diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66233-0.txt | 4497 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66233-0.zip | bin | 121501 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66233-h.zip | bin | 127793 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66233-h/66233-h.htm | 5098 |
7 files changed, 17 insertions, 9595 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..5ecf473 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66233 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66233) diff --git a/old/66233-0.txt b/old/66233-0.txt deleted file mode 100644 index e3b6c00..0000000 --- a/old/66233-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4497 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Természet, ember, társadalom, by Ralph Waldo -Emerson - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Természet, ember, társadalom - Válogatott tanulmányok - -Author: Ralph Waldo Emerson - Ödön Wildner - -Release Date: September 7, 2021 [eBook #66233] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM *** - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM - -VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK - -IRTA RALPH WALDO EMERSON - -FORDITOTTA Dr WILDNER ÖDÖN - -BUDAPEST, 1921 - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM - -VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK - -IRTA - -RALPH WALDO EMERSON - -FORDITOTTA ÉS BEVEZETTE - -Dr WILDNER ÖDÖN - -BUDAPEST, 1921 - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -A FORDÍTÓ ELŐSZAVA. - -A természetben s az emberi szellem világában egyaránt uralkodó sarkítás -egyik ékesszóló példája az az északamerikai író, akinek essay-köteteiből -a jelen anyagot a Kultura és Tudomány-sorozatba ízleltetőül -összeválogattuk: Emerson. - -Hazája, a «határtalan lehetőségek földje» életében az egyik sarkot -képviseli a teljes földhöztapadás, az anyagi javak, a tőke, a -gyakorlati, gazdasági tevékenység, az űzlet, a haszon, a verseny, az -érzéki, – durva vagy legraffináltabb – élvezetek mindennél többre -becsülése és lélekzetvevő, gigászi hajszája: a materializmus életelve. A -másik sarkon pedig, amazzal teljes ellentétben, s mint törpe minoritás -lélekemelőn szembeszállva az óriás majoritással szemben: az idealisták -csoportja, amely a bibliai mondást vallja alapelvéül: «nemcsak kenyérrel -él az ember, hanem az isten igéjével is». - -Érdekes azonban, mily szakadék választja el az amerikai idealistákat az -egyéb, s különösen német idealistáktól, s minden szöges ellentét mellett -is mily rokonság fűzi őket a másik sarkon lévő saját honfitársaikhoz. -Nem volnának amerikaiak, ha nem a földi, tapasztalati, gyakorlati élet -szilárd talajáról gördűlnének fölfelé, hogy föllendülve, fölrepűlve, -verőfényes azúrmagasságokban keringvén, onnan új távlatokban új -igazságokat és új szépségeket látván, gyűjtvén: ne siklanának le szépen, -lassan, bevont szárnyakkal újra a földre, új igazságaik, új szépségeik -továbbközlésének és gyakorlati alkalmazásának színhelyére. Nem ködös -gondolatok felhőgomolyagja, sem önkényes eszmekonstrukciók bármily -kápráztató, de mégis csak festett légvára az ő hazájuk, mely földi -fundámentom és Jákob lajtorjája nélkül lebegne a világűrben, szegény -földi halandóknak elérhetetlenűl és haszontalanúl, mint a többi álom. Ők -gyakorlati idealisták: bölcseségük ambiciója, hogy az átmenjen az -életbe; áthassa az életet legköznapibb működésétől kezdve a -legmagasabbig, s áthassa és alakítsa az anyagot, a jelenségek külső -világát, mint lélek a testet. Ez a közös jellemvonásuk a bölcs -Franklintól Emersonon át James-ig s a lélek- és kedélygyógyítás -(mind-cure) mozgalmának népszerűsítőiig, – akik közül Prentice Mulford, -Ralph Waldo Trine és Orison Swett Marden nálunk is ismeretesek – bármily -kategóriák választják is el őket egyébként világnézeti, ismeretelméleti, -pszihológiai, etikai, esztétikai s egyéb szempontokból. - -Emerson Ralph Waldo egy, Amerikába a XVII. században bevándorolt s nyolc -nemzedéken át puritán prédikátorokat nevelt család sarja. 1803-ban -született Bostonban, s 1882-ben halt meg Concord melletti kisbirtokán. -Atyja korán elhúnyt s nevelését három nőrokona vezette; de korántsem -asszonyos elpuhúltsággal, aminek elég bizonysága nénje parancsa: «Tedd -mindig azt, amit megtenni félsz». Szép arcát, – amely kissé a Wagnerére -emlékeztet, de nem annyira élesvonalú, – zenei zengésű hangját, nagy -nyugalmát a hagyomány anyai örökségnek mondja. Egy bátyja valóságos -vezértermészet volt, azonban ő, ha ezt emlegették, szerényen öccsére -mutatott, aki a passzivabb külső mezében «Judea oroszlánja». Egyik öccse -lelki szorongásában Goethéhez látogatott el, de a weimari olymposi, – -alapelveihez híven, – csak azt mondta neki, hogy keble harcát küzdje -végig maga, s ne zavarja meg jámbor családja nyugalmát. - -Ralph Waldo is prédikátor lett Bostonban, de önálló vallási nézetei -miatt 1832-ben visszavonúlt a papi szószékről, hogy utóbb mint -filozófiai prédikátor lépjen föl. Visszavonulása után csöndesen éldegélt -Concord mellett. Külső esemény kevés érte, s még kevesebb érintette -mélyebben. Háza 1872-ik évben leégett; nemzeti adakozásból épült föl -újra. Kétszer nősült. Első felesége 18 éves volt, amikor elvette, de -csakhamar meghalt. «Megláttam őt szépsége teljében és sohasem okozott -nékem csalódást, csak halálával», – mondja az író, eljegyzésükről -emlékezvén. Megható verssorokban ünnepli: viszontlátja csillag -sugarában, harmat csöppjében, madár színes tollában, rózsabimbóban. -1835-ben nősült másodszor; derék, házias feleségével csöndes békességben -élt. Magánosságukból csak olykor-olykor lépett ki, leginkább fölolvasó -körutakra; Európában is többször járt nagy ünnepeltetés közt, bár az -angolok a glasgowi egyetem lordrektori választásán, amelyen kérése -nélkül léptették föl, megbuktatták Disraelivel szemben. Politikai -nevezetesebb szereplése csak egy volt: a rabszolgaemancipáció érdekében, -elmérgesedett közhangulattal szemben, tartott beszédet. Ebben az ügyben -Lincoln Ábrahámmal is voltak tárgyalásai. - -Különben elvonúlva élt s mégis fényes társaságban eszméivel, meleg -emberi érzéseivel. Ezek kincsesházai: Költeményei, («Pœms» 1846. -«May-days and other pieces» 1867.) telve az anyag és szellem -harmóniájával, miszticizmusával; s essay-sorozatai különböző címek alatt -a legkülönbözőbb tárgyakról, mint: Szellemi törvények; Körök; Hősiesség; -Szerelem; Barátság; a Költő; Történelem; Tapasztalat; Háború; Michael -Angelo; Walter Savage Landor; Milton; Thoreau; Könyvek, művészet, -ékesszólás; Hatalom, gazdagság, illuziók; Az érzékek és a lélek stb. -Ezekhez sorakoznak a Természetről («Nature» 1836) és az élet -művészetéről («The Conduct of Life»), a társadalomról és magányról -(«Society and Solitude») szóló kötetek. - -Mindezekben világfelfogás tekintetében: kozmikus, idealista irányú -monistának s kiábrándíthatatlan optimistának, etikai felfogás -tekintetében: a szigorú egyéni és szociális, természetszerű erkölcsösség -hívének, társadalmi felfogás tekintetében: a szellemi legmagasabb -arisztokrácia és individualizmus merészszavú apostolának, esztétikai -tekintetben: a természet és emberi élet szépségébe szerelmes lírikusnak -bizonyúl. - -Logikája sokszor hiányos; néha rendkívül csapong, ugrál, elkalandozik; -adós marad a levezetéssel és okfejtéssel. Ám bőven kárpótolnak ezért: -képzelete gazdagsága, becsületes meggyőződésének heve, meglepő -fordulatai, mély igazságú sentenciái, melyek megérdemlik, hogy ércbe, – -nem, inkább: hogy lelkünkbe véssük. - -A természet és emberi lélek misztériumainak meglesője s felfedője ő; -Plato, a misztikusok, az indusok, Spinoza, Goethe, Carlyle és Nietzsche -szellemi rokona. Poéta-filozófus egy személyben, magas reformatorikus -célzatokkal, amelyeket lehetetlen félreértenie annak is, aki sokszor -igen szabad szellemű kijelentéseitől talán visszahőköl. - -Stílusa külön élvezet, de külön, óriás nehézség is az olvasónak – s -mennyivel inkább! – a fordítónak. - -Tömörsége sokszor utólérhetetlen, aforisztikus és rapszodikus -kapcsolásai igen gyakran kétségbeejtően homályosak és zsarnokian -szeszélyesek. Erről Szász Károly is élénken panaszkodik. Péterfy -egyenesen «lefordíthatatlan»-nak mondja: «Emerson idegen nyelven csak -saját magának halvány árnyéka». Körülbelől bizony így van ez, s mégis -azt tartottam, hogy ismeretének gyarapítása, bármily gyönge átültetési -kisérlettel, gazdagítja kulturánkat. Fordításom, ha sokszor nem is -tudott eléggé közelférkőzni az eredeti szöveghez, ha sajátos -viszonyainkra való tekintettel kénytelen is volt némi korkövetelte -rövidítésekre, – legalább iparkodott híven és magyarosan visszaadni -nemes szellemét, ritmusát, hogy az ösztönzően, eszmegerjesztően és -nemesítőleg hasson gondolkozó közönségünkre, amelynek filozófiai irányú -érdeklődése örvendetesen emelkedik. - -* - -Emerson műveinek főbb kiadásai: a Bohn-féle Standard Library-ben -1888–1890; a John Morley-féle hat kötetben (London, 1883.), a Riverside -Edition-ban, 12 kötetben (1893 – 1894.) A centenáris kiadást, életrajzi -bevezetéssel E. W. Emerson adta ki (New-York 1903.). Essay-i először -1841- és 1844-ben Bostonban jelentek meg, azóta számos népszerű -kiadásban («The World’s Classics», «Everyman’s Library», «Tauchnitz -Edition» stb.). – A «Representative men» (1. kiadás, Boston 1844.) -ugyanezekben a vállalatokban. Az «English Traits» londoni utazása -eredménye, 1856-ban Londonban, a «The Conduct of Life» u. o. 1860-ban, a -«Society and Solitude» u. o. 1870-ben jelentek meg először. - -Szellemrokonával, Carlyle-lel való levelezését 1883-ban adták ki. - -Életrajzát megírták Cooke (Boston, 1881.), Conway (London, 1882.), -Ireland (London, 1882.), Holmes (Boston, 1885.) stb. - -Tanulmányokat írtak róla: Carlyle, Herman Grimm, Federn, Maeterlinck (a -«Trésor des Humbles»-ben; magyarúl «Szegények kincse» c. alatt.) Nálunk -Bezerédj László (a Csengeri «Budapesti Szemlé»-je első folyama XVI. -kötetében), Szász Károly («Az Emberi Szellem Képviselői» bevezetésében, -1894.) és egy szellemes tanulmányban Péterfy Jenő («Budapesti Szemle» -82. kötet) ismertették. Péterfy tanulmánya «Összegyűjtött munkái» II. -kötetében is megvan. - -Magyar fordításai közül említendők: a «Represantative men»-ből Jancsó -Lajos közölt szemelvényeket Arany János «Szépirodalmi Figyelő»-jében, -1871–72.; Szász Károly e mű teljes fordítását adta «Az Emberi Szellem -Képviselői» cím alatt (1894, Akadémia), míg Wildner Ödön a jelen hat -essay-n kívül még hármat fordított. (Megjelent «Szerelem; Barátság; a -Költő» c. alatt, a Rózsavölgyi és társa cég kiadásában, 1920.) - -_W. Ö._ - - - - -TERMÉSZET. - -Éghajlatunk alatt vannak napok, – s csaknem minden évszakban, – amidőn a -világ eléri tökéletességét. Amidőn a levegő, az égi testek s a Föld -teljes harmóniában vannak, mintha a Természet becézni akarná a -gyermekeit. Amidőn ennek a földtekének szomorú felszinén, mintha semmi -irigyelnivalónk sem maradna a legszerencsésebb szélességi fokok alatt -sokat emlegetett áldásaiból s mintha Florida és Cuba verőfényében -sütkéreznénk. Amidőn minden, amiben csak élet van, kielégülése jelét -adja, s még a mezőn heverésző barom is mintha nagy és békés gondolatokba -volna mélyedve. Ilyen derűs napokat a többinél kissé nagyobb -biztossággal lehet várni a tiszta októberi időben, amelyet vénasszonyok -nyarának hívnak.[1] A nap, a szinte végtelen hosszú nap, ott szunnyad a -nagy halmok és tágas, meleg térségek fölött. Úgy érezzük, eleget éltünk, -ha mindennapos óráit átéltük. Még a magános helyeket sem látjuk egészen -elhagyatottaknak. Az erdő kapuinál az elbámuló nagyvilági ember -kénytelen letenni a nagyról és kicsinyről, a bölcsről és bolondról -táplált városias értékeléseiről. A konvenciók tarisznyája azonnal lehúll -a hátáról, mihelyt ebbe a szentélybe lép, ebbe a realitásba, amely elől -hőseink is eltűnnek. Itt látjuk, hogy a lényeges körülmény a Természet, -amely minden más körülményt eltörpít s istenségmódjára itél meg minden -embert, aki csak ide belép. Csukott és túlzsúfolt házainkból szöktünk az -éjbe s a hajnali szürkületbe és meglátjuk, mily felséges szépségek -ölelnek bennünket nap-nap mellett kebelükre. Hogy szeretnők levetni a -békókat, amelyek miatt e szépségek nem hathatnak reánk; hogy szeretnők -kikerülni a szofizmákat és a másoktól átvett gondolatainkat, hogy a -Természet szabadon hatoljon belénk! Az erdő sűrűjének megtört fénye -olyan, mintha örökös reggel volna, ösztönző és hősies reggel. Itt az ősi -erdei mesék új életre kelnek bennünk s átborzonganak rajtunk. A fenyők -és tölgyek törzse érces fénnyel izzik szemünkbe. A néma fák mintha -csábítgatnának, hogy éljünk ezentúl velük és hagyjuk el nagyképű, léha -életünket. Itt nem iktatódik sem történelem, sem felekezet, sem politika -az isteni Ég és az időtlen Idő közé. Mily könnyű lábbal szeretnénk -beljebb lépkedni a tágranyíló tájékon, egyre újabb képekbe s egymást -gyorsan űző gondolatokba merűlve, valamíg lassan-lassan elfeledjük -otthonunkat és a Jelen zsarnoki hatalma eltörűl minden emlékezést s a -diadalmas Természet veszi át lelkünk vezetését. - -Ez a varázslat orvosszer: megtisztít, meggyógyít bennünket. Tiszta, -nyájas gyönyörök ezek, s velünk születettek. Itt a magunk birtokában -érezzük magunkat és barátságot kötünk az anyaggal, amelynek megvetésére -törekszik minket rábeszélni iskoláink fennhéjázó fecsegése. Pedig -sohasem tudunk nélküle ellenni. A lélek szereti őshazáját: ami a víz a -szomjúságunknak, az a szikla, az anyaföld a szemünknek, kezünknek, -lábunknak. Szilárddá vált víz, kihült láng az: micsoda egészség, micsoda -vegyrokonság forrása! Örökös öreg barátunk, öröklött drága barátunk, -testvérünk; s ha szenvelegve fecsegünk idegenekkel, elénk ötlik -becsületes arca és fölszabadít bennünket és kiűz bennünket, píronkodókat -esztelenségeink közül. A város nem adhat elég teret az igazi emberi -érzéseknek. Éjjel-nappal kiszökünk a szabadba, hogy szemünket a -látóhatáron legeltessük, s a tágas tér olyan szükséges a lelkünknek, -mint a víz szükséges fürdőnk számára. Itt megtaláljuk a természetes -befolyás minden fokát a Természetnek elszigetelő, lecsendesítő -hatalmától kezdve a képzelethez és lélekhez szóló legnyájasabb és -legünnepélyesebb hatásig. Imhol a forrás üde vizének vödre, imhol az -erdei tűz, amely mellett a didergő vándor menedéket keres, – imhol az -Ősz és Dél fenséges erkölcse. Befészkeljük magunkat a Természetbe s -gyökerein, magvain élődünk. Az égi testek sugarai a magányba szólítanak -bennünket s megjósolják nekünk a legtávolibb jövendőt. Az azúrkék zenith -a költészet és valóság találkozó pontja. S úgy hiszem, ha a mennyről -táplált álmaink magukkal ragadnának, s szólhatnánk Gáborral és Uriellel, -az egek kárpitja maradna minden birtokunk. - -Úgy tartom, nem múlik napunk áhítat nélkül, amelyen a természet valamely -tárgyát szemléltük. Hópelyhek húllása a csöndes levegőégben, amidőn -minden pehely megőrzi tökéletes alakját; a jégeső, amely végigverdes -vízen, síkságon; a hullámzó buzaföld; a Houstonia ezer meg ezer fehérlő -s játszi, lengedező virágocskája; a fák és virágok tükrözése a sima -tavon; a muzsikálva fujdogáló, illatozó déli szél, amely minden fát -hárfaként zenget; a fenyőfa, amely lobog és pattog a tűzön, vagy, amely, -mint burkolat, a lakószoba falát ragyogtatja – mindez a legősibb vallás -zenéje és festménye. Házam falu szélén, alacsony szinten áll s csak szűk -kilátást nyújt. Ámde barátommal folyócskánk partjára megyek s egyetlen -evezőcsapással odahagyom a falum politikáját s embereit, sőt a mögötte -levő minden falu és emberei egész világát s belemerülök a verőfény és -holdvilág tündéri birodalmába, amely szinte túlságosan vakító a makulás -embernek, aki nem ment át még a növendék- és próbaéveken. Valóban, -testünkkel hatolunk ebbe a hihetetlen szépségbe: belemerítjük kezünket -ebbe a festett elembe: szemünk fürdik fényében, formáiban. Ünnepnap, -nyaralás, királyi lakoma terűl elénk egy pillanat alatt; olyan pompás, -olyan szívvidító dáridó, aminőt bátorság, szépség, erő és ízlés csak -valaha alkothatott és élvezhetett. Ezt tárják elénk ezek az alkonyati -felhők, ezek a finoman felbukkanó csillagok, szűzi és kimondhatatlan -csillámlásukkal. - -S megismerem találékonyságunk szegényességét, városaink és palotáink -undokságát. Művészet, fényűzés korán megtanulták, hogy csak fokozói és -követői lehetnek ennek az eredeti szépségnek. De már túlsok -megismeréssel is térek haza. Ezentúl bajos lesz tetszésemet megnyerni. -Nem térhetek vissza játékszerekhez. Pazarló és csalafinta kéjvágyó -lettem. Nem lehetek el dőzsölés nélkül: de élvezeteim rendezője, mestere -a falusi ember legyen. Aki a Természet legjobb ismerője, aki tudja, -milyen zamatos íz, erő rejlik az anyaföldben, vízben, növényekben, -egekben és hogyan férkőzhetni ezekhez a bűvös-bájos jelenségekhez: csak -ez a dúsgazdag s királyi férfiú. S a világ mesterei csupán akkor érik el -nagyságuk tetőpontját, ha a Természetben keresték szövetségesüket, -segítőtársukat. Ezért rendeznek be maguknak függőkerteket, nyárilakokat, -szigeteket, parkokat, vadaskerteket, hogy gyönge személyiségüket ezzel a -környezettel erősítsék. - -Nem csodálom, hogy az agrárius érdekek az államban legyőzhetetlenek -éppen e félelmetes segédforrásaik révén. Mert nem vesztegetnek, -csalogatnak így királyok, paloták, férfiak, asszonyok, mint ezek a -költői csillagok, titkos igéretek ékesszavú szónokai. Hisz hallottuk, -mit mondott az a gazdag ember, megismerkedtünk villájával, parkjával, jó -borával s társaságával, de nem ezek hívogatnak, csalogatnak, hanem ezek -a varázserejű csillagok. Szelíd ragyogásukban meglátom, mit iparkodtak -az emberek egy Versaillesben, Paphosban, Ktesiphonban megvalósítani. -Valóban, a látóhatár magikus fénye, a kék ég mint háttér, menti meg -minden műalkotásunkat, amelyek ezek nélkül merő haszontalanságok -volnának. - -Ha a gazdag ember szolgai meghúnyászkodást lát a szegényben, fontolja -meg, mily hatást tesz az élénk képzeletűekre annak az elgondolása, hogy -a gazdagok a Természet tulajdonosai. Oh, ha a gazdag olyan dúsgazdag -volna, aminőnek a szegény elképzeli! Ha a gyermek éjjel katonabandát -hall a mezőn játszani, lelkiszeme előtt királyok, királynők és fényes -lovagok lebegnek. Kürt szavát hallja hegyes vidéken, s ez a hegyeket -æoli hárfává varázsolja s ez a természetfölötti «halali» visszaállítja -képzeletében a dór mitológiát, Apollót, Dianát s mind a sok isteni -vadászt. Hogy a zenei hang ilyen lágy, ilyen büszkén szép is lehet! A -szegény fiatal költő ilyen hímet varr a társadalomról is; ő alázatos, -tiszteli a gazdagokat, gazdagok az ő képzelete kedvéért, hisz milyen -szegény lenne a képzelete, ha ők nem volnának gazdagok! Van nekik -magoskerítésű kertjük, amelyet parknak neveznek; tágasabb, jobban -bútorozott szobákban laknak, mint aminőket ő látott; kocsin járnak; csak -elegáns emberekkel közlekednek; fürdőhelyekre, messzefekvő városokba -utaznak: mindezekből az adatokból a poéta regényes birtok képét festi -meg, amelyhez mérve valóságos birtokuk csak kunyhó és pajta. A múzsa -maga áltatja a fiát azzal, hogy túlozza a vagyon és szépség adományait; -délibábot sugároz elé a levegőégbe, felhőket, erdőket, amelyek az utakat -szegélyezik. Ezzel bizonyos büszke kegyet áraszt reá: a géniusz -nemességét a közönséges nemességgel szemben, a természet -arisztokráciáját, légszülte hercegséget. - -Ez az erkölcsi érzékenység, amely Édent és Tempét ily könnyen teremt, -nem fordúl elő nagyon sűrűn, de a természetes tájkép mindig közelünkben -van. Megtalálhatjuk ezeket a varázslatokat anélkül, hogy a Como-tavat, -vagy a Madeira-szigeteket kellene meglátogatnunk. Túlozzuk ezeknek a -helyeknek dicséretét. Minden tájképben az a meglepő, hogy találkozik az -ég a földdel, s ezt láthatjuk akár a legközelebbi halomról, csak oly -jól, mint az Alleghany-hegység csúcsáról. Az éjszaka csillagai -ugyanazzal a szellemi jelenésszerű fenséggel szállnak le a -legközönségesebb barna legelőnkre, mint a Campagna-ra, vagy Egyiptom -kősivatagaira. A gomolygó felhők s a reggel és alkonyat színei -átváltoztatják a jávort és nyírfát. Csekély a különbség tájkép és tájkép -között, de nagy a különbség a szemlélők között. Egyes tájképek szépsége -nem is olyan csodálatos, mint az, hogy bizonyos körülmények -szükségszerűen széppé tesznek minden vidéket. A Természetet sohasem -lephetjük meg pongyolában. A Szépség mindenüvé behatol. - -Nehéz túlzás nélkül beszélni erről a tárgyról, amelyet iskolai nyelven -«natura naturata»-nak, azaz passzív Természetnek hívnak. Époly nehéz, -mint vegyes társaságban a vallás thémájáról beszélni. A Természet iránt -fogékony ember is csak úgy elégíti ki ebbeli ízlését, hogy bizonyos -köznapi szükségletekkel mentegeti: a fa-köbözést megy nézni az erdőbe, a -vetések állását a szántóföldre, botanizálni, ásványgyűjteni vagy -cserkészni, horgászni jár. Ennek a szégyenkezésnek, kell, hogy alapos -oka legyen. A természetben való műkedvelősködés meddő és méltatlan -dolog. A mezei vagy hegyi affektált ficsúr semmivel sem jobb, mint -testvére a Broadway járdáján. Az emberek természettől fogva vadászok és -érdeklődnek e mesterség iránt s fölteszem, hogy egy olyan újság, -amelynek favágók és indiánok szolgáltatnák az anyagát, még a -legfényesebb fogadószobák könyvespolcain is helyet foglalna a «Koszorú» -és «Flóra rózsafűzére» s egyéb ilyescímű almanach mellett. De rendesen – -talán azért, mert túlnehézkesek vagyunk az ilyen finom tárgy számára, -vagy talán egyéb okból, – mihelyt a természetről kezdünk írni, elcsavart -frázisokba, euphuismusokba esünk. Pedig a léhasággal a legrosszabbúl -adózunk Pannak, akit a mitológia legszemérmesebb istenének kellene -elképzelnünk. - -Nem szeretnék léha lenni az Idő csodálatos tartózkodásával és -bölcseségével szemben, de nem tudok lemondani arról a jogomról, hogy -gyakran vissza ne térjek erre a tárgyra. A hamis vallástanítások tömege -csak megerősíti az igazi vallást. Irodalom, költészet, tudomány: -megannyi hódolata az embernek, ez iránt a ki nem fürkészett titok iránt, -amellyel szemben egy egészséges ember sem lehet közömbös vagy nem -érdeklődő. A Természetet lényünk legjavával szeretjük. Szeretjük, mint -Isten városát, ámbár, vagy jobban mondva: _mert_ itt nincs városi -polgár. A naplementéhez nincs semmi hasonló a nap alatt: embereket kíván -meg. A Természet szépsége mindig irreális s gúnyos jelenség, ha a -tájékon nincs emberi alak, amely époly jó, mint ő maga. Ha a földön -valóban jó emberek volnának, nem volna meg ez a rajongás a Természet -iránt. Ha a király ott van a palotájában, senki sem kacsingat a falakra. -Csak ha ő eltávozott, s a palotáját lakájok és ácsorgók töltik meg, csak -akkor fordítjuk el tekintetünket erről a népségről, hogy a festményeken -ábrázolt fenséges alakokon és az építkezéseken üdítsük föl lelkünket. A -műbírálók, akik fájlalják, hogy a természeti szép oly betegesen -különvált mindennapi dolgainktól, fontolják meg, hogy az, hogy a festőit -vadásszuk, elválaszthatatlan a hamis társaság ellen való -tiltakozásunktól. Az ember bukott lény; ám a Természet egyenesen -emelkedik ki és differenciális hőmérőűl szolgál, amely leleplezi, vajjon -van-e, vagy nincs az emberben isteni érzés. Lustaságunknál, önzésünknél -fogva nekünk kell fölnéznünk a Természethez; ám, ha meggyógyultunk, a -Természet fog reánk fölnézni. A habzó patakot lelkiismeretfurdalással -nézzük: pedig ha életünk igazi energiával folyna tova, mi szégyenítenők -meg a patakot. A buzgóság árja igazi tüzet áraszt, nemcsak a nap és hold -visszatükrözött sugarait. De a Természetet lehet époly önös célból -tanulmányozni, mint a kereskedelmet. A csillagászat az önző kezében -csillagjóslássá válik, a pszichológia elveszett kanalakat kutató -mesmerismussá, az anatómia és élettan koponyaformából és tenyérből való -jövendőmondássá. - -De az idő int, hogy hagyjunk említés nélkül sok részletet erről a -tárgyról és siessünk hódolatunkat a «natura naturans»-nak, az éltető, -ható Természetnek bemutatni. Ez elől minden alak úgy eltűnik, mint a -széltől tovahajtott hó. Maga is titok. Műveit maga előtt hajtja -tömegekben, leírhatatlan változatokban, mintegy nyájat. (Amint a Régiség -is a Természetet Proteus, a pásztor képében ábrázolta.) Teremtményeiben -nyilvánúl meg, részecskékből, szemecskékből épül föl; egyik -átváltozásból a másikba tér át s így éri el a legmagasabb fokú -arányosságot és rázkódás, ugrás nélkül jut el a legtökéletesebb -eredményekig. Egy kis hideg, azaz egy kis mozgás: mindössze ennyi a -különbség, amely a kopár, vakítóan fehér és halálosan hideg földsarkokat -a termékeny tropusoktól elválasztja. Minden változás erőszak nélkül megy -végbe a határtalan Tér és határtalan Idő két sarkalatos körülménye -következtében. A geológia vezetett be minket a Természet roppant nagy -időközeibe; megtanított arra, hogy felejtsük el leányiskolai kis -mértékeinket s cseréljük föl nagy stílusával a mózesi vagy ptolemeusi -rendszereket. Semmit sem tudtunk igazában, mert perspektiva nélkül -szűkölködtünk. De most már megtanultuk, mily hosszú, türelmes -korszakoknak kell leperegniök, míg a szikla kiformálódik, majd megint, -amíg szétmállik; amíg az első zúzmófajta a talajnak legvékonyabb felső -rétegét átalakítja s megnyitja az útját a távoli flórának, faunának, -Ceresnek, Pomonának. Mily távol van még a trilobita, a négylábú, mily -fölfoghatatlanúl távol az ember! De végre minden bekövetkezik, ahogyan -be kell következnie s végre eljő az egyik emberi faj a másik után. Nagy -út vezet a gránittól az osztrigáig s még nagyobb Platóig s a lélek -halhatatlanságának tanáig. De mindennek el kell jönnie, csakoly -bizonyosan, mint ahogyan minden atomnak kétoldala van. - -Mozgás vagy változás; azonosság vagy nyugalom: ez a Természet első és -második titka. Egész törvénykönyvét rá lehet írni a körmünkre vagy egy -pecsétgyűrű lapjára. A patak felületére fölbugyborékoló örvény beavat -bennünket az égi mechanizmus titkaiba. A tengerpart minden kagylója: -titka kulcsa. Egy kis víz, amely csészében kering, megmagyarázza az -egyszerűbb kagylóhéjak keletkezését. Az anyag további lerakodása hosszú -éveken át végül a legszövevényesebb alakokat hozza létre. S a Természet -minden művészete ellenére is olyan szegény, hogy a világegyetem -kezdetétől végeig csak egyetlen anyagból teremt, s ezzel alkotja meg azt -a mesés változatosságot. Bármivé süríti: csillaggá, homokká, tűzzé, -fává, emberré: mégis csak egy anyag s ugyanazokat a sajátságokat -mutatja. - -A Természet mindig állandó, még ha látszólag ellenkezésbe is kerül -tulajdon törvényeivel. Akkor is megtartja törvényeit, ha látszólag -áthágja. Fölfegyverez és fölszerel egy állatot arra, hogy elfoglalja -helyét és élje életét itt a földön s ugyanakkor fölfegyverez és -fölszerel egy másik állatot, hogy elpusztítsa amazt. A Tér elválasztja a -teremtményeket, de a Természet azzal, hogy egypár tollal látja el a -madarat, a madárnak egy kis mindenütt-jelenvalóságot ad. Mindig előre -halad, de művész-keze egyre hátranyúl anyagért s a leghaladottabb fokon -is az első elemekkel kezdi újra az építést, mert különben minden -rombadől. Művét szemlélve, mintha ebben az átmenetekben némi rendszer -megcsillámlását látnók. A növények a világ ifjúsága, az egészség és erő -tartóedényei, de egyre fölfelé tapogatóznak a tudatosság felé. A fák -tökéletlen emberek, s a földben gyökerezvén, mintha rabságuk -panaszhangjait hallatnák. Az állat egy magasabbrendű lét újonca és -kipróbálója. Ellenben az ember, alig ízlelte meg az első csöppét a -gondolat serlegének, máris szétszóródott. A jávor és a páfrány még -romlatlan; de ha öntudatra jut, bizonyára az is vadúl esküszik és -káromkodik majd. A virágok olyannyira az ifjúságéi, hogy mi idősebbek -hamar megérezzük, hogy pompás nemzedékeik nem nekünk szánvák. Nekünk is -megvoltak a magunk napjai; hadd legyenek meg a gyermekeknek is az övéik. -A virágok kacérkodnak velünk, de mi nevetséges gyöngédségünkkel bizony -csak vén agglegények vagyunk. - -A dolgok olyan szoros viszonyban függnek össze, hogy ha szemünk ügyes, -egy tárgy részeiből következtethetünk többi részeinek tulajdonságaira. -Ha volna szemünk, hogy lásson, a város falának egyetlen kődarabkája ép -oly világosan meggyőzne annak a szükségességéről, hogy az embernek -léteznie kell, mint maga az egész város. Ez az azonosság mindnyájunkat -egyformává tesz, egységbe foglal és semmire szállítja a szokásos -lajtorjánk különbségfokait, közeit. Úgy beszélünk a természetes életről -való letévedésről, mintha a mesterséges élet nem volna ugyancsak -természetes. A legsimább udvaronc ott a palota budoárjában, belső állati -természete szerint olyan durva és őseredeti, mint a jegesmedve s ez a -természet ép oly teljhatalommal tör céljaira s illatszerei és szerelmes -levélkéi ellenére is egyenes rokonságban van a Himalája hegyláncával és -a földteke tengelyével. Ha fölgondoljuk, mennyire a Természet fiai -vagyunk, el kell hagynunk a város iránt táplált babonáinkat; mintha -bizony ez a rémítő vagy jótékony Erő meg nem találna itt is bennünket s -nem ő formálná a városokat is. Természet csinálta a kőművest, s ő -csinálja a házat is. Túlbecsüljük a falusi hatásokat is. A természeti -tárgyak hűvös és szenvtelen képe fölkelti az irigységet bennünk, akik -heves és ingerlékeny piros képű szerzet vagyunk, s azt képzeljük, mi is -olyan nagyra növünk, mint azok, ha a szabadban táborozunk és gyökereket -eszünk. De legyünk csak emberek, erdei állatok helyett, s a tölgy és -szilfa szívesen szolgál nékünk, bár ha elefántcsontszékeken és -selyemkárpitokon nyugszunk is. - -Ez az alapazonosság átvezet a fajok minden meglepő és ellentétes -változásain és jellemzője minden egyéb törvénynek. Az ember az egész -világot fejében hordozza s az egész csillagászat és vegyészet egyetlen -gondolatában rejlik. Minthogy a Természet egész története belevésődött -agya velejébe, azért ő titkainak látnoka és fölfedezője. A -természettudomány minden ismeretes tényét valaha megsejtette valakinek -előérzete, mielőtt igazságúl ismerték el. Még cipőinket sem kötjük meg -anélkül, hogy el ne ismernők a Természet legtávolibb régióit összekötő -törvényeket. A hold, a növények, a gázok, a kristály: megannyi konkrét -geométria és számtan. A közönséges józan ész fölismeri a hozzátartozást -s fölismeri a tényt a vegyi kisérlet első jeleiben. Franklin, Dalton, -Davy és Black józan esze azonos azzal a józan ésszel, ami elrendezte a -dolgokat, amelyeket most fölfedez. - -Az az azonosság szervezett nyugalmat fejez ki, az ellenhatás viszont -szervezésre tör. A csillagászok így szólnak: «Adjatok nekünk anyagot és -egy kis mozgást s egybeszerkesztjük a világegyetemet. Nem elég, ha csak -anyagunk van, szükségünk van egyetlen megindító mozgásra is, amely -kiröpíti a tömeget és kifejleszti a centrifugális és centripetális -erőket. Mihelyest a teke kiröpült a kézből, mindjárt megtudjuk mondani, -mint nőtt ki ez az egész hatalmas világrend». – «Balga követelés» – -felelik a metafizikusok – «s merő petitio principii. Ha föltudjátok -fogni a röpülés, kivetülés folyamát, miért ne tudnátok fölfogni -eredetét, kezdőállapotát is?» Ámde a Természet azonközben nem várta meg -a vita lefolyását, hanem jól vagy rosszúl, ez mindegy – megadta a lökést -s a tekék kigurúltak. Nem is volt valami nagy dolog, csupán egy kis -lökés, s a csillagászoknak mégis igazuk van, ha nagy dolognak tűntetik -föl, mert ennek az aktusnak végeláthatatlan a következménye. Mert ez az -őseredeti lökés terjeszti magát tova a világrendszer minden tekéjén át s -minden tekének minden atomján át s a teremtmények minden faján, minden -egyén történetén és átváltozásán keresztül. S a túlzás a dolog -természetében rejlik. A Természet nem bocsát egyetlen teremtést, -egyetlen embert sem a világba, anélkül, hogy ne látná el -tulajdonságainak egy kis túlságával. Ha adva van a bolygó, szükséges -neki a lökést is megadni. Igy a Természet minden teremtményébe beletett -egy kis erőszakot, amely magával ragadja a maga ösvényén; közölt vele -egy kis elindító lökést. Egy csöppet nagylelkűen. Minden esetben egy -túláradó csöppet adott! Villamosság nélkül a levegő megrohadna; s az -irány azon erőszaka nélkül, amely férfit és nőt hajt az útján, egy -szikra vakhit és fanatizmus nélkül nem volna cselekedetüknek ösztökéje s -így eredménye sem. A célpont fölé célozunk, hogy a célpontba találjunk. -Minden tettünkben van valami hamisság és túlzás. De mi történik akkor, -ha hébe-korba odakerül egy savanyú, élesszemű ember, aki meglátja, -milyen hitvány játékot játszunk s ő nem akarja azt velünk játszani, -hanem kifecsegi a titkát – vajjon mi történik? Vajjon elröpült-e a -madár? Oh dehogy, a találékony Természet máris elküldte a szép formák, a -dicsőbb, úribb ifjúság csapatát, a szenvedélynek egy kissé több -túlzásával, hogy szorosan ragaszkodjanak az ő külön céljaikhoz; kissé -nyakassá teszi őket abban az irányban, amelyet legigazabbnak ismertek -föl s íme újra kezdődik, újra kavarog a játék egy vagy két új nemzedéken -át. - -A gyermek az ő édes játékosságával, érzékeitől elbolondítva, minden -látománytól, hangtól vezetve; aki képtelen összehasonlítani és besorozni -észleleteit, akit rabúl ejt egy-egy fütty, tarka-barka haszontalanság, -sárkány, mézeskalács; aki mindent egyénít, semmit sem általánosít; akit -gyönyörbe hoz minden új dolog: estére, holtra fáradtan fekszik ágyába az -egész napi folytonos játszi bolondságtól. Ámde a Természet elérte a -célját ezzel a göndörhajú, gödröcskés pofájú kis bolonddal. Kipróbálta a -gyermek minden képességét és mindezzel a sokféle testtartással, -mozgással biztosította testformája arányos fejlődését s ez olyan -főfontosságú cél, amelyet nem lehetne nálánál jobb gondozóra bízni. Ez a -csillámlás, ez az opálfény ragyogja be a gyermek szemében valamennyi -játékát körös-körűl, hogy biztosítsa hűségéről s a gyermek csak a maga -javára csalódik. - -Mi is hasonló mesterkedés révén élünk és maradunk meg. Hadd beszéljen a -stoikus, amit akar, mi nem azért eszünk, hogy éljünk, hanem, mert az -étel jóízű és étvágyunk élénk. A növényvilág nem elégszik meg azzal, -hogy egyes magvakat hullasson el a virágról vagy fáról, hanem az egész -földet és levegőt pazarúl telehinti magvaival, úgy hogy ha tízezer el is -pusztúl, ezer elvetődhet, száz kicsirázhat, tíz megérhet, s végül -legalább egy elfoglalhatja a nemzője helyét. Minden egyéb dolog is ezt a -kiszámított tékozlást tanusítja. A túlzott félelem, amely az állati -lényt köröskörűl sövényként védi, amellyel az menekül a hidegtől, -megugrik egy kígyó láttára vagy valami váratlan hangra, bennünket is -egész sereg alaptalan riasztással véd meg a végűl fenyegető igazi -veszedelemtől. A szerelmes minden távolabbi cél nélkül csak a maga -boldogulását és tökéletesűlését keresi, de a Természet az ő személyes -boldogságába rejti a maga útját is, t. i. azt, hogy a továbbnemzés, a -faj megörökítése biztosíttassék. - -A világ szerkezetének ez a művészete kering az emberi szellemben és -jellemben is. Nincs ember, aki egészen egészséges volna; mindeniknek -alkatában megvan egy ere a bolondosságnak, a vér egy kis, határozott -irányú tolulása agyába, s ez egyenesen arra a pontra rögzíti az eszét, -amely a Természet kedve szerint való. Nagy kérdéseket sohasem szoktak -valódi értékük szerint mérlegelni, hanem fölbontják részletkérdésekre, -hogy hozzáférhetővé tegyék a párthívek számára s éppen lényegtelen -pontok felől csatáznak a leghevesebben. Nem kevésbbé nevezetes, mennyire -túlbecsüli minden ember mondókája vagy teendője fontosságát. A költő, a -próféta magasabbra értékeli azt, amit kijelent, mint bármely hallgatója, -hisz különben ki sem mondaná. Az erős, önmagával nagyon megelégedett -Luther félre nem érthető nyomatékkal mondja ki, hogy: «Isten sem lehet -el bölcs emberek nélkül.» Böhme Jakab és Fox György önimádásának -tanúsága az a makacsság, amellyel vitatételeikhez ragaszkodtak. Az -efféle látnokok rögtön azonosítják magukat gondolatukkal és még kalapjuk -és cipőjük számára is tiszteletet igényelnek. S bár ez a helyes itéletű -emberek előtt elveszi hitelüket, a tömeg előtt segítségükre van, amint -szavaiknak is tüzet, élességet és népszerűséget kölcsönöz. - -Ugyanez a tapasztalat gyakori a magánéletben is. Minden fiatal és lelkes -ember naplót vezet, amelybe – ha az ima és bűnbánat órái elkövetkeznek, -– beleírja a lelkét. Ezek a lapok forrók és jóillatúak neki; térdén -olvassa azokat éjszakáig, hajnalig; könnyével öntözi; szentek a -szemében; túljók ennek a világnak. Még a legjobb barátnak is bajos őket -megmutatni. Egy idő múlva mégis szeretné barátját beavatni titkos -élményébe s némi habozás után, de mégis határozottan megmutatja neki -azokat a lapokat. Vajjon nem sütik-e ki a szemét? De a barát hidegen -lapozgatja, s könnyedén áttér az olvasásról a beszélgetésre s ez társát -bámulatba ejti és bosszantja. Még sem tudja ezzel az írását okolni. Hisz -egy lázas élet nappala, éjjele, a Sötétség és Világosság angyalaival -folytatott közlekedés véste be sötét jegyeit ebbe a könnyáztatta -könyvbe. Ezért hát a hibát barátja eszének vagy szivének róvja föl. Hát -nincs barátja? Nem tudja elhinni, hogy valakinek lehet mélyreható -tapasztalata s ezt a személyes élményt még sem tudja megírni. De úgy -lehet: az a fölfedezés, hogy a bölcseségnek lehet más nyelve és szolgája -is, mint mi, s hogy az igazság csakúgy megnyilvánul akkor is, ha -hallgatunk, ártalmasan elfojtaná buzgóságunk lángját. Az ember csak -akkor nyilatkozik, amíg nem érzi, hogy szava egyoldalú és tökéletlen. -(Hisz mindig egyoldalú, de az ember nem látja annak, mialatt kifejezi.) -De ha elhagyja őt az ösztönszerűség és egyéniség érzete, s észreveszi -egyoldalúságát, bosszankodva el fog némúlni. S az ember mitsem tud írni -anélkül a hit nélkül, hogy az amit ír: az idő szerint a világtörténelem; -mitsem tud jól megtenni, ha nem tekinti munkáját nagyon fontosnak. -Lehet, hogy munkám csakugyan nem ér semmit, de nem szabad azt semmibe -vennem, különben kárát vallom. - -Hasonlóan vonúl végig az egész természeten valami incselkedő szellem, -valami csalfa szellem, amely orrunknál fogva vezet tovább, egyre tovább, -s végre sem érünk el sehová. Minden megvalósulás messze mögötte marad a -várakozásnak, az igéretnek. A megközelítés jegyében élünk. Minden -célpont már egy más célt is mutat nekünk, amely szintén csak időleges. -Sehol nem áll be a teljes és végleges siker. Mi a természetben csak -táborozunk, de nem települtünk meg benne. Éhség, szomjúság evésre, -ivásra hajt bennünket; ámde a kenyér és bor – süsd és vegyítsd, ahogy -akarod – éhen-szomjan hagy bennünket, ha gyomrunkat meg is töltötte. S -ugyanígy áll ez minden művészetünkkel, készségeinkkel. Zenénk, -költészetünk, maga a nyelvünk mind nem jelentenek kielégülést, csak -csalogatást, hitegetést. - -A gazdagság éhsége, amely a bolygónkat kertté varázsolja, elbolondítja a -mohó vadászót. S mi a végső törekvés? Egyenesen az, hogy a józan ész és -szépség céljai megóvassanak a bármiféle közönségességtől és -elkorcsosúlástól. De milyen fáradságos ennek a módszere! Mily tömege az -eszközöknek, csak azért, hogy egy kis társas érintkezést lehetővé -tegyen! Ez a terméskőből és téglából való palota, ezek a szolgák, ez a -konyha, ezek az istállók, lovak, fogatok, ez a banktőke és -jelzáloghalmaz, kereskedelem az egész világgal, nyárilakok a tenger és -tó partján: mindez csak egy kis emelkedettebb, tisztúltabb, szellemesebb -érintkezés, társalgás kedvéért van! Nem volna-e lehetséges útszéli -koldusok között is? Nem, mert mindezek a dolgok éppen ezeknek a szegény -embereknek egymásra következő, folytonos erőfeszítése révén jönnek -létre, amellyel azon iparkodnak, hogy az élet kerekeinek surlódását -megszüntessék és kedvezőbb életalkalmakat teremtsenek. - -Társas érintkezés, személyiség-formálódás a bevallott cél. Gondolat, -erény, szépség, ezek voltak a célok. A jólét és vagyon arra volt jó, -hogy kielégítse, lecsillapítsa az állati szükségleteket, megszüntesse a -kémény füstölgését, elnémítsa az ajtó csikorgását; összehozza a -barátokat egy csöndes, meleg szobába, s szétválassza a gyermekek hálását -és ebédelését külön helyiségbe. A baj csak az volt, hogy a gyakorlati -tevékenység, amely ezeknek a kellemetlenségeknek kiküszöbölésére -szükséges, letévedt. Az eredeti végcélokat szem elől vesztették és maga -a kellemetlenség kiküszöbölése lett a végső cél. Hisz éppen e miatt kell -mosolyognunk a gazdagokon, Bostonon, Londonon, Bécsen. S a nagy tömeg -még nem ember, hanem szegény ember, aki meg akar vagyonosodni, de -hiábavaló erőlködésével arra hasonlít, aki félbeszakította a többiek -társalgását, hogy ő mondjon beszédet, de közben elfelejtette, mit is -akart mondani. Ahová nézünk, mindenütt megdöbben szemünk a célnélküli, -léleknélküli társadalmak láttára. Vajjon olyan nagy és kényszerítő erejű -volt-e a Természet célja, hogy ennyi emberáldozatot kivánt? - -Az élet e csalódásainak szakasztott mása – várhatunk-e egyebet – a szem -csalódása a Természet külső képére vonatkozólag. Erdők, vizek -hitegetnek, csalogatnak, de nem nyujtanak pillanatnyi teljes -kielégülést. Ez a csalódott érzésünk minden tájékon. Fejem fölött -gyönyörű, lenge nyári felhők pelyhe lebegett; nyilván gyönyörködtek -magas röptük és mozgásuk kiváltságában, de nyilván nem annyira ennek a -helynek és órának diszítésére szolgáltak, hanem valami földöntúli kertek -és kéjlakok ünnepségét várták. Különös féltő-irigység ez: de a költő -csakugyan úgy érzi, hogy nem férkőzik eléggé közel a tárgyához. A fenyő, -a folyó, a virágos virány előtte: mintha nem volna Természet. A -Természet valahol másutt lehet. Ez meg az csak külső és távoli tükrözése -és visszhangja a végbement diadalnak, amely most, úgy lehet, ott ragyog -és újong a szomszédos földek fölött, vagy – ha te a földeken állsz, – a -szomszédos erdők fölött. A jelen tárgyai a nyugalomnak ugyanazt az -érzését adják meg neked, ami egy éppen elvonúlt diadalmenet és lezajlott -ünnepségre szokott bekövetkezni. Mily fényes távolságot, mily -kimondhatatlanúl ékes és bájos titkokat tár elénk a naplenyugta! De ki -tud oda menni, ahol az van, ki tudja kezével illetni, lábát rátenni? -Hisz azok a tünemények örökkön örökké letűnnek a világkerekségén. S -ugyanezt tapasztaljuk férfi és nő s a néma fák között; mindig csak -célzás, várakozás az élet; távollét, sohasem teljes jelenlét és -kielégülés. Azért van-e ez, mert a szépséget sohasem lehet megfogni? -Mert az egyaránt elérhetetlen a tájképben, mint az emberben? A -hitestárssá vált szerelmes éppen azáltal vesztette el édese -legbűbájosabb varázsát, hogy az «igen»-t mondott neki. Valamíg -csillagként üldözte: Mennyország volt neki: de nem lehet többé -Mennyország, ha lehajolt, leszállott hozzá, a méltatlanhoz. - -Mit szóljunk ennek az első kivetítő ösztönzésnek mindenütt jelenlétéről, -annyi jóakaratú teremtés hizelkedve ámításáról? Nem kell-e föltennünk, -hogy valahol a világegyetemben lappang egy kis árulás és kigúnyolás? -Nincs-e alapos okunk a komoly neheztelésre azért, hogy ily visszaélés -történik velünk? Nem vagyunk-e balgák, akiket a Természet orrunknál -fogva vezet? Nem. Egyetlen pillantás az égre s a földre lecsillapítja -minden háborgásunkat és bölcsebb meggyőződésre szelidít bennünket. A -belátó, értelmes ember szemében a Természet hatalmas igéretté válik, -amelyet nem lehet egy-kettőre kideríteni. Titka nincs fölfejtve. Sok, -sok Oidipos bukkan föl rendre: az egész miszterium ott vajúdik agya -velejében. De, óh jaj! ugyanaz a varázslat megbénítja tudását: egyetlen -szótag sem hagyja el néma ajkait. A Természet hatalmas kereksége az üde -szivárványhoz hasonlatosan ívelődik a mélybe, de még az angyali szárnyak -sem bírják végigkövetni az ívét s nem tudják nekünk jelenteni a görbület -visszatértét. Tetteink nyilván nagyobb következésű célokra vannak -hivatva, mint aminőket mi magunk elé tűzünk. Mindkét kezünknél fogvást -jótékony szellemi erők vezetnek az életen át és jóságos szándékok várnak -reánk. Mi nem mérhetünk nyelvet a Természettel, s nem bánhatunk vele -úgy, ahogyan az emberekkel bánunk. Ha egyéni erőinket az övéihez mérjük, -csakhamar úgy érezzük, mintha legyőzhetetlen Végzet játékszerei -volnának. Ha azonban ahelyett, hogy magunkat a munkával azonosítanók, -azt érezzük, hogy a mester lelke árad minden ízünkben: akkor a Reggel -békéje szállja meg szívünket és akkor rájövünk, hogy a nehézkedés, a -vegyrokonság s még inkább az élet kifürkészhetetlen erői legmagasabb -formájukban már eleve megvannak bennünk. - -Az az alkalmatlanság, amelyet az okok lánca közt való -gyámoltalanságunkon érzünk, onnan ered, hogy túlsokat nézzük a -Természetnek csak egy oldalát, t. i. a Mozgást. Azonban a kerék soha -sincs fékező nélkül. Mihelyt az ösztönzés, mozgás túlságossá válik, a -Nyugalom vagy Identitás követeli a maga jogát kiegyenlítésül. Az egész -földkerekségen széltében nő a gyógyító iratos fű. Minden bolondos nap -után kialusszuk hóbortjait és dühét, s ámbár mindig apró-cseprő -dolgokkal vagyunk elfoglalva és sokszor rabjuk is vagyunk, minden -kisérlethez magunkkal hozzuk a velünk született egyetemes törvényeket. -Ezek, minthogy a lélekben, mint eszmék, élnek, örökre megtestesülve -állnak körülöttünk a Természetben, hogy egészséges jelenlétük révén -mindig szembehelyezkedjenek az emberi betegséggel, őrültséggel, s hogy -meggyógyítsák azt. Apró-cseprő dolgaink igája ezer botor reményre -csábít. Uj világkorszakot keltezünk előre a lokomotív vagy léghajó -föltalálásától, holott az új gép örökségül hozza magával a réginek -hibáit. Azt mondják, az elektromagnetizmus magból fejbe szökteti -salátádat, mialatt csirkéd ott sül a roston. Ez modern céljaink és -törekvéseink jelképe, annak a jelképe, mint sűrítjük és siettetjük a -dolgokat. De ezzel mitsem nyerünk. A Természeten nem lehet túljárni. Az -emberi élet csupán hetven saláta-életig tart, akár gyorsan, akár lassan -növekednek. Ámde mindezek a hiányok, lehetetlenségek csakúgy a javunkra -válhatnak, mint az ösztönzések. A diadal mindig a mienk. S annak a -tudata, hogy a Lét egész skáláját befutjuk, a Természet egyenlítőjétől -sarkáig dicsfénybe vonja a halált, amelyet a filozófiák és hitek -túlságosan szószerint és külsőségesen igyekeztek kifejezni a lélek -halhatatlanságában. A valóság még ennél is nagyobbszerű. A Természetben -nincs semmi végromlás, folyamat-megszakadás, elvétett, elejtett labda. -Az isteni keringés sohasem pihen, sohasem akad el. A Természet az Eszme -megtestesülése s ismét eszmévé finomúl, szelleműl, mint ahogyan a jégből -víz és pára lesz. A Világ anyaggá ülepedett szellem, viszont a légneművé -vált anyag örökké a gondolat állapotába illan. - -Ez magyarázza azt az erős behatást, amelyet a Természet szerves vagy -szervetlen tárgyai az emberi szellemre gyakorolnak. Az anyagba zárt -ember, a kristályba zárt ember, a növényi életet élő ember szól a -személlyé vált emberhez. Az az Erő, amely a mennyiséget nem veszi -tekintetbe, amely egyforma pályát szab az egésznek és a résznek, -mosolygását átruházza a Hajnalnak s lényegét desztillálja minden -esőcseppbe. Minden szempillantás, minden tárgy okulásunkra van: mert -minden alakot Bölcseség telít. Bölcseség szűretett belénk, mint vér. Az -húz görcsbe, mint kín. Az lopózik szívünkbe, mint öröm. Az nehezedik -reánk ólmos, bús napok leplével, s ismét csak az derít föl vidám munka -kedvével. Ám lényegét csak hosszú, hosszú évek múltán bírjuk megsejteni. - - - - -ÖNBIZALOM. - -Ne te quæsiveris extra. («Ne keresd magad magadon kívül.») - -Minap egy kiváló festő nehány versét olvastam; eredetiek voltak, nem -konvencionálisak. A lélek az ilyen sorokból mindig valami intelmet hall -ki, bármi is azok tárgya. Az érzés, amelyet ébresztenek, nagyobb becsű, -mint bármely bennök foglalt eszme. Hinni tulajdon gondolatunkban; hinni, -hogy ami igaz a magad szivében, az igaz mindenki számára: íme, ez a -Géniusz. Mondd ki titkos meggyőződésedet s egyetemes értelművé válik; -mert a legrejtettebből kellő idő mulva a legnyilvánvalóbb lesz, s első -gondolatunkat majd az utolsó ítélet trombitája visszhangozza. A szellem -szava mindenkinek meghitten hangzik s Mózes, Plato, Milton legnagyobb -érdeme szemünkben az, hogy könyveken és hagyományokon fölülemelkedtek s -nem azt mondták, amit az emberek gondolnak, hanem azt, amit ők -gondolnak. Megkellene tanulnunk, hogy a szellemünkön átvillanó fényt -fölfedezzük s jobban őrizzük, mint a lantosok és bölcsek égboltjának -ragyogó csillagait. De figyelem nélkül elejtjük gondolatainkat csak -azért, mert a mieink. A géniusz minden művében ráismerünk tulajdon -elejtett eszméinkre: visszatérnek hozzánk, de bizonyos idegen -méltóságban. - -A művészet remekei nem adnak hatásosabb tanítást, mint azt, hogy -tartsunk ki spontán benyomásainknál derűs hajthatatlansággal, annyival -erősebben, mentől egyértelműbb az ellenpárt lármája. Mert különben -holnap valami idegen fogja mesteri bölcsességgel ugyanazt hirdetni, amit -mi magunk is gondoltunk és éreztünk az egész idő alatt s szégyenszemre -kénytelenek leszünk mástól átvenni a magunk véleményét. - -Minden ember nevelésében beáll az idő, amikor meggyőződik róla, hogy az -irigység: merő tudatlanság; hogy az utánzás: öngyilkosság; hogy magát -jóban, rosszban úgy kell vennie, amint van és osztályrészéűl jutott; s -bár széles e világ tele van javakkal: egyetlen tápláló gabonaszem sem -juthat hozzá a maga fáradozása nélkül azon a földecskén, amely -megművelésre néki adatott. A benne rejlő hatalom valami új a -természetben, s csak ő tudja, mit tehet vele, s ő sem tudja, valamíg meg -nem próbálta. - -Nem hiába hat reá egy arc, egy jellem, egy cselekedet, míg másik nem -hat. Az emlékezetnek ez a szobrászatszerű bevésettsége csak «előre -berendezett harmónia» mellett lehetséges. A szem oda irányzódott, ahol -sugárnak kellett ráesnie, hogy bizonyságot tegyen e sugárról. - -Mi csak félig-meddig tudjuk magunkat kifejezni s szégyeljük az isteni -eszmét, amelyet mindegyikünk képvisel. Pedig rábízhatnók magunkat, hogy -jó és célravezet, ha csak hittel teljesen közöljük; de Isten nem akarja -műveit gyávák ajkával kinyilatkoztatni. - -Az ember emelkedett és vidám hangulatban van, ha szivét s legjobb -tudását beletette a munkájába, míg ha máskép beszélt, vagy cselekedett, -nincs tőle nyugta. Szabadult tőle, de nem szabadult fel tőle. Már a -kísérletnél cserbenhagyja géniusza; múzsa nem barátkozik vele; nincs -eszméje, nincs reménysége. - -_Bízz magadban!_ – minden szív ezen az érchúron rezeg. Foglald el a -helyet, amelyet az isteni gondviselés jelölt ki számodra s kortársaid -társadalma s a viszonyok hálózata. A nagy emberek mindig ezt tették s -gyermekekként rábízták magukat koruk géniuszára, elárulván ezzel, hogy a -hitelre föltétlenül méltó az, ami tulajdon szívünkben van, amit tulajdon -kezünk végez s ami egész lényünk uralkodó vonása. S mi most férfiak -vagyunk s el kell fogadnunk – s a legmagasabb értelemben – ugyanezt a -transcendentális sorsot s nem mint kiskorúak és rokkantak valamely -védett zugban, nem mint a forradalom elől szökő gyávák, hanem mint -vezérek, felszabadítók, jóltevők, engedelmeskedvén a mindenható -erőfeszítés szavának és fölküzködvén a khaoszból és sötétségből a nap -világosságára. - -Mily kedves jóslatokkal illusztrálja a természet ezt a szöveget -számunkra a gyermekek, csecsemők, sőt az állatok képével s -viselkedésével. Lelkük még nincs meghasadva s fellázítva; ők még nem -ismerik a bizalmatlanságot az érzelem ellen, amely minket bénít, -minthogy arithmetikánk már kiszámította a célunkat gátló erőket. Az ő -lelkük még egész; szemük még nincs lenyűgözve s ha arcukba nézünk, -megzavarodunk. A gyermek senkihez sem alkalmazkodik; mindenki -hozzáigazodik, úgy hogy egyetlen kis baba rendesen négyet vagy ötöt -csinál a felnőttekből, akik vele fecsegnek és játszanak. S a serdülő -ifjúságot és meglett kort az Isten nem kevesebb sajátos bájjal ruházta -föl s tette irigylésreméltóvá és kellemessé, úgy, hogy igényeiket nem -lehet visszautasítani, ha önmagukra támaszkodnak. Ne gondold, hogy az -ifjúságnak nincs ereje, mert nem tud veled és velem beszélni. Hallga! -Ime, a szomszéd szobában eléggé világos és meggyőző a hangja. Nyilván -tudja, hogy mint kell kortársaival beszélnie. Félősen vagy bátran, de -tudni fogja a módját, mint tegyen minket öregebbeket nagyon is -nélkülözhetőkké! - -A fiúk nembánomsága, akik biztosak ebédjük felől s csakúgy, mint valami -nagy úr, szót se szólnának, ujjukat se mozdítanák, hogy megkapják ezt az -ebédet, – ez az emberi természet egészséges magatartása. A fiú a -szalónban olyan, mint a színház látogatója; függetlenül, felelőtlenül -szemléli az ő zugából az előtte elvonuló embereket és eseményeket, -megvizsgálja és megbírálja őket, az ifjúság sommás módján, s osztályozza -őket mint jókat, rosszakat, érdekeseket, együgyűeket, ékesszavúakat, -nyűgösöket. Nem törődik soha következményekkel, érdekekkel; független, -spontán verdiktet ad le. Kell, hogy te udvarolj neki; ő nem udvarol -neked. - -Ám a felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak egyszer -is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit százak és százak -rokonszenve vagy gyűlölete őriz, s akiknek érzelmeit neki ezentúl mindig -fontolóra kell vennie. S ez ellen nincs Lethe vize. Óh, vajha ismét -semlegességbe merűlhetne! Ha valaki elkerülhetne minden kötelezettséget, -s miután megfigyelt, újra ugyanazzal az elfogulatlan, nem okoskodó, -megvesztegethetetlen, megrettenthetlen ártatlansággal tovább -figyelhetne, az ilyen ember mindig félelmetes lenne. Minden elébe kerülő -dologról nyilvánítaná véleményét, s mindenki érezné, hogy az nem -magánvélemény, hanem szükségszerű igazság, amely nyílvesszőként hatolna -a fülébe s félelemmel töltené el. - -Ezeket a hangokat halljuk a magánosságban, de azok elcsitúlnak és nem -halljuk őket, ha a nagyvilágba lépünk. A társadalom mindenütt össze van -esküdve minden egyes tagja férfiassága ellen. A társadalom -részvénytársaság, amelynek tagjai megegyezésre lépnek, hogy – -biztosítandók minden részvényes kenyerét – föláldozzák minden kenyérevő -szabadságát és kulturáját. A legkeresettebb erény a társadalomban az -egyformaság. Az önállóság útálat neki. Nem szereti a realitásokat és a -teremtőket; csak neveket és szokásokat szeret. Aki pedig férfi akar -lenni, annak nonconformistának kell lennie! Aki halhatatlan babérokra -pályázik, azt nem verheti békóba egyszerűen az, hogy valamit «jó»-nak -neveznek, hanem meg kell vizsgálnia, hogy csakugyan jó-e. -Végeredményében csak tulajdon lelkünk épsége és tisztasága a fontos. - -A férfinak minden ellenzékkel szemben ki kell magát küzdenie, mintha -minden csak névleges és tünékeny volna, kivéve önönmagát. Szégyellem, ha -arra gondolok, mily könnyen behódolunk érdemjeleknek és titulusoknak, -nagy társaságoknak és holt intézményeknek. Minden illemtudó és jóhírű -egyén kelleténél nagyobb hatással és súllyal van reám. Fölemelt fővel, -élettel teljesen kellene járnom-kelnem és úton-útfélen csak a durva -igazságot kellene beszélnem. Ha a kajánság és hiúság a filantrópia -köpenyébe burkolózik, elnézzem ezt? Ha egy savanyúképű szenteskedő -fölkarolja a rabszolgafelszabadítás nemes ügyét, s elfecsegi nekem a -legújabb barbadosi híreket, miért ne mondanám neki: «Eredj, szeresd a -csecsemődet, szeresd favágódat; légy barátságos és szerény, de sohase -kendőzd kemény, irgalmatlan önzésedet ezzel a hihetetlen gyöngédséggel a -tőlünk ezer meg ezer mérföld messzeségben lévő feketék iránt. Távolba -irányzott szereteted idehaza merő gyűlölet.» Goromba és rideg volna az -ilyen szó, de az igazság mindig jobb, mint a szeretet szenvelgése. -Jóságunkhoz némi élesség is kell, különben nem jóság. A gyűlölet tanát -kell ellensúlyúl prédikálni, ha a szeretet tana nyöszörög és vinnyog. - -Ne várjátok tőlem, hogy okát adjam, miért keresem vagy kerülöm a -társaságot. S ne tanítsatok ki – mint egy jó ember ma tette velem – arra -a kötelességemre, hogy minden szegényt jó viszonyok közé kell hozni. -Vajjon az én szegényeim-e ők? Megmondom neked, filantrópia bolondja, -hogy zsugoriskodom a dollárral és a centtel, ha olyannak kellene adnom, -akihez semmi közöm, s akinek semmi köze hozzám. Ellenben van egy csoport -ember, akinek a szellemi vegyrokonság révén örökre el vagyok adva; ő -érettük, ha kell, akár börtönbe is megyek; de mit nekem a ti sokfajta -úgynevezett népjóléti intézményetek, hülyeiskolátok, haszontalan -gyűléstermeitek, iszkosmenhelytek, s az ezer segítő egyesületek! – bár -szégyenszemre bevallom, hogy néha mégis beadom a derekam a dollár -erejéig, – de az káros dollár s lassan-lassan mégis csak megemberelem -magam és meg fogom tagadni. - -Az erény, közfelfogás szerint, inkább kivétel, semmint szabály. Ime az -ember és erényei. Az emberek az úgynevezett jó cselekedetet, mint a -bátorság vagy kegyesség adóját cselekszik, mintha bánatpénzt fizetnének -azért, hogy nincsenek mindennap jelen a parádén. Tetteik mintegy -mentegetődzés és kiengesztelés mindennapi világéletükért, mint ahogy a -rokkantak és elmebetegek magasabb ápolási díjat fizetnek. Erényeik -bírságpénzek. De én nem akarok kiengesztelni; én élni akarok. S életem -magáért van, nem kirakat. S jobb szeretem, ha az egyszerűbb, de igaz és -egyenletes, mintha káprázatos és bizonytalan volna. Legyen egészséges és -kellemes s ne szoruljon diétákra s érvágásokra. - -Első szempillantásra meg kell látnom, hogy valaki férfiú-e s nem akarom, -hogy tetteire utaljanak. Magamról tudom, hogy egészen mindegy, vajjon -megcselekszem vagy elhagyom-e azokat a kitűnőeknek elismert tetteket. -Nem akarok fizetni egy kiváltságért, amelyhez bensőm ad jogot. Lehet, -hogy képességeim kevésszámúak és silányak, de vagyok, aki vagyok s nincs -szükségem a magam vagy társaim biztosítása céljából mások -bizonyítványára. - -Amit tennem kell, az mind reám vonatkozik, s nem az, amit az emberek -teendőmnek gondolnak. Ez a szabály, amelyet époly keserves követni a -mindennapi, mint a szellemi életben, példázza az egész különbséget -nagyság és közönségesség között. Annál bajosabb, mert mindig találkoznak -olyanok, akik azt hiszik, jobban tudják, mi a kötelességed, mint te -tudod. Könnyű a világban a világ véleménye szerint élni; könnyű a -magánosságban a magad véleménye szerint élni. Ám az a nagy ember, aki a -tömeg forgataga közepette tökéletes nyugalommal meg tudja őrizni a -magánosság függetlenségét. - -Az ok, amiért nem szabad halott szokásokhoz alkalmazkodnotok az, hogy az -ilyen életmód szétforgácsolja erőtöket. Elveszi időtöket és elmosódottá -teszi jellemetek benyomását. Annyi rostélyon keresztül hogy lássam meg, -ki is vagy tulajdonképen? - -Ellenben tedd meg a dolgod s megismerlek. Tedd meg a dolgod s megifjítod -erődet. Az igazi férfiúnak rá kell jönnie, milyen szembekötősdi játék a -társas egyformaság. Ha tudom, mely párthoz tartozol, előbb mondom meg -érveidet, mint te magad. - -Megengedem, hogy sok embernek csakugyan be kell kötnie a szemét majd -ezzel, majd azzal a zsebkendővel, s hozzá kell szegődnie ehhez vagy -ahhoz az úgynevezett közvéleményhez. De ez az egyformaság nemcsak egyes -részletekben teszi őket hamisakká, hazugokká, hanem mindenképen. -Egyetlen igazságuk sem egészen igaz. Az ő kettőjük nem az igazi kettő, -az ő négyük nem az igazi négy; úgy, hogy minden kiejtett szavuk bánt s -nem tudjuk, hogy igazítsuk helyre. S közben a Természet nem késik ránk -húzni a pártunk rabruháját. Egyszerre csak valamennyiünk arca, alakja -egyformává válik, s lassankint megannyian megkapjuk a jó vén szamár -arckifejezését. Lealacsonyító tapasztalat ez, amely a világtörténelemben -is megnyilvánúl: a bárgyú tetszésnyilvánítás képe, az az erőltetett -mosoly, amelyet arcunkra társaságban felrakunk, ahol zavarba vagyunk a -felelettel a minket nem érdeklő beszélgetésben. Az arcizmok, amelyek nem -önként mozognak, hanem valami aljas akaratbitorlás által mozgattatnak, a -legkellemetlenebb merev fintort torzítják az arcra. - -A különvéleményű embert a világ nem-tetszésével ostorozza. S ezért a -férfiúnak tudnia kell, mennyire taksáljon egy savanyú arcot. Az emberek -sandán néznek rá az utcán vagy a szalónban. Ha ez az elfordulás -ugyanabból a megvetésből és ellentállásból eredne, mint az övé, akkor -csakugyan oka volna szomorú arccal hazamenni, ámde a tömeg savanyú -képének ép oly kevéssé van mélyebb oka, mint édeskés képének, mert azt -álarcként teszik föl s veszik le, aszerint, amint a szél fú és az újság -diktál. S mégis, a tömeg elégületlensége félelmetesebb, mint a szenátusé -vagy egyetemé. A világot ismerő, erős férfiúnak nem nehéz a művelt -osztályok dühével dacolni. Dühük ildomos és óvatos, mert félénkek -amiatt, hogy magukat is sebezhetőknek tudják. Ám, ha nőies dühükhöz -hozzájárul a nép fölháborodása, ha a tudatlan és szegény tömeg is -fölindúl, ha a társadalom mélyén lévő buta nyers erő is megmozdúl és -dühöng: bizony nagy lélek és hit kell hozzá, hogy ezt valaki isteni -nyugalommal csekélységnek vegye. - -Egy másik ijesztgető báb, amely minket az önbizalomtól elriaszt: -következetességünk, tiszteletünk, múltunk tettei és szavai iránt, -mivelhogy embertársaink szeme nem rendelkezik egyéb adattal, hogy -pályánkat kiszámítsa, mint múlt tetteinkkel, s mi sem akarjuk, hogy -csalódjanak. - -De miért forgassuk fejünket mindíg hátrafelé? Minek vonszoljuk -emlékezetünkben ezt a holttestet, csak azért, hogy valamiképen ne -mondjunk ellent annak, amit ezen vagy azon a köztéren vitattunk? Tegyük -föl, hogy csakugyan ellentmondasz magadnak; mi következik ebből? - -Úgy látom, a bölcseség parancsa, hogy sohase bízzuk magunkat egyedül az -emlékezetünkre, még ott sem, ahol csak a memória a fontos, hanem a -múltat idézzük mindig az ezerszemű jelen ítélőszéke elé s kezdjünk -mindennap új életet. Amidőn áhítatos felindulás szállja meg lelkedet, -engedd át annak szívedet és életedet s hadd adjon az istennek alakot és -színeket. Hagyd el az elméletedet, mint József otthagyta a köpönyegét a -ledér asszony kezében s fuss. - -A bolond következetesség a kislelkűek mumusa, amelyet a kiskaliberű -emberek szoktak tisztelni. A mindenáron való következetességhez a nagy -szellemeknek egyszerűen semmi közük. Vele törődni annyi volna, mint a -falra verődő árnyékkal törődni. Mondd ki keményen, amit ma gondolsz, s -mondd ki holnap keményen, amit holnap gondolsz, ámbár ellentmondasz -tegnapi beszédednek. «De hisz akkor biztosan félreértenek.» – S baj is -az, ha félreértenek? Pythagorast félreértették és félreértették -Sokratest, Jézust, Kopernikust, Galileit, Newtont s mindazokat a tiszta -és bölcs szellemeket, akik valaha testet öltöttek. Nagynak lenni annyi, -mint félreértetni. - -Azt tartom, senki sem tehet erőszakot a természetén. Akaratának minden -félreugrásai is lénye törvényeinek korlátai közé vannak foglalva, -ahogyan az Andes és a Himalaya is jelentéktelenek a földgömb görbületén. -S az sem fontos, hogyan próbálod ki és hitelesíted. A jellem olyan, mint -egy achrostichon vagy alexandrinus-stanza: előre, visszafelé, keresztbe -olvasva mindig ugyanaz. - -Ebben a kedves, magambavonult erdei életemben, amelyet Isten jóvoltából -élvezek, hadd jegyezzem fel napról-napra becsületes gondolatomat, se -előre, se hátra nem pislantva, s bizonyos, hogy harmónia jön ki belőlük, -anélkül, hogy akarnám vagy látnám. Könyvemen meg kell érződnie a -fenyőillatnak s visszhangoznia kell a rovarok zümmögését. A fecske az -eresz alól hadd szőjje be a csőrében vitt szalmaszálat az én gondolataim -szövedékébe. - -Annak vétetünk, amik vagyunk. A jellemünk akaratunk fölött nyilvánúl -meg. Az emberek azt képzelik, hogy erényük, bűneik csak nyílt -cselekedeteik által közlődnek, s nem látják, hogy erény és bűn minden -lehellettel elárúlódik. - -A lehető legkülönbözőbb cselekedetekben is megegyezés lesz, hacsak a -maguk idején becsületesek és természetesek, minthogy egy akaratból -származnak. Ezek a különbségek bizonyos távolságból s a gondolkozás -bizonyos magasságából elmosódnak. Egy irányzat egyesíti valamennyit. A -legjobb hajó pályája is száz meg száz cik-cakvonalból tevődik össze. Ha -ezt a vonalat kellő távolságból nézed, egy átlagos eredő vonallá -egyenesedik ki. Őszinte tetted önmagát magyarázza s megmagyarázza többi -őszinte tettedet is. Ellenben az, hogy másokkal megegyezve cselekszel, -semmit sem magyaráz. Cselekedj önállóan, s amit eddig önállóan -cselekedtél, igazolni fog most téged. - -A nagyság a jövőre appellál. Ha ma elég erős vagyok, hogy helyesen -cselekedjem, s ne törődjem a sanda szemekkel, akkor már előzőleg kellett -annyi helyeset cselekednem, hogy most dacolhassak. Bármint is álljon a -dolog, cselekedj most helyesen. Szállj mindig szembe a látszattal s -mindig lesz erőd erre. A jellem ereje fölhalmozódik. Minden megelőző nap -erénye izmosítja azt. Mi egyéb ad fenséget a szenátus és a harcmező -hőseinek, mi szállja meg úgy képzeletünket? Az, hogy nagy napok és -győzelmek egész sorát tudjuk mögöttük. Fénykoronává egyesülnek az -előttünk lépkedő hős feje fölött. Mintha angyalok láthatatlan kara -kísérné. Ez varázsol égzengést Chatham hangjába, méltóságot Washington -magatartásába, ez varázsolja egész Amerikát Adams szemébe. A becsület -tiszteletreméltó nekünk, mert nem tünékeny valami, hanem kipróbált -erény. Azért tiszteljük ma, mert nem máról való. Szeretjük és hódolunk -neki, mert nem vet tőrt szeretetünknek és hódolatunknak, hanem mert csak -magától függ, önmagából ered, s ezért régi és makulátlan családfája van, -még ha történetesen fiatal emberben nyilvánul is meg. - -Remélem, most