diff options
Diffstat (limited to 'old/64708-h')
| -rw-r--r-- | old/64708-h/64708-h.htm | 8793 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64708-h/images/cover.jpg | bin | 45775 -> 0 bytes |
2 files changed, 0 insertions, 8793 deletions
diff --git a/old/64708-h/64708-h.htm b/old/64708-h/64708-h.htm deleted file mode 100644 index 7a78818..0000000 --- a/old/64708-h/64708-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8793 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A lélekidomár (1. rész) by -Mór Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: .5em; -} - -.tdr { - padding-right: 0; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of A lélekidomár (1. rész), by Mór Jókai</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<table style='min-width:0; padding:0; margin-left:0; border-collapse:collapse'> - <tr><td>Title:</td><td>A lélekidomár (1. rész)</td></tr> - <tr><td></td><td>Regény</td></tr> -</table> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Mór Jókai</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: March 05, 2021 [eBook #64708]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A LÉLEKIDOMÁR (1. RÉSZ) ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_245">245</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">LXXVII. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">A LÉLEKIDOMÁR. -I.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1897</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A LÉLEKIDOMÁR</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">I. RÉSZ</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1897</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A CZÍM-ALAK.</h2> -<p>A mi az állatszelidítő a fenevadak ketreczében, a mi a hindu -kigyóbűvölő a csúszó-mászói között, a mi a ló-idomár a -fék-nemszokta szilaj ménnel szemben: az a «lélekidomár» a lelkes -állatok világában.</p> -<p>Új szó, rossz szó, de nincs más.</p> -<p>Az alak pedig létezik, mely e rendkívüli fogalmat betölti: új -szót kellett a számára kitalálni.</p> -<p>Egy közönséges ember, a kinek nincs a kezében sem Mózes -varázspálczája, sem villanyütésű Cagliostro-bot, még csak egy -csendbiztosi korbács sem, a ki nem rendelkezik Monte Christo-i -mesés kincsekkel, nem hoz magával hódító külsőt, a ki nem művész, -nem költő, nem hős, még csak nem is politikai celebritás.</p> -<p>És mégis csodákat tud tenni.</p> -<p>Kitalálja annak a gondolatját, a kivel beszél, azt a gondolatot, -a mit az elmondott szó gondosan rejteget.</p> -<p>Eléje kerül a szándéknak s kihallgatja a titkos vágyakat.</p> -<p>Önvádra kényszeríti a megrögzött bűnöst, éjlátta, sírelhantolta -rémtetteket napfényre idéz.</p> -<p>A kétségbeesettet, a ki öngyilkosságra gondol, visszavezeti a -léleknyugalomhoz, megtanítja remélni, új életet kezdeni.</p> -<p>Lát szivet és lelket, a börtönök sötétjén s az úri termek -csillogó ragyogásán keresztül.</p> -<p>Idegen országban, új társaság, ismeretlen világ közepett is -egyszerre otthon találja magát, s úgy játszik az emberek lelkein, -mint a virtuoz a hegedűn. <span class="pagenum"><a name="Page_2" -id="Page_2">-2-</a></span></p> -<p>Halálos ellenségét jó barátjává tudja szelidíteni.</p> -<p>A hű czimbora képében felismeri veszedelmes ellenfelét és védeni -tudja magát messze időre tervezett kelepczéi ellen.</p> -<p>A gőgös megvetéstől kicsikarja az elismerő becsülést.</p> -<p>Kiszemel száz életfogytig elitélt rab közül egy méregkeverőt, s -azt teszi mindenesévé, a kire minden nap rábizza az életét.</p> -<p>Rajongó ragaszkodásra kényszeríti a kaczérság mintaképét.</p> -<p>És elég merész letépni a saisi kárpitot egy női szív -rejtélyéről, melynek jelmondata: «a mások boldogtalanságának örülni -s gyűlölni a saját boldogságát».</p> -<p>És ez az ember a mellett nem valami kivételes lény: nem próféta, -nem önfeláldozó martir, nem megváltó szent, hanem rendes, -közönséges észjárású ember, a kinek minden vágya, öröme, fájdalma, -olyan mint más emberé szokott lenni: a ki épen úgy, mint mi -valamennyien, ellenségeinek ellensége, saját magának legjobb -barátja, szenvedélyeinek szolgája, de egész ember.</p> -<p>Azért idomár a lelkek fölött.</p> -<p>Hogyan lett azzá? Ezt mondja el a történetünk.</p> -<h2>A VÉGZETES SZEMÉLYCSERE.</h2> -<p>Az első csárdásnak vége volt, czigányok húzták a kopogóst; -huszonnégy pár tánczolta egész tűzzel: «három a táncz!» volt a -jelszó, szokás szerint.</p> -<p>Ebben csak az a nevezetes, hogy mind ez a budai királyi -várpalota termében történt: ugyanabban a teremben, a melyben a -trónbeszédet olvassa fel a király mind a két «ház» előtt.</p> -<p>A koronázási tánczestély volt ez.</p> -<p>A csárdás után szünidő következett, azután sorakozik a -folytatás. A két koronás fő folytatni fogja a cerclet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> Most egy -órára a legmagasabb urak is a theázó-termekbe vonulnak vissza.</p> -<p>A bálteremből pedig tódul a fiatalság a buffetbe.</p> -<p>Minden ember fiatal «ma». Húsz esztendő ki lett törülve életéből -a mai nappal az egész magyar nemzetnek, hát hogy ne lett volna -fiatal minden ember?</p> -<p>Aztán ez a nemzeti viselet is fiatalít. Ezek a kevély, kérkedő, -bogláros, sujtásos, vitézkötéses jelmezek, a tomport verő kardok, a -pengő sarkantyúk, az arany czafrangos nyakkendők, mind -fiatalítanak, még a kinek szürke feje van, az is fiatal számba -megy, a kopasz fej meg épen nagyon hozzá illik a magyar -ruhához.</p> -<p>A gazdag buffetben negyven udvari lakáj szolgáltatja az ételt és -italt a vendégeknek. Maguk az inasok is tekintélyes egyéniségek. -Egynek a melléről sem hiányzik valamely érdemrend. Némelyiké -egészen válláig végig van rakva keresztekkel és medaillokkal. -Világos sárga frakkjuk van, fekete, kétfejű sasos bordürrel, -oldalukon vékony koszperd. A vendég uraknak még most nincsenek -érdemrendjeik. Még maguknak a minisztereknek sincs. Hiszen csak -tegnap óta miniszterek.</p> -<p>Még tegnapelőtt azzal köszöntöttük őket, hogy «servus pajtás», s -ma már, «hogy állok a grácziádban, kegyelmes uram?»</p> -<p>A buffet melletti kék teremben vannak kisebb kerek asztalok, a -melyek mellett (kerek asztalok szokása szerint) rendesen még -egygyel több ember elfér, mint a mennyi már körül ülte.</p> -<p>A kiknek elég praktikus eszük van, nem tapostatják le a -sarkantyuikat a buffetben, hanem igyekeznek egy ilyen kerek asztalt -elfoglalni. Itt aztán nincs pártkülömbség.</p> -<p>Minden ujon letelepülő hoz magával valami uj anekdotát a -bálteremből. Gyönyörű calembourgok! A távollevők rovására nevetni -mindig egészséges. Csupán egyre nézve általános a magasztalás. A -királynét nem győzi <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> mindenki dicsérni. Minden szavát -összegyűjtik a mit mondott. Egész legenda támad körüle.</p> -<p>Nagy későre érkezik a teremből a lakomázók közé az ujdonat -belügyminiszter.</p> -<p>A legtökéletesebb gentleman az országban. A fekete frakkban -veszedelme a hölgyeknek, a veres frakkban veszedelme a rókáknak, a -nemzeti viseletben pedig közszeretet tárgya.</p> -<p>Milyen jókat mondott annak idejében! Nem is maradt utána más, -mint csupa jó emlékezet.</p> -<p>– Ez volt a meleg nap! Száz kitünő hazafit egyenkint -bemutatni!</p> -<p>– Ide kegyelmes uram! Szorítunk a számodra helyet! Parancsolsz -pezsgőt és fajdsültet?</p> -<p>– Köszönöm! Én csak teázom.</p> -<p>– Itt van az én helyem. Átengedem, szól felkelve a helyéről, egy -Zrinyinek öltözött balközépi képviselő.</p> -<p>– Ne félj tőlem, tigris, nem foglak el.</p> -<p>– Azt ki tudja? A helyemre ülhetsz bátran. Nem fogsz rebellis -lenni tőle.</p> -<p>(«Tigriseknek» hítták azon időben a Tiszapárt szónokait: nem -azért, mintha ennek a nagy macskának a kegyetlen vérszomja által -tették volna magukat félelmessé, hanem azért, mert a -Tigris-vendéglőben tartották a gyűléseiket.)</p> -<p>A tigris átadta a helyét a miniszternek s kicsörtetett a -tánczterembe, az ott maradt hölgyek közül valamelyiknek udvarolni. -Eltávozásakor csendesen kezet szorított a szomszédjával, a ki ülve -maradt.</p> -<p>Ez egy magas, széles vállú férfi, a kinek halavány arczát -csaknem arab metszésű vonások teszik feltünővé: a szakállal -összefolyó bajusz szénfekete és ritka, az ajkak vékonyak, az orr -hajlott, a szemöldöke egyenesek, a homlok kétfelé osztott, külön -domborodva, s hanyagul lehajló üstöktől árnyalva. Csak az az egy -veszi el az arcz keleties <span class="pagenum"><a name="Page_5" -id="Page_5">-5-</a></span> typusát, hogy a hosszu, sötét pilláktól -környezett szemek zöldes-kékek.</p> -<p>A sokféle változatú magyar nemzeti öltönyök között az övé -látszik a legegyszerűbbnek, mente és attila egyformán fekete -szövetből, asztrakán prémmel, kard, gombok, mentekötő oxydált -ezüst, csak a menteláncz csatját képező onyx Medusa-fő a megnézni -való rajta. Szakértők szerint ez egy muzeumba való példány.</p> -<p>A magyar udvari estélyeken az is az exotikus élvezetek közé -tartozik, egymásnak a mentekötőjét, kalpagforgóját megbámulni. -Némelyik tízezreket ér forintokban, némelyiknek története is van, a -mely Zsigmond királynál kezdődik, némelyiknek meg olyan története -van, a mi a zálogházban végződik.</p> -<p>A fekete ruhás összébb húzta a mentéjét, hogy tágabb helyet -engedjen a miniszternek; egy sárga frakkos rögtön hozta a kegyelmes -úr számára a pekkót, rum nélkül, czukor nélkül. Így szereti. Ezek a -derék emberek nagy tapintattal birnak az ilyenben!</p> -<p>– No ma nálamnál csak egy ember boldogabb a két magyar hazában, -s az Rózsa Sándor, mondá a miniszter.</p> -<p>– Hát kiszabadult?</p> -<p>– A holnapi hivatalos lap hozza az általános amnestiát minden -politikai elitéltnek. Én már ma kihozattam Rózsa Sándort a -börtönből, s rábiztam a Lászlóra, hogy vigye el magával a kedvencz -korcsmájába, a «kis pipá»-ba, traktálja meg az én rovásomra.</p> -<p>Ezt a Lászlót is jól ismerte mindenki. A gentleman miniszternek -vígjátékba való komornyikja volt.</p> -<p>– Karikás uram a magas vendég tiszteletére ma díszlakomát rendez -a korcsmájában, s az ó-budai dalárda hangversenynyel örvendezteti -meg. Mert hát vannak nekünk hires embereink, politikusok, költők, -muzsikusok, de csak legnépszerűbb azért mégis a betyár.</p> -<p>A fekete ruhás közbeszólt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p> -<p>– Hát Rózsa Sándor politikai elitélt?</p> -<p>– Legalább a birái azzal indokolták a húsz esztendei -fogságát.</p> -<p>– E szerint most már egy fogoly sincs a váczi börtönben?</p> -<p>– De egy még ott maradt. Nem annyira azért, hogy a porkolábnak -legyen kivel tarklizni, hanem azért, mert postát rabolt ki, s még -tizennégy esztendeje van leülni való.</p> -<p>– Kalondi?</p> -<p>– Igen. Szegény Kalondi, olyan tisztességes úr volt valaha!</p> -<p>– És én azt mondom neked, kegyelmes uram, hogy jobban tetted -volna, ha azt a postakirablót bocsátod szabadon, mert az a -politikai elitélt, s Rózsa Sándort tartod meg a porkoláb számára -piketpartienak, mert ez egy közönséges zsivány.</p> -<p>(Ilyen szabadon szoktak a magyarok a minisztereikkel -beszélni.)</p> -<p>– És te ezt honnan tanultad?</p> -<p>– Az ábrázatjaikból. Mind a kettőt volt alkalmam látni a -börtönben. Beszéltem is velük.</p> -<p>– Hahaha! Hát te vagy az a hires Lavater?</p> -<p>Az egész asztal átvette a kaczagást.</p> -<p>A halványképűnek egy arczvonása sem mozdult.</p> -<p>– Hát én ajánlok neked egy fogadást, kegyelmes uram. Én fogadok -veled arra, hogy te három nap alatt szabadon fogod bocsátani azt a -benntartott postakirablót, s három hét mulva egy regement katonát -fogsz kiküldeni, hogy fogja el neked megint a népdalok hősét, a -dicső Rózsa Sándort.</p> -<p>– Tartom a fogadást! Mit adok, ha vesztek?</p> -<p>– Akkor adsz nekem valamit, a mi neked semmibe sem kerül, én -nekem semmit sem használ.</p> -<p>– Ha pedig te veszted a fogadást, akkor te adsz nekem valamit, a -mivel te is nyersz, én is nyerek, az ország is nyer. <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>– Áll!</p> -<p>Kezet adtak rá. Senki sem értette, talán ők sem mind a ketten, -csak külön-külön, kiki a magáét.</p> -<p>A halványképű aztán felkelt a kerek asztaltól s elhagyta a -termet. Tapasztalt ember, mikor látja, hogy egy társaságban az ő -rovására akarnak mulatni, azt teszi, hogy felkerekedik, s átengedi -a tért a mulatni vágyóknak.</p> -<p>– Furcsa ember ez a mi Lándorynk, mondá egy öreg mágnás, a ki -már eddig is nehezen tartóztatta vissza magát, hogy a szeme közé ne -nevessen a bölcselkedőnek. Mindenféle bogarai vannak!</p> -<p>– A börtönöket tanulmányozza, magyarázza egy ifjú jogtudós: -államtitkári jelölt az igazságügy-miniszteriumnál.</p> -<p>– Furcsa egy passio!</p> -<p>– Tiszta bolonság! Német tudóshoz illő foglalkozás! mondogatták -innen is, onnan is.</p> -<p>A miniszter védelme alá vette a megtámadottat.</p> -<p>– De jeles férfi ez! Hát sok embernek van egy kedvencz eszméje, -a minek az egész életét szenteli. Ismerek egy tudóst, a ki csupa -madártojásokat gyűjt; megvan neki minden species: a strúcztól -elkezdve a kinai fán termő, virágból kikelő kacsatojásig. Most a -kihalt ősvilági dinornis tojását hajhászsza Madagaszkárban. Van egy -másik tudósom, a ki meg csupa pókokat gyűjt, az egész életét a -pókoknak szenteli s valamennyinek tudja az egész genealogiáját. -Aztán egy olyan tudósra is bukkantam már, a ki meg a koponyákat -tanulmányozza. A kit csak megkaphat, leültethet, megméri a -koponyáját. Egy képviselőtársunkat arra kérte, hogy ha meghal, adja -neki a koponyáját, annyira belészeretett. Hát a mi Lándory barátunk -meg az akasztófavirágokat szedi a botanikai gyűjteményébe. Őtet -csak azok érdeklik, a kik tíz esztendőn felül vannak elitélve. -Ezeknél kezdődik nála a «báró». Heteket eltölt a börtönökben, s -tanulmányozza a gyilkosok physiognomiáját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> Majd -meglátjátok, hogy egyszer egy nagy könyvet fog róla írni.</p> -<p>No már ez csakugyan elég ok volt az általános derültségre.</p> -<p>Ez alatt egy fiatal úr, a kezében egy hosszú, elefántcsont -fogantyús pálczával, odasugott egy szót a kegyelmes úr fülébe, mire -az, ott hagyva a teáját, rögtön kisietett a tánczterembe.</p> -<p>A zenekar tagjai (katonák) már helyeiken voltak, de még a -fölségek nem jöttek vissza a terembe.</p> -<p>Az átjárót egy szűkebb szoba képezi a buffetből.</p> -<p>Itt útját állta a miniszternek az a bizonyos tigris, abban a -Zrinyi-jelmezben.</p> -<p>– Azt mondtad az imént, hogy «ne félj tigris, nem foglak el». -Hát én azt mondom neked, hogy fogass el rögtön.</p> -<p>– Mi jóért?</p> -<p>– Megmondom. Holnap ki lesz hirdetve az általános amnestia -minden politikai elitéltre.</p> -<p>– Már eddig valamennyi szabadon van.</p> -<p>– De egy benn maradt: Kalondi.</p> -<p>– Az közönséges postarabló.</p> -<p>– Nem az. Elfogta a postát, hogy elvegyen tőle olyan iratokat, -melyek «mi ránk» veszedelmet tartalmaznak. Felismerték, elfogták, a -birák előtt közönséges rablónak vallotta magát, hogy -szövetségeseit, a kik a merénylettel megbizták, bele ne -keverje.</p> -<p>– S kik voltak a szövetségesei?</p> -<p>– Ma együtt teáztál velük. Az egyik én magam. Az az ember -eltűrte, hogy tizenöt évre elitéljék, mint rablót, hogy -meggyalázzák a nevét örökre. Vagy őt is bocsáttasd szabadon, vagy -engem is csukass oda melléje.</p> -<p>– Jelentést fogok tenni, mondá a miniszter s azzal eltünt a -«fehér terem» ajtaján.</p> -<p>A Zrinyi-dolmányos ott maradt, azon a helyen, a melyen elhagyta. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Néhány percz mulva visszajött a terembe a miniszter. A -kalpagjában valamit rejtegetett. Oda sietett a tigrishez. -Megmutatta neki, mi van a kalpagjában. Egy távirat.</p> -<p>– Meg vagy elégedve?</p> -<p>– Köszönöm.</p> -<p>A miniszter az elfogadóterem felé sietett, a hol a szolgálattevő -hivatalnokok voltak. Útjában összekerült a fekete ruhással.</p> -<p>– No a fogadás első felét te nyerted meg. Kalondit még az éjjel -hazaeresztik.</p> -<p>– Jó volna, ha a második felét pedig, kegyelmes uram, te nyernéd -meg. Az igazi rablót még most megkaphatnád a «kis pipá»-ban.</p> -<p>– Azt már nem teszem.</p> -<p>(Nem is volt az már akkor ott!)</p> -<p>Ez a kis intermezzo, mint a futó tűz, terjedt el egyszerre a -fényes társaságban. Mikor a felséges pár a fehér teremből kijött, -már minden beavatott ember tudta, a ki csak valaha magyar -politikával foglalkozott.</p> -<p>Hja! Furcsa az a magyar politika! Olyan, mint a magyar kard: az -egyik oldala éles, a másik tompa és sima, és mégis ugyanaz a -kard.</p> -<p>És a király, közbámulatra a kör-fogadást (cercle) megkezdve, azt -a Zrinyi-jelmezes képviselőt tüntette ki megszólításával, a kiről e -perczben jelenték fel neki, hogy ő volt annak a kardnak az éle.</p> -<p>– Ma nagyon szép napunk volt.</p> -<p>– De az «éjszakája» még szebb, fölség!</p> -<p>A király kezét nyujtá a megszólítottnak.</p> -<p>A teremben, mint egy csendes tengermoraj, susogott végig az -önkéntelen «Éljen a király».</p> -<p>A kik értették, hogy mi történt? nagyot gondolkoztak utána.</p> -<p>… Szent-Istvánnak nemcsak a koronája ereklye, hanem a jobb keze -is az.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>A fekete ruhásnak a részvényei kezdtek jegyezve lenni. Hisz ez -olvas a jövendőben és a gondolatokban.</p> -<p>Hogy a fogadásának az első részében nyertes maradt Lándory, az -tehát jó volt, de annál rosszabb az, hogy a népdalok hőse, Rózsa -Sándor, a mint haza szabadult az alföldi pusztára, csakugyan ott -kezdte, a hol elhagyá. Első dolga az volt, hogy valamennyi hajdani -czimboráját mind összegyűjté s azokat, a kik elárulták, statárium -elé állítá, főbe lövette, börtönben rekedt czinkostársakat -kiszabadított, s réme lett az egész alföldnek. Kétségtelen, hogy -sok rablókaland lett az ő nymbusának a takarója alatt elkövetve: -minden futó betyár nemesi levélnek tartotta, ha a köröző kurrensben -a Rózsa Sándor czimborájaként lett a fejére díj kitűzve.</p> -<p>A hogy Szegedre hazaérkezve legelőször lóra tett szert, az -egészen humoros ötlet volt tőle. Lovat venni nem volt neki szabad, -lovat lopni pedig még kevésbbé volt megengedve. Ő tehát adott pénzt -egy ismerős fuvarosnak, hogy vegyen a számára egy lovat a -csiszártól. Mikor azt megkapta, felült rá, utána eredt a -csiszárnak, azt megállította az úton s visszavette tőle a ló árát. -Tehát a lovat nem lopta, mert pénzt adott érte, s a pénzt sem -rabolta, mert csak a saját pénzét kérte vissza. Ez a -zsiványlogika.</p> -<p>Még sokkal nevezetesebb volt az, a hogy egy vén czinkostársa -szerzett magának «alkalmatosságot». Ott volt bezárva a szegedi -várban, sokszoros rablógyilkosságért. A mint a rabtelegraf útján -értesült a vén rabló a «vezér» kiszabadulásáról, természetesen ő is -kötelességének tartotta a tömlöczből megszökni, épen heti vásár -volt, a vidékről jött szekerek ott álltak sorban a piaczon, azok -közül kiszemelt egyet, a melyen senki sem ült, felkapott rá, a -lovak közé vagdalt, s az egész vásáros népen keresztül elvágtatott, -a hídnál egy vámszedő, meg egy csendőr fel akarta tartóztatni, -azokat a szekéren talált vasvillával egymásután leütötte, s aztán -keresztül hajtott <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> a hidon, nyomába sem értek. (Az idén -lőtték agyon üldözés közben.)</p> -<p>Ilyen vakmerő ficzkókból állt a hirhedett rablóvezér gárdája, a -kikkel bekóborolta az egész Alföldet. Egyik héten a Tisza mentén, -másik héten már a Krasznánál beszéltek a viselt dolgairól. Jól volt -értesülve a maga terepének a viszonyairól. Tudta, melyik bérlő -mikor ad el nagyobb mennyiségű búzát, s a pénzt otthon tartja -bérletfizetésre. Azt azután megrohanni, cselédjeit lefegyverezni, a -pénzt kínzással kicsikarni, ez volt a hadvezéri tudomány. Azután -meg a vásárról hazatérő egész kocsisort szépen feltartóztatni egy -útféli csárdánál, s az elsőtől az utolsóig kifosztani: ez volt az -igen jeles hadművelet. Az pedig, hogy egész gulyákat elhajtottak -egy-egy pusztáról, a miknek soha senki nyomába nem akadt többé, ez -meg már épen a hőstettek számába ment.</p> -<p>Valószínű, hogy a rablókalandokat nem is mind a hirhedett -rablóvezér intézkedésére követték el. A példa ragadós. Azután -bementek azok a városokba is, s bezárt falak közül elemelték a -legnehezebb Wertheim-szekrényeket, s azokat is úgy el tudták vinni, -mint a hogy a szemfényvesztő egy elkért gyűrűt a pisztolyból kilő, -s aztán egy tojáshéjból húz elő. Csak hogy a tisztelt hatóság azt a -tojást nem találta sehol, melybe egész gulyák és vas szekrények el -lettek dugva.</p> -<p>Valami mesemondáshoz hajló csoda testierő híre járt a rablókkal. -S ez valóban igaz volt. Tanuskodik róla az az elefántnyi nehézségű -Wertheim pánczélos szekrény, melyet (üresen) ott hagytak egy -mocsárban, úgy összetörve, mint egy gyermekjátékot. Egyike a -rémhírű rablóknak, (valami «Farkas» nevű) akárhányszor elfogták, -még aznap éjjel kitört a börtönéből: holmi ringy-rongy húsz fontos -lánczot összetörni, keresztvasakat kifacsarni gyermekjáték volt -neki. Egyszer aztán egy olyan börtönbe dugták, a melynek nem volt -ablaka, s a láncza végére egy százhúsz fontos bombát kovácsoltak, -hogy el <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> ne futhasson. És ő azzal a nehéz -vasgolyóval keresztül törte a börtöne alatti vastag -téglaboltozatot, s a bombával együtt odább állt.</p> -<p>Egy másik sokat emlegetett rabló, mikor kézrekerült, azt az -alibit hozta fel, hogy ő egy vándor lovartársaság ártatlan -Herkulese. A közvádló kétségbe vonta. Ekkor a vádlott, hogy -állítását bebizonyítsa, megkapta a fogaival a nehéz iróasztalt, -mely a vallató biró előtt állt, hogy a levegőbe emelje. (A kezei -össze voltak bilincselve.) A bíró észrevéve a vádlott szándékát, -hirtelen felugrott az asztalra. Hát aztán a vádlott felemelte az -asztalt a bíróval együtt a levegőbe az állkapczájában. Ilyen alakok -voltak a rablókalandok hősei.</p> -<p>S a megdöbbentő merényletek nem maradtak csak az útfélen, a -pusztákon: felhatoltak magasabb körökbe is.</p> -<p>Egy napon az előkelő társaságnak egy nagyon jól ismert tagja -nyomtalanul eltűnt. Igazi herkulesi alak volt: már siheder korában -hires kardvívó. A szabadságharcz alatt egy csodával határos hadi -tett hőse. A konspiracziók korszakában maga egy kiszemelt hadvezér. -Sok nap mulva egy Dunaszigetnél fogták ki a hulláját a halászok. -Meg volt fojtva. Hát annak micsoda vasgyúró mesehősnek kellett -lenni, a ki ezt az athletát meg tudta fojtani, mint egy gyermeket! -Egy erdélyi mágnási családnak okozott akkor nagy nyugtalanságot egy -ilyen kivételes testi erővel felruházott alak, a ki sok furfanggal -és ügyességgel, hamissággal, mint törvényes örökös tolta fel magát. -Ez volt gyanuba véve a forradalmi vezér eltüntetésével.</p> -<p>Itt már a regényes rablói kalandvágy kezdett átjátszani a -magasabb családi élet, s a politikai zűrzavarok rejtélyeibe.</p> -<p>Majd hozzá szegődtek a külföldi kalandorok. Egy-egy érdekes -hölgy, a ki orosz herczegnőnek nevezte magát, kezdett feltünni a -fővárosban, nyilt házat tartott, szép leányai voltak, fényt űzött. -Egyszer csak eltünt. Élettörténetét <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> a moszkvai törvényszék -írhatná le, ha az is tudná egészen.</p> -<p>Azután megjelent a fővárosban egy pár magasrangú franczia -gavallér, fényes nevű urak, vicomte és marquis. Legjobb ajánló -leveleik voltak Párisból, magától az osztrák követségtől az itteni -előkelő urakhoz. Finom, elegáns társalgók és udvarlók voltak. -Mindenütt ünnepelték őket. Egy éjjel aztán azok is eltüntek «hopp -hirével». A legveszedelmesebb szélhámosok voltak, a kiket Európa -minden rendőrsége régóta üldöz már. Ajánló leveleik, érdemrendeik -mind hamisak. Itt jártuk összeköttetésbe volt hozva egy hires -ékszer- és értékpapirrablással, a mi egy külföldi főuri kastélyban -ment végbe azon időtájott. Mért huzódtak ezek mind ide?</p> -<p>Világítsunk bele egy kissé e zűrzavarba.</p> -<p>Magyarországon közel két évtizedig tartott az az állapot, a -melyben az államhatalom és a nép egymással ellentétben álltak.</p> -<p>A szabadságharcz korszaka után idegen tisztviselőket, birákat, s -azoknak a gyámolítására, a nép nyelvét nem értő csendőröket hoztak -az országba. Ezeknek is elébbvaló dolguk volt inkább azokat -üldözni, a kik a politikai rendszer, mint a kik a társadalmi rend -ellen vétenek. Az egész társadalom, úr és paraszt az üldözötteknek -fogta pártját. Az idegen hivatalnokot és az ő szuronyosait -megtréfálni, rászedni, a bujdoklót elmenekültetni volt a legszebb -virtus. Tanuja a korszaknak az a népdal, mely a zsandárokról szól, -ezzel a refrainenel: «Dárum madárum! Agyonverünk a nyáron!» A -«futóbetyár», a «szegény legény», meg a «bujdosó guerilla» -körülbelül egy fogalommá vált. A franczia-olasz hadjárat után -egyszerre gyökeresen megváltozott ez az állapot. Olyanformán -gyökeresen, hogy ugyanazt a fát, a gyökereivel fölfelé, s az -ágaival lefelé ültették el a földbe. Egy esztendeig a «hajdani», a -48 előtti «hazafiak» kormányoztak. Ezeknek meg épen nem lehetett a -népszerűség ellen véteni azzal, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> a törvényen kívül álló -embereket hajszolják, hisz akkor meg épen azt énekelte a nóta, hogy -majd jön Türr és Garibaldi, s hoz kardot-puskát. Azután jött megint -egy más változás. A tekintélyes, a népszerű, a jóbirtokú és tanult -hazafiak egyszerre mind leköszöntek a hivatalaikról, a -hivatalviselés megbélyegző stigma lett. Az üres bureaukat azonban -ismét be kellett tölteni. Az egyszer eltávolított idegeneket nem -lehetett ujra visszahozni, tehát odaültették, a ki vállalkozott rá, -hogy fizetést és megvetést junctim elvállal, kétes hirű, -hitelvesztett, tönkrejutott, félkegyelmű, de hazai szülötteket. No -ezekkel meg aztán épen paradicsomi élete volt a törvények ellen -vétőnek. Hisz az a biró volt maga a társadalom üldözöttje, a ki -tudta jól, hogy őtet a saját pandurja is lenézi.</p> -<p>E mellett az általános politikai helyzet egyre elviselhetlenebbé -lett. Az egész nemzet forrongásban volt. Minden eszköz jónak -látszott már. A ki az állami rendnek, a kormányzatnak, a -társadalomnak ellensége volt, az szövetséges társ volt. A pusztázó -betyár s az a mágnás, a kinek a pusztáját az bekalandozza, mind egy -«követ fujt», összezavarodtak a fogalmak. A magas eszményért -rajongó politikai emissariust alig lehetett megkülömböztetni a -tiltott vagyonszerző félkézkalmártól. Mind a kettő ugyanazon éj -takarója alatt járt.</p> -<p>Ezt a «kedvező» helyzetet használta fel az internationalis -kalandorság, a maga mesterségének czéljaira.</p> -<p>Volt egy ország, a hol a rendőrségnek a működését megbénítja az -egész társadalom ellenszenve, a hol a biró tehetetlen, bátortalan, -a csendőr ügyetlen, a detektiv maga is czinkostárs, a hol a -haditörvényszék elé nem állítanak mást, mint ujságírót.</p> -<p>A kinek valami oka volt Páris, London, Berlin vagy -Szent-Pétervár rendőrségének a kiváncsisága elől kitérni, tudhatta -nagyon jól, hogy ha Amerika felé szökik, a villanytávirdai huzal -megelőzi, s a partraszálláskor elfogják, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> hanem ha a -Kárpátokon átmenekül, ott talál olyan földre, mely nem ragad az -ember talpához. Itt azután berendezheti magát komfortosan, innen -intézkedhetik con amore a világ minden részébe új vállalatok -kivitele iránt: élvezheti tetteinek gyümölcsét, csak arra -vigyázzon, hogy valami politikai gyanuba ne keverje magát. Ha pedig -megszorítják, menekülhet könnyű szerrel, akár Bukarest, akár -Belgrád felé, vagy épen az olasz határon át, nyitva minden -ajtó.</p> -<p>Ezt az állapotot kapta örökségbe az uj «alkotmányos magyar -kormány».</p> -<p>A mint az alkotmányos élet helyre lett állítva, a politikai -összeesküvések rubrikája egyszerre le lett törülve a tábláról. A -fegyver át lett adva a rozsdának, a harag a feledékenységnek.</p> -<p>Hajdan a magyarok a fejedelememeléskor, hűségük -megpecsételéseül, felvágott ereikből egy közös serlegbe bocsáták a -vérüket. A szerecsendió kehely nincs már meg, hanem a vérben -egyesülés most is megvan.</p> -<p>Az emigransok visszatértek, képviselőkké lettek, a nemzeti -hadsereg kiszemelt vezetői beálltak az új honvédség -parancsnokainak, a király és királyné a nemzet által koronázási -hódolatul adott százezer aranyat a szabadságharcz sebesült vitézei -közt oszták ki, a négy vágással ott a királyhalmon szét lett küldve -a béke az ország négy határáig mindenüvé.</p> -<p>Hanem azért még jó idő telt bele, a míg künn a pusztákon a nép -hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy már most hát ezentul nem -azok a jó hazafiak, a kiket fegyveres kézzel üldöznek, s nem azok a -becsületes emberek, a kiket tömlöczbe csuknak. Hogy Rózsa Sándor -nem a nemzeti legendák hőse.</p> -<p>Hát ennek a tévhitnek az elenyésztetésére legsikeresebben -közreműködött maga a nymbus környezte rablóvezér.</p> -<p>Megkegyelmeztetése után oly embertelen, vérlázító <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> rablásokat -követett el, hogy a köznép maga elszörnyedt fölötte.</p> -<p>Aljas rablásainak bekötötte a koszorúját az a rémtett, a midőn a -Tisza áradása alkalmával, felhasználva az egész Alföldet sujtó nagy -elemi csapást, csónakra kelt a rablóbandájával s egy -földbirtokosnak a kastélyát, melyet a tengerrel egyenlő Tisza-ár -vett körül, megrohanta, s az egész családot, különösen annak fejét, -egy köztiszteletben álló derék öreg hazafit, kegyetlen kínzásokkal -kényszerítette pénzének előadására, a midőn a megtámadottak az -árvíz miatt nem menekülhettek s azoknak a helységből a segítségükre -senki nem mehetett.</p> -<p>Ez a czudar zsiványság általános felháborodást keltett az egész -Alföldön, s ettől a naptól fogva Rózsa Sándorból egy üldözött vad -lett, a kit most már nem a félős pandurok, hanem maga a nép kerget -határról határra.</p> -<p>Egy este a mindig kedélyes belügyminiszter a nemzeti kaszinóban -összetalálkozik Lándoryval s diadalmas tekintettel mondja neki:</p> -<p>– No a fogadás második felét én nyertem meg. Nem küldtem ki egy -regement katonát Rózsa Sándor ellen, mégis elfogattam.</p> -<p>– Tudom. Egy rokona lepte meg a mezőn, a mikor mélyen aludt.</p> -<p>– Hát már ezt is tudod?</p> -<p>– Hiszen én vettem ki a hollétének a titkát a «selyem -ángyó»-ból.</p> -<p>(Ez a selyem ángyó nagy szerepet játszott az egész alföldi -rablókaland történetben. Szegeden lakott, a rablóvezér asszonya -volt.)</p> -<p>– E szerint a fogadást én nyertem meg.</p> -<p>– Még nem. A rablóvezért még csak megfogtad, de el nem -fogtad.</p> -<p>– Hogyan érted ezt?</p> -<p>– Úgy, hogy:… Láttál már rókát vadászni agárral? <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>– Láttam. Az nagyon bolond mulatság. A róka, mikor utoléri az -agár, meglapul s az agár átugrik a feje fölött, majd meg -félreszökik, s hagyja az agarat futni egyenesen, maga pedig oldalt -iramodik, meg-meg felver egy nyulat a fektéből, maga belefekszik -annak a helyére s aztán engedi az agarat a nyul után szaladni.</p> -<p>– Hát épen így fog tenni a te elfogott rablóvezéred. Valamennyi -birádat, csendbiztosodat, ravasznál ravaszabb mesékkel úgy -elkápráztatja, annyi hamis nyomra vezeti, hogy azok csupa ártatlan -embereket fognak összeszedni, more patrio, kisebb-nagyobb fokú -kínzással, hamis vallomásra birni, úgy hogy utoljára, ártatlan -nyulat eleget, de a ravasz rókát nem fogják el a te agaraid.</p> -<p>– Magam is úgy tudom, hogy ehhez a «run»-hoz egy nagyon -hozzáértő «falka-nagy»-ra van szükségem, a kinek rendkívüli -hatalommal kellene felruházva lenni, hogy minden birósági és -közigazgatási közeg a rendelkezésére álljon, s a kinek az a vállára -teszi a kezét, s azt mondja neki «kövess», úr, vagy paraszt, -engedelmeskedni tartozzék.</p> -<p>– S van ilyen embered?</p> -<p>– Igen. Te vagy az.</p> -<p>– Én?</p> -<p>– Igen. Abban a pillanatban, a mikor azt mondád, hogy -összetévesztettem a rablót a politikai vétkessel, ez a szavad azt a -gondolatot kelté föl bennem, hogy ez lehet a kulcsa az egész -szégyenletes állapotnak, a mivel küzködünk. Bizonyos, hogy az egész -nép összezavarja ezt a kettőt. Az egyiknek pedig már vége van. A -politikában szent a béke. A konspiratiókat betakarja ama «multakra -vetett fátyol». De a gonosztettekre büntetés vár. Ki bir azzal a -tehetséggel, hogy az egyik füvet a másiktól meg tudja -külömböztetni? Neked kell vele birnod. Ha az «akárki»-re bizom a -gyomlálást, mind a virágot szedi ki, s a csalánt hagyja ott, mert -félti a kezét a csipésétől. De te botanikusa voltál az emberi -vétkeknek. Úgy ismered <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> a válfajaikat, mint Linné a maga huszonöt -speciesét. A mit a fogadásunk dijául feltettem, ez volt: «én is -nyerek vele, te is nyersz vele, az ország is nyer vele». Vállald el -e rendkívüli megbizatást.</p> -<p>– Hogy te nyernél vele, kegyelmes uram, azt kétségbevonom, hogy -én nyernék vele, annak az ellenkezőjét tudom, de ha te azt hiszed, -hogy az ország nyer vele, akkor rendelkezésedre állok.</p> -<h2>A RÉMPÖR HŐSE.</h2> -<p>Ekkor indult meg az országos hírű nagy szegedi bűnper, mely a -bűneseteknek egész Decameronját hozta napvilágra, a szegedi várat -rabokkal megtölté s évekig foglalkoztatá a hazai -törvényszékeket.</p> -<p>Egy rémséges chaos volt az, a legkülönneműbb vétségek -keverékéből, a melyen lángész kellett, hogy keresztül -világítson.</p> -<p>Ez lett feltalálva Lándory személyében.</p> -<p>Nem fogjuk részletezni a bűnpör lefolyását, ámbár nagyon is -gazdag szüretje volna benne a rablókalandok rémköltészetének. Mi -csak azzal az egy alakkal foglalkozunk, mely e kisértettábort -megfékezni birta. Ez különb bűvész volt, mint Faust, vagy Manfréd, -mert ez is tudott holtakat idézni, ördögöket megszolgáltatni s nem -ragadták el, – ő ragadta el azokat.</p> -<p>Ilyen tömeginquisitio Arbuez kora óta nem volt a világon.</p> -<p>Csakhogy Lándorynak nem álltak rendelkezésére a spanyol -kínzókamarák. Egy korbácsütés sem érte ő alatta még a legmakacsabb -gonosztevőt sem. És mégis kiderített mindent. A lelkükbe hatolt be -az embereknek, megtalálta a titkos vágyaikat, fel tudta költeni -szenvedélyüket, megtörte, összezúzta a csonttá vált makacsságot; -rátalált az <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> egyetlen fájós részére a sziveiknek s -annál ragadta meg őket és vitte oda, a hová akarta.</p> -<p>Furfangosabb tudott lenni, mint a megrögzött gonosztevő, s -előtte járt a gondolatainak; ha talált nála valami lappangó nemes -érzelemcsirát, azt kihajtásra birta, bűnbánóvá tette. Majd -drasticus lélektani kényszert alkalmazott, s a rémlátóvá tett -gyilkost odavitte, hogy az éjnek éjszakáján birája elé kivánkozzék, -töredelmes szivvel megvallani tanutalan elkövetett rémtettét, s -rávezette a sírra, a honnan áldozata kisérteni feljár.</p> -<p>A mint aztán egy fonalát megkapta a bűnszövevénynek, arról -vigyázva legombolyította a többit.</p> -<p>Ott élt, ott lakott folyvást a rabok között.</p> -<p>Százával voltak azok a várban, de egyik sem tudott arról, hogy -ki van még ott. Mind valamennyi álarczot viselt. A melyikre -kiderült, hogy ártatlan, elmehetett az álarcz alatt; senki sem -tudta meg, hogy gyanúra el volt fogva.</p> -<p>A társadalom minden osztályából voltak ottan.</p> -<p>Gyakran éjfélek után hivatta fel magához egyiket, vagy másikat, -s akkor kezdett a vallatáshoz.</p> -<p>Volt valami rendkívüli varázs az egész modorában, a mi a vétkest -megigézte. Könyekre fakadva jöttek ki tőle sokszor; a hideg rázta, -a hőség veritékezteté, a kinek a lelkére beszélt.</p> -<p>S mikor aztán sikerült az a lélektani és embertani, de különösen -népismei combinatiókból tervezett furfangja, hogy fel birta -szarvazni a hetvenkedés ördögét a «magyar» kalandorban, hogy az -utoljára dicsekedésből maga sorolja el a vitéz tetteit; akkor ez -aztán szembeállt a mindent tagadó czimborával, annak is ráolvasta a -fejére, a miket róla tudott, s erre megint az elárult czimbora -tromfból visszavallott, úgy, hogy ha az egyik tizenhat rablást, -emberölést tudott előhozni, a másik lepipálta tizenhét -gonosztettel.</p> -<p>Nehéz volt a szemeinek a tekintetét kiállni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> -<p>Mikor azokat kerekre felnyitotta, olyan zöldeknek látszottak, -mint a zavaros tenger felszíne s valami rejtett tűz leskelődött -azoknak a fenekén. S nem lehetett megszabadulni a tekintetétől, oda -kellett nézni a szemeibe. Ha pedig lesülyeszté nagy sötét pilláit -félig a szemeire, akkor azok olyan kékeknek tüntek fel, mint a -tenger mélysége s az embernek a szive megkönnyebbült, ha így -nézhetett beléjük.</p> -<p>E munka irója több év előtt látta az elitélt Rózsa Sándort a -szamosujvári állami fegyházban. A hirhedett rablóvezér – itt -szabómesterséget űzött, a fegyverek legkisebbike, a varrótű volt a -kezében, katona-nadrágokat varrt. Régi ismerős volt. 1848-ban a -magyar kormány amnestiát adott a már akkor is híres rablóvezérnek, -azon feltétel alatt, ha czimboráival együtt a csatatérre megy, a -haza védelmében keresni bűnbocsánatot. – A kormány amnestiáját e mű -szerzője vitte el Rózsa Sándorhoz a pusztai csárdába, mely a rablók -tanyájául szolgált. – A másodszori találkozásnál mondá a rabnak -szemrehányólag:</p> -<p>– Hát önnek harmadszor is ide kellett kerülni? Nem tudta -megbecsülni a kétszer visszakapott szabadságát?</p> -<p>– Dejszen, nem ülnék én itt, felelé a rablóvezér; csak annak a -Lándorynak azok az átkozott szemei ne lettek volna! de mikor a zöld -szemeivel rám nézett, azt hittem, az ördögök nagyapja előtt állok, -pokolba visznek, ha meg aztán a kék szemeivel nézett rám, akkor meg -azt hittem, hogy az atyaisten előtt állok: s aztán mikor azt -mondta, hogy «no, hát igyunk egyet Sándor, aztán beszélgessünk», -hát akkor mindent elmondtam neki, a mit csak kérdezett. Hisz úgy is -belém lát. Aztán mikor azt mondta, hogy «nem szégyenled magad -Sándor, vitéz hős létedre, úgy hazudni, mint egy kapczabetyár?» hát -akkor csak kénytelen voltam elmondani a dolgaimat.</p> -<p>– De hát nem kellett volna azokat elkövetni.</p> -<p>– Én máskép akartam. Felajánlottam magamat -persekutor-hadnagynak, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> hogy ezután én üldözöm a zsiványt. Nem -fogadták el. Hát aztán lettem megint zsivány.</p> -<p>Voltak azonban olyan szereplői is a rémpörnek, a kik nem álltak -a biró elé, akiket sem pandur, sem lovaskatona nem birt -kézrekeríteni. Veszedelmes kalandorok, gyors paripán járók, biztos -kézzel lövők, a kik üldözőiket mindig felcsufolták. Lakásuk mély -berkek, nádasok közepén, hol nincs emberjárás. Búvhelyüknek titkát -nem tudja más, csak egy csárdai virágszál, selyemkendős, -aranyfüggős csapláros leány.</p> -<p>Az volt a remeklés! Ezt a rózsabimbót kinyilásra birni. Rávenni, -hogy a régi szeretőjét elárulja. Akkor aztán a szerelemféltés -dűhében rejtekéből kicsalt vakmerő betyárral, egyedül egymagában, -összetalálkozni a homokbuczkák közt; mindketten lóháton, kezükben -fegyverrel. – Ez lehetett a párharcz, a minek a vége az volt, hogy -a betyár halva maradt.</p> -<p>Csak ő maga tudná azt ugy elmondani, a hogy az megtörtént. -Csakhogy «szép ember» legyen az, a ki előtt Lándorynak a szája -megnyilik, hogy a saját viselt dolgairól beszéljen.</p> -<p>Talán majd akad egyszer ilyen «szép ember».</p> -<p>Ennek a félelmes rablónak az elestével aztán be lett fejezve a -rablókalandok története – arra a korszakra.</p> -<p>Hanem ez csak egy része volt a bünpör adathalmazának.</p> -<p>Szétágazott az a fővárosokban, Budapesten, Bécsben végbevitt -sensatios bűnesetekre, s ezeknek a fonalszálai elvezettek Európa -minden metropolisába. Nem volt raffinált csalás, betörés, -sikkasztás, hamis pénzverés s orgazdaság, a mi szerepet nem -játszott volna benne; rémséges prospectust mutatott ez a pör annak -a társadalomnak a szervezetébe, mely a rendes, becsületes emberek -szövetségén kívül annak romlására, annak megellenzésére létezik, -egy összefüggőbb, egyetértőbb liga, mint a minőt az erkölcsi alapon -álló hatalmak egymás között létrehozni <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> birnak: a -tolvajok, rablók, csalók és orgazdák szövetsége, a melyben már -szépen ki van békítve egymással minden nemzetiség, minden -felekezet, kezet fogva, egyetértve megállapodtak egy közös -vallásban, melynek dogmája mindazt elkövetni, a mit a -tízparancsolat tilalmaz, egymást segíteni, védelmezni, értesíteni, -bajból kiszabadítani. Ezek már feltalálták a világnyelvet! A -parancsszót odább adják, az egymásnak tett igéretet megtartják, a -szerzett vagyonnal beszámolnak. Tudnak sokat, és tanulnak többet, -iskolázzák egymást. Vannak grófjaik és herczegeik, vannak -érdemrendjeik és rangfokozataik. Vannak biráik és törvényszékeik. -Van catechismusuk. És mindannyian egy nagy összetartó államot -képeznek, egy elpusztíthatatlan államot, a tolvajok -köztársaságát.</p> -<p>A szegedi rémpör ebbe az alvilági országba vetett egy széles -sugárfényt, s ennek a bűvlámpáját Lándory tartá a kezében.</p> -<p>Büszke volt rá egész Magyarország, hogy nekünk ilyen emberünk -van. Kezdett valami félelmes nimbus támadni körüle.</p> -<p>A hová látogatóba ment, ott bizonyos szorongással fogadták. -Hogyne? Egy olyan embert, a kinek csak az ujja hegyével kell -érinteni bárkinek a vállát, hogy az rögtön fogolynak érezze magát, -a ki ha a szemébe néz az embernek s azt kérdi: «loptál? -gyilkoltál?» – az ember kénytelen megvallani, hogy «igenis, loptam, -gyilkoltam!» – Az ember talán nem is emlékszik rá maga, hogy hol és -mikor? De majd eszébe juttatja Lándory! Az tud mindent.</p> -<p>De mikor még a miniszter is magasztalá azért az óriási munkáért, -a mi nagyobb volt a Herkules által Augias istállójában -elvégzettnél, Lándory elégedetlenül mondá:</p> -<p>– És még sem végeztem semmit. A rablók, a tolvajok mind kézre -kerültek, a bűnök kivilágosultak, de hová lett az a tömérdek -összerabolt kincs? Még egy ember hiányzik az egész pokolgépből: az, -a ki az egészet fűti. De annak <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> is nyomában vagyok. Kissé -magasan áll, de még is megfogom.</p> -<h2>A NEVETŐ LEÁNY.</h2> -<p>A ki a hatvanas években Bécs legkiesebb előhelyén, Badenben -járt, emlékezni fog arra a pompás villára, mely a hegyek közé -vezető útban, szélvitorlás tornyocsaival a lombos park közül -kiemelkedik. Azóta már sokszor változtatta a tulajdonosát, -mindegyik veszteséggel adott túl rajta. Pedig nem jár benne -kisértet, – csakhogy épen a belefektetett vételár egyszerre -«negativ capitálissá» válik, nem hogy kamatot hozna, de rá kell -fizetni. A park, a gyümölcsös és a téli kert sok költségbe -kerül.</p> -<p>Az első tulajdonos, a ki a kéjlakot a hatvanas években építteté, -Traumhold bankár, engedhetett magának ilyen fényüzést. Jó hírben -álló czég volt. Bécsben is volt saját palotája a belvárosban. -Különösen külföldi összeköttetéseiről volt emlegetve.</p> -<p>Télen a termeiben, nyáron a bádeni villájában szokott nála -összegyülekezni a «créme de la créme», a hogy jargonunkban nevezzük -azokat, a kik valami tekintetben a társadalom kiváló alakjaihoz -tartoznak. Lehetett ott látni diplomatákat és tábornokokat, nagy -vasuti vállalkozókat és csatornaásókat, életvidám püspököket és -apáturakat, híres afrikai és ázsiai utazókat. Ha japáni, vagy -cochinchinai követség járt Bécsben, azt ő megszerezte magának, -egy-egy veres sipkás török effendi rendesen volt nála található, -magyar mágnások szintén (de nem kalpagosan) De a kiket -legszivesebben látott magánál, azok a művészek voltak, mindenféle -berek-szakaszából a Helikonnak: festő, szobrász, szinész, énekes, -férfi- és nőnemű; a bécsiek mindennaposak, az utazó virtuózok -meghivottak, még a népénekeseket is mindig vendégszerető és élvezni -tudó baráti kör várta.</p> -<p>Az ilyen társaságok a legfesztelenebbek. «Közöttünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> geniek -között» nincs rangkülönbség. A lángész nivellál mindent. Mutzbauer -a maga cziterájával csak olyan önérzetes ember, mint Rubinstein -zongorája mellett.</p> -<p>Nem is ad jogot más czím a Traumhold salonjaiban -megjelenhetésre, mint ez a szó: «celebritas».</p> -<p>Csakhogy ennél a genre-nél épen a megválasztás a legnehezebb. -Mert ebben a genre-ban a charlatan, a csaló annyira hasonlít az -igazihoz, sőt sokkal jobban tud pozirozni, hogy a talmit nagyon -nehéz megkülömböztetni az igazi aranytól.</p> -<p>S ez az alsóbb minőségű nevezetességek népe, valódi ostrom alá -vette a Traumhold paradicsomához vezető ajtókat.</p> -<p>Nagy szencséje volt az inasában. A derék «Pétert» ismerte minden -ember, a ki csak Bécsben hírneves embernek tartotta magát. Nem -hiába nevezték Péternek. Meg tudta válogatni, hogy kiket, minő -ajánlattal jelentsen be. Azt hiszik sokan, hogy inasnak lenni olyan -könnyű. «Inasszerep!» Ezzel van kifejezve a művészvilágban az -ócsárlás legalsó foka. Pedig az egy tudomány! A ki érti. – A Péter -volt az urának a legjobb tanácsadója. Ő tudta taksálni az -embereket. Ő nála nem használt tengeri vidraprémes felső kabátot -hagyni hátra a vestibule-ben, sem a parfumözött bankjegy borravaló. -Ő azért megsugta a gazdájának: «Ez az úr szélhámos; őrízzük tőle -ezüstünket!» Hosszú haj, manchettákból kilógó kezek, rosszúl -felkötött nyakravaló nem csalta meg: «Ez nem művész, csak -hegedűreszelő; őrízzük tőle a füleinket.» S akárhányszor jöttek oda -délczegen kikent-fent daliák, némelyik pretentiosus egyenruhában; a -kiknek a czímeres névjegyét mikor az ezüst tálczán átnyujtá az -urának Péter, a fél szájszegletéből azt dörmögte hozzá:</p> -<p>– Tolvaj. Őrízzük tőle a kisasszonyunkat.</p> -<p>A legfőbb vonzerőt képezte a Traumhold salonokban mindenesetre -maga a házi kisasszony, a szép Godiva, vagy a hogy a bécsiek -hivták: «a nevető kisasszony». <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Majd ha személyében megláthatjuk, akkor mi is elfogjuk ismerni, -hogy teljes joga volt ehhez a czímhez, mert a természet már -külsőleg is úgy alkotta meg egész lényét, arczvonásait, szemeit, -hogy azoknak mindig nevetni kellett, de azonkívül kedélye is mindig -olyan volt, eleven és fogékony. A mellett eszes és gunyoros; csupa -humor. Ez képes volt bármely gyászoló gyülekezetet, még egy -«liquidáló consortiumot» is megnevettetni, ha az ötleteit -szabadjára ereszté. Ugy, hogy veszedelmes volt őt a szinházba -vinni, mikor valami komoly drámát adtak, mert abban a páholyban, a -hol ő ült, senki sem volt biztosítva az ellen, hogy a legszomorúbb -jelenet alatt csendzavarást nem fog elkövetni.</p> -<p>Féltek is tőle!</p> -<p>Mert a ki csak közelített hozzá, mindenkinek egyszerre -megtalálta a gyönge oldalát: a hiuságát, a félszegségét, a -veszszőparipáját s nem irgalmazott senkinek.</p> -<p>S nemcsak a szavaknál maradt, hanem még tettekre is -vetemedett.</p> -<p>Volt egy albuma, dehogy egy! Sok! a miket mind megtöltött a -szeme elé került alakok karikaturáival.</p> -<p>Valami bámulatos tehetséget kapott a természettől a karrikatura -rajzolásához. Néhány odavetett vonással úgy megörökítette az -embert, hogy mindenki ráismert és mindenki nevetett rajta. -Többnyire maga a megtisztelt is.</p> -<p>Volt azonban, hír szerint, titkoltabb gyüjteménye is, melyet -csak a maga gyönyörüségére tartogatott; ebben a nagyon -kiválasztottak megfelelő állatképekkel voltak felruházva s még – -így is rájuk lehetett ismerni. A sentimentalis oroszlánban s a -dühöngő leveli békában a legismertebb typicus alakjait láttuk az -akkori high lifenak.</p> -<p>«Láttuk?» – Hát ennek is van története. Majd később.</p> -<p>Egy nyári délután, mikor már a fürdői évadnak vége volt, s -Traumholdék hazatértek Karlsbadból badeni villájukba, ismét nagy -társaság volt együtt a bankárnál. Szép derült idő volt; a -vendégcsoport a rózsáskert felé forduló <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> oszlopos -porticusban mulatott, melynek elejét sűrűn takarta a chinai glycine -és a pompás virágu clematis; az ezernyi thea- és remontant-rózsa -illata még a billardterem leeresztett japáni függönyein is -keresztül szürődött.</p> -<p>A villa tulsó oldalán volt az udvar.</p> -<p>Egy érkező kocsi gördülése figyelmezteté a házi urat, hogy új -vendég érkezett.</p> -<p>Arra ő kiment a tekéző terembe, hogy az érkezőt fogadja.</p> -<p>Rövid vártatva belépett Péter, az ezüst tálczával, azon két -látogató-jegy.</p> -<p>A míg Traumhold úr az orrcsiptető szemüvegét kereste, Péter -elmondá a maga véleményét a két új vendég felől.</p> -<p>– Az a magasabbik, akármi legyek, ha nem a Mephisto a Faustból; -a kisebbik meg, a kinek jegyén az áll, hogy «tilinko művész», nekem -sehogy sem tetszik. Első dolga az volt, szétnézni, hogy hány -kijárás van az előszobából?</p> -<p>A bankár elolvasta a neveket, s azután azt mondá:</p> -<p>– Vezesd be az urakat a dolgozószobámba.</p> -<p>Mikor egyedül maradt, néhány perczig úgy állt, mint egy szobor. -Akkor nagyot sóhajtott s szilárd léptekkel sietett át a -dolgozószobájába.</p> -<p>A magasabb alkatú vendég bemutatta magát és társát.</p> -<p>– Én vagyok Lándory Bertalan, barátom Stauner Gottfried.</p> -<p>A bankár megtisztelő mosolygással nyujtá kezét mind a két -vendégének.</p> -<p>– Nagyon örülök, hogy szerencsém van önt személyesen -megismerhetni, a kiről annyi magasztalást hallottam és olvastam. -Igen nagyra veszem a kitüntető látogatást.</p> -<p>A kis termetű úr a zsebébe nyult s egy levelet vett elő.</p> -<p>– Nincs szükség semmi ajánlólevélre, mondá a bankár. «Lándory úr -barátja», ez a legjobb czím előttem.</p> -<p>– Mégis kérném, hogy ezt az én levelemet kegyeskednék ön -elolvasni.</p> -<p>A bankár átvette a levelet és elolvasta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Minden megszokott önuralma mellett sem óvhatá meg magát, hogy -ajkainak vonaglása valamit el ne áruljon abból, a mi odabenn -folyik.</p> -<p>Az ajánlólevél az osztrák belügyminiszter rendelete volt, -melyben utasítja a bécsi rendőrfőnököt, hogy a magyar kormány -kivánatához képest, a rendkívüli bűnvádi vizsgáló, Lándory Bertalan -úrnak, osztrák területen megejtendő, kivételes természetű -vizsgálataiban segédkezet nyújtson, erre lett kiküldve Stauner -Gottfried úr, a rendőrség detectiv ügynöke.</p> -<p>– Az én házamnál kivánnak önök vizsgálatot tartani? kérdé akkor -Lándoryhoz fordulva.</p> -<p>– Kérni fogjuk, hogy az üzleti könyveit mutassa meg 1860-ik -évről 1867-ig.</p> -<p>– Azok a bécsi lakásomon vannak. Kivánják önök, hogy rögtön oda -menjünk?</p> -<p>– Nem. A feltünést kerülnünk kell. Mind az ügy, mind a személy -iránt való tekintetből. A vizsgálatnak lehet negativ eredménye is. -Kérem önt, hogy vezessen be mindkettőnket a vendégei körébe és -mutasson be a családja tagjainak. Én itt a vágvölgyi vasut dolgában -járok, mint érdekelt fél, melynél ön «financirozó», s nehány napi -szórakozást keresek Badenben fáradalmaim után, a mik mindenki előtt -ismeretesek, a barátom pedig felvidéki tillinkóművész, a ki előkelő -társaságokban produkálni szokta magát, különben vízmű-mérnök.</p> -<p>– Elhozta az instrumentumát?</p> -<p>– Itt van a mellényzsebemben.</p> -<p>– Tehát legyen szerencsém uraim.</p> -<p>Azzal átvezette a látogatóit a kastély termein keresztül. A -termek, a szobák mind kiváló műizléssel voltak butorozva, az egyik -keleti, a másik renaissance, a harmadik ó-német stilusban. Correct, -hangulatszerű minden. Egy pár látogató, a ki még új ember volt itt, -ott mutogatta egymásnak a butorokat, szőnyegeket, magyarázta a -képeket. Ezek előtt nem volt szabad elárulni az érdektelenséget, a -két komor <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> látogatónak is meg kellett tudni, hogy -melyik szőnyeg a «Kaába», melyen a szultán est-imáját szokta -végezni, s hogy az a nagy fekete vászon abban a sötét rámában, a -melyből egy fél emberpofa világít elő, miért Kranach Lukács -remekműve és nem másé? Akkor aztán az egyes vendégpárok is hozzájuk -csatlakoztak s együtt mentek ki a nyilt verandára, a hol a társaság -zöme mulatozott.</p> -<p>A vendégek közt volt egy czímzetes püspök, nagy tanulmányozója a -festészeti műremekeknek és az egyházi ötvös művészetnek; egy fiatal -ezredes, a ki viszont a zene és költészet világában járatos, egy -characterszinész, a ki a szinpadon komoly hős, azonkívül pedig -felségesen tudja a többi collégáját dalban és szavalatban -parodiázni; egy hegedűvirtuoz, a ki a legtapasztaltabb tourista, s -elkezdve Irkucsktól, Rio de Janeiroig, minden népismét fölszedett -magába; egy a «bacillus»-ok felfedezéséről hirhedetté lett orvos, a -ki pompásan cziterázik és jodliroz, meg egy bankigazgató, a ki a -kisujjában hordja a kerek föld botanikáját.</p> -<p>Ezekkel és a «jobb» tulajdonságaikkal maga Godiva kisasszony -ismerteti meg az új vendégeket.</p> -<p>– Ezt azért kell önöknek megtudni, mert itt a mi házunknál van -egy sajátszerű törvény: miszerint mindenkinek otthon kell hagyni a -hivatalos «én»-jét s ide csak a kedvesebbik «én»-jét szabad -behozni. Látják önök azt a nagy perselyt ott a szegletben. A ki itt -e helyen a saját mesterségéről kezd el beszélni, rögtön elitéltetik -egy forint birságra. Esztendő végén egy szegény leányt házasítunk -ki belőle.</p> -<p>A kisebbik úr úgy tett, mintha mind ez csupa ujság volna rá -nézve. (A legjáratosabb detectivje volt a bécsi rendőrségnek, -ismerte jobban a bemutatottakat, mint a házikisasszony).</p> -<p>– Én, a jobbik énemmel tilinkóművész vagyok, hivatalosan pedig -vízmű-mérnök.</p> -<p>– Vigyázzon hát magára, hogy a vizes palaczkhoz ne találjon -nyulni, mert az már a mesterségébe vág. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>– Tartani fogom magam a boros palaczkhoz.</p> -<p>– És ön uram, szólt arczát nevetésre készítve elő Godiva, a -hirhedett inquisitor, ön, ugy-e bár jobb óráiban költő, a ki -verseket szokott irni?</p> -<p>– Azt hiszem, hogy az vagyok, mondá Lándory. Még ugyan nem -próbáltam. De szivesen megteszem, hogy egész nap az ujjaimon -számlálom a verslábakat, csakhogy a hivatalos énemtől -megszabadulhassak.</p> -<p>– Ha ezt nem mondta volna ön, most kényszeríteném, hogy üljön le -közénk «takart verseket» irni. Mindenki ír egy sort, annak csak a -végszavát mondja meg a szomszédjának s az talál rá rímet és ahhoz -ír egy másik sort, utoljára az egész költeményt összeolvassák. -Hanem most ebből nem lesz semmi. Ön azt ejtette ki, hogy szabadulni -szeretne attól a foglalkozástól, a mi által hirhedetté lett. Ez önt -tán kínozza? No hát én rá akarom önt kényszeríteni, hogy találjon -benne mulatságot.</p> -<p>– Mulatságot? A bűnvizsgálásban?</p> -<p>– A hogy én tervezem. Most támadt ez az ötletem. Ez az egész -társaság itt csupa gonosztevőkből áll. Még most senki sem tudja, -hogy mi a vétke? A hányan vannak, annyi czédulára felirunk egy-egy -gonosztettet, azután kalapba dobjuk, s kiki húz ki magának egyet. -Én pedig leszek a vizsgálóbiró, a ki a bűnöst kivallatom. Még önt -is. Majd meglátja ön, milyen keresztkérdések közé szorítom. -Mindenkit vallomásra kényszerítek. Tanulni fog tőlem.</p> -<p>Godiva folyvást kaczagva mondá el a bizarr ötletét, mely az -egész társaság tetszését egyszerre megnyeré. Az bizony nagyon derék -lesz. Vádlott bűnösként állani a biró elé, olyan vétek miatt, a -miről az embernek még csak sejtelme sincsen előre. Valódi -Hogarth-képet mutatott az egész társaság.</p> -<p>Komoly csak Lándory arcza maradt. Mélabúsan nézett a kaczagó -leányra.</p> -<p>Olyan jól illett annak az elevenség.</p> -<p>Kicsiny, finom termetű tündérke volt, fehér kezecskékkel, -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> a miknek a rózsaszinhegyű ujjai -visszahajlottak. Arczán igen kevés pirosság, olyan, mint a testszin -thearózsáé, annál jobban illett neki a kaczagás. A kis, fölvetett -pisze orr, a lüktető czimpáival, az égő parázsszemek, a vékonyan -rajzolt mozgékony szemöldök s az arcz és áll szerelemgödröcskéi, -mind úgy disponálva voltak a derültséghez. S mikor kaczagott, úgy -repkedett a murillói angyalkák módjára félrövidre vágott -gesztenyeszin haja. Ez is szokatlan viselet ebben a divatszakban, a -mikor a hölgyek egész hajkalácsokat, egész boa constrictorokat -viseltek a fejükön – nem is a saját terményüket.</p> -<p>Hirtelen oda hozták eléje az iróasztalkát, ő felkapta a tollat, -s elkezdte a schédákat megirni, eltakarva a másik kezével, hogy -bele ne lássanak, egyszer-egyszer csendes kunczogást fojtott vissza -bezárt ajkaival, valami furcsa ötletnél. Azalatt, a míg ezt a -munkát végezte, a társaság üres idejét kitölté Stauner úr a -tilinkóművész.</p> -<p>Bámulni való az a kis zeneszer, a magyar puszták fából faragott -pacsirtája; alig nagyobb egy becsületes szivarnál. S a -legábrándosabb dalok laknak benne, miket a pásztorművészek költenek -virágos bokrok alatt.</p> -<p>Nagy tetszést aratott vele a kis emberke.</p> -<p>– Ön elmehetne hamelni patkányfogónak! kiáltá oda tetsző -véleményét Godiva kisasszony, az iróasztaltól.</p> -<p>– Azon gondolkozom épen, felelt az alacsony termetü.</p> -<p>Hogy nevettek rajta!</p> -<p>Godiva kisasszony elkészült a schédáival: azokat összesodorták s -egy khinai bronz vederkébe halmozva, kitették egy kis asztalra, -melynek egyetlen lábát egy hosszúnyaku gém képezte, abból kellett -kinek-kinek a maga terhelő vádját kihúzni.</p> -<p>Elsőrendű vádlott volt az ezredes.</p> -<p>A bűnvád, a mit a kihúzott czéduláról magára olvasott, volt «az -uzsoráskodás vétsége».