diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63563-0.txt | 9803 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63563-0.zip | bin | 202898 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63563-h.zip | bin | 297281 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63563-h/63563-h.htm | 9254 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63563-h/images/cover.jpg | bin | 84758 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 19057 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..2a1584c --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #63563 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63563) diff --git a/old/63563-0.txt b/old/63563-0.txt deleted file mode 100644 index 2895fcb..0000000 --- a/old/63563-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9803 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs -vége (1. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: October 29, 2020 [EBook #63563] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK -S MÉG SINCS VÉGE (1. KÖTET) *** - -Eötvös Károly Munkái - -X. KÖTET - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -I - -Eötvös Károly Munkái - -X. - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -EÖTVÖS KÁROLY - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám. - - - - -ELŐSZÓ. - - -I. - -(Eltünt egy szegény lányka. – Eltünéséből vérvád származott. – Az emberi -lélek, mint természeti tünemény. – A közvélemény. – A vérvád az élő -babonák közé tartozik. – Miért vártam húsz évig könyvem megirásával? – -Könyvem természete.) - -Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka tünt el egy magyar faluban a -Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó -gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. - -Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a -zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után -másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a -zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a -suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli -viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és -Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a -gyülölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is -tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak -a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg -sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. -Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar -társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyülölködés. - -A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá -tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön -akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját -czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb -legyen, ama szenvedélyeket táplálják, sőt fokozzák is. Akadnak gyakran -politikai pártok is, kik a sorstól haszonbérbe veszik a tömegek -szenvedélyét. A lányka eltünése után alig telt el néhány hét: az eltünés -esetéből a nagy történelmi vérvád alakja képződött ki. S a sajtónak nagy -része, a közönségnek sok rétege, a közélet kikiáltói s mindazok, a kik -kedvelik a zajt és zavart, az igazság leplét öltötték magukra, odaálltak -közvádlók gyanánt a nyilvánosság elé s követelték a gyilkosok -megbüntetését. - -Birósági ügy lett az esetből. - -A mekkora szigort mivelt államban alkalmazhat a biróság: akkora szigort -alkalmaztak a magyar biróságok az ügyben. A vizsgálatnál csak ugy, mint -a tárgyalásnál s az itéletek megalkotásánál. S a biróságok ártatlanoknak -találták azokat, a kiket a tömeg szenvedélye bűnösnek gondolt. - -Fölkeltette az ügy az egész művelt világ figyelmét. Minden világrész -minden mivelt elméje naponként nagy érdeklődéssel nézte az ügy -fejlődését s gondolkodott a kibonyolódás esetlegei fölött. Birósági -ügyet se azelőtt, se azóta akkora figyelemmel nem kisért a világ. Csak -Francziaországnak volt azóta egy birósági ügye, mely a közérdeklődés -felköltésében némileg megközelitette a szegény leányka eltünésének nagy -kérdését. - -Mindenütt vannak zsidók. Szerepük aránya minden nemzeti társadalomban -nagyobb, mint számuk aránya. Féltékenység kiséri őket e miatt az élet -nagy versenyében. Vallásuk az őskorban ered s mind maig fennáll. Faji -létük ma is ép ugy megvan, mint negyedfélezer év előtt, a mikor pedig -még a mai művelt nagy nemzeteknek nyomuk is alig mutatkozik. A vallásos -tudat szerint Jézusnak fölséges tanai abban a bölcsőben nőttek fel, a -melyet a zsidók gyöngéd keze ringatott. Buzgó keresztyének áhitatos -lélekkel olvassák a zsidók szent könyveit ma is mindenfelé. Az emberiség -természetrajzában érdekesebb, gazdagabb és meglepőbb tünemény nincs a -zsidónál. - -E miatt nem tudja a tömeg elfeledni a vérvádat. S e miatt lobban föl a -vádnak lángja időnként a művelt és nemesszivü nemzetek kebelében is. -Pedig egykor a római vallás hivei az őskeresztyének ellen gyujtották meg -tüzét s e tűznek parázsa másfélezer év óta hamvad a feledés rétegei -alatt. S még se tud végkép kialudni. - -* * * - -Hivatásbeli szerepem volt az eltünt lányka birósági ügyében. Védője -voltam három vádlottnak s vezetője a védelemnek. Meg kellett tudnom -mindent, meg kellett figyelnem minden embert és minden jelenséget. Bele -kellett hatolnom minden szó, minden cselekmény és minden tünet titkaiba. - -Most pedig meg kell irnom az ügynek történetét, s föl kell deritenem -mindazt, a mi eddig el volt rejtve, vagy a mit husz év előtt a -szenvedélyben égő szemek tisztán nem láthattak és a fölzaklatott -indulatok tisztán látni nem is akartak. - -A tárgy érdemes arra, hogy megirjam. - -Nincs fenségesebb természeti tünemény, mint az emberi lélek. Az éjszaki -fény ragyogása, a hulló csillagok bujdosása, a nehézkedés törvényeinek -csodálatos működése: mind egyszerü jelenség az emberi lélek rejtelmeinek -gazdagsága mellett. - -Sohase vizsgáltam meg gondosabban az emberi lelket, mint a nagy per -folyamata alatt. S a tapasztalás fenséges kincseiből sohase volt -alkalmam annyit gyüjteni mint itt. - -S nemcsak az egyes ember lelke állott előttem, hanem az egyetlen -indulatban egyesült tömegé is. Nagy különbség van a kettő között. - -A tömeg lelkét közérzésnek, közvéleménynek nevezi a mindennapi élet. De -mi hát voltaképen a közvélemény? Miként támad a közvélemény? - -Nagy kérdés ez épen a vérvád esetében. - -Nyugodt időben minden embert meg lehet kérdezni a vérvád iránt. Minden -ember elutasitja magától ennek hitét vagy képzeletét. S ha akad, a ki el -nem utasitja: annak rendszerint egyéb véleményére se adnak semmit az -emberek. - -De izgalmas időben másként működik az agy. Tízezer ember verődik össze. -Mind a tízezer nyugodt gondolkozásu, megfontoló természetü s a valóságos -okok szerint elmélkedő. De a mint együtt van: urrá lesz elméje fölött -valami gondolat, a mely sohase volt az övé, de a mely ránehezedik -társainak agyára is, mig végre az egész tömeg egyet gondol, egy jelszóra -esküszik, egy indulatnak engedi át lelkét. - -Néha lassanként, de néha rohamosan történik ez. A gondolatok, érzések, -indulatok lassu átköltözése, vagy gyors átröppenése szinte szemünk -láttára történik. S a tömegek így készülő gondolkozását vagy -szenvedélyét nevezik közvéleménynek. - -De hát miként hárul át rohamosan a gondolat egyik agyról a másikra? Mi -ennek a természeti törvénye? Egészségnek vagy betegségnek tünete ez? - -Néha igazságra tör a közvélemény s a tömeg szenvedélye, néha nem. De ha -igazságra tör, akkor se erősebb, mint ha nincs igazsága. Sőt talán -követelőbb, ha nincs igazsága. Mert akkor benne a többség tudatának -nyers erőszaka is érvényesülni akar. A többség zsarnoksága -engesztelhetetlenebb, mint a kisebbségé vagy az egyes emberé. - -A közvélemény és az általános szenvedély ellen a birák lelke se eléggé -vértezett. Magyarországnak jeles birái vannak, de a közvélemény -hullámai, a mikor magasra csapkodnak, őket is meglóbálják. Kisértse meg -valaki nyugodt időben terjeszteni vérvádat a biróságok elé. Nem talál -birót s közsajnálkozás vagy közmegvetés a sorsa a vádlónak. - -Az eltünt szegény leány esetével az ország biróságai a legkomolyabban -foglalkoztak. Nem mondták ki, hogy vérvád esetét keresik, de valósággal -azt keresték. Húsz év előtt csodálkoztam ezen. Ma talán nem csodálkozom. -A nagy izgalomban, a gondolatok és érzések átháramlásában, az elmék -ellenálló erejének gyöngeségében találom meg a magyarázatot. - -Nagy küzdelmem volt. Nem a biróságok miatt, nem is az ügy benső -nehézségei miatt. Hanem a fölzaklatott közvélemény miatt, mely hevesen -rohant rám, hogy eltiporjon. Vannak korszakok, a mikor a közvélemény -vagy elsodorja, vagy eltiporja azt, a ki ellene szegül vagy utjából -félre nem áll. - -Engem el nem sodorhatott. Utjából félreállanom lehetetlen volt. De tagja -voltam a törvényhozásnak s nagy, erős nemzeti ellenzék vezetésének -kötelessége nehezedett vállaimra. Pillanatig csak az okozott aggodalmat, -vajjon nem válok-e képtelenné e nagy kötelesség teljesitésére? Minden -nemes föllángolásnak nem szegi-e jövőre szárnyát a haragos közvélemény -elfordulása? - -De a habozás jellembeli gyöngeség lett volna. Ha ártatlannak hittem az -üldözöttet: védelmére kelni minden kötelesség közt az első kötelesség. -De ha nem hittem volna is ártatlannak: akkor is vigyáznom kellett arra, -hogy csak a biró hozzon itéletet, csak a törvény nehezedjék rá s ne a -tömeg, ne az indulatos közvélemény. És arra is kellett vigyáznom, hogy -csak a bűnöst sujtsa az itélet s ne azokat is, a kik fajának önérzetében -s hitének szentségében rokonai. - -* * * - -Meg kell mondanom azt is, miért vártam e mű megirásával húsz esztendeig. - -A hitnek igazságait keresni és bizonyitgatni sohase szül teljes -eredményt, más hitnek igazságaival összemérni pedig gyakran veszedelmes. -Ma szelid korszakot élünk s az emberiség művelt részének erkölcsei -nemesebbek, mint valaha. De a különböző egyházak igazságainak -összemérése ma is keserüséget támaszt a lelkekben, a hitbeli viták ma is -viszályra s villongások kitörésére vezetnének. S a nélkül, hogy bármi -hasznát venné akár a tudomány, akár a lelkiismeret. A hitnél nem az a -fődolog, mennyi abban a történelmi és természeti igazság, hanem az, -mennyi benne az erő és a nemesség. - -De bizonyos babonák is tenyésznek minden egyház hitbeli életének -mezején. Ezek részint nevetségesek, részint ártalmasok, sőt veszélyesek. -Ezeket irtani kell. A nevetségest a hitnek méltósága és komolysága -érdekében kell irtani; – a veszélyest és ártalmast az emberek -nyugalmának és egyéb hitvallások tiszteletének és sérthetetlenségének -érdekében. A kisértetek, a boszorkányok, a hazajáró lelkek, a bolygó -zsidó babonája a keresztyénség művelt rétegeinek képzeletéből már -egészen kiveszett. Csak a művészet egyik-másik ága foglalkozik még -ezekkel, ép ugy, mint a régi hellén és latin hitregék alakjaival. E -babonák már nem a hit, hanem az emlékezés birodalmához tartoznak. - -A vérvád még ma is eleven babona. Még ma is van benne annyi élet, hogy -véletlen körülmények találkozása esetén lábra kel, talpra ugrik s ádáz -dühvel marczangolja azokat, kiket közelében talál. Minden nagy és nemes -lélek kötelessége lebirni őt. - -Ennek csak egyetlen biztos módja van. - -Minden esetet, a mikor fölmerül, minden elfogultság nélkül, tökéletes -gonddal és figyelemmel meg kell vizsgálni s a világ elé tisztán és hiven -terjeszteni. Annyi józan ész s annyi nemes sziv van a világon, hogy ha -az eset tisztán áll előtte, igazságszerető felbuzdulása képes arra, hogy -önmagától is nyomban elutasitsa s a gyönge lelkekből s ingatag szivekből -is nyomban kiirtsa a vak és ártó hiedelmeket. - -Ez az oka annak, a miért a nagy per titkainak föltárását elhatároztam. - -De várnom kellett művem kidolgozásával is, közzétételével is. - -Husz év előtt hivatásbeli szerepem volt ez ügyben a küzdés. A küzdés -hevében izgatottá válik a lélek. Keserüségnek s boszuságnak érzete is -támadhat benne. Az igazság keresésében is lehetünk ábrándozók, rajongók -és elfogultak. Látásunk más erejével ügyelünk azokra, a kiket kedvelünk, -semmint azokra, a kiket nem kedvelünk. Rokonszenvek és ellenszenvek -támadnak bennünk, melyek pártos indulatokká fejlődhetnek. - -Mindez gátolja, csaknem lehetetlenné teszi az esetnek tökéletes gonddal -és figyelemmel való megvizsgálását s az irodalmi műben csupán csak az -igazságnak tökéletes földeritését. Száz meg száz emberből s ezer meg -ezer indulatból, szóból, tünetből és tárgyi jelenségből lett a nagy per. -Ezek közt összehangzó egységet kell az irónak teremteni. Ez az egység -lesz a tökéletes igazság. De küzdés közben vagy a harcz közeli -emlékezetének súlya alatt van-e ehhez elég erőnk, van-e látásunknak -napfényü tisztasága? - -Husz év mult el az eset óta. Akkor a férfikor delén állottam. Ma már -mögöttem van az életnek hatvanadik éve. Ugy nézek vissza a társadalom -ama nagy harczára, mint az utazó egyenes rónavidékről az örök hóval -boritott Alpesek nehéz járásu szirthasadékaira. Az egykori fáradalmak, -veszélyek és nélkülözések kedvetlenségei rég elszállottak lelkemből. -Nyugodtan, sőt derüs emlékezettel beszélheti el az utazó a nehéz út -változatait. Az igazság előadásában nem gátolja semmi. - -De még ennél is nagyobb okom volt a várakozásra. - -A nagy per folyamának egész ideje alatt a magyar társadalmat oly -izgatottság lepte meg, mintha vallási háborut akart volna inditani a -zsidó hitfelekezet ellen. Előtte állott az oroszországi és romániai -példa s a német fajban is ugy Ausztria, mint Németország területén a -zsidók iránti gyülölködés komoly jelenségei mutatkoztak. A magyar -társadalom nincs ugy elszigetelve, hogy érzéketlen maradhatott volna. -Kivált mikor a vérváddá torzult eset is itt bukkant föl. - -Vallási háború! - -Idétlenül hangzó szó ez a mi korszakunkban s nemzedékünk műveltsége -mellett. - -Csakhogy ennek meghatározását én Deák Ferencztől hallottam. - -Deák Ferencz a magyar nemzet egyik legnagyobb államférfia volt. Nagy és -nyugodt elme, higgadt gondolkozás, az élet és történet tapasztalásainak -igazi megbecsülése, csodálatosan tiszta és nemes jellem. Kortársai a -»haza bölcsének« nevezték. Minden szava méltó a komoly meggondolásra. - -A magyar törvényhozásban 1873-ik évi junius 28-án e szavakat mondta: - -»Nemcsak fegyverrel lehet vallási háborut viselni; – igen gonoszak azok -is, melyek tollal és a tanácskozási termekben vitetnek. Oly vallási -háboru, mely hit és vallási buzgóság nélkül magánérdekek és politikai -czélokból vitetik, még veszélyesebb s a mellett utálatos is.« - -A bölcsnek közelében álltam az országház termében, mikor e szavak -elhangzottak ajkairól. Őszintén megvallom: e szavak igaz értelmét teljes -mélységében akkor nem fogtam föl. Efféle vallási háborut én még nem -értem s tapasztalásom nem volt e kérdésben. - -De lett tapasztalásom kilencz-tiz év mulva. Azóta sokszor eszembe -jutottak a bölcsnek szavai. Azóta volt alkalmam megfigyelni oly vallási -háborut, melyben nem a hit és vallási buzgóság szerepelt, hanem -magánérdekek és politikai önző czélok. Évekre terjedő nyugtalanságot -okozott e háboru és sok családnak csonkitotta meg életörömeit és sok -vagyont és sok munkás ösztönt tett semmivé. - -De sok szenvedélyt is keltett föl. És pedig az önzésnek szenvedélyét, -mely nem ismer türelmet és emberszeretetet s nem fogad el, ha ellene -szól, semmi igazságot. S mely még álnok is volt a nagy per idején, -minthogy a vallási buzgóság álorczáját sikerült magára vennie. - -Az önzés szenvedélye, mikor általánossá válik s az egész társadalomra -kiterjed, semmi figyelemmel sincs a dolgok benső igazságára. S ha az -üldözött kisebbség ezzel az igazsággal védi magát s ha kitartóan védi -magát: a nagy többség még hiuságát is sértve érzi s annál ingerültebbé -válik. - -Ha művem akkor jelenik meg: nem érek vele czélt. - -Művem czélja kettős. Földeriteni az igazságot: ez az egyik. Elismerésre -is juttatni: ez a másik. Elismerés nélkül nincs hatása az igazságnak. -Csak kiáltó szó a pusztában. - -Ámde hogy’ lehetett volna hatása az igazságnak a szenvedélyek lángolása -közben? Ki ismerte volna azt el? A ki elismerte volna: annak alig volt -rá szüksége. A hol szükséges lett volna: ott nem hallgattak volna rá. Az -erkölcsi fejlődés igazságai nem ugy hatnak, mint a villám, mely ketté -tudja hasitani a legsötétebb felleget is. A harczos szenvedélyek -füstföllegeit nem tudja az egyszerü igazság szétoszlatni. Idő, türelem s -nyugalmas korszak kell ahhoz. S azt be kellett várni. - -Ime az ok: a miért húsz esztendeig késtem. - -De tovább késni mégse czélszerü. - -Sok tanuja és sok szereplője él még a nagy per által fölkeltett -mozgalomnak. E tanukra és szereplőkre szükségem van. Elmulásukat -bevárnom nem lehet. Ki lenne akkor művem adatainak s egész tartalmának -élő birája s figyelmes felvigyázója? A ki hézagot vagy tévedést talál: -ám szólaljon fel. Nem az a czél, hogy nekem legyen igazam, hanem az a -czél, hogy legyen igazság. A szenvedélytelen tárgyas vita nagyobb fénybe -tudja állitani a vitatott igazságot. - -Könyvem nem adatok tömege lesz. - -Ilyen könyvet és pedig nagy könyveket irtak már a perről magyar nyelven -is, német nyelven is. Azt hiszem, nem nagy gyönyörüséget talált bennük -se a magyar, se a német nép. Talán a művelt közönség se. Az igazság -iránt fogékony lélek nem hivatalos adatok után sóvárog, hanem az embert -akarja tisztán látni a maga erejével és gyöngeségével s ama -viszontagságok hű rajzával együtt, a melyek az embert közrefogják, -elboritják s magukkal sodorják. - -De azért könyvem utolsó kötetében minden adatra, tudásom minden -forrására, állitásaim minden bizonyságára rámutatok s a mennyiben -szükségesnek látom: közlöm is azokat. Akadhatnának e nélkül emberek, a -kik regénynek vagy czélzatos munkának vélhetnék művemet. Igaz, hogy az -ily emberek engem nem ismernek, vagy mellékes czél érdekében s nem -jóhiszemüleg gondolkoznak. Mégis el kell állanom utjokat jó eleve. - - - - -RÉGI VÉRVÁDAK ESETEI. - -A tisza-eszlári per alatt önkénytelenül is gondolnom kellett arra, -vajjon az én hazámban Magyarországon, fordultak-e elő hasonló esetek, -foglalkozott-e ezekkel a rendes biróság, miként folyt bennük a vizsgálat -s minő itéletekkel végződtek? - -Kutatásaim folyamán rájöttem, hogy nagy számban fordultak elő -vérvádesetek még a mult XIX. s az előző XVIII. században is, sőt -korábban is. Ötöt kivéve, minden eset azzal végződött, hogy vagy -megkerült elevenen az, a kit megöltnek gondoltak, vagy egyébként derült -ki tökéletesen a vádolt zsidók ártatlansága. - -Az öt eset: a nagy-szombati, a bazini, az orkuti, a péri és a -tisza-eszlári. - -A nagy-szombati 1494-ben történt. Bonfinius Antal magyar történetiró -latin nyelven ir róla Rerum Hungaricarum Decades czímü művében (1771-iki -lipcsei kiadás 738-ik oldal). - -A bazini eset 1529-ben történt. Leirja Bél Mátyás magyar történetiró -szintén latin nyelven (Notitia Hungariae czímü művében 1736-iki bécsi -kiadás, II. kötet, 120-ik oldal). - -Érdekes és tanulságos volna e két eset történetét is részletesen megirni -és fölvilágositani. A mai tisztult jogi felfogás s erős és elfogulatlan -lélektani buvárlat talán vigasztaló részleteket tudna e két borzasztó -esetből is napfényre hozni. Hatalmi erőszak, kinzó vallatás, -máglyahalál, véres felekezeti szenvedély s a vádlók részéről gonosz -kapzsiság is uralkodik e két esetben. Rendes büntetőjogi ügynek nem is -lehet ezeket tekinteni. Ez a főok, a miért ezekkel e művemben nem -foglalkozom. - -Az orkuti, a péri és a tisza-eszlári vérvádesetek már birósági és -büntetőjogi ügyek. - - -I. AZ ORKUTI ESET. - -(A kis Balla István halála. – Holttestét megtalálják. – Kötél a nyakán, -zsidó betük a testén. – A zsidókat gyanusitják. – A vádlottak. – A zsidó -fiu áttérése. – A gyanus jelenségek. – A kinzó vallatás. – Lefkovics a -kinzó vallatásba belehal. – A fölmentő itélet.) - -Az orkuti eset rejtélyes és szomorú. Nagyon röviden ismertetem. Irói -teljes földolgozása, minden részletének gondos lélektani kibuvárolása -egész könyvet töltene meg. Száznegyven év előtt történt 1764-ban. Iratai -Sáros vármegyének és Kis-Szeben városának levéltáraiban s az országos -levéltárban feküsznek. Én főleg csak azokat az adatokat használom, -melyeket Thallóczy Lajos jeles történetbuvárunk napvilágra hozott. - -Orkuta kis község, alig 500 lakossal. A Tarcza-völgyén fekszik Sáros -vármegyében Eperjestől alig 11 s Kis-Szebentől másfél kilométer -távolságra. Másfél század előtt Kis-Szeben városának földesuri hatósága -alatt állott, jobbágyok és zsöllérek lakták s a földesuri szolgálatot a -városnak teljesitették. - -Az eset idejében ott lakott Balla János szintén jobbágy-féle ember. -István nevü fiacskája 1759. évi junius 19-én született s igy 1764-ik évi -junius 3-án már csaknem öt éves volt. Telt idomu, egészséges, jó növésü -gyerek, a mint meglévő arczképe mutatja. Junius 3-án vasárnap volt és -tiszta, szép, napos idő. A gyerek kis pajtásával, másik kis gyerekkel -kora délelőtt kiment a mezőre játszani. Meghuzzák a déli harangszót, az -emberek már hazajöttek a templomból, asztalhoz kellene ülni, de a gyerek -nem jön haza. Keresik szülői és a szomszédok mindenfelé, nem találják. -Kis pajtása megvan, de az felvilágositást adni nem tud. Az otthagyta őt -valahol a mezőn. Csak annyit tud mondani, hogy egy-két zsidót látott -arrafelé keresztülmenni. Keresik az eltünt gyereket egész éjjel, keresik -másnap is: nincs. Eltünt nyomtalanul. Bizonyára értesül az esetről a kis -község előljárósága, de bejelentik azt kétségtelenül a földesurnak, a -városi hatóságnak is. Elvégre kedden, junius 5-én, a Cservena Hrász nevü -csalitosban megtalálják. De csak hideg holttestét. - -A holttest meztelen. Ruháit tehát lehuzta s elvitte valaki. Nyakán -kötél, mintha annálfogva fojtották volna meg. Egész testén különös -jelek, rajzok, alakzatok, elszinesedések mutatkoznak. Ezek okát, titkát, -jelentését, keletkezését nem tudja senki. De föltámad az irtózás és -csodálkozás. Zajong és lót-fut a kis falu közönsége. Hirt adnak az -alispánnak s a városi tanácsnak. Egész csomó tisztviselő nézi és -vizsgálja a halottat. Akadnak tudós emberek, a kik a holttesten levő -jeleket megfejteni, megmagyarázni törekesznek. Utóbb beviszik a -holttestet Kis-Szebenbe. Van ott egy kisvárosi festőművész, ugy látszik, -valami cseh ember. A neve: Trtina András Kajetán. Ez a holttestet -természetes nagyságban vászonra festi. Nagy bűnvizsgálat lesz az ügyből. -A vizsgálatba beleavatkozik a vármegye s a Bécsben székelő magyar udvari -kanczellária, sőt a király maga Mária Terézia is. A festmény az -iratokkal együtt fölkerül az udvari kanczelláriához s onnan utóbb az -országos levéltárba. Megvan és ott van most is. Ott látható az -ugynevezett kiállitási teremben. A szegény kis halottat a következő -hétfőn, junius 11-én, nagy tisztességgel a kis-szebeni templom -sirboltjába eltemették. - -Az a kérdés most már: miként történhetett a kis Balla István halála? - -Amaz adatokból, melyeket ismerek, nem tünik ki, hogy a holttestet -felbonczolták s a halál közvetlen okát igy határozták volna meg. A -holttesten látható külön jelek alapján állapitották meg a halál okát. -Nyakán kötél, tehát megfojtották. Testén sok jel, a jeleket bizonyosan -hegyes késsel szurkálták még az eleven testre: tehát meg is ölték. Egyik -szeme is ki van ütve erőszakkal, tehát marczangolták is. »In toto -corpore excarnificatus« – igy szól az emberek itélete az akkor divatos -latin nyelven. A mi a mi nyelvünkön azt teszi: az egész test -agyonkinozva, összemarczangolva. - -A leirás megfelel a festménynek s ez megfelel a leirásnak. - -Csakhogy én a festmény hűségét több oknál fogva nem tartom tökéletesen -biztosnak. - -A nyakon lévő kötél csak ugy van ráhelyezve a nyakra, mint a nyakkendő. -Nincs a nyakra rászoritva. A szoritás által okozott barázdának a nyakon -semmi nyoma. A kötél nyomán s annak közvetlen közelében semmi -elszinesedés, se vörös, se kék, se sárga. Ha eleven embert a nyakára -szoritott vékony kötéllel fojtanak meg: a szoritás nyomának -bemélyedésben vagy elszinesedésben meg kell maradnia. Ha a holttest -valósággal olyan volt, a milyennek a festett kép mutatja: akkor a kötél -csak a halál után lett könnyedén a nyakra ráillesztve. - -A festmény egyéb tökéletlenségei még kirivóbbak. - -A megfojtás ily alakban nem történhetik másként, csak ugy, hogy a -kötelet vagy hurok segélyével szoritják, vagy nagy erővel csomóra, bogra -kötik vagy végül a nyakra tekert kötelet két végénél fogva erősen -huzzák. Ámde a festett kép kötelén se hurok nincs, se csomó. Se nem -olyan hosszu a kötél, hogy azt két végénél fogva erősen huzni lehetett -volna. Azután a kötél két darabból áll a festményen. Az egyik darab -gyürüalaku a nyakon, a másik kis darab erről lógg ugyan le, de se ezzel -egybefonva, se ehhez kötve nincs, hanem csak ehhez ragasztva. Ilyen -kötél pedig nincs a világon. Végre a művész kigyófejet csinált a kötél -lelóggó végén. Kigyófejü kötelet pedig nem sodornak lenből, kenderből a -kötélverők. - -Mindent összevéve a festő csak jelképet nyujtott a kötélben s nem -valóságot. Sáros vármegye és Kis-Szeben férfiai akkor is voltak annyira -okos emberek, hogy megfojtásról nem beszéltek volna, ha a holttest -nyakát ugy látják, a hogy’ a kép feltünteti. - -De ha már a festő hűtlen tudott lenni a valósághoz a nyak és kötél -dolgában s művészember szabadságával csak jelképet akart alkotni: vajjon -nem cselekedhette-e ezt meg a holttesten látható jelek, rajzok, -alakzatok festésénél? Egy kis módositással, egy kevés igazitással nem -adhatta-e meg azok némelyikének a zsidó betük alakját? - -A vizsgálat folyamán tudós szakértők azt állitották, hogy a holttesten -levő jelek zsidó betük. Azt állitották, hogy e betükből szavakat és -mondatot lehet összeállitani, mely magyarul ezt jelenti: - -»Egy az isten, egynek el kell veszni.« - -A szakértők zsidó tudományát és csodálatos okoskodásait nem tárhatom -olvasóim elé, de saját észlelésem egy-két részletét nem hallgathatom el. - -Ugy hiszem, most is, másfél század előtt is csak háromféle zsidó -betüalakról lehet vagy lehetett szó Sáros vármegyében. Az egyik a tóra -betüalak, a másik a kézirásos folyó betüalak, a harmadik a kézirásos -rasi betüalak. A szakértők figyelme is ezekre terjedhetett ki. - -Jól megnéztem a holttest jeleit. Talán száz jel, pont, vonal, szám és -betüjegy s egyéb értelmetlen rajzolat is van a testen. Csodálatos -szakértői szem képes csak ezekből zsidó betüt, szavat és mondatot -összekeresgélni. - -A jobboldali csipőcsont fölött az ugynevezett »vékonyán« van például egy -csoportban, de rendetlenül egy hosszas négyszög; egy tóra alaku, de -felforditott »kof« betü; egy madár lábfeje vagy háromágu villa, továbbá -egy latin nagy »l« betü, egy latin nagy »e« betü s egy villámczikázat. - -A homlokán van egy jel, a melyre némi képzelgéssel rá lehet mondani, -hogy ez a szóeleji vagy szóközepi kézirásos zsidó »nun« vagy »nün« -betühöz hasonlit. - -A jobboldali tomporán pontok s összefüggés nélküli egyenes vonalak. - -A jobboldali vesetájon arab 4-es szám, továbbá felforditott tóra alaku -»kof« betü és latin »l« betü. - -A ballábán a hátulsó térdhajlásban egy görög »lambda« betü alakja. -Ugyanott villámczikázat jelképe is. - -A jobboldali lapoczka alatt egy kézirásos zsidó »béth« vagy »bész« -betüalak, de nem fennálló, hanem fekvő helyzetben. S ugyanott egy x-hez -hasonló rajz, melyből egy tóra alaku fekvő »alef« betüt lehet képzelni. - -A jobboldali lapoczkán egy sas- vagy kerecsen-szárnynak jelképes -vázlata, a mint nemesi czimerekbe kezdetleges rajzzal be szokták -iktatni. Ezeken kívül az egész testfelszin tele pontokkal, -karczolatokkal s mindenféle ákom-bákom jellel. Nem tudom megérteni, -miként lehetett ezekből zsidó szavakat és mondatokat összemesterkedni. - -Igaz, hogy minden zsidó betünek van szóbeli és azonkivül számbeli -jelentése. A zsidók eredetileg se a római, se az arab számjeleket nem -használták. Betüik voltak számjeleik, mint a helleneknél. Elfogult elme, -felületes és hézagos tudás s babonás képzelődés kellett ahhoz, hogy a -testen látható jelek alakjának s a zsidó betük szó és szám jelentésének -szeszélyes egybevetéséből héber szavakat és mondatokat lehessen -szerkeszteni. - -Nagy kérdés az, minő természetüek azok a testen talált jelek s mily -módon kerültek azok a holttestre? - -E kérdésre komoly tudós a tudomány mai állásán meg tudna felelni. -Másfélszázad előtt a felelet sokkal nehezebb és bizonytalanabb lett -volna, de a szegény orkuti gyereknél nem is törekedtek a tudományosan -biztos megoldásra. - -Ha a festett kép hű: bizonyosnak tartom, hogy a a holttesten lévő jelek -és elszinesedések nem hullafoltok. A hullafoltok szine nem oly kirivó, -azok alakja nem pontokból s nem keskeny vonalakból, nem vékony csikokból -áll. A hullafoltok szine eltünő, elmosódó s a széleken a bőr természetes -szinébe mintegy beolvadó. Térképszerü éles körvonala nincs a -hullafoltnak. Olyan mértékben, a hogy a festmény mutatja, semmi esetre -sincs. - -De a vizsgáló tisztviselők se hullafoltnak nézték a jeleket. Ők abban -állapodtak meg, hogy a jeleket hegyes késvonásokkal vésték, sőt lehet -mondani, edzették a gyerek testére. - -Ha ez igaz volt, akkor csak az eleven testen hajthatták végre ezt a -műveletet, mert csak az eleven testen képződhettek szurás és beedzés -által ily szintünetek. A holttestnek nincs vérmozgása s az elevenéhez -hasonló vérelöntése, vagy mint orvosok mondják, véraláfutása. - -De ha azután a kis gyereket meg akarták ölni: miért kellett azt kötéllel -megfojtani? Hiszen azzal a késsel gyorsabban és könnyebben el lehetett -volna végezni a gyilkosságot. A gyilkos nem iszonyodhatott a vértől. -Hiszen az ezer meg ezer apró késszurással órákon át vérezte a bizonyára -kapálódzó és sivalkodó szegény kis áldozatot. - -A kérdések és kétségek özöne támad föl s most már nem is lehet másként. - -Orvosi gondos vizsgálat és bonczolás nem történt. Sehogy sincs -kideritve, vajjon megfojtás volt-e a halál oka, vagy külső ok folytán -bekövetkezett hosszas elvérzés, vagy agyonkinzás vagy egyéb sulyos -bántalom. - -A testen talált jelek és szinváltozatok természete sincs fölvilágositva. -A festett kép hűségében megbizni nem lehet. A szakértők véleményét pedig -a zsidó betük, zsidó szavak és zsidó mondatok valóságára nézve -figyelembe nem vehetjük. - -A mint a holttestet megtalálták, a mint a kis játszó pajtás azt mondta, -hogy zsidókat látott arra a mezőn keresztülmenni s a mint a tudós -szakértők kijelentették, hogy a holttesten zsidó betük és szavak vannak: -abban a pillanatban készen volt a vérvád. Ime a zsidók megint megöltek -egy keresztyén gyermeket. Hatóság, biróság, boldog-boldogtalan, -örege-apraja rendithetlen meggyőződéssel hitte és hirdette a borzasztó -vérvádat. Nyomban elfogtak s vasra vertek egy csomó zsidót, a kit ott -találtak a közelben és senkinek eszeágába se jutott a nyomozást más -irányban is folytatni s a rejtélyes és szomoru haláleset titkát talán -sokkal könnyebben s talán biztos módon kideriteni. - -Akkor már az ugynevezett lengyel zsidók a szomszédos Gallicziából -kezdtek beszivárogni Magyarországra. A felsővidéki városok vásárjait -kezdték látogatni. A látogatók közül mind több és több maradt itt s -telepedett le. Szegények voltak, mint a templom egere. Ruhájuk, nyelvük, -arczuk, alakjuk különös és szokatlan. Erkölcsük rideg, külsejük rongyos -és szennyes, foglalkozásuk alsórendü: cserebere, házalás, -hulladékszedés, italmérés, közvetités. Üldözött faj, bujdosó koldus: -asszonynyal, sok gyerekkel, sok furfanggal és apró ügyességekkel, mint a -ki folyton éhezik, de azért élni akar. A nép nem szerette, néhol -gyülölte őket s az ezer éves babona vérvádját sietett rájuk háritani, a -mikor csak lehetett. - -Harmincz zsidót fogtak el egy hujjában, mindjárt az első hajszára. - -Mi alapon? Nehéz volna ezt most már kipuhatolni. Zsidók voltak, -jövevények voltak s a helyszinéhez közel laktak: bizonyára ez volt -elfogatásuk főoka. Huszonegyet egy-két hónap alatt ártatlannak találtak -s ezeket elbocsátották. Kilencz maradt vádlottnak. - -Jozefovics Mózes és felesége gombosfalvi bérlők. Gombosfalu keletre van -Orkutához 8–10 kilométer távolságban, a mint a hegyeken át a rövidebb -vagy hosszabb utat járja az ember. A kis játszó pajtás szerint Orkutától -keleti irányba ment az az egy-két zsidó. Jozefovicsék ellen tehát megvan -a gyanuok, minthogy ők kelet felé laknak. - -Lefkovics Jakab ádámföldi bérlő is vádlott vejével, Sapsa Sámuellel -együtt. Sőt ez a fővádlott, a kire nézve e pernek irtózatos vége lett. -Lefkovics maga beismerte, hogy a jelzett időben csakugyan arra ment, a -merre a gyerekek játszottak. Ez lett halálos végzete. - -Vádlottak voltak még: Horimlovics Hersko és idősb Davidovics Jakab s -ennek felesége, fia és veje. - -A hatóságok nagy hévvel kezdték a vizsgálatot. El akartak fogni a -környékben minden zsidót. Néhány vagyonosabb zsidó elmenekült. Ki akarta -kerülni a zaklatást, elfogatást. A menekülők közül Markovics Fábián, -Berkovics Lázár és Hirsl Ábrahám Pozsonyba futott, ott volt a zsidók -legnagyobb és legtekintélyesebb hitközsége, az ugynevezett -Pozsonyváraljai Hitközség, latin neve Communitas Judaeorum Posoniensis -subarcensis. E hitközség nagy kegyben állt a királynál, Mária -Teréziánál. Most is sietett közbelépni s a királynál a szerencsétlen -vádlottak érdekében könyörgő szót emelni. Junius 25-iki esedezésükben -elpanaszolják, hogy az elfogott zsidókat a fogságban ütik-verik, -abajgatják, kérik tehát, hogy elfogulatlan gyors vizsgálattal a valóság -sietve derittessék ki. - -A vizsgálat minden siettetés daczára is mintegy fél évig tartott s ugy, -a hogy az év utolján lett vége, legalább az első itéletre az akkori -büntető eljárás szerint akkor került a sor. - -Az ügynek egyik mellékes részletére ki kell itt terjeszkednem. - -Ádámfölde a Bornemisza-családnak, régi nagy törzsökös előkelő -nemzetségnek ősi fészke. Itt volt bérlő, italmérő a fővádlott, Lefkovics -Jakab. Ez maga is lengyel zsidó s nagy pártolójuk a befelé folyton -költözködő lengyel zsidóknak. Háza nyitva volt minden szegény költöző -előtt. Hitében buzgó, a szertartásokat hűséggel megtartó. Ádámföldéhez -nincs messze Gombosfalu, Ternyén át s hegyen-völgyön, patakon át alig öt -kilométer, tehát Lefkovics a gombosfalui zsidókkal is könnyedén -érintkezhetett. - -Volt Lefkovics Jakabnak egy 12 éves bátor, szemes fia, a ki junius -24-én, a legnagyobb üldözések egyik napján éjféli 12 órakor megjelent az -urasági kastélyban s bebocsáttatást kért az urasághoz. - -Az uraság Bornemisza László volt, felesége Palásthy Anna, szintén -előkelő árpádkori nagy család ivadéka. Fiatal házasok. Bornemisza később -az Eperjesen székelő ugynevezett Tiszáninneni kerületi tábla birája -lett, a királyi udvarnál kedvelt név, minden kurucz emlékezéstől mentes. -Nála jelentkezett a zsidó fiu éjfélkor. - -Ha nincs az orkuti eset: a fiut bizonyára kilökik a cselédek. De a fiu -állhatatos kérésére az uraságot felköltik s a fiut eléje bocsátják. A -fiu kezet csókol, térdre esik s megvallja, hogy ő többé hitetlen lenni -nem akar s föl akarja venni a szent keresztséget. - -Az uraság gyanakodott. - -– Talán az anyád vert meg s a további büntetés alól akarsz szabadulni? - -A fiu bizonykodott, hogy elhatározása tiszta s őt se kényszer, se -keserüség nem hajtja. Végre az uraság, látva az állhatatosságot, -megengedte, hogy a kastélyban maradjon. - -Másnap jön a fiu anyja. Az uraság megengedi, sőt biztatja: beszéljen a -fia lelkére. Beszél. Azonban a fiu vele szemben is elszánt marad s az -anya keseredett szivvel otthagyja. Ekkor az uraság felhivására Bernát -Vitális káplán a fiut két napon át a keresztyén hitben oktatja, Kossa -István plébános pedig junius 27-én nagy közönség jelenlétében -megkereszteli. A keresztségben Lefkovics László nevet kap az uraság -tiszteletére, ki szintén László. - -A XVIII. században durva szokás volt a zsidó gyerekeket szülőiktől -elragadozni s titokban megkeresztelni. A törvény a keresztyén vallásból -a zsidó vallásra való áttérést szigoruan tiltotta, a keresztség -eltörölhetetlen s igy a durva szokás sok visszaélésnek, sok keserüségnek -és sok panasznak lőn szülőoka. Végre Mária Terézia király szigoru -rendeletet bocsátott ki, melyben büntetéssel sujtja a zsidó gyerekek -elragadozását s erőszakos megkeresztelését. - -S ime ennek daczára a fővádlott 12 éves fiát is szülői engedelem nélkül -keresztyénné teszik és pedig akkor, a mikor apja halálos vád terhe alatt -börtönben szenved. A pozsonyi hitközség abból is panaszos ügyet csinál s -kérésére a magyar udvari kanczellária elrendeli Bornemisza László ellen -a vizsgálatot. - -E miatt is s ezen kivül a pozsonyi hitközség untalan beavatkozásai miatt -is a vármegye urai annál jobban haragudtak a zsidókra s törvényes módon -ugyan, de nagy szigorusággal folytatták a vádlottak ellen a büntető -eljárást. - -A tüneteket, jelenségeket, bizonyitékokat, melyek a zsidókat, különösen -a vádlottakat terhelték, julius 12-én már összeállitotta a vármegye s -erről a kormányt, az akkor fennállott helytartótanácsot értesitette. - -Vegyük sorba a terhelő körülményeket. - -Az első körülmény, melyet az akkori felfogás a legnyomatékosabbnak -tartott, a holttesten talált zsidó betük, szavak és mondatok. A héber -nyelvet más nem ismerhette, csak a zsidók. Annak betüit és szavait tehát -a holttestre csak zsidók jegyezhették, más ember tehát nem lehetett a -gyilkos. - -A mai kor büntető jogásza csodálkozik ezen a felfogáson. Hiszen -egyáltalán nem bizonyos, hogy a holttesten látható ákom-bákom jelek -némelyike zsidó betüt jelent s hogy ha azt jelent is: a szétszórt betük -értelme épen az a zsidó nyelvü mondat, melyet a szakértők olyan -határozottan állitanak. És azután, ha a száz jel közül a szakértők -ötöt-hatot zsidó betünek látnak: hát a többi, sokkal nagyobb számu -jelből mit következtetnek? Például a vonalak, a pontok, a madárláb, a -latin és görög betük, az arab számjegy, a négyszögek mit jelentenek? Az -se igaz, hogy a zsidó betüket csak zsidók ismerhetnék. Hiszen a -szakértők se zsidók, mégis ismerik. S elvégre, ha zsidó volt a gyilkos, -el nem képzelhető, hogy a zsidó betüknek a testre edzésével tudatosan, -szándékosan, sőt dicsekvőleg árulja el önnönmagát s mintegy fölhivja a -világ figyelmét: ide nézzetek, tudjátok, lássátok, ime zsidó volt az -ártatlan keresztyén gyerek gyilkosa! A czélból, hogy a gyanut a zsidók -ellen irányozzák, ily zsidó betüs jelzés történt ugyan a németek közt a -középkorban, de mindig lelketlen izgatók tettek zsidó betüket a -holttestre s mindig azért, hogy a tömeg szenvedélyét fölszitsák. - -További terhelő körülmény, hogy a gyilkosság idején és szinhelyén junius -3-án számos zsidót láttak seregelni és átmenni Kis-Szebenen és Orkután. -Ez megtörténhetett. Csakhogy e tünetnek száz meg száz másféle oka és -értelme lehet, semmint csupán a kis gyerek meggyilkolása. - -Terhelő körülmény, hogy Lefkovics, Jozefovics és Davidovics bérlők -junius 5-én, mikor a holttestet föltalálták, igen izgatottak voltak s -már akkor nyomban féltek, hogy a zsidókra fogják a gyilkosság vádját. -Ezt a jelenséget se lehetett terhelőnek tartani. Épen ez időben, már az -orkuti eset előtt is, országszerte nagy gyülölködés, sőt üldözés folyt a -zsidók ellen, okosan s természetesen gondolhatott a három zsidó arra, -hogy ez az eset is növeli az izgatottságot s a baj őket, mint közeli -lakókat, először érheti. - -Terhelő körülmény még, hogy a megölt kis gyerek játszó pajtása, szintén -4–5 éves koru, különböző változatban azt beszélte, hogy a mezőről zsidók -vitték magukkal a kis gyereket. Ez a tény a maga egyszerüségében -csakugyan terhelő tünet. De tudni kell, hogy a vérvád pereiben rendesen -kis gyermek-tanuk szoktak szerepelni s hogy az ily koru gyermek rendesen -környezetének szavait, látásait, gondolatait szokta fogékony, de -fejletlen agyával ismételni. Semmi nyoma annak, hogy a játszó pajtás -akkor beszélte ezt, a mikor a mezőről hazament s a mikor a zsidók elleni -vérvádról még szó nem esett, a mikor még mások szavát nem hallotta. - -A vármegye nagyon sulyos bizonyitéknak vett egy különös körülmények közt -kiejtett szót. Mikor a vádlottakat elfogták: nem a rendes uton, hanem -Nyárs-Ardó felé kerülve vitték őket Eperjesre. Nyárs-Ardón megálltak a -kocsmánál. A kocsmáros is, felesége is kikeresztelkedett zsidó volt, -tehát értette a zsidó nyelvet. Mig a kisérő hajdu bent a kocsmában -ivott: a vádlottak kint az ablak alatt a tornáczon álltak. A kocsmárosné -háttal állt az ablak felé és e szavakat hallotta zsidó nyelven: - -– Bárcsak vizbe dobtuk volna azt a gyereket, most nem kellene ennyit -szenvedni! - -A kocsmárosné nem tudja, ki mondta ki e szavakat, mert nem látta, kik -álltak az ablak alatt. De a kocsmáros és a kisérő hajdu megesküdött az -itélőszék előtt arra, hogy ott Lefkovics és társai álltak. Ámbár a -vádlottak kereken tagadták e tényt: az itélőszék ezt mégis biróságon -kívüli beismerésnek tekintette. - -Még sulyosabban terhelő tünetnek tartotta a vármegye azt, hogy két -vádlott: Jozefovics és ha nem csalódom, Horimlovics, a börtönből -jelentkezett, hogy keresztyénné akar lenni, sőt a fővádlottnak -Lefkovicsnak fia im az uraság előtt már azzá is lett. Pedig a vármegye -területén ez időtájban gyakori volt a zsidók áttérése s könnyen -megérthette mindenki, hogy a vádlottak csak a kinzástól való félelmükben -akarnak áttérni; mindamellett az áttérési szándékban csupán bűnösségük -tudatát látták. - -Ezekből állottak a terhelő bizonyitékok. Egyetlen egy sincs köztük, mely -közvetlenül, egyenesen s biztosan a vádlottak ellen irányulna. - -A kis Balla István meghalt. Halálának közvetlen okát ugyan orvosi -megfelelő vizsgálattal sohase állapitották meg, de azért biztosnak -tarthatjuk, hogy erőszakosan vették el életét, ugy gyilkolták meg. A -gyilkos ép ugy lehetett zsidó, mint nem zsidó. A valódi tettes kivolta -soha ki nem tudódott. Hogy a holttesten zsidó jelek voltak: nem tartom -bizonyosnak. De ha mégis voltak: ebből azt gyanitom, hogy nem zsidó volt -a gyilkos, hanem mesterkélten a zsidókat törekedett a tettes a -gyilkosság gyanujába keverni. Hogy Lefkovicsnak és társainak minő -különös okuk lehetett volna a játszadozó kis fiut fényes nappal pajtása -társaságából elcsalni s megölni: erre a kérdésre a vizsgálat ki nem -terjeszkedett. Még a vérvád babonája is csonka ez esetben. Hiszen a -keresztyén gyereknek nem vették vérét. - -A vizsgálat mégis szilárdul fentartotta a vádat, sőt annak komolyságát -elismerte Mária Terézia és kormánya is. - -Akkor még fennállott Magyarországon a kinzó vallatásnak, az ugynevezett -torturának büntetőjogi intézménye. Nem világos törvényen alapult ugyan, -hanem osztrák eredetü rendeleten s gyakorlaton. Az itélőszék 1764. évi -szeptember hó 10-én vádlottak ellen kimondta a kinzó vallatás -alkalmazását. Megátalkodott bűnösséget s konok tagadást hozott fel okul -a már ismert terhelő tüneteken kivül. A határozatot jóváhagyta a felsőbb -kormányszék. - -Kétféle vallatás volt. Keményebb és enyhébb. Mind a kettőt hóhér -hajtotta végre törvényes bizonyság jelenlétében. Ez a bizonyság intézte -a kinzotthoz a kérdéseket, melyeket az itéletben előre meg kellett -állapitani. - -A keményebb vallatás rendesen halálos volt. Ha a vádlott magára vállalta -a vádbeli tényt: akkor itélettel végezték ki. Ha nem vállalta magára: -akkor a kinzás következtében halt meg. Orvost nem alkalmaztak a -kinzásnál. - -Terem nem engedi, hogy a kinzó vallatás intézményét s az orkuti esetben -való alkalmazását részletesen ismertessem. A kemény vallatást rendelték -el Lefkovics Jakab ellen s a könnyü vallatást Jozefovics Mózes ellen. -Jozefovics iránt azért volt kegyesebb az itélőszék, mert ő kijelentette, -hogy mindenáron át akar térni a keresztyén katholikus hitre. A kinzás -teljesitésével az eperjesi hóhért bizták meg. Német származásu alkalmas -embert. - -Lefkovicson a kinzó vallatást 1765. évi január hó 25-én hajtották végre. -E nap arról is nevezetes, hogy ez volt Magyarországon törvényes alakban -az utolsó vallatás. A perrendtartás ugyan fennállott még negyedszázadon -át, de az itélőszékek többé e vallatást el nem rendelték. Az -országgyülés 1790-ben örökre eltörölte. - -A kinzás délelőtti 11 órától esti 9 óráig tartott. Részletei -borzalmasak. Lefkovics semmit se vallott se magára, se másra. Azt -hiszem, a szenvedett fájdalmak elvették eszét és eszméletét. Nem is jött -többé magához s harmadnapon, január 27-én meghalt. - -Jozefovics Mózes, a gombosfalvi bérlő kiállotta az enyhébb vallatást. -Vallott is valamit. Már korábban is azt állitotta, hogy az eset -szinhelyén látta Lefkovicsot, a mint