utoljára hallottunk egyformaságról és következetességről. -Hadd szerkesztessenek ki ezek a szavak ezentúl mint csődbekerültek és -nevetségesek. Az ebédre hívó gongszó helyett hadd halljunk egy kis -spártai sípot. Ne hajlongjunk s ne mentegődzünk többet. - -Ma nagy ember jön hozzám ebédre. Nem kívánok neki tetszeni, azt kívánom, -hogy ő kívánjon nekem tetszeni. Az emberi nemet akarom előtte -képviselni, s bár ezt lehetőleg barátságosan akarom megtenni, elsősorban -mint igaz ember akarom megtenni. - -Vessük meg, utasítsuk vissza korunk sima középszerűségét és szennyes -önteltségét és vágjuk szemébe a szokásnak, kereskedelemnek, irodának: -hogy az egész világtörténelem somnája ez a tény: ahol egy igaz ember -munkálkodik, ott nagy, felelős gondolkozó és cselekvő ember munkálkodik; -hogy az igaz ember nem jobbágya időnek, helynek, hanem maga a dolgok -középpontja. Ahol ő van, ott van a Természet is. Ő mérővesszőjét -rádteszi, ahogy minden emberre és minden eseményre ráteszi. - -Rendesen a társadalomban mindenki valami másra vagy valaki másra -emlékeztet. De az igazi jellem, valóság nem emlékeztet semmi másra; -maguk állnak az egész teremtés helyén. Az igaz embernek annyinak kell -lennie, hogy minden körülményt közömbössé tudjon tenni. Minden igaz -ember maga ok, ország, korszak; végtelen tereket, számokat, időt -követel, hogy betöltse céljait; s az utókor, mint a kliensek sora lépked -nyomában. Megszületik egy Caesar nevű ember és még évszázadokkal utóbb -megvan a római császárság. Megszületik Krisztus és millió és millió -lélek úgy hozzánő és úgy ragaszkodik géniuszához, hogy egynek veszik az -erénnyel és az ember összes nemes lehetőségeivel. Az intézmények egy-egy -igazi férfiú meghosszabbított árnyékai; a szerzetesrendek a remete -Antalé; a reformáció a Lutheré; a quaekerség a Foxé; a methodizmus a -Wesleyé; a rabszolgaemancipáció a Clarksoné. Scipiót Milton «Róma -csúcsá»-nak nevezte; s az egész világtörténelem egész könnyen feloldódik -néhány nagy ember erőteljes és komoly életrajzává. - -Ezért kell, hogy az ember ismerje értékét és lába alatt tartsa a -dolgokat; s ne sandítson, lapítson, sompolyogjon egy koldúsgyerek, -fattyú vagy lánckereskedő módjára ebben a világban, amely az ő számára -létezik. Az ember utcán menve, rendesen szegénynek érzi magát, ha -egy-egy nagy torony vagy márványszobor kerül szeme elé, mert nem talál -magában egyenértékű erőket azokkal, aminők ezt a tornyot vagy szobrot -megalkották. Palota, szobor, értékes könyv idegenűl, parancsolólag -néznek rá, mint valami ragyogó fogat s mintegy kérdezni látszanak tőle: -«De hát ki is Ön, Uram?» Pedig mindez az övé; minden arra vágy, hogy -észrevegye; minden esedezik tehetségeihez, hogy jöjjön ki velük s vegye -őket birtokába. A festmény várja az ítéletemet; nem ő parancsol nekem: -sőt nekem kell megállapítanom, tarthat-e számot dicséretre. - -A népszerű mese a félkegyelműről, akit holtrészegen felszedtek az -utcáról, a herceg házába vittek, kimosdattak, felöltöztettek s a herceg -ágyába fektettek, akit, felébredvén, a herceget megillető minden köteles -szertartással vettek körül, s akivel elhitették, hogy eleddig őrült -volt: – annak a ténynek köszöni népszerűségét, hogy nagyon találóan -jelképezi az ember helyzetét, aki úgy jár-kel a világban, mint ha -félkegyelmű volna, de hébe-hóba felébred, észbe kap és rájön, hogy ő -valóságos fejedelem. - -Olvasmányaink is hazugok és tányérnyalók. A történelemben elbolondít a -képzeletünk. Persze e nagy hatalmúak nevei pompázóbb szótárból valók, -mint az egyszerű János vagy Edvárd az egyszerű kis házban s mindennapi -munkájánál; ámde az élet dolgai közösek ezzel is, azzal is; summája -ugyanaz ennek is, annak is. Mit hódolunk be annyira Alfrédnak, -Skanderbegnek, Gusztávnak? Megengedjük: derék emberek voltak, de hát -utánuk végleg eltűnt már a derekasság? Mai magándolgodhoz époly nagy -betét fűződik, mint aminő az ő nyilvános és híres cselekedetükhöz -fűződött. Ha a magánszemélyek önálló és eredeti szempontokból fognak -cselekedni, a fény és ragyogás áthárúl a nagy hatalmúak tetteiről az -egyszerű derék emberekére. - -A mágneses hatás, melyet minden eredeti cselekvés gyakorol, magyarázatát -leli, mihelyt az önbizalom okát kutattuk. Ki a bizalom letéteményese? -Melyik az az őseredeti «én», amelyre általános bizalom alapítható. -Melyik az a minden tudományt kigúnyoló csillag, parallaxis nélkül, -kiszámítható elemek nélkül, amely a szépség egy sugarát lövelli még a -köznapi, sőt tisztátalan cselekedetekre is, mihelyt a függetlenség -legcsekélyebb bélyege van rajta? A kutatás ahhoz a forráshoz vezet, -amely egyben a genie, az erény és élet lényege is, s amelynek -spontaneitás, vagy ösztön a neve. Mi ezt az elsődleges tudást -intuiciónak nevezzük, míg minden későbbi tudás tanítás (tuició) -eredménye. - -Ebben a mély erőben, az utolsó tényben, amely az elemzés még behatolhat, -találjuk meg minden dolog közös eredetét. Mert a lét érzése, amely -nyugodt órákban lelkünkben tudj’ Isten hogyan támad, nem különbözik a -dolgoktól, a tértől, a fénytől, az időtől, az embertől, hanem egy azzal -s nyilván ugyanabból a forrásból támad, amelyből azok élete és léte. Mi -előbb részesei vagyunk a dolgokat éltető életnek, utóbb, mint természeti -jelenségeket látjuk azokat s elfeledjük, hogy mi is részesei vagyunk -okaiknak. Itt fakad minden tett és gondolat ősforrása. Itt van a -bölcseséget adó ihlet tüdeje, s ezt az ihletet csak istentelenség -tagadhatja. - -Egy végtelen Ész ölel fel bennünket, amely részeltet igazságában és -cselekvése szerveivé tesz bennünket. Ha valamit igazságnak ismerünk föl, -ezt nem magunktól tesszük, hanem csak átengedjük lelkünkön az ő -sugarait. Ha azonban kérdjük, honnan van ez, ha az okok lényegébe -akarunk hatolni, minden filozófiánk hajótörést szenved. Csak azt tudjuk -megmondani, hogy jelen van-e vagy nincs jelen. - -Mindenki különbséget tesz szelleme önkéntes cselekedetei s önkéntelen -észrevételei között, s tudja, hogy ez utóbbiaknak teljes hitelt kell -adnia. Lehet, hogy téved a kifejezésükben, de tudja, hogy rajtuk ép oly -kevéssé lehet vitatkozni, mint ahogyan nem lehet a nappalon és éjjelen. -Szándékolt tetteim és ismereteim imbolygók; ellenben a legenyhébb -álmodozás, a leghalkabb eredeti érzelmi megrezdülés rámparancsolja az -érdeklődést és tiszteletet. - -Gondolkodni nem tudó emberek ép oly könnyen ellentmondanak az észrevevés -megállapításainak, mint a véleményeknek, sőt könnyebben is, mert nem -különböztetik meg az észrevevést és ismeretet, az eszméket. Azt -képzelik, hogy kényem-kedvem szerint látom ezt vagy azt a dolgot. Pedig -az észrevevés nem szeszély, hanem kényszerűség dolga. Ha én valamit -látok, gyermekeim is látják majd utánam és idők folyamán az egész -emberiség. - -Az ember félénk és mentegetőző természetű. Már nem jár-kél emelt fővel. -Nem meri kimondani: «Én ezt gondolom» vagy: «Én vagyok» hanem ehelyett -mindjárt valaki mást idéz. A fűszál és virító rózsa is megszégyeníti. -Ezek a rózsák ablakom alatt nem hivatkoznak előbbi vagy jobb rózsákra. -Azok, amik Isten segítségével ma élnek. Nem ismernek időt. Egyszerűen -rózsák. S tökéletesek létük bármely percében. Mielőtt a levélburok -meghasadt, már teljes volt életműködésük; nem teljesebb az az egészen -kinyílt virágban s nem kevésbbé teljes a levelétvesztett tőben. -Természetük kielégült s viszont ők is minden percükben kielégítik a -természetet. Ellenben az ember halogat, vagy emlékezik. Nem él a -jelenben, hanem visszafordított szemmel siratja a multat vagy nem -törődvén az őt körülvevő gazdagsággal, lábujja hegyére áll, hogy a jövőt -kémlelje. Pedig nem lehet előbb boldog és erős, valamíg nem él a -Természettel a jelenben, idő fölé emelkedve. - -Ha igazán élünk, igazán is látunk. Az erősnek ép oly könnyű erősnek -lennie, mint a gyöngének könnyű gyöngének lennie. Ha szellemünk folyton -fogad be újabb dolgokat, szívesen szabadítjuk meg emlékezetünket előbb -összehordott ódon lim-lommá vált kincseitől. Ha Istennek élünk, szavunk -ép oly édeshangú lesz, mint a patak mormolása és a vetés susogása. - -S ebben a tárgyban a végső igazság kimondatlan marad s bizonyára -kimondhatatlan is, mert minden amit mondunk, az intuiciónak csak igen -távoli visszhangja. Még legjobban megközelíthetem ezzel a gondolattal. -Ha a Jó közel van hozzád, ha van Élet benned, ez nem valami ismert vagy -megszokott módon történt; nem látod majd mások lába nyomát, nem látsz -más emberi arcot, nem hallasz nevet: az Út, a Gondolat, a Jó vadidegen -és ujdonatúj lesz. Ki fog zárni példára és tapasztalatra való -hivatkozást. A te utad elvezet az emberektől, nem vezet emberekhez. -Minden valaha élt ember annak elfeledett szolgája. Félelem és remény -egyaránt alatta maradnak. Mert még a reményben is van valami alantas. A -látomás órájában nincs semmi olyasmi, amit hálának, vagy igazi örömnek -lehetne nevezni. A szenvedély fölé emelkedett lélek látja a dolgok -azonosságát és örök jóját, fölfogja az Igaz és Jogos önálló életét s -megnyugvást talál abban a megismerésben, hogy minden jól folyik. A -természet roppant távolságai, az atlanti óceán, a déli tenger, – idő, -évek, századok hosszú, hosszú közei – mind nem jőnek számításba. Amit én -gondolok és érzek, volt az alapja minden előbbi életformának és -körülménynek, ahogy alapja az én jelenemnek, annak, amit életnek s -annak, amit halálnak hívnak az emberek. - -Csak az élet mozdít elő, nem az, hogy valaki élt. Az erő megszűnik a -nyugalom percében; csak a régi állapotból az újba való átmenetel -pillanatában létezik, a nyíl elröpítésétől a céljába való behatolásáig. -S a világ ezt a jelenséget gyűlöli: hogy a lélek létesül, fejlődik, mert -ez végkép lefokozza a múltat, minden gazdagot szegénnyé tesz, minden -hírnevet megszégyenít. - -Aki jobban tud engedelmeskedni, mint én, mesteremmé lesz, holott ujját -sem mozdítja. Körülötte kell forognom a szellemi gravitáció törvényénél -fogva. Még költői szólamnak tartjuk, ha kimagasló erényről beszélünk. -Még nem látjuk, hogy az erény csakugyan Magasság, s hogy az egyes ember -vagy az emberek egy csoportja, akik elveknek hozzáférhetők, s elvek -által alakíthatók, természeti törvénynél fogva, szükségkép lebírják és -lelovagolják az összes városokat, nemzeteket, hatalmasokat, gazdagokat, -költőket, akik az elveknek hozzá nem férhetők s általuk nem alakíthatók. -Ez a végső tény, amelyre ez az okoskodás, mint minden más is oly gyorsan -elvezet: minden dolognak beolvadása az örökké Szent Egy-be. Önélet, -magánvalóság a végső oknak attributuma s a jónak a mértéke aszerint a -fok szerint, amelyben alacsonyabb formákba lép. Minden dolognak annyi -realitása van, amennyi erőt tartalmaz. Kereskedelem, háztartás, -vadászat, cethalászat, háború, szónoklat, személyes súly mind valami, s -tiszteletemet vívja ki, mint erő jelenlétének és bár tisztátalan -működésének példája. Ugyanannak a törvénynek a tevékenységét látom a -Természetben úgy a megőrzésben, mint a növekedésben, fejlődésben. Az -erő, a hatalom a Természetben a jog lényeges mértéke. A Természet nem -tűr meg semmit birodalmában, ami nem tud magamagán segíteni. A bolygó -keletkezése, kialakulása, súlya és pályája; az erős széltől lehajlított, -de önmagától ismét fölegyenesedő fa; minden állati és növényi élet -eleven forrásai: megannyi bizonysága az önmagának elég s így önmagában -nyugvó, önmagában bizakodó szellemnek. - -Mindez egy középpont felé törekszik: így hát ne bolyongjunk; maradjunk -csak otthon a végoknál. Az emberek, könyvek, intézmények tolongó tömegét -ejtsük csodálatba az isteni tény egyszerű kijelentésével. Kérjük meg a -belépőket, oldják le saruikat lábukról, mert itt benn Isten van jelen. -Együgyű lelkünk ítéltesse meg velük s tulajdon törvényükhöz való -simulásunk mutassa meg nekik, mily szegény a természet és vagyon a mi -velünk született kincseinkhez mérve. - -Most azonban még durva tömeg vagyunk. Az ember még nem áll áhítatosan -embertársával szemben, s géniusza még nem hallja az intelmet, hogy -maradjon otthon és keressen összeköttetést belső óceánjával, hanem -ehelyett az utakra megy és más emberek korsójából kér egy pohár vizet. -Egyedül kell mennünk! Jobban szeretem a csöndes templomot, mielőtt a -nyilvános istentisztelet megkezdődik, mint bármely szertartást. Mily -távolba emelteknek, higgadtaknak, tisztáknak tűnnek föl az emberek, ha -mindegyiküket kerítés, szentély veszi körül! - -Maradjunk mindig így. Vajjon föl kell-e vennünk barátaink, feleségünk, -apánk, gyermekünk hibáit csak azért, mert egy tűzhely körül ülnek -velünk, mert egy vérből eredetteknek mondatnak velünk? Minden emberben -benne van az én vérem és bennem van minden ember vére. De azért még nem -vállalom követelőzésüket vagy balgaságaikat; még oly mértékben sem, hogy -szégyenkezzem miattuk. - -Azonban elszigeteltséged ne legyen pusztán mechanikai, hanem lelki, azaz -legyen: emelkedettség. Koronkint az egész világ összeesküdni látszik, -hogy nagyképű semmiségekkel háborgasson téged. Barát, ügyfél, gyermek, -betegség, félelem, szükség, jótékonyság: mind egyszerre kopogtatnak a -zárt ajtón és hívnak: «Jer ki hozzánk!» Azonban maradj csak bent, ne -keveredj zűrzavaruk közé. Csak gyenge kíváncsiságom adja meg az -embereknek azt a lehetőséget, hogy kínozzanak. Mert senki sem férkőzhet -közelembe, hanemha tulajdon cselekedetem révén. «Amit szeretünk, az a -mienk is, de a mohó vágy megrabol minket a szeretettől.» - -S ha nem is bírunk egyszerre fölemelkedni az engedelmesség és hit -szentségeihez, legalább álljunk ellent kísértéseinknek; lépjünk -hadiállapotba és ébresszük föl Thor-t és Wodan-t, a bátorságot és -kitartást, germán keblünkben. Ez a teendőnk sima korunkban az által, -hogy az igazságot mondjuk. Vessünk véget a hazug vendégszeretetnek és -hazug érzelmeknek. Ne éljünk tovább ama megtévesztők és megtévesztettek -várakozása szerint, akikkel érintkezünk. Mondjuk nekik: «Atyám, Anyám, -Feleségem, Barátom: eleddig látszatra éltem veletek együtt. Ezentúl -azonban az Igazságé vagyok. Tudjátok meg, hogy ezentúl nem -engedelmeskedem kisebb törvénynek, mint az örök törvény.» Nem kellenek -nekem szerződések, csak szomszédságok. Iparkodni fogok arra, hogy -szüleimet, családomat eltartsam, feleségem hű férje legyek, azonban -ezeket a kötelmeimet is új és nem járt úton kell teljesítenem. -Felebbezek szokásaitok ellen. Kell, hogy én én legyek. Nem áldozhatom -föl magamat érted, vagy ő érte. Ha tudsz engem szeretni, úgy, ahogy -vagyok, annál boldogabbak leszünk. Ha nem tudsz, mégis igyekezni fogok, -hogy tudj. Rokonszenveimet és ellenszenveimet nem akarom rejtegetni. -Annyira bízom abban, hogy ami mély: az szent, hogy nap és hold láttára -derekasan azt akarom tenni, ami bensőmben örömöt okoz nekem s amire -szívem ösztökél. Ha nemes vagy, szeretni foglak; ha nem vagy az, nem -akarlak téged és magamat képmutató figyelmességekkel megbántani. Ha igaz -vagy, de más igazságot követsz, mint én, csatlakozz társaidhoz; én majd -megkeresem a magaméit. Nem önzésből, hanem alázatosan és őszintén. Az a -te érdeked és az enyim is és mindenkié, hogy igaz módon éljünk, bármily -sokáig éltünk is eleddig hazugság közepette.» - -Keményen hangzik ez ma a fülednek? Ám nemsokára szeretni fogod azt, amit -a te természeted parancsol neked, ép úgy, amint az enyém nékem, s ha az -igaz útat követjük, végezetül a biztos révbe mentjük magunkat. - -«De így fájdalmat okozol barátaidnak!» Igaz, de szabadságom és erőm nem -adhatom el csak azért, hogy az ő érzékenységüket kíméljem. Azután: -minden embernek vannak józan pillanatai, amidőn beletekintenek a -föltétlen igazság régióiba. Ilyenkor igazat adnak majd nekem s ugyanezt -teszik, mint én. - -A vak tömeg azt gondolja, hogy ha a közkeletű kódexet elveted, ezzel -elvetsz minden kódexet is, s merő törvénytörő vagy; s az arcátlan érzéki -ember csakugyan a szenzualista filozófia nevét használja föl, hogy -bearanyozza bűneit. Ám a lelkiismeret törvénye örök. Két gyóntatószék -van, amelyek egyikében le kell térdelnünk. Közvetlen vagy közvetett, -azaz visszatükrözött úton tisztázod magad, hogy kötelességeid körét mint -teljesítetted. Elmélkedjél, vajjon eleget tettél-e viszonyodnak atyád, -anyád, rokonod, szomszédod, városod, kutyád, macskád iránt; vajjon ezek -valamelyike nem tehet-e szemrehányást neked? De viszont elhanyagolhatom -ezt a közvetett, tükör-mértéket és föloldozhatom magamat is. Mert -megvannak magammal szemben a tulajdon kemény követeléseim és azok teljes -kört alkotnak. Ez a kódex sok úgynevezett kötelességtől megtagadja a -kötelesség nevét. Ha valaki azt képzeli, hogy ez a törvény laza, ám -teljesítse csak egyetlen nap is a parancsait. De csak az, akiben valami -isteni van, bizakodhatik abban, hogy a maga törvényhozója tud lenni. -Kell, hogy szíve emelkedett, akarata hittel teljes, szeme éles legyen; -kell, hogy mélységes komolysággal ő legyen a maga tanítása, társasága, -törvénye; kell, hogy egyszerű elhatározása oly erős legyen számára, mint -a vaskényszerűség az mások számára! - -Aki a ma «társadalom»-nak nevezett jelenséget közelebbről vizsgálja, -meggyőződik ennek az ethikának a szükségéről. Mintha belőlünk kivágták -volna a férfiúi izmokat és szívet: félénk, kishitű vinnyogók lettünk. -Félünk az igazságtól; félünk a sorstól; félünk a haláltól és félünk -egymástól. Korunk nem szűl nagy és tökéletes embereket. Szükségünk van -férfiakra és nőkre, akiktől megujhodik életünk, társadalmi rendünk; -azonban ehelyett azt látjuk, hogy a legtöbb ember fizetésképtelen, még a -maga szükségleteit sem tudja kielégíteni; nagyravágyása nincs semmiféle -arányban gyakorlati erejével és éjjel-nappal folyton csak kuncsorog és -koldul. Háztartásunk kéregető; művészeteinket, foglalkozásainkat, -háziasságainkat, vallásunkat nem mi választottuk, hanem a társadalom -választotta azokat számunkra. Szalónhősök vagyunk. Messze elkerüljük a -Sors ádáz tusáját, ahol az erő születik. - -Ha ifjaink belebuknak első vállalkozásaikba, elvesztik egészen a -szívüket. Ha a fiatal kereskedő csődöt mond, mindjárt «tönkrement» a -neve. Ha a legkiválóbb elme, amelyik egyetemeink egyikén tanult, egy év -leforgása alatt nem helyezkedett el Boston vagy Newyork valamely -hivatalában, barátai s ő maga is azt hiszik, hogy joga van -kétségbeesnie, s egész világéletében panaszkodnia sorsára. Ellenben egy -kemény legény New Hampshire vagy Vermont vidékéről, aki rendre -végigpróbál minden foglalkozást, aki kocsiskodik, földet mível, házal, -majd tanít, prédikál, újságot ad ki, képviselő lesz, egész városnegyedet -vesz és az évek során így folytatja tovább s – macska módjára mindig -csak a talpára esik – fölér a városi divatbábok százaival. Lépést tart -napjaival és nem szégyelli, hogy nem tanult valamely foglalkozást; mert -ő nem halogatja az életét, hanem máris éli. Nem egy kilátása van, hanem -sok száz. - -Bárcsak előállana egy stoikus és megnyitná az emberek szemét -segédforrásaik iránt s megmondaná nekik, hogy ők nem támaszkodó, gyenge -nádszálak, hanem hogy ők képesek és kénytelenek magukat elválasztani, -felszabadítani; hogy az önbizalom gyakorlásával új erők is jelentkeznek; -hogy az ember a hússá vált Ige, arra születvén, hogy üdvöt hozzon a -nemzetekre; hogy szégyelnie kellene részvétünket, s hogy abban a -percben, hogy magáért cselekszik, többé már nem szánjuk, hanem hálásan -tiszteljük őt, – s ez a tanító újra ragyogóvá tenné az ember életét és -dicsővé tenné nevét minden történelem lapjain. – - -Könnyű meglátni, hogy a nagyobbfokú önbizalomnak szinte forradalmat kell -okoznia minden emberi tevékenységben és viszonylatban. Mi mindennémű -könyörgésekhez ragaszkodnak az emberek. Kultuszuk még csak nem is bátor -és férfias. Az az ima, amely valami külön kényelemért, jóért esd, valami -kevesebbért esd, mint a legfőbb Jóért, minden Jóért: nem az igazi. Mert -az ima nem egyéb, mint elmélyedés az élet jelenségeibe, tényeibe, de a -legmagasabb szempontból. Az egy szemlélő, látó és ujjongó lélek -monológja. Az az Isten szent lelke, mely műveit jóknak jelenti ki. - -Másfajta hamis lelkiállapot az üres bánkódás. Elégedetlenség az -önbizalom hiánya: akaratgyöngeség. Sajnálkozz a balsorson, ha ezzel -segítsz a szenvedőn, de ha ez nem megy, láss a dolgodhoz s a baj máris -enyhűlni kezd. Rokonszenvünk is alantas. Fölkeressük a görcsösen -zokogókat, melléjük telepedünk és versenyt sírunk velük, ahelyett, hogy -kemény, villamos, de egészséges ütésekkel mondanók meg nekik az igazat -és megint észretérítenők őket. Magunk vagyunk a szerencsénk kovácsai, ha -örömteljesen ragadjuk meg a dolgokat. Istennek, embernek tetsző mindenha -az önmagán segítő. Előtte minden ajtó kitárul, őt minden nyelv üdvözli, -minden tisztelet koszorúzza, minden szem sóvár vággyal követi. -Szeretetünk feléje árad és átöleli, mivelhogy nem követelte. Mi aggódva -s védve dédelgetjük és ünnepeljük, mivelhogy megmaradt a maga útján és -megvetette a mi rosszallásunkat. Az istenek szeretik, mert az emberek -gyűlölték. Zoroaster mondja: «A kitartó halandó felé gyorsan szárnyalnak -a boldog halhatatlanok.» - -Minden új szellem új osztályozás. Ha az rendkívüli tevékenységű és -hatalmú lélek, – aminő egy Locke, Lavoisier, Hutten, Bentham, Fourier, – -akkor osztályozását elfogadtatja más emberekkel is; s ime létrejött egy -új rendszer. - -Az eszme szűkkeblűsége mélységével s azzal áll arányban, mily tömegére -vonatkozik a dolgoknak, miket a tanítvánnyal megértet. A tanítvány -ugyanazt a gyönyört érzi, amidőn mindent az új terminológiába skatulyáz, -mint a fiatal leány, aki ép most tanult növénytant és ezáltal új földet, -új évszakokat ismer meg. S a tanítvány egy időre úgy érzi majd, hogy -értelmi ereje abban a mértékben növekszik, amilyen mértékben mestere -szellemébe behatol. Ám az egyensúlyozatlan lelkek bálványozzák magát az -osztályozást, azt öncélnak tekintik – pedig az csak gyorsan kimerülő -eszköz – úgy hogy elmosódó szemeik szinte úgy látják, hogy a távolabbi -horizonton a rendszer falai összeolvadnak a világegyetem falaival és az -égi testek azon az íven csüngenek, amelyet mesterük épített. Nem bírják -belátni, hogy nektek más hitet vallóknak lehetne bármi jogotok a -látásra, hogy egyáltalában mint tudhatnátok látni, «hanemha nem loptatok -valamiképen tőlünk fényességet». Nem bírják felfogni, hogy a rendszert -nem ismerő s fékezhetetlen világosság behatol majd minden zugolyba, még -az övékébe is. Hadd cirpegjenek ott még egy kicsit s hadd nevezzék azt -tulajdonuknak. Mert ha becsületesek és a jót cselekvők, csinos -fenyőtetőjük egy szép napon majd szűkké és alacsonnyá válik számukra, -megvetemedik, megrothad és beszakad, míg a halhatatlan, örökkön-örökké -fiatal, vidám, milliósugarú, millió szinű világosság beragyogja a -világegyetemet, miként az első napon. – - -Másik jele az önművelés és műveltség hiányának az utazásnak az a -babonája, amelynek bálványai: Itália, Anglia, Egyptom még ma is lenyűgöz -minden ú. n. művelt amerikait. Pedig akik Angliát, Itáliát, -Görögországot oly tiszteletreméltóvá emelték képzeletükben; úgy -hozzátapadtak a maguk rögjéhez, mintha az volna a világ tengelye. -Férfias óráinkban érezzük, hogy a kötelesség jelöli ki a helyünket. A -lélek nem kóbor utazó; a bölcs otthon marad, s ha szükségletei, -kötelessége olykor-olykor ki is szólítják a házából idegen vidékre, -mégis otthon van s magatartása kifejezéséről megismerszik, hogy mint a -bölcseség és erény misszionáriusa jár el s fejedelemként látogatja a -városokat és embereket, nem pedig, mint dugárús, lánckereskedő vagy -szolga. - -Nincs kicsinyes ellenvetésem a föld körülhajózása ellen, ha ez művészet, -tanulmányok, emberbaráti tettek érdekében történik, föltéve, ha az -illető ismer hazát és nem azzal a reménnyel indul külföldre, hogy -valamennyi nagyobbat talál ott, mint amit ismer. Aki azonban merő -mulatság kedvéért vagy azért utazik, hogy lásson valamit, amit nem -hozhat el magával, az önnönmagától utazik, távolodik el s megvénül már -ifjúságában a vén dolgok közepette. Thebában, Palmyrában vénül és -laposodik el a lelke olyan vénné és lapossá, aminők ezek. Romot visz -romok közé. - -Az utazás a bolondok paradicsoma. Pedig már első utazásaink is -fölfedezik előttünk, mily közömbösek a helyek. Odahaza arról álmodom, -hogy Nápoly, Róma belém oltja majd a szépséget és elveszejteti velem -szomorúságomat. Fogom az útizsákomat, megölelem barátaimat, tengerre -szállok; azután egy szép napon fölébredek Nápolyban és íme itt ül az -ágyam fején a komor valóság, az irgalmatlanul ugyanaz, a bús magam, -amely elől menekülni akartam. Fölkeresem a Vatikánt, a palotákat. -Szenvelgem, mintha nagy látományok és ihletek oltódtak volna belém, -pedig egyáltalában nem fogantak meg bennem. Keblem óriása velem megy, -bárhová megyek. – - -Az utazás dühe azonban csak egy mélyebb betegség tünete, amely egész -szellemi világunkat támadta meg. Értelmünk kóbor és egész nevelési -rendszerünk szinte tenyészti a nyughatatlanságot. Lelkünk akkor is -utazik, ha testünk kénytelen otthon csücsülni. Utánozunk s mi egyéb az -utánzás, mint lelkünk utazása. Házaink idegen ízlés szerint épültek, -falainkat idegen cikornya ékesíti; nézeteink, gusztusunk, tehetségeink -mind kölcsönvettek s mind a Múltat és Távolit követik. Valahol a -művészet virágzott: a lélek teremté azt. A művész a tulajdon lelkében -kereste és találta meg mintáját, stilusát. Csak a tulajdon gondolatát -alkalmazta a megalkotandó tárgyra és azokhoz a feltételekhez, amelyek -szem előtt voltak tartandók. De vajjon mi szükség dór vagy gót mintát -másolni? Hisz a szépség, célszerűség, az eszme nagysága, a kifejezés -művészete ép oly közel fekszenek hozzánk, mint bárki máshoz, s ha az -amerikai művész bizakodva és szeretettel fogja tanúlmányozni éppen azt -konkrét dolgot, amit meg kell alkotnia, tekintetbe vévén az éghajlatot, -a talajt, a nap hosszúságát, az emberek szükségleteit, a kormány -formáját: sikerül majd neki olyan házat alkotnia, amelyben mindezeknek s -az ízlésnek és érzésnek is eleget tesz. - -Ragaszkodj magadhoz; sohase légy utánzó! Tulajdon tehetségedet minden -percben fölmutathatod, egy egész élet kulturájának fölhalmozott -erejével; ám mások kikölcsönzött tehetségét csak ideig-óráig s csak -félig-meddig tarthatod birtokodban. Hogy mit tehetsz magad a legjobban, -arra csak a Teremtő taníthat meg. Nincs ember, aki tudná, mi az, s nem -is tudhatja, amíg ő maga ki nem mutatta. Hol a mester, aki Shakespeare-t -taníthatta volna? Hol a mester, aki tanítómestere lehetett volna -Franklinnak, Washingtonnak, Baconnek, Newtonnak? Minden nagy ember -unikum. Scipio scipionizmusa éppen abban áll, amit senkitől sem -kölcsönözhetett. Shakespeare tanulmányozása soha senkit nem fog -Shakespeare-ré tenni. - -Tedd meg, ami számodra kijelöltetett s nincs olyan, amit ne remélhetnél; -nincs olyan, amit ne merhetnél. Ebben a percben olyan merész és nagy -nyilvánulás alkalma nyílik számodra, mint Phidias roppant vésőjének, az -egyptomiak malteres kanalának, Mózes vagy Dante tollának, csakhogy -különböző mindezektől. Lehetetlen, hogy az oly dús, oly ékesszóló, oly -ezernyelvű lélek ismételje magát: de ha van füled e patriarkák igéje -számára, biztos, hogy felelni tudsz nekik hasonló hangnemben, mert a fül -és a nyelv csak az egyazon Természet két szerve. - -Maradj meg életed egyszerű és nemes régióiban, engedelmeskedj szívednek -s új életre fogod kelteni az előidőket. - -Kifelé kancsalít társadalmunk szelleme is. Mindenki csak a társadalom -javítását emlegeti, de senki sem javít. – - -A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. -Folytonos változásoknak van alávetve; majd barbár, majd polgárosult, -majd keresztény, majd gazdag, majd tudományos; de mindez a változás nem -javulás. Mindenért, amit kap, meg kell fizetnie az árt. A társadalom új -ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. Mily nagy az -ellentét a jól öltözött, olvasó, író, gondolkozó amerikai közt, akinek -óra, irón és váltó van a zsebében és a meztelen újzeelandi közt, akinek -bunkó, lándzsa, gyékény, s egy tető alatti osztatlan huszadrész alvóhely -a mindene. Ha az utazók igazat mondanak, a vadat megvághatod a -fejszéddel s egy vagy két napon belül beheged a seb s úgy meggyógyúl, -mintha puha viaszba vágtál volna, holott ugyanez a vágás a fehér embert -a másvilágra küldte volna. - -A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud -mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi -órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki -greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja -neki a fölvilágosítást, de az utcán járván, nem ismeri meg a -csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig -ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében -semilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a -könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosító-társaságok -szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajjon a gépek nem akadályoznak-e -inkább, semminthogy előmozdítanának; vajjon a finomulás által nem -vesztettünk-e sok energiát? Az erkölcsi fejlődés vonala sem mutat -nagyobb fellendülést, mind a fizikai. Ma nincsenek nagyobb emberek, mint -valaha voltak. Csodás egyenlőséget figyelhetünk meg az őskor s a -legújabb korok nagy emberei között. S a XIX. század minden tudománya, -művészete s filozófiája sem képes nagyobb embereket létrehozni, mint -Plutarchos hőseit, akik huszonhárom vagy huszonnégy századdal előbb -éltek. Phokion, Sokrates, Anaxagoras, Diogenes nagy emberek valának, de -nem hagytak hátra magukhoz méltó osztályt. Aki hozzájuk igazán méltó, -azt nem ő róluk nevezik, mert az maga ember magáért, s maga lehet egy -szekta alapítója. - -Minden korszak művészete, találmányai csak meze ennek a korszaknak s nem -bírják öregbíteni az ember erejét. A kár, amit a gépek tökéletesítése -okozott, úgy lehet, fölér a hasznukkal. Hudson és Behring egyszerű -halászbárkáikkal oly sokat végeztek, hogy csodálatba ejtették Parryt és -Franklint, akik a tudomány és mesterség minden forrásának -fölhasználásával voltak fölszerelve. Galileo egy kézi látcsővel sokkal -ragyogóbb égi jelenségeket fedezett föl, mint bárki más azóta. Kolumbus -az újvilágot egy fedetlen hajócskában fedezte föl. Milyen furcsa -látvány, hogy mennek ki a használatból s mennek tönkre koronkint a -szerszámok és gépek, amelyeket néhány évvel vagy századdal előbb hangos -dicsőítéssel vezettek be. - -A nagy ember mindig az ember lényegéhez tér vissza. Mi a hadviselés -művészetének haladását a tudomány diadalai közé számítjuk, s íme -Napoleon Európát a «bivouac» által hódította meg, ami csak abban állott, -hogy visszatért a személyes bátorságra s megfosztotta, tehermentesítette -minden segédeszközétől. A császár lehetetlennek tartotta a tökéletes -sereg szervezését – írja Las Casas – «anélkül, hogy el ne törülje -szertárainkat, raktárainkat, biztosságainkat, kocsiparkjainkat, egészen -addig, míg a katona – római példára – kézhez nem kapja gabonaporcióját, -meg nem őrli kézi malmán s maga nem süti a kenyerét.» - -A társadalom hullám. A hullám előrehalad, de a víz, amelyen képződik, -nem mozog előre. Nem ugyanaz a vízcsöpp emelkedik a hullámvölgytől a -hullámhegyre. Egysége csak látszólagos jelenség. A személyek, akik ma a -nemzetet alkotják, jövő évben esetleg meghalnak s tapasztalatuk velük -száll sírba. - -S így a tulajdonba vetett bizodalom is csak az önbizalom hiányára vall. -Az emberek oly soká fordították el tekintetüket önmaguktól külső dolgok -felé, hogy a vallásos, tudományos, s polgári közintézményeket egyszerűen -a tulajdon őreinek szeretik tekinteni, s az azok ellen intézett -támadásokat azért kárhoztatják s ítélik el, mert úgy érzik, hogy a -tulajdonuk ellen intézett támadások. Egymást nem azért becsülik, hogy ki -mit ér, hanem, hogy kinek mije van. Az igazán művelt ember azonban nem -büszkélkedik a vagyonával, mert sokkal többre becsüli egyéniségét. Sőt -szinte szégyeli vagyonát, ha azt esetlegesnek, rászármazottnak látja, ha -örökség, hozomány vagy tiltott út révén jutott hozzá; mert érzi, hogy az -nem igazi birtoka, nem az övé, nincs gyökere ő benne, s csak azért van -meg, mert forradalom vagy rabló nem fosztotta meg tőle. Ellenben az -ember minden igazi értékét szükségszerűen s mindig maga szerzi, s amit -az ember szerez, az eleven tulajdon, amely nem függ az uralkodó hatalom, -a tömeg, a forradalmak kénye-kedvétől, a tűz, vihar, bankbukások -veszélyétől, hanem örökké megujhodik az ember végső lehelletéig. - -Azt mondja Ali kalifa: «Osztályrészed az életből keres téged; ezért -maradj nyugton s ne keresd te.» - -Az idegen javaktól való függőségünk vezet a számok rabszolgai -tiszteletére is. A politikai pártok igen számos gyülekezetekben jönnek -össze, s mentől népesebb a gyülekezet, annál hangosabb az üdvözlés. -«Essex küldöttsége!» «New Hampshire demokratái!» «Maine whig-ei!» – s az -ifjú hazafi ezer szemmel és karral érzi magát erősebbnek, mint azelőtt. -Épígy reformereink is gyülekezeteket hívnak össze s tömegben -határoztatnak, szavaztatnak róluk. - -Ámde, kedves barátaim, az Isten kegye nem így hatol belétek s nem így -vesz bennetek szállást, hanem éppen az ellenkező úton. Csak ha az ember -minden idegen segítséget félretesz, s egyedül áll – csak akkor látom őt -erősnek és diadalmasnak. Ő gyengül minden emberrel, aki zászlója alá -szegődik. Nem ér-e többet egy ember, mint egy egész város. - -Ne követelj senkitől semmit, s a végtelen változásban majd azt látod, -hogy magad vagy az egyedüli szilárd oszlopa és fenntartója mindennek, -ami környez. Aki megismeri, hogy az erő veleszületett, hogy azért -gyönge, mert a jót magán kívül, másutt kereste, – s aki ezután a -megismerés után habozás nélkül a maga lelkére veti magát: mindjárt -kihúzza magát, kiegyenesedik, ura lesz tagjainak s csodákat mível; -valamint a lábára álló ember erősebb, mint a fején tótágast álló. - -Így élj mindazzal, amit szerencsének neveznek. A legtöbb ember csak -játszik vele s majd mindent megnyer, majd mindent elveszít, aszerint, -amint kereke forog. Te azonban vesd meg, mint törvénytelent, az ilyen -nyereséget, s dolgozz az Ok és Okozat eszközeivel, az Isten -kancellárjaival. - -Akaratod dolgozzon és szerezzen s íme megkötöd a Sors kerekét, s nem -kell félned többé a forgandóságát. - -Politikai győzelem, az árfolyamok felszökése, beteged felgyógyulása, -barátod visszatérése vagy más kedvező esemény fölhangol téged, s azt -hiszed, hogy most már jó napok várnak reád. Ne hidd ezt! Semmi sem -adhatja meg neked a békességet, csupán önmagad. Semmi sem adhatja meg -neked a békességet, mint az alapelvek diadala. - - - - -SZEMÉLYISÉG. - -Olvastam, hogy lord Chatham hallgatósága mindig érezte, hogy ebben a -férfiúban van még valami magasabbrendű, mint ami beszédében kifejezésre -jutott. A francia forradalommal foglalkozó legjobb angol történetírónk -művéből kiderül, hogy hiába sorolja föl összes adatait Mirabeauról, azok -nem igazolják lángesze becsülésének fokát. Sem a Gracchusok, sem Agis, -Cleomenes, sem Plutarchos egyéb hősei nem érik föl tetteikkel -hírnevüket. Sir Philip Sidney, Essex gróf, Sir Walter Raleigh mind nagy -emberek, pedig keveset tettek. Washington egyénisége súlyának csak igen -kis részét leljük meg vállalkozásai elbeszélésében. Schiller nevének -tekintélye túlnagy könyveihez mérten. A hírnév és művek, tények -aránytalan viszonyát nem lehet egyszerűen afféle szólamokkal elintézni, -hogy a visszhang továbbhat, mint a menydörgés. Ezekben az emberekben -mindig marad valami leülepedve, amely minden átalakulásukat felülmúló -várakozást kelt. Hatalmuk, erejük túlnyomó része lappang. - -S ez az, amit jellemnek, személyiségnek hívunk; olyan tartalékerő, amely -puszta jelenlétével, közvetlenül, mesterkedés nélkül hat az emberekre. -Valami ki nem mutatható erő, házi isten vagy géniusz, amelynek -ösztönzése vezérli a nagy férfiút, de amelynek tanácsait nem tudja -továbbközölni. Amely elég társaság neki, úgy hogy az ilyen férfiú -gyakorta magános lélek, vagy ha véletlenül társas lény is, nem szorul a -társaságra, mert igen jól tud egymagában is elszórakozni. A legtisztább -költői és írói tehetség néha nagynak, másszor megint vékonykának tünhet -föl; ellenben a személyiség és jellem olyan nagy és fogyhatatlan, mint -egy csillag. Amit mások tehetségük, ékesszólásuk által visznek végbe, az -ilyen ember valami mágneses erővel éri el. «Erejének csak felét -használta fel.» Győzelmeit fölényének megmutatásával, nem szuronyok -összecsapásával aratta. Hódít, mert merő megjelenése megváltoztatja a -dolgok arculatát. «Óh, Jole, min ismered meg Herakles istenségét?» -«Mivelhogy abban a percben boldognak éreztem magam, mihelyt ráesett a -tekintetem. Ha Theseusra néztem, azt kívántam, bárcsak látnám csatában -küzdeni, vagy legalább lovait hajtani a kocsiversenyen. Ellenben -Herakles nem várt bizonyítványra; ő meghódított mindent, ahová lépett, -ahol járt-kelt, leült vagy bármit is csinált.» Az ember, aki rendesen -puszta függvénye az eseményeknek s csak félig-meddig s akkor is csak -félszegen alkalmazkodik az élethez, a jelzett példányaiban olyanúl -jelentkezik, mint aki osztályosa a dolgok életének, s ugyanazoknak a -törvényeknek kifejezője, mint amelyek kormányozzák az árt és apályt, a -napot, a mennyiségeket és számokat. - -De, hogy szerényebb és közelebbfekvő példát használjunk, úgy -tapasztaltam, hogy még politikai választásainkban is – pedig ott ez az -elem, ha egyáltalában jelentkezik, csak legdurvább formájában -jelentkezhetik – eléggé fölismerhetjük hasonlíthatatlan szerepét. A nép -nagyon jól tudja, hogy képviselőjének jóval többre van szüksége, mint -tehetségre, tudniillik arra az erőre, amelylyel tehetsége iránt bizalmat -is tud kelteni. A nép nem ér célt, ha a kongresszusba tanúlt, jeles -szónokot küld, ha az egyszersmind nem olyan, aki, mielőtt a nép nem -bízta még meg képének viseletével, már meg ne lett volna bízva a -mindenható Istentől, hogy derekasan helyt álljon valamiért, amelyről -bensejében szentül és tántoríthatlanul meg van győződve, úgyhogy a -legarcátlanabb és legerőszakosabb ember is tapasztalja, hogy itt olyan -ellenállással találkozott, amellyel szemben hasztalan minden arcátlanság -és megfélemlítés, s amely nem egyéb, mint egy tény felől táplált hit és -meggyőződés. Akik ragaszkodnak álláspontjukhoz, nem szorúlnak rá, hogy -választóiktól tudakolják, mit is mondjanak, hanem önmaguk jelentik az -általuk képviselt kerületet. Ennek érzelmei, véleményei sehol nem -nyilvánulnak meg olyan önkénytelenül és igazában, annyira tisztán önös -befolyásoktól, mint őbennük. Otthoni választóik lesik szavukat, -arcszínüket és mintha tükörbe néznének, azok szerint igazítják a maguk -beszédét és tetteit. Közgyülekezeteink jó próbakövei a férfias erőnek. -Nyugatról, délről jövő derék földieinknek van érzékük a jellem iránt és -szeretik tudni, vajjon az az illető honfitársuk szolid anyagból van-e -faragva, vagy pedig át lehet rajta dugni a kezet. - -Ugyanez a mozgató erő nyilvánul meg a kereskedelemben. A kereskedelemnek -is megvannak a maga lángelméi, amint megvannak a háborúnak, államnak, -irodalomnak. S nem lehet külső okát adni miért van valakinek -jószerencséje. Annak nyitja magában az emberben van; mindössze ennyit -lehet róla mondani: Nézd meg őt magadnak, s könnyen rájössz, miért van -sikere. Amint Napoleon láttára megérted szerencséjét. - -Az új területen is a régi játékkal találkozunk, azzal a szokással, hogy -szembe kell nézni a dolgokkal, nem pedig a mások szemüvegén. Az igazi -kereskedőt maga a természet hatalmazza fel foglalkozására; nem -magánüzletembernek, hanem inkább a természet megbizottjának és -kereskedelmi miniszterének látjuk őt. Természetes becsületessége -párosulva a társadalom épületébe való belátással, fölülemeli őt a -csalafintaságokon és mindenkinek, akinek vele dolga van, kinyilvánítja -tulajdon meggyőződését, hogy a szerződéseket nem lehet kényünk-kedvünk -szerint értelmezni. Szelleme állandóan a természetes méltányosságot és -közhasznot tartja szeme előtt. Tiszteletet sugall, s azt a kívánságot, -hogy legyen vele dolgunk, s mindezt annál a néma tiszteletnél fogva, -amely körülveszi s annál a szellemi gyönyörűségnél fogva, amelyet ennyi -ügyesség színjátéka okoz. Ez az egész roppant kiterjedésű kereskedelem, -amely a déli óceán hegyfokait s az atlanti tengert teszi rendes -kikötőivé, egyes-egyedül az ő agyvelejében központosúl, s őt senki sem -helyettesítheti jól széles e világon. Már fogadószobájában jól -meglátjuk, hogy ma reggel már kemény munkát végzett; meglátjuk -összeráncolt homlokán és határozott modorán, amelyet – bármint igyekszik -is az udvariasságra – nem tud egészen levetni. Meglátom világosan, -mennyi szilárd cselekedetet vitt már ma végre; mennyi bátor «nem»-et -mondott ki, holott mások romlást okozó «igen»-t mondottak volna. Látom -rajta a mesterségre való büszkeségen, a mesteri számítás ügyességén s a -messzemenő kombinációk képességén kívül annak a tudatát, hogy ő a világ -ősi törvényeinek ügyvivője és játékosa, aki ezenfelül arról is meg van -győződve, hogy őt senki sem pótolhatja s hogy az embernek születnie kell -a kereskedelemre, mert megtanúlni nem lehet. - -Ámde ez az erő jobban megragadja lelkünket, ha nem ilyen kevert célú -tevékenységben nyilvánul. A legnagyobb eréllyel működik a legkisebb -körben és magánviszonylatok között. Minden esetben rendkívüli és -kiszámíthatatlan ható tényező. Lebírja még a legnagyobb fizikai erőt is. -A magasabbrendű természetek azzal igázzák le az alacsonyabbrendűeket, -hogy bizonyos álomba merítik. Ezek tehetsége mintegy megbénúl és nem -fejt ki ellentállást. Lehet, hogy ez az egyetemes törvény. Ha a -magasabbrendű nem bírja magához emelni az alacsonyabbrendűt, akkor -elkábítja, ahogy az ember mintegy lebűvöli az alacsonyabbrendű állatok -ellentállását. S ember emberrel szemben ugyanilyen titkos erőt gyakorol. -Mily gyakran valósította meg egy-egy igazi mester a mágiáról szóló -meséket! Mintha a parancsolás árja özönlenék ki szeméből mindenkire, aki -rátekint, erős, kemény fény özöne, – az Ohio vagy a Duna árjához -hasonlatos –, amely átitatja őket az ő gondolataival s minden eseményt -az ő szelleme színeire fest át. «Milyen eszközöket használtál» – kérdék -Concini feleségétől, a Medici Máriával való bánásmód tekintetében. Ezt -felelte: «Egyedül azt a befolyást, amelyet minden erős szellem a -gyöngébbre gyakorol.» – Avagy nem tudja-e a vasravert Cæsar bilincseit -lerázni s porkolábját Hippot vagy Thrasot zárni beléjök? Vajjon a -vasbékó olyan lerázhatatlan békó? Tegyük föl, hogy egy guineai -rabszolgakereskedő hajóján egy csapat négert szállít, akik közt van -olyan szabású is, mint Toussaint L’Ouverture vala, vagy tegyük föl, hogy -e fekete álarcok közt vannak vasravert Washingtonok is. Ha Cubába -érkeznek, vajjon a hajón lévő csapat tagjainak viszonya ugyanaz lesz-e, -mint volt a behajózáskor? Hát csak kötelék és vasbilincs van a világon? -Hát szeretet, tisztelet nincs? Hát a rabszolgaszállító hajóskapitány -szegény agyában szikrája se villanna az igazságnak, s ezekről a -rabszolgákról csak ne is álmodjuk, hogy képesek lehetnek összetörni, -vagy kijátszani azt az egy-két hüvelyknyi vasbékót? - -A személyiség természeti erő, csakúgy mint a fény vagy a hő, s az egész -természet együttműködik vele. Annak az oka, hogy egyik ember jelenlétét -érezzük, a másikét meg nem, époly egyszerű, mint a nehézkedés törvénye. -Az igazság a lét csúcsa; az igazságosság annak alkalmazása az emberi -viszonylatokra. Minden egyén ranglétrába van sorozva, aszerint, mily -tisztaságban van meg benne ez az elem. A tiszta jellem akarata úgy árad -át a kevésbbé tisztákba, amint a víz a magasabb edényből az alacsonyabba -árad. Ennek a természeti erőnek époly kevéssé lehet ellenállni, mint -bármely más természeti erőnek. Egy pillanatra földobhatjuk a követ a -levegőbe, de azért époly örök igazság, hogy minden földobott kő le fog -esni. S bármily példákat hozzunk is föl büntetlenül maradt tolvajlásra, -hitelt nyert hazugságra: az igazságnak végre mégis győznie kell, s az a -kiváltsága, hogy önmagának szerez hitelt. A személyiség, a jellem -ugyanez az erkölcsi rend valamely egyén médiumán át nézve. Az egyén a -befoglaló edény. Idő, tér, szabadság, szükségszerűség, igazság, gondolat -már nincsen szabadjára bocsátva. A világegyetem vadaskertté vagy -halastóvá válik. Minden dolga benne van az emberben, az ő lelkétől -színezetten. Az ő tulajdonságait árasztja át minden keze ügyébe eső -dologba, de nem az az irányzata, hogy elveszejtse magát a végtelenbe, -hanem – bármily nagy görbét is tesz meg – minden tekintete -végeredményében a maga lényére, javára tér vissza. Megelevenít mindent, -amit csak bír, s csak azt látja, amit megelevenít. Magába öleli a -világot, mint a hazafi a hazáját, mint jellemének anyagi alapját, mint -cselekvősége színpadját. Az egészséges lélek úgy egyesül az Igazzal és -Igazságossal, mint ahogyan a mágnes önként a sark felé fordúl, úgyhogy -minden szemlélő előtt úgy áll, mint valami átlátszó tárgy közöttük és a -nap között, s aki a nap felé vándorol, annak ő feléje is kell -vándorolnia. Imígyen a legmagasabb befolyás közlő médiumává válik -mindazok számára, akik nincsenek vele egyforma magas szinten. S így az -erős egyéniségek a társadalomnak, melyhez tartoznak, lelkiismeretét -jelentik. - -Ennek a hatalomnak természetes mértéke a körülmények, a közeg -ellentállása. Azok az emberek, akik még nem ismerték meg igazi lényüket, -az életet csak véleményekben, eseményekben és személyekben -visszatükrözve tudják szemlélni. Csak akkor látják a cselekedetet, mikor -már meg van téve. Pedig annak erkölcsi eleme már előzetesen is él a -cselekvőben s könnyű volt megjósolni, jó-e vagy rossz. A természetben -minden kettős sarkú; mindennek van pozitiv és negativ pólusa. Hím – -nőstény; szellem, akarat – tény, cselekedet; észak – dél áll egymással -szemben. A szellem a pozitiv, a tény a negativ pólust képviseli. Az -akarat az északi, a cselekedet a déli sarkot. A jellem természetes helye -az északi sarkon van. Résztvesz az egész rendszer mágneses áramlataiban. - -A gyenge lelkeket a déli, vagy negativ pólus sarkítja. Ők minden -cselekedetnek hasznát vagy kárát nézik. Nem látnak meg soha valamely -elvet, míg nem nyilvánul meg valamely személyben. Nem arra vágyódnak, -hogy ők legyenek szeretetreméltók, hanem arra, hogy mások legyenek velük -szeretetreméltók. Az erős jellemű ember szívesen hall hibáiról is; ez a -másik fajta nem szereti, ha hibáit emlegetik. Ők események tisztelői. -Biztosítsd őket valamely eseményről, összeköttetésről, a körülmények -bizonyos láncolatáról: s nem kívánnak egyebet. A hős ellenben azt látja, -hogy az esemény szolga: őt kell követnie. Az események adott rendje nem -elégíti ki képzeletét, mert a jóság szelleme esetleg kisiklik valamely -körülménysorból, holott a boldogulás bizonyos szellemhez, lélekhez -fűződik, amely az események bármilyen rendjében mint természetes -gyümölcsét aratja le az érvényesülést és diadalt. - -A körülmények semilyen kedvező fordulata nem teheti jóvá a jellem, a -személyiség fogyatékosságát. Dicsekszünk azzal, hogy sok babona alól -fölszabadúltunk; ámde, ha összezúztunk is bálványokat, ezt csak úgy -tettük, hogy csupán megváltoztattuk a bálványimádásunk tárgyát. Mit -nyertünk azzal, hogy már nem áldozunk bikát Jupiternek, Neptunnak, vagy -egeret Hekáténak stb., ha megreszkettet a mások véleménye, az ú. n. -közvélemény, vagy valamely támadás, viszály, a rossz szomszéd, -szegénység, megcsonkítás avagy a forradalom vagy gyilkolás riadalma. Ha -reszketek, nem közömbös-e, mitől reszketek? - -Tulajdon hibáink majd ebben, majd abban a formában testesülnek meg -nemünk, korunk, temperamentumunk szerint, s ha hozzáférhetők vagyunk a -félelemnek, hamar is találunk okot a félelemre. A kapzsiság vagy -rosszindulat, amely elszomorít, s amelyet a társadalom bűnéül róvok föl, -a tulajdon bűnöm. Mindig csak az én-em környez engem. Viszont a -derekasság örökös győzelem, amelyet nem diadalordítás ünnepel, hanem -csöndes lelki derű, amely nem egyéb, mint megrögzített, állandó, -szokásos öröm. Nem előkelő dolog, ha mindig az eseményekhez futunk s -azoktól várjuk annak a megerősítését, hogy vajjon igazunk van-e vagy -nincs igazunk? A tőkepénzes nem fut minden órában a bankárhoz, hogy -nyereségét mindjárt pénzzé tegye; megelégszik azzal, ha olvassa a -tőzsdejelentésben, hogy befektetése értékben emelkedett. Meg kell -tanulnom, hogy ugyanazt az örömöt, amelyet a legkedvezőbb körülmények -bekövetkezte idéz föl, még tisztábban találjam föl annak az -észleletében, hogy helyzetem óráról-órára javúl és már egyenesen -parancsol azoknak az eseményeknek, amelyeket óhajtok. Ezen való -ujjongásunkat csak az fékezheti, hogy előrelátjuk a dolgoknak olyan -kitünő alakulását, rendjét, amely minden eddigi boldogulásunkat is mély -árnyékba borítja. - -A személyiség azzal az arcával ragad meg engem, hogy elégséges -önmagának. Tisztelem a gazdagságát; nem tudom elképzelni elhagyatottnak, -szegénynek, számkivetettnek, boldogtalannak, lekötöttnek, szolgának, -hanem csak örökös úrnak, jótevőnek, s boldogítottnak. A személyiség -valami centrális dolog; annak a lehetetlensége, hogy ki lehessen -mozdítani vagy le lehessen dönteni. Az igazi férfi valami hatalmas tömeg -benyomását kelti bennünk. - -A társadalom léha, napjait haszontalanságok között, beszédeit -udvariaskodások és ürügyek közt forgácsolja el. Ámde, ha geniális embert -keresek föl, silány mulatságot találok nála, ha csak jóindulata futó és -szertartásos nyilvánulásaival traktál. Inkább álljon ott törzsökösen a -helyén, s éreztesse lényét velem, ha egyébbel nem is, mint -ellentállásával; adja értésemre, hogy új és pozitív érték vesz körül -lényével: nagy üdülés ez mindkettőnknek. Már az is sok, hogy nem fogadja -el a konvencionális véleményeket és praktikákat: «Nonconformista» volta -ösztökéje és emlékeztetője lesz minden látogatójának, hogy elsősorban -vele szemben kell állást foglalni. Nincs reális és üdvös dolog a -világon, amely nem volna háborúság színtere. Házainkat kacagás, -terefere, emberszólás tölti be, de ez keveset használ. Ám hasznunkra van -az a faragatlan, hozzáférhetetlen ember, aki probléma és félelem tárgya -a társadalomnak; aki fölött nem tud hallgatással napirendre térni, mert -vagy tisztelnie, vagy gyűlölnie kell őt; akivel mindenki – úgy a -közvélemény vezére, mint az ismeretlen és különködő senki – bizonyos -viszonyban érzi magát. Ő bebizonyítja, hogy Amerikának és Európának -nincs igaza; ő lerontja a szkepticizmust, amely azt mondja: «Az ember -csak hitvány és gyönge báb; együnk hát és igyunk!», mert ő megvilágítja -a még meg nem kisérlett és ismeretlen dolgokat. Örökös megnyugvás a -fennállóban, örökös hivatkozás a közvéleményre: gyönge hitet és zavaros -fejet jelent; olyan elmét, amely nem bírja valamely ház tervét fölfogni, -mielőtt az a ház nincs megépítve. Az igazi bölcs nemcsak a tömeget -hagyja ki gondolkodásából, hanem a keveseket is. Az olyan emberek, akik -ősforrások, önmaguktól mozgatottak, önmagukba elmerültek; akik azért -parancsolnak, mert belső parancsuk van, a maguk felől bizonyosak: jók, -mert a legmagasabb hatalom közvetlen jelenlétét hirdetik. - -Minden cselekedet mathematikailag alapúl a lényünkön. A Természetben -nincs hibás értékelés. A viharzó oceán egy font vize ugyanolyan súlyú, -mint a tó vize nyár derekán. Minden dolog pontosan minősége, pontosan -mennyisége szerint hat; semmire sem vállalkozik, amit nem tud megtenni. -Nem így az ember! Ő nagyobbra lát: olyan dolgokat is kíván és -megkisérel, amelyek meghaladják erejét. Valami angol memoár-könyvben -olvastam: «Mr. Fox – később: lord Holland – azt mondta, hogy el kell -nyernie a kincstár első lordja méltóságát; rászolgált s igényt is tart -reá.» – Xenophon és az ő tízezrei fölérték erővel, amire vállalkoztak s -végre is hajtották; annyira fölérték, hogy nem is sejtették, mily nagy -és utánozhatatlan a vállalkozásuk. S még ma is megismétlés nélkül van, s -a hadtörténelem árvíz-jele. Sokan próbálkoztak meg vele azóta, s nem -győzték. - -Minden cselekedet erejét csupán reális alapra lehet helyezni. Egy -intézmény sem lesz jobb, mint az intézője. Ismertem egy barátságos és -művelt férfiút, aki valami gyakorlati reformot akart végrehajtani, de én -sehogysem találtam, hogy a szíve ügye volna az, amit kezébe vett. Csupán -hallott róla, olvasott róla, így sajátította el. S ezért cselekedete -merő kisérletezés volt: a város egy darabját vitte ki a mezőre, s az -egészen város is volt és semmi új s nem kelthetett lelkesedést. Ha lett -volna valami rejtett elem ebben az emberben, valami félelmetes, titkos -genius, amely viselkedését tüzelte, kavarta volna: óh, hogy vártuk volna -eljövetelét. – Nem elég, hogy az ész lássa a bajokat és orvosszereiket. -Mindig alá kell rendelnünk az életünket, s nem szabad rálépnünk a -földre, amelyre igényt tartunk, valamíg csak valamely gondolat tüzel -bennünk, nem pedig egész lelkünk. Mert mindaddig «nem szolgáltunk rá». - -Másik vonása az életnek a szüntelen növekedés. Az igazi férfiú legyen -nagyértelmű és komoly; de azt is éreztetnie kell velünk, hogy előtte -értékét ellenőrző, boldog jövő nyílik meg, amelynek hajnala pirkadó -sugarait már a jelen futó órájára is ráveti. A hőst mindig balúl fogják -föl és balúl itélik meg, de ő azért nem töltheti az idejét azzal, hogy a -félreértések csomóját bogozza: ő megint úton van és új hatalmat, új -tisztességet szerez magának s új igényt szívetekre, úgyhogy csődbe -juttat benneteket, ha még mindig régi dolgain rágódtok és nem tartotok -vele lépést tulajdon gazdagságtok gyarapításával. A nemes férfiú új -tettei az egyedüli védői, mentségei és magyarázói a régebbi tetteinek. -Csak ezzel az apológiával és magyarázattal szolgálhat s csak ezt -fogadhatja el. Ha barátod visszatetszett neked, ne gubbaszsz fölötte, -mert ő már nem is emlékszik erre a múló epizódra, hanem máris -megkettőzte a te szolgálatodra levő erőit s még mielőtt föl tudnál -kelni, máris elhalmoz áldásaival. - -Nem lelünk örömet annak a jóakaratnak gondolatában, amelyet csak -cselekedetein lehet megmérni. A szeretet kimeríthetetlen, s bár -szántóföldjei már letaroltak, magtárai üresek, ő még mindig tud jót -tenni, gazdagítani. Az igazi férfi, még ha alszik is, akkor is mintha -tisztítaná a levegőt, házával díszíti a vidéket és erősíti törvényeit. -Az emberek meg is érzik mindig ezt a különbséget. Jól ismerjük -mindazokat, akik egészen más eszközökkel gyakorolják a jótékonyságot, -mint ingyen leves-társaságok listáin való aláírásaikkal. Az csupán -alacsonyrendű érdem, amelyet föl lehet sorolni. Ijedj meg, ha barátaid -megmondják, mit tettél jól s föl is sorolják; ám ha a tisztelet és félig -nem tetszés bizonytalan és félénk tekintetével állonganak és kénytelenek -itéletüket egy évre fölfüggeszteni, akkor remélni kezdhetsz. - -Azok, akik a jövendőnek élnek, szükségkép mindig önzőknek tünnek föl -azok szemében, akik csak a jelennek élnek. Ennélfogva mulatságos olvasni -a jámbor Riemernél, a Goethéről írt emlékirataiban, mint szedte -lajstromba Goethe adományait és jótéteit, mint pl. hogy ennyi meg ennyi -száz tallért adott Stillingnek, Hegelnek, Tischbeinnek; jó jövedelmű -állást szerzett Voss professornak, s a nagyhercegnél Herdernek, -nyugdíjat Meyernek, két tanárt ajánlott külföldi egyetemre stb. A -jótétemények még oly hosszú fölsorolása is nagyon rövidnek tünnék föl. -Koldús teremtés volna az ember, ha csak ezen lehetne mérni. Mert -mindezek kivételekként hangzanak, pedig a jó ember szabálya és -mindennapi élete a jótevés. Goethe igazi jótékonysága kiolvasható abból -a beszámolóból, amelyet dr. Eckermannak adott vagyona hovafordításáról: -«Minden ‚bon-mot‘-m egy erszény aranyamba került. Félmilliót a magam -pénzemből, örökségemet, fizetésemet, írásaimnak ötven év alatt befolyó -jövedelmét költöttem arra, hogy megtanuljam mindazt, amit ma tudok. -Ezenkívül…» stb. - -De megvallom, hogy csak üres beszéd és szófia, ha az ilyen egyszerű és -gyorshatású erőnek vonásait föl akarjuk sorolni; olyan, mintha a -villámot szénnel akarnók lefesteni. De ezeken a hosszú estéken, ezekben -az üres órákban szeretem magam vele vigasztalni. Nem tudja annak mását -adni, csak maga. Egyetlen, szívből jövő meleg szó gazdaggá tesz. Megadom -magam életre-halálra. Mily halálosan hideg még a költői géniusz is az -életnek ezzel a tüzével szemben. Érintésétől újraéled elernyedt lelkem s -élessé teszi szemem, hogy behatolhasson a Természet sötétségeibe. -Rájövök, hogy amiben szegénynek gondoltam magam, éppen abban vagyok a -leggazdagabb. Ebből új értelmi lendület származik, amelyet viszont ismét -a személyiség valamely újabb nyilvánulása szorít háttérbe. Mily különös -váltakozása a vonzásnak és taszításnak! A személyiség, a jellem -elutasítja az intelligentiát, de föltüzeli, a személyiség gondolatba -megy át, így is nyilvánúl, de azután megint megszégyenítve enged az -erkölcsi érték új fölvillanása elől. - -A személyiség a Természet legmagasabb formája. Hasztalan majmolják, -hasztalan tusakodnak ellene. Olyan mértékű szívósság, ellentálló és -teremtő erő van benne, hogy meghiusít minden vetélkedést. - -S ez a mestermű akkor sikerül a legjobban, ha csupán a Természet keze -dolgozott rajta. Gondoskodott róla, hogy a nagyrahivatottak árnyékban -suhanjanak az életbe, hogy ezerszemű Athenæ ne lesse az ifjú geniusz -minden új gondolatát és elpiruló mozdulatát s ne kürtölje világgá. -Múltkoriban a leghatalmasabb istenség két igen fiatal gyermeke ejtett -gondolkozóba. Amidőn kutattam szentségük forrását, s a bűbájt, melyet a -fantáziára gyakoroltak, mintha mindenikük ezt felelte volna: «Ezt a -nonconformista voltomnak köszönhetem; sohasem hallgattam arra, amit a -nép törvényének nevezett; nem töltöttem vele időmet. Megelégedtem a -magam falusi szegénységével: innen ered a szelidségem; művem nem -emlékeztet arra, mentes attól.» És a Természet ilyen személyiségek által -adja tudtomra, hogy még a demokratikus Amerikában sem engedi magát -demokratizálni. Mily kolostori elzárkózottságban, szorgosan megőrizve a -piactól és lármájától neveli fel őket! – Éppen ma reggel küldtem el -ezeknek az erdei isteneknek néhány vadvirág-írását. Hogy kiemelkednek az -irodalomból a gondolat és érzés forrásaiból fakadt üde termékek, mintha -a pallérozottság és kritikai szellem e korában a nemzeti költészet első -sorait olvasnók! Mily megragadó mély tiszteletük kedvenc könyveik, egy -Aischylos, Dante, Shakespeare, Scott iránt, mintha úgy éreznék, hogy -nekik is részük van abban a könyvben, s aki azt bántja, őket bántja; s -különösen milyen megragadó ez a teljes elzárkózásuk minden kritika elől, -ez a gondolat Pathmosa, ahonnan írnak, teljesen annak tudata nélkül, -mily szemek fogják valaha is olvasni írásaikat! Bárcsak tovább is így -álmodhatnának, mint az angyalok, s ne ébrednének összehasonlításokra és -hizelgésekre! S mégis, vannak természetek, amelyek túljók arra, semhogy -a dicséret megronthatná őket s ahol a gondolat ere egészen mélyről hatol -föl, ott a hiúság nem veszedelem. Nagyképű barátaik ugyan óva intik majd -őket, hogy fejüket ne csavartassák el harsonahangokkal, de ők erre csak -mosolyoghatnak. Emlékszem, mint méltatlankodott egy ékesszavú methodista -egy theologus intelmeire: «Barátom! Az igazi férfiút nem lehet sem -dícsérni, sem szidalmazni.» - -Mint már megmondtam, a Természet maga vette kezébe ezeket a szuverén -személyiségeket és bármily ügyesen kívánja meg belőle részét a szószék -és iskola, azt tanítván, hogy a törvények képzik a polgárt: a Természet -tovább járja a maga útjait s meghazudtolja akár a legbölcsebb embert is. -Van az embereknek, egyéneknek egy bizonyos osztálya, akik hosszú -időközökben jelennek meg, s akik a belátás és erény oly fokával vannak -megáldva, hogy az emberek egyhangúlag istenieknek üdvözlik őket, s akik -úgyszólván fölhalmozódásai annak az erőnek, amelyről szemlélődünk. Az -isteni személyek született személyiségek, vagy – Napoleonnal szólván – -megszervezett győzelmek. Rendesen rosszindulat fogadja őket, mert új -tünemények, s mert végét vetik annak a túlzásnak, amelyet a legutóbbi -isteni személyiséggel űztek az emberek. A Természet sohasem kovácsol -rímet egyik fiáról a másikra; nem csinál kettőt egyformára. Ha nagy -férfiút látunk, hasonlónak képzeljük valamely történeti egyéniséghez s -megjósoljuk a jövőt, amely jelleméből és sorsából következik, – s -biztos, hogy jövendölésük nem válik be. Egyikük sem fogja személyisége -problémáját a mi előitéletünk szerint regulázni, hanem csak a maga, -előzmény és minta nélkül való magas útján. A személyiségnek tág térre -van szüksége; nem tűri, hogy tömeg zsúfolja körül, sem azt, hogy futó -szempillantásokkal, bokros teendők közt, alkalmilag itéljék meg. -Perspektívára van szüksége, csakúgy, mint a hatalmas épületnek. Lehet, -sőt bizonyos, hogy nem lép oly gyakran az emberi viszonylatokba s nem is -kívánhatjuk tőle tevékenysége, hatása gyors kifejlését sem a népies -erkölcstan, sem a magunk erkölcstana szerint. - -A Szobrászatot ugyanúgy nézem, mint a Történelmet. Nem tartom -lehetetlennek, hogy Apollo és Zeus hússá, vérré váljék. A művész minden -vonást, melyet kőben megörökít, már látott az életben, még pedig jobban, -mint ahogy másolja. Már sok utánzattal volt dolgunk s mégis született -hivői vagyunk a nagy embereknek. Mily gyönyörűséggel olvassuk a régi -könyvekben, amikor még az ember kevés volt, a patriarkhák legkisebb -cselekedetét is. Szinte megköveteljük, hogy a nagy ember ilyen hatalmas -és oszlopos jelenség legyen a tájképen; hogy megérdemelje a krónikás -beszámolóját még arról is, mint kelt föl, mint övezte lágyékját és ment -el ide vagy oda. A hitelt legjobban megérdemlő festményeknek azokat -tartjuk, amelyek olyan fenséges férfiakról szólnak, hogy fenségük már a -küszöbön győzött és lebírta érzékeinket; amint ez a keleti mágussal -megesett, akit Zoroaster érdemeinek megvizsgálására küldöttek ki. Amikor -ez a Yunani-bölcs Balkhba érkezett, – a perzsa írók így beszélik el – -Gushtasp napot határozott, amelyen minden vidék mobed-ei összegyűljenek, -s e gyülekezet körében aranyszéket jelöltek ki a Yunani-bölcsnek. Akkor -Yezdam-ból való kedvencük, Zoroaster próféta belépett a gyülekezet -körébe. Amidőn ezt a főnököt meglátta a Yunani-bölcs, így szólt: «Ez az -alak, ez a járás nem hazudhat; csupán színigazság fakadhat belőle.» – -Plato azt mondja, hogy lehetetlen az isten fiaiban nem hinni, «mégha -bizonyító és kényszerítő erejű érvek nélkül beszélnek is.» – Nagyon -szerencsétlennek érezném magam embertársaim között, ha nem tudnék hinni -a Történelem legjavában. «John Bradsham – mondja Milton – olyan konzul -színében tünik föl, akitől a vesszőnyalábot («fasces») nem veszik el az -év végén, úgyhogy nemcsak hivataloskodása színhelyén, hanem egész életén -át úgy látod, amint törvényt ül királyok fölött.» – Hihetőbbnek tartom – -mert apriori tudásból folyhat – hogy egy ember ismerje a mennyet – mint -a khinaiak mondják – mint hogy oly sok ember ismerje a világot. «Az -erényes fejedelem félelem nélkül lép az istenek színe elé is. Elvár -évszázadig, valamíg eljő a bölcs és nem kételkedik benne. S az, aki -félelem nélkül lép az istenek színe elé, az ismeri a mennyet; s az, aki -elvár évszázadig, valamíg eljő a bölcs és nem kételkedik benne, az -ismeri az embereket. Imigyen járdal az erényes fejedelem és évszázadokra -kijelöli birodalma útjait.» - -De minek keressünk ilyen távoli példákat. Együgyű megfigyelő az, akit -saját tapasztalata nem tanított meg a magikus dolgok valóságára és -erejére, épúgy mint a khémiára. A leghidegebb és legszabatosabb számító -sem teheti ki a lábát otthonról, hogy ne találkozzék megmagyarázhatatlan -befolyásokkal. Valaki rászegzi szemét és: emlékezete sírjai megnyílnak -és fölküldik halottaikat; titkait, amelyek rejtve-felfedve egyaránt -nyomorítják, kénytelen elárulni, – ránéz egy másik, s ő nem tud beszélni -s teste tagjai mintha kificamodtak volna; majd jő egy barátja, s ez -kellemessé, merésszé, ékesszavúvá teszi őt. S vannak emberek, akikre -kénytelen emlékezni, akik gondolatának transcendens terjeszkedést adnak -s keblében új élet tüzét szítják. - -Van-e valami kitünőbb, mint az ilyen szoros baráti viszony, ha ilyen -mély gyökerekből fakad? Nincs annál döntőbb felelet a skeptikus számára, -aki kétségbevonja az ember hatalmát es képességeit, mint az -embertársainkkal való örömteljes közlekedés, ami minden okos ember -hitének és gyakorlati tevékenységének alapja. Nem ismerek semmit, ami az -életben olyan kielégülést szerezne, mint ez a mély jó megértés, amely, -sok kölcsönös szívesség után, két erényes ember közt fennáll, amidőn -mindegyikük biztos maga felől és biztos a másik felől. Ez a boldogság -háttérbe szorít minden más gyönyört, politikát, kereskedelmet. Mert ha -az emberek úgy érintkeznek, ahogyan kellene, azaz mindegyikük mint -jótévő, csillagnéző, eszmékkel, tettekkel, beteljesítésekkel -fölruházott: ez a természet örömét hirdető ünnepnapja volna. Az ilyen -barátságnak a nemi szerelem az első jelképe, amint minden más dolog a -szerelem jelképe. A legjobb embereket összefűző ilyen barátság, amelyet -egykor csak ifjúságunk romantikájának tartottunk, a személyiség -kifejlésével a legszilárdabb, legigazabb gyönyör forrásává válik.