</p> -<p>Az egész társaság felkaczagott, de Godiva kisasszony -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> meg tudta tartani birói komolyságát, s ez -erőltetett ünnepélyesség még jobban növelte a tréfát.</p> -<p>Az ezredesről mindenki tudta, hogy azt a bűnt csak passiv -minőségében ismeri.</p> -<p>És a mellett komolyan kellett védekeznie a biró faggatásaira, -hol és mikor találkozott a «Bärele»-vel? hát a «Meerengel»-lel, meg -a «schmierminidan»-nal? hogyan fonta be őket? hány perczenttel -kezdte az uzsorát, s hogyan csavarta fel magasabbra? Az ezredes -értette a tréfát. A hét gyermekének az üdvösségére esküdött, (egy -sem volt neki), hogy soha ötös kamatnál többre nem adott pénzt, -soha paraplémagazint nem adott pénz helyett az adósnak, sülyedjen -el a házzal együtt, ha valaha nagyobb összegről állíttatott ki -váltót, mint a mekkorát leszámlált. Godiva kisasszony a -vizsgálóbiró, tanukat állított vele szembe. Azokat kifogásolta, -mint rovott előéletű egyéniségeket. Majd sirva fakadt. És utoljára -felajánlotta a tisztító esküt. Úgy, hogy elvégre a biró kénytelen -volt őt bizonyítékok hiányában szabadon bocsátani, üdvös leczkét -tartva neki a megjavulásra.</p> -<p>Kevésbbé simán szabadult meg a hegedűművész, a ki a kihúzott -czéduláról a «csempészet» bűnét olvasta le a saját fejére. Ez olyan -naiv ember volt, a ki azt hitte, hogy a kit vádolnak, annak rögtön -meg kell mondani az igazat.</p> -<p>– Kérem, szabadkozék, én csak egy csomó szivart csempésztem be, -a mennyi a hegedűm tokjába belefért.</p> -<p>Erre rögtön esküdtszékké alakult át az egész társaság, s -egyhangulag kiáltá ki a verdictet: «egy forint birság, a miért -hegedűről beszélt!»</p> -<p>A művész fizetett s örült, hogy ilyen olcsón szabadult ki a -kriminálból.</p> -<p>Következett a szinész.</p> -<p>Ennek az jutott, hogy «parasztfogás» (Bauernfängerei).</p> -<p>– Meri ön tagadni? Nem adja ki magát egyszer grófnak, másszor -királynak, majd meg molnárnak, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> szegény -parasztoktól elszedje a pénzüket? Álszakált, álhajat tesz föl, így -ámítja el az áldozatait.</p> -<p>Hasztalan volt minden tagadás. Nagyon sok esetet hoztak fel -ellene. A nyomtatott szinlapok bizonyítványul szolgáltak. Vádlott a -sugóra hivatkozott, hogy az veszi őt rá mindezen kihágásokra. Nem -használt semmit: – elitéltetett száz szinpadi meghalásra. – Nem -volt vele megelégedve.</p> -<p>– Keveslem ezt a büntetést! Felebbezek!</p> -<p>Ez után a bankigazgatónak kellett a vádlottak padjára ülni. Ő -azt a bűnt szerezte meg, hogy kis gyermekeket csalogat be az -utczáról, s azokat kifosztogatja.</p> -<p>Ez is nagyon «ad hominem» volt. Úgy volt ismeretes a vádlott, -mint a szegények jóltevője.</p> -<p>– Nem tagadom, hogy azt szoktam tenni. Minden tél kezdetén -odacsalogatom a gyerekeket az utczáról a házamba: a rongyos -ruháikat levettetem velük s uj ruhát adatok rájuk.</p> -<p>– Hányra megy az áldozatainak a száma? kérdezé a biró.</p> -<p>– Körülbelül százra.</p> -<p>– Igéri ön, hogy felhágy e gonosz üzletével?</p> -<p>– Nem tehetem, mert már hozzá vagyok szokva.</p> -<p>– Tehát elitéltetik szokásos gonosztettének -megkétszerezésére.</p> -<p>Eddig tréfásan ment a játék, de a mint a «bacillusok» nagy -mestere, a kis doktor kibontotta a maga czéduláját, nagyon hosszú -képet csinált hozzá.</p> -<p>– Kérem, én azzal vádoltatom, hogy kuruzsolok.</p> -<p>Lett rá nagy nevetés! Még Godiva kisasszony is kiesett a -szerepéből s teljesen visszahelyezé nevetésre kész arczát a maga -előjogaiba.</p> -<p>A doktor szabadkozott.</p> -<p>– Kérem! Ez nem járja! Itt az embernek, ha a saját mesterségéről -beszél, minden szóért egy forintot kell fizetni. Nekem most a -betegeim mind a fürdőkön vannak, a bacillusaim <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> nem -működnek. Én ez alatt a vallatás alatt ruinált ember leszek!</p> -<p>Godiva kisasszony ismét komoly arczkifejezést erőszakolt.</p> -<p>– Hát mire való a tagadás? – Hát nekem, a vizsgáló birónak kell -önt megtanítanom arra, hogy miként védje magát?</p> -<p>– Ezt a prophilaxist csakugyan nem ismerem még.</p> -<p>– Egy forint birság a prophilaxisért! hangzott fel egyszerre az -esküdtszék khorusa.</p> -<p>– Egy műszó nem fogja elhagyni az ajkaimat többé.</p> -<p>– Hol kapta ön a diplomáját? vallatá Godiva.</p> -<p>– Nem tudom, mi az az állat.</p> -<p>– Tehát diploma nélkül gyakorolja az orvoslást?</p> -<p>– Tagadom. Van egy bizonyítványom a tavalyi Narrenabendről.</p> -<p>– Tehát mi önnek a keresetmódja?</p> -<p>– Verseket irok. Azoknak a honoráriumából élek.</p> -<p>– Miféle verseket?</p> -<p>– Szerelmes verseket.</p> -<p>– A szerelem: betegség; a ki szerelmes verseket ir, a -legveszedelmesebb kuruzsló. Vádlott saját vallomása alapján -elitéltetik örök szívfájdalomra.</p> -<p>Az elitélt úgy tett, mintha vigasztalhatatlan volna.</p> -<p>Nagyon mulatságos volt ez a tréfa, és a mellett egészen -ártatlan.</p> -<p>A főtisztelendő úrnak sem lehetett magát belőle kihúzni. Mikor -kibontotta a véletlenül kihúzott czédulát, azt olvasta le róla:</p> -<p>«Boszuállás szerelemféltésből.»</p> -<p>Minden ember a szájához kapott, hogy a nevetését elfojtsa. -Godiva kisasszony arcza pedig egyszerre fülig piros lett. Ezuttal a -biró volt erősen kelepczébe szorítva. Minő kérdéseket koczkáztasson -ő püspökségéhez a felvetett théma értelmében?</p> -<p>Jó szerencse, hogy a főpap nagy szellemnyugalommal <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> volt -megáldva. Egy pillanatra sem jött zavarba, kezét mellére téve, -kenetteljesen mondá:</p> -<p>– Igenis, elismerem. Szerelemféltő vagyok és boszuálló. Szeretem -és féltem az én mennybeli menyasszonyomat, s azokat, a kik őt -tagadják vagy nem tisztelik, irgalom nélkül a pokolra vetem.</p> -<p>– Felmentünk tégedet, zendült rá Godiva kisasszony szava s utána -az egész társaságé.</p> -<p>Csak egy chorus-zavaró hang tört ki a többi közül: «Kár volt!» -(Ez bizonyosan valami titkos szabadkőműves.)</p> -<p>A tilinkóvirtuózra következett a sor.</p> -<p>No ez járt szépen.</p> -<p>Az volt az ellene emelt vád, hogy párbajban megölte az -ellenfelét.</p> -<p>Csak rá kellett nézni erre a kicsiny, vézna alakra, hogy az -ember nagyot nevessen erre a vádra. Elég lett volna neki annyit -mondani: «nézzetek rám és azután itéljetek».</p> -<p>Stauner úr azonban meg akarta mutatni, hogy milyen fából van -faragva az igazi gonosztevő, a ki érti a maga tudományát. Belement -a mulatságba s elfogadta a neki szánt szerepet. Egész vakmerőséggel -fordult a biró felé.</p> -<p>– Hogyan hivták az ellenfelemet, a kit megöltem?</p> -<p>– Müllernek.</p> -<p>– Hát én hozok ide tizenkét élő Müllert, a kik tanuskodni fognak -mellettem, hogy nem öltem meg őket.</p> -<p>– No ez a tizenharmadik Müller volt, mondá rá komolyan Godiva -kisasszony.</p> -<p>– S mikor történt az, hogy a Müller család részletes kiirtásában -részt vettem? hetvenkedék a vádlott.</p> -<p>– 1868-iki márczius 31-én.</p> -<p>– Orvosi és hatósági bizonyítványnyal fogom igazolni, hogy én -azon a napon Temesváron feküdtem betegen, sem kezemet, sem lábamat -nem tudtam megmozdítani.</p> -<p>– Álmentség! itt van a megölt ellenfél két secundánsa. -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Godiva kisasszony felhivására azonnal vállalkozott két úr, a ki -kész volt bizonyítani, hogy ők segédkeztek annál a párbajnál, a -melyben Stauner úr a szerencsétlen Müllert lekaszabolta.</p> -<p>– Kifogást teszek a tanuk ellen, az egyik hamis kártyás, a másik -csendes őrült.</p> -<p>Hallatlan nagyot kaczagtak a sikeres védelmen.</p> -<p>De Godiva kisasszony sem maradt adós, felhivására a jelenlevő -bankigazgató bizonyságot tett, hogy az első tanu nem kártyás, -csupán «kibicz», míg a másiknak a doktor kiadta a hivatalos -parerét, miszerint annak volt ugyan valamikor delirium tremense, de -már teljesen kigyógyult belőle. Vádlott számára nem maradt -menekülés.</p> -<p>– Nos és hátha bebizonyul rám, hogy párbajban embert öltem, mi -baj aztán? Én magyarországi honpolgár vagyok s az én hazámban a -párbaj halálos kimeneteleért a győztest államtitkárnak nevezik ki. -(Hasonló eset épen akkor történt.)</p> -<p>– Átadatik a magyar törvényhatóságnak! Lándory úr vegye őrizete -alá.</p> -<p>Lándory az egész kedélyes tréfa alatt egy mellékasztalka mellett -lapozgatott Godiva kisasszony rajzalbumaiban, s úgy tett, mint a ki -oda sem ügyel. Mikor a nevét hallotta kimondatni, odalépett a -mulatozó csoport közé.</p> -<p>– Parancsolnak velem?</p> -<p>– Ön is idézve van, komolykodék Godiva kisasszony. Még egy -vádlevél van az urna fenekén. Ez önnek szól.</p> -<p>– E szerint nincs mit válogatnom. Kérem a bűnömet a fejemre -olvastatni.</p> -<p>Godiva kigöngyölíté a czédulkát s teleszáj páthoszszal olvasá le -róla:</p> -<p>«Betöréssel párosult rablás!»</p> -<p>Lándory meghajtá a fejét.</p> -<p>– Tetten kapattam. Betörtem e házba. Hiába minden tagadás. -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– S mit akart ön innen elrabolni? Kérdé birói pedanssággal -Godiva kisasszony.</p> -<p>Erre a kérdésre nagyot hallgatott Lándory; szemeiből, melyek -Godiva tréfás arczára voltak fordítva, valami megnevezhetlen -fájdalom beszélt, volt abban bánat, szemrehányás, szánalom: minek -volt ezt a kérdést intézni hozzá?</p> -<p>Sokáig nem felelt; akadtak jámbor, jó szívű lelkek a -társaságban, a kik azt hitték, hogy zavarban van, s sugták neki: -«Godiva kisasszony albumait!» (ők persze, ha rabolnának, azokat -vinnék el.)</p> -<p>Godiva elnevette magát. Talán hizelgett neki, hogy ezt a hires -nevezetes inquisitort most ő hozta zavarba.</p> -<p>Erre az elnevetésre aztán megkapta a gyors választ.</p> -<p>– Én ezt a nevetést fogom ellopni a kisasszony arczáról.</p> -<p>Taps és kaczagás fogadta ezt a szót minden oldalról. «Ez igazán -vakmerőség!» «Hamarább ellophatja a havat a Montblancról!» «Inkább -a tüzet a Vezuvból.»</p> -<p>Maga Godiva is hangos kaczajra nyitotta ajkait.</p> -<p>– Nem! Nem, uram! Azt az egyet nem lehet ellopni. Az nekem -elidegeníthetlen tulajdonom. Már gyermekkoromban úgy hittak, hogy a -«kaczagó Gili» «die Lachtaube». Aztán mit csinálna ön vele, ha az -én kaczagásomat ellophatná? Mire volna az önnek jó?</p> -<p>– Arra, hogy kegyednek apródonkint visszaadogassam.</p> -<p>– No a czél kimenti a gonosz szándékot, mint Szent Crispinnél a -bőrlopást az, hogy a szegények számára czipőt varrt belőle.</p> -<p>A tribunált megzavarta a Péter azzal a jelentéssel, hogy az -uzsonna fel van terítve a hársfák alatt.</p> -<p>Erre az egész társaság alászállt a veranda márvány lépcsőin, -végigsétálva a rózsás kert pázsitos közepét elfoglaló hattyustó -partján, melynek szélén egy kis szikla félsziget ormáról -mesterséges patak zuhogott alá.</p> -<p>A gazdag ozsonna a nyolcz hárs által képezett árnyékos köröndben -volt felterítve egy kerek asztalon; karcsú, <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> -aczélruganyos vasszékek, apró asztalkák mellett kinálkozva olyanok -számára, a kik külön szeretnek ülni párosával.</p> -<p>Godiva odahivta maga mellé egy ilyen asztalkához Lándoryt. (Az -újon jött vendégnek vannak előjogai.)</p> -<p>– Önről azt mondják, hogy az embereknek a gondolatjaiban tud -olvasni. Büvészet ez?</p> -<p>– Nem. Jó részt tapasztalás. Hosszas ideig kellett azzal -foglalkoznom, hogy olyan embereknek a titkait napvilágra hozzam, a -kiknek nagy okuk van azokat elrejtegetni. Olyan közönséges ügyesség -ez, mint a prestidigitateur mesterfogása.</p> -<p>– Még is rendkívüli istenadomány kell hozzá.</p> -<p>– Szomorú adomány. Az ember nem lesz boldog az által, ha -mindenkinek a gondolatját kitalálja: elkezdve a szép hölgyön, a ki -szemrehányást tesz, hogy miért látogatjuk meg olyan ritkán, egész a -pinczérig, a ki a borravalónkkal a markában, azt mondja, hogy -legyen holnap is szerencséje hozzánk. Mikor az ember soha sem hiszi -azt el, a mit hall.</p> -<p>– Hát azt kitalálja-e ön, a mit most én gondolok?</p> -<p>– Ki. Ön azt gondolja most, hogy ejnye mennyire csalatkozom én -ebben a mi új vendégünkben. A hir után valami rendkívüli arczot -véltem nála az albumom számára megszerezhetni, kegyetlen zöld -szemekkel, most látok előttem egy semmit nem mondó lomha képet, -mintha csak ő volna a jámbor «Trafiktürke» a dohányos bolt -előtt.</p> -<p>Godiva felszökkent az ülőhelyéből.</p> -<p>– No de ez már boszorkányság. Egész a Trafiktürkéig. Hát belém -lát ön?</p> -<p>– Nem. Csak az eszmeazonosság vezet rá. Az idevezető utcza -szegletén van egy dohánytőzs, annak a czégtáblájára van festve egy -nyugodalmas muzulmán, a ki veszedelmesen hasonlít hozzám. -Gondolhattam, hogy kegyed is észrevette azt.</p> -<p>– Azért még is belekerül ön az albumomba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Nem, kisasszony; kegyed nem fogja az én arczomat az albumában -megörökíteni.</p> -<p>– Hogyan? Ön megtiltja azt nekem, hogy én az ön arczát -lerajzoljam?</p> -<p>– Nem tiltom meg: csak megjövendölöm.</p> -<p>– Ön megjövendöli? És az be szokott teljesülni, a mit ön -megjósol? Hát ehhez nem kell valami emberfölötti tehetség?</p> -<p>– Nem. Csak egyenlő erejű emlékezet, fantázia és itélő tehetség. -A mint egy embernek a kedélyét, jellemét megismertük, arról előre -megmondhatjuk, hogy az előrelátott körülmények között mit fog -tenni.</p> -<p>– Hát én rólam vett ön már fel jellemrajzot?</p> -<p>– Vettem. Nekem is van albumom, mint önnek; csakhogy abba mind -az van levázolva, a mi láthatatlan.</p> -<p>– Szeretném az én láthatatlan «én»-emet látni az ön -vázlatkönyvében.</p> -<p>– Megmutathatom. Mélyenérző, mélabús kedély, túlságosan erős -hajlammal a mások megbirálására, még nagyobbal az önbirálatra. -Elkényeztetve mindenkitől és abban unatkozva. Soha sem ismert -semmit, a mi boldogtalanság, visszás érzés, balsors, és kiváncsi -rá, hogy milyen lehet az. Szeretne daczolni a sorssal, mert elég -erőt, büszkeséget érez magában hozzá; de nincs alkalma rá s ez -boszantja. Ezért ingerel, kigunyol, kínoz mindenkit, a ki közelébe -jön: szeretné, ha valakit meg tudna haragítani; de nem sikerül; -csupa hódoló arczok veszik körül. Ez kínozza. Hejh milyen jól -érezné magát, ha ezek a bókoló, édeskés arczok egyszerre mind -haragos torzképekké idomulnának itt körülötte s a hogy epednek most -egy mosolygásáért, úgy kiáltoznának rá: «mért nem sirsz?»</p> -<p>Godiva arczán az ámulat átszellemülése váltá fel az örök -mosolygást. Öntudatlanul szorítá a két kezét a keblére. Nagyot -fohászkodott. Bűvtükör volt az, a mit eléje tartottak.</p> -<p>Az általános pohárcsörgés szakítá félbe a beszélgetést. -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> A nagy kerek asztalnál a szép vizsgáló -biró egészségére ittak. A hódolatot fogadni kellett, kegyteljes -leereszkedéssel.</p> -<p>Akkor egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg Lándoryt:</p> -<p>– Nős ön?</p> -<p>– Nem vagyok az, s nem is szándékozom azzá lenni.</p> -<p>– Hogy lehet azt ilyen categorice kimondani?</p> -<p>– Birám kérdi, hát megvallom. Minden embernek a szívében van egy -talány; férfiéban, nőében egyaránt. Száz ember közül kilenczven nem -törődik ezzel a talánynyal: elveszi egymást a megoldatlan rébusszal -együtt s édes tudatlanságban él holtig, s belefásul abba a bajba, a -minek az okát nem érti; a tíz közül kilencz meg tudja oldani a -talányt, s azt mondja rá: ez nem az én talányom és idején -eltávozik; «egy», a ki a megoldott szívrejtélyben a saját titkára -talált rá: «ez az én talányom!» Száz közül egy. De hát nagy -öntúlbecslés volna tőlem, ha azt képzelném, hogy én vagyok az a -századik.</p> -<p>– Pedig mindenki annak képzeli magát.</p> -<p>A Péter ismét megzavarta a társaságot azzal a jelentéssel, hogy -a hintó be van fogva. A kik a hét órai vonattal akarnak Bécsbe -menni, azoknak itt az ideje, hogy a vasúthoz induljanak.</p> -<p>A házi úr bocsánatot kért a vendégektől, hogy kénytelen őket -elhagyni. Üzleti ügyben a fővárosba kell sietnie Lándory és Stauner -urakkal. Nagynénje fogja vinni a háziasszonyi tisztet. Csak -mulassanak. Kilenczkor ismét megy vonat Bécsbe. Szép holdvilág -van.</p> -<p>Azzal megölelte a leányát, talán erősebben is szorítá karjai -közé, mint máskor.</p> -<p>A két új vendég is búcsúzott. A tilinkós még késett; neki még -volt egy bevégezni való adomája, s egy kiinni való pohár -johannisbergere. Azt kár volna ott hagyni.</p> -<p>Könnyü szellő fuvallt végig a tó fölött, a hattyuk szárnyukat -szétterjesztve vitorláztak benne; Godiva összeborzongott, -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> mikor Lándory oldalán a tóparton végig -haladt. Talán a szellőtől.</p> -<p>– Lássa ön: nekem úgy tetszik, hogy ön már eddig is elrabolta az -arczomról a nevetést.</p> -<p>Lándory Bertalan nem mondott rá semmit. Hát komolyan vette?</p> -<p>– Fogom még önt látni? kérdé Bertalantól a -búcsúkézszorításnál.</p> -<p>– Azt hiszem, hogy igen.</p> -<p>– Meg fog bennünket látogatni?</p> -<p>– Nem!</p> -<p>– Én mégis fogom látni?</p> -<p>– Mégis.</p> -<p>A hintók tova gördültek. Az egyikben a két vendég, a másikban -Traumhold és Péter inas a bakon.</p> -<h2>MONTEROSSO ÉS KOLACZIN.</h2> -<p>A bécsi palotához megérkezve, Traumhold úr utasítást adott a -komornyikjának, hogy a két velejött úr számára nyittassa fel a -vendégszobákat, miután azok hosszabb ideig tartó üzleti -foglalkozásban az éjt itt fogják tölteni. Az ilyen vendégmarasztás -nem volt szokatlan a bankár házánál: az ő szakmájában a gyorsan -végzés a főfeladat. Néha, midőn sietős végezni való volt, külföldi -üzletszövetségesekkel, a virradat is ott lepte őket a dolgozó -asztalnál. A munkát csak az éjfél után feladott vacsora szakítja -félbe. Ezuttal a szakácsa kinn volt ugyan a Badeni-villában; de a -«Muntsch»-szállodából lehetett hozatni.</p> -<p>Péternek meg lett az is mondva, hogy senkit se bocsásson be.</p> -<p>Az ajtókat mind bezárták: a három úr egyedül maradt a -comptoirban.</p> -<p>Tizennyolcz évi üzleti könyveket átnézni nem tréfa dolog. -Különösen a vizsgálóbiró szemeivel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Tételről tételre át kellett olvasni a foliansok minden rovatát. -A könyvek a legpontosabban voltak vezetve. Egy kiigazított szám, -egy megkorrigált betűszár nem volt bennük felfedezhető. Semmi -fingált tétel, semmi szemfényvesztő számjáték az egészben. Voltak -az activák közt tételek, melyek kezdetben nagy összegekkel -figuráltak. Aztán évről-évre mindig kevesebb lett a czímük alatt -fölvéve, míg utoljára a százezer forintos tétel helyén az állt «egy -krajczár». Pontos üzletember az egészen kárbaveszett követelést sem -törli ki főkönyvéből; egy krajczár értékkel ott kell annak -figurálni örökké. Hátha valamikor actualis értéke lesz megint.</p> -<p>Semmi restelni, takargatni való nem volt az üzleti könyvekben. A -nyereség rendes uton származott. Szédelgési vállalatok nem -fordultak elő. Sem «alapítási költségek» szemérmes czíme alá takart -vesztegetési kiadások. Uzsoráskodásnak nyoma sem volt. Syndicatusi -nyereségek csak olyan vállalatoknál, melyeknek részvényei folyton -emelkedőben maradtak. Az összeköttetetések egészen honnettek.</p> -<p>A depot-üzletnél is a legszigorubb rendet constatálták; a -léteményezett és ismét túladott részvényeknek, állampapiroknak, -sorsjegyeknek, prioritásoknak fel volt jegyezve a sorszáma, sőt még -a készpénzül letett ezres és százas bankjegyeknek a számai is be -voltak jegyezve; franc, lira, sterling, márka, rubel, piaszter, s -ugyanannak az osztrák értékű forint szerinti megnevezése.</p> -<p>Mikor négy évfolyam üzleti könyveit átnézték, akkor azt a -kérdést intézte Lándory Traumholdhoz:</p> -<p>– Nem sziveskednék ön nekem megmondani, hogy ki az a Monterosso -úr, a kinek a neve több izben előfordul e könyvekben, mint -letéteményező, és ki az a Kolaczin úr, a kinek későbben, néha félév -mulva ugyanezek a letétemények elküldetnek?</p> -<p>Erre a kérdésre elsápadt a bankár.</p> -<p>Összeszedte magát s nyugodtan válaszolt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>– Politikai ügyekben való vizsgálatra is ki vannak önök -küldetve?</p> -<p>– Arra nem vagyunk.</p> -<p>– Akkor kérném, hogy Stauner úr hagyna bennünket egyedül; mert -erre a kérdésre csupán magyar vizsgáló birónak felelhetek.</p> -<p>– Nincs ellene kifogásom.</p> -<p>– Kérem tehát Stauner urat, legyen szives átmenni a -billardterembe, s mulassa magát egy kis carambol partieval, a míg -utána megyünk. Nem sokára vacsorálunk aztán.</p> -<p>Traumhold egészen hitte azt, hogy ő még ma együtt fog tekézni és -vacsorálni a két vendégével.</p> -<p>Stauner úr felkelt és kiment a szobából.</p> -<p>A bankár némi izgatottságtól reszkető hangon kezdé.</p> -<p>– Uram, ön patriota volt «ezekben az években.»</p> -<p>– Most is az vagyok.</p> -<p>– Azt értem alatta, hogy azon hazafiak közé tartozott, a kik -készek voltak a legszélsőbb eszközökhöz is hozzá nyulni azért, hogy -hazájuk alkotmányát visszavívják.</p> -<p>– Köztük voltam.</p> -<p>– Akkor önre nézve nem lesz meglepetés, ha felfedezem, miszerint -Monterosso egy turini bankár, a ki egyenes összeköttetésben állt -Napoleon Jerome herczeggel és Cavourral. Az a Kolaczin pedig egy -varsói bankár, a ki Langiewicznek a megbizottja volt. Ha még egy -évfolyammal tovább fogja ön átvizsgálni a könyveimet, majd fog ön -tételekre akadni, Monterosso neve alatt, a melyek áthelyezésüket -Budapest felé vették s az ottani patrioták bankárjánál találtak -elszámolásra. Én a fejemmel játszottam az önök szabadságának az -ügyeért. Most, ha tetszik, vegye ön el a fejemet.</p> -<p>Lándory nehezet sóhajtott. Hivatalos feladatának egész -alpes-súlya még így nem nyomta a keblét, mint most.</p> -<p>– Hát most én mondom meg önnek, hogy ki az a signore Monterosso. -Az egy legelső minőségü szélhámos: <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> egy egész internatiolis -rablóbandának a vezére, a kit szerencsém volt röptében elfoghatni, -mikor épen egy új rablási merényletet tervezett Budapesten. Nála -találtam meg az adatokat, a melyek önhöz vezettek. A gonosztevőknek -nem volt ideje azokat megsemmisíteni.</p> -<p>– Uram! szólt Traumhold felháborodva, s most sötétvörös lett az -arcza a nehéz indulattól. Én teljes jóhiszeműleg cselekedtem: én -azt hittem, hogy egy magas nagy eszmének szolgálok. Én az önök -hazájáért, a magyarokért, meg a lengyelekért rajongtam. Lelkemben a -népszabadság hive voltam.</p> -<p>– Önt megcsalta a lelkesedése. Megbizói mind tolvajok voltak; -Turinban épen úgy, mint Varsóban és Budapesten.</p> -<p>– De hiszen itt vannak nálam az ajánló leveleik, a melyeket a -varsói forradalmi kormánytól, a pesti hazafiak vezérférfiaitól, a -magyar emigratió főnökeitől kaptak. Itt vannak Cavour és Pietri, a -párisi rendőrminiszter credentionálisai.</p> -<p>S ezeket mondva, egy titkos rugót nyomott meg iróasztalán, -melyre egy rejtek fiók tolódott elő s abból marokkal szórta elő az -iratokat, a mikre hivatkozott.</p> -<p>Lándory egyenkint szemügyre vette azokat.</p> -<p>– Egytől-egyig mind hamisítványok. Sem a magyar pártvezéreknek, -sem a franczia és piemonti kormányoknak, sem a lengyel forradalom -dictátorának, sem az emigratio főnökeinek nincs azokhoz semmi köze. -Irás, pecsét, stampiglia minden hamisítva van rajtuk.</p> -<p>Traumhold szédülten rogyott székébe vissza.</p> -<p>– Ezek a gonosztevők önnel átkozott játékot üztek; mondá -Lándory. Önt közvetítőnek használták. S a politikai összeesküvés -tisztességes titoktartásába burkolták cselszövényüket. Elrablott -állampapirok, nagyobb összegről szóló bankjegyek, check-ek, -elárulják a közvetlen tettest, a mint az túl akar rajtuk adni; ha -idegen ember nagy pénzösszeget mutogat egy európai nagy városban, -egyszerre <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> gyanut költ, nyakára megy a rendőrség, -vallatóra fogja. De ha az elorzott papirokat leteszik egy -közhitelben álló bécsi bankárnál, azután ott hagyják heverni fél -esztendeig, s akkor elküldetik egy varsói czéghez, ez senkinek sem -tünik fel. Az, a franczia, osztrák, vagy angol papirokat szépen -értékesíti a varsói és szentpétervári piaczokon, és megfordítva. -Kevés üzletember olvassa az orosz lapokat Milanóban. Hogy a -titokban közvetített összegek csakugyan rendeltetésük helyére -jutottak: azt igazolják Monterosso és Kolaczin urak, a magyar és -lengyel patriota celebritások leveleivel, a miket igen könnyű -utánozni. A hires emberek nagyon adakozók az autogrammjaikkal. -Egész határozottan mondhatom önnek, hogy a hol magyar hazafinak, -emigransnak a neve fordul elő önnek az okirataiban, az mind -hamisítás. S kétségtelen, hogy a lengyelekkel is így van. Sőt -olyantól is találok itten levelet, a ki már akkor nem is élt, a -mikor ez a levél iródott.</p> -<p>A bankár arczán egy-egy galváni rángás vonaglott végig.</p> -<p>A zöld szemek igézete alatt állt.</p> -<p>Lándory folytatá egész csendes hidegvérrel.</p> -<p>– De ha még csak ezzel a két imposztorral lett volna önnek -dolga! Azonban a gubanczot még jobban összekuszálja az, hogy a mi -nagyobbszerű rablás csak Magyarországon végbement, egy évtized -alatt, azoknak az értéke mind keresztül vándorolt az ön -számlakönyvein. Ön mind azokat átvette, mint hazafiui adományokat -titkos czélokra, költött nevek alatt szereplő emissariusoktól; -azután utasítás szerint megint elküldötte más megnevezett -bizományosoknak, politikai mozgalom szükségleteire. Az ön -emissariusai mind egy igen jól szervezett rablószövetségnek a -tagjai voltak. Ilyenformán soha elrablott kincsnek nyomára nem -lehetett jutni. A gazemberek kiválasztottak maguknak egy becsületes -embert orgazdául.</p> -<p>– Orgazda! Én? hördült fel Traumhold. Úgy érzé, mintha azok a -nagy könyvek egyszerre koporsófödelekké válnának előtte. -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Hozzátettem, hogy becsületes ember.</p> -<p>– Lehet valaki a kettő együtt?</p> -<p>– Kétségtelen, hogy tudtán kivül volt az egyik. Hogy meggyőzzem -önt felállított combinatióm alaposságáról, megmutatom önnek a -jegyzeteimet. S a nálam levő jegyzetek nyomán, az ön -számlakönyveinek akármelyik évfolyamából rányitok egyszerre arra a -lapra, a mely az adataimmal correspondeál. Ezen év, és hó ezen -napján történt Budapesten a hirhedett pánczélos pénztár elrablása, -nyisson ön rá az ön főkönyvében a három nappal későbbi lapra, ott -fogja találni vagy Szentzsófiai, vagy Törökváry nevét, ugyanazzal -az összeggel, a melyet én a magam jegyzetében megmutatok.</p> -<p>A bankár gépszerüleg lapozott a diariumában a mondott nap -paginájáig, s mint egy álomjáró a hypnotizáló orvosa parancsára, -olvasá fel a megtalált adatot.</p> -<p>A Szentzsófiai neve volt benne.</p> -<p>– Más nevén «Wasserpirat.»</p> -<p>Azután mondott Traumholdnak egy másik évből való adatot.</p> -<p>A bankár utána nézett a diariumában.</p> -<p>Rátalált a Törökváryra.</p> -<p>És így sorba. Egy egész litániát! Pokolbeli litániát. Csupa -ördögök neveiből sorba füzve.</p> -<p>Mikor már nagyon sok volt, egyszer csak felugrott a bankár a -helyéből és elkezdett hahotával kaczagni.</p> -<p>Hahaha!</p> -<p>Azután letörülte az izzadságot a homlokáról s azt mondá a -vendégének:</p> -<p>– Azt ne higyje ön, hogy megbolondultam. Nem. A tréfa, a mit -velem eljátszottak, olyan sikerült, hogy nevetnem kell rajta. Egy -«Localposse», a miben a póruljáratott, buta Buffalmaccon senki sem -sajnálkozik; de mindenki kaczag.</p> -<p>– Hiszen magam is hajlandó volnék a derültségre, ha a dolognak -igen komoly folytatása nem volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Mi komoly folytatása lehetne? szólt a szobájában fel s alá -járkálva a bankár. Bűnrészesség vádját emelni ellenem ezen az -alapon nem lehet. Kárpótlási igényt hamarább. Ezt azonban be sem -várom. A mint velem hivatalosan tudatják, hogy a nálam letett s -általam tovább adott értékek provenientiája bűneredetü volt, én -kötelességemnek tartom e «bona fidessel» átvett összegeket birói -kézbe letenni. Az ez évi mérlegemet nagy veszteséggel fogom -bezárni. Ez bizonyos. Megesett már rajtam máskor is. De a -becsületem fogyatlanul marad.</p> -<p>– Magam is ezen a nézeten volnék, ha egy legujabban történt -szenzácziós bűntény nem képezne szomorú utójátékot ehez a mondjuk -hát «Localposséhoz.» Olvasta ön ugyebár a lapokban, hogy Páristól -nem messze, egy különczségéről hirhedett franczia vicomte -kastélyába betörtek, s onnan nagy összeget képviselő családi -ékszereket, értékpapirokat elraboltak. Hogyne olvasta volna? -Hetekig kisértett a lapok ujdonság rovataiban ez az eset.</p> -<p>– Ismerem, a Lisblanc vicomte esete.</p> -<p>– A tolvajság raffinált furfanggal ment végbe. A gonosztevők, -kiszámítva, kikémlelve választák tettük végrehajtására azt az -időközt, a midőn a gróf meghalt; de még a pompás katafalk nem -készült el, a maire lepecsételi éjszakára a szobákat, a rokonok, a -vélhető örökösök még távol vannak. A tolvajok még a pecséteket sem -szakgatták le az ajtókról és ablakokról, azon a titkos sülyesztőn -keresztül hatoltak be a szobába, a melyen a gróf az ételeit szokta -a konyhából felszállíttatni. Ott, a pánczéllal ellátott -vasszekrényt keresztül fúrták és fürészelték olyan gépekkel, a -minőket csak Amerikában készítenek, egyenesen ilyen czélokra. -Azután kitakarítottak belőle mindent, s a milyen észrevétlenül -jöttek, olyan titokzatosan el is tűntek, semmi nyomukra nem -lehetett találni. Csak másnap, mikor a rokonok jelenlétében -felnyitották a szobát, jöttek rá a betörésre. A távirda rögtön -működésbe lett hozva, a kastély cselédsége biró elé állítva, -franczia, <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> német, spanyol, belga rendőrség -fellármázva, a tengeri kikötőkbe utasítások küldve, a vasuti -állomások detektivekkel elárasztva, gyanusképü utazók megmotozva. -Nem találtak meg semmit. Az örökösök huszezer frank jutalmat tűztek -ki annak, a ki az elrablott kincsek nyomára vezet. Nem jelentkezett -senki. Pedig európai hajtóvadászat kelt ki belőle. Azt persze senki -sem tartotta lehetőnek, hogy legyenek, a kik lóháton, negyvennyolcz -óra alatt elvágtatnak egyfolytában a Rajnától a Fehér Kárpátokig. -Harmadnapra a hirhedett ékszerrablás után Monte Rosso úr ott volt -Budapesten. Pedig nem villámvonaton jött.</p> -<p>– Monte Rosso?</p> -<p>– Igen. Az ön Monterossoja. Ott csak egy napot pihent. Elolvasta -a hirlapokból a táviratokat, melyek a seigniersi rablás -felfedezőinek egy egész vagyont igérnek, aztán megengedett magának -egy kis kéjutazást a regényes Vág völgyében, (a melynek a vasutját -épen most financirozzuk, mi együtt! Milyen satyra!) Onnan -megkönnyebbülve visszatért megint Budapestre. Ott az -összeköttetéseinél fogva megtudva, hogy egy bánsági földes úr épen -nagy birtokvásárlásra készül s másfél milliót tartogat odahaza, ezt -is bevonta működései körébe. Csak úgy «en passant», -vendégszereplésképen, a hogy szoktak hirhedett virtuózok -Szentpétervárra utaztukban kegyesen nálunk is egy concertet adni. S -az intézkedések személyes vezetése végett lerándult Szegedre. Ott -azután beleakadt az én tőrömbe. Eleinte nagyon hetvenkedett, angol -lordnak adta ki magát s D’Izrælivel fenyegetőzött, meg lord -Loftussal. Azután megkisérlette kétszer a megszökést a várból, -először mesés vesztegetéssel, azután még mesésebb salto mortaléval, -egy a lába közé szorított seprűt feszítve a sima bástyának s úgy -csúszva le rajta. Rendkivüli ereje van, öt hat embert legyűrt, -feltaszigált, míg el birták nyomni. Nehány nap mulva aztán -kénytelen volt velem szemben felvenni az igazi ábrázatját, s -kivallani, hogy ki volt és miket tett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– E szerint a főczinkos kézre került. S az rám nézve annál jobb, -mert engemet leginkább tisztára moshatnak az ő vallomásai.</p> -<p>– Ez eddig úgy volna. Hogy ezt a rejtélyes vezetőjét az -internationális rablószövetségnek elfogtuk, az egész bűnügyre nézve -mindenesetre csak szerencse; mert az összekötő csomóját találtuk -meg benne egy mindenfelé szétágazó bűnszövetségnek. Ez az ember, -(az igazi nevét most sem tudom megmondani), valóságos lángész a -magasabb szélhámosság világában. Eleinte egész knownothingnak -játszotta magát. Nem akart más nyelven tudni, csak angolul. Hanem -azután, hogy sikerült a Budapesten, álnév alatt hátrahagyott -bőröndjét kézre kerítenünk, s abban minden iratait megtaláltuk, -egyszerre felhagyott a tagadási rendszerével s azután vallott. Még -olyan dolgokat is kivallott, a miket nem kérdeztem tőle. Értem a -czélját. Azt akarja, hogy mentül hamarább el legyen itélve s az -állami fogházba bezárva. A tolvaj uraknak legkellemetlenebb a -vizsgálati fogság. Ellenben az állandó lakhelyen kedvező chance-aik -vannak a kiszabadulásra, ha idekünn még hatalmas czinkosszövetség -működik az érdekükben. Az én emberem tehát egészen beszédessé lett, -a mint a merev tagadás lehetetlenségéről meggyőződött. Öt európai -nyelven tud folyékonyan beszélni, még pedig annak a városnak a -tájkiejtésével, a melyben állítólag lakott. Az olaszt a lombardi, a -francziát a párisi, az angolt a londoni accentussal beszéli. Még -magyarul is tökéletesen beszél, s kiejtése trencsénvármegyei, úgy, -hogy a legkedélyesebb tótmagyar földesurat játszhatja vele. Sőt -lengyel, orosz, szerb és román nyelven is ért, s levelei között a -tolvajok jargonján a «ladino» nyelven irottakra is találtam. Neve -annyiféle van, a hány országban megfordult s a felesége, a -különböző meridianusok szerint hol «mylady», hol «signora», hol -«marquise». Érdemrende is van elég. Azok közül azonban útközben -viselésre csak a becsületrend szalagját használja. Útlevelei, -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> követségek által láttamozva, többféle -nevekre szólók, ajánló levelei pedig a legelső, legünnepeltebb -férfiaitól a continensnek, és Albionnak. A mellett aztán -pecsétnyomók és stampigliák és blanquettek, még esetleg -szükségeseknek az előállítására.</p> -<p>A bankár közbeszólt.</p> -<p>– Ha ez a szélhámos magát először angol lordnak adta ki, hogyan -lehetett benne kegyednek Monterossot, az olasz bankárt -felismerni?</p> -<p>– Mindjárt rájövök. Az átkutatott iratai között találtam egy -postai szállító levélre, melyen a feladó Monterossonak volt -megnevezve, a szállítmány pedig az ön firmájának czímezve. -Kérdésemre egészen nyiltan elmondá, hogy ez több százezer franc -értékü franczia állampapirokat tartalmaz, melyek a seigniersi -rablásból erednek.</p> -<p>– Mikorról van a szállító levél keltezve? szólt izgatottan a -bankár.</p> -<p>– Épen három hete. Nyisson ön rá a főkönyvének a megfelelő -lapjára.</p> -<p>Ott volt.</p> -<p>– Megengedi ön, uram, hogy utána nézzek a letétszekrényemben, -nincsenek-e még itt az értékpapirok?</p> -<p>– Ön úr a saját házánál.</p> -<p>Traumhold egy vasajtót nyitott fel, titkos rugó segélyével, azon -belül volt a pánczélozott Wertheim-féle szekrény, mely nagyobb -volt, mint a vasajtó. (A falat és ajtót azután csinálták oda, mikor -már a szekrény ott állt).</p> -<p>Az egymásra halmozott értékpapirok garmadáján mindjárt legfeljül -feküdt a keresett csomag.</p> -<p>– Megvan! kiáltá örömmel a bankár, visszatérve a vasajtón s -magával hozva a lepecsételt s szállító levéllel ellátott csomagot, -a mit reszkető kézzel letett az asztalra Lándory elé. Már útban -volt Varsó felé. Ügyvezetőm czímezte Kolaczinnak. Jó szerencse, -hogy ma ünnep van, délután a pénzposta zárva van nálunk. Ezt a -tételt röptében <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> fogtuk el, különben ez is az én terhemre -esik. Én önnek hálával tartozom uram, a mai idejöveteleért.</p> -<p>– Ne előlegezze ön a hálálkodást. Nincs oka rá. Vágja ön fel a -csomag borítékát. Nézzük meg a tartalmát.</p> -<p>Traumhold levagdalta a viaszkos vásznat, a pecsétes zsinórokat a -csomagról, s aztán egyenkint előszedte belőle az értékpapirokat, -azok mind megegyeztek a depotkönyvben feljegyzettekkel.</p> -<p>– Az egész értékösszeg itt van.</p> -<p>– Nincs semmi más irat köztük?</p> -<p>– Semmi.</p> -<p>– Ez a baj. Jobb lett volna önre nézve, ha ezt az egész összeget -elveszni látja, mint hogy azt az egy iratot nem találja benne, a -mely a rablás alkalmával közötte volt.</p> -<p>– Mi volt az?</p> -<p>– A megholt Lisblanc grófnak a végrendeleti codicillusa. Az öreg -úr viszályban élt a feleségével és fiával. Az utóbbit egy -végrendeletében kitagadta, s az unokaöcscsét, marquis de l’Aisne -Alfrédet tette általános örökösévé. Halála előtt kevés idővel -azonban sikerült Lisblanc grófnőnek a férjét gyóntatója, a -seigniersi prépost által annyira megengesztelni, hogy egy -codicillusban visszavonja az unokaöcscsét általános örökössé tevő -végrendeletet, s Lyonelt, a fiát, helyezze be öröklési jogaiba. Az -első végrendelet öt tanu által van aláirva, valamennyinek a -pecsétjével megerősítve, a közjegyző által hitelesítve, s három -példányban kiállítva. A codicillus azonban, mely szintén törvény -előtti érvényességgel bír, zárt levélbe van foglalva, a tartalma a -hagyományozó által sajátkezüleg írva, de a tanúk előtt ismeretlen. -Azok csak az öt pecséttel lezárt levél borítékjára irták fel a -neveiket, azzal a bizonysággal, hogy ez ő nekik, mint végrendeletet -tartalmazó levél lett bemutatva. Ez a levél is el lett orozva. De, -hogy valóban létezett, és ott volt a szekrényben és a tartalma -Lyonel javára szólt, azt bizonyítja a prépost, a ki a levelet maga -tette vissza a szekrénybe a <span class="pagenum"><a name="Page_51" -id="Page_51">-51-</a></span> gróf halála napján. Ő maga mondta toll -alá az öreg grófnak, hogy hagyományát miféle kikötésekkel zárolja -körül. Lyonel huszonnégy éves koráig a mostoha anyja gondnoksága -alatt álljon. (Még most csak húsz éves a fiu, de már mintaképe a -gommeuxnek). Azután ha valamikor a katholikus hitet elhagyná, -azonnal veszítse el az atyai örökséget s az De L’Aisne Alfrédre -szálljon. Ellenben, ha valamely egyházi rendbe lépne be, például a -maltai lovagok rendébe, nőtlenségi fogadalommal, azon esetben -rögtön átvehesse a vagyonát még a huszonnégy éves kor betöltése -előtt is.</p> -<p>Lándory ez elbeszélés alatt azt olvasta ki a bankár szeméből, -hogy ez egy kis csendes ásítási hajlamot fojtogat el magában.</p> -<p>– Kérem, csak ásítson ön bátran, ha untatja ez a dolog, majd -mindjárt jön ennek olyan része is, a mely önt érdekelni fogja.</p> -<p>– Figyelemmel hallgatok.</p> -<p>– Képzelheti ön, hogy egy ilyen iratnak a megtalálása mennyire -érdekében áll az egyik félnek, Lisblanc grófnénak és a fiának. Hogy -a családi gyémántokat is elrabolták, az nem fáj nekik, csak ez a -kis darabka papir.</p> -<p>– S mit mond az ön foglya, hová lett ez az irat?</p> -<p>– Ő azt mondja, hogy a többi értékpapirokkal együtt elküldte -önnek.</p> -<p>– De ez nem igaz. Ha elküldte volna, itt lenne.</p> -<p>– A gyémántokra pedig azt mondta, hogy azokat a táskával együtt -ellopták tőle, mikor a kárpáti erdőutakon átjött. Én nem hittem el -neki sem egyiket, sem a másikat. Ellenben a fejére olvastam, hogy -«ön ezen s ezen a napon járt az oroszlánkői várromok közt, ezen -napon a beczkói várromon, ismét másnap a temetvényi düledékek -között, majd odább a lietavai romerősségben, utoljára fölkereste a -trencséni elhagyott várat. Mindenütt, mint utazó dilettans, aki -festői vázlatokat vesz föl. Rajzmappát is vitt magával. Kitünően -tud rajzolni. Ön a lopott gyémántokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> és a -keresett codicillust egyikében ezeknek a várromoknak rejtette -el.»</p> -<p>– Az nagyon valószinü.</p> -<p>– Persze, hogy valószinü, csakhogy a saját sejtelmemet nem -tehetem a vizsgálati jegyzőkönyvbe, mint adatot.</p> -<p>– S mit felelt rá a tolvaj?</p> -<p>– Nagyot nevetett a szemem közé. Azzal az impertinentiával, a mi -valami keveréke a grandseigneuri fitymálásnak, s a zsebmetszői -akasztófa humornak. Én ebből a nevetésből ugyan rögtön a fejére -olvastam, hogy mit gondol ő ebben a pillanatban, «ön azt hiszi, -ugye, hogy csak legyen egyszer elitélve rendes fogságra, onnan majd -az ön gondja lesz minél hamarább bucsúvétel nélkül odább állni, s -akkor aztán felkeresheti az eldugott kincseket, a pótvégrendeletet -pedig még azoknál is jobban értékesítheti, felhasználva azt -archimedesi csavarul vagy De L’aisne vagy a Lisblanc grófoknál, a -melyik többet igér érte».</p> -<p>– Az a legvalószinübb! mondá a bankár.</p> -<p>– Csakhogy én a magam gondolat olvasását nem irhatom fel -tanuvallomásul. Én csak azt jegyezhetem be, hogy a «vádlott nevet». -Ekkor aztán szigoruan fogtam a vallatást, fenyegettem az embert, -hogy sötét magányzárkába fogom csukatni, kemény bőjt mellett a hol -napot sem lát, s tudni fogom őt kényszeríteni az őszinteségre. Erre -a ficzkó elfintorította az arczát, s azt mondá: «nem tud az úr -olyan dolgot, a mi nekem ujdonság volna! Voltam én már a bagnóban -is!» s olyan tökéletes kánkán figurát csinált hozzá, a milyen csak -egy kiszolgált gályarabtól kitelik. Akkor aztán megint előkelő -positurába helyezte magát. A jobb kezével leereszkedő -tenyérhajlítást tett felém (oda volt az csatolva békóval a -balkezéhez, de ez őt nem zsenirozta) s azt mondá:</p> -<p>– Én határozott választ adtam. Mást egy év mulva sem adhatok, s -ha mindjárt az ispaháni kullancsverembe <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> zárnak is -önök. A gyémántokat ellopták tőlem s az ötpecsétes levél ott volt a -többi értékpapirok között, melyeket Traumhold bankárhoz -utasítottam. Ha nem hiszik önök, szedjék széjjel, követ kő után, -Trencsén, Beczkó, Temetvény, Lietava és Oroszlánkő várát és -Traumhold bankárnak a palotáját. – Ez jött a vallatási -jegyzőkönyvbe.</p> -<p>Ezzel felállt a helyéről Lándory. Traumhold, mint a gutaütött -maradt összeroskadva a karszékében.</p> -<p>– Most már tudja ön, uram, hogy mi actualis vonatkozása van -annak a regényes históriának az ön üzletéhez. A néhai Lisblanc gróf -örökösei nem fognak azzal megelégedni, hogy ön a feltartóztatott -értékpapirokat birói kézhez leteszi, hanem követelni fogják azt az -okiratot, mely nekik jogot ad ahhoz, a több millióra menő fekvő -birtokhoz is, melynek tulajdona most perre megy közöttük. Ebből -önre nézve olyan zaklatás fog támadni, a mitől ön pusztán -pénzáldozattal meg nem válthatja magát. Én küldetésemet -bevégeztem.</p> -<p>Az irodai óra egyet ütött éjfél után.</p> -<p>– Menjünk vacsorázni, mondá a bankár, székéből felállva.</p> -<p>– Nem zárja ön be a depot vasajtaját? figyelmezteté Lándory.</p> -<p>– Majd visszajövök még.</p> -<p>Lándory szomorúan ingatta a fejét.</p> -<p>(Szegény ember! Azt hiszi, hogy még ő ide vacsora után -visszajön!)</p> -<h2>EGY MESÉS JELLEM.</h2> -<p>Stauner úr átadta a dákót Lándorynak. A míg a Péter elhozatja a -megrendelt vacsorát, az alatt a két úr kijátszhat egy partiet. -Hozzá is fogtak. A bankár kitünő tekejátszó volt, egy lökést sem -hibázott el. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Mikor Stauner és Lándory a tekebotot adták-vették, az egyik úr -csak ennyit hallatott: «Mhm», a mire a másik azt válaszolta: -«hmh».</p> -<p>A mint egyszer a bankár egy különösen szép carambole-t csinált, -Stauner úr kiment a billardszobából. Nem kérdezték tőle, hová -megy.</p> -<p>Mire a partienek vége volt (a bankár diadalával), a vacsora fel -volt szolgáltatva; Péter bejelenté; akkorra Stauner úr is -visszakerült. Nem kérdezték tőle, hol járt.</p> -<p>De Péter annyit sugott az urának a fülébe, «micsoda -spanyolviaszkszagot hozott ez az úr magával a szobába».</p> -<p>A bankár valami titkos lázt érzett végig borzongani a testén. -Vannak olyan ellenszenves szagok, melyek nem kellemetlenek, mégis -felháborítják az idegeket. Például, ha az ember a gyaluforgácsnak a -szagát megérzi, mindig a koporsók jutnak az eszébe, a miknek a -fenekét ezzel szokták megtölteni. Ilyen szag a spanyolviaszké -is.</p> -<p>És aztán még le kellett ülni vacsorálni a két kedves vendéggel -és enni minden ételből, és inni minden palaczkból, nehogy azok azt -higyjék, hogy megmérgezi őket valaki. Még azután a jó szokás -kedvéért koczintani is kellett velük, a mit azok viszonoztak a -házigazda egészségére; a koczintásról áttért a beszéd a borra, a -borról a phylloxerára, a phylloxeráról a fuxinra; utoljára olyan -szakdisputa keletkezett a műborgyártásról, mintha mind a három -úrnak ez volna a mestersége.</p> -<p>A vacsora után még egy szivart is ki kellett szívni, azután a -vendégek kezet szorítottak a házigazdával s jó éjt kivántak -egymásnak: a Péter vezette őket a vendégszobákba.</p> -<p>Alig tették be azok maguk után az ajtót, Traumhold sietett egy -karos gyertyatartóval a kezében a comptoirjába. Eszébe jutott, hogy -a depot vasajtaját nyitva hagyta. Odáig három sötét szobán kellett -keresztül mennie, az utolsó volt a könyvvivőjének a dolgozószobája; -a hány ajtót kinyitott, mindegyiknél úgy tetszett neki, mintha -valami kisértő lélek fuvallata érné, mely gyertyáit ki akarja -oltani. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Az igazi kisértet csak a harmadik szobában várt reá.</p> -<p>Itt volt érezhető még most is az a spanyolviaszkillat.</p> -<p>Koporsószag!</p> -<p>A mint e szobába belépett, majd ledobbant a földre.</p> -<p>Annak az ajtónak a zára fölött, mely a comptoirjába vezetett, -két széles papirszelet volt keresztben egymás fölött, az ajtóra és -a küszöbre pecsételve.</p> -<p>Ez volt Stauner úrnak a feladata az alatt, a míg a bankár a -másik vendégével oda át carambolet játszott.</p> -<p>Nem akart hinni a szemeinek. Érzékkáprázat ez!</p> -<p>Közel ment a rémhez, odavilágított rá a gyertyával.</p> -<p>Valóban két keresztbefektetett papirszelet volt ott, az osztrák -rendőrség kétfejű sasos négy pecsétjével a végein.</p> -<p>A Golgothának minden keresztjei nem rettenetesebbek ennél a -szomorú keresztnél! Erre van a kalmárnak a becsülete, a hitele -fölfeszítve!</p> -<p>Mi a szívbe ütött dárda öklelése ehhez a döféshez képest!</p> -<p>Lepecsételve az üzletszoba, hatóságilag!</p> -<p>Hisz ez az üzletszoba az a kalmárnak, a mi az emberősnek a -paradicsom volt!</p> -<p>Szédelegve ment ki onnan, aztán végig valamennyi szobáin, minden -ajtót nyitva hagyott maga után. Annyira el volt csábulva, hogy nem -talált rá a hálószobájára. Eltévedt a saját lakásában, bujósdit -játszott saját magával, mintha valami útvesztőben bolyongna, míg -egyszer ismét ugyanabban a szobában találta magát, a hol az a -lepecsételt ajtó állja az útját.</p> -<p>Azt hitte, hogy rögtön szélhüdés fogja érni. Lerogyott arra a -székre, a melyen hű hivatalnoka, az öreg könyvvezető szokott ülni. -Huszonöt év óta üli már azt a széket: ezüstlakodalmát ülhetné meg -vele, ha még három napot megélhetne.</p> -<p>De ilyen három nap nincs.</p> -<p>A mai zárköve valamennyinek.</p> -<p>Keze önkéntelen a villamos csengetyű gombjára tévedt. A -csengetésre odajött Péter. <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Mit akarsz? kérdezé tőle a bankár, rámeredve.</p> -<p>– Ön csengetett.</p> -<p>– Hát nem álmodtam? Hát ébren vagyok? Nézz oda, mi az?</p> -<p>– Az ajtó lepecsételve! hördült fel Péter.</p> -<p>– Hát te is látod azt ott? Ennél a szónál elfojtotta a szavát a -zokogás; a könyei elboríták az arczát.</p> -<p>Péternek minden tagja elkezdett reszketni, sűrű haja szétborzadt -az ijedelemtől. Majd ismét a düh vett erőt rajta; oda akart rohanni -az ajtóhoz, hogy letépje róla azt a pecsétes keresztet.</p> -<p>A bankár utána ugrott s megragadta a karját.</p> -<p>– Mit akarsz? őrült! Becsuknak érte, ha leszakítod!</p> -<p>– Bánom is én!</p> -<p>– Nem téged, de engem.</p> -<p>– Hát minek akkor ez az élet? Hogy tehették ezt?</p> -<p>– Joguk volt hozzá.</p> -<p>– Csak joguk?</p> -<p>– Okuk is volt rá.</p> -<p>– Az már veszedelem, mondá Péter elcsüggedten. Tehát csakugyan -azok voltak, a kiknek én tartottam őket.</p> -<p>– Vizsgálóbiró és detektiv.</p> -<p>– A mi házunknál!</p> -<p>– Jer innen. Mert itten megfuladok. Vezess a hálószobámba. Nem -találok oda. Vetkőztess le; azt hiszem, utoljára. Aztán, majd ha az -ágyban leszek, akkor beszéljünk valamiről csendesen, Péter: tudod? -csendesen.</p> -<p>A bankár, inasának a vállára támaszkodva, tántorgó léptekkel -utazta végig azt a hosszú utat az üzletszobájától az -ágyfülkéjéig.</p> -<p>Odáig nem beszéltek semmit.</p> -<p>Traumhold bankárt valósággal a láz törte, a míg az inasa ruháit -lebontotta róla, s az ágyba fekteté.</p> -<p>A nagy, antik fali óra, melyet havonkint egyszer szokás -felhúzni, három negyedet ütött háromra. Lassudott kongása -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> elárulá, hogy súlyláncza végét járja már. -Péter újból fel akarta húzni.</p> -<p>– Ne húzd fel! mondá a bankár.</p> -<p>Akkor aztán odament az inas az ura ágyához, s letérdelve a -mellé, megfogta a bankárnak a kezét; jéghideg volt az. A homlokához -szorítá: az forró volt, annál melengeté.</p> -<p>– Oh, édes jó uram! Hogy ezt kellett megérnem.</p> -<p>A bankár a másik kezét is odaadta neki.</p> -<p>– Te voltál az egyedüli okos ember a házamnál. Te mondtad azt -mindig, mikor azokat a titkolózó embereket bejelentéd, «uram, nem -jó emberek ezek: akasztófapomádét érzek rajtuk». Te figyelmeztettél -számtalanszor, hogy ne higyjek az olyan embereknek, a kik késő este -jönnek hozzám üzleti ügyben, a kik a felső kabátjukon is -érdemrendet hordanak; a kik a keztyüt le nem húzzák a kezükről a -beszélgetés alatt: ezek nem igazi urak. Tolvaj nép az! Neked volt -igazad. Most benne vagyok a veszedelemben. Azzal vádolnak, hogy egy -rablótársaságnak az orgazdája voltam.</p> -<p>Erre a szóra Péter elkezdett kaczagni. Igazán, szíve szerint, -hahotával kaczagott.</p> -<p>– No már ezen igazán nevetnem kell! Hát akad bolond, a ki azt -elhiszi? Traumhold bankár és orgazda! Azt a veres toronyba -csukják.</p> -<p>– Nem úgy van az, Péter. Vétkes nem vagyok, hanem hibás. S ez -még rosszabb. A kalmárnál igazán áll az a franczia közmondás: -«c’est plus, qu’un crime: c’est une faute».</p> -<p>– S nem lehetne e hibát megcorrigálni? kérdé az inas.</p> -<p>– Arról akarok beszélni veled. Én e percztől fogva rendőri -felügyelet alatt vagyok. Holnap már meglehet, hogy elfognak.</p> -<p>– Uram!</p> -<p>– Nagyon valószinű. Igaz ugyan, hogy egy nehány nap mulva az -első kihallgatás után szabadon bocsátanak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> biztosíték -mellett. De mikor hazajövök, itthon már csak a leégett szerencsémet -találom. A világ előbb itél, mint a biró. A biró még föl is -menthet, a világ nem. Soha sem fogják azt elfelejteni, hogy az -ajtómon tolvajok ügynökei jártak ki s be, hogy a nevemet lopott -kincsek tárgyjegyzékei alá irtam.</p> -<p>– Abban a hitben, hogy azok politikai emissáriusok s forradalmi -pénzek.</p> -<p>– Ez csak sulyosítja a vádamat. Most, mikor egy behegedő sebet -takargat, gondoz mindenki: azt újra feltörni! Nem! Ezzel nem is -fogom magamat védeni.</p> -<p>– Hát leengedi magát mészároltatni?</p> -<p>– Megfizetek minden kárt, ha egész vagyonom rá megy is. És még -az sem ment meg. A mit e gazszövetség sátán feje rám vall, azt nem -birom előadni. Ezt kutatni fogják nálam: szét fogják szedni a -butoraimat, felhányni a bádeni villámat; a leányom szekrényeit, -leveleit, iratait laponként át fogják vizsgálni. Oh, minő gondolat -ez!</p> -<p>– Ne siessek ki hozzá Bádenbe?</p> -<p>– Ne hagyj most magamra. Rosszat is tennél vele, mert ő rögtön -idesietne hozzám, s akadályozna…</p> -<p>Itt elszakítá a mondatot.</p> -<p>– Miben?</p> -<p>Kétszer is ismétlé az inas: «miben?» mit akar ön?</p> -<p>Kis vártatva azt kérdé a bankár:</p> -<p>– Itt van a leányomnak a fényképészeti szekrénye?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Nálad a kulcsa?</p> -<p>– Nálam van. Megparancsolta, hogy soha se adjam ki a kezemből, -mert abban mérgek is vannak.</p> -<p>– Csendesen!</p> -<p>– Hiszen senki sincs a közelben.</p> -<p>– Láttad, milyen jó kedve volt ma?</p> -<p>– Ki nem fogyott a nevetésből.</p> -<p>– Ez az ember azt jósolta neki, hogy el fogja rabolni a nevetést -az arczáról. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>– Talán még sem.</p> -<p>– De megteszi. Szállítsd ide nekem azt a szekrényt.</p> -<p>– Uram. Mire gondol ön?</p> -<p>– Hát hiszed, hogy én bevárom azt az órát, a melyben ezt a vádat -egy sensatiohajhász karzat előtt a fejemre olvassák?</p> -<p>– A vád még nem itélet.</p> -<p>– De én magam itéltem el magamat, s magamtól kihez -appelláljak?</p> -<p>– Leánya atyjához. Ön atya is!</p> -<p>A bankár nagyot sóhajtott.</p> -<p>– Igaz. Szegény gyermek. Őt is meggyalázom.</p> -<p>– És azonfölül nyomorba taszítja.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>– Hát úgy, hogy elveszíti az életbiztosítását is. Ön a -kisasszony születésekor egy biztosító társulatnál nagy összeget -tett le avégre, hogy ha a lánya a huszonnégy éves korát betölti, -akkor egyszerre kétszázezer forintot kapjon. Én még -házsártoskodtam, hogy minek ez a fölösleges gondoskodás, a mire ön -azt felelte: «hagyd el Péter: egy bankárnak az újszülöttje sokat -megérhet huszonnégy esztendős koráig; ezt az egyet semmi -viszontagság el nem veheti tőle. Legfeljebb, ha öngyilkossá lennék, -mert akkor odavész a befizetett összeg. De hát az lehetetlen».</p> -<p>– Így mondtam. Hisz én sohasem játszottam a börzén. Tudva -semmibe nem fogtam, a mi becsületemre homályt vethetne. És mégis -eljött!</p> -<p>– Akkor a kisasszony nemcsak árvaságra jut, hanem a végső -nyomorba is.</p> -<p>– Igaz. Ő sohasem tanult semmit, a miből meg lehet élni, még -csak az embereknek hizelkedni sem.</p> -<p>– Még csak magát piperézni sem.</p> -<p>– Rettenetes egy gondolat. Hát nincsenek az Istennek -halálangyalai, a kik eljőjjenek, mikor valaki nagyon hivja őket? -Hány embert ért rögtöni halál dobzódó tivornya közben! Az orvosok -mindig fenyegetnek vele, hogy egyszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> egy -rögtöni szívszélhüdés fog megölni. Hát kell még ennek a nyomorult -szivnek ennél nagyobb fájdalom is!</p> -<p>– Most már én mondom, uram, hogy beszéljünk csendesebben. A -negyedik szobába is áthallik, a mit ön beszél. Mondja csak, azon -esetben, ha valakit orgyilkos kéz öl meg, a biztosított összeget -kifizetik?</p> -<p>– Áldott volna az orgyilkos, a ki azt megtenné!</p> -<p>Péter odatette az urának a kezét a fejére.</p> -<p>– Hova gondolsz? riadt föl a bankár.</p> -<p>Péter nem felelt semmit. Fölkelt a térdéről, elhagyta a szobát, -s nemsokára ismét visszatért azzal a kis vasszekrénynyel a kezében, -a melyben Godiva vegyészi szerei álltak. Azt letette az asztalra. -Beledugta a zárjába a kulcsot.</p> -<p>Aztán menni készült.</p> -<p>– Jó éjszakát, uram.</p> -<p>A bankár visszakiáltá.</p> -<p>– Maradj itt. Jöjj az ágyamhoz. Mire gondolsz?</p> -<p>– Arra az áldásra, a mit öntől kaptam. Ha holnap azt fogják -kérdeni: «Ki tette ezt?» előállok, s azt mondom: «én tettem!»</p> -<p>– Őrjöngsz te! Hát mi okát tudnád adni annak?</p> -<p>– Hát mit? Azt, hogy megtudtam, hogy a gazdám lopott pénzeket -kezelt; lepecsételték miatta a comptoirját. Hát én akkor miért -legyek becsületes ember? Megöltem a gazdámat, s aztán letéptem a -pecséteket az ajtóról; összeszedtem a szekrényekből a mi értékest -találtam, s aztán odább futottam vele, míg kézre nem kerültem. Ez -egészen tiszta munka.</p> -<p>A bankár elkezdett zokogni, odavonta azt az őszbe csavarodó -fejét a régi hű cselédnek, a keblére.</p> -<p>– Mit tennél! Te régi hű barátom! Egyetlen igaz hívem, te. Hisz -ez egy olyan rémtett volna, a miért életfogytiglani börtönre -itélnének.</p> -<p>– Hát mi különbséget tesz az, hogy ezt a maradékát a napok -salakjának itt Bécsben fogyasztom-e el, mint egyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> ajtóról a -másikhoz kéredzkedő elzűllött kutyája egy veszett hírű gazdának; -tányérnyalásból, kézcsókolásból, szidalomból élve; vagy pedig a -szép nyugalmas Illaván, csizmavarrással szolgálva meg a jó -rozskenyeret, a miből eleget adnak a raboknak. Jól bánnak ott a -rabokkal, nem szidják, nem csufolják. Aztán olyan szép kilátás esik -onnan a dupla vasrács közül a gyönyörű Vág völgyére. Jártam én már -ottan egyszer látogatóban, kiváncsiságból. Akkor szerettem meg.</p> -<p>– Ne mondd tovább!</p> -<p>– Mondom biz én. És hogyha mindjárt a hóhér kezébe kerülnék is, -még az sem ijesztene vissza. Mi ez az én rossz szürke fejem? Mit -érnek ezek az én ostoba csontjaim, ha én ezeknek az árán -megválthatom az én drága jó kisasszonyomnak a sorsát? A kit én kis -gyerek korában karomon hordoztam, a kitől soha sem kaptam mást, -mint jó szót és megbecsülést, a ki nekem olyan volt, mint egy élő -szent ezen a világon! Minek beszélünk erről többet?</p> -<p>– Nem, nem fogadhatom el ezt az áldozatot! Nem mehetek az Isten -elé azzal a teherrel a lelkemen, hogy én követtem el a bűnt s más -bűnhödik meg érte miattam.</p> -<p>Péter felállt, kiegyenesedett.</p> -<p>– Tegye ön, a mit akar, uram. Én a szekrényt itthagyom. Hogy én -mit teszek ezután? az az én gondom. Egy óra mulva visszajövök ide s -megnézem, hogy vagyunk? Ha ön jól van, én is jól vagyok. Istennek -ajánlom! Az ajtóban még egyszer megállt és visszafordult. Hanem ha -még egyszer visszatérek, akkor már kést is hozok magammal.</p> -<p>Azzal kiment s úgy becsapta maga után az ajtót, hogy arra minden -alvó fölébredhetett a házban. <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<h2>NEM NEVET MÁR.</h2> -<p>Késő reggel volt már, mikor Stauner úr Lándory hálószobájába -benyitott. Lándory még akkor is aludt.</p> -<p>– Uram. Már nyolcz óra elmult.</p> -<p>Lándory felugrott az ágyból. Boszus volt magára.</p> -<p>– Hogy tudtam ennyi ideig elaludni?</p> -<p>– Esős idő van, s az ablaktáblák be voltak téve.</p> -<p>– Egy órát sem hallottam ütni. Vártam, hogy a Péter majd bejön, -s kinyitja az ablaktáblákat.</p> -<p>Stauner maga nyitogatta fel azokat. A zápor nagy cseppekben -kopogott az ablaküvegeken.</p> -<p>– Csak húzza ön fel a csizmáit tisztítatlanúl. A Péter nem fog -azokért bejönni, mert a Péter az éjjel megölte a gazdáját, feltörte -a lepecsételt comptoirt; ellopta a pénzösszegeket a szekrényből és -megszökött velük.</p> -<p>Ez már csakugyan hatásos módszer volt, valakinek az álmot -kiverni a szeméből.</p> -<p>– A Péter! kiáltá fel Lándory, hirtelen kiugorva fekhelyéből. A -hű, öreg cseléd!</p> -<p>– Igen. A Péter, mondá Stauner úr, tapasztalatai által szerzett -fölényének teljes önérzetével: apró, fekete, szuró szemei csaknem -gunyosan néztek féloldalt Lándory arczára, mintha azt mondanák: -«látod? Téged az meglep, engemet nem».</p> -<p>– De hát bizonyos az? kérdezé Lándory, öltönydarabjait hirtelen -felszedve magára.</p> -<p>– Hogy a bankár halva fekszik az ágyában, arról meggyőződhetik -ön a saját szemeivel. Kopogást hallok az előszobában; bizonyosan a -rendőrbiztos és a halottkém érkeztek meg; sietek eléjük, mert én -zártam be minden ajtót.</p> -<p>Lándory már felöltözötten jött ki a hálószobájából, <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> midőn a -két úr Staunerrel együtt a corridoron végig haladt. Aztán együtt -mentek a bankár hálószobájába.</p> -<p>Ott feküdt az ágyon a halott, az egyik megmerevült karját -magasra emelve, kezét ökölre szorítva, míg a másik kezével a -torkához látszott kapni görcsösen. A feje hátra volt szegve; nyitva -maradt szeme felfelé fordulva; arczán és homlokán szederjes foltok. -Nem lehetett ráismerni a tegnapi arczra.</p> -<p>Az ágya előtti tigrisbőrön hevert egy elejtett pohár, melynek -tartalma foltot hagyott a szőrmén.</p> -<p>Az orvos megállapította, hogy cyankali mérgezés esete forog -fenn.</p> -<p>A helyszini vizsgálat azt is kiderítette, hogy a bűntett mikép -lett végrehajtva. – Az inas szobájában megtalálták a kisasszony -fényképészeti szekrényét, abból a cyankali jegygyel bélyegzett üveg -ki volt véve s az asztalon eldobva, egy kifacsart czitrom héjával -együtt.</p> -<p>A további vizsgálat még halmozta a bűntanujeleket. A hivatalos -pecsétek a comptoir-ajtóról le voltak szakgatva; a -Wertheim-szekrények ajtai feltárva, a kulcscsomag a tresor závárába -dugva. Bankjegycsomagok, aranypénzgöngyölegek mind eltüntek. Egy -göngyöleg, a miben husz krajczárosok voltak, ketté volt törve s -aztán a földre dobva.</p> -<p>Még valami más jel is volt. A könyvvezető szobájában volt egy -egyszerű chiffoniére, annak az ajtaja erőszakosan volt felfeszítve -baltával. A vizsgálathoz felhívott kapusné azt bizonyítá, hogy -abban szokott állni az öreg hivatalnok utiköntöse, hogy kéznél -legyen, mikor hirtelen el kell utaznia valami küldetésben. Ezek az -öltönydarabok mind hiányzottak. Helyettük rátaláltak a szekrény alá -dugva az inas-livreére, mit Péter tegnap este viselt.</p> -<p>A kapusné azt mondá, hogy ő reggel hajnal előtt, mikor még sötét -volt, csakugyan bocsátott ki a kapun egy urat, a kit ő a -könyvvezetőnek nézett, a prémes gallérja a füléig felhúzva, a -vidrabőr utazósüvege a szeméig lenyomva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> kezében -egy fogantyús bőrönd. Azt hitte, hogy a könyvvezető. A jó reggel -kivánásra épen úgy mordulta el poroszos kiejtéssel a szokásos -«morjen»-t, a hogy máskor. Odakinn az utczán rögtön kifeszítette az -esernyőjét, az öreg úr szavajárásával mormogva «Hundewetter!» -azután tovább czammogott, épen olyan koszrogó léptekkel, a hogy az -öreg úr szokott.</p> -<p>Ekkor Lándoryt kérdezte ki a rendőrbiztos.</p> -<p>– Milyen meggyőződéssel vált el öntől Traumhold úr az éjjel -megejtett vizsgálat után? Lehetett oka öngyilkossá lenni?</p> -<p>– Ellenkezőleg. Jól tudhatta, hogy az ő ügyét a haláleset csak -bonyolultabbá teszi. Felvilágításokat csak ő maga adhat. A -becsülete hozzá volt kötve az életéhez.</p> -<p>(Most az egyszer ő is tévedt!)</p> -<p>Most Stauner úr adta elő a tapasztalatait.</p> -<p>– Én az éjjel vacsora után, a mint a gyertyát eloltottam, -felöltözve maradtam, csak a czipőimet húztam le, s úgy dőltem le az -ágyba. Nem telt el bele fél óra, hogy valamelyik távolabb eső -szobában beszélgetést hallottam. Nekem igen éles hallásom van. -Felkeltem, s czipő nélkül odalopóztam az étterem ajtajáig. -Hallgatóztam. A beszéd a harmadik szobából jött. Oda nem mehettem, -mert az ebédlő ajtaja be volt zárva. A bankárnak és az inasának a -szavaira ismertem. Indulatosan beszéltek. Utoljára egy -ajtócsattanás végezte be a beszédet, s arra léptek közeledtek az -ajtó felé. Én visszavonultam a szobámba. Ébren figyeltem minden -neszre. Hallottam, hogy ujra nyilik egy belső ajtó, nagyon -csendesen; valaki halkan beszél. – Arra egy elfojtott kiáltás -következett vagy valami hördülés, olyanforma, mint egy nehéz -álomban küzdőé; azután elcsendesült minden.</p> -<p>– Mennyi időköz lehetett az ajtónyilás hangja és a hördülés -között? kérdezé a biztos.</p> -<p>– Talán öt percz. Külömben feszült, válságos helyzetben az -időszámítás csalhat. Azt azonban már minutányi <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> -pontossággal megmondhatom, hogy mikor mit észleltem ettől fogva, -mert az órámat oda tettem magam elé. Háromnegyed négyre hallottam, -hogy az előszoba ajtajában csendesen elfordul a kulcs. Valaki -lemegy a lépcsőn. A lépcsőháznak vasrács ajtaja van. Beletelt húsz -percz, hogy ezt az ajtót felnyitották. Addig várt az ember. -Kitaláltam az okát. A távolból hallatszott a vasuthoz vivő omnibus -gördülése. Akkor egymás után hirtelen következett a lépcsőajtó -nyitása és a kapué. Akkor az ablakhoz siettem megnézni, hogy ki -megy ki. Nem láttam meg az alakját, mert már az esernyőt kifeszítve -lépett ki az utczára. Csámpás léptekkel ment a közeledő omnibus -elé, bal kezében egy bőröndöt vitt. Az utczának mind a két -szegletén volt felállítva egy detectivem, azzal az utasítással, -hogy a ki csak az éjjel a Traumhold-palotából kimegy, azt -nyomról-nyomra kisérje s ha utra kel, utazzék vele együtt s nekem -minden állomásról rögtön táviratot küldjön ide a palotába. Az -omnibus kétszer állt meg ez utczában. Hét órakor az emberemtől -megkaptam az első tudósítást, a kisért alak személyleirásával. Azt -is megtudtam, hogy Bukarestig váltott első osztályu jegyet. Rögtön -siettem át a bankár hálószobájába. Így találtam őt, a hogy önök -látták. Már halva volt: legalább három óra óta. Hirtelen átsiettem -a mellékszobákba s felfedeztem a pecsétek erőszakos felszakítását -és a pénztárak felnyitását. – Rögtön jelt adtam az ablakból a -második detectivnek s táviratot küldtem általa a pozsonyi, -érsekujvári és budapesti rendőrállomásokhoz, hogy a személyleirás -szerint felismerendő utazót tartóztassák le.</p> -<p>– Sietek a vasuthoz! mondá Lándory a tudósítás után.</p> -<p>– A nyolcz órai vonat is elment már.</p> -<p>– Külön vonatot rendelek.</p> -<p>– Kár lesz önnek magát fárasztani és költségbe verni, mondá -önérzetes nyugodtsággal Stauner ur. Itt van már a zsebemben a -második távirat a detectivemtől: Pozsonyban <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> kelt: -«Szökevény tolvaj inas, Kalthahn Péter elfogatott, rablott pénz -megtaláltatott nála».</p> -<p>Azzal büszkén nézett oda Lándory szemébe, egész fölényét -éreztetve a «kezdő» pályatárssal, mintha mondaná magában:</p> -<p>– «Igy szoktuk «mink» elfogni a tolvajt, röptiben.</p> -<p>Lándory olvasva e gondolatot a kis ur arczán, magában -gondolhatott rá vissza ilyesmit: «a ki maga is el akarja magát -fogatni».</p> -<p>Az elfogott inast is a nagy rémpör többi sorsosai közé -szállíták. Ennek már álarczot sem tettek a képére. Magára vallott -mindent, semmi titkolni valója nem volt.</p> -<p>Az itéletkimondás azután már nem Lándory dolga volt. Erre egy -delegált törvényszék volt hivatva, melyet különösen e bűnpör -számára alkottak.</p> -<p>Lándory az alatt, míg a biróság az óriási vizsgálati -adathalmazzal küzködött, felutazott Trencsénbe, s ott előidéztetve -azokat a kalauzokat, a kik az ál-Monterossot a Vág vidékét ékesítő -regényes várromokig elvezették, azoknak a kiséretében fölkereste -mind azokat a helyeket, a melyeken a tolvajvezér megfordult, -megmagyaráztatott minden körülményt a legapróbb részletekig, melyek -között e romok látogatása történt: hol pihent meg? hol rajzolt az -albumába? hol tartott falatozást? minő táskát hordott magával?</p> -<p>Az az ember nagyon óvatos volt. Semmi áruló nyomot nem hagyott -maga után. Egy válloncsüggő bőrtáskát hordott mindig magával, a mit -soha sem hagyott el. Éjszakára az ajtaját egy sajátszerű furfangos -zárral reteszelte el, a minőt az orosz utazók hordanak magukkal s -mely minden ajtóra alkalmazható.</p> -<p>E várromok oly terjedelmesek, hogy azoknak a rejtett zegét-zugát -felkeresni, a pinczéikbe, cisternáikba leszállni, pusztán -találomra, haszontalan vállalkozás lett volna. Még arra is kellett -vigyáznia Lándorynak, hogy kutatásainak czélját ki ne hagyja -találni, mert ha hire futamodik, <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> hogy ide valaki kincseket -rejtett el, az egész vármegye népe mind odaszalad kincskeresni. S -még meglehet, hogy rátalálnak.</p> -<p>Ez idő alatt is folyvást értesítteté magát a Traumhold-ügy -lefolyásáról, mely most már az administrativ közegek intézkedése -alá került. A megholt bankár összes vagyonát, a magyar kormány -felkérése folytán, lefoglalták s ellene a kártérítési keresetet -megindították.</p> -<p>Azért mégis várt rá valami meglepetés, midőn Budapestre -visszatért. Az ujabban érkezett hivatalos levelek között talált -egyet, melyben a bécsi gyámhivatal értesíti róla, hogy a meghalt -Traumhold bankár leányának árvagyámjául ő neveztetett ki – a leány -saját kívánatára.</p> -<p>Micsoda bizarr ötlet ez attól a leánytól?</p> -<p>Miféle lélektani talányban keresse ennek az indokát?</p> -<p>Godiva nagyon jól tudhatja, hogy az egész szerencsétlenségnek, -mely házukat romba dönté s atyját a romok alá temette, Lándory -megjelenése volt az okozója. Mért választja mégis őt gyámjául? -Olyan nagy-e a bizalma hozzá? Vagy valami dæmoni boszuállása egy -eltiport teremtésnek: «ha elrontottad a sorsomat; már most vedd a -kezedbe; ha idejöttél, hogy lassú halállal megölj, nézd végig a -halálos agoniámat»?</p> -<p>Gyávaságot nem tételezhetett föl arról a leányról.</p> -<p>Pedig hiszen sejtelme lehetett arról, hogy ez így fog -következni. Hiszen ő maga mondta neki: «még látni fogjuk egymást; – -és ugy, hogy nem én jövök el önhöz».</p> -<p>Tehát bizonyosnak hitte, hogy az fog eljönni ő hozzá.</p> -<p>A magyarországi törvények szerint az árvagyámságot mindenki -tartozik elfogadni, akit az árva gyámjául kiván. Ez elől kitérni -nem is lehet, nem is szabad.</p> -<p>Lándory rögtön válaszolt az árvatörvényszéknek, hogy elfogadja a -gyámságot.</p> -<p>Másnap ott volt a lakásán Godiva.</p> -<p>Azt is sejté. Egész nap nem ment ki a házból, hogy hiába ne -járassa. Minden csengetésre maga ment ki az <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> ajtót -kinyitni. Egyszer azután csakugyan az állt előtte, a kire várt. A -gyászruhás hölgy, sűrű selyemfátyollal letakart arczczal.</p> -<p>– Vártam önre, mondá neki.</p> -<p>Hát ráismert? A sűrű fátyolon keresztül.</p> -<p>A fátyolon keresztül inkább, mint mikor a leány ezt a fátyolt -felveté az arczáról.</p> -<p>Mennyire el volt változva! Ugyanaz a kép, a mi az első -találkozásnál, csakhogy akkor a napsugártól beragyogva, most pedig -a megörökült villámlobbanás fényétől átvilágítva.</p> -<p>El volt róla lopva az örök nevetés. Mintha csak saját magának a -szelleme volna.</p> -<p>Ugyan miért jött?</p> -<p>Talán azt az igéretet beváltani, hogy az elrabolt nevetési -kincset apródonkint fogja neki egykor visszaadni, a ki -elrabolta?</p> -<p>Lándory nem ért rá kérdést intézni hozzá.</p> -<p>A leány, a mint a belső szoba ajtaja bezárult mögöttük, -egyszerre megragadta a kezét, s e szókat mondá, mély heves -hangon:</p> -<p>– Uram! Gazember volt-e az én apám?</p> -<p>Lándory visszadöbbent e hangtól, e szótól.</p> -<p>A leány akkor mind a két kezével ragadta meg Lándory jobbját s -még határozottabban ismétlé a kérdést.</p> -<p>– Akarom tudni, igazán, világosan: öntől, a ki legjobban tudja, -gazember volt-e az én apám?</p> -<p>– Nem!</p> -<p>Lándory épen olyan hevesen adta meg a választ.</p> -<p>A leány még mindig nem eresztette el a kezét.</p> -<p>– Igaz lelkére mondja ön ezt?</p> -<p>– Becsületemre mondom. Áldozata volt rossz embereknek; maga -tiszta, becsületes ember volt.</p> -<p>A leány e szókra lerogyott egy kerevetre s lehajtá a keblére -gyászba borult fejét. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>– Mégis meg kellett neki halni! suttogá alig hallhatóan.</p> -<p>Lándorynak az ajkán volt már a vígasz, «hiszen meggyilkolta a -saját szolgája». – Banalis phrasis. Elhallgatott vele.</p> -<p>– Beszéljünk az ön dolgáról, mondá, leülve egy karszékbe -Godivával szemben.</p> -<p>– Az, hogy az apám meghalt, rebegé a leány, elég sötétség rám -nézve. De még rettenetesebb az a gondolat, hogy az öreg, hűséges -cselédje ölte meg. Az az ember, a ki nem volt szolga, de hozzánk -tartozó családtag volt a házunknál, a mióta eszemet tudom. A -becsületesség, a hűség mintaképe, olyan, mint azok az -ezeregyéjszakai mesebeli dzsinok, a kik csak arra vannak teremtve, -hogy az uraiknak szolgáljanak s mindig csak jót tegyenek; az az -ember, a ki engem úgy szeretett – nem mint egy jó ember – de mint -egy jó kutya, hogy ez megölhesse az ő jóltevőjét! Miért? Hogy a -pénzét elrabolja? Minek? Ősz feje volt már! Mit akart vele tenni? -Ez a gondolat megőrjit. Az öreg Péter tett engem árvaleánynyá!</p> -<p>– Beszéljünk az ön dolgáról, Godiva kisasszony! Én rossz -vigasztaló vagyok. Kérges szivem van. Nagyon sok sírást hallottam -már életemben.</p> -<p>– Az enyimet nem fogja ön hallani. A nevetést elfeledtem, de a -sírást azért nem tanultam meg. – Mégis vissza kell térnem arra a -tárgyra, a min kezdtem. Ha az apám nem volt bűnös, nem volt -czinkostárs, miért ellene az a meggyalázó eljárás?</p> -<p>– Ez szerencsétlenség, Godiva kisasszony. Olyan, mintha valakit -a vasuton a mozdony elgázol. – Ő – kimondom – egészen magas elvű -indokokból összeköttetésbe elegyedett politikai álarcz alá -rejtőzött gonosztevőkkel. Ez balszerencse. Következményei el nem -fordíthatók. De önnek azért nincs oka pirulni a név miatt, melyet -visel.</p> -<p>– Már hozzá szoktam a nem piruláshoz. Még egy kérdést! -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> Fedezi-e az atyámnak a vagyona azt a -kárt, a mit az ő jóhiszeműsége okozott?</p> -<p>– Én ugy tudom, hogy bőven fedezi, sőt meghaladja.</p> -<p>– Akkor miért tartják fenn ellene a megszégyenítő eljárást? a -bünvizsgálatot?</p> -<p>– Van egy függőben maradt ügy, a mi igen nagy befolyású -embereket érdekel, s a mi még tisztázva nincs.</p> -<p>– S nem lehetne ezt az ügyet befejezni – például akkora -összeggel, mely a vádoló követelésének megfelel?</p> -<p>Lándory most már kezdte kitalálni Godiva észjárását.</p> -<p>– Hol vennők azt az összeget?</p> -<p>– Önnek igazán kapóra jön ez a kérdés. Én beszélek itt nagy -tőkepénzekről, a ki ingyen jegygyel, a mit egy vasutigazgató (régi -jó barát) kegyelméből kaptam, utazom Budapestre.</p> -<p>– Hát rokonai?</p> -<p>– Rokonaim? kiálta fel csodálkozva a leány. Hát vannak egy -bukott ember leányának rokonai? Azok félnek tőlem, mint a -bélpoklostól. Nagynéném, a ki házunknál mint női családfő -szerepelt, a mint a nagy szerencsétlenség hírét vette, összepakolt -és haza futott. Mikor meglátogattam, látásomra elájult; mikor -eltávoztam, akkor felocsudott s hallám az ajtón át, mikor a -cselédnek kiadta az utasítást: «Ne ereszszétek be hozzám ezt a -szerencsétlen leányt többé. Görcsöket kapok, ha meglátom». Miattam -nem lesznek többé szívgörcsei. Szegény apám temetésénél egyedül -voltam a gyászkiséret, – egész a kriptaajtóig. Azt az egy -«birtokunkat», a hol atyám és anyám nyugosznak egymás mellett, nem -foglalhatták le. Még van ott egy harmadik hely is. Elhagyott az -egész világ. – De nem jól mondám; – egy emberem mégis maradt: – az -ön tilinkósa, Stauner ur. Ez a derék ember, mikor a palotánkban és -a villánkban a szekrényeket és a szobaajtókat lepecsételték, volt -olyan gondoskodó, hogy az én számomra nyitva hagyatott a badeni -nyaralóban egy hajdani cselédszobát és oda áthordatta a saját garde -de robeomat, <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> a mi valószínüleg magántulajdonomat -képezi, annak az értékesítéséből tudtam kifizetni a gyászruhámat s -a temetési költségeket.</p> -<p>Itt megpihent a leány, mintha még egyszer végig gondolna azokon, -a mik vele ama három szörnyű nap alatt történtek.</p> -<p>Azután összeszedte lelki erejét és tovább beszélt.</p> -<p>– Ez a derék férfiu azonban még valami mást is adott át, a miről -azt mondá, hogy ez az atyám pénzszekrényében találtatva, mint -engemet illető magántulajdon, nekem rögtön kiadatni rendeltetett. -Egy életbiztosítási bárczát. Azt mondta, hogy azt jól megőrizzem, -mert ez a jövendő sorsomat biztosítja. Tanácsolá, hogy legjobb -lesz, ha rögtön megnevezek valakit, ismerőseim, rokonaim közül, a -kit a gyámhatóság törvényes gondnokommá tegyen. Ismerősök? Rokonok? -Hol keressem őket? – Bocsánat! Még egyet elfeledtem. A carricatura -albumaimat is kiszolgáltatták. Hát hisz abban mind együtt vannak. -Válogathatok közülök. Ott a képeik. A majmot? az elefántot? vagy a -tigrist? – Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen van egy ismerősöm, a -kinek a gúnyképe nem került a gyüjteménybe, a ki nekem azt előre -megjósolta, hogy én őt nem fogom oda rajzolni. Önnek a nevét -mondtam ki. A jeles férfiú azt felelte rá, hogy ennél okosabb -választást nem is tehettem volna, s tanácsolá, hogy a mint ön a -kinevezést elfogadja, azonnal siessek fel önhöz, s mutassam meg azt -a polizze-ot önnek s hagyjam itten. Ime átadom.</p> -<p>Godiva az oldalán függő kis bőrtárczából kivette a biztosítási -kötvényt, s átnyujtá Lándorynak.</p> -<p>– Ön ismerős e kötvény tartalmával? kérdé Godivától Lándory, -miután átolvasta azt.</p> -<p>– Nem értek hozzá, de Stauner úr megmagyarázta a főbb ismerni -valókat. E kötvény szerint, egy elsőrendű nagy biztosító -társulattól 24 éves koromban kétszázezer ezüst forintot kell -kapnom.</p> -<p>– Ön azonban most még csak husz éves. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Igen. És e szerint most már csak két dolog között van -választásom. Az egyik: stornirozni az egész biztosítást. Stauner úr -azt nekem igen jól megmagyarázta. A biztosító társaság a -kötvényemet a határidő letelte előtt is visszaváltja, a biztosított -összeg egy harmadában. Ha akarom, most rögtön kaphatok érte -hatvanhatezer hatszázhatvannyolcz forintot és egy huszast ezüstben. -Ez eddig Stauner úr véleménye. A mi ezután következik, az a magamé. -Én tehát választhatok két dolog között. Az egyik: felvenni a -váltságdij összegét, s elmenni vele valahová, a hol nem ismernek, s -a hol majd nagyhamar megismernek, s ott élni őrjöngő vigasság -között, mint illik olyan némberhez, a kinek nincs joga azt kivánni, -hogy becsüljék. S ha ez a pénz elfogy, majd gondoskodik másról az, -a ki a mezők (és a boulevardok) liliomait ruházza!… Ön lesüti a -szemeit? Ön elpirul helyettem. Jön a másik választás.</p> -<p>Bertalan ez alatt csendesen felállt s karjait összefonva nézett -le az ülve beszélő leányra. Talán azért kellett a szempilláit -lesülyesztenie.</p> -<p>– A másik alternativa pedig ez, – folytatá Godiva. – A -biztosítási kötvény szerint az egész kétszázezer ezüst forintnyi -összeg esedékessé lesz, ha én hamarább meghalok. S ebben az esetben -az összeg az én természetes örökösömre száll át. Az én természetes -örökösöm az atyám csődtömege. Fedezi ez az összeg azt a követelést, -a mi az atyám becsületét eltakarja?</p> -<p>Ennél a kérdésnél a leány is fölkelt a helyéről s olyan közel -lépett Bertalanhoz, hogy szavainak forró lehellete annak az arczát -égeté.</p> -<p>– Mire gondol ön? kiálta rá Bertalan, megkapva a leány karját, -mint a hogy visszarántanak egy meredély párkányáról -alátekintőt.</p> -<p>A leány hideg nyugalommal felelt.</p> -<p>– Ne féltsen ön semmi meggondolatlan lépéstől. Én azt is -megtanultam a biztosítási kötvényből, hogy az egész összeg elvész, -ha a biztosított öngyilkossá lesz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>– Hát akkor minek volt az a kérdés?</p> -<p>– Hm. – Különös dolog! – Az én koromban levő leányoknál olyan -könnyen megy az. Nem kell azért a negyedik emeletről leugrani. Elég -a negyedik emeletre felszaladgálni. Nem kellenek ahhoz sublimátok, -nem kell a nagy Duna árja, egy pohár hideg viz is oda vezet.</p> -<p>– Én megtiltom önnek ezt a gondolatot! szólt nyers hangon -Bertalan, erőszakosan átszorítva a leány kézcsuklóját.</p> -<p>– Hogyan? Ön megtiltja nekem még a gondolatot is a halálra. Hát -van önnek hatalma én előttem becsukni a tulvilág ajtaját?</p> -<p>– Van! És én megakadályozom abban, hogy arra gondoljon. Üljön le -és hallgassa csendesen, a mit mondok.</p> -<p>A leány daczosan veté hátra a fejét és nem ült le.</p> -<p>– Hát jól van. Maradjon állva! Csak egy szót mondok önnek. «Még -most» egyetlen «bűn» vádja sem terheli az ön atyjának a lelkét oda -fenn, az ő örök birája előtt.</p> -<p>– Tudom.</p> -<p>– Ne szóljon közbe! Ön azt nem tudja. Ön azt hiszi, hogy egy -biztosító társaságot megcsalni nem bűn? Tán annak a pénztára a -«cassa nemonis», a mibe orzó kézzel bele szabad nyulni? Hisz annak -vagyona becsületes úton gyült s az is árvák és özvegyek örökét -képezi. Ön meggondolt csalással akarja letörülni a homályt az apja -nevéről, a mit még eddig arra csak a balszerencse vetett!</p> -<p>– Uram! – hebegé a leány megrendülve, s szemei bámulva meredtek -a vele parancsolónak megigéző szemeibe.</p> -<p>– Még most az a tett, a mi önnek az atyját egy más életbe -vezette át, csak félig bűn, a másik fele erény. Ön ki akarja azt -egészíteni, hogy egészen bűn legyen?</p> -<p>– Mit mond ön?</p> -<p>– Azt, hogy én nem hiszem, hogy Traumhold bankárt az inasa -gyilkolta meg.</p> -<p>A leány e szóknál, nyitva maradt ajkakkal, elforduló -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> szemekkel rogyott egyszerre térdre, -igézője lábaihoz s megragadta annak a kezét, először a csókjaival, -azután a könyjeivel árasztotta azt el.</p> -<p>Sirni megtanította már ez az ember.</p> -<p>Nagy nehezen tudott szavához jutni a zokogástól.</p> -<p>– Hát önnek «is» van hite emberi becsületességben? Hát ön is -megtalálta azt a gondolatot, a mit én csak félve rebesgettem? Én! -Én, és a végtelen szeretet volt az oka, hogy ez a rémtett -megtörtént.</p> -<p>– Beszéljünk nyugodtan. Üljön le szépen.</p> -<p>– Nem. Nem. Jól van így. Imádkozom. Vezeklem. Gyónok. Addig -maradjak így. Csak egy szót még. Hát ön azt hiszi, hogy az az -ember, a ki önmagát e rémtettel vádolja, egy mesés önfeláldozást -követett el?</p> -<p>– Kisasszony! Én vizsgáló biró vagyok. Engem nem kérdeznek -ki.</p> -<p>És ebben az erőszakolt komolyságban annyi önkéntelen humor volt, -hogy a leánynak a szemeiben, a könyeken keresztül megjelent az első -mosoly!</p> -<p>– Parancsoljon velem. Engedelmeskedni fogok!</p> -<p>– Ön egykor azt kivánta tőlem, hogy ismertessem meg a saját -jellemrajzával. Én akkor azt mondtam: mélyen érző, mélabús kedély, -erős akarat. Unja a nagy jóllétet, bosszantja az örök hizelkedés. -Vágyik a balsorsot megismerni, a mely küzdelmet ád, s kiváncsi rá, -ha egyszer ezek a mosolyfinta arczok rögtön csufondáros torzképekké -válnának körülötte és azt kiáltanának mind: mért nem sirsz hát? Hát -az most mind előtte áll. Hajdani ismerősei meg is követelik, hogy a -véletlen összetalálkozásnál agyonsirja magát; ha nem teszi, -megneheztelnek érte.</p> -<p>– Mért nem vagyok férfi?</p> -<p>– Van valami a mi a nem külömbségét elenyészti. A genie. -Kegyednek határozott tehetsége van a rajzoláshoz.</p> -<p>– Ön kezdi el a hizelkedést?</p> -<p>– Semmi hizelkedést sem mondtam. Csak tehetségről <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> beszéltem, -a mi még magában egy nagybecsü semmi. Sok tehetségből lett már -himpellér, kontár. Ön még nem tud semmit. De ha mivelni fogja azt a -tehetséget alapos tanulmánynyal, a mit a természettől kapott, ebben -egy életfeladatot fog találni.</p> -<p>– Irtózom a női piktoroktól.</p> -<p>– Nem azoknak a phalanxát akarom én, hogy ön is szaporítsa, a -kik kövér hentesnéket arczképeznek, s minden műtárlaton -megdöbbentik a közönséget egy-egy lehetetlen compositióval, melynek -aztán mæcenást kell keresni, a ki a falról eltávolítja. Az ön -tehetsége önálló, független, dæmoni tulajdon, az emberi indulatok, -szenvedélyek, gyarlóságok eltalálása. Önből arczképfestő nem lenne -soha, mert azt nem köszönné meg senki. Önnek tanulni kell azoktól a -nagy mesterektől, a kik ezt a nemet tökélyre emelték. Ebben fog ön -találni foglalkozást, időjártával biztos kenyeret, és a mi legfőbb: -nevet.</p> -<p>– Új nevet?</p> -<p>– Igen. A Traumhold névnek – egy ideig – szomorú hangzása fog -lenni. Az albumában ezzel a névvel láttam önt szerepelni: -«Schalkaug».</p> -<p>– Igen. Azt választottam tréfából.</p> -<p>– Hát most viselje komolyan. Ön el fog menni Münchenbe. Ott -vannak jó barátaim az akademiai tanárok között. Azokhoz fogom önt -ajánlani. Úgy fognak önnel bánni, mint testvérek. Szigoruak -lesznek, és azt vegye tőlük jó néven. Egy fejbólintás azoknál már -az elismerés netovábbja. Soha sem fog tőlük egy szót is hallani, a -mi csak megközelítőleg is hasonlítana a bókhoz. Azután dolgozni fog -ön, mint egy napszámos, a milyen hosszú csak a nap. Olvasni is kell -mindent, a mi a művészet történetére vonatkozik. Egy új nagy világ -fog ön előtt kitárulni, a hol csupa lángelmék laknak. Egy külön -világtörténet, a melynek multja elhomályosítja a királyok és -hadvezérek történetét. S a jelenje is fenséges ennek a külön -világnak. Nincs összetartóbb, hivebb, önfeláldozóbb népe a földnek, -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> mint a festőművészeké. A szobrászok már -hidegebbek, elzártabbak. De a festőknél elenyészik minden, a mi -válaszfalt képez a világon, ott nem ismernek különbséget fajok -között, együtt fogja ön találni a lengyelt az oroszszal, a -francziát a némettel, disputálnak mindig, de csak a művészetről, de -össze nem vesznek soha. Ott egyenrangu a nő a férfival, sőt a mi -képtelenség, még a nagy művész is a kis művészszel.</p> -<p>Godivának a szemei kezdettek szokatlan fényben ragyogni.</p> -<p>– Ott majd «act»-okat is fog rajzolni. Ez az első hallásra -összeborzongatja, ugy-e? Pedig a ki embert akar rajzolni, annak -ismerni kell az embert. Ezt itthon nők nem tanulhatják. Mit -mondanának hozzá a szent Bécsben, ha egy művésznő élő szobrokat -rajzolna le? A vén István-torony is megcsóválná a fejét. Münchenben -ezt rendes dolognak tartják. Egész néposztály abból él, hogy actot -áll. És aztán meg fog ön még valamit ismerni, a miről soha fogalma -nem volt. A koplalást. De milyen humorral tudják azt a festők -élvezni. Egy knackwurst, a mit két szobatárs egymással megoszt, egy -pár burgonya, a mit a vaskályhán megsütöttek, de aztán az az -aranyos jó kedv hozzá! Belzazar lakomája szegénység a mellett. -Vendégséget csapnak, de kevés a gulyáshus és sok a vendég, -felszaporítják hát paprikával, hogy a vendégeknek a szája lángot -vet tőle, és így aztán kifutja a lakoma. A derült kedélytől -nektárrá változik maga a víz is.</p> -<p>– Én tudok rántott levest főzni! dicsekedék Godiva ennél a -themánál, s valami gyönge mosolyforma ismét derengett az -arczán.</p> -<p>– No erre legtöbb szükség lesz a művészi pálya kezdetén. Később -aztán, majd ha egy pár sikerült rajz kerül ki az ön keze alól, -annak a számára szerzünk rendes vevőt. Nem magas műbarátokat: fakó -kiadókat, a kik nagyon szerény igények szerint díjaznak, de nem -kell nekik azt mondani rá, hogy «kérem», vagy «köszönöm». Később -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> majd ők fognak kérni, ha egyszer a -Schalkaug név híre emelkedik. Akkor aztán terjeszkedünk. Nos hát -elfogadja ön az én tervemet?</p> -<p>Godiva sietett a kezét nyujtani.</p> -<p>– Akkor hát térjünk át a dolog prózájára. Önnek természetesen -pénze nincs?</p> -<p>– A mit az öltönyeim eladásából bevettem, azt mind elköltöttem a -temetésre.</p> -<p>– Ajándékot pedig ön senkitől se nem várhat, se el nem fogadhat. -Megálljunk csak, hátha találok valamit. A Péternél elkobzott -értékek között találtatott egy ezüst szelencze, a miben pénz -csörög. Ennek czímpaizsára ez a név van vésve: «Godiva» és egy -évszám «1848.»</p> -<p>– Ez az én születésem éve. A perselyt a bank-igazgató -keresztapámtól kaptam, a ki azóta minden évfordulónál tett bele egy -arany koronát.</p> -<p>– Milyen szerencse, hogy azt is elrabolta a Péter, mert ha ott -hagyja, azt is ott rekeszti az osztrák rendőrség. Így azonban az én -kezembe kerülve, azt, mint önnek magántulajdonát, a saját -felelősségemre kiadhatom.</p> -<p>Lándory előkereste a szekrényéből a mondott perselykét.</p> -<p>– Igen. Ez az. Jól ismerem, mondá Godiva.</p> -<p>– E szerint ebben kell lenni husz koronának. Ott a kulcs a -persely füléhez kötve, nyissa ki.</p> -<p>Godiva felnyitá a perselyt s kiönté ölébe annak a tartalmát.</p> -<p>Csakugyan husz arany korona volt benne. Születésnapi -ajándékok.</p> -<p>Godivának két nagy könycsepp hullott a szeméből az -aranyakra.</p> -<p>Utolsó vagyona volt az! Megannyi emlék. Vigasság napjainak -emléke egytől egyig.</p> -<p>Lándory elfordult tőle, hogy a börzeárfolyam lasjtromában -keressen valamit.</p> -<p>– A koronának az ára most tizenhat és fél forint. Itt váltsa ön -be, mert az szokatlan pénzfaj. Münchenben nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> ismerik. A -magyar leszámítoló banknál váltsa ön be, ott legkevesebbet vonnak -le belőle. A perselyt tartsa meg emlékül.</p> -<p>– Úgy teszek.</p> -<p>– E szerint lesz most önnek háromszáz huszonnyolcz forintja. -Huszonnyolczba fog kerülni az utazás Münchenig. Az egyedül -utazáshoz hozzá kell önnek szokni. Önt nem fogja megsérteni -senki.</p> -<p>– Már hozzá kezdtem.</p> -<p>– Marad azután még háromszáz forintja.</p> -<p>– Az nekem igen soká fog tartani.</p> -<p>– Azzal ne áltassa magát. Azt elhiszem, hogy ön képes lesz -legszigorubb nélkülözéseket elvállalni, de vannak mulhatlan -kiadások. Szállást nem fogadhat se messze a város központjától, se -a negyedik emeleten, mert oda a tanárja el nem jár. Ateliert is -kell tartania, még pedig a legalkalmasabbat. Azonkivül modelleket -is kell fizetnie. Az a háromszáz forint a legfeszesebb számítás -szerint alig fog önnek tovább tartani, mint az esztendő végeig. -Addig kell önnek valamit szerezni.</p> -<p>– Képzeletem sincs róla, mi úton?</p> -<p>– Szeret ön kis gyermekeket rajzolni?</p> -<p>– Az kedvencz mulatságom.</p> -<p>– No hát csináljon ilyen rajzokat, s küldje el nekem. Én majd -találok itten valami jámbor poétát, a ki önnek szöveget ír hozzá, s -aztán majd akad kiadó elég, a ki azt megvásárolja. Ez a legkapósabb -munka.</p> -<p>Godiva lehajtotta a fejét, s a mellett félig zárt szempillái -alól olyan szomorú érzékenységgel nézett fel Lándory arczára, hogy -az könnyen kiolvashatta e tekintetből a leány gondolatát.</p> -<p>«Te magad fogsz lenni az a poéta, te magad fogsz lenni az a -kiadó!»</p> -<p>– Jól van, megrajzolom.</p> -<p>– Tehát a viszontlátásig – Schalkaug kisasszony! <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Godiva még egy szót mondott Bertalannak az elválás pillanatában, -két kezével megszorítva annak a kezét.</p> -<p>– Védelmezze ön meg az apám becsületét!</p> -<h2>A KARÁCSONYFA ALATT.</h2> -<p>A karácsonyest is elérkezett, a gyermekek örömünnepe. Sok vágy, -öröm, kedves meglepetés éri az embert az életben, de azzal az -áldott izgalommal egy sem ér föl, a mit gyermekkorunkban a Jézuska -jövetele hozott.</p> -<p>Godiva földszinti szállást kapott Münchenben, a hol a festőszoba -mellett mindjárt egy háló kamrácska is volt, a miben alhatott, nem -kellett hosszú utat tennie hazulról az atelierig. Festői czélból -igen alkalmas hely volt. Nagy ablak, keresztfa nélkül, mely kertre -nyilt, és északnak fordulva, jó világítást adott, hanem lakályosság -szempontjából annál rosszabb. A földszintes szoba falai nyirkosak, -padlata hideg, s a nagy ablak miatt a szoba, a mint a vaskályhában -kialudt a tűz, egyszerre jégveremmé lett. Annálfogva a falakat, meg -a padlót mind pokróczokkal kellett betakarni, s az ablak rámáját -ruggyanta csövekkel leszorítani.</p> -<p>Godiva otthon töltötte a karácsonyestét. Ismeretségeket nem -keresett még. Tanárának a neje ugyan meghívta magához, de ő valami -ürügyet keresett, hogy ne fogadja el a meghivást. Gyalog a nagy -hóban elegáns társaságba menni nem lehet, s a droschke sokba kerül. -A pénzzel pedig nagyon gazdálkodni kell, mert fogytán jár. Eleinte -nagyon könnyen költöttek, sokat kellett beszerezni, festékeket, -festő állványt, pódiumot, fütő szereket, lámpást, thea-főzőt, -spanyol falat, tükröt, tányért, evőeszközt, vizes kancsót és egy -becsületes karos széket, a miben meg lehet pihenni a munka után. Az -ember csak akkor tudja meg, mikor megpróbálta, hogy milyen nagy -luxussal jár a szegénység. <span class="pagenum"><a name="Page_80" -id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>A házmester szolgálta ki, mérsékelt havi díjért, de fűteni és a -ruháit kitisztogatni, meg edényt elmosogatni, bizony magának -kellett.</p> -<p>Még így is sok pénz fogyott el, pedig a legolcsóbb kocsmából -hordatta az ételt, este csak theázott. S ha egyszer egy jó napot -akart magának csinálni, akkor rántott levest főzött, habart -tésztával, a mit úgy hínak nálunk, hogy «koldus leves». Nagyon jó -az!</p> -<p>Karácsony-estére valami extra készült. Piritós kenyér, -pariserrel. Otthon biz ezt a favágók eszik. De ha azoknak jól -esik!</p> -<p>Vendége is volt hozzá. A kedvencz modellje. A házmester négy -esztendős leánya, a kis Rieke, a ki az ő rajzaihoz pozirozni -szokott, naponkint tiz pfenningért.</p> -<p>Godiva a kis gyermek örömére karácsonyfát is csinált, az is -eredeti gondolat volt. Egy lombos fenyőfa a tél mezején, ágai -tépett vattával beborítva, mintha hó nyomná le, s azokról -üveggyöngyökből jégcsapok csüggnek alá, lefesteni való csendélet. A -kis Riekét természetesen jobban érdeklik a czukorangyalkák és az -ezüst fonálon csüggő datolyák. Egyre azt kérdi, hogy mikor lesz -szabad azokat a fáról leszedni. Addig is meg kell elégednie azzal a -piros harasz fejkötővel, a mit a Jézuska hozott neki.</p> -<p>Godiva elmélázva ül a karácsonyfa előtt. Viaszgyertyácskák -helyett az egyetlen petróleum lámpa vet arra világosságot, de az is -– festői ötlettel – hótakarta kunyhónak dekorálva.</p> -<p>Végig gondol azon a husz karácsonyfán, a mit életében látott. -Elkezdve a másodikon (az elsőre nem emlékezhetett) a mikor egy -jóságos anyai arcz szorítá az övét magához. Még most is emlékezik -arra, hogy az ő arcza hideg volt, az anyjáé pedig forró.</p> -<p>És a legutolsó karácsonyfa. A tavalyi!</p> -<p>Husz villanylámpácska világította meg. Bámulva mosolygó arczok -állták körül. Csillogó ékszerek, elmés meglepetések, ritkaságok -körüle halmozva. Egy arany remontoir <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> óra is volt az egyik ágon, a -melyiknek a czédulájára «Péter» neve volt felirva. Hogy sírt az -örömtől az öreg ficzkó, mikor azt átadták neki!</p> -<p>Selyemruhák suhogása suttogott körül. Dicsérő, hizelgő, -magasztaló szavak. Epedő sovárgó, hódoló pillantások czikáztak. -Ylangylang parfume-illat terjengett. Aztán szétnyilt az étterem -szárnyajtaja:</p> -<p>«Madame, est servie.»</p> -<p>Igenis! A házmester meghozta papirba takarva a négy szelet -pariser-hurkát, meg a két darab rozskenyeret.</p> -<p>– No kicsikém, hát már most pirítsuk meg a kenyeret.</p> -<p>Godiva odaszökött a kályhához, kinyitva annak az ajtaját, s a -parázsnál elkezdte megpirítani a hosszunyelű villára szurt -kenyérszeletet.</p> -<p>– Egy úr kérdezősködik Schalkaug kisasszony után odakinn, mondá -a házmester.</p> -<p>– Valamelyik művész?</p> -<p>– Nem. Igen tisztességes ember; macskaprémes bundája van.</p> -<p>– Hát bejöhet; csak vendég ne legyen: mert nincs több két -tányérunknál.</p> -<p>A házmester bebocsátotta az idegen urat.</p> -<p>Godiva majd kiejtette a láttára a kezéből a kenyérszeletet -vasvillástul.</p> -<p>Lándory volt a Jézuska küldöttje…</p> -<p>– Ah! Lándory úr! kiálta fel meglepetten, felszökve térdeiről, s -aztán az első gondja az volt, hogy egy félig kész női arczképet, -mely a falnak volt támasztva, hirtelen a fal felé fordítson. Hát -hogy kerül ön ide?</p> -<p>Azzal eléje sietett, kezet szorítani vele.</p> -<p>– Párisba van utam. Rosszúl választottam a vonatot. Itt tudtam -meg, hogy az este kilenczkor érkezők csak éjfél után két órakor -mehetnek tovább Strassburg felé. Azt gondoltam, hogy ezalatt -felkeresem önt s itt töltök egypár órát.</p> -<p>– Hanem akkor ön nagyon szüken fog kijönni; mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> nekünk -igen sovány vacsoránk lesz, s már is ketten vagyunk hozzá.</p> -<p>– Oh annyira meggondolatlan nem vagyok. A pályafő -restauratiójában összeszedtem a táskámba, a mi csak kapható volt; -ma nagy lakomát fogunk csapni.</p> -<p>S azzal kinyitva a táskáját, egyenkint lámpafényre hozá a sok -drágaságot, a mely a bajor főváros büszkeségét képezi: a füstölt -libamellet, a pompás weiszwurstot; töredékét egy baumkuchennek; -gorgonzolát; bécsi Kaisersemmelt, narancsokat, sőt még egy palaczk -«mussirender Sektet» is. Azok mind helyet foglaltak a behavazott -kunyhó előtt.</p> -<p>A kis Rieke tapsolt örömében.</p> -<p>– Ez lesz aztán karácsony!</p> -<p>– No ez nagyon szép öntől, hogy így megemlékezett rólam, monda -Godiva, lesegítve Bertalanról az uti felöltőjét. Üljön le ide a -karszékbe.</p> -<p>Még azonkívül volt két szék a szobában. Az egyik a művész, a -másik a modell számára.</p> -<p>Godiva már most abba hagyta a kenyérpirítást, s hozzálátott -inkább a felterítéshez, a mi nagy körültekintést igényelt, mert -csak egy asztal volt, s azon állt a karácsonyfa: azt pedig -megbolygatni nem lehet, mert a vatta-hó mind lehull róla.</p> -<p>– Hagyja csak, kisasszony. A művészek kezükből is tudnak -enni.</p> -<p>– Kivált, ha van mit. De nagy hiba a karácsonytól, hogy -deczember 25-ikére esik. Ön bizonyosan hallotta azt a -diák-bonmot-t, mikor a tanár azt kérdezte a studiótól: «mikor -vannak a legrövidebb napok?» «Rendesen a hónap végén». Lássa ön; -már egészen «étudiante» lettem.</p> -<p>– Annak örülök. Sejtem, hogy önnél is rövidülnek a napok.</p> -<p>– Nagyon.</p> -<p>– Egyrészt azért is jöttem ide. Ezt ugyan elvégezhettem -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> volna levél utján is; de most egy útban -ezen is átesünk. Hát a «Kis emberek»-re kaptam már kiadót.</p> -<p>– Ah! Godiva kétkedve tekinte rá.</p> -<p>Bertalan elérté a kétkedő tekintetet.</p> -<p>– Nagyon megtetszettek neki a képek is, meg a szöveg is, a mit -ön maga írt. Kész szerződést adott át, a mit önnek alá kell írni, -ha elfogadja.</p> -<p>– Ha elfogadom-e?</p> -<p>– Az első kiadásért ád ötszáz forintot; s azután minden újabb -kiadásért háromszázötvenet.</p> -<p>Godiva nem akart hinni a mondottaknak, gépiesen ismételte a -hallott szavakat.</p> -<p>Bertalan eléje tette a szerződést.</p> -<p>Csakugyan élő szemeivel olvashatá Godiva, hogy az egy valóságos -komoly egyezség, egy kiadó, meg egy szerző között. Nem tréfa.</p> -<p>– No hát aláírja? Van irószere? Festőknek nem szokott -kalamárisuk lenni.</p> -<p>– Az önhöz írott leveleimből tudhatja ön, hogy nekem van. Hanem -a kis hálókamrámban áll.</p> -<p>– Hát halaszszuk az irást a vacsora utánra. Melyiken -kezdjük?</p> -<p>– Hát a theán. Már meggyujtottam a spiritust.</p> -<p>– Vigyázzon, hogy meg ne gyujtsa magát a spiritusszal.</p> -<p>Bertalan addig felnyitotta a sectes palaczkot, s a habzó édes -borral teletöltött három poharat. Úgy tett, mintha nem venné észre, -hogy a kis Rieke leszürcsöli a maga poharáról a túlömlő habot.</p> -<p>– Az első kiadásnak a tiszteletdíját már át is adta nekem a -kiadó, beszélt csak amúgy félvállról odavetve Lándory, s a közben -tanulmányozta Godiva arczvonásait.</p> -<p>A szemöldökei öszehuzódtak a leánynak, s a szemei kerekre -felnyiltak.</p> -<p>(Ez most azt gondolja, hogy az egész kiadói szerződés csak egy -kegyes mese, s az az ötszáz forint tisztességes ürügybe burkolt -ajándék.) <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>Lándory elővette a tárczáját, s kivette belőle az ötszáz -forintot.</p> -<p>– A szerződésben egyuttal ez is nyugtatványozva lesz.</p> -<p>– Én úgy értettem a szerződésből, mondá a leány büszkén és -gyanakodóan, hogy a tiszteletdíjat a kiadó akkor fizeti, a mikor a -munka megjelent.</p> -<p>– Hát hiszen már megjelent; azt is elhoztam, mondá Lándory, s -ekkor meg az oldalzsebéből huzott ki valamit. Az egy szépen -bekötött füzet volt.</p> -<p>– Ah! kiálta fel Godiva, a meglepetés sikoltó hangján. Ezt -bizonyára nem lehet rossz néven venni egy kezdő szerzőnek, a ki a -legelső munkáját nyomtatásban megjelenni látja. Olyan nagy volt a -megzavarodása, hogy a theafőzőt a kezéből az ablak hidjára dobta, s -ez által az égő spiritus elől a keblére locscsant.</p> -<p>Jó szerencse, hogy Lándory észrevette a veszélyt, hirtelen oda -ugrott s a tenyerével rögtön elnyomkodta a tüzet a leány keblén. -Egy kicsit megégette a tenyerét; de azért nem lehetett panasza.</p> -<p>– Mondtam úgy-e, hogy vigyázzon azzal a spirituszszal!</p> -<p>Godiva zavarban volt és elpirulva: az a mysteriosus kis könyv jó -volt azt elpalástolni; a kezébe kapta s felnyitá kiváncsian.</p> -<p>Díszes kis gyémántkiadás volt, olifant papiron; a képek az -Angerer-féle cinkographiával, a szöveg elzevir betűkkel. Maga is -nagyon meg volt a kiállítással elégedve.</p> -<p>Tehát még is igaz. Ez az ember nem csal. Még jótettképen sem -követ el csalást.</p> -<p>– De ön igazán rossz ember. Duzzogott Godiva Bertalanra. Kezdi a -«geräucherte Gänsebruston» s utoljára hagyja ezt, a mi a -fődolog.</p> -<p>Nem birta elrejteni az örömét. Mi a hadvezérek diadala a hadi -troféumok láttára ehhez az elégtételhez képest?</p> -<p>– Hát hiszen én is tudom, mi a hatáskiszámítás. <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Most azután végig kellett lapozni az egész munkácskát, s -egyenkint megjegyzéseket tenni a reprodukált képekre. «Ez sikerült! -No ez jobban is üthetett volna ki.»</p> -<p>– Kár, hogy a szövegét nem értem. Ki fordította magyarra?</p> -<p>– Én magam. De van rá kilátás, hogy németül is meg fog jelenni. -Egy bécsi kiadó már ajánlatot tett. Hanem ő egyszer mindenkorra -ajánlkozik a mű tulajdonjogát megszerezni, nem kiadás számra. Erre -azonban nem válaszolhattam az ön meghatalmazása nélkül. Ezer -forintot kinál.</p> -<p>– El kell fogadni! kapott rajta Godiva. De rögtön elkomolyult -megint.</p> -<p>Bertalan ismét leolvasta az arczáról azt a gyanakvó -sejtelmet.</p> -<p>– Azt mondanám kegyednek, hogy tegye magát saját részéről -egyenes összeköttetésbe a bécsi kiadóval ezen alku miatt, ha nagyon -erős okom nem volna továbbra is az «ehrlicher Makler» szerepét -játszani.</p> -<p>Godiva arczán ismét bizalom derengett.</p> -<p>– Azonban ez a mi beszélgetésünk a kis Riekét nem látszik -érdekelni, talán elébb a jobbik részén kezdenénk. Úgy-e Rieke, a -füstölt libamell csak jobb, mint a képes könyv?</p> -<p>– Ez az úr jól mondja.</p> -<p>Godiva tehát hozzáfogott a házi asszonyi tiszthez, felszeletelte -a körömfaladékokat, legelőször a kis leánynak adott mindenből, -aztán maga is hozzá látott. Még a borból is ivott. Ez ugyan nem a -Mumm grand vinje, mint a tavalyi; de talán jobban izlett.</p> -<p>A mit Bertalan a falatozás közben beszélt, az ismét csak fokozta -a derült hangulatot.</p> -<p>– Hát most elmondom önnek, hogy miért nem ajánlom én az egyenes -összeköttetést a bécsi kiadóval. Ez a derék úr maga ott járt nálam, -a mint ezt a könyvet megkapta tőlem, az ajánlatával. Mondta, hogy ő -nagyon jól <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> tudja, mi rejtőzik a Schalkaug álnév -alatt: a ki a «kis embereket» szerzette. De ő annál még egy sokkal -jobb vállalatot tudna. Ő ismeri az ön «albumait.» Ha azokból -lehetne egy füzetet kiadni pendantul a «kis emberek»-hez, e czím -alatt «nagy gyerekek», annak lenne ám még csak kelete! Én erre azt -feleltem neki, hogy ebben a tárgyban magam nem határozhatok. A két -művet kapcsolatba hozni semmi esetre nem tanácsolnám: a «kis -emberek» a naiv, kedélyes közönség számára vannak teremtve, a «nagy -gyerekek» pedig a pikáns satyrikus genre publikumára számítanak. -Egyébként is az albumok nincsenek az én kezem közt. Ez azonban nem -maradt ennyibe. A bécsi lapok, melyek az ön «kis emberei»-ről mind -igen kedvező birálatokat hoztak, egyuttal kibeszélték, hogy -készülőben van ugyanazon álnevű szerzőtől, a kinek egyéniségét, -mind egykori szeretetreméltósága, mind későbbi balsorsa miatt a -bécsi high-life igen jól ismeri, egy még sokkal érdekesebb munka a -«nagy gyermekek»-ről; melyben igen sok nagy szereplő alakját fogjuk -megismerni. No iszen megindult erre minden oldalról a nagy -«tintamarre.» Az ön hajdani tisztelői holtra vannak ijedve, hogy ki -fog közülük a karrikatur gyűjteményben megjelenni? Én kaptam e -tárgyban legalább ötven levelet, a melyben sürgősen interpellálnak, -hogy van-e tudomásom e merényletről? szándékozom-e azt -megakadályozni? akad olyan ember is, a ki «Erpressungsversuchot» -emleget. És mind valamennyi önnek az adressét kéri tőlem.</p> -<p>– Felelt ön nekik?</p> -<p>– Igen. A következő sorokat, a miket hektograf utján sokszorozva -küldék meg valamennyinek: «Uram (vagy asszonyom)! Gyámleányom -bizonyosan (azt aláhuzva) megírta önnek tartózkodása helyét: tessék -a levelét előkeresni és megtudni belőle a lakását. Alászolgája.» -Bizonyos vagyok felőle, hogy mind valamennyien felbontatlanul -dobták a kandallóba azt a levelet, a melynek a czímén az ön keze -irását megismerték. Úgy-e nem kapott tőlük levelet? <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Egytől sem.</p> -<p>– Hát csak hadd kalimpázzanak.</p> -<p>Ez mulatságos fölfedezés volt. Godiva arczán egy-egy perczben át -is villámlott valami derültség, de ez még nem volt nevetés, olyan -volt az, mint mikor nyáron a hófehér felhőben villámlik. Még -fehérebb lesz a felhő. Édes malicia, jól eső keserűség volt az -arczán. Az is elmult rögtön. Valami más volt a lelke mélyén. Valami -sötét gondolat, nagyobb a többinél.</p> -<p>Lándory azt is kiolvasta az arczból.</p> -<p>(– Ez mind szép, ez mind jó, de hát az, a mit elválásunkkor, -utolsó szóul mondtam hozzád: megtetted-e azt?)</p> -<p>Utoljára Godiva felállt az asztaltól, az utiböröndjéhez ment: -(az volt a szekrény) kikeresett belőle három fényesen bekötött -könyvet. A karrikatur-albumok voltak. Odavitte őket Lándory -elé.</p> -<p>– Tessék! Tegyen ön velük, a mit akar.</p> -<p>Ez a daczoló tekintet, ez a keserü hang olyan mély bepillantást -engedett a leány lelkébe. Ez végkép szakítani akar azzal a -világgal, a mely őt kitaszítá. Úgy be akarja csapni maga után -azokat az ajtókat, a mik oda vezetnek, hogy ha még lehetne, se -térhessen vissza oda többé.</p> -<p>– Magamhoz veszem őket, mondá Bertalan, s azt fogom tenni velük, -a mit jónak látok. Én vagyok önnek a zsarnoka.</p> -<p>– De szabad választás utján.</p> -<p>A kis Riekét ezalatt elnyomta a buzgóság. Bóbiskolni kezdett. -Lándory észrevette azt s fölkelt a karszékből, odaültette a kis -lányt, ő maga ült annak a helyére, a kis gömbölyű modellszékre. A -kis leány aztán a karácsonyfa czukorbáránykáját megkapva, azt a két -kezébe szorítá s a karszékben elaludt; álmában nagyokat nevetett. -(Vajjon mit beszéltek neki azok az angyalkák?)</p> -<p>– Most azonban azokat a megírni és aláirni valókat rendezzük el; -mondá Lándory, a pompás lakoma befejeztével. <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>– Fogalmaznom is kell valamit? kérdé Godiva.</p> -<p>– Igen. A meghatalmazást a bécsi kiadóval kötendő mindennemű -egyezségre.</p> -<p>– Meg kell vallanom, hogy olyan ostoba vagyok, hogy egy -hivatalos irást el se tudok kezdeni.</p> -<p>– Nem is olyan könnyű az, mint verseket írni. Majd én diktálni -fogom önnek.</p> -<p>– Akkor át kell mennünk a kis kamrába; ott vannak az -irószereim.</p> -<p>Azzal gyertyát gyujtott egy kis antikutánzat tartóban s maga -elől ment a háló szobába.</p> -<p>Akkora volt az csak épen, hogy egy nyoszolya elfért benne. A -nyoszolya előtt állt egy picziny kis asztal, azon voltak az -irószerek és egy kitárt könyv. A ki írni akart az asztalon, annak -az ágyat kellett pamlagul használni.</p> -<p>Godiva, elől menve, sietett azt a kitárt könyvet becsapni s a -fali fülkébe, több könyv közé bedugni.</p> -<p>– Micsoda könyv volt az? kérdé Bertalan.</p> -<p>– Az én olvasmányom. Egy regény.</p> -<p>– Ejh! Godiva kisasszony. Hát előttem akar hazudni? Az egy -nyelvtan volt.</p> -<p>– Ejnye, de gyors szemei vannak. Hát nyelvtan. Oroszul -tanulok.</p> -<p>– Az sem igaz. Az egy magyar nyelvtan.</p> -<p>Godiva arcza lángvörös lett.</p> -<p>– No hát, ha meglátta, nem tagadom. Meg akartam önt lepni vele; -ha egyszer, talán a nyáron, meglátogatom önt a falusi lakában.</p> -<p>– Tegye azt, Godiva kisasszony. Van egy áldott jó nővérem; az -igen szivesen fogja önt látni.</p> -<p>– No hát, mondja ön a tollam alá, mit írjak?</p> -<p>Godiva leült az ágy szélére.</p> -<p>Bertalan lediktálta neki a meghatalmazást.</p> -<p>– És azután a pesti kiadó szerződését is írja alá. A pénzzel -most már bőkezübben bánhatik. Ne tagadjon meg magától semmit, a mi -szükséges. Most már nem kell <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> önnek a megélhetés miatt -aggódnia. Keresni fogják. Azonban tanuljon mentül többet, hogy -tökéletesebbet alkothasson.</p> -<p>Godiva megköszönte szépen a jó tanácsot; de az mind hideg szó és -hideg arcz volt.</p> -<p>Visszatértek az atelierbe.</p> -<p>Bertalan megnézte az óráját. Féltizenkettőre volt.</p> -<p>– Én nem tartok órát, mondá Godiva; átellenben épen a torony. -Annak az órájáról mindig meghallom, mennyi az idő.</p> -<p>Így beszélnek a művészek, a kiknek az órája német szón van. -Lándory kászolódni kezdett.</p> -<p>– Mit csinálna ön még az indóházban? szólt Godiva. Maradjon még. -Majd készítek punchot.</p> -<p>Godivánál volt rhumos palaczk. (E nélkül művész-atelier nem is -képzelhető.) A vízfelforralásra most már Bertalan ügyelt fel.</p> -<p>A punch elkészült, a narancsot belefacsarták. Godiva előhordta a -tanulmányait, a miket idejövetele óta készített; Bertalan -végignézegette azokat, megtéve műértőleg a maga észrevételeit és -kivánságait. A kis Rieke ezalatt hiven aludt a karszékben.</p> -<p>Egyszer aztán megkondult a harang az átelleni toronyban.</p> -<p>Itt az éjféli misének a készülője!</p> -<p>– No, most már itt az ideje, hogy a vasúthoz visszatérjek, mondá -Lándory, prémes kabátját felöltve.</p> -<p>Godiva csendes szemrehányással állt előtte, mintha azt -mondaná:</p> -<p>– Hát semmi egyéb mondanivalód sincs hozzám?</p> -<p>Mikor aztán egészen útnak volt öltözve Lándory, akkor azt mondá, -nagy halkan:</p> -<p>– És még valamit kell önnek átadnom, Godiva kisasszony. Itt van -az atyjának az ügyében hozott itélete a törvényszéknek, mely -szerint Traumhold bankár, az ellene emelt bűnvádi kereset alól -indokolás mellett teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_90" -id="Page_90">-90-</a></span> feloldatik, s a felperesek, a -kárpótlás végett, polgári törvények szerinti eljárásra -utasíttatnak.</p> -<p>E szókkal a hiteles másolatban kiadott itéletet odatette Godiva -kezébe.</p> -<p>Godiva ezeknél a szavaknál levágta magát a modellállványra, két -összekulcsolt kezét a feje hátuljára szorítva s elkezdett hangosan -zokogni.</p> -<p>Bertalan odahajolt hozzá, engesztelve, kérlelve, hogy -felemelje.</p> -<p>A hangos sírásra felébredt a kis Rieke.</p> -<p>Annak sem kellett több. Leugrott a karszékből, oda rohant -Lándoryhoz, megfogta az egyik kezével a szakállát, a másikkal, -ökölbe fogva, elkezdte a hátát püfölni.</p> -<p>– Mit csináltál az én jó kisasszonyomnak! Te «Schweinehund!» -Hagysz neki mindjárt békét?</p> -<p>Bertalan nevetett. Megennivaló volt az a kis poronty, a ki a -maga apróságának érzetében egy óriásba belekötött. Utóljára -Godivára is elhatott ez a derültség, ő csitította a bátor, kicsi -védelmezőt, hogy nem tett semmi rosszat vele ez a bácsi; s hogy -meggyőzze a kettejük között levő jó egyetértésről, a látszat -kedvéért még meg is csókolta Bertalan orczáját, mire aztán a -kicsike felhagyott a szakállczibálással. Godiva végre, hogy egészen -bebizonyítsa, mennyire jó kedve van, fogta a kis Riekét, s -elkezdett vele az asztal körül czepperlpolkát tánczolni, nevetve. -Igazán nevetve! Lándory pedig tapsolt és kaczagott.</p> -<p>Nagy merénylet! Münchenben! Éjfélután, egy fertály egyre!</p> -<p>A házmester bejött s elvitte a kis Riekét aludni.</p> -<p>Akkor aztán Lándory is búcsuzott.</p> -<p>– Isten önnel. Sietek a vasuthoz.</p> -<p>– Várjon, szólt Godiva, én is önnel megyek.</p> -<p>– Hová? kérdé Bertalan elbámulva.</p> -<p>– Én? Bécsbe.</p> -<p>– Minek? <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Godiva elébb egy nagyot hallgatott. Azután a felmentő itéletet a -keblébe dugva, így szólt:</p> -<p>– Oda akarom tenni ezt az itéletet, egy immortelle koszorúba -kötve, az apám sírjára.</p> -<p>– Már én megtettem azt, mondá Bertalan.</p> -<p>Godiva megdöbbenve nézett reá. Tekintete azt mondá:</p> -<p>«Hát ki vagy te? Hogy a meg nem született gondolatot is -kitalálod? Ember vagy-e te?»</p> -<p>Mindkét kezével megszorítá a férfi kezét. Érzé, hogy most már -annak kezet csókolni nem lehet! – Az annak kevés!</p> -<p>– Már most hát ön is tegyen meg valamit az én kedvemért, Godiva, -szólt Bertalan a baráti kézszorításnál.</p> -<p>– Mondja meg.</p> -<p>– Arra kérem, hogy költözzék ki ebből a hideg, nyirkos -szállásból, mert ön itt mellbajt fog kapni. Gyógyíthatlanná váló -mellbajt. Érti?</p> -<p>Godiva rábólintott a fejével. És magában gondolá: -«Gyógyíthatatlan mellbajt? akkor itt maradok».</p> -<p>Lándory búcsuzott és tovább ment.</p> -<hr class="tb" /> -<p>No, de jó, hogy van Isten az égben és van háziúr az emeleten. -Reggel korán megkapta Godiva kisasszony a felmondást a háziúrtól. -Az erényes férfiu nem tűrheti, hogy olyan kisasszony lakjék a -házában, a ki éjszaka «orgiákat» rendez az atelierjében.</p> -<h2>A VILÁGON KÍVÜL.</h2> -<p>Egyike volt a legboldogabb esztendőknek.</p> -<p>Egész Európában mély békesség: vállalkozási kedv, tevékeny -üzleti szellem, az uralkodók közt egyetértés. Minden égő kérdés ki -van oltva: még azok a bizonyos «fekete pontok» sem látszanak az ég -alján. S az általános <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> boldogságban fürdött Magyarország is. -Adott az Isten bő termést és külföldi vevőt is hozzá eleget. Voltak -magas buzaárak. Paloták, vasutak – és fellegvárak épültek javában. -Mindenki meg volt elégedve. «Deák-párt» és «ellenzék» csak a -plastront ütögette egymáson. A pénzügyminiszternek nem volt -deficzitje.</p> -<p>A nagy rémpör is be volt fejezve: a rabló-czimboraság kiirtva. -Nem volt többé összeesküvő, sem futó betyár az országban, ha volt: -elhallgatott.</p> -<p>Lándory a bevégzett nehéz feladat után félrevonult a világból. -Egy névtelen hadjáratnak babértalan hadvezére. Azt a nagy -szolgálatot, a mit ő tett, meg sem lehetett jutalmazni.</p> -<p>Nyár derekán a földbirtokosnak Magyarországon elég dolga van, ha -komolyan akarja a gazdaságát vezetni. Korán reggel az aratóknál, -egész nap a cséplőgépnél, este a vasúti állomásnál. Annak a -buzának, a mi tegnap még a lábán állt: egy hét mulva már a stettini -piaczon kell állni.</p> -<p>Egy ilyen alkonyodni nem akaró hosszú napon, mikor az elkésett -vonatra várt Lándory az állomáson: az érkeztét igérő gabonaűzér -helyett egy ismerős hölgyarczot látott a waggonablakból -kikandítani. – Godiva vala.</p> -<p>Odafutott eléje, hogy a vaskocsi lépcsőjén lesegítse.</p> -<p>A leány egy egészséges «adjon Isten jó napot» szóval üdvözlé őt -magyarul, mikor Lándory két karjára támaszkodva a földre -lehibbant.</p> -<p>– Kegyed megtartá a szavát.</p> -<p>– És itt maradok sokáig. Nagyon sokáig. Az egész iskolai szünidő -alatt: egész a szüretig.</p> -<p>– Az nagyon jó lesz.</p> -<p>– Megtanulok az ön nénje mellett gazdasszonykodni.</p> -<p>– Azzal kénytelen is lesz, mert a néném kizárólag azzal -foglalkozik. Ő is komolyan várt önre.</p> -<p>– Hogyan, komolyan?</p> -<p>– Hát úgy, hogy a mint ön egy levélben megigérte, <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> hogy -meglátogat bennünket, azonnal hozzáfogott a német nyelvtanhoz. Ő -meg németül tanul az ön kedvéért.</p> -<p>– Hát az ön nővére nem tud németül? Csak francziául?</p> -<p>– Nem tud biz az semmi más nyelven, csak magyarul.</p> -<p>– Hát az hogy lehet? ön hét nyelven beszél.</p> -<p>– Mert én az egész világot beutaztam.</p> -<p>– És a nővére?</p> -<p>– Az meg nem volt soha a falunk határán kívül.</p> -<p>Ezen aztán nagyot bámult Godiva, s találgatta magában, hogy mi -oka lehet annak? Talán púpos, vagy himlőhelyes? hogy úgy -elzárkózott a világtól.</p> -<p>Lándory csak egy «Sandlaufer»-en jött ki a vasuthoz. Maga -hajtotta a lovakat. Godivának mellette kellett ülni.</p> -<p>A leány el volt ragadtatva a kocsizástól. A mult nyár óta nem -ült kocsin, s nem érezte a szabad mezők illatát.</p> -<p>– De hogyan fogjuk mi akkor egymást megérteni? kiváncsiaskodék -Godiva, ha önnek a nénje csak annyit tud németül, mint én -magyarul?</p> -<p>– Két leány bizonyára megérti egymást, ha semmit sem tud egymás -nyelvén.</p> -<p>(Tehát a néne még leány.)</p> -<p>– Aztán, folytatá Lándory, az meg a legkedvesebb mulatság, mikor -két leány elkezd egymással olyan nyelveken értekezni, a miket akkor -tanul. Micsoda gyönyörű sottiseokat mondanak egymásnak! S milyen -jókat tudnak a fölött nevetni.</p> -<p>(Tehát a néne szokott nevetni.)</p> -<p>– Azonban egy különös szivességre kérem önt, szólt Godiva, mikor -már a falu közelébe értek, s meglátta egy oldalt eső park fái közül -a kastély tetejét kiemelkedni. Engedje meg ön, hogy mikor önhöz -látogatók jönnek, a mikor társaság lesz önnél, akkor én hadd -maradhassak távol valami félreeső szobában.</p> -<p>Az óhajtás igen természetes volt. «Traumhold bankár <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> leánya» -nem az a czím, a mit emlegetni szabad idegenek előtt.</p> -<p>Godiva azonban más okot akart ennek a kivánságának adni.</p> -<p>– Lássa ön, nem hoztam magammal többet két ruhánál. Mind a kettő -fekete. Az egyik hétköznapi, a másik ünneplő. De ezen az utóbbin is -van egy terra di Siena folt, a mi nem akar belőle kimenni.</p> -<p>– Jól van. Lesz önnek egy kis atelierje, a hol rajzolhat és -pamacsolhat egész nap, s ejthet a ruháján még egy terra di -Puzzuole-pecsétet is, senki sem látja meg.</p> -<p>– De csak olyankor, mikor önnél vendégek, látogatók vannak.</p> -<p>– Igen. Mikor nálam látogatók, vendégek vannak.</p> -<p>S ehhez az ismételt mondáshoz olyan sajátszerű keserű mosoly -futott át Lándory arczán.</p> -<p>Az út bekanyarult a jegenyesorral szegélyezett parkútba, s -nemsokára berobogott a Sandlaufer a kastély udvarára.</p> -<p>Kisszerű, de szilárd ősi építmény volt az, vastag falakkal, -kicsiny ablakokkal, elől kettős feljárattal, melynek homlokzata -közepén volt a széles pinczeajtó.</p> -<p>A lépcső verandáján várta már az érkező kocsit Sarolta néni. (A -nevét tudta már Godiva Lándory leveléből.)</p> -<p>Igen nagy volt a csalódása a látott alakban.</p> -<p>Ez nem volt sem púpos, sem ragyás, sem valami elhízott hájtömeg, -a milyennek elképzelte, hanem egy igen finom alkatú, halavány, -gyermeteg arczú teremtés, úgy hogy Lándory nem nénjének, hanem -leányának mutathatta volna őt be.</p> -<p>Nem kellett őket egymásnak bemutatni. A mint Sarolta meglátta -Godivát, már tudta, hogy ki az. Eléje futott, átölelte, -megcsókolta, az viszont őt; aztán Godiva beszélt magyarul, Sarolta -németül, s arra mindketten elkezdtek nevetni.</p> -<p>Lándory egymásra bizta őket: tudta, hogy mind a ketten -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> jó kézben vannak; s maga sietett a -cséplőgéphez, mely a majorlak udvarán a szabadban működött, két -megrakott asztag között.</p> -<p>Csak a vacsorához került megint vissza.</p> -<p>Már akkor a két leány per tu volt egymással.</p> -<p>A vacsoránál nem győzték egymást magasztalni. Tehették bátran. -Egyik sem értette, a mit a másik beszél Lándoryhoz.</p> -<p>Annyit mind a ketten mégis meg tudtak már egymással értetni, -hogy egyikük sem szereti a zajos társaságokat, a vendégeket és -alkalmatlan látogatókat, s ennélfogva igen jól fogják magukat -egymás körében találni, olyankor, a mikor idegen hangoktól -zeng-bong a ház.</p> -<p>Lándory csendesen mosolygott hozzá.</p> -<p>Godiva már azt is megtudta, hogy Saroltának valami szívbaja van -(pathologiai értelemben.) Ez a magyarázata annak, hogy sehová sem -megy. Hiszen nem szabad neki vállfűzőt viselni.</p> -<p>Mikor aztán már egy hetet töltött Godiva Lándory házánál, a -nélkül, hogy egyszer is kénytelen lett volna a magánszobájában -maradni, akkor ezt kérdezé tőle:</p> -<p>– De hát senki se jár önhöz látogatóba?</p> -<p>– Soha, senki.</p> -<p>– Hogy lehet az?</p> -<p>– Mint a hogy a hóhér házába nem szokott látogatóba menni -senki.</p> -<p>– Ön csak nem áll a hóhérral egy rangban?</p> -<p>– Csak egy fokkal magasabban ugyanazon a lajtorján. Engem kerül -minden ember.</p> -<p>– Önt kerülik? kérdezé a leány elbámulva. Én azt hittem, hogy -önt ünneplik.</p> -<p>– Irásban és hivatalos alakban igen, de a társaságban senki sem -örömest találkozik velem. A hivatalos küldetésemnek már vége; de -azért senki sem felejti el, hogy évekig voltam az az ember, a kinek -az a kivételes hatalom volt a kezébe adva, hogy a kinek e szót -súgom a fülébe: <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> «kövess!» annak jönni kell velem oda, a -hová én kivánom és felelni a kérdéseimre. Magyarországon van egy -gúnynév, a mire nincs is magyar szó: «Spitzli» – kutyanév. Azt -mindenki dicsérőleg elismeri rólam, hogy «nagy» vagyok, de csak -«nagy kutya». Ugyan ki látogatna meg engem?</p> -<p>Godiva valami kimondhatatlan fájdalom kifejezésével tekinte -Bertalanra. – Elérté ő e néma beszédet.</p> -<p>– Ön azt gondolja e perczben: ha «én» – Traumhold leánya, itt -lehetek most a te házadnál, ugyan kinek van akkor oka ennek a -küszöbét kerülni?</p> -<p>– Ön nem oka az én atyám halálának! vágott bele a szavába -hirtelen Godiva.</p> -<p>Bertalan nagyot sóhajtott.</p> -<p>– Ön kivételes lény, Godiva; ezt én önnek a legelső -találkozásunk órájában megmondtam. Nem ilyen arczokat láttam én már -magam előtt megjelenni, mint az öné. Árva leányokat, fiatal -asszonyokat, öreg anyákat, a kik a lábaim előtt térden csúszkáltak, -a földön fetrengtek, kezeiket imára kulcsolva emelték hozzám, -jajgattak és dühöngtek, s utóljára megátkoztak. Nem rendítettek -meg. Hanem mikor ön azt mondja: «te nem vagy oka az én -balsorsomnak: nézd! idehoztam a gyászruhámat, nem félek tőle, hogy -kisértetet látsz bennem, valahányszor azt a fekete öltönyt -meglátod»: ez a szó áthat a lelkem fagyos kérgén. Mind azok között, -a kiket az én rettenetes kezem megölt, Traumhold arcza egyedül az, -a ki megdöbbent, mikor felidézem.</p> -<p>– Ah! ön nem ölt embert! szólt, tiltó szót emelve Godiva, a ki -azt hitte, hogy az csak tropusi hasonlat.</p> -<p>– De öltem. Saját kezemmel is öltem. Biró és hóhér voltam egy -személyben. Egy hirhedett mesehős rablót, künn a pusztán, a buczkák -között. Ő lőtt én rám. Én ő reá. Ő rosszul talált, én jobban. -Meghalt.</p> -<p>– Hogyan történt az? kérdé Godiva természetes kiváncsisággal. -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>– Az nem önnek való mese. Nem mondtam el senkinek soha. Azt csak -akkor mesélhetném el, ha egy hetærára akadnék, a ki már mindent -tud, s azt akarnám, hogy szeressen belém: tudja meg még azt is.</p> -<p>– Ez hát csak lovagias párbaj volt.</p> -<p>– Nem is ez kisért. Más, kegyetlenebb módja is van az -emberölésnek. Van egy régi vár a Vág mentében, és egy másik régi -várkastély a Szamos mellett. Ezt a két várat én töltöttem meg -halottakkal. Halottakkal, a kik minden reggel fölébrednek, még sem -élnek. Vannak közöttük, kik holtig el vannak temetve. És lehetnek -közöttük, a kik ártatlanul vannak eltemetve!</p> -<p>Godivának a vér fejébe szökött.</p> -<p>«Én is tudok egy olyant», gondolá magában.</p> -<p>– Ki a csalhatatlan az emberek között? fakadt ki keserűn -Bertalan. Volt egy eset a többek között, mely egész megnyugvásomat -felháborította. Egy rendkívül bátor pandurhadnagyomat, éjjel a -házára törve, kegyetlenül meggyilkolták. A hadnagy fiatal, hajadon -leánya tusára kelt a gyilkosokkal, az apját védelmezve s -beleharapott az egyiknek a karjába. Másnap elfogtak egy legényt, a -ki haragosa volt a hadnagynak. A leány felismeré benne az éjszakai -gyilkost. A karján megtalálták a harapás okozta sebet. Minden -körülmény ellene tanuskodott. Világosan rá lett bizonyítva a -bűntény. Elitélték húsz esztendei nehéz fogságra. És most nehány -nap előtt előáll az igazi gyilkos, a kit a lelkiismerete nem -hagyott nyugodni, s bevallja az egész gyilkosságot, minden -részletével. Az elitélt teljesen ártatlan volt; a harapást egy -tivornyában kapta. Hányan lehetnek így? A kik hasztalan kiáltottak -az Istenre és a magas egekre! Én, az ember, hidegvérrel vertem -kezeikre a lánczot. Néha úgy jön, hogy éjszaka felugorjam az -ágyamból, egy rablóbandát szervezzek; rajtatörjek vele azon a két -váron, kiszabadítsam a száz meg száz elitélt rabot s azt mondjam -nekik, fussatok szerteszét a világba! – ezek – ezek gyakran -meglátogatnak engem. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>– És ön sem jár sehová a világba? kérdezé Godiva.</p> -<p>– Mit keressek én a nagyvilági társaságokban? Olcsó, szerződéses -magasztalásokat? Két ember összejön egymással, az egyik feldicséri -a másiknak az érdemét, a másik cserébe az egyikét. Senki sem mond -egymásnak igazat. Sem a szép asszony, sem a jó barát, sem az -instans, sem a protektor. Mintha minden ember vallató biró, s -minden ember vádlott volna egymással szemben. S ez nagyon jól van -így; ahhoz a nagy mechanismushoz, a minek emberi társadalom a neve, -talált fel a bölcs gondviselés egy jóltevő olajat, a mi nélkül a -gép önmagát elpusztítaná. Ez az olaj a «hazudás». Ha az emberek a -hazudáshoz nem értenének, a háboru állandó volna a fegyveres -hatalmak között, a férfiak minden utczán lőnék, vágnák egymást; -férjek és feleségek viaskodása soha el nem csendesülne. Az áldott -hazugság a béke életföltétele. S én ettől a jótéteménytől vagyok -megfosztva. Úgy megszoktam az emberek szavai mögött az eltakart -gondolatot olvasni, hogy nem tudom élvezni az emberi társaságot. A -találgatás kifáraszt, a kitalálás lever. Valahányszor kénytelen -vagyok vele, mert hisz nagy ünnepélyes estélyekre hivatalos vagyok -s elmaradni nem illik: mindig úgy jövök haza, mint a ki minden -vagyonát elvesztette a játékasztalnál, s még adósságokkal terhelte -meg magát. – Csak itthon! Itt érzem magamat szabadon. A kutyám, -mikor megnyalja a kezemet, tudom bizonyosan, hogy igazán, őszintén -szeret.</p> -<p>– No, és a nővére! Ne legyen igaztalan.</p> -<p>– Hja! Azt nem számítom az emberi lények közé. Az egy angyal! -Hanem azért az is megcsal, az is mindig hazudik.</p> -<p>– Mit mond ön?</p> -<p>– Nekem folyvást azt hazudja, hogy egészséges; régi baja enyhül, -ritkábban jön elő, s nem olyan kínzó többé. Csak ámít vele. Én -tudom jól, hogy ő nagyon szenved, s rettegek tőle, hogy majd -egyszer egészen igaz lesz hozzám. De már azt nem fogja szóval -megmondani. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Hogy mit értett ezalatt, azt két nagy könycsepp magyarázta meg -Bertalan szemében.</p> -<p>– Az Isten őrizzen meg attól bennünket, mondá Godiva e -baljóslatra. Talán észre sem vette, hogy többesben beszélt.</p> -<p>– Már most kitalálta ön, hogy miért mosolyogtam én olyan -különösen (akkor gyanakodva nézett reám), midőn azt a kikötését -hallottam, hogy a mikor nálam vendégsereg, zajos társaság lesz, -akkor hadd vonuljon ön meg egy félreeső szobácskában. Mi itt a -magunk urai vagyunk. Egyedül a magunké! Kívül a világon. -Robinson-szigetén. Itt nem köt ki hajó soha. Csak azt kell mondani -az átutazónak, hogy az ott a Lándory kastélya! A lovai közé csördít -és vágtatva siet el a kapum előtt. Tőlünk senki nem remél, nem -kiván semmit. Sem kérdezni, sem mondani valója nincs hozzánk -senkinek.</p> -<p>– Egy ilyen hely az én eszményem, suttogá Godiva; hisz Bertalan -úgy is olvas az arczokban, jobb kimondani előtte a gondolatot -igazán. Hadd tudja meg, hogy mégis csak akad egy-egy ember a -világon, a ki tud «nemhazudni».</p> -<p>Egy forró délután a parkban uzsonnázott a két leány, aludt tejet -és szamóczát. Volt egy kis filagoria a hársak között, befuttatva -virágzó bércsével. (Ugyanaz a clematisfaj, a mely a badeni villa -verandáját beárnyékozta, csakhogy ez vad, nem emlékezteti Godivát a -«multra».) Az előtt volt felterítve az asztal, kalotaszegi -szövöttessel. Nyirfagalyakból összetákolt székeken ültek a leányok, -Bertalan egy levágott hársfának a mohos törzsén. Egy megszokott -somfabot volt a kezében, melynek a fogantyuja kampót képezett, a -végin pedig volt egy kis ásó, a mivel járás közben a mérges dudvát -szokta kiirtani. A kerti lak mellett volt egy mesterséges -sziklarakás, melyből idevezetett forrás vize csergedezett alá.</p> -<p>– Lát ön engemet ottan? mondá Bertalan Godivának, ki nagy -mulatságát találta abban, hogy az egyik fától a <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> másikig -vándorló hangyák közé kenyérmorzsákat hintegetett. Hogy vitte nagy -igyekezve rögtön kettő-három az égből hullott zsákmányt!</p> -<p>– Hol? kérdezé Godiva elbámulva.</p> -<p>– Az vagyok én ott, az a bogár, mondá Bertalan, egy rovarra -mutatva, mely alakjára hasonlít a hangyához, csakhogy tízszerte -nagyobb és szárnya van. Ez a rovarok világában a megtorló. Úgy -hivják, hogy «futrinka».</p> -<p>Ez a bogár épen azzal foglalkozott, hogy egy magánál négyszerte -nagyobb, csupasz hernyót, háttal lefelé fordítva, maga alá legyűrt -s aztán köröskörül szánkózott vele, sebesen, mintha csak valami -ügyes korcsolyázó csinálná a jégpályán szeszélyes czikornyáit.</p> -<p>– Az a hernyó, melyet a futrinka kínoz, a bogárvilágban a -legveszedelmesebb gonosztevő. Egyetlen egy képes egy szép fiatal -csemetét megölni. Befúrja magát a kérge alá, onnan körül az egész -kéreg alatt, utoljára az élőfa beléig, mire az elszárad. Ez a -szárnyas rovar van aztán kiküldve ezt a rablót felkeresni, elfogni -és megbüntetni. Szép azt elnézni, hogy les rá. Az ártó hernyót -elárulja az a veres fa ízék, a mit a fúrt lyukon kiszór. A futrinka -rá les, mikor kidugja a lyukon a fejét. Akkor egyszerre elkapja a -két szájkapcsával s elővonszolja az odujából, akkor aztán hanyatt -dönti, s elkezd vele alá s fel korcsolyázni a porondon, folyvást -harapdálva a gonosztevő nyakát. Kivallatja: betörtél? gyilkoltál? -raboltál? Elitéli. Meghalsz! Lássa, már meg is ölte. Most azután -gödröt ás a számára, belefekteti, utoljára apró rögöket, -ágtörmelékeket hord föléje, míg egészen betakarta, eltemette. Akkor -aztán megtörli a szárnyait a két hátulsó lábával, a fejét a két -elsővel s minden zümmögés nélkül tovarepül. És ennek a bogárnak a -létezéséről százezer ember közül egynek «ha» van fogalma. Megbizója -nem adott neki sem hímes szárnyakat, sem aranyos szárnytakarót, sem -éjjeli fényt, még csak hangot sem, mint a szunyognak, a dongónak, -hogy lételét hirdesse vele. <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>A két leány ezt a természetrajzi allegoriát közelebbről nézni -letelepedett a földre, a futrinkát nem zavarta az ő jelenlétük a -maga hivatásában. Féljenek a lepkék az emberektől.</p> -<p>A porond árnyékban nedves szokott lenni, egyéb szőnyeg nem volt, -Bertalan leveté a kabátját s azt teríté a földre, hogy a nénje fel -ne hűtse magát a puszta homokon. Igy aztán mellényben és ingujjban -nem igen volt az ettiquettenek megfelelő jelenség.</p> -<p>Megzavarta ezt az idyllt valami nagy riadal. A park végéből -támadt ez, mely a falu felé vezetett s a platánfák összeboruló zöld -boltozata a szalmafödelű házakat s a bádogtetejű tornyot engedte -láttatni. Ijedségből sikongatás, fenyegető kiabálás zavart hangjai -vegyültek össze, s ez a lárma egyenesen erre felé látszott -tartani.</p> -<p>Nemsokára megtudták az okát.</p> -<p>Egy nagy eb futott végig a platános úton, sebesen, a nyomában -egy csoport férfi, vasvillával, doronggal, cséplővel, visító -asszony és gyermekhad kiabált a nyomukban: «veszett kutya! fussanak -a veszett kutya elől!»</p> -<p>Bertalan gyorsan betuszkolta a két leányt a kerti lakba. Azok őt -is be akarták oda vonni magukkal.</p> -<p>– Az Istenért! A veszett eb elől térjen ön ki! kiálta -Godiva.</p> -<p>– De hátha nem az? mondá Bertalan.</p> -<p>– Ön csak nem akar vizsgálatot tartani a fölött, hogy dühös-e az -az eb, a mit kergetnek, vagy nem az?</p> -<p>– De igen. Ha idáig jön, eléje dobom a kabátomat, ha veszett az -eb, akkor legelőször is azt a kabátot fogja széttépni; ha nem -bántja, akkor más baja lehet. Ha pedig rám támad, egyet ütök az -orrára a botommal s vége van.</p> -<p>Ez alatt az üldözött állat olyan közel ért, hogy Lándory -ráismert.</p> -<p>– Hisz ez az én Káró kutyám, a kit tegnap óta nem találnak! Le -ne üssétek! kiáltá a dorongos emberekre.</p> -<p>Az üldözött eb aláhunyt fejjel, vértől tajtékzó szájjal, -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> hasa alá behuzott farkkal futott előre, -minden hang nélkül, szemei zöldes fényben szikráztak, a fülei, -melyek rendesen a vizslánál alá leffegnek, hegyesre voltak -felmeresztve, mint a farkaséi. Egészen hasonlított a veszett -ebhez.</p> -<p>Bertalan rákiáltott a kutyára s ugyanakkor a kabátját eléje -hajította.</p> -<p>S arra a futó kutya egyszerre hátratoppant, de a helyett, hogy -az eléje vetett tárgyat marczangolta volna széjjel, lelapult a -földre, elkezdte a farkát csóválni, úgy csúszott-mászott a gazdája -felé, csak a nyitott, véres, tajtékos szája, meg a szikrázó szemei -maradtak félelemgerjesztő tanujelek.</p> -<p>– Káró! – szólt Bertalan, kezével füttyöt vetve a kutyának.</p> -<p>Az még közelebb csúszott hozzá.</p> -<p>– Az égre! Bertalan! hozzá ne nyulj! rimánkodék a kerti lak -ajtajából nővére.</p> -<p>Lándory azonban óvatosan a háta mögé kerülve az állatnak, jobb -kezében a botját tartá magasra emelve, s aztán hirtelen megkapta -annak a nyakát s pötyögős bőrénél fogva felemelve az állatot a -levegőbe, a szeme közé nézett neki.</p> -<p>S az állat olyan könyörögve tudott rá visszanézni!</p> -<p>Bertalan a jobb kezében tartott vastag botot keresztbe tette az -állat szájába, hogy a torkába nézhessen.</p> -<p>– Hát nem mondtam? Egy hegyes csont furódott a nyomorult -állatnak a szájpadlásába, attól nem tud megszabadulni. Ez a -baja!</p> -<p>Már most csak azt a csontot kellett volna hát onnan kihúzni.</p> -<p>Csakhogy az embernek nincsen harmadik keze. Az egyikkel fognia -kellett Lándorynak az állat nyakát, a másikkal a száján keresztbe -szorított botot. Ki jön hát segíteni?</p> -<p>Volt ott legalább húsz férfi, a ki az alatt oda csődült. -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> Bátor, erős emberek. De a veszett kutya -szájába belenyulni! Már ahhoz egynek sem volt erős szive.</p> -<p>– Hát senki sem mer idejönni, hogy ezt a botot tartsa addig az -állat szájában, a míg én megszabadítom a bajától?</p> -<p>De nem bizony.</p> -<p>– No hát majd merek én! mondá Godiva, s előlépve a kerti lakból, -odasietett Bertalanhoz.</p> -<p>Bertalan szelid mosolylyal fogadta a leány segédkezését. -Megmutatta neki, hogy miként tartsa a botot két kézzel, mint a -zablát az állat szájában. Akkor aztán maga szépen csendesen -megszabadítá a kutyát a veszedelmétől.</p> -<p>Akkor aztán odadobta az ebet egy hatalmas lökéssel a patakba. -Mire az a négy lábát szétvetve, nagy mohón kezdte el a vizet -habzsolni, s azalatt a magasra felemelt farkát billegette, mint a -hogy szokta a vizsla a vadat «állni».</p> -<p>– No látjátok, hogy nem veszett ez az eb!</p> -<p>A Káró aztán, hogy kiitta magát, megrázkódott s elkezdett vígan -csaholni, s maga-magával kergetőzni, utóljára odafeküdt a gazdája -lábához, s elnyult a földön aludni.</p> -<p>A két leány egymást ölelte szorosan. Nem mondták, de gondolataik -találkoztak: egy kutyát nem enged megöletni, a kinek veszett nevét -kiáltják az emberek!</p> -<p>Godivának feltünt az, hogy olyan sok apró gyermek van Lándory -gazdaságán, a kertben, a szérün, a magtárak körül mindenütt -találkozik velük, egyforma kék öltözetük van, mindig dologban -vannak, tisztelettudón köszönnek a találkozásnál, s ha Bertalan is -kiséri Godivát, annak kezet csókolnak. Egyszer aztán vasárnap -reggel, mikor templomba harangoztak, együtt látta valamennyit, -huszan voltak, egy értelmes kinézésű fiatal ember vezetése mellett, -párosával sorakozva, ők is mentek a templomba, legelől a -legkisebbek, a kik még legfeljebb öt évesek lehettek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Egyszerre kitalálta, hogy mik ezek a gyermekek.</p> -<p>Mellette állt Bertalan, mikor az apró gárda katonás -felvonulásban elporolt előttük.</p> -<p>– Ezek «azoknak» gyermekei, ugy-e? rebegé halkan Godiva.</p> -<p>– Igenis, «azokéi». A kiknek a neve keresztül van húzva az -emberi társadalom nagy indexkönyvében, a kik nem számítanak a -népszámláláskor, a kikre nézve megszünt ez a szó «enyim» fogalom -lenni. A mindennapi kenyerük, a ruha, a mit viselnek, a fekhely, a -min alusznak, a levegő, a mit beszívnak, az mind az államé, a nagy -gondviselésé.</p> -<p>Hát a kinek gyermeke is «volt?»</p> -<p>Az meg a senkié.</p> -<p>Ezeket a «senki» gyermekeit szedte össze maga körül Bertalan. -Mire az apáik ismét előkerülnek a napfényre, akkor már fiaikból -becsületes iparűzők, kézművesek, kertészek lesznek. Hozatott a -számukra tanítót, s oda járatta hozzájuk mind a három papot. Nyáron -majálist, télen karácsonyesti mulatságot rendezett számukra.</p> -<p>Ő volt az apjuk.</p> -<p>Azontúl, mikor egy ilyen kék ruhás fiuval találkozott Godiva, -mindig ő köszönt neki előbb: hiszen collegák vagyunk!</p> -<p>A mint a napok rövidülni kezdtek, az esték élvezetei -szaporodtak. Lándorynak igen szép könyvtára volt, a modern irodalom -remekeiből. Járatta a Revue des deux mondes-ot, a német illustrált -hetilapokat, a Timest és a magyar hivatalos lapot.</p> -<p>Országos dolgokról nem beszéltek soha.</p> -<p>Annál többet művészetről, zenéről, irodalomról.</p> -<p>Wagner genieje akkoriban kezdett fellobogni a zeneművészet egén. -Bertalan épen úgy rajongott érte, mint Godiva. Szintén ekként -találkozott az izlésük a költészet világában is. Heine volt -mindkettőjüknek a kedvencz költője. Annak minden versét tudták -idézni. S a Heine költeményeihez <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> írt Schubert-dallamokat -is tudták a zongorán. Majd az egyik, majd a másik ült hozzá. Néha -arra is rávehető volt Bertalan, ha a leányok nagyon szépen kérték, -hogy el is énekelje a Schubert-dal szövegét, «Die zwei Grenadiere». -Kemény, recsegő hangja volt. Mégis milyen kedves tudott az lenni -ennél az elmesélő költeménynél, mely oly híven adja vissza a -franczia közkatona Napoleon-cultusát a visszatérő végsoroknál: «Der -Kaiser, der Kaiser ist gefangen!» s aztán mikor a búskomor melódia -átmegy a tűzhányó sárkány Marseillaise riadójába, a midőn a vén -granátos fogadja, hogy még a túlvilágról is visszatér: «a császárt, -a császárt megvédeni!» akkor egészen átváltozott Bertalannak az -arcza, mintha nem is az az ember volna, a ki hideg apathiájával -halottnak vallja magát a világon.</p> -<p>A dal már sokszor lett árulója a szívnek!</p> -<p>Godiva igen keveset rajzolt ittléte alatt, még kevesebbet -festett.</p> -<p>A míg az ember mint dilettans foglalkozik a művészettel, addig -minden nap, minden órában képes a szenet a kezébe venni s -vázlatokat szórni minden eléje kerülő üres lapra, még a -fenyőfaasztalra és a tányér megfordított fenekére is; de mikor már -hozzá kezdett azt hivatásul venni, akkor vagy inspiratio, vagy -iskolai kényszermunka adja csak kezébe a «gyűlölve imádott» -rajzónt, de nem a mulatság többé.</p> -<p>Közelgett a szüret is.</p> -<p>Godiva példálózni kezdett már az elutazásáról, de Sarolta mindig -bevágta az útját, a szüretet még itt kell tölteni. Bertalan is -igyekezett lebeszélni. Október közepe előtt az akademiai -rajztanárok nem térnek vissza nyaralóikból Münchenbe, ott nincs mit -kezdeni.</p> -<p>Tehát még meg hagyta magát marasztalni.</p> -<p>Egyszer aztán az történt, hogy Sarolta megszünt hazudni, egészen -igaz lett. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Éjjel történt. Épen az örvendve várt szüret előtti nap -éjszakáján.</p> -<p>Godiva hálószobájának az ajtaja átellenben volt Saroltáéval. A -kettőt egy közbeeső folyosó választotta el.</p> -<p>Éjfél után egy heves ajtónyitás verte fel Godivát az -álmából.</p> -<p>Az előszobájában alvó szobaleányt felkölté (az nem ébredt fel a -zörgésre) s kérte, hogy nézze meg, mi zaj van odakinn?</p> -<p>A szobaleány visszajött azzal a hirrel, hogy Sarolta kisasszony -nagyon rosszul van, Lándory úr ott van mellette, orvosért -küldtek.</p> -<p>Godiva hirtelen felszedte a ruháit s maga is átsietett Sarolta -szobájába.</p> -<p>Már akkor egészen «igaz» volt a leány. Nem fájt neki semmi.</p> -<p>Úgy feküdt ott a fehér vánkosán, mint egy alvó. Alvó, a ki nem -akar fölébredni többé.</p> -<p>S az a nagy, hatalmas férfi, ott térdelt az ágya előtt és -sírt.</p> -<p>Hevesen zokogva, szivének teljes keserűségéből sírt, azt a -hideg, átlátszó, viasz-fehér kezet csókolva, nevezte mindenféle -beczéző éd-névvel «egyetlenét» s beszélt hozzá olyan ostobaságokat, -a mik miatt igazán szégyelheti magát egy okos ember, hogy «ne -hagyja őt még itt!» hogy «térjen ismét vissza!» «Nem szabad még -meghalnia!»</p> -<p>Godiva szinte megszánta őt. Hát ennek is fáj valami?</p> -<p>– Talán él még? Talán csak elájult? suttogá Bertalannak.</p> -<p>Bertalan csak akkor vette észre, hogy Godiva is ott van.</p> -<p>Akkor aztán egyszerre, mintha ketté vágták volna a zokogását, -elhallgatott, felállt s aztán megfogva Godiva kezét, oda tette azt -Sarolta szive fölé s ott tartá hosszasan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>S csak a szemeivel kérdezé: hát dobog-e még?</p> -<p>Godiva fejének csendes ingatásával válaszolt: «nem többé».</p> -<p>Akkor aztán elfordult s kirohant a szobából.</p> -<p>Godiva egyedül maradt a halottal, addig az időközig, a míg a -bátorszivű asszonyok előjönnek a cselédszobából. A leánycseléd -fél.</p> -<p>És elnézte merengve azt a megdicsőült arczot. Egy martyrnak az -arczát, a ki egész életén át csak szenvedett, a nélkül, hogy tudta -volna, miért?</p> -<p>S azt gondolá magában, hogy milyen jó volna annak a helyén -feküdni.</p> -<p>Még éjszaka volt. De alvásra gondolni sem lehetett többé. -Godivának nem volt maradása a szobájában, melynek ajtaja -szembenyilt a Saroltáéval. Mikor látja a halottat, akkor nem fél -tőle, de mikor nem látja, de tudja, hogy itt van a közelében, akkor -fél. Beburkolta magát a shawljába s a hátsó lépcsőn leosont a -kertbe. Aztán végtül végig járta azokat az utakat, a miken -annyiszor barangoltak együtt párosával, ő és az a másik leány.</p> -<p>Ma már halott.</p> -<p>Milyen könnyen adják a halált.</p> -<p>Talán senki sem félt tőle olyan nagyon, mint Sarolta, talán -senkivel sem tett olyan jót, mint ő vele.</p> -<p>Sokszor előhozta azt Godivának, hogy milyen nagyon retteg a -halálra gondolni. De nem magáért, hanem a fivéreért. Ki lesz akkor -a kerek világon, a ki az ő testvérét szeresse? Elmondá, hogy ő -harminczhat éves, két évvel idősebb Bertalannál.</p> -<p>S egész életében nem volt egyéb öröme, mint az, hogy az -«öcscsét» beczézze. Elkezdve attól az időtől, a mikor az még járni -tanult és gagyogni kezdett, ő pedig már komoly, meglett, négy -esztendős matrona volt, egész addig, a mikor az már, mint hirhedett -nagy ember olyan szívdobogást okozott minden gonoszoknak, mint a -minő «coqueluche»-t az ő korában a középen kétfelé választott -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> haju dandyk a szépségeknek. Sarolta -pedig megmaradt kis leánynak. Akkor is ő volt ennek a nagy embernek -a gondviselője.</p> -<p>Egy egész élet, a mely letelt az örömök ismerete nélkül.</p> -<p>Ha nevetni akart, azt mondták neki: ne kaczagj, mert -szívdobogást kapsz. Ha elővette a dallási vágy, azt mondták neki: -ne énekelj, mert megárt, s ha egy eszménykép, egy nyájas ifju arcz -közelített felé, azt mondták neki: «ne nézz rá, mert meghalsz».</p> -<p>Ha az ember a hajnal előtti égre feltekint, valami rejtelmes új -világot vél látni. A megszokott esti csillagzatok már letűntek, -egész mások jöttek fel helyükbe, a miket kevés ember szokott látni, -olyankor alszunk; maga a nagy gönczöl a kerékcsillagaival fölfelé -áll az égen, s a plejádok a zenithen ragyognak.</p> -<p>Hát kétféle arczulatja van-e még az égnek is? kérdé magában -Godiva. És aztán a legközelebbi napra gondolt. Mit kell most ő neki -tennie?</p> -<p>Mint a talány megoldása, állt eléje egyszerre egy férfi alak. A -csillagfénynél csak a sötét silhouettejét látta, mégis ráismert, -Bertalan volt.</p> -<p>Azt is ugyanaz a szívgyöngeség űzte ki a szabadba, a mi őt.</p> -<p>Nem is voltak meglepetve, hogy egymással itt találkoznak.</p> -<p>Semmi nesz sem volt a parkban, lépteik hangján kívül. Szüret -táján hallgat már minden énekes madár.</p> -<p>– Ön is azon gondolkozik ugy-e, mondá Bertalan, hogy milyen -különböző az éjfélutáni csillagos ég az estelitől? Annak a -csillagaiban még a reménység, ezében a kétségbeesés. Milyen -végnélküli hosszú lesz ez a mai nap!</p> -<p>– A következő még hosszabb, mondá Godiva. Sajnálom, hogy annak a -terheit nem oszthatom meg önnel.</p> -<p>– Ön el akar utazni.</p> -<p>– Előbb, mint a gyászszertartás meglesz. Önnek a <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> -kastélya meg fog telni távolról jött rokonokkal, tisztelőkkel. Itt -házi asszony nincs többé. Mi czímen ismertet ön meg annyi -vendéggel? Vagy eltitkolja előttük ittlétemet? Hogy egy idegen -leány van a háznál?</p> -<p>– Kedves Godiva, gyászszertartásnál nem szokás a megjelenők -kölcsönös bemutogatása. Még csak azt sem árulja el senki, hogy -ismeri egymást.</p> -<p>Ezt a szokást Godiva nem tudhatá, hisz az ő nagy gyászesetén nem -volt kit bemutogatni egymásnak.</p> -<p>– A mi pedig önt illeti, önnek van czíme az én házamnál: -gyámleányom. S a hol ön megjelen, ott ön a tiszteletet nem kéri, de -parancsolja. Velem nagy jót tenne ön, ha itt maradna a temetés -végeig. Én most nem tudom rendbeszedni a gondolataimat. Azt sem -tudom, mihez kezdjek?</p> -<p>– Én már tudom. Mert próbáltam. Hát legelőször is leveleket irni -a rokonoknak, a magas állású ismerősöknek. Ezt én elvégzem: leszek -önnek titkára, egy napig, csak a czímeket jegyezze fel. Tudok igen -hidegen és szárazon irni. Beletanultam.</p> -<p>– Én azt gondoltam, hogy elébbvaló volna a halotti köntös végett -intézkedni. A koporsó… Itt ismét elfojtotta a szavát a zokogás, nem -tudta tovább mondani.</p> -<p>– Ejh, ejh! uram! Hát ön olyan gondatlannak tartja a jó nénjét, -hogy ő előre el ne látta volna magát, ismerve a fivér -gyámoltalanságát? Régen kihimezte ő szépen a maga nászútjára a -hozzávaló köntöst, arafátyolt. Megvan minden. Nekem megmutatta ő -azt darabonkint, s eltanakodtunk rajta, a hogy két leány szokott a -báli toiletteje felől értekezni a farsang közeledténél, milyen -koszorú, milyen szalagcsokor jöjjön ide.</p> -<p>Bertalan egy mohos faderéknak támaszkodott a homlokával.</p> -<p>Godiva folytatá.</p> -<p>– Hányszor megcsalta önt, mikor ön azt kérdezte: <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> mire -lesz az a szép himzés? mire készül ez a mesterséges csipke? Milyen -tréfás válaszokat kapott: «Ebben megyek a te esküvődre!» Ön talált -egyszer a kiadásai rovatában, a mit ő vezetett, egy tételt: egy -sandoline Saroltának s ön helyeselte a kiadást. Jót fog tenni neki, -hogyha a halas tavon egy kis testmozgást tesz. Hanem aztán soha sem -talált a tavon sandolinet. Ön többször kérdezte, hol van hát az a -csónak? itt van az ő ruhatárában. Az a csónak, a min a túlvilágra -eveznek: a minek a nevét ön nem tudta kimondani zokogás nélkül.</p> -<p>A szegény leány évek óta készen tartá a temetéséhez való egész -pompát: mint más «várt» leány a kelengyéjét.</p> -<p>– S még vannak emberek, a kik azt hiszik magukról, hogy ők nagy -lelkek. Sóhajta fel Bertalan.</p> -<p>– Én tehát itt maradok a temetésig, mondá Godiva. Akkor aztán -visszatérek az én kis modelljeimhez a festő műhelyembe.</p> -<p>– Az ég áldja meg önt érte!</p> -<p>A csillagok sápadozni kezdtek, az udvar megelevenült, a -szüretelők csoportja dalolva jött a park útján a majorlak felé: -hajnalodott már. A távol templomban megcsendült a lélekharang. A -míg az szólt, elhallgatott a leányok víg danája: «vajjon ki halt -meg?»</p> -<p>Godiva és Bertalan visszatértek a kastélyba.</p> -<p>Aztán lefolyt az a két keserves hosszú nap, a mit egy halottnak -engednek a bucsúvételre.</p> -<p>Godiva egész nap el volt foglalva levélirással és levelek -felbontásával. Olyan nagyon hasonlított az irása Saroltáéhoz, hogy -a kik a leveleit kapták, könnyen azt hihették, hogy maga a halott -hivogatja őket a temetésére.</p> -<p>S a hány levél ma elment, holnap ugyanannyi visszaérkezett. -Azokat is mind Godiva bontogatta föl, s jelentést tett a -tartalmukról Bertalannak. <span class="pagenum"><a name="Page_111" -id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>«Mélyen érezzük a lesujtó csapást… et caetera… et caetera… -vigasztalhatlanok vagyunk, hogy…</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">… épen most utazunk -fürdőkre,<br /></span> <span class="i0">… benne vagyunk a -szüretelésben,<br /></span> <span class="i0">… a nőm betegsége -gátol,<br /></span> <span class="i0">… holnapra épen vasuti -bizottság gyülése van kitüzve,<br /></span> <span class="i0">… -rendkivüli nagy rheumatismus,<br /></span> <span class="i0">… -pártértekezlet van a fővárosban.»<br /></span></div> -</div> -<p>– Hanem annyit dicséretükre mondhatok, hogy egy és ugyanazon -ürügyet az elmaradásra ketten nem használták fel.</p> -<p>A temetés napján is csak ketten ültek egyedül az asztalnál, -Godiva és Bertalan, végig nézve a felhordott étekfogásokat, a miket -a szakács legalább is negyven úri vendég számára készített. Jó volt -az mind a «senki» fiainak.</p> -<p>Egy rokon, egy ismerős sem jött el Sarolta temetésére. -Részvéttanusító levél volt egész kazallal.</p> -<p>– Látja ön, így szeretnek engem!</p> -<p>Épen mint Traumhold temetésénél.</p> -<p>Hanem azért volt elég számos halotti kiséret. Igazi siratók! -Azok a senki gyermekei, a kik jóltevő őrangyalukat vesztették el a -jó Sarolta kisasszonyban, a falu leányai, a kik csupa jót tanultak -tőle. A koporsóját is a leányok vitték a vállaikon egész a -sirboltig, az árva gyermekek énekelték a gyász-zsolozsmát.</p> -<p>Lándory protestáns volt. Ez ugyan nem tartozik a jellemrajzhoz, -de mégis felemlítendő mellékkörülmény. Kivált temetés alkalmával. -Kevés ott a szertartás. A gyermekek énekelnek, a lelkész imát mond, -a néptanító bucsuztatót. Az már ujabbkori engedmény a -kálvinistáknál, hogy a viaszfáklyákat meggyujtva viszik a koporsó -mellett. Még ötven év előtt meggyujtatlan vitték.</p> -<p>Gyalog haladt az egész gyászmenet a sirboltig. Elől az éneklő -gyermekek, azután a pap meg a rektor, azután <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> egy -hajadon leány, fehér vánkoson a myrtuskoszorúval, azután a koporsót -emelő leányok, nyomban Bertalan, Godivát vezetvén a karján, utána a -gazdasági tisztek, a falubeli honoratiorok, férfi, asszony -külön.</p> -<p>Nem messze volt a kastélytól a sirbolt, egy kis gömbölyű halom -oldalában. Azt a helyet Lándory atyja alakítá át végnyugalom -helyéül, akkor, midőn ez a puszta domb a tagosztályban az ő -birtokába jutott. A sirbolt kapuzata, egyptomi csonka kúp alakban, -a domb oldalából fehérlik elő, a hová pázsitos út vezet. Eleven -fenyősövény veszi az egész dombocskát körül. A portale homlokán e -szavak fekete betükkel: «Quies vera.»</p> -<p>Az anya halálakor ültették ide mind a fákat. A bejárat jobbján -egy magasra felnyult virginiai boróka (juniperus virginiana), mely -tele rakva égszinkék bogyókkal, úgy tünik fel, mint egy roppant -nefelejtsbokor; a másik oldalon egy fává izmosult kecskerágó, -(evonymus) tele rózsaszín csillagokkal. Hátul pedig egy magasra -kiemelkedő, ezüstlevelű hársfa, mely sűrű lombjaival sátort borít a -kőemlék fölé. Ezeket mind kegyelet ültette. De hozzájárult aztán a -feldiszítéshez maga a vad természet, a tövises szederinda -felkapaszkodott a fal tetejére, s hosszú füzéreit, miken együtt van -a veres és zöld szeder a fehér virággal, lengetegen ereszti alá a -vas rácsajtó elé, míg a komló befutotta a kecskerágó fát, s -aranyszínű barkatobozaival tele tarkítja annak a piros korszovátás -sötétzöld lombjait. A terebély hársfa ágairól pedig kalapnagyságú -gömbök csüggnek alá, mint megannyi kinai lampionok: ezek az ős -építőmester, a darázs fészkei, miket e megszentelt helyen nem -háborgat senki. S maga a sirbolt belseje sem néptelen. Nagy abban -az élet. A belső boltozatról egy lánczon remekművű érczkoszorú -csügg alá. Ennek keretéhez építette hozzá a maga sejtházát egy -elvadult méhraj, melynek boldog lakói döngve repkednek ki és be a -rácsajtón keresztül s egyre hordják a mézet és virágport a halottak -házába. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>S mikor a gyászmenet közelít, egyszerre előjön a sirbolti -méhköpűnek s a darázsfészkeknek minden szárnyas lakója, (bizony nem -kegyeletből, hanem a viaszfáklyák szagától ösztönözve), s azoknak -az egyesült döngése, a mint a koporsó fölött összeverődnek a naptól -aranyozott porködben odafenn, olyannak tetszik, mintha valami -túlvilági karoknak zöngése zendülne meg a kitalálhatlan -magasságban.</p> -<p>– Oh, hogy irigylem én ezt a szép helyet tetőled! rebegé Godiva, -a koporsóra borulva, melyet ott az ajtó előtt a Szent Mihály -lovával együtt letettek.</p> -<p>Elébb a szederindákat félre kellett hárítani az ajtó elől, -azután meg a sok csillagvirágos szulákot lebontogatni, mely a rács -czifrázatait össze-vissza fonta. Bertalan nem engedte, hogy egy -szálat is letépjenek abból a vadgazból.</p> -<p>«Quies vera. Quies vera» suttogá magában Godiva, a homlokzat -feliratát emlékébe edzve.</p> -<p>. . . . . . . . . . .</p> -<p>Hát aztán csak otthagyták Saroltát, a hol hallgathatja a méhek -döngését, a míg a föld az Isten planétája marad. A méh előbb élt, -mint az ember. S tovább fog élni, mint az ember.</p> -<p>. . . . . . . . . . . .</p> -<p>– Én még ma este elutazom. Mondá Godiva, mikor az utolsó -sopánkodó falusi honoratior is kihuzta a lábát a teremből.</p> -<p>– A kocsi készen áll, mondá Bertalan.</p> -<p>Aztán kiadta a rendeletet, hogy vigyék le a hintóhoz a -kisasszony úti málháit, az útravaló elemózsiás kosarkával együtt, -meg a festőszeres ládikót.</p> -<p>Mikor aztán már fel volt minden pakolva, a lovak nyugtalanul -kapálták a kavicsot odalenn az udvaron: Godiva, fátyolos utazó -kalapjával a fején, esőköpenyét felöltve, kézitáskáját a derekára -övezve, bejött Lándoryhoz búcsút venni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Kezeiket nyujták egymásnak, és aztán csak néztek egymás szemébe. -És egy szót sem szóltak.</p> -<p>Dehogy nem szóltak! Beszéd volt az, hosszú, érthető beszéd, a -mely egyik szemnek a sugarán át a másikba átfolyt, a minden -természeti csodaelemek legfelségesebbje! Hatalmasabb erő a -villanynál, a melegnél, a hangnál, a fénynél. Együtt egy maga mind -a négy. Hol az a természettudós, a ki azt meg tudja nevezni?</p> -<p>A hosszú, néma szembenézés után, végre Bertalan mélyen reszkető -hangja szólalt meg.</p> -<p>– Ha ön úgy tudna olvasni az én gondolataimban, mint én az -önéiben.</p> -<p>– Tudok, susogá Godiva, ön azt gondolja: «ne menj el, maradj itt -örökre!»</p> -<p>Az volt.</p> -<p>– És ön azt gondolja rá vissza, szólt Bertalan, «örömest -maradnék, mert megszántalak, de nem maradhatok, mert szánlak.»</p> -<p>– Valóban igaz.</p> -<p>– Még az eszmejárását is tudom önnek követni. Ön azt gondolja: -te szeretnéd, ha én itt maradnék, ha Traumhold árvájának, ki -földönfutóvá lett, a te megjelenésed napján, ezzel új menhelyet -adnál, apa helyett apát, vagy még annál többet: élettársat. Ez a te -lelkednek meghozná a nyugalmát.</p> -<p>Godiva arcza még halaványabb lett ezen szavak alatt. Engedte, -hogy ez az ember olvassa ki a szivéből a legtitkosabb -gondolatait.</p> -<p>– S erre ön azt mondja: még sem tehetem azt, mert azzal, hogyha -én a magam sorsát a tiedhez hozzákötném, kizárnálak téged a -világból.</p> -<p>A leány most már ijedten kapott mind a két kezével a kebléhez. -Hát ez előtt nincsen semmi titok?</p> -<p>– Lássa ön, hogy kitalálom önnek a gondolatját. Monda -diadalmasan Bertalan. S már most még azt is kitalálom, hogy micsoda -választ vél ön az én szivemből <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> kiolvasni. Ugyebár azt, -hogy «Mit törődöm én az egész világgal! Hisz én magam is -számüzöttje vagyok a társadalomnak. Engem a nagy érdemeim tettek -azzá. A nagy hirem emberfutamító! Szigetlakó vagyok, magánykereső, -vadember. Nekem Isten kegyelme az, hogy egy második élő lelket -találok a földön, a kit emlékei, indulatai épen úgy kiűznek az -emberlakta földről, mint magamat, s azzal együtt egy boldog otthont -alkothatok magamnak.» Ezt olvassa ön az én szivemből, ugy-e?</p> -<p>E szóknál erősen megszorítá a leánynak mind a két kezét, s -kényszeríté azt, hogy a szemeibe nézzen.</p> -<p>Godiva zavarodottan meredt Bertalan tekintetébe. Most már nem -értette azt. Ezek a zöld szemek, a szikrát hányók, a titokteljesek, -a behatolhatlanok. Értelmetlen volt előttük azoknak a beszéde.</p> -<p>– Hát lássa ön, nincs igaza, szólt Bertalan, mosolyra -szelidülve. Én nem gondolok arra, hogy örök időkre kizárjam magamat -a világból. Pár év mulva az én viselt dolgaimról nem beszél többé -senki. Nagy világesemények elmossák az apró harczok történetét. -Nekem még lesz dolgom az emberek között. S a Traumhold nevén ejtett -homály sem marad ott örökre. Annak, erős hitem, hogy el kell -tisztulni végkép. Nem a gyász, nem a bánat, nem a léleknyugtalanság -az, a mi engem arra készt, hogy azt a kezet, a mit kezemben tartok, -el ne bocsássam, hanem valami más! Emlékezni fog ön arra, a mit -első beszélgetésünk alatt mondtam önnek. «Minden embernek a -szivében van egy talány, férfiéban, nőében egyaránt. Száz közül egy -az, a ki a megoldott talányban a saját titkára talált rá.» Ez a -századik én vagyok. Én megkérem önt, mert szeretem! Mert lelkem -jobb felét találom önnél. Hát ön megtalálja-e azt nálam?</p> -<p>Godiva a megdicsőülés kábulatával rogyott Bertalan karjai -közé.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Aztán szépen lement a nap, a hold szépen feljött, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> -személyvonat szépen fütyülhetett az indóháznál, tovább is -roboghatott. A befogott paripák még ott kapáltak a patkóikkal a -lépcsőjárat előtt.</p> -<h2>EGY CSEPP VÉR. – EGY CSEPP MÉREG.</h2> -<p>A nagy boldogság is megöl.</p> -<p>Ez is paradoxon; pedig igaz. Egészen realisztikus igazság.</p> -<p>Az emberi organizmus nincs az absolut boldogság számára -alkotva…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Milyen nagy bölcs volt az, a ki a farsangot a tél végére tette, -a mikor folyvást rövidülnek az éjszakák, és nem a nyár végére, a -mikor folyvást hosszabbodnak…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Csináljunk approximativ budgetet az «egészen rendes» férjnek az -idejéből, hogy mennyi marad annak a huszonnégy órájából a nő -boldogítása számára?</p> -<table> -<tr> -<td>Hivatal, iroda, országház</td> -<td class="tdr">5</td> -<td>óra</td> -</tr> -<tr> -<td>Étkezés (no, az még félig-meddig közös élvezet)</td> -<td class="tdr">2</td> -<td>«</td> -</tr> -<tr> -<td>Clubb, játékasztal</td> -<td class="tdr">4</td> -<td>«</td> -</tr> -<tr> -<td>Dohányzás</td> -<td class="tdr">2</td> -<td>«</td> -</tr> -<tr> -<td>Szinház</td> -<td class="tdr">3</td> -<td>«</td> -</tr> -<tr> -<td>Ujság olvasás</td> -<td class="tdr">45</td> -<td>percz</td> -</tr> -<tr> -<td>Borotválkozás</td> -<td class="tdr">15</td> -<td>«</td> -</tr> -<tr> -<td>Horkolva alvás</td> -<td class="tdr">6</td> -<td>óra.</td> -</tr> -</table> -<p>Marad az asszony számára netto 60 percz egy napra.</p> -<p>S ezek még mind csak himnemű, és nem nélküli osztozók, de hát ha -még nőneműek is előjönnek!</p> -<p>Azonban ez egészen rendes állapot. A 99 úr és 99 asszonyság -megszokja ezt szépen.</p> -<p>De hát az a századik, a ki a maga talányát kitalálta! A kinek a -nap feljöttétől a nap lementéig, s holdkeltétől holdszálltáig -minden percze azé, a kié minden gondolatja? <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Pedig ilyen furcsa emberek is akadnak a világon.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Mikor egyszer egy hosszú, szenvedélyes csók után, Godiva -megtörülte az ajkát, a fehér zsebkendőjén egy vércseppet -talált.</p> -<p>Milyen sebesen elkezd dobogni a szív, mikor ez a kis vércsepp -megjelenik!</p> -<p>Mi van abban? A túlvilág pecsétje, mely az örömök privilegiumát -lezárja.</p> -<p>Godiva megrettent. Bertalan igyekezett őt megnyugtatni; hogy -ennek, nőknél, nincs semmi aggasztó jelentősége: előhordott neki -nagyszámú példákat ismerősei köréből, s tartott neki egy -pathologiai értekezést; csakhogy a szemei elárulták a belső -rettegést.</p> -<p>Másnap «véletlenül» látogatója akadt.</p> -<p>Első látogató, megnősülése óta. Az is csak oly véletlenül jött. -Egy hires fővárosi orvos. Nagyon régi jó barát! Régen nem látták -egymást! No de hisz az a jó, mikor az ember egy «orvos» jó barátot -sok ideig nem lát! Tréfás is volt minden beszélgetésük. Szó sem -volt a gyógyászati dolgokról. Itt is az a regula, hogy a ki a maga -mesterségéről beszél, birságot fizet.</p> -<p>Az orvos nem is kérdezősködött Godiva hogylétéről; inkább -bókokat mondott neki: úgy néz ki, mint az élet! S a kezét is csak -azért fogta a kezébe, hogy tiszteletteljesen megcsókolja; alig -tévedt az ujja az üterére.</p> -<p>De azért nem lehetett ezt az asszonyt megcsalni! Úgy -megtanította őt már a férje gondolatokban olvasni, és még valami -más: tán a balsors?</p> -<p>Tudta már jól, hogy ez védelmi készület. Meg van izenve a harcz -attól a vaskezű hatalomtól, a ki nem enged magával daczolni! S az -emberek mégis egyre védik magukat ellene és azokat, a kiket -szeretnek. Bertalan készül a hadjáratra.</p> -<p>Az első előkészület elfutni, az embernek: saját maga -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> elől. Azt hiszi az ember, hogy az -lehet! Más ég alatt azt mondhatja: hiszen nem én vagyok!</p> -<p>Az orvos eltávozta után nehány napra megjelent az első köd a -vidéken. Ez a hideg pokol, a mi az eget elzárja az embertől.</p> -<p>Bertalan elkezdett Godivának panaszkodni a ködre. Hogy az őt -megöli. Azt mondta, hogy asthmája van. Ő neki van asthmája! -Szükségét érzi enyhébb égalj alá vándorlásnak. Ő simulálta a -betegséget. S egyszerre nyügös lett. Panaszkodott szédülésről, -fejfájásról, rheumatismusokról. Az orvos azt tanácsolta neki, hogy -a telet töltse Nápoly vidékén: Sorrentóban, vagy Capri szigetén. -Olyan jól játszotta a hypochondrát.</p> -<p>Godiva mindezekre csak az ő szokott mélabús mosolyával felelt. -Bertalannak rosszúl sikerült a tettetés. Godiva tudta azt már jól, -hogy ő az, a kinek Capriba kell menni, védelmezni ezt a földi -életet. Belenyugodott. Hisz ott is együtt lesznek.</p> -<p>Bertalan még egy kis világfájdalmat is affectált. Európában -akkor volt készülőben az a végzetes nagy harcz a két leghatalmasabb -ország között, melynek utófájdalmait még most is érzi az egész -világrész; mint a hogy egy ember, a kinek a karját amputálták, -minden időváltozásnál azt érzi, hogy a kezének az ujjai fájnak: a -mik már nincsenek. A németek és a francziák készültek egymást vérbe -fojtani.</p> -<p>– Megyek én ebből az őrült világból oda, a hová hír nem jön -utánam. A világ két legmíveltebb nemzete, a kiknek az emberiséget -az isteni tökélyhez kellene vezetni, rohan egymásra, mint Tamerlan -és Bajazid. Elmegyek oda, a hová hírlap se jön utánam!</p> -<p>És felkészíté az utra a feleségét.</p> -<p>Ő már bejárta Olaszországot előbb, ismerte az ottani égalj és -időjárás jó és rossz oldalait.</p> -<p>Egy derült őszi napot választott ki az elutazásra, az egész -elutazási tervet előre megállapítva Godivával. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> volt a -terv, hogy Bécsen és Münchenen keresztül utaznak, éjjelenkint -pihenőt tartva mind a két városban, onnan azután Tirolon keresztül -Lombardiába s aztán egyenesen Rómába, ott ismét megpihennek. A -Nápolyig tartó uthoz előre meg kell aczélozni az ideget, mert ez -éppen csak a testvéröcscse annak a methodusnak, a mivel Chinában a -halálraitéltet kivégzik: hogy két ember folyvást rázza és nem -engedi elaludni, míg bele nem hal.</p> -<p>Budapesten Lándory (a kinek az a jó szokása volt, hogy az -indulási időnél mindig egy órával hamarább ment ki az indóházba) -egy kényelmesen ellátott sleeping-cart bérelt ki Godiva számára, a -hová őt előre elhelyezé; helyébe küldve a vacsorát. Godivának az -orvos látogatása óta igen véresre sült beafsteaket kellett minden -nap elköltenie és tokaji bort inni utána. A kalauz aztán bezárta a -coupét. Bertalan azt mondá Godivának, hogy csak nyugodjék szép -csendesen: ő maga átmegy szivarozni a szélső félcoupéba. Majd ha -Érsekujvárra megérkeznek, a hol a permanens czigányzene úgy is -felkölti az alvókat, ő is át fog jönni hozzá az alvó szakaszba -pihenni.</p> -<p>Godiva azonban nem tudott aludni addig, a míg a vonat el nem -indul. Hallotta, hogy több férfiutazó szállt be abba a waggonba, a -melyben ők voltak, s azok mind oda telepednek le a szomszéd -szakaszba; bőröndjeikkel, utitáskáikkal.</p> -<p>A vasúti kocsik közfalainak deszkája oly vékony, hogy azon -minden beszéd áthallatszik.</p> -<p>Godiva hallhatá jól az újon érkezett urak beszédjét. Magas, -orrhangon ejtett szavaik sejtették, hogy előkelő urak.</p> -<p>Először nagyon örültek egymásnak, hogy itt találkoznak.</p> -<p>Aztán mindjárt megczáfolták ezt az örömet azzal az -észrevétellel, hogy «kissé nagyon is sokan vagyunk itt!»</p> -<p>Egyik azt kérdezé: «Nem üres a félcoupé?»</p> -<p>Egy másik azt mondá: «Lándoryt látom benne ülni.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>– Egyedül? kérdé egy harmadik.</p> -<p>– Igen. Magában, felelt az előbbi.</p> -<p>– Akkor csak inkább szoruljunk itten össze.</p> -<p>Erre általános, csendes nevetgélés következett, elvegyülve lassú -összevissza beszélgetés morajába, a minek a tartalmát a waggonfalon -keresztül kivenni nem lehet.</p> -<p>De kitalálni lehet.</p> -<p>A discursust félbeszakítá a kalauz közbejötte, a ki a meneti -jegyeket jött hitelesíteni.</p> -<p>Azután jött még egy pár veszekedő utas, a ki a kalauzzal -hatalmaskodott, hogy neki nyisson más kocsiszakaszt, mert ő a -pipafüstöt nem tűri. Pedig csak abban a pillanatban dobta el a -szivarcsutakot a szájából.</p> -<p>Majd megindult a vonat, s a zakatoló robajban elveszett az -emberi beszéd értelme, a szomszéd szakaszok lakóira nézve.</p> -<p>Azután csak az egyes állomásoknál állt be egy kis csendes -időköz, mely alkalmat adott Godivának arra, hogy a mellék coupéban -mondottakat élvezhesse: Vácz, Nagy-Maros még semmi aggasztó -felfedezést nem hozott.</p> -<p>Folyvást Lándoryról folyt a beszéd. Úgy látszik, hogy ez -kifogyhatatlan thema. De még eddig csak csoda dolgokat tudtak -felőle elmondani. Nagyszerű mesterfogásait a bűnök kiderítésében; -ügyességét a gonosztevők vallatásánál. Egyik utazó annak a -kalandjának az elmeséléséhez is hozzá fogott, melyben Lándory a -puszták legfélelmesebb zsivány hősét személyes bátorságával, igaz -magyar módra törte le, felkeresve őt a pusztai csárdában, s -belevonva a cselszövénybe a betyár szeretőjét, a csaplár világszép -leányát. (Erre a történetre mondta azt Bertalan Godivának, hogy azt -csak egy hetærának mesélhetné el, ha azt akarná, hogy «az» -belészeressen. Hát «ő neki» nem is mondta el soha.)</p> -<p>Godiva mohó kiváncsisággal hallgatózott e mesére.</p> -<p>De csak odáig hallhatá, hogy Lándory egyszer lóra ült, a legjobb -viharszokta betyár-paripára, s kétcsövű fegyverét <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> magához -véve, egyes egyedül elindult a «puszták rózsájának» a látogatására, -télen, hóviharban.</p> -<p>Mikor a legérdekesebb része következett volna a mesének, akkor a -vonat megindult s a zuhogástól nem lehetett belőle többet -hallani.</p> -<p>Az esztergom-nánai állomáson már egészen más tárgyról folyt a -beszéd. Csak a tárgy volt más, a személy még mindig ugyanaz; a -félelmes utitárs, Lándory.</p> -<p>A kalauz tíz percznyi vonatkésést jelentett: a bécsi szembejövő -gyorsvonatnak valami akadálya volt utközben.</p> -<p>Tíz percz alatt aztán sok szépet lehet elbeszélgetni.</p> -<p>– De hát annyi dicsőség után, hogy lehet az, hogy Lándory mégis -úgy félrevonul a világtól? kérdezé egy lágy, fuvolázó hang.</p> -<p>– Talán inkább a világ ő tőle? felelt rá egy ráspolyéles -hang.</p> -<p>– Dehogy! Állítá egy gordonka-bassus; ő valóságos kedélybeteg. -Aligha a Lipótmezőre nem kerül.</p> -<p>Ekkor aztán túlharsogta valamennyit egy éles, francziásan hadaró -organum.</p> -<p>– Ez mind nem az igazi ok! Lándoryt kizárja a világból egyenesen -az, hogy megházasodott!</p> -<p>– Tán mesalliance-t csinált? tudakolá a fuvolahang.</p> -<p>– Rosszabbat annál. Elvette a nagy internationális rablóbanda -bankárjának a leányát, a ki orgazdája volt a többieknek.</p> -<p>Godiva felszökött az ágyáról. A szíve elkezdett lázasan verni. -Úgy jött neki, hogy megverje ököllel a waggon közfalát s -átkiáltson: «Ne rágalmazzátok az én halottamat!»</p> -<p>Hanem aztán lecsillapodott, mert a gordonka hang ellenmondott a -hadaró kelepnek s védelmébe vette Traumholdot.</p> -<p>– Az nem áll. Traumhold tudtán kívül kezelte a rablott pénzeket: -azt hitte, hogy azok forradalmi czélokra szolgálnak. A politika -áldozata volt. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Hát akkor mért lett öngyilkossá? kérdezé a szelelőrosta -hang.</p> -<p>– Nem is lett azzá. Az inasa gyilkolta meg! szólt közbe a -ráspoly hang. Az egy rémséges gonosztevő. Én olvastam az egész -történetet; benne volt a «Pester Journal»-ban. El is csipték a -gazembert; elitélték husz esztendei fogságra.</p> -<p>Most meg már a Pétert szidják. Az is fájt Godivának.</p> -<p>– De hát azért mért kellett a bankár leányát elvennie -Lándorynak? Tudakolá a lágyhangú.</p> -<p>– Vádolta a lelkiismeret; magyarázá a mélyhang. Nem tudott többé -aludni, mióta a bankár meghalt. Mindig annak az alakja jelent meg -előtte éjszaka. Őt okolta a haláláért és háza bukásáért. -Vezeklésből vette el aztán a bankár leányát.</p> -<p>– Mind rosszul vagytok értesülve! rikácsolt közbe a ráspolyéles. -A mi Lándory barátunk nagy astronomus. Előre lát! Speculátióból -vette el a bankár leányát.</p> -<p>– Hogyan? hogyan? kiáltanak közbe mind a hárman.</p> -<p>– Úgy, hogy ő, ki az aktákba belenézett, rájött, hogy ha -Traumhold vagyonából mind azt a kárt megtérítik is, a miért -felelőssé tehető, a végleszámolásnál még mindig marad a bankár -leányára egy kerek millió.</p> -<p>«Egy millió! Ah, ez már valami!»</p> -<p>Ezt az indokot úgy látszik, hogy mindenki bevehetőnek -találta.</p> -<p>Godivát most már a hideg rázta: a férjét rágalmazzák a -legundokabb gyanusítással! Ne zörgessen-e még át hozzájuk?</p> -<p>Nyugalmat erőszakolt fájó idegeire s tovább hallgatózott, hátha -még «jobb» is jön?</p> -<p>Jött.</p> -<p>– No már én azért a millióért sem vettem volna el azt a leányt: -orrhangzott fel a sebesen beszélő véleménye.</p> -<p>– Miért nem?</p> -<p>– Nagyon furcsa hirek keringenek róla. Egész Bécs <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -beszéli, még a saját rokonai is. Hirhedett volt a könnyű -erkölcseiről már Bécsben is. Mindig körül volt véve imádóktól, s -azokat úgy tudta bolonddá tartani, hogy mindenik azt hitte, hogy ő -az igazi. Most aztán mindent kibeszélnek róla. Hogy csak egy adatot -hozzak fel. Atyja halála után a genialis kisasszony kiment -Münchenbe act rajzolást tanulni! Tudjátok? S ott oly scandalosusan -viselte magát, hogy egyszer a háziura felmondta neki a szállást, -éppen karácsonyestén tartott botrányos orgia miatt.</p> -<p>Godiva összetette a kezeit: azon imádkozott, hogy miért nem hoz -az Isten most egy vasuti összeütközést létre, a melyben legyenek -összemorzsolva a vádlók és vádlottak egy salaktömeggé?</p> -<p>Mennyivel jobb volna úgy meghalni, mint így!</p> -<p>A szembejövő vonatnak azonban még csak a távoli jeladó fütyülése -hangzott s odáig Godivának még sok hallani valója volt.</p> -<p>– Ez az oka, vevé át a szót a sebesen hadaró hang, hogy Lándory -úgy kerüli a világot; mert olyan nőt vett el, a kit nem vihet -társaságokba. Hiszen kinálta őt már a kormány magas hivatalokkal, -államtitkár, főispán lehetne, de egyiket sem fogadhatja el, mert ez -a fatális házassága útjában van. Se nem viheti a feleségét a -salonokba, se maga salont nem nyithat: nem koczkáztathatja, hogy -nők nem mennek el az estélyére. Valóságos szerencsétlenség szegény -Lándoryra!</p> -<p>Végre berobogott az állomásra a bécsi vonat s a várakozó vonat -tovább indulhatott.</p> -<p>Godiva bámult azon, hogy ő még mindig él!</p> -<p>Hát nem elég ennyi mérgezett nyíl egy emberi szívnek, hogy abba -hagyja a mechanikus működését?</p> -<p>Minek is él ő ezen a világon?</p> -<p>Hogy nyűge legyen egy kiváló alaknak, a ki férfikora virágában -kénytelen magát eltemetni felesége miatt egy tengeri szigetre? A -kitől senki sem kérdezi, hogy van a <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> feleséged? a ki senki -előtt e szót ki nem ejtheti: «a hitvesem».</p> -<p>Milyen jó volna meghalni.</p> -<p>Úgy jött neki az egész, mint egy álom.</p> -<p>Azonban alig indult meg a vonat, léptek közeledtek a -waggonfolyosón az ő coupéja felé. Már a lépteit is ismerte. -Bertalan jött hozzá.</p> -<p>Godiva igyekezett nyugalmat erőszakolni magára, felső öltönyét, -vállfűzőjét levetette: úgy tett, mintha aludnék. Azt hitte, hogy -jól tud majd tettetni.</p> -<p>Csak hogy az ereiben lázasan lüktető vér elárulta.</p> -<p>– Átjöttem hozzád, mondá Bertalan, gondosan becsukva maga után a -coupé ajtaját. Azt hittem, hogy ez a sok külső lárma, kocsifütty, -felzavart az álmodból.</p> -<p>– Igen. Aludtam, mondá Godiva.</p> -<p>Hanem a keze mást mondott Bertalan kezének.</p> -<p>– Neked lázad van? mondá a férje megijedve.</p> -<p>– Nem. Nem. Semmi bajom sincs.</p> -<p>– Akor más történhetett veled. Ezek az emberek ideát valamit -beszélhettek, s te ezt kihallgattad.</p> -<p>– Nem! Nem! sietett tiltakozni Godiva. Semmit sem hallottam.</p> -<p>– Az üteredről érzem, hogy «igen». Ez nem láz, ez lelki -felindulás. Én rólam beszéltek, meg te rólad. Mindenféle -rosszat.</p> -<p>Godiva most rémülten kapta meg mind a két kezével Bertalan -karját, mintha erővel vissza akarná őt tartóztatni. S ezzel árulta -el éppen a lelke háborgását.</p> -<p>– Te hallottad? kérdé suttogva.</p> -<p>– Nem én. Még egy coupé választott el bennünket. De azért mégis -tudom, hogy rólad beszéltek, meg én rólam; valószinüleg az atyádról -is. No ne remegj. Ebből nem lesz semmi affaire. A kitalált és falon -keresztül hallott sértésekért nem szokás elégtételt «kérni». – -«Venni» igen: annak idején. – Csakhogy az egyének arra sem -érdemesek. Az egyiket, a hadarót, úgy hivják a casinóban, -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> hogy «a pletyka Napoleon.» Az az éles -ráspolyhangu pedig a «salon-hyæna». – Rágalmaznak ezek mindenkit; -bibornokot, királyt, saját szűzleánytestvérüket és az édesanyjukat -is. Nem esnek beszámítás alá. Egyszer egy hirhedett országos nagy -hazafinak a temetésén voltam velük egy csoportban; az alatt, a mig -a pap beszentelte a halottat, a mikor még annak a bebalzsamozott -orczája be sem volt takarva a szemfödéllel, a szent zsolozsma -hangjai alatt: et lux perpetua luceat ei! annyi őrült rágalmat -anecdotáltak el a megdicsőült felől, hogy én csak azt vártam, hogy -mikor ugrik fel egyszer a halott a ravataláról s vagdalja a fejéhez -a gyászoló kiséretnek a koporsójára rakott koszorukat. – Azért -salon-hyaena a nevük.</p> -<p>Godivának kezdett az ideges reszketése elcsillapulni.</p> -<p>Bertalan nagyot nevetett, olyan hangosan, hogy a szomszéd -coupéban is meghallhatták.</p> -<p>– Akarod, hogy elismételjem, mit hallottál tőlük a deszkán -keresztül? Először boszankodtál rajta, másodszor mulattatni fog. -Úgy-e elmondták, hogy én kerülöm a világot, a mióta megházasodtam, -mert a feleségemet nem vihetem társaságokba. Egy hirhedett orgazda -leányát! Úgy-e így nevezték atyádat? ösztönükben van. Erre aztán -valaki védelmébe vette a megholtat, s kiderítette, hogy nem az volt -a gazember, hanem én, a ki tudom, hogy ártatlanul lett áldozattá, s -előre látva, hogy vagyonának nagy része megmarad, arra speculáltam, -mikor az árva leányát behálóztam s elvettem.</p> -<p>Ezt oly ős-humorral adta elő Bertalan, hogy Godivát csiklandós -nevetésre kényszeríté vele. Milyen tréfásan hangzik az ő szájából -ez az utolsó rágalom.</p> -<p>– Bizonyosan azt is elmondták, hogy én a biztosító társaságtól -is nagy összeget kaptam kelengyéül veled.</p> -<p>– Nem! Nem! Azt nem mondták, tiltakozék Godiva: elárulva vele, -hogy az előbbieket mégis csak kitalálta Bertalan.</p> -<p>– De azt csak elbeszélték, hogy én a kárvallott felekkel -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> kiegyeztem a Traumhold vagyonából -megtérített kárpótlás felett, s felét megtartottam magamnak. Abból -vettem egy palotát Budapesten.</p> -<p>Godiva szeretett volna kaczagni is, mérgelődni is.</p> -<p>– Nem! Nem. Egy szót sem.</p> -<p>– Bizonyosan mondták. Csak te nem hallottad a kocsirobajtól.</p> -<p>S aztán addig nevetett Bertalan, a míg Godivára is elragadt a -nevetés.</p> -<p>Hanem azért az a fellázadt ütér még egyre verte az alarmot.</p> -<p>Hiszen nem az a fájó pont, hogy e képtelenségeket beszélik, -hanem hogy ennek a beszédnek hatása van! Azért e sok rettenetes -mende-mondának mégis az az eredménye, hogy Lándory Bertalan nem -teheti fel a koszorúit, mert fáj tőlük a feje.</p> -<p>Bertalan tovább hüvelyezte a boszorkányborsókat.</p> -<p>– Úgy-e, azt beszélték, hogy én nem mehetek a feleségemmel -sehová, mert attól tarthatok, hogy visszautasításra találok? Még te -rólad is beszéltek? Ah! A sok megrémült bécsi ismerős és jó rokon -bizonyára elég sok pikáns történetkét hozhatott felőled forgalomba, -hogy a jó viszony megszakítását igazolja vele. Müncheni -aktrajzolás! Karácsonyéji orgia! Háziur által kiűzetés!</p> -<p>Godiva most görcsös nevetéssel ölelte át erőszakosan Bertalan -fejét.</p> -<p>– Hát ezt honnan tudod?</p> -<p>– Bizony nem gondolatolvasás útján. Igen egyszerű a dolog. Mikor -ki voltunk hirdetve, mint jegyesek, az esküvő napjáig csak ugy -özönlött hozzám az anonym-levél. Mindnyájan jól voltak -értesülve.</p> -<p>– S te egy arczvonással sem árultad ezt el én előttem.</p> -<p>– Dehogy nem! Hányszor kérdezted tőlem, miért van olyan -szertelen jó kedvem?</p> -<p>– És ez ellen nincs oltalom?</p> -<p>– De van. Mikor a szemetet fölkavarja a szél, akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> ott -találunk egy gyöngyszemet, mely nem repült a többivel az arczunkba. -Ez az oltalom! Ha ezer száj köpködi felém mérges tajtékát, olyan -emberektől, a kiket nem becsülök, egyetlen szó megtisztít tőle, a -mely olyan embertől jön, a kit tisztelek. S ilyen ember is van a -világon.</p> -<p>– Szeretném én azt megismerni.</p> -<p>Bertalan elgondolkodott rajta, hogy beszéljen-e még többet. -Egymásután húzta ki csendesen a tőröket neje szivéből. De a -méregcsepp mégis ott maradt.</p> -<p>A becsérzete a nőnek volt halálra sértve! Hogy ő az a -hitvestárs, a ki miatt a férjek legjobbikát, a hirhedett nagy -embert számkivetik a világból. Ez nagyobb szenvedés volt minden -halálos betegségnél.</p> -<p>Bertalan tanakodott magában. Az a csepp vér ölje-e meg őt vagy -ez a csepp méreg? Talán még az előbbi enged alkudni magával?</p> -<p>Ez az utóbbi nem.</p> -<p>Elszánta rá magát, hogy hozzányul ehhez a gyógyszerhez.</p> -<p>Elővette a tárczáját s kivett belőle egy aranyszegélyű -meghívójegyet.</p> -<p>– Hát hogy lássad, mennyire nincs semmi alapja annak a -szószátyárkodásnak, mintha «te» volnál az útjában annak, hogy én a -világban megjelenjek, tekintsd meg ezt a meghívót. Ebben a király -és királyné hívják meg fejedelmi várlakukba tánczestélyre Lándory -Bertalant, nejével együtt.</p> -<p>Godiva reszkető kézzel vette át a meghívó jegyet.</p> -<p>– S miért nem mondtad ezt meg otthon énnekem, kérdé Godiva, -elernyedve, elbúsultan?</p> -<p>Mit mondjon neki? Hogy rejtse el szavai közé, a mit érez?</p> -<p>– Tartottam tőle, hogy te erre a meghívásra azt fogod mondani: -«menjünk el!» hogy nem fogod megtagadhatni magadtól azt az -elégtételt, azt a gyönyört, hogy a lábainál térdelhess annak a nagy -asszonynak, a ki téged az egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> világ rágalmával szemben -fölemel, s a ki bizonyára oly követelő a női erényben, hogy ha -herczegi koronát viselnél is a fejeden, de ha egy lehelletnyi folt -volna a női jellemeden, a palotája küszöbét sem léphetnéd át -soha.</p> -<p>Godiva még mindig nem látott tisztán.</p> -<p>– De hát miért féltél te, hogy kedvet találok kapni, hogy az -udvari bálba elmenjek?</p> -<p>Bertalan huzódozott a választól.</p> -<p>– Azért, mert oda – kivágott ruhában kell menni.</p> -<p>Godiva arczán negédes mosoly vonult át.</p> -<p>– Hát nem vagyok én elég szép decolletálva?</p> -<p>Most is úgy volt.</p> -<p>Erre a szóra már nem talált Bertalan más választ, mint hogy -keblére ölelte a nejét.</p> -<p>Egy szót sem tudott mondani. A lefüggönyözött lámpás sem engedé, -hogy arczvonásaiban olvassanak, de utoljára mégis elárulta valami. -Egy forró vízcsepp, mely Godiva vállára hullott.</p> -<p>Ezt a forró vízcseppet nevezik az emberek könycseppnek is.</p> -<p>Ez aztán megsúgta azt a nehéz titkot Godivának.</p> -<p>Odafonta a karjait Bertalan nyaka körül és suttogva beszélt -hozzá.</p> -<p>– Nekem nem szabad bálba mennem többé, úgy-e? Nagy beteg vagyok? -Nem te érted kell Capriba utaznunk, hanem én végettem?</p> -<p>Bertalan csak a csókjaival tudott neki felelni, csókolta a -szemeit, a homlokát, aztán a kezét, annak mind az öt ujját sorba: – -csak az ajkát nem.</p> -<p>A nő pedig egészen meg volt dicsőülve. Az a csepp méreg nem -fogja többé megölni: csak az a csepp vér – talán…</p> -<p>– Köszönöm neked, hogy ezt tudattad velem. Már most meggyónom -neked, hogy eddig én mind azt tettem, a mi az életet megrontja: ha -valamire azt mondták, ez egészségtelen, ez halálos! csak azért is -tettem. Ezentúl <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> őrizni fogom magamat. Meg akarok -gyógyúlni. Élni akarok! Te veled sokáig élni, boldogul. Milyen jó, -hogy ezt megtudtam. Most már nem fáj semmim.</p> -<p>S azzal engedte, hogy lefektessék, betakargassák.</p> -<p>– Aludjál csendesen.</p> -<p>Még egy dolog jutott eszébe.</p> -<p>– Úgy-e, ha Bécsbe megérkezünk, nem fogsz ezekkel az emberekkel -itt szót váltani?</p> -<p>– Ne tarts tőle. Ezek Pozsonynál ki fognak szállni.</p> -<p>– De én hallottam, hogy Bécsig mennek.</p> -<p>– Érsekujváron meg fogják tudni a kalauztól, hogy ebben a -coupéban itt «én» vagyok feleségestől, s akkor ki fognak szállani -Pozsonynál. – Valami még mindig vagyok. A «nagy kutya», a kit jó -kikerülni.</p> -<p>Miért van olyan erős hitük a szenvedőknek azokban a délszaki -vidékekben, hogy a halál szigora elől oda menekülnek?</p> -<p>Mikor beszélni hall az ember azokról az örökzöld tájakról: azt -hiszi, hogy az a paradicsom. Pedig épen ez a dajkája a -búskomorságnak. Az örök egyforma virány. Soha sem takarja az a szép -fehér hó az alvó földet; nem rajzolja tele az ablakot szeszélyes -kezü tündér jégvirágaival, az örökké járó tenger soha sem változik -át sima jégtükörré. Nincsen tavasz. Nem kérdezhetjük meg a föld -alól kibuvó első jáczintcsirától: minő az álom oda alant?</p> -<p>S az örökzöld virányban nincs énekes madár. Azoknak a fáin -hernyó nem élődik, s a nélkül a fülemile, rigó meg nem települ; a -pacsirtát meg összefogja az olasz, s megeszi polentával.</p> -<p>Capri bizonyára csak olyan embereknek való, a kik el akarják -magukkal feledtetni, hogy van még világ, nemzet, emberiség, élet; a -kiket nem érdekel semmi izgalma a jelennek, csak egy emlék a -multból, s egy remény a jövőben.</p> -<p>Lándory Capriba vitte a nejét, hogy ott eltemetkezzék vele élve. -Czélt ért. Úgy elfelejtették, mintha soha a világon <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> sem -lett volna. Senki sem beszélt róla többé. Meghaltak mind a ketten -szépen.</p> -<p>Vajjon «ki», «hol» fog feltámadni közülük?</p> -<h2>A KÉT HAJÓ.</h2> -<p>Az egyik volt ő felsége, az olasz király hadihajója, a -Fulminante, melynek kapitánya szivességből felvette Lándory -Bertalant, hogy Genuába szállítsa; külömben napokig kellett volna -várnia, pedig sürgetős útja volt.</p> -<p>A másik hajó pedig volt egy ólomkoporsó, ugyanarra a hajóra -felvéve. Ebben pedig utazott Godiva – haza – ahhoz a kis otthonhoz, -a melynek az ablakán egyre járnak ki és be a zengő méhek.</p> -<p>A búcsú-lövéseket sokszorosan visszahangzotta a nápolyi várfok, -aztán a Castello d’ovo bástyái, majd a sorrentói sziklák; a hajó -két fehér kéményéből felgomolygó fekete füst, mint egy óriási -gyászfátyol vonult el mögötte. A tenger egyik fele ezüsttől -csillogó zöld volt, a másik fele pedig élesen elmetszve, fekete, -mint a tinta. S e tintaoceán határán égett egy hosszú tűzvonal, a -felhőkárpit és a tengerszín között, a leáldozott nap utófénye. A -lángvonal között, mint egy tengerbe épített gula, meredt föl Capri -sziklaszigete.</p> -<p>Lándory összefont karokkal, mélyen lehajtott fővel támaszkodott -az árbocznak. Tekintete az előtte keresztben fekvő ólomkoporsó -fölött a távolba tévedezett. A mint aztán lassankint alább-alább -sülyedt a szigetorom a tengerhatárba, a mint annak az utolsó csúcsa -is elmerült a sötétségbe, a mit a tengerrel összeborúló felhő -képezett, a téveteg tekintet visszakerült az előtte fekvő tárgyhoz. -Ahhoz a túlvilágra vivő hajóhoz.</p> -<p>Tehát csak álom volt mind ez? Egy két esztendeig tartó -varázs-álom. Annyi ideje mult, hogy Godiva kitalálta azt a -gondolatját: «ne menj el! maradj itt örökre!» <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Hát ez az «örökre!»</p> -<p>Hát csak álom volt az egész boldogság? Azok az édes napok, a -miknek minden órájában hajnal volt, azok a perczek, a miknek vége -nem akart lenni?</p> -<p>Az is mind álom, hogy ott jártak kéz kézben a sorrentói -narancserdők között, s dobálták egymást lehullott narancscsal, mint -két pajkos gyermek? Az mind álom, hogy ott nézték a cocumellai -tengerparton, hogy jön hullám hullám után zúgva, ágaskodva, aztán -elterül sisteregve, s a mint visszavonul, már le van törülve a -fövénybe írt szó: «Godiva, Bertalan: szeretlek?»</p> -<p>Az is álom, hogy együtt látták egymást, szellemmé dicsőülve a -tündérfényű azurbarlangban, hogy együtt keresték az arbutusok közt -a virágzó cyclament, s milyen örömük volt, ha egyet találtak? Álom -volt a tengeren látott szivárvány, mely a víztükrébe nézve teljes -körré egészült ki, átölelve a közötte vitorlázó halászbárkákat? A -hosszú, magányos séták a langy-meleg estéken, s a jövendőről -mondott mesék? Két embernek kölcsönös egymást imádása, a kiknek a -lelke egymásba elveszett, s magában gondolkodni sem tud.</p> -<p>Hát az édes csókok? Az ébresztő, az elaltató csók? «Ha meghalok -is: szeretlek!» Drága csókok! A mikért meg kell fizetni. Talán -annyi nappal tovább tartott volna az élet, a hány csók el lett -pazarolva. – Ez is álom?</p> -<p>Minden álom volt!</p> -<p>Csak egy nem volt.</p> -<p>Az a véghagyomány, a mit utolsó óráiban suttogott szerelmesének, -a mikor már tudta, hogy válniok kell.</p> -<p>– Úgy-e bár, szerelmem, ha egykor atyám nevéről elmulik a -homály, megmaradt vagyona a te kezedbe jut, te abból egy -alapítványt fogsz tenni szerencsétlen árvaleányok megmentésére, s -ez az atyám nevét fogja viselni?</p> -<p>Fogadást tett rá, hogy úgy tesz. Ez már nem álom. Ez igaz. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Aztán még valamit akart mondani a haldokló. De már nem volt -ereje, nem volt hangja hozzá.</p> -<p>Hanem ő kitalálta, hogy mit akar még mondani. S ő mondta el -neki:</p> -<p>Van egy ember, a ki «mi miattunk» ártatlanul szenved, te azt -nehéz fogságából ki fogod szabadítani!</p> -<p>Az az üdvözült mosolygás, mely a haldokló arczát átvilágítá, -válaszolta, hogy el van találva az utolsó ohajtása. Csak ez az egy -nehéz teher kötötte még a lelkét a földhöz. A mint attól -megszabadult, repülhetett.</p> -<p>Ha azt hinné, hogy az is álom, a halott felemelné azt a -leforrasztott ólomfödelet szellemkezével s elmondaná neki: «úgy -van!»</p> -<p>Mély elmerengéséből a hajóskapitány szava verte fel.</p> -<p>– Nehéz felejteni, uram, úgy-e?</p> -<p>– Ha nehéz volna, még lehetséges volna, felelt rá Bertalan.</p> -<p>– Megjön az. A feledés, mondá a kapitány. Én tudom mi az, a mit -ön szenved, mert én is vesztettem el egy hitvest, a ki szép, -kedves, fiatal volt: együtt járt velem a tengeren. Útközben halt -meg. Az utolsó öt perczben, a mikor az ágya mellett ültem, -elkezdett énekelni: olyan hangon, a minőt én soha nem hallottam. -Egy dal volt a meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt soha el -nem fogom felejteni: hogy megőrülök bele.</p> -<p>– És el tudta ön felejteni?</p> -<p>– El ám.</p> -<p>– Tán újra megnősült?</p> -<p>– Soha többet. Ez nem tengerésznek való. Lássa ön: még ön -szerencsés. Szépen hazaviszi a halottját, otthon lefekteti a -családi sírboltjába. Eljárhat hozzá, vihet neki virágokat. De én -nekem a tengerbe kellett eltemetni a halottamat. Látnom kellett azt -az örvényt, a mi a hullámba temetett kedvesem után támad, az -izenethozó buborékokat, a mik az örvényből feljönnek. S aztán az -átlátszó sírdombot, a mi föléje hömpölyödik. Önök, a szárazföld -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> boldog lakói, ha a temetést elvégezték, -haza mennek a sírkertből s nem látják azt maguk előtt; de a -tengerészszel együtt jár a temető. Képzelje ön, ha önnek -éjjel-nappal egyik sírdombról a másikra kellene lépdelni, mint a -hogy járok én egyik sírhalomról a másikra. Azt hittem, hogy nem -tudok a tengeren maradni többé. Egész monomania lepett meg ettől a -gondolattól.</p> -<p>– És kigyógyult ön belőle?</p> -<p>– Ki ám. Kár, hogy azt a radikalis curát, a min én átestem, -önnek fel nem ajánlhatom, mert az nem kapható mindennap. Fél év -telt már bele, hogy a nőmet elvesztém, s azt a dalt, a miben a -lelkét kilehellte, még mindig egyre hallám, nem a fülemmel, de az -egész lelkemmel. Ekkor ütött ki a háboru, poroszok, olaszok és -osztrákok között. Én ott voltam a lissai tengeri ütközetben, mint -hajóhadnagy, a «Ré d’Italia» födélzetén. Abban a végzetes perczben, -a midőn az osztrák hadihajó orrával a «Ré d’Italia» derekába -furódott, én fenn voltam az árboczkötélzeten. Az iszonyú -taszítástól oly sebesen hajlott egyszerre a hajó a tulsó oldalára, -hogy a hajókötélzet, mint valami óriási æol-hárfa zendült meg bele. -Ez volt a zene, uram! A következő perczben már sülyedt a hajó; az -osztrák hadihajó gyorsan húzta ki az orrát az oldalából, s arra ez -elkezdett megfordulni. Én az árboczkötélzetről egyenesen leugrottam -a tengerbe. A kardom és revolverem aláhúztak, folyvást mélyebbre -szálltam. De nem vesztettem el az eszméletemet. Hirtelen -lekapcsoltam az oldalamról az övemet s azzal a fegyvereim súlyától -megszabadulva, elkezdtem magamat a tenger felszinére felküzdeni. -Már ekkor az egész hajó sülyedt alá. Ezer élő ember volt rajta. -Mikor ennek az ezer embernek a halálordítása, melyben utolsó -lélekzetét kiadja, megzendült ott a vizek mélységében, hogy az -egész tenger, mint valami óriási hangszer viszhangzott bele: ez -volt aztán a dal! Azt hittem, hogy megfojt, agyonszorít ez a -rémséges halálzene! Fuldokolva küzdtem fel magamat a vízszínére. Az -óriási hajó akkor <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> sülyedt el épen a víz alá. Az utolsó -árbocza, a rákapaszkodó emberekkel még csendesen elfordult maga -körül, s akkor aztán támadt utána egy mély forgatag örvény, -melyben, mint a leforrázott hangyaboly, keringett az összekuszált -embertömeg. Az örvény egyre tágult, széles hullámokat túrva maga -körül, melyek, mint a szökőkút lövelltek fölfelé. Egy ilyen -hullámhegy felkapott a hátára, felvitt a magasba, úgy, hogy még -egyszer letekinthettem abba az ezreket elnyelő tölcsérbe, s aztán -kiköpött a torkából a víz-leviathán messzire, mint a hogy egy békát -kifúj az orrán a czethal. Ekkor aztán már csak az ágyúk bömbölését -hallottam. Fuvolaszó az, uram! az után a hang után, a mit oda lenn -a tenger produkált… Ettől a naptól fogva aztán nem kisértett többé -sem ébren, sem álmomban a haldokló feleségem hattyudala.</p> -<p>– Hanem az a tengerfenéki kardal?</p> -<p>– Igenis az; a járókelő hullámokon sem láttam többé az ő -domborodó sírját; csak azt a nagy örvényt amott!</p> -<p>– Ez erős gyógyrendszer volt. Kár, hogy nekem hasonlóra -nincsenek kilátásaim.</p> -<p>– Ki tudhatja azt, uram. Férfi soha sem bizonyos a sorsa felől. -Manfredet nem tudták kigyógyítani a szellemek a búskomorságból: -ment volna csak emberek közé veszekedni, azok majd kikurálták volna -becsületesen.</p> -<p>Reggelre Civita Vecchia elé ért a hajó: ott a kapitány pihenőt -tartott, hogy a Rómából küldött hivatalos sürgönyöket átvegye. -Azokkal együtt a napilapokat is meghozták.</p> -<p>A mint a legelsőt felnyitotta a kapitány, annak mindjárt az -elején egy kövér betükkel nyomtatott táviratot pillanta meg, mely -még az ő olasz temperamentumát is fel tudta fokozni.</p> -<p>Nem tagadhatta meg magától, hogy a hirlappal a kezében be ne -rontson Lándory szobájába, a ki még akkor aludt.</p> -<p>– Nézze ön! A németek csakugyan bevonultak Párisba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p>– Miféle németek? kérdé Lándory elbámulva.</p> -<p>– Miféle németek? Hát Moltke, meg Bismark.</p> -<p>– Hát mit akarnak azok Párisban?</p> -<p>– Uram! Engem választott ön ki tréfálkozása tárgyának, vagy -nincs még egészen ébren?</p> -<p>Lándory biztosítá a kapitányt, hogy soha sem szokott -tréfálkozni, s mind az öt érzékének teljes használatában érzi -magát.</p> -<p>– Hát ön talán semmit sem tud arról, hogy a németek és francziák -között háboru folyik?</p> -<p>– De igen, a mult tavaszszal akadt egy lap a kezembe, melyből -azt olvastam, hogy a francziák átkeltek a Rajnán három helyen. De -ez a hír annyira izgatólag hatott a nőmre, hogy lázba esett tőle. E -naptól fogva aztán többé nem bontottam fel a lapokat, a miket -utánam küldtek.</p> -<p>– Hogyan? ön a mult esztendei tavasz óta nem olvasott -ujságot?</p> -<p>– Nem. Ha olvastam volna: a nőm észrevette volna az arczomról, a -mit megtudtam.</p> -<p>– És így ön a Saarbrück és Saarlouis melletti csetepaték óta nem -bír semmiről tudomással?</p> -<p>– Azt tudom, hogy akkor a németek hátrányban voltak.</p> -<p>A kapitány kaczagott és mérgelődött egy hujjában.</p> -<p>– Hisz ez unicum! Ön pénzért mutogathatná magát. Hát ön nem tud -semmit a wörthi ütközetről, a gravelotti nagy mészárlásról? Nem -tudja, hogy Sedánnál elfogták Napoleon császárt egész seregével? -Nem tudja, hogy Bazaine Metzet föladta százötvenezernyi seregével? -Nem tudja, hogy Párist ostromolták? Nem tudja, hogy mi az a -commune? Nem tudja, hogy a Tuilleriákat felgyujtották a -forradalmárok? Sejtelme sincs a petroleurökről? Csak úgy egyszerre -esik ön bele a párisi capitulatióba?</p> -<p>Bertalan azt a zengő tengert vélte hallani a füle körül, melynek -ezer halálordítás ad élő hangot. Mi az ő szelid fájdalma ez -irtóztató csapásokhoz képest?</p> -<p>Hiszen, ha azt irja valaki, hogy egy szép asszony nászútra -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> kelt a férjével, vidáman, szerelmesen, -s azután a másik fejezetét a mesének azon kezdi: két év mulva -utazott haza ólomkoporsóban, arra is azt mondja, a ki ezt olvassa: -«hisz ez kegyetlenség!» Hát még ha azt irják, hogy egy hatalmas, -dicsőséges nemzet elindult a maga világverő vezérével a diadalútra: -s aztán elforgatják két esztendő történetlapjait, s folytatják e -szóval: «e szép nagy nemzetet legázolva, összetörve, most teszik a -koporsóba!»</p> -<p>Olyan borzadály lett egyszerre úrrá minden idege fölött, a minőt -nem érzett, midőn kedves halottjának a kezét jéggé fagyni érzé a -kezében.</p> -<p>– És ön meg tudta tagadni magától, hogy másfél évig hirlapot ne -olvasson? Ez nagyobb lemondás, mint mikor én egy évig letettem a -szivarozásról, hogy a beteg nőmet ne boszantsam vele.</p> -<p>A két férfi kezét nyujtá egymásnak.</p> -<p>(Nem hiszik ám ezt el, a kik nem próbálták, hogy mire képes egy -férfi, a ki igazán szeret?)</p> -<p>– No, önnek akkor most pokolbeli nagy élvezete lesz! Ha mind meg -vannak azok a hirlapjai, a miket a keresztkötésből ki nem bontott. -Mi csak poharankint nyeltük e csodákat, ön egyszerre úszhatik -bennük. Én azt tanácsolnám önnek, hogy hátulról kezdje az olvasást, -mert különben valami még eddig az orvosok által nem ismert -betegséget kap tőle, a mi csakugyan méltó volna egy olyan kivételes -lényhez, mint ön.</p> -<p>– Ugy teszek, hátulról visszafelé fogom olvasni a -történetet.</p> -<p>– Önnél nagyobbszerű abstinentiát csak Nordenskjöld svéd -kollegámtól hallottam, a ki az északi Jeges-tengernek egy -végerődjében, valahol a Jugor-Scharon túl, talált egy orosz -kormányzót, a kit minden évben egyszer szokott meglátogatni: az -elviszi a számára az egész lefolyt évben megjelent hirlapokat. S ez -a becsületes ember nem hogy a legújabb hirekre volna kiváncsi, de -elteszi szépen az <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> egész csomagot s naponkint a -sorbakövetkezőket leszedi belőle s olvassa 1870 junius 30-ikán, -hogy mi történik 1869. junius hasonló napján?</p> -<p>Ennek a jó adomának csak maga nevetett a kapitány.</p> -<p>Bertalan feje körül már zúgott az a tenger, mely örvénylő -tölcsérébe egyre sodorja alá az emberek miriádjait, országok -jólétét, anyák reménységét, nemzedékek vívmányát, s melynek sötét -fenekén nem tudni, mi lakik?</p> -<p>A míg a hajóút tartott, azalatt csak önmagával volt dolga, annak -az átálmodott két évnek a története olyan volt rá nézve, mint az -Apocalypsis könyve. A mint azonban a hajó a genuai kikötőbe ért s -kezdődött a szárazföld, egyszerre vége lett a boldog -világonkívülélésnek. Az ember nem mehetett olyan helyre, a hol -Elsass-Lotharingiáról, meg az öt milliárdról ne beszéltek volna. A -véres drámának csak az utójátéka folyt már, a hol franczia küzd a -franczia ellen, a communardokat lövik csoportostul főbe.</p> -<p>A világtól elmaradt utazó minden lépten-nyomon beleütközik az ő -tudta nélkül megváltozott világrendbe. A facchino, a ki a málháját -kiczepeli az avisogőzösről, a szeme közé nevet, mikor a borravalót -a kezébe nyomja.</p> -<p>– Mi ez? Egy bajocco! A pápa képével! Hát nem tudja az úr, hogy -a bajocco nem jár többé?</p> -<p>Mikor pedig a douanon megjelen, hogy bevallja a magával hozott -szállítmányok minőségét s végül bediktál egy ólomkoporsót, akkor a -hivatalnokok, a pénzügyőrök, a vámtisztek, még a hordárok is -egyszerre, cholerikus mérges kaczagásban törnek ki.</p> -<p>– No ez már jó! Egy ólomkoporsó!</p> -<p>– No igen, egy ólomkoporsó és benne egy halott: huszonnégy liter -borszesz között. Mi van ezen nevetni való?</p> -<p>Hiszen rendes körülmények között bizony nincs azon semmi -tréfálni való ürügy, hanem e mostani körülmények szerint mégis csak -magára vessen az az utazó, ha jól kinevetik, a ki restelte -elolvasni az olasz kormánynak <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> 1870. január 6-án minden -hivatalos lapban közzé tett rendeletét, mely szerint az ólom -kivitele Olaszországból szigoruan eltiltatik.</p> -<p>Jó is volna! Azt mondani, hogy koporsó! ólomból!</p> -<p>Nem volt mit tenni mást, mint érczkoporsót szerezni, az ólomból -készültet felnyittatni s aztán még egyszer találkozni a -halottjával, mikor azt az egyik koporsóból a másikba átteszik. A -borszesz még egészen épségben tartá, az arczvonásai sem -változtak.</p> -<p>Az érczsarcophagban azonban nem marad meg a borszesz, mert az -nem záródik hermetice. Erre nézve is van kiadott rendszabály a -vámhivatalban.</p> -<p>Az érczkoporsót olvasztott viaszszal öntik tele, mely a -holttestet egészen elfedi.</p> -<p>Azután egy egész waggont kell a számára kibérelni s hátra kell -hagyni a nápolyi orvos hivatalos parerejét, hogy a halott nem -ragályos betegségben mult ki.</p> -<p>A másvilágra csak könnyű az út, de más országba nehéz utazni a -holt embernek.</p> -<p>Ez az átkozott próza épen jó az embernek a szivét -kicserzeni.</p> -<h2>A MÉREGKEVERŐ.</h2> -<p>A mint a sírboltajtót bezárta Lándory, sietett a fogadásának a -beváltása után.</p> -<p>Budapesten is sokat kellett megtanulnia. A miniszterek közül, a -kiket két év előtt tisztelhetett, egyet sem talált a hivatalaikban. -Két esztendő nagy idő s a világ forgandó. Nem buktak azok meg, csak -helyet változtattak. Az egyik elment Bécsbe külügyminiszternek, a -másik szintén oda közös pénzügyérnek, a harmadik a király oldala -melletti miniszternek, a negyedik bankigazgatónak: helyükben csupa -új emberek ültek.</p> -<p>Az első tapasztalata az volt, hogy minden ismerőse, a -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> kivel találkozik, olyan képpel fogadja, -mintha ő volna az a hires angol, a kit a vadak elfogtak, aztán -tetőtől talpig czifrára megtätowáltak. Az egyiknek nem jut hirtelen -eszébe a neve: «a! a! Lándory!» Ez bámul rajta, hogy még él! A -második megcsodálja, hogy megnőtt a szakálla! A harmadik megöleli, -a kezét megszorongatja, s igazán el van telve örömmel, hogy ismét -itt látja. Ez gratulál neki a felesége halálához, a ki miatt nem -járhatott a társaságba. Most már újból salonképes. És aztán beszél -neki minden ember az öt milliárd hadisarczról.</p> -<p>Az nem volna baj, hogy a közönség elfelejtette régen az ő viselt -dolgait, a nagy rémpörrel együtt; de nagyobb galiba az, hogy a -miniszterek is elfelejtették, s mikor azon kezdi, hogy ő egy -foglyot akar kiszabadítani, mindenik azt hiszi, hogy III. -Napoleonról beszél.</p> -<p>A maga régi jó barátjával, a miniszterrel, a kivel fogadott -valamibe amaz emlékezetes koronázási bálban, csak jó volna, mert az -épen jó helyre került: a király oldala mellé miniszternek. Annak -csak egy emlékeztető levelet kell küldenie: Kegyelmes uram, kedves -barátom! A fogadásomat megnyertem: «te adsz nekem valamit, a mi -neked nem kerül semmibe, és a mi nekem nem használ semmit. Én tehát -kérek tőled egy elitélt rabot: neve Kalthahn Péter. Eszközölj -számára amnestiát». A gentleman miniszter bizonyára honorálni fogja -a vesztett pariet. Hanem az a baj, hogy egy szabadon bocsátandó -gonosztevő dolga iránt még a belügyminiszter és az -igazságügyminiszter is érdeklődik: azok pedig új emberek; az egész -rémpör, Rózsa Sándor, Monterosso, Traumhold a maguk Lándoryjával -együtt tiszta holdbeli történet rájuk nézve: azoknak tehát -élőszóval kell elmondani a magyarázatot, indokokat, hogy miért van -az ötszáz illavai rab között egy, a ki nem tartozik oda.</p> -<p>Végre ez is megjárta a maga útját. Lándory megkapta a kegyelmi -levelet Kalthahn Péter számára.</p> -<p>Csakhogy ekkor megint egy kis galiba jött közbe: a miről -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> ő neki ismét nem volt tudomása. Persze, -az ujdonságrovatot nem olvasta el a lapokban: külömben értesülve -lett volna, hogy az illavai fegyházban lázadás ütött ki a rabok -között, mely fegyveres erővel lett elnyomva s ennek következtében -többen a legjobban terhelt rabok közül a szamosujvári fegyházba -lettek átszállítva. Azok között vala a Péter is.</p> -<p>Lándory tehát hiába tette meg az utat Illavára; vissza kellett -térnie Budapestre, hogy az igazságügyminisztertől új engedélyt -kapjon a szamosujvári fegyencztelep meglátogatására.</p> -<p>Ez időköz alatt megint nyilt alkalma valami csodálatos -rendkívüliség által hiressé tenni magát.</p> -<p>A trieszti Generali biztosító intézet kerestette fel -hivatalosan, azzal a megszólítással, hogy vegye fel az intézet -pénztáránál a felesége halálával esedékes 200 ezer forintot, a -halál napjától számított 4%-os kamatokkal.</p> -<p>Lándory azt felelte vissza a Generalinak, hogy neki nincs -birtokában semmiféle biztosítási polizze.</p> -<p>Erre a Generali megint azzal replikázott, hogy akár van az úrnak -polizze, akár nincs a kezében, a biztosítási kötvény a társaságnál -be van jegyezve, a pénzt fizetik.</p> -<p>S mintha a társaság vezérigazgatói maguk is gondolatolvasóknak -álltak volna be, mellékelve a felszólításhoz megküldték az -alapszabályaikat, s azokon történt változtatásokat.</p> -<p>Az ilyen időszaki határozat kétszer is alá volt húzva, kék és -veres plajbászszal.</p> -<p>«A biztosított összeg öngyilkosság esetében is kifizettetik, ha -az életbiztosítás a haláleset előtt három évvel köttetett, s ha az -illető három éven keresztül fizette a biztosítási díjt.»</p> -<p>S ez a határozat két nappal előbb lett hozva, mint Traumhold -bankár rejtélyes halála bekövetkezék.</p> -<p>Erre aztán Lándory azt válaszolta, hogy csak maradjon hát a -biztosítási összeg a társulat pénztárában, négyes <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> -kamatra, félévi felmondással, majd egyszer rendelkezni fog a -tőkéről is, meg a kamatairól is.</p> -<p>Hogy ez nem maradt titokban, az természetes.</p> -<p>Talán másutt is, nemcsak Magyarországon, erősen megbámulnának -egy embert, a kit 200 ezer forinttal erőszakosan kinálnak, s azt -feleli erre, hogy csak hadd maradjon ott, a hol van.</p> -<p>Ez is az unicumok, a hihetetlenek muzeumát öregbíti.</p> -<p>Lándory, a mint a szamosujvári fegyencztelep igazgatóságának -szóló rendeletet megkapta, sietett fel Erdélybe. Két nap alatt -odaért Szamosujvárra.</p> -<p>Az ottani állami fegyház hajdan apáczakolostor volt, ölnyi -széles falai, kettős vastag vasrácsok az ablakain, a lépcsőzetek, -folyosók mindenütt dupla vasrostélyajtókkal elzárva. A bejáratainál -fegyverben álló őrség, mindenütt szigorú rend, felügyelet. -Nyolczszáz ember van ott együtt, a ki mind tíz éven felüli -szabadságvesztésre van elitélve. A gonosztevők mágnási háza ez.</p> -<p>Csakhogy ezek mind dolgoznak. A földszinti termek megannyi -műhelyek: asztalosok, kádárok, kerékgyártók, nyergesek dolgoznak a -mester utasítása szerint, a mester maga is fegyencz. A -lakatosműhelyben egy hirhedett betörő tolvaj felnyithatatlan -zárakat készít. (Saját találmánya, a párisi világtárlaton díjat -kapott érte.) A kápolnának a falaira szenteket és angyalokat fest -frescóban egy elítélt rab, a másik az oltárszobrokat faragja. -Valaha utonálló volt mind a kettő.</p> -<p>Az óriási konyhában roppant kondérokban főzik a jóizű ételt, s a -nagy kemenczékből épen akkor szedik ki az illatozó czipókat.</p> -<p>A nagy hálótermek az első emeleten nappal üresek; külön vetett -ágya minden rabnak, a falon egy táblácska a nevével és -életkorával.</p> -<p>Lándory megdicsérte a vezető igazgatót azért, hogy e táblákról -elhagyták a fegyencz vétkének megnevezését, a hogy korábban szokás -volt. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>A második emeleten vannak a szabóműhelyek, a pokróczszövő -székek, a daraszológépek.</p> -<p>Lándory nem idegen abban a társaságban.</p> -<p>A rabok optimátesei az ő kezén keresztül kerültek ide.</p> -<p>Ő is rájuk ismer: azok is ő reá.</p> -<p>Megtalálja a varrógép mellett Rózsa Sándort, a puszták -fejedelmét; a gyapjutépő gépnél a rablóvilág Herculeseit, Farkas -Bénit, Krokmanlikot, s beszédbe elegyedik velük.</p> -<p>Egy hosszú teremnek a zugában, az ablak előtt ül magányosan egy -magas szál férfi, rövidre nyirt sűrű őszhajjal, s ir.</p> -<p>Ez a társaság könyvvezetője. Mert a consortiumnak rendes üzlete -van: mindenki keres, pénzt szerez; annak kétharmada az államé, a -miért ellátást ad, egyharmada a munkás fegyenczé, a mit -kiszabadulásakor megkap, vagy időközben elküldhet a családjának. -Erről pontos számadást kell vezetni. A ki ezt a hivatalt végzi, az -a «bankár».</p> -<p>Lándory ráismert benne Kalthahn Péterre.</p> -<p>– Ez a legveszedelmesebb gonosztevő az egész társaságban, sugja -fülébe halkan az ellenőr.</p> -<p>– Ismerem, mondá Lándory. Kezemben volt a feje.</p> -<p>– Azóta még qualifikálta magát. Megduplázta a -kapitulatióját.</p> -<p>Lándory odament a számadásai mellett ülő fegyenczhez. Az szabály -szerint felállt a közeledtére s katonás állásba helyezte magát, s -mint egy felhúzott óragép, melynek a rugóját megnyomják, elverte a -kötelességszerű mondatot:</p> -<p>– Nevem Kalthahn Péter, negyvenöt éves vagyok felekezetnélküli, -nőtelen, trencsénmegyei születésű; vétkem orgyilkosság és rablás, -gazdámat megmérgeztem, és pénztárát kiraboltam. Ezért halálra -lettem itélve, kegyelem útján büntetésem tizenöt évi fogságra -változtattatott. Másodszor az illavai államfegyházban kitört -fegyenczlázadásban <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> tettleges részt vettem. Ezért újabban -tizenöt évre lettem elitélve.</p> -<p>– Tehát összesen harmincz éve van neki, mondá Lándory az -igazgatóhoz fordulva.</p> -<p>– Csak huszonhét és fél: harmadfelet már leült.</p> -<p>– Hogyan tűri büntetését?</p> -<p>– A legnagyobb nyugalommal. Épen azért a legveszedelmesebb -ember. Nagyobb befolyása van a fegyenczekre, mint minden -felügyelőnek és papnak. Ha mások türelmetlenkednek, ő csendes -szavakkal lecsillapítja őket. A legmakacsabb természetű rabokat meg -tudja puhítani. S ezen álarcz alatt a legengesztelhetetlenebb -rosszakarat rejlik nála. A feje tele van kiszabadulási tervekkel. -Önnek lesz alkalma még ez órában meggyőződni arról a roppant nagy -befolyásról, a mit ez az ember a többi fegyenczekre gyakorol. Egy -fegyencz meghalt, azt fogják temetni. Nazarénus volt. Semmiféle -felekezethez nem tartozott. Annálfogva pap nem fogja neki a -végkiséretet adhatni. A fegyenczek lelkiismeretét nem lehet -kényszer alá vetni. A nazarénusság nagyon terjed közöttük. S ez még -jó, mert a nazarénusnak kötelessége a maga patriarchája előtt -minden bűnét meggyónni. Ez az ember az ő patriarchájuk. A -temetésnél ő fog szólni. Semmi egyebet nem szabad neki elmondani, -csupán a Miatyánkot. Majd meglátja ön, hogy mit tud ez az ember egy -Miatyánkból csinálni?</p> -<p>A vár harangja megszólalt: a készülőre szólt.</p> -<p>A fegyenczek egyszerre abba hagyták a munkáikat, a foglárok -«sorakozz!» szavára kettős sort képeztek, s a fegyveres őrök -kiséretében elhagyták a műhelyt.</p> -<p>Kalthahn Péternek előbb egy elővigyázati rendszabályt kellett -magán megtörténni hagyni. A két kezére könnyű bilincset tettek.</p> -<p>– A veszedelmesebb raboknál alkalmazzuk azt, mondá az igazgató, -midőn a fogházon kívül bocsáttatnak. A temető kívül van. Ha bilincs -nem volna a kezükön, könnyen zenebonát kezdhetnének. <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Igaz, hogy imádkozni összebilincselt kézzel is lehet.</p> -<p>Lándory az igazgató kiséretében lement a külső udvarra; a hol az -egész fegyencz nép össze volt már gyülekezve. Az udvar közepén -egyszerű deszkakoporsóban feküdt a halott. Ősz hajú, borostás arczú -vén ember. Hatvanöt évének felénél többet vasrostély mögött élt le. -Most már megszabadult.</p> -<p>A raboknak daltársaságuk is van, szabad nekik énekelni. A ki -betanította őket, valamikor pópa volt. Nagy vétség miatt lett -életfogytig elitélve. Itt most karmester, énektanító. Gyönyörű -hangja van.</p> -<p>A rabok kardalát viszhangozzák a komor falak, s mikor annak vége -van, hat bajtárs vállára emeli a koporsót, melyben a halott -fedetlen arczczal az ég felé fordulva fekszik, s azzal megindul a -hosszú menet a kapun keresztül, négyes sorban. Két sor fegyencz -középen s két sor foglár szélről, élesre töltött szuronyos -fegyverekkel.</p> -<p>A temető nem messze van a fegyháztól: csupán az ő számukra van -az ott. Némelyik sírnak a fejénél kereszt is van; a többinél csak -egyszerű fejfa. Két kezdő betűje a névnek, aztán meg a halál éve és -napja. Ha jönne még valaki tudakozódni az ott alvó felől, -megtalálja a fegyház halottas könyvébe beirva az egész nevét. De -hát ki keresné őket? Időjártával benövi a sírt a fű, élő fát nem -ültetnek rája.</p> -<p>Az új lakost lebocsátják társai a megásott gödörbe, a közben -tréfálkoznak vele: «nem cserélnénk madráczot, komám?» mond az -egyik. «Ennek már szabad pipázni!» biztatja a másik: «hogy fog ez -holnap bámulni, hogy nem költi fel a porkoláb!» «Hallgassatok el!» -kiált rájuk a rabok patriarchája, s a sír szélén állva elmondja -fölötte a Miatyánkot.</p> -<p>Minden mondás után szünetet tart, az meg van neki engedve, hogy -a hallgatók meggondolhassák jól, hogy mit kértek attól a nagy -birótól?</p> -<p>Lándory csakugyan meggyőződött róla, hogy lehet <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> -gyülekezet, melynek közepette az Úr imája a minden szónoklatok -leghatásosabbjává emelkedik. Az utolsó mondatnál: «szabadíts meg a -gonosztól», sokan elkezdenek zokogni.</p> -<p>Azután a szónok egy marék porondot szórt a sírba; a körülállók -mindegyike hajított utána egy göröngyöt; négyen a kapákhoz fogtak s -aztán zuhogott alá a sírba a föld. Bevégezte egy rövid ének.</p> -<p>Ismét hangzott a foglárok szava: «sorakozz! indulj!» Az -élőhalottak visszatértek a sírkertből a másik temetőbe, a börtönbe. -A harangszó elhallgatott. A munka újra kezdődik.</p> -<p>– Kalthahn Péter, maradjon idelenn? parancsolá az igazgató.</p> -<p>A nevén szólított azon a helyen állt meg, a hol a parancsszó -találta.</p> -<p>– Ön magányosan akar vele beszélni? kérdezé az igazgató -Lándorytól.</p> -<p>– Igen. Egyedül. Üres a «dühöngők» zárkája!</p> -<p>– Üres.</p> -<p>Az egy földszinti szoba, az őrhelylyel átellenben, melynek -vasajtója egyenesen az udvarra nyilik; ablaka magasan van, kettős -rácscsal ellátva. Azonkívül a vasajtón is van egy szellentyű, -melyen keresztül a börtönbe láthatni. A zárka bútorzata egy ágy, -asztal és ülőke; mind nehéz, tömör tölgyfából faragva: azokat össze -nem lehet törni, sem fegyverül használni.</p> -<p>Az igazgató felnyittatá a zárkát.</p> -<p>– Két fegyveres foglár az ajtóhoz álljon.</p> -<p>– Szükségtelen, mondá Lándory. Ne legyen a közelemben senki.</p> -<p>– Bocsásson meg, uram. Én ugyan nagyon jól ismerem önnek a -személyes bátorságát a gonosztevőkkel szemben. Az a hirhedett -rablógyilkos odafenn a gyapjutépő gépnél maga beszélte el, hogy a -vizsgálat előtt ő volt a legdühösebb önre s esküdözött, hogy ha -egyszer egy kést <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> kaphat és önt megláthatja, ha békó lesz -is a két kezén, le fogja önt szurni. Erre ön felhozatta őt magához, -levetette róla a lánczokat, bezárta mögötte az ajtót, s akkor -letett eléje egy éles kést az asztalra, s azt mondá neki: «te azt -beszéled, hogy ha egyedül kaphatsz, egy késsel a kezedben, hát azt -a szívembe fogod ütni. No hát itt van a kés, hadd látom, van-e -bátorságod, hogy megölj?» S erre a szóra a sámsoni erejű gonosz -elkezdett reszketni, térdre esett és gyónt. Ezt megtehette ön a -Krokmanlikkal, de ne kisértse meg a Kalthahn Péterrel, mert az egy -raffinált komédiás: szeliden beszél önnel, alázatos arczczal, -teljes nyugalommal. És a legnagyobb szelidségből egyszerre a -rézbőrű indián szilajságával szökik önre, s ha megragadja önt -azokkal a rettenetes ökleivel, a mik a vasrudat elhajlítják: ön egy -percz alatt veszve van.</p> -<p>– Nem félek tőle. Egyedül akarok vele maradni.</p> -<p>– Azért én a közelben leszek. Ez az én kötelességem.</p> -<p>Lándory előre ment a zárkába, utána Kalthahn Péter, a kinek a -kezeiről levették a bilincseket.</p> -<p>Mikor egyedül maradtak, Lándory leült az asztal mellé, -megjelölve Kalthahnnak a helyet, hová álljon.</p> -<p>– Kalthahn Péter, ön azt vallotta magára, hogy gazdáját -Traumhold bankárt megmérgezte.</p> -<p>– Úgy van.</p> -<p>– Ez nem igaz. Önnek nem lehetett azt az embert megölni, a ki -önnek gyermekkorától fogva jóltevője volt, a ki önnek apját, anyját -tartotta holtukig. Ön az egész családnak kedvencze volt, mi vihette -volna önt arra az elhatározásra, hogy gyilkosává legyen a -jóltevőjének?</p> -<p>– Sokat olvastam a hirlapokban hasonló esetekről, hogy inasok, -hivatalnokok, a kik hosszú évsoron át a becsületesség mintaképei -voltak, egyszerre csak elrabolták a rájuk bizott pénztárt, ha -rákerült a sor, gyilkoltak is: és aztán elszöktek a rablott -pénzzel, s éltek vigan szép leányok társaságábon, dinom-dánom, -dobzódás között. Kedvet kaptam hozzá. A példa csábít. <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– Én pedig azt mondom önnek, hogy ön nem keverte a mérget -Traumhold számára, s az egész szökése a kirabolt pénztárral csak -úgy volt intézve, hogy önt a legelső állomáson elfogják, s önnek a -gyilkossági és rablási bűnténye csak eltakargatása volt Traumhold -öngyilkosságának.</p> -<p>Péternek még az ajkai is elsápadtak e szóra.</p> -<p>– Esküszöm, uram!</p> -<p>– Ne esküdjék! Én minden körülményt ismerek. Traumhold olyan -bajba keveredett, melyből világi fogalmak szerint más menekülés nem -volt, mint leszámolni az élettel. Becsülete és vagyona, a látszat -menthetetlenül elveszve. De volt egy nagy összegre szóló -életbiztosítása. Ezt meg akarta a leánya számára menteni. Ezért -vállalta ön magára a gyilkosság vádját. Ez öntől mesés önfeláldozás -volt.</p> -<p>– Nem! Nem! Nem! kiáltott a rab, s most már szikráztak a szemei, -s öklével a mellét verte. Én voltam a gyilkosa.</p> -<p>– Csak nyugodt vér, Péter, mondá Lándory, odalépve a rabhoz s -vállára téve a kezét. Önnek az egész elvállalt bűne egy nagy hiba -volt: egy tévedés. Az a biztosító társaság, melynél Traumhold halál -esetére szerződést kötött, néhány nappal előbb már határozatot -hozott, mely szerint a biztosított összeg még öngyilkosság esetében -is ki lesz fizetve. Ime, nézze ön ezt a nyomtatványt. Olvassa el az -aláhúzott sorokat.</p> -<p>Péternek a hideg veriték gyöngyözött a homlokán, mikor e sorokat -olvasá. Nagy küzdelemnek kellett odabenn támadni a lelkében. -Azonban ismét csak visszanyerte a fegyencznél szokásos -óvatosságot.</p> -<p>– Hát én ebből mit tudok meg?</p> -<p>– Azt, hogy a biztosított összeget kifizetik Traumhold -örökösének még akkor is, ha annak nem gyilkos kéz, hanem saját -akarata idézte is elő a halálát.</p> -<p>Péter most már ravaszul nevetett.</p> -<p>– Hát most én ezen mit vegyek magamnak? Hiszen <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> ha -visszavonom a vallomásomat, ha azt mondom: én nem öltem meg a -bankárt; ravaszság, tréfa volt az egész pénztárkirablás és ha azt -nekem kegyesen el is hinnék; s az azért kapott tizenharmadfél -esztendőmet ide ajándékoznák: még akkor is maradna a másik tizenöt -esztendő a hátamon, a mit az illavai lázadásban való részvételért -kaptam. Nekem is van életbiztosításom tizenöt esztendőre, -hahaha!</p> -<p>Ez a cynikus kaczagás itt a börtönben úgy hangzott, mintha -valami csontházból a váz-emberek kezdenének el a hozzájuk betévedt -halandóra nevetni.</p> -<p>– Ön ebbe a lázadásba valószinűleg akarata ellen keveredett, -mondá Lándory.</p> -<p>– Nem, uram. Egyike voltam az «értelmi szerzőknek», a hogy -hivatalosan mondják. A kitörésnél ott voltam a vezér Monte Rosso -oldalánál. Az a golyó, mely őt leteríté, épen úgy találhatott volna -engem is. Mi igen jól értettük egymást. A törvényszék semmiképen -nem becsülte túl az érdemeimet, mikor tizenöt esztendővel tisztelt -meg. Tessék elhinni, hogy ez olyan szabott ár, mint a két -krajczáros zsemlyéé.</p> -<p>– Mindegy, szólt Lándory szárazon. Azért ön mégis amnestiát -kapott, minden állítólagos, vagy valóságos vétségeire nézve s a mai -nappal megszünik rab lenni. Szabad emberré lesz.</p> -<p>Ez a nagy mondás épen semmi hatást sem tett a rabra.</p> -<p>Az obligát térdreborulás, kézösszekulcsolás, hálálkodás, mind -elmaradt.</p> -<p>A hallott örömhir által meglepett ember közönyösen állt az -«evangelium» hirdető előtt. S még az ajkait pittyeszté:</p> -<p>– Minek nekem az az amnestia? szólt vállvonva. Hát hová jutok én -ezzel? Itt most solid alkalmazásom van. A társaság, a melyben élek, -respektál, tart reám valamit. Mindnyájan ismerjük egymást. Tudjuk, -hogy kik vagyunk? egyikünk sem kérkedik; az igazi érdemeink -köztudomásra <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> vannak. Szükségeinkről gondoskodva van. -Kapunk jó ételt, kenyeret (a milyet Olaszországban csak a herczegek -esznek, mikor nevüknapja van); kapunk egyforma divatú ruhát, -éjszakára tiszta ágyat, nappal becsületes munkát; vasárnap -pihenünk, énekelünk kardalban, muzsikálunk, olvasgatunk. -Felügyelőink, előljáróink az igazgatón kezdve az utolsó foglárig, -szigoruan, de emberségesen bánnak velünk. És aztán mind azért, a mi -velem a vasrostélyon belül történik, nem kell senkinek azt -mondanom, hogy «köszönöm». Nem követel magának részt a -háládatosságból senki. Úgy vagyok itten, mintha valami kisebbszerű -asteroidba belelőttek volna, a melyen nem fér el több ezer -embernél, s a hol minden embert a mennyei gondviselés lát el minden -szükségessel. A paradicsomi Ádám, Éva nélkül! Nem kivánkozom a régi -földre vissza többet. Mit keressek én még a világban? Szolgának -neveltek: semmi mesterséget nem tanultam. Ahhoz meg, hogy fát -vágjak az utczán, nincsen izlésem. Ha most innen kilöknek, rosszabb -vagyok a partra dobott halnál. Ki fogad meg cselédjének egy -börtönből kiszabadult méregkeverőt?</p> -<p>– Én veszem önt magamhoz, mondá Lándory.</p> -<p>A rab összecsapta a kezeit.</p> -<p>– Ön akar engemet magához venni? «Ön?» és «engemet?» Ez, uram, -bocsásson meg ön, ha igazi nevén mondom; (fegyencz vagyok, nem -tudom válogatni a szót) ez hetvenkedés! Hogy ön akar engemet -szolgájának megfogadni, a kire rábizza éjjeli álmát, ivópoharát, az -ételét! Mi akar ez lenni? Fogadott ön valakivel, hogy ezt is meg -meri tenni? Ön experimentálni akar rajtam, mint mikor a megkötözött -kutyán vivisectiót visznek véghez, mint mikor a tengeri nyúlba -beoltják az ebdühöt. De én nem vagyok se kis kutya, se tengeri -nyúl. Nehéz indulatokkal teljes, haragot eltevő, nyájaskodásokkal -meg nem engesztelhető ember vagyok. Hagyjon itt engemet! Higyje el, -hogy a magam helyén vagyok. Ha zsivány kell önnek, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> kivel -kisérletet akar tenni, válaszszon a kilenczszáz közül vaktában -egyet. Lehet, hogy szerencséje lesz vele. Lehet, hogy megtanítja a -farkast apportirozni. De engem ne vigyen ki innen! Kérdezze meg -csak az igazgatót.</p> -<p>– Én pedig önt fogom innen kivinni, s ezt nem azért teszem, hogy -lélektani merész kisérletet kezdjek el önön végrehajtani. A mint a -börtönajtón kilépünk, azt mondom önnek: «Kalthahn Péter! Erre van -éjszak, arra nyugot, amarra dél, emerre kelet! tessék választani, -melyik égalj lesz önnek jobb». Hanem ön arra fog jönni, a merre én -megyek, maga jó szántából, és mellettem marad, minden kényszerítés -nélkül.</p> -<p>– Erre kiváncsi vagyok, mondá a fegyencz, karjait keresztbetéve -mellén.</p> -<p>– Engem nem valami kisérleti hóbort hozott arra az eszmére, hogy -egy méregkeverésért elitélt orgyilkost szabadítsak ki a börtönből, -hanem erős fogadás, a mit haldokló nőmnek tettem. Szegény -Godivámnak utolsó kivánsága az volt, hogy szabadítsam ki az ő -érette ártatlanul szenvedő Pétert.</p> -<p>– Micsoda Godiva? kiáltá fel a rab.</p> -<p>– Traumhold leánya: az én nőm. Két évig éltünk együtt, míg a -halál el nem szakított. Boldogok voltunk.</p> -<p>– Traumhold Godiva az ön neje? kiabált a fegyencz. Annak a -férfinak a leánya, a ki ön miatt halt meg: elkárhozva ezen a földön -és a másvilágon! Mit tett ön vele? Erőszakkal kényszeríté, bűvitalt -adott neki?</p> -<p>– Önként választott gyámjának, s egy évig művészi munkával -tartotta fenn magát az én tanácsom szerint.</p> -<p>– Munkával? Munkával? dörmögé a rab. Ezt már elhiszem. Ez az ő -vonása.</p> -<p>– A szünidő alatt Münchenből lejött hozzám a falusi jószágomra, -a nővérem látogatására. Nővérem hirtelen meghalt. Mi megszerettük -egymást és összekeltünk.</p> -<p>– Mesének tetszik ez, mert nagyon szép. <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– Hát egy bizonyítványt is mutatok önnek. Olvassa el ezt a -legutolsó levelét a biztosító társaságnak.</p> -<p>Odaadta a rabnak a levelet.</p> -<p>Péter összehúzott szemöldökkel olvasta az irást, beleütögetve az -öklével s egyes szavakat mormogva belőle: «született Traumhold -Godiva», «meghalt Capri szigetén, mellbajban», – «eltemetve -Bartafalván Magyarországon». (Hazahozta magával!) Mégis igaz hát. -Szerette nagyon. S nem vette fel a pénzt a halála után.</p> -<p>Azzal hirtelen odafordult Lándoryhoz.</p> -<p>– Hallotta ön őt még kaczagni valaha?</p> -<p>– Mindennap.</p> -<p>– Hát vissza tudta adni, a mit elrabolt tőle? A nevetését? Hát -miért kellett neki meghalni?</p> -<p>– Azért, mert nagyon szeretett.</p> -<p>– Hát valóban gondolt ő a szegény Péterre valaha? Nem szidott, -nem átkozott? Az apja gyilkosát?</p> -<p>– Hisz engem is azért szeretett meg, mert azt mondtam neki, hogy -nem tartom önt Traumhold megölőjének.</p> -<p>– Uram! Ön mégis csak vivisectiót követ el rajtam, mint a -megkötözött kis kutyán. Most már a szivemet bonczolja!</p> -<p>– Hát még valamit mutatok önnek, Péter. Itt van a -jegyzékkönyvecském, a melybe hol én karmoltam valami vázlatot, hol -a kedvesem rajzolt bele egy-egy alakot, a mi elénk került Capriban, -vagy Nápolyban. Keresse ön fel benne az utolsó lapot.</p> -<p>Azon a lapon volt lerajzolva egy fegyencz, két kezén békóval, a -mint egy dupla rostélyú ablakon kibámul; a kép alá irva: «emlékül -férjemnek».</p> -<p>Annak a fegyencznek az arczában saját magára ismert Kalthahn -Péter.</p> -<p>Azzal ez a kemény ember, a milyen hosszú volt, úgy vágta végig -magát a zárka kőpadlatán arczczal s elkezdett ordítva zokogni, mint -egy vadállat. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Erre berohant a zárka ajtaján az igazgató, a porkoláb, az -őrök.</p> -<p>Lándory inte nekik, hogy csak maradjanak.</p> -<p>Lehajolt a fegyenczhez, hogy felemelje a földről. Nem birta. Az -a lábait tartá átölelve: a saruit áztatta könyeivel.</p> -<p>Aztán, mikor elvégezte, térdre emelkedett, s vad indulattal -szakítá kétfelé a mellén rabköntösét, durva szőrös mellét -kimutatva, mintha azt akarná, hogy a lelkébe lássanak.</p> -<p>– Most már, uram, követni fogom önt, mint az árnyéka, s meghalok -önért, a mikor kelleni fog.</p> -<p>A fegyházigazgató nagyot bámult ezen a beszéden.</p> -<p>– Hová követnéd te ezt az urat, Kalthahn Péter, mint az árnyék? -Van te neked még huszonhét esztendőd árnyékban henyélni való.</p> -<p>– Kalthahn Péter hátralevő büntetése legmagasabb kegyelem útján -el van engedve, mondá Lándory, átadva a hivatalos levelet az -igazgatónak.</p> -<p>Az egyik bámulatból a másikba esett.</p> -<p>– Uram! Ön a legveszedelmesebb gonosztevőt ereszti szélnek! Hisz -ez azon fogja kezdeni, hogy önt magát megöli az úton s aztán -rablóbandát szervez.</p> -<p>– Velem fog maradni.</p> -<p>– Talán magához veszi komornyiknak? Vagy tán épen -pinczemesternek, vagy szakácsnak? Nem mondok ellene. Csak azt az -egyet kérem, hogy ha egyszer meglátogatom önt uri kastélyában, -ebédre ott ne maraszszon.</p> -<p>Ezen lehetett volna nevetni is.</p> -<p>– Biztosítom önt, igazgató úr, hogy Kalthahn Péter soha sem volt -méregkeverő.</p> -<p>– Mit szólsz ehhez Péter?</p> -<p>– Nem voltam az.</p> -<p>– Hát akkor miért vallottad ezt magadra? Hát a bankár pénzét ki -rabolta el?</p> -<p>Lándory köhécselt. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Kalthahn Péter nem fegyencz többé. Kérem a polgári ruháit -előkerestetni.</p> -<p>– Azok jó hátul vannak eltéve a raktárban. Harmincz esztendei -pihenésre. Most csak még egy kérdést Kalthahn Péterhez. Nem -vallatásképen, hanem csak kiváncsiságból. Az az illavai lázadás is -csak «félreértés» volt? Olyan hallucinatio?</p> -<p>– Nem. Az komoly dolog volt.</p> -<p>Lándory eléje vágott.</p> -<p>– Én annak is tudom a titkát.</p> -<p>– Azt nem tudja ön, uram, szólt Péter határozott hangon, mert -azt csak ketten tudtuk: s az egyik már halott.</p> -<p>– Sokat tanultam én már a halottaktól.</p> -<h2>AZ ELRABOLT KINCS.</h2> -<p>Több szót nem lett váltottak. A hivatalos formaságok -betöltettek. A fegyház igazgatósága kiállította Kalthahn Péter -számára a szabadon bocsátási levelet; a harmadfél év alatt -félretett munkadíját leszámlálták a kezébe; polgári ruháit, a -melyeket elfogatásakor viselt, előkeresték a számára, a -fegyenczruhákat átvette a ruhatárnok s aztán egész csendben -bocsátották el az intézetből. A többi fegyencznek nem hirdetik azt -ki, hogy egy társuk kegyelmet kapott, mert az mindig felháborodást -kelt a hátramaradtakban.</p> -<p>Péter új gazdájával együtt a városi vendéglőbe sietett. Lándory -az ebédet oda hozatta a szobájába kettőjük számára. Még most nem -állt fenn közöttük az úr és szolga közötti viszony, még most csak -utitársak voltak. Ebédelhettek egy asztalnál. Itt senki sem ismerte -őket.</p> -<p>Péternek annyira ment a helyzetismerete, hogy maga rendelt -magának ebédet: ürütokányt zöld paprikával, egy pint rózsamálit -borvízzel. Saját zsebére megy ma, van pénze! <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Az ember úgy falt, mint egy vadállat. Ebéd után Lándory szivart -adott neki. Az meg épen a paradicsom volt rá nézve. A raboknak nem -szabad se bort inni, se dohányozni. Péter ugyan komiszabb szivarral -is beérte volna, nem vágyik ő havannára, míg Lándory meg nem -magyarázta neki, hogy az ember a saját érdekében szokta az -utitársát jó szivarral megkinálni, hogy ne bűzöljön az orra alá a 4 -krajczáros patkányfarkkal.</p> -<p>Mikor aztán egész derült kedélybe hozta az emberét, akkor -elkezdett vele beszélgetni. Ez volt a szokása vizsgálóbiró korában -is. Rózsa Sándorral gyakran elkvaterkázgattak, mikor felhozatta a -rablót a börtönből magán szobájába, s aztán pipaszó mellett sok -egyetmást megtudott az ember, a mit semmi tortura napvilágra nem -hozott volna.</p> -<p>– Ne hidd ám azt, Péter, (Lándory most már tegezte emberét) hogy -én valami cagliostrói bűvészetben járok, a mikor azt mondom, hogy -sokat tanultam a halottaktól. Többször vezettek azok már engem az -élők nyomába. Most is épen a meghalt Monto Rosso vezetett rá a te -illavai lázadásod titkára. Azt mondád, hogy ez a nevezetes kalandor -elesett annál a kitörési merényletnél.</p> -<p>– Két golyó találta; épen mellettem állt, egy vasrudat emelve a -kezében.</p> -<p>– Tehát egymás mellett álltatok; legbensőbb szövetségesek. Ez az -első nyom. Te, a büntudattal nem terhelt, ártatlanul elitélt, és ő, -a sokszoros gonosztevő: szövetségesek. – A második nyom, a te -magaviseletedben levő ellenmondás. – Előttem így szólsz: «nem -akarom a börtönt elhagyni». Adod a cynicust. Neked jobban tetszik -idebenn, mint odakinn. Jó ember a porkoláb. A rabok herczegi -prófuntokat esznek. A kegyelemlevéllel a markodban vissza akarsz -térni a vasrács mögé, s leülni a harmincz esztendőt. Illaván pedig -összeesküszöl a rabtársakkal, hogy a börtönből kitörj erőszakkal, -életedet koczkára téve s a másokét fenyegetve. Ez az erős -ellenmondás valóságos bösztörzárat (vexirzár) képez a lelkeden. -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Péter önelégülten mosolygott azon, hogy ő ilyen derekasan be -tudta magát zárni.