valamit vitt a hóna alatt. -Lefkovics be is ismerte, hogy igen is vitt egy ludat. Az itélőszék ezt -nem hitte el. Ugy vélte, hogy a kis Balla István holttestét hurczolta. -De Jozefovics vallatás közben azt is mondta, hogy véleménye szerint -Sapsa Sámuel, Lefkovics Jakab veje, tervezte az egész gyilkosságot. Ez a -vélemény alaptalannak bizonyult, Sapsa ártatlansága kiderült. - -Ápril közepén 1765-ben készült el a végitélet, melyet azután a -kormányszék is jóváhagyott. - -Az itélet szerint Lefkovics Jakab a kinzás okozta halállal elvette -megérdemlett büntetését. Jozefovics Mózes is megbünhődött azzal, hogy az -enyhe kinzó vallatást kiállotta. Az ő nejét, Horimlovicsot s Davidovics -Jakabot és egész családját fölmentették, valamennyit nyomban szabadlábra -állitották, minden vagyonukat visszaadták, még a büntető eljárás -költségeit se kellett megfizetniök. - -Az itélet a mai jogi felfogás szerint valósággal a vádlottak -ártatlanságát állapitotta meg. Mást nem is állapithatott meg. Hiszen -közvetlen, egyenes és valódi bizonyiték egyetlen vádlott ellen se merült -föl. Csak gyanus jelenségeket tudott a vizsgálat összehozni, de ezek is -olyanok, hogy úgy egyenkint, mint együttesen mást is jelenthetnek s nem -egyedül a vádlottak bűnösségét. Csak elfogult elme s ez is csak izgalmas -időben tudja azokat egyetlen pontra összeképzelni. - -Hogy Lefkovicsot és Jozefovicsot az itélet bűnösnek mondta ki s amannak -kinzás okozta halálát s emennek kinzás okozta szenvedését tudta be -büntetésül: ez se bűnösséget igazoló birói szó. A birák állásuk -természeténél s feladatuk magasztosságánál fogva könnyedén nem tévednek, -de ha mégis tévedtek: azt beismerni, megvallani sohase voltak hajlandók. -Akkor a bizonykodás daczos érzete támad fel bennük. A kinzó vallatás -maga is irtóztató tévedése az emberi miveltségnek. Ebben az esetben épen -sulyos tévedés volt, minthogy Balla István halálesetének kideritésére -nézve eredményt nem szült. Ha az eperjesi itélőszék a két megkinzott -zsidót is ártatlannak mondja ki: ez a legszomorubb birói tévedés -töredelmes bevallása lett volna. Itélő biróságtól ilyet soha nem -várhatunk. Még ma sem, a mi mivelt korunkban. Ennél sokkal könnyebb -megoldás volt szabadra ereszteni azt a vádlottat, a ki a kinzást -kiállotta, de életben maradt s rákenni a bűnösséget arra, a ki a hóhér -kezén meghalt. A ledér emberi felfogás szerint annak már ez se -árthatott, a birói tekintély pedig megmaradt. - - -II. A PÉRI ESET. - -(A Kutyakaparó csárda. – Takács András hirtelen halála. – A hatalmas -alispán. – A lelketlen orvos szakértő. – A vizsgálat. – A kis zsidó -gyerek beszéde. – Kínzó vallatás. – A tárgyalás. – A halálos itélet. – A -fölmentő itélet.) - -Pér jókora falu Szilágy vármegyében, mintegy kétezer főnyi lakossággal. -Okiratokban Peérnek irják, a környékbeli nép Pírnek ejti ki. Közelében -már oláhok is laknak. Hajdan, ha nem csalódom, Közép-Szolnok vármegyéhez -tartozott s az erdélyi kormányszék volt főhatósága. - -A falun kivül, a napkeleti oldalon, a Tasnádra vezető út szélen volt -ezelőtt 113 esztendővel egy csapszék. Közönséges útszéli csárda -körülbelül azon a helyen a hol a pele-szarvadi út a tasnádiból kiágazik. -A csárda neve volt: Kutyakaparás vagy Kutyakaparó csárda. Megvan-e még -most is: nem tudom. - -1791-ben zsidó ember volt benne a csárdás, Salamon Ábrahám nevü fiatal -férfi, de már családos. A falusi zsidók ifjan nősültek száz év előtt. A -felesége neve volt: Ábrahám Sára. Volt három apró gyerekük. Egy ölbeli, -egy futós és a legidősebb, a Miska nevü, öt-hat éves. - -Ennek a Miska gyereknek nagy szerepe van az esetben. De azért életkorát -biztosan meg nem állapitották. A péri kálvinista pap, Réczei Dániel, -akkor öt évesnek tudta; a zilahi itélőszék hét évesnek, az erdélyi -kormányszék hat évesnek tartotta. - -Pér körül termékeny szőlők voltak az időben is. Az Érmellék néven ismert -jeles borvidék idáig kiterjedt. A kutyakaparási zsidó csárdás volt a -szőlőhegybeli pálinkafőző is. Az üst a szőlőhegyi hajlékban volt, ott -főzte és párolta a törkölyt és a seprőt. A pálinkafőzés karácsony után, -de még inkább vizkereszt után megkezdődött s ha már megkezdődött, akkor -a zsidónak éjjel-nappal az üst mellett kellett maradni. Volt egy segitő -embere is, valami Köteles István nevü péri kálvinista magyar ember, a ki -a tüzelőfa hordását, az edények emelgetését s az egyéb szükséges munkát -végezte. A zsidó csak pénteken délután szokott hazamenni, hogy a szent -napot családja körében tölthesse. - -Felesége, Sára asszony, éjjel-nappal maga volt a csárdában. Nem volt még -cselédje se, se nő, se férfi. Napközben ugyan nem volt ebből semmi baj, -de este és éjjel mégis félt az asszony egyedül kint a szomszédok nélküli -útszéli csárdában. Jöhet részeg garázda ember, jöhet idegen rossz ember -is, zajt üthet, rendetlenséget csinálhat, a pénzt és italfélét el is -orozhatja, a csárdát mindjárt napnyugtakor be nem lehet zárni: gyönge -asszony, apró gyerekekkel a nyakán, hogy’ viaskodjék ily esetben. Volt -ugyan egy rozzant pisztolya a mestergerendán, de gyönge asszony kezében -az is csak arra való, hogy elvegyék tőle. - -Gondoskodni kellett éjjeli házőrzőről. - -Volt a faluban egy szegény zsöllér asszony, özvegy Takács Istvánné, -ennek volt egy 13 éves fia: Takács András. Az özvegy asszony és a zsidó -asszony ugy egyeztek, hogy az András gyerek estennen kimegy a csárdába s -ott tölti az éjszakát, reggel pedig hazamegy anyjához segiteni. A zsidó -asszony ád ezért valamit Andrásnak vagy az anyjának. S ez igy lesz -mindaddig, mig a csárdás zsidó a pálinkafőzést be nem végzi s haza nem -szabadul. - -1791-ik évi február hó 20-án délután az András gyereknek nem volt kedve -a csárdába kimenni. Vonakodásának nem adta okát, talán nem érezte jól -magát, de azért anyja szavára mégis csak kiment. - -Másnap reggel megy az úton gyalogszerrel Kocsis István, utána -ötven-hatvan lépésnyire ballag Zagyva Sári leányzó, hogy száraz ágat -vigyen haza az erdőről. Kocsis István nem vett észre semmit, Zagyva Sári -azonban észreveszi Takács Andrást, a mint ruhástól fekszik az árokban a -csárdától 66 ölnyi távolságban. Kalapja mellette, tarisznyája a -nyakában. Szólitja a lány: nem felel, nem is mozdul. A leány az előtte -menő Kocsis Istvánnak kiált s azt visszahivja. Ketten aztán nézik, -emelgetik a gyereket, költögetik, szólitgatják – mind hiába! A gyerek -holt. - -Szegény anyja gondoskodik a temetésről. A jó öreg pap nincs otthon, a ki -tanácsot adna az anyának, iskolavizsgálni jár a vidéken. De otthon van -fia, Réczei Pál, a ki debreczeni akadémikus diák és otthon van a rektor, -Sándorfi József. Elég okos emberek arra, mit kell tenni. Hozatnak ki -borbélyt Tasnádról, vizsgálná meg a halottat. Megvizsgálja. Se vágásnak, -se szurásnak, se ütésnek, se semmiféle külső erőszaknak semmi nyoma a -holttest külsején. Bonczolás nem szükséges, ugy vélekednek. A halál -nyilvánvaló okát is megmondja a borbély. Igen sülyös volt a szegény -gyerek, este bizonyára sok bort vagy pálinkát ivott, a süly megindult s -nagy hirtelen megfojtotta. - -Ez se épen lehetetlen, hanem azért ehhez a szakértői véleményhez sok szó -fér. - -Van süly is, van görvély is, szenvedhet a gyerek egyikben is, másikban -is, talán valami különös ritkaságként egyszerre mindkettőben is. A sülyt -a görvélytől a mai orvosi tudás sok jelből meg tudja különböztetni, ha -azonban mindegyik a nyakon támadt duzzadásban jelentkeznék, bizony azt -XVIII. századbeli falusi borbély könnyen összetévesztheti. Annyi -bizonyos, hogy a gyerek nyakán a két baj közül egyiknek ott kellett -lenni, másként az értelmes falusi nép, birák, előljárók, tudós asszonyok -a szakértői véleményt szó nélkül el nem hallgatják. Hiszen a sülyt, a -görvélyt, a gugát, a nyak és áll körüli mirigyduzzadásokat ők jól -ismerik. Azt azonban mégis csak ugy kellett elhinniök, hogy a gyerek -este egészséges volt, de az éjjel hirtelen megindult süly hirtelen -megfojtotta. Ezt már csakis a borbély különös mesterségbeli -tekintélyének hitték el, mert különben ez egyáltalán nem valószinü. - -A holttestet eltemetik február 21-én. - -Pérhez nincs messze Sző-Demeter, csak ugy tiz kilométer távolságban. Az -eset hire már a temetés napján elszállt oda is. Ott lakik az alispán, -Bydeskuthy Imre, előkelő birtokos; ősi, törzsökös, előkelő család -ivadéka maga is, felesége is, a ki a pálóczi Horváth nemzetségből -származik. Tekintélye a vármegye területén az akkori viszonyokhoz képest -majdnem korlátlan. Választott kormányzója a nagy vidéknek. Ősapja -István, dédapja Ferencz, öregapja Zsigmond, apja szintén Zsigmond mind -alispánok; másfél száz éve ők kormányozzák Kraszna vármegyét. Öregapja -azonkivül Apaffy Mihálynak, Erdély nagyfejedelmének lovászmestere volt, -összeköttetésben áll hát családja Erdély főuri és udvari társadalmával -is. Az ő fülébe is eljut a haláleset hire, még pedig gonosz gyanusitás -kiséretében. Azt suttogják ugyanis, hogy zsidókézen halt meg Takács -András, bizonyosan vérét vették, a tasnádi halottvizsgáló borbély ugyan -nem talált a testen külső sértést, de csak azért nem, mert a zsidók -valószinüleg megkenték a kezét. - -Az alispán előtt ily előadásban gyanusnak látszik az eset, beizen -Tasnádra másik borbélyért s a mikor ez megérkezik: kocsira ül s átrándul -Pérre. Ott kiásatja a holttestet s nyomban a temetőben, egy odavitt -deszkán felbonczoltatja. A borbélynak – név szerint Füleky János -mesternek – nincs nagyobb orvosi tudása, mint az akkori borbélyoknak -szokott lenni. Tudós orvos különben is kevés volt akkor mindenfelé. Ha -volt is: csak nagyobb városok területén. A gyakorlati orvoslás -voltaképen csak szabályozott és engedélyezett kuruzslásból állott. A -borbélyság kézműipari foglalkozás volt, a borbélyok czéhet alkottak; -voltak inasok, fölszabadult legények s remekes mesterek, mint a -szücsöknél, csizmadiáknál. Ők voltak megfelelő esetekben a biróságok -orvosi szakértői. A kórboncztannak akkor még mint nagyterjedelmü -szaktudománynak talán hire se volt; az élettani, kórtani és boncztani -ismeretek fölötte hézagosak és kezdetlegesek voltak. - -Bizonyitja az uj tasnádi borbélynak eljárása is. - -Gondosan megvizsgálja a halott külsejét s azon semmi sértést, szakitást, -metszést vagy szurást nem talál. Ezt teljes bizonyossággal kijelenti. -Hiányzik tehát a külső erőszaknak minden nyoma. - -Hogy azután a bonczolásban mire terjeszkedett ki, azt miként végezte, a -koponyát fölnyitotta s az agyhártyákat és agyat megvizsgálta-e, a -zsigerekre s a nagy véredényekre s általában a nemesebb belső szervekre -forditott-e figyelmet: nem lehet tudnom, minthogy az orvosi látleletet -nem tudtam megtalálni. Teljesen szavahihető, értelmes tanuk azt -állitják, hogy a mikor a holttestet az árokból kivették, már akkor is -észlelték, de most a bonczolásnál a borbély is mutatta a jelenvolt -közönségnek, hogy a halottnak nemi szervei egészen szét voltak -roncsolva, – de hogy ez a roncsolás mily alaku és természetü volt, miből -és miként keletkezett; sebzésből, szakitásból, genyesztő kórból vagy -állatok marásából származott-e s lehetett-e a halálnak oka: ezzel se a -közönség, se a borbély, se később az itélőszék nem törődött. - -Hanem a feljegyzésekből s az itélőszék tárgyalásaiból bizonyos, hogy a -borbély a nyak körül, a szegy és kulcscsontok körül a bőr- és -izomrétegeket átmetszette és felnyitotta s mint a jegyzések mondják, a -nagy életérhez, mely az agy felé irányul, eljutott. Ez alatt -valószinüleg a carotis nevü nagy vérvezető szervet értették. Mikor a -borbély odáig jutott: az eret megmetszette s közbámulatra nem ömlött -belőle a vér. A borbély ekkor e szavakat mondotta: - -– Kóser volt ez a gyerek, kivették ennek a vérét, nem maradt ebben semmi -vagy igen kevés vér. - -Kóser! - -Ez a durva pajkossággal kiejtett szó adta meg a meginditott bűnpör -jellegét. Hiszen a kóser szó csupán a zsidók szava. Csak a zsidók -keresik a kósert, mikor az ennivaló élő állatot megmetszik. Ha kóser -volt a szegény kis Takács András, akkor azt mások meg nem ölhették, -vérét mások nem vehették, egyedül csak a zsidók. - -A vérvád irtóztató babonája nyomban feléledt százados szunnyadtából. -Keresztyén vér kell a zsidóknak s ime, most a szegény péri özvegyasszony -fia lett az áldozat! - -A nagyközönség természetesen nem tudós a boncztanban. Nem tudós a -hatalmas alispán se, de a csendbiztos se. S azonfelül valamennyi szentül -hisz a szakértőnek. Elhiszi, hogy a holttest életeréből azért nem folyik -a vér, ha az eret átmetszik, mert nincs benne vér. Holott tudnia -kellene, hogy azért nem folyik, mert az agynak, szivnek, tüdőnek nincs -többé mozgása s az életnek gépezete megállt. Elhiszi, hogy a szegény kis -Takács Andrásnak vérét lehetett venni a nélkül, hogy testén bárhol is -sebet ejtettek volna. Sőt elhiszi, hogy az ejtett sebet a zsidók valami -csodálatos hatásu titkos írral a halál után nyomban behegesztették -annyira, hogy azt többé észrevenni nem lehetett. De hát minden babonás -pör, minden boszorkánypör ilyen. Buta hiedelmekből származik. - -A borbély véleménye után meg kellett inditani a vizsgálatot. Az alispán -kirendeli vizsgálóbirákul Erdődi Ferencz szolgabirót és Németi György -megyei esküdtet. Hivnak magukkal csendbiztost s tiszti hajdukat. Kijön -maga az alispán is. Letartóztatják s egymástól elkülönitik a zsidó -csárdást, a feleségét s a kis Miska gyereküket. Kikérdezik őket a -halálesetről. - -A csárdás, Salamon Ábrahám, nem tud mondani semmit. Ő nem volt otthon, -kint volt a hegyen a pálinkafőzőnél, vele volt embere, Köteles István. - -A csárdásné: Ábrahám Sára már tud az eset körülményeiről. Igy adja elő a -dolgot: Az András gyerek estennen, szokott időben odament. Jó későcskén -két ismeretlen oláh ember ment a csárdába borozni. Ivás közben kértek -enni szalonnát. A zsidó asszony nem tart szalonnát. Azt mondja: A -faluban árulják a szalonnát. A két oláh rászól: Hozzon hát a faluból. A -csárdásné azt feleli: Ő nem hoz, nem hagyhatja ily késő este házát és -gyermekeit, hanem majd beküldi a faluba Takács Andrást. Igy is történt. -András elindult, de a két oláh is fölkelt s utána ment a gyereknek. -Elmulik jó nagy idő, nem jönnek vissza se a gyerek, se az oláhok. Az -asszony rosszat sejt, magához veszi gyerekeit, elfut velük a falu felé. -A falun kivül, az ugynevezett Iro-Málon vagy Iro-Mályon oláhok laknak. -Ezeket közelebb éri s ott fölzajgatja az embereket s elmondja nekik az -esetet: Két oláh, két ismeretlen ember, elment az András gyerekkel, nem -látták-e valahol? Menjenek segitségére, kisérjék őt haza, talán házát -addig már fel is verték az idegenek. - -Ez történt. Néhány ember vele megy, hazakiséri, otthon a csárdában nem -találnak senkit, a gyertya se ég, se az oláh idegeneknek, se az András -gyereknek semmi nyoma, azok nem jöttek vissza, de azért a ház sincs -feldulva, nem hiányzik semmi, az aprópénz az asztalfiában, a nagyobb -pénz a ládafiában, a pisztoly a mestergerendán, bor, pálinka a pinczében -s minden ruha a szobában érintetlen. - -Csak az András hiányzik, a kit azután reggel Zagyva Sári megtalál az -árokban, de – holtan. - -A vizsgáló tisztviselők a zsidó asszony beszédét nem hiszik el. - -Igaz ugyan, hogy késő este az iromályi oláhokhoz futott s ott zajt -ütött, a mint elbeszélte, de ezt csak furfangosságnak vélik a gyilkosság -elpalástolására. Akad tanu, a ki azt mondja, hogy este elment a csárda -előtt, be is nézett az ablakon s ugy látta, hogy az a két oláh nem is -oláh volt, mert magyarul beszélgettek. Azután miért ölték volna meg az -András gyereket? Miért haragudtak volna rá? Mi hasznuk lett volna a -gyilkosságból? S ha már épen gonosztévők voltak: akkor is inkább a házat -dulták volna fel s a pénzt, pisztolyt s e félét vittek volna el. - -Mindez valószínü. - -Döntő dolog azonban, a mit a kis Miska, az öt-hat éves zsidó gyerek -beszél. A jólelkü, de együgyü gondolkozásu péri lelkipásztor igy jegyzi -fel: »A mindentudó Isten a csaknem csecsszopó zsidó gyerek szája által a -zsidók álnokságát és gyilkosságát világosságra hozta.« - -Csakhogy a mindentudó Isten mellett a csendbiztosok és vizsgáló tisztek -is ugyancsak buzgólkodtak. A kis zsidó gyereket ezek birták szemre-szóra -s hosszabb rövidebb enyelgés után beszédét igy vették irásba: - -– Otthon volt apád az éjjel? - -– Otthon bizony! - -– Hát más ki volt még ott? - -– A nagy-károlyi zsidó pap, meg az ér-endrédi Óser. De hát még Jakab is -ott volt egy gubában. Én az ágyról néztem. - -– Volt-e gyertya a házban? - -– Volt! - -– Hát azután mit csináltak? - -– Hát a szegény Andrást a szoba közepére állitják, a gubáját lerántják, -azután a lábát egy kötéllel megkötik, ő szegény, sirt, – én is mondtam, -ne öljék meg, kivel játszom én ezután? De anyámasszony megfenyegetett s -azt mondta: »Nem az András az, te bolond, hanem az ördög, azért kell -megölni.« Azután a száját bedugták sárral, hogy ne kiálthasson. - -– Hát azután mit csináltak vele? - -– A gerendára huzták, azután megvágták a nyakát, folyt a vére. - -– A földre folyt? - -– Nem a földre, hanem egy óntálba, a tálnak füle volt kétfelől. - -– Hát a tálat ki tartotta? - -– Apám uram, meg Jakab. - -– Hát a zsidó pap és az Óser mit csináltak? - -– Azok imádkoztak azalatt. - -– Hova tették a vért? Elöntötték? - -– Dehogy! Eltöltötték valami edénybe és a nagy-károlyi zsidó pap -elvitte. - -Igy volt a kis zsidó gyerek beszéde. Ez más fordulatot adott az ügynek. - -E szerint a zsidók vették vérét Andrásnak s öten voltak a gyilkosok, -ugymint: Salamon Ábrahám, a csárdás és a felesége Sára, továbbá a -nagy-károlyi rabbi, az ér-endrédi Óser s a Jakab nevü zsidó. - -A nagy-károlyi rabbi neve nem fordul elő az irásokban. Az ér-endrédi -Óser keresztnevét szintén nem jegyezték föl. Az a Jakab nevü zsidó Jakab -Dávid pelei lakos volt. Ér-Endréd is, Pele is Pérhez közel fekvő falvak, -Nagy-Károly pedig, a rabbi lakása, a szomszédos Szatmár vármegyének -székvárosa. Ez se nagyon messze fekszik. - -Most már határozott irányban mozoghatott a vizsgálat. Most már keményebb -vallatóra fogták a csárdást és a feleségét is. - -A csárdás szilárdul megmaradt első kijelentése mellett. Ő nem volt -otthon se napközben, se éjjel. Ő kint volt a hegyen, a pálinkafőzőben, -tanuja: Köteles István. - -Ám ez a tanu az akkori felfogás szerint nem vált be igazán. Elmondta -ugyan, hogy egész nap, egész éjjel együtt voltak, este együtt feküdtek -le s virradatkor együtt keltek föl, tehát a csárdás otthon nem lehetett, -azonban tanusága mégis elesett. Azt beszélték ugyanis a faluban, hogy -másnapon Köteles István a feleségének, ipának és napának ugy mondta, -hogy egész nap együtt voltak ugyan s este is együtt feküdtek le s -virradatkor is ott volt a zsidó, de ő éjféltájban fölkelt pipázni s -akkor a zsidót nem látta fekvő helyén, tehát ő miatta mégis ott lehetett -az a csárdában; – igért is neki a zsidó egy aranyat és két kupa -pálinkát, hogy ezt a biróságnak be ne jelentse. - -Ez a falubeli beszéd megnyomta Köteles Istvánt. Igaz, hogy ő ezt mereven -tagadta, de tagadását az alispán rossz indulatu konokságnak tekintette s -azért kegyetlenül megfenyitette. A kinzó vallatás ugyan régen el volt -már törölve, de a törvény világos szavai szerint csak a vádlottakra s -nem a tanukra nézve. Köteles Istvánt tehát deresre huzták s kemény 30 -botütéssel sujtották. Akkor föleresztették s ujra vallatóra fogták. -Köteles István sulyos szenvedése daczára akkor is megmaradt első -vallomása mellett. Nyomban megint deresre huzták s ujabb 30 kemény -botütést mértek rá. Ekkor már megtört. A további bántalmazás életébe -kerülhetett volna. Elfogadta tehát, hogy a zsidót éjfélkor nem látta -ágyán, tehát miatta ott lehetett a csárdában, a mely oda alig van egy -óra járásnyira. - -Elővették a csárdásnét, Sára asszonyt is. Hogy kinozták, kétségtelen. A -fölebbezési biróság által rendelt pótló vizsgálat folyamán hét tanu -erősitette, hogy sulyosan verték, bántalmazták, de a kinzás egyéb -részleteiről a fönmaradt iratokban semmi följegyzés nincs. De az -itélőszéki tárgyalásnál védekeztek a vádlottak azzal, hogy az asszonyt -borzasztó rémitéssel s lelki gyötréssel vették rá a vallomásra. - -Az asszony vallomása az, hogy Takács Andrást csakugyan ugy ölték meg, -vérét ugy vették, mint a hogy kis fia elbeszélte. Száját betömték, -lábait összekötötték, lábainál fogva a mestergerendára fölakasztották, -nyakát megvágták s vérét tálba csorgatták. - -De mégis nagy különbség volt az ő vallomása s kis fia beszéde közt. Az -asszony vallomása szerint se az ér-endrédi Óser, se a nagy-károlyi rabbi -nem voltak ott s nem tudtak az esetről, hanem igenis a büntettben -együttesen részt vettek még Markovics Ferencz pelei és Markovics Jakab -ér-kőrösi lakosok. Mindegyik zsidó. - -Az ér-endrédi Óser s a nagy-károlyi rabbi különben is teljesen -bebizonyitották másuttlétüket s igy a csárdásné s kis fia vallomása -alapján csak a következő vádlottakat vonták vérvád alá: - -Salamon Ábrahám csárdást és feleségét - -Ábrahám Sára péri lakosokat; - -Jakab Dávid és - -Markovics Ferencz pelei lakosokat; – végre - -Markovics Jakab ér-kőrösi lakost. - -Mindezek, mint gyilkossággal vádoltak vasbaverve a vármegye központi -börtönében Zilahon helyeztettek el. A vádat ellenük Közép-Szolnok -vármegye tiszti ügyésze emelte és képviselte s az ügyet 1791. évi -október 7-én tárgyalták. - -Az itélőszék az akkori alkotmány és megyei gyakorlat szerint sok -tekintélyes biróból állott. A vérvád különössége s az eset nagysága -kivánta ezt. - -Hajdan az elsőfoku büntető biróság itélő tanácsa nem meghatározott számu -biróból állott a vármegyében. Az alispán elnöklete alatt legalább négy -biróból, törvényes bizonyságból, jegyzőből és tiszti ügyészből -alakitották az itélő tanácsot. Nagy ügy tárgyalására azonban gyakran -nyolcz, tiz, tizenkét táblabirót is behivott az alispán. - -Ebben az ügyben az itélőszék elnöke volt Hatfaludy Ferencz alispán. -Eredetileg német származásu család ivadéka. Őse Hattmansdorfer névvel -1454-ben nyert magyar nemességet. Magyar nevét 1776-ban vette föl. - -Az itélőbirák közt van Dobay István és Csomay Mihály. Mind a kettő -főszolgabiró, előkelő birtokos, családjuk nemessége az Árpád-korból -eredő. - -A táblabirák: Baróthy István, Laskay Ferencz, Domokos József, Papp Péter -régi nemesek és birtokosok. Alszolgabirák: Biró Pál és Gergelly László. -Végül a vármegye főjegyzője Kattra Mihály és aljegyzője: Balássy Sándor. -Ime az itélőszék tizenegy tagja. - -A vádlottak védői rendes ügyvédek voltak. Legalább ötven tanu és -szakértő jelent meg az idézésre. A tárgyalás egész napon át tartott. Nem -oly részletességgel, a hogy a mi korunkban szokás, de azért a biróság -figyelme kiterjedt majdnem minden fontosabb részletre. A vérvád -meggyökerezett babonáján kivül egyéb elfogultság alig mutatkozott. De a -biróság ezt nyiltan be nem vallotta. Röstelte bevallani. - -A vádat igy épitette föl a vádló tiszti ügyész: - -Takács András hirtelen meghalt. Halálát az idézte elő, hogy vérét -kiontották. Ezt a szakértő borbély bizonyitja. Utoljára a kutyakaparási -csárdában volt, a holttestét is annak közelében, a csárdától 66 ölnyire -találták meg. A kis zsidó gyerek, Salamon Miska, azt beszéli, hogy a -csárda szobájában február 20-án az esti órákban zsidók ölték meg, zsidók -vették vérét. Ezt vallja a csárdásné, Ábrahám Sára is s egyben megnevezi -a tetteseket, a kik közt ott van önmaga is, a férje is s azonkivül két -pelei s egy ér-kőrösi zsidó. A tettesek tehát öten vannak. - -A négy férfi vádlott határozottan tagadja, hogy ő részt vett volna a -gyilkosságban vagy arról tudott volna valamit. De minthogy a halott -megvan, a halál oka kétségtelen, a zsidó asszony mint tettes társuk -egyenesen rájuk vall s a kis gyerek beszéde is fontos jel: ennélfogva -tagadásukat birói figyelembe nem lehet venni, Hiszen másuttlétüket – -alibijüket – se tudják bebizonyitani. - -Igaz, hogy hárman is megkisértették másuttlétüket igazolni, de az nem -sikerült. Voltak ugyan tanúk, a kik eskü alatt erősitették, hogy este -látták a zsidókat otthonukban lefeküdni s reggel ugyanott fölkelni, ámde -éjjel a tanuk is aludtak s miattuk a zsidók a kutyakaparási csárdában -észrevétlen megfordulhattak. Se Pele, se Ér-Kőrös nincs távolabb a -csárdától hat és fél kilométernél, ez gyalogszerrel is legföljebb másfél -órai út, a téli éjszaka pedig hosszú. - -Volt még más két gyanus jelenség is. - -Az egyik az, hogy a zsidóknak különös, érthetetlen, feltünő -járásuk-kelésük volt épen a gyilkosság előtti egy-két nap alatt. A -nagy-károlyi rabbi épen az előző napokban fordult meg Ér-Kőrösön, -Pérben, Pelében s általában a környéken. Azzal mentette ugyan magát, -hogy hitvizsgálati körutat tett, de ez is üres mentség, minthogy ily -körutat máskor soha se tett. Azután az ér-endrődi Óser éppen február -20-án este volt Markovics Ferencznél Pelében, az ér-kőrösi Markovics -Jakab pedig éppen azon a napon estére jött haza Nagy-Károlyból. - -Az itélőszék a vádlott zsidók eme nagy sürgését-forgását is gyanusnak -találta. Az itélőszék nem gondolta meg, hogy a szegényebb sorsu falusi -zsidó százszorta többet jár-kel, lót-fut, beszél és tárgyal, mint a -többi falusi gazdaember. - -Abban is gyanus jelenséget látott az itélőszék, hogy akadtak péri tanuk, -a kik András holtteste mellett a hóban nem bocskor, hanem csizmanyomokat -láttak. Már pedig zsidó visel csizmát, oláh pedig bocskort. Sőt arra is -akadtak péri tanuk, a kik emlékeztek, hogy a kis András nyakán szurás -által okozott lyukakat láttak. A mestergerendán is fölfedezték annak a -kötélnek a horzsolási nyomait, melylyel a kis András lábait megkötözték -s melylyel azután a mestergerendára fölakasztották. Azt is kinyomozták, -hogy előző napon a kutyakaparási csárdás a kis Andrástól elvette pipáját -s ime a pipát mégis megtalálták a halott gyerek tarisznyájában. - -A vádlottak egyszerüen, természetesen, okosan mentegetődztek. -Főmentségük több irányu volt. - -Mi okuk lett volna megölni Takács Andrást? Nem igaz az, csak buta babona -állitja, hogy a zsidók keresztyén vért használnak. - -A kis zsidó gyerek, a Miska csak öt-hat éves. Koránál, éretlenségénél, -de a törvénynél fogva se lehet tanu. Különben is édesgetés, czirógatás, -kecsegtetés, belebeszélés szülte vallomását. - -Sára asszony, a csárdásné, megriadt a kegyetlen faggatástól, a durva -lelki gyötretéstől; a mit vallott, kinjában, féltében vallotta s igaz, -hogy vallomását az itélőszék előtt is hitelesitette, de azt előbb vissza -is vonta s a visszavonást rémületének megszüntével indokolta. - -Nem is vág össze a gyerek és anyja beszéde. Az egyik szerint a -nagy-károlyi rabbi és az ér-endrédi Óser is ott volt a tettesekkel, a -másik szerint azok nem voltak ott, hanem ott volt az ér-kőrösi és pelei -két Markovics. - -A mestergerendán a kötélhorzsolás nyoma a kis Miska hinta-köteléből -származik. Vérnyom is lehetett volna a szobában, mert előző napon lőtt -nyulat forgattak ott. A csizmanyom se bizonyit semmit, hiszen nemcsak a -zsidó csizmájának, hanem más ember csizmájának is van nyoma a hóban. - -Végül pedig mind a két borbély, mind a péri ifju pap és tanitó, mind az -alispán, főszolgabiró és csendbiztos jól látta, nyilván vallja is, hogy -a szegény halott testén és nyakán semmi erőszakos külső vérzés nem volt, -őt tehát szurással, vágással meg nem ölhették, vérét nem vehették. Az -orvosi szakértőnek az a véleménye, hogy a nagy életér a nyakon át volt -metszve s a külső sértést a bőrön csak azért nem lehetett észrevenni, -mert a zsidók a bőr és izom nyilását valami titkos szerrel nyomban -behegesztették s mint az itélet mondja: »beenyvezték«, a természet -törvényeivel ellenkezik. Holttesten hegedés nem képződhetik, halálos -szurást vagy vágást estétől reggelig az észrevétlenségig begyógyitani -nem lehet. - -Az itélőszék halálra itélte a négy férfivádlottat. - -»Minthogy az alperes férfi zsidók összegyülésében közmegegyezésükből -esett az ártatlan vérnek kegyetlenül és istentelenül való kiontása és a -szegény gyermeknek irgalmatlan megölettetése: a rab zsidó férfiak -Istennek és nemes hazánknak törvényei szerint külön-külön mint -szántszándékos gyilkosok, fejüknek a hóhér által leendő elüttetésével -másoknak rettentő példájára e világból kioltassanak.« - -Igy szólt az itélet. - -A rab zsidó asszonyt, a csárdásnét felmentették s nyomban szabadon -eresztették. Okul a férjétől való erkölcsi függést s eddigi vizsgálati -rabságát hozták fel. - -Az elitéltek felebbezték az itéletet. A kormányszék, mint felső biróság, -felmentette az elitélteket s megszüntette a bűnpert. A felmentésre négy -okot hozott fel. - -Első ok: hogy a csárdás zsidó tanuját, Köteles Istvánt két izben való -30–30, összesen 60 botütéssel birták valótlan vallomásra. Köteles István -vissza is vonta e valótlan vallomását s e szerint az az igazság, hogy a -csárdás zsidó a hegyen volt a pálinkafőzőnél egész éjjel, tehát a -csárdában nem lehetett s igy a kis zsidó gyereknek s a csárdásnénak -vallomása valótlan. - -Második ok: hét tanu eskü alatt bizonyitotta, hogy a csárdásnétól -veréssel és rémitgetéssel csikarták ki vallomását. - -Harmadik ok: a kis zsidó gyereknek, Miskának vallomása 6 éves éretlen -kora miatt birói hitelre nem érdemes. - -Negyedik ok: a megyei borbélynak, Füleky János chyrurgusnak látlelete -lehetetlenséget tartalmaz s hamis feltevésen s hitvány babonán alapszik. - -Füleky János ellen el is rendelték a tiszti keresetet, valamint -Bydeskuthy Imre alispán ellen s mindazok ellen is, kik Köteles Istvánt s -a csárdásnét testileg bántalmazták. - -Igy végződött a péri eset. - -A kis Takács András halálának igaz története sohase derült ki. Csak az -bizonyos: nem úgy halt meg, a hogy’ a zilahi megyei itélőszék látta. - -A csárdásné eredeti előadása nyomán kellett volna keresni az igazságot. -A gyermek nemi szervei össze voltak roncsolva. A két ismeretlen éjjeli -csárdalátogató valamelyike szilaj és bűnös pajkossággal rughatta vagy -döfhette meg a gyermeket ama kényes helyen halált okozó erővel. -Valószinü, hogy mindjárt meg se halt a gyermek, hanem sértetten és -erőtlenül elfeküdt az árokban s ott a hóban s a hidegben a hosszu téli -éjszaka folyamán állott be halála. A szakértő, a ki vizsgálta, lelketlen -és tudatlan volt. - -Forrásaim, a honnan az eset részleteit meritettem: a péri kálvinista -egyház anyakönyve, a zilahi itélőszék által az ügy tárgyalásáról 1791. -évi október 7-én felvett eléggé terjedelmes jegyzőkönyv s az erdélyi -egykori guberniumnak ez ügyre vonatkozó iratai. - - - - -HUSVÉT SZOMBATJÁN. - - -I. - -(Tisza-Eszlár. – Metszőválasztás 1882 április 1-én. – A pályázók. – A -jesiva. – A zsidók istentisztelete. – Nem ismerjük eléggé.) - -Kezdjük meg a tisza-eszlári eset hosszu, bonyolult és csodálatos -történetének elbeszélését. - -Tisza-Eszlár jókora paraszt falu Magyarországon. Szabolcs vármegyében -fekszik, a Tisza balpartján. Lakosainak száma mintegy 2700 lélek. Tiszta -magyar. A nagyobb és birtokosabb rész kálvinista. Földmives gazda és -földmives munkás a népe. Van kálvinista és katholikus egyháza, temploma, -papja s népiskolája. A nép iskolázott, értelmes, önérzetes, mint -általában a sikföldi magyarság. Vannak benne zsidók is. A zsidó -hitközség csak fiókközség. Van egy kis zsinagógája. Van elnöke, -előimádkozója, a Bál Tfiló, mint héber nyelven nevezik, rendszerint -metsző is. A rabbi székhelye Tisza-Lök, a szomszédságban levő Tiszaparti -városka, mintegy 6–7 kilométernyire. A zsidók, egyet-kettőt kivéve, mind -szegények s helyi kiskereskedéssel foglalkoznak. A keresztyén lakosság -bizonyos régi megszokott fensőbbséggel nézi le a zsidót, de vele -emberemlékezet óta barátságos, benső, jó viszonyban áll. A zsidók -legnagyobb része beköltözött faj. Családi nevük német hangzásu, de a nép -nyelvét, a magyar nyelvet tisztán beszélik. Valami keveset tudnak -héberül is. A német nyelvet is értik, de lengyelországi sajátságos -tájszólással beszélik. - -A falu három részből áll. - -A legrégibb s legnagyobb rész a Tisza folyam egyik hajlatában -közvetlenül a folyam partján fekszik. Ennek a neve Ó-falu. Itt leginkább -az ősi magyar birtokos gazdák laknak. Ettől délre, majdnem egy -kilométernyire uj telepités épült; – ennek a neve Tót-falu. S alább még -egy nagyobb telepités s ennek a neve Uj-falu. Ez a három együtt alkotja -Tisza-Eszlárt. A zsidók mind a három részben elszórtan laknak egyaránt. - -Az 1882-ik év tavaszán Taub Emánuel volt a zsidó hitközség metszője és -előimádkozója. Őt azonban Tisza-Polgárra választották. A hitközségnek uj -metszőről kellett gondoskodnia. Pályázatot hirdetett s a -metszőválasztást április 1-re tüzték ki. - -Április 1-e szombatra esett. Ez a szombat a közelgő husvét-ünnepnek, a -Passzahnak előző szombatja volt. Ezt a szombatot a zsidók -Szabbat-Meczórának, de azon a vidéken Hagudotnak is nevezik. Ez az -elnevezés ősi vallási hagyományon alapszik. - -A metszőnek elég tisztes fizetése van Tisza-Eszláron. Van lakása, kis -földecskéje, melyet a hitközség mivel. Készpénzfizetés hetenkint négy -forint vagy nyolcz korona a metszésért s tiz korona a hitoktatásért. -Mert ő nemcsak sokhet, azaz metsző, hanem májre czédek is, azaz -hitoktató. Sőt alkalmilag dájon vagy déjen is, a mi azt teszi: -rabbihelyettes. De meg előimádkozó is, mint már megjegyeztem: Bál Tfiló. -Bál héber szó s azt teszi: vele biró, hozzá értő. Tfiló pedig azt -jelenti: könyörgés. - -Volt hát e czimeken a metszőnek tisztes mellékjövedelme is. Születések, -esketések, a purim és roshasóna ünnepek s körülmetélések alkalmával -kisebb-nagyobb ajándékhoz jutott pénzben, ételnemüekben s egyebekben is. - -Szegény ember bizton megélhetett s gyerekeit is eltarthatta. - -Metszőnek csak szegény ember vállalkozik. Állásának természete hozza -magával. A vagyontalan vagy kis vagyonu zsidó megbecsüli ugyan, de -nyomoruságos fizetésben részesiti, – a vagyonos zsidó ád ugyan neki -enni-inni, de észrevehető közbecsülésben nem részesiti. - -Három metsző jelentkezett Tisza-Eszláron a megüresedett állomás -elfoglalására. - -Az egyik volt Svarcz Salamon magyar származásu, a ki az orthodoksz -zsidók szokása szerint rabbi is lehetett, mert erre is volt készültsége -s jogositványa. - -A másik volt Bukszbaum Ábrahám, ausztriai származásu Galicziából. -Vallástanitó s egy-két év óta már egy magyarországi rabbi veje. - -A harmadik volt Braun Lőbi, szintén magyar származásu metsző. Lőbi -annyi, mint Leopold. - -A három jelentkezőt meg kellett hallgatni, meg kellett vizsgálni a -hitközség tagjainak. Melyik tud többet? Melyik a legalkalmasabb? Melyik -tetszik legjobban. - -A metszésből nem vizsgálják meg. A metszés nem egyéb, mint élelemre -szánt állatnak megölése, vére vevése s egyuttal az állat egy-két belső -részének megtekintése a czélból, nem-e volt valami betegsége? Elhiszi a -hitközség vizsgálat nélkül is, elhiszi csupán a bizonyitványból, hogy -ehhez minden metsző jól ért. A zsinagógában, sőt még a pitvarban se -lehetne a vizsgálatot megtartani, mert ott metszeni nem szabad, ott -vérszenynek helye nincs, ott tisztának kell lenni mindennek. - -A vizsgálat másra terjed ki. - -Tud-e énekelni? Van-e erős és tiszta hangja? Bizonyos szent énekeknél -kiérzik-e hangjából a zsidóság ezredéves nemzeti fájdalma? Elő tudja-e -idézni az érzékeny szivek könyeit? - -Tudni kell, hogy kis hitközségben a metsző énekes is, kántor, zsidó -elnevezés szerint Khazen vagy Khazon. - -Azután megvizsgálják bizonyitványait s gondos figyelemmel meghallgatják -imáit. Péntek estéjén, szombat reggelén s délelőttjén többféle imát s -szent Dávidnak többféle zsoltáros énekét kell elmondani a zsinagógában s -a hivők képesek megitélni ezekből, hogy a pályázók közül kiki mennyit -tanult, mennyit tud, mekkora gyakorlattal és ügyességgel ékeskedik. - -A metszők, a hitoktatók, a rabbijelöltek Magyarország északi részein -mind sok éven át járják felekezeti iskoláikat. Ez iskolák neve: Jesiva -vagy Jesüve. E szó azt jelenti: összeülés, együttlét, -együtt-tartózkodás. - -Sajátságos iskolák ezek. - -Van egy külön terem. Közepén kisebb vagy nagyobb egy vagy két asztal s -körüle padok. A szerint, a mennyi a növendék. A terem neve: -Bész-ha-midrás. Magyarul azt jelenti: a magyarázat háza. - -Rabbi áll az élén. Az tart előadásokat. A tanulók nem fizetnek semmit -neki, de a hitközség külön dijazza a jesiva-tartásért. A tanulónak meg -kell vagy meg kellene tanulnia Mózes szent könyveit héber nyelven. -Azután a rabbi magyarázza a szentirás tételeit. Utóbb magyarázza a -talmudot is. Az istentisztelet szertartásait, az imákat, énekeket, -áldásokat, istennek különös dicséreteit, mindazt, a mit a nagy férfiak -zsinatai valamikor megszerkesztettek, előadja, betanitja, értelmezi, -megmagyarázza. - -A szegényebb zsidó fia beül a jesivába nyolcz-tiz éves korában s ott ül -husz-huszonkét éves koráig. Délelőtt 9 órától 12-ig s délután 2-től -5-ig. Ha a rabbi tulságosan buzgó, tovább is. A terem vagy nagyon hideg, -vagy nagyon meleg. Gondos szellőztetés nincs. A szegény gyermek sokat -éhezik, zsenge korában is alig ismeri a játékot, szabad levegőn s napnak -szabad fényén alig töltheti nappalait. Bizonyos bánatos egykedvüség vesz -lelkén erőt. Üldözött fajának keserü fájdalma szivébe edződik. A reá -váró életet komornak látja s ábrándjai Izrael istenéhez fordulnak s a -harmadfélezer éves multnak nemzeti dicsőségét keresik föl. Hol keressen -más megnyugvást, miben találjon más vigasztalást? Tanitójában nem -közönséges embert, hanem magasabb és nemesebb lényt lát. Ő benne a -próféták lelke él. Ő az igazi választott népe Izrael istenének. De azért -neki, a szegény tanulónak is arra kell törekedni, hogy őt elérje, hozzá -legyen hasonlatos s fajának erős istene egykor ő feléje is oda forditsa -fényes arczát. - -Mi keresztyének nem ismerjük a szegényebb zsidók hitbeli életét. A mi -nem csoda. Még a különböző keresztyén egyházak hivei sem ismerik más -keresztyén egyházak hitbeli életének titkait. De nem is kiváncsiak. - -Még ifju voltam, mikor már kislelküséget vettem észre a magasabb iskolák -tanitó rendszerében. S egyetlen felekezetnél se találtam kivételt. - -Ismernünk kellett például a zsidó, a mohamedán, a budhista, a kinai -vallások elveit, hittételeit, ősregéit, egyházszervezetét. A hellenek és -latinok ősvallásának ragyogó meséit éveken át kellett tanulnunk. De a -katholikus ifjut arra, miből állanak a protestánsok hitbeli igazságai s -a protestáns ifjut arra, mik a római egyház igazságai, meg nem oktatták -egyik egyház tanitói se. Ha fölemlitették a másik egyházat, csak -kicsinylés és levitázás czéljából tették azt is. Igaz méltánylást a -felekezetes gondolkozás alig ismer. Kint az életben okosság, szükség, -emberszeretet s gondolkozásunk nemessége parancsolja minden egyház és -minden hit igaz tiszteletét, de erre a magasabb tanintézetek alig -készitik elő a tanuló lelkét. - -A multak maradványa ez a kislelküség. - -De a mikor a keresztyén egyházak tanitó intézeteiben is ez a szokás: -vajjon nem természetes-e, hogy a zsidók szertartásairól, imáikról, -énekeikről, áldásaikról, hálaadó istendicséreteikről alig tud valamit -társadalmunk? Együtt élünk velük. Együtt adunk-veszünk, csereberélünk, -vásározunk, perlünk, mulatunk, dévajkodunk velük, de a szent házaikban -elhangzó istenigék titkaiba behatolni eszünkbe se jut. Se falun, se -városon nem törődünk vallásos életükkel. - -Pedig a vallások összessége oly fenséges természettudomány! A tudományra -törő sóvár lelkek gazdagabb anyagot s magasabb czélt alig találhatnak -maguk előtt. S mennyi tévedéstől, mennyi balgatag hittől, mennyi -tudatlanságtól s fonák indulattól szabadulnánk, ha egymás hitbeli életét -igazán ismernénk! - -Társadalmunk tanultabb, miveltebb, sőt tudománymivelő rétegei se ismerik -eléggé a zsidók egyházi életét s szertartásaik minden titkát és -szépségét. A magyar irodalomban alig van nyoma annak, miből állanak a -zsidók egyházi énekei és imái. S ugy hiszem, Európa többi nemzetének -irodalma is alig fordit ezekre elegendő és élénk figyelmet. - -Köznépünk nagy tömege semmit se tud róla. De ezt sok oknál fogva -természetesnek találom. - -Elemi iskolákban nem ismertetik. De még felsőbb tanintézetekben sem. - -Az istentisztelet énekei és imái héber és talán káldéi nyelven is -szerkesztvék. E nyelveket nem értik, még a zsidók tetemes része is csak -gyengén ismeri. De meg a falusi zsidónak is meg nem magyarázható különös -sajátsága magánéletben is, üzletben s közhelyeken is a német nyelv -kedvelése, a mit ugyan megszokott már nála a magyar köznép, de a mely a -zsidót az ő szemében mégis némileg idegennek mutatja. Pedig a zsidó -mindenütt beszéli s jól beszéli a magyar nyelvet. Némely nemzetiségi -vidéken csakis ő beszél az állam nyelvén. - -Falusi kisded zsinagógáikban vagy imaházaikban összejönnek ünnepenként a -zsidók s éneklik imáikat s szent himnuszaikat. Az ének hangja -kihallatszik az utczára s a köztérre. Gyerekek, ifjak, öregek, arra -menők megállanak és hallgatják. Nem értenek belőle semmit. A mit nem -értenek: az alatt titok is rejtőzhetik. S mindig akadnak együgyü babonás -emberek s gyakran akadnak gyülöletszitó besugók és bujtogatók, a kik a -köznéppel el akarják hitetni, hogy a zsidók a maguk titkos nyelvén a -keresztyének megrontására sóhajtoznak a maguk istenéhez. S a -bujtogatásnak meg van a következése, ha mikor valamely ok miatt lázban -ég az emberek agya vagy lángra készül lobbanni szenvedélye. - -Pedig az imaházak szertartásai, az énekek és imák, az áldások és -dicséretek nagyon szépek. Még keresztyén felfogásból, még a költészet és -műtörténet világánál is nagyon szépek. - -Vannak áldások, könyörgések, fölsóhajtások és dicséretek, melyek még -Mózes könyveiből valók. Idősebbek háromezer évnél. Vannak részek és -szakaszok a talmudból, Jézus Krisztus korszakának közeléből. Ott vannak -Dávid zsoltárai, istennek ama csodálatos és fenséges dicsőitése, melynél -szebbet azóta se alkotott a költők lángelméje. Maguk a keresztyének is, -kiváltképen Kalvin minden árnyalatu hivei egyik legszentebb egyházi -szertartásuknak tartják ezek éneklését. Ott vannak Hammu, Hakhaszid -Samuel, Jizmael, Mar Bar Ravina imái és énekei s Halevi Alkabez Salamon, -Mózes Ben Majmon s Juda patriárkha magasztos imái és himnuszai. Ott -vannak az Atyák megszerkesztett czikkei s a nagy zsinatnak, az Anse -Kneszesz Hagdaolónak áldásai. Ott vannak a Bujdosások szomoru és szent -dalai. A könyörgések, a hálaimák, a szentirásból és a talmud részeiből -szerkesztett énekek, áldások és istendicséretek. - -Minden hétköznapra, minden szombat és ünnepnapra, a sátoros és nagy -ünnepekre mind ez imák és énekek vannak elrendelve. A szertartásos igék -a cziczith és tefilin alkalmazásakor, a thorának a frigyszekrényből való -kivételekor s a mikor oda visszateszik, étkezéskor, esketésnél, uj -kenyér megáldásánál, ujhold idején, elhunytakért való emlékezésnél mind -ezek hangoznak a buzgó hivők ajkairól. Bármiként vélekedik okoskodó s -nyereség után nyargaló századunk a vallásokról: mig a vallás -tiszteletben részesül s a lelkek égre törő ábrándjait fentartja: addig a -zsidók ősi vallása minden jó ember tiszteletét megérdemli. - - -II. - -(Az eszlári zsidók. – A jesivák belső élete. – A pálinkamérésből eredt -viszály. – Az idegen metszők egész napi időtöltése. – Koldus zsidók is -vannak ott. – A vérvád szerint készülő páska.) - -Ama husvét előtti szombaton az eszlári zsidók csaknem minden felnőtt -férfitagja ott volt az imaházban. Azért is, mert husvét szombatja volt s -azért is, mert akkor kellett metszőt és előimádkozót és rabbihelyettest -választani. - -Mintegy huszonöt zsidó család lakott Eszláron. Két Lichtmann és két -Einhorn család s azon túl a Grósz, Groszberg, Szüszman, Braun, Frenkel, -Klein, Löventhal, Veiszstein, Rozenberg, Römer, Junger, Fájerman, -Lusztig és Sarf családok. S még ezeken kivül is három-négy özvegy -asszony, magános ember. Mindezekről szó lesz többé-kevésbbé e történet -folyamában. Vagy tiz család Ó-faluban, ugyanannyi Uj-faluban, a többi -Tót-faluban lakott. - -S volt a templomban rajtuk kivül még vagy két koldus is, a ki -asszonyával s gyerekeivel ez napon épen Tisza-Eszláron kéregetett. - -Az istentisztelet nyolcz óra tájban kezdődött s tizenegy óra tájban ért -véget. Különösen komoly és ünnepélyes volt e napon. - -A három idegen pályázó mind jesiva-növendék volt. Tudni kell, minő -hanghoz, minő énekhez szokik az Európa keletén levő jesivák növendéke. - -A serdülő ifju a szegényebb jesivákban padon s néha földön ül kopott -pokróczon vagy gyékényfonaton. Könyvből, vagy a rabbi előre való mondása -után fennhangon mondja vagy olvassa az imát, a fejtegetést vagy éneket. -De énekelve mondja még a magyarázat igéit is, még az imákat is. Feje s -felső teste előre és hátra