[2] - -Hisz bár lenne lehetséges az emberekkel helyes viszonyban élnünk! Vajha -tudnánk tartózkodni attól, hogy bármit is követeljünk tőlük, akár -dicséretet, akár segítséget vagy szánalmat és megelégednénk azzal, hogy -a legősibb törvények révén hassunk reájuk? Avagy nem tudnánk néhány -emberrel – csak egyetlenegy emberrel is – írásba nem foglalt -alapszabályok szerint közlekedni s kipróbálni ható erejüket? Nem -állíthatnók ki barátunknak az igazság, hallgatagság és türelem -bizonyítványát? Olyan mohón kell-e utánajárnunk? Hisz ha rokonok -vagyunk, úgyis találkozunk. A Régiség hite volt, hogy semmiféle -elváltozás nem rejthet el egy istent a másik elől s egy görög vers azt -mondja: «Az istenek nem ismeretlenek egymásnak.» S a barátok is az -isteni kényszerűség törvényeit követik; a nehézkedés törvénye -ellenállhatatlanul hajtja őket egymáshoz, «s bár távol kell lenniök -egymástól, csak szaporítják az egymásnak okozott gyönyörűséget». - -Rokonságuk nem mesterkélt, hanem a Természettől engedélyezett. Az -isteneknek a mi Olympusunkon hopmester nélkül kell leülniök s ők isteni -rangsor szerint rendezkednek be. Minden társaság meg van rontva, ha -erőlködve hozzák össze egy mérföldnyi távolságból. S ha nem jön létre -igazi társaság, akkor csak bosszantó, alacsony színvonalú, lealacsonyító -fecsegés jön létre, még ha a legelőkelőbbekből áll is. Minden egyesnek -nagysága háttérbe szorúl, minden gyöngeségük kínos tevékenységet fejt -ki, mintha az olympusiak azért jöttek volna össze, hogy tubákot -kínálgassanak egymásnak. - -Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, -hajt valami félelem, kisértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk s -most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, -birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből -fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a -pillanat minden. - -Az isteni ember a lélek jóslata; a barát a szív reménysége. Boldogságunk -arra vár, hogy ez a kettő egy személyben teljesedjék be. Az évszázadok -még csak most nyitják meg ezt az erkölcsi erőt. Minden erő ennek -árnyéka, jelképe. A költészet gyönyörűséges és erős hatású, ha ihletét -innen meríti. A nagy férfiak aszerint vésik bele a nevüket a világba, -amint ezzel vannak telve. A Történelem eleddig ösztövér; nemzeteink -alacsony tömeg voltak, nem láttunk még igazi férfiút: az isteni alakot -valójában még nem láttuk, csak mintegy álomképüket és jóslatukat; nem -ismertük még meg fenséges magatartását, amely egyaránt megnyugtatja s -hozza önkívületbe a szemlélőt. Egy szép napon rá kell jönnünk, hogy a -titkosabb eleven erő a legnyilvánosabb is, hogy a minőség pótolja a -mennyiséget, hogy a jellem, a személyiség nagysága a sötétben -munkálkodik és segítségére van olyanoknak is, akik színről-színre -sohasem látták. Ami emberi nagyság eleddig fölbukkant, az kezdet és -bátorítás ebben az irányban. Az istenek és szentek története, amelyet a -világ eddigelé megírt és tisztelt, a személyiség megannyi dokumentuma. -Évszázadok ujonganak egy ifjú viselkedésén, aki semmit sem köszönhetett -a jószerencsének, s akit nemzete keresztre feszített, aki lelki -tisztasága révén eposi fényt sugárzott halálára, s aki minden részletet -egyetemes jelképpé istenített az emberiség szemének. Ez a nagy -kiszenvedés azóta legnagyobb tényünk. Lelkünk győzelmet követel -érzékeink fölött; a jellem olyan erejét követeli meg, amely megtérít -bírót, esküdtszéket, katonát, királyt; amely uralma alá hajtja az állati -s ásványi erőket és egybevegyül a növények nedveivel, a folyók, szelek, -csillagok futásával és az erkölcsi ható erőkkel. - -S ha nem is tudunk egy ugrásra az ilyen nagyságokig fölemelkedni, -legalább nézzünk föl hódolattal hozzájuk. Ezek a nagy tulajdonságok a -társadalomban nagy előnyt jelentenek azoknak, akikben megvannak, de nagy -hátrányt is. Magánértékeléseinkben a legnagyobb óvatosságot kívánják -meg. Nem tudom barátaimnak megbocsátani, ha nem ismernek föl egy-egy -ilyen finom személyiséget s nem bánnak vele hálás vendégszeretettel. -Mert, ha végre eljön az, akire mindig vágyódtunk és ránkragyog a távoli -mennyek országának verőfényes sugaraival: s mi durvák, kritikusok -vagyunk vendégünkkel szemben és az utca aljasságával és gyanakodásával -bánunk vele, ez olyan közönséges lélekre vall, amely szinte becsapni -látszik az Ég kapuit. A lélek zűrzavarát, igazi őrületét jelenti, ha már -önmagára sem ismer, ha már nem tudja, hol kell adóznia hódolatával, -vallásos tiszteletével. Van-e egyéb igazi mély tisztelet is, mint azt -tudni, hogy a világ tágas pusztaságán bárhol fakadt virágba a szent -érzés, amelyet szeretünk, ez számunkra nyílott ki? S ha senki más nem -látja, én látom; én látom a jelenség nagyságát és ha egyedül is látom. -Valamíg virágzik, ünnepet szentelek és addig szegre akasztom lelkem -borúját, őrültségemet és léha tréfáimat. A Természet is ellágyúl vendége -jelenlététől. Sok embernek van szemük a bölcs és házias erények számára; -van szemük megismerni a géniuszt csillagpályáján, bár a tömeg erre is -képtelen. Ámde ha utcáinkba, házainkba látogat a Szeretet, amely mindent -elszenved, magától mindent megtagad, mindent remél, s amely megfogadta -magának, hogy inkább lesz koldus és bolond világéletében, semhogy fehér -kezét a legkisebb engedménnyel bemocskolja: ennek az arcát csupán a -tiszta lelkű és reményű ismerheti meg, s egyedül azzal tanusíthatja -iránta hódolatát, hogy tulajdonáúl a lelkébe olvasztja! - - - - -ÉLETBÖLCSESÉG. - -Mi jogon írhatok én az életbölcseségről, amelyből oly kevéssel -rendelkezem s az is negativ természetű? Bölcseségem elkerülésből, -kitérésből, lemondásból áll, nem utak és módok kieszeléséből, ügyes -kormányzásból, nemes jóvátételből. Nem nagyon tudok a pénz helyes -kiköltéséhez, nem vagyok takarékossági, gazdálkodó genie, s aki csak -kertemet látja, úgy tartja, hogy bizonyosan van még egy másik kertem is. -Mindazonáltal szeretem a realitást, a tényeket; gyűlölöm az ingadozókat -és az élesen nem látókat. S azután: annyi jogcímen írok az -életbölcseségről, mint amennyivel a költészetről és a szentségről írtam. -Nemcsak tapasztalatból írunk, hanem vágytól és ellentétességünktől -hajtva is. Olyan tulajdonságokat festünk, amelyek híjával vagyunk. A -költő csodálja az energikus és taktikus férfiút; a kereskedő pappá vagy -ügyvéddé neveli a fiát; s ha valaki nem hiú és önző ember, abból, hogy -mit dicsér, meg fogod tudni, mi hiányzik belőle. S végül: nem volna szép -tőlem, ha a szerelemről és a barátságról szóló finom lírát nem -ellensúlyoznám érdesebb hangokkal, s ha én, aki erősen és állandóan -érzem, mivel tartozom érzékeimnek, nem tennék erről legalább futólagos -vallomást. - -Az életbölcseség az érzékek erénye, derekassága. A jelenségek tudománya. -A belső élet külsőleg megnyilvánuló tevékenysége: az Isten, aki -gondolatokat fog jármába. Az anyagot az anyag törvényei szerint -mozgatja. Beéri azzal, hogy a test egészségét keresi a fizikai -föltételekhez való alkalmazkodás által, s a lélek egészségét az -intellektuális föltételekhez való alkalmazkodás által. - -Az érzékek világa a megnyilvánulás, a jelenségek világa. Nem önmagáért -van, hanem jelképies jellegű. S a valódi bölcseség, vagyis a jelenségek -törvényei fölismerik, hogy ugyanakkor léteznek még más törvények is, s -hogy saját tiszte csak alárendelt; hogy ők csak a felszínen működnek, -nem a dolgok középpontjában. Az életbölcseség magában véve, -elszigetelten hamis valami. De teljes jogú, ha a testet öltött lélek -természetrajza; ha kifejti a törvények szépségét az érzékek szűk mezején -belül is. - -A világ ismeretének több eredményes foka van. Jelen célunkra elegendő, -ha hármat jelzünk. Az emberek egy csoportja a szimbolum hasznosságának -él; végső jónak s célnak az egészséget és vagyont tartja. Egy másik -csoport ezek szintjén fölül a szimbolum szépségének él: pl. a költő, a -művész, a természetbúvár, a tudós. Egy harmadik csoport fölülemelkedve -még a szimbolum szépségén is magának a jelképezett dolog, lényeg -szépségének él: ezek a bölcsek. Az első csoportban fő a józan ész; a -másodikban a jó ízlés; a harmadikban a lelki észrevevés és fölfogás -képessége. Hosszú világéletében az ember egyszer végigfutja az egész -skálát: látja és élvezi a jelképet reálisan megtestesülve; majd szeme -előtt világosan megnyilvánul a szimbolum szépsége, végül, amidőn sátrát -a természet e szentelt, vulkanikus szigetén üti föl, nem kíván ott -házakat és pajtákat építeni, hanem áhítatosan térdet hajt az Isten -ragyogó fényességének, amelyet minden résen és redőn kiáradni lát. - -A világ tele van egy alacsonyrendű okosság közmondásaival, tetteivel, -intéseivel. Ez az okosság odaadó hódolat az anyag iránt, mintha bizony -nem volnának más képességeink, mint az inyünk, orrunk, tapintásunk, -szemünk, fülünk érzékei, – imádja a hármasszabályt; sohasem ír alá -semmit, sohasem ajándékoz semmit fölötte ritkán kölcsönöz s minden terve -csak azt kérdi: «Hoz valamit a konyhára?» Ez olyan betegség, mint mikor -a bőr egyre vastagodik, míg az életszerveket tönkreteszi. Ám a kultura, -amely fölfedi a jelenségek világának magas eredetét és az ember és végső -célja értelmét tökéletesítésében találja, minden egyebet, így az -egészséget és a testi életet is csak eszközzé fokozza le. Az -életbölcseséget nem tekinti különálló tehetségnek, hanem a testet és -szükségleteit is tekintetbe vévő bölcs belátás és erény összeségének. Az -igazán művelt ember mindig úgy érzi és tartja, hogy a nagy vagyon, a -polgári vagy társadalmi rendszabályok végrehajtása, a nagy személyes -befolyás, a kellemes és lebilincselő beszéd csak mint a szellem -energiájának bizonyítéka értékes. Ha valaki elveszti az egyensúlyát és -belemerül akár üzletbe, akár élvezetbe, magáért az üzletért, vagy -magáért az élvezetért, az lehet jól forgó kerék, de nem művelt ember. - -Ez az álbölcseség, amely az érzékeket végcélnak tekinti, a balgák és -gyávák istene s minden komédia tárgya. A természet tréfája, tehát az -irodalom céltáblája is. Az igazi okosság korlátokat szab ennek az érzéki -felfogásnak, amidőn betekintést enged egy belső és reális világba. Ha -egyszer eljutottunk erre a megismerésre és a világrendet, a dolgok és -idők megoszlását alárendelt helyzetük egyidejű szemmeltartásával -tanulmányoztuk, ez meg fogja jutalmazni minden, erre fordított -fáradságunkat. Létünk oly nyilván annyira hozzáfűződik a természetben a -nap és hold járásához és fázisaihoz, annyira az éghajlat és talaj -befolyása alatt áll, annyira fogékony a közfelfogás szerinti jó és rossz -iránt, annyira szereti a fényt, oly érzékeny hideggel, meleggel szemben: -hogy csak természetes, ha elemi leckéit ezekből a könyvekből tanulja. - -Az életbölcseség nem kullog a természet után s nem kérdi, honnan is ered -ő. Az emberi élet feltételeit tevő világtörvényeket elfogadja, ahogyan -vannak és a saját örömére fordítja a bennök rejlő jót. Megadja a magáét -a helynek, időnek, éghajlatnak, szükségleteknek, alvásnak, a polaritás -törvényének, a növekedésnek, a halálnak. Az ember létének korlátokat és -időbeosztást adnak a nap és hold, az ég nagy formálói. Itt van a -csökönyös anyag, amely nem enged kijárt vegyi útjaiból. Itt van a -földgolyó, körülövezve, áthatva természettörvényektől és külsőleg -bekerítve, beosztva polgári jogokkal és kötelességekkel, amelyek új -korlátok közé szorítják a lakóját. - -Azt a kenyeret esszük, amely a mezőn nő. Abból a levegőből élünk, amely -körülöttünk fujdogál s megmérgeződünk tőle, ha túlhideg vagy túlmeleg, -túlszáraz vagy túlnedves. Az idő, amely oly testetlen, osztatlan és -isteni jelenségnek látszik, apró részekre forgácsolódik, fecsérlődik. -Most ajtót kell festeni; zárat kell javítani. Fára, olajra, húsra, sóra -van szükségem; a ház füstöl; a fejem fáj; adót kell fizetni; tárgyalnom -kell szívtelen és bárgyú emberekkel; fájdalmas emlékeim vannak sértő, -nagyon furcsa szavakról: – mindez csak úgy falja az órákat. Bármit -teszünk: a nyárnak meglesznek a legyei; ha az erdőbe sétálunk, vérünkkel -kell táplálnunk a szúnyogokat; ha halászgatunk, számolnunk kell azzal, -hogy a ruhánk átnedvesedik. S az éghajlat is nagy akadály a lustább -embernek; sokszor elhatározzuk, hogy nem törődünk az idővel, s mégis -folyton a felhőket s az esőt nézzük. - -Mégis ezek az óráinkat és éveinket rabló apró tapasztalatok a mi -tanítóink. A kemény talaj s a négy hónapi hó az északi földöv lakóját -bölcsebbé és ügyesebbé teszi, mint amilyen bölcs az az embertársa, aki a -trópusok állandó mosolyát élvezi. A délszigetlakó akár egész nap -csavaroghat. Éjszaka egy szál gyékényen alhat a holdfénynél, s amig csak -egy vad datolyafa nő, a természet kéretlenül is ellátja reggelivel. Az -északibb lakó kénytelen takarékoskodni, gazdaságot vinni: főzni, sütni, -besózni, konzerválni eledelét, fát és szenet termelni. Minthogy azonban -a munkát egyetlen rovással sem lehet szaporítani, anélkül, hogy ne -ismerkednénk meg valamely új oldalról a természettel, s minthogy a -természet kimeríthetetlen a jelentéseiben: ezeknek az éghajlatoknak -lakói mindenkor erősebbek voltak testi-lelki erőre, mint a déliek. S -ezeknek a dolgoknak olyan nagy az értékük, hogy az, aki máshoz is ért, -nem tudhat sohasem eleget ezekből. Csak hadd élesítse -észrevevő-képességét. Hadd fogja meg a dolgokat, ha van keze; ha van -szerve, hadd mérjen és különböztessen; hadd tanuljon meg és raktározzon -el minden vegytani, természetrajzi, gazdasági tényt; mentől több tudást -szerez felőlük, annál kevesebbet akar majd nélkülözni. S az idő mindig -hoz alkalmat, amely fölfedi ennek a tudásnak az értékét. Valami -bölcseség mindig származik minden természetes és ártatlan, igénytelen -cselekedetből. Az otthonülő ember, akinek nincs szebb muzsika az ő -konyhai faliórájánál és szebb melódia a tűzhelyen égő fahasábok -duruzsolásánál, olyan vigasztaló szerekkel rendelkezik, mikről mások nem -is álmodnak. - -Az eszközöknek helyes alkalmazása a célokra a gazdaságban és üzletben -épúgy biztosítja a győzelmet és a diadalmi éneket, mint a politikai vagy -hadi taktikában. A jó házigazda époly sikeres módszereket talál ki a -tüzelőfa vagy a gyümölcs elrakására nézve a pincében, mint másvalaki a -haditervekre vagy állami lajtsromokra nézve. Esős napon esztergapadhoz -telepedik vagy szerszámládájával hátraül a szín valamely zugába és -körülveszi magát szegekkel, kalapácscsal, fogókkal, srófhúzóval, -vésővel. Élvezi a gyermek- és ifjúkor ősi örömét: a padláskamrák, -borsajtók, gabonapajták macskaszerű szeretetét, s a régi háztartás egyéb -kényelmi berendezéseit. Baromfiudvara sok kedves történetet mesél neki. -Sok érvet lehetne meríteni az optimizmusra minden külvárosban és -periférián ebből a túláradó édes elemből. Több a különbség élvezeteink -minőségében, mint tömegében. - -Másrészt, a természet megtorolja a gyakorlati okosság minden -elhanyagolását. Ha az érzékeket tartod végcélnak, engedelmeskedj -törvényeiknek. Ha azonban hiszesz a lélekben, ne keresd az érzéki -édességet, mielőtt az nem érik meg az ok és okozat lassú fáján. - -Laza és tökéletlen felfogóképességű emberekkel érintkezni: ecet a -szemnek. Dr. Johnsontól idézik ezt a mondást: «Ha egy gyermek azt -mondja, hogy ezen az ablakon nézett ki, pedig azon nézett ki, adj neki -virgácsot!» Amerikai nemzeti jellemünk kitüntető vonása, hogy az -átlagosnál nagyobb örömet találunk a pontos észrevevésben, amelyet -jellemez ez a közkeletű kifejezés: «Tévedés kizárva» («No mistake»). -Azonban az a kényelmetlen érzés, melyet bennünk a pontatlanság, a -ténybeli gondolatzavar, a legközelebbi jövő szükségleteinek -elhanyagolása fölidéz, nincs nemzethez kötve. Az idő és tér szép -törvényei, ha ügyetlenségünk egyszer megzavarta őket, csak lyukakká és -barlangokká válnak. Ha hirtelen és balga kézzel föllökjük a kaptárt, méz -helyett méhet bocsát reánk. Szavainknak, tetteinknek, ha szépek akarnak -lenni, időszerűeknek is kell lenniök. A kasza köszörülése kedves hang -júniusi reggeleken, de van-e szomorúbb és sivárabb, mint ugyanez a hang, -ha az évszak már túlkésői a szénakaszáláshoz? Zagyvafejű emberek és Pató -Pálok még sokkal többet rontanak a dolgukon azzal, hogy elrontják -azoknak a kedvét is, akikkel dolguk van. - -Olvastam egy bírálatot festményekről, ami e szembe jut, valahányszor -céltalan, ügyetlen embereket látok, akik nem hűek az érzékeikhez. A -weimari nagyherceg, aki nagyon okos ember volt, mondá: «Olykor nagy -műremekeken, s különösen most Drezdában megfigyeltem, mennyire -hozzájárul bizonyos tulajdonság a hatáshoz, amely az alakoknak életet s -az életnek ellenállhatatlan igazságot ad. Ez a sajátság az, hogy a -rajzolt alakoknál eltaláljuk a helyes súlypontjukat. Úgy értem, hogy az -alakokat szilárdan lábukra kell állítanunk; a kezeknek fogni kell tudni, -a szemeket oda kell irányozni, ahová nézniök kell. Még az élettelen -tárgyak is, mint hajók és székek, bármily jól vannak egyébként -megrajzolva, minden hatásukat elvesztik, mihelyt nem nyugszanak -nehézkedési középpontjukon s elmosódó és imbolygó hatást gyakorolnak. A -drezdai képtár Raphaelje, – az egyedüli valóban szívhezszóló festmény, -amelyet láttam – a legnyugodtabb és legszenvedélytelenebb kép, amelyet -el lehet képzelni: egy pár szent a boldogságos szűzet és a gyermek -Jézust imádván. Mindazonáltal mélyebb benyomást kelt, mint tíz -keresztrefeszített vértanú torzalakja, mert a forma minden -ellentállhatatlan szépsége mellett a legmagasabb fokban megvan rajta -minden alak perpendicularitása.» Ezt a perpendicularitást kívánjuk mi -meg az élet festményének minden alakjától is. Álljanak szilárdan a -lábukon, ne ingadozzanak, ne himbálódzanak. Hadd tudjuk, hol találhatjuk -őket. Hadd tegyenek különbséget aközt, amire emlékeznek és aközt, amit -álmodtak; nevezzék a gyermeket a nevén; adjanak tényeket és tiszteljék -meg tulajdon érzékeiket azzal, hogy bízni lehessen bennök. - -De ki merné joggal embertársát oktalansággal vádolni? Ki hát az okos? -Igazi nagyjaink fölötte ritkák ezen a világon. A természethez való -viszonyunkban végzetes eltévelyedés állt be, eltorzítván életmódunkat, -minden törvényét ellenségünkké tévén, úgy hogy ez végre a világ minden -elmés és derék emberében a reform gondolatát ébresztette. - -A legfőbb bölcseségtől kell tanácsot kérnünk és kérdeznünk, miért kell -most az egészségnek és szépségnek kivételnek lennie, semhogy az emberi -természet szabálya lenne? Nem ismerjük a növények és állatok, a -természet törvényeit a velük való rokonszenv révén. De ez bizonyosan -mindig a költők álma marad. A költészetnek és az életbölcseségnek össze -kell találkozniok. Költők legyenek törvényhozók: azaz legmerészebb röptű -lírai ihletnek sem szabad szidnia és megsértenie, hanem hirdetnie és -vezetnie kell a polgári élet törvénykönyvét és mindennapi dolgait. Ez -idő szerint azonban, sajnos, úgylátszik, ez a kettő még -kibékíthetetlenül külön utakon halad. Törvényt törvény után sértettünk -meg, mígnem romok közt állunk, s egészen meglep, ha véletlenül -összetalálkozást látunk ok és jelenség közt. Úgy kellene lenni, hogy -szépség legyen minden férfi és nő egyforma hozománya, épúgy, mint az -érzékek; de ez csak ritkán esik meg. Az egészséges szervezetnek -általánosnak kellene lennie. A lángész gyermeke megint lángész legyen, s -legyen minden gyermek ihletett, de most ezt nem lehet egy gyermekről sem -előre megmondani, s tisztán seholsem találkozunk ezzel. Udvariasságból -részleges fél-fényességeket is lángésznek hívunk, olyan tehetségeket, -akik aprópénzre váltják azt, megszerzik vele a kenyerüket és holnapi -álmukat. S a társadalmat részemberek vezetik, nem isteni férfiak. Ezek -tehetségüket csak arra használják, hogy a fényűzést még raffináltabbá -tegyék s nem arra, hogy véget vessenek neki. A lángész, a jámborság, a -szeretet mindig aszkéta-természetű. A mohó étvágy a finomabb lelkek -szemében szinte betegség s szépnek találják a szertartásokat, amelyek -békóba verik. - -Ravasz neveket találunk ki, hogy elleplezzük érzékiségünket, de -semmiféle mesterkedés nem kölcsönözhet méltóságot a mértéktelenségnek. A -tehetséges ember úgy tesz, mintha az érzékiség törvényeinek túlhágásait -jelentéktelen eseteknek tartaná, amelyek számba sem jönnek azzal a -odaadással szemben, amellyel ő művészetét szolgálja. De hát művészete -nem tanította őt léhaságra, sem a bor szeretetére, sem arra, hogy aratni -akarjon ott, ahol nem vetett. Művészete fokról-fokra sülyed mindazzal, -amit szentségéből és józan eszéből veszít. Rajta, aki azzal dicsekedett, -hogy lenézte a világot, viszont a lenézett világ áll bosszút. Ő, aki -megvetette az apróságokat, éppen apróságokon fog tönkremenni. Goethe -«Tasso»-ja egyaránt szép történelmi arckép és igaz tragédia. Ha III. -Richárd, a zsarnok, egy sereg ártatlan embert elnyom és lemészárol, ezt -nem érzem oly igazán mély keservnek, mintha Antonio és Tasso, akik -mindketten jogukban látszanak lenni, igaztalanok egymással szemben. Az -egyik a világ életszabályai szerint él, állhatatosan és őszintén -ragaszkodik hozzájuk, a másikban isteni érzések lobognak, de a földi -gyönyörök után is nyúl, anélkül, hogy alávetné magát törvényeiknek. Ezt -a fájó kettősséget mindnyájan érezzük; ez az a csomó, melyet nem tudunk -megoldani. Tasso nem ritka eset a modern életrajzokban. A genialis, -lángoló szenvedélyű ember, aki megveti a természet törvényeit, s aki ezt -maga bocsátja meg önmagának, hamar szerencsétlen, civódó, «kellemetlen -alak» lesz; szálka a maga és a mások szemében. - -A tudós elszégyenít kettős életével. Ahol valami magasabb régióról van -szó, mint a gyakorlati életbölcseség rendes működési köréről: ő -csodálatraméltó; de mihelyt csak közönséges józan ész kívántatik meg: -mindjárt nyűggé válik. Tegnap Cæsar sem volt oly nagy, mint ő; ma pedig -az akasztófavirág a bitó lábánál sem nyomorultabb, mint ő. Tegnap, az ő -eszményi világa glóriájában az első emberként ragyogott, s íme lesujtva -görnyed szükségtől és betegségtől, amiket önmagának köszönhet. Hasonló a -nyomorult hóbortosokhoz, akik – az utazók leírása szerint – -Konstantinápoly bazárai előtt ténferegnek naphosszat, sárgán, -kiaszottan, rongyosan meglapulva; este pedig, amikor a bazárokat -kinyitják, besurrannak az ópium-mérésekbe, mohón nyeldesik adagukat és -íme nyugodtlelkű és dicsőített prófétákká válnak. S vajjon ki nem látta -az oktalan lángész tragédiáját, aki évekig küzd szegényes anyagi -bajokkal s utoljára megdermedve, kiszipolyozva, meddőn rogy össze, mint -valami gombostűkkel agyonszurkált óriás. - -Nem jobb-e, ha az ember az efféle első szenvedéseket és kínzásokat, -mikkel a természet mihamar meglátogatja, annak intőjeleiűl fogadja, hogy -nem várhat más jót, mint ami saját munkájának és önmegtartóztatásának a -gyümölcse? Egészség, kenyér, éghajlat, társadalmi helyzet: mindezeknek -megvan a maguk fontosságuk, s kell, hogy megadjuk nekik, ami az övék. Az -ember becsülje a Természetet örökös tanácsadójaként és mérje ennek a -tökéletességén a maga eltévelyedéseit. Hagyja az éjszakát éjszakának s a -nappalt nappalnak. Ellenőrizze rendesen kiadásait. Lássa be, hogy -ugyanannyi bölcseség kell egy magángazdaság, mint egy birodalom -kormányzására, s egyikből ugyanannyi tanulságot szűrhet le, mint a -másikból. A világ törvényei írva vannak számára minden pénzdarabon, -amely kezébe kerül. Minden gyarapíthatja tudását, s ha az nem is egyéb, -mint akármelyik szegény ember bölcsesége, vagy az az útszéli bölcseség, -hogy holdanként kell venni s ölenként eladni, vagy a földmívelő -ügyessége, hogy olykor-olykor fát kell ültetni, mert az azalatt is nő, -hogy ő alszik; vagy a háztartás okossága, amellyel aprólékosan beoszt -minden kalapácsütést, időt, tőkécskét és kis nyereséget. - -Az életbölcseség sohase húnyja le szemét. A vas megrozsdásodik, ha -raktáron marad. A sör megsavanyodik, ha nem főzik a megfelelő -athmoszfériában. A hajófa elrothad a tengervízben, ha pedig nagyon -szárazon, magas halomba rakják, kiszárad, megvetemedik, összehúzódik, -görcsössé válik. A pénz, ha magunknál tartjuk, nem hoz kamatot s ki van -téve az elveszésnek. Ha pedig befektetjük, könnyen értékét vesztheti az -illető részvények elértéktelenedésével. Addig üsd a vasat, amig meleg, – -mondja a kovács; tartsd a gereblyét olyan közel a kaszához, s tartsd a -szekeret olyan közel a gereblyéhez, amennyire csak lehet, – mondja a -szénagyüjtő.[3] Yankee-kereskedelmünk híres arról, hogy végletekig viszi -ezt a bölcseséget. Fölszív minden bankjegyet, jót, rosszat, épet, -rongyosat egyaránt és szárazra viszi a nyereségét a gyorsaság révén, -amellyel megint túlad rajtuk. A vas meg nem rozsdásodhatik, a sör meg -nem savanyodhatik, a hajófa meg nem rothadhat, a kalikó nem múlhatja -pivatját, a részvény el nem vesztheti értékét az alatt a röpke pár perc -alatt, amig a yankee megtűri a birtokában. Ha vékony jégen -korcsolyázunk, csak gyorsaságunk adja meg biztonságunkat. - -Vajha megtanulná a magasabbrendű életbölcseséget is. Tanulja meg, hogy a -természet minden dolgát, még a porszemet és pihét is törvények -kormányozzák s nem vakeset, s hogy amint vet, úgy arat. Szorgalommal, -önfegyelemmel szerezze meg a maga mindennapi betevő falatját, hogy ne -kerüljön ádáz és hazug viszonyba embertársaival, mert legjobb vagyon a -függetlenség. Gyakorolja a kisebb erényeket is. Mennyi emberi élet -fecsérlődik el várakozással; ne várakoztassa hát embertársát. Mennyi -beszéd és igéret csak üres szófia: legyen szava szilárd, mint a végzeté. -Ha látja, hogy egy összehajtott és lepecsételt papirlap mint úszkálja be -a föld kerekségét egy fenyőfatokban, s mint éri el épen az ide-oda -hullámzó népek közt a címzettet: érezze ő is az intést, hogy össze kell -tartania lényét minden széthúzó erővel szemben is, s fenn kell tartania -szerény adott szavát viharok, távolságok, minket ide-oda hányó-vető -viszontagságok közepette is, hogy az ember zsenge ereje -állhatatosságával megint fölszínre bukkanjon hónapok, évek múlva, a -legtávolibb földöveken is, beváltandó a kötelességét. - -Szomszédok közti ízetlenségek alkalmával könnyen félelem szállja meg a -szívet és túlozza a másik fél jelentőségét. Ámde a félsz rossz -tanácsadó. Minden ember gyenge: valójában, de erős: látszólag. Önmagát -gyengének látja, de mások szemében félelmetes. Féltek X. Y-tól, de X. Y. -is fél tőletek. A legsilányabb ember jóakaratára is pályáztok, s bánt, -ha rosszakaratát tapasztaljátok. Pedig még békétek legmakacsabb -háborgatója is, ha nekimégy az ő követeléseinek, ugyanoly kicsiny és -félős lesz, mint bárki. A társadalom békéje gyakran csak azért marad -fenn, mert, amint a gyermekek mondani szokták, az egyik szurkol, a másik -meg nem mer. Messziről az emberek fölfújják magukat, szájaskodnak, -fenyegetőznek; de ha szembekerülnek, mindnyájan gyenge legények. - -Azt tartja a közmondás: a szívesség ingyen van; de lehet, hogy a számító -még a szeretet kamatját is fölbecsüli. Azt mondják, hogy a szeretet vak; -pedig a szeretet egyenesen szükséges az éleslátásra: nem a szem -elfödője, hanem erősítő-vize. Ha felekezeti elfogultságban leledző, vagy -ellenséges érzésű ellenféllel kerülsz szembe, sohase ismerd el -választófalaitokat; hanem keress bármely köztetek közös alapot s még ha -az nem is volna egyéb, mint hogy a nap mindkettőtökre süt, az eső -mindkettőtökre esik. A síkság csakhamar tágulni fog előttetek, s a -határhegyek, amelyeket magatok közt láttatok, légbuborékként fognak -eloszlani. Míg ha nem iparkodtok megegyezni, még Szent Pál is hazudni -fog, s még Szent János is gyűlöletet fog tüzelni szátok által. Mily -alacsony, nyomorult képmutató embereket csinál a vallási vita a tiszta -és választott lelkekből. Ármányt szőnek, rikácsolnak, kígyóként -csavarodnak, tettetik magukat, úgy tesznek, mintha itt elismernének -valamit, de csak azért, hogy diadalmaskodva, annál többet -elragadhassanak amott: s végül egyik fél sem gazdagodott egyetlen -gondolattal, s a bátorság, szerénység vagy remény meg sem rezdült -bennük. - -Sohase hozd magad hamis helyzetbe kortársaiddal szemben azzal, hogy -engedsz az ellenségeskedés és keserűség hajlamainak. Bármily szöges -ellentétben álljanak is nézeteid az övékkel, vedd föl érzéstek -azonosságát; vedd föl, hogy ugyanazt mondod, amit ők is gondolnak, s az -ész és szeretet hullámaiban ródd paradoxonaidat szilárd oszloppá, nem -gyöngítvén azt kétségeskedéssel. Így legalább eléred egyenrangú -megnyilatkozásodat. A lélek természetes megmozdulása annyival jobb, mint -a szántszándékos, hogy sohasem fogsz vitában igazságot szolgáltatni -magadnak. A szöget nem fogod fején találni, gondolatod nem fog -arányosan, igazi horderejével mutatkozni, hanem kicsavartan, rekedten, -fél-igazsággal. Ha ellenben akármi megegyezést veszesz föl, mindjárt -elfogadják az eszméd, mert az emberek valójában, minden külső -különbségeik ellenére is, egy szív, egy lélek. - -Az életbölcseség sohasem fogja tűrni, hogy bárkivel és bárkikkel -hadilábon éljünk. Sokszor megtagadjuk a rokonszenvet és bizalmasságot -emberektől, mintha arra várnánk, hogy jönnek majd olyanok, akik -méltóbbak rokonszenvünkre és bizalmasságunkra. De honnan és mikor -jönnének? A holnap ugyanolyan lesz, mint a ma, s az élet, múlik miközben -még mindig csak készülődünk az életre. Barátaink, bajtársaink kidőlnek -mellőlünk, s alig mondhatjuk, hogy új férfiak, új nők közelednek hozzánk -helyettük. Túlöregek vagyunk, semhogy a «náj módi»-hoz igazodjunk, -túlöregek, semhogy valami nagy és hatalmas ember védőszárnyai alá -bújjunk. Szívjuk be hát a mézét azoknak az érzelmeknek és -megszokásoknak, amelyek körülvesznek. Ezek az ócska cipők kényelmesek a -lábunknak. Bizonyos, hogy könnyen kipécézhetünk hibákat társaságunkban, -susoghatunk hangzatosabb nevekről is, amelyek jobban hízelegnek -fantáziánknak. Minden ember elképzel magának eszményi barátokat, s az -élet valóban drágább volna előttünk, ha ilyen társaink volnának. De ha -nem tudod őket kölcsönös jó alapon megszerezni, egyáltalában nem tudod -őket megszerezni. Ha nem az istenség, hanem nagyravágyásunk alakítja és -nyirbálja új viszonyainkat, a javuk elszáll, mint ahogy az erdei -szamóca, kertbe helyezve, elveszti a zamatját. - -Nem kell azzal próbálkoznunk, hogy egyetlen erény egyoldalú törvényeit -szedjük össze. Az emberi természet nem szereti az ellentmondásokat, -hanem csak az arányosságot. Nem kell az emberek egy csoportjának csak -arra az életbölcsességre törekedniök, amely csupán külső jólétet -biztosít, s egy másiknak csak hősiességre és szentségre, mert ezek mind -összeegyeztethetők. Az életbölcseség felöleli a jelen időt, személyeket, -vagyont, dolgokat és létező formákat. Minthogy azonban minden tény a -lélekben gyökerezik, úgy, hogy ha a lélek változik, az a dolog is -megszűnik, vagy megszűnik az lenni, ami volt: a külső dolgok -irányzásának is mindig okaik és eredetük szemmeltartásával kell -történniök: azaz a jó ember lesz a bölcs és nagyszívű és politikus ember -is. Az igazságnak minden megsértése nemcsak a hazug öngyilkossága, hanem -az emberi társadalom egészségén ejtett seb is. A legnagyobb hasznot -hajtó hazugságon is hamar megsemmisítő vámot vesz a dolgok folyása, míg -a nyiltság nyiltságra hív föl, kellemes viszonyt sző a felek közt és -üzletüket barátsággá változtatja. Bízz az emberekben s igazak lesznek -hozzád; bánj velük nagylelkűen, s ők is nagylelkűeknek fognak -mutatkozni, ha talán ezzel a kedvedért kivételt is tesznek rendes üzleti -szabályaik alól. - -A kellemetlen és félelmetes dolgokkal szemben az életbölcseség nem -elfutásban, megugrásban áll, hanem bátorságban. Aki lelki nyugalommal s -békén akar élni, annak össze kell magát szednie erős elhatározásokra. -Szembe kell néznie legrosszabb szorongása tárgyával s férfias -szilárdsága a legtöbbször alaptalanná teszi majd a félelmét. A latin -közmondás azt tarja, hogy a csatában a szemet győzik le leghamarább. -Teljes önuralom az ütközetet olyanná teheti, hogy nem sokkal érzik -életveszélyesebbnek, mint valami vívó- vagy rúgólabdaverseny. Katonák -példákat hoznak föl, bátor társaikról, akik magukra irányozva s elsülni -látták az ellenséges ágyúk csövét, s akik egyszerűen félreléptek, ha a -golyó feléjük repült. A tengeri orkán többnyire csak a szalónból s a -kabinból borzasztó. A kormányos, a tengerész naponta dacol vele és -egészségök és érverésük úgy erősödik a jégviharban, mint a júniusi nap -sugaraitól. - -Im-ígyen az igazság, nyíltság, bátorság, szeretet, alázatosság s minden -egyéb derék erény odasorakozik az életbölcseség, vagyis a jelen jólét -biztosításának művészete mellé. Nem tudom, fölfedezik-e valamikor, hogy -minden anyag egyetlen elemből, mint pl. oxigénből vagy hidrogénből -képződik, de azt tudom, hogy az emberi szokások és cselekedetek világa -egy anyagból szövődött, s fogjunk hozzá ott, ahol akarjuk, rövid időn -belül bizonyosan azon vesszük észre magunkat, hogy a tíz -parancsolatunkat mürmögjük. - - - - -JÓ MODOR. - -Azt mondják, a világ fele nem tudja, hogy él a másik fele. Egyik -fölfedező expediciónk a Fidzsi-szigetek lakóit emberhús-lakomáknál -találta, s azt mondják róluk, hogy tulajdon feleségeiket és gyermekeiket -is megeszik. A régi Thebai mai helyén lévő Gurnu lakói szinte -filozófus-háztartást visznek. Nem kell hozzá egyéb, mint két-három -agyagedény, egy őrlőkő s egy ágyúl szolgáló gyékény. A ház, vagyis -sírgödör rendelkezésre áll bér és adók nélkül. A gyeptetőn nem hatol be -eső; ajtó nincs, mert nincs rá szükség, ahol nincs mit elvinni. Ha a ház -nem tetszik már, otthagyják és másba költöznek, mert akár több száz is -rendelkezésükre áll. «Kicsit furcsa» – írja Belzoni, akinek ezt a -leírást köszönjük – «ha boldogságról beszélünk egy népnél, amely -sírgödrökben él egy hajdani nemzet csontjai közt, amelyről mit sem tud.» -Borgú sivatagaiban a sziklalakó tibbu-k barlangokban laknak, mint a -szirti fecskék, s e feketék nyelvét szomszédaik a denevérek vijjogásához -és a madárcsiripeléshez hasonlítják. A burnúknak nincsenek -tulajdonneveik; az egyes embereket magasságukról, kövérségükről s más -esetleges tulajdonságaikról nevezik el s csupán gúnynevekkel. S a só, a -datolya, az elefántcsont, az arany, amikért ezeket a borzasztó vidékeket -fölkeresik, olyan országokba vándorolnak, ahol a vevő és fogyasztó -aligha sorozható egy fajba ezekkel az emberevőkkel; olyan országokba, -ahol az ember fémeket, fát, követ, üveget, gumit, selymet, bársonyt, -gyapjút használ; épületeket emel a maga dicsőségére; törvényt hoz és -kikényszeríti, hogy akaratát sok nemzet keze hajtsa végre s különösen -megalapít egy válogatott társadalmat, amely szálaival a művelt emberek -minden országát átfogja, egy önalkotta arisztokráciát, vagyis a -legjobbak testvéresülését, amely írott törvények s pontos szokásjog -nélkül is megörökíti önmagát, benépesít minden új szigetgyarmatot, a -magáévá tesz minden egyéni szépséget és eredeti tehetséget, bárhol -bukkan is föl. - -Van-e a modern történelemnek jelentősebb ténye, mint a «gentleman» -megteremtése? A lovagság (chivalry) is az, a loyalitás is az s az -angoloknál a dráma- és regényirodalom fele ennek megtestesülését festi -Sir Philip Sidney-től Sir Walter Scott-ig. A «gentleman» szó, amely mint -a «keresztény»-nevezet, a neki tulajdonított fontosságnál fogva -szükségkép jellemző szava a jelenkornak s néhány megelőző századnak: -hódolat bizonyos személyes és átruházhatatlan kiváló sajátság iránt. -Léha és fantasztikus tódításokat is fűztek ugyanehhez a névhez, ámde az -állandó érdeklődés, amellyel az emberiség iránta viseltetik, csakis a -vele megjelölt értékes tulajdonságoknak tudható be. Oly elem az, amely -minden ország legerősebb egyéneit egyesíti; észrevéteti, megkedvelteti -őket egymással, s oly pontos jegy, mint a szabadkőműves-jel, amelynek -hiánya rögtön megérződik. Így hát nem lehet valami esetleges termék, -hanem csakis az emberi jellem és tehetségek egyetemes lényegének -valamely átlagos eredője. Nyilván: állandó eredője, amint a levegő is -állandó vegyület, míg egyéb gázok csak azért tevődnek össze, hogy megint -szétbomboljanak. A francia a jó társaságot «comme il faut»-nak mondja, -«aminőnek lenni kell; lenni illik». Egy olyan osztály tehetségeinek és -érzéseinek gyümölcse, amelynek legnagyobb az ereje, amely vezére a -jelenkori világnak és ámbár távolról sem éri el a legtisztább és -legvidámabb emberi érzés eszményi magaslatait, oly jó, aminőnek csak -lenni engedi a kor egész társadalma. Nem annyira az emberi tehetség, -mint közszellem alakítja, s olyan keverék, amelynek alkotó része minden -nagy erő: erény, szellem, szépség, gazdagság, hatalom. - -A kiváló modor s a társadalmi kultura megjelölésére szolgáló szavaink[4] -mindenike szinonyma, de nem egészen világos, mert a megjelölendő -mennyiségek hullámzók és érzékeink az utolsó okozatot, jelenséget egynek -veszik az okkal. A «gentleman» szónak a milyenség kifejezésére nincs -megfelelő elvont szó-párja. «Gentility» gyönge; «gentilesse» elavult. -Ámde már eleve élesen meg kell különböztetnünk a «fashion», -(«elegáncia», «előkelő divat») szót, ezt az alacsony és sokszor -baljóslatú jelentésű szót, a «gentleman» heroikus jellemétől. -Mindamellett ragaszkodnunk kell a közkeletű kifejezésekhez, mert, mint -látni fogjuk, bennük gyökerezik az egész théma lényege. Mindezeknek a -neveknek csoportja, mint «courtesy» («udvariasság», «ildom»), «chivalry» -(«lovagiasság»), «fashion» («elegáncia», «előkelő divat») stb., mint a -fa virágja és gyümölcse, s nem mint magja jő tekintetbe. Szépség jő itt -számba, nem érték; az eredmény, nem pedig az ok, ámbár szavaink eléggé -kifejezik a közérzést, hogy a jelenség föltételezi a benne megnyilvánuló -lényeget, tartalmat. - -A «gentleman» az igazság embere, saját tettei ura, aki úr-voltát -viselkedésében fejezi ki, aki semmi részt nem függő és alázatos sem -személyekkel, sem véleményekkel, sem vagyonnal szemben. Az igazság és -valódi erő e tényein kívül a szó kifejezi a jólelket, jóakaratot is: -először a férfiasságot, azután a nemes lelket. Bizonyos, hogy a -közkeletű értelmezésekhez még hozzáadja a jólét, jómód föltételét is, de -az már a személyes erő és szeretet természetes eredménye, hogy ezeknek -jut a világ javainak birtoka és elosztásuk joga.[5] Viharos korszakokban -minden ember számára szükségképen sok alkalom nyílik, hogy kipróbálja -szilárdságát és értékét; ennélfogva minden férfi neve, amely a lovag- és -hűbérúri korszak tömegéből egyáltalában fölszínre emelkedett, -harsonahangként hatol fülünkbe. S a személyes erő sohasem múlja -divatját. Ma is első szerepet játszik s a jó társaság sokadalmában az -erő és realitás embere mindenkinek ismeretes, s elfoglalja természetes -helyét. A verseny színtere ugyan most már nem a harcmező, hanem a -politika és gazdasági élet, de a személyes erő elég gyorsan érvényesül -ezeken az új küzdőtereken is. - -Erőhatalom! Enélkül nincs vezető osztály. A politikai és gazdasági -életben az öklelőzőknek és kalózoknak több a kilátásuk, mint a jó -szónokoknak és írástudóknak. Tudj’ Isten mi minden kopogtat az ajtónkon -a «gentleman»-ség köntösében, de amikor csak a szó szoros értelmében s -hangsúllyal használják, a szó mindig eredeti energiát fog jelölni s oly -embert jelent, aki tulajdon jogán van, s tulajdon, nem tanult -módszerekkel él. Egy jó, igazi «úr»-ban először is jó, egészséges -«állat»-nak kell lakoznia, legalább is annyira, hogy az állati eleven -erő páratlan előnyét biztosítsa neki. A vezető osztályban többnek is -kell lenni, mint ennek, de ennek is meg kell lenni benne, hogy minden -környezetben megadja az erő, a hatalom érzését, amely könnyűvé teszi -olyan dolgok megcselekvését, miktől a filozófus visszahőköl. Az -energikus, vezérlő osztály baráti összejövetelei, vigasságai a bátorság, -merészség olyan teljességét mutatják, amelyek megfélemlítik a sápadt -szobatudóst. A társaságbeli leányok mersze, visszavágó ereje olyan, mint -az utcai verekedőké vagy a tengeren csatázóké. Az eszes ember abban -bízik, hogy tudása, emlékezete segítségével száll majd szembe ezekkel a -rögtönzött svadronokkal. De a tudás és emlékezet hitvány koldústarisznya -a lélekjelenlét e mestereivel szemben. - -A társadalom vezéreinek a világ minden dolgára kell ráteremnie; meg kell -felelniök legforgandóbb feladataiknak: valódi Caesar-szabásúaknak, a -vegyrokonság nagy fokával megáldottaknak kell lenniök. Távolról sem -osztom Lord Falkland félénk elvét, hogy t. i. a szertartásmesterségre -két ember kell, «mert egy vakmerő fickó túlteheti magát a -legkicirkalmazottabb formákon is» – sőt egyenesen azt tartom, hogy a -gentleman az a vakmerő fickó, akinek formái nem törhetők át s hogy csak -ez a teljes és gazdag természet lehet az igazi, jogszerinti -szertartásmester, mert ő kiegészítője mindenkinek, aki vele érintkezésbe -kerül. Genleman-em diktálja a szabályt, bárhol van is; túlimádkozza a -kápolnában a legszentebb embert is; túlparancsnokolja a harcmező minden -tábornokát; túlragyogja a terem minden udvariasságát. Jó társaság a -tengeri rablóknak, jó társaság akadémikusoknak; úgyhogy hasztalan emelsz -ellene védősáncokat, szabad és titkos bejárása van minden lélekhez s -époly nehéz volna önmagam kizárnom, mint őt. Ázsia és Európa minden -híres gentleman-je ebből az erős tipusból való volt: Szaladin, Szapor, a -Cid, Julius Caesar, Scipio, Nagy Sándor, Perikles s a többi legurabb úr. -Fölötte gondtalanul ültek trónszékeikben és sokkal kiválóbbak voltak, -semhogy sokba vettek volna bármely külső körülményt. - -A közkeletű fölfogás szerint e világfi kiegészítéséhez derekas vagyon, -tehetősség is szükséges, mint anyagi kísérője pályájának. A pénz nem -lényeges, ellenben igenis az a tágkörű vegyrokonság, amely túllépi a -klikkek és kasztok szokásait és érezteti a hatását mindenfajta -osztállyal. Ha az arisztokrata csak előkelő körökben érvényesül, -zsákhordó munkások közt pedig nem, sohasem lesz az előkelőség vezére. S -ha a nép embere nem tud egyenrangúan beszélni a gentleman-nel, úgy hogy -ez ne érezze, hogy az már az ő tulajdon rendjéhez tartozik, akkor nincs -is tőle mit tartania. Diogenes, Sokrates, Epaninondas valóságos kékvérű -gentleman-ek, akik azonban a szegénységet választották, holott a vagyon -útja is nyitva volt számukra. A hajdankor neveit használom, jóllehet az -emberek, akikről tulajdonkép beszélek, kortársaim. - -A jó szerencse nem minden nemzedék közt támaszt ilyen tizenhárompróbás -lovagokat, ámde az emberek minden nagyobb közülete szolgál ez osztály -példáival, s országunk politikáját, minden város gazdaságát ezek a -markos és felelőtlen tett-emberek irányítják, akiknek van elég -leleményességük a vezetésre s akiket széleskörű rokonszenv fűz bajtársi -viszonyba a nagy tömegekkel s ez teszi cselekedeteiket is népszerűekké. - -Ennek az osztálynak modorát, szokásait az ízléses emberek áhítatosan -figyelik és veszik föl. Ezeknek a mestereknek társas érintkezése egymás -között és az érdemeiket megbecsülő emberekkel, kölcsönösen kellemes és -ösztönző. Jó formáikat, legszerencsésebb kifejezéseiket megismétlik, -elsajátítják. Gyors megegyezéssel minden fölöslegest elejtenek, minden -bájost és kellemest felújítanak. A finom modor magában véve rettenetes a -műveletlen embernek. A kivédés és megfélemlítés finomabb tudományának -eszköze; de mihelyt az ellenfél ugyanolyan ügyesnek bizonyúl, a küzdő -lefelé fordítja a kardja hegyét, a mérkőzés megszűnik s az emberek -tisztább levegőben találják magukat, amelyben az élet kevésbbé -zűrzavaros játék, s a játékosok közt nem keletkezik félreértés. - -A jó modor célja az élet megkönnyítése, akadályok elgördítése, hogy az -ember képes legyen energiáját szabadon érvényesíteni. Elősegítik -érintkezésünket és társalgásunkat, amint a vasút elősegíti az utazást, -amidőn elhárítja az út minden elhárítható akadályát, úgy hogy csak a -merő távolságot kell leküzdeni. Ezek a formák hamar állandósúlnak s a -tisztaság, tisztesség iránti finom érzék annál gondosabb ápolásra talál, -mert a társadalmi és polgári előkelőség jelévé válik. Ez divattá nő, -hasonhangzású látszattá, a leghatalmasabb, legszeszélyesebb, legléhább, -legféltettebb, legtöbb követőre találó látszattá, amely ellen az erkölcs -épúgy hiába küzd, mint az erőszak. - -Mindig szoros viszony van az uralkodó osztály és az exkluziv, -kipallérozott körök közt. Az utóbbiak mindig az előbbiből telnek meg. S -a legerősebb emberek is rendesen engedményeket tesznek az elegancia, az -előkelő divat követeléseinek, mert vegyrokonságot éreznek vele. -Napoleon, a forradalom gyermeke s a régi nemesség elpusztítója, sohasem -szűnt meg a Faubourg Saint Germain-nek udvarolni, mert bizonyosan úgy -érezte, hogy ez az előkelőség hódolat az olyan vezető férfiaknak, mint -ő. Az előkelő divat, bár kerülő úton, mégis a férfias erények -képviselője. A derekasság kikelt vetése, olyas posthumus megtisztelés. -Sokszor nem is hízeleg a nagy embernek, hanem csak a nagy ember fiának: -a múltak Pantheonja. Sőt rendesen egyenesen a nap nagy embere ellen -fordul. A nagy emberek nem rendes vendégei csarnokának: távol vannak a -csata és munka mezején; dolgoznak, nem ünnepelnek. Az előkelő divatot -gyermekeik vezetik be, akiknek nevét apáik értéke és derekassága -aranyozta be, akik a megkülönböztető jegyeket, az ész és érzés -kiművelésének eszközeit, s testi szervezetükben jókora adag egészséget -és kiválóságot örököltek tőlük, amely biztosítja nekik, ha nem is a -legmagasabb munkaerőt, mindenesetre a legmagasabb élvezőképességet. A -hatalmasok, a dolgozó hősök, a Cortezek, Nelsonok, Napoleonok látják, -hogy mint ünneplik állandóan a hozzájuk hasonlókat; hogy az előkelőség -tulajdonkép tőkésített tehetség; hogy az vékony éremmé vert Mexiko, -Marengo, Trafalgar; hogy az előkelő divat bearanyozta nevek ugyanolyan -dolgos emberekéi, aminők ők, csak ötven-hatvan évvel előbbről keltezve. -Ők a magvetők, fiaik lesznek az érlelők s azok fiai, a dolgok rendes -folyása mellett, kénytelenek lesznek az aratást megint új versenyzőknek -átengedni, akiknek élesebb a szeme és erősebb a karja. A város a -vidékből rekrutálódik. Úgy mondják, 1805-ben Európa minden legitim -uralkodója gyengeelméjű volt. A város bizonyára elhalt, elrohadt, -pöfeteg módjára szétpuffant volna már, ha nem adott volna neki folyvást -új erőt a vidék, a falu. A mai város nem egyéb, mint tegnapelőtt -bevándorolt falu. - -Az arisztokrácia s az előkelő divat kikerülhetetlen termékei a -társadalomnak. Kölcsönös kiválasztódásuk elpusztíthatatlan. Ha -fölingerlik a kevésbbé kiváltságos osztályokat és a kizárt többség nyers -erejével megbosszúlja magát az őt kizáró kisebbségen, s kiirtja, tüstént -felszínre bukkan egy új osztály, époly bizonyossággal, amint föle támad -a tejnek: s még ha a tömeg osztályt osztály után irtana ki, s gyilkos -harcából végezetre csak két ember maradna meg, akkor is ezek egyike -lenne a vezér, s a másik önkéntelenül is szolgálná és másolná őt, -Bárhogy húnynak is szemet e kisebbség léte előtt, bárhogy veszik is -semmibe: nagyon szívós az élete s mindenkor tartományt fog képezni az -államban. Ez a szívósság annál nagyobb csodálattal tölt el, mennél -jobban figyelem a munkáját. Gondoskodása olyan lényegtelen dolgokra -terjed ki, hogy azt hinnők, semmi tartós szerepet nem játszhat. - -Sokszor tapasztaljuk, hogy az emberek erős erkölcsi befolyások alatt -állnak, mint hazafias, vallásos, irodalmi mozgalmakban s úgy érezzük, -hogy az erkölcsi érzés irányítja az embert és a természetet. Azt -hisszük, hogy ezzel szemben minden más megkülönböztetés és kötelék laza -és múló, mint például a kaszté vagy divaté: s íme, nézd mily állandó az -évről-évre Boston vagy New-York életében, pedig itt a legkevesebb -támasztéka sincs törvényeinkben. Még Egyptomban s Indiában sem voltak -élesebb határvonalak! Vannak itt egyesületek, amelyek szálai -fölülről-lefelé, keresztül-kasúl szövődnek; egy-egy kereskedői -gyűlésben, katonai testületben, egyetemi vagy önkéntes tűzoltóklubban, -szakegyletben, politikai vagy vallásos összejövetelen: mintha a -résztvevők elválhatatlan szoros kapcsolatba jöttek volna; pedig, ha vége -a gyülekezetnek, a szétszóródó résztvevők akár egyszer sem találkoznak -többé az évben. Mindenikük visszatér a maga rendes társadalmi fokára; a -porcelán porcelán marad, a kőedény kőedény. - -Lehet, hogy az elegáncia tárgyai léhák, vagy hogy az elegánciának nincs -is tárgya, azonban ez az egyesülés és kiválasztódás mindig természetes, -sohasem frivol vagy esetleges. - -Ezen a tökéletes lajtorján minden ember rangfoka az ő alkata arányaitól -függ, bizonyos megegyezéstől az ő alkata és a társadalom arányossága -közt. A társadalom kapui mindjárt megnyílnak a sajátosságának megfelelő -természetes követelésre, kopogtatásra. Bebocsáttatásra talál a -természetes gentleman, ellenben távoznia s el kell hagynia akár a -legősibb nemesnek is, ha elvesztette belső rangját. S az előkelőség -megérti egymást; bármely ország előkelő születésű és személyes fölényű -fiai mindjárt készek bármely más ország ilyen fiaival barátkozni. A vad -törzsek főnökei Londonban és Párisban tett látogatásuk alkalmával -kitűntek kifogástalan előkelő viselkedésükkel. - -Hogy megmondjuk a legjobbat az elegánciáról, ez az: a realitások talaján -mozog és semmit sem gyűlöl jobban a bitorlóknál. Gyönyörűséggel leplezi -le, zárja ki s száműzi örökre a bitorlókat. A magunk részéről -megvethetjük a világfiak bármely más tulajdonságát, de el kell -ismernünk, hogy az a szokás, hogy az ember sohasem s még a legkisebb és -legjelentéktelenebb dolgokban se támaszkodjék semmi másra, mint a -tulajdon tisztesség-érzékére: alapja minden lovagságnak. - -Alig van az önbizalomnak fajtája, amelyet, ha csak egészséges és -arányos, az előkelő divat ne fogadna be alkalmilag, s ne nyitná meg -előtte fogadó termeit. A fenkölt lélek mindig elegáns s ha kedve tartja, -feltartóztatás nélkül léphet a legféltékenyebben őrzött körbe is. Lehet, -hogy valami kedvező szél odafújja Istókot, a fuvarost is, s barátságos -fogadtatásra talál, amíg csak meg nem kótyagosodik új környezetétől s -szöges csizmájával nem akar keringőt, fűzértáncot ropni. - -A jó modornak nincsenek egyszer s mindenkorra megállapított törvényei; a -viselkedés törvényei az egyén energiájának engedelmeskednek. A leányka -első bálján, a vidéki ember városi lakomán azt hiszik, hogy ott -valóságos rituale van megállapítva, amely szerint kell végezni minden -mozdulatot, minden meghajlást, – a kizáratás terhe alatt. De utóbb -megtanulják, hogy a helyes érzék és erős jellem minden pillanatban maga -teremti meg a maga formáit; beszél vagy hallgat, bort öntet poharába, -vagy megköszöni, áll, ül vagy jár, a padlón hancurozik vagy tótágast áll -a gyermekekkel, vagy egyebet tesz-vesz, de mindent új és eredeti módon. -Bármi más divatját múlhatja, de az erős akarat mindig divatos lesz. Az -előkelőség mindössze önuralmat és önelégültséget követel meg. A -tökéletesen előkelő emberek köre olyan finom érzékű emberek társasága -volna, amelyben mindenik veleszületett jelleme és jómodora nyilvánúlna. - -Ha a divatarszlánban nincs meg ez a tulajdonság, akkor ő egy senki. -Annyira szeretjük az önbizalmat, hogy embertársainknak nem egy bűnét -megbocsátjuk, ha teljes megelégedettséget mutat helyzetével, s aki nem -kéri ki az én véleményemet, vagy a te hozzájárulásodat ahhoz, hogy az -legyen, aki. Ám minden behódolás valamely kiváló világfinak vagy -hölgynek, minden alárendelés mindjárt megfoszt a nemesi kiváltságtól. Ő -alattvaló; semmi közöm hozzá; urával akarok beszélni. - -Senki se menjen sehová, ahová nem viheti magával társadalma, barátai -egész körét, – nem testileg értve, hanem légkörét. Uj társaságában is -meg kell óvnia rendes szellemi magatartását, s mindennapi társaihoz való -reális viszonyát, mert különben a legvidámabb körben is árva lesz és -megfosztva érzi magát legjobb sugaraitól. - -A társadalomban mindig akadnak olyanok, akik maguk a hírnökei annak, -hogy hány próbások, s akiknek tekintete mindig megmondja a kiváncsinak a -világban elfoglalt helyzetüket. Ezek alacsonyabbrendű istenek -komornyikai. Fogadjátok hűvösségüket az égiek kegyes intő jeléül s -hagyjátok meg kiváltságaikat. De ne mérjétek ennek az osztálynak -fontosságát igényességükön, s ne gondoljátok, hogy ilyen nyeglék -osztogathatják a becsülés és nembecsülés rangfokozatait. Ők maguk is -értékük szerint osztályoztatnak, mert ez nem is lehet másképen olyan -körökben, amelyekben, mint valami nemesi kancelláriában, szinte -hivatalosan rostálják az embereket. - -Első kellékként követeljük az emberben a realitást, s ez a társadalom -minden formájában jelentkezik. Név szerint pontosan megnevezve mutatjuk -be ismerőseinket egymásnak. Tudd meg isten és ember előtt, hogy ez az úr -itt András, ez meg itt Gergely. Szemtől-szembe néznek, kezet fognak, -hogy azonosítsák egymást és mintegy jelt adjanak egymásnak. Nagy -kielégülés ez. A gentleman sohasem sandít félre: tekintete egyenes, s a -másik felet mindenekelőtt arról biztosítja, hogy csakugyan vele -találkozott. Mert oly sok látogatásunkkal és vendéglátásunkkal mit -keresünk? Vajjon a kárpitokat, festményeket, cicomát-e? Vagy nem -kérdezzük-e mindig mohó szomjúsággal, volt-e ott igazi férfi, igazi -háziúr? Könnyen megesik, hogy egy nagy házba látogatok el, ahol nagy -gazdagság látszik, sok gondoskodás kényelemről, fényűzésről, finom -ízlésről, s mégsem találkozom azzal az Amphytrion-nal, aki magának -alárendelné mindezeket a függelékeket. Ellenben mezei lakban is -találhatok gazdát, aki érzi, hogy csakugyan ő az a férfiú, akivel -találkozni akartam, s aki ennek megfelelő önérzettel fogad. S így nagyon -természetes pontja volt a feudális etikettenek, hogy a nemes, aki -látogatót fogad, sohase hagyja el házát, – s még ha fejedelmét látná is -vendégül, – hanem várja be érkezését háza kapujánál. A ház ura nélkül -mitsem ér a ház, s még ha a Tuilleriák vagy az Escurial palotája volna -is. S mégis mily ritkán örvendhetünk ilyen vendégszeretetnek. Minden -ismerősünk körülveszi magát finom szobákkal, díszes könyvekkel, -télikerttel, parkkal, fogattal, mindennemű csecse-becsével, mintha -spanyolfalat tolna maga és vendége közé. Nem az-e a dolog látszata, -mintha az ember nagyon sunyi, csalafinta természetű volna, aki mitsem -átall annyira, mint a szemtől-szembe találkozást embertársával? Tudom, -kegyetlen dolog volna ezeknek a spanyolfalaknak használatát egészen -eltiltani, amelyek olyan alkalmas eszközök akár túlnagy, akár túlkicsi -vendégekkel szemben. Összehívjuk sok barátunkat játszani, fényűzéssel, -mulatsággal szórakoztatjuk az ifjúságot: s ekképen megóvjuk -visszavonultságunkat. Ha azonban véletlenül vizsgaszemű realista vetődik -háztájunkra, akinek tekintetét nem álljuk, megint visszaosonunk -kárpitunk mögé s úgy elbújunk, mint Ádám az Úr szava elől az -édenkertben. Caprara bíbornok, a pápa párisi követe, Napoleon tekintete -ellen óriás zöld pápaszemmel védekezett. Napoleon észrevette és gúnyos -élceivel mihamar letétette vele. Már pedig Napoleon sem volt elég nagy, -hogy háta mögött nyolcszázezer katonával, szembe tudott volna nézni egy -szabadnak született szempárral, hanem ő is etikettel vette körül magát -és a tartózkodás hármas korlátjával. Madame de Stael révén mindenki -tudja, hogy a császár, ha meglátta, hogy figyelik, minden kifejezést -eltüntetett arcáról. - -De sem császárok, sem gazdag emberek nem a legügyesebb mesterei a -jómodornak. Sem jövedelmi lajstrom, sem katonai ranglista nem emelheti -méltóságra a csúszást-mászást és képmutatást. Az udvariasság első -szabálya mindig az igazság, valódiság, amint minden igazi jó nevelés -ezen kezdi. - -Az imént olvastam Montaigne itáliai útleírását és semmiben sem -gyönyörködtem annyira, mint annak a kornak előkelőségében, amely -önmagának adta meg a tiszteletet. Montaigne megérkezése bármely -helységbe, egy francia nemes megérkezése, fontos esemény. Bárhova megy, -látogatást tesz minden fejedelemnél vagy nemesnél, akit útja érint; úgy -tartja, hogy ezzel köteles önmagának és a civilizációnak. Ha elhagyja a -házat, amelyben néhány hetet töltött, megfesteti a címerét és -fölakasztatja, örök emlékül, a gentleman-szokás jeléül. - -Ennek a bájos önbecsülésnek, s minden jó nevelés kiinduló pontjának -kiegészítésénél a kölcsönös tiszteletet követelem meg leginkább. -Szeretem, ha minden szék trónszék s király ül benne. Jobb szeretem, ha -valaki inkább hajlik a szertartásosságra, mintha túlságba viszi a -pajtáskodó modort. Tanuljunk a Természet egymással nem érintkező -tárgyaitól s az ember metafizikai elszigeteltségétől függetlenséget. Ne -ismerjük egymást túlontúl közelről. Szeretném, ha minden ember belső -lakásába hősök és szentek szobraival telt csarnokon át vezetne az út, -hogy a látogatót lelki nyugalomra és önsúlyára emlékeztesse. Reggelente -úgy kellene találkoznunk, mintha idegen országból jönnénk, s miután -együtt töltöttük a napot, éjszakára úgy kellene elválnunk, mintha megint -idegen országba távoznánk. Szeretném, ha az ember szigete mindenütt -sérthetetlen volna. Üljünk egymástól távolra, s beszélgessünk -hegycsúcsról hegycsúcsra egymással, mint az olymposi istenek. A -szenvedély semmiféle fokának nem szabad ebbe a szentélybe behatolnia. Ez -a mirha és rozmaring édesítse viszonyunkat. Még a szerelmeseknek is meg -kell őrizniök bizonyosfokú tartózkodást, mert ha túlsokat engednek -egymásnak, zavar és lealacsonyodás áll be. Lehet, hogy ez a kölcsönös -tisztelet kínai etiketté fajúl; de a hűvösség, a heves szenvedélyek és -mohóság hiánya finom lélekre vall. A «gentleman» nem csap lármát; a -«lady» csöndes és nyugodt. Annál visszatetszőbbek a betolakodók, akik -egy csöndes lakot föllármáznak s abban ide-oda lótnak-futnak, hogy -valami nyomorúlt kényelmet biztosítsanak maguknak. Époly kevéssé tetszik -nekem az alrendű rokonszenvezés a szomszéd minden szükségletével. -Kell-e, hogy olyan izalmas ismeretségben legyünk egymás szájával, hogy -kuka emberek módjára, akik soká éltek együtt, tudjuk, mikor kell a -másiknak só vagy cukor? Fölkérem asztaltársam, hogy ha kenyér kell neki, -kérjen tőlem kenyeret, s ha arzénikum kell neki, kérjen tőlem, s ne -tartsa elém a tányérját, mintha már tudnom kellene, mi tetszik neki. -Minden természetes életműködést lehet nemesebbé tenni megfontolás és -megtartóztatás által. Hagyjuk a hebehurgyaságot a rabszolgának. Minden -köszönésünknek, szertartásunknak, bármily távolról is, emlékünkbe -kellene hoznia rendeltetésünk nagyságát. - -Az udvariasság nebántsvirág, de ha mégis merészeljük szirmait szétnyitni -és megvizsgálni, mik az alkotórészei, ott találjuk az intellektuális -tulajdonságot is. Az emberiség vezéreiben arányos egészet kell alkotnia -az agynak, a testnek, a szívnek. A jó modor hiánya rendesen a finom -észrevevés, tapintat hiányát jelenti. A legtöbb ember túldurván van -faragva, semhogy a szép viselkedés és szokások iránt finom érzéke -lehetne. A jó neveléshez nem elég a jóság és függetlenség. Barátainktól -föltétlenül megkövetelem, hogy észrevegyék a szépséget s hódoljanak is -neki. Más erények kellenek a csatamezőn és a műhelyben, de az ízlés -bizonyos fokú elengedhetetlen azokban, akikkel együtt ülünk. Inkább -tudnék olyas valakivel együtt étkezni, aki nem tartja tiszteletben az -igazságot vagy a törvényeket, mint egy szennyes és nem szalónképes -emberrel. Erkölcsi tulajdonságok kormányozzák a világot, de rövid -távolságokon belül az érzékek uralkodnak rajtunk, még pedig zsarnoki -módon. - -Az illőnek és hasznosnak ugyanaz a megkülönböztetése végigvonúl, ha -talán nem egyforma szigorúsággal is, az élet minden mezején. Az uralkodó -osztályok átlagos szelleme: józan ész, amely bizonyos korlátok közt és -bizonyos célok érdekében tevékeny. Befogad minden természetes -képességet. Társias természetű lévén, mindent tiszteletben tart, ami az -emberek egyesítésére irányúl. Mindenekfölött azonban a mérték, a -középszer az öröme. A szépség szeretete elsősorban a mérték vagy -arányosság szeretete. Egy rikácsoló, szuperlativuszokban beszélő, -tüzesen társalgó személy egész szalónokat megfutamít. Ha azt akarod, -hogy szeressenek, szeresd a mértéket. Mert lángésznek vagy -csodahasznosnak kell lenned, hogy a mérték hiányát jóvátegyed. Ez az -érzék a társadalmi gépezet simítására és tökéletesítésére szolgál. A -társadalom ugyan sokat megbocsát a lángésznek és a kiváltságos -tehetségűnek, de természettől fogva «konvent», «összejövetel» lévén, -szereti azt, ami «konvencionális», azaz elősegíti az «összejövetel»-t, -megegyezést. Jó modor az, ami előmozdítja a társasulást, rossz az, ami -akadályozza. Mert a jó modor, az elegancia nem föltétlen okosság és -helyes érzék, hanem viszonylagos okosság és helyes érzék; nem magános -tapintat, hanem a társaságot szolgáló tapintat. Gyűlöli a szögleteket és -a hegyes sarkokat a jellemben; gyűlöli a vitatkozó, önző, magános és -magábazárkozott embereket; gyűlöl mindent, ami a társaság teljes -egybeolvadásának árthat; ellenben nagyrabecsül minden sajátságot, mint -legnagyobb mértékben üdítőt, felfrissítőt, ami összefér a társas jó -viszonnyal. S nem tekintve, hogy a szellemesség beszűrődése általában -véve is emeli az érintkezés kedvességét, az ész hatalmának közvetlen -ragyogását is minden finom társadalom melegen üdvözli, mert az -legbecsesebb fokozása uralmának és tekintélyének. - -Fénynek kell besütnie, hogy ragyogóvá tegye ünnepélyünket, azonban -mérsékeltnek kell lennie, mert különben bántja a szemet. A pontosság a -szépség lényeges kelléke, valamint a gyors fölfogás az udvariasságé. -Azonban ez a fölfogás ne legyen túlontúl gyors. A pontosságban és -szabatosságban is lehet túlságoskodás. Az embernek a küszöbön kívül kell -hagyni minden tudását, ha a Szépség templomába lép. A társadalom szereti -a kreol-természeteket, az álmatag, bágyadt modort, ha észt, bájt és -jóindulatot takar: a szunnyadó erő modorát, amely lefegyverzi a -kritikát, talán, mert az ilyen ember erőit a játék javára őrzi meg és -nem fecséreli felszínes dolgokra; szereti azt, aki mintegy ártatlanúl -szemet húny az ízetlenségek, konvencionális hazugságok és -kellemetlenségek elől, amelyek felhő redőjét vonják az idegesnek -homlokára és elfulasztják a hangját. - -Igy a társadalom a személyes erőn és annyi felfogó képességen kívül, -amennyi létre bírja hozni a csalhatatlan jó ízlést, előkelő elemeitől -egy más, már említett elemet követel meg, amelyet jellemző módon jó -természetnek, jó indulatnak nevez, s amely névvel a zsenerozitás minden -fokát kifejezi, az egyszerű készségtől és lekötelező képességtől egészen -a nagylelkűség és lelkes szeretet magasságáig. Belátóknak kell lennünk, -különben egymásnak rohanunk s eltévesztjük létérdekeinket; azonban az -ész önző és meddő. A társadalomban a siker titka a szivélyesség és -rokonszenv. Aki a társaságban nem érzi jól magát, egyetlen alkalomszerű -szót sem fog találni. Minden jólértesültsége, tudása kissé szemtelenül -fog hangzani. Ellenben, aki jól érzi ott magát, a társalgás minden -fordulatában egyformán kedvező alkalmat talál majd mondanivalója -számára. A társadalom kedvencei, s azok, akiket «egész ember»-eknek hí, -olyan ügyes emberek, akikben több a lélek, mint az élcelődés szelleme, -akikben nincs kényelmetlen önzés hanem, akik tökéletesen kitöltik a -társas együttlét óráit, elégedetten és másokat is kielégítve akár -lakodalmon vagy végtisztességen, akár bálon vagy esküdtszéken, akár -csolnakázáson vagy lövő-versenyen vesznek is részt. Anglia, amely gazdag -gentlemanekben, a XIX. század elején jó mintáját szolgáltatta a világ -kedvelte géniusznak Fox-ban, aki egyéb nagy képességein kívül nagyfokú -társadalmi ügyességgel és valódi emberszeretettel is volt megáldva. A -parlamentáris történelemben kevés olyan fényes lapot találni, mint a -Burke és Fox alsóházi vitájáról szólót, amikor Fox régi barátságukra -olyan gyöngédséggel hivatkozott, hogy az egész házat könnyekre -indította. Másik anekdótám olyan szorosan a tárgyra tartozik, hogy meg -kell kockáztatnom. Egy kereskedő már régen kínozta Foxot háromszáz -guinea követelésével. Egy nap ép annál találta, hogy aranyakat számlál s -követelte tőle a járandóságát. «Nem, – felelte Fox, – ezzel a pénzzel -Sheridan-nek tartozom: becsületbeli adósság, s ha valami vakeset megöl, -nincs a kezében semmi írás.» «Akkor, – viszonzá a hitelező, – én is -átváltoztatom adósságát becsületbelivé» – s darabokra tépte a -kötelezvényt. Fox megköszönte neki bizalmát és kifizette e szavakkal: -«Az Ön követelése régibb keletű volt, így hát Sheridan-nek várnia kell». -Mint a szabadság, az indusok, az afrikai rabszolgák barátja, nagy -személyes népszerűségnek örvendett s Napoleon 1805-ben, párisi -látogatása alkalmával azt mondta róla: «Mr. Fox mindig az első helyet -fogja elfoglalni a Tuilleriákban». - -Könnyen nevetségesekké válhatunk, ha az udvariasság dicséreti közben -annyira hangsúlyozzuk, hogy annak alapja a jóakarat. A divat kendőzött -fantómja egyenesen kigúnyolni látszik tételünket. De ez nem hajt engem -arra, hogy némi engedményeket ne tegyek a divatnak, mint jelképes -intézménynek, s nem távoztat hitemtől, hogy az udvariasság alapja a -szeretet. Az élet elevensége sokat köszönhet ezeknek az éles -ellentéteknek. Az előkelő divat, amely sokszor lép föl azzal az -igénnyel, hogy egy a becsülettel, köztapasztalat szerint sokszor nem -egyéb bálteremi kódexnél. Amíg azonban a föld legjobb koponyáiban és -fő-főhelyet foglal el, azt mégis valami szükségesnek és kiváló dolognak -kell tekinteni, mert nem tehető föl, hogy az emberek majdnem -közmegegyezés szerint hagynák magukat valami egészen fonák dologtól az -orruknál vezetni; s a tisztelet, amellyel ezek a misztériumok még a -legparlagibb és erdei természeteket is eltöltik, a kiváncsiság, amellyel -a «high life» minden részletét olvassák az ujságokban: annak -bizonyságai, hogy a pallérozott modor szeretete általános. - -Jól tudom ugyan, hogy furcsa s rikító eltérést tapasztalnánk, ha az -elismert «felső körök»-be lépve, alkalmazni akarnók az igazságosság, -szépség és jóság rettenetes szigorú mértékét az ott éppen jelenlévő -urakra és hölgyekre. Ezek a finom és udvarias urak, nem fejedelmek és -hősök, nem bölcsek és nagy szerelmesek. Az elegánciára sokfajta próbát -és föltételt szab e körökbe való bebocsáttatásra; s nemcsak a legjobb -mértéket alkalmazza. Itt nemcsak a hódítás joga érvényesül, amelyet a -lángész érvényesít, amidőn a legeslegjobb arisztokráciáról tesz egyéni -tanúbizonyságot, olykor-olykor alacsonyabbrendű igények is megfelelnek, -mert az előkelő divat szereti az arszlánokat s uszályhordozói közt, a -Circe módjára, még a négylábúakat is. Ime, ez az úr ma délután jött meg -Dániából; és ez itt lord Ride, aki tegnapelőtt érkezett Bagdadból; az -Friese kapitány a Fordúlj vissza-fokról és Symmes kapitány az Egyenlítő -tájékáról, Monsieur Jovane, aki reggel szállt le a léghajóról; Mr. -Hobnail, a reformátor s Jul Bat főtisztelendő, aki az egész forró -földövet megnyerte vasárnapi iskolája számára s Signor Torre del Greco, -aki kioltotta a Vezuvot azáltal, hogy beleöntötte a nápolyi öblöt, -Spahi, a perzsa követ, s Tul Vil Shan, a nepáli száműzött nábob, aki a -holdsarlón szokott lovagolni. De mindezek csak egy nap csodaszülöttei, s -holnap már megint hazaküldetnek barlangjaikba és zugaikba; mert ezekben -a termekben minden székre lesnek már. A művész, a tudós, s rendesen a -pap is megtalálja az utat ezekhez a székekhez s valamiképen szintén a -hódítás jogán nyer képviseleti jogot. Másik mód ez: keresztülmenni -minden fokozaton, egy évet s egy napot töltvén a korzón, kölni vízben -fürödvén, ebédeket végigevén, mindenkinek bemutattatván, s alaposan -odahaza lévén minden életrajzban, a politikában, s az öltözők -történetkéiben. - -De mindezekben a finomkodásokban is lehet báj és szellem. Nem baj, ha a -templomok kapuin groteszk szoborművek vannak. Nem baj, ha a -hitágazatoknak paródia-formában is hódolnak. A finom ildom formái mind -túlzó fokban nyilvánított jóakaratot fejeznek ki. Mit árt, ha önző -emberek ajkán vannak, ha önös célokra is használtatnak? Ha az -álgentleman majdnem kiszorítja a világból az igazit? Ha az álgentleman -úgy viszi a szót társaival, hogy a többieket egész udvariasan mind -kizárja a társalgásból, úgyhogy kizártaknak is érzik magukat? Az igazi -teljesítmény ezzel nem veszti nemességét. A lélek előkelősége nem -francia kiváltság s nemcsak szentimentális; s nem lehet útját állni, -hogy az eleven vér és a szeretetreméltóság szenvedélye ne különböztesse -meg mégis az istenáldotta gentlemant a divatarszlántól. Sir Jenkin Grout -sírfölírása a jelenkor előtt sem egészen érthetetlen: - -«Itt nyugszik Sir Jenkin Grout, aki szerette barátját és meggyőzte -szavával ellenségét; amit szája megevett, azt megfizette a keze; amit -szolgái elraboltak, ő megtérítette; ha egy nőben élvezetet talált, nem -hagyta el őt betegségében sem; sohasem feledkezett meg gyermekeiről; s -akinek kis ujját nyújtotta, az egész karját magához húzta.» - -Sőt még a hősök sora sem halt ki egészen. Még mindig akadnak csodálatos -emberek hitvány ruhákban, akik a kőparton állva vízbe ugranak, hogy a -fuldoklót kimentsék; még mindig akadnak új jótékonyságok föltalálói, -szökött rabszolgák pártfogói és vigasztalói; Lengyelország barátai; -philhellének; fanatikusok, akik gyümölcsösfákat és kerteket ültetnek, -mik a második és harmadik nemzedéknek fognak gyümölcsözni; jól elrejtőző -jóltevők; valódi igaz emberek, akik rossz hirük ellenére is boldogak; -ifjak, akik szégyelik a szerencse kegyeit s azokat türelmetlenül -másoknak adják tovább. S ezek a társadalom központi erőforrásai, akikhez -a friss ösztönzésekért vissza-visszatér. Ezek az elegancia megteremtői, -amely tulajdonkép a viselkedés szépségét próbálja megszervezni. A daliás -nagylelkű emberek, elméletben, ennek az egyháznak a doktorai és -apostolai: Scipio, a Cid, Sir Philip Sidney, Washington s a többi tiszta -és bátor szív, aki szóval-tettel szolgálta a szépség istenét. - -A természetes arisztokráciát alkotó egyéneket nem találjuk a jelenkori -arisztokráciában, vagy pedig csak a peremén, amint a spektrum vegyi -energiája éppen a spektrumon kívül a legerősebb. A sénéchal gyöngesége -az, hogy nem ismeri meg fejedelmét, ha az nála megjelen. A társadalom -elmélete azonban föltételezi a létüket és szuverénitásokat. Már -messziről meglátja eljöttüket. - -A jó társaság ethnikai körén belül mindig van egy szűkebb és magasabb -kör, amely mintegy fényének gyujtópontba foglalása és finomságának -virága, amelyre mindig némán, büszkén és hódolva vitatkozik, mint felső, -császári törvényszékére, a szeretet és lovagiasság törvényhozó -testületére. S ezek tagjai mindig olyanok, akikben velökszületett -hősiesség, a szépség szeretete, a társas együttlétben való öröm, s a -tűnő napok megszépítésének ereje és képessége egyesülnek. Ha mindazokat -az egyéneket, akik Európa legtisztább arisztokrata köreit alkotják, az -oly féltékenyen őrzött évszázados kék vért közelebbről vennők szemügyre, -úgy hogy viselkedésüket lehetőleg behatóan és kritikailag vizsgálhatnók -meg: lehet, hogy közöttük nem találnánk gentlemant vagy lady-t; mert -ámbár a finom ildom és jó nevelés örvendeztetne meg a gyülekezetben, a -részletekben sok megbotránkozni valót találnánk. Mert az igazi -előkelőség nem a jó nevelés dolga; az velünk születik. Kell, hogy a -jellemben költői fenköltség legyen, különben hiába kerülnek óvatosan -minden illetlenséget. Géniusznak kell az embert ebbe az irányba -vezetnie. Nem elég, hogy valaki udvarias, lovagias legyen; kell, hogy -maga legyen az udvariasság, lovagiasság. A fenkölt viselkedés époly -ritka a regényben, mint a valóságban. Scottot magasztalják, hogy mily -hűséggel festette a felső körök viselkedését és beszédmodorát. Bizonyos, -hogy a királyok és királynők, nemesek és nagyasszonyok némi joggal -csakugyan panaszkodhattak arról, mily abszurditásokat adtak az írók -szájukba Waverley előtt de még Scott dialógusa sem állja ki az erős -kritikát. Lovagjai éles, epigrammatikus szavakkal csatáznak, de -párbeszéde mintegy kosztümös, s másodszori olvasásra már nem tetszik: -nem lüktet bennök eleven élet. Egyedül Shakespeare hősei nem feszengenek -és szájhősködnek; a dialogusa hatalmas és könnyen folyó, s így annyi -címe mellett még erre is jogcímet szerez: ő Anglia, sőt a kereszténység -legjobb nevelésű férfia.