</p> -<p>– Csakhogy én ezt a zárat fel tudom nyitni.</p> -<p>Péter fújta a füstöt a havannából. Azt hitte, hogy azzal -befellegzi magát.</p> -<p>– Az a Monte Rosso sokszor megfordult Traumhold üzletében, s te -ott találkoztál vele. Neked akkor is gyanus volt az az ember s -gyanudat nemcsak a bankár, de egyes hivatalnokok előtt is -kimondtad. Ő azonban téged a hűség és becsületesség mintaképének -tartott. Egyszer aztán összekerültetek, mint elitélt fegyenczek, az -illavai nyereggyártóműhelyben. Nagy volt a meglepetés! Az előkelő, -elegáns úr, a ki százezreket hordott a bankba s mindig parfümözött -bankókat osztott borravalónak, s a hűséges inas, a ki azokat -orrfintorgatva fogadta. Mind a kettő fegyencz-zubbonyban. Minő -találkozás. «Servus pajtás!» Akkor aztán kölcsönösen megismertétek -egymást. Monte Rosso internationalis rablótársaság nagymestere, -Kalthahn Péter pedig Traumhold bankár gyilkosa és kirablója. «Ez az -én emberem!» mondá magában Monte Rosso. S föltette magában, hogy -fel fog használni eszközének. A közös étkezés alatt a rabok -beszélhetnek egymással. Ezt olyan furfangosan teszik, hogy a mint -egymás mellett ülnek, beszélnek mindent össze-vissza, csak mikor a -beszélő könyökével megtaszítja a szomszédját, az a szó a megtartani -való: a többi polyva. A hátuk mögött álló őr hasztalan hegyezi a -fülét, nem ért meg semmit, bár mindent meghall.</p> -<p>– Ön ezt is tudja?</p> -<p>– Azelőtt a falat kopogtatva beszéltek egymással, a rab alphabet -szerint. De ez most lehetetlenné van téve, minthogy egy foglár -mindig ott van a hálószobájukban. Tehát a Monte Rosso elmondá a -Kalthahn Péternek, hogy ő egy nagyszerű fogást csinált -Francziaországban, a halotti ágyán fekvő Lis Blanc gróf kastélyába -betörve, s annak a kincses szekrényét szerencsésen elemelve. Az -eset nagy <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> port vert fel Európaszerte, nemcsak az -elrabolt kincs nagy értéke miatt, de különösen azért, mert -ugyanazon szekrényben volt a meghalt gróf legutolsó végrendelete, -melyben kitagadott fiát visszaveszi a kegyébe s általános örökösévé -teszi. A korábbi végrendelet egy unokaöcsre hagyja a roppant nagy -uri birtokot. Ez a kis ív papiros többet érne a szekrény minden -karbunkulusainál. Mert a ki ezzel rendelkeznék, liczitáltathatna -rá: ki ad többet érte? A majoresco-e, vagy az unokaöcs. A kincses -szekrény jól el van rejtve. Ennek a helyét a vizsgálóbiró nem birta -a hurokra került rablóból kivenni.</p> -<p>Péternek melege kezdett lenni, nem győzte magát a borvizes -borral lehűteni.</p> -<p>– Ez téged eddig keveset érdekelt, Kalthahn Péter; a míg egyszer -el találta előtted mondani a tolvajok vezére, hogy ő szándékosan -tévútra vezette a vizsgálóbirót, azt vallva, hogy valamint a többi -rablott értéket, úgy azt a szekrényt is egész tartalmával együtt -Traumhold bankárnál hagyta letéteménybe s most a Lis Blanc örökösök -ennek a hagyatékát ostromolják, rajta keresve a rájuk nézve oly -sokszoros értékü szekrénykét. Most azután te elkezdted magadban -főzni a taplót. A míg mi itt kussadunk a börtönben, addig a Lis -Blanc végrendelet elő nem kerül, addig Traumhold egész vagyona zár -alatt marad, addig Godiva szegény lesz. Ha az a kincs -felszabadulna, úgy ő is egyszerre fel lenne oldva az átok alól.</p> -<p>Péter nem tudott a helyén maradni többé. Karjait keresztbe -fonva, lehorgadt fővel elkezdett alá s fel járkálni a szobában, s a -szivart nem szivta többé, hanem összegyürve a pofájába tömte, azt -gondolta Illaván van, a börtön udvaron, a hol a dohányt csak -bagónak szabad megrágni.</p> -<p>– Ezért álltál te szövetségbe Monte Rossóval, ezért tervezted -vele a kitörést, hogy Godivát megszabadítsd a nyomortól! E szóknál -megragadta a nyugtalanul járkáló kezét Lándory. Olyan volt az ő -kezének az érintése, mint a villanyütés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Az meg volt bénulva, mint egy álomjáró.</p> -<p>– De hát ön-e az Úr Istennek az a háromszegletű szeme, a mely -minden sötétségbe belát? hebegé ez ember.</p> -<p>– Van ilyen világító háromszög: az emlékezet, a képzelet és az -itélet. Engem természetfölötti csodák nem segítenek. Ennek így -kellett történni, a hogy elmondtam. Ti összebeszéltetek, hogy egy -kedvező alkalommal kitörtök az illavai fegyházból, s akkor aztán -ketten együtt a trencséni erdők útjain keresztül, felkeresítek azt -a várromot, a melyben a Lis Blanc szekrény el van rejtve. Monte -Rossonak kellett egy vezető, a ki a vidéket ismeri; te ott nőttél -fel. Te pedig arra gondoltál, hogy legyetek csak egyszer ott, a hol -a kincs előkerül, a vasrúddal leütöd a czinkostársat, s akkor aztán -a te gondod lesz, hogy az elrabolt érték hogyan jusson el a gazdája -kezébe. Lehet, hogy Monte Rosso is épen ilyen jó szándékkal volt te -irántad.</p> -<p>Péter a falnak támaszkodott a hátával, mintha oda szegezték -volna.</p> -<p>A bűvitalok minden mesés mérge nem hasonlítható ehhez a -mámorgerjesztőhöz, midőn az elitélt rab azt hallja, hogy a birája -kitalálta a fenkölt indokot, mely őt gonosztevővé bélyegezte.</p> -<p>Csak annyit tudott kinyögni:</p> -<p>– Megigérte ön nejének, Godivának, hogy apja becsületét ki fogja -deríteni?</p> -<p>– Megigértem.</p> -<p>– Akkor mondok önnek valamit. Monte Rosso nemcsak annyit mondott -el nekem, de többet is. Azt is, hogy hová van elrejtve a rablott -kincses szekrény? Elmondta azért, hogy ha kettőnk közül egyik -megszabadulhat; e nagy értékkel kezében a másikat kiszabadítsa. -Meglehet venni az őröket, a foglárokat, a bejáró népet. Fel lehet -gyújtani a fogházat. Csak pénz kell hozzá. Kölcsönös fogadást -tettünk egymásnak. S a fegyenczek adott szava, fogadása megáll! -Jobban megáll, mint ha a potentátok <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> kötnek egymással -szövetséget. Monte Rosso leírta előttem a helyet, a hová a Lis -Blanc-féle kincseket elrejté.</p> -<p>Lándory, a szívdobogását nehezen álczázó nyugalommal leste a -fegyencz fölfedezését.</p> -<p>Az, elébb kitekintett az ajtón, hogy nem hallgatódzik-e ott -valaki? Azután odalépett Lándoryhoz s a tenyerével félig eltakarva -a száját, sugdosott a fülébe.</p> -<p>– Az elrablott szekrény Lietava várromjaiban van elrejtve.</p> -<p>– Trencsénmegye határán?</p> -<p>– Ott. A hradnai várkastélyon tul terülő erdő közepén.</p> -<p>– Jártam ott. Nagyon jól kiszemelt hely, nem esik semmi országút -közelében. Valamikor hires, nagy erősség volt, a Rákóczy-harczok -alatt. Ide hozta Ocskay László a kincseit és családját, mikor a -császáriakhoz át akart állni.</p> -<p>– Annak a várnak a legmagasabb része egy körönd alaku torony. -Úgy hiszem, templom lehetett valaha. Egy néhány pilléren még -látszik a fresco-festés maradványa, többek között egy cherub fej. -Ettől a festett faltól három lépésnyire van egy beszakadt -boltozatnak a nyilása. Abba vitte le Monte Rosso a szekrényt s ott -betakarta törmelékkövekkel. Semmi más jelt nem hagyott hátra. -Ellenben azt a ravaszságot követte el, hogy egy két mázsás -kőkolonczot, valami kifaragott erkélytámaszt, a mi eddig a kapu -előtt feküdt, elczepelt egy teremig s azt ott lefektette, a falra -pedig veres keresztet festett. Aztán sűrű csalánbozót közé veres -paréjnak és fehér ürömnek a magját hintette el. Számított rá, hogy -mindazokat a várromokat, a melyekben ő megfordult, majd sorra fel -fogják kutatni. Hivatalos emberek is; aztán meg a kincskeresők. -Gondja volt rá, hogy hamis nyomra vezesse őket, a faragott -kőkoloncz, a mit a várrom látogatói rendesen a bejáratnál szoktak -látni, s most a bástyateremben találnak, a falraírt kereszt, a -veres paréj, a fehér üröm, a mi magától mind nem jő elő az -omladékok között, arra a tévedésre <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> vezeti a kutatókat, hogy -a megjegyzett helyen valaki elrejtett valamit. Magában a köröndben -semmi egyéb jel nincs hátrahagyva, mint a mit elmondtam.</p> -<p>– Az legyen hát az első dolgunk, hogy Lietavát felkeressük.</p> -<p>– Bocsásson meg ön, uram, ha én még egy előbbvalót kérek. Egy -látogatást annál a sírboltnál, a hol drága úrasszonyom -nyugszik.</p> -<p>– Ne most még, Péter. Csendes álma van ott a vadméhek döngése -mellett. Még most nincs őt miért felköltenünk. Majd ha mindent -végrehajtottam, a mit végakaratául reám bizott, majd ha az utolsó -terhelő vádat atyja nevéről letörültem; majd ha Traumhold -vagyonának maradványát kezemhez kaptam, s a hogy Godiva kivánta, ez -összeget alapítványul letettem árvaleányok megmentésére, mely -Traumhold nevét fogja viselni, akkor odamehetünk hozzá, s -megsughatjuk neki: «most már elköltözhetsz a tulvilágra, ott fogod -találni az atyádat, szép fényes arczczal, minő az üdvözülteké».</p> -<p>– Jaj, uram, az ön gondolatjai repülnek, az enyéim csak földön -járnak! Nem csoda, ha megelőz. Úgy lesz jó, a hogy ön mondta. Hanem -már most azt is hadd adjam elő, a mit az én földhöz ragadt -eszecském kigondolt.</p> -<p>– Beszélj, Péter.</p> -<p>– Mi nekünk ezeket az eldugott kincseket úgy kell ám kiemelnünk, -hogy arról kettőnkön kivül senkinek ne legyen tudomása.</p> -<p>– Magam is gondoltam erre. Én sem bizom másban annyira, mint -saját magamban.</p> -<p>– Ön sokat tapasztalt a rablóvilággal való érintkezésben, de -egészen a mélyébe ennek a rémvilágnak még sem láthatott bele. Ön -még is ellenség volt közöttük. De én czimbora voltam! Előttem -fölfedezték az egész mechanizmust, a mi az emberi társaság -ellenségeit összetartó működésbe hozza; azzal, hogy nagy bűnesetek -föl lettek derítve, és minden fajtájú gonosztevőkkel a börtönök -megtöltve: <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> még ez a társaság nem lett -megszüntetve. Mindenütt van összeköttetésük. A jámbor drótos -tóttól, a ki a megfordított pipaszárát szopja, éppen annyi okunk -lehet őrizkedni, mint a háromcsillagos rendőrtiszttől, a ki -csempészett szivart sziv. Ha ön azt, a mit most tőlem megtudott, -akármiféle hatóságnak följelenti, bizonyos lehet róla, hogy a -párisi czinkostársak hamarább megjelennek a lietavai romok között, -mint a mi ólomlábú pandurjaink.</p> -<p>– Nem szándékozom addig jelentést tenni róla, a míg minden a -kezem között nincs.</p> -<p>– Nagyon kérem önt, hogy «aztán se» tegye. Mind a kettőnk élete -van itt koczkán. Már az is szemet fog szúrni, hogy egy harmincz -évre elitélt rabnak megkegyelmeztek, s hogy azt a vizsgálóbiró, a -hirhedett nagy férfiú fogadta magához. Találgatni fogják, hogy -ennek mi lehetett az ára? Ingyen akkora summa időt nem ajándékoznak -oda! Ha most közhírré leszen, hogy ön feltalálta a Lis Blanc-féle -kincseket s azokat tulajdonosaiknak visszaadta: a legegyügyübb -ficzkó is egyszerre rájön, hogy azokat én árultam el, azért kaptam -kegyelmet, s akkor én nekem nincs többé ezen a planétán -megmaradásom. De még ön is a zsebében fogja hordani mindenütt a -halálitéletét. Mert azt, uram, megbocsátották önnek a gazemberek, -hogy őket üldözte, elfogta, elitéltette. Ezt igen természetes -dolognak találják. De, hogy az ő jól eldugott zsákmányukat -elkaparintsa előlük: arra nincs mentség, sem irgalom, sem kegyelem. -Itt már ők a birák, s ön a gonosztevő!</p> -<p>– Jól van, Péter, odáig csak titokban maradhat a dolog a míg mi -ketten, mint két angol tourista, elbarangolunk, a trencséni -fenyvesek rejtekeibe, s a szekrényt elhozzuk a várból. De utoljára -mégis csak nyilvánosságra kell kerülni az egésznek, a mikor a -szekrényt, becses tartalmával együtt, a seigniersi uraknak -átszolgáltatom.</p> -<p>– Én nem látom át, hogy mért kellene ennek akkor is a törvény -elé, a hirlapokba kerülni? Ha önnek a kezében lesz a kincs: (én így -gondolom) ön maga elviszi azt Seigniersbe. <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> Ott a -végrendelet által jogosított családtagoknak azt mondja: itt vannak -az ellopott gyémántjaitok: itt a keresett végrendelet. Nem kivánok -érte egyebet, mint hogy szüntessétek meg azonnal a Traumhold elleni -igénypereteket. Ha ön nem veszi fel a préfetnél letett jutalmat, -mely a kincs és okirat visszahozójának biztosítva van, a hivatalos -nép soha sem tudja meg, hogy előkerültek-e a gyémántok s honnan -jött elő a testamentum?</p> -<p>– Hát a te számodra se vegyem fel a kitűzött jutalmat?</p> -<p>– Az én számomra? Hát nem lesz-e nekem teljes ellátásom, ha az -ön házánál leszek? ha az ön kenyerét eszem, az ön borát iszom, s -valljuk meg a gyöngeségemet: az ön szivarjait is szivom? Nem akarok -azzal a csunya hallálal kimulni, hogy a pénzemért öljenek meg.</p> -<p>Lándory elnevette magát s önkéntelenül kezét nyujtá az öreg -ficzkónak.</p> -<p>Az pedig nagy halkan azt mormogá a fogai között:</p> -<p>– Így, lám! Nekem ez a kézszorítás többet ér egy zsák -aranynál.</p> -<p>– No hát, öreg czimbora! Azon kezdjük, hogy elmegyünk a -kincseket szép titokban visszalopni!</p> -<p>Lándoryt mindjárt az első napi utazás meggyőzte arról, hogy ő -neki Magyarországon incognitó utazni lehetetlen. Akárhol szállt -meg, minden vendéglős azzal fogadta, hogy «alászolgája Lándory úr!» -A piaczon a parasztok, mint jó ismerőst üdvözölték, s ha valahol -megállt a kocsijával, odasiettek hozzá, előadni a panaszaikat, hogy -kinek lopták el a lovát, vagy tinaját. Azt hitték, hogy most is -abban jár.</p> -<p>Természetes: mikor valakinek az arczképe minden élczlapban -állandó figurát képez, utóbb a ponyvairodalom zsivány történeteinek -a czímlapján ékeskedik, hát akkor az ilyen markirozott arczra -mindenütt ráismernek.</p> -<p>Fordítani kellett a terven.</p> -<p>Visszaemlékezett rá Lándory, hogy a midőn először járt Lietava -romjait megtekinteni, éjjelre a radnai várkastélyban <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> volt -szállva. A nagy tízezer holdnyi uradalom erdősége közepett fekszik -a nevezetes várrom, s ez tulajdona a radnai földesuraságnak. A -birtokos úrnő, egy a szabadságharczban kiváló szerepet vitt -kormánybiztosnak az özvegye, ki ősi kastélyában a világtól teljesen -elvonulva él, magáról sem ad hírt, a másokét sem adja tovább.</p> -<p>Maga a lietavai várrom is olyan helyen fekszik, hogy az csak a -radnai úton hozzájárulható. A messzeségben jól lehet azt látni -Budetin felől is, s a zsolnai vasuton járókelők gyönyörködhetnek -benne; de a mindenütt meredek hegyoldalak, melyeket a várrom uralg, -nem igen biztatnak a megmászásra. Az alatta fekvő völgyből ugyan -kanyarognak fel girbe-görbe ösvények a várfalakig, a miket -legelésző barmok tapostak: de a ki ezeken elindul, az alant épült -majorház lakói előtt okvetlenül feltünővé teszi magát, s készen -lehet rá, hogy mire a hegytetőre feljut, már akkor ott fogadja egy -vagy két puskás erdőkerülő. S aztán megint csak «jó napot Lándory -úr!»</p> -<p>Tehát azt a tervet kelle foganatosítani, hogy Lándory, Péter -kiséretében, egyenesen odautazik Radnára s a vendégszerető özvegy -kastélyában megszáll.</p> -<p>Mikor itt járt harmadfélév előtt, dicsérte előtte a fölséges -várromokat: kár, hogy azokat festő ecsetje nem örökíti meg. Akkor -megigérte, hogy még egyszer visszatér s akkor festőt is hoz -magával.</p> -<p>Péter lesz a festő.</p> -<p>– De én nem tudok egyebet pingálni, mint háromorrú embereket a -falra.</p> -<p>– Én tudok valami keveset. A színvázlatot elkészítem, s aztán -azt mondom, hogy majd odahaza fogja a művész jobban kidolgozni.</p> -<p>– De én nagyon goromba vagyok, nem hiszik el, hogy piktor -vagyok.</p> -<p>– Akkor hiszik el épen.</p> -<p>(Megjegyzendő, hogy még akkor az újabb festői nemzedék nem -létezett, mely már ebből a virtusból kivetkőzött.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Lándory tehát Budapestre érkezve, vásárolt egy épen akkora -festékes ládát, a mekkorának a rendőri körözvényben le volt irva a -Lis Blanc-szekrény; azután egy erős átvető bőr iszákot, a melyben a -láda épen elfért, továbbá rajzmappát, meg két, bőrrel behúzott, -hatalmas vasbotot, a mit szükség esetén feszítő rúdnak is lehet -használni. Végül egy pár oldalzsebbe eltehető franczia lámpát, mely -külső kinézésére olyan, mint valami tubákos szelencze.</p> -<p>Két nap mulva ott voltak Péterrel a radnai kastélyban.</p> -<p>Az özvegy úrnő most is egyedül volt, mint mindig. A környék -lakossága is csak jótékonyságáról tudja, hogy él. Maga is kivételes -lény. Az egész élete cselekvő jóság és tűrő szenvedés.</p> -<p>Az úrnő nagyon örült, hogy Lándory ismét meglátogatá. Ritkaság -az ő hajlékában a látogató; kivált az olyan, a ki másodszor is -eljön.</p> -<p>Lándory bemutatá neki az utitársát.</p> -<p>– Hahn, festőművész úr.</p> -<p>Az úrnő azt mondá, hogy hallotta már egyszer a nevét.</p> -<p>Lándory elmondá, hogy a lietavai várromot megörökíteni jöttek, a -minek a háziasszony nagyon megörült, s rögtön kiadá a rendeletet, -hogy másnap reggelre négy ökrös szekér legyen készen, s egy -erdőkerülő kisérje a várromokhoz az urakat.</p> -<p>Az odavezető úton csak ökrös szekérrel lehet járni.</p> -<p>A vacsora alatt aztán elmondatá az úrnő magának Lándoryval, a -mik azóta történtek vele, hogy utoljára találkoztak. Hogyan -ismerkedett meg Godivával, hogyan szerették meg egymást, hogy éltek -együtt paradicsomi napokat, hogy halt meg a karjai között.</p> -<p>De hasztalan volt a szegény Péter előtt a gazdag vendéglátó -asztal minden drága étke. Le nem tudta fojtogatni a torkán, a mit a -szájába dugott, úgy összeszorult a nyeldeklője, alig birta a -szemeinek könyezését orrfuvással takargatni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Az utitársam nagy náthát kapott az úton, magyarázá -Lándory.</p> -<p>Jó szerencse, hogy a háziasszony szemeit is elhomályosítá a -köny.</p> -<p>Értette már most a hallottak után, hogy Lándory miért járja a -vad erdőket, embernemlakta várromokat festetni.</p> -<p>Másnap korán hajnalban megindult a karaván a várrom felé. Az még -jó három órai út a kastélyhoz. Hajdan jó út lehetett az, mikor még -Lengyel Magdolna asszony és Tisza Ilona ruganyos hintóval jártak -rajta; de most már csak fahordásra szolgál, s csak azoknak a hosszú -derekú szekereknek való, a miknek a jobbra-balra tátongó kátyukban -az eleje délnek, a hátulja északnak hajlik, s épen azért nem dőlhet -fel.</p> -<p>Elől ment az erdőkerülő, duplapuskával a vállán. A négy ökröt -vezette, nagy szólongatásokkal egy béres; a másik a szekér mellett -ballagott, hogy ha dülőhöz ér, a vállát a lőcsnek vetve, fentartsa -az egyensulyt. A szekér oldalába lombos galyak voltak tüzködve, -árnyékot tartani.</p> -<p>Szép, derült késő őszi nap volt: ilyenkor a magyar felvidéken -sokkal melegebb van, mint a sík alföldön, a mit már a ködök nyirka -hűvösít. A gyönyörű erdő olyan illatot áraszt, mintha balzsammal -volna telítve a lég; a veresfenyő már javában elhullatta a levelét, -csak a jövevényül közzétévedt szurokfenyő sötét zöldje tünik ki -itt-amott belőle; a kecskerágó bokroknak a levele is lehullott már, -csak a rózsaszín bogyója piroslik.</p> -<p>Egyszer aztán következik egy irtvány, melynek csonka törzseit -körülburjánozta a bozót s a megnyilt táj közepén előtünik a -nagyszerű várrom, egész kisérteties fenségében.</p> -<p>A társzekeret hátrahagyják a fák árnyékában: az ökröket kifogják -az igából s legelni eresztik; a béresek egyike ott marad a -szekérnél, a másik az urak holmiját czepeli utánuk.</p> -<p>– A festékes ládát hagyjuk itten a szekérnél, mond Lándory. Még -most nincs rá szükség. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Itt hagyjuk? kérdé nagyot bámulva Péter. Hát aztán?</p> -<p>– Aztán majd visszaküldjük érte az erdőkerülőt.</p> -<p>Most már aztán értette a dolgot.</p> -<p>Ha az ember archæolog, akkor a várromok belsejét kutatja, -faragott emlékeket, kopott betüket keres közte; ha az ember csak -tourista, akkor iparkodik mentül előbb a legmagasabb toronycsucsra -felmászni, s nagyot nyelni a szép kilátásból; ha azonban festő az -ember, akkor azt keresi, hogy melyik oldalról lenne megragadóbb, -hatásosabb a kép, hol kedvezőbb a háttér?</p> -<p>A béres a vár előtti tisztáson, egy terebély vadkörtefa alatt, -melynek minden levele vérpiros volt már az őszi derektől, kipakolta -a magukkal hozott falni valókat, a kulacscsal és szalmás butykossal -együtt: a két úrnak azonban az volt a véleménye, hogy előbb az -omladékok szépségeiben gyönyörködjenek; azok legelőnyösebben tünnek -ki a reggeli világításban.</p> -<p>Az erdőkerülő mindenütt a sarkukban volt, s fogadkozott, hogy ő -fogja az urakat vezetni olyan helyekre, a honnan igazán szép -kilátás van.</p> -<p>A romok megmászása közben találtak itt-amott a törmelék -halmokon, a sürű csalánbozót közül kivirító veres paréj kórókat, a -mik embermagasnyira felnyurgulnak. Olyan helyeken nagy gödrök -voltak ásva az omladékokba. A bástyaterem pedig, a melyben az -erkélykő a falnak támasztva látszott, különösen a veres kereszt -irányában egészen összevissza volt turva.</p> -<p>Az erdész mondá, hogy bolond emberek járnak itten, a kik -kincseket keresnek.</p> -<p>Végre eljutottak a középső köröndtorony belsejébe is. Ezt -valamikor kupola födhette, réztetővel: a párkányán nyolcz boltív -fut körbe, a mi egy óriási koronához teszi hasonlóvá: belül már -csak a letört téglaboltok kezdő szegvényei merednek ki a falból. Ez -a hely templom lehetett; sejteni engedik a góthidomú keskeny -ablakok. Az alatta levő üreg, melyet döngése elárul, talán a -hajdani <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> családi sírbolt. Az egyik ablak közén -még megvan a kemény czementvakolat s azon a freskófestésű -cherubfő.</p> -<p>– Hát mit mondtam önnek, Hahn úr? kiálta fel Lándory -diadalmasan, hogy a góth építkezés nem mellőzte a freskófestést. Ön -ezt mindig tagadta! Tizenkét tudós archaeologgal bizonyított -ellenem, a kik azt állították, hogy a góth architectura nélkülözte -a freskófestést. Ime itt van előttünk az élő tanujel.</p> -<p>Péter nagyot bámult. Még ilyennel soha sem vádolták. Hogy ő -tizenkét archaeologgal czimborázott volna össze.</p> -<p>– Csakugyan valóság, felelé, megadva magát a tények hatalma -előtt.</p> -<p>– Ezt érdemes lenne lefesteni. Még pedig ugyanazon -színekkel.</p> -<p>– Aha!</p> -<p>– De nincs itt a festékes ládánk.</p> -<p>– Az pedig szükséges, ha színekkel akarunk mázolni. Talán erdész -úr lesz olyan szíves, hogy elhozza.</p> -<p>Az rögtön készséggel vállalkozott rá.</p> -<p>– Addig ön elkészítheti a vázlatát az egész körönd belsejének. -Monda Lándory.</p> -<p>– Már mint én, úgy-e? hagyta rá Péter.</p> -<p>A mint aztán az erdőkerülő lépteinek ropogása a törmelék között -elhangzott, Péter odaadta a rajzalbumot Lándorynak, hogy rajzoljon -bele, a mit tehetsége szerint tud, maga pedig elkészíté a zsebbeli -lámpást, meggyujtotta benne a kis viaszgyertyát, s a lámpást a bal -kezébe, jobbjába pedig a vasbotot fogva, lemászott óvatosan azon a -tört résen, mely a hajdani kriptába tátongott alá.</p> -<p>Lándorynak az alatt kellett valamit vázolni a rajzmappába, hogy -eredményt mutassanak fel, ha a kastélyba visszatérnek.</p> -<p>De nem sokat végezhetett azon a feladaton, mert az alatta levő -üregben, a mint Péter elkezdett botorkázni, rögtön valami fenyegető -morgás támadt, mely később ordító bömbölésbe ment át. A medve téli -álmára tért már; <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> nincs se zab, se málna. A Lis-Blanc -grófok kincseit egy ilyen fenevad őrzi: bizonyosan annak az -ivadéka, mely czímerükben három fehér liliomot tart a mancsai közt, -s a Péter most ezzel akadt össze.</p> -<p>Lándory hirtelen felugrott a rajzalbum mellől, s a kövek közé -dugott vasbotját ragadva, lebocsátkozék az üregbe.</p> -<p>A Péter lámpájának vége volt már: csak a felülről leható tört -világosságnál lehetett még látni, hogy mi történik odalenn!</p> -<p>A felriasztott medve dühösen támadta meg álmai megzavaróját. -Péter szerencséjére azonban egy épen álló kőoszlop volt a régi -kripta közepén s ő e mellé húzta magát, ügyesen kerülve ki a medve -öleléseit s hátrálás közben vasbotjával védte magát.</p> -<p>Lándory odarohant Péter segítségére s hátulról kegyetlen nagyot -húzott a maczkó koponyájára. Más becsületes állatnak a feje -szétszakadt volna tőle.</p> -<p>Ekkor aztán a medve ott hagyta Pétert, s Lándorynak fordult -egész haragjával.</p> -<p>Most azonban Péter került felül, s megint ő kopogtatta a -vasbottal a medve tarkóját.</p> -<p>Egyszer aztán ez is átlátta, hogy ennek fele sem tréfa; kivált -mikor egyszerre Lándorytól az orrára, Pétertől meg a füle tövére -kapott egy köszöntőt s azt mondva magában, hogy az okosabb enged, -neki iramodott a lejáró résnek, egy ugrással fenntermett a -párkányán, s azzal vágtatott bömbölve ki a romok közül, a várkapun -át, neki az erdőnek.</p> -<p>A béres ijedtében felfutott a fenevad elől a vadkörtefára, az -erdőkerülő azonban két puskalövéssel fogadta a bömbölő állatot, de -valószinüleg elhibázta mind a kétszer, mert a medve a lövések után -megfordult, s annak a meredélynek iramodott, mely a várromtól -csapinósan hanyatlik alá a völgybe. Ott gombolyagot csinált -magából, s lehemperedett nagy sebesen, a meddig a meredély tartott: -ott nagy hirtelen összeszedte magát s elbusultan tovább czammogott. -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Ez nagy eset volt. Erdőkerülő, béres, ökörhajtsár, favágók, mind -összeszaladtak a csudájára.</p> -<p>Vajjon nem ette-e meg azt a két urat ott a várban?</p> -<p>Azok már eléjük jöttek a kapunál. Mind a kettőnek a kabátja -össze volt tépve meglehetősen, de nagyobb bajuk nem történt.</p> -<p>– No hát hol a festékes láda? kérdezé Lándory a csősztől.</p> -<p>– Itt van tarisznyástul.</p> -<p>– Dejsz én nem festek itten, debachált Péter, a hol az embert -medvék akarják megenni! Ha ezt az egész várat nekem adják!</p> -<p>Nagyon jól adta a megijedt piktort.</p> -<p>– No hát majd festek én! Duzzogott Lándory, átvéve a tarisznyát -a festékes ládával s ment vissza a köröndbe. Mikor onnan megint -előjött, már akkor a festékesláda helyett a Lis-Blanc szekrény volt -a tarisznyában.</p> -<h2>A LIS-BLANC SZEKRÉNY.</h2> -<p>Kalthahn Péter nagyon jól bele tudta magát találni a rögtönzött -szerepébe. Ez az «ursus ex machina» csakugyan kapóra jött neki.</p> -<p>Az erdőkerülő ugyan mindenképen igyekezett vigasztalni, hogy ne -busuljon, bizonyosan ott lesz annak az elszalasztott medvének a -párja még a romok között s ha a kopókat beeresztik, azok majd -kizavarják, s az aztán meglakol a hitvestársáért is; de Péter úr -köszönte szépen azt a revanche kilátást; ő a medvétől hivatása -szerint irtózik. (Medvének hiják az olyan képet, melynek nem akad -vásárlója.) Valami karczolást fedezett fel a vállán, a mit a medve -karma ejtett rajta, abba ő bele akart halni. Vér is folyt már! Az -erdésznek el kellett menni füveket keresni, az erdőre, a mik a -vérzést elállítják. Péter azt tátongó sebnek nevezte. S felfogadta, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> ezentúl csak tyukudvarokat fog -tanulmányul választani.</p> -<p>Így aztán a hires vár-lefestésből nem lett semmi.</p> -<p>Mire a radnai kastélyhoz visszatértek, már akkor ott hire -futamodott a veszedelmes kalandnak. A hirnök, útközben, olyan jól -kidolgozta azt magában, hogy otthon már mind a két idegen urat -széttépve és skalpozva jelentette be, úgy hogy a megrémült úrnő -rögtön hivatta az uradalmi orvost.</p> -<p>Az előresiető Lándory aztán sietett megnyugtató vigasztalást -hozni: nincs sebészre szükség, csak szabóra, a ki a megtépett -öltönyöket összevarrja. Ő maga gyalog sietett előre; a piktor a -szekéren maradt, az most már le nem mer onnan szállni, a míg az -erdőben tart. (Tudniillik ott őrzi a tarisznyát a -szekrénynyel.)</p> -<p>A gazdag ebéd aztán elfeledteté a kiállott veszedelmet. A -medvetépte urak, hogy a kedves háziasszonyukat megnyugtassák, -utoljára leszálltak odáig, hogy megtámadójuk bizony csak afféle -siheder medvebocs volt, a kit a botjaikkal jól elvertek.</p> -<p>Az úrnő azonban most már nem engedte, hogy vendégei még csak a -kastély parkjába is kimenjenek rajzolni, a míg hajtóvadászatot nem -rendeztet a gonosz dúvadak ellen, a melyek nem egyszer -rakonczátlankodnak ezen a vidéken. Ők most pihenjék ki itt -magukat.</p> -<p>Péternek azonban szörnyű mehetnékje volt haza – Bécsbe. Nem -hajlott meg se az úrnő, se Lándory marasztalására. El volt -keseredve. Meg kellett tenni a kedvéért, hogy délután kezdjék meg -az utat visszafelé.</p> -<p>Térképen nézve, a legközelebbi vasuti állomás lett volna Zsolna; -de a valóságban inkább a távolabb trencséni kinálkozott.</p> -<p>Igyekeztek minél előbb búcsút venni a radnai kastély -vendégszerető úrnőjétől, s azzal tovább hajtattak a jó országúton, -négy lovas uti szekerükön. Az uton azonban már alkonyatfelé az -egyik kerékről lepattant a sin, s annálfogva <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> azt be -kellett kötni, mintha völgynek ereszkednének. Szerencsére közel -volt a város, a hol a sint újra fel lehetett húzatni; csakhogy a -miatt azután ott kellett maradni éjszakára.</p> -<p>Elég csinos kis város az a Vág mentében; a vendéglője is -kényelmes; csak az az egy baj van vele, hogy «Illavá»-nak -hívják.</p> -<p>Kalthahn Péternek a fülében ez a név nem a legkellemesebben -hangzik; ez az egész tájék, a Vágon túl fekvő Oroszlánkő várrommal -együtt, igen szomorú emlék az ő szemei előtt. Az a kettős rostélyú -ablak! mely e képnek egykor rámául szolgált.</p> -<p>Itt pedig igen jó a rendőri szolgálat. Nem is lehet máskép olyan -helyen, a hol egy állami fegyház a legfőbb nevezetesség. Az erre -érkező utasnak rögtön be kell irni a nevét a bejelentési ívbe, s -azt viszik legelőbb is a várparancsnokhoz, azután a -szolgabíróhoz.</p> -<p>Azt nem irhatta még ez ívre Lándory az utitársáról, hogy -«inasával»; mert a kocsis, a ki idáig hozta, rögtön nekiállt -elmesélni a korcsmában a nevezetes medvekalandot a piktorral, a kit -a medve megtépett. Tehát csak meg kellett neki maradni «Hahn Péter, -festőnek».</p> -<p>Ennek a következése azonban az lett, hogy megérkezésük után fél -óra mulva már látogatójuk érkezett.</p> -<p>– No most Péter gyorsan az ágyba; aztán horkolj.</p> -<p>Egy szoba volt mind a kettőjük számára. Péter lefeküdt már, -mikor a látogató bekopogtatott.</p> -<p>A fegyházi sebész volt. Az igazgató küldte. Maga is rögtön itt -lesz, a tiszteletét tenni Lándory úrnál (hivatalbeli főnökénél). -Addig is őt küldte előre, hogy a vadászaton szerencsétlenül járt -festőművész úrnak a sebeit antiseptikus kötelékekkel ellássa. -Hozott magával egy egész göngyöleget.</p> -<p>Lándory megköszönte szépen a gondoskodást; de megnyugtatá -Aesculap érdemes utódját, hogy nincs az utitársának <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> egyéb -megsebesülése, mint hogy egy töviskes disznótól megijedve, -beletenyerelt a galagonya bozótba.</p> -<p>– Ilyen a paraszt! Egy tüskés borzból medvét csinál!</p> -<p>– S a galagonya szurásból halálsebet.</p> -<p>Ezen aztán nagyot nevettek.</p> -<p>Péternek azalatt horkolni kellett, pedig a tüskés borz neki is -csiklandozta az oldalát.</p> -<p>Nemsokára megérkezett az igazgató úr is. Azt már a vendéglő -teremben tartóztatta vissza Lándory.</p> -<p>A vendégszerető derék úr nagyon erőltette, hogy menjenek fel -hozzá a várba vacsorára; (a mult alkalommal is az ő vendége volt -Lándory) hozza oda az utitársát is. Minden furfangos ötletet elő -kellett szednie, hogy a lekötelező meghivás elől kitérhessen.</p> -<p>Lándory soha sem volt a drasztikus megoldásoknak a barátja. -Rossz drámairó lett volna. Mikor a legfurcsább helyzetek álltak -eléje: egyet fordított rajtuk s kikerülte a csatányos -megoldást.</p> -<p>Ez az eset pedig ugyancsak kinálkozott most, a mikor az -utitársát szembeállíthatta volna annak a fegyháznak az -igazgatójával, a ki ezt fél évvel ezelőtt, mint a kitörés vezetőjét -lánczra verette.</p> -<p>E helyett azon volt, hogy a látogatást mentől hamarább -elvégezze. Magával hozott sürgős munkát adott okúl. És egészen -igazat mondott vele.</p> -<p>Mikor aztán a látogatásoktól megszabadult, bezárta magukra a -szoba ajtaját.</p> -<p>Akkor aztán Péter is felhagyott a szinlelt alvással, felkelt, -megnézte, hogy az utczára néző ablak jól le van-e függönyözve, -azután felnyitá a bőriszákot s kihúzta belőle a kincses -szekrényt.</p> -<p>– No a tolvajok szépen meg lesznek lepetve, ha egyszer ráakadnak -a Monte Rosso kincseire, s megtalálják azt a sok aszfaltot, terra -de Sienát, égett umbrát, ólomfehéret és egyéb sok drágaságokat egy -ládában!</p> -<p>A Lis-Blanc-szekrény pedig már magában is egy felbecsülhetetlen -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> műkincs volt. Aranynyal és ezüsttel -gazdagon damaszkozott aczélból: a vésnöki munka remeke, a minő csak -Jean Gouyon kezéből került elő valaha, homorú fülkéiben mythologiai -alakokkal, závára maga is a XVI. századbeli izlés tanuja, a -családfő kezdőbetűjével, a melynek megfelel a hozzávaló kulcs; -ennek a fogantyuját két egymást ostromló chimæra képezi.</p> -<p>– A kinyitása módja is tudomány ennek, magyarázá Péter -Lándorynak. A ki a fortélyát nem érti, elforgathatja benne a -kulcsot annyiszor jobbra, a hányszor balra, soha sem nyitja ki. Az -a feladat, hogy melyik ponton kell megállni a kulcsforgatásnál, a -mikor aztán a mindkét oldalról egymásba csapódó závárfogak -egyszerre szétnyilnak.</p> -<p>Péter ezt is Monte Rossotól tudta meg.</p> -<p>Hogy Monte Rosso kitől vette? Az majd később fog kiderülni.</p> -<p>Bámulni való kívülről is volt e remekművön elég.</p> -<p>Péter, az ismert fortély segélyével, felnyitotta a szekrény -tetejét.</p> -<p>Azon alól egy másik tető következett, vörös rézből, melyen egy -XVI. század elejéről származó metszet volt vésve, Schöngauer -remeke: szent Antal a sivatagban, a gonosz lélektől kisértve. Ez is -egy olyan ritka kincs, a minek az értékét szakértők egy -aranybányával egyenlőre szabnák.</p> -<p>Ezt a második födelet ismét csak egy külső rugó felfedezésével -lehetett felnyitni.</p> -<p>Ekkor tárult fel azután a Lis-Blanc kincsek egész mesés világa a -bámuló szemek előtt.</p> -<p>Négyötödét a szekrénynek elválasztá egy rekesz fiók. Amabban -voltak a gyémántok és az ötvösművészet remekei felhalmozva.</p> -<p>Lándoryt mindez nem érdekelte. Legfeljebb a Lis-Blanc-féle -hagyományos fekete gyémántot bámulta meg, mely egy diadém -középcsillagát képezi. Természeti csoda: <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> maga -egy darab sötét éjszaka, melyből a szivárvány szinei tündökölnek -elő. Őt csak a rekesz titkai érdekelték: az okiratok.</p> -<p>E rekesztéknek ismét kétfelé nyiló teteje volt, vésett aczélból -s az alatt volt felhalmozva a családi ereklyék, okiratok egész -sokasága: elkezdve a lánczszemen, melyet szent Lajos viselt -palestinai fogságában, egész a hajfürtig, mely Mária Antoinette -fejéről lett levágva utolsó világi utjában. Ezen az időn túl nem -lettek gyüjtve az ereklyék. Sárgult selyemrongy, moly-ette -pergamen, átlőtt csillagkereszt, letépett csipke, vérfoltos -patyolat, szépen közé illesztve felvilágosítást adó fakó, alig -olvasható okiratoknak.</p> -<p>Mennyire drága világa lehetett mindez annak, a ki legutoljáig -őrzé, bizonyítja az, hogy a legutolsó okmány, a keresett utolsó -végrendelet, az egész rekesznek a fenekéről került elő. E szerint -az öreg Lis-Blanc grófnak még a halála előtti napokon is ezeknek az -áttekintésével kellett foglalkozni.</p> -<p>A végrendelet zárt levélbe volt eltokozva, s a levélborítékra -kivül az irott oldalán e sajátkezűleg irott szavak:</p> -<p>«Végakaratom 1868 april 7».</p> -<p>Alatta pedig öt meghivott tanunak az aláirása.</p> -<p>A másik oldalán pedig a gróf öt pecsétjén kívül mind az öt -tanunak a mellé nyomott pecsétjei. A grófé feketével, a tanuké -sárgával.</p> -<p>A tartalmát a tanuk nem ismerték.</p> -<p>Csak a gyóntató atya, a kivel a gróf együtt irta meg a -végrendeletet, tudta azt, hogy ez a fiát teszi örökösévé, míg a -közjegyzőnél letett korábbi végrendelet azt kitagadja mindenből, s -a nagy vagyont az unokaöcsre, vicomte De L’Aisne Alfrédre ruházza -át, némi életjáradékkal az özvegy számára, a kivel a gróf évek óta -nem élt együtt.</p> -<p>A formaszerű végrendelet alatt azonban még volt egy terjedelmes -iratcsomag, a legfinomabb japáni papirra <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> irva, -melynek a tábláján, különösen kiczirkalmazott calligraphiával ez -volt irva:</p> -<p>«Revélations». (Felleplezések.)</p> -<p>Ugyanez a szó azonban veres plajbászszal keresztül volt firkálva -e szavakkal: «Au feu». (Tűzbe.)</p> -<p>Ebben volt valószinűleg egy családnak a titka: megirva maga a -családfő által.</p> -<p>Lándory olvasta a keresztül irt szavakat, s azt kérdezé -Pétertől:</p> -<p>– Van-e tűz a kályhában?</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Erre az iratra az van jegyezve, hogy tűzbe dobandó.</p> -<p>– Önnek szól az az irás?</p> -<p>– Nem nekem. De úgy hiszem, annak, a ki azt legelőször a kezébe -kapja.</p> -<p>– Akkor sem ön az. Mert ez iratot már előbb kezébe vette Monte -Rosso, el is olvasta végig. S a ki azt egyszer átolvasta, soba -többet még egy szót sem felejt belőle. Monte Rosso nekem elmondta -ennek az ön kezében levő iratnak a tartalmát elejétől végig. -Ünnepnapokon a rabok beszélgethetnek egymással, s ha francziául -beszélnek, azt a foglár nem érti meg. És én ezeknek a megértése -után kezdtem azt a Monte Rossot, mint egy derék, providentialis -embert tisztelni; a ki valamely Istennek tetsző dolgot követett el -az által, hogy a Lis-Blanc grófok kincses szekrényét elrabolta. Ha -ön elégeti ezt az irást olvasatlanul, én holnap el fogom önnek -mondani az egész naplónak a tartalmát. Tehát csak az a kérdés, hogy -eredetiben akarja-e ön a seigniersi tragœdia szereplőit megismerni, -vagy fordításban?</p> -<p>Lándory kétkedő bámulattal tekinte Péterre.</p> -<p>– Még valami mást is mondok önnek, folytatá Péter. Ön nem -felejtheti azt el, hogy ön vizsgáló biró egy óriási rémperben, mely -az egész civilisált világot áthálózza. Önnek valódi kötelessége -minden darab papirost átvizsgálni, a mi ennek a szövevényébe -világosságot vet. S a mit <span class="pagenum"><a name="Page_175" -id="Page_175">-175-</a></span> ön ez iratokból meg fog tudni, az -önre nézve vezérvilág lehet sok homályos uton, a mire ön elindul. -És úgy történhetik, hogy mikor ön ezt a Lis-Blanc gróf naplóját -elolvasta végig, azon fog magában tusakodni, hogy vajjon ne vigye-e -vissza ezt az egész drága szekrényt, kincsestül, okiratostul a -lietavai várromba, s ne cserélje-e be ismét a festékes ládával? Sőt -én szentül hiszem, hogy ön valóban így tenne, ha a Godivának tett -fogadása előrehaladásra nem kényszerítené. Hiszen ha elolvasta ön -az egészet, azután is lesz ideje azt a tűzbe dobni. Az már nincs -ráirva, hogy «Défense de lire» (tiltva az elolvasás).</p> -<p>Lándory még egyre tanakodott magában.</p> -<p>– Uram! szólt Péter. Hogy meggyőzzem önt arról, miszerint ennek -az egész naplónak a tartalma ismeretes már én előttem, (egy inas -előtt!) csak az első bevezető lapot fogom idézni: «Okadatolás. -Szükségesnek találtam ezen alább következő adatokat feljegyezni, -mivel hogy előre látom, hogy azon végrendeletemet, melyben fiamat, -Lyonelt az öröklésből merően kizárom, holtom után két oldalról -fogják megtámadni: először, hogy bebizonyítsák, miszerint -beszámíthatatlan lelkiállapotban intézkedtem, másodszor pedig, hogy -nagyon is beszámítható politikai indokok vezettek ez elhatározásra. -A jelen (imperialistikus) kormányrendszer mellett ezek a -végrendelet megsemmisítését vonhatnák maguk után.» Nézze ön meg, az -áll-e az első lapon?</p> -<p>Szóról szóra ez volt odairva.</p> -<p>Lándory hozzáfogott a napló átolvasásához. Péter előkereste az -utiböröndből a theafőző készüléket. Az éjjel ébren fognak -maradni.</p> -<p>… «Jól tudom, folytatá Lis-Blanc gróf naplója, hogy -végrendeletemet legelőször is azzal fogják megtámadni, hogy -hóbortos voltam (lunatic.) Magam is tudom, hogy vannak rigolyáim, a -melyek a rendkívüliségek kategoriájába tartoznak. A mi életmódunk -mellett, a férfikor élvezethajhászása, a raffinált gyönyörök, s az -aggkor tantalusvágyai <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> nyomokat hagynak maguk után, a mire a -lélekgyógyász azt mondja: ezek az elmehábor jelenségei.</p> -<p>Minden cselédem meg van vesztegetve, még az öreg komornyikom is, -hogy naponként jegyezzék fel, a mi dőreségeket elkövetek. De azért -nem bocsátom el őket, mert ezek legalább csak azt fogják felőlem -bizonyítani a mi igaz; míg ha újakat fogadok, azok még költeni is -fognak hozzá s megesküsznek rá, hogy igaz.</p> -<p>Különösen a felolvasó kisasszonyomban birok egy olyan kincset, a -ki olyan, mint a nemes opál: a jobbról nézőnek zöldet mutat, a -balról nézőnek vereset. Nekem elmondja a feleségemnek a legbensőbb -titkait, a mik csak az öltöző és fürdőszobában, a casette-rejtekben -megláthatók, s a gyóntatószékben megsughatók, s az én titkaimat meg -közli a nőmmel. Hanem én azért mademoiselle Hermionet nagyon -szeretem, mert fölségesen tud embert szólni.</p> -<p>Én nekem tehát azt kell bebizonyítanom, hogy noha a magán -életemben a sok bolondság úgy adja egymásnak a kezét, mint egy -bacchanál tánczkarélya, azért mégis ez az egy tényem, miszerint az -egyetlen fiamat az örökségéből kitagadom, s a nőmet meghatározott -életjáradékra szorítom, (mely évről-évre kevesebb lesz) teljesen a -logikai, ethikai és morális kényszerűség szabályai szerint jött -létre.</p> -<p>Arról az oldalról is meg fogják támadni majd a végrendeletemet, -hogy politikai elvakultság botlatott bele. Köztudomású rólam, hogy -én a fehér zászló hive vagyok. Nőm pedig elcsábíthatatlan -bonapartista. Ebben az egyben jót állok a hűségéről. Eugenia -császárnőnek egyik legbizalmasabb udvarhölgye. Ott csinálják a -párisi új divatot, s az új európai politikát. Hogy a krinolinnal, -meg a lengyel kérdéssel felhagytak: abban úgy hiszem, hogy -madamenak nagy része van s erős a gyanum, hogy a Riquiqui meg a -luxembourghi kérdés az ő fantáziája. Én pedig soha sem voltam -rábirható, hogy a tuileriákba felmenjek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> Oda az -unokaöcsém, Vicomte de L’Aisne Alfréd szokta madameot kisérni. -Egyszer nagyon rám támadtak, hogy miért nem megyek az udvarhoz! «No -hát elmegyek!» Egy hét mulva előkerültem. Kérdezték, hol jártam? -«No hát, az udvarnál, Frohsdorfban, meg Luczernben, Chambord -grófnál. Nekem ott az udvar.» A politikai meggyőződéseink tehát át -nem hidalhatók, de még ezért lehetnénk jó férj és feleség.</p> -<p>A vallásosság iránti fogalmaink még inkább külömböznek. Mind a -ketten római katholikusok vagyunk, külső czeremoniák megtartásában -elég ostentative részt veszünk: a péterfillérek, oltár-ajándékok -rovatában egyikünk neve sem szokott kimaradni. Csakhogy a madame -hypocrita. Titokban szabadkőmíves. Álruhában egyedül ellátogat a -szombat esti conventiculumaikba s czéljaikat előmozdítja. Minthogy -nő: nem lehet a franc maçonnerie rendes tagja, ő tiszteletbeli -taggá lett kinevezve.</p> -<p>De még ezért is lehetnénk jó férj és feleség.</p> -<p>A fiam, Lyonel, az pedig republikánus; sőt még odább: -szocialista. Abból az igazi vadjából: a kinek nem kell se hatóság, -se tőkepénz, se haza. Hitére nézve pedig igazi orthodox -istentagadó. Ez nem törődik se Francziaországgal, se a -mennyországgal, még a becsületről is a rendes szabályoktól egészen -eltérő fogalmai vannak.</p> -<p>De még ez mind nem elég ok arra, hogy egy apa és férj a -családjához kötő kapcsokat feloldja. S hogy nem ezek az indokok -kényszerítettek e végakaratom megszilárdítására, azt leginkább -bizonyítja annak az egyénisége, a kit fiam mellőzésével általános -örökösömül nevezek ki: Vicomte de L’Aisne Alfréd; unokaöcsém.</p> -<p>Az én kedves nénémnek a fia legelőször is orleanista. Ő az -elismert «medium» Aumale és Joinville herczegek s a többi pártok -között. Ez a tulajdonsága bizonyára nem vesztegetett meg. Hisz az -köztudomásu rólam, és mindenkiről, a ki a legitim dynastia hive, -hogy inkább egy bélpoklos anarchistával aluszunk egy takaró alatt, -mint hogy <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> egy orleanistával egy asztalnál -ebédeljünk. Az imperializmus usurpatorunk, a republikanizmus -hóhérunk, de az orleanizmus versenytársunk; s amazokkal még lehet -ideiglenes szövetség: ezekkel még egy órára sem soha.</p> -<p>Tehát politikai ellenszenv, vagy rokonszenv elhatározásomat nem -vezetheté.</p> -<p>A mi pedig a vallásos érzelmeit illeti az öcsémnek, azokra nem -sokat építhetek. Ez hisz mindenben, a mi kimagyarázhatlan. Eljár -búcsúra a lourdesi szűzhöz, s aztán értekezik a «kopogó -szellemekkel», tánczoló asztalokkal; de a mellett az «üdv -hadseregének» a hadjárataiban is részt vesz; Bakuban a párs -tüzimádókkal, Mekkában a mahomedán dervisekkel imádkozott. Ez neki -mind sport. Szobájában egymás mellett állnak a keresztyén szent -szobrok, meg a Buddha bálvány, és a burját Sjadei Hahe, meg a -Bafomet-idól. Ez neki mind jó. A papokhoz eljár ebédelni, s ha -aztán megterhelte a gyomrát, s rosszul lesz, ágynak esik, akkor -apáczát hivat, imádkoztat magának s utána imádkozza nagy -töredelmesen a litániát. Aztán amint elmulik a bélgörcse, elkezd -csintalan anecdotákat mondani Brantome-ból a jámbor sorornak, hogy -az elszörnyedve rohan ki a szobából.</p> -<p>Talán hát a magánjelleme olyan ajánlatos az unokaöcsémnek, hogy -a fiammal való összehasonlításban neki kell a pálmát elragadni.</p> -<p>Mondhatom, hogy mindazok a rossz hajlamok, a melyek Lyonelnél -érvényre jutottak, épen olyan rendszeres gyüjtemény számra -megvannak Alfréd úrnál is, csak hogy nála hiányzik azoknak rögtöni -működésbe hozásához az erély, néha a tehetség is. A szenvedélyét, -szerelmét, haragját nem siet rögtön, a mint támadt, kielégíteni, -hanem elteszi hidegre a boszut, tilalmas vágyakat, a míg az alkalom -előkerül. Jaj az ellenségének! de nagyobb jaj a barátjának! -Legnagyobb jaj a szeretőjének!</p> -<p>A ki okot adott neki arra, hogy megnehezteljen rá, legyen az -akár egy bon mot, akár egy kezéről elütött szerető, <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> egész -életében félhet a boszujától, de a ki jót tesz vele, az soha egy -óráig ne számítson a hálájára, se rokon, se szerető hölgy, se -pártvezér! – Én bizonyos vagyok felőle, hogy ha végrendeletemben -azt fogom kikötni, hogy az unokaöcsém a senatusban, melynek tagja, -szavazzon az Orleans herczegek elkobzott vagyonának visszaadása -«ellen», hát meg fogja tenni.</p> -<p>Ezt az embert teszem én vagyonomnak általános örökösévé.</p> -<p>Most beszéljünk az asszonyomról.</p> -<p>Mikor én nőül vettem, egyike volt a világ legszebb asszonyainak. -Ez volt, a mi meghódított. Én akkor ötven éves voltam, ő -huszonnyolcz. Özvegyek mind a ketten. Nekem volt egy tizenkét éves -fiam, neki egy tíz éves leánya. Az első férje egy erdélyi mágnás -volt, ő maga egy gazdag bankár leánya. Nem parvenu. Régi belgiumi -család ivadéka.</p> -<p>Feleségem a legcorrektebb szépségnek volt elismerve. Csak később -jöttem a tudomására némi – reparaturának.</p> -<p>Csaknem minden lapban volt olvasható az a pikáns kis notice, -hogy egy budapesti híres fogorvos kitünő sikerrel hajtott végre egy -remek műtétet. Egy előkelő úrhölgynek két első fogát, melyek -hibásak voltak, kihúzta, s ugyanakkor egy paraszt leánynak két -megfelelő, szép, egészséges fogát kirántva, az úrnő inyébe -beillesztette, a hova azok tökéletesen beforrtak, úgy, hogy most -annak eleven hamis fogai vannak.</p> -<p>Sokan kétkedtek ennek a műtétnek a lehetőségében, én mondhatom, -hogy ez igaz. Az előkelő úrhölgy az én feleségem.</p> -<p>Sokan bámulják annak a műtevő orvosnak az ügyességét: én annak -az úrhölgynek a szívtelenségét bámulom, a ki képes egy szegény -parasztleányt a természetadta ékességétől megfosztani azért, hogy a -saját hiányát pótolja vele! <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>No, de hát a parasztleánynak a többi harmincz foga jól járt, -mert lett neki mit harapni: az a kettő pedig grófnévá lett. Mit -kiván az ember többet?</p> -<p>Egy másik retouche pedig már az ujabb időben érte a grófnét, a -mióta különválva élünk. Ezt már Hermione kisasszonytól -hallottam.</p> -<p>Madame rá hagyta magát beszéltetni, hogy valami párisi -csodadoktornak a kenőcsét használja, mely a szemöldökön -végigsimítva, a szemeknek szokatlan ragyogást kölcsönöz. Ezt a -sikert csakugyan el is érte. Senki nem beszélt másról, mint a -grófné csodatündöklésü szemeiről. Egy reggel aztán a grófné -elszörnyedve látta a tükréből, hogy az egyik szemöldöke kihullott. -Az az átkozott bűvös kenőcs!</p> -<p>Hanem hát a mit az egyik csodadoktor elront, ott van a másik -csodadoktor, a ki helyrehozza. Ez meg a szemöldökcsináló. Londonban -lakik. Igen nagy keresletnek örvend. Az irlandi leányok híresek a -szép szemöldökeikről, a mire egyébiránt nincs a parasztleányoknak -olyan mulhatatlanul szükségük. – S ez nem lehet könnyü műtét. -Szálanként kitépni tövestől a vékony szőröcskéket, s ugyanazokat -egy csöves tű segélyével az idegen talajba beültetni, görög, vagy -római mintára, a milyen façont az ember megrendel: ez már művészet. -A grófné új «sourcil»-je ötezer francba került. Senki sem mondaná, -hogy nem az eredeti.</p> -<p>Mind ezek apróságok, de jellemző vonásokul szolgálnak ahhoz a -lélekhez, mely a végtelen hiuságon kivül semmi más indulattól nem -volt vezetve soha: ez helyettesített nála szerelmet, nagyravágyást, -becsérzetet.</p> -<p>A ki Sidonia grófné márványkedélyének legelső áldozata lett, az -volt maga az első férje.</p> -<p>A jámbor magyar báró, (itt következett egy háromszor leirt s -kétszer kitörült név: «Maiseuaidiéchy» valószinüleg «Mezőhegyessy») -soha sem tanultam meg tökéletesen a nevét: – azok közé a -szerencsétlen férjek közé tartozott, a kik nem «feleséget vettek», -hanem maguk «mentek nőhöz». <span class="pagenum"><a name= -"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> – Az ő hazájában, úgy -látszik, az a bevett szokás, hogy minden embernek a földbirtoka -megfelelő adóssággal legyen ellátva. Sidonia grófnő pedig azon -szerencsés nők közé tartozott, a kik jól tudják, hogy egy gazdag -nőnek a hozománya és az igényei egymást teljesen fedezik. Úgy, hogy -a jámbor báró még rosszabbul járt, mert fővárosi szállást, fogatot, -operai páholyt a saját jövedelméből kellett tartania. A mellett a -féltékenység is gyötörte: vékony, czingár emberke volt, a hogy az -arczképe mutatja; és a mellett nehéz természetü. Úgy hiszem, hogy -valami úton-módon sietteté a felesége özvegygyé tételét. Nem -szükséges ahhoz borotva, cyankali: vannak az élet megrövidítésének -feltünést nem gerjesztő módjai is. Úgy is illik egy gentlemanhez, -hogy ha öngyilkossá akar lenni, ezt tegye oly módon, hogy a -madameot ezért a medisance ne érinthesse.</p> -<p>Maradt azonban egy kis leányuk, a ki, mint már megirtam, tíz -éves volt akkor, midőn Sidonia grófnő szép szemei -lebilincselének.</p> -<p>A leányka «még akkor» nem volt nevelőintézetben: gouvernanteot -tartottak mellette s «Deá»-nak hivták.</p> -<p>Nekem feltünt a furcsa név. «Dea?» (Istennő.) Hát van ilyen -szent a naptárban?</p> -<p>Én akkori boldogságomban (dicsekedve irhatom ide, hogy egy ideig -boldognak éreztem magamat) arra a nagylelküségre határoztam el -magamat, hogy a mostoha leányom atyai örökségét megszabadítom az -adósságterhektől, s aztán átiratom az ő nevére.</p> -<p>Ekkor aztán meg kellett tudnom a leánynak az igazi nevét.</p> -<p>«Medeá»-nak hivták.</p> -<p>«Medeá»-nak!</p> -<p>Mennyire kellett ezt a leányt gyülölni már a megszületésekor az -apjának, hogy ezt a nevet tudta a számára kiválasztani! Egy -gyermekgyilkoló, méregkeverő, varázslónő nevét! <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Mikor e miatt észrevételt tettem Sidonia grófnő előtt, ő azt a -magyarázatot adta, hogy azon időben járt Budapesten Ristoriné -asszony, annak az előadásából szerette meg olyan nagyon a jó báró a -«Medea» nevet. Ő – az anya – azt kivánta, hogy «Madleine»-nek -kereszteljék; de ő vele elhitették, hogy az magyarban annyi, mint -«Medea».</p> -<p>De a név csak jelenség. Hiszen keresztelhették volna Jezabelnek -is, vagy Heródiásnak, ha a mellett szerették volna.</p> -<p>De a leány már kis gyermekkorától kezdve érezhette, hogy ő hozzá -milyen hideg mindenki, leginkább a szülői.</p> -<p>Lehet, hogy a fecsegő bonneok, szobalányok is árulhattak el -előtte valamit, a midőn a gyermek alvónak tetteté magát. S a -gyermeknél még az emlékezet, a képzelet és az itélet össze van -keverve.</p> -<p>A leányka azzal a tudattal nőtt fel, hogy ő egy fölösleges lény -a világon.</p> -<p>Bizonyosan a gouvernanteja is volt olyan okos, hogy elbeszélte -neki a hitregei Medea történetét, hogy valahányszor a nevét hallja, -mintha szemrehányást hallana – felfoghatatlan nagy bűnökért.</p> -<p>Nekem az egybekelésünk után első gondom az volt, hogy a -feleségem leányát a legjobb hírü nevelőzárdába küldjem, a honnan -csak egy-egy pünkösdi ünnepre hozták haza Seigniersbe. Én akkor sem -láttam, mert én olyankor épen az epsomi lóversenyen voltam -elfoglalva.</p> -<p>Csak akkor tünt elém a leány ismét, mikor tizenhat éves korában -a zárdából hazakerült.</p> -<p>Megvallom igazán, hogy micsoda hatást tett rám, mikor -megláttam.</p> -<p>Kreuzberg, a híres állatidomár, fenevadseregletében van egy -fekete párducz, mely rendesen nyugodtan fekszik a földön, le-le -csukódó szemei álmosan, szelíden hunyorgatnak, – ehhez még a mester -sem mer belépni. A legkisebb neszre azonban, mely a kalitjában -támad, egy szökéssel a legfelső vasrúdon terem, s akkor a két szeme -valami olyan fenyegető tüzet szikrázik, hogy félelem belenézni! -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>No, hát ezek az én Medea leányomnak a szemei.</p> -<p>A termete is arra a fekete párduczra emlékeztet. Az a vadállati -elegantia, az a rugékonyság, mely minden conventiós, szokott -mozdulatokkal ellenkezik; az az előre nyult fejtartás, épen mint az -ugrásra készülő párducznál, és a termetnek megfelelő arcz: finom, -nemes vonások, sárgás, olajszín teint, gunyoros ajkak, vékonyan -rajzolt, kigyózó szemöldök, s a mi zavarja az æstheticai -összhangot, de növeli a hatást, az a fenyegető szempár, melynek, -mintha nem volna elég, hogy a természettől annyi varázserővel lett -felfegyverezve, még önakaratából is azt a szokást tartja, hogy -erősen felnyitott szempillái alól, lefelé fordítva néz, a hogy -látjuk a művészi képeken, lady Macbeth, vagy emberölő Judith -szemeit. – Lehet, hogy tudna másképen is nézni, ha volna ember, a -ki kényszeríteni tudná erre.</p> -<p>A lelki arcza is jól van egészen visszaadva külsejében. Keveset -szól és mindig tartózkodva. A zárdában sokat tanult. Lehet ott -tanulni annak, a ki akar: csak hogy leányainknál hiányzik az -akarat. Ezzel nem lehet akármit elhitetni. A téves adatot rögtön -helyreigazítja. Egyszerüen, szelíden, nem sértő szóval. Hanem ha -valaki udvarolni kezd neki, annak aztán megmutatja a körmeit. -Gazdag tárháza van nála az ironiának, a sarcasmusnak, az attikai -sónak. Mindig az a fekete párducz jut eszembe, a ki a ketrecze -melletti oroszlánnak gyors pofonokat osztogat karcsu tenyerével, -mikor az a ketreczfalhoz dőlve kinyujtja a nyájaskodó talpát a -vasrácson. A «lyon» jár mindig pórul nála!</p> -<p>(Az én időmben lyonnak hitták azokat, a kiknek a neve ez évben -«petit crevé» = «dögöcske».)</p> -<p>Ennyit el kellett mondanom a feleségemnek a leányáról és ez még -mind a végrendeletem indokolásához tartozik.</p> -<p>És most beszéljünk az én fiamról.</p> -<p>Lyonel anyja kitünő, nevezetes szépség volt. A Renz <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> -circusából vettem el. Már maga ez a tény fényes világításba helyezi -a jellemét. Hogy egy circusi amazon más eszközzel nem volt -megközelíthető, mint a házassági szerződéssel a kézben. – És meg -kell vallanom, hogy nőm az egész együttlétünk alatt a legcorrektebb -magaviseletet tanusította mind velem, mind a világgal szemben: egy -mende-mondára sem adott okot; nem keresett feltünő toiletteket, nem -csinált adóságokat; nem kaczérkodott: semmi okom sem volt magamat -miatta szégyenleni. Házasságunk második évében megajándékozott egy -fiu gyermekkel. S ez ő neki magának az életébe került.</p> -<p>Ez a fiu engem már a világra jövetelével megkeserített: -megfosztott attól a nőtől, a kit életemben egyszer, igazán -szerettem.</p> -<p>Az a sajátságos vérvegyülék, melyet szüleitől öröklött, -magyarázza meg talán egymásnak ellentmondó tulajdonságait. Arczának -megkapó kifejezése, méla kék szemei az anyjára emlékeztetnek, hanem -a felvetett, élvkövetelő ajkak az én családi hagyományom. Ez a -valódi Lis Blanc száj! Csábításra, dőzsölésre, kaczagásra teremtve. -Hanem az anyai ágról is örökölt valamit ez a száj. A szónoki -tehetséget. Nem a Demosthenesek, hanem a demagógok eloquentiáját. -(Az egyik nagyapja híres clown volt.) Testi ügyességben minden -kortársát meghaladta, egészen akrobatának született: vívni, lőni -már suhancz korában úgy tudott, mint senki. Esze is van: ha egy -könyvet végig olvas egyszer, többet tud belőle, mint a ki -éjszakákat eltölt mellette a bemagolásban.</p> -<p>Én a fiut, mikor már otthon nem birt vele senki, beadtam a -Saint-Cyri intézetbe.