hajlik folytonosan s néha oldalra is. -Hangjának lejtését mintha magyarázná testének mozgása. Napkeleten, a -szent földön, az arabok közt s az Eufrates vidékein divatozik ez a -szokás a zsidók és mohamedánok iskoláiban. Kétségtelenül onnan hozták -Európába is. - -A zsidók története rettenetes és hosszu történet. Az egyiptomi -szolgaság, a sivatagon való bujdosás, a babilóniai fogság, a hellenek és -latinok kegyetlen uralma, Jeruzsálem pusztulása, a kétezer évi bujdosás -és hányattatás nagy szenvedésekkel van tele. Voltak diadalmas és -dicsőséges korszakok is. A nagy himnuszok és lángoló istendicséretek -ezek emlékezetét tartják fönn. A zsidó faj csodálatos önérzete s -istenében helyezett határtalan bizodalma innen táplálkozik. - -De szüksége is van erre. Mert énekei és imái, áldásai és könyörgései a -nagy nemzeti fájdalmak emlékeit is őrzi. Nagy költői erő van ez -énekekben, imákban és áldásokban. A zsidók szertartása a nemzet -történetének fölidézése minden nap. Csodálatos hősköltemény, mely -azonban szomorusággal teljes. Komor felhők boritják a hivők áhitatát s -ezeken át csak ritkán tud áttörni Izrael istenének arcza fényessége. Ez -a fényesség tartja fönn a reményt a majdan eljövendő dicsőségre és -boldogságra. De a zsidó, a mikor ezredéves szenvedésein kesereg bánatos -lelke, csak könyein át látja még a reménység sugarát is. - -Ezért hasonlit a zsidók istentisztelete a gyászoláshoz, éneke és imája a -sirás hangjaihoz. Mintha most is a babiloni vizek mellett ülnének s -hegedüiket füzfára aggatva siratnák elhagyott hazájukat. Ha bizonyos -ünnepnapokon idegen ember belép szentegyházukba, mintha egyetlen -családot látna, a ki most temeti édes apját, édes anyját. - -Az a szennyes és ócska ruhában kuporgó szegény bókher ott a jesivában -eltanulja a siró hangot. Nemzedékről nemzedékre mindig egyenlő ez a -hang. Néha csöndesen mormolja egyik-másik imáját, majd zokogó kiáltásban -tör ki s kiáltó hangja folyton ismétlődő egyenlő hanglejtéssel, mintha -bánatos zsolozsmát akarna zengeni. - -Versenyre kelt az a három pályázó metsző ott az imaházban. Mindegyik azt -akarta bebizonyitani, hogy fajának fájdalmát ő érzi legjobban. - -Ezen a napon még se történt meg a választás. Meg kellett azt még -fontolni. Aludni kellett rá. Az első benyomás megvesztegetheti az -itélőtehetséget. A választást csak husvét után ejtették meg Lichtman -Móricz öreg vagyonos zsidó lakásán. Vagy tizenöten jöttek ott össze a -hitközség tagjai s a bizonyitványok megvizsgálása után Svarcz Salamonra -esett a választás. - -Ez lett a nagy pernek egyik főalakja is. - -Hogy mit csináltak ez napon összesen és egyenként az eszlári zsidók: -ezzel a kérdéssel utóbb sokat foglalkozott a birói vizsgálat. E szombat -estéjén csakugyan történt valami, a mi minden szombat estén nem szokott -történni. - -Ugyanis mind Szüszman Jakab, mind Einhorn József uj-falui lakos s -pálinkamérő kocsmáros volt s valamelyik már az előző napokban olcsóbban -mérte a pálinkát, mint a másik. E miatt viszály támadt köztük s annak -kiegyenlitésére szombat estéjét tüzték ki. Mind a ketten Lichtman Jakab -vagyonos haszonbérlőt kérték föl biróul. A választott birósági -összejövetelre az imaház pitvarát választották ki s este gyertyagyujtás -után ott jöttek össze az egyezkedő felek. Megjelent ott a fölkért biró, -azután az egyik fél, testvérjével Einhorn Májerrel és sógorával Römer -Jakabbal s megjelent a másik fél is, Szüszman Jakab, az ő tanujával, -Grószberg Leonnal. A tárgyalás, vita, egyezkedés sokáig tartott, az -utczán járó-kelők és szomszédok az imaházban sokáig láttak -gyertyavilágot, esti tiz óra tájban sikerült a kiegyezés. - -Sokáig az volt a vizsgálóbiróság véleménye, hogy az esti órákban történt -valami az imaházban. - -A biróság mást is akart tudni. Azt, hogy husvét szombatján miként -töltötték el az egész napot az összes zsidók. A nyomozások sok apró -részletet hoztak napvilágra. - -Bizonyossá lett, hogy a pályázó metszők egyike se szállt kocsmába vagy -vendéglőbe. Rendes vendégfogadó nem is volt Eszláron. Csak apró kocsmák -voltak, a hol rendes éjjeli szállást kapni nem lehetett. De a pályázó -metszők szegény emberek voltak, pénzük alig volt s eszükbe se jutott -kocsmába szállni. Gyalog jöttek oda, gyalog mentek el, a hogy’ sorsuk -hozta magával. Régi szokás és jó szokás különben is, hogy az idegen -földről jött pályázókat a hitközség tagjai fogadják vendégül. - -Svarcz Salamon és Braun Lőbi metszők Taub Emánuel volt metszőnél voltak -szállva. A galicziai Bukszbaum Ábrahámot Szüszman Jakab fogadta -vendégül. Szüszman algondnoka volt a hitközségnek. - -Reggel nyolcz órától kezdve az imaházban voltak közel tizenegy óráig. -Onnan a hitközség tagjai hazamentek mind s a metszők is szállásadó -gazdáikkal, a kiknél meg is ebédeltek. Délután négy óra tájban ujból az -imaházba mentek s mintegy egy óra folyásig lehettek ott. - -Ez után csakhamar Lichtmann Móriczhoz mentek ozsonnára. A három idegen -metsző s házigazdáik: Taub és Szüszmann. A tanuk ugy emlékeznek: -napszálltakor értek oda. Április 1-én hat óra tájban nyugszik a nap. -Lichtmann Móricz a legvagyonosabb zsidó volt Eszláron, vagyonát ő maga -mintegy 25 ezer koronára becsülte, idős is volt már, közel a hetvenedik -életévhez s már e miatt is tekintélyben állott a falubeliek előtt. Illő -volt, hogy megvendégelje a metszőket. - -Az ozsonna borozgatásból állt s borozgatás közben éneklésből. A metszők -szent dalokat énekeltek. Van a a zsidóknak néhány csodálatos szépségü -régi, nagyon régi vallásos énekük. Nagy nemzeti fájdalom lüktet ezekben -a dallamokban. Sokban emlékeztet bennünket a régi magyar szabadsághősök -bujdosó dalaira, az ugynevezett kurucz zene alkotásaira. A hangsulyozás -rendjében, a zenei ritmusban van is valami rokonság a két keleti eredetü -zene között. - -Ott maradtak vacsorán is. Mikor a csillag feljött: akkor ültek le az -estebédhez. Szüszman Jakab azonban hamar eltávozott. Neki a -pálinkaviszály kiegyenlitésére kellett sietni az imaház előpitvarába, a -hová várták a tárgyaló felek. A három metsző és Taub Emánuel esti -kilencz óra után távoztak el. Mentek szállásukra, nyomban lefeküdtek s -másnap kora reggel haza indultak. - -Voltak az napon Eszláron kolduló zsidók is. Mikor a biróság nyomozta -őket: minden eszlári zsidó emlékezett rájuk, de nevöket, származásukat s -hová való illetőségüket senki se tudta. Igaz, hogy a kéregető, házaló -koldust minden dolga iránt kikérdezni nincs is szokásban. A nyomozásnak -sokáig nem volt eredménye. - -Később azonban a felriasztott társadalom száz meg ezer tagja nyomozott, -puhatolt, ügyelt s gyanakodott minden ismeretlen s hajléktalan zsidóra. -Ezek segitségével végre a biróság is nyomra jutott. - -A koldus zsidó neve Volner Herman, harminczhat éves, nős, szabolcsmegyei -származásu. Egyéb foglalkozáshoz nem értett, csak a hajtsárkodáshoz. -Eljárt vásárokra s ökörvásárló mészárosok és kupeczek számára hajtsárnak -ajánlkozott. Ritkán kapott eféle foglalkozást is, a fizetés is csekély -volt s azért leginkább koldulásból élt. Kéregető utjára elvitte -feleségét is s négy vagy öt éves kis gyerekét. - -A zsidók, még a szegényebbek is, szivesen adnak a hajléktalan koldusnak -alamizsnát. Néhány fillér készpénzt, egy kis ételt vagy ruhadarabot. -Kivált ha asszonya s kis gyermeke is van. - -E napon egy másik koldus is vetődött Eszlárra véletlenül. Ennek a neve -Lővi Malvin volt s hir szerint sátoralja-ujhelyi származásu. Ez azonban -később ugy eltünt szem elől, hogy a biróságnak nem volt vele alkalma -tovább bajlódni. - -Ezek a koldus zsidók mind a négyen az egyházfinál kaptak nappali és -éjjeli szállást. - -Az egyházfi vagy templomszolga Sarf József volt. A falusi nép zsidó -harangozónak nevezi, noha a zsidóknak nincs harangjuk. Az imaház -közvetlen szomszédságában volt szegényes lakása s a mellett a zsidó -fürdőház. Gondozta a fürdőt s istentiszteletek alkalmával az egyházfi -teendőit végezte. Mesterségére nézve foltozó varga lett volna, de abból -megélni nem tudott. Eljárt tehát mezei munkára a parasztgazdáknak. Volt -családja, a melyre még sokszor visszatérünk. Egyetlen tehenén s kevés -házi butorán kívül egyéb vagyona nem volt. - -Ő adott szállást Volnernak és családjának s a másik szegény asszonynak. -Ő gondoskodott arról, hogy a koldusok külön-külön egy-egy zsidónál -tisztességes ebédhez jussanak. Az egyik koldusasszony beteges volt s a -másik csaknem egész nap azt ápolta. A két asszony azelőtt sohase látta -egymást. Volt Sarfnak a házikója mellett egy boglya szalmája. A két -koldusasszony annak tövében üldögélt egész napon a napsütötte oldalon. -Ápril 1-én még hüvös van, ezen a napon épen hüvös volt, de a mikor a nap -kisütött, a boglya tövében kellemes és enyhe volt az idő. Azután a -koldus megszokta már az idő viszontagságait. - -A koldusok másnap elhagyták a falut. Külön Volnerék s külön a magános -asszony. Mindegyik ment a maga barangoló utjára. - -– – Ime az eszlári zsidók husvéti szombatjának története, a mint ezt a -biróság sok munkával és aprólékos figyelemmel összeállitotta. Azért -tette, hogy valami gyanus jelenséget vegyen észre. Ez napon tünt el a -szegény cselédlányka. Eltünéséből került ki a vérvád. Nem azon a napon -alakult meg a vérvád, hanem sokkal később. Előbb a sajtó czikkei, azután -országgyülési beszédek s gyülölködő felekezeti izgatások alakitották -meg. Hire lassanként eljutott az eszlári nép fülébe is. Gyönge lelkek -ott is akadtak, a melyekben meggyökeresedett a vérvád babonája. Nyomban -visszaemlékeztek a szegény lányka eltünésére, a zsidók husvétjára s az -idegen metszők ottlétére. A balgatag hit látássá erősödött s a látásnak -csakhamar akadtak tanui, de koholói is. A biróság vizsgáló embereit is -magával hurczolta ez a hiedelem. Ezek az emberek, noha egyébként mivelt, -tanult s józan férfiak, azt gondolták, hogy a lányka eltünésének napján -az eszlári zsidók közt valami különös, valami szokatlan dolognak kellett -történni. Hiszen ha egész hitközség szeme láttára, fényes nappal veszik -a keresztyén szüz vérét: lehetetlen, hogy ama napnak történetéből valami -gyanus tárgyi jelenséget kipuhatolni ne lehessen. - -De mi hát a vérvád? Minő alakban jelentkezik az az emberi cselekmény, -mely a vérvádra okul és alapul szolgál? És ha csakugyan van ily -cselekmény, mik azok a mellékkörülmények, melyek azt saját fajtáju -különös bünténynyé teszik? - -A nyájas olvasó ne mosolyogjon e kérdésen. Ne is borzadjon meg. A -nyelvtudósok, a néprajz és összehasonlitó néptan buvárai, a különböző -hitregék magyarázói sokkal furcsább és sokkal fontosabb kérdéseket is -támasztanak, s azokra teljes tudományos buzgósággal keresik a kielégitő -feleletet. A vérvád minden esetre eleven tünete a tömeg időnkénti -gondolkozásának. Alakja tehát arra, hogy megismerjük, eléggé érdekes. - -A magyar irodalom nem ismeri. A magyar nép hagyománya se ismeri. De kell -lenni valami német leirásnak, mely ezzel foglalkozik. Az eszlári vérvád -biróságához beküldték ezt s a biróság vizsgáló tagjai lehető -figyelembevétel czéljából az ügy irataihoz csatolták. E leirás szerint -igy áll elő a vérvád alapját képező cselekmény: - -A páskához, a mit maczesznak is neveznek, kóser liszt kell. Kóser szó a -közhasználatban azt jelenti: tiszta. Az őrlésnél rabbinak vagy legalább -egyházfinak kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. - -A kóser lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó páska. A -rabbi megáldja a páskát, héber nyelven imádkozik s imáját igy végzi, de -már német nyelven: »Ime ez a páska vértől, vérből, vérben és vérhez. -Vegyétek s nőjjetek és tenyészszetek általa, hogy egészségesek, erősek -és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt szigoruan.« Erre minden -jelenlevőnek páskát ad s kiki azt áhitattal eszi. Hatása az, hogy a ki -eszi, nemcsak bűntől, de betegségtől is mentes. A páska elkészitésének -módja se a zsidó szentirásban, se a talmudban nincs leirva, de a -hagyomány tisztán őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott jelen lenni, kik -nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan keresztyén száritott -vérének porát keverik a lisztbe. Rendesen szüznek vérét szerzik meg. A -vérből, mikor azt megszerzik, haza is visznek s a küszöb körül vele a -falat befecskendezik. Az áldozatot összedarabolják s darabonként -eltüntetik. - -Igy él a vérvád alakja a babonás ember képzeletében. Egyik s másik -részét még bővebben is kiszinezik, kiczifrázzák. Tanult ember, de minden -más tiszta gondolkozásu ember is első pillanatra észreveszi, hogy az -egész kép szertartások, vallásbeli jelszavak s hitregék össze nem függő -csonka részleteiből van egybeillesztve. és összekoholva. Lehet ujabb -keletü is, lehet régi is. De tartalma és iránya szerint a középkori -zsidóüldözés koránál régibb nem lehet. - -Bizonyos az, hogy a magyar nép nem ismeri s hirét se hallotta. Sőt akkor -se hitte el, a mikor husz év előtt rettenetes izgatás nagy -szenvedélylyel sugta fülébe. Én magam a nép körében soha nem hallottam. - -Nem is foglalkoznám én ezzel az oktalan babonával, ha komoly biróság s a -nemzetek figyelme és érdeklődése egykor nem foglalkozott volna vele. S -ha a per változatai közt az emberi lélek nagy és fenséges kitörései nem -lobbantak volna fel szemeim előtt. Méltók arra, hogy az irói művészet -örökitse meg őket. - - - - -A LÁNYKA ELTÜNÉSE. - - -I. - -(Solymosi Eszter. – Édes anyja. – A szegénység. – Huri Andrásné. – A -nagy meszelés április 1-én. – Mikor és kik látták Esztert utoljára? – -Anyjának panaszai. – A vérvád megalakulásának külső körülményei.) - -A lányka neve Solymosi Eszter volt. 1867-ik évben, deczember hó 9-én -született, tehát 14 éves, három hónapos és huszonhárom napos volt -1882-ik évi ápril 1-én, a mikor eltünt. Életkora fontos kérdéssé vált -utóbb a perben is s az orvostani és élettani tudományos kutatások -mezején is. A lányka korának vizsgálata kicsinynek látszó, jelentős -észlelésekre vezetett. Nagy elmék, nagy tudósok, világszerte ismert nevü -férfiak foglalkoztak vele nagy komolysággal. A lányka neve egy kis -fejezetnek czime a tudomány történetében. - -Anyja özvegy Solymosi Jánosné, születési nevén Jakab Mária. Vagyontalan, -szegény napszámos asszony, tisza-eszlári lakos. Vallására nézve -keresztyén, kálvinista s gyökeres magyar fajta. Három élő gyermeke volt -akkor. János nevü fia, akkor már 24 éves; Zsófi nevü lánya, akkor 17 -éves és Eszter. Az anya a lányka eltünésének idején 47 éves volt. - -Napszámból élő szegény özvegy asszonynak szegény a sorsa, de szegény a -gyermekének sorsa is. Mi a napszám faluhelyen, a Tisza partján, a mit -egyes asszony megkereshet? Nyolczvan fillérnél többre számitani nem -lehet naponként. S vannak ünnepnapok, a mikor nincs munka s nincs -napszám. A téli napok nagy részében épen nincs munka. Néha-néha beteg is -az özvegy asszony. Egész évi keresete sehogy’ se rug többre 200 -koronánál. Egy-egy napra esik általában ötvennégy fillér, a régi -számitás szerint huszonhét krajczár. - -Ebből kell az özvegy asszonynak lakást fizetni s a tél hideg napjain -fütőt szerezni. - -Ebből kell negyed magával élni, a mindennapi élelmet, húst, lisztet, -zsiradékot, sót, tüzelőt beszerezni. - -Ebből kell magát és három gyermekét ruházni. - -Ebből kell adóját fizetni, közterheit leróni az államnál, az egyháznál, -a papnál, tanitónál, orvosnál, gyógyszerésznél. - -Ebből kell az élethez való kedvet is naponként összegyüjteni s -fentartani; a lélek nyugalmát a kétségek rohamai közt megőrizni, a -gyermekeket szeretni s azok jövőjéről gondoskodni. - -Miként lehet ez? - -A bölcsek, az állam kormányzói, a gazdagok, a népnek gondviselői, -kisértsék meg azt a napi 54 fillért naponként négy ember közt felosztani -lakásra, fütőre, élelemre, ruházatra, adóra, betegségre, életkedvre, -munkaerőre, szeretetre. Vajjon hány fillér esik egy-egy embernél -mindezekre külön-külön? - -Nem lehet kiszámitani. - -Azonban a szegénység bölcs és találékony, néha a lángelme erejéig -találékony. Csak épen önmagától nem tud szabadulni. - -Szegény volt az eltünt lányka sorsa is. - -Tizenkét éves koráig anyja mellett volt. Azután elszegődött, cseléddé -vált. A magyar közbeszéd azt mondja: másnak lett keze-lába. A mikor -legszebb, legkedvesebb, legokosabb a lánygyermek: akkor kellett anyjának -őt elbocsátania. A mikor szabadságban, napfényben, játékban és -tanulásban kellene idejét a gyermeknek tölteni: akkor kell elszegődnie s -idegen emberek közt cseléddé, szolgává lennie. - -Az eltünt lányka 1880-ik évi szeptembertől a következő uj évig Pap -Albertéknél szolgált. Fizetése: enni-inni való, egy kis ruhácska s -néhány korona volt. Az egész 1881-ik évet már a falun kivül tanyai -birtokon töltötte. Szilvássyné nevü birtokos tanyáján volt egy tanyai -alkalmazott, Olajos Bálintné nevü özvegyasszony, maga is cseléd, ő -fogadta magához cselédnek. Ez a tanya öt-hat kilométer távolságra van a -falutól. Innen már ritkán mehetett haza édes anyjához, ritkán láthatta -isten házát s játszó gyermekpajtásait. Az 1882-ik év elején kilépett a -szolgálatból, hazament édesanyjához s a mellett töltött két hónapot. -Márczius 1-én azonban ismét elszegődött Tisza-Eszlár-Ujfaluban lakó Huri -Andrásnéhoz. Asszonyának születési neve Olajos Julianna. Élt férje is. -Ezek se voltak épen vagyonosak. Volt kis házacskájuk s Huri András, ha -jól emlékszem, valami csősz vagy kerülő volt, valami alsórendü közember. - -Itt szolgált az eltünt lányka egy hónapig. - -Nagy kérdéssé alakult e perben: vajjon a szolgálatadók jó szivvel -voltak-e az eltünt lányhoz? Huri András nem igen lehetett a lányhoz se -szelid, se mord, mert ő kevés időt töltött otthon. Huri Andrásnéra a -vizsgálat adatai azt bizonyitják, hogy kedvelte a lánykát s jól bánt -vele. Igy nyilatkozott a lányka anyja is. Maga Huriné annyit mond, hogy -csak egyszer dorgálta meg egy hónap alatt: az eltünés napjának reggelén. -A megdorgálás okát, körülményeit s mértékét nem beszélte el. Egyébként -azt vallja, hogy csendes, szelid gyermek volt az eltünt lányka. - -Nyájas olvasóm ne gondolja, hogy csupán irói kedvtelésből vázolom az -eltünt lányka élete sorát oly részletesen. Okom van nekem erre. E munka -folyamán egészen kigömbölyödik az az ok. De majd később. A hol a fölött -elmélkedünk: miként fejlődik az évek sora szerint az a gyermek, a ki -születése pillanatától kezdve szegény, és serdülésének első napjaitól -kezdve mindig idegenek parancsára végez cselédmunkát. - -Április első napján nagy dolog volt Huriné házánál. A házat külső és -belső tisztogatás alá kellett venni. - -A magyar földmives a faluban rendesen kétszer végez évenként nagy -tisztogatást. Szent György havában a tavaszit s Szent Mihály havában az -őszit. - -Festett vagy szőnyeges, vagy deszkával bevont fala nincs a parasztnak. Ő -kivül-belül ugy meszeli be házának falait. Szobájának sincs -deszkapadolata. Az a padolat vert, sulykolt, döngölt agyagból áll, -melyet hetenként vagy havonként szines agyagfolyadékkal bevonnak, -gyakran sárral ki is tapasztanak, hogy sima legyen s ne gödrös. - -Nagy tisztogatás napján minden butort, szekrényt, edényt s ruhanemüt -kiraknak a szobából az udvarra. A falakat szép tiszta fehérre -bemeszelik, a sárpadlót rendbehozzák; a kályhát, gerendákat, ajtót, -ablakot leporolják s mikor a meszelés kissé megszáradt már; az udvarra -kirakott butornemüeket akkor rakják vissza a szobába. - -Kivül is megmeszelnek minden falat hófehérre. Azután kitapasztják és -fölkenik a ház hosszában nyuló keskeny pitvart, tornáczot vagy gádort, a -hogy vidékenként nevezik, végül a Tisza melletti falvak nagy részében a -házfalak alját egy lábnyi magasságban szines föstékkel beföstik, -beecsetelik. A fösték többnyire vagy kék, vagy feketeszinü. Amazt -kékkőnek vagy gáliczkőnek, emezt koromnak nevezik Eszláron. A föstéket -boltban árulják a szatócsok. - -A tisztogatás napja reggeltől estélig munkával telik el. E napon nem is -főznek s meleg ételt nem is esznek. Sőt délben még egy kis kenyér- és -szalonnaevésre is alig kerül idő. Étlen, szomjan kell sietősen dolgozni -egész nap. - -Délelőtt tiz-tizenegy óra tájban Huriné beküldte a lánykát föstékért -Ó-faluba a boltoshoz. - -Lett volna ugyan boltos közelebb is, de csak zsidó. Azonban az eszlári -zsidók szigoruan megtartják az ünnepet s kivált husvét szombatján be -volt zárva minden boltjuk. Az Ó-faluban volt egy keresztyén boltos, -Kohlmájer József nevü, ide kellett bemenni a lánykának. - -Huriné Uj-faluban lakott, ennek is a déli végéhez közelebb, Kohlmájer -boltja pedig az Ó-falu északi végéhez feküdt közelebb. A kettő közti -távolság a kissé kanyargós utczákon bőven megvolt harmadfél kilométer. -Oda és vissza tehát a lánykának több mint öt kilométernyi utat kellett -tenni. Meglehetős szapora lépéssel ez egy egész órai út. - -Hogy ezt az utat pontosan mely órában végezte a lányka: ez jelentős -dolog. - -Azok, a kik a vérvádat támasztották, először ugy eszelték ki a dolgot, -hogy a zsidók a lánykát az esti órákban ölték meg, a mikor a pálinkaügy -tárgyalása miatt az imaház pitvara ki volt világitva. Ámde azt semmi -jelenséggel és semmiféle tanuval nem tudták hihetővé tenni, hogy idegen -metsző este is lett volna az imaházban. Azt a gyanut pedig, hogy csupán -eszlári zsidók ölték volna meg a lányt, az eszlári keresztyén nép -kinevette, kigunyolta. - -Oly időpontot kellett tehát a vérvétel idejeként kiokoskodni, a mikor az -idegen metszők ott voltak az imaházban. Ez az időpont reggeli 8 órától -legkésőbb délelőtti féltizenkét óráig állhatott elő. Azt a józan köznép -egyik-másik tagjának fejébe is be lehetett verni, hogy messze földről -jött s oda visszatérő idegen, ismeretlen metszők képesek lehetnek a -keresztyén szűz vérének megszerzésére. - -Huriné azt mondta, féltizenegy óra tájban küldte a lányt föstékért. -Adott a kezébe kék föstékért két krajczárt, koromért – fekete föstékért -– szintén két krajczárt. - -Ha igy volt is: a lányka nem ment egyenesen a boltba. Elfogta az úton -először a közeli szomszédságban lakó Lánczi Gáborné. Kikérdezte: hova -megy? Mikor megtudta: ő is adott a lánykának egy krajczárt, neki is -hozzon himest vagy föstéket. Himesnek nevezik ott azt a -börzsönyforgácsot, melynek szines levével föstik a husvéti pirostojást. -– De elfogta a lánykát Csordás Gáborné is, ő is kikérdezte s ő is két -krajczárt adott a lánykának, hogy neki meg hozzon ezért csizmasarokra -való patkószeget. Mindebben idő telt. - -Kohlmájer a boltos azt mondja, hogy a lányka déli 11 óra tájban volt -nála s nyolcz-kilencz krajczár ára veres és kék festéket vásárolt. Ez a -boltos hat hét mulva, sőt még később május 20-án vallott a biró előtt. A -föstékben nyilván tévedett, mert a lányka veres föstéket nem vásárolt, -hanem kéket és feketét s tojásra való himeset. A krajczárok számában is -tévedett, a patkószegről pedig nem emlékezett meg. Tévedhetett tehát a -pontos idő meghatározásában is. Ez nem is csoda. Ötven nap mulva melyik -boltos emlékezik biztosan arra, hogy egy ismeretlen, jelentéktelen -cselédlány hány órakor fut be hozzá pár krajczárnyi áruczikkért? - -A lányka testvérnénje, Solymosi Zsófia, május 20-án azt vallotta, hogy -tizenegy óra tájban találkozott a lánykával, a mint jött vissza a -boltból, látta is kezében a sárga kendőbe kötött föstékcsomagot. Május -30-án másként mondja az időt. Azt mondja: 11 és 12 óra közt találkozott -a lánykával, a mikor az még csak ment a boltba. Szeptember 8-án is -nyilatkozott s akkor azt mondta, hogy visszajövet is látta a lánykát, de -akkor se volt még déli 12 óra. – Ez a tanu ingadozik az időre nézve. - -Van még két tanu. - -Rózenberg Herman ó-falui lakos, boltos és pálinkamérő déli 12 és fél -órakor bort vitt ajándékba a Taub Emánuelnél ebédelő két idegen -metszőnek. De miután szombat volt, nem maga vitte, hanem keresztyén -cselédjével vitette. Cselédje Solymosi Zsófia volt. Ekkor találkozott -vele együtt Solymosi Zsófia később eltünt Eszter öcscsével az utczán s -beszélgettek is pár perczig. Ugyanekként adja elő a találkozás esetét és -idejét a 14 éves Rózenberg Rózi is, Rózenberg Herman leánya. - -Több megbizható tanut az eltünt lányka utolsó perczeiről nem találtak. -Később, több mint egy év mulva, akadt ugyan a végtárgyalásnál még néhány -tanu, de hogy ezek vallomása mit jelent, arról később szólok. - -Feltünt nekem már akkor is, hogy a vizsgálóbiró se Csordás Gábornét, se -Lánczi Gábornét rendesen ki nem hallgatta az időre nézve, a mikor ők a -himesre, illetőleg a patkószegre pénzt adtak a lánykának. Van valamely -gondolatom erről a látszatos mulasztásról, de annak kifejtése is később -lesz helyén. - -A lánykát tehát déli 1 óra után nem látta többé senki. Huriné, mint -mondja, hiába várta haza. S ugy állitják a tanuk, hogy már déli 12 -órakor csodálkozott Csordás Gáborné előtt, hogy az a lányka oly sokáig -késik. - -Solymosiné, az anya, azt mondja, hogy Huriné már délután 2 óra tájban -átment hozzá s kérdezte, hogy a lányka nem ment-e haza, vagy hogy ő, az -anya, nem bizott-e rá valamit, nem küldte-e valahová? Ekkor tudta meg -leánya elmaradását. - -Elmult a nap, elmult a rákövetkező éjszaka is s a lányka nem került meg. -Vasárnap az anyja már végig járta a falut és sirva panaszkodott, a kivel -úton-útfélen találkozott, hogy elveszett Eszter lánya, nem látták-e -valahol, nem hallották-e hirét? - -Igy állott szóba vasárnap délután Sarf Józseffel is, a zsidó -egyházfival, a kinek lakása előtt vezet el az út Uj-faluból Tót-faluba -is, Ó-faluba is. Sarf azt mondta neki: - -– Ne busuljon szomszédasszony, megkerül a lánya, csak valahova -elbódorgott. Történt már ilyen eset Hajdu-Nánáson is, ott is elveszett -egy gyerek, már a zsidókra kezdték ráfogni, hogy ők emésztették el, de -azután csak hazajött a gyerek, valahol a zsombékok közt aludt hosszu -ideig. - -Igy beszéli el Solymosiné is, igy Sarf is, tehát kétségnek nincs helye, -Sarf mindig azt hitte, hogy a vérvád gondolata e vigyázatlan ötletből -sarjadzott ki. Én is azt hiszem. - -Sarf bizonyára nyilvánitotta e véleményét az első napokban mások előtt -is. De Solymosiné épen elmondta mindenkinek. Harmadnapon már mindenki -beszélte, a ki a lányka eltünte iránt érdeklődött. Azonban a falubeliek, -férfiak és asszonyok, teljes képtelenségnek tartották a vádat és sehogy -se hihették, hogy a zsidók révén veszett volna el a lányka. Egyelőre a -bánkódó anya se tartotta a gyanút komolynak. - -Április 4-én mégis elment Vencsellőre, fölkereste a közigazgatási járás -főnökét, Jármy Jenő szolgabirót s jelentette neki lánya eltüntét. A -szolgabiró megkérdezte, mi a véleménye: miként tünt el? Azt felelte, -hogy az ő véleménye szerint a zsidók emésztették el s azért szeretné, ha -a hatóság a zsidó imaházat megvizsgálná; – igy vélekedik a falu is. A -szolgabiró azonban megnyugtatta, sőt figyelmeztette, hogy ilyesmit ne -higyjen, akárki akármit beszél vagy gondol. - -A napok teltek. Az eltünt lánykának semmi nyoma nem mutatkozott. -Eltünéséről hivatalos körözést bocsátottak ki, melyben ott volt -személyleirása. Ennek se lett semmi sikere. De az emberek agyában -mindenféle feltevés keletkezett. Részletesen kinyomozni azonban senkinek -se jutott eszébe, hogy az utóbbi napokban a lányka miként viselkedett, -nem volt-e beteges és képzelődő, nem voltak-e kedélyének háborgó vagy -fájdalmas kitörései, érzésében s gondolkozásában nem voltak-e -észrevehető zavarok s mi történt közte és asszonya közt az utolsó -órákban? - -Mindez hiányzik az összes vizsgálat anyagából. A mikor nekem a törvény -alkalmat nyujtott a vizsgálat menetét megtekinteni s azt ellenőrizni, -akkor már késő volt ez iránt nyomozni. De erkölcsileg is lehetetlen lett -volna. Oly erőszakossá vált a vérvád közvéleménye, hogy a védelemre -hivatott igazságszolgáltatási férfiaknak lehetetlen volt a tanukkal való -érintkezés. E férfiak tisztán védekezésre szorultak, az igazság -kideritésére semmit nem tehettek. - -De mi volt hát az igazság? - -E kérdésre adok feleletet, de csak a munka végén. Oly zavarossá lett az -ügy, sok véletlennek találkozása és sok mesterkélten készitett jelenség, -sok tudományos kérdésnek eltorzitása, a népszenvedélynek vitát nem türő -sok megállapodása oly homályossá tette, ugy összekuszálta az egész eset -képét, hogy a mig minden tünetet és jelenséget egyenként meg nem -vizsgálunk s azok eredetét, természetét s valóságát föl nem deritjük: az -egyszerü és valódi igazságról alig lehet szólani. - -Az eltünésnek több oka lehetett. - -Lehetett baleset. - -Lehetett öngyilkosság. - -Lehetett ismeretlen helyre távozás vagy elhurczolás. - -Lehetett közönséges gyilkosság vagy emberölés. Lehetett természetesen az -is, hogy egy vagy több zsidó ölte meg s tüntette el a lánykát. - -De a zsidóság elleni gyülölködés elemi erővel tört ki. Készülődött ez -már évek óta, de a lányka eltünése lobogó lángra szitotta. A napi sajtó -elkezdte tárgyalni az ügyet. A törvényhozás képviselőházában fenyegető -kérdést intéztek a kormányhoz s hangosan vádolták a közigazgatást és -igazságszolgáltatást, hogy nem teszi meg a kötelességét. A felzuditott -közvélemény nem fontolgatott. Egyszerünek és világosnak látta, hogy a -zsidók vették a lányka vérét. Senkinek se jutottak eszébe az eltünés -egyéb lehető esetei. Lezugták azt, a ki más lehetőségről is beszélni -mert volna. A sajtó a multnak avarjából napfényre hozta a megtörtént -vérvád-eseteket. Magyarországon is volt a XVIII. században kettő. Az -évkönyvek korábbi századokból is feljegyeztek kettőt. Németországban a -középkor utolsó századaiban húsz-harmincz esetet is följegyeztek. Az -emberek nem tünődtek, az évkönyvirók tévedésének lehetőségét meg nem -engedték. Vitathatlan bizonyosságként kiáltották ki, hogy ha lehetett -vérvád a multban: lehet ma is s az eszlári lányka eltünése mindenesetre -a vérvádnak különös bűncselekménye. - -Sohase csodálkoztam a fölött, hogy végre Tisza-Eszláron is akadtak, a -józan, higgadt, hirtelen fellobbanásra sehogy se hajlandó okos magyar -nép közt olyanok, a kik a külső és viharos izgatásra utóbb elhitték -vagy, a mint mondani szokás, szerették hinni, hogy a vérvád babonás -módozatai közt a zsidók emésztették el a szegény lánykát. - -Solymosiné május 4-én ujra elment Jármy Jenő szolgabiróhoz s most már -nyomatékosan jelenthette, hogy az egész ország hiszi és tudja, mi -történt; az országgyülés is felszólalt, a hirlapok is tudnak már -mindent, az egész falu egy véleményen van, már a kis gyermekek is erről -beszélnek; tartson tehát vizsgálatot. - -A szolgabiró higgadt és komoly férfi volt, maga közvetlenül a -babonaperbe beleavatkozni nem akart, irt hát levelet a községi birónak -Tisza-Eszlárra, hogy a helyben szállongó hirek és hiresztelések -tárgyában tartson nyomozást s erről nyujtson be hozzá jelentést. - -Ezt a levelet Solymosiné hazavitte s a községi birónak átadta. - -A községi birót Farkas Gábornak nevezték. Elemi iskolákat végzett, irni -és olvasni jól tudó, eszes, mozgékony, sőt furfangos elméjü mezei -gazdaember az ugynevezett parasztok osztályából. A vérvád későbbi -körülményes megalakulására ő többet tett, mint rajta kivül mindazok, a -kik vele együtt közreműködtek. - -Nem hiszem, hogy olvasta vagy hallotta volna, hogy a mult században -miként szokták a vérvádat megalakitani s ahhoz a bizonyitékokat -összegyüjteni. De ő azért a maga eszével azt kitalálta. - -A vérvádak rendezőinek se nálunk, se másutt soha nem volt alkalmuk -ahhoz, hogy felnőtt, értelmes, kifogástalan tanukhoz s kétségtelen -tárgyi jelenségekhez juthattak volna. Találtak vagy készitettek bizonyos -jeleket, azok alapján és azok segitségével az emberek lelkébe -sugalmazták a vérvádat, azután fölkeltették a gyülölet és boszu -szenvedélyét s végre kerestek és fogtak tanukat. A tömeg, ha szenvedélye -már fölkelt, csak boszuló sikert követel s e czélból nemcsak elnéz, -hanem meg is követel minden erőszakot, sőt könnyedén gyakorol erőszakot -maga is. Törvénynyel, alakisággal, védelem szentségével, az embernek -természetes jogaival nem törődik. - -A vérvádhoz először is valami emberi holttest szükséges. Fiué vagy -lányé, de leginkább lányé. A középkor közepén s végén felnőtt ifjak -holttestét is gyakran szerepeltették. A damaskusi vérvád esetében -élemedett szerzetes holttestéről volt szó. - -Gyakori eset volt hajdan, hogy a holttest körül zsidó irással, héber -betükkel, vagy zsidó vallási szertartásos szerek jeleivel ellátott -papir, pergamen vagy ruhafoszlány hevert. Annak bizonyságára, hogy ott -zsidónak kellett járni. Volt eset, a mikor vashoroggal a tetem bőrére -akasztottak egy darab zsidó irást. Magyarországban a sárosmegyei esetben -egy gyermeknek bőrén voltak nagy vastag rajzolatokban kék, zöld és veres -foltokból zsidó vagy arab betük. Nem föstékkel szinezték ki a bőrt, nem -is kivülről való beedzésből támadtak a betü alaku foltok. A foltok -olyanok, mintha hullafoltok volnának. A tudomány akkori állása szerint a -foltok keletkezését megmagyarázni senki sem tudta. A hullafoltok -ismerete is gyenge volt még, s ugy tudom, a törvényszéki orvostan még -nem is vette észre. Hogy a hullafoltok zsidóbetük alakját öltsék -magukra: ezt természeti és bölcseleti lehetetlenségnek talán nem lehet -tartani, de bizonyos, hogy ily alaku hullafoltot, mióta az élettan és -orvostan okszerü fejlődésben van, még nem észleltek. De mindegy. A tömeg -elhitte, hogy a foltok alakzata zsidó betüt ábrázol, s hogy isten igy -akarta a rejtőző bűnöst az igazság szeme elé állitani. - -Azonban a vérvád rendezői leleményesek. Pótolni tudják a hiányokat, be -tudják tölteni a hézagokat. A péri vérvád esetében a külső erőszaknak -semmi nyoma sem volt a kis fiu tetemén; az eszlári vérvád esetében pedig -holttest se volt, mégis meg lehetett a vádat szerkeszteni. - -Ehhez azonban tanu kellett, még pedig zsidó tanu. Először gyerek tanu, -azután felnőtt tanu. Felnőtt zsidó tanusága nélkül a mult században -egyetlen vérvádpört se tárgyalhatott a biróság. - -Csakhogy a mult századokban könnyü dolog volt ily tanút szerezni. Szabad -volt a kínzó vallatás, a testnek és léleknek kegyetlen gyötrése. Ha -egy-két zsidó elpusztult is az irtóztató kínok között, mindig akadt -néhány, a ki megtört, mielőtt lelke elszállt volna s kész volt mondani -mindent, a mit tőle kivántak. - -Ma emberségesebb felfogás uralkodik. Az uralkodók, a törvényhozások s a -kormányok komolyan tiltják, sőt botrányos esetekben súlyosan büntetik a -kínzó vallatást. Azonban alsóbbrendü, nyersebb erkölcsü s fonák -gondolkozásu közegek elvétve, titkon és szórványos esetekben ma is -meggyötrik a vádlottat s ha a vádlott bünössége csakugyan bebizonyul: a -közönség s a biróságok gyakran elnézik a vallató közeg vétkeit. -Különösen elnéző a tömeg, ha gyülölködő vak szenvedélylyel követeli a -boszut. - - -II. - -(Hátha éretlen kis gyerek lenne a tanú? – A községi biró rokonsága. – A -kis Samu zsidógyerek beszéde. – A vizsgálóbiró nem nyomozza ki, honnan -ered a kis gyerek beszéde. – Az első nyomozások.) - -Azonban könnyü megfogni tanunak az éretlen kis gyermeket. Ott a példa -XVI. Lajos franczia király fiának esetében, ki undok vétket vallott -saját édes anyjára, s ott a példa a péri vérvád alkalmával az öt éves -kis zsidó fiu esetében, a ki saját apja, Péri Ábrahám ellen részletes és -kimeritő vallomást tudott tenni. - -Farkas Gábor községi biró eszes és agyafurt ember volt, s volt egy igen -eszes nőrokona, ha jól emlékszem, testvérhuga: Farkas Eszter, Sós -Andrásné; volt egy növendék rokonlány, talán Sós Andrásné édes lánya a -kezük ügyében, a 12 éves Sós Erzsébet s volt két bizalmas hajadon -felnőtt lány ismerősük: Szabó Juliánna és Tanyi Eszter. E négy nő -kezéből került ki tanunak az első kis zsidógyerek. - -Volt Sarf Józsefnek egy kis fia, Samu nevü, 4 éves és 9 hónapos. Ott -szokott játszadozni a zsidó imaház s apja lakása mellett levő úton, -utczán és libalegelőn. A három falurésznek minden találkozó útja itt -van, erre kell elmenni mindenkinek egyik falurészből a másikba. Az -emlitett lányok a közeli szomszédságokban laktak. Közel lakott Sós -Mihályné is. Ennek pitvarában Szabó Juliánna és Tanyi Eszter április -második felében játszadozni, enyelegni szokott a kis Samu gyerekkel. -Egyszer s másszor egy-két falat harapni valót is adtak a gyereknek, -czukrot s effélét. - -Semmi nyoma annak az irásokban, hogy a kis zsidógyereket ők naponkint -oktatgatták s valamire kitanitották. Még arra se kérdezték ki a lányokat -és asszonyokat, vajjon mióta s miért játszadoztak ők a kis gyerekkel? - -Ez pedig szokatlan, sőt példátlan dolog. - -Ha egy házban, egy födél alatt laknak: a négy éves és kilencz hónapos -fiu, ha zsidó gyerek is, eléggé kedves, virgoncz és bájos lehet arra, -hogy, ha ideje van hozzá, 19 éves hajadon parasztlány is eljátszadozzék -vele. De hogy idegen, felnőtt, férjhez menő parasztlányok és fiatal -asszonyok az addig előttük ismeretlen kis, szegény, rongyos öltönyü -zsidó gyereket fölkeressék, közeli ház pitvarába odavigyék, neki -kedveskedjenek, czukorral, kalácscsal édesgessék, a mit se azelőtt, se -azóta sohase tettek: ez mégis fölötte különös. Minden esetre érdemes -lett volna ezt gondosan kipuhatolni. - -De hát igy történt. Érdekes a folytatása. - -Pásztor Józsefné született Tanyi Erzsébet május 2-án libáit hajtotta -haza a legelőről Sarfék háza előtt. A kis Sarf Samu pajkosan, -rakonczátlanul odaugrott a libák közé s azokat szétzavarta. Pásztor -Józsefné ezen felindulva, a kezében levő füzfavesszőt megsuhogtatta a -gyerek felé s haragosan, fenyegetőleg rárivallt. A gyerek a mérges -hangra elfintoritotta az arczát s azt felelte: - -– Azért se mondom meg magának, mit csinált apám a magyar lánynyal. - -Ime a szó! - -A ki mérgesen, gorombán szól rá: annak nem mondja meg a kis gyerek, mit -csinált apja a magyar lánynyal. A gyerekész gondolatának ellenkező fele -tehát kétségtelenül az, hogy a ki szépen bánik vele: annak megmondja. - -Igy volt szoktatva napok óta. - -A tizenkét éves Sós Erzsébet azt beszéli, hogy neki a kis gyerek azt -mondta: - -– Behivta atyus a magyar lányt a templomba, ott egy karszékbe ültette, -Móricz fogta a kezét, atyus fogta a fejét, a metsző megvágta a lábát, -azután elvitték arra, a hol az a nagy fa van. - -A temető felé mutatott a gyerek, ott volt a nagy fa. A Móricz, a kiről -emlékezett, Sarfnak idősebb fia, a kiről még sok szó esik. - -Tanyi Eszter, tizenkilencz éves hajadon leány, Sós Mihályné pitvarában -beszélgetett a kis fiuval s igy adja elő a beszélgetést. Kérdezte a kis -fiut: - -– Volt-e nálatok egy lány? - -– Volt. - -– De láttad-e te azt a lányt? - -– Láttam. - -– Ki hivta be azt a lányt s mit csináltak vele? - -– Atyus hivta be a lányt, leültette, kezét hátrakötötte, a száját -rongygyal bedugta s megmosták a lányt, a metsző bácsi pedig elvágta a -nyakát. - -– Hova tették a lányt? - -– Azt nem tudom, mert Móricz bezárta az ajtót. - -Sós Andrásné Farkas Eszter, a biró testvére azt beszélte, hogy ápril -30-án ő azt hallotta a kis fiutól, a mint ez a paraszt gyerekeknek -beszélte, hogy »atyus hivta be a magyar lányt, megkötözte és megmosta, -metsző bácsi pedig megvágta, csirkét is vágott nálunk«. - -Szabó Julianna tizennyolcz éves hajadon akként beszél, a mint Tanyi -Eszter. Ő is Sós Mihályné pitvarában kérdezősködött a kis fiutól. - -A szolgabiró levelére Farkas Gábor községi biró május 6-án tartott -nyomozást a községi jegyző segitségével. A nyomozásról jegyzőkönyvet -készitett s abba a most ismertetett nyilatkozatokat vette be. - -A jegyzőkönyvet még e napon beküldte Jármy Jenő szolgabiróhoz, ki ezt -nyomban a nyiregyházi királyi ügyészhez, mint közvádlóhoz terjesztette. - -A vizsgálóbiró május 19-én hallgatta ki a kis Sarf Samut. Életkorát négy -évben és kilencz hónapban határozta meg. Előtte igy beszélt a kis fiu: - -Solymosi Esztert ismeri. Eszter bement lakásukra, apja Eszter szájába -fehér rongyot dugott, azután teknőben mosdatták és egy nagy zsidó bácsi -egy hosszu késsel nyakát megvágta ugy, hogy a feje leesett. Csak egy -vágást tett rajta. Móricz fogta a fejét, ő pedig (maga a kis Samu) -tartott egy tányért s abba piros vér csurgott, azután megfogták Esztert -s vitték a pitvaron át a templom felé, kezét, lábát és fejét fogták: -Brenner meg a fia, Soványkakas meg a fia és Móricz. Sokan voltak ott. -Ott volt Kutyakorbács is. Mondták, hogy Esztert a Tiszába vitték, de ő -nem látta. – A kis fiunak elébe állitották Svarcz Salamon metszőt s erre -azt mondta: »Ez a nagy metsző bácsi, a ki Esztert megvágta«. - -Ime a kis fiu leghosszabb nyilatkozata. - -Tudni kell, hogy az általa emlitett Brenner valódi neve: Braun Ábrahám; -– a Soványkakas valódi neve: Lusztig Sámuel s a Kutyakorbács valódi -neve: Grósz Márton. Mindezek eszlári zsidók. Ama furcsa nevek gúnynevek. -Némely vidéken a parasztok is gúnynevet adnak a zsidóknak. De például -Kutyakorbács nevet nem adnak, minthogy a köznép kutyakorbácsot nem -használ, nem is ismer. Ilyen kezebelit csak vadászgató urak használnak. -Ezek a gúnynevek csak néhány eszlári ur ajkán éltek. A kis Samu ezeket a -maga szegény családi körében soha nem hallhatta. A zsidók önmagukat -falun nem csufnéven nevezgetik. A kis gyerek fülébe ugy sugdosták e -neveket. - -Jól tudta ezt a biróság is. Nem is adott a kis zsidó gyerek beszédére -semmit. Azt legalább semmibe se vette, miként adja elő a kis gyerek a -lányka megölésének a módját. - -Nem is vehette komolyan. - -Hiszen nincs oly törvény a világon, mely négy-öt esztendős gyerek -fecsegését jogi sulylyal birónak megengedné elfogadni. - -Azonban más az itélőbiró dolga s más a vizsgálóbiróé. Ha az itélőbiró -szentül hinné is, hogy a gyerek igazat mond, még akkor sem itélné el a -vádlottat, ha a vádat egyéb erősség nem támogatja. A vizsgálóbiró pedig -akármily éretlen gyerek szavaiban is jelenséget keres s gyakran talál -is. Tünetnek tekinti, melyből kiindulhat s a mely helyes nyomra -vezetheti őt. - -Csakhogy azt gondosan meg kell neki vizsgálni, vajjon a tünet valódi-e -vagy koholt? Mi az oka? Miként keletkezett? A keresett irányra utal-e -vagy sok más irányra is? Sok hiábavaló munkát, gyakran káros és -veszélyes munkát végez a biró, ha mindezt elmulasztja vagy ha erre a -vizsgálatra képtelen. - -Ebben az esetben ezt a vizsgálatot elmulasztották. A kis zsidó gyerek -csacsogását komolynak vélték. - -Ha el nem mulasztják: érdekes lélektani részletekhez jutnak el. - -Rájöttek volna arra, hogy a kis gyerek ápril elsejétől husz vagy -huszonötödik napjáig semmit se beszélt, semmit se tudott. Rájöttek volna -arra, hogy a kis gyerek csak akkor kezdett beszélni, a mikor már a -vérvád a sajtóban, a törvényhozás képviselőházában s onnan -Tisza-Eszlárra érve, a falusi mende-mondában kiképződött s határozott -alakot öltött. És arra is rájöttek volna, hogy csak akkor kezdett -beszélni, a mikor már az útszélen, a libalegelőn és Sós Mihályné -pitvarában Tanyi Eszter, Szabó Juli és Sós Erzsi napokon át játszadoztak -vele, édesgették s nyalánksággal magukhoz szoktatták. - -Négy-öt éves gyerek, ha nem csodagyerek, nem emlékszik hetekkel előbb -történt dolgokra. A kis gyermeknek csodálatos figyelő képessége -naponkint százszor több dolgot és jelenséget észrevesz, mint a felnőtté. -De a mily gyorsan és tömegesen lepik meg agyát az észleletek, oly -gyorsan és tömegesen nyomják el azokat a következő napok észrevett -jelenségei. A kis gyerek igen jól tudja, mert élénken érzi, hogy éhes, -ha éhes, – de még olyan négy vagy öt éves gyerek alig volt a világon, a -kinek eszébe jutott volna arról beszélni, hogy három vagy négy hét előtt -milyen éhes volt s miként verte el éhét. Igy van egyéb jelenséggel is, -mely látása vagy hallása, vagy tapintása körébe férkőzik. - -Szülői ügyetlenül védekeztek a falubeli mende-monda s a gyerek fecsegése -ellen. Egy kis lánykájuk halt meg márcziusban vagy áprilisban. -Csecsemőlányka. A szülők azt beszélték mentségül, hogy ennek holttestét -s ennek megmosatását látta a kis Samu. E helyett megfigyelhették volna -gondosan, kik enyelegnek, kik játszanak a kis Samuval, kik hivják el a -szomszéd házakhoz, kik s miről beszélgetnek vele, s kik édesgetik, -holott az előtt észre se vették és szóba se álltak vele. - -A biróság látszat szerint azért is félvállról vette a gyermek beszédét, -mert ez a vérvétel cselekményének lefolyását nem egy módon adta elő, s -egyébként is hihetetlen volt, hogy a gyilkolásnál a kilencz éves Móricz -fogja az áldozat fejét s a 4 éves és kilencz hónapos Samu tartsa a -tálat, a melybe a vér csörgedez. A külső rábeszélés megtörténtét az ily -részletek nagyon világosan elárulták. - -A nyiregyházai büntetőtörvényszékhez május 6-án vagy 7-én érkeztek be a -kis Samu beszédéről az irások. A törvényszék valósággal késlekedett az -ügy elintézésével. A közvádló csak május 12-én inditványozta, hogy -tartsanak vizsgálatot és pedig a helyszinén. Indoka az volt, hogy »tanuk -vallomásával azon jogszerü gyanuok állapittatik meg, hogy a kérdéses -helyben és időben Solymosi Eszter akár esetleges erőszakos nemi -közösülés, akár ellopás és idegen kézre játszás, akár megölés czéljából, -idegen befolyás és erőszak által veszett el vagy tünt el«. - -Ebben az indokban se ész, se igazság. - -Hiszen az összes iratokban egyetlen szó se fordult elő, egyetlen -jelenségre se utalt semmi, mely erőszakos nemi közösülést vagy ellopást -s idegen kézre játszást engedett volna sejteni. Csak arról volt szó, -hogy a zsidók husvét szombatján megölték a leányt. De ezt se tanuk -vallották. A tanuk csak a kis Samu gyerek beszédéről szóltak. - -Május 12-én már az egész ország a vérvádról beszélt. Más országok -társadalma is megtudta a tisza-eszlári esetet. Miért kellett tehát álnok -szinbe öltöztetni a vádat vagy gyanut? Miért kellett erőszakos nemi -vétségről vagy ellopásról s nőragadásról beszélni? Hiszen ha valósággal -a zsidók vették vérét a keresztyén szűznek s ha ezt husvétjuk szombatján -imaházukban fényes nappal cselekedték: akkor másról, mint a történelmi -vérvádról beszélni csakugyan nem lehetett. - -De ez az álnokság bizonyos fokig mégis becsületére válik korunknak s -műveltségünknek. Ez azt teszi, hogy a vérvád babonája ott rejtőzik ugyan -nemcsak a babonás köznépnek, hanem a tanult művelt embernek, sőt a -biráknak lelkében is, de azért ezt a művelt emberek, a birák mégis -röstellik bevallani. A babonát érzik ugyan, dolgoznak is benne, de azért -a műveltséggel összeférőnek el nem ismerhetik. - -A vizsgálatra törvényszéki aljegyzőt küldtek ki. Se a törvény, se a -gyakorlat meg nem engedte, hogy ily fontos ügyben ily alsórendü birósági -tisztviselő végezze a vizsgálat nehéz és nagy munkáját. De a törvényszék -túltette magát a törvényen s a gyakorlaton. - -Nem ez volt a baj. - -Hanem az, hogy az aljegyző fiatal és tapasztalatlan ember volt. Elég -tehetséggel és minden rossz indulat nélkül, de tele feltünési vágygyal. -Napfényre hozni a vérvádat, mely még eddig alig sikerült valakinek s -ezzel magára vonni a világ figyelmét: erre a fiatal lélekben úgy is -folyton pezsgő nagyravágyás méltán törekedhetik. S ha a fiatal ember -csakugyan hisz a vérvádban: nagyravágyását nem is lehet nemtelennek -gondolni. - -Az aljegyző neve: Bary József. - -Május 19-én kezdi Tisza-Eszláron a nyomozást. Négy nap alatt nagyszámú -tanút hallgat ki, zsidókat és keresztyéneket egyaránt. - -Megvizsgálja az imaházat. Ennek előpitvarában egy helyütt a falat -ujonnan tapasztottnak s ujonnan meszeltnek találja. - -Az imaházzal Lengyel Istvánné háza szomszédos, az imaház kertje e ház -faláig terjed. E fal tövében egy hosszu tölgyfadeszka fekszik a földön s -a deszka alatt uj ásás nyomai. Az uj ásást széthányják s ugy találják, -hogy ott egy kis üreg volt valami edény számára, de nem holttest -számára. Megállapitották, hogy azt a kis üreget csak tegnap bonthatták -fel. - -Vettek észre lábnyomokat is a kertben az uj ásás körül. Ezeket »idegen« -lábnyomoknak ismerték fel. - -A következő nap, május 20-ika, szombati nap volt. Az előző péntek -estéjén több zsidó akart Sarf Józsefnével beszélni, két zsidó el is -vitte az imaház kulcsát s bement imádkozni a templomba. Igy jelenti a -kisbiró s jelentése igaznak bizonyult. - -Fölásták a templom padozatát, a fürdőházat, Sarf lakását és kertjét »a -Solymosi Eszter hullájának« avagy erre vezethető gyanunak feltalálhatása -czéljából. - -Május 21-én kimennek a Tiszára. Kirendelnek halászokat, a kik -szigonyokkal megkotorják a folyam medrét. - -Sehol semmi eredmény. - -A folyam medrének ez a megkotrása nagyon jellemző. Teljes -tapasztalatlanságra mutat. - -Hiszen a holttest a folyóvizben meg nem marad azon a helyen, a hol -látszólag a vizbe merült. A folyóviznek a szerint, a mint apad vagy -árad, különböző áramai vannak a meder minden részén. A holttestet az -áramok fekvő helyéből kimozditják, azután elsodorják s esetleg néhány -nap alatt is messze-messze elhurczolják. De az is lehet, hogy iszappal -eltemetik. - -A lányka eltünése óta ötven nap telt el. Ötven tavaszi nap, a mikor a -Tisza többször is áradni szokott, hozván magával a Kárpátok olvadt -hóvizét. Ötven nap alatt mit nem csinálhatott a tehetetlen holttesttel -az áradó folyam! - -S a holttestben is van élet. A halálnak néma élete. A feloszlás, a test -alkatrészeinek légneművé való átalakulása. Ötven nap alatt a gázoktól -duzzadó tetem ötször-hatszor is felszinre juthat s órákon, sőt napokon -át a viz felső rétegében sodródhatik lefelé. A hullagázok kiszabadulnak, -a tetem ismét a fenékre száll alá. Ujabb hullagázok támadnak: a tetem -megint felbukkan. A Tisza esése az alföldön kicsiny, kilométerenkint -alig 6 czentiméter, alacsony vízállásnál tehát lassu a folyása, de a -tetemet ötven nap alatt mégis száz meg száz kilométer távolságra -ragadhatja. - -Négy napi lázas jövés-menés, kihallgatás és nyomozás után se az eltünt -lánynak semmi nyoma, se a zsidók bűnösségének semmi tárgyi jelensége. -Más irányba kellett terelni az eljárást. - -Tanút kellett szerezni. - - - - -A TANÚ. - - -I. - -(Sarf Móricz életkora. – Az anyakönyvek hajdan. – Miért kell Sarf -Móriczot letartóztatni? – Elbeszéli, miként ölték meg a zsidók Esztert. -– E vallomást Péczely Kálmán veszi irásba. – Péczely rablógyilkos volt. -– Sarf Móricz csendbiztoshoz kerül.) - -A tanú neve Sarf Móricz. Apja Sarf József, az eszlári zsidó -templomszolgának vagy egyházfinak, a nép által ugynevezett zsidó -harangozónak fia. A kis Samu gyereknek testvérbátyja. - -Nagy vallomást tett. Azt beszélte, hogy ő látta, a mikor a zsidók -Solymosi Esztert az imaházban fényes nappal megölték. Elmondta -körülményesen, miként oltották ki a lányka életét, miként vették vérét. -Vallomása azért is különös, mert saját édes apját is közvetlen -gyilkossággal vádolta. A vizsgálat első feladata volt, meghatározni -életkorát. A kis Samu gyerek is beszélt a lányka megöletéséről, de ő -ötödfél éves kora miatt tanu nem lehetett. Móricz életkorát tisztába -kellett hozni, mert ő lett a tanú. - -Magyarországon akkor nem volt állami és polgári anyakönyvvezetés. A -különböző egyházak maguk vezették anyakönyveiket híveik születéséről, -házasságáról és haláláról. A papok és lelkészek voltak az -anyakönyvvezetők. Jó pap jól vezette, rossz pap rosszul vezette, de -valahogy mégis vezette. Az állam nem sokat törődött az anyakönyvvel. Nem -volt általános hadkötelezettség se. A katonát erőszakkal fogták vagy -önkéntesekből toborozták, a finemü gyerekek életkorával e miatt se -kellett törődni. A születés törvényessége s az öröklési jog biztossága -se volt nehéz kérdés. Birtokjoga csak a nemességnek s a városi polgárnak -volt; a nemesek és városi polgárok maguk gondoskodtak polgári, öröklési, -törvényességi dolgaik biztonságáról. A törvényhozás csak 1827 óta -gondolt arra, hogy az anyakönyvek könnyedén el ne pusztuljanak, ha már -valaki vezeti őket. De hogy vezessenek is anyakönyvet mindenkiről: akkor -se rendelte meg világosan. - -A zsidók szegényebb részének éppen nem volt rendes anyakönyve a -falvakon. A mult század közepéig a zsidó nem vehetett ingatlan birtokot -– házak, földek, erdők fölött nem osztozhattak gyermekei. Csak ingó -értéke volt, melyen könnyü volt az örökösök osztozása. Az elaggott -szülők rendesen életükben felosztottak mindent a gyermekek között. A -zsidó bujdosó nép volt, még ma is az napkelet felől napnyugat felé. -Másutt születik s másutt hal meg. Sirja nem ott domborul, a hol bölcsője -ringott. Nemzedékekre terjedő otthont nem ismer. Magyarországba -Ausztriának lengyel tartományaiból jön először a Kárpátok lejtőire, -azután a magyar nagy alföldre, később az ország fővárosába, s lassanként -Bécs, Berlin, Amerika felé. A tisza-eszlári huszonöt vagy több családfő -közül alig négy-öt született ott. Ha se vagyona, se ingatlan öröklése, -se állandó tanyája nincs; ha őseiről azt se tudja, hol aluszszák örök -álmukat; ha még állandó nevük sincs, hiszen alig 115 éve annak, a mikor -az állam hatalma kényszeritette őket állandó családi név felvételére: -hát akkor csakugyan mit ér neki az állandó anyakönyv. Ki őrízze azt s ha -bujdosik: hova s miért hurczolja magával? - -A mult század első feléből nagyon kevés zsidó anyakönyv van -Magyarországon. A mi van is, csak rabbik magánföljegyzéséből áll. Nagyon -kevés öreg zsidó él itt, a ki apjának, öregapjának születése helyét, -idejét s törvényességét okirattal tudná igazolni. Tisza-Eszláron se volt -anyakönyv, a mikor Sarf Móricz született. Hosszas birói nyomozással -kellett születési idejét meghatározni. - -Apja Sarf József azt mondta, hogy első feleségével, Fajermann Bettivel, -1867. évi januárban lépett házasságra s Móricz fia 1868-ik év julius -vagy augusztus havában született. A hónapra és napra nem emlékezik. -Mostani felesége, Müller Léni, a fiu mostoha anyja csak megközelitőleg -tudja, hogy Móricz tizenhárom éves mult. - -Megkérdezték az öreganyát, Fájerman Farkasnét, születési nevén Dávid -Sárát. Szerinte nem is Betti, hanem Borbála volt a lánya neve. Nem -tudja, hogy lánya melyik évben kelt össze Sarf Józseffel, de azt tudja, -hogy Móricz azután másfél évre született. - -Az illetékes rabbi, Fried Jakab semmit se tud Móricz születéséről. A ki -körülmetélte: az Grosz Énok ladányi lakos, most is él, de ő se tud -felvilágositást adni. – Kihallgatták a szomszéd keresztyén asszonyokat -is. Urbán Józsefné, családi nevén Csizmárk Juliánna, úgy adja elő, hogy -az ő Miklós fia 1867-ik évi február 1-én született. Móricz pedig ez után -két hónapra. Megegyez vele Hajdu Mihályné Krobák Ottilia is, a ki 1869. -évi februárban került Sarfék szomszédságába, a mikor már Móricz két év -körüli futkározó gyerek volt. Ezekkel ellenkezik a bába, a ki szintén -keresztyén. Neve Buchta Szigfridné, Novák Amália. Szerinte Móricz 1868. -évi augusztusban született. Igy beszélnek a gyerek keresztszülői is, -Szüszmann Jakab és neje, a kik onnan emlékeznek jól, mert Móricz -születése után hat hétre született az ő Éliás nevű fiuk. - -A nyomozás vége az lett, hogy Sarf Móricz valószinüleg 1868. évi -augusztusban született s hogy 1882. évi április 1-én már elmult -tizenhárom és fél éves. Ebben az életkorban vádlott nem igen lehetett, -de tanúnak már sokkal inkább el lehetett fogadni, mint négy-öt éves Samu -öcscsét. - -De tanú-e hát vagy vádlott? - -A kis Samu beszéde szerint a lányka vére vételénél ő is tevékenységet -fejtett ki. E szerint neki is bünrészesnek s igy vádlottnak kellett -lenni. De csak azért, hogy előzetes letartóztatására törvényes ürügy -legyen. Ha mindjárt kezdetben tanuvá teszik: akkor letartóztatni, -rokonaitól elkülöniteni, a világtól elzárni nem lehet. Akkor nem lehet -vele titkon, ellenőrzés nélkül beszélgetni. Akkor előreláthatólag -tizenöt vagy tizenhat éves lesz, mire végtárgyalásra érik az ügy, s ez -esetben érettebb elmével talán nem mondja meg az igazságot. Vagy talán -nagyon is megmondja az igazságot. - -A vizsgálóbiró május 21-én vizsgálati fogolylyá tette Svarcz Salamont, -az uj metszőt, Sarf Józsefet a zsidó egyházfit, továbbá Junger Adolfot, -Braun Ábrahámot és Sarf Móriczot. - -Sarf Móriczot az előző napon hallgatta ki. Tisza-Eszláron, ha nem -csalódom, a községházánál nyilvánosan történt a kihallgatás. - -A fiú vallomása minden körülményre nézve összevágott a többi zsidó -vallomásával. Elmondta, hogy április 1-én 8–9 óra tájban mentek a zsidók -az imaházba s 10 óra tájban távoztak el. Ő is ott volt velök az -imaházban. Délután 6 óra tájban megint volt imádkozás, s este 8–10 óra -közt ismét odamentek azok, a kik a pálinkamérés kérdésében egyezkedtek. -Köztük volt az ő apja is. Ő maga nem volt velük, de az imaház pitvarában -ő gyujtotta meg a két szál gyertyát. Ő azután az ajtóban hallgatódzott. -Hogy mi fölött tárgyaltak: nem tudja, csak annyit értett meg, hogy -Einhorn József és Szüszmann Jakab közt volt valami »veszedelem«. -Solymosi Esztert nem ismerte. Miként tünt el: nem tud róla semmit. - -Igy beszélt. Ha csupán saját emlékezetéből beszélt igy: elméjének -becsületére válik emlékezete. Hiszen ötven nap telt el április elseje -óta. Azonban valószinű, hogy időközben az öregek többször beszélgettek -füle hallatára erről a napról, azért emlékezett annyi részletre is. - -Előre meg kell emlitenem, hogy korához, miveltségéhez és környezetéhez -képest testileg is, lelkileg is elég fejlett, értelmes fiúnak találtam -Sarf Móriczot. Hogy miként lett tanuvá: ennek nagy története van. Hogy e -történet minden kis részletét tisztán meg lehessen érteni, már most -közölnöm kell tanuvallomását. - -»Solymosi Eszter – ugymond – szombaton délben tizenkét óra körül édes -apám hivására, midőn az Ó-faluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal -hivta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. Solymosi -Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas fehéres kendő volt -a fején, vöröses kendő a nyakán, fehéres forma vizitke és valami – ha -jól emlékszem – kékes szoknya volt rajta«. - -Vizitkének nevezik Tisza-Eszláron azt a kis festett mosó-szövetből -készült ujjas mellénykét vagy kabátkát, melyet a szegényebb sorsu -parasztlánykák viselnek. Otthon csak ingvállban vannak, nyakukon s -derekukon keresztül kötött kendővel, hogy nyakuk és mellük ki ne lássék. -Ha azonban boltban van dolguk vagy látogatóba mennek: felöltik azt a kis -olcsó kabátkát. Ezért nevezik azt, de csak a legujabb időben, -vizitkének. A magyar falusi nép nem igen tudja azt, mit jelent e -latin-franczia-német szó: vizit. - -Sarf Móricz igy folytatja: - -»Hogy a leányt Solymosi Eszternek hivták, onnan tudom, mert apám -Eszternek szólitotta. A leánynak gazdasszonya Huri Andrásné volt, mert -mama megkérdezte, hogy kinél lakik. Megnevezte, hogy Huri Andrásnénál -lakik. Solymosi Eszter azonban majd ugy nézett ki, mint testvére, -Solymosi Zsófia. Solymosi Eszter a gyertyatartókat a mint levette -asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a sifonra. Midőn a -leány a székről leszállott, akkorra a templomból egy koldus zsidót -beküldtek a lányért, a koldus zsidó megfogta a lánynak a kezét és -kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas barna -koldus zsidó a lányt megragadta és a földre teritette«. - -»Ekkor kezdett a leány jajgatni és orditani, de ekkor hirtelen a már ott -volt téglási és tarczali metszők a leányt a földön megnyomták és a -Tisza-Lökről jött jelenlegi tisza-eszlári metsző, Svarcz Salamon -megmetszette a lány nyakát és veres cseréptányérba eresztették a vérét s -midőn a tányér tele folyt vérrel, a vért fazékba öntötte«. - -»E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül, a templom -ajtaja kulcslyukán néztem. Apám ott nem volt, hanem bent volt a -házunkban«. - -»Midőn a lányt bevitték a templomba, a templomajtót belülről riglivel -bezárták. A templomban a föntebb emlittetteken kívül jelen voltak: -Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám«. - -A fiú igy végezte vallomását: - -»A lányt előbb egy ingre vetkőztették s úgy metszette meg a metsző, – a -lány mezitláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a nyakát rongygyal -bekötötték, úgy ismét felöltöztették. A lányt a metszők fogták, a koldus -zsidó levetkőztette; midőn meghalt: ugyancsak a koldus zsidó -felöltöztette. – Az eset után bementem apám és anyámhoz a szobánkba és -megbeszéltem nekiök, hogy a lányt megölték, akkor mámi megtiltotta, hogy -senkinek ne beszéljek erről«. - -Eddig terjed megszakitás nélkül a fiu tanuvallomása, a mint egy papiron -le van irva. - -E vallomás Recsky András csendbiztos lakásán történt. Ugyanazon papirra -még ez van rávezetve: - -»Recsky azon kérdésére, hogy tudja-e apád, hogy a lányt megölték – azt -felelte: tudja, mert elbeszéltem előtte, hogy megölték a lányt«. - -Végül a papiron a fiunak sajátkezü irásával e szavak állanak: - -»Vallottam ezeket minden kényszer nélkül«. Aláirva: Sarf Móricz. - -A »kényszer« szót a fiu nem jól irta. Igy irta: »készer«. Azután egy »n« -betüt irt az »é« betü után kissé a sor fölé. Igy lett belőle »kénszer«. -Végre a »nélkül« szót »nélköl«-nek irta. - -A tanulatlan zsidó Magyarországon az ü és ő betüt nem tudja jól ejteni -ki. Rendesen fölcseréli a két betüt. Hogy a kis zsidó fiu a »nélkül« -szót nem tudja jól irni, ez természetes. - -De már hogy a »kényszer« szót se tudta jól irni: ennek más az oka. - -A »kényszer« szó irodalmi szó. A magyar köznép ezt nem használja, tehát -a fiu se szokhatta meg. A fogalmat ismeri a köznép, de jelzésére vagy a -»kényszerités« szót használja vagy ezt: »kénytelenségből«. A »kényszer« -szót tehát valaki ugy beszélte a fiú tolla alá. - -Több ily szó is van a vallomásában. A magyar köznép sohase mondja azt »a -már ott volt téglási és tarczali metszők«. E helyett azt mondja: »az ott -levő stb. metszők«. Vagy azt mondja: »a téglási és tarczali metszők, a -kik már ott voltak«. Azután a magyar köznép sohase beszél igy: »láttam -ezt a jelenetet«. A »jelenet« szót egyáltalán nem használja. - -De hát ez mind semmiség. Azt az iratot valami Péczely Kálmán nevű irnok -irta s egyáltalában nem a zsidó fiu szavaival irta. A fiu beszélt -valamit s az irnok az ő szavaiból kikerekitett mondatokkal rendes -elbeszélést irt a papirra. - -Általános szokás ez minden országban s minden korszerű törvénykezésben. -Esztendőnkint száz meg százezernyi jegyzőkönyvet vesznek föl a -vizsgálóbirák, rendőrök és csendőrök minden mivelt országban. Minden tiz -jegyzőkönyvből kilencz kikerülhetlenül hamis vallomást foglal magában. -Nem azért, mert a hivatalnok hamis iratot akar késziteni. Hanem azért, -mert a maga esze, szokása és irásmódja szerint akarja a nyilatkozó -vádlottnak vagy tanúnak szavait kerek mondatokba szerkeszteni. Igen -gyakran mást jelentenek e kerek mondatok, mint a mit a nyilatkozó akar a -maga kuszált szavaival mondani. A legtöbb esetben nem származik ebből -nagy baj, de azért igen sok esetben irtóztató tévedésekbe vezeti az -itélő birát. Ezért törekszenek a társadalmak arra, hogy az -igazságszolgáltatásból az irásbeliséget kiküszöböljék s helyébe a -szóbeliséget, a közvetlen meghallgatást tegyék. - -Ha Sarf Móricz vallomásában csak ez lett volna a hiba: a nagy pernek -egészen más a folyamata is, a vége is. Egészen másról kell itt szólnom. - -Ime a tanunak két vallomása áll előttünk. - -Az egyik május huszadikán eredt. Ebben az eltünt lányka megöléséről nem -tud semmit s az ápril elsején történt dolgokat csak úgy adja elő, mint a -többi tanú. - -A másik vallomás május 21-én este készült. Ebben már körülményesen -elmondja a lányka megöletését s gyilkosokként vagy bűnrészesekként -nevezi meg a három pályázó metszőt, továbbá az ismeretlen koldus zsidót, -végre Lusztig, Braun, Weiszstein és Junger eszlári zsidókat, de még -saját édes apját is. - -Melyik igaz a két vallomás közül? - -Olyan egyszerünek látszik a felelet: a későbbi. A törvényszéki gyakorlat -rendesen az utolsó vallomást veszi figyelembe. A zsidók ellen egyetemes -és mély gyülölet lángolt akkor a társadalomban. A sajtó hihetetlen -gyorsasággal s harsogó hangjának egész erejével röpitette szét a hirt a -zsidó gyerek vallomásáról. A gyűlölettől izzó lelkek nem türtek semmi -kétséget. A mit a zsidó fiu mond, a mit utoljára mond, az az igazság. - -Hogy a fiu második vallomása miként készült: azt nem tudta a világ. A -részleteket szentséges hivatali titok gyanánt őrizték. A hogy’ őrizni -kellett volna legalább egyelőre magát a vallomást is. - -Volt Bary vizsgálóbiró mellett irnok is. Az irnoknak kellett a szabályok -szerint a jegyzőkönyvet vezetni. Se Barynak nem volt szabad irnoka -nélkül, se az irnoknak a vizsgálóbiró nélkül jegyzőkönyvet vezetni vagy -embereket meghallgatni. Ez volt a törvény és gyakorlat s a törvényes -rendeleteken alapuló birói szabály. Igaz, hogy ezzel ebben a perben nem -törődtek. - -Az irnok neve volt: Péczely Kálmán. - -Akkor ötven éves volt, tehát 1833 körül született Hernádon, tisztes -magyar kálvinista szülőktől. - -Rossz fiu volt. Serdülő korában már erkölcstelen útra tért. Elhagyta az -5-ik középiskolai osztályt, elhagyta szülői hajlékát is. Mint husz éves -ifjú már korhely, kocsmatöltelék s veszekedő, dulakodó természetü volt. -Később tolvajságra vetemedett. Erkölcsi bizonyitványában azt állitják -róla, hogy többrendbeli lopásban gyanus s minden tekintetben rosszhírű -egyéniség. Huszonhárom éves korában megismerkedett egy Takács Anna nevü -nővel s ennek társaságában kegyetlenül meggyilkolt egy védtelen idősebb -embert. - -1856-ban cselekedte ezt. Bűnpörbe fogták. A gyilkosság mellett rablással -is vádolták. A kihallgatások és tárgyalások alkalmával hidegvérrel -ismerte be a gyilkosságot. Az 1857-ik évi május 21-én, tehát éppen azon -a napon, melyen ő 25 év mulva a zsidó fiut vallatta, 15 évi sulyos -börtönre itélte őt a kassai törvényszék. Az itéletet az eperjesi -főtörvényszék 1857. évi deczember 22-én megerősitette s neki ez év -deczember 29-től 1872-ik év deczember 29-ikéig fegyházat kellett -szenvednie. - -A legszebb kort, az élet fenséges örömeinek s gyümölcsöző munkásságának -korát börtönben tölteni! Huszonhárom éves korától harminczkilencz éves -koráig! Nőtől, családtól, jó emberektől, istennek szabad napfényétől s -az élet minden boldogságától elzárva! Irtóztató bűn sulyának terhe alatt -görnyedő lelkiismerettel! - -Bűntársa, az asszony, hét évi fegyházat kapott. - -A fegyházban valami boldogtalan túlbuzgó katholikus pap elhitette vele, -hogy kegyelmet kap, ha vallását elhagyja s áttér a római katholikus -vallásra. Megtette ezt is s 1859. évi április hó 14-én elhagyta ősei -hitét is s áttért a római egyházba. De azért kegyelemről természetesen -szó se lehetett. - -Az illavai állami fegyházban töltötte az éveket. Erős, egészséges -termetű volt. A fegyház orvosai azt tapasztalták, hogy elég erős arra, -hogy a börtönbüntetés sulyosbitását, a hetenkénti bőjtöt is elviselje. A -bőjt abból állott, hogy hetenként egy vagy két napon át csak kenyéren és -vizen éljen s rabruhájában lábán vasat viseljen. - -1867-ben, a mikor Magyarország s I. Ferencz József osztrák császár közt -béke és kiegyezés jött létre, a magyar király koronázásának alkalmából -sok rab kapott kegyelmet. Őt akkor se tartották arra érdemesnek. De a -fegyházban nyugodtan viselkedett. Eléggé értelmes is volt. Irodabeli -munkákat ügyesen végzett. Elvégre 1869. évi márczius 7-én kegyelem utján -megszabadult. Tehát közel 13 évet töltött fogságban. - -Mikor s miként jutott Szabolcsvármegyébe: nem tudom. Mikor 1872-ben a -biróságot rendezték s államivá tették: ő akkor dijnoki foglalkozást -kapott a nyiregyházi törvényszéknél. Később irnokká lett, s mint ilyent -küldték ki Bary József aljegyző mellé a vérvád vizsgálatára. - -Előbb én nem ismertem. Csak a nagy tárgyalás alatt volt alkalmam -annyira-mennyire megfigyelni. Azt nem merem mondani, hogy jól -megismertem. Se annyi időm, se annyi érintkezésem nem volt vele. Szürke -feje, sápadt arcza, inkább sovány, mint telt termete, előrehajló feje s -rideg, komor arczvonásai maradtak emlékezetemben. - -Ő volt tehát a kis fiu vallatója. - -A vizsgálóbiró május 21-én esti 7 órakor megengedte Recsky András -csendbiztosnak, hogy éjjelre haza mehessen birtokára és lakására, -Nagyfaluba. Nagyfalu alig 5 kilométernyire fekszik Tisza-Eszlár -Ó-falutól, ettől északra. Hogy a csendbiztos otthon tölthesse ily -közelben az éjszakát, ebben nincs semmi különös. - -Különös azonban az, hogy kezére adja a kis fiut is, Sarf Móriczot, hogy -vigye magával. Az a czélzata, hogy a fiut Recsky másnap vigye be -Nyiregyházára, mint vizsgálati foglyot. A fiu nyugodtan ott maradhatott -volna Eszláron, a hol a vizsgálóbiró is maradt. Elkülönitésére s -letartóztatására ott is volt elég kényelmes helyiség. Mégis rábizta a -csendbiztosra. - -De hát ebben sincs még szokatlan dolog. - -Azonban egyidejüleg jelentkezik Péczely Kálmán, az irnok is, hogy ő -beteg, s betegsége czimén kéri, hogy eressze őt is haza Nyiregyházára a -vizsgálóbiró. A biró ezt is megengedi. - -El is megy Péczely. Csakhogy nem hazamegy, hanem ő is Nagyfaluba megy a -kis fiuval és a csendbiztossal. - - -II. - -(Recsky András, a csendbiztos. – Ősei, családja. – A magyar nemesség. – -A vármegye státusai. – Móricz vallatása a csendbiztosnál. – A -csendbiztos cselédei. – A vizsgálóbiró alaki törvénysértései.) - -A csendbiztos Recsky András. Akkor 41 éves, nős, családos, birtokos, de -zilált vagyoni viszonyok közt. - -A család, melynek ivadéka, a hatalmas és előkelő magyar köznemesi -családok közé tartozik. Ősi fészke: Recsk, Hevesvármegyében fekszik. -Innen vette nevét is a család. Birhatta már az Árpádházi királyok -korában is. A középkor utolsó századaiban már hatalmas volt a család. -Egyik tagja, Miklós, már 1447-ben az országgyülésen képviselte a -vármegyét. A vármegyék akkor, de még azután századokon át csak előkelő, -nagybirtoku nemeseket küldtek a törvényhozásba. Heves- és -Külső-Szolnokvármegyében három nagy falura terjedt ki a fiági -Recsky-birtok. A nőági birtokok még terjedelmesebbek voltak. - -Le egész a mult századig a Recskyek mindig kormányzó szerepet viseltek a -vármegyében. Még a mult század első felében is László és András előkelő -megyei tisztviselő volt. Ha nem csalódom, az utóbbinak volt fia a -szabolcsvármegyei csendbiztos. - -A tisztavérü nemesi családoknak sok erényük és sok gyengeségük volt. -Erősek, büszkék, szabadok és függetlenek voltak; – hazafias, családi és -hadi erényekben gazdagok. A hogy Walter Scott jellemzi a középkori skót -várlakó urakat és nemeseket: olyan volt a magyar. A királylyal szemben -bátor és joga védő. Az alkotmány csorbitását meg nem engedi. -Szabadságait, kiváltságait életre-halálra védi. Faját tisztán tartja. -Országát ellenségtől, töröktől, némettől szakadatlanul oltalmazza s -vérét, vagyonát nem kiméli. - -Voltak jobbágyai. Ezek fölött az alkotmány sok jogot biztositott a nemes -urnak. Volt alkalma parancsolni, kormányozni, csaknem uralkodni. Edzett -testalkat, vagyoni jólét, a szabadságharczokban hősiség, a vadászatokban -bátorság, a közügyek vezetésében szabadság és függetlenség: ime ekként -támadtak, igy fejlődtek köztük az erős egyéniségek. - -Néha eltorzult a fejlődés. Vagy az agyban, vagy az erkölcsben hiba -támadt. A vagyoni jólét tékozlássá, a hatalom zsarnokoskodássá, az -önérzet gőggé és hetykeséggé, a függetlenség betyársággá fajult. A mult -században rohamosan megindult korszerü haladással sok nemesi család -erkölcse nem tudott lépést tartani. A törvények és intézmények -egyenlősége véletlenül s készületlenül lepett meg sok családot s a -meglepetés sok vagyont és sok családi jólétet semmisitett meg. - -A hanyatlás végzete sodorta magával a szabolcsmegyei csendbiztost is. A -nagy vagyon már szétzilálódott; a magasabb műveltség, a kenyérszerző és -pénzhajtó ügyesség már a gyermek nevelésénél elmaradt; vadászat, lakoma, -vidám társaság, szeszes italok élvezése már az ősi háznál megszokottá -vált: el kellett fogadni a csendbiztosi állást. - -Ez az állás pedig már az előkelőbb nemesi család sarjadékához nem volt -egészen méltó. - -A nemesség kormányzó működésének színtere a vármegye volt. A közférfiak -három osztálya fejlődött ki itt. - -Az első osztály volt a tisztviselők osztálya. Ezt az uralkodó latin -nyelven magistratualisnak nevezték. Tisztviselő a mult század közepéig -csak nemes ember lehetett. Hatalomban és fizetésben nagy különbség volt -ugyan az alispántól, a vármegye kormányzójától kezdve le a megyei -esküdtig, de azért minden tisztviselő voltaképen egy családot alkotott, -mint a hadseregnél a tisztikar. - -A második osztály volt a hivatalnokok osztálya. Ezt officialis statusnak -nevezték. Ehhez tartoztak a segédhivatalok emberei, a kezelő személyzet -tagjai; végül a szakemberek, a kik véleményt adtak, de a kiknek -rendelkezési joguk nem volt. Ehhez tartozott a csendbiztos is, a kit -egyik-másik vármegyében pandurkomiszáriusnak s pandurok hadnagyának is -neveztek. - -A harmadik osztály volt a szolgáló személyzet, a servilis status. Ezek -voltak a vármegye huszárai, a börtönhajduk, a pandurok, a kézbesitők, a -tiszti huszárok. - -A pandurok voltak a vármegye fegyveres csendőrei és rendőrei. Nem -tartoztak a hadsereg kötelékébe, de némi katonai fegyelem alatt -állottak. Voltak lovasok is, gyalogok is. Ezek főtisztje volt a -csendbiztos. Ezek üldözték a tolvajokat, rablókat, szökevényeket, -utonálló betyárokat. Az elfogottak első vallatását ők végezték. Nem a -törvény alapján, hanem a gyakorlatnál s gyakran a rossz szokásnál fogva. -S bizony ők nem szőrmentében bántak mindig a tetten ért vagy gyanus -fogolylyal. A hogy a durva, embertelen bánásmódról például még ma se -lehet leszoktatni a német hadsereg tisztjeit és altisztjeit: ugy a -pandurok közt is mindig akadt, a ki a fogolylyal kegyetlenül elbánt, mig -csak bűnét öregében, nagyjában be nem vallotta. S ha igazi gonosztevővel -bánt igy el: erre a vármegyék biróságai rendszeresen szemet hunytak. -Természetesen sok ártatlan embert is ért és keseritett a kegyetlen -durvaság, de sok panasz e miatt se történt, minthogy nehéz volt az eset -bizonyitása s hosszadalmas az eljárás s a panaszosra nézve költséges és -vesződséges. - -Gyakran a csendbiztosok se voltak szelidebbek, mint pandurjaik. Sőt -bátrabbak, mert több hatalmat és jogot éreztek kezükben. Az úgynevezett -megyei közvélemény nem nagyon becsülte azt a csendbiztost, a kinek -kezéből nyersen, éretlenül jutott a gonosztevő a biróság kezébe, de igen -is nagyra tartotta azt, a ki a foglyot részletesen bevallott tényállás -kiséretében adta át a vizsgálóbirónak. - -Recsky Andrást eredetileg szelid vérmérsékletü embernek ismerte -mindenki. De egyuttal pajkosnak és hetykének, s ha szeszes italt -élvezett, házsártosnak is. Különös durvasággal vagy affélével soha se -vádolták, hogy mesterkélt gyötrést alkalmazott volna azokkal szemben, -kik hatalmában voltak, de annyira csendbiztos mégis volt, hogy -fellobbanó hevében testi bántalmazástól ne tartózkodjék. A mint a zsidó -fiu vallatása ezt meglehetősen megmutatta. - -A fiu tehát a vizsgálóbiró kezéből ime mily különös két ember kezébe -került. - -Az egyik ember egykori gyilkos s kiszabadult fegyencz, a másik hetyke -csendbiztos, a kinek a hatalmában levő védtelen ember gyöngédebb és -finomabb jogaihoz alig van érzéke. - -Bary József bizonyára jól ismerte a csendbiztost, de valószinüleg semmit -sem tudott az irnok életének borzasztó titkairól. Lehetetlen föltenni, -hogy erről tudott volna valamit. - -De azért végzése törvénysértő rendelkezés, s indoka valótlan volt ugy, a -hogy a jegyzőkönyvbe vette. Azt mondja, hogy Sarf Móriczot azért adta át -Recskynek és Péczelynek, hogy vigyék be Nyiregyházára s adják át a -királyi ügyészségnek. Ez nem igaz. Bakó Ignácz pandur világosan -hallotta, mikor Bary a fiu átadásakor azt mondta Recskynek, hogy a fiut -kihallgatás végett vigyék át Nagyfaluba. Ha a társadalom akkor azt -megtudja: minden izgatottsága daczára tiltakozik az ellen. - -Hiszen, ha a királyi ügyészségnek akarta átadni: ott volt a királyi -ügyész, Egressi Nagy László kéznél, Tisza-Eszláron; – miért nem adta át -annak? - -És azután volt a kezén már letartóztatva négy vádlott: miért nem adta át -ezeket? Miért csupán a kis fiut akarta átadni, a ki pedig mint nyomban -kisült, nem is volt vádlott. - -Történtek azonban furcsább dolgok is. - -Alkonyat tájon indultak el a kis fiúval Nagyfaluba kocsin. - -Négyen mentek. A csendbiztos, Péczely az irnok, a Móricz fiu s Bakó -Ignácz pandur. Az úton nem beszélgettek. - -A mikor Nagyfaluba értek a csendbiztos urilakához, a család már az -ebédlőben az asztal mellett ült s vacsorálni kezdett. Az urnő nyomban -széket mutatott Péczelynek s kinálta étellel. A kis fiút a konyhában -hagyták. - -Még tartott a vacsora, a mikor a fiút behivták az ebédlőbe. Épen sódar -volt az asztalon, füstölt disznóláb. A csendbiztos odaszólt a fiuhoz: - -– Eszel-e, kölyök, sódart? - -– Nem eszem. - -– Persze, zsidó vagy, te csak a hagymát szereted. - -– Azt szeretem, de inkább meghalok, mintsem sódart egyem. - -A fiuban erős volt az ó-hitü falusi szegény zsidók által belevert hit. -Zsidónak sertéshust enni elkárhozás. - -Vacsora után a fiut bevezették Péczely hálószobájába. Hogy itt mi -történt: abból kevés tudódott ki. Nekem módomban lett volna utóbb a fiut -kikérdezni, de szándékosan nem akartam. Hátha befolyást gyakorolt volna -beszéde arra a meggyőződésre, melyet magamnak komoly gondolkozás után -megalkottam. Nem akartam semmi idegen befolyást engedni magamra, a fiu -igazmondásában pedig nem biztam. - -Néhány részlet mégis kiszivárgott Péczely szobájának titkaiból. - -Péczely azt kérdezte: - -– Tudod-e, hol hálsz holnap? - -– Nem tudom. - -– Hát a tömlöczben. Ott legalább a kutya nem veszi ki kezedből a -kenyeret. Ott rothadsz el, ha meg nem mondod az igazat, hova lett -Eszter? - -A csendbiztos vallomása szerint Péczely azt mondta a fiunak: - -– Miért nem mondod meg, a mi történt? Holnap bekisérnek a tömlöczbe, -különben pedig szabadon maradsz. - -A zsidó fiu azt felelte a csendbiztos szerint: - -– Félek a zsidóktól, féltem apámat is. - -Voltak azonban tanúk is. - -A csendbiztos egész cselédsége tudta: mi készül. Néhány nap óta egyébről -se beszéltek a faluban s kivált a csendbiztos házánál, csak az eszlári -esetről. Paraszt észszel mindenki azt gondolta, hogy csak úgy sül ki a -véres eset, ha valamelyik zsidó gyereket veszik kemény vallatóra. Ime -ezért hozták ide ezt a gyereket. A cselédség biztosan tudta, hogy az -éjszakán át vallatás lesz. Kiváncsi lett: miként megy ez végbe? - -A cselédek Péczely szobájába nem mehettek. Ott volt az első vallatás. -Közvetlenül azt nem láthatták, nem hallhatták, de azért tudni akartak -mindent, a mit csak megtudhattak. A fiatal kornak, a cselédszokásnak s -az általános emberi természetnek kiváncsisága hajtotta őket. - -Este volt, vacsora után, 9 és 10 óra közt. Péczely szobájának ablakja a -kertre nézett. Függöny nem volt az ablakon, hanem a zsalu le volt huzva, -de nem egészen. A zsalu vitorlái közt be lehetett látni a gyertyával -világitott szobába, azért az ablak alá vonultak ki leskelődni a -cselédek. Horik Kálmán parádés kocsis, Pálfi Jóska igás kocsis, Mozga -Péter kertész, Zdanek Gergely mindenes, Mészáros Juli szobalány, Leskó -Mária szolgáló és Szilvási Sára szakácsné. Mindannyian nem fértek az -ablakhoz, egymást felváltva néztek be a zsalunyiláson, mindegyik csak -egy-egy apró részletet láthatott és hallhatott. - -A vizsgálóbiró egyiket se hallgatta ki. A végtárgyalás egy év mulva -következett. Két kocsist, Horikot és Pálfit a védelem részéről nem -tudtam feltalálni. Csak a többi cselédet lehetett a biróság előtt -megkérdezni. - -Az irnok, a csendbiztos és Bakó pandur határozottan tagadják, hogy a fiu -ellen a vallatás közben bármily csekély testi vagy lelki erőszakot is -alkalmaztak volna. A pandur csak annyit mond, hogy a csendbiztos azt -mondta a beszélni vonakodó gyereknek: - -– Már az apád elbeszélte az egész történetet! - -Mozga Péter kertész magánkörben sok ember előtt részletesen elbeszélte, -miként kínozták a gyereket, de a biróság előtt azt nyilatkoztatta ki a -végtárgyaláson, hogy semmi kínzásról se tud semmit. - -Zdanek Gergely azt adta elő a biróság előtt, hogy a mikor a gyerek -Péczely előtt állt s vallani kellett volna, a gyerek mögött közvetlenül -Bakó pandur állott kezében korbácscsal s a csendbiztos odaszólt neki a -hallgató fiura czélozva: - -– Üsd pofon! - -Leskó Mária látta, a mikor a csendbiztos a fiu füleit megrázta, azután a -fiut pofon ütötte s látta azt is, a mikor a pandur a fiut korbácscsal -ütötte. Napok mulva ezt Leskó Mária elbeszélte egy máramarosi zsidó -asszonynak, ki Nagyfaluban a csendbiztos keze alá került, ez az -elbeszélés a csendbiztos fülébe jutott, a ki a leánycselédet erre -szobájába hivta s ott bottal keményen megverte, testén öt véres sebet -ejtett. A lány ezt nyomban elpanaszolta Árvai Jozéfa cselédtársának és -sebjeit is megmutatta. Ezt az esetet Árvai Jozéfa is részletesen -elbeszélte a biróság előtt. Azért verte igy meg a csendbiztos Leskó -Máriát, a miért a titkot nem tudta megőrizni s eljárt a szája. - -Mészáros Juli szobalány szintén ott volt a kertben hallgatózni, de nem -fért közel az ablakhoz, négy-öt lépésre állt attól s igy nem látott, nem -hallott semmit. - -De a cselédek nem sokáig leskelődhettek. Fecsegtek, vihogtak, zajukat -meghallotta a csendbiztos. Bakó pandurral haragosan kiment rájuk s ők -szétröppentek, a sötétben szétfutottak. - -A mint a fiuval Péczely szobájában készen voltak s Péczely vagy -elkészitette már a hirhedt vallomást vagy legalább a fiunak fejébe -verte: akkor átmentek az ebédlőbe az irnok, a csendbiztos és a pandur s -vitték magukkal a fiut is. Itt ünnepélyes játékot hevenyésztek. Mintegy -hitelesitették a fiú vallomását. - -A csendbiztos berendelt egy csomó embert. Mozga Péter kertészt, Vigvári -János dohányost, Bakó Gyuri pandurt és Szojár Anna dajkát. Ez utóbbinak -azt mondta: - -– Gyere be te is dajka, hallgasd meg a zsidó gyereket te is, hátha -valamikor te is tanu léssz ez ügyben. - -Valószinűleg ezt mondta a többinek is. - -Ezeken kivül ott volt még természetesen Péczely az irnok, Recsky maga s -Bakó Ignácz pandur. A gyereket kiállitották, Péczely felolvasta előtte a -vallomást; vagy ő, vagy a csendbiztos rámordult: igy volt-e? A gyerek -csak annyit mondott: - -– Igy volt. - -Ekkor már éjjel tizenegy óra felé járhatott az idő. Bakó Ignácz pandur -rögtön felült a készen álló kocsira s áthajtott Tisza-Eszlárra. Ott az -urak: Bary, a vizsgálóbiró, s Egressi Nagy László, a királyi ügyész, még -fenn voltak, borozgattak s nyugodtan várták a hiradást. Megjött Bakó, -átadta a leveleket s az urak nyomban kocsira ültek, s mentek át -Nagyfaluba, folytatni a kihallgatást. - -Bakó két levelet vitt Barynak. Az egyiket Péczely irta s igy szólt: - -– Sarf Móricz, a kit a csendbiztos urral Nyiregyházára való bekisértetés -végett magunkkal hoztunk, kevés idővel ez előtt önként jelentkezve, -kérte magát ujólag kihallgattatni, azt mondván, hogy meggondolta magát, -igazat akar vallani. Minthogy nagyon fontos dolgokat adott elő s azok -folytán szükségessé válhatik, hogy a holnapi folytatólagos vizsgálatnál -Eszláron többekkel szembesittessék, kérem azonnal ide átjönni és a -találandókhoz képest intézkedni a felől, hogy bekisérhetjük-e Sarf -Móriczot Nyiregyházára vagy sem. Azonnali válaszát mindenesetre kérem. -Nagyfalu, 1883 május 21-én, estéli tizenegy órakor. Péczely. - -E levél hátlapjára Recsky ezt irta: - -– A tuloldalon felkérést én mint e járás csendbiztosa azért vagyok bátor -kikérni, hogy az ügy pár óra alatt más fordulatot ne vehessen. Kelt -Nagyfaluba, 882.21/V. Recsky csendbiztos. - -Hogy Baryék mikor értek Nagyfaluba: biztosan nem tudni. Nem is fontos. -Bizonyos, hogy éjféltájban már ott voltak. - -Péczely aludt már akkor hálószobájában az ágyon. A kis Móricz is abban a -szobában volt s a padlón feküdt öltözötten. Fejaljat és takarót nem -kapott. Bary bekopogtatott a hálószobába s kérte a gyerek vallomását. Ez -a vallomás Péczely feje alatt volt, a vánkos alá téve. Péczely gyertyát -se gyujtott, az irást átadta szó nélkül Barynak, sőt álmos szemmel még -azt se tudta bizonyosan: vajjon épen Barynak adta-e át, s aztán tovább -aludt. Bary kivitte magával a gyereket is. - -Igy beszélte Péczely a törvényszék előtt. - -Bary nyomban elkezdte a kis fiu kihallgatását. Legalább a tanuk úgy -adják elő. - -A jegyzőkönyv felvételében és szerkesztésében Bary sok vigyázatlanságot -árult el, sokban sértette az eljárás törvényszabta alakiságait. - -Nem alkalmazott jegyzőkönyvvezetőt. Jegyzőkönyve szerint csak -négyszemközt társalgott a gyerekekkel. Igaz, hogy nem igy történt, mert -a kihallgatásnál jelen volt a csendbiztos is és a királyi ügyész is. De -ez megint nincs a jegyzőkönyvben felemlitve. A mi természetes, minthogy -törvény szerint ezeknek nem volt helyük a kihallgatásnál. A csendbiztos -jelenléte épen megfélemlitő hatással volt a gyerekre. - -A jegyzőkönyv fejezetében azt mondja a vizsgálóbiró, hogy a jegyzőkönyv -kora reggel félkettőkor vétetett föl. Ez igaz lehet. A házbeli cselédek -egyike s másika ugy beszélte, hogy hajnal felé lett vége a -kihallgatásnak. »Hajnal felé« e szó alatt a magyar ember azt az időt -érti, a mikor a hajnal már kissé szürkülni kezd. A közép Tiszánál május -22-én reggeli 3 óra körül, talán néhány perczczel előbb áll elő éjfél -után ez az idő. - -A gyerek tehát hajnalig nem alhatott. - -Azt is mondja Bary jegyzőkönyve, hogy Móricz esti irásbeli vallomását -Recsky András csendbiztostól vette át, ki előző nap estéjén készitette -vagy vette fel azt. – A jegyzőkönyv egyik állitása se igaz. Móricz -vallomásáról nem Recsky vett föl jegyzőkönyvet, hanem Péczely, s azt a -jegyzőkönyvet se Recsky adta Bary kezébe, hanem Péczely. Ez őrizte a -feje alatt. - -Mindez jelentéktelen apróságnak látszik. De még se az. Jól tudta azt -Péczely, Recsky és Bary, hogy Móricz vallomásában jogilag és erkölcsileg -egy szó se igaz. Az eszükbe jutott kétségtelenül, hogy e vallatás -története egykor kérdésessé válik, törekedtek tehát a törvényszerüségből -annyit megmenteni, a mennyit lehetett. Az irnok nem nyomozhat, nem -hallgathat ki, nem vehet föl jegyzőkönyvet. Ha valamit megtud is: -tanusága csak magán ember tanusága. Ellenben a csendbiztos nyomozhat, s -szükség esetén valami jegyzőkönyvfélét is készithet. Ezért fogta Bary -Recskyre, hogy ez vette föl a jegyzőkönyvet. - -Holott az irás Péczely irása, a cselekmény Péczely cselekménye és Recsky -még csak alá se irta a jegyzőkönyvet. - -Erről kölcsönösen megfeledkeztek. - -Bary különben kiegészitette némileg a fiunak Péczely-féle vallomását. -Bary előtt elmondta a fiu azt is, hogy Eszter kezében egy ócskás sárga -kendő volt, s hogy abban ő gáliczkövet látott. Elmondta, hogy a lányka -Kohlmájer boltjában volt, Huri Andrásné küldte oda föstékért. Elmondta, -hogy »a koldus zsidó, kinek nevét nem tudom, – ugymond, – de annyit -tudok, hogy Lökről jött Eszlárra, nagy fekete szakálu barna ember, két -koldus asszonynyal, egy kis 2–3 éves fiuval jött pénteken délelőtt -hozzánk«. – Végre elmondta a jegyzőkönyv szerint, hogy Nagyfaluban nem -fenyegették és nem kényszeritették, s hogy Eszláron tegnapelőtt azért -nem mondta el ezeket, mert félt, hogy apja elkergeti a háztól. - -Kora reggel átvitték a fiut Eszlárra s ott később még egyszer -kihallgatták. Még e napon be is szállitották a törvényszék székhelyére, -Nyiregyházára. - -Május 23-án délelőtt Korniss Ferencz, törvényszéki elnök törvényszéki -ülést tartott. A tanács tagjai voltak az ő elnöklete alatt Russu Gusztáv -és Gruden Ernő birák s Wouvermans Ferencz jegyző. Jelen volt a királyi -ügyész, Both Menyhért is, a ki néhány nap mulva ez után öngyilkosságot -követett el s meg is halt. Halála nem volt összefüggésben ez ügygyel. - -A törvényszék hitelesitette Sarf Móricz vallomását. Ez a cselekmény a -vármegyék régi büntető eljárási gyakorlata volt. Felolvasták a vádlott -vagy tanu előtt vallomását s megkérdezték: igy vallott-e? Feleletét -jegyzőkönyvbe vették. - -A régi vármegye e birói cselekményt authenticatiónak nevezte. Szükséges -volt ez, mert a régi vármegye is jól tudta, hogy kevés vizsgálóbiró -akad, a ki a tanuk, vagy vádlottak nyilatkozatát tökéletes hűséggel -tudná irásban tenni. Maga az itélő biró akart tehát arról meggyőződni, -mit vallott az illető. - -De husz év előtt már idejét multa, sőt egyenesen törvényellenes volt ez -az eljárás. A büntető perek irásbeli tárgyalása megszünt már az előtt -egy évtizeddel 1872-ben s a közvetlen igazság kideritésére a nyilvános, -a szóbeli, az érdekelt személyek közreműködésével megtartott tárgyalás -intézménye állott fenn. - -A törvényszéknek ez az ülése nem volt nyilvános. Nem hirdették ki előre, -nem is volt rá idő. Május 22-én este vitték a fiut Nyiregyházára s 23-án -délelőtt már törvényszék elé állitották tanukép. - -A fiu vallomása hat vagy hét embert gyilkosság vádjával terhelt -egyenesen. Ezek közül nem idézett meg a törvényszék egyetlen egyet se. -Nem is értesitett. Nem gondoskodott számukra védőkről sem. Az ő jogaik -biztositására nem tett semmit. E jogok érdekében a fiuhoz nem intéztek -se kérdést, se figyelmeztetést. - -A törvényszék hitelesitési cselekménye tehát a törvényesség oldaláról -nézve törvénytelen volt, büntetőjogilag pedig hiábavaló. Hiszen -nyilvánvaló volt, hogy a fiu vallomását, bármennyiszer hitelesitsék is -titkon, a nyilvános tárgyalás komoly birálat alá veszi s esetleg halomra -dönti. - -Miért tette hát ezt a törvényszék? - - -III. - -(A szenvedélyes közvélemény hatalma a biróságok fölött is érvényesül. – -Móriczot