NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-01-23 07:43:16 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-01-23 07:43:16 -0800
commit: 5d9e46dc2fa07f7f3f7233379acc0c6049d1b721 (patch)
tree: 537c752fe92bd8047c7bae6e4b3f3b6195f3fffc /old/64708-h
parent: 87dc2acecd41ab24327c55bf84bc7124542e6683 (diff)
2 files changed, 0 insertions, 8793 deletions
diff --git a/old/64708-h/64708-h.htm b/old/64708-h/64708-h.htm
deleted file mode 100644
index 7a78818..0000000
--- a/old/64708-h/64708-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,8793 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of A lélekidomár (1. rész) by
-Mór Jókai</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: .5em;
-}
-
-.tdr {
- padding-right: 0;
-}
-
-.pagenum {
-/*  visibility: hidden; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-.poem {
-/* margin-left:5%; */
-/* width: 90%; */
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of A lélekidomár (1. rész), by Mór Jókai</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-
-<table style='min-width:0; padding:0; margin-left:0; border-collapse:collapse'>
-  <tr><td>Title:</td><td>A lélekidomár (1. rész)</td></tr>
-  <tr><td></td><td>Regény</td></tr>
-</table>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Mór Jókai</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: March 05, 2021 [eBook #64708]</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
-
-<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div>
-
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A LÉLEKIDOMÁR (1. RÉSZ) ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_245">245</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br />
-ÖSSZES MŰVEI</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">LXXVII. KÖTET</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">A LÉLEKIDOMÁR.
-I.</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
-KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">1897</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>A LÉLEKIDOMÁR</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">I. RÉSZ</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
-TULAJDONA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">1897</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<h2>A CZÍM-ALAK.</h2>
-<p>A mi az állatszelidítő a fenevadak ketreczében, a mi a hindu
-kigyóbűvölő a csúszó-mászói között, a mi a ló-idomár a
-fék-nemszokta szilaj ménnel szemben: az a «lélekidomár» a lelkes
-állatok világában.</p>
-<p>Új szó, rossz szó, de nincs más.</p>
-<p>Az alak pedig létezik, mely e rendkívüli fogalmat betölti: új
-szót kellett a számára kitalálni.</p>
-<p>Egy közönséges ember, a kinek nincs a kezében sem Mózes
-varázspálczája, sem villanyütésű Cagliostro-bot, még csak egy
-csendbiztosi korbács sem, a ki nem rendelkezik Monte Christo-i
-mesés kincsekkel, nem hoz magával hódító külsőt, a ki nem művész,
-nem költő, nem hős, még csak nem is politikai celebritás.</p>
-<p>És mégis csodákat tud tenni.</p>
-<p>Kitalálja annak a gondolatját, a kivel beszél, azt a gondolatot,
-a mit az elmondott szó gondosan rejteget.</p>
-<p>Eléje kerül a szándéknak s kihallgatja a titkos vágyakat.</p>
-<p>Önvádra kényszeríti a megrögzött bűnöst, éjlátta, sírelhantolta
-rémtetteket napfényre idéz.</p>
-<p>A kétségbeesettet, a ki öngyilkosságra gondol, visszavezeti a
-léleknyugalomhoz, megtanítja remélni, új életet kezdeni.</p>
-<p>Lát szivet és lelket, a börtönök sötétjén s az úri termek
-csillogó ragyogásán keresztül.</p>
-<p>Idegen országban, új társaság, ismeretlen világ közepett is
-egyszerre otthon találja magát, s úgy játszik az emberek lelkein,
-mint a virtuoz a hegedűn. <span class="pagenum"><a name="Page_2"
-id="Page_2">-2-</a></span></p>
-<p>Halálos ellenségét jó barátjává tudja szelidíteni.</p>
-<p>A hű czimbora képében felismeri veszedelmes ellenfelét és védeni
-tudja magát messze időre tervezett kelepczéi ellen.</p>
-<p>A gőgös megvetéstől kicsikarja az elismerő becsülést.</p>
-<p>Kiszemel száz életfogytig elitélt rab közül egy méregkeverőt, s
-azt teszi mindenesévé, a kire minden nap rábizza az életét.</p>
-<p>Rajongó ragaszkodásra kényszeríti a kaczérság mintaképét.</p>
-<p>És elég merész letépni a saisi kárpitot egy női szív
-rejtélyéről, melynek jelmondata: «a mások boldogtalanságának örülni
-s gyűlölni a saját boldogságát».</p>
-<p>És ez az ember a mellett nem valami kivételes lény: nem próféta,
-nem önfeláldozó martir, nem megváltó szent, hanem rendes,
-közönséges észjárású ember, a kinek minden vágya, öröme, fájdalma,
-olyan mint más emberé szokott lenni: a ki épen úgy, mint mi
-valamennyien, ellenségeinek ellensége, saját magának legjobb
-barátja, szenvedélyeinek szolgája, de egész ember.</p>
-<p>Azért idomár a lelkek fölött.</p>
-<p>Hogyan lett azzá? Ezt mondja el a történetünk.</p>
-<h2>A VÉGZETES SZEMÉLYCSERE.</h2>
-<p>Az első csárdásnak vége volt, czigányok húzták a kopogóst;
-huszonnégy pár tánczolta egész tűzzel: «három a táncz!» volt a
-jelszó, szokás szerint.</p>
-<p>Ebben csak az a nevezetes, hogy mind ez a budai királyi
-várpalota termében történt: ugyanabban a teremben, a melyben a
-trónbeszédet olvassa fel a király mind a két «ház» előtt.</p>
-<p>A koronázási tánczestély volt ez.</p>
-<p>A csárdás után szünidő következett, azután sorakozik a
-folytatás. A két koronás fő folytatni fogja a cerclet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> Most egy
-órára a legmagasabb urak is a theázó-termekbe vonulnak vissza.</p>
-<p>A bálteremből pedig tódul a fiatalság a buffetbe.</p>
-<p>Minden ember fiatal «ma». Húsz esztendő ki lett törülve életéből
-a mai nappal az egész magyar nemzetnek, hát hogy ne lett volna
-fiatal minden ember?</p>
-<p>Aztán ez a nemzeti viselet is fiatalít. Ezek a kevély, kérkedő,
-bogláros, sujtásos, vitézkötéses jelmezek, a tomport verő kardok, a
-pengő sarkantyúk, az arany czafrangos nyakkendők, mind
-fiatalítanak, még a kinek szürke feje van, az is fiatal számba
-megy, a kopasz fej meg épen nagyon hozzá illik a magyar
-ruhához.</p>
-<p>A gazdag buffetben negyven udvari lakáj szolgáltatja az ételt és
-italt a vendégeknek. Maguk az inasok is tekintélyes egyéniségek.
-Egynek a melléről sem hiányzik valamely érdemrend. Némelyiké
-egészen válláig végig van rakva keresztekkel és medaillokkal.
-Világos sárga frakkjuk van, fekete, kétfejű sasos bordürrel,
-oldalukon vékony koszperd. A vendég uraknak még most nincsenek
-érdemrendjeik. Még maguknak a minisztereknek sincs. Hiszen csak
-tegnap óta miniszterek.</p>
-<p>Még tegnapelőtt azzal köszöntöttük őket, hogy «servus pajtás», s
-ma már, «hogy állok a grácziádban, kegyelmes uram?»</p>
-<p>A buffet melletti kék teremben vannak kisebb kerek asztalok, a
-melyek mellett (kerek asztalok szokása szerint) rendesen még
-egygyel több ember elfér, mint a mennyi már körül ülte.</p>
-<p>A kiknek elég praktikus eszük van, nem tapostatják le a
-sarkantyuikat a buffetben, hanem igyekeznek egy ilyen kerek asztalt
-elfoglalni. Itt aztán nincs pártkülömbség.</p>
-<p>Minden ujon letelepülő hoz magával valami uj anekdotát a
-bálteremből. Gyönyörű calembourgok! A távollevők rovására nevetni
-mindig egészséges. Csupán egyre nézve általános a magasztalás. A
-királynét nem győzi <span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
-"Page_4">-4-</a></span> mindenki dicsérni. Minden szavát
-összegyűjtik a mit mondott. Egész legenda támad körüle.</p>
-<p>Nagy későre érkezik a teremből a lakomázók közé az ujdonat
-belügyminiszter.</p>
-<p>A legtökéletesebb gentleman az országban. A fekete frakkban
-veszedelme a hölgyeknek, a veres frakkban veszedelme a rókáknak, a
-nemzeti viseletben pedig közszeretet tárgya.</p>
-<p>Milyen jókat mondott annak idejében! Nem is maradt utána más,
-mint csupa jó emlékezet.</p>
-<p>– Ez volt a meleg nap! Száz kitünő hazafit egyenkint
-bemutatni!</p>
-<p>– Ide kegyelmes uram! Szorítunk a számodra helyet! Parancsolsz
-pezsgőt és fajdsültet?</p>
-<p>– Köszönöm! Én csak teázom.</p>
-<p>– Itt van az én helyem. Átengedem, szól felkelve a helyéről, egy
-Zrinyinek öltözött balközépi képviselő.</p>
-<p>– Ne félj tőlem, tigris, nem foglak el.</p>
-<p>– Azt ki tudja? A helyemre ülhetsz bátran. Nem fogsz rebellis
-lenni tőle.</p>
-<p>(«Tigriseknek» hítták azon időben a Tiszapárt szónokait: nem
-azért, mintha ennek a nagy macskának a kegyetlen vérszomja által
-tették volna magukat félelmessé, hanem azért, mert a
-Tigris-vendéglőben tartották a gyűléseiket.)</p>
-<p>A tigris átadta a helyét a miniszternek s kicsörtetett a
-tánczterembe, az ott maradt hölgyek közül valamelyiknek udvarolni.
-Eltávozásakor csendesen kezet szorított a szomszédjával, a ki ülve
-maradt.</p>
-<p>Ez egy magas, széles vállú férfi, a kinek halavány arczát
-csaknem arab metszésű vonások teszik feltünővé: a szakállal
-összefolyó bajusz szénfekete és ritka, az ajkak vékonyak, az orr
-hajlott, a szemöldöke egyenesek, a homlok kétfelé osztott, külön
-domborodva, s hanyagul lehajló üstöktől árnyalva. Csak az az egy
-veszi el az arcz keleties <span class="pagenum"><a name="Page_5"
-id="Page_5">-5-</a></span> typusát, hogy a hosszu, sötét pilláktól
-környezett szemek zöldes-kékek.</p>
-<p>A sokféle változatú magyar nemzeti öltönyök között az övé
-látszik a legegyszerűbbnek, mente és attila egyformán fekete
-szövetből, asztrakán prémmel, kard, gombok, mentekötő oxydált
-ezüst, csak a menteláncz csatját képező onyx Medusa-fő a megnézni
-való rajta. Szakértők szerint ez egy muzeumba való példány.</p>
-<p>A magyar udvari estélyeken az is az exotikus élvezetek közé
-tartozik, egymásnak a mentekötőjét, kalpagforgóját megbámulni.
-Némelyik tízezreket ér forintokban, némelyiknek története is van, a
-mely Zsigmond királynál kezdődik, némelyiknek meg olyan története
-van, a mi a zálogházban végződik.</p>
-<p>A fekete ruhás összébb húzta a mentéjét, hogy tágabb helyet
-engedjen a miniszternek; egy sárga frakkos rögtön hozta a kegyelmes
-úr számára a pekkót, rum nélkül, czukor nélkül. Így szereti. Ezek a
-derék emberek nagy tapintattal birnak az ilyenben!</p>
-<p>– No ma nálamnál csak egy ember boldogabb a két magyar hazában,
-s az Rózsa Sándor, mondá a miniszter.</p>
-<p>– Hát kiszabadult?</p>
-<p>– A holnapi hivatalos lap hozza az általános amnestiát minden
-politikai elitéltnek. Én már ma kihozattam Rózsa Sándort a
-börtönből, s rábiztam a Lászlóra, hogy vigye el magával a kedvencz
-korcsmájába, a «kis pipá»-ba, traktálja meg az én rovásomra.</p>
-<p>Ezt a Lászlót is jól ismerte mindenki. A gentleman miniszternek
-vígjátékba való komornyikja volt.</p>
-<p>– Karikás uram a magas vendég tiszteletére ma díszlakomát rendez
-a korcsmájában, s az ó-budai dalárda hangversenynyel örvendezteti
-meg. Mert hát vannak nekünk hires embereink, politikusok, költők,
-muzsikusok, de csak legnépszerűbb azért mégis a betyár.</p>
-<p>A fekete ruhás közbeszólt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>
-<p>– Hát Rózsa Sándor politikai elitélt?</p>
-<p>– Legalább a birái azzal indokolták a húsz esztendei
-fogságát.</p>
-<p>– E szerint most már egy fogoly sincs a váczi börtönben?</p>
-<p>– De egy még ott maradt. Nem annyira azért, hogy a porkolábnak
-legyen kivel tarklizni, hanem azért, mert postát rabolt ki, s még
-tizennégy esztendeje van leülni való.</p>
-<p>– Kalondi?</p>
-<p>– Igen. Szegény Kalondi, olyan tisztességes úr volt valaha!</p>
-<p>– És én azt mondom neked, kegyelmes uram, hogy jobban tetted
-volna, ha azt a postakirablót bocsátod szabadon, mert az a
-politikai elitélt, s Rózsa Sándort tartod meg a porkoláb számára
-piketpartienak, mert ez egy közönséges zsivány.</p>
-<p>(Ilyen szabadon szoktak a magyarok a minisztereikkel
-beszélni.)</p>
-<p>– És te ezt honnan tanultad?</p>
-<p>– Az ábrázatjaikból. Mind a kettőt volt alkalmam látni a
-börtönben. Beszéltem is velük.</p>
-<p>– Hahaha! Hát te vagy az a hires Lavater?</p>
-<p>Az egész asztal átvette a kaczagást.</p>
-<p>A halványképűnek egy arczvonása sem mozdult.</p>
-<p>– Hát én ajánlok neked egy fogadást, kegyelmes uram. Én fogadok
-veled arra, hogy te három nap alatt szabadon fogod bocsátani azt a
-benntartott postakirablót, s három hét mulva egy regement katonát
-fogsz kiküldeni, hogy fogja el neked megint a népdalok hősét, a
-dicső Rózsa Sándort.</p>
-<p>– Tartom a fogadást! Mit adok, ha vesztek?</p>
-<p>– Akkor adsz nekem valamit, a mi neked semmibe sem kerül, én
-nekem semmit sem használ.</p>
-<p>– Ha pedig te veszted a fogadást, akkor te adsz nekem valamit, a
-mivel te is nyersz, én is nyerek, az ország is nyer. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p>
-<p>– Áll!</p>
-<p>Kezet adtak rá. Senki sem értette, talán ők sem mind a ketten,
-csak külön-külön, kiki a magáét.</p>
-<p>A halványképű aztán felkelt a kerek asztaltól s elhagyta a
-termet. Tapasztalt ember, mikor látja, hogy egy társaságban az ő
-rovására akarnak mulatni, azt teszi, hogy felkerekedik, s átengedi
-a tért a mulatni vágyóknak.</p>
-<p>– Furcsa ember ez a mi Lándorynk, mondá egy öreg mágnás, a ki
-már eddig is nehezen tartóztatta vissza magát, hogy a szeme közé ne
-nevessen a bölcselkedőnek. Mindenféle bogarai vannak!</p>
-<p>– A börtönöket tanulmányozza, magyarázza egy ifjú jogtudós:
-államtitkári jelölt az igazságügy-miniszteriumnál.</p>
-<p>– Furcsa egy passio!</p>
-<p>– Tiszta bolonság! Német tudóshoz illő foglalkozás! mondogatták
-innen is, onnan is.</p>
-<p>A miniszter védelme alá vette a megtámadottat.</p>
-<p>– De jeles férfi ez! Hát sok embernek van egy kedvencz eszméje,
-a minek az egész életét szenteli. Ismerek egy tudóst, a ki csupa
-madártojásokat gyűjt; megvan neki minden species: a strúcztól
-elkezdve a kinai fán termő, virágból kikelő kacsatojásig. Most a
-kihalt ősvilági dinornis tojását hajhászsza Madagaszkárban. Van egy
-másik tudósom, a ki meg csupa pókokat gyűjt, az egész életét a
-pókoknak szenteli s valamennyinek tudja az egész genealogiáját.
-Aztán egy olyan tudósra is bukkantam már, a ki meg a koponyákat
-tanulmányozza. A kit csak megkaphat, leültethet, megméri a
-koponyáját. Egy képviselőtársunkat arra kérte, hogy ha meghal, adja
-neki a koponyáját, annyira belészeretett. Hát a mi Lándory barátunk
-meg az akasztófavirágokat szedi a botanikai gyűjteményébe. Őtet
-csak azok érdeklik, a kik tíz esztendőn felül vannak elitélve.
-Ezeknél kezdődik nála a «báró». Heteket eltölt a börtönökben, s
-tanulmányozza a gyilkosok physiognomiáját. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> Majd
-meglátjátok, hogy egyszer egy nagy könyvet fog róla írni.</p>
-<p>No már ez csakugyan elég ok volt az általános derültségre.</p>
-<p>Ez alatt egy fiatal úr, a kezében egy hosszú, elefántcsont
-fogantyús pálczával, odasugott egy szót a kegyelmes úr fülébe, mire
-az, ott hagyva a teáját, rögtön kisietett a tánczterembe.</p>
-<p>A zenekar tagjai (katonák) már helyeiken voltak, de még a
-fölségek nem jöttek vissza a terembe.</p>
-<p>Az átjárót egy szűkebb szoba képezi a buffetből.</p>
-<p>Itt útját állta a miniszternek az a bizonyos tigris, abban a
-Zrinyi-jelmezben.</p>
-<p>– Azt mondtad az imént, hogy «ne félj tigris, nem foglak el».
-Hát én azt mondom neked, hogy fogass el rögtön.</p>
-<p>– Mi jóért?</p>
-<p>– Megmondom. Holnap ki lesz hirdetve az általános amnestia
-minden politikai elitéltre.</p>
-<p>– Már eddig valamennyi szabadon van.</p>
-<p>– De egy benn maradt: Kalondi.</p>
-<p>– Az közönséges postarabló.</p>
-<p>– Nem az. Elfogta a postát, hogy elvegyen tőle olyan iratokat,
-melyek «mi ránk» veszedelmet tartalmaznak. Felismerték, elfogták, a
-birák előtt közönséges rablónak vallotta magát, hogy
-szövetségeseit, a kik a merénylettel megbizták, bele ne
-keverje.</p>
-<p>– S kik voltak a szövetségesei?</p>
-<p>– Ma együtt teáztál velük. Az egyik én magam. Az az ember
-eltűrte, hogy tizenöt évre elitéljék, mint rablót, hogy
-meggyalázzák a nevét örökre. Vagy őt is bocsáttasd szabadon, vagy
-engem is csukass oda melléje.</p>
-<p>– Jelentést fogok tenni, mondá a miniszter s azzal eltünt a
-«fehér terem» ajtaján.</p>
-<p>A Zrinyi-dolmányos ott maradt, azon a helyen, a melyen elhagyta.
-<span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span></p>
-<p>Néhány percz mulva visszajött a terembe a miniszter. A
-kalpagjában valamit rejtegetett. Oda sietett a tigrishez.
-Megmutatta neki, mi van a kalpagjában. Egy távirat.</p>
-<p>– Meg vagy elégedve?</p>
-<p>– Köszönöm.</p>
-<p>A miniszter az elfogadóterem felé sietett, a hol a szolgálattevő
-hivatalnokok voltak. Útjában összekerült a fekete ruhással.</p>
-<p>– No a fogadás első felét te nyerted meg. Kalondit még az éjjel
-hazaeresztik.</p>
-<p>– Jó volna, ha a második felét pedig, kegyelmes uram, te nyernéd
-meg. Az igazi rablót még most megkaphatnád a «kis pipá»-ban.</p>
-<p>– Azt már nem teszem.</p>
-<p>(Nem is volt az már akkor ott!)</p>
-<p>Ez a kis intermezzo, mint a futó tűz, terjedt el egyszerre a
-fényes társaságban. Mikor a felséges pár a fehér teremből kijött,
-már minden beavatott ember tudta, a ki csak valaha magyar
-politikával foglalkozott.</p>
-<p>Hja! Furcsa az a magyar politika! Olyan, mint a magyar kard: az
-egyik oldala éles, a másik tompa és sima, és mégis ugyanaz a
-kard.</p>
-<p>És a király, közbámulatra a kör-fogadást (cercle) megkezdve, azt
-a Zrinyi-jelmezes képviselőt tüntette ki megszólításával, a kiről e
-perczben jelenték fel neki, hogy ő volt annak a kardnak az éle.</p>
-<p>– Ma nagyon szép napunk volt.</p>
-<p>– De az «éjszakája» még szebb, fölség!</p>
-<p>A király kezét nyujtá a megszólítottnak.</p>
-<p>A teremben, mint egy csendes tengermoraj, susogott végig az
-önkéntelen «Éljen a király».</p>
-<p>A kik értették, hogy mi történt? nagyot gondolkoztak utána.</p>
-<p>… Szent-Istvánnak nemcsak a koronája ereklye, hanem a jobb keze
-is az.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span></p>
-<p>A fekete ruhásnak a részvényei kezdtek jegyezve lenni. Hisz ez
-olvas a jövendőben és a gondolatokban.</p>
-<p>Hogy a fogadásának az első részében nyertes maradt Lándory, az
-tehát jó volt, de annál rosszabb az, hogy a népdalok hőse, Rózsa
-Sándor, a mint haza szabadult az alföldi pusztára, csakugyan ott
-kezdte, a hol elhagyá. Első dolga az volt, hogy valamennyi hajdani
-czimboráját mind összegyűjté s azokat, a kik elárulták, statárium
-elé állítá, főbe lövette, börtönben rekedt czinkostársakat
-kiszabadított, s réme lett az egész alföldnek. Kétségtelen, hogy
-sok rablókaland lett az ő nymbusának a takarója alatt elkövetve:
-minden futó betyár nemesi levélnek tartotta, ha a köröző kurrensben
-a Rózsa Sándor czimborájaként lett a fejére díj kitűzve.</p>
-<p>A hogy Szegedre hazaérkezve legelőször lóra tett szert, az
-egészen humoros ötlet volt tőle. Lovat venni nem volt neki szabad,
-lovat lopni pedig még kevésbbé volt megengedve. Ő tehát adott pénzt
-egy ismerős fuvarosnak, hogy vegyen a számára egy lovat a
-csiszártól. Mikor azt megkapta, felült rá, utána eredt a
-csiszárnak, azt megállította az úton s visszavette tőle a ló árát.
-Tehát a lovat nem lopta, mert pénzt adott érte, s a pénzt sem
-rabolta, mert csak a saját pénzét kérte vissza. Ez a
-zsiványlogika.</p>
-<p>Még sokkal nevezetesebb volt az, a hogy egy vén czinkostársa
-szerzett magának «alkalmatosságot». Ott volt bezárva a szegedi
-várban, sokszoros rablógyilkosságért. A mint a rabtelegraf útján
-értesült a vén rabló a «vezér» kiszabadulásáról, természetesen ő is
-kötelességének tartotta a tömlöczből megszökni, épen heti vásár
-volt, a vidékről jött szekerek ott álltak sorban a piaczon, azok
-közül kiszemelt egyet, a melyen senki sem ült, felkapott rá, a
-lovak közé vagdalt, s az egész vásáros népen keresztül elvágtatott,
-a hídnál egy vámszedő, meg egy csendőr fel akarta tartóztatni,
-azokat a szekéren talált vasvillával egymásután leütötte, s aztán
-keresztül hajtott <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span> a hidon, nyomába sem értek. (Az idén
-lőtték agyon üldözés közben.)</p>
-<p>Ilyen vakmerő ficzkókból állt a hirhedett rablóvezér gárdája, a
-kikkel bekóborolta az egész Alföldet. Egyik héten a Tisza mentén,
-másik héten már a Krasznánál beszéltek a viselt dolgairól. Jól volt
-értesülve a maga terepének a viszonyairól. Tudta, melyik bérlő
-mikor ad el nagyobb mennyiségű búzát, s a pénzt otthon tartja
-bérletfizetésre. Azt azután megrohanni, cselédjeit lefegyverezni, a
-pénzt kínzással kicsikarni, ez volt a hadvezéri tudomány. Azután
-meg a vásárról hazatérő egész kocsisort szépen feltartóztatni egy
-útféli csárdánál, s az elsőtől az utolsóig kifosztani: ez volt az
-igen jeles hadművelet. Az pedig, hogy egész gulyákat elhajtottak
-egy-egy pusztáról, a miknek soha senki nyomába nem akadt többé, ez
-meg már épen a hőstettek számába ment.</p>
-<p>Valószínű, hogy a rablókalandokat nem is mind a hirhedett
-rablóvezér intézkedésére követték el. A példa ragadós. Azután
-bementek azok a városokba is, s bezárt falak közül elemelték a
-legnehezebb Wertheim-szekrényeket, s azokat is úgy el tudták vinni,
-mint a hogy a szemfényvesztő egy elkért gyűrűt a pisztolyból kilő,
-s aztán egy tojáshéjból húz elő. Csak hogy a tisztelt hatóság azt a
-tojást nem találta sehol, melybe egész gulyák és vas szekrények el
-lettek dugva.</p>
-<p>Valami mesemondáshoz hajló csoda testierő híre járt a rablókkal.
-S ez valóban igaz volt. Tanuskodik róla az az elefántnyi nehézségű
-Wertheim pánczélos szekrény, melyet (üresen) ott hagytak egy
-mocsárban, úgy összetörve, mint egy gyermekjátékot. Egyike a
-rémhírű rablóknak, (valami «Farkas» nevű) akárhányszor elfogták,
-még aznap éjjel kitört a börtönéből: holmi ringy-rongy húsz fontos
-lánczot összetörni, keresztvasakat kifacsarni gyermekjáték volt
-neki. Egyszer aztán egy olyan börtönbe dugták, a melynek nem volt
-ablaka, s a láncza végére egy százhúsz fontos bombát kovácsoltak,
-hogy el <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> ne futhasson. És ő azzal a nehéz
-vasgolyóval keresztül törte a börtöne alatti vastag
-téglaboltozatot, s a bombával együtt odább állt.</p>
-<p>Egy másik sokat emlegetett rabló, mikor kézrekerült, azt az
-alibit hozta fel, hogy ő egy vándor lovartársaság ártatlan
-Herkulese. A közvádló kétségbe vonta. Ekkor a vádlott, hogy
-állítását bebizonyítsa, megkapta a fogaival a nehéz iróasztalt,
-mely a vallató biró előtt állt, hogy a levegőbe emelje. (A kezei
-össze voltak bilincselve.) A bíró észrevéve a vádlott szándékát,
-hirtelen felugrott az asztalra. Hát aztán a vádlott felemelte az
-asztalt a bíróval együtt a levegőbe az állkapczájában. Ilyen alakok
-voltak a rablókalandok hősei.</p>
-<p>S a megdöbbentő merényletek nem maradtak csak az útfélen, a
-pusztákon: felhatoltak magasabb körökbe is.</p>
-<p>Egy napon az előkelő társaságnak egy nagyon jól ismert tagja
-nyomtalanul eltűnt. Igazi herkulesi alak volt: már siheder korában
-hires kardvívó. A szabadságharcz alatt egy csodával határos hadi
-tett hőse. A konspiracziók korszakában maga egy kiszemelt hadvezér.
-Sok nap mulva egy Dunaszigetnél fogták ki a hulláját a halászok.
-Meg volt fojtva. Hát annak micsoda vasgyúró mesehősnek kellett
-lenni, a ki ezt az athletát meg tudta fojtani, mint egy gyermeket!
-Egy erdélyi mágnási családnak okozott akkor nagy nyugtalanságot egy
-ilyen kivételes testi erővel felruházott alak, a ki sok furfanggal
-és ügyességgel, hamissággal, mint törvényes örökös tolta fel magát.
-Ez volt gyanuba véve a forradalmi vezér eltüntetésével.</p>
-<p>Itt már a regényes rablói kalandvágy kezdett átjátszani a
-magasabb családi élet, s a politikai zűrzavarok rejtélyeibe.</p>
-<p>Majd hozzá szegődtek a külföldi kalandorok. Egy-egy érdekes
-hölgy, a ki orosz herczegnőnek nevezte magát, kezdett feltünni a
-fővárosban, nyilt házat tartott, szép leányai voltak, fényt űzött.
-Egyszer csak eltünt. Élettörténetét <span class="pagenum"><a name=
-"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> a moszkvai törvényszék
-írhatná le, ha az is tudná egészen.</p>
-<p>Azután megjelent a fővárosban egy pár magasrangú franczia
-gavallér, fényes nevű urak, vicomte és marquis. Legjobb ajánló
-leveleik voltak Párisból, magától az osztrák követségtől az itteni
-előkelő urakhoz. Finom, elegáns társalgók és udvarlók voltak.
-Mindenütt ünnepelték őket. Egy éjjel aztán azok is eltüntek «hopp
-hirével». A legveszedelmesebb szélhámosok voltak, a kiket Európa
-minden rendőrsége régóta üldöz már. Ajánló leveleik, érdemrendeik
-mind hamisak. Itt jártuk összeköttetésbe volt hozva egy hires
-ékszer- és értékpapirrablással, a mi egy külföldi főuri kastélyban
-ment végbe azon időtájott. Mért huzódtak ezek mind ide?</p>
-<p>Világítsunk bele egy kissé e zűrzavarba.</p>
-<p>Magyarországon közel két évtizedig tartott az az állapot, a
-melyben az államhatalom és a nép egymással ellentétben álltak.</p>
-<p>A szabadságharcz korszaka után idegen tisztviselőket, birákat, s
-azoknak a gyámolítására, a nép nyelvét nem értő csendőröket hoztak
-az országba. Ezeknek is elébbvaló dolguk volt inkább azokat
-üldözni, a kik a politikai rendszer, mint a kik a társadalmi rend
-ellen vétenek. Az egész társadalom, úr és paraszt az üldözötteknek
-fogta pártját. Az idegen hivatalnokot és az ő szuronyosait
-megtréfálni, rászedni, a bujdoklót elmenekültetni volt a legszebb
-virtus. Tanuja a korszaknak az a népdal, mely a zsandárokról szól,
-ezzel a refrainenel: «Dárum madárum! Agyonverünk a nyáron!» A
-«futóbetyár», a «szegény legény», meg a «bujdosó guerilla»
-körülbelül egy fogalommá vált. A franczia-olasz hadjárat után
-egyszerre gyökeresen megváltozott ez az állapot. Olyanformán
-gyökeresen, hogy ugyanazt a fát, a gyökereivel fölfelé, s az
-ágaival lefelé ültették el a földbe. Egy esztendeig a «hajdani», a
-48 előtti «hazafiak» kormányoztak. Ezeknek meg épen nem lehetett a
-népszerűség ellen véteni azzal, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> a törvényen kívül álló
-embereket hajszolják, hisz akkor meg épen azt énekelte a nóta, hogy
-majd jön Türr és Garibaldi, s hoz kardot-puskát. Azután jött megint
-egy más változás. A tekintélyes, a népszerű, a jóbirtokú és tanult
-hazafiak egyszerre mind leköszöntek a hivatalaikról, a
-hivatalviselés megbélyegző stigma lett. Az üres bureaukat azonban
-ismét be kellett tölteni. Az egyszer eltávolított idegeneket nem
-lehetett ujra visszahozni, tehát odaültették, a ki vállalkozott rá,
-hogy fizetést és megvetést junctim elvállal, kétes hirű,
-hitelvesztett, tönkrejutott, félkegyelmű, de hazai szülötteket. No
-ezekkel meg aztán épen paradicsomi élete volt a törvények ellen
-vétőnek. Hisz az a biró volt maga a társadalom üldözöttje, a ki
-tudta jól, hogy őtet a saját pandurja is lenézi.</p>
-<p>E mellett az általános politikai helyzet egyre elviselhetlenebbé
-lett. Az egész nemzet forrongásban volt. Minden eszköz jónak
-látszott már. A ki az állami rendnek, a kormányzatnak, a
-társadalomnak ellensége volt, az szövetséges társ volt. A pusztázó
-betyár s az a mágnás, a kinek a pusztáját az bekalandozza, mind egy
-«követ fujt», összezavarodtak a fogalmak. A magas eszményért
-rajongó politikai emissariust alig lehetett megkülömböztetni a
-tiltott vagyonszerző félkézkalmártól. Mind a kettő ugyanazon éj
-takarója alatt járt.</p>
-<p>Ezt a «kedvező» helyzetet használta fel az internationalis
-kalandorság, a maga mesterségének czéljaira.</p>
-<p>Volt egy ország, a hol a rendőrségnek a működését megbénítja az
-egész társadalom ellenszenve, a hol a biró tehetetlen, bátortalan,
-a csendőr ügyetlen, a detektiv maga is czinkostárs, a hol a
-haditörvényszék elé nem állítanak mást, mint ujságírót.</p>
-<p>A kinek valami oka volt Páris, London, Berlin vagy
-Szent-Pétervár rendőrségének a kiváncsisága elől kitérni, tudhatta
-nagyon jól, hogy ha Amerika felé szökik, a villanytávirdai huzal
-megelőzi, s a partraszálláskor elfogják, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> hanem ha a
-Kárpátokon átmenekül, ott talál olyan földre, mely nem ragad az
-ember talpához. Itt azután berendezheti magát komfortosan, innen
-intézkedhetik con amore a világ minden részébe új vállalatok
-kivitele iránt: élvezheti tetteinek gyümölcsét, csak arra
-vigyázzon, hogy valami politikai gyanuba ne keverje magát. Ha pedig
-megszorítják, menekülhet könnyű szerrel, akár Bukarest, akár
-Belgrád felé, vagy épen az olasz határon át, nyitva minden
-ajtó.</p>
-<p>Ezt az állapotot kapta örökségbe az uj «alkotmányos magyar
-kormány».</p>
-<p>A mint az alkotmányos élet helyre lett állítva, a politikai
-összeesküvések rubrikája egyszerre le lett törülve a tábláról. A
-fegyver át lett adva a rozsdának, a harag a feledékenységnek.</p>
-<p>Hajdan a magyarok a fejedelememeléskor, hűségük
-megpecsételéseül, felvágott ereikből egy közös serlegbe bocsáták a
-vérüket. A szerecsendió kehely nincs már meg, hanem a vérben
-egyesülés most is megvan.</p>
-<p>Az emigransok visszatértek, képviselőkké lettek, a nemzeti
-hadsereg kiszemelt vezetői beálltak az új honvédség
-parancsnokainak, a király és királyné a nemzet által koronázási
-hódolatul adott százezer aranyat a szabadságharcz sebesült vitézei
-közt oszták ki, a négy vágással ott a királyhalmon szét lett küldve
-a béke az ország négy határáig mindenüvé.</p>
-<p>Hanem azért még jó idő telt bele, a míg künn a pusztákon a nép
-hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy már most hát ezentul nem
-azok a jó hazafiak, a kiket fegyveres kézzel üldöznek, s nem azok a
-becsületes emberek, a kiket tömlöczbe csuknak. Hogy Rózsa Sándor
-nem a nemzeti legendák hőse.</p>
-<p>Hát ennek a tévhitnek az elenyésztetésére legsikeresebben
-közreműködött maga a nymbus környezte rablóvezér.</p>
-<p>Megkegyelmeztetése után oly embertelen, vérlázító <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> rablásokat
-követett el, hogy a köznép maga elszörnyedt fölötte.</p>
-<p>Aljas rablásainak bekötötte a koszorúját az a rémtett, a midőn a
-Tisza áradása alkalmával, felhasználva az egész Alföldet sujtó nagy
-elemi csapást, csónakra kelt a rablóbandájával s egy
-földbirtokosnak a kastélyát, melyet a tengerrel egyenlő Tisza-ár
-vett körül, megrohanta, s az egész családot, különösen annak fejét,
-egy köztiszteletben álló derék öreg hazafit, kegyetlen kínzásokkal
-kényszerítette pénzének előadására, a midőn a megtámadottak az
-árvíz miatt nem menekülhettek s azoknak a helységből a segítségükre
-senki nem mehetett.</p>
-<p>Ez a czudar zsiványság általános felháborodást keltett az egész
-Alföldön, s ettől a naptól fogva Rózsa Sándorból egy üldözött vad
-lett, a kit most már nem a félős pandurok, hanem maga a nép kerget
-határról határra.</p>
-<p>Egy este a mindig kedélyes belügyminiszter a nemzeti kaszinóban
-összetalálkozik Lándoryval s diadalmas tekintettel mondja neki:</p>
-<p>– No a fogadás második felét én nyertem meg. Nem küldtem ki egy
-regement katonát Rózsa Sándor ellen, mégis elfogattam.</p>
-<p>– Tudom. Egy rokona lepte meg a mezőn, a mikor mélyen aludt.</p>
-<p>– Hát már ezt is tudod?</p>
-<p>– Hiszen én vettem ki a hollétének a titkát a «selyem
-ángyó»-ból.</p>
-<p>(Ez a selyem ángyó nagy szerepet játszott az egész alföldi
-rablókaland történetben. Szegeden lakott, a rablóvezér asszonya
-volt.)</p>
-<p>– E szerint a fogadást én nyertem meg.</p>
-<p>– Még nem. A rablóvezért még csak megfogtad, de el nem
-fogtad.</p>
-<p>– Hogyan érted ezt?</p>
-<p>– Úgy, hogy:… Láttál már rókát vadászni agárral? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p>
-<p>– Láttam. Az nagyon bolond mulatság. A róka, mikor utoléri az
-agár, meglapul s az agár átugrik a feje fölött, majd meg
-félreszökik, s hagyja az agarat futni egyenesen, maga pedig oldalt
-iramodik, meg-meg felver egy nyulat a fektéből, maga belefekszik
-annak a helyére s aztán engedi az agarat a nyul után szaladni.</p>
-<p>– Hát épen így fog tenni a te elfogott rablóvezéred. Valamennyi
-birádat, csendbiztosodat, ravasznál ravaszabb mesékkel úgy
-elkápráztatja, annyi hamis nyomra vezeti, hogy azok csupa ártatlan
-embereket fognak összeszedni, more patrio, kisebb-nagyobb fokú
-kínzással, hamis vallomásra birni, úgy hogy utoljára, ártatlan
-nyulat eleget, de a ravasz rókát nem fogják el a te agaraid.</p>
-<p>– Magam is úgy tudom, hogy ehhez a «run»-hoz egy nagyon
-hozzáértő «falka-nagy»-ra van szükségem, a kinek rendkívüli
-hatalommal kellene felruházva lenni, hogy minden birósági és
-közigazgatási közeg a rendelkezésére álljon, s a kinek az a vállára
-teszi a kezét, s azt mondja neki «kövess», úr, vagy paraszt,
-engedelmeskedni tartozzék.</p>
-<p>– S van ilyen embered?</p>
-<p>– Igen. Te vagy az.</p>
-<p>– Én?</p>
-<p>– Igen. Abban a pillanatban, a mikor azt mondád, hogy
-összetévesztettem a rablót a politikai vétkessel, ez a szavad azt a
-gondolatot kelté föl bennem, hogy ez lehet a kulcsa az egész
-szégyenletes állapotnak, a mivel küzködünk. Bizonyos, hogy az egész
-nép összezavarja ezt a kettőt. Az egyiknek pedig már vége van. A
-politikában szent a béke. A konspiratiókat betakarja ama «multakra
-vetett fátyol». De a gonosztettekre büntetés vár. Ki bir azzal a
-tehetséggel, hogy az egyik füvet a másiktól meg tudja
-külömböztetni? Neked kell vele birnod. Ha az «akárki»-re bizom a
-gyomlálást, mind a virágot szedi ki, s a csalánt hagyja ott, mert
-félti a kezét a csipésétől. De te botanikusa voltál az emberi
-vétkeknek. Úgy ismered <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> a válfajaikat, mint Linné a maga huszonöt
-speciesét. A mit a fogadásunk dijául feltettem, ez volt: «én is
-nyerek vele, te is nyersz vele, az ország is nyer vele». Vállald el
-e rendkívüli megbizatást.</p>
-<p>– Hogy te nyernél vele, kegyelmes uram, azt kétségbevonom, hogy
-én nyernék vele, annak az ellenkezőjét tudom, de ha te azt hiszed,
-hogy az ország nyer vele, akkor rendelkezésedre állok.</p>
-<h2>A RÉMPÖR HŐSE.</h2>
-<p>Ekkor indult meg az országos hírű nagy szegedi bűnper, mely a
-bűneseteknek egész Decameronját hozta napvilágra, a szegedi várat
-rabokkal megtölté s évekig foglalkoztatá a hazai
-törvényszékeket.</p>
-<p>Egy rémséges chaos volt az, a legkülönneműbb vétségek
-keverékéből, a melyen lángész kellett, hogy keresztül
-világítson.</p>
-<p>Ez lett feltalálva Lándory személyében.</p>
-<p>Nem fogjuk részletezni a bűnpör lefolyását, ámbár nagyon is
-gazdag szüretje volna benne a rablókalandok rémköltészetének. Mi
-csak azzal az egy alakkal foglalkozunk, mely e kisértettábort
-megfékezni birta. Ez különb bűvész volt, mint Faust, vagy Manfréd,
-mert ez is tudott holtakat idézni, ördögöket megszolgáltatni s nem
-ragadták el, – ő ragadta el azokat.</p>
-<p>Ilyen tömeginquisitio Arbuez kora óta nem volt a világon.</p>
-<p>Csakhogy Lándorynak nem álltak rendelkezésére a spanyol
-kínzókamarák. Egy korbácsütés sem érte ő alatta még a legmakacsabb
-gonosztevőt sem. És mégis kiderített mindent. A lelkükbe hatolt be
-az embereknek, megtalálta a titkos vágyaikat, fel tudta költeni
-szenvedélyüket, megtörte, összezúzta a csonttá vált makacsságot;
-rátalált az <span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
-"Page_19">-19-</a></span> egyetlen fájós részére a sziveiknek s
-annál ragadta meg őket és vitte oda, a hová akarta.</p>
-<p>Furfangosabb tudott lenni, mint a megrögzött gonosztevő, s
-előtte járt a gondolatainak; ha talált nála valami lappangó nemes
-érzelemcsirát, azt kihajtásra birta, bűnbánóvá tette. Majd
-drasticus lélektani kényszert alkalmazott, s a rémlátóvá tett
-gyilkost odavitte, hogy az éjnek éjszakáján birája elé kivánkozzék,
-töredelmes szivvel megvallani tanutalan elkövetett rémtettét, s
-rávezette a sírra, a honnan áldozata kisérteni feljár.</p>
-<p>A mint aztán egy fonalát megkapta a bűnszövevénynek, arról
-vigyázva legombolyította a többit.</p>
-<p>Ott élt, ott lakott folyvást a rabok között.</p>
-<p>Százával voltak azok a várban, de egyik sem tudott arról, hogy
-ki van még ott. Mind valamennyi álarczot viselt. A melyikre
-kiderült, hogy ártatlan, elmehetett az álarcz alatt; senki sem
-tudta meg, hogy gyanúra el volt fogva.</p>
-<p>A társadalom minden osztályából voltak ottan.</p>
-<p>Gyakran éjfélek után hivatta fel magához egyiket, vagy másikat,
-s akkor kezdett a vallatáshoz.</p>
-<p>Volt valami rendkívüli varázs az egész modorában, a mi a vétkest
-megigézte. Könyekre fakadva jöttek ki tőle sokszor; a hideg rázta,
-a hőség veritékezteté, a kinek a lelkére beszélt.</p>
-<p>S mikor aztán sikerült az a lélektani és embertani, de különösen
-népismei combinatiókból tervezett furfangja, hogy fel birta
-szarvazni a hetvenkedés ördögét a «magyar» kalandorban, hogy az
-utoljára dicsekedésből maga sorolja el a vitéz tetteit; akkor ez
-aztán szembeállt a mindent tagadó czimborával, annak is ráolvasta a
-fejére, a miket róla tudott, s erre megint az elárult czimbora
-tromfból visszavallott, úgy, hogy ha az egyik tizenhat rablást,
-emberölést tudott előhozni, a másik lepipálta tizenhét
-gonosztettel.</p>
-<p>Nehéz volt a szemeinek a tekintetét kiállni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p>
-<p>Mikor azokat kerekre felnyitotta, olyan zöldeknek látszottak,
-mint a zavaros tenger felszíne s valami rejtett tűz leskelődött
-azoknak a fenekén. S nem lehetett megszabadulni a tekintetétől, oda
-kellett nézni a szemeibe. Ha pedig lesülyeszté nagy sötét pilláit
-félig a szemeire, akkor azok olyan kékeknek tüntek fel, mint a
-tenger mélysége s az embernek a szive megkönnyebbült, ha így
-nézhetett beléjük.</p>
-<p>E munka irója több év előtt látta az elitélt Rózsa Sándort a
-szamosujvári állami fegyházban. A hirhedett rablóvezér – itt
-szabómesterséget űzött, a fegyverek legkisebbike, a varrótű volt a
-kezében, katona-nadrágokat varrt. Régi ismerős volt. 1848-ban a
-magyar kormány amnestiát adott a már akkor is híres rablóvezérnek,
-azon feltétel alatt, ha czimboráival együtt a csatatérre megy, a
-haza védelmében keresni bűnbocsánatot. – A kormány amnestiáját e mű
-szerzője vitte el Rózsa Sándorhoz a pusztai csárdába, mely a rablók
-tanyájául szolgált. – A másodszori találkozásnál mondá a rabnak
-szemrehányólag:</p>
-<p>– Hát önnek harmadszor is ide kellett kerülni? Nem tudta
-megbecsülni a kétszer visszakapott szabadságát?</p>
-<p>– Dejszen, nem ülnék én itt, felelé a rablóvezér; csak annak a
-Lándorynak azok az átkozott szemei ne lettek volna! de mikor a zöld
-szemeivel rám nézett, azt hittem, az ördögök nagyapja előtt állok,
-pokolba visznek, ha meg aztán a kék szemeivel nézett rám, akkor meg
-azt hittem, hogy az atyaisten előtt állok: s aztán mikor azt
-mondta, hogy «no, hát igyunk egyet Sándor, aztán beszélgessünk»,
-hát akkor mindent elmondtam neki, a mit csak kérdezett. Hisz úgy is
-belém lát. Aztán mikor azt mondta, hogy «nem szégyenled magad
-Sándor, vitéz hős létedre, úgy hazudni, mint egy kapczabetyár?» hát
-akkor csak kénytelen voltam elmondani a dolgaimat.</p>
-<p>– De hát nem kellett volna azokat elkövetni.</p>
-<p>– Én máskép akartam. Felajánlottam magamat
-persekutor-hadnagynak, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span> hogy ezután én üldözöm a zsiványt. Nem
-fogadták el. Hát aztán lettem megint zsivány.</p>
-<p>Voltak azonban olyan szereplői is a rémpörnek, a kik nem álltak
-a biró elé, akiket sem pandur, sem lovaskatona nem birt
-kézrekeríteni. Veszedelmes kalandorok, gyors paripán járók, biztos
-kézzel lövők, a kik üldözőiket mindig felcsufolták. Lakásuk mély
-berkek, nádasok közepén, hol nincs emberjárás. Búvhelyüknek titkát
-nem tudja más, csak egy csárdai virágszál, selyemkendős,
-aranyfüggős csapláros leány.</p>
-<p>Az volt a remeklés! Ezt a rózsabimbót kinyilásra birni. Rávenni,
-hogy a régi szeretőjét elárulja. Akkor aztán a szerelemféltés
-dűhében rejtekéből kicsalt vakmerő betyárral, egyedül egymagában,
-összetalálkozni a homokbuczkák közt; mindketten lóháton, kezükben
-fegyverrel. – Ez lehetett a párharcz, a minek a vége az volt, hogy
-a betyár halva maradt.</p>
-<p>Csak ő maga tudná azt ugy elmondani, a hogy az megtörtént.
-Csakhogy «szép ember» legyen az, a ki előtt Lándorynak a szája
-megnyilik, hogy a saját viselt dolgairól beszéljen.</p>
-<p>Talán majd akad egyszer ilyen «szép ember».</p>
-<p>Ennek a félelmes rablónak az elestével aztán be lett fejezve a
-rablókalandok története – arra a korszakra.</p>
-<p>Hanem ez csak egy része volt a bünpör adathalmazának.</p>
-<p>Szétágazott az a fővárosokban, Budapesten, Bécsben végbevitt
-sensatios bűnesetekre, s ezeknek a fonalszálai elvezettek Európa
-minden metropolisába. Nem volt raffinált csalás, betörés,
-sikkasztás, hamis pénzverés s orgazdaság, a mi szerepet nem
-játszott volna benne; rémséges prospectust mutatott ez a pör annak
-a társadalomnak a szervezetébe, mely a rendes, becsületes emberek
-szövetségén kívül annak romlására, annak megellenzésére létezik,
-egy összefüggőbb, egyetértőbb liga, mint a minőt az erkölcsi alapon
-álló hatalmak egymás között létrehozni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> birnak: a
-tolvajok, rablók, csalók és orgazdák szövetsége, a melyben már
-szépen ki van békítve egymással minden nemzetiség, minden
-felekezet, kezet fogva, egyetértve megállapodtak egy közös
-vallásban, melynek dogmája mindazt elkövetni, a mit a
-tízparancsolat tilalmaz, egymást segíteni, védelmezni, értesíteni,
-bajból kiszabadítani. Ezek már feltalálták a világnyelvet! A
-parancsszót odább adják, az egymásnak tett igéretet megtartják, a
-szerzett vagyonnal beszámolnak. Tudnak sokat, és tanulnak többet,
-iskolázzák egymást. Vannak grófjaik és herczegeik, vannak
-érdemrendjeik és rangfokozataik. Vannak biráik és törvényszékeik.
-Van catechismusuk. És mindannyian egy nagy összetartó államot
-képeznek, egy elpusztíthatatlan államot, a tolvajok
-köztársaságát.</p>
-<p>A szegedi rémpör ebbe az alvilági országba vetett egy széles
-sugárfényt, s ennek a bűvlámpáját Lándory tartá a kezében.</p>
-<p>Büszke volt rá egész Magyarország, hogy nekünk ilyen emberünk
-van. Kezdett valami félelmes nimbus támadni körüle.</p>
-<p>A hová látogatóba ment, ott bizonyos szorongással fogadták.
-Hogyne? Egy olyan embert, a kinek csak az ujja hegyével kell
-érinteni bárkinek a vállát, hogy az rögtön fogolynak érezze magát,
-a ki ha a szemébe néz az embernek s azt kérdi: «loptál?
-gyilkoltál?» – az ember kénytelen megvallani, hogy «igenis, loptam,
-gyilkoltam!» – Az ember talán nem is emlékszik rá maga, hogy hol és
-mikor? De majd eszébe juttatja Lándory! Az tud mindent.</p>
-<p>De mikor még a miniszter is magasztalá azért az óriási munkáért,
-a mi nagyobb volt a Herkules által Augias istállójában
-elvégzettnél, Lándory elégedetlenül mondá:</p>
-<p>– És még sem végeztem semmit. A rablók, a tolvajok mind kézre
-kerültek, a bűnök kivilágosultak, de hová lett az a tömérdek
-összerabolt kincs? Még egy ember hiányzik az egész pokolgépből: az,
-a ki az egészet fűti. De annak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> is nyomában vagyok. Kissé
-magasan áll, de még is megfogom.</p>
-<h2>A NEVETŐ LEÁNY.</h2>
-<p>A ki a hatvanas években Bécs legkiesebb előhelyén, Badenben
-járt, emlékezni fog arra a pompás villára, mely a hegyek közé
-vezető útban, szélvitorlás tornyocsaival a lombos park közül
-kiemelkedik. Azóta már sokszor változtatta a tulajdonosát,
-mindegyik veszteséggel adott túl rajta. Pedig nem jár benne
-kisértet, – csakhogy épen a belefektetett vételár egyszerre
-«negativ capitálissá» válik, nem hogy kamatot hozna, de rá kell
-fizetni. A park, a gyümölcsös és a téli kert sok költségbe
-kerül.</p>
-<p>Az első tulajdonos, a ki a kéjlakot a hatvanas években építteté,
-Traumhold bankár, engedhetett magának ilyen fényüzést. Jó hírben
-álló czég volt. Bécsben is volt saját palotája a belvárosban.
-Különösen külföldi összeköttetéseiről volt emlegetve.</p>
-<p>Télen a termeiben, nyáron a bádeni villájában szokott nála
-összegyülekezni a «créme de la créme», a hogy jargonunkban nevezzük
-azokat, a kik valami tekintetben a társadalom kiváló alakjaihoz
-tartoznak. Lehetett ott látni diplomatákat és tábornokokat, nagy
-vasuti vállalkozókat és csatornaásókat, életvidám püspököket és
-apáturakat, híres afrikai és ázsiai utazókat. Ha japáni, vagy
-cochinchinai követség járt Bécsben, azt ő megszerezte magának,
-egy-egy veres sipkás török effendi rendesen volt nála található,
-magyar mágnások szintén (de nem kalpagosan) De a kiket
-legszivesebben látott magánál, azok a művészek voltak, mindenféle
-berek-szakaszából a Helikonnak: festő, szobrász, szinész, énekes,
-férfi- és nőnemű; a bécsiek mindennaposak, az utazó virtuózok
-meghivottak, még a népénekeseket is mindig vendégszerető és élvezni
-tudó baráti kör várta.</p>
-<p>Az ilyen társaságok a legfesztelenebbek. «Közöttünk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> geniek
-között» nincs rangkülönbség. A lángész nivellál mindent. Mutzbauer
-a maga cziterájával csak olyan önérzetes ember, mint Rubinstein
-zongorája mellett.</p>
-<p>Nem is ad jogot más czím a Traumhold salonjaiban
-megjelenhetésre, mint ez a szó: «celebritas».</p>
-<p>Csakhogy ennél a genre-nél épen a megválasztás a legnehezebb.
-Mert ebben a genre-ban a charlatan, a csaló annyira hasonlít az
-igazihoz, sőt sokkal jobban tud pozirozni, hogy a talmit nagyon
-nehéz megkülömböztetni az igazi aranytól.</p>
-<p>S ez az alsóbb minőségű nevezetességek népe, valódi ostrom alá
-vette a Traumhold paradicsomához vezető ajtókat.</p>
-<p>Nagy szencséje volt az inasában. A derék «Pétert» ismerte minden
-ember, a ki csak Bécsben hírneves embernek tartotta magát. Nem
-hiába nevezték Péternek. Meg tudta válogatni, hogy kiket, minő
-ajánlattal jelentsen be. Azt hiszik sokan, hogy inasnak lenni olyan
-könnyű. «Inasszerep!» Ezzel van kifejezve a művészvilágban az
-ócsárlás legalsó foka. Pedig az egy tudomány! A ki érti. – A Péter
-volt az urának a legjobb tanácsadója. Ő tudta taksálni az
-embereket. Ő nála nem használt tengeri vidraprémes felső kabátot
-hagyni hátra a vestibule-ben, sem a parfumözött bankjegy borravaló.
-Ő azért megsugta a gazdájának: «Ez az úr szélhámos; őrízzük tőle
-ezüstünket!» Hosszú haj, manchettákból kilógó kezek, rosszúl
-felkötött nyakravaló nem csalta meg: «Ez nem művész, csak
-hegedűreszelő; őrízzük tőle a füleinket.» S akárhányszor jöttek oda
-délczegen kikent-fent daliák, némelyik pretentiosus egyenruhában; a
-kiknek a czímeres névjegyét mikor az ezüst tálczán átnyujtá az
-urának Péter, a fél szájszegletéből azt dörmögte hozzá:</p>
-<p>– Tolvaj. Őrízzük tőle a kisasszonyunkat.</p>
-<p>A legfőbb vonzerőt képezte a Traumhold salonokban mindenesetre
-maga a házi kisasszony, a szép Godiva, vagy a hogy a bécsiek
-hivták: «a nevető kisasszony». <span class="pagenum"><a name=
-"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p>
-<p>Majd ha személyében megláthatjuk, akkor mi is elfogjuk ismerni,
-hogy teljes joga volt ehhez a czímhez, mert a természet már
-külsőleg is úgy alkotta meg egész lényét, arczvonásait, szemeit,
-hogy azoknak mindig nevetni kellett, de azonkívül kedélye is mindig
-olyan volt, eleven és fogékony. A mellett eszes és gunyoros; csupa
-humor. Ez képes volt bármely gyászoló gyülekezetet, még egy
-«liquidáló consortiumot» is megnevettetni, ha az ötleteit
-szabadjára ereszté. Ugy, hogy veszedelmes volt őt a szinházba
-vinni, mikor valami komoly drámát adtak, mert abban a páholyban, a
-hol ő ült, senki sem volt biztosítva az ellen, hogy a legszomorúbb
-jelenet alatt csendzavarást nem fog elkövetni.</p>
-<p>Féltek is tőle!</p>
-<p>Mert a ki csak közelített hozzá, mindenkinek egyszerre
-megtalálta a gyönge oldalát: a hiuságát, a félszegségét, a
-veszszőparipáját s nem irgalmazott senkinek.</p>
-<p>S nemcsak a szavaknál maradt, hanem még tettekre is
-vetemedett.</p>
-<p>Volt egy albuma, dehogy egy! Sok! a miket mind megtöltött a
-szeme elé került alakok karikaturáival.</p>
-<p>Valami bámulatos tehetséget kapott a természettől a karrikatura
-rajzolásához. Néhány odavetett vonással úgy megörökítette az
-embert, hogy mindenki ráismert és mindenki nevetett rajta.
-Többnyire maga a megtisztelt is.</p>
-<p>Volt azonban, hír szerint, titkoltabb gyüjteménye is, melyet
-csak a maga gyönyörüségére tartogatott; ebben a nagyon
-kiválasztottak megfelelő állatképekkel voltak felruházva s még –
-így is rájuk lehetett ismerni. A sentimentalis oroszlánban s a
-dühöngő leveli békában a legismertebb typicus alakjait láttuk az
-akkori high lifenak.</p>
-<p>«Láttuk?» – Hát ennek is van története. Majd később.</p>
-<p>Egy nyári délután, mikor már a fürdői évadnak vége volt, s
-Traumholdék hazatértek Karlsbadból badeni villájukba, ismét nagy
-társaság volt együtt a bankárnál. Szép derült idő volt; a
-vendégcsoport a rózsáskert felé forduló <span class=
-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> oszlopos
-porticusban mulatott, melynek elejét sűrűn takarta a chinai glycine
-és a pompás virágu clematis; az ezernyi thea- és remontant-rózsa
-illata még a billardterem leeresztett japáni függönyein is
-keresztül szürődött.</p>
-<p>A villa tulsó oldalán volt az udvar.</p>
-<p>Egy érkező kocsi gördülése figyelmezteté a házi urat, hogy új
-vendég érkezett.</p>
-<p>Arra ő kiment a tekéző terembe, hogy az érkezőt fogadja.</p>
-<p>Rövid vártatva belépett Péter, az ezüst tálczával, azon két
-látogató-jegy.</p>
-<p>A míg Traumhold úr az orrcsiptető szemüvegét kereste, Péter
-elmondá a maga véleményét a két új vendég felől.</p>
-<p>– Az a magasabbik, akármi legyek, ha nem a Mephisto a Faustból;
-a kisebbik meg, a kinek jegyén az áll, hogy «tilinko művész», nekem
-sehogy sem tetszik. Első dolga az volt, szétnézni, hogy hány
-kijárás van az előszobából?</p>
-<p>A bankár elolvasta a neveket, s azután azt mondá:</p>
-<p>– Vezesd be az urakat a dolgozószobámba.</p>
-<p>Mikor egyedül maradt, néhány perczig úgy állt, mint egy szobor.
-Akkor nagyot sóhajtott s szilárd léptekkel sietett át a
-dolgozószobájába.</p>
-<p>A magasabb alkatú vendég bemutatta magát és társát.</p>
-<p>– Én vagyok Lándory Bertalan, barátom Stauner Gottfried.</p>
-<p>A bankár megtisztelő mosolygással nyujtá kezét mind a két
-vendégének.</p>
-<p>– Nagyon örülök, hogy szerencsém van önt személyesen
-megismerhetni, a kiről annyi magasztalást hallottam és olvastam.
-Igen nagyra veszem a kitüntető látogatást.</p>
-<p>A kis termetű úr a zsebébe nyult s egy levelet vett elő.</p>
-<p>– Nincs szükség semmi ajánlólevélre, mondá a bankár. «Lándory úr
-barátja», ez a legjobb czím előttem.</p>
-<p>– Mégis kérném, hogy ezt az én levelemet kegyeskednék ön
-elolvasni.</p>
-<p>A bankár átvette a levelet és elolvasta. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p>
-<p>Minden megszokott önuralma mellett sem óvhatá meg magát, hogy
-ajkainak vonaglása valamit el ne áruljon abból, a mi odabenn
-folyik.</p>
-<p>Az ajánlólevél az osztrák belügyminiszter rendelete volt,
-melyben utasítja a bécsi rendőrfőnököt, hogy a magyar kormány
-kivánatához képest, a rendkívüli bűnvádi vizsgáló, Lándory Bertalan
-úrnak, osztrák területen megejtendő, kivételes természetű
-vizsgálataiban segédkezet nyújtson, erre lett kiküldve Stauner
-Gottfried úr, a rendőrség detectiv ügynöke.</p>
-<p>– Az én házamnál kivánnak önök vizsgálatot tartani? kérdé akkor
-Lándoryhoz fordulva.</p>
-<p>– Kérni fogjuk, hogy az üzleti könyveit mutassa meg 1860-ik
-évről 1867-ig.</p>
-<p>– Azok a bécsi lakásomon vannak. Kivánják önök, hogy rögtön oda
-menjünk?</p>
-<p>– Nem. A feltünést kerülnünk kell. Mind az ügy, mind a személy
-iránt való tekintetből. A vizsgálatnak lehet negativ eredménye is.
-Kérem önt, hogy vezessen be mindkettőnket a vendégei körébe és
-mutasson be a családja tagjainak. Én itt a vágvölgyi vasut dolgában
-járok, mint érdekelt fél, melynél ön «financirozó», s nehány napi
-szórakozást keresek Badenben fáradalmaim után, a mik mindenki előtt
-ismeretesek, a barátom pedig felvidéki tillinkóművész, a ki előkelő
-társaságokban produkálni szokta magát, különben vízmű-mérnök.</p>
-<p>– Elhozta az instrumentumát?</p>
-<p>– Itt van a mellényzsebemben.</p>
-<p>– Tehát legyen szerencsém uraim.</p>
-<p>Azzal átvezette a látogatóit a kastély termein keresztül. A
-termek, a szobák mind kiváló műizléssel voltak butorozva, az egyik
-keleti, a másik renaissance, a harmadik ó-német stilusban. Correct,
-hangulatszerű minden. Egy pár látogató, a ki még új ember volt itt,
-ott mutogatta egymásnak a butorokat, szőnyegeket, magyarázta a
-képeket. Ezek előtt nem volt szabad elárulni az érdektelenséget, a
-két komor <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span> látogatónak is meg kellett tudni, hogy
-melyik szőnyeg a «Kaába», melyen a szultán est-imáját szokta
-végezni, s hogy az a nagy fekete vászon abban a sötét rámában, a
-melyből egy fél emberpofa világít elő, miért Kranach Lukács
-remekműve és nem másé? Akkor aztán az egyes vendégpárok is hozzájuk
-csatlakoztak s együtt mentek ki a nyilt verandára, a hol a társaság
-zöme mulatozott.</p>
-<p>A vendégek közt volt egy czímzetes püspök, nagy tanulmányozója a
-festészeti műremekeknek és az egyházi ötvös művészetnek; egy fiatal
-ezredes, a ki viszont a zene és költészet világában járatos, egy
-characterszinész, a ki a szinpadon komoly hős, azonkívül pedig
-felségesen tudja a többi collégáját dalban és szavalatban
-parodiázni; egy hegedűvirtuoz, a ki a legtapasztaltabb tourista, s
-elkezdve Irkucsktól, Rio de Janeiroig, minden népismét fölszedett
-magába; egy a «bacillus»-ok felfedezéséről hirhedetté lett orvos, a
-ki pompásan cziterázik és jodliroz, meg egy bankigazgató, a ki a
-kisujjában hordja a kerek föld botanikáját.</p>
-<p>Ezekkel és a «jobb» tulajdonságaikkal maga Godiva kisasszony
-ismerteti meg az új vendégeket.</p>
-<p>– Ezt azért kell önöknek megtudni, mert itt a mi házunknál van
-egy sajátszerű törvény: miszerint mindenkinek otthon kell hagyni a
-hivatalos «én»-jét s ide csak a kedvesebbik «én»-jét szabad
-behozni. Látják önök azt a nagy perselyt ott a szegletben. A ki itt
-e helyen a saját mesterségéről kezd el beszélni, rögtön elitéltetik
-egy forint birságra. Esztendő végén egy szegény leányt házasítunk
-ki belőle.</p>
-<p>A kisebbik úr úgy tett, mintha mind ez csupa ujság volna rá
-nézve. (A legjáratosabb detectivje volt a bécsi rendőrségnek,
-ismerte jobban a bemutatottakat, mint a házikisasszony).</p>
-<p>– Én, a jobbik énemmel tilinkóművész vagyok, hivatalosan pedig
-vízmű-mérnök.</p>
-<p>– Vigyázzon hát magára, hogy a vizes palaczkhoz ne találjon
-nyulni, mert az már a mesterségébe vág. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>– Tartani fogom magam a boros palaczkhoz.</p>
-<p>– És ön uram, szólt arczát nevetésre készítve elő Godiva, a
-hirhedett inquisitor, ön, ugy-e bár jobb óráiban költő, a ki
-verseket szokott irni?</p>
-<p>– Azt hiszem, hogy az vagyok, mondá Lándory. Még ugyan nem
-próbáltam. De szivesen megteszem, hogy egész nap az ujjaimon
-számlálom a verslábakat, csakhogy a hivatalos énemtől
-megszabadulhassak.</p>
-<p>– Ha ezt nem mondta volna ön, most kényszeríteném, hogy üljön le
-közénk «takart verseket» irni. Mindenki ír egy sort, annak csak a
-végszavát mondja meg a szomszédjának s az talál rá rímet és ahhoz
-ír egy másik sort, utoljára az egész költeményt összeolvassák.
-Hanem most ebből nem lesz semmi. Ön azt ejtette ki, hogy szabadulni
-szeretne attól a foglalkozástól, a mi által hirhedetté lett. Ez önt
-tán kínozza? No hát én rá akarom önt kényszeríteni, hogy találjon
-benne mulatságot.</p>
-<p>– Mulatságot? A bűnvizsgálásban?</p>
-<p>– A hogy én tervezem. Most támadt ez az ötletem. Ez az egész
-társaság itt csupa gonosztevőkből áll. Még most senki sem tudja,
-hogy mi a vétke? A hányan vannak, annyi czédulára felirunk egy-egy
-gonosztettet, azután kalapba dobjuk, s kiki húz ki magának egyet.
-Én pedig leszek a vizsgálóbiró, a ki a bűnöst kivallatom. Még önt
-is. Majd meglátja ön, milyen keresztkérdések közé szorítom.
-Mindenkit vallomásra kényszerítek. Tanulni fog tőlem.</p>
-<p>Godiva folyvást kaczagva mondá el a bizarr ötletét, mely az
-egész társaság tetszését egyszerre megnyeré. Az bizony nagyon derék
-lesz. Vádlott bűnösként állani a biró elé, olyan vétek miatt, a
-miről az embernek még csak sejtelme sincsen előre. Valódi
-Hogarth-képet mutatott az egész társaság.</p>
-<p>Komoly csak Lándory arcza maradt. Mélabúsan nézett a kaczagó
-leányra.</p>
-<p>Olyan jól illett annak az elevenség.</p>
-<p>Kicsiny, finom termetű tündérke volt, fehér kezecskékkel,
-<span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> a miknek a rózsaszinhegyű ujjai
-visszahajlottak. Arczán igen kevés pirosság, olyan, mint a testszin
-thearózsáé, annál jobban illett neki a kaczagás. A kis, fölvetett
-pisze orr, a lüktető czimpáival, az égő parázsszemek, a vékonyan
-rajzolt mozgékony szemöldök s az arcz és áll szerelemgödröcskéi,
-mind úgy disponálva voltak a derültséghez. S mikor kaczagott, úgy
-repkedett a murillói angyalkák módjára félrövidre vágott
-gesztenyeszin haja. Ez is szokatlan viselet ebben a divatszakban, a
-mikor a hölgyek egész hajkalácsokat, egész boa constrictorokat
-viseltek a fejükön – nem is a saját terményüket.</p>
-<p>Hirtelen oda hozták eléje az iróasztalkát, ő felkapta a tollat,
-s elkezdte a schédákat megirni, eltakarva a másik kezével, hogy
-bele ne lássanak, egyszer-egyszer csendes kunczogást fojtott vissza
-bezárt ajkaival, valami furcsa ötletnél. Azalatt, a míg ezt a
-munkát végezte, a társaság üres idejét kitölté Stauner úr a
-tilinkóművész.</p>
-<p>Bámulni való az a kis zeneszer, a magyar puszták fából faragott
-pacsirtája; alig nagyobb egy becsületes szivarnál. S a
-legábrándosabb dalok laknak benne, miket a pásztorművészek költenek
-virágos bokrok alatt.</p>
-<p>Nagy tetszést aratott vele a kis emberke.</p>
-<p>– Ön elmehetne hamelni patkányfogónak! kiáltá oda tetsző
-véleményét Godiva kisasszony, az iróasztaltól.</p>
-<p>– Azon gondolkozom épen, felelt az alacsony termetü.</p>
-<p>Hogy nevettek rajta!</p>
-<p>Godiva kisasszony elkészült a schédáival: azokat összesodorták s
-egy khinai bronz vederkébe halmozva, kitették egy kis asztalra,
-melynek egyetlen lábát egy hosszúnyaku gém képezte, abból kellett
-kinek-kinek a maga terhelő vádját kihúzni.</p>
-<p>Elsőrendű vádlott volt az ezredes.</p>
-<p>A bűnvád, a mit a kihúzott czéduláról magára olvasott, volt «az
-uzsoráskodás vétsége».</p>
-<p>Az egész társaság felkaczagott, de Godiva kisasszony
-<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> meg tudta tartani birói komolyságát, s ez
-erőltetett ünnepélyesség még jobban növelte a tréfát.</p>
-<p>Az ezredesről mindenki tudta, hogy azt a bűnt csak passiv
-minőségében ismeri.</p>
-<p>És a mellett komolyan kellett védekeznie a biró faggatásaira,
-hol és mikor találkozott a «Bärele»-vel? hát a «Meerengel»-lel, meg
-a «schmierminidan»-nal? hogyan fonta be őket? hány perczenttel
-kezdte az uzsorát, s hogyan csavarta fel magasabbra? Az ezredes
-értette a tréfát. A hét gyermekének az üdvösségére esküdött, (egy
-sem volt neki), hogy soha ötös kamatnál többre nem adott pénzt,
-soha paraplémagazint nem adott pénz helyett az adósnak, sülyedjen
-el a házzal együtt, ha valaha nagyobb összegről állíttatott ki
-váltót, mint a mekkorát leszámlált. Godiva kisasszony a
-vizsgálóbiró, tanukat állított vele szembe. Azokat kifogásolta,
-mint rovott előéletű egyéniségeket. Majd sirva fakadt. És utoljára
-felajánlotta a tisztító esküt. Úgy, hogy elvégre a biró kénytelen
-volt őt bizonyítékok hiányában szabadon bocsátani, üdvös leczkét
-tartva neki a megjavulásra.</p>
-<p>Kevésbbé simán szabadult meg a hegedűművész, a ki a kihúzott
-czéduláról a «csempészet» bűnét olvasta le a saját fejére. Ez olyan
-naiv ember volt, a ki azt hitte, hogy a kit vádolnak, annak rögtön
-meg kell mondani az igazat.</p>
-<p>– Kérem, szabadkozék, én csak egy csomó szivart csempésztem be,
-a mennyi a hegedűm tokjába belefért.</p>
-<p>Erre rögtön esküdtszékké alakult át az egész társaság, s
-egyhangulag kiáltá ki a verdictet: «egy forint birság, a miért
-hegedűről beszélt!»</p>
-<p>A művész fizetett s örült, hogy ilyen olcsón szabadult ki a
-kriminálból.</p>
-<p>Következett a szinész.</p>
-<p>Ennek az jutott, hogy «parasztfogás» (Bauernfängerei).</p>
-<p>– Meri ön tagadni? Nem adja ki magát egyszer grófnak, másszor
-királynak, majd meg molnárnak, hogy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> szegény
-parasztoktól elszedje a pénzüket? Álszakált, álhajat tesz föl, így
-ámítja el az áldozatait.</p>
-<p>Hasztalan volt minden tagadás. Nagyon sok esetet hoztak fel
-ellene. A nyomtatott szinlapok bizonyítványul szolgáltak. Vádlott a
-sugóra hivatkozott, hogy az veszi őt rá mindezen kihágásokra. Nem
-használt semmit: – elitéltetett száz szinpadi meghalásra. – Nem
-volt vele megelégedve.</p>
-<p>– Keveslem ezt a büntetést! Felebbezek!</p>
-<p>Ez után a bankigazgatónak kellett a vádlottak padjára ülni. Ő
-azt a bűnt szerezte meg, hogy kis gyermekeket csalogat be az
-utczáról, s azokat kifosztogatja.</p>
-<p>Ez is nagyon «ad hominem» volt. Úgy volt ismeretes a vádlott,
-mint a szegények jóltevője.</p>
-<p>– Nem tagadom, hogy azt szoktam tenni. Minden tél kezdetén
-odacsalogatom a gyerekeket az utczáról a házamba: a rongyos
-ruháikat levettetem velük s uj ruhát adatok rájuk.</p>
-<p>– Hányra megy az áldozatainak a száma? kérdezé a biró.</p>
-<p>– Körülbelül százra.</p>
-<p>– Igéri ön, hogy felhágy e gonosz üzletével?</p>
-<p>– Nem tehetem, mert már hozzá vagyok szokva.</p>
-<p>– Tehát elitéltetik szokásos gonosztettének
-megkétszerezésére.</p>
-<p>Eddig tréfásan ment a játék, de a mint a «bacillusok» nagy
-mestere, a kis doktor kibontotta a maga czéduláját, nagyon hosszú
-képet csinált hozzá.</p>
-<p>– Kérem, én azzal vádoltatom, hogy kuruzsolok.</p>
-<p>Lett rá nagy nevetés! Még Godiva kisasszony is kiesett a
-szerepéből s teljesen visszahelyezé nevetésre kész arczát a maga
-előjogaiba.</p>
-<p>A doktor szabadkozott.</p>
-<p>– Kérem! Ez nem járja! Itt az embernek, ha a saját mesterségéről
-beszél, minden szóért egy forintot kell fizetni. Nekem most a
-betegeim mind a fürdőkön vannak, a bacillusaim <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> nem
-működnek. Én ez alatt a vallatás alatt ruinált ember leszek!</p>
-<p>Godiva kisasszony ismét komoly arczkifejezést erőszakolt.</p>
-<p>– Hát mire való a tagadás? – Hát nekem, a vizsgáló birónak kell
-önt megtanítanom arra, hogy miként védje magát?</p>
-<p>– Ezt a prophilaxist csakugyan nem ismerem még.</p>
-<p>– Egy forint birság a prophilaxisért! hangzott fel egyszerre az
-esküdtszék khorusa.</p>
-<p>– Egy műszó nem fogja elhagyni az ajkaimat többé.</p>
-<p>– Hol kapta ön a diplomáját? vallatá Godiva.</p>
-<p>– Nem tudom, mi az az állat.</p>
-<p>– Tehát diploma nélkül gyakorolja az orvoslást?</p>
-<p>– Tagadom. Van egy bizonyítványom a tavalyi Narrenabendről.</p>
-<p>– Tehát mi önnek a keresetmódja?</p>
-<p>– Verseket irok. Azoknak a honoráriumából élek.</p>
-<p>– Miféle verseket?</p>
-<p>– Szerelmes verseket.</p>
-<p>– A szerelem: betegség; a ki szerelmes verseket ir, a
-legveszedelmesebb kuruzsló. Vádlott saját vallomása alapján
-elitéltetik örök szívfájdalomra.</p>
-<p>Az elitélt úgy tett, mintha vigasztalhatatlan volna.</p>
-<p>Nagyon mulatságos volt ez a tréfa, és a mellett egészen
-ártatlan.</p>
-<p>A főtisztelendő úrnak sem lehetett magát belőle kihúzni. Mikor
-kibontotta a véletlenül kihúzott czédulát, azt olvasta le róla:</p>
-<p>«Boszuállás szerelemféltésből.»</p>
-<p>Minden ember a szájához kapott, hogy a nevetését elfojtsa.
-Godiva kisasszony arcza pedig egyszerre fülig piros lett. Ezuttal a
-biró volt erősen kelepczébe szorítva. Minő kérdéseket koczkáztasson
-ő püspökségéhez a felvetett théma értelmében?</p>
-<p>Jó szerencse, hogy a főpap nagy szellemnyugalommal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> volt
-megáldva. Egy pillanatra sem jött zavarba, kezét mellére téve,
-kenetteljesen mondá:</p>
-<p>– Igenis, elismerem. Szerelemféltő vagyok és boszuálló. Szeretem
-és féltem az én mennybeli menyasszonyomat, s azokat, a kik őt
-tagadják vagy nem tisztelik, irgalom nélkül a pokolra vetem.</p>
-<p>– Felmentünk tégedet, zendült rá Godiva kisasszony szava s utána
-az egész társaságé.</p>
-<p>Csak egy chorus-zavaró hang tört ki a többi közül: «Kár volt!»
-(Ez bizonyosan valami titkos szabadkőműves.)</p>
-<p>A tilinkóvirtuózra következett a sor.</p>
-<p>No ez járt szépen.</p>
-<p>Az volt az ellene emelt vád, hogy párbajban megölte az
-ellenfelét.</p>
-<p>Csak rá kellett nézni erre a kicsiny, vézna alakra, hogy az
-ember nagyot nevessen erre a vádra. Elég lett volna neki annyit
-mondani: «nézzetek rám és azután itéljetek».</p>
-<p>Stauner úr azonban meg akarta mutatni, hogy milyen fából van
-faragva az igazi gonosztevő, a ki érti a maga tudományát. Belement
-a mulatságba s elfogadta a neki szánt szerepet. Egész vakmerőséggel
-fordult a biró felé.</p>
-<p>– Hogyan hivták az ellenfelemet, a kit megöltem?</p>
-<p>– Müllernek.</p>
-<p>– Hát én hozok ide tizenkét élő Müllert, a kik tanuskodni fognak
-mellettem, hogy nem öltem meg őket.</p>
-<p>– No ez a tizenharmadik Müller volt, mondá rá komolyan Godiva
-kisasszony.</p>
-<p>– S mikor történt az, hogy a Müller család részletes kiirtásában
-részt vettem? hetvenkedék a vádlott.</p>
-<p>– 1868-iki márczius 31-én.</p>
-<p>– Orvosi és hatósági bizonyítványnyal fogom igazolni, hogy én
-azon a napon Temesváron feküdtem betegen, sem kezemet, sem lábamat
-nem tudtam megmozdítani.</p>
-<p>– Álmentség! itt van a megölt ellenfél két secundánsa.
-<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span></p>
-<p>Godiva kisasszony felhivására azonnal vállalkozott két úr, a ki
-kész volt bizonyítani, hogy ők segédkeztek annál a párbajnál, a
-melyben Stauner úr a szerencsétlen Müllert lekaszabolta.</p>
-<p>– Kifogást teszek a tanuk ellen, az egyik hamis kártyás, a másik
-csendes őrült.</p>
-<p>Hallatlan nagyot kaczagtak a sikeres védelmen.</p>
-<p>De Godiva kisasszony sem maradt adós, felhivására a jelenlevő
-bankigazgató bizonyságot tett, hogy az első tanu nem kártyás,
-csupán «kibicz», míg a másiknak a doktor kiadta a hivatalos
-parerét, miszerint annak volt ugyan valamikor delirium tremense, de
-már teljesen kigyógyult belőle. Vádlott számára nem maradt
-menekülés.</p>
-<p>– Nos és hátha bebizonyul rám, hogy párbajban embert öltem, mi
-baj aztán? Én magyarországi honpolgár vagyok s az én hazámban a
-párbaj halálos kimeneteleért a győztest államtitkárnak nevezik ki.
-(Hasonló eset épen akkor történt.)</p>
-<p>– Átadatik a magyar törvényhatóságnak! Lándory úr vegye őrizete
-alá.</p>
-<p>Lándory az egész kedélyes tréfa alatt egy mellékasztalka mellett
-lapozgatott Godiva kisasszony rajzalbumaiban, s úgy tett, mint a ki
-oda sem ügyel. Mikor a nevét hallotta kimondatni, odalépett a
-mulatozó csoport közé.</p>
-<p>– Parancsolnak velem?</p>
-<p>– Ön is idézve van, komolykodék Godiva kisasszony. Még egy
-vádlevél van az urna fenekén. Ez önnek szól.</p>
-<p>– E szerint nincs mit válogatnom. Kérem a bűnömet a fejemre
-olvastatni.</p>
-<p>Godiva kigöngyölíté a czédulkát s teleszáj páthoszszal olvasá le
-róla:</p>
-<p>«Betöréssel párosult rablás!»</p>
-<p>Lándory meghajtá a fejét.</p>
-<p>– Tetten kapattam. Betörtem e házba. Hiába minden tagadás.
-<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>– S mit akart ön innen elrabolni? Kérdé birói pedanssággal
-Godiva kisasszony.</p>
-<p>Erre a kérdésre nagyot hallgatott Lándory; szemeiből, melyek
-Godiva tréfás arczára voltak fordítva, valami megnevezhetlen
-fájdalom beszélt, volt abban bánat, szemrehányás, szánalom: minek
-volt ezt a kérdést intézni hozzá?</p>
-<p>Sokáig nem felelt; akadtak jámbor, jó szívű lelkek a
-társaságban, a kik azt hitték, hogy zavarban van, s sugták neki:
-«Godiva kisasszony albumait!» (ők persze, ha rabolnának, azokat
-vinnék el.)</p>
-<p>Godiva elnevette magát. Talán hizelgett neki, hogy ezt a hires
-nevezetes inquisitort most ő hozta zavarba.</p>
-<p>Erre az elnevetésre aztán megkapta a gyors választ.</p>
-<p>– Én ezt a nevetést fogom ellopni a kisasszony arczáról.</p>
-<p>Taps és kaczagás fogadta ezt a szót minden oldalról. «Ez igazán
-vakmerőség!» «Hamarább ellophatja a havat a Montblancról!» «Inkább
-a tüzet a Vezuvból.»</p>
-<p>Maga Godiva is hangos kaczajra nyitotta ajkait.</p>
-<p>– Nem! Nem, uram! Azt az egyet nem lehet ellopni. Az nekem
-elidegeníthetlen tulajdonom. Már gyermekkoromban úgy hittak, hogy a
-«kaczagó Gili» «die Lachtaube». Aztán mit csinálna ön vele, ha az
-én kaczagásomat ellophatná? Mire volna az önnek jó?</p>
-<p>– Arra, hogy kegyednek apródonkint visszaadogassam.</p>
-<p>– No a czél kimenti a gonosz szándékot, mint Szent Crispinnél a
-bőrlopást az, hogy a szegények számára czipőt varrt belőle.</p>
-<p>A tribunált megzavarta a Péter azzal a jelentéssel, hogy az
-uzsonna fel van terítve a hársfák alatt.</p>
-<p>Erre az egész társaság alászállt a veranda márvány lépcsőin,
-végigsétálva a rózsás kert pázsitos közepét elfoglaló hattyustó
-partján, melynek szélén egy kis szikla félsziget ormáról
-mesterséges patak zuhogott alá.</p>
-<p>A gazdag ozsonna a nyolcz hárs által képezett árnyékos köröndben
-volt felterítve egy kerek asztalon; karcsú, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span>
-aczélruganyos vasszékek, apró asztalkák mellett kinálkozva olyanok
-számára, a kik külön szeretnek ülni párosával.</p>
-<p>Godiva odahivta maga mellé egy ilyen asztalkához Lándoryt. (Az
-újon jött vendégnek vannak előjogai.)</p>
-<p>– Önről azt mondják, hogy az embereknek a gondolatjaiban tud
-olvasni. Büvészet ez?</p>
-<p>– Nem. Jó részt tapasztalás. Hosszas ideig kellett azzal
-foglalkoznom, hogy olyan embereknek a titkait napvilágra hozzam, a
-kiknek nagy okuk van azokat elrejtegetni. Olyan közönséges ügyesség
-ez, mint a prestidigitateur mesterfogása.</p>
-<p>– Még is rendkívüli istenadomány kell hozzá.</p>
-<p>– Szomorú adomány. Az ember nem lesz boldog az által, ha
-mindenkinek a gondolatját kitalálja: elkezdve a szép hölgyön, a ki
-szemrehányást tesz, hogy miért látogatjuk meg olyan ritkán, egész a
-pinczérig, a ki a borravalónkkal a markában, azt mondja, hogy
-legyen holnap is szerencséje hozzánk. Mikor az ember soha sem hiszi
-azt el, a mit hall.</p>
-<p>– Hát azt kitalálja-e ön, a mit most én gondolok?</p>
-<p>– Ki. Ön azt gondolja most, hogy ejnye mennyire csalatkozom én
-ebben a mi új vendégünkben. A hir után valami rendkívüli arczot
-véltem nála az albumom számára megszerezhetni, kegyetlen zöld
-szemekkel, most látok előttem egy semmit nem mondó lomha képet,
-mintha csak ő volna a jámbor «Trafiktürke» a dohányos bolt
-előtt.</p>
-<p>Godiva felszökkent az ülőhelyéből.</p>
-<p>– No de ez már boszorkányság. Egész a Trafiktürkéig. Hát belém
-lát ön?</p>
-<p>– Nem. Csak az eszmeazonosság vezet rá. Az idevezető utcza
-szegletén van egy dohánytőzs, annak a czégtáblájára van festve egy
-nyugodalmas muzulmán, a ki veszedelmesen hasonlít hozzám.
-Gondolhattam, hogy kegyed is észrevette azt.</p>
-<p>– Azért még is belekerül ön az albumomba. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p>
-<p>– Nem, kisasszony; kegyed nem fogja az én arczomat az albumában
-megörökíteni.</p>
-<p>– Hogyan? Ön megtiltja azt nekem, hogy én az ön arczát
-lerajzoljam?</p>
-<p>– Nem tiltom meg: csak megjövendölöm.</p>
-<p>– Ön megjövendöli? És az be szokott teljesülni, a mit ön
-megjósol? Hát ehhez nem kell valami emberfölötti tehetség?</p>
-<p>– Nem. Csak egyenlő erejű emlékezet, fantázia és itélő tehetség.
-A mint egy embernek a kedélyét, jellemét megismertük, arról előre
-megmondhatjuk, hogy az előrelátott körülmények között mit fog
-tenni.</p>
-<p>– Hát én rólam vett ön már fel jellemrajzot?</p>
-<p>– Vettem. Nekem is van albumom, mint önnek; csakhogy abba mind
-az van levázolva, a mi láthatatlan.</p>
-<p>– Szeretném az én láthatatlan «én»-emet látni az ön
-vázlatkönyvében.</p>
-<p>– Megmutathatom. Mélyenérző, mélabús kedély, túlságosan erős
-hajlammal a mások megbirálására, még nagyobbal az önbirálatra.
-Elkényeztetve mindenkitől és abban unatkozva. Soha sem ismert
-semmit, a mi boldogtalanság, visszás érzés, balsors, és kiváncsi
-rá, hogy milyen lehet az. Szeretne daczolni a sorssal, mert elég
-erőt, büszkeséget érez magában hozzá; de nincs alkalma rá s ez
-boszantja. Ezért ingerel, kigunyol, kínoz mindenkit, a ki közelébe
-jön: szeretné, ha valakit meg tudna haragítani; de nem sikerül;
-csupa hódoló arczok veszik körül. Ez kínozza. Hejh milyen jól
-érezné magát, ha ezek a bókoló, édeskés arczok egyszerre mind
-haragos torzképekké idomulnának itt körülötte s a hogy epednek most
-egy mosolygásáért, úgy kiáltoznának rá: «mért nem sirsz?»</p>
-<p>Godiva arczán az ámulat átszellemülése váltá fel az örök
-mosolygást. Öntudatlanul szorítá a két kezét a keblére. Nagyot
-fohászkodott. Bűvtükör volt az, a mit eléje tartottak.</p>
-<p>Az általános pohárcsörgés szakítá félbe a beszélgetést.
-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> A nagy kerek asztalnál a szép vizsgáló
-biró egészségére ittak. A hódolatot fogadni kellett, kegyteljes
-leereszkedéssel.</p>
-<p>Akkor egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg Lándoryt:</p>
-<p>– Nős ön?</p>
-<p>– Nem vagyok az, s nem is szándékozom azzá lenni.</p>
-<p>– Hogy lehet azt ilyen categorice kimondani?</p>
-<p>– Birám kérdi, hát megvallom. Minden embernek a szívében van egy
-talány; férfiéban, nőében egyaránt. Száz ember közül kilenczven nem
-törődik ezzel a talánynyal: elveszi egymást a megoldatlan rébusszal
-együtt s édes tudatlanságban él holtig, s belefásul abba a bajba, a
-minek az okát nem érti; a tíz közül kilencz meg tudja oldani a
-talányt, s azt mondja rá: ez nem az én talányom és idején
-eltávozik; «egy», a ki a megoldott szívrejtélyben a saját titkára
-talált rá: «ez az én talányom!» Száz közül egy. De hát nagy
-öntúlbecslés volna tőlem, ha azt képzelném, hogy én vagyok az a
-századik.</p>
-<p>– Pedig mindenki annak képzeli magát.</p>
-<p>A Péter ismét megzavarta a társaságot azzal a jelentéssel, hogy
-a hintó be van fogva. A kik a hét órai vonattal akarnak Bécsbe
-menni, azoknak itt az ideje, hogy a vasúthoz induljanak.</p>
-<p>A házi úr bocsánatot kért a vendégektől, hogy kénytelen őket
-elhagyni. Üzleti ügyben a fővárosba kell sietnie Lándory és Stauner
-urakkal. Nagynénje fogja vinni a háziasszonyi tisztet. Csak
-mulassanak. Kilenczkor ismét megy vonat Bécsbe. Szép holdvilág
-van.</p>
-<p>Azzal megölelte a leányát, talán erősebben is szorítá karjai
-közé, mint máskor.</p>
-<p>A két új vendég is búcsúzott. A tilinkós még késett; neki még
-volt egy bevégezni való adomája, s egy kiinni való pohár
-johannisbergere. Azt kár volna ott hagyni.</p>
-<p>Könnyü szellő fuvallt végig a tó fölött, a hattyuk szárnyukat
-szétterjesztve vitorláztak benne; Godiva összeborzongott,
-<span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
-"Page_40">-40-</a></span> mikor Lándory oldalán a tóparton végig
-haladt. Talán a szellőtől.</p>
-<p>– Lássa ön: nekem úgy tetszik, hogy ön már eddig is elrabolta az
-arczomról a nevetést.</p>
-<p>Lándory Bertalan nem mondott rá semmit. Hát komolyan vette?</p>
-<p>– Fogom még önt látni? kérdé Bertalantól a
-búcsúkézszorításnál.</p>
-<p>– Azt hiszem, hogy igen.</p>
-<p>– Meg fog bennünket látogatni?</p>
-<p>– Nem!</p>
-<p>– Én mégis fogom látni?</p>
-<p>– Mégis.</p>
-<p>A hintók tova gördültek. Az egyikben a két vendég, a másikban
-Traumhold és Péter inas a bakon.</p>
-<h2>MONTEROSSO ÉS KOLACZIN.</h2>
-<p>A bécsi palotához megérkezve, Traumhold úr utasítást adott a
-komornyikjának, hogy a két velejött úr számára nyittassa fel a
-vendégszobákat, miután azok hosszabb ideig tartó üzleti
-foglalkozásban az éjt itt fogják tölteni. Az ilyen vendégmarasztás
-nem volt szokatlan a bankár házánál: az ő szakmájában a gyorsan
-végzés a főfeladat. Néha, midőn sietős végezni való volt, külföldi
-üzletszövetségesekkel, a virradat is ott lepte őket a dolgozó
-asztalnál. A munkát csak az éjfél után feladott vacsora szakítja
-félbe. Ezuttal a szakácsa kinn volt ugyan a Badeni-villában; de a
-«Muntsch»-szállodából lehetett hozatni.</p>
-<p>Péternek meg lett az is mondva, hogy senkit se bocsásson be.</p>
-<p>Az ajtókat mind bezárták: a három úr egyedül maradt a
-comptoirban.</p>
-<p>Tizennyolcz évi üzleti könyveket átnézni nem tréfa dolog.
-Különösen a vizsgálóbiró szemeivel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p>
-<p>Tételről tételre át kellett olvasni a foliansok minden rovatát.
-A könyvek a legpontosabban voltak vezetve. Egy kiigazított szám,
-egy megkorrigált betűszár nem volt bennük felfedezhető. Semmi
-fingált tétel, semmi szemfényvesztő számjáték az egészben. Voltak
-az activák közt tételek, melyek kezdetben nagy összegekkel
-figuráltak. Aztán évről-évre mindig kevesebb lett a czímük alatt
-fölvéve, míg utoljára a százezer forintos tétel helyén az állt «egy
-krajczár». Pontos üzletember az egészen kárbaveszett követelést sem
-törli ki főkönyvéből; egy krajczár értékkel ott kell annak
-figurálni örökké. Hátha valamikor actualis értéke lesz megint.</p>
-<p>Semmi restelni, takargatni való nem volt az üzleti könyvekben. A
-nyereség rendes uton származott. Szédelgési vállalatok nem
-fordultak elő. Sem «alapítási költségek» szemérmes czíme alá takart
-vesztegetési kiadások. Uzsoráskodásnak nyoma sem volt. Syndicatusi
-nyereségek csak olyan vállalatoknál, melyeknek részvényei folyton
-emelkedőben maradtak. Az összeköttetetések egészen honnettek.</p>
-<p>A depot-üzletnél is a legszigorubb rendet constatálták; a
-léteményezett és ismét túladott részvényeknek, állampapiroknak,
-sorsjegyeknek, prioritásoknak fel volt jegyezve a sorszáma, sőt még
-a készpénzül letett ezres és százas bankjegyeknek a számai is be
-voltak jegyezve; franc, lira, sterling, márka, rubel, piaszter, s
-ugyanannak az osztrák értékű forint szerinti megnevezése.</p>
-<p>Mikor négy évfolyam üzleti könyveit átnézték, akkor azt a
-kérdést intézte Lándory Traumholdhoz:</p>
-<p>– Nem sziveskednék ön nekem megmondani, hogy ki az a Monterosso
-úr, a kinek a neve több izben előfordul e könyvekben, mint
-letéteményező, és ki az a Kolaczin úr, a kinek későbben, néha félév
-mulva ugyanezek a letétemények elküldetnek?</p>
-<p>Erre a kérdésre elsápadt a bankár.</p>
-<p>Összeszedte magát s nyugodtan válaszolt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p>
-<p>– Politikai ügyekben való vizsgálatra is ki vannak önök
-küldetve?</p>
-<p>– Arra nem vagyunk.</p>
-<p>– Akkor kérném, hogy Stauner úr hagyna bennünket egyedül; mert
-erre a kérdésre csupán magyar vizsgáló birónak felelhetek.</p>
-<p>– Nincs ellene kifogásom.</p>
-<p>– Kérem tehát Stauner urat, legyen szives átmenni a
-billardterembe, s mulassa magát egy kis carambol partieval, a míg
-utána megyünk. Nem sokára vacsorálunk aztán.</p>
-<p>Traumhold egészen hitte azt, hogy ő még ma együtt fog tekézni és
-vacsorálni a két vendégével.</p>
-<p>Stauner úr felkelt és kiment a szobából.</p>
-<p>A bankár némi izgatottságtól reszkető hangon kezdé.</p>
-<p>– Uram, ön patriota volt «ezekben az években.»</p>
-<p>– Most is az vagyok.</p>
-<p>– Azt értem alatta, hogy azon hazafiak közé tartozott, a kik
-készek voltak a legszélsőbb eszközökhöz is hozzá nyulni azért, hogy
-hazájuk alkotmányát visszavívják.</p>
-<p>– Köztük voltam.</p>
-<p>– Akkor önre nézve nem lesz meglepetés, ha felfedezem, miszerint
-Monterosso egy turini bankár, a ki egyenes összeköttetésben állt
-Napoleon Jerome herczeggel és Cavourral. Az a Kolaczin pedig egy
-varsói bankár, a ki Langiewicznek a megbizottja volt. Ha még egy
-évfolyammal tovább fogja ön átvizsgálni a könyveimet, majd fog ön
-tételekre akadni, Monterosso neve alatt, a melyek áthelyezésüket
-Budapest felé vették s az ottani patrioták bankárjánál találtak
-elszámolásra. Én a fejemmel játszottam az önök szabadságának az
-ügyeért. Most, ha tetszik, vegye ön el a fejemet.</p>
-<p>Lándory nehezet sóhajtott. Hivatalos feladatának egész
-alpes-súlya még így nem nyomta a keblét, mint most.</p>
-<p>– Hát most én mondom meg önnek, hogy ki az a signore Monterosso.
-Az egy legelső minőségü szélhámos: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> egy egész internatiolis
-rablóbandának a vezére, a kit szerencsém volt röptében elfoghatni,
-mikor épen egy új rablási merényletet tervezett Budapesten. Nála
-találtam meg az adatokat, a melyek önhöz vezettek. A gonosztevőknek
-nem volt ideje azokat megsemmisíteni.</p>
-<p>– Uram! szólt Traumhold felháborodva, s most sötétvörös lett az
-arcza a nehéz indulattól. Én teljes jóhiszeműleg cselekedtem: én
-azt hittem, hogy egy magas nagy eszmének szolgálok. Én az önök
-hazájáért, a magyarokért, meg a lengyelekért rajongtam. Lelkemben a
-népszabadság hive voltam.</p>
-<p>– Önt megcsalta a lelkesedése. Megbizói mind tolvajok voltak;
-Turinban épen úgy, mint Varsóban és Budapesten.</p>
-<p>– De hiszen itt vannak nálam az ajánló leveleik, a melyeket a
-varsói forradalmi kormánytól, a pesti hazafiak vezérférfiaitól, a
-magyar emigratió főnökeitől kaptak. Itt vannak Cavour és Pietri, a
-párisi rendőrminiszter credentionálisai.</p>
-<p>S ezeket mondva, egy titkos rugót nyomott meg iróasztalán,
-melyre egy rejtek fiók tolódott elő s abból marokkal szórta elő az
-iratokat, a mikre hivatkozott.</p>
-<p>Lándory egyenkint szemügyre vette azokat.</p>
-<p>– Egytől-egyig mind hamisítványok. Sem a magyar pártvezéreknek,
-sem a franczia és piemonti kormányoknak, sem a lengyel forradalom
-dictátorának, sem az emigratio főnökeinek nincs azokhoz semmi köze.
-Irás, pecsét, stampiglia minden hamisítva van rajtuk.</p>
-<p>Traumhold szédülten rogyott székébe vissza.</p>
-<p>– Ezek a gonosztevők önnel átkozott játékot üztek; mondá
-Lándory. Önt közvetítőnek használták. S a politikai összeesküvés
-tisztességes titoktartásába burkolták cselszövényüket. Elrablott
-állampapirok, nagyobb összegről szóló bankjegyek, check-ek,
-elárulják a közvetlen tettest, a mint az túl akar rajtuk adni; ha
-idegen ember nagy pénzösszeget mutogat egy európai nagy városban,
-egyszerre <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
-"Page_44">-44-</a></span> gyanut költ, nyakára megy a rendőrség,
-vallatóra fogja. De ha az elorzott papirokat leteszik egy
-közhitelben álló bécsi bankárnál, azután ott hagyják heverni fél
-esztendeig, s akkor elküldetik egy varsói czéghez, ez senkinek sem
-tünik fel. Az, a franczia, osztrák, vagy angol papirokat szépen
-értékesíti a varsói és szentpétervári piaczokon, és megfordítva.
-Kevés üzletember olvassa az orosz lapokat Milanóban. Hogy a
-titokban közvetített összegek csakugyan rendeltetésük helyére
-jutottak: azt igazolják Monterosso és Kolaczin urak, a magyar és
-lengyel patriota celebritások leveleivel, a miket igen könnyű
-utánozni. A hires emberek nagyon adakozók az autogrammjaikkal.
-Egész határozottan mondhatom önnek, hogy a hol magyar hazafinak,
-emigransnak a neve fordul elő önnek az okirataiban, az mind
-hamisítás. S kétségtelen, hogy a lengyelekkel is így van. Sőt
-olyantól is találok itten levelet, a ki már akkor nem is élt, a
-mikor ez a levél iródott.</p>
-<p>A bankár arczán egy-egy galváni rángás vonaglott végig.</p>
-<p>A zöld szemek igézete alatt állt.</p>
-<p>Lándory folytatá egész csendes hidegvérrel.</p>
-<p>– De ha még csak ezzel a két imposztorral lett volna önnek
-dolga! Azonban a gubanczot még jobban összekuszálja az, hogy a mi
-nagyobbszerű rablás csak Magyarországon végbement, egy évtized
-alatt, azoknak az értéke mind keresztül vándorolt az ön
-számlakönyvein. Ön mind azokat átvette, mint hazafiui adományokat
-titkos czélokra, költött nevek alatt szereplő emissariusoktól;
-azután utasítás szerint megint elküldötte más megnevezett
-bizományosoknak, politikai mozgalom szükségleteire. Az ön
-emissariusai mind egy igen jól szervezett rablószövetségnek a
-tagjai voltak. Ilyenformán soha elrablott kincsnek nyomára nem
-lehetett jutni. A gazemberek kiválasztottak maguknak egy becsületes
-embert orgazdául.</p>
-<p>– Orgazda! Én? hördült fel Traumhold. Úgy érzé, mintha azok a
-nagy könyvek egyszerre koporsófödelekké válnának előtte.
-<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span></p>
-<p>– Hozzátettem, hogy becsületes ember.</p>
-<p>– Lehet valaki a kettő együtt?</p>
-<p>– Kétségtelen, hogy tudtán kivül volt az egyik. Hogy meggyőzzem
-önt felállított combinatióm alaposságáról, megmutatom önnek a
-jegyzeteimet. S a nálam levő jegyzetek nyomán, az ön
-számlakönyveinek akármelyik évfolyamából rányitok egyszerre arra a
-lapra, a mely az adataimmal correspondeál. Ezen év, és hó ezen
-napján történt Budapesten a hirhedett pánczélos pénztár elrablása,
-nyisson ön rá az ön főkönyvében a három nappal későbbi lapra, ott
-fogja találni vagy Szentzsófiai, vagy Törökváry nevét, ugyanazzal
-az összeggel, a melyet én a magam jegyzetében megmutatok.</p>
-<p>A bankár gépszerüleg lapozott a diariumában a mondott nap
-paginájáig, s mint egy álomjáró a hypnotizáló orvosa parancsára,
-olvasá fel a megtalált adatot.</p>
-<p>A Szentzsófiai neve volt benne.</p>
-<p>– Más nevén «Wasserpirat.»</p>
-<p>Azután mondott Traumholdnak egy másik évből való adatot.</p>
-<p>A bankár utána nézett a diariumában.</p>
-<p>Rátalált a Törökváryra.</p>
-<p>És így sorba. Egy egész litániát! Pokolbeli litániát. Csupa
-ördögök neveiből sorba füzve.</p>
-<p>Mikor már nagyon sok volt, egyszer csak felugrott a bankár a
-helyéből és elkezdett hahotával kaczagni.</p>
-<p>Hahaha!</p>
-<p>Azután letörülte az izzadságot a homlokáról s azt mondá a
-vendégének:</p>
-<p>– Azt ne higyje ön, hogy megbolondultam. Nem. A tréfa, a mit
-velem eljátszottak, olyan sikerült, hogy nevetnem kell rajta. Egy
-«Localposse», a miben a póruljáratott, buta Buffalmaccon senki sem
-sajnálkozik; de mindenki kaczag.</p>
-<p>– Hiszen magam is hajlandó volnék a derültségre, ha a dolognak
-igen komoly folytatása nem volna. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
-<p>– Mi komoly folytatása lehetne? szólt a szobájában fel s alá
-járkálva a bankár. Bűnrészesség vádját emelni ellenem ezen az
-alapon nem lehet. Kárpótlási igényt hamarább. Ezt azonban be sem
-várom. A mint velem hivatalosan tudatják, hogy a nálam letett s
-általam tovább adott értékek provenientiája bűneredetü volt, én
-kötelességemnek tartom e «bona fidessel» átvett összegeket birói
-kézbe letenni. Az ez évi mérlegemet nagy veszteséggel fogom
-bezárni. Ez bizonyos. Megesett már rajtam máskor is. De a
-becsületem fogyatlanul marad.</p>
-<p>– Magam is ezen a nézeten volnék, ha egy legujabban történt
-szenzácziós bűntény nem képezne szomorú utójátékot ehez a mondjuk
-hát «Localposséhoz.» Olvasta ön ugyebár a lapokban, hogy Páristól
-nem messze, egy különczségéről hirhedett franczia vicomte
-kastélyába betörtek, s onnan nagy összeget képviselő családi
-ékszereket, értékpapirokat elraboltak. Hogyne olvasta volna?
-Hetekig kisértett a lapok ujdonság rovataiban ez az eset.</p>
-<p>– Ismerem, a Lisblanc vicomte esete.</p>
-<p>– A tolvajság raffinált furfanggal ment végbe. A gonosztevők,
-kiszámítva, kikémlelve választák tettük végrehajtására azt az
-időközt, a midőn a gróf meghalt; de még a pompás katafalk nem
-készült el, a maire lepecsételi éjszakára a szobákat, a rokonok, a
-vélhető örökösök még távol vannak. A tolvajok még a pecséteket sem
-szakgatták le az ajtókról és ablakokról, azon a titkos sülyesztőn
-keresztül hatoltak be a szobába, a melyen a gróf az ételeit szokta
-a konyhából felszállíttatni. Ott, a pánczéllal ellátott
-vasszekrényt keresztül fúrták és fürészelték olyan gépekkel, a
-minőket csak Amerikában készítenek, egyenesen ilyen czélokra.
-Azután kitakarítottak belőle mindent, s a milyen észrevétlenül
-jöttek, olyan titokzatosan el is tűntek, semmi nyomukra nem
-lehetett találni. Csak másnap, mikor a rokonok jelenlétében
-felnyitották a szobát, jöttek rá a betörésre. A távirda rögtön
-működésbe lett hozva, a kastély cselédsége biró elé állítva,
-franczia, <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> német, spanyol, belga rendőrség
-fellármázva, a tengeri kikötőkbe utasítások küldve, a vasuti
-állomások detektivekkel elárasztva, gyanusképü utazók megmotozva.
-Nem találtak meg semmit. Az örökösök huszezer frank jutalmat tűztek
-ki annak, a ki az elrablott kincsek nyomára vezet. Nem jelentkezett
-senki. Pedig európai hajtóvadászat kelt ki belőle. Azt persze senki
-sem tartotta lehetőnek, hogy legyenek, a kik lóháton, negyvennyolcz
-óra alatt elvágtatnak egyfolytában a Rajnától a Fehér Kárpátokig.
-Harmadnapra a hirhedett ékszerrablás után Monte Rosso úr ott volt
-Budapesten. Pedig nem villámvonaton jött.</p>
-<p>– Monte Rosso?</p>
-<p>– Igen. Az ön Monterossoja. Ott csak egy napot pihent. Elolvasta
-a hirlapokból a táviratokat, melyek a seigniersi rablás
-felfedezőinek egy egész vagyont igérnek, aztán megengedett magának
-egy kis kéjutazást a regényes Vág völgyében, (a melynek a vasutját
-épen most financirozzuk, mi együtt! Milyen satyra!) Onnan
-megkönnyebbülve visszatért megint Budapestre. Ott az
-összeköttetéseinél fogva megtudva, hogy egy bánsági földes úr épen
-nagy birtokvásárlásra készül s másfél milliót tartogat odahaza, ezt
-is bevonta működései körébe. Csak úgy «en passant»,
-vendégszereplésképen, a hogy szoktak hirhedett virtuózok
-Szentpétervárra utaztukban kegyesen nálunk is egy concertet adni. S
-az intézkedések személyes vezetése végett lerándult Szegedre. Ott
-azután beleakadt az én tőrömbe. Eleinte nagyon hetvenkedett, angol
-lordnak adta ki magát s D’Izrælivel fenyegetőzött, meg lord
-Loftussal. Azután megkisérlette kétszer a megszökést a várból,
-először mesés vesztegetéssel, azután még mesésebb salto mortaléval,
-egy a lába közé szorított seprűt feszítve a sima bástyának s úgy
-csúszva le rajta. Rendkivüli ereje van, öt hat embert legyűrt,
-feltaszigált, míg el birták nyomni. Nehány nap mulva aztán
-kénytelen volt velem szemben felvenni az igazi ábrázatját, s
-kivallani, hogy ki volt és miket tett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p>
-<p>– E szerint a főczinkos kézre került. S az rám nézve annál jobb,
-mert engemet leginkább tisztára moshatnak az ő vallomásai.</p>
-<p>– Ez eddig úgy volna. Hogy ezt a rejtélyes vezetőjét az
-internationális rablószövetségnek elfogtuk, az egész bűnügyre nézve
-mindenesetre csak szerencse; mert az összekötő csomóját találtuk
-meg benne egy mindenfelé szétágazó bűnszövetségnek. Ez az ember,
-(az igazi nevét most sem tudom megmondani), valóságos lángész a
-magasabb szélhámosság világában. Eleinte egész knownothingnak
-játszotta magát. Nem akart más nyelven tudni, csak angolul. Hanem
-azután, hogy sikerült a Budapesten, álnév alatt hátrahagyott
-bőröndjét kézre kerítenünk, s abban minden iratait megtaláltuk,
-egyszerre felhagyott a tagadási rendszerével s azután vallott. Még
-olyan dolgokat is kivallott, a miket nem kérdeztem tőle. Értem a
-czélját. Azt akarja, hogy mentül hamarább el legyen itélve s az
-állami fogházba bezárva. A tolvaj uraknak legkellemetlenebb a
-vizsgálati fogság. Ellenben az állandó lakhelyen kedvező chance-aik
-vannak a kiszabadulásra, ha idekünn még hatalmas czinkosszövetség
-működik az érdekükben. Az én emberem tehát egészen beszédessé lett,
-a mint a merev tagadás lehetetlenségéről meggyőződött. Öt európai
-nyelven tud folyékonyan beszélni, még pedig annak a városnak a
-tájkiejtésével, a melyben állítólag lakott. Az olaszt a lombardi, a
-francziát a párisi, az angolt a londoni accentussal beszéli. Még
-magyarul is tökéletesen beszél, s kiejtése trencsénvármegyei, úgy,
-hogy a legkedélyesebb tótmagyar földesurat játszhatja vele. Sőt
-lengyel, orosz, szerb és román nyelven is ért, s levelei között a
-tolvajok jargonján a «ladino» nyelven irottakra is találtam. Neve
-annyiféle van, a hány országban megfordult s a felesége, a
-különböző meridianusok szerint hol «mylady», hol «signora», hol
-«marquise». Érdemrende is van elég. Azok közül azonban útközben
-viselésre csak a becsületrend szalagját használja. Útlevelei,
-<span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span> követségek által láttamozva, többféle
-nevekre szólók, ajánló levelei pedig a legelső, legünnepeltebb
-férfiaitól a continensnek, és Albionnak. A mellett aztán
-pecsétnyomók és stampigliák és blanquettek, még esetleg
-szükségeseknek az előállítására.</p>
-<p>A bankár közbeszólt.</p>
-<p>– Ha ez a szélhámos magát először angol lordnak adta ki, hogyan
-lehetett benne kegyednek Monterossot, az olasz bankárt
-felismerni?</p>
-<p>– Mindjárt rájövök. Az átkutatott iratai között találtam egy
-postai szállító levélre, melyen a feladó Monterossonak volt
-megnevezve, a szállítmány pedig az ön firmájának czímezve.
-Kérdésemre egészen nyiltan elmondá, hogy ez több százezer franc
-értékü franczia állampapirokat tartalmaz, melyek a seigniersi
-rablásból erednek.</p>
-<p>– Mikorról van a szállító levél keltezve? szólt izgatottan a
-bankár.</p>
-<p>– Épen három hete. Nyisson ön rá a főkönyvének a megfelelő
-lapjára.</p>
-<p>Ott volt.</p>
-<p>– Megengedi ön, uram, hogy utána nézzek a letétszekrényemben,
-nincsenek-e még itt az értékpapirok?</p>
-<p>– Ön úr a saját házánál.</p>
-<p>Traumhold egy vasajtót nyitott fel, titkos rugó segélyével, azon
-belül volt a pánczélozott Wertheim-féle szekrény, mely nagyobb
-volt, mint a vasajtó. (A falat és ajtót azután csinálták oda, mikor
-már a szekrény ott állt).</p>
-<p>Az egymásra halmozott értékpapirok garmadáján mindjárt legfeljül
-feküdt a keresett csomag.</p>
-<p>– Megvan! kiáltá örömmel a bankár, visszatérve a vasajtón s
-magával hozva a lepecsételt s szállító levéllel ellátott csomagot,
-a mit reszkető kézzel letett az asztalra Lándory elé. Már útban
-volt Varsó felé. Ügyvezetőm czímezte Kolaczinnak. Jó szerencse,
-hogy ma ünnep van, délután a pénzposta zárva van nálunk. Ezt a
-tételt röptében <span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> fogtuk el, különben ez is az én terhemre
-esik. Én önnek hálával tartozom uram, a mai idejöveteleért.</p>
-<p>– Ne előlegezze ön a hálálkodást. Nincs oka rá. Vágja ön fel a
-csomag borítékát. Nézzük meg a tartalmát.</p>
-<p>Traumhold levagdalta a viaszkos vásznat, a pecsétes zsinórokat a
-csomagról, s aztán egyenkint előszedte belőle az értékpapirokat,
-azok mind megegyeztek a depotkönyvben feljegyzettekkel.</p>
-<p>– Az egész értékösszeg itt van.</p>
-<p>– Nincs semmi más irat köztük?</p>
-<p>– Semmi.</p>
-<p>– Ez a baj. Jobb lett volna önre nézve, ha ezt az egész összeget
-elveszni látja, mint hogy azt az egy iratot nem találja benne, a
-mely a rablás alkalmával közötte volt.</p>
-<p>– Mi volt az?</p>
-<p>– A megholt Lisblanc grófnak a végrendeleti codicillusa. Az öreg
-úr viszályban élt a feleségével és fiával. Az utóbbit egy
-végrendeletében kitagadta, s az unokaöcscsét, marquis de l’Aisne
-Alfrédet tette általános örökösévé. Halála előtt kevés idővel
-azonban sikerült Lisblanc grófnőnek a férjét gyóntatója, a
-seigniersi prépost által annyira megengesztelni, hogy egy
-codicillusban visszavonja az unokaöcscsét általános örökössé tevő
-végrendeletet, s Lyonelt, a fiát, helyezze be öröklési jogaiba. Az
-első végrendelet öt tanu által van aláirva, valamennyinek a
-pecsétjével megerősítve, a közjegyző által hitelesítve, s három
-példányban kiállítva. A codicillus azonban, mely szintén törvény
-előtti érvényességgel bír, zárt levélbe van foglalva, a tartalma a
-hagyományozó által sajátkezüleg írva, de a tanúk előtt ismeretlen.
-Azok csak az öt pecséttel lezárt levél borítékjára irták fel a
-neveiket, azzal a bizonysággal, hogy ez ő nekik, mint végrendeletet
-tartalmazó levél lett bemutatva. Ez a levél is el lett orozva. De,
-hogy valóban létezett, és ott volt a szekrényben és a tartalma
-Lyonel javára szólt, azt bizonyítja a prépost, a ki a levelet maga
-tette vissza a szekrénybe a <span class="pagenum"><a name="Page_51"
-id="Page_51">-51-</a></span> gróf halála napján. Ő maga mondta toll
-alá az öreg grófnak, hogy hagyományát miféle kikötésekkel zárolja
-körül. Lyonel huszonnégy éves koráig a mostoha anyja gondnoksága
-alatt álljon. (Még most csak húsz éves a fiu, de már mintaképe a
-gommeuxnek). Azután ha valamikor a katholikus hitet elhagyná,
-azonnal veszítse el az atyai örökséget s az De L’Aisne Alfrédre
-szálljon. Ellenben, ha valamely egyházi rendbe lépne be, például a
-maltai lovagok rendébe, nőtlenségi fogadalommal, azon esetben
-rögtön átvehesse a vagyonát még a huszonnégy éves kor betöltése
-előtt is.</p>
-<p>Lándory ez elbeszélés alatt azt olvasta ki a bankár szeméből,
-hogy ez egy kis csendes ásítási hajlamot fojtogat el magában.</p>
-<p>– Kérem, csak ásítson ön bátran, ha untatja ez a dolog, majd
-mindjárt jön ennek olyan része is, a mely önt érdekelni fogja.</p>
-<p>– Figyelemmel hallgatok.</p>
-<p>– Képzelheti ön, hogy egy ilyen iratnak a megtalálása mennyire
-érdekében áll az egyik félnek, Lisblanc grófnénak és a fiának. Hogy
-a családi gyémántokat is elrabolták, az nem fáj nekik, csak ez a
-kis darabka papir.</p>
-<p>– S mit mond az ön foglya, hová lett ez az irat?</p>
-<p>– Ő azt mondja, hogy a többi értékpapirokkal együtt elküldte
-önnek.</p>
-<p>– De ez nem igaz. Ha elküldte volna, itt lenne.</p>
-<p>– A gyémántokra pedig azt mondta, hogy azokat a táskával együtt
-ellopták tőle, mikor a kárpáti erdőutakon átjött. Én nem hittem el
-neki sem egyiket, sem a másikat. Ellenben a fejére olvastam, hogy
-«ön ezen s ezen a napon járt az oroszlánkői várromok közt, ezen
-napon a beczkói várromon, ismét másnap a temetvényi düledékek
-között, majd odább a lietavai romerősségben, utoljára fölkereste a
-trencséni elhagyott várat. Mindenütt, mint utazó dilettans, aki
-festői vázlatokat vesz föl. Rajzmappát is vitt magával. Kitünően
-tud rajzolni. Ön a lopott gyémántokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> és a
-keresett codicillust egyikében ezeknek a várromoknak rejtette
-el.»</p>
-<p>– Az nagyon valószinü.</p>
-<p>– Persze, hogy valószinü, csakhogy a saját sejtelmemet nem
-tehetem a vizsgálati jegyzőkönyvbe, mint adatot.</p>
-<p>– S mit felelt rá a tolvaj?</p>
-<p>– Nagyot nevetett a szemem közé. Azzal az impertinentiával, a mi
-valami keveréke a grandseigneuri fitymálásnak, s a zsebmetszői
-akasztófa humornak. Én ebből a nevetésből ugyan rögtön a fejére
-olvastam, hogy mit gondol ő ebben a pillanatban, «ön azt hiszi,
-ugye, hogy csak legyen egyszer elitélve rendes fogságra, onnan majd
-az ön gondja lesz minél hamarább bucsúvétel nélkül odább állni, s
-akkor aztán felkeresheti az eldugott kincseket, a pótvégrendeletet
-pedig még azoknál is jobban értékesítheti, felhasználva azt
-archimedesi csavarul vagy De L’aisne vagy a Lisblanc grófoknál, a
-melyik többet igér érte».</p>
-<p>– Az a legvalószinübb! mondá a bankár.</p>
-<p>– Csakhogy én a magam gondolat olvasását nem irhatom fel
-tanuvallomásul. Én csak azt jegyezhetem be, hogy a «vádlott nevet».
-Ekkor aztán szigoruan fogtam a vallatást, fenyegettem az embert,
-hogy sötét magányzárkába fogom csukatni, kemény bőjt mellett a hol
-napot sem lát, s tudni fogom őt kényszeríteni az őszinteségre. Erre
-a ficzkó elfintorította az arczát, s azt mondá: «nem tud az úr
-olyan dolgot, a mi nekem ujdonság volna! Voltam én már a bagnóban
-is!» s olyan tökéletes kánkán figurát csinált hozzá, a milyen csak
-egy kiszolgált gályarabtól kitelik. Akkor aztán megint előkelő
-positurába helyezte magát. A jobb kezével leereszkedő
-tenyérhajlítást tett felém (oda volt az csatolva békóval a
-balkezéhez, de ez őt nem zsenirozta) s azt mondá:</p>
-<p>– Én határozott választ adtam. Mást egy év mulva sem adhatok, s
-ha mindjárt az ispaháni kullancsverembe <span class=
-"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> zárnak is
-önök. A gyémántokat ellopták tőlem s az ötpecsétes levél ott volt a
-többi értékpapirok között, melyeket Traumhold bankárhoz
-utasítottam. Ha nem hiszik önök, szedjék széjjel, követ kő után,
-Trencsén, Beczkó, Temetvény, Lietava és Oroszlánkő várát és
-Traumhold bankárnak a palotáját. – Ez jött a vallatási
-jegyzőkönyvbe.</p>
-<p>Ezzel felállt a helyéről Lándory. Traumhold, mint a gutaütött
-maradt összeroskadva a karszékében.</p>
-<p>– Most már tudja ön, uram, hogy mi actualis vonatkozása van
-annak a regényes históriának az ön üzletéhez. A néhai Lisblanc gróf
-örökösei nem fognak azzal megelégedni, hogy ön a feltartóztatott
-értékpapirokat birói kézhez leteszi, hanem követelni fogják azt az
-okiratot, mely nekik jogot ad ahhoz, a több millióra menő fekvő
-birtokhoz is, melynek tulajdona most perre megy közöttük. Ebből
-önre nézve olyan zaklatás fog támadni, a mitől ön pusztán
-pénzáldozattal meg nem válthatja magát. Én küldetésemet
-bevégeztem.</p>
-<p>Az irodai óra egyet ütött éjfél után.</p>
-<p>– Menjünk vacsorázni, mondá a bankár, székéből felállva.</p>
-<p>– Nem zárja ön be a depot vasajtaját? figyelmezteté Lándory.</p>
-<p>– Majd visszajövök még.</p>
-<p>Lándory szomorúan ingatta a fejét.</p>
-<p>(Szegény ember! Azt hiszi, hogy még ő ide vacsora után
-visszajön!)</p>
-<h2>EGY MESÉS JELLEM.</h2>
-<p>Stauner úr átadta a dákót Lándorynak. A míg a Péter elhozatja a
-megrendelt vacsorát, az alatt a két úr kijátszhat egy partiet.
-Hozzá is fogtak. A bankár kitünő tekejátszó volt, egy lökést sem
-hibázott el. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>Mikor Stauner és Lándory a tekebotot adták-vették, az egyik úr
-csak ennyit hallatott: «Mhm», a mire a másik azt válaszolta:
-«hmh».</p>
-<p>A mint egyszer a bankár egy különösen szép carambole-t csinált,
-Stauner úr kiment a billardszobából. Nem kérdezték tőle, hová
-megy.</p>
-<p>Mire a partienek vége volt (a bankár diadalával), a vacsora fel
-volt szolgáltatva; Péter bejelenté; akkorra Stauner úr is
-visszakerült. Nem kérdezték tőle, hol járt.</p>
-<p>De Péter annyit sugott az urának a fülébe, «micsoda
-spanyolviaszkszagot hozott ez az úr magával a szobába».</p>
-<p>A bankár valami titkos lázt érzett végig borzongani a testén.
-Vannak olyan ellenszenves szagok, melyek nem kellemetlenek, mégis
-felháborítják az idegeket. Például, ha az ember a gyaluforgácsnak a
-szagát megérzi, mindig a koporsók jutnak az eszébe, a miknek a
-fenekét ezzel szokták megtölteni. Ilyen szag a spanyolviaszké
-is.</p>
-<p>És aztán még le kellett ülni vacsorálni a két kedves vendéggel
-és enni minden ételből, és inni minden palaczkból, nehogy azok azt
-higyjék, hogy megmérgezi őket valaki. Még azután a jó szokás
-kedvéért koczintani is kellett velük, a mit azok viszonoztak a
-házigazda egészségére; a koczintásról áttért a beszéd a borra, a
-borról a phylloxerára, a phylloxeráról a fuxinra; utoljára olyan
-szakdisputa keletkezett a műborgyártásról, mintha mind a három
-úrnak ez volna a mestersége.</p>
-<p>A vacsora után még egy szivart is ki kellett szívni, azután a
-vendégek kezet szorítottak a házigazdával s jó éjt kivántak
-egymásnak: a Péter vezette őket a vendégszobákba.</p>
-<p>Alig tették be azok maguk után az ajtót, Traumhold sietett egy
-karos gyertyatartóval a kezében a comptoirjába. Eszébe jutott, hogy
-a depot vasajtaját nyitva hagyta. Odáig három sötét szobán kellett
-keresztül mennie, az utolsó volt a könyvvivőjének a dolgozószobája;
-a hány ajtót kinyitott, mindegyiknél úgy tetszett neki, mintha
-valami kisértő lélek fuvallata érné, mely gyertyáit ki akarja
-oltani. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span></p>
-<p>Az igazi kisértet csak a harmadik szobában várt reá.</p>
-<p>Itt volt érezhető még most is az a spanyolviaszkillat.</p>
-<p>Koporsószag!</p>
-<p>A mint e szobába belépett, majd ledobbant a földre.</p>
-<p>Annak az ajtónak a zára fölött, mely a comptoirjába vezetett,
-két széles papirszelet volt keresztben egymás fölött, az ajtóra és
-a küszöbre pecsételve.</p>
-<p>Ez volt Stauner úrnak a feladata az alatt, a míg a bankár a
-másik vendégével oda át carambolet játszott.</p>
-<p>Nem akart hinni a szemeinek. Érzékkáprázat ez!</p>
-<p>Közel ment a rémhez, odavilágított rá a gyertyával.</p>
-<p>Valóban két keresztbefektetett papirszelet volt ott, az osztrák
-rendőrség kétfejű sasos négy pecsétjével a végein.</p>
-<p>A Golgothának minden keresztjei nem rettenetesebbek ennél a
-szomorú keresztnél! Erre van a kalmárnak a becsülete, a hitele
-fölfeszítve!</p>
-<p>Mi a szívbe ütött dárda öklelése ehhez a döféshez képest!</p>
-<p>Lepecsételve az üzletszoba, hatóságilag!</p>
-<p>Hisz ez az üzletszoba az a kalmárnak, a mi az emberősnek a
-paradicsom volt!</p>
-<p>Szédelegve ment ki onnan, aztán végig valamennyi szobáin, minden
-ajtót nyitva hagyott maga után. Annyira el volt csábulva, hogy nem
-talált rá a hálószobájára. Eltévedt a saját lakásában, bujósdit
-játszott saját magával, mintha valami útvesztőben bolyongna, míg
-egyszer ismét ugyanabban a szobában találta magát, a hol az a
-lepecsételt ajtó állja az útját.</p>
-<p>Azt hitte, hogy rögtön szélhüdés fogja érni. Lerogyott arra a
-székre, a melyen hű hivatalnoka, az öreg könyvvezető szokott ülni.
-Huszonöt év óta üli már azt a széket: ezüstlakodalmát ülhetné meg
-vele, ha még három napot megélhetne.</p>
-<p>De ilyen három nap nincs.</p>
-<p>A mai zárköve valamennyinek.</p>
-<p>Keze önkéntelen a villamos csengetyű gombjára tévedt. A
-csengetésre odajött Péter. <span class="pagenum"><a name="Page_56"
-id="Page_56">-56-</a></span></p>
-<p>– Mit akarsz? kérdezé tőle a bankár, rámeredve.</p>
-<p>– Ön csengetett.</p>
-<p>– Hát nem álmodtam? Hát ébren vagyok? Nézz oda, mi az?</p>
-<p>– Az ajtó lepecsételve! hördült fel Péter.</p>
-<p>– Hát te is látod azt ott? Ennél a szónál elfojtotta a szavát a
-zokogás; a könyei elboríták az arczát.</p>
-<p>Péternek minden tagja elkezdett reszketni, sűrű haja szétborzadt
-az ijedelemtől. Majd ismét a düh vett erőt rajta; oda akart rohanni
-az ajtóhoz, hogy letépje róla azt a pecsétes keresztet.</p>
-<p>A bankár utána ugrott s megragadta a karját.</p>
-<p>– Mit akarsz? őrült! Becsuknak érte, ha leszakítod!</p>
-<p>– Bánom is én!</p>
-<p>– Nem téged, de engem.</p>
-<p>– Hát minek akkor ez az élet? Hogy tehették ezt?</p>
-<p>– Joguk volt hozzá.</p>
-<p>– Csak joguk?</p>
-<p>– Okuk is volt rá.</p>
-<p>– Az már veszedelem, mondá Péter elcsüggedten. Tehát csakugyan
-azok voltak, a kiknek én tartottam őket.</p>
-<p>– Vizsgálóbiró és detektiv.</p>
-<p>– A mi házunknál!</p>
-<p>– Jer innen. Mert itten megfuladok. Vezess a hálószobámba. Nem
-találok oda. Vetkőztess le; azt hiszem, utoljára. Aztán, majd ha az
-ágyban leszek, akkor beszéljünk valamiről csendesen, Péter: tudod?
-csendesen.</p>
-<p>A bankár, inasának a vállára támaszkodva, tántorgó léptekkel
-utazta végig azt a hosszú utat az üzletszobájától az
-ágyfülkéjéig.</p>
-<p>Odáig nem beszéltek semmit.</p>
-<p>Traumhold bankárt valósággal a láz törte, a míg az inasa ruháit
-lebontotta róla, s az ágyba fekteté.</p>
-<p>A nagy, antik fali óra, melyet havonkint egyszer szokás
-felhúzni, három negyedet ütött háromra. Lassudott kongása
-<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> elárulá, hogy súlyláncza végét járja már.
-Péter újból fel akarta húzni.</p>
-<p>– Ne húzd fel! mondá a bankár.</p>
-<p>Akkor aztán odament az inas az ura ágyához, s letérdelve a
-mellé, megfogta a bankárnak a kezét; jéghideg volt az. A homlokához
-szorítá: az forró volt, annál melengeté.</p>
-<p>– Oh, édes jó uram! Hogy ezt kellett megérnem.</p>
-<p>A bankár a másik kezét is odaadta neki.</p>
-<p>– Te voltál az egyedüli okos ember a házamnál. Te mondtad azt
-mindig, mikor azokat a titkolózó embereket bejelentéd, «uram, nem
-jó emberek ezek: akasztófapomádét érzek rajtuk». Te figyelmeztettél
-számtalanszor, hogy ne higyjek az olyan embereknek, a kik késő este
-jönnek hozzám üzleti ügyben, a kik a felső kabátjukon is
-érdemrendet hordanak; a kik a keztyüt le nem húzzák a kezükről a
-beszélgetés alatt: ezek nem igazi urak. Tolvaj nép az! Neked volt
-igazad. Most benne vagyok a veszedelemben. Azzal vádolnak, hogy egy
-rablótársaságnak az orgazdája voltam.</p>
-<p>Erre a szóra Péter elkezdett kaczagni. Igazán, szíve szerint,
-hahotával kaczagott.</p>
-<p>– No már ezen igazán nevetnem kell! Hát akad bolond, a ki azt
-elhiszi? Traumhold bankár és orgazda! Azt a veres toronyba
-csukják.</p>
-<p>– Nem úgy van az, Péter. Vétkes nem vagyok, hanem hibás. S ez
-még rosszabb. A kalmárnál igazán áll az a franczia közmondás:
-«c’est plus, qu’un crime: c’est une faute».</p>
-<p>– S nem lehetne e hibát megcorrigálni? kérdé az inas.</p>
-<p>– Arról akarok beszélni veled. Én e percztől fogva rendőri
-felügyelet alatt vagyok. Holnap már meglehet, hogy elfognak.</p>
-<p>– Uram!</p>
-<p>– Nagyon valószinű. Igaz ugyan, hogy egy nehány nap mulva az
-első kihallgatás után szabadon bocsátanak, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> biztosíték
-mellett. De mikor hazajövök, itthon már csak a leégett szerencsémet
-találom. A világ előbb itél, mint a biró. A biró még föl is
-menthet, a világ nem. Soha sem fogják azt elfelejteni, hogy az
-ajtómon tolvajok ügynökei jártak ki s be, hogy a nevemet lopott
-kincsek tárgyjegyzékei alá irtam.</p>
-<p>– Abban a hitben, hogy azok politikai emissáriusok s forradalmi
-pénzek.</p>
-<p>– Ez csak sulyosítja a vádamat. Most, mikor egy behegedő sebet
-takargat, gondoz mindenki: azt újra feltörni! Nem! Ezzel nem is
-fogom magamat védeni.</p>
-<p>– Hát leengedi magát mészároltatni?</p>
-<p>– Megfizetek minden kárt, ha egész vagyonom rá megy is. És még
-az sem ment meg. A mit e gazszövetség sátán feje rám vall, azt nem
-birom előadni. Ezt kutatni fogják nálam: szét fogják szedni a
-butoraimat, felhányni a bádeni villámat; a leányom szekrényeit,
-leveleit, iratait laponként át fogják vizsgálni. Oh, minő gondolat
-ez!</p>
-<p>– Ne siessek ki hozzá Bádenbe?</p>
-<p>– Ne hagyj most magamra. Rosszat is tennél vele, mert ő rögtön
-idesietne hozzám, s akadályozna…</p>
-<p>Itt elszakítá a mondatot.</p>
-<p>– Miben?</p>
-<p>Kétszer is ismétlé az inas: «miben?» mit akar ön?</p>
-<p>Kis vártatva azt kérdé a bankár:</p>
-<p>– Itt van a leányomnak a fényképészeti szekrénye?</p>
-<p>– Igen.</p>
-<p>– Nálad a kulcsa?</p>
-<p>– Nálam van. Megparancsolta, hogy soha se adjam ki a kezemből,
-mert abban mérgek is vannak.</p>
-<p>– Csendesen!</p>
-<p>– Hiszen senki sincs a közelben.</p>
-<p>– Láttad, milyen jó kedve volt ma?</p>
-<p>– Ki nem fogyott a nevetésből.</p>
-<p>– Ez az ember azt jósolta neki, hogy el fogja rabolni a nevetést
-az arczáról. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span></p>
-<p>– Talán még sem.</p>
-<p>– De megteszi. Szállítsd ide nekem azt a szekrényt.</p>
-<p>– Uram. Mire gondol ön?</p>
-<p>– Hát hiszed, hogy én bevárom azt az órát, a melyben ezt a vádat
-egy sensatiohajhász karzat előtt a fejemre olvassák?</p>
-<p>– A vád még nem itélet.</p>
-<p>– De én magam itéltem el magamat, s magamtól kihez
-appelláljak?</p>
-<p>– Leánya atyjához. Ön atya is!</p>
-<p>A bankár nagyot sóhajtott.</p>
-<p>– Igaz. Szegény gyermek. Őt is meggyalázom.</p>
-<p>– És azonfölül nyomorba taszítja.</p>
-<p>– Hogyan?</p>
-<p>– Hát úgy, hogy elveszíti az életbiztosítását is. Ön a
-kisasszony születésekor egy biztosító társulatnál nagy összeget
-tett le avégre, hogy ha a lánya a huszonnégy éves korát betölti,
-akkor egyszerre kétszázezer forintot kapjon. Én még
-házsártoskodtam, hogy minek ez a fölösleges gondoskodás, a mire ön
-azt felelte: «hagyd el Péter: egy bankárnak az újszülöttje sokat
-megérhet huszonnégy esztendős koráig; ezt az egyet semmi
-viszontagság el nem veheti tőle. Legfeljebb, ha öngyilkossá lennék,
-mert akkor odavész a befizetett összeg. De hát az lehetetlen».</p>
-<p>– Így mondtam. Hisz én sohasem játszottam a börzén. Tudva
-semmibe nem fogtam, a mi becsületemre homályt vethetne. És mégis
-eljött!</p>
-<p>– Akkor a kisasszony nemcsak árvaságra jut, hanem a végső
-nyomorba is.</p>
-<p>– Igaz. Ő sohasem tanult semmit, a miből meg lehet élni, még
-csak az embereknek hizelkedni sem.</p>
-<p>– Még csak magát piperézni sem.</p>
-<p>– Rettenetes egy gondolat. Hát nincsenek az Istennek
-halálangyalai, a kik eljőjjenek, mikor valaki nagyon hivja őket?
-Hány embert ért rögtöni halál dobzódó tivornya közben! Az orvosok
-mindig fenyegetnek vele, hogy egyszer <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> egy
-rögtöni szívszélhüdés fog megölni. Hát kell még ennek a nyomorult
-szivnek ennél nagyobb fájdalom is!</p>
-<p>– Most már én mondom, uram, hogy beszéljünk csendesebben. A
-negyedik szobába is áthallik, a mit ön beszél. Mondja csak, azon
-esetben, ha valakit orgyilkos kéz öl meg, a biztosított összeget
-kifizetik?</p>
-<p>– Áldott volna az orgyilkos, a ki azt megtenné!</p>
-<p>Péter odatette az urának a kezét a fejére.</p>
-<p>– Hova gondolsz? riadt föl a bankár.</p>
-<p>Péter nem felelt semmit. Fölkelt a térdéről, elhagyta a szobát,
-s nemsokára ismét visszatért azzal a kis vasszekrénynyel a kezében,
-a melyben Godiva vegyészi szerei álltak. Azt letette az asztalra.
-Beledugta a zárjába a kulcsot.</p>
-<p>Aztán menni készült.</p>
-<p>– Jó éjszakát, uram.</p>
-<p>A bankár visszakiáltá.</p>
-<p>– Maradj itt. Jöjj az ágyamhoz. Mire gondolsz?</p>
-<p>– Arra az áldásra, a mit öntől kaptam. Ha holnap azt fogják
-kérdeni: «Ki tette ezt?» előállok, s azt mondom: «én tettem!»</p>
-<p>– Őrjöngsz te! Hát mi okát tudnád adni annak?</p>
-<p>– Hát mit? Azt, hogy megtudtam, hogy a gazdám lopott pénzeket
-kezelt; lepecsételték miatta a comptoirját. Hát én akkor miért
-legyek becsületes ember? Megöltem a gazdámat, s aztán letéptem a
-pecséteket az ajtóról; összeszedtem a szekrényekből a mi értékest
-találtam, s aztán odább futottam vele, míg kézre nem kerültem. Ez
-egészen tiszta munka.</p>
-<p>A bankár elkezdett zokogni, odavonta azt az őszbe csavarodó
-fejét a régi hű cselédnek, a keblére.</p>
-<p>– Mit tennél! Te régi hű barátom! Egyetlen igaz hívem, te. Hisz
-ez egy olyan rémtett volna, a miért életfogytiglani börtönre
-itélnének.</p>
-<p>– Hát mi különbséget tesz az, hogy ezt a maradékát a napok
-salakjának itt Bécsben fogyasztom-e el, mint egyik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> ajtóról a
-másikhoz kéredzkedő elzűllött kutyája egy veszett hírű gazdának;
-tányérnyalásból, kézcsókolásból, szidalomból élve; vagy pedig a
-szép nyugalmas Illaván, csizmavarrással szolgálva meg a jó
-rozskenyeret, a miből eleget adnak a raboknak. Jól bánnak ott a
-rabokkal, nem szidják, nem csufolják. Aztán olyan szép kilátás esik
-onnan a dupla vasrács közül a gyönyörű Vág völgyére. Jártam én már
-ottan egyszer látogatóban, kiváncsiságból. Akkor szerettem meg.</p>
-<p>– Ne mondd tovább!</p>
-<p>– Mondom biz én. És hogyha mindjárt a hóhér kezébe kerülnék is,
-még az sem ijesztene vissza. Mi ez az én rossz szürke fejem? Mit
-érnek ezek az én ostoba csontjaim, ha én ezeknek az árán
-megválthatom az én drága jó kisasszonyomnak a sorsát? A kit én kis
-gyerek korában karomon hordoztam, a kitől soha sem kaptam mást,
-mint jó szót és megbecsülést, a ki nekem olyan volt, mint egy élő
-szent ezen a világon! Minek beszélünk erről többet?</p>
-<p>– Nem, nem fogadhatom el ezt az áldozatot! Nem mehetek az Isten
-elé azzal a teherrel a lelkemen, hogy én követtem el a bűnt s más
-bűnhödik meg érte miattam.</p>
-<p>Péter felállt, kiegyenesedett.</p>
-<p>– Tegye ön, a mit akar, uram. Én a szekrényt itthagyom. Hogy én
-mit teszek ezután? az az én gondom. Egy óra mulva visszajövök ide s
-megnézem, hogy vagyunk? Ha ön jól van, én is jól vagyok. Istennek
-ajánlom! Az ajtóban még egyszer megállt és visszafordult. Hanem ha
-még egyszer visszatérek, akkor már kést is hozok magammal.</p>
-<p>Azzal kiment s úgy becsapta maga után az ajtót, hogy arra minden
-alvó fölébredhetett a házban. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
-<h2>NEM NEVET MÁR.</h2>
-<p>Késő reggel volt már, mikor Stauner úr Lándory hálószobájába
-benyitott. Lándory még akkor is aludt.</p>
-<p>– Uram. Már nyolcz óra elmult.</p>
-<p>Lándory felugrott az ágyból. Boszus volt magára.</p>
-<p>– Hogy tudtam ennyi ideig elaludni?</p>
-<p>– Esős idő van, s az ablaktáblák be voltak téve.</p>
-<p>– Egy órát sem hallottam ütni. Vártam, hogy a Péter majd bejön,
-s kinyitja az ablaktáblákat.</p>
-<p>Stauner maga nyitogatta fel azokat. A zápor nagy cseppekben
-kopogott az ablaküvegeken.</p>
-<p>– Csak húzza ön fel a csizmáit tisztítatlanúl. A Péter nem fog
-azokért bejönni, mert a Péter az éjjel megölte a gazdáját, feltörte
-a lepecsételt comptoirt; ellopta a pénzösszegeket a szekrényből és
-megszökött velük.</p>
-<p>Ez már csakugyan hatásos módszer volt, valakinek az álmot
-kiverni a szeméből.</p>
-<p>– A Péter! kiáltá fel Lándory, hirtelen kiugorva fekhelyéből. A
-hű, öreg cseléd!</p>
-<p>– Igen. A Péter, mondá Stauner úr, tapasztalatai által szerzett
-fölényének teljes önérzetével: apró, fekete, szuró szemei csaknem
-gunyosan néztek féloldalt Lándory arczára, mintha azt mondanák:
-«látod? Téged az meglep, engemet nem».</p>
-<p>– De hát bizonyos az? kérdezé Lándory, öltönydarabjait hirtelen
-felszedve magára.</p>
-<p>– Hogy a bankár halva fekszik az ágyában, arról meggyőződhetik
-ön a saját szemeivel. Kopogást hallok az előszobában; bizonyosan a
-rendőrbiztos és a halottkém érkeztek meg; sietek eléjük, mert én
-zártam be minden ajtót.</p>
-<p>Lándory már felöltözötten jött ki a hálószobájából, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> midőn a
-két úr Staunerrel együtt a corridoron végig haladt. Aztán együtt
-mentek a bankár hálószobájába.</p>
-<p>Ott feküdt az ágyon a halott, az egyik megmerevült karját
-magasra emelve, kezét ökölre szorítva, míg a másik kezével a
-torkához látszott kapni görcsösen. A feje hátra volt szegve; nyitva
-maradt szeme felfelé fordulva; arczán és homlokán szederjes foltok.
-Nem lehetett ráismerni a tegnapi arczra.</p>
-<p>Az ágya előtti tigrisbőrön hevert egy elejtett pohár, melynek
-tartalma foltot hagyott a szőrmén.</p>
-<p>Az orvos megállapította, hogy cyankali mérgezés esete forog
-fenn.</p>
-<p>A helyszini vizsgálat azt is kiderítette, hogy a bűntett mikép
-lett végrehajtva. – Az inas szobájában megtalálták a kisasszony
-fényképészeti szekrényét, abból a cyankali jegygyel bélyegzett üveg
-ki volt véve s az asztalon eldobva, egy kifacsart czitrom héjával
-együtt.</p>
-<p>A további vizsgálat még halmozta a bűntanujeleket. A hivatalos
-pecsétek a comptoir-ajtóról le voltak szakgatva; a
-Wertheim-szekrények ajtai feltárva, a kulcscsomag a tresor závárába
-dugva. Bankjegycsomagok, aranypénzgöngyölegek mind eltüntek. Egy
-göngyöleg, a miben husz krajczárosok voltak, ketté volt törve s
-aztán a földre dobva.</p>
-<p>Még valami más jel is volt. A könyvvezető szobájában volt egy
-egyszerű chiffoniére, annak az ajtaja erőszakosan volt felfeszítve
-baltával. A vizsgálathoz felhívott kapusné azt bizonyítá, hogy
-abban szokott állni az öreg hivatalnok utiköntöse, hogy kéznél
-legyen, mikor hirtelen el kell utaznia valami küldetésben. Ezek az
-öltönydarabok mind hiányzottak. Helyettük rátaláltak a szekrény alá
-dugva az inas-livreére, mit Péter tegnap este viselt.</p>
-<p>A kapusné azt mondá, hogy ő reggel hajnal előtt, mikor még sötét
-volt, csakugyan bocsátott ki a kapun egy urat, a kit ő a
-könyvvezetőnek nézett, a prémes gallérja a füléig felhúzva, a
-vidrabőr utazósüvege a szeméig lenyomva, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> kezében
-egy fogantyús bőrönd. Azt hitte, hogy a könyvvezető. A jó reggel
-kivánásra épen úgy mordulta el poroszos kiejtéssel a szokásos
-«morjen»-t, a hogy máskor. Odakinn az utczán rögtön kifeszítette az
-esernyőjét, az öreg úr szavajárásával mormogva «Hundewetter!»
-azután tovább czammogott, épen olyan koszrogó léptekkel, a hogy az
-öreg úr szokott.</p>
-<p>Ekkor Lándoryt kérdezte ki a rendőrbiztos.</p>
-<p>– Milyen meggyőződéssel vált el öntől Traumhold úr az éjjel
-megejtett vizsgálat után? Lehetett oka öngyilkossá lenni?</p>
-<p>– Ellenkezőleg. Jól tudhatta, hogy az ő ügyét a haláleset csak
-bonyolultabbá teszi. Felvilágításokat csak ő maga adhat. A
-becsülete hozzá volt kötve az életéhez.</p>
-<p>(Most az egyszer ő is tévedt!)</p>
-<p>Most Stauner úr adta elő a tapasztalatait.</p>
-<p>– Én az éjjel vacsora után, a mint a gyertyát eloltottam,
-felöltözve maradtam, csak a czipőimet húztam le, s úgy dőltem le az
-ágyba. Nem telt el bele fél óra, hogy valamelyik távolabb eső
-szobában beszélgetést hallottam. Nekem igen éles hallásom van.
-Felkeltem, s czipő nélkül odalopóztam az étterem ajtajáig.
-Hallgatóztam. A beszéd a harmadik szobából jött. Oda nem mehettem,
-mert az ebédlő ajtaja be volt zárva. A bankárnak és az inasának a
-szavaira ismertem. Indulatosan beszéltek. Utoljára egy
-ajtócsattanás végezte be a beszédet, s arra léptek közeledtek az
-ajtó felé. Én visszavonultam a szobámba. Ébren figyeltem minden
-neszre. Hallottam, hogy ujra nyilik egy belső ajtó, nagyon
-csendesen; valaki halkan beszél. – Arra egy elfojtott kiáltás
-következett vagy valami hördülés, olyanforma, mint egy nehéz
-álomban küzdőé; azután elcsendesült minden.</p>
-<p>– Mennyi időköz lehetett az ajtónyilás hangja és a hördülés
-között? kérdezé a biztos.</p>
-<p>– Talán öt percz. Külömben feszült, válságos helyzetben az
-időszámítás csalhat. Azt azonban már minutányi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span>
-pontossággal megmondhatom, hogy mikor mit észleltem ettől fogva,
-mert az órámat oda tettem magam elé. Háromnegyed négyre hallottam,
-hogy az előszoba ajtajában csendesen elfordul a kulcs. Valaki
-lemegy a lépcsőn. A lépcsőháznak vasrács ajtaja van. Beletelt húsz
-percz, hogy ezt az ajtót felnyitották. Addig várt az ember.
-Kitaláltam az okát. A távolból hallatszott a vasuthoz vivő omnibus
-gördülése. Akkor egymás után hirtelen következett a lépcsőajtó
-nyitása és a kapué. Akkor az ablakhoz siettem megnézni, hogy ki
-megy ki. Nem láttam meg az alakját, mert már az esernyőt kifeszítve
-lépett ki az utczára. Csámpás léptekkel ment a közeledő omnibus
-elé, bal kezében egy bőröndöt vitt. Az utczának mind a két
-szegletén volt felállítva egy detectivem, azzal az utasítással,
-hogy a ki csak az éjjel a Traumhold-palotából kimegy, azt
-nyomról-nyomra kisérje s ha utra kel, utazzék vele együtt s nekem
-minden állomásról rögtön táviratot küldjön ide a palotába. Az
-omnibus kétszer állt meg ez utczában. Hét órakor az emberemtől
-megkaptam az első tudósítást, a kisért alak személyleirásával. Azt
-is megtudtam, hogy Bukarestig váltott első osztályu jegyet. Rögtön
-siettem át a bankár hálószobájába. Így találtam őt, a hogy önök
-látták. Már halva volt: legalább három óra óta. Hirtelen átsiettem
-a mellékszobákba s felfedeztem a pecsétek erőszakos felszakítását
-és a pénztárak felnyitását. – Rögtön jelt adtam az ablakból a
-második detectivnek s táviratot küldtem általa a pozsonyi,
-érsekujvári és budapesti rendőrállomásokhoz, hogy a személyleirás
-szerint felismerendő utazót tartóztassák le.</p>
-<p>– Sietek a vasuthoz! mondá Lándory a tudósítás után.</p>
-<p>– A nyolcz órai vonat is elment már.</p>
-<p>– Külön vonatot rendelek.</p>
-<p>– Kár lesz önnek magát fárasztani és költségbe verni, mondá
-önérzetes nyugodtsággal Stauner ur. Itt van már a zsebemben a
-második távirat a detectivemtől: Pozsonyban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> kelt:
-«Szökevény tolvaj inas, Kalthahn Péter elfogatott, rablott pénz
-megtaláltatott nála».</p>
-<p>Azzal büszkén nézett oda Lándory szemébe, egész fölényét
-éreztetve a «kezdő» pályatárssal, mintha mondaná magában:</p>
-<p>– «Igy szoktuk «mink» elfogni a tolvajt, röptiben.</p>
-<p>Lándory olvasva e gondolatot a kis ur arczán, magában
-gondolhatott rá vissza ilyesmit: «a ki maga is el akarja magát
-fogatni».</p>
-<p>Az elfogott inast is a nagy rémpör többi sorsosai közé
-szállíták. Ennek már álarczot sem tettek a képére. Magára vallott
-mindent, semmi titkolni valója nem volt.</p>
-<p>Az itéletkimondás azután már nem Lándory dolga volt. Erre egy
-delegált törvényszék volt hivatva, melyet különösen e bűnpör
-számára alkottak.</p>
-<p>Lándory az alatt, míg a biróság az óriási vizsgálati
-adathalmazzal küzködött, felutazott Trencsénbe, s ott előidéztetve
-azokat a kalauzokat, a kik az ál-Monterossot a Vág vidékét ékesítő
-regényes várromokig elvezették, azoknak a kiséretében fölkereste
-mind azokat a helyeket, a melyeken a tolvajvezér megfordult,
-megmagyaráztatott minden körülményt a legapróbb részletekig, melyek
-között e romok látogatása történt: hol pihent meg? hol rajzolt az
-albumába? hol tartott falatozást? minő táskát hordott magával?</p>
-<p>Az az ember nagyon óvatos volt. Semmi áruló nyomot nem hagyott
-maga után. Egy válloncsüggő bőrtáskát hordott mindig magával, a mit
-soha sem hagyott el. Éjszakára az ajtaját egy sajátszerű furfangos
-zárral reteszelte el, a minőt az orosz utazók hordanak magukkal s
-mely minden ajtóra alkalmazható.</p>
-<p>E várromok oly terjedelmesek, hogy azoknak a rejtett zegét-zugát
-felkeresni, a pinczéikbe, cisternáikba leszállni, pusztán
-találomra, haszontalan vállalkozás lett volna. Még arra is kellett
-vigyáznia Lándorynak, hogy kutatásainak czélját ki ne hagyja
-találni, mert ha hire futamodik, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> hogy ide valaki kincseket
-rejtett el, az egész vármegye népe mind odaszalad kincskeresni. S
-még meglehet, hogy rátalálnak.</p>
-<p>Ez idő alatt is folyvást értesítteté magát a Traumhold-ügy
-lefolyásáról, mely most már az administrativ közegek intézkedése
-alá került. A megholt bankár összes vagyonát, a magyar kormány
-felkérése folytán, lefoglalták s ellene a kártérítési keresetet
-megindították.</p>
-<p>Azért mégis várt rá valami meglepetés, midőn Budapestre
-visszatért. Az ujabban érkezett hivatalos levelek között talált
-egyet, melyben a bécsi gyámhivatal értesíti róla, hogy a meghalt
-Traumhold bankár leányának árvagyámjául ő neveztetett ki – a leány
-saját kívánatára.</p>
-<p>Micsoda bizarr ötlet ez attól a leánytól?</p>
-<p>Miféle lélektani talányban keresse ennek az indokát?</p>
-<p>Godiva nagyon jól tudhatja, hogy az egész szerencsétlenségnek,
-mely házukat romba dönté s atyját a romok alá temette, Lándory
-megjelenése volt az okozója. Mért választja mégis őt gyámjául?
-Olyan nagy-e a bizalma hozzá? Vagy valami dæmoni boszuállása egy
-eltiport teremtésnek: «ha elrontottad a sorsomat; már most vedd a
-kezedbe; ha idejöttél, hogy lassú halállal megölj, nézd végig a
-halálos agoniámat»?</p>
-<p>Gyávaságot nem tételezhetett föl arról a leányról.</p>
-<p>Pedig hiszen sejtelme lehetett arról, hogy ez így fog
-következni. Hiszen ő maga mondta neki: «még látni fogjuk egymást; –
-és ugy, hogy nem én jövök el önhöz».</p>
-<p>Tehát bizonyosnak hitte, hogy az fog eljönni ő hozzá.</p>
-<p>A magyarországi törvények szerint az árvagyámságot mindenki
-tartozik elfogadni, akit az árva gyámjául kiván. Ez elől kitérni
-nem is lehet, nem is szabad.</p>
-<p>Lándory rögtön válaszolt az árvatörvényszéknek, hogy elfogadja a
-gyámságot.</p>
-<p>Másnap ott volt a lakásán Godiva.</p>
-<p>Azt is sejté. Egész nap nem ment ki a házból, hogy hiába ne
-járassa. Minden csengetésre maga ment ki az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> ajtót
-kinyitni. Egyszer azután csakugyan az állt előtte, a kire várt. A
-gyászruhás hölgy, sűrű selyemfátyollal letakart arczczal.</p>
-<p>– Vártam önre, mondá neki.</p>
-<p>Hát ráismert? A sűrű fátyolon keresztül.</p>
-<p>A fátyolon keresztül inkább, mint mikor a leány ezt a fátyolt
-felveté az arczáról.</p>
-<p>Mennyire el volt változva! Ugyanaz a kép, a mi az első
-találkozásnál, csakhogy akkor a napsugártól beragyogva, most pedig
-a megörökült villámlobbanás fényétől átvilágítva.</p>
-<p>El volt róla lopva az örök nevetés. Mintha csak saját magának a
-szelleme volna.</p>
-<p>Ugyan miért jött?</p>
-<p>Talán azt az igéretet beváltani, hogy az elrabolt nevetési
-kincset apródonkint fogja neki egykor visszaadni, a ki
-elrabolta?</p>
-<p>Lándory nem ért rá kérdést intézni hozzá.</p>
-<p>A leány, a mint a belső szoba ajtaja bezárult mögöttük,
-egyszerre megragadta a kezét, s e szókat mondá, mély heves
-hangon:</p>
-<p>– Uram! Gazember volt-e az én apám?</p>
-<p>Lándory visszadöbbent e hangtól, e szótól.</p>
-<p>A leány akkor mind a két kezével ragadta meg Lándory jobbját s
-még határozottabban ismétlé a kérdést.</p>
-<p>– Akarom tudni, igazán, világosan: öntől, a ki legjobban tudja,
-gazember volt-e az én apám?</p>
-<p>– Nem!</p>
-<p>Lándory épen olyan hevesen adta meg a választ.</p>
-<p>A leány még mindig nem eresztette el a kezét.</p>
-<p>– Igaz lelkére mondja ön ezt?</p>
-<p>– Becsületemre mondom. Áldozata volt rossz embereknek; maga
-tiszta, becsületes ember volt.</p>
-<p>A leány e szókra lerogyott egy kerevetre s lehajtá a keblére
-gyászba borult fejét. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span></p>
-<p>– Mégis meg kellett neki halni! suttogá alig hallhatóan.</p>
-<p>Lándorynak az ajkán volt már a vígasz, «hiszen meggyilkolta a
-saját szolgája». – Banalis phrasis. Elhallgatott vele.</p>
-<p>– Beszéljünk az ön dolgáról, mondá, leülve egy karszékbe
-Godivával szemben.</p>
-<p>– Az, hogy az apám meghalt, rebegé a leány, elég sötétség rám
-nézve. De még rettenetesebb az a gondolat, hogy az öreg, hűséges
-cselédje ölte meg. Az az ember, a ki nem volt szolga, de hozzánk
-tartozó családtag volt a házunknál, a mióta eszemet tudom. A
-becsületesség, a hűség mintaképe, olyan, mint azok az
-ezeregyéjszakai mesebeli dzsinok, a kik csak arra vannak teremtve,
-hogy az uraiknak szolgáljanak s mindig csak jót tegyenek; az az
-ember, a ki engem úgy szeretett – nem mint egy jó ember – de mint
-egy jó kutya, hogy ez megölhesse az ő jóltevőjét! Miért? Hogy a
-pénzét elrabolja? Minek? Ősz feje volt már! Mit akart vele tenni?
-Ez a gondolat megőrjit. Az öreg Péter tett engem árvaleánynyá!</p>
-<p>– Beszéljünk az ön dolgáról, Godiva kisasszony! Én rossz
-vigasztaló vagyok. Kérges szivem van. Nagyon sok sírást hallottam
-már életemben.</p>
-<p>– Az enyimet nem fogja ön hallani. A nevetést elfeledtem, de a
-sírást azért nem tanultam meg. – Mégis vissza kell térnem arra a
-tárgyra, a min kezdtem. Ha az apám nem volt bűnös, nem volt
-czinkostárs, miért ellene az a meggyalázó eljárás?</p>
-<p>– Ez szerencsétlenség, Godiva kisasszony. Olyan, mintha valakit
-a vasuton a mozdony elgázol. – Ő – kimondom – egészen magas elvű
-indokokból összeköttetésbe elegyedett politikai álarcz alá
-rejtőzött gonosztevőkkel. Ez balszerencse. Következményei el nem
-fordíthatók. De önnek azért nincs oka pirulni a név miatt, melyet
-visel.</p>
-<p>– Már hozzá szoktam a nem piruláshoz. Még egy kérdést!
-<span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> Fedezi-e az atyámnak a vagyona azt a
-kárt, a mit az ő jóhiszeműsége okozott?</p>
-<p>– Én ugy tudom, hogy bőven fedezi, sőt meghaladja.</p>
-<p>– Akkor miért tartják fenn ellene a megszégyenítő eljárást? a
-bünvizsgálatot?</p>
-<p>– Van egy függőben maradt ügy, a mi igen nagy befolyású
-embereket érdekel, s a mi még tisztázva nincs.</p>
-<p>– S nem lehetne ezt az ügyet befejezni – például akkora
-összeggel, mely a vádoló követelésének megfelel?</p>
-<p>Lándory most már kezdte kitalálni Godiva észjárását.</p>
-<p>– Hol vennők azt az összeget?</p>
-<p>– Önnek igazán kapóra jön ez a kérdés. Én beszélek itt nagy
-tőkepénzekről, a ki ingyen jegygyel, a mit egy vasutigazgató (régi
-jó barát) kegyelméből kaptam, utazom Budapestre.</p>
-<p>– Hát rokonai?</p>
-<p>– Rokonaim? kiálta fel csodálkozva a leány. Hát vannak egy
-bukott ember leányának rokonai? Azok félnek tőlem, mint a
-bélpoklostól. Nagynéném, a ki házunknál mint női családfő
-szerepelt, a mint a nagy szerencsétlenség hírét vette, összepakolt
-és haza futott. Mikor meglátogattam, látásomra elájult; mikor
-eltávoztam, akkor felocsudott s hallám az ajtón át, mikor a
-cselédnek kiadta az utasítást: «Ne ereszszétek be hozzám ezt a
-szerencsétlen leányt többé. Görcsöket kapok, ha meglátom». Miattam
-nem lesznek többé szívgörcsei. Szegény apám temetésénél egyedül
-voltam a gyászkiséret, – egész a kriptaajtóig. Azt az egy
-«birtokunkat», a hol atyám és anyám nyugosznak egymás mellett, nem
-foglalhatták le. Még van ott egy harmadik hely is. Elhagyott az
-egész világ. – De nem jól mondám; – egy emberem mégis maradt: – az
-ön tilinkósa, Stauner ur. Ez a derék ember, mikor a palotánkban és
-a villánkban a szekrényeket és a szobaajtókat lepecsételték, volt
-olyan gondoskodó, hogy az én számomra nyitva hagyatott a badeni
-nyaralóban egy hajdani cselédszobát és oda áthordatta a saját garde
-de robeomat, <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span> a mi valószínüleg magántulajdonomat
-képezi, annak az értékesítéséből tudtam kifizetni a gyászruhámat s
-a temetési költségeket.</p>
-<p>Itt megpihent a leány, mintha még egyszer végig gondolna azokon,
-a mik vele ama három szörnyű nap alatt történtek.</p>
-<p>Azután összeszedte lelki erejét és tovább beszélt.</p>
-<p>– Ez a derék férfiu azonban még valami mást is adott át, a miről
-azt mondá, hogy ez az atyám pénzszekrényében találtatva, mint
-engemet illető magántulajdon, nekem rögtön kiadatni rendeltetett.
-Egy életbiztosítási bárczát. Azt mondta, hogy azt jól megőrizzem,
-mert ez a jövendő sorsomat biztosítja. Tanácsolá, hogy legjobb
-lesz, ha rögtön megnevezek valakit, ismerőseim, rokonaim közül, a
-kit a gyámhatóság törvényes gondnokommá tegyen. Ismerősök? Rokonok?
-Hol keressem őket? – Bocsánat! Még egyet elfeledtem. A carricatura
-albumaimat is kiszolgáltatták. Hát hisz abban mind együtt vannak.
-Válogathatok közülök. Ott a képeik. A majmot? az elefántot? vagy a
-tigrist? – Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen van egy ismerősöm, a
-kinek a gúnyképe nem került a gyüjteménybe, a ki nekem azt előre
-megjósolta, hogy én őt nem fogom oda rajzolni. Önnek a nevét
-mondtam ki. A jeles férfiú azt felelte rá, hogy ennél okosabb
-választást nem is tehettem volna, s tanácsolá, hogy a mint ön a
-kinevezést elfogadja, azonnal siessek fel önhöz, s mutassam meg azt
-a polizze-ot önnek s hagyjam itten. Ime átadom.</p>
-<p>Godiva az oldalán függő kis bőrtárczából kivette a biztosítási
-kötvényt, s átnyujtá Lándorynak.</p>
-<p>– Ön ismerős e kötvény tartalmával? kérdé Godivától Lándory,
-miután átolvasta azt.</p>
-<p>– Nem értek hozzá, de Stauner úr megmagyarázta a főbb ismerni
-valókat. E kötvény szerint, egy elsőrendű nagy biztosító
-társulattól 24 éves koromban kétszázezer ezüst forintot kell
-kapnom.</p>
-<p>– Ön azonban most még csak husz éves. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p>
-<p>– Igen. És e szerint most már csak két dolog között van
-választásom. Az egyik: stornirozni az egész biztosítást. Stauner úr
-azt nekem igen jól megmagyarázta. A biztosító társaság a
-kötvényemet a határidő letelte előtt is visszaváltja, a biztosított
-összeg egy harmadában. Ha akarom, most rögtön kaphatok érte
-hatvanhatezer hatszázhatvannyolcz forintot és egy huszast ezüstben.
-Ez eddig Stauner úr véleménye. A mi ezután következik, az a magamé.
-Én tehát választhatok két dolog között. Az egyik: felvenni a
-váltságdij összegét, s elmenni vele valahová, a hol nem ismernek, s
-a hol majd nagyhamar megismernek, s ott élni őrjöngő vigasság
-között, mint illik olyan némberhez, a kinek nincs joga azt kivánni,
-hogy becsüljék. S ha ez a pénz elfogy, majd gondoskodik másról az,
-a ki a mezők (és a boulevardok) liliomait ruházza!… Ön lesüti a
-szemeit? Ön elpirul helyettem. Jön a másik választás.</p>
-<p>Bertalan ez alatt csendesen felállt s karjait összefonva nézett
-le az ülve beszélő leányra. Talán azért kellett a szempilláit
-lesülyesztenie.</p>
-<p>– A másik alternativa pedig ez, – folytatá Godiva. – A
-biztosítási kötvény szerint az egész kétszázezer ezüst forintnyi
-összeg esedékessé lesz, ha én hamarább meghalok. S ebben az esetben
-az összeg az én természetes örökösömre száll át. Az én természetes
-örökösöm az atyám csődtömege. Fedezi ez az összeg azt a követelést,
-a mi az atyám becsületét eltakarja?</p>
-<p>Ennél a kérdésnél a leány is fölkelt a helyéről s olyan közel
-lépett Bertalanhoz, hogy szavainak forró lehellete annak az arczát
-égeté.</p>
-<p>– Mire gondol ön? kiálta rá Bertalan, megkapva a leány karját,
-mint a hogy visszarántanak egy meredély párkányáról
-alátekintőt.</p>
-<p>A leány hideg nyugalommal felelt.</p>
-<p>– Ne féltsen ön semmi meggondolatlan lépéstől. Én azt is
-megtanultam a biztosítási kötvényből, hogy az egész összeg elvész,
-ha a biztosított öngyilkossá lesz. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p>
-<p>– Hát akkor minek volt az a kérdés?</p>
-<p>– Hm. – Különös dolog! – Az én koromban levő leányoknál olyan
-könnyen megy az. Nem kell azért a negyedik emeletről leugrani. Elég
-a negyedik emeletre felszaladgálni. Nem kellenek ahhoz sublimátok,
-nem kell a nagy Duna árja, egy pohár hideg viz is oda vezet.</p>
-<p>– Én megtiltom önnek ezt a gondolatot! szólt nyers hangon
-Bertalan, erőszakosan átszorítva a leány kézcsuklóját.</p>
-<p>– Hogyan? Ön megtiltja nekem még a gondolatot is a halálra. Hát
-van önnek hatalma én előttem becsukni a tulvilág ajtaját?</p>
-<p>– Van! És én megakadályozom abban, hogy arra gondoljon. Üljön le
-és hallgassa csendesen, a mit mondok.</p>
-<p>A leány daczosan veté hátra a fejét és nem ült le.</p>
-<p>– Hát jól van. Maradjon állva! Csak egy szót mondok önnek. «Még
-most» egyetlen «bűn» vádja sem terheli az ön atyjának a lelkét oda
-fenn, az ő örök birája előtt.</p>
-<p>– Tudom.</p>
-<p>– Ne szóljon közbe! Ön azt nem tudja. Ön azt hiszi, hogy egy
-biztosító társaságot megcsalni nem bűn? Tán annak a pénztára a
-«cassa nemonis», a mibe orzó kézzel bele szabad nyulni? Hisz annak
-vagyona becsületes úton gyült s az is árvák és özvegyek örökét
-képezi. Ön meggondolt csalással akarja letörülni a homályt az apja
-nevéről, a mit még eddig arra csak a balszerencse vetett!</p>
-<p>– Uram! – hebegé a leány megrendülve, s szemei bámulva meredtek
-a vele parancsolónak megigéző szemeibe.</p>
-<p>– Még most az a tett, a mi önnek az atyját egy más életbe
-vezette át, csak félig bűn, a másik fele erény. Ön ki akarja azt
-egészíteni, hogy egészen bűn legyen?</p>
-<p>– Mit mond ön?</p>
-<p>– Azt, hogy én nem hiszem, hogy Traumhold bankárt az inasa
-gyilkolta meg.</p>
-<p>A leány e szóknál, nyitva maradt ajkakkal, elforduló
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> szemekkel rogyott egyszerre térdre,
-igézője lábaihoz s megragadta annak a kezét, először a csókjaival,
-azután a könyjeivel árasztotta azt el.</p>
-<p>Sirni megtanította már ez az ember.</p>
-<p>Nagy nehezen tudott szavához jutni a zokogástól.</p>
-<p>– Hát önnek «is» van hite emberi becsületességben? Hát ön is
-megtalálta azt a gondolatot, a mit én csak félve rebesgettem? Én!
-Én, és a végtelen szeretet volt az oka, hogy ez a rémtett
-megtörtént.</p>
-<p>– Beszéljünk nyugodtan. Üljön le szépen.</p>
-<p>– Nem. Nem. Jól van így. Imádkozom. Vezeklem. Gyónok. Addig
-maradjak így. Csak egy szót még. Hát ön azt hiszi, hogy az az
-ember, a ki önmagát e rémtettel vádolja, egy mesés önfeláldozást
-követett el?</p>
-<p>– Kisasszony! Én vizsgáló biró vagyok. Engem nem kérdeznek
-ki.</p>
-<p>És ebben az erőszakolt komolyságban annyi önkéntelen humor volt,
-hogy a leánynak a szemeiben, a könyeken keresztül megjelent az első
-mosoly!</p>
-<p>– Parancsoljon velem. Engedelmeskedni fogok!</p>
-<p>– Ön egykor azt kivánta tőlem, hogy ismertessem meg a saját
-jellemrajzával. Én akkor azt mondtam: mélyen érző, mélabús kedély,
-erős akarat. Unja a nagy jóllétet, bosszantja az örök hizelkedés.
-Vágyik a balsorsot megismerni, a mely küzdelmet ád, s kiváncsi rá,
-ha egyszer ezek a mosolyfinta arczok rögtön csufondáros torzképekké
-válnának körülötte és azt kiáltanának mind: mért nem sirsz hát? Hát
-az most mind előtte áll. Hajdani ismerősei meg is követelik, hogy a
-véletlen összetalálkozásnál agyonsirja magát; ha nem teszi,
-megneheztelnek érte.</p>
-<p>– Mért nem vagyok férfi?</p>
-<p>– Van valami a mi a nem külömbségét elenyészti. A genie.
-Kegyednek határozott tehetsége van a rajzoláshoz.</p>
-<p>– Ön kezdi el a hizelkedést?</p>
-<p>– Semmi hizelkedést sem mondtam. Csak tehetségről <span class=
-"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> beszéltem,
-a mi még magában egy nagybecsü semmi. Sok tehetségből lett már
-himpellér, kontár. Ön még nem tud semmit. De ha mivelni fogja azt a
-tehetséget alapos tanulmánynyal, a mit a természettől kapott, ebben
-egy életfeladatot fog találni.</p>
-<p>– Irtózom a női piktoroktól.</p>
-<p>– Nem azoknak a phalanxát akarom én, hogy ön is szaporítsa, a
-kik kövér hentesnéket arczképeznek, s minden műtárlaton
-megdöbbentik a közönséget egy-egy lehetetlen compositióval, melynek
-aztán mæcenást kell keresni, a ki a falról eltávolítja. Az ön
-tehetsége önálló, független, dæmoni tulajdon, az emberi indulatok,
-szenvedélyek, gyarlóságok eltalálása. Önből arczképfestő nem lenne
-soha, mert azt nem köszönné meg senki. Önnek tanulni kell azoktól a
-nagy mesterektől, a kik ezt a nemet tökélyre emelték. Ebben fog ön
-találni foglalkozást, időjártával biztos kenyeret, és a mi legfőbb:
-nevet.</p>
-<p>– Új nevet?</p>
-<p>– Igen. A Traumhold névnek – egy ideig – szomorú hangzása fog
-lenni. Az albumában ezzel a névvel láttam önt szerepelni:
-«Schalkaug».</p>
-<p>– Igen. Azt választottam tréfából.</p>
-<p>– Hát most viselje komolyan. Ön el fog menni Münchenbe. Ott
-vannak jó barátaim az akademiai tanárok között. Azokhoz fogom önt
-ajánlani. Úgy fognak önnel bánni, mint testvérek. Szigoruak
-lesznek, és azt vegye tőlük jó néven. Egy fejbólintás azoknál már
-az elismerés netovábbja. Soha sem fog tőlük egy szót is hallani, a
-mi csak megközelítőleg is hasonlítana a bókhoz. Azután dolgozni fog
-ön, mint egy napszámos, a milyen hosszú csak a nap. Olvasni is kell
-mindent, a mi a művészet történetére vonatkozik. Egy új nagy világ
-fog ön előtt kitárulni, a hol csupa lángelmék laknak. Egy külön
-világtörténet, a melynek multja elhomályosítja a királyok és
-hadvezérek történetét. S a jelenje is fenséges ennek a külön
-világnak. Nincs összetartóbb, hivebb, önfeláldozóbb népe a földnek,
-<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> mint a festőművészeké. A szobrászok már
-hidegebbek, elzártabbak. De a festőknél elenyészik minden, a mi
-válaszfalt képez a világon, ott nem ismernek különbséget fajok
-között, együtt fogja ön találni a lengyelt az oroszszal, a
-francziát a némettel, disputálnak mindig, de csak a művészetről, de
-össze nem vesznek soha. Ott egyenrangu a nő a férfival, sőt a mi
-képtelenség, még a nagy művész is a kis művészszel.</p>
-<p>Godivának a szemei kezdettek szokatlan fényben ragyogni.</p>
-<p>– Ott majd «act»-okat is fog rajzolni. Ez az első hallásra
-összeborzongatja, ugy-e? Pedig a ki embert akar rajzolni, annak
-ismerni kell az embert. Ezt itthon nők nem tanulhatják. Mit
-mondanának hozzá a szent Bécsben, ha egy művésznő élő szobrokat
-rajzolna le? A vén István-torony is megcsóválná a fejét. Münchenben
-ezt rendes dolognak tartják. Egész néposztály abból él, hogy actot
-áll. És aztán meg fog ön még valamit ismerni, a miről soha fogalma
-nem volt. A koplalást. De milyen humorral tudják azt a festők
-élvezni. Egy knackwurst, a mit két szobatárs egymással megoszt, egy
-pár burgonya, a mit a vaskályhán megsütöttek, de aztán az az
-aranyos jó kedv hozzá! Belzazar lakomája szegénység a mellett.
-Vendégséget csapnak, de kevés a gulyáshus és sok a vendég,
-felszaporítják hát paprikával, hogy a vendégeknek a szája lángot
-vet tőle, és így aztán kifutja a lakoma. A derült kedélytől
-nektárrá változik maga a víz is.</p>
-<p>– Én tudok rántott levest főzni! dicsekedék Godiva ennél a
-themánál, s valami gyönge mosolyforma ismét derengett az
-arczán.</p>
-<p>– No erre legtöbb szükség lesz a művészi pálya kezdetén. Később
-aztán, majd ha egy pár sikerült rajz kerül ki az ön keze alól,
-annak a számára szerzünk rendes vevőt. Nem magas műbarátokat: fakó
-kiadókat, a kik nagyon szerény igények szerint díjaznak, de nem
-kell nekik azt mondani rá, hogy «kérem», vagy «köszönöm». Később
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span> majd ők fognak kérni, ha egyszer a
-Schalkaug név híre emelkedik. Akkor aztán terjeszkedünk. Nos hát
-elfogadja ön az én tervemet?</p>
-<p>Godiva sietett a kezét nyujtani.</p>
-<p>– Akkor hát térjünk át a dolog prózájára. Önnek természetesen
-pénze nincs?</p>
-<p>– A mit az öltönyeim eladásából bevettem, azt mind elköltöttem a
-temetésre.</p>
-<p>– Ajándékot pedig ön senkitől se nem várhat, se el nem fogadhat.
-Megálljunk csak, hátha találok valamit. A Péternél elkobzott
-értékek között találtatott egy ezüst szelencze, a miben pénz
-csörög. Ennek czímpaizsára ez a név van vésve: «Godiva» és egy
-évszám «1848.»</p>
-<p>– Ez az én születésem éve. A perselyt a bank-igazgató
-keresztapámtól kaptam, a ki azóta minden évfordulónál tett bele egy
-arany koronát.</p>
-<p>– Milyen szerencse, hogy azt is elrabolta a Péter, mert ha ott
-hagyja, azt is ott rekeszti az osztrák rendőrség. Így azonban az én
-kezembe kerülve, azt, mint önnek magántulajdonát, a saját
-felelősségemre kiadhatom.</p>
-<p>Lándory előkereste a szekrényéből a mondott perselykét.</p>
-<p>– Igen. Ez az. Jól ismerem, mondá Godiva.</p>
-<p>– E szerint ebben kell lenni husz koronának. Ott a kulcs a
-persely füléhez kötve, nyissa ki.</p>
-<p>Godiva felnyitá a perselyt s kiönté ölébe annak a tartalmát.</p>
-<p>Csakugyan husz arany korona volt benne. Születésnapi
-ajándékok.</p>
-<p>Godivának két nagy könycsepp hullott a szeméből az
-aranyakra.</p>
-<p>Utolsó vagyona volt az! Megannyi emlék. Vigasság napjainak
-emléke egytől egyig.</p>
-<p>Lándory elfordult tőle, hogy a börzeárfolyam lasjtromában
-keressen valamit.</p>
-<p>– A koronának az ára most tizenhat és fél forint. Itt váltsa ön
-be, mert az szokatlan pénzfaj. Münchenben nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> ismerik. A
-magyar leszámítoló banknál váltsa ön be, ott legkevesebbet vonnak
-le belőle. A perselyt tartsa meg emlékül.</p>
-<p>– Úgy teszek.</p>
-<p>– E szerint lesz most önnek háromszáz huszonnyolcz forintja.
-Huszonnyolczba fog kerülni az utazás Münchenig. Az egyedül
-utazáshoz hozzá kell önnek szokni. Önt nem fogja megsérteni
-senki.</p>
-<p>– Már hozzá kezdtem.</p>
-<p>– Marad azután még háromszáz forintja.</p>
-<p>– Az nekem igen soká fog tartani.</p>
-<p>– Azzal ne áltassa magát. Azt elhiszem, hogy ön képes lesz
-legszigorubb nélkülözéseket elvállalni, de vannak mulhatlan
-kiadások. Szállást nem fogadhat se messze a város központjától, se
-a negyedik emeleten, mert oda a tanárja el nem jár. Ateliert is
-kell tartania, még pedig a legalkalmasabbat. Azonkivül modelleket
-is kell fizetnie. Az a háromszáz forint a legfeszesebb számítás
-szerint alig fog önnek tovább tartani, mint az esztendő végeig.
-Addig kell önnek valamit szerezni.</p>
-<p>– Képzeletem sincs róla, mi úton?</p>
-<p>– Szeret ön kis gyermekeket rajzolni?</p>
-<p>– Az kedvencz mulatságom.</p>
-<p>– No hát csináljon ilyen rajzokat, s küldje el nekem. Én majd
-találok itten valami jámbor poétát, a ki önnek szöveget ír hozzá, s
-aztán majd akad kiadó elég, a ki azt megvásárolja. Ez a legkapósabb
-munka.</p>
-<p>Godiva lehajtotta a fejét, s a mellett félig zárt szempillái
-alól olyan szomorú érzékenységgel nézett fel Lándory arczára, hogy
-az könnyen kiolvashatta e tekintetből a leány gondolatát.</p>
-<p>«Te magad fogsz lenni az a poéta, te magad fogsz lenni az a
-kiadó!»</p>
-<p>– Jól van, megrajzolom.</p>
-<p>– Tehát a viszontlátásig – Schalkaug kisasszony! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
-<p>Godiva még egy szót mondott Bertalannak az elválás pillanatában,
-két kezével megszorítva annak a kezét.</p>
-<p>– Védelmezze ön meg az apám becsületét!</p>
-<h2>A KARÁCSONYFA ALATT.</h2>
-<p>A karácsonyest is elérkezett, a gyermekek örömünnepe. Sok vágy,
-öröm, kedves meglepetés éri az embert az életben, de azzal az
-áldott izgalommal egy sem ér föl, a mit gyermekkorunkban a Jézuska
-jövetele hozott.</p>
-<p>Godiva földszinti szállást kapott Münchenben, a hol a festőszoba
-mellett mindjárt egy háló kamrácska is volt, a miben alhatott, nem
-kellett hosszú utat tennie hazulról az atelierig. Festői czélból
-igen alkalmas hely volt. Nagy ablak, keresztfa nélkül, mely kertre
-nyilt, és északnak fordulva, jó világítást adott, hanem lakályosság
-szempontjából annál rosszabb. A földszintes szoba falai nyirkosak,
-padlata hideg, s a nagy ablak miatt a szoba, a mint a vaskályhában
-kialudt a tűz, egyszerre jégveremmé lett. Annálfogva a falakat, meg
-a padlót mind pokróczokkal kellett betakarni, s az ablak rámáját
-ruggyanta csövekkel leszorítani.</p>
-<p>Godiva otthon töltötte a karácsonyestét. Ismeretségeket nem
-keresett még. Tanárának a neje ugyan meghívta magához, de ő valami
-ürügyet keresett, hogy ne fogadja el a meghivást. Gyalog a nagy
-hóban elegáns társaságba menni nem lehet, s a droschke sokba kerül.
-A pénzzel pedig nagyon gazdálkodni kell, mert fogytán jár. Eleinte
-nagyon könnyen költöttek, sokat kellett beszerezni, festékeket,
-festő állványt, pódiumot, fütő szereket, lámpást, thea-főzőt,
-spanyol falat, tükröt, tányért, evőeszközt, vizes kancsót és egy
-becsületes karos széket, a miben meg lehet pihenni a munka után. Az
-ember csak akkor tudja meg, mikor megpróbálta, hogy milyen nagy
-luxussal jár a szegénység. <span class="pagenum"><a name="Page_80"
-id="Page_80">-80-</a></span></p>
-<p>A házmester szolgálta ki, mérsékelt havi díjért, de fűteni és a
-ruháit kitisztogatni, meg edényt elmosogatni, bizony magának
-kellett.</p>
-<p>Még így is sok pénz fogyott el, pedig a legolcsóbb kocsmából
-hordatta az ételt, este csak theázott. S ha egyszer egy jó napot
-akart magának csinálni, akkor rántott levest főzött, habart
-tésztával, a mit úgy hínak nálunk, hogy «koldus leves». Nagyon jó
-az!</p>
-<p>Karácsony-estére valami extra készült. Piritós kenyér,
-pariserrel. Otthon biz ezt a favágók eszik. De ha azoknak jól
-esik!</p>
-<p>Vendége is volt hozzá. A kedvencz modellje. A házmester négy
-esztendős leánya, a kis Rieke, a ki az ő rajzaihoz pozirozni
-szokott, naponkint tiz pfenningért.</p>
-<p>Godiva a kis gyermek örömére karácsonyfát is csinált, az is
-eredeti gondolat volt. Egy lombos fenyőfa a tél mezején, ágai
-tépett vattával beborítva, mintha hó nyomná le, s azokról
-üveggyöngyökből jégcsapok csüggnek alá, lefesteni való csendélet. A
-kis Riekét természetesen jobban érdeklik a czukorangyalkák és az
-ezüst fonálon csüggő datolyák. Egyre azt kérdi, hogy mikor lesz
-szabad azokat a fáról leszedni. Addig is meg kell elégednie azzal a
-piros harasz fejkötővel, a mit a Jézuska hozott neki.</p>
-<p>Godiva elmélázva ül a karácsonyfa előtt. Viaszgyertyácskák
-helyett az egyetlen petróleum lámpa vet arra világosságot, de az is
-– festői ötlettel – hótakarta kunyhónak dekorálva.</p>
-<p>Végig gondol azon a husz karácsonyfán, a mit életében látott.
-Elkezdve a másodikon (az elsőre nem emlékezhetett) a mikor egy
-jóságos anyai arcz szorítá az övét magához. Még most is emlékezik
-arra, hogy az ő arcza hideg volt, az anyjáé pedig forró.</p>
-<p>És a legutolsó karácsonyfa. A tavalyi!</p>
-<p>Husz villanylámpácska világította meg. Bámulva mosolygó arczok
-állták körül. Csillogó ékszerek, elmés meglepetések, ritkaságok
-körüle halmozva. Egy arany remontoir <span class="pagenum"><a name=
-"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> óra is volt az egyik ágon, a
-melyiknek a czédulájára «Péter» neve volt felirva. Hogy sírt az
-örömtől az öreg ficzkó, mikor azt átadták neki!</p>
-<p>Selyemruhák suhogása suttogott körül. Dicsérő, hizelgő,
-magasztaló szavak. Epedő sovárgó, hódoló pillantások czikáztak.
-Ylangylang parfume-illat terjengett. Aztán szétnyilt az étterem
-szárnyajtaja:</p>
-<p>«Madame, est servie.»</p>
-<p>Igenis! A házmester meghozta papirba takarva a négy szelet
-pariser-hurkát, meg a két darab rozskenyeret.</p>
-<p>– No kicsikém, hát már most pirítsuk meg a kenyeret.</p>
-<p>Godiva odaszökött a kályhához, kinyitva annak az ajtaját, s a
-parázsnál elkezdte megpirítani a hosszunyelű villára szurt
-kenyérszeletet.</p>
-<p>– Egy úr kérdezősködik Schalkaug kisasszony után odakinn, mondá
-a házmester.</p>
-<p>– Valamelyik művész?</p>
-<p>– Nem. Igen tisztességes ember; macskaprémes bundája van.</p>
-<p>– Hát bejöhet; csak vendég ne legyen: mert nincs több két
-tányérunknál.</p>
-<p>A házmester bebocsátotta az idegen urat.</p>
-<p>Godiva majd kiejtette a láttára a kezéből a kenyérszeletet
-vasvillástul.</p>
-<p>Lándory volt a Jézuska küldöttje…</p>
-<p>– Ah! Lándory úr! kiálta fel meglepetten, felszökve térdeiről, s
-aztán az első gondja az volt, hogy egy félig kész női arczképet,
-mely a falnak volt támasztva, hirtelen a fal felé fordítson. Hát
-hogy kerül ön ide?</p>
-<p>Azzal eléje sietett, kezet szorítani vele.</p>
-<p>– Párisba van utam. Rosszúl választottam a vonatot. Itt tudtam
-meg, hogy az este kilenczkor érkezők csak éjfél után két órakor
-mehetnek tovább Strassburg felé. Azt gondoltam, hogy ezalatt
-felkeresem önt s itt töltök egypár órát.</p>
-<p>– Hanem akkor ön nagyon szüken fog kijönni; mert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> nekünk
-igen sovány vacsoránk lesz, s már is ketten vagyunk hozzá.</p>
-<p>– Oh annyira meggondolatlan nem vagyok. A pályafő
-restauratiójában összeszedtem a táskámba, a mi csak kapható volt;
-ma nagy lakomát fogunk csapni.</p>
-<p>S azzal kinyitva a táskáját, egyenkint lámpafényre hozá a sok
-drágaságot, a mely a bajor főváros büszkeségét képezi: a füstölt
-libamellet, a pompás weiszwurstot; töredékét egy baumkuchennek;
-gorgonzolát; bécsi Kaisersemmelt, narancsokat, sőt még egy palaczk
-«mussirender Sektet» is. Azok mind helyet foglaltak a behavazott
-kunyhó előtt.</p>
-<p>A kis Rieke tapsolt örömében.</p>
-<p>– Ez lesz aztán karácsony!</p>
-<p>– No ez nagyon szép öntől, hogy így megemlékezett rólam, monda
-Godiva, lesegítve Bertalanról az uti felöltőjét. Üljön le ide a
-karszékbe.</p>
-<p>Még azonkívül volt két szék a szobában. Az egyik a művész, a
-másik a modell számára.</p>
-<p>Godiva már most abba hagyta a kenyérpirítást, s hozzálátott
-inkább a felterítéshez, a mi nagy körültekintést igényelt, mert
-csak egy asztal volt, s azon állt a karácsonyfa: azt pedig
-megbolygatni nem lehet, mert a vatta-hó mind lehull róla.</p>
-<p>– Hagyja csak, kisasszony. A művészek kezükből is tudnak
-enni.</p>
-<p>– Kivált, ha van mit. De nagy hiba a karácsonytól, hogy
-deczember 25-ikére esik. Ön bizonyosan hallotta azt a
-diák-bonmot-t, mikor a tanár azt kérdezte a studiótól: «mikor
-vannak a legrövidebb napok?» «Rendesen a hónap végén». Lássa ön;
-már egészen «étudiante» lettem.</p>
-<p>– Annak örülök. Sejtem, hogy önnél is rövidülnek a napok.</p>
-<p>– Nagyon.</p>
-<p>– Egyrészt azért is jöttem ide. Ezt ugyan elvégezhettem
-<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span> volna levél utján is; de most egy útban
-ezen is átesünk. Hát a «Kis emberek»-re kaptam már kiadót.</p>
-<p>– Ah! Godiva kétkedve tekinte rá.</p>
-<p>Bertalan elérté a kétkedő tekintetet.</p>
-<p>– Nagyon megtetszettek neki a képek is, meg a szöveg is, a mit
-ön maga írt. Kész szerződést adott át, a mit önnek alá kell írni,
-ha elfogadja.</p>
-<p>– Ha elfogadom-e?</p>
-<p>– Az első kiadásért ád ötszáz forintot; s azután minden újabb
-kiadásért háromszázötvenet.</p>
-<p>Godiva nem akart hinni a mondottaknak, gépiesen ismételte a
-hallott szavakat.</p>
-<p>Bertalan eléje tette a szerződést.</p>
-<p>Csakugyan élő szemeivel olvashatá Godiva, hogy az egy valóságos
-komoly egyezség, egy kiadó, meg egy szerző között. Nem tréfa.</p>
-<p>– No hát aláírja? Van irószere? Festőknek nem szokott
-kalamárisuk lenni.</p>
-<p>– Az önhöz írott leveleimből tudhatja ön, hogy nekem van. Hanem
-a kis hálókamrámban áll.</p>
-<p>– Hát halaszszuk az irást a vacsora utánra. Melyiken
-kezdjük?</p>
-<p>– Hát a theán. Már meggyujtottam a spiritust.</p>
-<p>– Vigyázzon, hogy meg ne gyujtsa magát a spiritusszal.</p>
-<p>Bertalan addig felnyitotta a sectes palaczkot, s a habzó édes
-borral teletöltött három poharat. Úgy tett, mintha nem venné észre,
-hogy a kis Rieke leszürcsöli a maga poharáról a túlömlő habot.</p>
-<p>– Az első kiadásnak a tiszteletdíját már át is adta nekem a
-kiadó, beszélt csak amúgy félvállról odavetve Lándory, s a közben
-tanulmányozta Godiva arczvonásait.</p>
-<p>A szemöldökei öszehuzódtak a leánynak, s a szemei kerekre
-felnyiltak.</p>
-<p>(Ez most azt gondolja, hogy az egész kiadói szerződés csak egy
-kegyes mese, s az az ötszáz forint tisztességes ürügybe burkolt
-ajándék.) <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span></p>
-<p>Lándory elővette a tárczáját, s kivette belőle az ötszáz
-forintot.</p>
-<p>– A szerződésben egyuttal ez is nyugtatványozva lesz.</p>
-<p>– Én úgy értettem a szerződésből, mondá a leány büszkén és
-gyanakodóan, hogy a tiszteletdíjat a kiadó akkor fizeti, a mikor a
-munka megjelent.</p>
-<p>– Hát hiszen már megjelent; azt is elhoztam, mondá Lándory, s
-ekkor meg az oldalzsebéből huzott ki valamit. Az egy szépen
-bekötött füzet volt.</p>
-<p>– Ah! kiálta fel Godiva, a meglepetés sikoltó hangján. Ezt
-bizonyára nem lehet rossz néven venni egy kezdő szerzőnek, a ki a
-legelső munkáját nyomtatásban megjelenni látja. Olyan nagy volt a
-megzavarodása, hogy a theafőzőt a kezéből az ablak hidjára dobta, s
-ez által az égő spiritus elől a keblére locscsant.</p>
-<p>Jó szerencse, hogy Lándory észrevette a veszélyt, hirtelen oda
-ugrott s a tenyerével rögtön elnyomkodta a tüzet a leány keblén.
-Egy kicsit megégette a tenyerét; de azért nem lehetett panasza.</p>
-<p>– Mondtam úgy-e, hogy vigyázzon azzal a spirituszszal!</p>
-<p>Godiva zavarban volt és elpirulva: az a mysteriosus kis könyv jó
-volt azt elpalástolni; a kezébe kapta s felnyitá kiváncsian.</p>
-<p>Díszes kis gyémántkiadás volt, olifant papiron; a képek az
-Angerer-féle cinkographiával, a szöveg elzevir betűkkel. Maga is
-nagyon meg volt a kiállítással elégedve.</p>
-<p>Tehát még is igaz. Ez az ember nem csal. Még jótettképen sem
-követ el csalást.</p>
-<p>– De ön igazán rossz ember. Duzzogott Godiva Bertalanra. Kezdi a
-«geräucherte Gänsebruston» s utoljára hagyja ezt, a mi a
-fődolog.</p>
-<p>Nem birta elrejteni az örömét. Mi a hadvezérek diadala a hadi
-troféumok láttára ehhez az elégtételhez képest?</p>
-<p>– Hát hiszen én is tudom, mi a hatáskiszámítás. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
-<p>Most azután végig kellett lapozni az egész munkácskát, s
-egyenkint megjegyzéseket tenni a reprodukált képekre. «Ez sikerült!
-No ez jobban is üthetett volna ki.»</p>
-<p>– Kár, hogy a szövegét nem értem. Ki fordította magyarra?</p>
-<p>– Én magam. De van rá kilátás, hogy németül is meg fog jelenni.
-Egy bécsi kiadó már ajánlatot tett. Hanem ő egyszer mindenkorra
-ajánlkozik a mű tulajdonjogát megszerezni, nem kiadás számra. Erre
-azonban nem válaszolhattam az ön meghatalmazása nélkül. Ezer
-forintot kinál.</p>
-<p>– El kell fogadni! kapott rajta Godiva. De rögtön elkomolyult
-megint.</p>
-<p>Bertalan ismét leolvasta az arczáról azt a gyanakvó
-sejtelmet.</p>
-<p>– Azt mondanám kegyednek, hogy tegye magát saját részéről
-egyenes összeköttetésbe a bécsi kiadóval ezen alku miatt, ha nagyon
-erős okom nem volna továbbra is az «ehrlicher Makler» szerepét
-játszani.</p>
-<p>Godiva arczán ismét bizalom derengett.</p>
-<p>– Azonban ez a mi beszélgetésünk a kis Riekét nem látszik
-érdekelni, talán elébb a jobbik részén kezdenénk. Úgy-e Rieke, a
-füstölt libamell csak jobb, mint a képes könyv?</p>
-<p>– Ez az úr jól mondja.</p>
-<p>Godiva tehát hozzáfogott a házi asszonyi tiszthez, felszeletelte
-a körömfaladékokat, legelőször a kis leánynak adott mindenből,
-aztán maga is hozzá látott. Még a borból is ivott. Ez ugyan nem a
-Mumm grand vinje, mint a tavalyi; de talán jobban izlett.</p>
-<p>A mit Bertalan a falatozás közben beszélt, az ismét csak fokozta
-a derült hangulatot.</p>
-<p>– Hát most elmondom önnek, hogy miért nem ajánlom én az egyenes
-összeköttetést a bécsi kiadóval. Ez a derék úr maga ott járt nálam,
-a mint ezt a könyvet megkapta tőlem, az ajánlatával. Mondta, hogy ő
-nagyon jól <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> tudja, mi rejtőzik a Schalkaug álnév
-alatt: a ki a «kis embereket» szerzette. De ő annál még egy sokkal
-jobb vállalatot tudna. Ő ismeri az ön «albumait.» Ha azokból
-lehetne egy füzetet kiadni pendantul a «kis emberek»-hez, e czím
-alatt «nagy gyerekek», annak lenne ám még csak kelete! Én erre azt
-feleltem neki, hogy ebben a tárgyban magam nem határozhatok. A két
-művet kapcsolatba hozni semmi esetre nem tanácsolnám: a «kis
-emberek» a naiv, kedélyes közönség számára vannak teremtve, a «nagy
-gyerekek» pedig a pikáns satyrikus genre publikumára számítanak.
-Egyébként is az albumok nincsenek az én kezem közt. Ez azonban nem
-maradt ennyibe. A bécsi lapok, melyek az ön «kis emberei»-ről mind
-igen kedvező birálatokat hoztak, egyuttal kibeszélték, hogy
-készülőben van ugyanazon álnevű szerzőtől, a kinek egyéniségét,
-mind egykori szeretetreméltósága, mind későbbi balsorsa miatt a
-bécsi high-life igen jól ismeri, egy még sokkal érdekesebb munka a
-«nagy gyermekek»-ről; melyben igen sok nagy szereplő alakját fogjuk
-megismerni. No iszen megindult erre minden oldalról a nagy
-«tintamarre.» Az ön hajdani tisztelői holtra vannak ijedve, hogy ki
-fog közülük a karrikatur gyűjteményben megjelenni? Én kaptam e
-tárgyban legalább ötven levelet, a melyben sürgősen interpellálnak,
-hogy van-e tudomásom e merényletről? szándékozom-e azt
-megakadályozni? akad olyan ember is, a ki «Erpressungsversuchot»
-emleget. És mind valamennyi önnek az adressét kéri tőlem.</p>
-<p>– Felelt ön nekik?</p>
-<p>– Igen. A következő sorokat, a miket hektograf utján sokszorozva
-küldék meg valamennyinek: «Uram (vagy asszonyom)! Gyámleányom
-bizonyosan (azt aláhuzva) megírta önnek tartózkodása helyét: tessék
-a levelét előkeresni és megtudni belőle a lakását. Alászolgája.»
-Bizonyos vagyok felőle, hogy mind valamennyien felbontatlanul
-dobták a kandallóba azt a levelet, a melynek a czímén az ön keze
-irását megismerték. Úgy-e nem kapott tőlük levelet? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p>
-<p>– Egytől sem.</p>
-<p>– Hát csak hadd kalimpázzanak.</p>
-<p>Ez mulatságos fölfedezés volt. Godiva arczán egy-egy perczben át
-is villámlott valami derültség, de ez még nem volt nevetés, olyan
-volt az, mint mikor nyáron a hófehér felhőben villámlik. Még
-fehérebb lesz a felhő. Édes malicia, jól eső keserűség volt az
-arczán. Az is elmult rögtön. Valami más volt a lelke mélyén. Valami
-sötét gondolat, nagyobb a többinél.</p>
-<p>Lándory azt is kiolvasta az arczból.</p>
-<p>(– Ez mind szép, ez mind jó, de hát az, a mit elválásunkkor,
-utolsó szóul mondtam hozzád: megtetted-e azt?)</p>
-<p>Utoljára Godiva felállt az asztaltól, az utiböröndjéhez ment:
-(az volt a szekrény) kikeresett belőle három fényesen bekötött
-könyvet. A karrikatur-albumok voltak. Odavitte őket Lándory
-elé.</p>
-<p>– Tessék! Tegyen ön velük, a mit akar.</p>
-<p>Ez a daczoló tekintet, ez a keserü hang olyan mély bepillantást
-engedett a leány lelkébe. Ez végkép szakítani akar azzal a
-világgal, a mely őt kitaszítá. Úgy be akarja csapni maga után
-azokat az ajtókat, a mik oda vezetnek, hogy ha még lehetne, se
-térhessen vissza oda többé.</p>
-<p>– Magamhoz veszem őket, mondá Bertalan, s azt fogom tenni velük,
-a mit jónak látok. Én vagyok önnek a zsarnoka.</p>
-<p>– De szabad választás utján.</p>
-<p>A kis Riekét ezalatt elnyomta a buzgóság. Bóbiskolni kezdett.
-Lándory észrevette azt s fölkelt a karszékből, odaültette a kis
-lányt, ő maga ült annak a helyére, a kis gömbölyű modellszékre. A
-kis leány aztán a karácsonyfa czukorbáránykáját megkapva, azt a két
-kezébe szorítá s a karszékben elaludt; álmában nagyokat nevetett.
-(Vajjon mit beszéltek neki azok az angyalkák?)</p>
-<p>– Most azonban azokat a megírni és aláirni valókat rendezzük el;
-mondá Lándory, a pompás lakoma befejeztével. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p>
-<p>– Fogalmaznom is kell valamit? kérdé Godiva.</p>
-<p>– Igen. A meghatalmazást a bécsi kiadóval kötendő mindennemű
-egyezségre.</p>
-<p>– Meg kell vallanom, hogy olyan ostoba vagyok, hogy egy
-hivatalos irást el se tudok kezdeni.</p>
-<p>– Nem is olyan könnyű az, mint verseket írni. Majd én diktálni
-fogom önnek.</p>
-<p>– Akkor át kell mennünk a kis kamrába; ott vannak az
-irószereim.</p>
-<p>Azzal gyertyát gyujtott egy kis antikutánzat tartóban s maga
-elől ment a háló szobába.</p>
-<p>Akkora volt az csak épen, hogy egy nyoszolya elfért benne. A
-nyoszolya előtt állt egy picziny kis asztal, azon voltak az
-irószerek és egy kitárt könyv. A ki írni akart az asztalon, annak
-az ágyat kellett pamlagul használni.</p>
-<p>Godiva, elől menve, sietett azt a kitárt könyvet becsapni s a
-fali fülkébe, több könyv közé bedugni.</p>
-<p>– Micsoda könyv volt az? kérdé Bertalan.</p>
-<p>– Az én olvasmányom. Egy regény.</p>
-<p>– Ejh! Godiva kisasszony. Hát előttem akar hazudni? Az egy
-nyelvtan volt.</p>
-<p>– Ejnye, de gyors szemei vannak. Hát nyelvtan. Oroszul
-tanulok.</p>
-<p>– Az sem igaz. Az egy magyar nyelvtan.</p>
-<p>Godiva arcza lángvörös lett.</p>
-<p>– No hát, ha meglátta, nem tagadom. Meg akartam önt lepni vele;
-ha egyszer, talán a nyáron, meglátogatom önt a falusi lakában.</p>
-<p>– Tegye azt, Godiva kisasszony. Van egy áldott jó nővérem; az
-igen szivesen fogja önt látni.</p>
-<p>– No hát, mondja ön a tollam alá, mit írjak?</p>
-<p>Godiva leült az ágy szélére.</p>
-<p>Bertalan lediktálta neki a meghatalmazást.</p>
-<p>– És azután a pesti kiadó szerződését is írja alá. A pénzzel
-most már bőkezübben bánhatik. Ne tagadjon meg magától semmit, a mi
-szükséges. Most már nem kell <span class="pagenum"><a name=
-"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> önnek a megélhetés miatt
-aggódnia. Keresni fogják. Azonban tanuljon mentül többet, hogy
-tökéletesebbet alkothasson.</p>
-<p>Godiva megköszönte szépen a jó tanácsot; de az mind hideg szó és
-hideg arcz volt.</p>
-<p>Visszatértek az atelierbe.</p>
-<p>Bertalan megnézte az óráját. Féltizenkettőre volt.</p>
-<p>– Én nem tartok órát, mondá Godiva; átellenben épen a torony.
-Annak az órájáról mindig meghallom, mennyi az idő.</p>
-<p>Így beszélnek a művészek, a kiknek az órája német szón van.
-Lándory kászolódni kezdett.</p>
-<p>– Mit csinálna ön még az indóházban? szólt Godiva. Maradjon még.
-Majd készítek punchot.</p>
-<p>Godivánál volt rhumos palaczk. (E nélkül művész-atelier nem is
-képzelhető.) A vízfelforralásra most már Bertalan ügyelt fel.</p>
-<p>A punch elkészült, a narancsot belefacsarták. Godiva előhordta a
-tanulmányait, a miket idejövetele óta készített; Bertalan
-végignézegette azokat, megtéve műértőleg a maga észrevételeit és
-kivánságait. A kis Rieke ezalatt hiven aludt a karszékben.</p>
-<p>Egyszer aztán megkondult a harang az átelleni toronyban.</p>
-<p>Itt az éjféli misének a készülője!</p>
-<p>– No, most már itt az ideje, hogy a vasúthoz visszatérjek, mondá
-Lándory, prémes kabátját felöltve.</p>
-<p>Godiva csendes szemrehányással állt előtte, mintha azt
-mondaná:</p>
-<p>– Hát semmi egyéb mondanivalód sincs hozzám?</p>
-<p>Mikor aztán egészen útnak volt öltözve Lándory, akkor azt mondá,
-nagy halkan:</p>
-<p>– És még valamit kell önnek átadnom, Godiva kisasszony. Itt van
-az atyjának az ügyében hozott itélete a törvényszéknek, mely
-szerint Traumhold bankár, az ellene emelt bűnvádi kereset alól
-indokolás mellett teljesen <span class="pagenum"><a name="Page_90"
-id="Page_90">-90-</a></span> feloldatik, s a felperesek, a
-kárpótlás végett, polgári törvények szerinti eljárásra
-utasíttatnak.</p>
-<p>E szókkal a hiteles másolatban kiadott itéletet odatette Godiva
-kezébe.</p>
-<p>Godiva ezeknél a szavaknál levágta magát a modellállványra, két
-összekulcsolt kezét a feje hátuljára szorítva s elkezdett hangosan
-zokogni.</p>
-<p>Bertalan odahajolt hozzá, engesztelve, kérlelve, hogy
-felemelje.</p>
-<p>A hangos sírásra felébredt a kis Rieke.</p>
-<p>Annak sem kellett több. Leugrott a karszékből, oda rohant
-Lándoryhoz, megfogta az egyik kezével a szakállát, a másikkal,
-ökölbe fogva, elkezdte a hátát püfölni.</p>
-<p>– Mit csináltál az én jó kisasszonyomnak! Te «Schweinehund!»
-Hagysz neki mindjárt békét?</p>
-<p>Bertalan nevetett. Megennivaló volt az a kis poronty, a ki a
-maga apróságának érzetében egy óriásba belekötött. Utóljára
-Godivára is elhatott ez a derültség, ő csitította a bátor, kicsi
-védelmezőt, hogy nem tett semmi rosszat vele ez a bácsi; s hogy
-meggyőzze a kettejük között levő jó egyetértésről, a látszat
-kedvéért még meg is csókolta Bertalan orczáját, mire aztán a
-kicsike felhagyott a szakállczibálással. Godiva végre, hogy egészen
-bebizonyítsa, mennyire jó kedve van, fogta a kis Riekét, s
-elkezdett vele az asztal körül czepperlpolkát tánczolni, nevetve.
-Igazán nevetve! Lándory pedig tapsolt és kaczagott.</p>
-<p>Nagy merénylet! Münchenben! Éjfélután, egy fertály egyre!</p>
-<p>A házmester bejött s elvitte a kis Riekét aludni.</p>
-<p>Akkor aztán Lándory is búcsuzott.</p>
-<p>– Isten önnel. Sietek a vasuthoz.</p>
-<p>– Várjon, szólt Godiva, én is önnel megyek.</p>
-<p>– Hová? kérdé Bertalan elbámulva.</p>
-<p>– Én? Bécsbe.</p>
-<p>– Minek? <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span></p>
-<p>Godiva elébb egy nagyot hallgatott. Azután a felmentő itéletet a
-keblébe dugva, így szólt:</p>
-<p>– Oda akarom tenni ezt az itéletet, egy immortelle koszorúba
-kötve, az apám sírjára.</p>
-<p>– Már én megtettem azt, mondá Bertalan.</p>
-<p>Godiva megdöbbenve nézett reá. Tekintete azt mondá:</p>
-<p>«Hát ki vagy te? Hogy a meg nem született gondolatot is
-kitalálod? Ember vagy-e te?»</p>
-<p>Mindkét kezével megszorítá a férfi kezét. Érzé, hogy most már
-annak kezet csókolni nem lehet! – Az annak kevés!</p>
-<p>– Már most hát ön is tegyen meg valamit az én kedvemért, Godiva,
-szólt Bertalan a baráti kézszorításnál.</p>
-<p>– Mondja meg.</p>
-<p>– Arra kérem, hogy költözzék ki ebből a hideg, nyirkos
-szállásból, mert ön itt mellbajt fog kapni. Gyógyíthatlanná váló
-mellbajt. Érti?</p>
-<p>Godiva rábólintott a fejével. És magában gondolá:
-«Gyógyíthatatlan mellbajt? akkor itt maradok».</p>
-<p>Lándory búcsuzott és tovább ment.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>No, de jó, hogy van Isten az égben és van háziúr az emeleten.
-Reggel korán megkapta Godiva kisasszony a felmondást a háziúrtól.
-Az erényes férfiu nem tűrheti, hogy olyan kisasszony lakjék a
-házában, a ki éjszaka «orgiákat» rendez az atelierjében.</p>
-<h2>A VILÁGON KÍVÜL.</h2>
-<p>Egyike volt a legboldogabb esztendőknek.</p>
-<p>Egész Európában mély békesség: vállalkozási kedv, tevékeny
-üzleti szellem, az uralkodók közt egyetértés. Minden égő kérdés ki
-van oltva: még azok a bizonyos «fekete pontok» sem látszanak az ég
-alján. S az általános <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span> boldogságban fürdött Magyarország is.
-Adott az Isten bő termést és külföldi vevőt is hozzá eleget. Voltak
-magas buzaárak. Paloták, vasutak – és fellegvárak épültek javában.
-Mindenki meg volt elégedve. «Deák-párt» és «ellenzék» csak a
-plastront ütögette egymáson. A pénzügyminiszternek nem volt
-deficzitje.</p>
-<p>A nagy rémpör is be volt fejezve: a rabló-czimboraság kiirtva.
-Nem volt többé összeesküvő, sem futó betyár az országban, ha volt:
-elhallgatott.</p>
-<p>Lándory a bevégzett nehéz feladat után félrevonult a világból.
-Egy névtelen hadjáratnak babértalan hadvezére. Azt a nagy
-szolgálatot, a mit ő tett, meg sem lehetett jutalmazni.</p>
-<p>Nyár derekán a földbirtokosnak Magyarországon elég dolga van, ha
-komolyan akarja a gazdaságát vezetni. Korán reggel az aratóknál,
-egész nap a cséplőgépnél, este a vasúti állomásnál. Annak a
-buzának, a mi tegnap még a lábán állt: egy hét mulva már a stettini
-piaczon kell állni.</p>
-<p>Egy ilyen alkonyodni nem akaró hosszú napon, mikor az elkésett
-vonatra várt Lándory az állomáson: az érkeztét igérő gabonaűzér
-helyett egy ismerős hölgyarczot látott a waggonablakból
-kikandítani. – Godiva vala.</p>
-<p>Odafutott eléje, hogy a vaskocsi lépcsőjén lesegítse.</p>
-<p>A leány egy egészséges «adjon Isten jó napot» szóval üdvözlé őt
-magyarul, mikor Lándory két karjára támaszkodva a földre
-lehibbant.</p>
-<p>– Kegyed megtartá a szavát.</p>
-<p>– És itt maradok sokáig. Nagyon sokáig. Az egész iskolai szünidő
-alatt: egész a szüretig.</p>
-<p>– Az nagyon jó lesz.</p>
-<p>– Megtanulok az ön nénje mellett gazdasszonykodni.</p>
-<p>– Azzal kénytelen is lesz, mert a néném kizárólag azzal
-foglalkozik. Ő is komolyan várt önre.</p>
-<p>– Hogyan, komolyan?</p>
-<p>– Hát úgy, hogy a mint ön egy levélben megigérte, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> hogy
-meglátogat bennünket, azonnal hozzáfogott a német nyelvtanhoz. Ő
-meg németül tanul az ön kedvéért.</p>
-<p>– Hát az ön nővére nem tud németül? Csak francziául?</p>
-<p>– Nem tud biz az semmi más nyelven, csak magyarul.</p>
-<p>– Hát az hogy lehet? ön hét nyelven beszél.</p>
-<p>– Mert én az egész világot beutaztam.</p>
-<p>– És a nővére?</p>
-<p>– Az meg nem volt soha a falunk határán kívül.</p>
-<p>Ezen aztán nagyot bámult Godiva, s találgatta magában, hogy mi
-oka lehet annak? Talán púpos, vagy himlőhelyes? hogy úgy
-elzárkózott a világtól.</p>
-<p>Lándory csak egy «Sandlaufer»-en jött ki a vasuthoz. Maga
-hajtotta a lovakat. Godivának mellette kellett ülni.</p>
-<p>A leány el volt ragadtatva a kocsizástól. A mult nyár óta nem
-ült kocsin, s nem érezte a szabad mezők illatát.</p>
-<p>– De hogyan fogjuk mi akkor egymást megérteni? kiváncsiaskodék
-Godiva, ha önnek a nénje csak annyit tud németül, mint én
-magyarul?</p>
-<p>– Két leány bizonyára megérti egymást, ha semmit sem tud egymás
-nyelvén.</p>
-<p>(Tehát a néne még leány.)</p>
-<p>– Aztán, folytatá Lándory, az meg a legkedvesebb mulatság, mikor
-két leány elkezd egymással olyan nyelveken értekezni, a miket akkor
-tanul. Micsoda gyönyörű sottiseokat mondanak egymásnak! S milyen
-jókat tudnak a fölött nevetni.</p>
-<p>(Tehát a néne szokott nevetni.)</p>
-<p>– Azonban egy különös szivességre kérem önt, szólt Godiva, mikor
-már a falu közelébe értek, s meglátta egy oldalt eső park fái közül
-a kastély tetejét kiemelkedni. Engedje meg ön, hogy mikor önhöz
-látogatók jönnek, a mikor társaság lesz önnél, akkor én hadd
-maradhassak távol valami félreeső szobában.</p>
-<p>Az óhajtás igen természetes volt. «Traumhold bankár <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> leánya»
-nem az a czím, a mit emlegetni szabad idegenek előtt.</p>
-<p>Godiva azonban más okot akart ennek a kivánságának adni.</p>
-<p>– Lássa ön, nem hoztam magammal többet két ruhánál. Mind a kettő
-fekete. Az egyik hétköznapi, a másik ünneplő. De ezen az utóbbin is
-van egy terra di Siena folt, a mi nem akar belőle kimenni.</p>
-<p>– Jól van. Lesz önnek egy kis atelierje, a hol rajzolhat és
-pamacsolhat egész nap, s ejthet a ruháján még egy terra di
-Puzzuole-pecsétet is, senki sem látja meg.</p>
-<p>– De csak olyankor, mikor önnél vendégek, látogatók vannak.</p>
-<p>– Igen. Mikor nálam látogatók, vendégek vannak.</p>
-<p>S ehhez az ismételt mondáshoz olyan sajátszerű keserű mosoly
-futott át Lándory arczán.</p>
-<p>Az út bekanyarult a jegenyesorral szegélyezett parkútba, s
-nemsokára berobogott a Sandlaufer a kastély udvarára.</p>
-<p>Kisszerű, de szilárd ősi építmény volt az, vastag falakkal,
-kicsiny ablakokkal, elől kettős feljárattal, melynek homlokzata
-közepén volt a széles pinczeajtó.</p>
-<p>A lépcső verandáján várta már az érkező kocsit Sarolta néni. (A
-nevét tudta már Godiva Lándory leveléből.)</p>
-<p>Igen nagy volt a csalódása a látott alakban.</p>
-<p>Ez nem volt sem púpos, sem ragyás, sem valami elhízott hájtömeg,
-a milyennek elképzelte, hanem egy igen finom alkatú, halavány,
-gyermeteg arczú teremtés, úgy hogy Lándory nem nénjének, hanem
-leányának mutathatta volna őt be.</p>
-<p>Nem kellett őket egymásnak bemutatni. A mint Sarolta meglátta
-Godivát, már tudta, hogy ki az. Eléje futott, átölelte,
-megcsókolta, az viszont őt; aztán Godiva beszélt magyarul, Sarolta
-németül, s arra mindketten elkezdtek nevetni.</p>
-<p>Lándory egymásra bizta őket: tudta, hogy mind a ketten
-<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> jó kézben vannak; s maga sietett a
-cséplőgéphez, mely a majorlak udvarán a szabadban működött, két
-megrakott asztag között.</p>
-<p>Csak a vacsorához került megint vissza.</p>
-<p>Már akkor a két leány per tu volt egymással.</p>
-<p>A vacsoránál nem győzték egymást magasztalni. Tehették bátran.
-Egyik sem értette, a mit a másik beszél Lándoryhoz.</p>
-<p>Annyit mind a ketten mégis meg tudtak már egymással értetni,
-hogy egyikük sem szereti a zajos társaságokat, a vendégeket és
-alkalmatlan látogatókat, s ennélfogva igen jól fogják magukat
-egymás körében találni, olyankor, a mikor idegen hangoktól
-zeng-bong a ház.</p>
-<p>Lándory csendesen mosolygott hozzá.</p>
-<p>Godiva már azt is megtudta, hogy Saroltának valami szívbaja van
-(pathologiai értelemben.) Ez a magyarázata annak, hogy sehová sem
-megy. Hiszen nem szabad neki vállfűzőt viselni.</p>
-<p>Mikor aztán már egy hetet töltött Godiva Lándory házánál, a
-nélkül, hogy egyszer is kénytelen lett volna a magánszobájában
-maradni, akkor ezt kérdezé tőle:</p>
-<p>– De hát senki se jár önhöz látogatóba?</p>
-<p>– Soha, senki.</p>
-<p>– Hogy lehet az?</p>
-<p>– Mint a hogy a hóhér házába nem szokott látogatóba menni
-senki.</p>
-<p>– Ön csak nem áll a hóhérral egy rangban?</p>
-<p>– Csak egy fokkal magasabban ugyanazon a lajtorján. Engem kerül
-minden ember.</p>
-<p>– Önt kerülik? kérdezé a leány elbámulva. Én azt hittem, hogy
-önt ünneplik.</p>
-<p>– Irásban és hivatalos alakban igen, de a társaságban senki sem
-örömest találkozik velem. A hivatalos küldetésemnek már vége; de
-azért senki sem felejti el, hogy évekig voltam az az ember, a kinek
-az a kivételes hatalom volt a kezébe adva, hogy a kinek e szót
-súgom a fülébe: <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span> «kövess!» annak jönni kell velem oda, a
-hová én kivánom és felelni a kérdéseimre. Magyarországon van egy
-gúnynév, a mire nincs is magyar szó: «Spitzli» – kutyanév. Azt
-mindenki dicsérőleg elismeri rólam, hogy «nagy» vagyok, de csak
-«nagy kutya». Ugyan ki látogatna meg engem?</p>
-<p>Godiva valami kimondhatatlan fájdalom kifejezésével tekinte
-Bertalanra. – Elérté ő e néma beszédet.</p>
-<p>– Ön azt gondolja e perczben: ha «én» – Traumhold leánya, itt
-lehetek most a te házadnál, ugyan kinek van akkor oka ennek a
-küszöbét kerülni?</p>
-<p>– Ön nem oka az én atyám halálának! vágott bele a szavába
-hirtelen Godiva.</p>
-<p>Bertalan nagyot sóhajtott.</p>
-<p>– Ön kivételes lény, Godiva; ezt én önnek a legelső
-találkozásunk órájában megmondtam. Nem ilyen arczokat láttam én már
-magam előtt megjelenni, mint az öné. Árva leányokat, fiatal
-asszonyokat, öreg anyákat, a kik a lábaim előtt térden csúszkáltak,
-a földön fetrengtek, kezeiket imára kulcsolva emelték hozzám,
-jajgattak és dühöngtek, s utóljára megátkoztak. Nem rendítettek
-meg. Hanem mikor ön azt mondja: «te nem vagy oka az én
-balsorsomnak: nézd! idehoztam a gyászruhámat, nem félek tőle, hogy
-kisértetet látsz bennem, valahányszor azt a fekete öltönyt
-meglátod»: ez a szó áthat a lelkem fagyos kérgén. Mind azok között,
-a kiket az én rettenetes kezem megölt, Traumhold arcza egyedül az,
-a ki megdöbbent, mikor felidézem.</p>
-<p>– Ah! ön nem ölt embert! szólt, tiltó szót emelve Godiva, a ki
-azt hitte, hogy az csak tropusi hasonlat.</p>
-<p>– De öltem. Saját kezemmel is öltem. Biró és hóhér voltam egy
-személyben. Egy hirhedett mesehős rablót, künn a pusztán, a buczkák
-között. Ő lőtt én rám. Én ő reá. Ő rosszul talált, én jobban.
-Meghalt.</p>
-<p>– Hogyan történt az? kérdé Godiva természetes kiváncsisággal.
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span></p>
-<p>– Az nem önnek való mese. Nem mondtam el senkinek soha. Azt csak
-akkor mesélhetném el, ha egy hetærára akadnék, a ki már mindent
-tud, s azt akarnám, hogy szeressen belém: tudja meg még azt is.</p>
-<p>– Ez hát csak lovagias párbaj volt.</p>
-<p>– Nem is ez kisért. Más, kegyetlenebb módja is van az
-emberölésnek. Van egy régi vár a Vág mentében, és egy másik régi
-várkastély a Szamos mellett. Ezt a két várat én töltöttem meg
-halottakkal. Halottakkal, a kik minden reggel fölébrednek, még sem
-élnek. Vannak közöttük, kik holtig el vannak temetve. És lehetnek
-közöttük, a kik ártatlanul vannak eltemetve!</p>
-<p>Godivának a vér fejébe szökött.</p>
-<p>«Én is tudok egy olyant», gondolá magában.</p>
-<p>– Ki a csalhatatlan az emberek között? fakadt ki keserűn
-Bertalan. Volt egy eset a többek között, mely egész megnyugvásomat
-felháborította. Egy rendkívül bátor pandurhadnagyomat, éjjel a
-házára törve, kegyetlenül meggyilkolták. A hadnagy fiatal, hajadon
-leánya tusára kelt a gyilkosokkal, az apját védelmezve s
-beleharapott az egyiknek a karjába. Másnap elfogtak egy legényt, a
-ki haragosa volt a hadnagynak. A leány felismeré benne az éjszakai
-gyilkost. A karján megtalálták a harapás okozta sebet. Minden
-körülmény ellene tanuskodott. Világosan rá lett bizonyítva a
-bűntény. Elitélték húsz esztendei nehéz fogságra. És most nehány
-nap előtt előáll az igazi gyilkos, a kit a lelkiismerete nem
-hagyott nyugodni, s bevallja az egész gyilkosságot, minden
-részletével. Az elitélt teljesen ártatlan volt; a harapást egy
-tivornyában kapta. Hányan lehetnek így? A kik hasztalan kiáltottak
-az Istenre és a magas egekre! Én, az ember, hidegvérrel vertem
-kezeikre a lánczot. Néha úgy jön, hogy éjszaka felugorjam az
-ágyamból, egy rablóbandát szervezzek; rajtatörjek vele azon a két
-váron, kiszabadítsam a száz meg száz elitélt rabot s azt mondjam
-nekik, fussatok szerteszét a világba! – ezek – ezek gyakran
-meglátogatnak engem. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span></p>
-<p>– És ön sem jár sehová a világba? kérdezé Godiva.</p>
-<p>– Mit keressek én a nagyvilági társaságokban? Olcsó, szerződéses
-magasztalásokat? Két ember összejön egymással, az egyik feldicséri
-a másiknak az érdemét, a másik cserébe az egyikét. Senki sem mond
-egymásnak igazat. Sem a szép asszony, sem a jó barát, sem az
-instans, sem a protektor. Mintha minden ember vallató biró, s
-minden ember vádlott volna egymással szemben. S ez nagyon jól van
-így; ahhoz a nagy mechanismushoz, a minek emberi társadalom a neve,
-talált fel a bölcs gondviselés egy jóltevő olajat, a mi nélkül a
-gép önmagát elpusztítaná. Ez az olaj a «hazudás». Ha az emberek a
-hazudáshoz nem értenének, a háboru állandó volna a fegyveres
-hatalmak között, a férfiak minden utczán lőnék, vágnák egymást;
-férjek és feleségek viaskodása soha el nem csendesülne. Az áldott
-hazugság a béke életföltétele. S én ettől a jótéteménytől vagyok
-megfosztva. Úgy megszoktam az emberek szavai mögött az eltakart
-gondolatot olvasni, hogy nem tudom élvezni az emberi társaságot. A
-találgatás kifáraszt, a kitalálás lever. Valahányszor kénytelen
-vagyok vele, mert hisz nagy ünnepélyes estélyekre hivatalos vagyok
-s elmaradni nem illik: mindig úgy jövök haza, mint a ki minden
-vagyonát elvesztette a játékasztalnál, s még adósságokkal terhelte
-meg magát. – Csak itthon! Itt érzem magamat szabadon. A kutyám,
-mikor megnyalja a kezemet, tudom bizonyosan, hogy igazán, őszintén
-szeret.</p>
-<p>– No, és a nővére! Ne legyen igaztalan.</p>
-<p>– Hja! Azt nem számítom az emberi lények közé. Az egy angyal!
-Hanem azért az is megcsal, az is mindig hazudik.</p>
-<p>– Mit mond ön?</p>
-<p>– Nekem folyvást azt hazudja, hogy egészséges; régi baja enyhül,
-ritkábban jön elő, s nem olyan kínzó többé. Csak ámít vele. Én
-tudom jól, hogy ő nagyon szenved, s rettegek tőle, hogy majd
-egyszer egészen igaz lesz hozzám. De már azt nem fogja szóval
-megmondani. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span></p>
-<p>Hogy mit értett ezalatt, azt két nagy könycsepp magyarázta meg
-Bertalan szemében.</p>
-<p>– Az Isten őrizzen meg attól bennünket, mondá Godiva e
-baljóslatra. Talán észre sem vette, hogy többesben beszélt.</p>
-<p>– Már most kitalálta ön, hogy miért mosolyogtam én olyan
-különösen (akkor gyanakodva nézett reám), midőn azt a kikötését
-hallottam, hogy a mikor nálam vendégsereg, zajos társaság lesz,
-akkor hadd vonuljon ön meg egy félreeső szobácskában. Mi itt a
-magunk urai vagyunk. Egyedül a magunké! Kívül a világon.
-Robinson-szigetén. Itt nem köt ki hajó soha. Csak azt kell mondani
-az átutazónak, hogy az ott a Lándory kastélya! A lovai közé csördít
-és vágtatva siet el a kapum előtt. Tőlünk senki nem remél, nem
-kiván semmit. Sem kérdezni, sem mondani valója nincs hozzánk
-senkinek.</p>
-<p>– Egy ilyen hely az én eszményem, suttogá Godiva; hisz Bertalan
-úgy is olvas az arczokban, jobb kimondani előtte a gondolatot
-igazán. Hadd tudja meg, hogy mégis csak akad egy-egy ember a
-világon, a ki tud «nemhazudni».</p>
-<p>Egy forró délután a parkban uzsonnázott a két leány, aludt tejet
-és szamóczát. Volt egy kis filagoria a hársak között, befuttatva
-virágzó bércsével. (Ugyanaz a clematisfaj, a mely a badeni villa
-verandáját beárnyékozta, csakhogy ez vad, nem emlékezteti Godivát a
-«multra».) Az előtt volt felterítve az asztal, kalotaszegi
-szövöttessel. Nyirfagalyakból összetákolt székeken ültek a leányok,
-Bertalan egy levágott hársfának a mohos törzsén. Egy megszokott
-somfabot volt a kezében, melynek a fogantyuja kampót képezett, a
-végin pedig volt egy kis ásó, a mivel járás közben a mérges dudvát
-szokta kiirtani. A kerti lak mellett volt egy mesterséges
-sziklarakás, melyből idevezetett forrás vize csergedezett alá.</p>
-<p>– Lát ön engemet ottan? mondá Bertalan Godivának, ki nagy
-mulatságát találta abban, hogy az egyik fától a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> másikig
-vándorló hangyák közé kenyérmorzsákat hintegetett. Hogy vitte nagy
-igyekezve rögtön kettő-három az égből hullott zsákmányt!</p>
-<p>– Hol? kérdezé Godiva elbámulva.</p>
-<p>– Az vagyok én ott, az a bogár, mondá Bertalan, egy rovarra
-mutatva, mely alakjára hasonlít a hangyához, csakhogy tízszerte
-nagyobb és szárnya van. Ez a rovarok világában a megtorló. Úgy
-hivják, hogy «futrinka».</p>
-<p>Ez a bogár épen azzal foglalkozott, hogy egy magánál négyszerte
-nagyobb, csupasz hernyót, háttal lefelé fordítva, maga alá legyűrt
-s aztán köröskörül szánkózott vele, sebesen, mintha csak valami
-ügyes korcsolyázó csinálná a jégpályán szeszélyes czikornyáit.</p>
-<p>– Az a hernyó, melyet a futrinka kínoz, a bogárvilágban a
-legveszedelmesebb gonosztevő. Egyetlen egy képes egy szép fiatal
-csemetét megölni. Befúrja magát a kérge alá, onnan körül az egész
-kéreg alatt, utoljára az élőfa beléig, mire az elszárad. Ez a
-szárnyas rovar van aztán kiküldve ezt a rablót felkeresni, elfogni
-és megbüntetni. Szép azt elnézni, hogy les rá. Az ártó hernyót
-elárulja az a veres fa ízék, a mit a fúrt lyukon kiszór. A futrinka
-rá les, mikor kidugja a lyukon a fejét. Akkor egyszerre elkapja a
-két szájkapcsával s elővonszolja az odujából, akkor aztán hanyatt
-dönti, s elkezd vele alá s fel korcsolyázni a porondon, folyvást
-harapdálva a gonosztevő nyakát. Kivallatja: betörtél? gyilkoltál?
-raboltál? Elitéli. Meghalsz! Lássa, már meg is ölte. Most azután
-gödröt ás a számára, belefekteti, utoljára apró rögöket,
-ágtörmelékeket hord föléje, míg egészen betakarta, eltemette. Akkor
-aztán megtörli a szárnyait a két hátulsó lábával, a fejét a két
-elsővel s minden zümmögés nélkül tovarepül. És ennek a bogárnak a
-létezéséről százezer ember közül egynek «ha» van fogalma. Megbizója
-nem adott neki sem hímes szárnyakat, sem aranyos szárnytakarót, sem
-éjjeli fényt, még csak hangot sem, mint a szunyognak, a dongónak,
-hogy lételét hirdesse vele. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p>
-<p>A két leány ezt a természetrajzi allegoriát közelebbről nézni
-letelepedett a földre, a futrinkát nem zavarta az ő jelenlétük a
-maga hivatásában. Féljenek a lepkék az emberektől.</p>
-<p>A porond árnyékban nedves szokott lenni, egyéb szőnyeg nem volt,
-Bertalan leveté a kabátját s azt teríté a földre, hogy a nénje fel
-ne hűtse magát a puszta homokon. Igy aztán mellényben és ingujjban
-nem igen volt az ettiquettenek megfelelő jelenség.</p>
-<p>Megzavarta ezt az idyllt valami nagy riadal. A park végéből
-támadt ez, mely a falu felé vezetett s a platánfák összeboruló zöld
-boltozata a szalmafödelű házakat s a bádogtetejű tornyot engedte
-láttatni. Ijedségből sikongatás, fenyegető kiabálás zavart hangjai
-vegyültek össze, s ez a lárma egyenesen erre felé látszott
-tartani.</p>
-<p>Nemsokára megtudták az okát.</p>
-<p>Egy nagy eb futott végig a platános úton, sebesen, a nyomában
-egy csoport férfi, vasvillával, doronggal, cséplővel, visító
-asszony és gyermekhad kiabált a nyomukban: «veszett kutya! fussanak
-a veszett kutya elől!»</p>
-<p>Bertalan gyorsan betuszkolta a két leányt a kerti lakba. Azok őt
-is be akarták oda vonni magukkal.</p>
-<p>– Az Istenért! A veszett eb elől térjen ön ki! kiálta
-Godiva.</p>
-<p>– De hátha nem az? mondá Bertalan.</p>
-<p>– Ön csak nem akar vizsgálatot tartani a fölött, hogy dühös-e az
-az eb, a mit kergetnek, vagy nem az?</p>
-<p>– De igen. Ha idáig jön, eléje dobom a kabátomat, ha veszett az
-eb, akkor legelőször is azt a kabátot fogja széttépni; ha nem
-bántja, akkor más baja lehet. Ha pedig rám támad, egyet ütök az
-orrára a botommal s vége van.</p>
-<p>Ez alatt az üldözött állat olyan közel ért, hogy Lándory
-ráismert.</p>
-<p>– Hisz ez az én Káró kutyám, a kit tegnap óta nem találnak! Le
-ne üssétek! kiáltá a dorongos emberekre.</p>
-<p>Az üldözött eb aláhunyt fejjel, vértől tajtékzó szájjal,
-<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> hasa alá behuzott farkkal futott előre,
-minden hang nélkül, szemei zöldes fényben szikráztak, a fülei,
-melyek rendesen a vizslánál alá leffegnek, hegyesre voltak
-felmeresztve, mint a farkaséi. Egészen hasonlított a veszett
-ebhez.</p>
-<p>Bertalan rákiáltott a kutyára s ugyanakkor a kabátját eléje
-hajította.</p>
-<p>S arra a futó kutya egyszerre hátratoppant, de a helyett, hogy
-az eléje vetett tárgyat marczangolta volna széjjel, lelapult a
-földre, elkezdte a farkát csóválni, úgy csúszott-mászott a gazdája
-felé, csak a nyitott, véres, tajtékos szája, meg a szikrázó szemei
-maradtak félelemgerjesztő tanujelek.</p>
-<p>– Káró! – szólt Bertalan, kezével füttyöt vetve a kutyának.</p>
-<p>Az még közelebb csúszott hozzá.</p>
-<p>– Az égre! Bertalan! hozzá ne nyulj! rimánkodék a kerti lak
-ajtajából nővére.</p>
-<p>Lándory azonban óvatosan a háta mögé kerülve az állatnak, jobb
-kezében a botját tartá magasra emelve, s aztán hirtelen megkapta
-annak a nyakát s pötyögős bőrénél fogva felemelve az állatot a
-levegőbe, a szeme közé nézett neki.</p>
-<p>S az állat olyan könyörögve tudott rá visszanézni!</p>
-<p>Bertalan a jobb kezében tartott vastag botot keresztbe tette az
-állat szájába, hogy a torkába nézhessen.</p>
-<p>– Hát nem mondtam? Egy hegyes csont furódott a nyomorult
-állatnak a szájpadlásába, attól nem tud megszabadulni. Ez a
-baja!</p>
-<p>Már most csak azt a csontot kellett volna hát onnan kihúzni.</p>
-<p>Csakhogy az embernek nincsen harmadik keze. Az egyikkel fognia
-kellett Lándorynak az állat nyakát, a másikkal a száján keresztbe
-szorított botot. Ki jön hát segíteni?</p>
-<p>Volt ott legalább húsz férfi, a ki az alatt oda csődült.
-<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
-"Page_103">-103-</a></span> Bátor, erős emberek. De a veszett kutya
-szájába belenyulni! Már ahhoz egynek sem volt erős szive.</p>
-<p>– Hát senki sem mer idejönni, hogy ezt a botot tartsa addig az
-állat szájában, a míg én megszabadítom a bajától?</p>
-<p>De nem bizony.</p>
-<p>– No hát majd merek én! mondá Godiva, s előlépve a kerti lakból,
-odasietett Bertalanhoz.</p>
-<p>Bertalan szelid mosolylyal fogadta a leány segédkezését.
-Megmutatta neki, hogy miként tartsa a botot két kézzel, mint a
-zablát az állat szájában. Akkor aztán maga szépen csendesen
-megszabadítá a kutyát a veszedelmétől.</p>
-<p>Akkor aztán odadobta az ebet egy hatalmas lökéssel a patakba.
-Mire az a négy lábát szétvetve, nagy mohón kezdte el a vizet
-habzsolni, s azalatt a magasra felemelt farkát billegette, mint a
-hogy szokta a vizsla a vadat «állni».</p>
-<p>– No látjátok, hogy nem veszett ez az eb!</p>
-<p>A Káró aztán, hogy kiitta magát, megrázkódott s elkezdett vígan
-csaholni, s maga-magával kergetőzni, utóljára odafeküdt a gazdája
-lábához, s elnyult a földön aludni.</p>
-<p>A két leány egymást ölelte szorosan. Nem mondták, de gondolataik
-találkoztak: egy kutyát nem enged megöletni, a kinek veszett nevét
-kiáltják az emberek!</p>
-<p>Godivának feltünt az, hogy olyan sok apró gyermek van Lándory
-gazdaságán, a kertben, a szérün, a magtárak körül mindenütt
-találkozik velük, egyforma kék öltözetük van, mindig dologban
-vannak, tisztelettudón köszönnek a találkozásnál, s ha Bertalan is
-kiséri Godivát, annak kezet csókolnak. Egyszer aztán vasárnap
-reggel, mikor templomba harangoztak, együtt látta valamennyit,
-huszan voltak, egy értelmes kinézésű fiatal ember vezetése mellett,
-párosával sorakozva, ők is mentek a templomba, legelől a
-legkisebbek, a kik még legfeljebb öt évesek lehettek. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p>
-<p>Egyszerre kitalálta, hogy mik ezek a gyermekek.</p>
-<p>Mellette állt Bertalan, mikor az apró gárda katonás
-felvonulásban elporolt előttük.</p>
-<p>– Ezek «azoknak» gyermekei, ugy-e? rebegé halkan Godiva.</p>
-<p>– Igenis, «azokéi». A kiknek a neve keresztül van húzva az
-emberi társadalom nagy indexkönyvében, a kik nem számítanak a
-népszámláláskor, a kikre nézve megszünt ez a szó «enyim» fogalom
-lenni. A mindennapi kenyerük, a ruha, a mit viselnek, a fekhely, a
-min alusznak, a levegő, a mit beszívnak, az mind az államé, a nagy
-gondviselésé.</p>
-<p>Hát a kinek gyermeke is «volt?»</p>
-<p>Az meg a senkié.</p>
-<p>Ezeket a «senki» gyermekeit szedte össze maga körül Bertalan.
-Mire az apáik ismét előkerülnek a napfényre, akkor már fiaikból
-becsületes iparűzők, kézművesek, kertészek lesznek. Hozatott a
-számukra tanítót, s oda járatta hozzájuk mind a három papot. Nyáron
-majálist, télen karácsonyesti mulatságot rendezett számukra.</p>
-<p>Ő volt az apjuk.</p>
-<p>Azontúl, mikor egy ilyen kék ruhás fiuval találkozott Godiva,
-mindig ő köszönt neki előbb: hiszen collegák vagyunk!</p>
-<p>A mint a napok rövidülni kezdtek, az esték élvezetei
-szaporodtak. Lándorynak igen szép könyvtára volt, a modern irodalom
-remekeiből. Járatta a Revue des deux mondes-ot, a német illustrált
-hetilapokat, a Timest és a magyar hivatalos lapot.</p>
-<p>Országos dolgokról nem beszéltek soha.</p>
-<p>Annál többet művészetről, zenéről, irodalomról.</p>
-<p>Wagner genieje akkoriban kezdett fellobogni a zeneművészet egén.
-Bertalan épen úgy rajongott érte, mint Godiva. Szintén ekként
-találkozott az izlésük a költészet világában is. Heine volt
-mindkettőjüknek a kedvencz költője. Annak minden versét tudták
-idézni. S a Heine költeményeihez <span class="pagenum"><a name=
-"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> írt Schubert-dallamokat
-is tudták a zongorán. Majd az egyik, majd a másik ült hozzá. Néha
-arra is rávehető volt Bertalan, ha a leányok nagyon szépen kérték,
-hogy el is énekelje a Schubert-dal szövegét, «Die zwei Grenadiere».
-Kemény, recsegő hangja volt. Mégis milyen kedves tudott az lenni
-ennél az elmesélő költeménynél, mely oly híven adja vissza a
-franczia közkatona Napoleon-cultusát a visszatérő végsoroknál: «Der
-Kaiser, der Kaiser ist gefangen!» s aztán mikor a búskomor melódia
-átmegy a tűzhányó sárkány Marseillaise riadójába, a midőn a vén
-granátos fogadja, hogy még a túlvilágról is visszatér: «a császárt,
-a császárt megvédeni!» akkor egészen átváltozott Bertalannak az
-arcza, mintha nem is az az ember volna, a ki hideg apathiájával
-halottnak vallja magát a világon.</p>
-<p>A dal már sokszor lett árulója a szívnek!</p>
-<p>Godiva igen keveset rajzolt ittléte alatt, még kevesebbet
-festett.</p>
-<p>A míg az ember mint dilettans foglalkozik a művészettel, addig
-minden nap, minden órában képes a szenet a kezébe venni s
-vázlatokat szórni minden eléje kerülő üres lapra, még a
-fenyőfaasztalra és a tányér megfordított fenekére is; de mikor már
-hozzá kezdett azt hivatásul venni, akkor vagy inspiratio, vagy
-iskolai kényszermunka adja csak kezébe a «gyűlölve imádott»
-rajzónt, de nem a mulatság többé.</p>
-<p>Közelgett a szüret is.</p>
-<p>Godiva példálózni kezdett már az elutazásáról, de Sarolta mindig
-bevágta az útját, a szüretet még itt kell tölteni. Bertalan is
-igyekezett lebeszélni. Október közepe előtt az akademiai
-rajztanárok nem térnek vissza nyaralóikból Münchenbe, ott nincs mit
-kezdeni.</p>
-<p>Tehát még meg hagyta magát marasztalni.</p>
-<p>Egyszer aztán az történt, hogy Sarolta megszünt hazudni, egészen
-igaz lett. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
-"Page_106">-106-</a></span></p>
-<p>Éjjel történt. Épen az örvendve várt szüret előtti nap
-éjszakáján.</p>
-<p>Godiva hálószobájának az ajtaja átellenben volt Saroltáéval. A
-kettőt egy közbeeső folyosó választotta el.</p>
-<p>Éjfél után egy heves ajtónyitás verte fel Godivát az
-álmából.</p>
-<p>Az előszobájában alvó szobaleányt felkölté (az nem ébredt fel a
-zörgésre) s kérte, hogy nézze meg, mi zaj van odakinn?</p>
-<p>A szobaleány visszajött azzal a hirrel, hogy Sarolta kisasszony
-nagyon rosszul van, Lándory úr ott van mellette, orvosért
-küldtek.</p>
-<p>Godiva hirtelen felszedte a ruháit s maga is átsietett Sarolta
-szobájába.</p>
-<p>Már akkor egészen «igaz» volt a leány. Nem fájt neki semmi.</p>
-<p>Úgy feküdt ott a fehér vánkosán, mint egy alvó. Alvó, a ki nem
-akar fölébredni többé.</p>
-<p>S az a nagy, hatalmas férfi, ott térdelt az ágya előtt és
-sírt.</p>
-<p>Hevesen zokogva, szivének teljes keserűségéből sírt, azt a
-hideg, átlátszó, viasz-fehér kezet csókolva, nevezte mindenféle
-beczéző éd-névvel «egyetlenét» s beszélt hozzá olyan ostobaságokat,
-a mik miatt igazán szégyelheti magát egy okos ember, hogy «ne
-hagyja őt még itt!» hogy «térjen ismét vissza!» «Nem szabad még
-meghalnia!»</p>
-<p>Godiva szinte megszánta őt. Hát ennek is fáj valami?</p>
-<p>– Talán él még? Talán csak elájult? suttogá Bertalannak.</p>
-<p>Bertalan csak akkor vette észre, hogy Godiva is ott van.</p>
-<p>Akkor aztán egyszerre, mintha ketté vágták volna a zokogását,
-elhallgatott, felállt s aztán megfogva Godiva kezét, oda tette azt
-Sarolta szive fölé s ott tartá hosszasan. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p>
-<p>S csak a szemeivel kérdezé: hát dobog-e még?</p>
-<p>Godiva fejének csendes ingatásával válaszolt: «nem többé».</p>
-<p>Akkor aztán elfordult s kirohant a szobából.</p>
-<p>Godiva egyedül maradt a halottal, addig az időközig, a míg a
-bátorszivű asszonyok előjönnek a cselédszobából. A leánycseléd
-fél.</p>
-<p>És elnézte merengve azt a megdicsőült arczot. Egy martyrnak az
-arczát, a ki egész életén át csak szenvedett, a nélkül, hogy tudta
-volna, miért?</p>
-<p>S azt gondolá magában, hogy milyen jó volna annak a helyén
-feküdni.</p>
-<p>Még éjszaka volt. De alvásra gondolni sem lehetett többé.
-Godivának nem volt maradása a szobájában, melynek ajtaja
-szembenyilt a Saroltáéval. Mikor látja a halottat, akkor nem fél
-tőle, de mikor nem látja, de tudja, hogy itt van a közelében, akkor
-fél. Beburkolta magát a shawljába s a hátsó lépcsőn leosont a
-kertbe. Aztán végtül végig járta azokat az utakat, a miken
-annyiszor barangoltak együtt párosával, ő és az a másik leány.</p>
-<p>Ma már halott.</p>
-<p>Milyen könnyen adják a halált.</p>
-<p>Talán senki sem félt tőle olyan nagyon, mint Sarolta, talán
-senkivel sem tett olyan jót, mint ő vele.</p>
-<p>Sokszor előhozta azt Godivának, hogy milyen nagyon retteg a
-halálra gondolni. De nem magáért, hanem a fivéreért. Ki lesz akkor
-a kerek világon, a ki az ő testvérét szeresse? Elmondá, hogy ő
-harminczhat éves, két évvel idősebb Bertalannál.</p>
-<p>S egész életében nem volt egyéb öröme, mint az, hogy az
-«öcscsét» beczézze. Elkezdve attól az időtől, a mikor az még járni
-tanult és gagyogni kezdett, ő pedig már komoly, meglett, négy
-esztendős matrona volt, egész addig, a mikor az már, mint hirhedett
-nagy ember olyan szívdobogást okozott minden gonoszoknak, mint a
-minő «coqueluche»-t az ő korában a középen kétfelé választott
-<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span> haju dandyk a szépségeknek. Sarolta
-pedig megmaradt kis leánynak. Akkor is ő volt ennek a nagy embernek
-a gondviselője.</p>
-<p>Egy egész élet, a mely letelt az örömök ismerete nélkül.</p>
-<p>Ha nevetni akart, azt mondták neki: ne kaczagj, mert
-szívdobogást kapsz. Ha elővette a dallási vágy, azt mondták neki:
-ne énekelj, mert megárt, s ha egy eszménykép, egy nyájas ifju arcz
-közelített felé, azt mondták neki: «ne nézz rá, mert meghalsz».</p>
-<p>Ha az ember a hajnal előtti égre feltekint, valami rejtelmes új
-világot vél látni. A megszokott esti csillagzatok már letűntek,
-egész mások jöttek fel helyükbe, a miket kevés ember szokott látni,
-olyankor alszunk; maga a nagy gönczöl a kerékcsillagaival fölfelé
-áll az égen, s a plejádok a zenithen ragyognak.</p>
-<p>Hát kétféle arczulatja van-e még az égnek is? kérdé magában
-Godiva. És aztán a legközelebbi napra gondolt. Mit kell most ő neki
-tennie?</p>
-<p>Mint a talány megoldása, állt eléje egyszerre egy férfi alak. A
-csillagfénynél csak a sötét silhouettejét látta, mégis ráismert,
-Bertalan volt.</p>
-<p>Azt is ugyanaz a szívgyöngeség űzte ki a szabadba, a mi őt.</p>
-<p>Nem is voltak meglepetve, hogy egymással itt találkoznak.</p>
-<p>Semmi nesz sem volt a parkban, lépteik hangján kívül. Szüret
-táján hallgat már minden énekes madár.</p>
-<p>– Ön is azon gondolkozik ugy-e, mondá Bertalan, hogy milyen
-különböző az éjfélutáni csillagos ég az estelitől? Annak a
-csillagaiban még a reménység, ezében a kétségbeesés. Milyen
-végnélküli hosszú lesz ez a mai nap!</p>
-<p>– A következő még hosszabb, mondá Godiva. Sajnálom, hogy annak a
-terheit nem oszthatom meg önnel.</p>
-<p>– Ön el akar utazni.</p>
-<p>– Előbb, mint a gyászszertartás meglesz. Önnek a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span>
-kastélya meg fog telni távolról jött rokonokkal, tisztelőkkel. Itt
-házi asszony nincs többé. Mi czímen ismertet ön meg annyi
-vendéggel? Vagy eltitkolja előttük ittlétemet? Hogy egy idegen
-leány van a háznál?</p>
-<p>– Kedves Godiva, gyászszertartásnál nem szokás a megjelenők
-kölcsönös bemutogatása. Még csak azt sem árulja el senki, hogy
-ismeri egymást.</p>
-<p>Ezt a szokást Godiva nem tudhatá, hisz az ő nagy gyászesetén nem
-volt kit bemutogatni egymásnak.</p>
-<p>– A mi pedig önt illeti, önnek van czíme az én házamnál:
-gyámleányom. S a hol ön megjelen, ott ön a tiszteletet nem kéri, de
-parancsolja. Velem nagy jót tenne ön, ha itt maradna a temetés
-végeig. Én most nem tudom rendbeszedni a gondolataimat. Azt sem
-tudom, mihez kezdjek?</p>
-<p>– Én már tudom. Mert próbáltam. Hát legelőször is leveleket irni
-a rokonoknak, a magas állású ismerősöknek. Ezt én elvégzem: leszek
-önnek titkára, egy napig, csak a czímeket jegyezze fel. Tudok igen
-hidegen és szárazon irni. Beletanultam.</p>
-<p>– Én azt gondoltam, hogy elébbvaló volna a halotti köntös végett
-intézkedni. A koporsó… Itt ismét elfojtotta a szavát a zokogás, nem
-tudta tovább mondani.</p>
-<p>– Ejh, ejh! uram! Hát ön olyan gondatlannak tartja a jó nénjét,
-hogy ő előre el ne látta volna magát, ismerve a fivér
-gyámoltalanságát? Régen kihimezte ő szépen a maga nászútjára a
-hozzávaló köntöst, arafátyolt. Megvan minden. Nekem megmutatta ő
-azt darabonkint, s eltanakodtunk rajta, a hogy két leány szokott a
-báli toiletteje felől értekezni a farsang közeledténél, milyen
-koszorú, milyen szalagcsokor jöjjön ide.</p>
-<p>Bertalan egy mohos faderéknak támaszkodott a homlokával.</p>
-<p>Godiva folytatá.</p>
-<p>– Hányszor megcsalta önt, mikor ön azt kérdezte: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> mire
-lesz az a szép himzés? mire készül ez a mesterséges csipke? Milyen
-tréfás válaszokat kapott: «Ebben megyek a te esküvődre!» Ön talált
-egyszer a kiadásai rovatában, a mit ő vezetett, egy tételt: egy
-sandoline Saroltának s ön helyeselte a kiadást. Jót fog tenni neki,
-hogyha a halas tavon egy kis testmozgást tesz. Hanem aztán soha sem
-talált a tavon sandolinet. Ön többször kérdezte, hol van hát az a
-csónak? itt van az ő ruhatárában. Az a csónak, a min a túlvilágra
-eveznek: a minek a nevét ön nem tudta kimondani zokogás nélkül.</p>
-<p>A szegény leány évek óta készen tartá a temetéséhez való egész
-pompát: mint más «várt» leány a kelengyéjét.</p>
-<p>– S még vannak emberek, a kik azt hiszik magukról, hogy ők nagy
-lelkek. Sóhajta fel Bertalan.</p>
-<p>– Én tehát itt maradok a temetésig, mondá Godiva. Akkor aztán
-visszatérek az én kis modelljeimhez a festő műhelyembe.</p>
-<p>– Az ég áldja meg önt érte!</p>
-<p>A csillagok sápadozni kezdtek, az udvar megelevenült, a
-szüretelők csoportja dalolva jött a park útján a majorlak felé:
-hajnalodott már. A távol templomban megcsendült a lélekharang. A
-míg az szólt, elhallgatott a leányok víg danája: «vajjon ki halt
-meg?»</p>
-<p>Godiva és Bertalan visszatértek a kastélyba.</p>
-<p>Aztán lefolyt az a két keserves hosszú nap, a mit egy halottnak
-engednek a bucsúvételre.</p>
-<p>Godiva egész nap el volt foglalva levélirással és levelek
-felbontásával. Olyan nagyon hasonlított az irása Saroltáéhoz, hogy
-a kik a leveleit kapták, könnyen azt hihették, hogy maga a halott
-hivogatja őket a temetésére.</p>
-<p>S a hány levél ma elment, holnap ugyanannyi visszaérkezett.
-Azokat is mind Godiva bontogatta föl, s jelentést tett a
-tartalmukról Bertalannak. <span class="pagenum"><a name="Page_111"
-id="Page_111">-111-</a></span></p>
-<p>«Mélyen érezzük a lesujtó csapást… et caetera… et caetera…
-vigasztalhatlanok vagyunk, hogy…</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">… épen most utazunk
-fürdőkre,<br /></span> <span class="i0">… benne vagyunk a
-szüretelésben,<br /></span> <span class="i0">… a nőm betegsége
-gátol,<br /></span> <span class="i0">… holnapra épen vasuti
-bizottság gyülése van kitüzve,<br /></span> <span class="i0">…
-rendkivüli nagy rheumatismus,<br /></span> <span class="i0">…
-pártértekezlet van a fővárosban.»<br /></span></div>
-</div>
-<p>– Hanem annyit dicséretükre mondhatok, hogy egy és ugyanazon
-ürügyet az elmaradásra ketten nem használták fel.</p>
-<p>A temetés napján is csak ketten ültek egyedül az asztalnál,
-Godiva és Bertalan, végig nézve a felhordott étekfogásokat, a miket
-a szakács legalább is negyven úri vendég számára készített. Jó volt
-az mind a «senki» fiainak.</p>
-<p>Egy rokon, egy ismerős sem jött el Sarolta temetésére.
-Részvéttanusító levél volt egész kazallal.</p>
-<p>– Látja ön, így szeretnek engem!</p>
-<p>Épen mint Traumhold temetésénél.</p>
-<p>Hanem azért volt elég számos halotti kiséret. Igazi siratók!
-Azok a senki gyermekei, a kik jóltevő őrangyalukat vesztették el a
-jó Sarolta kisasszonyban, a falu leányai, a kik csupa jót tanultak
-tőle. A koporsóját is a leányok vitték a vállaikon egész a
-sirboltig, az árva gyermekek énekelték a gyász-zsolozsmát.</p>
-<p>Lándory protestáns volt. Ez ugyan nem tartozik a jellemrajzhoz,
-de mégis felemlítendő mellékkörülmény. Kivált temetés alkalmával.
-Kevés ott a szertartás. A gyermekek énekelnek, a lelkész imát mond,
-a néptanító bucsuztatót. Az már ujabbkori engedmény a
-kálvinistáknál, hogy a viaszfáklyákat meggyujtva viszik a koporsó
-mellett. Még ötven év előtt meggyujtatlan vitték.</p>
-<p>Gyalog haladt az egész gyászmenet a sirboltig. Elől az éneklő
-gyermekek, azután a pap meg a rektor, azután <span class=
-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> egy
-hajadon leány, fehér vánkoson a myrtuskoszorúval, azután a koporsót
-emelő leányok, nyomban Bertalan, Godivát vezetvén a karján, utána a
-gazdasági tisztek, a falubeli honoratiorok, férfi, asszony
-külön.</p>
-<p>Nem messze volt a kastélytól a sirbolt, egy kis gömbölyű halom
-oldalában. Azt a helyet Lándory atyja alakítá át végnyugalom
-helyéül, akkor, midőn ez a puszta domb a tagosztályban az ő
-birtokába jutott. A sirbolt kapuzata, egyptomi csonka kúp alakban,
-a domb oldalából fehérlik elő, a hová pázsitos út vezet. Eleven
-fenyősövény veszi az egész dombocskát körül. A portale homlokán e
-szavak fekete betükkel: «Quies vera.»</p>
-<p>Az anya halálakor ültették ide mind a fákat. A bejárat jobbján
-egy magasra felnyult virginiai boróka (juniperus virginiana), mely
-tele rakva égszinkék bogyókkal, úgy tünik fel, mint egy roppant
-nefelejtsbokor; a másik oldalon egy fává izmosult kecskerágó,
-(evonymus) tele rózsaszín csillagokkal. Hátul pedig egy magasra
-kiemelkedő, ezüstlevelű hársfa, mely sűrű lombjaival sátort borít a
-kőemlék fölé. Ezeket mind kegyelet ültette. De hozzájárult aztán a
-feldiszítéshez maga a vad természet, a tövises szederinda
-felkapaszkodott a fal tetejére, s hosszú füzéreit, miken együtt van
-a veres és zöld szeder a fehér virággal, lengetegen ereszti alá a
-vas rácsajtó elé, míg a komló befutotta a kecskerágó fát, s
-aranyszínű barkatobozaival tele tarkítja annak a piros korszovátás
-sötétzöld lombjait. A terebély hársfa ágairól pedig kalapnagyságú
-gömbök csüggnek alá, mint megannyi kinai lampionok: ezek az ős
-építőmester, a darázs fészkei, miket e megszentelt helyen nem
-háborgat senki. S maga a sirbolt belseje sem néptelen. Nagy abban
-az élet. A belső boltozatról egy lánczon remekművű érczkoszorú
-csügg alá. Ennek keretéhez építette hozzá a maga sejtházát egy
-elvadult méhraj, melynek boldog lakói döngve repkednek ki és be a
-rácsajtón keresztül s egyre hordják a mézet és virágport a halottak
-házába. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span></p>
-<p>S mikor a gyászmenet közelít, egyszerre előjön a sirbolti
-méhköpűnek s a darázsfészkeknek minden szárnyas lakója, (bizony nem
-kegyeletből, hanem a viaszfáklyák szagától ösztönözve), s azoknak
-az egyesült döngése, a mint a koporsó fölött összeverődnek a naptól
-aranyozott porködben odafenn, olyannak tetszik, mintha valami
-túlvilági karoknak zöngése zendülne meg a kitalálhatlan
-magasságban.</p>
-<p>– Oh, hogy irigylem én ezt a szép helyet tetőled! rebegé Godiva,
-a koporsóra borulva, melyet ott az ajtó előtt a Szent Mihály
-lovával együtt letettek.</p>
-<p>Elébb a szederindákat félre kellett hárítani az ajtó elől,
-azután meg a sok csillagvirágos szulákot lebontogatni, mely a rács
-czifrázatait össze-vissza fonta. Bertalan nem engedte, hogy egy
-szálat is letépjenek abból a vadgazból.</p>
-<p>«Quies vera. Quies vera» suttogá magában Godiva, a homlokzat
-feliratát emlékébe edzve.</p>
-<p>. . . . . . . . . . .</p>
-<p>Hát aztán csak otthagyták Saroltát, a hol hallgathatja a méhek
-döngését, a míg a föld az Isten planétája marad. A méh előbb élt,
-mint az ember. S tovább fog élni, mint az ember.</p>
-<p>. . . . . . . . . . . .</p>
-<p>– Én még ma este elutazom. Mondá Godiva, mikor az utolsó
-sopánkodó falusi honoratior is kihuzta a lábát a teremből.</p>
-<p>– A kocsi készen áll, mondá Bertalan.</p>
-<p>Aztán kiadta a rendeletet, hogy vigyék le a hintóhoz a
-kisasszony úti málháit, az útravaló elemózsiás kosarkával együtt,
-meg a festőszeres ládikót.</p>
-<p>Mikor aztán már fel volt minden pakolva, a lovak nyugtalanul
-kapálták a kavicsot odalenn az udvaron: Godiva, fátyolos utazó
-kalapjával a fején, esőköpenyét felöltve, kézitáskáját a derekára
-övezve, bejött Lándoryhoz búcsút venni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p>
-<p>Kezeiket nyujták egymásnak, és aztán csak néztek egymás szemébe.
-És egy szót sem szóltak.</p>
-<p>Dehogy nem szóltak! Beszéd volt az, hosszú, érthető beszéd, a
-mely egyik szemnek a sugarán át a másikba átfolyt, a minden
-természeti csodaelemek legfelségesebbje! Hatalmasabb erő a
-villanynál, a melegnél, a hangnál, a fénynél. Együtt egy maga mind
-a négy. Hol az a természettudós, a ki azt meg tudja nevezni?</p>
-<p>A hosszú, néma szembenézés után, végre Bertalan mélyen reszkető
-hangja szólalt meg.</p>
-<p>– Ha ön úgy tudna olvasni az én gondolataimban, mint én az
-önéiben.</p>
-<p>– Tudok, susogá Godiva, ön azt gondolja: «ne menj el, maradj itt
-örökre!»</p>
-<p>Az volt.</p>
-<p>– És ön azt gondolja rá vissza, szólt Bertalan, «örömest
-maradnék, mert megszántalak, de nem maradhatok, mert szánlak.»</p>
-<p>– Valóban igaz.</p>
-<p>– Még az eszmejárását is tudom önnek követni. Ön azt gondolja:
-te szeretnéd, ha én itt maradnék, ha Traumhold árvájának, ki
-földönfutóvá lett, a te megjelenésed napján, ezzel új menhelyet
-adnál, apa helyett apát, vagy még annál többet: élettársat. Ez a te
-lelkednek meghozná a nyugalmát.</p>
-<p>Godiva arcza még halaványabb lett ezen szavak alatt. Engedte,
-hogy ez az ember olvassa ki a szivéből a legtitkosabb
-gondolatait.</p>
-<p>– S erre ön azt mondja: még sem tehetem azt, mert azzal, hogyha
-én a magam sorsát a tiedhez hozzákötném, kizárnálak téged a
-világból.</p>
-<p>A leány most már ijedten kapott mind a két kezével a kebléhez.
-Hát ez előtt nincsen semmi titok?</p>
-<p>– Lássa ön, hogy kitalálom önnek a gondolatját. Monda
-diadalmasan Bertalan. S már most még azt is kitalálom, hogy micsoda
-választ vél ön az én szivemből <span class="pagenum"><a name=
-"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> kiolvasni. Ugyebár azt,
-hogy «Mit törődöm én az egész világgal! Hisz én magam is
-számüzöttje vagyok a társadalomnak. Engem a nagy érdemeim tettek
-azzá. A nagy hirem emberfutamító! Szigetlakó vagyok, magánykereső,
-vadember. Nekem Isten kegyelme az, hogy egy második élő lelket
-találok a földön, a kit emlékei, indulatai épen úgy kiűznek az
-emberlakta földről, mint magamat, s azzal együtt egy boldog otthont
-alkothatok magamnak.» Ezt olvassa ön az én szivemből, ugy-e?</p>
-<p>E szóknál erősen megszorítá a leánynak mind a két kezét, s
-kényszeríté azt, hogy a szemeibe nézzen.</p>
-<p>Godiva zavarodottan meredt Bertalan tekintetébe. Most már nem
-értette azt. Ezek a zöld szemek, a szikrát hányók, a titokteljesek,
-a behatolhatlanok. Értelmetlen volt előttük azoknak a beszéde.</p>
-<p>– Hát lássa ön, nincs igaza, szólt Bertalan, mosolyra
-szelidülve. Én nem gondolok arra, hogy örök időkre kizárjam magamat
-a világból. Pár év mulva az én viselt dolgaimról nem beszél többé
-senki. Nagy világesemények elmossák az apró harczok történetét.
-Nekem még lesz dolgom az emberek között. S a Traumhold nevén ejtett
-homály sem marad ott örökre. Annak, erős hitem, hogy el kell
-tisztulni végkép. Nem a gyász, nem a bánat, nem a léleknyugtalanság
-az, a mi engem arra készt, hogy azt a kezet, a mit kezemben tartok,
-el ne bocsássam, hanem valami más! Emlékezni fog ön arra, a mit
-első beszélgetésünk alatt mondtam önnek. «Minden embernek a
-szivében van egy talány, férfiéban, nőében egyaránt. Száz közül egy
-az, a ki a megoldott talányban a saját titkára talált rá.» Ez a
-századik én vagyok. Én megkérem önt, mert szeretem! Mert lelkem
-jobb felét találom önnél. Hát ön megtalálja-e azt nálam?</p>
-<p>Godiva a megdicsőülés kábulatával rogyott Bertalan karjai
-közé.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Aztán szépen lement a nap, a hold szépen feljött, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span>
-személyvonat szépen fütyülhetett az indóháznál, tovább is
-roboghatott. A befogott paripák még ott kapáltak a patkóikkal a
-lépcsőjárat előtt.</p>
-<h2>EGY CSEPP VÉR. – EGY CSEPP MÉREG.</h2>
-<p>A nagy boldogság is megöl.</p>
-<p>Ez is paradoxon; pedig igaz. Egészen realisztikus igazság.</p>
-<p>Az emberi organizmus nincs az absolut boldogság számára
-alkotva…</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Milyen nagy bölcs volt az, a ki a farsangot a tél végére tette,
-a mikor folyvást rövidülnek az éjszakák, és nem a nyár végére, a
-mikor folyvást hosszabbodnak…</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Csináljunk approximativ budgetet az «egészen rendes» férjnek az
-idejéből, hogy mennyi marad annak a huszonnégy órájából a nő
-boldogítása számára?</p>
-<table>
-<tr>
-<td>Hivatal, iroda, országház</td>
-<td class="tdr">5</td>
-<td>óra</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Étkezés (no, az még félig-meddig közös élvezet)</td>
-<td class="tdr">2</td>
-<td>«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Clubb, játékasztal</td>
-<td class="tdr">4</td>
-<td>«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Dohányzás</td>
-<td class="tdr">2</td>
-<td>«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Szinház</td>
-<td class="tdr">3</td>
-<td>«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Ujság olvasás</td>
-<td class="tdr">45</td>
-<td>percz</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Borotválkozás</td>
-<td class="tdr">15</td>
-<td>«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Horkolva alvás</td>
-<td class="tdr">6</td>
-<td>óra.</td>
-</tr>
-</table>
-<p>Marad az asszony számára netto 60 percz egy napra.</p>
-<p>S ezek még mind csak himnemű, és nem nélküli osztozók, de hát ha
-még nőneműek is előjönnek!</p>
-<p>Azonban ez egészen rendes állapot. A 99 úr és 99 asszonyság
-megszokja ezt szépen.</p>
-<p>De hát az a századik, a ki a maga talányát kitalálta! A kinek a
-nap feljöttétől a nap lementéig, s holdkeltétől holdszálltáig
-minden percze azé, a kié minden gondolatja? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p>
-<p>Pedig ilyen furcsa emberek is akadnak a világon.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Mikor egyszer egy hosszú, szenvedélyes csók után, Godiva
-megtörülte az ajkát, a fehér zsebkendőjén egy vércseppet
-talált.</p>
-<p>Milyen sebesen elkezd dobogni a szív, mikor ez a kis vércsepp
-megjelenik!</p>
-<p>Mi van abban? A túlvilág pecsétje, mely az örömök privilegiumát
-lezárja.</p>
-<p>Godiva megrettent. Bertalan igyekezett őt megnyugtatni; hogy
-ennek, nőknél, nincs semmi aggasztó jelentősége: előhordott neki
-nagyszámú példákat ismerősei köréből, s tartott neki egy
-pathologiai értekezést; csakhogy a szemei elárulták a belső
-rettegést.</p>
-<p>Másnap «véletlenül» látogatója akadt.</p>
-<p>Első látogató, megnősülése óta. Az is csak oly véletlenül jött.
-Egy hires fővárosi orvos. Nagyon régi jó barát! Régen nem látták
-egymást! No de hisz az a jó, mikor az ember egy «orvos» jó barátot
-sok ideig nem lát! Tréfás is volt minden beszélgetésük. Szó sem
-volt a gyógyászati dolgokról. Itt is az a regula, hogy a ki a maga
-mesterségéről beszél, birságot fizet.</p>
-<p>Az orvos nem is kérdezősködött Godiva hogylétéről; inkább
-bókokat mondott neki: úgy néz ki, mint az élet! S a kezét is csak
-azért fogta a kezébe, hogy tiszteletteljesen megcsókolja; alig
-tévedt az ujja az üterére.</p>
-<p>De azért nem lehetett ezt az asszonyt megcsalni! Úgy
-megtanította őt már a férje gondolatokban olvasni, és még valami
-más: tán a balsors?</p>
-<p>Tudta már jól, hogy ez védelmi készület. Meg van izenve a harcz
-attól a vaskezű hatalomtól, a ki nem enged magával daczolni! S az
-emberek mégis egyre védik magukat ellene és azokat, a kiket
-szeretnek. Bertalan készül a hadjáratra.</p>
-<p>Az első előkészület elfutni, az embernek: saját maga
-<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> elől. Azt hiszi az ember, hogy az
-lehet! Más ég alatt azt mondhatja: hiszen nem én vagyok!</p>
-<p>Az orvos eltávozta után nehány napra megjelent az első köd a
-vidéken. Ez a hideg pokol, a mi az eget elzárja az embertől.</p>
-<p>Bertalan elkezdett Godivának panaszkodni a ködre. Hogy az őt
-megöli. Azt mondta, hogy asthmája van. Ő neki van asthmája!
-Szükségét érzi enyhébb égalj alá vándorlásnak. Ő simulálta a
-betegséget. S egyszerre nyügös lett. Panaszkodott szédülésről,
-fejfájásról, rheumatismusokról. Az orvos azt tanácsolta neki, hogy
-a telet töltse Nápoly vidékén: Sorrentóban, vagy Capri szigetén.
-Olyan jól játszotta a hypochondrát.</p>
-<p>Godiva mindezekre csak az ő szokott mélabús mosolyával felelt.
-Bertalannak rosszúl sikerült a tettetés. Godiva tudta azt már jól,
-hogy ő az, a kinek Capriba kell menni, védelmezni ezt a földi
-életet. Belenyugodott. Hisz ott is együtt lesznek.</p>
-<p>Bertalan még egy kis világfájdalmat is affectált. Európában
-akkor volt készülőben az a végzetes nagy harcz a két leghatalmasabb
-ország között, melynek utófájdalmait még most is érzi az egész
-világrész; mint a hogy egy ember, a kinek a karját amputálták,
-minden időváltozásnál azt érzi, hogy a kezének az ujjai fájnak: a
-mik már nincsenek. A németek és a francziák készültek egymást vérbe
-fojtani.</p>
-<p>– Megyek én ebből az őrült világból oda, a hová hír nem jön
-utánam. A világ két legmíveltebb nemzete, a kiknek az emberiséget
-az isteni tökélyhez kellene vezetni, rohan egymásra, mint Tamerlan
-és Bajazid. Elmegyek oda, a hová hírlap se jön utánam!</p>
-<p>És felkészíté az utra a feleségét.</p>
-<p>Ő már bejárta Olaszországot előbb, ismerte az ottani égalj és
-időjárás jó és rossz oldalait.</p>
-<p>Egy derült őszi napot választott ki az elutazásra, az egész
-elutazási tervet előre megállapítva Godivával. Az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> volt a
-terv, hogy Bécsen és Münchenen keresztül utaznak, éjjelenkint
-pihenőt tartva mind a két városban, onnan azután Tirolon keresztül
-Lombardiába s aztán egyenesen Rómába, ott ismét megpihennek. A
-Nápolyig tartó uthoz előre meg kell aczélozni az ideget, mert ez
-éppen csak a testvéröcscse annak a methodusnak, a mivel Chinában a
-halálraitéltet kivégzik: hogy két ember folyvást rázza és nem
-engedi elaludni, míg bele nem hal.</p>
-<p>Budapesten Lándory (a kinek az a jó szokása volt, hogy az
-indulási időnél mindig egy órával hamarább ment ki az indóházba)
-egy kényelmesen ellátott sleeping-cart bérelt ki Godiva számára, a
-hová őt előre elhelyezé; helyébe küldve a vacsorát. Godivának az
-orvos látogatása óta igen véresre sült beafsteaket kellett minden
-nap elköltenie és tokaji bort inni utána. A kalauz aztán bezárta a
-coupét. Bertalan azt mondá Godivának, hogy csak nyugodjék szép
-csendesen: ő maga átmegy szivarozni a szélső félcoupéba. Majd ha
-Érsekujvárra megérkeznek, a hol a permanens czigányzene úgy is
-felkölti az alvókat, ő is át fog jönni hozzá az alvó szakaszba
-pihenni.</p>
-<p>Godiva azonban nem tudott aludni addig, a míg a vonat el nem
-indul. Hallotta, hogy több férfiutazó szállt be abba a waggonba, a
-melyben ők voltak, s azok mind oda telepednek le a szomszéd
-szakaszba; bőröndjeikkel, utitáskáikkal.</p>
-<p>A vasúti kocsik közfalainak deszkája oly vékony, hogy azon
-minden beszéd áthallatszik.</p>
-<p>Godiva hallhatá jól az újon érkezett urak beszédjét. Magas,
-orrhangon ejtett szavaik sejtették, hogy előkelő urak.</p>
-<p>Először nagyon örültek egymásnak, hogy itt találkoznak.</p>
-<p>Aztán mindjárt megczáfolták ezt az örömet azzal az
-észrevétellel, hogy «kissé nagyon is sokan vagyunk itt!»</p>
-<p>Egyik azt kérdezé: «Nem üres a félcoupé?»</p>
-<p>Egy másik azt mondá: «Lándoryt látom benne ülni.» <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
-<p>– Egyedül? kérdé egy harmadik.</p>
-<p>– Igen. Magában, felelt az előbbi.</p>
-<p>– Akkor csak inkább szoruljunk itten össze.</p>
-<p>Erre általános, csendes nevetgélés következett, elvegyülve lassú
-összevissza beszélgetés morajába, a minek a tartalmát a waggonfalon
-keresztül kivenni nem lehet.</p>
-<p>De kitalálni lehet.</p>
-<p>A discursust félbeszakítá a kalauz közbejötte, a ki a meneti
-jegyeket jött hitelesíteni.</p>
-<p>Azután jött még egy pár veszekedő utas, a ki a kalauzzal
-hatalmaskodott, hogy neki nyisson más kocsiszakaszt, mert ő a
-pipafüstöt nem tűri. Pedig csak abban a pillanatban dobta el a
-szivarcsutakot a szájából.</p>
-<p>Majd megindult a vonat, s a zakatoló robajban elveszett az
-emberi beszéd értelme, a szomszéd szakaszok lakóira nézve.</p>
-<p>Azután csak az egyes állomásoknál állt be egy kis csendes
-időköz, mely alkalmat adott Godivának arra, hogy a mellék coupéban
-mondottakat élvezhesse: Vácz, Nagy-Maros még semmi aggasztó
-felfedezést nem hozott.</p>
-<p>Folyvást Lándoryról folyt a beszéd. Úgy látszik, hogy ez
-kifogyhatatlan thema. De még eddig csak csoda dolgokat tudtak
-felőle elmondani. Nagyszerű mesterfogásait a bűnök kiderítésében;
-ügyességét a gonosztevők vallatásánál. Egyik utazó annak a
-kalandjának az elmeséléséhez is hozzá fogott, melyben Lándory a
-puszták legfélelmesebb zsivány hősét személyes bátorságával, igaz
-magyar módra törte le, felkeresve őt a pusztai csárdában, s
-belevonva a cselszövénybe a betyár szeretőjét, a csaplár világszép
-leányát. (Erre a történetre mondta azt Bertalan Godivának, hogy azt
-csak egy hetærának mesélhetné el, ha azt akarná, hogy «az»
-belészeressen. Hát «ő neki» nem is mondta el soha.)</p>
-<p>Godiva mohó kiváncsisággal hallgatózott e mesére.</p>
-<p>De csak odáig hallhatá, hogy Lándory egyszer lóra ült, a legjobb
-viharszokta betyár-paripára, s kétcsövű fegyverét <span class=
-"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> magához
-véve, egyes egyedül elindult a «puszták rózsájának» a látogatására,
-télen, hóviharban.</p>
-<p>Mikor a legérdekesebb része következett volna a mesének, akkor a
-vonat megindult s a zuhogástól nem lehetett belőle többet
-hallani.</p>
-<p>Az esztergom-nánai állomáson már egészen más tárgyról folyt a
-beszéd. Csak a tárgy volt más, a személy még mindig ugyanaz; a
-félelmes utitárs, Lándory.</p>
-<p>A kalauz tíz percznyi vonatkésést jelentett: a bécsi szembejövő
-gyorsvonatnak valami akadálya volt utközben.</p>
-<p>Tíz percz alatt aztán sok szépet lehet elbeszélgetni.</p>
-<p>– De hát annyi dicsőség után, hogy lehet az, hogy Lándory mégis
-úgy félrevonul a világtól? kérdezé egy lágy, fuvolázó hang.</p>
-<p>– Talán inkább a világ ő tőle? felelt rá egy ráspolyéles
-hang.</p>
-<p>– Dehogy! Állítá egy gordonka-bassus; ő valóságos kedélybeteg.
-Aligha a Lipótmezőre nem kerül.</p>
-<p>Ekkor aztán túlharsogta valamennyit egy éles, francziásan hadaró
-organum.</p>
-<p>– Ez mind nem az igazi ok! Lándoryt kizárja a világból egyenesen
-az, hogy megházasodott!</p>
-<p>– Tán mesalliance-t csinált? tudakolá a fuvolahang.</p>
-<p>– Rosszabbat annál. Elvette a nagy internationális rablóbanda
-bankárjának a leányát, a ki orgazdája volt a többieknek.</p>
-<p>Godiva felszökött az ágyáról. A szíve elkezdett lázasan verni.
-Úgy jött neki, hogy megverje ököllel a waggon közfalát s
-átkiáltson: «Ne rágalmazzátok az én halottamat!»</p>
-<p>Hanem aztán lecsillapodott, mert a gordonka hang ellenmondott a
-hadaró kelepnek s védelmébe vette Traumholdot.</p>
-<p>– Az nem áll. Traumhold tudtán kívül kezelte a rablott pénzeket:
-azt hitte, hogy azok forradalmi czélokra szolgálnak. A politika
-áldozata volt. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
-"Page_122">-122-</a></span></p>
-<p>– Hát akkor mért lett öngyilkossá? kérdezé a szelelőrosta
-hang.</p>
-<p>– Nem is lett azzá. Az inasa gyilkolta meg! szólt közbe a
-ráspoly hang. Az egy rémséges gonosztevő. Én olvastam az egész
-történetet; benne volt a «Pester Journal»-ban. El is csipték a
-gazembert; elitélték husz esztendei fogságra.</p>
-<p>Most meg már a Pétert szidják. Az is fájt Godivának.</p>
-<p>– De hát azért mért kellett a bankár leányát elvennie
-Lándorynak? Tudakolá a lágyhangú.</p>
-<p>– Vádolta a lelkiismeret; magyarázá a mélyhang. Nem tudott többé
-aludni, mióta a bankár meghalt. Mindig annak az alakja jelent meg
-előtte éjszaka. Őt okolta a haláláért és háza bukásáért.
-Vezeklésből vette el aztán a bankár leányát.</p>
-<p>– Mind rosszul vagytok értesülve! rikácsolt közbe a ráspolyéles.
-A mi Lándory barátunk nagy astronomus. Előre lát! Speculátióból
-vette el a bankár leányát.</p>
-<p>– Hogyan? hogyan? kiáltanak közbe mind a hárman.</p>
-<p>– Úgy, hogy ő, ki az aktákba belenézett, rájött, hogy ha
-Traumhold vagyonából mind azt a kárt megtérítik is, a miért
-felelőssé tehető, a végleszámolásnál még mindig marad a bankár
-leányára egy kerek millió.</p>
-<p>«Egy millió! Ah, ez már valami!»</p>
-<p>Ezt az indokot úgy látszik, hogy mindenki bevehetőnek
-találta.</p>
-<p>Godivát most már a hideg rázta: a férjét rágalmazzák a
-legundokabb gyanusítással! Ne zörgessen-e még át hozzájuk?</p>
-<p>Nyugalmat erőszakolt fájó idegeire s tovább hallgatózott, hátha
-még «jobb» is jön?</p>
-<p>Jött.</p>
-<p>– No már én azért a millióért sem vettem volna el azt a leányt:
-orrhangzott fel a sebesen beszélő véleménye.</p>
-<p>– Miért nem?</p>
-<p>– Nagyon furcsa hirek keringenek róla. Egész Bécs <span class=
-"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span>
-beszéli, még a saját rokonai is. Hirhedett volt a könnyű
-erkölcseiről már Bécsben is. Mindig körül volt véve imádóktól, s
-azokat úgy tudta bolonddá tartani, hogy mindenik azt hitte, hogy ő
-az igazi. Most aztán mindent kibeszélnek róla. Hogy csak egy adatot
-hozzak fel. Atyja halála után a genialis kisasszony kiment
-Münchenbe act rajzolást tanulni! Tudjátok? S ott oly scandalosusan
-viselte magát, hogy egyszer a háziura felmondta neki a szállást,
-éppen karácsonyestén tartott botrányos orgia miatt.</p>
-<p>Godiva összetette a kezeit: azon imádkozott, hogy miért nem hoz
-az Isten most egy vasuti összeütközést létre, a melyben legyenek
-összemorzsolva a vádlók és vádlottak egy salaktömeggé?</p>
-<p>Mennyivel jobb volna úgy meghalni, mint így!</p>
-<p>A szembejövő vonatnak azonban még csak a távoli jeladó fütyülése
-hangzott s odáig Godivának még sok hallani valója volt.</p>
-<p>– Ez az oka, vevé át a szót a sebesen hadaró hang, hogy Lándory
-úgy kerüli a világot; mert olyan nőt vett el, a kit nem vihet
-társaságokba. Hiszen kinálta őt már a kormány magas hivatalokkal,
-államtitkár, főispán lehetne, de egyiket sem fogadhatja el, mert ez
-a fatális házassága útjában van. Se nem viheti a feleségét a
-salonokba, se maga salont nem nyithat: nem koczkáztathatja, hogy
-nők nem mennek el az estélyére. Valóságos szerencsétlenség szegény
-Lándoryra!</p>
-<p>Végre berobogott az állomásra a bécsi vonat s a várakozó vonat
-tovább indulhatott.</p>
-<p>Godiva bámult azon, hogy ő még mindig él!</p>
-<p>Hát nem elég ennyi mérgezett nyíl egy emberi szívnek, hogy abba
-hagyja a mechanikus működését?</p>
-<p>Minek is él ő ezen a világon?</p>
-<p>Hogy nyűge legyen egy kiváló alaknak, a ki férfikora virágában
-kénytelen magát eltemetni felesége miatt egy tengeri szigetre? A
-kitől senki sem kérdezi, hogy van a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> feleséged? a ki senki
-előtt e szót ki nem ejtheti: «a hitvesem».</p>
-<p>Milyen jó volna meghalni.</p>
-<p>Úgy jött neki az egész, mint egy álom.</p>
-<p>Azonban alig indult meg a vonat, léptek közeledtek a
-waggonfolyosón az ő coupéja felé. Már a lépteit is ismerte.
-Bertalan jött hozzá.</p>
-<p>Godiva igyekezett nyugalmat erőszakolni magára, felső öltönyét,
-vállfűzőjét levetette: úgy tett, mintha aludnék. Azt hitte, hogy
-jól tud majd tettetni.</p>
-<p>Csak hogy az ereiben lázasan lüktető vér elárulta.</p>
-<p>– Átjöttem hozzád, mondá Bertalan, gondosan becsukva maga után a
-coupé ajtaját. Azt hittem, hogy ez a sok külső lárma, kocsifütty,
-felzavart az álmodból.</p>
-<p>– Igen. Aludtam, mondá Godiva.</p>
-<p>Hanem a keze mást mondott Bertalan kezének.</p>
-<p>– Neked lázad van? mondá a férje megijedve.</p>
-<p>– Nem. Nem. Semmi bajom sincs.</p>
-<p>– Akor más történhetett veled. Ezek az emberek ideát valamit
-beszélhettek, s te ezt kihallgattad.</p>
-<p>– Nem! Nem! sietett tiltakozni Godiva. Semmit sem hallottam.</p>
-<p>– Az üteredről érzem, hogy «igen». Ez nem láz, ez lelki
-felindulás. Én rólam beszéltek, meg te rólad. Mindenféle
-rosszat.</p>
-<p>Godiva most rémülten kapta meg mind a két kezével Bertalan
-karját, mintha erővel vissza akarná őt tartóztatni. S ezzel árulta
-el éppen a lelke háborgását.</p>
-<p>– Te hallottad? kérdé suttogva.</p>
-<p>– Nem én. Még egy coupé választott el bennünket. De azért mégis
-tudom, hogy rólad beszéltek, meg én rólam; valószinüleg az atyádról
-is. No ne remegj. Ebből nem lesz semmi affaire. A kitalált és falon
-keresztül hallott sértésekért nem szokás elégtételt «kérni». –
-«Venni» igen: annak idején. – Csakhogy az egyének arra sem
-érdemesek. Az egyiket, a hadarót, úgy hivják a casinóban,
-<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> hogy «a pletyka Napoleon.» Az az éles
-ráspolyhangu pedig a «salon-hyæna». – Rágalmaznak ezek mindenkit;
-bibornokot, királyt, saját szűzleánytestvérüket és az édesanyjukat
-is. Nem esnek beszámítás alá. Egyszer egy hirhedett országos nagy
-hazafinak a temetésén voltam velük egy csoportban; az alatt, a mig
-a pap beszentelte a halottat, a mikor még annak a bebalzsamozott
-orczája be sem volt takarva a szemfödéllel, a szent zsolozsma
-hangjai alatt: et lux perpetua luceat ei! annyi őrült rágalmat
-anecdotáltak el a megdicsőült felől, hogy én csak azt vártam, hogy
-mikor ugrik fel egyszer a halott a ravataláról s vagdalja a fejéhez
-a gyászoló kiséretnek a koporsójára rakott koszorukat. – Azért
-salon-hyaena a nevük.</p>
-<p>Godivának kezdett az ideges reszketése elcsillapulni.</p>
-<p>Bertalan nagyot nevetett, olyan hangosan, hogy a szomszéd
-coupéban is meghallhatták.</p>
-<p>– Akarod, hogy elismételjem, mit hallottál tőlük a deszkán
-keresztül? Először boszankodtál rajta, másodszor mulattatni fog.
-Úgy-e elmondták, hogy én kerülöm a világot, a mióta megházasodtam,
-mert a feleségemet nem vihetem társaságokba. Egy hirhedett orgazda
-leányát! Úgy-e így nevezték atyádat? ösztönükben van. Erre aztán
-valaki védelmébe vette a megholtat, s kiderítette, hogy nem az volt
-a gazember, hanem én, a ki tudom, hogy ártatlanul lett áldozattá, s
-előre látva, hogy vagyonának nagy része megmarad, arra speculáltam,
-mikor az árva leányát behálóztam s elvettem.</p>
-<p>Ezt oly ős-humorral adta elő Bertalan, hogy Godivát csiklandós
-nevetésre kényszeríté vele. Milyen tréfásan hangzik az ő szájából
-ez az utolsó rágalom.</p>
-<p>– Bizonyosan azt is elmondták, hogy én a biztosító társaságtól
-is nagy összeget kaptam kelengyéül veled.</p>
-<p>– Nem! Nem! Azt nem mondták, tiltakozék Godiva: elárulva vele,
-hogy az előbbieket mégis csak kitalálta Bertalan.</p>
-<p>– De azt csak elbeszélték, hogy én a kárvallott felekkel
-<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
-"Page_126">-126-</a></span> kiegyeztem a Traumhold vagyonából
-megtérített kárpótlás felett, s felét megtartottam magamnak. Abból
-vettem egy palotát Budapesten.</p>
-<p>Godiva szeretett volna kaczagni is, mérgelődni is.</p>
-<p>– Nem! Nem. Egy szót sem.</p>
-<p>– Bizonyosan mondták. Csak te nem hallottad a kocsirobajtól.</p>
-<p>S aztán addig nevetett Bertalan, a míg Godivára is elragadt a
-nevetés.</p>
-<p>Hanem azért az a fellázadt ütér még egyre verte az alarmot.</p>
-<p>Hiszen nem az a fájó pont, hogy e képtelenségeket beszélik,
-hanem hogy ennek a beszédnek hatása van! Azért e sok rettenetes
-mende-mondának mégis az az eredménye, hogy Lándory Bertalan nem
-teheti fel a koszorúit, mert fáj tőlük a feje.</p>
-<p>Bertalan tovább hüvelyezte a boszorkányborsókat.</p>
-<p>– Úgy-e, azt beszélték, hogy én nem mehetek a feleségemmel
-sehová, mert attól tarthatok, hogy visszautasításra találok? Még te
-rólad is beszéltek? Ah! A sok megrémült bécsi ismerős és jó rokon
-bizonyára elég sok pikáns történetkét hozhatott felőled forgalomba,
-hogy a jó viszony megszakítását igazolja vele. Müncheni
-aktrajzolás! Karácsonyéji orgia! Háziur által kiűzetés!</p>
-<p>Godiva most görcsös nevetéssel ölelte át erőszakosan Bertalan
-fejét.</p>
-<p>– Hát ezt honnan tudod?</p>
-<p>– Bizony nem gondolatolvasás útján. Igen egyszerű a dolog. Mikor
-ki voltunk hirdetve, mint jegyesek, az esküvő napjáig csak ugy
-özönlött hozzám az anonym-levél. Mindnyájan jól voltak
-értesülve.</p>
-<p>– S te egy arczvonással sem árultad ezt el én előttem.</p>
-<p>– Dehogy nem! Hányszor kérdezted tőlem, miért van olyan
-szertelen jó kedvem?</p>
-<p>– És ez ellen nincs oltalom?</p>
-<p>– De van. Mikor a szemetet fölkavarja a szél, akkor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> ott
-találunk egy gyöngyszemet, mely nem repült a többivel az arczunkba.
-Ez az oltalom! Ha ezer száj köpködi felém mérges tajtékát, olyan
-emberektől, a kiket nem becsülök, egyetlen szó megtisztít tőle, a
-mely olyan embertől jön, a kit tisztelek. S ilyen ember is van a
-világon.</p>
-<p>– Szeretném én azt megismerni.</p>
-<p>Bertalan elgondolkodott rajta, hogy beszéljen-e még többet.
-Egymásután húzta ki csendesen a tőröket neje szivéből. De a
-méregcsepp mégis ott maradt.</p>
-<p>A becsérzete a nőnek volt halálra sértve! Hogy ő az a
-hitvestárs, a ki miatt a férjek legjobbikát, a hirhedett nagy
-embert számkivetik a világból. Ez nagyobb szenvedés volt minden
-halálos betegségnél.</p>
-<p>Bertalan tanakodott magában. Az a csepp vér ölje-e meg őt vagy
-ez a csepp méreg? Talán még az előbbi enged alkudni magával?</p>
-<p>Ez az utóbbi nem.</p>
-<p>Elszánta rá magát, hogy hozzányul ehhez a gyógyszerhez.</p>
-<p>Elővette a tárczáját s kivett belőle egy aranyszegélyű
-meghívójegyet.</p>
-<p>– Hát hogy lássad, mennyire nincs semmi alapja annak a
-szószátyárkodásnak, mintha «te» volnál az útjában annak, hogy én a
-világban megjelenjek, tekintsd meg ezt a meghívót. Ebben a király
-és királyné hívják meg fejedelmi várlakukba tánczestélyre Lándory
-Bertalant, nejével együtt.</p>
-<p>Godiva reszkető kézzel vette át a meghívó jegyet.</p>
-<p>– S miért nem mondtad ezt meg otthon énnekem, kérdé Godiva,
-elernyedve, elbúsultan?</p>
-<p>Mit mondjon neki? Hogy rejtse el szavai közé, a mit érez?</p>
-<p>– Tartottam tőle, hogy te erre a meghívásra azt fogod mondani:
-«menjünk el!» hogy nem fogod megtagadhatni magadtól azt az
-elégtételt, azt a gyönyört, hogy a lábainál térdelhess annak a nagy
-asszonynak, a ki téged az egész <span class="pagenum"><a name=
-"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> világ rágalmával szemben
-fölemel, s a ki bizonyára oly követelő a női erényben, hogy ha
-herczegi koronát viselnél is a fejeden, de ha egy lehelletnyi folt
-volna a női jellemeden, a palotája küszöbét sem léphetnéd át
-soha.</p>
-<p>Godiva még mindig nem látott tisztán.</p>
-<p>– De hát miért féltél te, hogy kedvet találok kapni, hogy az
-udvari bálba elmenjek?</p>
-<p>Bertalan huzódozott a választól.</p>
-<p>– Azért, mert oda – kivágott ruhában kell menni.</p>
-<p>Godiva arczán negédes mosoly vonult át.</p>
-<p>– Hát nem vagyok én elég szép decolletálva?</p>
-<p>Most is úgy volt.</p>
-<p>Erre a szóra már nem talált Bertalan más választ, mint hogy
-keblére ölelte a nejét.</p>
-<p>Egy szót sem tudott mondani. A lefüggönyözött lámpás sem engedé,
-hogy arczvonásaiban olvassanak, de utoljára mégis elárulta valami.
-Egy forró vízcsepp, mely Godiva vállára hullott.</p>
-<p>Ezt a forró vízcseppet nevezik az emberek könycseppnek is.</p>
-<p>Ez aztán megsúgta azt a nehéz titkot Godivának.</p>
-<p>Odafonta a karjait Bertalan nyaka körül és suttogva beszélt
-hozzá.</p>
-<p>– Nekem nem szabad bálba mennem többé, úgy-e? Nagy beteg vagyok?
-Nem te érted kell Capriba utaznunk, hanem én végettem?</p>
-<p>Bertalan csak a csókjaival tudott neki felelni, csókolta a
-szemeit, a homlokát, aztán a kezét, annak mind az öt ujját sorba: –
-csak az ajkát nem.</p>
-<p>A nő pedig egészen meg volt dicsőülve. Az a csepp méreg nem
-fogja többé megölni: csak az a csepp vér – talán…</p>
-<p>– Köszönöm neked, hogy ezt tudattad velem. Már most meggyónom
-neked, hogy eddig én mind azt tettem, a mi az életet megrontja: ha
-valamire azt mondták, ez egészségtelen, ez halálos! csak azért is
-tettem. Ezentúl <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> őrizni fogom magamat. Meg akarok
-gyógyúlni. Élni akarok! Te veled sokáig élni, boldogul. Milyen jó,
-hogy ezt megtudtam. Most már nem fáj semmim.</p>
-<p>S azzal engedte, hogy lefektessék, betakargassák.</p>
-<p>– Aludjál csendesen.</p>
-<p>Még egy dolog jutott eszébe.</p>
-<p>– Úgy-e, ha Bécsbe megérkezünk, nem fogsz ezekkel az emberekkel
-itt szót váltani?</p>
-<p>– Ne tarts tőle. Ezek Pozsonynál ki fognak szállni.</p>
-<p>– De én hallottam, hogy Bécsig mennek.</p>
-<p>– Érsekujváron meg fogják tudni a kalauztól, hogy ebben a
-coupéban itt «én» vagyok feleségestől, s akkor ki fognak szállani
-Pozsonynál. – Valami még mindig vagyok. A «nagy kutya», a kit jó
-kikerülni.</p>
-<p>Miért van olyan erős hitük a szenvedőknek azokban a délszaki
-vidékekben, hogy a halál szigora elől oda menekülnek?</p>
-<p>Mikor beszélni hall az ember azokról az örökzöld tájakról: azt
-hiszi, hogy az a paradicsom. Pedig épen ez a dajkája a
-búskomorságnak. Az örök egyforma virány. Soha sem takarja az a szép
-fehér hó az alvó földet; nem rajzolja tele az ablakot szeszélyes
-kezü tündér jégvirágaival, az örökké járó tenger soha sem változik
-át sima jégtükörré. Nincsen tavasz. Nem kérdezhetjük meg a föld
-alól kibuvó első jáczintcsirától: minő az álom oda alant?</p>
-<p>S az örökzöld virányban nincs énekes madár. Azoknak a fáin
-hernyó nem élődik, s a nélkül a fülemile, rigó meg nem települ; a
-pacsirtát meg összefogja az olasz, s megeszi polentával.</p>
-<p>Capri bizonyára csak olyan embereknek való, a kik el akarják
-magukkal feledtetni, hogy van még világ, nemzet, emberiség, élet; a
-kiket nem érdekel semmi izgalma a jelennek, csak egy emlék a
-multból, s egy remény a jövőben.</p>
-<p>Lándory Capriba vitte a nejét, hogy ott eltemetkezzék vele élve.
-Czélt ért. Úgy elfelejtették, mintha soha a világon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> sem
-lett volna. Senki sem beszélt róla többé. Meghaltak mind a ketten
-szépen.</p>
-<p>Vajjon «ki», «hol» fog feltámadni közülük?</p>
-<h2>A KÉT HAJÓ.</h2>
-<p>Az egyik volt ő felsége, az olasz király hadihajója, a
-Fulminante, melynek kapitánya szivességből felvette Lándory
-Bertalant, hogy Genuába szállítsa; külömben napokig kellett volna
-várnia, pedig sürgetős útja volt.</p>
-<p>A másik hajó pedig volt egy ólomkoporsó, ugyanarra a hajóra
-felvéve. Ebben pedig utazott Godiva – haza – ahhoz a kis otthonhoz,
-a melynek az ablakán egyre járnak ki és be a zengő méhek.</p>
-<p>A búcsú-lövéseket sokszorosan visszahangzotta a nápolyi várfok,
-aztán a Castello d’ovo bástyái, majd a sorrentói sziklák; a hajó
-két fehér kéményéből felgomolygó fekete füst, mint egy óriási
-gyászfátyol vonult el mögötte. A tenger egyik fele ezüsttől
-csillogó zöld volt, a másik fele pedig élesen elmetszve, fekete,
-mint a tinta. S e tintaoceán határán égett egy hosszú tűzvonal, a
-felhőkárpit és a tengerszín között, a leáldozott nap utófénye. A
-lángvonal között, mint egy tengerbe épített gula, meredt föl Capri
-sziklaszigete.</p>
-<p>Lándory összefont karokkal, mélyen lehajtott fővel támaszkodott
-az árbocznak. Tekintete az előtte keresztben fekvő ólomkoporsó
-fölött a távolba tévedezett. A mint aztán lassankint alább-alább
-sülyedt a szigetorom a tengerhatárba, a mint annak az utolsó csúcsa
-is elmerült a sötétségbe, a mit a tengerrel összeborúló felhő
-képezett, a téveteg tekintet visszakerült az előtte fekvő tárgyhoz.
-Ahhoz a túlvilágra vivő hajóhoz.</p>
-<p>Tehát csak álom volt mind ez? Egy két esztendeig tartó
-varázs-álom. Annyi ideje mult, hogy Godiva kitalálta azt a
-gondolatját: «ne menj el! maradj itt örökre!» <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
-<p>Hát ez az «örökre!»</p>
-<p>Hát csak álom volt az egész boldogság? Azok az édes napok, a
-miknek minden órájában hajnal volt, azok a perczek, a miknek vége
-nem akart lenni?</p>
-<p>Az is mind álom, hogy ott jártak kéz kézben a sorrentói
-narancserdők között, s dobálták egymást lehullott narancscsal, mint
-két pajkos gyermek? Az mind álom, hogy ott nézték a cocumellai
-tengerparton, hogy jön hullám hullám után zúgva, ágaskodva, aztán
-elterül sisteregve, s a mint visszavonul, már le van törülve a
-fövénybe írt szó: «Godiva, Bertalan: szeretlek?»</p>
-<p>Az is álom, hogy együtt látták egymást, szellemmé dicsőülve a
-tündérfényű azurbarlangban, hogy együtt keresték az arbutusok közt
-a virágzó cyclament, s milyen örömük volt, ha egyet találtak? Álom
-volt a tengeren látott szivárvány, mely a víztükrébe nézve teljes
-körré egészült ki, átölelve a közötte vitorlázó halászbárkákat? A
-hosszú, magányos séták a langy-meleg estéken, s a jövendőről
-mondott mesék? Két embernek kölcsönös egymást imádása, a kiknek a
-lelke egymásba elveszett, s magában gondolkodni sem tud.</p>
-<p>Hát az édes csókok? Az ébresztő, az elaltató csók? «Ha meghalok
-is: szeretlek!» Drága csókok! A mikért meg kell fizetni. Talán
-annyi nappal tovább tartott volna az élet, a hány csók el lett
-pazarolva. – Ez is álom?</p>
-<p>Minden álom volt!</p>
-<p>Csak egy nem volt.</p>
-<p>Az a véghagyomány, a mit utolsó óráiban suttogott szerelmesének,
-a mikor már tudta, hogy válniok kell.</p>
-<p>– Úgy-e bár, szerelmem, ha egykor atyám nevéről elmulik a
-homály, megmaradt vagyona a te kezedbe jut, te abból egy
-alapítványt fogsz tenni szerencsétlen árvaleányok megmentésére, s
-ez az atyám nevét fogja viselni?</p>
-<p>Fogadást tett rá, hogy úgy tesz. Ez már nem álom. Ez igaz.
-<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span></p>
-<p>Aztán még valamit akart mondani a haldokló. De már nem volt
-ereje, nem volt hangja hozzá.</p>
-<p>Hanem ő kitalálta, hogy mit akar még mondani. S ő mondta el
-neki:</p>
-<p>Van egy ember, a ki «mi miattunk» ártatlanul szenved, te azt
-nehéz fogságából ki fogod szabadítani!</p>
-<p>Az az üdvözült mosolygás, mely a haldokló arczát átvilágítá,
-válaszolta, hogy el van találva az utolsó ohajtása. Csak ez az egy
-nehéz teher kötötte még a lelkét a földhöz. A mint attól
-megszabadult, repülhetett.</p>
-<p>Ha azt hinné, hogy az is álom, a halott felemelné azt a
-leforrasztott ólomfödelet szellemkezével s elmondaná neki: «úgy
-van!»</p>
-<p>Mély elmerengéséből a hajóskapitány szava verte fel.</p>
-<p>– Nehéz felejteni, uram, úgy-e?</p>
-<p>– Ha nehéz volna, még lehetséges volna, felelt rá Bertalan.</p>
-<p>– Megjön az. A feledés, mondá a kapitány. Én tudom mi az, a mit
-ön szenved, mert én is vesztettem el egy hitvest, a ki szép,
-kedves, fiatal volt: együtt járt velem a tengeren. Útközben halt
-meg. Az utolsó öt perczben, a mikor az ágya mellett ültem,
-elkezdett énekelni: olyan hangon, a minőt én soha nem hallottam.
-Egy dal volt a meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt soha el
-nem fogom felejteni: hogy megőrülök bele.</p>
-<p>– És el tudta ön felejteni?</p>
-<p>– El ám.</p>
-<p>– Tán újra megnősült?</p>
-<p>– Soha többet. Ez nem tengerésznek való. Lássa ön: még ön
-szerencsés. Szépen hazaviszi a halottját, otthon lefekteti a
-családi sírboltjába. Eljárhat hozzá, vihet neki virágokat. De én
-nekem a tengerbe kellett eltemetni a halottamat. Látnom kellett azt
-az örvényt, a mi a hullámba temetett kedvesem után támad, az
-izenethozó buborékokat, a mik az örvényből feljönnek. S aztán az
-átlátszó sírdombot, a mi föléje hömpölyödik. Önök, a szárazföld
-<span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> boldog lakói, ha a temetést elvégezték,
-haza mennek a sírkertből s nem látják azt maguk előtt; de a
-tengerészszel együtt jár a temető. Képzelje ön, ha önnek
-éjjel-nappal egyik sírdombról a másikra kellene lépdelni, mint a
-hogy járok én egyik sírhalomról a másikra. Azt hittem, hogy nem
-tudok a tengeren maradni többé. Egész monomania lepett meg ettől a
-gondolattól.</p>
-<p>– És kigyógyult ön belőle?</p>
-<p>– Ki ám. Kár, hogy azt a radikalis curát, a min én átestem,
-önnek fel nem ajánlhatom, mert az nem kapható mindennap. Fél év
-telt már bele, hogy a nőmet elvesztém, s azt a dalt, a miben a
-lelkét kilehellte, még mindig egyre hallám, nem a fülemmel, de az
-egész lelkemmel. Ekkor ütött ki a háboru, poroszok, olaszok és
-osztrákok között. Én ott voltam a lissai tengeri ütközetben, mint
-hajóhadnagy, a «Ré d’Italia» födélzetén. Abban a végzetes perczben,
-a midőn az osztrák hadihajó orrával a «Ré d’Italia» derekába
-furódott, én fenn voltam az árboczkötélzeten. Az iszonyú
-taszítástól oly sebesen hajlott egyszerre a hajó a tulsó oldalára,
-hogy a hajókötélzet, mint valami óriási æol-hárfa zendült meg bele.
-Ez volt a zene, uram! A következő perczben már sülyedt a hajó; az
-osztrák hadihajó gyorsan húzta ki az orrát az oldalából, s arra ez
-elkezdett megfordulni. Én az árboczkötélzetről egyenesen leugrottam
-a tengerbe. A kardom és revolverem aláhúztak, folyvást mélyebbre
-szálltam. De nem vesztettem el az eszméletemet. Hirtelen
-lekapcsoltam az oldalamról az övemet s azzal a fegyvereim súlyától
-megszabadulva, elkezdtem magamat a tenger felszinére felküzdeni.
-Már ekkor az egész hajó sülyedt alá. Ezer élő ember volt rajta.
-Mikor ennek az ezer embernek a halálordítása, melyben utolsó
-lélekzetét kiadja, megzendült ott a vizek mélységében, hogy az
-egész tenger, mint valami óriási hangszer viszhangzott bele: ez
-volt aztán a dal! Azt hittem, hogy megfojt, agyonszorít ez a
-rémséges halálzene! Fuldokolva küzdtem fel magamat a vízszínére. Az
-óriási hajó akkor <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span> sülyedt el épen a víz alá. Az utolsó
-árbocza, a rákapaszkodó emberekkel még csendesen elfordult maga
-körül, s akkor aztán támadt utána egy mély forgatag örvény,
-melyben, mint a leforrázott hangyaboly, keringett az összekuszált
-embertömeg. Az örvény egyre tágult, széles hullámokat túrva maga
-körül, melyek, mint a szökőkút lövelltek fölfelé. Egy ilyen
-hullámhegy felkapott a hátára, felvitt a magasba, úgy, hogy még
-egyszer letekinthettem abba az ezreket elnyelő tölcsérbe, s aztán
-kiköpött a torkából a víz-leviathán messzire, mint a hogy egy békát
-kifúj az orrán a czethal. Ekkor aztán már csak az ágyúk bömbölését
-hallottam. Fuvolaszó az, uram! az után a hang után, a mit oda lenn
-a tenger produkált… Ettől a naptól fogva aztán nem kisértett többé
-sem ébren, sem álmomban a haldokló feleségem hattyudala.</p>
-<p>– Hanem az a tengerfenéki kardal?</p>
-<p>– Igenis az; a járókelő hullámokon sem láttam többé az ő
-domborodó sírját; csak azt a nagy örvényt amott!</p>
-<p>– Ez erős gyógyrendszer volt. Kár, hogy nekem hasonlóra
-nincsenek kilátásaim.</p>
-<p>– Ki tudhatja azt, uram. Férfi soha sem bizonyos a sorsa felől.
-Manfredet nem tudták kigyógyítani a szellemek a búskomorságból:
-ment volna csak emberek közé veszekedni, azok majd kikurálták volna
-becsületesen.</p>
-<p>Reggelre Civita Vecchia elé ért a hajó: ott a kapitány pihenőt
-tartott, hogy a Rómából küldött hivatalos sürgönyöket átvegye.
-Azokkal együtt a napilapokat is meghozták.</p>
-<p>A mint a legelsőt felnyitotta a kapitány, annak mindjárt az
-elején egy kövér betükkel nyomtatott táviratot pillanta meg, mely
-még az ő olasz temperamentumát is fel tudta fokozni.</p>
-<p>Nem tagadhatta meg magától, hogy a hirlappal a kezében be ne
-rontson Lándory szobájába, a ki még akkor aludt.</p>
-<p>– Nézze ön! A németek csakugyan bevonultak Párisba. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p>
-<p>– Miféle németek? kérdé Lándory elbámulva.</p>
-<p>– Miféle németek? Hát Moltke, meg Bismark.</p>
-<p>– Hát mit akarnak azok Párisban?</p>
-<p>– Uram! Engem választott ön ki tréfálkozása tárgyának, vagy
-nincs még egészen ébren?</p>
-<p>Lándory biztosítá a kapitányt, hogy soha sem szokott
-tréfálkozni, s mind az öt érzékének teljes használatában érzi
-magát.</p>
-<p>– Hát ön talán semmit sem tud arról, hogy a németek és francziák
-között háboru folyik?</p>
-<p>– De igen, a mult tavaszszal akadt egy lap a kezembe, melyből
-azt olvastam, hogy a francziák átkeltek a Rajnán három helyen. De
-ez a hír annyira izgatólag hatott a nőmre, hogy lázba esett tőle. E
-naptól fogva aztán többé nem bontottam fel a lapokat, a miket
-utánam küldtek.</p>
-<p>– Hogyan? ön a mult esztendei tavasz óta nem olvasott
-ujságot?</p>
-<p>– Nem. Ha olvastam volna: a nőm észrevette volna az arczomról, a
-mit megtudtam.</p>
-<p>– És így ön a Saarbrück és Saarlouis melletti csetepaték óta nem
-bír semmiről tudomással?</p>
-<p>– Azt tudom, hogy akkor a németek hátrányban voltak.</p>
-<p>A kapitány kaczagott és mérgelődött egy hujjában.</p>
-<p>– Hisz ez unicum! Ön pénzért mutogathatná magát. Hát ön nem tud
-semmit a wörthi ütközetről, a gravelotti nagy mészárlásról? Nem
-tudja, hogy Sedánnál elfogták Napoleon császárt egész seregével?
-Nem tudja, hogy Bazaine Metzet föladta százötvenezernyi seregével?
-Nem tudja, hogy Párist ostromolták? Nem tudja, hogy mi az a
-commune? Nem tudja, hogy a Tuilleriákat felgyujtották a
-forradalmárok? Sejtelme sincs a petroleurökről? Csak úgy egyszerre
-esik ön bele a párisi capitulatióba?</p>
-<p>Bertalan azt a zengő tengert vélte hallani a füle körül, melynek
-ezer halálordítás ad élő hangot. Mi az ő szelid fájdalma ez
-irtóztató csapásokhoz képest?</p>
-<p>Hiszen, ha azt irja valaki, hogy egy szép asszony nászútra
-<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> kelt a férjével, vidáman, szerelmesen,
-s azután a másik fejezetét a mesének azon kezdi: két év mulva
-utazott haza ólomkoporsóban, arra is azt mondja, a ki ezt olvassa:
-«hisz ez kegyetlenség!» Hát még ha azt irják, hogy egy hatalmas,
-dicsőséges nemzet elindult a maga világverő vezérével a diadalútra:
-s aztán elforgatják két esztendő történetlapjait, s folytatják e
-szóval: «e szép nagy nemzetet legázolva, összetörve, most teszik a
-koporsóba!»</p>
-<p>Olyan borzadály lett egyszerre úrrá minden idege fölött, a minőt
-nem érzett, midőn kedves halottjának a kezét jéggé fagyni érzé a
-kezében.</p>
-<p>– És ön meg tudta tagadni magától, hogy másfél évig hirlapot ne
-olvasson? Ez nagyobb lemondás, mint mikor én egy évig letettem a
-szivarozásról, hogy a beteg nőmet ne boszantsam vele.</p>
-<p>A két férfi kezét nyujtá egymásnak.</p>
-<p>(Nem hiszik ám ezt el, a kik nem próbálták, hogy mire képes egy
-férfi, a ki igazán szeret?)</p>
-<p>– No, önnek akkor most pokolbeli nagy élvezete lesz! Ha mind meg
-vannak azok a hirlapjai, a miket a keresztkötésből ki nem bontott.
-Mi csak poharankint nyeltük e csodákat, ön egyszerre úszhatik
-bennük. Én azt tanácsolnám önnek, hogy hátulról kezdje az olvasást,
-mert különben valami még eddig az orvosok által nem ismert
-betegséget kap tőle, a mi csakugyan méltó volna egy olyan kivételes
-lényhez, mint ön.</p>
-<p>– Ugy teszek, hátulról visszafelé fogom olvasni a
-történetet.</p>
-<p>– Önnél nagyobbszerű abstinentiát csak Nordenskjöld svéd
-kollegámtól hallottam, a ki az északi Jeges-tengernek egy
-végerődjében, valahol a Jugor-Scharon túl, talált egy orosz
-kormányzót, a kit minden évben egyszer szokott meglátogatni: az
-elviszi a számára az egész lefolyt évben megjelent hirlapokat. S ez
-a becsületes ember nem hogy a legújabb hirekre volna kiváncsi, de
-elteszi szépen az <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span> egész csomagot s naponkint a
-sorbakövetkezőket leszedi belőle s olvassa 1870 junius 30-ikán,
-hogy mi történik 1869. junius hasonló napján?</p>
-<p>Ennek a jó adomának csak maga nevetett a kapitány.</p>
-<p>Bertalan feje körül már zúgott az a tenger, mely örvénylő
-tölcsérébe egyre sodorja alá az emberek miriádjait, országok
-jólétét, anyák reménységét, nemzedékek vívmányát, s melynek sötét
-fenekén nem tudni, mi lakik?</p>
-<p>A míg a hajóút tartott, azalatt csak önmagával volt dolga, annak
-az átálmodott két évnek a története olyan volt rá nézve, mint az
-Apocalypsis könyve. A mint azonban a hajó a genuai kikötőbe ért s
-kezdődött a szárazföld, egyszerre vége lett a boldog
-világonkívülélésnek. Az ember nem mehetett olyan helyre, a hol
-Elsass-Lotharingiáról, meg az öt milliárdról ne beszéltek volna. A
-véres drámának csak az utójátéka folyt már, a hol franczia küzd a
-franczia ellen, a communardokat lövik csoportostul főbe.</p>
-<p>A világtól elmaradt utazó minden lépten-nyomon beleütközik az ő
-tudta nélkül megváltozott világrendbe. A facchino, a ki a málháját
-kiczepeli az avisogőzösről, a szeme közé nevet, mikor a borravalót
-a kezébe nyomja.</p>
-<p>– Mi ez? Egy bajocco! A pápa képével! Hát nem tudja az úr, hogy
-a bajocco nem jár többé?</p>
-<p>Mikor pedig a douanon megjelen, hogy bevallja a magával hozott
-szállítmányok minőségét s végül bediktál egy ólomkoporsót, akkor a
-hivatalnokok, a pénzügyőrök, a vámtisztek, még a hordárok is
-egyszerre, cholerikus mérges kaczagásban törnek ki.</p>
-<p>– No ez már jó! Egy ólomkoporsó!</p>
-<p>– No igen, egy ólomkoporsó és benne egy halott: huszonnégy liter
-borszesz között. Mi van ezen nevetni való?</p>
-<p>Hiszen rendes körülmények között bizony nincs azon semmi
-tréfálni való ürügy, hanem e mostani körülmények szerint mégis csak
-magára vessen az az utazó, ha jól kinevetik, a ki restelte
-elolvasni az olasz kormánynak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> 1870. január 6-án minden
-hivatalos lapban közzé tett rendeletét, mely szerint az ólom
-kivitele Olaszországból szigoruan eltiltatik.</p>
-<p>Jó is volna! Azt mondani, hogy koporsó! ólomból!</p>
-<p>Nem volt mit tenni mást, mint érczkoporsót szerezni, az ólomból
-készültet felnyittatni s aztán még egyszer találkozni a
-halottjával, mikor azt az egyik koporsóból a másikba átteszik. A
-borszesz még egészen épségben tartá, az arczvonásai sem
-változtak.</p>
-<p>Az érczsarcophagban azonban nem marad meg a borszesz, mert az
-nem záródik hermetice. Erre nézve is van kiadott rendszabály a
-vámhivatalban.</p>
-<p>Az érczkoporsót olvasztott viaszszal öntik tele, mely a
-holttestet egészen elfedi.</p>
-<p>Azután egy egész waggont kell a számára kibérelni s hátra kell
-hagyni a nápolyi orvos hivatalos parerejét, hogy a halott nem
-ragályos betegségben mult ki.</p>
-<p>A másvilágra csak könnyű az út, de más országba nehéz utazni a
-holt embernek.</p>
-<p>Ez az átkozott próza épen jó az embernek a szivét
-kicserzeni.</p>
-<h2>A MÉREGKEVERŐ.</h2>
-<p>A mint a sírboltajtót bezárta Lándory, sietett a fogadásának a
-beváltása után.</p>
-<p>Budapesten is sokat kellett megtanulnia. A miniszterek közül, a
-kiket két év előtt tisztelhetett, egyet sem talált a hivatalaikban.
-Két esztendő nagy idő s a világ forgandó. Nem buktak azok meg, csak
-helyet változtattak. Az egyik elment Bécsbe külügyminiszternek, a
-másik szintén oda közös pénzügyérnek, a harmadik a király oldala
-melletti miniszternek, a negyedik bankigazgatónak: helyükben csupa
-új emberek ültek.</p>
-<p>Az első tapasztalata az volt, hogy minden ismerőse, a
-<span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span> kivel találkozik, olyan képpel fogadja,
-mintha ő volna az a hires angol, a kit a vadak elfogtak, aztán
-tetőtől talpig czifrára megtätowáltak. Az egyiknek nem jut hirtelen
-eszébe a neve: «a! a! Lándory!» Ez bámul rajta, hogy még él! A
-második megcsodálja, hogy megnőtt a szakálla! A harmadik megöleli,
-a kezét megszorongatja, s igazán el van telve örömmel, hogy ismét
-itt látja. Ez gratulál neki a felesége halálához, a ki miatt nem
-járhatott a társaságba. Most már újból salonképes. És aztán beszél
-neki minden ember az öt milliárd hadisarczról.</p>
-<p>Az nem volna baj, hogy a közönség elfelejtette régen az ő viselt
-dolgait, a nagy rémpörrel együtt; de nagyobb galiba az, hogy a
-miniszterek is elfelejtették, s mikor azon kezdi, hogy ő egy
-foglyot akar kiszabadítani, mindenik azt hiszi, hogy III.
-Napoleonról beszél.</p>
-<p>A maga régi jó barátjával, a miniszterrel, a kivel fogadott
-valamibe amaz emlékezetes koronázási bálban, csak jó volna, mert az
-épen jó helyre került: a király oldala mellé miniszternek. Annak
-csak egy emlékeztető levelet kell küldenie: Kegyelmes uram, kedves
-barátom! A fogadásomat megnyertem: «te adsz nekem valamit, a mi
-neked nem kerül semmibe, és a mi nekem nem használ semmit. Én tehát
-kérek tőled egy elitélt rabot: neve Kalthahn Péter. Eszközölj
-számára amnestiát». A gentleman miniszter bizonyára honorálni fogja
-a vesztett pariet. Hanem az a baj, hogy egy szabadon bocsátandó
-gonosztevő dolga iránt még a belügyminiszter és az
-igazságügyminiszter is érdeklődik: azok pedig új emberek; az egész
-rémpör, Rózsa Sándor, Monterosso, Traumhold a maguk Lándoryjával
-együtt tiszta holdbeli történet rájuk nézve: azoknak tehát
-élőszóval kell elmondani a magyarázatot, indokokat, hogy miért van
-az ötszáz illavai rab között egy, a ki nem tartozik oda.</p>
-<p>Végre ez is megjárta a maga útját. Lándory megkapta a kegyelmi
-levelet Kalthahn Péter számára.</p>
-<p>Csakhogy ekkor megint egy kis galiba jött közbe: a miről
-<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span> ő neki ismét nem volt tudomása. Persze,
-az ujdonságrovatot nem olvasta el a lapokban: külömben értesülve
-lett volna, hogy az illavai fegyházban lázadás ütött ki a rabok
-között, mely fegyveres erővel lett elnyomva s ennek következtében
-többen a legjobban terhelt rabok közül a szamosujvári fegyházba
-lettek átszállítva. Azok között vala a Péter is.</p>
-<p>Lándory tehát hiába tette meg az utat Illavára; vissza kellett
-térnie Budapestre, hogy az igazságügyminisztertől új engedélyt
-kapjon a szamosujvári fegyencztelep meglátogatására.</p>
-<p>Ez időköz alatt megint nyilt alkalma valami csodálatos
-rendkívüliség által hiressé tenni magát.</p>
-<p>A trieszti Generali biztosító intézet kerestette fel
-hivatalosan, azzal a megszólítással, hogy vegye fel az intézet
-pénztáránál a felesége halálával esedékes 200 ezer forintot, a
-halál napjától számított 4%-os kamatokkal.</p>
-<p>Lándory azt felelte vissza a Generalinak, hogy neki nincs
-birtokában semmiféle biztosítási polizze.</p>
-<p>Erre a Generali megint azzal replikázott, hogy akár van az úrnak
-polizze, akár nincs a kezében, a biztosítási kötvény a társaságnál
-be van jegyezve, a pénzt fizetik.</p>
-<p>S mintha a társaság vezérigazgatói maguk is gondolatolvasóknak
-álltak volna be, mellékelve a felszólításhoz megküldték az
-alapszabályaikat, s azokon történt változtatásokat.</p>
-<p>Az ilyen időszaki határozat kétszer is alá volt húzva, kék és
-veres plajbászszal.</p>
-<p>«A biztosított összeg öngyilkosság esetében is kifizettetik, ha
-az életbiztosítás a haláleset előtt három évvel köttetett, s ha az
-illető három éven keresztül fizette a biztosítási díjt.»</p>
-<p>S ez a határozat két nappal előbb lett hozva, mint Traumhold
-bankár rejtélyes halála bekövetkezék.</p>
-<p>Erre aztán Lándory azt válaszolta, hogy csak maradjon hát a
-biztosítási összeg a társulat pénztárában, négyes <span class=
-"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span>
-kamatra, félévi felmondással, majd egyszer rendelkezni fog a
-tőkéről is, meg a kamatairól is.</p>
-<p>Hogy ez nem maradt titokban, az természetes.</p>
-<p>Talán másutt is, nemcsak Magyarországon, erősen megbámulnának
-egy embert, a kit 200 ezer forinttal erőszakosan kinálnak, s azt
-feleli erre, hogy csak hadd maradjon ott, a hol van.</p>
-<p>Ez is az unicumok, a hihetetlenek muzeumát öregbíti.</p>
-<p>Lándory, a mint a szamosujvári fegyencztelep igazgatóságának
-szóló rendeletet megkapta, sietett fel Erdélybe. Két nap alatt
-odaért Szamosujvárra.</p>
-<p>Az ottani állami fegyház hajdan apáczakolostor volt, ölnyi
-széles falai, kettős vastag vasrácsok az ablakain, a lépcsőzetek,
-folyosók mindenütt dupla vasrostélyajtókkal elzárva. A bejáratainál
-fegyverben álló őrség, mindenütt szigorú rend, felügyelet.
-Nyolczszáz ember van ott együtt, a ki mind tíz éven felüli
-szabadságvesztésre van elitélve. A gonosztevők mágnási háza ez.</p>
-<p>Csakhogy ezek mind dolgoznak. A földszinti termek megannyi
-műhelyek: asztalosok, kádárok, kerékgyártók, nyergesek dolgoznak a
-mester utasítása szerint, a mester maga is fegyencz. A
-lakatosműhelyben egy hirhedett betörő tolvaj felnyithatatlan
-zárakat készít. (Saját találmánya, a párisi világtárlaton díjat
-kapott érte.) A kápolnának a falaira szenteket és angyalokat fest
-frescóban egy elítélt rab, a másik az oltárszobrokat faragja.
-Valaha utonálló volt mind a kettő.</p>
-<p>Az óriási konyhában roppant kondérokban főzik a jóizű ételt, s a
-nagy kemenczékből épen akkor szedik ki az illatozó czipókat.</p>
-<p>A nagy hálótermek az első emeleten nappal üresek; külön vetett
-ágya minden rabnak, a falon egy táblácska a nevével és
-életkorával.</p>
-<p>Lándory megdicsérte a vezető igazgatót azért, hogy e táblákról
-elhagyták a fegyencz vétkének megnevezését, a hogy korábban szokás
-volt. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span></p>
-<p>A második emeleten vannak a szabóműhelyek, a pokróczszövő
-székek, a daraszológépek.</p>
-<p>Lándory nem idegen abban a társaságban.</p>
-<p>A rabok optimátesei az ő kezén keresztül kerültek ide.</p>
-<p>Ő is rájuk ismer: azok is ő reá.</p>
-<p>Megtalálja a varrógép mellett Rózsa Sándort, a puszták
-fejedelmét; a gyapjutépő gépnél a rablóvilág Herculeseit, Farkas
-Bénit, Krokmanlikot, s beszédbe elegyedik velük.</p>
-<p>Egy hosszú teremnek a zugában, az ablak előtt ül magányosan egy
-magas szál férfi, rövidre nyirt sűrű őszhajjal, s ir.</p>
-<p>Ez a társaság könyvvezetője. Mert a consortiumnak rendes üzlete
-van: mindenki keres, pénzt szerez; annak kétharmada az államé, a
-miért ellátást ad, egyharmada a munkás fegyenczé, a mit
-kiszabadulásakor megkap, vagy időközben elküldhet a családjának.
-Erről pontos számadást kell vezetni. A ki ezt a hivatalt végzi, az
-a «bankár».</p>
-<p>Lándory ráismert benne Kalthahn Péterre.</p>
-<p>– Ez a legveszedelmesebb gonosztevő az egész társaságban, sugja
-fülébe halkan az ellenőr.</p>
-<p>– Ismerem, mondá Lándory. Kezemben volt a feje.</p>
-<p>– Azóta még qualifikálta magát. Megduplázta a
-kapitulatióját.</p>
-<p>Lándory odament a számadásai mellett ülő fegyenczhez. Az szabály
-szerint felállt a közeledtére s katonás állásba helyezte magát, s
-mint egy felhúzott óragép, melynek a rugóját megnyomják, elverte a
-kötelességszerű mondatot:</p>
-<p>– Nevem Kalthahn Péter, negyvenöt éves vagyok felekezetnélküli,
-nőtelen, trencsénmegyei születésű; vétkem orgyilkosság és rablás,
-gazdámat megmérgeztem, és pénztárát kiraboltam. Ezért halálra
-lettem itélve, kegyelem útján büntetésem tizenöt évi fogságra
-változtattatott. Másodszor az illavai államfegyházban kitört
-fegyenczlázadásban <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> tettleges részt vettem. Ezért újabban
-tizenöt évre lettem elitélve.</p>
-<p>– Tehát összesen harmincz éve van neki, mondá Lándory az
-igazgatóhoz fordulva.</p>
-<p>– Csak huszonhét és fél: harmadfelet már leült.</p>
-<p>– Hogyan tűri büntetését?</p>
-<p>– A legnagyobb nyugalommal. Épen azért a legveszedelmesebb
-ember. Nagyobb befolyása van a fegyenczekre, mint minden
-felügyelőnek és papnak. Ha mások türelmetlenkednek, ő csendes
-szavakkal lecsillapítja őket. A legmakacsabb természetű rabokat meg
-tudja puhítani. S ezen álarcz alatt a legengesztelhetetlenebb
-rosszakarat rejlik nála. A feje tele van kiszabadulási tervekkel.
-Önnek lesz alkalma még ez órában meggyőződni arról a roppant nagy
-befolyásról, a mit ez az ember a többi fegyenczekre gyakorol. Egy
-fegyencz meghalt, azt fogják temetni. Nazarénus volt. Semmiféle
-felekezethez nem tartozott. Annálfogva pap nem fogja neki a
-végkiséretet adhatni. A fegyenczek lelkiismeretét nem lehet
-kényszer alá vetni. A nazarénusság nagyon terjed közöttük. S ez még
-jó, mert a nazarénusnak kötelessége a maga patriarchája előtt
-minden bűnét meggyónni. Ez az ember az ő patriarchájuk. A
-temetésnél ő fog szólni. Semmi egyebet nem szabad neki elmondani,
-csupán a Miatyánkot. Majd meglátja ön, hogy mit tud ez az ember egy
-Miatyánkból csinálni?</p>
-<p>A vár harangja megszólalt: a készülőre szólt.</p>
-<p>A fegyenczek egyszerre abba hagyták a munkáikat, a foglárok
-«sorakozz!» szavára kettős sort képeztek, s a fegyveres őrök
-kiséretében elhagyták a műhelyt.</p>
-<p>Kalthahn Péternek előbb egy elővigyázati rendszabályt kellett
-magán megtörténni hagyni. A két kezére könnyű bilincset tettek.</p>
-<p>– A veszedelmesebb raboknál alkalmazzuk azt, mondá az igazgató,
-midőn a fogházon kívül bocsáttatnak. A temető kívül van. Ha bilincs
-nem volna a kezükön, könnyen zenebonát kezdhetnének. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p>
-<p>Igaz, hogy imádkozni összebilincselt kézzel is lehet.</p>
-<p>Lándory az igazgató kiséretében lement a külső udvarra; a hol az
-egész fegyencz nép össze volt már gyülekezve. Az udvar közepén
-egyszerű deszkakoporsóban feküdt a halott. Ősz hajú, borostás arczú
-vén ember. Hatvanöt évének felénél többet vasrostély mögött élt le.
-Most már megszabadult.</p>
-<p>A raboknak daltársaságuk is van, szabad nekik énekelni. A ki
-betanította őket, valamikor pópa volt. Nagy vétség miatt lett
-életfogytig elitélve. Itt most karmester, énektanító. Gyönyörű
-hangja van.</p>
-<p>A rabok kardalát viszhangozzák a komor falak, s mikor annak vége
-van, hat bajtárs vállára emeli a koporsót, melyben a halott
-fedetlen arczczal az ég felé fordulva fekszik, s azzal megindul a
-hosszú menet a kapun keresztül, négyes sorban. Két sor fegyencz
-középen s két sor foglár szélről, élesre töltött szuronyos
-fegyverekkel.</p>
-<p>A temető nem messze van a fegyháztól: csupán az ő számukra van
-az ott. Némelyik sírnak a fejénél kereszt is van; a többinél csak
-egyszerű fejfa. Két kezdő betűje a névnek, aztán meg a halál éve és
-napja. Ha jönne még valaki tudakozódni az ott alvó felől,
-megtalálja a fegyház halottas könyvébe beirva az egész nevét. De
-hát ki keresné őket? Időjártával benövi a sírt a fű, élő fát nem
-ültetnek rája.</p>
-<p>Az új lakost lebocsátják társai a megásott gödörbe, a közben
-tréfálkoznak vele: «nem cserélnénk madráczot, komám?» mond az
-egyik. «Ennek már szabad pipázni!» biztatja a másik: «hogy fog ez
-holnap bámulni, hogy nem költi fel a porkoláb!» «Hallgassatok el!»
-kiált rájuk a rabok patriarchája, s a sír szélén állva elmondja
-fölötte a Miatyánkot.</p>
-<p>Minden mondás után szünetet tart, az meg van neki engedve, hogy
-a hallgatók meggondolhassák jól, hogy mit kértek attól a nagy
-birótól?</p>
-<p>Lándory csakugyan meggyőződött róla, hogy lehet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span>
-gyülekezet, melynek közepette az Úr imája a minden szónoklatok
-leghatásosabbjává emelkedik. Az utolsó mondatnál: «szabadíts meg a
-gonosztól», sokan elkezdenek zokogni.</p>
-<p>Azután a szónok egy marék porondot szórt a sírba; a körülállók
-mindegyike hajított utána egy göröngyöt; négyen a kapákhoz fogtak s
-aztán zuhogott alá a sírba a föld. Bevégezte egy rövid ének.</p>
-<p>Ismét hangzott a foglárok szava: «sorakozz! indulj!» Az
-élőhalottak visszatértek a sírkertből a másik temetőbe, a börtönbe.
-A harangszó elhallgatott. A munka újra kezdődik.</p>
-<p>– Kalthahn Péter, maradjon idelenn? parancsolá az igazgató.</p>
-<p>A nevén szólított azon a helyen állt meg, a hol a parancsszó
-találta.</p>
-<p>– Ön magányosan akar vele beszélni? kérdezé az igazgató
-Lándorytól.</p>
-<p>– Igen. Egyedül. Üres a «dühöngők» zárkája!</p>
-<p>– Üres.</p>
-<p>Az egy földszinti szoba, az őrhelylyel átellenben, melynek
-vasajtója egyenesen az udvarra nyilik; ablaka magasan van, kettős
-rácscsal ellátva. Azonkívül a vasajtón is van egy szellentyű,
-melyen keresztül a börtönbe láthatni. A zárka bútorzata egy ágy,
-asztal és ülőke; mind nehéz, tömör tölgyfából faragva: azokat össze
-nem lehet törni, sem fegyverül használni.</p>
-<p>Az igazgató felnyittatá a zárkát.</p>
-<p>– Két fegyveres foglár az ajtóhoz álljon.</p>
-<p>– Szükségtelen, mondá Lándory. Ne legyen a közelemben senki.</p>
-<p>– Bocsásson meg, uram. Én ugyan nagyon jól ismerem önnek a
-személyes bátorságát a gonosztevőkkel szemben. Az a hirhedett
-rablógyilkos odafenn a gyapjutépő gépnél maga beszélte el, hogy a
-vizsgálat előtt ő volt a legdühösebb önre s esküdözött, hogy ha
-egyszer egy kést <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> kaphat és önt megláthatja, ha békó lesz
-is a két kezén, le fogja önt szurni. Erre ön felhozatta őt magához,
-levetette róla a lánczokat, bezárta mögötte az ajtót, s akkor
-letett eléje egy éles kést az asztalra, s azt mondá neki: «te azt
-beszéled, hogy ha egyedül kaphatsz, egy késsel a kezedben, hát azt
-a szívembe fogod ütni. No hát itt van a kés, hadd látom, van-e
-bátorságod, hogy megölj?» S erre a szóra a sámsoni erejű gonosz
-elkezdett reszketni, térdre esett és gyónt. Ezt megtehette ön a
-Krokmanlikkal, de ne kisértse meg a Kalthahn Péterrel, mert az egy
-raffinált komédiás: szeliden beszél önnel, alázatos arczczal,
-teljes nyugalommal. És a legnagyobb szelidségből egyszerre a
-rézbőrű indián szilajságával szökik önre, s ha megragadja önt
-azokkal a rettenetes ökleivel, a mik a vasrudat elhajlítják: ön egy
-percz alatt veszve van.</p>
-<p>– Nem félek tőle. Egyedül akarok vele maradni.</p>
-<p>– Azért én a közelben leszek. Ez az én kötelességem.</p>
-<p>Lándory előre ment a zárkába, utána Kalthahn Péter, a kinek a
-kezeiről levették a bilincseket.</p>
-<p>Mikor egyedül maradtak, Lándory leült az asztal mellé,
-megjelölve Kalthahnnak a helyet, hová álljon.</p>
-<p>– Kalthahn Péter, ön azt vallotta magára, hogy gazdáját
-Traumhold bankárt megmérgezte.</p>
-<p>– Úgy van.</p>
-<p>– Ez nem igaz. Önnek nem lehetett azt az embert megölni, a ki
-önnek gyermekkorától fogva jóltevője volt, a ki önnek apját, anyját
-tartotta holtukig. Ön az egész családnak kedvencze volt, mi vihette
-volna önt arra az elhatározásra, hogy gyilkosává legyen a
-jóltevőjének?</p>
-<p>– Sokat olvastam a hirlapokban hasonló esetekről, hogy inasok,
-hivatalnokok, a kik hosszú évsoron át a becsületesség mintaképei
-voltak, egyszerre csak elrabolták a rájuk bizott pénztárt, ha
-rákerült a sor, gyilkoltak is: és aztán elszöktek a rablott
-pénzzel, s éltek vigan szép leányok társaságábon, dinom-dánom,
-dobzódás között. Kedvet kaptam hozzá. A példa csábít. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>– Én pedig azt mondom önnek, hogy ön nem keverte a mérget
-Traumhold számára, s az egész szökése a kirabolt pénztárral csak
-úgy volt intézve, hogy önt a legelső állomáson elfogják, s önnek a
-gyilkossági és rablási bűnténye csak eltakargatása volt Traumhold
-öngyilkosságának.</p>
-<p>Péternek még az ajkai is elsápadtak e szóra.</p>
-<p>– Esküszöm, uram!</p>
-<p>– Ne esküdjék! Én minden körülményt ismerek. Traumhold olyan
-bajba keveredett, melyből világi fogalmak szerint más menekülés nem
-volt, mint leszámolni az élettel. Becsülete és vagyona, a látszat
-menthetetlenül elveszve. De volt egy nagy összegre szóló
-életbiztosítása. Ezt meg akarta a leánya számára menteni. Ezért
-vállalta ön magára a gyilkosság vádját. Ez öntől mesés önfeláldozás
-volt.</p>
-<p>– Nem! Nem! Nem! kiáltott a rab, s most már szikráztak a szemei,
-s öklével a mellét verte. Én voltam a gyilkosa.</p>
-<p>– Csak nyugodt vér, Péter, mondá Lándory, odalépve a rabhoz s
-vállára téve a kezét. Önnek az egész elvállalt bűne egy nagy hiba
-volt: egy tévedés. Az a biztosító társaság, melynél Traumhold halál
-esetére szerződést kötött, néhány nappal előbb már határozatot
-hozott, mely szerint a biztosított összeg még öngyilkosság esetében
-is ki lesz fizetve. Ime, nézze ön ezt a nyomtatványt. Olvassa el az
-aláhúzott sorokat.</p>
-<p>Péternek a hideg veriték gyöngyözött a homlokán, mikor e sorokat
-olvasá. Nagy küzdelemnek kellett odabenn támadni a lelkében.
-Azonban ismét csak visszanyerte a fegyencznél szokásos
-óvatosságot.</p>
-<p>– Hát én ebből mit tudok meg?</p>
-<p>– Azt, hogy a biztosított összeget kifizetik Traumhold
-örökösének még akkor is, ha annak nem gyilkos kéz, hanem saját
-akarata idézte is elő a halálát.</p>
-<p>Péter most már ravaszul nevetett.</p>
-<p>– Hát most én ezen mit vegyek magamnak? Hiszen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> ha
-visszavonom a vallomásomat, ha azt mondom: én nem öltem meg a
-bankárt; ravaszság, tréfa volt az egész pénztárkirablás és ha azt
-nekem kegyesen el is hinnék; s az azért kapott tizenharmadfél
-esztendőmet ide ajándékoznák: még akkor is maradna a másik tizenöt
-esztendő a hátamon, a mit az illavai lázadásban való részvételért
-kaptam. Nekem is van életbiztosításom tizenöt esztendőre,
-hahaha!</p>
-<p>Ez a cynikus kaczagás itt a börtönben úgy hangzott, mintha
-valami csontházból a váz-emberek kezdenének el a hozzájuk betévedt
-halandóra nevetni.</p>
-<p>– Ön ebbe a lázadásba valószinűleg akarata ellen keveredett,
-mondá Lándory.</p>
-<p>– Nem, uram. Egyike voltam az «értelmi szerzőknek», a hogy
-hivatalosan mondják. A kitörésnél ott voltam a vezér Monte Rosso
-oldalánál. Az a golyó, mely őt leteríté, épen úgy találhatott volna
-engem is. Mi igen jól értettük egymást. A törvényszék semmiképen
-nem becsülte túl az érdemeimet, mikor tizenöt esztendővel tisztelt
-meg. Tessék elhinni, hogy ez olyan szabott ár, mint a két
-krajczáros zsemlyéé.</p>
-<p>– Mindegy, szólt Lándory szárazon. Azért ön mégis amnestiát
-kapott, minden állítólagos, vagy valóságos vétségeire nézve s a mai
-nappal megszünik rab lenni. Szabad emberré lesz.</p>
-<p>Ez a nagy mondás épen semmi hatást sem tett a rabra.</p>
-<p>Az obligát térdreborulás, kézösszekulcsolás, hálálkodás, mind
-elmaradt.</p>
-<p>A hallott örömhir által meglepett ember közönyösen állt az
-«evangelium» hirdető előtt. S még az ajkait pittyeszté:</p>
-<p>– Minek nekem az az amnestia? szólt vállvonva. Hát hová jutok én
-ezzel? Itt most solid alkalmazásom van. A társaság, a melyben élek,
-respektál, tart reám valamit. Mindnyájan ismerjük egymást. Tudjuk,
-hogy kik vagyunk? egyikünk sem kérkedik; az igazi érdemeink
-köztudomásra <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> vannak. Szükségeinkről gondoskodva van.
-Kapunk jó ételt, kenyeret (a milyet Olaszországban csak a herczegek
-esznek, mikor nevüknapja van); kapunk egyforma divatú ruhát,
-éjszakára tiszta ágyat, nappal becsületes munkát; vasárnap
-pihenünk, énekelünk kardalban, muzsikálunk, olvasgatunk.
-Felügyelőink, előljáróink az igazgatón kezdve az utolsó foglárig,
-szigoruan, de emberségesen bánnak velünk. És aztán mind azért, a mi
-velem a vasrostélyon belül történik, nem kell senkinek azt
-mondanom, hogy «köszönöm». Nem követel magának részt a
-háládatosságból senki. Úgy vagyok itten, mintha valami kisebbszerű
-asteroidba belelőttek volna, a melyen nem fér el több ezer
-embernél, s a hol minden embert a mennyei gondviselés lát el minden
-szükségessel. A paradicsomi Ádám, Éva nélkül! Nem kivánkozom a régi
-földre vissza többet. Mit keressek én még a világban? Szolgának
-neveltek: semmi mesterséget nem tanultam. Ahhoz meg, hogy fát
-vágjak az utczán, nincsen izlésem. Ha most innen kilöknek, rosszabb
-vagyok a partra dobott halnál. Ki fogad meg cselédjének egy
-börtönből kiszabadult méregkeverőt?</p>
-<p>– Én veszem önt magamhoz, mondá Lándory.</p>
-<p>A rab összecsapta a kezeit.</p>
-<p>– Ön akar engemet magához venni? «Ön?» és «engemet?» Ez, uram,
-bocsásson meg ön, ha igazi nevén mondom; (fegyencz vagyok, nem
-tudom válogatni a szót) ez hetvenkedés! Hogy ön akar engemet
-szolgájának megfogadni, a kire rábizza éjjeli álmát, ivópoharát, az
-ételét! Mi akar ez lenni? Fogadott ön valakivel, hogy ezt is meg
-meri tenni? Ön experimentálni akar rajtam, mint mikor a megkötözött
-kutyán vivisectiót visznek véghez, mint mikor a tengeri nyúlba
-beoltják az ebdühöt. De én nem vagyok se kis kutya, se tengeri
-nyúl. Nehéz indulatokkal teljes, haragot eltevő, nyájaskodásokkal
-meg nem engesztelhető ember vagyok. Hagyjon itt engemet! Higyje el,
-hogy a magam helyén vagyok. Ha zsivány kell önnek, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> kivel
-kisérletet akar tenni, válaszszon a kilenczszáz közül vaktában
-egyet. Lehet, hogy szerencséje lesz vele. Lehet, hogy megtanítja a
-farkast apportirozni. De engem ne vigyen ki innen! Kérdezze meg
-csak az igazgatót.</p>
-<p>– Én pedig önt fogom innen kivinni, s ezt nem azért teszem, hogy
-lélektani merész kisérletet kezdjek el önön végrehajtani. A mint a
-börtönajtón kilépünk, azt mondom önnek: «Kalthahn Péter! Erre van
-éjszak, arra nyugot, amarra dél, emerre kelet! tessék választani,
-melyik égalj lesz önnek jobb». Hanem ön arra fog jönni, a merre én
-megyek, maga jó szántából, és mellettem marad, minden kényszerítés
-nélkül.</p>
-<p>– Erre kiváncsi vagyok, mondá a fegyencz, karjait keresztbetéve
-mellén.</p>
-<p>– Engem nem valami kisérleti hóbort hozott arra az eszmére, hogy
-egy méregkeverésért elitélt orgyilkost szabadítsak ki a börtönből,
-hanem erős fogadás, a mit haldokló nőmnek tettem. Szegény
-Godivámnak utolsó kivánsága az volt, hogy szabadítsam ki az ő
-érette ártatlanul szenvedő Pétert.</p>
-<p>– Micsoda Godiva? kiáltá fel a rab.</p>
-<p>– Traumhold leánya: az én nőm. Két évig éltünk együtt, míg a
-halál el nem szakított. Boldogok voltunk.</p>
-<p>– Traumhold Godiva az ön neje? kiabált a fegyencz. Annak a
-férfinak a leánya, a ki ön miatt halt meg: elkárhozva ezen a földön
-és a másvilágon! Mit tett ön vele? Erőszakkal kényszeríté, bűvitalt
-adott neki?</p>
-<p>– Önként választott gyámjának, s egy évig művészi munkával
-tartotta fenn magát az én tanácsom szerint.</p>
-<p>– Munkával? Munkával? dörmögé a rab. Ezt már elhiszem. Ez az ő
-vonása.</p>
-<p>– A szünidő alatt Münchenből lejött hozzám a falusi jószágomra,
-a nővérem látogatására. Nővérem hirtelen meghalt. Mi megszerettük
-egymást és összekeltünk.</p>
-<p>– Mesének tetszik ez, mert nagyon szép. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p>
-<p>– Hát egy bizonyítványt is mutatok önnek. Olvassa el ezt a
-legutolsó levelét a biztosító társaságnak.</p>
-<p>Odaadta a rabnak a levelet.</p>
-<p>Péter összehúzott szemöldökkel olvasta az irást, beleütögetve az
-öklével s egyes szavakat mormogva belőle: «született Traumhold
-Godiva», «meghalt Capri szigetén, mellbajban», – «eltemetve
-Bartafalván Magyarországon». (Hazahozta magával!) Mégis igaz hát.
-Szerette nagyon. S nem vette fel a pénzt a halála után.</p>
-<p>Azzal hirtelen odafordult Lándoryhoz.</p>
-<p>– Hallotta ön őt még kaczagni valaha?</p>
-<p>– Mindennap.</p>
-<p>– Hát vissza tudta adni, a mit elrabolt tőle? A nevetését? Hát
-miért kellett neki meghalni?</p>
-<p>– Azért, mert nagyon szeretett.</p>
-<p>– Hát valóban gondolt ő a szegény Péterre valaha? Nem szidott,
-nem átkozott? Az apja gyilkosát?</p>
-<p>– Hisz engem is azért szeretett meg, mert azt mondtam neki, hogy
-nem tartom önt Traumhold megölőjének.</p>
-<p>– Uram! Ön mégis csak vivisectiót követ el rajtam, mint a
-megkötözött kis kutyán. Most már a szivemet bonczolja!</p>
-<p>– Hát még valamit mutatok önnek, Péter. Itt van a
-jegyzékkönyvecském, a melybe hol én karmoltam valami vázlatot, hol
-a kedvesem rajzolt bele egy-egy alakot, a mi elénk került Capriban,
-vagy Nápolyban. Keresse ön fel benne az utolsó lapot.</p>
-<p>Azon a lapon volt lerajzolva egy fegyencz, két kezén békóval, a
-mint egy dupla rostélyú ablakon kibámul; a kép alá irva: «emlékül
-férjemnek».</p>
-<p>Annak a fegyencznek az arczában saját magára ismert Kalthahn
-Péter.</p>
-<p>Azzal ez a kemény ember, a milyen hosszú volt, úgy vágta végig
-magát a zárka kőpadlatán arczczal s elkezdett ordítva zokogni, mint
-egy vadállat. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span></p>
-<p>Erre berohant a zárka ajtaján az igazgató, a porkoláb, az
-őrök.</p>
-<p>Lándory inte nekik, hogy csak maradjanak.</p>
-<p>Lehajolt a fegyenczhez, hogy felemelje a földről. Nem birta. Az
-a lábait tartá átölelve: a saruit áztatta könyeivel.</p>
-<p>Aztán, mikor elvégezte, térdre emelkedett, s vad indulattal
-szakítá kétfelé a mellén rabköntösét, durva szőrös mellét
-kimutatva, mintha azt akarná, hogy a lelkébe lássanak.</p>
-<p>– Most már, uram, követni fogom önt, mint az árnyéka, s meghalok
-önért, a mikor kelleni fog.</p>
-<p>A fegyházigazgató nagyot bámult ezen a beszéden.</p>
-<p>– Hová követnéd te ezt az urat, Kalthahn Péter, mint az árnyék?
-Van te neked még huszonhét esztendőd árnyékban henyélni való.</p>
-<p>– Kalthahn Péter hátralevő büntetése legmagasabb kegyelem útján
-el van engedve, mondá Lándory, átadva a hivatalos levelet az
-igazgatónak.</p>
-<p>Az egyik bámulatból a másikba esett.</p>
-<p>– Uram! Ön a legveszedelmesebb gonosztevőt ereszti szélnek! Hisz
-ez azon fogja kezdeni, hogy önt magát megöli az úton s aztán
-rablóbandát szervez.</p>
-<p>– Velem fog maradni.</p>
-<p>– Talán magához veszi komornyiknak? Vagy tán épen
-pinczemesternek, vagy szakácsnak? Nem mondok ellene. Csak azt az
-egyet kérem, hogy ha egyszer meglátogatom önt uri kastélyában,
-ebédre ott ne maraszszon.</p>
-<p>Ezen lehetett volna nevetni is.</p>
-<p>– Biztosítom önt, igazgató úr, hogy Kalthahn Péter soha sem volt
-méregkeverő.</p>
-<p>– Mit szólsz ehhez Péter?</p>
-<p>– Nem voltam az.</p>
-<p>– Hát akkor miért vallottad ezt magadra? Hát a bankár pénzét ki
-rabolta el?</p>
-<p>Lándory köhécselt. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span></p>
-<p>– Kalthahn Péter nem fegyencz többé. Kérem a polgári ruháit
-előkerestetni.</p>
-<p>– Azok jó hátul vannak eltéve a raktárban. Harmincz esztendei
-pihenésre. Most csak még egy kérdést Kalthahn Péterhez. Nem
-vallatásképen, hanem csak kiváncsiságból. Az az illavai lázadás is
-csak «félreértés» volt? Olyan hallucinatio?</p>
-<p>– Nem. Az komoly dolog volt.</p>
-<p>Lándory eléje vágott.</p>
-<p>– Én annak is tudom a titkát.</p>
-<p>– Azt nem tudja ön, uram, szólt Péter határozott hangon, mert
-azt csak ketten tudtuk: s az egyik már halott.</p>
-<p>– Sokat tanultam én már a halottaktól.</p>
-<h2>AZ ELRABOLT KINCS.</h2>
-<p>Több szót nem lett váltottak. A hivatalos formaságok
-betöltettek. A fegyház igazgatósága kiállította Kalthahn Péter
-számára a szabadon bocsátási levelet; a harmadfél év alatt
-félretett munkadíját leszámlálták a kezébe; polgári ruháit, a
-melyeket elfogatásakor viselt, előkeresték a számára, a
-fegyenczruhákat átvette a ruhatárnok s aztán egész csendben
-bocsátották el az intézetből. A többi fegyencznek nem hirdetik azt
-ki, hogy egy társuk kegyelmet kapott, mert az mindig felháborodást
-kelt a hátramaradtakban.</p>
-<p>Péter új gazdájával együtt a városi vendéglőbe sietett. Lándory
-az ebédet oda hozatta a szobájába kettőjük számára. Még most nem
-állt fenn közöttük az úr és szolga közötti viszony, még most csak
-utitársak voltak. Ebédelhettek egy asztalnál. Itt senki sem ismerte
-őket.</p>
-<p>Péternek annyira ment a helyzetismerete, hogy maga rendelt
-magának ebédet: ürütokányt zöld paprikával, egy pint rózsamálit
-borvízzel. Saját zsebére megy ma, van pénze! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p>
-<p>Az ember úgy falt, mint egy vadállat. Ebéd után Lándory szivart
-adott neki. Az meg épen a paradicsom volt rá nézve. A raboknak nem
-szabad se bort inni, se dohányozni. Péter ugyan komiszabb szivarral
-is beérte volna, nem vágyik ő havannára, míg Lándory meg nem
-magyarázta neki, hogy az ember a saját érdekében szokta az
-utitársát jó szivarral megkinálni, hogy ne bűzöljön az orra alá a 4
-krajczáros patkányfarkkal.</p>
-<p>Mikor aztán egész derült kedélybe hozta az emberét, akkor
-elkezdett vele beszélgetni. Ez volt a szokása vizsgálóbiró korában
-is. Rózsa Sándorral gyakran elkvaterkázgattak, mikor felhozatta a
-rablót a börtönből magán szobájába, s aztán pipaszó mellett sok
-egyetmást megtudott az ember, a mit semmi tortura napvilágra nem
-hozott volna.</p>
-<p>– Ne hidd ám azt, Péter, (Lándory most már tegezte emberét) hogy
-én valami cagliostrói bűvészetben járok, a mikor azt mondom, hogy
-sokat tanultam a halottaktól. Többször vezettek azok már engem az
-élők nyomába. Most is épen a meghalt Monto Rosso vezetett rá a te
-illavai lázadásod titkára. Azt mondád, hogy ez a nevezetes kalandor
-elesett annál a kitörési merényletnél.</p>
-<p>– Két golyó találta; épen mellettem állt, egy vasrudat emelve a
-kezében.</p>
-<p>– Tehát egymás mellett álltatok; legbensőbb szövetségesek. Ez az
-első nyom. Te, a büntudattal nem terhelt, ártatlanul elitélt, és ő,
-a sokszoros gonosztevő: szövetségesek. – A második nyom, a te
-magaviseletedben levő ellenmondás. – Előttem így szólsz: «nem
-akarom a börtönt elhagyni». Adod a cynicust. Neked jobban tetszik
-idebenn, mint odakinn. Jó ember a porkoláb. A rabok herczegi
-prófuntokat esznek. A kegyelemlevéllel a markodban vissza akarsz
-térni a vasrács mögé, s leülni a harmincz esztendőt. Illaván pedig
-összeesküszöl a rabtársakkal, hogy a börtönből kitörj erőszakkal,
-életedet koczkára téve s a másokét fenyegetve. Ez az erős
-ellenmondás valóságos bösztörzárat (vexirzár) képez a lelkeden.
-<span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
-"Page_155">-155-</a></span></p>
-<p>Péter önelégülten mosolygott azon, hogy ő ilyen derekasan be
-tudta magát zárni.</p>
-<p>– Csakhogy én ezt a zárat fel tudom nyitni.</p>
-<p>Péter fújta a füstöt a havannából. Azt hitte, hogy azzal
-befellegzi magát.</p>
-<p>– Az a Monte Rosso sokszor megfordult Traumhold üzletében, s te
-ott találkoztál vele. Neked akkor is gyanus volt az az ember s
-gyanudat nemcsak a bankár, de egyes hivatalnokok előtt is
-kimondtad. Ő azonban téged a hűség és becsületesség mintaképének
-tartott. Egyszer aztán összekerültetek, mint elitélt fegyenczek, az
-illavai nyereggyártóműhelyben. Nagy volt a meglepetés! Az előkelő,
-elegáns úr, a ki százezreket hordott a bankba s mindig parfümözött
-bankókat osztott borravalónak, s a hűséges inas, a ki azokat
-orrfintorgatva fogadta. Mind a kettő fegyencz-zubbonyban. Minő
-találkozás. «Servus pajtás!» Akkor aztán kölcsönösen megismertétek
-egymást. Monte Rosso internationalis rablótársaság nagymestere,
-Kalthahn Péter pedig Traumhold bankár gyilkosa és kirablója. «Ez az
-én emberem!» mondá magában Monte Rosso. S föltette magában, hogy
-fel fog használni eszközének. A közös étkezés alatt a rabok
-beszélhetnek egymással. Ezt olyan furfangosan teszik, hogy a mint
-egymás mellett ülnek, beszélnek mindent össze-vissza, csak mikor a
-beszélő könyökével megtaszítja a szomszédját, az a szó a megtartani
-való: a többi polyva. A hátuk mögött álló őr hasztalan hegyezi a
-fülét, nem ért meg semmit, bár mindent meghall.</p>
-<p>– Ön ezt is tudja?</p>
-<p>– Azelőtt a falat kopogtatva beszéltek egymással, a rab alphabet
-szerint. De ez most lehetetlenné van téve, minthogy egy foglár
-mindig ott van a hálószobájukban. Tehát a Monte Rosso elmondá a
-Kalthahn Péternek, hogy ő egy nagyszerű fogást csinált
-Francziaországban, a halotti ágyán fekvő Lis Blanc gróf kastélyába
-betörve, s annak a kincses szekrényét szerencsésen elemelve. Az
-eset nagy <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span> port vert fel Európaszerte, nemcsak az
-elrabolt kincs nagy értéke miatt, de különösen azért, mert
-ugyanazon szekrényben volt a meghalt gróf legutolsó végrendelete,
-melyben kitagadott fiát visszaveszi a kegyébe s általános örökösévé
-teszi. A korábbi végrendelet egy unokaöcsre hagyja a roppant nagy
-uri birtokot. Ez a kis ív papiros többet érne a szekrény minden
-karbunkulusainál. Mert a ki ezzel rendelkeznék, liczitáltathatna
-rá: ki ad többet érte? A majoresco-e, vagy az unokaöcs. A kincses
-szekrény jól el van rejtve. Ennek a helyét a vizsgálóbiró nem birta
-a hurokra került rablóból kivenni.</p>
-<p>Péternek melege kezdett lenni, nem győzte magát a borvizes
-borral lehűteni.</p>
-<p>– Ez téged eddig keveset érdekelt, Kalthahn Péter; a míg egyszer
-el találta előtted mondani a tolvajok vezére, hogy ő szándékosan
-tévútra vezette a vizsgálóbirót, azt vallva, hogy valamint a többi
-rablott értéket, úgy azt a szekrényt is egész tartalmával együtt
-Traumhold bankárnál hagyta letéteménybe s most a Lis Blanc örökösök
-ennek a hagyatékát ostromolják, rajta keresve a rájuk nézve oly
-sokszoros értékü szekrénykét. Most azután te elkezdted magadban
-főzni a taplót. A míg mi itt kussadunk a börtönben, addig a Lis
-Blanc végrendelet elő nem kerül, addig Traumhold egész vagyona zár
-alatt marad, addig Godiva szegény lesz. Ha az a kincs
-felszabadulna, úgy ő is egyszerre fel lenne oldva az átok alól.</p>
-<p>Péter nem tudott a helyén maradni többé. Karjait keresztbe
-fonva, lehorgadt fővel elkezdett alá s fel járkálni a szobában, s a
-szivart nem szivta többé, hanem összegyürve a pofájába tömte, azt
-gondolta Illaván van, a börtön udvaron, a hol a dohányt csak
-bagónak szabad megrágni.</p>
-<p>– Ezért álltál te szövetségbe Monte Rossóval, ezért tervezted
-vele a kitörést, hogy Godivát megszabadítsd a nyomortól! E szóknál
-megragadta a nyugtalanul járkáló kezét Lándory. Olyan volt az ő
-kezének az érintése, mint a villanyütés. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
-<p>Az meg volt bénulva, mint egy álomjáró.</p>
-<p>– De hát ön-e az Úr Istennek az a háromszegletű szeme, a mely
-minden sötétségbe belát? hebegé ez ember.</p>
-<p>– Van ilyen világító háromszög: az emlékezet, a képzelet és az
-itélet. Engem természetfölötti csodák nem segítenek. Ennek így
-kellett történni, a hogy elmondtam. Ti összebeszéltetek, hogy egy
-kedvező alkalommal kitörtök az illavai fegyházból, s akkor aztán
-ketten együtt a trencséni erdők útjain keresztül, felkeresítek azt
-a várromot, a melyben a Lis Blanc szekrény el van rejtve. Monte
-Rossonak kellett egy vezető, a ki a vidéket ismeri; te ott nőttél
-fel. Te pedig arra gondoltál, hogy legyetek csak egyszer ott, a hol
-a kincs előkerül, a vasrúddal leütöd a czinkostársat, s akkor aztán
-a te gondod lesz, hogy az elrabolt érték hogyan jusson el a gazdája
-kezébe. Lehet, hogy Monte Rosso is épen ilyen jó szándékkal volt te
-irántad.</p>
-<p>Péter a falnak támaszkodott a hátával, mintha oda szegezték
-volna.</p>
-<p>A bűvitalok minden mesés mérge nem hasonlítható ehhez a
-mámorgerjesztőhöz, midőn az elitélt rab azt hallja, hogy a birája
-kitalálta a fenkölt indokot, mely őt gonosztevővé bélyegezte.</p>
-<p>Csak annyit tudott kinyögni:</p>
-<p>– Megigérte ön nejének, Godivának, hogy apja becsületét ki fogja
-deríteni?</p>
-<p>– Megigértem.</p>
-<p>– Akkor mondok önnek valamit. Monte Rosso nemcsak annyit mondott
-el nekem, de többet is. Azt is, hogy hová van elrejtve a rablott
-kincses szekrény? Elmondta azért, hogy ha kettőnk közül egyik
-megszabadulhat; e nagy értékkel kezében a másikat kiszabadítsa.
-Meglehet venni az őröket, a foglárokat, a bejáró népet. Fel lehet
-gyújtani a fogházat. Csak pénz kell hozzá. Kölcsönös fogadást
-tettünk egymásnak. S a fegyenczek adott szava, fogadása megáll!
-Jobban megáll, mint ha a potentátok <span class="pagenum"><a name=
-"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> kötnek egymással
-szövetséget. Monte Rosso leírta előttem a helyet, a hová a Lis
-Blanc-féle kincseket elrejté.</p>
-<p>Lándory, a szívdobogását nehezen álczázó nyugalommal leste a
-fegyencz fölfedezését.</p>
-<p>Az, elébb kitekintett az ajtón, hogy nem hallgatódzik-e ott
-valaki? Azután odalépett Lándoryhoz s a tenyerével félig eltakarva
-a száját, sugdosott a fülébe.</p>
-<p>– Az elrablott szekrény Lietava várromjaiban van elrejtve.</p>
-<p>– Trencsénmegye határán?</p>
-<p>– Ott. A hradnai várkastélyon tul terülő erdő közepén.</p>
-<p>– Jártam ott. Nagyon jól kiszemelt hely, nem esik semmi országút
-közelében. Valamikor hires, nagy erősség volt, a Rákóczy-harczok
-alatt. Ide hozta Ocskay László a kincseit és családját, mikor a
-császáriakhoz át akart állni.</p>
-<p>– Annak a várnak a legmagasabb része egy körönd alaku torony.
-Úgy hiszem, templom lehetett valaha. Egy néhány pilléren még
-látszik a fresco-festés maradványa, többek között egy cherub fej.
-Ettől a festett faltól három lépésnyire van egy beszakadt
-boltozatnak a nyilása. Abba vitte le Monte Rosso a szekrényt s ott
-betakarta törmelékkövekkel. Semmi más jelt nem hagyott hátra.
-Ellenben azt a ravaszságot követte el, hogy egy két mázsás
-kőkolonczot, valami kifaragott erkélytámaszt, a mi eddig a kapu
-előtt feküdt, elczepelt egy teremig s azt ott lefektette, a falra
-pedig veres keresztet festett. Aztán sűrű csalánbozót közé veres
-paréjnak és fehér ürömnek a magját hintette el. Számított rá, hogy
-mindazokat a várromokat, a melyekben ő megfordult, majd sorra fel
-fogják kutatni. Hivatalos emberek is; aztán meg a kincskeresők.
-Gondja volt rá, hogy hamis nyomra vezesse őket, a faragott
-kőkoloncz, a mit a várrom látogatói rendesen a bejáratnál szoktak
-látni, s most a bástyateremben találnak, a falraírt kereszt, a
-veres paréj, a fehér üröm, a mi magától mind nem jő elő az
-omladékok között, arra a tévedésre <span class="pagenum"><a name=
-"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> vezeti a kutatókat, hogy
-a megjegyzett helyen valaki elrejtett valamit. Magában a köröndben
-semmi egyéb jel nincs hátrahagyva, mint a mit elmondtam.</p>
-<p>– Az legyen hát az első dolgunk, hogy Lietavát felkeressük.</p>
-<p>– Bocsásson meg ön, uram, ha én még egy előbbvalót kérek. Egy
-látogatást annál a sírboltnál, a hol drága úrasszonyom
-nyugszik.</p>
-<p>– Ne most még, Péter. Csendes álma van ott a vadméhek döngése
-mellett. Még most nincs őt miért felköltenünk. Majd ha mindent
-végrehajtottam, a mit végakaratául reám bizott, majd ha az utolsó
-terhelő vádat atyja nevéről letörültem; majd ha Traumhold
-vagyonának maradványát kezemhez kaptam, s a hogy Godiva kivánta, ez
-összeget alapítványul letettem árvaleányok megmentésére, mely
-Traumhold nevét fogja viselni, akkor odamehetünk hozzá, s
-megsughatjuk neki: «most már elköltözhetsz a tulvilágra, ott fogod
-találni az atyádat, szép fényes arczczal, minő az üdvözülteké».</p>
-<p>– Jaj, uram, az ön gondolatjai repülnek, az enyéim csak földön
-járnak! Nem csoda, ha megelőz. Úgy lesz jó, a hogy ön mondta. Hanem
-már most azt is hadd adjam elő, a mit az én földhöz ragadt
-eszecském kigondolt.</p>
-<p>– Beszélj, Péter.</p>
-<p>– Mi nekünk ezeket az eldugott kincseket úgy kell ám kiemelnünk,
-hogy arról kettőnkön kivül senkinek ne legyen tudomása.</p>
-<p>– Magam is gondoltam erre. Én sem bizom másban annyira, mint
-saját magamban.</p>
-<p>– Ön sokat tapasztalt a rablóvilággal való érintkezésben, de
-egészen a mélyébe ennek a rémvilágnak még sem láthatott bele. Ön
-még is ellenség volt közöttük. De én czimbora voltam! Előttem
-fölfedezték az egész mechanizmust, a mi az emberi társaság
-ellenségeit összetartó működésbe hozza; azzal, hogy nagy bűnesetek
-föl lettek derítve, és minden fajtájú gonosztevőkkel a börtönök
-megtöltve: <span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span> még ez a társaság nem lett
-megszüntetve. Mindenütt van összeköttetésük. A jámbor drótos
-tóttól, a ki a megfordított pipaszárát szopja, éppen annyi okunk
-lehet őrizkedni, mint a háromcsillagos rendőrtiszttől, a ki
-csempészett szivart sziv. Ha ön azt, a mit most tőlem megtudott,
-akármiféle hatóságnak följelenti, bizonyos lehet róla, hogy a
-párisi czinkostársak hamarább megjelennek a lietavai romok között,
-mint a mi ólomlábú pandurjaink.</p>
-<p>– Nem szándékozom addig jelentést tenni róla, a míg minden a
-kezem között nincs.</p>
-<p>– Nagyon kérem önt, hogy «aztán se» tegye. Mind a kettőnk élete
-van itt koczkán. Már az is szemet fog szúrni, hogy egy harmincz
-évre elitélt rabnak megkegyelmeztek, s hogy azt a vizsgálóbiró, a
-hirhedett nagy férfiú fogadta magához. Találgatni fogják, hogy
-ennek mi lehetett az ára? Ingyen akkora summa időt nem ajándékoznak
-oda! Ha most közhírré leszen, hogy ön feltalálta a Lis Blanc-féle
-kincseket s azokat tulajdonosaiknak visszaadta: a legegyügyübb
-ficzkó is egyszerre rájön, hogy azokat én árultam el, azért kaptam
-kegyelmet, s akkor én nekem nincs többé ezen a planétán
-megmaradásom. De még ön is a zsebében fogja hordani mindenütt a
-halálitéletét. Mert azt, uram, megbocsátották önnek a gazemberek,
-hogy őket üldözte, elfogta, elitéltette. Ezt igen természetes
-dolognak találják. De, hogy az ő jól eldugott zsákmányukat
-elkaparintsa előlük: arra nincs mentség, sem irgalom, sem kegyelem.
-Itt már ők a birák, s ön a gonosztevő!</p>
-<p>– Jól van, Péter, odáig csak titokban maradhat a dolog a míg mi
-ketten, mint két angol tourista, elbarangolunk, a trencséni
-fenyvesek rejtekeibe, s a szekrényt elhozzuk a várból. De utoljára
-mégis csak nyilvánosságra kell kerülni az egésznek, a mikor a
-szekrényt, becses tartalmával együtt, a seigniersi uraknak
-átszolgáltatom.</p>
-<p>– Én nem látom át, hogy mért kellene ennek akkor is a törvény
-elé, a hirlapokba kerülni? Ha önnek a kezében lesz a kincs: (én így
-gondolom) ön maga elviszi azt Seigniersbe. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> Ott a
-végrendelet által jogosított családtagoknak azt mondja: itt vannak
-az ellopott gyémántjaitok: itt a keresett végrendelet. Nem kivánok
-érte egyebet, mint hogy szüntessétek meg azonnal a Traumhold elleni
-igénypereteket. Ha ön nem veszi fel a préfetnél letett jutalmat,
-mely a kincs és okirat visszahozójának biztosítva van, a hivatalos
-nép soha sem tudja meg, hogy előkerültek-e a gyémántok s honnan
-jött elő a testamentum?</p>
-<p>– Hát a te számodra se vegyem fel a kitűzött jutalmat?</p>
-<p>– Az én számomra? Hát nem lesz-e nekem teljes ellátásom, ha az
-ön házánál leszek? ha az ön kenyerét eszem, az ön borát iszom, s
-valljuk meg a gyöngeségemet: az ön szivarjait is szivom? Nem akarok
-azzal a csunya hallálal kimulni, hogy a pénzemért öljenek meg.</p>
-<p>Lándory elnevette magát s önkéntelenül kezét nyujtá az öreg
-ficzkónak.</p>
-<p>Az pedig nagy halkan azt mormogá a fogai között:</p>
-<p>– Így, lám! Nekem ez a kézszorítás többet ér egy zsák
-aranynál.</p>
-<p>– No hát, öreg czimbora! Azon kezdjük, hogy elmegyünk a
-kincseket szép titokban visszalopni!</p>
-<p>Lándoryt mindjárt az első napi utazás meggyőzte arról, hogy ő
-neki Magyarországon incognitó utazni lehetetlen. Akárhol szállt
-meg, minden vendéglős azzal fogadta, hogy «alászolgája Lándory úr!»
-A piaczon a parasztok, mint jó ismerőst üdvözölték, s ha valahol
-megállt a kocsijával, odasiettek hozzá, előadni a panaszaikat, hogy
-kinek lopták el a lovát, vagy tinaját. Azt hitték, hogy most is
-abban jár.</p>
-<p>Természetes: mikor valakinek az arczképe minden élczlapban
-állandó figurát képez, utóbb a ponyvairodalom zsivány történeteinek
-a czímlapján ékeskedik, hát akkor az ilyen markirozott arczra
-mindenütt ráismernek.</p>
-<p>Fordítani kellett a terven.</p>
-<p>Visszaemlékezett rá Lándory, hogy a midőn először járt Lietava
-romjait megtekinteni, éjjelre a radnai várkastélyban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> volt
-szállva. A nagy tízezer holdnyi uradalom erdősége közepett fekszik
-a nevezetes várrom, s ez tulajdona a radnai földesuraságnak. A
-birtokos úrnő, egy a szabadságharczban kiváló szerepet vitt
-kormánybiztosnak az özvegye, ki ősi kastélyában a világtól teljesen
-elvonulva él, magáról sem ad hírt, a másokét sem adja tovább.</p>
-<p>Maga a lietavai várrom is olyan helyen fekszik, hogy az csak a
-radnai úton hozzájárulható. A messzeségben jól lehet azt látni
-Budetin felől is, s a zsolnai vasuton járókelők gyönyörködhetnek
-benne; de a mindenütt meredek hegyoldalak, melyeket a várrom uralg,
-nem igen biztatnak a megmászásra. Az alatta fekvő völgyből ugyan
-kanyarognak fel girbe-görbe ösvények a várfalakig, a miket
-legelésző barmok tapostak: de a ki ezeken elindul, az alant épült
-majorház lakói előtt okvetlenül feltünővé teszi magát, s készen
-lehet rá, hogy mire a hegytetőre feljut, már akkor ott fogadja egy
-vagy két puskás erdőkerülő. S aztán megint csak «jó napot Lándory
-úr!»</p>
-<p>Tehát azt a tervet kelle foganatosítani, hogy Lándory, Péter
-kiséretében, egyenesen odautazik Radnára s a vendégszerető özvegy
-kastélyában megszáll.</p>
-<p>Mikor itt járt harmadfélév előtt, dicsérte előtte a fölséges
-várromokat: kár, hogy azokat festő ecsetje nem örökíti meg. Akkor
-megigérte, hogy még egyszer visszatér s akkor festőt is hoz
-magával.</p>
-<p>Péter lesz a festő.</p>
-<p>– De én nem tudok egyebet pingálni, mint háromorrú embereket a
-falra.</p>
-<p>– Én tudok valami keveset. A színvázlatot elkészítem, s aztán
-azt mondom, hogy majd odahaza fogja a művész jobban kidolgozni.</p>
-<p>– De én nagyon goromba vagyok, nem hiszik el, hogy piktor
-vagyok.</p>
-<p>– Akkor hiszik el épen.</p>
-<p>(Megjegyzendő, hogy még akkor az újabb festői nemzedék nem
-létezett, mely már ebből a virtusból kivetkőzött.) <span class=
-"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p>
-<p>Lándory tehát Budapestre érkezve, vásárolt egy épen akkora
-festékes ládát, a mekkorának a rendőri körözvényben le volt irva a
-Lis Blanc-szekrény; azután egy erős átvető bőr iszákot, a melyben a
-láda épen elfért, továbbá rajzmappát, meg két, bőrrel behúzott,
-hatalmas vasbotot, a mit szükség esetén feszítő rúdnak is lehet
-használni. Végül egy pár oldalzsebbe eltehető franczia lámpát, mely
-külső kinézésére olyan, mint valami tubákos szelencze.</p>
-<p>Két nap mulva ott voltak Péterrel a radnai kastélyban.</p>
-<p>Az özvegy úrnő most is egyedül volt, mint mindig. A környék
-lakossága is csak jótékonyságáról tudja, hogy él. Maga is kivételes
-lény. Az egész élete cselekvő jóság és tűrő szenvedés.</p>
-<p>Az úrnő nagyon örült, hogy Lándory ismét meglátogatá. Ritkaság
-az ő hajlékában a látogató; kivált az olyan, a ki másodszor is
-eljön.</p>
-<p>Lándory bemutatá neki az utitársát.</p>
-<p>– Hahn, festőművész úr.</p>
-<p>Az úrnő azt mondá, hogy hallotta már egyszer a nevét.</p>
-<p>Lándory elmondá, hogy a lietavai várromot megörökíteni jöttek, a
-minek a háziasszony nagyon megörült, s rögtön kiadá a rendeletet,
-hogy másnap reggelre négy ökrös szekér legyen készen, s egy
-erdőkerülő kisérje a várromokhoz az urakat.</p>
-<p>Az odavezető úton csak ökrös szekérrel lehet járni.</p>
-<p>A vacsora alatt aztán elmondatá az úrnő magának Lándoryval, a
-mik azóta történtek vele, hogy utoljára találkoztak. Hogyan
-ismerkedett meg Godivával, hogyan szerették meg egymást, hogy éltek
-együtt paradicsomi napokat, hogy halt meg a karjai között.</p>
-<p>De hasztalan volt a szegény Péter előtt a gazdag vendéglátó
-asztal minden drága étke. Le nem tudta fojtogatni a torkán, a mit a
-szájába dugott, úgy összeszorult a nyeldeklője, alig birta a
-szemeinek könyezését orrfuvással takargatni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>– Az utitársam nagy náthát kapott az úton, magyarázá
-Lándory.</p>
-<p>Jó szerencse, hogy a háziasszony szemeit is elhomályosítá a
-köny.</p>
-<p>Értette már most a hallottak után, hogy Lándory miért járja a
-vad erdőket, embernemlakta várromokat festetni.</p>
-<p>Másnap korán hajnalban megindult a karaván a várrom felé. Az még
-jó három órai út a kastélyhoz. Hajdan jó út lehetett az, mikor még
-Lengyel Magdolna asszony és Tisza Ilona ruganyos hintóval jártak
-rajta; de most már csak fahordásra szolgál, s csak azoknak a hosszú
-derekú szekereknek való, a miknek a jobbra-balra tátongó kátyukban
-az eleje délnek, a hátulja északnak hajlik, s épen azért nem dőlhet
-fel.</p>
-<p>Elől ment az erdőkerülő, duplapuskával a vállán. A négy ökröt
-vezette, nagy szólongatásokkal egy béres; a másik a szekér mellett
-ballagott, hogy ha dülőhöz ér, a vállát a lőcsnek vetve, fentartsa
-az egyensulyt. A szekér oldalába lombos galyak voltak tüzködve,
-árnyékot tartani.</p>
-<p>Szép, derült késő őszi nap volt: ilyenkor a magyar felvidéken
-sokkal melegebb van, mint a sík alföldön, a mit már a ködök nyirka
-hűvösít. A gyönyörű erdő olyan illatot áraszt, mintha balzsammal
-volna telítve a lég; a veresfenyő már javában elhullatta a levelét,
-csak a jövevényül közzétévedt szurokfenyő sötét zöldje tünik ki
-itt-amott belőle; a kecskerágó bokroknak a levele is lehullott már,
-csak a rózsaszín bogyója piroslik.</p>
-<p>Egyszer aztán következik egy irtvány, melynek csonka törzseit
-körülburjánozta a bozót s a megnyilt táj közepén előtünik a
-nagyszerű várrom, egész kisérteties fenségében.</p>
-<p>A társzekeret hátrahagyják a fák árnyékában: az ökröket kifogják
-az igából s legelni eresztik; a béresek egyike ott marad a
-szekérnél, a másik az urak holmiját czepeli utánuk.</p>
-<p>– A festékes ládát hagyjuk itten a szekérnél, mond Lándory. Még
-most nincs rá szükség. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span></p>
-<p>– Itt hagyjuk? kérdé nagyot bámulva Péter. Hát aztán?</p>
-<p>– Aztán majd visszaküldjük érte az erdőkerülőt.</p>
-<p>Most már aztán értette a dolgot.</p>
-<p>Ha az ember archæolog, akkor a várromok belsejét kutatja,
-faragott emlékeket, kopott betüket keres közte; ha az ember csak
-tourista, akkor iparkodik mentül előbb a legmagasabb toronycsucsra
-felmászni, s nagyot nyelni a szép kilátásból; ha azonban festő az
-ember, akkor azt keresi, hogy melyik oldalról lenne megragadóbb,
-hatásosabb a kép, hol kedvezőbb a háttér?</p>
-<p>A béres a vár előtti tisztáson, egy terebély vadkörtefa alatt,
-melynek minden levele vérpiros volt már az őszi derektől, kipakolta
-a magukkal hozott falni valókat, a kulacscsal és szalmás butykossal
-együtt: a két úrnak azonban az volt a véleménye, hogy előbb az
-omladékok szépségeiben gyönyörködjenek; azok legelőnyösebben tünnek
-ki a reggeli világításban.</p>
-<p>Az erdőkerülő mindenütt a sarkukban volt, s fogadkozott, hogy ő
-fogja az urakat vezetni olyan helyekre, a honnan igazán szép
-kilátás van.</p>
-<p>A romok megmászása közben találtak itt-amott a törmelék
-halmokon, a sürű csalánbozót közül kivirító veres paréj kórókat, a
-mik embermagasnyira felnyurgulnak. Olyan helyeken nagy gödrök
-voltak ásva az omladékokba. A bástyaterem pedig, a melyben az
-erkélykő a falnak támasztva látszott, különösen a veres kereszt
-irányában egészen összevissza volt turva.</p>
-<p>Az erdész mondá, hogy bolond emberek járnak itten, a kik
-kincseket keresnek.</p>
-<p>Végre eljutottak a középső köröndtorony belsejébe is. Ezt
-valamikor kupola födhette, réztetővel: a párkányán nyolcz boltív
-fut körbe, a mi egy óriási koronához teszi hasonlóvá: belül már
-csak a letört téglaboltok kezdő szegvényei merednek ki a falból. Ez
-a hely templom lehetett; sejteni engedik a góthidomú keskeny
-ablakok. Az alatta levő üreg, melyet döngése elárul, talán a
-hajdani <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span> családi sírbolt. Az egyik ablak közén
-még megvan a kemény czementvakolat s azon a freskófestésű
-cherubfő.</p>
-<p>– Hát mit mondtam önnek, Hahn úr? kiálta fel Lándory
-diadalmasan, hogy a góth építkezés nem mellőzte a freskófestést. Ön
-ezt mindig tagadta! Tizenkét tudós archaeologgal bizonyított
-ellenem, a kik azt állították, hogy a góth architectura nélkülözte
-a freskófestést. Ime itt van előttünk az élő tanujel.</p>
-<p>Péter nagyot bámult. Még ilyennel soha sem vádolták. Hogy ő
-tizenkét archaeologgal czimborázott volna össze.</p>
-<p>– Csakugyan valóság, felelé, megadva magát a tények hatalma
-előtt.</p>
-<p>– Ezt érdemes lenne lefesteni. Még pedig ugyanazon
-színekkel.</p>
-<p>– Aha!</p>
-<p>– De nincs itt a festékes ládánk.</p>
-<p>– Az pedig szükséges, ha színekkel akarunk mázolni. Talán erdész
-úr lesz olyan szíves, hogy elhozza.</p>
-<p>Az rögtön készséggel vállalkozott rá.</p>
-<p>– Addig ön elkészítheti a vázlatát az egész körönd belsejének.
-Monda Lándory.</p>
-<p>– Már mint én, úgy-e? hagyta rá Péter.</p>
-<p>A mint aztán az erdőkerülő lépteinek ropogása a törmelék között
-elhangzott, Péter odaadta a rajzalbumot Lándorynak, hogy rajzoljon
-bele, a mit tehetsége szerint tud, maga pedig elkészíté a zsebbeli
-lámpást, meggyujtotta benne a kis viaszgyertyát, s a lámpást a bal
-kezébe, jobbjába pedig a vasbotot fogva, lemászott óvatosan azon a
-tört résen, mely a hajdani kriptába tátongott alá.</p>
-<p>Lándorynak az alatt kellett valamit vázolni a rajzmappába, hogy
-eredményt mutassanak fel, ha a kastélyba visszatérnek.</p>
-<p>De nem sokat végezhetett azon a feladaton, mert az alatta levő
-üregben, a mint Péter elkezdett botorkázni, rögtön valami fenyegető
-morgás támadt, mely később ordító bömbölésbe ment át. A medve téli
-álmára tért már; <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span> nincs se zab, se málna. A Lis-Blanc
-grófok kincseit egy ilyen fenevad őrzi: bizonyosan annak az
-ivadéka, mely czímerükben három fehér liliomot tart a mancsai közt,
-s a Péter most ezzel akadt össze.</p>
-<p>Lándory hirtelen felugrott a rajzalbum mellől, s a kövek közé
-dugott vasbotját ragadva, lebocsátkozék az üregbe.</p>
-<p>A Péter lámpájának vége volt már: csak a felülről leható tört
-világosságnál lehetett még látni, hogy mi történik odalenn!</p>
-<p>A felriasztott medve dühösen támadta meg álmai megzavaróját.
-Péter szerencséjére azonban egy épen álló kőoszlop volt a régi
-kripta közepén s ő e mellé húzta magát, ügyesen kerülve ki a medve
-öleléseit s hátrálás közben vasbotjával védte magát.</p>
-<p>Lándory odarohant Péter segítségére s hátulról kegyetlen nagyot
-húzott a maczkó koponyájára. Más becsületes állatnak a feje
-szétszakadt volna tőle.</p>
-<p>Ekkor aztán a medve ott hagyta Pétert, s Lándorynak fordult
-egész haragjával.</p>
-<p>Most azonban Péter került felül, s megint ő kopogtatta a
-vasbottal a medve tarkóját.</p>
-<p>Egyszer aztán ez is átlátta, hogy ennek fele sem tréfa; kivált
-mikor egyszerre Lándorytól az orrára, Pétertől meg a füle tövére
-kapott egy köszöntőt s azt mondva magában, hogy az okosabb enged,
-neki iramodott a lejáró résnek, egy ugrással fenntermett a
-párkányán, s azzal vágtatott bömbölve ki a romok közül, a várkapun
-át, neki az erdőnek.</p>
-<p>A béres ijedtében felfutott a fenevad elől a vadkörtefára, az
-erdőkerülő azonban két puskalövéssel fogadta a bömbölő állatot, de
-valószinüleg elhibázta mind a kétszer, mert a medve a lövések után
-megfordult, s annak a meredélynek iramodott, mely a várromtól
-csapinósan hanyatlik alá a völgybe. Ott gombolyagot csinált
-magából, s lehemperedett nagy sebesen, a meddig a meredély tartott:
-ott nagy hirtelen összeszedte magát s elbusultan tovább czammogott.
-<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span></p>
-<p>Ez nagy eset volt. Erdőkerülő, béres, ökörhajtsár, favágók, mind
-összeszaladtak a csudájára.</p>
-<p>Vajjon nem ette-e meg azt a két urat ott a várban?</p>
-<p>Azok már eléjük jöttek a kapunál. Mind a kettőnek a kabátja
-össze volt tépve meglehetősen, de nagyobb bajuk nem történt.</p>
-<p>– No hát hol a festékes láda? kérdezé Lándory a csősztől.</p>
-<p>– Itt van tarisznyástul.</p>
-<p>– Dejsz én nem festek itten, debachált Péter, a hol az embert
-medvék akarják megenni! Ha ezt az egész várat nekem adják!</p>
-<p>Nagyon jól adta a megijedt piktort.</p>
-<p>– No hát majd festek én! Duzzogott Lándory, átvéve a tarisznyát
-a festékes ládával s ment vissza a köröndbe. Mikor onnan megint
-előjött, már akkor a festékesláda helyett a Lis-Blanc szekrény volt
-a tarisznyában.</p>
-<h2>A LIS-BLANC SZEKRÉNY.</h2>
-<p>Kalthahn Péter nagyon jól bele tudta magát találni a rögtönzött
-szerepébe. Ez az «ursus ex machina» csakugyan kapóra jött neki.</p>
-<p>Az erdőkerülő ugyan mindenképen igyekezett vigasztalni, hogy ne
-busuljon, bizonyosan ott lesz annak az elszalasztott medvének a
-párja még a romok között s ha a kopókat beeresztik, azok majd
-kizavarják, s az aztán meglakol a hitvestársáért is; de Péter úr
-köszönte szépen azt a revanche kilátást; ő a medvétől hivatása
-szerint irtózik. (Medvének hiják az olyan képet, melynek nem akad
-vásárlója.) Valami karczolást fedezett fel a vállán, a mit a medve
-karma ejtett rajta, abba ő bele akart halni. Vér is folyt már! Az
-erdésznek el kellett menni füveket keresni, az erdőre, a mik a
-vérzést elállítják. Péter azt tátongó sebnek nevezte. S felfogadta,
-hogy <span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span> ezentúl csak tyukudvarokat fog
-tanulmányul választani.</p>
-<p>Így aztán a hires vár-lefestésből nem lett semmi.</p>
-<p>Mire a radnai kastélyhoz visszatértek, már akkor ott hire
-futamodott a veszedelmes kalandnak. A hirnök, útközben, olyan jól
-kidolgozta azt magában, hogy otthon már mind a két idegen urat
-széttépve és skalpozva jelentette be, úgy hogy a megrémült úrnő
-rögtön hivatta az uradalmi orvost.</p>
-<p>Az előresiető Lándory aztán sietett megnyugtató vigasztalást
-hozni: nincs sebészre szükség, csak szabóra, a ki a megtépett
-öltönyöket összevarrja. Ő maga gyalog sietett előre; a piktor a
-szekéren maradt, az most már le nem mer onnan szállni, a míg az
-erdőben tart. (Tudniillik ott őrzi a tarisznyát a
-szekrénynyel.)</p>
-<p>A gazdag ebéd aztán elfeledteté a kiállott veszedelmet. A
-medvetépte urak, hogy a kedves háziasszonyukat megnyugtassák,
-utoljára leszálltak odáig, hogy megtámadójuk bizony csak afféle
-siheder medvebocs volt, a kit a botjaikkal jól elvertek.</p>
-<p>Az úrnő azonban most már nem engedte, hogy vendégei még csak a
-kastély parkjába is kimenjenek rajzolni, a míg hajtóvadászatot nem
-rendeztet a gonosz dúvadak ellen, a melyek nem egyszer
-rakonczátlankodnak ezen a vidéken. Ők most pihenjék ki itt
-magukat.</p>
-<p>Péternek azonban szörnyű mehetnékje volt haza – Bécsbe. Nem
-hajlott meg se az úrnő, se Lándory marasztalására. El volt
-keseredve. Meg kellett tenni a kedvéért, hogy délután kezdjék meg
-az utat visszafelé.</p>
-<p>Térképen nézve, a legközelebbi vasuti állomás lett volna Zsolna;
-de a valóságban inkább a távolabb trencséni kinálkozott.</p>
-<p>Igyekeztek minél előbb búcsút venni a radnai kastély
-vendégszerető úrnőjétől, s azzal tovább hajtattak a jó országúton,
-négy lovas uti szekerükön. Az uton azonban már alkonyatfelé az
-egyik kerékről lepattant a sin, s annálfogva <span class=
-"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> azt be
-kellett kötni, mintha völgynek ereszkednének. Szerencsére közel
-volt a város, a hol a sint újra fel lehetett húzatni; csakhogy a
-miatt azután ott kellett maradni éjszakára.</p>
-<p>Elég csinos kis város az a Vág mentében; a vendéglője is
-kényelmes; csak az az egy baj van vele, hogy «Illavá»-nak
-hívják.</p>
-<p>Kalthahn Péternek a fülében ez a név nem a legkellemesebben
-hangzik; ez az egész tájék, a Vágon túl fekvő Oroszlánkő várrommal
-együtt, igen szomorú emlék az ő szemei előtt. Az a kettős rostélyú
-ablak! mely e képnek egykor rámául szolgált.</p>
-<p>Itt pedig igen jó a rendőri szolgálat. Nem is lehet máskép olyan
-helyen, a hol egy állami fegyház a legfőbb nevezetesség. Az erre
-érkező utasnak rögtön be kell irni a nevét a bejelentési ívbe, s
-azt viszik legelőbb is a várparancsnokhoz, azután a
-szolgabíróhoz.</p>
-<p>Azt nem irhatta még ez ívre Lándory az utitársáról, hogy
-«inasával»; mert a kocsis, a ki idáig hozta, rögtön nekiállt
-elmesélni a korcsmában a nevezetes medvekalandot a piktorral, a kit
-a medve megtépett. Tehát csak meg kellett neki maradni «Hahn Péter,
-festőnek».</p>
-<p>Ennek a következése azonban az lett, hogy megérkezésük után fél
-óra mulva már látogatójuk érkezett.</p>
-<p>– No most Péter gyorsan az ágyba; aztán horkolj.</p>
-<p>Egy szoba volt mind a kettőjük számára. Péter lefeküdt már,
-mikor a látogató bekopogtatott.</p>
-<p>A fegyházi sebész volt. Az igazgató küldte. Maga is rögtön itt
-lesz, a tiszteletét tenni Lándory úrnál (hivatalbeli főnökénél).
-Addig is őt küldte előre, hogy a vadászaton szerencsétlenül járt
-festőművész úrnak a sebeit antiseptikus kötelékekkel ellássa.
-Hozott magával egy egész göngyöleget.</p>
-<p>Lándory megköszönte szépen a gondoskodást; de megnyugtatá
-Aesculap érdemes utódját, hogy nincs az utitársának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> egyéb
-megsebesülése, mint hogy egy töviskes disznótól megijedve,
-beletenyerelt a galagonya bozótba.</p>
-<p>– Ilyen a paraszt! Egy tüskés borzból medvét csinál!</p>
-<p>– S a galagonya szurásból halálsebet.</p>
-<p>Ezen aztán nagyot nevettek.</p>
-<p>Péternek azalatt horkolni kellett, pedig a tüskés borz neki is
-csiklandozta az oldalát.</p>
-<p>Nemsokára megérkezett az igazgató úr is. Azt már a vendéglő
-teremben tartóztatta vissza Lándory.</p>
-<p>A vendégszerető derék úr nagyon erőltette, hogy menjenek fel
-hozzá a várba vacsorára; (a mult alkalommal is az ő vendége volt
-Lándory) hozza oda az utitársát is. Minden furfangos ötletet elő
-kellett szednie, hogy a lekötelező meghivás elől kitérhessen.</p>
-<p>Lándory soha sem volt a drasztikus megoldásoknak a barátja.
-Rossz drámairó lett volna. Mikor a legfurcsább helyzetek álltak
-eléje: egyet fordított rajtuk s kikerülte a csatányos
-megoldást.</p>
-<p>Ez az eset pedig ugyancsak kinálkozott most, a mikor az
-utitársát szembeállíthatta volna annak a fegyháznak az
-igazgatójával, a ki ezt fél évvel ezelőtt, mint a kitörés vezetőjét
-lánczra verette.</p>
-<p>E helyett azon volt, hogy a látogatást mentől hamarább
-elvégezze. Magával hozott sürgős munkát adott okúl. És egészen
-igazat mondott vele.</p>
-<p>Mikor aztán a látogatásoktól megszabadult, bezárta magukra a
-szoba ajtaját.</p>
-<p>Akkor aztán Péter is felhagyott a szinlelt alvással, felkelt,
-megnézte, hogy az utczára néző ablak jól le van-e függönyözve,
-azután felnyitá a bőriszákot s kihúzta belőle a kincses
-szekrényt.</p>
-<p>– No a tolvajok szépen meg lesznek lepetve, ha egyszer ráakadnak
-a Monte Rosso kincseire, s megtalálják azt a sok aszfaltot, terra
-de Sienát, égett umbrát, ólomfehéret és egyéb sok drágaságokat egy
-ládában!</p>
-<p>A Lis-Blanc-szekrény pedig már magában is egy felbecsülhetetlen
-<span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span> műkincs volt. Aranynyal és ezüsttel
-gazdagon damaszkozott aczélból: a vésnöki munka remeke, a minő csak
-Jean Gouyon kezéből került elő valaha, homorú fülkéiben mythologiai
-alakokkal, závára maga is a XVI. századbeli izlés tanuja, a
-családfő kezdőbetűjével, a melynek megfelel a hozzávaló kulcs;
-ennek a fogantyuját két egymást ostromló chimæra képezi.</p>
-<p>– A kinyitása módja is tudomány ennek, magyarázá Péter
-Lándorynak. A ki a fortélyát nem érti, elforgathatja benne a
-kulcsot annyiszor jobbra, a hányszor balra, soha sem nyitja ki. Az
-a feladat, hogy melyik ponton kell megállni a kulcsforgatásnál, a
-mikor aztán a mindkét oldalról egymásba csapódó závárfogak
-egyszerre szétnyilnak.</p>
-<p>Péter ezt is Monte Rossotól tudta meg.</p>
-<p>Hogy Monte Rosso kitől vette? Az majd később fog kiderülni.</p>
-<p>Bámulni való kívülről is volt e remekművön elég.</p>
-<p>Péter, az ismert fortély segélyével, felnyitotta a szekrény
-tetejét.</p>
-<p>Azon alól egy másik tető következett, vörös rézből, melyen egy
-XVI. század elejéről származó metszet volt vésve, Schöngauer
-remeke: szent Antal a sivatagban, a gonosz lélektől kisértve. Ez is
-egy olyan ritka kincs, a minek az értékét szakértők egy
-aranybányával egyenlőre szabnák.</p>
-<p>Ezt a második födelet ismét csak egy külső rugó felfedezésével
-lehetett felnyitni.</p>
-<p>Ekkor tárult fel azután a Lis-Blanc kincsek egész mesés világa a
-bámuló szemek előtt.</p>
-<p>Négyötödét a szekrénynek elválasztá egy rekesz fiók. Amabban
-voltak a gyémántok és az ötvösművészet remekei felhalmozva.</p>
-<p>Lándoryt mindez nem érdekelte. Legfeljebb a Lis-Blanc-féle
-hagyományos fekete gyémántot bámulta meg, mely egy diadém
-középcsillagát képezi. Természeti csoda: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> maga
-egy darab sötét éjszaka, melyből a szivárvány szinei tündökölnek
-elő. Őt csak a rekesz titkai érdekelték: az okiratok.</p>
-<p>E rekesztéknek ismét kétfelé nyiló teteje volt, vésett aczélból
-s az alatt volt felhalmozva a családi ereklyék, okiratok egész
-sokasága: elkezdve a lánczszemen, melyet szent Lajos viselt
-palestinai fogságában, egész a hajfürtig, mely Mária Antoinette
-fejéről lett levágva utolsó világi utjában. Ezen az időn túl nem
-lettek gyüjtve az ereklyék. Sárgult selyemrongy, moly-ette
-pergamen, átlőtt csillagkereszt, letépett csipke, vérfoltos
-patyolat, szépen közé illesztve felvilágosítást adó fakó, alig
-olvasható okiratoknak.</p>
-<p>Mennyire drága világa lehetett mindez annak, a ki legutoljáig
-őrzé, bizonyítja az, hogy a legutolsó okmány, a keresett utolsó
-végrendelet, az egész rekesznek a fenekéről került elő. E szerint
-az öreg Lis-Blanc grófnak még a halála előtti napokon is ezeknek az
-áttekintésével kellett foglalkozni.</p>
-<p>A végrendelet zárt levélbe volt eltokozva, s a levélborítékra
-kivül az irott oldalán e sajátkezűleg irott szavak:</p>
-<p>«Végakaratom 1868 april 7».</p>
-<p>Alatta pedig öt meghivott tanunak az aláirása.</p>
-<p>A másik oldalán pedig a gróf öt pecsétjén kívül mind az öt
-tanunak a mellé nyomott pecsétjei. A grófé feketével, a tanuké
-sárgával.</p>
-<p>A tartalmát a tanuk nem ismerték.</p>
-<p>Csak a gyóntató atya, a kivel a gróf együtt irta meg a
-végrendeletet, tudta azt, hogy ez a fiát teszi örökösévé, míg a
-közjegyzőnél letett korábbi végrendelet azt kitagadja mindenből, s
-a nagy vagyont az unokaöcsre, vicomte De L’Aisne Alfrédre ruházza
-át, némi életjáradékkal az özvegy számára, a kivel a gróf évek óta
-nem élt együtt.</p>
-<p>A formaszerű végrendelet alatt azonban még volt egy terjedelmes
-iratcsomag, a legfinomabb japáni papirra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> irva,
-melynek a tábláján, különösen kiczirkalmazott calligraphiával ez
-volt irva:</p>
-<p>«Revélations». (Felleplezések.)</p>
-<p>Ugyanez a szó azonban veres plajbászszal keresztül volt firkálva
-e szavakkal: «Au feu». (Tűzbe.)</p>
-<p>Ebben volt valószinűleg egy családnak a titka: megirva maga a
-családfő által.</p>
-<p>Lándory olvasta a keresztül irt szavakat, s azt kérdezé
-Pétertől:</p>
-<p>– Van-e tűz a kályhában?</p>
-<p>– Minek?</p>
-<p>– Erre az iratra az van jegyezve, hogy tűzbe dobandó.</p>
-<p>– Önnek szól az az irás?</p>
-<p>– Nem nekem. De úgy hiszem, annak, a ki azt legelőször a kezébe
-kapja.</p>
-<p>– Akkor sem ön az. Mert ez iratot már előbb kezébe vette Monte
-Rosso, el is olvasta végig. S a ki azt egyszer átolvasta, soba
-többet még egy szót sem felejt belőle. Monte Rosso nekem elmondta
-ennek az ön kezében levő iratnak a tartalmát elejétől végig.
-Ünnepnapokon a rabok beszélgethetnek egymással, s ha francziául
-beszélnek, azt a foglár nem érti meg. És én ezeknek a megértése
-után kezdtem azt a Monte Rossot, mint egy derék, providentialis
-embert tisztelni; a ki valamely Istennek tetsző dolgot követett el
-az által, hogy a Lis-Blanc grófok kincses szekrényét elrabolta. Ha
-ön elégeti ezt az irást olvasatlanul, én holnap el fogom önnek
-mondani az egész naplónak a tartalmát. Tehát csak az a kérdés, hogy
-eredetiben akarja-e ön a seigniersi tragœdia szereplőit megismerni,
-vagy fordításban?</p>
-<p>Lándory kétkedő bámulattal tekinte Péterre.</p>
-<p>– Még valami mást is mondok önnek, folytatá Péter. Ön nem
-felejtheti azt el, hogy ön vizsgáló biró egy óriási rémperben, mely
-az egész civilisált világot áthálózza. Önnek valódi kötelessége
-minden darab papirost átvizsgálni, a mi ennek a szövevényébe
-világosságot vet. S a mit <span class="pagenum"><a name="Page_175"
-id="Page_175">-175-</a></span> ön ez iratokból meg fog tudni, az
-önre nézve vezérvilág lehet sok homályos uton, a mire ön elindul.
-És úgy történhetik, hogy mikor ön ezt a Lis-Blanc gróf naplóját
-elolvasta végig, azon fog magában tusakodni, hogy vajjon ne vigye-e
-vissza ezt az egész drága szekrényt, kincsestül, okiratostul a
-lietavai várromba, s ne cserélje-e be ismét a festékes ládával? Sőt
-én szentül hiszem, hogy ön valóban így tenne, ha a Godivának tett
-fogadása előrehaladásra nem kényszerítené. Hiszen ha elolvasta ön
-az egészet, azután is lesz ideje azt a tűzbe dobni. Az már nincs
-ráirva, hogy «Défense de lire» (tiltva az elolvasás).</p>
-<p>Lándory még egyre tanakodott magában.</p>
-<p>– Uram! szólt Péter. Hogy meggyőzzem önt arról, miszerint ennek
-az egész naplónak a tartalma ismeretes már én előttem, (egy inas
-előtt!) csak az első bevezető lapot fogom idézni: «Okadatolás.
-Szükségesnek találtam ezen alább következő adatokat feljegyezni,
-mivel hogy előre látom, hogy azon végrendeletemet, melyben fiamat,
-Lyonelt az öröklésből merően kizárom, holtom után két oldalról
-fogják megtámadni: először, hogy bebizonyítsák, miszerint
-beszámíthatatlan lelkiállapotban intézkedtem, másodszor pedig, hogy
-nagyon is beszámítható politikai indokok vezettek ez elhatározásra.
-A jelen (imperialistikus) kormányrendszer mellett ezek a
-végrendelet megsemmisítését vonhatnák maguk után.» Nézze ön meg, az
-áll-e az első lapon?</p>
-<p>Szóról szóra ez volt odairva.</p>
-<p>Lándory hozzáfogott a napló átolvasásához. Péter előkereste az
-utiböröndből a theafőző készüléket. Az éjjel ébren fognak
-maradni.</p>
-<p>… «Jól tudom, folytatá Lis-Blanc gróf naplója, hogy
-végrendeletemet legelőször is azzal fogják megtámadni, hogy
-hóbortos voltam (lunatic.) Magam is tudom, hogy vannak rigolyáim, a
-melyek a rendkívüliségek kategoriájába tartoznak. A mi életmódunk
-mellett, a férfikor élvezethajhászása, a raffinált gyönyörök, s az
-aggkor tantalusvágyai <span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span> nyomokat hagynak maguk után, a mire a
-lélekgyógyász azt mondja: ezek az elmehábor jelenségei.</p>
-<p>Minden cselédem meg van vesztegetve, még az öreg komornyikom is,
-hogy naponként jegyezzék fel, a mi dőreségeket elkövetek. De azért
-nem bocsátom el őket, mert ezek legalább csak azt fogják felőlem
-bizonyítani a mi igaz; míg ha újakat fogadok, azok még költeni is
-fognak hozzá s megesküsznek rá, hogy igaz.</p>
-<p>Különösen a felolvasó kisasszonyomban birok egy olyan kincset, a
-ki olyan, mint a nemes opál: a jobbról nézőnek zöldet mutat, a
-balról nézőnek vereset. Nekem elmondja a feleségemnek a legbensőbb
-titkait, a mik csak az öltöző és fürdőszobában, a casette-rejtekben
-megláthatók, s a gyóntatószékben megsughatók, s az én titkaimat meg
-közli a nőmmel. Hanem én azért mademoiselle Hermionet nagyon
-szeretem, mert fölségesen tud embert szólni.</p>
-<p>Én nekem tehát azt kell bebizonyítanom, hogy noha a magán
-életemben a sok bolondság úgy adja egymásnak a kezét, mint egy
-bacchanál tánczkarélya, azért mégis ez az egy tényem, miszerint az
-egyetlen fiamat az örökségéből kitagadom, s a nőmet meghatározott
-életjáradékra szorítom, (mely évről-évre kevesebb lesz) teljesen a
-logikai, ethikai és morális kényszerűség szabályai szerint jött
-létre.</p>
-<p>Arról az oldalról is meg fogják támadni majd a végrendeletemet,
-hogy politikai elvakultság botlatott bele. Köztudomású rólam, hogy
-én a fehér zászló hive vagyok. Nőm pedig elcsábíthatatlan
-bonapartista. Ebben az egyben jót állok a hűségéről. Eugenia
-császárnőnek egyik legbizalmasabb udvarhölgye. Ott csinálják a
-párisi új divatot, s az új európai politikát. Hogy a krinolinnal,
-meg a lengyel kérdéssel felhagytak: abban úgy hiszem, hogy
-madamenak nagy része van s erős a gyanum, hogy a Riquiqui meg a
-luxembourghi kérdés az ő fantáziája. Én pedig soha sem voltam
-rábirható, hogy a tuileriákba felmenjek. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> Oda az
-unokaöcsém, Vicomte de L’Aisne Alfréd szokta madameot kisérni.
-Egyszer nagyon rám támadtak, hogy miért nem megyek az udvarhoz! «No
-hát elmegyek!» Egy hét mulva előkerültem. Kérdezték, hol jártam?
-«No hát, az udvarnál, Frohsdorfban, meg Luczernben, Chambord
-grófnál. Nekem ott az udvar.» A politikai meggyőződéseink tehát át
-nem hidalhatók, de még ezért lehetnénk jó férj és feleség.</p>
-<p>A vallásosság iránti fogalmaink még inkább külömböznek. Mind a
-ketten római katholikusok vagyunk, külső czeremoniák megtartásában
-elég ostentative részt veszünk: a péterfillérek, oltár-ajándékok
-rovatában egyikünk neve sem szokott kimaradni. Csakhogy a madame
-hypocrita. Titokban szabadkőmíves. Álruhában egyedül ellátogat a
-szombat esti conventiculumaikba s czéljaikat előmozdítja. Minthogy
-nő: nem lehet a franc maçonnerie rendes tagja, ő tiszteletbeli
-taggá lett kinevezve.</p>
-<p>De még ezért is lehetnénk jó férj és feleség.</p>
-<p>A fiam, Lyonel, az pedig republikánus; sőt még odább:
-szocialista. Abból az igazi vadjából: a kinek nem kell se hatóság,
-se tőkepénz, se haza. Hitére nézve pedig igazi orthodox
-istentagadó. Ez nem törődik se Francziaországgal, se a
-mennyországgal, még a becsületről is a rendes szabályoktól egészen
-eltérő fogalmai vannak.</p>
-<p>De még ez mind nem elég ok arra, hogy egy apa és férj a
-családjához kötő kapcsokat feloldja. S hogy nem ezek az indokok
-kényszerítettek e végakaratom megszilárdítására, azt leginkább
-bizonyítja annak az egyénisége, a kit fiam mellőzésével általános
-örökösömül nevezek ki: Vicomte de L’Aisne Alfréd; unokaöcsém.</p>
-<p>Az én kedves nénémnek a fia legelőször is orleanista. Ő az
-elismert «medium» Aumale és Joinville herczegek s a többi pártok
-között. Ez a tulajdonsága bizonyára nem vesztegetett meg. Hisz az
-köztudomásu rólam, és mindenkiről, a ki a legitim dynastia hive,
-hogy inkább egy bélpoklos anarchistával aluszunk egy takaró alatt,
-mint hogy <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> egy orleanistával egy asztalnál
-ebédeljünk. Az imperializmus usurpatorunk, a republikanizmus
-hóhérunk, de az orleanizmus versenytársunk; s amazokkal még lehet
-ideiglenes szövetség: ezekkel még egy órára sem soha.</p>
-<p>Tehát politikai ellenszenv, vagy rokonszenv elhatározásomat nem
-vezetheté.</p>
-<p>A mi pedig a vallásos érzelmeit illeti az öcsémnek, azokra nem
-sokat építhetek. Ez hisz mindenben, a mi kimagyarázhatlan. Eljár
-búcsúra a lourdesi szűzhöz, s aztán értekezik a «kopogó
-szellemekkel», tánczoló asztalokkal; de a mellett az «üdv
-hadseregének» a hadjárataiban is részt vesz; Bakuban a párs
-tüzimádókkal, Mekkában a mahomedán dervisekkel imádkozott. Ez neki
-mind sport. Szobájában egymás mellett állnak a keresztyén szent
-szobrok, meg a Buddha bálvány, és a burját Sjadei Hahe, meg a
-Bafomet-idól. Ez neki mind jó. A papokhoz eljár ebédelni, s ha
-aztán megterhelte a gyomrát, s rosszul lesz, ágynak esik, akkor
-apáczát hivat, imádkoztat magának s utána imádkozza nagy
-töredelmesen a litániát. Aztán amint elmulik a bélgörcse, elkezd
-csintalan anecdotákat mondani Brantome-ból a jámbor sorornak, hogy
-az elszörnyedve rohan ki a szobából.</p>
-<p>Talán hát a magánjelleme olyan ajánlatos az unokaöcsémnek, hogy
-a fiammal való összehasonlításban neki kell a pálmát elragadni.</p>
-<p>Mondhatom, hogy mindazok a rossz hajlamok, a melyek Lyonelnél
-érvényre jutottak, épen olyan rendszeres gyüjtemény számra
-megvannak Alfréd úrnál is, csak hogy nála hiányzik azoknak rögtöni
-működésbe hozásához az erély, néha a tehetség is. A szenvedélyét,
-szerelmét, haragját nem siet rögtön, a mint támadt, kielégíteni,
-hanem elteszi hidegre a boszut, tilalmas vágyakat, a míg az alkalom
-előkerül. Jaj az ellenségének! de nagyobb jaj a barátjának!
-Legnagyobb jaj a szeretőjének!</p>
-<p>A ki okot adott neki arra, hogy megnehezteljen rá, legyen az
-akár egy bon mot, akár egy kezéről elütött szerető, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> egész
-életében félhet a boszujától, de a ki jót tesz vele, az soha egy
-óráig ne számítson a hálájára, se rokon, se szerető hölgy, se
-pártvezér! – Én bizonyos vagyok felőle, hogy ha végrendeletemben
-azt fogom kikötni, hogy az unokaöcsém a senatusban, melynek tagja,
-szavazzon az Orleans herczegek elkobzott vagyonának visszaadása
-«ellen», hát meg fogja tenni.</p>
-<p>Ezt az embert teszem én vagyonomnak általános örökösévé.</p>
-<p>Most beszéljünk az asszonyomról.</p>
-<p>Mikor én nőül vettem, egyike volt a világ legszebb asszonyainak.
-Ez volt, a mi meghódított. Én akkor ötven éves voltam, ő
-huszonnyolcz. Özvegyek mind a ketten. Nekem volt egy tizenkét éves
-fiam, neki egy tíz éves leánya. Az első férje egy erdélyi mágnás
-volt, ő maga egy gazdag bankár leánya. Nem parvenu. Régi belgiumi
-család ivadéka.</p>
-<p>Feleségem a legcorrektebb szépségnek volt elismerve. Csak később
-jöttem a tudomására némi – reparaturának.</p>
-<p>Csaknem minden lapban volt olvasható az a pikáns kis notice,
-hogy egy budapesti híres fogorvos kitünő sikerrel hajtott végre egy
-remek műtétet. Egy előkelő úrhölgynek két első fogát, melyek
-hibásak voltak, kihúzta, s ugyanakkor egy paraszt leánynak két
-megfelelő, szép, egészséges fogát kirántva, az úrnő inyébe
-beillesztette, a hova azok tökéletesen beforrtak, úgy, hogy most
-annak eleven hamis fogai vannak.</p>
-<p>Sokan kétkedtek ennek a műtétnek a lehetőségében, én mondhatom,
-hogy ez igaz. Az előkelő úrhölgy az én feleségem.</p>
-<p>Sokan bámulják annak a műtevő orvosnak az ügyességét: én annak
-az úrhölgynek a szívtelenségét bámulom, a ki képes egy szegény
-parasztleányt a természetadta ékességétől megfosztani azért, hogy a
-saját hiányát pótolja vele! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p>
-<p>No, de hát a parasztleánynak a többi harmincz foga jól járt,
-mert lett neki mit harapni: az a kettő pedig grófnévá lett. Mit
-kiván az ember többet?</p>
-<p>Egy másik retouche pedig már az ujabb időben érte a grófnét, a
-mióta különválva élünk. Ezt már Hermione kisasszonytól
-hallottam.</p>
-<p>Madame rá hagyta magát beszéltetni, hogy valami párisi
-csodadoktornak a kenőcsét használja, mely a szemöldökön
-végigsimítva, a szemeknek szokatlan ragyogást kölcsönöz. Ezt a
-sikert csakugyan el is érte. Senki nem beszélt másról, mint a
-grófné csodatündöklésü szemeiről. Egy reggel aztán a grófné
-elszörnyedve látta a tükréből, hogy az egyik szemöldöke kihullott.
-Az az átkozott bűvös kenőcs!</p>
-<p>Hanem hát a mit az egyik csodadoktor elront, ott van a másik
-csodadoktor, a ki helyrehozza. Ez meg a szemöldökcsináló. Londonban
-lakik. Igen nagy keresletnek örvend. Az irlandi leányok híresek a
-szép szemöldökeikről, a mire egyébiránt nincs a parasztleányoknak
-olyan mulhatatlanul szükségük. – S ez nem lehet könnyü műtét.
-Szálanként kitépni tövestől a vékony szőröcskéket, s ugyanazokat
-egy csöves tű segélyével az idegen talajba beültetni, görög, vagy
-római mintára, a milyen façont az ember megrendel: ez már művészet.
-A grófné új «sourcil»-je ötezer francba került. Senki sem mondaná,
-hogy nem az eredeti.</p>
-<p>Mind ezek apróságok, de jellemző vonásokul szolgálnak ahhoz a
-lélekhez, mely a végtelen hiuságon kivül semmi más indulattól nem
-volt vezetve soha: ez helyettesített nála szerelmet, nagyravágyást,
-becsérzetet.</p>
-<p>A ki Sidonia grófné márványkedélyének legelső áldozata lett, az
-volt maga az első férje.</p>
-<p>A jámbor magyar báró, (itt következett egy háromszor leirt s
-kétszer kitörült név: «Maiseuaidiéchy» valószinüleg «Mezőhegyessy»)
-soha sem tanultam meg tökéletesen a nevét: – azok közé a
-szerencsétlen férjek közé tartozott, a kik nem «feleséget vettek»,
-hanem maguk «mentek nőhöz». <span class="pagenum"><a name=
-"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> – Az ő hazájában, úgy
-látszik, az a bevett szokás, hogy minden embernek a földbirtoka
-megfelelő adóssággal legyen ellátva. Sidonia grófnő pedig azon
-szerencsés nők közé tartozott, a kik jól tudják, hogy egy gazdag
-nőnek a hozománya és az igényei egymást teljesen fedezik. Úgy, hogy
-a jámbor báró még rosszabbul járt, mert fővárosi szállást, fogatot,
-operai páholyt a saját jövedelméből kellett tartania. A mellett a
-féltékenység is gyötörte: vékony, czingár emberke volt, a hogy az
-arczképe mutatja; és a mellett nehéz természetü. Úgy hiszem, hogy
-valami úton-módon sietteté a felesége özvegygyé tételét. Nem
-szükséges ahhoz borotva, cyankali: vannak az élet megrövidítésének
-feltünést nem gerjesztő módjai is. Úgy is illik egy gentlemanhez,
-hogy ha öngyilkossá akar lenni, ezt tegye oly módon, hogy a
-madameot ezért a medisance ne érinthesse.</p>
-<p>Maradt azonban egy kis leányuk, a ki, mint már megirtam, tíz
-éves volt akkor, midőn Sidonia grófnő szép szemei
-lebilincselének.</p>
-<p>A leányka «még akkor» nem volt nevelőintézetben: gouvernanteot
-tartottak mellette s «Deá»-nak hivták.</p>
-<p>Nekem feltünt a furcsa név. «Dea?» (Istennő.) Hát van ilyen
-szent a naptárban?</p>
-<p>Én akkori boldogságomban (dicsekedve irhatom ide, hogy egy ideig
-boldognak éreztem magamat) arra a nagylelküségre határoztam el
-magamat, hogy a mostoha leányom atyai örökségét megszabadítom az
-adósságterhektől, s aztán átiratom az ő nevére.</p>
-<p>Ekkor aztán meg kellett tudnom a leánynak az igazi nevét.</p>
-<p>«Medeá»-nak hivták.</p>
-<p>«Medeá»-nak!</p>
-<p>Mennyire kellett ezt a leányt gyülölni már a megszületésekor az
-apjának, hogy ezt a nevet tudta a számára kiválasztani! Egy
-gyermekgyilkoló, méregkeverő, varázslónő nevét! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p>
-<p>Mikor e miatt észrevételt tettem Sidonia grófnő előtt, ő azt a
-magyarázatot adta, hogy azon időben járt Budapesten Ristoriné
-asszony, annak az előadásából szerette meg olyan nagyon a jó báró a
-«Medea» nevet. Ő – az anya – azt kivánta, hogy «Madleine»-nek
-kereszteljék; de ő vele elhitették, hogy az magyarban annyi, mint
-«Medea».</p>
-<p>De a név csak jelenség. Hiszen keresztelhették volna Jezabelnek
-is, vagy Heródiásnak, ha a mellett szerették volna.</p>
-<p>De a leány már kis gyermekkorától kezdve érezhette, hogy ő hozzá
-milyen hideg mindenki, leginkább a szülői.</p>
-<p>Lehet, hogy a fecsegő bonneok, szobalányok is árulhattak el
-előtte valamit, a midőn a gyermek alvónak tetteté magát. S a
-gyermeknél még az emlékezet, a képzelet és az itélet össze van
-keverve.</p>
-<p>A leányka azzal a tudattal nőtt fel, hogy ő egy fölösleges lény
-a világon.</p>
-<p>Bizonyosan a gouvernanteja is volt olyan okos, hogy elbeszélte
-neki a hitregei Medea történetét, hogy valahányszor a nevét hallja,
-mintha szemrehányást hallana – felfoghatatlan nagy bűnökért.</p>
-<p>Nekem az egybekelésünk után első gondom az volt, hogy a
-feleségem leányát a legjobb hírü nevelőzárdába küldjem, a honnan
-csak egy-egy pünkösdi ünnepre hozták haza Seigniersbe. Én akkor sem
-láttam, mert én olyankor épen az epsomi lóversenyen voltam
-elfoglalva.</p>
-<p>Csak akkor tünt elém a leány ismét, mikor tizenhat éves korában
-a zárdából hazakerült.</p>
-<p>Megvallom igazán, hogy micsoda hatást tett rám, mikor
-megláttam.</p>
-<p>Kreuzberg, a híres állatidomár, fenevadseregletében van egy
-fekete párducz, mely rendesen nyugodtan fekszik a földön, le-le
-csukódó szemei álmosan, szelíden hunyorgatnak, – ehhez még a mester
-sem mer belépni. A legkisebb neszre azonban, mely a kalitjában
-támad, egy szökéssel a legfelső vasrúdon terem, s akkor a két szeme
-valami olyan fenyegető tüzet szikrázik, hogy félelem belenézni!
-<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span></p>
-<p>No, hát ezek az én Medea leányomnak a szemei.</p>
-<p>A termete is arra a fekete párduczra emlékeztet. Az a vadállati
-elegantia, az a rugékonyság, mely minden conventiós, szokott
-mozdulatokkal ellenkezik; az az előre nyult fejtartás, épen mint az
-ugrásra készülő párducznál, és a termetnek megfelelő arcz: finom,
-nemes vonások, sárgás, olajszín teint, gunyoros ajkak, vékonyan
-rajzolt, kigyózó szemöldök, s a mi zavarja az æstheticai
-összhangot, de növeli a hatást, az a fenyegető szempár, melynek,
-mintha nem volna elég, hogy a természettől annyi varázserővel lett
-felfegyverezve, még önakaratából is azt a szokást tartja, hogy
-erősen felnyitott szempillái alól, lefelé fordítva néz, a hogy
-látjuk a művészi képeken, lady Macbeth, vagy emberölő Judith
-szemeit. – Lehet, hogy tudna másképen is nézni, ha volna ember, a
-ki kényszeríteni tudná erre.</p>
-<p>A lelki arcza is jól van egészen visszaadva külsejében. Keveset
-szól és mindig tartózkodva. A zárdában sokat tanult. Lehet ott
-tanulni annak, a ki akar: csak hogy leányainknál hiányzik az
-akarat. Ezzel nem lehet akármit elhitetni. A téves adatot rögtön
-helyreigazítja. Egyszerüen, szelíden, nem sértő szóval. Hanem ha
-valaki udvarolni kezd neki, annak aztán megmutatja a körmeit.
-Gazdag tárháza van nála az ironiának, a sarcasmusnak, az attikai
-sónak. Mindig az a fekete párducz jut eszembe, a ki a ketrecze
-melletti oroszlánnak gyors pofonokat osztogat karcsu tenyerével,
-mikor az a ketreczfalhoz dőlve kinyujtja a nyájaskodó talpát a
-vasrácson. A «lyon» jár mindig pórul nála!</p>
-<p>(Az én időmben lyonnak hitták azokat, a kiknek a neve ez évben
-«petit crevé» = «dögöcske».)</p>
-<p>Ennyit el kellett mondanom a feleségemnek a leányáról és ez még
-mind a végrendeletem indokolásához tartozik.</p>
-<p>És most beszéljünk az én fiamról.</p>
-<p>Lyonel anyja kitünő, nevezetes szépség volt. A Renz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span>
-circusából vettem el. Már maga ez a tény fényes világításba helyezi
-a jellemét. Hogy egy circusi amazon más eszközzel nem volt
-megközelíthető, mint a házassági szerződéssel a kézben. – És meg
-kell vallanom, hogy nőm az egész együttlétünk alatt a legcorrektebb
-magaviseletet tanusította mind velem, mind a világgal szemben: egy
-mende-mondára sem adott okot; nem keresett feltünő toiletteket, nem
-csinált adóságokat; nem kaczérkodott: semmi okom sem volt magamat
-miatta szégyenleni. Házasságunk második évében megajándékozott egy
-fiu gyermekkel. S ez ő neki magának az életébe került.</p>
-<p>Ez a fiu engem már a világra jövetelével megkeserített:
-megfosztott attól a nőtől, a kit életemben egyszer, igazán
-szerettem.</p>
-<p>Az a sajátságos vérvegyülék, melyet szüleitől öröklött,
-magyarázza meg talán egymásnak ellentmondó tulajdonságait. Arczának
-megkapó kifejezése, méla kék szemei az anyjára emlékeztetnek, hanem
-a felvetett, élvkövetelő ajkak az én családi hagyományom. Ez a
-valódi Lis Blanc száj! Csábításra, dőzsölésre, kaczagásra teremtve.
-Hanem az anyai ágról is örökölt valamit ez a száj. A szónoki
-tehetséget. Nem a Demosthenesek, hanem a demagógok eloquentiáját.
-(Az egyik nagyapja híres clown volt.) Testi ügyességben minden
-kortársát meghaladta, egészen akrobatának született: vívni, lőni
-már suhancz korában úgy tudott, mint senki. Esze is van: ha egy
-könyvet végig olvas egyszer, többet tud belőle, mint a ki
-éjszakákat eltölt mellette a bemagolásban.</p>
-<p>Én a fiut, mikor már otthon nem birt vele senki, beadtam a
-Saint-Cyri intézetbe.</p>
-<p>Épen abban az időben házasodtam meg másodszor, s egy ilyen
-lábatlankodó ficzkóra semmi szükségem sem volt a háznál.</p>
-<p>A katonanöveldéből három ízben relegálták.</p>
-<p>Egyszer azért, mert valami összeesküvést koholt a növendékek
-között az igazgató ellen; másszor egy paraszt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span>
-leánynak a brutális bántalmazása miatt; harmadszor meg a gyóntató
-papnak a csintalan feltréfálásáért.</p>
-<p>Már ezeket a hajlamokat nem én tőlem örökölte, ez a vérébe
-vegyült plebejus «ichor».</p>
-<p>Mind a háromszor visszakönyörögte a mostoha anyja. Sidoniának
-nagy befolyása volt az udvarnál: az ő kérésére megbocsátottak a
-rossz fiunak.</p>
-<p>A kiakolbólítás és az újra befogadtatás időközeit aztán itthon
-töltötte nálunk Lyonel.</p>
-<p>S mondhatom, hogy ha volt rajta még valami elrontani való, hát
-azt a mostohája hajtotta tökéletességre. Az ő igaztalan pártfogása,
-kényeztetése csupa tűzre öntött olaj volt a fiu korán kigyuladt
-szenvedélyeinél. Ha igazi anyja volna: azt mondanám «majomszeretet»
-ez; de nem az! Csupán hiuság! Bálványozza ezt a fiut, azért, mert
-olyan délczeg, olyan vakmerő, olyan genialis. S ezt ő «fiának»
-nevezheti. Ragyoghat vele, mint valami ékszerrel, mely a többi úri
-hölgyekét túlragyogja. Hogyha a fiam egyszer a guillotine alatt
-hagyja a fejét, azt egyenesen a mostoha anyjának fogja
-köszönhetni.</p>
-<p>Aztán milyen beszédeket tudott ez nekem tartani, mikor
-egyszer-egyszer kicsapták az intézetből: a «phalanstére»-ről, a
-vagyonközösségről. «La proprieté c’est le vol!» Darwin-féle
-családfámról, mely igazán fa: a tetejében egy majom ősapával; –
-aztán Renanról, a «kainitákról», az «új Babilon»-ról. (Úgy hiszem,
-ezekben maga is benne volt.) Hogy tudott citálni az atheista
-irókból! mintha csak biblia volna! S aztán eldalolgatta azokat a
-saloppe chansonokat, a miket a Buttes de Chaumons körül énekelnek,
-aristocratákra, papokra és – kéjarákra. – Hogy hol tanulják mind
-ezt? a Saint-Cyri intézetben? – Nem! Ezek már benne voltak az én
-fiamnak a vérében!</p>
-<p>Tizennyolcz esztendős korában aztán már elvégezte a katonai
-előtanulmányait s úgy került haza, mint huszárhadnagy.</p>
-<p>Gyönyörü ficzkó volt! Hogy tudta a lovakat maltraitálni!
-<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span></p>
-<p>Az adósságcsinálásáról még ekkor kevés adatom volt. A hitelezőit
-rendesen a mostohája elégítette ki, a saját jövedelméből, s azt én
-előttem titokban tartotta. Csak egyszer jöttem rá, hogy az udvari
-bálba készülő feleségemnek a fején levő diadém, és a nyakába
-körített rivièrenek a solitairjei nem tündökölnek olyan fényesen,
-mint máskor. Utána jártam a dolognak: kiváltottam szépen a zálogba
-tett családi gyémántokat s aztán elzártam a szekrényembe. Azontúl
-aztán az «igazi» Lis Blanc gyémántokat nem adtam oda többet az
-«ifjasszonynak». Ha ő a hamisakkal is beéri: hát csak viselje
-azokat.</p>
-<p>Annál több vesződség volt a sok elcsábított parasztleánynak a
-szülőivel. Ördögadták! Miért nem vigyáztok jobban az
-üszőitekre?</p>
-<p>Egyszer aztán hazakerült a feleségemnek a leánya a zárdából
-is.</p>
-<p>Ott voltam az első találkozásuknál. Megfigyeltem jól a
-hatást.</p>
-<p>A mint ezt a leányt meglátta az én szeleburdi fiam, egyszerre
-komoly lett. Mintha kicserélték volna. Az a hetyke önbizalom, a
-mivel minden fiatal nőhöz közelíteni szokott, elhagyta: oly zavart,
-tétovázó, ügyetlen lett egyszerre, a milyen egy valódi tizennyolcz
-éves fiatal ember szokott lenni. Mikor a mostohája megengedte neki,
-hogy megcsókolhatja a hugocskáját, csak úgy messziről lehelt hozzá
-az ajkához. S alig tudott neki valamit dadogni.</p>
-<p>A dejeunernél, mikor Deával szemközt ült Lyonel, olyan okosan
-beszélt, mint egy kis pap. Pedig a szülőinek a jelenléte nem
-feszélyezte máskor. Sőt annyira vitte a gyöngédséget, hogy a mint
-egyszer mademoiselle Hermione (a ki akkor a feleségem felolvasónője
-volt), valami a csintalanhoz hajló példálózást kezdett, Lyonel
-ártatlan megbotránykozással szisszentett közbe: «chut». – A
-kisasszony előtt!</p>
-<p>Az nap lovagolni sem mert. A kertben rózsákat szedett
-<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span> s azokat a kertész által küldé fel
-Deának: meghagyva, hogy ne árulja el, ki küldi.</p>
-<p>Este produkálta magát Dea a zongorán: Schuberttől, vagy
-Schumantól (nem tudom, melyik az egyik, melyik a másik) valami
-cantatét vagy sonátát? vagy talán symphoniát? Nem tudom. Csak
-annyit tudok, hogy elalszom rajta. Lyonel forgatta a hangjegyeket.
-Egyszer aztán azt is elárulta, hogy fuvolázni tud. (Nekem addig
-tudomásom sem volt róla.) Elő is hozta a furulyáját és a
-hangjegyeit s aztán együtt játszottak el Deával valami
-«Lied»-et.</p>
-<p>Az ebédnél Lyonel nem ivott. Csupán akkor, a midőn én a
-«leányunk» hazaérkeztére atyai felköszöntést tettem: akkor azt az
-egy poharat kiürítette fenékig.</p>
-<p>Azután következett egy séta a parkban. Én Sidonia grófnéval
-hátul; előttünk Dea és Hermione kisasszony; Lyonel hol az egyik,
-hol a másik hölgy mellett. A míg világos volt, beszéltek a
-botanikáról, mikor bealkonyodott, az astronomiáról.</p>
-<p>Éjszakára valami olvasni valót kért Lyonel Deától, a mivel ez
-szivesen szolgált neki. Meg volt neki a «Contes Bleues». S az én
-Lyonel fiam szépen lefeküdt féltizenegykor s csendesen
-elszunnyadott a «Kék mesék» olvasása mellett.</p>
-<p>Másnap délelőtt a lovaglásban produkálta magát Lyonel a kastély
-udvarán Dea előtt. De ezúttal minden nyaktörő bravurokat mellőzött,
-nem ficzánkoltatta, ágaskodtatta a paripáját, nem ugratott át vele
-hortensia-állványokat, reggelihez felterített theásasztalokat, a
-hogy a mostohája kedvéért (meg az én boszantásomra) meg szokta
-tenni, hanem igen szépen járatta el a haute écolet, s úgy hozta
-vissza a paripáját, mint egy szelíd bárányt. És miután kitalálta,
-hogy Dea még nem tud lovagolni (hát bizony arra az apáczák nem
-tanítják a növendékeiket), felajánlá neki, hogy ő majd kikeres a
-számára egy jó szelíd paripát az istállóból, s az ő oktatása
-mellett majd megtanulhat Dea lovagolni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
-<p>Hát hiszen mi úgy fogunk itt élni ezután, mint a paradicsomban!
-gondolám magamban.</p>
-<p>Hanem a mit az urfinak a szája el nem mondott, azt elmondták a
-szemei. – Ismerem én jól az ilyen szembeszédet!</p>
-<p>«Nem, Lyonel fiacskám. Ez nem megenni való!»</p>
-<p>Sidonia grófnő különösen el volt ragadtatva Lyonelnek ezen üdvös
-átalakulása által.</p>
-<p>Egy szép napon aztán azzal a bizalmas közléssel leptem meg
-Sidonia grófnőt, miszerint az én igen kedves barátom, marquis de
-L’Orme, a napokban meg fog bennünket Seigniersben látogatni, a
-fiával, Gontrannal együtt: a ki «ainè»! Huszonöt éves. Önálló.
-Követségi attachée a flórenczi udvarnál. Komoly szándékai vannak a
-«leányunk» iránt.</p>
-<p>Erre Sidonia grófnő nagyot sóhajtva mondá:</p>
-<p>«Szegény Lyonel!»</p>
-<p>– Szegény Lyonel!? De hát mi az ördögöt akar ön Lyonellel? Hisz
-csak nem veheti el önnek a leányát? Azért, hogy vér szerint nem
-testvérek is; de a katholikus dogmák szerint egy férjnek és
-feleségnek a fia és leánya még sem kelhet egybe! Ez nálunk
-áthághatatlan impedimentum! Eretnekké legyenek tán?</p>
-<p>– De mikor egészen egymásnak vannak teremtve!</p>
-<p>Én azt hittem, hogy a feleségem meg van bolondulva. Még akkor
-nagyon jó véleménynyel voltam felőle.</p>
-<p>Egy hónap mulva Lyonel főbe lőtte a fiatal De L’Orme Gontrant
-párbajban.</p>
-<p>Ezért aztán szöknie kellett Francziaországból.</p>
-<p>– No legalább már most elmégy utazni! mondám
-megkönnyebbülten.</p>
-<p>Ettől a naptól kezdődött a nőmmel való meghasonlásom.</p>
-<p>Én az ő leányának valóban boldog jövendőt akartam előkészíteni.
-Gontran egészen neki való vőlegény volt. – Az sem volt valami
-szent. Isten őrizz tőle! A szentek jók <span class=
-"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span>
-mennybéli patronusoknak, de nem földi hitestársaknak. De legalább
-komoly ember volt, a ki akart lenni valami s birt fogalommal a
-családi élet nélkülözhetetlenségéről. S ezt agyonlövetik a
-fiammal.</p>
-<p>Hogy ez a szerencsétlen rencontre az ő cselszövénye volt, azt
-bizonyosan tudom. A részvevők ugyan igyekeztek azt a kártyajáték
-közben támadt összekocczanásra ráfogni: de én már ismerem az ilyen
-ürügyeket.</p>
-<p>Egy esztendeig nem szóltunk egymáshoz.</p>
-<p>Ezt ugyan nagyon könnyű is volt megállnunk, miután a grófné
-rendesen Párisban lakott, a nyarat Biarritzban tölté, a hova az
-udvar járt; én pedig vagy idekünn voltam a kastélyomban, vagy ha
-városba akartam menni, választottam Brüsselt vagy Londont. Párist
-én nem láttam – a plebiscitum óta.</p>
-<p>Egy esztendő lefolyása után látogatást kaptam a nőmtől és a
-leányától.</p>
-<p>A leány még egy esztendővel «szebb» lett.</p>
-<p>(Ez így tart, mig a zenithet eléri; bizonyos korig mindig
-fölfelé.)</p>
-<p>Madame azzal az örvendetes hirrel vélt lekötelezni, miszerint
-Pietrinek sikerült a fiam ellen kiadott üldöztetési rendeletet
-visszavonni, Lyonel már most visszatérhet, s nem lesz semmi bántása
-a párbajban elkövetett – «accident fatal»-ért.</p>
-<p>Nem szóltam neki rá semmit. Egy pár napig itt marasztottam őket
-a kastélyomban, s ez idő alatt igyekeztem Medea kisasszony
-kedélyének belsejébe behatolni.</p>
-<p>Meggyőződtem felőle, hogy ez a leány teljesen tudatlan abban, a
-mi itt minálunk történik. Még csak sejtelme sincs róla, hogy ő mi
-szerepet játszik ebben a balsorsban. Lyonelt ugy szereti, mint egy
-bátyát szeret a huga titok nélkül, becsületesen.</p>
-<p>Nagyon megszántam ezt a leányt.</p>
-<p>Kivált, a midőn lelki tulajdonait közelebbről kezdtem
-megismerni. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span></p>
-<p>Ebből a leányból akár a legpusztítóbb dæmont, – akár a
-legjóltevőbb angyalt csinálhatja valaki. Csak az a kérdés, hogy
-kinek a kezébe kerül.</p>
-<p>Mikor a nőm a leányával visszament Párisba, emlékszem rá, hogy
-meg is csókoltuk egymást. Ez életben utólszor.</p>
-<p>Eltávozásuk után én rögtön leültem az iróasztalhoz, s a
-következő levelet fogalmaztam a grófnőhöz.</p>
-<p>«Madame! Én ezennel kijelentem önnek, hogy ha ön az én Lyonel
-fiamat a házánál elfogadja, vagy ha bárminő alkalmat is szolgáltat
-neki, hogy a leányával találkozzék: én a fiamat azonnal ki fogom
-tagadni az örökségből és egész vagyonomat valami oldalrokonomra
-hagyom, vagy valamely közintézetre, bolondok házára; de az ön
-bolondjára semmi esetre sem.»</p>
-<p>Ezt a levelet gyors futárral küldtem utána, a ki őt megelőzte.
-Mikor hazaérkezett, már ott találta az asztalán a levelemet.</p>
-<p>Nem volt rá semmi hatása.</p>
-<p>Ugy látszik, az első férje nagyon elszoktatta a fenyegetés
-teljesítésének félelmétől.</p>
-<p>Lyonel hazatért Francziaországba. Én még a viszontlátás
-örömkönnyeit hullatni sem leltem alkalmat, a mikor már hirét
-vettem, hogy ő kelme egész nyiltan kiséri a grófnék hintaját a bois
-de Boulogneban, meg a Long Champsi versenykocsizások alatt.</p>
-<p>Ekkor aztán megirtam a végrendeletemet.</p>
-<p>A magasabb qualitásu őrjöngéseknek ez az egyedüli panaceája.</p>
-<p>Az exorbitans gazdagság jog és titulus az exorbitans bolondságok
-elkövetésére. Ha a módot elveszszük, elmarad a következmény.</p>
-<p>Meglehet, hogy tévedek. Hiszen fodrászlegények és kávéházi
-pénztár-mamsellek között is fordulnak elő hasonló őrjöngések.</p>
-<p>Én mégis azt hittem, hogy ez sikeres gyógymód fog lenni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span></p>
-<p>Egy napon – nem is sajátkezüleg hanem a titkárom által –
-tudattam a grófnővel, hogy végrendeletet méltóztattam tenni, s
-abban az őt megillető özvegydij kivételével, az egész vagyonom
-örökösévé Vicomte de L’Aisne Alfréd unokaöcsémet neveztem meg. A
-végrendelet két példányban a seigniersi sousprefét s a párisi
-közjegyző levéltárába van letéve.</p>
-<p>Ahá! Ez a sakkhuzás megtette a hatást.</p>
-<p>Néhány nap mulva egy – nem egészen meglepő – látogatás
-szerencséjében részesültem. Mademoiselle Hermione jött ki hozzám –
-bérkocsin.</p>
-<p>A jeles kisasszony nagyon desolált állapotban volt.
-Elcsapták!</p>
-<p>Persze: erkölcsi érzületeinek alapja volt megrendülve a Sidonie
-grófnő házánál szerzett tapasztalatok által. Ezt nem birta tovább
-kiállni szó nélkül. Hozzám menekül hát.</p>
-<p>Én könnyen kitaláltam, hogy azért küldték hozzám, hogy engem
-kikémleljen s az elhatározásaimra befolyást gyakoroljon.</p>
-<p>Elfogadtam az ajánlatot. Azt mondtam Hermionenak, hogy ezentúl
-legyen az én felolvasónőm.</p>
-<p>A gyóntatómmal azelőtt is igen barátságos viszonyt tartott fel a
-kisasszony.</p>
-<p>Itt maradása óta az én «curé»-m a szokottnál is többet
-példálózott előttem a tulvilágról.</p>
-<p>Hermione, mondhatom, hogy a legügyesebben vitte a szerepét.</p>
-<p>Nem ám, hogy a megbízóját iparkodott volna előttem tisztára
-mosni, sőt inkább mindent elmondott róla, a mivel tudta, hogy
-engemet fel fog ellene ingerelni.</p>
-<p>Az iránt semmi kétséget sem hagyott fenn, hogy Sidonia Lyonelnek
-őrült szenvedélyét Medea iránt beczézi. Csupán a tisztességes
-külszin fentartására van gond.</p>
-<p>Sidonia grófnő gyakran a legőszintébben nyilatkozott Hermione
-előtt, ki vele korra nézve csaknem egyenlő, s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span>
-tapasztalatokra nézve, ugy hiszem, hogy még előtte jár, – daczára
-annak, hogy nem viselt még el két férjet.</p>
-<p>– No hát mi van benne? (Így szólt Sidonie.) Vér szerint
-csakugyan nem testvérei egymásnak! Ha az ostoba formalitások árkot
-vonnak közöttük, vannak megint bölcs formalitások, melyek azokat
-áthidalják. – Szegény Lyonel, mennyit szenved! Milyen könnyű volna
-őt megváltani a kárhozatból. Vannak derék, becsületes érzelmü
-férjek, a kik feleségeiket föltétlen bizalmukkal takargatják be.
-Maguk sem követelők: mindenben a kimélet elveit követik. A kik
-előtt a női erény dogma; kizárva minden gyanu és skepsis. – Igaz,
-hogy Párisban ez a természetrajzi osztály már nehezen található; de
-hát vannak még exoticus vidékek, német, orosz, magyar tartományok,
-a hol az a genre cultiváltatik. Nem lehetne-e Medeához egy ilyen
-hozzá illő derék embert találni? – Valami olyan özvegy férfiut, a
-ki egy beteg feleséget éveken át hüségesen ápolt, s megszokta
-mellette a nemes lemondást?»</p>
-<p>Lándory indulatosan csapta az asztalhoz az egész
-iratcsomagot.</p>
-<p>– Mi baj, uram? Kérdé Péter, felserkenve, ki szépen elaludt az
-asztal szélére támasztva a két karjára eresztett fejét.</p>
-<p>– Semmi. – Mondá Bertalan. A spiritus futott ki a samovárból,
-azt paráholtam el.</p>
-<p>Aztán olvasott tovább.</p>
-<p>«Tudom jól, hogy a ki ezt az iratot olvasni fogja, ennél a
-sornál ugy fogja azt odavágni az asztalhoz, mint én tettem, mikor
-leirtam.</p>
-<p>Hát én nyomban ezután a következő izenettel – (rond irásba adva)
-bocsátám el a házi káplánomat a madamehoz: hogy kész vagyok az első
-végrendeletemet felcserélni, s azt egy másikkal helyettesíteni, ha
-Lyonel a következő feltételemet teljesíteni fogja.</p>
-<p>Nekem van egy kedves barátom Angliában, lord Gyllower Asthon.
-<span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span></p>
-<p>A barátság már a nagyatyáinknál kezdődött, az én ősöm kénytelen
-volt a rémuralom alatt Angliába menekülni s éveken át volt a
-Gyllower lord házának szivesen látott vendége. Ez a jó viszony
-firól fira szállt.</p>
-<p>Asthon lordnak most csak egy leánya van, a kire az örökség néz;
-a majorescoja kitörte a nyakát a steeple chase-en, a cadetot
-megették a niam-niam-ok Afrikában. Volt még egy törvénytelen fia, a
-kit adoptált. Az meg egyszer fogadásból megivott egy pint cognacot.
-Szép halála volt.</p>
-<p>Lady Elvira most a mylord kedvencze.</p>
-<p>Születésétől fogva az én fiamnak szánta feleségül a mylord.</p>
-<p>Igaz, hogy nem szép. – De hát az én fiamra nézve ez tökéletesen
-mindegy. Mert ha magát a milói Venust venné is el (a kinek a
-tökéletessége abban áll, hogy nincs keze) a mellett is tartana
-szeretőt.</p>
-<p>De hát tulajdonképen miért is ne volna szép Lady Elvira? Vannak
-gyönyörü sötétkék szemei, fekete szemöldökkel, finom ajkai, kecses
-álla: csak az az egy baj, hogy közbeesik egy szertelenül hosszura
-szabott orr. De hát az ördögbe is! szükséges az embernek a felesége
-képét egyszerre végig nézni? Nézze meg reggel a szemeit, este az
-ajkait, a többit meg hagyja el!</p>
-<p>Tehát én azt a föltételt szabtam a fiam elé, hogy ha
-megházasodik, ha nőül veszi Gyllower Elvirát, aztán ha elmegy véle,
-– nem bánom akárhová – Olaszországba vagy Skócziába, s ha egy
-esztendeig békében «együtt» él vele, hát akkor megsemmisítem az
-első végrendeletemet egy másodikkal.</p>
-<p>Ha nem – nem!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Ezen felleplezések után itélje meg a biró, helyes indokok
-voltak-e azok, a melyek végrendeletem megirására kényszerítettek?
-<span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
-"Page_194">-194-</a></span></p>
-<p>Én a fiamat nem gyülölöm: szeretem.</p>
-<p>Minden hibáinak, minden bolondságainak daczára, szeretem.</p>
-<p>Nem törődöm az excentricitásaival; megszokom azt a gondolatot,
-hogy nagy eszméket, a mikért ősei rajongtak, odadob a cloakába.</p>
-<p>De tehetem-e azt, hogy nyitott szemmel, jól ismerve a bűnt,
-annak elősegítője legyek?</p>
-<p>Most, hogy dúsgazdagnak érzi magát, a saját lelkét, meg egy más
-ártatlan lelket kárhozatra vinni csak tréfa, játék neki. De legyen
-csak egyszer rászorulva, hogy mint souslieutenant Algirban a
-zsoldjából legyen kénytelen megélni, akkor majd előveszi a jobbik
-eszét.</p>
-<p>De bármi következése legyen is végrendeletemnek, én azt nyugodt
-lélekkel bocsátom Isten és emberek itélete elé.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Eddig tartott a felleplezés. – Folytatása nem volt.</p>
-<p>Pedig sok mindennek kellett történnie azon idő alatt, mely az
-első és második végrendelet megirása között lefolyt. Egész addig a
-perczig, a mig a Lis Blanc gróf reszkető kézzel e szókat irta a
-naplója czimén keresztül: «tűzbe vele!» – Hát mért nem dobta maga a
-tűzbe? – Ha már feleslegessé vált? Ha már a helyreütő végrendeletet
-megirta.</p>
-<p>Itt a göcs!</p>
-<h2>A MI A KÉT IRÁS KÖZÖTT VAN.</h2>
-<p>A samovar katlanában régen ki is égett az alkohol, a víz fel is
-forrott, ki is hűlt: az első csésze thea olyan fekete lett, mint a
-csávalé. Bertalan hozzá sem nyúlt.</p>
-<p>– Főzzek friss theát? kérdezé Péter.</p>
-<p>– Ez is jó, mondá Bertalan s elkezdte a hideg theát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span>
-szürcsölni. Se czukor, se rhum nem volt benne. Nem vette észre se
-azt, hogy keserű, se azt, hogy hideg.</p>
-<p>– Nem dobjuk tűzbe az iratot? példálózék Péter.</p>
-<p>– Inkább szerezzük meg a folytatását.</p>
-<p>– Én már megszereztem.</p>
-<p>– Mi módon?</p>
-<p>A legtörvényesebb uton: maga a primus acquisitor (első szerző)
-kegyéből. Monte Rosso tolvaj collegám tisztelt meg a bizalmával.
-Neki tudnia kellett mind azt, a mi a két végrendelet között
-történt.</p>
-<p>– «Kellett?» hangsulyozá Bertalan.</p>
-<p>– Szükségképen kellett. – Hisz ön maga legjobban tudja nem csak
-azt, hogy ki «volt» Monte Rosso, hanem azt is, hogy kinek
-«látszott?» Hisz ő minden előkelő körben habitué volt, a hol csak
-zárt ajtók mögött biribit játszanak; a hol eleven tableaux-okat
-mutogatnak; a hol lófuttatások előtt a jockey-kat megvesztegetik,
-hogy a «favorit»-tal szándékosan hátramaradjanak; a hol ötszáz
-francos teríték mellett «petit souper»-kat rendeznek. Itt neki
-Lyonel urral igen benső viszonyban kellett állnia. Nem hiszem, hogy
-Monte Rosso ur Lyonel urnak egy-egy mesterfogást a «taillirozásban»
-– olyanféle «corriger la fortune»-t barátságosan be nem tanított
-volna. De hát nemcsak a «cercle»-ekben jártak ők «bras dessus, bras
-dessous»: a Montmartre, a Faubourg St. Antonie bűzös spelunkáiban
-még inkább, a hol Macaire Róbert utódjaival igen jó barátságban
-éltek, s a Lanterne-t exegetálták. Ne legyen Péter a nevem, ha
-Monte Rossonak a körülményes ismeretei a seigneresi kastély, a
-gyémántos szekrény és annak ellophatási módja felől nem Raoul
-Ripailletól származtak. Ugy! Azt még nem mondtam, hogy abban a
-vonalon aluli világban Lyonel urfi nem viselte a Lis Blanc nevet,
-(no iszen az kellett volna oda) ott a becsületes neve volt Raoul
-Ripaille.</p>
-<p>– Szép kis név!</p>
-<p>– Majd még szebb is lesz az, ha tovább beszélünk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> róla. A
-«mouchard»-ok figyelmét már annál a nagy népcsődületnél is magára
-vonta Raoul Ripaille, a melyet a Bonaparte Péter által agyonlőtt
-Victor Noir nevű hirlapiró temetésénél rendeztek. Ők ketten nagy
-szerepet játszottak abban, de szerencsésen kibujtak a fogdmegek
-körmei közül, s egy óra mulva már kiparfümözve ültek az Odeon loge
-infernále-jában. Ki érezte meg rajtuk a cloaca illatot? Ők igazi
-«frère et cochon» voltak: «frère» a boutique-ban, «cochon» a
-salonban.</p>
-<p>– És még is éppen Lyonelt kellett megrontani Monte Rossonak? –
-kérdé Lándory.</p>
-<p>– Meglehet, hogy csak «zálogot» akart a kezébe kapni, a mely a
-barátságot biztosítja. Tudja ön, «Heincz» királyfi sem akar
-ráismerni többé a maga Falstaffjára, a mint princzből uralkodóvá
-lett. De én nem megyek ilyen nagyon mélyen a lélektani kutatásba.
-Monte Rosso egy közönséges tolvajfőnök volt. Ez még azon «tul» is
-valami. Majd elmondom azt is, hogy «mi?» – ön odáig értesült a gróf
-felvilágosításaiból, hogy a grófnő felolvasó hölgye átköltözött
-hozzá s igyekezett a házi lelkész által a gróf kedélyére hatni, a
-fia iránt engesztelőleg. Ugyan ez irányban fáradozott Sidonia
-grófnő Lyonel megszelidítésében. A mint a grófnak a föltételét
-megértette, elővette az urfit: – Legyen eszed! – Ennek meg kell
-történni. – Hiszen nem vesztesz vele semmit. – Most csak husz
-esztendős vagy. – Hát mi az az egy esztendő? – Gondold, mintha egy
-földkörülhajózást tennél. – Ha zarándok fogadást kellene tenned, a
-czél azt is megérdemelné.» – Lyonelt utoljára is rábirták, hogy egy
-időre tagadja meg magát. Elhagyta a rossz társaságokat:
-összefoglalva high lifeot és low lifeot. Elutazott Angliába. Innen
-aztán rövid időn Asthon lordnak sajátkezü levele értesíté Lis Blanc
-grófot, miszerint a két család leghőbb óhajtása beteljesült: Lyonel
-gróf eljegyezte mylady Elvirát. Lis Blanc gróf sietett még az nap
-válaszolni Asthon lordnak, atyai beleegyezését küldve e boldog
-frigyhez. Egy hónap mulva aztán megkapta <span class=
-"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> a
-meghivót az esküvőre. Erre udvariasan azt felelte, hogy nem mehet,
-mert a köszvénye nem ereszti. Nem sokára azután megküldték neki az
-«Illustrated News» számát, melyben a végbement esküvő le volt irva
-és rajzban megörökítve. Lady Elvira nehéz fehér selyem brokát
-menyasszonyi ruhát viselt, mely Worth mesternél készült; az uszálya
-himzésén hat mamsell dolgozott három hétig, csak a csipke diszítés
-negyvenezer franc értékü volt rajta. Tizenkét nyoszolyó leány
-kisérte, mind rózsaszin ruhában; a legidősebb közöttük volt hat
-esztendős. – Hanem ez mind nem volt elég Lis Blanc grófnak. Hiszen
-mehetett volna ő arra az esküvőre a lába miatt, de szent fogadása
-tartá, hogy eretnek templomba be nem lép, s az első esketés
-anglikán szertartás mellett ment végbe. – Azt tehát követni kellett
-a másodiknak: otthon Francziaországban, a vőlegény hitvallásának
-ceremoniáival a franczia ősaristocratia kedvelt Saint Germain
-l’Auxerrois templomában. Ide már nem fájt a lába elmenni Lis Blanc
-grófnak. Ez ünnepélyes alkalommal aztán «a világ szemeiért»
-kibékült Sidonia grófnéval. De még ez sem volt elég.
-Francziaországban csak a polgári házasságot ismerik el
-törvényesnek. Tehát még a seigniersi souspréfet, a közjegyző s
-hiteles tanuk jelenlétében is végbe kellett menni az esküvőnek, s a
-szerződő felek által névaláirásukkal megerősittetni.</p>
-<p>– No már az ilyen háromszor megesküdött, megáldott,
-meghitelesített házasságnak csak tartósnak kellett lenni! – Szólt
-közbe Lándory.</p>
-<p>– Magam is azon véleményben vagyok. Sajnos, hogy az öreg Lis
-Blanc gróf nem volt olyan optimista, mint mi ketten; ő, mikor az új
-pár, a hivatalos szertartás után, a mairieből átment a kastélyba, a
-pompás luncheont, s az atyai áldást elfogadni, így szólt a fiához,
-bevezetve őt menyével együtt a háló szobájába s ott felnyitva
-előttük a hirhedett vasszekrényt.</p>
-<p>– Tekints ide fiam. Itt vannak a Lis Blanc családnak
-<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
-"Page_198">-198-</a></span> az ősi kincsei, a miknek némelyike
-szent Chlodwig idejéből származik. Ez mind a tied lesz, s nagy
-ünnepélyeken nőd testét fogja ékesíteni. Ez a tizpecsétes levél a
-végrendeletem, melyben téged teszlek általános örökösömmé. Soká nem
-viszem már. Az orvosaim biztosítottak, hogy egészen jól vagyok, a
-minél fogva azt hiszem, hogy a végét járom. Eddig szigoruan
-tiltották a homardot és a champignont, most már megengedték. Tehát
-egy évig fogok enni tengeri rákot és csiperke gombát. Kérlek igen
-szépen, hogy addig, a míg én élek, ezzel a derék hölgygyel, a kit a
-sors kezedre bizott, jól bánj. Mert ha rosszul bánnál vele, vagy
-hűtlenül elhagynád, az én nekem olyan rosszul esnék, hogy igen
-gyorsan belehalnék; de még sem olyan gyorsan, hogy előbb a te
-székedet az ajtón kivül ne helyezzem. Tehát egy év mulva jöjjetek
-vissza ide feleségestől együtt, vagy engemet találtok itt az
-áldásommal együtt, vagy az áldásomat nálam nélkül.</p>
-<p>Azzal egy jó csomó pénzt átadott Lyonelnek, s elbocsátá a boldog
-párt nászútra.</p>
-<p>Lyonel csakugyan példásan adta az új férjet – egész Svájczon
-keresztül. Lady Elvira kitünő hegymászó. Lyonel mindenüvé mászott
-vele. Többször kinálkozott rá neki az alkalom, hogy a feleségét
-valamelyik Gletscher hasadékába letaszítsa. Egyszer sem tette meg.
-Nagy önuralkodás! Genfben vett neki egy kis selyempincset. A
-gyöngédség netovábbja. Azután Nizzába mentek, ott a virágünnepen
-meglátott Lyonel egy világhírű szép tánczosnőt, abba beleszeretett.
-A tánczosnőnek mennie kellett Madridba, a hol szerződése volt.
-Lyonel utána szökött, s ott hagyta a fiatal feleségét, épen
-tizennégy napos házas korában.</p>
-<p>A tánczosnőt úgy hitták, hogy «Scilla.»</p>
-<p>És így beteljesült, hogy «incidit in Scyllam, qui vult evitare
-Charybdim.»</p>
-<p>Kérem, uram, ne üssön agyon, hogy ilyen rossz szójátékokat
-csinálok, de szeretek vele dicsekedni, hogy iskolába jártam.
-<span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span></p>
-<p>És akkor az a páratlan hölgy, a hátrahagyott feleség, a kinek
-nemeslelkü tettéhez hasonlót nem jegyeznek fel a világ krónikái,
-tudja ön, hogy mit tett? Folytatta a kitűzött nászutazást –
-egyedül: – nem, a kis kutyájával. Szépen: Velenczébe, Turinba,
-Veronába, Flórenczbe, Rómába, Nápolyba. És azután minden városból
-írt leveleket haza Asthon lordnak és Lis Blanc grófnak. A levelek a
-legnagyobb megelégedésről szóltak. Lyonel ott van mellette
-hűségesen és jól találja magát. Szeretik egymást. Együtt élvezik a
-természet szépségeit. Együtt tanulmányozzák a mesterek remekeit.
-Kegyes csalással hitegeté a két öreget; eltitkolva előttük
-szégyenét, szerencsétlenségét. S az a jámbor csel talán azoknak a
-holtáig is sikerült volna; mert a derék nő úgy félre tudta magát
-huzni Capri sziget valamelyik villájába, hogy még talán ön sem
-találkozott vele, a ki ugyanakkor ott lakott. Hanem a futó bolond
-Lyonel elrontotta az egész dolgot. Scilla kisasszony Londonba is
-meghivást kapott s azt természetesen elfogadta. Lyonel
-természetesen oda is utána pirouettirozott s mindenütt a
-czipőszalagját kergette.</p>
-<p>Azonban a derék Asthon lord nagy kedvelője lévén a plasticai
-szépségeknek, egy szép este a tánczosnő szinpadi öltöző szobájának
-ajtaja előtt éppen csakhogy egymásba ütötték az orraikat: az ipa és
-vő.</p>
-<p>És Asthon lord éppen akkor kapott levelet lady Elvirától,
-melyben leírja előtte a gyönyörű holdvilágos estéket, melyeket
-Lyonellel együtt töltenek Torre del Grecoban, várva a Vezuv közelgő
-kitörését.</p>
-<p>No iszen a mylord nem várt a Vezuvra a tűzokádással: elkezdte
-azt maga. Nagy scéna lett a színfalak között. A botrány miatt
-Scilla kisasszonynak rögtön el kellett hagynia Albiont. Egyenesen
-Párisba utazott. Elébb azonban Lyonel urnak peremptorie kiadta a
-parancsot, hogy tőle végkép elmaradjon.</p>
-<p>Már hiszen maga Páris is elég tilalom volt Lyonelre nézve; mert
-ha oda is elmegy Scilla után, semmiképen ki <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> nem
-kerüli, hogy a neve a hirlapokba bele kerüljön, s azokból azután az
-atyja is meg fogja tudni, hogy elhagyta a feleségét. Erről ugyan a
-nászura is valószinüleg értesítette az öreg grófot, csakhogy a
-seigniersi udvar olyan jól volt berendezve, hogy az érkező
-leveleket elébb átvizsgálták, s a gyanusaknak találtakat eltették
-szem elől. Lis Blanc gróf nem kapott a fia felől máshonnan
-értesítést, mint lady Elvirától. Sajnos, hogy a hirlapokban nem
-lehetett feketével befesteni a nem olvasandó híreket, mint más jól
-rendezett államban szokás.</p>
-<p>Én nem szeretek senkit gyanusitani, de feltűnőnek találom, hogy
-az Asthon lord és Lyonel közötti kellemetlen találkozás, azután a
-Lis Blanc gróf hirtelen halála, s nyomban rá e nap éjjelén a
-szekrény elraboltatása alig három napi időközre esnek. Idáig a
-történteket Monte Rosso közvetlen tapasztalatai nyomán tudtam meg.
-A sikerült rablás volt az utolsó actus. A mik ezután következnek,
-azokról már mind a börtönben értesültem. A fegyenczek nagyon élénk
-levelezésben állnak a külvilággal (ha van pénzük.) A levelezés
-százféle módjából ön is bizonyosan ismer egynéhányat. Én többet. De
-becsületszavamat adtam nekik, hogy el nem árulom.</p>
-<p>Lyonel gróf egyszerre kaphatta meg a táviratot az öreg úr
-haláláról s a végrendelet eltünéséről. Mire Francziaországba
-visszatért, már akkor ott találta Alfréd nagybátyját a seigniersi
-kastélyba behelyezve. S ha még csak a Lis Blanc örökségbe
-installálta volna magát: de a gonosz atyafi még Scilla
-kisasszonynak a hotelében is elfoglalta Lyonel urfi helyét. Ez
-nagyon természetes.</p>
-<p>«Ha a köpönyeg leesik, a herczeg utána esik,» mondja
-Schiller.</p>
-<p>Pardon, gráczia! Már megint!</p>
-<p>E sorscsapások annyira elkeserítették Lyonelt, hogy busulásában
-elment Afrikába, oroszlánt vadászni.</p>
-<p>Onnan irogatott haza a mostohájának gerjedező leveleket. Medea
-iránti szenvedélye jobban lángolt, mint valaha. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p>
-<p>A közben történteket ön, uram, jobban tudja, mint én.</p>
-<p>A boldogtalan Monte Rossot balcsillagzata idevezette az ön
-légkörébe, a hol megkapta, a mit mindenütt kikerült, a lábvasakat.
-Több nála talált értékpapir, meg a miket Traumhold bankárhoz
-elküldött, kétségtelenné tették, hogy ő követte el a seigniersi
-kastélyrablást. Tehát az ellopott végrendeletnek is nála kell
-lenni.</p>
-<p>Ennek a felfedezésnek az alapján Lis Blanc grófnő megindította a
-pert a birtokban levő de l’Aisne Alfréd ellen. A rabló kézre
-került; az orgazda is kitudódott: a második végrendeletnek elő kell
-adatni. A Lándory név sok ideig egyenlő volt Messiáséval a Lis
-Blanc szalonokban. Majd előteremti azt a Lándory! A Lándory csoda
-ember! Minden titkot ki tud deríteni.</p>
-<p>Ezt is mind hírül hozták Monte Rossonak a fegyházba. Nagyokat
-nevetett rajta.</p>
-<p>Egyszer aztán a Lándory név eltünt a világból.</p>
-<p>A Lis Blancok tanács nélkül maradtak. Azonban Alfréd is
-kényelmetlenül érezte magát. Az igényper miatt az öröklött birtok
-birói gondnokság alá volt helyezve.</p>
-<p>Ekkor aztán valami okosat gondoltak ki egyesült tudománynyal.
-Hátha véget vetnének e kinos pernek egy édes kibéküléssel?</p>
-<p>Hisz a tenyerén fekszik az embernek a megoldás.</p>
-<p>Vegye nőül De l’Aisne Alfréd Medea grófnőt, s azzal meg van
-oldva a kérdés.</p>
-<p>És nem csak a birtokkérdés, hanem még valami más is.</p>
-<p>Hogy Medeának Alfréd gróf megfordított ideálja, az nem baj, és
-hogy Medea sem tartozik azon nők osztályába, a kik egy olyan rouét,
-mint Alfréd, eleven emberré tegyenek: az is úgy volt a rendén. Így
-is egészen egymásnak voltak teremtve. Erre megesküdtek ugyan abban
-a St.-Germain l’Auxerrois templomban.</p>
-<p>Ekkor azután tudósítá Lyonelt Lis Blanc grófnő a Saharában.</p>
-<p>«Most már jöhetsz haza!» <span class="pagenum"><a name=
-"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>
-<p>Hisz ez valóságos aranykorbeli idyll lesz így: jóéletű
-nagybátya, egymást szerető mostohatestvérek és egy mindenkit
-boldoggá tenni serénykedő mostohaanya!</p>
-<p>«Lurida terribiles miscent aconita novercæ!»</p>
-<p>(Üssön hátba kérem! soha több diák verset! «nunquam plus carmina
-dicam.»)</p>
-<p>– Borzasztó dolgok azok, a miket te itt nekem elmondasz Péter.
-Csináljunk puncsot: én fázom.</p>
-<p>– Ugy-e? A szegedi börtönben nem lehetett ilyen derék dolgokat
-hallani. – Itt azonban megint hézag van tudósításaim között, a mit
-ráérünk találgatással kitölteni, a míg a víz felforr. Az
-oroszlánvadász sietett haza a szél szárnyain; azonban mire hazaért,
-akkorra már Medea el is vált a férjétől. S hogy törvényesen
-elválasztották, az arra mutat, hogy valami rendkivüli dolognak
-kellett közöttük történni.</p>
-<p>Lyonel úrfi tehát már most itt állt: egy félig meglőtt
-oroszlánnak az emlékével, egy félig füstbe ment reménynyel, s egy
-félig elvesztett birtokkal a markában.</p>
-<p>Lehet-e csodálni, hogyha egy fiatal ember, a kit huszonegy éves
-korában annyi rendkivüli sorscsapás ér, végképen elkeseredik?</p>
-<p>Medeával csak egyszer találkozott.</p>
-<p>Nem hiszem, hogy az eredeti ős Medea jobban lefelé forgatott
-szemekkel nézett volna az ő Jásonára. A szavait följegyzék. S
-tudatták Monte Rossoval. Első kútforrásból.</p>
-<p>A mint «szive lángjairól» kezdett el beszélni a mostoha
-testvérének, az rögtön ezzel a szóval szakítá félbe:</p>
-<p>– Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi hozta önt ide? Pénzt akar
-kapni az anyámtól. Az pedig «most» nálunk is szabottan áll. Nem
-tudna ön valaki mást kirabolni?</p>
-<p>Ez már a valódi fekete panthera körmös kacsójának a
-legyintése!</p>
-<p>Medeának általában az egész férfinem iránt az undorig menő
-ellenszenve maradt fenn rövid excursiója után a házasélet
-birodalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span></p>
-<p>Egy ilyen megalázó visszautasítás után csakugyan nem lehet
-csodálni, ha a fiatal ember a végletekre ragadtatja magát.</p>
-<p>Nemsokára kiütött a nagy háború.</p>
-<p>Lyonelnek nem jutott eszébe, a kardját felajánlani
-hazájának.</p>
-<p>Neki, mint telivér socialrepublikanusnak azon kellett imádkozni,
-hogy a császárságot összetörjék. Ez a kivánsága teljesen be lett
-töltve. – Hanem aztán a respublikának sem ajánlotta fel a
-kardját.</p>
-<p>Hanem, a mint elkövetkeztek a communenak a napjai, akkor jött el
-a sora a mi hősünk tevékenységének. Ő volt a párisi lázadók egyik
-legkiválóbb kolomposa.</p>
-<p>– Emlékezem már a Raoul Ripaille névre, szólt közbe Lándory: a
-tavaszi hirlapok átolvasásánál botlottam bele. Nem valami
-dicsőséges emlékek. Egyszer a párisi érsek meggyilkoltatásánál
-említik fel, mint jelen volt vezért, a második eset még
-vérlázítóbb, a mikor egy árulással vádlott czimborájukat, egy
-hirlapírót lövetnek agyon; a kinek neje és öt kis gyermeke
-volt.</p>
-<p>– Hja, uram, ezek csak apró rongyocskák, mik Raoul Ripailleről
-lehullottak, de én őt egész egyenruhástól, fegyverestől birom az
-emlékezetemben. Mi, ott az illavai fogház vasrácsai mögött jobban
-voltunk értesülve arról, hogy mi történik Párisban, mint az összes
-európai kormányok. Nagyszerű terv volt az, ha sikerült volna.
-Egyszerre kiszabadítani a börtönök összes foglyait, s a bagnok
-gályarabjait, s aztán egyesült erővel nekizudulni az egész
-társadalomnak. Ki volt adva a harczi jelszó Németországban,
-Oroszországban, Belgiumban, az osztrák-magyar birodalomban,
-Olaszországban, a törvények elítéltjeinek, hogy egyszerre törjenek
-ki a börtöneikből, ragadják meg a fegyvert! Gyujtsák fel a nagy
-városokat. Lázítsák fel a munkás osztályokat, szedjék maguk körül a
-sok faczér cselédet, a kinek a gazdája ijedtében elszökött.</p>
-<p>Népszerű is volt az eszme! A diadalmasan hazatérő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> német
-seregek előtt felforgatni otthon fenekestül Berlint s a kereskedő
-városokat; Szentpétervárott hatalomra keríteni a nihilistákat;
-Kazántól Tobolszkig fellázítani azt a százhatvanezer deportált
-lázadót, gonosztevőt, menekült bradjagát, előhozni az ólombányák
-elítéltjeit, feltörni a «holt házak» zárait, a hol a katonai
-elítéltek vannak összezsufolva; s mindenütt egyszerre megkezdeni a
-rontást bontást! Kolosszális eszme volt ez. Mi is számot vetettünk
-benne! Illaván hétszáz fegyencz, Szamosujváron kilenczszáz. Magnak
-elég egy dulni rendelt hadsereghez. Olyan emberek, a kik már úgy is
-elvesztették az életüket. A koczkánál csak az a kilátás, hogy
-visszanyerhetik. – És csak egy hajszálon múlt, hogy nem sikerült. A
-commune barrikád-harczaiban már hétszáz kiszabadult fegyencz és
-gályarab vett részt; a Louvre, a Tuilleriák, a Hotel de Ville
-kormos falai hirdetik, hogy ki járt ott? Az Issy erőd makacs
-védelmében ők szolgáltak az ágyuk mellett; bizony nem is a takácsok
-ám, vagy a rongyszedők; hanem az elszánt gályarabok. S már a
-nemzetőrséget is magukkal sodorták; a sorkatonaság csapatonkint
-állt hozzájuk. A hatalmas Dombrovszky tábornok minden ponton
-diadalmasan verte vissza a versaillesi kormány seregeit! Mi erről
-mind pontos tudósítást kaptunk a börtönben. Léghajókon át küldték
-ki a leveleiket a körülzárolt Párisból. Mi is összesugtunk. –
-Csakhogy ekkor a versaillesi kormánynak ez igazi pokoli szép terve
-elnyomására egy még pokoliabban szép ellenötlete támadt.
-Ráeresztette a communardokra a turcosokat, a pápai zuávokat, meg a
-tengerészeket, s azokkal verette őket tönkre. Mi is pórul jártunk a
-kitörési kisérletünkkel. A derék Monte Rosso az első rohamban
-elesett, s most már a tulvilágon adhat számot viselt dolgairól. S
-ha ott is van esküdtszék, meg vagyok felőle győződve, hogy föl lesz
-mentve.</p>
-<p>Ettől a naptól fogva aztán nincs több tudósításom: engem és a
-nehezebben megróttakat elszállították Szamosujvárra. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> Ott
-többé nem volt Monte-Rossonk; nem volt pénzünk. «Point d’argent,
-point de Suisses». Legfeljebb azt tudtuk meg, hogy mi történik az
-alföldön? Ön tudni fogja, mi lett a commune-ből.</p>
-<p>– Azt leverték teljesen, maguk a franczia seregek. Nem igaz,
-hogy pápai zuávok lettek volna, a kiket rájuk eresztett a
-kormány.</p>
-<p>– És az anarchista hadsereg?</p>
-<p>– Azzal eleinte nagyon kegyetlenül bántak. Az utczai harczban
-ezerével hullottak el, s a kiket fegyverrel a kezükben találtak,
-azokat csoportostul lőtték halomra a katonák. Valami tizenkét ezer
-harczosuk el lett fogva, a legnevesebb vezéreik bilincsbe verve; s
-most kezdődik a rémper tizenkétezer ember ellen. A megrémített
-birtokososztály, a kegyes emberek boszút követelnek! Fel akarják
-állíttatni a guillotinet: oda – a commune által ledöntetett Vendome
-szobor mellé, s revanch-ot adni vérpatakokban a meggyilkolt
-érsekért, a felégetett nemzeti műkincsekért. Ha ehhez hozzá
-kezdenek: irtóztató vége lehet. A kormánytól függ, hogy mi
-történjék.</p>
-<p>– És így az is megeshetik, hogy a midőn mi ezzel a szekrénynyel
-megérkezünk Seigniersben, s előadjuk a megkerült végrendeletet,
-akkor már a boldog örökös végkielégítést nyert – négy lat
-ólommal.</p>
-<p>– Az bizony megeshetik.</p>
-<p>– Nem kiváncsiságból kérdem én ezt; hanem azért, hogy
-visszatérjek az én egész eszemjárásának a kezdő pontjára. Ha a Lis
-Blanc örökös ilyen malapropos megtalál halni: akkor ki lesz, a ki
-az én boldogult gazdám, Traumhold bankár ellen megindított eljárást
-megszünteti?</p>
-<p>– Ezt a végrendelet fogja megoldani. Bizonyosan lesz abban
-valami másodörökös is megnevezve. Vagy a mit még jobban sejtek:
-Lyonel számára lesz elrendelve, nagykoruvá léteig törvényes gyám.
-Ez fog intézkedni.</p>
-<p>– Nem lehetne ezt a végrendeletet is elolvasnunk? – kérdé Péter.
-<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span></p>
-<p>– Láttad, hogy tiz pecséttel van lezárva.</p>
-<p>– Nem néztem oda. Azokat is fejnyithatta Monte Rosso; miután már
-a kezében volt.</p>
-<p>– Hát azt hiszed, hogy a mit Monte Rosso, a főfőtolvaj
-elkövetetlen hagyott, azt én fogom megtenni?</p>
-<p>– Én kimennék a szobából. Nem tudnék róla semmit.</p>
-<p>– Elég, ha én magam tudnám.</p>
-<p>– Pedig azt hiszem, hogy ez, ha nem is törvényesen korrekt, de
-egészen Istennek tetsző cselekedet volna.</p>
-<p>– Hiszen, kedves Péter, ha én meg tudnék magammal alkudni a
-fölött, hogy mi az igazság, a kötelesség? aztán meg mi a «jó tett»,
-hát akkor azon kezdeném, hogy ezt a lepecsételt levelet dobnám a
-tűzbe; s a helyett a felfedezések iratát tenném le a hivatalos
-helyen. Ha holtakat tudnék idézni: a megholt Lis Blanc gróf lelke
-bizonyosan azt mondaná rá: így tegyek. Hanem hát ebben nincsen
-alku. A Lis Blanc család megkapja a maga kincseit gyémántokban és
-papirosokban, kivéve a tűznek szánt iratokat. Hogy azokat kinek a
-keze égesse el, és mikor? az tőlem fog függeni. Idő nincs rá
-szabva.</p>
-<p>Ezzel a felleplezések iratát Lándory eltette a zsebébe s a
-kincses szekrényt ismét lezáratta Péterrel.</p>
-<p>– Most már nagyobb fejtörést fog nekünk okozni az, hogy mi
-uton-módon jutunk el mi Párisba. A német seregek még a keleti
-departementokat megszállva tartják. Schweicz egész hadereje őrzi a
-déli határt: éppen most fegyverezték le Canrobert és Garibaldi
-átmenekült seregeit. Nekünk ezen a harczvonalon, annyi fegyveres,
-gyanakodó erősségen ezzel a furfangos ládával keresztül hatolnunk
-nem lehet.</p>
-<p>– Talán Marseille felé a tengeren át szabad lesz az út.</p>
-<p>– De valjon Marseilletől Párisig szabad-e?</p>
-<p>– Hiszen nem kell nekünk Párisba mennünk, hanem Seigniersbe.</p>
-<p>– De elébb Versaillesba.</p>
-<p>Péter nem értette, miért, de belenyugodott.</p>
-<p>A kakasok hajnalra kezdtek kukorítani. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
-<h2>MONSIEUR DE L’ANE DORÉ.</h2>
-<p>– Fogadjunk, Péter, száz forintban egy garas ellen, hogy engemet
-Francziaországban mindenütt «Arany szamár»-nak fognak nevezni, –
-mondá Lándory.</p>
-<p>Péter a fejét rázta.</p>
-<p>– Az ellenfogadás részemről könnyelmű elpazarlása volna a
-garasoknak.</p>
-<p>(Világos a «beleesés». Csak egy betü különbség: Lándory L’ane
-doré.)</p>
-<p>Az úr úgy bánt a szolgájával, mint a hogy legbenső barátjával
-szokott az ember bánni, s a világ előtt az úr és cseléd közötti
-viszonyt csak Péter feszes magatartása tanusítá, – meg a
-leborotvált bajusz. – Különben a régi gazdájánál is úgy volt
-szoktatva.</p>
-<p>Lándory még Bécsből írt monsieur Boisgoberrynek, a seigniersi
-souspréfetnek, útra kelte előtt; tudatva vele, hogy a Lis Blanc
-szekrény megkerült: az elveszett ékszerek, s a zárt végrendelet
-benne vannak. Ő azokat személyesen fogja elszállítani Seigniersbe:
-kéreti tehát a souspréfet urat, hogy hivatalos hatáskörénél fogva,
-a meghalt gróf hagyatékának præsumtiv örökösét és prætendenseit e
-levél kelte után számítandó nyolczad napra hívja össze a seigniersi
-maire hivatalába, a hol részéről az átadásnak meg kell
-történni.</p>
-<p>«Akkor» nyolcz napot kellett számítani a párisi útra: Genuán,
-Marseillen keresztül.</p>
-<p>Különben Lándory nem ment egyenesen Párisba, hanem Versaillesben
-állapodott meg; ott egy napot időzött, az igazságügyminiszternél
-kihallgatást nyerve s onnan utazott el, pontosan a kijelölt napon
-Seigniersbe.</p>
-<p>A seigniersi uradalom az Isle de Franceban fekszik – egész napot
-tartott az oda utazás – a rendkivül rossz út miatt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p>
-<p>Valóságos inzultus és rágalom ilyesmit kimondani.
-Francziaországban «rossz utak!» – Hát ezek olyan «ad hoc» rossz
-utak voltak.</p>
-<p>A seigniersi birtok ura hirhedett volt a nagyszerű
-haltenyésztéséről; egyik nagy jövedelemforrása ebből fakadt.</p>
-<p>Páris körülzárolása alatt mr. Boisgoberry souspréfet úr,
-strategiai elővigyázatból, átszakíttatta mind a halas tavak
-gátjait, azok aztán alaposan megrontották a chausséekat;
-történetesen azonban a németeknek nem esett a hadműveleti tervükbe
-a seigniersi kastélynak a megostromlása, mert különben ők majd
-helyre hozatták volna az országutakat. Így tehát Boisgoberry urnak
-megmaradt az a boldog tudata, hogy intézkedései miatt nem
-taposhatták meg idegen lovak patkói a seigniersi virányokat.
-Csakhogy az idegen eltávozta után megint a saját lovai is csak nagy
-bajjal járhattak rajtuk. Az utak helyreállítása sok pénzt igényelt;
-az uradalom pedig per alatt is volt, birói gondnokság alatt is
-volt: a jövedelem élvezőjének Alfred de l’Aisne vicomte urnak
-sokkal élvezetesebb kiadásai voltak, mint hogy azok mellett még
-útcsinálásra is vesztegethette volna a pénzt. A bérlők hevenyésztek
-faderekakból átjárókat a felvettetett hidak helyébe s more barbaro,
-a hol járhatlan volt az út, kicsaptak a gyepre. A maire és a
-souspréfet még nem igen mertek parancsolgatni, mert nem tudhatta az
-ember, hogy ki lesz az úr ebben a zavaros világban.</p>
-<p>A helység, mely az uradalomnak a nevét adja, csinos kis
-mezőváros szép városházával, prefekturával és tisztességes
-vendéglőkkel ellátva. Ezeknek egyikébe szállt meg Lándory,
-sárpettyektől alig látszó bérkocsijával.</p>
-<p>Ott megtudta, hogy Lis Blanc grófnő is ugyanoda van szállásolva
-leányával, társalkodónéjával és több rendbeli cselédjével együtt.
-De l’Aisne vicomte pedig az átellenben levő fogadóban tanyázik.</p>
-<p>Az történt, hogy erre a napra mind a ketten kiadták a
-<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
-"Page_209">-209-</a></span> meghivókat – egymásnak: kölcsönösen
-magukat tartva a gazdának, s a meghivottat a vendégnek.</p>
-<p>Ebből aztán az lett, hogy egyik sem szállt a kastélyba, s egyik
-sem gondoskodott a vendéglátásról, a mi egészen természetes
-volt.</p>
-<p>Lándory bejelenté a megérkezését a mairien, s ott tudomásul
-vette, hogy déli tizenkét órakor lesz a hivatalos tárgyalás ez
-ügyben, a mikorra sziveskedjék megjelenni, a corpus delictivel
-együtt.</p>
-<p>Egyéb látogatást nem tartott szükségesnek.</p>
-<p>A hotelbe visszatérett találkozott a lépcsőn két hölgygyel, kik
-lefelé jöttek. Mind a kettő mély gyászban volt, arczaik sűrü
-fátyollal takarva. Az egyik, a ki termetére fiatalabbnak látszott,
-úgy haladt el mellette, hogy az arczát sem fordítá felé; hanem az
-idősebb megállt, s az arczába nézett; még vissza is fordult.</p>
-<p>Lándory azt hallá suttogni: «ez ő!»</p>
-<p>Ő is kitalálhatta, hogy ezek «ők».</p>
-<p>Egy óra mulva ismét találkozhatott velük a hivatalszobában.
-Szokása szerint ő volt a legelső a megjelenésnél, kisértetve Péter
-által, ki a kincses szekrényt a táskájában hozta utána.</p>
-<p>Még akkor csak a jegyző volt ott, egy fiatal provinczialis
-gavallér, a ki nagyon el volt merülve a hirlapolvasásba, s e
-mellett folyvást fredonnirozott, mintha csupa chansonetteket
-olvasna.</p>
-<p>Másodiknak érkezett meg a maire: egy köpczös kis bonhomme, ki
-nem késett azonnal ismeretséget kötni a külföldi jövevénynyel, s
-végül meghívta őt szalonka-vadászatra.</p>
-<p>A harmadik lett a plébános, a néhai gróf gyóntatója, egy szikár
-termetü, finom, sovány arczu typikus alak, ki minden jelenlevőnek
-lekötelező szavakat igyekezett osztogatni, és soha sem odanézett, a
-hova beszélt.</p>
-<p>Az új ajtónyilásnál a két lefátyolozott hölgy lépett be.</p>
-<p>Azoknak már udvariasan szökött eléje a fiatal jegyző, s
-odavezette őket a számukra elkészített pamlaghoz. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
-<p>Azután jött még egy gazdatiszt forma egyéniség, a ki meghúzta
-magát egy széken, s igyekezett magát semmi irányban nem
-compromittálni. Valószinüleg egyike a tanuknak.</p>
-<p>Jövetelét előre hirdeté a következő, a szép Helenából énekelve a
-«Creta szigetre! Creta szigetre!» áriát. Ez volt Alfred vicomte,
-stereotyp mintája a «gommeux»-nek.</p>
-<p>(Legujabban ez a név váltotta fel a petit crévét.)</p>
-<p>Mikor belépett, meglátta az idegen alakot, s miután a többieket
-mind személyenkint ismeri, elég leleményes volt kitalálni, hogy «ez
-ő!» Feltette a «pincenez»-ét az orrára, úgy vette szemügyre.</p>
-<p>Lándory aztán megértette vele, hogy minden medaillonnak két
-oldala van, s kinézett az ablakon.</p>
-<p>Erre aztán a vicomte odasasirozott a hölgyekhez,
-félrekomplimentozta az útjából a kis jegyzőt, s elkezdett
-causirozni: olyan vidám enyelgő modorban, mintha a legjobb
-egyetértés hozta volna őket ide össze; az éltesebb hölgy elfogadta
-a társalgást, s a fátyolát egész az ajkáig felveté az arczáról. –
-Arról enyelegtek, hogy melyikük fogja ma a másikat szivesen látni
-«diner»-re a kastélyban.</p>
-<p>– Hát önnek mi véleménye van, Dea grófnő? szólítá meg az
-ifjabbat. – Az volt az elvált felesége.</p>
-<p>– Nekem mindegy! – volt a válasz.</p>
-<p>Ez volt az első hang, melyet hallott ez ajkakról Lándory.</p>
-<p>A hölgy hangja hasonlított Rachel Felix asszonyéhoz, az a
-visszadöngő hang, a mely olyan mély, mint a férfié, de tele
-lágysággal, érzéssel.</p>
-<p>Utolsónak érkezett meg, mint illendő, mr. Boisgoberry, a
-souspréfet; magas termetű, gyomros, tekintélyes alak, kopasz fej, a
-homlokon egy csomó üstök, mely magát keményen védelmezi, midőn
-körüle már simára letarolva a mező; arcza leborotválva, két
-oldalszakáll kivételével, élénk meghazudtolásául a hivatalszoba
-falára felakasztott arczképnek, melyen a souspréfet úr erősen
-kiviaszkolt <span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
-"Page_211">-211-</a></span> bajuszszal és hegyes szakállal
-ékeskedik. Hanem hát mikor azt festették, még a császár Párisban
-volt. Most pedig már… Chislehurst! A köztársaság elnöke nem visel
-bajuszt, csak pofaszakállt.</p>
-<p>A főhivatalnok udvariasan üdvözli a jelenlevőket, megtartva a
-rangelsőbbséget. Lándory úr már bemutatta magát nála a nap folytán,
-a mögötte álló Pétert, mint esetleges tanut jellegezve. Rögtön
-hozzá fogott a hivatalos eljáráshoz; felvette a háromszínű
-vállszalagot, s leülve a rácsozott hivatal-asztalhoz, helyet kinált
-a jegyzőnek az asztal másik oldalán. S azzal előadá a hivatalos
-ténykedésnek az okait és czéljait, ékesítve a tényállást pathetikus
-megjegyzésekkel s költői magyarázatokkal. Ez már chablon a
-souspréfet urnál. Fantasztikus feldíszités nélkül, s a geographia,
-topographia és ethnographia adatainak tetszés szerinti idomítása
-nélkül ő már tényállást megállapítani nem tud.</p>
-<p>Elmondá, hogyan hatoltak be a rablók a seigniersi kastélyba,
-hogyan vitték el a meghalálozott gróf ékszeres szekrényét, melyben
-a család egy milliót érő gyémántjai voltak; és azonkívül a gróf
-által, a jelenlevő tanuk bizonyítása szerint, pótvégrendeletnek
-nyilvánított, lepecsételt iratot. Ennek következtében a korábbi
-végrendelet lőn végrehajtva, mely a gróf fiának kizárásával, de
-L’Aisne Alfréd marquist teszi általános örökössé, a ki a birtokba
-és kastélyba a formaságok mellett be is helyeztetett. Azonban a
-rablást elkövetett bandának a feje Ausztriában, az ottani
-főinquisitor, mr. Bertalan de Lándory által elfogatott,
-convinkáltatott, s e kitünő prestigitateur által, a hypnotizmus
-segélybe vétele mellett a kincses láda rejtekhelye kitudatott: mely
-is feltaláltatott a Volga melletti Trente cinque tartomány egyik
-várromja pinczéjében a jelenlevő főinquisitor által, ki ezt
-személyesen ideszállítá. Ezennel hivatalosan felszólíttatik, hogy a
-magával hozott corpus deliktit tegye le a præfectura asztalára.</p>
-<p>Minderről a kis jegyző által protokollum lett fölvéve.
-<span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
-"Page_212">-212-</a></span></p>
-<p>Lándory inte Péternek, hogy tegye le a szekrényt a rácsos
-asztalra.</p>
-<p>A szekrény előtünésével valami csendes suttogás zugott végig a
-jelenlevők során.</p>
-<p>– Felhivom a meghivottakat, a kik jelen vannak, folytatá a
-souspréfet, hogy constatálják a szekrénynek az azonosságát. Nem
-szükség önök előtt magyarázatot adnom az iránt, hogy egyike a
-meghivottaknak, az ifjú marquis Lis Blanc Lyonel miért nem
-jelenhetett meg ez órában. Ő főhadnagy volt a tizenkettedik
-huszárezredben; – a sedani katasztrófa elmondja a többit.</p>
-<p>Itt reszketett és elhalt a szava a derék férfiúnak, a zsebkendőt
-nem ok nélkül helyezte maga mellé az asztalra.</p>
-<p>Lándory felnézett a plafondra. Boszantotta az a hamis pathos. Ő
-tudta, hogy miért nem jöhet ide Lyonel marquis.</p>
-<p>A jelenlevők mind elismerték, hogy ez a valóságos Lis
-Blanc-szekrény.</p>
-<p>Ez a hivatalos tény tehát be volt fejezve.</p>
-<p>A souspréfet felkérte a jegyző urat, hogy sziveskedjék
-felolvasni az általa megírt protokollumot, a minek a fiatal úr
-tehetsége szerint megfelelt, nagy igyekezetet fejtve ki a saját
-kalligrafiájának a lehüvelyezésében.</p>
-<p>– Van rá a jelenlevőknek észrevétele? – kérdé a souspréfet.</p>
-<p>– Nekem van, – mondá Lándory.</p>
-<p>– Tessék előadni.</p>
-<p>– Holmi apró helytelenségeket is óhajtanék kiigazítva látni.
-Például ha a tisztelt jegyző úr a nevem végére ygrec-et
-kegyeskednék írni «é» helyett. Megaranyozva még nem vagyok. (Nagyon
-jó! – szólt bele az elnök.) Azután, ha lehetne Ausztria helyett
-Magyarországot. («Az nem lényeges dolog!») Továbbá, hogy nem a
-Volga, hanem a Vág mellett fekszik a várrom, a hol a szekrény
-feltaláltatott («Az irrelevans dolog») s a vármegye nem Trent
-cinque, hanem Trencsén, franczia ortografiával «Traintchaine».
-(«Van-e még valami baj?») És hogy én nem a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span>
-hypnotizálás, se nem a clairvoyance útján tudtam meg a szekrény
-rejtekhelyét.</p>
-<p>Már ebben nem engedett a főúr.</p>
-<p>– Ah! Ezt mi nagyon jól tudjuk. A hirhedett Hermann, s a még
-hiresebb Houdin e téren a csodákig vitték az ügyességet. A
-hypnotizmus egy tudomány uram, mely egykor a birói vizsgálatot
-fölöslegessé fogja tenni. Fluidumok, mediumok ismeretesek
-előttünk.</p>
-<p>– No hát legyen úgy! hagyta rá Lándory. Azonban, a mit
-kifogásolok az egész exposéban: tehát nem csak a jegyzőkönyvben, az
-egy hézag. Ki méltóztatott hagyni, hogy az elrabolt tárgyak közt
-volt még e kincses szekrényen kivül egy értékpapircsomag is, mely
-ötszáz ezer frankot képviselt. Ezt szeretném bele igtattatni.</p>
-<p>Ez meg már épen heves forrásba hozta Boisgoberry úr vérét! Hibát
-találni az ő exposéjában.</p>
-<p>– Azt mi jobban tudjuk uram. A mi nincs itt, az nem tárgy. A
-végrehajtott végrendelet utolsó alineája így szól: Az ötszázezer
-frankot képviselő értékpapirjaimról külön codicillusban
-rendelkeztem. Ilyen codicillus pedig nem került elő. S mivelhogy
-sem örökséget képező tárgy, sem ahoz igényt tartó hagyományos nem
-létezett; annál fogva azt a hivatalos jelentésbe belefoglalni sem
-lehetett. Ezt mi jobban tudjuk uram!</p>
-<p>– Nekem okom volt azt a megjegyzést tenni. Mondá Lándory.</p>
-<p>– Most lássuk a láda tartalmát. Nyissa fel jegyző úr. Intézkedék
-az elnök.</p>
-<p>A kulcs bele volt dugva a szekrény zárába. Hanem a jegyző hiába
-forgatta azt jobbra-balra, az nem nyilt ki. A család jelenlevő
-tagjai sem tudtak felvilágosítást adni a zár megnyitásának
-módjáról: sem a tiszttartó, sem a pap, ki többször látta a
-szekrényt az öreg gróf által kinyittatni, a nélkül, hogy a
-furfangját eltanulhatta volna.</p>
-<p>Mindenki megbukott a kisérlettel, még a gépgyárból előhivatott
-műlakatos is. <span class="pagenum"><a name="Page_214" id=
-"Page_214">-214-</a></span></p>
-<p>– Talán az én emberem majd ki tudja nyitni, mondá Lándory, mikor
-már megunta a kinlódást nézni.</p>
-<p>A Péter aztán egy percz alatt felnyitotta a szekrény felső
-födelét. Az alatt még csak a második födél volt látható minden zár
-nélkül.</p>
-<p>– Hát ez hogy nyilik fel?</p>
-<p>– Azt is az én emberem fogja megmutatni.</p>
-<p>– Hát ő azt honnan tudja?</p>
-<p>Lándory ironiás mosolylyal mondá:</p>
-<p>– A hypnotizmus. Tetszik tudni.</p>
-<p>Mr. Boisgobbery csiklandozva kezdte magát érezni. El kellett
-fogadnia a választ, a saját nyilvánítása alapján.</p>
-<p>– E szerint ön már szemügyre vette a szekrény tartalmát. Ki
-adott önnek erre jogot?</p>
-<p>– Tetszik tudni: a «nagy inquisitor» vagyok.</p>
-<p>– Akkor a felelősség önt terheli a szekrény tartalmáért.</p>
-<p>– Kifogást tehetnék ugyan a felelősség ellen: miután az egész
-szekrény előbb azon homályos gentleman kezében volt, a ki ezt innen
-elvitte, s a felnyitás titkát az is jól tudta, s e szerint azt
-vehette ki belőle, a mi neki tetszett. Azonban elvállalom a
-felelősséget, miután meggyőződtem róla, miszerint a gróf sajátkezű
-jegyzéke szerint minden megnevezett tárgy együtt van benne.</p>
-<p>Azzal odaszólt Péternek magyarul, hogy nyissa fel az alsó
-tábláját is a szekrénynek.</p>
-<p>Az is megtörtént.</p>
-<p>Akkor a hölgyek is felkeltek a pamlagról, s odamentek az
-asztalhoz. A kiváncsiság diadalmas versenytársa minden emberi
-indulatnak. Még a fátyolaikat is hátravetették az arczukról.</p>
-<p>A jelenlevők mind összedugták fejeiket az ékszerek bámulatára.
-Az elnök egyenkint szedegette azokat elő a szekrényből, a maire
-olvasta a tárgyjegyzéket, s a jegyző irta azoknak a megnevezéseit a
-protokollumba. Ez eltartott másfél óráig. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p>
-<p>Az elragadtatás általános volt.</p>
-<p>Bizonyára kár lett volna ennyi kincsnek ott maradni eldugva, a
-Volga mellett!</p>
-<p>Legnagyobb tetszést vívott ki a fekete gyémánt.</p>
-<p>– Ha a végrendelet engem tesz az ékszerek urává, mondá Alfréd
-Medeának, én a fekete gyémántot a grófnőnek fogom felajánlani.</p>
-<p>– Sajnálom, hogy a jó akaratot nem viszonozhatom, mondá a fiatal
-grófnő, miután az egész a bátyámé.</p>
-<p>– Talán még nem? Mondá a vicomte, hideg, kegyetlen
-gunymosolylyal. (Ő is tudta, hogy hol van Medeának a bátyja.)</p>
-<p>Végre rákerült a végrendeletre is a sor.</p>
-<p>Az ezt lepecsételt tanuk sorban mind elismerték, hogy ez volt a
-nekik bemutatott irat, s az elnök constatálta, hogy a pecsétek
-sértetlenek.</p>
-<p>Akkor azután ő saját maga felmetszette a pecséteket.</p>
-<p>A végrendelet egy egész ivnek az első lapját betöltötte, mind a
-meghalt gróf keze irásával.</p>
-<p>Elő volt benne adva, hogy ezzel a korábbi végrendelet
-megsemmisíttetik. Az okok megszüntek. Lyonel családot alapított;
-egészen atyjának akarata szerint. Annálfogva a kitagadás
-visszavonatik s Lyonel általános örökössé lesz kinevezve.</p>
-<p>Azonban a hagyományozó nem tett le a scrupulusairól. Jónak látta
-körülzáradékozni a végrendeletét. Sok mindenféle esetre gondolt
-előre. Lyonel nagykorúságáig Sidonia grófnő marad a teljhatalmú
-gyám, a ki a birtok jövedelméből annyit juttat a mostoha fiának, a
-mennyit jónak lát. Lyonel csak a 24-ik éve elértével veszi át a
-birtokot, melyre a mostoha anyjának stipulált életjáradék be lesz
-táblázva. Medea grófnő megkapja az apai birtokát Erdélyben: neki
-hagyományozza a gróf az atyja beváltott adósleveleit.</p>
-<p>Ellenben következtek azok az esetek, a melyekben Lyonel ismét
-elveszíti az apai örökséghez való jogát, s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> helyébe
-lép az első végrendelet hagyományosa, De l’Aisne Alfréd
-marquis.</p>
-<p>Ilyen eset az, ha Lyonel a római katholikus vallást elhagyná s
-akármi más hitre térne által.</p>
-<p>Hasonlóul, ha valamely olyan hatalomnak a szolgálatába állna,
-mely Francziaország ellensége.</p>
-<p>Épen úgy az egész birtok szállni fog De l’Aisne Alfréd
-marquisra, ha Lyonel törvényes utód nélkül halna el. Itt
-következett egy marginális jegyzet: hasonló beszámítás alá esik a
-«polgári halál» is.</p>
-<p>Ellenben: (ez a pont arra nézve, a ki a viszonyokat nem ismeri,
-a hóbort szinét viseli magán) ha Lyonel valamely egyházi rendbe
-találna belépni, például a maltai lovagok rendébe, akkor azonnal
-kapja meg a birtokot szabad rendelkezésére, még ha a nagykoruságot
-el nem érte volna is.</p>
-<p>(Ehhez már csakugyan clairvoyance kellett!)</p>
-<p>Az aláirás biztos, szilárd kézvonással odakanyarítva.</p>
-<p>Mikor a négy rét hajtott ivet szétnyitották, annak a belsejéből
-még egy vékony papirlapra irott pótrendelkezés került elő.</p>
-<p>Ez volt az említett codicillus.</p>
-<p>Ebben a hagyományozó a készpénzével és értékpapirjaival
-rendelkezik.</p>
-<p>Ez utóbbiakból kétszázezer frankot hágy Sidonia grófnőnek,
-százhatvanezeret De L’Aisne Alfréd unokaöcscsének: a többit
-jótékony czélokra; szolgáinak, tisztviselőnek, gyóntatójának
-huszezer, Hermione kisasszonynak tizezer frankot: a végrendeletet
-végrehajtó souspréfetnek szintén annyit.</p>
-<p>– E szerint «ennek» mégis csak bele kell jönni a jegyzőkönyvbe,
-mondá Lándory.</p>
-<p>A souspréfet úr még mindig védeni akarta a positióját.</p>
-<p>– De hát mit ér a bőkezű hagyományozás, ha senki sem tudja, hogy
-hol kapható az ötszázezer frank papirban?</p>
-<p>Többen is visszhangoztak neki: Alfréd meg a pap. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p>
-<p>– Gombát ér! Heringfejet ér.</p>
-<p>– Én tudom, hogy hová lett és hol kapható meg, szólalt meg
-Lándory.</p>
-<p>Ezzel egyszerre az általános érdeklődés tárgyává lett.</p>
-<p>– Ő tudja! Hát mért nem mondja?</p>
-<p>– Ha megengedi a souspréfet úr, hogy előadjam.</p>
-<p>– Nagyon kérem. Tessék ide mellém leülni.</p>
-<p>A főúr maga húzta oda Lándory számára az asztalhoz a széket; a
-melyet sietett alája tolni Alfréd marquis.</p>
-<p>Hisz ez derék férfiu!</p>
-<p>– Legyen szives előterjeszteni becses véleményét.</p>
-<p>– Tehát az én véleményem szerint az az ötszázezer frank, a
-Traumhold bécsi bankár tömegében található fel; a kinél azt a
-rablást elkövetett Monte Rosso letéteményben hagyta. Erről nekem
-biztos tudomásom van.</p>
-<p>– Tehát mégis ér valamit a codicillus! rebegé a souspréfet
-úr.</p>
-<p>– Van Isten az égben! sohajta fel a plebános.</p>
-<p>– Ön valóban nemes szívü férfiu; nyilvánítá ki véleményét Alfréd
-marquis, minden indokolás nélkül.</p>
-<p>Az indokolást egyébiránt Lándory kitalálhatta. Traumhold bankár
-leánya neje volt Lándorynak: most Lándory a neje virtualitásainak
-az örököse; nagylelkűség tőle, hogy felfedezi, miszerint a ránéző
-hagyatékot félmillió franknyi idegen vagyon terheli, a midőn a
-letéteményező maga nem jöhet elő, azt visszakövetelni.</p>
-<p>Lándory nagyszerű volt a vállvonogatásban. Az embert nem kell
-azért megdicsérni, hogy nem lop.</p>
-<p>– Igazítsa ön ki rögtön ygréc-re Lándory úr nevének végbetűjét!
-Rivallt rá a souspréfet úr a kis jegyzőcskére, mely parancsnak az
-rögtön igyekezett eleget tenni.</p>
-<p>– Úgy szintén a «L’Autriche»-t igazítsa ki «La Bulgarie»-ra.</p>
-<p>– Inkább La Hongriera, ha úgy tetszik. Esedezék Lándory.</p>
-<p>A kis jegyző aztán odairta neki «Lohengrin»-t. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p>
-<p>– És én most ezzel feladatomat befejeztem; mondá Lándory az
-elnökhöz fordulva; nem kivánja ön további személyes
-jelenlétemet?</p>
-<p>A souspréfet ünnepélyesen kinyilvánítá, hogy meg van elégedve
-monsieur Lándory eddigi hozzájárulásával ez ügy kibonyolításához, s
-ezért neki a hatóság nevében köszönetet szavaz: az utazási
-költségei, napi dijai és a többi végzésileg fognak
-megállapíttatni.</p>
-<p>Lándory erre azzal válaszolt, hogy mind ezekről lemond: utazását
-tanulmányozási czélból tette; a többi pedig «nobile officium».</p>
-<p>Azzal kurtán üdvözölve az ott maradókat, Péterrel együtt
-elhagyta a prefekturát.</p>
-<p>Nem mentek egyenesen vissza a hôtelbe, hanem egy sétát tettek a
-platánsorral szegélyzett folyócska partján végig.</p>
-<p>– Különös az, szólalt meg Péter, hogy az érdekelt felek közül az
-egyik nem mutatott jó kedvet, a másik nem tüntetett boszúságot a
-végrendelet felolvasásakor: pedig azt már a legrosszabb
-vaudeville-iró is utasításba tette volna a szereplő szinészeknek,
-hogy a végrendelet felolvasása után «nyertes fél arcza sugárzik,
-vesztes félé elsötétül».</p>
-<p>– Hátha ezek jobb szinészek. De más alapja is van az
-egykedvüségüknek. A végrendelet egy pontja De l’Aisne Alfrédnek
-adja vissza a Lis Blanc-birtokot azon esetre, ha Lyonel akár testi,
-akár polgári halállal tünik el a világból. Már pedig, ez órában,
-mind a nyertes, mind a vesztes félnek nagy oka van azt hinni, hogy
-Lyonelt a két baleset közül az egyik utóléri. A grófnő diadalát
-lehüti a rettegés, a marquis bánatát enyhíti a reménykedés.</p>
-<p>– Ezt figyeltem meg mind a kettőnek az arczán, midőn önnel
-voltam szemben. Hanem azt csakugyan nem tudom kitalálni, hogy a
-fiatal grófnőnek mi oka lehetett azokat a csoda szép szemeit olyan
-öldöklő modorban forgatni ön ellen, mikor néha egy pillantást
-vetett felé? <span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
-"Page_219">-219-</a></span> Majd ki tudom én azt, csak egy olyan
-magam rangjabeli gentlemannel akadjak össze a társaságból.</p>
-<p>Lándory most egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg Pétert:</p>
-<p>– Tudsz te lovagolni?</p>
-<p>– Arra, hogy az akadályversenyen pályázzak, nem vállalkozom,
-hanem ha egyszer a nyeregben ülhetek, nem maradok le róla.</p>
-<p>– Akkor szerezz ma estére egy hátas lovat a városban, s végy
-lovagló csizmát és ostort magadnak.</p>
-<p>Mikor a hôtelbe visszakerültek a sétából, már akkor mind a két
-átellenes vendéglő udvarán mosták a sáros hintókat a szolgák s a
-kocsisok jártatták a lovakat. Tehát az uraságok már a kastélyban
-vannak. Az új statutió végbement.</p>
-<p>A lépcsőházban már ott várt egy ezüst vállzsinóros inas
-Lándoryra. Levelet hozott neki a grófnőtől.</p>
-<p>A levélben meghivás volt a mai ebédre, a Lis Blanc-kastélyban,
-déli hat órára.</p>
-<p>Lándory válaszolt, köszönte a meghivást, ott lesz.</p>
-<p>Péter utána ment az inasnak.</p>
-<p>Jó vártatva visszatért, s hamisan hunyorítva a félszemével:</p>
-<p>– Mindent tudok, mondá. Egyszerre jó pajtások lettünk a
-collegával. Régi cselédje volt a grófnak (a grófné zsoldjában.)
-Kiváncsi volt rám. «Te vagy az a méregkeverő?» kérdezé tőlem.</p>
-<p>– No hát, hogy ne volnék az?</p>
-<p>– Akkor collegák vagyunk. Én is sok mérget kevertem a gazdámnak,
-a mitől az hamarébb ment a pokolba. Ez a te gazdád úgy-e bűvész,
-halottfeltámasztó, ördögidéző.</p>
-<p>– A bizony! Én aztán rágalmaztam önt egész lelkesedéssel. Ez
-viszonlelkesedést idéz elő. – Hát ti a korcsmába tértetek vissza
-ekvipázsaitokkal? kérdezém. Nincs istálló a kastélyban?</p>
-<p>– Istálló csak van! de se egy szál széna, se egy szem zab.
-<span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span></p>
-<p>– Hát nem tartott a marquis lovakat?</p>
-<p>– Odabenn Párisban. Azokat megették az ostrom alatt. A régi
-gazdámnak, Lis Blanc grófnak hirhedett écurieje volt. Hámos lovai,
-arab paripái, különösen a gazdasághoz való trakhéni ménei jutalmat
-is nyertek a világtárlaton. De a mint a marquis átvette az
-örökséget, az egész ménest, istállót mind eladta; a grófnak derék
-rambouillet nyája volt: azt is mind ezüstre váltotta fel. Most
-aztán (az ajtón keresztül hallottam) a grófnő és a marquis, a mint
-a beiktatás után magukra maradtak a belső szobában, csunya nagy
-perpatvar támadt közöttük. A grófnő szemére lobbantotta a
-marquisnak, hogy mind elpocsékolta a gazdasági felszerelést,
-lovakat, juhokat, teheneket. Erre aztán azt vágta vissza neki a
-marquis, hogy «ön épen azt teheti a Lis Blanc gyémántokkal, hogy
-mikor én kapom vissza az uradalmat, csak az üres szekrényt
-találjam». «Azt meg is fogom tenni!» mondá a grófnő. «Akkor jó lesz
-önnek sietni a vásárral, mert a versaillesi bonhommeok piaczra
-akarják dobni a korona-gyémántokat, s akkor ennek a csemegének
-nagyon leverik az árát.»</p>
-<p>– A gutát! Ilyen hangon beszélnek egymással? mondám én.</p>
-<p>– Ez még hagyján! monda ő. De azt láttad volna, mikor a
-souspréfet, a ki az új (de régi) örökösöket beigtatta a birtokukba,
-s a kulcsárt előre bocsátva, egyenkint nyitogattatá fel az ajtókat,
-bevezette őket a termekbe s nagy pofával hirdette, hogy ime mindent
-a régi rendben találtak: hát ott is folyvást azon veszekedett az
-öreg grófné a marquissal, hogy az eredeti festményeket kicserélte
-müncheni másolatokkal. Ezen patvarkodva el-elmaradtak egy-egy
-gyanuba vett Rembrand-képnél. Plane egy rámánál, a melyben egy
-Meissonier szemtelenűl helyettesítve volt egy olajnyomattal,
-csaknem hajba kaptak, úgy hogy utoljára a souspréfetnek nem maradt
-más vezetni valója, mint az ifju grófnő. Az meg csak ődöngött, a
-fejét erre-arra hajtva, mintha nem is tudná, hol jár? Egyszer
-aztán, <span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
-"Page_221">-221-</a></span> a mint egy ajtót felnyittatott a
-souspréfet, lekötelező mosolygással mondta, a hogy szoktak az ilyen
-hivatalos urak: «Ez pedig itten a grófnőnek hálószobája!» Tudod? Az
-a nászéji szoba. A közepén egy feldöntött asztal, összetört
-porczellánok, szétgurult poharak társaságában, mellette egy
-nilus-kék atlaszszal bevont causeuse, mely világos tanujelét hordta
-magán annak a katasztrofának, mikor valaki többet ivott, mint a
-mennyit megbirt; no hiszen azt a képet, azt a szemet láttad volna,
-a mit Dea grófnő mutatott erre a látványra! Hej, hogy csapta be azt
-az ajtót souspréfet úr orra előtt s azzal megfordult a sarkán s
-kiszaladt az erkélyre. No majd beszélek én még neked erről a
-nászéjről, mikor egyszer együtt keverjük a mérget: absynthet, veres
-borral! Ma estére aztán jól kicsipd az uradat; mert sok szem
-megakad rajta!</p>
-<p>Lándory utána gondolt a Péter által elmondottaknak. Végig menve
-az egésznek során, kezdte megérteni azoknak a félelmes szép
-szemeknek fenyegető ragyogását.</p>
-<p>… Ha azt tudják, hogy Pétert, mint elitélt méregkeverőt hozta ki
-a börtönből Lándory, akkor az ő életének megelőző körülményeiről is
-jó értesüléseiknek kell lenni…</p>
-<p>… ha az a szó, a mit Hermione kisasszony az öreg Lis Blanc
-grófnak elmondott, «egy olyan férjnek való ritka példányról»,
-Medeának is fülébe jutott…</p>
-<p>… s ha szóbeszéd tárgya volna az, hogy egy jámbor samaritánus,
-ki két évig ápolt gondosan egy hitvest, a Középtengernek egy
-szigetén elzárkózva a világtól…</p>
-<p>… akkor aztán könnyű megérteni, mit beszél az a lefelé nyiló
-szem, az a középen felnyiló száj, mely fehér fogait mutatja:
-«Vigyázz! Ez éget! ez harap!»</p>
-<p>Még is be mert lépni ennek a szép fenevadnak a ketreczébe.</p>
-<p>Sidonia grófnőre nem volt semmi meglepő sem a végrendeletben,
-sem a codicillusban. Mindkettőnek a tartalmát ismerte lényegében
-Lis Blanc házi papja, s ez közölte <span class="pagenum"><a name=
-"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> azt a grófnővel. Úgy,
-hogy a grófnő egész felkészülten jött már Seigniersbe. Előre küldte
-a szakácsát a statutió lakomájához szükséges minden felszereléssel:
-még virágokról is gondoskodott. Az akkori divat szerint az étkező
-asztalt telehintették üvegházi virágokkal. A porczellán, ezüstnemű
-is megfelelt a pompás menünek. Hasonlított ez a lakoma a debreczeni
-büvész Hatvani professor vendégségéhez, ki egy üres konyhából a
-sultán ebédjét hordatta elő a szolga szellemeivel.</p>
-<p>Csupa férfitársaság volt, a két házi úrnőt kivéve, kik együtt
-vitték a «honneurs»-öket. A városka notabilitásai: a helyőrség
-parancsnoka segédtisztjével, gyárosok és szállítók, a kikre az
-uraságnak szüksége van.</p>
-<p>Lándoryt mindenki sietett protegálni. Először mindenki meg volt
-lepetve, hogy nincs turbán a fején, sarkantyus csizma a lábán. Azt,
-hogy francziául hall és beszél, természetesnek találták. És aztán,
-a ki csak előfoghatta, mind iparkodott vele, még az ebédhez ülés
-előtt, megismertetni a legközelebbi mult idők sensatiós
-eseményeit.</p>
-<p>Még mindig a commune leveretése volt a kedélyeken uralkodó
-tárgy, ahhoz tudott mindenki valami új adattal szolgálni. Talán
-hallottak róla már valamit, hogy itt van egy csoda-ember, a ki két
-esztendeig nem olvasott ujságot. Lándory hallgatta mind azt
-áhitatosan, mintha csupa ujdonság volna rá nézve. Majd a hölgyekkel
-váltott néhány szót, s azon az alapon, hogy Medea grófnő atyai
-részről a magyarokkal rokon, beszélt neki egy pár érdekes apróságot
-arról az országról, a hol a birtoka fekszik. A grófnő még
-emlékezett vissza a gyermekkorából arra a vidékre. Csakhogy igen
-messze van. Két nap kellett kocsin ülni s egy helyütt, a hol
-elvitte a hidat a megáradt folyam, tutajon átkelni. Lándory
-kellemes ujdonságot vélt a grófnővel közölni, a midőn értesíté,
-hogy oda most már vasút vezet: a pályaház ott van a kastély parkja
-végében, egy nap alatt Budapestről oda lehet jutni. A főváros is
-sokat változott azóta, hogy a grófnő utoljára <span class=
-"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> látta.
-Most egy sugárutat törnek rajta végig, mely a párisi Boulevard
-Sebastopollal akar valaha versenyezni. Erre csak egy iróniás mosoly
-felelt és azon száraz válasz, miszerint a grófnő nem igen reméli,
-hogy akár Magyarország fővárosát, akár az erdélyi kastélyát valaha
-meglássa.</p>
-<p>Itt azután el lehetett szakítani a beszélgetés fonalát.</p>
-<p>A komornyik jelenté, hogy fel van tálalva s szétnyitá az étterem
-kettős szárnyajtaját. Lándoryt az a kitüntetés érte, hogy Sidonia
-grófnő az ő karján vezetteté magát az asztalhoz; ezzel Alfréd ellen
-is tüntetett, ki rangra előkelőbb volt és közeli rokon, s ma reggel
-még ura ennek a kastélynak. Talán épen azért! Alfréd azzal akarta
-elpalástolni a mellőztetést, hogy Medeát vezesse az asztalhoz,
-(hiszen felesége volt!) de azzal is elkésett, mert az meg már akkor
-a souspréfet karján csüggött.</p>
-<p>Az asztalnál is ez a rend volt megtartva. Az asztalfőn Sidonia
-grófnő, jobbról mellette Lándory, balról Boisgoberry úr, a mellett
-Medea grófnő, azon tul a colonel, Lándory szomszédja volt a maire.
-Alfréd az asztal tulsó végén foglalt helyet, mint exházigazda.
-Tehát Lándory csakhamar szemközt volt Medeával.</p>
-<p>A jó borok felnyitották a nyelveket. A «chateau Laffitte»-nál
-még a conjectural-politika járta: Vajjon Joinville és Aumale
-herczegek belépnek-e az assemblée-ba? Vissza fogják-e kapni a
-birtokaikat? Sikerül-e Dupanloup-nak a Bourbonok két ágát egymással
-kibékíteni? Mit jelent Franclieu marquis támadása az orleanisták
-ellen, a legitimisták nevében? Találkozott-e Thiers a herczegekkel,
-vagy végkép szakított az orleanistákkal? Megbukik-e Thiers,
-Gambetta heves támadása miatt? Hát Daru rohama Jules Favre ellen a
-napoleonidák érdekében, biztat-e sikerrel? – A «Haute Sauterne»-nél
-már az actualis politika terére szálltak át: meddig marad a pápa
-Rómában? Sikerül-e Plon-Plonnak a corsicaiakat meghódítani? Volt, a
-ki már azt is tudta, hogy meg is bukott Ajaccióban irgalmatlanul a
-«vörös herczeg». A «grand <span class="pagenum"><a name="Page_224"
-id="Page_224">-224-</a></span> vin»-nél pedig már egészen tűzbe
-jöttek a fejek, s belemélyedtek a pártpolitikába; szomszédok és
-átellenesek ki-ki a maga jelszavára koczintott, hogy csak úgy tört
-bele a pohár! Egynek a zászlója tricolor volt, a másiké fehér, a
-harmadiké a császári sas; volt, a kinek a veres zászló
-tetszett.</p>
-<p>Az erdei szalonka után a souspréfet ur poharat emelt az új
-birtokosokra, a két grófnőre, a hogy szokás, azután a volt
-birtokosra, ki nemes lemondással hajolt meg a törvény előtt, a hogy
-illik; és végül a család hirneves vendégére, Lándory úrra, a hogy a
-méltányosság hozza magával.</p>
-<p>A toast rövid volt és szép.</p>
-<p>A felköszöntésre Alfréd is odajött az asztal tulsó végéről
-«rokonaival» poharat érinteni, mely udvariasságot Sidonia grófnő
-azzal viszonozott, hogy ott marasztotta a marquist, helyet adva
-neki az asztalfőnél maga mellett, úgy hogy Alfréd most már a grófné
-és Lándory közé jutott.</p>
-<p>Mikor a pohárcsörgés elhangzott, s a souspréfet ur leült a
-helyére, poharát még egyszer Lándoryéhoz koczintva: egyszer csak
-eszébe ötlött valami.</p>
-<p>– Apropos! Hát azzal a húszezer frankkal mi történik, a mi a
-præfecturánál le van téve, jutalmul az elrabolt kincsek és
-végrendelet kézrekerítőjének?</p>
-<p>Lándory nem bánta volna, ha azt nem itt az ebédlőasztalnál
-hozták volna elő.</p>
-<p>– A felfedező nem akarja magát megneveztetni, felelt a kérdésre
-szárazon.</p>
-<p>– De azért a kitűzött jutalmat mégis valakinek ki kell adni: ez
-a világ végéig nem maradhat a közpénztárban, mint az Ahasverus
-kincse.</p>
-<p>– Tehát legyen átadva ez az összeg azoknak a szegény
-gyermekeknek, a kik Páris ostroma alatt árván maradtak.</p>
-<p>Ez a nyilatkozat általános helyeslés moraját idézte elő az
-asztaltársaságnál. <span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
-"Page_225">-225-</a></span></p>
-<p>Sidonia grófnőnek az arcza még az alatt a remek emaille alatt
-is, mely az Elysée titka volt, elvörösödött.</p>
-<p>– Akkor mi ez összeghez még egyszer annyit adunk a leányommal,
-mondá büszkén. Ez volt a tromf.</p>
-<p>– De akkor mégis csak meg kell nevezni valami emberi nevet, hogy
-ki adja ezt a pénzt! erőlteté a maga jussát mr. Boisgoberry.</p>
-<p>– Irja ön a mi összegünk alá e nevet «Medea».</p>
-<p>– És az öné alá, monsieur Lándory?</p>
-<p>– Az enyim alá pedig ezt a nevet «Godiva».</p>
-<p>Egyszerre, mintha megnémult volna az egész társaság, mindenki
-elhallgatott. Hisz azt már mindenki elmondta egymásnak, hogy ez a
-«Godiva» nem csupán annak a hires angol honleánynak a neve, a ki
-országa fővárosát megmenté a diadalmas ellenség pusztításától – egy
-kényes természetű lovaglás által a városon végig; – hanem azonkívül
-a jelenlevő külföldi celebritás meghalt feleségeé is.</p>
-<p>Lándory csak azt a hatást vizsgálta, a mit e név kimondása Medea
-arczán előidézett.</p>
-<p>Soha ennyi pokolbeli gyűlöletet és megvetést egy tekintetben! A
-szemei épen úgy mélyedtek Lándory szemeibe, mint mikor a gyakorlott
-vivó a kard hegyét ellenfele szivének irányozva, azt egy
-féltempóval megelőzni készül.</p>
-<p>Legelső volt a plébános, a ki szavakat talált méltó
-megjegyzésre.</p>
-<p>– Ime egy férj, a ki a nejéhez még a túlvilágon is hűséget
-tart.</p>
-<p>– Igen, igen, nagyon szép! dörmögék végtől végig: ámbátor senki
-sem fogadkozott rá, hogy utána csinálja.</p>
-<p>De l’Aisne Alfréd ez által kényszerítve érzé magát, hogy
-csipőssé legyen.</p>
-<p>– Hát egyáltalában hiszi ön a túlvilágot, monsieur Lándory? –
-nyefegé, hátravetve magát a székében. (Ezzel nyilván a papot akarta
-megcsippenteni, a ki felől <span class="pagenum"><a name="Page_226"
-id="Page_226">-226-</a></span> jól tudta, hogy a második
-végrendelet értelmi szerzője volt.)</p>
-<p>A pap szembe is szállt vele a kihivó szóért.</p>
-<p>– Mi az? Uram! Hát pogányok lettünk-e? Elfelejtettük-e a
-Hiszekegy utolsó mondását, az Amennel együtt?</p>
-<p>– Hát az jó a parasztoknak, meg az asszonyoknak, azok hadd
-járjanak a paradicsom után; de én ki nem tudom találni, hogy én mit
-keresnék a mennyországban, a hol az örökkévalóságig énekelnek és
-muzsikálnak, a mihez én nem értek, legfeljebb okarinát tudnék ott
-fujni.</p>
-<p>Erre az elmésségre többen nevettek, míg Sidonia grófnő chinai
-sárgateknőcz legyezőjével takarta el a sačrileg rokon ajkait.</p>
-<p>Lándory a nevetés közben odaszólt a marquisnak:</p>
-<p>– De hát, uram, hogyan egyeztethető össze az a hittagadás, a
-lourdesi szűzhöz való zarándoklással?</p>
-<p>Erre a kérdésre aztán mindenki nevetett.</p>
-<p>Alfréd zavarba jött.</p>
-<p>– Hát már ön azt honnan tudja? Cagliostro ön?</p>
-<p>– Houdin! Houdin! kiálta diadallal Boisgoberry úr.</p>
-<p>Alfréd most már nagyon komoly arczot csinált, (a maga rovására
-senki sem szeret a nevetőkkel tartani.)</p>
-<p>– Hja uram, az ember hitét, meggyőződéseit nagy catastrophák
-képesek sarkaikból kifordítani.</p>
-<p>Ez nagyon is érthető volt. Mikor az ember véletlen örökség útján
-roppant vagyonhoz jut, ez élő bizonysága az isteni gondviselés
-létezésének; mikor aztán két év mulva az ember ugyanazt a
-gazdagságot, egy előkerült uj okirat erejénél fogva, kénytelen a
-kezéből kiereszteni, ez már csak elég indok arra, hogy Istent,
-másvilágot, halhatatlanságot megtagadjon.</p>
-<p>Lándory sarcasmussal kérdezé.</p>
-<p>– És ha egy ellencatastropha ismét rehabilitálná a megrontott
-helyzetet, akkor ismét teljes érczértékéhez jutna a Credo?
-<span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
-"Page_227">-227-</a></span></p>
-<p>De l’Aisne vette észre, hogy ez az ember a kártyájába lát.
-Sietett azt eltakarni.</p>
-<p>– Hát Napoleon hiveiből nem lettek-e Sedan után
-republikánusok?</p>
-<p>Ezt nem türhette el a pap, hogy közbe ne mennykövezzen.</p>
-<p>– Ön csak nem helyezi egy categoriába az isteni felséget egy
-halandó emberrel?</p>
-<p>A marquisnak szüksége volt rá, hogy a figuráját az atheista
-álarcz alá rejtse.</p>
-<p>– Kicsinyekről következtetni a nagyokra. Hát monsieur Lándory,
-ön, mint hallom, nagy természetbuvár, még nagyobb szellemidéző. Hát
-mondja ön, látott ön már egyetlen egy érzékeinkkel felfogható
-lényt, a mely a túlvilág létezéséről tanuskodik?</p>
-<p>– Láttam. Volt rá a rövid válasz.</p>
-<p>– Ah! Ah! Hangzott mindenünnen, a vendégek kezdtek figyelmesek
-lenni; magának Medeának a szemei is egészen kerekre nyiltak fel.
-Egy ember, a ki már látott túlvilágról jött lényt.</p>
-<p>– És önök is mind látták azt. Ez az a sárga lepke, mely nyáron
-kertjeinket ellepi. Ennek a fiai nyár derekán kelnek ki a
-falevélben és e szemmel alig látható lénynek már akkor van tudata
-arról, hogy ez a falevél neki csak ideiglenes hazája, hogy ez a
-forró napsugár, mely őt életre kelté, el fog hidegülni s aztán jön
-egy idő, mely ránézve a halál. De azzal nincs vége az életnek, jön
-egy szebb világ, az ő fajára nézve üdv s annak folytán ő szárnyakat
-fog kapni s virágról-virágra száll. Ez a «hit», ez az «ösztön»
-készti ezt a parányi teremtést, hogy a maga túlvilágát előkészítse:
-közös erővel koporsóvá göngyölíti össze a falevelet, mely földi
-otthona s sejtve azt, hogy az le fog hullani a fáról: mindenik
-állatka egy szál selyemmel, mit a szájából ereszt, odakötözi azt a
-galyhoz. Hát ha e microscopicus állatnak van tudomása a halál utáni
-létről, megdicsőülésről: a lelkes ember irtsa-e azt ki magából?
-<span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
-"Page_228">-228-</a></span></p>
-<p>A hatás nagyon vegyes volt erre az allegoriára.</p>
-<p>Sidonia grófnőnek nagyon tetszett. Medea ellenben ajkát
-pittyeszté, csillagvizsgáló, botanicus, entomolog – mind rossz
-firma! A souspréfet azt mondá, hogy a lepkét már az ó egyptomiak is
-a halhatatlanság jelképének tarták, a plébános úr ellenben
-határozottan tiltakozott az ellen, hogy a mennyei paradicsom
-mellett természetrajzi példák tanuskodjanak, mikor azt világosan
-megállapítja az ujtestamentom és szent Chrysostomus.</p>
-<p>A marquisnak pedig teljesen kiszolgáltatta magát ezzel a
-metaphorás ömledezéssel Lándory.</p>
-<p>– Hát jól van, monsieur Lándory; elfogadom, hogy egészen
-helyesen cselekszik egy magasabb intéző kéz, ha a papiliok,
-phalenák és egyéb kukaczok seregének szivébe a feltámadás hitét
-beoltja, hogy azok aztán tavaszszal simára letarolhassák a
-kertjeinket; de ugyan mondja ön meg, mi czélra támasztaná fel egy
-mennybéli hatalom azt a tizenötezer communardot, a kiket junius
-8-án a Père la Chaiseben, meg a st. cloudi kapunál és a torlaszok
-között elgázoltattunk; kivánja azt valaki, hogy ezek még újra
-feltámadjanak, s szárnyakat is kapjanak, hogy onnan felülről
-lövöldözhessenek bennünket a petroleum-puskáikkal?</p>
-<p>Ez már aztán általános hatást gerjesztett. Eclatans siker volt.
-Az egész asztaltársaság feljubileált rá, s egyik vendég a másikat
-igyekezett tulkiabálni az adatok halmozásában.</p>
-<p>– A gonosztevők serege, ki saját hazáját pusztította!</p>
-<p>– A kik a Louvret, a hôtel de Villet, a templomokat
-felgyujtották!</p>
-<p>– A kik a feszületekből, a szentségtartókból pénzt verettek!</p>
-<p>– A kik a párisi érseket meggyilkoltatták.</p>
-<p>– De nem elég, hogy ezeknek a vére kifolyt, tüzeskedék a
-sous-préfet; még annak a tizenkétezer gonosztevőnek is ki kell
-végeztetni, a kik fegyverrel a kezükben fogattak el a sánczok
-között. <span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
-"Page_229">-229-</a></span></p>
-<p>– Minden bizonynyal! helyeslé a colonel. Azok nem tekinthetők
-hadifoglyoknak; hanem rablóknak.</p>
-<p>– Gőz-guillotint kell felállítani, a mi egyszerre sorszámra
-gyalulja le a fejeiket! kegyetlenkedék a maire.</p>
-<p>– Talán még is nem valamennyit, kegyeskedék a pap; de a
-vezetőket minden bizonynyal.</p>
-<p>Erre aztán mindenki sietett a maga jelöltjét megnevezni, a ki
-leginkább megérdemli, hogy a feje leguríttassék. «Millieret, a ki a
-gyujtogatást elrendelé!» – «Van de Hoovent, a
-torlasz-parancsnokot.» – «Brunelt, a ki petroleum-puskákkal
-lövetett a katonákra.» – «Armand Desprést, a ki a verestollas
-enfants perduket vezette junius 14-én az általános gyujtogatásra!»
-– «Főképen a katonai vezéreket, Dombrovszkyt, La Ceciliát, Piadyt!»
-– «Még inkább az értelmi vezetőket: Courbet festőt, Cluzeretet, a
-«Lanterne» szerkesztőjét, a ki Henry Max álnév alatt dolgozott,
-Vermorelt, Cavaliert, a kit Pipe en bois (fapipás) név alatt
-ismertek!» – «Kivált az idegen kalandorokat: Vanderburchot,
-Bagrationt, Okolovicsot, Littenberghert, Allighierit, Amemberit,
-Zembert!»</p>
-<p>Kifogyhatatlan volt a névsor, s azt össze-vissza kiáltozta
-mindenki, a maga kiválasztottját ajánlva halálnak és pokolnak.</p>
-<p>– Hát a legnagyobbat kifelejtették önök? kiáltá Boisgoberry úr.
-Raoul Ripaillet! Az Orsini-bombák hősét!</p>
-<p>Dehogy volt az kifelejtve! Azt már candidálni sem kellett! Meg
-volt választva! épen úgy, mint Jules Ferré, mint Rossel, mint Jules
-Vaillée, és Vermorel, a kikről beszélni sem kell már! El vannak
-itélve!</p>
-<p>Lándory tudta, hogy ez a tűzakna nem ő ellene lett felrobbantva;
-– hanem Lis Blanc grófné ellen.</p>
-<p>És a grófnőnek ott kellett ülni az asztalfőn, és hallgatni
-mozdulatlan arczczal azt a méltó haragtól lángoló ostromzajt. Még
-csak a szemöldőkeit sem volt szabad összeránczolnia. (Erre a
-londoni csodadoktor előre figyelmeztette: strapácziákat a berakott
-szemöldök nem áll ki.) <span class="pagenum"><a name="Page_230" id=
-"Page_230">-230-</a></span></p>
-<p>Medea egykedvű arczot csinált, mint egy márványszobor.</p>
-<p>Mikor aztán Alfréd látta, hogy a grófnő eléggé meg van kínozva,
-nagylelkű akart lenni.</p>
-<p>– Ejh, uraim, hagyjuk ezt a szomorú themát! Ürítsünk inkább
-poharat a mi távol levő kedves rokonunkért, az én kedves
-unokaöcsémért, Lyonelért!</p>
-<p>Ezt nevezte ő nagylelkűségnek.</p>
-<p>A vendégsereg sietett Sidonia grófnőhöz, poharát az övéhez
-koczczintani. Abban minden cseppnek méreggé kellett válni.</p>
-<p>Lándory szemei mindent láttak. A marquis ördögi kedvtelését, a
-grófnő kárhozati kínját, és azt is, hogy Medea egy cseppet sem
-ivott a szájához vitt pohárból.</p>
-<p>– Na hát, monsieur Lándory, kötődék Alfréd marquis, ezuttal csak
-mondjon le ön arról, hogy a hernyókra nézve van feltámadás.</p>
-<p>– Igen! Erősíté a souspréfet. Holnapután fog az assemblée elé
-kerülni a tizenkét ezer lázadóra kimondott itélete a
-vésztörvényszéknek, s akkor kezdődik a «nagy lakodalom!»</p>
-<p>– Én ugy tudom, szólt Lándory, hogy nem lesz semmi
-tömeggyilkolás.</p>
-<p>– Kitől tudja ön? kérdé felförmedve mr. Boisgoberry.</p>
-<p>– Az igazságügyminisztertől, a kinél tegnap voltam
-kihallgatáson.</p>
-<p>– S a miniszter megmutatta «önnek» az itéletet?</p>
-<p>– Sőt kegyes volt a véleményemet is meghallgatni felőle.</p>
-<p>– És mi van az itéletben? (Ezt a kérdést több oldalról is
-ismételték, úgy tetszik, hogy egy suttogó hang is volt közötte;
-talán Sidonia grófnőé.)</p>
-<p>– Nem élhetek vissza a bizalommal. Holnapután úgy is meg tudja
-mindenki, mert a nemzetgyülés elé kerül. Annyit mondhatok, hogy a
-tizenkét ezer fogoly commune tag közül csak négy lett halálra
-itélve. <span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
-"Page_231">-231-</a></span></p>
-<p>– Kik azok? kiálták sokan egyszerre.</p>
-<p>– Kötelességem a titkot megőrizni.</p>
-<p>– De Raoul Ripaille csak közte van a négynek? szorgalmazá a
-souspréfet.</p>
-<p>– Az nincs köztük.</p>
-<p>Három ember iparkodott e szónál a legkisebb mozdulatot is
-eltiltani az arczának: Sidonia, Medea és Bertalan, a többi mind
-dühöngött.</p>
-<p>– Ezt még az assemblée meg fogja dönteni! kiálta a maire.</p>
-<p>– E miatt fel fog lázadni a hadsereg! fenyegetőzék a
-colonel.</p>
-<p>– Én magam vezetem az uj revolutiót a kormány ellen! harsogott
-mr. Boisgoberry.</p>
-<p>Az ebédnek vége volt már, az inasok felhordták a szájöblítőket.
-Soha asztaltársaságnak erre nagyobb szüksége nem volt!</p>
-<p>Sidonia grófnő asztalt bontatott, a mokkát a teremben élvezhetik
-az uraságok. Ránézve ez megszabadulás volt a purgatoriumból.</p>
-<p>Ismét Lándory karját fogta el, s az öreg inasnak azt parancsolá,
-hogy a kávét hozza oda utánuk a téli kertbe.</p>
-<p>A társaság a nagy terembe ment át; ott rá lehetett gyujtani.
-Medea a zongorához ült és elkezdett valami Chopin-féle variatiót
-játszani, ez többeket odavonzott. Sidonia grófnő háborítatlan
-vonulhatott félre a teremből nyiló téli kertbe.</p>
-<p>Úgy vitte oda magával Lándoryt, mintha csak az üvegháza diszét,
-a virágzásnak indult «musa ensetét» akarná neki megmutatni, meg a
-gyümölcscsel rakott derék narancs és czitromfákat. A míg az inasok
-a kávét, a chartreuset, meg a szivarskatulyákat egy japáni
-bronzasztalkára elhelyezék, addig mind a kertészről beszélt a
-grófnő, hogy az milyen derék becsületes ember, hogy el nem adta a
-rábizott exotikus növényeket, holott másfél év óta nem kapta meg a
-fizetését a marquistól. <span class="pagenum"><a name="Page_232"
-id="Page_232">-232-</a></span></p>
-<p>Majd maga jó példával ment előre, egy papirszivarkára gyujtva; s
-aztán megkinálta Lándoryt is egy havannával, elébb ő maga leharapva
-a szivarnak a végét a fogaival. A legvilágosabb kegynyilvánítás egy
-szivesen látott vendég irányában.</p>
-<p>Lándory arra gondolt, hogy mégis derék ember az a pesti
-fogorvos!</p>
-<p>Akkor aztán leült Sidonia grófnő egy chinai oldalkaros székbe,
-eltakarva egy majolika vederben pompázó retinospora által.</p>
-<p>– Ön régóta ismerős a mi igazságügyminiszterünkkel?</p>
-<p>– Még abból az időből, a mikor egyszer Magyarországot beutazta,
-hogy az ottani börtönrendszerrel megismerkedjék; én kisértem őt ez
-utazásában.</p>
-<p>– Ah! Miniszterünk a külföldön is utazott? (A grófnőnek
-sajátszerű meghatározása volt a «külföldről».) Ön tehát a
-látogatást adta neki vissza?</p>
-<p>– Nem, grófnő, én tudom, hogy a kormányférfiak ideje nem
-látogatások számára van beosztva. Egyenesen azért az ügyért mentem
-hozzá, a mi ide vezetett. Mint az igazságügy legfőbb vezetője,
-kellett, hogy értesülést vegyen az oly nevezetessé lett Lis Blanc
-ügyről, mely a két kormány között jegyzékváltásra is adott
-alkalmat.</p>
-<p>– És aztán csak úgy «en passant» jött a communardok dolga?</p>
-<p>– Nem biz az, grófnő; causalis nexus van a kettő között.</p>
-<p>– Causalis nexus? mormogá a grófnő. De jó, hogy nem tudok
-deákul! (Pedig nagyon jól értette, hogy mi az!)</p>
-<p>– Akarja a grófnő, hogy beszéljek a communardok pöréről?</p>
-<p>– Nem tudom, mennyiben érdekelhet ez engem?</p>
-<p>– Akarja a grófnő, hogy beszéljek Raoul Ripailleról?</p>
-<p>A grófnő bámulva nézett a téli kert közepén lévő vízöntő
-nymphára, mintha attól akarná megtudni, hogy ki az a Raoul
-Ripaille? <span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
-"Page_233">-233-</a></span></p>
-<p>– Micsoda név az a Raoul Ripaille? kérdezé, mosolygó közönyt
-erőltetve, Lándorytól.</p>
-<p>– Az a grófnő mostoha fiának az álneve.</p>
-<p>– Hah!</p>
-<p>Vége volt a tettetésnek. A grófnő ijedten dobta el a szájából a
-szivarkát s megkapta Lándory kezét.</p>
-<p>– Kitől hallotta ön ezt? kérdezé suttogva s ijedt tekintetet
-vetve a salon nyitott ajtaja felé. Üljön ide mellém.</p>
-<p>Bertalan széket húzott a grófné mellé s a szivart a szája
-balszegletébe igazította, hogy ne füstöljön a grófné arczába vele s
-aztán, mintha csupa hizelkedéseket mondana neki, egész nyájas
-arczczal közlé vele a valóságot.</p>
-<p>– Én ezt az inasomtól tudtam meg, a ki viszont az államfogházban
-hallotta egy fogolytársától: Monte Rossótól; ez megint igen benső
-pajtásságban volt Lyonel gróffal. Lehetetlen, hogy a grófnő
-salonjában is meg ne fordult volna. Fekete «Henry quatre» szakált
-viselt, felfelé fésült bajuszszal s pompás sűrű göndör hajat, mely
-a nyakáig ért. Én nyirattam le a szegedi börtönben.</p>
-<p>– Emlékezem az arczra. Itt vicomte de Mont-Rougenak
-nevezték.</p>
-<p>– Ugyanaz a név francziául. No hát ez volt az, a ki Lis Blanc
-gróf kincseit elrabolta. Nekem nem vallotta ki, hogy hová dugta el
-azokat, de a fogolypajtásnak igen. Ez meg fölfedezte nekem, mikor a
-börtönből kihoztam, királyi kegyelem mellett. A húszezer frank díj,
-a mi a felfedezőnek volt igérve, az inasomat illeti meg s a ki
-lemondott róla – az árvák javára – és a Godiva-névre, az nem én
-voltam, hanem az inasom.</p>
-<p>– Akkor az valami rendkivüli ember.</p>
-<p>– Hát vannak arra mi felénk ilyen rendkívüli emberek is. Ezen a
-csatornán át jutott el hozzám Lyonel gróf második alakjának
-genesise.</p>
-<p>A grófnő mohó sietséggel kérdezé:</p>
-<p>– El van fogva a mostoha fiam? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span></p>
-<p>– Olyan jól van, mint ha el lenne fogva. Tudják a helyét és jól
-őrzik.</p>
-<p>– De hát hol van?</p>
-<p>– Olvasta a grófnő Hugó Victor regényét: a «Nyomorultak»-at?
-Emlékezni fog a föld alatti Párisra?</p>
-<p>– A kloakákról?</p>
-<p>– Igen. Ott van.</p>
-<p>– Lyonel!</p>
-<p>A grófnő nem tudta magának megparancsolni, hogy ne reszkessen.
-Valóságos láz volt az. Ez az ember ördög! Beteggé tud tenni.</p>
-<p>– Egyikébe ezeknek a föld alatti utczáknak vette be magát Raoul
-Ripaille, a commune leveretése után.</p>
-<p>– Irgalom atyja! Még a nyáron! Azóta mindig ott van?</p>
-<p>– Ő és még valami harmincz társa. Voltak ott elbújva többen is,
-de azok lassankint előjöttek és megadták magukat. Raoul Ripaille és
-társai azonban el vannak látva hosszú időre élelmiszerekkel és
-mindenféle pusztító eszközökkel: dynamitbombákkal,
-petroleumkarabélyokkal; elszánva, hogy ördögök módjára fognak
-harczolni, ha a katonák megtámadják őket. A kormány azonban nem
-szándékozik dicstelen vérontást rendezni a föld alatt. Van más
-módja, hogy a maga foglyait a napvilágra jönni kényszerítse.</p>
-<p>– Mi az?</p>
-<p>– Hát ha egyszer egy nagy tartós zápor, egy felhőszakadás zúdul
-le Párisra, akkor annak a kloaka sikátornak a Szajnába torkoló
-szádát betömik, s akkor aztán a csatornákon aláömlő víz
-kényszeríteni fogja az odarekedt csapatot a csatornagégéken
-kimenekülni veszedelmes erősségükből.</p>
-<p>Sidonia grófnőnek egy verejtékcsepp megindult a halántékáról s
-végig futott az arczán. Most már a hőség állta el minden
-tagját.</p>
-<p>– Említette önnek a minister Raoul Ripaille nevét?</p>
-<p>– Azért mentem oda hozzá egyenesen, hogy Raoul <span class=
-"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span>
-Ripaille – nem! Lis Blanc Lyonel gróf ügyét védelmezzem.</p>
-<p>– Ön védelmezte őt!</p>
-<p>– Igen. Mikor a ministerhez mentem, öt név volt a kivégzésre
-jelölve. A vésztörvényszék ugyan egész lajstrommal adta a
-halálitéleteket, de Thiers nem enged többet kivégeztetni ötnél.
-Raoul Ripaille volt az ötödik.</p>
-<p>A grófnő azt hitte, hogy a chartreuse csillapítani fogja a
-szívdobogását. Idegeinek szörnyű gyötrelmeket kellett kiállni.</p>
-<p>– Én addig beszéltem a minister lelkére «védenczemről», a míg
-kitörülte a nevét az első kategoriából s átírta a másodikba.</p>
-<p>– Mit mondott ön neki? Hisz nem tud felőle semmit.</p>
-<p>– Annyit mondtam el neki, a mennyit tudok. Hogy Raoul Ripaille,
-Lis Blanc gróf egyetlen fia fiatal gyermek még, a kinek tettei nem
-beszámíthatók. Egész élete kényelem és dúskálkodás volt, akkor
-egyszerre kitagadta az atyja; erre megjavúlt, magába tért; akkor
-kirabolták, megfosztották apai birtokától, ellopták az
-utóvégrendeletet, melyben atyja visszafogadja, másodszor is
-«nyomorulttá» lett. Huszonegy éves korában. Oda volt kényszerítve,
-hogy a társadalom ellenségei közé álljon, a birtokos osztály elleni
-gyűlölet senkinél nem volt annyira indokolva, mint ő nála, a kit
-csakugyan igazságtalanul fosztottak meg a birtokától. És most ime
-megkerül az ellopott végrendelet, a sors maga igazságot szolgáltat
-az elbukottnak. Hát az emberi igazságosztó kéz ne nyújtsa-e felé
-kezét, hogy őt fölemelje, hogy engedjen neki utat derék, becsületes
-emberré lehetni, hazájának, az emberiségnek szolgálni?</p>
-<p>Sidonia grófnő nem birta eltitkolni a könycseppet szempillái
-alatt.</p>
-<p>– Addig esedeztem a minister előtt, míg kitörülte Raoul Ripaille
-nevét a második kategoriából és átírta a harmadikba. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p>
-<p>– Mit jelentenek ezek a kategoriák?</p>
-<p>– Az első = a Gréve-piacz. – A második = az Ile de France. A
-harmadik Cayenne. – Az elitéltek közül, a kit halállal nem
-büntetnek, ha nagyon terhelve van, megy az Ile de France-ra; ha nem
-olyan nagyon, Cayennebe. Toulonban ott várja őket már nyolcz nagy
-hajó. Az elsőbbi gyarmatban ugyan paradicsomi a vidék, de az
-idegenek nyolcz tizedrésze elhal ott honos nyavalyákban. – Cayenne
-nem olyan rossz, az általános nyárhőség ugyan negyvenkét fok, de
-erős természetek kiállják tíz évig is.</p>
-<p>– Rettenetes álom ez! rebegé a grófnő. A csodálatos email sem
-birta eltakarni arczának halálsápadtságát. Lehunyta a szemeit, hogy
-elhitesse magával, hogy ez csak álom.</p>
-<p>A salonban nagy taps riadt fel. Medea mesteri játékának szólt ez
-az ovatio: Sidonia grófnő felriadt rá.</p>
-<p>– Nem nekünk tapsoltak, grófnő! nyugtatá meg Lándory. Még mi nem
-végeztük el. Én még nem voltam kielégítve a minister kegyességével.
-Kijátszottam az utolsó tromfomat. Így szóltam a ministerhez: Uram!
-Lis Blanc Lyonelre nézve az mindegy: akár az Ile de Francera
-küldik, akár Cayennebe. A deportatio «polgári halál». A polgári
-halál esetén Lyonel ismét elveszti a jogát ősei birtokához, s a Lis
-Blanc-hagyatékot örökli De L’Aisne Alfréd marquis. Lyonel gróf az
-«Internationale» tagja, Alfréd marquis pedig pure sang orleanista.
-Már most mi van érdekében a franczia köztársaságnak? ha Lyonel lesz
-többszörös milliomossá: az bizonyosan megszünik «communista» lenni,
-de ha Alfréd jut ehhez a nagy birtokhoz, az annál hatalmasabb
-orleanista lesz. Melyik a félelmesebb ellensége a respublikának, az
-ultrademokrata-e, vagy a royalista? – Ez a dilemma győzött.
-«Vicisti Galilæe», mondá a minister. «Kiástál egy elkárhozott
-lelket a pokolból!» S azzal kitörülte Raoul Ripaille nevét a
-harmadik kategoriából is s beirta, most már nem azt, hanem Lis
-Blanc Lyonel gróf nevét a negyedik osztályzatba. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p>
-<p>– S az mit jelent?</p>
-<p>– Száműzetés tíz esztendőre Francziaországból és annak a
-gyarmataiból, a tiszti rang és legion d’honneur elvesztésével.</p>
-<p>Sidonia grófnő megkönnyebbülten lélekzett fel.</p>
-<p>Lándory felállt mellőle s pár lépest tett a teremajtó felé.</p>
-<p>Sidonia grófnő utána lebbent s megragadta a kezét.</p>
-<p>– Uram. Önnek nehéz valamit mondani. Olyan nagy a hála, a mivel
-önnek tartozunk: én és az egész családom.</p>
-<p>– Grófnő! A hála mindig egy neme a gyűlöletnek.</p>
-<p>– Talán ezuttal nem az. Még egy szót mondok önnek. Ha L’Aisne
-Alfred meg tudja azt, hogy mit köszönhet az ön közbenjárásának, az
-önnek halálos ellensége lesz.</p>
-<p>– Máris az. De a míg ellenségem, addig nem félek tőle, hanem ha
-egyszer jó barátommá fog lenni, akkor elkezdek vigyázni
-magamra.</p>
-<p>Ezzel átléptek a terembe.</p>
-<p>Medea még mindig a zongoránál ült: a fiatal jegyző bal oldalán
-állt, s fordította a hangjegylapot; jobbján pedig Alfréd
-tehénkedett a zongorára. Közel hozzájuk egy kis kártyaasztalnál
-játszott béziguet a souspréfet az abbéval. Hármasban voltak a
-marquisval; a vesztes mindig pihent; ezuttal ő volt a vesztes,
-ráért Medeát mulattatni, míg rákerül a sor.</p>
-<p>Ki is lehetett találni, hogy miről beszélgetnek, mert a mint
-Sidonia grófnő Lándoryval együtt előjött a téli kertből, egyszerre
-félbeszakíták a beszélgetést.</p>
-<p>Lándory búcsút vett Sidonia grófnőtől, a kalapját a kezében
-tartá s egyenesen Medea grófnő felé ment, hogy attól is búcsút
-vegyen, egy szokásos udvarias bókkal.</p>
-<p>Medea, a mint őt közelíteni látta, egész tüntetőleg elfordítá a
-fejét s a fiatal jegyzővel kezdett el társalogni.</p>
-<p>Lándory aztán el is hagyta azt, hogy Medeának mondjon búcsúzó
-bókot, hanem a helyet concurrentiát csinált neki. Ő is a kis
-jegyzőhöz lépett és kezét annak a karja alá dugva, igen szárazon
-azt kérdezte tőle: <span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
-"Page_238">-238-</a></span></p>
-<p>– Jegyző úr! Készen van a mai hivatalos ténykedésről szóló
-protocollum?</p>
-<p>Erre a kis jegyző nem tehetett mást, mint hogy a szeme közé
-nevessen. Csodabogár! Ez azt hiszi, hogy a jegyzőnek egyéb dolga
-sincs, mint jegyzőkönyvet írni. – Medea kerek szemeket csinált rá;
-egy pár úr félrefordult kunczogni. Hisz ez egy barbár! A ki annyi
-neveléssel sem bir, hogy mikor a háziasszony diskursusban van egy
-vendégével, azt ne zavarja meg. Alfréd marquis egész impertinens
-gúnynyal kérdezé Lándorytól:</p>
-<p>– Hát olyan igen nagyon sürgetős önre nézve az a mai
-protocollum?</p>
-<p>– Rám nézve egy cseppet sem sürgetős, sőt ellenkezőleg. Nekem
-előnyös lesz az, ha a jegyzőkönyv holnapra marad. Azt bizonyosan
-tudni fogják önök, hogy holnap van az utolsó terminus a
-Traumhold-tömegnél bejelenteni a követeléseket!</p>
-<p>– Ah! Ah! Kérem, kérem! Mi az?</p>
-<p>Alfréd egyszerre megszünt impertinens lenni.</p>
-<p>Medea bámulva látta, hogy a marquis nagyon nyájasan csatlakozik
-Lándoryhoz, karjába ölti a karját s aztán olyan közelről, hogy majd
-a szivaraikkal égetik ki egymásnak a szemét, beszélnek egymással,
-rövid mondatokban, melyeknek mindegyike mint a villanygép hozza
-mozgásba a marquis tagjait és arczvonásait. Halkan beszélnek, hogy
-a közelállók ne hallják.</p>
-<p>Lándory mondá:</p>
-<p>– A bécsi törvényszék két év előtt záridőt tűzött ki a lefoglalt
-Traumhold-féle tömeget illetőleg mindazokra nézve, a kik hitelezés,
-letéteményezés, vagy károsodás czímén követelnek a tömegen
-valamit.</p>
-<p>– Nem hallottam róla, suttogá a marquis. A Lis Blancok tudom,
-hogy jelentkeztek.</p>
-<p>– Igenis az ellopott ékszerek és a végrendelet miatt, de nem a
-félmillió frank értékpapirokért, a mikről nem volt tudomásuk. A
-marquis tudott felőlük; de ön megint <span class="pagenum"><a name=
-"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> nem jelenthetett be az
-iránt követelést, mert az első végrendelet e félmilliót nem
-hagyományozta önnek, és így az ügyvédje nem talált jogczímet
-igénytámasztásra.</p>
-<p>– És így senki sem jelentkezett?</p>
-<p>– Senki. A határidő holnap déli 12 órakor lejár s ha addig önök,
-a kik között a codicillus azt a félmilliót felosztja, megfelelő
-lépést nem tesznek, a törvényszék az uratlan ötszázezer frankot
-odacsapja az «árvalányok» intézetének pénzalapjához, melynek a
-boldogúlt feleségem az apja örökét hagyományozta. Én jobb szeretem,
-ha ez a jótékony intézet gyarapodik vele. És így, ha önöknek nem
-sürgetős az a protocollum, nekem nem az.</p>
-<p>Medeának a bámulata fokozódott, mikor Afrédet Lándorytól gyorsan
-elszaladni s egy ugrással a souspréfèt háta mögött teremni látta.
-Annak épen tele volt a keze négy «ass»-al és sext majorral. De a
-mint az első mondatot a fülébe súgta a marquis, lecsapta a
-«match»-nak igérkező kártyát az asztalra, feldöntötte a
-bezigue-jelző táblát, felugrott a székéről, s mint a vad oroszlán
-rohant a kis jegyzőre, szikrázó szemekkel ordítva a szeme közé:</p>
-<p>– Hát ön még sem készítette el a protocollumot?</p>
-<p>Aztán az abbé is felugrik a kártyaasztaltól, az is oda fut a kis
-jegyzőhöz:</p>
-<p>– Jöjjön, jöjjön, barátocskám. Majd én segítek önnek
-purisálni!</p>
-<p>Purisálni! Kártyaasztal helyett! – Bűvészet megy itten végbe.
-Biz a kis jegyzőt elvitték a zongora mellől, nem bánták, akárki
-forgassa a kótát a grófnőnek.</p>
-<p>Lándory végre hozzá jutott, hogy egyedül maradt Medea előtt.</p>
-<p>– Madame! meghajtá magát búcsúvételül s aztán indúlt kifelé.</p>
-<p>Medea azt látta, hogy az egész társaság felkavarodik. Alfréd
-odafut Sidonia grófnőhöz, azzal is abba hagyatja az érdekes
-epizódot, melyet a colonel bocsát közre az issy-i erőd ostromáról.
-Másfelől pedig a maire reménykedve siet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> bevágni
-az útját a távozni készülő Lándorynak, visszatartva őt
-erőhatalommal. Nem szokás ez művelt társaságban.</p>
-<p>– Ah, uram, ön már el akar bennünket hagyni? Épen most akartam
-önt felszólítani, hogy üljön le velem egy partie sakkra.</p>
-<p>– Nem tudok sakkozni.</p>
-<p>– Ah. Pedig az ön hazafiai híresek arról, hogy mind
-sakkoznak.</p>
-<p>– Azok az arabok.</p>
-<p>– Aztán a lábaikat keresztbe szedik maguk alá, mikor
-leülnek.</p>
-<p>– De most már hozzá szoktak a székenüléshez is.</p>
-<p>– És a próféta szakállára esküsznek?</p>
-<p>– Hja, az régen volt. Most már a próféta borotválkozik.</p>
-<p>Ez a sok bohóság szándékosan volt kifundálva, abból a czélból,
-hogy a távozni készülőt valami vitába keverje.</p>
-<p>Végre még az öreg inas is beavatkozott a szövetségbe. Egy nagy
-ezüst tálcza volt a két kezében, tele fehér, piros és sárga
-folyadék tartalmú poharakkal. A lehető legvigyoribb nyájassággal
-ejté ki az édes hangot a «kedves» vendéghez:</p>
-<p>– Sorbeth!</p>
-<p>Lándory nem állhatta meg, hogy erre a mosolygó arczra el ne
-nevesse magát. (Az inasnak is úszott kétezer frankja a félmillió
-közt: ez is tudta már, hogy miért mosolyog.)</p>
-<p>– A próféta szakállára esküszöm, hogy soha sem iszom
-sorbethet.</p>
-<p>De nem tudott tőle megszabadulni, kénytelen volt egy pohár
-sorbethet magába diktáltatni.</p>
-<p>Medea el nem tudta képzelni, hogy miféle villám csapott ide most
-be?</p>
-<p>Jött a souspréfet. Az is elfogta Lándoryt. Most már valósággal
-cernirozva volt.</p>
-<p>Boisgoberry úr egész protektori minával mazurkázott <span class=
-"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> oda a
-vendég urhoz, mintha ő követne el rajta valami nagy
-szivességet.</p>
-<p>– Egy óra mulva készen lesz a jegyzőkönyv s hitelesített
-másolatban rendelkezésére álland önnek.</p>
-<p>– Fölöttébb lekötelezve érzendem magamat, s egy óra mulva a
-szolgámat érte fogom küldeni.</p>
-<p>– De hisz itt is megvárhatná ön.</p>
-<p>– Sürgetős leveleket kell még ma irnom és postára adnom.</p>
-<p>– Ah, haha! Kár fárasztani magát. Seigniersben nincs éjszakai
-postaszolgálat, sem távirati állomás.</p>
-<p>– Azon majd segítek én. Az inasom lóra ül, s elviszi a
-sürgönyömet a legközelebbi táviró-állomásig.</p>
-<p>Erre a szóra odakerült Alfréd is. Voltak már négyen, a kik
-Lándoryt fogták. Az utolsó szó kapta meg a figyelmét.</p>
-<p>– Ah! Akkor az a derék fiú elvihetné a mi sürgönyünket is a –
-izéhez? Hova kell nekünk azt a bejelentést czímezni?</p>
-<p>Lándory mély deferentiával hajtotta meg magát, a souspréfet úr
-felé fordulva.</p>
-<p>– Monsieur mindent jól tud.</p>
-<p>Monsieur nem akarta elérteni a sarcasmust, hátraveté a fejét,
-négy ujját a mellényébe dugta, s a zsinóron függő lorgnettejével
-szélmalmot csinálva, tiszteletparancsoló önérzettel tárta fel
-ismereteinek lajstromát.</p>
-<p>– Igen is. Jól tudok mindent, a mi az administrativ közegek
-internationális correlatiójára tartozik; csakhogy az önök
-dualistikus államformája mellett nagy specziál studium kell hozzá,
-eltalálni, hogy vajjon a szőnyegen forgó esetben az inhibitiót
-melyik forumhoz kell adressálni; a bécsi lordmayorhoz-e, vagy a
-budai palatinushoz.</p>
-<p>– Az tökéletesen mindegy. Biztosítá őt Lándory.</p>
-<p>A marquis boszusan toppantott a lábával. Ő neki már közvetlenebb
-ismeretei voltak a budai palatinusról a kinek a neve «herczeg
-Czernovicz». A leánya pénztárosnő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> volt a Café Anglaisban:
-elragadó szépség, ki fölségesen tudta vegyíteni a sorbet
-marasquinot, s egynehány jó embertől valami kétszázezer frankot
-szedett fel kölcsön, a mit az atyja, a palatinus fog egykor
-kifizetni. A dologból cause celébre lett: s végre kisült, hogy
-Budán nincs palatinus, s ha van, nem híják herczeg Czernovicznak.
-Ezért a marquisnak fölöttébb nagy kétségei voltak a souspréfet ur
-jól értesültségében. Egész könyörgőre fogott hangon dadogá
-Lándoryhoz:</p>
-<p>– Uram! Ha már eddig részt vett ön a «családunk» jelen ügyében:
-most a kapuzárás előtt ne hagyjon bennünket az utcza közepén. – E
-közben mindenféle arczjátékkal igyekezett a helyzet kritikus voltát
-megértetni, s sikeres beavatkozásra buzdítani valakit, Lándory
-vállán keresztül mimikázva.</p>
-<p>Lándory tudta jól, hogy kinek integet a marquis. Sidonia
-grófnőnek. – Csak azért sem nézett hátra.</p>
-<p>Medea élesen figyelt a jelenetre. Látta azt a sokféle,
-megszeppenését elmosolyogni törekvő arczot: azt a protegáló
-instálást annyi nagy és kicsiny ember részéről, egy idegen, ma
-látott ember irányában.</p>
-<p>Nem érté, hogy mi bajuk lehet, de azt kitalálta, hogy azoknak
-nagy szükségük van erre az emberre. Ez pedig tudja azt, és
-paczkázik velük. Ezek el nem fogják ezt a vadat.</p>
-<p>Úgy ült ott Medea, karcsu nyakát előrehajlítva, mint a lesben
-ülő panthera, – látta, hogy most az anyja is közeledik Lándory
-felé. Még az is meg fogja magát alázni.</p>
-<p>– Hiszen itt is dolgozhatik ön – marasztalá a vendéget a
-marquis. – Nekem van itt egy igen kedves dolgozó szobám az
-emeleten. Azaz, hogy volt az enyém, a míg én voltam itt az úr. Az
-egészen önnek való hely. Ott megirhatja a leveleit.</p>
-<p>Ezt már Sidonia grófnő is hallhatta, s gyors előrelépéséből
-sejteni lehetett, hogy a marquis ajánlatát háziasszonyi
-meghivásával szentesíteni siet. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p>
-<p>Medea látta a férfi arczából, hogy még a grófnő meghivására sem
-fog itt maradni szálló vendégül. Azt is tudta, hogy miért «nem?»
-Minden bizonynyal «nem». – Valamire határozta magát.</p>
-<p>Meg akarta talán kimélni az anyját? vagy megszánta a publikumot?
-vagy meg akarta mutatni az erejét? – Hirtelen fölállt a zongora
-mellől s odasietett Lándoryhoz.</p>
-<p>– Uram! Én is kérem önt, hogy legyen a mi vendégünk.</p>
-<p>S ezzel eléje nyujtá a jobb kezét. – S midőn Bertalan elfogadta
-ezt a jobbot, akkor a balkezét is tetejébe tette.</p>
-<p>És Bertalannak volt elég vakmerősége, mind a két párducz-kacsót
-egyszerre a kezében tartani.</p>
-<p>– Köszönöm, grófnő, itt maradok.</p>
-<p>Ekkor aztán nagy lett az öröm Izraelben. Rögtön futtattak a
-vendéglőbe, elhozatni Lándory utiszereit, Péter urat, meg a készen
-tartott lovát nagy diadallal hozták fel a kastélyba.</p>
-<p>Lándory aztán magával vitte a dolgozó szobába a munkabiró
-urakat, s maga mondta nekik tollba a nyilatkozatokat, a melyek
-irásban, s azokat, a melyek távirat utján intézendők az osztrák
-első folyamodásu birósághoz. Ha nem érkezik is meg napjára a levél,
-de a távirat és a postabélyeg kelete megőrzi az igényt és jogot.
-Még aztán az érdekeltek megnyugtatására a saját nyilatkozatát is
-megismerteté velük. Jól indokolt lemondás az, a netaláni elkésésből
-származható minden formális előnyökről.</p>
-<p>Az urak, kik a dolgozó szobából a salonba visszaszállingóztak,
-kifogyhatatlanok voltak Lándory becsületességének magasztalásában,
-a miért aztán Medea kezdte őt tökéletesen meggyülölni.</p>
-<p>Hiszen legyen ő becsületes ember, nemeslelkü «bolond»;
-toronymagasságig: – de ne kerüljön az ő légkörébe!</p>
-<p>A hivatalos munka tökéletesen be lett fejezve, Péternek a
-nyakába akaszták a táskát az iratokkal, felsegíték a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span>
-nyeregbe, ellátták revolverrel és certifikáttal, meg pálinkás
-kulacscsal s áldást kiáltottak utána, mikor elrobogott.</p>
-<p>Aztán a vendég urak is kocsijaikra ültek s megnyugtatott
-kebellel távozának. Legutolsónak maradt De L’Aisne Alfréd.
-Atyafiságosan vett búcsút a hölgyektől, «megölelve» a kezeiket, (a
-hogy a franczia szokta szemérmesen kifejezni a «csókot»). Végül
-aztán Lándorytól is meleg búcsut vett; azt már formaliter
-megölelte, biztosítva őt őszinte barátsága felől.</p>
-<p>Már is!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
-"Page_245">-245-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<p class="center">I. KÖTET.</p>
-<ul class="TOC">
-<li>A czím alak <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li>A végzetes személycsere <span class="ralign"><a href=
-"#Page_2">2</a></span></li>
-<li>A rémpör hőse <span class="ralign"><a href=
-"#Page_18">18</a></span></li>
-<li>A nevető leány <span class="ralign"><a href=
-"#Page_23">23</a></span></li>
-<li>Monterosso és Kolaczin <span class="ralign"><a href=
-"#Page_40">40</a></span></li>
-<li>Egy mesés jellem <span class="ralign"><a href=
-"#Page_53">53</a></span></li>
-<li>Nem nevet már <span class="ralign"><a href=
-"#Page_62">62</a></span></li>
-<li>A karácsonyfa alatt <span class="ralign"><a href=
-"#Page_79">79</a></span></li>
-<li>A világon kívül <span class="ralign"><a href=
-"#Page_91">91</a></span></li>
-<li>Egy csepp vér. – Egy csepp méreg <span class="ralign"><a href=
-"#Page_116">116</a></span></li>
-<li>A két hajó <span class="ralign"><a href=
-"#Page_130">130</a></span></li>
-<li>A méregkeverő <span class="ralign"><a href=
-"#Page_138">138</a></span></li>
-<li>Az elrabolt kincs <span class="ralign"><a href=
-"#Page_153">153</a></span></li>
-<li>A Lis-Blanc szekrény <span class="ralign"><a href=
-"#Page_168">168</a></span></li>
-<li>A mi a két irás között van <span class="ralign"><a href=
-"#Page_194">194</a></span></li>
-<li>Monsieur de L’ane doré <span class="ralign"><a href=
-"#Page_207">207</a></span></li>
-</ul>
-<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_52">52</a></td>
-<td>érte.</td>
-<td>érte».</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_52">52</a></td>
-<td>bagnóban is!« «s</td>
-<td>bagnóban is!» s</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
-<td>Iit van</td>
-<td>Itt van</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_74">74</a></td>
-<td>Uljön le</td>
-<td>Üljön le</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_129">129</a></td>
-<td>jó kikerülni.»</td>
-<td>jó kikerülni.</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td>
-<td>e szép</td>
-<td>«e szép</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td>
-<td>On ezt</td>
-<td>Ön ezt</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_177">177</a></td>
-<td>iranti</td>
-<td>iránti</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td>
-<td>kíadott</td>
-<td>kiadott</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A LÉLEKIDOMÁR (1. RÉSZ) ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &bull; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-
-</body>
-</html>
diff --git a/old/64708-h/images/cover.jpg b/old/64708-h/images/cover.jpg
deleted file mode 100644
index faf9a0e..0000000
--- a/old/64708-h/images/cover.jpg
+++ /dev/null
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-01-23 07:43:16 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-01-23 07:43:16 -0800
commit	5d9e46dc2fa07f7f3f7233379acc0c6049d1b721 (patch)
tree	537c752fe92bd8047c7bae6e4b3f3b6195f3fffc /old/64708-h
parent	87dc2acecd41ab24327c55bf84bc7124542e6683 (diff)