[6] - -Életünkben egyszer-kétszer hozzájutunk a nemes modor élvezetéhez, oly -férfi vagy nő jelenlétében, akinek nincs korlát a természetében, hanem -akinek jelleme szabadon árad ki szóban és gesztusban. A szép alak jobb, -mint a szép arc; a szép viselkedés jobb, mint a szép alak: magasabb -élvezetet nyújt, mint szobrok és festmények; ez a szép művészetek -legszebbje. Az ember csak kis dolog a természet tárgyai közt, ámde a -viselkedéséből kisugárzó erkölcsi kiválóságnál fogva meg tud szűntetni -minden, nagyságra való tekintetet s magatartásával egyenrangú tud lenni -a világ fenségével. Ismertem egy valakit, aki modorát, bár egészen az -elegáns társaság szabályainak megfelelő volt, sohasem tanulta ebben a -társaságban; föllépése eredeti és parancsoló volt, s pártfogást és -boldogságot árasztott kifelé; nem volt szüksége udvari kiséretre; az -ünnepnap ragyogott szemében; megvidámította a képzeletet a lét új -formáinak kapuit nyitván meg előtte; az etikett bilincseit szerencsés -szellemességgel rázta le; jószívű és szabad volt, mint Robin Hood, de -egy császár tartásával; s ha kellett: csöndes, komoly volt, kész -farkasszemet nézni milliókkal. - -A szabad levegő s a mező, az utca és a középületek termei azok a helyek, -ahol a Férfiú végrehajtja az akaratát; de adja át kormánypálcáját vagy -legalább ossza meg – háza küszöbén. A Nő, a helyes viselkedés iránti -ösztönével, tüstént fölfedezi a férfiben, ha katuska, ha hideg vagy -gyöngébb elméjű, azaz egy szó, mint száz, ha hiányzik belőle a -nagyvonású, széles mederben hömpölygő, lelkes magatartás, amely a -szalónban elengedhetetlen külsőt megadja. - -Amerikai intézményeink kedveztek a nőnek s ebben a pillanatban hazám -fő-főszerencséjének tartom, hogy oly kitünő nőkkel büszkélkedhetik. A -«nők jogai»-t követelő új lovagok föllépése a férfi inferioritásának -bizonyos homályos érzésére vezetendő vissza. Ám adjunk meg -törvényeinkben és társadalmunkban a nőnek akár még több kedvezményt, -mint amennyit a legbuzgóbb reformátor is követel: én oly erősen bízom a -nő sugalmazó és zenei természetében, hogy azt hiszem, csak ő tudja -nekünk megmutatni, mint kell szolgálatára lenni. Érzelmeinek csodás -nemeslelkűsége koronkint egészen hősies és isteni régiókba emeli, s -igazolja a Minerváról, Junóról, Polyhimniáról költött képeket és -szobrokat, s az a szilárdság, amellyel fölfelé lépked, a legszámítóbb és -legönzőbb embert is meggyőzi arról, hogy van még más út is, mint amelyen -az ő lábuk jár. S ezeken a nőkön kívül, akik képzeletünkben -helyettesítik a hajdani múzsákat és delphii Sibyllákat, nem látunk-e -olyanokat is, akik serlegünket csordúltig töltik nemes borral és -rózsákkal, úgyhogy a bor kifut és az egész házat illatossá teszi? Akik -minket udvariasságra ihletnek? Akik megoldják nyelvünket és mi -beszélünk? Megnyitják szemünket és mi látunk? S olyan dolgokat mondunk, -miket sohasem mondottunk volna; szokásos tartózkodásunk falai leomlanak -és szabadjára engedik lelkünket, mintha gyermekekké lennénk, akik -gyermekekkel játszanak széles, virággal hímes mezőn. Fölkiáltunk: -fürösszetek minket napokig, hetekig ennek a befolyásnak levegőjébe s -verőfényes poétákká leszünk és káprázatos iromba szavakkal költjük a -regét rólatok. Hafiz volt-e vagy Firdúzi, aki azt mondta perzsa -Lilla-járól, hogy Ő elemi erő, aki megdöbbentett élete teljével, amidőn -nap-nap mellett láttam, mint sugárzik minden percben, mint áraszt örömöt -és kellemet maga körül szerteszét. Hatalmas oldó- és összekötőszer volt -Ő, aki össze tudta barátkoztatni a legkülönbözőbb embereket; mint a -levegő vagy víz, oly nagy vegyrokonságú elem, hogy könnyen kombinál ezer -meg ezer anyagot. Ahol Ő van, mindenki többé válik, mintha Ő nincs -jelen. Egység és egész volt Ő, úgyhogy bármit is tett, hozzáillett. Oly -nagy rokonszenv áradt belőle s oly nagy tetszenivágyás volt benne, hogy -nem mondhattad modorát méltóságosnak, s mégis nem volt fejedelemnő, aki -túltett volna az Ő mindenkor őszinte és egyenes viselkedésén. Nem -tanulta a perzsa grammatikát, sem a Hét Költő könyveit, s mintha az a -Hét minden költeményét Ő róla írta volna! S bár természetének lényege -nem a gondolkozás, hanem a rokonszenv volt, oly tökéletes volt a lelke, -hogy segítségére lehetett szíve teljességével nagyeszű embereknek, őket -érzéseivel tüzelvén, eltelve attól a hittől, hogy ha mindenkivel nemesen -bánik; mindenki nemesnek is fog bizonyúlni. - -Jól tudom, hogy a lovagiasságnak és eleganciának ez a byzanci oszlopa, -amelyet olyan szépnek és festőinek látnak a jelenkori jelenségek tudós -vagy műkedvelő megfigyelői, nem minden szemlélőnek tetszik egyformán. -Társadalmunk épülete ezt az elegáns világot óriások kastélyává teszi a -nagyratörő ifjak szemében, akik nevüket nem látják még aranykönyve -lapjain s kizárva érzik magukat annyira óhajtott kiváltságaiból és -fényéből. De ezeknek meg kell tanulniok, hogy annak a látszólagos -nagysága csak árnyék és viszonylagos: csak oly nagy, amennyire ők nagyra -tartják, s hogy legbüszkébb kapui is röptében tágra nyílnak, ha -bátorsággal és derekassággal közelednek felé. S azok számára, akik -hajlamosak a zsarnoki szeszélyétől szenvedésre, könnyen kínálkoznak -orvosszerek. Vonuljanak félrébb egypár mérfölddel s csaknem minden -esetben elvesztik majd túlzott érzékenységüket. Mert az előnyök, -amelyeket az elegáncia értékel, olyan növények, amelyek csakugyan -elhatárolt helyeken élnek meg, legtöbbször csak bizonyos utcákban. Ezen -a zárt övön kívül semmibe se veszik őket; hasznavehetetlenek a majorban, -az erdőben, a piacon, a harcmezőn, a házaséletben, irodalmi vagy -tudományos körökben, a tengeren, a baráti viszonyban, az eszmék és erény -égi birodalmában. - -Ámde már elég sokáig időztünk ezekben a festett udvarokban. A jelképek -és emblémák iránti előszeretetünk magyarázatát leli az általuk jelzett -dolog belső értékében. Minden, amit előkelőségnek és udvariasságnak -nevezünk, meghódol és megalázkodik a megbecsülés és tisztelet oka és -kútfeje, a címek és méltóságok megteremtője: a szív szeretete előtt. Ez -az igazi királyi vér, ez a tűz, amely minden országban és tartományban -hatékony a maga természete szerint és meghódít mindeneket, amik csak -közelébe jutnak. Ez ad minden tettnek új értelmet. Ez teszi szegénnyé a -gazdagot, mert a saját nagyságán kívül nem tűr nagyot. Ki gazdag? Elég -gazdag vagy, hogy mindenkin segíthess? Hogy támogasd azokat is, akik az -elegáns körökön kívül esnek? Elég dús vagy-e, hogy akár a kanadai -fuvarossal, a konzula ajánló levelével kéregető vándorlegénnyel, az -angol nyelvet törő barna taljánnal, a rendőröktől városról-városra -kergetett sánta koldússal, sőt még a szegény tébolyodottal s a -hajótörött, zűllött nővel és férfivel is tudd éreztetni, hogy a te -jelenléted, a te házad nemes kivétel az általános sivárság és kőszívűség -közepette? Tudd éreztetni, hogy olyan hang üdvözli őket, amely egyben -fölkelti bennök az édes emlékeket s a reményt? Mi a közönséges, ha nem -az, hogy a kérést észokokból tagadjuk meg? - -Mi a nemes, ha nem az, hogy teljesítjük és az egyetemes szűkkeblűséggel -szemben ünnepnapot adunk az ő szívüknek és a tulajdon szívünknek. Gazdag -szív nélkül a legdúsabb is nyomorult koldus. Sirasz királya nem tudta -elérni, hogy olyan jótévő legyen, mint a szegény Ozmán, aki kapuja előtt -tanyázott. Ozmánban olyan széles és mély emberszeretet lakozott, hogy -bár szája merészsége, amellyel a Koránt magyarázta, minden dervist -megbotránkoztatott, még sem akadt szegény kiközösített, eszelős, -nyírtszakálú, fogadalmába beleőrült s egyéb bolond, aki ne menekült -volna hozzá, – s ez a nagy szív oly verőfényes és barátságos -menedékházként állt ott nyitva az ország középpontjában, – hogy mintegy -minden szenvedőt ösztönszerűleg vonzott magához. Pedig, bár minden -őrültet befogadott, ő maga korántsem volt őrült. Vajjon nem gazdag-e az -ilyen ember? Vajjon nem egyedül ő a gazdag? - -Sértődés nélkül hallom majd a szemrehányást, hogy nagyon rosszúl játszom -az udvari embert, s olyasmiről fecsegek, amihez édeskeveset értek. -Nyilvánvaló, hogy annak, amit megkülönböztetőleg, társaságnak és -előkelőségnek hívnak, épúgy vannak jó törvényei, mint helytelenek; van -azok közt sok szükséges és sok abszurd. Mivel túljó ahhoz, semhogy csak -szidhassuk, a túlrossz ahhoz, semhogy csak áldhassuk, ha megkiséreljük -valódi jellemét megállapítani, eszünkbe juttatja a pogány hitrege egy -hagyományát, a Siilenus szavat: - -«Minap azt hallottam Zeustól, hogy elpusztítja a földet, mivel hogy az -nem sikerült kezének; csupa gazfickóval és haszontalan nőszeméllyel van -tele, akik szinte napról-napra hitványabbak. Minerva erre azt -válaszolta: nem hiszi ezt, csupán nevetséges apró teremtések ők, azzal a -furcsasággal, hogy elmosódott, bizonytalan arcuk van, akár távolról, -akár közelről nézik is őket; ha rosszaknak nevezed őket, rosszaknak -látszanak; ha azt mondod, hogy jók, jóknak tűnnek föl, s nem akad köztük -ember vagy cselekedet, amely nem ejtené zavarba az ő baglyát, vagy még -inkább az egész Olympost, ha azt tudakolnák tőlük, hogy alapjában véve -milyenek is hát, jók-e avagy rosszak?» - - - - -KIEGYENLÍTŐDÉS. - -Már mint gyermekifjúban fölébredt bennem a vágy, hogy értekezést írjak a -kiegyenlítődésről, mert már igen korán úgy láttam, hogy erészt az élet -magasabban áll, mint a közkeletű tanítás. - -Ezenfelül a bizonyítékok is, miből az elméletet le kell vonni, -elbűvölték képzeletemet végtelen változatosságukkal s mindig előttem -lebegtek, még álmomban is, mert ezek: kézi szerszámaink, a kenyér a -kosárban, az utcai forgalom, a major, a lakóház, üdvözlések, rokonság, -követelések és tartozások, a jellem befolyásai, a természet és minden -ember tehetsége. Továbbá úgy láttam, mintha ebben az ember számára az -istenség egy sugara nyilvánúlna meg, a világszellem jelen tevékenysége, -menten a hagyomány minden nyomától, miért is az ember szíve az örök -szeretet árjába fürödhetnék, bensőleg érintkezhetnék azzal, amiről -tudja, hogy örökké volt, s örökké lesz, mivelhogy most igazán megvan. -Sőt, mi több, úgy hittem, hogy ha ezt a tant sikerülne csak némileg -hasonlóan világos szavakba foglalni, mint aminő világos intuicióval -lepleződik le előttünk koronkint ez az igazság: sok sötét óránkban és -ösvényen vezérlőcsillagunk lenne, amely nem engedné, hogy eltévesszük az -utunkat. - -A következőkben megkisérlem néhány tény fölsorolását, amelyek mind a -kiegyenlítődés törvényének útjait példázzák. Várakozásomon fölül boldog -leszek, ha ennek a körnek csak legcsekélyebb ívét is híven -megrajzolhatom.[7] - -* - -«Polaritás»-sal, azaz hatás- és visszahatással a természet minden -birodalmában találkozunk, minek példái: sötétség és világosság; meleg és -hideg; apály és dagály; hím és nőstény; a növények és állatok ki- és -belélegzése; az állati test nedvmennyiségének és minőségének egyensúlya; -a vér benyomúlása és kilökődése a szívben; a folyadék és hang -hullámzása; a centrifugális és centripetális erő; a villamosság, -galvanizmus; a vegyrokonság. Ha a tű egyik végével mágnességet közlünk, -az ellenkező mágnesség helyezkedik el a másik végén. Ha az északi sark -vonz, a déli sark taszít. Kényszerű dualizmus metszi szét a természetet, -úgy hogy minden dolog csak fél, s egy másik dolgot követel meg, hogy -vele eggyé egészüljön ki, pl. szellem – anyag; férfi – nő; egyenes – -görbe; szubjektív – objektív; bent – künn; felűl – alúl; mozgás – -nyugalom; igen – nem. - -Amint a világegyetem dualisztikus.[8] úgy az minden része is. A dolgok -egész rendszere képviselődik minden részecskében. Minden fenyőtűben, -búzamagban, minden állatfajta egyénében van valami, ami hasonlít a -tenger apályához és dagályához, a nappalhoz és éjjelhez, a férfihez és -nőhöz. A visszahatás, amely oly hatalmasan nyilvánúl az elemekben, -megismétlődik ezek közt a szűk korlátok közt is. Így pl. a fiziológus -megfigyelte, hogy az állatországban nincs kegyenc, mert a természet -minden adományt és hiányosságot ellensúlyoz. Ugyanaz a lény valamely -része túlságáért megfizet más valamely része megrövidítésével. Ha feje, -nyaka megnyúlik, törzse és végtagjai megrövidűlnek. - -A mechanikai erők elmélete a másik példa. Amit nyerünk erőben, -elveszítjük időben s viszont. Más bizonyságok: a bolygók időszakos vagy -kiegyenlítődő eltérései; az éghajlat és talaj befolyásai a politikai -történetben. A hideg éghajlat erősít. A száraz talaj nem szűl lázt, -krokodilust, tigrist, skorpiót. - -Ugyanezt a kettősséget uralják a természet és az ember létföltételei. -Minden túlzás hiányt okoz; minden hiány túlzást. Minden édesnek megvan a -maga keserűje; minden rossznak a jója. Minden élvezőképességnek megvan a -maga büntetése, ha túlhajtják. Mérsékelt használatáért az élet felel. -Minden szikra elmésséggel szemben áll a bolondság egy szikrája. Amit -vesztettél a réven, megnyered a vámon és viszont. Ha a javak -szaporodnak, élvezőik és fogyasztóik is szaporodnak. Ha a gyűjtő -túlsokat markol, a természet elveszi tőle kincseit a ládafiából; -szaporítja a birtokot, de megöli a tulajdonost. A természet gyűlöli az -egyedárúságokat és kivételeket. A tenger hulláma nem siet jobban -elsimúlni legvadabb tarajzása után, mintahogy az életfeltételek -változatai igyekeznek kiegyenlítődni. Mindig beáll valamely elsimító -körülmény, amely a túlkapót, túlerőset, túlgazdagot, túlszerencsést -alapjában véve ugyanarra a szintre fokozta le, amelyen a többiek vannak. -Ha valaki társaságban túlérdes és túlheves, s vérmérsékleténél s -helyzeténél fogva rossz polgár, – mord és bősz tengeri kalóz-arc, – a -természet megáldja egy sereg szép fiúval és leánykával, akik kiválnak a -falusi iskolában és az ő irántuk érzett féltő szeretet sötét arcát -kedvessé, udvariassá simítja. Ily módon a természet megpuhulásra -kényszeríti a gránitot és földpátot, kiragadja a vadkant s helyébe -bárányt tesz s imígyen mérlege helyrebillen. - -A mezőgazda úgy képzeli, hogy a hatalom és magas állás igen szép dolgok. -Ám az elnök nagy árt fizet a Fehér Házért. Rendesen föláldozza érte -minden békéjét és legférfiasabb tulajdonságait. Hogy csak rövid időre is -megőrizze ilyen tekintélyes helyzetét a világ előtt, kész port nyalni -igazi urai előtt, akik ott állnak trónja mögött. Vagy vágyódnak az -emberek a géniusz hatalmasabb és állandóbb nagyságára? Egyik sem -sérthetetlen. Aki akaraterejénél vagy elméje hatalmánál fogva nagy s -ezrek feje fölött tekint el, meg van terhelve kiválóságával. Minden -fényvillanás új veszélyt hoz. Övé a fény? Bizonyságot kell tennie a -fényről és nyugalmat nem ismerő lelke új revelációihoz való hűsége -folytán mindig túl kell szárnyalnia azt a rokonszenvet, amely olyan -kielégülést szerez neki. Esetleg igaztalannak kell lennie apja, anyja, -felesége, gyermeke iránt. Megvan-e mindene, amit a világ szeret, csodál -és kíván? Félre kell dobnia csodálatukat s hűnek kell maradnia az ő -igazságához, miközben melléknévvé és gúnynyá válik. - -Ez a törvény uralkodik a városok és nemzetek törvényein is. Hiába ellene -minden tervezgetés, tusakodás. A dolgok nem engedik, hogy soká rosszúl -vezessék. «Res nolunt diu male administrari.» Ámbár nem mutatkozik újabb -rossz tettek gátja, ez a gát megvan és majd mutatkozik is. Ha a -kormányzat kegyetlen, a kormányzó élete nem biztos. Ha az adó túlmagas, -hozadéka egészen lecsökken. Ha a büntető kódex túlkemény, az esküdtek -nem itélnek el. Ha a törvény túlenyhe, kipótolja a magánbosszú. Ha a -demokrácia terrorral dolgozik, nyomásának ellentáll a polgárok megnőtt -energiája s az élet hevesebben lobog. A férfias igaz élet és kielégülés -kijátszani látszik az életkörülményeknek úgy túlzott mostohaságát, mint -szerencséjét s nagy közönnyel rendezkedik be a legkülönbözőbb -körülmények között. A jellem befolyása minden kormányzat alatt ugyanaz -marad, Törökországban épúgy, mint Uj-Angliában. A történelem -becsületesen megvallja, hogy Egyptom egykori zsarnokai alatt is az ember -lehetett olyan szabad, aminővé a kultura csak tehette. - -Ezek a példák bizonyítják azt a tényt, hogy a világegyetem képviselve -van minden részecskéjében. A természet minden dolga tartalmazza a -természet minden erőit. Minden rejtett anyagból van alkotva. Így a -természettudós egy típust lát minden átalakuláson keresztül; neki a ló -futó, a hal úszó, a madár repülő, a fa gyökerező ember. Minden új forma -nemcsak alapjellegét ismétli meg a típusnak, hanem részenkint annak -minden részletét, célját, előmozdítóját, hátráltatóját, energiáját s -egész többi rendszerét. Minden foglalkozás, ipar, művészet, kereskedelmi -forgalom a világ kompendiuma és egymás kiegészítője. Mindegyik egy egész -jelképe az emberi életnek, jójának, rosszának, megpróbáltatásainak, -ellenségeinek, folyásának és végének. S valahogy mindegyik kénytelen -alkalmazkodni az egész emberhez és előadni egész sorsát. - -A világ minden harmatcsöppben egésszé kerekedik. A mikroszkóp nem tud -olyan apró állatkát találni, amely kevésbbé volna tökéletes, azért, hogy -apró. Szem, fül, ízlés, szaglás, mozgás, ellentállás, étvágy, a -szaporodás szervei, – amelyek az örökkévalóságot szolgálják, – mind -helyet találnak ebben a pirinyó teremtésben. Igy tesszük bele életünket -is minden tettünkbe. A mindenütt jelenlét igazi tana az, hogy Isten -minden attribritumával újra és újra megjelenik minden mohában és -pókhálóban. A világegyetem értéke minden ponton megnyilvánúl. Itt van a -jó, amott a gonosz; ha itt a vegyrokonság, ott a taszítás; ha itt az -erő, ott a korlátja. - -A világegyetemet eleven élet tölti el. Minden dolga erkölcsös. Az a -lélek, amely bennünk érzelem, kívülünk törvény. Érezzük sugallatát, a -történelemben láthatjuk végzetes szigorúságát. «Benne van a világban és -a világ általa lőn.» Az igazság nem késik. A tökéletes igazságosság az -élet minden részében igazra billenti mérlegét. A görög mondás szerint: -az istenek kockája mindig ólmozva van. A világ olyan, mint egy -egyszeregy-tábla, vagy matematikai egyenlet, amely, bármerre forgatod, -mindig egyformán oldódik meg. Bármely példát választasz, mindig pontos -értéke – se több, se kevesebb – fog kijönni. Minden titok kiderül, -minden bűn megbűnhödik, minden erény jutalmat nyer, minden -igazságtalanság helyreüttetik, csöndben és egészen biztosan. Amit mi -osztó igazságnak nevezünk, az az egyetemes szükségszerűség, amelynél -fogva az egész megjelen, valahol csak a rész megjelen. Ha füstöt látsz, -ott tűznek is kell lenni. Ha kezet, vagy lábat látsz, ott tudod, hogy -folytatásában kell lennie a törzsnek, amelyhez tartozik. - -Minden tett önmagát jutalmazza vagy bünteti, más szóval önmaga egészíti -ki magát, még pedig kettős módon: először a dologban, vagyis a reális -természetben; másodszor a körülményekben, azaz a látszólagos -természetben. Az emberek a körülményeket hívják osztó igazságnak. De az -esetnek megfelelő igazság magában a dologban van s azt csak a lélek -látja. A körülményekben mutatkozó igazságszolgáltatás az értelemnek is -megnyilvánul; elválaszthatatlan a dologtól, de sokszor hosszú időközre -szóródik szét és így csak évek multán különböztethető meg. A különleges -sorscsapások, úgy lehet sokára követik a vétket, de föltétlenül követik, -mert kisérik azt. Bűn és bűnhödés egyazon törzsből ered. A bűnhödés -gyümölcse észrevétlenül érik belül az élvezet virágában. Ok és okozat, -eszköz és cél, vetés és termés el nem választhatók, mert a hatás már ott -csirázik az okban, a cél előzetes életet él az eszközben, a termés a -vetésben. - -Ámbár a világ ekképen egészet alkot s tiltakozik az ellen, hogy -szétválasszák, mi mégis iparkodunk részlegesen cselekedni, -alkalmazkodni; így pl. hogy kielégítsük az érzékeinket, érzéki -élvezeteinket elválasztjuk a jellem követeléseitől. Az ember -találékonysága mindig annak a problémának megoldására irányúlt, hogyan -válassza el az érzéki édeset, az érzéki erőset, az érzéki ragyogót stb. -az erkölcsi édestől, az erkölcsi széptől, az erkölcsi mélytől; hogyan -tehetné ezt a felszínt olyan vékonnyá, hogy alatta ne legyen semmi; -hogyan érhetné el az egyik véget, a dolog másik vége nélkül. A lélek azt -mondja: «egyél», a test ellenben dőzsölni akar. A lélek azt mondja: -férfi és nő legyenek egy test, egy lélek; ellenben a test csak a hússal -akar egyesülni. A lélek azt mondja: uralkodj minden dolgon az erény -céljára, a test pedig csak a maga céljaira tör hatalom után. - -A lélek törekszik minden dolgot élettel eltölteni, minden dologba -behatolni. Az egyedüli lény ő akarna lenni. Minden dolognak belé kellene -olvadnia: hatalomnak, élvezetnek, tudásnak, szépségnek. Ellenben az -egyes ember arra törekszik, hogy ő legyen valaki, hogy öncél legyen; a -magánjószágért alkuszik s kufárkodik; azért lovagol, hogy lovagoljon; -azért öltözködik, hogy öltözködjék, azért eszik, hogy egyék, azért -parancsol, hogy lássák és csodálják. Nagyra látó; szeretne hivatalt, -gazdagságot, hatalmat, hírt. Azt hiszi, hogy nagynak lenni annyi, mint -birtokba venni a természet egyik oldalát, az édeset és kellemeset, a -másik oldal: a keserű és kellemetlen nélkül. Ámde ez a szétválasztás -mihamar meghiúsul, s a mai napig egy ilyen tervkovács sem aratott csak -fikarcnyi sikert is. A szétválasztott víz újra egyesül kezünk mögött. Az -élvezet elveszti élvezeti elemét, a haszon a hasznos elemét, az erő erős -elemét, mihelyt el akarjuk választani az egésztől. Nem vághatjuk ketté a -dolgokat, hogy csak az érzéki jóhoz jussunk, amint nem juthatunk olyan -belsőhöz, aminek ne legyen külseje, fényhez árnyék nélkül. «Kiűzheted a -természetet furkós bottal, s mégis mindjárt visszafut.» - -Az élet kikerülhetetlen körülményekkel szereli föl magát, amelyet a -balga le akar tagadni. Egyik-másik azzal dicsekszik, hogy nincs hozzá -szerencséje, hogy nincs hozzá köze. Ám a dicsekvés csak a száján van, -ellenben a körülmények a lelkében. Ha kicsúszik alóluk az egyik oldalon, -rátámadnak másik, még sokkal sebezhetőbb oldalán. Ha kikerülte forma -szerint és látszólag, életével állt ellent, önmaga elől menekült, s -ezért annyival inkább halállal lakol. Oly nyilvánvaló minden arra -irányuló kisérlet bukása, hogy a jó élvezetét szétválasszuk az árától, -hogy azt meg se próbálnók, – mert a próba őrültség volna, – ha nem állna -be az, hogy amikor az akarat lázadása, különváló törekvése s ezzel -megbetegedése beáll, ugyanakkor az értelem is megfertőződik, úgyhogy az -ember már nem látja többé Istent egészében minden dologban, hanem minden -dolognak csak érzéki csábítását látja, nem pedig káros oldalát is. Látja -a hableány szép fejét, de nem látja kígyó-törzsét; s azt hiszi, hogy -levághatja magának azt a részt, amely neki kell, arról a részről, amely -neki nem kell. «Mily titok vagy Te, aki csöndességben lakozol a -legmagasabb egekben, Óh egyetlen nagy Istenem, és örök előrelátásodban -vaksággal sujtod azokat, akiknek féktelen vágyaik vannak» – mondja Szt. -Ágoston Vallomásaiban. - -Az emberi lélek híven festi ezeket a tényeket meséiben, a történelemben, -jogában, közmondásaiban, közbeszédében. Észrevétlenül kifejeződik minden -irodalomban. A görögök Zeust a legbölcsebb értelemnek hívták; minthogy -azonban a hagyomány sok alacsony cselekedetet is tulajdonított neki, -önkénytelenül is büntetéseket fűztek hozzá, megkötözték a rosszalkodó -isten kezét, s oly gyámoltalanná tették ilyenkor, mint az angol királyt -az ő alattvalói. Prometheus ismeri Zeus egy titkát, amelyért annak -alkudoznia kell; Minerva ismer egy másikat. Nem tud hozzájutni a maga -mennydörgető szerszámaihoz, Minerva elveszi szertára kulcsait. - -Világos bevallása ez a Mindenség belső működésének és erkölcsi -tartalmának. Az indus hitrege is ugyanerre az erkölcsre lyukad ki; s -lehetetlen olyan mesét kitalálni és forgalomba hozni, amely ne volna -erkölcsös. Aurora elfelejt szerelmese számára ifjúságot kérni és így -Tithonus, bár halhatatlan, megvénül. Achilles nem egészen sebezhetetlen; -a szent vizek nem fürösztötték meg sarkait, amelyeknél fogva anyja, -Thetis bemártotta. Siegfried a Nibelung-énekben nem egészen halhatatlan, -mert levél hullott a hátára, amidőn sárkányvérben fürdött, s az eltakart -hely okozta a halálát. S így is kell ennek lennie. Szakadás van minden -teremtett dologban. Ez a kisérő megbosszuló körülmény mindig belopja -magát a dolgokba, még az ősi, vad költészetben is, amikor az emberi -képzelet diadalmasan le akarta rázni az ódon törvényeket, ott van ez a -hátulról való fejszecsapás, ez az alattomos fegyver, bizonyítván, hogy a -Törvény végzetszerű; hogy a természet semmit sem ád ingyen; hogy -mindenért árt kell fizetni. - -Ez a Nemezis ősi tana, amely őrt áll a világegyetemben és nem hagy bűnt -büntetlenül. A furiák az igazság végrehajtói s ha a nap elhagyná -ösvényét, őt is megbüntetnék. A költők szerint a kőfalak, acélszablyák, -szíjak titkos rokonságot éreztek gazdájuk sérelmeivel; hogy az az öv, -amelyet Ajax Hektornak adott, kötötte oda a trójai hőst Achilles kocsija -kerekeihez, s hogy az a kard, amelyet Hektor adott Ajaxnak, volt az, -amelynek hegyébe dőlt Ajax. Regélik, hogy amikor a thasosiak a -versenyben győztes Theogenesnek oszlopot állítottak, egyik vetélytársa -éjszaka odalopózott s többször megrázta, hogy ledöntse; utoljára -csakugyan megmozdult az oszlop a talapzatáról és estében agyonütötte a -merénylőt. - -A monda hangjában van valami isteni. Olyan birodalomból száll alá, amely -fölötte áll a szerző akaratának. Minden költőben az a javarész, amelyben -öntudatlan, amely mintegy lelki alkatából buggyan ki, nem tudatos -feltalálásából; az, amit az egyes művész tanulmányában nem igen fogsz -megtalálni, hanem, amit csak mindnyájuk szelleméből vonhatsz el. Nem -Phidiást akarom ismerni, hanem a régi hellén világ emberének művét. -Phidias neve, élete körülményei, bármily fontosak a történelem számára, -csak zavarnak, ha a legmagasabb rendű bírálatot akarjuk alkalmazni. Azt -kell néznünk, mire törekedett az ember bizonyos adott korszakban, amit -azonban megmásolt Phidias, Dante, Shakespeare közbelépett akarata, -ezeknek a szerveknek az akarata, akikben abban az időpontban az ember -megnyilvánult. - -Még megkapóbban fejezik ki ezt a tényt minden nemzet közmondásai, -amelyek mindig a józan ész irodalmához tartoznak s az abszolút igazság -megállapításait foglalják magukban, minden írói képesítés nélkül. Az -olyan közmondások, aminők minden nemzet szent könyveiben foglaltatnak, -az intuiciók valóságos szentélyei. Mert, amit a kényes, lusta -gondolkozású és a külszínhez tapadó világ nem hagy a realistával -megmondatni tulajdon szavaival, azt eltűri ellentmondás nélkül, -közmondás formájában. S a törvények törvényét, amelyet szószékről, -parlamentben, iskolában megtagadnak, óráról-órára prédikálják minden -piacon és műhelyben számtalan szálló igében, s ezek tanítása époly igaz -és mindenütt jelenlévő, mint a madarak és rovarok röptéé. - -Minden éremnek két oldala van. – Szemet szemért, fogat fogért, vért -vérért. – Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. – Adjatok és adatni fog -nektek. – Mit akarsz? – kérdé Isten – fizess meg érte s vedd. – Aki mer, -az nyer. – Elveszed cselekedeteid igaz bérét, sem többet, sem -kevesebbet. – Aki nem dolgozik, az ne is egyék. – Aki másnak vermet ás, -maga esik bele. – Ha láncot kötsz a rabszolga nyakára, másik vége a te -nyakadra tekeredik. – A gonosz tanács átka visszaszáll a tanácsadóra -stb. - -Így van megírva, minthogy így van az életben is. Cselekvéseinket -akaratunkon felül s akaratunk ellenére is a természettörvény irányítja -és jellemzi. Mi a közérdektől távoleső, kis célokat tűzünk ki magunknak, -azonban cselekvéseink ellentállhatlan mágnesség következtében maguktól a -világsarkok vonalába igazodnak. - -Az ember szót sem szólhat, anélkül, hogy önmagára ne hozna itéletet. -Szándékosan vagy önkénytelenül minden szavával megrajzolja arcképét -embertársai szemében. Minden vélemény visszahat a nyilvánítójára. Olyan, -mint a gombolyag, amelyet valamely cél felé gurítanak, de a másik vége a -fonalnak a gurítónál marad. Vagy még inkább olyan, mint a cethal után -dobott szigony, amely röptében kötelet teker le a csolnakban, azonban, -ha a szigonyt rosszul dobják, könnyen kettévágja a kormányost vagy -elsülyeszti a csolnakot. - -Nem követhetsz el igazságtalanságot anélkül, hogy ne szenvedj -igazságtalanságot. «Senki sem dicsekedhetik olyas valamivel, ami ne -hozott volna kárt a fejére» – mondja Burke. A nagyvilági életet élők nem -látják, hogy önnönmagukat zárják ki az élvezetekből azok hajhászása -által. A vallási türelmetlenség vitézei nem veszik észre, hogy önmaguk -előtt csapják be a menny kapuit, amidőn mások előtt akarják becsukni. Ha -elfeledkezel mások szívéről, a magadét veszted el. Az érzékek minden -személyt szeretnének tárgynak venni, a nőket, a gyermekeket, a szegényt. -Az a mondás: «Kiveszem a zsebéből, vagy kihasítom a bőréből», – mély -filozófia. - -A szeretet és igazságosság minden megsértése társadalmi életünkben -gyorsan megbűnhödik. Büntetése: a félelem. Valamíg egyszerű -viszonylatokban állok embertársammal, szívesen érintkezem vele. Úgy -érintkezünk, mint víz a vízzel, mint egyik légáramlat a másikkal, -természetes és teljes átömléssel és áthatással. Mihelyest azonban -bármirészt eltértünk az egyszerűségtől és felemás viszonyba kerülünk, ha -valami jóra törekszem, ami neki nem jó: szomszédom megérzi az -igazságtalanságot, s messze kerül engem, mint én is messze kerülöm; -szeme nem keresi többé az enyémet; háborús állapotba kerültünk; benne -gyűlölet, bennem félelem vert tanyát. - -Hasonló megtorlással jár a társadalom minden ősi visszaélése, általában -és egyes esetben is: a vagyon és hatalom igazságtalan fölhalmozása. A -félelem nagyon bölcs tanító és hírnöke minden forradalomnak. Egyik -tanítása ez: valami rothadt, ahol felüti a fejét. A félelem holló, s bár -nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest. A -tőkénk félős, törvényeink félősek, művelt osztályaink félősek. A félelem -évszázadokon át bőgve, morogva fenyegette a kormányzatot és tulajdont. -Ez a vészmadár nem hiába rikácsol. Nagy igazságtalanságokat hirdet, -amelyeket felülvizsgálat alá kell venni. - -Hasonló természetű a változás várása, amely rögtön fölébred bennünk, ha -akarati tevékenységünket fölfüggesztjük. A felhőtlen napok félelme, -Polykrates smaragdgyűrűje, a szerencséért való szorongás, az az ösztön, -amelynél fogva minden nemes lélek aszkéta lemondást és egyéb -helyettesítő erényeket vállal vállára: megannyi imbolygása az -igazságosság mérlege nyelvének az emberi szívben és értelemben. - -Tapasztalt emberek jól tudják, hogy legjobb a vámot menetközben -megfizetni, s hogy gyakran nagy árt fizetünk apró fukarságért. A -kölcsönző saját adósává válik. Nyert-e valaha valamit, aki száz -szívességben részesült s egyet sem adott vissza? Nyert-e azzal, ha -nembánomságból, vagy fortéllyal kölcsönvette szomszédja kocsiját, lovát, -pénzét? Ugyanabban a pillanatban fölébred egyik részen a jótétemény -tudata s a másik részen az adósság tudata, azaz egyik részen a fölényé, -a másikon az alárendeltségé. S ez az ügylet megmarad úgy az adós, mint -hitelező szomszédja emlékezetében, s minden újabb ügylet, természete -szerint, tovább változtatja viszonyukat. Nemsokára meglátja, hogy bár -inkább törte volna el a lábát, semhogy szomszédja kocsiját használta -volna, s hogy «minden dologért azzal fizetjük a legmagasabb árt, hogy -kérnünk kell érette». - -A bölcs ember ezt kiterjeszti az élet minden részére és tudja, hogy az -eszélyesség dolga, meghallgatni minden igényt, s kielégíteni minden, -időnkkel, tehetségünkkel, szívünkkel szemben támasztott jogos -követelést. Fizess mindig, mert előbb-utóbb úgyis meg kell fizetned -egész adósságodat. Lehet, hogy egy időre személyek és események -ékelődnek közéd és az igazságosság közé; de ami késik, nem múlik. – Ha -bölcs vagy, kerülni fogod a kegyet, amely csak még jobban megterhel -téged. A jótevés a természet célja. Azonban minden kapott jótéteményért -taksa jár. Az a nagy ember, aki a legtöbb jótéteményt osztja. Az az -aljas, – s a világegyetem egyik legaljasabb embere, – aki csak elfogad -kegyeket, de nem fizet érte viszont jóval. A természet rendje szerint -nem mindig, sőt csak ritkán tudjuk a jótétet annak viszonozni, akitől -abban részesültünk. De a kapott jót valakinek vissza kell adni, vissza -kell adni minden jó szót, tettet, cent-et. Óvakodj attól, hogy túlsok jó -maradjon a kezed közt; mert hamar megromlik és férgesedik. Fizesd el -gyorsan valamiképen. - -A munkán hasonlóan irgalmatlan törvények uralkodnak. Legolcsóbb a -legdrágább munka – mondják az okosok. Amit mi seprő, gyékény, kocsi, kés -alakjában vásárolunk, az a józan észnek egy közönséges szükségletre való -alkalmazása. Legjobban teszed, ha földeden tanult kertészt fizetsz, azaz -a kertészetre alkalmazott értelmet; hajósodban hajózásra alkalmazott -értelmet; háztartásodban: főzésre, varrásra, kiszolgálásra alkalmazott -értelmet; ügynöködben: számadásokra és üzletekre alkalmazott értelmet. -Ekképen sokszorozod jelenlétedet és szétszórod magad birtokodon. A -dolgok kettős alkatánál fogva nem lehet csalás sem a munkában, sem az -életben. A tolvaj önmagát lopja meg; a csaló önmagát csalja. A munka -igazi jutalma tudás és erény, s ennek külső jele jólét és hitel. Ezeket -a jeleket, mint pl. a papirpénzt, lehet hamisítani és ellopni, de azt, -amit jelképeznek, azaz a tudást és erényt, sem hamisítani, sem ellopni -nem lehet. A munka e céljainak csakis az ész igazi megfeszítésével és -tiszta motivumok követésével lehet megfelelni. A csaló, a játékos, a -szélhámos nem kényszerítheti ki az anyagi és erkölcsi világ ismeretét, -amelyet a munkás becsületes törekvéseivel és verejtékével szerez meg. -Természettörvény ez: Tedd meg ezt vagy azt, s megszerzed a hatalmat; -azonban azoknak, akik nem teszik meg, hatalmuk sem lesz. - -Az emberi munka minden formája, elkezdve egy karó meghegyezésétől egy -város vagy epos megtervezéséig, elejétől végéig roppant illusztrációja a -világegyetemben uralkodó tökéletes kiegyenlítésnek. Az adásnak és -kapásnak, a «tartozik»-nak és «követel»-nek teljes egyensúlya, az a tan, -hogy mindennek megvan az ára, – s ha ezt az árat nem fizetik meg, nem a -jószág, hanem valami más jár érte, s hogy lehetetlen bármit is ingyen -kapni – ez époly magasztosan jelentkezik egy főkönyv lapjain, mint az -állami költségvetésekben, a világosság és sötétség törvényeiben, a -természet minden hatásában és visszahatásában. Nem kétlem, hogy e magas -törvények, amelyeket mindenki magától értetődőkül bent talál a -tapasztalati körében, hogy a komoly erkölcs, amely vésője éléből -kiragyog, amelyet mérőónja és mérővesszeje kimér, amely époly -nyilvánvaló az üzleti számla sommájában, mint az állam történetében – -megszeretteti az emberrel az iparát és kereskedelmét és emeli a szemében -és képzeletében a foglalkozását. - -Az Erény és Természet közti szövetség minden dolgot arra kötelez, hogy -ellenségesen szembeforduljon a bűnnel. A világ szép törvényei és -eszközei üldözik és űzik az árulót. Látja, hogy a dolgok igazság és -jótevés céljára vannak berendezve, s hogy nincs barlang széles e -világon, amely elrejtene egy gazfickót. Kövess el bűnt, s a föld üveggé -válik. Kövess el bűnt és, ime, mintha hótakaró hullna a földre, aminő -elárulja az erdőben minden fogoly és róka, mókus, vakondok nyomát. Nem -szívhatod vissza a kimondott szót, nem törölheted el a lábad nyomát, nem -húzhatod föl magad után a lajtorját, hogy rá ne jőjjenek a betörésre. -Valamely elitélő körülmény mindig ki fog látszani. A természet törvényei -és eszközei: a víz, a hó, a szél, a nehézkedés törvénye – mind -büntetései a tolvajnak. - -Másrészt ugyanily biztossággal működik a törvény minden helyes -cselekedetre nézve. Szeress és szeretni fognak. Minden szeretet oly -egyensúlyban tartja magát mathematikailag, mint egy egyenlet két oldala. -A jó ember birtokában van a feltétlen jónak, amely tűzként övezi és -mindent az ő természetére fordít, úgyhogy nem árthat neki semmi rossz; s -miként a Napoleon ellen küldött királyi seregek a császár közelébe érve -eldobták zászlóikat s ellenségből barátok lettek: úgy a mindennemű -balsors, betegség, támadás, szegénység csak jót szül. - -A jó embernek még a gyengeség és hiányosság is kedvez. Amint senki sem -dicsekedhet olyasmivel, ami ne lett volna ártalmára, épúgy senkinek se -lehet olyan hiányossága, ami ne lett volna valami hasznára. A mesebeli -szarvas csodálta szarvait és szidta a lábát, amidőn azonban a vadász -űzőbe vette, lába mentette meg először; utóbb azonban a sűrűbe tévedve -szarvai okozták vesztét. Minden ember kerül életében olyan helyzetbe, -amidőn hibái kötelezik hálára. Amint senki sem érti át egészen az -igazságot, mielőtt nem küzdött ellene, épúgy senki sem ismeri meg jól az -emberi akadályokat vagy tehetségeket, valamíg nem szenvedett az -előbbiektől, vagy nem látta diadalmaskodni az utóbbiakat a saját hiányos -tehetségein. Temperamentum hiánya-e, ami őt alkalmatlanná teszi a -társadalmi életre? De hisz ez által kénytelen önmagával mulatni, s az -önsegély ügyességeit megszerezni és így, sebzett osztriga módjára -kagylóját gyönggyel díszíti. - -Erősségünk gyöngeségünkből nő ki. A fölháborodás, amely titkos erőkkel -fegyverkezik föl, csak akkor ébred föl, ha megkínoznak, megszurkálnak, s -hevesen ránk rontanak. A nagy ember mindig szeretné magát kicsinyíteni. -Valamíg az előnyök vánkosain ül, álom jő szemére. Ha azonban -meglökdösik, háborgatják, legyőzik: alkalma nyílik a tanulságra; most -már eszére, férfiasságára van utalva; rájött tényekre, s a maga -tudatlanságára; kigyógyúl beteges képzelődéséből; mérsékletre és igazi -képességekre tett szert. A bölcs ember támadói pártjára áll. Neki még -nagyobb érdeke, mintsem azoké, hogy a maga sebezhető pontjait -megtalálja. A seb beheged és lehámlik róla, s amidőn ellenségei már -diadalmaskodni akarnak rajta, íme, ő sebezhetetlenné vált. A korholás -jobb a dicséretnél. Én legalább gyűlölöm, ha az ujság védelmemre kel, -míg, ha ellenem kikelnek, ez nekem a siker bizonyos biztosítéka. Mihelyt -a magasztalás mézes-mázos szavait hallom, úgy érzem, mintha meztelen -kezekkel volnék ellenségeimnek kiszolgáltatva. Általában véve minden -rossz, amelybe nem bukunk végkép bele, jótevőnk. Amint a -Sandwich-szigetek lakói azt hiszik, hogy az agyonvert ellenség ereje -átmegy beléjük, úgy mi is nyerünk erőben minden kisértésnél, amelynek -ellenállunk. - -Ugyanazok a biztosítékok, amelyek megvédenek bennünket a balsorstól, -szükségtől, ellenségeskedéstől, oltalomban részesítenek, ha akarjuk, az -önzés és ámítás ellen. Lakatok és rudak nem a legjobb intézményeink; s a -csalafintaság a kereskedelemben nem a bölcseség ismérve. Az emberek -élethossziglan abban a balga babonában szenvednek, hogy meg lehet őket -csalni. Azonban ép oly lehetetlen, hogy valaki más csaljon meg -bennünket, mint enmagunk, amint lehetetlen, hogy egy dolog ugyanabban az -időben meglegyen meg ne is legyen. Minden üzletkötésünknél jelen van egy -csöndes harmadik. A dolgok természete és lényege maga veszi át a -biztosítékot, hogy minden szerződés teljesítve lesz, úgyhogy a -tisztességes eljárás nem járhat pórul. Ha háládatlan gazdát szolgálsz, -szolgáld még jobban. Tedd Istent adósoddá. Minden róvás megfizettetik. S -mentől tovább halasztódik a fizetség, annál jobb neked, mert ő kamatos -kamattal szokott fizetni. - -Az üldözések története az arra irányuló törekvéseknek a története, hogy -a természetet megcsalják, hogy a vizet fölfelé folyassák, hogy homokból -fonjanak kötelet. Mindegy, hogy ezt sokan cselekszik-e vagy csak egy; a -zsarnok-e vagy a csőcselék. A csőcselék olyan tagok társasága, akik -önmagukat fosztják meg a józan észtől és áthúzzák a munkáját. A -csőcselék olyan ember, aki önként sülyed le a vadállat fokára. Legjobban -szeret éjjel cselekedni. Tettei esztelenek, mint egész alkata. Üldözi az -elvet, megkorbácsolná a jogot; az igazságot szeretné kátránnyal s -tollúval bevonni, s szeretné felgyújtani a szidalmazott házakat és -embereket, akik azoknak birtokában vannak. Hasonlít a játszó -gyermekekhez, akik tüzifecskendővel rohangásznak és a csillagok felé -fecskendeznek, hogy kioltsák a hajnal pírját. A sérthetetlen szellem -azonban dühüket az erőszakot tevők ellen fordítják. A vértanú nem -szenvedhet becstelenséget. Minden ostorcsapás lángnyelv; minden börtön -egy annál dicsőbb hely; minden elégetett könyv vagy felgyújtott ház -világraszóló fényesség; minden elfojtott szó a föld minden részéből -visszhangzik. Mert elkövetkeznek a közösségek világos és gondolkozó -órái, amikor meglátják az igazságot és igazságot szolgáltatnak a -vértanúknak. - -Így minden dolog a körülmények közönbösségét hirdeti. Az ember minden. -Mindennek két oldala van: egy jó és egy rossz. Minden előnynek megvan az -ára. Ekképen megtanulom, hogy elégedett legyek. Ámde a kiegyenlítés tana -nem egyértelmű a közönbösség tanával. A nemgondolkozó emberek készek ezt -mondani: «Minek tegyük a jót; egy az eredménye jónak, rossznak; ha jót -nyerek, meg kell fizetnem érte; ha jót vesztek, nyerek érte a másik -oldalon; minden cselekedet közömbös». - -De van a lélekben valami mélyebb tény, mint a kiegyenlítés, t. i. a -tulajdon természete. A lélek nem kiegyenlítés, hanem maga az élet. S -lélek van! A körülményeknek rohanó tengere mélyén, amelyek vizei -tökéletes egyensúllyal áradnak-apadnak, ott van a reális Lét őseredeti -alapja. A Lényeg, az Isten: nem viszonylat, nem rész, hanem az egész. A -Lét a roppant igenlés, amely kizárja a tagadást, önmagában bírja -egyensúlyát, s magába szív föl minden viszonyt, részt, időt. Természet, -Igazság, Erény mind onnan erednek. A Bűn a tőle való eltávolodás, vagy -az ő elvesztése. A Semmi, a Hamisság csakugyan olyan mint a nagy Éj vagy -árnyék, amelyen, mint háttéren rajzolódik az eleven világegyetem; de -sohasem szül tettet; nem tud alkotni, mert ő nincs. Nem tehet semmi jót; -nem tehet semmi rosszat. Magában véve persze rossz; mert nem lenni -rosszabb, mint lenni. - -Úgy érezzük, hogy a gonosz tettek megérdemelt megtorlása tekintetében -csalódunk, mert, íme, a bűnös ragaszkodik bűnéhez és semmi jele, hogy -válságba vagy itélőszék elé kerül. Esztelenségét se menny, se föld előtt -nem cáfolja meg semmi. Így hát talán végkép kijátszotta a törvényt? Nem. -Mert oly mértékben, amelyben rosszaságát és hazugságát keblében hordja, -oly mértékben távolodik, hal el a természettől. Valamiképen az ő baja -kifelé is észrevevődik majd, de ha nem is, ez a halálos életlefokozás -kiegyenlíti az örök számadást. - -Másrészt nem lehet azt állítani, hogy a becsületesség hasznát meg kell -vásárolni valami veszteséggel. Az erényre nincs birság kiszabva, sem a -bölcseségre; ők a Lét természetes járulékai. Csak erényes cselekedetben -vagyok én tulajdonképen az, aki vagyok; erényes cselekedettel gazdagítom -a világot; termékennyé teszek khaoszt és sivatagot, a sötétséget -visszavonúlni látom a szemhatáron. A szeretetnek, tudásnak, szépségnek -nincs határa, ha legtisztább értelmükben vesszük ezeket az -attributumokat. A lélek nem akar tudni határokról és mindig az -optimizmust igazolja, nem a pesszimizmust. - -A lélek élete haladás, nem állomáson veszteglés. Ösztöne bizalom. -Ösztönünk a lélekjelenlét foka szerint taksálja az embereket, nem a -lélektávollét szerint. A bátor nagyobb ember, mint a gyáva; az igaz, a -jóakaró, a bölcs férfiasabb, mint a bolond és gazfickó. Az erényre nincs -adó kiszabva, mert az magának az Istennek bevételezése; föltétlen lét, -fokozás lehetősége nélkül. Anyagi javakért adót kell fizetni, s ha érdem -és verejték nélkül szereztem, nem vert bennem gyökeret s a legközelebbi -szél elfújja majd tőlem. Ám a természet minden java a léleké és a mienk -lehet, ha a természet törvényes pénzével fizetünk érte, azaz szívünk és -eszünk által helyeselt munkával. Nem akarom, hogy olyan jószág kerüljön -a kezembe, amelyet nem érdemeltem ki, így pl. valami elásott kincses -fazék – mert tudom, hogy új terhek járnak vele. Nem kívánok magamnak -külső javakat, sem birtokot, sem tisztségeket, sem hatalmat, sem -embereket. A nyereség csak látszólagos, ellenben az adó biztos. De azért -a tudásért nem fizetsz adót, hogy a kiegyenlítés létezik, s hogy nem jó -kincs után ásni. Ez a tudás örök békével örvendezteti a lelkem. Összébb -szorítom az engem érhető balsors korlátait. Megtanulom szent Bernát -bölcseségét: «Nem árthat nekem más, mint enmagam; az igazságtalanságot, -amit elviselek, magamban hordom s csak enhibámból szenvedhetek igazán.» - -A lélek természetében van meg az egyenlőtlen körülményeknek a -kiegyenlítése. A természet radikális tragédiájául a «több» és «kevesebb» -közti különbség jelentkezik. Hogyne érezne a «kevesebb» fájdalmat, -fölháborodást vagy irigységet a «több» iránt? Ha olyanokat látunk, -akiknek kevesebb a tehetségük, rosszúl érezzük magunkat és nem igen -tudjuk, mit tegyünk velük. Szinte kerüljük a tekintetüket; félünk, hogy -az Istent vádolják. Bizony, nagy igazságtalanságnak látszik. De ha a -dolgokat közelebbről vesszük szemügyre, ezek a hegységnyi -egyenlőtlenségek elenyésznek. A szeretet enyészteti, mint ahogy a nap -elolvasztja a tenger jéghegyeit. Minden ember szíve és lelke egy lévén, -az «Övé» és az «Enyém» közti keserűség megszünik. Az övé az enyém. Én -vagyok a testvérem, s a testvérem az én. S ha nagy szomszédok árnyéka -túlnő is rajtam, azért szerethetem, s az aki szeret, a magáévá teszi -azok nagyságát, akiket szeret. Eközben fölfedezem, hogy testvérem az én -gyámolom, aki a legbarátibb céllal működik az érdekemben s hogy az az -állapot, amelyet úgy csodáltam és irigyeltem, az enyém. A lélek -természete, hogy mindent eltulajdonítson: Jézus és Shakespeare a lélek -töredékei s szeretettel meghódítom és bekebelezem őket a magam tudata -birodalmába. A Jézus erénye nem az enyém? A Shakespeare szelleme sem az -enyém? Ha nem tehető az enyémmé, akkor nem szellem. - -Ilyen a balsors természetrajza is. A változások, amelyek az ember -boldogulását rövid időközökben megszakítják, intései a természetnek, -amelynek törvénye a növekedés. Minden lélek ennél a belső -szükségszerűségnél fogva elhagyja a dolgok, barátai, otthona, a -törvények, hitek egész rendszerét, amint a kagylós hal elhagyja csillogó -szép házát, mert nem engedi tovább nőni, s lassankint új házat épít -magának. Az egyén erejéhez képest ezek a forradalmak gyakoriak, míg -néhány szerencsésebb lélekben szüntelenek. Ezeket egészen lazán fűzi -minden világi kötelék, amely úgy veszi őket körül, mint valamely -áttetsző, az eleven formát láttató folyékony hüvely, míg a legtöbb -embert az sok dátumból összeverődött, határozatlan jellegű, -megkeményedett héj módjára veszi körül és zárja börtönbe. Abban az -esetben lehetséges a bővítés, s a mai ember alig ismeri meg a tegnapit. -S ezentúl az ember külső életrajza az legyen, mint rázza le napról-napra -a halottá vált körülményeket, amint naponta friss fehérneműt vált. Mi -azonban esett állapotunkban, akik egy helyben maradunk s nem haladunk, s -ellenállunk az isteni terjeszkedésnek, ahelyett, hogy együttműködnénk -vele: mi csak lökésekben növekszünk. - -Nem válhatunk meg barátainktól. Nem engedhetjük távozni angyalainkat. -Nem látjuk, hogy csak azért távoznak, mert arkangyalok lépnek be -helyettük. Bálványimádói vagyunk a réginek. Nem hiszünk a lélek -gazdagságában, a saját örökkévalóságában és mindenütt jelenlétében. Nem -hisszük, hogy az új nap új erőket hoz, amelyek túlszárnyalják vagy -megújítják a szép tegnapot. Ott veszteglünk a régi sátor romjainál, -amely egykor kenyeret, szállást, szerszámot adott s nem hisszük, hogy a -lélek újra táplál, betakar, erősít majd minket. Nem merjük hinni, hogy -virradnak-e még reánk olyan édes, szép napok. Pedig hiába ülünk és -siránkozunk. A Mindenható szava azt mondja: «Kelj föl, s menj előre, -örökké!» A romok közepette nem maradhatunk; az újban nem bízunk, s így -hátrafordított szemekkel járunk-kelünk, mint a szörnyalakok. - -S a balsors kiegyenlítődései bizonyos hosszabb időközökben az értelem -számára is nyilvánvalóakká válnak. Láz, csonkítás, kegyetlen csalódás, -vagyonbukás, barátok elvesztése abban a percben kárpótolatlan és -kárpótolhatatlan veszteségnek látszanak. Ám a biztosan ható évek sora -megmutatja azt a mély gyógyító erőt, amelynek mindezek a jelenségek alá -vannak vetve. Egy drága barát, feleség, testvér, szerelmes halála, -amelyet akkor megfosztásnak éreztünk, kissé később a vezérlő vagy -géniusz képét veszi föl, mert rendesen forradalmat idéz elő -életpályánkon, lezárja a gyermekség vagy ifjúság egy lezárásra váró -korszakát, megszakít egy régi foglalkozást, háztartást, életformát, s -lehetővé teszi, hogy a jellem fejlődésének kedvezőbb új útra térjünk át. -Megengedi vagy gátolja új összeköttetések szerzését, új befolyások -befogadását, amik a legközelebbi években főfontosságúaknak bizonyúlnak s -a férfi, vagy nő, aki amúgy napos kerti virág maradt volna, amelynek nem -volt helye gyökerei számára s amelynek fejét túlsok nap sütötte, a falak -bedőlése s a kertész hanyagsága következtében az erdő szent fájává -válik, amely széles körben árnyékozik és gyümölcsözik a szomszédos -embertársak sokaságának örömére! - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Az eredetiben: «these halcyons» = ilyen halcyoni napokat. -Halcyon = jégmadár. «Halcyoni napok» = szélcsendes, derüs napok, amikor -a hitrege szerint téli napfordulatkor a jégmadár tojásait kikölti. – -«Vénasszonyok nyara», az eredetiben «indiai nyár» = «Indian summer».] - -[Footnote 2: L. erről a thémáról Emerson két gyönyörű essay-ját, mely -fordításomban a «_Szerelem, Barátság, A Költő_» cimű füzetben jelent -meg. (Rózsavölgyi és társa, 1920.)] - -[Footnote 3: Magyarúl az az értelme: «takarítsd be, szedd rendbe a -szénádat idején».] - -[Footnote 4: Persze az angol nyelv szavait érti; a mi zárójeles -magyarázataink még kevésbbé tarthatnak igényt pontosságra, hisz a -fogalmak, amelyeknek megjelölésére szolgálnak, társadalmunkban s -nyelvhasználatunkban kevésbbé alakultak ki. (Fordító.)] - -[Footnote 5: Itt a fordító – s bizonyára az olvasó is – ingert érez, -hogy kérdőjelet tegyen Emerson e mondata szélére, azzal a jámbor -óhajjal, «vajha úgy lenne!» Mert az erő érvényesülését még valahogy -elfogadhatjuk általános tételnek, de a szeretetét? Az igazi gentlemanét? -Ehhez oly eszményi társadalom volna szükséges, a milyenről csak -álmodozni lehet. (Ford.)] - -[Footnote 6: Itt kuriosumkép jut eszünkbe Voltaire finnyás kifakadása a -bárdolatlan, vadember Shakespeare ellen. (Ford.)] - -[Footnote 7: Ez a bevezetés a fordításban meg van rövidítve. Az eredeti -hosszabb theológiai polémiát folytat ezen a helyen. (Ford.)] - -[Footnote 8: Persze ez az Emerson-féle «dualisztikus», nem egészen fedi -a közkeletű filozófiai műszó értelmét, mert itt inkább csak a sarkítást -jelenti. Emerson végeredményében monista, még pedig idealista-monista. -(Ford.)] - - - - -TARTALOM. - - A fordító előszava 5 - Természet (Nature) 12 - Önbizalom (Self-Reliance) 37 - Személyiség (Character) 72 - Életbölcseség (Prudence) 96 - Jó modor (Manners) 114 - Kiegyenlítődés (Compensation) 147 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -10 |kötetében |kötetében) - -45 |m gattatnak |mozgattatnak - -45 |fintort orzítják |fintort torzítják - -45 |emnnyire taksáljon |mennyire taksáljon - -45 |újság ditkál |újság diktál - -58 |családomet |családomat - -71 |kogy magad |hogy magad - -77 |fény vagy a hó |fény vagy a hő - -104 |sem szab ad |sem szabad - -110 |álljaank |álljanak - -114 |ha boldogságról |«ha boldogságról - -117 |előkelő divat» |«előkelő divat» - -138 |egyéne e |egyéneket - -141 |helyettesí,tik |helyettesítik - -141 |Sibyllákat- |Sibyllákat, - -142 |őke térzéseivel |őket érzéseivel - -144 |dologbel ső |dolog belső - -155 |rátamadnak |rátámadnak] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66233-0.zip b/old/66233-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index f6409f7..0000000 --- a/old/66233-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66233-h.zip b/old/66233-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 532b1fe..0000000 --- a/old/66233-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66233-h/66233-h.htm b/old/66233-h/66233-h.htm deleted file mode 100644 index 53e2d22..0000000 --- a/old/66233-h/66233-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5098 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Természet, ember, társadalom -by Ralph Waldo Emerson</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; -/* text-indent: 1.5em; */ -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figright { - float: right; - clear: right; - margin: 0 0 0 4px; - padding: 0; - text-align: center; -} - -.clearfix { - overflow: auto; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Természet, ember, társadalom, by Ralph Waldo Emerson</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Természet, ember, társadalom</p> -<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Válogatott tanulmányok</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ralph Waldo Emerson and Ödön Wildner</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: September 7, 2021 [eBook #66233]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_175">175</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">TERMÉSZET, EMBER, -TÁRSADALOM</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">VÁLOGATOTT -TANULMÁNYOK</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">IRTA RALPH WALDO -EMERSON</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA -D<sup>r</sup> WILDNER ÖDÖN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1921</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM</h1> -<p class="center"><span class="caption-large">VÁLOGATOTT -TANULMÁNYOK</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">RALPH WALDO -EMERSON</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA ÉS -BEVEZETTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> WILDNER -ÖDÖN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1921</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.</h2> -<p>A természetben s az emberi szellem világában egyaránt uralkodó -sarkítás egyik ékesszóló példája az az északamerikai író, akinek -essay-köteteiből a jelen anyagot a Kultura és Tudomány-sorozatba -ízleltetőül összeválogattuk: Emerson.</p> -<p>Hazája, a «határtalan lehetőségek földje» életében az egyik -sarkot képviseli a teljes földhöztapadás, az anyagi javak, a tőke, -a gyakorlati, gazdasági tevékenység, az űzlet, a haszon, a verseny, -az érzéki, – durva vagy legraffináltabb – élvezetek mindennél -többre becsülése és lélekzetvevő, gigászi hajszája: a materializmus -életelve. A másik sarkon pedig, amazzal teljes ellentétben, s mint -törpe minoritás lélekemelőn szembeszállva az óriás majoritással -szemben: az idealisták csoportja, amely a bibliai mondást vallja -alapelvéül: «nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az isten igéjével -is».</p> -<p>Érdekes azonban, mily szakadék választja el az amerikai -idealistákat az egyéb, s különösen német idealistáktól, s minden -szöges ellentét mellett is mily rokonság fűzi őket a másik sarkon -lévő saját honfitársaikhoz. Nem volnának <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> amerikaiak, -ha nem a földi, tapasztalati, gyakorlati élet szilárd talajáról -gördűlnének fölfelé, hogy föllendülve, fölrepűlve, verőfényes -azúrmagasságokban keringvén, onnan új távlatokban új igazságokat és -új szépségeket látván, gyűjtvén: ne siklanának le szépen, lassan, -bevont szárnyakkal újra a földre, új igazságaik, új szépségeik -továbbközlésének és gyakorlati alkalmazásának színhelyére. Nem -ködös gondolatok felhőgomolyagja, sem önkényes eszmekonstrukciók -bármily kápráztató, de mégis csak festett légvára az ő hazájuk, -mely földi fundámentom és Jákob lajtorjája nélkül lebegne a -világűrben, szegény földi halandóknak elérhetetlenűl és -haszontalanúl, mint a többi álom. Ők gyakorlati idealisták: -bölcseségük ambiciója, hogy az átmenjen az életbe; áthassa az -életet legköznapibb működésétől kezdve a legmagasabbig, s áthassa -és alakítsa az anyagot, a jelenségek külső világát, mint lélek a -testet. Ez a közös jellemvonásuk a bölcs Franklintól Emersonon át -James-ig s a lélek- és kedélygyógyítás (mind-cure) mozgalmának -népszerűsítőiig, – akik közül Prentice Mulford, Ralph Waldo Trine -és Orison Swett Marden nálunk is ismeretesek – bármily kategóriák -választják is el őket egyébként világnézeti, ismeretelméleti, -pszihológiai, etikai, esztétikai s egyéb szempontokból.</p> -<p>Emerson Ralph Waldo egy, Amerikába a XVII. században bevándorolt -s nyolc nemzedéken át puritán prédikátorokat nevelt család sarja. -1803-ban született Bostonban, s 1882-ben halt meg Concord melletti -kisbirtokán. Atyja korán elhúnyt s nevelését három nőrokona -vezette; <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> de korántsem asszonyos elpuhúltsággal, -aminek elég bizonysága nénje parancsa: «Tedd mindig azt, amit -megtenni félsz». Szép arcát, – amely kissé a Wagnerére emlékeztet, -de nem annyira élesvonalú, – zenei zengésű hangját, nagy nyugalmát -a hagyomány anyai örökségnek mondja. Egy bátyja valóságos -vezértermészet volt, azonban ő, ha ezt emlegették, szerényen -öccsére mutatott, aki a passzivabb külső mezében «Judea -oroszlánja». Egyik öccse lelki szorongásában Goethéhez látogatott -el, de a weimari olymposi, – alapelveihez híven, – csak azt mondta -neki, hogy keble harcát küzdje végig maga, s ne zavarja meg jámbor -családja nyugalmát.</p> -<p>Ralph Waldo is prédikátor lett Bostonban, de önálló vallási -nézetei miatt 1832-ben visszavonúlt a papi szószékről, hogy utóbb -mint filozófiai prédikátor lépjen föl. Visszavonulása után -csöndesen éldegélt Concord mellett. Külső esemény kevés érte, s még -kevesebb érintette mélyebben. Háza 1872-ik évben leégett; nemzeti -adakozásból épült föl újra. Kétszer nősült. Első felesége 18 éves -volt, amikor elvette, de csakhamar meghalt. «Megláttam őt szépsége -teljében és sohasem okozott nékem csalódást, csak halálával», – -mondja az író, eljegyzésükről emlékezvén. Megható verssorokban -ünnepli: viszontlátja csillag sugarában, harmat csöppjében, madár -színes tollában, rózsabimbóban. 1835-ben nősült másodszor; derék, -házias feleségével csöndes békességben élt. Magánosságukból csak -olykor-olykor lépett ki, leginkább fölolvasó körutakra; Európában -is többször járt nagy ünnepeltetés <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> közt, bár az angolok a glasgowi -egyetem lordrektori választásán, amelyen kérése nélkül léptették -föl, megbuktatták Disraelivel szemben. Politikai nevezetesebb -szereplése csak egy volt: a rabszolgaemancipáció érdekében, -elmérgesedett közhangulattal szemben, tartott beszédet. Ebben az -ügyben Lincoln Ábrahámmal is voltak tárgyalásai.