tanú létére elzárják. – Jogairól nem gondoskodnak. – Szentül -hiszem, hogy vallomása Eszláron készült, Nagyfaluban csak elfogadtatták -vele. – A szegénysorsu zsidógyerek rendszerint félénk.) - -Felnőtt korom óta szakadatlanul azt tapasztaltam, hogy a legóvatosabban -alkotott szakbiróságok se képesek arra, hogy a viharos és szenvedélyes -közvéleménynek, ha ahhoz a hatalom is csatlakozik, ellenálljanak s a -tiszta jogot, melynek önmagán kivül egyéb erőssége nincs, -megvédelmezhessék. Ha minden biró vagyonilag független, bölcs s hősi -lélek volna: akkor meg tudnák tenni. Olyan nemzet s olyan korszak pedig -nincs, a hol minden biró ilyen lenne. - -A törvényszékre rettenetes sulylyal rányomakodott a gyülölködő közérzés. -Maga a biróság elnöke szentül hitte, hogy az eltünt lánykát igy vagy -amugy a zsidók emésztették el. Sokan azt hitték, még a zsidóknak is -érdekükben áll a biróság tekintet nélkül való szigorusága. S azután -ritka ember az, a ki a gyanusitással s a nyilt rágalommal szembe mer -szállani. A levegő tele volt azzal, hogy a zsidók vesztegetnek. -Rotschild hozza a millióit s a világ minden zsidója összedugja fejét, -hogy a bűntény nyomait eltüntesse. Az igazságügyek minisztere Pauler -Tivadar volt, jogtudor, egyetemi tanár, de csupán elméleti jogtudós a -gondolkozásnak minden önállósága nélkül. A vérvád babonája erősen -befészkelt lelkébe, a birói függetlenséget egyébként se érintette volna, -ebben az esetben pedig minden beavatkozástól nemcsak gondosan óvakodott, -hanem valósággal irtózott is. A kormány tehát nem mérsékelte a -biróságot, a közvélemény a gyanusak halálát követelte, a védelemnek a -vizsgálat folyama alatt a törvények szerint egyáltalán nem lehetett -szerepe. A megriadt eszlári zsidók fejüket vesztve, egy kitünő -nyiregyházi ügyvédhez, Heumann Ignáczhoz tódultak védelmi segitségért, -de eredménytelenül. Ő csak társadalmi és egyéni befolyását -érvényesithette volna, de ő is zsidó volt s maga az a gondolat, hogy ő -védőügyvéd is lehet az ügyben, már ellene uszitotta a sajtó egy részét s -az izgatott közönség fenekedését. - -A biróság mindent tehetett, nem korlátolta semmi. - -Mást is tett azonban a törvényszék ama hitelesitési cselekmény -alkalmával. - -A közvádló királyi ügyész Both Menyhért szokatlan, sőt példátlan -inditványt tett. Javasolta, hogy »Sarf Móricz vallomása netaláni -visszavonásának vagy módositásának megakadályozása czéljából továbbra is -felügyelet alá helyeztessék«. - -Mi akart ez lenni? - -Az, hogy a tanu fogságban legyen mindaddig, mig a biróság jónak látja. -Hogy ne beszélhessen vele senki, a ki őt, az éretlen gyereket -felvilágosithatná. Senki, a ki belé bátorságot önthetne, melyet belőle a -nagyfalui éjjeli vallatás kiölt. - -Igaz, hogy a királyi ügyész nem fogságot emlitett, hanem felügyelet alá -helyezést. De hogy ez alatt mit érthettek: megmutatta a következés. - -A törvényszék ily alakban nem fogadta el a közvádló inditványát. A -felelősséget ily ostoba és gonosz cselekményért egyenesen elvállalni nem -akarta. Kerülő útra terelte ezt a kérdést. - -Tanut fogságba tenni: ezt még nem kisértette meg soha semmiféle nyers -hatalom. Magyarország büntető biróságai előtt megfordul évenként -legalább negyed millió tanú s ennek talán fele terhelő tanu. Ha ezt -valamennyit fogságba helyeznék: minden középület tanúval lenne tele. A -mi azt teszi, hogy csakhamar nem akadna tanu s megszünnék a büntető -igazságszolgáltatás. Hiszen végre a vádlott megmenekülhetne akkor is, de -a tanú nem. A tanút nyomban elzárnák, mihelyt valami bűnös cselekményről -tud valamit. Hátha módositaná utóbb vallomását, hátha meg is -változtatná: meg kell ettől óvni. Vasat kezére, lábára: el kell zárni -négy fal közé; ne beszélhessen senkivel, ne beszélhessen vele senki. -Minő kényelmes dolguk lenne a gonosztevőknek. Senki se lenne oly őrült, -hogy tanúként lépjen föl ellenük. - -De hát a kis zsidó gyerek sorsát eldöntötték. Más tanú nem akadt a -vérvádra: ezt nagyon meg kellett őrizni. - -A törvényszék az iratokkal együtt visszaadta a gyereket a -vizsgálóbirónak. Csináljon vele, a mit akar. Csak arra figyelmeztette, -hogy lehető gyorsan végezze vele intézkedéseit. – No hiszen gyorsan -végezte. Több mint egy esztendőn és két hónapon át volt fogságban a -tanu. - -Május 26-án ujra kihallgatta Bary a gyereket. Arra volt kiváncsi, vajjon -a templomból merre vihették ki a megölt leányka holttestét? - -A templom szabad téren áll. Két oldalán utcza s közös libalegelő, mely -nappal tele van gyerekekkel s járókelőkkel. A harmadik oldala is szabad -tér, csak a negyedik oldalán van szomszéd, ha jól emlékszem: Lengyel -Istvánné háza. De e ház háta mögött is szabadon át lehet látni, sőt -átjárni is, mert sehol semmi kerités vagy sürüség nem gátolja a nézést -vagy járást. Szinte becsületére válik a gyerek elméjének, hogy mégis -tudott a vizsgálóbiró szavaira felelni. - -Azt mondta, hogy ha az imaház ajtaján vitték volna ki a holttestet, a -szabad mezőn legeltetők bizonyára meglátták volna a déltáji időben. Ugy -gondolja tehát, hogy az imaház pitvarának ablakán adták ki a halottat, -mert az ablak előtt egy szalmaboglya volt s ez némileg elfödte az ablak -elejét. - -A következő napon, május 27-én megint kihallgatta Bary. Ekkor a gyerek a -veres cseréptányérról és a fazékról beszélt, melybe a lány vérét -eresztették. Nem tudja: ezek hova lettek. Végül kijelentette, hogy -hazamenni s otthon maradni nem akar, kéri tehát, ruhácskáját hozassák el -Eszlárról. - -Igy készült el a tanu fogsága. - -A mit a törvényszék nem mert megtenni: megtette a vizsgálóbiró. Végzést -hozott, melyben a gyermek előzetes letartóztatását megszünteti, de a -fogságot számára elrendeli akként, hogy a fogházőrök hivatalos -helyiségében legyen elhelyezve s szüleivel ne érintkezhessék. - -A fogházőrök hivatalos helyisége, mint mindenki tudja, a fogház. A -végzés ezt nem árulja el. - -Három okot hoz fel erre a vizsgálóbiró. Az egyik ok az, hogy a fiu -hazamenni nem akar. A másik az, hogy Nyiregyházán akar maradni. A -harmadik ok az, hogy a zsidók őt, mint terhelő tanut, bizonyára -bántalmaznák, ettől tehát meg kell védelmezni. - -Mindebből természetesen egy szó se volt igaz. De ki ellenőrizhette a -vizsgálóbiró titkos cselekményeit? - -Az alkotmány szigoruan biztositja a kiskoru gyermek jogait. E jogok -őrizője első sorban az apa. De az apával nem közölték a gyermek -fogságát, tehát meg se kérdezték erre nézve. Ha az apa nem él, vagy -őrült, vagy nehéz rabságban szenved: ott az árvaszék és a polgári -törvényszék. Gondnokot nevez ki a kiskorú részére s ügyvédi segitséggel -látja el. De senkinek se jutott eszébe a gyermek jogainak ekként való -megőrzése. - -Fogoly volt több mint tizennégy hónapon keresztül. - -De hát hogy készült nagyfalui éjjeli vallomása? - -A mit eddig erről elmondtam: azok csak külső körülmények. Hogy a -gyermeket fenyegették, bántalmazták s rémitették: ennyit ezek a külső -körülmények is bizonyitanak. Ez azonban még nem elég arra, hogy a dolgot -tisztán megértsük. - -A tanú elbeszélése egész összefüggő történetet foglal magában, melynek -sok részletét a fiu se önmagától, se szüleitől, se másoktól nem -tudhatta. Hiszen az egész történetet ugy általánosságban se tudhatta, -minthogy az a maga egészében puszta koholmány volt, a fiunak képzelő -ereje azt a történetet meg nem alkothatta. - -De ki alkotta hát meg s mikor készitette s ki készitette el a fiu -vallomását? - -Nekem rendithetlen hitem volt s ebből sohase csináltam titkot, hogy a -fiu vallomása ugy a hogy Péczely első irásában feljegyződött, nem -Nagyfaluban készült. Hanem igen is készült május 20-án és 21-én még -Tisza-Eszláron a vizsgálatnál ott szereplő egyéniségek pajkos -tanácskozásaiban. Péczely készen vitte azt Nagyfaluba s neki és a -csendbiztosnak abból állott minden feladata, hogy a kész munkát a fiuval -elfogadtassa s aláirassa. - -Vallomás, beismerés, tanu nem igazolja e hitemet, de tárgyi körülmények -egész serege teszi azt valószinüvé. S a végtárgyaláson a lehetőség -határáig törekedtem is hitemet külön jogi bizonyosságra emelni. Nem -áltatom magam azzal, hogy egészen sikerült. Az ügy fordulata nem is -ettől függött, tehát nem is kellett erőltetnem ezt a kérdést a -végletekig. Hanem a tárgyi körülmények felsorolását mégis szükségesnek -tartom. Hadd lássa a nyájas olvasó, hogy az érdekek és szenvedélyek -által összekuszált esetekben néha mily nehéz a valódi igazság -kideritése. - -A fiu vallomása két lényeges részből áll. - -Az egyik részben el van mondva a gyilkolási cselekmény története. Sarf -behivja az eltünt leányt magához, onnan a koldus zsidó elvezeti az -imaházba, annak a pitvarában a földre teriti, két metsző zsidó a lányt -fogva tartja, a harmadik metsző nyakát elvágja, vérét cseréptányérba s -aztán fazékba veszik. - -Ez a cselekmény, ez az eset nem történt meg semmiféle alakban. Ennek -minden részlete koholmány. Hiszen megkerült a szegény eltünt lányka -holtteste, azon pedig semmi vágás, semmi metszés nem volt. - -Ezt a mesét képzelődés szülte. - -De hát kinek a képzelődése? - -Ha a vallomás csak ebből állana: nem tartanám teljes lehetetlenségnek, -hogy a fiu maga képzelte, maga koholta az egészet. - -Anyaga volt hozzá. Hiszen a kis Samut, az ő öcscsét többszörös -változatban, sőt egymásnak ellentmondó változatokban már ápril végétől -kezdve tanitgatták erre a pajkos lányok. Az utczai fecsegés sok -részletét kétségtelenül hallotta május hó folyamában a Móricz fiu is. -Alkothatott tehát magának képet efféle esetről s azt Péczely előtt is -elmondhatta. - -De önként nem s jó szívvel se. - -A gyerekre testi bántalom s lelki kénytelenség nyomakodott. - -Hogy egykor a kínzó vallatás gyötrelmei közt a vádlottak minő képtelen -dolgokat s minő csodálatos részletességgel vallottak magukra is, másokra -is: azt az igazságszolgáltatás történetének ismerői minden mivelt nemzet -multjából jól tudják. A boszorkányperek s az eretnekirtó szent -inkviziczió perei tömeges adatot nyujtanak erre. - -A gyerek ellen a régi multból ismert kínzó vallatást nem alkalmazták. -Hogy fülét megránczigálták, pofon is ütötték s talán Bakó pandur a -korbácscsal egyet-kettőt rá is huzott, a mint a tanuk beszélik: ez -bizony még nem a történelmi kínzó vallatás. - -De nem is az a kérdés, hogy a lelki és testi gyötrelemnek mekkora fokát -alkalmazták valósággal. Van olyan elszánt, öntudatos s ezen kivül erős -idegzetü ember, a ki irtóztató kínokat elvisel, semmint lelkiismerete s -tudása ellenére koholmányos és veszélyes tartamu nyilatkozatot tenne. De -van olyan is nagy számmal, ki a legkisebb kényszeritéstől is megretten s -nyomban alkalmazkodik vallatói kényéhez. - -A gyerek eszébe élénken bevéste Péczely azt a gondolatot, hogy ha nem -beszél: börtönben fog elrohadni. A gyerek ezt elhitte, hiszen már -rabként vitték Nagyfaluba s ott állott mellette a pandur is; – azt pedig -már otthonról is jól tudta, hogy a ki mellett ott áll a pandur: az abban -a pillanatban boldogtalan. De Péczely azt is a fejébe verte, hogy ha -vall, nemcsak magát, hanem édes apját is megszabaditja a rettenetes vád -terhe alól. Recsky pedig, a csendbiztos, az iránt oktatta meg, hogy apja -már ugy is elbeszélt mindent, tehát ő, a gyerek, hiába titkolózik. - -De mi volt hát az a minden, a mit apja elbeszélt? Más nem lehetett, csak -az, a mi Péczely irásában föl van jegyezve. S Péczeli bizonyára -gondoskodott arról, hogy az irás tartalmát a fiu megismerje. - -A fiunak mégis kételkednie kellett. A vallomástól mégis vonakodott. Igy -beszélik a tanuk is. De ha tanuk nem volnának is: akkor is igy kellett -történni. Mert az bizonyos, hogy a fülránczigálás, a pofonütés s a -kézben korbácsot suhogtató pandur nem lett volna szükséges, ha a fiu nem -kételkedik, nem vonakodik, hanem készségesen beszél. - -A fiu különben erkölcsileg éretlen volt. Egyéniségének egész jelleméről, -gondolkozásának és vágyainak és erkölcseinek természetéről később fogok -majd részletesen szólani, de már itt meg kell jegyeznem, hogy félénk, -sőt gyáva természetü volt. - -Tisza-Eszláron a gyáva, félénk, gyámoltalan, tehetetlen gyereket bandzsi -gyereknek nevezik. Ilyennek rajzolta a biróság előtt Sarf Móriczot is -mostoha anyja: Müller Léni. Azt mondta, oly gyáva volt, ha egy 6 éves -vagy ha egy 4 éves bátor paraszt fiu szembeszállt vele: már annyira -megijedt, hogy neki kellett közbelépni s nagy kamasz fiát a kis -támadótól megmenteni. - -E gyávaság nem egészen az idegek gyávasága. - -A szegény zsidó szülők gyerekeiket már kis koruktól kezdve arra intik, -arra oktatják, hogy a keresztyén gyerekekkel ne viszálykodjanak, azokkal -szembe ne szálljanak, utjukból kitérjenek, mert azok erősek, bátrak, -gorombák és nagy többségben vannak s ha czivakodnak, mindig a zsidó -gyerek huzza a rövidebbet. A magyar gyerek már öt-hat éves korában lóra -ül. Nyereg nélkül csak ugy szőrén üli a lovat. Az az állapot, hogy ő -lóhátról nézheti a gyalogos szegény fiut s az öntudatlan önérzet, hogy ő -már lovat is tud fékezni s az ő hatalma előtt a ló is meghajlik már: -bizonyos elbizakodást, bizonyos foku hetyke bátorságot támaszt benne a -szegényebb sorsu zsidó gyerekekkel szemben. De viszont ez is -tartózkodóvá, szerénynyé, sőt gyakran félénkké lesz, ha amavval -találkozik. - -A gyerek, akár milyen állapotu szülők gyereke, mind egyenlő természetü. -De nevelésük nem egyenlő. A falusi vagyontalan zsidó bizony -engedékenységre, alázatosságra, szelidségre oktatja gyerekét. Ily -nevelés mellett gyáva lesz a gyerek, ha idegzete erre különösen -alkalmas. - -Már most tisztán állhat előttünk a tanu lelkiállapota Nagyfaluban. - -Éjszaka van. Idegen ház, idegen emberek. A gyerek magában van. A ki -hozzá huzzon, vele érezzen, rajta segitsen: nincs senkije. Tudja, hogy -rab s hogy viszik messze a városba, a börtönnek mélységébe. Apja, anyja -nem segithet, hiszen azok is rabok. És azok is zsidók, pedig most a -zsidók ellen közelget s fegyverkezik kemény, komor, borus tekintettel a -törvény. Mellette a hatalmas csendbiztos, a kinek szavára pandur enged, -kard villan, puska elsül, bilincs elzáródik. S mellette a pandur, az -erőnek jelképe, magas termetével, zordon nézésével, kevély bajuszával, -pattogó szavával, – kard az oldalán, pisztoly az övében, korbács a -kezében. - -Ő maga nyomorult, erőtlen zsidó gyerek. A ki megfutamodik otthon a -libalegelőn a kisebb gyerekek elől is. S ime most ily emberek hatalmában -vonaglik. - -Mit csináljon? - -A gyermekagy képzelőtehetsége erősebb, mint a felnőtté. Elképzeli azt a -sorsot, a mely reá vár. Talán éhezni fog, talán kinozzák is, aludni nem -hagyják, négy fal közé eltemetik s ott rohad el a börtönben. - -De ha elfogadja és aláirja, a mit Péczely ad a szájába: akkor -megszabadul maga is, apja is minden veszedelemtől. - -Semmi hihetetlent se látnék abban se, ha ily rettentő lelki kényszerüség -alatt maga a megrettent gyermekagy koholta volna ki lázas képzelődéssel -a Péczely-féle vallomást. - -Csakhogy annak a vallomásnak oly részletei is vannak, a melyek igazak, a -melyeket kikoholni nem lehet s azokat vagy tudja az ember s akkor -elbeszélheti, vagy nem tudja s akkor ki nem gondolhatja. - -A lányka neve Eszter volt. Fején kopottas fehéres kendő, nyakán vöröses -kendő, testén kékes szoknya, derekán és vállán fehéres kabátka. -Ó-faluból jött a lányka, Huri Andrásnénál volt szolgálatban. - -Ime ezek a részletek. Ezeket tudni kell. - -Ám a fiu még ezeket is tudhatta. Hiszen száz paraszt lányka jár ilyen -ruhában. De beszéde közben hallhatta is a fiu e részleteket. - -De a fiu még azt is elbeszélte, hogy az eltünt lányka Kohlmájer boltjába -ment föstékért s kezében egy sárga kendő volt s abban gáliczkövet -látott. És azt is elbeszélte, hogy a koldus zsidó Tisza-Lökről jött -Eszlárra. - -Ezeket a részleteket pedig ő a tényleges viszonyok szerint nem tudhatta. -Hiszen az eszlári felnőtt zsidók egyike se tudta. Még azok a lányok se -tudták, a kik a kis Samu gyereket oktatgatták. Ezeket csak Bary -vizsgálóbiró puhatolta ki nagy buzgalommal május 19-én, 20-án és 21-én. - -Péczely a tanuk szerint esti 9 és 10 óra közt kezdett a fiu vallatásához -s esti 11 órakor már készen volt a vallomási jegyzőkönyvvel is, a -Baryhoz intézett levéllel is, valamint ez időre már a csendbiztos is -megirta Baryhoz levelét. - -Tehát másfél vagy legföljebb hétnegyed óra alatt készült mindez. - -Péczely jegyzőkönyve egy folyamatu, igazitás nélküli összefüggő -elbeszélés. - -Ha a fiu saját képzelőtehetsége erejére támaszkodva beszél: beszéde -zavaros, szakadozott, egyes részleteiben össze nem vágó. Péczelynek sok -kérdést kell tenni, sok részletet összhangzásba kell hozni: a munka ily -rövid idő alatt el nem készülhet. - -A jegyzőkönyvnek nincs kelete. - -Miért nincs? - -Természetesen azért, mert elfeledték ráirni. - -De hát miért feledték el? - -Azért, mert a mikor készitették, még nem tudták, hogy a kis fiut mikor -tudják rábirni, hogy azt elfogadja és aláirja. - -Péczely azt vallja a biróság előtt, hogy a mint a fiu aláirta a -jegyzőkönyvet, ő nyomban megirta Baryhoz a levelet. - -Ámde e levél más tintával van irva, mint a jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv, a -mint én észleltem, Eszláron használt tintával, a levél nagyfalusi -tintával van irva. Azt pedig mégis szokatlannak, indokolatlannak tartom, -hogy a mely tollal és tintával irta Péczely a jegyzőkönyvet, a mely -hosszu, – ne ugyanazzal, hanem más tintával irja ugyanott és ugyanakkor -azt a levelét, mely rövidebb. - -Ezekből a jelenségekből az a gyanúm támadt, hogy a gyerek vallomási -jegyzőkönyvét már Eszláron készitették el s a nagyfalui kirándulásnak -csak az a czélja volt, hogy azt itt a gyerekkel csak elfogadtassák és -aláirassák. - -Ezért maradt ébren Tisza-Eszláron Bary József vizsgálóbiró s Egressi -Nagy László királyi ügyész. Ezért találta őket Bakó Ignácz pandur éjjeli -11 órakor indulásra készen. Biztosan számitottak arra, hogy a fiu a -csendbiztosi kezekben és Péczely kezében olyan vallomást tesz, a milyen -csak kivánatos. - -Im ezek a jelenségek keltették föl bennem azt a gyanut, hogy Péczely -jegyzőkönyve még Eszláron készült. Gondosan kerestem erre a -végtárgyaláson a bizonyitékokat. Egyenes és közvetlen bizonyitékokat nem -találtam. Péczely nem vallotta be. De ellenmondásokkal és -valótlanságokkal teljes vallomása is csak gyanúmat erősitette. - - - - -HAJSZA A KOLDUS UTÁN. - - -I. - -(A vádlottakat egymásután kihallgatják. – Kereken visszautasitják a -vádat. – Alibit igazol mind. – A szüzesség fogalma. – Bukszbaum örökös -imádkozása. – A zsidó irások. – Mit jelent a Krammolblü?) - -Tanú már volt. A Móricz gyerek. - -A gyilkossági vád is megvolt. Igaz, hogy holttestnek nyoma se -mutatkozott. Élhetett az az eltünt lányka valahol erőben, egészségben. -Elvihették magukkal kóbor czigányok is. Elbujdoshatott valahova maga a -lány is. Vagy önként válhatott meg örömtelen életétől a Tisza -hullámaiban. A víz néma. Nem is kiváncsi, nem is fecsegő. Nem árulja el, -mi történik mozgalmas keblének mélységeiben. A folyam nem ott adja ki -halottjait, a hol azokat magába fogadta. S nem is akkor, a mikorra -várják. A folyam nem engedelmeskedő szolgája se a hatóságnak, se a -biróságnak. Nem számit a becsületes megtaláló s a szerencsés felfedező -jutalmára se. A zsidók tízezer korona jutalmat tüztek ki annak számára, -a ki az eltünt lánykát élve vagy halva megkeriti. A Tisza lassu hullámai -nem törődtek ezzel. - -De a gyilkossági vád mégis megvolt. Hiszen a tanú látta, a mikor a lányt -a zsidók földre teritették, nyakát elmetszették, vérét meggyüjtötték. -Tehát a gyilkosságnak meg kellett történni. - -A tanuságot pedig elhitte az egész világ. A sajtó minden nyelven -gondoskodott arról, hogy a hol irni-olvasni tudó emberek laknak: oda -eljusson a tanuság. A tanu bevallotta a csendbiztos előtt, megerősitette -a vizsgálóbiró előtt, meghitelesitette a törvényszék előtt: minden -kétségnek el kellett tehát oszlani. - -Hogy minő titkos és tilos műveletekből állott az a tanuság: erről a -világ nem tudott semmit. A kik a műveleteket kigondolták és -végrehajtották: azok gondosan őrizték a titkot. Sőt szentül hitték a -vérvádat. A tanuhoz nem férhetett senki. Jól el volt zárva ő a -fogházban. Ő nem mondhatta el senkinek, mi történt vele a nagyfalui -éjszakán. - -Most már a vádlottakat kellett vallomásra birni. - -Volt vádlott elég. - -Ott volt Sarf József, a ki behivta lakásába a lánykát. - -Ott volt Svarcz Salamon metsző, a ki elvágta a nyakát. - -Ott volt a másik két metsző, a tarczali és a téglási, a kik a rugdalódzó -lánykát lenyomva tartották a földön. – Ez a két ember egyelőre nem -jutott a vizsgálóbiró kezére. Ezeket még elő kellett teremteni. - -És ott volt a négy eszlári zsidó, a ki jelenvolt az imaházban a -vérvételnél: Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Veiszstein Lázár és Junger -Adolf. – Ezeket nyomban vizsgálati fogságba helyezték ép ugy, mint Sarf -Józsefet és Svarcz Salamont. - -Volt azonban még egy vádlott. Ez a koldus zsidó. A rejtelmes alak, a -nagy ismeretlen, a mesebeli bolygó zsidónak visszás képe, fonák alakja, -a kinek se nevét, se hollétét nem tudja senki, s a kiről a tanu is csak -annyit tud, hogy magas barna ember volt. - -Ő vezette be a lánykát kezénél fogva az imaházba. Ő hát a főtettesek -közé tartozik. Mig ő kézre nem kerül, a vizsgálatot befejezni nem -szabad. - -Az eszlári zsidókkal nem boldogult a vizsgálóbiró. Sehogyse akartak -vallani. Egyáltalán nem ismertek be semmit. Sőt nagy bátorsággal -beszéltek a vizsgálóbiró szeme közé, noha eleget szenvedtek s eléggé -rémitgették őket. - -Lusztig Sámuel akkor 40 éves volt, feddhetlen előéletü, családos, nős, 3 -gyermeke; – szegény napszámos és vásározó zsidó. Volt egy kis házacskája -Tisza-Eszlár Tót-faluban, melyet a községi előljáróság 150 forintra, mai -pénzben 300 koronára becsült. Bizony kis ház lehetett. Ennyi pénzen csak -egy jóravaló polgári zsöllyeszéket lehet venni a városban. - -A tanu szerint ott volt a vérvételnél. De ő bátran ellene mondott a -vádnak. Ott volt a templomban igenis az istentiszteleten, de 11 órakor -hazament Vertheimer Farkassal együtt, ki szintén tót-falui lakos. Az -eltünt lánykát nem ismerte, még név szerint se hallotta hirét. - -A mikor pedig jó későn, az 1882-ik év őszén, október 18-án a -vizsgálóbiró közölte vele, hogy a Móricz tanu őt is a vérvevők közt -látta: egyenesen megmondta, hogy a Móricz tanu hazudik, beléje a -csendbiztos verte ezt a terhelő vallomást. Látta a tanut május 22-én -reggel, a mikor Nagyfaluból Eszlárra kisérték vissza, ugy össze volt a -tanu verve, hogy alig tudott járni a maga lábán, görnyedve ment be, a -mint kisérte a pandur a biró lakására. S nemcsak ő látta ezt, hanem -Veiszstein Lázárné is, s ennek leányai is. - -Nem volt szerencsésebb a vizsgálóbiró a többivel se. - -Braun Ábrahám, más néven Brenner, 37 éves, nős, 3 gyermekkel, szegény -napszámos, tiszta előéletü, egyéb vagyona nincs, csak egy lova és -talyigája, ezzel fuvaroz. Ő Uj-faluban lakik, ott volt délelőtt a -templomban, öt tanuval igazolta, hogy az uj-falui zsidókkal együtt ment -haza 11 óra tájban. Az eltünt lánykát jól ismerte, de eltünéséről nem -tud semmit. - -Veiszstein Lázár 56 éves, csalás és sikkasztás miatt már büntetve volt, -nős, 9 gyermeke van, feles bérlő gazdaságot folytat. Ott volt az -istentiszteleten, de annak végeztével hazament Ó-faluba egy csoportban -kilenczedmagával. A lánykát nem ismerte. - -Junger Adolf 58 éves, 6 gyermeke van, mezei gazdaságot folytat, van háza -és négy hold földje, multja tiszta. Esztert, az eltünt lánykát hirből se -ismerte. Szentül hiszi, hogy valahol most is él, mert a zsidók őt el nem -emésztették. Tizenegy óra tájban ő is hazament az imaházból. Sok tanura -hivatkozik, kik vele együtt mentek haza Ó-faluba. – A tanu terhelő -vallomása hamis tanuság. Október 18-iki vallomásában azt mondja, hogy -Nagyfaluban a csendbiztos erőszakolta ki azt a vallomást. Volt egy -ibrányi származásu fogolytársa a fogházban. Ez beszélte neki, hogy -Móricz vallatásakor mint letartóztatott vádlott, ő is Nagyfaluban volt a -csendbiztosnál, s ő is látta és hallotta, miként erőszakoskodtak a -tanuval. Volt még más két fogolytársa is: Hegymegi Sándor és Jámbor Pál -nevüek. Ezeknek is elbeszélte az ibrányi fogoly a Móricz gyerek -vallatását. - -Sarf József, az egyházszolga, félvállról veszi a vádat s nyugodtan és -bizonyos játszisággal utasitja el magától és a zsidókról. Október 17-én -közli vele a vizsgálóbiró, mit beszél Móricz fia, a tanu. Azt felelte -rá, hogy ha fia május 21-én ezt el tudta beszélni, hát akkor ápril 1-től -május 20-ig miért nem beszélte el neki, az apjának? Ha pedig ő neki el -nem beszélte, miként lehetne az ő beszéde igaz? - -Svarcz Salamon a fővádlott, a ki a tanú szerint elvágta késsel a lányka -nyakát. Ez miveltebb embernek látszik, mint akármelyik társa. Nem azért -talán, mert többet iskolázott, hanem azért, mert többet észlelt, -tünődött és gondolkodott. Akkor 37 éves volt, neje, 3 gyermeke és -csekély házi butora. Előélete tiszta. Ápril 1-éről minden lépését -tanukkal igazolja. - -Emlékszik a koldus zsidóra is. Azt hiszi, emődi származásu volt -Borsodvármegyéből. Ebben tévedett s e kijelentése utóbb az emődi -zsidóknak sok zaklatást és sok szomoruságot okozott. - -Lehetetlennek tartja a vérvádat. Október 18-iki vallomásában azt mondja, -az egész eszlári hajsza nem egyéb, mint zsidóüldözés, az oroszországi -zsidóüldözés folytatása. Azt hiszi, az eltünt lányka most is él és csak -Ónody Géza eszlári birtokos rejtette el, hogy megöletését a zsidókra -ráfoghassák. - -Ónody Géza csakugyan eszlári birtokos s országgyülési képviselő volt -akkor. A zsidók elleni gyülölködésben akkor erősen buzgólkodott s a -törvényhozásban is ő hozta először nyiltan szóba az eszlári esetet. A -vizsgálóbiró társaságában gyakran látták a vizsgálat folyama alatt. -Pajkos mókázásként csakugyan beszélték akkor, hogy a lányka eltünéséről -neki tudnia kell, vagy lehet valamit. Ez a hiresztelés jutott el Svarcz -Salamon füleihez a tömlöczbe. - -Vidéki tömlöczök lakói nincsenek elzárva teljesen a világtól. - -A nyiregyházi törvényszék tömlöczében lehetett husz-harmincz fülke, de -sokkal több elitélt vagy vizsgálati fogoly. A nagy perbe keveredett -zsidók közül ugyan kettőt nem tettek egy fülkébe, nehogy egymással -beszéljenek s talán összebeszéljenek, de mindegyiknek volt három-négy -idegen társa. Több-kevesebb folytonosan. S a társak folyton váltakoztak. -Egyik szabadult, vagy központi börtönbe került s jött helyette másik. S -a ki jött: az mindig hozott hirt a külső világból. - -Ám akkor mindenki a vérvádról beszélt Magyarországon. Ura, szegénye, -férfia, asszonya, örege-apraja alig talált egyéb társalgási tárgyat. Az -a rab, a kit eszlári zsidóval zártak össze, kifogyhatatlan volt az e -fölött való beszélgetésben. Az emberek agya bőven termette az ötleteket, -föltevéseket, elméleteket. A rabnak egyébre sincs ideje, mint tünődésre -s ha társa van: beszélgetésre. Ebből áll minden tevékenysége s egyuttal -minden vigasztalódása is. - -S nemcsak a rabok társalognak egymással, hanem a tömlöcztartók, a -felügyelők s az őrök is társalognak a rabokkal. Sok jó ember, sok -érdekes alak, sok különös egyéniség van a rabok és gonosztevők között. -És sok különösség, sok képzeletingerlő részlet az egyes -bűncselekményekben. De semmi se érdekesebb, mint az, a melyben szüz lány -szerepel. A mit költészetnek nevezünk, a mi művészet van a világon: az -őskortól kezdve abban mindenütt nagy szerepe van a szüzesség fogalmának. -Nem csupán a keresztyén kornak szüzanya-képe tette gazdaggá és -termékenynyé ezt a fogalmat. A fogalomnak rejtélyes bája és titokkal -teljes fensége évezredekkel előzi meg a keresztyénség korát. Szüz -lánynak vérét venni, keresztyén lánynak vérét vallási szertartásokra -felhasználni: lehet-e gondolat, mely jobban izgatná az agyat, nagyobb -tevékenységre buzditaná a képzeletet s inkább megoldaná a nyelveket, -mint ez? - -Bizony nem mulik el olyan nap május végétől kezdve álló esztendeig, hogy -a nyiregyházi tömlöczben mindenféle rabok és fogházőrök, zsidók, -keresztyének, tömlöcztartók, bejáró családbeliek órákon át ne az eszlári -esetről társalogtak volna. Urak a vármegyeházán, birák a törvényszéken s -rabok a tömlöczben csak ezzel üzték az időt és unalmat. S a börtönök -lakói gyakran sokkal jobban ismerik a valódi igazságokat, mint az -igazságszolgáltatás intézői. - -Svarcz Salamonból a börtönbeli tudás s a börtönbeli sok tünődés beszélt. -Noha volt az ő lelkében valamely csodálatos buzgóság is, melyről lesz -alkalmam később szólani. - -A vérvád babonája némely vidéken ugy szól, hogy a metsző feladata a -keresztyén szűznek vérét venni. A hány metsző tehát április 1-én -Eszláron volt: mindazokat a vádlottak sorába kellett iktatni. Csupán -azért, mert metsző s mert április 1-én ott volt. - -Ilyen metsző még három volt. - -Taub Emanuel volt az egyik, a ki április közepéig eszlári metsző volt, -de azután Polgárra költözött s a ki helyett választottak épen ápril 1-én -uj metszőt. Taubot hamar megkeritették. Május 26-án már ki is -hallgatták. Fiatal, 28 éves, nős, vagyontalan s eddig tiszta előéletü. -Tagad minden vádat, az eltünt lánykát hirből se ismerte. Az ápril 1-én -történtekre, az istentiszteletre, ebédre, az egész délutánnak és az -estének miként lett eltöltésére nézve ugy beszél, mint a többi tanu. - -Vizsgálati fogságba jutott nyomban. - -A gallicziai náj-szandeczi metsző volt a másik. A neve Bukszbaum -Ábrahám, 26 éves, nős s már van két gyermeke. Huszonhárom éves koráig -Gallicziában lakott, azután kóborlásai közben elvette a tarczali -rabbinak, Spirer Jakabnak leányát feleségül, egy évig Sárosmegyében -Komárnyikon lakott, azután Tarczalra költözött s onnan ment át -gyalogszerrel Eszlárra pályázni. Legutóbb már ibrányi lakos volt s onnan -kisérték a vizsgálóbiró kezei alá. Egyetlen szót se tudott magyarul. -Csak a lengyel és rusznyák nyelvet értette s a német nyelvnek galicziai -zsidó változatát. - -Fiatalsága daczára vagy talán fiatalsága miatt igen buzgó, áhitatos -lélek volt. Még nem rég került ki a jesivából. Fogolytársainak valóságos -gyötrelme volt. Magyarul nem tudván, velük nem beszélhetett. Egész nap -nem tett egyebet, mint imádkozott. Heteket, hónapokat töltött el -imádkozásban. A mit kis gyerek korától kezdve tanult a szentirásból, -talmudból, imakönyvekből: azt hadarta örökké. Héber, lengyel, német -keverék nyelvvel örökké tele volt a szája. Mint később kitünt, sok erély -és határozottság lakott lelkében. Az ellene támasztott vérvád ellen -lenéző gúnynyal, néha haragosan, néha vidáman tiltakozott. A zsidók -egyetemes üldöztetését látta a vérvádban. Buzgón hitte, hogy Izrael -istene megvédelmezi őt is, hitsorsosait is, ha ő folyton imádkozik. A -magyar faj nem imádkozó nép. A kéregetés nem természete s még istenhez -is röstel minduntalan könyörögni. Volt a galicziai metszőnek néhány -fogolytársa, a ki őt a sok imádkozásért folyton szidta, egyszer s -másszor meg is rázta. Mit alkalmatlankodik annyit az égben? Mit zaklatja -örökké a jó Istent? Miért nem mulattatja inkább fogolytársait? -Lassanként a tömlöczben megtanulta jól a magyar nyelvet. Több mint egy -év alatt volt ideje hozzá elég. De mihelyt magyarul tudott beszélni: -abbahagyta az örökös jajgatást. - -A harmadik metsző volt a téglási Braun Lipót vagy Lőbi. Ezt nem találták -meg hamarosan. Nem volt már Tégláson. A debreczeni törvényszék -vizsgálóbirája kihallgatott minden téglási zsidót, senki se tudott róla -hirt mondani. Ott volt, eltünt, nyoma veszett. Avas észjárásu -vallástanitók azt hirdetik, hogy a földi élet csak bujdosásból áll. A -vagyontalan, szegény zsidókra egészen illik ez a tanitás. Ez a Braun -három évig lakott Tégláson, onnan áprilban elköltözött Udvariba, a -szomszédos Szatmár vármegyébe községi metszőnek s ugy elköltözött, hogy -négy-öt hét mulva már Tégláson egy árva lélek se akadt, a ki tudta -volna: hova lett. Egy ember nem volt, a ki törődött volna vele. Nem -hagyott Tégláson senkit, a kivel tudatta volna, hova megy, merre jár, -hol hajtja le fejét. Még nőtlen ember volt, 27 éves, de a sok áhitat és -nélkülözés miatt már 40 évesnek is beillett volna. Egészen afféle -embernek látszott, a minőt Mózes IV-ik könyvének hatodik részében -nazareusnak nevez. - -Nagyon sok dolgot adott a vizsgálóbirónak. - -A vérvádat ridegen utasitotta el magától, de találtak nála egy csomó -zsidó apró betükkel irt ákom-bákom kéziratos levelet. A vizsgálóbiró és -barátai nagy titkokat sejtettek ezekben. - -De hát ki forditsa le ezeket magyarra? - -Braun Lőbi ugyan szivesen leforditotta volna, de neki nem lehetett -hinni. S más zsidónak se akartak hinni. Kerestek valami tudós papot vagy -barátot, a ki értse a zsidó nyelvet. - -Van néhány ilyen tudós pap és tanár Magyarországon minden keresztyén -magyar felekezetnél, csakhogy ők is csupán a nyomtatott héber betüket -tudják olvasni, de a kéziratok arabos héber kusza vonásaihoz nem -értenek. Utóbb mégis találtak egyet, valami dr. Karsz Lólion nevüt, de -az is azt felelte, hogy a kéziratok rasi-rabbi féle betükkel irvák, -ebben pedig ő nem eléggé jártas, hanem egy kőszegi benczésrendü barát, -Paulus Stern, ebben is jártas, forduljanak ahhoz. Utóbb is valamelyik -rabbival kellett lefordittatni, a mikor kisült, hogy a levelek csak -áhitatos üres vallási bölcselkedésről szólanak, sőt nagy részük csupán -jesivabeli tanulók irásbeli gyakorlata. - -Mindez csekélység. - -Hanem találtak még Braun Lőbinél a házkutatás alkalmával egy kis -szennyes papirba csomagolva bizonyos sárgásbarna, vöröses port is, -melyről első tekintetre is látszott, hogy ez száritott és porrá tört -vér, – ha pedig vér, más vér nem lehet, mint embervér s minthogy -metszőnél találták, tehát bizonyára keresztyén szűz vére. Talán épen az -eltünt lányka, a szegény Eszter vére! - -Nosza meg kell vizsgálni a leleményes ész egész hatalmával, a tudomány -minden fegyverével. - -A papiroson irás is volt. Két szó volt ráirva: Krahhmol-blű. Ennek -értelmét kellett először megfejteni. - -E két szó nem magyar, nem is német, nem is latin. Eddig elért a -vizsgálóbirák, királyi alügyészek, irnokok és csendbiztosok tudománya. -Volt egy börtönőr, a ki értette a rusznyák nyelvet. Ezt is megkérdezték. -Az ő szláv nyelvbeli tudománya se tudta a szavakat megmagyarázni. - -Egyszerü dolognak látszott Braun Lőbit magát megkérdezni. Övé az a barna -vöröses por, ő irta a papirra azt a két szót, neki csak tudnia kell -mindent. - -Tudott is. Meg is mondotta, hogy az a por vérzés ellen való gyógyitó -szer, pénzért árulják a gyógyszerészek, ő is ott vette azoknál nyolcz -krajczárért, egyéb neve pedig nincs, mint krahhmol-blű. - -Dehogy hitték el egyetlen szavát is. Olyan egyszerü és világos volt ez a -megoldás, hogy ezt a vizsgálóbirói észszel már ennélfogva se lehetett -volna elfogadni. Félti a vádlott a bőrét, azért beszél igy, azért akarja -a biróságot félrevezetni. - -Pedig hát a metszőnek igaza volt. - -Mikor a csecsemőt körülmetélik, a megsértett testrészen vérzés támad. -Erős vérzés, melyben igen gyakran elgyengül a csecsemő, néha meg is hal. -A vérzés elállitására ősi időktől fogva bizonyos szereket szoktak -használni. E szerek közé tartozik a sárkányvér is, melyet e néven -árulnak a gyógyszerészek. Nem sokat érő szer, ma már nem is használják -sürüen, de a tanulatlan metszők és a körülmetélők egyike s másika ma is -ragaszkodik hozzá. - -Valami gyanta ez. Rokonságban van azzal, melylyel a hegedüvonót kenik. A -molukki szigeteken tenyészik egy pálmafaj, melynek a neve Calamus Draco -vagy Daemonorops Draco. Valószinüleg alakja után s az alakjához -kapcsolódó népmesék és a babonák után adták rá ezt a nevet. Az is lehet, -hogy eredetileg a molukki vadak a maguk nyelvén nevezték el olyképen, -hogy azután a tudósok belevették nevébe a sárkányt. Ennek gyümölcséből -izzasztják ki a nedvet, a melyet, ha megsürüsödik, megsárgul, megbarnul -és porrá törnek: vérzés csillapitására gyógyitó szerül alkalmaznak. A -gyógyszerkönyvekben latin neve: sangvis draconis, magyarul: sárkányvér. - -De hát hogy lett ebből Krahhmol-blű vagy Krachmol-blö? - -Ez is egyszerü. - -Az északmagyarországi ó-hitü zsidó se magyarul, se latinul nem beszél, -hanem beszél németül. Németül a sárkányvér: Drachen-bluth. Csakhogy a -galicziai és északmagyarországi zsidók német szójárása valami különös, -furcsa, megmagyarázhatlan torzitás. A Drachen szót átalakitja Krahhmol -vagy Krachmol szóvá, a Bluth-ot pedig Blü vagy Blö szóvá. Igy lesz -Drachenbluthból Krahhmol-blü. - -Volt Nyiregyházán egy tanult, értelmes gyógyszerész, Korányi nevü. A -törvényszéknek ez szokott a szakmájabeli kérdésekben véleményt adni. -Megkérdezték ez esetben is. Adott is okos és alapos felvilágositást, a -mely azonban igazolta volna Braun Lőbit. A mellett kisült, hogy ez a -gyógyszerész is zsidó volt valamikor, vagy legalább apja-anyja volt -zsidó. Nem lehetett tehát hinni neki se. Elküldték tehát a vöröses-barna -por egy részét a műegyetemhez, az országos fővegyészhez, dr. -Felletárhoz. Ő se mondhatott mást. Abban a porban nyoma sincs a vérnek, -nyoma sincs a szűz lány vérének. - - -II. - -(Fölkutatják a sirokat. – Az emődi zsidók. – Az alibi. – Az elfogott -koldus zsidók serege.) - -Másutt kellett keresni a bűntény tárgyi jelenségeit. Minthogy azonban -effélék semmi irányban sem mutatkoztak: elő kellett teremteni valahonnan -a koldus zsidót. - -Pedig megvizsgálták a temetőket is. - -Április elseje óta csak két hónap telt el. A keresztyének temetőjében -levő minden ujabb sirhalomnak eredete, ideje és kora kétségtelen volt. -De a babona szerint a zsidók ide nem is temettek volna senkit. De az -eltünt lányka holttestét valahova mégis el kellett temetniök. Máshová -nem, csak a zsidó temetőbe. - -Kimentek hát oda. Birák, pandurok, előljárók, orvosok, napszámosok, -tanuk, kiváncsiak. Föl kell ásni a sirokat. Valahol ott lesz a lányka. - -Három ujabb ásatunak látszó sirhalmot találtak. - -A legujabbról azt mondta Sarf József, hogy azt ne bántsák, ő temette oda -1882. évi január 30-án kilencz napos csecsemőjét. De azért csak -felbontották a sirt. A gödör fenekén a puszta földön egy kis szalmán -feküdt a kis csecsemő oszló-bomló maradványa egy ócska kis teknővel -letakarva. A régi zsidók egyszerüségével s a szegény ember -pénztelenségével történt a temetés. A szakértő orvos megvizsgálta a kis -hullát s legalább hét napos s legföljebb 14 napos csecsemőnek találta. - -Tovább kutatták a sirokat. - -A zsidók bebizonyitották, hogy 1882-ben január elsejétől május végéig -nem volt több halottjuk, csak Sarf József csecsemője. Az 1881-ik évben -nem volt egy halottjuk se. Az előző 1880-ik év junius 7-én temettek -utoljára. A sirhalom alakja is megbizonyitja ezt. Minek tehát felturni a -régi sirokat, fölzaklatni a porladó tetemeket? Hiszen a föld megmutatja, -hogy április elseje óta, a mikor a lányka eltünt, egyetlen kapavágás se -történt a zsidók temetőjében. - -Igy beszél az igazi szakértő, a mezei munkás gazda ember. A ki ássa-vési -a földet s naponként nézi, hogy az ujonnan ásott föld hantjai miként -mállanak, miként sülyednek, miként telnek meg lassanként gyommal, fűvel, -vadvirággal s mennyi idő alatt heged be a földnek sebje, melyet rajta -ásó, kapa, ekevas ütött. Ismeri a különböző talajok és füvek -természetét. Agyagon, kavicson, televényen, égevényesen miféle fű mennyi -idő alatt fogamzik, miként nő fel s mi sorsa van télen is, nyáron is? - -A falusi előljárók, tanuk, parasztok jól látták, hogy a temetőben nyoma -sincs uj ásásnak. Ám a vizsgáló biróság emberei és szakértői másként -látták a dolgot. Az ő elméjüket tompává, de egyuttal furfangossá is -tette az a töredékes tudomány, a mely oda beleszorult. Ők még a -vakondturásokat és hangyabolyokat is felturták: nincs-e ott az eltünt -leánykának vagy keze, vagy lába? A paraszt csak a fejét csóválta. Az -urakkal nem akart kemény vitába keveredni. Ő jól tudta, hogy -földszinéhez közel vakandturásban vagy hangyabolyban rothadó testrész -hónapokig meg nem maradhat. A falusi kutyák dülőföldek messzeségéből -megérzik a szagát, oda mennek, kikaparják s megeszik vagy elhordják -onnan. S aztán a tavasz meleg napjaiban a hangyák, a pondrók s az apró -skarabeuszfélék is nagy hirtelen szétszedik a hullarészeket. - -Mindegy. Az urak töviről-hegyiről elkutattak a temetőben mindent. -Fölástak még nem régi ásatunak látszó két sirt is s a mikor a szakértő -orvos azt mondta, hogy ezek halottjai legalább egy év óta pihennek ott: -csak akkor hagyták abba a többi sir felbontását. - -De hol van hát a koldus zsidó? - -A vizsgálóbiró az emődi zsidók közt kereste a koldust első sorban. -Svarcz Salamon metsző szava terelte figyelmét az emődiekre. - -Emődön sok zsidó van. Több mint 22 család. Alig képzelhető akkora -szigor, a melyre akkor a biróságok tagjai feljogositva ne érezték volna -magukat. Oktalan és törvénytelen szigort alkalmaztak az emődi zsidók -ellen is. - -Kit kellett Emődön keresni és megtalálni? - -Azt a zsidót, a ki szegénysége miatt koldulni s koldulás végett faluzni -szokott. Tehát a vagyonos, birtokos, háztulajdonos, boltos kereskedő -zsidókat nem lett volna szabad, mert nem volt szükséges zaklatni. - -Békességes időben igy is történt volna. De ha a társadalom zúg és -gyülölködik: akkor más a rend. - -Gyanuba fogtak minden zsidót tekintet nélkül. Mindenkit arra hivtak fel: -bizonyitsa be, hol volt április 1-én. - -A büntetőjogban ugy hivják ezt: alibi. - -Nagyon kevés ember van a világon, a ki hónapok mulva idegen tanukkal -alibit tud igazolni. A királyok, a katonák, a kórházi betegek, a rabok, -tömlöcztöltelékek, kisebb fajta hivatalnokok meglehetősen tudják -igazolni, hogy hónapok előtt valamelyik napon hol voltak vagy hol nem -voltak, de más emberfia nagyon nehezen. Az utazó ügynökök, mintaárusok, -tőzsdelátogatók, még vezetnek valamelyes jegyzéket, hol töltik -napjaikat; – számlákból, megrendelésekből, körlevelekből sok elmult -napjuk miként lett lefolyását meg tudják bizonyitani, de a falusi kis -gazda vagy kis szatócs erre nem igen képes. Ő csak néhány különös -esemény után tudja magát a régi elmult napok iránt tájékozni. Nagy -ünnep, születés, halál, keresztelés, lakodalom, jégverés, tüzi -veszedelem, biróválasztás, szüret s néhány efféle esetet megjegyez s az -ily napról megtudja mondani, hogy otthon volt-e vagy másutt. Az ily -napról gyakran még idegen tanura is tud hivatkozni. De ezzel aztán vége -is van minden történettudományának. - -Az emődi zsidókat juniusban faggatták, hogy állitsanak tanukat arra, hol -voltak április 1-én? Természetesen vagy husz nem tudott állitani, mert -maga se tudta bizonyosan, hol volt. - -Ez mind valamennyi gyanus lett. Fogságba velük. Néhányat több-kevesebb -ideig a fogságban is felejtettek. Egyelőre a varju se károgott utánuk. - -Nem lehet biztosan meghatározni, hány kóborló koldus zsidót fogtak el e -napokban az ország különböző részein. A rendőrkapitányok mintha -versenyre szálltak volna egymással: ki tud minél több koldus zsidót -összefogdosni. - -Elfogtak egy Reisz Mihel nevüt. Éhes volt és rongyos. Gallicziai -czajkovai származásu, egyetlen szót se tudott magyarul. Mig szabadon -járt: mindig sirt. Mikor elfogták: azóta mindig nevetett. Megkérdezték: -miért nevet? Azt felelte: soha se volt olyan jó dolga, mint a mióta rab. -Kialhatja magát kedvére s mégis kap enni. – Néhány nap mulva kilökték, -kolduljon tovább. - -Jött névtelen levél, mely tudatta, hogy az eszlári koldus zsidó -Ózd-Vasváriban van, a neve: Juhszem. Furcsa név. Héberül hangzik, de -magyar szó. Elemeire bontva azt jelenti: juhnak a szeme. Bizonyára -csufnév vagy költött név. De azért keresték nagy buzgósággal. - -A karczagi főkapitány valami csavargó oláh embert fogott el. A neve volt -Makszim Lauli. Nem tudta bizonyosan: oláh-e, zsidó-e, czigány-e? Senki -se tudott vele beszélni, Mit csináljon vele? Bűnösnek nem találta, csak -szegény kéregető volt. Legjobbnak találta azt a megoldást, hogy elküldi -Bary vizsgálóbirónak. Előbb azonban megkérdezte távirattal: van-e rá -szüksége? Bary azt felelte: nincs. - -Efféle mókát gondolt ki Székes-Fehérvár főkapitánya is. Talált egy -Svarcz Baruch nevü bujdosó zsidót. Elfogta nyomban s egyebek közt -megkérdezte tőle, mi a foglalkozása? Azt felelte, hogy ő tudja -könyvnélkül a talmudot. Talmudot? Minden rendőrkapitány tud annyit, hogy -a talmud a zsidók könyve, a zsidók titkainak gyüjteménye s a ki azt -tudja, az már ennélfogva megérett arra, hogy az eszlári vizsgáló urak -kezére kerüljön. Rögtön elfogatta s fényképező elé állitotta a zsidót s -fényképét elküldte Barynak azzal a hivatalos kérdéssel vajjon a zsidót -is ne küldje-e utána? - -Bary erre is azt felelte: nincs szüksége rá. - -Galliczia csak ugy ontja Magyarországra a koldus zsidókat. - -Egy Rózenblűth Májer nevü koldust is elfogtak. Strzyrovi származás -Gácsországból, ötven éves, nős, hat gyermeke van, otthon rőfös-kereskedő -volt, de tönkrejutott, most Magyarországot járja, s helyet keres, a hol -letelepedhessék. Kéregetésből él. - -Elfogtak egy Czukkermann Lipót nevü gácsországi zsidó koldust is. Dinovi -születés. Ez is ötven éves volt. Ennek is volt neje és négy gyermeke. Ez -már igazi koldus, mert a zsidó tanitói pályára készült. - -Mind a kettőt hazakisérték Gácsországba. - - -III. - -(Róth Borbála koldus zsidóasszony. – A ki meg akarja javitani a -világot.) - -Volt Tisza-Eszláron a lányka eltünésének napján egy koldusasszony is. -Ezt is föl kellett keresni a nagy világban. Ő is ott delelt, ott -tanyázott a templomszolga lakásán, neki is látnia, tudnia kellett -valamit. A nyomozásokat szinte vidám munkának lehetne tekinteni, ha -annyi bánatot és szerencsétlenséget nem okoztak volna sok embernek. - -Junius 9-én egy ismeretlen zsidóasszony jelent meg Tisza-Eszláron. Már -három nap előtt találkozott véletlenül özvegy Solymosi Gábornéval, -született Jakab Erzsébet tisza-eszlári lakossal, az eltünt lányka -rokonával. A találkozás Bodrog-Kereszturnál történt az országuton. A -gyalogosan levő két asszony csakhamar beszélgetésbe keveredett s a -zsidónő nyomban az eszlári eseményre forditotta a szót. Azt mondta, hogy -ő is zsidó, még pedig bábaasszony, s jó, hogy április 1-én nem ment -Tisza-Eszlárra. - -Solymosi Gáborné nem sokat adott erre a beszédre. Azonban három nap -mulva az asszony csak megjelent Eszláron. Találkozott az utczán egy Nagy -Miklós nevü 12 éves fiuval, megkérdezte tőle, melyik házban lakik az -eltünt lányka édes anyja, Solymosi Jánosné s két krajczárt igért a -fiunak, ha megmutatja a házat. - -A fiu megmutatta. - -A zsidó asszony bement Solymosinéhoz, keresztyén kálvinista vallásunak -mondta magát, előhozta a szegény Eszter eltünését s könyező szemekkel -fejezte ki részvétét és sajnálkozását. Együtt sirt a busuló anyával. - -Később azt mondta, hogy ő még reményli, hogy a szegény lányka előkerül. -Ő ismer Máramaros vármegyében egy tudós asszonyt, menjen el Solymosiné -oda, ő szivesen elvezeti hozzá, s ha annak elpanaszolja baját: az élve -vagy halva megkeriti a lánykát. De a lányka ingéből vigyen magával egy -darabot, mert a tudós asszony csak annak segitségével boldogulhat. Addig -is pedig, mig oda jár, a lánykának egy ingét ássák el a földbe, rakjanak -föléje nagy tüzet s az égjen addig, mig csak az eltünt lányka meg nem -kerül. - -Ez bizony ostobaság, közönséges babona. - -A zsidó asszonyok nem igen babonásak, de a kálvinista magyar asszonyok -se. Nem is adott Solymosiné az egész beszédre semmit. Csak mikor már a -zsidó asszony elment és Solymosiné az esetet a faluban elbeszélte: akkor -jöttek arra a gondolatra, hogy bizonyosan ez volt az az ismeretlen nő, a -ki a lányka eltünésekor ott járt a faluban. Most is csak tőrbe akarta -csalni az anyát. - -A faluból azonban nem mehetett ki, elfogták még azon a napon. - -A neve Róth Borbála volt, elhalt férjét Klein Sámuelnek nevezték. 42 -éves s két gyermeke van. Máramarosszigeti származásu s bábaasszony. De -otthon megélni nem tudott, nyakába vette tehát az országot s május -elseje óta bujdosik egyik városból és vármegyéből a másikba. Már -tizenkét várost bejárt, hogy élhető helyet keressen. - -Miért akarta megbóditani Solymosinét: ennek nem tudja okát adni. De az -bizonyossá lett, hogy április 1-én nem volt Tisza-Eszláron. Nem ő tehát -a keresett koldusasszony. - -Közel négy hónapi rabság után szabadon bocsátották. - -De mit is akart hát ez a szegény kóborló zsidó asszony? - -Élete, a mint ez évben folyt, csupa regény, de a nyomoruságnak derütlen -regénye. - -Férjét elveszti, özvegyen marad két gyerekkel, de kenyér és hajlék -nélkül. A telet keservesen huzza át s a tavaszféllel kóborolni megy. Azt -mondja, azért kóborol, hogy olyan kelyet találjon, a hol nincs elég -bábaasszony, Máramaros-Szigeten harmincz is van, ott nem tud megélni. - -Eszlárra vetődik. Azt mondja: véletlenül. Ott Solymosinéhoz, az eltünt -lányka anyjához tér be. Azt mondja, oda is véletlenül. Megszomjazott, -egy ital vizet kért inni, azért botlott be oda. - -Ezt nem lehet elhinni. Neki valami gondolata volt, melyet a vérvád zajos -emlegetése szült meg az ő gyenge agyában. - -Eszláron elfogják, Recsky csendbiztos kezére adják s ott Nagyfaluban a -belső cselédek elfecsegik neki, hogy Sarf Móriczot hogy’ vallatták, -hogy’ kínozták, ő is várhatja kínos sorsát. - -A csendbiztos csakugyan rárivall. Először a fecsegő lányt véresre veri, -azután neki fordul: - -– Téged pedig, kutya zsidó, összeváglak, gödörbe hánylak, a zsidók -istene számoljon rólad. - -De a csendbiztos felesége mívelt urnő, kiveszi a kóbor asszonyt ura -kezéből s átadja a pandurnak. A pandur elviszi s belöki a börtönbe. - -A börtön szűk helyiség. Három lépés széltében, három lépés hosszában. -Nincs benne semmi, padlata csupasz föld, nincs az asszonynak feje alja, -még szalmát se adnak alája. - -A kóbor asszony bölcselkedik. Odafordul a pandurhoz: - -– Mondja meg nekem kigyelmed, ha a juhot a juhász kezére adják, kitől -kérik számon? - -– Hát a juhásztól, jó asszony! - -– Nohát engem se hagyjanak itt a puszta hideg földön feküdni, mert -valamikor engem is számon kérnek és rólam is be kell majd számolni. - -Igy beszéli el nagyfalui esetét a törvényszék előtt a kóbor asszony. - -Másnap lovas pandur bekiséri Nyiregyházára Bary vizsgálóbiró elé. - -A pandur ül a lovon, a kóbor asszony megy a ló feje előtt gyalog. Az út -hosszu s a kóbor asszony éhes, gyönge, kimerült. Nem tud lépést tartani -a lóval, kidől. De ha pénze van: fogadhat kocsit. Van pénze, öt koronát -már összekoldult kis gyermekei számára. Éppen elfogy a kocsira. De -legalább bejut a központi börtönbe. - -Ott tartják s idejét meg nem határozzák. - -Ott is az eszlári lányka eltünésén jár az esze. Véletlenül találkozik -ott a tanuval, Sarf Móricz fiuval. Rögtön forditani akar egyet a világ -során. Zsidó nyelven szólitja meg a gyereket, hogy megoktassa. De a -gyerek nem akar vele szóba állani. A gyereket már megtanitották félni. - -– Nem lehet nekem magával beszélni, mert én rossz kezekben vagyok. - -Ezért is meglakol a kóbor asszony. Megtudják, hogy beszélt a gyerekkel s -büntetésül két napon át nem kap enni. - -A börtönben megismerkedik egy sulyos rableánynyal. Pályik Mária a neve. -Elvesztette elsőszülött gyermekét s e miatt három évre elitélték. Fiatal -s talán csinos lány volt s az őrök bizalmaskodtak vele. Elmondták neki, -hogy megkerült az eltünt lányka, holttestét kiadta a Tisza vize, de -bizony nem volt azon egy karczolás se, nem ölték azt meg a zsidók. - -A kóbor asszony föltette magában, hogy a mikor majd szabad lesz: ő -kikeresi a zsidók igazságát. - -Négy hónapig ült a börtönben, azután eleresztették. Sietett fel -Budapestre, az ország fővárosába. Itt is eljárt a szája mindenütt, hogy -micsoda nagy titkokat tud ő. De segit is a zsidók baján. Nyomban irt egy -folyamodást az ország kormányzó uraihoz. - -Szegény asszony még hozzám is eljött. Néhány vádlottnak már védője -voltam s biztatott erősen, hogy csak dolgozzunk, ne aludjunk, egy-két -nap alatt véget vethetünk az egész zsidóhajszának. - -Szegény volt, mint a templom egere, de buzgalmas. Repülni szeretett -volna, mint a madár. Nagyon ráfért a pénzbeli segitség. - -Élt Párisban akkor egy százmilliomos zsidó: Hirsch báró. Ez a budapesti -szegény zsidók számára is tartott segitő pénztárt. Egy nemeslelkü urnő, -Bischitz Dávidné volt az alamizsnaosztogató. Oda is elment a kóbor -asszony. - -De vesztére. A rendőrség fülön fogta. Jogosulatlan koldulásért három -napi fogházra elitélték s onnan, mikor büntetését kiállotta, a -tolonczházba átkisérték. Itt elfelejtkeztek róla egészen. Csak akkor -vették észre, mikor hetek mulva sulyosan megbetegedett. Akkor meg -elvitték a rabkórházba. Csak két hónap mulva tudott szabadulni. - -Szabadulni? Mit jelent az? - -Azt jelenti, hogy étlen, szomjan, ruhátlanul, hajléktalanul, pénz nélkül -a dermesztő hideg télben nekimehetett a nagyvilágnak – koldulni. - -Két gyerekét jó emberek eltartották valahogy Máramaros-Szigeten. Ő maga -a tavaszon át 1883-ban elvergődött Uj-Fejértóra, a hol bátyja lakott. -Néhány napon át ott meghuzhatta magát. - -Ott találkozott egy Bogdány Izrael nevü zsidóval. Ez is kóbor életet -élt, ez is özvegy volt. Tanitó lett volna, de nem volt helye és kenyere. -Ő is járta tehát az országot tanitó-állásért, mint a kóbor asszony -bábaságért. - -Egymásra találtak, megismerkedtek egymással s harmadnapra összekeltek, -házasságra léptek, megesküdtek egymással. - -De a mézes hetek alig tartottak egy-két napig, kezdődött a nagy per -tárgyalása a nyiregyházi törvényszéknél. S ámbár a kóbor asszonyt nem -idézte oda senki: ő mégis fölkerekedett s jött a birósághoz. Tanuságot -akart tenni arról, a mit ő Eszláron, Nagyfaluban, Nyiregyházán s -Budapesten tapasztalt mindenféle pandurok, csendbiztosok, rendőrök, -vizsgálóbirák kezén a börtönökben, toloncztelepeken s rabkórházakban. - -A törvényszéki elnök csodálkozott házasságán. Hogy oly hamarosan -megtalálta foltját a lyukas zsák! - -A kóbor asszony bölcs nyugalommal felelt: - -– Szegény özvegy ember, szegény özvegy asszony, mind a kettő zsidó, -egyiknek sincs semmije, találkoznak az országuton, nem nagy dolog -azoknak összekelni. - -Ime a nagy pörnek egyik kis alakja. - -Nyerészkedni nem akart az eltünt lányka édes anyján. Hiszen nem kért -tőle semmit, csak egy pohár vizet. - -Talán csakugyan hitte, hogy az a mesebeli tudós asszony az eltünt lányka -nyomaira rá tud mutatni. - -Mindenesetre ama nyugtalan elmék közé tartozott, a kik valami hibát -mindig látnak a világ rendjén s azt a hibát meg akarják javitani. Mintha -a pehely azt mondaná: ferdén állanak az Alpesek, rájuk nyomakodom, hogy -egyenes állásba igazodjanak. - - -IV. - -(A varju-laposi rejtély. – A szolgáló megijed s ijedtében látást lát.) - -Nemcsak maga volt a kóbor asszony ily lélekkel. - -Mind a két táborban akadtak kuruzslók, a kik lépten-nyomon gyanuval, -följelentéssel, utbaigazitással állottak elő. A társadalom nagy tömege -dolgozott. A zsidók ellen is, a zsidók mellett is. Gyönge elmével, de -csapongó képzelődéssel. Eleven példa erre sok van. Néhányat ismertetnem -kell. - -A varju-laposi rejtély sok idejét és sok erejét vette igénybe a -vizsgáló-biróságnak. Önmagában talán nem is volna annyira érdekes, de -különösen érdekessé válik az által, hogy igazán megismerjük belőle a -vizsgálóbiróság eszejárását, jó kedvét és sok idejét. - -A varju-laposi csárda az ugyan e nevü tanya közelében fekszik a -Rakamazról Királytelek felé vezető országút mellett. Az útszéli -csárdákban zsidó szokott lenni a csárdás. Zsidó volt itt is. - -Julius közepe táján jelentés jött magánkézből Bary vizsgálóbiróhoz, hogy -e csárdánál csodálatos, rejtélyes, fontos esemény történt két hét előtt. - -Egyik napon ugyanis estennen két zsidó ment a csárdába. Idegen, -ismeretlen mind a kettő. A korcsmáros és anyja a csárdabeli szolgálót -rögtön előhivták s keményen ráparancsoltak, hogy menjen szobájába, -vetkőzzék le s aludjék nyomban. A lány bement, levetkőzött, lefeküdt s -alvást szinlelt. Hol a csárdás, hol az anyja, egy öreges zsidó asszony, -oda-odasurrankodott a lány hálószobájának ajtajához s be-benéztek -hallgatózva, vajjon a lány alszik-e? - -A lány gyanuja föltámadt. A parancsolat a korai lefekvésre, a -kémlelődés, az idegen és ismeretlen zsidók jelenléte; mindez -megijesztette. Borzadás és rémület vett erőt a lányon. Az eltünt -lánynyal, a dadai hullával, a tiszadobi fejetlen holttesttel ugyis tele -volt a képzelete. Ezek a zsidók se jót akarnak itt a csárdában. Vagy ő -ellene forralnak valamit, vagy azt akarják, hogy ő ne lássa, ne hallja -azt, a mit cselekszenek. - -Magára hányta ruháit s egy pillanatban észrevétlenül kiszökött vaczkából -s bement az istállóba. Ott hált a kocsis. A leány nagy rémülettel -elbeszélte neki az egész dolgot s aztán kettesben kimentek a sötétben a -zsidók után leselkedni. - -A két idegen zsidó az országúton a csárda előtt föl s alá járkált s -egymással titkon beszélgetett. - -A csárda mögött temető van. Ez a varju-laposi tanyai halottak temetője. -Népes tanya ez, a csárdától alig két puskalövésnyire, a halottakat -Királytelekre hurczolni nehéz volna. A temetőben feszület. - -A két idegen zsidó egyszer csak bement a temetőbe. Egy csomagot vittek -oda s ott sokáig késlekedtek. Hova rejtették el a csomagot: azt a kocsis -és a lány nem láthatták. - -Nagy eset: Kik voltak az ismeretlen zsidók? Mi volt a csomagban? Hova s -miért rejtették el? Hogy mehettek a zsidók a temetőbe éjnek -éjszakájában, holott a feszület van ott a keresztre szegezett üdvezitő -képmásával? - -Ime ez a jelentés érkezett Bary vizsgálóbiróhoz. Nem emlékszem biztosan, -ki irta ezt meg neki. Alighanem Kovács Ignácz tiszttartó, a ki ott -lakott és kormányzott a varju-laposi csárda közelében a Görögszállási -tanyán. - -Bary nagy dolgot látott ebben. Közölte nyomban a közvádlóval, Egressi -Nagy Lászlóval. Tanakodtak. Meglehet, itt találják meg az eszlári vérvád -titkainak kulcsát. Fölkerekedtek csapatosan: vizsgálóbiró, királyi -ügyész, irnok, hajdu, kocsis, vadászkutya s mentek Varju-Laposra -nyomozni. - -Julius 22-én volt a kirándulás. Megbizonyosodtak arról, hogy a -csárdásnét Veisz Salamonnénak hivják, özvegy zsidóasszony, a férje -néhány hét előtt halt meg, a kocsisa Laczkó János; a szolgáló, a ki -éjjel kiment a kocsishoz az istállóba, Janczura Mária, de ez néhány nap -előtt innen elszökött, s most Belegrád tanyán tartózkodik valami Vaskóné -nevü béres asszonynál. - -Ennyivel lett tudósabb a biróság. A nap különben jól telt el -vadászattal, lakomával. Augusztus elsején érdemes volt a kirándulást -megismételni. - -Ujra útra kelt az egész csapat. Mindig nagy feltünéssel csinálták az -útrakelést is, az utazást is. A sajtó is kifogyhatatlan volt a -kirándulások fontosságának ecsetelésében. - -Legelőször mentek a Bas-halom nevü tanyára, hogy kihallgassák Kovács -Ignácz tiszttartót. A tiszttartó elmondta az egész borzalmas, rejtelmes -éjjeli történetet, a mikor a szolgáló lány fogvaczogva, rémülve menekült -a kocsishoz, hogy annak ölében bátorsághoz jusson. De hozzátette, hogy ő -ezt csak hallomásból tudja, jót nem áll érte. - -Nosza megy a vizsgálat onnan a belegrádi tanyára, hogy a szolgáló leányt -felkeresse. A kit ott meg nem talál, az a szolgálólány. Azt mondják: -otthon van a varju-laposi csárdában. Utána oda is. A vizsgálóbiró, a -királyi ügyész, a hajdu, az irnok, a kocsis, a vadászkutya. A lányt ott -se találják. - -Mit csináljanak? Hazamennek Nyiregyházára s onnan hivatalos levélben -felhivják a községi birót, hogy a tanukat bizonyos kitüzött napra küldje -be Nyiregyházára. - -Ez volt a legjobb. Ez volt a szokásos és törvényes eljárás különben is. -A községbiró mindenkit megtalált rögtön. Ezen kellett volna az egész -eljárást kezdeni. - -Kihallgatják a szolgálólányt. - -A leány neve nem is Janczura Mária, hanem Bajczura Mária, 17 éves, görög -katholikus vallásu, hajadon. Kereken tagadja, hogy ő éjjel ment volna a -kocsishoz. Csak más napon mesélte a kocsisnak, hogy ő megijedt az idegen -zsidóktól. Nem is mentek a zsidók a temetőbe, nem is vittek oda semmi -csomagot, csak ő maga ment estennen a temetőbe, őt is az asszony küldte -oda, hogy hozzon füvet a tehénnek vagy a malaczoknak vacsorára. - -De hát mégis mit kerestek ott az idegen zsidók? - -E kérdésre a kocsis felelt meg: Laczkó János. A csárdás zsidó junius -25-én meghalt. Temetés után odajöttek az elhalt férjnek s az özvegyen -maradt asszonynak rokonai az örökség elintézése végett. Három vencsellői -és egy gávai zsidó. Ezek voltak a rokonok a két szomszéd faluból. Este a -kocsis szállitotta őket haza. A lány szeme csak káprázott ijedtében s -azért beszélte, a mit beszélt. Kinevette vele mindenki. - -Csak a biróság nem nevette ki. Az méltatlannak találta magához az -együgyü paraszt józan eszét. Neki tovább kellett keresni a nyomokat, -melyek soha meg nem történt esethez vezettek. - - -V. - -(A tisza-dobi fejetlen hulla. – Fekete kutya élettelen teste lett -belőle. – Eszter a metsző zsidó pinczéjében. – Eszter a zsidó pap -virágos kertjében. – Eszter a sirban. – Keresztyén gyerek befalazva a -zsidótemplomba.) - -A varju-laposi titokhoz egészen hasonló a tisza-dobi fejetlen hulla -története. - -Farkas Gábor eszlári biró hivatalosan jelenti Bary vizsgálóbirónak, hogy -Botos István eszlári lakos egy tisza-dobi asszonytól azt hallotta, hogy -a tisza-dobi halászok egy fejetlen leányhullát fogtak ki a Tisza vizéből -s ezt bejelentették főnöküknek, a halászat bérlőjének. A bérlő zsidó -volt s azt parancsolta a halászoknak, hogy szó nélkül sikkaszszák el a -holttestet. Ezek engedelmeskedtek, mást nem is tehettek s a holttestet -elsikkasztották, még nyomait is örökre eltüntették. - -Ez már nagy dolog. - -Tisza-Dob község a Tisza partján fekszik. Eszlártól Tisza-Lökön és -Tisza-Dadán keresztül oda folyik a viz. Ha az eltünt lánykát a zsidók a -Tiszába dobták, a mi valószinü: holttestét Tisza-Dobnál fölvethette a -folyam vize. S természetes, hogy a holttest fejetlen volt s még -természetesebb, hogy a dobi halászat zsidó bérlőjének a holttestet el -kellett rejtenie, mert különben a vérvád napfényre jut. - -A legszigorubb, leggondosabb, legszélesebb vizsgálatot kell teljesiteni -halasztás nélkül. - -Kimegy a vizsgálat Tisza-Dobra s legelőször kihallgatja Botos Istvánt. -Botos István keményen áll nyilatkozata mellett, melyet az eszlári -birónak tett, de egyetlen tisza-dobi asszonyt se tud megnevezni, a kitől -a hirt hallotta. - -A tisza-dobi asszonyokat felhivják: ki tud valamit a fejetlen hulláról, -ki beszélt Botos Istvánnak erről? - -Senki se tud semmit. Senki se beszélt semmit. - -Sorba veszik a halászokat. Tóth Gyula, Rácz Imre, Dancs István, Király -Pál, Kis Rácz Imre, Nacsa József a halászok. Kemény, szókimondó, -kálvinista magyar ember mind. Kijelentik bátran, hogy ebben az évben még -nem fogtak ki semmiféle hullát s nem is hallottak fejetlen hulláról. - -A halászat bérlője Hartstein Jakab, csakugyan zsidó, vagyonos és -családos ember, ő se hallott hullakifogásról semmit. - -Van egy horgas halász is: Papp András. Ez nem szegődvényese a zsidó -bérlőnek. Ez talán tud valamit. Ez se tud semmit. - -Kihallgatják a révészt is, Lucsi Gábort. Ő se hallotta hirét a fejetlen -hullának. - -A vizsgálóbiró a fejét csóválja. Csodálatos szerencséjük van a -zsidóknak, hogy minden nyom ily nagy hirtelenséggel elenyészik. Pedig -van valami a dologban. Hiszen Grosz M. Lajos tisza-löki 52 éves zsidó is -kiváncsian kérdezősködött a fejetlen hulla után. A zsidónak e nagy -érdeklődése mindenesetre gyanus körülmény. - -Nem is hagyta félbe a nyomozást a buzgó vizsgálóbiró. Bizonyos, hogy a -fejetlen hulla meséjét senki sem szophatta a kisujjából. Valahol valaki -által volt kezdete e mesének s volt valami oka is. - -Rájött, hogy először valami Dojtsák Mihály nevü katona beszélte ezt -Kassán május elseje és 14-ike közt valamelyik napon, neki pedig Rácz -Imre tisza-dobi halász mondotta. - -Ezen a nyomon a vizsgálóbiró junius 27-én ujra kiszállt Tisza-Dobra, -Rácz Imrét szembeállitotta Dojtsák Mihálylyal, kihallgatta az összes -halászok feleségét és azokon kivül még egy csomó dobi lakost, – bizony -nem hallott a fejetlen hulláról senki semmit. Dojtsák maradt bent az -üres mendemondában. Valami dévaj katonának pipázás közben támadt ötlete -volt az egész. - -Előállott azonban Dancs János tisza-dobi lakos s bizalmasan jelentette -Barynak, hogy gróf Andrássy Gyula osztrák-magyar külügyminiszter -szomszédos uradalombeli munkásai igenis tudják, hogy egy női hullát -kifogtak a Tiszából s ezt Ferenczi József révész két élő szemével látta, -mert jól megnézte. - -Kérdőre vonják Ferenczi Józsefet. - -Ez révész, 39 éves, nős, családos. Foglalkozásánál fogva idejét a -Tiszánál kell töltenie. Estefelé, a mint a tanyára ment: gunyhója előtt -megállt s a Tisza vizén nézelődött. Csakugyan jól látta, hogy a viz -felszinén egy lábbal fölfelé fordult, feketés szinü felfuvódott tárgy -uszik. Vagy ember, vagy valami dög. Szép csöndesen ringatja a viz -alá-felé. Utána ment, megnézte jól s meggyőződött arról, hogy az a tárgy -egy fekete kutyának holtteste. – Ezt igenis mondta a külügyminiszter ur -munkásainak, de női hulláról nem beszélt. - -Igy készültek a hirek, a mende-mondák, a látások, a káprázatok és a -birói vizsgálatok. - -Az eltünt lányka testvérnénje, Solymosi Zsófi is kapott névtelen -levelet. Arról tudósitják ebben, hogy a szegény Eszter eldarabolt -holtteste az eszlári metsző Svarcz Salamon pinczéjében van eltemetve a -boros hordók alatt, mélyen a föld alá. – A levelet beküldik Baryhoz. - -Nosza siet ki a vizsgálóbiró Eszlárra fölásni a pinczét s a boros hordó -alját. - -Odamennek nagy sereggel a metsző lakásához és pinczéjéhez. Községbiró, -tanuk, napszámosok kisérik a vizsgálóbirót. S gondos kutatás után -rájönnek, hogy a metszőnek sohase volt se hordója, se bora, se pinczéje. -Pinczének nyoma sincs. - -A vizsgálat nem jön zavarba. Ha ott nincs pincze: van a legközelebb lakó -zsidónál. Rózenberg lakik legközelebb. Beható vizsgálat után rájönnek, -hogy ott sincs pincze, nem is volt soha. Tovább mennek. Végtére Szüszman -zsidónál találnak pinczét, ezt fel is turják minden irányban, de -hullának és hulladaraboknak semmi nyoma. - -Bolondnál bolondabb képzelődés vesz erőt az embereken. - -Szüszman Jakabnak meghal Samu nevü fia s eltemetik az eszlári zsidó -temetőbe junius 4-én. Eltelik a temetés után 10–15 nap, néhány ember -összebeszél; fejébe veszi, hogy abba a sirba nem is a zsidó gyereket -temették, hanem az eltünt leánykának, Eszternek a felvagdalt holttestét. -Junius 25-én éjjel nekimennek a sirnak, felbontják, a halottat csakugyan -fiunak találják s azután arczczal lefelé forditják. - -Az eszlári biró nagyon ügyes ember, de a sirbontókat nem tudta -kipuhatolni. Pedig több hetes sirt felbontani nem is éppen pillanatnyi -munka. Egy-két embernek órákig tartó fáradság. - -Egy névtelen levél azt jelenti Barynak, hogy az eltünt lányka holttestét -a zsidó pap kertjében egy virágágy alá temették. - -Eszláron se zsidó pap, se kertje nincs. - -Valami Holinics Géza nevü tanu az ország fővárosából levélben -jelentkezik, hogy ő látta, mikor a zsidók az eltünt lányka meztelen -holttestét eltemették. - -A rendőrség felkutatja a fővárost s ilyen nevü embert nem talál. - -Arról is értesitik Baryt, hogy a zsidók a nyiregyházi zsidó templom -falába egy 12 éves keresztyén fiut titkon befalaztattak s ezért a -kőmivesnek 500 forintot fizettek. Ez bevallotta halálos ágyán. Tudta a -felesége is, de ezt a zsidók Amerikába kituszkolták. Az asszony mielőtt -elutazott volna, elmondta ezt bizonyos Ducsaynénak, ki Nyiregyházán a -debreczeni utczában lakik. - -És igy tovább. - - -VI. - -(A bolygó zsidó, a ki boszut áll. – Volner Herman volt a koldus zsidó -Eszláron április 1-én. – Megtalálják. – Elmondja mentségét.) - -Az emberek súgnak-búgnak. A vizsgálóbiró megvizsgál mindent s -nyomtalanul vész el kezén minden gyanujel. - -A hirlapok hirdetik, hogy a zsidók pénze és ügyessége ellen nem használ -semmi. Ők meg tudnak hiusitani minden vizsgálatot. - -De azért megtalálták utóbb a koldus zsidót is. A kiről a tanu, a Móricz -fiu azt vallotta a nagyfalui éjszakán, hogy magas barna zsidó, s ő -vezette Esztert kezénél fogva az imaház pitvarába, s ő is segitett fogva -tartani a lánykát, mig a metsző megvágta a nyakát s vérét ontotta. - -Ha ezt a koldust meg nem találják, csonka marad a vizsgálat. A gyanakodó -lelkek örökké azt hitték volna, azért nem derült ki a bűntett világosan, -mert a koldust kinyomozni nem lehetett. - -A tömeg képzeletében nem is koldus zsidó volt ez. - -Van egy titkos alak. Névtelen és ismeretlen zsidó, kinek se országa, se -hazája. Időszakonként megfordul a szent földön, Salamon templománál uj -erőt nyer s megint elindul messze országokba. Ő szerzi be a keresztyén -szűzek vérét. Más meg más alakban jelenik meg mindenütt. Beszél minden -nyelven. Néhol koldusnak öltözik és kéreget. Koldusként jelent meg -Tisza-Eszláron is. Van titkos jele, melyről minden zsidó megismeri. -Minden zsidónak örökkévaló szent kötelessége őt segiteni s a törvény -kezétől megmenteni. S ez rendesen sikerül is. De ő is el van szánva -életre-halálra. Ha ki nem kerülheti: megállja a törvényt s magára veszi -a zsidók minden bűnét. - -Nem az a bolygó zsidó ez, a kiről a népek meséi szólanak. Az részvétet -gerjeszt soha el nem muló bánatával és soha ki nem alvó örök életével. A -koldus zsidó bűnben él, bűnben dolgozik. Nem a bánatnak, hanem a -boszunak, a titkos vérontásnak személyes megjelenése ez. Ilyen rémet -ábrázolt magának a nép képzelete az eszlári koldus zsidó alakjában. - -Sáros-Patakon Zemplén vármegyében jutott valakinek eszébe, hogy ott is -járt egy koldus zsidó, a neve Herman s volt felesége is, a kinek a neve: -Láje. - -Nyomról-nyomra puhatolózva rájöttek, hogy ez a zsidó: Volner Herman, a -felesége pedig Dájcs Léni. Igy ejti ki a magyar ajk, különben német -nevek: Wollner és Deutsch. Elfogták nyomban mind a kettőt s vitték -Nyiregyházára börtönbe s a vizsgálóbiró kezére. A férfi 37 éves, a nő 33 -éves, van már két gyermekük. - -Csakugyan koldusok voltak. - -A férfi napszámba járt, ugy kereste Hodászon sovány kenyerét. Értett a -cserző munkához is s azért szivesen vállalkozott timároknál, cserző -vargáknál, irhásoknál, tobakoknál áztató munkára. Nyomoruságos kézimunka -ez. Gyöngén is fizetik. Bőrnek, csernek erős szaga van. Nagyon meg kell -szokni. A sok cser, só, fösték durvává teszi, el is szinezi a kézfejet. -Folyton fogy is ez az ipar, mint kézművesség, csak nagy gyárak -foglalkoznak már vele, Volnernak nem adhatott ez állandó kenyeret. - -Gyakran volt hajtsár is. Vásárról vásárra terelgette az ökröket, -teheneket, göbölyöket, néhány fillérnyi napszámért s étkezésért. - -Hodászon laktak az 1882-ik év tavaszán. - -Jött a zsidó husvét. Nem volt semmi pénzük. Nem tudtak venni pászkát, -hizott ludat, ünnepre való ételt, italt, világitót. S az embernek nem -volt kabátja se. A mi volt: lerongyollott róla. - -Mit csináljanak? - -Elhatározták, hogy elmennek koldulni, idegen háznál töltik a husvéti -ünnepeket s akadnak majd jó lelkek, kegyes zsidók, a kik vagy -pénzecskét, vagy türhető kabátot is adnak az embernek. - -Igy is lett. - -A husvét előtti szombatot Tisza-Eszláron töltötték. Odaértek -Tisza-Lökről már pénteken este. A férfi beteges volt, alig tudott -vánszorogni. Még egy zsidó koldus asszony is csatlakozott hozzájuk. -Volner soha se tudta meg a nevét se. Felesége megkérdezte s az asszony -Lővi Malvinnak mondta magát, a ki eredetileg Sátoralja-Ujhelyből -származott. Az volt-e, nem az volt-e, sohase tudódott ki biztosan. Nem -találták meg az asszonyt s valami nagyon nem is keresték. Mivelhogy a -tanu a nagyfalui éjszakán nem adott neki szerepet. - -A koldusok Tisza-Eszláron Sarf Józsefékhez, az egyházfihoz szálltak. -Egyik koldus a másikhoz. Sarfnak volt hajléka éjszakára, volt a kertben -szalmaboglyája is, melynek árnyékában el lehetett a nappalt tölteni, ha -napos volt az idő. Mindez nem került pénzbe. Szivesen adta a -szegényeknek s egyuttal szerzett nekik vagyonos zsidóknál étkezést is. - -A koldus a törvényszék előtt hiven elbeszélte bujdosását, kóborlásait. A -lányka eltünése előtti s az azóta elfolyt időről is. Törvénybe soha nem -ütközött, előélete szennytelen volt. - -Eszláron ő is ott volt az imaházban az istentiszteleten. Annak -végeztével együtt jött ki a többi hivővel s aztán ment ebédre nyomban -ahhoz a vagyonosabb zsidóhoz, a kit neki az egyházfi kijelölt. - -Mi volt a neve ennek: azt nem tudta megmondani. Lakását meglehetősen el -tudta beszélni s alakját is. Elmondta, hogy idős, 60 év körüli zsidó -volt a felesége nagy beteg. Ott evett mint vendég az asztalnál. Tőle se -kérdezték, hova való, mi a mestersége, hogy hivják? Öreg, vagyonos zsidó -nem kiváncsi arra a ki koldus s a kit életében egyszer lát asztalánál s -azon túl soha. - -Lichtman Móricz volt az ebédadó gazda. Háza, lakása csakugyan olyan -volt, a milyennek a koldus elbeszélte. S felesége is nagy beteg volt -akkor. Ott volt az ebédlőben az is, de csak a pamlagon fekve. - -Mind a kettő jól emlékezett arra, hogy ápril 1-én koldus zsidó ebédelt -náluk. De alakjára egyik se emlékezett. Mikor a koldust szemükbe -állitották: akkor se tudtak rá visszaemlékezni. Igaz, hogy a -szembeállitás 1883. évi junius 23-án történt, tehát egy év és majdnem -három hónap mulva. - -Három cselédlány volt akkor Lichtmanéknál. Frenkel Háni szakácsné és -Orenstein Berta szobaleány. Ezek határozottan emlékeznek arra, hogy -ápril 1-én egy koldus zsidó ebédelt náluk pontosan déli 12 óra tájban. -Ezek zsidó vallásuak. A harmadik cselédlány, Bátori Zsófia, keresztyén -volt. Ez nem emlékezett arra, hogy épen ápril 1-én evett-e náluk koldus -zsidó, de arra jól emlékezett, hogy koldus zsidó gyakran szokott ebédet -kapni és pedig az urak asztalánál is, azokkal együtt. - -A három közül egyik se tudja biztosan, hogy fölismerné-e a koldust, a ki -ápril 1-én ott ebédelt. - -Igy járt Volnerral a tanu is, a Móricz gyerek. Bary szembesitette vele, -de azért nem ismerte föl benne azt a koldust, a ki szerinte az eltünt -lánykát kezénél fogva az imaházba vezette. - -Ebéd után visszament tanyájára a koldus, a templomszolga lakásához. Ott -a szalmaboglya tövében lefeküdt és aludt. De a délutáni istentiszteletre -fölébredt s ő is bement rövid időre az imaházba. - -Igy tölt el napja ápril 1-én. - -Vajjon ebbe a napirendbe beleférhetett-e a gyilkosság? - -A leggondosabb vizsgálat szerint Eszter, az eltünt lányka, déli -féltizenkettő előtt az imaházhoz nem érhetett. Pontban 12 órakor a -koldus már Lichtmanéknál az asztal mellett ebédnél ült. Éhesen, -nyugodtan, szerényen. - -Ne gondoljunk egyéb körülményre, mely a déli gyilkosságnak még a -gondolatát se engedi meg: vajjon minő lelkiállapot lehet az, mely -tizenegy óráig áhitatosan végzi az istentiszteletet, féltizenkettő és -tizenkettő közt egy általa sohasem látott ismeretlen lánykát meggyilkol, -tizenkettőkor nyugodtan asztalhoz ül s ebéd után lefekszik aludni? - -Ilyen lelkiállapotot én összes észleléseim területén soha nem láttam. - -Van valami érdekesség a koldus eszejárásában, a mint védekezik. A -törvényszéki elnöknek azt feleli: - -– Hogy lehet olyat gondolni, hogy én részt vettem volna a gyilkosságban? -Hiszen én idegen voltam Eszláron, soha előbb ott nem jártam, engem ott -senki nem ismert. Lehettem volna részeges, megbizhatatlan, a ki vagy -nyomban, vagy később elárulja a gyilkosokat, vagy örökké fenyegeti őket -elárulással. Teljesen ismeretlen, soha nem látott embert a vérontók csak -nem vehettek maguk közé. - -Erre a védelemre természetesen nem volt szüksége s bármily furfangos -észjárásu s bőbeszédü is sok zsidó: valószinü, hogy ez egyszerü, józan, -de fölösleges okoskodást a börtönben gondolta ki, vagy ott tanulta. Volt -ideje hozzá elég. - -Feleségét nem vádolták, vizsgálati fogságban se tartották sok ideig. - -Az már a vidám adomák közé tartozik, hogy mig törvényszék, közvádló, -vizsgálóbiró, rendőrség, csendbiztosok, kémek eget-földet megmozgattak -Nyiregyházán, hogy a koldus zsidót előkerithessék: addig ő nyugodtan élt -Nyiregyházán. A hajsza-idő legnagyobb részét ott töltötte abban a kis -városban. Legalább ötven zsidót elfogtak, nyaggattak s több-kevesebb -ideig börtönbe zártak a koldus zsidó képében: ő pedig nyugodtan élt, -koldult s járt napszámba a biróság székhelyén. - -Meg is kérdezte tőle az elnök: vajjon tudta-e, hogy őt körözik s szerte -az országban hajszolják s ha tudta: miért nem jelentkezett a biróságnál? - -Felelete egyszerü volt. - -Tudott ő mindent. De nem őt keresték, hanem azt a koldus zsidót, a ki az -eltünt lánykát kézen fogta, az imaházba bevitte s ott vére ontásánál -segédkezett. Mi köze neki ehhez az emberhez? Miért jelentkezett volna ő -e gyilkos gonosztévő helyett? - -Igaza volt. - -És az is igaz, hogy ha bűnösnek érzi magát, nem marad ott a biróság -székhelyén s Tisza-Eszlár közeli szomszédságában. Nincs olyan nap, hogy -eszláriak kisebb-nagyobb számban meg ne fordulnának Nyiregyházán. S -aztán a koldus könnyen eltünhetik napkeletnek, napnyugatnak. A nagy -urak, a zeneművészek s a koldusok előtt nyitva áll az egész világ. -Szabadon mehetnek mindenfelé. Kit a pénze, kit a hirneve, kit a -nyomorusága eltart mindenütt. - -A koldus zsidónak azonban eszébe se jutott a menekülés. - - - - -MI TÖRTÉNT A TISZÁN? - - -I. - -(Miként készül a tutaj? – A tutaj személyzete. – A kormánybiró. – A -sáfár. – A vállalkozó hajdan és most. – A tutajhajózás titkai. – A -haliba. – Az étkezés. – A pálinka. – A szagnak szerepe a természet -történetében.) - -Mi a nagy erdő? - -A magyar nép közmondása azt a kérdést, azt az ügyet nevezi nagy erdőnek, -a mely tisztátalan, zürzavaros, tele van homálylyal, rejtélyeit -megmagyarázni nem lehet, vagy sokfélekép lehet magyarázni, a mint -kinek-kinek esze, bölcsesége, tapasztalása s jó vagy rossz indulata -sugallja. Egy szóval: az át nem látszó ügyre mondja: nagy erdő ez! - -Igen jól mondja. - -A nagy erdőnek, az őserdőnek nincsenek útjai, nincsenek tisztásai. -Biztos járása még a vadnak sincs benne. Napfény nem hat belé, holdnak -ragyogását, csillagos ég fényét nem ismeri, leáldozó napnak hanyatló -világa, piruló hajnalnak vidám arcza ismeretlen a nagy erdőben. Eltéved -benne mindenki, az égnek tájékaiban megzavarodik benne az ember; hol a -legrövidebb út, a mely belőle kivezetne: nem tudja senki. - -Ilyen az az ügy, melynek sok szála van, s melynek szálait elfogultság, -rövid elmék, zavaros indulatok összekuszálják. - -A nagy pernek más vidékére térünk át. - -A hol eddig jártunk: az csak kisebb vidék. Az még nem az igazi nagy -erdő. Az eszlári zsidó imaház, az egyházfi lakása, a nagyfalusi -csendbiztosi uriház, a nyiregyházi börtön, néhány metsző, néhány zsidó -koldus, néhány eszlári zsidó s a Móricz gyerek tanusága: im, ebből áll -az a kisebb vidék, a melyet némileg már megismertünk. E vidéknek csak -egy igazi rejtélye van: miként tünt el Eszter, a szegény lányka? - -Most más vidékre kell áttérnünk. S először is a Tisza életére kell egy -pillantást vetnünk. - -A felső Tisza jobb partján fekszik Máramaros vármegyében Bustyaháza. -Voltaképen két falu egymás mellett, melyet csak a Talabor folyónak egyik -kis ága választ el egymástól. Itt ömlik az északról jövő Talabor folyó a -Tiszába. - -A két falunak alig van harmadfélezer lakosa. Kisebb részben magyar és -német ajku, nagyobb részben görög katholikus vallásu, rusznyák. Ruténnek -és orosznak is nevezik őket; az alföldi magyarság, a mikor a bustyaházi -oroszok megjelennek körében, csak oláhnak nevezi valamennyit. Zsidó is -sok lakik ezen a vidéken. Ó-hitü lengyel zsidó, a ki napkeletről vonul -ide, kaftánt visel és füle mellett lógó hajfürtöt, melynek pájesz a -neve. Szegény mind, mint a templom egere, de tele van a nyomoruság -furfangjával. Hitében buzgó és áhitatos, de míveltsége kicsiny, magyarul -törve beszél, az orosz és oláh nyelvet meglehetősen érti, családi nyelve -a galicziai romlott német tájnyelv, melyet a magyar ember zsidó nyelvnek -tart. Irni, olvasni nem igen tudnak, az oláh és orosz köznép épen nem -tud. Csak a vidéken lakó magyar köznépnél van teljes sikere az elemi -oktatásnak. Alakra, miveltségre, még a birtokra nézve is a nép -előkelőségét a magyarság képviseli. - -Itt a felső Tiszának gyönyörü völgye nyilik, mely Técsőtől Husztig vagy -harmincz kilométer hosszu s helyenként nyolcz-tiz kilométer széles. A -völgy falvakkal, erdőkkel, mezőkkel, a Tisza ágaival s mellékpatakjaival -teljes. Jobbról-balról magas, erdős hegységek. - -A Tisza itt még szabályozatlan s rendes hajójáratokra nem alkalmas. -Öt-hat szakadékos ágon folydogálva alacsony vizállással csaknem -mindenütt átgázolható. Zátonyok lépten-nyomon. Tutajozásra azonban már -Técsőtől, Bustyaházától kezdve meglehetősen alkalmas. - -Ez a körülmény teszi élénkké Bustyaháza falvának forgalmát. - -A máramarosi erdőségek száz meg százezer hold területtel a magyar -államkincstár tulajdonai. Óriási fenyvesek, bükkel, cserrel s más -tüzifával kevéssé tarkitva. Az alföld épületfája e fenyvesekből telik -ki. A kincstár magán vállalkozók által huz jövedelmet fenyveseiből. A -vállalkozók a bustyaházi telepeken sok fenyőszálat hordanak össze, hogy -itt tutajokat kössenek s azokat az alföldre, hét-nyolcz száz kilométer -távolságra, sőt messzebb is leusztassák. - -A fenyőszál héját lehántják. A mezitelen fenyvek ott szikkadnak, ott -száradnak a Tisza partján halmokba rakva. A meglehetősen száraz -fenyőszál fajsulya nem sokkal nagyobb, mint a viz fajsulyának fele. -Attól függ, mennyire van kiszáradva. Ha tehát két-három szál fenyőt a -vizre taszitanak s ott összekötnek, készen áll a hajó, a mely egy-két -embert, többet is könnyen elbir. Ez az őshajó, a legelső vizen járó -ember gőzöse. Most is olyan, mint tízezer év előtt. Most is olyan -egyszerü, biztos és olcsó eszköz vizen járni, mint valaha. A hajó el nem -merül, ki nem lyukad, föl nem dül. Nem kell hozzá a folyókon vitorla se. -Viszi a víz a maga sodrának erejével. - -S a felső Tiszán gyorsan viszi. Bustyaházán a Tisza 200 méter magasan -jár a tenger szine fölött. Ez az első nagy tutajinditó állomás. Az -utolsó nagy terhelő állomás Mező-Vári. Itt már csak 116 méter a -tengerszin fölötti magasság. A két állomás közt a folyam hossza épen 84 -kilométer, tehát minden kilométerre egy méter esés. Magas vizállással -ekkora esés mellett zugva rohan előre a folyam árja. Igaz, hogy a mint a -nagy magyar alföldre kiér a Tisza: ott alig van esése. Tisza-Nánától -Kőtelekig 50 kilométer hosszaságban például egy méter esése sincs. Azért -mondja az alföldi magyar, mikor alacsony vizállásnál alig mozdul a víz: - -– Nem jókedvéből folyik ám ez a mi Tiszánk; – csak azért megy előre, -mert tolják a felső vizek. - -Azonban a tutajozás még sem oly egyszerü dolog, a milyennek első -pillanatra látszik. - -A tutajnak már összeszerkesztése is tudomány. - -Nem minden szál fenyő egyenlő s valamennyi nem is egyenes. Van tizenkét -méter hosszu és van negyvenöt méter hosszu. Van husz czentiméteres s van -ötven czentiméteres átmérőjü a tövénél. Van elsőrendü, másodrendü s -hitványabb értékü fenyőszál. - -A szálakat össze kell válogatni, természetük szerint összeróni s mindkét -végükön összekötni. Az összekötés guzszsal és hevederrel történik. A -szálak vastagabb végén mind a kettővel. A heveder keresztbe fektetett -gerenda, melyet minden szálhoz erős faszeggel erősitenek. A guzst -rendszerint mogyorófa vesszejéből facsarják s annak is vastagnak és -erősnek kell lenni. A fenyőszál közepén lyuknak, furásnak, faragásnak, -csapolásnak lenni nem szabad, mert akkor a kereskedői szokás szerint -épületfa értéke nincs. Kötelet, vasat nem használnak, mert az nagyon -költségessé tenné a szállitást. - -Sok neve van a tutajnak. Tutaj, szál, kötés, talp, tábla: e szavakat -egyaránt használja a nép. A nagy perben egészen összezavarodott a -biróság a különböző elnevezések miatt. Én a szált az egyes fenyőszálra, -a tutajt és talpot az egész szerkezetre, a kötést és táblát a tutaj -egyes részeire használom. - -Egész tutaj hét vagy kilencz, esetleg tiz kötésből áll. Minden kötésben -12–50 szálfa a szerint, a milyen vastagok a szálak. A tutajnak 5–6 -méternél szélesebbnek lenni nem szabad, mert különben a malmok, hidlábak -közt veszélyes lehet az áthatolás. A tutaj könnyen odaütődhetik a -malomhoz, hidlábhoz vagy jégtörőhöz s ha kivált a tutaj nagy terhet -visz, nagy kárt okozhat önmagában, de még az emberekben is. - -A tutajon terhet is szállitanak. Tüzifát, zsindelyt, deszkát, léczet, -régebben kincstári sót. Sava nincs az alföldnek, Máramarosban pedig -rengeteg sóhegységek vannak. Középső s déli és nyugoti Magyarországot -Máramaros látja el sóval. Régebben a sáros és homokos rossz utakon -nagyon nehéz és költséges lett volna ezer meg ezer kilométernyire -tengelyeken szállitani a sót. - -Azt a tutajt, mely terhet szállit, sokkal szilárdabban össze kell róni, -mint a melyik üresen megy. Egy tutaj – mint mondtam – 7–8 s esetleg 10 -kötésből vagy táblából áll. A kötéseket terhelt tutajnál mind a két -végükön keményen összerójják csappal, hevederrel és guzszsal. Sőt kissé -egymásra is tolják. A külön táblákat guzszsal erősitik egymáshoz. - -Egy tutajon rendszerint négy ember teljesiti a szolgálatot. Háromnál -kevesebb egyáltalán nem lehet. Ha a vállalkozó tíz tutajt indit is -útnak: minden tutajon meg kell lenni az emberszámnak. - -Az emberek közt, ép ugy, mint a tengeri hajókon, meg kell lenni a -tisztség és fizetés különböző fokozatának. - -Két ember minden tutajon csak szolga. Ennek fizetése olyan tutajútra, -mely különös akadály nélkül 25 nap alatt elvégződik, a nagy per idején -25 forint volt, a mai pénz szerint 50 korona. Az az idő, a mi alatt a -tutajos gyalogszerrel visszajön, az ő javára nem számit semmit. Mert -bizony neki gyalogszerrel kell visszajönni s ha útközben keresetre nem -akad: csupán a maga költségén. Egy napra alig esik neki 60–70 fillér. -Ebből kell magát élelmeznie s ebből kell ruházkodnia is. - -Minden tutajon van egy főember, a kinek a neve kormánybiró. Ez magyar -szó, de azért az orosz és oláh tutajos is csak e néven ismeri. - -Ez a szó: biró, az ősi magyar nyelvben nem azt jelenti, a mit ma jelent. -Ma azt jelenti: itéletmondó, igazságszolgáltató. Hajdan azt jelentette: -erős, hatalmas, hozzáértő, rendelkező. Az itéletmondót is azért nevezték -törvénybirónak, mert rá volt ruházva a törvény végrehajtásának hatalma. -Ezért nevezi a magyar nép a falu főtisztjét öreg birónak, a város -közigazgatási emberét városbirónak, a nemesi udvarok belső tisztjét -udvarbirónak, az urasági magtárak számadóját pajtabirónak, a mezei -bérföldesek és szakmánymunkások vezetőjét pusztabirónak. A tutajon is -kell valakinek lenni, a ki rendelkezik a tutajos és a szolgák fölött s -esetleg kormányozza a tutajt is s ezt kormánybirónak nevezik. - -Tehát egy kormánybiró, egy tutajos és két szolga: ez a tutajnak hajós -személyzete. - -Van ezeken kívül egy sáfár is. - -A sáfárnak is nagyobb fizetése van, mint a szolgának vagy a tutajosnak, -sőt nagyobb, mint a kormánybirónak. Az ő fizetése huszonöt napos járatu -tutajnál ötven, hatvan, hetven forintra is felrug; néha többre is, ha -sok tutajból áll a szállitmány. Egy szállitmány mellett rendszerint egy -sáfár van, bármennyi a tutaj. Kimélni kell a költséget. - -A sáfár zsebjében van a kötés és a faszám. - -Vaktában nem indul el a tutaj, mint hajdan. Hajdan összeállitott egy -tutajt vagy kettőt valami élelmes és pénzes máramarosi vállalkozó s -kikötött Szolnoknál, Csongrádnál, Szentesnél vagy Szeged alatt, sőt -kikötött vagy följebb vagy alantabb s keresett tutajára vevőt. Ha -talált: jó. Otthagyta fáját. Ha nem talált: eresztette a talpat tovább. -Valahol csak akad alkalmas vevője. - -Szegényebb sorsu, kevés tőkéjü, vállalkozó természetü falusi zsidók -gyakran életmódot találtak a tutajozásban. Egy-két száz forintért -beszerezték a tutajnak való szálfát. Azután a tutajt megterhelték -gyümölcscsel, szerszámfával, konyhabeli faeszközökkel, kész -faszerszámokkal. Az alföldi magyarnak hajdan nem termett gyümölcse. A -tutajos szállitott neki almát, körtét, szilvát, diót, mogyorót, -gesztenyét, mandulát. Tavasz-féllel pedig aszalt gyümölcsöket. S mind -ezt tisztes áron eladta a parti városok lakosságának. Évenként két-három -tutaj-uttal vagy ezer-ezerkétszáz korona nyereségre tett szert. Épen -elég volt maga és családja eltartására. - -Ma a közép és alsó tiszai fakereskedők, épitők, fürészmalmok előre -megkeresik a máramarosszigeti, técsői, huszti favállalkozókat s előre -megrendelnek ennyi-annyi s ilyen-amolyan minőségü és értékü szálfát, -zsindelyt, deszkát, tüzifát, sót s egyéb terhet. Azután megalkusznak, -kötést csinálnak, határidőt szabnak. A szigeti, huszti, bustyaházi -vállalkozó felelős a szállitásért egészen az átadásig. Ő állitja össze a -tutajt. Ő fogadja a sáfárt, kormánybirót, tutajost és szolgát, a kik -aztán lemásznak a vizen, a hova küldték őket s átadják a fát és terhet -Szolnokon vagy Szegeden, a hol át kell adni. - -A sáfár viszi a kötést. E mellett van a faszám, melybe minden szál és -teher mérték szerint föl van irva és föl van számolva. A mit ő átvett a -vállalkozótól s a mit át kell adnia a megrendelőnek. Erre az irni, -olvasni nem tudó orosz tutajos alig lenne képes. A sáfár többnyire -zsidó. Ez se tud ugyan irni olvasni valamennyi, de a számjeleket ismeri -s a többi tudomány a szokásnál és gyakorlatnál fogva fejében van. - -Van dolga a személyzetnek. - -A tutaj összeállitását ő végzi. Ha tüzifát, sót s egyebet is szállit a -tutaj: ezt a tutajra a partról át kell rakni ott, a hol a víz már -alkalmas. Ezt is a tutajosok és szolgák végzik, valamint az út végén a -kirakodást is. - -De a hajózás is nagy figyelemmel, nagy gonddal s néha nehéz munkával -jár. - -Csendes vizen evezni kell. A kormányrud mellett mindig ott kell lenni a -kormánybirónak vagy helyettesének. A zátonyt, tőkét, sarkantyut, malmot, -hidlábakat, jégtörőket minden esetre ki kell kerülni. Szembejövő -gőzösökre vigyázni kell. Forgatagba belekerülni semmiképen nem szabad. A -hol a Tisza árama szögben dül a partnak s azt mossa és sodorja: ott a -parthoz, közeljárni veszélyes. Könnyen odaütődik a tutaj s kivált ha -terhelve van, darabokra hull széjjel. A kis viz csak oly ártalmas lehet, -mint a nagy. Bajjal jár egyik is, másik is. Különösen vigyázni kell, -hogy hamis útra, kiképzetlen átvágásba, eliszaposodó ágba a tutaj ne -jusson. A kikötést is mindig nagy figyelemmel kell végezni. Lakott -helytől ne legyen nagyon messze. A hol czövekpénzt, kikötő-dijat kell -fizetni: azt a helyet el kell kerülni. A tutajok közt menetközben is, -kikötésnél is meg legyen a kellő távolság, mint a katonasorok között. - -Minden tutajon van egy kis fedett hajlék. Deszka az oldala, deszka a -teteje, gunyhó alaku, egészen kezdetleges tákolmány. Zápor, jégeső, erős -vihar nem hatol át tetején és oldalán. Némi enyhelyet mégis ad. A tutaj -személyzete esős, viharos napokon és éjszakákon ide menekül, itt alszik. -Oly kicsiny, hogy egymás mellett fekve épen csak belefér három-négy -ember. A neve: kaliba. Igy nevezi az északnyugati tót is, az északkeleti -rusznyák is, a tuladunai magyar is. Eredetileg hellen szó: kalübé. El -van terjedve egész délkeleti Európában. A régi helleneknél is gunyhó -volt a jelentése. - -Nagy szélben, áradó magas vizben, ködben, sötét éjszakán nem szabad -tutajozni. Minden este ki kell kötni. A kormánybiró és a sáfár csak nagy -ritkán engedheti meg, hogy a csillagos és holdvilágos tiszta éjszaka egy -részén át legalább mehessen a tutaj. De csak biztos vizen. - -Ünnepnapon sohase szabad se menni, se elindulni. De a tutajosok szabálya -szerint csak a keresztyén ünnepeken tilos a tutajozás. Zsidó ünnepekre -nincsenek figyelemmel, ha van is zsidó köztük, hacsak a zsidó pálinkát -nem ad. - -De az ünneplés nem arra való, hogy istentiszteletre menjenek. A mint -Beregvármegyét elérik: ott már a falvak többsége a partokon kálvinista -és magyar. A máramarosi kálvinista nem megy tutajozni. Ez tiszta magyar -faj. A magyar faj épen nem kedveli a lézengő, késedelmes és ácsorgó -munkát. Vagy dolgozik egész istenadta erejével vagy henyél tökéletesen, -mint az útszéli kő. Azután valami gyönge keresetért nem is engedi meg, -hogy neki parancsolgassanak. - -A tutaj azért áll meg ünnepen vagyis az ünnep előtt való nap estéjén, -hogy a tutajos jókor reggel bemehessen a legközelebbi faluba vagy -városba dohányt, sót, pálinkát s ennivalót venni. Ha van pénze: annyi -pálinkát vesz, hogy megittasodjék tőle. Délelőtti 10–11 órára nemcsak -megfordul a faluból, de meg is késziti s el is költi ebédjét, ki is -szivja pipáját, pálinkáját is megiszsza mind s be is rug tőle egészen. -Akkor lefekszik s aluszik egész nap és egész éjjel. Ha rossz az idő: a -kalibában; ha jó az idő: a füzesben a parton. Szunyoggal, légygyel, -kigyóval, békával nem törődik. Egy kis tüzet gerjeszt a parton s annak -hamvadozó parázsánál tiz-tizenkét órát alszik egyhuzamban. Az elmult -napok álmatlanságát kipótolja egészen. - -Fizetését sohase kapja ki előre. Baj lenne ebből. Vagy el se menne a -tutajjal vagy előre meginná pénze nagy részét s miből élne az úton, -szárazon és vizen? - -Nagy bölcseséggel állapodott meg erre nézve a százados gyakorlat. - -Hajdan állandó tutajosai, szegődvényes állandó szolgái voltak a nagy -fakereskedőknek. Ez más dolog. Akkor a gazda gondoskodott a cselédjéről. -Most a tutajos csak alkalmilag vállalkozik esetről-esetre s mindig csak -egyetlen tutajútra. - -A tutaj például Szegedre megy s a tutajos megalkuszik 50 koronára. -Bustyaházán kap 5 koronát, Tokajban és Szolnokon ugyanannyit, Szegeden -pedig, ha rendben átadott mindent, 10 koronát. Ha azután visszatér és -semmi panasz ellene: Bustyaházán vagy ott, a honnan elindult, kapja meg -a még járó 25 koronát. - -Ez a szabály és az elmélet. A fakereskedő ragaszkodik is ehhez keményen. -De a sáfár jelentékenyen módositja ezt útközben. - -A rusznyák szokott otthoni ruhájában indul útnak. Szürét gubáját viszi -magával, hogy éjjel a hüvös időben legyen mivel takaróznia. Ruhája durva -szőrkelme, elég meleg az ő edzett testéhez képest, de zsiros, szurtos és -szagos kegyetlenül. Piperére, ujra öltözködésre, fürdésre, semmit se ad. -Néha megmosdik, de a mikor megmosdik, akkor már rendesen elfelejtette, -hogy mikor mosdott utoljára. Haját és bajuszát azonban megnyirbálja s -szakála eltávolitásáról is gondoskodik, kivált a ki katonaviselt ember. - -Tarisznyáját elviszi az útra s visz némi főzőedényt is. Gyakran -összebeszélnek arra, hogy ki miféle edénykét vigyen a tutajra. Csuprot, -lábast, bögrét, apró pálinkás üvegeket. Ez az utolsó épen nem maradhat -el. Visz egy botot is, legyen mivel hazajönni. - -Élelmiszer készlete nagyon szerény. Van egész kenyere, jó adag -kukoriczalisztje s nyers babja. Ha az évszak megengedi: burgonyát is -visz magával. Ezt nagyon szereti sülve. Hagyma nem hiányzik s valamelyes -szalonna se. Visz magával egy ökölnyi kősó darabot is. A porrá tört sóra -nincs épen szüksége. Azért pénzt kell adni. A kősóhoz Máramarosban -hozzájut isten nevében is. Mikor eszik, a kősóból leharap egy -babszemnagyságut s hatalmas foga ugy megőrli azt, mint malomkő. Ha -kukoriczalisztjét vagy babját főzi, abba is tesz egy kis darabot. - -A terhelt tutajon rendesen van valami tüzhelyféle alkotmány. Néhány -deszkadarab egymás mellé rakva, földdel vagy homokkal pár hüvelyk -magasságban beteritve: im erre már lehet tüzet rakni a teherrakomány -szélmentes oldalán. Valamely bölcs rendőrség isten világáért se engedné -meg ezt a merényletet. Holott okos ember kezében a tűz se veszedelem s -azután csakugyan ott van a viz a tutaj közelében, csak meriteni kell -belőle. Olyan esetről még nem emlékeznek a krónikák, hogy a tutaj a -tutajosok vigyázatlansága miatt égett volna el. Senkinek se jutott az -előtt eszébe a tutajt tűz ellen biztositani, mig az a vizen áll vagy -mozog. - -Nem is főz a tutajos minden nap. Ha az idő vagy a víz állása miatt -sokáig kell egy helyben ácsorogni: akkor szivesen főz, valamint -ünnepnapon is. Máskor pedig, ha sietős az útja és sok a dolga, napokon -át csak kenyérrel, sóval, hideg puliszkával él s ha van neki: egy kis -sajttal. Régebben elég sajtja volt ingyen is. Az alföldi jó magyar nép -abban a szent meggyőződésben élt, hogy a tutajos oláht és oroszt neki -ingyen el kell látni ennivalóval. A kenyeret, köleskását, kukoriczát, -burgonyát bizony nem sajnálta tőle. A juhászok pedig birkafejés idején -szivesen, sőt hetykén adtak neki egész sajtot. Még kegyetlenül le is -nézték vagy megsajnálták, hogy nyavalyás oroszsza milyen hálálkodva -fogadja el tőle ingyen a sajtot. - -Húsra, halra nem igen áhitozik a szegény tutajos. Pedig szárnyassal és -hallal, rákkal és teknősbékával ugyancsak tele vannak a Tisza füzes és -rekettyés partjai, a holt Tiszák, az elhagyott medrek, az árterületek -gödrei, a morotvák. Mennyi libucz sipákol a partokon, mennyi szárcsa -uszkál ott kevélyen, mennyi vadkacsa röpköd és bukdácsol szanaszét! De a -szegény orosz, oláh és zsidó mindig csak jobbágy volt. Istenért se vinne -magával lőfegyvert. A vadászat csak királyoknak és uraknak való. A vadat -nem a szegény ember számára teremtette az isten. El nem sütné a puskát a -világért se, ha volna is neki. Nyomban kezébe kerülhetne vagy a -csősznek, vagy a csendbiztosnak, vagy a főszolgabirónak. A mitől pedig -mentsen isten! - -Még hálót se visz magával. Pedig sokszor napokon át nem lát embert a -Tisza végtelen kanyarulatain. A horogról fogalma sincs. A rákot és -teknősbékát nem is kérné tőle számon senki. Hiszen ezek csak férgek, -noha az urak jóizüen megeszik őket. Bizony megehetné ezeket a szegény -ember is, a tutajos is. Igaz, hogy röst is ahhoz, hogy rákot, -teknősbékát fogdosson, mikor e helyett lefekhetik a harmatos fűbe s -kalapját arczára téve, nyugodtan alhatik. - -Azonban a Tisza is más már, mint hajdanta volt. A mióta szabályozták: -azóta csak a régi térképeken van meg a régi Tisza. Hala, madara -eluszott, elszállt, elfogyott azóta. A juhász ürüje se kolompol azóta -oly szakadatlanul a partok közelében. A tutajos csak akkor ehetik most -már juhsajtot, ha mikor pénzen vesz magának tiz fillérért. - -De a tutajos fizetésének s életmódjának okosan kigondolt törvényét kissé -megváltoztatja a sáfár. - -A tutajos, mikor a tutaj napokig vesztegel, nem tud el lenni pálinka -nélkül. Pénze nincs, az ismeretlen falvakban hitele nincs. De szomja, -vágya, áhitása nagy. - -A sáfár ezt jól tudja. Az ő butykosa mindig tele van pálinkával. Nem -tukmálja a tutajosra. Ez nem szabad. A nagyvállalkozó mindig lelkére -köti otthon, hogy a tutajost se hitel, se előleg, se pálinka czimén -megkoppasztani, vagy eladósítani nem szabad. Nem lenne maradása a -sáfárnak otthon se, ha a tutajosok ugy érkeznének haza, hogy minden -járandóságukat útközbeli adósság czimén a sáfár teszi zsebre. - -Nem kinálja tehát pálinkáját. Hanem a helyett mindig akként hajtja fel -butykosát a tutajos közelében, hogy a szellő a pálinka szagát oda -legyintse a tutajos orrához. A hatás nem marad el soha. - -Egész nap nagy munkában van a tutajos. Reggel óta huzza az evezőt. Két -nap óta üres már félmeszelyes pálinkás üvegje. Két nap óta szinét se -látta az isteni folyadéknak. S ime most odaütődik orrához az illat. -Kegyetlen bűz annak, a ki nincs hozzászokva. Hitvány burgonyaszesz, -kozmával vagy effélével teljes. De idegrázó, ingerlő, elbüvölő illat a -szegény tutajos érzékeire nézve. Ennek az illatnak ellenállani nem -lehet. - -A szagban nagy erő rejlik. Nagy hatalom az, melynek titkait még nem -buvárolták ki a tudósok. A szerelem ezer válsága, ezer szerencsés és -szerencsétlen esetlege függ az illattól. A tüzes rokonszenvek s romboló -ellenszenvek egyik rejtélyes forrása a szagló érzék működése. Az -életfentartás csodálatos ösztöneit a szag edzi s tartja élénk -működésben. A párjaváró nőstény rovar lebukik a föld mélységébe s oda -várja himjét. Vajjon rátalál-e lovagjára? Rátalál. Egy mérföldről -megérzi illatát, oda talál sötétben is s fölkeresi a föld mélységében. -Egyik királynéjukat azért kergették el a spanyolok, mert nem volt kedves -illata. Boldogságos Margit szüz, magyar királylány azért jutott az égiek -seregébe, mert sok éven át nem váltott ruhát s mégis égi illat vette -körül szép alakját. A fejlődés történetében nagyobb szerepe van a -szagnak, mint a hangnak. Vannak illatok, melyek az akarat minden -szilárdságát lefegyverzik. - -A tutajos, a mint megérzi a pálinka illatát, nyomban kér belőle. Eseng, -kunyorál, rimánkodik egy italért. A sáfár ugy tesz, mintha nem is -hallaná a szót. De utóbb nagy nehezen megkönyörül a szegény tutajoson. -Ad neki szeszt. Üvegét megtölti a butykosából. Ismeri már az üveg -mértékét. Minden tutajos üvegje egy mértékü. Megtölti azt, de pénzért és -hitelben. Igy történik minden tutajossal. S mire a tutajútnak vége van s -a legénység visszatér, hogy bérét felvegye, bizony annak nagy részét a -sáfár tartja már magáénak. - -Ezt cselekedte Hersko Dávid sáfár is a nagy per idejében s egyéb okok is -hozzájárulván, bizony nagy következései lettek cselekedetének. - - -II. - -(Herskó Dávid sáfár tutajai. – Kikből állt a tutajok személyzete? – A -tutajut története. – Mikor a Tisza virágzik. – Selever és Galsi. – A -kártyázás élvezete. – Mi az unalom?) - -Hersko Dávid a Sréter és Hillmann kereskedő czég tutajainak volt sáfárja -1882-ik évi május és junius hónapban. - -A czég máramaros-szigeti czég volt. Egyik tagja Sréter máramaros-szigeti -születésü és lakos 28 éves, nős, fakereskedő s az állami kincstár -favállalkozója s egyuttal italmérési bérlő. Társa Hillmann szintén -fakereskedő, kolozsvári származásu, nős, 33 éves, szintén -máramarosszigeti lakos. Nagyobb tutajszállitmányt akartak útnak inditani -Szegedre, egyik ottani gőzfürészgyár számára. Szegedet pár év előtt -pusztitotta el az árviz s ott most egy-kétezer házat lázas rohamossággal -épitettek. Kellett az épületfa. - -A tutajok számára a fa kincstári erdőkből Bustyaházán volt -összehalmozva. Innen kellett a tutajokat elinditani. - -Első dolog volt a személyzet összeállitása. Sáfárt és kormánybirót -kellett kiszemelni, velük a kötést megcsinálni, s tanácsukra és -segitségükkel a tutajosokat és szolgákat felfogadni s bérükre nézve -velük megalkudni. - -Ezt a munkát nem a czég főnökei végzik, hanem a czég sáfárja. A helyi -sáfár, a ki végrehajtó közege az üzletvezetésnek. A sáfár neve volt -Herskovics Mosko. Ez szemelte ki az embereket. - -A tutaj sáfárjának Hersko Dávidot fogadta föl. Talán valami atyafiságban -is volt vele. De ezt csak a névből sejtem. - -Hersko Dávid zsidó volt. Szeklenczei lakos, 47 éves, nős, négy gyermeke. -Volt Szeklenczén házacskája és kertje s talán még néhány száz korona -értékü ingósága. Irni-olvasni nem tudott, magyarul meglehetősen beszélt, -előéletét törvényes szeplő eddig nem érte. Éles nézésü, gyanakvó -tekintetü, kaftánviselő, ó-hitü zsidó volt. - -Szeklencze 8–9 kilométernyi távolságra fekszik, Bustyaházától a Tisza -jobb portján. Rendetlen épitkezésü nagy orosz falu, közel 2000 lakossal. -Házai szanaszét szórva feküsznek a folyam völgyén s fönt a hegyek -oldalán is több, mint három kilométer hosszuságban. A falun a -Sokicznicza-patak s a Bajlova-patak csatangol keresztül. - -Kormánybirónak Matej Pétert fogadta föl Moskó sáfár. Ez is szeklenczei -volt. A tiszai utat a vizen már jól ismerte. Előhaladt koru, 55 éves, -nős, görög katholikus vallásu, három élő felnőtt gyermeke, s egy -házacskája. Lassu, csendes beszédü komoly embernek látszott. A -törvénynyel eddig még soha se jött összeütközésbe. - -A terv az volt, hogy négy nagy tutajt fognak leszállitani legalább -harmincz kötéssel. S Mező-Váriból tüzifát is szállitanak a tutajokon 110 -ölet, a mi mintegy 400 köbméter tüzifának felelt meg. Minthogy tehát a -tutajok meg lesznek terhelve, egész személyzetre lesz szükség. - -Az egyik tutajt vezette Hersko Dávid, a tutajok sáfára. Tutajának -személyzete volt még Simon Bazil, 27 éves családos görög katholikus s -két szolga: Szolku Mihály és Lupojda Mihály, – mind a kettő nőtlen, -fiatal ember s keresztyén. Mindannyian szeklenczeiek. - -A második tutajt vezette Matej Péter, a kormánybiró. Tutajosa volt fia: -Matej Bazil s szolgái: Potrohos István, 16 éves erős fiu és Paczkan -Bazil szintén nőtlen, de már 31 éves legény. Ez utóbbi bocskó-rohai -lakos, a többi szeklenczei. Mind keresztyén s mind fenyitetlen előéletü. - -A harmadik tutajt vezette Szavinecz Péter, mint kormánybiró-helyettes. -Nős, családos s van házacskája is, 30 éves. Tutajosa: Hecska György, 51 -éves, nős, családos s szolgái: Susztra Bazil és Dujtsák István nőtlen -legények. Az utóbbi unyihai, a többi mind szeklenczei. De valamennyi -keresztyén s eddig büntetlen. - -Csepkanics György vezette a negyedik tutajt. Ennek a tutajnak volt a -pörben a legnagyobb szerepe. Csepkanics élemedett ember volt. 49 éves, -nős, gyermekes, görög katholikus. Volt kis erdei házacskája. Ugy -emlékszem: magas termetü s törődött alaku ember volt, koránál idősebbnek -látszott. A pör folyamán hősi léleknek bizonyult. - -Tutajos társa volt Matej Ignácz. Ez is nagyon fontos személye a pernek. -Ez is nagy tanu. Az egyik a Sarf Móricz, a másik ő. Sokat beszélünk róla -e történet folyamában. Ő is szeklenczei, mint társa. - -E tutajon is volt még két szolga. De e tutajra Mező-Váriban teher nem -jutott. A két szolgát tehát itt elbocsátották s helyettük, ha kellett, a -többi tutaj egyik s másik szolgája segitett időnként. Később fogadtak -szolgát, de erre később térünk. - -Ime ezekből állt a tutajszemélyzet, a mint azt Herskovics Moskó a sáfár -és a kormánybiró javallatára összeállitotta. Megkötötte velük a -szerződést, azt a czég főnökének bemutatta s mikor ez jóváhagyta: -kiosztotta az emberek közt a felpénzt s megkezdődött nyomban a szálak -kiválogatása s a tutajok összeállitása. Ez május 25-ike körül -történhetett. - -A kész tutajok május 28-án indultak el Bustyaházáról. Zászlólengetés, -ágyudurrogás nem történt az elindulásnál. Ki üdvözölné a szegény -embereket a hosszu viziuton? Asszonyaik, jegyeseik nem ott laknak; – a -család tagjai közül alig egy vagy kettő megy el az induláshoz. Az se -lengeti a fehér kendőt, mivel hogy nincs is neki. De még a zöld ágat se. -Legföljebb isten áldását kivánja a távozók utjára s ha fehér cseléd, egy -könyet enged arczán végigfutni. Hanem a bucsupálinkából ő is iszik egyet -s örül annak, ha a tutajosok az elindulás után néhány vig kurjantást -tesznek. - -Bustyaházától kezdve nehéz a tiszai út. A folyamnak több medre van, sok -ágon ömleszti vizét aláfelé, minden ág sekélyes alacsony vizállásnál, -sok helyen nekiszögellik a partnak, a tutajosnak egész erővel s -figyelemmel kell dolgozni egész napon át. A kormányrudnak mindig erős -kézben s biztos kézben kell lenni. Még beszélgetésre sincs idő. - -Az első állomás Huszton volt. Mikor értek Husztra; egész bizonyossággal -egyik se tudta megmondani. Hajónaplót természetesen nem vezetnek. Hiszen -az is megesik, hogy az egész személyzetből senki se tud irni. Csak arra -emlékeznek biztosan, mikor éri őket utól valami ünnepnap vagy vasárnap s -arra, hogy hol terhelik a tutajt. - -Ugy gondolom, még május 30-án estére Husztra értek. Itt már rakodtak, a -tutajokat terhelni kezdték. Néhány öl tüzifát ott már fölraktak a -tutajokra. - -Három napi veszteglés után indultak útnak s a negyedik napon értek -indulás után Mező-Váriba. Itt több napon át időztek. A tutajosok -többsége azt mondja, hogy itt 8–9 napot töltöttek el. Ezt nem lehet -elhinni. A sáfár beszéde leghihetőbb. Ő azt mondja, junius 2-án, pénteki -napon értek Mező-Váriba s onnan kedden, 6-án indultak el. Ez lehető. -Csak azt nem lehet érteni, miért beszélnek a tutajosok 8–9 napi -időzésről. Pedig valótlant mondani szándékosan nem akarnak. Az időzés -oka egyébiránt főleg a rakodás volt. Három tutajt itt terheltek meg -egészen. Az összes teher, mint már emlitettem, minegy 400 köbméter -tüzifa volt. A köbmétert nem tömörméretben, hanem a rakott hasábok külső -térfogatában kell érteni. - -Mező-Váritól nem messze Nagy-Szőllős alatt már a tiszai nagy magyar -Alföld kezdődik. A meder nagy esése már megcsökken, a viznek árama -megcsillapodik, a tutajok már lassan hatolnak előre. A nehéz munkára már -csak helyenként van szükség. - -Mező-Váritól Nagy- és Kis-Tárkány a folyam hajlatait is számitásba véve -mintegy 110 kilométer távolságra van. - -Az útnak e szakaszán már teljesen rendezve voltak a tutajok. Több -terhelés már nem történt. Minden tutajnál megállapitották, kik lesznek a -tutaj élén, kik a hátulján s miként történik a szolgálat felváltása. -Meghatározták a tutajok sorrendjét is. Az első lett volna Szavinecz -Péter tutaja, a második Matej Péter kormánybiróé, a harmadik Herskó -Dávid sáfáré, az utolsó Csepkanics Györgyé. Több tutajnak a folyam -szélességében egy homlokzattal menni nem szabad. Csak egymásután -mehetnek oszlopvonalban. De valami nagyon közel egymáshoz igy se. A -tutajok közt legalább 20–25 méter távolságnak kell lenni. - -Junius 6-án, keddi napon indultak Mező-Váriból s ugy látszik, e napon -nagy utat végeztek, közel ötven kilométert. Estennen elhagyták a -Szamosnak, a balparti mellékfolyónak torkolatát s áthatoltak a gergelyi -hid alatt is s Vásáros-Namény fölött kötöttek ki. - -Innen észak felé folyik a Tisza s éri egyebek közt Tisza-Kerecseny -falvát. Itt nem kötöttek ki; szabályos gyorsasággal vonultak el -Kerecsénynél, de azt látták, hogy itt idegen tutajok állanak. Nem -törődtek se ezekkel, se a tutajosokkal. Annyit Csepkanics György mégis -észrevett, hogy a mint tutajuk elhaladt, annak irányában a parton egy -zsidó üldögélt s a mint Herskót meglátta, felállt, Herskóhoz néhány szót -szólt zsidó nyelven, de Csepkanics se jól nem hallotta a szavakat, se -nem értette. Tőle a parti ismeretlen zsidó mintegy kétszáz ölnyire volt. -Tovább nem figyelt rá, csak annyit látott még, hogy lefelé ballagott kis -ideig, mintha kisérte volna a tutajokat. E napi útjukat egyébiránt a -tutajosok nagyon csonkán beszélik el. Egészen össze nem vágó -előadásukból ugy értettem, hogy junius 7-én Eszenynél kötöttek ki. E -napon is nagy utat végeztek, talán 40 kilométernél is nagyobbat. - -Junius 8-án alig végeztek 8 kilométernyi utat. Záhonyon felül kikötöttek -körülbelül a vasuti hid és az országúti hid közt lévő szakaszon. A -következő pénteki napon, 9-én Tárkány alá értek s alig 7 vagy 8 -kilométernyi út után kikötöttek. Gyanus szél támadt az útban, ez volt a -kikötés oka. - -Érdekes némileg az a kérdés, hol kötöttek ki? - -Nagy-Tárkány közvetlenül a Tisza partján, ennek egy nagy hajlatánál -fekszik. E hajlatba nem mentek be a tutajok. Tárkány fölött egy jól -kiképződött átvágásból uj medre van a Tiszának. Ezen áthatoltak s még a -régi medren is leszálltak majd két kilométernyire. Itt kötöttek ki -sokkal közelebb Agárdhoz, mint Tárkányhoz. Ez a falu is a jobbparton -fekszik, jó két kilométer távolságra a folyamhoz. Tőle egyenesen keleti -irányban a Tisza partjához közel egy tanya vagy szállás épülete áll. Itt -egy helyütt dombos partja van a medernek. Itt történt meg a kikötés. - -Itt töltötték el a pénteki nap nagy részét s az egész szombatot. A szél -nem engedte az elindulást. Vasárnap az ünnep miatt nem lehetett indulni; -csak hétfőn, 11-én indulhattak útnak. - -Mivel ölték az időt? Miként töltötték el a harmadfél napot s a három -éjszakát? - -Éjszaka aludtak. Egyik a parton, másik a kalibában, de mind elaludtak. - -Pénteken már bementek Agárdra, csaknem valamennyien. Sót, dohányt, -paszulyt vettek ott. A paprikás lében főzött paszulyt nagyon szereti az -orosz tutajos. De pálinkát is vett mindenki 4–6 fillérért. - -Szombaton és vasárnapon reggel főzés volt a parton. Déli étkezés után, a -mi 10–11 óra közt szokott történni, az összes tutajosok bementek -vasárnap Agárdra s annyi pálinkát ittak, hogy mámorossá lett valamennyi. -Délután mind elfeküdt a füzes parton aludni. Még Csepkanics is aludt -egész délután, egész este. Csak Szavinecz Péter emlékszik arra, hogy -vasárnap délután Herskó a parton egy ismeretlen emberrel, még pedig -zsidóval beszélgetett. Ez még világossal történt, 5 vagy 6 óra tájban. -Hogy mit beszéltek: nem tudja. Egy szavukat se értette. Tőle 150–200 -ölnyi távolságban lehetett a beszélgetés, de egyébként se hallhatta a -szavakat, mert ő a beszélgetés alatt kalibájából ki se jött. A -beszélgetést Matej Péter kormánybiró is észrevette, de ő se értette, ő -se ügyelt rá. - -Nagy dolognak lett oka és ürügye ez a beszélgetés. Hogy ez megtörtént: -el ne felejtsék nyájas olvasóim. E nélkül nem lett volna teljes ez a -nagy per. - -Junius 12-én, hétfőn indultak el a tutajosok Tárkány alól. Ezen túli -megállásuk kikötésük, éjszakázásuk sorrendje nem világos egészen. Az -adatok egybevetéséből ugy látom, hogy e napon Czigándra értek s ott -éjszakáztak. Alig végeztek 30 kilométernyi utat. Kedden, junius 13-án -Berczelig jutottak s a Révdülőnél a rév fölött állottak meg. Szerdán, -14-én értek Tokajba, de valószinüleg Vencsellőnél is megálltak egy -darabig. Matej Ignácz azt mondja, hogy itt meg is háltak. Nem vettem -észre, hogy ez a pörben teljesen bebizonyult volna. De ez nem is fontos -dolog. - -Tokajból csak pénteken, 16-án indultak el. Itt töltöttek két éjszakát s -egy egész nappalt s 14-ikének délutánját is. Itt már a tutajosoknak némi -kis történetük akadt. - -Csepkanics tutaján ugyanis kicsiny volt a személyzet. Csak Csepkanicsból -s Matej Ignáczból állott. Ez kevés volt. Szelek is jártak, a Tisza zöld -árja is közel volt. A máramarosi hegyek s óriási erdőségek hava csak -májusban indul nagy olvadásnak s a mellékfolyók is ekkor ömlesztik -bővebben vizeiket. Nagy áradás támad, mely junius végére szokott leérni -az alsó Tiszára. Ekkortájt van a Tisza virágzása is. A kérész ekkor jön -ki az iszapból a felszinre. Ekkor párzik s ezer milliónyi számban röpköd -a viz felszinén. Fehér szárnya, gyönge szines teste mintha virággal -hintené be a folyam vizét. »Virágzik a Tisza«, ezt mondja a parton lakó. -Ilyenkor már egész diszében virul a természet; fű, fa, mező, minden -zöld, azért nevezik zöld áradásnak a Tisza felduzzadó vizét. Ilyenkor -gyönge személyzettel nem szabad a tutajt ereszteni. Legalább egy embert -kellett fogadni Csepkanics tutajára. Fogadtak is. - -Selever János volt, a kit fogadtak. Bedellői származásu, 32 éves, görög -katholikus, nős, gyermekes. Tutajozni szokott, de visszamenőben aratás -és cséplés idején egy-egy Tiszaparti magyar városban vagy faluban -munkába szokott állani s jó keresetre tett szert. Jól beszélt magyarul. -Török-Szentmiklóson több izben is munkába állt. Épen most is tutajutból -ment volna hazafelé, Tokajban találkozott véletlenül Sréter és Hillmann -tutajaival s ezekhez elszegődött a szegedi útra. A végtárgyalásra nem -lehetett megidézni, tutajúton járt akkor is valamerre, csak a -vizsgálóbiró által fölvett vallomása állt előttem. - -Még egy ember került itt a tutajra. Ez Galsi István, török-szentmiklósi, -33 éves, nőtlen, törzsökös magyar. Ismerte Selever Jánost -Török-Szentmiklósról. - -Szabolcs vármegyében valami csatornát ástak. Galsi István odament -harmadmagával kubikosnak. A kubikos munkást hajdanában nem ismerték e -néven. Földásó, földkiemelő munkás hajdan is volt, de munkája csak -napszámos munka volt. A mióta vasutakat épitenek, folyókat szabályoznak, -gátakat emelnek, csatornákat ásnak: azóta köbméter szerint mérik és -fizetik a földmunkás munkáját. Azóta nevezik kubikosnak a földásó -munkást. - -Galsi Istvánnak és társainak nem jól ment dolguk. Néhány napi munka után -meggyőződtek arról, hogy munkájukból semmi hasznuk. Elszéledtek tehát s -iparkodtak hazafelé. Igy került Tokajba Galsi István is. Pénze nem volt, -de volt egy vaslapátja s egy ásója. A vaslapátot eladta a városban 80 -fillérért, de az ásóját is megvette Szavinecz Péter tutajának egyik -szolgája: Höcska vagy Hecska György 32 fillérért. Ez ügyes és szerencsés -és véletlen közgazdasági művelet után jutott utiköltséghez a jó kubikos. - -Találkozott Seleverrel. Megismerték egymást. Selever mindjárt meghivta -Galsit a tutajra. A Tutaj szépen hazaviszi Török-Szentmiklósra, nem kell -gyalogolnia és izzadnia. Ha akar: segit az evezésnél, különben alhatik a -tutajon, a mennyit akar, egész nap, egész éjjel. Nem kerül egy fillérbe -se. Galsi elfogadta a szives ajánlatot s igy került a tutajra. - -Fontos dolog volt e két uj embernek Tokajban a tutajra jutása. Azért -volt fontos, mert mind a kettő Csepkanics tutaján tartózkodott. Azon a -tutajon, a melyen kellett lenni a holttestnek is. - -A tutajosok még napközben jókor értek Tokajba s a város alatt elhajózva, -a vasuti hidat s Kis-Tokajt is elhagyva, közel a városhoz kötöttek ki. -Még ezen a napon bementek a városba valamennyien, vettek kukoriczát s -azt megőrletni nyomban el is vitték a malomba. Néhány liter kukoricza -megőrléséhez nem is kell sok idő. - -A következő nap, csütörtök minden különös esemény nélkül telt el. E -napnak ugyan nagy szerepe van a perben, de erről majd később beszélünk. -Pénteken, junius 16-án jókor elindultak a tutajosok Tokaj alól, de ez a -nap viszontagságot hozott rájuk. - -Tisza-Eszlár fölött a balparti részen nagy kanyarulata van a Tiszának. A -miatt itt egy másfél kilométer hosszu átvágása, uj medre van neki. Ez a -meder akkor még nem volt kiképződve eléggé, a viz fősodra a kanyarulaton -ment. Ezt tudnia kellett volna a kormánybirónak, de talán nem ügyelt rá -eléggé, a tutajok beletévedtek az átvágásba. - -Ebből baj lett. A vizállás alacsony volt, az elől menő három terhelt -tutaj megfeneklett. Se előre, se hátra. Meg kellett várni a magasabb -vizállást, az erősebb áram kezdetét. - -Csodálatos szerencséjük volt. Alig kellett vesztegelniök három óra -leteltéig: megjött az erősebb áram. Napokig, hetekig is elidőzhettek -volna ott e nélkül, vagy kénytelenek lettek volna a tutajokat szétszedni -és járható vizen ujra összeszerkeszteni. Ez nagy munkába, nagy költségbe -és sok időbe került volna. - -Megjött az áram, odább mentek. Alig hagyták el azonban Tisza-Eszlárt, s -alig érték el azt a sarkot, a hol a folyam erős hajlással napnyugatra -fordult: erős délkeleti szél támadt s ez kiverte őket a jobb partra, a -tisza-ladányi oldalra. Itt a ladányi füzesek alján ki kellett kötniök. -Itt is töltötték a napot és az éjszakát, a füzesben kellett hálniok. - -Itt se történt semmi más, a mi érdemes volna a följegyzésre. Ez a -pénteki nap is nagy és nevezetes nap a per történetében, de erről is -később kell szólanunk. Csepkanics tutajának sorsa köti le itt is a -figyelmet. - -Meg kell tehát erről annyit jegyeznünk, hogy Csepkanicsék e napon főztek -künn a parton s Csepkanics, Selever és Galsi a magyar künn is háltak a -füzesben. Csak Matej Ignácz, a tanu maradt a tutajon. Ott töltötte el az -éjszakát a kalibában. - -Másnap szombaton, junius 17-én jókor reggel indultak el s szerencsésen -elszálltak Tisza-Lök alatt is. Alig érték el azonban a Rázom pusztai -dülőt: Csepkanics tutaja, a sorrendben utolsó tutaj forgatagba jutott s -az örvény azt a parthoz ütötte. A folyam ama hajlatánál történt ez -körülbelül, a hol most a rázomi vasutállomás van Tisza-Lök közelében. - -A parthoz ütődés bajt okozott. A tutaj egyik kötésének guzsai -szétszakadtak s a kötés ketté vált. Csepkanics nyomban kiáltozott az -előtte menő tutajoknak, hogy baj van, nem lehet tovább menni, álljanak -meg, ki kell kötni, segitsenek a szétvált tutajt összeállitani. - -Meg kellett állni, ki kellett kötni. A hol kikötöttek: azt a helyet -Csonkafűzesnek nevezi a nép. Tisza-Dada határában fekszik ez, -légvonalban közelebb is fekszik Dadához, mint Tisza-Lökhöz, de a Tisza -maga a nagy kanyarulatok miatt innen Dadáig majd kétszer olyan hosszu -utat végez, mint Lökig. - -A tutajok abban a sorrendben kötöttek ki, a melyet még Mező-Váriban -állapitottak meg. Az első Szavineczé, a második Matej Péteré, a harmadik -Herskó sáfáré. Ezek egymás mellett, egymástól szabályos távolságban a -füzes alsó végénél kötöttek ki. A sérült negyedik tutaj legalább kétszáz -méterrel föntebb egyenesen a füzes alatt állt meg. Kikötés után mind -odamentek segiteni, a szétvált szálakat összeguzsolták s ekként a tutajt -egészen rendbehozták. - -Jó napközben elvégezték ezt s még az napon tovább is indulhattak volna. -Tanácskoztak a kérdés fölött. Azt határozták: itt maradnak. A folyam is -áradt, a szél is mozogni kezdett, másnap vasárnap következett, junius -18-ika, ünnepnapon ugy se lehetett tutajozni, ez a kikötő csöndes, -alkalmas hely volt: ezek voltak az okok az ittmaradásra. - -E napon mind a tutajnál maradtak, senki se mozdult ki a falvak és -puszták felé. Az éjszakát is ott töltötték, ki a kalibában, ki a parton -a füzesben. - -Másnap már reggel 6 órakor fölkerekedtek, hogy bemennek a faluba egyet s -mást vásárolni. Matej Péter, Szavinecz, Herskó, Selever, Potrohos, -Herskó Dávid együtt indultak Dadára. Matej Ignácz is menni akart s hivta -Galsi Istvánt, de ez még aludni akart egyet. Matej Ignácz maga indult -útnak, de társait már el nem érte s azért visszafordult. Galsi is -kialudta magát s ő is elindult, hogy bemenjen Dadára. Az utat azonban -eltévesztette, napnyugat helyett napkelet felé ment s Tisza-Lökre ért. -Vett egy kis dohányt, egy kis pálinkát s egy csomag gyufát s nyomban -visszaindult a tutajokhoz. - -A kik Dadára mentek be: kilencz-tiz óra tájban azok is visszaérkeztek -mind s délelőtti 11 órára már ebédjüket is elvégezték. Ez után kiültek a -partra kártyázni. - -Csodálatos időtöltés a kártyázás. - -A kik azért kártyáznak, hogy pénzt nyerjenek, vagyont szerezzenek, más -ember vagyonát elügyeskedjék s az élet szabad idejét, minden szabad -idejét ezzel töltsék el; azok beteg emberek. Vagy agyuk is beteg, vagy -erkölcsük is beteg. Rabjai a szokásnak vagy romlott lelkek. - -De az egészséges lélek is mulatságot talál a kártyázásban, mikor -gondjaitól szabadulni akar s gondolatait pihentetni akarja. Jól is esik -neki s valami efféle időtöltés csaknem szükséges is annak, a kinek agya -erős és rendszeres munkát végez, naponként. A nemes társalgás, a vidám -adomázás ugyan derekasabb időtöltés, de ehhez nincs mindig alkalmas -társaság. A kártyához mindig van. A mivelt társadalomban a világnak mind -az öt részén mindig van elég ember a szép nőnek udvarolni, a sódart -megenni, az illatos bort meginni s a felejtkező kártyaasztal mellé -leülni. Az ily kártyázás nem pénz után sóvárog, de nem is pazarolja -eszeveszettül a pénzt. Attól függ minden: egymást kedvelő, vidám -természetü emberek-e a kártyázó társaság tagjai s egyenlően vagy nem -egyenlően becsülik-e a pénzt? Ha összevalók az emberek: tisztes mulatság -az időtöltésük. - -De mit élvez a szegény tutajos a kártyában? Mi birja őt a kártyázásra? - -Az unalom. - -Mi az unalom? - -Az agynak erőtlensége, a léleknek üressége, az érzésnek hiánya. A kinek -szive el nem fásult, a ki tud érezni s méltó tárgyakról tud is, akar is -gondolkozni: az nem ismeri az unalmat. Senki sincs, a ki ne találna -kötelességet, ha keresi azt. Senki sincs, a ki ne találna munkát, ha -érzi kötelességét. Még a falhoz bilincselt rab is talál. Gondolat -kötözgeti ahhoz, a mi egykor övé volt a nagy világból s érzéseivel veszi -körül azok alakját, a kiktől elszakitották. Terveket készit -szabadulásra, eltiprott hazájának menekülésére, zsarnokának -megboszulására. Álmaiban s ábrándjaiban talál gyönyört s könnyeiben -enyhülést. S alakot keres gondolatainak s érzéseinek. Mindegy az, ha le -nem irhatja is, meg nem föstheti is, kőbe nem vésheti is gondolatainak -és érzésének alakjait. - -Az a világ, a melyet a szegény tutajos gondolata beröpdöshet, nagyon -kicsiny. Kicsiny világot adott neki végzete. Felesége, gyereke, rongyos -tetejü házacskája, kertje, kecskéje, kutyája, macskája: im ebből áll -egész birodalma. - -Ország dolgát nem bizzák rá, tehát nem is töri rajta a fejét. A -vármegyét nála nélkül kormányozzák. A falu dolgába se szólhat a -vagyontalan zsellér. Se istenét, se papját nem ő választja; – azoknak ő -rá semmi szükségük. Feleségét is a sors rendeli az atyafi vén asszonyok -képében. A szerzés vágya nem bántja lelkét. Urrá lenni nem tud: ezt jól -tudja. Tehát nem is akar; van benne annyi becsület és bölcseség. -Mindennapi szegény kenyere mindig megvan, ha dolgozik; – munkát pedig -kap. A gyárélet munkáskérdéseinek rettentő titkait nem ismeri s vérét e -titkok nem hajszolják. - -Mi fölött tünődjék tehát, ha a tutajon nincs dolga? Mint a vizimalom -kereke kiszárad, ha elfogyott a vize: ugy szárad ki az ő agya is, mikor -elfogynak gondolatai. S rá ront az unalom. - -Mit csináljon ilyenkor? - -Iszik, ha pénze van. Csakhogy pénze nincs. - -Aluszik, a mig birja. Dehát ő se hétalvó. Évszakokat nem alhatik át, -mint a medve, vagy az ürge. - -Kimegy tehát a füzes partra, tisztást keres, kalapját leteszi a földre, -az a kártyaasztal; – a kalapot keleti ember módjára körülguggolja s -játszik olyan kártyával, melyet még az apjától vagy az ipától örökölt s -melyet a bűvész se tud már megkeverni. Nincs az a régiségtudós, a ki a -kártya ábráit fölismerné, de a tutajos fölismeri. Megfoghatatlan az -ehhez való képessége. Nem pénzre játszik. Hol venné ő a pénzt a -tutajozás tizenkilenczedik napján? Hiszen még pálinkára se kap a -sáfártól többet hitelbe négy fillérnél. De azután agyon is ütnék azt a -közülük való elvetemedett tolvajt és rablót, a ki pénzüket el merné -nyerni. - -Azért mégis tűzzel játszanak óraszámra. A kiosztott kártyák -összealakulása soha se ismétlődik. Azok változatossága a végtelenség. Ez -a végtelenség mulatságot szerez még e kisméretü és ritka szövetü szegény -tutajos léleknek is. - - -III. - -(Csepkonics nem kártyás. – Meglátja a halottat. – Oláh György uram. – Az -alkonyat. – Esti szürkület a Tisza partján. – Jámbor lélek minek nézi a -halottat? – A néma temetés.) - -Csepkanics György, az utolsó, a hátulsó tutaj helyettes kormánybirája -nem ment ki a partra kártyázni. Tokánynak nevezi a tutajos a -kukoriczalisztből való puliszkát. Élénkebbé akarta tenni a tüzet, puha -és száraz forgácsra volt szüksége. Van ilyen a tutajon. Bement tehát a -tutajra forgácsért. S a mint körültekint: látta, hogy a Tisza árja -sebesen hoz lefelé valamit. A szél fujdogált, a Tisza vize hullámzott, -az a valami vagy harmincz méter távolságra volt tőle, nem tudta, nem -láthatta bizonyosan holtest-e vagy fatörzsök, vagy más egyéb, a mit a -viz ringatva sodor feléje? De megvillant az elméjében az a gondolat is, -hogy holttest lehet az, a mit sodor a viz s azért figyelemmel kisérte. - -Csakugyan holttest volt. Az ár egyenesen neki vitte az ő tutaja harmadik -táblájának s ennek alája is sodorta. - -Ez természetes. Az emberi test fajsulya a tudósok szerint kisebb ugyan, -mint a vízé, de alig egy ötvened résszel. Ha a holttestet már a -feloszlás gázai puffasztják: fajsulya még kisebb ugyan, de legalább -kilencz-tized része akkor is a víz alatt van. Tehát az árnak a tutaj alá -kellett azt sodorni. A természet törvénye ez. - -De Csepkanics azután is utána nézett s csakhamar látta, hogy a test a -harmadik, második és az első tutajtábla alatt tovább sodorva az első -tábla alól kibukkan s megy gyorsan a part felé, oda csapódik a parthoz s -egy fűzfa-ágazatban megakad. Ekkor már jól látta, hogy emberi holttest -ez a tárgy. - -Összeszedte a szükséges forgácsot, kiment bográcsához, megélesztette a -tüzet s azután odament a kártyázókhoz s megmondta nekik, hogy holttestet -látott a vizen, az ár átsodorta az ő tutaja alatt, azután kicsapódott a -partra s egy fűzfában fennakadt. Mutatta is a fűzfát. - -A kártyázók abbanhagyták a játékot s közülök többen megnézték a -halottat. - -Vizen járó ember előtt nem ritka tünemény a vizen uszó emberi holttest. -Kevés tutajos van az országban, a ki életében egyszer-másszor ne -találkozott volna vele. Csak a tenger nyeli el örökre halottjait. A -tengernek megvannak a maga emberevői, a kik a holttestet fölemésztik, a -mikor a bomlás miatt az a fölszinre törekszik. A folyók tovasodorják a -halottakat s ha azokat valahol el nem temeti gyorsan az iszap, a bomlás -fokozatai szerint esetleg kétszer is, háromszor is fölszinre hozzák s -néha napokig is felszinen tartják. A tutajosok nem nagyon ütköztek meg -az eseten. - -Megnézték a holttestet. Látták, hogy nő. Abban első pillanatban -megegyeztek, hogy az esetet a legközelebbi faluban és pedig Tisza-Dadán -a hatóságnak minél előbb be kell jelenteni. Csak a fölött tanakodtak, -hogy addig is mit csináljanak a halottal. - -Szerencséjükre véletlenül ott termett egy tisza-dadai ember. - -Suhancz legény volt a dadai ember. Litvai József 19 éves szolgagyerek, -Kecskés József dadai gazdaembernek cselédje. Délután mindjárt az ebéd -végeztével ült kocsira gazdájával, hogy a Csonkafűzesből, a hol egy -darab rétjök volt, zöld füvet vigyen haza etetni. Épen rakta a füvet a -kocsira, a mikor tudatták vele az esetet. - -Akkorra Galsi István is a tutajokhoz ért tisza-löki útjából. Két tutajos -jön eléje, az egyik Hecska György. Odaszól Galsinak tört, szakadozott -magyarsággal: - -– Gyere magyar, meglátni nagy halat. - -– Micsoda nagy halat, oláh? - -A tutajosok mosolyognak. Hecska azonban folytatja: - -– Nem halat, hanem asszonyt, a viz hozta, ott van ni! - -S mutatták Galsinak a holttestet. - -Galsi jobban megnézte a tetemet, mint a tutajosok. Értelmesen el tudta -mondani, mit látott. - -A tetem hason feküdt a vizben; feje félszakosan. Mezitláb volt, minden -lábbeli nélkül, orra mintha nem lett volna. Feje kopasz volt, semmi -haja. Testén barna szoknya, verescsikos kötény. Balkarján a csuklóra -kötve egy kis csomag, kendőbe takarva. A csomagban fekete fösték. Mikor -piszkálták, szétesett a fösték s a vizet maga körül egy kis helyen -feketére festette. Lehetett benne ugy négy krajczár ára fösték. - -Mikor igy a tetemet megnézték, azt mondja egyik tutajos megint Galsinak: - -– Te magyar vagy, itt van egy magyar legény, mondd meg neki, jelentse be -a holttestet az előljáróságnak, temessék el. - -Az a legény Litvai József volt. Galsi oda ballagott hozzá, megmondta -neki a holttest ottlétét. A legény odament a holttesthez s megnézte. Ugy -vette észre, hogy lábainál fogva van fennakadva a fűzfa gyökérágazatai -közt, feje szabadon mozog, az egész tetemet ringatta a viz csöndes -hullámzása. Megigérte különben, hogy a mint a faluba visszatér, jelenti -a dolgot arra való embernek. - -A tutajosok tovább kártyázgattak. - -A legény hazament kocsijával a gazdájához. Kint a falu végén szemközt -jött velük Váradi András kerülő s ezzel mint hivatalos személylyel -nyomban közölte az esetet. Váradi András a községi biróhoz menet közben -találkozott czimborájával, Oláh Györgygyel. Ez is kerülő volt. Épen ment -ki a határt járni, a tisza-löki útra. Mondja neki Váradi. - -– Nézzen be kend a Csonkafűzesbe, ott egy halottnak kell lenni a vizben, -tutajos oláhok is tanyáznak ott. Én az alatt a Patkót kerülöm, azután -odamegyek magam is. - -Az a Patkó egy kis félsziget, melyet a Tisza kanyarulata alkot. A -tudósok a Patkó szóból Bakta szót faragtak. - -Oláh György élemedett, higgadt, okos ember volt. Játszi elmével beszélte -el a biróság előtt hivatalos eljárását. - -Odament s megtalálta a kártyázó tutajosokat. Odaköszönt emberséggel -hozzájuk. »Adjon Isten jó napot.« Azután hosszu botjára támaszkodva egy -perczig nézte a nyavalygó kártyásokat. Se pénzük, se boruk, se -pálinkájuk: mégis kártyáznak. Vajjon mire kártyáznak? Azután -megkérdezte: »Hol van hát az a szerencsétlen?« Megmutatták az irányt. -Odaballagott a Tisza partjára s nyomban megtalálta a tetemet. Nem tudta -fölismerni biztosan, férfi-e, nő-e a tetem. A viz rettenetesen -eltorzitja halottjait, ha sokáig tartja őket ölében. Oláh György uramnak -azonban tudnia kell, mit jelentsen az előljáróságnak. Férfit-e vagy nőt, -s öreget-e vagy fiatalt? Botjával nem érte el a halottat, ha vizbelépni -nem akart. De nem akart, mert a viz árt a csizmának, a csizma pedig -pénzbe kerül. Körülnézett valami hosszabb rúd, pózna vagy faág után. Van -a füzesben elég. Kiválasztott egyet, melyen horog volt. A mint a tetem -hason feküdt, hátába, vagyis a hátán lévő ruhába beleakasztotta a horgot -s annál fogva a tetemet kihuzta a viz szélére a szárazra. A vizben nincs -sulya a halottnak, könnyen mozdul előre-hátra. A mint kihuzta: veszi ám -észre, hogy háta mögött valaki kandikál. Rászól: »Hát te ki vagy?