</p> -<p>Épen abban az időben házasodtam meg másodszor, s egy ilyen -lábatlankodó ficzkóra semmi szükségem sem volt a háznál.</p> -<p>A katonanöveldéből három ízben relegálták.</p> -<p>Egyszer azért, mert valami összeesküvést koholt a növendékek -között az igazgató ellen; másszor egy paraszt <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> -leánynak a brutális bántalmazása miatt; harmadszor meg a gyóntató -papnak a csintalan feltréfálásáért.</p> -<p>Már ezeket a hajlamokat nem én tőlem örökölte, ez a vérébe -vegyült plebejus «ichor».</p> -<p>Mind a háromszor visszakönyörögte a mostoha anyja. Sidoniának -nagy befolyása volt az udvarnál: az ő kérésére megbocsátottak a -rossz fiunak.</p> -<p>A kiakolbólítás és az újra befogadtatás időközeit aztán itthon -töltötte nálunk Lyonel.</p> -<p>S mondhatom, hogy ha volt rajta még valami elrontani való, hát -azt a mostohája hajtotta tökéletességre. Az ő igaztalan pártfogása, -kényeztetése csupa tűzre öntött olaj volt a fiu korán kigyuladt -szenvedélyeinél. Ha igazi anyja volna: azt mondanám «majomszeretet» -ez; de nem az! Csupán hiuság! Bálványozza ezt a fiut, azért, mert -olyan délczeg, olyan vakmerő, olyan genialis. S ezt ő «fiának» -nevezheti. Ragyoghat vele, mint valami ékszerrel, mely a többi úri -hölgyekét túlragyogja. Hogyha a fiam egyszer a guillotine alatt -hagyja a fejét, azt egyenesen a mostoha anyjának fogja -köszönhetni.</p> -<p>Aztán milyen beszédeket tudott ez nekem tartani, mikor -egyszer-egyszer kicsapták az intézetből: a «phalanstére»-ről, a -vagyonközösségről. «La proprieté c’est le vol!» Darwin-féle -családfámról, mely igazán fa: a tetejében egy majom ősapával; – -aztán Renanról, a «kainitákról», az «új Babilon»-ról. (Úgy hiszem, -ezekben maga is benne volt.) Hogy tudott citálni az atheista -irókból! mintha csak biblia volna! S aztán eldalolgatta azokat a -saloppe chansonokat, a miket a Buttes de Chaumons körül énekelnek, -aristocratákra, papokra és – kéjarákra. – Hogy hol tanulják mind -ezt? a Saint-Cyri intézetben? – Nem! Ezek már benne voltak az én -fiamnak a vérében!</p> -<p>Tizennyolcz esztendős korában aztán már elvégezte a katonai -előtanulmányait s úgy került haza, mint huszárhadnagy.</p> -<p>Gyönyörü ficzkó volt! Hogy tudta a lovakat maltraitálni! -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Az adósságcsinálásáról még ekkor kevés adatom volt. A hitelezőit -rendesen a mostohája elégítette ki, a saját jövedelméből, s azt én -előttem titokban tartotta. Csak egyszer jöttem rá, hogy az udvari -bálba készülő feleségemnek a fején levő diadém, és a nyakába -körített rivièrenek a solitairjei nem tündökölnek olyan fényesen, -mint máskor. Utána jártam a dolognak: kiváltottam szépen a zálogba -tett családi gyémántokat s aztán elzártam a szekrényembe. Azontúl -aztán az «igazi» Lis Blanc gyémántokat nem adtam oda többet az -«ifjasszonynak». Ha ő a hamisakkal is beéri: hát csak viselje -azokat.</p> -<p>Annál több vesződség volt a sok elcsábított parasztleánynak a -szülőivel. Ördögadták! Miért nem vigyáztok jobban az -üszőitekre?</p> -<p>Egyszer aztán hazakerült a feleségemnek a leánya a zárdából -is.</p> -<p>Ott voltam az első találkozásuknál. Megfigyeltem jól a -hatást.</p> -<p>A mint ezt a leányt meglátta az én szeleburdi fiam, egyszerre -komoly lett. Mintha kicserélték volna. Az a hetyke önbizalom, a -mivel minden fiatal nőhöz közelíteni szokott, elhagyta: oly zavart, -tétovázó, ügyetlen lett egyszerre, a milyen egy valódi tizennyolcz -éves fiatal ember szokott lenni. Mikor a mostohája megengedte neki, -hogy megcsókolhatja a hugocskáját, csak úgy messziről lehelt hozzá -az ajkához. S alig tudott neki valamit dadogni.</p> -<p>A dejeunernél, mikor Deával szemközt ült Lyonel, olyan okosan -beszélt, mint egy kis pap. Pedig a szülőinek a jelenléte nem -feszélyezte máskor. Sőt annyira vitte a gyöngédséget, hogy a mint -egyszer mademoiselle Hermione (a ki akkor a feleségem felolvasónője -volt), valami a csintalanhoz hajló példálózást kezdett, Lyonel -ártatlan megbotránykozással szisszentett közbe: «chut». – A -kisasszony előtt!</p> -<p>Az nap lovagolni sem mert. A kertben rózsákat szedett -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> s azokat a kertész által küldé fel -Deának: meghagyva, hogy ne árulja el, ki küldi.</p> -<p>Este produkálta magát Dea a zongorán: Schuberttől, vagy -Schumantól (nem tudom, melyik az egyik, melyik a másik) valami -cantatét vagy sonátát? vagy talán symphoniát? Nem tudom. Csak -annyit tudok, hogy elalszom rajta. Lyonel forgatta a hangjegyeket. -Egyszer aztán azt is elárulta, hogy fuvolázni tud. (Nekem addig -tudomásom sem volt róla.) Elő is hozta a furulyáját és a -hangjegyeit s aztán együtt játszottak el Deával valami -«Lied»-et.</p> -<p>Az ebédnél Lyonel nem ivott. Csupán akkor, a midőn én a -«leányunk» hazaérkeztére atyai felköszöntést tettem: akkor azt az -egy poharat kiürítette fenékig.</p> -<p>Azután következett egy séta a parkban. Én Sidonia grófnéval -hátul; előttünk Dea és Hermione kisasszony; Lyonel hol az egyik, -hol a másik hölgy mellett. A míg világos volt, beszéltek a -botanikáról, mikor bealkonyodott, az astronomiáról.</p> -<p>Éjszakára valami olvasni valót kért Lyonel Deától, a mivel ez -szivesen szolgált neki. Meg volt neki a «Contes Bleues». S az én -Lyonel fiam szépen lefeküdt féltizenegykor s csendesen -elszunnyadott a «Kék mesék» olvasása mellett.</p> -<p>Másnap délelőtt a lovaglásban produkálta magát Lyonel a kastély -udvarán Dea előtt. De ezúttal minden nyaktörő bravurokat mellőzött, -nem ficzánkoltatta, ágaskodtatta a paripáját, nem ugratott át vele -hortensia-állványokat, reggelihez felterített theásasztalokat, a -hogy a mostohája kedvéért (meg az én boszantásomra) meg szokta -tenni, hanem igen szépen járatta el a haute écolet, s úgy hozta -vissza a paripáját, mint egy szelíd bárányt. És miután kitalálta, -hogy Dea még nem tud lovagolni (hát bizony arra az apáczák nem -tanítják a növendékeiket), felajánlá neki, hogy ő majd kikeres a -számára egy jó szelíd paripát az istállóból, s az ő oktatása -mellett majd megtanulhat Dea lovagolni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Hát hiszen mi úgy fogunk itt élni ezután, mint a paradicsomban! -gondolám magamban.</p> -<p>Hanem a mit az urfinak a szája el nem mondott, azt elmondták a -szemei. – Ismerem én jól az ilyen szembeszédet!</p> -<p>«Nem, Lyonel fiacskám. Ez nem megenni való!»</p> -<p>Sidonia grófnő különösen el volt ragadtatva Lyonelnek ezen üdvös -átalakulása által.</p> -<p>Egy szép napon aztán azzal a bizalmas közléssel leptem meg -Sidonia grófnőt, miszerint az én igen kedves barátom, marquis de -L’Orme, a napokban meg fog bennünket Seigniersben látogatni, a -fiával, Gontrannal együtt: a ki «ainè»! Huszonöt éves. Önálló. -Követségi attachée a flórenczi udvarnál. Komoly szándékai vannak a -«leányunk» iránt.</p> -<p>Erre Sidonia grófnő nagyot sóhajtva mondá:</p> -<p>«Szegény Lyonel!»</p> -<p>– Szegény Lyonel!? De hát mi az ördögöt akar ön Lyonellel? Hisz -csak nem veheti el önnek a leányát? Azért, hogy vér szerint nem -testvérek is; de a katholikus dogmák szerint egy férjnek és -feleségnek a fia és leánya még sem kelhet egybe! Ez nálunk -áthághatatlan impedimentum! Eretnekké legyenek tán?</p> -<p>– De mikor egészen egymásnak vannak teremtve!</p> -<p>Én azt hittem, hogy a feleségem meg van bolondulva. Még akkor -nagyon jó véleménynyel voltam felőle.</p> -<p>Egy hónap mulva Lyonel főbe lőtte a fiatal De L’Orme Gontrant -párbajban.</p> -<p>Ezért aztán szöknie kellett Francziaországból.</p> -<p>– No legalább már most elmégy utazni! mondám -megkönnyebbülten.</p> -<p>Ettől a naptól kezdődött a nőmmel való meghasonlásom.</p> -<p>Én az ő leányának valóban boldog jövendőt akartam előkészíteni. -Gontran egészen neki való vőlegény volt. – Az sem volt valami -szent. Isten őrizz tőle! A szentek jók <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> -mennybéli patronusoknak, de nem földi hitestársaknak. De legalább -komoly ember volt, a ki akart lenni valami s birt fogalommal a -családi élet nélkülözhetetlenségéről. S ezt agyonlövetik a -fiammal.</p> -<p>Hogy ez a szerencsétlen rencontre az ő cselszövénye volt, azt -bizonyosan tudom. A részvevők ugyan igyekeztek azt a kártyajáték -közben támadt összekocczanásra ráfogni: de én már ismerem az ilyen -ürügyeket.</p> -<p>Egy esztendeig nem szóltunk egymáshoz.</p> -<p>Ezt ugyan nagyon könnyű is volt megállnunk, miután a grófné -rendesen Párisban lakott, a nyarat Biarritzban tölté, a hova az -udvar járt; én pedig vagy idekünn voltam a kastélyomban, vagy ha -városba akartam menni, választottam Brüsselt vagy Londont. Párist -én nem láttam – a plebiscitum óta.</p> -<p>Egy esztendő lefolyása után látogatást kaptam a nőmtől és a -leányától.</p> -<p>A leány még egy esztendővel «szebb» lett.</p> -<p>(Ez így tart, mig a zenithet eléri; bizonyos korig mindig -fölfelé.)</p> -<p>Madame azzal az örvendetes hirrel vélt lekötelezni, miszerint -Pietrinek sikerült a fiam ellen kiadott üldöztetési rendeletet -visszavonni, Lyonel már most visszatérhet, s nem lesz semmi bántása -a párbajban elkövetett – «accident fatal»-ért.</p> -<p>Nem szóltam neki rá semmit. Egy pár napig itt marasztottam őket -a kastélyomban, s ez idő alatt igyekeztem Medea kisasszony -kedélyének belsejébe behatolni.</p> -<p>Meggyőződtem felőle, hogy ez a leány teljesen tudatlan abban, a -mi itt minálunk történik. Még csak sejtelme sincs róla, hogy ő mi -szerepet játszik ebben a balsorsban. Lyonelt ugy szereti, mint egy -bátyát szeret a huga titok nélkül, becsületesen.</p> -<p>Nagyon megszántam ezt a leányt.</p> -<p>Kivált, a midőn lelki tulajdonait közelebbről kezdtem -megismerni. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Ebből a leányból akár a legpusztítóbb dæmont, – akár a -legjóltevőbb angyalt csinálhatja valaki. Csak az a kérdés, hogy -kinek a kezébe kerül.</p> -<p>Mikor a nőm a leányával visszament Párisba, emlékszem rá, hogy -meg is csókoltuk egymást. Ez életben utólszor.</p> -<p>Eltávozásuk után én rögtön leültem az iróasztalhoz, s a -következő levelet fogalmaztam a grófnőhöz.</p> -<p>«Madame! Én ezennel kijelentem önnek, hogy ha ön az én Lyonel -fiamat a házánál elfogadja, vagy ha bárminő alkalmat is szolgáltat -neki, hogy a leányával találkozzék: én a fiamat azonnal ki fogom -tagadni az örökségből és egész vagyonomat valami oldalrokonomra -hagyom, vagy valamely közintézetre, bolondok házára; de az ön -bolondjára semmi esetre sem.»</p> -<p>Ezt a levelet gyors futárral küldtem utána, a ki őt megelőzte. -Mikor hazaérkezett, már ott találta az asztalán a levelemet.</p> -<p>Nem volt rá semmi hatása.</p> -<p>Ugy látszik, az első férje nagyon elszoktatta a fenyegetés -teljesítésének félelmétől.</p> -<p>Lyonel hazatért Francziaországba. Én még a viszontlátás -örömkönnyeit hullatni sem leltem alkalmat, a mikor már hirét -vettem, hogy ő kelme egész nyiltan kiséri a grófnék hintaját a bois -de Boulogneban, meg a Long Champsi versenykocsizások alatt.</p> -<p>Ekkor aztán megirtam a végrendeletemet.</p> -<p>A magasabb qualitásu őrjöngéseknek ez az egyedüli panaceája.</p> -<p>Az exorbitans gazdagság jog és titulus az exorbitans bolondságok -elkövetésére. Ha a módot elveszszük, elmarad a következmény.</p> -<p>Meglehet, hogy tévedek. Hiszen fodrászlegények és kávéházi -pénztár-mamsellek között is fordulnak elő hasonló őrjöngések.</p> -<p>Én mégis azt hittem, hogy ez sikeres gyógymód fog lenni. -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Egy napon – nem is sajátkezüleg hanem a titkárom által – -tudattam a grófnővel, hogy végrendeletet méltóztattam tenni, s -abban az őt megillető özvegydij kivételével, az egész vagyonom -örökösévé Vicomte de L’Aisne Alfréd unokaöcsémet neveztem meg. A -végrendelet két példányban a seigniersi sousprefét s a párisi -közjegyző levéltárába van letéve.</p> -<p>Ahá! Ez a sakkhuzás megtette a hatást.</p> -<p>Néhány nap mulva egy – nem egészen meglepő – látogatás -szerencséjében részesültem. Mademoiselle Hermione jött ki hozzám – -bérkocsin.</p> -<p>A jeles kisasszony nagyon desolált állapotban volt. -Elcsapták!</p> -<p>Persze: erkölcsi érzületeinek alapja volt megrendülve a Sidonie -grófnő házánál szerzett tapasztalatok által. Ezt nem birta tovább -kiállni szó nélkül. Hozzám menekül hát.</p> -<p>Én könnyen kitaláltam, hogy azért küldték hozzám, hogy engem -kikémleljen s az elhatározásaimra befolyást gyakoroljon.</p> -<p>Elfogadtam az ajánlatot. Azt mondtam Hermionenak, hogy ezentúl -legyen az én felolvasónőm.</p> -<p>A gyóntatómmal azelőtt is igen barátságos viszonyt tartott fel a -kisasszony.</p> -<p>Itt maradása óta az én «curé»-m a szokottnál is többet -példálózott előttem a tulvilágról.</p> -<p>Hermione, mondhatom, hogy a legügyesebben vitte a szerepét.</p> -<p>Nem ám, hogy a megbízóját iparkodott volna előttem tisztára -mosni, sőt inkább mindent elmondott róla, a mivel tudta, hogy -engemet fel fog ellene ingerelni.</p> -<p>Az iránt semmi kétséget sem hagyott fenn, hogy Sidonia Lyonelnek -őrült szenvedélyét Medea iránt beczézi. Csupán a tisztességes -külszin fentartására van gond.</p> -<p>Sidonia grófnő gyakran a legőszintébben nyilatkozott Hermione -előtt, ki vele korra nézve csaknem egyenlő, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -tapasztalatokra nézve, ugy hiszem, hogy még előtte jár, – daczára -annak, hogy nem viselt még el két férjet.</p> -<p>– No hát mi van benne? (Így szólt Sidonie.) Vér szerint -csakugyan nem testvérei egymásnak! Ha az ostoba formalitások árkot -vonnak közöttük, vannak megint bölcs formalitások, melyek azokat -áthidalják. – Szegény Lyonel, mennyit szenved! Milyen könnyű volna -őt megváltani a kárhozatból. Vannak derék, becsületes érzelmü -férjek, a kik feleségeiket föltétlen bizalmukkal takargatják be. -Maguk sem követelők: mindenben a kimélet elveit követik. A kik -előtt a női erény dogma; kizárva minden gyanu és skepsis. – Igaz, -hogy Párisban ez a természetrajzi osztály már nehezen található; de -hát vannak még exoticus vidékek, német, orosz, magyar tartományok, -a hol az a genre cultiváltatik. Nem lehetne-e Medeához egy ilyen -hozzá illő derék embert találni? – Valami olyan özvegy férfiut, a -ki egy beteg feleséget éveken át hüségesen ápolt, s megszokta -mellette a nemes lemondást?»</p> -<p>Lándory indulatosan csapta az asztalhoz az egész -iratcsomagot.</p> -<p>– Mi baj, uram? Kérdé Péter, felserkenve, ki szépen elaludt az -asztal szélére támasztva a két karjára eresztett fejét.</p> -<p>– Semmi. – Mondá Bertalan. A spiritus futott ki a samovárból, -azt paráholtam el.</p> -<p>Aztán olvasott tovább.</p> -<p>«Tudom jól, hogy a ki ezt az iratot olvasni fogja, ennél a -sornál ugy fogja azt odavágni az asztalhoz, mint én tettem, mikor -leirtam.</p> -<p>Hát én nyomban ezután a következő izenettel – (rond irásba adva) -bocsátám el a házi káplánomat a madamehoz: hogy kész vagyok az első -végrendeletemet felcserélni, s azt egy másikkal helyettesíteni, ha -Lyonel a következő feltételemet teljesíteni fogja.</p> -<p>Nekem van egy kedves barátom Angliában, lord Gyllower Asthon. -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>A barátság már a nagyatyáinknál kezdődött, az én ősöm kénytelen -volt a rémuralom alatt Angliába menekülni s éveken át volt a -Gyllower lord házának szivesen látott vendége. Ez a jó viszony -firól fira szállt.</p> -<p>Asthon lordnak most csak egy leánya van, a kire az örökség néz; -a majorescoja kitörte a nyakát a steeple chase-en, a cadetot -megették a niam-niam-ok Afrikában. Volt még egy törvénytelen fia, a -kit adoptált. Az meg egyszer fogadásból megivott egy pint cognacot. -Szép halála volt.</p> -<p>Lady Elvira most a mylord kedvencze.</p> -<p>Születésétől fogva az én fiamnak szánta feleségül a mylord.</p> -<p>Igaz, hogy nem szép. – De hát az én fiamra nézve ez tökéletesen -mindegy. Mert ha magát a milói Venust venné is el (a kinek a -tökéletessége abban áll, hogy nincs keze) a mellett is tartana -szeretőt.</p> -<p>De hát tulajdonképen miért is ne volna szép Lady Elvira? Vannak -gyönyörü sötétkék szemei, fekete szemöldökkel, finom ajkai, kecses -álla: csak az az egy baj, hogy közbeesik egy szertelenül hosszura -szabott orr. De hát az ördögbe is! szükséges az embernek a felesége -képét egyszerre végig nézni? Nézze meg reggel a szemeit, este az -ajkait, a többit meg hagyja el!</p> -<p>Tehát én azt a föltételt szabtam a fiam elé, hogy ha -megházasodik, ha nőül veszi Gyllower Elvirát, aztán ha elmegy véle, -– nem bánom akárhová – Olaszországba vagy Skócziába, s ha egy -esztendeig békében «együtt» él vele, hát akkor megsemmisítem az -első végrendeletemet egy másodikkal.</p> -<p>Ha nem – nem!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ezen felleplezések után itélje meg a biró, helyes indokok -voltak-e azok, a melyek végrendeletem megirására kényszerítettek? -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>Én a fiamat nem gyülölöm: szeretem.</p> -<p>Minden hibáinak, minden bolondságainak daczára, szeretem.</p> -<p>Nem törődöm az excentricitásaival; megszokom azt a gondolatot, -hogy nagy eszméket, a mikért ősei rajongtak, odadob a cloakába.</p> -<p>De tehetem-e azt, hogy nyitott szemmel, jól ismerve a bűnt, -annak elősegítője legyek?</p> -<p>Most, hogy dúsgazdagnak érzi magát, a saját lelkét, meg egy más -ártatlan lelket kárhozatra vinni csak tréfa, játék neki. De legyen -csak egyszer rászorulva, hogy mint souslieutenant Algirban a -zsoldjából legyen kénytelen megélni, akkor majd előveszi a jobbik -eszét.</p> -<p>De bármi következése legyen is végrendeletemnek, én azt nyugodt -lélekkel bocsátom Isten és emberek itélete elé.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Eddig tartott a felleplezés. – Folytatása nem volt.</p> -<p>Pedig sok mindennek kellett történnie azon idő alatt, mely az -első és második végrendelet megirása között lefolyt. Egész addig a -perczig, a mig a Lis Blanc gróf reszkető kézzel e szókat irta a -naplója czimén keresztül: «tűzbe vele!» – Hát mért nem dobta maga a -tűzbe? – Ha már feleslegessé vált? Ha már a helyreütő végrendeletet -megirta.</p> -<p>Itt a göcs!</p> -<h2>A MI A KÉT IRÁS KÖZÖTT VAN.</h2> -<p>A samovar katlanában régen ki is égett az alkohol, a víz fel is -forrott, ki is hűlt: az első csésze thea olyan fekete lett, mint a -csávalé. Bertalan hozzá sem nyúlt.</p> -<p>– Főzzek friss theát? kérdezé Péter.</p> -<p>– Ez is jó, mondá Bertalan s elkezdte a hideg theát <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> -szürcsölni. Se czukor, se rhum nem volt benne. Nem vette észre se -azt, hogy keserű, se azt, hogy hideg.</p> -<p>– Nem dobjuk tűzbe az iratot? példálózék Péter.</p> -<p>– Inkább szerezzük meg a folytatását.</p> -<p>– Én már megszereztem.</p> -<p>– Mi módon?</p> -<p>A legtörvényesebb uton: maga a primus acquisitor (első szerző) -kegyéből. Monte Rosso tolvaj collegám tisztelt meg a bizalmával. -Neki tudnia kellett mind azt, a mi a két végrendelet között -történt.</p> -<p>– «Kellett?» hangsulyozá Bertalan.</p> -<p>– Szükségképen kellett. – Hisz ön maga legjobban tudja nem csak -azt, hogy ki «volt» Monte Rosso, hanem azt is, hogy kinek -«látszott?» Hisz ő minden előkelő körben habitué volt, a hol csak -zárt ajtók mögött biribit játszanak; a hol eleven tableaux-okat -mutogatnak; a hol lófuttatások előtt a jockey-kat megvesztegetik, -hogy a «favorit»-tal szándékosan hátramaradjanak; a hol ötszáz -francos teríték mellett «petit souper»-kat rendeznek. Itt neki -Lyonel urral igen benső viszonyban kellett állnia. Nem hiszem, hogy -Monte Rosso ur Lyonel urnak egy-egy mesterfogást a «taillirozásban» -– olyanféle «corriger la fortune»-t barátságosan be nem tanított -volna. De hát nemcsak a «cercle»-ekben jártak ők «bras dessus, bras -dessous»: a Montmartre, a Faubourg St. Antonie bűzös spelunkáiban -még inkább, a hol Macaire Róbert utódjaival igen jó barátságban -éltek, s a Lanterne-t exegetálták. Ne legyen Péter a nevem, ha -Monte Rossonak a körülményes ismeretei a seigneresi kastély, a -gyémántos szekrény és annak ellophatási módja felől nem Raoul -Ripailletól származtak. Ugy! Azt még nem mondtam, hogy abban a -vonalon aluli világban Lyonel urfi nem viselte a Lis Blanc nevet, -(no iszen az kellett volna oda) ott a becsületes neve volt Raoul -Ripaille.</p> -<p>– Szép kis név!</p> -<p>– Majd még szebb is lesz az, ha tovább beszélünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> róla. A -«mouchard»-ok figyelmét már annál a nagy népcsődületnél is magára -vonta Raoul Ripaille, a melyet a Bonaparte Péter által agyonlőtt -Victor Noir nevű hirlapiró temetésénél rendeztek. Ők ketten nagy -szerepet játszottak abban, de szerencsésen kibujtak a fogdmegek -körmei közül, s egy óra mulva már kiparfümözve ültek az Odeon loge -infernále-jában. Ki érezte meg rajtuk a cloaca illatot? Ők igazi -«frère et cochon» voltak: «frère» a boutique-ban, «cochon» a -salonban.</p> -<p>– És még is éppen Lyonelt kellett megrontani Monte Rossonak? – -kérdé Lándory.</p> -<p>– Meglehet, hogy csak «zálogot» akart a kezébe kapni, a mely a -barátságot biztosítja. Tudja ön, «Heincz» királyfi sem akar -ráismerni többé a maga Falstaffjára, a mint princzből uralkodóvá -lett. De én nem megyek ilyen nagyon mélyen a lélektani kutatásba. -Monte Rosso egy közönséges tolvajfőnök volt. Ez még azon «tul» is -valami. Majd elmondom azt is, hogy «mi?» – ön odáig értesült a gróf -felvilágosításaiból, hogy a grófnő felolvasó hölgye átköltözött -hozzá s igyekezett a házi lelkész által a gróf kedélyére hatni, a -fia iránt engesztelőleg. Ugyan ez irányban fáradozott Sidonia -grófnő Lyonel megszelidítésében. A mint a grófnak a föltételét -megértette, elővette az urfit: – Legyen eszed! – Ennek meg kell -történni. – Hiszen nem vesztesz vele semmit. – Most csak husz -esztendős vagy. – Hát mi az az egy esztendő? – Gondold, mintha egy -földkörülhajózást tennél. – Ha zarándok fogadást kellene tenned, a -czél azt is megérdemelné.» – Lyonelt utoljára is rábirták, hogy egy -időre tagadja meg magát. Elhagyta a rossz társaságokat: -összefoglalva high lifeot és low lifeot. Elutazott Angliába. Innen -aztán rövid időn Asthon lordnak sajátkezü levele értesíté Lis Blanc -grófot, miszerint a két család leghőbb óhajtása beteljesült: Lyonel -gróf eljegyezte mylady Elvirát. Lis Blanc gróf sietett még az nap -válaszolni Asthon lordnak, atyai beleegyezését küldve e boldog -frigyhez. Egy hónap mulva aztán megkapta <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> a -meghivót az esküvőre. Erre udvariasan azt felelte, hogy nem mehet, -mert a köszvénye nem ereszti. Nem sokára azután megküldték neki az -«Illustrated News» számát, melyben a végbement esküvő le volt irva -és rajzban megörökítve. Lady Elvira nehéz fehér selyem brokát -menyasszonyi ruhát viselt, mely Worth mesternél készült; az uszálya -himzésén hat mamsell dolgozott három hétig, csak a csipke diszítés -negyvenezer franc értékü volt rajta. Tizenkét nyoszolyó leány -kisérte, mind rózsaszin ruhában; a legidősebb közöttük volt hat -esztendős. – Hanem ez mind nem volt elég Lis Blanc grófnak. Hiszen -mehetett volna ő arra az esküvőre a lába miatt, de szent fogadása -tartá, hogy eretnek templomba be nem lép, s az első esketés -anglikán szertartás mellett ment végbe. – Azt tehát követni kellett -a másodiknak: otthon Francziaországban, a vőlegény hitvallásának -ceremoniáival a franczia ősaristocratia kedvelt Saint Germain -l’Auxerrois templomában. Ide már nem fájt a lába elmenni Lis Blanc -grófnak. Ez ünnepélyes alkalommal aztán «a világ szemeiért» -kibékült Sidonia grófnéval. De még ez sem volt elég. -Francziaországban csak a polgári házasságot ismerik el -törvényesnek. Tehát még a seigniersi souspréfet, a közjegyző s -hiteles tanuk jelenlétében is végbe kellett menni az esküvőnek, s a -szerződő felek által névaláirásukkal megerősittetni.</p> -<p>– No már az ilyen háromszor megesküdött, megáldott, -meghitelesített házasságnak csak tartósnak kellett lenni! – Szólt -közbe Lándory.</p> -<p>– Magam is azon véleményben vagyok. Sajnos, hogy az öreg Lis -Blanc gróf nem volt olyan optimista, mint mi ketten; ő, mikor az új -pár, a hivatalos szertartás után, a mairieből átment a kastélyba, a -pompás luncheont, s az atyai áldást elfogadni, így szólt a fiához, -bevezetve őt menyével együtt a háló szobájába s ott felnyitva -előttük a hirhedett vasszekrényt.</p> -<p>– Tekints ide fiam. Itt vannak a Lis Blanc családnak -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> az ősi kincsei, a miknek némelyike -szent Chlodwig idejéből származik. Ez mind a tied lesz, s nagy -ünnepélyeken nőd testét fogja ékesíteni. Ez a tizpecsétes levél a -végrendeletem, melyben téged teszlek általános örökösömmé. Soká nem -viszem már. Az orvosaim biztosítottak, hogy egészen jól vagyok, a -minél fogva azt hiszem, hogy a végét járom. Eddig szigoruan -tiltották a homardot és a champignont, most már megengedték. Tehát -egy évig fogok enni tengeri rákot és csiperke gombát. Kérlek igen -szépen, hogy addig, a míg én élek, ezzel a derék hölgygyel, a kit a -sors kezedre bizott, jól bánj. Mert ha rosszul bánnál vele, vagy -hűtlenül elhagynád, az én nekem olyan rosszul esnék, hogy igen -gyorsan belehalnék; de még sem olyan gyorsan, hogy előbb a te -székedet az ajtón kivül ne helyezzem. Tehát egy év mulva jöjjetek -vissza ide feleségestől együtt, vagy engemet találtok itt az -áldásommal együtt, vagy az áldásomat nálam nélkül.</p> -<p>Azzal egy jó csomó pénzt átadott Lyonelnek, s elbocsátá a boldog -párt nászútra.</p> -<p>Lyonel csakugyan példásan adta az új férjet – egész Svájczon -keresztül. Lady Elvira kitünő hegymászó. Lyonel mindenüvé mászott -vele. Többször kinálkozott rá neki az alkalom, hogy a feleségét -valamelyik Gletscher hasadékába letaszítsa. Egyszer sem tette meg. -Nagy önuralkodás! Genfben vett neki egy kis selyempincset. A -gyöngédség netovábbja. Azután Nizzába mentek, ott a virágünnepen -meglátott Lyonel egy világhírű szép tánczosnőt, abba beleszeretett. -A tánczosnőnek mennie kellett Madridba, a hol szerződése volt. -Lyonel utána szökött, s ott hagyta a fiatal feleségét, épen -tizennégy napos házas korában.</p> -<p>A tánczosnőt úgy hitták, hogy «Scilla.»</p> -<p>És így beteljesült, hogy «incidit in Scyllam, qui vult evitare -Charybdim.»</p> -<p>Kérem, uram, ne üssön agyon, hogy ilyen rossz szójátékokat -csinálok, de szeretek vele dicsekedni, hogy iskolába jártam. -<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>És akkor az a páratlan hölgy, a hátrahagyott feleség, a kinek -nemeslelkü tettéhez hasonlót nem jegyeznek fel a világ krónikái, -tudja ön, hogy mit tett? Folytatta a kitűzött nászutazást – -egyedül: – nem, a kis kutyájával. Szépen: Velenczébe, Turinba, -Veronába, Flórenczbe, Rómába, Nápolyba. És azután minden városból -írt leveleket haza Asthon lordnak és Lis Blanc grófnak. A levelek a -legnagyobb megelégedésről szóltak. Lyonel ott van mellette -hűségesen és jól találja magát. Szeretik egymást. Együtt élvezik a -természet szépségeit. Együtt tanulmányozzák a mesterek remekeit. -Kegyes csalással hitegeté a két öreget; eltitkolva előttük -szégyenét, szerencsétlenségét. S az a jámbor csel talán azoknak a -holtáig is sikerült volna; mert a derék nő úgy félre tudta magát -huzni Capri sziget valamelyik villájába, hogy még talán ön sem -találkozott vele, a ki ugyanakkor ott lakott. Hanem a futó bolond -Lyonel elrontotta az egész dolgot. Scilla kisasszony Londonba is -meghivást kapott s azt természetesen elfogadta. Lyonel -természetesen oda is utána pirouettirozott s mindenütt a -czipőszalagját kergette.</p> -<p>Azonban a derék Asthon lord nagy kedvelője lévén a plasticai -szépségeknek, egy szép este a tánczosnő szinpadi öltöző szobájának -ajtaja előtt éppen csakhogy egymásba ütötték az orraikat: az ipa és -vő.</p> -<p>És Asthon lord éppen akkor kapott levelet lady Elvirától, -melyben leírja előtte a gyönyörű holdvilágos estéket, melyeket -Lyonellel együtt töltenek Torre del Grecoban, várva a Vezuv közelgő -kitörését.</p> -<p>No iszen a mylord nem várt a Vezuvra a tűzokádással: elkezdte -azt maga. Nagy scéna lett a színfalak között. A botrány miatt -Scilla kisasszonynak rögtön el kellett hagynia Albiont. Egyenesen -Párisba utazott. Elébb azonban Lyonel urnak peremptorie kiadta a -parancsot, hogy tőle végkép elmaradjon.</p> -<p>Már hiszen maga Páris is elég tilalom volt Lyonelre nézve; mert -ha oda is elmegy Scilla után, semmiképen ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> nem -kerüli, hogy a neve a hirlapokba bele kerüljön, s azokból azután az -atyja is meg fogja tudni, hogy elhagyta a feleségét. Erről ugyan a -nászura is valószinüleg értesítette az öreg grófot, csakhogy a -seigniersi udvar olyan jól volt berendezve, hogy az érkező -leveleket elébb átvizsgálták, s a gyanusaknak találtakat eltették -szem elől. Lis Blanc gróf nem kapott a fia felől máshonnan -értesítést, mint lady Elvirától. Sajnos, hogy a hirlapokban nem -lehetett feketével befesteni a nem olvasandó híreket, mint más jól -rendezett államban szokás.</p> -<p>Én nem szeretek senkit gyanusitani, de feltűnőnek találom, hogy -az Asthon lord és Lyonel közötti kellemetlen találkozás, azután a -Lis Blanc gróf hirtelen halála, s nyomban rá e nap éjjelén a -szekrény elraboltatása alig három napi időközre esnek. Idáig a -történteket Monte Rosso közvetlen tapasztalatai nyomán tudtam meg. -A sikerült rablás volt az utolsó actus. A mik ezután következnek, -azokról már mind a börtönben értesültem. A fegyenczek nagyon élénk -levelezésben állnak a külvilággal (ha van pénzük.) A levelezés -százféle módjából ön is bizonyosan ismer egynéhányat. Én többet. De -becsületszavamat adtam nekik, hogy el nem árulom.</p> -<p>Lyonel gróf egyszerre kaphatta meg a táviratot az öreg úr -haláláról s a végrendelet eltünéséről. Mire Francziaországba -visszatért, már akkor ott találta Alfréd nagybátyját a seigniersi -kastélyba behelyezve. S ha még csak a Lis Blanc örökségbe -installálta volna magát: de a gonosz atyafi még Scilla -kisasszonynak a hotelében is elfoglalta Lyonel urfi helyét. Ez -nagyon természetes.</p> -<p>«Ha a köpönyeg leesik, a herczeg utána esik,» mondja -Schiller.</p> -<p>Pardon, gráczia! Már megint!</p> -<p>E sorscsapások annyira elkeserítették Lyonelt, hogy busulásában -elment Afrikába, oroszlánt vadászni.</p> -<p>Onnan irogatott haza a mostohájának gerjedező leveleket. Medea -iránti szenvedélye jobban lángolt, mint valaha. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>A közben történteket ön, uram, jobban tudja, mint én.</p> -<p>A boldogtalan Monte Rossot balcsillagzata idevezette az ön -légkörébe, a hol megkapta, a mit mindenütt kikerült, a lábvasakat. -Több nála talált értékpapir, meg a miket Traumhold bankárhoz -elküldött, kétségtelenné tették, hogy ő követte el a seigniersi -kastélyrablást. Tehát az ellopott végrendeletnek is nála kell -lenni.</p> -<p>Ennek a felfedezésnek az alapján Lis Blanc grófnő megindította a -pert a birtokban levő de l’Aisne Alfréd ellen. A rabló kézre -került; az orgazda is kitudódott: a második végrendeletnek elő kell -adatni. A Lándory név sok ideig egyenlő volt Messiáséval a Lis -Blanc szalonokban. Majd előteremti azt a Lándory! A Lándory csoda -ember! Minden titkot ki tud deríteni.</p> -<p>Ezt is mind hírül hozták Monte Rossonak a fegyházba. Nagyokat -nevetett rajta.</p> -<p>Egyszer aztán a Lándory név eltünt a világból.</p> -<p>A Lis Blancok tanács nélkül maradtak. Azonban Alfréd is -kényelmetlenül érezte magát. Az igényper miatt az öröklött birtok -birói gondnokság alá volt helyezve.</p> -<p>Ekkor aztán valami okosat gondoltak ki egyesült tudománynyal. -Hátha véget vetnének e kinos pernek egy édes kibéküléssel?</p> -<p>Hisz a tenyerén fekszik az embernek a megoldás.</p> -<p>Vegye nőül De l’Aisne Alfréd Medea grófnőt, s azzal meg van -oldva a kérdés.</p> -<p>És nem csak a birtokkérdés, hanem még valami más is.</p> -<p>Hogy Medeának Alfréd gróf megfordított ideálja, az nem baj, és -hogy Medea sem tartozik azon nők osztályába, a kik egy olyan rouét, -mint Alfréd, eleven emberré tegyenek: az is úgy volt a rendén. Így -is egészen egymásnak voltak teremtve. Erre megesküdtek ugyan abban -a St.-Germain l’Auxerrois templomban.</p> -<p>Ekkor azután tudósítá Lyonelt Lis Blanc grófnő a Saharában.</p> -<p>«Most már jöhetsz haza!» <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Hisz ez valóságos aranykorbeli idyll lesz így: jóéletű -nagybátya, egymást szerető mostohatestvérek és egy mindenkit -boldoggá tenni serénykedő mostohaanya!</p> -<p>«Lurida terribiles miscent aconita novercæ!»</p> -<p>(Üssön hátba kérem! soha több diák verset! «nunquam plus carmina -dicam.»)</p> -<p>– Borzasztó dolgok azok, a miket te itt nekem elmondasz Péter. -Csináljunk puncsot: én fázom.</p> -<p>– Ugy-e? A szegedi börtönben nem lehetett ilyen derék dolgokat -hallani. – Itt azonban megint hézag van tudósításaim között, a mit -ráérünk találgatással kitölteni, a míg a víz felforr. Az -oroszlánvadász sietett haza a szél szárnyain; azonban mire hazaért, -akkorra már Medea el is vált a férjétől. S hogy törvényesen -elválasztották, az arra mutat, hogy valami rendkivüli dolognak -kellett közöttük történni.</p> -<p>Lyonel úrfi tehát már most itt állt: egy félig meglőtt -oroszlánnak az emlékével, egy félig füstbe ment reménynyel, s egy -félig elvesztett birtokkal a markában.</p> -<p>Lehet-e csodálni, hogyha egy fiatal ember, a kit huszonegy éves -korában annyi rendkivüli sorscsapás ér, végképen elkeseredik?</p> -<p>Medeával csak egyszer találkozott.</p> -<p>Nem hiszem, hogy az eredeti ős Medea jobban lefelé forgatott -szemekkel nézett volna az ő Jásonára. A szavait följegyzék. S -tudatták Monte Rossoval. Első kútforrásból.</p> -<p>A mint «szive lángjairól» kezdett el beszélni a mostoha -testvérének, az rögtön ezzel a szóval szakítá félbe:</p> -<p>– Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi hozta önt ide? Pénzt akar -kapni az anyámtól. Az pedig «most» nálunk is szabottan áll. Nem -tudna ön valaki mást kirabolni?</p> -<p>Ez már a valódi fekete panthera körmös kacsójának a -legyintése!</p> -<p>Medeának általában az egész férfinem iránt az undorig menő -ellenszenve maradt fenn rövid excursiója után a házasélet -birodalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Egy ilyen megalázó visszautasítás után csakugyan nem lehet -csodálni, ha a fiatal ember a végletekre ragadtatja magát.</p> -<p>Nemsokára kiütött a nagy háború.</p> -<p>Lyonelnek nem jutott eszébe, a kardját felajánlani -hazájának.</p> -<p>Neki, mint telivér socialrepublikanusnak azon kellett imádkozni, -hogy a császárságot összetörjék. Ez a kivánsága teljesen be lett -töltve. – Hanem aztán a respublikának sem ajánlotta fel a -kardját.</p> -<p>Hanem, a mint elkövetkeztek a communenak a napjai, akkor jött el -a sora a mi hősünk tevékenységének. Ő volt a párisi lázadók egyik -legkiválóbb kolomposa.</p> -<p>– Emlékezem már a Raoul Ripaille névre, szólt közbe Lándory: a -tavaszi hirlapok átolvasásánál botlottam bele. Nem valami -dicsőséges emlékek. Egyszer a párisi érsek meggyilkoltatásánál -említik fel, mint jelen volt vezért, a második eset még -vérlázítóbb, a mikor egy árulással vádlott czimborájukat, egy -hirlapírót lövetnek agyon; a kinek neje és öt kis gyermeke -volt.</p> -<p>– Hja, uram, ezek csak apró rongyocskák, mik Raoul Ripailleről -lehullottak, de én őt egész egyenruhástól, fegyverestől birom az -emlékezetemben. Mi, ott az illavai fogház vasrácsai mögött jobban -voltunk értesülve arról, hogy mi történik Párisban, mint az összes -európai kormányok. Nagyszerű terv volt az, ha sikerült volna. -Egyszerre kiszabadítani a börtönök összes foglyait, s a bagnok -gályarabjait, s aztán egyesült erővel nekizudulni az egész -társadalomnak. Ki volt adva a harczi jelszó Németországban, -Oroszországban, Belgiumban, az osztrák-magyar birodalomban, -Olaszországban, a törvények elítéltjeinek, hogy egyszerre törjenek -ki a börtöneikből, ragadják meg a fegyvert! Gyujtsák fel a nagy -városokat. Lázítsák fel a munkás osztályokat, szedjék maguk körül a -sok faczér cselédet, a kinek a gazdája ijedtében elszökött.</p> -<p>Népszerű is volt az eszme! A diadalmasan hazatérő <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> német -seregek előtt felforgatni otthon fenekestül Berlint s a kereskedő -városokat; Szentpétervárott hatalomra keríteni a nihilistákat; -Kazántól Tobolszkig fellázítani azt a százhatvanezer deportált -lázadót, gonosztevőt, menekült bradjagát, előhozni az ólombányák -elítéltjeit, feltörni a «holt házak» zárait, a hol a katonai -elítéltek vannak összezsufolva; s mindenütt egyszerre megkezdeni a -rontást bontást! Kolosszális eszme volt ez. Mi is számot vetettünk -benne! Illaván hétszáz fegyencz, Szamosujváron kilenczszáz. Magnak -elég egy dulni rendelt hadsereghez. Olyan emberek, a kik már úgy is -elvesztették az életüket. A koczkánál csak az a kilátás, hogy -visszanyerhetik. – És csak egy hajszálon múlt, hogy nem sikerült. A -commune barrikád-harczaiban már hétszáz kiszabadult fegyencz és -gályarab vett részt; a Louvre, a Tuilleriák, a Hotel de Ville -kormos falai hirdetik, hogy ki járt ott? Az Issy erőd makacs -védelmében ők szolgáltak az ágyuk mellett; bizony nem is a takácsok -ám, vagy a rongyszedők; hanem az elszánt gályarabok. S már a -nemzetőrséget is magukkal sodorták; a sorkatonaság csapatonkint -állt hozzájuk. A hatalmas Dombrovszky tábornok minden ponton -diadalmasan verte vissza a versaillesi kormány seregeit! Mi erről -mind pontos tudósítást kaptunk a börtönben. Léghajókon át küldték -ki a leveleiket a körülzárolt Párisból. Mi is összesugtunk. – -Csakhogy ekkor a versaillesi kormánynak ez igazi pokoli szép terve -elnyomására egy még pokoliabban szép ellenötlete támadt. -Ráeresztette a communardokra a turcosokat, a pápai zuávokat, meg a -tengerészeket, s azokkal verette őket tönkre. Mi is pórul jártunk a -kitörési kisérletünkkel. A derék Monte Rosso az első rohamban -elesett, s most már a tulvilágon adhat számot viselt dolgairól. S -ha ott is van esküdtszék, meg vagyok felőle győződve, hogy föl lesz -mentve.</p> -<p>Ettől a naptól fogva aztán nincs több tudósításom: engem és a -nehezebben megróttakat elszállították Szamosujvárra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> Ott -többé nem volt Monte-Rossonk; nem volt pénzünk. «Point d’argent, -point de Suisses». Legfeljebb azt tudtuk meg, hogy mi történik az -alföldön? Ön tudni fogja, mi lett a commune-ből.</p> -<p>– Azt leverték teljesen, maguk a franczia seregek. Nem igaz, -hogy pápai zuávok lettek volna, a kiket rájuk eresztett a -kormány.</p> -<p>– És az anarchista hadsereg?</p> -<p>– Azzal eleinte nagyon kegyetlenül bántak. Az utczai harczban -ezerével hullottak el, s a kiket fegyverrel a kezükben találtak, -azokat csoportostul lőtték halomra a katonák. Valami tizenkét ezer -harczosuk el lett fogva, a legnevesebb vezéreik bilincsbe verve; s -most kezdődik a rémper tizenkétezer ember ellen. A megrémített -birtokososztály, a kegyes emberek boszút követelnek! Fel akarják -állíttatni a guillotinet: oda – a commune által ledöntetett Vendome -szobor mellé, s revanch-ot adni vérpatakokban a meggyilkolt -érsekért, a felégetett nemzeti műkincsekért. Ha ehhez hozzá -kezdenek: irtóztató vége lehet. A kormánytól függ, hogy mi -történjék.</p> -<p>– És így az is megeshetik, hogy a midőn mi ezzel a szekrénynyel -megérkezünk Seigniersben, s előadjuk a megkerült végrendeletet, -akkor már a boldog örökös végkielégítést nyert – négy lat -ólommal.</p> -<p>– Az bizony megeshetik.</p> -<p>– Nem kiváncsiságból kérdem én ezt; hanem azért, hogy -visszatérjek az én egész eszemjárásának a kezdő pontjára. Ha a Lis -Blanc örökös ilyen malapropos megtalál halni: akkor ki lesz, a ki -az én boldogult gazdám, Traumhold bankár ellen megindított eljárást -megszünteti?</p> -<p>– Ezt a végrendelet fogja megoldani. Bizonyosan lesz abban -valami másodörökös is megnevezve. Vagy a mit még jobban sejtek: -Lyonel számára lesz elrendelve, nagykoruvá léteig törvényes gyám. -Ez fog intézkedni.</p> -<p>– Nem lehetne ezt a végrendeletet is elolvasnunk? – kérdé Péter. -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<p>– Láttad, hogy tiz pecséttel van lezárva.</p> -<p>– Nem néztem oda. Azokat is fejnyithatta Monte Rosso; miután már -a kezében volt.</p> -<p>– Hát azt hiszed, hogy a mit Monte Rosso, a főfőtolvaj -elkövetetlen hagyott, azt én fogom megtenni?</p> -<p>– Én kimennék a szobából. Nem tudnék róla semmit.</p> -<p>– Elég, ha én magam tudnám.</p> -<p>– Pedig azt hiszem, hogy ez, ha nem is törvényesen korrekt, de -egészen Istennek tetsző cselekedet volna.</p> -<p>– Hiszen, kedves Péter, ha én meg tudnék magammal alkudni a -fölött, hogy mi az igazság, a kötelesség? aztán meg mi a «jó tett», -hát akkor azon kezdeném, hogy ezt a lepecsételt levelet dobnám a -tűzbe; s a helyett a felfedezések iratát tenném le a hivatalos -helyen. Ha holtakat tudnék idézni: a megholt Lis Blanc gróf lelke -bizonyosan azt mondaná rá: így tegyek. Hanem hát ebben nincsen -alku. A Lis Blanc család megkapja a maga kincseit gyémántokban és -papirosokban, kivéve a tűznek szánt iratokat. Hogy azokat kinek a -keze égesse el, és mikor? az tőlem fog függeni. Idő nincs rá -szabva.</p> -<p>Ezzel a felleplezések iratát Lándory eltette a zsebébe s a -kincses szekrényt ismét lezáratta Péterrel.</p> -<p>– Most már nagyobb fejtörést fog nekünk okozni az, hogy mi -uton-módon jutunk el mi Párisba. A német seregek még a keleti -departementokat megszállva tartják. Schweicz egész hadereje őrzi a -déli határt: éppen most fegyverezték le Canrobert és Garibaldi -átmenekült seregeit. Nekünk ezen a harczvonalon, annyi fegyveres, -gyanakodó erősségen ezzel a furfangos ládával keresztül hatolnunk -nem lehet.</p> -<p>– Talán Marseille felé a tengeren át szabad lesz az út.</p> -<p>– De valjon Marseilletől Párisig szabad-e?</p> -<p>– Hiszen nem kell nekünk Párisba mennünk, hanem Seigniersbe.</p> -<p>– De elébb Versaillesba.</p> -<p>Péter nem értette, miért, de belenyugodott.</p> -<p>A kakasok hajnalra kezdtek kukorítani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<h2>MONSIEUR DE L’ANE DORÉ.</h2> -<p>– Fogadjunk, Péter, száz forintban egy garas ellen, hogy engemet -Francziaországban mindenütt «Arany szamár»-nak fognak nevezni, – -mondá Lándory.</p> -<p>Péter a fejét rázta.</p> -<p>– Az ellenfogadás részemről könnyelmű elpazarlása volna a -garasoknak.</p> -<p>(Világos a «beleesés». Csak egy betü különbség: Lándory L’ane -doré.)</p> -<p>Az úr úgy bánt a szolgájával, mint a hogy legbenső barátjával -szokott az ember bánni, s a világ előtt az úr és cseléd közötti -viszonyt csak Péter feszes magatartása tanusítá, – meg a -leborotvált bajusz. – Különben a régi gazdájánál is úgy volt -szoktatva.</p> -<p>Lándory még Bécsből írt monsieur Boisgoberrynek, a seigniersi -souspréfetnek, útra kelte előtt; tudatva vele, hogy a Lis Blanc -szekrény megkerült: az elveszett ékszerek, s a zárt végrendelet -benne vannak. Ő azokat személyesen fogja elszállítani Seigniersbe: -kéreti tehát a souspréfet urat, hogy hivatalos hatáskörénél fogva, -a meghalt gróf hagyatékának præsumtiv örökösét és prætendenseit e -levél kelte után számítandó nyolczad napra hívja össze a seigniersi -maire hivatalába, a hol részéről az átadásnak meg kell -történni.</p> -<p>«Akkor» nyolcz napot kellett számítani a párisi útra: Genuán, -Marseillen keresztül.</p> -<p>Különben Lándory nem ment egyenesen Párisba, hanem Versaillesben -állapodott meg; ott egy napot időzött, az igazságügyminiszternél -kihallgatást nyerve s onnan utazott el, pontosan a kijelölt napon -Seigniersbe.</p> -<p>A seigniersi uradalom az Isle de Franceban fekszik – egész napot -tartott az oda utazás – a rendkivül rossz út miatt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Valóságos inzultus és rágalom ilyesmit kimondani. -Francziaországban «rossz utak!» – Hát ezek olyan «ad hoc» rossz -utak voltak.</p> -<p>A seigniersi birtok ura hirhedett volt a nagyszerű -haltenyésztéséről; egyik nagy jövedelemforrása ebből fakadt.</p> -<p>Páris körülzárolása alatt mr. Boisgoberry souspréfet úr, -strategiai elővigyázatból, átszakíttatta mind a halas tavak -gátjait, azok aztán alaposan megrontották a chausséekat; -történetesen azonban a németeknek nem esett a hadműveleti tervükbe -a seigniersi kastélynak a megostromlása, mert különben ők majd -helyre hozatták volna az országutakat. Így tehát Boisgoberry urnak -megmaradt az a boldog tudata, hogy intézkedései miatt nem -taposhatták meg idegen lovak patkói a seigniersi virányokat. -Csakhogy az idegen eltávozta után megint a saját lovai is csak nagy -bajjal járhattak rajtuk. Az utak helyreállítása sok pénzt igényelt; -az uradalom pedig per alatt is volt, birói gondnokság alatt is -volt: a jövedelem élvezőjének Alfred de l’Aisne vicomte urnak -sokkal élvezetesebb kiadásai voltak, mint hogy azok mellett még -útcsinálásra is vesztegethette volna a pénzt. A bérlők hevenyésztek -faderekakból átjárókat a felvettetett hidak helyébe s more barbaro, -a hol járhatlan volt az út, kicsaptak a gyepre. A maire és a -souspréfet még nem igen mertek parancsolgatni, mert nem tudhatta az -ember, hogy ki lesz az úr ebben a zavaros világban.</p> -<p>A helység, mely az uradalomnak a nevét adja, csinos kis -mezőváros szép városházával, prefekturával és tisztességes -vendéglőkkel ellátva. Ezeknek egyikébe szállt meg Lándory, -sárpettyektől alig látszó bérkocsijával.</p> -<p>Ott megtudta, hogy Lis Blanc grófnő is ugyanoda van szállásolva -leányával, társalkodónéjával és több rendbeli cselédjével együtt. -De l’Aisne vicomte pedig az átellenben levő fogadóban tanyázik.</p> -<p>Az történt, hogy erre a napra mind a ketten kiadták a -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> meghivókat – egymásnak: kölcsönösen -magukat tartva a gazdának, s a meghivottat a vendégnek.</p> -<p>Ebből aztán az lett, hogy egyik sem szállt a kastélyba, s egyik -sem gondoskodott a vendéglátásról, a mi egészen természetes -volt.</p> -<p>Lándory bejelenté a megérkezését a mairien, s ott tudomásul -vette, hogy déli tizenkét órakor lesz a hivatalos tárgyalás ez -ügyben, a mikorra sziveskedjék megjelenni, a corpus delictivel -együtt.</p> -<p>Egyéb látogatást nem tartott szükségesnek.</p> -<p>A hotelbe visszatérett találkozott a lépcsőn két hölgygyel, kik -lefelé jöttek. Mind a kettő mély gyászban volt, arczaik sűrü -fátyollal takarva. Az egyik, a ki termetére fiatalabbnak látszott, -úgy haladt el mellette, hogy az arczát sem fordítá felé; hanem az -idősebb megállt, s az arczába nézett; még vissza is fordult.</p> -<p>Lándory azt hallá suttogni: «ez ő!»</p> -<p>Ő is kitalálhatta, hogy ezek «ők».</p> -<p>Egy óra mulva ismét találkozhatott velük a hivatalszobában. -Szokása szerint ő volt a legelső a megjelenésnél, kisértetve Péter -által, ki a kincses szekrényt a táskájában hozta utána.</p> -<p>Még akkor csak a jegyző volt ott, egy fiatal provinczialis -gavallér, a ki nagyon el volt merülve a hirlapolvasásba, s e -mellett folyvást fredonnirozott, mintha csupa chansonetteket -olvasna.</p> -<p>Másodiknak érkezett meg a maire: egy köpczös kis bonhomme, ki -nem késett azonnal ismeretséget kötni a külföldi jövevénynyel, s -végül meghívta őt szalonka-vadászatra.</p> -<p>A harmadik lett a plébános, a néhai gróf gyóntatója, egy szikár -termetü, finom, sovány arczu typikus alak, ki minden jelenlevőnek -lekötelező szavakat igyekezett osztogatni, és soha sem odanézett, a -hova beszélt.</p> -<p>Az új ajtónyilásnál a két lefátyolozott hölgy lépett be.</p> -<p>Azoknak már udvariasan szökött eléje a fiatal jegyző, s -odavezette őket a számukra elkészített pamlaghoz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Azután jött még egy gazdatiszt forma egyéniség, a ki meghúzta -magát egy széken, s igyekezett magát semmi irányban nem -compromittálni. Valószinüleg egyike a tanuknak.</p> -<p>Jövetelét előre hirdeté a következő, a szép Helenából énekelve a -«Creta szigetre! Creta szigetre!» áriát. Ez volt Alfred vicomte, -stereotyp mintája a «gommeux»-nek.</p> -<p>(Legujabban ez a név váltotta fel a petit crévét.)</p> -<p>Mikor belépett, meglátta az idegen alakot, s miután a többieket -mind személyenkint ismeri, elég leleményes volt kitalálni, hogy «ez -ő!» Feltette a «pincenez»-ét az orrára, úgy vette szemügyre.</p> -<p>Lándory aztán megértette vele, hogy minden medaillonnak két -oldala van, s kinézett az ablakon.</p> -<p>Erre aztán a vicomte odasasirozott a hölgyekhez, -félrekomplimentozta az útjából a kis jegyzőt, s elkezdett -causirozni: olyan vidám enyelgő modorban, mintha a legjobb -egyetértés hozta volna őket ide össze; az éltesebb hölgy elfogadta -a társalgást, s a fátyolát egész az ajkáig felveté az arczáról. – -Arról enyelegtek, hogy melyikük fogja ma a másikat szivesen látni -«diner»-re a kastélyban.</p> -<p>– Hát önnek mi véleménye van, Dea grófnő? szólítá meg az -ifjabbat. – Az volt az elvált felesége.</p> -<p>– Nekem mindegy! – volt a válasz.</p> -<p>Ez volt az első hang, melyet hallott ez ajkakról Lándory.</p> -<p>A hölgy hangja hasonlított Rachel Felix asszonyéhoz, az a -visszadöngő hang, a mely olyan mély, mint a férfié, de tele -lágysággal, érzéssel.</p> -<p>Utolsónak érkezett meg, mint illendő, mr. Boisgoberry, a -souspréfet; magas termetű, gyomros, tekintélyes alak, kopasz fej, a -homlokon egy csomó üstök, mely magát keményen védelmezi, midőn -körüle már simára letarolva a mező; arcza leborotválva, két -oldalszakáll kivételével, élénk meghazudtolásául a hivatalszoba -falára felakasztott arczképnek, melyen a souspréfet úr erősen -kiviaszkolt <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> bajuszszal és hegyes szakállal -ékeskedik. Hanem hát mikor azt festették, még a császár Párisban -volt. Most pedig már… Chislehurst! A köztársaság elnöke nem visel -bajuszt, csak pofaszakállt.</p> -<p>A főhivatalnok udvariasan üdvözli a jelenlevőket, megtartva a -rangelsőbbséget. Lándory úr már bemutatta magát nála a nap folytán, -a mögötte álló Pétert, mint esetleges tanut jellegezve. Rögtön -hozzá fogott a hivatalos eljáráshoz; felvette a háromszínű -vállszalagot, s leülve a rácsozott hivatal-asztalhoz, helyet kinált -a jegyzőnek az asztal másik oldalán. S azzal előadá a hivatalos -ténykedésnek az okait és czéljait, ékesítve a tényállást pathetikus -megjegyzésekkel s költői magyarázatokkal. Ez már chablon a -souspréfet urnál. Fantasztikus feldíszités nélkül, s a geographia, -topographia és ethnographia adatainak tetszés szerinti idomítása -nélkül ő már tényállást megállapítani nem tud.</p> -<p>Elmondá, hogyan hatoltak be a rablók a seigniersi kastélyba, -hogyan vitték el a meghalálozott gróf ékszeres szekrényét, melyben -a család egy milliót érő gyémántjai voltak; és azonkívül a gróf -által, a jelenlevő tanuk bizonyítása szerint, pótvégrendeletnek -nyilvánított, lepecsételt iratot. Ennek következtében a korábbi -végrendelet lőn végrehajtva, mely a gróf fiának kizárásával, de -L’Aisne Alfréd marquist teszi általános örökössé, a ki a birtokba -és kastélyba a formaságok mellett be is helyeztetett. Azonban a -rablást elkövetett bandának a feje Ausztriában, az ottani -főinquisitor, mr. Bertalan de Lándory által elfogatott, -convinkáltatott, s e kitünő prestigitateur által, a hypnotizmus -segélybe vétele mellett a kincses láda rejtekhelye kitudatott: mely -is feltaláltatott a Volga melletti Trente cinque tartomány egyik -várromja pinczéjében a jelenlevő főinquisitor által, ki ezt -személyesen ideszállítá. Ezennel hivatalosan felszólíttatik, hogy a -magával hozott corpus deliktit tegye le a præfectura asztalára.</p> -<p>Minderről a kis jegyző által protokollum lett fölvéve. -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Lándory inte Péternek, hogy tegye le a szekrényt a rácsos -asztalra.</p> -<p>A szekrény előtünésével valami csendes suttogás zugott végig a -jelenlevők során.</p> -<p>– Felhivom a meghivottakat, a kik jelen vannak, folytatá a -souspréfet, hogy constatálják a szekrénynek az azonosságát. Nem -szükség önök előtt magyarázatot adnom az iránt, hogy egyike a -meghivottaknak, az ifjú marquis Lis Blanc Lyonel miért nem -jelenhetett meg ez órában. Ő főhadnagy volt a tizenkettedik -huszárezredben; – a sedani katasztrófa elmondja a többit.</p> -<p>Itt reszketett és elhalt a szava a derék férfiúnak, a zsebkendőt -nem ok nélkül helyezte maga mellé az asztalra.</p> -<p>Lándory felnézett a plafondra. Boszantotta az a hamis pathos. Ő -tudta, hogy miért nem jöhet ide Lyonel marquis.</p> -<p>A jelenlevők mind elismerték, hogy ez a valóságos Lis -Blanc-szekrény.</p> -<p>Ez a hivatalos tény tehát be volt fejezve.</p> -<p>A souspréfet felkérte a jegyző urat, hogy sziveskedjék -felolvasni az általa megírt protokollumot, a minek a fiatal úr -tehetsége szerint megfelelt, nagy igyekezetet fejtve ki a saját -kalligrafiájának a lehüvelyezésében.</p> -<p>– Van rá a jelenlevőknek észrevétele? – kérdé a souspréfet.</p> -<p>– Nekem van, – mondá Lándory.</p> -<p>– Tessék előadni.</p> -<p>– Holmi apró helytelenségeket is óhajtanék kiigazítva látni. -Például ha a tisztelt jegyző úr a nevem végére ygrec-et -kegyeskednék írni «é» helyett. Megaranyozva még nem vagyok. (Nagyon -jó! – szólt bele az elnök.) Azután, ha lehetne Ausztria helyett -Magyarországot. («Az nem lényeges dolog!») Továbbá, hogy nem a -Volga, hanem a Vág mellett fekszik a várrom, a hol a szekrény -feltaláltatott («Az irrelevans dolog») s a vármegye nem Trent -cinque, hanem Trencsén, franczia ortografiával «Traintchaine». -(«Van-e még valami baj?») És hogy én nem a <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> -hypnotizálás, se nem a clairvoyance útján tudtam meg a szekrény -rejtekhelyét.</p> -<p>Már ebben nem engedett a főúr.</p> -<p>– Ah! Ezt mi nagyon jól tudjuk. A hirhedett Hermann, s a még -hiresebb Houdin e téren a csodákig vitték az ügyességet. A -hypnotizmus egy tudomány uram, mely egykor a birói vizsgálatot -fölöslegessé fogja tenni. Fluidumok, mediumok ismeretesek -előttünk.</p> -<p>– No hát legyen úgy! hagyta rá Lándory. Azonban, a mit -kifogásolok az egész exposéban: tehát nem csak a jegyzőkönyvben, az -egy hézag. Ki méltóztatott hagyni, hogy az elrabolt tárgyak közt -volt még e kincses szekrényen kivül egy értékpapircsomag is, mely -ötszáz ezer frankot képviselt. Ezt szeretném bele igtattatni.</p> -<p>Ez meg már épen heves forrásba hozta Boisgoberry úr vérét! Hibát -találni az ő exposéjában.</p> -<p>– Azt mi jobban tudjuk uram. A mi nincs itt, az nem tárgy. A -végrehajtott végrendelet utolsó alineája így szól: Az ötszázezer -frankot képviselő értékpapirjaimról külön codicillusban -rendelkeztem. Ilyen codicillus pedig nem került elő. S mivelhogy -sem örökséget képező tárgy, sem ahoz igényt tartó hagyományos nem -létezett; annál fogva azt a hivatalos jelentésbe belefoglalni sem -lehetett. Ezt mi jobban tudjuk uram!</p> -<p>– Nekem okom volt azt a megjegyzést tenni. Mondá Lándory.</p> -<p>– Most lássuk a láda tartalmát. Nyissa fel jegyző úr. Intézkedék -az elnök.</p> -<p>A kulcs bele volt dugva a szekrény zárába. Hanem a jegyző hiába -forgatta azt jobbra-balra, az nem nyilt ki. A család jelenlevő -tagjai sem tudtak felvilágosítást adni a zár megnyitásának -módjáról: sem a tiszttartó, sem a pap, ki többször látta a -szekrényt az öreg gróf által kinyittatni, a nélkül, hogy a -furfangját eltanulhatta volna.</p> -<p>Mindenki megbukott a kisérlettel, még a gépgyárból előhivatott -műlakatos is. <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<p>– Talán az én emberem majd ki tudja nyitni, mondá Lándory, mikor -már megunta a kinlódást nézni.</p> -<p>A Péter aztán egy percz alatt felnyitotta a szekrény felső -födelét. Az alatt még csak a második födél volt látható minden zár -nélkül.</p> -<p>– Hát ez hogy nyilik fel?</p> -<p>– Azt is az én emberem fogja megmutatni.</p> -<p>– Hát ő azt honnan tudja?</p> -<p>Lándory ironiás mosolylyal mondá:</p> -<p>– A hypnotizmus. Tetszik tudni.</p> -<p>Mr. Boisgobbery csiklandozva kezdte magát érezni. El kellett -fogadnia a választ, a saját nyilvánítása alapján.</p> -<p>– E szerint ön már szemügyre vette a szekrény tartalmát. Ki -adott önnek erre jogot?</p> -<p>– Tetszik tudni: a «nagy inquisitor» vagyok.</p> -<p>– Akkor a felelősség önt terheli a szekrény tartalmáért.</p> -<p>– Kifogást tehetnék ugyan a felelősség ellen: miután az egész -szekrény előbb azon homályos gentleman kezében volt, a ki ezt innen -elvitte, s a felnyitás titkát az is jól tudta, s e szerint azt -vehette ki belőle, a mi neki tetszett. Azonban elvállalom a -felelősséget, miután meggyőződtem róla, miszerint a gróf sajátkezű -jegyzéke szerint minden megnevezett tárgy együtt van benne.</p> -<p>Azzal odaszólt Péternek magyarul, hogy nyissa fel az alsó -tábláját is a szekrénynek.</p> -<p>Az is megtörtént.</p> -<p>Akkor a hölgyek is felkeltek a pamlagról, s odamentek az -asztalhoz. A kiváncsiság diadalmas versenytársa minden emberi -indulatnak. Még a fátyolaikat is hátravetették az arczukról.</p> -<p>A jelenlevők mind összedugták fejeiket az ékszerek bámulatára. -Az elnök egyenkint szedegette azokat elő a szekrényből, a maire -olvasta a tárgyjegyzéket, s a jegyző irta azoknak a megnevezéseit a -protokollumba. Ez eltartott másfél óráig. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>Az elragadtatás általános volt.</p> -<p>Bizonyára kár lett volna ennyi kincsnek ott maradni eldugva, a -Volga mellett!</p> -<p>Legnagyobb tetszést vívott ki a fekete gyémánt.</p> -<p>– Ha a végrendelet engem tesz az ékszerek urává, mondá Alfréd -Medeának, én a fekete gyémántot a grófnőnek fogom felajánlani.</p> -<p>– Sajnálom, hogy a jó akaratot nem viszonozhatom, mondá a fiatal -grófnő, miután az egész a bátyámé.</p> -<p>– Talán még nem? Mondá a vicomte, hideg, kegyetlen -gunymosolylyal. (Ő is tudta, hogy hol van Medeának a bátyja.)</p> -<p>Végre rákerült a végrendeletre is a sor.</p> -<p>Az ezt lepecsételt tanuk sorban mind elismerték, hogy ez volt a -nekik bemutatott irat, s az elnök constatálta, hogy a pecsétek -sértetlenek.</p> -<p>Akkor azután ő saját maga felmetszette a pecséteket.</p> -<p>A végrendelet egy egész ivnek az első lapját betöltötte, mind a -meghalt gróf keze irásával.</p> -<p>Elő volt benne adva, hogy ezzel a korábbi végrendelet -megsemmisíttetik. Az okok megszüntek. Lyonel családot alapított; -egészen atyjának akarata szerint. Annálfogva a kitagadás -visszavonatik s Lyonel általános örökössé lesz kinevezve.</p> -<p>Azonban a hagyományozó nem tett le a scrupulusairól. Jónak látta -körülzáradékozni a végrendeletét. Sok mindenféle esetre gondolt -előre. Lyonel nagykorúságáig Sidonia grófnő marad a teljhatalmú -gyám, a ki a birtok jövedelméből annyit juttat a mostoha fiának, a -mennyit jónak lát. Lyonel csak a 24-ik éve elértével veszi át a -birtokot, melyre a mostoha anyjának stipulált életjáradék be lesz -táblázva. Medea grófnő megkapja az apai birtokát Erdélyben: neki -hagyományozza a gróf az atyja beváltott adósleveleit.</p> -<p>Ellenben következtek azok az esetek, a melyekben Lyonel ismét -elveszíti az apai örökséghez való jogát, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> helyébe -lép az első végrendelet hagyományosa, De l’Aisne Alfréd -marquis.</p> -<p>Ilyen eset az, ha Lyonel a római katholikus vallást elhagyná s -akármi más hitre térne által.</p> -<p>Hasonlóul, ha valamely olyan hatalomnak a szolgálatába állna, -mely Francziaország ellensége.</p> -<p>Épen úgy az egész birtok szállni fog De l’Aisne Alfréd -marquisra, ha Lyonel törvényes utód nélkül halna el. Itt -következett egy marginális jegyzet: hasonló beszámítás alá esik a -«polgári halál» is.</p> -<p>Ellenben: (ez a pont arra nézve, a ki a viszonyokat nem ismeri, -a hóbort szinét viseli magán) ha Lyonel valamely egyházi rendbe -találna belépni, például a maltai lovagok rendébe, akkor azonnal -kapja meg a birtokot szabad rendelkezésére, még ha a nagykoruságot -el nem érte volna is.</p> -<p>(Ehhez már csakugyan clairvoyance kellett!)</p> -<p>Az aláirás biztos, szilárd kézvonással odakanyarítva.</p> -<p>Mikor a négy rét hajtott ivet szétnyitották, annak a belsejéből -még egy vékony papirlapra irott pótrendelkezés került elő.</p> -<p>Ez volt az említett codicillus.</p> -<p>Ebben a hagyományozó a készpénzével és értékpapirjaival -rendelkezik.</p> -<p>Ez utóbbiakból kétszázezer frankot hágy Sidonia grófnőnek, -százhatvanezeret De L’Aisne Alfréd unokaöcscsének: a többit -jótékony czélokra; szolgáinak, tisztviselőnek, gyóntatójának -huszezer, Hermione kisasszonynak tizezer frankot: a végrendeletet -végrehajtó souspréfetnek szintén annyit.</p> -<p>– E szerint «ennek» mégis csak bele kell jönni a jegyzőkönyvbe, -mondá Lándory.</p> -<p>A souspréfet úr még mindig védeni akarta a positióját.</p> -<p>– De hát mit ér a bőkezű hagyományozás, ha senki sem tudja, hogy -hol kapható az ötszázezer frank papirban?</p> -<p>Többen is visszhangoztak neki: Alfréd meg a pap. <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> -<p>– Gombát ér! Heringfejet ér.</p> -<p>– Én tudom, hogy hová lett és hol kapható meg, szólalt meg -Lándory.</p> -<p>Ezzel egyszerre az általános érdeklődés tárgyává lett.</p> -<p>– Ő tudja! Hát mért nem mondja?</p> -<p>– Ha megengedi a souspréfet úr, hogy előadjam.</p> -<p>– Nagyon kérem. Tessék ide mellém leülni.</p> -<p>A főúr maga húzta oda Lándory számára az asztalhoz a széket; a -melyet sietett alája tolni Alfréd marquis.</p> -<p>Hisz ez derék férfiu!</p> -<p>– Legyen szives előterjeszteni becses véleményét.</p> -<p>– Tehát az én véleményem szerint az az ötszázezer frank, a -Traumhold bécsi bankár tömegében található fel; a kinél azt a -rablást elkövetett Monte Rosso letéteményben hagyta. Erről nekem -biztos tudomásom van.</p> -<p>– Tehát mégis ér valamit a codicillus! rebegé a souspréfet -úr.</p> -<p>– Van Isten az égben! sohajta fel a plebános.</p> -<p>– Ön valóban nemes szívü férfiu; nyilvánítá ki véleményét Alfréd -marquis, minden indokolás nélkül.</p> -<p>Az indokolást egyébiránt Lándory kitalálhatta. Traumhold bankár -leánya neje volt Lándorynak: most Lándory a neje virtualitásainak -az örököse; nagylelkűség tőle, hogy felfedezi, miszerint a ránéző -hagyatékot félmillió franknyi idegen vagyon terheli, a midőn a -letéteményező maga nem jöhet elő, azt visszakövetelni.</p> -<p>Lándory nagyszerű volt a vállvonogatásban. Az embert nem kell -azért megdicsérni, hogy nem lop.</p> -<p>– Igazítsa ön ki rögtön ygréc-re Lándory úr nevének végbetűjét! -Rivallt rá a souspréfet úr a kis jegyzőcskére, mely parancsnak az -rögtön igyekezett eleget tenni.</p> -<p>– Úgy szintén a «L’Autriche»-t igazítsa ki «La Bulgarie»-ra.</p> -<p>– Inkább La Hongriera, ha úgy tetszik. Esedezék Lándory.</p> -<p>A kis jegyző aztán odairta neki «Lohengrin»-t. <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>– És én most ezzel feladatomat befejeztem; mondá Lándory az -elnökhöz fordulva; nem kivánja ön további személyes -jelenlétemet?</p> -<p>A souspréfet ünnepélyesen kinyilvánítá, hogy meg van elégedve -monsieur Lándory eddigi hozzájárulásával ez ügy kibonyolításához, s -ezért neki a hatóság nevében köszönetet szavaz: az utazási -költségei, napi dijai és a többi végzésileg fognak -megállapíttatni.</p> -<p>Lándory erre azzal válaszolt, hogy mind ezekről lemond: utazását -tanulmányozási czélból tette; a többi pedig «nobile officium».</p> -<p>Azzal kurtán üdvözölve az ott maradókat, Péterrel együtt -elhagyta a prefekturát.</p> -<p>Nem mentek egyenesen vissza a hôtelbe, hanem egy sétát tettek a -platánsorral szegélyzett folyócska partján végig.</p> -<p>– Különös az, szólalt meg Péter, hogy az érdekelt felek közül az -egyik nem mutatott jó kedvet, a másik nem tüntetett boszúságot a -végrendelet felolvasásakor: pedig azt már a legrosszabb -vaudeville-iró is utasításba tette volna a szereplő szinészeknek, -hogy a végrendelet felolvasása után «nyertes fél arcza sugárzik, -vesztes félé elsötétül».</p> -<p>– Hátha ezek jobb szinészek. De más alapja is van az -egykedvüségüknek. A végrendelet egy pontja De l’Aisne Alfrédnek -adja vissza a Lis Blanc-birtokot azon esetre, ha Lyonel akár testi, -akár polgári halállal tünik el a világból. Már pedig, ez órában, -mind a nyertes, mind a vesztes félnek nagy oka van azt hinni, hogy -Lyonelt a két baleset közül az egyik utóléri. A grófnő diadalát -lehüti a rettegés, a marquis bánatát enyhíti a reménykedés.</p> -<p>– Ezt figyeltem meg mind a kettőnek az arczán, midőn önnel -voltam szemben. Hanem azt csakugyan nem tudom kitalálni, hogy a -fiatal grófnőnek mi oka lehetett azokat a csoda szép szemeit olyan -öldöklő modorban forgatni ön ellen, mikor néha egy pillantást -vetett felé? <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> Majd ki tudom én azt, csak egy olyan -magam rangjabeli gentlemannel akadjak össze a társaságból.</p> -<p>Lándory most egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg Pétert:</p> -<p>– Tudsz te lovagolni?</p> -<p>– Arra, hogy az akadályversenyen pályázzak, nem vállalkozom, -hanem ha egyszer a nyeregben ülhetek, nem maradok le róla.</p> -<p>– Akkor szerezz ma estére egy hátas lovat a városban, s végy -lovagló csizmát és ostort magadnak.</p> -<p>Mikor a hôtelbe visszakerültek a sétából, már akkor mind a két -átellenes vendéglő udvarán mosták a sáros hintókat a szolgák s a -kocsisok jártatták a lovakat. Tehát az uraságok már a kastélyban -vannak. Az új statutió végbement.</p> -<p>A lépcsőházban már ott várt egy ezüst vállzsinóros inas -Lándoryra. Levelet hozott neki a grófnőtől.</p> -<p>A levélben meghivás volt a mai ebédre, a Lis Blanc-kastélyban, -déli hat órára.</p> -<p>Lándory válaszolt, köszönte a meghivást, ott lesz.</p> -<p>Péter utána ment az inasnak.</p> -<p>Jó vártatva visszatért, s hamisan hunyorítva a félszemével:</p> -<p>– Mindent tudok, mondá. Egyszerre jó pajtások lettünk a -collegával. Régi cselédje volt a grófnak (a grófné zsoldjában.) -Kiváncsi volt rám. «Te vagy az a méregkeverő?» kérdezé tőlem.</p> -<p>– No hát, hogy ne volnék az?</p> -<p>– Akkor collegák vagyunk. Én is sok mérget kevertem a gazdámnak, -a mitől az hamarébb ment a pokolba. Ez a te gazdád úgy-e bűvész, -halottfeltámasztó, ördögidéző.</p> -<p>– A bizony! Én aztán rágalmaztam önt egész lelkesedéssel. Ez -viszonlelkesedést idéz elő. – Hát ti a korcsmába tértetek vissza -ekvipázsaitokkal? kérdezém. Nincs istálló a kastélyban?</p> -<p>– Istálló csak van! de se egy szál széna, se egy szem zab. -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>– Hát nem tartott a marquis lovakat?</p> -<p>– Odabenn Párisban. Azokat megették az ostrom alatt. A régi -gazdámnak, Lis Blanc grófnak hirhedett écurieje volt. Hámos lovai, -arab paripái, különösen a gazdasághoz való trakhéni ménei jutalmat -is nyertek a világtárlaton. De a mint a marquis átvette az -örökséget, az egész ménest, istállót mind eladta; a grófnak derék -rambouillet nyája volt: azt is mind ezüstre váltotta fel. Most -aztán (az ajtón keresztül hallottam) a grófnő és a marquis, a mint -a beiktatás után magukra maradtak a belső szobában, csunya nagy -perpatvar támadt közöttük. A grófnő szemére lobbantotta a -marquisnak, hogy mind elpocsékolta a gazdasági felszerelést, -lovakat, juhokat, teheneket. Erre aztán azt vágta vissza neki a -marquis, hogy «ön épen azt teheti a Lis Blanc gyémántokkal, hogy -mikor én kapom vissza az uradalmat, csak az üres szekrényt -találjam». «Azt meg is fogom tenni!» mondá a grófnő. «Akkor jó lesz -önnek sietni a vásárral, mert a versaillesi bonhommeok piaczra -akarják dobni a korona-gyémántokat, s akkor ennek a csemegének -nagyon leverik az árát.»</p> -<p>– A gutát! Ilyen hangon beszélnek egymással? mondám én.</p> -<p>– Ez még hagyján! monda ő. De azt láttad volna, mikor a -souspréfet, a ki az új (de régi) örökösöket beigtatta a birtokukba, -s a kulcsárt előre bocsátva, egyenkint nyitogattatá fel az ajtókat, -bevezette őket a termekbe s nagy pofával hirdette, hogy ime mindent -a régi rendben találtak: hát ott is folyvást azon veszekedett az -öreg grófné a marquissal, hogy az eredeti festményeket kicserélte -müncheni másolatokkal. Ezen patvarkodva el-elmaradtak egy-egy -gyanuba vett Rembrand-képnél. Plane egy rámánál, a melyben egy -Meissonier szemtelenűl helyettesítve volt egy olajnyomattal, -csaknem hajba kaptak, úgy hogy utoljára a souspréfetnek nem maradt -más vezetni valója, mint az ifju grófnő. Az meg csak ődöngött, a -fejét erre-arra hajtva, mintha nem is tudná, hol jár? Egyszer -aztán, <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> a mint egy ajtót felnyittatott a -souspréfet, lekötelező mosolygással mondta, a hogy szoktak az ilyen -hivatalos urak: «Ez pedig itten a grófnőnek hálószobája!» Tudod? Az -a nászéji szoba. A közepén egy feldöntött asztal, összetört -porczellánok, szétgurult poharak társaságában, mellette egy -nilus-kék atlaszszal bevont causeuse, mely világos tanujelét hordta -magán annak a katasztrofának, mikor valaki többet ivott, mint a -mennyit megbirt; no hiszen azt a képet, azt a szemet láttad volna, -a mit Dea grófnő mutatott erre a látványra! Hej, hogy csapta be azt -az ajtót souspréfet úr orra előtt s azzal megfordult a sarkán s -kiszaladt az erkélyre. No majd beszélek én még neked erről a -nászéjről, mikor egyszer együtt keverjük a mérget: absynthet, veres -borral! Ma estére aztán jól kicsipd az uradat; mert sok szem -megakad rajta!</p> -<p>Lándory utána gondolt a Péter által elmondottaknak. Végig menve -az egésznek során, kezdte megérteni azoknak a félelmes szép -szemeknek fenyegető ragyogását.</p> -<p>… Ha azt tudják, hogy Pétert, mint elitélt méregkeverőt hozta ki -a börtönből Lándory, akkor az ő életének megelőző körülményeiről is -jó értesüléseiknek kell lenni…</p> -<p>… ha az a szó, a mit Hermione kisasszony az öreg Lis Blanc -grófnak elmondott, «egy olyan férjnek való ritka példányról», -Medeának is fülébe jutott…</p> -<p>… s ha szóbeszéd tárgya volna az, hogy egy jámbor samaritánus, -ki két évig ápolt gondosan egy hitvest, a Középtengernek egy -szigetén elzárkózva a világtól…</p> -<p>… akkor aztán könnyű megérteni, mit beszél az a lefelé nyiló -szem, az a középen felnyiló száj, mely fehér fogait mutatja: -«Vigyázz! Ez éget! ez harap!»</p> -<p>Még is be mert lépni ennek a szép fenevadnak a ketreczébe.</p> -<p>Sidonia grófnőre nem volt semmi meglepő sem a végrendeletben, -sem a codicillusban. Mindkettőnek a tartalmát ismerte lényegében -Lis Blanc házi papja, s ez közölte <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> azt a grófnővel. Úgy, -hogy a grófnő egész felkészülten jött már Seigniersbe. Előre küldte -a szakácsát a statutió lakomájához szükséges minden felszereléssel: -még virágokról is gondoskodott. Az akkori divat szerint az étkező -asztalt telehintették üvegházi virágokkal. A porczellán, ezüstnemű -is megfelelt a pompás menünek. Hasonlított ez a lakoma a debreczeni -büvész Hatvani professor vendégségéhez, ki egy üres konyhából a -sultán ebédjét hordatta elő a szolga szellemeivel.</p> -<p>Csupa férfitársaság volt, a két házi úrnőt kivéve, kik együtt -vitték a «honneurs»-öket. A városka notabilitásai: a helyőrség -parancsnoka segédtisztjével, gyárosok és szállítók, a kikre az -uraságnak szüksége van.</p> -<p>Lándoryt mindenki sietett protegálni. Először mindenki meg volt -lepetve, hogy nincs turbán a fején, sarkantyus csizma a lábán. Azt, -hogy francziául hall és beszél, természetesnek találták. És aztán, -a ki csak előfoghatta, mind iparkodott vele, még az ebédhez ülés -előtt, megismertetni a legközelebbi mult idők sensatiós -eseményeit.</p> -<p>Még mindig a commune leveretése volt a kedélyeken uralkodó -tárgy, ahhoz tudott mindenki valami új adattal szolgálni. Talán -hallottak róla már valamit, hogy itt van egy csoda-ember, a ki két -esztendeig nem olvasott ujságot. Lándory hallgatta mind azt -áhitatosan, mintha csupa ujdonság volna rá nézve. Majd a hölgyekkel -váltott néhány szót, s azon az alapon, hogy Medea grófnő atyai -részről a magyarokkal rokon, beszélt neki egy pár érdekes apróságot -arról az országról, a hol a birtoka fekszik. A grófnő még -emlékezett vissza a gyermekkorából arra a vidékre. Csakhogy igen -messze van. Két nap kellett kocsin ülni s egy helyütt, a hol -elvitte a hidat a megáradt folyam, tutajon átkelni. Lándory -kellemes ujdonságot vélt a grófnővel közölni, a midőn értesíté, -hogy oda most már vasút vezet: a pályaház ott van a kastély parkja -végében, egy nap alatt Budapestről oda lehet jutni. A főváros is -sokat változott azóta, hogy a grófnő utoljára <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> látta. -Most egy sugárutat törnek rajta végig, mely a párisi Boulevard -Sebastopollal akar valaha versenyezni. Erre csak egy iróniás mosoly -felelt és azon száraz válasz, miszerint a grófnő nem igen reméli, -hogy akár Magyarország fővárosát, akár az erdélyi kastélyát valaha -meglássa.</p> -<p>Itt azután el lehetett szakítani a beszélgetés fonalát.</p> -<p>A komornyik jelenté, hogy fel van tálalva s szétnyitá az étterem -kettős szárnyajtaját. Lándoryt az a kitüntetés érte, hogy Sidonia -grófnő az ő karján vezetteté magát az asztalhoz; ezzel Alfréd ellen -is tüntetett, ki rangra előkelőbb volt és közeli rokon, s ma reggel -még ura ennek a kastélynak. Talán épen azért! Alfréd azzal akarta -elpalástolni a mellőztetést, hogy Medeát vezesse az asztalhoz, -(hiszen felesége volt!) de azzal is elkésett, mert az meg már akkor -a souspréfet karján csüggött.</p> -<p>Az asztalnál is ez a rend volt megtartva. Az asztalfőn Sidonia -grófnő, jobbról mellette Lándory, balról Boisgoberry úr, a mellett -Medea grófnő, azon tul a colonel, Lándory szomszédja volt a maire. -Alfréd az asztal tulsó végén foglalt helyet, mint exházigazda. -Tehát Lándory csakhamar szemközt volt Medeával.</p> -<p>A jó borok felnyitották a nyelveket. A «chateau Laffitte»-nál -még a conjectural-politika járta: Vajjon Joinville és Aumale -herczegek belépnek-e az assemblée-ba? Vissza fogják-e kapni a -birtokaikat? Sikerül-e Dupanloup-nak a Bourbonok két ágát egymással -kibékíteni? Mit jelent Franclieu marquis támadása az orleanisták -ellen, a legitimisták nevében? Találkozott-e Thiers a herczegekkel, -vagy végkép szakított az orleanistákkal? Megbukik-e Thiers, -Gambetta heves támadása miatt? Hát Daru rohama Jules Favre ellen a -napoleonidák érdekében, biztat-e sikerrel? – A «Haute Sauterne»-nél -már az actualis politika terére szálltak át: meddig marad a pápa -Rómában? Sikerül-e Plon-Plonnak a corsicaiakat meghódítani? Volt, a -ki már azt is tudta, hogy meg is bukott Ajaccióban irgalmatlanul a -«vörös herczeg». A «grand <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> vin»-nél pedig már egészen tűzbe -jöttek a fejek, s belemélyedtek a pártpolitikába; szomszédok és -átellenesek ki-ki a maga jelszavára koczintott, hogy csak úgy tört -bele a pohár! Egynek a zászlója tricolor volt, a másiké fehér, a -harmadiké a császári sas; volt, a kinek a veres zászló -tetszett.</p> -<p>Az erdei szalonka után a souspréfet ur poharat emelt az új -birtokosokra, a két grófnőre, a hogy szokás, azután a volt -birtokosra, ki nemes lemondással hajolt meg a törvény előtt, a hogy -illik; és végül a család hirneves vendégére, Lándory úrra, a hogy a -méltányosság hozza magával.</p> -<p>A toast rövid volt és szép.</p> -<p>A felköszöntésre Alfréd is odajött az asztal tulsó végéről -«rokonaival» poharat érinteni, mely udvariasságot Sidonia grófnő -azzal viszonozott, hogy ott marasztotta a marquist, helyet adva -neki az asztalfőnél maga mellett, úgy hogy Alfréd most már a grófné -és Lándory közé jutott.</p> -<p>Mikor a pohárcsörgés elhangzott, s a souspréfet ur leült a -helyére, poharát még egyszer Lándoryéhoz koczintva: egyszer csak -eszébe ötlött valami.</p> -<p>– Apropos! Hát azzal a húszezer frankkal mi történik, a mi a -præfecturánál le van téve, jutalmul az elrabolt kincsek és -végrendelet kézrekerítőjének?</p> -<p>Lándory nem bánta volna, ha azt nem itt az ebédlőasztalnál -hozták volna elő.</p> -<p>– A felfedező nem akarja magát megneveztetni, felelt a kérdésre -szárazon.</p> -<p>– De azért a kitűzött jutalmat mégis valakinek ki kell adni: ez -a világ végéig nem maradhat a közpénztárban, mint az Ahasverus -kincse.</p> -<p>– Tehát legyen átadva ez az összeg azoknak a szegény -gyermekeknek, a kik Páris ostroma alatt árván maradtak.</p> -<p>Ez a nyilatkozat általános helyeslés moraját idézte elő az -asztaltársaságnál. <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>Sidonia grófnőnek az arcza még az alatt a remek emaille alatt -is, mely az Elysée titka volt, elvörösödött.</p> -<p>– Akkor mi ez összeghez még egyszer annyit adunk a leányommal, -mondá büszkén. Ez volt a tromf.</p> -<p>– De akkor mégis csak meg kell nevezni valami emberi nevet, hogy -ki adja ezt a pénzt! erőlteté a maga jussát mr. Boisgoberry.</p> -<p>– Irja ön a mi összegünk alá e nevet «Medea».</p> -<p>– És az öné alá, monsieur Lándory?</p> -<p>– Az enyim alá pedig ezt a nevet «Godiva».</p> -<p>Egyszerre, mintha megnémult volna az egész társaság, mindenki -elhallgatott. Hisz azt már mindenki elmondta egymásnak, hogy ez a -«Godiva» nem csupán annak a hires angol honleánynak a neve, a ki -országa fővárosát megmenté a diadalmas ellenség pusztításától – egy -kényes természetű lovaglás által a városon végig; – hanem azonkívül -a jelenlevő külföldi celebritás meghalt feleségeé is.</p> -<p>Lándory csak azt a hatást vizsgálta, a mit e név kimondása Medea -arczán előidézett.</p> -<p>Soha ennyi pokolbeli gyűlöletet és megvetést egy tekintetben! A -szemei épen úgy mélyedtek Lándory szemeibe, mint mikor a gyakorlott -vivó a kard hegyét ellenfele szivének irányozva, azt egy -féltempóval megelőzni készül.</p> -<p>Legelső volt a plébános, a ki szavakat talált méltó -megjegyzésre.</p> -<p>– Ime egy férj, a ki a nejéhez még a túlvilágon is hűséget -tart.</p> -<p>– Igen, igen, nagyon szép! dörmögék végtől végig: ámbátor senki -sem fogadkozott rá, hogy utána csinálja.</p> -<p>De l’Aisne Alfréd ez által kényszerítve érzé magát, hogy -csipőssé legyen.</p> -<p>– Hát egyáltalában hiszi ön a túlvilágot, monsieur Lándory? – -nyefegé, hátravetve magát a székében. (Ezzel nyilván a papot akarta -megcsippenteni, a ki felől <span class="pagenum"><a name="Page_226" -id="Page_226">-226-</a></span> jól tudta, hogy a második -végrendelet értelmi szerzője volt.)</p> -<p>A pap szembe is szállt vele a kihivó szóért.</p> -<p>– Mi az? Uram! Hát pogányok lettünk-e? Elfelejtettük-e a -Hiszekegy utolsó mondását, az Amennel együtt?</p> -<p>– Hát az jó a parasztoknak, meg az asszonyoknak, azok hadd -járjanak a paradicsom után; de én ki nem tudom találni, hogy én mit -keresnék a mennyországban, a hol az örökkévalóságig énekelnek és -muzsikálnak, a mihez én nem értek, legfeljebb okarinát tudnék ott -fujni.</p> -<p>Erre az elmésségre többen nevettek, míg Sidonia grófnő chinai -sárgateknőcz legyezőjével takarta el a sačrileg rokon ajkait.</p> -<p>Lándory a nevetés közben odaszólt a marquisnak:</p> -<p>– De hát, uram, hogyan egyeztethető össze az a hittagadás, a -lourdesi szűzhöz való zarándoklással?</p> -<p>Erre a kérdésre aztán mindenki nevetett.</p> -<p>Alfréd zavarba jött.</p> -<p>– Hát már ön azt honnan tudja? Cagliostro ön?</p> -<p>– Houdin! Houdin! kiálta diadallal Boisgoberry úr.</p> -<p>Alfréd most már nagyon komoly arczot csinált, (a maga rovására -senki sem szeret a nevetőkkel tartani.)</p> -<p>– Hja uram, az ember hitét, meggyőződéseit nagy catastrophák -képesek sarkaikból kifordítani.</p> -<p>Ez nagyon is érthető volt. Mikor az ember véletlen örökség útján -roppant vagyonhoz jut, ez élő bizonysága az isteni gondviselés -létezésének; mikor aztán két év mulva az ember ugyanazt a -gazdagságot, egy előkerült uj okirat erejénél fogva, kénytelen a -kezéből kiereszteni, ez már csak elég indok arra, hogy Istent, -másvilágot, halhatatlanságot megtagadjon.</p> -<p>Lándory sarcasmussal kérdezé.</p> -<p>– És ha egy ellencatastropha ismét rehabilitálná a megrontott -helyzetet, akkor ismét teljes érczértékéhez jutna a Credo? -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>De l’Aisne vette észre, hogy ez az ember a kártyájába lát. -Sietett azt eltakarni.</p> -<p>– Hát Napoleon hiveiből nem lettek-e Sedan után -republikánusok?</p> -<p>Ezt nem türhette el a pap, hogy közbe ne mennykövezzen.</p> -<p>– Ön csak nem helyezi egy categoriába az isteni felséget egy -halandó emberrel?</p> -<p>A marquisnak szüksége volt rá, hogy a figuráját az atheista -álarcz alá rejtse.</p> -<p>– Kicsinyekről következtetni a nagyokra. Hát monsieur Lándory, -ön, mint hallom, nagy természetbuvár, még nagyobb szellemidéző. Hát -mondja ön, látott ön már egyetlen egy érzékeinkkel felfogható -lényt, a mely a túlvilág létezéséről tanuskodik?</p> -<p>– Láttam. Volt rá a rövid válasz.</p> -<p>– Ah! Ah! Hangzott mindenünnen, a vendégek kezdtek figyelmesek -lenni; magának Medeának a szemei is egészen kerekre nyiltak fel. -Egy ember, a ki már látott túlvilágról jött lényt.</p> -<p>– És önök is mind látták azt. Ez az a sárga lepke, mely nyáron -kertjeinket ellepi. Ennek a fiai nyár derekán kelnek ki a -falevélben és e szemmel alig látható lénynek már akkor van tudata -arról, hogy ez a falevél neki csak ideiglenes hazája, hogy ez a -forró napsugár, mely őt életre kelté, el fog hidegülni s aztán jön -egy idő, mely ránézve a halál. De azzal nincs vége az életnek, jön -egy szebb világ, az ő fajára nézve üdv s annak folytán ő szárnyakat -fog kapni s virágról-virágra száll. Ez a «hit», ez az «ösztön» -készti ezt a parányi teremtést, hogy a maga túlvilágát előkészítse: -közös erővel koporsóvá göngyölíti össze a falevelet, mely földi -otthona s sejtve azt, hogy az le fog hullani a fáról: mindenik -állatka egy szál selyemmel, mit a szájából ereszt, odakötözi azt a -galyhoz. Hát ha e microscopicus állatnak van tudomása a halál utáni -létről, megdicsőülésről: a lelkes ember irtsa-e azt ki magából? -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<p>A hatás nagyon vegyes volt erre az allegoriára.</p> -<p>Sidonia grófnőnek nagyon tetszett. Medea ellenben ajkát -pittyeszté, csillagvizsgáló, botanicus, entomolog – mind rossz -firma! A souspréfet azt mondá, hogy a lepkét már az ó egyptomiak is -a halhatatlanság jelképének tarták, a plébános úr ellenben -határozottan tiltakozott az ellen, hogy a mennyei paradicsom -mellett természetrajzi példák tanuskodjanak, mikor azt világosan -megállapítja az ujtestamentom és szent Chrysostomus.</p> -<p>A marquisnak pedig teljesen kiszolgáltatta magát ezzel a -metaphorás ömledezéssel Lándory.</p> -<p>– Hát jól van, monsieur Lándory; elfogadom, hogy egészen -helyesen cselekszik egy magasabb intéző kéz, ha a papiliok, -phalenák és egyéb kukaczok seregének szivébe a feltámadás hitét -beoltja, hogy azok aztán tavaszszal simára letarolhassák a -kertjeinket; de ugyan mondja ön meg, mi czélra támasztaná fel egy -mennybéli hatalom azt a tizenötezer communardot, a kiket junius -8-án a Père la Chaiseben, meg a st. cloudi kapunál és a torlaszok -között elgázoltattunk; kivánja azt valaki, hogy ezek még újra -feltámadjanak, s szárnyakat is kapjanak, hogy onnan felülről -lövöldözhessenek bennünket a petroleum-puskáikkal?</p> -<p>Ez már aztán általános hatást gerjesztett. Eclatans siker volt. -Az egész asztaltársaság feljubileált rá, s egyik vendég a másikat -igyekezett tulkiabálni az adatok halmozásában.</p> -<p>– A gonosztevők serege, ki saját hazáját pusztította!</p> -<p>– A kik a Louvret, a hôtel de Villet, a templomokat -felgyujtották!</p> -<p>– A kik a feszületekből, a szentségtartókból pénzt verettek!</p> -<p>– A kik a párisi érseket meggyilkoltatták.</p> -<p>– De nem elég, hogy ezeknek a vére kifolyt, tüzeskedék a -sous-préfet; még annak a tizenkétezer gonosztevőnek is ki kell -végeztetni, a kik fegyverrel a kezükben fogattak el a sánczok -között. <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span></p> -<p>– Minden bizonynyal! helyeslé a colonel. Azok nem tekinthetők -hadifoglyoknak; hanem rablóknak.</p> -<p>– Gőz-guillotint kell felállítani, a mi egyszerre sorszámra -gyalulja le a fejeiket! kegyetlenkedék a maire.</p> -<p>– Talán még is nem valamennyit, kegyeskedék a pap; de a -vezetőket minden bizonynyal.</p> -<p>Erre aztán mindenki sietett a maga jelöltjét megnevezni, a ki -leginkább megérdemli, hogy a feje leguríttassék. «Millieret, a ki a -gyujtogatást elrendelé!» – «Van de Hoovent, a -torlasz-parancsnokot.» – «Brunelt, a ki petroleum-puskákkal -lövetett a katonákra.» – «Armand Desprést, a ki a verestollas -enfants perduket vezette junius 14-én az általános gyujtogatásra!» -– «Főképen a katonai vezéreket, Dombrovszkyt, La Ceciliát, Piadyt!» -– «Még inkább az értelmi vezetőket: Courbet festőt, Cluzeretet, a -«Lanterne» szerkesztőjét, a ki Henry Max álnév alatt dolgozott, -Vermorelt, Cavaliert, a kit Pipe en bois (fapipás) név alatt -ismertek!» – «Kivált az idegen kalandorokat: Vanderburchot, -Bagrationt, Okolovicsot, Littenberghert, Allighierit, Amemberit, -Zembert!»</p> -<p>Kifogyhatatlan volt a névsor, s azt össze-vissza kiáltozta -mindenki, a maga kiválasztottját ajánlva halálnak és pokolnak.</p> -<p>– Hát a legnagyobbat kifelejtették önök? kiáltá Boisgoberry úr. -Raoul Ripaillet! Az Orsini-bombák hősét!</p> -<p>Dehogy volt az kifelejtve! Azt már candidálni sem kellett! Meg -volt választva! épen úgy, mint Jules Ferré, mint Rossel, mint Jules -Vaillée, és Vermorel, a kikről beszélni sem kell már! El vannak -itélve!</p> -<p>Lándory tudta, hogy ez a tűzakna nem ő ellene lett felrobbantva; -– hanem Lis Blanc grófné ellen.</p> -<p>És a grófnőnek ott kellett ülni az asztalfőn, és hallgatni -mozdulatlan arczczal azt a méltó haragtól lángoló ostromzajt. Még -csak a szemöldőkeit sem volt szabad összeránczolnia. (Erre a -londoni csodadoktor előre figyelmeztette: strapácziákat a berakott -szemöldök nem áll ki.) <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Medea egykedvű arczot csinált, mint egy márványszobor.</p> -<p>Mikor aztán Alfréd látta, hogy a grófnő eléggé meg van kínozva, -nagylelkű akart lenni.</p> -<p>– Ejh, uraim, hagyjuk ezt a szomorú themát! Ürítsünk inkább -poharat a mi távol levő kedves rokonunkért, az én kedves -unokaöcsémért, Lyonelért!</p> -<p>Ezt nevezte ő nagylelkűségnek.</p> -<p>A vendégsereg sietett Sidonia grófnőhöz, poharát az övéhez -koczczintani. Abban minden cseppnek méreggé kellett válni.</p> -<p>Lándory szemei mindent láttak. A marquis ördögi kedvtelését, a -grófnő kárhozati kínját, és azt is, hogy Medea egy cseppet sem -ivott a szájához vitt pohárból.</p> -<p>– Na hát, monsieur Lándory, kötődék Alfréd marquis, ezuttal csak -mondjon le ön arról, hogy a hernyókra nézve van feltámadás.</p> -<p>– Igen! Erősíté a souspréfet. Holnapután fog az assemblée elé -kerülni a tizenkét ezer lázadóra kimondott itélete a -vésztörvényszéknek, s akkor kezdődik a «nagy lakodalom!»</p> -<p>– Én ugy tudom, szólt Lándory, hogy nem lesz semmi -tömeggyilkolás.</p> -<p>– Kitől tudja ön? kérdé felförmedve mr. Boisgoberry.</p> -<p>– Az igazságügyminisztertől, a kinél tegnap voltam -kihallgatáson.</p> -<p>– S a miniszter megmutatta «önnek» az itéletet?</p> -<p>– Sőt kegyes volt a véleményemet is meghallgatni felőle.</p> -<p>– És mi van az itéletben? (Ezt a kérdést több oldalról is -ismételték, úgy tetszik, hogy egy suttogó hang is volt közötte; -talán Sidonia grófnőé.)</p> -<p>– Nem élhetek vissza a bizalommal. Holnapután úgy is meg tudja -mindenki, mert a nemzetgyülés elé kerül. Annyit mondhatok, hogy a -tizenkét ezer fogoly commune tag közül csak négy lett halálra -itélve. <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>– Kik azok? kiálták sokan egyszerre.</p> -<p>– Kötelességem a titkot megőrizni.</p> -<p>– De Raoul Ripaille csak közte van a négynek? szorgalmazá a -souspréfet.</p> -<p>– Az nincs köztük.</p> -<p>Három ember iparkodott e szónál a legkisebb mozdulatot is -eltiltani az arczának: Sidonia, Medea és Bertalan, a többi mind -dühöngött.</p> -<p>– Ezt még az assemblée meg fogja dönteni! kiálta a maire.</p> -<p>– E miatt fel fog lázadni a hadsereg! fenyegetőzék a -colonel.</p> -<p>– Én magam vezetem az uj revolutiót a kormány ellen! harsogott -mr. Boisgoberry.</p> -<p>Az ebédnek vége volt már, az inasok felhordták a szájöblítőket. -Soha asztaltársaságnak erre nagyobb szüksége nem volt!</p> -<p>Sidonia grófnő asztalt bontatott, a mokkát a teremben élvezhetik -az uraságok. Ránézve ez megszabadulás volt a purgatoriumból.</p> -<p>Ismét Lándory karját fogta el, s az öreg inasnak azt parancsolá, -hogy a kávét hozza oda utánuk a téli kertbe.</p> -<p>A társaság a nagy terembe ment át; ott rá lehetett gyujtani. -Medea a zongorához ült és elkezdett valami Chopin-féle variatiót -játszani, ez többeket odavonzott. Sidonia grófnő háborítatlan -vonulhatott félre a teremből nyiló téli kertbe.</p> -<p>Úgy vitte oda magával Lándoryt, mintha csak az üvegháza diszét, -a virágzásnak indult «musa ensetét» akarná neki megmutatni, meg a -gyümölcscsel rakott derék narancs és czitromfákat. A míg az inasok -a kávét, a chartreuset, meg a szivarskatulyákat egy japáni -bronzasztalkára elhelyezék, addig mind a kertészről beszélt a -grófnő, hogy az milyen derék becsületes ember, hogy el nem adta a -rábizott exotikus növényeket, holott másfél év óta nem kapta meg a -fizetését a marquistól. <span class="pagenum"><a name="Page_232" -id="Page_232">-232-</a></span></p> -<p>Majd maga jó példával ment előre, egy papirszivarkára gyujtva; s -aztán megkinálta Lándoryt is egy havannával, elébb ő maga leharapva -a szivarnak a végét a fogaival. A legvilágosabb kegynyilvánítás egy -szivesen látott vendég irányában.</p> -<p>Lándory arra gondolt, hogy mégis derék ember az a pesti -fogorvos!</p> -<p>Akkor aztán leült Sidonia grófnő egy chinai oldalkaros székbe, -eltakarva egy majolika vederben pompázó retinospora által.</p> -<p>– Ön régóta ismerős a mi igazságügyminiszterünkkel?</p> -<p>– Még abból az időből, a mikor egyszer Magyarországot beutazta, -hogy az ottani börtönrendszerrel megismerkedjék; én kisértem őt ez -utazásában.</p> -<p>– Ah! Miniszterünk a külföldön is utazott? (A grófnőnek -sajátszerű meghatározása volt a «külföldről».) Ön tehát a -látogatást adta neki vissza?</p> -<p>– Nem, grófnő, én tudom, hogy a kormányférfiak ideje nem -látogatások számára van beosztva. Egyenesen azért az ügyért mentem -hozzá, a mi ide vezetett. Mint az igazságügy legfőbb vezetője, -kellett, hogy értesülést vegyen az oly nevezetessé lett Lis Blanc -ügyről, mely a két kormány között jegyzékváltásra is adott -alkalmat.</p> -<p>– És aztán csak úgy «en passant» jött a communardok dolga?</p> -<p>– Nem biz az, grófnő; causalis nexus van a kettő között.</p> -<p>– Causalis nexus? mormogá a grófnő. De jó, hogy nem tudok -deákul! (Pedig nagyon jól értette, hogy mi az!)</p> -<p>– Akarja a grófnő, hogy beszéljek a communardok pöréről?</p> -<p>– Nem tudom, mennyiben érdekelhet ez engem?</p> -<p>– Akarja a grófnő, hogy beszéljek Raoul Ripailleról?</p> -<p>A grófnő bámulva nézett a téli kert közepén lévő vízöntő -nymphára, mintha attól akarná megtudni, hogy ki az a Raoul -Ripaille? <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>– Micsoda név az a Raoul Ripaille? kérdezé, mosolygó közönyt -erőltetve, Lándorytól.</p> -<p>– Az a grófnő mostoha fiának az álneve.</p> -<p>– Hah!</p> -<p>Vége volt a tettetésnek. A grófnő ijedten dobta el a szájából a -szivarkát s megkapta Lándory kezét.</p> -<p>– Kitől hallotta ön ezt? kérdezé suttogva s ijedt tekintetet -vetve a salon nyitott ajtaja felé. Üljön ide mellém.</p> -<p>Bertalan széket húzott a grófné mellé s a szivart a szája -balszegletébe igazította, hogy ne füstöljön a grófné arczába vele s -aztán, mintha csupa hizelkedéseket mondana neki, egész nyájas -arczczal közlé vele a valóságot.</p> -<p>– Én ezt az inasomtól tudtam meg, a ki viszont az államfogházban -hallotta egy fogolytársától: Monte Rossótól; ez megint igen benső -pajtásságban volt Lyonel gróffal. Lehetetlen, hogy a grófnő -salonjában is meg ne fordult volna. Fekete «Henry quatre» szakált -viselt, felfelé fésült bajuszszal s pompás sűrű göndör hajat, mely -a nyakáig ért. Én nyirattam le a szegedi börtönben.</p> -<p>– Emlékezem az arczra. Itt vicomte de Mont-Rougenak -nevezték.</p> -<p>– Ugyanaz a név francziául. No hát ez volt az, a ki Lis Blanc -gróf kincseit elrabolta. Nekem nem vallotta ki, hogy hová dugta el -azokat, de a fogolypajtásnak igen. Ez meg fölfedezte nekem, mikor a -börtönből kihoztam, királyi kegyelem mellett. A húszezer frank díj, -a mi a felfedezőnek volt igérve, az inasomat illeti meg s a ki -lemondott róla – az árvák javára – és a Godiva-névre, az nem én -voltam, hanem az inasom.</p> -<p>– Akkor az valami rendkivüli ember.</p> -<p>– Hát vannak arra mi felénk ilyen rendkívüli emberek is. Ezen a -csatornán át jutott el hozzám Lyonel gróf második alakjának -genesise.</p> -<p>A grófnő mohó sietséggel kérdezé:</p> -<p>– El van fogva a mostoha fiam? <span class="pagenum"><a name= -"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span></p> -<p>– Olyan jól van, mint ha el lenne fogva. Tudják a helyét és jól -őrzik.</p> -<p>– De hát hol van?</p> -<p>– Olvasta a grófnő Hugó Victor regényét: a «Nyomorultak»-at? -Emlékezni fog a föld alatti Párisra?</p> -<p>– A kloakákról?</p> -<p>– Igen. Ott van.</p> -<p>– Lyonel!</p> -<p>A grófnő nem tudta magának megparancsolni, hogy ne reszkessen. -Valóságos láz volt az. Ez az ember ördög! Beteggé tud tenni.</p> -<p>– Egyikébe ezeknek a föld alatti utczáknak vette be magát Raoul -Ripaille, a commune leveretése után.</p> -<p>– Irgalom atyja! Még a nyáron! Azóta mindig ott van?</p> -<p>– Ő és még valami harmincz társa. Voltak ott elbújva többen is, -de azok lassankint előjöttek és megadták magukat. Raoul Ripaille és -társai azonban el vannak látva hosszú időre élelmiszerekkel és -mindenféle pusztító eszközökkel: dynamitbombákkal, -petroleumkarabélyokkal; elszánva, hogy ördögök módjára fognak -harczolni, ha a katonák megtámadják őket. A kormány azonban nem -szándékozik dicstelen vérontást rendezni a föld alatt. Van más -módja, hogy a maga foglyait a napvilágra jönni kényszerítse.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Hát ha egyszer egy nagy tartós zápor, egy felhőszakadás zúdul -le Párisra, akkor annak a kloaka sikátornak a Szajnába torkoló -szádát betömik, s akkor aztán a csatornákon aláömlő víz -kényszeríteni fogja az odarekedt csapatot a csatornagégéken -kimenekülni veszedelmes erősségükből.</p> -<p>Sidonia grófnőnek egy verejtékcsepp megindult a halántékáról s -végig futott az arczán. Most már a hőség állta el minden -tagját.</p> -<p>– Említette önnek a minister Raoul Ripaille nevét?</p> -<p>– Azért mentem oda hozzá egyenesen, hogy Raoul <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> -Ripaille – nem! Lis Blanc Lyonel gróf ügyét védelmezzem.</p> -<p>– Ön védelmezte őt!</p> -<p>– Igen. Mikor a ministerhez mentem, öt név volt a kivégzésre -jelölve. A vésztörvényszék ugyan egész lajstrommal adta a -halálitéleteket, de Thiers nem enged többet kivégeztetni ötnél. -Raoul Ripaille volt az ötödik.</p> -<p>A grófnő azt hitte, hogy a chartreuse csillapítani fogja a -szívdobogását. Idegeinek szörnyű gyötrelmeket kellett kiállni.</p> -<p>– Én addig beszéltem a minister lelkére «védenczemről», a míg -kitörülte a nevét az első kategoriából s átírta a másodikba.</p> -<p>– Mit mondott ön neki? Hisz nem tud felőle semmit.</p> -<p>– Annyit mondtam el neki, a mennyit tudok. Hogy Raoul Ripaille, -Lis Blanc gróf egyetlen fia fiatal gyermek még, a kinek tettei nem -beszámíthatók. Egész élete kényelem és dúskálkodás volt, akkor -egyszerre kitagadta az atyja; erre megjavúlt, magába tért; akkor -kirabolták, megfosztották apai birtokától, ellopták az -utóvégrendeletet, melyben atyja visszafogadja, másodszor is -«nyomorulttá» lett. Huszonegy éves korában. Oda volt kényszerítve, -hogy a társadalom ellenségei közé álljon, a birtokos osztály elleni -gyűlölet senkinél nem volt annyira indokolva, mint ő nála, a kit -csakugyan igazságtalanul fosztottak meg a birtokától. És most ime -megkerül az ellopott végrendelet, a sors maga igazságot szolgáltat -az elbukottnak. Hát az emberi igazságosztó kéz ne nyújtsa-e felé -kezét, hogy őt fölemelje, hogy engedjen neki utat derék, becsületes -emberré lehetni, hazájának, az emberiségnek szolgálni?</p> -<p>Sidonia grófnő nem birta eltitkolni a könycseppet szempillái -alatt.</p> -<p>– Addig esedeztem a minister előtt, míg kitörülte Raoul Ripaille -nevét a második kategoriából és átírta a harmadikba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> -<p>– Mit jelentenek ezek a kategoriák?</p> -<p>– Az első = a Gréve-piacz. – A második = az Ile de France. A -harmadik Cayenne. – Az elitéltek közül, a kit halállal nem -büntetnek, ha nagyon terhelve van, megy az Ile de France-ra; ha nem -olyan nagyon, Cayennebe. Toulonban ott várja őket már nyolcz nagy -hajó. Az elsőbbi gyarmatban ugyan paradicsomi a vidék, de az -idegenek nyolcz tizedrésze elhal ott honos nyavalyákban. – Cayenne -nem olyan rossz, az általános nyárhőség ugyan negyvenkét fok, de -erős természetek kiállják tíz évig is.</p> -<p>– Rettenetes álom ez! rebegé a grófnő. A csodálatos email sem -birta eltakarni arczának halálsápadtságát. Lehunyta a szemeit, hogy -elhitesse magával, hogy ez csak álom.</p> -<p>A salonban nagy taps riadt fel. Medea mesteri játékának szólt ez -az ovatio: Sidonia grófnő felriadt rá.</p> -<p>– Nem nekünk tapsoltak, grófnő! nyugtatá meg Lándory. Még mi nem -végeztük el. Én még nem voltam kielégítve a minister kegyességével. -Kijátszottam az utolsó tromfomat. Így szóltam a ministerhez: Uram! -Lis Blanc Lyonelre nézve az mindegy: akár az Ile de Francera -küldik, akár Cayennebe. A deportatio «polgári halál». A polgári -halál esetén Lyonel ismét elveszti a jogát ősei birtokához, s a Lis -Blanc-hagyatékot örökli De L’Aisne Alfréd marquis. Lyonel gróf az -«Internationale» tagja, Alfréd marquis pedig pure sang orleanista. -Már most mi van érdekében a franczia köztársaságnak? ha Lyonel lesz -többszörös milliomossá: az bizonyosan megszünik «communista» lenni, -de ha Alfréd jut ehhez a nagy birtokhoz, az annál hatalmasabb -orleanista lesz. Melyik a félelmesebb ellensége a respublikának, az -ultrademokrata-e, vagy a royalista? – Ez a dilemma győzött. -«Vicisti Galilæe», mondá a minister. «Kiástál egy elkárhozott -lelket a pokolból!» S azzal kitörülte Raoul Ripaille nevét a -harmadik kategoriából is s beirta, most már nem azt, hanem Lis -Blanc Lyonel gróf nevét a negyedik osztályzatba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> -<p>– S az mit jelent?</p> -<p>– Száműzetés tíz esztendőre Francziaországból és annak a -gyarmataiból, a tiszti rang és legion d’honneur elvesztésével.</p> -<p>Sidonia grófnő megkönnyebbülten lélekzett fel.</p> -<p>Lándory felállt mellőle s pár lépest tett a teremajtó felé.</p> -<p>Sidonia grófnő utána lebbent s megragadta a kezét.</p> -<p>– Uram. Önnek nehéz valamit mondani. Olyan nagy a hála, a mivel -önnek tartozunk: én és az egész családom.</p> -<p>– Grófnő! A hála mindig egy neme a gyűlöletnek.</p> -<p>– Talán ezuttal nem az. Még egy szót mondok önnek. Ha L’Aisne -Alfred meg tudja azt, hogy mit köszönhet az ön közbenjárásának, az -önnek halálos ellensége lesz.</p> -<p>– Máris az. De a míg ellenségem, addig nem félek tőle, hanem ha -egyszer jó barátommá fog lenni, akkor elkezdek vigyázni -magamra.</p> -<p>Ezzel átléptek a terembe.</p> -<p>Medea még mindig a zongoránál ült: a fiatal jegyző bal oldalán -állt, s fordította a hangjegylapot; jobbján pedig Alfréd -tehénkedett a zongorára. Közel hozzájuk egy kis kártyaasztalnál -játszott béziguet a souspréfet az abbéval. Hármasban voltak a -marquisval; a vesztes mindig pihent; ezuttal ő volt a vesztes, -ráért Medeát mulattatni, míg rákerül a sor.</p> -<p>Ki is lehetett találni, hogy miről beszélgetnek, mert a mint -Sidonia grófnő Lándoryval együtt előjött a téli kertből, egyszerre -félbeszakíták a beszélgetést.</p> -<p>Lándory búcsút vett Sidonia grófnőtől, a kalapját a kezében -tartá s egyenesen Medea grófnő felé ment, hogy attól is búcsút -vegyen, egy szokásos udvarias bókkal.</p> -<p>Medea, a mint őt közelíteni látta, egész tüntetőleg elfordítá a -fejét s a fiatal jegyzővel kezdett el társalogni.</p> -<p>Lándory aztán el is hagyta azt, hogy Medeának mondjon búcsúzó -bókot, hanem a helyet concurrentiát csinált neki. Ő is a kis -jegyzőhöz lépett és kezét annak a karja alá dugva, igen szárazon -azt kérdezte tőle: <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>– Jegyző úr! Készen van a mai hivatalos ténykedésről szóló -protocollum?</p> -<p>Erre a kis jegyző nem tehetett mást, mint hogy a szeme közé -nevessen. Csodabogár! Ez azt hiszi, hogy a jegyzőnek egyéb dolga -sincs, mint jegyzőkönyvet írni. – Medea kerek szemeket csinált rá; -egy pár úr félrefordult kunczogni. Hisz ez egy barbár! A ki annyi -neveléssel sem bir, hogy mikor a háziasszony diskursusban van egy -vendégével, azt ne zavarja meg. Alfréd marquis egész impertinens -gúnynyal kérdezé Lándorytól:</p> -<p>– Hát olyan igen nagyon sürgetős önre nézve az a mai -protocollum?</p> -<p>– Rám nézve egy cseppet sem sürgetős, sőt ellenkezőleg. Nekem -előnyös lesz az, ha a jegyzőkönyv holnapra marad. Azt bizonyosan -tudni fogják önök, hogy holnap van az utolsó terminus a -Traumhold-tömegnél bejelenteni a követeléseket!</p> -<p>– Ah! Ah! Kérem, kérem! Mi az?</p> -<p>Alfréd egyszerre megszünt impertinens lenni.</p> -<p>Medea bámulva látta, hogy a marquis nagyon nyájasan csatlakozik -Lándoryhoz, karjába ölti a karját s aztán olyan közelről, hogy majd -a szivaraikkal égetik ki egymásnak a szemét, beszélnek egymással, -rövid mondatokban, melyeknek mindegyike mint a villanygép hozza -mozgásba a marquis tagjait és arczvonásait. Halkan beszélnek, hogy -a közelállók ne hallják.</p> -<p>Lándory mondá:</p> -<p>– A bécsi törvényszék két év előtt záridőt tűzött ki a lefoglalt -Traumhold-féle tömeget illetőleg mindazokra nézve, a kik hitelezés, -letéteményezés, vagy károsodás czímén követelnek a tömegen -valamit.</p> -<p>– Nem hallottam róla, suttogá a marquis. A Lis Blancok tudom, -hogy jelentkeztek.</p> -<p>– Igenis az ellopott ékszerek és a végrendelet miatt, de nem a -félmillió frank értékpapirokért, a mikről nem volt tudomásuk. A -marquis tudott felőlük; de ön megint <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> nem jelenthetett be az -iránt követelést, mert az első végrendelet e félmilliót nem -hagyományozta önnek, és így az ügyvédje nem talált jogczímet -igénytámasztásra.</p> -<p>– És így senki sem jelentkezett?</p> -<p>– Senki. A határidő holnap déli 12 órakor lejár s ha addig önök, -a kik között a codicillus azt a félmilliót felosztja, megfelelő -lépést nem tesznek, a törvényszék az uratlan ötszázezer frankot -odacsapja az «árvalányok» intézetének pénzalapjához, melynek a -boldogúlt feleségem az apja örökét hagyományozta. Én jobb szeretem, -ha ez a jótékony intézet gyarapodik vele. És így, ha önöknek nem -sürgetős az a protocollum, nekem nem az.</p> -<p>Medeának a bámulata fokozódott, mikor Afrédet Lándorytól gyorsan -elszaladni s egy ugrással a souspréfèt háta mögött teremni látta. -Annak épen tele volt a keze négy «ass»-al és sext majorral. De a -mint az első mondatot a fülébe súgta a marquis, lecsapta a -«match»-nak igérkező kártyát az asztalra, feldöntötte a -bezigue-jelző táblát, felugrott a székéről, s mint a vad oroszlán -rohant a kis jegyzőre, szikrázó szemekkel ordítva a szeme közé:</p> -<p>– Hát ön még sem készítette el a protocollumot?</p> -<p>Aztán az abbé is felugrik a kártyaasztaltól, az is oda fut a kis -jegyzőhöz:</p> -<p>– Jöjjön, jöjjön, barátocskám. Majd én segítek önnek -purisálni!</p> -<p>Purisálni! Kártyaasztal helyett! – Bűvészet megy itten végbe. -Biz a kis jegyzőt elvitték a zongora mellől, nem bánták, akárki -forgassa a kótát a grófnőnek.</p> -<p>Lándory végre hozzá jutott, hogy egyedül maradt Medea előtt.</p> -<p>– Madame! meghajtá magát búcsúvételül s aztán indúlt kifelé.</p> -<p>Medea azt látta, hogy az egész társaság felkavarodik. Alfréd -odafut Sidonia grófnőhöz, azzal is abba hagyatja az érdekes -epizódot, melyet a colonel bocsát közre az issy-i erőd ostromáról. -Másfelől pedig a maire reménykedve siet <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> bevágni -az útját a távozni készülő Lándorynak, visszatartva őt -erőhatalommal. Nem szokás ez művelt társaságban.</p> -<p>– Ah, uram, ön már el akar bennünket hagyni? Épen most akartam -önt felszólítani, hogy üljön le velem egy partie sakkra.</p> -<p>– Nem tudok sakkozni.</p> -<p>– Ah. Pedig az ön hazafiai híresek arról, hogy mind -sakkoznak.</p> -<p>– Azok az arabok.</p> -<p>– Aztán a lábaikat keresztbe szedik maguk alá, mikor -leülnek.</p> -<p>– De most már hozzá szoktak a székenüléshez is.</p> -<p>– És a próféta szakállára esküsznek?</p> -<p>– Hja, az régen volt. Most már a próféta borotválkozik.</p> -<p>Ez a sok bohóság szándékosan volt kifundálva, abból a czélból, -hogy a távozni készülőt valami vitába keverje.</p> -<p>Végre még az öreg inas is beavatkozott a szövetségbe. Egy nagy -ezüst tálcza volt a két kezében, tele fehér, piros és sárga -folyadék tartalmú poharakkal. A lehető legvigyoribb nyájassággal -ejté ki az édes hangot a «kedves» vendéghez:</p> -<p>– Sorbeth!</p> -<p>Lándory nem állhatta meg, hogy erre a mosolygó arczra el ne -nevesse magát. (Az inasnak is úszott kétezer frankja a félmillió -közt: ez is tudta már, hogy miért mosolyog.)</p> -<p>– A próféta szakállára esküszöm, hogy soha sem iszom -sorbethet.</p> -<p>De nem tudott tőle megszabadulni, kénytelen volt egy pohár -sorbethet magába diktáltatni.</p> -<p>Medea el nem tudta képzelni, hogy miféle villám csapott ide most -be?</p> -<p>Jött a souspréfet. Az is elfogta Lándoryt. Most már valósággal -cernirozva volt.</p> -<p>Boisgoberry úr egész protektori minával mazurkázott <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> oda a -vendég urhoz, mintha ő követne el rajta valami nagy -szivességet.</p> -<p>– Egy óra mulva készen lesz a jegyzőkönyv s hitelesített -másolatban rendelkezésére álland önnek.</p> -<p>– Fölöttébb lekötelezve érzendem magamat, s egy óra mulva a -szolgámat érte fogom küldeni.</p> -<p>– De hisz itt is megvárhatná ön.</p> -<p>– Sürgetős leveleket kell még ma irnom és postára adnom.</p> -<p>– Ah, haha! Kár fárasztani magát. Seigniersben nincs éjszakai -postaszolgálat, sem távirati állomás.</p> -<p>– Azon majd segítek én. Az inasom lóra ül, s elviszi a -sürgönyömet a legközelebbi táviró-állomásig.</p> -<p>Erre a szóra odakerült Alfréd is. Voltak már négyen, a kik -Lándoryt fogták. Az utolsó szó kapta meg a figyelmét.</p> -<p>– Ah! Akkor az a derék fiú elvihetné a mi sürgönyünket is a – -izéhez? Hova kell nekünk azt a bejelentést czímezni?</p> -<p>Lándory mély deferentiával hajtotta meg magát, a souspréfet úr -felé fordulva.</p> -<p>– Monsieur mindent jól tud.</p> -<p>Monsieur nem akarta elérteni a sarcasmust, hátraveté a fejét, -négy ujját a mellényébe dugta, s a zsinóron függő lorgnettejével -szélmalmot csinálva, tiszteletparancsoló önérzettel tárta fel -ismereteinek lajstromát.</p> -<p>– Igen is. Jól tudok mindent, a mi az administrativ közegek -internationális correlatiójára tartozik; csakhogy az önök -dualistikus államformája mellett nagy specziál studium kell hozzá, -eltalálni, hogy vajjon a szőnyegen forgó esetben az inhibitiót -melyik forumhoz kell adressálni; a bécsi lordmayorhoz-e, vagy a -budai palatinushoz.</p> -<p>– Az tökéletesen mindegy. Biztosítá őt Lándory.</p> -<p>A marquis boszusan toppantott a lábával. Ő neki már közvetlenebb -ismeretei voltak a budai palatinusról a kinek a neve «herczeg -Czernovicz». A leánya pénztárosnő <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> volt a Café Anglaisban: -elragadó szépség, ki fölségesen tudta vegyíteni a sorbet -marasquinot, s egynehány jó embertől valami kétszázezer frankot -szedett fel kölcsön, a mit az atyja, a palatinus fog egykor -kifizetni. A dologból cause celébre lett: s végre kisült, hogy -Budán nincs palatinus, s ha van, nem híják herczeg Czernovicznak. -Ezért a marquisnak fölöttébb nagy kétségei voltak a souspréfet ur -jól értesültségében. Egész könyörgőre fogott hangon dadogá -Lándoryhoz:</p> -<p>– Uram! Ha már eddig részt vett ön a «családunk» jelen ügyében: -most a kapuzárás előtt ne hagyjon bennünket az utcza közepén. – E -közben mindenféle arczjátékkal igyekezett a helyzet kritikus voltát -megértetni, s sikeres beavatkozásra buzdítani valakit, Lándory -vállán keresztül mimikázva.</p> -<p>Lándory tudta jól, hogy kinek integet a marquis. Sidonia -grófnőnek. – Csak azért sem nézett hátra.</p> -<p>Medea élesen figyelt a jelenetre. Látta azt a sokféle, -megszeppenését elmosolyogni törekvő arczot: azt a protegáló -instálást annyi nagy és kicsiny ember részéről, egy idegen, ma -látott ember irányában.</p> -<p>Nem érté, hogy mi bajuk lehet, de azt kitalálta, hogy azoknak -nagy szükségük van erre az emberre. Ez pedig tudja azt, és -paczkázik velük. Ezek el nem fogják ezt a vadat.</p> -<p>Úgy ült ott Medea, karcsu nyakát előrehajlítva, mint a lesben -ülő panthera, – látta, hogy most az anyja is közeledik Lándory -felé. Még az is meg fogja magát alázni.</p> -<p>– Hiszen itt is dolgozhatik ön – marasztalá a vendéget a -marquis. – Nekem van itt egy igen kedves dolgozó szobám az -emeleten. Azaz, hogy volt az enyém, a míg én voltam itt az úr. Az -egészen önnek való hely. Ott megirhatja a leveleit.</p> -<p>Ezt már Sidonia grófnő is hallhatta, s gyors előrelépéséből -sejteni lehetett, hogy a marquis ajánlatát háziasszonyi -meghivásával szentesíteni siet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Medea látta a férfi arczából, hogy még a grófnő meghivására sem -fog itt maradni szálló vendégül. Azt is tudta, hogy miért «nem?» -Minden bizonynyal «nem». – Valamire határozta magát.</p> -<p>Meg akarta talán kimélni az anyját? vagy megszánta a publikumot? -vagy meg akarta mutatni az erejét? – Hirtelen fölállt a zongora -mellől s odasietett Lándoryhoz.</p> -<p>– Uram! Én is kérem önt, hogy legyen a mi vendégünk.</p> -<p>S ezzel eléje nyujtá a jobb kezét. – S midőn Bertalan elfogadta -ezt a jobbot, akkor a balkezét is tetejébe tette.</p> -<p>És Bertalannak volt elég vakmerősége, mind a két párducz-kacsót -egyszerre a kezében tartani.</p> -<p>– Köszönöm, grófnő, itt maradok.</p> -<p>Ekkor aztán nagy lett az öröm Izraelben. Rögtön futtattak a -vendéglőbe, elhozatni Lándory utiszereit, Péter urat, meg a készen -tartott lovát nagy diadallal hozták fel a kastélyba.</p> -<p>Lándory aztán magával vitte a dolgozó szobába a munkabiró -urakat, s maga mondta nekik tollba a nyilatkozatokat, a melyek -irásban, s azokat, a melyek távirat utján intézendők az osztrák -első folyamodásu birósághoz. Ha nem érkezik is meg napjára a levél, -de a távirat és a postabélyeg kelete megőrzi az igényt és jogot. -Még aztán az érdekeltek megnyugtatására a saját nyilatkozatát is -megismerteté velük. Jól indokolt lemondás az, a netaláni elkésésből -származható minden formális előnyökről.</p> -<p>Az urak, kik a dolgozó szobából a salonba visszaszállingóztak, -kifogyhatatlanok voltak Lándory becsületességének magasztalásában, -a miért aztán Medea kezdte őt tökéletesen meggyülölni.</p> -<p>Hiszen legyen ő becsületes ember, nemeslelkü «bolond»; -toronymagasságig: – de ne kerüljön az ő légkörébe!</p> -<p>A hivatalos munka tökéletesen be lett fejezve, Péternek a -nyakába akaszták a táskát az iratokkal, felsegíték a <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> -nyeregbe, ellátták revolverrel és certifikáttal, meg pálinkás -kulacscsal s áldást kiáltottak utána, mikor elrobogott.</p> -<p>Aztán a vendég urak is kocsijaikra ültek s megnyugtatott -kebellel távozának. Legutolsónak maradt De L’Aisne Alfréd. -Atyafiságosan vett búcsút a hölgyektől, «megölelve» a kezeiket, (a -hogy a franczia szokta szemérmesen kifejezni a «csókot»). Végül -aztán Lándorytól is meleg búcsut vett; azt már formaliter -megölelte, biztosítva őt őszinte barátsága felől.</p> -<p>Már is!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<p class="center">I. KÖTET.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A czím alak <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>A végzetes személycsere <span class="ralign"><a href= -"#Page_2">2</a></span></li> -<li>A rémpör hőse <span class="ralign"><a href= -"#Page_18">18</a></span></li> -<li>A nevető leány <span class="ralign"><a href= -"#Page_23">23</a></span></li> -<li>Monterosso és Kolaczin <span class="ralign"><a href= -"#Page_40">40</a></span></li> -<li>Egy mesés jellem <span class="ralign"><a href= -"#Page_53">53</a></span></li> -<li>Nem nevet már <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li>A karácsonyfa alatt <span class="ralign"><a href= -"#Page_79">79</a></span></li> -<li>A világon kívül <span class="ralign"><a href= -"#Page_91">91</a></span></li> -<li>Egy csepp vér. – Egy csepp méreg <span class="ralign"><a href= -"#Page_116">116</a></span></li> -<li>A két hajó <span class="ralign"><a href= -"#Page_130">130</a></span></li> -<li>A méregkeverő <span class="ralign"><a href= -"#Page_138">138</a></span></li> -<li>Az elrabolt kincs <span class="ralign"><a href= -"#Page_153">153</a></span></li> -<li>A Lis-Blanc szekrény <span class="ralign"><a href= -"#Page_168">168</a></span></li> -<li>A mi a két irás között van <span class="ralign"><a href= -"#Page_194">194</a></span></li> -<li>Monsieur de L’ane doré <span class="ralign"><a href= -"#Page_207">207</a></span></li> -</ul> -<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_52">52</a></td> -<td>érte.</td> -<td>érte».</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_52">52</a></td> -<td>bagnóban is!« «s</td> -<td>bagnóban is!» s</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td> -<td>Iit van</td> -<td>Itt van</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_74">74</a></td> -<td>Uljön le</td> -<td>Üljön le</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_129">129</a></td> -<td>jó kikerülni.»</td> -<td>jó kikerülni.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td> -<td>e szép</td> -<td>«e szép</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td> -<td>On ezt</td> -<td>Ön ezt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_177">177</a></td> -<td>iranti</td> -<td>iránti</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>kíadott</td> -<td>kiadott</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A LÉLEKIDOMÁR (1. RÉSZ) ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/64708-h/images/cover.jpg b/old/64708-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index faf9a0e..0000000 --- a/old/64708-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