</p> -<p>Különben elvonúlva élt s mégis fényes társaságban eszméivel, -meleg emberi érzéseivel. Ezek kincsesházai: Költeményei, («Pœms» -1846. «May-days and other pieces» 1867.) telve az anyag és szellem -harmóniájával, miszticizmusával; s essay-sorozatai különböző címek -alatt a legkülönbözőbb tárgyakról, mint: Szellemi törvények; Körök; -Hősiesség; Szerelem; Barátság; a Költő; Történelem; Tapasztalat; -Háború; Michael Angelo; Walter Savage Landor; Milton; Thoreau; -Könyvek, művészet, ékesszólás; Hatalom, gazdagság, illuziók; Az -érzékek és a lélek stb. Ezekhez sorakoznak a Természetről («Nature» -1836) és az élet művészetéről («The Conduct of Life»), a -társadalomról és magányról («Society and Solitude») szóló -kötetek.</p> -<p>Mindezekben világfelfogás tekintetében: kozmikus, idealista -irányú monistának s kiábrándíthatatlan optimistának, etikai -felfogás tekintetében: a szigorú egyéni és szociális, -természetszerű erkölcsösség hívének, társadalmi felfogás -tekintetében: a szellemi legmagasabb arisztokrácia és -individualizmus merészszavú apostolának, esztétikai tekintetben: a -természet és emberi élet szépségébe szerelmes lírikusnak bizonyúl. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Logikája sokszor hiányos; néha rendkívül csapong, ugrál, -elkalandozik; adós marad a levezetéssel és okfejtéssel. Ám bőven -kárpótolnak ezért: képzelete gazdagsága, becsületes meggyőződésének -heve, meglepő fordulatai, mély igazságú sentenciái, melyek -megérdemlik, hogy ércbe, – nem, inkább: hogy lelkünkbe véssük.</p> -<p>A természet és emberi lélek misztériumainak meglesője s -felfedője ő; Plato, a misztikusok, az indusok, Spinoza, Goethe, -Carlyle és Nietzsche szellemi rokona. Poéta-filozófus egy -személyben, magas reformatorikus célzatokkal, amelyeket lehetetlen -félreértenie annak is, aki sokszor igen szabad szellemű -kijelentéseitől talán visszahőköl.</p> -<p>Stílusa külön élvezet, de külön, óriás nehézség is az olvasónak -– s mennyivel inkább! – a fordítónak.</p> -<p>Tömörsége sokszor utólérhetetlen, aforisztikus és rapszodikus -kapcsolásai igen gyakran kétségbeejtően homályosak és zsarnokian -szeszélyesek. Erről Szász Károly is élénken panaszkodik. Péterfy -egyenesen «lefordíthatatlan»-nak mondja: «Emerson idegen nyelven -csak saját magának halvány árnyéka». Körülbelől bizony így van ez, -s mégis azt tartottam, hogy ismeretének gyarapítása, bármily gyönge -átültetési kisérlettel, gazdagítja kulturánkat. Fordításom, ha -sokszor nem is tudott eléggé közelférkőzni az eredeti szöveghez, ha -sajátos viszonyainkra való tekintettel kénytelen is volt némi -korkövetelte rövidítésekre, – legalább iparkodott híven és -magyarosan visszaadni nemes szellemét, ritmusát, hogy az -ösztönzően, eszmegerjesztően és nemesítőleg hasson gondolkozó -közönségünkre, amelynek <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> filozófiai irányú érdeklődése -örvendetesen emelkedik.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Emerson műveinek főbb kiadásai: a Bohn-féle Standard Library-ben -1888–1890; a John Morley-féle hat kötetben (London, 1883.), a -Riverside Edition-ban, 12 kötetben (1893 – 1894.) A centenáris -kiadást, életrajzi bevezetéssel E. W. Emerson adta ki (New-York -1903.). Essay-i először 1841- és 1844-ben Bostonban jelentek meg, -azóta számos népszerű kiadásban («The World’s Classics», -«Everyman’s Library», «Tauchnitz Edition» stb.). – A -«Representative men» (1. kiadás, Boston 1844.) ugyanezekben a -vállalatokban. Az «English Traits» londoni utazása eredménye, -1856-ban Londonban, a «The Conduct of Life» u. o. 1860-ban, a -«Society and Solitude» u. o. 1870-ben jelentek meg először.</p> -<p>Szellemrokonával, Carlyle-lel való levelezését 1883-ban adták -ki.</p> -<p>Életrajzát megírták Cooke (Boston, 1881.), Conway (London, -1882.), Ireland (London, 1882.), Holmes (Boston, 1885.) stb.</p> -<p>Tanulmányokat írtak róla: Carlyle, Herman Grimm, Federn, -Maeterlinck (a «Trésor des Humbles»-ben; magyarúl «Szegények -kincse» c. alatt.) Nálunk Bezerédj László (a Csengeri «Budapesti -Szemlé»-je első folyama XVI. kötetében), Szász Károly («Az Emberi -Szellem Képviselői» bevezetésében, 1894.) és egy szellemes -tanulmányban Péterfy Jenő («Budapesti Szemle» 82. kötet) -ismertették. Péterfy tanulmánya «Összegyűjtött munkái» II. -kötetében is megvan. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>Magyar fordításai közül említendők: a «Represantative men»-ből -Jancsó Lajos közölt szemelvényeket Arany János «Szépirodalmi -Figyelő»-jében, 1871–72.; Szász Károly e mű teljes fordítását adta -«Az Emberi Szellem Képviselői» cím alatt (1894, Akadémia), míg -Wildner Ödön a jelen hat essay-n kívül még hármat fordított. -(Megjelent «Szerelem; Barátság; a Költő» c. alatt, a Rózsavölgyi és -társa cég kiadásában, 1920.)</p> -<p class="right"><i>W. Ö.</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<h2>TERMÉSZET.</h2> -<p>Éghajlatunk alatt vannak napok, – s csaknem minden évszakban, – -amidőn a világ eléri tökéletességét. Amidőn a levegő, az égi testek -s a Föld teljes harmóniában vannak, mintha a Természet becézni -akarná a gyermekeit. Amidőn ennek a földtekének szomorú felszinén, -mintha semmi irigyelnivalónk sem maradna a legszerencsésebb -szélességi fokok alatt sokat emlegetett áldásaiból s mintha Florida -és Cuba verőfényében sütkéreznénk. Amidőn minden, amiben csak élet -van, kielégülése jelét adja, s még a mezőn heverésző barom is -mintha nagy és békés gondolatokba volna mélyedve. Ilyen derűs -napokat a többinél kissé nagyobb biztossággal lehet várni a tiszta -októberi időben, amelyet vénasszonyok nyarának hívnak.<a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a> A nap, a szinte végtelen hosszú nap, ott szunnyad -a nagy halmok és tágas, meleg térségek fölött. Úgy érezzük, eleget -éltünk, ha mindennapos óráit átéltük. Még a magános helyeket sem -látjuk egészen <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> elhagyatottaknak. Az erdő kapuinál az -elbámuló nagyvilági ember kénytelen letenni a nagyról és -kicsinyről, a bölcsről és bolondról táplált városias -értékeléseiről. A konvenciók tarisznyája azonnal lehúll a hátáról, -mihelyt ebbe a szentélybe lép, ebbe a realitásba, amely elől -hőseink is eltűnnek. Itt látjuk, hogy a lényeges körülmény a -Természet, amely minden más körülményt eltörpít s istenségmódjára -itél meg minden embert, aki csak ide belép. Csukott és túlzsúfolt -házainkból szöktünk az éjbe s a hajnali szürkületbe és meglátjuk, -mily felséges szépségek ölelnek bennünket nap-nap mellett -kebelükre. Hogy szeretnők levetni a békókat, amelyek miatt e -szépségek nem hathatnak reánk; hogy szeretnők kikerülni a -szofizmákat és a másoktól átvett gondolatainkat, hogy a Természet -szabadon hatoljon belénk! Az erdő sűrűjének megtört fénye olyan, -mintha örökös reggel volna, ösztönző és hősies reggel. Itt az ősi -erdei mesék új életre kelnek bennünk s átborzonganak rajtunk. A -fenyők és tölgyek törzse érces fénnyel izzik szemünkbe. A néma fák -mintha csábítgatnának, hogy éljünk ezentúl velük és hagyjuk el -nagyképű, léha életünket. Itt nem iktatódik sem történelem, sem -felekezet, sem politika az isteni Ég és az időtlen Idő közé. Mily -könnyű lábbal szeretnénk beljebb lépkedni a tágranyíló tájékon, -egyre újabb képekbe s egymást gyorsan űző gondolatokba merűlve, -valamíg lassan-lassan elfeledjük otthonunkat és a Jelen zsarnoki -hatalma eltörűl minden emlékezést s a diadalmas Természet veszi át -lelkünk vezetését. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Ez a varázslat orvosszer: megtisztít, meggyógyít bennünket. -Tiszta, nyájas gyönyörök ezek, s velünk születettek. Itt a magunk -birtokában érezzük magunkat és barátságot kötünk az anyaggal, -amelynek megvetésére törekszik minket rábeszélni iskoláink -fennhéjázó fecsegése. Pedig sohasem tudunk nélküle ellenni. A lélek -szereti őshazáját: ami a víz a szomjúságunknak, az a szikla, az -anyaföld a szemünknek, kezünknek, lábunknak. Szilárddá vált víz, -kihült láng az: micsoda egészség, micsoda vegyrokonság forrása! -Örökös öreg barátunk, öröklött drága barátunk, testvérünk; s ha -szenvelegve fecsegünk idegenekkel, elénk ötlik becsületes arca és -fölszabadít bennünket és kiűz bennünket, píronkodókat -esztelenségeink közül. A város nem adhat elég teret az igazi emberi -érzéseknek. Éjjel-nappal kiszökünk a szabadba, hogy szemünket a -látóhatáron legeltessük, s a tágas tér olyan szükséges a -lelkünknek, mint a víz szükséges fürdőnk számára. Itt megtaláljuk a -természetes befolyás minden fokát a Természetnek elszigetelő, -lecsendesítő hatalmától kezdve a képzelethez és lélekhez szóló -legnyájasabb és legünnepélyesebb hatásig. Imhol a forrás üde -vizének vödre, imhol az erdei tűz, amely mellett a didergő vándor -menedéket keres, – imhol az Ősz és Dél fenséges erkölcse. -Befészkeljük magunkat a Természetbe s gyökerein, magvain élődünk. -Az égi testek sugarai a magányba szólítanak bennünket s megjósolják -nekünk a legtávolibb jövendőt. Az azúrkék zenith a költészet és -valóság találkozó pontja. S úgy hiszem, ha a mennyről táplált -álmaink magukkal <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> ragadnának, s szólhatnánk Gáborral és -Uriellel, az egek kárpitja maradna minden birtokunk.</p> -<p>Úgy tartom, nem múlik napunk áhítat nélkül, amelyen a természet -valamely tárgyát szemléltük. Hópelyhek húllása a csöndes -levegőégben, amidőn minden pehely megőrzi tökéletes alakját; a -jégeső, amely végigverdes vízen, síkságon; a hullámzó buzaföld; a -Houstonia ezer meg ezer fehérlő s játszi, lengedező virágocskája; a -fák és virágok tükrözése a sima tavon; a muzsikálva fujdogáló, -illatozó déli szél, amely minden fát hárfaként zenget; a fenyőfa, -amely lobog és pattog a tűzön, vagy, amely, mint burkolat, a -lakószoba falát ragyogtatja – mindez a legősibb vallás zenéje és -festménye. Házam falu szélén, alacsony szinten áll s csak szűk -kilátást nyújt. Ámde barátommal folyócskánk partjára megyek s -egyetlen evezőcsapással odahagyom a falum politikáját s embereit, -sőt a mögötte levő minden falu és emberei egész világát s -belemerülök a verőfény és holdvilág tündéri birodalmába, amely -szinte túlságosan vakító a makulás embernek, aki nem ment át még a -növendék- és próbaéveken. Valóban, testünkkel hatolunk ebbe a -hihetetlen szépségbe: belemerítjük kezünket ebbe a festett elembe: -szemünk fürdik fényében, formáiban. Ünnepnap, nyaralás, királyi -lakoma terűl elénk egy pillanat alatt; olyan pompás, olyan -szívvidító dáridó, aminőt bátorság, szépség, erő és ízlés csak -valaha alkothatott és élvezhetett. Ezt tárják elénk ezek az -alkonyati felhők, ezek a finoman felbukkanó csillagok, szűzi és -kimondhatatlan csillámlásukkal. <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>S megismerem találékonyságunk szegényességét, városaink és -palotáink undokságát. Művészet, fényűzés korán megtanulták, hogy -csak fokozói és követői lehetnek ennek az eredeti szépségnek. De -már túlsok megismeréssel is térek haza. Ezentúl bajos lesz -tetszésemet megnyerni. Nem térhetek vissza játékszerekhez. Pazarló -és csalafinta kéjvágyó lettem. Nem lehetek el dőzsölés nélkül: de -élvezeteim rendezője, mestere a falusi ember legyen. Aki a -Természet legjobb ismerője, aki tudja, milyen zamatos íz, erő -rejlik az anyaföldben, vízben, növényekben, egekben és hogyan -férkőzhetni ezekhez a bűvös-bájos jelenségekhez: csak ez a -dúsgazdag s királyi férfiú. S a világ mesterei csupán akkor érik el -nagyságuk tetőpontját, ha a Természetben keresték szövetségesüket, -segítőtársukat. Ezért rendeznek be maguknak függőkerteket, -nyárilakokat, szigeteket, parkokat, vadaskerteket, hogy gyönge -személyiségüket ezzel a környezettel erősítsék.</p> -<p>Nem csodálom, hogy az agrárius érdekek az államban -legyőzhetetlenek éppen e félelmetes segédforrásaik révén. Mert nem -vesztegetnek, csalogatnak így királyok, paloták, férfiak, -asszonyok, mint ezek a költői csillagok, titkos igéretek ékesszavú -szónokai. Hisz hallottuk, mit mondott az a gazdag ember, -megismerkedtünk villájával, parkjával, jó borával s társaságával, -de nem ezek hívogatnak, csalogatnak, hanem ezek a varázserejű -csillagok. Szelíd ragyogásukban meglátom, mit iparkodtak az emberek -egy Versaillesben, Paphosban, Ktesiphonban megvalósítani. Valóban, -a látóhatár magikus fénye, <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span> a kék ég mint háttér, menti meg minden -műalkotásunkat, amelyek ezek nélkül merő haszontalanságok -volnának.</p> -<p>Ha a gazdag ember szolgai meghúnyászkodást lát a szegényben, -fontolja meg, mily hatást tesz az élénk képzeletűekre annak az -elgondolása, hogy a gazdagok a Természet tulajdonosai. Oh, ha a -gazdag olyan dúsgazdag volna, aminőnek a szegény elképzeli! Ha a -gyermek éjjel katonabandát hall a mezőn játszani, lelkiszeme előtt -királyok, királynők és fényes lovagok lebegnek. Kürt szavát hallja -hegyes vidéken, s ez a hegyeket æoli hárfává varázsolja s ez a -természetfölötti «halali» visszaállítja képzeletében a dór -mitológiát, Apollót, Dianát s mind a sok isteni vadászt. Hogy a -zenei hang ilyen lágy, ilyen büszkén szép is lehet! A szegény -fiatal költő ilyen hímet varr a társadalomról is; ő alázatos, -tiszteli a gazdagokat, gazdagok az ő képzelete kedvéért, hisz -milyen szegény lenne a képzelete, ha ők nem volnának gazdagok! Van -nekik magoskerítésű kertjük, amelyet parknak neveznek; tágasabb, -jobban bútorozott szobákban laknak, mint aminőket ő látott; kocsin -járnak; csak elegáns emberekkel közlekednek; fürdőhelyekre, -messzefekvő városokba utaznak: mindezekből az adatokból a poéta -regényes birtok képét festi meg, amelyhez mérve valóságos birtokuk -csak kunyhó és pajta. A múzsa maga áltatja a fiát azzal, hogy -túlozza a vagyon és szépség adományait; délibábot sugároz elé a -levegőégbe, felhőket, erdőket, amelyek az utakat szegélyezik. Ezzel -bizonyos büszke kegyet áraszt reá: a géniusz nemességét -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> a közönséges nemességgel szemben, a -természet arisztokráciáját, légszülte hercegséget.</p> -<p>Ez az erkölcsi érzékenység, amely Édent és Tempét ily könnyen -teremt, nem fordúl elő nagyon sűrűn, de a természetes tájkép mindig -közelünkben van. Megtalálhatjuk ezeket a varázslatokat anélkül, -hogy a Como-tavat, vagy a Madeira-szigeteket kellene -meglátogatnunk. Túlozzuk ezeknek a helyeknek dicséretét. Minden -tájképben az a meglepő, hogy találkozik az ég a földdel, s ezt -láthatjuk akár a legközelebbi halomról, csak oly jól, mint az -Alleghany-hegység csúcsáról. Az éjszaka csillagai ugyanazzal a -szellemi jelenésszerű fenséggel szállnak le a legközönségesebb -barna legelőnkre, mint a Campagna-ra, vagy Egyiptom kősivatagaira. -A gomolygó felhők s a reggel és alkonyat színei átváltoztatják a -jávort és nyírfát. Csekély a különbség tájkép és tájkép között, de -nagy a különbség a szemlélők között. Egyes tájképek szépsége nem is -olyan csodálatos, mint az, hogy bizonyos körülmények szükségszerűen -széppé tesznek minden vidéket. A Természetet sohasem lephetjük meg -pongyolában. A Szépség mindenüvé behatol.</p> -<p>Nehéz túlzás nélkül beszélni erről a tárgyról, amelyet iskolai -nyelven «natura naturata»-nak, azaz passzív Természetnek hívnak. -Époly nehéz, mint vegyes társaságban a vallás thémájáról beszélni. -A Természet iránt fogékony ember is csak úgy elégíti ki ebbeli -ízlését, hogy bizonyos köznapi szükségletekkel mentegeti: a -fa-köbözést megy nézni az erdőbe, a vetések állását a szántóföldre, -botanizálni, ásványgyűjteni vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> cserkészni, horgászni jár. -Ennek a szégyenkezésnek, kell, hogy alapos oka legyen. A -természetben való műkedvelősködés meddő és méltatlan dolog. A mezei -vagy hegyi affektált ficsúr semmivel sem jobb, mint testvére a -Broadway járdáján. Az emberek természettől fogva vadászok és -érdeklődnek e mesterség iránt s fölteszem, hogy egy olyan újság, -amelynek favágók és indiánok szolgáltatnák az anyagát, még a -legfényesebb fogadószobák könyvespolcain is helyet foglalna a -«Koszorú» és «Flóra rózsafűzére» s egyéb ilyescímű almanach -mellett. De rendesen – talán azért, mert túlnehézkesek vagyunk az -ilyen finom tárgy számára, vagy talán egyéb okból, – mihelyt a -természetről kezdünk írni, elcsavart frázisokba, euphuismusokba -esünk. Pedig a léhasággal a legrosszabbúl adózunk Pannak, akit a -mitológia legszemérmesebb istenének kellene elképzelnünk.</p> -<p>Nem szeretnék léha lenni az Idő csodálatos tartózkodásával és -bölcseségével szemben, de nem tudok lemondani arról a jogomról, -hogy gyakran vissza ne térjek erre a tárgyra. A hamis -vallástanítások tömege csak megerősíti az igazi vallást. Irodalom, -költészet, tudomány: megannyi hódolata az embernek, ez iránt a ki -nem fürkészett titok iránt, amellyel szemben egy egészséges ember -sem lehet közömbös vagy nem érdeklődő. A Természetet lényünk -legjavával szeretjük. Szeretjük, mint Isten városát, ámbár, vagy -jobban mondva: <i>mert</i> itt nincs városi polgár. A naplementéhez -nincs semmi hasonló a nap alatt: embereket kíván meg. A Természet -szépsége mindig irreális s <span class="pagenum"><a name="Page_20" -id="Page_20">-20-</a></span> gúnyos jelenség, ha a tájékon nincs -emberi alak, amely époly jó, mint ő maga. Ha a földön valóban jó -emberek volnának, nem volna meg ez a rajongás a Természet iránt. Ha -a király ott van a palotájában, senki sem kacsingat a falakra. Csak -ha ő eltávozott, s a palotáját lakájok és ácsorgók töltik meg, csak -akkor fordítjuk el tekintetünket erről a népségről, hogy a -festményeken ábrázolt fenséges alakokon és az építkezéseken üdítsük -föl lelkünket. A műbírálók, akik fájlalják, hogy a természeti szép -oly betegesen különvált mindennapi dolgainktól, fontolják meg, hogy -az, hogy a festőit vadásszuk, elválaszthatatlan a hamis társaság -ellen való tiltakozásunktól. Az ember bukott lény; ám a Természet -egyenesen emelkedik ki és differenciális hőmérőűl szolgál, amely -leleplezi, vajjon van-e, vagy nincs az emberben isteni érzés. -Lustaságunknál, önzésünknél fogva nekünk kell fölnéznünk a -Természethez; ám, ha meggyógyultunk, a Természet fog reánk -fölnézni. A habzó patakot lelkiismeretfurdalással nézzük: pedig ha -életünk igazi energiával folyna tova, mi szégyenítenők meg a -patakot. A buzgóság árja igazi tüzet áraszt, nemcsak a nap és hold -visszatükrözött sugarait. De a Természetet lehet époly önös célból -tanulmányozni, mint a kereskedelmet. A csillagászat az önző kezében -csillagjóslássá válik, a pszichológia elveszett kanalakat kutató -mesmerismussá, az anatómia és élettan koponyaformából és tenyérből -való jövendőmondássá.</p> -<p>De az idő int, hogy hagyjunk említés nélkül sok részletet erről -a tárgyról és siessünk hódolatunkat <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> a «natura naturans»-nak, az -éltető, ható Természetnek bemutatni. Ez elől minden alak úgy -eltűnik, mint a széltől tovahajtott hó. Maga is titok. Műveit maga -előtt hajtja tömegekben, leírhatatlan változatokban, mintegy -nyájat. (Amint a Régiség is a Természetet Proteus, a pásztor -képében ábrázolta.) Teremtményeiben nyilvánúl meg, részecskékből, -szemecskékből épül föl; egyik átváltozásból a másikba tér át s így -éri el a legmagasabb fokú arányosságot és rázkódás, ugrás nélkül -jut el a legtökéletesebb eredményekig. Egy kis hideg, azaz egy kis -mozgás: mindössze ennyi a különbség, amely a kopár, vakítóan fehér -és halálosan hideg földsarkokat a termékeny tropusoktól -elválasztja. Minden változás erőszak nélkül megy végbe a határtalan -Tér és határtalan Idő két sarkalatos körülménye következtében. A -geológia vezetett be minket a Természet roppant nagy időközeibe; -megtanított arra, hogy felejtsük el leányiskolai kis mértékeinket s -cseréljük föl nagy stílusával a mózesi vagy ptolemeusi -rendszereket. Semmit sem tudtunk igazában, mert perspektiva nélkül -szűkölködtünk. De most már megtanultuk, mily hosszú, türelmes -korszakoknak kell leperegniök, míg a szikla kiformálódik, majd -megint, amíg szétmállik; amíg az első zúzmófajta a talajnak -legvékonyabb felső rétegét átalakítja s megnyitja az útját a távoli -flórának, faunának, Ceresnek, Pomonának. Mily távol van még a -trilobita, a négylábú, mily fölfoghatatlanúl távol az ember! De -végre minden bekövetkezik, ahogyan be kell következnie s végre eljő -az egyik emberi faj a <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> másik után. Nagy út vezet a gránittól az -osztrigáig s még nagyobb Platóig s a lélek halhatatlanságának -tanáig. De mindennek el kell jönnie, csakoly bizonyosan, mint -ahogyan minden atomnak kétoldala van.</p> -<p>Mozgás vagy változás; azonosság vagy nyugalom: ez a Természet -első és második titka. Egész törvénykönyvét rá lehet írni a -körmünkre vagy egy pecsétgyűrű lapjára. A patak felületére -fölbugyborékoló örvény beavat bennünket az égi mechanizmus -titkaiba. A tengerpart minden kagylója: titka kulcsa. Egy kis víz, -amely csészében kering, megmagyarázza az egyszerűbb kagylóhéjak -keletkezését. Az anyag további lerakodása hosszú éveken át végül a -legszövevényesebb alakokat hozza létre. S a Természet minden -művészete ellenére is olyan szegény, hogy a világegyetem kezdetétől -végeig csak egyetlen anyagból teremt, s ezzel alkotja meg azt a -mesés változatosságot. Bármivé süríti: csillaggá, homokká, tűzzé, -fává, emberré: mégis csak egy anyag s ugyanazokat a sajátságokat -mutatja.</p> -<p>A Természet mindig állandó, még ha látszólag ellenkezésbe is -kerül tulajdon törvényeivel. Akkor is megtartja törvényeit, ha -látszólag áthágja. Fölfegyverez és fölszerel egy állatot arra, hogy -elfoglalja helyét és élje életét itt a földön s ugyanakkor -fölfegyverez és fölszerel egy másik állatot, hogy elpusztítsa -amazt. A Tér elválasztja a teremtményeket, de a Természet azzal, -hogy egypár tollal látja el a madarat, a madárnak egy kis -mindenütt-jelenvalóságot ad. Mindig előre halad, de művész-keze -egyre <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> hátranyúl anyagért s a leghaladottabb -fokon is az első elemekkel kezdi újra az építést, mert különben -minden rombadől. Művét szemlélve, mintha ebben az átmenetekben némi -rendszer megcsillámlását látnók. A növények a világ ifjúsága, az -egészség és erő tartóedényei, de egyre fölfelé tapogatóznak a -tudatosság felé. A fák tökéletlen emberek, s a földben gyökerezvén, -mintha rabságuk panaszhangjait hallatnák. Az állat egy -magasabbrendű lét újonca és kipróbálója. Ellenben az ember, alig -ízlelte meg az első csöppét a gondolat serlegének, máris -szétszóródott. A jávor és a páfrány még romlatlan; de ha öntudatra -jut, bizonyára az is vadúl esküszik és káromkodik majd. A virágok -olyannyira az ifjúságéi, hogy mi idősebbek hamar megérezzük, hogy -pompás nemzedékeik nem nekünk szánvák. Nekünk is megvoltak a magunk -napjai; hadd legyenek meg a gyermekeknek is az övéik. A virágok -kacérkodnak velünk, de mi nevetséges gyöngédségünkkel bizony csak -vén agglegények vagyunk.</p> -<p>A dolgok olyan szoros viszonyban függnek össze, hogy ha szemünk -ügyes, egy tárgy részeiből következtethetünk többi részeinek -tulajdonságaira. Ha volna szemünk, hogy lásson, a város falának -egyetlen kődarabkája ép oly világosan meggyőzne annak a -szükségességéről, hogy az embernek léteznie kell, mint maga az -egész város. Ez az azonosság mindnyájunkat egyformává tesz, -egységbe foglal és semmire szállítja a szokásos lajtorjánk -különbségfokait, közeit. Úgy beszélünk a természetes életről való -letévedésről, mintha a mesterséges élet nem volna <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> ugyancsak -természetes. A legsimább udvaronc ott a palota budoárjában, belső -állati természete szerint olyan durva és őseredeti, mint a -jegesmedve s ez a természet ép oly teljhatalommal tör céljaira s -illatszerei és szerelmes levélkéi ellenére is egyenes rokonságban -van a Himalája hegyláncával és a földteke tengelyével. Ha -fölgondoljuk, mennyire a Természet fiai vagyunk, el kell hagynunk a -város iránt táplált babonáinkat; mintha bizony ez a rémítő vagy -jótékony Erő meg nem találna itt is bennünket s nem ő formálná a -városokat is. Természet csinálta a kőművest, s ő csinálja a házat -is. Túlbecsüljük a falusi hatásokat is. A természeti tárgyak hűvös -és szenvtelen képe fölkelti az irigységet bennünk, akik heves és -ingerlékeny piros képű szerzet vagyunk, s azt képzeljük, mi is -olyan nagyra növünk, mint azok, ha a szabadban táborozunk és -gyökereket eszünk. De legyünk csak emberek, erdei állatok helyett, -s a tölgy és szilfa szívesen szolgál nékünk, bár ha -elefántcsontszékeken és selyemkárpitokon nyugszunk is.</p> -<p>Ez az alapazonosság átvezet a fajok minden meglepő és ellentétes -változásain és jellemzője minden egyéb törvénynek. Az ember az -egész világot fejében hordozza s az egész csillagászat és vegyészet -egyetlen gondolatában rejlik. Minthogy a Természet egész története -belevésődött agya velejébe, azért ő titkainak látnoka és -fölfedezője. A természettudomány minden ismeretes tényét valaha -megsejtette valakinek előérzete, mielőtt igazságúl ismerték el. Még -cipőinket sem kötjük meg anélkül, hogy el ne ismernők <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> a -Természet legtávolibb régióit összekötő törvényeket. A hold, a -növények, a gázok, a kristály: megannyi konkrét geométria és -számtan. A közönséges józan ész fölismeri a hozzátartozást s -fölismeri a tényt a vegyi kisérlet első jeleiben. Franklin, Dalton, -Davy és Black józan esze azonos azzal a józan ésszel, ami -elrendezte a dolgokat, amelyeket most fölfedez.</p> -<p>Az az azonosság szervezett nyugalmat fejez ki, az ellenhatás -viszont szervezésre tör. A csillagászok így szólnak: «Adjatok -nekünk anyagot és egy kis mozgást s egybeszerkesztjük a -világegyetemet. Nem elég, ha csak anyagunk van, szükségünk van -egyetlen megindító mozgásra is, amely kiröpíti a tömeget és -kifejleszti a centrifugális és centripetális erőket. Mihelyest a -teke kiröpült a kézből, mindjárt megtudjuk mondani, mint nőtt ki ez -az egész hatalmas világrend». – «Balga követelés» – felelik a -metafizikusok – «s merő petitio principii. Ha föltudjátok fogni a -röpülés, kivetülés folyamát, miért ne tudnátok fölfogni eredetét, -kezdőállapotát is?» Ámde a Természet azonközben nem várta meg a -vita lefolyását, hanem jól vagy rosszúl, ez mindegy – megadta a -lökést s a tekék kigurúltak. Nem is volt valami nagy dolog, csupán -egy kis lökés, s a csillagászoknak mégis igazuk van, ha nagy -dolognak tűntetik föl, mert ennek az aktusnak végeláthatatlan a -következménye. Mert ez az őseredeti lökés terjeszti magát tova a -világrendszer minden tekéjén át s minden tekének minden atomján át -s a teremtmények minden faján, minden egyén történetén és -átváltozásán keresztül. S a túlzás a dolog természetében rejlik. -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> A Természet nem bocsát egyetlen -teremtést, egyetlen embert sem a világba, anélkül, hogy ne látná el -tulajdonságainak egy kis túlságával. Ha adva van a bolygó, -szükséges neki a lökést is megadni. Igy a Természet minden -teremtményébe beletett egy kis erőszakot, amely magával ragadja a -maga ösvényén; közölt vele egy kis elindító lökést. Egy csöppet -nagylelkűen. Minden esetben egy túláradó csöppet adott! Villamosság -nélkül a levegő megrohadna; s az irány azon erőszaka nélkül, amely -férfit és nőt hajt az útján, egy szikra vakhit és fanatizmus nélkül -nem volna cselekedetüknek ösztökéje s így eredménye sem. A célpont -fölé célozunk, hogy a célpontba találjunk. Minden tettünkben van -valami hamisság és túlzás. De mi történik akkor, ha hébe-korba -odakerül egy savanyú, élesszemű ember, aki meglátja, milyen hitvány -játékot játszunk s ő nem akarja azt velünk játszani, hanem -kifecsegi a titkát – vajjon mi történik? Vajjon elröpült-e a madár? -Oh dehogy, a találékony Természet máris elküldte a szép formák, a -dicsőbb, úribb ifjúság csapatát, a szenvedélynek egy kissé több -túlzásával, hogy szorosan ragaszkodjanak az ő külön céljaikhoz; -kissé nyakassá teszi őket abban az irányban, amelyet legigazabbnak -ismertek föl s íme újra kezdődik, újra kavarog a játék egy vagy két -új nemzedéken át.</p> -<p>A gyermek az ő édes játékosságával, érzékeitől elbolondítva, -minden látománytól, hangtól vezetve; aki képtelen összehasonlítani -és besorozni észleleteit, akit rabúl ejt egy-egy fütty, tarka-barka -haszontalanság, sárkány, mézeskalács; <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> aki -mindent egyénít, semmit sem általánosít; akit gyönyörbe hoz minden -új dolog: estére, holtra fáradtan fekszik ágyába az egész napi -folytonos játszi bolondságtól. Ámde a Természet elérte a célját -ezzel a göndörhajú, gödröcskés pofájú kis bolonddal. Kipróbálta a -gyermek minden képességét és mindezzel a sokféle testtartással, -mozgással biztosította testformája arányos fejlődését s ez olyan -főfontosságú cél, amelyet nem lehetne nálánál jobb gondozóra bízni. -Ez a csillámlás, ez az opálfény ragyogja be a gyermek szemében -valamennyi játékát körös-körűl, hogy biztosítsa hűségéről s a -gyermek csak a maga javára csalódik.</p> -<p>Mi is hasonló mesterkedés révén élünk és maradunk meg. Hadd -beszéljen a stoikus, amit akar, mi nem azért eszünk, hogy éljünk, -hanem, mert az étel jóízű és étvágyunk élénk. A növényvilág nem -elégszik meg azzal, hogy egyes magvakat hullasson el a virágról -vagy fáról, hanem az egész földet és levegőt pazarúl telehinti -magvaival, úgy hogy ha tízezer el is pusztúl, ezer elvetődhet, száz -kicsirázhat, tíz megérhet, s végül legalább egy elfoglalhatja a -nemzője helyét. Minden egyéb dolog is ezt a kiszámított tékozlást -tanusítja. A túlzott félelem, amely az állati lényt köröskörűl -sövényként védi, amellyel az menekül a hidegtől, megugrik egy kígyó -láttára vagy valami váratlan hangra, bennünket is egész sereg -alaptalan riasztással véd meg a végűl fenyegető igazi -veszedelemtől. A szerelmes minden távolabbi cél nélkül csak a maga -boldogulását és tökéletesűlését keresi, <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> de a -Természet az ő személyes boldogságába rejti a maga útját is, t. i. -azt, hogy a továbbnemzés, a faj megörökítése biztosíttassék.</p> -<p>A világ szerkezetének ez a művészete kering az emberi szellemben -és jellemben is. Nincs ember, aki egészen egészséges volna; -mindeniknek alkatában megvan egy ere a bolondosságnak, a vér egy -kis, határozott irányú tolulása agyába, s ez egyenesen arra a -pontra rögzíti az eszét, amely a Természet kedve szerint való. Nagy -kérdéseket sohasem szoktak valódi értékük szerint mérlegelni, hanem -fölbontják részletkérdésekre, hogy hozzáférhetővé tegyék a -párthívek számára s éppen lényegtelen pontok felől csatáznak a -leghevesebben. Nem kevésbbé nevezetes, mennyire túlbecsüli minden -ember mondókája vagy teendője fontosságát. A költő, a próféta -magasabbra értékeli azt, amit kijelent, mint bármely hallgatója, -hisz különben ki sem mondaná. Az erős, önmagával nagyon -megelégedett Luther félre nem érthető nyomatékkal mondja ki, hogy: -«Isten sem lehet el bölcs emberek nélkül.» Böhme Jakab és Fox -György önimádásának tanúsága az a makacsság, amellyel -vitatételeikhez ragaszkodtak. Az efféle látnokok rögtön azonosítják -magukat gondolatukkal és még kalapjuk és cipőjük számára is -tiszteletet igényelnek. S bár ez a helyes itéletű emberek előtt -elveszi hitelüket, a tömeg előtt segítségükre van, amint szavaiknak -is tüzet, élességet és népszerűséget kölcsönöz.</p> -<p>Ugyanez a tapasztalat gyakori a magánéletben is. Minden fiatal -és lelkes ember naplót vezet, amelybe – ha az ima és bűnbánat órái -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> elkövetkeznek, – beleírja a lelkét. Ezek -a lapok forrók és jóillatúak neki; térdén olvassa azokat éjszakáig, -hajnalig; könnyével öntözi; szentek a szemében; túljók ennek a -világnak. Még a legjobb barátnak is bajos őket megmutatni. Egy idő -múlva mégis szeretné barátját beavatni titkos élményébe s némi -habozás után, de mégis határozottan megmutatja neki azokat a -lapokat. Vajjon nem sütik-e ki a szemét? De a barát hidegen -lapozgatja, s könnyedén áttér az olvasásról a beszélgetésre s ez -társát bámulatba ejti és bosszantja. Még sem tudja ezzel az írását -okolni. Hisz egy lázas élet nappala, éjjele, a Sötétség és -Világosság angyalaival folytatott közlekedés véste be sötét jegyeit -ebbe a könnyáztatta könyvbe. Ezért hát a hibát barátja eszének vagy -szivének róvja föl. Hát nincs barátja? Nem tudja elhinni, hogy -valakinek lehet mélyreható tapasztalata s ezt a személyes élményt -még sem tudja megírni. De úgy lehet: az a fölfedezés, hogy a -bölcseségnek lehet más nyelve és szolgája is, mint mi, s hogy az -igazság csakúgy megnyilvánul akkor is, ha hallgatunk, ártalmasan -elfojtaná buzgóságunk lángját. Az ember csak akkor nyilatkozik, -amíg nem érzi, hogy szava egyoldalú és tökéletlen. (Hisz mindig -egyoldalú, de az ember nem látja annak, mialatt kifejezi.) De ha -elhagyja őt az ösztönszerűség és egyéniség érzete, s észreveszi -egyoldalúságát, bosszankodva el fog némúlni. S az ember mitsem tud -írni anélkül a hit nélkül, hogy az amit ír: az idő szerint a -világtörténelem; mitsem tud jól megtenni, ha nem tekinti munkáját -nagyon fontosnak. Lehet, hogy munkám <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> csakugyan nem ér semmit, de -nem szabad azt semmibe vennem, különben kárát vallom.</p> -<p>Hasonlóan vonúl végig az egész természeten valami incselkedő -szellem, valami csalfa szellem, amely orrunknál fogva vezet tovább, -egyre tovább, s végre sem érünk el sehová. Minden megvalósulás -messze mögötte marad a várakozásnak, az igéretnek. A megközelítés -jegyében élünk. Minden célpont már egy más célt is mutat nekünk, -amely szintén csak időleges. Sehol nem áll be a teljes és végleges -siker. Mi a természetben csak táborozunk, de nem települtünk meg -benne. Éhség, szomjúság evésre, ivásra hajt bennünket; ámde a -kenyér és bor – süsd és vegyítsd, ahogy akarod – éhen-szomjan hagy -bennünket, ha gyomrunkat meg is töltötte. S ugyanígy áll ez minden -művészetünkkel, készségeinkkel. Zenénk, költészetünk, maga a -nyelvünk mind nem jelentenek kielégülést, csak csalogatást, -hitegetést.</p> -<p>A gazdagság éhsége, amely a bolygónkat kertté varázsolja, -elbolondítja a mohó vadászót. S mi a végső törekvés? Egyenesen az, -hogy a józan ész és szépség céljai megóvassanak a bármiféle -közönségességtől és elkorcsosúlástól. De milyen fáradságos ennek a -módszere! Mily tömege az eszközöknek, csak azért, hogy egy kis -társas érintkezést lehetővé tegyen! Ez a terméskőből és téglából -való palota, ezek a szolgák, ez a konyha, ezek az istállók, lovak, -fogatok, ez a banktőke és jelzáloghalmaz, kereskedelem az egész -világgal, nyárilakok a tenger és tó partján: mindez csak egy kis -emelkedettebb, tisztúltabb, szellemesebb érintkezés, <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> társalgás -kedvéért van! Nem volna-e lehetséges útszéli koldusok között is? -Nem, mert mindezek a dolgok éppen ezeknek a szegény embereknek -egymásra következő, folytonos erőfeszítése révén jönnek létre, -amellyel azon iparkodnak, hogy az élet kerekeinek surlódását -megszüntessék és kedvezőbb életalkalmakat teremtsenek.</p> -<p>Társas érintkezés, személyiség-formálódás a bevallott cél. -Gondolat, erény, szépség, ezek voltak a célok. A jólét és vagyon -arra volt jó, hogy kielégítse, lecsillapítsa az állati -szükségleteket, megszüntesse a kémény füstölgését, elnémítsa az -ajtó csikorgását; összehozza a barátokat egy csöndes, meleg -szobába, s szétválassza a gyermekek hálását és ebédelését külön -helyiségbe. A baj csak az volt, hogy a gyakorlati tevékenység, -amely ezeknek a kellemetlenségeknek kiküszöbölésére szükséges, -letévedt. Az eredeti végcélokat szem elől vesztették és maga a -kellemetlenség kiküszöbölése lett a végső cél. Hisz éppen e miatt -kell mosolyognunk a gazdagokon, Bostonon, Londonon, Bécsen. S a -nagy tömeg még nem ember, hanem szegény ember, aki meg akar -vagyonosodni, de hiábavaló erőlködésével arra hasonlít, aki -félbeszakította a többiek társalgását, hogy ő mondjon beszédet, de -közben elfelejtette, mit is akart mondani. Ahová nézünk, mindenütt -megdöbben szemünk a célnélküli, léleknélküli társadalmak láttára. -Vajjon olyan nagy és kényszerítő erejű volt-e a Természet célja, -hogy ennyi emberáldozatot kivánt?</p> -<p>Az élet e csalódásainak szakasztott mása – várhatunk-e egyebet – -a szem csalódása a Természet <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> külső képére vonatkozólag. -Erdők, vizek hitegetnek, csalogatnak, de nem nyujtanak pillanatnyi -teljes kielégülést. Ez a csalódott érzésünk minden tájékon. Fejem -fölött gyönyörű, lenge nyári felhők pelyhe lebegett; nyilván -gyönyörködtek magas röptük és mozgásuk kiváltságában, de nyilván -nem annyira ennek a helynek és órának diszítésére szolgáltak, hanem -valami földöntúli kertek és kéjlakok ünnepségét várták. Különös -féltő-irigység ez: de a költő csakugyan úgy érzi, hogy nem férkőzik -eléggé közel a tárgyához. A fenyő, a folyó, a virágos virány -előtte: mintha nem volna Természet. A Természet valahol másutt -lehet. Ez meg az csak külső és távoli tükrözése és visszhangja a -végbement diadalnak, amely most, úgy lehet, ott ragyog és újong a -szomszédos földek fölött, vagy – ha te a földeken állsz, – a -szomszédos erdők fölött. A jelen tárgyai a nyugalomnak ugyanazt az -érzését adják meg neked, ami egy éppen elvonúlt diadalmenet és -lezajlott ünnepségre szokott bekövetkezni. Mily fényes távolságot, -mily kimondhatatlanúl ékes és bájos titkokat tár elénk a -naplenyugta! De ki tud oda menni, ahol az van, ki tudja kezével -illetni, lábát rátenni? Hisz azok a tünemények örökkön örökké -letűnnek a világkerekségén. S ugyanezt tapasztaljuk férfi és nő s a -néma fák között; mindig csak célzás, várakozás az élet; távollét, -sohasem teljes jelenlét és kielégülés. Azért van-e ez, mert a -szépséget sohasem lehet megfogni? Mert az egyaránt elérhetetlen a -tájképben, mint az emberben? A hitestárssá vált szerelmes éppen -azáltal vesztette <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> el édese legbűbájosabb varázsát, hogy az -«igen»-t mondott neki. Valamíg csillagként üldözte: Mennyország -volt neki: de nem lehet többé Mennyország, ha lehajolt, leszállott -hozzá, a méltatlanhoz.</p> -<p>Mit szóljunk ennek az első kivetítő ösztönzésnek mindenütt -jelenlétéről, annyi jóakaratú teremtés hizelkedve ámításáról? Nem -kell-e föltennünk, hogy valahol a világegyetemben lappang egy kis -árulás és kigúnyolás? Nincs-e alapos okunk a komoly neheztelésre -azért, hogy ily visszaélés történik velünk? Nem vagyunk-e balgák, -akiket a Természet orrunknál fogva vezet? Nem. Egyetlen pillantás -az égre s a földre lecsillapítja minden háborgásunkat és bölcsebb -meggyőződésre szelidít bennünket. A belátó, értelmes ember szemében -a Természet hatalmas igéretté válik, amelyet nem lehet egy-kettőre -kideríteni. Titka nincs fölfejtve. Sok, sok Oidipos bukkan föl -rendre: az egész miszterium ott vajúdik agya velejében. De, óh jaj! -ugyanaz a varázslat megbénítja tudását: egyetlen szótag sem hagyja -el néma ajkait. A Természet hatalmas kereksége az üde szivárványhoz -hasonlatosan ívelődik a mélybe, de még az angyali szárnyak sem -bírják végigkövetni az ívét s nem tudják nekünk jelenteni a -görbület visszatértét. Tetteink nyilván nagyobb következésű célokra -vannak hivatva, mint aminőket mi magunk elé tűzünk. Mindkét -kezünknél fogvást jótékony szellemi erők vezetnek az életen át és -jóságos szándékok várnak reánk. Mi nem mérhetünk nyelvet a -Természettel, s nem bánhatunk vele úgy, ahogyan az emberekkel -bánunk. <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> Ha egyéni erőinket az övéihez mérjük, -csakhamar úgy érezzük, mintha legyőzhetetlen Végzet játékszerei -volnának. Ha azonban ahelyett, hogy magunkat a munkával -azonosítanók, azt érezzük, hogy a mester lelke árad minden -ízünkben: akkor a Reggel békéje szállja meg szívünket és akkor -rájövünk, hogy a nehézkedés, a vegyrokonság s még inkább az élet -kifürkészhetetlen erői legmagasabb formájukban már eleve megvannak -bennünk.</p> -<p>Az az alkalmatlanság, amelyet az okok lánca közt való -gyámoltalanságunkon érzünk, onnan ered, hogy túlsokat nézzük a -Természetnek csak egy oldalát, t. i. a Mozgást. Azonban a kerék -soha sincs fékező nélkül. Mihelyt az ösztönzés, mozgás túlságossá -válik, a Nyugalom vagy Identitás követeli a maga jogát -kiegyenlítésül. Az egész földkerekségen széltében nő a gyógyító -iratos fű. Minden bolondos nap után kialusszuk hóbortjait és dühét, -s ámbár mindig apró-cseprő dolgokkal vagyunk elfoglalva és sokszor -rabjuk is vagyunk, minden kisérlethez magunkkal hozzuk a velünk -született egyetemes törvényeket. Ezek, minthogy a lélekben, mint -eszmék, élnek, örökre megtestesülve állnak körülöttünk a -Természetben, hogy egészséges jelenlétük révén mindig -szembehelyezkedjenek az emberi betegséggel, őrültséggel, s hogy -meggyógyítsák azt. Apró-cseprő dolgaink igája ezer botor reményre -csábít. Uj világkorszakot keltezünk előre a lokomotív vagy léghajó -föltalálásától, holott az új gép örökségül hozza magával a réginek -hibáit. Azt mondják, az elektromagnetizmus magból fejbe szökteti -salátádat, mialatt csirkéd ott <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> sül a roston. Ez modern -céljaink és törekvéseink jelképe, annak a jelképe, mint sűrítjük és -siettetjük a dolgokat. De ezzel mitsem nyerünk. A Természeten nem -lehet túljárni. Az emberi élet csupán hetven saláta-életig tart, -akár gyorsan, akár lassan növekednek. Ámde mindezek a hiányok, -lehetetlenségek csakúgy a javunkra válhatnak, mint az ösztönzések. -A diadal mindig a mienk. S annak a tudata, hogy a Lét egész -skáláját befutjuk, a Természet egyenlítőjétől sarkáig dicsfénybe -vonja a halált, amelyet a filozófiák és hitek túlságosan szószerint -és külsőségesen igyekeztek kifejezni a lélek halhatatlanságában. A -valóság még ennél is nagyobbszerű. A Természetben nincs semmi -végromlás, folyamat-megszakadás, elvétett, elejtett labda. Az -isteni keringés sohasem pihen, sohasem akad el. A Természet az -Eszme megtestesülése s ismét eszmévé finomúl, szelleműl, mint -ahogyan a jégből víz és pára lesz. A Világ anyaggá ülepedett -szellem, viszont a légneművé vált anyag örökké a gondolat -állapotába illan.</p> -<p>Ez magyarázza azt az erős behatást, amelyet a Természet szerves -vagy szervetlen tárgyai az emberi szellemre gyakorolnak. Az anyagba -zárt ember, a kristályba zárt ember, a növényi életet élő ember -szól a személlyé vált emberhez. Az az Erő, amely a mennyiséget nem -veszi tekintetbe, amely egyforma pályát szab az egésznek és a -résznek, mosolygását átruházza a Hajnalnak s lényegét desztillálja -minden esőcseppbe. Minden szempillantás, minden tárgy okulásunkra -van: mert minden alakot Bölcseség telít. Bölcseség <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> szűretett -belénk, mint vér. Az húz görcsbe, mint kín. Az lopózik szívünkbe, -mint öröm. Az nehezedik reánk ólmos, bús napok leplével, s ismét -csak az derít föl vidám munka kedvével. Ám lényegét csak hosszú, -hosszú évek múltán bírjuk megsejteni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<h2>ÖNBIZALOM.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="figright"> -<div class="blockquot"> -<p>Ne te quæsiveris extra. («Ne keresd magad magadon kívül.»)</p> -</div> -</div> -</div> -<p>Minap egy kiváló festő nehány versét olvastam; eredetiek voltak, -nem konvencionálisak. A lélek az ilyen sorokból mindig valami -intelmet hall ki, bármi is azok tárgya. Az érzés, amelyet -ébresztenek, nagyobb becsű, mint bármely bennök foglalt eszme. -Hinni tulajdon gondolatunkban; hinni, hogy ami igaz a magad -szivében, az igaz mindenki számára: íme, ez a Géniusz. Mondd ki -titkos meggyőződésedet s egyetemes értelművé válik; mert a -legrejtettebből kellő idő mulva a legnyilvánvalóbb lesz, s első -gondolatunkat majd az utolsó ítélet trombitája visszhangozza. A -szellem szava mindenkinek meghitten hangzik s Mózes, Plato, Milton -legnagyobb érdeme szemünkben az, hogy könyveken és hagyományokon -fölülemelkedtek s nem azt mondták, amit az emberek gondolnak, hanem -azt, amit ők gondolnak. Megkellene tanulnunk, hogy a szellemünkön -átvillanó fényt fölfedezzük s jobban őrizzük, mint a lantosok és -bölcsek égboltjának ragyogó csillagait. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> De -figyelem nélkül elejtjük gondolatainkat csak azért, mert a mieink. -A géniusz minden művében ráismerünk tulajdon elejtett eszméinkre: -visszatérnek hozzánk, de bizonyos idegen méltóságban.</p> -<p>A művészet remekei nem adnak hatásosabb tanítást, mint azt, hogy -tartsunk ki spontán benyomásainknál derűs hajthatatlansággal, -annyival erősebben, mentől egyértelműbb az ellenpárt lármája. Mert -különben holnap valami idegen fogja mesteri bölcsességgel ugyanazt -hirdetni, amit mi magunk is gondoltunk és éreztünk az egész idő -alatt s szégyenszemre kénytelenek leszünk mástól átvenni a magunk -véleményét.</p> -<p>Minden ember nevelésében beáll az idő, amikor meggyőződik róla, -hogy az irigység: merő tudatlanság; hogy az utánzás: öngyilkosság; -hogy magát jóban, rosszban úgy kell vennie, amint van és -osztályrészéűl jutott; s bár széles e világ tele van javakkal: -egyetlen tápláló gabonaszem sem juthat hozzá a maga fáradozása -nélkül azon a földecskén, amely megművelésre néki adatott. A benne -rejlő hatalom valami új a természetben, s csak ő tudja, mit tehet -vele, s ő sem tudja, valamíg meg nem próbálta.</p> -<p>Nem hiába hat reá egy arc, egy jellem, egy cselekedet, míg másik -nem hat. Az emlékezetnek ez a szobrászatszerű bevésettsége csak -«előre berendezett harmónia» mellett lehetséges. A szem oda -irányzódott, ahol sugárnak kellett ráesnie, hogy bizonyságot tegyen -e sugárról.</p> -<p>Mi csak félig-meddig tudjuk magunkat kifejezni s szégyeljük az -isteni eszmét, amelyet <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> mindegyikünk képvisel. Pedig rábízhatnók -magunkat, hogy jó és célravezet, ha csak hittel teljesen közöljük; -de Isten nem akarja műveit gyávák ajkával kinyilatkoztatni.</p> -<p>Az ember emelkedett és vidám hangulatban van, ha szivét s -legjobb tudását beletette a munkájába, míg ha máskép beszélt, vagy -cselekedett, nincs tőle nyugta. Szabadult tőle, de nem szabadult -fel tőle. Már a kísérletnél cserbenhagyja géniusza; múzsa nem -barátkozik vele; nincs eszméje, nincs reménysége.</p> -<p><i>Bízz magadban!</i> – minden szív ezen az érchúron rezeg. -Foglald el a helyet, amelyet az isteni gondviselés jelölt ki -számodra s kortársaid társadalma s a viszonyok hálózata. A nagy -emberek mindig ezt tették s gyermekekként rábízták magukat koruk -géniuszára, elárulván ezzel, hogy a hitelre föltétlenül méltó az, -ami tulajdon szívünkben van, amit tulajdon kezünk végez s ami egész -lényünk uralkodó vonása. S mi most férfiak vagyunk s el kell -fogadnunk – s a legmagasabb értelemben – ugyanezt a -transcendentális sorsot s nem mint kiskorúak és rokkantak valamely -védett zugban, nem mint a forradalom elől szökő gyávák, hanem mint -vezérek, felszabadítók, jóltevők, engedelmeskedvén a mindenható -erőfeszítés szavának és fölküzködvén a khaoszból és sötétségből a -nap világosságára.</p> -<p>Mily kedves jóslatokkal illusztrálja a természet ezt a szöveget -számunkra a gyermekek, csecsemők, sőt az állatok képével s -viselkedésével. Lelkük még nincs meghasadva s fellázítva; ők még -nem ismerik a bizalmatlanságot <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> az érzelem ellen, amely -minket bénít, minthogy arithmetikánk már kiszámította a célunkat -gátló erőket. Az ő lelkük még egész; szemük még nincs lenyűgözve s -ha arcukba nézünk, megzavarodunk. A gyermek senkihez sem -alkalmazkodik; mindenki hozzáigazodik, úgy hogy egyetlen kis baba -rendesen négyet vagy ötöt csinál a felnőttekből, akik vele -fecsegnek és játszanak. S a serdülő ifjúságot és meglett kort az -Isten nem kevesebb sajátos bájjal ruházta föl s tette -irigylésreméltóvá és kellemessé, úgy, hogy igényeiket nem lehet -visszautasítani, ha önmagukra támaszkodnak. Ne gondold, hogy az -ifjúságnak nincs ereje, mert nem tud veled és velem beszélni. -Hallga! Ime, a szomszéd szobában eléggé világos és meggyőző a -hangja. Nyilván tudja, hogy mint kell kortársaival beszélnie. -Félősen vagy bátran, de tudni fogja a módját, mint tegyen minket -öregebbeket nagyon is nélkülözhetőkké!</p> -<p>A fiúk nembánomsága, akik biztosak ebédjük felől s csakúgy, mint -valami nagy úr, szót se szólnának, ujjukat se mozdítanák, hogy -megkapják ezt az ebédet, – ez az emberi természet egészséges -magatartása. A fiú a szalónban olyan, mint a színház látogatója; -függetlenül, felelőtlenül szemléli az ő zugából az előtte elvonuló -embereket és eseményeket, megvizsgálja és megbírálja őket, az -ifjúság sommás módján, s osztályozza őket mint jókat, rosszakat, -érdekeseket, együgyűeket, ékesszavúakat, nyűgösöket. Nem törődik -soha következményekkel, érdekekkel; független, spontán verdiktet ad -le. Kell, hogy te udvarolj neki; ő nem udvarol neked. <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Ám a felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak -egyszer is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit -százak és százak rokonszenve vagy gyűlölete őriz, s akiknek -érzelmeit neki ezentúl mindig fontolóra kell vennie. S ez ellen -nincs Lethe vize. Óh, vajha ismét semlegességbe merűlhetne! Ha -valaki elkerülhetne minden kötelezettséget, s miután megfigyelt, -újra ugyanazzal az elfogulatlan, nem okoskodó, -megvesztegethetetlen, megrettenthetlen ártatlansággal tovább -figyelhetne, az ilyen ember mindig félelmetes lenne. Minden elébe -kerülő dologról nyilvánítaná véleményét, s mindenki érezné, hogy az -nem magánvélemény, hanem szükségszerű igazság, amely nyílvesszőként -hatolna a fülébe s félelemmel töltené el.</p> -<p>Ezeket a hangokat halljuk a magánosságban, de azok elcsitúlnak -és nem halljuk őket, ha a nagyvilágba lépünk. A társadalom -mindenütt össze van esküdve minden egyes tagja férfiassága ellen. A -társadalom részvénytársaság, amelynek tagjai megegyezésre lépnek, -hogy – biztosítandók minden részvényes kenyerét – föláldozzák -minden kenyérevő szabadságát és kulturáját. A legkeresettebb erény -a társadalomban az egyformaság. Az önállóság útálat neki. Nem -szereti a realitásokat és a teremtőket; csak neveket és szokásokat -szeret. Aki pedig férfi akar lenni, annak nonconformistának kell -lennie! Aki halhatatlan babérokra pályázik, azt nem verheti békóba -egyszerűen az, hogy valamit «jó»-nak neveznek, hanem meg kell -vizsgálnia, hogy csakugyan jó-e. Végeredményében <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> csak -tulajdon lelkünk épsége és tisztasága a fontos.</p> -<p>A férfinak minden ellenzékkel szemben ki kell magát küzdenie, -mintha minden csak névleges és tünékeny volna, kivéve önönmagát. -Szégyellem, ha arra gondolok, mily könnyen behódolunk érdemjeleknek -és titulusoknak, nagy társaságoknak és holt intézményeknek. Minden -illemtudó és jóhírű egyén kelleténél nagyobb hatással és súllyal -van reám. Fölemelt fővel, élettel teljesen kellene járnom-kelnem és -úton-útfélen csak a durva igazságot kellene beszélnem. Ha a -kajánság és hiúság a filantrópia köpenyébe burkolózik, elnézzem -ezt? Ha egy savanyúképű szenteskedő fölkarolja a -rabszolgafelszabadítás nemes ügyét, s elfecsegi nekem a legújabb -barbadosi híreket, miért ne mondanám neki: «Eredj, szeresd a -csecsemődet, szeresd favágódat; légy barátságos és szerény, de -sohase kendőzd kemény, irgalmatlan önzésedet ezzel a hihetetlen -gyöngédséggel a tőlünk ezer meg ezer mérföld messzeségben lévő -feketék iránt. Távolba irányzott szereteted idehaza merő gyűlölet.» -Goromba és rideg volna az ilyen szó, de az igazság mindig jobb, -mint a szeretet szenvelgése. Jóságunkhoz némi élesség is kell, -különben nem jóság. A gyűlölet tanát kell ellensúlyúl prédikálni, -ha a szeretet tana nyöszörög és vinnyog.</p> -<p>Ne várjátok tőlem, hogy okát adjam, miért keresem vagy kerülöm a -társaságot. S ne tanítsatok ki – mint egy jó ember ma tette velem – -arra a kötelességemre, hogy minden szegényt jó viszonyok közé kell -hozni. Vajjon <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> az én szegényeim-e ők? Megmondom neked, -filantrópia bolondja, hogy zsugoriskodom a dollárral és a centtel, -ha olyannak kellene adnom, akihez semmi közöm, s akinek semmi köze -hozzám. Ellenben van egy csoport ember, akinek a szellemi -vegyrokonság révén örökre el vagyok adva; ő érettük, ha kell, akár -börtönbe is megyek; de mit nekem a ti sokfajta úgynevezett -népjóléti intézményetek, hülyeiskolátok, haszontalan -gyűléstermeitek, iszkosmenhelytek, s az ezer segítő egyesületek! – -bár szégyenszemre bevallom, hogy néha mégis beadom a derekam a -dollár erejéig, – de az káros dollár s lassan-lassan mégis csak -megemberelem magam és meg fogom tagadni.</p> -<p>Az erény, közfelfogás szerint, inkább kivétel, semmint szabály. -Ime az ember és erényei. Az emberek az úgynevezett jó cselekedetet, -mint a bátorság vagy kegyesség adóját cselekszik, mintha bánatpénzt -fizetnének azért, hogy nincsenek mindennap jelen a parádén. Tetteik -mintegy mentegetődzés és kiengesztelés mindennapi világéletükért, -mint ahogy a rokkantak és elmebetegek magasabb ápolási díjat -fizetnek. Erényeik bírságpénzek. De én nem akarok kiengesztelni; én -élni akarok. S életem magáért van, nem kirakat. S jobb szeretem, ha -az egyszerűbb, de igaz és egyenletes, mintha káprázatos és -bizonytalan volna. Legyen egészséges és kellemes s ne szoruljon -diétákra s érvágásokra.</p> -<p>Első szempillantásra meg kell látnom, hogy valaki férfiú-e s nem -akarom, hogy tetteire utaljanak. Magamról tudom, hogy egészen -mindegy, vajjon megcselekszem vagy elhagyom-e azokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a -kitűnőeknek elismert tetteket. Nem akarok fizetni egy kiváltságért, -amelyhez bensőm ad jogot. Lehet, hogy képességeim kevésszámúak és -silányak, de vagyok, aki vagyok s nincs szükségem a magam vagy -társaim biztosítása céljából mások bizonyítványára.</p> -<p>Amit tennem kell, az mind reám vonatkozik, s nem az, amit az -emberek teendőmnek gondolnak. Ez a szabály, amelyet époly keserves -követni a mindennapi, mint a szellemi életben, példázza az egész -különbséget nagyság és közönségesség között. Annál bajosabb, mert -mindig találkoznak olyanok, akik azt hiszik, jobban tudják, mi a -kötelességed, mint te tudod. Könnyű a világban a világ véleménye -szerint élni; könnyű a magánosságban a magad véleménye szerint -élni. Ám az a nagy ember, aki a tömeg forgataga közepette tökéletes -nyugalommal meg tudja őrizni a magánosság függetlenségét.</p> -<p>Az ok, amiért nem szabad halott szokásokhoz alkalmazkodnotok az, -hogy az ilyen életmód szétforgácsolja erőtöket. Elveszi időtöket és -elmosódottá teszi jellemetek benyomását. Annyi rostélyon keresztül -hogy lássam meg, ki is vagy tulajdonképen?</p> -<p>Ellenben tedd meg a dolgod s megismerlek. Tedd meg a dolgod s -megifjítod erődet. Az igazi férfiúnak rá kell jönnie, milyen -szembekötősdi játék a társas egyformaság. Ha tudom, mely párthoz -tartozol, előbb mondom meg érveidet, mint te magad.</p> -<p>Megengedem, hogy sok embernek csakugyan be kell kötnie a szemét -majd ezzel, majd azzal <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> a zsebkendővel, s hozzá kell szegődnie -ehhez vagy ahhoz az úgynevezett közvéleményhez. De ez az -egyformaság nemcsak egyes részletekben teszi őket hamisakká, -hazugokká, hanem mindenképen. Egyetlen igazságuk sem egészen igaz. -Az ő kettőjük nem az igazi kettő, az ő négyük nem az igazi négy; -úgy, hogy minden kiejtett szavuk bánt s nem tudjuk, hogy igazítsuk -helyre. S közben a Természet nem késik ránk húzni a pártunk -rabruháját. Egyszerre csak valamennyiünk arca, alakja egyformává -válik, s lassankint megannyian megkapjuk a jó vén szamár -arckifejezését. Lealacsonyító tapasztalat ez, amely a -világtörténelemben is megnyilvánúl: a bárgyú tetszésnyilvánítás -képe, az az erőltetett mosoly, amelyet arcunkra társaságban -felrakunk, ahol zavarba vagyunk a felelettel a minket nem érdeklő -beszélgetésben. Az arcizmok, amelyek nem önként mozognak, hanem -valami aljas akaratbitorlás által mozgattatnak, a legkellemetlenebb -merev fintort torzítják az arcra.</p> -<p>A különvéleményű embert a világ nem-tetszésével ostorozza. S -ezért a férfiúnak tudnia kell, mennyire taksáljon egy savanyú -arcot. Az emberek sandán néznek rá az utcán vagy a szalónban. Ha ez -az elfordulás ugyanabból a megvetésből és ellentállásból eredne, -mint az övé, akkor csakugyan oka volna szomorú arccal hazamenni, -ámde a tömeg savanyú képének ép oly kevéssé van mélyebb oka, mint -édeskés képének, mert azt álarcként teszik föl s veszik le, -aszerint, amint a szél fú és az újság diktál. S mégis, a tömeg -elégületlensége félelmetesebb, mint a szenátusé vagy egyetemé. A -világot ismerő, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> erős férfiúnak nem nehéz a művelt -osztályok dühével dacolni. Dühük ildomos és óvatos, mert félénkek -amiatt, hogy magukat is sebezhetőknek tudják. Ám, ha nőies dühükhöz -hozzájárul a nép fölháborodása, ha a tudatlan és szegény tömeg is -fölindúl, ha a társadalom mélyén lévő buta nyers erő is megmozdúl -és dühöng: bizony nagy lélek és hit kell hozzá, hogy ezt valaki -isteni nyugalommal csekélységnek vegye.</p> -<p>Egy másik ijesztgető báb, amely minket az önbizalomtól elriaszt: -következetességünk, tiszteletünk, múltunk tettei és szavai iránt, -mivelhogy embertársaink szeme nem rendelkezik egyéb adattal, hogy -pályánkat kiszámítsa, mint múlt tetteinkkel, s mi sem akarjuk, hogy -csalódjanak.</p> -<p>De miért forgassuk fejünket mindíg hátrafelé? Minek vonszoljuk -emlékezetünkben ezt a holttestet, csak azért, hogy valamiképen ne -mondjunk ellent annak, amit ezen vagy azon a köztéren vitattunk? -Tegyük föl, hogy csakugyan ellentmondasz magadnak; mi következik -ebből?</p> -<p>Úgy látom, a bölcseség parancsa, hogy sohase bízzuk magunkat -egyedül az emlékezetünkre, még ott sem, ahol csak a memória a -fontos, hanem a múltat idézzük mindig az ezerszemű jelen ítélőszéke -elé s kezdjünk mindennap új életet. Amidőn áhítatos felindulás -szállja meg lelkedet, engedd át annak szívedet és életedet s hadd -adjon az istennek alakot és színeket. Hagyd el az elméletedet, mint -József otthagyta a köpönyegét a ledér asszony kezében s fuss. -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p>A bolond következetesség a kislelkűek mumusa, amelyet a -kiskaliberű emberek szoktak tisztelni. A mindenáron való -következetességhez a nagy szellemeknek egyszerűen semmi közük. Vele -törődni annyi volna, mint a falra verődő árnyékkal törődni. Mondd -ki keményen, amit ma gondolsz, s mondd ki holnap keményen, amit -holnap gondolsz, ámbár ellentmondasz tegnapi beszédednek. «De hisz -akkor biztosan félreértenek.» – S baj is az, ha félreértenek? -Pythagorast félreértették és félreértették Sokratest, Jézust, -Kopernikust, Galileit, Newtont s mindazokat a tiszta és bölcs -szellemeket, akik valaha testet öltöttek. Nagynak lenni annyi, mint -félreértetni.</p> -<p>Azt tartom, senki sem tehet erőszakot a természetén. Akaratának -minden félreugrásai is lénye törvényeinek korlátai közé vannak -foglalva, ahogyan az Andes és a Himalaya is jelentéktelenek a -földgömb görbületén. S az sem fontos, hogyan próbálod ki és -hitelesíted. A jellem olyan, mint egy achrostichon vagy -alexandrinus-stanza: előre, visszafelé, keresztbe olvasva mindig -ugyanaz.</p> -<p>Ebben a kedves, magambavonult erdei életemben, amelyet Isten -jóvoltából élvezek, hadd jegyezzem fel napról-napra becsületes -gondolatomat, se előre, se hátra nem pislantva, s bizonyos, hogy -harmónia jön ki belőlük, anélkül, hogy akarnám vagy látnám. -Könyvemen meg kell érződnie a fenyőillatnak s visszhangoznia kell a -rovarok zümmögését. A fecske az eresz alól hadd szőjje be a -csőrében vitt szalmaszálat az én gondolataim szövedékébe. -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Annak vétetünk, amik vagyunk. A jellemünk akaratunk fölött -nyilvánúl meg. Az emberek azt képzelik, hogy erényük, bűneik csak -nyílt cselekedeteik által közlődnek, s nem látják, hogy erény és -bűn minden lehellettel elárúlódik.</p> -<p>A lehető legkülönbözőbb cselekedetekben is megegyezés lesz, -hacsak a maguk idején becsületesek és természetesek, minthogy egy -akaratból származnak. Ezek a különbségek bizonyos távolságból s a -gondolkozás bizonyos magasságából elmosódnak. Egy irányzat egyesíti -valamennyit. A legjobb hajó pályája is száz meg száz -cik-cakvonalból tevődik össze. Ha ezt a vonalat kellő távolságból -nézed, egy átlagos eredő vonallá egyenesedik ki. Őszinte tetted -önmagát magyarázza s megmagyarázza többi őszinte tettedet is. -Ellenben az, hogy másokkal megegyezve cselekszel, semmit sem -magyaráz. Cselekedj önállóan, s amit eddig önállóan cselekedtél, -igazolni fog most téged.</p> -<p>A nagyság a jövőre appellál. Ha ma elég erős vagyok, hogy -helyesen cselekedjem, s ne törődjem a sanda szemekkel, akkor már -előzőleg kellett annyi helyeset cselekednem, hogy most dacolhassak. -Bármint is álljon a dolog, cselekedj most helyesen. Szállj mindig -szembe a látszattal s mindig lesz erőd erre. A jellem ereje -fölhalmozódik. Minden megelőző nap erénye izmosítja azt. Mi egyéb -ad fenséget a szenátus és a harcmező hőseinek, mi szállja meg úgy -képzeletünket? Az, hogy nagy napok és győzelmek egész sorát tudjuk -mögöttük. Fénykoronává egyesülnek az előttünk lépkedő hős feje -fölött. Mintha angyalok láthatatlan kara <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> kísérné. -Ez varázsol égzengést Chatham hangjába, méltóságot Washington -magatartásába, ez varázsolja egész Amerikát Adams szemébe. A -becsület tiszteletreméltó nekünk, mert nem tünékeny valami, hanem -kipróbált erény. Azért tiszteljük ma, mert nem máról való. -Szeretjük és hódolunk neki, mert nem vet tőrt szeretetünknek és -hódolatunknak, hanem mert csak magától függ, önmagából ered, s -ezért régi és makulátlan családfája van, még ha történetesen fiatal -emberben nyilvánul is meg.</p> -<p>Remélem, most utoljára hallottunk egyformaságról és -következetességről. Hadd szerkesztessenek ki ezek a szavak ezentúl -mint csődbekerültek és nevetségesek. Az ebédre hívó gongszó helyett -hadd halljunk egy kis spártai sípot. Ne hajlongjunk s ne -mentegődzünk többet.</p> -<p>Ma nagy ember jön hozzám ebédre. Nem kívánok neki tetszeni, azt -kívánom, hogy ő kívánjon nekem tetszeni. Az emberi nemet akarom -előtte képviselni, s bár ezt lehetőleg barátságosan akarom -megtenni, elsősorban mint igaz ember akarom megtenni.</p> -<p>Vessük meg, utasítsuk vissza korunk sima középszerűségét és -szennyes önteltségét és vágjuk szemébe a szokásnak, -kereskedelemnek, irodának: hogy az egész világtörténelem somnája ez -a tény: ahol egy igaz ember munkálkodik, ott nagy, felelős -gondolkozó és cselekvő ember munkálkodik; hogy az igaz ember nem -jobbágya időnek, helynek, hanem maga a dolgok középpontja. Ahol ő -van, ott van a Természet is. Ő mérővesszőjét rádteszi, ahogy minden -emberre és minden eseményre ráteszi. <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>Rendesen a társadalomban mindenki valami másra vagy valaki másra -emlékeztet. De az igazi jellem, valóság nem emlékeztet semmi másra; -maguk állnak az egész teremtés helyén. Az igaz embernek annyinak -kell lennie, hogy minden körülményt közömbössé tudjon tenni. Minden -igaz ember maga ok, ország, korszak; végtelen tereket, számokat, -időt követel, hogy betöltse céljait; s az utókor, mint a kliensek -sora lépked nyomában. Megszületik egy Caesar nevű ember és még -évszázadokkal utóbb megvan a római császárság. Megszületik Krisztus -és millió és millió lélek úgy hozzánő és úgy ragaszkodik -géniuszához, hogy egynek veszik az erénnyel és az ember összes -nemes lehetőségeivel. Az intézmények egy-egy igazi férfiú -meghosszabbított árnyékai; a szerzetesrendek a remete Antalé; a -reformáció a Lutheré; a quaekerség a Foxé; a methodizmus a Wesleyé; -a rabszolgaemancipáció a Clarksoné. Scipiót Milton «Róma -csúcsá»-nak nevezte; s az egész világtörténelem egész könnyen -feloldódik néhány nagy ember erőteljes és komoly életrajzává.</p> -<p>Ezért kell, hogy az ember ismerje értékét és lába alatt tartsa a -dolgokat; s ne sandítson, lapítson, sompolyogjon egy koldúsgyerek, -fattyú vagy lánckereskedő módjára ebben a világban, amely az ő -számára létezik. Az ember utcán menve, rendesen szegénynek érzi -magát, ha egy-egy nagy torony vagy márványszobor kerül szeme elé, -mert nem talál magában egyenértékű erőket azokkal, aminők ezt a -tornyot vagy szobrot megalkották. Palota, szobor, értékes könyv -idegenűl, parancsolólag néznek rá, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> valami -ragyogó fogat s mintegy kérdezni látszanak tőle: «De hát ki is Ön, -Uram?» Pedig mindez az övé; minden arra vágy, hogy észrevegye; -minden esedezik tehetségeihez, hogy jöjjön ki velük s vegye őket -birtokába. A festmény várja az ítéletemet; nem ő parancsol nekem: -sőt nekem kell megállapítanom, tarthat-e számot dicséretre.</p> -<p>A népszerű mese a félkegyelműről, akit holtrészegen felszedtek -az utcáról, a herceg házába vittek, kimosdattak, felöltöztettek s a -herceg ágyába fektettek, akit, felébredvén, a herceget megillető -minden köteles szertartással vettek körül, s akivel elhitették, -hogy eleddig őrült volt: – annak a ténynek köszöni népszerűségét, -hogy nagyon találóan jelképezi az ember helyzetét, aki úgy jár-kel -a világban, mint ha félkegyelmű volna, de hébe-hóba felébred, észbe -kap és rájön, hogy ő valóságos fejedelem.</p> -<p>Olvasmányaink is hazugok és tányérnyalók. A történelemben -elbolondít a képzeletünk. Persze e nagy hatalmúak nevei pompázóbb -szótárból valók, mint az egyszerű János vagy Edvárd az egyszerű kis -házban s mindennapi munkájánál; ámde az élet dolgai közösek ezzel -is, azzal is; summája ugyanaz ennek is, annak is. Mit hódolunk be -annyira Alfrédnak, Skanderbegnek, Gusztávnak? Megengedjük: derék -emberek voltak, de hát utánuk végleg eltűnt már a derekasság? Mai -magándolgodhoz époly nagy betét fűződik, mint aminő az ő nyilvános -és híres cselekedetükhöz fűződött. Ha a magánszemélyek önálló és -eredeti szempontokból fognak cselekedni, a fény és ragyogás áthárúl -a nagy <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> hatalmúak tetteiről az egyszerű derék -emberekére.</p> -<p>A mágneses hatás, melyet minden eredeti cselekvés gyakorol, -magyarázatát leli, mihelyt az önbizalom okát kutattuk. Ki a bizalom -letéteményese? Melyik az az őseredeti «én», amelyre általános -bizalom alapítható. Melyik az a minden tudományt kigúnyoló csillag, -parallaxis nélkül, kiszámítható elemek nélkül, amely a szépség egy -sugarát lövelli még a köznapi, sőt tisztátalan cselekedetekre is, -mihelyt a függetlenség legcsekélyebb bélyege van rajta? A kutatás -ahhoz a forráshoz vezet, amely egyben a genie, az erény és élet -lényege is, s amelynek spontaneitás, vagy ösztön a neve. Mi ezt az -elsődleges tudást intuiciónak nevezzük, míg minden későbbi tudás -tanítás (tuició) eredménye.</p> -<p>Ebben a mély erőben, az utolsó tényben, amely az elemzés még -behatolhat, találjuk meg minden dolog közös eredetét. Mert a lét -érzése, amely nyugodt órákban lelkünkben tudj’ Isten hogyan támad, -nem különbözik a dolgoktól, a tértől, a fénytől, az időtől, az -embertől, hanem egy azzal s nyilván ugyanabból a forrásból támad, -amelyből azok élete és léte. Mi előbb részesei vagyunk a dolgokat -éltető életnek, utóbb, mint természeti jelenségeket látjuk azokat s -elfeledjük, hogy mi is részesei vagyunk okaiknak. Itt fakad minden -tett és gondolat ősforrása. Itt van a bölcseséget adó ihlet tüdeje, -s ezt az ihletet csak istentelenség tagadhatja.</p> -<p>Egy végtelen Ész ölel fel bennünket, amely részeltet igazságában -és cselekvése szerveivé tesz bennünket. Ha valamit igazságnak -ismerünk <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> föl, ezt nem magunktól tesszük, hanem -csak átengedjük lelkünkön az ő sugarait. Ha azonban kérdjük, honnan -van ez, ha az okok lényegébe akarunk hatolni, minden filozófiánk -hajótörést szenved. Csak azt tudjuk megmondani, hogy jelen van-e -vagy nincs jelen.</p> -<p>Mindenki különbséget tesz szelleme önkéntes cselekedetei s -önkéntelen észrevételei között, s tudja, hogy ez utóbbiaknak teljes -hitelt kell adnia. Lehet, hogy téved a kifejezésükben, de tudja, -hogy rajtuk ép oly kevéssé lehet vitatkozni, mint ahogyan nem lehet -a nappalon és éjjelen. Szándékolt tetteim és ismereteim imbolygók; -ellenben a legenyhébb álmodozás, a leghalkabb eredeti érzelmi -megrezdülés rámparancsolja az érdeklődést és tiszteletet.</p> -<p>Gondolkodni nem tudó emberek ép oly könnyen ellentmondanak az -észrevevés megállapításainak, mint a véleményeknek, sőt könnyebben -is, mert nem különböztetik meg az észrevevést és ismeretet, az -eszméket. Azt képzelik, hogy kényem-kedvem szerint látom ezt vagy -azt a dolgot. Pedig az észrevevés nem szeszély, hanem kényszerűség -dolga. Ha én valamit látok, gyermekeim is látják majd utánam és -idők folyamán az egész emberiség.</p> -<p>Az ember félénk és mentegetőző természetű. Már nem jár-kél emelt -fővel. Nem meri kimondani: «Én ezt gondolom» vagy: «Én vagyok» -hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz. A fűszál és virító rózsa -is megszégyeníti. Ezek a rózsák ablakom alatt nem hivatkoznak -előbbi vagy jobb rózsákra. Azok, amik Isten segítségével ma élnek. -Nem ismernek időt. Egyszerűen <span class="pagenum"><a name= -"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> rózsák. S tökéletesek létük -bármely percében. Mielőtt a levélburok meghasadt, már teljes volt -életműködésük; nem teljesebb az az egészen kinyílt virágban s nem -kevésbbé teljes a levelétvesztett tőben. Természetük kielégült s -viszont ők is minden percükben kielégítik a természetet. Ellenben -az ember halogat, vagy emlékezik. Nem él a jelenben, hanem -visszafordított szemmel siratja a multat vagy nem törődvén az őt -körülvevő gazdagsággal, lábujja hegyére áll, hogy a jövőt kémlelje. -Pedig nem lehet előbb boldog és erős, valamíg nem él a Természettel -a jelenben, idő fölé emelkedve.</p> -<p>Ha igazán élünk, igazán is látunk. Az erősnek ép oly könnyű -erősnek lennie, mint a gyöngének könnyű gyöngének lennie. Ha -szellemünk folyton fogad be újabb dolgokat, szívesen szabadítjuk -meg emlékezetünket előbb összehordott ódon lim-lommá vált -kincseitől. Ha Istennek élünk, szavunk ép oly édeshangú lesz, mint -a patak mormolása és a vetés susogása.</p> -<p>S ebben a tárgyban a végső igazság kimondatlan marad s bizonyára -kimondhatatlan is, mert minden amit mondunk, az intuiciónak csak -igen távoli visszhangja. Még legjobban megközelíthetem ezzel a -gondolattal. Ha a Jó közel van hozzád, ha van Élet benned, ez nem -valami ismert vagy megszokott módon történt; nem látod majd mások -lába nyomát, nem látsz más emberi arcot, nem hallasz nevet: az Út, -a Gondolat, a Jó vadidegen és ujdonatúj lesz. Ki fog zárni példára -és tapasztalatra való hivatkozást. A te utad elvezet az emberektől, -nem vezet emberekhez. Minden valaha élt ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> annak -elfeledett szolgája. Félelem és remény egyaránt alatta maradnak. -Mert még a reményben is van valami alantas. A látomás órájában -nincs semmi olyasmi, amit hálának, vagy igazi örömnek lehetne -nevezni. A szenvedély fölé emelkedett lélek látja a dolgok -azonosságát és örök jóját, fölfogja az Igaz és Jogos önálló életét -s megnyugvást talál abban a megismerésben, hogy minden jól folyik. -A természet roppant távolságai, az atlanti óceán, a déli tenger, – -idő, évek, századok hosszú, hosszú közei – mind nem jőnek -számításba. Amit én gondolok és érzek, volt az alapja minden előbbi -életformának és körülménynek, ahogy alapja az én jelenemnek, annak, -amit életnek s annak, amit halálnak hívnak az emberek.</p> -<p>Csak az élet mozdít elő, nem az, hogy valaki élt. Az erő -megszűnik a nyugalom percében; csak a régi állapotból az újba való -átmenetel pillanatában létezik, a nyíl elröpítésétől a céljába való -behatolásáig. S a világ ezt a jelenséget gyűlöli: hogy a lélek -<em class="gesperrt">létesül</em>, fejlődik, mert ez végkép -lefokozza a múltat, minden gazdagot szegénnyé tesz, minden hírnevet -megszégyenít.</p> -<p>Aki jobban tud engedelmeskedni, mint én, mesteremmé lesz, holott -ujját sem mozdítja. Körülötte kell forognom a szellemi gravitáció -törvényénél fogva. Még költői szólamnak tartjuk, ha kimagasló -erényről beszélünk. Még nem látjuk, hogy az erény csakugyan -Magasság, s hogy az egyes ember vagy az emberek egy csoportja, akik -elveknek hozzáférhetők, s elvek által alakíthatók, természeti -törvénynél fogva, <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> szükségkép lebírják és lelovagolják az -összes városokat, nemzeteket, hatalmasokat, gazdagokat, költőket, -akik az elveknek hozzá nem férhetők s általuk nem alakíthatók. Ez a -végső tény, amelyre ez az okoskodás, mint minden más is oly gyorsan -elvezet: minden dolognak beolvadása az örökké Szent Egy-be. Önélet, -magánvalóság a végső oknak attributuma s a jónak a mértéke aszerint -a fok szerint, amelyben alacsonyabb formákba lép. Minden dolognak -annyi realitása van, amennyi erőt tartalmaz. Kereskedelem, -háztartás, vadászat, cethalászat, háború, szónoklat, személyes súly -mind valami, s tiszteletemet vívja ki, mint erő jelenlétének és bár -tisztátalan működésének példája. Ugyanannak a törvénynek a -tevékenységét látom a Természetben úgy a megőrzésben, mint a -növekedésben, fejlődésben. Az erő, a hatalom a Természetben a jog -lényeges mértéke. A Természet nem tűr meg semmit birodalmában, ami -nem tud magamagán segíteni. A bolygó keletkezése, kialakulása, -súlya és pályája; az erős széltől lehajlított, de önmagától ismét -fölegyenesedő fa; minden állati és növényi élet eleven forrásai: -megannyi bizonysága az önmagának elég s így önmagában nyugvó, -önmagában bizakodó szellemnek.</p> -<p>Mindez egy középpont felé törekszik: így hát ne bolyongjunk; -maradjunk csak otthon a végoknál. Az emberek, könyvek, intézmények -tolongó tömegét ejtsük csodálatba az isteni tény egyszerű -kijelentésével. Kérjük meg a belépőket, oldják le saruikat -lábukról, mert itt benn Isten van jelen. Együgyű lelkünk ítéltesse -meg <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> velük s tulajdon törvényükhöz való -simulásunk mutassa meg nekik, mily szegény a természet és vagyon a -mi velünk született kincseinkhez mérve.</p> -<p>Most azonban még durva tömeg vagyunk. Az ember még nem áll -áhítatosan embertársával szemben, s géniusza még nem hallja az -intelmet, hogy maradjon otthon és keressen összeköttetést belső -óceánjával, hanem ehelyett az utakra megy és más emberek korsójából -kér egy pohár vizet. Egyedül kell mennünk! Jobban szeretem a -csöndes templomot, mielőtt a nyilvános istentisztelet megkezdődik, -mint bármely szertartást. Mily távolba emelteknek, higgadtaknak, -tisztáknak tűnnek föl az emberek, ha mindegyiküket kerítés, -szentély veszi körül!</p> -<p>Maradjunk mindig így. Vajjon föl kell-e vennünk barátaink, -feleségünk, apánk, gyermekünk hibáit csak azért, mert egy tűzhely -körül ülnek velünk, mert egy vérből eredetteknek mondatnak velünk? -Minden emberben benne van az én vérem és bennem van minden ember -vére. De azért még nem vállalom követelőzésüket vagy balgaságaikat; -még oly mértékben sem, hogy szégyenkezzem miattuk.</p> -<p>Azonban elszigeteltséged ne legyen pusztán mechanikai, hanem -lelki, azaz legyen: emelkedettség. Koronkint az egész világ -összeesküdni látszik, hogy nagyképű semmiségekkel háborgasson -téged. Barát, ügyfél, gyermek, betegség, félelem, szükség, -jótékonyság: mind egyszerre kopogtatnak a zárt ajtón és hívnak: -«Jer ki hozzánk!» Azonban maradj csak bent, ne keveredj zűrzavaruk -közé. Csak gyenge kíváncsiságom <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> adja meg az embereknek azt a -lehetőséget, hogy kínozzanak. Mert senki sem férkőzhet közelembe, -hanemha tulajdon cselekedetem révén. «Amit szeretünk, az a mienk -is, de a mohó vágy megrabol minket a szeretettől.»</p> -<p>S ha nem is bírunk egyszerre fölemelkedni az engedelmesség és -hit szentségeihez, legalább álljunk ellent kísértéseinknek; lépjünk -hadiállapotba és ébresszük föl Thor-t és Wodan-t, a bátorságot és -kitartást, germán keblünkben. Ez a teendőnk sima korunkban az -által, hogy az igazságot mondjuk. Vessünk véget a hazug -vendégszeretetnek és hazug érzelmeknek. Ne éljünk tovább ama -megtévesztők és megtévesztettek várakozása szerint, akikkel -érintkezünk. Mondjuk nekik: «Atyám, Anyám, Feleségem, Barátom: -eleddig látszatra éltem veletek együtt. Ezentúl azonban az Igazságé -vagyok. Tudjátok meg, hogy ezentúl nem engedelmeskedem kisebb -törvénynek, mint az örök törvény.» Nem kellenek nekem szerződések, -csak szomszédságok. Iparkodni fogok arra, hogy szüleimet, -családomat eltartsam, feleségem hű férje legyek, azonban ezeket a -kötelmeimet is új és nem járt úton kell teljesítenem. Felebbezek -szokásaitok ellen. Kell, hogy én én legyek. Nem áldozhatom föl -magamat érted, vagy ő érte. Ha tudsz engem szeretni, úgy, ahogy -vagyok, annál boldogabbak leszünk. Ha nem tudsz, mégis igyekezni -fogok, hogy tudj. Rokonszenveimet és ellenszenveimet nem akarom -rejtegetni. Annyira bízom abban, hogy ami mély: az szent, hogy nap -és hold láttára derekasan azt akarom tenni, ami bensőmben örömöt -okoz nekem s amire <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> szívem ösztökél. Ha nemes vagy, szeretni -foglak; ha nem vagy az, nem akarlak téged és magamat képmutató -figyelmességekkel megbántani. Ha igaz vagy, de más igazságot -követsz, mint én, csatlakozz társaidhoz; én majd megkeresem a -magaméit. Nem önzésből, hanem alázatosan és őszintén. Az a te -érdeked és az enyim is és mindenkié, hogy igaz módon éljünk, -bármily sokáig éltünk is eleddig hazugság közepette.»</p> -<p>Keményen hangzik ez ma a fülednek? Ám nemsokára szeretni fogod -azt, amit a te természeted parancsol neked, ép úgy, amint az enyém -nékem, s ha az igaz útat követjük, végezetül a biztos révbe mentjük -magunkat.</p> -<p>«De így fájdalmat okozol barátaidnak!» Igaz, de szabadságom és -erőm nem adhatom el csak azért, hogy az ő érzékenységüket kíméljem. -Azután: minden embernek vannak józan pillanatai, amidőn -beletekintenek a föltétlen igazság régióiba. Ilyenkor igazat adnak -majd nekem s ugyanezt teszik, mint én.</p> -<p>A vak tömeg azt gondolja, hogy ha a közkeletű kódexet elveted, -ezzel elvetsz minden kódexet is, s merő törvénytörő vagy; s az -arcátlan érzéki ember csakugyan a szenzualista filozófia nevét -használja föl, hogy bearanyozza bűneit. Ám a lelkiismeret törvénye -örök. Két gyóntatószék van, amelyek egyikében le kell térdelnünk. -Közvetlen vagy közvetett, azaz visszatükrözött úton tisztázod -magad, hogy kötelességeid körét mint teljesítetted. Elmélkedjél, -vajjon eleget tettél-e viszonyodnak atyád, anyád, rokonod, -szomszédod, városod, kutyád, macskád <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> iránt; vajjon ezek -valamelyike nem tehet-e szemrehányást neked? De viszont -elhanyagolhatom ezt a közvetett, tükör-mértéket és föloldozhatom -magamat is. Mert megvannak magammal szemben a tulajdon kemény -követeléseim és azok teljes kört alkotnak. Ez a kódex sok -úgynevezett kötelességtől megtagadja a kötelesség nevét. Ha valaki -azt képzeli, hogy ez a törvény laza, ám teljesítse csak egyetlen -nap is a parancsait. De csak az, akiben valami isteni van, -bizakodhatik abban, hogy a maga törvényhozója tud lenni. Kell, hogy -szíve emelkedett, akarata hittel teljes, szeme éles legyen; kell, -hogy mélységes komolysággal ő legyen a maga tanítása, társasága, -törvénye; kell, hogy egyszerű elhatározása oly erős legyen számára, -mint a vaskényszerűség az mások számára!</p> -<p>Aki a ma «társadalom»-nak nevezett jelenséget közelebbről -vizsgálja, meggyőződik ennek az ethikának a szükségéről. Mintha -belőlünk kivágták volna a férfiúi izmokat és szívet: félénk, -kishitű vinnyogók lettünk. Félünk az igazságtól; félünk a sorstól; -félünk a haláltól és félünk egymástól. Korunk nem szűl nagy és -tökéletes embereket. Szükségünk van férfiakra és nőkre, akiktől -megujhodik életünk, társadalmi rendünk; azonban ehelyett azt -látjuk, hogy a legtöbb ember fizetésképtelen, még a maga -szükségleteit sem tudja kielégíteni; nagyravágyása nincs semmiféle -arányban gyakorlati erejével és éjjel-nappal folyton csak kuncsorog -és koldul. Háztartásunk kéregető; művészeteinket, -foglalkozásainkat, háziasságainkat, vallásunkat nem mi -választottuk, hanem a társadalom választotta <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> azokat -számunkra. Szalónhősök vagyunk. Messze elkerüljük a Sors ádáz -tusáját, ahol az erő születik.</p> -<p>Ha ifjaink belebuknak első vállalkozásaikba, elvesztik egészen a -szívüket. Ha a fiatal kereskedő csődöt mond, mindjárt «tönkrement» -a neve. Ha a legkiválóbb elme, amelyik egyetemeink egyikén tanult, -egy év leforgása alatt nem helyezkedett el Boston vagy Newyork -valamely hivatalában, barátai s ő maga is azt hiszik, hogy joga van -kétségbeesnie, s egész világéletében panaszkodnia sorsára. Ellenben -egy kemény legény New Hampshire vagy Vermont vidékéről, aki rendre -végigpróbál minden foglalkozást, aki kocsiskodik, földet mível, -házal, majd tanít, prédikál, újságot ad ki, képviselő lesz, egész -városnegyedet vesz és az évek során így folytatja tovább s – macska -módjára mindig csak a talpára esik – fölér a városi divatbábok -százaival. Lépést tart napjaival és nem szégyelli, hogy nem tanult -valamely foglalkozást; mert ő nem halogatja az életét, hanem máris -éli. Nem egy kilátása van, hanem sok száz.</p> -<p>Bárcsak előállana egy stoikus és megnyitná az emberek szemét -segédforrásaik iránt s megmondaná nekik, hogy ők nem támaszkodó, -gyenge nádszálak, hanem hogy ők képesek és kénytelenek magukat -elválasztani, felszabadítani; hogy az önbizalom gyakorlásával új -erők is jelentkeznek; hogy az ember a hússá vált Ige, arra -születvén, hogy üdvöt hozzon a nemzetekre; hogy szégyelnie kellene -részvétünket, s hogy abban a percben, hogy magáért cselekszik, -többé már nem szánjuk, hanem hálásan tiszteljük őt, – <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> s ez a -tanító újra ragyogóvá tenné az ember életét és dicsővé tenné nevét -minden történelem lapjain. –</p> -<p>Könnyű meglátni, hogy a nagyobbfokú önbizalomnak szinte -forradalmat kell okoznia minden emberi tevékenységben és -viszonylatban. Mi mindennémű könyörgésekhez ragaszkodnak az -emberek. Kultuszuk még csak nem is bátor és férfias. Az az ima, -amely valami külön kényelemért, jóért esd, valami kevesebbért esd, -mint a legfőbb Jóért, minden Jóért: nem az igazi. Mert az ima nem -egyéb, mint elmélyedés az élet jelenségeibe, tényeibe, de a -legmagasabb szempontból. Az egy szemlélő, látó és ujjongó lélek -monológja. Az az Isten szent lelke, mely műveit jóknak jelenti -ki.</p> -<p>Másfajta hamis lelkiállapot az üres bánkódás. Elégedetlenség az -önbizalom hiánya: akaratgyöngeség. Sajnálkozz a balsorson, ha ezzel -segítsz a szenvedőn, de ha ez nem megy, láss a dolgodhoz s a baj -máris enyhűlni kezd. Rokonszenvünk is alantas. Fölkeressük a -görcsösen zokogókat, melléjük telepedünk és versenyt sírunk velük, -ahelyett, hogy kemény, villamos, de egészséges ütésekkel mondanók -meg nekik az igazat és megint észretérítenők őket. Magunk vagyunk a -szerencsénk kovácsai, ha örömteljesen ragadjuk meg a dolgokat. -Istennek, embernek tetsző mindenha az önmagán segítő. Előtte minden -ajtó kitárul, őt minden nyelv üdvözli, minden tisztelet koszorúzza, -minden szem sóvár vággyal követi. Szeretetünk feléje árad és -átöleli, mivelhogy nem követelte. Mi aggódva s védve dédelgetjük és -ünnepeljük, mivelhogy <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> megmaradt a maga útján és megvetette a mi -rosszallásunkat. Az istenek szeretik, mert az emberek gyűlölték. -Zoroaster mondja: «A kitartó halandó felé gyorsan szárnyalnak a -boldog halhatatlanok.»</p> -<p>Minden új szellem új osztályozás. Ha az rendkívüli tevékenységű -és hatalmú lélek, – aminő egy Locke, Lavoisier, Hutten, Bentham, -Fourier, – akkor osztályozását elfogadtatja más emberekkel is; s -ime létrejött egy új rendszer.</p> -<p>Az eszme szűkkeblűsége mélységével s azzal áll arányban, mily -tömegére vonatkozik a dolgoknak, miket a tanítvánnyal megértet. A -tanítvány ugyanazt a gyönyört érzi, amidőn mindent az új -terminológiába skatulyáz, mint a fiatal leány, aki ép most tanult -növénytant és ezáltal új földet, új évszakokat ismer meg. S a -tanítvány egy időre úgy érzi majd, hogy értelmi ereje abban a -mértékben növekszik, amilyen mértékben mestere szellemébe behatol. -Ám az egyensúlyozatlan lelkek bálványozzák magát az osztályozást, -azt öncélnak tekintik – pedig az csak gyorsan kimerülő eszköz – úgy -hogy elmosódó szemeik szinte úgy látják, hogy a távolabbi -horizonton a rendszer falai összeolvadnak a világegyetem falaival -és az égi testek azon az íven csüngenek, amelyet mesterük épített. -Nem bírják belátni, hogy nektek más hitet vallóknak lehetne bármi -jogotok a látásra, hogy egyáltalában mint tudhatnátok látni, -«hanemha nem loptatok valamiképen tőlünk fényességet». Nem bírják -felfogni, hogy a rendszert nem ismerő s fékezhetetlen világosság -behatol majd minden zugolyba, még az övékébe <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> is. Hadd -cirpegjenek ott még egy kicsit s hadd nevezzék azt tulajdonuknak. -Mert ha becsületesek és a jót cselekvők, csinos fenyőtetőjük egy -szép napon majd szűkké és alacsonnyá válik számukra, megvetemedik, -megrothad és beszakad, míg a halhatatlan, örökkön-örökké fiatal, -vidám, milliósugarú, millió szinű világosság beragyogja a -világegyetemet, miként az első napon. –</p> -<p>Másik jele az önművelés és műveltség hiányának az utazásnak az a -babonája, amelynek bálványai: Itália, Anglia, Egyptom még ma is -lenyűgöz minden ú. n. művelt amerikait. Pedig akik Angliát, -Itáliát, Görögországot oly tiszteletreméltóvá emelték -képzeletükben; úgy hozzátapadtak a maguk rögjéhez, mintha az volna -a világ tengelye. Férfias óráinkban érezzük, hogy a kötelesség -jelöli ki a helyünket. A lélek nem kóbor utazó; a bölcs otthon -marad, s ha szükségletei, kötelessége olykor-olykor ki is szólítják -a házából idegen vidékre, mégis otthon van s magatartása -kifejezéséről megismerszik, hogy mint a bölcseség és erény -misszionáriusa jár el s fejedelemként látogatja a városokat és -embereket, nem pedig, mint dugárús, lánckereskedő vagy szolga.</p> -<p>Nincs kicsinyes ellenvetésem a föld körülhajózása ellen, ha ez -művészet, tanulmányok, emberbaráti tettek érdekében történik, -föltéve, ha az illető ismer hazát és nem azzal a reménnyel indul -külföldre, hogy valamennyi nagyobbat talál ott, mint amit ismer. -Aki azonban merő mulatság kedvéért vagy azért utazik, hogy lásson -valamit, amit nem hozhat el magával, <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> az önnönmagától utazik, -távolodik el s megvénül már ifjúságában a vén dolgok közepette. -Thebában, Palmyrában vénül és laposodik el a lelke olyan vénné és -lapossá, aminők ezek. Romot visz romok közé.</p> -<p>Az utazás a bolondok paradicsoma. Pedig már első utazásaink is -fölfedezik előttünk, mily közömbösek a helyek. Odahaza arról -álmodom, hogy Nápoly, Róma belém oltja majd a szépséget és -elveszejteti velem szomorúságomat. Fogom az útizsákomat, megölelem -barátaimat, tengerre szállok; azután egy szép napon fölébredek -Nápolyban és íme itt ül az ágyam fején a komor valóság, az -irgalmatlanul ugyanaz, a bús magam, amely elől menekülni akartam. -Fölkeresem a Vatikánt, a palotákat. Szenvelgem, mintha nagy -látományok és ihletek oltódtak volna belém, pedig egyáltalában nem -fogantak meg bennem. Keblem óriása velem megy, bárhová megyek. -–</p> -<p>Az utazás dühe azonban csak egy mélyebb betegség tünete, amely -egész szellemi világunkat támadta meg. Értelmünk kóbor és egész -nevelési rendszerünk szinte tenyészti a nyughatatlanságot. Lelkünk -akkor is utazik, ha testünk kénytelen otthon csücsülni. Utánozunk s -mi egyéb az utánzás, mint lelkünk utazása. Házaink idegen ízlés -szerint épültek, falainkat idegen cikornya ékesíti; nézeteink, -gusztusunk, tehetségeink mind kölcsönvettek s mind a Múltat és -Távolit követik. Valahol a művészet virágzott: a lélek teremté azt. -A művész a tulajdon lelkében kereste és találta meg mintáját, -stilusát. Csak a tulajdon gondolatát alkalmazta <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> a -megalkotandó tárgyra és azokhoz a feltételekhez, amelyek szem előtt -voltak tartandók. De vajjon mi szükség dór vagy gót mintát másolni? -Hisz a szépség, célszerűség, az eszme nagysága, a kifejezés -művészete ép oly közel fekszenek hozzánk, mint bárki máshoz, s ha -az amerikai művész bizakodva és szeretettel fogja tanúlmányozni -éppen azt konkrét dolgot, amit meg kell alkotnia, tekintetbe vévén -az éghajlatot, a talajt, a nap hosszúságát, az emberek -szükségleteit, a kormány formáját: sikerül majd neki olyan házat -alkotnia, amelyben mindezeknek s az ízlésnek és érzésnek is eleget -tesz.</p> -<p>Ragaszkodj magadhoz; sohase légy utánzó! Tulajdon tehetségedet -minden percben fölmutathatod, egy egész élet kulturájának -fölhalmozott erejével; ám mások kikölcsönzött tehetségét csak -ideig-óráig s csak félig-meddig tarthatod birtokodban. Hogy mit -tehetsz magad a legjobban, arra csak a Teremtő taníthat meg. Nincs -ember, aki tudná, mi az, s nem is tudhatja, amíg ő maga ki nem -mutatta. Hol a mester, aki Shakespeare-t taníthatta volna? Hol a -mester, aki tanítómestere lehetett volna Franklinnak, -Washingtonnak, Baconnek, Newtonnak? Minden nagy ember unikum. -Scipio scipionizmusa éppen abban áll, amit senkitől sem -kölcsönözhetett. Shakespeare tanulmányozása soha senkit nem fog -Shakespeare-ré tenni.</p> -<p>Tedd meg, ami számodra kijelöltetett s nincs olyan, amit ne -remélhetnél; nincs olyan, amit ne merhetnél. Ebben a percben olyan -merész és nagy nyilvánulás alkalma nyílik számodra, mint Phidias -roppant vésőjének, az egyptomiak <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> malteres kanalának, Mózes -vagy Dante tollának, csakhogy különböző mindezektől. Lehetetlen, -hogy az oly dús, oly ékesszóló, oly ezernyelvű lélek ismételje -magát: de ha van füled e patriarkák igéje számára, biztos, hogy -felelni tudsz nekik hasonló hangnemben, mert a fül és a nyelv csak -az egyazon Természet két szerve.</p> -<p>Maradj meg életed egyszerű és nemes régióiban, engedelmeskedj -szívednek s új életre fogod kelteni az előidőket.</p> -<p>Kifelé kancsalít társadalmunk szelleme is. Mindenki csak a -társadalom javítását emlegeti, de senki sem javít. –</p> -<p>A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. -Folytonos változásoknak van alávetve; majd barbár, majd -polgárosult, majd keresztény, majd gazdag, majd tudományos; de -mindez a változás nem javulás. Mindenért, amit kap, meg kell -fizetnie az árt. A társadalom új ügyességekre tesz szert, de -elveszt ősi ösztönöket. Mily nagy az ellentét a jól öltözött, -olvasó, író, gondolkozó amerikai közt, akinek óra, irón és váltó -van a zsebében és a meztelen újzeelandi közt, akinek bunkó, -lándzsa, gyékény, s egy tető alatti osztatlan huszadrész alvóhely a -mindene. Ha az utazók igazat mondanak, a vadat megvághatod a -fejszéddel s egy vagy két napon belül beheged a seb s úgy -meggyógyúl, mintha puha viaszba vágtál volna, holott ugyanez a -vágás a fehér embert a másvilágra küldte volna.</p> -<p>A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába -használatát. Tud mankón járni, de ugyanannyit vesztett -izomerejéből. Van finom <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> genfi órája, de már nem tudja megmondani -az órát a nap állásából. Van neki greenwich-i hajózsebkönyve, s -biztos benne, hogy az, ha kell, megadja neki a fölvilágosítást, de -az utcán járván, nem ismeri meg a csillagokat. A nap -pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig ismeri, s az -év egész világító naptárának nem felel meg elméjében semilyen -óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a -könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosító-társaságok -szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajjon a gépek nem -akadályoznak-e inkább, semminthogy előmozdítanának; vajjon a -finomulás által nem vesztettünk-e sok energiát? Az erkölcsi -fejlődés vonala sem mutat nagyobb fellendülést, mind a fizikai. Ma -nincsenek nagyobb emberek, mint valaha voltak. Csodás egyenlőséget -figyelhetünk meg az őskor s a legújabb korok nagy emberei között. S -a XIX. század minden tudománya, művészete s filozófiája sem képes -nagyobb embereket létrehozni, mint Plutarchos hőseit, akik -huszonhárom vagy huszonnégy századdal előbb éltek. Phokion, -Sokrates, Anaxagoras, Diogenes nagy emberek valának, de nem hagytak -hátra magukhoz méltó osztályt. Aki hozzájuk igazán méltó, azt nem ő -róluk nevezik, mert az maga ember magáért, s maga lehet egy szekta -alapítója.</p> -<p>Minden korszak művészete, találmányai csak meze ennek a -korszaknak s nem bírják öregbíteni az ember erejét. A kár, amit a -gépek tökéletesítése okozott, úgy lehet, fölér a hasznukkal. Hudson -és Behring egyszerű halászbárkáikkal oly sokat végeztek, hogy -csodálatba <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> ejtették Parryt és Franklint, akik a -tudomány és mesterség minden forrásának fölhasználásával voltak -fölszerelve. Galileo egy kézi látcsővel sokkal ragyogóbb égi -jelenségeket fedezett föl, mint bárki más azóta. Kolumbus az -újvilágot egy fedetlen hajócskában fedezte föl. Milyen furcsa -látvány, hogy mennek ki a használatból s mennek tönkre koronkint a -szerszámok és gépek, amelyeket néhány évvel vagy századdal előbb -hangos dicsőítéssel vezettek be.</p> -<p>A nagy ember mindig az ember lényegéhez tér vissza. Mi a -hadviselés művészetének haladását a tudomány diadalai közé -számítjuk, s íme Napoleon Európát a «bivouac» által hódította meg, -ami csak abban állott, hogy visszatért a személyes bátorságra s -megfosztotta, tehermentesítette minden segédeszközétől. A császár -lehetetlennek tartotta a tökéletes sereg szervezését – írja Las -Casas – «anélkül, hogy el ne törülje szertárainkat, raktárainkat, -biztosságainkat, kocsiparkjainkat, egészen addig, míg a katona – -római példára – kézhez nem kapja gabonaporcióját, meg nem őrli kézi -malmán s maga nem süti a kenyerét.»</p> -<p>A társadalom hullám. A hullám előrehalad, de a víz, amelyen -képződik, nem mozog előre. Nem ugyanaz a vízcsöpp emelkedik a -hullámvölgytől a hullámhegyre. Egysége csak látszólagos jelenség. A -személyek, akik ma a nemzetet alkotják, jövő évben esetleg -meghalnak s tapasztalatuk velük száll sírba.</p> -<p>S így a tulajdonba vetett bizodalom is csak az önbizalom -hiányára vall. Az emberek oly soká fordították el tekintetüket -önmaguktól <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> külső dolgok felé, hogy a vallásos, -tudományos, s polgári közintézményeket egyszerűen a tulajdon -őreinek szeretik tekinteni, s az azok ellen intézett támadásokat -azért kárhoztatják s ítélik el, mert úgy érzik, hogy a tulajdonuk -ellen intézett támadások. Egymást nem azért becsülik, hogy ki mit -ér, hanem, hogy kinek mije van. Az igazán művelt ember azonban nem -büszkélkedik a vagyonával, mert sokkal többre becsüli egyéniségét. -Sőt szinte szégyeli vagyonát, ha azt esetlegesnek, rászármazottnak -látja, ha örökség, hozomány vagy tiltott út révén jutott hozzá; -mert érzi, hogy az nem igazi birtoka, nem az övé, nincs gyökere ő -benne, s csak azért van meg, mert forradalom vagy rabló nem -fosztotta meg tőle. Ellenben az ember minden igazi értékét -szükségszerűen s mindig maga szerzi, s amit az ember szerez, az -eleven tulajdon, amely nem függ az uralkodó hatalom, a tömeg, a -forradalmak kénye-kedvétől, a tűz, vihar, bankbukások veszélyétől, -hanem örökké megujhodik az ember végső lehelletéig.</p> -<p>Azt mondja Ali kalifa: «Osztályrészed az életből keres téged; -ezért maradj nyugton s ne keresd te.»</p> -<p>Az idegen javaktól való függőségünk vezet a számok rabszolgai -tiszteletére is. A politikai pártok igen számos gyülekezetekben -jönnek össze, s mentől népesebb a gyülekezet, annál hangosabb az -üdvözlés. «Essex küldöttsége!» «New Hampshire demokratái!» «Maine -whig-ei!» – s az ifjú hazafi ezer szemmel és karral érzi magát -erősebbnek, mint azelőtt. Épígy reformereink is gyülekezeteket -hívnak össze s tömegben határoztatnak, szavaztatnak róluk.</p> -<p>Ámde, kedves barátaim, az Isten kegye nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> így hatol -belétek s nem így vesz bennetek szállást, hanem éppen az ellenkező -úton. Csak ha az ember minden idegen segítséget félretesz, s -egyedül áll – csak akkor látom őt erősnek és diadalmasnak. Ő -gyengül minden emberrel, aki zászlója alá szegődik. Nem ér-e többet -egy ember, mint egy egész város.</p> -<p>Ne követelj senkitől semmit, s a végtelen változásban majd azt -látod, hogy magad vagy az egyedüli szilárd oszlopa és fenntartója -mindennek, ami környez. Aki megismeri, hogy az erő veleszületett, -hogy azért gyönge, mert a jót magán kívül, másutt kereste, – s aki -ezután a megismerés után habozás nélkül a maga lelkére veti magát: -mindjárt kihúzza magát, kiegyenesedik, ura lesz tagjainak s -csodákat mível; valamint a lábára álló ember erősebb, mint a fején -tótágast álló.</p> -<p>Így élj mindazzal, amit szerencsének neveznek. A legtöbb ember -csak játszik vele s majd mindent megnyer, majd mindent elveszít, -aszerint, amint kereke forog. Te azonban vesd meg, mint -törvénytelent, az ilyen nyereséget, s dolgozz az Ok és Okozat -eszközeivel, az Isten kancellárjaival.</p> -<p>Akaratod dolgozzon és szerezzen s íme megkötöd a Sors kerekét, s -nem kell félned többé a forgandóságát.</p> -<p>Politikai győzelem, az árfolyamok felszökése, beteged -felgyógyulása, barátod visszatérése vagy más kedvező esemény -fölhangol téged, s azt hiszed, hogy most már jó napok várnak reád. -Ne hidd ezt! Semmi sem adhatja meg neked a békességet, csupán -önmagad. Semmi sem adhatja meg neked a békességet, mint az -alapelvek diadala.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<h2>SZEMÉLYISÉG.</h2> -<p>Olvastam, hogy lord Chatham hallgatósága mindig érezte, hogy -ebben a férfiúban van még valami magasabbrendű, mint ami beszédében -kifejezésre jutott. A francia forradalommal foglalkozó legjobb -angol történetírónk művéből kiderül, hogy hiába sorolja föl összes -adatait Mirabeauról, azok nem igazolják lángesze becsülésének -fokát. Sem a Gracchusok, sem Agis, Cleomenes, sem Plutarchos egyéb -hősei nem érik föl tetteikkel hírnevüket. Sir Philip Sidney, Essex -gróf, Sir Walter Raleigh mind nagy emberek, pedig keveset tettek. -Washington egyénisége súlyának csak igen kis részét leljük meg -vállalkozásai elbeszélésében. Schiller nevének tekintélye túlnagy -könyveihez mérten. A hírnév és művek, tények aránytalan viszonyát -nem lehet egyszerűen afféle szólamokkal elintézni, hogy a visszhang -továbbhat, mint a menydörgés. Ezekben az emberekben mindig marad -valami leülepedve, amely minden átalakulásukat felülmúló várakozást -kelt. Hatalmuk, erejük túlnyomó része lappang.</p> -<p>S ez az, amit jellemnek, személyiségnek hívunk; olyan -tartalékerő, amely puszta jelenlétével, közvetlenül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> -mesterkedés nélkül hat az emberekre. Valami ki nem mutatható erő, -házi isten vagy géniusz, amelynek ösztönzése vezérli a nagy -férfiút, de amelynek tanácsait nem tudja továbbközölni. Amely elég -társaság neki, úgy hogy az ilyen férfiú gyakorta magános lélek, -vagy ha véletlenül társas lény is, nem szorul a társaságra, mert -igen jól tud egymagában is elszórakozni. A legtisztább költői és -írói tehetség néha nagynak, másszor megint vékonykának tünhet föl; -ellenben a személyiség és jellem olyan nagy és fogyhatatlan, mint -egy csillag. Amit mások tehetségük, ékesszólásuk által visznek -végbe, az ilyen ember valami mágneses erővel éri el. «Erejének csak -felét használta fel.» Győzelmeit fölényének megmutatásával, nem -szuronyok összecsapásával aratta. Hódít, mert merő megjelenése -megváltoztatja a dolgok arculatát. «Óh, Jole, min ismered meg -Herakles istenségét?» «Mivelhogy abban a percben boldognak éreztem -magam, mihelyt ráesett a tekintetem. Ha Theseusra néztem, azt -kívántam, bárcsak látnám csatában küzdeni, vagy legalább lovait -hajtani a kocsiversenyen. Ellenben Herakles nem várt -bizonyítványra; ő meghódított mindent, ahová lépett, ahol -járt-kelt, leült vagy bármit is csinált.» Az ember, aki rendesen -puszta függvénye az eseményeknek s csak félig-meddig s akkor is -csak félszegen alkalmazkodik az élethez, a jelzett példányaiban -olyanúl jelentkezik, mint aki osztályosa a dolgok életének, s -ugyanazoknak a törvényeknek kifejezője, mint amelyek kormányozzák -az árt és apályt, a napot, a mennyiségeket és számokat. -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>De, hogy szerényebb és közelebbfekvő példát használjunk, úgy -tapasztaltam, hogy még politikai választásainkban is – pedig ott ez -az elem, ha egyáltalában jelentkezik, csak legdurvább formájában -jelentkezhetik – eléggé fölismerhetjük hasonlíthatatlan szerepét. A -nép nagyon jól tudja, hogy képviselőjének jóval többre van -szüksége, mint tehetségre, tudniillik arra az erőre, amelylyel -tehetsége iránt bizalmat is tud kelteni. A nép nem ér célt, ha a -kongresszusba tanúlt, jeles szónokot küld, ha az egyszersmind nem -olyan, aki, mielőtt a nép nem bízta még meg képének viseletével, -már meg ne lett volna bízva a mindenható Istentől, hogy derekasan -helyt álljon valamiért, amelyről bensejében szentül és -tántoríthatlanul meg van győződve, úgyhogy a legarcátlanabb és -legerőszakosabb ember is tapasztalja, hogy itt olyan ellenállással -találkozott, amellyel szemben hasztalan minden arcátlanság és -megfélemlítés, s amely nem egyéb, mint egy tény felől táplált hit -és meggyőződés. Akik ragaszkodnak álláspontjukhoz, nem szorúlnak -rá, hogy választóiktól tudakolják, mit is mondjanak, hanem önmaguk -jelentik az általuk képviselt kerületet. Ennek érzelmei, véleményei -sehol nem nyilvánulnak meg olyan önkénytelenül és igazában, annyira -tisztán önös befolyásoktól, mint őbennük. Otthoni választóik lesik -szavukat, arcszínüket és mintha tükörbe néznének, azok szerint -igazítják a maguk beszédét és tetteit. Közgyülekezeteink jó -próbakövei a férfias erőnek. Nyugatról, délről jövő derék -földieinknek van érzékük a jellem iránt és szeretik tudni, -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> vajjon az az illető honfitársuk szolid -anyagból van-e faragva, vagy pedig át lehet rajta dugni a -kezet.</p> -<p>Ugyanez a mozgató erő nyilvánul meg a kereskedelemben. A -kereskedelemnek is megvannak a maga lángelméi, amint megvannak a -háborúnak, államnak, irodalomnak. S nem lehet külső okát adni miért -van valakinek jószerencséje. Annak nyitja magában az emberben van; -mindössze ennyit lehet róla mondani: Nézd meg őt magadnak, s -könnyen rájössz, miért van sikere. Amint Napoleon láttára megérted -szerencséjét.</p> -<p>Az új területen is a régi játékkal találkozunk, azzal a -szokással, hogy szembe kell nézni a dolgokkal, nem pedig a mások -szemüvegén. Az igazi kereskedőt maga a természet hatalmazza fel -foglalkozására; nem magánüzletembernek, hanem inkább a természet -megbizottjának és kereskedelmi miniszterének látjuk őt. Természetes -becsületessége párosulva a társadalom épületébe való belátással, -fölülemeli őt a csalafintaságokon és mindenkinek, akinek vele dolga -van, kinyilvánítja tulajdon meggyőződését, hogy a szerződéseket nem -lehet kényünk-kedvünk szerint értelmezni. Szelleme állandóan a -természetes méltányosságot és közhasznot tartja szeme előtt. -Tiszteletet sugall, s azt a kívánságot, hogy legyen vele dolgunk, s -mindezt annál a néma tiszteletnél fogva, amely körülveszi s annál a -szellemi gyönyörűségnél fogva, amelyet ennyi ügyesség színjátéka -okoz. Ez az egész roppant kiterjedésű kereskedelem, amely a déli -óceán hegyfokait s az <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> atlanti tengert teszi rendes kikötőivé, -egyes-egyedül az ő agyvelejében központosúl, s őt senki sem -helyettesítheti jól széles e világon. Már fogadószobájában jól -meglátjuk, hogy ma reggel már kemény munkát végzett; meglátjuk -összeráncolt homlokán és határozott modorán, amelyet – bármint -igyekszik is az udvariasságra – nem tud egészen levetni. Meglátom -világosan, mennyi szilárd cselekedetet vitt már ma végre; mennyi -bátor «nem»-et mondott ki, holott mások romlást okozó «igen»-t -mondottak volna. Látom rajta a mesterségre való büszkeségen, a -mesteri számítás ügyességén s a messzemenő kombinációk képességén -kívül annak a tudatát, hogy ő a világ ősi törvényeinek ügyvivője és -játékosa, aki ezenfelül arról is meg van győződve, hogy őt senki -sem pótolhatja s hogy az embernek születnie kell a kereskedelemre, -mert megtanúlni nem lehet.</p> -<p>Ámde ez az erő jobban megragadja lelkünket, ha nem ilyen kevert -célú tevékenységben nyilvánul. A legnagyobb eréllyel működik a -legkisebb körben és magánviszonylatok között. Minden esetben -rendkívüli és kiszámíthatatlan ható tényező. Lebírja még a -legnagyobb fizikai erőt is. A magasabbrendű természetek azzal -igázzák le az alacsonyabbrendűeket, hogy bizonyos álomba merítik. -Ezek tehetsége mintegy megbénúl és nem fejt ki ellentállást. Lehet, -hogy ez az egyetemes törvény. Ha a magasabbrendű nem bírja magához -emelni az alacsonyabbrendűt, akkor elkábítja, ahogy az ember -mintegy lebűvöli az alacsonyabbrendű állatok ellentállását. S ember -emberrel szemben ugyanilyen <span class="pagenum"><a name="Page_77" -id="Page_77">-77-</a></span> titkos erőt gyakorol. Mily gyakran -valósította meg egy-egy igazi mester a mágiáról szóló meséket! -Mintha a parancsolás árja özönlenék ki szeméből mindenkire, aki -rátekint, erős, kemény fény özöne, – az Ohio vagy a Duna árjához -hasonlatos –, amely átitatja őket az ő gondolataival s minden -eseményt az ő szelleme színeire fest át. «Milyen eszközöket -használtál» – kérdék Concini feleségétől, a Medici Máriával való -bánásmód tekintetében. Ezt felelte: «Egyedül azt a befolyást, -amelyet minden erős szellem a gyöngébbre gyakorol.» – Avagy nem -tudja-e a vasravert Cæsar bilincseit lerázni s porkolábját Hippot -vagy Thrasot zárni beléjök? Vajjon a vasbékó olyan lerázhatatlan -békó? Tegyük föl, hogy egy guineai rabszolgakereskedő hajóján egy -csapat négert szállít, akik közt van olyan szabású is, mint -Toussaint L’Ouverture vala, vagy tegyük föl, hogy e fekete álarcok -közt vannak vasravert Washingtonok is. Ha Cubába érkeznek, vajjon a -hajón lévő csapat tagjainak viszonya ugyanaz lesz-e, mint volt a -behajózáskor? Hát csak kötelék és vasbilincs van a világon? Hát -szeretet, tisztelet nincs? Hát a rabszolgaszállító hajóskapitány -szegény agyában szikrája se villanna az igazságnak, s ezekről a -rabszolgákról csak ne is álmodjuk, hogy képesek lehetnek -összetörni, vagy kijátszani azt az egy-két hüvelyknyi vasbékót?</p> -<p>A személyiség természeti erő, csakúgy mint a fény vagy a hő, s -az egész természet együttműködik vele. Annak az oka, hogy egyik -ember jelenlétét érezzük, a másikét meg nem, époly <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> egyszerű, -mint a nehézkedés törvénye. Az igazság a lét csúcsa; az -igazságosság annak alkalmazása az emberi viszonylatokra. Minden -egyén ranglétrába van sorozva, aszerint, mily tisztaságban van meg -benne ez az elem. A tiszta jellem akarata úgy árad át a kevésbbé -tisztákba, amint a víz a magasabb edényből az alacsonyabba árad. -Ennek a természeti erőnek époly kevéssé lehet ellenállni, mint -bármely más természeti erőnek. Egy pillanatra földobhatjuk a követ -a levegőbe, de azért époly örök igazság, hogy minden földobott kő -le fog esni. S bármily példákat hozzunk is föl büntetlenül maradt -tolvajlásra, hitelt nyert hazugságra: az igazságnak végre mégis -győznie kell, s az a kiváltsága, hogy önmagának szerez hitelt. A -személyiség, a jellem ugyanez az erkölcsi rend valamely egyén -médiumán át nézve. Az egyén a befoglaló edény. Idő, tér, szabadság, -szükségszerűség, igazság, gondolat már nincsen szabadjára bocsátva. -A világegyetem vadaskertté vagy halastóvá válik. Minden dolga benne -van az emberben, az ő lelkétől színezetten. Az ő tulajdonságait -árasztja át minden keze ügyébe eső dologba, de nem az az irányzata, -hogy elveszejtse magát a végtelenbe, hanem – bármily nagy görbét is -tesz meg – minden tekintete végeredményében a maga lényére, javára -tér vissza. Megelevenít mindent, amit csak bír, s csak azt látja, -amit megelevenít. Magába öleli a világot, mint a hazafi a hazáját, -mint jellemének anyagi alapját, mint cselekvősége színpadját. Az -egészséges lélek úgy egyesül az Igazzal és Igazságossal, mint -ahogyan a mágnes <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> önként a sark felé fordúl, úgyhogy minden -szemlélő előtt úgy áll, mint valami átlátszó tárgy közöttük és a -nap között, s aki a nap felé vándorol, annak ő feléje is kell -vándorolnia. Imígyen a legmagasabb befolyás közlő médiumává válik -mindazok számára, akik nincsenek vele egyforma magas szinten. S így -az erős egyéniségek a társadalomnak, melyhez tartoznak, -lelkiismeretét jelentik.</p> -<p>Ennek a hatalomnak természetes mértéke a körülmények, a közeg -ellentállása. Azok az emberek, akik még nem ismerték meg igazi -lényüket, az életet csak véleményekben, eseményekben és -személyekben visszatükrözve tudják szemlélni. Csak akkor látják a -cselekedetet, mikor már meg van téve. Pedig annak erkölcsi eleme -már előzetesen is él a cselekvőben s könnyű volt megjósolni, jó-e -vagy rossz. A természetben minden kettős sarkú; mindennek van -pozitiv és negativ pólusa. Hím – nőstény; szellem, akarat – tény, -cselekedet; észak – dél áll egymással szemben. A szellem a pozitiv, -a tény a negativ pólust képviseli. Az akarat az északi, a -cselekedet a déli sarkot. A jellem természetes helye az északi -sarkon van. Résztvesz az egész rendszer mágneses áramlataiban.</p> -<p>A gyenge lelkeket a déli, vagy negativ pólus sarkítja. Ők minden -cselekedetnek hasznát vagy kárát nézik. Nem látnak meg soha -valamely elvet, míg nem nyilvánul meg valamely személyben. Nem arra -vágyódnak, hogy ők legyenek szeretetreméltók, hanem arra, hogy -mások legyenek velük szeretetreméltók. Az erős jellemű ember -szívesen hall hibáiról is; ez a másik <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> fajta nem -szereti, ha hibáit emlegetik. Ők események tisztelői. Biztosítsd -őket valamely eseményről, összeköttetésről, a körülmények bizonyos -láncolatáról: s nem kívánnak egyebet. A hős ellenben azt látja, -hogy az esemény szolga: <em class="gesperrt">őt</em> kell követnie. -Az események adott rendje nem elégíti ki képzeletét, mert a jóság -szelleme esetleg kisiklik valamely körülménysorból, holott a -boldogulás bizonyos szellemhez, lélekhez fűződik, amely az -események bármilyen rendjében mint természetes gyümölcsét aratja le -az érvényesülést és diadalt.</p> -<p>A körülmények semilyen kedvező fordulata nem teheti jóvá a -jellem, a személyiség fogyatékosságát. Dicsekszünk azzal, hogy sok -babona alól fölszabadúltunk; ámde, ha összezúztunk is bálványokat, -ezt csak úgy tettük, hogy csupán megváltoztattuk a bálványimádásunk -tárgyát. Mit nyertünk azzal, hogy már nem áldozunk bikát -Jupiternek, Neptunnak, vagy egeret Hekáténak stb., ha megreszkettet -a mások véleménye, az ú. n. közvélemény, vagy valamely támadás, -viszály, a rossz szomszéd, szegénység, megcsonkítás avagy a -forradalom vagy gyilkolás riadalma. Ha reszketek, nem közömbös-e, -mitől reszketek?</p> -<p>Tulajdon hibáink majd ebben, majd abban a formában testesülnek -meg nemünk, korunk, temperamentumunk szerint, s ha hozzáférhetők -vagyunk a félelemnek, hamar is találunk okot a félelemre. A -kapzsiság vagy rosszindulat, amely elszomorít, s amelyet a -társadalom bűnéül róvok föl, a tulajdon bűnöm. Mindig csak az én-em -környez engem. Viszont a derekasság <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> örökös győzelem, amelyet nem -diadalordítás ünnepel, hanem csöndes lelki derű, amely nem egyéb, -mint megrögzített, állandó, szokásos öröm. Nem előkelő dolog, ha -mindig az eseményekhez futunk s azoktól várjuk annak a -megerősítését, hogy vajjon igazunk van-e vagy nincs igazunk? A -tőkepénzes nem fut minden órában a bankárhoz, hogy nyereségét -mindjárt pénzzé tegye; megelégszik azzal, ha olvassa a -tőzsdejelentésben, hogy befektetése értékben emelkedett. Meg kell -tanulnom, hogy ugyanazt az örömöt, amelyet a legkedvezőbb -körülmények bekövetkezte idéz föl, még tisztábban találjam föl -annak az észleletében, hogy helyzetem óráról-órára javúl és már -egyenesen parancsol azoknak az eseményeknek, amelyeket óhajtok. -Ezen való ujjongásunkat csak az fékezheti, hogy előrelátjuk a -dolgoknak olyan kitünő alakulását, rendjét, amely minden eddigi -boldogulásunkat is mély árnyékba borítja.</p> -<p>A személyiség azzal az arcával ragad meg engem, hogy elégséges -önmagának. Tisztelem a gazdagságát; nem tudom elképzelni -elhagyatottnak, szegénynek, számkivetettnek, boldogtalannak, -lekötöttnek, szolgának, hanem csak örökös úrnak, jótevőnek, s -boldogítottnak. A személyiség valami centrális dolog; annak a -lehetetlensége, hogy ki lehessen mozdítani vagy le lehessen -dönteni. Az igazi férfi valami hatalmas tömeg benyomását kelti -bennünk.</p> -<p>A társadalom léha, napjait haszontalanságok között, beszédeit -udvariaskodások és ürügyek közt forgácsolja el. Ámde, ha geniális -embert keresek föl, silány mulatságot találok nála, ha csak -jóindulata <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> futó és szertartásos nyilvánulásaival -traktál. Inkább álljon ott törzsökösen a helyén, s éreztesse lényét -velem, ha egyébbel nem is, mint ellentállásával; adja értésemre, -hogy új és pozitív érték vesz körül lényével: nagy üdülés ez -mindkettőnknek. Már az is sok, hogy nem fogadja el a konvencionális -véleményeket és praktikákat: «Nonconformista» volta ösztökéje és -emlékeztetője lesz minden látogatójának, hogy elsősorban vele -szemben kell állást foglalni. Nincs reális és üdvös dolog a -világon, amely nem volna háborúság színtere. Házainkat kacagás, -terefere, emberszólás tölti be, de ez keveset használ. Ám -hasznunkra van az a faragatlan, hozzáférhetetlen ember, aki -probléma és félelem tárgya a társadalomnak; aki fölött nem tud -hallgatással napirendre térni, mert vagy tisztelnie, vagy gyűlölnie -kell őt; akivel mindenki – úgy a közvélemény vezére, mint az -ismeretlen és különködő senki – bizonyos viszonyban érzi magát. Ő -bebizonyítja, hogy Amerikának és Európának nincs igaza; ő lerontja -a szkepticizmust, amely azt mondja: «Az ember csak hitvány és -gyönge báb; együnk hát és igyunk!», mert ő megvilágítja a még meg -nem kisérlett és ismeretlen dolgokat. Örökös megnyugvás a -fennállóban, örökös hivatkozás a közvéleményre: gyönge hitet és -zavaros fejet jelent; olyan elmét, amely nem bírja valamely ház -tervét fölfogni, mielőtt az a ház nincs megépítve. Az igazi bölcs -nemcsak a tömeget hagyja ki gondolkodásából, hanem a keveseket is. -Az olyan emberek, akik ősforrások, önmaguktól mozgatottak, -önmagukba elmerültek; <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> akik azért parancsolnak, mert belső -parancsuk van, a maguk felől bizonyosak: jók, mert a legmagasabb -hatalom közvetlen jelenlétét hirdetik.</p> -<p>Minden cselekedet mathematikailag alapúl a lényünkön. A -Természetben nincs hibás értékelés. A viharzó oceán egy font vize -ugyanolyan súlyú, mint a tó vize nyár derekán. Minden dolog -pontosan minősége, pontosan mennyisége szerint hat; semmire sem -vállalkozik, amit nem tud megtenni. Nem így az ember! Ő nagyobbra -lát: olyan dolgokat is kíván és megkisérel, amelyek meghaladják -erejét. Valami angol memoár-könyvben olvastam: «Mr. Fox – később: -lord Holland – azt mondta, hogy el kell nyernie a kincstár első -lordja méltóságát; rászolgált s igényt is tart reá.» – Xenophon és -az ő tízezrei fölérték erővel, amire vállalkoztak s végre is -hajtották; annyira fölérték, hogy nem is sejtették, mily nagy és -utánozhatatlan a vállalkozásuk. S még ma is megismétlés nélkül van, -s a hadtörténelem árvíz-jele. Sokan próbálkoztak meg vele azóta, s -nem győzték.</p> -<p>Minden cselekedet erejét csupán reális alapra lehet helyezni. -Egy intézmény sem lesz jobb, mint az intézője. Ismertem egy -barátságos és művelt férfiút, aki valami gyakorlati reformot akart -végrehajtani, de én sehogysem találtam, hogy a szíve ügye volna az, -amit kezébe vett. Csupán hallott róla, olvasott róla, így -sajátította el. S ezért cselekedete merő kisérletezés volt: a város -egy darabját vitte ki a mezőre, s az egészen város is volt és semmi -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> új s nem kelthetett lelkesedést. Ha lett -volna valami rejtett elem ebben az emberben, valami félelmetes, -titkos genius, amely viselkedését tüzelte, kavarta volna: óh, hogy -vártuk volna eljövetelét. – Nem elég, hogy az ész lássa a bajokat -és orvosszereiket. Mindig alá kell rendelnünk az életünket, s nem -szabad rálépnünk a földre, amelyre igényt tartunk, valamíg csak -valamely gondolat tüzel bennünk, nem pedig egész lelkünk. Mert -mindaddig «nem szolgáltunk rá».</p> -<p>Másik vonása az életnek a szüntelen növekedés. Az igazi férfiú -legyen nagyértelmű és komoly; de azt is éreztetnie kell velünk, -hogy előtte értékét ellenőrző, boldog jövő nyílik meg, amelynek -hajnala pirkadó sugarait már a jelen futó órájára is ráveti. A hőst -mindig balúl fogják föl és balúl itélik meg, de ő azért nem -töltheti az idejét azzal, hogy a félreértések csomóját bogozza: ő -megint úton van és új hatalmat, új tisztességet szerez magának s új -igényt szívetekre, úgyhogy csődbe juttat benneteket, ha még mindig -régi dolgain rágódtok és nem tartotok vele lépést tulajdon -gazdagságtok gyarapításával. A nemes férfiú új tettei az egyedüli -védői, mentségei és magyarázói a régebbi tetteinek. Csak ezzel az -apológiával és magyarázattal szolgálhat s csak ezt fogadhatja el. -Ha barátod visszatetszett neked, ne gubbaszsz fölötte, mert ő már -nem is emlékszik erre a múló epizódra, hanem máris megkettőzte a te -szolgálatodra levő erőit s még mielőtt föl tudnál kelni, máris -elhalmoz áldásaival.</p> -<p>Nem lelünk örömet annak a jóakaratnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> -gondolatában, amelyet csak cselekedetein lehet megmérni. A szeretet -kimeríthetetlen, s bár szántóföldjei már letaroltak, magtárai -üresek, ő még mindig tud jót tenni, gazdagítani. Az igazi férfi, -még ha alszik is, akkor is mintha tisztítaná a levegőt, házával -díszíti a vidéket és erősíti törvényeit. Az emberek meg is érzik -mindig ezt a különbséget. Jól ismerjük mindazokat, akik egészen más -eszközökkel gyakorolják a jótékonyságot, mint ingyen -leves-társaságok listáin való aláírásaikkal. Az csupán -alacsonyrendű érdem, amelyet föl lehet sorolni. Ijedj meg, ha -barátaid megmondják, mit tettél jól s föl is sorolják; ám ha a -tisztelet és félig nem tetszés bizonytalan és félénk tekintetével -állonganak és kénytelenek itéletüket egy évre fölfüggeszteni, akkor -remélni kezdhetsz.</p> -<p>Azok, akik a jövendőnek élnek, szükségkép mindig önzőknek tünnek -föl azok szemében, akik csak a jelennek élnek. Ennélfogva -mulatságos olvasni a jámbor Riemernél, a Goethéről írt -emlékirataiban, mint szedte lajstromba Goethe adományait és -jótéteit, mint pl. hogy ennyi meg ennyi száz tallért adott -Stillingnek, Hegelnek, Tischbeinnek; jó jövedelmű állást szerzett -Voss professornak, s a nagyhercegnél Herdernek, nyugdíjat Meyernek, -két tanárt ajánlott külföldi egyetemre stb. A jótétemények még oly -hosszú fölsorolása is nagyon rövidnek tünnék föl. Koldús teremtés -volna az ember, ha csak ezen lehetne mérni. Mert mindezek -kivételekként hangzanak, pedig a jó ember szabálya és mindennapi -élete a jótevés. Goethe igazi jótékonysága kiolvasható abból a -beszámolóból, <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> amelyet dr. Eckermannak adott vagyona -hovafordításáról: «Minden ‚bon-mot‘-m egy erszény aranyamba került. -Félmilliót a magam pénzemből, örökségemet, fizetésemet, írásaimnak -ötven év alatt befolyó jövedelmét költöttem arra, hogy megtanuljam -mindazt, amit ma tudok. Ezenkívül…» stb.</p> -<p>De megvallom, hogy csak üres beszéd és szófia, ha az ilyen -egyszerű és gyorshatású erőnek vonásait föl akarjuk sorolni; olyan, -mintha a villámot szénnel akarnók lefesteni. De ezeken a hosszú -estéken, ezekben az üres órákban szeretem magam vele vigasztalni. -Nem tudja annak mását adni, csak maga. Egyetlen, szívből jövő meleg -szó gazdaggá tesz. Megadom magam életre-halálra. Mily halálosan -hideg még a költői géniusz is az életnek ezzel a tüzével szemben. -Érintésétől újraéled elernyedt lelkem s élessé teszi szemem, hogy -behatolhasson a Természet sötétségeibe. Rájövök, hogy amiben -szegénynek gondoltam magam, éppen abban vagyok a leggazdagabb. -Ebből új értelmi lendület származik, amelyet viszont ismét a -személyiség valamely újabb nyilvánulása szorít háttérbe. Mily -különös váltakozása a vonzásnak és taszításnak! A személyiség, a -jellem elutasítja az intelligentiát, de föltüzeli, a személyiség -gondolatba megy át, így is nyilvánúl, de azután megint -megszégyenítve enged az erkölcsi érték új fölvillanása elől.</p> -<p>A személyiség a Természet legmagasabb formája. Hasztalan -majmolják, hasztalan tusakodnak ellene. Olyan mértékű szívósság, -ellentálló és teremtő erő van benne, hogy meghiusít minden -vetélkedést. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>S ez a mestermű akkor sikerül a legjobban, ha csupán a Természet -keze dolgozott rajta. Gondoskodott róla, hogy a nagyrahivatottak -árnyékban suhanjanak az életbe, hogy ezerszemű Athenæ ne lesse az -ifjú geniusz minden új gondolatát és elpiruló mozdulatát s ne -kürtölje világgá. Múltkoriban a leghatalmasabb istenség két igen -fiatal gyermeke ejtett gondolkozóba. Amidőn kutattam szentségük -forrását, s a bűbájt, melyet a fantáziára gyakoroltak, mintha -mindenikük ezt felelte volna: «Ezt a nonconformista voltomnak -köszönhetem; sohasem hallgattam arra, amit a nép törvényének -nevezett; nem töltöttem vele időmet. Megelégedtem a magam falusi -szegénységével: innen ered a szelidségem; művem nem emlékeztet -arra, mentes attól.» És a Természet ilyen személyiségek által adja -tudtomra, hogy még a demokratikus Amerikában sem engedi magát -demokratizálni. Mily kolostori elzárkózottságban, szorgosan -megőrizve a piactól és lármájától neveli fel őket! – Éppen ma -reggel küldtem el ezeknek az erdei isteneknek néhány -vadvirág-írását. Hogy kiemelkednek az irodalomból a gondolat és -érzés forrásaiból fakadt üde termékek, mintha a pallérozottság és -kritikai szellem e korában a nemzeti költészet első sorait -olvasnók! Mily megragadó mély tiszteletük kedvenc könyveik, egy -Aischylos, Dante, Shakespeare, Scott iránt, mintha úgy éreznék, -hogy nekik is részük van abban a könyvben, s aki azt bántja, őket -bántja; s különösen milyen megragadó ez a teljes elzárkózásuk -minden kritika elől, ez a gondolat Pathmosa, ahonnan <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> írnak, -teljesen annak tudata nélkül, mily szemek fogják valaha is olvasni -írásaikat! Bárcsak tovább is így álmodhatnának, mint az angyalok, s -ne ébrednének összehasonlításokra és hizelgésekre! S mégis, vannak -természetek, amelyek túljók arra, semhogy a dicséret megronthatná -őket s ahol a gondolat ere egészen mélyről hatol föl, ott a hiúság -nem veszedelem. Nagyképű barátaik ugyan óva intik majd őket, hogy -fejüket ne csavartassák el harsonahangokkal, de ők erre csak -mosolyoghatnak. Emlékszem, mint méltatlankodott egy ékesszavú -methodista egy theologus intelmeire: «Barátom! Az igazi férfiút nem -lehet sem dícsérni, sem szidalmazni.»</p> -<p>Mint már megmondtam, a Természet maga vette kezébe ezeket a -szuverén személyiségeket és bármily ügyesen kívánja meg belőle -részét a szószék és iskola, azt tanítván, hogy a törvények képzik a -polgárt: a Természet tovább járja a maga útjait s meghazudtolja -akár a legbölcsebb embert is. Van az embereknek, egyéneknek egy -bizonyos osztálya, akik hosszú időközökben jelennek meg, s akik a -belátás és erény oly fokával vannak megáldva, hogy az emberek -egyhangúlag istenieknek üdvözlik őket, s akik úgyszólván -fölhalmozódásai annak az erőnek, amelyről szemlélődünk. Az isteni -személyek született személyiségek, vagy – Napoleonnal szólván – -megszervezett győzelmek. Rendesen rosszindulat fogadja őket, mert -új tünemények, s mert végét vetik annak a túlzásnak, amelyet a -legutóbbi isteni személyiséggel űztek az emberek. A Természet -sohasem kovácsol <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> rímet egyik fiáról a másikra; nem csinál -kettőt egyformára. Ha nagy férfiút látunk, hasonlónak képzeljük -valamely történeti egyéniséghez s megjósoljuk a jövőt, amely -jelleméből és sorsából következik, – s biztos, hogy jövendölésük -nem válik be. Egyikük sem fogja személyisége problémáját a mi -előitéletünk szerint regulázni, hanem csak a maga, előzmény és -minta nélkül való magas útján. A személyiségnek tág térre van -szüksége; nem tűri, hogy tömeg zsúfolja körül, sem azt, hogy futó -szempillantásokkal, bokros teendők közt, alkalmilag itéljék meg. -Perspektívára van szüksége, csakúgy, mint a hatalmas épületnek. -Lehet, sőt bizonyos, hogy nem lép oly gyakran az emberi -viszonylatokba s nem is kívánhatjuk tőle tevékenysége, hatása gyors -kifejlését sem a népies erkölcstan, sem a magunk erkölcstana -szerint.</p> -<p>A Szobrászatot ugyanúgy nézem, mint a Történelmet. Nem tartom -lehetetlennek, hogy Apollo és Zeus hússá, vérré váljék. A művész -minden vonást, melyet kőben megörökít, már látott az életben, még -pedig jobban, mint ahogy másolja. Már sok utánzattal volt dolgunk s -mégis született hivői vagyunk a nagy embereknek. Mily -gyönyörűséggel olvassuk a régi könyvekben, amikor még az ember -kevés volt, a patriarkhák legkisebb cselekedetét is. Szinte -megköveteljük, hogy a nagy ember ilyen hatalmas és oszlopos -jelenség legyen a tájképen; hogy megérdemelje a krónikás -beszámolóját még arról is, mint kelt föl, mint övezte lágyékját és -ment el ide vagy oda. A hitelt legjobban megérdemlő festményeknek -azokat tartjuk, amelyek olyan fenséges férfiakról <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> szólnak, -hogy fenségük már a küszöbön győzött és lebírta érzékeinket; amint -ez a keleti mágussal megesett, akit Zoroaster érdemeinek -megvizsgálására küldöttek ki. Amikor ez a Yunani-bölcs Balkhba -érkezett, – a perzsa írók így beszélik el – Gushtasp napot -határozott, amelyen minden vidék mobed-ei összegyűljenek, s e -gyülekezet körében aranyszéket jelöltek ki a Yunani-bölcsnek. Akkor -Yezdam-ból való kedvencük, Zoroaster próféta belépett a gyülekezet -körébe. Amidőn ezt a főnököt meglátta a Yunani-bölcs, így szólt: -«Ez az alak, ez a járás nem hazudhat; csupán színigazság fakadhat -belőle.» – Plato azt mondja, hogy lehetetlen az isten fiaiban nem -hinni, «mégha bizonyító és kényszerítő erejű érvek nélkül beszélnek -is.» – Nagyon szerencsétlennek érezném magam embertársaim között, -ha nem tudnék hinni a Történelem legjavában. «John Bradsham – -mondja Milton – olyan konzul színében tünik föl, akitől a -vesszőnyalábot («fasces») nem veszik el az év végén, úgyhogy -nemcsak hivataloskodása színhelyén, hanem egész életén át úgy -látod, amint törvényt ül királyok fölött.» – Hihetőbbnek tartom – -mert apriori tudásból folyhat – hogy egy ember ismerje a mennyet – -mint a khinaiak mondják – mint hogy oly sok ember ismerje a -világot. «Az erényes fejedelem félelem nélkül lép az istenek színe -elé is. Elvár évszázadig, valamíg eljő a bölcs és nem kételkedik -benne. S az, aki félelem nélkül lép az istenek színe elé, az ismeri -a mennyet; s az, aki elvár évszázadig, valamíg eljő a bölcs és nem -kételkedik benne, az ismeri <span class="pagenum"><a name="Page_91" -id="Page_91">-91-</a></span> az embereket. Imigyen járdal az -erényes fejedelem és évszázadokra kijelöli birodalma útjait.»</p> -<p>De minek keressünk ilyen távoli példákat. Együgyű megfigyelő az, -akit saját tapasztalata nem tanított meg a magikus dolgok -valóságára és erejére, épúgy mint a khémiára. A leghidegebb és -legszabatosabb számító sem teheti ki a lábát otthonról, hogy ne -találkozzék megmagyarázhatatlan befolyásokkal. Valaki rászegzi -szemét és: emlékezete sírjai megnyílnak és fölküldik halottaikat; -titkait, amelyek rejtve-felfedve egyaránt nyomorítják, kénytelen -elárulni, – ránéz egy másik, s ő nem tud beszélni s teste tagjai -mintha kificamodtak volna; majd jő egy barátja, s ez kellemessé, -merésszé, ékesszavúvá teszi őt. S vannak emberek, akikre kénytelen -emlékezni, akik gondolatának transcendens terjeszkedést adnak s -keblében új élet tüzét szítják.</p> -<p>Van-e valami kitünőbb, mint az ilyen szoros baráti viszony, ha -ilyen mély gyökerekből fakad? Nincs annál döntőbb felelet a -skeptikus számára, aki kétségbevonja az ember hatalmát es -képességeit, mint az embertársainkkal való örömteljes közlekedés, -ami minden okos ember hitének és gyakorlati tevékenységének alapja. -Nem ismerek semmit, ami az életben olyan kielégülést szerezne, mint -ez a mély jó megértés, amely, sok kölcsönös szívesség után, két -erényes ember közt fennáll, amidőn mindegyikük biztos maga felől és -biztos a másik felől. Ez a boldogság háttérbe szorít minden más -gyönyört, politikát, kereskedelmet. Mert ha az emberek <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> úgy -érintkeznek, ahogyan kellene, azaz mindegyikük mint jótévő, -csillagnéző, eszmékkel, tettekkel, beteljesítésekkel fölruházott: -ez a természet örömét hirdető ünnepnapja volna. Az ilyen -barátságnak a nemi szerelem az első jelképe, amint minden más dolog -a szerelem jelképe. A legjobb embereket összefűző ilyen barátság, -amelyet egykor csak ifjúságunk romantikájának tartottunk, a -személyiség kifejlésével a legszilárdabb, legigazabb gyönyör -forrásává válik.<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= -"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>Hisz bár lenne lehetséges az emberekkel helyes viszonyban -élnünk! Vajha tudnánk tartózkodni attól, hogy bármit is követeljünk -tőlük, akár dicséretet, akár segítséget vagy szánalmat és -megelégednénk azzal, hogy a legősibb törvények révén hassunk -reájuk? Avagy nem tudnánk néhány emberrel – csak egyetlenegy -emberrel is – írásba nem foglalt alapszabályok szerint közlekedni s -kipróbálni ható erejüket? Nem állíthatnók ki barátunknak az -igazság, hallgatagság és türelem bizonyítványát? Olyan mohón kell-e -utánajárnunk? Hisz ha rokonok vagyunk, úgyis találkozunk. A Régiség -hite volt, hogy semmiféle elváltozás nem rejthet el egy istent a -másik elől s egy görög vers azt mondja: «Az istenek nem -ismeretlenek egymásnak.» S a barátok is az isteni kényszerűség -törvényeit követik; a nehézkedés törvénye ellenállhatatlanul hajtja -őket egymáshoz, «s bár <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> távol kell lenniök egymástól, csak -szaporítják az egymásnak okozott gyönyörűséget».</p> -<p>Rokonságuk nem mesterkélt, hanem a Természettől engedélyezett. -Az isteneknek a mi Olympusunkon hopmester nélkül kell leülniök s ők -isteni rangsor szerint rendezkednek be. Minden társaság meg van -rontva, ha erőlködve hozzák össze egy mérföldnyi távolságból. S ha -nem jön létre igazi társaság, akkor csak bosszantó, alacsony -színvonalú, lealacsonyító fecsegés jön létre, még ha a -legelőkelőbbekből áll is. Minden egyesnek nagysága háttérbe szorúl, -minden gyöngeségük kínos tevékenységet fejt ki, mintha az -olympusiak azért jöttek volna össze, hogy tubákot kínálgassanak -egymásnak.</p> -<p>Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy -minket űz, hajt valami félelem, kisértet. Ám ha baráttal -találkozunk, megállunk s most nagy őrültségnek tartjuk lázas -rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a -hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá -tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.</p> -<p>Az isteni ember a lélek jóslata; a barát a szív reménysége. -Boldogságunk arra vár, hogy ez a kettő egy személyben teljesedjék -be. Az évszázadok még csak most nyitják meg ezt az erkölcsi erőt. -Minden erő ennek árnyéka, jelképe. A költészet gyönyörűséges és -erős hatású, ha ihletét innen meríti. A nagy férfiak aszerint vésik -bele a nevüket a világba, amint ezzel vannak telve. A Történelem -eleddig ösztövér; nemzeteink alacsony tömeg voltak, nem láttunk még -igazi férfiút: az isteni alakot valójában <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> még nem -láttuk, csak mintegy álomképüket és jóslatukat; nem ismertük még -meg fenséges magatartását, amely egyaránt megnyugtatja s hozza -önkívületbe a szemlélőt. Egy szép napon rá kell jönnünk, hogy a -titkosabb eleven erő a legnyilvánosabb is, hogy a minőség pótolja a -mennyiséget, hogy a jellem, a személyiség nagysága a sötétben -munkálkodik és segítségére van olyanoknak is, akik színről-színre -sohasem látták. Ami emberi nagyság eleddig fölbukkant, az kezdet és -bátorítás ebben az irányban. Az istenek és szentek története, -amelyet a világ eddigelé megírt és tisztelt, a személyiség megannyi -dokumentuma. Évszázadok ujonganak egy ifjú viselkedésén, aki semmit -sem köszönhetett a jószerencsének, s akit nemzete keresztre -feszített, aki lelki tisztasága révén eposi fényt sugárzott -halálára, s aki minden részletet egyetemes jelképpé istenített az -emberiség szemének. Ez a nagy kiszenvedés azóta legnagyobb tényünk. -Lelkünk győzelmet követel érzékeink fölött; a jellem olyan erejét -követeli meg, amely megtérít bírót, esküdtszéket, katonát, királyt; -amely uralma alá hajtja az állati s ásványi erőket és egybevegyül a -növények nedveivel, a folyók, szelek, csillagok futásával és az -erkölcsi ható erőkkel.</p> -<p>S ha nem is tudunk egy ugrásra az ilyen nagyságokig -fölemelkedni, legalább nézzünk föl hódolattal hozzájuk. Ezek a nagy -tulajdonságok a társadalomban nagy előnyt jelentenek azoknak, -akikben megvannak, de nagy hátrányt is. Magánértékeléseinkben a -legnagyobb óvatosságot kívánják meg. Nem tudom <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> -barátaimnak megbocsátani, ha nem ismernek föl egy-egy ilyen finom -személyiséget s nem bánnak vele hálás vendégszeretettel. Mert, ha -végre eljön az, akire mindig vágyódtunk és ránkragyog a távoli -mennyek országának verőfényes sugaraival: s mi durvák, kritikusok -vagyunk vendégünkkel szemben és az utca aljasságával és -gyanakodásával bánunk vele, ez olyan közönséges lélekre vall, amely -szinte becsapni látszik az Ég kapuit. A lélek zűrzavarát, igazi -őrületét jelenti, ha már önmagára sem ismer, ha már nem tudja, hol -kell adóznia hódolatával, vallásos tiszteletével. Van-e egyéb igazi -mély tisztelet is, mint azt tudni, hogy a világ tágas pusztaságán -bárhol fakadt virágba a szent érzés, amelyet szeretünk, ez -számunkra nyílott ki? S ha senki más nem látja, én látom; én látom -a jelenség nagyságát és ha egyedül is látom. Valamíg virágzik, -ünnepet szentelek és addig szegre akasztom lelkem borúját, -őrültségemet és léha tréfáimat. A Természet is ellágyúl vendége -jelenlététől. Sok embernek van szemük a bölcs és házias erények -számára; van szemük megismerni a géniuszt csillagpályáján, bár a -tömeg erre is képtelen. Ámde ha utcáinkba, házainkba látogat a -Szeretet, amely mindent elszenved, magától mindent megtagad, -mindent remél, s amely megfogadta magának, hogy inkább lesz koldus -és bolond világéletében, semhogy fehér kezét a legkisebb -engedménnyel bemocskolja: ennek az arcát csupán a tiszta lelkű és -reményű ismerheti meg, s egyedül azzal tanusíthatja iránta -hódolatát, hogy tulajdonáúl a lelkébe olvasztja!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<h2>ÉLETBÖLCSESÉG.</h2> -<p>Mi jogon írhatok én az életbölcseségről, amelyből oly kevéssel -rendelkezem s az is negativ természetű? Bölcseségem elkerülésből, -kitérésből, lemondásból áll, nem utak és módok kieszeléséből, ügyes -kormányzásból, nemes jóvátételből. Nem nagyon tudok a pénz helyes -kiköltéséhez, nem vagyok takarékossági, gazdálkodó genie, s aki -csak kertemet látja, úgy tartja, hogy bizonyosan van még egy másik -kertem is. Mindazonáltal szeretem a realitást, a tényeket; gyűlölöm -az ingadozókat és az élesen nem látókat. S azután: annyi jogcímen -írok az életbölcseségről, mint amennyivel a költészetről és a -szentségről írtam. Nemcsak tapasztalatból írunk, hanem vágytól és -ellentétességünktől hajtva is. Olyan tulajdonságokat festünk, -amelyek híjával vagyunk. A költő csodálja az energikus és taktikus -férfiút; a kereskedő pappá vagy ügyvéddé neveli a fiát; s ha valaki -nem hiú és önző ember, abból, hogy mit dicsér, meg fogod tudni, mi -hiányzik belőle. S végül: nem volna szép tőlem, ha a szerelemről és -a barátságról szóló finom lírát nem ellensúlyoznám érdesebb -hangokkal, s ha én, aki erősen és állandóan érzem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> mivel -tartozom érzékeimnek, nem tennék erről legalább futólagos -vallomást.</p> -<p>Az életbölcseség az érzékek erénye, derekassága. A jelenségek -tudománya. A belső élet külsőleg megnyilvánuló tevékenysége: az -Isten, aki gondolatokat fog jármába. Az anyagot az anyag törvényei -szerint mozgatja. Beéri azzal, hogy a test egészségét keresi a -fizikai föltételekhez való alkalmazkodás által, s a lélek -egészségét az intellektuális föltételekhez való alkalmazkodás -által.</p> -<p>Az érzékek világa a megnyilvánulás, a jelenségek világa. Nem -önmagáért van, hanem jelképies jellegű. S a valódi bölcseség, -vagyis a jelenségek törvényei fölismerik, hogy ugyanakkor léteznek -még más törvények is, s hogy saját tiszte csak alárendelt; hogy ők -csak a felszínen működnek, nem a dolgok középpontjában. Az -életbölcseség magában véve, elszigetelten hamis valami. De teljes -jogú, ha a testet öltött lélek természetrajza; ha kifejti a -törvények szépségét az érzékek szűk mezején belül is.</p> -<p>A világ ismeretének több eredményes foka van. Jelen célunkra -elegendő, ha hármat jelzünk. Az emberek egy csoportja a szimbolum -hasznosságának él; végső jónak s célnak az egészséget és vagyont -tartja. Egy másik csoport ezek szintjén fölül a szimbolum -szépségének él: pl. a költő, a művész, a természetbúvár, a tudós. -Egy harmadik csoport fölülemelkedve még a szimbolum szépségén is -magának a jelképezett dolog, lényeg szépségének él: ezek a bölcsek. -Az első csoportban fő a józan ész; a másodikban a jó ízlés; a -harmadikban a lelki <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> észrevevés és fölfogás képessége. Hosszú -világéletében az ember egyszer végigfutja az egész skálát: látja és -élvezi a jelképet reálisan megtestesülve; majd szeme előtt -világosan megnyilvánul a szimbolum szépsége, végül, amidőn sátrát a -természet e szentelt, vulkanikus szigetén üti föl, nem kíván ott -házakat és pajtákat építeni, hanem áhítatosan térdet hajt az Isten -ragyogó fényességének, amelyet minden résen és redőn kiáradni -lát.</p> -<p>A világ tele van egy alacsonyrendű okosság közmondásaival, -tetteivel, intéseivel. Ez az okosság odaadó hódolat az anyag iránt, -mintha bizony nem volnának más képességeink, mint az inyünk, -orrunk, tapintásunk, szemünk, fülünk érzékei, – imádja a -hármasszabályt; sohasem ír alá semmit, sohasem ajándékoz semmit -fölötte ritkán kölcsönöz s minden terve csak azt kérdi: «Hoz -valamit a konyhára?» Ez olyan betegség, mint mikor a bőr egyre -vastagodik, míg az életszerveket tönkreteszi. Ám a kultura, amely -fölfedi a jelenségek világának magas eredetét és az ember és végső -célja értelmét tökéletesítésében találja, minden egyebet, így az -egészséget és a testi életet is csak eszközzé fokozza le. Az -életbölcseséget nem tekinti különálló tehetségnek, hanem a testet -és szükségleteit is tekintetbe vévő bölcs belátás és erény -összeségének. Az igazán művelt ember mindig úgy érzi és tartja, -hogy a nagy vagyon, a polgári vagy társadalmi rendszabályok -végrehajtása, a nagy személyes befolyás, a kellemes és lebilincselő -beszéd csak mint a szellem energiájának bizonyítéka értékes. Ha -valaki elveszti az egyensúlyát és <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> belemerül akár üzletbe, akár -élvezetbe, magáért az üzletért, vagy magáért az élvezetért, az -lehet jól forgó kerék, de nem művelt ember.</p> -<p>Ez az álbölcseség, amely az érzékeket végcélnak tekinti, a -balgák és gyávák istene s minden komédia tárgya. A természet -tréfája, tehát az irodalom céltáblája is. Az igazi okosság -korlátokat szab ennek az érzéki felfogásnak, amidőn betekintést -enged egy belső és reális világba. Ha egyszer eljutottunk erre a -megismerésre és a világrendet, a dolgok és idők megoszlását -alárendelt helyzetük egyidejű szemmeltartásával tanulmányoztuk, ez -meg fogja jutalmazni minden, erre fordított fáradságunkat. Létünk -oly nyilván annyira hozzáfűződik a természetben a nap és hold -járásához és fázisaihoz, annyira az éghajlat és talaj befolyása -alatt áll, annyira fogékony a közfelfogás szerinti jó és rossz -iránt, annyira szereti a fényt, oly érzékeny hideggel, meleggel -szemben: hogy csak természetes, ha elemi leckéit ezekből a -könyvekből tanulja.</p> -<p>Az életbölcseség nem kullog a természet után s nem kérdi, honnan -is ered ő. Az emberi élet feltételeit tevő világtörvényeket -elfogadja, ahogyan vannak és a saját örömére fordítja a bennök -rejlő jót. Megadja a magáét a helynek, időnek, éghajlatnak, -szükségleteknek, alvásnak, a polaritás törvényének, a növekedésnek, -a halálnak. Az ember létének korlátokat és időbeosztást adnak a nap -és hold, az ég nagy formálói. Itt van a csökönyös anyag, amely nem -enged kijárt vegyi útjaiból. Itt van a földgolyó, körülövezve, -áthatva természettörvényektől és külsőleg bekerítve, beosztva -polgári jogokkal és <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> kötelességekkel, amelyek új korlátok -közé szorítják a lakóját.</p> -<p>Azt a kenyeret esszük, amely a mezőn nő. Abból a levegőből -élünk, amely körülöttünk fujdogál s megmérgeződünk tőle, ha -túlhideg vagy túlmeleg, túlszáraz vagy túlnedves. Az idő, amely oly -testetlen, osztatlan és isteni jelenségnek látszik, apró részekre -forgácsolódik, fecsérlődik. Most ajtót kell festeni; zárat kell -javítani. Fára, olajra, húsra, sóra van szükségem; a ház füstöl; a -fejem fáj; adót kell fizetni; tárgyalnom kell szívtelen és bárgyú -emberekkel; fájdalmas emlékeim vannak sértő, nagyon furcsa -szavakról: – mindez csak úgy falja az órákat. Bármit teszünk: a -nyárnak meglesznek a legyei; ha az erdőbe sétálunk, vérünkkel kell -táplálnunk a szúnyogokat; ha halászgatunk, számolnunk kell azzal, -hogy a ruhánk átnedvesedik. S az éghajlat is nagy akadály a lustább -embernek; sokszor elhatározzuk, hogy nem törődünk az idővel, s -mégis folyton a felhőket s az esőt nézzük.</p> -<p>Mégis ezek az óráinkat és éveinket rabló apró tapasztalatok a mi -tanítóink. A kemény talaj s a négy hónapi hó az északi földöv -lakóját bölcsebbé és ügyesebbé teszi, mint amilyen bölcs az az -embertársa, aki a trópusok állandó mosolyát élvezi. A délszigetlakó -akár egész nap csavaroghat. Éjszaka egy szál gyékényen alhat a -holdfénynél, s amig csak egy vad datolyafa nő, a természet -kéretlenül is ellátja reggelivel. Az északibb lakó kénytelen -takarékoskodni, gazdaságot vinni: főzni, sütni, besózni, -konzerválni eledelét, fát és szenet termelni. Minthogy azonban -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> a munkát egyetlen rovással sem lehet -szaporítani, anélkül, hogy ne ismerkednénk meg valamely új oldalról -a természettel, s minthogy a természet kimeríthetetlen a -jelentéseiben: ezeknek az éghajlatoknak lakói mindenkor erősebbek -voltak testi-lelki erőre, mint a déliek. S ezeknek a dolgoknak -olyan nagy az értékük, hogy az, aki máshoz is ért, nem tudhat -sohasem eleget ezekből. Csak hadd élesítse észrevevő-képességét. -Hadd fogja meg a dolgokat, ha van keze; ha van szerve, hadd mérjen -és különböztessen; hadd tanuljon meg és raktározzon el minden -vegytani, természetrajzi, gazdasági tényt; mentől több tudást -szerez felőlük, annál kevesebbet akar majd nélkülözni. S az idő -mindig hoz alkalmat, amely fölfedi ennek a tudásnak az értékét. -Valami bölcseség mindig származik minden természetes és ártatlan, -igénytelen cselekedetből. Az otthonülő ember, akinek nincs szebb -muzsika az ő konyhai faliórájánál és szebb melódia a tűzhelyen égő -fahasábok duruzsolásánál, olyan vigasztaló szerekkel rendelkezik, -mikről mások nem is álmodnak.</p> -<p>Az eszközöknek helyes alkalmazása a célokra a gazdaságban és -üzletben épúgy biztosítja a győzelmet és a diadalmi éneket, mint a -politikai vagy hadi taktikában. A jó házigazda époly sikeres -módszereket talál ki a tüzelőfa vagy a gyümölcs elrakására nézve a -pincében, mint másvalaki a haditervekre vagy állami lajtsromokra -nézve. Esős napon esztergapadhoz telepedik vagy szerszámládájával -hátraül a szín valamely zugába és körülveszi magát szegekkel, -kalapácscsal, fogókkal, srófhúzóval, vésővel. Élvezi <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> a -gyermek- és ifjúkor ősi örömét: a padláskamrák, borsajtók, -gabonapajták macskaszerű szeretetét, s a régi háztartás egyéb -kényelmi berendezéseit. Baromfiudvara sok kedves történetet mesél -neki. Sok érvet lehetne meríteni az optimizmusra minden külvárosban -és periférián ebből a túláradó édes elemből. Több a különbség -élvezeteink minőségében, mint tömegében.</p> -<p>Másrészt, a természet megtorolja a gyakorlati okosság minden -elhanyagolását. Ha az érzékeket tartod végcélnak, engedelmeskedj -törvényeiknek. Ha azonban hiszesz a lélekben, ne keresd az érzéki -édességet, mielőtt az nem érik meg az ok és okozat lassú fáján.</p> -<p>Laza és tökéletlen felfogóképességű emberekkel érintkezni: ecet -a szemnek. Dr. Johnsontól idézik ezt a mondást: «Ha egy gyermek azt -mondja, hogy ezen az ablakon nézett ki, pedig azon nézett ki, adj -neki virgácsot!» Amerikai nemzeti jellemünk kitüntető vonása, hogy -az átlagosnál nagyobb örömet találunk a pontos észrevevésben, -amelyet jellemez ez a közkeletű kifejezés: «Tévedés kizárva» («No -mistake»). Azonban az a kényelmetlen érzés, melyet bennünk a -pontatlanság, a ténybeli gondolatzavar, a legközelebbi jövő -szükségleteinek elhanyagolása fölidéz, nincs nemzethez kötve. Az -idő és tér szép törvényei, ha ügyetlenségünk egyszer megzavarta -őket, csak lyukakká és barlangokká válnak. Ha hirtelen és balga -kézzel föllökjük a kaptárt, méz helyett méhet bocsát reánk. -Szavainknak, tetteinknek, ha szépek akarnak lenni, időszerűeknek is -kell lenniök. A kasza köszörülése kedves <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> hang -júniusi reggeleken, de van-e szomorúbb és sivárabb, mint ugyanez a -hang, ha az évszak már túlkésői a szénakaszáláshoz? Zagyvafejű -emberek és Pató Pálok még sokkal többet rontanak a dolgukon azzal, -hogy elrontják azoknak a kedvét is, akikkel dolguk van.</p> -<p>Olvastam egy bírálatot festményekről, ami e szembe jut, -valahányszor céltalan, ügyetlen embereket látok, akik nem hűek az -érzékeikhez. A weimari nagyherceg, aki nagyon okos ember volt, -mondá: «Olykor nagy műremekeken, s különösen most Drezdában -megfigyeltem, mennyire hozzájárul bizonyos tulajdonság a hatáshoz, -amely az alakoknak életet s az életnek ellenállhatatlan igazságot -ad. Ez a sajátság az, hogy a rajzolt alakoknál eltaláljuk a helyes -súlypontjukat. Úgy értem, hogy az alakokat szilárdan lábukra kell -állítanunk; a kezeknek fogni kell tudni, a szemeket oda kell -irányozni, ahová nézniök kell. Még az élettelen tárgyak is, mint -hajók és székek, bármily jól vannak egyébként megrajzolva, minden -hatásukat elvesztik, mihelyt nem nyugszanak nehézkedési -középpontjukon s elmosódó és imbolygó hatást gyakorolnak. A drezdai -képtár Raphaelje, – az egyedüli valóban szívhezszóló festmény, -amelyet láttam – a legnyugodtabb és legszenvedélytelenebb kép, -amelyet el lehet képzelni: egy pár szent a boldogságos szűzet és a -gyermek Jézust imádván. Mindazonáltal mélyebb benyomást kelt, mint -tíz keresztrefeszített vértanú torzalakja, mert a forma minden -ellentállhatatlan szépsége mellett a legmagasabb fokban megvan -rajta minden alak perpendicularitása.» Ezt a perpendicularitást -kívánjuk <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> mi meg az élet festményének minden -alakjától is. Álljanak szilárdan a lábukon, ne ingadozzanak, ne -himbálódzanak. Hadd tudjuk, hol találhatjuk őket. Hadd tegyenek -különbséget aközt, amire emlékeznek és aközt, amit álmodtak; -nevezzék a gyermeket a nevén; adjanak tényeket és tiszteljék meg -tulajdon érzékeiket azzal, hogy bízni lehessen bennök.</p> -<p>De ki merné joggal embertársát oktalansággal vádolni? Ki hát az -okos? Igazi nagyjaink fölötte ritkák ezen a világon. A természethez -való viszonyunkban végzetes eltévelyedés állt be, eltorzítván -életmódunkat, minden törvényét ellenségünkké tévén, úgy hogy ez -végre a világ minden elmés és derék emberében a reform gondolatát -ébresztette.</p> -<p>A legfőbb bölcseségtől kell tanácsot kérnünk és kérdeznünk, -miért kell most az egészségnek és szépségnek kivételnek lennie, -semhogy az emberi természet szabálya lenne? Nem ismerjük a növények -és állatok, a természet törvényeit a velük való rokonszenv révén. -De ez bizonyosan mindig a költők álma marad. A költészetnek és az -életbölcseségnek össze kell találkozniok. Költők legyenek -törvényhozók: azaz legmerészebb röptű lírai ihletnek sem szabad -szidnia és megsértenie, hanem hirdetnie és vezetnie kell a polgári -élet törvénykönyvét és mindennapi dolgait. Ez idő szerint azonban, -sajnos, úgylátszik, ez a kettő még kibékíthetetlenül külön utakon -halad. Törvényt törvény után sértettünk meg, mígnem romok közt -állunk, s egészen meglep, ha véletlenül összetalálkozást látunk ok -és jelenség közt. Úgy <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> kellene lenni, hogy szépség legyen -minden férfi és nő egyforma hozománya, épúgy, mint az érzékek; de -ez csak ritkán esik meg. Az egészséges szervezetnek általánosnak -kellene lennie. A lángész gyermeke megint lángész legyen, s legyen -minden gyermek ihletett, de most ezt nem lehet egy gyermekről sem -előre megmondani, s tisztán seholsem találkozunk ezzel. -Udvariasságból részleges fél-fényességeket is lángésznek hívunk, -olyan tehetségeket, akik aprópénzre váltják azt, megszerzik vele a -kenyerüket és holnapi álmukat. S a társadalmat részemberek vezetik, -nem isteni férfiak. Ezek tehetségüket csak arra használják, hogy a -fényűzést még raffináltabbá tegyék s nem arra, hogy véget vessenek -neki. A lángész, a jámborság, a szeretet mindig aszkéta-természetű. -A mohó étvágy a finomabb lelkek szemében szinte betegség s szépnek -találják a szertartásokat, amelyek békóba verik.</p> -<p>Ravasz neveket találunk ki, hogy elleplezzük érzékiségünket, de -semmiféle mesterkedés nem kölcsönözhet méltóságot a -mértéktelenségnek. A tehetséges ember úgy tesz, mintha az érzékiség -törvényeinek túlhágásait jelentéktelen eseteknek tartaná, amelyek -számba sem jönnek azzal a odaadással szemben, amellyel ő művészetét -szolgálja. De hát művészete nem tanította őt léhaságra, sem a bor -szeretetére, sem arra, hogy aratni akarjon ott, ahol nem vetett. -Művészete fokról-fokra sülyed mindazzal, amit szentségéből és józan -eszéből veszít. Rajta, aki azzal dicsekedett, hogy lenézte a -világot, viszont a lenézett világ áll bosszút. Ő, aki megvetette -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> az apróságokat, éppen apróságokon fog -tönkremenni. Goethe «Tasso»-ja egyaránt szép történelmi arckép és -igaz tragédia. Ha III. Richárd, a zsarnok, egy sereg ártatlan -embert elnyom és lemészárol, ezt nem érzem oly igazán mély -keservnek, mintha Antonio és Tasso, akik mindketten jogukban -látszanak lenni, igaztalanok egymással szemben. Az egyik a világ -életszabályai szerint él, állhatatosan és őszintén ragaszkodik -hozzájuk, a másikban isteni érzések lobognak, de a földi gyönyörök -után is nyúl, anélkül, hogy alávetné magát törvényeiknek. Ezt a -fájó kettősséget mindnyájan érezzük; ez az a csomó, melyet nem -tudunk megoldani. Tasso nem ritka eset a modern életrajzokban. A -genialis, lángoló szenvedélyű ember, aki megveti a természet -törvényeit, s aki ezt maga bocsátja meg önmagának, hamar -szerencsétlen, civódó, «kellemetlen alak» lesz; szálka a maga és a -mások szemében.</p> -<p>A tudós elszégyenít kettős életével. Ahol valami magasabb -régióról van szó, mint a gyakorlati életbölcseség rendes működési -köréről: ő csodálatraméltó; de mihelyt csak közönséges józan ész -kívántatik meg: mindjárt nyűggé válik. Tegnap Cæsar sem volt oly -nagy, mint ő; ma pedig az akasztófavirág a bitó lábánál sem -nyomorultabb, mint ő. Tegnap, az ő eszményi világa glóriájában az -első emberként ragyogott, s íme lesujtva görnyed szükségtől és -betegségtől, amiket önmagának köszönhet. Hasonló a nyomorult -hóbortosokhoz, akik – az utazók leírása szerint – Konstantinápoly -bazárai előtt ténferegnek naphosszat, sárgán, kiaszottan, rongyosan -meglapulva; <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> este pedig, amikor a bazárokat -kinyitják, besurrannak az ópium-mérésekbe, mohón nyeldesik adagukat -és íme nyugodtlelkű és dicsőített prófétákká válnak. S vajjon ki -nem látta az oktalan lángész tragédiáját, aki évekig küzd szegényes -anyagi bajokkal s utoljára megdermedve, kiszipolyozva, meddőn rogy -össze, mint valami gombostűkkel agyonszurkált óriás.</p> -<p>Nem jobb-e, ha az ember az efféle első szenvedéseket és -kínzásokat, mikkel a természet mihamar meglátogatja, annak -intőjeleiűl fogadja, hogy nem várhat más jót, mint ami saját -munkájának és önmegtartóztatásának a gyümölcse? Egészség, kenyér, -éghajlat, társadalmi helyzet: mindezeknek megvan a maguk -fontosságuk, s kell, hogy megadjuk nekik, ami az övék. Az ember -becsülje a Természetet örökös tanácsadójaként és mérje ennek a -tökéletességén a maga eltévelyedéseit. Hagyja az éjszakát -éjszakának s a nappalt nappalnak. Ellenőrizze rendesen kiadásait. -Lássa be, hogy ugyanannyi bölcseség kell egy magángazdaság, mint -egy birodalom kormányzására, s egyikből ugyanannyi tanulságot -szűrhet le, mint a másikból. A világ törvényei írva vannak számára -minden pénzdarabon, amely kezébe kerül. Minden gyarapíthatja -tudását, s ha az nem is egyéb, mint akármelyik szegény ember -bölcsesége, vagy az az útszéli bölcseség, hogy holdanként kell -venni s ölenként eladni, vagy a földmívelő ügyessége, hogy -olykor-olykor fát kell ültetni, mert az azalatt is nő, hogy ő -alszik; vagy a háztartás okossága, amellyel aprólékosan beoszt -minden kalapácsütést, időt, tőkécskét és kis nyereséget. -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Az életbölcseség sohase húnyja le szemét. A vas megrozsdásodik, -ha raktáron marad. A sör megsavanyodik, ha nem főzik a megfelelő -athmoszfériában. A hajófa elrothad a tengervízben, ha pedig nagyon -szárazon, magas halomba rakják, kiszárad, megvetemedik, -összehúzódik, görcsössé válik. A pénz, ha magunknál tartjuk, nem -hoz kamatot s ki van téve az elveszésnek. Ha pedig befektetjük, -könnyen értékét vesztheti az illető részvények -elértéktelenedésével. Addig üsd a vasat, amig meleg, – mondja a -kovács; tartsd a gereblyét olyan közel a kaszához, s tartsd a -szekeret olyan közel a gereblyéhez, amennyire csak lehet, – mondja -a szénagyüjtő.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> Yankee-kereskedelmünk híres -arról, hogy végletekig viszi ezt a bölcseséget. Fölszív minden -bankjegyet, jót, rosszat, épet, rongyosat egyaránt és szárazra -viszi a nyereségét a gyorsaság révén, amellyel megint túlad rajtuk. -A vas meg nem rozsdásodhatik, a sör meg nem savanyodhatik, a hajófa -meg nem rothadhat, a kalikó nem múlhatja pivatját, a részvény el -nem vesztheti értékét az alatt a röpke pár perc alatt, amig a -yankee megtűri a birtokában. Ha vékony jégen korcsolyázunk, csak -gyorsaságunk adja meg biztonságunkat.</p> -<p>Vajha megtanulná a magasabbrendű életbölcseséget is. Tanulja -meg, hogy a természet minden dolgát, még a porszemet és pihét is -törvények kormányozzák s nem vakeset, s hogy amint vet, úgy arat. -Szorgalommal, önfegyelemmel szerezze <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> meg a maga mindennapi -betevő falatját, hogy ne kerüljön ádáz és hazug viszonyba -embertársaival, mert legjobb vagyon a függetlenség. Gyakorolja a -kisebb erényeket is. Mennyi emberi élet fecsérlődik el -várakozással; ne várakoztassa hát embertársát. Mennyi beszéd és -igéret csak üres szófia: legyen szava szilárd, mint a végzeté. Ha -látja, hogy egy összehajtott és lepecsételt papirlap mint úszkálja -be a föld kerekségét egy fenyőfatokban, s mint éri el épen az -ide-oda hullámzó népek közt a címzettet: érezze ő is az intést, -hogy össze kell tartania lényét minden széthúzó erővel szemben is, -s fenn kell tartania szerény adott szavát viharok, távolságok, -minket ide-oda hányó-vető viszontagságok közepette is, hogy az -ember zsenge ereje állhatatosságával megint fölszínre bukkanjon -hónapok, évek múlva, a legtávolibb földöveken is, beváltandó a -kötelességét.</p> -<p>Szomszédok közti ízetlenségek alkalmával könnyen félelem szállja -meg a szívet és túlozza a másik fél jelentőségét. Ámde a félsz -rossz tanácsadó. Minden ember gyenge: valójában, de erős: -látszólag. Önmagát gyengének látja, de mások szemében félelmetes. -Féltek X. Y-tól, de X. Y. is fél tőletek. A legsilányabb ember -jóakaratára is pályáztok, s bánt, ha rosszakaratát tapasztaljátok. -Pedig még békétek legmakacsabb háborgatója is, ha nekimégy az ő -követeléseinek, ugyanoly kicsiny és félős lesz, mint bárki. A -társadalom békéje gyakran csak azért marad fenn, mert, amint a -gyermekek mondani szokták, az egyik szurkol, a másik meg nem mer. -Messziről az emberek fölfújják magukat, szájaskodnak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> -fenyegetőznek; de ha szembekerülnek, mindnyájan gyenge -legények.</p> -<p>Azt tartja a közmondás: a szívesség ingyen van; de lehet, hogy a -számító még a szeretet kamatját is fölbecsüli. Azt mondják, hogy a -szeretet vak; pedig a szeretet egyenesen szükséges az éleslátásra: -nem a szem elfödője, hanem erősítő-vize. Ha felekezeti -elfogultságban leledző, vagy ellenséges érzésű ellenféllel kerülsz -szembe, sohase ismerd el választófalaitokat; hanem keress bármely -köztetek közös alapot s még ha az nem is volna egyéb, mint hogy a -nap mindkettőtökre süt, az eső mindkettőtökre esik. A síkság -csakhamar tágulni fog előttetek, s a határhegyek, amelyeket magatok -közt láttatok, légbuborékként fognak eloszlani. Míg ha nem -iparkodtok megegyezni, még Szent Pál is hazudni fog, s még Szent -János is gyűlöletet fog tüzelni szátok által. Mily alacsony, -nyomorult képmutató embereket csinál a vallási vita a tiszta és -választott lelkekből. Ármányt szőnek, rikácsolnak, kígyóként -csavarodnak, tettetik magukat, úgy tesznek, mintha itt elismernének -valamit, de csak azért, hogy diadalmaskodva, annál többet -elragadhassanak amott: s végül egyik fél sem gazdagodott egyetlen -gondolattal, s a bátorság, szerénység vagy remény meg sem rezdült -bennük.</p> -<p>Sohase hozd magad hamis helyzetbe kortársaiddal szemben azzal, -hogy engedsz az ellenségeskedés és keserűség hajlamainak. Bármily -szöges ellentétben álljanak is nézeteid az övékkel, vedd föl -érzéstek azonosságát; vedd föl, hogy ugyanazt mondod, amit ők is -gondolnak, s az ész <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> és szeretet hullámaiban ródd -paradoxonaidat szilárd oszloppá, nem gyöngítvén azt -kétségeskedéssel. Így legalább eléred egyenrangú -megnyilatkozásodat. A lélek természetes megmozdulása annyival jobb, -mint a szántszándékos, hogy sohasem fogsz vitában igazságot -szolgáltatni magadnak. A szöget nem fogod fején találni, gondolatod -nem fog arányosan, igazi horderejével mutatkozni, hanem -kicsavartan, rekedten, fél-igazsággal. Ha ellenben akármi -megegyezést veszesz föl, mindjárt elfogadják az eszméd, mert az -emberek valójában, minden külső különbségeik ellenére is, egy szív, -egy lélek.</p> -<p>Az életbölcseség sohasem fogja tűrni, hogy bárkivel és bárkikkel -hadilábon éljünk. Sokszor megtagadjuk a rokonszenvet és -bizalmasságot emberektől, mintha arra várnánk, hogy jönnek majd -olyanok, akik méltóbbak rokonszenvünkre és bizalmasságunkra. De -honnan és mikor jönnének? A holnap ugyanolyan lesz, mint a ma, s az -élet, múlik miközben még mindig csak készülődünk az életre. -Barátaink, bajtársaink kidőlnek mellőlünk, s alig mondhatjuk, hogy -új férfiak, új nők közelednek hozzánk helyettük. Túlöregek vagyunk, -semhogy a «náj módi»-hoz igazodjunk, túlöregek, semhogy valami nagy -és hatalmas ember védőszárnyai alá bújjunk. Szívjuk be hát a mézét -azoknak az érzelmeknek és megszokásoknak, amelyek körülvesznek. -Ezek az ócska cipők kényelmesek a lábunknak. Bizonyos, hogy könnyen -kipécézhetünk hibákat társaságunkban, susoghatunk hangzatosabb -nevekről is, amelyek jobban hízelegnek fantáziánknak. Minden ember -elképzel magának eszményi <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> barátokat, s az élet valóban drágább -volna előttünk, ha ilyen társaink volnának. De ha nem tudod őket -kölcsönös jó alapon megszerezni, egyáltalában nem tudod őket -megszerezni. Ha nem az istenség, hanem nagyravágyásunk alakítja és -nyirbálja új viszonyainkat, a javuk elszáll, mint ahogy az erdei -szamóca, kertbe helyezve, elveszti a zamatját.</p> -<p>Nem kell azzal próbálkoznunk, hogy egyetlen erény egyoldalú -törvényeit szedjük össze. Az emberi természet nem szereti az -ellentmondásokat, hanem csak az arányosságot. Nem kell az emberek -egy csoportjának csak arra az életbölcsességre törekedniök, amely -csupán külső jólétet biztosít, s egy másiknak csak hősiességre és -szentségre, mert ezek mind összeegyeztethetők. Az életbölcseség -felöleli a jelen időt, személyeket, vagyont, dolgokat és létező -formákat. Minthogy azonban minden tény a lélekben gyökerezik, úgy, -hogy ha a lélek változik, az a dolog is megszűnik, vagy megszűnik -az lenni, ami volt: a külső dolgok irányzásának is mindig okaik és -eredetük szemmeltartásával kell történniök: azaz a jó ember lesz a -bölcs és nagyszívű és politikus ember is. Az igazságnak minden -megsértése nemcsak a hazug öngyilkossága, hanem az emberi -társadalom egészségén ejtett seb is. A legnagyobb hasznot hajtó -hazugságon is hamar megsemmisítő vámot vesz a dolgok folyása, míg a -nyiltság nyiltságra hív föl, kellemes viszonyt sző a felek közt és -üzletüket barátsággá változtatja. Bízz az emberekben s igazak -lesznek hozzád; bánj velük nagylelkűen, s ők is nagylelkűeknek -fognak mutatkozni, <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> ha talán ezzel a kedvedért kivételt is -tesznek rendes üzleti szabályaik alól.</p> -<p>A kellemetlen és félelmetes dolgokkal szemben az életbölcseség -nem elfutásban, megugrásban áll, hanem bátorságban. Aki lelki -nyugalommal s békén akar élni, annak össze kell magát szednie erős -elhatározásokra. Szembe kell néznie legrosszabb szorongása -tárgyával s férfias szilárdsága a legtöbbször alaptalanná teszi -majd a félelmét. A latin közmondás azt tarja, hogy a csatában a -szemet győzik le leghamarább. Teljes önuralom az ütközetet olyanná -teheti, hogy nem sokkal érzik életveszélyesebbnek, mint valami -vívó- vagy rúgólabdaverseny. Katonák példákat hoznak föl, bátor -társaikról, akik magukra irányozva s elsülni látták az ellenséges -ágyúk csövét, s akik egyszerűen félreléptek, ha a golyó feléjük -repült. A tengeri orkán többnyire csak a szalónból s a kabinból -borzasztó. A kormányos, a tengerész naponta dacol vele és -egészségök és érverésük úgy erősödik a jégviharban, mint a júniusi -nap sugaraitól.</p> -<p>Im-ígyen az igazság, nyíltság, bátorság, szeretet, alázatosság s -minden egyéb derék erény odasorakozik az életbölcseség, vagyis a -jelen jólét biztosításának művészete mellé. Nem tudom, fölfedezik-e -valamikor, hogy minden anyag egyetlen elemből, mint pl. oxigénből -vagy hidrogénből képződik, de azt tudom, hogy az emberi szokások és -cselekedetek világa egy anyagból szövődött, s fogjunk hozzá ott, -ahol akarjuk, rövid időn belül bizonyosan azon vesszük észre -magunkat, hogy a tíz parancsolatunkat mürmögjük.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<h2>JÓ MODOR.</h2> -<p>Azt mondják, a világ fele nem tudja, hogy él a másik fele. Egyik -fölfedező expediciónk a Fidzsi-szigetek lakóit emberhús-lakomáknál -találta, s azt mondják róluk, hogy tulajdon feleségeiket és -gyermekeiket is megeszik. A régi Thebai mai helyén lévő Gurnu lakói -szinte filozófus-háztartást visznek. Nem kell hozzá egyéb, mint -két-három agyagedény, egy őrlőkő s egy ágyúl szolgáló gyékény. A -ház, vagyis sírgödör rendelkezésre áll bér és adók nélkül. A -gyeptetőn nem hatol be eső; ajtó nincs, mert nincs rá szükség, ahol -nincs mit elvinni. Ha a ház nem tetszik már, otthagyják és másba -költöznek, mert akár több száz is rendelkezésükre áll. «Kicsit -furcsa» – írja Belzoni, akinek ezt a leírást köszönjük – «ha -boldogságról beszélünk egy népnél, amely sírgödrökben él egy -hajdani nemzet csontjai közt, amelyről mit sem tud.» Borgú -sivatagaiban a sziklalakó tibbu-k barlangokban laknak, mint a -szirti fecskék, s e feketék nyelvét szomszédaik a denevérek -vijjogásához és a madárcsiripeléshez hasonlítják. A burnúknak -nincsenek tulajdonneveik; az egyes embereket magasságukról, -kövérségükről s más esetleges <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> tulajdonságaikról nevezik -el s csupán gúnynevekkel. S a só, a datolya, az elefántcsont, az -arany, amikért ezeket a borzasztó vidékeket fölkeresik, olyan -országokba vándorolnak, ahol a vevő és fogyasztó aligha sorozható -egy fajba ezekkel az emberevőkkel; olyan országokba, ahol az ember -fémeket, fát, követ, üveget, gumit, selymet, bársonyt, gyapjút -használ; épületeket emel a maga dicsőségére; törvényt hoz és -kikényszeríti, hogy akaratát sok nemzet keze hajtsa végre s -különösen megalapít egy válogatott társadalmat, amely szálaival a -művelt emberek minden országát átfogja, egy önalkotta -arisztokráciát, vagyis a legjobbak testvéresülését, amely írott -törvények s pontos szokásjog nélkül is megörökíti önmagát, -benépesít minden új szigetgyarmatot, a magáévá tesz minden egyéni -szépséget és eredeti tehetséget, bárhol bukkan is föl.</p> -<p>Van-e a modern történelemnek jelentősebb ténye, mint a -«gentleman» megteremtése? A lovagság (chivalry) is az, a loyalitás -is az s az angoloknál a dráma- és regényirodalom fele ennek -megtestesülését festi Sir Philip Sidney-től Sir Walter Scott-ig. A -«gentleman» szó, amely mint a «keresztény»-nevezet, a neki -tulajdonított fontosságnál fogva szükségkép jellemző szava a -jelenkornak s néhány megelőző századnak: hódolat bizonyos személyes -és átruházhatatlan kiváló sajátság iránt. Léha és fantasztikus -tódításokat is fűztek ugyanehhez a névhez, ámde az állandó -érdeklődés, amellyel az emberiség iránta viseltetik, csakis a vele -megjelölt értékes tulajdonságoknak tudható be. Oly elem az, amely -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> minden ország legerősebb egyéneit -egyesíti; észrevéteti, megkedvelteti őket egymással, s oly pontos -jegy, mint a szabadkőműves-jel, amelynek hiánya rögtön megérződik. -Így hát nem lehet valami esetleges termék, hanem csakis az emberi -jellem és tehetségek egyetemes lényegének valamely átlagos eredője. -Nyilván: állandó eredője, amint a levegő is állandó vegyület, míg -egyéb gázok csak azért tevődnek össze, hogy megint szétbomboljanak. -A francia a jó társaságot «comme il faut»-nak mondja, «aminőnek -lenni kell; lenni illik». Egy olyan osztály tehetségeinek és -érzéseinek gyümölcse, amelynek legnagyobb az ereje, amely vezére a -jelenkori világnak és ámbár távolról sem éri el a legtisztább és -legvidámabb emberi érzés eszményi magaslatait, oly jó, aminőnek -csak lenni engedi a kor egész társadalma. Nem annyira az emberi -tehetség, mint közszellem alakítja, s olyan keverék, amelynek -alkotó része minden nagy erő: erény, szellem, szépség, gazdagság, -hatalom.</p> -<p>A kiváló modor s a társadalmi kultura megjelölésére szolgáló -szavaink<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> mindenike szinonyma, de nem -egészen világos, mert a megjelölendő mennyiségek hullámzók és -érzékeink az utolsó okozatot, jelenséget egynek veszik az okkal. A -«gentleman» szónak a milyenség kifejezésére nincs megfelelő elvont -szó-párja. «Gentility» gyönge; «gentilesse» elavult. Ámde már -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> eleve élesen meg kell különböztetnünk a -«fashion», («elegáncia», «előkelő divat») szót, ezt az alacsony és -sokszor baljóslatú jelentésű szót, a «gentleman» heroikus -jellemétől. Mindamellett ragaszkodnunk kell a közkeletű -kifejezésekhez, mert, mint látni fogjuk, bennük gyökerezik az egész -théma lényege. Mindezeknek a neveknek csoportja, mint «courtesy» -(«udvariasság», «ildom»), «chivalry» («lovagiasság»), «fashion» -(«elegáncia», «előkelő divat») stb., mint a fa virágja és -gyümölcse, s nem mint magja jő tekintetbe. Szépség jő itt számba, -nem érték; az eredmény, nem pedig az ok, ámbár szavaink eléggé -kifejezik a közérzést, hogy a jelenség föltételezi a benne -megnyilvánuló lényeget, tartalmat.</p> -<p>A «gentleman» az igazság embere, saját tettei ura, aki úr-voltát -viselkedésében fejezi ki, aki semmi részt nem függő és alázatos sem -személyekkel, sem véleményekkel, sem vagyonnal szemben. Az igazság -és valódi erő e tényein kívül a szó kifejezi a jólelket, jóakaratot -is: először a férfiasságot, azután a nemes lelket. Bizonyos, hogy a -közkeletű értelmezésekhez még hozzáadja a jólét, jómód föltételét -is, de az már a személyes erő és szeretet természetes eredménye, -hogy ezeknek jut a világ javainak birtoka és elosztásuk -joga.<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" -class="fnanchor">5)</a> Viharos korszakokban <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> minden -ember számára szükségképen sok alkalom nyílik, hogy kipróbálja -szilárdságát és értékét; ennélfogva minden férfi neve, amely a -lovag- és hűbérúri korszak tömegéből egyáltalában fölszínre -emelkedett, harsonahangként hatol fülünkbe. S a személyes erő -sohasem múlja divatját. Ma is első szerepet játszik s a jó társaság -sokadalmában az erő és realitás embere mindenkinek ismeretes, s -elfoglalja természetes helyét. A verseny színtere ugyan most már -nem a harcmező, hanem a politika és gazdasági élet, de a személyes -erő elég gyorsan érvényesül ezeken az új küzdőtereken is.</p> -<p>Erőhatalom! Enélkül nincs vezető osztály. A politikai és -gazdasági életben az öklelőzőknek és kalózoknak több a kilátásuk, -mint a jó szónokoknak és írástudóknak. Tudj’ Isten mi minden -kopogtat az ajtónkon a «gentleman»-ség köntösében, de amikor csak a -szó szoros értelmében s hangsúllyal használják, a szó mindig -eredeti energiát fog jelölni s oly embert jelent, aki tulajdon -jogán van, s tulajdon, nem tanult módszerekkel él. Egy jó, igazi -«úr»-ban először is jó, egészséges «állat»-nak kell lakoznia, -legalább is annyira, hogy az állati eleven erő páratlan előnyét -biztosítsa neki. A vezető osztályban többnek is kell lenni, mint -ennek, de ennek is meg kell lenni benne, hogy minden környezetben -megadja az erő, a hatalom érzését, amely könnyűvé teszi olyan -dolgok megcselekvését, miktől a filozófus visszahőköl. Az -energikus, vezérlő osztály baráti összejövetelei, vigasságai a -bátorság, merészség olyan teljességét mutatják, amelyek -megfélemlítik a sápadt szobatudóst. A társaságbeli <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> leányok -mersze, visszavágó ereje olyan, mint az utcai verekedőké vagy a -tengeren csatázóké. Az eszes ember abban bízik, hogy tudása, -emlékezete segítségével száll majd szembe ezekkel a rögtönzött -svadronokkal. De a tudás és emlékezet hitvány koldústarisznya a -lélekjelenlét e mestereivel szemben.</p> -<p>A társadalom vezéreinek a világ minden dolgára kell ráteremnie; -meg kell felelniök legforgandóbb feladataiknak: valódi -Caesar-szabásúaknak, a vegyrokonság nagy fokával megáldottaknak -kell lenniök. Távolról sem osztom Lord Falkland félénk elvét, hogy -t. i. a szertartásmesterségre két ember kell, «mert egy vakmerő -fickó túlteheti magát a legkicirkalmazottabb formákon is» – sőt -egyenesen azt tartom, hogy a gentleman az a vakmerő fickó, akinek -formái nem törhetők át s hogy csak ez a teljes és gazdag természet -lehet az igazi, jogszerinti szertartásmester, mert ő kiegészítője -mindenkinek, aki vele érintkezésbe kerül. Genleman-em diktálja a -szabályt, bárhol van is; túlimádkozza a kápolnában a legszentebb -embert is; túlparancsnokolja a harcmező minden tábornokát; -túlragyogja a terem minden udvariasságát. Jó társaság a tengeri -rablóknak, jó társaság akadémikusoknak; úgyhogy hasztalan emelsz -ellene védősáncokat, szabad és titkos bejárása van minden lélekhez -s époly nehéz volna önmagam kizárnom, mint őt. Ázsia és Európa -minden híres gentleman-je ebből az erős tipusból való volt: -Szaladin, Szapor, a Cid, Julius Caesar, Scipio, Nagy Sándor, -Perikles s a többi legurabb úr. Fölötte gondtalanul ültek -trónszékeikben és <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> sokkal kiválóbbak voltak, semhogy sokba -vettek volna bármely külső körülményt.</p> -<p>A közkeletű fölfogás szerint e világfi kiegészítéséhez derekas -vagyon, tehetősség is szükséges, mint anyagi kísérője pályájának. A -pénz nem lényeges, ellenben igenis az a tágkörű vegyrokonság, amely -túllépi a klikkek és kasztok szokásait és érezteti a hatását -mindenfajta osztállyal. Ha az arisztokrata csak előkelő körökben -érvényesül, zsákhordó munkások közt pedig nem, sohasem lesz az -előkelőség vezére. S ha a nép embere nem tud egyenrangúan beszélni -a gentleman-nel, úgy hogy ez ne érezze, hogy az már az ő tulajdon -rendjéhez tartozik, akkor nincs is tőle mit tartania. Diogenes, -Sokrates, Epaninondas valóságos kékvérű gentleman-ek, akik azonban -a szegénységet választották, holott a vagyon útja is nyitva volt -számukra. A hajdankor neveit használom, jóllehet az emberek, -akikről tulajdonkép beszélek, kortársaim.</p> -<p>A jó szerencse nem minden nemzedék közt támaszt ilyen -tizenhárompróbás lovagokat, ámde az emberek minden nagyobb közülete -szolgál ez osztály példáival, s országunk politikáját, minden város -gazdaságát ezek a markos és felelőtlen tett-emberek irányítják, -akiknek van elég leleményességük a vezetésre s akiket széleskörű -rokonszenv fűz bajtársi viszonyba a nagy tömegekkel s ez teszi -cselekedeteiket is népszerűekké.</p> -<p>Ennek az osztálynak modorát, szokásait az ízléses emberek -áhítatosan figyelik és veszik föl. Ezeknek a mestereknek társas -érintkezése egymás között és az érdemeiket megbecsülő emberekkel, -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> kölcsönösen kellemes és ösztönző. Jó -formáikat, legszerencsésebb kifejezéseiket megismétlik, -elsajátítják. Gyors megegyezéssel minden fölöslegest elejtenek, -minden bájost és kellemest felújítanak. A finom modor magában véve -rettenetes a műveletlen embernek. A kivédés és megfélemlítés -finomabb tudományának eszköze; de mihelyt az ellenfél ugyanolyan -ügyesnek bizonyúl, a küzdő lefelé fordítja a kardja hegyét, a -mérkőzés megszűnik s az emberek tisztább levegőben találják -magukat, amelyben az élet kevésbbé zűrzavaros játék, s a játékosok -közt nem keletkezik félreértés.</p> -<p>A jó modor célja az élet megkönnyítése, akadályok elgördítése, -hogy az ember képes legyen energiáját szabadon érvényesíteni. -Elősegítik érintkezésünket és társalgásunkat, amint a vasút -elősegíti az utazást, amidőn elhárítja az út minden elhárítható -akadályát, úgy hogy csak a merő távolságot kell leküzdeni. Ezek a -formák hamar állandósúlnak s a tisztaság, tisztesség iránti finom -érzék annál gondosabb ápolásra talál, mert a társadalmi és polgári -előkelőség jelévé válik. Ez divattá nő, hasonhangzású látszattá, a -leghatalmasabb, legszeszélyesebb, legléhább, legféltettebb, legtöbb -követőre találó látszattá, amely ellen az erkölcs épúgy hiába küzd, -mint az erőszak.</p> -<p>Mindig szoros viszony van az uralkodó osztály és az exkluziv, -kipallérozott körök közt. Az utóbbiak mindig az előbbiből telnek -meg. S a legerősebb emberek is rendesen engedményeket tesznek az -elegancia, az előkelő divat követeléseinek, mert vegyrokonságot -éreznek vele. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> Napoleon, a forradalom gyermeke s a -régi nemesség elpusztítója, sohasem szűnt meg a Faubourg Saint -Germain-nek udvarolni, mert bizonyosan úgy érezte, hogy ez az -előkelőség hódolat az olyan vezető férfiaknak, mint ő. Az előkelő -divat, bár kerülő úton, mégis a férfias erények képviselője. A -derekasság kikelt vetése, olyas posthumus megtisztelés. Sokszor nem -is hízeleg a nagy embernek, hanem csak a nagy ember fiának: a -múltak Pantheonja. Sőt rendesen egyenesen a nap nagy embere ellen -fordul. A nagy emberek nem rendes vendégei csarnokának: távol -vannak a csata és munka mezején; dolgoznak, nem ünnepelnek. Az -előkelő divatot gyermekeik vezetik be, akiknek nevét apáik értéke -és derekassága aranyozta be, akik a megkülönböztető jegyeket, az -ész és érzés kiművelésének eszközeit, s testi szervezetükben jókora -adag egészséget és kiválóságot örököltek tőlük, amely biztosítja -nekik, ha nem is a legmagasabb munkaerőt, mindenesetre a -legmagasabb élvezőképességet. A hatalmasok, a dolgozó hősök, a -Cortezek, Nelsonok, Napoleonok látják, hogy mint ünneplik állandóan -a hozzájuk hasonlókat; hogy az előkelőség tulajdonkép tőkésített -tehetség; hogy az vékony éremmé vert Mexiko, Marengo, Trafalgar; -hogy az előkelő divat bearanyozta nevek ugyanolyan dolgos -emberekéi, aminők ők, csak ötven-hatvan évvel előbbről keltezve. Ők -a magvetők, fiaik lesznek az érlelők s azok fiai, a dolgok rendes -folyása mellett, kénytelenek lesznek az aratást megint új -versenyzőknek átengedni, akiknek élesebb a szeme és erősebb a -karja. A város a vidékből <span class="pagenum"><a name="Page_123" -id="Page_123">-123-</a></span> rekrutálódik. Úgy mondják, 1805-ben -Európa minden legitim uralkodója gyengeelméjű volt. A város -bizonyára elhalt, elrohadt, pöfeteg módjára szétpuffant volna már, -ha nem adott volna neki folyvást új erőt a vidék, a falu. A mai -város nem egyéb, mint tegnapelőtt bevándorolt falu.</p> -<p>Az arisztokrácia s az előkelő divat kikerülhetetlen termékei a -társadalomnak. Kölcsönös kiválasztódásuk elpusztíthatatlan. Ha -fölingerlik a kevésbbé kiváltságos osztályokat és a kizárt többség -nyers erejével megbosszúlja magát az őt kizáró kisebbségen, s -kiirtja, tüstént felszínre bukkan egy új osztály, époly -bizonyossággal, amint föle támad a tejnek: s még ha a tömeg -osztályt osztály után irtana ki, s gyilkos harcából végezetre csak -két ember maradna meg, akkor is ezek egyike lenne a vezér, s a -másik önkéntelenül is szolgálná és másolná őt, Bárhogy húnynak is -szemet e kisebbség léte előtt, bárhogy veszik is semmibe: nagyon -szívós az élete s mindenkor tartományt fog képezni az államban. Ez -a szívósság annál nagyobb csodálattal tölt el, mennél jobban -figyelem a munkáját. Gondoskodása olyan lényegtelen dolgokra terjed -ki, hogy azt hinnők, semmi tartós szerepet nem játszhat.</p> -<p>Sokszor tapasztaljuk, hogy az emberek erős erkölcsi befolyások -alatt állnak, mint hazafias, vallásos, irodalmi mozgalmakban s úgy -érezzük, hogy az erkölcsi érzés irányítja az embert és a -természetet. Azt hisszük, hogy ezzel szemben minden más -megkülönböztetés és kötelék laza és múló, mint például a kaszté -vagy divaté: s íme, nézd mily állandó az évről-évre Boston -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> vagy New-York életében, pedig itt a -legkevesebb támasztéka sincs törvényeinkben. Még Egyptomban s -Indiában sem voltak élesebb határvonalak! Vannak itt egyesületek, -amelyek szálai fölülről-lefelé, keresztül-kasúl szövődnek; egy-egy -kereskedői gyűlésben, katonai testületben, egyetemi vagy önkéntes -tűzoltóklubban, szakegyletben, politikai vagy vallásos -összejövetelen: mintha a résztvevők elválhatatlan szoros -kapcsolatba jöttek volna; pedig, ha vége a gyülekezetnek, a -szétszóródó résztvevők akár egyszer sem találkoznak többé az évben. -Mindenikük visszatér a maga rendes társadalmi fokára; a porcelán -porcelán marad, a kőedény kőedény.</p> -<p>Lehet, hogy az elegáncia tárgyai léhák, vagy hogy az -elegánciának nincs is tárgya, azonban ez az egyesülés és -kiválasztódás mindig természetes, sohasem frivol vagy -esetleges.</p> -<p>Ezen a tökéletes lajtorján minden ember rangfoka az ő alkata -arányaitól függ, bizonyos megegyezéstől az ő alkata és a társadalom -arányossága közt. A társadalom kapui mindjárt megnyílnak a -sajátosságának megfelelő természetes követelésre, kopogtatásra. -Bebocsáttatásra talál a természetes gentleman, ellenben távoznia s -el kell hagynia akár a legősibb nemesnek is, ha elvesztette belső -rangját. S az előkelőség megérti egymást; bármely ország előkelő -születésű és személyes fölényű fiai mindjárt készek bármely más -ország ilyen fiaival barátkozni. A vad törzsek főnökei Londonban és -Párisban tett látogatásuk alkalmával kitűntek kifogástalan előkelő -viselkedésükkel. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Hogy megmondjuk a legjobbat az elegánciáról, ez az: a realitások -talaján mozog és semmit sem gyűlöl jobban a bitorlóknál. -Gyönyörűséggel leplezi le, zárja ki s száműzi örökre a bitorlókat. -A magunk részéről megvethetjük a világfiak bármely más -tulajdonságát, de el kell ismernünk, hogy az a szokás, hogy az -ember sohasem s még a legkisebb és legjelentéktelenebb dolgokban se -támaszkodjék semmi másra, mint a tulajdon tisztesség-érzékére: -alapja minden lovagságnak.</p> -<p>Alig van az önbizalomnak fajtája, amelyet, ha csak egészséges és -arányos, az előkelő divat ne fogadna be alkalmilag, s ne nyitná meg -előtte fogadó termeit. A fenkölt lélek mindig elegáns s ha kedve -tartja, feltartóztatás nélkül léphet a legféltékenyebben őrzött -körbe is. Lehet, hogy valami kedvező szél odafújja Istókot, a -fuvarost is, s barátságos fogadtatásra talál, amíg csak meg nem -kótyagosodik új környezetétől s szöges csizmájával nem akar -keringőt, fűzértáncot ropni.</p> -<p>A jó modornak nincsenek egyszer s mindenkorra megállapított -törvényei; a viselkedés törvényei az egyén energiájának -engedelmeskednek. A leányka első bálján, a vidéki ember városi -lakomán azt hiszik, hogy ott valóságos rituale van megállapítva, -amely szerint kell végezni minden mozdulatot, minden meghajlást, – -a kizáratás terhe alatt. De utóbb megtanulják, hogy a helyes érzék -és erős jellem minden pillanatban maga teremti meg a maga formáit; -beszél vagy hallgat, bort öntet poharába, vagy megköszöni, áll, ül -vagy jár, a padlón hancurozik <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> vagy tótágast áll a -gyermekekkel, vagy egyebet tesz-vesz, de mindent új és eredeti -módon. Bármi más divatját múlhatja, de az erős akarat mindig -divatos lesz. Az előkelőség mindössze önuralmat és önelégültséget -követel meg. A tökéletesen előkelő emberek köre olyan finom érzékű -emberek társasága volna, amelyben mindenik veleszületett jelleme és -jómodora nyilvánúlna.</p> -<p>Ha a divatarszlánban nincs meg ez a tulajdonság, akkor ő egy -senki. Annyira szeretjük az önbizalmat, hogy embertársainknak nem -egy bűnét megbocsátjuk, ha teljes megelégedettséget mutat -helyzetével, s aki nem kéri ki az én véleményemet, vagy a te -hozzájárulásodat ahhoz, hogy az legyen, aki. Ám minden behódolás -valamely kiváló világfinak vagy hölgynek, minden alárendelés -mindjárt megfoszt a nemesi kiváltságtól. Ő alattvaló; semmi közöm -hozzá; urával akarok beszélni.</p> -<p>Senki se menjen sehová, ahová nem viheti magával társadalma, -barátai egész körét, – nem testileg értve, hanem légkörét. Uj -társaságában is meg kell óvnia rendes szellemi magatartását, s -mindennapi társaihoz való reális viszonyát, mert különben a -legvidámabb körben is árva lesz és megfosztva érzi magát legjobb -sugaraitól.</p> -<p>A társadalomban mindig akadnak olyanok, akik maguk a hírnökei -annak, hogy hány próbások, s akiknek tekintete mindig megmondja a -kiváncsinak a világban elfoglalt helyzetüket. Ezek alacsonyabbrendű -istenek komornyikai. Fogadjátok hűvösségüket az égiek kegyes intő -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> jeléül s hagyjátok meg kiváltságaikat. -De ne mérjétek ennek az osztálynak fontosságát igényességükön, s ne -gondoljátok, hogy ilyen nyeglék osztogathatják a becsülés és -nembecsülés rangfokozatait. Ők maguk is értékük szerint -osztályoztatnak, mert ez nem is lehet másképen olyan körökben, -amelyekben, mint valami nemesi kancelláriában, szinte hivatalosan -rostálják az embereket.</p> -<p>Első kellékként követeljük az emberben a realitást, s ez a -társadalom minden formájában jelentkezik. Név szerint pontosan -megnevezve mutatjuk be ismerőseinket egymásnak. Tudd meg isten és -ember előtt, hogy ez az úr itt András, ez meg itt Gergely. -Szemtől-szembe néznek, kezet fognak, hogy azonosítsák egymást és -mintegy jelt adjanak egymásnak. Nagy kielégülés ez. A gentleman -sohasem sandít félre: tekintete egyenes, s a másik felet -mindenekelőtt arról biztosítja, hogy csakugyan vele találkozott. -Mert oly sok látogatásunkkal és vendéglátásunkkal mit keresünk? -Vajjon a kárpitokat, festményeket, cicomát-e? Vagy nem kérdezzük-e -mindig mohó szomjúsággal, volt-e ott igazi férfi, igazi háziúr? -Könnyen megesik, hogy egy nagy házba látogatok el, ahol nagy -gazdagság látszik, sok gondoskodás kényelemről, fényűzésről, finom -ízlésről, s mégsem találkozom azzal az Amphytrion-nal, aki magának -alárendelné mindezeket a függelékeket. Ellenben mezei lakban is -találhatok gazdát, aki érzi, hogy csakugyan ő az a férfiú, akivel -találkozni akartam, s aki ennek megfelelő önérzettel fogad. S így -nagyon természetes pontja volt a feudális etikettenek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> hogy a -nemes, aki látogatót fogad, sohase hagyja el házát, – s még ha -fejedelmét látná is vendégül, – hanem várja be érkezését háza -kapujánál. A ház ura nélkül mitsem ér a ház, s még ha a Tuilleriák -vagy az Escurial palotája volna is. S mégis mily ritkán -örvendhetünk ilyen vendégszeretetnek. Minden ismerősünk körülveszi -magát finom szobákkal, díszes könyvekkel, télikerttel, parkkal, -fogattal, mindennemű csecse-becsével, mintha spanyolfalat tolna -maga és vendége közé. Nem az-e a dolog látszata, mintha az ember -nagyon sunyi, csalafinta természetű volna, aki mitsem átall -annyira, mint a szemtől-szembe találkozást embertársával? Tudom, -kegyetlen dolog volna ezeknek a spanyolfalaknak használatát egészen -eltiltani, amelyek olyan alkalmas eszközök akár túlnagy, akár -túlkicsi vendégekkel szemben. Összehívjuk sok barátunkat játszani, -fényűzéssel, mulatsággal szórakoztatjuk az ifjúságot: s ekképen -megóvjuk visszavonultságunkat. Ha azonban véletlenül vizsgaszemű -realista vetődik háztájunkra, akinek tekintetét nem álljuk, megint -visszaosonunk kárpitunk mögé s úgy elbújunk, mint Ádám az Úr szava -elől az édenkertben. Caprara bíbornok, a pápa párisi követe, -Napoleon tekintete ellen óriás zöld pápaszemmel védekezett. -Napoleon észrevette és gúnyos élceivel mihamar letétette vele. Már -pedig Napoleon sem volt elég nagy, hogy háta mögött nyolcszázezer -katonával, szembe tudott volna nézni egy szabadnak született -szempárral, hanem ő is etikettel vette körül magát és a tartózkodás -hármas korlátjával. Madame de Stael <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> révén mindenki tudja, -hogy a császár, ha meglátta, hogy figyelik, minden kifejezést -eltüntetett arcáról.</p> -<p>De sem császárok, sem gazdag emberek nem a legügyesebb mesterei -a jómodornak. Sem jövedelmi lajstrom, sem katonai ranglista nem -emelheti méltóságra a csúszást-mászást és képmutatást. Az -udvariasság első szabálya mindig az igazság, valódiság, amint -minden igazi jó nevelés ezen kezdi.</p> -<p>Az imént olvastam Montaigne itáliai útleírását és semmiben sem -gyönyörködtem annyira, mint annak a kornak előkelőségében, amely -önmagának adta meg a tiszteletet. Montaigne megérkezése bármely -helységbe, egy francia nemes megérkezése, fontos esemény. Bárhova -megy, látogatást tesz minden fejedelemnél vagy nemesnél, akit útja -érint; úgy tartja, hogy ezzel köteles önmagának és a -civilizációnak. Ha elhagyja a házat, amelyben néhány hetet töltött, -megfesteti a címerét és fölakasztatja, örök emlékül, a -gentleman-szokás jeléül.</p> -<p>Ennek a bájos önbecsülésnek, s minden jó nevelés kiinduló -pontjának kiegészítésénél a kölcsönös tiszteletet követelem meg -leginkább. Szeretem, ha minden szék trónszék s király ül benne. -Jobb szeretem, ha valaki inkább hajlik a szertartásosságra, mintha -túlságba viszi a pajtáskodó modort. Tanuljunk a Természet egymással -nem érintkező tárgyaitól s az ember metafizikai elszigeteltségétől -függetlenséget. Ne ismerjük egymást túlontúl közelről. Szeretném, -ha minden ember belső lakásába hősök és szentek szobraival telt -csarnokon át vezetne az út, <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> hogy a látogatót lelki -nyugalomra és önsúlyára emlékeztesse. Reggelente úgy kellene -találkoznunk, mintha idegen országból jönnénk, s miután együtt -töltöttük a napot, éjszakára úgy kellene elválnunk, mintha megint -idegen országba távoznánk. Szeretném, ha az ember szigete mindenütt -sérthetetlen volna. Üljünk egymástól távolra, s beszélgessünk -hegycsúcsról hegycsúcsra egymással, mint az olymposi istenek. A -szenvedély semmiféle fokának nem szabad ebbe a szentélybe -behatolnia. Ez a mirha és rozmaring édesítse viszonyunkat. Még a -szerelmeseknek is meg kell őrizniök bizonyosfokú tartózkodást, mert -ha túlsokat engednek egymásnak, zavar és lealacsonyodás áll be. -Lehet, hogy ez a kölcsönös tisztelet kínai etiketté fajúl; de a -hűvösség, a heves szenvedélyek és mohóság hiánya finom lélekre -vall. A «gentleman» nem csap lármát; a «lady» csöndes és nyugodt. -Annál visszatetszőbbek a betolakodók, akik egy csöndes lakot -föllármáznak s abban ide-oda lótnak-futnak, hogy valami nyomorúlt -kényelmet biztosítsanak maguknak. Époly kevéssé tetszik nekem az -alrendű rokonszenvezés a szomszéd minden szükségletével. Kell-e, -hogy olyan izalmas ismeretségben legyünk egymás szájával, hogy kuka -emberek módjára, akik soká éltek együtt, tudjuk, mikor kell a -másiknak só vagy cukor? Fölkérem asztaltársam, hogy ha kenyér kell -neki, kérjen tőlem kenyeret, s ha arzénikum kell neki, kérjen -tőlem, s ne tartsa elém a tányérját, mintha már tudnom kellene, mi -tetszik neki. Minden természetes életműködést lehet nemesebbé tenni -megfontolás és megtartóztatás <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> által. Hagyjuk a -hebehurgyaságot a rabszolgának. Minden köszönésünknek, -szertartásunknak, bármily távolról is, emlékünkbe kellene hoznia -rendeltetésünk nagyságát.</p> -<p>Az udvariasság nebántsvirág, de ha mégis merészeljük szirmait -szétnyitni és megvizsgálni, mik az alkotórészei, ott találjuk az -intellektuális tulajdonságot is. Az emberiség vezéreiben arányos -egészet kell alkotnia az agynak, a testnek, a szívnek. A jó modor -hiánya rendesen a finom észrevevés, tapintat hiányát jelenti. A -legtöbb ember túldurván van faragva, semhogy a szép viselkedés és -szokások iránt finom érzéke lehetne. A jó neveléshez nem elég a -jóság és függetlenség. Barátainktól föltétlenül megkövetelem, hogy -észrevegyék a szépséget s hódoljanak is neki. Más erények kellenek -a csatamezőn és a műhelyben, de az ízlés bizonyos fokú -elengedhetetlen azokban, akikkel együtt ülünk. Inkább tudnék olyas -valakivel együtt étkezni, aki nem tartja tiszteletben az igazságot -vagy a törvényeket, mint egy szennyes és nem szalónképes emberrel. -Erkölcsi tulajdonságok kormányozzák a világot, de rövid -távolságokon belül az érzékek uralkodnak rajtunk, még pedig -zsarnoki módon.</p> -<p>Az illőnek és hasznosnak ugyanaz a megkülönböztetése végigvonúl, -ha talán nem egyforma szigorúsággal is, az élet minden mezején. Az -uralkodó osztályok átlagos szelleme: józan ész, amely bizonyos -korlátok közt és bizonyos célok érdekében tevékeny. Befogad minden -természetes képességet. Társias természetű lévén, mindent -tiszteletben tart, ami az emberek egyesítésére <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> -irányúl. Mindenekfölött azonban a mérték, a középszer az öröme. A -szépség szeretete elsősorban a mérték vagy arányosság szeretete. -Egy rikácsoló, szuperlativuszokban beszélő, tüzesen társalgó -személy egész szalónokat megfutamít. Ha azt akarod, hogy -szeressenek, szeresd a mértéket. Mert lángésznek vagy -csodahasznosnak kell lenned, hogy a mérték hiányát jóvátegyed. Ez -az érzék a társadalmi gépezet simítására és tökéletesítésére -szolgál. A társadalom ugyan sokat megbocsát a lángésznek és a -kiváltságos tehetségűnek, de természettől fogva «konvent», -«összejövetel» lévén, szereti azt, ami «konvencionális», azaz -elősegíti az «összejövetel»-t, megegyezést. Jó modor az, ami -előmozdítja a társasulást, rossz az, ami akadályozza. Mert a jó -modor, az elegancia nem föltétlen okosság és helyes érzék, hanem -viszonylagos okosság és helyes érzék; nem magános tapintat, hanem a -társaságot szolgáló tapintat. Gyűlöli a szögleteket és a hegyes -sarkokat a jellemben; gyűlöli a vitatkozó, önző, magános és -magábazárkozott embereket; gyűlöl mindent, ami a társaság teljes -egybeolvadásának árthat; ellenben nagyrabecsül minden sajátságot, -mint legnagyobb mértékben üdítőt, felfrissítőt, ami összefér a -társas jó viszonnyal. S nem tekintve, hogy a szellemesség -beszűrődése általában véve is emeli az érintkezés kedvességét, az -ész hatalmának közvetlen ragyogását is minden finom társadalom -melegen üdvözli, mert az legbecsesebb fokozása uralmának és -tekintélyének.</p> -<p>Fénynek kell besütnie, hogy ragyogóvá tegye ünnepélyünket, -azonban mérsékeltnek kell lennie, <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> mert különben bántja a -szemet. A pontosság a szépség lényeges kelléke, valamint a gyors -fölfogás az udvariasságé. Azonban ez a fölfogás ne legyen túlontúl -gyors. A pontosságban és szabatosságban is lehet túlságoskodás. Az -embernek a küszöbön kívül kell hagyni minden tudását, ha a Szépség -templomába lép. A társadalom szereti a kreol-természeteket, az -álmatag, bágyadt modort, ha észt, bájt és jóindulatot takar: a -szunnyadó erő modorát, amely lefegyverzi a kritikát, talán, mert az -ilyen ember erőit a játék javára őrzi meg és nem fecséreli -felszínes dolgokra; szereti azt, aki mintegy ártatlanúl szemet húny -az ízetlenségek, konvencionális hazugságok és kellemetlenségek -elől, amelyek felhő redőjét vonják az idegesnek homlokára és -elfulasztják a hangját.</p> -<p>Igy a társadalom a személyes erőn és annyi felfogó képességen -kívül, amennyi létre bírja hozni a csalhatatlan jó ízlést, előkelő -elemeitől egy más, már említett elemet követel meg, amelyet -jellemző módon jó természetnek, jó indulatnak nevez, s amely névvel -a zsenerozitás minden fokát kifejezi, az egyszerű készségtől és -lekötelező képességtől egészen a nagylelkűség és lelkes szeretet -magasságáig. Belátóknak kell lennünk, különben egymásnak rohanunk s -eltévesztjük létérdekeinket; azonban az ész önző és meddő. A -társadalomban a siker titka a szivélyesség és rokonszenv. Aki a -társaságban nem érzi jól magát, egyetlen alkalomszerű szót sem fog -találni. Minden jólértesültsége, tudása kissé szemtelenül fog -hangzani. Ellenben, aki jól érzi ott magát, a társalgás minden -fordulatában <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> egyformán kedvező alkalmat talál majd -mondanivalója számára. A társadalom kedvencei, s azok, akiket -«egész ember»-eknek hí, olyan ügyes emberek, akikben több a lélek, -mint az élcelődés szelleme, akikben nincs kényelmetlen önzés hanem, -akik tökéletesen kitöltik a társas együttlét óráit, elégedetten és -másokat is kielégítve akár lakodalmon vagy végtisztességen, akár -bálon vagy esküdtszéken, akár csolnakázáson vagy lövő-versenyen -vesznek is részt. Anglia, amely gazdag gentlemanekben, a XIX. -század elején jó mintáját szolgáltatta a világ kedvelte géniusznak -Fox-ban, aki egyéb nagy képességein kívül nagyfokú társadalmi -ügyességgel és valódi emberszeretettel is volt megáldva. A -parlamentáris történelemben kevés olyan fényes lapot találni, mint -a Burke és Fox alsóházi vitájáról szólót, amikor Fox régi -barátságukra olyan gyöngédséggel hivatkozott, hogy az egész házat -könnyekre indította. Másik anekdótám olyan szorosan a tárgyra -tartozik, hogy meg kell kockáztatnom. Egy kereskedő már régen -kínozta Foxot háromszáz guinea követelésével. Egy nap ép annál -találta, hogy aranyakat számlál s követelte tőle a járandóságát. -«Nem, – felelte Fox, – ezzel a pénzzel Sheridan-nek tartozom: -becsületbeli adósság, s ha valami vakeset megöl, nincs a kezében -semmi írás.» «Akkor, – viszonzá a hitelező, – én is átváltoztatom -adósságát becsületbelivé» – s darabokra tépte a kötelezvényt. Fox -megköszönte neki bizalmát és kifizette e szavakkal: «Az Ön -követelése régibb keletű volt, így hát Sheridan-nek várnia kell». -Mint a szabadság, az indusok, <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> az afrikai rabszolgák -barátja, nagy személyes népszerűségnek örvendett s Napoleon -1805-ben, párisi látogatása alkalmával azt mondta róla: «Mr. Fox -mindig az első helyet fogja elfoglalni a Tuilleriákban».</p> -<p>Könnyen nevetségesekké válhatunk, ha az udvariasság dicséreti -közben annyira hangsúlyozzuk, hogy annak alapja a jóakarat. A divat -kendőzött fantómja egyenesen kigúnyolni látszik tételünket. De ez -nem hajt engem arra, hogy némi engedményeket ne tegyek a divatnak, -mint jelképes intézménynek, s nem távoztat hitemtől, hogy az -udvariasság alapja a szeretet. Az élet elevensége sokat köszönhet -ezeknek az éles ellentéteknek. Az előkelő divat, amely sokszor lép -föl azzal az igénnyel, hogy egy a becsülettel, köztapasztalat -szerint sokszor nem egyéb bálteremi kódexnél. Amíg azonban a föld -legjobb koponyáiban és fő-főhelyet foglal el, azt mégis valami -szükségesnek és kiváló dolognak kell tekinteni, mert nem tehető -föl, hogy az emberek majdnem közmegegyezés szerint hagynák magukat -valami egészen fonák dologtól az orruknál vezetni; s a tisztelet, -amellyel ezek a misztériumok még a legparlagibb és erdei -természeteket is eltöltik, a kiváncsiság, amellyel a «high life» -minden részletét olvassák az ujságokban: annak bizonyságai, hogy a -pallérozott modor szeretete általános.</p> -<p>Jól tudom ugyan, hogy furcsa s rikító eltérést tapasztalnánk, ha -az elismert «felső körök»-be lépve, alkalmazni akarnók az -igazságosság, szépség és jóság rettenetes szigorú mértékét az ott -éppen jelenlévő urakra és hölgyekre. Ezek a <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> finom -és udvarias urak, nem fejedelmek és hősök, nem bölcsek és nagy -szerelmesek. Az elegánciára sokfajta próbát és föltételt szab e -körökbe való bebocsáttatásra; s nemcsak a legjobb mértéket -alkalmazza. Itt nemcsak a hódítás joga érvényesül, amelyet a -lángész érvényesít, amidőn a legeslegjobb arisztokráciáról tesz -egyéni tanúbizonyságot, olykor-olykor alacsonyabbrendű igények is -megfelelnek, mert az előkelő divat szereti az arszlánokat s -uszályhordozói közt, a Circe módjára, még a négylábúakat is. Ime, -ez az úr ma délután jött meg Dániából; és ez itt lord Ride, aki -tegnapelőtt érkezett Bagdadból; az Friese kapitány a Fordúlj -vissza-fokról és Symmes kapitány az Egyenlítő tájékáról, Monsieur -Jovane, aki reggel szállt le a léghajóról; Mr. Hobnail, a -reformátor s Jul Bat főtisztelendő, aki az egész forró földövet -megnyerte vasárnapi iskolája számára s Signor Torre del Greco, aki -kioltotta a Vezuvot azáltal, hogy beleöntötte a nápolyi öblöt, -Spahi, a perzsa követ, s Tul Vil Shan, a nepáli száműzött nábob, -aki a holdsarlón szokott lovagolni. De mindezek csak egy nap -csodaszülöttei, s holnap már megint hazaküldetnek barlangjaikba és -zugaikba; mert ezekben a termekben minden székre lesnek már. A -művész, a tudós, s rendesen a pap is megtalálja az utat ezekhez a -székekhez s valamiképen szintén a hódítás jogán nyer képviseleti -jogot. Másik mód ez: keresztülmenni minden fokozaton, egy évet s -egy napot töltvén a korzón, kölni vízben fürödvén, ebédeket -végigevén, mindenkinek bemutattatván, s alaposan odahaza lévén -minden életrajzban, <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> a politikában, s az öltözők -történetkéiben.</p> -<p>De mindezekben a finomkodásokban is lehet báj és szellem. Nem -baj, ha a templomok kapuin groteszk szoborművek vannak. Nem baj, ha -a hitágazatoknak paródia-formában is hódolnak. A finom ildom formái -mind túlzó fokban nyilvánított jóakaratot fejeznek ki. Mit árt, ha -önző emberek ajkán vannak, ha önös célokra is használtatnak? Ha az -álgentleman majdnem kiszorítja a világból az igazit? Ha az -álgentleman úgy viszi a szót társaival, hogy a többieket egész -udvariasan mind kizárja a társalgásból, úgyhogy kizártaknak is -érzik magukat? Az igazi teljesítmény ezzel nem veszti nemességét. A -lélek előkelősége nem francia kiváltság s nemcsak szentimentális; s -nem lehet útját állni, hogy az eleven vér és a szeretetreméltóság -szenvedélye ne különböztesse meg mégis az istenáldotta gentlemant a -divatarszlántól. Sir Jenkin Grout sírfölírása a jelenkor előtt sem -egészen érthetetlen:</p> -<p>«Itt nyugszik Sir Jenkin Grout, aki szerette barátját és -meggyőzte szavával ellenségét; amit szája megevett, azt megfizette -a keze; amit szolgái elraboltak, ő megtérítette; ha egy nőben -élvezetet talált, nem hagyta el őt betegségében sem; sohasem -feledkezett meg gyermekeiről; s akinek kis ujját nyújtotta, az -egész karját magához húzta.»</p> -<p>Sőt még a hősök sora sem halt ki egészen. Még mindig akadnak -csodálatos emberek hitvány ruhákban, akik a kőparton állva vízbe -ugranak, hogy a fuldoklót kimentsék; még <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> mindig -akadnak új jótékonyságok föltalálói, szökött rabszolgák pártfogói -és vigasztalói; Lengyelország barátai; philhellének; fanatikusok, -akik gyümölcsösfákat és kerteket ültetnek, mik a második és -harmadik nemzedéknek fognak gyümölcsözni; jól elrejtőző jóltevők; -valódi igaz emberek, akik rossz hirük ellenére is boldogak; ifjak, -akik szégyelik a szerencse kegyeit s azokat türelmetlenül másoknak -adják tovább. S ezek a társadalom központi erőforrásai, akikhez a -friss ösztönzésekért vissza-visszatér. Ezek az elegancia -megteremtői, amely tulajdonkép a viselkedés szépségét próbálja -megszervezni. A daliás nagylelkű emberek, elméletben, ennek az -egyháznak a doktorai és apostolai: Scipio, a Cid, Sir Philip -Sidney, Washington s a többi tiszta és bátor szív, aki -szóval-tettel szolgálta a szépség istenét.</p> -<p>A természetes arisztokráciát alkotó egyéneket nem találjuk a -jelenkori arisztokráciában, vagy pedig csak a peremén, amint a -spektrum vegyi energiája éppen a spektrumon kívül a legerősebb. A -sénéchal gyöngesége az, hogy nem ismeri meg fejedelmét, ha az nála -megjelen. A társadalom elmélete azonban föltételezi a létüket és -szuverénitásokat. Már messziről meglátja eljöttüket.</p> -<p>A jó társaság ethnikai körén belül mindig van egy szűkebb és -magasabb kör, amely mintegy fényének gyujtópontba foglalása és -finomságának virága, amelyre mindig némán, büszkén és hódolva -vitatkozik, mint felső, császári törvényszékére, a szeretet és -lovagiasság törvényhozó testületére. S ezek tagjai mindig olyanok, -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> akikben velökszületett hősiesség, a -szépség szeretete, a társas együttlétben való öröm, s a tűnő napok -megszépítésének ereje és képessége egyesülnek. Ha mindazokat az -egyéneket, akik Európa legtisztább arisztokrata köreit alkotják, az -oly féltékenyen őrzött évszázados kék vért közelebbről vennők -szemügyre, úgy hogy viselkedésüket lehetőleg behatóan és -kritikailag vizsgálhatnók meg: lehet, hogy közöttük nem találnánk -gentlemant vagy lady-t; mert ámbár a finom ildom és jó nevelés -örvendeztetne meg a gyülekezetben, a részletekben sok -megbotránkozni valót találnánk. Mert az igazi előkelőség nem a jó -nevelés dolga; az velünk születik. Kell, hogy a jellemben költői -fenköltség legyen, különben hiába kerülnek óvatosan minden -illetlenséget. Géniusznak kell az embert ebbe az irányba vezetnie. -Nem elég, hogy valaki udvarias, lovagias legyen; kell, hogy maga -legyen az udvariasság, lovagiasság. A fenkölt viselkedés époly -ritka a regényben, mint a valóságban. Scottot magasztalják, hogy -mily hűséggel festette a felső körök viselkedését és beszédmodorát. -Bizonyos, hogy a királyok és királynők, nemesek és nagyasszonyok -némi joggal csakugyan panaszkodhattak arról, mily abszurditásokat -adtak az írók szájukba <em class="gesperrt">Waverley</em> előtt de -még Scott dialógusa sem állja ki az erős kritikát. Lovagjai éles, -epigrammatikus szavakkal csatáznak, de párbeszéde mintegy -kosztümös, s másodszori olvasásra már nem tetszik: nem lüktet -bennök eleven élet. Egyedül Shakespeare hősei nem feszengenek és -szájhősködnek; a dialogusa hatalmas és könnyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> folyó, -s így annyi címe mellett még erre is jogcímet szerez: ő Anglia, sőt -a kereszténység legjobb nevelésű férfia.<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> -<p>Életünkben egyszer-kétszer hozzájutunk a nemes modor -élvezetéhez, oly férfi vagy nő jelenlétében, akinek nincs korlát a -természetében, hanem akinek jelleme szabadon árad ki szóban és -gesztusban. A szép alak jobb, mint a szép arc; a szép viselkedés -jobb, mint a szép alak: magasabb élvezetet nyújt, mint szobrok és -festmények; ez a szép művészetek legszebbje. Az ember csak kis -dolog a természet tárgyai közt, ámde a viselkedéséből kisugárzó -erkölcsi kiválóságnál fogva meg tud szűntetni minden, nagyságra -való tekintetet s magatartásával egyenrangú tud lenni a világ -fenségével. Ismertem egy valakit, aki modorát, bár egészen az -elegáns társaság szabályainak megfelelő volt, sohasem tanulta ebben -a társaságban; föllépése eredeti és parancsoló volt, s pártfogást -és boldogságot árasztott kifelé; nem volt szüksége udvari -kiséretre; az ünnepnap ragyogott szemében; megvidámította a -képzeletet a lét új formáinak kapuit nyitván meg előtte; az etikett -bilincseit szerencsés szellemességgel rázta le; jószívű és szabad -volt, mint Robin Hood, de egy császár tartásával; s ha kellett: -csöndes, komoly volt, kész farkasszemet nézni milliókkal.</p> -<p>A szabad levegő s a mező, az utca és a középületek termei azok a -helyek, ahol a Férfiú végrehajtja az akaratát; de adja át -kormánypálcáját <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> vagy legalább ossza meg – háza -küszöbén. A Nő, a helyes viselkedés iránti ösztönével, tüstént -fölfedezi a férfiben, ha katuska, ha hideg vagy gyöngébb elméjű, -azaz egy szó, mint száz, ha hiányzik belőle a nagyvonású, széles -mederben hömpölygő, lelkes magatartás, amely a szalónban -elengedhetetlen külsőt megadja.</p> -<p>Amerikai intézményeink kedveztek a nőnek s ebben a pillanatban -hazám fő-főszerencséjének tartom, hogy oly kitünő nőkkel -büszkélkedhetik. A «nők jogai»-t követelő új lovagok föllépése a -férfi inferioritásának bizonyos homályos érzésére vezetendő vissza. -Ám adjunk meg törvényeinkben és társadalmunkban a nőnek akár még -több kedvezményt, mint amennyit a legbuzgóbb reformátor is követel: -én oly erősen bízom a nő sugalmazó és zenei természetében, hogy azt -hiszem, csak ő tudja nekünk megmutatni, mint kell szolgálatára -lenni. Érzelmeinek csodás nemeslelkűsége koronkint egészen hősies -és isteni régiókba emeli, s igazolja a Minerváról, Junóról, -Polyhimniáról költött képeket és szobrokat, s az a szilárdság, -amellyel fölfelé lépked, a legszámítóbb és legönzőbb embert is -meggyőzi arról, hogy van még más út is, mint amelyen az ő lábuk -jár. S ezeken a nőkön kívül, akik képzeletünkben helyettesítik a -hajdani múzsákat és delphii Sibyllákat, nem látunk-e olyanokat is, -akik serlegünket csordúltig töltik nemes borral és rózsákkal, -úgyhogy a bor kifut és az egész házat illatossá teszi? Akik minket -udvariasságra ihletnek? Akik megoldják nyelvünket és mi beszélünk? -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> Megnyitják szemünket és mi látunk? S -olyan dolgokat mondunk, miket sohasem mondottunk volna; szokásos -tartózkodásunk falai leomlanak és szabadjára engedik lelkünket, -mintha gyermekekké lennénk, akik gyermekekkel játszanak széles, -virággal hímes mezőn. Fölkiáltunk: fürösszetek minket napokig, -hetekig ennek a befolyásnak levegőjébe s verőfényes poétákká -leszünk és káprázatos iromba szavakkal költjük a regét rólatok. -Hafiz volt-e vagy Firdúzi, aki azt mondta perzsa Lilla-járól, hogy -Ő elemi erő, aki megdöbbentett élete teljével, amidőn nap-nap -mellett láttam, mint sugárzik minden percben, mint áraszt örömöt és -kellemet maga körül szerteszét. Hatalmas oldó- és összekötőszer -volt Ő, aki össze tudta barátkoztatni a legkülönbözőbb embereket; -mint a levegő vagy víz, oly nagy vegyrokonságú elem, hogy könnyen -kombinál ezer meg ezer anyagot. Ahol Ő van, mindenki többé válik, -mintha Ő nincs jelen. Egység és egész volt Ő, úgyhogy bármit is -tett, hozzáillett. Oly nagy rokonszenv áradt belőle s oly nagy -tetszenivágyás volt benne, hogy nem mondhattad modorát -méltóságosnak, s mégis nem volt fejedelemnő, aki túltett volna az Ő -mindenkor őszinte és egyenes viselkedésén. Nem tanulta a perzsa -grammatikát, sem a Hét Költő könyveit, s mintha az a Hét minden -költeményét Ő róla írta volna! S bár természetének lényege nem a -gondolkozás, hanem a rokonszenv volt, oly tökéletes volt a lelke, -hogy segítségére lehetett szíve teljességével nagyeszű embereknek, -őket érzéseivel tüzelvén, eltelve attól a hittől, hogy ha -mindenkivel <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> nemesen bánik; mindenki nemesnek is fog -bizonyúlni.</p> -<p>Jól tudom, hogy a lovagiasságnak és eleganciának ez a byzanci -oszlopa, amelyet olyan szépnek és festőinek látnak a jelenkori -jelenségek tudós vagy műkedvelő megfigyelői, nem minden szemlélőnek -tetszik egyformán. Társadalmunk épülete ezt az elegáns világot -óriások kastélyává teszi a nagyratörő ifjak szemében, akik nevüket -nem látják még aranykönyve lapjain s kizárva érzik magukat annyira -óhajtott kiváltságaiból és fényéből. De ezeknek meg kell tanulniok, -hogy annak a látszólagos nagysága csak árnyék és viszonylagos: csak -oly nagy, amennyire ők nagyra tartják, s hogy legbüszkébb kapui is -röptében tágra nyílnak, ha bátorsággal és derekassággal közelednek -felé. S azok számára, akik hajlamosak a zsarnoki szeszélyétől -szenvedésre, könnyen kínálkoznak orvosszerek. Vonuljanak félrébb -egypár mérfölddel s csaknem minden esetben elvesztik majd túlzott -érzékenységüket. Mert az előnyök, amelyeket az elegáncia értékel, -olyan növények, amelyek csakugyan elhatárolt helyeken élnek meg, -legtöbbször csak bizonyos utcákban. Ezen a zárt övön kívül semmibe -se veszik őket; hasznavehetetlenek a majorban, az erdőben, a -piacon, a harcmezőn, a házaséletben, irodalmi vagy tudományos -körökben, a tengeren, a baráti viszonyban, az eszmék és erény égi -birodalmában.</p> -<p>Ámde már elég sokáig időztünk ezekben a festett udvarokban. A -jelképek és emblémák iránti előszeretetünk magyarázatát leli az -általuk <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> jelzett dolog belső értékében. Minden, -amit előkelőségnek és udvariasságnak nevezünk, meghódol és -megalázkodik a megbecsülés és tisztelet oka és kútfeje, a címek és -méltóságok megteremtője: a szív szeretete előtt. Ez az igazi -királyi vér, ez a tűz, amely minden országban és tartományban -hatékony a maga természete szerint és meghódít mindeneket, amik -csak közelébe jutnak. Ez ad minden tettnek új értelmet. Ez teszi -szegénnyé a gazdagot, mert a saját nagyságán kívül nem tűr nagyot. -Ki gazdag? Elég gazdag vagy, hogy mindenkin segíthess? Hogy -támogasd azokat is, akik az elegáns körökön kívül esnek? Elég dús -vagy-e, hogy akár a kanadai fuvarossal, a konzula ajánló levelével -kéregető vándorlegénnyel, az angol nyelvet törő barna taljánnal, a -rendőröktől városról-városra kergetett sánta koldússal, sőt még a -szegény tébolyodottal s a hajótörött, zűllött nővel és férfivel is -tudd éreztetni, hogy a te jelenléted, a te házad nemes kivétel az -általános sivárság és kőszívűség közepette? Tudd éreztetni, hogy -olyan hang üdvözli őket, amely egyben fölkelti bennök az édes -emlékeket s a reményt? Mi a közönséges, ha nem az, hogy a kérést -észokokból tagadjuk meg?</p> -<p>Mi a nemes, ha nem az, hogy teljesítjük és az egyetemes -szűkkeblűséggel szemben ünnepnapot adunk az ő szívüknek és a -tulajdon szívünknek. Gazdag szív nélkül a legdúsabb is nyomorult -koldus. Sirasz királya nem tudta elérni, hogy olyan jótévő legyen, -mint a szegény Ozmán, aki kapuja előtt tanyázott. Ozmánban -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> olyan széles és mély emberszeretet -lakozott, hogy bár szája merészsége, amellyel a Koránt magyarázta, -minden dervist megbotránkoztatott, még sem akadt szegény -kiközösített, eszelős, nyírtszakálú, fogadalmába beleőrült s egyéb -bolond, aki ne menekült volna hozzá, – s ez a nagy szív oly -verőfényes és barátságos menedékházként állt ott nyitva az ország -középpontjában, – hogy mintegy minden szenvedőt ösztönszerűleg -vonzott magához. Pedig, bár minden őrültet befogadott, ő maga -korántsem volt őrült. Vajjon nem gazdag-e az ilyen ember? Vajjon -nem egyedül ő a gazdag?</p> -<p>Sértődés nélkül hallom majd a szemrehányást, hogy nagyon rosszúl -játszom az udvari embert, s olyasmiről fecsegek, amihez édeskeveset -értek. Nyilvánvaló, hogy annak, amit megkülönböztetőleg, -társaságnak és előkelőségnek hívnak, épúgy vannak jó törvényei, -mint helytelenek; van azok közt sok szükséges és sok abszurd. Mivel -túljó ahhoz, semhogy csak szidhassuk, a túlrossz ahhoz, semhogy -csak áldhassuk, ha megkiséreljük valódi jellemét megállapítani, -eszünkbe juttatja a pogány hitrege egy hagyományát, a Siilenus -szavat:</p> -<p>«Minap azt hallottam Zeustól, hogy elpusztítja a földet, mivel -hogy az nem sikerült kezének; csupa gazfickóval és haszontalan -nőszeméllyel van tele, akik szinte napról-napra hitványabbak. -Minerva erre azt válaszolta: nem hiszi ezt, csupán nevetséges apró -teremtések ők, azzal a furcsasággal, hogy elmosódott, bizonytalan -arcuk van, akár távolról, akár közelről nézik is őket; ha -rosszaknak nevezed őket, rosszaknak látszanak; <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ha azt -mondod, hogy jók, jóknak tűnnek föl, s nem akad köztük ember vagy -cselekedet, amely nem ejtené zavarba az ő baglyát, vagy még inkább -az egész Olympost, ha azt tudakolnák tőlük, hogy alapjában véve -milyenek is hát, jók-e avagy rosszak?»</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<h2>KIEGYENLÍTŐDÉS.</h2> -<p>Már mint gyermekifjúban fölébredt bennem a vágy, hogy értekezést -írjak a kiegyenlítődésről, mert már igen korán úgy láttam, hogy -erészt az élet magasabban áll, mint a közkeletű tanítás.</p> -<p>Ezenfelül a bizonyítékok is, miből az elméletet le kell vonni, -elbűvölték képzeletemet végtelen változatosságukkal s mindig -előttem lebegtek, még álmomban is, mert ezek: kézi szerszámaink, a -kenyér a kosárban, az utcai forgalom, a major, a lakóház, -üdvözlések, rokonság, követelések és tartozások, a jellem -befolyásai, a természet és minden ember tehetsége. Továbbá úgy -láttam, mintha ebben az ember számára az istenség egy sugara -nyilvánúlna meg, a világszellem jelen tevékenysége, menten a -hagyomány minden nyomától, miért is az ember szíve az örök szeretet -árjába fürödhetnék, bensőleg érintkezhetnék azzal, amiről tudja, -hogy örökké volt, s örökké lesz, mivelhogy most igazán megvan. Sőt, -mi több, úgy hittem, hogy ha ezt a tant sikerülne csak némileg -hasonlóan világos szavakba foglalni, mint aminő világos intuicióval -lepleződik le <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> előttünk koronkint ez az igazság: sok -sötét óránkban és ösvényen vezérlőcsillagunk lenne, amely nem -engedné, hogy eltévesszük az utunkat.</p> -<p>A következőkben megkisérlem néhány tény fölsorolását, amelyek -mind a kiegyenlítődés törvényének útjait példázzák. Várakozásomon -fölül boldog leszek, ha ennek a körnek csak legcsekélyebb ívét is -híven megrajzolhatom.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> -<p class="center">*</p> -<p>«Polaritás»-sal, azaz hatás- és visszahatással a természet -minden birodalmában találkozunk, minek példái: sötétség és -világosság; meleg és hideg; apály és dagály; hím és nőstény; a -növények és állatok ki- és belélegzése; az állati test -nedvmennyiségének és minőségének egyensúlya; a vér benyomúlása és -kilökődése a szívben; a folyadék és hang hullámzása; a -centrifugális és centripetális erő; a villamosság, galvanizmus; a -vegyrokonság. Ha a tű egyik végével mágnességet közlünk, az -ellenkező mágnesség helyezkedik el a másik végén. Ha az északi sark -vonz, a déli sark taszít. Kényszerű dualizmus metszi szét a -természetet, úgy hogy minden dolog csak fél, s egy másik dolgot -követel meg, hogy vele eggyé egészüljön ki, pl. szellem – anyag; -férfi – nő; egyenes – görbe; szubjektív – objektív; bent – künn; -felűl – alúl; mozgás – nyugalom; igen – nem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Amint a világegyetem dualisztikus.<a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a> úgy -az minden része is. A dolgok egész rendszere képviselődik minden -részecskében. Minden fenyőtűben, búzamagban, minden állatfajta -egyénében van valami, ami hasonlít a tenger apályához és -dagályához, a nappalhoz és éjjelhez, a férfihez és nőhöz. A -visszahatás, amely oly hatalmasan nyilvánúl az elemekben, -megismétlődik ezek közt a szűk korlátok közt is. Így pl. a -fiziológus megfigyelte, hogy az állatországban nincs kegyenc, mert -a természet minden adományt és hiányosságot ellensúlyoz. Ugyanaz a -lény valamely része túlságáért megfizet más valamely része -megrövidítésével. Ha feje, nyaka megnyúlik, törzse és végtagjai -megrövidűlnek.</p> -<p>A mechanikai erők elmélete a másik példa. Amit nyerünk erőben, -elveszítjük időben s viszont. Más bizonyságok: a bolygók időszakos -vagy kiegyenlítődő eltérései; az éghajlat és talaj befolyásai a -politikai történetben. A hideg éghajlat erősít. A száraz talaj nem -szűl lázt, krokodilust, tigrist, skorpiót.</p> -<p>Ugyanezt a kettősséget uralják a természet és az ember -létföltételei. Minden túlzás hiányt okoz; minden hiány túlzást. -Minden édesnek megvan a maga keserűje; minden rossznak a jója. -Minden élvezőképességnek megvan a maga büntetése, ha túlhajtják. -Mérsékelt használatáért az élet felel. Minden szikra elmésséggel -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> szemben áll a bolondság egy szikrája. -Amit vesztettél a réven, megnyered a vámon és viszont. Ha a javak -szaporodnak, élvezőik és fogyasztóik is szaporodnak. Ha a gyűjtő -túlsokat markol, a természet elveszi tőle kincseit a ládafiából; -szaporítja a birtokot, de megöli a tulajdonost. A természet gyűlöli -az egyedárúságokat és kivételeket. A tenger hulláma nem siet jobban -elsimúlni legvadabb tarajzása után, mintahogy az életfeltételek -változatai igyekeznek kiegyenlítődni. Mindig beáll valamely -elsimító körülmény, amely a túlkapót, túlerőset, túlgazdagot, -túlszerencsést alapjában véve ugyanarra a szintre fokozta le, -amelyen a többiek vannak. Ha valaki társaságban túlérdes és -túlheves, s vérmérsékleténél s helyzeténél fogva rossz polgár, – -mord és bősz tengeri kalóz-arc, – a természet megáldja egy sereg -szép fiúval és leánykával, akik kiválnak a falusi iskolában és az ő -irántuk érzett féltő szeretet sötét arcát kedvessé, udvariassá -simítja. Ily módon a természet megpuhulásra kényszeríti a gránitot -és földpátot, kiragadja a vadkant s helyébe bárányt tesz s imígyen -mérlege helyrebillen.</p> -<p>A mezőgazda úgy képzeli, hogy a hatalom és magas állás igen szép -dolgok. Ám az elnök nagy árt fizet a Fehér Házért. Rendesen -föláldozza érte minden békéjét és legférfiasabb tulajdonságait. -Hogy csak rövid időre is megőrizze ilyen tekintélyes helyzetét a -világ előtt, kész port nyalni igazi urai előtt, akik ott állnak -trónja mögött. Vagy vágyódnak az emberek a géniusz hatalmasabb és -állandóbb nagyságára? <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> Egyik sem sérthetetlen. Aki -akaraterejénél vagy elméje hatalmánál fogva nagy s ezrek feje -fölött tekint el, meg van terhelve kiválóságával. Minden -fényvillanás új veszélyt hoz. Övé a fény? Bizonyságot kell tennie a -fényről és nyugalmat nem ismerő lelke új revelációihoz való hűsége -folytán mindig túl kell szárnyalnia azt a rokonszenvet, amely olyan -kielégülést szerez neki. Esetleg igaztalannak kell lennie apja, -anyja, felesége, gyermeke iránt. Megvan-e mindene, amit a világ -szeret, csodál és kíván? Félre kell dobnia csodálatukat s hűnek -kell maradnia az ő igazságához, miközben melléknévvé és gúnynyá -válik.</p> -<p>Ez a törvény uralkodik a városok és nemzetek törvényein is. -Hiába ellene minden tervezgetés, tusakodás. A dolgok nem engedik, -hogy soká rosszúl vezessék. «Res nolunt diu male administrari.» -Ámbár nem mutatkozik újabb rossz tettek gátja, ez a gát megvan és -majd mutatkozik is. Ha a kormányzat kegyetlen, a kormányzó élete -nem biztos. Ha az adó túlmagas, hozadéka egészen lecsökken. Ha a -büntető kódex túlkemény, az esküdtek nem itélnek el. Ha a törvény -túlenyhe, kipótolja a magánbosszú. Ha a demokrácia terrorral -dolgozik, nyomásának ellentáll a polgárok megnőtt energiája s az -élet hevesebben lobog. A férfias igaz élet és kielégülés kijátszani -látszik az életkörülményeknek úgy túlzott mostohaságát, mint -szerencséjét s nagy közönnyel rendezkedik be a legkülönbözőbb -körülmények között. A jellem befolyása minden kormányzat alatt -ugyanaz marad, Törökországban épúgy, <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> mint Uj-Angliában. A -történelem becsületesen megvallja, hogy Egyptom egykori zsarnokai -alatt is az ember lehetett olyan szabad, aminővé a kultura csak -tehette.</p> -<p>Ezek a példák bizonyítják azt a tényt, hogy a világegyetem -képviselve van minden részecskéjében. A természet minden dolga -tartalmazza a természet minden erőit. Minden rejtett anyagból van -alkotva. Így a természettudós egy típust lát minden átalakuláson -keresztül; neki a ló futó, a hal úszó, a madár repülő, a fa -gyökerező ember. Minden új forma nemcsak alapjellegét ismétli meg a -típusnak, hanem részenkint annak minden részletét, célját, -előmozdítóját, hátráltatóját, energiáját s egész többi rendszerét. -Minden foglalkozás, ipar, művészet, kereskedelmi forgalom a világ -kompendiuma és egymás kiegészítője. Mindegyik egy egész jelképe az -emberi életnek, jójának, rosszának, megpróbáltatásainak, -ellenségeinek, folyásának és végének. S valahogy mindegyik -kénytelen alkalmazkodni az egész emberhez és előadni egész -sorsát.</p> -<p>A világ minden harmatcsöppben egésszé kerekedik. A mikroszkóp -nem tud olyan apró állatkát találni, amely kevésbbé volna -tökéletes, azért, hogy apró. Szem, fül, ízlés, szaglás, mozgás, -ellentállás, étvágy, a szaporodás szervei, – amelyek az -örökkévalóságot szolgálják, – mind helyet találnak ebben a pirinyó -teremtésben. Igy tesszük bele életünket is minden tettünkbe. A -mindenütt jelenlét igazi tana az, hogy Isten minden attribritumával -újra és újra megjelenik minden mohában és pókhálóban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> A -világegyetem értéke minden ponton megnyilvánúl. Itt van a jó, amott -a gonosz; ha itt a vegyrokonság, ott a taszítás; ha itt az erő, ott -a korlátja.</p> -<p>A világegyetemet eleven élet tölti el. Minden dolga erkölcsös. -Az a lélek, amely bennünk érzelem, kívülünk törvény. Érezzük -sugallatát, a történelemben láthatjuk végzetes szigorúságát. «Benne -van a világban és a világ általa lőn.» Az igazság nem késik. A -tökéletes igazságosság az élet minden részében igazra billenti -mérlegét. A görög mondás szerint: az istenek kockája mindig ólmozva -van. A világ olyan, mint egy egyszeregy-tábla, vagy matematikai -egyenlet, amely, bármerre forgatod, mindig egyformán oldódik meg. -Bármely példát választasz, mindig pontos értéke – se több, se -kevesebb – fog kijönni. Minden titok kiderül, minden bűn -megbűnhödik, minden erény jutalmat nyer, minden igazságtalanság -helyreüttetik, csöndben és egészen biztosan. Amit mi osztó -igazságnak nevezünk, az az egyetemes szükségszerűség, amelynél -fogva az egész megjelen, valahol csak a rész megjelen. Ha füstöt -látsz, ott tűznek is kell lenni. Ha kezet, vagy lábat látsz, ott -tudod, hogy folytatásában kell lennie a törzsnek, amelyhez -tartozik.</p> -<p>Minden tett önmagát jutalmazza vagy bünteti, más szóval önmaga -egészíti ki magát, még pedig kettős módon: először a dologban, -vagyis a reális természetben; másodszor a körülményekben, azaz a -látszólagos természetben. Az emberek a körülményeket hívják osztó -igazságnak. De az esetnek megfelelő igazság magában a <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> -dologban van s azt csak a lélek látja. A körülményekben mutatkozó -igazságszolgáltatás az értelemnek is megnyilvánul; -elválaszthatatlan a dologtól, de sokszor hosszú időközre szóródik -szét és így csak évek multán különböztethető meg. A különleges -sorscsapások, úgy lehet sokára követik a vétket, de föltétlenül -követik, mert kisérik azt. Bűn és bűnhödés egyazon törzsből ered. A -bűnhödés gyümölcse észrevétlenül érik belül az élvezet virágában. -Ok és okozat, eszköz és cél, vetés és termés el nem választhatók, -mert a hatás már ott csirázik az okban, a cél előzetes életet él az -eszközben, a termés a vetésben.</p> -<p>Ámbár a világ ekképen egészet alkot s tiltakozik az ellen, hogy -szétválasszák, mi mégis iparkodunk részlegesen cselekedni, -alkalmazkodni; így pl. hogy kielégítsük az érzékeinket, érzéki -élvezeteinket elválasztjuk a jellem követeléseitől. Az ember -találékonysága mindig annak a problémának megoldására irányúlt, -hogyan válassza el az érzéki édeset, az érzéki erőset, az érzéki -ragyogót stb. az erkölcsi édestől, az erkölcsi széptől, az erkölcsi -mélytől; hogyan tehetné ezt a felszínt olyan vékonnyá, hogy alatta -ne legyen semmi; hogyan érhetné el az egyik véget, a dolog másik -vége nélkül. A lélek azt mondja: «egyél», a test ellenben dőzsölni -akar. A lélek azt mondja: férfi és nő legyenek egy test, egy lélek; -ellenben a test csak a hússal akar egyesülni. A lélek azt mondja: -uralkodj minden dolgon az erény céljára, a test pedig csak a maga -céljaira tör hatalom után.</p> -<p>A lélek törekszik minden dolgot élettel eltölteni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> minden -dologba behatolni. Az egyedüli lény ő akarna lenni. Minden dolognak -belé kellene olvadnia: hatalomnak, élvezetnek, tudásnak, -szépségnek. Ellenben az egyes ember arra törekszik, hogy ő legyen -valaki, hogy öncél legyen; a magánjószágért alkuszik s kufárkodik; -azért lovagol, hogy lovagoljon; azért öltözködik, hogy öltözködjék, -azért eszik, hogy egyék, azért parancsol, hogy lássák és csodálják. -Nagyra látó; szeretne hivatalt, gazdagságot, hatalmat, hírt. Azt -hiszi, hogy nagynak lenni annyi, mint birtokba venni a természet -egyik oldalát, az édeset és kellemeset, a másik oldal: a keserű és -kellemetlen nélkül. Ámde ez a szétválasztás mihamar meghiúsul, s a -mai napig egy ilyen tervkovács sem aratott csak fikarcnyi sikert -is. A szétválasztott víz újra egyesül kezünk mögött. Az élvezet -elveszti élvezeti elemét, a haszon a hasznos elemét, az erő erős -elemét, mihelyt el akarjuk választani az egésztől. Nem vághatjuk -ketté a dolgokat, hogy csak az érzéki jóhoz jussunk, amint nem -juthatunk olyan belsőhöz, aminek ne legyen külseje, fényhez árnyék -nélkül. «Kiűzheted a természetet furkós bottal, s mégis mindjárt -visszafut.»</p> -<p>Az élet kikerülhetetlen körülményekkel szereli föl magát, -amelyet a balga le akar tagadni. Egyik-másik azzal dicsekszik, hogy -nincs hozzá szerencséje, hogy nincs hozzá köze. Ám a dicsekvés csak -a száján van, ellenben a körülmények a lelkében. Ha kicsúszik -alóluk az egyik oldalon, rátámadnak másik, még sokkal sebezhetőbb -oldalán. Ha kikerülte forma szerint és látszólag, életével állt -ellent, önmaga elől menekült, <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> s ezért annyival inkább -halállal lakol. Oly nyilvánvaló minden arra irányuló kisérlet -bukása, hogy a jó élvezetét szétválasszuk az árától, hogy azt meg -se próbálnók, – mert a próba őrültség volna, – ha nem állna be az, -hogy amikor az akarat lázadása, különváló törekvése s ezzel -megbetegedése beáll, ugyanakkor az értelem is megfertőződik, -úgyhogy az ember már nem látja többé Istent egészében minden -dologban, hanem minden dolognak csak érzéki csábítását látja, nem -pedig káros oldalát is. Látja a hableány szép fejét, de nem látja -kígyó-törzsét; s azt hiszi, hogy levághatja magának azt a részt, -amely neki kell, arról a részről, amely neki nem kell. «Mily titok -vagy Te, aki csöndességben lakozol a legmagasabb egekben, Óh -egyetlen nagy Istenem, és örök előrelátásodban vaksággal sujtod -azokat, akiknek féktelen vágyaik vannak» – mondja Szt. Ágoston -Vallomásaiban.</p> -<p>Az emberi lélek híven festi ezeket a tényeket meséiben, a -történelemben, jogában, közmondásaiban, közbeszédében. -Észrevétlenül kifejeződik minden irodalomban. A görögök Zeust a -legbölcsebb értelemnek hívták; minthogy azonban a hagyomány sok -alacsony cselekedetet is tulajdonított neki, önkénytelenül is -büntetéseket fűztek hozzá, megkötözték a rosszalkodó isten kezét, s -oly gyámoltalanná tették ilyenkor, mint az angol királyt az ő -alattvalói. Prometheus ismeri Zeus egy titkát, amelyért annak -alkudoznia kell; Minerva ismer egy másikat. Nem tud hozzájutni a -maga mennydörgető szerszámaihoz, Minerva elveszi szertára kulcsait. -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Világos bevallása ez a Mindenség belső működésének és erkölcsi -tartalmának. Az indus hitrege is ugyanerre az erkölcsre lyukad ki; -s lehetetlen olyan mesét kitalálni és forgalomba hozni, amely ne -volna erkölcsös. Aurora elfelejt szerelmese számára ifjúságot kérni -és így Tithonus, bár halhatatlan, megvénül. Achilles nem egészen -sebezhetetlen; a szent vizek nem fürösztötték meg sarkait, -amelyeknél fogva anyja, Thetis bemártotta. Siegfried a -Nibelung-énekben nem egészen halhatatlan, mert levél hullott a -hátára, amidőn sárkányvérben fürdött, s az eltakart hely okozta a -halálát. S így is kell ennek lennie. Szakadás van minden teremtett -dologban. Ez a kisérő megbosszuló körülmény mindig belopja magát a -dolgokba, még az ősi, vad költészetben is, amikor az emberi -képzelet diadalmasan le akarta rázni az ódon törvényeket, ott van -ez a hátulról való fejszecsapás, ez az alattomos fegyver, -bizonyítván, hogy a Törvény végzetszerű; hogy a természet semmit -sem ád ingyen; hogy mindenért árt kell fizetni.</p> -<p>Ez a Nemezis ősi tana, amely őrt áll a világegyetemben és nem -hagy bűnt büntetlenül. A furiák az igazság végrehajtói s ha a nap -elhagyná ösvényét, őt is megbüntetnék. A költők szerint a kőfalak, -acélszablyák, szíjak titkos rokonságot éreztek gazdájuk -sérelmeivel; hogy az az öv, amelyet Ajax Hektornak adott, kötötte -oda a trójai hőst Achilles kocsija kerekeihez, s hogy az a kard, -amelyet Hektor adott Ajaxnak, volt az, amelynek hegyébe dőlt Ajax. -Regélik, hogy amikor a thasosiak a versenyben győztes Theogenesnek -oszlopot állítottak, egyik <span class="pagenum"><a name="Page_158" -id="Page_158">-158-</a></span> vetélytársa éjszaka odalopózott s -többször megrázta, hogy ledöntse; utoljára csakugyan megmozdult az -oszlop a talapzatáról és estében agyonütötte a merénylőt.</p> -<p>A monda hangjában van valami isteni. Olyan birodalomból száll -alá, amely fölötte áll a szerző akaratának. Minden költőben az a -javarész, amelyben öntudatlan, amely mintegy lelki alkatából -buggyan ki, nem tudatos feltalálásából; az, amit az egyes művész -tanulmányában nem igen fogsz megtalálni, hanem, amit csak -mindnyájuk szelleméből vonhatsz el. Nem Phidiást akarom ismerni, -hanem a régi hellén világ emberének művét. Phidias neve, élete -körülményei, bármily fontosak a történelem számára, csak zavarnak, -ha a legmagasabb rendű bírálatot akarjuk alkalmazni. Azt kell -néznünk, mire törekedett az ember bizonyos adott korszakban, amit -azonban megmásolt Phidias, Dante, Shakespeare közbelépett akarata, -ezeknek a szerveknek az akarata, akikben abban az időpontban az -ember megnyilvánult.</p> -<p>Még megkapóbban fejezik ki ezt a tényt minden nemzet -közmondásai, amelyek mindig a józan ész irodalmához tartoznak s az -abszolút igazság megállapításait foglalják magukban, minden írói -képesítés nélkül. Az olyan közmondások, aminők minden nemzet szent -könyveiben foglaltatnak, az intuiciók valóságos szentélyei. Mert, -amit a kényes, lusta gondolkozású és a külszínhez tapadó világ nem -hagy a realistával megmondatni tulajdon szavaival, azt eltűri -ellentmondás nélkül, közmondás formájában. S a törvények törvényét, -amelyet szószékről, parlamentben, <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> iskolában megtagadnak, -óráról-órára prédikálják minden piacon és műhelyben számtalan -szálló igében, s ezek tanítása époly igaz és mindenütt jelenlévő, -mint a madarak és rovarok röptéé.</p> -<p>Minden éremnek két oldala van. – Szemet szemért, fogat fogért, -vért vérért. – Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. – Adjatok és -adatni fog nektek. – Mit akarsz? – kérdé Isten – fizess meg érte s -vedd. – Aki mer, az nyer. – Elveszed cselekedeteid igaz bérét, sem -többet, sem kevesebbet. – Aki nem dolgozik, az ne is egyék. – Aki -másnak vermet ás, maga esik bele. – Ha láncot kötsz a rabszolga -nyakára, másik vége a te nyakadra tekeredik. – A gonosz tanács átka -visszaszáll a tanácsadóra stb.</p> -<p>Így van megírva, minthogy így van az életben is. Cselekvéseinket -akaratunkon felül s akaratunk ellenére is a természettörvény -irányítja és jellemzi. Mi a közérdektől távoleső, kis célokat -tűzünk ki magunknak, azonban cselekvéseink ellentállhatlan -mágnesség következtében maguktól a világsarkok vonalába -igazodnak.</p> -<p>Az ember szót sem szólhat, anélkül, hogy önmagára ne hozna -itéletet. Szándékosan vagy önkénytelenül minden szavával -megrajzolja arcképét embertársai szemében. Minden vélemény -visszahat a nyilvánítójára. Olyan, mint a gombolyag, amelyet -valamely cél felé gurítanak, de a másik vége a fonalnak a gurítónál -marad. Vagy még inkább olyan, mint a cethal után dobott szigony, -amely röptében kötelet teker le <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> a csolnakban, azonban, ha -a szigonyt rosszul dobják, könnyen kettévágja a kormányost vagy -elsülyeszti a csolnakot.</p> -<p>Nem követhetsz el igazságtalanságot anélkül, hogy ne szenvedj -igazságtalanságot. «Senki sem dicsekedhetik olyas valamivel, ami ne -hozott volna kárt a fejére» – mondja Burke. A nagyvilági életet -élők nem látják, hogy önnönmagukat zárják ki az élvezetekből azok -hajhászása által. A vallási türelmetlenség vitézei nem veszik -észre, hogy önmaguk előtt csapják be a menny kapuit, amidőn mások -előtt akarják becsukni. Ha elfeledkezel mások szívéről, a magadét -veszted el. Az érzékek minden személyt szeretnének tárgynak venni, -a nőket, a gyermekeket, a szegényt. Az a mondás: «Kiveszem a -zsebéből, vagy kihasítom a bőréből», – mély filozófia.</p> -<p>A szeretet és igazságosság minden megsértése társadalmi -életünkben gyorsan megbűnhödik. Büntetése: a félelem. Valamíg -egyszerű viszonylatokban állok embertársammal, szívesen érintkezem -vele. Úgy érintkezünk, mint víz a vízzel, mint egyik légáramlat a -másikkal, természetes és teljes átömléssel és áthatással. Mihelyest -azonban bármirészt eltértünk az egyszerűségtől és felemás viszonyba -kerülünk, ha valami jóra törekszem, ami neki nem jó: szomszédom -megérzi az igazságtalanságot, s messze kerül engem, mint én is -messze kerülöm; szeme nem keresi többé az enyémet; háborús -állapotba kerültünk; benne gyűlölet, bennem félelem vert -tanyát.</p> -<p>Hasonló megtorlással jár a társadalom minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> ősi -visszaélése, általában és egyes esetben is: a vagyon és hatalom -igazságtalan fölhalmozása. A félelem nagyon bölcs tanító és hírnöke -minden forradalomnak. Egyik tanítása ez: valami rothadt, ahol -felüti a fejét. A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire -les, bizonyos, hogy van valahol holttest. A tőkénk félős, -törvényeink félősek, művelt osztályaink félősek. A félelem -évszázadokon át bőgve, morogva fenyegette a kormányzatot és -tulajdont. Ez a vészmadár nem hiába rikácsol. Nagy -igazságtalanságokat hirdet, amelyeket felülvizsgálat alá kell -venni.</p> -<p>Hasonló természetű a változás várása, amely rögtön fölébred -bennünk, ha akarati tevékenységünket fölfüggesztjük. A felhőtlen -napok félelme, Polykrates smaragdgyűrűje, a szerencséért való -szorongás, az az ösztön, amelynél fogva minden nemes lélek aszkéta -lemondást és egyéb helyettesítő erényeket vállal vállára: megannyi -imbolygása az igazságosság mérlege nyelvének az emberi szívben és -értelemben.</p> -<p>Tapasztalt emberek jól tudják, hogy legjobb a vámot menetközben -megfizetni, s hogy gyakran nagy árt fizetünk apró fukarságért. A -kölcsönző saját adósává válik. Nyert-e valaha valamit, aki száz -szívességben részesült s egyet sem adott vissza? Nyert-e azzal, ha -nembánomságból, vagy fortéllyal kölcsönvette szomszédja kocsiját, -lovát, pénzét? Ugyanabban a pillanatban fölébred egyik részen a -jótétemény tudata s a másik részen az adósság tudata, azaz egyik -részen a fölényé, a másikon az alárendeltségé. S ez az ügylet -megmarad úgy az adós, mint <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span> hitelező szomszédja emlékezetében, s -minden újabb ügylet, természete szerint, tovább változtatja -viszonyukat. Nemsokára meglátja, hogy bár inkább törte volna el a -lábát, semhogy szomszédja kocsiját használta volna, s hogy «minden -dologért azzal fizetjük a legmagasabb árt, hogy kérnünk kell -érette».</p> -<p>A bölcs ember ezt kiterjeszti az élet minden részére és tudja, -hogy az eszélyesség dolga, meghallgatni minden igényt, s -kielégíteni minden, időnkkel, tehetségünkkel, szívünkkel szemben -támasztott jogos követelést. Fizess mindig, mert előbb-utóbb úgyis -meg kell fizetned egész adósságodat. Lehet, hogy egy időre -személyek és események ékelődnek közéd és az igazságosság közé; de -ami késik, nem múlik. – Ha bölcs vagy, kerülni fogod a kegyet, -amely csak még jobban megterhel téged. A jótevés a természet célja. -Azonban minden kapott jótéteményért taksa jár. Az a nagy ember, aki -a legtöbb jótéteményt osztja. Az az aljas, – s a világegyetem egyik -legaljasabb embere, – aki csak elfogad kegyeket, de nem fizet érte -viszont jóval. A természet rendje szerint nem mindig, sőt csak -ritkán tudjuk a jótétet annak viszonozni, akitől abban -részesültünk. De a kapott jót valakinek vissza kell adni, vissza -kell adni minden jó szót, tettet, cent-et. Óvakodj attól, hogy -túlsok jó maradjon a kezed közt; mert hamar megromlik és -férgesedik. Fizesd el gyorsan valamiképen.</p> -<p>A munkán hasonlóan irgalmatlan törvények uralkodnak. Legolcsóbb -a legdrágább munka – mondják az okosok. Amit mi seprő, gyékény, -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> kocsi, kés alakjában vásárolunk, az a -józan észnek egy közönséges szükségletre való alkalmazása. -Legjobban teszed, ha földeden tanult kertészt fizetsz, azaz a -kertészetre alkalmazott értelmet; hajósodban hajózásra alkalmazott -értelmet; háztartásodban: főzésre, varrásra, kiszolgálásra -alkalmazott értelmet; ügynöködben: számadásokra és üzletekre -alkalmazott értelmet. Ekképen sokszorozod jelenlétedet és -szétszórod magad birtokodon. A dolgok kettős alkatánál fogva nem -lehet csalás sem a munkában, sem az életben. A tolvaj önmagát lopja -meg; a csaló önmagát csalja. A munka igazi jutalma tudás és erény, -s ennek külső jele jólét és hitel. Ezeket a jeleket, mint pl. a -papirpénzt, lehet hamisítani és ellopni, de azt, amit jelképeznek, -azaz a tudást és erényt, sem hamisítani, sem ellopni nem lehet. A -munka e céljainak csakis az ész igazi megfeszítésével és tiszta -motivumok követésével lehet megfelelni. A csaló, a játékos, a -szélhámos nem kényszerítheti ki az anyagi és erkölcsi világ -ismeretét, amelyet a munkás becsületes törekvéseivel és -verejtékével szerez meg. Természettörvény ez: Tedd meg ezt vagy -azt, s megszerzed a hatalmat; azonban azoknak, akik nem teszik meg, -hatalmuk sem lesz.</p> -<p>Az emberi munka minden formája, elkezdve egy karó -meghegyezésétől egy város vagy epos megtervezéséig, elejétől végéig -roppant illusztrációja a világegyetemben uralkodó tökéletes -kiegyenlítésnek. Az adásnak és kapásnak, a «tartozik»-nak és -«követel»-nek teljes egyensúlya, az a tan, hogy mindennek megvan az -ára, – s ha ezt az árat nem fizetik meg, nem a jószág, <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> hanem -valami más jár érte, s hogy lehetetlen bármit is ingyen kapni – ez -époly magasztosan jelentkezik egy főkönyv lapjain, mint az állami -költségvetésekben, a világosság és sötétség törvényeiben, a -természet minden hatásában és visszahatásában. Nem kétlem, hogy e -magas törvények, amelyeket mindenki magától értetődőkül bent talál -a tapasztalati körében, hogy a komoly erkölcs, amely vésője éléből -kiragyog, amelyet mérőónja és mérővesszeje kimér, amely époly -nyilvánvaló az üzleti számla sommájában, mint az állam történetében -– megszeretteti az emberrel az iparát és kereskedelmét és emeli a -szemében és képzeletében a foglalkozását.</p> -<p>Az Erény és Természet közti szövetség minden dolgot arra -kötelez, hogy ellenségesen szembeforduljon a bűnnel. A világ szép -törvényei és eszközei üldözik és űzik az árulót. Látja, hogy a -dolgok igazság és jótevés céljára vannak berendezve, s hogy nincs -barlang széles e világon, amely elrejtene egy gazfickót. Kövess el -bűnt, s a föld üveggé válik. Kövess el bűnt és, ime, mintha -hótakaró hullna a földre, aminő elárulja az erdőben minden fogoly -és róka, mókus, vakondok nyomát. Nem szívhatod vissza a kimondott -szót, nem törölheted el a lábad nyomát, nem húzhatod föl magad után -a lajtorját, hogy rá ne jőjjenek a betörésre. Valamely elitélő -körülmény mindig ki fog látszani. A természet törvényei és -eszközei: a víz, a hó, a szél, a nehézkedés törvénye – mind -büntetései a tolvajnak.</p> -<p>Másrészt ugyanily biztossággal működik a <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> törvény -minden helyes cselekedetre nézve. Szeress és szeretni fognak. -Minden szeretet oly egyensúlyban tartja magát mathematikailag, mint -egy egyenlet két oldala. A jó ember birtokában van a feltétlen -jónak, amely tűzként övezi és mindent az ő természetére fordít, -úgyhogy nem árthat neki semmi rossz; s miként a Napoleon ellen -küldött királyi seregek a császár közelébe érve eldobták zászlóikat -s ellenségből barátok lettek: úgy a mindennemű balsors, betegség, -támadás, szegénység csak jót szül.</p> -<p>A jó embernek még a gyengeség és hiányosság is kedvez. Amint -senki sem dicsekedhet olyasmivel, ami ne lett volna ártalmára, -épúgy senkinek se lehet olyan hiányossága, ami ne lett volna valami -hasznára. A mesebeli szarvas csodálta szarvait és szidta a lábát, -amidőn azonban a vadász űzőbe vette, lába mentette meg először; -utóbb azonban a sűrűbe tévedve szarvai okozták vesztét. Minden -ember kerül életében olyan helyzetbe, amidőn hibái kötelezik -hálára. Amint senki sem érti át egészen az igazságot, mielőtt nem -küzdött ellene, épúgy senki sem ismeri meg jól az emberi -akadályokat vagy tehetségeket, valamíg nem szenvedett az -előbbiektől, vagy nem látta diadalmaskodni az utóbbiakat a saját -hiányos tehetségein. Temperamentum hiánya-e, ami őt alkalmatlanná -teszi a társadalmi életre? De hisz ez által kénytelen önmagával -mulatni, s az önsegély ügyességeit megszerezni és így, sebzett -osztriga módjára kagylóját gyönggyel díszíti.</p> -<p>Erősségünk gyöngeségünkből nő ki. A fölháborodás, amely titkos -erőkkel fegyverkezik <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> föl, csak akkor ébred föl, ha -megkínoznak, megszurkálnak, s hevesen ránk rontanak. A nagy ember -mindig szeretné magát kicsinyíteni. Valamíg az előnyök vánkosain -ül, álom jő szemére. Ha azonban meglökdösik, háborgatják, legyőzik: -alkalma nyílik a tanulságra; most már eszére, férfiasságára van -utalva; rájött tényekre, s a maga tudatlanságára; kigyógyúl beteges -képzelődéséből; mérsékletre és igazi képességekre tett szert. A -bölcs ember támadói pártjára áll. Neki még nagyobb érdeke, mintsem -azoké, hogy a maga sebezhető pontjait megtalálja. A seb beheged és -lehámlik róla, s amidőn ellenségei már diadalmaskodni akarnak -rajta, íme, ő sebezhetetlenné vált. A korholás jobb a dicséretnél. -Én legalább gyűlölöm, ha az ujság védelmemre kel, míg, ha ellenem -kikelnek, ez nekem a siker bizonyos biztosítéka. Mihelyt a -magasztalás mézes-mázos szavait hallom, úgy érzem, mintha meztelen -kezekkel volnék ellenségeimnek kiszolgáltatva. Általában véve -minden rossz, amelybe nem bukunk végkép bele, jótevőnk. Amint a -Sandwich-szigetek lakói azt hiszik, hogy az agyonvert ellenség -ereje átmegy beléjük, úgy mi is nyerünk erőben minden kisértésnél, -amelynek ellenállunk.</p> -<p>Ugyanazok a biztosítékok, amelyek megvédenek bennünket a -balsorstól, szükségtől, ellenségeskedéstől, oltalomban -részesítenek, ha akarjuk, az önzés és ámítás ellen. Lakatok és -rudak nem a legjobb intézményeink; s a csalafintaság a -kereskedelemben nem a bölcseség ismérve. Az emberek élethossziglan -abban a balga babonában szenvednek, hogy meg lehet őket csalni. -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> Azonban ép oly lehetetlen, hogy valaki -más csaljon meg bennünket, mint enmagunk, amint lehetetlen, hogy -egy dolog ugyanabban az időben meglegyen meg ne is legyen. Minden -üzletkötésünknél jelen van egy csöndes harmadik. A dolgok -természete és lényege maga veszi át a biztosítékot, hogy minden -szerződés teljesítve lesz, úgyhogy a tisztességes eljárás nem -járhat pórul. Ha háládatlan gazdát szolgálsz, szolgáld még jobban. -Tedd Istent adósoddá. Minden róvás megfizettetik. S mentől tovább -halasztódik a fizetség, annál jobb neked, mert ő kamatos kamattal -szokott fizetni.</p> -<p>Az üldözések története az arra irányuló törekvéseknek a -története, hogy a természetet megcsalják, hogy a vizet fölfelé -folyassák, hogy homokból fonjanak kötelet. Mindegy, hogy ezt sokan -cselekszik-e vagy csak egy; a zsarnok-e vagy a csőcselék. A -csőcselék olyan tagok társasága, akik önmagukat fosztják meg a -józan észtől és áthúzzák a munkáját. A csőcselék olyan ember, aki -önként sülyed le a vadállat fokára. Legjobban szeret éjjel -cselekedni. Tettei esztelenek, mint egész alkata. Üldözi az elvet, -megkorbácsolná a jogot; az igazságot szeretné kátránnyal s tollúval -bevonni, s szeretné felgyújtani a szidalmazott házakat és -embereket, akik azoknak birtokában vannak. Hasonlít a játszó -gyermekekhez, akik tüzifecskendővel rohangásznak és a csillagok -felé fecskendeznek, hogy kioltsák a hajnal pírját. A sérthetetlen -szellem azonban dühüket az erőszakot tevők ellen fordítják. A -vértanú nem szenvedhet becstelenséget. Minden ostorcsapás -lángnyelv; <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> minden börtön egy annál dicsőbb hely; -minden elégetett könyv vagy felgyújtott ház világraszóló fényesség; -minden elfojtott szó a föld minden részéből visszhangzik. Mert -elkövetkeznek a közösségek világos és gondolkozó órái, amikor -meglátják az igazságot és igazságot szolgáltatnak a -vértanúknak.</p> -<p>Így minden dolog a körülmények közönbösségét hirdeti. Az ember -minden. Mindennek két oldala van: egy jó és egy rossz. Minden -előnynek megvan az ára. Ekképen megtanulom, hogy elégedett legyek. -Ámde a kiegyenlítés tana nem egyértelmű a közönbösség tanával. A -nemgondolkozó emberek készek ezt mondani: «Minek tegyük a jót; egy -az eredménye jónak, rossznak; ha jót nyerek, meg kell fizetnem -érte; ha jót vesztek, nyerek érte a másik oldalon; minden -cselekedet közömbös».</p> -<p>De van a lélekben valami mélyebb tény, mint a kiegyenlítés, t. -i. a tulajdon természete. A lélek nem kiegyenlítés, hanem maga az -élet. S lélek van! A körülményeknek rohanó tengere mélyén, amelyek -vizei tökéletes egyensúllyal áradnak-apadnak, ott van a reális Lét -őseredeti alapja. A Lényeg, az Isten: nem viszonylat, nem rész, -hanem az egész. A Lét a roppant igenlés, amely kizárja a tagadást, -önmagában bírja egyensúlyát, s magába szív föl minden viszonyt, -részt, időt. Természet, Igazság, Erény mind onnan erednek. A Bűn a -tőle való eltávolodás, vagy az ő elvesztése. A Semmi, a Hamisság -csakugyan olyan mint a nagy Éj vagy árnyék, amelyen, mint háttéren -rajzolódik az eleven világegyetem; de sohasem szül tettet; -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> nem tud alkotni, mert ő nincs. Nem -tehet semmi jót; nem tehet semmi rosszat. Magában véve persze -rossz; mert nem lenni rosszabb, mint lenni.</p> -<p>Úgy érezzük, hogy a gonosz tettek megérdemelt megtorlása -tekintetében csalódunk, mert, íme, a bűnös ragaszkodik bűnéhez és -semmi jele, hogy válságba vagy itélőszék elé kerül. Esztelenségét -se menny, se föld előtt nem cáfolja meg semmi. Így hát talán végkép -kijátszotta a törvényt? Nem. Mert oly mértékben, amelyben -rosszaságát és hazugságát keblében hordja, oly mértékben távolodik, -hal el a természettől. Valamiképen az ő baja kifelé is észrevevődik -majd, de ha nem is, ez a halálos életlefokozás kiegyenlíti az örök -számadást.</p> -<p>Másrészt nem lehet azt állítani, hogy a becsületesség hasznát -meg kell vásárolni valami veszteséggel. Az erényre nincs birság -kiszabva, sem a bölcseségre; ők a Lét természetes járulékai. Csak -erényes cselekedetben vagyok én tulajdonképen az, aki vagyok; -erényes cselekedettel gazdagítom a világot; termékennyé teszek -khaoszt és sivatagot, a sötétséget visszavonúlni látom a -szemhatáron. A szeretetnek, tudásnak, szépségnek nincs határa, ha -legtisztább értelmükben vesszük ezeket az attributumokat. A lélek -nem akar tudni határokról és mindig az optimizmust igazolja, nem a -pesszimizmust.</p> -<p>A lélek élete haladás, nem állomáson veszteglés. Ösztöne -bizalom. Ösztönünk a lélekjelenlét foka szerint taksálja az -embereket, nem a lélektávollét szerint. A bátor nagyobb ember, -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> mint a gyáva; az igaz, a jóakaró, a -bölcs férfiasabb, mint a bolond és gazfickó. Az erényre nincs adó -kiszabva, mert az magának az Istennek bevételezése; föltétlen lét, -fokozás lehetősége nélkül. Anyagi javakért adót kell fizetni, s ha -érdem és verejték nélkül szereztem, nem vert bennem gyökeret s a -legközelebbi szél elfújja majd tőlem. Ám a természet minden java a -léleké és a mienk lehet, ha a természet törvényes pénzével fizetünk -érte, azaz szívünk és eszünk által helyeselt munkával. Nem akarom, -hogy olyan jószág kerüljön a kezembe, amelyet nem érdemeltem ki, -így pl. valami elásott kincses fazék – mert tudom, hogy új terhek -járnak vele. Nem kívánok magamnak külső javakat, sem birtokot, sem -tisztségeket, sem hatalmat, sem embereket. A nyereség csak -látszólagos, ellenben az adó biztos. De azért a tudásért nem -fizetsz adót, hogy a kiegyenlítés létezik, s hogy nem jó kincs után -ásni. Ez a tudás örök békével örvendezteti a lelkem. Összébb -szorítom az engem érhető balsors korlátait. Megtanulom szent Bernát -bölcseségét: «Nem árthat nekem más, mint enmagam; az -igazságtalanságot, amit elviselek, magamban hordom s csak -enhibámból szenvedhetek igazán.»</p> -<p>A lélek természetében van meg az egyenlőtlen körülményeknek a -kiegyenlítése. A természet radikális tragédiájául a «több» és -«kevesebb» közti különbség jelentkezik. Hogyne érezne a «kevesebb» -fájdalmat, fölháborodást vagy irigységet a «több» iránt? Ha -olyanokat látunk, akiknek kevesebb a tehetségük, rosszúl érezzük -magunkat és nem igen tudjuk, mit tegyünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> velük. -Szinte kerüljük a tekintetüket; félünk, hogy az Istent vádolják. -Bizony, nagy igazságtalanságnak látszik. De ha a dolgokat -közelebbről vesszük szemügyre, ezek a hegységnyi egyenlőtlenségek -elenyésznek. A szeretet enyészteti, mint ahogy a nap elolvasztja a -tenger jéghegyeit. Minden ember szíve és lelke egy lévén, az «Övé» -és az «Enyém» közti keserűség megszünik. Az övé az enyém. Én vagyok -a testvérem, s a testvérem az én. S ha nagy szomszédok árnyéka -túlnő is rajtam, azért szerethetem, s az aki szeret, a magáévá -teszi azok nagyságát, akiket szeret. Eközben fölfedezem, hogy -testvérem az én gyámolom, aki a legbarátibb céllal működik az -érdekemben s hogy az az állapot, amelyet úgy csodáltam és -irigyeltem, az enyém. A lélek természete, hogy mindent -eltulajdonítson: Jézus és Shakespeare a lélek töredékei s -szeretettel meghódítom és bekebelezem őket a magam tudata -birodalmába. A Jézus erénye nem az enyém? A Shakespeare szelleme -sem az enyém? Ha nem tehető az enyémmé, akkor nem szellem.</p> -<p>Ilyen a balsors természetrajza is. A változások, amelyek az -ember boldogulását rövid időközökben megszakítják, intései a -természetnek, amelynek törvénye a növekedés. Minden lélek ennél a -belső szükségszerűségnél fogva elhagyja a dolgok, barátai, otthona, -a törvények, hitek egész rendszerét, amint a kagylós hal elhagyja -csillogó szép házát, mert nem engedi tovább nőni, s lassankint új -házat épít magának. Az egyén erejéhez képest ezek a forradalmak -gyakoriak, míg néhány szerencsésebb lélekben szüntelenek. -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> Ezeket egészen lazán fűzi minden világi -kötelék, amely úgy veszi őket körül, mint valamely áttetsző, az -eleven formát láttató folyékony hüvely, míg a legtöbb embert az sok -dátumból összeverődött, határozatlan jellegű, megkeményedett héj -módjára veszi körül és zárja börtönbe. Abban az esetben lehetséges -a bővítés, s a mai ember alig ismeri meg a tegnapit. S ezentúl az -ember külső életrajza az legyen, mint rázza le napról-napra a -halottá vált körülményeket, amint naponta friss fehérneműt vált. Mi -azonban esett állapotunkban, akik egy helyben maradunk s nem -haladunk, s ellenállunk az isteni terjeszkedésnek, ahelyett, hogy -együttműködnénk vele: mi csak lökésekben növekszünk.</p> -<p>Nem válhatunk meg barátainktól. Nem engedhetjük távozni -angyalainkat. Nem látjuk, hogy csak azért távoznak, mert -arkangyalok lépnek be helyettük. Bálványimádói vagyunk a réginek. -Nem hiszünk a lélek gazdagságában, a saját örökkévalóságában és -mindenütt jelenlétében. Nem hisszük, hogy az új nap új erőket hoz, -amelyek túlszárnyalják vagy megújítják a szép tegnapot. Ott -veszteglünk a régi sátor romjainál, amely egykor kenyeret, -szállást, szerszámot adott s nem hisszük, hogy a lélek újra táplál, -betakar, erősít majd minket. Nem merjük hinni, hogy virradnak-e még -reánk olyan édes, szép napok. Pedig hiába ülünk és siránkozunk. A -Mindenható szava azt mondja: «Kelj föl, s menj előre, örökké!» A -romok közepette nem maradhatunk; az újban nem bízunk, s így -hátrafordított szemekkel járunk-kelünk, mint a szörnyalakok. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>S a balsors kiegyenlítődései bizonyos hosszabb időközökben az -értelem számára is nyilvánvalóakká válnak. Láz, csonkítás, -kegyetlen csalódás, vagyonbukás, barátok elvesztése abban a percben -kárpótolatlan és kárpótolhatatlan veszteségnek látszanak. Ám a -biztosan ható évek sora megmutatja azt a mély gyógyító erőt, -amelynek mindezek a jelenségek alá vannak vetve. Egy drága barát, -feleség, testvér, szerelmes halála, amelyet akkor megfosztásnak -éreztünk, kissé később a vezérlő vagy géniusz képét veszi föl, mert -rendesen forradalmat idéz elő életpályánkon, lezárja a gyermekség -vagy ifjúság egy lezárásra váró korszakát, megszakít egy régi -foglalkozást, háztartást, életformát, s lehetővé teszi, hogy a -jellem fejlődésének kedvezőbb új útra térjünk át. Megengedi vagy -gátolja új összeköttetések szerzését, új befolyások befogadását, -amik a legközelebbi években főfontosságúaknak bizonyúlnak s a -férfi, vagy nő, aki amúgy napos kerti virág maradt volna, amelynek -nem volt helye gyökerei számára s amelynek fejét túlsok nap -sütötte, a falak bedőlése s a kertész hanyagsága következtében az -erdő szent fájává válik, amely széles körben árnyékozik és -gyümölcsözik a szomszédos embertársak sokaságának örömére!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Az eredetiben: -«these halcyons» = ilyen halcyoni napokat. Halcyon = jégmadár. -«Halcyoni napok» = szélcsendes, derüs napok, amikor a hitrege -szerint téli napfordulatkor a jégmadár tojásait kikölti. – -«Vénasszonyok nyara», az eredetiben «indiai nyár» = «Indian -summer».</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> L. erről a thémáról -Emerson két gyönyörű essay-ját, mely fordításomban a «<i>Szerelem, -Barátság, A Költő</i>» cimű füzetben jelent meg. (Rózsavölgyi és -társa, 1920.)</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Magyarúl az az -értelme: «takarítsd be, szedd rendbe a szénádat idején».</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Persze az angol -nyelv szavait érti; a mi zárójeles magyarázataink még kevésbbé -tarthatnak igényt pontosságra, hisz a fogalmak, amelyeknek -megjelölésére szolgálnak, társadalmunkban s nyelvhasználatunkban -kevésbbé alakultak ki. (Fordító.)</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Itt a fordító – s -bizonyára az olvasó is – ingert érez, hogy kérdőjelet tegyen -Emerson e mondata szélére, azzal a jámbor óhajjal, «vajha úgy -lenne!» Mert az erő érvényesülését még valahogy elfogadhatjuk -általános tételnek, de a szeretetét? Az igazi gentlemanét? Ehhez -oly eszményi társadalom volna szükséges, a milyenről csak álmodozni -lehet. (Ford.)</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Itt kuriosumkép jut -eszünkbe Voltaire finnyás kifakadása a bárdolatlan, vadember -Shakespeare ellen. (Ford.)</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Ez a bevezetés a -fordításban meg van rövidítve. Az eredeti hosszabb theológiai -polémiát folytat ezen a helyen. (Ford.)</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Persze ez az -Emerson-féle «dualisztikus», nem egészen fedi a közkeletű -filozófiai műszó értelmét, mert itt inkább csak a sarkítást -jelenti. Emerson végeredményében monista, még pedig -idealista-monista. (Ford.)</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175"><br /> --175-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A fordító előszava <span class="ralign"><a href= -"#Page_5">5</a></span></li> -<li>Természet (Nature) <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -<li>Önbizalom (Self-Reliance) <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li>Személyiség (Character) <span class="ralign"><a href= -"#Page_72">72</a></span></li> -<li>Életbölcseség (Prudence) <span class="ralign"><a href= -"#Page_96">96</a></span></li> -<li>Jó modor (Manners) <span class="ralign"><a href= -"#Page_114">114</a></span></li> -<li>Kiegyenlítődés (Compensation) <span class="ralign"><a href= -"#Page_147">147</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_10">10</a></td> -<td>kötetében</td> -<td>kötetében)</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_45">45</a></td> -<td>m gattatnak</td> -<td>mozgattatnak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_45">45</a></td> -<td>fintort orzítják</td> -<td>fintort torzítják</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_45">45</a></td> -<td>emnnyire taksáljon</td> -<td>mennyire taksáljon</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_45">45</a></td> -<td>újság ditkál</td> -<td>újság diktál</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td> -<td>családomet</td> -<td>családomat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_71">71</a></td> -<td>kogy magad</td> -<td>hogy magad</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_77">77</a></td> -<td>fény vagy a hó</td> -<td>fény vagy a hő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_104">104</a></td> -<td>sem szab ad</td> -<td>sem szabad</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td> -<td>álljaank</td> -<td>álljanak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_114">114</a></td> -<td>ha boldogságról</td> -<td>«ha boldogságról</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_117">117</a></td> -<td>előkelő divat»</td> -<td>«előkelő divat»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_138">138</a></td> -<td>egyéne e</td> -<td>egyéneket</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td> -<td>helyettesí,tik</td> -<td>helyettesítik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td> -<td>Sibyllákat-</td> -<td>Sibyllákat,</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td> -<td>őke térzéseivel</td> -<td>őket érzéseivel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_144">144</a></td> -<td>dologbel ső</td> -<td>dolog belső</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_155">155</a></td> -<td>rátamadnak</td> -<td>rátámadnak</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TERMÉSZET, EMBER, TÁRSADALOM ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |