diff options
Diffstat (limited to 'old/63563-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63563-0.txt | 9803 |
1 files changed, 0 insertions, 9803 deletions
diff --git a/old/63563-0.txt b/old/63563-0.txt deleted file mode 100644 index 2895fcb..0000000 --- a/old/63563-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9803 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs -vége (1. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: October 29, 2020 [EBook #63563] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK -S MÉG SINCS VÉGE (1. KÖTET) *** - -Eötvös Károly Munkái - -X. KÖTET - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -I - -Eötvös Károly Munkái - -X. - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -EÖTVÖS KÁROLY - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám. - - - - -ELŐSZÓ. - - -I. - -(Eltünt egy szegény lányka. – Eltünéséből vérvád származott. – Az emberi -lélek, mint természeti tünemény. – A közvélemény. – A vérvád az élő -babonák közé tartozik. – Miért vártam húsz évig könyvem megirásával? – -Könyvem természete.) - -Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka tünt el egy magyar faluban a -Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó -gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. - -Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a -zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után -másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a -zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a -suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli -viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és -Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a -gyülölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is -tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak -a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg -sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. -Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar -társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyülölködés. - -A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá -tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön -akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját -czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb -legyen, ama szenvedélyeket táplálják, sőt fokozzák is. Akadnak gyakran -politikai pártok is, kik a sorstól haszonbérbe veszik a tömegek -szenvedélyét. A lányka eltünése után alig telt el néhány hét: az eltünés -esetéből a nagy történelmi vérvád alakja képződött ki. S a sajtónak nagy -része, a közönségnek sok rétege, a közélet kikiáltói s mindazok, a kik -kedvelik a zajt és zavart, az igazság leplét öltötték magukra, odaálltak -közvádlók gyanánt a nyilvánosság elé s követelték a gyilkosok -megbüntetését. - -Birósági ügy lett az esetből. - -A mekkora szigort mivelt államban alkalmazhat a biróság: akkora szigort -alkalmaztak a magyar biróságok az ügyben. A vizsgálatnál csak ugy, mint -a tárgyalásnál s az itéletek megalkotásánál. S a biróságok ártatlanoknak -találták azokat, a kiket a tömeg szenvedélye bűnösnek gondolt. - -Fölkeltette az ügy az egész művelt világ figyelmét. Minden világrész -minden mivelt elméje naponként nagy érdeklődéssel nézte az ügy -fejlődését s gondolkodott a kibonyolódás esetlegei fölött. Birósági -ügyet se azelőtt, se azóta akkora figyelemmel nem kisért a világ. Csak -Francziaországnak volt azóta egy birósági ügye, mely a közérdeklődés -felköltésében némileg megközelitette a szegény leányka eltünésének nagy -kérdését. - -Mindenütt vannak zsidók. Szerepük aránya minden nemzeti társadalomban -nagyobb, mint számuk aránya. Féltékenység kiséri őket e miatt az élet -nagy versenyében. Vallásuk az őskorban ered s mind maig fennáll. Faji -létük ma is ép ugy megvan, mint negyedfélezer év előtt, a mikor pedig -még a mai művelt nagy nemzeteknek nyomuk is alig mutatkozik. A vallásos -tudat szerint Jézusnak fölséges tanai abban a bölcsőben nőttek fel, a -melyet a zsidók gyöngéd keze ringatott. Buzgó keresztyének áhitatos -lélekkel olvassák a zsidók szent könyveit ma is mindenfelé. Az emberiség -természetrajzában érdekesebb, gazdagabb és meglepőbb tünemény nincs a -zsidónál. - -E miatt nem tudja a tömeg elfeledni a vérvádat. S e miatt lobban föl a -vádnak lángja időnként a művelt és nemesszivü nemzetek kebelében is. -Pedig egykor a római vallás hivei az őskeresztyének ellen gyujtották meg -tüzét s e tűznek parázsa másfélezer év óta hamvad a feledés rétegei -alatt. S még se tud végkép kialudni. - -* * * - -Hivatásbeli szerepem volt az eltünt lányka birósági ügyében. Védője -voltam három vádlottnak s vezetője a védelemnek. Meg kellett tudnom -mindent, meg kellett figyelnem minden embert és minden jelenséget. Bele -kellett hatolnom minden szó, minden cselekmény és minden tünet titkaiba. - -Most pedig meg kell irnom az ügynek történetét, s föl kell deritenem -mindazt, a mi eddig el volt rejtve, vagy a mit husz év előtt a -szenvedélyben égő szemek tisztán nem láthattak és a fölzaklatott -indulatok tisztán látni nem is akartak. - -A tárgy érdemes arra, hogy megirjam. - -Nincs fenségesebb természeti tünemény, mint az emberi lélek. Az éjszaki -fény ragyogása, a hulló csillagok bujdosása, a nehézkedés törvényeinek -csodálatos működése: mind egyszerü jelenség az emberi lélek rejtelmeinek -gazdagsága mellett. - -Sohase vizsgáltam meg gondosabban az emberi lelket, mint a nagy per -folyamata alatt. S a tapasztalás fenséges kincseiből sohase volt -alkalmam annyit gyüjteni mint itt. - -S nemcsak az egyes ember lelke állott előttem, hanem az egyetlen -indulatban egyesült tömegé is. Nagy különbség van a kettő között. - -A tömeg lelkét közérzésnek, közvéleménynek nevezi a mindennapi élet. De -mi hát voltaképen a közvélemény? Miként támad a közvélemény? - -Nagy kérdés ez épen a vérvád esetében. - -Nyugodt időben minden embert meg lehet kérdezni a vérvád iránt. Minden -ember elutasitja magától ennek hitét vagy képzeletét. S ha akad, a ki el -nem utasitja: annak rendszerint egyéb véleményére se adnak semmit az -emberek. - -De izgalmas időben másként működik az agy. Tízezer ember verődik össze. -Mind a tízezer nyugodt gondolkozásu, megfontoló természetü s a valóságos -okok szerint elmélkedő. De a mint együtt van: urrá lesz elméje fölött -valami gondolat, a mely sohase volt az övé, de a mely ránehezedik -társainak agyára is, mig végre az egész tömeg egyet gondol, egy jelszóra -esküszik, egy indulatnak engedi át lelkét. - -Néha lassanként, de néha rohamosan történik ez. A gondolatok, érzések, -indulatok lassu átköltözése, vagy gyors átröppenése szinte szemünk -láttára történik. S a tömegek így készülő gondolkozását vagy -szenvedélyét nevezik közvéleménynek. - -De hát miként hárul át rohamosan a gondolat egyik agyról a másikra? Mi -ennek a természeti törvénye? Egészségnek vagy betegségnek tünete ez? - -Néha igazságra tör a közvélemény s a tömeg szenvedélye, néha nem. De ha -igazságra tör, akkor se erősebb, mint ha nincs igazsága. Sőt talán -követelőbb, ha nincs igazsága. Mert akkor benne a többség tudatának -nyers erőszaka is érvényesülni akar. A többség zsarnoksága -engesztelhetetlenebb, mint a kisebbségé vagy az egyes emberé. - -A közvélemény és az általános szenvedély ellen a birák lelke se eléggé -vértezett. Magyarországnak jeles birái vannak, de a közvélemény -hullámai, a mikor magasra csapkodnak, őket is meglóbálják. Kisértse meg -valaki nyugodt időben terjeszteni vérvádat a biróságok elé. Nem talál -birót s közsajnálkozás vagy közmegvetés a sorsa a vádlónak. - -Az eltünt szegény leány esetével az ország biróságai a legkomolyabban -foglalkoztak. Nem mondták ki, hogy vérvád esetét keresik, de valósággal -azt keresték. Húsz év előtt csodálkoztam ezen. Ma talán nem csodálkozom. -A nagy izgalomban, a gondolatok és érzések átháramlásában, az elmék -ellenálló erejének gyöngeségében találom meg a magyarázatot. - -Nagy küzdelmem volt. Nem a biróságok miatt, nem is az ügy benső -nehézségei miatt. Hanem a fölzaklatott közvélemény miatt, mely hevesen -rohant rám, hogy eltiporjon. Vannak korszakok, a mikor a közvélemény -vagy elsodorja, vagy eltiporja azt, a ki ellene szegül vagy utjából -félre nem áll. - -Engem el nem sodorhatott. Utjából félreállanom lehetetlen volt. De tagja -voltam a törvényhozásnak s nagy, erős nemzeti ellenzék vezetésének -kötelessége nehezedett vállaimra. Pillanatig csak az okozott aggodalmat, -vajjon nem válok-e képtelenné e nagy kötelesség teljesitésére? Minden -nemes föllángolásnak nem szegi-e jövőre szárnyát a haragos közvélemény -elfordulása? - -De a habozás jellembeli gyöngeség lett volna. Ha ártatlannak hittem az -üldözöttet: védelmére kelni minden kötelesség közt az első kötelesség. -De ha nem hittem volna is ártatlannak: akkor is vigyáznom kellett arra, -hogy csak a biró hozzon itéletet, csak a törvény nehezedjék rá s ne a -tömeg, ne az indulatos közvélemény. És arra is kellett vigyáznom, hogy -csak a bűnöst sujtsa az itélet s ne azokat is, a kik fajának önérzetében -s hitének szentségében rokonai. - -* * * - -Meg kell mondanom azt is, miért vártam e mű megirásával húsz esztendeig. - -A hitnek igazságait keresni és bizonyitgatni sohase szül teljes -eredményt, más hitnek igazságaival összemérni pedig gyakran veszedelmes. -Ma szelid korszakot élünk s az emberiség művelt részének erkölcsei -nemesebbek, mint valaha. De a különböző egyházak igazságainak -összemérése ma is keserüséget támaszt a lelkekben, a hitbeli viták ma is -viszályra s villongások kitörésére vezetnének. S a nélkül, hogy bármi -hasznát venné akár a tudomány, akár a lelkiismeret. A hitnél nem az a -fődolog, mennyi abban a történelmi és természeti igazság, hanem az, -mennyi benne az erő és a nemesség. - -De bizonyos babonák is tenyésznek minden egyház hitbeli életének -mezején. Ezek részint nevetségesek, részint ártalmasok, sőt veszélyesek. -Ezeket irtani kell. A nevetségest a hitnek méltósága és komolysága -érdekében kell irtani; – a veszélyest és ártalmast az emberek -nyugalmának és egyéb hitvallások tiszteletének és sérthetetlenségének -érdekében. A kisértetek, a boszorkányok, a hazajáró lelkek, a bolygó -zsidó babonája a keresztyénség művelt rétegeinek képzeletéből már -egészen kiveszett. Csak a művészet egyik-másik ága foglalkozik még -ezekkel, ép ugy, mint a régi hellén és latin hitregék alakjaival. E -babonák már nem a hit, hanem az emlékezés birodalmához tartoznak. - -A vérvád még ma is eleven babona. Még ma is van benne annyi élet, hogy -véletlen körülmények találkozása esetén lábra kel, talpra ugrik s ádáz -dühvel marczangolja azokat, kiket közelében talál. Minden nagy és nemes -lélek kötelessége lebirni őt. - -Ennek csak egyetlen biztos módja van. - -Minden esetet, a mikor fölmerül, minden elfogultság nélkül, tökéletes -gonddal és figyelemmel meg kell vizsgálni s a világ elé tisztán és hiven -terjeszteni. Annyi józan ész s annyi nemes sziv van a világon, hogy ha -az eset tisztán áll előtte, igazságszerető felbuzdulása képes arra, hogy -önmagától is nyomban elutasitsa s a gyönge lelkekből s ingatag szivekből -is nyomban kiirtsa a vak és ártó hiedelmeket. - -Ez az oka annak, a miért a nagy per titkainak föltárását elhatároztam. - -De várnom kellett művem kidolgozásával is, közzétételével is. - -Husz év előtt hivatásbeli szerepem volt ez ügyben a küzdés. A küzdés -hevében izgatottá válik a lélek. Keserüségnek s boszuságnak érzete is -támadhat benne. Az igazság keresésében is lehetünk ábrándozók, rajongók -és elfogultak. Látásunk más erejével ügyelünk azokra, a kiket kedvelünk, -semmint azokra, a kiket nem kedvelünk. Rokonszenvek és ellenszenvek -támadnak bennünk, melyek pártos indulatokká fejlődhetnek. - -Mindez gátolja, csaknem lehetetlenné teszi az esetnek tökéletes gonddal -és figyelemmel való megvizsgálását s az irodalmi műben csupán csak az -igazságnak tökéletes földeritését. Száz meg száz emberből s ezer meg -ezer indulatból, szóból, tünetből és tárgyi jelenségből lett a nagy per. -Ezek közt összehangzó egységet kell az irónak teremteni. Ez az egység -lesz a tökéletes igazság. De küzdés közben vagy a harcz közeli -emlékezetének súlya alatt van-e ehhez elég erőnk, van-e látásunknak -napfényü tisztasága? - -Husz év mult el az eset óta. Akkor a férfikor delén állottam. Ma már -mögöttem van az életnek hatvanadik éve. Ugy nézek vissza a társadalom -ama nagy harczára, mint az utazó egyenes rónavidékről az örök hóval -boritott Alpesek nehéz járásu szirthasadékaira. Az egykori fáradalmak, -veszélyek és nélkülözések kedvetlenségei rég elszállottak lelkemből. -Nyugodtan, sőt derüs emlékezettel beszélheti el az utazó a nehéz út -változatait. Az igazság előadásában nem gátolja semmi. - -De még ennél is nagyobb okom volt a várakozásra. - -A nagy per folyamának egész ideje alatt a magyar társadalmat oly -izgatottság lepte meg, mintha vallási háborut akart volna inditani a -zsidó hitfelekezet ellen. Előtte állott az oroszországi és romániai -példa s a német fajban is ugy Ausztria, mint Németország területén a -zsidók iránti gyülölködés komoly jelenségei mutatkoztak. A magyar -társadalom nincs ugy elszigetelve, hogy érzéketlen maradhatott volna. -Kivált mikor a vérváddá torzult eset is itt bukkant föl. - -Vallási háború! - -Idétlenül hangzó szó ez a mi korszakunkban s nemzedékünk műveltsége -mellett. - -Csakhogy ennek meghatározását én Deák Ferencztől hallottam. - -Deák Ferencz a magyar nemzet egyik legnagyobb államférfia volt. Nagy és -nyugodt elme, higgadt gondolkozás, az élet és történet tapasztalásainak -igazi megbecsülése, csodálatosan tiszta és nemes jellem. Kortársai a -»haza bölcsének« nevezték. Minden szava méltó a komoly meggondolásra. - -A magyar törvényhozásban 1873-ik évi junius 28-án e szavakat mondta: - -»Nemcsak fegyverrel lehet vallási háborut viselni; – igen gonoszak azok -is, melyek tollal és a tanácskozási termekben vitetnek. Oly vallási -háboru, mely hit és vallási buzgóság nélkül magánérdekek és politikai -czélokból vitetik, még veszélyesebb s a mellett utálatos is.« - -A bölcsnek közelében álltam az országház termében, mikor e szavak -elhangzottak ajkairól. Őszintén megvallom: e szavak igaz értelmét teljes -mélységében akkor nem fogtam föl. Efféle vallási háborut én még nem -értem s tapasztalásom nem volt e kérdésben. - -De lett tapasztalásom kilencz-tiz év mulva. Azóta sokszor eszembe -jutottak a bölcsnek szavai. Azóta volt alkalmam megfigyelni oly vallási -háborut, melyben nem a hit és vallási buzgóság szerepelt, hanem -magánérdekek és politikai önző czélok. Évekre terjedő nyugtalanságot -okozott e háboru és sok családnak csonkitotta meg életörömeit és sok -vagyont és sok munkás ösztönt tett semmivé. - -De sok szenvedélyt is keltett föl. És pedig az önzésnek szenvedélyét, -mely nem ismer türelmet és emberszeretetet s nem fogad el, ha ellene -szól, semmi igazságot. S mely még álnok is volt a nagy per idején, -minthogy a vallási buzgóság álorczáját sikerült magára vennie. - -Az önzés szenvedélye, mikor általánossá válik s az egész társadalomra -kiterjed, semmi figyelemmel sincs a dolgok benső igazságára. S ha az -üldözött kisebbség ezzel az igazsággal védi magát s ha kitartóan védi -magát: a nagy többség még hiuságát is sértve érzi s annál ingerültebbé -válik. - -Ha művem akkor jelenik meg: nem érek vele czélt. - -Művem czélja kettős. Földeriteni az igazságot: ez az egyik. Elismerésre -is juttatni: ez a másik. Elismerés nélkül nincs hatása az igazságnak. -Csak kiáltó szó a pusztában. - -Ámde hogy’ lehetett volna hatása az igazságnak a szenvedélyek lángolása -közben? Ki ismerte volna azt el? A ki elismerte volna: annak alig volt -rá szüksége. A hol szükséges lett volna: ott nem hallgattak volna rá. Az -erkölcsi fejlődés igazságai nem ugy hatnak, mint a villám, mely ketté -tudja hasitani a legsötétebb felleget is. A harczos szenvedélyek -füstföllegeit nem tudja az egyszerü igazság szétoszlatni. Idő, türelem s -nyugalmas korszak kell ahhoz. S azt be kellett várni. - -Ime az ok: a miért húsz esztendeig késtem. - -De tovább késni mégse czélszerü. - -Sok tanuja és sok szereplője él még a nagy per által fölkeltett -mozgalomnak. E tanukra és szereplőkre szükségem van. Elmulásukat -bevárnom nem lehet. Ki lenne akkor művem adatainak s egész tartalmának -élő birája s figyelmes felvigyázója? A ki hézagot vagy tévedést talál: -ám szólaljon fel. Nem az a czél, hogy nekem legyen igazam, hanem az a -czél, hogy legyen igazság. A szenvedélytelen tárgyas vita nagyobb fénybe -tudja állitani a vitatott igazságot. - -Könyvem nem adatok tömege lesz. - -Ilyen könyvet és pedig nagy könyveket irtak már a perről magyar nyelven -is, német nyelven is. Azt hiszem, nem nagy gyönyörüséget talált bennük -se a magyar, se a német nép. Talán a művelt közönség se. Az igazság -iránt fogékony lélek nem hivatalos adatok után sóvárog, hanem az embert -akarja tisztán látni a maga erejével és gyöngeségével s ama -viszontagságok hű rajzával együtt, a melyek az embert közrefogják, -elboritják s magukkal sodorják. - -De azért könyvem utolsó kötetében minden adatra, tudásom minden -forrására, állitásaim minden bizonyságára rámutatok s a mennyiben -szükségesnek látom: közlöm is azokat. Akadhatnának e nélkül emberek, a -kik regénynek vagy czélzatos munkának vélhetnék művemet. Igaz, hogy az -ily emberek engem nem ismernek, vagy mellékes czél érdekében s nem -jóhiszemüleg gondolkoznak. Mégis el kell állanom utjokat jó eleve. - - - - -RÉGI VÉRVÁDAK ESETEI. - -A tisza-eszlári per alatt önkénytelenül is gondolnom kellett arra, -vajjon az én hazámban Magyarországon, fordultak-e elő hasonló esetek, -foglalkozott-e ezekkel a rendes biróság, miként folyt bennük a vizsgálat -s minő itéletekkel végződtek? - -Kutatásaim folyamán rájöttem, hogy nagy számban fordultak elő -vérvádesetek még a mult XIX. s az előző XVIII. században is, sőt -korábban is. Ötöt kivéve, minden eset azzal végződött, hogy vagy -megkerült elevenen az, a kit megöltnek gondoltak, vagy egyébként derült -ki tökéletesen a vádolt zsidók ártatlansága. - -Az öt eset: a nagy-szombati, a bazini, az orkuti, a péri és a -tisza-eszlári. - -A nagy-szombati 1494-ben történt. Bonfinius Antal magyar történetiró -latin nyelven ir róla Rerum Hungaricarum Decades czímü művében (1771-iki -lipcsei kiadás 738-ik oldal). - -A bazini eset 1529-ben történt. Leirja Bél Mátyás magyar történetiró -szintén latin nyelven (Notitia Hungariae czímü művében 1736-iki bécsi -kiadás, II. kötet, 120-ik oldal). - -Érdekes és tanulságos volna e két eset történetét is részletesen megirni -és fölvilágositani. A mai tisztult jogi felfogás s erős és elfogulatlan -lélektani buvárlat talán vigasztaló részleteket tudna e két borzasztó -esetből is napfényre hozni. Hatalmi erőszak, kinzó vallatás, -máglyahalál, véres felekezeti szenvedély s a vádlók részéről gonosz -kapzsiság is uralkodik e két esetben. Rendes büntetőjogi ügynek nem is -lehet ezeket tekinteni. Ez a főok, a miért ezekkel e művemben nem -foglalkozom. - -Az orkuti, a péri és a tisza-eszlári vérvádesetek már birósági és -büntetőjogi ügyek. - - -I. AZ ORKUTI ESET. - -(A kis Balla István halála. – Holttestét megtalálják. – Kötél a nyakán, -zsidó betük a testén. – A zsidókat gyanusitják. – A vádlottak. – A zsidó -fiu áttérése. – A gyanus jelenségek. – A kinzó vallatás. – Lefkovics a -kinzó vallatásba belehal. – A fölmentő itélet.) - -Az orkuti eset rejtélyes és szomorú. Nagyon röviden ismertetem. Irói -teljes földolgozása, minden részletének gondos lélektani kibuvárolása -egész könyvet töltene meg. Száznegyven év előtt történt 1764-ban. Iratai -Sáros vármegyének és Kis-Szeben városának levéltáraiban s az országos -levéltárban feküsznek. Én főleg csak azokat az adatokat használom, -melyeket Thallóczy Lajos jeles történetbuvárunk napvilágra hozott. - -Orkuta kis község, alig 500 lakossal. A Tarcza-völgyén fekszik Sáros -vármegyében Eperjestől alig 11 s Kis-Szebentől másfél kilométer -távolságra. Másfél század előtt Kis-Szeben városának földesuri hatósága -alatt állott, jobbágyok és zsöllérek lakták s a földesuri szolgálatot a -városnak teljesitették. - -Az eset idejében ott lakott Balla János szintén jobbágy-féle ember. -István nevü fiacskája 1759. évi junius 19-én született s igy 1764-ik évi -junius 3-án már csaknem öt éves volt. Telt idomu, egészséges, jó növésü -gyerek, a mint meglévő arczképe mutatja. Junius 3-án vasárnap volt és -tiszta, szép, napos idő. A gyerek kis pajtásával, másik kis gyerekkel -kora délelőtt kiment a mezőre játszani. Meghuzzák a déli harangszót, az -emberek már hazajöttek a templomból, asztalhoz kellene ülni, de a gyerek -nem jön haza. Keresik szülői és a szomszédok mindenfelé, nem találják. -Kis pajtása megvan, de az felvilágositást adni nem tud. Az otthagyta őt -valahol a mezőn. Csak annyit tud mondani, hogy egy-két zsidót látott -arrafelé keresztülmenni. Keresik az eltünt gyereket egész éjjel, keresik -másnap is: nincs. Eltünt nyomtalanul. Bizonyára értesül az esetről a kis -község előljárósága, de bejelentik azt kétségtelenül a földesurnak, a -városi hatóságnak is. Elvégre kedden, junius 5-én, a Cservena Hrász nevü -csalitosban megtalálják. De csak hideg holttestét. - -A holttest meztelen. Ruháit tehát lehuzta s elvitte valaki. Nyakán -kötél, mintha annálfogva fojtották volna meg. Egész testén különös -jelek, rajzok, alakzatok, elszinesedések mutatkoznak. Ezek okát, titkát, -jelentését, keletkezését nem tudja senki. De föltámad az irtózás és -csodálkozás. Zajong és lót-fut a kis falu közönsége. Hirt adnak az -alispánnak s a városi tanácsnak. Egész csomó tisztviselő nézi és -vizsgálja a halottat. Akadnak tudós emberek, a kik a holttesten levő -jeleket megfejteni, megmagyarázni törekesznek. Utóbb beviszik a -holttestet Kis-Szebenbe. Van ott egy kisvárosi festőművész, ugy látszik, -valami cseh ember. A neve: Trtina András Kajetán. Ez a holttestet -természetes nagyságban vászonra festi. Nagy bűnvizsgálat lesz az ügyből. -A vizsgálatba beleavatkozik a vármegye s a Bécsben székelő magyar udvari -kanczellária, sőt a király maga Mária Terézia is. A festmény az -iratokkal együtt fölkerül az udvari kanczelláriához s onnan utóbb az -országos levéltárba. Megvan és ott van most is. Ott látható az -ugynevezett kiállitási teremben. A szegény kis halottat a következő -hétfőn, junius 11-én, nagy tisztességgel a kis-szebeni templom -sirboltjába eltemették. - -Az a kérdés most már: miként történhetett a kis Balla István halála? - -Amaz adatokból, melyeket ismerek, nem tünik ki, hogy a holttestet -felbonczolták s a halál közvetlen okát igy határozták volna meg. A -holttesten látható külön jelek alapján állapitották meg a halál okát. -Nyakán kötél, tehát megfojtották. Testén sok jel, a jeleket bizonyosan -hegyes késsel szurkálták még az eleven testre: tehát meg is ölték. Egyik -szeme is ki van ütve erőszakkal, tehát marczangolták is. »In toto -corpore excarnificatus« – igy szól az emberek itélete az akkor divatos -latin nyelven. A mi a mi nyelvünkön azt teszi: az egész test -agyonkinozva, összemarczangolva. - -A leirás megfelel a festménynek s ez megfelel a leirásnak. - -Csakhogy én a festmény hűségét több oknál fogva nem tartom tökéletesen -biztosnak. - -A nyakon lévő kötél csak ugy van ráhelyezve a nyakra, mint a nyakkendő. -Nincs a nyakra rászoritva. A szoritás által okozott barázdának a nyakon -semmi nyoma. A kötél nyomán s annak közvetlen közelében semmi -elszinesedés, se vörös, se kék, se sárga. Ha eleven embert a nyakára -szoritott vékony kötéllel fojtanak meg: a szoritás nyomának -bemélyedésben vagy elszinesedésben meg kell maradnia. Ha a holttest -valósággal olyan volt, a milyennek a festett kép mutatja: akkor a kötél -csak a halál után lett könnyedén a nyakra ráillesztve. - -A festmény egyéb tökéletlenségei még kirivóbbak. - -A megfojtás ily alakban nem történhetik másként, csak ugy, hogy a -kötelet vagy hurok segélyével szoritják, vagy nagy erővel csomóra, bogra -kötik vagy végül a nyakra tekert kötelet két végénél fogva erősen -huzzák. Ámde a festett kép kötelén se hurok nincs, se csomó. Se nem -olyan hosszu a kötél, hogy azt két végénél fogva erősen huzni lehetett -volna. Azután a kötél két darabból áll a festményen. Az egyik darab -gyürüalaku a nyakon, a másik kis darab erről lógg ugyan le, de se ezzel -egybefonva, se ehhez kötve nincs, hanem csak ehhez ragasztva. Ilyen -kötél pedig nincs a világon. Végre a művész kigyófejet csinált a kötél -lelóggó végén. Kigyófejü kötelet pedig nem sodornak lenből, kenderből a -kötélverők. - -Mindent összevéve a festő csak jelképet nyujtott a kötélben s nem -valóságot. Sáros vármegye és Kis-Szeben férfiai akkor is voltak annyira -okos emberek, hogy megfojtásról nem beszéltek volna, ha a holttest -nyakát ugy látják, a hogy’ a kép feltünteti. - -De ha már a festő hűtlen tudott lenni a valósághoz a nyak és kötél -dolgában s művészember szabadságával csak jelképet akart alkotni: vajjon -nem cselekedhette-e ezt meg a holttesten látható jelek, rajzok, -alakzatok festésénél? Egy kis módositással, egy kevés igazitással nem -adhatta-e meg azok némelyikének a zsidó betük alakját? - -A vizsgálat folyamán tudós szakértők azt állitották, hogy a holttesten -levő jelek zsidó betük. Azt állitották, hogy e betükből szavakat és -mondatot lehet összeállitani, mely magyarul ezt jelenti: - -»Egy az isten, egynek el kell veszni.« - -A szakértők zsidó tudományát és csodálatos okoskodásait nem tárhatom -olvasóim elé, de saját észlelésem egy-két részletét nem hallgathatom el. - -Ugy hiszem, most is, másfél század előtt is csak háromféle zsidó -betüalakról lehet vagy lehetett szó Sáros vármegyében. Az egyik a tóra -betüalak, a másik a kézirásos folyó betüalak, a harmadik a kézirásos -rasi betüalak. A szakértők figyelme is ezekre terjedhetett ki. - -Jól megnéztem a holttest jeleit. Talán száz jel, pont, vonal, szám és -betüjegy s egyéb értelmetlen rajzolat is van a testen. Csodálatos -szakértői szem képes csak ezekből zsidó betüt, szavat és mondatot -összekeresgélni. - -A jobboldali csipőcsont fölött az ugynevezett »vékonyán« van például egy -csoportban, de rendetlenül egy hosszas négyszög; egy tóra alaku, de -felforditott »kof« betü; egy madár lábfeje vagy háromágu villa, továbbá -egy latin nagy »l« betü, egy latin nagy »e« betü s egy villámczikázat. - -A homlokán van egy jel, a melyre némi képzelgéssel rá lehet mondani, -hogy ez a szóeleji vagy szóközepi kézirásos zsidó »nun« vagy »nün« -betühöz hasonlit. - -A jobboldali tomporán pontok s összefüggés nélküli egyenes vonalak. - -A jobboldali vesetájon arab 4-es szám, továbbá felforditott tóra alaku -»kof« betü és latin »l« betü. - -A ballábán a hátulsó térdhajlásban egy görög »lambda« betü alakja. -Ugyanott villámczikázat jelképe is. - -A jobboldali lapoczka alatt egy kézirásos zsidó »béth« vagy »bész« -betüalak, de nem fennálló, hanem fekvő helyzetben. S ugyanott egy x-hez -hasonló rajz, melyből egy tóra alaku fekvő »alef« betüt lehet képzelni. - -A jobboldali lapoczkán egy sas- vagy kerecsen-szárnynak jelképes -vázlata, a mint nemesi czimerekbe kezdetleges rajzzal be szokták -iktatni. Ezeken kívül az egész testfelszin tele pontokkal, -karczolatokkal s mindenféle ákom-bákom jellel. Nem tudom megérteni, -miként lehetett ezekből zsidó szavakat és mondatokat összemesterkedni. - -Igaz, hogy minden zsidó betünek van szóbeli és azonkivül számbeli -jelentése. A zsidók eredetileg se a római, se az arab számjeleket nem -használták. Betüik voltak számjeleik, mint a helleneknél. Elfogult elme, -felületes és hézagos tudás s babonás képzelődés kellett ahhoz, hogy a -testen látható jelek alakjának s a zsidó betük szó és szám jelentésének -szeszélyes egybevetéséből héber szavakat és mondatokat lehessen -szerkeszteni. - -Nagy kérdés az, minő természetüek azok a testen talált jelek s mily -módon kerültek azok a holttestre? - -E kérdésre komoly tudós a tudomány mai állásán meg tudna felelni. -Másfélszázad előtt a felelet sokkal nehezebb és bizonytalanabb lett -volna, de a szegény orkuti gyereknél nem is törekedtek a tudományosan -biztos megoldásra. - -Ha a festett kép hű: bizonyosnak tartom, hogy a a holttesten lévő jelek -és elszinesedések nem hullafoltok. A hullafoltok szine nem oly kirivó, -azok alakja nem pontokból s nem keskeny vonalakból, nem vékony csikokból -áll. A hullafoltok szine eltünő, elmosódó s a széleken a bőr természetes -szinébe mintegy beolvadó. Térképszerü éles körvonala nincs a -hullafoltnak. Olyan mértékben, a hogy a festmény mutatja, semmi esetre -sincs. - -De a vizsgáló tisztviselők se hullafoltnak nézték a jeleket. Ők abban -állapodtak meg, hogy a jeleket hegyes késvonásokkal vésték, sőt lehet -mondani, edzették a gyerek testére. - -Ha ez igaz volt, akkor csak az eleven testen hajthatták végre ezt a -műveletet, mert csak az eleven testen képződhettek szurás és beedzés -által ily szintünetek. A holttestnek nincs vérmozgása s az elevenéhez -hasonló vérelöntése, vagy mint orvosok mondják, véraláfutása. - -De ha azután a kis gyereket meg akarták ölni: miért kellett azt kötéllel -megfojtani? Hiszen azzal a késsel gyorsabban és könnyebben el lehetett -volna végezni a gyilkosságot. A gyilkos nem iszonyodhatott a vértől. -Hiszen az ezer meg ezer apró késszurással órákon át vérezte a bizonyára -kapálódzó és sivalkodó szegény kis áldozatot. - -A kérdések és kétségek özöne támad föl s most már nem is lehet másként. - -Orvosi gondos vizsgálat és bonczolás nem történt. Sehogy sincs -kideritve, vajjon megfojtás volt-e a halál oka, vagy külső ok folytán -bekövetkezett hosszas elvérzés, vagy agyonkinzás vagy egyéb sulyos -bántalom. - -A testen talált jelek és szinváltozatok természete sincs fölvilágositva. -A festett kép hűségében megbizni nem lehet. A szakértők véleményét pedig -a zsidó betük, zsidó szavak és zsidó mondatok valóságára nézve -figyelembe nem vehetjük. - -A mint a holttestet megtalálták, a mint a kis játszó pajtás azt mondta, -hogy zsidókat látott arra a mezőn keresztülmenni s a mint a tudós -szakértők kijelentették, hogy a holttesten zsidó betük és szavak vannak: -abban a pillanatban készen volt a vérvád. Ime a zsidók megint megöltek -egy keresztyén gyermeket. Hatóság, biróság, boldog-boldogtalan, -örege-apraja rendithetlen meggyőződéssel hitte és hirdette a borzasztó -vérvádat. Nyomban elfogtak s vasra vertek egy csomó zsidót, a kit ott -találtak a közelben és senkinek eszeágába se jutott a nyomozást más -irányban is folytatni s a rejtélyes és szomoru haláleset titkát talán -sokkal könnyebben s talán biztos módon kideriteni. - -Akkor már az ugynevezett lengyel zsidók a szomszédos Gallicziából -kezdtek beszivárogni Magyarországra. A felsővidéki városok vásárjait -kezdték látogatni. A látogatók közül mind több és több maradt itt s -telepedett le. Szegények voltak, mint a templom egere. Ruhájuk, nyelvük, -arczuk, alakjuk különös és szokatlan. Erkölcsük rideg, külsejük rongyos -és szennyes, foglalkozásuk alsórendü: cserebere, házalás, -hulladékszedés, italmérés, közvetités. Üldözött faj, bujdosó koldus: -asszonynyal, sok gyerekkel, sok furfanggal és apró ügyességekkel, mint a -ki folyton éhezik, de azért élni akar. A nép nem szerette, néhol -gyülölte őket s az ezer éves babona vérvádját sietett rájuk háritani, a -mikor csak lehetett. - -Harmincz zsidót fogtak el egy hujjában, mindjárt az első hajszára. - -Mi alapon? Nehéz volna ezt most már kipuhatolni. Zsidók voltak, -jövevények voltak s a helyszinéhez közel laktak: bizonyára ez volt -elfogatásuk főoka. Huszonegyet egy-két hónap alatt ártatlannak találtak -s ezeket elbocsátották. Kilencz maradt vádlottnak. - -Jozefovics Mózes és felesége gombosfalvi bérlők. Gombosfalu keletre van -Orkutához 8–10 kilométer távolságban, a mint a hegyeken át a rövidebb -vagy hosszabb utat járja az ember. A kis játszó pajtás szerint Orkutától -keleti irányba ment az az egy-két zsidó. Jozefovicsék ellen tehát megvan -a gyanuok, minthogy ők kelet felé laknak. - -Lefkovics Jakab ádámföldi bérlő is vádlott vejével, Sapsa Sámuellel -együtt. Sőt ez a fővádlott, a kire nézve e pernek irtózatos vége lett. -Lefkovics maga beismerte, hogy a jelzett időben csakugyan arra ment, a -merre a gyerekek játszottak. Ez lett halálos végzete. - -Vádlottak voltak még: Horimlovics Hersko és idősb Davidovics Jakab s -ennek felesége, fia és veje. - -A hatóságok nagy hévvel kezdték a vizsgálatot. El akartak fogni a -környékben minden zsidót. Néhány vagyonosabb zsidó elmenekült. Ki akarta -kerülni a zaklatást, elfogatást. A menekülők közül Markovics Fábián, -Berkovics Lázár és Hirsl Ábrahám Pozsonyba futott, ott volt a zsidók -legnagyobb és legtekintélyesebb hitközsége, az ugynevezett -Pozsonyváraljai Hitközség, latin neve Communitas Judaeorum Posoniensis -subarcensis. E hitközség nagy kegyben állt a királynál, Mária -Teréziánál. Most is sietett közbelépni s a királynál a szerencsétlen -vádlottak érdekében könyörgő szót emelni. Junius 25-iki esedezésükben -elpanaszolják, hogy az elfogott zsidókat a fogságban ütik-verik, -abajgatják, kérik tehát, hogy elfogulatlan gyors vizsgálattal a valóság -sietve derittessék ki. - -A vizsgálat minden siettetés daczára is mintegy fél évig tartott s ugy, -a hogy az év utolján lett vége, legalább az első itéletre az akkori -büntető eljárás szerint akkor került a sor. - -Az ügynek egyik mellékes részletére ki kell itt terjeszkednem. - -Ádámfölde a Bornemisza-családnak, régi nagy törzsökös előkelő -nemzetségnek ősi fészke. Itt volt bérlő, italmérő a fővádlott, Lefkovics -Jakab. Ez maga is lengyel zsidó s nagy pártolójuk a befelé folyton -költözködő lengyel zsidóknak. Háza nyitva volt minden szegény költöző -előtt. Hitében buzgó, a szertartásokat hűséggel megtartó. Ádámföldéhez -nincs messze Gombosfalu, Ternyén át s hegyen-völgyön, patakon át alig öt -kilométer, tehát Lefkovics a gombosfalui zsidókkal is könnyedén -érintkezhetett. - -Volt Lefkovics Jakabnak egy 12 éves bátor, szemes fia, a ki junius -24-én, a legnagyobb üldözések egyik napján éjféli 12 órakor megjelent az -urasági kastélyban s bebocsáttatást kért az urasághoz. - -Az uraság Bornemisza László volt, felesége Palásthy Anna, szintén -előkelő árpádkori nagy család ivadéka. Fiatal házasok. Bornemisza később -az Eperjesen székelő ugynevezett Tiszáninneni kerületi tábla birája -lett, a királyi udvarnál kedvelt név, minden kurucz emlékezéstől mentes. -Nála jelentkezett a zsidó fiu éjfélkor. - -Ha nincs az orkuti eset: a fiut bizonyára kilökik a cselédek. De a fiu -állhatatos kérésére az uraságot felköltik s a fiut eléje bocsátják. A -fiu kezet csókol, térdre esik s megvallja, hogy ő többé hitetlen lenni -nem akar s föl akarja venni a szent keresztséget. - -Az uraság gyanakodott. - -– Talán az anyád vert meg s a további büntetés alól akarsz szabadulni? - -A fiu bizonykodott, hogy elhatározása tiszta s őt se kényszer, se -keserüség nem hajtja. Végre az uraság, látva az állhatatosságot, -megengedte, hogy a kastélyban maradjon. - -Másnap jön a fiu anyja. Az uraság megengedi, sőt biztatja: beszéljen a -fia lelkére. Beszél. Azonban a fiu vele szemben is elszánt marad s az -anya keseredett szivvel otthagyja. Ekkor az uraság felhivására Bernát -Vitális káplán a fiut két napon át a keresztyén hitben oktatja, Kossa -István plébános pedig junius 27-én nagy közönség jelenlétében -megkereszteli. A keresztségben Lefkovics László nevet kap az uraság -tiszteletére, ki szintén László. - -A XVIII. században durva szokás volt a zsidó gyerekeket szülőiktől -elragadozni s titokban megkeresztelni. A törvény a keresztyén vallásból -a zsidó vallásra való áttérést szigoruan tiltotta, a keresztség -eltörölhetetlen s igy a durva szokás sok visszaélésnek, sok keserüségnek -és sok panasznak lőn szülőoka. Végre Mária Terézia király szigoru -rendeletet bocsátott ki, melyben büntetéssel sujtja a zsidó gyerekek -elragadozását s erőszakos megkeresztelését. - -S ime ennek daczára a fővádlott 12 éves fiát is szülői engedelem nélkül -keresztyénné teszik és pedig akkor, a mikor apja halálos vád terhe alatt -börtönben szenved. A pozsonyi hitközség abból is panaszos ügyet csinál s -kérésére a magyar udvari kanczellária elrendeli Bornemisza László ellen -a vizsgálatot. - -E miatt is s ezen kivül a pozsonyi hitközség untalan beavatkozásai miatt -is a vármegye urai annál jobban haragudtak a zsidókra s törvényes módon -ugyan, de nagy szigorusággal folytatták a vádlottak ellen a büntető -eljárást. - -A tüneteket, jelenségeket, bizonyitékokat, melyek a zsidókat, különösen -a vádlottakat terhelték, julius 12-én már összeállitotta a vármegye s -erről a kormányt, az akkor fennállott helytartótanácsot értesitette. - -Vegyük sorba a terhelő körülményeket. - -Az első körülmény, melyet az akkori felfogás a legnyomatékosabbnak -tartott, a holttesten talált zsidó betük, szavak és mondatok. A héber -nyelvet más nem ismerhette, csak a zsidók. Annak betüit és szavait tehát -a holttestre csak zsidók jegyezhették, más ember tehát nem lehetett a -gyilkos. - -A mai kor büntető jogásza csodálkozik ezen a felfogáson. Hiszen -egyáltalán nem bizonyos, hogy a holttesten látható ákom-bákom jelek -némelyike zsidó betüt jelent s hogy ha azt jelent is: a szétszórt betük -értelme épen az a zsidó nyelvü mondat, melyet a szakértők olyan -határozottan állitanak. És azután, ha a száz jel közül a szakértők -ötöt-hatot zsidó betünek látnak: hát a többi, sokkal nagyobb számu -jelből mit következtetnek? Például a vonalak, a pontok, a madárláb, a -latin és görög betük, az arab számjegy, a négyszögek mit jelentenek? Az -se igaz, hogy a zsidó betüket csak zsidók ismerhetnék. Hiszen a -szakértők se zsidók, mégis ismerik. S elvégre, ha zsidó volt a gyilkos, -el nem képzelhető, hogy a zsidó betüknek a testre edzésével tudatosan, -szándékosan, sőt dicsekvőleg árulja el önnönmagát s mintegy fölhivja a -világ figyelmét: ide nézzetek, tudjátok, lássátok, ime zsidó volt az -ártatlan keresztyén gyerek gyilkosa! A czélból, hogy a gyanut a zsidók -ellen irányozzák, ily zsidó betüs jelzés történt ugyan a németek közt a -középkorban, de mindig lelketlen izgatók tettek zsidó betüket a -holttestre s mindig azért, hogy a tömeg szenvedélyét fölszitsák. - -További terhelő körülmény, hogy a gyilkosság idején és szinhelyén junius -3-án számos zsidót láttak seregelni és átmenni Kis-Szebenen és Orkután. -Ez megtörténhetett. Csakhogy e tünetnek száz meg száz másféle oka és -értelme lehet, semmint csupán a kis gyerek meggyilkolása. - -Terhelő körülmény, hogy Lefkovics, Jozefovics és Davidovics bérlők -junius 5-én, mikor a holttestet föltalálták, igen izgatottak voltak s -már akkor nyomban féltek, hogy a zsidókra fogják a gyilkosság vádját. -Ezt a jelenséget se lehetett terhelőnek tartani. Épen ez időben, már az -orkuti eset előtt is, országszerte nagy gyülölködés, sőt üldözés folyt a -zsidók ellen, okosan s természetesen gondolhatott a három zsidó arra, -hogy ez az eset is növeli az izgatottságot s a baj őket, mint közeli -lakókat, először érheti. - -Terhelő körülmény még, hogy a megölt kis gyerek játszó pajtása, szintén -4–5 éves koru, különböző változatban azt beszélte, hogy a mezőről zsidók -vitték magukkal a kis gyereket. Ez a tény a maga egyszerüségében -csakugyan terhelő tünet. De tudni kell, hogy a vérvád pereiben rendesen -kis gyermek-tanuk szoktak szerepelni s hogy az ily koru gyermek rendesen -környezetének szavait, látásait, gondolatait szokta fogékony, de -fejletlen agyával ismételni. Semmi nyoma annak, hogy a játszó pajtás -akkor beszélte ezt, a mikor a mezőről hazament s a mikor a zsidók elleni -vérvádról még szó nem esett, a mikor még mások szavát nem hallotta. - -A vármegye nagyon sulyos bizonyitéknak vett egy különös körülmények közt -kiejtett szót. Mikor a vádlottakat elfogták: nem a rendes uton, hanem -Nyárs-Ardó felé kerülve vitték őket Eperjesre. Nyárs-Ardón megálltak a -kocsmánál. A kocsmáros is, felesége is kikeresztelkedett zsidó volt, -tehát értette a zsidó nyelvet. Mig a kisérő hajdu bent a kocsmában -ivott: a vádlottak kint az ablak alatt a tornáczon álltak. A kocsmárosné -háttal állt az ablak felé és e szavakat hallotta zsidó nyelven: - -– Bárcsak vizbe dobtuk volna azt a gyereket, most nem kellene ennyit -szenvedni! - -A kocsmárosné nem tudja, ki mondta ki e szavakat, mert nem látta, kik -álltak az ablak alatt. De a kocsmáros és a kisérő hajdu megesküdött az -itélőszék előtt arra, hogy ott Lefkovics és társai álltak. Ámbár a -vádlottak kereken tagadták e tényt: az itélőszék ezt mégis biróságon -kívüli beismerésnek tekintette. - -Még sulyosabban terhelő tünetnek tartotta a vármegye azt, hogy két -vádlott: Jozefovics és ha nem csalódom, Horimlovics, a börtönből -jelentkezett, hogy keresztyénné akar lenni, sőt a fővádlottnak -Lefkovicsnak fia im az uraság előtt már azzá is lett. Pedig a vármegye -területén ez időtájban gyakori volt a zsidók áttérése s könnyen -megérthette mindenki, hogy a vádlottak csak a kinzástól való félelmükben -akarnak áttérni; mindamellett az áttérési szándékban csupán bűnösségük -tudatát látták. - -Ezekből állottak a terhelő bizonyitékok. Egyetlen egy sincs köztük, mely -közvetlenül, egyenesen s biztosan a vádlottak ellen irányulna. - -A kis Balla István meghalt. Halálának közvetlen okát ugyan orvosi -megfelelő vizsgálattal sohase állapitották meg, de azért biztosnak -tarthatjuk, hogy erőszakosan vették el életét, ugy gyilkolták meg. A -gyilkos ép ugy lehetett zsidó, mint nem zsidó. A valódi tettes kivolta -soha ki nem tudódott. Hogy a holttesten zsidó jelek voltak: nem tartom -bizonyosnak. De ha mégis voltak: ebből azt gyanitom, hogy nem zsidó volt -a gyilkos, hanem mesterkélten a zsidókat törekedett a tettes a -gyilkosság gyanujába keverni. Hogy Lefkovicsnak és társainak minő -különös okuk lehetett volna a játszadozó kis fiut fényes nappal pajtása -társaságából elcsalni s megölni: erre a kérdésre a vizsgálat ki nem -terjeszkedett. Még a vérvád babonája is csonka ez esetben. Hiszen a -keresztyén gyereknek nem vették vérét. - -A vizsgálat mégis szilárdul fentartotta a vádat, sőt annak komolyságát -elismerte Mária Terézia és kormánya is. - -Akkor még fennállott Magyarországon a kinzó vallatásnak, az ugynevezett -torturának büntetőjogi intézménye. Nem világos törvényen alapult ugyan, -hanem osztrák eredetü rendeleten s gyakorlaton. Az itélőszék 1764. évi -szeptember hó 10-én vádlottak ellen kimondta a kinzó vallatás -alkalmazását. Megátalkodott bűnösséget s konok tagadást hozott fel okul -a már ismert terhelő tüneteken kivül. A határozatot jóváhagyta a felsőbb -kormányszék. - -Kétféle vallatás volt. Keményebb és enyhébb. Mind a kettőt hóhér -hajtotta végre törvényes bizonyság jelenlétében. Ez a bizonyság intézte -a kinzotthoz a kérdéseket, melyeket az itéletben előre meg kellett -állapitani. - -A keményebb vallatás rendesen halálos volt. Ha a vádlott magára vállalta -a vádbeli tényt: akkor itélettel végezték ki. Ha nem vállalta magára: -akkor a kinzás következtében halt meg. Orvost nem alkalmaztak a -kinzásnál. - -Terem nem engedi, hogy a kinzó vallatás intézményét s az orkuti esetben -való alkalmazását részletesen ismertessem. A kemény vallatást rendelték -el Lefkovics Jakab ellen s a könnyü vallatást Jozefovics Mózes ellen. -Jozefovics iránt azért volt kegyesebb az itélőszék, mert ő kijelentette, -hogy mindenáron át akar térni a keresztyén katholikus hitre. A kinzás -teljesitésével az eperjesi hóhért bizták meg. Német származásu alkalmas -embert. - -Lefkovicson a kinzó vallatást 1765. évi január hó 25-én hajtották végre. -E nap arról is nevezetes, hogy ez volt Magyarországon törvényes alakban -az utolsó vallatás. A perrendtartás ugyan fennállott még negyedszázadon -át, de az itélőszékek többé e vallatást el nem rendelték. Az -országgyülés 1790-ben örökre eltörölte. - -A kinzás délelőtti 11 órától esti 9 óráig tartott. Részletei -borzalmasak. Lefkovics semmit se vallott se magára, se másra. Azt -hiszem, a szenvedett fájdalmak elvették eszét és eszméletét. Nem is jött -többé magához s harmadnapon, január 27-én meghalt. - -Jozefovics Mózes, a gombosfalvi bérlő kiállotta az enyhébb vallatást. -Vallott is valamit. Már korábban is azt állitotta, hogy az eset -szinhelyén látta Lefkovicsot, a mint valamit vitt a hóna alatt. -Lefkovics be is ismerte, hogy igen is vitt egy ludat. Az itélőszék ezt -nem hitte el. Ugy vélte, hogy a kis Balla István holttestét hurczolta. -De Jozefovics vallatás közben azt is mondta, hogy véleménye szerint -Sapsa Sámuel, Lefkovics Jakab veje, tervezte az egész gyilkosságot. Ez a -vélemény alaptalannak bizonyult, Sapsa ártatlansága kiderült. - -Ápril közepén 1765-ben készült el a végitélet, melyet azután a -kormányszék is jóváhagyott. - -Az itélet szerint Lefkovics Jakab a kinzás okozta halállal elvette -megérdemlett büntetését. Jozefovics Mózes is megbünhődött azzal, hogy az -enyhe kinzó vallatást kiállotta. Az ő nejét, Horimlovicsot s Davidovics -Jakabot és egész családját fölmentették, valamennyit nyomban szabadlábra -állitották, minden vagyonukat visszaadták, még a büntető eljárás -költségeit se kellett megfizetniök. - -Az itélet a mai jogi felfogás szerint valósággal a vádlottak -ártatlanságát állapitotta meg. Mást nem is állapithatott meg. Hiszen -közvetlen, egyenes és valódi bizonyiték egyetlen vádlott ellen se merült -föl. Csak gyanus jelenségeket tudott a vizsgálat összehozni, de ezek is -olyanok, hogy úgy egyenkint, mint együttesen mást is jelenthetnek s nem -egyedül a vádlottak bűnösségét. Csak elfogult elme s ez is csak izgalmas -időben tudja azokat egyetlen pontra összeképzelni. - -Hogy Lefkovicsot és Jozefovicsot az itélet bűnösnek mondta ki s amannak -kinzás okozta halálát s emennek kinzás okozta szenvedését tudta be -büntetésül: ez se bűnösséget igazoló birói szó. A birák állásuk -természeténél s feladatuk magasztosságánál fogva könnyedén nem tévednek, -de ha mégis tévedtek: azt beismerni, megvallani sohase voltak hajlandók. -Akkor a bizonykodás daczos érzete támad fel bennük. A kinzó vallatás -maga is irtóztató tévedése az emberi miveltségnek. Ebben az esetben épen -sulyos tévedés volt, minthogy Balla István halálesetének kideritésére -nézve eredményt nem szült. Ha az eperjesi itélőszék a két megkinzott -zsidót is ártatlannak mondja ki: ez a legszomorubb birói tévedés -töredelmes bevallása lett volna. Itélő biróságtól ilyet soha nem -várhatunk. Még ma sem, a mi mivelt korunkban. Ennél sokkal könnyebb -megoldás volt szabadra ereszteni azt a vádlottat, a ki a kinzást -kiállotta, de életben maradt s rákenni a bűnösséget arra, a ki a hóhér -kezén meghalt. A ledér emberi felfogás szerint annak már ez se -árthatott, a birói tekintély pedig megmaradt. - - -II. A PÉRI ESET. - -(A Kutyakaparó csárda. – Takács András hirtelen halála. – A hatalmas -alispán. – A lelketlen orvos szakértő. – A vizsgálat. – A kis zsidó -gyerek beszéde. – Kínzó vallatás. – A tárgyalás. – A halálos itélet. – A -fölmentő itélet.) - -Pér jókora falu Szilágy vármegyében, mintegy kétezer főnyi lakossággal. -Okiratokban Peérnek irják, a környékbeli nép Pírnek ejti ki. Közelében -már oláhok is laknak. Hajdan, ha nem csalódom, Közép-Szolnok vármegyéhez -tartozott s az erdélyi kormányszék volt főhatósága. - -A falun kivül, a napkeleti oldalon, a Tasnádra vezető út szélen volt -ezelőtt 113 esztendővel egy csapszék. Közönséges útszéli csárda -körülbelül azon a helyen a hol a pele-szarvadi út a tasnádiból kiágazik. -A csárda neve volt: Kutyakaparás vagy Kutyakaparó csárda. Megvan-e még -most is: nem tudom. - -1791-ben zsidó ember volt benne a csárdás, Salamon Ábrahám nevü fiatal -férfi, de már családos. A falusi zsidók ifjan nősültek száz év előtt. A -felesége neve volt: Ábrahám Sára. Volt három apró gyerekük. Egy ölbeli, -egy futós és a legidősebb, a Miska nevü, öt-hat éves. - -Ennek a Miska gyereknek nagy szerepe van az esetben. De azért életkorát -biztosan meg nem állapitották. A péri kálvinista pap, Réczei Dániel, -akkor öt évesnek tudta; a zilahi itélőszék hét évesnek, az erdélyi -kormányszék hat évesnek tartotta. - -Pér körül termékeny szőlők voltak az időben is. Az Érmellék néven ismert -jeles borvidék idáig kiterjedt. A kutyakaparási zsidó csárdás volt a -szőlőhegybeli pálinkafőző is. Az üst a szőlőhegyi hajlékban volt, ott -főzte és párolta a törkölyt és a seprőt. A pálinkafőzés karácsony után, -de még inkább vizkereszt után megkezdődött s ha már megkezdődött, akkor -a zsidónak éjjel-nappal az üst mellett kellett maradni. Volt egy segitő -embere is, valami Köteles István nevü péri kálvinista magyar ember, a ki -a tüzelőfa hordását, az edények emelgetését s az egyéb szükséges munkát -végezte. A zsidó csak pénteken délután szokott hazamenni, hogy a szent -napot családja körében tölthesse. - -Felesége, Sára asszony, éjjel-nappal maga volt a csárdában. Nem volt még -cselédje se, se nő, se férfi. Napközben ugyan nem volt ebből semmi baj, -de este és éjjel mégis félt az asszony egyedül kint a szomszédok nélküli -útszéli csárdában. Jöhet részeg garázda ember, jöhet idegen rossz ember -is, zajt üthet, rendetlenséget csinálhat, a pénzt és italfélét el is -orozhatja, a csárdát mindjárt napnyugtakor be nem lehet zárni: gyönge -asszony, apró gyerekekkel a nyakán, hogy’ viaskodjék ily esetben. Volt -ugyan egy rozzant pisztolya a mestergerendán, de gyönge asszony kezében -az is csak arra való, hogy elvegyék tőle. - -Gondoskodni kellett éjjeli házőrzőről. - -Volt a faluban egy szegény zsöllér asszony, özvegy Takács Istvánné, -ennek volt egy 13 éves fia: Takács András. Az özvegy asszony és a zsidó -asszony ugy egyeztek, hogy az András gyerek estennen kimegy a csárdába s -ott tölti az éjszakát, reggel pedig hazamegy anyjához segiteni. A zsidó -asszony ád ezért valamit Andrásnak vagy az anyjának. S ez igy lesz -mindaddig, mig a csárdás zsidó a pálinkafőzést be nem végzi s haza nem -szabadul. - -1791-ik évi február hó 20-án délután az András gyereknek nem volt kedve -a csárdába kimenni. Vonakodásának nem adta okát, talán nem érezte jól -magát, de azért anyja szavára mégis csak kiment. - -Másnap reggel megy az úton gyalogszerrel Kocsis István, utána -ötven-hatvan lépésnyire ballag Zagyva Sári leányzó, hogy száraz ágat -vigyen haza az erdőről. Kocsis István nem vett észre semmit, Zagyva Sári -azonban észreveszi Takács Andrást, a mint ruhástól fekszik az árokban a -csárdától 66 ölnyi távolságban. Kalapja mellette, tarisznyája a -nyakában. Szólitja a lány: nem felel, nem is mozdul. A leány az előtte -menő Kocsis Istvánnak kiált s azt visszahivja. Ketten aztán nézik, -emelgetik a gyereket, költögetik, szólitgatják – mind hiába! A gyerek -holt. - -Szegény anyja gondoskodik a temetésről. A jó öreg pap nincs otthon, a ki -tanácsot adna az anyának, iskolavizsgálni jár a vidéken. De otthon van -fia, Réczei Pál, a ki debreczeni akadémikus diák és otthon van a rektor, -Sándorfi József. Elég okos emberek arra, mit kell tenni. Hozatnak ki -borbélyt Tasnádról, vizsgálná meg a halottat. Megvizsgálja. Se vágásnak, -se szurásnak, se ütésnek, se semmiféle külső erőszaknak semmi nyoma a -holttest külsején. Bonczolás nem szükséges, ugy vélekednek. A halál -nyilvánvaló okát is megmondja a borbély. Igen sülyös volt a szegény -gyerek, este bizonyára sok bort vagy pálinkát ivott, a süly megindult s -nagy hirtelen megfojtotta. - -Ez se épen lehetetlen, hanem azért ehhez a szakértői véleményhez sok szó -fér. - -Van süly is, van görvély is, szenvedhet a gyerek egyikben is, másikban -is, talán valami különös ritkaságként egyszerre mindkettőben is. A sülyt -a görvélytől a mai orvosi tudás sok jelből meg tudja különböztetni, ha -azonban mindegyik a nyakon támadt duzzadásban jelentkeznék, bizony azt -XVIII. századbeli falusi borbély könnyen összetévesztheti. Annyi -bizonyos, hogy a gyerek nyakán a két baj közül egyiknek ott kellett -lenni, másként az értelmes falusi nép, birák, előljárók, tudós asszonyok -a szakértői véleményt szó nélkül el nem hallgatják. Hiszen a sülyt, a -görvélyt, a gugát, a nyak és áll körüli mirigyduzzadásokat ők jól -ismerik. Azt azonban mégis csak ugy kellett elhinniök, hogy a gyerek -este egészséges volt, de az éjjel hirtelen megindult süly hirtelen -megfojtotta. Ezt már csakis a borbély különös mesterségbeli -tekintélyének hitték el, mert különben ez egyáltalán nem valószinü. - -A holttestet eltemetik február 21-én. - -Pérhez nincs messze Sző-Demeter, csak ugy tiz kilométer távolságban. Az -eset hire már a temetés napján elszállt oda is. Ott lakik az alispán, -Bydeskuthy Imre, előkelő birtokos; ősi, törzsökös, előkelő család -ivadéka maga is, felesége is, a ki a pálóczi Horváth nemzetségből -származik. Tekintélye a vármegye területén az akkori viszonyokhoz képest -majdnem korlátlan. Választott kormányzója a nagy vidéknek. Ősapja -István, dédapja Ferencz, öregapja Zsigmond, apja szintén Zsigmond mind -alispánok; másfél száz éve ők kormányozzák Kraszna vármegyét. Öregapja -azonkivül Apaffy Mihálynak, Erdély nagyfejedelmének lovászmestere volt, -összeköttetésben áll hát családja Erdély főuri és udvari társadalmával -is. Az ő fülébe is eljut a haláleset hire, még pedig gonosz gyanusitás -kiséretében. Azt suttogják ugyanis, hogy zsidókézen halt meg Takács -András, bizonyosan vérét vették, a tasnádi halottvizsgáló borbély ugyan -nem talált a testen külső sértést, de csak azért nem, mert a zsidók -valószinüleg megkenték a kezét. - -Az alispán előtt ily előadásban gyanusnak látszik az eset, beizen -Tasnádra másik borbélyért s a mikor ez megérkezik: kocsira ül s átrándul -Pérre. Ott kiásatja a holttestet s nyomban a temetőben, egy odavitt -deszkán felbonczoltatja. A borbélynak – név szerint Füleky János -mesternek – nincs nagyobb orvosi tudása, mint az akkori borbélyoknak -szokott lenni. Tudós orvos különben is kevés volt akkor mindenfelé. Ha -volt is: csak nagyobb városok területén. A gyakorlati orvoslás -voltaképen csak szabályozott és engedélyezett kuruzslásból állott. A -borbélyság kézműipari foglalkozás volt, a borbélyok czéhet alkottak; -voltak inasok, fölszabadult legények s remekes mesterek, mint a -szücsöknél, csizmadiáknál. Ők voltak megfelelő esetekben a biróságok -orvosi szakértői. A kórboncztannak akkor még mint nagyterjedelmü -szaktudománynak talán hire se volt; az élettani, kórtani és boncztani -ismeretek fölötte hézagosak és kezdetlegesek voltak. - -Bizonyitja az uj tasnádi borbélynak eljárása is. - -Gondosan megvizsgálja a halott külsejét s azon semmi sértést, szakitást, -metszést vagy szurást nem talál. Ezt teljes bizonyossággal kijelenti. -Hiányzik tehát a külső erőszaknak minden nyoma. - -Hogy azután a bonczolásban mire terjeszkedett ki, azt miként végezte, a -koponyát fölnyitotta s az agyhártyákat és agyat megvizsgálta-e, a -zsigerekre s a nagy véredényekre s általában a nemesebb belső szervekre -forditott-e figyelmet: nem lehet tudnom, minthogy az orvosi látleletet -nem tudtam megtalálni. Teljesen szavahihető, értelmes tanuk azt -állitják, hogy a mikor a holttestet az árokból kivették, már akkor is -észlelték, de most a bonczolásnál a borbély is mutatta a jelenvolt -közönségnek, hogy a halottnak nemi szervei egészen szét voltak -roncsolva, – de hogy ez a roncsolás mily alaku és természetü volt, miből -és miként keletkezett; sebzésből, szakitásból, genyesztő kórból vagy -állatok marásából származott-e s lehetett-e a halálnak oka: ezzel se a -közönség, se a borbély, se később az itélőszék nem törődött. - -Hanem a feljegyzésekből s az itélőszék tárgyalásaiból bizonyos, hogy a -borbély a nyak körül, a szegy és kulcscsontok körül a bőr- és -izomrétegeket átmetszette és felnyitotta s mint a jegyzések mondják, a -nagy életérhez, mely az agy felé irányul, eljutott. Ez alatt -valószinüleg a carotis nevü nagy vérvezető szervet értették. Mikor a -borbély odáig jutott: az eret megmetszette s közbámulatra nem ömlött -belőle a vér. A borbély ekkor e szavakat mondotta: - -– Kóser volt ez a gyerek, kivették ennek a vérét, nem maradt ebben semmi -vagy igen kevés vér. - -Kóser! - -Ez a durva pajkossággal kiejtett szó adta meg a meginditott bűnpör -jellegét. Hiszen a kóser szó csupán a zsidók szava. Csak a zsidók -keresik a kósert, mikor az ennivaló élő állatot megmetszik. Ha kóser -volt a szegény kis Takács András, akkor azt mások meg nem ölhették, -vérét mások nem vehették, egyedül csak a zsidók. - -A vérvád irtóztató babonája nyomban feléledt százados szunnyadtából. -Keresztyén vér kell a zsidóknak s ime, most a szegény péri özvegyasszony -fia lett az áldozat! - -A nagyközönség természetesen nem tudós a boncztanban. Nem tudós a -hatalmas alispán se, de a csendbiztos se. S azonfelül valamennyi szentül -hisz a szakértőnek. Elhiszi, hogy a holttest életeréből azért nem folyik -a vér, ha az eret átmetszik, mert nincs benne vér. Holott tudnia -kellene, hogy azért nem folyik, mert az agynak, szivnek, tüdőnek nincs -többé mozgása s az életnek gépezete megállt. Elhiszi, hogy a szegény kis -Takács Andrásnak vérét lehetett venni a nélkül, hogy testén bárhol is -sebet ejtettek volna. Sőt elhiszi, hogy az ejtett sebet a zsidók valami -csodálatos hatásu titkos írral a halál után nyomban behegesztették -annyira, hogy azt többé észrevenni nem lehetett. De hát minden babonás -pör, minden boszorkánypör ilyen. Buta hiedelmekből származik. - -A borbély véleménye után meg kellett inditani a vizsgálatot. Az alispán -kirendeli vizsgálóbirákul Erdődi Ferencz szolgabirót és Németi György -megyei esküdtet. Hivnak magukkal csendbiztost s tiszti hajdukat. Kijön -maga az alispán is. Letartóztatják s egymástól elkülönitik a zsidó -csárdást, a feleségét s a kis Miska gyereküket. Kikérdezik őket a -halálesetről. - -A csárdás, Salamon Ábrahám, nem tud mondani semmit. Ő nem volt otthon, -kint volt a hegyen a pálinkafőzőnél, vele volt embere, Köteles István. - -A csárdásné: Ábrahám Sára már tud az eset körülményeiről. Igy adja elő a -dolgot: Az András gyerek estennen, szokott időben odament. Jó későcskén -két ismeretlen oláh ember ment a csárdába borozni. Ivás közben kértek -enni szalonnát. A zsidó asszony nem tart szalonnát. Azt mondja: A -faluban árulják a szalonnát. A két oláh rászól: Hozzon hát a faluból. A -csárdásné azt feleli: Ő nem hoz, nem hagyhatja ily késő este házát és -gyermekeit, hanem majd beküldi a faluba Takács Andrást. Igy is történt. -András elindult, de a két oláh is fölkelt s utána ment a gyereknek. -Elmulik jó nagy idő, nem jönnek vissza se a gyerek, se az oláhok. Az -asszony rosszat sejt, magához veszi gyerekeit, elfut velük a falu felé. -A falun kivül, az ugynevezett Iro-Málon vagy Iro-Mályon oláhok laknak. -Ezeket közelebb éri s ott fölzajgatja az embereket s elmondja nekik az -esetet: Két oláh, két ismeretlen ember, elment az András gyerekkel, nem -látták-e valahol? Menjenek segitségére, kisérjék őt haza, talán házát -addig már fel is verték az idegenek. - -Ez történt. Néhány ember vele megy, hazakiséri, otthon a csárdában nem -találnak senkit, a gyertya se ég, se az oláh idegeneknek, se az András -gyereknek semmi nyoma, azok nem jöttek vissza, de azért a ház sincs -feldulva, nem hiányzik semmi, az aprópénz az asztalfiában, a nagyobb -pénz a ládafiában, a pisztoly a mestergerendán, bor, pálinka a pinczében -s minden ruha a szobában érintetlen. - -Csak az András hiányzik, a kit azután reggel Zagyva Sári megtalál az -árokban, de – holtan. - -A vizsgáló tisztviselők a zsidó asszony beszédét nem hiszik el. - -Igaz ugyan, hogy késő este az iromályi oláhokhoz futott s ott zajt -ütött, a mint elbeszélte, de ezt csak furfangosságnak vélik a gyilkosság -elpalástolására. Akad tanu, a ki azt mondja, hogy este elment a csárda -előtt, be is nézett az ablakon s ugy látta, hogy az a két oláh nem is -oláh volt, mert magyarul beszélgettek. Azután miért ölték volna meg az -András gyereket? Miért haragudtak volna rá? Mi hasznuk lett volna a -gyilkosságból? S ha már épen gonosztévők voltak: akkor is inkább a házat -dulták volna fel s a pénzt, pisztolyt s e félét vittek volna el. - -Mindez valószínü. - -Döntő dolog azonban, a mit a kis Miska, az öt-hat éves zsidó gyerek -beszél. A jólelkü, de együgyü gondolkozásu péri lelkipásztor igy jegyzi -fel: »A mindentudó Isten a csaknem csecsszopó zsidó gyerek szája által a -zsidók álnokságát és gyilkosságát világosságra hozta.« - -Csakhogy a mindentudó Isten mellett a csendbiztosok és vizsgáló tisztek -is ugyancsak buzgólkodtak. A kis zsidó gyereket ezek birták szemre-szóra -s hosszabb rövidebb enyelgés után beszédét igy vették irásba: - -– Otthon volt apád az éjjel? - -– Otthon bizony! - -– Hát más ki volt még ott? - -– A nagy-károlyi zsidó pap, meg az ér-endrédi Óser. De hát még Jakab is -ott volt egy gubában. Én az ágyról néztem. - -– Volt-e gyertya a házban? - -– Volt! - -– Hát azután mit csináltak? - -– Hát a szegény Andrást a szoba közepére állitják, a gubáját lerántják, -azután a lábát egy kötéllel megkötik, ő szegény, sirt, – én is mondtam, -ne öljék meg, kivel játszom én ezután? De anyámasszony megfenyegetett s -azt mondta: »Nem az András az, te bolond, hanem az ördög, azért kell -megölni.« Azután a száját bedugták sárral, hogy ne kiálthasson. - -– Hát azután mit csináltak vele? - -– A gerendára huzták, azután megvágták a nyakát, folyt a vére. - -– A földre folyt? - -– Nem a földre, hanem egy óntálba, a tálnak füle volt kétfelől. - -– Hát a tálat ki tartotta? - -– Apám uram, meg Jakab. - -– Hát a zsidó pap és az Óser mit csináltak? - -– Azok imádkoztak azalatt. - -– Hova tették a vért? Elöntötték? - -– Dehogy! Eltöltötték valami edénybe és a nagy-károlyi zsidó pap -elvitte. - -Igy volt a kis zsidó gyerek beszéde. Ez más fordulatot adott az ügynek. - -E szerint a zsidók vették vérét Andrásnak s öten voltak a gyilkosok, -ugymint: Salamon Ábrahám, a csárdás és a felesége Sára, továbbá a -nagy-károlyi rabbi, az ér-endrédi Óser s a Jakab nevü zsidó. - -A nagy-károlyi rabbi neve nem fordul elő az irásokban. Az ér-endrédi -Óser keresztnevét szintén nem jegyezték föl. Az a Jakab nevü zsidó Jakab -Dávid pelei lakos volt. Ér-Endréd is, Pele is Pérhez közel fekvő falvak, -Nagy-Károly pedig, a rabbi lakása, a szomszédos Szatmár vármegyének -székvárosa. Ez se nagyon messze fekszik. - -Most már határozott irányban mozoghatott a vizsgálat. Most már keményebb -vallatóra fogták a csárdást és a feleségét is. - -A csárdás szilárdul megmaradt első kijelentése mellett. Ő nem volt -otthon se napközben, se éjjel. Ő kint volt a hegyen, a pálinkafőzőben, -tanuja: Köteles István. - -Ám ez a tanu az akkori felfogás szerint nem vált be igazán. Elmondta -ugyan, hogy egész nap, egész éjjel együtt voltak, este együtt feküdtek -le s virradatkor együtt keltek föl, tehát a csárdás otthon nem lehetett, -azonban tanusága mégis elesett. Azt beszélték ugyanis a faluban, hogy -másnapon Köteles István a feleségének, ipának és napának ugy mondta, -hogy egész nap együtt voltak ugyan s este is együtt feküdtek le s -virradatkor is ott volt a zsidó, de ő éjféltájban fölkelt pipázni s -akkor a zsidót nem látta fekvő helyén, tehát ő miatta mégis ott lehetett -az a csárdában; – igért is neki a zsidó egy aranyat és két kupa -pálinkát, hogy ezt a biróságnak be ne jelentse. - -Ez a falubeli beszéd megnyomta Köteles Istvánt. Igaz, hogy ő ezt mereven -tagadta, de tagadását az alispán rossz indulatu konokságnak tekintette s -azért kegyetlenül megfenyitette. A kinzó vallatás ugyan régen el volt -már törölve, de a törvény világos szavai szerint csak a vádlottakra s -nem a tanukra nézve. Köteles Istvánt tehát deresre huzták s kemény 30 -botütéssel sujtották. Akkor föleresztették s ujra vallatóra fogták. -Köteles István sulyos szenvedése daczára akkor is megmaradt első -vallomása mellett. Nyomban megint deresre huzták s ujabb 30 kemény -botütést mértek rá. Ekkor már megtört. A további bántalmazás életébe -kerülhetett volna. Elfogadta tehát, hogy a zsidót éjfélkor nem látta -ágyán, tehát miatta ott lehetett a csárdában, a mely oda alig van egy -óra járásnyira. - -Elővették a csárdásnét, Sára asszonyt is. Hogy kinozták, kétségtelen. A -fölebbezési biróság által rendelt pótló vizsgálat folyamán hét tanu -erősitette, hogy sulyosan verték, bántalmazták, de a kinzás egyéb -részleteiről a fönmaradt iratokban semmi följegyzés nincs. De az -itélőszéki tárgyalásnál védekeztek a vádlottak azzal, hogy az asszonyt -borzasztó rémitéssel s lelki gyötréssel vették rá a vallomásra. - -Az asszony vallomása az, hogy Takács Andrást csakugyan ugy ölték meg, -vérét ugy vették, mint a hogy kis fia elbeszélte. Száját betömték, -lábait összekötötték, lábainál fogva a mestergerendára fölakasztották, -nyakát megvágták s vérét tálba csorgatták. - -De mégis nagy különbség volt az ő vallomása s kis fia beszéde közt. Az -asszony vallomása szerint se az ér-endrédi Óser, se a nagy-károlyi rabbi -nem voltak ott s nem tudtak az esetről, hanem igenis a büntettben -együttesen részt vettek még Markovics Ferencz pelei és Markovics Jakab -ér-kőrösi lakosok. Mindegyik zsidó. - -Az ér-endrédi Óser s a nagy-károlyi rabbi különben is teljesen -bebizonyitották másuttlétüket s igy a csárdásné s kis fia vallomása -alapján csak a következő vádlottakat vonták vérvád alá: - -Salamon Ábrahám csárdást és feleségét - -Ábrahám Sára péri lakosokat; - -Jakab Dávid és - -Markovics Ferencz pelei lakosokat; – végre - -Markovics Jakab ér-kőrösi lakost. - -Mindezek, mint gyilkossággal vádoltak vasbaverve a vármegye központi -börtönében Zilahon helyeztettek el. A vádat ellenük Közép-Szolnok -vármegye tiszti ügyésze emelte és képviselte s az ügyet 1791. évi -október 7-én tárgyalták. - -Az itélőszék az akkori alkotmány és megyei gyakorlat szerint sok -tekintélyes biróból állott. A vérvád különössége s az eset nagysága -kivánta ezt. - -Hajdan az elsőfoku büntető biróság itélő tanácsa nem meghatározott számu -biróból állott a vármegyében. Az alispán elnöklete alatt legalább négy -biróból, törvényes bizonyságból, jegyzőből és tiszti ügyészből -alakitották az itélő tanácsot. Nagy ügy tárgyalására azonban gyakran -nyolcz, tiz, tizenkét táblabirót is behivott az alispán. - -Ebben az ügyben az itélőszék elnöke volt Hatfaludy Ferencz alispán. -Eredetileg német származásu család ivadéka. Őse Hattmansdorfer névvel -1454-ben nyert magyar nemességet. Magyar nevét 1776-ban vette föl. - -Az itélőbirák közt van Dobay István és Csomay Mihály. Mind a kettő -főszolgabiró, előkelő birtokos, családjuk nemessége az Árpád-korból -eredő. - -A táblabirák: Baróthy István, Laskay Ferencz, Domokos József, Papp Péter -régi nemesek és birtokosok. Alszolgabirák: Biró Pál és Gergelly László. -Végül a vármegye főjegyzője Kattra Mihály és aljegyzője: Balássy Sándor. -Ime az itélőszék tizenegy tagja. - -A vádlottak védői rendes ügyvédek voltak. Legalább ötven tanu és -szakértő jelent meg az idézésre. A tárgyalás egész napon át tartott. Nem -oly részletességgel, a hogy a mi korunkban szokás, de azért a biróság -figyelme kiterjedt majdnem minden fontosabb részletre. A vérvád -meggyökerezett babonáján kivül egyéb elfogultság alig mutatkozott. De a -biróság ezt nyiltan be nem vallotta. Röstelte bevallani. - -A vádat igy épitette föl a vádló tiszti ügyész: - -Takács András hirtelen meghalt. Halálát az idézte elő, hogy vérét -kiontották. Ezt a szakértő borbély bizonyitja. Utoljára a kutyakaparási -csárdában volt, a holttestét is annak közelében, a csárdától 66 ölnyire -találták meg. A kis zsidó gyerek, Salamon Miska, azt beszéli, hogy a -csárda szobájában február 20-án az esti órákban zsidók ölték meg, zsidók -vették vérét. Ezt vallja a csárdásné, Ábrahám Sára is s egyben megnevezi -a tetteseket, a kik közt ott van önmaga is, a férje is s azonkivül két -pelei s egy ér-kőrösi zsidó. A tettesek tehát öten vannak. - -A négy férfi vádlott határozottan tagadja, hogy ő részt vett volna a -gyilkosságban vagy arról tudott volna valamit. De minthogy a halott -megvan, a halál oka kétségtelen, a zsidó asszony mint tettes társuk -egyenesen rájuk vall s a kis gyerek beszéde is fontos jel: ennélfogva -tagadásukat birói figyelembe nem lehet venni, Hiszen másuttlétüket – -alibijüket – se tudják bebizonyitani. - -Igaz, hogy hárman is megkisértették másuttlétüket igazolni, de az nem -sikerült. Voltak ugyan tanúk, a kik eskü alatt erősitették, hogy este -látták a zsidókat otthonukban lefeküdni s reggel ugyanott fölkelni, ámde -éjjel a tanuk is aludtak s miattuk a zsidók a kutyakaparási csárdában -észrevétlen megfordulhattak. Se Pele, se Ér-Kőrös nincs távolabb a -csárdától hat és fél kilométernél, ez gyalogszerrel is legföljebb másfél -órai út, a téli éjszaka pedig hosszú. - -Volt még más két gyanus jelenség is. - -Az egyik az, hogy a zsidóknak különös, érthetetlen, feltünő -járásuk-kelésük volt épen a gyilkosság előtti egy-két nap alatt. A -nagy-károlyi rabbi épen az előző napokban fordult meg Ér-Kőrösön, -Pérben, Pelében s általában a környéken. Azzal mentette ugyan magát, -hogy hitvizsgálati körutat tett, de ez is üres mentség, minthogy ily -körutat máskor soha se tett. Azután az ér-endrődi Óser éppen február -20-án este volt Markovics Ferencznél Pelében, az ér-kőrösi Markovics -Jakab pedig éppen azon a napon estére jött haza Nagy-Károlyból. - -Az itélőszék a vádlott zsidók eme nagy sürgését-forgását is gyanusnak -találta. Az itélőszék nem gondolta meg, hogy a szegényebb sorsu falusi -zsidó százszorta többet jár-kel, lót-fut, beszél és tárgyal, mint a -többi falusi gazdaember. - -Abban is gyanus jelenséget látott az itélőszék, hogy akadtak péri tanuk, -a kik András holtteste mellett a hóban nem bocskor, hanem csizmanyomokat -láttak. Már pedig zsidó visel csizmát, oláh pedig bocskort. Sőt arra is -akadtak péri tanuk, a kik emlékeztek, hogy a kis András nyakán szurás -által okozott lyukakat láttak. A mestergerendán is fölfedezték annak a -kötélnek a horzsolási nyomait, melylyel a kis András lábait megkötözték -s melylyel azután a mestergerendára fölakasztották. Azt is kinyomozták, -hogy előző napon a kutyakaparási csárdás a kis Andrástól elvette pipáját -s ime a pipát mégis megtalálták a halott gyerek tarisznyájában. - -A vádlottak egyszerüen, természetesen, okosan mentegetődztek. -Főmentségük több irányu volt. - -Mi okuk lett volna megölni Takács Andrást? Nem igaz az, csak buta babona -állitja, hogy a zsidók keresztyén vért használnak. - -A kis zsidó gyerek, a Miska csak öt-hat éves. Koránál, éretlenségénél, -de a törvénynél fogva se lehet tanu. Különben is édesgetés, czirógatás, -kecsegtetés, belebeszélés szülte vallomását. - -Sára asszony, a csárdásné, megriadt a kegyetlen faggatástól, a durva -lelki gyötretéstől; a mit vallott, kinjában, féltében vallotta s igaz, -hogy vallomását az itélőszék előtt is hitelesitette, de azt előbb vissza -is vonta s a visszavonást rémületének megszüntével indokolta. - -Nem is vág össze a gyerek és anyja beszéde. Az egyik szerint a -nagy-károlyi rabbi és az ér-endrédi Óser is ott volt a tettesekkel, a -másik szerint azok nem voltak ott, hanem ott volt az ér-kőrösi és pelei -két Markovics. - -A mestergerendán a kötélhorzsolás nyoma a kis Miska hinta-köteléből -származik. Vérnyom is lehetett volna a szobában, mert előző napon lőtt -nyulat forgattak ott. A csizmanyom se bizonyit semmit, hiszen nemcsak a -zsidó csizmájának, hanem más ember csizmájának is van nyoma a hóban. - -Végül pedig mind a két borbély, mind a péri ifju pap és tanitó, mind az -alispán, főszolgabiró és csendbiztos jól látta, nyilván vallja is, hogy -a szegény halott testén és nyakán semmi erőszakos külső vérzés nem volt, -őt tehát szurással, vágással meg nem ölhették, vérét nem vehették. Az -orvosi szakértőnek az a véleménye, hogy a nagy életér a nyakon át volt -metszve s a külső sértést a bőrön csak azért nem lehetett észrevenni, -mert a zsidók a bőr és izom nyilását valami titkos szerrel nyomban -behegesztették s mint az itélet mondja: »beenyvezték«, a természet -törvényeivel ellenkezik. Holttesten hegedés nem képződhetik, halálos -szurást vagy vágást estétől reggelig az észrevétlenségig begyógyitani -nem lehet. - -Az itélőszék halálra itélte a négy férfivádlottat. - -»Minthogy az alperes férfi zsidók összegyülésében közmegegyezésükből -esett az ártatlan vérnek kegyetlenül és istentelenül való kiontása és a -szegény gyermeknek irgalmatlan megölettetése: a rab zsidó férfiak -Istennek és nemes hazánknak törvényei szerint külön-külön mint -szántszándékos gyilkosok, fejüknek a hóhér által leendő elüttetésével -másoknak rettentő példájára e világból kioltassanak.« - -Igy szólt az itélet. - -A rab zsidó asszonyt, a csárdásnét felmentették s nyomban szabadon -eresztették. Okul a férjétől való erkölcsi függést s eddigi vizsgálati -rabságát hozták fel. - -Az elitéltek felebbezték az itéletet. A kormányszék, mint felső biróság, -felmentette az elitélteket s megszüntette a bűnpert. A felmentésre négy -okot hozott fel. - -Első ok: hogy a csárdás zsidó tanuját, Köteles Istvánt két izben való -30–30, összesen 60 botütéssel birták valótlan vallomásra. Köteles István -vissza is vonta e valótlan vallomását s e szerint az az igazság, hogy a -csárdás zsidó a hegyen volt a pálinkafőzőnél egész éjjel, tehát a -csárdában nem lehetett s igy a kis zsidó gyereknek s a csárdásnénak -vallomása valótlan. - -Második ok: hét tanu eskü alatt bizonyitotta, hogy a csárdásnétól -veréssel és rémitgetéssel csikarták ki vallomását. - -Harmadik ok: a kis zsidó gyereknek, Miskának vallomása 6 éves éretlen -kora miatt birói hitelre nem érdemes. - -Negyedik ok: a megyei borbélynak, Füleky János chyrurgusnak látlelete -lehetetlenséget tartalmaz s hamis feltevésen s hitvány babonán alapszik. - -Füleky János ellen el is rendelték a tiszti keresetet, valamint -Bydeskuthy Imre alispán ellen s mindazok ellen is, kik Köteles Istvánt s -a csárdásnét testileg bántalmazták. - -Igy végződött a péri eset. - -A kis Takács András halálának igaz története sohase derült ki. Csak az -bizonyos: nem úgy halt meg, a hogy’ a zilahi megyei itélőszék látta. - -A csárdásné eredeti előadása nyomán kellett volna keresni az igazságot. -A gyermek nemi szervei össze voltak roncsolva. A két ismeretlen éjjeli -csárdalátogató valamelyike szilaj és bűnös pajkossággal rughatta vagy -döfhette meg a gyermeket ama kényes helyen halált okozó erővel. -Valószinü, hogy mindjárt meg se halt a gyermek, hanem sértetten és -erőtlenül elfeküdt az árokban s ott a hóban s a hidegben a hosszu téli -éjszaka folyamán állott be halála. A szakértő, a ki vizsgálta, lelketlen -és tudatlan volt. - -Forrásaim, a honnan az eset részleteit meritettem: a péri kálvinista -egyház anyakönyve, a zilahi itélőszék által az ügy tárgyalásáról 1791. -évi október 7-én felvett eléggé terjedelmes jegyzőkönyv s az erdélyi -egykori guberniumnak ez ügyre vonatkozó iratai. - - - - -HUSVÉT SZOMBATJÁN. - - -I. - -(Tisza-Eszlár. – Metszőválasztás 1882 április 1-én. – A pályázók. – A -jesiva. – A zsidók istentisztelete. – Nem ismerjük eléggé.) - -Kezdjük meg a tisza-eszlári eset hosszu, bonyolult és csodálatos -történetének elbeszélését. - -Tisza-Eszlár jókora paraszt falu Magyarországon. Szabolcs vármegyében -fekszik, a Tisza balpartján. Lakosainak száma mintegy 2700 lélek. Tiszta -magyar. A nagyobb és birtokosabb rész kálvinista. Földmives gazda és -földmives munkás a népe. Van kálvinista és katholikus egyháza, temploma, -papja s népiskolája. A nép iskolázott, értelmes, önérzetes, mint -általában a sikföldi magyarság. Vannak benne zsidók is. A zsidó -hitközség csak fiókközség. Van egy kis zsinagógája. Van elnöke, -előimádkozója, a Bál Tfiló, mint héber nyelven nevezik, rendszerint -metsző is. A rabbi székhelye Tisza-Lök, a szomszédságban levő Tiszaparti -városka, mintegy 6–7 kilométernyire. A zsidók, egyet-kettőt kivéve, mind -szegények s helyi kiskereskedéssel foglalkoznak. A keresztyén lakosság -bizonyos régi megszokott fensőbbséggel nézi le a zsidót, de vele -emberemlékezet óta barátságos, benső, jó viszonyban áll. A zsidók -legnagyobb része beköltözött faj. Családi nevük német hangzásu, de a nép -nyelvét, a magyar nyelvet tisztán beszélik. Valami keveset tudnak -héberül is. A német nyelvet is értik, de lengyelországi sajátságos -tájszólással beszélik. - -A falu három részből áll. - -A legrégibb s legnagyobb rész a Tisza folyam egyik hajlatában -közvetlenül a folyam partján fekszik. Ennek a neve Ó-falu. Itt leginkább -az ősi magyar birtokos gazdák laknak. Ettől délre, majdnem egy -kilométernyire uj telepités épült; – ennek a neve Tót-falu. S alább még -egy nagyobb telepités s ennek a neve Uj-falu. Ez a három együtt alkotja -Tisza-Eszlárt. A zsidók mind a három részben elszórtan laknak egyaránt. - -Az 1882-ik év tavaszán Taub Emánuel volt a zsidó hitközség metszője és -előimádkozója. Őt azonban Tisza-Polgárra választották. A hitközségnek uj -metszőről kellett gondoskodnia. Pályázatot hirdetett s a -metszőválasztást április 1-re tüzték ki. - -Április 1-e szombatra esett. Ez a szombat a közelgő husvét-ünnepnek, a -Passzahnak előző szombatja volt. Ezt a szombatot a zsidók -Szabbat-Meczórának, de azon a vidéken Hagudotnak is nevezik. Ez az -elnevezés ősi vallási hagyományon alapszik. - -A metszőnek elég tisztes fizetése van Tisza-Eszláron. Van lakása, kis -földecskéje, melyet a hitközség mivel. Készpénzfizetés hetenkint négy -forint vagy nyolcz korona a metszésért s tiz korona a hitoktatásért. -Mert ő nemcsak sokhet, azaz metsző, hanem májre czédek is, azaz -hitoktató. Sőt alkalmilag dájon vagy déjen is, a mi azt teszi: -rabbihelyettes. De meg előimádkozó is, mint már megjegyeztem: Bál Tfiló. -Bál héber szó s azt teszi: vele biró, hozzá értő. Tfiló pedig azt -jelenti: könyörgés. - -Volt hát e czimeken a metszőnek tisztes mellékjövedelme is. Születések, -esketések, a purim és roshasóna ünnepek s körülmetélések alkalmával -kisebb-nagyobb ajándékhoz jutott pénzben, ételnemüekben s egyebekben is. - -Szegény ember bizton megélhetett s gyerekeit is eltarthatta. - -Metszőnek csak szegény ember vállalkozik. Állásának természete hozza -magával. A vagyontalan vagy kis vagyonu zsidó megbecsüli ugyan, de -nyomoruságos fizetésben részesiti, – a vagyonos zsidó ád ugyan neki -enni-inni, de észrevehető közbecsülésben nem részesiti. - -Három metsző jelentkezett Tisza-Eszláron a megüresedett állomás -elfoglalására. - -Az egyik volt Svarcz Salamon magyar származásu, a ki az orthodoksz -zsidók szokása szerint rabbi is lehetett, mert erre is volt készültsége -s jogositványa. - -A másik volt Bukszbaum Ábrahám, ausztriai származásu Galicziából. -Vallástanitó s egy-két év óta már egy magyarországi rabbi veje. - -A harmadik volt Braun Lőbi, szintén magyar származásu metsző. Lőbi -annyi, mint Leopold. - -A három jelentkezőt meg kellett hallgatni, meg kellett vizsgálni a -hitközség tagjainak. Melyik tud többet? Melyik a legalkalmasabb? Melyik -tetszik legjobban. - -A metszésből nem vizsgálják meg. A metszés nem egyéb, mint élelemre -szánt állatnak megölése, vére vevése s egyuttal az állat egy-két belső -részének megtekintése a czélból, nem-e volt valami betegsége? Elhiszi a -hitközség vizsgálat nélkül is, elhiszi csupán a bizonyitványból, hogy -ehhez minden metsző jól ért. A zsinagógában, sőt még a pitvarban se -lehetne a vizsgálatot megtartani, mert ott metszeni nem szabad, ott -vérszenynek helye nincs, ott tisztának kell lenni mindennek. - -A vizsgálat másra terjed ki. - -Tud-e énekelni? Van-e erős és tiszta hangja? Bizonyos szent énekeknél -kiérzik-e hangjából a zsidóság ezredéves nemzeti fájdalma? Elő tudja-e -idézni az érzékeny szivek könyeit? - -Tudni kell, hogy kis hitközségben a metsző énekes is, kántor, zsidó -elnevezés szerint Khazen vagy Khazon. - -Azután megvizsgálják bizonyitványait s gondos figyelemmel meghallgatják -imáit. Péntek estéjén, szombat reggelén s délelőttjén többféle imát s -szent Dávidnak többféle zsoltáros énekét kell elmondani a zsinagógában s -a hivők képesek megitélni ezekből, hogy a pályázók közül kiki mennyit -tanult, mennyit tud, mekkora gyakorlattal és ügyességgel ékeskedik. - -A metszők, a hitoktatók, a rabbijelöltek Magyarország északi részein -mind sok éven át járják felekezeti iskoláikat. Ez iskolák neve: Jesiva -vagy Jesüve. E szó azt jelenti: összeülés, együttlét, -együtt-tartózkodás. - -Sajátságos iskolák ezek. - -Van egy külön terem. Közepén kisebb vagy nagyobb egy vagy két asztal s -körüle padok. A szerint, a mennyi a növendék. A terem neve: -Bész-ha-midrás. Magyarul azt jelenti: a magyarázat háza. - -Rabbi áll az élén. Az tart előadásokat. A tanulók nem fizetnek semmit -neki, de a hitközség külön dijazza a jesiva-tartásért. A tanulónak meg -kell vagy meg kellene tanulnia Mózes szent könyveit héber nyelven. -Azután a rabbi magyarázza a szentirás tételeit. Utóbb magyarázza a -talmudot is. Az istentisztelet szertartásait, az imákat, énekeket, -áldásokat, istennek különös dicséreteit, mindazt, a mit a nagy férfiak -zsinatai valamikor megszerkesztettek, előadja, betanitja, értelmezi, -megmagyarázza. - -A szegényebb zsidó fia beül a jesivába nyolcz-tiz éves korában s ott ül -husz-huszonkét éves koráig. Délelőtt 9 órától 12-ig s délután 2-től -5-ig. Ha a rabbi tulságosan buzgó, tovább is. A terem vagy nagyon hideg, -vagy nagyon meleg. Gondos szellőztetés nincs. A szegény gyermek sokat -éhezik, zsenge korában is alig ismeri a játékot, szabad levegőn s napnak -szabad fényén alig töltheti nappalait. Bizonyos bánatos egykedvüség vesz -lelkén erőt. Üldözött fajának keserü fájdalma szivébe edződik. A reá -váró életet komornak látja s ábrándjai Izrael istenéhez fordulnak s a -harmadfélezer éves multnak nemzeti dicsőségét keresik föl. Hol keressen -más megnyugvást, miben találjon más vigasztalást? Tanitójában nem -közönséges embert, hanem magasabb és nemesebb lényt lát. Ő benne a -próféták lelke él. Ő az igazi választott népe Izrael istenének. De azért -neki, a szegény tanulónak is arra kell törekedni, hogy őt elérje, hozzá -legyen hasonlatos s fajának erős istene egykor ő feléje is oda forditsa -fényes arczát. - -Mi keresztyének nem ismerjük a szegényebb zsidók hitbeli életét. A mi -nem csoda. Még a különböző keresztyén egyházak hivei sem ismerik más -keresztyén egyházak hitbeli életének titkait. De nem is kiváncsiak. - -Még ifju voltam, mikor már kislelküséget vettem észre a magasabb iskolák -tanitó rendszerében. S egyetlen felekezetnél se találtam kivételt. - -Ismernünk kellett például a zsidó, a mohamedán, a budhista, a kinai -vallások elveit, hittételeit, ősregéit, egyházszervezetét. A hellenek és -latinok ősvallásának ragyogó meséit éveken át kellett tanulnunk. De a -katholikus ifjut arra, miből állanak a protestánsok hitbeli igazságai s -a protestáns ifjut arra, mik a római egyház igazságai, meg nem oktatták -egyik egyház tanitói se. Ha fölemlitették a másik egyházat, csak -kicsinylés és levitázás czéljából tették azt is. Igaz méltánylást a -felekezetes gondolkozás alig ismer. Kint az életben okosság, szükség, -emberszeretet s gondolkozásunk nemessége parancsolja minden egyház és -minden hit igaz tiszteletét, de erre a magasabb tanintézetek alig -készitik elő a tanuló lelkét. - -A multak maradványa ez a kislelküség. - -De a mikor a keresztyén egyházak tanitó intézeteiben is ez a szokás: -vajjon nem természetes-e, hogy a zsidók szertartásairól, imáikról, -énekeikről, áldásaikról, hálaadó istendicséreteikről alig tud valamit -társadalmunk? Együtt élünk velük. Együtt adunk-veszünk, csereberélünk, -vásározunk, perlünk, mulatunk, dévajkodunk velük, de a szent házaikban -elhangzó istenigék titkaiba behatolni eszünkbe se jut. Se falun, se -városon nem törődünk vallásos életükkel. - -Pedig a vallások összessége oly fenséges természettudomány! A tudományra -törő sóvár lelkek gazdagabb anyagot s magasabb czélt alig találhatnak -maguk előtt. S mennyi tévedéstől, mennyi balgatag hittől, mennyi -tudatlanságtól s fonák indulattól szabadulnánk, ha egymás hitbeli életét -igazán ismernénk! - -Társadalmunk tanultabb, miveltebb, sőt tudománymivelő rétegei se ismerik -eléggé a zsidók egyházi életét s szertartásaik minden titkát és -szépségét. A magyar irodalomban alig van nyoma annak, miből állanak a -zsidók egyházi énekei és imái. S ugy hiszem, Európa többi nemzetének -irodalma is alig fordit ezekre elegendő és élénk figyelmet. - -Köznépünk nagy tömege semmit se tud róla. De ezt sok oknál fogva -természetesnek találom. - -Elemi iskolákban nem ismertetik. De még felsőbb tanintézetekben sem. - -Az istentisztelet énekei és imái héber és talán káldéi nyelven is -szerkesztvék. E nyelveket nem értik, még a zsidók tetemes része is csak -gyengén ismeri. De meg a falusi zsidónak is meg nem magyarázható különös -sajátsága magánéletben is, üzletben s közhelyeken is a német nyelv -kedvelése, a mit ugyan megszokott már nála a magyar köznép, de a mely a -zsidót az ő szemében mégis némileg idegennek mutatja. Pedig a zsidó -mindenütt beszéli s jól beszéli a magyar nyelvet. Némely nemzetiségi -vidéken csakis ő beszél az állam nyelvén. - -Falusi kisded zsinagógáikban vagy imaházaikban összejönnek ünnepenként a -zsidók s éneklik imáikat s szent himnuszaikat. Az ének hangja -kihallatszik az utczára s a köztérre. Gyerekek, ifjak, öregek, arra -menők megállanak és hallgatják. Nem értenek belőle semmit. A mit nem -értenek: az alatt titok is rejtőzhetik. S mindig akadnak együgyü babonás -emberek s gyakran akadnak gyülöletszitó besugók és bujtogatók, a kik a -köznéppel el akarják hitetni, hogy a zsidók a maguk titkos nyelvén a -keresztyének megrontására sóhajtoznak a maguk istenéhez. S a -bujtogatásnak meg van a következése, ha mikor valamely ok miatt lázban -ég az emberek agya vagy lángra készül lobbanni szenvedélye. - -Pedig az imaházak szertartásai, az énekek és imák, az áldások és -dicséretek nagyon szépek. Még keresztyén felfogásból, még a költészet és -műtörténet világánál is nagyon szépek. - -Vannak áldások, könyörgések, fölsóhajtások és dicséretek, melyek még -Mózes könyveiből valók. Idősebbek háromezer évnél. Vannak részek és -szakaszok a talmudból, Jézus Krisztus korszakának közeléből. Ott vannak -Dávid zsoltárai, istennek ama csodálatos és fenséges dicsőitése, melynél -szebbet azóta se alkotott a költők lángelméje. Maguk a keresztyének is, -kiváltképen Kalvin minden árnyalatu hivei egyik legszentebb egyházi -szertartásuknak tartják ezek éneklését. Ott vannak Hammu, Hakhaszid -Samuel, Jizmael, Mar Bar Ravina imái és énekei s Halevi Alkabez Salamon, -Mózes Ben Majmon s Juda patriárkha magasztos imái és himnuszai. Ott -vannak az Atyák megszerkesztett czikkei s a nagy zsinatnak, az Anse -Kneszesz Hagdaolónak áldásai. Ott vannak a Bujdosások szomoru és szent -dalai. A könyörgések, a hálaimák, a szentirásból és a talmud részeiből -szerkesztett énekek, áldások és istendicséretek. - -Minden hétköznapra, minden szombat és ünnepnapra, a sátoros és nagy -ünnepekre mind ez imák és énekek vannak elrendelve. A szertartásos igék -a cziczith és tefilin alkalmazásakor, a thorának a frigyszekrényből való -kivételekor s a mikor oda visszateszik, étkezéskor, esketésnél, uj -kenyér megáldásánál, ujhold idején, elhunytakért való emlékezésnél mind -ezek hangoznak a buzgó hivők ajkairól. Bármiként vélekedik okoskodó s -nyereség után nyargaló századunk a vallásokról: mig a vallás -tiszteletben részesül s a lelkek égre törő ábrándjait fentartja: addig a -zsidók ősi vallása minden jó ember tiszteletét megérdemli. - - -II. - -(Az eszlári zsidók. – A jesivák belső élete. – A pálinkamérésből eredt -viszály. – Az idegen metszők egész napi időtöltése. – Koldus zsidók is -vannak ott. – A vérvád szerint készülő páska.) - -Ama husvét előtti szombaton az eszlári zsidók csaknem minden felnőtt -férfitagja ott volt az imaházban. Azért is, mert husvét szombatja volt s -azért is, mert akkor kellett metszőt és előimádkozót és rabbihelyettest -választani. - -Mintegy huszonöt zsidó család lakott Eszláron. Két Lichtmann és két -Einhorn család s azon túl a Grósz, Groszberg, Szüszman, Braun, Frenkel, -Klein, Löventhal, Veiszstein, Rozenberg, Römer, Junger, Fájerman, -Lusztig és Sarf családok. S még ezeken kivül is három-négy özvegy -asszony, magános ember. Mindezekről szó lesz többé-kevésbbé e történet -folyamában. Vagy tiz család Ó-faluban, ugyanannyi Uj-faluban, a többi -Tót-faluban lakott. - -S volt a templomban rajtuk kivül még vagy két koldus is, a ki -asszonyával s gyerekeivel ez napon épen Tisza-Eszláron kéregetett. - -Az istentisztelet nyolcz óra tájban kezdődött s tizenegy óra tájban ért -véget. Különösen komoly és ünnepélyes volt e napon. - -A három idegen pályázó mind jesiva-növendék volt. Tudni kell, minő -hanghoz, minő énekhez szokik az Európa keletén levő jesivák növendéke. - -A serdülő ifju a szegényebb jesivákban padon s néha földön ül kopott -pokróczon vagy gyékényfonaton. Könyvből, vagy a rabbi előre való mondása -után fennhangon mondja vagy olvassa az imát, a fejtegetést vagy éneket. -De énekelve mondja még a magyarázat igéit is, még az imákat is. Feje s -felső teste előre és hátra hajlik folytonosan s néha oldalra is. -Hangjának lejtését mintha magyarázná testének mozgása. Napkeleten, a -szent földön, az arabok közt s az Eufrates vidékein divatozik ez a -szokás a zsidók és mohamedánok iskoláiban. Kétségtelenül onnan hozták -Európába is. - -A zsidók története rettenetes és hosszu történet. Az egyiptomi -szolgaság, a sivatagon való bujdosás, a babilóniai fogság, a hellenek és -latinok kegyetlen uralma, Jeruzsálem pusztulása, a kétezer évi bujdosás -és hányattatás nagy szenvedésekkel van tele. Voltak diadalmas és -dicsőséges korszakok is. A nagy himnuszok és lángoló istendicséretek -ezek emlékezetét tartják fönn. A zsidó faj csodálatos önérzete s -istenében helyezett határtalan bizodalma innen táplálkozik. - -De szüksége is van erre. Mert énekei és imái, áldásai és könyörgései a -nagy nemzeti fájdalmak emlékeit is őrzi. Nagy költői erő van ez -énekekben, imákban és áldásokban. A zsidók szertartása a nemzet -történetének fölidézése minden nap. Csodálatos hősköltemény, mely -azonban szomorusággal teljes. Komor felhők boritják a hivők áhitatát s -ezeken át csak ritkán tud áttörni Izrael istenének arcza fényessége. Ez -a fényesség tartja fönn a reményt a majdan eljövendő dicsőségre és -boldogságra. De a zsidó, a mikor ezredéves szenvedésein kesereg bánatos -lelke, csak könyein át látja még a reménység sugarát is. - -Ezért hasonlit a zsidók istentisztelete a gyászoláshoz, éneke és imája a -sirás hangjaihoz. Mintha most is a babiloni vizek mellett ülnének s -hegedüiket füzfára aggatva siratnák elhagyott hazájukat. Ha bizonyos -ünnepnapokon idegen ember belép szentegyházukba, mintha egyetlen -családot látna, a ki most temeti édes apját, édes anyját. - -Az a szennyes és ócska ruhában kuporgó szegény bókher ott a jesivában -eltanulja a siró hangot. Nemzedékről nemzedékre mindig egyenlő ez a -hang. Néha csöndesen mormolja egyik-másik imáját, majd zokogó kiáltásban -tör ki s kiáltó hangja folyton ismétlődő egyenlő hanglejtéssel, mintha -bánatos zsolozsmát akarna zengeni. - -Versenyre kelt az a három pályázó metsző ott az imaházban. Mindegyik azt -akarta bebizonyitani, hogy fajának fájdalmát ő érzi legjobban. - -Ezen a napon még se történt meg a választás. Meg kellett azt még -fontolni. Aludni kellett rá. Az első benyomás megvesztegetheti az -itélőtehetséget. A választást csak husvét után ejtették meg Lichtman -Móricz öreg vagyonos zsidó lakásán. Vagy tizenöten jöttek ott össze a -hitközség tagjai s a bizonyitványok megvizsgálása után Svarcz Salamonra -esett a választás. - -Ez lett a nagy pernek egyik főalakja is. - -Hogy mit csináltak ez napon összesen és egyenként az eszlári zsidók: -ezzel a kérdéssel utóbb sokat foglalkozott a birói vizsgálat. E szombat -estéjén csakugyan történt valami, a mi minden szombat estén nem szokott -történni. - -Ugyanis mind Szüszman Jakab, mind Einhorn József uj-falui lakos s -pálinkamérő kocsmáros volt s valamelyik már az előző napokban olcsóbban -mérte a pálinkát, mint a másik. E miatt viszály támadt köztük s annak -kiegyenlitésére szombat estéjét tüzték ki. Mind a ketten Lichtman Jakab -vagyonos haszonbérlőt kérték föl biróul. A választott birósági -összejövetelre az imaház pitvarát választották ki s este gyertyagyujtás -után ott jöttek össze az egyezkedő felek. Megjelent ott a fölkért biró, -azután az egyik fél, testvérjével Einhorn Májerrel és sógorával Römer -Jakabbal s megjelent a másik fél is, Szüszman Jakab, az ő tanujával, -Grószberg Leonnal. A tárgyalás, vita, egyezkedés sokáig tartott, az -utczán járó-kelők és szomszédok az imaházban sokáig láttak -gyertyavilágot, esti tiz óra tájban sikerült a kiegyezés. - -Sokáig az volt a vizsgálóbiróság véleménye, hogy az esti órákban történt -valami az imaházban. - -A biróság mást is akart tudni. Azt, hogy husvét szombatján miként -töltötték el az egész napot az összes zsidók. A nyomozások sok apró -részletet hoztak napvilágra. - -Bizonyossá lett, hogy a pályázó metszők egyike se szállt kocsmába vagy -vendéglőbe. Rendes vendégfogadó nem is volt Eszláron. Csak apró kocsmák -voltak, a hol rendes éjjeli szállást kapni nem lehetett. De a pályázó -metszők szegény emberek voltak, pénzük alig volt s eszükbe se jutott -kocsmába szállni. Gyalog jöttek oda, gyalog mentek el, a hogy’ sorsuk -hozta magával. Régi szokás és jó szokás különben is, hogy az idegen -földről jött pályázókat a hitközség tagjai fogadják vendégül. - -Svarcz Salamon és Braun Lőbi metszők Taub Emánuel volt metszőnél voltak -szállva. A galicziai Bukszbaum Ábrahámot Szüszman Jakab fogadta -vendégül. Szüszman algondnoka volt a hitközségnek. - -Reggel nyolcz órától kezdve az imaházban voltak közel tizenegy óráig. -Onnan a hitközség tagjai hazamentek mind s a metszők is szállásadó -gazdáikkal, a kiknél meg is ebédeltek. Délután négy óra tájban ujból az -imaházba mentek s mintegy egy óra folyásig lehettek ott. - -Ez után csakhamar Lichtmann Móriczhoz mentek ozsonnára. A három idegen -metsző s házigazdáik: Taub és Szüszmann. A tanuk ugy emlékeznek: -napszálltakor értek oda. Április 1-én hat óra tájban nyugszik a nap. -Lichtmann Móricz a legvagyonosabb zsidó volt Eszláron, vagyonát ő maga -mintegy 25 ezer koronára becsülte, idős is volt már, közel a hetvenedik -életévhez s már e miatt is tekintélyben állott a falubeliek előtt. Illő -volt, hogy megvendégelje a metszőket. - -Az ozsonna borozgatásból állt s borozgatás közben éneklésből. A metszők -szent dalokat énekeltek. Van a a zsidóknak néhány csodálatos szépségü -régi, nagyon régi vallásos énekük. Nagy nemzeti fájdalom lüktet ezekben -a dallamokban. Sokban emlékeztet bennünket a régi magyar szabadsághősök -bujdosó dalaira, az ugynevezett kurucz zene alkotásaira. A hangsulyozás -rendjében, a zenei ritmusban van is valami rokonság a két keleti eredetü -zene között. - -Ott maradtak vacsorán is. Mikor a csillag feljött: akkor ültek le az -estebédhez. Szüszman Jakab azonban hamar eltávozott. Neki a -pálinkaviszály kiegyenlitésére kellett sietni az imaház előpitvarába, a -hová várták a tárgyaló felek. A három metsző és Taub Emánuel esti -kilencz óra után távoztak el. Mentek szállásukra, nyomban lefeküdtek s -másnap kora reggel haza indultak. - -Voltak az napon Eszláron kolduló zsidók is. Mikor a biróság nyomozta -őket: minden eszlári zsidó emlékezett rájuk, de nevöket, származásukat s -hová való illetőségüket senki se tudta. Igaz, hogy a kéregető, házaló -koldust minden dolga iránt kikérdezni nincs is szokásban. A nyomozásnak -sokáig nem volt eredménye. - -Később azonban a felriasztott társadalom száz meg ezer tagja nyomozott, -puhatolt, ügyelt s gyanakodott minden ismeretlen s hajléktalan zsidóra. -Ezek segitségével végre a biróság is nyomra jutott. - -A koldus zsidó neve Volner Herman, harminczhat éves, nős, szabolcsmegyei -származásu. Egyéb foglalkozáshoz nem értett, csak a hajtsárkodáshoz. -Eljárt vásárokra s ökörvásárló mészárosok és kupeczek számára hajtsárnak -ajánlkozott. Ritkán kapott eféle foglalkozást is, a fizetés is csekély -volt s azért leginkább koldulásból élt. Kéregető utjára elvitte -feleségét is s négy vagy öt éves kis gyerekét. - -A zsidók, még a szegényebbek is, szivesen adnak a hajléktalan koldusnak -alamizsnát. Néhány fillér készpénzt, egy kis ételt vagy ruhadarabot. -Kivált ha asszonya s kis gyermeke is van. - -E napon egy másik koldus is vetődött Eszlárra véletlenül. Ennek a neve -Lővi Malvin volt s hir szerint sátoralja-ujhelyi származásu. Ez azonban -később ugy eltünt szem elől, hogy a biróságnak nem volt vele alkalma -tovább bajlódni. - -Ezek a koldus zsidók mind a négyen az egyházfinál kaptak nappali és -éjjeli szállást. - -Az egyházfi vagy templomszolga Sarf József volt. A falusi nép zsidó -harangozónak nevezi, noha a zsidóknak nincs harangjuk. Az imaház -közvetlen szomszédságában volt szegényes lakása s a mellett a zsidó -fürdőház. Gondozta a fürdőt s istentiszteletek alkalmával az egyházfi -teendőit végezte. Mesterségére nézve foltozó varga lett volna, de abból -megélni nem tudott. Eljárt tehát mezei munkára a parasztgazdáknak. Volt -családja, a melyre még sokszor visszatérünk. Egyetlen tehenén s kevés -házi butorán kívül egyéb vagyona nem volt. - -Ő adott szállást Volnernak és családjának s a másik szegény asszonynak. -Ő gondoskodott arról, hogy a koldusok külön-külön egy-egy zsidónál -tisztességes ebédhez jussanak. Az egyik koldusasszony beteges volt s a -másik csaknem egész nap azt ápolta. A két asszony azelőtt sohase látta -egymást. Volt Sarfnak a házikója mellett egy boglya szalmája. A két -koldusasszony annak tövében üldögélt egész napon a napsütötte oldalon. -Ápril 1-én még hüvös van, ezen a napon épen hüvös volt, de a mikor a nap -kisütött, a boglya tövében kellemes és enyhe volt az idő. Azután a -koldus megszokta már az idő viszontagságait. - -A koldusok másnap elhagyták a falut. Külön Volnerék s külön a magános -asszony. Mindegyik ment a maga barangoló utjára. - -– – Ime az eszlári zsidók husvéti szombatjának története, a mint ezt a -biróság sok munkával és aprólékos figyelemmel összeállitotta. Azért -tette, hogy valami gyanus jelenséget vegyen észre. Ez napon tünt el a -szegény cselédlányka. Eltünéséből került ki a vérvád. Nem azon a napon -alakult meg a vérvád, hanem sokkal később. Előbb a sajtó czikkei, azután -országgyülési beszédek s gyülölködő felekezeti izgatások alakitották -meg. Hire lassanként eljutott az eszlári nép fülébe is. Gyönge lelkek -ott is akadtak, a melyekben meggyökeresedett a vérvád babonája. Nyomban -visszaemlékeztek a szegény lányka eltünésére, a zsidók husvétjára s az -idegen metszők ottlétére. A balgatag hit látássá erősödött s a látásnak -csakhamar akadtak tanui, de koholói is. A biróság vizsgáló embereit is -magával hurczolta ez a hiedelem. Ezek az emberek, noha egyébként mivelt, -tanult s józan férfiak, azt gondolták, hogy a lányka eltünésének napján -az eszlári zsidók közt valami különös, valami szokatlan dolognak kellett -történni. Hiszen ha egész hitközség szeme láttára, fényes nappal veszik -a keresztyén szüz vérét: lehetetlen, hogy ama napnak történetéből valami -gyanus tárgyi jelenséget kipuhatolni ne lehessen. - -De mi hát a vérvád? Minő alakban jelentkezik az az emberi cselekmény, -mely a vérvádra okul és alapul szolgál? És ha csakugyan van ily -cselekmény, mik azok a mellékkörülmények, melyek azt saját fajtáju -különös bünténynyé teszik? - -A nyájas olvasó ne mosolyogjon e kérdésen. Ne is borzadjon meg. A -nyelvtudósok, a néprajz és összehasonlitó néptan buvárai, a különböző -hitregék magyarázói sokkal furcsább és sokkal fontosabb kérdéseket is -támasztanak, s azokra teljes tudományos buzgósággal keresik a kielégitő -feleletet. A vérvád minden esetre eleven tünete a tömeg időnkénti -gondolkozásának. Alakja tehát arra, hogy megismerjük, eléggé érdekes. - -A magyar irodalom nem ismeri. A magyar nép hagyománya se ismeri. De kell -lenni valami német leirásnak, mely ezzel foglalkozik. Az eszlári vérvád -biróságához beküldték ezt s a biróság vizsgáló tagjai lehető -figyelembevétel czéljából az ügy irataihoz csatolták. E leirás szerint -igy áll elő a vérvád alapját képező cselekmény: - -A páskához, a mit maczesznak is neveznek, kóser liszt kell. Kóser szó a -közhasználatban azt jelenti: tiszta. Az őrlésnél rabbinak vagy legalább -egyházfinak kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. - -A kóser lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó páska. A -rabbi megáldja a páskát, héber nyelven imádkozik s imáját igy végzi, de -már német nyelven: »Ime ez a páska vértől, vérből, vérben és vérhez. -Vegyétek s nőjjetek és tenyészszetek általa, hogy egészségesek, erősek -és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt szigoruan.« Erre minden -jelenlevőnek páskát ad s kiki azt áhitattal eszi. Hatása az, hogy a ki -eszi, nemcsak bűntől, de betegségtől is mentes. A páska elkészitésének -módja se a zsidó szentirásban, se a talmudban nincs leirva, de a -hagyomány tisztán őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott jelen lenni, kik -nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan keresztyén száritott -vérének porát keverik a lisztbe. Rendesen szüznek vérét szerzik meg. A -vérből, mikor azt megszerzik, haza is visznek s a küszöb körül vele a -falat befecskendezik. Az áldozatot összedarabolják s darabonként -eltüntetik. - -Igy él a vérvád alakja a babonás ember képzeletében. Egyik s másik -részét még bővebben is kiszinezik, kiczifrázzák. Tanult ember, de minden -más tiszta gondolkozásu ember is első pillanatra észreveszi, hogy az -egész kép szertartások, vallásbeli jelszavak s hitregék össze nem függő -csonka részleteiből van egybeillesztve. és összekoholva. Lehet ujabb -keletü is, lehet régi is. De tartalma és iránya szerint a középkori -zsidóüldözés koránál régibb nem lehet. - -Bizonyos az, hogy a magyar nép nem ismeri s hirét se hallotta. Sőt akkor -se hitte el, a mikor husz év előtt rettenetes izgatás nagy -szenvedélylyel sugta fülébe. Én magam a nép körében soha nem hallottam. - -Nem is foglalkoznám én ezzel az oktalan babonával, ha komoly biróság s a -nemzetek figyelme és érdeklődése egykor nem foglalkozott volna vele. S -ha a per változatai közt az emberi lélek nagy és fenséges kitörései nem -lobbantak volna fel szemeim előtt. Méltók arra, hogy az irói művészet -örökitse meg őket. - - - - -A LÁNYKA ELTÜNÉSE. - - -I. - -(Solymosi Eszter. – Édes anyja. – A szegénység. – Huri Andrásné. – A -nagy meszelés április 1-én. – Mikor és kik látták Esztert utoljára? – -Anyjának panaszai. – A vérvád megalakulásának külső körülményei.) - -A lányka neve Solymosi Eszter volt. 1867-ik évben, deczember hó 9-én -született, tehát 14 éves, három hónapos és huszonhárom napos volt -1882-ik évi ápril 1-én, a mikor eltünt. Életkora fontos kérdéssé vált -utóbb a perben is s az orvostani és élettani tudományos kutatások -mezején is. A lányka korának vizsgálata kicsinynek látszó, jelentős -észlelésekre vezetett. Nagy elmék, nagy tudósok, világszerte ismert nevü -férfiak foglalkoztak vele nagy komolysággal. A lányka neve egy kis -fejezetnek czime a tudomány történetében. - -Anyja özvegy Solymosi Jánosné, születési nevén Jakab Mária. Vagyontalan, -szegény napszámos asszony, tisza-eszlári lakos. Vallására nézve -keresztyén, kálvinista s gyökeres magyar fajta. Három élő gyermeke volt -akkor. János nevü fia, akkor már 24 éves; Zsófi nevü lánya, akkor 17 -éves és Eszter. Az anya a lányka eltünésének idején 47 éves volt. - -Napszámból élő szegény özvegy asszonynak szegény a sorsa, de szegény a -gyermekének sorsa is. Mi a napszám faluhelyen, a Tisza partján, a mit -egyes asszony megkereshet? Nyolczvan fillérnél többre számitani nem -lehet naponként. S vannak ünnepnapok, a mikor nincs munka s nincs -napszám. A téli napok nagy részében épen nincs munka. Néha-néha beteg is -az özvegy asszony. Egész évi keresete sehogy’ se rug többre 200 -koronánál. Egy-egy napra esik általában ötvennégy fillér, a régi -számitás szerint huszonhét krajczár. - -Ebből kell az özvegy asszonynak lakást fizetni s a tél hideg napjain -fütőt szerezni. - -Ebből kell negyed magával élni, a mindennapi élelmet, húst, lisztet, -zsiradékot, sót, tüzelőt beszerezni. - -Ebből kell magát és három gyermekét ruházni. - -Ebből kell adóját fizetni, közterheit leróni az államnál, az egyháznál, -a papnál, tanitónál, orvosnál, gyógyszerésznél. - -Ebből kell az élethez való kedvet is naponként összegyüjteni s -fentartani; a lélek nyugalmát a kétségek rohamai közt megőrizni, a -gyermekeket szeretni s azok jövőjéről gondoskodni. - -Miként lehet ez? - -A bölcsek, az állam kormányzói, a gazdagok, a népnek gondviselői, -kisértsék meg azt a napi 54 fillért naponként négy ember közt felosztani -lakásra, fütőre, élelemre, ruházatra, adóra, betegségre, életkedvre, -munkaerőre, szeretetre. Vajjon hány fillér esik egy-egy embernél -mindezekre külön-külön? - -Nem lehet kiszámitani. - -Azonban a szegénység bölcs és találékony, néha a lángelme erejéig -találékony. Csak épen önmagától nem tud szabadulni. - -Szegény volt az eltünt lányka sorsa is. - -Tizenkét éves koráig anyja mellett volt. Azután elszegődött, cseléddé -vált. A magyar közbeszéd azt mondja: másnak lett keze-lába. A mikor -legszebb, legkedvesebb, legokosabb a lánygyermek: akkor kellett anyjának -őt elbocsátania. A mikor szabadságban, napfényben, játékban és -tanulásban kellene idejét a gyermeknek tölteni: akkor kell elszegődnie s -idegen emberek közt cseléddé, szolgává lennie. - -Az eltünt lányka 1880-ik évi szeptembertől a következő uj évig Pap -Albertéknél szolgált. Fizetése: enni-inni való, egy kis ruhácska s -néhány korona volt. Az egész 1881-ik évet már a falun kivül tanyai -birtokon töltötte. Szilvássyné nevü birtokos tanyáján volt egy tanyai -alkalmazott, Olajos Bálintné nevü özvegyasszony, maga is cseléd, ő -fogadta magához cselédnek. Ez a tanya öt-hat kilométer távolságra van a -falutól. Innen már ritkán mehetett haza édes anyjához, ritkán láthatta -isten házát s játszó gyermekpajtásait. Az 1882-ik év elején kilépett a -szolgálatból, hazament édesanyjához s a mellett töltött két hónapot. -Márczius 1-én azonban ismét elszegődött Tisza-Eszlár-Ujfaluban lakó Huri -Andrásnéhoz. Asszonyának születési neve Olajos Julianna. Élt férje is. -Ezek se voltak épen vagyonosak. Volt kis házacskájuk s Huri András, ha -jól emlékszem, valami csősz vagy kerülő volt, valami alsórendü közember. - -Itt szolgált az eltünt lányka egy hónapig. - -Nagy kérdéssé alakult e perben: vajjon a szolgálatadók jó szivvel -voltak-e az eltünt lányhoz? Huri András nem igen lehetett a lányhoz se -szelid, se mord, mert ő kevés időt töltött otthon. Huri Andrásnéra a -vizsgálat adatai azt bizonyitják, hogy kedvelte a lánykát s jól bánt -vele. Igy nyilatkozott a lányka anyja is. Maga Huriné annyit mond, hogy -csak egyszer dorgálta meg egy hónap alatt: az eltünés napjának reggelén. -A megdorgálás okát, körülményeit s mértékét nem beszélte el. Egyébként -azt vallja, hogy csendes, szelid gyermek volt az eltünt lányka. - -Nyájas olvasóm ne gondolja, hogy csupán irói kedvtelésből vázolom az -eltünt lányka élete sorát oly részletesen. Okom van nekem erre. E munka -folyamán egészen kigömbölyödik az az ok. De majd később. A hol a fölött -elmélkedünk: miként fejlődik az évek sora szerint az a gyermek, a ki -születése pillanatától kezdve szegény, és serdülésének első napjaitól -kezdve mindig idegenek parancsára végez cselédmunkát. - -Április első napján nagy dolog volt Huriné házánál. A házat külső és -belső tisztogatás alá kellett venni. - -A magyar földmives a faluban rendesen kétszer végez évenként nagy -tisztogatást. Szent György havában a tavaszit s Szent Mihály havában az -őszit. - -Festett vagy szőnyeges, vagy deszkával bevont fala nincs a parasztnak. Ő -kivül-belül ugy meszeli be házának falait. Szobájának sincs -deszkapadolata. Az a padolat vert, sulykolt, döngölt agyagból áll, -melyet hetenként vagy havonként szines agyagfolyadékkal bevonnak, -gyakran sárral ki is tapasztanak, hogy sima legyen s ne gödrös. - -Nagy tisztogatás napján minden butort, szekrényt, edényt s ruhanemüt -kiraknak a szobából az udvarra. A falakat szép tiszta fehérre -bemeszelik, a sárpadlót rendbehozzák; a kályhát, gerendákat, ajtót, -ablakot leporolják s mikor a meszelés kissé megszáradt már; az udvarra -kirakott butornemüeket akkor rakják vissza a szobába. - -Kivül is megmeszelnek minden falat hófehérre. Azután kitapasztják és -fölkenik a ház hosszában nyuló keskeny pitvart, tornáczot vagy gádort, a -hogy vidékenként nevezik, végül a Tisza melletti falvak nagy részében a -házfalak alját egy lábnyi magasságban szines föstékkel beföstik, -beecsetelik. A fösték többnyire vagy kék, vagy feketeszinü. Amazt -kékkőnek vagy gáliczkőnek, emezt koromnak nevezik Eszláron. A föstéket -boltban árulják a szatócsok. - -A tisztogatás napja reggeltől estélig munkával telik el. E napon nem is -főznek s meleg ételt nem is esznek. Sőt délben még egy kis kenyér- és -szalonnaevésre is alig kerül idő. Étlen, szomjan kell sietősen dolgozni -egész nap. - -Délelőtt tiz-tizenegy óra tájban Huriné beküldte a lánykát föstékért -Ó-faluba a boltoshoz. - -Lett volna ugyan boltos közelebb is, de csak zsidó. Azonban az eszlári -zsidók szigoruan megtartják az ünnepet s kivált husvét szombatján be -volt zárva minden boltjuk. Az Ó-faluban volt egy keresztyén boltos, -Kohlmájer József nevü, ide kellett bemenni a lánykának. - -Huriné Uj-faluban lakott, ennek is a déli végéhez közelebb, Kohlmájer -boltja pedig az Ó-falu északi végéhez feküdt közelebb. A kettő közti -távolság a kissé kanyargós utczákon bőven megvolt harmadfél kilométer. -Oda és vissza tehát a lánykának több mint öt kilométernyi utat kellett -tenni. Meglehetős szapora lépéssel ez egy egész órai út. - -Hogy ezt az utat pontosan mely órában végezte a lányka: ez jelentős -dolog. - -Azok, a kik a vérvádat támasztották, először ugy eszelték ki a dolgot, -hogy a zsidók a lánykát az esti órákban ölték meg, a mikor a pálinkaügy -tárgyalása miatt az imaház pitvara ki volt világitva. Ámde azt semmi -jelenséggel és semmiféle tanuval nem tudták hihetővé tenni, hogy idegen -metsző este is lett volna az imaházban. Azt a gyanut pedig, hogy csupán -eszlári zsidók ölték volna meg a lányt, az eszlári keresztyén nép -kinevette, kigunyolta. - -Oly időpontot kellett tehát a vérvétel idejeként kiokoskodni, a mikor az -idegen metszők ott voltak az imaházban. Ez az időpont reggeli 8 órától -legkésőbb délelőtti féltizenkét óráig állhatott elő. Azt a józan köznép -egyik-másik tagjának fejébe is be lehetett verni, hogy messze földről -jött s oda visszatérő idegen, ismeretlen metszők képesek lehetnek a -keresztyén szűz vérének megszerzésére. - -Huriné azt mondta, féltizenegy óra tájban küldte a lányt föstékért. -Adott a kezébe kék föstékért két krajczárt, koromért – fekete föstékért -– szintén két krajczárt. - -Ha igy volt is: a lányka nem ment egyenesen a boltba. Elfogta az úton -először a közeli szomszédságban lakó Lánczi Gáborné. Kikérdezte: hova -megy? Mikor megtudta: ő is adott a lánykának egy krajczárt, neki is -hozzon himest vagy föstéket. Himesnek nevezik ott azt a -börzsönyforgácsot, melynek szines levével föstik a husvéti pirostojást. -– De elfogta a lánykát Csordás Gáborné is, ő is kikérdezte s ő is két -krajczárt adott a lánykának, hogy neki meg hozzon ezért csizmasarokra -való patkószeget. Mindebben idő telt. - -Kohlmájer a boltos azt mondja, hogy a lányka déli 11 óra tájban volt -nála s nyolcz-kilencz krajczár ára veres és kék festéket vásárolt. Ez a -boltos hat hét mulva, sőt még később május 20-án vallott a biró előtt. A -föstékben nyilván tévedett, mert a lányka veres föstéket nem vásárolt, -hanem kéket és feketét s tojásra való himeset. A krajczárok számában is -tévedett, a patkószegről pedig nem emlékezett meg. Tévedhetett tehát a -pontos idő meghatározásában is. Ez nem is csoda. Ötven nap mulva melyik -boltos emlékezik biztosan arra, hogy egy ismeretlen, jelentéktelen -cselédlány hány órakor fut be hozzá pár krajczárnyi áruczikkért? - -A lányka testvérnénje, Solymosi Zsófia, május 20-án azt vallotta, hogy -tizenegy óra tájban találkozott a lánykával, a mint jött vissza a -boltból, látta is kezében a sárga kendőbe kötött föstékcsomagot. Május -30-án másként mondja az időt. Azt mondja: 11 és 12 óra közt találkozott -a lánykával, a mikor az még csak ment a boltba. Szeptember 8-án is -nyilatkozott s akkor azt mondta, hogy visszajövet is látta a lánykát, de -akkor se volt még déli 12 óra. – Ez a tanu ingadozik az időre nézve. - -Van még két tanu. - -Rózenberg Herman ó-falui lakos, boltos és pálinkamérő déli 12 és fél -órakor bort vitt ajándékba a Taub Emánuelnél ebédelő két idegen -metszőnek. De miután szombat volt, nem maga vitte, hanem keresztyén -cselédjével vitette. Cselédje Solymosi Zsófia volt. Ekkor találkozott -vele együtt Solymosi Zsófia később eltünt Eszter öcscsével az utczán s -beszélgettek is pár perczig. Ugyanekként adja elő a találkozás esetét és -idejét a 14 éves Rózenberg Rózi is, Rózenberg Herman leánya. - -Több megbizható tanut az eltünt lányka utolsó perczeiről nem találtak. -Később, több mint egy év mulva, akadt ugyan a végtárgyalásnál még néhány -tanu, de hogy ezek vallomása mit jelent, arról később szólok. - -Feltünt nekem már akkor is, hogy a vizsgálóbiró se Csordás Gábornét, se -Lánczi Gábornét rendesen ki nem hallgatta az időre nézve, a mikor ők a -himesre, illetőleg a patkószegre pénzt adtak a lánykának. Van valamely -gondolatom erről a látszatos mulasztásról, de annak kifejtése is később -lesz helyén. - -A lánykát tehát déli 1 óra után nem látta többé senki. Huriné, mint -mondja, hiába várta haza. S ugy állitják a tanuk, hogy már déli 12 -órakor csodálkozott Csordás Gáborné előtt, hogy az a lányka oly sokáig -késik. - -Solymosiné, az anya, azt mondja, hogy Huriné már délután 2 óra tájban -átment hozzá s kérdezte, hogy a lányka nem ment-e haza, vagy hogy ő, az -anya, nem bizott-e rá valamit, nem küldte-e valahová? Ekkor tudta meg -leánya elmaradását. - -Elmult a nap, elmult a rákövetkező éjszaka is s a lányka nem került meg. -Vasárnap az anyja már végig járta a falut és sirva panaszkodott, a kivel -úton-útfélen találkozott, hogy elveszett Eszter lánya, nem látták-e -valahol, nem hallották-e hirét? - -Igy állott szóba vasárnap délután Sarf Józseffel is, a zsidó -egyházfival, a kinek lakása előtt vezet el az út Uj-faluból Tót-faluba -is, Ó-faluba is. Sarf azt mondta neki: - -– Ne busuljon szomszédasszony, megkerül a lánya, csak valahova -elbódorgott. Történt már ilyen eset Hajdu-Nánáson is, ott is elveszett -egy gyerek, már a zsidókra kezdték ráfogni, hogy ők emésztették el, de -azután csak hazajött a gyerek, valahol a zsombékok közt aludt hosszu -ideig. - -Igy beszéli el Solymosiné is, igy Sarf is, tehát kétségnek nincs helye, -Sarf mindig azt hitte, hogy a vérvád gondolata e vigyázatlan ötletből -sarjadzott ki. Én is azt hiszem. - -Sarf bizonyára nyilvánitotta e véleményét az első napokban mások előtt -is. De Solymosiné épen elmondta mindenkinek. Harmadnapon már mindenki -beszélte, a ki a lányka eltünte iránt érdeklődött. Azonban a falubeliek, -férfiak és asszonyok, teljes képtelenségnek tartották a vádat és sehogy -se hihették, hogy a zsidók révén veszett volna el a lányka. Egyelőre a -bánkódó anya se tartotta a gyanút komolynak. - -Április 4-én mégis elment Vencsellőre, fölkereste a közigazgatási járás -főnökét, Jármy Jenő szolgabirót s jelentette neki lánya eltüntét. A -szolgabiró megkérdezte, mi a véleménye: miként tünt el? Azt felelte, -hogy az ő véleménye szerint a zsidók emésztették el s azért szeretné, ha -a hatóság a zsidó imaházat megvizsgálná; – igy vélekedik a falu is. A -szolgabiró azonban megnyugtatta, sőt figyelmeztette, hogy ilyesmit ne -higyjen, akárki akármit beszél vagy gondol. - -A napok teltek. Az eltünt lánykának semmi nyoma nem mutatkozott. -Eltünéséről hivatalos körözést bocsátottak ki, melyben ott volt -személyleirása. Ennek se lett semmi sikere. De az emberek agyában -mindenféle feltevés keletkezett. Részletesen kinyomozni azonban senkinek -se jutott eszébe, hogy az utóbbi napokban a lányka miként viselkedett, -nem volt-e beteges és képzelődő, nem voltak-e kedélyének háborgó vagy -fájdalmas kitörései, érzésében s gondolkozásában nem voltak-e -észrevehető zavarok s mi történt közte és asszonya közt az utolsó -órákban? - -Mindez hiányzik az összes vizsgálat anyagából. A mikor nekem a törvény -alkalmat nyujtott a vizsgálat menetét megtekinteni s azt ellenőrizni, -akkor már késő volt ez iránt nyomozni. De erkölcsileg is lehetetlen lett -volna. Oly erőszakossá vált a vérvád közvéleménye, hogy a védelemre -hivatott igazságszolgáltatási férfiaknak lehetetlen volt a tanukkal való -érintkezés. E férfiak tisztán védekezésre szorultak, az igazság -kideritésére semmit nem tehettek. - -De mi volt hát az igazság? - -E kérdésre adok feleletet, de csak a munka végén. Oly zavarossá lett az -ügy, sok véletlennek találkozása és sok mesterkélten készitett jelenség, -sok tudományos kérdésnek eltorzitása, a népszenvedélynek vitát nem türő -sok megállapodása oly homályossá tette, ugy összekuszálta az egész eset -képét, hogy a mig minden tünetet és jelenséget egyenként meg nem -vizsgálunk s azok eredetét, természetét s valóságát föl nem deritjük: az -egyszerü és valódi igazságról alig lehet szólani. - -Az eltünésnek több oka lehetett. - -Lehetett baleset. - -Lehetett öngyilkosság. - -Lehetett ismeretlen helyre távozás vagy elhurczolás. - -Lehetett közönséges gyilkosság vagy emberölés. Lehetett természetesen az -is, hogy egy vagy több zsidó ölte meg s tüntette el a lánykát. - -De a zsidóság elleni gyülölködés elemi erővel tört ki. Készülődött ez -már évek óta, de a lányka eltünése lobogó lángra szitotta. A napi sajtó -elkezdte tárgyalni az ügyet. A törvényhozás képviselőházában fenyegető -kérdést intéztek a kormányhoz s hangosan vádolták a közigazgatást és -igazságszolgáltatást, hogy nem teszi meg a kötelességét. A felzuditott -közvélemény nem fontolgatott. Egyszerünek és világosnak látta, hogy a -zsidók vették a lányka vérét. Senkinek se jutottak eszébe az eltünés -egyéb lehető esetei. Lezugták azt, a ki más lehetőségről is beszélni -mert volna. A sajtó a multnak avarjából napfényre hozta a megtörtént -vérvád-eseteket. Magyarországon is volt a XVIII. században kettő. Az -évkönyvek korábbi századokból is feljegyeztek kettőt. Németországban a -középkor utolsó századaiban húsz-harmincz esetet is följegyeztek. Az -emberek nem tünődtek, az évkönyvirók tévedésének lehetőségét meg nem -engedték. Vitathatlan bizonyosságként kiáltották ki, hogy ha lehetett -vérvád a multban: lehet ma is s az eszlári lányka eltünése mindenesetre -a vérvádnak különös bűncselekménye. - -Sohase csodálkoztam a fölött, hogy végre Tisza-Eszláron is akadtak, a -józan, higgadt, hirtelen fellobbanásra sehogy se hajlandó okos magyar -nép közt olyanok, a kik a külső és viharos izgatásra utóbb elhitték -vagy, a mint mondani szokás, szerették hinni, hogy a vérvád babonás -módozatai közt a zsidók emésztették el a szegény lánykát. - -Solymosiné május 4-én ujra elment Jármy Jenő szolgabiróhoz s most már -nyomatékosan jelenthette, hogy az egész ország hiszi és tudja, mi -történt; az országgyülés is felszólalt, a hirlapok is tudnak már -mindent, az egész falu egy véleményen van, már a kis gyermekek is erről -beszélnek; tartson tehát vizsgálatot. - -A szolgabiró higgadt és komoly férfi volt, maga közvetlenül a -babonaperbe beleavatkozni nem akart, irt hát levelet a községi birónak -Tisza-Eszlárra, hogy a helyben szállongó hirek és hiresztelések -tárgyában tartson nyomozást s erről nyujtson be hozzá jelentést. - -Ezt a levelet Solymosiné hazavitte s a községi birónak átadta. - -A községi birót Farkas Gábornak nevezték. Elemi iskolákat végzett, irni -és olvasni jól tudó, eszes, mozgékony, sőt furfangos elméjü mezei -gazdaember az ugynevezett parasztok osztályából. A vérvád későbbi -körülményes megalakulására ő többet tett, mint rajta kivül mindazok, a -kik vele együtt közreműködtek. - -Nem hiszem, hogy olvasta vagy hallotta volna, hogy a mult században -miként szokták a vérvádat megalakitani s ahhoz a bizonyitékokat -összegyüjteni. De ő azért a maga eszével azt kitalálta. - -A vérvádak rendezőinek se nálunk, se másutt soha nem volt alkalmuk -ahhoz, hogy felnőtt, értelmes, kifogástalan tanukhoz s kétségtelen -tárgyi jelenségekhez juthattak volna. Találtak vagy készitettek bizonyos -jeleket, azok alapján és azok segitségével az emberek lelkébe -sugalmazták a vérvádat, azután fölkeltették a gyülölet és boszu -szenvedélyét s végre kerestek és fogtak tanukat. A tömeg, ha szenvedélye -már fölkelt, csak boszuló sikert követel s e czélból nemcsak elnéz, -hanem meg is követel minden erőszakot, sőt könnyedén gyakorol erőszakot -maga is. Törvénynyel, alakisággal, védelem szentségével, az embernek -természetes jogaival nem törődik. - -A vérvádhoz először is valami emberi holttest szükséges. Fiué vagy -lányé, de leginkább lányé. A középkor közepén s végén felnőtt ifjak -holttestét is gyakran szerepeltették. A damaskusi vérvád esetében -élemedett szerzetes holttestéről volt szó. - -Gyakori eset volt hajdan, hogy a holttest körül zsidó irással, héber -betükkel, vagy zsidó vallási szertartásos szerek jeleivel ellátott -papir, pergamen vagy ruhafoszlány hevert. Annak bizonyságára, hogy ott -zsidónak kellett járni. Volt eset, a mikor vashoroggal a tetem bőrére -akasztottak egy darab zsidó irást. Magyarországban a sárosmegyei esetben -egy gyermeknek bőrén voltak nagy vastag rajzolatokban kék, zöld és veres -foltokból zsidó vagy arab betük. Nem föstékkel szinezték ki a bőrt, nem -is kivülről való beedzésből támadtak a betü alaku foltok. A foltok -olyanok, mintha hullafoltok volnának. A tudomány akkori állása szerint a -foltok keletkezését megmagyarázni senki sem tudta. A hullafoltok -ismerete is gyenge volt még, s ugy tudom, a törvényszéki orvostan még -nem is vette észre. Hogy a hullafoltok zsidóbetük alakját öltsék -magukra: ezt természeti és bölcseleti lehetetlenségnek talán nem lehet -tartani, de bizonyos, hogy ily alaku hullafoltot, mióta az élettan és -orvostan okszerü fejlődésben van, még nem észleltek. De mindegy. A tömeg -elhitte, hogy a foltok alakzata zsidó betüt ábrázol, s hogy isten igy -akarta a rejtőző bűnöst az igazság szeme elé állitani. - -Azonban a vérvád rendezői leleményesek. Pótolni tudják a hiányokat, be -tudják tölteni a hézagokat. A péri vérvád esetében a külső erőszaknak -semmi nyoma sem volt a kis fiu tetemén; az eszlári vérvád esetében pedig -holttest se volt, mégis meg lehetett a vádat szerkeszteni. - -Ehhez azonban tanu kellett, még pedig zsidó tanu. Először gyerek tanu, -azután felnőtt tanu. Felnőtt zsidó tanusága nélkül a mult században -egyetlen vérvádpört se tárgyalhatott a biróság. - -Csakhogy a mult századokban könnyü dolog volt ily tanút szerezni. Szabad -volt a kínzó vallatás, a testnek és léleknek kegyetlen gyötrése. Ha -egy-két zsidó elpusztult is az irtóztató kínok között, mindig akadt -néhány, a ki megtört, mielőtt lelke elszállt volna s kész volt mondani -mindent, a mit tőle kivántak. - -Ma emberségesebb felfogás uralkodik. Az uralkodók, a törvényhozások s a -kormányok komolyan tiltják, sőt botrányos esetekben súlyosan büntetik a -kínzó vallatást. Azonban alsóbbrendü, nyersebb erkölcsü s fonák -gondolkozásu közegek elvétve, titkon és szórványos esetekben ma is -meggyötrik a vádlottat s ha a vádlott bünössége csakugyan bebizonyul: a -közönség s a biróságok gyakran elnézik a vallató közeg vétkeit. -Különösen elnéző a tömeg, ha gyülölködő vak szenvedélylyel követeli a -boszut. - - -II. - -(Hátha éretlen kis gyerek lenne a tanú? – A községi biró rokonsága. – A -kis Samu zsidógyerek beszéde. – A vizsgálóbiró nem nyomozza ki, honnan -ered a kis gyerek beszéde. – Az első nyomozások.) - -Azonban könnyü megfogni tanunak az éretlen kis gyermeket. Ott a példa -XVI. Lajos franczia király fiának esetében, ki undok vétket vallott -saját édes anyjára, s ott a példa a péri vérvád alkalmával az öt éves -kis zsidó fiu esetében, a ki saját apja, Péri Ábrahám ellen részletes és -kimeritő vallomást tudott tenni. - -Farkas Gábor községi biró eszes és agyafurt ember volt, s volt egy igen -eszes nőrokona, ha jól emlékszem, testvérhuga: Farkas Eszter, Sós -Andrásné; volt egy növendék rokonlány, talán Sós Andrásné édes lánya a -kezük ügyében, a 12 éves Sós Erzsébet s volt két bizalmas hajadon -felnőtt lány ismerősük: Szabó Juliánna és Tanyi Eszter. E négy nő -kezéből került ki tanunak az első kis zsidógyerek. - -Volt Sarf Józsefnek egy kis fia, Samu nevü, 4 éves és 9 hónapos. Ott -szokott játszadozni a zsidó imaház s apja lakása mellett levő úton, -utczán és libalegelőn. A három falurésznek minden találkozó útja itt -van, erre kell elmenni mindenkinek egyik falurészből a másikba. Az -emlitett lányok a közeli szomszédságokban laktak. Közel lakott Sós -Mihályné is. Ennek pitvarában Szabó Juliánna és Tanyi Eszter április -második felében játszadozni, enyelegni szokott a kis Samu gyerekkel. -Egyszer s másszor egy-két falat harapni valót is adtak a gyereknek, -czukrot s effélét. - -Semmi nyoma annak az irásokban, hogy a kis zsidógyereket ők naponkint -oktatgatták s valamire kitanitották. Még arra se kérdezték ki a lányokat -és asszonyokat, vajjon mióta s miért játszadoztak ők a kis gyerekkel? - -Ez pedig szokatlan, sőt példátlan dolog. - -Ha egy házban, egy födél alatt laknak: a négy éves és kilencz hónapos -fiu, ha zsidó gyerek is, eléggé kedves, virgoncz és bájos lehet arra, -hogy, ha ideje van hozzá, 19 éves hajadon parasztlány is eljátszadozzék -vele. De hogy idegen, felnőtt, férjhez menő parasztlányok és fiatal -asszonyok az addig előttük ismeretlen kis, szegény, rongyos öltönyü -zsidó gyereket fölkeressék, közeli ház pitvarába odavigyék, neki -kedveskedjenek, czukorral, kalácscsal édesgessék, a mit se azelőtt, se -azóta sohase tettek: ez mégis fölötte különös. Minden esetre érdemes -lett volna ezt gondosan kipuhatolni. - -De hát igy történt. Érdekes a folytatása. - -Pásztor Józsefné született Tanyi Erzsébet május 2-án libáit hajtotta -haza a legelőről Sarfék háza előtt. A kis Sarf Samu pajkosan, -rakonczátlanul odaugrott a libák közé s azokat szétzavarta. Pásztor -Józsefné ezen felindulva, a kezében levő füzfavesszőt megsuhogtatta a -gyerek felé s haragosan, fenyegetőleg rárivallt. A gyerek a mérges -hangra elfintoritotta az arczát s azt felelte: - -– Azért se mondom meg magának, mit csinált apám a magyar lánynyal. - -Ime a szó! - -A ki mérgesen, gorombán szól rá: annak nem mondja meg a kis gyerek, mit -csinált apja a magyar lánynyal. A gyerekész gondolatának ellenkező fele -tehát kétségtelenül az, hogy a ki szépen bánik vele: annak megmondja. - -Igy volt szoktatva napok óta. - -A tizenkét éves Sós Erzsébet azt beszéli, hogy neki a kis gyerek azt -mondta: - -– Behivta atyus a magyar lányt a templomba, ott egy karszékbe ültette, -Móricz fogta a kezét, atyus fogta a fejét, a metsző megvágta a lábát, -azután elvitték arra, a hol az a nagy fa van. - -A temető felé mutatott a gyerek, ott volt a nagy fa. A Móricz, a kiről -emlékezett, Sarfnak idősebb fia, a kiről még sok szó esik. - -Tanyi Eszter, tizenkilencz éves hajadon leány, Sós Mihályné pitvarában -beszélgetett a kis fiuval s igy adja elő a beszélgetést. Kérdezte a kis -fiut: - -– Volt-e nálatok egy lány? - -– Volt. - -– De láttad-e te azt a lányt? - -– Láttam. - -– Ki hivta be azt a lányt s mit csináltak vele? - -– Atyus hivta be a lányt, leültette, kezét hátrakötötte, a száját -rongygyal bedugta s megmosták a lányt, a metsző bácsi pedig elvágta a -nyakát. - -– Hova tették a lányt? - -– Azt nem tudom, mert Móricz bezárta az ajtót. - -Sós Andrásné Farkas Eszter, a biró testvére azt beszélte, hogy ápril -30-án ő azt hallotta a kis fiutól, a mint ez a paraszt gyerekeknek -beszélte, hogy »atyus hivta be a magyar lányt, megkötözte és megmosta, -metsző bácsi pedig megvágta, csirkét is vágott nálunk«. - -Szabó Julianna tizennyolcz éves hajadon akként beszél, a mint Tanyi -Eszter. Ő is Sós Mihályné pitvarában kérdezősködött a kis fiutól. - -A szolgabiró levelére Farkas Gábor községi biró május 6-án tartott -nyomozást a községi jegyző segitségével. A nyomozásról jegyzőkönyvet -készitett s abba a most ismertetett nyilatkozatokat vette be. - -A jegyzőkönyvet még e napon beküldte Jármy Jenő szolgabiróhoz, ki ezt -nyomban a nyiregyházi királyi ügyészhez, mint közvádlóhoz terjesztette. - -A vizsgálóbiró május 19-én hallgatta ki a kis Sarf Samut. Életkorát négy -évben és kilencz hónapban határozta meg. Előtte igy beszélt a kis fiu: - -Solymosi Esztert ismeri. Eszter bement lakásukra, apja Eszter szájába -fehér rongyot dugott, azután teknőben mosdatták és egy nagy zsidó bácsi -egy hosszu késsel nyakát megvágta ugy, hogy a feje leesett. Csak egy -vágást tett rajta. Móricz fogta a fejét, ő pedig (maga a kis Samu) -tartott egy tányért s abba piros vér csurgott, azután megfogták Esztert -s vitték a pitvaron át a templom felé, kezét, lábát és fejét fogták: -Brenner meg a fia, Soványkakas meg a fia és Móricz. Sokan voltak ott. -Ott volt Kutyakorbács is. Mondták, hogy Esztert a Tiszába vitték, de ő -nem látta. – A kis fiunak elébe állitották Svarcz Salamon metszőt s erre -azt mondta: »Ez a nagy metsző bácsi, a ki Esztert megvágta«. - -Ime a kis fiu leghosszabb nyilatkozata. - -Tudni kell, hogy az általa emlitett Brenner valódi neve: Braun Ábrahám; -– a Soványkakas valódi neve: Lusztig Sámuel s a Kutyakorbács valódi -neve: Grósz Márton. Mindezek eszlári zsidók. Ama furcsa nevek gúnynevek. -Némely vidéken a parasztok is gúnynevet adnak a zsidóknak. De például -Kutyakorbács nevet nem adnak, minthogy a köznép kutyakorbácsot nem -használ, nem is ismer. Ilyen kezebelit csak vadászgató urak használnak. -Ezek a gúnynevek csak néhány eszlári ur ajkán éltek. A kis Samu ezeket a -maga szegény családi körében soha nem hallhatta. A zsidók önmagukat -falun nem csufnéven nevezgetik. A kis gyerek fülébe ugy sugdosták e -neveket. - -Jól tudta ezt a biróság is. Nem is adott a kis zsidó gyerek beszédére -semmit. Azt legalább semmibe se vette, miként adja elő a kis gyerek a -lányka megölésének a módját. - -Nem is vehette komolyan. - -Hiszen nincs oly törvény a világon, mely négy-öt esztendős gyerek -fecsegését jogi sulylyal birónak megengedné elfogadni. - -Azonban más az itélőbiró dolga s más a vizsgálóbiróé. Ha az itélőbiró -szentül hinné is, hogy a gyerek igazat mond, még akkor sem itélné el a -vádlottat, ha a vádat egyéb erősség nem támogatja. A vizsgálóbiró pedig -akármily éretlen gyerek szavaiban is jelenséget keres s gyakran talál -is. Tünetnek tekinti, melyből kiindulhat s a mely helyes nyomra -vezetheti őt. - -Csakhogy azt gondosan meg kell neki vizsgálni, vajjon a tünet valódi-e -vagy koholt? Mi az oka? Miként keletkezett? A keresett irányra utal-e -vagy sok más irányra is? Sok hiábavaló munkát, gyakran káros és -veszélyes munkát végez a biró, ha mindezt elmulasztja vagy ha erre a -vizsgálatra képtelen. - -Ebben az esetben ezt a vizsgálatot elmulasztották. A kis zsidó gyerek -csacsogását komolynak vélték. - -Ha el nem mulasztják: érdekes lélektani részletekhez jutnak el. - -Rájöttek volna arra, hogy a kis gyerek ápril elsejétől husz vagy -huszonötödik napjáig semmit se beszélt, semmit se tudott. Rájöttek volna -arra, hogy a kis gyerek csak akkor kezdett beszélni, a mikor már a -vérvád a sajtóban, a törvényhozás képviselőházában s onnan -Tisza-Eszlárra érve, a falusi mende-mondában kiképződött s határozott -alakot öltött. És arra is rájöttek volna, hogy csak akkor kezdett -beszélni, a mikor már az útszélen, a libalegelőn és Sós Mihályné -pitvarában Tanyi Eszter, Szabó Juli és Sós Erzsi napokon át játszadoztak -vele, édesgették s nyalánksággal magukhoz szoktatták. - -Négy-öt éves gyerek, ha nem csodagyerek, nem emlékszik hetekkel előbb -történt dolgokra. A kis gyermeknek csodálatos figyelő képessége -naponkint százszor több dolgot és jelenséget észrevesz, mint a felnőtté. -De a mily gyorsan és tömegesen lepik meg agyát az észleletek, oly -gyorsan és tömegesen nyomják el azokat a következő napok észrevett -jelenségei. A kis gyerek igen jól tudja, mert élénken érzi, hogy éhes, -ha éhes, – de még olyan négy vagy öt éves gyerek alig volt a világon, a -kinek eszébe jutott volna arról beszélni, hogy három vagy négy hét előtt -milyen éhes volt s miként verte el éhét. Igy van egyéb jelenséggel is, -mely látása vagy hallása, vagy tapintása körébe férkőzik. - -Szülői ügyetlenül védekeztek a falubeli mende-monda s a gyerek fecsegése -ellen. Egy kis lánykájuk halt meg márcziusban vagy áprilisban. -Csecsemőlányka. A szülők azt beszélték mentségül, hogy ennek holttestét -s ennek megmosatását látta a kis Samu. E helyett megfigyelhették volna -gondosan, kik enyelegnek, kik játszanak a kis Samuval, kik hivják el a -szomszéd házakhoz, kik s miről beszélgetnek vele, s kik édesgetik, -holott az előtt észre se vették és szóba se álltak vele. - -A biróság látszat szerint azért is félvállról vette a gyermek beszédét, -mert ez a vérvétel cselekményének lefolyását nem egy módon adta elő, s -egyébként is hihetetlen volt, hogy a gyilkolásnál a kilencz éves Móricz -fogja az áldozat fejét s a 4 éves és kilencz hónapos Samu tartsa a -tálat, a melybe a vér csörgedez. A külső rábeszélés megtörténtét az ily -részletek nagyon világosan elárulták. - -A nyiregyházai büntetőtörvényszékhez május 6-án vagy 7-én érkeztek be a -kis Samu beszédéről az irások. A törvényszék valósággal késlekedett az -ügy elintézésével. A közvádló csak május 12-én inditványozta, hogy -tartsanak vizsgálatot és pedig a helyszinén. Indoka az volt, hogy »tanuk -vallomásával azon jogszerü gyanuok állapittatik meg, hogy a kérdéses -helyben és időben Solymosi Eszter akár esetleges erőszakos nemi -közösülés, akár ellopás és idegen kézre játszás, akár megölés czéljából, -idegen befolyás és erőszak által veszett el vagy tünt el«. - -Ebben az indokban se ész, se igazság. - -Hiszen az összes iratokban egyetlen szó se fordult elő, egyetlen -jelenségre se utalt semmi, mely erőszakos nemi közösülést vagy ellopást -s idegen kézre játszást engedett volna sejteni. Csak arról volt szó, -hogy a zsidók husvét szombatján megölték a leányt. De ezt se tanuk -vallották. A tanuk csak a kis Samu gyerek beszédéről szóltak. - -Május 12-én már az egész ország a vérvádról beszélt. Más országok -társadalma is megtudta a tisza-eszlári esetet. Miért kellett tehát álnok -szinbe öltöztetni a vádat vagy gyanut? Miért kellett erőszakos nemi -vétségről vagy ellopásról s nőragadásról beszélni? Hiszen ha valósággal -a zsidók vették vérét a keresztyén szűznek s ha ezt husvétjuk szombatján -imaházukban fényes nappal cselekedték: akkor másról, mint a történelmi -vérvádról beszélni csakugyan nem lehetett. - -De ez az álnokság bizonyos fokig mégis becsületére válik korunknak s -műveltségünknek. Ez azt teszi, hogy a vérvád babonája ott rejtőzik ugyan -nemcsak a babonás köznépnek, hanem a tanult művelt embernek, sőt a -biráknak lelkében is, de azért ezt a művelt emberek, a birák mégis -röstellik bevallani. A babonát érzik ugyan, dolgoznak is benne, de azért -a műveltséggel összeférőnek el nem ismerhetik. - -A vizsgálatra törvényszéki aljegyzőt küldtek ki. Se a törvény, se a -gyakorlat meg nem engedte, hogy ily fontos ügyben ily alsórendü birósági -tisztviselő végezze a vizsgálat nehéz és nagy munkáját. De a törvényszék -túltette magát a törvényen s a gyakorlaton. - -Nem ez volt a baj. - -Hanem az, hogy az aljegyző fiatal és tapasztalatlan ember volt. Elég -tehetséggel és minden rossz indulat nélkül, de tele feltünési vágygyal. -Napfényre hozni a vérvádat, mely még eddig alig sikerült valakinek s -ezzel magára vonni a világ figyelmét: erre a fiatal lélekben úgy is -folyton pezsgő nagyravágyás méltán törekedhetik. S ha a fiatal ember -csakugyan hisz a vérvádban: nagyravágyását nem is lehet nemtelennek -gondolni. - -Az aljegyző neve: Bary József. - -Május 19-én kezdi Tisza-Eszláron a nyomozást. Négy nap alatt nagyszámú -tanút hallgat ki, zsidókat és keresztyéneket egyaránt. - -Megvizsgálja az imaházat. Ennek előpitvarában egy helyütt a falat -ujonnan tapasztottnak s ujonnan meszeltnek találja. - -Az imaházzal Lengyel Istvánné háza szomszédos, az imaház kertje e ház -faláig terjed. E fal tövében egy hosszu tölgyfadeszka fekszik a földön s -a deszka alatt uj ásás nyomai. Az uj ásást széthányják s ugy találják, -hogy ott egy kis üreg volt valami edény számára, de nem holttest -számára. Megállapitották, hogy azt a kis üreget csak tegnap bonthatták -fel. - -Vettek észre lábnyomokat is a kertben az uj ásás körül. Ezeket »idegen« -lábnyomoknak ismerték fel. - -A következő nap, május 20-ika, szombati nap volt. Az előző péntek -estéjén több zsidó akart Sarf Józsefnével beszélni, két zsidó el is -vitte az imaház kulcsát s bement imádkozni a templomba. Igy jelenti a -kisbiró s jelentése igaznak bizonyult. - -Fölásták a templom padozatát, a fürdőházat, Sarf lakását és kertjét »a -Solymosi Eszter hullájának« avagy erre vezethető gyanunak feltalálhatása -czéljából. - -Május 21-én kimennek a Tiszára. Kirendelnek halászokat, a kik -szigonyokkal megkotorják a folyam medrét. - -Sehol semmi eredmény. - -A folyam medrének ez a megkotrása nagyon jellemző. Teljes -tapasztalatlanságra mutat. - -Hiszen a holttest a folyóvizben meg nem marad azon a helyen, a hol -látszólag a vizbe merült. A folyóviznek a szerint, a mint apad vagy -árad, különböző áramai vannak a meder minden részén. A holttestet az -áramok fekvő helyéből kimozditják, azután elsodorják s esetleg néhány -nap alatt is messze-messze elhurczolják. De az is lehet, hogy iszappal -eltemetik. - -A lányka eltünése óta ötven nap telt el. Ötven tavaszi nap, a mikor a -Tisza többször is áradni szokott, hozván magával a Kárpátok olvadt -hóvizét. Ötven nap alatt mit nem csinálhatott a tehetetlen holttesttel -az áradó folyam! - -S a holttestben is van élet. A halálnak néma élete. A feloszlás, a test -alkatrészeinek légneművé való átalakulása. Ötven nap alatt a gázoktól -duzzadó tetem ötször-hatszor is felszinre juthat s órákon, sőt napokon -át a viz felső rétegében sodródhatik lefelé. A hullagázok kiszabadulnak, -a tetem ismét a fenékre száll alá. Ujabb hullagázok támadnak: a tetem -megint felbukkan. A Tisza esése az alföldön kicsiny, kilométerenkint -alig 6 czentiméter, alacsony vízállásnál tehát lassu a folyása, de a -tetemet ötven nap alatt mégis száz meg száz kilométer távolságra -ragadhatja. - -Négy napi lázas jövés-menés, kihallgatás és nyomozás után se az eltünt -lánynak semmi nyoma, se a zsidók bűnösségének semmi tárgyi jelensége. -Más irányba kellett terelni az eljárást. - -Tanút kellett szerezni. - - - - -A TANÚ. - - -I. - -(Sarf Móricz életkora. – Az anyakönyvek hajdan. – Miért kell Sarf -Móriczot letartóztatni? – Elbeszéli, miként ölték meg a zsidók Esztert. -– E vallomást Péczely Kálmán veszi irásba. – Péczely rablógyilkos volt. -– Sarf Móricz csendbiztoshoz kerül.) - -A tanú neve Sarf Móricz. Apja Sarf József, az eszlári zsidó -templomszolgának vagy egyházfinak, a nép által ugynevezett zsidó -harangozónak fia. A kis Samu gyereknek testvérbátyja. - -Nagy vallomást tett. Azt beszélte, hogy ő látta, a mikor a zsidók -Solymosi Esztert az imaházban fényes nappal megölték. Elmondta -körülményesen, miként oltották ki a lányka életét, miként vették vérét. -Vallomása azért is különös, mert saját édes apját is közvetlen -gyilkossággal vádolta. A vizsgálat első feladata volt, meghatározni -életkorát. A kis Samu gyerek is beszélt a lányka megöletéséről, de ő -ötödfél éves kora miatt tanu nem lehetett. Móricz életkorát tisztába -kellett hozni, mert ő lett a tanú. - -Magyarországon akkor nem volt állami és polgári anyakönyvvezetés. A -különböző egyházak maguk vezették anyakönyveiket híveik születéséről, -házasságáról és haláláról. A papok és lelkészek voltak az -anyakönyvvezetők. Jó pap jól vezette, rossz pap rosszul vezette, de -valahogy mégis vezette. Az állam nem sokat törődött az anyakönyvvel. Nem -volt általános hadkötelezettség se. A katonát erőszakkal fogták vagy -önkéntesekből toborozták, a finemü gyerekek életkorával e miatt se -kellett törődni. A születés törvényessége s az öröklési jog biztossága -se volt nehéz kérdés. Birtokjoga csak a nemességnek s a városi polgárnak -volt; a nemesek és városi polgárok maguk gondoskodtak polgári, öröklési, -törvényességi dolgaik biztonságáról. A törvényhozás csak 1827 óta -gondolt arra, hogy az anyakönyvek könnyedén el ne pusztuljanak, ha már -valaki vezeti őket. De hogy vezessenek is anyakönyvet mindenkiről: akkor -se rendelte meg világosan. - -A zsidók szegényebb részének éppen nem volt rendes anyakönyve a -falvakon. A mult század közepéig a zsidó nem vehetett ingatlan birtokot -– házak, földek, erdők fölött nem osztozhattak gyermekei. Csak ingó -értéke volt, melyen könnyü volt az örökösök osztozása. Az elaggott -szülők rendesen életükben felosztottak mindent a gyermekek között. A -zsidó bujdosó nép volt, még ma is az napkelet felől napnyugat felé. -Másutt születik s másutt hal meg. Sirja nem ott domborul, a hol bölcsője -ringott. Nemzedékekre terjedő otthont nem ismer. Magyarországba -Ausztriának lengyel tartományaiból jön először a Kárpátok lejtőire, -azután a magyar nagy alföldre, később az ország fővárosába, s lassanként -Bécs, Berlin, Amerika felé. A tisza-eszlári huszonöt vagy több családfő -közül alig négy-öt született ott. Ha se vagyona, se ingatlan öröklése, -se állandó tanyája nincs; ha őseiről azt se tudja, hol aluszszák örök -álmukat; ha még állandó nevük sincs, hiszen alig 115 éve annak, a mikor -az állam hatalma kényszeritette őket állandó családi név felvételére: -hát akkor csakugyan mit ér neki az állandó anyakönyv. Ki őrízze azt s ha -bujdosik: hova s miért hurczolja magával? - -A mult század első feléből nagyon kevés zsidó anyakönyv van -Magyarországon. A mi van is, csak rabbik magánföljegyzéséből áll. Nagyon -kevés öreg zsidó él itt, a ki apjának, öregapjának születése helyét, -idejét s törvényességét okirattal tudná igazolni. Tisza-Eszláron se volt -anyakönyv, a mikor Sarf Móricz született. Hosszas birói nyomozással -kellett születési idejét meghatározni. - -Apja Sarf József azt mondta, hogy első feleségével, Fajermann Bettivel, -1867. évi januárban lépett házasságra s Móricz fia 1868-ik év julius -vagy augusztus havában született. A hónapra és napra nem emlékezik. -Mostani felesége, Müller Léni, a fiu mostoha anyja csak megközelitőleg -tudja, hogy Móricz tizenhárom éves mult. - -Megkérdezték az öreganyát, Fájerman Farkasnét, születési nevén Dávid -Sárát. Szerinte nem is Betti, hanem Borbála volt a lánya neve. Nem -tudja, hogy lánya melyik évben kelt össze Sarf Józseffel, de azt tudja, -hogy Móricz azután másfél évre született. - -Az illetékes rabbi, Fried Jakab semmit se tud Móricz születéséről. A ki -körülmetélte: az Grosz Énok ladányi lakos, most is él, de ő se tud -felvilágositást adni. – Kihallgatták a szomszéd keresztyén asszonyokat -is. Urbán Józsefné, családi nevén Csizmárk Juliánna, úgy adja elő, hogy -az ő Miklós fia 1867-ik évi február 1-én született. Móricz pedig ez után -két hónapra. Megegyez vele Hajdu Mihályné Krobák Ottilia is, a ki 1869. -évi februárban került Sarfék szomszédságába, a mikor már Móricz két év -körüli futkározó gyerek volt. Ezekkel ellenkezik a bába, a ki szintén -keresztyén. Neve Buchta Szigfridné, Novák Amália. Szerinte Móricz 1868. -évi augusztusban született. Igy beszélnek a gyerek keresztszülői is, -Szüszmann Jakab és neje, a kik onnan emlékeznek jól, mert Móricz -születése után hat hétre született az ő Éliás nevű fiuk. - -A nyomozás vége az lett, hogy Sarf Móricz valószinüleg 1868. évi -augusztusban született s hogy 1882. évi április 1-én már elmult -tizenhárom és fél éves. Ebben az életkorban vádlott nem igen lehetett, -de tanúnak már sokkal inkább el lehetett fogadni, mint négy-öt éves Samu -öcscsét. - -De tanú-e hát vagy vádlott? - -A kis Samu beszéde szerint a lányka vére vételénél ő is tevékenységet -fejtett ki. E szerint neki is bünrészesnek s igy vádlottnak kellett -lenni. De csak azért, hogy előzetes letartóztatására törvényes ürügy -legyen. Ha mindjárt kezdetben tanuvá teszik: akkor letartóztatni, -rokonaitól elkülöniteni, a világtól elzárni nem lehet. Akkor nem lehet -vele titkon, ellenőrzés nélkül beszélgetni. Akkor előreláthatólag -tizenöt vagy tizenhat éves lesz, mire végtárgyalásra érik az ügy, s ez -esetben érettebb elmével talán nem mondja meg az igazságot. Vagy talán -nagyon is megmondja az igazságot. - -A vizsgálóbiró május 21-én vizsgálati fogolylyá tette Svarcz Salamont, -az uj metszőt, Sarf Józsefet a zsidó egyházfit, továbbá Junger Adolfot, -Braun Ábrahámot és Sarf Móriczot. - -Sarf Móriczot az előző napon hallgatta ki. Tisza-Eszláron, ha nem -csalódom, a községházánál nyilvánosan történt a kihallgatás. - -A fiú vallomása minden körülményre nézve összevágott a többi zsidó -vallomásával. Elmondta, hogy április 1-én 8–9 óra tájban mentek a zsidók -az imaházba s 10 óra tájban távoztak el. Ő is ott volt velök az -imaházban. Délután 6 óra tájban megint volt imádkozás, s este 8–10 óra -közt ismét odamentek azok, a kik a pálinkamérés kérdésében egyezkedtek. -Köztük volt az ő apja is. Ő maga nem volt velük, de az imaház pitvarában -ő gyujtotta meg a két szál gyertyát. Ő azután az ajtóban hallgatódzott. -Hogy mi fölött tárgyaltak: nem tudja, csak annyit értett meg, hogy -Einhorn József és Szüszmann Jakab közt volt valami »veszedelem«. -Solymosi Esztert nem ismerte. Miként tünt el: nem tud róla semmit. - -Igy beszélt. Ha csupán saját emlékezetéből beszélt igy: elméjének -becsületére válik emlékezete. Hiszen ötven nap telt el április elseje -óta. Azonban valószinű, hogy időközben az öregek többször beszélgettek -füle hallatára erről a napról, azért emlékezett annyi részletre is. - -Előre meg kell emlitenem, hogy korához, miveltségéhez és környezetéhez -képest testileg is, lelkileg is elég fejlett, értelmes fiúnak találtam -Sarf Móriczot. Hogy miként lett tanuvá: ennek nagy története van. Hogy e -történet minden kis részletét tisztán meg lehessen érteni, már most -közölnöm kell tanuvallomását. - -»Solymosi Eszter – ugymond – szombaton délben tizenkét óra körül édes -apám hivására, midőn az Ó-faluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal -hivta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. Solymosi -Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas fehéres kendő volt -a fején, vöröses kendő a nyakán, fehéres forma vizitke és valami – ha -jól emlékszem – kékes szoknya volt rajta«. - -Vizitkének nevezik Tisza-Eszláron azt a kis festett mosó-szövetből -készült ujjas mellénykét vagy kabátkát, melyet a szegényebb sorsu -parasztlánykák viselnek. Otthon csak ingvállban vannak, nyakukon s -derekukon keresztül kötött kendővel, hogy nyakuk és mellük ki ne lássék. -Ha azonban boltban van dolguk vagy látogatóba mennek: felöltik azt a kis -olcsó kabátkát. Ezért nevezik azt, de csak a legujabb időben, -vizitkének. A magyar falusi nép nem igen tudja azt, mit jelent e -latin-franczia-német szó: vizit. - -Sarf Móricz igy folytatja: - -»Hogy a leányt Solymosi Eszternek hivták, onnan tudom, mert apám -Eszternek szólitotta. A leánynak gazdasszonya Huri Andrásné volt, mert -mama megkérdezte, hogy kinél lakik. Megnevezte, hogy Huri Andrásnénál -lakik. Solymosi Eszter azonban majd ugy nézett ki, mint testvére, -Solymosi Zsófia. Solymosi Eszter a gyertyatartókat a mint levette -asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a sifonra. Midőn a -leány a székről leszállott, akkorra a templomból egy koldus zsidót -beküldtek a lányért, a koldus zsidó megfogta a lánynak a kezét és -kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas barna -koldus zsidó a lányt megragadta és a földre teritette«. - -»Ekkor kezdett a leány jajgatni és orditani, de ekkor hirtelen a már ott -volt téglási és tarczali metszők a leányt a földön megnyomták és a -Tisza-Lökről jött jelenlegi tisza-eszlári metsző, Svarcz Salamon -megmetszette a lány nyakát és veres cseréptányérba eresztették a vérét s -midőn a tányér tele folyt vérrel, a vért fazékba öntötte«. - -»E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül, a templom -ajtaja kulcslyukán néztem. Apám ott nem volt, hanem bent volt a -házunkban«. - -»Midőn a lányt bevitték a templomba, a templomajtót belülről riglivel -bezárták. A templomban a föntebb emlittetteken kívül jelen voltak: -Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám«. - -A fiú igy végezte vallomását: - -»A lányt előbb egy ingre vetkőztették s úgy metszette meg a metsző, – a -lány mezitláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a nyakát rongygyal -bekötötték, úgy ismét felöltöztették. A lányt a metszők fogták, a koldus -zsidó levetkőztette; midőn meghalt: ugyancsak a koldus zsidó -felöltöztette. – Az eset után bementem apám és anyámhoz a szobánkba és -megbeszéltem nekiök, hogy a lányt megölték, akkor mámi megtiltotta, hogy -senkinek ne beszéljek erről«. - -Eddig terjed megszakitás nélkül a fiu tanuvallomása, a mint egy papiron -le van irva. - -E vallomás Recsky András csendbiztos lakásán történt. Ugyanazon papirra -még ez van rávezetve: - -»Recsky azon kérdésére, hogy tudja-e apád, hogy a lányt megölték – azt -felelte: tudja, mert elbeszéltem előtte, hogy megölték a lányt«. - -Végül a papiron a fiunak sajátkezü irásával e szavak állanak: - -»Vallottam ezeket minden kényszer nélkül«. Aláirva: Sarf Móricz. - -A »kényszer« szót a fiu nem jól irta. Igy irta: »készer«. Azután egy »n« -betüt irt az »é« betü után kissé a sor fölé. Igy lett belőle »kénszer«. -Végre a »nélkül« szót »nélköl«-nek irta. - -A tanulatlan zsidó Magyarországon az ü és ő betüt nem tudja jól ejteni -ki. Rendesen fölcseréli a két betüt. Hogy a kis zsidó fiu a »nélkül« -szót nem tudja jól irni, ez természetes. - -De már hogy a »kényszer« szót se tudta jól irni: ennek más az oka. - -A »kényszer« szó irodalmi szó. A magyar köznép ezt nem használja, tehát -a fiu se szokhatta meg. A fogalmat ismeri a köznép, de jelzésére vagy a -»kényszerités« szót használja vagy ezt: »kénytelenségből«. A »kényszer« -szót tehát valaki ugy beszélte a fiú tolla alá. - -Több ily szó is van a vallomásában. A magyar köznép sohase mondja azt »a -már ott volt téglási és tarczali metszők«. E helyett azt mondja: »az ott -levő stb. metszők«. Vagy azt mondja: »a téglási és tarczali metszők, a -kik már ott voltak«. Azután a magyar köznép sohase beszél igy: »láttam -ezt a jelenetet«. A »jelenet« szót egyáltalán nem használja. - -De hát ez mind semmiség. Azt az iratot valami Péczely Kálmán nevű irnok -irta s egyáltalában nem a zsidó fiu szavaival irta. A fiu beszélt -valamit s az irnok az ő szavaiból kikerekitett mondatokkal rendes -elbeszélést irt a papirra. - -Általános szokás ez minden országban s minden korszerű törvénykezésben. -Esztendőnkint száz meg százezernyi jegyzőkönyvet vesznek föl a -vizsgálóbirák, rendőrök és csendőrök minden mivelt országban. Minden tiz -jegyzőkönyvből kilencz kikerülhetlenül hamis vallomást foglal magában. -Nem azért, mert a hivatalnok hamis iratot akar késziteni. Hanem azért, -mert a maga esze, szokása és irásmódja szerint akarja a nyilatkozó -vádlottnak vagy tanúnak szavait kerek mondatokba szerkeszteni. Igen -gyakran mást jelentenek e kerek mondatok, mint a mit a nyilatkozó akar a -maga kuszált szavaival mondani. A legtöbb esetben nem származik ebből -nagy baj, de azért igen sok esetben irtóztató tévedésekbe vezeti az -itélő birát. Ezért törekszenek a társadalmak arra, hogy az -igazságszolgáltatásból az irásbeliséget kiküszöböljék s helyébe a -szóbeliséget, a közvetlen meghallgatást tegyék. - -Ha Sarf Móricz vallomásában csak ez lett volna a hiba: a nagy pernek -egészen más a folyamata is, a vége is. Egészen másról kell itt szólnom. - -Ime a tanunak két vallomása áll előttünk. - -Az egyik május huszadikán eredt. Ebben az eltünt lányka megöléséről nem -tud semmit s az ápril elsején történt dolgokat csak úgy adja elő, mint a -többi tanú. - -A másik vallomás május 21-én este készült. Ebben már körülményesen -elmondja a lányka megöletését s gyilkosokként vagy bűnrészesekként -nevezi meg a három pályázó metszőt, továbbá az ismeretlen koldus zsidót, -végre Lusztig, Braun, Weiszstein és Junger eszlári zsidókat, de még -saját édes apját is. - -Melyik igaz a két vallomás közül? - -Olyan egyszerünek látszik a felelet: a későbbi. A törvényszéki gyakorlat -rendesen az utolsó vallomást veszi figyelembe. A zsidók ellen egyetemes -és mély gyülölet lángolt akkor a társadalomban. A sajtó hihetetlen -gyorsasággal s harsogó hangjának egész erejével röpitette szét a hirt a -zsidó gyerek vallomásáról. A gyűlölettől izzó lelkek nem türtek semmi -kétséget. A mit a zsidó fiu mond, a mit utoljára mond, az az igazság. - -Hogy a fiu második vallomása miként készült: azt nem tudta a világ. A -részleteket szentséges hivatali titok gyanánt őrizték. A hogy’ őrizni -kellett volna legalább egyelőre magát a vallomást is. - -Volt Bary vizsgálóbiró mellett irnok is. Az irnoknak kellett a szabályok -szerint a jegyzőkönyvet vezetni. Se Barynak nem volt szabad irnoka -nélkül, se az irnoknak a vizsgálóbiró nélkül jegyzőkönyvet vezetni vagy -embereket meghallgatni. Ez volt a törvény és gyakorlat s a törvényes -rendeleteken alapuló birói szabály. Igaz, hogy ezzel ebben a perben nem -törődtek. - -Az irnok neve volt: Péczely Kálmán. - -Akkor ötven éves volt, tehát 1833 körül született Hernádon, tisztes -magyar kálvinista szülőktől. - -Rossz fiu volt. Serdülő korában már erkölcstelen útra tért. Elhagyta az -5-ik középiskolai osztályt, elhagyta szülői hajlékát is. Mint husz éves -ifjú már korhely, kocsmatöltelék s veszekedő, dulakodó természetü volt. -Később tolvajságra vetemedett. Erkölcsi bizonyitványában azt állitják -róla, hogy többrendbeli lopásban gyanus s minden tekintetben rosszhírű -egyéniség. Huszonhárom éves korában megismerkedett egy Takács Anna nevü -nővel s ennek társaságában kegyetlenül meggyilkolt egy védtelen idősebb -embert. - -1856-ban cselekedte ezt. Bűnpörbe fogták. A gyilkosság mellett rablással -is vádolták. A kihallgatások és tárgyalások alkalmával hidegvérrel -ismerte be a gyilkosságot. Az 1857-ik évi május 21-én, tehát éppen azon -a napon, melyen ő 25 év mulva a zsidó fiut vallatta, 15 évi sulyos -börtönre itélte őt a kassai törvényszék. Az itéletet az eperjesi -főtörvényszék 1857. évi deczember 22-én megerősitette s neki ez év -deczember 29-től 1872-ik év deczember 29-ikéig fegyházat kellett -szenvednie. - -A legszebb kort, az élet fenséges örömeinek s gyümölcsöző munkásságának -korát börtönben tölteni! Huszonhárom éves korától harminczkilencz éves -koráig! Nőtől, családtól, jó emberektől, istennek szabad napfényétől s -az élet minden boldogságától elzárva! Irtóztató bűn sulyának terhe alatt -görnyedő lelkiismerettel! - -Bűntársa, az asszony, hét évi fegyházat kapott. - -A fegyházban valami boldogtalan túlbuzgó katholikus pap elhitette vele, -hogy kegyelmet kap, ha vallását elhagyja s áttér a római katholikus -vallásra. Megtette ezt is s 1859. évi április hó 14-én elhagyta ősei -hitét is s áttért a római egyházba. De azért kegyelemről természetesen -szó se lehetett. - -Az illavai állami fegyházban töltötte az éveket. Erős, egészséges -termetű volt. A fegyház orvosai azt tapasztalták, hogy elég erős arra, -hogy a börtönbüntetés sulyosbitását, a hetenkénti bőjtöt is elviselje. A -bőjt abból állott, hogy hetenként egy vagy két napon át csak kenyéren és -vizen éljen s rabruhájában lábán vasat viseljen. - -1867-ben, a mikor Magyarország s I. Ferencz József osztrák császár közt -béke és kiegyezés jött létre, a magyar király koronázásának alkalmából -sok rab kapott kegyelmet. Őt akkor se tartották arra érdemesnek. De a -fegyházban nyugodtan viselkedett. Eléggé értelmes is volt. Irodabeli -munkákat ügyesen végzett. Elvégre 1869. évi márczius 7-én kegyelem utján -megszabadult. Tehát közel 13 évet töltött fogságban. - -Mikor s miként jutott Szabolcsvármegyébe: nem tudom. Mikor 1872-ben a -biróságot rendezték s államivá tették: ő akkor dijnoki foglalkozást -kapott a nyiregyházi törvényszéknél. Később irnokká lett, s mint ilyent -küldték ki Bary József aljegyző mellé a vérvád vizsgálatára. - -Előbb én nem ismertem. Csak a nagy tárgyalás alatt volt alkalmam -annyira-mennyire megfigyelni. Azt nem merem mondani, hogy jól -megismertem. Se annyi időm, se annyi érintkezésem nem volt vele. Szürke -feje, sápadt arcza, inkább sovány, mint telt termete, előrehajló feje s -rideg, komor arczvonásai maradtak emlékezetemben. - -Ő volt tehát a kis fiu vallatója. - -A vizsgálóbiró május 21-én esti 7 órakor megengedte Recsky András -csendbiztosnak, hogy éjjelre haza mehessen birtokára és lakására, -Nagyfaluba. Nagyfalu alig 5 kilométernyire fekszik Tisza-Eszlár -Ó-falutól, ettől északra. Hogy a csendbiztos otthon tölthesse ily -közelben az éjszakát, ebben nincs semmi különös. - -Különös azonban az, hogy kezére adja a kis fiut is, Sarf Móriczot, hogy -vigye magával. Az a czélzata, hogy a fiut Recsky másnap vigye be -Nyiregyházára, mint vizsgálati foglyot. A fiu nyugodtan ott maradhatott -volna Eszláron, a hol a vizsgálóbiró is maradt. Elkülönitésére s -letartóztatására ott is volt elég kényelmes helyiség. Mégis rábizta a -csendbiztosra. - -De hát ebben sincs még szokatlan dolog. - -Azonban egyidejüleg jelentkezik Péczely Kálmán, az irnok is, hogy ő -beteg, s betegsége czimén kéri, hogy eressze őt is haza Nyiregyházára a -vizsgálóbiró. A biró ezt is megengedi. - -El is megy Péczely. Csakhogy nem hazamegy, hanem ő is Nagyfaluba megy a -kis fiuval és a csendbiztossal. - - -II. - -(Recsky András, a csendbiztos. – Ősei, családja. – A magyar nemesség. – -A vármegye státusai. – Móricz vallatása a csendbiztosnál. – A -csendbiztos cselédei. – A vizsgálóbiró alaki törvénysértései.) - -A csendbiztos Recsky András. Akkor 41 éves, nős, családos, birtokos, de -zilált vagyoni viszonyok közt. - -A család, melynek ivadéka, a hatalmas és előkelő magyar köznemesi -családok közé tartozik. Ősi fészke: Recsk, Hevesvármegyében fekszik. -Innen vette nevét is a család. Birhatta már az Árpádházi királyok -korában is. A középkor utolsó századaiban már hatalmas volt a család. -Egyik tagja, Miklós, már 1447-ben az országgyülésen képviselte a -vármegyét. A vármegyék akkor, de még azután századokon át csak előkelő, -nagybirtoku nemeseket küldtek a törvényhozásba. Heves- és -Külső-Szolnokvármegyében három nagy falura terjedt ki a fiági -Recsky-birtok. A nőági birtokok még terjedelmesebbek voltak. - -Le egész a mult századig a Recskyek mindig kormányzó szerepet viseltek a -vármegyében. Még a mult század első felében is László és András előkelő -megyei tisztviselő volt. Ha nem csalódom, az utóbbinak volt fia a -szabolcsvármegyei csendbiztos. - -A tisztavérü nemesi családoknak sok erényük és sok gyengeségük volt. -Erősek, büszkék, szabadok és függetlenek voltak; – hazafias, családi és -hadi erényekben gazdagok. A hogy Walter Scott jellemzi a középkori skót -várlakó urakat és nemeseket: olyan volt a magyar. A királylyal szemben -bátor és joga védő. Az alkotmány csorbitását meg nem engedi. -Szabadságait, kiváltságait életre-halálra védi. Faját tisztán tartja. -Országát ellenségtől, töröktől, némettől szakadatlanul oltalmazza s -vérét, vagyonát nem kiméli. - -Voltak jobbágyai. Ezek fölött az alkotmány sok jogot biztositott a nemes -urnak. Volt alkalma parancsolni, kormányozni, csaknem uralkodni. Edzett -testalkat, vagyoni jólét, a szabadságharczokban hősiség, a vadászatokban -bátorság, a közügyek vezetésében szabadság és függetlenség: ime ekként -támadtak, igy fejlődtek köztük az erős egyéniségek. - -Néha eltorzult a fejlődés. Vagy az agyban, vagy az erkölcsben hiba -támadt. A vagyoni jólét tékozlássá, a hatalom zsarnokoskodássá, az -önérzet gőggé és hetykeséggé, a függetlenség betyársággá fajult. A mult -században rohamosan megindult korszerü haladással sok nemesi család -erkölcse nem tudott lépést tartani. A törvények és intézmények -egyenlősége véletlenül s készületlenül lepett meg sok családot s a -meglepetés sok vagyont és sok családi jólétet semmisitett meg. - -A hanyatlás végzete sodorta magával a szabolcsmegyei csendbiztost is. A -nagy vagyon már szétzilálódott; a magasabb műveltség, a kenyérszerző és -pénzhajtó ügyesség már a gyermek nevelésénél elmaradt; vadászat, lakoma, -vidám társaság, szeszes italok élvezése már az ősi háznál megszokottá -vált: el kellett fogadni a csendbiztosi állást. - -Ez az állás pedig már az előkelőbb nemesi család sarjadékához nem volt -egészen méltó. - -A nemesség kormányzó működésének színtere a vármegye volt. A közférfiak -három osztálya fejlődött ki itt. - -Az első osztály volt a tisztviselők osztálya. Ezt az uralkodó latin -nyelven magistratualisnak nevezték. Tisztviselő a mult század közepéig -csak nemes ember lehetett. Hatalomban és fizetésben nagy különbség volt -ugyan az alispántól, a vármegye kormányzójától kezdve le a megyei -esküdtig, de azért minden tisztviselő voltaképen egy családot alkotott, -mint a hadseregnél a tisztikar. - -A második osztály volt a hivatalnokok osztálya. Ezt officialis statusnak -nevezték. Ehhez tartoztak a segédhivatalok emberei, a kezelő személyzet -tagjai; végül a szakemberek, a kik véleményt adtak, de a kiknek -rendelkezési joguk nem volt. Ehhez tartozott a csendbiztos is, a kit -egyik-másik vármegyében pandurkomiszáriusnak s pandurok hadnagyának is -neveztek. - -A harmadik osztály volt a szolgáló személyzet, a servilis status. Ezek -voltak a vármegye huszárai, a börtönhajduk, a pandurok, a kézbesitők, a -tiszti huszárok. - -A pandurok voltak a vármegye fegyveres csendőrei és rendőrei. Nem -tartoztak a hadsereg kötelékébe, de némi katonai fegyelem alatt -állottak. Voltak lovasok is, gyalogok is. Ezek főtisztje volt a -csendbiztos. Ezek üldözték a tolvajokat, rablókat, szökevényeket, -utonálló betyárokat. Az elfogottak első vallatását ők végezték. Nem a -törvény alapján, hanem a gyakorlatnál s gyakran a rossz szokásnál fogva. -S bizony ők nem szőrmentében bántak mindig a tetten ért vagy gyanus -fogolylyal. A hogy a durva, embertelen bánásmódról például még ma se -lehet leszoktatni a német hadsereg tisztjeit és altisztjeit: ugy a -pandurok közt is mindig akadt, a ki a fogolylyal kegyetlenül elbánt, mig -csak bűnét öregében, nagyjában be nem vallotta. S ha igazi gonosztevővel -bánt igy el: erre a vármegyék biróságai rendszeresen szemet hunytak. -Természetesen sok ártatlan embert is ért és keseritett a kegyetlen -durvaság, de sok panasz e miatt se történt, minthogy nehéz volt az eset -bizonyitása s hosszadalmas az eljárás s a panaszosra nézve költséges és -vesződséges. - -Gyakran a csendbiztosok se voltak szelidebbek, mint pandurjaik. Sőt -bátrabbak, mert több hatalmat és jogot éreztek kezükben. Az úgynevezett -megyei közvélemény nem nagyon becsülte azt a csendbiztost, a kinek -kezéből nyersen, éretlenül jutott a gonosztevő a biróság kezébe, de igen -is nagyra tartotta azt, a ki a foglyot részletesen bevallott tényállás -kiséretében adta át a vizsgálóbirónak. - -Recsky Andrást eredetileg szelid vérmérsékletü embernek ismerte -mindenki. De egyuttal pajkosnak és hetykének, s ha szeszes italt -élvezett, házsártosnak is. Különös durvasággal vagy affélével soha se -vádolták, hogy mesterkélt gyötrést alkalmazott volna azokkal szemben, -kik hatalmában voltak, de annyira csendbiztos mégis volt, hogy -fellobbanó hevében testi bántalmazástól ne tartózkodjék. A mint a zsidó -fiu vallatása ezt meglehetősen megmutatta. - -A fiu tehát a vizsgálóbiró kezéből ime mily különös két ember kezébe -került. - -Az egyik ember egykori gyilkos s kiszabadult fegyencz, a másik hetyke -csendbiztos, a kinek a hatalmában levő védtelen ember gyöngédebb és -finomabb jogaihoz alig van érzéke. - -Bary József bizonyára jól ismerte a csendbiztost, de valószinüleg semmit -sem tudott az irnok életének borzasztó titkairól. Lehetetlen föltenni, -hogy erről tudott volna valamit. - -De azért végzése törvénysértő rendelkezés, s indoka valótlan volt ugy, a -hogy a jegyzőkönyvbe vette. Azt mondja, hogy Sarf Móriczot azért adta át -Recskynek és Péczelynek, hogy vigyék be Nyiregyházára s adják át a -királyi ügyészségnek. Ez nem igaz. Bakó Ignácz pandur világosan -hallotta, mikor Bary a fiu átadásakor azt mondta Recskynek, hogy a fiut -kihallgatás végett vigyék át Nagyfaluba. Ha a társadalom akkor azt -megtudja: minden izgatottsága daczára tiltakozik az ellen. - -Hiszen, ha a királyi ügyészségnek akarta átadni: ott volt a királyi -ügyész, Egressi Nagy László kéznél, Tisza-Eszláron; – miért nem adta át -annak? - -És azután volt a kezén már letartóztatva négy vádlott: miért nem adta át -ezeket? Miért csupán a kis fiut akarta átadni, a ki pedig mint nyomban -kisült, nem is volt vádlott. - -Történtek azonban furcsább dolgok is. - -Alkonyat tájon indultak el a kis fiúval Nagyfaluba kocsin. - -Négyen mentek. A csendbiztos, Péczely az irnok, a Móricz fiu s Bakó -Ignácz pandur. Az úton nem beszélgettek. - -A mikor Nagyfaluba értek a csendbiztos urilakához, a család már az -ebédlőben az asztal mellett ült s vacsorálni kezdett. Az urnő nyomban -széket mutatott Péczelynek s kinálta étellel. A kis fiút a konyhában -hagyták. - -Még tartott a vacsora, a mikor a fiút behivták az ebédlőbe. Épen sódar -volt az asztalon, füstölt disznóláb. A csendbiztos odaszólt a fiuhoz: - -– Eszel-e, kölyök, sódart? - -– Nem eszem. - -– Persze, zsidó vagy, te csak a hagymát szereted. - -– Azt szeretem, de inkább meghalok, mintsem sódart egyem. - -A fiuban erős volt az ó-hitü falusi szegény zsidók által belevert hit. -Zsidónak sertéshust enni elkárhozás. - -Vacsora után a fiut bevezették Péczely hálószobájába. Hogy itt mi -történt: abból kevés tudódott ki. Nekem módomban lett volna utóbb a fiut -kikérdezni, de szándékosan nem akartam. Hátha befolyást gyakorolt volna -beszéde arra a meggyőződésre, melyet magamnak komoly gondolkozás után -megalkottam. Nem akartam semmi idegen befolyást engedni magamra, a fiu -igazmondásában pedig nem biztam. - -Néhány részlet mégis kiszivárgott Péczely szobájának titkaiból. - -Péczely azt kérdezte: - -– Tudod-e, hol hálsz holnap? - -– Nem tudom. - -– Hát a tömlöczben. Ott legalább a kutya nem veszi ki kezedből a -kenyeret. Ott rothadsz el, ha meg nem mondod az igazat, hova lett -Eszter? - -A csendbiztos vallomása szerint Péczely azt mondta a fiunak: - -– Miért nem mondod meg, a mi történt? Holnap bekisérnek a tömlöczbe, -különben pedig szabadon maradsz. - -A zsidó fiu azt felelte a csendbiztos szerint: - -– Félek a zsidóktól, féltem apámat is. - -Voltak azonban tanúk is. - -A csendbiztos egész cselédsége tudta: mi készül. Néhány nap óta egyébről -se beszéltek a faluban s kivált a csendbiztos házánál, csak az eszlári -esetről. Paraszt észszel mindenki azt gondolta, hogy csak úgy sül ki a -véres eset, ha valamelyik zsidó gyereket veszik kemény vallatóra. Ime -ezért hozták ide ezt a gyereket. A cselédség biztosan tudta, hogy az -éjszakán át vallatás lesz. Kiváncsi lett: miként megy ez végbe? - -A cselédek Péczely szobájába nem mehettek. Ott volt az első vallatás. -Közvetlenül azt nem láthatták, nem hallhatták, de azért tudni akartak -mindent, a mit csak megtudhattak. A fiatal kornak, a cselédszokásnak s -az általános emberi természetnek kiváncsisága hajtotta őket. - -Este volt, vacsora után, 9 és 10 óra közt. Péczely szobájának ablakja a -kertre nézett. Függöny nem volt az ablakon, hanem a zsalu le volt huzva, -de nem egészen. A zsalu vitorlái közt be lehetett látni a gyertyával -világitott szobába, azért az ablak alá vonultak ki leskelődni a -cselédek. Horik Kálmán parádés kocsis, Pálfi Jóska igás kocsis, Mozga -Péter kertész, Zdanek Gergely mindenes, Mészáros Juli szobalány, Leskó -Mária szolgáló és Szilvási Sára szakácsné. Mindannyian nem fértek az -ablakhoz, egymást felváltva néztek be a zsalunyiláson, mindegyik csak -egy-egy apró részletet láthatott és hallhatott. - -A vizsgálóbiró egyiket se hallgatta ki. A végtárgyalás egy év mulva -következett. Két kocsist, Horikot és Pálfit a védelem részéről nem -tudtam feltalálni. Csak a többi cselédet lehetett a biróság előtt -megkérdezni. - -Az irnok, a csendbiztos és Bakó pandur határozottan tagadják, hogy a fiu -ellen a vallatás közben bármily csekély testi vagy lelki erőszakot is -alkalmaztak volna. A pandur csak annyit mond, hogy a csendbiztos azt -mondta a beszélni vonakodó gyereknek: - -– Már az apád elbeszélte az egész történetet! - -Mozga Péter kertész magánkörben sok ember előtt részletesen elbeszélte, -miként kínozták a gyereket, de a biróság előtt azt nyilatkoztatta ki a -végtárgyaláson, hogy semmi kínzásról se tud semmit. - -Zdanek Gergely azt adta elő a biróság előtt, hogy a mikor a gyerek -Péczely előtt állt s vallani kellett volna, a gyerek mögött közvetlenül -Bakó pandur állott kezében korbácscsal s a csendbiztos odaszólt neki a -hallgató fiura czélozva: - -– Üsd pofon! - -Leskó Mária látta, a mikor a csendbiztos a fiu füleit megrázta, azután a -fiut pofon ütötte s látta azt is, a mikor a pandur a fiut korbácscsal -ütötte. Napok mulva ezt Leskó Mária elbeszélte egy máramarosi zsidó -asszonynak, ki Nagyfaluban a csendbiztos keze alá került, ez az -elbeszélés a csendbiztos fülébe jutott, a ki a leánycselédet erre -szobájába hivta s ott bottal keményen megverte, testén öt véres sebet -ejtett. A lány ezt nyomban elpanaszolta Árvai Jozéfa cselédtársának és -sebjeit is megmutatta. Ezt az esetet Árvai Jozéfa is részletesen -elbeszélte a biróság előtt. Azért verte igy meg a csendbiztos Leskó -Máriát, a miért a titkot nem tudta megőrizni s eljárt a szája. - -Mészáros Juli szobalány szintén ott volt a kertben hallgatózni, de nem -fért közel az ablakhoz, négy-öt lépésre állt attól s igy nem látott, nem -hallott semmit. - -De a cselédek nem sokáig leskelődhettek. Fecsegtek, vihogtak, zajukat -meghallotta a csendbiztos. Bakó pandurral haragosan kiment rájuk s ők -szétröppentek, a sötétben szétfutottak. - -A mint a fiuval Péczely szobájában készen voltak s Péczely vagy -elkészitette már a hirhedt vallomást vagy legalább a fiunak fejébe -verte: akkor átmentek az ebédlőbe az irnok, a csendbiztos és a pandur s -vitték magukkal a fiut is. Itt ünnepélyes játékot hevenyésztek. Mintegy -hitelesitették a fiú vallomását. - -A csendbiztos berendelt egy csomó embert. Mozga Péter kertészt, Vigvári -János dohányost, Bakó Gyuri pandurt és Szojár Anna dajkát. Ez utóbbinak -azt mondta: - -– Gyere be te is dajka, hallgasd meg a zsidó gyereket te is, hátha -valamikor te is tanu léssz ez ügyben. - -Valószinűleg ezt mondta a többinek is. - -Ezeken kivül ott volt még természetesen Péczely az irnok, Recsky maga s -Bakó Ignácz pandur. A gyereket kiállitották, Péczely felolvasta előtte a -vallomást; vagy ő, vagy a csendbiztos rámordult: igy volt-e? A gyerek -csak annyit mondott: - -– Igy volt. - -Ekkor már éjjel tizenegy óra felé járhatott az idő. Bakó Ignácz pandur -rögtön felült a készen álló kocsira s áthajtott Tisza-Eszlárra. Ott az -urak: Bary, a vizsgálóbiró, s Egressi Nagy László, a királyi ügyész, még -fenn voltak, borozgattak s nyugodtan várták a hiradást. Megjött Bakó, -átadta a leveleket s az urak nyomban kocsira ültek, s mentek át -Nagyfaluba, folytatni a kihallgatást. - -Bakó két levelet vitt Barynak. Az egyiket Péczely irta s igy szólt: - -– Sarf Móricz, a kit a csendbiztos urral Nyiregyházára való bekisértetés -végett magunkkal hoztunk, kevés idővel ez előtt önként jelentkezve, -kérte magát ujólag kihallgattatni, azt mondván, hogy meggondolta magát, -igazat akar vallani. Minthogy nagyon fontos dolgokat adott elő s azok -folytán szükségessé válhatik, hogy a holnapi folytatólagos vizsgálatnál -Eszláron többekkel szembesittessék, kérem azonnal ide átjönni és a -találandókhoz képest intézkedni a felől, hogy bekisérhetjük-e Sarf -Móriczot Nyiregyházára vagy sem. Azonnali válaszát mindenesetre kérem. -Nagyfalu, 1883 május 21-én, estéli tizenegy órakor. Péczely. - -E levél hátlapjára Recsky ezt irta: - -– A tuloldalon felkérést én mint e járás csendbiztosa azért vagyok bátor -kikérni, hogy az ügy pár óra alatt más fordulatot ne vehessen. Kelt -Nagyfaluba, 882.21/V. Recsky csendbiztos. - -Hogy Baryék mikor értek Nagyfaluba: biztosan nem tudni. Nem is fontos. -Bizonyos, hogy éjféltájban már ott voltak. - -Péczely aludt már akkor hálószobájában az ágyon. A kis Móricz is abban a -szobában volt s a padlón feküdt öltözötten. Fejaljat és takarót nem -kapott. Bary bekopogtatott a hálószobába s kérte a gyerek vallomását. Ez -a vallomás Péczely feje alatt volt, a vánkos alá téve. Péczely gyertyát -se gyujtott, az irást átadta szó nélkül Barynak, sőt álmos szemmel még -azt se tudta bizonyosan: vajjon épen Barynak adta-e át, s aztán tovább -aludt. Bary kivitte magával a gyereket is. - -Igy beszélte Péczely a törvényszék előtt. - -Bary nyomban elkezdte a kis fiu kihallgatását. Legalább a tanuk úgy -adják elő. - -A jegyzőkönyv felvételében és szerkesztésében Bary sok vigyázatlanságot -árult el, sokban sértette az eljárás törvényszabta alakiságait. - -Nem alkalmazott jegyzőkönyvvezetőt. Jegyzőkönyve szerint csak -négyszemközt társalgott a gyerekekkel. Igaz, hogy nem igy történt, mert -a kihallgatásnál jelen volt a csendbiztos is és a királyi ügyész is. De -ez megint nincs a jegyzőkönyvben felemlitve. A mi természetes, minthogy -törvény szerint ezeknek nem volt helyük a kihallgatásnál. A csendbiztos -jelenléte épen megfélemlitő hatással volt a gyerekre. - -A jegyzőkönyv fejezetében azt mondja a vizsgálóbiró, hogy a jegyzőkönyv -kora reggel félkettőkor vétetett föl. Ez igaz lehet. A házbeli cselédek -egyike s másika ugy beszélte, hogy hajnal felé lett vége a -kihallgatásnak. »Hajnal felé« e szó alatt a magyar ember azt az időt -érti, a mikor a hajnal már kissé szürkülni kezd. A közép Tiszánál május -22-én reggeli 3 óra körül, talán néhány perczczel előbb áll elő éjfél -után ez az idő. - -A gyerek tehát hajnalig nem alhatott. - -Azt is mondja Bary jegyzőkönyve, hogy Móricz esti irásbeli vallomását -Recsky András csendbiztostól vette át, ki előző nap estéjén készitette -vagy vette fel azt. – A jegyzőkönyv egyik állitása se igaz. Móricz -vallomásáról nem Recsky vett föl jegyzőkönyvet, hanem Péczely, s azt a -jegyzőkönyvet se Recsky adta Bary kezébe, hanem Péczely. Ez őrizte a -feje alatt. - -Mindez jelentéktelen apróságnak látszik. De még se az. Jól tudta azt -Péczely, Recsky és Bary, hogy Móricz vallomásában jogilag és erkölcsileg -egy szó se igaz. Az eszükbe jutott kétségtelenül, hogy e vallatás -története egykor kérdésessé válik, törekedtek tehát a törvényszerüségből -annyit megmenteni, a mennyit lehetett. Az irnok nem nyomozhat, nem -hallgathat ki, nem vehet föl jegyzőkönyvet. Ha valamit megtud is: -tanusága csak magán ember tanusága. Ellenben a csendbiztos nyomozhat, s -szükség esetén valami jegyzőkönyvfélét is készithet. Ezért fogta Bary -Recskyre, hogy ez vette föl a jegyzőkönyvet. - -Holott az irás Péczely irása, a cselekmény Péczely cselekménye és Recsky -még csak alá se irta a jegyzőkönyvet. - -Erről kölcsönösen megfeledkeztek. - -Bary különben kiegészitette némileg a fiunak Péczely-féle vallomását. -Bary előtt elmondta a fiu azt is, hogy Eszter kezében egy ócskás sárga -kendő volt, s hogy abban ő gáliczkövet látott. Elmondta, hogy a lányka -Kohlmájer boltjában volt, Huri Andrásné küldte oda föstékért. Elmondta, -hogy »a koldus zsidó, kinek nevét nem tudom, – ugymond, – de annyit -tudok, hogy Lökről jött Eszlárra, nagy fekete szakálu barna ember, két -koldus asszonynyal, egy kis 2–3 éves fiuval jött pénteken délelőtt -hozzánk«. – Végre elmondta a jegyzőkönyv szerint, hogy Nagyfaluban nem -fenyegették és nem kényszeritették, s hogy Eszláron tegnapelőtt azért -nem mondta el ezeket, mert félt, hogy apja elkergeti a háztól. - -Kora reggel átvitték a fiut Eszlárra s ott később még egyszer -kihallgatták. Még e napon be is szállitották a törvényszék székhelyére, -Nyiregyházára. - -Május 23-án délelőtt Korniss Ferencz, törvényszéki elnök törvényszéki -ülést tartott. A tanács tagjai voltak az ő elnöklete alatt Russu Gusztáv -és Gruden Ernő birák s Wouvermans Ferencz jegyző. Jelen volt a királyi -ügyész, Both Menyhért is, a ki néhány nap mulva ez után öngyilkosságot -követett el s meg is halt. Halála nem volt összefüggésben ez ügygyel. - -A törvényszék hitelesitette Sarf Móricz vallomását. Ez a cselekmény a -vármegyék régi büntető eljárási gyakorlata volt. Felolvasták a vádlott -vagy tanu előtt vallomását s megkérdezték: igy vallott-e? Feleletét -jegyzőkönyvbe vették. - -A régi vármegye e birói cselekményt authenticatiónak nevezte. Szükséges -volt ez, mert a régi vármegye is jól tudta, hogy kevés vizsgálóbiró -akad, a ki a tanuk, vagy vádlottak nyilatkozatát tökéletes hűséggel -tudná irásban tenni. Maga az itélő biró akart tehát arról meggyőződni, -mit vallott az illető. - -De husz év előtt már idejét multa, sőt egyenesen törvényellenes volt ez -az eljárás. A büntető perek irásbeli tárgyalása megszünt már az előtt -egy évtizeddel 1872-ben s a közvetlen igazság kideritésére a nyilvános, -a szóbeli, az érdekelt személyek közreműködésével megtartott tárgyalás -intézménye állott fenn. - -A törvényszéknek ez az ülése nem volt nyilvános. Nem hirdették ki előre, -nem is volt rá idő. Május 22-én este vitték a fiut Nyiregyházára s 23-án -délelőtt már törvényszék elé állitották tanukép. - -A fiu vallomása hat vagy hét embert gyilkosság vádjával terhelt -egyenesen. Ezek közül nem idézett meg a törvényszék egyetlen egyet se. -Nem is értesitett. Nem gondoskodott számukra védőkről sem. Az ő jogaik -biztositására nem tett semmit. E jogok érdekében a fiuhoz nem intéztek -se kérdést, se figyelmeztetést. - -A törvényszék hitelesitési cselekménye tehát a törvényesség oldaláról -nézve törvénytelen volt, büntetőjogilag pedig hiábavaló. Hiszen -nyilvánvaló volt, hogy a fiu vallomását, bármennyiszer hitelesitsék is -titkon, a nyilvános tárgyalás komoly birálat alá veszi s esetleg halomra -dönti. - -Miért tette hát ezt a törvényszék? - - -III. - -(A szenvedélyes közvélemény hatalma a biróságok fölött is érvényesül. – -Móriczot tanú létére elzárják. – Jogairól nem gondoskodnak. – Szentül -hiszem, hogy vallomása Eszláron készült, Nagyfaluban csak elfogadtatták -vele. – A szegénysorsu zsidógyerek rendszerint félénk.) - -Felnőtt korom óta szakadatlanul azt tapasztaltam, hogy a legóvatosabban -alkotott szakbiróságok se képesek arra, hogy a viharos és szenvedélyes -közvéleménynek, ha ahhoz a hatalom is csatlakozik, ellenálljanak s a -tiszta jogot, melynek önmagán kivül egyéb erőssége nincs, -megvédelmezhessék. Ha minden biró vagyonilag független, bölcs s hősi -lélek volna: akkor meg tudnák tenni. Olyan nemzet s olyan korszak pedig -nincs, a hol minden biró ilyen lenne. - -A törvényszékre rettenetes sulylyal rányomakodott a gyülölködő közérzés. -Maga a biróság elnöke szentül hitte, hogy az eltünt lánykát igy vagy -amugy a zsidók emésztették el. Sokan azt hitték, még a zsidóknak is -érdekükben áll a biróság tekintet nélkül való szigorusága. S azután -ritka ember az, a ki a gyanusitással s a nyilt rágalommal szembe mer -szállani. A levegő tele volt azzal, hogy a zsidók vesztegetnek. -Rotschild hozza a millióit s a világ minden zsidója összedugja fejét, -hogy a bűntény nyomait eltüntesse. Az igazságügyek minisztere Pauler -Tivadar volt, jogtudor, egyetemi tanár, de csupán elméleti jogtudós a -gondolkozásnak minden önállósága nélkül. A vérvád babonája erősen -befészkelt lelkébe, a birói függetlenséget egyébként se érintette volna, -ebben az esetben pedig minden beavatkozástól nemcsak gondosan óvakodott, -hanem valósággal irtózott is. A kormány tehát nem mérsékelte a -biróságot, a közvélemény a gyanusak halálát követelte, a védelemnek a -vizsgálat folyama alatt a törvények szerint egyáltalán nem lehetett -szerepe. A megriadt eszlári zsidók fejüket vesztve, egy kitünő -nyiregyházi ügyvédhez, Heumann Ignáczhoz tódultak védelmi segitségért, -de eredménytelenül. Ő csak társadalmi és egyéni befolyását -érvényesithette volna, de ő is zsidó volt s maga az a gondolat, hogy ő -védőügyvéd is lehet az ügyben, már ellene uszitotta a sajtó egy részét s -az izgatott közönség fenekedését. - -A biróság mindent tehetett, nem korlátolta semmi. - -Mást is tett azonban a törvényszék ama hitelesitési cselekmény -alkalmával. - -A közvádló királyi ügyész Both Menyhért szokatlan, sőt példátlan -inditványt tett. Javasolta, hogy »Sarf Móricz vallomása netaláni -visszavonásának vagy módositásának megakadályozása czéljából továbbra is -felügyelet alá helyeztessék«. - -Mi akart ez lenni? - -Az, hogy a tanu fogságban legyen mindaddig, mig a biróság jónak látja. -Hogy ne beszélhessen vele senki, a ki őt, az éretlen gyereket -felvilágosithatná. Senki, a ki belé bátorságot önthetne, melyet belőle a -nagyfalui éjjeli vallatás kiölt. - -Igaz, hogy a királyi ügyész nem fogságot emlitett, hanem felügyelet alá -helyezést. De hogy ez alatt mit érthettek: megmutatta a következés. - -A törvényszék ily alakban nem fogadta el a közvádló inditványát. A -felelősséget ily ostoba és gonosz cselekményért egyenesen elvállalni nem -akarta. Kerülő útra terelte ezt a kérdést. - -Tanut fogságba tenni: ezt még nem kisértette meg soha semmiféle nyers -hatalom. Magyarország büntető biróságai előtt megfordul évenként -legalább negyed millió tanú s ennek talán fele terhelő tanu. Ha ezt -valamennyit fogságba helyeznék: minden középület tanúval lenne tele. A -mi azt teszi, hogy csakhamar nem akadna tanu s megszünnék a büntető -igazságszolgáltatás. Hiszen végre a vádlott megmenekülhetne akkor is, de -a tanú nem. A tanút nyomban elzárnák, mihelyt valami bűnös cselekményről -tud valamit. Hátha módositaná utóbb vallomását, hátha meg is -változtatná: meg kell ettől óvni. Vasat kezére, lábára: el kell zárni -négy fal közé; ne beszélhessen senkivel, ne beszélhessen vele senki. -Minő kényelmes dolguk lenne a gonosztevőknek. Senki se lenne oly őrült, -hogy tanúként lépjen föl ellenük. - -De hát a kis zsidó gyerek sorsát eldöntötték. Más tanú nem akadt a -vérvádra: ezt nagyon meg kellett őrizni. - -A törvényszék az iratokkal együtt visszaadta a gyereket a -vizsgálóbirónak. Csináljon vele, a mit akar. Csak arra figyelmeztette, -hogy lehető gyorsan végezze vele intézkedéseit. – No hiszen gyorsan -végezte. Több mint egy esztendőn és két hónapon át volt fogságban a -tanu. - -Május 26-án ujra kihallgatta Bary a gyereket. Arra volt kiváncsi, vajjon -a templomból merre vihették ki a megölt leányka holttestét? - -A templom szabad téren áll. Két oldalán utcza s közös libalegelő, mely -nappal tele van gyerekekkel s járókelőkkel. A harmadik oldala is szabad -tér, csak a negyedik oldalán van szomszéd, ha jól emlékszem: Lengyel -Istvánné háza. De e ház háta mögött is szabadon át lehet látni, sőt -átjárni is, mert sehol semmi kerités vagy sürüség nem gátolja a nézést -vagy járást. Szinte becsületére válik a gyerek elméjének, hogy mégis -tudott a vizsgálóbiró szavaira felelni. - -Azt mondta, hogy ha az imaház ajtaján vitték volna ki a holttestet, a -szabad mezőn legeltetők bizonyára meglátták volna a déltáji időben. Ugy -gondolja tehát, hogy az imaház pitvarának ablakán adták ki a halottat, -mert az ablak előtt egy szalmaboglya volt s ez némileg elfödte az ablak -elejét. - -A következő napon, május 27-én megint kihallgatta Bary. Ekkor a gyerek a -veres cseréptányérról és a fazékról beszélt, melybe a lány vérét -eresztették. Nem tudja: ezek hova lettek. Végül kijelentette, hogy -hazamenni s otthon maradni nem akar, kéri tehát, ruhácskáját hozassák el -Eszlárról. - -Igy készült el a tanu fogsága. - -A mit a törvényszék nem mert megtenni: megtette a vizsgálóbiró. Végzést -hozott, melyben a gyermek előzetes letartóztatását megszünteti, de a -fogságot számára elrendeli akként, hogy a fogházőrök hivatalos -helyiségében legyen elhelyezve s szüleivel ne érintkezhessék. - -A fogházőrök hivatalos helyisége, mint mindenki tudja, a fogház. A -végzés ezt nem árulja el. - -Három okot hoz fel erre a vizsgálóbiró. Az egyik ok az, hogy a fiu -hazamenni nem akar. A másik az, hogy Nyiregyházán akar maradni. A -harmadik ok az, hogy a zsidók őt, mint terhelő tanut, bizonyára -bántalmaznák, ettől tehát meg kell védelmezni. - -Mindebből természetesen egy szó se volt igaz. De ki ellenőrizhette a -vizsgálóbiró titkos cselekményeit? - -Az alkotmány szigoruan biztositja a kiskoru gyermek jogait. E jogok -őrizője első sorban az apa. De az apával nem közölték a gyermek -fogságát, tehát meg se kérdezték erre nézve. Ha az apa nem él, vagy -őrült, vagy nehéz rabságban szenved: ott az árvaszék és a polgári -törvényszék. Gondnokot nevez ki a kiskorú részére s ügyvédi segitséggel -látja el. De senkinek se jutott eszébe a gyermek jogainak ekként való -megőrzése. - -Fogoly volt több mint tizennégy hónapon keresztül. - -De hát hogy készült nagyfalui éjjeli vallomása? - -A mit eddig erről elmondtam: azok csak külső körülmények. Hogy a -gyermeket fenyegették, bántalmazták s rémitették: ennyit ezek a külső -körülmények is bizonyitanak. Ez azonban még nem elég arra, hogy a dolgot -tisztán megértsük. - -A tanú elbeszélése egész összefüggő történetet foglal magában, melynek -sok részletét a fiu se önmagától, se szüleitől, se másoktól nem -tudhatta. Hiszen az egész történetet ugy általánosságban se tudhatta, -minthogy az a maga egészében puszta koholmány volt, a fiunak képzelő -ereje azt a történetet meg nem alkothatta. - -De ki alkotta hát meg s mikor készitette s ki készitette el a fiu -vallomását? - -Nekem rendithetlen hitem volt s ebből sohase csináltam titkot, hogy a -fiu vallomása ugy a hogy Péczely első irásában feljegyződött, nem -Nagyfaluban készült. Hanem igen is készült május 20-án és 21-én még -Tisza-Eszláron a vizsgálatnál ott szereplő egyéniségek pajkos -tanácskozásaiban. Péczely készen vitte azt Nagyfaluba s neki és a -csendbiztosnak abból állott minden feladata, hogy a kész munkát a fiuval -elfogadtassa s aláirassa. - -Vallomás, beismerés, tanu nem igazolja e hitemet, de tárgyi körülmények -egész serege teszi azt valószinüvé. S a végtárgyaláson a lehetőség -határáig törekedtem is hitemet külön jogi bizonyosságra emelni. Nem -áltatom magam azzal, hogy egészen sikerült. Az ügy fordulata nem is -ettől függött, tehát nem is kellett erőltetnem ezt a kérdést a -végletekig. Hanem a tárgyi körülmények felsorolását mégis szükségesnek -tartom. Hadd lássa a nyájas olvasó, hogy az érdekek és szenvedélyek -által összekuszált esetekben néha mily nehéz a valódi igazság -kideritése. - -A fiu vallomása két lényeges részből áll. - -Az egyik részben el van mondva a gyilkolási cselekmény története. Sarf -behivja az eltünt leányt magához, onnan a koldus zsidó elvezeti az -imaházba, annak a pitvarában a földre teriti, két metsző zsidó a lányt -fogva tartja, a harmadik metsző nyakát elvágja, vérét cseréptányérba s -aztán fazékba veszik. - -Ez a cselekmény, ez az eset nem történt meg semmiféle alakban. Ennek -minden részlete koholmány. Hiszen megkerült a szegény eltünt lányka -holtteste, azon pedig semmi vágás, semmi metszés nem volt. - -Ezt a mesét képzelődés szülte. - -De hát kinek a képzelődése? - -Ha a vallomás csak ebből állana: nem tartanám teljes lehetetlenségnek, -hogy a fiu maga képzelte, maga koholta az egészet. - -Anyaga volt hozzá. Hiszen a kis Samut, az ő öcscsét többszörös -változatban, sőt egymásnak ellentmondó változatokban már ápril végétől -kezdve tanitgatták erre a pajkos lányok. Az utczai fecsegés sok -részletét kétségtelenül hallotta május hó folyamában a Móricz fiu is. -Alkothatott tehát magának képet efféle esetről s azt Péczely előtt is -elmondhatta. - -De önként nem s jó szívvel se. - -A gyerekre testi bántalom s lelki kénytelenség nyomakodott. - -Hogy egykor a kínzó vallatás gyötrelmei közt a vádlottak minő képtelen -dolgokat s minő csodálatos részletességgel vallottak magukra is, másokra -is: azt az igazságszolgáltatás történetének ismerői minden mivelt nemzet -multjából jól tudják. A boszorkányperek s az eretnekirtó szent -inkviziczió perei tömeges adatot nyujtanak erre. - -A gyerek ellen a régi multból ismert kínzó vallatást nem alkalmazták. -Hogy fülét megránczigálták, pofon is ütötték s talán Bakó pandur a -korbácscsal egyet-kettőt rá is huzott, a mint a tanuk beszélik: ez -bizony még nem a történelmi kínzó vallatás. - -De nem is az a kérdés, hogy a lelki és testi gyötrelemnek mekkora fokát -alkalmazták valósággal. Van olyan elszánt, öntudatos s ezen kivül erős -idegzetü ember, a ki irtóztató kínokat elvisel, semmint lelkiismerete s -tudása ellenére koholmányos és veszélyes tartamu nyilatkozatot tenne. De -van olyan is nagy számmal, ki a legkisebb kényszeritéstől is megretten s -nyomban alkalmazkodik vallatói kényéhez. - -A gyerek eszébe élénken bevéste Péczely azt a gondolatot, hogy ha nem -beszél: börtönben fog elrohadni. A gyerek ezt elhitte, hiszen már -rabként vitték Nagyfaluba s ott állott mellette a pandur is; – azt pedig -már otthonról is jól tudta, hogy a ki mellett ott áll a pandur: az abban -a pillanatban boldogtalan. De Péczely azt is a fejébe verte, hogy ha -vall, nemcsak magát, hanem édes apját is megszabaditja a rettenetes vád -terhe alól. Recsky pedig, a csendbiztos, az iránt oktatta meg, hogy apja -már ugy is elbeszélt mindent, tehát ő, a gyerek, hiába titkolózik. - -De mi volt hát az a minden, a mit apja elbeszélt? Más nem lehetett, csak -az, a mi Péczely irásában föl van jegyezve. S Péczeli bizonyára -gondoskodott arról, hogy az irás tartalmát a fiu megismerje. - -A fiunak mégis kételkednie kellett. A vallomástól mégis vonakodott. Igy -beszélik a tanuk is. De ha tanuk nem volnának is: akkor is igy kellett -történni. Mert az bizonyos, hogy a fülránczigálás, a pofonütés s a -kézben korbácsot suhogtató pandur nem lett volna szükséges, ha a fiu nem -kételkedik, nem vonakodik, hanem készségesen beszél. - -A fiu különben erkölcsileg éretlen volt. Egyéniségének egész jelleméről, -gondolkozásának és vágyainak és erkölcseinek természetéről később fogok -majd részletesen szólani, de már itt meg kell jegyeznem, hogy félénk, -sőt gyáva természetü volt. - -Tisza-Eszláron a gyáva, félénk, gyámoltalan, tehetetlen gyereket bandzsi -gyereknek nevezik. Ilyennek rajzolta a biróság előtt Sarf Móriczot is -mostoha anyja: Müller Léni. Azt mondta, oly gyáva volt, ha egy 6 éves -vagy ha egy 4 éves bátor paraszt fiu szembeszállt vele: már annyira -megijedt, hogy neki kellett közbelépni s nagy kamasz fiát a kis -támadótól megmenteni. - -E gyávaság nem egészen az idegek gyávasága. - -A szegény zsidó szülők gyerekeiket már kis koruktól kezdve arra intik, -arra oktatják, hogy a keresztyén gyerekekkel ne viszálykodjanak, azokkal -szembe ne szálljanak, utjukból kitérjenek, mert azok erősek, bátrak, -gorombák és nagy többségben vannak s ha czivakodnak, mindig a zsidó -gyerek huzza a rövidebbet. A magyar gyerek már öt-hat éves korában lóra -ül. Nyereg nélkül csak ugy szőrén üli a lovat. Az az állapot, hogy ő -lóhátról nézheti a gyalogos szegény fiut s az öntudatlan önérzet, hogy ő -már lovat is tud fékezni s az ő hatalma előtt a ló is meghajlik már: -bizonyos elbizakodást, bizonyos foku hetyke bátorságot támaszt benne a -szegényebb sorsu zsidó gyerekekkel szemben. De viszont ez is -tartózkodóvá, szerénynyé, sőt gyakran félénkké lesz, ha amavval -találkozik. - -A gyerek, akár milyen állapotu szülők gyereke, mind egyenlő természetü. -De nevelésük nem egyenlő. A falusi vagyontalan zsidó bizony -engedékenységre, alázatosságra, szelidségre oktatja gyerekét. Ily -nevelés mellett gyáva lesz a gyerek, ha idegzete erre különösen -alkalmas. - -Már most tisztán állhat előttünk a tanu lelkiállapota Nagyfaluban. - -Éjszaka van. Idegen ház, idegen emberek. A gyerek magában van. A ki -hozzá huzzon, vele érezzen, rajta segitsen: nincs senkije. Tudja, hogy -rab s hogy viszik messze a városba, a börtönnek mélységébe. Apja, anyja -nem segithet, hiszen azok is rabok. És azok is zsidók, pedig most a -zsidók ellen közelget s fegyverkezik kemény, komor, borus tekintettel a -törvény. Mellette a hatalmas csendbiztos, a kinek szavára pandur enged, -kard villan, puska elsül, bilincs elzáródik. S mellette a pandur, az -erőnek jelképe, magas termetével, zordon nézésével, kevély bajuszával, -pattogó szavával, – kard az oldalán, pisztoly az övében, korbács a -kezében. - -Ő maga nyomorult, erőtlen zsidó gyerek. A ki megfutamodik otthon a -libalegelőn a kisebb gyerekek elől is. S ime most ily emberek hatalmában -vonaglik. - -Mit csináljon? - -A gyermekagy képzelőtehetsége erősebb, mint a felnőtté. Elképzeli azt a -sorsot, a mely reá vár. Talán éhezni fog, talán kinozzák is, aludni nem -hagyják, négy fal közé eltemetik s ott rohad el a börtönben. - -De ha elfogadja és aláirja, a mit Péczely ad a szájába: akkor -megszabadul maga is, apja is minden veszedelemtől. - -Semmi hihetetlent se látnék abban se, ha ily rettentő lelki kényszerüség -alatt maga a megrettent gyermekagy koholta volna ki lázas képzelődéssel -a Péczely-féle vallomást. - -Csakhogy annak a vallomásnak oly részletei is vannak, a melyek igazak, a -melyeket kikoholni nem lehet s azokat vagy tudja az ember s akkor -elbeszélheti, vagy nem tudja s akkor ki nem gondolhatja. - -A lányka neve Eszter volt. Fején kopottas fehéres kendő, nyakán vöröses -kendő, testén kékes szoknya, derekán és vállán fehéres kabátka. -Ó-faluból jött a lányka, Huri Andrásnénál volt szolgálatban. - -Ime ezek a részletek. Ezeket tudni kell. - -Ám a fiu még ezeket is tudhatta. Hiszen száz paraszt lányka jár ilyen -ruhában. De beszéde közben hallhatta is a fiu e részleteket. - -De a fiu még azt is elbeszélte, hogy az eltünt lányka Kohlmájer boltjába -ment föstékért s kezében egy sárga kendő volt s abban gáliczkövet -látott. És azt is elbeszélte, hogy a koldus zsidó Tisza-Lökről jött -Eszlárra. - -Ezeket a részleteket pedig ő a tényleges viszonyok szerint nem tudhatta. -Hiszen az eszlári felnőtt zsidók egyike se tudta. Még azok a lányok se -tudták, a kik a kis Samu gyereket oktatgatták. Ezeket csak Bary -vizsgálóbiró puhatolta ki nagy buzgalommal május 19-én, 20-án és 21-én. - -Péczely a tanuk szerint esti 9 és 10 óra közt kezdett a fiu vallatásához -s esti 11 órakor már készen volt a vallomási jegyzőkönyvvel is, a -Baryhoz intézett levéllel is, valamint ez időre már a csendbiztos is -megirta Baryhoz levelét. - -Tehát másfél vagy legföljebb hétnegyed óra alatt készült mindez. - -Péczely jegyzőkönyve egy folyamatu, igazitás nélküli összefüggő -elbeszélés. - -Ha a fiu saját képzelőtehetsége erejére támaszkodva beszél: beszéde -zavaros, szakadozott, egyes részleteiben össze nem vágó. Péczelynek sok -kérdést kell tenni, sok részletet összhangzásba kell hozni: a munka ily -rövid idő alatt el nem készülhet. - -A jegyzőkönyvnek nincs kelete. - -Miért nincs? - -Természetesen azért, mert elfeledték ráirni. - -De hát miért feledték el? - -Azért, mert a mikor készitették, még nem tudták, hogy a kis fiut mikor -tudják rábirni, hogy azt elfogadja és aláirja. - -Péczely azt vallja a biróság előtt, hogy a mint a fiu aláirta a -jegyzőkönyvet, ő nyomban megirta Baryhoz a levelet. - -Ámde e levél más tintával van irva, mint a jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv, a -mint én észleltem, Eszláron használt tintával, a levél nagyfalusi -tintával van irva. Azt pedig mégis szokatlannak, indokolatlannak tartom, -hogy a mely tollal és tintával irta Péczely a jegyzőkönyvet, a mely -hosszu, – ne ugyanazzal, hanem más tintával irja ugyanott és ugyanakkor -azt a levelét, mely rövidebb. - -Ezekből a jelenségekből az a gyanúm támadt, hogy a gyerek vallomási -jegyzőkönyvét már Eszláron készitették el s a nagyfalui kirándulásnak -csak az a czélja volt, hogy azt itt a gyerekkel csak elfogadtassák és -aláirassák. - -Ezért maradt ébren Tisza-Eszláron Bary József vizsgálóbiró s Egressi -Nagy László királyi ügyész. Ezért találta őket Bakó Ignácz pandur éjjeli -11 órakor indulásra készen. Biztosan számitottak arra, hogy a fiu a -csendbiztosi kezekben és Péczely kezében olyan vallomást tesz, a milyen -csak kivánatos. - -Im ezek a jelenségek keltették föl bennem azt a gyanut, hogy Péczely -jegyzőkönyve még Eszláron készült. Gondosan kerestem erre a -végtárgyaláson a bizonyitékokat. Egyenes és közvetlen bizonyitékokat nem -találtam. Péczely nem vallotta be. De ellenmondásokkal és -valótlanságokkal teljes vallomása is csak gyanúmat erősitette. - - - - -HAJSZA A KOLDUS UTÁN. - - -I. - -(A vádlottakat egymásután kihallgatják. – Kereken visszautasitják a -vádat. – Alibit igazol mind. – A szüzesség fogalma. – Bukszbaum örökös -imádkozása. – A zsidó irások. – Mit jelent a Krammolblü?) - -Tanú már volt. A Móricz gyerek. - -A gyilkossági vád is megvolt. Igaz, hogy holttestnek nyoma se -mutatkozott. Élhetett az az eltünt lányka valahol erőben, egészségben. -Elvihették magukkal kóbor czigányok is. Elbujdoshatott valahova maga a -lány is. Vagy önként válhatott meg örömtelen életétől a Tisza -hullámaiban. A víz néma. Nem is kiváncsi, nem is fecsegő. Nem árulja el, -mi történik mozgalmas keblének mélységeiben. A folyam nem ott adja ki -halottjait, a hol azokat magába fogadta. S nem is akkor, a mikorra -várják. A folyam nem engedelmeskedő szolgája se a hatóságnak, se a -biróságnak. Nem számit a becsületes megtaláló s a szerencsés felfedező -jutalmára se. A zsidók tízezer korona jutalmat tüztek ki annak számára, -a ki az eltünt lánykát élve vagy halva megkeriti. A Tisza lassu hullámai -nem törődtek ezzel. - -De a gyilkossági vád mégis megvolt. Hiszen a tanú látta, a mikor a lányt -a zsidók földre teritették, nyakát elmetszették, vérét meggyüjtötték. -Tehát a gyilkosságnak meg kellett történni. - -A tanuságot pedig elhitte az egész világ. A sajtó minden nyelven -gondoskodott arról, hogy a hol irni-olvasni tudó emberek laknak: oda -eljusson a tanuság. A tanu bevallotta a csendbiztos előtt, megerősitette -a vizsgálóbiró előtt, meghitelesitette a törvényszék előtt: minden -kétségnek el kellett tehát oszlani. - -Hogy minő titkos és tilos műveletekből állott az a tanuság: erről a -világ nem tudott semmit. A kik a műveleteket kigondolták és -végrehajtották: azok gondosan őrizték a titkot. Sőt szentül hitték a -vérvádat. A tanuhoz nem férhetett senki. Jól el volt zárva ő a -fogházban. Ő nem mondhatta el senkinek, mi történt vele a nagyfalui -éjszakán. - -Most már a vádlottakat kellett vallomásra birni. - -Volt vádlott elég. - -Ott volt Sarf József, a ki behivta lakásába a lánykát. - -Ott volt Svarcz Salamon metsző, a ki elvágta a nyakát. - -Ott volt a másik két metsző, a tarczali és a téglási, a kik a rugdalódzó -lánykát lenyomva tartották a földön. – Ez a két ember egyelőre nem -jutott a vizsgálóbiró kezére. Ezeket még elő kellett teremteni. - -És ott volt a négy eszlári zsidó, a ki jelenvolt az imaházban a -vérvételnél: Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Veiszstein Lázár és Junger -Adolf. – Ezeket nyomban vizsgálati fogságba helyezték ép ugy, mint Sarf -Józsefet és Svarcz Salamont. - -Volt azonban még egy vádlott. Ez a koldus zsidó. A rejtelmes alak, a -nagy ismeretlen, a mesebeli bolygó zsidónak visszás képe, fonák alakja, -a kinek se nevét, se hollétét nem tudja senki, s a kiről a tanu is csak -annyit tud, hogy magas barna ember volt. - -Ő vezette be a lánykát kezénél fogva az imaházba. Ő hát a főtettesek -közé tartozik. Mig ő kézre nem kerül, a vizsgálatot befejezni nem -szabad. - -Az eszlári zsidókkal nem boldogult a vizsgálóbiró. Sehogyse akartak -vallani. Egyáltalán nem ismertek be semmit. Sőt nagy bátorsággal -beszéltek a vizsgálóbiró szeme közé, noha eleget szenvedtek s eléggé -rémitgették őket. - -Lusztig Sámuel akkor 40 éves volt, feddhetlen előéletü, családos, nős, 3 -gyermeke; – szegény napszámos és vásározó zsidó. Volt egy kis házacskája -Tisza-Eszlár Tót-faluban, melyet a községi előljáróság 150 forintra, mai -pénzben 300 koronára becsült. Bizony kis ház lehetett. Ennyi pénzen csak -egy jóravaló polgári zsöllyeszéket lehet venni a városban. - -A tanu szerint ott volt a vérvételnél. De ő bátran ellene mondott a -vádnak. Ott volt a templomban igenis az istentiszteleten, de 11 órakor -hazament Vertheimer Farkassal együtt, ki szintén tót-falui lakos. Az -eltünt lánykát nem ismerte, még név szerint se hallotta hirét. - -A mikor pedig jó későn, az 1882-ik év őszén, október 18-án a -vizsgálóbiró közölte vele, hogy a Móricz tanu őt is a vérvevők közt -látta: egyenesen megmondta, hogy a Móricz tanu hazudik, beléje a -csendbiztos verte ezt a terhelő vallomást. Látta a tanut május 22-én -reggel, a mikor Nagyfaluból Eszlárra kisérték vissza, ugy össze volt a -tanu verve, hogy alig tudott járni a maga lábán, görnyedve ment be, a -mint kisérte a pandur a biró lakására. S nemcsak ő látta ezt, hanem -Veiszstein Lázárné is, s ennek leányai is. - -Nem volt szerencsésebb a vizsgálóbiró a többivel se. - -Braun Ábrahám, más néven Brenner, 37 éves, nős, 3 gyermekkel, szegény -napszámos, tiszta előéletü, egyéb vagyona nincs, csak egy lova és -talyigája, ezzel fuvaroz. Ő Uj-faluban lakik, ott volt délelőtt a -templomban, öt tanuval igazolta, hogy az uj-falui zsidókkal együtt ment -haza 11 óra tájban. Az eltünt lánykát jól ismerte, de eltünéséről nem -tud semmit. - -Veiszstein Lázár 56 éves, csalás és sikkasztás miatt már büntetve volt, -nős, 9 gyermeke van, feles bérlő gazdaságot folytat. Ott volt az -istentiszteleten, de annak végeztével hazament Ó-faluba egy csoportban -kilenczedmagával. A lánykát nem ismerte. - -Junger Adolf 58 éves, 6 gyermeke van, mezei gazdaságot folytat, van háza -és négy hold földje, multja tiszta. Esztert, az eltünt lánykát hirből se -ismerte. Szentül hiszi, hogy valahol most is él, mert a zsidók őt el nem -emésztették. Tizenegy óra tájban ő is hazament az imaházból. Sok tanura -hivatkozik, kik vele együtt mentek haza Ó-faluba. – A tanu terhelő -vallomása hamis tanuság. Október 18-iki vallomásában azt mondja, hogy -Nagyfaluban a csendbiztos erőszakolta ki azt a vallomást. Volt egy -ibrányi származásu fogolytársa a fogházban. Ez beszélte neki, hogy -Móricz vallatásakor mint letartóztatott vádlott, ő is Nagyfaluban volt a -csendbiztosnál, s ő is látta és hallotta, miként erőszakoskodtak a -tanuval. Volt még más két fogolytársa is: Hegymegi Sándor és Jámbor Pál -nevüek. Ezeknek is elbeszélte az ibrányi fogoly a Móricz gyerek -vallatását. - -Sarf József, az egyházszolga, félvállról veszi a vádat s nyugodtan és -bizonyos játszisággal utasitja el magától és a zsidókról. Október 17-én -közli vele a vizsgálóbiró, mit beszél Móricz fia, a tanu. Azt felelte -rá, hogy ha fia május 21-én ezt el tudta beszélni, hát akkor ápril 1-től -május 20-ig miért nem beszélte el neki, az apjának? Ha pedig ő neki el -nem beszélte, miként lehetne az ő beszéde igaz? - -Svarcz Salamon a fővádlott, a ki a tanú szerint elvágta késsel a lányka -nyakát. Ez miveltebb embernek látszik, mint akármelyik társa. Nem azért -talán, mert többet iskolázott, hanem azért, mert többet észlelt, -tünődött és gondolkodott. Akkor 37 éves volt, neje, 3 gyermeke és -csekély házi butora. Előélete tiszta. Ápril 1-éről minden lépését -tanukkal igazolja. - -Emlékszik a koldus zsidóra is. Azt hiszi, emődi származásu volt -Borsodvármegyéből. Ebben tévedett s e kijelentése utóbb az emődi -zsidóknak sok zaklatást és sok szomoruságot okozott. - -Lehetetlennek tartja a vérvádat. Október 18-iki vallomásában azt mondja, -az egész eszlári hajsza nem egyéb, mint zsidóüldözés, az oroszországi -zsidóüldözés folytatása. Azt hiszi, az eltünt lányka most is él és csak -Ónody Géza eszlári birtokos rejtette el, hogy megöletését a zsidókra -ráfoghassák. - -Ónody Géza csakugyan eszlári birtokos s országgyülési képviselő volt -akkor. A zsidók elleni gyülölködésben akkor erősen buzgólkodott s a -törvényhozásban is ő hozta először nyiltan szóba az eszlári esetet. A -vizsgálóbiró társaságában gyakran látták a vizsgálat folyama alatt. -Pajkos mókázásként csakugyan beszélték akkor, hogy a lányka eltünéséről -neki tudnia kell, vagy lehet valamit. Ez a hiresztelés jutott el Svarcz -Salamon füleihez a tömlöczbe. - -Vidéki tömlöczök lakói nincsenek elzárva teljesen a világtól. - -A nyiregyházi törvényszék tömlöczében lehetett husz-harmincz fülke, de -sokkal több elitélt vagy vizsgálati fogoly. A nagy perbe keveredett -zsidók közül ugyan kettőt nem tettek egy fülkébe, nehogy egymással -beszéljenek s talán összebeszéljenek, de mindegyiknek volt három-négy -idegen társa. Több-kevesebb folytonosan. S a társak folyton váltakoztak. -Egyik szabadult, vagy központi börtönbe került s jött helyette másik. S -a ki jött: az mindig hozott hirt a külső világból. - -Ám akkor mindenki a vérvádról beszélt Magyarországon. Ura, szegénye, -férfia, asszonya, örege-apraja alig talált egyéb társalgási tárgyat. Az -a rab, a kit eszlári zsidóval zártak össze, kifogyhatatlan volt az e -fölött való beszélgetésben. Az emberek agya bőven termette az ötleteket, -föltevéseket, elméleteket. A rabnak egyébre sincs ideje, mint tünődésre -s ha társa van: beszélgetésre. Ebből áll minden tevékenysége s egyuttal -minden vigasztalódása is. - -S nemcsak a rabok társalognak egymással, hanem a tömlöcztartók, a -felügyelők s az őrök is társalognak a rabokkal. Sok jó ember, sok -érdekes alak, sok különös egyéniség van a rabok és gonosztevők között. -És sok különösség, sok képzeletingerlő részlet az egyes -bűncselekményekben. De semmi se érdekesebb, mint az, a melyben szüz lány -szerepel. A mit költészetnek nevezünk, a mi művészet van a világon: az -őskortól kezdve abban mindenütt nagy szerepe van a szüzesség fogalmának. -Nem csupán a keresztyén kornak szüzanya-képe tette gazdaggá és -termékenynyé ezt a fogalmat. A fogalomnak rejtélyes bája és titokkal -teljes fensége évezredekkel előzi meg a keresztyénség korát. Szüz -lánynak vérét venni, keresztyén lánynak vérét vallási szertartásokra -felhasználni: lehet-e gondolat, mely jobban izgatná az agyat, nagyobb -tevékenységre buzditaná a képzeletet s inkább megoldaná a nyelveket, -mint ez? - -Bizony nem mulik el olyan nap május végétől kezdve álló esztendeig, hogy -a nyiregyházi tömlöczben mindenféle rabok és fogházőrök, zsidók, -keresztyének, tömlöcztartók, bejáró családbeliek órákon át ne az eszlári -esetről társalogtak volna. Urak a vármegyeházán, birák a törvényszéken s -rabok a tömlöczben csak ezzel üzték az időt és unalmat. S a börtönök -lakói gyakran sokkal jobban ismerik a valódi igazságokat, mint az -igazságszolgáltatás intézői. - -Svarcz Salamonból a börtönbeli tudás s a börtönbeli sok tünődés beszélt. -Noha volt az ő lelkében valamely csodálatos buzgóság is, melyről lesz -alkalmam később szólani. - -A vérvád babonája némely vidéken ugy szól, hogy a metsző feladata a -keresztyén szűznek vérét venni. A hány metsző tehát április 1-én -Eszláron volt: mindazokat a vádlottak sorába kellett iktatni. Csupán -azért, mert metsző s mert április 1-én ott volt. - -Ilyen metsző még három volt. - -Taub Emanuel volt az egyik, a ki április közepéig eszlári metsző volt, -de azután Polgárra költözött s a ki helyett választottak épen ápril 1-én -uj metszőt. Taubot hamar megkeritették. Május 26-án már ki is -hallgatták. Fiatal, 28 éves, nős, vagyontalan s eddig tiszta előéletü. -Tagad minden vádat, az eltünt lánykát hirből se ismerte. Az ápril 1-én -történtekre, az istentiszteletre, ebédre, az egész délutánnak és az -estének miként lett eltöltésére nézve ugy beszél, mint a többi tanu. - -Vizsgálati fogságba jutott nyomban. - -A gallicziai náj-szandeczi metsző volt a másik. A neve Bukszbaum -Ábrahám, 26 éves, nős s már van két gyermeke. Huszonhárom éves koráig -Gallicziában lakott, azután kóborlásai közben elvette a tarczali -rabbinak, Spirer Jakabnak leányát feleségül, egy évig Sárosmegyében -Komárnyikon lakott, azután Tarczalra költözött s onnan ment át -gyalogszerrel Eszlárra pályázni. Legutóbb már ibrányi lakos volt s onnan -kisérték a vizsgálóbiró kezei alá. Egyetlen szót se tudott magyarul. -Csak a lengyel és rusznyák nyelvet értette s a német nyelvnek galicziai -zsidó változatát. - -Fiatalsága daczára vagy talán fiatalsága miatt igen buzgó, áhitatos -lélek volt. Még nem rég került ki a jesivából. Fogolytársainak valóságos -gyötrelme volt. Magyarul nem tudván, velük nem beszélhetett. Egész nap -nem tett egyebet, mint imádkozott. Heteket, hónapokat töltött el -imádkozásban. A mit kis gyerek korától kezdve tanult a szentirásból, -talmudból, imakönyvekből: azt hadarta örökké. Héber, lengyel, német -keverék nyelvvel örökké tele volt a szája. Mint később kitünt, sok erély -és határozottság lakott lelkében. Az ellene támasztott vérvád ellen -lenéző gúnynyal, néha haragosan, néha vidáman tiltakozott. A zsidók -egyetemes üldöztetését látta a vérvádban. Buzgón hitte, hogy Izrael -istene megvédelmezi őt is, hitsorsosait is, ha ő folyton imádkozik. A -magyar faj nem imádkozó nép. A kéregetés nem természete s még istenhez -is röstel minduntalan könyörögni. Volt a galicziai metszőnek néhány -fogolytársa, a ki őt a sok imádkozásért folyton szidta, egyszer s -másszor meg is rázta. Mit alkalmatlankodik annyit az égben? Mit zaklatja -örökké a jó Istent? Miért nem mulattatja inkább fogolytársait? -Lassanként a tömlöczben megtanulta jól a magyar nyelvet. Több mint egy -év alatt volt ideje hozzá elég. De mihelyt magyarul tudott beszélni: -abbahagyta az örökös jajgatást. - -A harmadik metsző volt a téglási Braun Lipót vagy Lőbi. Ezt nem találták -meg hamarosan. Nem volt már Tégláson. A debreczeni törvényszék -vizsgálóbirája kihallgatott minden téglási zsidót, senki se tudott róla -hirt mondani. Ott volt, eltünt, nyoma veszett. Avas észjárásu -vallástanitók azt hirdetik, hogy a földi élet csak bujdosásból áll. A -vagyontalan, szegény zsidókra egészen illik ez a tanitás. Ez a Braun -három évig lakott Tégláson, onnan áprilban elköltözött Udvariba, a -szomszédos Szatmár vármegyébe községi metszőnek s ugy elköltözött, hogy -négy-öt hét mulva már Tégláson egy árva lélek se akadt, a ki tudta -volna: hova lett. Egy ember nem volt, a ki törődött volna vele. Nem -hagyott Tégláson senkit, a kivel tudatta volna, hova megy, merre jár, -hol hajtja le fejét. Még nőtlen ember volt, 27 éves, de a sok áhitat és -nélkülözés miatt már 40 évesnek is beillett volna. Egészen afféle -embernek látszott, a minőt Mózes IV-ik könyvének hatodik részében -nazareusnak nevez. - -Nagyon sok dolgot adott a vizsgálóbirónak. - -A vérvádat ridegen utasitotta el magától, de találtak nála egy csomó -zsidó apró betükkel irt ákom-bákom kéziratos levelet. A vizsgálóbiró és -barátai nagy titkokat sejtettek ezekben. - -De hát ki forditsa le ezeket magyarra? - -Braun Lőbi ugyan szivesen leforditotta volna, de neki nem lehetett -hinni. S más zsidónak se akartak hinni. Kerestek valami tudós papot vagy -barátot, a ki értse a zsidó nyelvet. - -Van néhány ilyen tudós pap és tanár Magyarországon minden keresztyén -magyar felekezetnél, csakhogy ők is csupán a nyomtatott héber betüket -tudják olvasni, de a kéziratok arabos héber kusza vonásaihoz nem -értenek. Utóbb mégis találtak egyet, valami dr. Karsz Lólion nevüt, de -az is azt felelte, hogy a kéziratok rasi-rabbi féle betükkel irvák, -ebben pedig ő nem eléggé jártas, hanem egy kőszegi benczésrendü barát, -Paulus Stern, ebben is jártas, forduljanak ahhoz. Utóbb is valamelyik -rabbival kellett lefordittatni, a mikor kisült, hogy a levelek csak -áhitatos üres vallási bölcselkedésről szólanak, sőt nagy részük csupán -jesivabeli tanulók irásbeli gyakorlata. - -Mindez csekélység. - -Hanem találtak még Braun Lőbinél a házkutatás alkalmával egy kis -szennyes papirba csomagolva bizonyos sárgásbarna, vöröses port is, -melyről első tekintetre is látszott, hogy ez száritott és porrá tört -vér, – ha pedig vér, más vér nem lehet, mint embervér s minthogy -metszőnél találták, tehát bizonyára keresztyén szűz vére. Talán épen az -eltünt lányka, a szegény Eszter vére! - -Nosza meg kell vizsgálni a leleményes ész egész hatalmával, a tudomány -minden fegyverével. - -A papiroson irás is volt. Két szó volt ráirva: Krahhmol-blű. Ennek -értelmét kellett először megfejteni. - -E két szó nem magyar, nem is német, nem is latin. Eddig elért a -vizsgálóbirák, királyi alügyészek, irnokok és csendbiztosok tudománya. -Volt egy börtönőr, a ki értette a rusznyák nyelvet. Ezt is megkérdezték. -Az ő szláv nyelvbeli tudománya se tudta a szavakat megmagyarázni. - -Egyszerü dolognak látszott Braun Lőbit magát megkérdezni. Övé az a barna -vöröses por, ő irta a papirra azt a két szót, neki csak tudnia kell -mindent. - -Tudott is. Meg is mondotta, hogy az a por vérzés ellen való gyógyitó -szer, pénzért árulják a gyógyszerészek, ő is ott vette azoknál nyolcz -krajczárért, egyéb neve pedig nincs, mint krahhmol-blű. - -Dehogy hitték el egyetlen szavát is. Olyan egyszerü és világos volt ez a -megoldás, hogy ezt a vizsgálóbirói észszel már ennélfogva se lehetett -volna elfogadni. Félti a vádlott a bőrét, azért beszél igy, azért akarja -a biróságot félrevezetni. - -Pedig hát a metszőnek igaza volt. - -Mikor a csecsemőt körülmetélik, a megsértett testrészen vérzés támad. -Erős vérzés, melyben igen gyakran elgyengül a csecsemő, néha meg is hal. -A vérzés elállitására ősi időktől fogva bizonyos szereket szoktak -használni. E szerek közé tartozik a sárkányvér is, melyet e néven -árulnak a gyógyszerészek. Nem sokat érő szer, ma már nem is használják -sürüen, de a tanulatlan metszők és a körülmetélők egyike s másika ma is -ragaszkodik hozzá. - -Valami gyanta ez. Rokonságban van azzal, melylyel a hegedüvonót kenik. A -molukki szigeteken tenyészik egy pálmafaj, melynek a neve Calamus Draco -vagy Daemonorops Draco. Valószinüleg alakja után s az alakjához -kapcsolódó népmesék és a babonák után adták rá ezt a nevet. Az is lehet, -hogy eredetileg a molukki vadak a maguk nyelvén nevezték el olyképen, -hogy azután a tudósok belevették nevébe a sárkányt. Ennek gyümölcséből -izzasztják ki a nedvet, a melyet, ha megsürüsödik, megsárgul, megbarnul -és porrá törnek: vérzés csillapitására gyógyitó szerül alkalmaznak. A -gyógyszerkönyvekben latin neve: sangvis draconis, magyarul: sárkányvér. - -De hát hogy lett ebből Krahhmol-blű vagy Krachmol-blö? - -Ez is egyszerü. - -Az északmagyarországi ó-hitü zsidó se magyarul, se latinul nem beszél, -hanem beszél németül. Németül a sárkányvér: Drachen-bluth. Csakhogy a -galicziai és északmagyarországi zsidók német szójárása valami különös, -furcsa, megmagyarázhatlan torzitás. A Drachen szót átalakitja Krahhmol -vagy Krachmol szóvá, a Bluth-ot pedig Blü vagy Blö szóvá. Igy lesz -Drachenbluthból Krahhmol-blü. - -Volt Nyiregyházán egy tanult, értelmes gyógyszerész, Korányi nevü. A -törvényszéknek ez szokott a szakmájabeli kérdésekben véleményt adni. -Megkérdezték ez esetben is. Adott is okos és alapos felvilágositást, a -mely azonban igazolta volna Braun Lőbit. A mellett kisült, hogy ez a -gyógyszerész is zsidó volt valamikor, vagy legalább apja-anyja volt -zsidó. Nem lehetett tehát hinni neki se. Elküldték tehát a vöröses-barna -por egy részét a műegyetemhez, az országos fővegyészhez, dr. -Felletárhoz. Ő se mondhatott mást. Abban a porban nyoma sincs a vérnek, -nyoma sincs a szűz lány vérének. - - -II. - -(Fölkutatják a sirokat. – Az emődi zsidók. – Az alibi. – Az elfogott -koldus zsidók serege.) - -Másutt kellett keresni a bűntény tárgyi jelenségeit. Minthogy azonban -effélék semmi irányban sem mutatkoztak: elő kellett teremteni valahonnan -a koldus zsidót. - -Pedig megvizsgálták a temetőket is. - -Április elseje óta csak két hónap telt el. A keresztyének temetőjében -levő minden ujabb sirhalomnak eredete, ideje és kora kétségtelen volt. -De a babona szerint a zsidók ide nem is temettek volna senkit. De az -eltünt lányka holttestét valahova mégis el kellett temetniök. Máshová -nem, csak a zsidó temetőbe. - -Kimentek hát oda. Birák, pandurok, előljárók, orvosok, napszámosok, -tanuk, kiváncsiak. Föl kell ásni a sirokat. Valahol ott lesz a lányka. - -Három ujabb ásatunak látszó sirhalmot találtak. - -A legujabbról azt mondta Sarf József, hogy azt ne bántsák, ő temette oda -1882. évi január 30-án kilencz napos csecsemőjét. De azért csak -felbontották a sirt. A gödör fenekén a puszta földön egy kis szalmán -feküdt a kis csecsemő oszló-bomló maradványa egy ócska kis teknővel -letakarva. A régi zsidók egyszerüségével s a szegény ember -pénztelenségével történt a temetés. A szakértő orvos megvizsgálta a kis -hullát s legalább hét napos s legföljebb 14 napos csecsemőnek találta. - -Tovább kutatták a sirokat. - -A zsidók bebizonyitották, hogy 1882-ben január elsejétől május végéig -nem volt több halottjuk, csak Sarf József csecsemője. Az 1881-ik évben -nem volt egy halottjuk se. Az előző 1880-ik év junius 7-én temettek -utoljára. A sirhalom alakja is megbizonyitja ezt. Minek tehát felturni a -régi sirokat, fölzaklatni a porladó tetemeket? Hiszen a föld megmutatja, -hogy április elseje óta, a mikor a lányka eltünt, egyetlen kapavágás se -történt a zsidók temetőjében. - -Igy beszél az igazi szakértő, a mezei munkás gazda ember. A ki ássa-vési -a földet s naponként nézi, hogy az ujonnan ásott föld hantjai miként -mállanak, miként sülyednek, miként telnek meg lassanként gyommal, fűvel, -vadvirággal s mennyi idő alatt heged be a földnek sebje, melyet rajta -ásó, kapa, ekevas ütött. Ismeri a különböző talajok és füvek -természetét. Agyagon, kavicson, televényen, égevényesen miféle fű mennyi -idő alatt fogamzik, miként nő fel s mi sorsa van télen is, nyáron is? - -A falusi előljárók, tanuk, parasztok jól látták, hogy a temetőben nyoma -sincs uj ásásnak. Ám a vizsgáló biróság emberei és szakértői másként -látták a dolgot. Az ő elméjüket tompává, de egyuttal furfangossá is -tette az a töredékes tudomány, a mely oda beleszorult. Ők még a -vakondturásokat és hangyabolyokat is felturták: nincs-e ott az eltünt -leánykának vagy keze, vagy lába? A paraszt csak a fejét csóválta. Az -urakkal nem akart kemény vitába keveredni. Ő jól tudta, hogy -földszinéhez közel vakandturásban vagy hangyabolyban rothadó testrész -hónapokig meg nem maradhat. A falusi kutyák dülőföldek messzeségéből -megérzik a szagát, oda mennek, kikaparják s megeszik vagy elhordják -onnan. S aztán a tavasz meleg napjaiban a hangyák, a pondrók s az apró -skarabeuszfélék is nagy hirtelen szétszedik a hullarészeket. - -Mindegy. Az urak töviről-hegyiről elkutattak a temetőben mindent. -Fölástak még nem régi ásatunak látszó két sirt is s a mikor a szakértő -orvos azt mondta, hogy ezek halottjai legalább egy év óta pihennek ott: -csak akkor hagyták abba a többi sir felbontását. - -De hol van hát a koldus zsidó? - -A vizsgálóbiró az emődi zsidók közt kereste a koldust első sorban. -Svarcz Salamon metsző szava terelte figyelmét az emődiekre. - -Emődön sok zsidó van. Több mint 22 család. Alig képzelhető akkora -szigor, a melyre akkor a biróságok tagjai feljogositva ne érezték volna -magukat. Oktalan és törvénytelen szigort alkalmaztak az emődi zsidók -ellen is. - -Kit kellett Emődön keresni és megtalálni? - -Azt a zsidót, a ki szegénysége miatt koldulni s koldulás végett faluzni -szokott. Tehát a vagyonos, birtokos, háztulajdonos, boltos kereskedő -zsidókat nem lett volna szabad, mert nem volt szükséges zaklatni. - -Békességes időben igy is történt volna. De ha a társadalom zúg és -gyülölködik: akkor más a rend. - -Gyanuba fogtak minden zsidót tekintet nélkül. Mindenkit arra hivtak fel: -bizonyitsa be, hol volt április 1-én. - -A büntetőjogban ugy hivják ezt: alibi. - -Nagyon kevés ember van a világon, a ki hónapok mulva idegen tanukkal -alibit tud igazolni. A királyok, a katonák, a kórházi betegek, a rabok, -tömlöcztöltelékek, kisebb fajta hivatalnokok meglehetősen tudják -igazolni, hogy hónapok előtt valamelyik napon hol voltak vagy hol nem -voltak, de más emberfia nagyon nehezen. Az utazó ügynökök, mintaárusok, -tőzsdelátogatók, még vezetnek valamelyes jegyzéket, hol töltik -napjaikat; – számlákból, megrendelésekből, körlevelekből sok elmult -napjuk miként lett lefolyását meg tudják bizonyitani, de a falusi kis -gazda vagy kis szatócs erre nem igen képes. Ő csak néhány különös -esemény után tudja magát a régi elmult napok iránt tájékozni. Nagy -ünnep, születés, halál, keresztelés, lakodalom, jégverés, tüzi -veszedelem, biróválasztás, szüret s néhány efféle esetet megjegyez s az -ily napról megtudja mondani, hogy otthon volt-e vagy másutt. Az ily -napról gyakran még idegen tanura is tud hivatkozni. De ezzel aztán vége -is van minden történettudományának. - -Az emődi zsidókat juniusban faggatták, hogy állitsanak tanukat arra, hol -voltak április 1-én? Természetesen vagy husz nem tudott állitani, mert -maga se tudta bizonyosan, hol volt. - -Ez mind valamennyi gyanus lett. Fogságba velük. Néhányat több-kevesebb -ideig a fogságban is felejtettek. Egyelőre a varju se károgott utánuk. - -Nem lehet biztosan meghatározni, hány kóborló koldus zsidót fogtak el e -napokban az ország különböző részein. A rendőrkapitányok mintha -versenyre szálltak volna egymással: ki tud minél több koldus zsidót -összefogdosni. - -Elfogtak egy Reisz Mihel nevüt. Éhes volt és rongyos. Gallicziai -czajkovai származásu, egyetlen szót se tudott magyarul. Mig szabadon -járt: mindig sirt. Mikor elfogták: azóta mindig nevetett. Megkérdezték: -miért nevet? Azt felelte: soha se volt olyan jó dolga, mint a mióta rab. -Kialhatja magát kedvére s mégis kap enni. – Néhány nap mulva kilökték, -kolduljon tovább. - -Jött névtelen levél, mely tudatta, hogy az eszlári koldus zsidó -Ózd-Vasváriban van, a neve: Juhszem. Furcsa név. Héberül hangzik, de -magyar szó. Elemeire bontva azt jelenti: juhnak a szeme. Bizonyára -csufnév vagy költött név. De azért keresték nagy buzgósággal. - -A karczagi főkapitány valami csavargó oláh embert fogott el. A neve volt -Makszim Lauli. Nem tudta bizonyosan: oláh-e, zsidó-e, czigány-e? Senki -se tudott vele beszélni, Mit csináljon vele? Bűnösnek nem találta, csak -szegény kéregető volt. Legjobbnak találta azt a megoldást, hogy elküldi -Bary vizsgálóbirónak. Előbb azonban megkérdezte távirattal: van-e rá -szüksége? Bary azt felelte: nincs. - -Efféle mókát gondolt ki Székes-Fehérvár főkapitánya is. Talált egy -Svarcz Baruch nevü bujdosó zsidót. Elfogta nyomban s egyebek közt -megkérdezte tőle, mi a foglalkozása? Azt felelte, hogy ő tudja -könyvnélkül a talmudot. Talmudot? Minden rendőrkapitány tud annyit, hogy -a talmud a zsidók könyve, a zsidók titkainak gyüjteménye s a ki azt -tudja, az már ennélfogva megérett arra, hogy az eszlári vizsgáló urak -kezére kerüljön. Rögtön elfogatta s fényképező elé állitotta a zsidót s -fényképét elküldte Barynak azzal a hivatalos kérdéssel vajjon a zsidót -is ne küldje-e utána? - -Bary erre is azt felelte: nincs szüksége rá. - -Galliczia csak ugy ontja Magyarországra a koldus zsidókat. - -Egy Rózenblűth Májer nevü koldust is elfogtak. Strzyrovi származás -Gácsországból, ötven éves, nős, hat gyermeke van, otthon rőfös-kereskedő -volt, de tönkrejutott, most Magyarországot járja, s helyet keres, a hol -letelepedhessék. Kéregetésből él. - -Elfogtak egy Czukkermann Lipót nevü gácsországi zsidó koldust is. Dinovi -születés. Ez is ötven éves volt. Ennek is volt neje és négy gyermeke. Ez -már igazi koldus, mert a zsidó tanitói pályára készült. - -Mind a kettőt hazakisérték Gácsországba. - - -III. - -(Róth Borbála koldus zsidóasszony. – A ki meg akarja javitani a -világot.) - -Volt Tisza-Eszláron a lányka eltünésének napján egy koldusasszony is. -Ezt is föl kellett keresni a nagy világban. Ő is ott delelt, ott -tanyázott a templomszolga lakásán, neki is látnia, tudnia kellett -valamit. A nyomozásokat szinte vidám munkának lehetne tekinteni, ha -annyi bánatot és szerencsétlenséget nem okoztak volna sok embernek. - -Junius 9-én egy ismeretlen zsidóasszony jelent meg Tisza-Eszláron. Már -három nap előtt találkozott véletlenül özvegy Solymosi Gábornéval, -született Jakab Erzsébet tisza-eszlári lakossal, az eltünt lányka -rokonával. A találkozás Bodrog-Kereszturnál történt az országuton. A -gyalogosan levő két asszony csakhamar beszélgetésbe keveredett s a -zsidónő nyomban az eszlári eseményre forditotta a szót. Azt mondta, hogy -ő is zsidó, még pedig bábaasszony, s jó, hogy április 1-én nem ment -Tisza-Eszlárra. - -Solymosi Gáborné nem sokat adott erre a beszédre. Azonban három nap -mulva az asszony csak megjelent Eszláron. Találkozott az utczán egy Nagy -Miklós nevü 12 éves fiuval, megkérdezte tőle, melyik házban lakik az -eltünt lányka édes anyja, Solymosi Jánosné s két krajczárt igért a -fiunak, ha megmutatja a házat. - -A fiu megmutatta. - -A zsidó asszony bement Solymosinéhoz, keresztyén kálvinista vallásunak -mondta magát, előhozta a szegény Eszter eltünését s könyező szemekkel -fejezte ki részvétét és sajnálkozását. Együtt sirt a busuló anyával. - -Később azt mondta, hogy ő még reményli, hogy a szegény lányka előkerül. -Ő ismer Máramaros vármegyében egy tudós asszonyt, menjen el Solymosiné -oda, ő szivesen elvezeti hozzá, s ha annak elpanaszolja baját: az élve -vagy halva megkeriti a lánykát. De a lányka ingéből vigyen magával egy -darabot, mert a tudós asszony csak annak segitségével boldogulhat. Addig -is pedig, mig oda jár, a lánykának egy ingét ássák el a földbe, rakjanak -föléje nagy tüzet s az égjen addig, mig csak az eltünt lányka meg nem -kerül. - -Ez bizony ostobaság, közönséges babona. - -A zsidó asszonyok nem igen babonásak, de a kálvinista magyar asszonyok -se. Nem is adott Solymosiné az egész beszédre semmit. Csak mikor már a -zsidó asszony elment és Solymosiné az esetet a faluban elbeszélte: akkor -jöttek arra a gondolatra, hogy bizonyosan ez volt az az ismeretlen nő, a -ki a lányka eltünésekor ott járt a faluban. Most is csak tőrbe akarta -csalni az anyát. - -A faluból azonban nem mehetett ki, elfogták még azon a napon. - -A neve Róth Borbála volt, elhalt férjét Klein Sámuelnek nevezték. 42 -éves s két gyermeke van. Máramarosszigeti származásu s bábaasszony. De -otthon megélni nem tudott, nyakába vette tehát az országot s május -elseje óta bujdosik egyik városból és vármegyéből a másikba. Már -tizenkét várost bejárt, hogy élhető helyet keressen. - -Miért akarta megbóditani Solymosinét: ennek nem tudja okát adni. De az -bizonyossá lett, hogy április 1-én nem volt Tisza-Eszláron. Nem ő tehát -a keresett koldusasszony. - -Közel négy hónapi rabság után szabadon bocsátották. - -De mit is akart hát ez a szegény kóborló zsidó asszony? - -Élete, a mint ez évben folyt, csupa regény, de a nyomoruságnak derütlen -regénye. - -Férjét elveszti, özvegyen marad két gyerekkel, de kenyér és hajlék -nélkül. A telet keservesen huzza át s a tavaszféllel kóborolni megy. Azt -mondja, azért kóborol, hogy olyan kelyet találjon, a hol nincs elég -bábaasszony, Máramaros-Szigeten harmincz is van, ott nem tud megélni. - -Eszlárra vetődik. Azt mondja: véletlenül. Ott Solymosinéhoz, az eltünt -lányka anyjához tér be. Azt mondja, oda is véletlenül. Megszomjazott, -egy ital vizet kért inni, azért botlott be oda. - -Ezt nem lehet elhinni. Neki valami gondolata volt, melyet a vérvád zajos -emlegetése szült meg az ő gyenge agyában. - -Eszláron elfogják, Recsky csendbiztos kezére adják s ott Nagyfaluban a -belső cselédek elfecsegik neki, hogy Sarf Móriczot hogy’ vallatták, -hogy’ kínozták, ő is várhatja kínos sorsát. - -A csendbiztos csakugyan rárivall. Először a fecsegő lányt véresre veri, -azután neki fordul: - -– Téged pedig, kutya zsidó, összeváglak, gödörbe hánylak, a zsidók -istene számoljon rólad. - -De a csendbiztos felesége mívelt urnő, kiveszi a kóbor asszonyt ura -kezéből s átadja a pandurnak. A pandur elviszi s belöki a börtönbe. - -A börtön szűk helyiség. Három lépés széltében, három lépés hosszában. -Nincs benne semmi, padlata csupasz föld, nincs az asszonynak feje alja, -még szalmát se adnak alája. - -A kóbor asszony bölcselkedik. Odafordul a pandurhoz: - -– Mondja meg nekem kigyelmed, ha a juhot a juhász kezére adják, kitől -kérik számon? - -– Hát a juhásztól, jó asszony! - -– Nohát engem se hagyjanak itt a puszta hideg földön feküdni, mert -valamikor engem is számon kérnek és rólam is be kell majd számolni. - -Igy beszéli el nagyfalui esetét a törvényszék előtt a kóbor asszony. - -Másnap lovas pandur bekiséri Nyiregyházára Bary vizsgálóbiró elé. - -A pandur ül a lovon, a kóbor asszony megy a ló feje előtt gyalog. Az út -hosszu s a kóbor asszony éhes, gyönge, kimerült. Nem tud lépést tartani -a lóval, kidől. De ha pénze van: fogadhat kocsit. Van pénze, öt koronát -már összekoldult kis gyermekei számára. Éppen elfogy a kocsira. De -legalább bejut a központi börtönbe. - -Ott tartják s idejét meg nem határozzák. - -Ott is az eszlári lányka eltünésén jár az esze. Véletlenül találkozik -ott a tanuval, Sarf Móricz fiuval. Rögtön forditani akar egyet a világ -során. Zsidó nyelven szólitja meg a gyereket, hogy megoktassa. De a -gyerek nem akar vele szóba állani. A gyereket már megtanitották félni. - -– Nem lehet nekem magával beszélni, mert én rossz kezekben vagyok. - -Ezért is meglakol a kóbor asszony. Megtudják, hogy beszélt a gyerekkel s -büntetésül két napon át nem kap enni. - -A börtönben megismerkedik egy sulyos rableánynyal. Pályik Mária a neve. -Elvesztette elsőszülött gyermekét s e miatt három évre elitélték. Fiatal -s talán csinos lány volt s az őrök bizalmaskodtak vele. Elmondták neki, -hogy megkerült az eltünt lányka, holttestét kiadta a Tisza vize, de -bizony nem volt azon egy karczolás se, nem ölték azt meg a zsidók. - -A kóbor asszony föltette magában, hogy a mikor majd szabad lesz: ő -kikeresi a zsidók igazságát. - -Négy hónapig ült a börtönben, azután eleresztették. Sietett fel -Budapestre, az ország fővárosába. Itt is eljárt a szája mindenütt, hogy -micsoda nagy titkokat tud ő. De segit is a zsidók baján. Nyomban irt egy -folyamodást az ország kormányzó uraihoz. - -Szegény asszony még hozzám is eljött. Néhány vádlottnak már védője -voltam s biztatott erősen, hogy csak dolgozzunk, ne aludjunk, egy-két -nap alatt véget vethetünk az egész zsidóhajszának. - -Szegény volt, mint a templom egere, de buzgalmas. Repülni szeretett -volna, mint a madár. Nagyon ráfért a pénzbeli segitség. - -Élt Párisban akkor egy százmilliomos zsidó: Hirsch báró. Ez a budapesti -szegény zsidók számára is tartott segitő pénztárt. Egy nemeslelkü urnő, -Bischitz Dávidné volt az alamizsnaosztogató. Oda is elment a kóbor -asszony. - -De vesztére. A rendőrség fülön fogta. Jogosulatlan koldulásért három -napi fogházra elitélték s onnan, mikor büntetését kiállotta, a -tolonczházba átkisérték. Itt elfelejtkeztek róla egészen. Csak akkor -vették észre, mikor hetek mulva sulyosan megbetegedett. Akkor meg -elvitték a rabkórházba. Csak két hónap mulva tudott szabadulni. - -Szabadulni? Mit jelent az? - -Azt jelenti, hogy étlen, szomjan, ruhátlanul, hajléktalanul, pénz nélkül -a dermesztő hideg télben nekimehetett a nagyvilágnak – koldulni. - -Két gyerekét jó emberek eltartották valahogy Máramaros-Szigeten. Ő maga -a tavaszon át 1883-ban elvergődött Uj-Fejértóra, a hol bátyja lakott. -Néhány napon át ott meghuzhatta magát. - -Ott találkozott egy Bogdány Izrael nevü zsidóval. Ez is kóbor életet -élt, ez is özvegy volt. Tanitó lett volna, de nem volt helye és kenyere. -Ő is járta tehát az országot tanitó-állásért, mint a kóbor asszony -bábaságért. - -Egymásra találtak, megismerkedtek egymással s harmadnapra összekeltek, -házasságra léptek, megesküdtek egymással. - -De a mézes hetek alig tartottak egy-két napig, kezdődött a nagy per -tárgyalása a nyiregyházi törvényszéknél. S ámbár a kóbor asszonyt nem -idézte oda senki: ő mégis fölkerekedett s jött a birósághoz. Tanuságot -akart tenni arról, a mit ő Eszláron, Nagyfaluban, Nyiregyházán s -Budapesten tapasztalt mindenféle pandurok, csendbiztosok, rendőrök, -vizsgálóbirák kezén a börtönökben, toloncztelepeken s rabkórházakban. - -A törvényszéki elnök csodálkozott házasságán. Hogy oly hamarosan -megtalálta foltját a lyukas zsák! - -A kóbor asszony bölcs nyugalommal felelt: - -– Szegény özvegy ember, szegény özvegy asszony, mind a kettő zsidó, -egyiknek sincs semmije, találkoznak az országuton, nem nagy dolog -azoknak összekelni. - -Ime a nagy pörnek egyik kis alakja. - -Nyerészkedni nem akart az eltünt lányka édes anyján. Hiszen nem kért -tőle semmit, csak egy pohár vizet. - -Talán csakugyan hitte, hogy az a mesebeli tudós asszony az eltünt lányka -nyomaira rá tud mutatni. - -Mindenesetre ama nyugtalan elmék közé tartozott, a kik valami hibát -mindig látnak a világ rendjén s azt a hibát meg akarják javitani. Mintha -a pehely azt mondaná: ferdén állanak az Alpesek, rájuk nyomakodom, hogy -egyenes állásba igazodjanak. - - -IV. - -(A varju-laposi rejtély. – A szolgáló megijed s ijedtében látást lát.) - -Nemcsak maga volt a kóbor asszony ily lélekkel. - -Mind a két táborban akadtak kuruzslók, a kik lépten-nyomon gyanuval, -följelentéssel, utbaigazitással állottak elő. A társadalom nagy tömege -dolgozott. A zsidók ellen is, a zsidók mellett is. Gyönge elmével, de -csapongó képzelődéssel. Eleven példa erre sok van. Néhányat ismertetnem -kell. - -A varju-laposi rejtély sok idejét és sok erejét vette igénybe a -vizsgáló-biróságnak. Önmagában talán nem is volna annyira érdekes, de -különösen érdekessé válik az által, hogy igazán megismerjük belőle a -vizsgálóbiróság eszejárását, jó kedvét és sok idejét. - -A varju-laposi csárda az ugyan e nevü tanya közelében fekszik a -Rakamazról Királytelek felé vezető országút mellett. Az útszéli -csárdákban zsidó szokott lenni a csárdás. Zsidó volt itt is. - -Julius közepe táján jelentés jött magánkézből Bary vizsgálóbiróhoz, hogy -e csárdánál csodálatos, rejtélyes, fontos esemény történt két hét előtt. - -Egyik napon ugyanis estennen két zsidó ment a csárdába. Idegen, -ismeretlen mind a kettő. A korcsmáros és anyja a csárdabeli szolgálót -rögtön előhivták s keményen ráparancsoltak, hogy menjen szobájába, -vetkőzzék le s aludjék nyomban. A lány bement, levetkőzött, lefeküdt s -alvást szinlelt. Hol a csárdás, hol az anyja, egy öreges zsidó asszony, -oda-odasurrankodott a lány hálószobájának ajtajához s be-benéztek -hallgatózva, vajjon a lány alszik-e? - -A lány gyanuja föltámadt. A parancsolat a korai lefekvésre, a -kémlelődés, az idegen és ismeretlen zsidók jelenléte; mindez -megijesztette. Borzadás és rémület vett erőt a lányon. Az eltünt -lánynyal, a dadai hullával, a tiszadobi fejetlen holttesttel ugyis tele -volt a képzelete. Ezek a zsidók se jót akarnak itt a csárdában. Vagy ő -ellene forralnak valamit, vagy azt akarják, hogy ő ne lássa, ne hallja -azt, a mit cselekszenek. - -Magára hányta ruháit s egy pillanatban észrevétlenül kiszökött vaczkából -s bement az istállóba. Ott hált a kocsis. A leány nagy rémülettel -elbeszélte neki az egész dolgot s aztán kettesben kimentek a sötétben a -zsidók után leselkedni. - -A két idegen zsidó az országúton a csárda előtt föl s alá járkált s -egymással titkon beszélgetett. - -A csárda mögött temető van. Ez a varju-laposi tanyai halottak temetője. -Népes tanya ez, a csárdától alig két puskalövésnyire, a halottakat -Királytelekre hurczolni nehéz volna. A temetőben feszület. - -A két idegen zsidó egyszer csak bement a temetőbe. Egy csomagot vittek -oda s ott sokáig késlekedtek. Hova rejtették el a csomagot: azt a kocsis -és a lány nem láthatták. - -Nagy eset: Kik voltak az ismeretlen zsidók? Mi volt a csomagban? Hova s -miért rejtették el? Hogy mehettek a zsidók a temetőbe éjnek -éjszakájában, holott a feszület van ott a keresztre szegezett üdvezitő -képmásával? - -Ime ez a jelentés érkezett Bary vizsgálóbiróhoz. Nem emlékszem biztosan, -ki irta ezt meg neki. Alighanem Kovács Ignácz tiszttartó, a ki ott -lakott és kormányzott a varju-laposi csárda közelében a Görögszállási -tanyán. - -Bary nagy dolgot látott ebben. Közölte nyomban a közvádlóval, Egressi -Nagy Lászlóval. Tanakodtak. Meglehet, itt találják meg az eszlári vérvád -titkainak kulcsát. Fölkerekedtek csapatosan: vizsgálóbiró, királyi -ügyész, irnok, hajdu, kocsis, vadászkutya s mentek Varju-Laposra -nyomozni. - -Julius 22-én volt a kirándulás. Megbizonyosodtak arról, hogy a -csárdásnét Veisz Salamonnénak hivják, özvegy zsidóasszony, a férje -néhány hét előtt halt meg, a kocsisa Laczkó János; a szolgáló, a ki -éjjel kiment a kocsishoz az istállóba, Janczura Mária, de ez néhány nap -előtt innen elszökött, s most Belegrád tanyán tartózkodik valami Vaskóné -nevü béres asszonynál. - -Ennyivel lett tudósabb a biróság. A nap különben jól telt el -vadászattal, lakomával. Augusztus elsején érdemes volt a kirándulást -megismételni. - -Ujra útra kelt az egész csapat. Mindig nagy feltünéssel csinálták az -útrakelést is, az utazást is. A sajtó is kifogyhatatlan volt a -kirándulások fontosságának ecsetelésében. - -Legelőször mentek a Bas-halom nevü tanyára, hogy kihallgassák Kovács -Ignácz tiszttartót. A tiszttartó elmondta az egész borzalmas, rejtelmes -éjjeli történetet, a mikor a szolgáló lány fogvaczogva, rémülve menekült -a kocsishoz, hogy annak ölében bátorsághoz jusson. De hozzátette, hogy ő -ezt csak hallomásból tudja, jót nem áll érte. - -Nosza megy a vizsgálat onnan a belegrádi tanyára, hogy a szolgáló leányt -felkeresse. A kit ott meg nem talál, az a szolgálólány. Azt mondják: -otthon van a varju-laposi csárdában. Utána oda is. A vizsgálóbiró, a -királyi ügyész, a hajdu, az irnok, a kocsis, a vadászkutya. A lányt ott -se találják. - -Mit csináljanak? Hazamennek Nyiregyházára s onnan hivatalos levélben -felhivják a községi birót, hogy a tanukat bizonyos kitüzött napra küldje -be Nyiregyházára. - -Ez volt a legjobb. Ez volt a szokásos és törvényes eljárás különben is. -A községbiró mindenkit megtalált rögtön. Ezen kellett volna az egész -eljárást kezdeni. - -Kihallgatják a szolgálólányt. - -A leány neve nem is Janczura Mária, hanem Bajczura Mária, 17 éves, görög -katholikus vallásu, hajadon. Kereken tagadja, hogy ő éjjel ment volna a -kocsishoz. Csak más napon mesélte a kocsisnak, hogy ő megijedt az idegen -zsidóktól. Nem is mentek a zsidók a temetőbe, nem is vittek oda semmi -csomagot, csak ő maga ment estennen a temetőbe, őt is az asszony küldte -oda, hogy hozzon füvet a tehénnek vagy a malaczoknak vacsorára. - -De hát mégis mit kerestek ott az idegen zsidók? - -E kérdésre a kocsis felelt meg: Laczkó János. A csárdás zsidó junius -25-én meghalt. Temetés után odajöttek az elhalt férjnek s az özvegyen -maradt asszonynak rokonai az örökség elintézése végett. Három vencsellői -és egy gávai zsidó. Ezek voltak a rokonok a két szomszéd faluból. Este a -kocsis szállitotta őket haza. A lány szeme csak káprázott ijedtében s -azért beszélte, a mit beszélt. Kinevette vele mindenki. - -Csak a biróság nem nevette ki. Az méltatlannak találta magához az -együgyü paraszt józan eszét. Neki tovább kellett keresni a nyomokat, -melyek soha meg nem történt esethez vezettek. - - -V. - -(A tisza-dobi fejetlen hulla. – Fekete kutya élettelen teste lett -belőle. – Eszter a metsző zsidó pinczéjében. – Eszter a zsidó pap -virágos kertjében. – Eszter a sirban. – Keresztyén gyerek befalazva a -zsidótemplomba.) - -A varju-laposi titokhoz egészen hasonló a tisza-dobi fejetlen hulla -története. - -Farkas Gábor eszlári biró hivatalosan jelenti Bary vizsgálóbirónak, hogy -Botos István eszlári lakos egy tisza-dobi asszonytól azt hallotta, hogy -a tisza-dobi halászok egy fejetlen leányhullát fogtak ki a Tisza vizéből -s ezt bejelentették főnöküknek, a halászat bérlőjének. A bérlő zsidó -volt s azt parancsolta a halászoknak, hogy szó nélkül sikkaszszák el a -holttestet. Ezek engedelmeskedtek, mást nem is tehettek s a holttestet -elsikkasztották, még nyomait is örökre eltüntették. - -Ez már nagy dolog. - -Tisza-Dob község a Tisza partján fekszik. Eszlártól Tisza-Lökön és -Tisza-Dadán keresztül oda folyik a viz. Ha az eltünt lánykát a zsidók a -Tiszába dobták, a mi valószinü: holttestét Tisza-Dobnál fölvethette a -folyam vize. S természetes, hogy a holttest fejetlen volt s még -természetesebb, hogy a dobi halászat zsidó bérlőjének a holttestet el -kellett rejtenie, mert különben a vérvád napfényre jut. - -A legszigorubb, leggondosabb, legszélesebb vizsgálatot kell teljesiteni -halasztás nélkül. - -Kimegy a vizsgálat Tisza-Dobra s legelőször kihallgatja Botos Istvánt. -Botos István keményen áll nyilatkozata mellett, melyet az eszlári -birónak tett, de egyetlen tisza-dobi asszonyt se tud megnevezni, a kitől -a hirt hallotta. - -A tisza-dobi asszonyokat felhivják: ki tud valamit a fejetlen hulláról, -ki beszélt Botos Istvánnak erről? - -Senki se tud semmit. Senki se beszélt semmit. - -Sorba veszik a halászokat. Tóth Gyula, Rácz Imre, Dancs István, Király -Pál, Kis Rácz Imre, Nacsa József a halászok. Kemény, szókimondó, -kálvinista magyar ember mind. Kijelentik bátran, hogy ebben az évben még -nem fogtak ki semmiféle hullát s nem is hallottak fejetlen hulláról. - -A halászat bérlője Hartstein Jakab, csakugyan zsidó, vagyonos és -családos ember, ő se hallott hullakifogásról semmit. - -Van egy horgas halász is: Papp András. Ez nem szegődvényese a zsidó -bérlőnek. Ez talán tud valamit. Ez se tud semmit. - -Kihallgatják a révészt is, Lucsi Gábort. Ő se hallotta hirét a fejetlen -hullának. - -A vizsgálóbiró a fejét csóválja. Csodálatos szerencséjük van a -zsidóknak, hogy minden nyom ily nagy hirtelenséggel elenyészik. Pedig -van valami a dologban. Hiszen Grosz M. Lajos tisza-löki 52 éves zsidó is -kiváncsian kérdezősködött a fejetlen hulla után. A zsidónak e nagy -érdeklődése mindenesetre gyanus körülmény. - -Nem is hagyta félbe a nyomozást a buzgó vizsgálóbiró. Bizonyos, hogy a -fejetlen hulla meséjét senki sem szophatta a kisujjából. Valahol valaki -által volt kezdete e mesének s volt valami oka is. - -Rájött, hogy először valami Dojtsák Mihály nevü katona beszélte ezt -Kassán május elseje és 14-ike közt valamelyik napon, neki pedig Rácz -Imre tisza-dobi halász mondotta. - -Ezen a nyomon a vizsgálóbiró junius 27-én ujra kiszállt Tisza-Dobra, -Rácz Imrét szembeállitotta Dojtsák Mihálylyal, kihallgatta az összes -halászok feleségét és azokon kivül még egy csomó dobi lakost, – bizony -nem hallott a fejetlen hulláról senki semmit. Dojtsák maradt bent az -üres mendemondában. Valami dévaj katonának pipázás közben támadt ötlete -volt az egész. - -Előállott azonban Dancs János tisza-dobi lakos s bizalmasan jelentette -Barynak, hogy gróf Andrássy Gyula osztrák-magyar külügyminiszter -szomszédos uradalombeli munkásai igenis tudják, hogy egy női hullát -kifogtak a Tiszából s ezt Ferenczi József révész két élő szemével látta, -mert jól megnézte. - -Kérdőre vonják Ferenczi Józsefet. - -Ez révész, 39 éves, nős, családos. Foglalkozásánál fogva idejét a -Tiszánál kell töltenie. Estefelé, a mint a tanyára ment: gunyhója előtt -megállt s a Tisza vizén nézelődött. Csakugyan jól látta, hogy a viz -felszinén egy lábbal fölfelé fordult, feketés szinü felfuvódott tárgy -uszik. Vagy ember, vagy valami dög. Szép csöndesen ringatja a viz -alá-felé. Utána ment, megnézte jól s meggyőződött arról, hogy az a tárgy -egy fekete kutyának holtteste. – Ezt igenis mondta a külügyminiszter ur -munkásainak, de női hulláról nem beszélt. - -Igy készültek a hirek, a mende-mondák, a látások, a káprázatok és a -birói vizsgálatok. - -Az eltünt lányka testvérnénje, Solymosi Zsófi is kapott névtelen -levelet. Arról tudósitják ebben, hogy a szegény Eszter eldarabolt -holtteste az eszlári metsző Svarcz Salamon pinczéjében van eltemetve a -boros hordók alatt, mélyen a föld alá. – A levelet beküldik Baryhoz. - -Nosza siet ki a vizsgálóbiró Eszlárra fölásni a pinczét s a boros hordó -alját. - -Odamennek nagy sereggel a metsző lakásához és pinczéjéhez. Községbiró, -tanuk, napszámosok kisérik a vizsgálóbirót. S gondos kutatás után -rájönnek, hogy a metszőnek sohase volt se hordója, se bora, se pinczéje. -Pinczének nyoma sincs. - -A vizsgálat nem jön zavarba. Ha ott nincs pincze: van a legközelebb lakó -zsidónál. Rózenberg lakik legközelebb. Beható vizsgálat után rájönnek, -hogy ott sincs pincze, nem is volt soha. Tovább mennek. Végtére Szüszman -zsidónál találnak pinczét, ezt fel is turják minden irányban, de -hullának és hulladaraboknak semmi nyoma. - -Bolondnál bolondabb képzelődés vesz erőt az embereken. - -Szüszman Jakabnak meghal Samu nevü fia s eltemetik az eszlári zsidó -temetőbe junius 4-én. Eltelik a temetés után 10–15 nap, néhány ember -összebeszél; fejébe veszi, hogy abba a sirba nem is a zsidó gyereket -temették, hanem az eltünt leánykának, Eszternek a felvagdalt holttestét. -Junius 25-én éjjel nekimennek a sirnak, felbontják, a halottat csakugyan -fiunak találják s azután arczczal lefelé forditják. - -Az eszlári biró nagyon ügyes ember, de a sirbontókat nem tudta -kipuhatolni. Pedig több hetes sirt felbontani nem is éppen pillanatnyi -munka. Egy-két embernek órákig tartó fáradság. - -Egy névtelen levél azt jelenti Barynak, hogy az eltünt lányka holttestét -a zsidó pap kertjében egy virágágy alá temették. - -Eszláron se zsidó pap, se kertje nincs. - -Valami Holinics Géza nevü tanu az ország fővárosából levélben -jelentkezik, hogy ő látta, mikor a zsidók az eltünt lányka meztelen -holttestét eltemették. - -A rendőrség felkutatja a fővárost s ilyen nevü embert nem talál. - -Arról is értesitik Baryt, hogy a zsidók a nyiregyházi zsidó templom -falába egy 12 éves keresztyén fiut titkon befalaztattak s ezért a -kőmivesnek 500 forintot fizettek. Ez bevallotta halálos ágyán. Tudta a -felesége is, de ezt a zsidók Amerikába kituszkolták. Az asszony mielőtt -elutazott volna, elmondta ezt bizonyos Ducsaynénak, ki Nyiregyházán a -debreczeni utczában lakik. - -És igy tovább. - - -VI. - -(A bolygó zsidó, a ki boszut áll. – Volner Herman volt a koldus zsidó -Eszláron április 1-én. – Megtalálják. – Elmondja mentségét.) - -Az emberek súgnak-búgnak. A vizsgálóbiró megvizsgál mindent s -nyomtalanul vész el kezén minden gyanujel. - -A hirlapok hirdetik, hogy a zsidók pénze és ügyessége ellen nem használ -semmi. Ők meg tudnak hiusitani minden vizsgálatot. - -De azért megtalálták utóbb a koldus zsidót is. A kiről a tanu, a Móricz -fiu azt vallotta a nagyfalui éjszakán, hogy magas barna zsidó, s ő -vezette Esztert kezénél fogva az imaház pitvarába, s ő is segitett fogva -tartani a lánykát, mig a metsző megvágta a nyakát s vérét ontotta. - -Ha ezt a koldust meg nem találják, csonka marad a vizsgálat. A gyanakodó -lelkek örökké azt hitték volna, azért nem derült ki a bűntett világosan, -mert a koldust kinyomozni nem lehetett. - -A tömeg képzeletében nem is koldus zsidó volt ez. - -Van egy titkos alak. Névtelen és ismeretlen zsidó, kinek se országa, se -hazája. Időszakonként megfordul a szent földön, Salamon templománál uj -erőt nyer s megint elindul messze országokba. Ő szerzi be a keresztyén -szűzek vérét. Más meg más alakban jelenik meg mindenütt. Beszél minden -nyelven. Néhol koldusnak öltözik és kéreget. Koldusként jelent meg -Tisza-Eszláron is. Van titkos jele, melyről minden zsidó megismeri. -Minden zsidónak örökkévaló szent kötelessége őt segiteni s a törvény -kezétől megmenteni. S ez rendesen sikerül is. De ő is el van szánva -életre-halálra. Ha ki nem kerülheti: megállja a törvényt s magára veszi -a zsidók minden bűnét. - -Nem az a bolygó zsidó ez, a kiről a népek meséi szólanak. Az részvétet -gerjeszt soha el nem muló bánatával és soha ki nem alvó örök életével. A -koldus zsidó bűnben él, bűnben dolgozik. Nem a bánatnak, hanem a -boszunak, a titkos vérontásnak személyes megjelenése ez. Ilyen rémet -ábrázolt magának a nép képzelete az eszlári koldus zsidó alakjában. - -Sáros-Patakon Zemplén vármegyében jutott valakinek eszébe, hogy ott is -járt egy koldus zsidó, a neve Herman s volt felesége is, a kinek a neve: -Láje. - -Nyomról-nyomra puhatolózva rájöttek, hogy ez a zsidó: Volner Herman, a -felesége pedig Dájcs Léni. Igy ejti ki a magyar ajk, különben német -nevek: Wollner és Deutsch. Elfogták nyomban mind a kettőt s vitték -Nyiregyházára börtönbe s a vizsgálóbiró kezére. A férfi 37 éves, a nő 33 -éves, van már két gyermekük. - -Csakugyan koldusok voltak. - -A férfi napszámba járt, ugy kereste Hodászon sovány kenyerét. Értett a -cserző munkához is s azért szivesen vállalkozott timároknál, cserző -vargáknál, irhásoknál, tobakoknál áztató munkára. Nyomoruságos kézimunka -ez. Gyöngén is fizetik. Bőrnek, csernek erős szaga van. Nagyon meg kell -szokni. A sok cser, só, fösték durvává teszi, el is szinezi a kézfejet. -Folyton fogy is ez az ipar, mint kézművesség, csak nagy gyárak -foglalkoznak már vele, Volnernak nem adhatott ez állandó kenyeret. - -Gyakran volt hajtsár is. Vásárról vásárra terelgette az ökröket, -teheneket, göbölyöket, néhány fillérnyi napszámért s étkezésért. - -Hodászon laktak az 1882-ik év tavaszán. - -Jött a zsidó husvét. Nem volt semmi pénzük. Nem tudtak venni pászkát, -hizott ludat, ünnepre való ételt, italt, világitót. S az embernek nem -volt kabátja se. A mi volt: lerongyollott róla. - -Mit csináljanak? - -Elhatározták, hogy elmennek koldulni, idegen háznál töltik a husvéti -ünnepeket s akadnak majd jó lelkek, kegyes zsidók, a kik vagy -pénzecskét, vagy türhető kabátot is adnak az embernek. - -Igy is lett. - -A husvét előtti szombatot Tisza-Eszláron töltötték. Odaértek -Tisza-Lökről már pénteken este. A férfi beteges volt, alig tudott -vánszorogni. Még egy zsidó koldus asszony is csatlakozott hozzájuk. -Volner soha se tudta meg a nevét se. Felesége megkérdezte s az asszony -Lővi Malvinnak mondta magát, a ki eredetileg Sátoralja-Ujhelyből -származott. Az volt-e, nem az volt-e, sohase tudódott ki biztosan. Nem -találták meg az asszonyt s valami nagyon nem is keresték. Mivelhogy a -tanu a nagyfalui éjszakán nem adott neki szerepet. - -A koldusok Tisza-Eszláron Sarf Józsefékhez, az egyházfihoz szálltak. -Egyik koldus a másikhoz. Sarfnak volt hajléka éjszakára, volt a kertben -szalmaboglyája is, melynek árnyékában el lehetett a nappalt tölteni, ha -napos volt az idő. Mindez nem került pénzbe. Szivesen adta a -szegényeknek s egyuttal szerzett nekik vagyonos zsidóknál étkezést is. - -A koldus a törvényszék előtt hiven elbeszélte bujdosását, kóborlásait. A -lányka eltünése előtti s az azóta elfolyt időről is. Törvénybe soha nem -ütközött, előélete szennytelen volt. - -Eszláron ő is ott volt az imaházban az istentiszteleten. Annak -végeztével együtt jött ki a többi hivővel s aztán ment ebédre nyomban -ahhoz a vagyonosabb zsidóhoz, a kit neki az egyházfi kijelölt. - -Mi volt a neve ennek: azt nem tudta megmondani. Lakását meglehetősen el -tudta beszélni s alakját is. Elmondta, hogy idős, 60 év körüli zsidó -volt a felesége nagy beteg. Ott evett mint vendég az asztalnál. Tőle se -kérdezték, hova való, mi a mestersége, hogy hivják? Öreg, vagyonos zsidó -nem kiváncsi arra a ki koldus s a kit életében egyszer lát asztalánál s -azon túl soha. - -Lichtman Móricz volt az ebédadó gazda. Háza, lakása csakugyan olyan -volt, a milyennek a koldus elbeszélte. S felesége is nagy beteg volt -akkor. Ott volt az ebédlőben az is, de csak a pamlagon fekve. - -Mind a kettő jól emlékezett arra, hogy ápril 1-én koldus zsidó ebédelt -náluk. De alakjára egyik se emlékezett. Mikor a koldust szemükbe -állitották: akkor se tudtak rá visszaemlékezni. Igaz, hogy a -szembeállitás 1883. évi junius 23-án történt, tehát egy év és majdnem -három hónap mulva. - -Három cselédlány volt akkor Lichtmanéknál. Frenkel Háni szakácsné és -Orenstein Berta szobaleány. Ezek határozottan emlékeznek arra, hogy -ápril 1-én egy koldus zsidó ebédelt náluk pontosan déli 12 óra tájban. -Ezek zsidó vallásuak. A harmadik cselédlány, Bátori Zsófia, keresztyén -volt. Ez nem emlékezett arra, hogy épen ápril 1-én evett-e náluk koldus -zsidó, de arra jól emlékezett, hogy koldus zsidó gyakran szokott ebédet -kapni és pedig az urak asztalánál is, azokkal együtt. - -A három közül egyik se tudja biztosan, hogy fölismerné-e a koldust, a ki -ápril 1-én ott ebédelt. - -Igy járt Volnerral a tanu is, a Móricz gyerek. Bary szembesitette vele, -de azért nem ismerte föl benne azt a koldust, a ki szerinte az eltünt -lánykát kezénél fogva az imaházba vezette. - -Ebéd után visszament tanyájára a koldus, a templomszolga lakásához. Ott -a szalmaboglya tövében lefeküdt és aludt. De a délutáni istentiszteletre -fölébredt s ő is bement rövid időre az imaházba. - -Igy tölt el napja ápril 1-én. - -Vajjon ebbe a napirendbe beleférhetett-e a gyilkosság? - -A leggondosabb vizsgálat szerint Eszter, az eltünt lányka, déli -féltizenkettő előtt az imaházhoz nem érhetett. Pontban 12 órakor a -koldus már Lichtmanéknál az asztal mellett ebédnél ült. Éhesen, -nyugodtan, szerényen. - -Ne gondoljunk egyéb körülményre, mely a déli gyilkosságnak még a -gondolatát se engedi meg: vajjon minő lelkiállapot lehet az, mely -tizenegy óráig áhitatosan végzi az istentiszteletet, féltizenkettő és -tizenkettő közt egy általa sohasem látott ismeretlen lánykát meggyilkol, -tizenkettőkor nyugodtan asztalhoz ül s ebéd után lefekszik aludni? - -Ilyen lelkiállapotot én összes észleléseim területén soha nem láttam. - -Van valami érdekesség a koldus eszejárásában, a mint védekezik. A -törvényszéki elnöknek azt feleli: - -– Hogy lehet olyat gondolni, hogy én részt vettem volna a gyilkosságban? -Hiszen én idegen voltam Eszláron, soha előbb ott nem jártam, engem ott -senki nem ismert. Lehettem volna részeges, megbizhatatlan, a ki vagy -nyomban, vagy később elárulja a gyilkosokat, vagy örökké fenyegeti őket -elárulással. Teljesen ismeretlen, soha nem látott embert a vérontók csak -nem vehettek maguk közé. - -Erre a védelemre természetesen nem volt szüksége s bármily furfangos -észjárásu s bőbeszédü is sok zsidó: valószinü, hogy ez egyszerü, józan, -de fölösleges okoskodást a börtönben gondolta ki, vagy ott tanulta. Volt -ideje hozzá elég. - -Feleségét nem vádolták, vizsgálati fogságban se tartották sok ideig. - -Az már a vidám adomák közé tartozik, hogy mig törvényszék, közvádló, -vizsgálóbiró, rendőrség, csendbiztosok, kémek eget-földet megmozgattak -Nyiregyházán, hogy a koldus zsidót előkerithessék: addig ő nyugodtan élt -Nyiregyházán. A hajsza-idő legnagyobb részét ott töltötte abban a kis -városban. Legalább ötven zsidót elfogtak, nyaggattak s több-kevesebb -ideig börtönbe zártak a koldus zsidó képében: ő pedig nyugodtan élt, -koldult s járt napszámba a biróság székhelyén. - -Meg is kérdezte tőle az elnök: vajjon tudta-e, hogy őt körözik s szerte -az országban hajszolják s ha tudta: miért nem jelentkezett a biróságnál? - -Felelete egyszerü volt. - -Tudott ő mindent. De nem őt keresték, hanem azt a koldus zsidót, a ki az -eltünt lánykát kézen fogta, az imaházba bevitte s ott vére ontásánál -segédkezett. Mi köze neki ehhez az emberhez? Miért jelentkezett volna ő -e gyilkos gonosztévő helyett? - -Igaza volt. - -És az is igaz, hogy ha bűnösnek érzi magát, nem marad ott a biróság -székhelyén s Tisza-Eszlár közeli szomszédságában. Nincs olyan nap, hogy -eszláriak kisebb-nagyobb számban meg ne fordulnának Nyiregyházán. S -aztán a koldus könnyen eltünhetik napkeletnek, napnyugatnak. A nagy -urak, a zeneművészek s a koldusok előtt nyitva áll az egész világ. -Szabadon mehetnek mindenfelé. Kit a pénze, kit a hirneve, kit a -nyomorusága eltart mindenütt. - -A koldus zsidónak azonban eszébe se jutott a menekülés. - - - - -MI TÖRTÉNT A TISZÁN? - - -I. - -(Miként készül a tutaj? – A tutaj személyzete. – A kormánybiró. – A -sáfár. – A vállalkozó hajdan és most. – A tutajhajózás titkai. – A -haliba. – Az étkezés. – A pálinka. – A szagnak szerepe a természet -történetében.) - -Mi a nagy erdő? - -A magyar nép közmondása azt a kérdést, azt az ügyet nevezi nagy erdőnek, -a mely tisztátalan, zürzavaros, tele van homálylyal, rejtélyeit -megmagyarázni nem lehet, vagy sokfélekép lehet magyarázni, a mint -kinek-kinek esze, bölcsesége, tapasztalása s jó vagy rossz indulata -sugallja. Egy szóval: az át nem látszó ügyre mondja: nagy erdő ez! - -Igen jól mondja. - -A nagy erdőnek, az őserdőnek nincsenek útjai, nincsenek tisztásai. -Biztos járása még a vadnak sincs benne. Napfény nem hat belé, holdnak -ragyogását, csillagos ég fényét nem ismeri, leáldozó napnak hanyatló -világa, piruló hajnalnak vidám arcza ismeretlen a nagy erdőben. Eltéved -benne mindenki, az égnek tájékaiban megzavarodik benne az ember; hol a -legrövidebb út, a mely belőle kivezetne: nem tudja senki. - -Ilyen az az ügy, melynek sok szála van, s melynek szálait elfogultság, -rövid elmék, zavaros indulatok összekuszálják. - -A nagy pernek más vidékére térünk át. - -A hol eddig jártunk: az csak kisebb vidék. Az még nem az igazi nagy -erdő. Az eszlári zsidó imaház, az egyházfi lakása, a nagyfalusi -csendbiztosi uriház, a nyiregyházi börtön, néhány metsző, néhány zsidó -koldus, néhány eszlári zsidó s a Móricz gyerek tanusága: im, ebből áll -az a kisebb vidék, a melyet némileg már megismertünk. E vidéknek csak -egy igazi rejtélye van: miként tünt el Eszter, a szegény lányka? - -Most más vidékre kell áttérnünk. S először is a Tisza életére kell egy -pillantást vetnünk. - -A felső Tisza jobb partján fekszik Máramaros vármegyében Bustyaháza. -Voltaképen két falu egymás mellett, melyet csak a Talabor folyónak egyik -kis ága választ el egymástól. Itt ömlik az északról jövő Talabor folyó a -Tiszába. - -A két falunak alig van harmadfélezer lakosa. Kisebb részben magyar és -német ajku, nagyobb részben görög katholikus vallásu, rusznyák. Ruténnek -és orosznak is nevezik őket; az alföldi magyarság, a mikor a bustyaházi -oroszok megjelennek körében, csak oláhnak nevezi valamennyit. Zsidó is -sok lakik ezen a vidéken. Ó-hitü lengyel zsidó, a ki napkeletről vonul -ide, kaftánt visel és füle mellett lógó hajfürtöt, melynek pájesz a -neve. Szegény mind, mint a templom egere, de tele van a nyomoruság -furfangjával. Hitében buzgó és áhitatos, de míveltsége kicsiny, magyarul -törve beszél, az orosz és oláh nyelvet meglehetősen érti, családi nyelve -a galicziai romlott német tájnyelv, melyet a magyar ember zsidó nyelvnek -tart. Irni, olvasni nem igen tudnak, az oláh és orosz köznép épen nem -tud. Csak a vidéken lakó magyar köznépnél van teljes sikere az elemi -oktatásnak. Alakra, miveltségre, még a birtokra nézve is a nép -előkelőségét a magyarság képviseli. - -Itt a felső Tiszának gyönyörü völgye nyilik, mely Técsőtől Husztig vagy -harmincz kilométer hosszu s helyenként nyolcz-tiz kilométer széles. A -völgy falvakkal, erdőkkel, mezőkkel, a Tisza ágaival s mellékpatakjaival -teljes. Jobbról-balról magas, erdős hegységek. - -A Tisza itt még szabályozatlan s rendes hajójáratokra nem alkalmas. -Öt-hat szakadékos ágon folydogálva alacsony vizállással csaknem -mindenütt átgázolható. Zátonyok lépten-nyomon. Tutajozásra azonban már -Técsőtől, Bustyaházától kezdve meglehetősen alkalmas. - -Ez a körülmény teszi élénkké Bustyaháza falvának forgalmát. - -A máramarosi erdőségek száz meg százezer hold területtel a magyar -államkincstár tulajdonai. Óriási fenyvesek, bükkel, cserrel s más -tüzifával kevéssé tarkitva. Az alföld épületfája e fenyvesekből telik -ki. A kincstár magán vállalkozók által huz jövedelmet fenyveseiből. A -vállalkozók a bustyaházi telepeken sok fenyőszálat hordanak össze, hogy -itt tutajokat kössenek s azokat az alföldre, hét-nyolcz száz kilométer -távolságra, sőt messzebb is leusztassák. - -A fenyőszál héját lehántják. A mezitelen fenyvek ott szikkadnak, ott -száradnak a Tisza partján halmokba rakva. A meglehetősen száraz -fenyőszál fajsulya nem sokkal nagyobb, mint a viz fajsulyának fele. -Attól függ, mennyire van kiszáradva. Ha tehát két-három szál fenyőt a -vizre taszitanak s ott összekötnek, készen áll a hajó, a mely egy-két -embert, többet is könnyen elbir. Ez az őshajó, a legelső vizen járó -ember gőzöse. Most is olyan, mint tízezer év előtt. Most is olyan -egyszerü, biztos és olcsó eszköz vizen járni, mint valaha. A hajó el nem -merül, ki nem lyukad, föl nem dül. Nem kell hozzá a folyókon vitorla se. -Viszi a víz a maga sodrának erejével. - -S a felső Tiszán gyorsan viszi. Bustyaházán a Tisza 200 méter magasan -jár a tenger szine fölött. Ez az első nagy tutajinditó állomás. Az -utolsó nagy terhelő állomás Mező-Vári. Itt már csak 116 méter a -tengerszin fölötti magasság. A két állomás közt a folyam hossza épen 84 -kilométer, tehát minden kilométerre egy méter esés. Magas vizállással -ekkora esés mellett zugva rohan előre a folyam árja. Igaz, hogy a mint a -nagy magyar alföldre kiér a Tisza: ott alig van esése. Tisza-Nánától -Kőtelekig 50 kilométer hosszaságban például egy méter esése sincs. Azért -mondja az alföldi magyar, mikor alacsony vizállásnál alig mozdul a víz: - -– Nem jókedvéből folyik ám ez a mi Tiszánk; – csak azért megy előre, -mert tolják a felső vizek. - -Azonban a tutajozás még sem oly egyszerü dolog, a milyennek első -pillanatra látszik. - -A tutajnak már összeszerkesztése is tudomány. - -Nem minden szál fenyő egyenlő s valamennyi nem is egyenes. Van tizenkét -méter hosszu és van negyvenöt méter hosszu. Van husz czentiméteres s van -ötven czentiméteres átmérőjü a tövénél. Van elsőrendü, másodrendü s -hitványabb értékü fenyőszál. - -A szálakat össze kell válogatni, természetük szerint összeróni s mindkét -végükön összekötni. Az összekötés guzszsal és hevederrel történik. A -szálak vastagabb végén mind a kettővel. A heveder keresztbe fektetett -gerenda, melyet minden szálhoz erős faszeggel erősitenek. A guzst -rendszerint mogyorófa vesszejéből facsarják s annak is vastagnak és -erősnek kell lenni. A fenyőszál közepén lyuknak, furásnak, faragásnak, -csapolásnak lenni nem szabad, mert akkor a kereskedői szokás szerint -épületfa értéke nincs. Kötelet, vasat nem használnak, mert az nagyon -költségessé tenné a szállitást. - -Sok neve van a tutajnak. Tutaj, szál, kötés, talp, tábla: e szavakat -egyaránt használja a nép. A nagy perben egészen összezavarodott a -biróság a különböző elnevezések miatt. Én a szált az egyes fenyőszálra, -a tutajt és talpot az egész szerkezetre, a kötést és táblát a tutaj -egyes részeire használom. - -Egész tutaj hét vagy kilencz, esetleg tiz kötésből áll. Minden kötésben -12–50 szálfa a szerint, a milyen vastagok a szálak. A tutajnak 5–6 -méternél szélesebbnek lenni nem szabad, mert különben a malmok, hidlábak -közt veszélyes lehet az áthatolás. A tutaj könnyen odaütődhetik a -malomhoz, hidlábhoz vagy jégtörőhöz s ha kivált a tutaj nagy terhet -visz, nagy kárt okozhat önmagában, de még az emberekben is. - -A tutajon terhet is szállitanak. Tüzifát, zsindelyt, deszkát, léczet, -régebben kincstári sót. Sava nincs az alföldnek, Máramarosban pedig -rengeteg sóhegységek vannak. Középső s déli és nyugoti Magyarországot -Máramaros látja el sóval. Régebben a sáros és homokos rossz utakon -nagyon nehéz és költséges lett volna ezer meg ezer kilométernyire -tengelyeken szállitani a sót. - -Azt a tutajt, mely terhet szállit, sokkal szilárdabban össze kell róni, -mint a melyik üresen megy. Egy tutaj – mint mondtam – 7–8 s esetleg 10 -kötésből vagy táblából áll. A kötéseket terhelt tutajnál mind a két -végükön keményen összerójják csappal, hevederrel és guzszsal. Sőt kissé -egymásra is tolják. A külön táblákat guzszsal erősitik egymáshoz. - -Egy tutajon rendszerint négy ember teljesiti a szolgálatot. Háromnál -kevesebb egyáltalán nem lehet. Ha a vállalkozó tíz tutajt indit is -útnak: minden tutajon meg kell lenni az emberszámnak. - -Az emberek közt, ép ugy, mint a tengeri hajókon, meg kell lenni a -tisztség és fizetés különböző fokozatának. - -Két ember minden tutajon csak szolga. Ennek fizetése olyan tutajútra, -mely különös akadály nélkül 25 nap alatt elvégződik, a nagy per idején -25 forint volt, a mai pénz szerint 50 korona. Az az idő, a mi alatt a -tutajos gyalogszerrel visszajön, az ő javára nem számit semmit. Mert -bizony neki gyalogszerrel kell visszajönni s ha útközben keresetre nem -akad: csupán a maga költségén. Egy napra alig esik neki 60–70 fillér. -Ebből kell magát élelmeznie s ebből kell ruházkodnia is. - -Minden tutajon van egy főember, a kinek a neve kormánybiró. Ez magyar -szó, de azért az orosz és oláh tutajos is csak e néven ismeri. - -Ez a szó: biró, az ősi magyar nyelvben nem azt jelenti, a mit ma jelent. -Ma azt jelenti: itéletmondó, igazságszolgáltató. Hajdan azt jelentette: -erős, hatalmas, hozzáértő, rendelkező. Az itéletmondót is azért nevezték -törvénybirónak, mert rá volt ruházva a törvény végrehajtásának hatalma. -Ezért nevezi a magyar nép a falu főtisztjét öreg birónak, a város -közigazgatási emberét városbirónak, a nemesi udvarok belső tisztjét -udvarbirónak, az urasági magtárak számadóját pajtabirónak, a mezei -bérföldesek és szakmánymunkások vezetőjét pusztabirónak. A tutajon is -kell valakinek lenni, a ki rendelkezik a tutajos és a szolgák fölött s -esetleg kormányozza a tutajt is s ezt kormánybirónak nevezik. - -Tehát egy kormánybiró, egy tutajos és két szolga: ez a tutajnak hajós -személyzete. - -Van ezeken kívül egy sáfár is. - -A sáfárnak is nagyobb fizetése van, mint a szolgának vagy a tutajosnak, -sőt nagyobb, mint a kormánybirónak. Az ő fizetése huszonöt napos járatu -tutajnál ötven, hatvan, hetven forintra is felrug; néha többre is, ha -sok tutajból áll a szállitmány. Egy szállitmány mellett rendszerint egy -sáfár van, bármennyi a tutaj. Kimélni kell a költséget. - -A sáfár zsebjében van a kötés és a faszám. - -Vaktában nem indul el a tutaj, mint hajdan. Hajdan összeállitott egy -tutajt vagy kettőt valami élelmes és pénzes máramarosi vállalkozó s -kikötött Szolnoknál, Csongrádnál, Szentesnél vagy Szeged alatt, sőt -kikötött vagy följebb vagy alantabb s keresett tutajára vevőt. Ha -talált: jó. Otthagyta fáját. Ha nem talált: eresztette a talpat tovább. -Valahol csak akad alkalmas vevője. - -Szegényebb sorsu, kevés tőkéjü, vállalkozó természetü falusi zsidók -gyakran életmódot találtak a tutajozásban. Egy-két száz forintért -beszerezték a tutajnak való szálfát. Azután a tutajt megterhelték -gyümölcscsel, szerszámfával, konyhabeli faeszközökkel, kész -faszerszámokkal. Az alföldi magyarnak hajdan nem termett gyümölcse. A -tutajos szállitott neki almát, körtét, szilvát, diót, mogyorót, -gesztenyét, mandulát. Tavasz-féllel pedig aszalt gyümölcsöket. S mind -ezt tisztes áron eladta a parti városok lakosságának. Évenként két-három -tutaj-uttal vagy ezer-ezerkétszáz korona nyereségre tett szert. Épen -elég volt maga és családja eltartására. - -Ma a közép és alsó tiszai fakereskedők, épitők, fürészmalmok előre -megkeresik a máramarosszigeti, técsői, huszti favállalkozókat s előre -megrendelnek ennyi-annyi s ilyen-amolyan minőségü és értékü szálfát, -zsindelyt, deszkát, tüzifát, sót s egyéb terhet. Azután megalkusznak, -kötést csinálnak, határidőt szabnak. A szigeti, huszti, bustyaházi -vállalkozó felelős a szállitásért egészen az átadásig. Ő állitja össze a -tutajt. Ő fogadja a sáfárt, kormánybirót, tutajost és szolgát, a kik -aztán lemásznak a vizen, a hova küldték őket s átadják a fát és terhet -Szolnokon vagy Szegeden, a hol át kell adni. - -A sáfár viszi a kötést. E mellett van a faszám, melybe minden szál és -teher mérték szerint föl van irva és föl van számolva. A mit ő átvett a -vállalkozótól s a mit át kell adnia a megrendelőnek. Erre az irni, -olvasni nem tudó orosz tutajos alig lenne képes. A sáfár többnyire -zsidó. Ez se tud ugyan irni olvasni valamennyi, de a számjeleket ismeri -s a többi tudomány a szokásnál és gyakorlatnál fogva fejében van. - -Van dolga a személyzetnek. - -A tutaj összeállitását ő végzi. Ha tüzifát, sót s egyebet is szállit a -tutaj: ezt a tutajra a partról át kell rakni ott, a hol a víz már -alkalmas. Ezt is a tutajosok és szolgák végzik, valamint az út végén a -kirakodást is. - -De a hajózás is nagy figyelemmel, nagy gonddal s néha nehéz munkával -jár. - -Csendes vizen evezni kell. A kormányrud mellett mindig ott kell lenni a -kormánybirónak vagy helyettesének. A zátonyt, tőkét, sarkantyut, malmot, -hidlábakat, jégtörőket minden esetre ki kell kerülni. Szembejövő -gőzösökre vigyázni kell. Forgatagba belekerülni semmiképen nem szabad. A -hol a Tisza árama szögben dül a partnak s azt mossa és sodorja: ott a -parthoz, közeljárni veszélyes. Könnyen odaütődik a tutaj s kivált ha -terhelve van, darabokra hull széjjel. A kis viz csak oly ártalmas lehet, -mint a nagy. Bajjal jár egyik is, másik is. Különösen vigyázni kell, -hogy hamis útra, kiképzetlen átvágásba, eliszaposodó ágba a tutaj ne -jusson. A kikötést is mindig nagy figyelemmel kell végezni. Lakott -helytől ne legyen nagyon messze. A hol czövekpénzt, kikötő-dijat kell -fizetni: azt a helyet el kell kerülni. A tutajok közt menetközben is, -kikötésnél is meg legyen a kellő távolság, mint a katonasorok között. - -Minden tutajon van egy kis fedett hajlék. Deszka az oldala, deszka a -teteje, gunyhó alaku, egészen kezdetleges tákolmány. Zápor, jégeső, erős -vihar nem hatol át tetején és oldalán. Némi enyhelyet mégis ad. A tutaj -személyzete esős, viharos napokon és éjszakákon ide menekül, itt alszik. -Oly kicsiny, hogy egymás mellett fekve épen csak belefér három-négy -ember. A neve: kaliba. Igy nevezi az északnyugati tót is, az északkeleti -rusznyák is, a tuladunai magyar is. Eredetileg hellen szó: kalübé. El -van terjedve egész délkeleti Európában. A régi helleneknél is gunyhó -volt a jelentése. - -Nagy szélben, áradó magas vizben, ködben, sötét éjszakán nem szabad -tutajozni. Minden este ki kell kötni. A kormánybiró és a sáfár csak nagy -ritkán engedheti meg, hogy a csillagos és holdvilágos tiszta éjszaka egy -részén át legalább mehessen a tutaj. De csak biztos vizen. - -Ünnepnapon sohase szabad se menni, se elindulni. De a tutajosok szabálya -szerint csak a keresztyén ünnepeken tilos a tutajozás. Zsidó ünnepekre -nincsenek figyelemmel, ha van is zsidó köztük, hacsak a zsidó pálinkát -nem ad. - -De az ünneplés nem arra való, hogy istentiszteletre menjenek. A mint -Beregvármegyét elérik: ott már a falvak többsége a partokon kálvinista -és magyar. A máramarosi kálvinista nem megy tutajozni. Ez tiszta magyar -faj. A magyar faj épen nem kedveli a lézengő, késedelmes és ácsorgó -munkát. Vagy dolgozik egész istenadta erejével vagy henyél tökéletesen, -mint az útszéli kő. Azután valami gyönge keresetért nem is engedi meg, -hogy neki parancsolgassanak. - -A tutaj azért áll meg ünnepen vagyis az ünnep előtt való nap estéjén, -hogy a tutajos jókor reggel bemehessen a legközelebbi faluba vagy -városba dohányt, sót, pálinkát s ennivalót venni. Ha van pénze: annyi -pálinkát vesz, hogy megittasodjék tőle. Délelőtti 10–11 órára nemcsak -megfordul a faluból, de meg is késziti s el is költi ebédjét, ki is -szivja pipáját, pálinkáját is megiszsza mind s be is rug tőle egészen. -Akkor lefekszik s aluszik egész nap és egész éjjel. Ha rossz az idő: a -kalibában; ha jó az idő: a füzesben a parton. Szunyoggal, légygyel, -kigyóval, békával nem törődik. Egy kis tüzet gerjeszt a parton s annak -hamvadozó parázsánál tiz-tizenkét órát alszik egyhuzamban. Az elmult -napok álmatlanságát kipótolja egészen. - -Fizetését sohase kapja ki előre. Baj lenne ebből. Vagy el se menne a -tutajjal vagy előre meginná pénze nagy részét s miből élne az úton, -szárazon és vizen? - -Nagy bölcseséggel állapodott meg erre nézve a százados gyakorlat. - -Hajdan állandó tutajosai, szegődvényes állandó szolgái voltak a nagy -fakereskedőknek. Ez más dolog. Akkor a gazda gondoskodott a cselédjéről. -Most a tutajos csak alkalmilag vállalkozik esetről-esetre s mindig csak -egyetlen tutajútra. - -A tutaj például Szegedre megy s a tutajos megalkuszik 50 koronára. -Bustyaházán kap 5 koronát, Tokajban és Szolnokon ugyanannyit, Szegeden -pedig, ha rendben átadott mindent, 10 koronát. Ha azután visszatér és -semmi panasz ellene: Bustyaházán vagy ott, a honnan elindult, kapja meg -a még járó 25 koronát. - -Ez a szabály és az elmélet. A fakereskedő ragaszkodik is ehhez keményen. -De a sáfár jelentékenyen módositja ezt útközben. - -A rusznyák szokott otthoni ruhájában indul útnak. Szürét gubáját viszi -magával, hogy éjjel a hüvös időben legyen mivel takaróznia. Ruhája durva -szőrkelme, elég meleg az ő edzett testéhez képest, de zsiros, szurtos és -szagos kegyetlenül. Piperére, ujra öltözködésre, fürdésre, semmit se ad. -Néha megmosdik, de a mikor megmosdik, akkor már rendesen elfelejtette, -hogy mikor mosdott utoljára. Haját és bajuszát azonban megnyirbálja s -szakála eltávolitásáról is gondoskodik, kivált a ki katonaviselt ember. - -Tarisznyáját elviszi az útra s visz némi főzőedényt is. Gyakran -összebeszélnek arra, hogy ki miféle edénykét vigyen a tutajra. Csuprot, -lábast, bögrét, apró pálinkás üvegeket. Ez az utolsó épen nem maradhat -el. Visz egy botot is, legyen mivel hazajönni. - -Élelmiszer készlete nagyon szerény. Van egész kenyere, jó adag -kukoriczalisztje s nyers babja. Ha az évszak megengedi: burgonyát is -visz magával. Ezt nagyon szereti sülve. Hagyma nem hiányzik s valamelyes -szalonna se. Visz magával egy ökölnyi kősó darabot is. A porrá tört sóra -nincs épen szüksége. Azért pénzt kell adni. A kősóhoz Máramarosban -hozzájut isten nevében is. Mikor eszik, a kősóból leharap egy -babszemnagyságut s hatalmas foga ugy megőrli azt, mint malomkő. Ha -kukoriczalisztjét vagy babját főzi, abba is tesz egy kis darabot. - -A terhelt tutajon rendesen van valami tüzhelyféle alkotmány. Néhány -deszkadarab egymás mellé rakva, földdel vagy homokkal pár hüvelyk -magasságban beteritve: im erre már lehet tüzet rakni a teherrakomány -szélmentes oldalán. Valamely bölcs rendőrség isten világáért se engedné -meg ezt a merényletet. Holott okos ember kezében a tűz se veszedelem s -azután csakugyan ott van a viz a tutaj közelében, csak meriteni kell -belőle. Olyan esetről még nem emlékeznek a krónikák, hogy a tutaj a -tutajosok vigyázatlansága miatt égett volna el. Senkinek se jutott az -előtt eszébe a tutajt tűz ellen biztositani, mig az a vizen áll vagy -mozog. - -Nem is főz a tutajos minden nap. Ha az idő vagy a víz állása miatt -sokáig kell egy helyben ácsorogni: akkor szivesen főz, valamint -ünnepnapon is. Máskor pedig, ha sietős az útja és sok a dolga, napokon -át csak kenyérrel, sóval, hideg puliszkával él s ha van neki: egy kis -sajttal. Régebben elég sajtja volt ingyen is. Az alföldi jó magyar nép -abban a szent meggyőződésben élt, hogy a tutajos oláht és oroszt neki -ingyen el kell látni ennivalóval. A kenyeret, köleskását, kukoriczát, -burgonyát bizony nem sajnálta tőle. A juhászok pedig birkafejés idején -szivesen, sőt hetykén adtak neki egész sajtot. Még kegyetlenül le is -nézték vagy megsajnálták, hogy nyavalyás oroszsza milyen hálálkodva -fogadja el tőle ingyen a sajtot. - -Húsra, halra nem igen áhitozik a szegény tutajos. Pedig szárnyassal és -hallal, rákkal és teknősbékával ugyancsak tele vannak a Tisza füzes és -rekettyés partjai, a holt Tiszák, az elhagyott medrek, az árterületek -gödrei, a morotvák. Mennyi libucz sipákol a partokon, mennyi szárcsa -uszkál ott kevélyen, mennyi vadkacsa röpköd és bukdácsol szanaszét! De a -szegény orosz, oláh és zsidó mindig csak jobbágy volt. Istenért se vinne -magával lőfegyvert. A vadászat csak királyoknak és uraknak való. A vadat -nem a szegény ember számára teremtette az isten. El nem sütné a puskát a -világért se, ha volna is neki. Nyomban kezébe kerülhetne vagy a -csősznek, vagy a csendbiztosnak, vagy a főszolgabirónak. A mitől pedig -mentsen isten! - -Még hálót se visz magával. Pedig sokszor napokon át nem lát embert a -Tisza végtelen kanyarulatain. A horogról fogalma sincs. A rákot és -teknősbékát nem is kérné tőle számon senki. Hiszen ezek csak férgek, -noha az urak jóizüen megeszik őket. Bizony megehetné ezeket a szegény -ember is, a tutajos is. Igaz, hogy röst is ahhoz, hogy rákot, -teknősbékát fogdosson, mikor e helyett lefekhetik a harmatos fűbe s -kalapját arczára téve, nyugodtan alhatik. - -Azonban a Tisza is más már, mint hajdanta volt. A mióta szabályozták: -azóta csak a régi térképeken van meg a régi Tisza. Hala, madara -eluszott, elszállt, elfogyott azóta. A juhász ürüje se kolompol azóta -oly szakadatlanul a partok közelében. A tutajos csak akkor ehetik most -már juhsajtot, ha mikor pénzen vesz magának tiz fillérért. - -De a tutajos fizetésének s életmódjának okosan kigondolt törvényét kissé -megváltoztatja a sáfár. - -A tutajos, mikor a tutaj napokig vesztegel, nem tud el lenni pálinka -nélkül. Pénze nincs, az ismeretlen falvakban hitele nincs. De szomja, -vágya, áhitása nagy. - -A sáfár ezt jól tudja. Az ő butykosa mindig tele van pálinkával. Nem -tukmálja a tutajosra. Ez nem szabad. A nagyvállalkozó mindig lelkére -köti otthon, hogy a tutajost se hitel, se előleg, se pálinka czimén -megkoppasztani, vagy eladósítani nem szabad. Nem lenne maradása a -sáfárnak otthon se, ha a tutajosok ugy érkeznének haza, hogy minden -járandóságukat útközbeli adósság czimén a sáfár teszi zsebre. - -Nem kinálja tehát pálinkáját. Hanem a helyett mindig akként hajtja fel -butykosát a tutajos közelében, hogy a szellő a pálinka szagát oda -legyintse a tutajos orrához. A hatás nem marad el soha. - -Egész nap nagy munkában van a tutajos. Reggel óta huzza az evezőt. Két -nap óta üres már félmeszelyes pálinkás üvegje. Két nap óta szinét se -látta az isteni folyadéknak. S ime most odaütődik orrához az illat. -Kegyetlen bűz annak, a ki nincs hozzászokva. Hitvány burgonyaszesz, -kozmával vagy effélével teljes. De idegrázó, ingerlő, elbüvölő illat a -szegény tutajos érzékeire nézve. Ennek az illatnak ellenállani nem -lehet. - -A szagban nagy erő rejlik. Nagy hatalom az, melynek titkait még nem -buvárolták ki a tudósok. A szerelem ezer válsága, ezer szerencsés és -szerencsétlen esetlege függ az illattól. A tüzes rokonszenvek s romboló -ellenszenvek egyik rejtélyes forrása a szagló érzék működése. Az -életfentartás csodálatos ösztöneit a szag edzi s tartja élénk -működésben. A párjaváró nőstény rovar lebukik a föld mélységébe s oda -várja himjét. Vajjon rátalál-e lovagjára? Rátalál. Egy mérföldről -megérzi illatát, oda talál sötétben is s fölkeresi a föld mélységében. -Egyik királynéjukat azért kergették el a spanyolok, mert nem volt kedves -illata. Boldogságos Margit szüz, magyar királylány azért jutott az égiek -seregébe, mert sok éven át nem váltott ruhát s mégis égi illat vette -körül szép alakját. A fejlődés történetében nagyobb szerepe van a -szagnak, mint a hangnak. Vannak illatok, melyek az akarat minden -szilárdságát lefegyverzik. - -A tutajos, a mint megérzi a pálinka illatát, nyomban kér belőle. Eseng, -kunyorál, rimánkodik egy italért. A sáfár ugy tesz, mintha nem is -hallaná a szót. De utóbb nagy nehezen megkönyörül a szegény tutajoson. -Ad neki szeszt. Üvegét megtölti a butykosából. Ismeri már az üveg -mértékét. Minden tutajos üvegje egy mértékü. Megtölti azt, de pénzért és -hitelben. Igy történik minden tutajossal. S mire a tutajútnak vége van s -a legénység visszatér, hogy bérét felvegye, bizony annak nagy részét a -sáfár tartja már magáénak. - -Ezt cselekedte Hersko Dávid sáfár is a nagy per idejében s egyéb okok is -hozzájárulván, bizony nagy következései lettek cselekedetének. - - -II. - -(Herskó Dávid sáfár tutajai. – Kikből állt a tutajok személyzete? – A -tutajut története. – Mikor a Tisza virágzik. – Selever és Galsi. – A -kártyázás élvezete. – Mi az unalom?) - -Hersko Dávid a Sréter és Hillmann kereskedő czég tutajainak volt sáfárja -1882-ik évi május és junius hónapban. - -A czég máramaros-szigeti czég volt. Egyik tagja Sréter máramaros-szigeti -születésü és lakos 28 éves, nős, fakereskedő s az állami kincstár -favállalkozója s egyuttal italmérési bérlő. Társa Hillmann szintén -fakereskedő, kolozsvári származásu, nős, 33 éves, szintén -máramarosszigeti lakos. Nagyobb tutajszállitmányt akartak útnak inditani -Szegedre, egyik ottani gőzfürészgyár számára. Szegedet pár év előtt -pusztitotta el az árviz s ott most egy-kétezer házat lázas rohamossággal -épitettek. Kellett az épületfa. - -A tutajok számára a fa kincstári erdőkből Bustyaházán volt -összehalmozva. Innen kellett a tutajokat elinditani. - -Első dolog volt a személyzet összeállitása. Sáfárt és kormánybirót -kellett kiszemelni, velük a kötést megcsinálni, s tanácsukra és -segitségükkel a tutajosokat és szolgákat felfogadni s bérükre nézve -velük megalkudni. - -Ezt a munkát nem a czég főnökei végzik, hanem a czég sáfárja. A helyi -sáfár, a ki végrehajtó közege az üzletvezetésnek. A sáfár neve volt -Herskovics Mosko. Ez szemelte ki az embereket. - -A tutaj sáfárjának Hersko Dávidot fogadta föl. Talán valami atyafiságban -is volt vele. De ezt csak a névből sejtem. - -Hersko Dávid zsidó volt. Szeklenczei lakos, 47 éves, nős, négy gyermeke. -Volt Szeklenczén házacskája és kertje s talán még néhány száz korona -értékü ingósága. Irni-olvasni nem tudott, magyarul meglehetősen beszélt, -előéletét törvényes szeplő eddig nem érte. Éles nézésü, gyanakvó -tekintetü, kaftánviselő, ó-hitü zsidó volt. - -Szeklencze 8–9 kilométernyi távolságra fekszik, Bustyaházától a Tisza -jobb portján. Rendetlen épitkezésü nagy orosz falu, közel 2000 lakossal. -Házai szanaszét szórva feküsznek a folyam völgyén s fönt a hegyek -oldalán is több, mint három kilométer hosszuságban. A falun a -Sokicznicza-patak s a Bajlova-patak csatangol keresztül. - -Kormánybirónak Matej Pétert fogadta föl Moskó sáfár. Ez is szeklenczei -volt. A tiszai utat a vizen már jól ismerte. Előhaladt koru, 55 éves, -nős, görög katholikus vallásu, három élő felnőtt gyermeke, s egy -házacskája. Lassu, csendes beszédü komoly embernek látszott. A -törvénynyel eddig még soha se jött összeütközésbe. - -A terv az volt, hogy négy nagy tutajt fognak leszállitani legalább -harmincz kötéssel. S Mező-Váriból tüzifát is szállitanak a tutajokon 110 -ölet, a mi mintegy 400 köbméter tüzifának felelt meg. Minthogy tehát a -tutajok meg lesznek terhelve, egész személyzetre lesz szükség. - -Az egyik tutajt vezette Hersko Dávid, a tutajok sáfára. Tutajának -személyzete volt még Simon Bazil, 27 éves családos görög katholikus s -két szolga: Szolku Mihály és Lupojda Mihály, – mind a kettő nőtlen, -fiatal ember s keresztyén. Mindannyian szeklenczeiek. - -A második tutajt vezette Matej Péter, a kormánybiró. Tutajosa volt fia: -Matej Bazil s szolgái: Potrohos István, 16 éves erős fiu és Paczkan -Bazil szintén nőtlen, de már 31 éves legény. Ez utóbbi bocskó-rohai -lakos, a többi szeklenczei. Mind keresztyén s mind fenyitetlen előéletü. - -A harmadik tutajt vezette Szavinecz Péter, mint kormánybiró-helyettes. -Nős, családos s van házacskája is, 30 éves. Tutajosa: Hecska György, 51 -éves, nős, családos s szolgái: Susztra Bazil és Dujtsák István nőtlen -legények. Az utóbbi unyihai, a többi mind szeklenczei. De valamennyi -keresztyén s eddig büntetlen. - -Csepkanics György vezette a negyedik tutajt. Ennek a tutajnak volt a -pörben a legnagyobb szerepe. Csepkanics élemedett ember volt. 49 éves, -nős, gyermekes, görög katholikus. Volt kis erdei házacskája. Ugy -emlékszem: magas termetü s törődött alaku ember volt, koránál idősebbnek -látszott. A pör folyamán hősi léleknek bizonyult. - -Tutajos társa volt Matej Ignácz. Ez is nagyon fontos személye a pernek. -Ez is nagy tanu. Az egyik a Sarf Móricz, a másik ő. Sokat beszélünk róla -e történet folyamában. Ő is szeklenczei, mint társa. - -E tutajon is volt még két szolga. De e tutajra Mező-Váriban teher nem -jutott. A két szolgát tehát itt elbocsátották s helyettük, ha kellett, a -többi tutaj egyik s másik szolgája segitett időnként. Később fogadtak -szolgát, de erre később térünk. - -Ime ezekből állt a tutajszemélyzet, a mint azt Herskovics Moskó a sáfár -és a kormánybiró javallatára összeállitotta. Megkötötte velük a -szerződést, azt a czég főnökének bemutatta s mikor ez jóváhagyta: -kiosztotta az emberek közt a felpénzt s megkezdődött nyomban a szálak -kiválogatása s a tutajok összeállitása. Ez május 25-ike körül -történhetett. - -A kész tutajok május 28-án indultak el Bustyaházáról. Zászlólengetés, -ágyudurrogás nem történt az elindulásnál. Ki üdvözölné a szegény -embereket a hosszu viziuton? Asszonyaik, jegyeseik nem ott laknak; – a -család tagjai közül alig egy vagy kettő megy el az induláshoz. Az se -lengeti a fehér kendőt, mivel hogy nincs is neki. De még a zöld ágat se. -Legföljebb isten áldását kivánja a távozók utjára s ha fehér cseléd, egy -könyet enged arczán végigfutni. Hanem a bucsupálinkából ő is iszik egyet -s örül annak, ha a tutajosok az elindulás után néhány vig kurjantást -tesznek. - -Bustyaházától kezdve nehéz a tiszai út. A folyamnak több medre van, sok -ágon ömleszti vizét aláfelé, minden ág sekélyes alacsony vizállásnál, -sok helyen nekiszögellik a partnak, a tutajosnak egész erővel s -figyelemmel kell dolgozni egész napon át. A kormányrudnak mindig erős -kézben s biztos kézben kell lenni. Még beszélgetésre sincs idő. - -Az első állomás Huszton volt. Mikor értek Husztra; egész bizonyossággal -egyik se tudta megmondani. Hajónaplót természetesen nem vezetnek. Hiszen -az is megesik, hogy az egész személyzetből senki se tud irni. Csak arra -emlékeznek biztosan, mikor éri őket utól valami ünnepnap vagy vasárnap s -arra, hogy hol terhelik a tutajt. - -Ugy gondolom, még május 30-án estére Husztra értek. Itt már rakodtak, a -tutajokat terhelni kezdték. Néhány öl tüzifát ott már fölraktak a -tutajokra. - -Három napi veszteglés után indultak útnak s a negyedik napon értek -indulás után Mező-Váriba. Itt több napon át időztek. A tutajosok -többsége azt mondja, hogy itt 8–9 napot töltöttek el. Ezt nem lehet -elhinni. A sáfár beszéde leghihetőbb. Ő azt mondja, junius 2-án, pénteki -napon értek Mező-Váriba s onnan kedden, 6-án indultak el. Ez lehető. -Csak azt nem lehet érteni, miért beszélnek a tutajosok 8–9 napi -időzésről. Pedig valótlant mondani szándékosan nem akarnak. Az időzés -oka egyébiránt főleg a rakodás volt. Három tutajt itt terheltek meg -egészen. Az összes teher, mint már emlitettem, minegy 400 köbméter -tüzifa volt. A köbmétert nem tömörméretben, hanem a rakott hasábok külső -térfogatában kell érteni. - -Mező-Váritól nem messze Nagy-Szőllős alatt már a tiszai nagy magyar -Alföld kezdődik. A meder nagy esése már megcsökken, a viznek árama -megcsillapodik, a tutajok már lassan hatolnak előre. A nehéz munkára már -csak helyenként van szükség. - -Mező-Váritól Nagy- és Kis-Tárkány a folyam hajlatait is számitásba véve -mintegy 110 kilométer távolságra van. - -Az útnak e szakaszán már teljesen rendezve voltak a tutajok. Több -terhelés már nem történt. Minden tutajnál megállapitották, kik lesznek a -tutaj élén, kik a hátulján s miként történik a szolgálat felváltása. -Meghatározták a tutajok sorrendjét is. Az első lett volna Szavinecz -Péter tutaja, a második Matej Péter kormánybiróé, a harmadik Herskó -Dávid sáfáré, az utolsó Csepkanics Györgyé. Több tutajnak a folyam -szélességében egy homlokzattal menni nem szabad. Csak egymásután -mehetnek oszlopvonalban. De valami nagyon közel egymáshoz igy se. A -tutajok közt legalább 20–25 méter távolságnak kell lenni. - -Junius 6-án, keddi napon indultak Mező-Váriból s ugy látszik, e napon -nagy utat végeztek, közel ötven kilométert. Estennen elhagyták a -Szamosnak, a balparti mellékfolyónak torkolatát s áthatoltak a gergelyi -hid alatt is s Vásáros-Namény fölött kötöttek ki. - -Innen észak felé folyik a Tisza s éri egyebek közt Tisza-Kerecseny -falvát. Itt nem kötöttek ki; szabályos gyorsasággal vonultak el -Kerecsénynél, de azt látták, hogy itt idegen tutajok állanak. Nem -törődtek se ezekkel, se a tutajosokkal. Annyit Csepkanics György mégis -észrevett, hogy a mint tutajuk elhaladt, annak irányában a parton egy -zsidó üldögélt s a mint Herskót meglátta, felállt, Herskóhoz néhány szót -szólt zsidó nyelven, de Csepkanics se jól nem hallotta a szavakat, se -nem értette. Tőle a parti ismeretlen zsidó mintegy kétszáz ölnyire volt. -Tovább nem figyelt rá, csak annyit látott még, hogy lefelé ballagott kis -ideig, mintha kisérte volna a tutajokat. E napi útjukat egyébiránt a -tutajosok nagyon csonkán beszélik el. Egészen össze nem vágó -előadásukból ugy értettem, hogy junius 7-én Eszenynél kötöttek ki. E -napon is nagy utat végeztek, talán 40 kilométernél is nagyobbat. - -Junius 8-án alig végeztek 8 kilométernyi utat. Záhonyon felül kikötöttek -körülbelül a vasuti hid és az országúti hid közt lévő szakaszon. A -következő pénteki napon, 9-én Tárkány alá értek s alig 7 vagy 8 -kilométernyi út után kikötöttek. Gyanus szél támadt az útban, ez volt a -kikötés oka. - -Érdekes némileg az a kérdés, hol kötöttek ki? - -Nagy-Tárkány közvetlenül a Tisza partján, ennek egy nagy hajlatánál -fekszik. E hajlatba nem mentek be a tutajok. Tárkány fölött egy jól -kiképződött átvágásból uj medre van a Tiszának. Ezen áthatoltak s még a -régi medren is leszálltak majd két kilométernyire. Itt kötöttek ki -sokkal közelebb Agárdhoz, mint Tárkányhoz. Ez a falu is a jobbparton -fekszik, jó két kilométer távolságra a folyamhoz. Tőle egyenesen keleti -irányban a Tisza partjához közel egy tanya vagy szállás épülete áll. Itt -egy helyütt dombos partja van a medernek. Itt történt meg a kikötés. - -Itt töltötték el a pénteki nap nagy részét s az egész szombatot. A szél -nem engedte az elindulást. Vasárnap az ünnep miatt nem lehetett indulni; -csak hétfőn, 11-én indulhattak útnak. - -Mivel ölték az időt? Miként töltötték el a harmadfél napot s a három -éjszakát? - -Éjszaka aludtak. Egyik a parton, másik a kalibában, de mind elaludtak. - -Pénteken már bementek Agárdra, csaknem valamennyien. Sót, dohányt, -paszulyt vettek ott. A paprikás lében főzött paszulyt nagyon szereti az -orosz tutajos. De pálinkát is vett mindenki 4–6 fillérért. - -Szombaton és vasárnapon reggel főzés volt a parton. Déli étkezés után, a -mi 10–11 óra közt szokott történni, az összes tutajosok bementek -vasárnap Agárdra s annyi pálinkát ittak, hogy mámorossá lett valamennyi. -Délután mind elfeküdt a füzes parton aludni. Még Csepkanics is aludt -egész délután, egész este. Csak Szavinecz Péter emlékszik arra, hogy -vasárnap délután Herskó a parton egy ismeretlen emberrel, még pedig -zsidóval beszélgetett. Ez még világossal történt, 5 vagy 6 óra tájban. -Hogy mit beszéltek: nem tudja. Egy szavukat se értette. Tőle 150–200 -ölnyi távolságban lehetett a beszélgetés, de egyébként se hallhatta a -szavakat, mert ő a beszélgetés alatt kalibájából ki se jött. A -beszélgetést Matej Péter kormánybiró is észrevette, de ő se értette, ő -se ügyelt rá. - -Nagy dolognak lett oka és ürügye ez a beszélgetés. Hogy ez megtörtént: -el ne felejtsék nyájas olvasóim. E nélkül nem lett volna teljes ez a -nagy per. - -Junius 12-én, hétfőn indultak el a tutajosok Tárkány alól. Ezen túli -megállásuk kikötésük, éjszakázásuk sorrendje nem világos egészen. Az -adatok egybevetéséből ugy látom, hogy e napon Czigándra értek s ott -éjszakáztak. Alig végeztek 30 kilométernyi utat. Kedden, junius 13-án -Berczelig jutottak s a Révdülőnél a rév fölött állottak meg. Szerdán, -14-én értek Tokajba, de valószinüleg Vencsellőnél is megálltak egy -darabig. Matej Ignácz azt mondja, hogy itt meg is háltak. Nem vettem -észre, hogy ez a pörben teljesen bebizonyult volna. De ez nem is fontos -dolog. - -Tokajból csak pénteken, 16-án indultak el. Itt töltöttek két éjszakát s -egy egész nappalt s 14-ikének délutánját is. Itt már a tutajosoknak némi -kis történetük akadt. - -Csepkanics tutaján ugyanis kicsiny volt a személyzet. Csak Csepkanicsból -s Matej Ignáczból állott. Ez kevés volt. Szelek is jártak, a Tisza zöld -árja is közel volt. A máramarosi hegyek s óriási erdőségek hava csak -májusban indul nagy olvadásnak s a mellékfolyók is ekkor ömlesztik -bővebben vizeiket. Nagy áradás támad, mely junius végére szokott leérni -az alsó Tiszára. Ekkortájt van a Tisza virágzása is. A kérész ekkor jön -ki az iszapból a felszinre. Ekkor párzik s ezer milliónyi számban röpköd -a viz felszinén. Fehér szárnya, gyönge szines teste mintha virággal -hintené be a folyam vizét. »Virágzik a Tisza«, ezt mondja a parton lakó. -Ilyenkor már egész diszében virul a természet; fű, fa, mező, minden -zöld, azért nevezik zöld áradásnak a Tisza felduzzadó vizét. Ilyenkor -gyönge személyzettel nem szabad a tutajt ereszteni. Legalább egy embert -kellett fogadni Csepkanics tutajára. Fogadtak is. - -Selever János volt, a kit fogadtak. Bedellői származásu, 32 éves, görög -katholikus, nős, gyermekes. Tutajozni szokott, de visszamenőben aratás -és cséplés idején egy-egy Tiszaparti magyar városban vagy faluban -munkába szokott állani s jó keresetre tett szert. Jól beszélt magyarul. -Török-Szentmiklóson több izben is munkába állt. Épen most is tutajutból -ment volna hazafelé, Tokajban találkozott véletlenül Sréter és Hillmann -tutajaival s ezekhez elszegődött a szegedi útra. A végtárgyalásra nem -lehetett megidézni, tutajúton járt akkor is valamerre, csak a -vizsgálóbiró által fölvett vallomása állt előttem. - -Még egy ember került itt a tutajra. Ez Galsi István, török-szentmiklósi, -33 éves, nőtlen, törzsökös magyar. Ismerte Selever Jánost -Török-Szentmiklósról. - -Szabolcs vármegyében valami csatornát ástak. Galsi István odament -harmadmagával kubikosnak. A kubikos munkást hajdanában nem ismerték e -néven. Földásó, földkiemelő munkás hajdan is volt, de munkája csak -napszámos munka volt. A mióta vasutakat épitenek, folyókat szabályoznak, -gátakat emelnek, csatornákat ásnak: azóta köbméter szerint mérik és -fizetik a földmunkás munkáját. Azóta nevezik kubikosnak a földásó -munkást. - -Galsi Istvánnak és társainak nem jól ment dolguk. Néhány napi munka után -meggyőződtek arról, hogy munkájukból semmi hasznuk. Elszéledtek tehát s -iparkodtak hazafelé. Igy került Tokajba Galsi István is. Pénze nem volt, -de volt egy vaslapátja s egy ásója. A vaslapátot eladta a városban 80 -fillérért, de az ásóját is megvette Szavinecz Péter tutajának egyik -szolgája: Höcska vagy Hecska György 32 fillérért. Ez ügyes és szerencsés -és véletlen közgazdasági művelet után jutott utiköltséghez a jó kubikos. - -Találkozott Seleverrel. Megismerték egymást. Selever mindjárt meghivta -Galsit a tutajra. A Tutaj szépen hazaviszi Török-Szentmiklósra, nem kell -gyalogolnia és izzadnia. Ha akar: segit az evezésnél, különben alhatik a -tutajon, a mennyit akar, egész nap, egész éjjel. Nem kerül egy fillérbe -se. Galsi elfogadta a szives ajánlatot s igy került a tutajra. - -Fontos dolog volt e két uj embernek Tokajban a tutajra jutása. Azért -volt fontos, mert mind a kettő Csepkanics tutaján tartózkodott. Azon a -tutajon, a melyen kellett lenni a holttestnek is. - -A tutajosok még napközben jókor értek Tokajba s a város alatt elhajózva, -a vasuti hidat s Kis-Tokajt is elhagyva, közel a városhoz kötöttek ki. -Még ezen a napon bementek a városba valamennyien, vettek kukoriczát s -azt megőrletni nyomban el is vitték a malomba. Néhány liter kukoricza -megőrléséhez nem is kell sok idő. - -A következő nap, csütörtök minden különös esemény nélkül telt el. E -napnak ugyan nagy szerepe van a perben, de erről majd később beszélünk. -Pénteken, junius 16-án jókor elindultak a tutajosok Tokaj alól, de ez a -nap viszontagságot hozott rájuk. - -Tisza-Eszlár fölött a balparti részen nagy kanyarulata van a Tiszának. A -miatt itt egy másfél kilométer hosszu átvágása, uj medre van neki. Ez a -meder akkor még nem volt kiképződve eléggé, a viz fősodra a kanyarulaton -ment. Ezt tudnia kellett volna a kormánybirónak, de talán nem ügyelt rá -eléggé, a tutajok beletévedtek az átvágásba. - -Ebből baj lett. A vizállás alacsony volt, az elől menő három terhelt -tutaj megfeneklett. Se előre, se hátra. Meg kellett várni a magasabb -vizállást, az erősebb áram kezdetét. - -Csodálatos szerencséjük volt. Alig kellett vesztegelniök három óra -leteltéig: megjött az erősebb áram. Napokig, hetekig is elidőzhettek -volna ott e nélkül, vagy kénytelenek lettek volna a tutajokat szétszedni -és járható vizen ujra összeszerkeszteni. Ez nagy munkába, nagy költségbe -és sok időbe került volna. - -Megjött az áram, odább mentek. Alig hagyták el azonban Tisza-Eszlárt, s -alig érték el azt a sarkot, a hol a folyam erős hajlással napnyugatra -fordult: erős délkeleti szél támadt s ez kiverte őket a jobb partra, a -tisza-ladányi oldalra. Itt a ladányi füzesek alján ki kellett kötniök. -Itt is töltötték a napot és az éjszakát, a füzesben kellett hálniok. - -Itt se történt semmi más, a mi érdemes volna a följegyzésre. Ez a -pénteki nap is nagy és nevezetes nap a per történetében, de erről is -később kell szólanunk. Csepkanics tutajának sorsa köti le itt is a -figyelmet. - -Meg kell tehát erről annyit jegyeznünk, hogy Csepkanicsék e napon főztek -künn a parton s Csepkanics, Selever és Galsi a magyar künn is háltak a -füzesben. Csak Matej Ignácz, a tanu maradt a tutajon. Ott töltötte el az -éjszakát a kalibában. - -Másnap szombaton, junius 17-én jókor reggel indultak el s szerencsésen -elszálltak Tisza-Lök alatt is. Alig érték el azonban a Rázom pusztai -dülőt: Csepkanics tutaja, a sorrendben utolsó tutaj forgatagba jutott s -az örvény azt a parthoz ütötte. A folyam ama hajlatánál történt ez -körülbelül, a hol most a rázomi vasutállomás van Tisza-Lök közelében. - -A parthoz ütődés bajt okozott. A tutaj egyik kötésének guzsai -szétszakadtak s a kötés ketté vált. Csepkanics nyomban kiáltozott az -előtte menő tutajoknak, hogy baj van, nem lehet tovább menni, álljanak -meg, ki kell kötni, segitsenek a szétvált tutajt összeállitani. - -Meg kellett állni, ki kellett kötni. A hol kikötöttek: azt a helyet -Csonkafűzesnek nevezi a nép. Tisza-Dada határában fekszik ez, -légvonalban közelebb is fekszik Dadához, mint Tisza-Lökhöz, de a Tisza -maga a nagy kanyarulatok miatt innen Dadáig majd kétszer olyan hosszu -utat végez, mint Lökig. - -A tutajok abban a sorrendben kötöttek ki, a melyet még Mező-Váriban -állapitottak meg. Az első Szavineczé, a második Matej Péteré, a harmadik -Herskó sáfáré. Ezek egymás mellett, egymástól szabályos távolságban a -füzes alsó végénél kötöttek ki. A sérült negyedik tutaj legalább kétszáz -méterrel föntebb egyenesen a füzes alatt állt meg. Kikötés után mind -odamentek segiteni, a szétvált szálakat összeguzsolták s ekként a tutajt -egészen rendbehozták. - -Jó napközben elvégezték ezt s még az napon tovább is indulhattak volna. -Tanácskoztak a kérdés fölött. Azt határozták: itt maradnak. A folyam is -áradt, a szél is mozogni kezdett, másnap vasárnap következett, junius -18-ika, ünnepnapon ugy se lehetett tutajozni, ez a kikötő csöndes, -alkalmas hely volt: ezek voltak az okok az ittmaradásra. - -E napon mind a tutajnál maradtak, senki se mozdult ki a falvak és -puszták felé. Az éjszakát is ott töltötték, ki a kalibában, ki a parton -a füzesben. - -Másnap már reggel 6 órakor fölkerekedtek, hogy bemennek a faluba egyet s -mást vásárolni. Matej Péter, Szavinecz, Herskó, Selever, Potrohos, -Herskó Dávid együtt indultak Dadára. Matej Ignácz is menni akart s hivta -Galsi Istvánt, de ez még aludni akart egyet. Matej Ignácz maga indult -útnak, de társait már el nem érte s azért visszafordult. Galsi is -kialudta magát s ő is elindult, hogy bemenjen Dadára. Az utat azonban -eltévesztette, napnyugat helyett napkelet felé ment s Tisza-Lökre ért. -Vett egy kis dohányt, egy kis pálinkát s egy csomag gyufát s nyomban -visszaindult a tutajokhoz. - -A kik Dadára mentek be: kilencz-tiz óra tájban azok is visszaérkeztek -mind s délelőtti 11 órára már ebédjüket is elvégezték. Ez után kiültek a -partra kártyázni. - -Csodálatos időtöltés a kártyázás. - -A kik azért kártyáznak, hogy pénzt nyerjenek, vagyont szerezzenek, más -ember vagyonát elügyeskedjék s az élet szabad idejét, minden szabad -idejét ezzel töltsék el; azok beteg emberek. Vagy agyuk is beteg, vagy -erkölcsük is beteg. Rabjai a szokásnak vagy romlott lelkek. - -De az egészséges lélek is mulatságot talál a kártyázásban, mikor -gondjaitól szabadulni akar s gondolatait pihentetni akarja. Jól is esik -neki s valami efféle időtöltés csaknem szükséges is annak, a kinek agya -erős és rendszeres munkát végez, naponként. A nemes társalgás, a vidám -adomázás ugyan derekasabb időtöltés, de ehhez nincs mindig alkalmas -társaság. A kártyához mindig van. A mivelt társadalomban a világnak mind -az öt részén mindig van elég ember a szép nőnek udvarolni, a sódart -megenni, az illatos bort meginni s a felejtkező kártyaasztal mellé -leülni. Az ily kártyázás nem pénz után sóvárog, de nem is pazarolja -eszeveszettül a pénzt. Attól függ minden: egymást kedvelő, vidám -természetü emberek-e a kártyázó társaság tagjai s egyenlően vagy nem -egyenlően becsülik-e a pénzt? Ha összevalók az emberek: tisztes mulatság -az időtöltésük. - -De mit élvez a szegény tutajos a kártyában? Mi birja őt a kártyázásra? - -Az unalom. - -Mi az unalom? - -Az agynak erőtlensége, a léleknek üressége, az érzésnek hiánya. A kinek -szive el nem fásult, a ki tud érezni s méltó tárgyakról tud is, akar is -gondolkozni: az nem ismeri az unalmat. Senki sincs, a ki ne találna -kötelességet, ha keresi azt. Senki sincs, a ki ne találna munkát, ha -érzi kötelességét. Még a falhoz bilincselt rab is talál. Gondolat -kötözgeti ahhoz, a mi egykor övé volt a nagy világból s érzéseivel veszi -körül azok alakját, a kiktől elszakitották. Terveket készit -szabadulásra, eltiprott hazájának menekülésére, zsarnokának -megboszulására. Álmaiban s ábrándjaiban talál gyönyört s könnyeiben -enyhülést. S alakot keres gondolatainak s érzéseinek. Mindegy az, ha le -nem irhatja is, meg nem föstheti is, kőbe nem vésheti is gondolatainak -és érzésének alakjait. - -Az a világ, a melyet a szegény tutajos gondolata beröpdöshet, nagyon -kicsiny. Kicsiny világot adott neki végzete. Felesége, gyereke, rongyos -tetejü házacskája, kertje, kecskéje, kutyája, macskája: im ebből áll -egész birodalma. - -Ország dolgát nem bizzák rá, tehát nem is töri rajta a fejét. A -vármegyét nála nélkül kormányozzák. A falu dolgába se szólhat a -vagyontalan zsellér. Se istenét, se papját nem ő választja; – azoknak ő -rá semmi szükségük. Feleségét is a sors rendeli az atyafi vén asszonyok -képében. A szerzés vágya nem bántja lelkét. Urrá lenni nem tud: ezt jól -tudja. Tehát nem is akar; van benne annyi becsület és bölcseség. -Mindennapi szegény kenyere mindig megvan, ha dolgozik; – munkát pedig -kap. A gyárélet munkáskérdéseinek rettentő titkait nem ismeri s vérét e -titkok nem hajszolják. - -Mi fölött tünődjék tehát, ha a tutajon nincs dolga? Mint a vizimalom -kereke kiszárad, ha elfogyott a vize: ugy szárad ki az ő agya is, mikor -elfogynak gondolatai. S rá ront az unalom. - -Mit csináljon ilyenkor? - -Iszik, ha pénze van. Csakhogy pénze nincs. - -Aluszik, a mig birja. Dehát ő se hétalvó. Évszakokat nem alhatik át, -mint a medve, vagy az ürge. - -Kimegy tehát a füzes partra, tisztást keres, kalapját leteszi a földre, -az a kártyaasztal; – a kalapot keleti ember módjára körülguggolja s -játszik olyan kártyával, melyet még az apjától vagy az ipától örökölt s -melyet a bűvész se tud már megkeverni. Nincs az a régiségtudós, a ki a -kártya ábráit fölismerné, de a tutajos fölismeri. Megfoghatatlan az -ehhez való képessége. Nem pénzre játszik. Hol venné ő a pénzt a -tutajozás tizenkilenczedik napján? Hiszen még pálinkára se kap a -sáfártól többet hitelbe négy fillérnél. De azután agyon is ütnék azt a -közülük való elvetemedett tolvajt és rablót, a ki pénzüket el merné -nyerni. - -Azért mégis tűzzel játszanak óraszámra. A kiosztott kártyák -összealakulása soha se ismétlődik. Azok változatossága a végtelenség. Ez -a végtelenség mulatságot szerez még e kisméretü és ritka szövetü szegény -tutajos léleknek is. - - -III. - -(Csepkonics nem kártyás. – Meglátja a halottat. – Oláh György uram. – Az -alkonyat. – Esti szürkület a Tisza partján. – Jámbor lélek minek nézi a -halottat? – A néma temetés.) - -Csepkanics György, az utolsó, a hátulsó tutaj helyettes kormánybirája -nem ment ki a partra kártyázni. Tokánynak nevezi a tutajos a -kukoriczalisztből való puliszkát. Élénkebbé akarta tenni a tüzet, puha -és száraz forgácsra volt szüksége. Van ilyen a tutajon. Bement tehát a -tutajra forgácsért. S a mint körültekint: látta, hogy a Tisza árja -sebesen hoz lefelé valamit. A szél fujdogált, a Tisza vize hullámzott, -az a valami vagy harmincz méter távolságra volt tőle, nem tudta, nem -láthatta bizonyosan holtest-e vagy fatörzsök, vagy más egyéb, a mit a -viz ringatva sodor feléje? De megvillant az elméjében az a gondolat is, -hogy holttest lehet az, a mit sodor a viz s azért figyelemmel kisérte. - -Csakugyan holttest volt. Az ár egyenesen neki vitte az ő tutaja harmadik -táblájának s ennek alája is sodorta. - -Ez természetes. Az emberi test fajsulya a tudósok szerint kisebb ugyan, -mint a vízé, de alig egy ötvened résszel. Ha a holttestet már a -feloszlás gázai puffasztják: fajsulya még kisebb ugyan, de legalább -kilencz-tized része akkor is a víz alatt van. Tehát az árnak a tutaj alá -kellett azt sodorni. A természet törvénye ez. - -De Csepkanics azután is utána nézett s csakhamar látta, hogy a test a -harmadik, második és az első tutajtábla alatt tovább sodorva az első -tábla alól kibukkan s megy gyorsan a part felé, oda csapódik a parthoz s -egy fűzfa-ágazatban megakad. Ekkor már jól látta, hogy emberi holttest -ez a tárgy. - -Összeszedte a szükséges forgácsot, kiment bográcsához, megélesztette a -tüzet s azután odament a kártyázókhoz s megmondta nekik, hogy holttestet -látott a vizen, az ár átsodorta az ő tutaja alatt, azután kicsapódott a -partra s egy fűzfában fennakadt. Mutatta is a fűzfát. - -A kártyázók abbanhagyták a játékot s közülök többen megnézték a -halottat. - -Vizen járó ember előtt nem ritka tünemény a vizen uszó emberi holttest. -Kevés tutajos van az országban, a ki életében egyszer-másszor ne -találkozott volna vele. Csak a tenger nyeli el örökre halottjait. A -tengernek megvannak a maga emberevői, a kik a holttestet fölemésztik, a -mikor a bomlás miatt az a fölszinre törekszik. A folyók tovasodorják a -halottakat s ha azokat valahol el nem temeti gyorsan az iszap, a bomlás -fokozatai szerint esetleg kétszer is, háromszor is fölszinre hozzák s -néha napokig is felszinen tartják. A tutajosok nem nagyon ütköztek meg -az eseten. - -Megnézték a holttestet. Látták, hogy nő. Abban első pillanatban -megegyeztek, hogy az esetet a legközelebbi faluban és pedig Tisza-Dadán -a hatóságnak minél előbb be kell jelenteni. Csak a fölött tanakodtak, -hogy addig is mit csináljanak a halottal. - -Szerencséjükre véletlenül ott termett egy tisza-dadai ember. - -Suhancz legény volt a dadai ember. Litvai József 19 éves szolgagyerek, -Kecskés József dadai gazdaembernek cselédje. Délután mindjárt az ebéd -végeztével ült kocsira gazdájával, hogy a Csonkafűzesből, a hol egy -darab rétjök volt, zöld füvet vigyen haza etetni. Épen rakta a füvet a -kocsira, a mikor tudatták vele az esetet. - -Akkorra Galsi István is a tutajokhoz ért tisza-löki útjából. Két tutajos -jön eléje, az egyik Hecska György. Odaszól Galsinak tört, szakadozott -magyarsággal: - -– Gyere magyar, meglátni nagy halat. - -– Micsoda nagy halat, oláh? - -A tutajosok mosolyognak. Hecska azonban folytatja: - -– Nem halat, hanem asszonyt, a viz hozta, ott van ni! - -S mutatták Galsinak a holttestet. - -Galsi jobban megnézte a tetemet, mint a tutajosok. Értelmesen el tudta -mondani, mit látott. - -A tetem hason feküdt a vizben; feje félszakosan. Mezitláb volt, minden -lábbeli nélkül, orra mintha nem lett volna. Feje kopasz volt, semmi -haja. Testén barna szoknya, verescsikos kötény. Balkarján a csuklóra -kötve egy kis csomag, kendőbe takarva. A csomagban fekete fösték. Mikor -piszkálták, szétesett a fösték s a vizet maga körül egy kis helyen -feketére festette. Lehetett benne ugy négy krajczár ára fösték. - -Mikor igy a tetemet megnézték, azt mondja egyik tutajos megint Galsinak: - -– Te magyar vagy, itt van egy magyar legény, mondd meg neki, jelentse be -a holttestet az előljáróságnak, temessék el. - -Az a legény Litvai József volt. Galsi oda ballagott hozzá, megmondta -neki a holttest ottlétét. A legény odament a holttesthez s megnézte. Ugy -vette észre, hogy lábainál fogva van fennakadva a fűzfa gyökérágazatai -közt, feje szabadon mozog, az egész tetemet ringatta a viz csöndes -hullámzása. Megigérte különben, hogy a mint a faluba visszatér, jelenti -a dolgot arra való embernek. - -A tutajosok tovább kártyázgattak. - -A legény hazament kocsijával a gazdájához. Kint a falu végén szemközt -jött velük Váradi András kerülő s ezzel mint hivatalos személylyel -nyomban közölte az esetet. Váradi András a községi biróhoz menet közben -találkozott czimborájával, Oláh Györgygyel. Ez is kerülő volt. Épen ment -ki a határt járni, a tisza-löki útra. Mondja neki Váradi. - -– Nézzen be kend a Csonkafűzesbe, ott egy halottnak kell lenni a vizben, -tutajos oláhok is tanyáznak ott. Én az alatt a Patkót kerülöm, azután -odamegyek magam is. - -Az a Patkó egy kis félsziget, melyet a Tisza kanyarulata alkot. A -tudósok a Patkó szóból Bakta szót faragtak. - -Oláh György élemedett, higgadt, okos ember volt. Játszi elmével beszélte -el a biróság előtt hivatalos eljárását. - -Odament s megtalálta a kártyázó tutajosokat. Odaköszönt emberséggel -hozzájuk. »Adjon Isten jó napot.« Azután hosszu botjára támaszkodva egy -perczig nézte a nyavalygó kártyásokat. Se pénzük, se boruk, se -pálinkájuk: mégis kártyáznak. Vajjon mire kártyáznak? Azután -megkérdezte: »Hol van hát az a szerencsétlen?« Megmutatták az irányt. -Odaballagott a Tisza partjára s nyomban megtalálta a tetemet. Nem tudta -fölismerni biztosan, férfi-e, nő-e a tetem. A viz rettenetesen -eltorzitja halottjait, ha sokáig tartja őket ölében. Oláh György uramnak -azonban tudnia kell, mit jelentsen az előljáróságnak. Férfit-e vagy nőt, -s öreget-e vagy fiatalt? Botjával nem érte el a halottat, ha vizbelépni -nem akart. De nem akart, mert a viz árt a csizmának, a csizma pedig -pénzbe kerül. Körülnézett valami hosszabb rúd, pózna vagy faág után. Van -a füzesben elég. Kiválasztott egyet, melyen horog volt. A mint a tetem -hason feküdt, hátába, vagyis a hátán lévő ruhába beleakasztotta a horgot -s annál fogva a tetemet kihuzta a viz szélére a szárazra. A vizben nincs -sulya a halottnak, könnyen mozdul előre-hátra. A mint kihuzta: veszi ám -észre, hogy háta mögött valaki kandikál. Rászól: »Hát te ki vagy?« -Azonban megnézni, látja, hogy »oláh«. Tovább nem is beszél vele. A -hivatalos tekintély nem engedi, hogy ő szóba álljon holmi tutajossal, -oláhval, jött-ment emberrel. Azonban több tutajos is megy oda -lassanként: Paczkán Bazil, Csepkanics György, Matej Ignácz a tanu, -Selever János, Szavinecz Péter, Hecska György. Odaálltak a háta mögé. -Körülnézett köztük. Két »oláh« ötlött a szemébe. Csepkanics a hős, magas -termetü ragyás képü és Hecska György, a ki mindig hóna alatt tartotta -ásóját, melyett Galsitól vett. El nem eresztette volna a világért se azt -az ásót, hogy valaki meg ne egye. Erre a kettőre ráparancsolt, hogy -forditsák hanyat vagy legalább oldalra a halottat: vajjon férfi-e vagy -nő? A ruháról nem lehetett biztosan látni. Lábai meztelenek voltak, a -ruha foszlányos, összecsapzott iszappal teljes. A két tutajos -megmozditotta a testet. Kitünt mindjárt, hogy nő volt a boldogtalan. -Megnézte jól ruháját is. Észrevette balkeze csuklójára kötve a kendőbeli -csomagot. Azután megparancsolta a tutajosoknak, hogy hozzá ne nyuljanak, -el ne temessék, hagyják érintetlenül a halottat, mindaddig, mig ő az -előljárósággal ki nem jön s a temetés iránt nem intézkedik. Ez után -visszaballagott a faluba. - -Ez történt délután négy óra előtt, négy órára már jelentését el is -mondta a községi birónak. - -A tutajosok visszamentek kártyázni. Többé feléje se mentek a halottnak. - -Azonban telt az idő. Egyik óra a másik után. A faluból nem jött senki. -Alkonyodni kezdett, szél is támadt, az eső is elkezdett permetezni. A -tutajosok abbanhagyták a kártyázást. - -Az alkonyat meghatja a mezei ember lelkét. A nappali munkába kifáradt a -test s vele mintha bágyadtabb lenne a lélek is. Elnyugodni készül mind a -kettő. A mint csökkenik a napnak fénye, mintha csökkennék az élet -mozgékonysága is. A parti fű lehajtja levelét; sóslorom, vad üröm, -papsajt, parti mályva fekete szint ölt magára, a bogáncs se olyan -büszke, mint fényes nappal s a vad hajnalka is bezárja fehér szirmait. A -szunnyadás sejtelme borul fűre, fára, mindenségre. Mintha szótlan -komolyság, szelid bánat járna együtt az alkonynyal. A libucz is -elhallgat, a fehér csér se csapong, a gólyák is hazatakarodnak -fészkeikre, a gémek és kócsagok is némán meredt nyakkal nézik a nyugvó -napot. - -A tutajosok csöndes lelke még csendesebbé válik. - -A közeli falvak tornyaiban megkondul az esti harangszó. Tisza Dada, -Tisza-Lök, s a tulsó partról Baj, Rügy, Takta-Kenéz harangszavát oda -ringatja a levegő esti áramlása. Minden harangszó más, mégis mind -egyenlő. Beleszól a harangba a gulyák kolompja s a teknősbéka -füttyenése. Estennen ő is kijön a partra bogarászni. A mint hallja a -harang szavát: egyik-másik tutajos keresztet vet magára, talán föl is -fohászkodik a magasságba, talán haza is gondol azokra, a kiket otthon -hagyott. - -Igy borong lelke ott a halott közelében. - -A halott! - -A kis léleknek nincs tudománya, csak érzése, ösztöne sejtelme. A kis -lélek előtt nagy tünemény a halott. Sokkal nagyobb, mint az élő. Állitsd -eléje Napoleont, Hannibalt, Julius Caesart: megnézi vagy meg se nézi, de -nem bámulja meg. Legföljebb lovát, köntösét, sarkantyuját, buzogányát. -De a halott mellett eláll, elgondolkozik, eltünődik, elméláz órákig. -Habár ez csak szegény koldus elaszott gyermeke volt is. - -Hiába mondanák neki, hogy a holttest nem egyéb, mint egy csomó élettelen -ásványnak keveréke, most még ugyan egy tömegben, de csakhamar -széjjelszállingózva. Ennyi nitrogén, ennyi oxigén, ennyi viz, ennyi -mész, ennyi foszfor, ennyi vas együtt: ime ez a holttest. Ugy nézne rád, -mint halálos ellenségére. Vagy bolondnak tartana, vagy pogánynak, -istentagadónak. - -Ő még hisz. Az ő lelke előtt a holttest még most is élő állat. Hiszen ő -is élt, ő is szeretett egykor s őt is szerették egykoron s azok ma is -élnek, ma is gondolnak rá, ma is hull érte könnyük. Hogy ne volna tehát -benne most is élet? Csak mi nem vesszük észre. A mit benne látunk, az -nem mozdul többé, de mi az, minő kevés az, a mit a gyarló ember szeme -láthat. Lent a földben, fönt a magasságban, mindenütt uj élet vár a -halottra. A halottat tehát magára hagynunk, a földszinén temetetlen -hagynunk nem szabad. - -A jámbor tutajosok elkezdtek tanakodni. Az elnyugvó nap árnyékai ott -borongtak lelkükön. Mit csináljanak a szegény halottal? - -A halottnak erős szaga kezdett támadni. Eddig a szag nagy részét -elnyelte a viz. Nem igen izgatta az embereket. De most a halott szárazon -van. Az emberi test elemeinek felbomlása nem kedves az élő ember előtt. -Eszébe jut, hogy egykor ő is porrá, hamuvá, sárrá, levegővé lesz s talán -tőle is borzadoznak azok, a kik teteme közelében élve maradnak. Az esti -lég, a csepergős idő, az alkonyat finom párázata még fokozta a halálnak -keserü szagát. - -Egy csonka fűzfa meredező törzsén szarka kezdett csörögni. Valamelyik -tanya közeléből vetődött oda, megérezte a zsákmányt. Csörgésére második -s harmadik szarka is jött. Egyik leszállt a földre, a halottnak közelébe -s gondosan nézegette a tutajosokat. Nincsenek-e ádáz indulattal? Nincs-e -lövőfegyverük? Meg lehet-e kopogtatni békével a halottnak koponyáját? - -Jól látták ezt a tutajosok. Ők már ismerik a szarka természetét. - -Szavinecz Péter ezt mondta: - -– Lássátok, a szarkák már itt vannak, jön majd a varju is, a holló is. -Jöhet kóbor eb is. Mi lesz a szegény halottal? - -Paczkán Bazilt más aggodalom bántotta. - -– Temetetlen nem hagyhatjuk szegényt. Ime eső esik, szél támad, holnap -vihar ér bennünket, megbüntet az isten, ha el nem temetjük a halottat. -Halottam én már ilyen esetet. - -Minden tutajos hallott. Elkezdték egymásnak mesélni az eseteket. Öregek -mondását, élők tapasztalását, babonás képzelődés alkotását. - -De a csősz meghagyta, hozzá ne nyuljanak a halotthoz. Az előljáróság, a -biróság, a szolgabiró dolga lesz a temetés. - -Alapos volt a kifogás. De ez ellen is megvolt az okos beszéd. - -– Hajnalban mi tovább megyünk s a halott itt marad. Hátha megfeledkezik -róla a hatóság? Szegény boldogtalan nőnek lelke ott lebeg a végtelenben -ég és föld között s nem tud megnyugodni, mig romladó testét be nem -fogadja az anyaföld. Nem is jó ember az, a ki temetetlen hagyná a -boldogtalant. - -Különösen Selever János, a legujabb tutajos társ érzett legmélyebben s ő -volt a legbuzgóbb hirdetője annak, hogy a szegény ismeretlen halottat ne -hagyják a föld szinén. - -De hát hiába volt az okos beszéd. A csősz a hatóság, a hatóság pedig -megmondta, hogy a halotthoz nyulni nem szabad. A jámbor orosz pedig a -hatóság tilalmát meg nem szegheti. - -Nem-e? - -Selever János látta, hogy a bölcseség itt nem sokat ér. Valami erősebb -okot, győzedelmesebb érvet kell itt előhozni, mely oda férkőzzék a -tutajos lelkéhez. Valami hatalomhoz kell folyamodni, a melynek a tutajos -ellent ne állhasson, ellenállni eszébe se jusson. - -Bement a kalibába, megnézte, mennyi pálinka van butykosában. Jóval több -volt egy liternél. Fogta a butykost s kiment a partra. S a partra érve s -a tutajosok előtt megállva, megrázta a butykost, azután jobb kezével -magasra tartotta s szólt eképen: - -– Látjátok ezt? A ki segit eltemetni a halottat, annak én adok áldomást. -Halljátok? Egy liter pálinkát! - -Ez a beszéd most már nyomatékos beszéd volt. Öregek és fiatalok -összenéztek s fejével bólintott mindenki. Selevernek igaza van. Csősz -ide, csősz oda: a halottat el kell temetni. - -Nyomban kivált a társaságból három tutajos. Hecska György, a kinek ásója -is volt, Szavinecz Péter és Paczkán Bazil. Ők segitenek Selevernek -eltemetni a halottat. - -A part szárazabb részén sebten ástak egy gödröt. Nem is mélyet, nem is -hosszut, nem is széleset. Csakhogy a boldogtalan halott beleférjen s -éhes róka, kóbor eb ki ne kaparhassa. - -Mikor ez megvolt: kihoztak egyik tutajról egy darab deszkát s arra -szépen ráfektették a tetemet. Nem forditották hanyatt, a hogy’ a holtat -szokás, hanem abban a helyzetben hagyták, a mint a víz szélén feküdt. -Hason fekve félszakosan. Még ruhácskáit, rongyocskáit se igazitották -meg. Ugy hagyták, a hogy a viz a derekára csapzotta. Balkeze csuklóján -is otthagyták a csimbókba kötött kendőcskét a benne levő föstékes -csomaggal. Igy huzták a deszkán a sirgödörig. Galsi István azt beszélte -a biróság előtt, vigyázniok kellett, mert ha kézzel nyulnak hozzá, -szétment volna a holttest, minthogy már nagyon el volt ázva. - -Letették a gödör fenekére, azután kihuzták alóla a deszkát s puha földet -hánytak rá. Nem volt pap, a ki beszentelje s imádkozzék fölötte; nem -volt énekkar, a ki a halottak gyászénekét elzöngedezze, nem voltak -siratók, nem voltak rokonok, nem voltak örökösök a temetésnél. Azért a -jó emberek eltemették tisztességesen. Nem tiporták le a földet a -sirgödör fölött, de azért egy kis sirhalmot mégis emeltek föléje. Gyepes -hanttal nem boritották be, de egy csonka faágat mégis odatüztek a -fejéhez. És minden tutajos megemelte zsiros kalapját, mikor a temetést -elvégezték s az egyik tutajos azt mondta: - -– Adjon az Isten a szegény halottnak örök nyugodalmat! - -Mire a nap Tisza-Lucz irányában leáldozott: akkorra bevégezték a -temetést is. Akkorra beborult az ég alja is. - -Hanem az áldomásról sem feledkeztek meg. - -– Ide, Selever a pálinkával. - -Kétszer se kellett mondani. Selever jó szivvel osztott szét a temető -emberek közt egy liter pálinkát. Megigérte, szavát is tartotta. - -Nem is követtek el a jámborok semmiféle bűnt. Hiszen ősi szokásnak, -áhitatos léleknek, kegyes gondolatnak tettek eleget. Vártak estig. Estig -nem jött a hatóság. Ők tovább nem őrizhették a holtat, hajnalban -indulniok kellett, dúvesztében ott nem hagyhatták a boldogtalant. Ezzel -bizony nem vétkeztek annyira, hogy utóbb vasra verjék s heteken, -hónapokon át börtönözzék őket. - - -IV. - -(Mindenki szentül hitte, hogy Solymosi Eszter a csonka-füzesi holttest. -– Az éjjeli közönség a sirnál. – Az ásó története. – Az első rendőri -szakértői vizsgálat. – Éjjel őrnek a halottat. – A kételkedés szava.) - -Hanem hát ki feleselne az igazsággal, mikor az a törvény nevében tombol -és hatalmaskodik? A jámbor tutajosok ugyan hiába feleseltek. - -A tisza-dadai előljáróság ugyan nem kötött beléjük. Ez ellen panaszuk -nem lehetett. Pedig az elűljáróságnak meggyült a dolga ez estén s ez -éjszakán. - -Mert a futó tűz nem terjed oly gyorsan, mint ahogy elterjedt a hir -Tisza-Dadán, hogy Esztert, az eltünt eszlári szegény leánykát -megtalálták. A Tisza vetette föl, tutajosok akadtak rá, a Csonkafűzesben -fogták ki, igazi tulajdon ruhája van rajta, de bizony annak a nyaka -nincs elvágva, tehát nem igaz, hogy a zsidók megölték, vérét vették. - -Oláh Györgynek, a tetemlátó csősznek nem volt a faluban pillanatnyi -nyugalma se. Elfogta, kikérdezte, agyonzaklatta mindenki. Igaz-e a hir, -vagy nem igaz? Milyen a halott? Milyen a ruhája? Hány napos halott -lehet? Miről lehet ráismerni? Honnan hozta a Tisza? Ki látta legelőször? -Ki fogta ki? Száz meg száz kérdés egymásután. Okos, nem okos kérdés -vegyesen. - -Kié lesz most már a tizezer korona? - -Az ország zsidósága tizezer korona jutalmat tüzött ki annak, a ki -Esztert élve-halva előkeriti, vagy a ki biztos nyomra vezet. Tizezer -korona már pénz. Szegény embernek, dadai csősznek, máramarosi oláh -tutajosnak tengernyi pénz. Oláh György uram ostobaságnak tartotta, ahogy -őt a pénzzel fenyegették. Hiszen nem is ő látta először, hanem a Litvai -gyerek, Kecskés József szolgalegénye. De még ő se, hanem inkább a -tutajos. De melyik tutajos? Hányan vannak a tutajosok? A ki először -látta: ugy is felosztja a többi tutajos közt a zsidók pénzét, mert -különben agyonütik, a Tiszába fojtják, bizonyosan elemésztik. - -Csepkanics György pedig, a hős, a ki először látta a vizen úszó -holttestet, soha még csak hirét sem hallotta Solymosi Eszternek. A -lányka eltünésének esete a máramarosi tutajos körökig bizony nem jutott -még el se ujságban, se szóbeszédben. - -Legfürgébb volt Oláh György faggatásában s a hirek összeszedésében a kis -falu értelmisége, Lőrinczi István a jegyző, Takács Endre a katholikus -kántor, Tratner Lipót a zsidó tanitó, Seres Gyula a joghallgató. -Rohantak a helyettes főbiróhoz, Tóth György uramhoz, szedje össze a falu -esküdtjeit, menjünk ki nyomban a Csonkafüzesbe halottat nézni, Esztert -látni, igazságot keresni, az országot megnyugtatni. - -A zsidókat valóságos láz fogta el. - -Czájzler Márkus czipő-varga, női lábbeli-készitő mester, csakhamar -befutotta az egész falut s hadilábra állitott minden zsidót. Svarcz -Sámuel kereskedő futott sógorához, Lefkovics Bernáthoz, a kinek kocsija -és lova van, hogy fogjon be rögtön, menjenek a Csonkafűzesbe, ott van az -eszlári lányka. Goldstein Jakab, Krausz Bernát, Burger Mór, valamennyi -zsidó mind talpra állt; keresték az ujságot, a hol le volt irva: milyen -ruhában tünt el Eszter? Futottak a jegyzőhöz: keresse ki az országos -körözvényt. A zsidó, ha izgatott, nem találja helyét, nem ismer pihenőt, -fut, beszél, száz ötlettel áll elő: rögtön értesiteni kell a tiszalöki -zsidókat is, s nyomban tudatni kell az esetet a kormánynyal, a központi -zsidó irodákkal s az országos nagy hirlapokkal. - -Nem lehet nekik rossz néven venni. A zsidóság elleni gyülölködés -irtóztató volt már akkor. A legkeserübb szóbeli bántalmazástól a -legkiválóbb, a legnemesebb zsidó se lehetett mentes. Érzékenyebb szivüek -alig mehettek már utczára, közhelyre, népes társaságba. A gyülölködés -jelszava az eszlári vérvád volt. Azok, a kik nem tudnak vagy nem akarnak -gondolkodni, s azok, a kik a becsületet önmagáért nem becsülik, minden -zsidóban gyilkost láttak. Vagy legalább ugy zajongtak, mintha gyilkost -látnának. Kész igazságnak hirdették a puszta vádat s mindenkire -kiterjesztették a gyanut, mely legrosszabb esetben is, csak egy-két -ember vállaira nehezedhetett. - -Ha tehát megkerült az eltünt lányka, habár holtan is: ebben a zsidóság -az ő istenének kegyelmét, a végzetnek jótékony kedvezését láthatta. -Hogyne lett volna tehát tele lázzal, örömmel, izgatottsággal a -tisza-dadai zsidóság apraja-nagyja? - -Kovács György dadai vagyonos gazdaember épen poroszkált haza kocsiján -estennen, a mikor körülfogják s viszik kocsistól, lovastól Tóth György -helyettesfőbiróhoz, hogy vigye előljáró-uraimékat nyomban a -Csonkafüzesbe. Megkerült az eszlári lányka, ott fekszik holtan a parton. - -Kovács György nem ellenkezik. Föltelepednek kocsijára: a főbiró, -Lőrinczi István községi jegyző, Tratner Lipót zsidó tanitó s Krausz -Bernát zsidó gazdaember s mennek a Csonkafüzes felé. Útközben -találkoznak Oláh György kerülővel s őt is fölveszik a kocsira. - -Kiérnek a hely szinére. Megtalálják a tutajosokat. Esti kilencz óra felé -jár az idő már, a tutajosok egy része aluszik immár. Oláh György keresi -a tetemet. Nem találja. El van az már temetve Isten nevében. - -A mig tanakodnak, hogy mit csináljanak: ime jön egy második kocsi. -Lefkovics Bernát zsidó bérlő kocsija. Jön vele Seres Gyula kálvinista -joghallgató, Takács Endre katholikus tanitó és Svarcz Sámuel zsidó -kereskedő. Tovább folyik az ujonnan jöttekkel a tanakodás. - -Be kell menni a főszolgabiróhoz Tisza-Lökre. Ebben állapodnak meg. A -jegyző, a joghallgató s a katholikus tanitó rögtön felkapnak Lefkovics -Bernát kocsijára s hajtanak gyorsan Tisza-Lökre. - -Miről beszélgettek maguk közt útközben? - -E kérdésre is megfelel a birósági iratok nagy tömege. - -Eszterről, az eltünt leánykáról volt szó. Miről lehetett volna másról? A -joghallgató az ő jogi tanulmányainak keretében fontosnak tartotta az -esetet. Oláh Györgyöt nagyon gondosan kikérdezte a holttest alakja s -ruházata felől. Volt valami jegyzőkönyve, abba figyelmesen följegyzett -mindent. Mindenkinek véleménye abban egyesült, hogy a holttest nem lehet -másé, mint a szegény Eszteré, az eltünt eszlári lánykáé. - -Beérnek Tisza-Lökre. Este van már. Lefkovics Grósz Mór Lajos tisza-löki -zsidótól kérdezi meg, hol lakik a főszolgabiró? Beszél közben minden -zsidóval, a kivel csak úton-útfélen találkozik. Közli velük a nagy -esetet. Veinberger Ignácz előkelőbb tisza-löki zsidó nyomban el is -határozza, hogy ő is elmegy a Csonkafűzesbe még az éjszaka. - -A főszolgabirót nem találják. Nincs otthon. Vagy kint van a járásban, -vagy a vármegye székhelyén. Lőrinczi István jegyző fölkeresi tehát a -segédszolgabirót Zoltán Istvánt s annak jelenti a nagy eseményt. - -A segéd-szolgabiró nyomban intézkedik. Értesiti a járás tiszti orvosát, -Kiss Jenő doktort. A kaszinók, a söröző és borozó tanyák s a zsidók -Tisza-Lökön is rögtön megtudják a dadai holttest napfényre jöttét. Késő -este van már, de azért akadnak önkéntes vállalkozók, a kik a szolgabirót -elkisérik a Csonkafűzesbe. - -K. Horváth Géza orvosnövendék, de már szigorló orvos az egyik. Szerep -vár rá még történetünk folyamán. - -Zurányi Kálmán gyógyszerész fiatal ember a másik. Nagy érdeme van az -igazság kideritése körül. Ez ifjunak bátorsága és igazságszeretete -nélkül magam se jutottam volna oly hamar a valóság felismerésére. - -Kiment Veinberger Ignácz zsidó kereskedő is. Üzte a kiváncsiság. -Észleléseinek nem tudtam hasznát venni. - -Vitt pandurt is magával a szolgabiró. A hivatalos tekintély csonka lenne -pandur nélkül. De elvitte magával Szücs János tiszalöki kisbirtokos -paraszt gazdát is. Ez nagy szerencse volt. Értelmes fő, gondos szemlélő, -Isten által megáldott világos agyu ember. Akkor 47 éves volt. Véletlenül -került oda. Egyik fuvaros volt a Csonkafűzesbe menő urak számára. A -másik fuvaros Najvirt Jónás zsidó fuvaros. Ez se látott, se hallott -semmit, Szücs János mindent látott, mindent hallott. - -A magyar nép eszejárása százféle jelzővel különböztet az okos ember és -az ostoba ember közt. Egyik példabeszéde igy szól: »Oda se néz, mégis -mindent lát.« Ez az okos ember. »Mindig nézi, még se látja«: ez az -ostoba. Szücs János többet látott s jobban látott, mint minden -szolgabiró, vizsgálóbiró, királyi ügyész, csendbiztos, pandur, irnok, -járási orvos s mint minden tanu, ácsorgó s jelenlevő, a ki ott -lábatlankodott a holttest körül. - -Kimentek hát a Csonkafűzesbe két kocsival. Esti 10 óra elmult már, mire -odaértek. Sötét volt, a mint nyári csillagos éjszakán szokott lenni, a -mikor kevés felhő boritja az eget s még föl nem kelt a hold. Tele -holdvilágról egy tanu sem emlékezik. Mezei ember szeme meglehetősen -tájékozódik ily homályban is. Állandó éjjeli világitáshoz szokott -fővárosi ember egyiptomi sötétségnek vélné az ily éjszakát kint a mezőn, -a folyam partján, a fekete tömegként meredező füzek és rekettyék lombjai -közt. - -A dadai emberek csöndesen beszélgettek egy csomóban. A szolgabiró kérdi: -hol a holttest? Senki se tudja. - -– Elő az oláhokkal! - -Szentesi István pandur oda terel egy csomó orosz tutajost. - -– Hol a holttest, oláh? Hová tettétek? - -– Eltemettük. - -– Hogy’ mertétek eltemetni? - -– Erős szaga volt, felénk fujta a szél. Azután ez már a mi törvényünk, a -mi szokásunk. A szegény halottat nem hagyhatjuk a földszinén, de még a -vizben sem. - -Ez bizony igaz. A szolgabiró is tudja ezt s nem is csinál érte -zenebonát. - -Megmutatják a hevenyészett sírhalmot. A szolgabiró megparancsolja a -sirhalom felbontását. Ki kell ásni a halottat. - -Ki ám, de mivel? Ásóról, kapáról nem gondoskodott senki. Az ember pedig -se nem róka, se nem borz, se nem ürgeásó kutya, hogy tíz körmével ásson -lyukat a földben. Mulatságos tanácskozás folyt a fölött: miként bontsák -fel a sirt. - -Végre nagy gondolatra vetemedett valamelyik bölcs férfiu. Ott a pandur -kardja. Ki lehet azzal ásni a gödröt. - -A kard pedig csakugyan nem arra való, hogy sírt ássanak vele. Hiába -nyavalygott a pandur: nem boldogult semmire. - -Szücs János uram nem nézhette ezt a munkát. Odaszólt a tutajosokhoz: - -– Adjatok egy rövid, vékony és keskeny deszkadarabot. - -Adtak. - -Ezzel már jobban ment a munka, de még se tökéletesen. Azonban ott -ólálkodott a közelben Hecska György. Akkor is hóna alatt volt az ásó, a -melyet 32 fillérért vett Galsi Istvántól. Szücs János sasszeme a -sötétben is észrevette az ásót. - -– Gyere csak ide fiam, addsza ide csak azt az ásót! - -Előbb azonban kikérdezte apróra: hogy’ jutott az ásóhoz, hol vette, -hogy’ vette, mikor vette, miért vette? Mert, hogy a tutajosnak ásója -legyen: ezt sehogy se lehet józan észszel megérteni. - -De sok viszontagságon ment is keresztül ez a szerencsétlen ásó! - -A vizsgálóbiró bölcsesége csodálatos hajszát inditott utóbb az ásó után. -Hogy’ merte ezt eladni Galsi? Hogy merte ezt megvenni Hecska? Nem is -egyéb ez az ásó, mint »bűntest«. Corpus delicti, a hogy’ a jogtudósok -mondják. Miért bűntest? Kit ütöttek vele agyon? Addig kereste a -vizsgálóbiró az ásót, mig utóbb napok mulva Tisza-Beö és Kőtelek közt -csakugyan elfogatta a tutajosokat s köztük Hecskát. Akkor is a hóna -alatt volt az ásó. Elkobozták nyomban. Küldték be Nyiregyházára, a -törvényszék bűntest-gyüjteményébe: a fokosok, kések, furkós botok, -lopott portékák, mérgek, kuruzslószerek, bankócsináló gépek, rongyok, -ruhafoszlányok tömegébe. Kötöttek nyakára madzagból nyakkendőt. A -madzagra rápöcsételtek egy darab papirost. A papirosra ráirtak egy -törvényszéki ügyszámot. Az eszlári vérvád ügyszámát. Ez a vérvád Sarf -József nevében folyt. Ráirták tehát a papirosra azt is, hogy az ásó Sarf -József tulajdona, tőle kobozták el. Sarf Józsefnek pedig soha az öreg -apja se hallotta hirét ennek az ásónak. De ez nem használt neki semmit. -Az ásó ott ült több mint egy évig a muzeumban, Sarf József pedig a -tömlöczben. Mikor utóbb sok idő mulva Sarf József mint ártatlan ember -kiszabadult: a börtönőrök őrmestere odaadta neki az ásót, vigye magával -a pokolba. Nem azt az ásót, hanem egy rossz, rozsdás, lyukacsos, -kitördelt élü elkopott ásót, mivelhogy valami okos ember a tutajos jó -ásóját kicserélte valami használhatlan rossz ásóval. Hát hiszen mindegy -ez a »bűntest«-nek. Csakhogy Sarf József becsületes ember, ő tőle sohase -koboztak el ásót, más jószágát ő el nem viszi. Azonban Kozák őrmester ur -nem ismert tréfát. Vagy elviszi Sarf azt az ásót, vagy hivatalosan -odaverik a hátához. - -Igy készül gyakran az igazság és a világtörténet. A jó Sarf József még -maig se tudja, miként keveredett bele az ásóhistóriába. - -Az ásóval egyébiránt gyorsan ment Szücs János kezén a munka. Noha -sötétben sírt ásni épen nem kényelmes állapot. - -Egész sötétség azonban mégse volt, sőt volt valami világitás. -Tisza-Dadáról hoztak egy szál gyertyát, ezt eleintén Tóth György -helyettes-főbiró tartotta, mikor azonban a holttest szaga már -felnyomakodott a gödörből, a gyertyatartást rábizta Oláh György -kerülőre. Volt ezenkívül egy kőolajos kis kézilámpa is, ezt meg Lőrinczi -István dadai jegyző tartotta. - -A mint Szücs János jó két lábnyi mélységre ért: elérte a halottat. Ekkor -letette az ásót s kezével takaritotta le a halottról a homokot. Az urak -megállapodtak abban, hogy a halottat nem kell kiemelni a sírból, csak -ott vizsgálják meg az orvosok. Szücs János állt a lábánál, Horváth Géza -szigorló orvos a fejénél. Ugy emelgették hol a fejét, hol a lábát, hol a -ruháját, a hogy’ a járási orvos, Kiss Jenő rendelte. A járási orvos -közellátó, gyönge szemü ember volt. A tanuk ilyennek mondják. -Elképzelhető tehát, milyen lehetett ez az orvosi vizsgálat a fekete -földben, a sötét éjszakában, hitvány világitás mellett, a fektéből föl -se emelt holttesten. - -De hát igy történt. Ruháját öregéből, nagyjából megszemlélték, balkeze -csuklóján a csimbókba kötött csomagot észrevették s nemét is -meghatározták. Egy fűzfavesszőt helyeztek föléje s aztán a vesszőt feje -tetejétől lába hegyéig megmérték. Ebből állott az orvosi vizsgálat. - -Épen megfelel a hullavizsgálati jegyzőkönyv ennek az eljárásnak. Rövid -ez és fölületes, de nagyon. Néhány értékes adat mégis van benne. - -A jegyzőkönyv kelt Tisza-Lökön, éjfél után egy órakor, tehát még azon az -éjszakán, de már hétfőn junius 19-én. - -A holttest egész hossza körülbelől 140 czentiméter. - -Haja egészen hiányzik, fogai épek s közülök egy se hiányzik. - -A termet középszerüen kifejlett s 14 éves korunak látszik. - -A derekán egy vörös csíkos öv. - -A balkezében egy sárga papirban bizonyos kékes festék volt található. - -Ime a hivatalos jegyzőkönyv tartalmának fontosabb részei. Csaknem minden -szava hibás, hézagos s alig van benne teljesen határozott állitás. De -azért e jegyzőkönyv mégis becses anyag lett a védelem számára. - -A józan gondolkozásu földmives falusi emberek, a kik ott voltak, sokkal -több jelenséget vettek észre a holttesten, mint a tudománynak és -hivatalnak embere. Kivált Szücs János uram más jegyzőkönyvet irt volna. - -Ők észrevették, hogy arcza földes, homokos volt. Egyik szeme nyitva volt -s mint a halottaknál szokás, felfordulva, a másik szeme be volt csukva. -Szája nyitva volt s fogai szép fehér apró fogak. A fogak köze is tele -homokkal. A viz is beiszapolhatta homokkal, de a sírban is behatolhatott -a homok, mert a part, a hova temették, homokföldből áll. Nyelvének hegye -a fogai közé ért. Álla nem volt leesve. - -Az a bizonyos festék inkább fekete volt, mint kék. - -Nem is a balkezében volt a festék, a mint az orvos állitja, hanem a -balkeze csuklójára kötött kendőben s ott is egy kis papircsomagba -göngyölve. - -Mind jelentős részletek ezek. - -Ujra eltemették a szegény halottat. Szücs János maga volt a temető -ember. - -Egy deszkát tettek a testre. A deszka fölé harmatos üde füvet hánytak, -hogy a föld ujra be ne borithassa a testet. Azután földet hánytak rá s -azt kissé sirhalom alakura elegyengették. - -Azonban valami jelet is kellett alkalmazni a sirhalomra, hogy ha netalán -orvok, lappangók, furfangosak, titkos szándékkal való emberek oda -lopódznának s a sirt megbolygatnák: észre lehessen venni. - -Szücs János csinálta a jelet földből. Egy kereszt, hüvelykujja körmével -húzva s egy ákom-bákom betü volt a jel. A szolgabiró megjegyezte: - -– Hátha lemászsza a jelet a béka? - -– Nem azt, uram! A béka nem bántja az uj sirt. - -Éjfél rég elmult, mire készen lettek. A gönczölszekere az égen már -nagyot fordult. - -A szolgabiró hazament a tisza-lökiekkel. De meghagyta, hogy őrizzék a -sírt. - -Meg is őrizték. Molnár János dadai községi esküdt volt az egyik őr. Ott -volt vele Oláh György és Váradi András, a két kerülő. Zsidó is kellett -őrizőnek. Legyen az is kettő. Az egyik volt Czájzler Márkus, a fürge -czipőkészitő varga. A másik: Burger Mór. S rajtuk kivül ott volt még a -pandur is: Szentesi István. - -Ezek őrizték a szegény lányka sirját hajnalig, azután délig, azután -délutáni 4 óráig, a mikor odajött a vizsgálóbiró a maga személyzetével s -átvette a halottat. - -Vajjon mi volt a csonkafűzesi közvélemény az elmult napon és éjszakán? - -Sok szó esett egymás között. A tisza-dadaiak és tiszalökiek egyébről se -elmélkedtek, mint az eltünt leányról s a talált holttestről. A tutajosok -nem elmélkedtek semmiről, mivelhogy ők a tisza-eszlári esetnek még hirét -se hallották. Valami elrablott királykisasszonynak vélhették volna azt a -tetemet. Másként meg nem érthették: mire való ez a nagy hejsze-hajsza, -az urak és parasztok és zsidók csődülése. Találtak ők már egyébkor is -holttestet, de efféle zajnak hirét se hallották. - -El is indultak tutajaikkal hétfő hajnalán s mentek nyugodtan lefelé -Isten nevében. - -A csonkafűzesi közvélemény megalakult. S szilárd volt mindaddig, mig a -vizsgálóbiró bele nem avatkozott a dologba. A zsidók szentül meg voltak -győződve, hogy a holttest az eltünt lányka holtteste. De meg voltak -erről győződve a keresztyének is. Már tudniillik a dadaiak és a lökiek, -a kik a holttestet látták. - -Okoskodásuk józan volt és egyszerü. - -Tisza-Eszláron, a Tisza partján eltünt egy tizennégy éves lányka. A -Tisza onnan Tisza-Dada felé folyik s nyolczvan nap mulva fölvet egy -holttestet, mely tizennégy éves lány holttestének látszik. Ennek tehát -az eltünt lányka holttestének kell lenni. - -Az eltünt lányka Solymosi Eszter volt, a kiről a körözvényben tudvalévő, -milyen ruhában tünt el. S ime azt a ruhát találják a csonkafűzesi -tetemen. Tehát az nem lehet más, mint Solymosi Eszter. - -A szegény lány festéket vett eltünése napján s ime a festék is ott van -egy csomagban balkarjának csuklójára kötve egy kis kendőben. Ahogy -szegény parasztlánykák szokták az egész vidéken. - -Lehet-e hát kétség? - -Nem lehet. - -A ki kételkedni mer: annak meg kell mondania, ki volt hát az a holttest, -a mig élt, ha nem az eltünt lánykáé? E nélkül kételkedni, vakon -kételkedni: vagy ostobaság vagy ledérség. Vagy ennél is több. - -A vallási gyülölet azonban mindent mer. Ölni is, gyilkolni is, -gyujtogatni is. Hogy’ ne merne tehát kételkedni? - -A mikor ujra eltemették a halottat s gyenge bomló testét harmatos fűvel -behintették: azt mondta valaki az urak közül ott a tömegben: - -– Eszter ruháját idegen holttestre is fel lehetett huzni! - -Éjfél volt ekkor. A hold csak harmad napja ujult, bágyadt fénye gyöngén -világitott a parti fűzesben. Néhány kóbor felhő a csillagok fényét is -megcsonkitotta. Ki mondta ki a gonosz kételkedés szavát először: nem -lehetett biztosan megtudni, arczát a sötétség miatt nem lehetett látni. - -De a kételkedés szava már ott is hangzott. E hangnak zugása utóbb -betölté a mívelt népek társadalmát. - -Ez történt a Tiszán! - - - - -LEGYEN SÖTÉTSÉG! - - -I. - -(A holttest fölismerése. – A magyar műveltség. – Kozma Sándor. – A kik -látták a holttestet. – A kiket elzártak nézésétől. – A holttestet -meztelenen mutatják. – Mi a szemérem? – Eszter ruhája a holttesten. – -Miként bánik a halál és az enyészet a holttestekkel? – Eszter különös -testi jele.) - -Zoltán István szolgabiró junius 19-én reggel már sietett értesiteni a -vizsgálóbirót. Bary vizsgálóbiró nagy személyzettel délután 4 órára már -a Csonkafűzesbe ért a helyszinére. - -Ezt a személyzetet öregéből-nagyjából meg kell ismernünk. - -Ott volt Miklós László, Szabolcs vármegye első aljegyzője akkor, – -legelső tisztviselőinek egyike később; – mívelt és értelmes ember; -zsidóellenes, de higgadtabb felfogással, mint sok tiszttársa és uri -pajtása. A birói szemlénél ő volt hivatalosan az egyik birói tanú. - -Ott volt Dobos Imre, Szabolcs vármegye szolgabirája. Nem volt alkalmam -közelebbről megismerni. Érzületét és gondolkozását ez ügyben nem -ismerhettem meg. Hitt-e, nem hitt-e a vérvádban: nem tudom. Ő volt a -másik birói tanú. - -Nagy véletlenül ott volt egyik helyettes főügyész is: Székely Ferencz. - -Magyarország főügyészi állását akkor Leveldi Kozma Sándor töltötte be, -Somogy vármegye birtokosa, választott tisztviselője, országgyülési -követe, gyakorló ügyvéd is egykor; később az ország főbiróságának kiváló -tagja s végül királyi főügyésze. - -Nagy lélek! Nemes gondolkozásu s magyar míveltségü férfiu. A magyar -míveltséget természetesen csak Magyarországon ismerik. Alapja ennek az -ugynevezett klasszikus műveltség, a hellen és latin remekirók szelleme. -Ez megvan minden más mívelt nemzetnél is. A magyar míveltség különössége -abban áll, hogy a gondolkodó elme az állami közélet nagy kérdéseit, az -alkotmányjogot, a korona hatalmának becsét, a társadalmi osztályok közt -levő viszonyt, az embernek jogát és méltóságát, a faj s haza iránt való -vonzalmat a magyar nemzet sok százados történetének, nagy harczainak s -nagy szenvedéseinek világánál ismeri föl, érti és becsüli meg. E -nemzetnek különös intézményei voltak s különös története, mely azokat az -intézményeket megalakitotta. A faj is más, mint a világ minden más -mívelt faja. A nyelv is különös, minden közeli rokonság nélkül. Ezeréves -története is különös, minthogy a tatár, török, német és szláv áramlatok -találkozási központján telepedett meg s ezek minden harczát végig -harczolta. Mert a harcz elől ki nem térhetett, de számának kisebbségénél -fogva legragyogóbb győzelmeinek hasznát sem élvezhette igazán. Gyakran -nagy csapások érték, de a lemondás érzetét szivéhez férni nem engedte. -Sokszor kellett idegen czélokért véreznie, de örök czélja gyanánt csak -saját nagyságát tekintette. A szabad alkotmányt, a nemzeti képviseletet -s a szabadságért s az emberi jogok teljességeért való lelkesülést mindig -megőrizte. - -Ebben a szellemben fejlődött ki Magyarországon a műveltebb s vagyonosabb -osztályok tagjainál a különös magyar műveltség. Az ily műveltségü embert -magyar táblabirónak nevezik. El nem merülni az elméletekben; külső -czélokért fel nem áldozni az élet örömeit; önönmagáért becsülni az -életet; szeretni az embereket; búsulni a multak szenvedésein; kinevetni -a kétségbeesőket; nagy hatalomnak ismerni el a végzetet, de föltétlenül -még annak se hódolni meg; meglehetős ábrándozás, mérsékelt munkálkodás, -időnkénti lázas lelkesülés, erős fajszeretet, az igazságnak eleven -érzése: ime a magyar táblabirói lélek. - -Ily lélek volt Kozma Sándor a javából. - -Bizonyos gonddal és keserüséggel nézte már hetek óta a nagy pör -fejlődését s már hónapok óta a nagy vallási gyülölködést. Erre nem volt -hatása, de a perre lehetett. Mellette volt Székely Ferencz helyettes -királyi főügyész. Sokban hasonló gondolkozásu, mint ő. Ezt kérte meg: -menjen Nyiregyházára, nézzen körül, győződjék meg, miféle boszorkányok -lakodalma készül ott a nagy per czimén Bary József aljegyző s Egressi -Nagy László alügyész kezén. Ostoba babonának tartotta a vérvádat s mint -erős magyar, nagyon röstelte, hogy a józan magyar népet ilyen -ostobaságba akarják belehajszolni. Ennek minden áron szerette volna -elejét venni s Székely Ferencztől várta a dolgok hű képének rajzát -további elhatározásához. Igy jött a helyettes királyi főügyész junius -17-én Nyiregyházára s véletlenül igy lehetett jelen a csonkafűzesi -műveleteknél. - -Birói szakértők voltak Kiss Jenő tiszalöki, Trájtler Soma nyiregyházi s -Kéri Horváth László járási orvosok és orvostudorok. - -Ott volt Egressi Nagy László királyi alügyész, Kéri Horváth Géza -szigorló orvos, Zurányi Kálmán gyógyszerész, Zoltán István szolgabiró, -Vay György tiszalöki csendbiztos egy csomó pandurral és csendlegénynyel, -Cséplő János fogházőr s tömérdek népség, keresztyének és zsidók nagy -sokaságban. - -Ott voltak a dadai csőszök is: Várady András és Oláh György. Ott volt -szerencsére Szücs János is, az éles szemü paraszt. S Tisza-Eszlárról is -sokan voltak. Az eltünt lányka rokonai s jó és biztos ismerősei. Köztük -édes anyja Solymosi Jánosné. Azért jöttek, hogy jól megnézzék a -halottat: vajjon fölismerik-e benne a szegény Esztert? Semmiből se -vettem észre, hogy előre összebeszéltek volna akár arra, hogy -fölismerik, – akár arra, hogy föl nem ismerik. - -Ez utóbb nagy szerencsének bizonyult. - -Mindenki ott volt tehát, a kinek ott lehetett lenni. Csak azok nem -voltak ott, a kiknek a törvény szerint ott kellett volna lenniök. - -Egyetlen vádlottat se eresztettek oda. - -Ott ültek már nyolczan-tizen közel egy hónap óta Nyiregyháza börtönében. -Azzal vádolva, hogy zsidó husvéti süteményre vérét vették a keresztyén -szűznek, hogy elvágták Solymosi Eszter nyakát. Ime most ott fekszik a -keresztyén szűz a Tisza partján; száz embert odacsőditenek, vajjon nem -Solymosi Eszter-e a halott s vajjon el van-e hát nyaka vágva? De a -kiknek becsületére, szabadságára s életére folyik a munka: azokat -nemcsak oda nem hivják, hanem még oda sem eresztik. - -De még csak tudtukra se adják az esetet. - -Van védőjük is. Kitünő védőjük. Heumann Ignácz jogtudor és ügyvéd, -nyiregyházi lakos, a kinek alkotmányadta joga s törvény és becsület -által parancsolt kötelessége a halálra keresett vádlottak jogaira -vigyázni s törvényes érdekeit megoltalmazni. Őt se értesitik hivatalosan -s mikor mégis megtudja a birói szemlét: jelentkezik, hogy a törvény -szerint ő is közreműködhessen a birói szemlénél. Kereken megtagadják. - -De hát megengedi ezt a törvény? - -Sehogy se engedi. Sőt egyenesen megparancsolja, hogy a birói szemléhez a -vádlott és érdeklett feleket s a vádlottak védőit különösen meg kell -hívni. - -A magyar törvényes gyakorlat ebben mindig különösen szigorú volt. -Rendszeres büntető törvénye ugyan 1878 előtt nem volt Magyarországnak, -de biráiban annál erősebben ki volt fejlődve gyakorlat utján az -igazságnak érzéke. Az igazság pedig mindig az volt s örökké az marad, -hogy a vádlottat olyan ok alapján, a melyet ő nem ismer, elitélni nem -szabad. - -Mi volt a vádlottak egyenes, tiszta és tökéletes mentsége? - -– Azzal vádoltok, mi vágtuk el Eszter nyakát. Ime Eszternek holtteste! -Nincs rajta vágás. Tehát ne kínozzatok tovább, hanem eresszetek -szabadon. Tévedéstekért kérjetek bocsánatot istentől és tőlünk. - -Ez a tökéletes mentség. - -Ám a lappangó gyanu, a furfang, a rosszindulat, a vizsgáló emberek tompa -elméje vagy talán az igazság azt sugja, hogy ez a holttest nem Eszter -holtteste. Mit szólhat erre a vádlott? - -Felelete egyszerü. - -– Meglehet, a holttest nem Eszter holtteste. De ezt nálam nélkül ki nem -mondhatjátok. Ha én meg nem láthatom: akkor eltitkoljátok előlem -mentségemet, tehát az igazságot. De micsoda biró az, a ki eltitkolja az -igazságot, holott azt éppen neki kell felderiteni? A biró az istennek -hatalmával dolgozik, de csak az embernek gyarló elméjével. Mielőtt -hatalmával eltiporna: legalább vegye segitségül az én elmémet is. - -De a vádlottakat még se értesitették a birói szemléről. Védőjüket pedig -elzárták onnan. - -De elzártak egyuttal minden zsidót. - -A csendbiztos rettenetes ember volt. A nyers Vay György. S a rettenetes -csendbiztos az ő kemény pandurjaival egyebet se tett, csak a zsidókra -vigyázott, hogy azok se közelből, se távolból meg ne láthassák a -halottat s meg ne hallhassák a tanuk szavát. A szemle nyilvános birói -cselekmény volt. Jelen lehetett ott minden tisztességes ember, a ki a -birósági eljárást zavarni nem akarta. - -Ez volt az ország törvénye. Ezt kellett a csonkafűzesi vizsgálatnak első -sorban kijátszani. - -Azt mondja a vizsgálóbiró jegyzőkönyve: - -»A hullát tartalmazó gödör közeléből Vay György csendbiztos és -csendlegényei a tömegesen oda gyülekezett közönséget messze -eltávolitották s utasitva lettek, hogy a hivatalos eljárás helyéhez az -illetéktelen egyéneket közel ne bocsássák.« - -Ime a papiros türelme és furfangossága! Oda gyülekezett közönségről s -illetéktelen egyénekről szól, holott a magyar mezei ember nem kiváncsi, -nem is törődik azzal, a mi nem az ő dolga, nem is megy oda, a hová nem -hivják s e napon se »gyülekezett« a Csonkafűzesbe. A ki odament és ott -volt: azt bizony a pandurok szó nélkül odaeresztették a halotthoz. - -Hanem zsidó igenis volt Tisza-Lökről és Tisza-Dadáról összesen ott vagy -tizenkettő. Épen csak ezeket kergették el a pandurok. De a vizsgálóbiró -jegyzőkönyvéből ez ki nem tünnék a világért se. Hamis a papiros. - -Azt gondolhatná valaki: puszta elmélet ez. Hiszen a biróság zsidók -nélkül is csak megkeresi az igazságot, hiszen a biróság arra való. - -Igaz. Csakhogy az élet minden igazsága sok részletből áll s a biró is -csak annyi részletet ismer föl, a mennyit föl tud és föl akar ismerni. -Többet nem. Azonban több szem többet lát. Azért rendelte a -törvényhozások bölcsesége, hogy a birák gyöngeségét tanu, szakértő s az -ezer szemü nyilvánosság gátolja meg. - -Bizony tervszerü dolog volt az, hogy a holttesthez zsidó közel ne -juthasson. A mint ez majd szép rendben egymásután megbizonyosodik. - -A birói szemlével első sorban azt kellett volna elérni, vajjon azok, a -kik Solymosi Esztert életében ismerték, ráismernek-e a holttetemben? - -Minden ember azt gondolná, hogy a biró úgy mutatja meg a holttestet a -tanuknak, a mint azt megtalálták. Tehát ruhásan, felöltözötten, a mint -életében szokott lenni s a mint eltünésének napján is volt. S a mint -életében minden ismerőse látta. - -A biró nem igy cselekedett. Ez nagyon egyszerü és parasztos eljárás lett -volna. - -E helyett levetkőztette a holttestet meztelenre s a »ruhadarabokat -azonnal a füzesben elrejtették azon czélból, hogy azokat a hulla -felismerésére (agnoszkálására) előhivandó egyének egyelőre ne láthassák -s a felismerésre a ruha látása befolyással ne birhasson«. - -Meztelenen kellett tehát a tanuknak a holttestet megtekinteni. Csak -ágyéka volt kissé födve. - -Ez volt aztán a világraszóló bölcseség. Ugy mutatni meg a holttestet, a -hogy’ azt életében senki se látta. - -Ki láthat falun, falusi lányt, ha már belépett a serdülő korba, -mezitelen? Hacsak édes anyja nem: más ugyan nem. - -A szemérem csodálatos érzés. Van benne valami fenség, a mi imádásra -méltó s ezer titok, melyet az élet tudósai még nem tudtak megfejteni. A -virág és az állat nem ismeri. A gyermek se ismeri. Később, lassanként, -az ötödik-hatodik életévvel kezd már fejlődni. A lányoknál talán előbb, -mint a fiuknál. De a mikor már kifejlődött: a lányoknál sokkal erősebb, -mint a férfiaknál. - -Mi a szemérem? - -Nem csupa ösztön, nem is csupa gondolat, semmi esetre se megfontolás. -Még csak nem is puszta érzés. Valami csodálatos működése az agynak. - -A szemérem elfödi a testnek nagy részét, a testen lévő völgyeket és -halmokat, a tagok vonalait s a vonalak mozgását. Mintha valamit féltene -valakitől. - -Mit félt? - -Az erőt vagy a gyöngeséget félti? A bájakat vagy azok hiányát? Mitől -őrizkedik? Idegen szemektől. Idegen gondolatoktól. - -Nemcsak féltés, hanem félelem is van a szemérem érzetében. - -Minden szűz hajadon lelkének mélységeiben ott rejtőzik valami öntudatlan -ösztön, hogy ő vágynak, vonzalomnak, imádásnak tárgya. De csak ugy és -addig, a mig testének alakbeli szépségei a nyers napfény elé nem jutnak, -a mohó szemek előtt föl nem tárulnak. Ha föltárulnak: birálat léphet az -imádás helyére. A rajongás talán összehasonlitásra, tünődésre, -megfontolásra, kiábrándulásra vezet. A szentséges titkok el lesznek -árulva s a lepleiben imádott alakról észreveszik, hogy ő is egykor -pajkos gyerek volt s majdan redős aggá válik S észreveszik, hogy az élő -állat természeti törvényeinek minden nyomdoka rajta is ép ugy megvan, -mint mindenkin. Sőt ép ugy megvan, mint madarán és macskáján. - -Ha anyajegy van a hajadon testének rejtett részein: szemölcs, szeplő, -eper vagy szilva vagy valami hegedés: ugy látszik, mintha értenők a -mezbe burkolódás minden okát. De hiszen a tökéletes alak is csak ugy -elburkolódzik, mint a tökéletlen. Sok talán még jobban. Ha csupa fény, -csupa illat, csupa alakbeli tökéletesség is a leány teste: a leány annál -inkább óvja azt a nyilvánosságtól. - -S a szemérem nem szünik meg a korral, csak módosul. Nem szünteti meg az -álmiveltség se, csak eltorzitja. Az anyaság is csak tökéletesiti. - -A falusi paraszt lányka csak fejét, nyakát, könyökig feltürt karját s -lábafejét a bokáig engedi át a napvilágnak. Minden más tagjára a ruha -árnyéka borul. Ha fürdik is: férfiak közelében sohase fürdik s kis -gyerekek, lányok, asszonyok társaságában se veti le ingvállát és -szoknyácskáját. Mellét, köldökét, tomporát, ágyékait s lábának térden -felül való részeit meg nem engedi nézni senkinek. Még legbensőbb -barátnőjének is nagy ritkán. Irtózik még az orvos szemétől is. Egyik -magyar királyné inkább meghalt, semmint a szemérem fenséges törvényei -ellen vétsen s orvosának megmutassa tagjait. Ez a természet igazsága. De -titka is. - -Ki látta Solymosi Esztert, mint fölserdült meztelen lánykát? - -Senki. - -De azért a csonkafűzesi szegény holttetemet anyaszült meztelenen -mutatták meg a tanuknak. - -Miért csinálta ezt igy a vizsgálóbiró? Várjunk sorra, minden kitudódik -apródonként. - -Először az eltünt lányka édes anyját kérdezte ki: minő ruhában tünt el -Eszter? - -Az édes anya elmondta a ruhadarabokat. - -A fején fekete babos fehér kendő, a szélén sárga virágokkal. Ez -hiányzott a holttesten. Ez a hajjal együtt veszhetett el, mert hiszen a -haj egészen hiányzott. A koponya kopasz volt. - -Nyakán nagy veres, rojtos, hara kendő. Ez megvolt a holttesten. - -Felső testrészén, vállán, derekán és karjain karton benemérő vagy -otthonka, kis női kabát, veres-fehér-fekete koczkával. Ezt megtalálták a -holttesten. A szövet otthoni maradékát az anya nyomban felmutatta. A -jelenvoltak rögtön belátták, hogy a maradékszövet ugyanaz a kelme, mint -az otthonka. - -Az otthonka alatt a belső fehérnemü havasi gyolcsból készült fehér -ingváll. Ott volt a holttesten is. - -Derékon és azon alul veres csiku karton kötény, ez alatt kék -barkhendszoknya, ez alatt vörös karton alsószoknya s ez alatt ingalj -falusi vászonból. Igy beszélte el az anya. Mindezt kétségtelen -valóságban megtalálták a holttesten. - -A holttest lábán nem volt czipő. Solymosi Eszter is mezitláb volt az -utolsó napon. - -Eszternek volt kezében kendője is. Ennek hasonló mássát elhozta az anya -a Csonkafűzesbe. Ezt is megtalálták a holttesten. Ez volt a balkeze -csuklóján csimbókba kötött kendő, melyben a festékes csomag volt. - -Ime: semmi kétség. A holttest ruházata ugyanaz volt, a melyben Solymosi -Eszter ápril 1-én nyomtalanul eltünt. - -A vizsgálóbiró furfangos bölcsesége azt határozta, hogy a tanuk ne -láthassák a ruhát, nehogy annak látása félrevezesse őket. - -De hát miről lehet fölismerni a tűzben, vizben elhaltakat? Nem a -ruhákról, inggombról, karpereczről, fülbevalóból, külső élettelen -tárgyakból, melyeket a tűz esetleg el nem emészt vagy a viz el nem -változtat? - -Solymosi Eszter ápril 1-én tünt el a Tisza partján s a tutajosok junius -18-án találták meg a holtesttet. Ha az eltünt lányka a Tisza hullámaiban -találta meg a halált: akkor 79 napig volt holtteste a vizek lakója. - -A víz csodát mivel a holttestekkel. - -A viznek halottjai csak úgy elvesztik alakjukat, mint a tűznek -halottjai. S az elváltozás mindenütt ott van a koponyától kezdve a -lábfej talpáig. - -A haj, kivált a hosszu haj, gyakran eltünik. Vagy letöredezik, vagy -kimállik. A folyó víz mindig mozog. A hol mozgás van: ott mindig van -erőszak is. S a kimállott hajat a legkisebb erőszak is leszedi a fejről. -Hányszor akadhatott meg a lányka haja faágban, parti gyökérben, -rárakodott iszapban s a mint a testet meglibbentette a hullám vagy -tovább sodorta az áram: a haj elvált s a fej kopasz maradt. - -A ki serdülő lányt dús hajzattal ismer: első pillanatban alig ismer rá, -ha ugy találkozik vele, mint tar fejüvel. Még ha él is, beszél is, nevet -is: idő kell hozzá, mig megszokja, mig elismeri, hogy ime csakugyan ez a -lány az, a ki hetek előtt még dúshaju volt. - -A csonkafűzesi holttest hajának hiánya a tudománynak és tapasztalatnak -szép kérdéseit vetette föl a nagy per folyamában. - -A víz csodálatosan eltorzitja az arczot is. - -Letörli róla az élet szinét. Maga a halál is megcselekszi ezt a víz -segitsége nélkül, hát a mikor még a víz is segit neki s rothasztó -enyészet is. - -Ha a holttest hosszabb ideig van a vizben: lehámlik róla a bőrnek külső -kérge, melynek tudós neve: epidermis, magyarul: felhám. E külső kéregbe -van beivódva az a festék, melyből a bőr szine készül s melyet származás, -napfény, életkor, szél és vihar csapkodása s faji természet készit, -gyüjt s módosit. A külső kéreg lehámlásával a czigány asszony redves -arcza s a nehéz munkát végző szolgálónak durva tenyere csak oly finommá, -lágygyá, fényessé és halaványnyá válik, mint a királyné arcza s a -királykisasszony selyem keze. Szivtelen és goromba és igazságos erő az -enyészet ereje. Nem törődik semmiféle anyakönyvi bizonyitványnyal. -Egyenlő módon bánik mindenkivel. - -Lemállanak, lehullanak a külső kéreggel együtt a körmök is. De megmarad -az ujjakon a köröm ágya. - -S oly szép, tiszta és fényes az a körömágy s annyira hasonlit az igazi -körömhöz, hogy komoly megfigyelés nélkül a körmök hiányát észre se lehet -venni. A mint hogy Bary vizsgálóbiró se vette észre és szakértői se. Sok -mulatságos jelenet lett ebből utóbb az itélő biróság előtt. - -Az arcznak vonásai a folyam langy vizében tökéletesen elváltoznak. - -Sok vonal, sok szöglet, sok dombocska és sok gödröcske van az emberi -arczon. Csupán az ajkak vonalai is százfélék. Hát még a szem körül -képződő finom redők, hát a mosolygás, tüsszentés, köhögés, öröm és -fájdalom, harag, boszú és dévajság ezerféle kicsiny és nagy vonása! -Mindezt eltorzitja a halál s még a halálnál is ezerszerte jobban -eltorzitja a rothadás, kivált ha az a vizben történik. A halál maga, ha -csendesen áll be s lezárt szemekkel találja a haldoklót, nyugalmat fest -az arczra. Mintha csak aludnék az, a ki már halott. De a mint a merevség -elmulik s megkezdődik a feloszlás: az élőnek arczvonásai örökre eltünnek -s azokat többé visszaidézni a mindenható se tudja. - -A viz, kivált ha langyos, mint a Tisza nyári vize, kettős erővel -rombolja a tetemet. A tetem nagy része a vizben is légnemüvé alakul át, -mint a száraz sirban, de ez az átalakulás mégis más módon történik. A -vizi holttest hol felszáll, hol lesülyed, a mint fajsulya a rothadó -gázok miatt változik. Időnként a viznek mélyén fekszik vagy a napfényre -jön ki. A napfény is módositja az enyészetet. - -Az elmulás, a megsemmisülés se egyféle. A tetem megőrzi egyéniségét -sokáig, még az enyészetben is. Két testvért temessenek egymás mellé, egy -napon s egy betegségben hunytak el: még az ő enyészetük se egyenlő. Az -egyiké talán évekkel gyorsabb, mint a másiké. A vizben való enyészés is -ekként különbözik. - -Nem az esetlegességekre gondolok. Vannak vizi állatok, melyek -megtámadják, megeszik a holttestet. Különösen a rákok, a húsevő halak -közt pedig a csuka. A rák nagyon szereti az ajkakat, a szemeket s az -orrot. Egy-két nap alatt képesek az arczot egészen elcsufitani, minthogy -nagymértékben megcsonkitják azt. A csonkafűzesi holttest arczán nem volt -rák vagy haltámadás nyoma. - -Ez véletlen. - -De az enyészet szabályszerü változatai is sokfélék. Láttam barna, -cserszinű vízi tetemet, láttam gyenge hamuszinüt, láttam olyat, melyet -szappanszinűnek tartottam, de olyat is, mely a gyöngyházhoz volt -hasonló. Mi az oka az egyik vagy a másik szinnek? Ki tudná azt -bizonyosan? A halottnak neme, életkora, életmódja, betegsége, -enyészetének foka, vizben létének időtartama, a viznek hőfoka s vegyi -alkata: mind oka lehet többé-kevésbbé annak, hogy időnkint milyen szine -legyen a halottnak. - -Láttam vizi tetemet kidülledt szemekkel. De láttam olyat is, melyen a -szemek egészen eltüntek s a szemek helyén csak vékony vonal látszott. Se -szemgödör, se pillák, se pillaszőrök. - -Biróság idézett egykor Dunából kifogott holttest fölismerésére. Kedves -rokonom volt az eltünt élő. Egyetlen vonását se ismertem föl az élőnek. -Arcza, termete egészen más volt, mint az élőé. Különösen kerestem a -hasonlatosságot keze ujjain. Ezeket életében nagyon megfigyeltem. Vastag -tömzsi ujjai voltak s a kéz hátán a középső izületi hajtásnál különös -alaku redők. Ezeknek se akadtam nyomára. Még az ujjak is vékonyakká -váltak. Pedig semmi kétségem se volt arra nézve, ki volt a holttest, a -mig élt. Ruházata minden darabját biztosan fölismertem. Zsebórájára is -biztosan emlékeztem. A holttest hónapokig volt a Dunában, a zsebórának -meg kellett állni nyomban, mihelyt a vizbe került. A zsebóra tiz órát -mutatott, az élőt esti kilencz óra után látták utoljára. Ime az a kis -időmérő gépezet megmutatta, hogy a titkon bekövetkezett halál melyik -perczben állott elő. - -A ruha és zsebóra nélkül arra kellett volna esküdnöm, hogy nem tudom, ki -volt, mig élt az előttem fekvő holttetem. És a vizsgálóbiró a -Csonkafűzesben mégis csupán a meztelen testet mutatta meg a tanuknak. -Pedig az a holttest serdülő lánynak teteme volt. Az ilyet felismerni a -legnehezebb. - -Felnőtt férfinél van bajusz, szakáll. Élemedett nőnél van gyakran -szemölcs, bőrkinövés, foghiány, a melyet jól ismertek az ismerősök. -Fölserdült fiatal lánykánál minden efféle különös jel nagy ritkaság. -Solymosi Eszter testén nem is volt efféle. - -De különös jele mégis volt. - -Jobb lába fejére a mult 1881-ik évben Szent Mihály havában rálépett a -tehén s patájának éle mély sebet vágott a hüvelykujj töve irányában a -lábfejen. A seb begyógyult, behegedt, de a hegedésnek nyoma állandóan -megmaradt. S minthogy a lányka nyáron s őszszel mindig mezitláb szokott -járni, mint a falusi szegényebb cselédlányok: a hegedés jelét-nyomát -tehát minden leányismerőse, minden játszópajtása jól ismerte. A -tehéntaposás valóságát előadta s megerősitette édesanyja is. Ha tehát a -csonkafűzesi tetem, mig élt, Solymosi Eszter volt: ezt a különös jelet -meg kellett találni a lábfejen. - - -II. - -(Az első fölismerési eljárás tanui. – Ezek közt Szakolczai Julcsa. – Hat -tanu fölismeri Esztert, kettő pedig nem. – A vizsgálóbiró nem veszi -irásba a fölismerő tanuk által igazolt azonossági jeleket. – Az ember -foga és a falevél. – Az ember nyoma. – A második fölismerési eljárás -tanui. – A kálvinista lelkész vallomásának birálata. – Más termetarányok -mutatkoznak a felöltözött nőnél, mint a mezitelennél. – Az emberi test -magassága szemmérték után bizonytalan.) - -E napon, junius 19-én nyolcz tanut bocsátott a holttest felismerésére a -vizsgálóbiró. - -Az anya, Solymosi Jánosné határozottan kijelentette, hogy a tetemben -lányát, Solymosi Esztert föl nem ismeri, az a tetem nem lehet az ő -lányáé. - -A második tanu özvegy Solymosi Gáborné. Ez Solymosi Jánosnénak testvérje -s igy az eltünt lánykának nagynénje. A lánykát jól ismerte. A -tehéntaposás okozta sebről ő is tud. A holttestnek figyelmes -megszemlélése után kijelentette, hogy abban Solymosi Eszterre nem ismer. - -Lóczi János harmadik tanu eszlári ember s az eltünt leánykát jól -ismerte. A holttest megszemlélése után kijelentette, hogy ajaka, szeme -és nagysága után itélve abban Solymosi Esztert fölismerni véli. - -Solymosi János volt a negyedik tanu. Másod unokatestvérje Solymosi -Jánosnénak, az eltünt lányka anyjának. Vérszerinti rokon s az eltünt -lánykát jól ismerte. Arczállás és nagyság után Solymosi Eszterének -gondolja a holttestet. - -Jakab János eszlári lakos a holttestet kék szemei, fogainak rendes -állása és nagyságából következtetve Solymosi Eszterének véli. – -Megjegyzi a vizsgálóbiró, hogy ez a tanu a holttest szemeit kék -szemeknek nézte, holott Eszternek fekete szemei voltak. - -A hatodik tanu Szakolczai Julcsa 19 éves hajadon lány, eszlári lakos. E -tanura még gyakran visszatérünk. Tanusága rendkivül fontos, a mi azonban -a vizsgálóbiró jegyzőkönyvéből épen nem tünik ki. E jegyzőkönyvbe csak -annyi van beiktatva, hogy Szakolczai Julcsa a fogak, szemek és lábak -után itélve határozottan állitja, hogy a holttest Solymosi Eszteré. - -Juhász József a hetedik tanu. Ő a száj, ajak és nagyság után azt -gondolja, hogy a holttest Solymosi Eszteré lehet, de abban nem biztos. - -Az utolsó tanu e napon Juhász Andrásné, ki a holttest nagyságát és -fogait olyanoknak nézi, mint Solymosi Eszteréi voltak, de az azonosság -felől biztosat állitani nem tud. - -Szóról-szóra közlöm a vizsgálóbiró jegyzőkönyvének im ez adatait. E -jegyzőkönyvvel követte el Bary aljegyző a végzetes hibát. Ha e -jegyzőkönyvet törvényes alakban s okosan késziti el: vége van a nagy -pernek azonnal s a nagy csomó ártatlan ember nem sinyli a börtönt még -tizennégy hónapig. - -A jegyzőkönyvet egyik tanu se irta alá. Tudott irni mind. A törvény -szigoruan megparancsolja, hogy a jegyzőkönyvet azzal, a kinek tanuságát -tartalmazza, mulhatlanul alá kell iratni. A vizsgálóbiró egyenesen -megszegte a törvényt. - -Miért tette ezt? - -Bizony nem azért, mert meg akarta szegni. Nem azért, mert gyönyörüsége -volt a törvény mellőzésében. Hanem azért, mert ő szentül hitte, hogy a -csonkafűzesi tetem nem az eltünt lányka volt, a mig élt s bizton -számitott arra, hogy a tetem idegen voltát ő még be fogja bizonyitani. -Nem tartotta egyelőre tehát komolynak azt a munkát, azt a jegyzőkönyvet, -a mely szerint nyolcz tanu közül hat egyenesen az eltünt lánykát ismerte -fel a holttestben és pedig a hat közül egy tanu tökéletes -határozottsággal. - -Hát a vizsgálóbiró igy gondolkodott. Tévedett kegyetlenül, de ez volt -meggyőződése. Nem vádolom érte erkölcsileg. Csak elméje volt gyönge, nem -lelkiismerete. S ha ő lett volna az itélőbiró: hát egy sulyos birói -tévedéssel több lesz a világon. Nem nagy dolog. Csak az törik össze -alatta, a kit ér. Volt már ily tévedés elég s lesz még sok. Gyarlók -vagyunk. - -Csakhogy a vizsgálóbiró nem itélőbiró s a történelmi tapasztalatoknak s -józan elmének ezer indoka szól a mellett, hogy itélőbiró ne is lehessen. -Tehát neki nem szabad csak azt jegyezni fel, a mi az ő meggyőződése, sőt -szent és egyetlen kötelessége abból áll, hogy ha nézetével, -egybevetéseivel, meggyőződésével ellenkezik is: azt jegyezze fel hiven, -a mi előtte történik. - -A hű följegyzésekből az itélőbiró tudja megközeliteni az igazságot. A -vizsgálóbiró nem. Szövevényes ügyekben a vizsgálóbiró a dolognak mindig -csak töredékes részét látja egyszerre s ezt is gyakran elfogult lélekkel -s kénye szerint való vélekedés szemüvegén át. Tehát hamisan vagy -fonákul. - -De erre később terjeszkedem ki. - -A vizsgálóbiró vétke a csonkafűzesi eljárásnál valósággal nem is abból -állott, hogy tanukkal nem iratta alá a jegyzőkönyveket. Ez csak a -törvénynek s nem az igazságnak megsértése. Nagy vétke az volt, hogy -annak a hat tanunak nyilatkozatát nem jegyezte föl apróra, a ki a -holttestben az eltünt lánykát ismerte föl. - -A fölismerésnél nem a tanuk száma dönt. Száz meg ezer tanu lehet s azok -közt apa, anya, testvér, jegyes, hű barát, a ki az enyészet és víz által -eltorzított meztelen holttestben nem ismeri föl az eltünt egykori -ismerőst. Ha akad egyetlen tanu, habár gyermek, féleszü vagy borittas -is, ki kétségtelen anyagi különös jelét ismerte az eltüntnek, ha e -jelről számot tud adni s ezt a holttetemen meg tudja mutatni: ez a tanu -látja csak az igazságot s nem a másik száz vagy ezer tanu. Mert az -anyagban a természet igazsága rejlik, ez ellen pedig száz meg ezer -tanunak esküje se ér semmit. - -Ime a holttest nagyságát Solymosi Eszterének állitja öt tanu: Lóczi -János, Solymosi János, Jakab János, Juhász József és Juhász Andrásné. - -Solymosi Eszter ajkait fölismerte a holttesten két tanu: Lóczi János és -Juhász József. - -Szemeit fölismerte Lóczi János, Jakab János és Szakolczai Julcsa. - -Fogait fölismerte Jakab János, Szakolczai Julcsa, Juhász Andrásné. - -Száját fölismerte Juhász József. - -Lábait határozottan fölismerte Szakolczai Julcsa. - -Arczállását fölismerte Solymosi János. - -A vizsgálóbirónak föl kellett volna jegyeznie, hogy e tanuk a -holttestnek ama részeit miről ismerték föl, miként adták elő -véleményüket s mivel bizonyitották ezt. A vizsgálóbiró egyénileg -kételkedhetett abban, hogy e tanuk eltalálták-e az igazságot? De már azt -véglegesen megitélni, hogy valósággal eltalálták-e vagy eltévesztették -az igazságot, nem tőle függött, nem az ő jogában állott, neki arra se -képessége, se hivatása nem volt. Erre a vád, a védelem és az -itélőbiróság volt hivatva. Ezek elől a tanuk legfontosabb nyilatkozatait -eltitkolni nem volt szabad. S a vizsgálóbiró eltitkolta. - -E ponton van a nagy per végzetes fordulata. - -Egyébként is nagy veszteség a följegyzések elmulasztása. A mezei -tanulatlan ember figyelő képességének szép bizonysága lett volna a hű és -pontos följegyzés. Ez a bizonyság elveszett. - -Volt tanu például, a ki fogairól ismerte föl a tetemben az eltünt -leánykát. Ez a dolog nagyon egyszerünek látszik, pedig épen nem az. - -Látni más, mint nézni s nézni is más, mint megnézni. Minden ember lát, -sok ember néz is, kevés ember van, a ki megnéz valamit igazán. Minden -gyermek látja, naponként látja apjának, anyjának, testvérjének fogait, -de ha azok a fogak rendesek, ha azok egyikében vagy másikában feltünő -különösség nincs: százezer ember közt alig van egy, a ki apja, anyja, -testvérje fogait meg tudná különböztetni mások fogaitól. - -Igaz, hogy a rendes alaku fogak egyenlő nem, kor és kezelés mellett -feltünőleg egyenlő alakuak. A czigányé se más, mint a királyé. -Legföljebb szebb, erősebb és tartósabb, mint a királyé. - -De már a különböző fák levele nem egyenlő alaku. Ám bármily ügyes -kertész, növénytudós, vagy erdőkerülő elé tegyenek nagy csomó falevelet, -hogy válogassa szét a leveleket s jelölje meg, melyik falevél minő fának -a levele: megtéved csaknem minden falevélnél s dugába dől minden -tudománya. Jegenye, fekete és rezgő nyár, körte, alma, bükk, szilva, -nyir, gyertyán, meggy, édes gesztenye, hárs, szil, egerfa levele bizony -nem egy alaku s ha mindegyikből ötöt-hatot veszünk s valamennyit -összerázva odatesszük a tudós elé: összezavarodik a tudós egy pillanat -alatt. Azt se tudja utóbb: fiu-e vagy lány? - -Mert a falevelet ugyan egész életén át mindenki látja, egyik fát a -másiktól meg is tudja különböztetni, de már a fák levelét a czélból, -hogy azok különbözőségét elméjében megjegyezze, nem szokta megnézni -senki. Vagy legalább kevés ember van a világon, a ki ezt megcselekszi. - -Igy vannak az emberek a fogakkal. Még saját fogaikkal is. Nem is adok -sokat azokra a tanukra, a kik a fogak alakja után akarták fölismerni, -vagy föl nem ismerni a holttestet. De, ha mégis akadt ember rendkivüli -és csodálatos figyelő erővel, a ki erre képes volt: bizony föl kellett -volna annak nyilatkozatát szó szerint jegyezni. Szép és különös elme -lett volna ezzel megörökitve. - -Mert azok közt, a kik a természet kebelén élnek s az erdők, mezők -tüneményeit egész életen át közvetlenül szemlélhetik, csodálatos figyelő -erejü elmék akadhatnak. A kik százötven anyajuh és százötven bárány -közül fölismerik: melyik anyának melyik a báránya, melyik báránynak -melyik az anyja. A ki egész falu minden lovát fölismeri háromszáz lépés -távolságból. A ki kétszáz szőlőfajt fölismer tavaszszal a leveletlen -venyigéről szempillantásnyi megtekintés alatt. - -A ki igy tud figyelni, igy meg tud nézni valamit: az a rendes alaku -fogak után is képes fölismerni a halottat. - -Volt még egy különössége az eltünt lánykának. Ez az volt, hogy lába -ujjai nem feküdtek egymás mellett, hanem széjjel álltak, mint a hogy -csecsemő gyermeknél szokás a születés utáni napokban. - -A művelt világ városi lakói közt milliók élnek, nőnek, megöregesznek s -meghalnak a nélkül, hogy valaha embernyomot láttak volna. Embernyomot -csak mezitláb járó ember után és csak sekélyes sárban és hóban, sekélyes -porban s tömött sekélyes homokban lehet látni. Ám a mívelt népek lakta -városokban kevés a mezitlábas ember s uton, utczán, utfélen alig van -olyan sár, por és fövény, a mely az embernyomot megőrizné. Ha akad is -embernyom: azt a járó-kelők nyomban eltiporják. - -Minden állatnak, mely lábon jár, megvan a maga külön nyoma. Kutya, -macska, róka, farkas, medve, ló, ökör nyomát jól ismeri minden falusi -ember ott, a hol ez állatok élnek. A fiatal sertés, kecske és juh nyomát -szintén fölismeri a figyelő mezei nép, noha ezek nyoma már nagyon -hasonlit egymáshoz. Lud, pulyka, tyuk, kacsa nyoma jelentékenyen -különbözik. A szarka és veréb nem lép, hanem ugrik, kissé szétrombolja -mind a kettő a maga nyomát. Gólya, libucz, varju nyomát a falusi gyerek -tisztán meg tudja különböztetni. Természetesen az emberét is. A nyom a -tudomány történetében is szerepel. Tudományos búvárlatoknál -fölfedezésekre segitett. Az állattan és a földtan sokat köszönhet a -kövületekben és a megszilárdult iszapokban fenmaradt nyomoknak. A -népregék és népmesék is csaknem minden országban beszélnek nyomokról, -melyek sárkánytól, tátos lótól vagy valamely mesés hős lova lábától -származnak. - -Az embernyom nagyon érdekes akkor, ha az ember talpa magas ivezetü s -lábujjai szerte állanak. Szép alakot képez a porban. A sarok nyoma -köralaku. Ezt egy kissé kifelé hajló vonal köti össze a lábujjak alsó -tövének nyomával. Azután jön félkörben egy nagyobb s négy kisebb boglár -alaku nyom, melyek se egymással, se az ujjak tövének nyomával össze nem -függenek. Ezek a boglárok a lábujjak nyomai, melyek csak egyetlen -köralaku ponton érintik a földet. - -Solymosi Eszter lába ujjai széjjel álltak. Nem is volt ludtalpu. Őt hát -nyomáról is megközelitőleg föl lehetett volna ismerni. Egyik tanu rá is -mutatott a csonkafűzesi holttest lábujjaira, mint a melyek teljes -hasonlósággal széjjel álltak. A vizsgálóbiró és emberei nem adtak rá -semmit. Ezt a körülményt se jegyezték föl. Gondolkodó elme s erős -figyelés kellett volna ahhoz, ily tünetet gondosan megvizsgálni. - -A vizsgálóbiró nem volt megelégedve a csonkafűzesi eljárás eredményével. -Az anya és nagynéne idegen és ismeretlen lánynak, hat tanu Solymosi -Eszternek ismerte föl a tetemet. A ruha kétségtelenül Solymosi Eszter -ruhája volt. Eltüntekor ez volt rajta. Ha megnyugodott volna a tanuk -nyilatkozatában: akkor nyomban meg kellett volna szüntetni a zsidók -ellen támasztott vádat és pert, mert hiszen ime az eltünt lányka -megkerült s nincs a nyaka elvágva, vérét senki sem ontotta. - -De hát mit szólt volna ehhez a zsidók ellen gyűlölködő felizgatott -társadalom? - -Akármit. Az igazság az első. - -Igaz. Csakhogy ekként csupán a nagy lelkek és bölcs elmék gondolkodnak. -Ámde a mikor a tömeget a gyűlölködés indulata lepi meg: akkor a nagy -lelkek és bölcs elmék félrevonulnak, mert tehetetlenek. - -A vizsgálóbiró azt mondta: be kell vinni a holttestet Tisza-Eszlárra, -közszemlére kell ott tenni, legközelebbi rokonainak s legjobb -ismerőseinek meg kell mutatni s ekként minden kétséget el kell oszlatni. - -Bölcs felfogás és okos rendelkezés. S ha a foganatositás is ugy -történik, mint a hogy’ a gondolat a papirosra lett irva: gyorsan -eljutunk az igazsághoz. - -A holttestet az orvosok megszemlélték s külsejét jegyzőkönyvben -részletesen leirták. Azután föltették egy kocsira s minthogy az idő már -későre járt, sőt egészen beesteledett, csak Tisza-Lökre szállitották s -nem Eszlárra. Tisza-Lökön kivitték a köztemetőbe s az éjszakán át ott -őrizték. Őrségül öt városi őrt rendeltek mellé Cséplő János fogházőr -parancsnoksága alatt. Voltak a temetőben mások is. Kiváncsi ember mindig -akad, a ki ott akar lenni mindenütt. Késő éjfélig, sőt hajnalig voltak -járó-kelők a holttest mellett. - -Másnap, junius 20-án reggel átvitték a holttestet Tisza-Eszlárra. -Egyenesen özvegy Bátori Gáborné házánál álltak meg vele s annak -kertjében elhelyezték. Két kecskebakra ajtót tettek s arra a holttestet -ráfektették. Itt kellett megtörténnie a további szemlének s a holttest -felbonczolásának. - -Az első kérdés természetesen az volt, kik ismerték Solymosi Esztert, mig -élt? A második kérdés az volt: kiket idézzenek meg a holttest -felismerésére azok közül, a kik Solymosi Esztert ismerték? - -A vizsgálóbiró ugy döntött, hogy zsidót semmi esetre se idéznek oda -tanunak. Igaz, hogy az ő bőrükre megy a dolog, egy csomó ember fogságban -is ül már a gyanu miatt: mindamellett nekik a felismerésnél semmi -helyük. - -Pedig több zsidó ismerte az eltünt lánykát. - -Ismerte Rózenberg Herman, a kinél Solymosi Zsófia, az eltünt lányka -nénje szolgált. Látta az utolsó napon is. - -Ismerte leánya Rozi is, a ki mint 14 éves serdülő lányka épen egyidős -volt Eszterrel. Egyivásu lányok ugyanazon faluban egyébként is ismerni -szokták egymást. - -Ismerte Braun Ábrahám, Groszberg Leon, Einhorn Májer. Ismerte Klein -József is, de csak három év előtti időből. Hogy őt nem idézték tanunak: -helyes dolog volt. A serdülés életszakában három év nagy változást -csinál rendszerint az emberek alakján. Soványka gyermeklányból sugárzó -telt hajadont csinálhat. - -Ismerte Sarf Móricz is, a tanu. Hiszen ő látta a tanuk közül utoljára. Ő -beszélte, hogy látta, mikor a koldus zsidó bevezette a zsinagógába s -mikor ott a metszők lefektették, nyakát vágták, vérét vették. Őt -okvetlenül meg kellett volna kérdezni. - -De különösen meg kellett volna kérdezni Kohlmájer Józsefet, a boltost. -Nála vett festéket az eltünt lányka az utolsó órában. Ő csomagolta be a -néhány fillér áru festéket sárga papirosba. A csonkafűzesi hulla -csuklóján is találtak sárga papirba csomagolt festéket egy zsebkendőbe -kötve. Egyetlen egy ember se lehetett Eszláron se rokon, se idegen, a ki -az igazság földeritése végett méltóbb fölismerő tanu volt, mint -Kohlmájer a boltos. Minden törvény s minden józan okosság azt követelte, -hogy Kohlmájert megidézzék a tanuskodásra. - -Nem tették. Neki se a holttestet, se a föstéket, se a fösték csomagoló -papirját meg nem mutatták. - -Miért nem? - -Miért tünt el a biróság kezén nyom nélkül az a csomagoló papir? Mert -nyom nélkül tünt el. Junius 18-án este, mikor még a tutajosok is ott -voltak a Csonkafűzesben, mindenki látta Kohlmájer csomagoló sárga -papirját. Kiss Jenő járási orvos föl is jegyezte a rendőri -szemlejegyzőkönyvben. Látta a szolgabiró, látta a pandur, látták a dadai -előljáró emberek, látták a zsidók is. A mikor a Tiszaparti egy napi -sírjába ujra eltemették a halottat: kezén hagyták a kendőbe kötött -papircsomagot. Egész éjjel egész sereg komoly, becsületes ember őrizte a -sírt és a benne nyugvó tetemet, a papiroshoz nem nyult senki. Bary -vizsgálóbiró érintetlenül találta azt, de az ő jegyzőkönyveiben azért -nyoma sincs a sárga csomagoló papirosnak. - -Eltünt, elveszett. - -Ép ugy elveszett a fösték is. Pedig még elég fösték volt a holttest -kezén. Hiszen mikor a dadai csősz a botjával kissé megpiszkálta, a Tisza -vizét is beszinezte a holttest körül. Volt hát annyi még, a mennyiből -Kohlmájer kényelmesen megmondhatta volna, hogy ime, ez a fösték tőle -való, ezt vette tőle életének utolsó órájában az eltünt szegény lányka. - -A felismerésnek eme kétségtelen anyagi erősségei tehát eltüntek s -Kohlmájer boltost a halott közelébe ereszteni nem lehetett. - -Legyen sötétség! Mintha csak ez lett volna a vizsgálóbirói eljárás -czélja. Pedig nem ez volt. Ma még nem. - -A községi előljáróság s a bánkódó anya jelölték ki azokat, a kiket a -fölismerési tanuskodásra meg kell idézni. Hogy miért épen azokat s miért -nem másokat is, például Rózenberg Rózit, Sarf Móriczot a tanut s -Kohlmájert a boltost: erre nézve a vizsgálóbiró semmiféle följegyzése se -nyujt felvilágositást. - -Nekem bizalmasan azt jelentették utóbb, hogy a holttesthez csak azokat -eresztették, a kikkel előbb Farkas Gábor, a tevékeny és eszes községi -biró beszélhetett. Tudom, hogy a vizsgálat félrevezetésében ez a biró -nagy tevékenységet fejtett ki s a hol ennek irásbeli nyomai lesznek: ott -rá is mutatok majd a biró nagy buzgóságára. De arról, hogy a fölismerő -tanukkal e napon előre tanácskozott volna, nincs irásbeli följegyzés. A -hozzám érkezett jelentést tehát nem vettem figyelembe. Nem veszem most -se. - -Ujabb tizenhárom fölismerő tanut idéztek a holttest mellé özvegy Bátori -Gáborné kertjébe. - -Már ez a hely is furcsán lett megválasztva. - -A birói szemle s a tetem orvosi bonczolása állami és birósági közügy -volt. A törvény és általános birósági gyakorlat szerint a szemlének és -bonczolásnak s e czélból a holttest elhelyezésének valami középületben, -a falunak valamely közhelyiségében kell megtörténni már akár födél -alatt, akár szabad ég alatt. Magánember magánhelyiségét ingyen ilyen -czélra nem igen engedi át. Babona, előitélet, irtózás, a holttest szaga, -a bonczolással járó szenny és lótás-futás faluhelyen mindenkit -visszariaszt attól, hogy épen nála történjék az efféle birói eljárás. S -bizony Bátori Gábornénak, a szegény özvegy asszonynak épen nem jutott -volna eszébe óhajtani vagy csak megengedni is, hogy az ő háza legyen e -czélra kiválasztva. - -Reggel már az a hir terjedt el faluszerte, hogy a zsidók idegen -holttestet csempésztek a Tiszába Solymosi Eszter képében. A holttest, -mig élt, zsidó lány vagy asszony volt s azért feje le is van borotválva. -Nem is lehet máshova tenni, mint a zsidó imaház udvarába. Ott kell -felbonczolni s azután a zsidó temetőbe kell eltemetni. - -Bizony a tisza-eszlári urak némelyike is igy gondolkozott. A -vizsgálóbiróban azonban mégis volt annyi jóizlés, hogy e durva ötletet -nem hajtotta végre. De azért mégis Bátori Gábornét beszélték rá, adjon -helyet a halottnak egy napra. Az ő kertje ugyanis tőszomszédságában volt -a zsidó imaház udvarának s a köznép előtt ily módon mégis az a látszata -lett a dolognak, mintha a holttestet valósággal a zsinagóga területén -helyezték volna el. - -Az egyik uj tanu volt Gyáni Gáborné született Szellei Zsuzsánna. Közel -rokon, első unokatestvérje az eltünt lánykának. Az ő anyja testvérje -volt Solymosi Eszter apjának. Az eltünt lánykát jól ismerte, noha -meztelen sohase látta. A holttestre nézve abban a meggyőződésben van, -hogy az nem Eszter holtteste. Hogy miért nem: azt a vizsgálóbiró nem -jegyezte fel. Később a törvényszék előtt elmondta okait. A holttest -fejét nagyobbnak s testét vaskosabbnak látta, mint Eszteré volt s a -holttest szemei szőkék voltak, holott Eszter szemei barnák. - -Magaviseletéből látszott, hogy nem biztos tudásból, hanem képzelgetésből -s irányzatosan beszél. Bevallotta, hogy vizbefult embert, sokáig vizben -levő holttestet sohase látott. Bátran állitott nyilt valótlanságokat is. -Azt mondta, hogy a holttest nyakán a füle alatt forradás volt, holott -Eszternek nem volt. Pedig az orvosi vizsgálat bizonyitotta, hogy a -holttesten se volt. – Azt is mondta, hogy a holttestnek kék szeme volt, -Eszternek pedig barna. Ez sem igaz. A holttestnek is barna szeme volt. - -Ezt a jámbor falusi népet ily vallomásért nem kell sulyosan megitélni. -Egy év mulva történt a törvényszéki kihallgatás. Egy év alatt sokat -felejt mindenki oly dolgokból, melyekkel gyakorta nem foglalkozik. S -aztán egy év alatt százszorosan elhitették vele, hogy az a holttest nem -Eszteré volt, hanem azt a zsidók usztatták le a Tiszán, hogy -félrevezessék a biróságot s hamis nyomokra tereljék a törvényt. Istenért -se vállalta volna el a különben is eltorzult vizi tetemet Eszterének. -Szentül hitte, hogy neki van igaza. S jólélekkel koholt alkalmas -ürügyeket s képzelt, valótlan jeleket arra, hogy nézetét a biróság előtt -alaposnak tüntesse föl. - -A tanuságoknak ebben áll legnagyobb gyöngeségük. S a mi Gyáninéra igaz: -igaz többé-kevésbbé a többi tanúra is. - -A másik tanú Szuhi Györgyné született Svarcz Katalin. Solymosi -Jánosnénak állandó szomszédja volt s az eltünt lánykát ugy ismerte, -mintha csak az ő gyermeke lett volna. A holttest vaskosabb termet, szőke -szinü, kék szemü, – Solymosi Eszter pedig vékonyabb, csinos termetű, -barna szemű. A holttest nyakán levő forradást ő is ép ugy elmondja, mint -Gyányiné. Tévedései és koholmányai is ugyanazok. S úgy látszik teljes -meggyőződésből beszél. - -Gazdag Józsefné született Krámer Mária tíz év óta átellenes szomszédja -Solymosi Jánosnénak, tehát Esztert ő is jól ismerte. A holttestben ő sem -ismeri föl az eltünt lánykát. Az eltünt lányka nem volt oly nagy és -testes, mint a holttest. Az áll alatti forradást a holttesten ő is -látta. - -Olajos Bálintné született Szakolczai Erzsébet szintén jól ismerte -Esztert, mert 1882. évi január 1-ig nála lakott, nála volt szolgálatban. -A tetemben ő se ismeri föl. Részletesen elmondja, minő volt Eszter lábán -a tehéntaposás-okozta seb. Nála kapta a sebet. A nyakon levő -forradásról, melyet a holttesten látott, ő is megemlékezik. Az eltérést -abban látja, hogy Eszter barna volt és arányos vékony termetü, a -holttest pedig vaskos, széles és szőke. - -Tanyi Józsefné született Gulyás Eszter sógora volt az eltünt lánykának. -Első férje Solymosi András volt, a lányka testvérbátyja s ezért négy -évig együtt lakott ezzel, tehát jól ismerte. A holttestben nem ismeri -föl. A különbség főleg abban áll, hogy a tetem testesebb, vastagabb, -mint Eszter volt s szeme kék, nem pedig barna. - -A hatodik tanú Szellei Gáborné, Solymosiék nála laktak, onnan ismerte -Esztert, de már rég nem látta. Eszter vékony, száraz termetü lányka -volt, a holttest pedig termetes és kék szemü. Tehát nem lehet Eszteré. - -Ifju Pap József több ízben látta a holttestet, melyet jól kifejlődött -20–25 éves termetes nő holttestének nézett s azért benne az eltünt -lánykát föl nem ismerheti. - -Lápossy János 34 éves, nőtlen, tisza-eszlári kálvinista lelkész magasabb -miveltségü férfiu. Solymosi Esztert jól ismerte, mint iskolai növendéket -s mint isten házába járót, megismerte s gyakran látta az utczán is. E -tanú vallomása, épen magasabb miveltségénél fogva különös figyelmet -érdemel. Határozottan állitja ő is, hogy a holttest nem Solymosi -Eszteré. Indokai jellemzők. - -Azt mondja: a holttest arczvonásai mások voltak, mint Solymosi Eszteré. - -És azt mondja, hogy a holttest fejlettebb, csontosabb, szélesebb volt, -kivált a melleknél, mint Solymosi Eszter. - -Egyéb okot a lelkész nem hozott fel. E két ok inditotta arra, hogy -kimondja, hogy a tetem nem az eltünt leányka teteme. - -A lelkészt jól megnéztem a törvényszék előtt. Fiatal ember volt még, 34 -éves életkorban. Becsületes, nyilt, őszinte arcz. Bármi volt véleménye a -vérvádról, tudósitóim arról értesitettek, hogy különös gyülölséget a -zsidók ellen se nem érez, se nem nyilvánit s e tekintetben a -tisza-eszlári uri társaság tagjaitól eltér. Meg voltam arról győződve, -hogy felismerési tanusága őszinte; ugy beszél, a hogy vélekedik s -szentül hiszi, hogy a holttest csakugyan nem Solymosi Eszteré. - -Az ily tanu, ha még értelmes, tanult, mivelt ember is, nagy figyelemre -méltó. A pap pedig ilyen ember volt. Én a határozott tudás erejével -voltam meggyőződve arról, hogy nyilvánitott véleménye alaptalan, okai -helytelenek, tanusága tehát valótlanságot tartalmaz. Pedig mivelt elme -és becsületes lélek egész tisztaságával akart igazságot mondani. Ugy -intéztem tehát hozzá kérdéseimet a törvényszék előtt, hogy a biróság is -belássa, de ő maga is érezze, hogy tanusága semmit se ér, mivelhogy -arról, a mit mond, voltaképen semmit se tud. - -Az első kérdés, a melyet tisztába kellett hozni, az volt: vajjon miből s -mennyiben ismerte Solymosi Esztert? - -A lányka 12 éves koráig az elemi iskolába járt. A lelkész, mint az -iskola egyik felügyelője, a tanulók vizsgáira be szokott menni. Évenként -talán négyszer-ötször, talán többször is. Tisza-Eszláron van -hatvan-hetven iskolába járó lányka. A lelkész ott van köztük talán -egy-két óra folyásig. Vajjon képzelhető-e, hogy ennyi idő alatt ennyi -lányka arczát, termetét, csontosságát a lelkész igazán megnézze s -magának tökéletesen megjegyezze? Holott pedig figyelme nem is erre -irányul, hanem a tanitóra, a tanitás eredményére, a kérdésekre és -feleletekre. Ha különös oka van rá: egy-egy lánykát jól megfigyelhet. Ha -a lányka igen gazdag, vagy igen szép, vagy feltünő rút, vagy csonka, -béna, félszemü, sánta, természet által megjegyzett, vagy rikitó -ruházatu: akkor a lelkész egy-két percz alatt is jól megfigyelheti azt a -lánykát. De Solymosi Eszternél ily különös ok föl nem merült. - -De ez a lányka már 1879-ben ki is állt az iskolából s élete utolsó két -esztendejében csak ismétlő-iskolába kellett járnia. Azaz kellett volna. -Szegény család volt, a falun kívül is lakott: bizony ő ritkán mehetett -oda, nem is igen eresztették. - -Azt is mondja a lelkész, hogy látta a lánykát az utczán is -egyszer-másszor s látta a templomban is. Kétségtelenül látta, de mikor -látta utoljára? A lelkész becsületes lélekkel azt felelte e kérdésre, -hogy ezt egyáltalán nem tudja határozottan megmondani. Azt se tudja, a -templomban látta-e utoljára vagy az utczán. Azt se tudja: tavaly látta-e -utoljára vagy harmadéve. - -Én a lelkészhez 1883-ik évi julius hó 6-án intéztem kérdéseimet a -biróság előtt. A lányka eltünt 1882-ik évi ápril 1-én s a lelkész -egyáltalán nem tudta biztosan, hogy az 1881-ik év folyamán is láthatta-e -a lánykát egyáltalán. - -De ha igy áll a dolog: akkor emberi és lélektani lehetetlenség, hogy a -lánykát, mikor utoljára látta, ugy megnézte s ugy megvizsgálta volna, -hogy annak termetét, csontosságát s felső és alsó teste szélességét a -tudás biztosságával véste volna emlékezetébe. - -A lánykát, mint meztelent sohase látta. Termettségéről tehát csak -sejtelme lehetett s ez is csak felületes, futó rápillantás után. A -serdülő lány azonban egy év alatt is tetemesen fejlődhetik. Hányszor lep -meg bennünket a lány a maga gyors fejlődésével? Egy év mulva is, ha -időközben nem láttuk, gyakran alig ismerünk rá. - -A lelkész csak a meztelen holttestet látta s annak termetarányait. - -A női test termetarányairól azonban, ha azt rendes öltönyében látjuk, -alig lehet biztos tudomásunk. A tévedés igen gyakori, a csalódás csaknem -mindennapi. Szűk vállak s vékony karok, darázsderekak daczára a nő -alteste hatalmas arányu, tomporai s czombjai szélesek s vaskosak -lehetnek. S megforditva is gyakori tünetre bukkanunk. A ruházat és a -pipere rendes domborulatu mellet, emlőket s tomporokat mutathat ott is, -a hol mindezek soványocskák. - -Ismételve azt mondja a lelkész, hogy a holttest csontossága sokkal -nagyobb és fejlettebb volt, mint az eltünt lánykáé. - -Honnan tudhatta ezt? - -A holttest bonczolásánál nem volt jelen, annak csontjait se nem nézte, -se nem tapintotta, de még csak nem is látta. Kérdeztem, vajjon az élő -Solymosi Eszternek karját s karcsontjait megtapintotta-e? Felelete az -igazsághoz híven természetesen az volt: nem. - -De hát akkor az élőnek s a halottnak csontosságát miként hasonlithatja -össze, ha se az élőnek, se a halottnak csontjait semmi módon se -figyelhette meg? Hogyan hasonlithatja össze az a tanu, a ki elvégre is -tanult, értelmes, mivelt és becsületes ember, és a ki lelke egész -erejével igazságot akar mondani? - -Ime itt áll előttünk az igazságszolgáltatásnak egyik óriási kérdése! - -Becsületes ember, jóhiszemű tanu sok van, de tökéletes tanú kevés akad. -Különös szerencse, hogy az emberiség mivelődése már annyira haladt, hogy -a büntető igazságszolgáltatásban a tanuk mellett egyéb bizonyságokat és -erősségeket is keresünk. - -Mert a tanú rendszerint nem azt a tünetet tárja föl a biró előtt, a -melyet látott, hallott, tapasztalt, hanem azt a véleményt, a melyet -benne az a tünet keltett. S ha az a vélemény alaptalan: a tanu -rendszerint a tünetet is eltorzitott alakjában beszéli el a biró előtt. -A saját véleményét akarja igazolni. S mindezt jóhiszemüleg teszi azzal a -szent hittel, hogy ő az igazságot akarja kideriteni. - -A lelkész utóbb kérdésemre egyenesen kijelentette, hogy ő csupán a -holttest mellkasának domboruságából következtette, hogy ez csontosobb -lehetett, mint Solymosi Eszter. - -A holttest hanyatt feküdt. Feje alatt nem volt semmi támasz, vánkos vagy -fejalja. Ily helyzetben a mellkas szinte szokatlanul kidomborodik. De -puffasztja azt a folyton fejlődő rothadási gázok tömege is. Hogy -Solymosi Eszter mellkasának domborulata hasonló fekvő helyzetben mekkora -lett volna: ezt el se tudja képzelni az a tanu, ha nem szakember, a ki -Solymosi Esztert mindig csak állva, kissé lehajtott fejjel s kissé előre -hajoltan látta életében. - -A lelkész tehát megfelelő tudás és tapasztalat nélkül csak képzelgésből -beszélt. - -Még jobban kitünt ez a másik kérdésnél. - -A másik kérdés, melyet tisztába akartam hozni, az volt, vajjon a lelkész -megnézte-e tehát a holttestet igazán? - -Dehogy nézte. Egyetlen testrészére se emlékezik különösen. Körüljárta az -állványt, melyen a holttest feküdt, a holttestnek se kezét, se lábát nem -vizsgálta. Ennek igy adja okát: - -– Meglehetős undorral tekintett rá az ember, sokáig nem volt kedve -hozzá. - -Valósággal csakugyan igy van. - -Kijelentette azt is, hogy rothadásban levő holttestet soha se szemlélt -meg. Se saját tapasztalásából nem tudja, se szakkönyvekből nem olvasta, -hogy előre haladott rothadásnál a holttestben fejlődő gázok mily külső -változásokat idéznek elő a testrészek méretein, mennyire elváltoztatják -az arcz vonásait, mennyire eltorzitják az egész ábrázatot. - -Hiven, őszintén, becsületes ember jóhiszemüségével vallotta ezt mind. -Ebből most már könnyen meg lehetett itélni, mit érhetett az a tanusága, -hogy a holttestnek más arcza volt, mint az eltünt lánykának. - -Ez a tünemény igaz. Hiszen a holttest csakugyan nagy rothadásban volt. -Másként nem is kerülhetett volna a viz szinére. De a tanuság még se -igaz. Mert abból a tüneményből, az ábrázat különbözőségéből épen nem -következik, hogy a holttest idegen és ismeretlen nő holtteste. A tanú -pedig ezt állitotta. - -A kilenczedik fölismerési tanu Várkonyi Ferencz, 41 éves, tisza-eszlári -kálvinista tanitó Solymosi Esztert onnan ismerte, hogy 1880-ban ő -készitette elő az urvacsorára s ekkor a lányka néhány hétig eléje járt -az iskolába. Azóta is látta néhányszor utczán és a mezőn. Egyáltalán nem -tudja, mikor látta utoljára. - -A holttestet megszemlélte, de ebben Solymosi Esztert föl nem ismerte. Ez -a lányka fejletlen, vékony termetü volt keskeny homlokkal, rendes alaku -orral, a holttest pedig termetes, domboru mellü, magas homloku s fitos -orru. - -Érdekes kissé Tóth Mari tanú vallomása. Ez 19 éves hajadon, Esztert jól -ismerte, mert Solymosiné és Huriné közelében lakott. Nem a felismerési -eljárásnál özvegy Bátori Gáborné kertjében nézte meg a holttestet, hanem -később a tiszaparti nyárasban, a hová orvosi bonczolás végett -szállitották. Nem a vizsgálóbiró idézte tanunak. - -Határozottan állitotta, hogy a holttest nem Solymosi Eszteré. Erre -különösen két okot hozott fel. Egyik az, hogy a holttest szeme kék volt. -Ez nem igaz. Az orvosi látlelet barna szemet talált s több komoly tanu -is. Ugy látszik, a junius 20-iki tanuk összebeszéltek arra, hogy kék -szemről emlékezzenek. Másként nem lehet megérteni, hogy a határozottan -barna szemet minden tanu kéknek lássa. - -Másik oka még furcsább. - -– Eszter kisebb volt mint én, a holttest pedig nagyobb volt, mint én. - -Szórul-szóra ezt mondta: - -A holttestet gondos mérés szerint 144 czentiméter hosszunak találták. Én -jól megnéztem Tóth Mari tanu magasságát. Magas sarku czipőben állt a -törvényszék előtt. Szép, sudár termetü lány volt. Odaszóltam hozzá: - -– Nem beszélsz igazán lányom, te czipő nélkül is vagy 160 czentiméter -magas, a holttest pedig csak 144. Tehát a holttest sokkal kisebb nő -volt, mint te. - -Elhallgatott ez ellenvetésre. - -Különös szerencsém volt ezzel. A vármegye alispánja ott ült a -hallgatóság első sorában. Rögtön utasitotta Kozák fogházőrmestert, mérje -meg a katonamértéken Tóth Marit. Megmérte. Épen 160 czentiméternek -találta. - -Élő ember teste milyen hosszu, álló helyzetében milyen magas: erre nézve -a világban kevés ember tud puszta látás után biztosan nyilatkozni. Az -angol törvényszéki gyakorlatban a tapasztalt birák az egyszerü -tanuvallomást nem is szokták komoly figyelembe venni. - -Magas termet, közép termet, alacsony termet: ime eddig terjed a -közönséges ember rendes észlelése. Czentiméternyi biztossággal különös -gyakorlat nélkül lehetetlen tanuskodni. - -Vannak nagy gyakorlatu lóismerők, a kik a ló marjának magasságát puszta -megtekintésre teljesen megközelitőleg eltalálják. A lómagasság magyar -mértékét maroknak nevezik. A ló középmagasságát 16 maroknak szokás -tekinteni. Félmaroknál többet gyakorlati lóismerő nem tévedhet. De már a -czentiméterek számában ő is téved. Pedig a tévedés haszonnal vagy kárral -járhat, minthogy a lóismeret üzleti dolog is. - -Az emberi test álló magasságának ismerete nem üzleti dolog, sőt még -szokásos mulatság se. Semmiféle játék se terjed ki rá. A katonamértéken -kivül egyáltalán nincs is szokásban. Biztosat hát erre nézve nem -tudhatnak az emberek. - -Ahhoz, hogy az ember másnak álló testmagasságát szemmérték után -megitélhesse, először is azt kell tudni, hogy ő maga hány czentiméter -magas? De hány ember tudja csak azt is? A parlamentek, egyetemek, tudós -társaságok tagjai általában eléggé tanultak: nem hiszem, hogy ezek fele -is tudná magáról, hogy teste hány czentiméter hosszu. A nyerészkedésnek -az a neme, melyet fogadásnak nevez a világ, rendkivül el van terjedve -mivelt népek s félig mivelt népek közt is. A fogadás játék is, üzlet is, -szokás is. Elterjedése tehát lélektanilag nagyon érthető. Tárgya: előre -bizton nem tudható véletlenre való számitás. Az angolok s a -Földközi-tenger partjain lakó népek a fogadásnak száz nemét-faját -ismerik. De azt a faját: »százat egyre – hány czentiméter magas vagyok?« -– még ezek se ismerik. Pedig rövidebb, gyorsabb, kényelmesebb fogadás -alig lehetne. Sok ember van, ki nagy szenvedélylyel kedvel bizonyos -állatot. De például a legszenvedélyesebb kutyakedvelő se tudja -rendszerint, hogy kutyája talpától válláig vagy orra hegyétől farka -végéig hány czentiméter hosszu. Pedig én ugy veszem észre, hogy az -emberek a kutya testének mértékét még jobban ismerik gyakran, mint az -ember testének mértékét. - -Ime a csonkafűzesi holttest fölismerő tanui testmagasságról, tetemnek -vaskosságáról, az eltünt lányka véznaságáról s több efféléről beszélnek. - -Bizonyos, hogy józaneszü ember ép szeme a rendesen öltözött emberről meg -tudja mondani: vaskos termetü-e, vagy vézna? Ugyanazon emberről is -bizton látja az egészséges, telt alakot vagy a sulyos betegség után -lesoványodott alakot. De már a nagy rothadásban levő s kivált meztelen -hullát a régen látott és csupán rendes öltözetében látott élővel -összehasonlitani kivétel nélkül mindig tévedésre vezet. - -Két élő testvére volt Solymosi Eszternek. Őket is meghivták a -fölismerésre. - -Az egyik: testvérbátyja, a 24 éves Solymosi János. Nem igen nézegette a -holttestet. - -– Első tekintésre, ugymond a törvényszék előtt, mindjárt láttam, hogy -nem az Eszter. Nagy képe, nagy szája, nagy homloka. Eszterré kisebb -volt. - -Magasságáról azt mondja, hogy Zsófi nénjének csak melléig ért, kivel -egyébiránt sohase mérkőztek össze. - -A másik testvér Solymosi Zsófi volt, 17 éves hajadon. Vallomásában sok a -jellemző. - -Határozottan kimondja, hogy a hulla nem Eszteré, minthogy Eszternek -keskenyebb arcza, apróbb fogai, kisebb teste, kisebb lábai s lábain -szétálló ujjai voltak. - -De hát milyen magas volt Eszter? - -E kérdésre eddig csak ugy általánosságban odavetőleg feleltek a tanuk, -de végül Zsófi nénjét szemelték ki a tanukezelők arra, hogy az ő -segitségével határozott számszerü adatot állitsanak össze. - -A vizsgálóbiró ugy jegyezte föl, hogy mindegyik testvér azt mondta, hogy -Eszter csak szeméig ért Zsófinak. Minthogy pedig Zsófi 144 czentiméter -magas, szeméig azonban csak 134, tehát Eszter csak 134 czentiméter magas -volt. A holttest tehát nem lehet az övé, mert az 144 czentiméter. - -Ez világos. - -El is döntötte volna ez a kérdést alaposan, ha a vizsgálóbiró -följegyzésében csak egyetlen szó is igaz volna. - -Solymosi János azt mondta, hogy az eltünt lányka csak melléig ért -Zsófinak. Zsófi pedig azt mondta, hogy neki szemöldökéig ért. A -vizsgálóbiró ez össze nem férő két állitást egyszerüen kifelejtette a -jegyzőkönyvből, hanem e helyett azt irta be, hogy »Zsófinak csak szeméig -ért«. - -Ime a papiros hamissága! - -Pedig a »szem« és »szem« se egy dolog. Akár az alsó szempilláig, akár a -felső szempilláig, akár a szemöldökig ér föl valaki: a köznép azt mondja -»szeméig ér«. Pedig már ez is 2–3, esetleg több czentiméter különbség. - -De ez nem lényeges. - -Lényeges az: honnan tudja a két testvér, hogy az eltünt lányka csak -melléig vagy szeméig ért Zsófinak? - -Solymosi János azt mondja, hogy Zsófi és Eszter soha se mérkőztek össze. -Ugyanezt mondta Zsófi is 1882. évi deczember 8-án a birói és szakértői -szemle férfiai előtt, mintegy 15 komoly tanu előtt, a kik közt az -egyetemi szakértők, a vádló királyi ügyész s a védők is ott voltak. És -pedig ismételt kérdésre határozottan jelentette ezt ki. - -Igaz, hogy a törvényszék előtt 1883. évi julius 21-én már azt mondta -Zsófi, hogy Eszterrel összemérkőztek akként, hogy egymással szembe -álltak. Szembe álltak pedig azért, mert Eszter örült, hogy fiatalabb -létére csaknem oly magas már, mint Zsófi nénje. De hogy ez az -összemérkőzés megtörtént volna: arra Zsófi tanut nevezni nem tud. - -De hát elvégre csakugyan igaz, hogy Zsófi közel három évvel volt -idősebb, mint Eszter öcscse, tehát volt idő, a mikor ez neki melléig s -volt idő, a mikor szeméig vagy szemöldökéig ért. Csak az a kérdés: -mikor? - -A védők fontosnak tartották, hogy Zsófi vallja meg, mikor mérkőzött -össze Eszterrel. - -Nem vallotta meg. Általában nagy konokságot mutatott a tárgyalás -alkalmával. - -Később kiterjeszkedem arra, hogy a tárgyalást nappal a hivatalos órák -alatt a biróság vezette, de éjjel s a hivatalos órákon kivül valami más -titkos kéz vezette. - -A titkos kéz vezetése senkin se látszott jobban, mint Solymosi Zsófin, -az eltünt lány nénjén. - -Annyit azonban mégis bevallott: nem tudja s nem emlékezik: vajjon ő -Eszterrel tavaly mérkőzött-e össze vagy harmadéve? - -Ez nagyon fontos nyilatkozat. Mert 1881-ben a 12 éves Eszter csakugyan -érhetett Zsófi melléig, később érhetett szemöldökéig is s halálakor a -természet rendes törvényei szerint mégis lehetett 144 czentiméter magas. -Jól tudhatta volna ezt a vizsgálóbiró is, ki is tüntethette volna ezt a -fölismerési jegyzőkönyvben, de nem tette. Ennek kitüntetését vagy -elméje, vagy szándéka nem engedte. - -Végre is falusi jónevelésü egyszerü paraszt lányka alig lehet olyan -tompa elméjü vagy oly behálózott lelkü, hogy szavain az igazság fénye -itt-ott át ne csillanjon. Mikor olyasvalamit kérdeztünk tőle, hogy -miként mondhatja Esztert oly határozottan alacsonyabb termetünek, mint -ő, mikor azt se tudja, mikor mérkőzött vele össze, igy felelt -szórul-szóra: - -– Kisebbnek kellett lennie, mint én, mert fiatalabb volt nálam! - -Ime egyszerü okoskodása! Ime a mindennapi tanu, a ki nem azt vallja, a -mit tud, hanem azt vallja, a hogy vélekedik. - -S hány biró téved meg, hány igazságtalan itélet keletkezik az ily -vallomás alapján! - -Utolsó fölismerési tanu lett volna Huri Andrásné. A ki keresztanyja volt -az eltünt lánykának s legutolsó szolgálatadó asszonya is. A ki a lánykát -föstékért küldte a boltba s a ki egyedül tudna annak utolsó óráiról, -utolsó lelki állapotáról számot adni. Őt a holttesthez oda kellett -hivni, neki azt meg kellett mutatni. Fölismeri-e vajjon keresztlányát, -szegény gyönge kis cselédjét? - -Csakkogy Huriné azt mondta, ő oda nem megy, ő a holttestet meg nem nézi, -mert ő ott mindjárt meghal. - -Hiába volt minden rábeszélés, minden erőltetés, Huriné kitért a tetemre -hivás elől. Érzékenysége előtt, idegeinek gyöngesége előtt az -igazságszolgáltatásnak meg kellett hajolni. A lágyszivü vizsgálóbiró -fölmentette a tanuskodás alól. A kemény munkához szokott szegény zsöllér -asszony érzékenységét nem szabad kisértetbe hozni, mikor csak olyan -csekélységről van szó, hogy egy csomó embert gyilkosság miatt halálra -itéljünk-e? - -Hurinéval ez az eset még egyszer előfordult. E munka végén még -visszatérünk rá s idegeinek gyöngeségére. - - -III. - -(A holttest bonczolása. – A haj, a szemöldök, a nemi szőr, a fog, az -emlők, a körmök, a tyukszem. – Az orvosi vélemény. – Mindenki -egyetértett az orvosokkal, csak három-négy tanu nem. – Megoldatlan -kérdések. – A sötétség teljes. – A szegény ismeretlen halottat -eltemetik. – A temetés.) - -Délelőtt tiz órakor lett vége a fölismerési eljárásnak. Következett -volna a holttest orvosi megvizsgálása. Ez bonczolással jár. - -Azonban özvegy Bátoriné azt mondta, hogy ezt már ő az ő kis udvarában, -az ő eperfája alatt meg nem engedi. Vigyék a holttestet, a hova akarják, -de ő nála emberi tetemet szét ne tagoljanak. - -Elvitték hát a holttestet Eszlár-Tótfaluból Eszlár-Ófaluba. A falu alatt -a Tisza partján kiválasztottak egy szép árnyékos helyet, odavitték, ott -állitották fel a bonczoló asztalt. A birói jegyzőkönyv fűzesnek nevezi -ezt a helyet, az eszlári nép nyárasnak. Volt benne fűz is, de inkább -gyors és szép növésü nyárfákkal volt tele. Ugy hallom: ma már nyoma -sincs. Elsodorta a Tisza. A régi Eszlár-Ófalu nagy részét is elsodorta -már, távolabbi s magasabban fekvő telkekre épitkeztek az emberek. - -Négy orvos foglalkozott a bonczolással. Trájtler Soma és Kiss Jenő -orvostudor, Kéri Horváth László sebész s Kéri Horváth Géza szigorló -orvos, mint bonczsegéd. Volt a királyi törvényszéknek rendes -törvényszéki orvosa is Nyiregyházán. Az egész társadalmat izgató e nagy -ügyben a tapasztalt és tekintélyes törvényszéki orvost nem volt -czélszerü s nem is lett volna szabad mellőzni. Mégis mellőzték, mert -véletlenül zsidó volt. - -Az orvosok által felvett jegyzőkönyv olyan alaku, a minő szokott lenni -általában. Eléggé bő mind a külvizsgálati, mind a belvizsgálati, mind a -véleményező rész. - -A csonkafűzesi holttestnek egész irodalma támadt abban az időben. Az -orvosi tudománynak sok világhirü férfia foglalkozott ezzel Budapesten, -Bécsben, Berlinben s Franczia- és Angolországban is. Az orvosi -tudománynak kicsiny, de uj fejezete ez a holttest. Igen röviden meg kell -tehát ismertetnem ama négy orvosnak ott a tiszaparti árnyékos ligetben -végzett munkásságát. - -Megmérték a holttestet, 144 czentiméter hosszunak találták. Erre nézve -nem merült fel kétség utóbb se a nagy per folyamában. - -A hajról azt mondták: »A fejbőrön a hajzat hiányzik, kopasz.« – Ez már -bizonytalan beszéd s később szép és nagy viták támadtak belőle. Nem -vizsgálták meg, vajjon azért kopasz-e, mert haja vagy az élőn valami -nagy betegség miatt, vagy a holttesten kihullt, lemállott vagy elment; -vagy azért kopasz-e, mert éles szerszámmal tőrül lemetszették; vagy -azért kopasz, mert a vizben rothadás és valami külső erőszak -segitségével a hajszálak letöredeztek s azokat a viz a holttest mellől -elsodorta. - -Nagy dolog lett ebből a kopaszságból. A tömeg képzelete s gyülölködése -nagy rejtélyt látott ebben. - -Országszerte, világszerte elterjedt a hiedelem, hogy a csonkafűzesi -halott idegen, csempészett holttest volt, – kopaszságából pedig -kétségtelen, hogy zsidó nő holtteste volt. Nálunk ugyanis az óhitű zsidó -nőnek, mikor férjhez megy, levágják a haját. Valami régi szokás ez, -melynek eredetét s eredeti jelentőségét alig lehet biztosan kikutatni. -Sok népnél sokféle szokás áll fenn, valami babonaságot, valami -hókusz-pókuszt csinálni a szüznek vagy egész alakjával, vagy egyes -testrészével, mielőtt törvényes feleségként a nászágyba lefeküdnék. -Efféle vallásos természetü babona vagy házassági szokás az óhitű zsidó -menyasszony hajának levágása. - -Nem a tisztaság érdeke itt a fő ok. Mivelt népek között s mai napság -semmi esetre se az. Hiszen bármily tömött vagy hosszu, vagy bodros haja -van is a nőnek: vizzel, szappannal és fésüvel tisztán és rendben lehet -azt tartani. Szivesen is foglalkozik hajával a nő. Hiszen szépségének -királyi lobogója az s mig gondozza: folytonosan tükre előtt ülhet. Csak -megszokás már a levágás a mi időnkben, oktalan, valami durva őskorból -eredő. - -De a haj levágása a kopaszság tünetét nem idézi elő. A magyar nyelv -kopaszság alatt a hajnak teljes elhullását, teljes lemállását érti. A -levágás után még marad néhány milliméter hosszu haja az óhitű zsidó -menyasszonynak. - -Ez nem kopaszság. De az életben, a világ előtt ezt is elleplezik a nők. -Vagy lószőrből, vagy emberhajból vagy finom fonálból készült parókával – -néha szorosan a fejre illesztett fekete selyemkendővel. - -Az orvosok odalökték a közönség elé a kopaszságot, de annak okait és -természetét meg nem vizsgálták. Kikelt tehát ebből s meg is -gyökeresedett a közönség balhite. A mit az orvosok egyébiránt másként is -elősegitettek. - -Azt is mondták jegyzőkönyvükben, hogy a holttesten a szemöldök és a nemi -részek szőreiktől megfosztvák. - -»Megfosztvák.« - -E szót sokféleként lehet magyarázni. De józan elmével a magyar nyelv -értői ez alatt nem értenek, nem is gondolhatnak egyebet, mint azt, hogy -mind a szemöldökön, mind a nemi részeken volt szőr, de azt tudatosan, -czélzatosan onnan eltávolitották. - -Furcsa a szakértői ész! - -A szakértői ész képes a szemöldököt s a nemi részeket egy osztályba -sorozni. Holott a szemöldökön már a születés előtt is, de mindenesetre -már a csecsemőkorban kifejlődik a jellemző szőr s ha az hiányzott a -holttesten: bizonyára a hiányzás oka az volt, a mi a hajnál is előidézte -a hasonló tünetet. - -Más dolog egészen a nemi szőr. Ez csak a serdülő életkor eljöttével kezd -sarjadzani s egyénenként lassabban vagy gyorsabban a serdülő kor -beléptéig nő ki egészen. - -Az orvosoknak semmi kitérést meg nem engedő kötelességük lett volna -gondosan megvizsgálni, hogy a nemi szőr azért hiányzik-e, mert -eltávolitották, azért hiányzik-e, mert a testről lemállott, vagy azért -hiányzott, mert az ismeretlen nő még oly fejletlen volt, hogy a nemi -szőr még ki se nőhetett? - -A vád természetéhez képest óriási a különbség. Mert ha fejletlenség volt -az ok: akkor az ismeretlen nő lehetett 13–14 vagy 15 éves lányka. Ha -pedig meg volt a nemi szőr s azt ugy távolitották el: akkor az lehetett -akár 40 vagy 50 éves asszony is. - -A valódi igazság pedig az volt, mint később bebizonyult, hogy az -ismeretlen nő nemi szőre fejletlen életkor miatt még ki se nőhetett se a -hónaljon, se másutt. - -A szemet barnának látták az orvosok. Az eltünt lánynak szeme is barna -volt. A titkos kéz ugy vezette az eszlári tanúkat a tárgyaláson, hogy -ezek az eltünt lányka s a holttest közt semmi hasonlóságot se -találjanak. Ezért mondta csaknem minden tanu a holttest szemét kéknek. A -mi nyilvános valótlanság. - -Bölcseségfogak még nem voltak. - -– Az alsó fogsor rendetlen növésű. Ezt mondják az orvosok. De nem -mondják meg: miben állott a rendetlen növés, csak ugy általánosságban -vetik oda a szót. Én is megnéztem azt a fogsort. Egészben nagyon szépnek -és rendesnek találtam. Csak két alsó metsző fog dőlt kissé egymásra. De -a rendetlenség oly kicsiny volt, hogy arczélből nézve csak czélzatos -megfigyeléssel lehetett észrevenni. Különben senkinek se tünhetett fel. -A tanuk méltán mondhatták, hogy az eltünt lánykának szép, rendes fogai -voltak. - -– Az emlők elsoványodottak. Igy szól az orvosok jegyzőkönyve. - -Mit ért ez alatt minden józaneszü ember? - -Azt, hogy már az ismeretlen nőnek emlői valamennyire kifejlődtek, -kidomborodtak, de valamely ok miatt, betegség, nagy nélkülözés vagy -korosság miatt domboruságukat elveszitették, mivelhogy az emlők izmai, -mirigyei, tejgyüjtő edényei összezsugorodtak. - -Másként érteni a szakértők szavát nem lehet. - -Ez a szó pedig igy nem igaz. - -Minden számbavehető tanú és pedig sok tanú megegyezett abban, hogy az -emlőnek semmi domborusága nem volt, a csecsbimbó kicsiny volt s alig -látszott; a bimbó udvarának szine is, körvonala is teljesen hiányzott. -Egyetlen tanú se vett észre az emlők táján semmi domborodást. S minden -tanú megegyezett abban is, hogy az eltünt leánykának se voltak -észrevehetően fejlett emlői. - -Ime helytelen szó beiktatásával miként hamisitja meg a papiros a -tüneteket! - -»Elsoványodott« emlőről csak ott lehet beszélni biztosan, a hol a már jó -részben kifejlődött emlők külső jelenségei kétségtelenek, s a hol a -bőrnek pettyhüdtsége s redőssége azt bizonyitja, hogy korábban nagyobb -izmot takart. De mindezekről a szakértők teljesen hallgatnak. - -A jobb kéz alsó karjáról, a csukló fölötti részről a csukló és könyök -közt az izomrészek hiányoznak. Az orsócsont és singcsont kilátszik. E -körülmény utóbb elmés rögtönzésre nyujtott alkalmat azoknak, kik a hires -hullausztatást kikoholták. - -A kézfejek kicsinyek és szépek. A körmök szép fejlődésük és gondos -ápolásuk által különösen feltünőek. S meg is vannak növesztve. - -– Ezt mondják az orvosi szakértők. - -A körmök! - -A történet, a hősi költészet, a szinmű, a regényvilág nem foglalkozik a -körmökkel. A jogi élet alig ismeri. Az embertan se fordit rá valami nagy -figyelmet. De ebben a perben nagy szerepe van a körömnek. - -Solymosi Eszter szegény zsöllér származásu cselédlány volt. Mindenféle -durva munkát hidegben-melegben korán kellett végeznie. Bizony ő finom -szattyánbőr keztyüket nem viselhetett, keze bőrének selymességét meg nem -őrizhette, körmeit gondosan nem ápolhatta s azokat oly hosszura, mint a -vércse, meg nem növelhette. Ha tehát a holttestnek finom kezebőre s -gondosan ápolt hosszu körme volt: akkor a Solymosi Eszter teteme nem -lehetett. - -Ez már csak világos! - -Csakhogy az is világos, hogy a kezekről lemállott már a felhám s ezekkel -együtt a köröm is. A felhámavesztett bőr a szegény cselédlánynál is csak -oly finom, mint a királyasszonynál. A körmök pedig teljességgel -hiányoztak, a mint mindez utóbb szépen ki fog világosodni. - -A jó szakértők! Csak a puszta körömágyat látták s ezt nézték el -körömnek. Megesik ilyesmi igen gyakran a szakértőkön. Nincs azon mit -csodálkozni, ha a birósági szakértők ilyen apró tévedésekbe esnek. - -A lábfejek kicsinyek, finomak. A balláb kisujján tyúkszem. A láb -sarkának és talpának bőre vékony. A lábak alkata folytonos -czipőviselésre vall. – Igy látták az orvosok. - -Ez is érdekes. Szegény Eszter ugyan sohase járt czipőben. Télen -csizmában, nyáron mezitláb. Az ő talpbőre a sarkon s az ujjak tövén -bizonyosan érdes lehetett. A holttest finom, czipellős lába tehát Eszter -lába alig lehetett volna. - -Csakhogy a jámbor szakértők itt is megfeledkeztek egy fontos dologról. -Itt se vizsgálták meg, vajjon megvan-e a bőr felháma? Erről is lesz még -szó utóbb. - -Eddig tart a külső vizsgálat. Ezt még junius 19-en a Csonkafűzesen irták -jegyzőkönyvbe az orvosok. A jegyzőkönyvnek csak lényeges és vitás -pontjait emlitem föl. - -Junius 20-án az eszlári füzesben készült a holttest felbonczolása után a -belső vizsgálat. A belső vizsgálat adataiból csak egyetlenegyet emlitek -föl. Azt, hogy az orvosok szerint a holttest nemi részei olyanok, a -minők a férjes asszonyoké szoktak lenni, tehát nem olyanok, mint a -hajadon lányoké. - -Ez is fontos körülmény. - -Véleményt is nyilvánitottak a szakértő orvosok. A vizsgálóbiró erre -nézve külön kérdéseket intézett hozzájuk. E véleménynek fontos részletei -im ezek: - -– A kik ismerték az élőt, a kitől a holttest ered, azok a holttestből -felismerhetik, ki volt az, mig élt. - -– Az ismeretlen nő nem vizbefulladás áldozata, csak holttestét dobták a -vízbe. - -– Az ismeretlen nő legföljebb 10 nap óta halott; a holttest nem idősebb. - -– A tetem három-négy napnál tovább a vizben nem lehetett. - -– Az ismeretlen nő legalább 18 éves, de valószinüleg 20 éves nő volt. - -– A tetem nem szűznek teteme. - -– A halál közvetlen oka általános vérszegénység, melyet tüdővész -okozhatott. - -Ez orvosi vélemény szerint a holttest Solymosi Eszteré semmi esetre se -volt. Ezt a véleményt fogadta el a vizsgálóbiró is. - -Ezzel most már teljessé vált a sötétség. Mint a szent könyvek szerint -egykor Egyiptomban: ugy kialudt most már minden világosság a földön és -az égbolt erősségein köröskörül. A titkok özöne omlott rá azokra, a -kiknek a törvény szerint a lányka eltünésének történetét föl kellett -deriteni. - -Lássuk csak közelebbről. - -Az orvosok leletében egyelőre nem kételkedett senki. Csupán maguk az -orvosok. Ok azonban önmaguk ellen nem szólhattak. Hiszen esküt tettek -arra, hogy lelkiismeretük és meggyőződésük szerint az igazságot -bizonyitják, a mint az »a tudomány jelenlegi elveivel megegyez«. A -tévedést be nem vallja a szakértő soha. Hogy tudatosan hamisitotta volna -meg az igazságot: azt épen be sem vallhatja. Ha bevallja: hamis -tanuságba keveredik s nagy gonosztevőként fegyházba kerül. - -Az urak, a kik ott jelen voltak, az orvosokkal voltak egy nézeten. A -vizsgálóbiró, a királyi ügyész, a királyi főügyész helyettese, Miklós -László a vármegye főtisztviselője, ifju gróf Pongrácz Jenő ottani -birtokos s birósági tanú, a kálvinista pap Lápossy János, Várkonyi -Ferencz a tanitó, a katholikus pap Adamovics József, a községi jegyző, a -csendbiztosok mind szentül meg voltak arról győződve, hogy a holttest -nem az eltünt lánykáé. Tehát mind természetesnek találták az orvosok -leletét és véleményét. - -A védőt, a vádlottakat s a leánykaismerő eszlári zsidókat nem -eresztették a tetem közelébe. - -Engem akkor még nem kértek föl a védelemre. - -A pandurok és szolgák mindig akként vélekednek, a miként uraik. Szivesen -hitték ők is a zsidók bűnösségét. Az ő agyukat is megfertőztette már a -vérvád kórsága s a zsidók elleni gyülölködés szenvedélye. Hogy az -általános közvélemény ellen föllázadjanak: ki várhatta volna tőlük? -Hiszen az a közvélemény mérges is volt már, erőszakos is és hatalmas is. -Vele tartott a sajtó, a kormány, a törvényhozás s a biróság. Ennyi -hatalommal szemben úgy sincs a szegény ember szavának súlya. Szava -hangtalan szó. - -Csak három ember nem adott igazat lelkében az orvosoknak. - -Zurányi Kálmán, a tiszalöki fiatal gyógyszerész. Ő jól látta a holttest -lábán Solymosi Eszter jegyét, a mint arra Szakolczai Julcsa rámutatott. -De felkiáltani most még nem jutott eszébe, nem is lett volna abban a -környezetben tanácsos. - -És Szakolczai Julcsa, a fiatal és erőtlen hajadon paraszt lány, a kire -rárivaltak az urak, a miért a tetemben az eltünt lánykát föl merte -ismerni és a kit szidott, gyalázott, üldözött e miatt a faluban mindenki -s a kit egy év mulva, mire az ügy nyilvános tárgyalása elkövetkezett, le -is vettek a lábáról. - -És végre Szücs János az éles szemű tiszalöki paraszt. Ő mindent jól -látott s emlékezetében is jól megtartott. De ő végre is Solymosi Esztert -nem ismerte. S aztán tele volt a magyar paraszt józan bölcseségével. Nem -az ő dolga az egész ügy, hanem az uraké és a zsidóké. Ők végezzék a -maguk dolgát. S aztán őt nem is kérdezi senki. Ha megkérdezik: akkor -megmondja az igazságot. Ha nem kérdezik meg: sohase avatkozik be. -Szegény embernek dolgozni, kaszálni, kapálni, fuvarozni kell – különben -éhen döglik. - -Ez a három ember tudta, hogy az uraknak és az orvosoknak nincs igazuk. - -De vajjon az orvosokban a rossz lélek dolgozott-e vagy csak a -tudatlanság és elfogultság? - -Kiss Jenőt nem ismerhettem meg eléggé, nála e kérdésre nem felelhetek. - -Kéri Horváth Lászlóról és Kéri Horváth Gézáról tisztán láttam, hogy ők -szentül meg voltak győződve eljárásuk helyességéről és alaposságáról. - -Trájtler Somát közelebbről megismertem. Ő volt az eljárásnál a vezető -orvos. Vele többször érintkeztem s gondolkozásába behatoltam. Rossz -szándék őt se vezette. Hanem elfogult volt teljes mértékben s a -fölmerült orvosi kérdések nagy része teljesen ismeretlen volt előtte. A -mit tett: teljes jóhiszemüségben tette. Bizonyos, hogy lelkiismereti -kétség nélkül szivesen tette s mint fiatal, törekvő orvos az uralkodó -áramlathoz szivesen csatlakozott. Az emberek általános gyöngesége volt -meg benne, különös egyéni hibák nélkül. - -Elvégre hát kimondták az orvosok, hogy a holttest nem Eszteré, nem az -eltünt lánykáé. S oly okokat hoztak föl, a melyek szerint, ha azok -igazak, minden kételkedésnek meg kell szünnie. A holttest ezek szerint -idegen, ismeretlen nőé. Ezt a véleményt, a fölismerő tanuk vallomása se -döntheti meg. Hiszen húsz tanú közül csak hat találkozott, a ki a -tetemben az eltünt lánykát ismerte meg. Holott tizennégy tanu idegennek -tartja a tetemet s ezek közt van az eltünt lányka édes anyja, két édes -testvére, sógora, lelkésze, tanitója. Ezek szava mégis csak többet ér, -mint a többi tanué. Az édes anyában és a testvérekben a vérnek ösztöne -is parancsol, az pedig nem tévedhet. Az a másik hat tanú sokkal -távolabbi rokon, részben nem is rokon. Ha jól meggondolják a dolgot: ők -is eltérnek majd nézetüktől. Hiszen az urak és az orvosok mégis csak -jobban tudják. Az egész világgal csak nem szállhatnak perbe azok se. - -Nem is szálltak. A törvényszék előtt folyt nagy tárgyalásnál bizony ez a -hat tanú is gyöngének, ingadozónak, sőt gyávának bizonyult. A titkos kéz -csaknem egészen megejtette valamennyit. - -De mi lesz most már? - -Merre és miként kell keresni most már az igazságot? - -Hol van hát Solymosi Eszter, ha a holttest nem az övé? - -De ki volt hát az a holttest, mig élt, ha most már bizonyos, hogy nem az -eltünt lányka volt? Mi volt a neve? Hol élt, hol lakott, miként halt -meg, miként került a Tiszába? - -A holttest nem ugy támad, mint a gomba – egyik napról a másikra. Nem is -a szél hordja, mint a falevelet. Emberek vannak, a kik közt élt, a kiket -szeretett, a kik szerették s a kik közül eltünt vagy önszántából, vagy -erőszakos úton. A Tisza partján vagy ahhoz közel kellett eltünni -valakinek, valami fiatal nőnek, hogy a Csonkafűzesnél ez a holttest -kibukkanjon. Felülről hozta a viz, tehát felülről kellett elveszni annak -a nőnek. Ám a Tisza nem akkora folyam, mint a Nilus, vagy az Amazon. -Partján nem őserdők, nem kigyók és fenevadak, nem félig vad és egészen -vad emberek laknak, a kiket senki sem tart számon s a kik támadnak és -enyésznek a nélkül, hogy valaki utánuk kérdezősködnék. A Tisza partján -vagyonos falvak és városok feküsznek, mivelt népek laknak, a kik közt -egy lélek se láthat napvilágot s egy ember se merülhet el az örök -sötétségbe, hogy pap, tanitó, bábaasszony, orvos, halottkém, biró, -jegyző, anyakönyvvezető, adótárnok, hitelező, rokon, örökségváró, -rendőr, csendőr rá ne vigyázna, utána ne nézne, nyomait ne keresné s -eleven testét vagy holttestét rovatos ivbe föl ne jegyezné. Az ebeknek -is van már itt nevük is, számuk is; az oktalan állatokról is vezetnek -már hivatalos jegyzőkönyveket, ezek dögtetemét is magasabb állami -tekintetek szerint kell kezelni, vizsgálni, eltemetni vagy étel gyanánt -kimérni: hát az emberre s annak holttestére hogy ne ügyelnének? Nem is -annyi az ember a Tisza partján, mint a tenger fövénye, hogy azt számba -venni ne lehetne. - -Mindenesetre ki kell nyomozni: ki volt mig élt, az a csonkafűzesi -szegény halott. - -De hát mikorra sikerül ez? Mi lesz addig azzal a nagy csomó zsidóval, a -ki ott nyomorog Nyiregyháza királyi tömlöczében? - -Az lesz, hogy tovább is ott nyomorog. A közigazság mellett egyes ember -élete, szabadsága, öröme vagy boldogtalansága figyelembe nem jöhet. -Lelkiismeretes birót efféle aggodalmak az ő útjától ki nem térithetnek. - -Mindez azonban csak kis dolog. - -A nagy dolog az, hogy a csonkafűzesi holttesten Solymosi Eszter ruhája -volt. - -Erre nézve nincs semmi kétség. Minden darab ruhát fölismert anyja is, -szolgálatadója is s testvérje is. Egyik s másik ruha kelméjének még -otthon levő darabját is felmutatta a gondos anya. Megvolt a holttest -mellett még az a fösték is, melyet eltünése előtt egy órával vett a -lányka Kohlmájer boltjában. A ruha tehát Eszteré. - -De hát hogyan került akkor Eszter ruhája az idegen, ismeretlen nő -holttestére? Ki öltöztette fel s miért és mikor öltöztette fel az idegen -holttestet Eszter ruhájával? - -Hol volt, kinek birtokában volt Eszter ruhája április 1-től, az eltünés -napjától fogva? - -A kinél az a ruha volt: az kétségtelenül tudja azt is, hova lett az -eltünt lányka? Ha él Eszter: tudja hollétét. Ha meghalt: tudja hol van -eltemetve. - -De hátha nem is holttestet öltöztettek fel Eszter ruhájával? Hátha -kóborlók, lánykereskedők, oláh czigányok ragadták el Esztert, ruhájába -czigány lány öltözött s ennek holttestét vetette föl a Tiszának -csonkafűzesi árja? - -Hiszen ha a holttest ruhája Eszteré, de maga a holttest nem Eszteré: -akkor az se bizonyos, hogy Eszter kimult volna a világból. Ha pedig most -is él: akkor nyakát el nem vághatták, vérét ki nem onthatták a zsidók. -De mi sül ki ez esetben a vérvád zsidóhajszájából? Hova sülyed ez -esetben a beavatkozó birák bölcsesége, okossága és tisztessége? - -Száz kérdés és ezer titok nyomul előre, mint a viharos felhő. - -Minden ujabb kérdés ujabb sötétség. Ide fejlesztette az egész ügyet -junius 20-án a vizsgálóbiró furfangja, az orvosok hig tudománya s a -véletlenségek találkozásának lángeszü szeszélye. - -Sötétséget sötétséggel földeriteni pedig nem lehet. - -– – Az orvosok által feldarabolt holttestet el kellett temetni. A -törvény és józanész parancsolja ezt. - -Csakhogy a temetőnek vallásfelekezete van. Az emberek az édes jó -anyaföldre is ráütötték a felekezetiség bélyegét. Pedig a holttest már -nem a papoké, hanem az örökkévalóságé. S a föld se kérdi, mikor kitárja -karját a pihenő elé, hogy ez minő istent imádott egykoron. - -A holttestnek élő vallását nem tudhatta senki. - -A kálvinisták temetőjébe nem akarták a vizsgáló urak eltemettetni. -Solymosi Eszter kálvinista volt, – ezt még némi utalásnak tekinthették -volna arra, hátha mégis csak Solymosi Eszter volt a halott? - -A zsidók temetőjébe szintén nem akarták. Hiszen a vérvád szerint csak -keresztyén szűz vére kell a zsidóknak. Mit keressen hát a halott a -zsidók temetőjében? - -Ott vannak a katholikusok. Ők elfogadnak elevent, holtat egyaránt. -Farkas Gábor, a község furfangos birája ugy rendelte, hogy a -katholikusok temetőjébe temessék el. A vizsgálóbiró meg is kérte nyomban -a plébánost, hogy ezt engedje meg. - -Koporsóról kellett gondoskodni. - -De minek a koporsó? Hiszen az költségbe kerül. Miért költekeznék a -község ismeretlen, nem is Eszláron talált, Tisza-hozta, feldarabolt -holttestre? - -A budai keserüvizet gyalulatlan, ócska fenyőfadeszkából összetákolt -szekrényben szokták falura szállitani. Efféle szekrényt keritettek -valami boltostól. Ebbe akarták a szegény ismeretlen nő holttestét -beletenni. - -De a szekrény kicsiny volt. Csak egy macska fért volna el benne -kinyujtóztatva. Az ősi szokás pedig abból áll, hogy kinyujtóztassák a -halottat. Csak az eszkimók s egyéb vad emberek temetik ülő helyzetében s -fejét mellére hajtva a halottat. Örökkévaló megnyugvás a halál s a sír a -halottnak nyugvó helye s a koporsó: pihenő ágya. Az igazi nyugvás jele a -hanyatt fekvés s a kinyujtózás. Ettől a jeltől nem kell megfosztani a -halottat. Mióta a kurgánsirok kimentek a divatból: pár ezer év óta így -temetik a halottakat. - -A keserüvizes szekrénybe ugy helyezték el a halottat, hogy félig ülő -helyzetben, hátát a szekrény falának támasztották, lábait térdnél -felhuzták, koponyájának azt a tetejét pedig, melyet az orvosok a -bonczolásnál lefürészeltek, az ölébe tették. Igy fért el abban a kis, -ócska, piszkos deszkaalkotmányban. - -Ruhát nem adtak rá. Még csak egy rongyos köténykével se teritették le. -Alája se tettek se szalmát, se fenyőforgácsot. Ősi szokás pedig a -halottat, bármily szegény volt is, kissé felöltöztetni s a talált -tetemeken is legalább rongyaikat rajtuk hagyni. A koporsóba pedig -gyaluforgácsot tenni enyésző testük alá. Azt a forgácsot, mely a koporsó -deszkáiról lejön, mikor azokat gyalulják. De itt most nem volt koporsó, -nem volt hát gyaluforgács se. - -A koporsónak azonban födél is kell. De a keserü-vizes szekrénynek a -boltosnál nem találták meg födelét. Mégis kivittek két rossz -deszkadarabot a sirásó szegény emberek, hogy azt majd koporsófödélnek -rávetik a szekrényre. - -Tisza-Eszlár-Ófalutól keletre fekszik a katholikus temető. Odavitték a -halottat. Ki a mezőkre, tanyákra vezet egy széles dülő út, magas -árokpart választja el a temetőtől, az árokparton s az árokban termetes -nyárfák. Jó messze a falutól itt választottak sirhelyet az árokpart -belső oldalán, a parttól pár lépésnyire. Egykor homokbuczka volt e hely, -de akkor már meglehetősen be volt gyepesedve. Itt ástak mintegy öt láb -mélységü gödröt s ide tették be a halottas szekrényt. - -A temetést Farkas Gábor, a mindenütt jelen levő öreg biró intézte. - -A halottas kiséret öt emberből állott. Sós András, ifju Pap József, -Mészáros Gábor, Dargó András és Sallós Miklós voltak – mind eszlári -lakos – a kisérők is, a sirásók is, a temetők is. Véletlenül ott volt -Szücs János is, az éles szemü tiszalöki ember. Pap, tanitó vagy más -egyházi ember nem kisérte a halottat. Kimondták, hogy nem Solymosi -Eszter, hanem idegen és ismeretlen. Tehát vallásáról semmit se tudnak. -Isten mentsen ilyes valakit egyházi szertartással eltemetni. Hátha -pogány volt vagy öngyilkos? - -Letették a szekrényt a gödör fenekére. - -A szekrénynek nem volt födele. Mihelyt rá hányják a földet, hantot, -göröngyöt: azonnal a testet éri s talán rögtön megcsonkitja a halott -gyönge arczát. Ez pedig isten ellen való vétek. Ezen segiteni kell. - -Dargó és Sallós elővették a két kis darab deszkát s rátették a nyitott -szekrényre. Azonban egy arasznyi nyilás mégis maradt, deszka pedig már -nem volt több. Mit csináljanak? - -– Hányjátok a földet! - -Igy parancsolta a biró. - -– Nem lehet az biró uram! Pogányság volna az! Télen ráfagy, nyáron -beleragad a rög az arczába. - -– Mindegy az már neki. - -De a szegény sirásók nem engedtek. Az egyik visszafeleselt. - -– Nekünk nem mindegy. Mink is eldöglünk majd, minket is eltemetnek majd, -temessenek tisztességesen minket is. - -Odamentek az árokpartra. A mályva, a vad üröm, az ökörfarkkóró, a -sóslórom szára már jó magas volt. Hiszen közeledett az aratás. -Leszaggattak egy nyalábbal. Találtak félig nyilt pipacsot és szarkalábat -is. Abból is letörtek két-két szálat. - -A virágszálat odatették kezefejéhez meztelen mellére. A nyaláb zöld -kóróval befödték a szekrényke nyilását. A halottnak szemébe ne hulljon a -göröngy. - -A halottak egykor majd feltámadnak. Ennek a nyomorult lánykának lelke -is, ha mikor már bejárta az eget és a földet s nem talált társára, az -időtlen idők végén bizonyosan visszajön majd ide még egyszer, hogy az -utolsó itélet tárogató szavára ő is örök birája elé álljon. Milyen jól -esik majd neki akkor, ha ott találja azt a kis virágszálat porladó -csontjainál. A ki bizonyságot tesz neki arról, hogy mégis volt egy-két -ember, a ki édes szivvel gondolt rá, mikor ide eltemették. - -Balgatag elméjü szegény falusi sirásók! Ok gondolkodtak igy. Jól tették, -hogy igy cselekedtek. Ha ily ismertető jeleket nem tesznek a halott -mellé: ki tudja milyen vége lett volna a nagy pernek? - -Mert bizony se az a két virágszál, se a szegény halott nem maradt ott. -Először eltemette a Tisza árja, azután eltemették a jámbor tutajosok, -azután eltemette a szolgabiró, s most már végképen eltemette a hatóság -azt a szegény halottat. Most már mindenki azt hitte: itt lesz utolsó -pihenője. - -Dehogy lett. Innen is kiásták, száz darabra széttagolták, soha többé el -se temették. A mint majd minderre rátérünk lassankint. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -IV. - -(A titkos tanács. – A tutajosok megkeritése. – Elfogják őket. – A -tutajosok semmit se tudnak hullacsempészetről. – A szakértői nyomozások. -– Hova viszi a Tisza vize a fenyődeszkát? – Egy csomó tutajost szabadon -eresztenek.) - -A tutajosok junius 19-én, hétfői napnak hajnalán nyugodtan elindultak a -dadai Csonkafűzesből s usztak lefelé a Tiszán lassan, kényelmesen. Nem -is álmodtak arról, hogy az orvosok jegyzőkönyvében s a vizsgálóbiró -agyának tekervényeiben minő förgeteg készül ellenük. - -Bizony nagy förgeteg készült. - -Szentül elhatározták, hogy a holttest nem Eszteré, de ruhája Eszteré. - -Nyomban összeült az eszlári titkos tanács. A főügyész helyettese Székely -Ferencz ebben már nem vett részt. Benne is megrendült ugyan a hit, hogy -a holttest Solymosi Eszteré volna, de magasabb felfogása s emberséges -érzése nem engedte, hogy bizonytalan indoku s eredményü emberhajszában -részt vegyen. Talán magasabb tiszti állása se engedte. Ő hazament -nyomban Budapestre, az ország fővárosába, hogy a főügyésznek, Kozma -Sándornak megjelentse, a mit látott, hallott és tapasztalt. - -A titkos tanács tagjai a vizsgálóbirón, királyi alügyészen, -csendbiztoson s Farkas Gábor községi birón kivül egy-két eszlári -birtokos és zsidógyülölő képviselő volt. Összejöveteleikről, -tanácskozásaikról, csöndes mulatozásaikról alig szivárgott ki valami -hir. Zsidót, ujságirót nem eresztettek maguk közé. Csak egy ujságiró -volt köztük, a »Függetlenség« czimü lap szerkesztője és tulajdonosa. -Egyébként képviselő. Neve: Verhovay Gyula. Csodálatosan élénk és erős -tollu s erős szenvedélyü irő. Hirlapirói működését olthatlan -zsidógyülölet vezérelte. Nagy irói képességnek volt birtokában s a -nyelvet bámulatos ügyességgel kezelte. De vére csak a gyülöletre, csak a -birálatra, csak a tagadásra, csak az emberi gyöngeségnek kinyomozására -hajtotta. Irói szelleme nem ismerte a szeretetet, tehát nem ismerte az -igazságot. Az a lélek, mely szeretni nem tud, sötétnek látja a világot s -a vak sötétségben nem veszi észre vagy eltünő kicsiségnek látja az -igazság sugarait. Azért nem is becsüli eléggé ezeket. De épen azért el -is téveszti az életnek járt utjait s belebódul a sivatagba. Az az iró, a -ki csak haragra, boszura, gyülöletre hajtja közönségét, csakhamar el is -veszti közönségét. A tömeg egészen sohase jó, de egészen sohase is -rossz. Csupán haragudni és szakadatlanul haragudni nem természete. S -emberi fajunknak ebben áll nagy tökéletessége. - -A titkos tanács tudta, hogy a tutajosok közt zsidó is van. Herskó Dávid -a sáfár. Megtudta ezt a dadai csőszöktől és Zoltán István szolgabirótól. -Ebből indult ki a vizsgálóbiró a további útra. - -Mert ha a holttest nem az eltünt lánykáé: akkor a holttestet ugy -csempészték a Csonkafűzes alá, ugy usztatták le a Tiszán. - -Igaz, hogy a Tisza csempészés nélkül is hurczol mozgó árjain női -holttesteket. Baleset, gonosz tett, öngyilkosság mindig nyujt zsákmányt -akkora folyamnak, mint a Tisza. De a csonkafűzesi tetem még se -véletlenül került oda. - -Mert a tetem az eltünt lányka ruhájába volt kiöltöztetve. - -Ez a körülmény rettenetes titokra utal. - -Attól a ruhától meg kellett fosztani az eltünt lánykát. Vagy életében -vették el tőle, vagy holttestéről szedték le. S az a ruha idegen -holttestre magától föl nem mászott. Valakinek valahol azt a holttestet -föl kellett öltöztetni. Igaz, de az is igaz, hogy azt az ismeretlen -holttestet előbb valahonnan meg kellett keriteni. De hát honnan? És kik -keritették meg? - -És miért kellett mindennek megtörténni? A holttestekkel bajlódni se nem -hasznos, se nem gyönyörüséges. Sőt ártalmas és veszélyes foglalkozás is -lehet. Sohase üdvös a halál közelében időzni. A törvény is boszut állhat -e miatt. - -Valakinek nagy oka lehetett arra, hogy idegen holttestet keritsen, -Eszter ruháját megszerezze, a holttestet abba beleöltöztesse s a -hatóságot, vizsgálóbiróságot mintegy véletlenül a holttestre rávezesse. -S a kinek erre oka volt: annak bizonyára ereje, hatalma, esze, pénze is -volt ehhez. Szegény ember ilyenre nem képes. Ostoba ember ilyet álmodni -se tud. Kigondolni semmi esetre. - -Az ok nyilvánvaló. - -A zsidók vérét vették egy keresztyén szűznek. A biróság nyomukban van. A -gonosztettnek kitudódni nem szabad. Ha kitudódik: kiirtják az egész -zsidó felekezetet. Félre kell tehát vezetni a biróságot. Eléje kell -tolni, észrevétlenül szemei elé kell csusztatni egy alakot, a kinek a -nyaka nincs elvágva. Mondja ki a biróság, hogy ez az eltünt lányka s -akkor nyomban vége van a vádnak s megmenekül a zsidóság. - -A zsidóknak pedig eszük is, pénzük is, hatalmuk is van ehhez. S ime okuk -is van! - -Igaz, hogy azok a szegény eszlári zsidók, a kik épen egy hónap óta ülnek -már a tömlöczben, erről nem tudnak semmit. Hiszen az orvosok szerint a -csonkafűzesi halott legföljebb tiz nap óta halott; egy hónap előtt -tehát, mikor a zsidókat becsukták, az a halott még örült az életnek s -vidáman játszott a napsugárban. - -De ez mindegy. A vérvádban nem Izsák zsidó vagy Salamon zsidó a bűnös, -hanem minden zsidó. Ám lakoljon, a kit előbb ért a sorsa. A holttest -csempészésében ugyan a bezárt zsidók nem bűnösek, de épen ez a -csempészés bizonyitja egyenesen, hogy a vérvádban bűnösek. Mi szükség -lett volna különben a holttest usztatására? - -Hadd üljenek tehát ott a tömlöczben ezentul is. - -Első dolog most megkeriteni a tutajosokat. Tudva vagy tudatlanul, ők a -zsidók eszközei. Bizonyára bűntársak, czinkosok, a kiket jól -megfizettek. Általuk bizonyára napfényre jön minden. - -Ime igy gondolkozott a titkos tanács. Ily irányba határozta el további -teendőit a vizsgálóbiró. - -Hol vannak a tutajosok? - -Bizonyosan a Tiszán vannak valahol. Nem is lehetnek valami nagyon -messze. Hétfőn hajnalban indultak el, kedden végződőtt a bonczolás: -kedden este a titkos tanács áldomásozott, mulatott és tanakodott s -szerdán 21-én reggelre szerencsésen föltalálta a holttestcsempészet és -tetemusztatás elméletét. Tehát csak két napi egérutjuk van a -tutajosoknak. - -Utánuk! - -Szolnok felé kellett menniök, arra folyik a Tisza. Szolnok a dadai -Csonkafűzeshez a vizi úton alig van 250 kilométer távolságra. Ezt az -utat még el nem végezhették. Valahol még útban kell lenniök. - -Három vármegye dül Szolnokig a Tiszára. A jobbparton Heves, a balparton -Hajdu, mind a két parton Jász-Nagykun-Szolnok. Nosza sietni a táviróhoz -s felhivni a vármegyék alispánjait, járási főszolgabiráit s mozgékony -csendbiztosait, hogy álljanak őrt a Tisza partján s fogják el a -szeklenczei tutajosokat. - -De közel harmincz falu és város is fekszik Szolnokig a folyam partján -vagy a part közelében s néhány rév, hid és csárda is. Kémek álljanak -mindenütt s vigyázzanak éjjel-nappal. Jön a tatár, jön a keleti dögvész! - -A balparton: Tisza-Polgár, Csege, Egyek, Füred, Őrvény, Szőllős, Derzs, -Abád-Szalók, Bura, Roff, Beö, Fegyvernek. Jobbparton: Szederkény, -Palkonya, Oszlár, Kürt, Tarján, Keszi, Ároktő, Dorogma, Bábolna, -Poroszló, Sarud, Nána, Kis-Kőre, Süly, Kőtelek, Nagy-Kőrü. -Kisebb-nagyobb falvak, városok, benépesitett puszták. A szél -gyorsaságával mentek mindenüvé a rendeletek és megkeresések. Le kell -fülelni a tutajosokat. Csőszök, kerülők, csárdások, révészek, halászok, -gátőrök, pandurok, hadnagyok, csendbiztosok talpon legyenek. A -hajlatokra, holt ágakra, fűzesekre, reketyésekre különösen vigyázzanak. - -Aggodalma is támadt a vizsgálóbiróságnak. Hátha a tutajosok időközben -valamerre elszeleltek, elillantak. Valószinü. Hiszen bűnös emberek, -halottcsempészők, tetemsikkasztók, a biróság félrevezetői, a vérvád -pártolói, kibérelt czinkosok. Könnyen elhagyhatták tehát tutajukat. Mit -ér az a négy tutaj? Rongyos néhány ezer koronát. Mi az a zsidóknak, a -kik bőrüket mentik s e czélra milliókkal rendelkeznek? - -Mindegy. Valahonnan csak előkerülnek. A biróságnak minden esetre első -feladata őket a tutajúton keresni, a melyen a Csonkafűzesből elindultak. - -A jámbor tutajosoknak pedig minderről halvány sejtelmük se volt. -Nyugodtan ballagtak lefelé vizi ösvényükön s az napon nagy utat tettek -közel 70–80 kilométernyi távolságra haladtak s este jó későn Ároktő -fölött álltak meg s kötöttek ki valahol a Kácsasziget irányában. -Szokatlan hosszuságu út ez. Utóbb azzal is gyanusitották őket, hogy -különös erőfeszitéssel siettek: minél távolabb lenni a vizsgálóbirótól. - -Balga vélemény. Mintha a tutajos sietne valaha valami ok miatt! Mintha -előtte különös becse volna az időnek! Sőt ellenkezőleg maguk is ugy meg -voltak útjuk eredményével elégedve, hogy másnap jnnius hó 20-án meg se -mozdultak Ároktő alól. Ott ácsorogtak egész napon át. - -Csak szerdán reggel junius 21-én indultak el. E napon Tisza-Nánáig -hatoltak előre. - -Tisza-Nána öt-hat kilométer távolságra van a Tiszától. A dinnyés-háti -tanyák fölött kötöttek ki s mivelhogy nagy szél kerekedett s az másnap -se akart csillapodni, tehát csütörtökön is itt töltötték az egész napot. -Csak 23-án pénteken reggel tudtak elindulni s elég gyorsan mentek a -kanyarulatokon és átvágásokon keresztül Kőtelekig, sőt kissé azon alól -is. Tovább nem mehetnek. A kőtelkiek már tudták a tetemusztatás -rettenetes történetét. Ők már őröket állitottak ki a veszedelmes -szökevények szemmeltartására. A kőtelki vizi malmok legénysége már a -padkáról integetett a tutajosok elé. - -– Itt jönnek a jómadarak! - -Ki kellett kötni azonnal. Csakhamar ott termettek a pandurok s kötélre -fűztek minden tutajost. Vitték őket Szolnokra s onnan vasuton -Nyiregyházára. Eszükágába se jutott tiltakozni a letartóztatás ellen. -Csak Herskó Dávid a sáfár merte kérdezni: - -– Mi lesz a tutajokkal? - -– Ne legyen zsidó azokra semmi gondod. - -Hiába is lett volna. Sohase látták ők többé azokat a tutajokat. A -tutajokat őrizte ugyan a község, a hogy tudta, de bizony azokban sok kár -esett, mire a gazda a Sréter és Hillmann-czég azokat ujra átvehette. Jó -részben a tutajosoknak kellett ezt a kárt is elszenvedni. Bérük utána -rítt. A sok munkáért, időtöltésért, hercze-hurczáért sohase kaptak bért, -se kárpótlást. Még a jámbor Hecska Györgynek is meg kellett válni -ásójától. Még a pandurok előtt is tartotta ugyan egy darabig a hóna -alatt, de csak elvették tőle aztán végképen. Bűnjellé lett az ásó s oda -került a bűnjelek nyiregyházi gyüjteményébe. - -A tutajosokat Farkas Albert balmaz-ujvárosi csendbiztos vette a kezébe s -azután a szolnoki vizsgálóbiró. - -Egyiket se ismertem személyesen. - -A csendbiztosról olyan értesülést nyertem, hogy állásához méltó s -emberséges érzületü férfiu volt. Se a vádlottak, se a tutajosok nem -panaszkodtak rá. A csendbiztosok ősi szokása, sőt természete, hogy a -vádlottból, tanuból, sértett és károsult félből, ha lehet, előre -kiveszik: mi lakik bennük, mit tudnak, mit titkolnak, mit ismernek be. -Szinte biztatja őket erre a vizsgálóbiró is, hogy ennek munkáját -megkönnyitsék. De ösztönzi őket a természetes emberi hiuság s hivatali -buzgóság is. Általános közvélemény szerint az a derék csendbiztos, a ki -gyorsan megkeriti a bűnöst s a lopott lóra és tinóra nyomban rávezeti a -károsodott gazdát. Tehát a ki ügyesen és erélyesen tudja vallatni a -lefülelt vádlottat. A kínzást ugyan szigoruan tiltja a törvény is, a -mívelt közérzés is, az igazság is, de a közvélemény gyakran a nélkül -alakul meg, hogy ezekre figyelemmel lenne. Gyakran helyesel a -közvélemény olyan dolgot, melyet nemzedékek óta tilt a törvény s -kárhoztat a tudomány, szószék és irodalom. S a közvélemény csábitásai -ellen nincs felvértezve a csendbiztos. Annyi azonban bizonyos, hogy a -balmaz-ujvárosi csendbiztos a tutajosokat nem faggatta. - -Nem faggatta a szolnoki vizsgálóbiró se. Nem is igen tudta volna mire. -Hiszen a holttestcsempészet elmélete még a nyiregyházi vizsgálóbiró -agyában is csak általános körvonalakban élt. A részleteket még ő se -tudta világosan kiokoskodni. Előbb neki is érintkezni kellett a -tutajosokkal. - -A mint ezek Nyiregyházára értek, a törvényszék elnöke azonnal -intézkedett, hogy a vizsgálóbiró nyomban hallgassa ki őket. Ez meg is -történt. - -A vizsgálóbiró e napokban majd két héten vagy több napon át is rendkivül -el volt munkával foglalva. Végzett munkájának tömege bámulatos. -Eszláron, Nyiregyházán, Tisza-Dadán, Tisza-Lökön naponként tiz-tizenkét -órai s gyakran éjjeli munkát is végzett. Junius 28-tól julius 1-ig, négy -napon át Nyiregyházán az összes tutajosokat kihallgatta. Jegyzőkönyvei e -négy nap alatt vagy ötven ivre szaporodtak. - -Mit beszéltek a tutajosok? - -Azt, a mit mi már előadtunk. Mikor és miként szerződtek -tutajszolgálatra. Mikor indultak Bustyaházáról, hol rakodtak, hol -terheltek, hol kötöttek ki útjuk közben, hol szereztek be maguknak -időnként gyufát, dohányt, pálinkát, élelmiszert, babot, kását, kenyeret. -Hogy kerültek a dadai Csonkafűzeshez, miért kellett ott megállniok, -miként látták meg a folyamhozta holttestet s mikor és miként temették -el. - -Egyebet nem tudtak. A mit tudtak: elmondták őszintén, világosan. Egyik -jobban emlékezett az elfolyt napokra s útközben talált helyekre s -tünetekre, mint a másik, de mindegyiknek minden szava összevágott. Pedig -elkülönitették őket egymástól s a furfangos kérdésekben nem volt hiány. -Nem volt még a fenyegetésekben s biztatásokban se. Bizonyos, hogy nem -beszéltek össze: miféle kérdésre mit feleljenek. Vallomásaik azért mégis -annyira megegyeznek, mintha tökéletesen összebeszéltek volna s mintha -mindegyik elég okos és elszánt lett volna arra, hogy véges végig ugy -beszél és ugy hallgat, a hogy összebeszélt. - -A gyanunak árnyéka se támadhatott arra nézve, mintha közülök bárki is -sejtette volna, hogy ők tilosban járnak, bűnös dolgot cselekesznek, -halottat csempésznek, tetemet usztatnak s a zsidók javára az -igazságszolgáltatást megakarják hiusitani. Maga Herskó Dávid is, a -sáfár, az egyetlen zsidó köztük, oly egyszerüen adta elő a tutajút -történetét, oly közönyösséggel adott mindenről felvilágositást s -általában oly kisméretü, tanulatlan s furfangnélküli elmének bizonyult, -hogy szinte meg nem érthető oktalanság volt azt hinni, hogy ezekkel az -emberekkel majd egy szövevényes, nehéz tetemusztatási elméletet -valószinüvé lehet tenni. - -Volt egy tünet, mely a vizsgálóbirót tünődésre serkenthette s minden -további kalandos kisérlettől visszatarthatta volna. - -Egy tutajosnál se találtak pénzt. A sáfárnál is csak két vagy három -forint volt, a mennyi kell élelemre s itt-ott kikötő-illetékre, -karó-dijra, czövekpénzre. A tizennégy keresztyénnél pedig összesen se -volt tiz korona. Ez az a tünet. - -Azt csak elgondolhatta volna a vizsgálóbiró, hogy efféle vállalatra pénz -nélkül senki sem vállalkozik. Még zsidó se, hát még keresztyén. Sőt az, -a ki a tetemusztatást kitervezte, ezt nem is bizta volna oly emberekre, -a kik előre megfelelő összeget nem vesznek át, lelküket ezzel előre le -nem kötik az ördögnek s pénzük féltése is titoktartásra nem serkenti -őket. Büntetéssel járó ilyen szövevényes, hosszas, nehéz gonosztettre -puszta igéret fejében nem adja lelkét oda senki. - -Aztán tizenöt emberre bizni ilyen munkát! És egyszerü, ostoba, -tanulatlan, falusi emberekre bizni! Hiszen ezek és ennyien meg nem -őriznek semmi titkot. Ha nem kapnak elég pénzt: követelőznek, -viszálykodnak. Ha elég pénzük van: isznak és megittasodnak. Vajjon ki -juthatna sikerre ilyen szövetséggel? - -Dehogy gondolta meg ezeket a vizsgálóbiró s a körülötte lebzselő titkos -tanács. Vakon ment előre olyan czél felé, mely kudarcznál egyéb nem -lehetett. - -A szeklenczei tutajosok közé keveredett egy idegen tutajos is. Szólanunk -kell röviden erről is. - -A neve: Drimusz György, máramarosmegyei rónaszéki születésü, 37 éves, -görög katholikus, vagyontalan, most bocskói lakos, napszámos. Szokott -vállalkozni tutajos-szolgálatra. Május 20-ika körül szintén tutajos lett -egy szentesi zsidó vallásu fakereskedő tutaján. - -A fakereskedő neve Veil. Vele a nagy perben nem találkoztunk, de apjával -igen. Ez öreg, 64 éves zsidó, falusi boltos kiskereskedő, -Sátoralja-Ujhelyben született, most gergelyi lakos, neve Veil Sámuel. -Egyik fia szolnoki, másik fia szentesi lakos volt. A mikor ezek a -Felső-Tiszán tutajos fát vesznek: apjukat szokták megbizni, hogy -számukra sáfárt és tutajosokat fogadjon. Ily alkalommal el szokott -látogatni az öreg Tisza-Kerecsenybe is, mely szintén tutajinditó, -rakodó, terhelő hely. - -Junius 11-én itt is volt vasárnapi napon. Szentesi fia, Veil Salamon -számára kellett intézkednie fia megbizottjával, Veinstok Ignáczczal -egyetértve. Valami Smilovics Jankel nevü zsidó embertől vettek át -szálakat, tutajokat, azután Kiss Ferencz szücsmestertől és gazdától -vettek tüzifát, a tüzifával megterhelték a tutajokat s igy inditották -azokat útnak. A tutajok sáfárja Smilovics Jankel volt, a kormánybirók és -tutajosok közül csak Drimusz Györgyöt és Szirkó Mihályt emlitem fel. A -többihez a pörnek semmi köze. - -Miként eresztették le a tutajokat Szolnokig: erről később emlékezem meg. -Junius 24-én este odaértek. Szombat este volt s ekkor nem történt velük -semmi. Másnap – hogy és hogy se – Herskó Dávid szeklenczei tutajosai -közé keveredett ez a Drimusz s a csendbiztosnak nyomban szemébe ötlött. -Hozzáfordult a csendbiztos: - -– Hát te ki vagy, mi vagy? Te is ezekhez tartozol? - -– Nem én. Én Smilovics sáfár tutajához tartozom. - -– De csak láttad ezeket valahol? - -– Láttam a Gólya-csárdánál. - -A Gólya-csárda a tisza-nánai rév fölött van közvetlenül a folyam -partján, a révtől mintegy öt kilométernyire. Kivül esik minden -száraz-úton s talán ma már nem is csárda, csak annak hivják. Junius -21-én e csárda közelében kötöttek ki Herskóék s ők itt is maradtak a -következő napon át. Smilovics tutaja is megállt itt egy kis időre s -Drimusz látta, a mint Herskó Smilovicscsal szót váltott. - -Ez elég volt arra, hogy Drimuszt is a szeklenczei tutajosokhoz kötözzék -s Nyiregyházára fogoly gyanánt elkisérjék. Tizennégy napig volt e miatt -fogságban. De el is tünt aztán ugy, hogy a per nyilvános tárgyalására -sehogy se tudtuk előkeriteni. - -Smilovicsot és Szirkót útjokra eresztette a balmaz-ujvárosi csendbiztos -is, a szolnoki vizsgálóbiró is. - -Szirkóval még egyszer találkozunk majd a tárgyaláson. Fiatal, 21 éves -orosz volt, katona; tutajútjáról nem tudott semmit, tanuskodása -jelentéktelen. A törvényszék elnöke nagy buzgalommal törekedett kivenni -belőle, hogy ő is tud valamit Herskó és Smilovics titkos dolgairól, de -nem boldogult vele semmire. - -Smilovics már főalak. Sokszor lesz vele dolgunk. - -Nagy következése lesz annak, hogy Drimusz György Bary vizsgálóbiró -kezébe került. - -A halottcsempészet elméletének támogatására Herskónak és társainak -vallomásában nem talált a vizsgálóbiró semmi tájékoztatót, semmi -erősséget. Ő pedig minden áron be akarta bizonyitani, hogy a -csonkafűzesi halottat Herskóék csempészték. - -De honnan és miként? - -Bustyaházán, Huszton, Váriban nem szerezhették meg a halottat, mert ott -a tutajok összerovásánál s terhelésénél száz meg száz ember sürög-forog -éjjel-nappal. Urak, szegények, magyarok, oroszok, oláhok, zsidók, -vállalkozók, ügynökök, kocsmárosok, idegenek, helyi lakosok: itt -észrevétlenül holttestet hurczolni nem lehet. - -S aztán megmondták az orvosok, hogy a holttest három-négy napnál tovább -a vizben nem lehetett, tehát a tutaj azt legföljebb Vencsellő és Tokaj -közt vehette át vagy talán csakis Tokajban, hova épen junius 14-én értek -Herskóék. S minthogy a holttest 18-án bukkant föl, Tokajtól kezdve lehet -három-négy napot számitani. - -Ám a holttestet más nem szállithatta, csak zsidó. A titkos tanács s a -vizsgálóbiró a maga vak elmélkedésében ugy meg volt erről győződve, mint -a hogy ma után holnap következik. Azt a zsidót, azt az ismeretlen, azt a -titkos alakot, a ki a holttestet a tutajra hozta, elő kellett teremteni -a föld mélységéből is, a pokol fenekéről is. - -S ime Drimusz nyomra vezet! Ő látta, a mint Herskó Ignácz a -Gólyacsárdánál Smilovics Jankellel néhány szót váltott. Megvan most már, -a kit keresünk. Smilovics lesz az, a kinek Solymosi Eszter álteteméről -tudnia kell! - -Azonban a vizsgálóbiró nem hirtelenkedett. Szinte csodálom mérsékletét. -Julius 1-én végezte be a 16 tutajos első kihallgatását s már a következő -napon őt Eszláron és Tisza-Dadán találjuk s julius 3-án több, mint húsz -embert hallgat ki arra nézve, mikor és hol és miként bukkant föl a -holttest? - -Kereste a gyanus nyomokat. - -Egyetlen egyet se talált. - -A jó dadai emberek szintén tele voltak ugyan a vérvád képzeletével, de -józaneszüket azért nem adták cserébe s erkölcsi tisztaságukról nem -mondtak le. Nem hazudoztak. Beteg agy látományaival nem hozakodtak elő. -Előadásuk egyszerü volt, a mint már korábban részletesebben elmondottam. -Egészen természetes jelenség képe állott elő beszédükből. Holttest -bukkant fel a vizen. A holttest már rothadásban volt, mert nagy szaga -volt. A folyam árja a tutajok felé sodorta s ekkor Csepkanics -észrevette. Fennakadt egy fűzfa gyökerének ágazatában, a tutajosok -értesitették a kerülőt, ez egy horgas ággal kivonszolta a partra s -estennen a tutajosok eltemették. Ez az egész. - -Gyanus nyom nincsen. - -Ha nincs: tovább kell keresnünk. Ez a vizsgálóbiró esze. Ha tanukat nem -találunk: vegyük elő a szakértőket. Az orvosi szakértők ime sokféle és -becses gyanuokot összetudtak már szerkeszteni. Most vegyük elő a -halászokat, révészeket, mérnököket, tengerészeket s általában a vizi -embereket. Hátha ők is tudnak valamit! - -Tudnak. Csakhogy igen gyakran se ők, se a biróságok nem tudják, hogy -szakértő véleményük miben egyezik s miben ellenkezik a valósággal. -Gyakran azt se veszik észre a biróságok, hogy a szakértők a valóságot -egészen meghamisitják. - -Volt a vidéken egy egykori tengerész, Szomjas Károly tisza-dadai -birtokos. Ez kifejtette, hogy a folyóviz áramának két része van. Az -egyikről azt mondják: ez a »lágy oldal«. A másikról azon a vidéken azt -mondják: ez a folyam »sebje«. Seb: a sebesség szónak röviditése. - -A lágy oldal az, a hol a part meneteles, fűzes, rekettyés, -áradvány-fövényes; a viz sebje pedig azon az oldalon van, a melynek a -viz neki iramodik, a melyet mos, szaggat, s a mely azért meredek és -szakadékos. - -A viz minden hordalékot a sebes oldalon visz s nem a lágy oldalon. Ezen -csak a szél tud változtatni, de junius 18-án nem volt szél. A tutajosok -nem a sebes oldalon, hanem a lágy oldalon kötöttek ki, mert amott a -meredek partnál ki se köthettek volna, mivelhogy fát, czöveket se -találhattak, melynél a tutajt megerősithessék. Ha tehát a viz hozta -volna a holttestet emberi kéz irányzása nélkül, azt nem a tutajokhoz -viszi, hanem az ellenkező oldalon sodorja tova s akkor a fűzfa -gyökerében fönn se akadhat. Junius 18-án áradásban volt a Tisza: annál -igazabb ez a föltevés. - -Az igaz, hogy a tutajosok el szokták temetni az útközben talált -tetemeket. Az ily sirt a tiszaparti magyar nép nem is nevezi másnak, -csak »oláh sir«-nak. De a sirgödörásáshoz és temetéshez csak fejszéjét -használja a tutajos, minthogy ásója sohase szokott lenni. Itt pedig ime -ásójuk volt. Nyilvánvaló, hogy temetéshez készültek előre. - -Ime az egykori tengerésztiszt szakértő véleménye. - -A vizsgálóbiró nem elégedett meg ezzel se. Hanem kivitt a Csonkafűzesbe -négy halászt: Szécsi Mihályt, Csóki Lajost, Peszte Györgyöt és Tóth -Istvánt s ezek segélyével a tutajok állásán felül hét-nyolczszáz ölnyire -eleresztett egy fenyődeszkát: kilesni, vajjon hova viszi ezt a viz? A -tutajokhoz viszi-e s a fűzfa gyökeréhez viszi-e? - -Ne higyje ám a nyájas olvasó, hogy én a vizsgálóbirót csak nevetségessé -akarom tenni, mikor ezt az ostobaságot leirom. Eszembe sincs. - -Igy történt. S megtörtént. Igy készültek a gyanujelenségek. - -Ime lássuk csak ez eljárás öreges birálatát. - -A fenyődeszka egy-két czentiméter mélyen jár a viz felszinén, a holttest -pedig húsz-huszonöt czentiméter mélyen. A fenyődeszkának esetleg 44 vagy -ötven százaléka, tehát vagy fele van a viz felszine fölött, a -holttestnek pedig alig két-három százaléka. Tehát a fenyődeszkát a -legkisebb szellő is más irányba tereli, mint a merre a viz sodra -önmagától vinné, holott a holttest irányát gyenge szellő épen nem -változtatja. - -Azután egészen más volt a viz magassága és árja junius 18-án, mikor a -holttest felbukkant és egészen más julius 5-én, 6-án és 7-én, mikor a -vizsgálóbiró ezt a gyerekjátékot csinálta. - -A szél ereje és iránya s ehhez képest a hullám iránya és magassága is -egészen más volt az egyik időben, mint a másik időben. - -És azután honnan tudta azt a vizsgálóbiró s a négy együgyü halász, hogy -a holttest Csepkanics tutaja fölött épen 7 vagy 8 száz ölnyire bukkant -föl s épen azon a helyen, a hol ők a fenyőfadeszkát a vizbe lökték? S ha -ezt nem tudták: miként merészelték ezt a bárgyu kisérletet végrehajtani -s ezzel az emberek ostobaságát fokozni s balvélekedését erősiteni? - -Ha ugyanakkora vizmagasság idején ugyanoly erejü és irányu szélben -Csepkanics tutaját ugyanazon helyre állitják s attól néhány lépésnyire -nem fenyőfadeszkát, hanem ugyanakkora valóságos tetemet vagy legalább -hasonló fajsulyu, alaku és méretü testet tesznek a vizbe: ám akkor a -kisérlet komoly lett volna s a valóságot valószinüleg megközeliti. - -De hát ilyesvalami – ugy látszik – a vizsgálóbirónak nem jutott eszébe. -Mintha csak arra törekedett volna, hogy ne a valóságot deritse ki, hanem -csupán gyanus jelenségeket gyüjtsön. - -Boldogtalan igyekezet! - -A vizsgálóbiró mégis arra a meggyőződésre jutott hamarosan, hogy mind a -tizenhat elfogott tutajosra nincs szüksége. Mit csináljon annyi -emberrel? Ha hitte is, hogy Herskó sáfár tutajosai csempészték a -csonkafűzesi holttestet: még se bizonyos, hogy mind a tizenhat tutajos -tudott a csempészésről. - -El kellett egy csomó tutajost ereszteni. - -El kellett azért is, mert a törvényszék börtönében nem volt elég hely. -Se zsidóból, se tutajosból egynél többet egy oduba zárni nem lehetett, -nehogy összebeszéljenek. Vizsgálati foglyot végleg elitélt bűnösökkel -megint nem lehetett volna a szabályok szerint összezárni. A -törvényszéknek csak kezdetleges és szűk börtönépülete volt. Régi -alacsony földszinti ház. Az őrmester Kozák Sándor s a királyi ügyészség -alig birt már az emberekkel. Zsidó és tutajos közel harmincz volt már -elzárva s a zsidók folyton szaporodtak. Valamit tenni kellett. - -Julius 2-án a vizsgálóbiró kiválasztott kilencz tutajost. Drimusz -Györgyöt Smilovics tutajáról, Matej Bazilt, Paczkánt, Simont, Dujtsákot, -Susztrát, Potrohost, Lopojdát és Szaukát Herskó tutajairól s ezeket -szabadlábra helyezte. - -Szabadláb: ez régi törvényszéki műszó. - -Hajdan a fogoly sokféle módon volt megvasalva, lelánczolva, bilincsbe -verve, megkötözve. Vas, láncz, bilincs, kötél: mind más-más fokát -jelentette a büntetésnek. - -A vas a két lábszárra vert két vaskarika volt, mely vaslánczczal volt -összekötve. Hasonló volt a béklyóhoz és nyüghöz, melyet a legelőre -eresztett ló két első lábára szoktak tenni. A nyüg kenderkötélből készül -s fakelevézzel van a ló lábára burkolva. A béklyó vasból van. Azért a -köznép a börtön-vasat is béklyónak nevezi, de a biróság csak vasnak. - -Hajdan a vizsgálati fogoly lábát is vasba verték. Szabadulásának legelső -jele az volt, hogy a vasat levették lábáról, a vastól lábát -megszabaditották. Hivatalos nyelven szabadlábra helyezték. - -De a büntetésnek enyhitéseként is szerepelt a vas eltávolitása. Ha jól -viselte magát a rab, kivált ha még azon túl ügyes embernek is látszott; -a rabság utolsó hónapjaiban levették lábairól a vasat s közmunka helyett -házi munkára használták. A várnagyok, alispánok, központi főbirák, -tiszti ügyészek udvara és konyhája tele volt efféle rabokkal. Nevük ez -volt: szabadlábas rab. - -Kilencz tutajos julius 7-én szabadlábra jutott. Mehetett haza nyugodtan. -Éhesen, egyetlen fillér nélkül neki indulhatott a több száz kilométeres -útnak. Örülhetett, hogy csak tiz napig kellett a börtönben sinlődnie. - -De hát miért kellett tiz napig is? Miért kellett egy óráig is? - -Csodálatos állat a mívelt nemzetek törvényhozása! A tulok nem -gyönyörködik a virágban s nem óvja azt, hanem vagy eltapossa vagy -fölfalja. Mint a törvényhozások a személyes szabadságot. - -Magyarország ősi törvényhozása csak akkor engedte meg a személyes -szabadság korlátozását s az embernek letartóztatását, ha őt előbb a biró -megidézte, az ellene fenforgó vád iránt meghallgatta, a terhelő és mentő -körülményre nézve gondosan megkérdezte s az igy szerzett tudás alapján -rendes itélettel a letartóztatást elrendelte. Ma már a német és franczia -törvényhozások példái után Magyarországban is másként áll a személyes -szabadság ügye. Sokkal rosszabbul. - -Bűntény támad. Valami rendőrnek, vagy királyi ügyésznek, vagy -vizsgálóbirónak ötlete születik, hogy Péter vagy Pál a bűnös. Nosza le -kell tartóztatni! Igy kezdődik az igazságszolgáltatás. Igen gyakran az -igazi Pétert, az igazi Pált, az igazi bűnöst találja el. De igen gyakran -nem azt találja el. Mindegy. Azért Péternek vagy Pálnak egyelőre be kell -jutni a foglyok közé. Ha ártatlan: utóbb csak kiszabadul. - -Bizony vad emberek igazságszolgáltatása ez. - -A nyiregyházi vizsgálóbiró soha hirét se hallotta annak a tizenhat -tutajosnak. Azt se tudta: szőkék-e, barnák-e, jók-e, rosszak-e, -bűnösök-e vagy ártatlanok? Nem is volt rá kiváncsi. Minden gondolkodás -nélkül elrendelte, hogy ott, a hol megtalálják, el kell őket fogni s a -nyiregyházi börtönbe hurczolni. - -Pedig hát ezek nem is zsidók voltak. - -De azért se az ország kormánya, se a sajtó, se a népképviselet, se a -biróságok, se a törvényhatóságok föl nem emelték szavukat ez eljárás -ellen. Lázban volt a társadalom s szemet hunyt minden erőszakra, mely -gyülölködő érzéseinek megfelelt. - -Fogságban maradt Herskó, mert ő zsidó volt és sáfár. Fogságban maradt -Szavinecz és Matej Péter, mert ezek kormánybirók voltak. Ott kellett -maradni Csepkanicsnak, mert ő látta meg a felbukkant holttestet először. -Ott kellett tartani Matej Ignáczot és Selever Jánost, mert ezek -Csepkanics tutaján voltak s Matej Ignáczra különben is nagy szerep várt. -A tanu szerepe. Hecska azért maradt ott, mert neki volt ásója. Miért -volt ásója? Nagy bűn volt ez a vizsgálóbiró felfogása szerint. - -Julius 4-én elrendeli a vizsgálóbiró, hogy ezt a hét tutajost -Tisza-Lökre kell kisérni s a vizsgálatot velük ott a szolgabiróságnál -folytatni. - -Vajjon mi ok volt erre? Semmi. Hiszen helyszini körülmények -megmutatására egyetlen tutajos is elég lett volna. De egyébként is a -vizsgálati foglyot nagy ok nélkül ide-oda hurczolni nem szabad. A -szolgabiró pedig közigazgatási hatóság, neki birósági ügyekhez semmi -köze. - -De mégis nagy oka volt erre a vizsgálóbirónak. Tisza-Lökön is volt -csendbiztos. Sarf Móricz se gerjedt föl addig az igazság elmondására, -mig Nagyfaluba át nem vitték, a csendbiztos kezére nem adták s ott éjnek -éjszakáján őt Recsky András csendbiztos föl nem világositotta. Milyen -kezes és szókimondó tanu lett ott a kis zsidó kölyök egyszerre. - -A tutajosok se akarnak a tetemsikkasztásról tudni semmit. Ártatlan képet -ölt a hozzáintézett kérdésekre valamennyi. Őket is czélszerü lesz a -csendbiztos elé állitani. Talán a csendbiztos kenetes szavaira s atyai -intéseire ők is magukba szállanak s töredelmes vallomásukkal talán ők is -földeritik az igazságot s mint jó keresztyének vagy jó zsidók ezzel -bűnös lelkük terhén is könnyitenek. - -De van-e hát Tisza-Lökön alkalmas csendbiztos s van-e kezén elég pandur? -S van-e alkalmas helyiség, a hol éjszakákon át csendesen lehet -áhitatoskodni a tanukkal és vádlottakkal s a honnan bűnbánó sirásuk -hangja nem hatol a közönség fülébe? - -Minden van. - -A csendbiztos Vay György. A vármegyében Vay Gyurkának hivják. Előkelő, -ősnemes család elszegényedett ivadéka. Nyers ember, de jó csendbiztos; -igy vélekedtek róla. - -Nem volt alkalmam vele közelebbről megismerkedni. Gondolkodásának s -érzéseinek természetébe nem tudtam eléggé behatolni. Jó lélek-e, rossz -lélek-e: nem mondhatok erre nézve itéletet. Csak annyit tudok róla, a -mennyit a nagy per irataiból s a tárgyaláson ejtett szavaiból -megtudhattam. Nyers hangja, rideg arcza, feleselő természete s a -tanukkal és vádlottakkal szemben mutatott szilaj modora nemcsak -rokonszenvet nem támasztott bennem iránta, hanem még el is -kedvetlenitett. Hajlandó lettem minden állitólagos durvaságot elhinni, -melylyel ő éjszakákon át a tutajosokat faggatta, a mint ezek a nyilt -tárgyaláson azt őszintén elmondották. - -Azonban tartsuk meg a sorrendet. Nagyon fontos és nagyon érdekes -története van a következő három napnak. - -Julius 5-én reggel a vizsgálóbiró kivitte magával Csepkanicsot, hogy ez -mutassa meg a Tiszán azt a helyet, a hol a tisza-ladányi oldalon a -tutajosok junius 16-án kikötöttek. Megmutatta. Ez a hely Eszlár-Tótfalu -irányában van, a ladányi-parti fűzesnél. - -Ugyanez nap délutánján a vizsgálóbiró elrendeli, hogy öt tutajost, -ugymint Herskót, Selevert, Szavineczet, Matej Pétert és Hecskát kisérjék -vissza Nyiregyházára. Tegnap kihozták őket, ma visszaviszik. Időközben -nevüket se kérdik s egyáltalán szóba sem állanak velük. Miért kellett -hát ezeket Tisza-Lökre kicsőditeni? - -Bizony nem másért, csak azért, hogy a világnak fel ne tünjék, hogy két -tutajost a csendbiztos kezére adnak. - -Az a két tutajos pedig nem lehetett más, mint Csepkanics György és Matej -Ignácz. Ezek voltak az utolsó tutajon, a mely mellett fölbukkant a -holttest. Ezeknek kellett tudniok a holttest odacsempészéséről. S ha nem -tudtak is: ezeknek kellett arról vallaniok. - -Arra való a csendbiztos, hogy valljanak. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - -ELSŐ KÖTET. - -Előszó. - -I. Eltünt egy szegény lányka. – Eltünéséből vérvád származott. – Az -emberi lélek, mint természeti tünemény. – A közvélemény. – A vérvád az -élő babonák közé tartozik. – Miért vártam husz évig könyvem megirásával? -– Könyvem természete. 1 - -Régi vérvádak esetei. 13 - -Az orkuti eset. - -I. A kis Balla István halála. – Holttestét megtalálják. – Kötél a -nyakán, zsidó betük a testén. – A zsidókat gyanusitják. – A vádlottak. – -A zsidó fiu áttérése. – A gyanus jelenségek. – A kinzó vallatás. – -Lefkovics a kinzó vallatásba belehal. – A fölmentő itélet. 15 - -A péri eset. - -II. A Kutyakaparó csárda. – Takács András hirtelen halála. – A hatalmas -alispán. – A lelketlen orvos szakértő. – A vizsgálat. – A kis zsidó -gyerek beszéde. – Kinzó vallatás. – A tárgyalás. – A halálos itélet. – A -fölmentő itélet. 34 - -Husvét szombatján. - -I. Tisza-Eszlár. – Metszőválasztás 1882 április 1-én. – A pályázók. – A -jesiva. – A zsidók istentisztelete. – Nem ismerjük eléggé. 54 - -II. Az eszlári zsidók. – A jesivák belső élete. – A pálinkamérésből -eredt viszály. – Az idegen metszők egész napi időtöltése. – Koldus -zsidók is vannak ott. – A vérvád szerint készülő páska. 63 - -A lányka eltünése. - -I. Solymosi Eszter. – Édes anyja. – A szegénység. – Huri Andrásné. – A -nagy meszelés április 1-én. – Mikor és kik látták Esztert utóljára? – -Anyjának panaszai. – A vérvád megalakulásának külső körülményei. 74 - -II. Hátha éretlen kis gyerek lenne a tanu? – A községi biró rokonsága. – -A kis Samu zsidógyerek beszéde. – A vizsgálóbiró nem nyomozza ki, honnan -ered a kis gyerek beszéde. – Az első nyomozások. 89 - -A tanu. - -I. Sarf Móricz életkora. – Az anyakönyvek hajdan. – Miért kell Sarf -Móriczot letartóztatni? – Elbeszéli, miként ölték meg a zsidók Esztert. -– E vallomást Péczely Kálmán veszi irásba. – Péczely rablógyilkos volt. -– Sarf Móricz csendbiztoshoz kerül. 100 - -II. Recsky András, a csendbiztos. – Ősei, családja. – A magyar nemesség. -– A vármegye státusai. – Móricz vallatása a csendbiztosnál. – A -csendbiztos cselédei. – A vizsgálóbiró alaki törvénysértései. 113 - -III. A szenvedélyes közvélemény hatalma a biróságok fölött is -érvényesül. – Móriczot tanu létére elzárják. – Jogairól nem -gondoskodnak. – Szentül hiszem, hogy vallomása Eszláron készült, -Nagyfaluban csak elfogadtatták vele. – A szegénysorsu zsidógyerek -rendszerint félénk. 128 - -Hajsza a koldus után. - -I. A vádlottakat egymásután kihallgatják. – Kereken visszautasitják a -vádat. – Alibit igazol mind. – A szüzesség fogalma. – Bukszbaum örökös -imádkozása. – A zsidó irások. – Mit jelent a Krammolblü? 141 - -II. Fölkutatják a sirokat. – Az emődi zsidók. – Az alibi. – Az elfogott -koldus zsidók serege. 154 - -III. Róth Borbála koldus zsidóasszony. – A ki meg akarja javitani a -világot. 160 - -IV. A varju-laposi rejtély. – A szolgáló megijed s ijedtében látást lát. -167 - -V. A tisza-dobi fejetlen hulla. – Fekete kutya élettelen teste lett -belőle. – Eszter a metsző zsidó pinczéjében. – Eszter a zsidó pap -virágos kertjében. – Eszter a sirban. – Keresztyén gyerek befalazva a -zsidótemplomba. 171 - -VI. A bolygó zsidó, a ki boszut áll. – Volner Herman volt a koldus zsidó -Eszláron április 1-én. – Megtalálják. – Elmondja mentségét. 176 - -Mi történt a Tiszán? - -I. Miként készül a tutaj? – A tutaj személyzete. – A kormánybiró. – A -sáfár. – A vállalkozó hajdan és most. – A tutajhajózás titkai. – A -haliba. – Az étkezés. – A pálinka. – A szagnak szerepe a természet -történetében. 183 - -II. Herskó Dávid sáfár tutajai. – Kikből állt a tutajok személyzete? – A -tutajut története. – Mikor a Tisza virágzik. – Selever és Galsi. – A -kártyázás élvezete. – Mi az unalom? 199 - -III. Csepkanics nem kártyáz. – Meglátja a halottat. – Óláh György uram. -– Az alkonyat. – Esti szürkület a Tisza partján. – Jámbor lélek minek -nézi a halottat? – A néma temetés. 216 - -IV. Mindenki szentül hitte, hogy Solymosi Eszter a csonka-fűzesi -holttest. – Az éjjeli közönség a sirnál. – Az ásó története. – Az első -rendőri szakértői vizsgálat. – Éjjel őrzik a halottat. – A kételkedés -szava 227 - -Legyen sötétség! - -I. A holttest fölismerése. – A magyar műveltség. – Kozma Sándor. – A kik -látták a holttestet. – A kiket elzártak nézésétől. – A holttestet -meztelenen mutatják. – Mi a szemérem? – Eszter ruhája a holttesten. – -Miként bánik a halál és az enyészet a holttestekkel? – Eszter különös -testi jele. 242 - -II. Az első fölismerési eljárás tanui. – Ezek közt Szakolczai Julcsa. – -Hat tanu fölismeri Esztert, kettő pedig nem. – A vizsgálóbiró nem veszi -irásba a fölismerő tanuk által igazolt azonossági jeleket. – Az ember -foga és a falevél. – Az ember nyoma. – A második fölismerési eljárás -tanui. – A kálvinista lelkész vallomásának birálata. – Más termetarányok -mutatkoznak a felöltözött nőnél, mint a mezitelennél. – Az emberi test -magassága szemmérték után bizonytalan. 258 - -III. A holttest bonczolása. – A haj, a szemöldök, a nemi szőr, a fog, az -emlők, a körmök, a tyukszem. – Az orvosi vélemény. – Mindenki -egyetértett az orvosokkal, csak három-négy tanu nem. – Megoldatlan -kérdések. A sötétség teljes. – A szegény ismeretlen halottat eltemetik. -– A temetés. 287 - -IV. A titkos tanács. – A tutajosok megkeritése. – Elfogják őket. – A -tutajosok semmit se tudnak hullacsempészetről. – A szakértői nyomozások. -– Hova viszi a Tisza vize a fenyődeszkát? – Egy csomó tutajost szabadon -eresztenek. 307 - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -16 |rajzok, alakzat k |rajzok, alakzatok - -46 |fölebbezésí |fölebbezési - -86 |vele együt |vele együtt - -146 |tudnía kell |tudnia kell - -189 |nagyobbb fizetése |nagyobb fizetése - -195 |beteteritve |beteritve - -218 |minél előbő |minél előbb - -220 |Botjávál |Botjával] - - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK S -MÉG SINCS VÉGE (1. KÖTET) *** - -***** This file should be named 63563-0.txt or 63563-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/5/6/63563/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |