egy „What, you don’t recognize me?“ -(Hogyan! S ön nem ismer rám?) felkiáltással <span class= -"pagenum"><a name="Page_356" id="Page_356">-356-</a></span> -szakitám félbe a hallgatást. Hangom ujra felidézte lelke előtt -személyemet s kalandjaimat, melyeket némely részben ismert. Minden -felelet nélkül felém rohant, átölelt, s ugy sirt mint a gyermek, -midőn nyomorult külsőmre tekintett.</p> -<p>Maga ez az első ölelés azon apró állatocskák egész csoportjával -lepte őt el, melyek az én ruházatomon hemzsegtenek. Keveset ügyelt -rá, hanem azon kérései: „Az Isten szent szerelmére, mit cselekedett -ön, mi lett önből?“ csakhamar meggyőzhettek a felől, mily nyomokat -hagyott, e veszedelmes tréfa, külsőmön. Egész késő estig folyt -beszélgetésem. Könnyü lesz megérteni, hogy a szenvedések ezen képe, -mily rokonszenves szánalomra gerjeszté az európai érző szivét. -Nyugaton a nemzetiség és az állás árnyalatai elválasztanak -egymástól bennünket; de a távol keleten, a hány európai, ugy -szólván mindmegannyi vérrokon. Dolmage ezredes kitünőleg -megbizonyitá ezt. Négy heti ott tartózkodásom alatt nem egy -alkalmatlanságot okoztam neki, s mindamellett oly szives volt -hozzám, jótéteményeivel ugy elhalmozott s képessé tett arra, hogy -további utamat, ujult erővel folytathassam.</p> -<p>A megpihenés első napjai után, Meshed, Kelet-Persia ezen oly sok -tekintetben érdekes városa, más szempontokból is magára kezdé vonni -figyelmemet.</p> -<p>A mi a különféle nevezetességeket illeti, alig tudtam -elhatározni magamat, hogy szemlémet, vajon a történelmi, vagy a -vallásos avagy az irodalmi emlékekkel kezdjem-e? A Szahni Serifbe -való első beléptemkor bámész tekintetem által több éhes Szeid-et -vontam körömbe, kik a legélénkebben ajánlkoztak a szent sir minden -látványosságát megmutogatni. Különös, gondolám <span class= -"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> -magamban, Conolly, Fraser, Burnes, Chanikoff, sőt maga a -hivatalosan járó Eastwick távolról is csak alig alig vethettek egy -pillantást e szentélybe. Azok százakat elfizettek volna örömest ha -beléphetnek vala – engem pedig ugyszólván majdnem kényszerítnek a -belépésre. Azonban ezen iszlam szentségeken, tiz hónapi -pseudozarándokságomon keresztül valami fárasztó volt; a -tolakodással felajánlott szolgálatkészséget visszautasitván tehát, -egyedül látogattam meg a Szahn mellett balra fekvő sirt és a -fenséges Govher Sah-mecsetét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_358" id= -"Page_358">-358-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>A sir,<a name="FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href= -"#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> melyet kivülről ugy mint -belülről arany borit, az iszlam-világnak kétségkivül -leggazdagabbika, s melynek maga Medina, Nedsef (hol Ali nyugszik) -Kerbela (hol Imam Husszein szendereg) és Kum is (hol Fatimanak, -Imam Riza nővérének hamvai porladoznak) mögötte állanak pompa és -gazdagság tekintetében. S bárha épittetése óta több izben -kirabolták is,<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= -"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a> minda mellett a kupola, a -tornyok, s a belső tömör rácsozat mind e napiglan töméntelen -kincset rejtenek. Azonkivül a falakra a legritkább drágaságok -aggatvák, melyeket a buzgó shiíták ezen szentjük iránti szeretetből -hoztak ide áldozatul. Itt egy gyémánt-forgó, gyémánt-tollbokréta -(dzsikka), amott rubintokkal és smaragdokkal kivert <span class= -"pagenum"><a name="Page_359" id="Page_359">-359-</a></span> kard és -paizs, drága antik karpereczek, nagy, tömör gyertyatartók, igen -nagy értékü nyakékek; – ez, – és a hasonló ékességek, oly vakitó -hatással vannak a belépőre, hogy az azt sem tudja, vajon a domnak -mesterséges épitészetét nézze-e, vagy a tarka szinű ablakokat, a -gazdag arabeszkeket, a gyémánttal kivarrt drága szőnyegeket, a -vastag, tömör ezüst rácsozatot-e, vagy a nyüzsgő áhitatos tömeget? -S pedig még is e legutóbbi a legérdekesebb. Milyen -töredelmességgel, milyen áhitattal s alázattal, s milyen -lelkesültséggel és örömmel áll meg itt a shiíta. A rostélyrudakról -imatáblák függnek alá, melyeken a szokásos imaformulák láthatók; -mindegyik előtt az áhítatoskodók egy-egy kis csoportja gyülekezett -össze kik részint maguk imádkoznak, részint a mondolónak utána -mondják az imádságot, s úgy megzokognak és jajgatnak mintha a -paradicsom kapujánál az öröküdvösségért esdeklenének. A vad -Bakhtiari és Kurd, – az alattomos iszfahani és sirazi, az egyszerű -török Azerbaidsanból, az elfogódott középázsiai, magasrangu khanok -és mirzák, szegény pórok és szolgák, mindez, tarka vegyülékben van -itt együtt s valóban rendkivűli és lélekemelő tekintet látni, hogy -Ázsia e durva népei mily magukra erőszakolt gyengédséggel csókolják -meg a rácsozatot, a padlót, s kivált pedig a rostélyajtóról -aláfüggő nagy lakatot. Csak a papok és Szeidek józanok a -közlelkesültség között. Ezeket csak a fillérek érdeklik. -Odatolakosznak az áhítatoskodókhoz, s nem távoznak addig, mig -üdvkivánataik, s más egyéb szolgálattételeik után az óhajtott kis -pénzt meg nem nyerték. Ha a zarándok háttal menve, a fehér márvány -lépcsőt mély áhítattal megcsókolá, és a sirnak bensejét odahagyta, -ekkor szerzé meg a meshedi nevet, azon czimet, melyet pecsétjén és -sirján <span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span> visel, melyet praedicatum gyanánt -mindig neve elé tüz, s mely nevének ugyanannyi kenetet, személyének -ugyan oly fényt kölcsönöz, mint a hadzsi-czim (Mekkai zarándok). A -szabadba érve, a zarándok rendesen fellélegzik; szeme örömtől -csillog, s most már tulboldog, mert nem csak minden bünének -terhétől szabadult meg, hanem teljes egész jövendő életét, -nyugodtan és biztosan folytathatja ezentúl.</p> -<p>A Govher-Sah mecsetét, mely ugyanazon udvarban áll Imam Riza -sirjával szemközt, inkább a művészet, semmint gazdagsága teszi -nevezetessé. A magas portale, tarka Kasi-műben (mázos téglákból) ha -a napsugarak rá esnek, pompás szineivel valóságos varázstekintetet -nyujt, s valóban jó darabig vitában voltam magammal, vajon a -szamarkandi vagy a herati hasonló műemléknek adjam-e az elsőséget? -Bizonyos hogy a mecset, Sahrukh Mirza idejében, ha nem is ugyanazon -mester által, de mindenesetre hasonló stylben építtetett. -Medresz-Hanim romjai Szamarkandban, s ugy szinte Heratban a -Muszellan lévők, talán fényesebbek s pompásabbak valának, de -szebbek aligha lehettek. Bensejében is a Kasi-mű a tulnyomó. Arany -és ezüst szinte láthatók ugyan, de valóban igaza van a Persának ha -azt mondja hogy Imam Riza sirja fejedelmi, emez pedig művészi.</p> -<p>E pompás épületekből kilépvén, a többi koldusok és zarándokok -áradata által Imam Riza refektoriuma felé vonattam, vagy, a mint a -bennszülöttek mondják: Asbazkhane Hazret (ő fensége, magassága -konyhája) felé. A hazret, mint ő szentségét par excellence nevezik, -rendkivül gazdagnak tartatik. Vannak fürdői, Karavanseraj-i, -bazarjai, éttermei, szappanfőződéi, s egy szóval bir mindazzal, -<span class="pagenum"><a name="Page_361" id= -"Page_361">-361-</a></span> mit a hozzátóduló vendégek kényelme -igényel. Minden jövevény vendégévé lehet, de csak hét napon által. -A gazdagabbak, természetesen megköszönik, de a szegényebbek ritkán -utasítják el maguktól, ő magassága pilowjából, a szokásos hat napon -át lakmározni. Bárha Dolmage barátom konyhája semmi kivánni valót -nem hagyott, meg nem állhatám kiváncsiságból, hogy hadzsi -szerepemet, még ez egyszer igénybe ne vegyem. Minthogy még mindig -bokharai öltönyömbe valék öltözve, senki előtt sem lehetett -feltünő, hogy a többi shiíta és szunnita dervisek sorába -kugorodtam. A nagy teremben várakoztunk egy ideig, mig végre a -szolgák csoportja, párolgó rizszsel tölt tálakkal megjelent. -Csodákat szokás beszélni a magasságos eledel hatása, izletessége és -áldása felől: az avas zsir és romlott rizs azonban, engem legalább -egészen az ellenkezőről győztek meg.</p> -<p>Több társamhoz hasonlóan belenyulódoztam ugyan én is öklömmel a -tálba, de tartalmának élvezetétől volt gondom rá megóvni magamat, s -szivem egész teljességéből örültem, midőn asztal bontatván s a -szokásos adományok megadatván, távozhattam.</p> -<p>Egyébiránt azt hiszem hogy a pénzsovár persa előtt, inkább az -Imam Rizanak tulajdonitott mesés gazdagságban fekszik fő oka az -iránta megbizonyitott tiszteletnek, semmint fennen hiresztelt -szentségében, vagy a sérthetlen asyljogban. A szent helyre csupán -igaz hivők léphetnek. Hinduk, örmények, zsidók még puszta -tekintetükkel sem közelíthetnek szemük hatása még ötszáz lépésnyi -távolból is megszeplősitő, megszentségtelenítő. Épen a zsidókról -szólván, meg kell említenem milyen meglepetésben részesített engem -Meshedben Izraélnek egyik maradéka, kit bokharai utitársamul -ismertem. Midőn az <span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span> az utczán odakiáltottam rá: „Jahudi! -Jahudi!“ reszketve közelitett s igy szólott: „Az Istenre kérlek, -hadzsi, ne hivj itt Jahudi-nak engemet. Mesheden kivűl törzsemhez -tartozom ugyan, hanem itt a mohamedánt kell játszanom!“ A zsidók -ezen félelmének és alakoskodásának e következő történet szolgál -alapul: Egy zsidónő, kinek több évvel ezelőtt valami kiüteg volt a -kezén, tanácskérés végett persa orvoshoz folyamodott; s minthogy az -azt ajánlá neki, dugja kezét valami épen akkor leölt kutyának -beleibe, amaz végre is minden vonakodása daczára kénytelen volt e -szegény utczai állatok egyikét elcsipetni és feláldozni. -Szerencsétlensége ez a gyógykisérlet épen azon napra esett, melyen -a mohamedanok, az Eidi Kurbant (áldozat ünnepet) üllötték.</p> -<p>A történet hire csakhamar elterjedt, s könnyü volt a rosz akarat -és irigységnek a kutya ezen megöletését, az igazhivők szertartása -kigunyolására és gyalázására magyarázni. A csupán adandó alkalomra -leső tömeg dühödten rohant most a zsidó-városrészre, s kényekedve -szerint gyilkolt, rabolt és fosztogatott. A kik puszta életüket -megmentheték, kénytelenek valának az iszlam karjaiba vetni magukat, -hogy megélhessenek. A mint könnyen gondolható, ezen kényszerült -áttérés csak Meshed faluin belül volt érvényes, azokon túl, a zsidó -ezentúl is hű maradt vallásához, s bárha idők folytán s az európai -befolyás következtében a türelmetlenség némileg csökkent is, a -szent város falain belül a zsidó még is csak mohamedannak akar -látszani.</p> -<p>Igen komikusnak tünt föl előttem, hogy ruházatom és beszédem -után – hosszas gyakorlat folytán mintegy természetemmé vállt a -középázsiai tájszólás – a többi zarándoktársak által, valóságos -bukhariotának tartatám. <span class="pagenum"><a name="Page_363" -id="Page_363">-363-</a></span> Hiába mentegetőztem, hogy én a szép -Stambul fia vagyok; furfangosan viszonzák mindig: „Ismerjük már a -bukhariotákat; itt minálunk szint akartok változtatni, minthogy -kegyetlenségeitekért visszatorlástól tartotok. De hiába való minden -törekvéstek! még is tudjuk mi kik vagytok.“ Meshedben tehát -bukhariota, Bucharaban meshedi, az uton orosz, europai, vagy más -egyéb mysticus jellem! Mivé nem tesznek még az emberek? Azonban -ezen sejtelmek és gyanítások, szerencsémre itt, hol legalább a -kormányrendszernek még is némi árnyalata van, nem lényegesen -veszélyesek. A távol Ázsiában incognito minden, – kiváltképen pedig -az utazó.</p> -<p>Hat hétig utaztam egyikkel s másikkal, ki majd kereskedőnek, -majd mollahnak, majd zarándoknak mondta magát. Emberekkel, kik a -legbensőbb viszonyban éltek egymással, kik apa és fiúnak, vagy -testvérekül mutatták be magukat, s mikor Persiába jutottunk, oda -hol a középázsiai terrorismus megszünik, az egész világ egyszerre -átváltozott. A kit koldusnak ismertem, gazdag kalmárrá alakult, a -kereskedő viszont szegény kalandorrá. Az előbbi látszólagos urává -tette utjaközben az utóbbit, hogy a sovár tekinteteket elfordítsa -magáról. Kemény földön aludt, mig képviselője gazdag nyugágyon -pihent. Azok kiknek nyelvéből, arczából, öltözetéből a középázsiait -véltem kivehetni, egyszerre telivér persákká váltak, s s ezen -átalakulások e mellett oly tökéletesek, oly csalékonyak, hogy az -ember előbbeni legjobb ismerősét is alig mert ujból megszólítani, -szakadatlan csalódások képe környez bennünket, s igy magasan -dobogott fel szivem azon gondolatnál, elhagyom nemsokára a -csalódások és alakoskodások ezen világát, s nyugat felé vonulok, -<span class="pagenum"><a name="Page_364" id= -"Page_364">-364-</a></span> mely minden büne és minden visszaélései -daczára oly végtelen magasan fölötte áll az őskeletnek; nyugat -felé, hol az én hazám, vágyaimnak forrón óhajtott czélja -feküszik.</p> -<p>A kormányzó helytartó által jól fogadtatva, megtiszteltetésekkel -és ajándékokkal elhalmozva nyugodtan foghattam hozzá, Teheran felé -folytatandó utamra felkészülni. S bárha ez utóbbi város, Meshedtől -harmincz napi járásra fekszik, s a tél e hosszas úton való -lovaglást jóformán kellemetlenné teszi, mégis tulboldog valék abban -a pillanatban, mikor a városkapun át kilovagoltam.</p> -<p>Mielőtt a szent városnak végbucsut mondék, kirándulást tettem -Firduszinak, a legnagyobb iráni bardnak sirjához, melynek helyét a -várostól nyugotra fekvő Tusznak romjai közt mutatják. A sir igen -igénytelen s pedig alatta a világ egyik legnagyobb nemzeti költője -fekszik, ki népének történetét 60,000 versben énekelte meg, a -nélkül hogy nyelvezetébe kettőnél több idegen – arab – szót -vegyített volna, s pedig azon idők persa – szólama, mint a -jelenkori is, – tiz szó között bizonyára legalább is négy arábot -tartalmaz. Ő hiv iráni akart maradni, s gyalázatnak tekinté, népe -elnyomóinak nyelvét használni. Firduszi jellemére nézve is -valóságos ritkaság Ázsiában. Szultán Mahmud a Ghaznevita, a -megigért nagy összeg helyet csupán 30 drachmát küldött neki. A -költő sértve érzé magát, s a minthogy épen fürdött szolgái közt -osztá szét azonnal az egész küldeményt. Utóbb mondják, a fejedelem -megbánta volna tettét; s mikor aztán egy kincsekkel megrakott -karavant küldene hozzája ez épen a költő temetési gyászmenetével -találkozott. Leánya is visszautasitá a hálátlan fejedelem -adományát. A kincset visszavitték; a költő becsületben halt meg; -<span class="pagenum"><a name="Page_365" id= -"Page_365">-365-</a></span> de a fejedelem nevét örök gyalázat -bélyegzi, mert az a satira:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Oh Sah Mahmud, ha te -senkit<br /></span> <span class="i0">nem félsz, féld az -Istent!“<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">még soká, soká élni fog a nép ajkain. Mily roppant -különbség a nagy költő és a mai persák között!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_366" id= -"Page_366">-366-</a></span></p> -<h3>III.<br /> -Teheran felé.</h3> -<p>Persiában, valamint minden az uralkodó személyétől függ, épen -úgy az utak biztonsága és kényelme is a tartományt kormányzó -tiszteknek tulajdonítandó. Meshedből Teheranba utazni, mindig -vakmerő vállalatnak szokott tekintetni; de kiváltképen Khorazan az, -hol a Turkomanok, Beludzsok és Kurdoktól való félelem, főleg a -félénk persának, nem csekély aggodalmat okoz. Azon időben mikor én -tettem meg ez utat, e vidéken Murad Mirza parancsnokoskodott, ki az -ország kardjának nevezteték. Erélyes és tehetséges férfiú volt, s -egyéb magasztalásokon kivül, mikkel őt méltán illeték, szokott -mondás vala: „hogy valami kis gyermek is nyugodtan haladhatna az -uton, aranynyal telt tányérral fején;“ – egyrészről legméltóbb -elismerés, az ország biztonsága érdekében elkövetett fáradozásait -illetőleg, más részről a legnagyobb felbátorítás az általános -közlekedésre.</p> -<p>Jó kedvüen keltem útra, tatárom társaságában. Nisapurba két út -vezet: az egyik hegyes tájon, a másik valamivel síkabb dombvidéken. -Az utóbbit választám. Jó paripámon haladva, tatárom kiséretében, -kinek lova a szükséges utazási készletekkel megrakva gazdagon, a -szerencsés visszatérés érzelmei, s a jól felszerelt utazás kellemei -ritka vidámságra gerjesztének. Az ember rendesen találkozik -zarándokok vagy árúczikkek Karavanjaival, <span class= -"pagenum"><a name="Page_367" id="Page_367">-367-</a></span> s ilyen -alkalommal rendesen kölcsönös köszöntés szokott történni. Mily nagy -volt bámulásom, midőn az egyik Karavannak, mely déli Persiából a -szent város felé vonult, vezetőjében ugyanazt a sirazit ismertem -fel, kinek társaságában két évvel az előtt, Persepolis, Naksi -Rusztem, s a felséges Hafiz szép szülővárosának romjait -szemlélgetém. Ha az ember Ázsiában valakivel huzamosb ideig utazik -együtt, azokat már fél rokonoknak szokás tekinteni. A becsületes -sirazi kimondhatatlanúl örvendezett, a mikor felismert; a -Karavannak bele kellett nyugodnia egy kis óranegyednyi -megállapodásba, s mig mi a homokos földön a barátságos Kaliant (a -persa pipát) szippantgattuk, a szép multnak sok kedves képe -elevenült meg lelkem előtt. Felséges emlékei az ó persa -czivilisatiónak! Mennyire áthatott; mennyire fellelkesített a -reátok való visszaemlékezés! Valerian, lánczaival, Sapur, büszke -alakjával, a jótékony Ormuzd, mind e művészi domborművek -délibábként látszottak előttem lebegni a levegőégben; de most -ezerszerte nagyobb volt varázsuk, hiszen a mesés Baktria és Sogdia -– e rémhelyek még a nagysándori csapatokra nézve is – hátam mögött -valának.</p> -<p>Meg kellett igérnem a jó sirazinak, hogy szülőföldét nem sokára -ujra meglátogatom; s miután az igéret őt megnyugtatta volna, -elváltunk. Ily vidám haladásközben töltvén az első napot, – ez -épséggel sem fárasztott ki engemet; éjszakára a Serif Abad -állomásra érkeztem. Ez az első est volt, melyet jól felszerelt -utasképen töltheték. Eddigelé a fát és lisztet össze kellett elébb -koldulnom, s a nyughelyért áldást és imákat mondanom; félnem -kellett, hogy a házból étlen fognak elutasítani. Most azonban úr -voltam; büszkén lovagoltam be <span class="pagenum"><a name= -"Page_368" id="Page_368">-368-</a></span> a póstaházba s nyers -hangon foglaltam el a szállást; mert bárha külsőmre nézve egészen -keletinek látszám is, a póstamester csakhamar észrevette, hogy -olyan utazóval van dolga, ki szabadon rendelkezik az élet hatalmas -varázsitalával. S mit meg nem tenne a persa pénzért! Tatárom -izletes estebédet készített; rizs, czukor, zsir, hus – volt minden -bőven; a szegény jó özbég szemei örömtől csillogtak, midőn, a -multak emléke mellett, az őt körülvevő gazdagságra tekintett; s -vacsoránk is, bárha nem is lukullusi, mind a mellett elég jó volt, -legalább egy persa állomáshoz aránylag.</p> -<p>A jövő reggel, a 9 mértföldre fekvő Kademgiah-ba kell vala -eljutnunk. Khoraszanban kilencz ferszakh igen sok, a mint a -példabeszéd tartja: abban a tartományban oly végtelen hosszú a -mértföld mint az asszony-csacsogás, és a ki mérte, annak elszakadt -a láncza. Az európai utazók általában sokat panaszkodnak a -hosszadalmas utakról. De mi volt nekem mind ez aprócseprő nehézség, -a ki a gyötrelmes Turkesztanból érkezém. Egészen egyedül -tatárommal, jól fegyverkezve és lóval ellátva, még csak most -élvezém igazán a valódi utazás örömeit s oh, ti, a kik a zárt -waggonban, a legforróbb juliusi melegben a kormos, poros conducteur -arczában vagytok kénytelenek gyönyörködni, tudjátok-é ti mi az -igazi utazás? Jobb a ti kitömött támlányszékeiteknél a jó nyereg. -Az ember szabadon mozog, minden akadály nélkül; „Bädekerje“ – a -kantárszár, törvénye a kard, s hatósága – a mely védi – puskája; -szabad vele mindenki, de ő is szabad mindenkivel; s ha még az -ország nyelvét és szokásait is ismeri, ha tolmácsot, ajánló -iratokat és védőrséget nélkülözhet, – akkor – utazása, valóban -felséges! Egész nap a szabadlégen lévén, déli nyugalma kétszerte -oly édes, s <span class="pagenum"><a name="Page_369" id= -"Page_369">-369-</a></span> ki irhatná le az estnek boldogságát, -mikor az utas a pihenő helyen ott ül közel legelésző lovához, -nyerge és utikészleteitől környezve, szemben a vigan lobogó tüzzel, -mely estebédét késziti! A leáldozó nap bucsúsugárai hiába -versenyeznek, az örömnek azon fényével, mely szemeiből tündököl! A -napi járat után oly mondhatlanúl jól esik az estebéd! A szabad -égboltozat csillaghimes mennyezete alatt százszorta üditőbb az -álom, mint a herczegileg berendezett hálószobák pazar-fénynyel -elhalmozott nyugágyain!</p> -<p>Kademgiah, második állomásom neve, lábnyomot jelent, és szent -bucsújárási hely, hol a vallásos meggyőződés a kemény márványkövön -az egykor ott állott Ali lábnyomait véli felfedezetteknek. Az ilyen -szent lábnyomok Keleten nem tartoznak a ritkaságok közé. -Keresztyének, mohammedanok és budhaimádók egyaránt szenteknek -tartanak ilyeket, számtalan ilyen találkozik s én csak mindig azon -csodálkoztam, hogyan lehetnek e csoda emlékjelek oly tágas -terjedelmüek, hogy az ember hajlandó lenne inkább valami óriás -elefánt lábnyomainak tartani. De a vallásos rajongásnak kevés -gondja van a logikára és az alaki szépségre. Sirázban példáúl, van -egy három lábnyi hosszú ilyen lábnyom; a heráti szinte akkora; igy -a Sinai hegyen is, – a távoli Khotenben s a khinai tatárságban -hasonlóképen mutatnak ilyen lábnyomokat, mely utóbbit a hagyomány -szerint a szent Dzsafer Bin Szadik hagyta volna. Ezzel a -szőrszálhasogatással azonban keveset gondol a jámbor. Mundus vult -decipi, ergo decipiatur.</p> -<p>Ezen szent helyek véduralma alatt sok és számos tanya áll a -kegyes zarándokok számára. Ezek egyikét én is elfoglalám egész -kényelemmel, s a nyárfák árnyékában <span class="pagenum"><a name= -"Page_370" id="Page_370">-370-</a></span> már-már thea iváshoz -fogtam, midőn egy pap jelent meg, engemet fontos – kegyes arczczal -a szent hely megszemlélésére serkentgető. Minthogy a papnak ez -időszerint egy csésze theára volt szüksége, ezen óhajtását -teljesítém. További tolakodása azonban azt bizonyítá meg előttem, -hogy bizonyos pénzbeli kivánságai is volnának, s miután a hideg -márványkő, mely a szent nyomokat viseli, annyival kevésbé érdekelt, -minthogy utam közben sok ilyent volt alkalmam megismerni, mit -tehettem egyebet, mint néhány kran (frank) odavetése által a -vendégtől és a szent kötelesség teljesítésétől megmenekülnöm.</p> -<p>A harmadik napijárat alacsony dombvidéken vezet át, az egész -Persiában sőt mondhatnám az egész Ázsiában oly hires Nisapur síkon. -Dzsölgei Nisapur (Nisapur síkja) a persa szemében a szépség és -gazdagság ne továbbja. Neki ott tisztább a levegő és illatosabb -mint bárhol máshol, ennek vize legédesebb a világon, ennek -terményei páratlanok az egész teremtésben, s ha még büszke örömmel -odamutat az éjszakkeletre fekvő hegységre, mely türkisbányákban és -nemes érczekben bővelkedik: – könnyen érthető, hogyan tündökölhet -szeme a mikor szülőföldének e tájékáról beszél. Reám, mind a sík, -mind a közepén fekvő város kellemes benyomást gyakorolt ugyan; de -épenséggel sem valami elvarázslót. A történelmi nevezetességek -eszembe sem jutottak volna, ha utközben egy persára nem akadok, ki -az idegent csakhamar felfedezvén bennem, közelebb jött lovával, s -minden felkérés nélkül tulságos áradozással eldicsérte -szülővárosát. „Mit használnak szavaid! – kiálték – Nézzed e -szétszórt romokat! Mered-e ezt virágzó állapotnak mondani? Nézd e -védbástyákat, miket a földmüves a turkomanok rablásai ellen emelt, -ezt mondod-e te virágzó <span class="pagenum"><a name="Page_371" -id="Page_371">-371-</a></span> műveltségnek?“ De a persa nem hagyta -magát zavarni és megjegyzéseimre süket maradt. Hogy a műveltség -képe teljes legyen, az iráni szemeiben, a romoknak nem szabad -hiányozniok, s minden gúnyoros megjegyzésem daczára ezernyi faluról -és vízvezetékről szólt, mik e síkságon találhatók.</p> -<p>Nem sokkal jelentékenyebbnek találtam magát Nisapur városát is. -A bazar meglehetősen tele van európai és persa árúczikkekkel, s még -is hiába keresi itt az utazó a gazdagság és építészeti emlékek azon -nyomait, miket a keleti történészek oly annyira magasztalnak. A -város egyedüli nevezetességét a türkisz köszörüsdék képezik, minő -több van itt. Természetes állapotában ez ékkő szürkés szinű, s azon -annyira magasztalt égszin kék szinezetét, csak is gyakori -köszörülés után nyeri. Minél setétebb kékje, minél magasb az -alakja, minél simább a felülete, becse annál nagyobb. Az ereket már -hibákúl tekintik; különös tünemény, hogy némely kő, egy pár nappal -a köszörülés után szinét elveszti. A tapasztalatlan vevő, ki előtt -e körülmény ismeretlen, a persa csalárdságnak igen könnyen -áldozatává lesz, s nem egy zarándokkal történik meg, hogy -Nisapurban a legszebb azurkék türkiszeket veszik, s mire hazaérnek, -azokat, mint bádgyadtakat és szinükhagyottakat akár elvethetik. E -bányák ma már távolról sem oly jövedelmezők mint annakelőtte, -miután mind valamennyi együttesen, kétezer arany csekély árért van -bérbe adva; s maga a türkisz kereskedés is, mely hajdan Európával, -kiváltképen pedig Oroszországgal nagyban üzetett, igen nagyon -csökkent.</p> -<p>Mielőtt Nisapurt elhagynók, még két hirneves költőről kell -megemlékeznünk, kiknek sírjai által Iran ezen <span class= -"pagenum"><a name="Page_372" id="Page_372">-372-</a></span> városa -nem kevéssé érzi magát megtiszteltetetnek. Az egyik Ferid ed din -Attar a nagy mystikus és bölcsész, ki a Mantik et tejr (madarak -logikája) czímű érdekes munkát írta. Ebben a tollas világ minden -faja fel van sorolva, melyek lételük oka megtudásának -kiváncsiságától gyötretve, epedő ajakkal keresik az igazság -forrását. Ez a fontos kérdés, – sast, keselyüt, sólymot, hollót, -galambot, gerliczét és csalogányt, – s mind valamennyit egyaránt -érdekel. Hudhudot, Salamon varázsló madarát mint tanítót, keresik -fel, a mely mindentudó, s a legcsudálatosabb párbeszédekben tőle -kérnek tudósítást a kivánt dolgok felől. Ő a szerény szerepét -játszsza, bölcs tanácsokat ád, s arra az ösvényre vezeti a tömeget, -a mely Szimurghoz, a keletiek phönixéhez visz, mely egyszersmind a -legmagasb világosság jelképe is. Hogy a madarak az emberiséget -jelentik, Hudhud a prófétát, és Szimurg a legfőbb istenséget, az -magától értetik. A mű, pompás keleti képdússága és számos szép -egyes részlete által igen jelentékeny és nagyon érdekes.</p> -<p>A másik költő, kinek tetemei Nisapurban pihennek, Khijam, az -előbbinek merev ellentéte. Valóságos atheista, a mint a mi -kegyeseink mondanák, Mohammed és az Iszlam gonoszajkú gunyolója, ki -a legnagyobbat és legszebbet lábbal tapodja, s gúnynyal és -szégyennel tetézi a legszentebb törvényeket és rendeleteket. Mind a -mellett Khijam ép annyira olvastatik, mint a másik; s épen Persia -azon országa Ázsiának, mely minden szélsőséget képviselvén, a -keleti jelleget legvilágosabban feltünteti. Itt az istentagadó, – -és a meggörnyedt kegyeskedő, nem is valami szerfölötti -szenvedélyességgel, érintkezik egymással. Igen, Persia, leghívebb -képe a keleti életnek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_373" id= -"Page_373">-373-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Az ut, Nisapurból három napi járatig tart Szebzevárig. A -közbeneső állomásokat sokan leirták már, nem is valami különösen -érdekesek, úgy maga a város sem, mely erős kőfallal körülvéve, -meglehetősen termékeny síkságon fekszik. Szebzevártól négy nap kell -Mezinanig, melyet nevezetes állomásnak tartanak, minthogy itt -kezdődik Khorazan négy rém-statiója, Abbaszabad<a name= -"FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= -"fnanchor">23)</a>, Mijandeschd, Mejame és Sahrud. Ez Persia négy -rémállomása, – ki ne hallott volna felőlük? Oly gazdagok a -veszedelmekben, s a tarka, regényes történetekben, hogy méltán az -iráni nép Scyllája és Charybdiszének mondhatók; a ki nagy -bátorságról akar szólani, nem szabad naplójából e négy nevet -kihagynia. „De miért?“ – Kérdi talán valaki. A felelet igen -egyszerü. Ezen állomások ott vannak, azon nagy lapácznak végén, -mely éjszakra a Turkomán sivatag felé nyulik. Persiától sem hegy, -sem <span class="pagenum"><a name="Page_374" id= -"Page_374">-374-</a></span> folyó nem választja el azokat, s -minthogy a sivatag ez orv fiai igen kevés figyelemre méltatják a -politikai határokat, becsapásaik igen gyakoriak, s épen ez a négy -hely az, melyen majdnem legtöbb bajt okoznak. Itt ritkán van gyér -aratásuk, mert ép e fő ut visz Khoraszanba, mely uton a gazdagon -megterhelt karavanok s a jól felszerelt zarándokok igen gyakoriak. -A persa soha sem fárad bele, ha a Turkomanokkal való kalandok -elbeszélésébe kezd. Ezen állomások egyikén, a többi között ez az -eset fordult elő: Egy persa tábornok előre küldé hatezer főből álló -csapatát, s maga csak néhány pillanatra maradt el, hogy Kalianját -kiszívhassa: mikor aztán kedvtöltése végeztével, egy pár szolgától -kisérve, emberei után indulna, futamos lovaikon rajta ütöttek a -Turkománok. Egy pár percz alatt kirabolták, elfogták, s néhány hét -mulva Khivában 25 aranyért rabszolgául eladták. Itt történt az is, -hogy Imám Riza sirjához vándorló egy zarándok megtámadtatott; a -rohamot messziről látta már, s csak annyi ideje volt még, hogy -csekély vagyonkáját egy kő mögé rejthette; mikor Khivába vitték -eladatás végett, ezt irta gyengédszivü hitvesének: „Kedves lelkem! -Itt s itt, ilyen és ilyen kő alá negyven aranyat rejtettem: Küldj -ide váltság dijul harminczat belőle, a tizet pedig tedd el, mig a -turkoman földről visszatérek, hol most rabszolga munkát kell -cselekednem.“</p> -<p>A félelemre és óvatosságra mindenesetre elegendő ok van itt, de -az irániak szerencsétlenségének főoka mégis kiváltkép nevetséges -gyávaságukban rejlik. A Karavanok itt nagy tömegben szoktak -összegyülni; égő kanóczos ágyúk, s kivont fegyverü katonaság kiséri -őket. Gyakran igen tetemes számmal vannak együtt; s még is, -mutatkozzék bár csak egy-két vakmerő rabló, azonnal elvesztik -<span class="pagenum"><a name="Page_375" id= -"Page_375">-375-</a></span> minden bátorságukat és -lélekéberségüket, eldobálják fegyvereiket, odaadják mindenüket, s -végül még kezüket is odanyujtják azon békók alá, melyekben nehéz és -gyakran élet fogytig tartó rabságra hurczoltatnak. Én ez -állomásokon egészen egyedül vonultam át, csupán tatárom -kiséretében, a mit európai soha még nem tett meg én előttem. Persze -intettek mindenfelől, hagyjak fel vele, de mit törődtem én -turkesztani öltözetemben a turkomán rablócsordákkal! Kiváltképen -tatárom tekingetett epedve körül, ha talán földieit -megpillanthatná; s ha a puszta néhány fiával, a siíta földön -találkoztunk volna is, azt hiszem, hogy az ő hitükön lévő mollaht, -nem csak hogy nem bántalmazák, hanem a rájuk mondott fatihaért -(áldás) – még gazdagon meg is ajándékozák vala. Négy napig -bolyongtam a sivatagon, az esthomályban egyszer utamat is -eltévesztém, de turkomant nem láttam; nem találkoztam mással, csak -egy pár reszkető persa utitársasággal. A turkomanoktól való -félelemnél sokkal inkább gyötört az állomások rettenetes -hosszusága, s kiváltkép az utolsó Mejame és Sahrud között, melyen -tizenhat óra folyásáig ültem nyeregben. Ez egész Persiában, sőt -mondhatnám egész Ázsiában a leghosszabb állomás, s lovat – embert -rettenetesen kifáraszt.</p> -<p>Könnyen elgondolható annakokáért, mily fürkész tekintettel -keresi az utazó a Sahrud városát körülvevő kerteket. Minthogy ez -hegyen épült, már mértföldnyi távolságban látható. A fáradt lovag -azt hiszi hogy már közel jutott hozzá: de mily rettenetes a -csalódás, melynek folytán az első megpillantás után még öt -mértföldet kell áthaladni, mig az ember kapuinál bevonulhat. Az út -a legegyhangubb, s a szemet semmi sem vonja <span class= -"pagenum"><a name="Page_376" id="Page_376">-376-</a></span> magára; -nyaranta, a teljes vizhiány mellett, kész gyötrelem lehet. -Szerencsétlenségemre egy – Sahrud közelébe eső falut néztem -amannak, mely egy völgymélyedésben rejtezik; képzelhető tehát -milyen ingerült voltam, midőn tévedésemről kellett meggyőződnöm, s -midőn az óriási állomást, még egy jó félórával kénytelen valék -megtoldani. Éjfél előtt ültem nyeregbe, s már több volt esti hat -óránál, mikor átvonulván Sahrud gonosz kövezetén, a legjobb -Karavanszeraj-ok egyikébe szállottam. Lovam, a szegény pára egészen -ki volt merülve, nem kevésbé önmagam is, de a mint a karavanszerai -négyszögében bádgyadt tekintettel körül néznék, legnagyobb -bámulatomra Britannia egyik fiát pillantottam meg, egy valóságos -angolt, a ki igazi manchester-arczczal ült az egyik czella -ajtajában. Magános brit, Sahrudban, ez bizonyára ritkaság, több -mint fél csoda. Én ő rá bámultam, ő meg én rám, csodálkozó -tekintettel méregetve engemet. Bukharai öltönyöm, rendkivüli -bádgyadtságom, megzavarták phlegmájában, s ki tudja milyen -véleményt táplált magában felőlem, én azonban, minden kimerültségem -daczára, ellene nem állhatván e rendkivüli találkozásnak, lankadt -léptekkel közeliték hozzá s egy: „How are you, sir?“ (Hogy van ön, -uram?) megszólítám. Úgy látszik nem értett meg, s én ujra ismétlém -kérdésemet. Akkor meglepetten szökött fel ültéből, s a mint mondani -szokás, arcza minden színt mutatott, s egy „Well J“ (Én ugyan) – -mondással fejezvén ki bámulatát, hebegő nyelvvel kérdé: „Hol tanult -ön angolul? Tán csak nem Indiában?“ Kiváncsiságát fokozni akartam, -s remek tréfám is lett volna vele, de a hosszú uti-statio, -tökéletesen elvette minden kedvemet. Megmondtam neki ki vagyok. -Öröme kimondhatlan volt. <span class="pagenum"><a name="Page_377" -id="Page_377">-377-</a></span> Tatárom nagy bámulatára, ki engem -még mindig igaz hivőnek tartott, az angol megölelt és hajlékába -vezetett. Kedves estet töltöttünk együtt, – s a következő napot, az -ő kedvéért nyugnappá tettem; s kimondhatatlanul jól esett a jó -embernek, hogy hat hónapi távollét után, messze az európai -világtól, akadt valakire itt Persia mélyén, a kivel az ő kedves -nyugatáról beszélhetett. Neve szegénynek, kit nehány hónappal e -találkozás után megöltek s megraboltak az uton: <em class= -"gesperrt">Longfield</em>. Ő egy birminghami nagy kereskedő ház -ügyében járt itt pamut vétel végett, sok pénzt vitt magával -rendesen, s elfelejté, mint fájdalom igen sokan, hogy Persia nem az -a polgárosult ország, minőnek ezt az európaiak charlatán képviselői -hazudozásai nyomán tartják, s hogy az utlevelekbe és a király -ajánló irataiban igen kevéssé lehet bizakodni.</p> -<p>Sahrud igen jelentékeny kereskedelmi város Mazendran és Irak -tartományok között; az előbbihez igen regényes, de igen rosz ut -vezet, egész a kaspi tengerig. A környék vizdús, s kivált a Rudi -sah (királypatak) igen szép, melynek tiszta és édes vize élénk -morajjal hömpölyg át a városon. Karavanszeraji több található, s -ezek egyikében van a „Kavkaz“ czimü orosz nagy kereskedelmi -társaság egy faktoriája, mely ujabb időben Astrakhan, Baku, -Astrabadon át üzött beviteli kereskedelmével az angol kereskedelmet -Khorasanból majdnem teljesen kiszorította. Az orosznak igen nagy -befolyása van a kamcsatkai öböltől kezdve, mind egész -Konstantinápolyig, s ez senkire nézve sem oly veszedelmes, mint a -brit oroszlányra, melynek már is nagyon a sarkában van, s eljő az -idő, mikor éles körmeit testébe is bele fogja vágni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_378" id="Page_378">-378-</a></span></p> -<p>Innen, Teheran még tizenegy napi távolban van. Az egész ut -biztos. Állomásra állomás jő, s alig van valami figyelemre méltó, -hacsak az a különbség nem, mely Irak és Khorasan lakossága között -észrevehető. Az utóbbi tartomány, szomszédja levén Közép-Ázsiának, -több durva szokást is átvett attól, mig ellenben Irakban, a finom -irani műveltség mindig szembeötlő. Itt az utazót – természetesen -csak akkor, ha nála pénz szagot éreznek – mindig a legnagyobb -előzékenységgel fogadják; s mindent adnak, de ugy, mintha a -világért sem pénzért cselekednék. A vendéget kellemes tüneménynek -szokás tekinteni, meg is ajándékozzák, a legudvariasabb hódolatok -quintessenciájának kiséretében – de jaj a tapasztalatlan -erszényének! Én, kinek dél-persiai utazásaim alkalmával volt módom -az irani illemet elegendőkép tanulmányozni, ilyen esetekben magam -is adtam az iranit, A komplimentumokat komplimentumokkal viszonzám, -sőt még magasabb hanguakkal. Elfogadám ugyan az ajándékokat, de -virágnyelven kértem az adományozót, vegyen ő is részt adományaiban, -s ez bombasztikus phrasisaimnak a Szaadi és más kedvencz költőiből -idézett számos citatioimnak csak alig tudott ellenállni. -Megfeledkezett magáról, mohón nyult az ételek és gyümölcsök után, -miket a Khondzsán (fatál) maga hozott elém, s gyakran jelentékeny -fejcsóválás által adta tudtomra: „efendi, te iránibb vagy magánál -az iráninál, sokkal simább, semhogy megcsiphetnélek.“ S valóban, -Persiában az óvatosság nagyon is szükséges! Évszázados, sőt -mondhatnám évezredes megrögzött szokások, annyira megtaniták Persia -lakosait a ravaszság és külső finomság gyakorlatára, hogy a -gondatlan europait, sokszor a legegyszerűbb paraszt, sokszor még a -legkisebb gyermek is kijátszsza. <span class="pagenum"><a name= -"Page_379" id="Page_379">-379-</a></span> Nyelv, mozdulat, -izgés-mozgás együtt működik mind, hogy a helyi viszonyokba be nem -avattak félrevezettessenek. Kiváltképen az európai az, a ki -elbizakodván czivilizácziója fölényében, a keletit lenézi, megveti, -– s így, a mint igen könnyen gondolható, épen ő az, a kit -legtöbbször jégre visznek s rútul megcsalnak.</p> -<p>Minél közelebb jutottam Teheranhoz, az évszak annál zordonabbá -változott; különben is deczember vége felé jártunk már, s bárha a -mélyedésekben hideg és fagy keveset alkalmatlankodott is, annyival -inkább tette a magaslatokon, minthogy az égalji különbségek, -Persiában 3–4 óra járásnyi távolokban már is nagyon észrevehetők. A -zord idő kiváltképen igen nagy aggodalmat okozott Gose és Ahuan -állomások között, mindakettő hegyen fekvő magános póstaház, melyek -az utazók nagy számához képest, alig adnak mindig elégséges -menedéket. Goseben oly szerencsés voltam, hogy a csaparkhanet -(póstaház) egészen üresnek találtam; meleg falai közt tehát egészen -átadtam magamat a kényelemnek, minthogy odakinn már valóban -szigorú, mérges hideg volt. Ahuan felé már több helyütt hóra is -akadtam, s a hideg éjszaki szél gyakran leszállított lovamról, hogy -lábaimat menéssel melengessem. Mikor magába Ahuanba érkezém, a hó -már néhány lábnyi magas volt, s oly keményen megfagyott, hogy az út -sok helyütt, valóságos hótelepek között vezetett. Fedél és tüzelő -fa, – ezek valának legföbb vágyaim, melyek a magánosan álló ház -megpillantásakor keblemben támadának, s bármily messze csapongott -is tekintetem a hólepte halmosvidéken, sem hajlékot sőt csak -egyetlen romot is fel nem fedezheték. Mint rendesen szokás, a -csaparkhanebe figyelemgerjesztő zörejjel csörtettünk be. A -póstamester igen udvarias <span class="pagenum"><a name="Page_380" -id="Page_380">-380-</a></span> volt – jó előjele a szállásnak, s -mikor a nagyon kormos, de jól fedező szobába vezetett, egészen -boldognak érzém magamat, s csak fél füllel hallgattam szavaira, -melyekben áradozva széltiben és hosszában elmondá, hogy Szipeh -Szalarnak, a persa generalissimus és hadügyminiszternek hitvesét -várja minden pillanatban, kinek Meshedből való visszatértében, még -ma, legfölebb holnap kell ezen mennie. Szipeh-Szalar asszonyság, a -mint gondolható, legalább is 40–50 szolga kiséretében utazott; -általa e szűk hajlékban meglepetni, épen sem volt valami nagy öröm; -én azonban igen keveset törődtem most e fatalis eshetőséggel, hanem -lovammal egyetemben egészen kényelmemnek éltem. Mikor a kandallóban -vidoran lobogott a tüz, s a meleg thea a csészében párolgott, -elfeledém akkor a kiállott hideget, nem gondoltam többé rá hogy -valaki meglepjen, s jókedvüen hallgatám a vad Boreas süvöltését, -mely úgy látszik, meleg menhelyemen serkentgetni szándékozik -engemet. A thea után jótékony meleget érzék magam körül és -magamban, s azért levetém ruházatomat; egész élvezettel fogtam -estebédemhez, a pilav és a csirkesült már majdnem készen volt, -azonban, mikor éjféltájban már-már lukullusi vacsorámhoz kezdenék, -a szélzugás közepette lódobogás és hangok nesze üté meg -füleimet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_381" id= -"Page_381">-381-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>Alig volt annyi időm hogy felugorjam, s a csoport fegyverzörej, -szitkolózás, tombolás és kiabálás közben már is leszállott – -természetesen elreteszelt – ajtóm előtt. „Holla, ho! Fel! Ki innen! -Ki van itt! Szipeh Szalar neje, a fejedelmi vérből származó -herczegasszony érkezett meg! Rögtön távozzék mindenki!“ Kiki tudni -fogja, hogy ajtómat nem nyitottam meg azonnal. A lovagok megkérdék -a postamestert ki volna odabenn, s mikor tudomásukra esett, hogy ez -hadzsi, s még hozzá szunita, akkor valamennyi karddal és -puskatussal dörömbölt ajtómon, s azt kiabálák: „Hej, hadzsi! Elhord -magad, ha azt nem akarod hogy lisztté őröljük csontjaidat.“</p> -<p>Kritikus, – de nagyon kritikus pillanat volt ez. Azt az egyetlen -menhelyet elhagyni, hol az ember oly jól érezi magát, s a zordon -hidegben az éjet szabadban tölteni, az mindenesetre igen -kellemetlen tréfa, s talán nem is a rosz következmények félelme, -mint a meglepetés és a hirtelen történt megzavartatás indított arra -a vakmerő gondolatra, hogy ne engedjek, hanem viadalra keljek. -Tatárom, ki együtt volt a szobában velem, elhalaványodott. -Felugrottam ülő helyemből, puskát s kardot ragadtam, tatáromnak a -pisztolyt nyomtam kezébe, azzal a meghagyással, hogy az első adott -jelre tüzet adjon; igy közelíték az ajtóhoz, azon szilárd -elhatározással, hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_382" -id="Page_382">-382-</a></span> első betörőt haladéktalanul lelövöm. -Ugy látszik odakinn megsejtették szándékomat, mert alkudozni -kezdének, sőt észrevettem azt is, hogy az ostromlókat elegans -perzsabeszédem csakhamar meggyőzte a párbeszédek közben a felől, -hogy tévedtek, midőn engem bukhariotának tartának. „De hát ki vagy -te igazán? Beszélj! Ugy látszik te nem vagy hadzsi.“ – hangzék -kivülről. „Mit, hadzsi! Ki a hadzsi?! – Kiáltám, – félre a -gúnynevekkel! Nem vagyok én sem bukhariota, sem persa, hanem -szerencsés vagyok európai lehetni! Nevem Vámbéry Szahib!“ Ezen -szavakra odakünn csend állott be egy pillanatra. Ez ugy látszék -meglepte amazokat, de még jobban tatáromat, ki az ő hadzsitársától -most hallá e nevet legelőször, a kegyes muszulman tulajdon ajkairól -azt a vallomást, hogy ő nem igaz hivő. Halálsápadtan, nagyra meredt -szemekkel bámult reám. Két tűz közé jutottam. Egy jelentékeny -kacsintás azonban megnyugtatá utitársamat, a persák is alantabb -hangon kezdték aztán; az európai név, a keletiek e nagy rémszava, -villanyos hatásu mindenütt. A piszkolódást udvariasság, a -fenyegetéseket kérelem váltá fel, s midőn végre könyörögve kértek, -hogy legalább csak a főlovagok kettejét fogadjam szobámba, a -többiek szivesen megelégesznek istállóval és kamrával, megnyitottam -az ajtót a remegő persák előtt. Arczvonásom illustratioul szolgált -előbbi állitásomnak. Az egymásközt váltott szavak mindig élénkebbek -de barátságosabbak is lettek, s valami félóra mulva az én persáim -araktól (pálinka) mámorosan egy sarokba vonultak, s úgy horkoltak -mint lovaim. Tatárom megnyugtatására is kellett néhány -felvilágositással szolgálnom; a jó fiú szivesen hajolt. S mikor a -jövő reggel a jeges halomtájat elhagytam, s Damgan barátságosb -siklapályán folytatám <span class="pagenum"><a name="Page_383" id= -"Page_383">-383-</a></span> utamat, elszörnyedve gondolék a mult -éji kalandra – s az Ahuan-i éji szállást, bizony nem egy hamar -fogom elfelejteni.</p> -<p>Damgant sokan a régi Hekatompylenek (száz kapus város) tartják, -a mi olyan állitás, mit régiségbuváraink minden áron érvényre -akarnak juttatni, bárha az egész környéken semmi nyoma sincs olyan -város romjainak, melybe száz kapu vezetett volna. Görögnek és -persának, kik a fillentésben jó formán megegyeznek egymással, csak -kötve kell hinni.</p> -<p>A száz kapuból nyolczvanat bizvást elengedek, de a mai -igénytelen Damganban, csak egy husz kapus hajdani várost is aligha -lehet felfedezni. Az egész helység nem igen számít többet ezer -háznál, s a puszta bazar közepén álló szegényes két karavanszerai -eléggé megbizonyitja, hogy kereskedelmi szempontból e hely távolról -sem oly fontos, mint sokan hiszik.</p> -<p>Fraser, az angol utazó sajnálja, hogy a Csihl dukhteran (negyven -szűz) vagy a csihl szeran (40 fő) talányát, kik egy sirba temetve -pihennek, senki sem tudja neki megfejteni. A müszülman előtt szent -szám a negyven de szent kiváltképen a persa előtt, és a csihlten, a -40 ember, kiket a mohamedan monda szerint Mozes levert s azután -ujra feltámasztott, számtalan helyen feltalálható. Nevezetes a -dologban azonban az, hogy itt Damganban, épen a hölgyvilágot emelék -a vértanui méltóságra, mely körülmény Damganban sokkal feltünőbb -lehet, mint talán Kölnben, minthogy amannak hölgy világa, nem -nagyon szigoru erkölcsössége folytán, az egész környékben -meglehetősen rosz hirben áll.</p> -<p>Damgantól két állomásnyira van Szimnan, mely pamutjáról, de még -inkább fehér theasüteményeiről hires. <span class= -"pagenum"><a name="Page_384" id="Page_384">-384-</a></span> -Persiában minden városnak meg van a maga sajátsága, melynél fogva -azt nem csak Persia hanem az egész világ legelső helyének szokás -tartani. Sirázban a legjobb juhhus, Iszfahanban a legszebb -őszibaraczk, Nathenzben a legjobb körték, sat. s a mi a dologban a -legkülönösebb az, hogy a fennen magasztalt czikkeket, az illető -helyeken vagy igen silányokul, vagy a mi egészen nevetséges, -épenséggel sem lehet feltalálni. Szimnan theasüteményeinek hirét -már Meshedben, sőt már Heratban is hallottam. Azonban e tekintetben -igen sok tapasztalatot szereztem már magamnak, s ennek -következtében nem sokat vártam ettől sem. Mikor a bazarban -kérdezősködtem a sütemény felől, sok időig kellett fel s alá -járnom, mig végre egy pár penészes példányhoz jutottam. „Szimnan“ – -mondá valaki „csakugyan hirneves ezen czikk folytán, de a kivitel -oly roppant nagy, hogy a süteményből mi magunknak mi sem marad.“ A -másik igy szólott: „Igaz, Szimnan, hajdan nagyon hires volt e -czikkről, de a mostoha idők ezt is megváltoztatták.“ Itt legalább -még is volt mentegetőzés és kifogás, azonban más egyebütt, a -hazugság a maga teljes meztelenségében szokott előtünni.</p> -<p>Innen az ut Lazgird, Dehnemek, és Kislakon át megy Teheran felé -a hires Khavar-szoroson keresztül. Ezen hegyi utat a hires Caspiae -Pylae-nek tartják, s a maga nemében igazán páratlan. Az ut, magas, -fekete sziklatömegek között, vadregényes és számos éles kanyarulata -igen alkalmas rejtekhelyet szolgáltat a rablócsapatok számára. -Valamint hajdan, ugy ma is igen sok utonálló van itt; némely -sziklát lélekégetőnek, apagyilkosnak sat. neveznek. Az erős -viszhang még rémitőbbé teszi az utat, s ennek benyomását igen -világosan láthatám tatáromnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_385" id="Page_385">-385-</a></span> arczain. Én, kezem a -fegyveren, egészen egyedül vonultam át ezen uton, s igaz, hogy nem -egy gyanus külsejü emberrel találkoztam; annak okáért mindjárt jobb -kedvem lett, mihelyt a mélyedés másik torkolatánál a tágas, -termékeny Veramin lapályra kijutottam. Ezen sikon, melynek éjszaki -szélén a régi időkben s a mesevilágban oly hires Ragesz városa -emelkedék, hajdan, – úgy mondják – sok város és falu állott; sok -nép kavargott itt már, görögök, arábok, tatárok, mongolok és -afganok. Maga Ragesz városa a középkorban valóságos kincs volt, -mert ez szolgált nyughelyül a Szeldsukidák, a Gaznevidák sőt -maguknak a Timuridáknak is. Ma puszta rom. Az európai régiségbuvár -feliratokat keres a kőhalmok között, a persa vadászhelyűl becsüli a -gazdag sikságot, s ha a földalatti számos vizvezeték nem léteznék, -melyek a régi műveltségről tanuskodnak, a Veraminról hallható -mondákat, puszta költeményeknek kellene tartanunk.</p> -<p>A melyek Meshedbe érkeztemkor, ugyanazon érzelmek, s talán még -hatalmasabban, hatottak át most is, azon gondolatnál, hogy -nemsokára ujra meglátom Teheránt; azt a Teherant, honnan kalandos -utamra kiindultam, s hol oly sok jó barátom él, kik bizonyára réges -régen a boldog öröklét ölében gondoltak. Hogy utamat siettessem, a -két utolsó állomást egygyé akartam kötni. A tizenhárom órányi -lovaglás mindenesetre igen fárasztó, gondolám magamban, azonban -most olyan állomásra jutok, a hol legalább is két hónapig -megpihenek. Ezen édes reményekben ringatám lelkemet, s kora -reggeltől, késő estig szakadatlanul odább lovagoltam. Mikor a nap -utolsó sugáraival tekintett alá, a távolban Teheránt és Sah Abdul -Azim kupolájának ragyogását pillantottam meg. Maig sem tudom, -<span class="pagenum"><a name="Page_386" id= -"Page_386">-386-</a></span> a tulságos öröm tette-e, vagy a -hirtelen beállott éjszaka, – mert ez évszakban az alkony igen rövid -a tájakon – vagy a lankadtságé, mely elbádgyasztott, elég az hozzá, -a persa főváros tőszomszédságában eltévedtem, s még pedig közel -azon nevezetes romokhoz, melyek azon sziklák aljánál fekszenek, -hová a Gebr’ek (tűzimádók) a holttesteket szokták kitenni a madarak -zsákmányául. Két óra hosszat kelle bolyonganom, árkon bokron, vizen -sáron keresztül gázolnom, mely alkalommal lovam egyszer hasig -merült a hideg vizbe; cserjén bokron keresztül kellett törtetnem, -mig végre késő éjjel az utra akadtam.</p> -<p>S nem különös-e még is, hogy az egész uton semmi bajom sem -történt, oly távoli országokat bejártam bántatlanul, átéltem oly -veszedelmes kalandokat, mindenem megmaradt; kézirataim, utazásom -drága zsákmánya, mit sem szenvedtek, s ime itt, a biztos kikötő -küszöbén, benyilóján, oly veszteséget kelle szenvednem, melyet soha -elfeledni nem tudok, ugyanis az átnedvesülés következtében -legbecsesb irományaim egyikét elvesztettem. A sorsnak szeszélyei -vannak, mondja a keleti, gyermekes az, a ki ezeknek ellen akar -szegülni!</p> -<p>Midőn Teheran kapujához értem, – az már zárva volt. Az éjet egy -ujabb Karavanszerajban töltém, s mikor másnap a rendesen -eltorlaszolt bazárokon ütések és szitkozódások közben átlovagoltam, -nem egy persa mondá boszús csodálkozással: „Még is csak vakmerő egy -bukhariota!“ Néhány európaival is találkoztam, kik álöltözetemben -nem ismertek rám, de azután édes öleléssel köszöntének. Nem sokára -a török követség kapujához jutottam, s ki irhatná le örömemet, -mikor <span class="pagenum"><a name="Page_387" id= -"Page_387">-387-</a></span> ujra megláttam azon helyiségeket, s -azon barátokat, kiktől s melyektől tiz hónappal előbb oly rajongó -és kalandos tervek között távoztam, s kik akkor bennem a bizonyos -veszélybe rohanót látták, s engem e napiglan a közép-ázsiai -barbarság és ármányosság áldozatának tartottak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_388" id= -"Page_388">-388-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>A persa főváros, mindjárt az első tekintetre a civilisatio és -műveltség székéül látszott, oly helynek, hol az európai élet egész -teljességében feltalálható. Ha az ember nyugatról jő keletre s -bevonul a városba, igaz nem talál elegendő szavakat a nyomorult -agyagviskók és girbegörbe szük utczák által gerjesztett undor -kifejezésére.</p> -<p>De egészen másnak tünik fel e város az utazó szemében, ha -Bokharából jön. Bokhara csak hatvan napi járó föld távolságra -fekszik ugyan Teherantól, de a két város socialis viszonyai között, -századoknak elválasztó mélysége tátong. Mikor megérkeztem után -először lovagoltam a bazáron végig, gyermekes örömmel, sőt -mondhatnám némi csodálkozással – mely igen kevésben különbözött -tatárom bámészkodásától – tekinték az európai gyártmányu számos -fényüzési czikkre, a szövetekre, kendőkre, játékszerekre, – -kiváltképen a festett csehüvegnémüek valának azonban azok, a mik -figyelmemet a legnagyobb mértékben magukra vonták; az európai -művészet iránt olyan tiszteletre gerjedtem akkor, mely fölött ma -csak mosolyoghatok. Akkor azonban ez nem lehetett másképen. Ha az -ember úgy utazik, mint a hogy én utaztam, ha úgy bele éli magát a -tatáréletbe, mint a hogy én kényszerültem, – nem lehet csodálni, ha -az ember jóformán <span class="pagenum"><a name="Page_389" id= -"Page_389">-389-</a></span> maga is tatárrá lesz. Az az igazi -incognito, mikor az embernek az idegen alakban is teljes öntudata -van még hajdani lényéről, az csak igen rövid ideig tart: az -elszakadottság, s idegen elemek szünetnélküli környezete akarva nem -akarva átalakítják az embert. Az utazó hiába daczol ez -átváltozással, – a jelennek fris benyomásai háttérbe szorítják a -multat, s ezen állét, akaratunk ellenére, valóságossá változik.</p> -<p>Barátaim azonnal észrevették e változást lényemben és -modoromban, s ez nem kevés mulatságot szolgáltatott nekik. Nevették -köszöntéseimet, beszédközben alkalmazott taglejtésemet, járásomat s -kiváltképen felfogásomat; sokan még azt is állították, hogy -arczkifejezésem is tatárjelleget öltött, s szemeim egy pár vonallal -ferdébben állanak mint annak előtte. E megjegyzések néha a -legkedélyesebbek valának, s magamat is mulattattak; de lehetlen -egyszersmind be nem vallanom, mily különös érzelmet gerjesztett -bennem az a gondolat, hogy ezután ujra az európai életmódhoz kell -hozzászoknom. Eltekintve attól, hogy a hetekhosszat egy helyben -való nyugton maradás egészen különösnek tetszett, sok olyan európai -szokás volt, mibe nem egy könnyen tudtam bele találni magamat.</p> -<p>Kiváltkép a ruhák valának azok, melyeket igen szűkeknek és -szorosaknak találtam, s a hajazat, melyet mostantól fogva növelni -kezdettem, valóságos tehernek látszék fejemen, s ha egy szobában -több európai volt jelen egyszerre, kik élénk vitatkozásokat hasonló -taglejtésekkel kisérték, mindig azt hittem, már már hajba kapnak -egymással. S hát még a persa szolgálatban álló franczia tisztek -feszes maguktartása és szilárd lépése, milyen furcsának látszott az -én nekem! Bárha igen örültem európai <span class="pagenum"><a name= -"Page_390" id="Page_390">-390-</a></span> földieim büszke, feszes -maguk viseletének, ez sokkal nagyobb ellentétet képezett a -középázsiaiak vontatott görbedt járásával, melyhez szemem annyira -hozzászokott s melyet én magam is elsajátítottam, sem hogy a -legnagyobb mértékben fel ne tünt volna. Messze vezetne leirnom -mindazon benyomásoknak egész sorát, melyeket Iran fővárosa reám -gyakorolt. A ki nyugat és kelet különbségét ismeri, annak alig -szükséges mondanom, hogy Teheran, Bokharához képest, valóságos -Párisnak látszék előttem. A teherani persa világ bámulása igen nagy -volt midőn kalandom szerencsés végződéséről értesült. A ketman (az -Iszlam által engedményezett alakoskodás) igen jól ismert és -begyakorolt tudomány bár a keletieknél, de még is megfoghatatlannak -látszék előttük, hogy ebben egy frengi is oly kitünő legyen. S -bizonyára az általam elért sükert nem is irigylették volna annyira, -ha különösen jó tréfának nem látszék vala előttük, mit én, halálos -ellenségeiken, a szunníta tatárokon elkövettem.</p> -<p>Bárha Persia a turkesztani sivatagok legközelebbi szomszédja is, -mindazáltal igen zavart és mesés fogalmakkal birnak felőlök. A -félvilág hozzámtódult tudomást szerezni magának mindenekről. Több -miniszterhez meghivtak, sőt végre még azon magas szerencsében is -részesültem, hogy ő felségének a királynak, a világ forduló -pontjának, az egész világegyetem legmagasságosabb uralkodójának is -– mint őt a persák nevezik – bemutattattam. Hosszadalmas -czerimoniákat kellett végig játszanom, mig végre a palota kertjében -ott állottam az ifjonti Naszer eddin Sah előtt, s azon bizalmas -felszólitást nyertem, vázolnám előtte utazásom éleményeit. Nagy -tüzzel feleltem meg kötelességemnek, s a körülálló miniszterek nagy -szemeket meresztettek, – nem győzvén <span class="pagenum"><a name= -"Page_391" id="Page_391">-391-</a></span> eléggé csodálkozni a -fölött, mint utóbb megértém, hogy én minden remegés nélkül -megállani mertem a király előtt, kinek fenséges tekintete, -máskülönben, még a legbátrabbat is meg szokta rendíteni. A -királynak egyébiránt úgy látszék megtetszett előadásom, minthogy -egy rendjelnek, s a mi még becsesebb, egy persa shawl nékem -adatását rendelé el. Az elsőt, egy egyszerü ezüst darabot megkaptam -ugyan, azonban az utóbbit, melynek legalább is 50 arany az értéke, -a miniszter, ugy hiszem, jobbnak látta magának megtartani, a mi a -teherani udvarnál egyáltalában nem tartozik a ritkaságok közé. A -király ő felsége lehazudja és megcsalja minisztereit, mit ő -excellentiáik azután, fájdalom nem a maga helyén, hasonló módon -viszonoznak. Alárendelt hivatalnokok megcsalják a népet – ez -viszont azokat. Ebben az országban minden hazudik, csal és ámit, s -ez a világ legtermészetesebb cselekvési módjának tartatik, a -becsületesen cselekedőt ellenben, nagy bolondnak vagy eszelősnek -nézik.</p> -<p>Hogy a most mondottakra világositó példával szolgáljak, csinos -kis történetecskét akarok közleni, mely teherani tartózkodásom -alatt fordult elé. A király – a mint tudva van – igen kedveli a -vadászatot, s maga is igen jó lövő, a ki az évnek legalább is két -harmadát ilyes kirándulásokon tölti, nem csekély bosszuságára -udvari tisztségének, kik a harem puha párnáit, az izletes konyhát, -s más egyéb élvezeteket, ilyen alkalommal sátorozással, órákhosszat -tartó lovaglással s szegény parasztkonyhával kénytelenek -felváltani. Visszatérte után a király rendesen az európai -követségeket is meg szokta ajándékozni a vadászati zsákmány egy -részével, a mit általában igen nagy szerencsének tartanak. De a jó -követeknek, a királyi kéz ejtette nyulakért, foglyok s más -<span class="pagenum"><a name="Page_392" id= -"Page_392">-392-</a></span> egyéb vadért tetemes enamval -(borravaló) kell az átadót megajándékozniok. Eleinte még csak -szivesen türték e kellemetlenséget, de a midőn e királyi -küldemények már már igen gyakoriakká kezdének válni, azon -meggyőződésre jutottak az illetők, hogy a királyi szolgák, uruknak -hire és tudta nélkül, a piaczról hozzák ezeket az ajándékokat, -csupán csak a gazdag borravalóért. Megkérték tehát a -külügyminisztert, lenne szives ennek utána, ezen küldeményeket, -hitelesség okáért, néhány sor irással kisérni. Ez ugyan használt -egy ideig, de az ajándékok nem sokára még gyakoriabbakká váltak. -Szorgosan utána láttak aztán, s ime kiderült, hogy a miniszter ő -excellentiája egy gyékényen árul a királyi cselédséggel, ő irja a -piaczon vett ajándékok mellé a hivatalos czédulákat, s a -nyereségben aztán velük együtt osztozik. Mindezt pedig pompás -tréfának tartották, hogy ők most hogyan rászedték a frengiket, s -mikor a királynak tudomására esett, maga is igen jó izűt nevetett -rajta.</p> -<p>A közeledő tavaszt bevárandó, Teheranban két hónapot kelle -töltenem. Az idő a lehető legkellemesebben múlt e kis európai -gyarmatban. – Visszatértem őszinte örömet gerjesztett, s egyik a -másikkal versenyzett hogy szerencsét kivánjanak, s ott -tartózkodásomat különféle előzékenységgel megédesitsék. Az illető -követségek nem mulaszták el kormányaikat sajátságos kalandjaimról -tudósítani. Nekem ugyan igen furcsának látszott az egész; -egyáltalában nem tudtam felfogni, mi rendkivüli van a keresztül -játszott dervisszerepben, s csodálkozással tapasztaltam, hogy -távozásomkor el valék látva Franczia és Angolország -legtekintélyesebb kormány férfiainak szóló ajánló levelekkel. -Kiváltképen meghatott <span class="pagenum"><a name="Page_393" id= -"Page_393">-393-</a></span> azonban magyarországi földimnek, Szántó -urnak részvéte, ki a persa fővárosban a szerény szabómesterséget -üzi. E sajátságos ember, ki egy tiszamenti faluban született, a -katonai sorozás elől menekvendő, megszökött, minthogy -kényelmesebbnek tartá a könnyű tűvel tartani fegyvergyakorlatokat, -mintsem a nehéz puskával. Eleinte Konstantinápolyba ment, onnan -Kis-Ázsián át Arabiába, onnan ismét Délpersián keresztül Indiába, s -még pedig nagyobbrészint gyalog. Már Khina fővárosa felé akart -indulni, midőn értésére estek a hazájában 1848-ban történt -forradalmi események. Ezen hirek annyira fellelkesiték a hazafias -lelkü szabómestert hogy a hazatérésre határzá el magát, a szabadság -zászlaja alatt küzdendő. Azonban Indiától Európa igen messze van, -kivált ha az ember csak vitorlás hajón teheti meg az utat, s igy -Stambulban már a világosi katasztrophának hirét kellett hallania. -Megcsalatkozva reményeiben, ujra megragadta tehát a vándorbotot és -a varrótűt, s Tebriszen keresztül Teheranba utazott, hol véle én is -találkoztam. Különösen csodálatos volt beszéde, mely mindazon -szólamokat egyesité, miket a különböző országokban sajátjává tett. -A beszélgetés elején még csak ment a dolog úgy a hogy, de mihelyt -tűzbe jött, német, magyar vagy franczia szavakat kevert a török, -arab, persa, kurd és hindosztaniak közé, ugy hogy az ember feje -egészen belekábult, és össze kellett szedni annak minden -nyelvtudományát, a ki őt meg akarta érteni. Becsületes szive -tulboldog volt, midőn földiének szerencsés menekvéséről értesült s -igénytelen vagyoni állapota daczára, minden áron egy nadrággal -akart megajándékozni, s minthogy ezt én egyáltalában el nem -fogadhatám, rábeszélte tatáromat, hogy legalább az vegye -<span class="pagenum"><a name="Page_394" id= -"Page_394">-394-</a></span> el ajándékát. A közép ázsiai hangosan -felkaczagott a neki oly nevetségesnek látszó ruhanémü fölött, s -mikor csupa kiváncsiságból magára vette, a jó Szántó magán kivül -volt örömében és büszkeségében, hogy ő a legelső a világon, a ki -egy tatárt nadrágba bujtatott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_395" id= -"Page_395">-395-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>Azon európaiak között, kikkel Teheranban találkozám, Bloqueville -urat meg kell még emlitenem, e minden fényképészek legdrágábbikát, -ki a Sah szolgálatában részt vett egy a Turkomanok ellen intézett -hadjáratban, ott azonban fogságba esett, és 10,000 arany roppant -összegen kellett kiváltatnia. Bloqueville ur, tetőtől talpig -franczia nemes ember, e mellett becsületes, derék fiú, kalandvágyát -kielégitendő, egy varga betűt tett a belle Perse felé. Az orvosi -pálya, az európaiaknak majdnem egyetlen foglalkozása keleten, igen -profan valaminek látszék előtte. S végre is a photographiát találta -olyannak, mi e tájakon még kevésbé kiaknázott müvészet. A király -haladéktalanul szerződteté s harczfestész minőségében a khoraszani -hadsereghez csatlakozott. Hogyan örülhetett a király előre, arra a -gondolatra, hogy diadalmas hadseregének hőstettei immár -megörökítetnek, mely sereg minden tagja egy-egy Rusztem gyanánt -iratott le előtte.</p> -<p>Fájdalom, hogy a sors könyvében egészen másképen volt -feljegyezve. A huszonötezer Rusztemet, 5000 turkomán rabló támadá -meg és tönkre verte. Nagy részük elfogatott, s minthogy a foglyok -roppant száma nagyon lecsapta árukat, közülök 5–6 arany -váltságdijért sokat vissza lehetett váltani. Bloqueville úr is -majdnem megszabadult <span class="pagenum"><a name="Page_396" id= -"Page_396">-396-</a></span> már ezen az áron, azonban a turkomanok -kieszelték, hogy a szőke fürtös ifjuban bizonyára valami külföldi -növény lappang. Többet követeltek tehát érette, s minthogy a -turkoman követelés minden persa vonakodás után növekedék, a -teherani udvarnak végre be kellett nyugodnia 10,000 aranyat tenni -le a franczia alattvalóért, a mire bizonynyal rá nem állottak vala, -ha a szajnaparti nagy sah, követe Bellaunay ur által azt nem üzeni: -„Ha aranyotok nincsen, majd én szuronyokat kölcsönzök. A másfél -évig tartó alkudozás alatt, Bloqueville urnak, a hajdani -testőrtisztnek igen sulyos állapota volt, és elég módja kitanulni -azt, mennyi különbség van egy a Champs Elyseén élő gentilhomme, és -a nyakán kezén nehéz lánczot hordozó turkoman rabszolga sorsa -között. Hányszor gondolhatott a szegény franczia a szép Párisra, -midőn rongyokba burkolva, s hidegtől reszketve, valami szegényes -turkoman sátorban költé el lóhúsból készült cotelettejét. Igazán -sokat szenvedett, s mikor engem, bajtársát ujra meglátott, sirt -örömében. Ő tökéletesen ismerte, mi a középázsiai élet, s ő tudta -legjobban felfogni azokat a gyötrelmeket, melyeket nékem kell vala -kiállanom.</p> -<p>Minthogy épen turkomanokról beszélünk, nem hagyhatom emlités -nélkül, hogy néhányan a puszták e fiai közül, megérkeztemről -értesülvén, Astrabadból, hol üzleti ügyek miatt tartózkodtak, -hozzám jöttek s a mi igazán különös – tőlem a fatihát (áldást) -kérték.</p> -<p>A mint álliták, minden fatihámnak igen szerencsés hatása volt, -és Gömustepeben égnek a vágytól engem ujra láthatni. S bárha -európai öltözetben voltam, a puszta fiai mély alázattal borultak le -előttem; én áldást mondtam rájuk, egy pár koránverset idéztem; s ők -egészen <span class="pagenum"><a name="Page_397" id= -"Page_397">-397-</a></span> épülten távozának. Ez volt az utolsó -formaszerüség, melyet alkalmaztam, s vallásos nevezetességem -gondolata ujra phantasztikus rajongásokra vezetett. Kevessé több -kalandorsággal és vakmerőséggel mit ki nem lehetne vinni e babonás -nomadok között! A keleti hősök pályafutásának rendesen ez a -kezdete. Az ember rejtélyes, varázshomályba burkolózik, százan és -százan követik aztán, s csak akarni kell és mindenható -parancsnokukká válhatunk.</p> -<p>A tavasz első szellőlegyenésével búcsut mondtam Persia -fővárosának, az igazi keleti müveltség ezen székhelyének s a -szokott póstauton Tebriz, Erzerum és Trebizondon át a fekete tenger -felé haladtam. Ha Meshedtől Teheranig elég jól fel valék szerelve -mindennel, keleti utazó állásához képest, innen tovább az európai -touristák minden kényelmével rendelkezhetém. Jobb lovaim és -fegyvereim voltak, több pénzem, s a mit könnyü elgondolni, -személyem iránt több tisztelet és megkülönböztetés. Ugy szólván -játszva értem el Persia határára. Azon rendkivül barátságos -fogadtatás a tebrizi európai koloniában, s kiváltképen az angol -consul barátságos asztalánál felhangzó champagnei pohárcsengés, -amaz örömek előjelei valának, melyek reám nyugaton várakoztak. A -képzelem, boldog reménység legszebb szineivel a legvonzóbb képeket -varázsolá elém, melyek a Kaleidoskop tarka idomzataiképen kápráztak -ittasult szemeim előtt, s bármennyivel többet adott is utóbb a -valóság, várakozásom fölött, még is boldogabb voltam akkor, midőn -jövendőmet rózsás varázs szinekben sejtelemszerüen a phantasia -festette elejbem.</p> -<p>Mikor Azerbajdsan keleti határán átléptem azt a halmos tájat, -mely a török Kurdisztanba vezet, meg nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_398" id="Page_398">-398-</a></span> -állhatám, hogy vissza ne fordúljak s a végbucsu még egy tekintetét -ne vessem Iran földére. Iran, a keleti czivilizatio minden hibáival -és kinövéseivel, még is csak mindig érdekes ország leend az európai -utazóra nézve. A képmutatás és kétszinüség, miket itt a hosszas és -régi zsarnokság teremtett, bárha megvetésre méltók is szemeinkben, -s bárha az irani nép udvarias modorát és kitünő szellemi -képességeit háttérbe szoritják is, mind a mellett egész keleten -csak az egy Iran az, hol e tehetségek s a magasb müveltségre való -törekvés, királynál ugy mint a pórnál, feltalálhatók. A keleten -határos tartományok nyers és vad szokásai – bárha némi különbséggel -– a nyugati határokon is észrevehetők. Kis-Ázsia kurdjai és -ozmanjai, annyira mögöttük állanak a persáknak, mintha egészen más -anyagból volnának faragva. Bizonyos igazság, hogy az ázsiai -műveltségnek Iran a kutforrása, s mind e mai napiglan majd nem -egyedüli székhelye.</p> -<p>Mikor Trebizondhoz közel, az Erzerumba vezető nyári uton, a -pontusi hegység azon meredek lejtőjére értem, honnan a fekete -tenger már látható, azon helyre, melyről Xenophon a 10,000-nek -visszavonulásáról szóló leirásában oly lelkesülten emlékezik, ott -az Euxinus setét kék árjaiba utólsó ábrándos álmaimat eltemettem. -Mily elfogódott szivvel vettem bucsút két évvel ezelőtt e helytől, -mily nehezen tudtam megvállni a Lloyd társaság hajójától melynek -lobogója még sokáig hivógatólag lebegett felém. S ma ujra megláttam -ezen lobogót, ugyanazon kikötőben, s mi több, ugyanazon hónapban. -Mennyivel más érzelmek ostromolták most, ennél a tekintetnél, -szivemet! Azon partra jutni, hol a már-már utra kész gőzhajó -horgonyoz, majd annyit jelent, mint Europa <span class= -"pagenum"><a name="Page_399" id="Page_399">-399-</a></span> közepén -lenni. S kivált ha még oly szerencsés az ember, hogy a pompával és -kényelemmel berendezett Lloyd gőzösön külön cabinban kelhet utra, -semmi sem oly könnyü mint az európai életbe teljesen beleképzelni -magunkat, bárha talan kitüzött czélunktól még néhány napi -távolságban volnánk is. Mithridatesz ősi székvárosában csak két -napot töltöttem, s miután, néhány kevésnek kivételével, miket -kedves ereklyék gyanánt megtartottam, majdnem minden uti -podgyászomat eladtam volna, Május közepe táján, az „Il Progresso“ -gőzösre keltem. A hajó, gyorsan szegve a habokat, a délnek eső -Bosporusnak tartott; mindig nagyobbá és nagyobbá lőn a távolság, -mely a Pontus partvidékétől elválasztott s tekintetem sokáig -fájdalmasan csüggött azon. Itt kezdtem meg egykor egész a Timur -távol eső fővárosáig terjedő vándorutamat, s itt is végződék az. -Lelkem előtt még egyszer átvonultak a multak képei, mosolygók és -komolyak, mint a minők a valóban is valának. De csakhamar -felserkentem álmodozásaimból, tekintetemet elforditám a multról és -Ázsiáról, s arra szegtem irányát, hol jövőmnek kell virúlnia – -Európa felé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Mindezen -tartományok kerületekre osztvák (bulukat); ezek ismét városi, -mezővárosi, vagy falusi járásokra oszlanak. Amazok főnöke a -Kalenter, emezeké: Ket-khuda.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Az őket sujtó -zsarnoki törvények közül csak egyet akarunk említeni. Minden -akasztott embert, kinek három napig kell függnie, ők köteleztetnek -őrzeni; s ha a holt tetem netalán ellopatnék, vagy a szél lerázná, -vagy valami baleset által az akasztófa feldőlne, büntetés gyanánt -az őrálló zsidó száz tumant (= osztr. arany) kénytelen fizetni.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Kuriózum gyanánt -meg akarom említeni, hogy Gobineau gróf, a franczia kormány -Teheranban lévő követe, siíta rokonszenvét kézzelfoghatólag -megbizonyítandó, daczára annak, hogy a katholika egyház „legifjabb -fiának“ képviselője volt: török collegájának boszantására, a -követség palotájának udvarán egy szalma Omert repítetett a -levegőbe.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Ez a királyi lobogó -az arabok első betörésekor ezek kezébe jutott, s Omer Khalifa -gazdagon megjutalmazá annak átszolgáltatóját.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Mint ezt Mir Ali -Sir persa történelmi könyvében állitja.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Cyrus, -Achämenesnek, egy állitólagos Pasargadei főnöknek, utóda volt, s ez -okból az ő utódait Achämenidáknak is szokás nevezni.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Soká nem -találkozott senki, a véres itéletnek végrehajtására; mig végre is -egy bizonyos Merdesah – nevü férfiú jelenkezék, kinek atyját -Khoszru hajdan megöleté. Mikor az agg fejedelem a fegyvert, mely -életének véget vetendő vala, megpillantaná, felkiáltott: „Jól van, -úgy is illendő, hogy a fiú mérjen halálcsapást, atyjának -gyilkosára.“</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> „Mondják, hogy ezen -fejedelem, midőn a vesztett csata után lánczokra verve a földön -ülne, egy katona valami szerény kis estebédet főzött számára, némi -húsneműt apritva egy szükszájú kis bögrébe. Valami éhes kutya -lopózott oda eközben, s fejét a szűk bögrébe dugta, de onnan -hirtelen kihuzni nem tudván, hussal – fazékkal, az egész főzési -készlettel elszaladt. A szerencsétlen fejedelem hangosan -felkaczagott. „Mi lehet a kerek ég alatt olyas, a mi a te sorsodban -lévőt ennyire megnevettetheti?“ kérdé egyik az őrök közül. „Lásd – -mondá Amer – házi készleteim felügyelője, még csak ma reggel is -arról panaszkodott, hogy 300 teve sem elegendő konyhaedényeim -hurczolására; s ime most, az az egy kutya is elég arra, hogy minden -konyhaszerszámommal és eleségemmel együtt elszaladjon!“</p> -<p class="right">(Malcolm.)</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Épen ezen -Ak-Kojunlu voltak azok, kik megkülönböztetésnek okáért, fövegeiken -veres gombot, vagy mások állitása szerint; inkább veres posztót, -kendőt viseltek, minél fogva. <em class="gesperrt">Kizil bas</em> -(veres-fej) nevet nyertek, honnan a magyar „Kazul“ szó is -származott, mely kifejezéssel régiebb költőink Persiát -jelzették.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Az ozmanlik -elleni harczaiban diplomatia fegyvereit is megragadta; -összeköttetésbe helyzé magát a nyugati hatalmasságokkal, kik közül -a velenczei doge és I. Mátyás, magyar király, követeket is -küldöttek udvarába.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Lásd „Teheranba“ -czimü kirándulás V. szakaszát.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Ezen tüzelőszer -készitése itt valóságos iparágat képez, az istállókat rendesen csak -tavaszszal szokták tisztogatni, a trágyát polyvával és szecskával -összekeverve, a ház előtt szétteritik, s ott hagyják, mig meg nem -szárad. A nagyobb mennyiséget téglákra vagdalják vagy vetik, s -azután összerakva gondosan, elteszik télire. Egész Khináig -feltalálható ez, mindenütt ott, a hol a vidék a fának szükében van; -Khinában Huc abbé tudósitása szerint argolnak nevezik. Legjobb -tőzeget a kecske és juhtrágya szolgáltat, melyet még vasolvasztásra -is használnak. Alantabb fokon áll az ökör és tehénganéjból készült, -– legrosszabb pedig a ló- és szamártrágyából való.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Mi azonban a -látszatnak kiváltképen hátrányára van, ez az, hogy mindkétnemű -szerepeket, csak férfiak töltenek be, minthogy az izlami törvény a -nők nyilvános helyen való megjelenését meg nem engedi.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Igy a többi -között Dr. Polak, egykor különösen kedvelt orvosát is lerajzolta s -ezt irta alája: „Croqui de Nasr-ed-din Chah.“</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> A balakhane-től -származik, az olasz balcone s a német balkon.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Bárha a -Dél-Persiáról szóló müvek nagy része szolgálatomra állt, mégis, az -aránylag legrövidebb leirást, James B. Fraser müvét használtam. -Tudományosabb tárgyalás nem is illenék e könnyü tourista-mű -keretébe.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> A kellemes -égalj-on kivül a hires „khulari“ nevű sirazi bor is egyik főoka -ezen általános mulatási kedvnek. A khulari ízére és erejére nézve a -mi tokajinkhoz hasonlítható. Csak abban különbözik ez utóbbitól, -hogy két-három évnél tovább nem igen tartható, s a helyett, hogy -megsavanyodni hagyjuk, inkább minden termést egyszerre -elfogyasztunk, mondák nekem a persák. Mert itt nem örmények -foglalkoznak a bortermesztéssel – mint ez rendesen szokás – hanem -mohammedan persák.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Mert, a mig -némelyek dalait vidám poharazások közben éneklik, mások szent irás -gyanánt szokták tekinteni e könyvet, melyből a jövendő mintegy -jóslatképen megtudakozható. Ez utóbbiak a koranon kivűl Hafiz -könyvét ismerik a legnagyobbnak, kinyitják találomra, e szavakat -ejtvén közbe:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Ej Hafizi sirazi<br /></span> -<span class="i0">Ber men nazr endazi<br /></span> <span class= -"i0">Men talibi jek falem<br /></span> <span class="i0">Tu kasifi -her razi.“<br /></span></div> -</div> -<p>(Oh Hafiz, sirazi, vess reám egy tekintetet, tőled akarom -megtanulni jövendőmet, mert te vagy minden titkok felleplezője); s -a kinyilt lapról akarják megtudni aztán jó vagy balsorsukat.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> A mint már -alkalmilag a turkmancsaji békeszerződésnél említők: Persiának nem -áll jogában a Kaspitengerre hajókat bocsátani.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Imam Riza, Imam -Musza fia, mint magas származású Alevita, az akkor még rejtőző -schiíta nagy ragaszkodása folytán, Harun al Rasid fiának Meemun -Khalifának féltékenységét és irigységét vonta magára, ki őt Tuszba -a mai Meshedhez közel feküdt városba száműzte. De minthogy amaz itt -is az általános tisztelet tárgya volt mondják, hogy a Khalifa -megmérgezte volna. Halálát vértanúságnak tekintik, s a város ép -ezen okon nyerte Meshed, azaz: vértanúság helye nevezetét.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Imam Risa sirja -fölé az épületet, mai alakjában Sahrukh Mirza, Emir Timur fia -emelteté. Fénykorát a Szefevi-k alatt érte el, kik Meshed -fontosságát mind jobban és jobban emelni akarták, hogy a -zarándokokat a mekkai sokba kerülő vándoruttól elhajlitsák.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Mind e -pusztitások között az Őzbégegtől szenvedt Meshed legtöbbet -1587-ben, Abdul Mumin a bokharai Khan, vezérlete alatt ütöttek a -városra, s a lakosság nagy részét foglyul vivék; kivülök még az -Afghanoktól és azon polgári háboruktól, melyek Meshed falain belül -dulongtak. Mondják, hogy Nadir fiai a sir fölötti domnak 520 font -nehéz arany golyóját rabolták el; ujabb időben a lázadó Szalar is -sok drágaságot eltulajdonitott.</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Ezen állomásokat -épen nem mondhatjuk szabadon választott lakóhelyeknek, minthogy a -falaik közé zárkozott lakosok, földműveléssel nem mernek -foglalkozni, s a kormány csak az utak fenntartása végett lakatja -őket e négy helységben. Abbaszabad, példáúl, épen oly gyarmat, mely -kiválólag e czélból telepíteték; a lakosság georgiai származású, és -sok van még arczában a kaukasi faj sajátságaiból, bárha, mint nekem -egyikük mondá, a nép szépsége folytonosan csökken, minthogy itt a -hires Kakhiti-bor, a Kaukazus tokaija, egészen hiányzik.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_400" id= -"Page_400">-400-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés. I. Földleiras <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>II Persia lakosai <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>Kormányzat <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li>Czimek és méltóságok <span class="ralign"><a href= -"#Page_26">26</a></span></li> -<li>Hadsereg <span class="ralign"><a href= -"#Page_26">26</a></span></li> -<li>Ipar, müvészet és tudományok <span class="ralign"><a href= -"#Page_28">28</a></span></li> -<li>Vallás <span class="ralign"><a href= -"#Page_30">30</a></span></li> -<li>Siíták és szunniták <span class="ralign"><a href= -"#Page_36">36</a></span></li> -<li>III Történelem a) Az ó-kor történelme <span class= -"ralign"><a href="#Page_45">45</a></span></li> -<li>Történelem b) ujabbkori <span class="ralign"><a href= -"#Page_57">57</a></span></li> -<li>Teheránba <span class="ralign"><a href= -"#Page_71">71</a></span></li> -<li>A király és udvara <span class="ralign"><a href= -"#Page_166">166</a></span></li> -<li>Kirándulásom Délpersiába <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -<li>Maderi Szulejman romjai <span class="ralign"><a href= -"#Page_248">248</a></span></li> -<li>Persepolis romjai <span class="ralign"><a href= -"#Page_257">257</a></span></li> -<li>Naksi Rusztem romjai <span class="ralign"><a href= -"#Page_289">289</a></span></li> -<li>Teherantól a Káspitengerig <span class="ralign"><a href= -"#Page_304">304</a></span></li> -<li>Báb és Bábik <span class="ralign"><a href= -"#Page_326">326</a></span></li> -<li>Khoraszánon át nyugat-felé <span class="ralign"><a href= -"#Page_347">347</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_37">37</a></td> -<td>„Siísmus’,</td> -<td>„Siísmus“</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_47">47</a></td> -<td>lepünnepeltebb</td> -<td>legünnepeltebb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_67">67</a></td> -<td>lemészarolt</td> -<td>lemészárolt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_68">68</a></td> -<td>örön erejéből</td> -<td>önön erejéből</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_79">79</a></td> -<td>tavaszí</td> -<td>tavaszi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_98">98</a></td> -<td>lengbensőbb</td> -<td>legbensőbb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td> -<td>családjaé letével</td> -<td>családja életével</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_111">111</a></td> -<td>Ha igazi</td> -<td>„Ha igazi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_137">137</a></td> -<td>mutaott</td> -<td>mutatott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td> -<td>szinéseeket</td> -<td>szinészeket</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_160">160</a></td> -<td>mniden egyéb</td> -<td>minden egyéb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_212">212</a></td> -<td>ugyanczon gödröket</td> -<td>ugyanazon gödröket</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_245">245</a></td> -<td>Kabul-t) legyen</td> -<td>Kabul-t (legyen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_257">257</a></td> -<td>22 álb</td> -<td>22 láb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_274">274</a></td> -<td>hallanom, hegy</td> -<td>hallanom, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_282">282</a></td> -<td>a mifeltünő</td> -<td>a mi feltünő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_298">298</a></td> -<td>legnagyobbb</td> -<td>legnagyobb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_308">308</a></td> -<td>álmodozás aim túlbol doggá</td> -<td>álmodozásaim túlboldoggá</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_332">332</a></td> -<td>négtömeg</td> -<td>néptömeg</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_337">337</a></td> -<td>összeeküvésekről</td> -<td>összeesküvésekről</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_353">353</a></td> -<td>czer meg ezer</td> -<td>ezer meg ezer</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_355">355</a></td> -<td>előtte meurópai</td> -<td>előttem európai</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_389">389</a></td> -<td>bennen</td> -<td>bennem</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÁNDORLÁSAIM ÉS ÉLMÉNYEIM PERSIÁBAN ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/66578-h/images/i001.jpg b/old/66578-h/images/i001.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 6677e2c..0000000 --- a/old/66578-h/images/i001.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i001hq.jpg b/old/66578-h/images/i001hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 7db0773..0000000 --- a/old/66578-h/images/i001hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i002.jpg b/old/66578-h/images/i002.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 5fddf24..0000000 --- a/old/66578-h/images/i002.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i002hq.jpg b/old/66578-h/images/i002hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 8e75e5e..0000000 --- a/old/66578-h/images/i002hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i003.jpg b/old/66578-h/images/i003.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index b541f84..0000000 --- a/old/66578-h/images/i003.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i003hq.jpg b/old/66578-h/images/i003hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index b4f7a61..0000000 --- a/old/66578-h/images/i003hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i004.jpg b/old/66578-h/images/i004.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index d3e1490..0000000 --- a/old/66578-h/images/i004.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i004hq.jpg b/old/66578-h/images/i004hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index c1b3acf..0000000 --- a/old/66578-h/images/i004hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i005.jpg b/old/66578-h/images/i005.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 5c01f69..0000000 --- a/old/66578-h/images/i005.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i005hq.jpg b/old/66578-h/images/i005hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4d812f6..0000000 --- a/old/66578-h/images/i005hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i006.jpg b/old/66578-h/images/i006.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index bcbc054..0000000 --- a/old/66578-h/images/i006.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i006hq.jpg b/old/66578-h/images/i006hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 3cd6852..0000000 --- a/old/66578-h/images/i006hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i007.jpg b/old/66578-h/images/i007.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 438a22a..0000000 --- a/old/66578-h/images/i007.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i007hq.jpg b/old/66578-h/images/i007hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index cb7cbc6..0000000 --- a/old/66578-h/images/i007hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i008.jpg b/old/66578-h/images/i008.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 324fe84..0000000 --- a/old/66578-h/images/i008.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/66578-h/images/i008hq.jpg b/old/66578-h/images/i008hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index af85f1b..0000000 --- a/old/66578-h/images/i008hq.jpg +++ /dev/null |