« -Azonban megnézni, látja, hogy »oláh«. Tovább nem is beszél vele. A -hivatalos tekintély nem engedi, hogy ő szóba álljon holmi tutajossal, -oláhval, jött-ment emberrel. Azonban több tutajos is megy oda -lassanként: Paczkán Bazil, Csepkanics György, Matej Ignácz a tanu, -Selever János, Szavinecz Péter, Hecska György. Odaálltak a háta mögé. -Körülnézett köztük. Két »oláh« ötlött a szemébe. Csepkanics a hős, magas -termetü ragyás képü és Hecska György, a ki mindig hóna alatt tartotta -ásóját, melyett Galsitól vett. El nem eresztette volna a világért se azt -az ásót, hogy valaki meg ne egye. Erre a kettőre ráparancsolt, hogy -forditsák hanyat vagy legalább oldalra a halottat: vajjon férfi-e vagy -nő? A ruháról nem lehetett biztosan látni. Lábai meztelenek voltak, a -ruha foszlányos, összecsapzott iszappal teljes. A két tutajos -megmozditotta a testet. Kitünt mindjárt, hogy nő volt a boldogtalan. -Megnézte jól ruháját is. Észrevette balkeze csuklójára kötve a kendőbeli -csomagot. Azután megparancsolta a tutajosoknak, hogy hozzá ne nyuljanak, -el ne temessék, hagyják érintetlenül a halottat, mindaddig, mig ő az -előljárósággal ki nem jön s a temetés iránt nem intézkedik. Ez után -visszaballagott a faluba. - -Ez történt délután négy óra előtt, négy órára már jelentését el is -mondta a községi birónak. - -A tutajosok visszamentek kártyázni. Többé feléje se mentek a halottnak. - -Azonban telt az idő. Egyik óra a másik után. A faluból nem jött senki. -Alkonyodni kezdett, szél is támadt, az eső is elkezdett permetezni. A -tutajosok abbanhagyták a kártyázást. - -Az alkonyat meghatja a mezei ember lelkét. A nappali munkába kifáradt a -test s vele mintha bágyadtabb lenne a lélek is. Elnyugodni készül mind a -kettő. A mint csökkenik a napnak fénye, mintha csökkennék az élet -mozgékonysága is. A parti fű lehajtja levelét; sóslorom, vad üröm, -papsajt, parti mályva fekete szint ölt magára, a bogáncs se olyan -büszke, mint fényes nappal s a vad hajnalka is bezárja fehér szirmait. A -szunnyadás sejtelme borul fűre, fára, mindenségre. Mintha szótlan -komolyság, szelid bánat járna együtt az alkonynyal. A libucz is -elhallgat, a fehér csér se csapong, a gólyák is hazatakarodnak -fészkeikre, a gémek és kócsagok is némán meredt nyakkal nézik a nyugvó -napot. - -A tutajosok csöndes lelke még csendesebbé válik. - -A közeli falvak tornyaiban megkondul az esti harangszó. Tisza Dada, -Tisza-Lök, s a tulsó partról Baj, Rügy, Takta-Kenéz harangszavát oda -ringatja a levegő esti áramlása. Minden harangszó más, mégis mind -egyenlő. Beleszól a harangba a gulyák kolompja s a teknősbéka -füttyenése. Estennen ő is kijön a partra bogarászni. A mint hallja a -harang szavát: egyik-másik tutajos keresztet vet magára, talán föl is -fohászkodik a magasságba, talán haza is gondol azokra, a kiket otthon -hagyott. - -Igy borong lelke ott a halott közelében. - -A halott! - -A kis léleknek nincs tudománya, csak érzése, ösztöne sejtelme. A kis -lélek előtt nagy tünemény a halott. Sokkal nagyobb, mint az élő. Állitsd -eléje Napoleont, Hannibalt, Julius Caesart: megnézi vagy meg se nézi, de -nem bámulja meg. Legföljebb lovát, köntösét, sarkantyuját, buzogányát. -De a halott mellett eláll, elgondolkozik, eltünődik, elméláz órákig. -Habár ez csak szegény koldus elaszott gyermeke volt is. - -Hiába mondanák neki, hogy a holttest nem egyéb, mint egy csomó élettelen -ásványnak keveréke, most még ugyan egy tömegben, de csakhamar -széjjelszállingózva. Ennyi nitrogén, ennyi oxigén, ennyi viz, ennyi -mész, ennyi foszfor, ennyi vas együtt: ime ez a holttest. Ugy nézne rád, -mint halálos ellenségére. Vagy bolondnak tartana, vagy pogánynak, -istentagadónak. - -Ő még hisz. Az ő lelke előtt a holttest még most is élő állat. Hiszen ő -is élt, ő is szeretett egykor s őt is szerették egykoron s azok ma is -élnek, ma is gondolnak rá, ma is hull érte könnyük. Hogy ne volna tehát -benne most is élet? Csak mi nem vesszük észre. A mit benne látunk, az -nem mozdul többé, de mi az, minő kevés az, a mit a gyarló ember szeme -láthat. Lent a földben, fönt a magasságban, mindenütt uj élet vár a -halottra. A halottat tehát magára hagynunk, a földszinén temetetlen -hagynunk nem szabad. - -A jámbor tutajosok elkezdtek tanakodni. Az elnyugvó nap árnyékai ott -borongtak lelkükön. Mit csináljanak a szegény halottal? - -A halottnak erős szaga kezdett támadni. Eddig a szag nagy részét -elnyelte a viz. Nem igen izgatta az embereket. De most a halott szárazon -van. Az emberi test elemeinek felbomlása nem kedves az élő ember előtt. -Eszébe jut, hogy egykor ő is porrá, hamuvá, sárrá, levegővé lesz s talán -tőle is borzadoznak azok, a kik teteme közelében élve maradnak. Az esti -lég, a csepergős idő, az alkonyat finom párázata még fokozta a halálnak -keserü szagát. - -Egy csonka fűzfa meredező törzsén szarka kezdett csörögni. Valamelyik -tanya közeléből vetődött oda, megérezte a zsákmányt. Csörgésére második -s harmadik szarka is jött. Egyik leszállt a földre, a halottnak közelébe -s gondosan nézegette a tutajosokat. Nincsenek-e ádáz indulattal? Nincs-e -lövőfegyverük? Meg lehet-e kopogtatni békével a halottnak koponyáját? - -Jól látták ezt a tutajosok. Ők már ismerik a szarka természetét. - -Szavinecz Péter ezt mondta: - -– Lássátok, a szarkák már itt vannak, jön majd a varju is, a holló is. -Jöhet kóbor eb is. Mi lesz a szegény halottal? - -Paczkán Bazilt más aggodalom bántotta. - -– Temetetlen nem hagyhatjuk szegényt. Ime eső esik, szél támad, holnap -vihar ér bennünket, megbüntet az isten, ha el nem temetjük a halottat. -Halottam én már ilyen esetet. - -Minden tutajos hallott. Elkezdték egymásnak mesélni az eseteket. Öregek -mondását, élők tapasztalását, babonás képzelődés alkotását. - -De a csősz meghagyta, hozzá ne nyuljanak a halotthoz. Az előljáróság, a -biróság, a szolgabiró dolga lesz a temetés. - -Alapos volt a kifogás. De ez ellen is megvolt az okos beszéd. - -– Hajnalban mi tovább megyünk s a halott itt marad. Hátha megfeledkezik -róla a hatóság? Szegény boldogtalan nőnek lelke ott lebeg a végtelenben -ég és föld között s nem tud megnyugodni, mig romladó testét be nem -fogadja az anyaföld. Nem is jó ember az, a ki temetetlen hagyná a -boldogtalant. - -Különösen Selever János, a legujabb tutajos társ érzett legmélyebben s ő -volt a legbuzgóbb hirdetője annak, hogy a szegény ismeretlen halottat ne -hagyják a föld szinén. - -De hát hiába volt az okos beszéd. A csősz a hatóság, a hatóság pedig -megmondta, hogy a halotthoz nyulni nem szabad. A jámbor orosz pedig a -hatóság tilalmát meg nem szegheti. - -Nem-e? - -Selever János látta, hogy a bölcseség itt nem sokat ér. Valami erősebb -okot, győzedelmesebb érvet kell itt előhozni, mely oda férkőzzék a -tutajos lelkéhez. Valami hatalomhoz kell folyamodni, a melynek a tutajos -ellent ne állhasson, ellenállni eszébe se jusson. - -Bement a kalibába, megnézte, mennyi pálinka van butykosában. Jóval több -volt egy liternél. Fogta a butykost s kiment a partra. S a partra érve s -a tutajosok előtt megállva, megrázta a butykost, azután jobb kezével -magasra tartotta s szólt eképen: - -– Látjátok ezt? A ki segit eltemetni a halottat, annak én adok áldomást. -Halljátok? Egy liter pálinkát! - -Ez a beszéd most már nyomatékos beszéd volt. Öregek és fiatalok -összenéztek s fejével bólintott mindenki. Selevernek igaza van. Csősz -ide, csősz oda: a halottat el kell temetni. - -Nyomban kivált a társaságból három tutajos. Hecska György, a kinek ásója -is volt, Szavinecz Péter és Paczkán Bazil. Ők segitenek Selevernek -eltemetni a halottat. - -A part szárazabb részén sebten ástak egy gödröt. Nem is mélyet, nem is -hosszut, nem is széleset. Csakhogy a boldogtalan halott beleférjen s -éhes róka, kóbor eb ki ne kaparhassa. - -Mikor ez megvolt: kihoztak egyik tutajról egy darab deszkát s arra -szépen ráfektették a tetemet. Nem forditották hanyatt, a hogy’ a holtat -szokás, hanem abban a helyzetben hagyták, a mint a víz szélén feküdt. -Hason fekve félszakosan. Még ruhácskáit, rongyocskáit se igazitották -meg. Ugy hagyták, a hogy a viz a derekára csapzotta. Balkeze csuklóján -is otthagyták a csimbókba kötött kendőcskét a benne levő föstékes -csomaggal. Igy huzták a deszkán a sirgödörig. Galsi István azt beszélte -a biróság előtt, vigyázniok kellett, mert ha kézzel nyulnak hozzá, -szétment volna a holttest, minthogy már nagyon el volt ázva. - -Letették a gödör fenekére, azután kihuzták alóla a deszkát s puha földet -hánytak rá. Nem volt pap, a ki beszentelje s imádkozzék fölötte; nem -volt énekkar, a ki a halottak gyászénekét elzöngedezze, nem voltak -siratók, nem voltak rokonok, nem voltak örökösök a temetésnél. Azért a -jó emberek eltemették tisztességesen. Nem tiporták le a földet a -sirgödör fölött, de azért egy kis sirhalmot mégis emeltek föléje. Gyepes -hanttal nem boritották be, de egy csonka faágat mégis odatüztek a -fejéhez. És minden tutajos megemelte zsiros kalapját, mikor a temetést -elvégezték s az egyik tutajos azt mondta: - -– Adjon az Isten a szegény halottnak örök nyugodalmat! - -Mire a nap Tisza-Lucz irányában leáldozott: akkorra bevégezték a -temetést is. Akkorra beborult az ég alja is. - -Hanem az áldomásról sem feledkeztek meg. - -– Ide, Selever a pálinkával. - -Kétszer se kellett mondani. Selever jó szivvel osztott szét a temető -emberek közt egy liter pálinkát. Megigérte, szavát is tartotta. - -Nem is követtek el a jámborok semmiféle bűnt. Hiszen ősi szokásnak, -áhitatos léleknek, kegyes gondolatnak tettek eleget. Vártak estig. Estig -nem jött a hatóság. Ők tovább nem őrizhették a holtat, hajnalban -indulniok kellett, dúvesztében ott nem hagyhatták a boldogtalant. Ezzel -bizony nem vétkeztek annyira, hogy utóbb vasra verjék s heteken, -hónapokon át börtönözzék őket. - - -IV. - -(Mindenki szentül hitte, hogy Solymosi Eszter a csonka-füzesi holttest. -– Az éjjeli közönség a sirnál. – Az ásó története. – Az első rendőri -szakértői vizsgálat. – Éjjel őrnek a halottat. – A kételkedés szava.) - -Hanem hát ki feleselne az igazsággal, mikor az a törvény nevében tombol -és hatalmaskodik? A jámbor tutajosok ugyan hiába feleseltek. - -A tisza-dadai előljáróság ugyan nem kötött beléjük. Ez ellen panaszuk -nem lehetett. Pedig az elűljáróságnak meggyült a dolga ez estén s ez -éjszakán. - -Mert a futó tűz nem terjed oly gyorsan, mint ahogy elterjedt a hir -Tisza-Dadán, hogy Esztert, az eltünt eszlári szegény leánykát -megtalálták. A Tisza vetette föl, tutajosok akadtak rá, a Csonkafűzesben -fogták ki, igazi tulajdon ruhája van rajta, de bizony annak a nyaka -nincs elvágva, tehát nem igaz, hogy a zsidók megölték, vérét vették. - -Oláh Györgynek, a tetemlátó csősznek nem volt a faluban pillanatnyi -nyugalma se. Elfogta, kikérdezte, agyonzaklatta mindenki. Igaz-e a hir, -vagy nem igaz? Milyen a halott? Milyen a ruhája? Hány napos halott -lehet? Miről lehet ráismerni? Honnan hozta a Tisza? Ki látta legelőször? -Ki fogta ki? Száz meg száz kérdés egymásután. Okos, nem okos kérdés -vegyesen. - -Kié lesz most már a tizezer korona? - -Az ország zsidósága tizezer korona jutalmat tüzött ki annak, a ki -Esztert élve-halva előkeriti, vagy a ki biztos nyomra vezet. Tizezer -korona már pénz. Szegény embernek, dadai csősznek, máramarosi oláh -tutajosnak tengernyi pénz. Oláh György uram ostobaságnak tartotta, ahogy -őt a pénzzel fenyegették. Hiszen nem is ő látta először, hanem a Litvai -gyerek, Kecskés József szolgalegénye. De még ő se, hanem inkább a -tutajos. De melyik tutajos? Hányan vannak a tutajosok? A ki először -látta: ugy is felosztja a többi tutajos közt a zsidók pénzét, mert -különben agyonütik, a Tiszába fojtják, bizonyosan elemésztik. - -Csepkanics György pedig, a hős, a ki először látta a vizen úszó -holttestet, soha még csak hirét sem hallotta Solymosi Eszternek. A -lányka eltünésének esete a máramarosi tutajos körökig bizony nem jutott -még el se ujságban, se szóbeszédben. - -Legfürgébb volt Oláh György faggatásában s a hirek összeszedésében a kis -falu értelmisége, Lőrinczi István a jegyző, Takács Endre a katholikus -kántor, Tratner Lipót a zsidó tanitó, Seres Gyula a joghallgató. -Rohantak a helyettes főbiróhoz, Tóth György uramhoz, szedje össze a falu -esküdtjeit, menjünk ki nyomban a Csonkafüzesbe halottat nézni, Esztert -látni, igazságot keresni, az országot megnyugtatni. - -A zsidókat valóságos láz fogta el. - -Czájzler Márkus czipő-varga, női lábbeli-készitő mester, csakhamar -befutotta az egész falut s hadilábra állitott minden zsidót. Svarcz -Sámuel kereskedő futott sógorához, Lefkovics Bernáthoz, a kinek kocsija -és lova van, hogy fogjon be rögtön, menjenek a Csonkafűzesbe, ott van az -eszlári lányka. Goldstein Jakab, Krausz Bernát, Burger Mór, valamennyi -zsidó mind talpra állt; keresték az ujságot, a hol le volt irva: milyen -ruhában tünt el Eszter? Futottak a jegyzőhöz: keresse ki az országos -körözvényt. A zsidó, ha izgatott, nem találja helyét, nem ismer pihenőt, -fut, beszél, száz ötlettel áll elő: rögtön értesiteni kell a tiszalöki -zsidókat is, s nyomban tudatni kell az esetet a kormánynyal, a központi -zsidó irodákkal s az országos nagy hirlapokkal. - -Nem lehet nekik rossz néven venni. A zsidóság elleni gyülölködés -irtóztató volt már akkor. A legkeserübb szóbeli bántalmazástól a -legkiválóbb, a legnemesebb zsidó se lehetett mentes. Érzékenyebb szivüek -alig mehettek már utczára, közhelyre, népes társaságba. A gyülölködés -jelszava az eszlári vérvád volt. Azok, a kik nem tudnak vagy nem akarnak -gondolkodni, s azok, a kik a becsületet önmagáért nem becsülik, minden -zsidóban gyilkost láttak. Vagy legalább ugy zajongtak, mintha gyilkost -látnának. Kész igazságnak hirdették a puszta vádat s mindenkire -kiterjesztették a gyanut, mely legrosszabb esetben is, csak egy-két -ember vállaira nehezedhetett. - -Ha tehát megkerült az eltünt lányka, habár holtan is: ebben a zsidóság -az ő istenének kegyelmét, a végzetnek jótékony kedvezését láthatta. -Hogyne lett volna tehát tele lázzal, örömmel, izgatottsággal a -tisza-dadai zsidóság apraja-nagyja? - -Kovács György dadai vagyonos gazdaember épen poroszkált haza kocsiján -estennen, a mikor körülfogják s viszik kocsistól, lovastól Tóth György -helyettesfőbiróhoz, hogy vigye előljáró-uraimékat nyomban a -Csonkafüzesbe. Megkerült az eszlári lányka, ott fekszik holtan a parton. - -Kovács György nem ellenkezik. Föltelepednek kocsijára: a főbiró, -Lőrinczi István községi jegyző, Tratner Lipót zsidó tanitó s Krausz -Bernát zsidó gazdaember s mennek a Csonkafüzes felé. Útközben -találkoznak Oláh György kerülővel s őt is fölveszik a kocsira. - -Kiérnek a hely szinére. Megtalálják a tutajosokat. Esti kilencz óra felé -jár az idő már, a tutajosok egy része aluszik immár. Oláh György keresi -a tetemet. Nem találja. El van az már temetve Isten nevében. - -A mig tanakodnak, hogy mit csináljanak: ime jön egy második kocsi. -Lefkovics Bernát zsidó bérlő kocsija. Jön vele Seres Gyula kálvinista -joghallgató, Takács Endre katholikus tanitó és Svarcz Sámuel zsidó -kereskedő. Tovább folyik az ujonnan jöttekkel a tanakodás. - -Be kell menni a főszolgabiróhoz Tisza-Lökre. Ebben állapodnak meg. A -jegyző, a joghallgató s a katholikus tanitó rögtön felkapnak Lefkovics -Bernát kocsijára s hajtanak gyorsan Tisza-Lökre. - -Miről beszélgettek maguk közt útközben? - -E kérdésre is megfelel a birósági iratok nagy tömege. - -Eszterről, az eltünt leánykáról volt szó. Miről lehetett volna másról? A -joghallgató az ő jogi tanulmányainak keretében fontosnak tartotta az -esetet. Oláh Györgyöt nagyon gondosan kikérdezte a holttest alakja s -ruházata felől. Volt valami jegyzőkönyve, abba figyelmesen följegyzett -mindent. Mindenkinek véleménye abban egyesült, hogy a holttest nem lehet -másé, mint a szegény Eszteré, az eltünt eszlári lánykáé. - -Beérnek Tisza-Lökre. Este van már. Lefkovics Grósz Mór Lajos tisza-löki -zsidótól kérdezi meg, hol lakik a főszolgabiró? Beszél közben minden -zsidóval, a kivel csak úton-útfélen találkozik. Közli velük a nagy -esetet. Veinberger Ignácz előkelőbb tisza-löki zsidó nyomban el is -határozza, hogy ő is elmegy a Csonkafűzesbe még az éjszaka. - -A főszolgabirót nem találják. Nincs otthon. Vagy kint van a járásban, -vagy a vármegye székhelyén. Lőrinczi István jegyző fölkeresi tehát a -segédszolgabirót Zoltán Istvánt s annak jelenti a nagy eseményt. - -A segéd-szolgabiró nyomban intézkedik. Értesiti a járás tiszti orvosát, -Kiss Jenő doktort. A kaszinók, a söröző és borozó tanyák s a zsidók -Tisza-Lökön is rögtön megtudják a dadai holttest napfényre jöttét. Késő -este van már, de azért akadnak önkéntes vállalkozók, a kik a szolgabirót -elkisérik a Csonkafűzesbe. - -K. Horváth Géza orvosnövendék, de már szigorló orvos az egyik. Szerep -vár rá még történetünk folyamán. - -Zurányi Kálmán gyógyszerész fiatal ember a másik. Nagy érdeme van az -igazság kideritése körül. Ez ifjunak bátorsága és igazságszeretete -nélkül magam se jutottam volna oly hamar a valóság felismerésére. - -Kiment Veinberger Ignácz zsidó kereskedő is. Üzte a kiváncsiság. -Észleléseinek nem tudtam hasznát venni. - -Vitt pandurt is magával a szolgabiró. A hivatalos tekintély csonka lenne -pandur nélkül. De elvitte magával Szücs János tiszalöki kisbirtokos -paraszt gazdát is. Ez nagy szerencse volt. Értelmes fő, gondos szemlélő, -Isten által megáldott világos agyu ember. Akkor 47 éves volt. Véletlenül -került oda. Egyik fuvaros volt a Csonkafűzesbe menő urak számára. A -másik fuvaros Najvirt Jónás zsidó fuvaros. Ez se látott, se hallott -semmit, Szücs János mindent látott, mindent hallott. - -A magyar nép eszejárása százféle jelzővel különböztet az okos ember és -az ostoba ember közt. Egyik példabeszéde igy szól: »Oda se néz, mégis -mindent lát.« Ez az okos ember. »Mindig nézi, még se látja«: ez az -ostoba. Szücs János többet látott s jobban látott, mint minden -szolgabiró, vizsgálóbiró, királyi ügyész, csendbiztos, pandur, irnok, -járási orvos s mint minden tanu, ácsorgó s jelenlevő, a ki ott -lábatlankodott a holttest körül. - -Kimentek hát a Csonkafűzesbe két kocsival. Esti 10 óra elmult már, mire -odaértek. Sötét volt, a mint nyári csillagos éjszakán szokott lenni, a -mikor kevés felhő boritja az eget s még föl nem kelt a hold. Tele -holdvilágról egy tanu sem emlékezik. Mezei ember szeme meglehetősen -tájékozódik ily homályban is. Állandó éjjeli világitáshoz szokott -fővárosi ember egyiptomi sötétségnek vélné az ily éjszakát kint a mezőn, -a folyam partján, a fekete tömegként meredező füzek és rekettyék lombjai -közt. - -A dadai emberek csöndesen beszélgettek egy csomóban. A szolgabiró kérdi: -hol a holttest? Senki se tudja. - -– Elő az oláhokkal! - -Szentesi István pandur oda terel egy csomó orosz tutajost. - -– Hol a holttest, oláh? Hová tettétek? - -– Eltemettük. - -– Hogy’ mertétek eltemetni? - -– Erős szaga volt, felénk fujta a szél. Azután ez már a mi törvényünk, a -mi szokásunk. A szegény halottat nem hagyhatjuk a földszinén, de még a -vizben sem. - -Ez bizony igaz. A szolgabiró is tudja ezt s nem is csinál érte -zenebonát. - -Megmutatják a hevenyészett sírhalmot. A szolgabiró megparancsolja a -sirhalom felbontását. Ki kell ásni a halottat. - -Ki ám, de mivel? Ásóról, kapáról nem gondoskodott senki. Az ember pedig -se nem róka, se nem borz, se nem ürgeásó kutya, hogy tíz körmével ásson -lyukat a földben. Mulatságos tanácskozás folyt a fölött: miként bontsák -fel a sirt. - -Végre nagy gondolatra vetemedett valamelyik bölcs férfiu. Ott a pandur -kardja. Ki lehet azzal ásni a gödröt. - -A kard pedig csakugyan nem arra való, hogy sírt ássanak vele. Hiába -nyavalygott a pandur: nem boldogult semmire. - -Szücs János uram nem nézhette ezt a munkát. Odaszólt a tutajosokhoz: - -– Adjatok egy rövid, vékony és keskeny deszkadarabot. - -Adtak. - -Ezzel már jobban ment a munka, de még se tökéletesen. Azonban ott -ólálkodott a közelben Hecska György. Akkor is hóna alatt volt az ásó, a -melyet 32 fillérért vett Galsi Istvántól. Szücs János sasszeme a -sötétben is észrevette az ásót. - -– Gyere csak ide fiam, addsza ide csak azt az ásót! - -Előbb azonban kikérdezte apróra: hogy’ jutott az ásóhoz, hol vette, -hogy’ vette, mikor vette, miért vette? Mert, hogy a tutajosnak ásója -legyen: ezt sehogy se lehet józan észszel megérteni. - -De sok viszontagságon ment is keresztül ez a szerencsétlen ásó! - -A vizsgálóbiró bölcsesége csodálatos hajszát inditott utóbb az ásó után. -Hogy’ merte ezt eladni Galsi? Hogy merte ezt megvenni Hecska? Nem is -egyéb ez az ásó, mint »bűntest«. Corpus delicti, a hogy’ a jogtudósok -mondják. Miért bűntest? Kit ütöttek vele agyon? Addig kereste a -vizsgálóbiró az ásót, mig utóbb napok mulva Tisza-Beö és Kőtelek közt -csakugyan elfogatta a tutajosokat s köztük Hecskát. Akkor is a hóna -alatt volt az ásó. Elkobozták nyomban. Küldték be Nyiregyházára, a -törvényszék bűntest-gyüjteményébe: a fokosok, kések, furkós botok, -lopott portékák, mérgek, kuruzslószerek, bankócsináló gépek, rongyok, -ruhafoszlányok tömegébe. Kötöttek nyakára madzagból nyakkendőt. A -madzagra rápöcsételtek egy darab papirost. A papirosra ráirtak egy -törvényszéki ügyszámot. Az eszlári vérvád ügyszámát. Ez a vérvád Sarf -József nevében folyt. Ráirták tehát a papirosra azt is, hogy az ásó Sarf -József tulajdona, tőle kobozták el. Sarf Józsefnek pedig soha az öreg -apja se hallotta hirét ennek az ásónak. De ez nem használt neki semmit. -Az ásó ott ült több mint egy évig a muzeumban, Sarf József pedig a -tömlöczben. Mikor utóbb sok idő mulva Sarf József mint ártatlan ember -kiszabadult: a börtönőrök őrmestere odaadta neki az ásót, vigye magával -a pokolba. Nem azt az ásót, hanem egy rossz, rozsdás, lyukacsos, -kitördelt élü elkopott ásót, mivelhogy valami okos ember a tutajos jó -ásóját kicserélte valami használhatlan rossz ásóval. Hát hiszen mindegy -ez a »bűntest«-nek. Csakhogy Sarf József becsületes ember, ő tőle sohase -koboztak el ásót, más jószágát ő el nem viszi. Azonban Kozák őrmester ur -nem ismert tréfát. Vagy elviszi Sarf azt az ásót, vagy hivatalosan -odaverik a hátához. - -Igy készül gyakran az igazság és a világtörténet. A jó Sarf József még -maig se tudja, miként keveredett bele az ásóhistóriába. - -Az ásóval egyébiránt gyorsan ment Szücs János kezén a munka. Noha -sötétben sírt ásni épen nem kényelmes állapot. - -Egész sötétség azonban mégse volt, sőt volt valami világitás. -Tisza-Dadáról hoztak egy szál gyertyát, ezt eleintén Tóth György -helyettes-főbiró tartotta, mikor azonban a holttest szaga már -felnyomakodott a gödörből, a gyertyatartást rábizta Oláh György -kerülőre. Volt ezenkívül egy kőolajos kis kézilámpa is, ezt meg Lőrinczi -István dadai jegyző tartotta. - -A mint Szücs János jó két lábnyi mélységre ért: elérte a halottat. Ekkor -letette az ásót s kezével takaritotta le a halottról a homokot. Az urak -megállapodtak abban, hogy a halottat nem kell kiemelni a sírból, csak -ott vizsgálják meg az orvosok. Szücs János állt a lábánál, Horváth Géza -szigorló orvos a fejénél. Ugy emelgették hol a fejét, hol a lábát, hol a -ruháját, a hogy’ a járási orvos, Kiss Jenő rendelte. A járási orvos -közellátó, gyönge szemü ember volt. A tanuk ilyennek mondják. -Elképzelhető tehát, milyen lehetett ez az orvosi vizsgálat a fekete -földben, a sötét éjszakában, hitvány világitás mellett, a fektéből föl -se emelt holttesten. - -De hát igy történt. Ruháját öregéből, nagyjából megszemlélték, balkeze -csuklóján a csimbókba kötött csomagot észrevették s nemét is -meghatározták. Egy fűzfavesszőt helyeztek föléje s aztán a vesszőt feje -tetejétől lába hegyéig megmérték. Ebből állott az orvosi vizsgálat. - -Épen megfelel a hullavizsgálati jegyzőkönyv ennek az eljárásnak. Rövid -ez és fölületes, de nagyon. Néhány értékes adat mégis van benne. - -A jegyzőkönyv kelt Tisza-Lökön, éjfél után egy órakor, tehát még azon az -éjszakán, de már hétfőn junius 19-én. - -A holttest egész hossza körülbelől 140 czentiméter. - -Haja egészen hiányzik, fogai épek s közülök egy se hiányzik. - -A termet középszerüen kifejlett s 14 éves korunak látszik. - -A derekán egy vörös csíkos öv. - -A balkezében egy sárga papirban bizonyos kékes festék volt található. - -Ime a hivatalos jegyzőkönyv tartalmának fontosabb részei. Csaknem minden -szava hibás, hézagos s alig van benne teljesen határozott állitás. De -azért e jegyzőkönyv mégis becses anyag lett a védelem számára. - -A józan gondolkozásu földmives falusi emberek, a kik ott voltak, sokkal -több jelenséget vettek észre a holttesten, mint a tudománynak és -hivatalnak embere. Kivált Szücs János uram más jegyzőkönyvet irt volna. - -Ők észrevették, hogy arcza földes, homokos volt. Egyik szeme nyitva volt -s mint a halottaknál szokás, felfordulva, a másik szeme be volt csukva. -Szája nyitva volt s fogai szép fehér apró fogak. A fogak köze is tele -homokkal. A viz is beiszapolhatta homokkal, de a sírban is behatolhatott -a homok, mert a part, a hova temették, homokföldből áll. Nyelvének hegye -a fogai közé ért. Álla nem volt leesve. - -Az a bizonyos festék inkább fekete volt, mint kék. - -Nem is a balkezében volt a festék, a mint az orvos állitja, hanem a -balkeze csuklójára kötött kendőben s ott is egy kis papircsomagba -göngyölve. - -Mind jelentős részletek ezek. - -Ujra eltemették a szegény halottat. Szücs János maga volt a temető -ember. - -Egy deszkát tettek a testre. A deszka fölé harmatos üde füvet hánytak, -hogy a föld ujra be ne borithassa a testet. Azután földet hánytak rá s -azt kissé sirhalom alakura elegyengették. - -Azonban valami jelet is kellett alkalmazni a sirhalomra, hogy ha netalán -orvok, lappangók, furfangosak, titkos szándékkal való emberek oda -lopódznának s a sirt megbolygatnák: észre lehessen venni. - -Szücs János csinálta a jelet földből. Egy kereszt, hüvelykujja körmével -húzva s egy ákom-bákom betü volt a jel. A szolgabiró megjegyezte: - -– Hátha lemászsza a jelet a béka? - -– Nem azt, uram! A béka nem bántja az uj sirt. - -Éjfél rég elmult, mire készen lettek. A gönczölszekere az égen már -nagyot fordult. - -A szolgabiró hazament a tisza-lökiekkel. De meghagyta, hogy őrizzék a -sírt. - -Meg is őrizték. Molnár János dadai községi esküdt volt az egyik őr. Ott -volt vele Oláh György és Váradi András, a két kerülő. Zsidó is kellett -őrizőnek. Legyen az is kettő. Az egyik volt Czájzler Márkus, a fürge -czipőkészitő varga. A másik: Burger Mór. S rajtuk kivül ott volt még a -pandur is: Szentesi István. - -Ezek őrizték a szegény lányka sirját hajnalig, azután délig, azután -délutáni 4 óráig, a mikor odajött a vizsgálóbiró a maga személyzetével s -átvette a halottat. - -Vajjon mi volt a csonkafűzesi közvélemény az elmult napon és éjszakán? - -Sok szó esett egymás között. A tisza-dadaiak és tiszalökiek egyébről se -elmélkedtek, mint az eltünt leányról s a talált holttestről. A tutajosok -nem elmélkedtek semmiről, mivelhogy ők a tisza-eszlári esetnek még hirét -se hallották. Valami elrablott királykisasszonynak vélhették volna azt a -tetemet. Másként meg nem érthették: mire való ez a nagy hejsze-hajsza, -az urak és parasztok és zsidók csődülése. Találtak ők már egyébkor is -holttestet, de efféle zajnak hirét se hallották. - -El is indultak tutajaikkal hétfő hajnalán s mentek nyugodtan lefelé -Isten nevében. - -A csonkafűzesi közvélemény megalakult. S szilárd volt mindaddig, mig a -vizsgálóbiró bele nem avatkozott a dologba. A zsidók szentül meg voltak -győződve, hogy a holttest az eltünt lányka holtteste. De meg voltak -erről győződve a keresztyének is. Már tudniillik a dadaiak és a lökiek, -a kik a holttestet látták. - -Okoskodásuk józan volt és egyszerü. - -Tisza-Eszláron, a Tisza partján eltünt egy tizennégy éves lányka. A -Tisza onnan Tisza-Dada felé folyik s nyolczvan nap mulva fölvet egy -holttestet, mely tizennégy éves lány holttestének látszik. Ennek tehát -az eltünt lányka holttestének kell lenni. - -Az eltünt lányka Solymosi Eszter volt, a kiről a körözvényben tudvalévő, -milyen ruhában tünt el. S ime azt a ruhát találják a csonkafűzesi -tetemen. Tehát az nem lehet más, mint Solymosi Eszter. - -A szegény lány festéket vett eltünése napján s ime a festék is ott van -egy csomagban balkarjának csuklójára kötve egy kis kendőben. Ahogy -szegény parasztlánykák szokták az egész vidéken. - -Lehet-e hát kétség? - -Nem lehet. - -A ki kételkedni mer: annak meg kell mondania, ki volt hát az a holttest, -a mig élt, ha nem az eltünt lánykáé? E nélkül kételkedni, vakon -kételkedni: vagy ostobaság vagy ledérség. Vagy ennél is több. - -A vallási gyülölet azonban mindent mer. Ölni is, gyilkolni is, -gyujtogatni is. Hogy’ ne merne tehát kételkedni? - -A mikor ujra eltemették a halottat s gyenge bomló testét harmatos fűvel -behintették: azt mondta valaki az urak közül ott a tömegben: - -– Eszter ruháját idegen holttestre is fel lehetett huzni! - -Éjfél volt ekkor. A hold csak harmad napja ujult, bágyadt fénye gyöngén -világitott a parti fűzesben. Néhány kóbor felhő a csillagok fényét is -megcsonkitotta. Ki mondta ki a gonosz kételkedés szavát először: nem -lehetett biztosan megtudni, arczát a sötétség miatt nem lehetett látni. - -De a kételkedés szava már ott is hangzott. E hangnak zugása utóbb -betölté a mívelt népek társadalmát. - -Ez történt a Tiszán! - - - - -LEGYEN SÖTÉTSÉG! - - -I. - -(A holttest fölismerése. – A magyar műveltség. – Kozma Sándor. – A kik -látták a holttestet. – A kiket elzártak nézésétől. – A holttestet -meztelenen mutatják. – Mi a szemérem? – Eszter ruhája a holttesten. – -Miként bánik a halál és az enyészet a holttestekkel? – Eszter különös -testi jele.) - -Zoltán István szolgabiró junius 19-én reggel már sietett értesiteni a -vizsgálóbirót. Bary vizsgálóbiró nagy személyzettel délután 4 órára már -a Csonkafűzesbe ért a helyszinére. - -Ezt a személyzetet öregéből-nagyjából meg kell ismernünk. - -Ott volt Miklós László, Szabolcs vármegye első aljegyzője akkor, – -legelső tisztviselőinek egyike később; – mívelt és értelmes ember; -zsidóellenes, de higgadtabb felfogással, mint sok tiszttársa és uri -pajtása. A birói szemlénél ő volt hivatalosan az egyik birói tanú. - -Ott volt Dobos Imre, Szabolcs vármegye szolgabirája. Nem volt alkalmam -közelebbről megismerni. Érzületét és gondolkozását ez ügyben nem -ismerhettem meg. Hitt-e, nem hitt-e a vérvádban: nem tudom. Ő volt a -másik birói tanú. - -Nagy véletlenül ott volt egyik helyettes főügyész is: Székely Ferencz. - -Magyarország főügyészi állását akkor Leveldi Kozma Sándor töltötte be, -Somogy vármegye birtokosa, választott tisztviselője, országgyülési -követe, gyakorló ügyvéd is egykor; később az ország főbiróságának kiváló -tagja s végül királyi főügyésze. - -Nagy lélek! Nemes gondolkozásu s magyar míveltségü férfiu. A magyar -míveltséget természetesen csak Magyarországon ismerik. Alapja ennek az -ugynevezett klasszikus műveltség, a hellen és latin remekirók szelleme. -Ez megvan minden más mívelt nemzetnél is. A magyar míveltség különössége -abban áll, hogy a gondolkodó elme az állami közélet nagy kérdéseit, az -alkotmányjogot, a korona hatalmának becsét, a társadalmi osztályok közt -levő viszonyt, az embernek jogát és méltóságát, a faj s haza iránt való -vonzalmat a magyar nemzet sok százados történetének, nagy harczainak s -nagy szenvedéseinek világánál ismeri föl, érti és becsüli meg. E -nemzetnek különös intézményei voltak s különös története, mely azokat az -intézményeket megalakitotta. A faj is más, mint a világ minden más -mívelt faja. A nyelv is különös, minden közeli rokonság nélkül. Ezeréves -története is különös, minthogy a tatár, török, német és szláv áramlatok -találkozási központján telepedett meg s ezek minden harczát végig -harczolta. Mert a harcz elől ki nem térhetett, de számának kisebbségénél -fogva legragyogóbb győzelmeinek hasznát sem élvezhette igazán. Gyakran -nagy csapások érték, de a lemondás érzetét szivéhez férni nem engedte. -Sokszor kellett idegen czélokért véreznie, de örök czélja gyanánt csak -saját nagyságát tekintette. A szabad alkotmányt, a nemzeti képviseletet -s a szabadságért s az emberi jogok teljességeért való lelkesülést mindig -megőrizte. - -Ebben a szellemben fejlődött ki Magyarországon a műveltebb s vagyonosabb -osztályok tagjainál a különös magyar műveltség. Az ily műveltségü embert -magyar táblabirónak nevezik. El nem merülni az elméletekben; külső -czélokért fel nem áldozni az élet örömeit; önönmagáért becsülni az -életet; szeretni az embereket; búsulni a multak szenvedésein; kinevetni -a kétségbeesőket; nagy hatalomnak ismerni el a végzetet, de föltétlenül -még annak se hódolni meg; meglehetős ábrándozás, mérsékelt munkálkodás, -időnkénti lázas lelkesülés, erős fajszeretet, az igazságnak eleven -érzése: ime a magyar táblabirói lélek. - -Ily lélek volt Kozma Sándor a javából. - -Bizonyos gonddal és keserüséggel nézte már hetek óta a nagy pör -fejlődését s már hónapok óta a nagy vallási gyülölködést. Erre nem volt -hatása, de a perre lehetett. Mellette volt Székely Ferencz helyettes -királyi főügyész. Sokban hasonló gondolkozásu, mint ő. Ezt kérte meg: -menjen Nyiregyházára, nézzen körül, győződjék meg, miféle boszorkányok -lakodalma készül ott a nagy per czimén Bary József aljegyző s Egressi -Nagy László alügyész kezén. Ostoba babonának tartotta a vérvádat s mint -erős magyar, nagyon röstelte, hogy a józan magyar népet ilyen -ostobaságba akarják belehajszolni. Ennek minden áron szerette volna -elejét venni s Székely Ferencztől várta a dolgok hű képének rajzát -további elhatározásához. Igy jött a helyettes királyi főügyész junius -17-én Nyiregyházára s véletlenül igy lehetett jelen a csonkafűzesi -műveleteknél. - -Birói szakértők voltak Kiss Jenő tiszalöki, Trájtler Soma nyiregyházi s -Kéri Horváth László járási orvosok és orvostudorok. - -Ott volt Egressi Nagy László királyi alügyész, Kéri Horváth Géza -szigorló orvos, Zurányi Kálmán gyógyszerész, Zoltán István szolgabiró, -Vay György tiszalöki csendbiztos egy csomó pandurral és csendlegénynyel, -Cséplő János fogházőr s tömérdek népség, keresztyének és zsidók nagy -sokaságban. - -Ott voltak a dadai csőszök is: Várady András és Oláh György. Ott volt -szerencsére Szücs János is, az éles szemü paraszt. S Tisza-Eszlárról is -sokan voltak. Az eltünt lányka rokonai s jó és biztos ismerősei. Köztük -édes anyja Solymosi Jánosné. Azért jöttek, hogy jól megnézzék a -halottat: vajjon fölismerik-e benne a szegény Esztert? Semmiből se -vettem észre, hogy előre összebeszéltek volna akár arra, hogy -fölismerik, – akár arra, hogy föl nem ismerik. - -Ez utóbb nagy szerencsének bizonyult. - -Mindenki ott volt tehát, a kinek ott lehetett lenni. Csak azok nem -voltak ott, a kiknek a törvény szerint ott kellett volna lenniök. - -Egyetlen vádlottat se eresztettek oda. - -Ott ültek már nyolczan-tizen közel egy hónap óta Nyiregyháza börtönében. -Azzal vádolva, hogy zsidó husvéti süteményre vérét vették a keresztyén -szűznek, hogy elvágták Solymosi Eszter nyakát. Ime most ott fekszik a -keresztyén szűz a Tisza partján; száz embert odacsőditenek, vajjon nem -Solymosi Eszter-e a halott s vajjon el van-e hát nyaka vágva? De a -kiknek becsületére, szabadságára s életére folyik a munka: azokat -nemcsak oda nem hivják, hanem még oda sem eresztik. - -De még csak tudtukra se adják az esetet. - -Van védőjük is. Kitünő védőjük. Heumann Ignácz jogtudor és ügyvéd, -nyiregyházi lakos, a kinek alkotmányadta joga s törvény és becsület -által parancsolt kötelessége a halálra keresett vádlottak jogaira -vigyázni s törvényes érdekeit megoltalmazni. Őt se értesitik hivatalosan -s mikor mégis megtudja a birói szemlét: jelentkezik, hogy a törvény -szerint ő is közreműködhessen a birói szemlénél. Kereken megtagadják. - -De hát megengedi ezt a törvény? - -Sehogy se engedi. Sőt egyenesen megparancsolja, hogy a birói szemléhez a -vádlott és érdeklett feleket s a vádlottak védőit különösen meg kell -hívni. - -A magyar törvényes gyakorlat ebben mindig különösen szigorú volt. -Rendszeres büntető törvénye ugyan 1878 előtt nem volt Magyarországnak, -de biráiban annál erősebben ki volt fejlődve gyakorlat utján az -igazságnak érzéke. Az igazság pedig mindig az volt s örökké az marad, -hogy a vádlottat olyan ok alapján, a melyet ő nem ismer, elitélni nem -szabad. - -Mi volt a vádlottak egyenes, tiszta és tökéletes mentsége? - -– Azzal vádoltok, mi vágtuk el Eszter nyakát. Ime Eszternek holtteste! -Nincs rajta vágás. Tehát ne kínozzatok tovább, hanem eresszetek -szabadon. Tévedéstekért kérjetek bocsánatot istentől és tőlünk. - -Ez a tökéletes mentség. - -Ám a lappangó gyanu, a furfang, a rosszindulat, a vizsgáló emberek tompa -elméje vagy talán az igazság azt sugja, hogy ez a holttest nem Eszter -holtteste. Mit szólhat erre a vádlott? - -Felelete egyszerü. - -– Meglehet, a holttest nem Eszter holtteste. De ezt nálam nélkül ki nem -mondhatjátok. Ha én meg nem láthatom: akkor eltitkoljátok előlem -mentségemet, tehát az igazságot. De micsoda biró az, a ki eltitkolja az -igazságot, holott azt éppen neki kell felderiteni? A biró az istennek -hatalmával dolgozik, de csak az embernek gyarló elméjével. Mielőtt -hatalmával eltiporna: legalább vegye segitségül az én elmémet is. - -De a vádlottakat még se értesitették a birói szemléről. Védőjüket pedig -elzárták onnan. - -De elzártak egyuttal minden zsidót. - -A csendbiztos rettenetes ember volt. A nyers Vay György. S a rettenetes -csendbiztos az ő kemény pandurjaival egyebet se tett, csak a zsidókra -vigyázott, hogy azok se közelből, se távolból meg ne láthassák a -halottat s meg ne hallhassák a tanuk szavát. A szemle nyilvános birói -cselekmény volt. Jelen lehetett ott minden tisztességes ember, a ki a -birósági eljárást zavarni nem akarta. - -Ez volt az ország törvénye. Ezt kellett a csonkafűzesi vizsgálatnak első -sorban kijátszani. - -Azt mondja a vizsgálóbiró jegyzőkönyve: - -»A hullát tartalmazó gödör közeléből Vay György csendbiztos és -csendlegényei a tömegesen oda gyülekezett közönséget messze -eltávolitották s utasitva lettek, hogy a hivatalos eljárás helyéhez az -illetéktelen egyéneket közel ne bocsássák.« - -Ime a papiros türelme és furfangossága! Oda gyülekezett közönségről s -illetéktelen egyénekről szól, holott a magyar mezei ember nem kiváncsi, -nem is törődik azzal, a mi nem az ő dolga, nem is megy oda, a hová nem -hivják s e napon se »gyülekezett« a Csonkafűzesbe. A ki odament és ott -volt: azt bizony a pandurok szó nélkül odaeresztették a halotthoz. - -Hanem zsidó igenis volt Tisza-Lökről és Tisza-Dadáról összesen ott vagy -tizenkettő. Épen csak ezeket kergették el a pandurok. De a vizsgálóbiró -jegyzőkönyvéből ez ki nem tünnék a világért se. Hamis a papiros. - -Azt gondolhatná valaki: puszta elmélet ez. Hiszen a biróság zsidók -nélkül is csak megkeresi az igazságot, hiszen a biróság arra való. - -Igaz. Csakhogy az élet minden igazsága sok részletből áll s a biró is -csak annyi részletet ismer föl, a mennyit föl tud és föl akar ismerni. -Többet nem. Azonban több szem többet lát. Azért rendelte a -törvényhozások bölcsesége, hogy a birák gyöngeségét tanu, szakértő s az -ezer szemü nyilvánosság gátolja meg. - -Bizony tervszerü dolog volt az, hogy a holttesthez zsidó közel ne -juthasson. A mint ez majd szép rendben egymásután megbizonyosodik. - -A birói szemlével első sorban azt kellett volna elérni, vajjon azok, a -kik Solymosi Esztert életében ismerték, ráismernek-e a holttetemben? - -Minden ember azt gondolná, hogy a biró úgy mutatja meg a holttestet a -tanuknak, a mint azt megtalálták. Tehát ruhásan, felöltözötten, a mint -életében szokott lenni s a mint eltünésének napján is volt. S a mint -életében minden ismerőse látta. - -A biró nem igy cselekedett. Ez nagyon egyszerü és parasztos eljárás lett -volna. - -E helyett levetkőztette a holttestet meztelenre s a »ruhadarabokat -azonnal a füzesben elrejtették azon czélból, hogy azokat a hulla -felismerésére (agnoszkálására) előhivandó egyének egyelőre ne láthassák -s a felismerésre a ruha látása befolyással ne birhasson«. - -Meztelenen kellett tehát a tanuknak a holttestet megtekinteni. Csak -ágyéka volt kissé födve. - -Ez volt aztán a világraszóló bölcseség. Ugy mutatni meg a holttestet, a -hogy’ azt életében senki se látta. - -Ki láthat falun, falusi lányt, ha már belépett a serdülő korba, -mezitelen? Hacsak édes anyja nem: más ugyan nem. - -A szemérem csodálatos érzés. Van benne valami fenség, a mi imádásra -méltó s ezer titok, melyet az élet tudósai még nem tudtak megfejteni. A -virág és az állat nem ismeri. A gyermek se ismeri. Később, lassanként, -az ötödik-hatodik életévvel kezd már fejlődni. A lányoknál talán előbb, -mint a fiuknál. De a mikor már kifejlődött: a lányoknál sokkal erősebb, -mint a férfiaknál. - -Mi a szemérem? - -Nem csupa ösztön, nem is csupa gondolat, semmi esetre se megfontolás. -Még csak nem is puszta érzés. Valami csodálatos működése az agynak. - -A szemérem elfödi a testnek nagy részét, a testen lévő völgyeket és -halmokat, a tagok vonalait s a vonalak mozgását. Mintha valamit féltene -valakitől. - -Mit félt? - -Az erőt vagy a gyöngeséget félti? A bájakat vagy azok hiányát? Mitől -őrizkedik? Idegen szemektől. Idegen gondolatoktól. - -Nemcsak féltés, hanem félelem is van a szemérem érzetében. - -Minden szűz hajadon lelkének mélységeiben ott rejtőzik valami öntudatlan -ösztön, hogy ő vágynak, vonzalomnak, imádásnak tárgya. De csak ugy és -addig, a mig testének alakbeli szépségei a nyers napfény elé nem jutnak, -a mohó szemek előtt föl nem tárulnak. Ha föltárulnak: birálat léphet az -imádás helyére. A rajongás talán összehasonlitásra, tünődésre, -megfontolásra, kiábrándulásra vezet. A szentséges titkok el lesznek -árulva s a lepleiben imádott alakról észreveszik, hogy ő is egykor -pajkos gyerek volt s majdan redős aggá válik S észreveszik, hogy az élő -állat természeti törvényeinek minden nyomdoka rajta is ép ugy megvan, -mint mindenkin. Sőt ép ugy megvan, mint madarán és macskáján. - -Ha anyajegy van a hajadon testének rejtett részein: szemölcs, szeplő, -eper vagy szilva vagy valami hegedés: ugy látszik, mintha értenők a -mezbe burkolódás minden okát. De hiszen a tökéletes alak is csak ugy -elburkolódzik, mint a tökéletlen. Sok talán még jobban. Ha csupa fény, -csupa illat, csupa alakbeli tökéletesség is a leány teste: a leány annál -inkább óvja azt a nyilvánosságtól. - -S a szemérem nem szünik meg a korral, csak módosul. Nem szünteti meg az -álmiveltség se, csak eltorzitja. Az anyaság is csak tökéletesiti. - -A falusi paraszt lányka csak fejét, nyakát, könyökig feltürt karját s -lábafejét a bokáig engedi át a napvilágnak. Minden más tagjára a ruha -árnyéka borul. Ha fürdik is: férfiak közelében sohase fürdik s kis -gyerekek, lányok, asszonyok társaságában se veti le ingvállát és -szoknyácskáját. Mellét, köldökét, tomporát, ágyékait s lábának térden -felül való részeit meg nem engedi nézni senkinek. Még legbensőbb -barátnőjének is nagy ritkán. Irtózik még az orvos szemétől is. Egyik -magyar királyné inkább meghalt, semmint a szemérem fenséges törvényei -ellen vétsen s orvosának megmutassa tagjait. Ez a természet igazsága. De -titka is. - -Ki látta Solymosi Esztert, mint fölserdült meztelen lánykát? - -Senki. - -De azért a csonkafűzesi szegény holttetemet anyaszült meztelenen -mutatták meg a tanuknak. - -Miért csinálta ezt igy a vizsgálóbiró? Várjunk sorra, minden kitudódik -apródonként. - -Először az eltünt lányka édes anyját kérdezte ki: minő ruhában tünt el -Eszter? - -Az édes anya elmondta a ruhadarabokat. - -A fején fekete babos fehér kendő, a szélén sárga virágokkal. Ez -hiányzott a holttesten. Ez a hajjal együtt veszhetett el, mert hiszen a -haj egészen hiányzott. A koponya kopasz volt. - -Nyakán nagy veres, rojtos, hara kendő. Ez megvolt a holttesten. - -Felső testrészén, vállán, derekán és karjain karton benemérő vagy -otthonka, kis női kabát, veres-fehér-fekete koczkával. Ezt megtalálták a -holttesten. A szövet otthoni maradékát az anya nyomban felmutatta. A -jelenvoltak rögtön belátták, hogy a maradékszövet ugyanaz a kelme, mint -az otthonka. - -Az otthonka alatt a belső fehérnemü havasi gyolcsból készült fehér -ingváll. Ott volt a holttesten is. - -Derékon és azon alul veres csiku karton kötény, ez alatt kék -barkhendszoknya, ez alatt vörös karton alsószoknya s ez alatt ingalj -falusi vászonból. Igy beszélte el az anya. Mindezt kétségtelen -valóságban megtalálták a holttesten. - -A holttest lábán nem volt czipő. Solymosi Eszter is mezitláb volt az -utolsó napon. - -Eszternek volt kezében kendője is. Ennek hasonló mássát elhozta az anya -a Csonkafűzesbe. Ezt is megtalálták a holttesten. Ez volt a balkeze -csuklóján csimbókba kötött kendő, melyben a festékes csomag volt. - -Ime: semmi kétség. A holttest ruházata ugyanaz volt, a melyben Solymosi -Eszter ápril 1-én nyomtalanul eltünt. - -A vizsgálóbiró furfangos bölcsesége azt határozta, hogy a tanuk ne -láthassák a ruhát, nehogy annak látása félrevezesse őket. - -De hát miről lehet fölismerni a tűzben, vizben elhaltakat? Nem a -ruhákról, inggombról, karpereczről, fülbevalóból, külső élettelen -tárgyakból, melyeket a tűz esetleg el nem emészt vagy a viz el nem -változtat? - -Solymosi Eszter ápril 1-én tünt el a Tisza partján s a tutajosok junius -18-án találták meg a holtesttet. Ha az eltünt lányka a Tisza hullámaiban -találta meg a halált: akkor 79 napig volt holtteste a vizek lakója. - -A víz csodát mivel a holttestekkel. - -A viznek halottjai csak úgy elvesztik alakjukat, mint a tűznek -halottjai. S az elváltozás mindenütt ott van a koponyától kezdve a -lábfej talpáig. - -A haj, kivált a hosszu haj, gyakran eltünik. Vagy letöredezik, vagy -kimállik. A folyó víz mindig mozog. A hol mozgás van: ott mindig van -erőszak is. S a kimállott hajat a legkisebb erőszak is leszedi a fejről. -Hányszor akadhatott meg a lányka haja faágban, parti gyökérben, -rárakodott iszapban s a mint a testet meglibbentette a hullám vagy -tovább sodorta az áram: a haj elvált s a fej kopasz maradt. - -A ki serdülő lányt dús hajzattal ismer: első pillanatban alig ismer rá, -ha ugy találkozik vele, mint tar fejüvel. Még ha él is, beszél is, nevet -is: idő kell hozzá, mig megszokja, mig elismeri, hogy ime csakugyan ez a -lány az, a ki hetek előtt még dúshaju volt. - -A csonkafűzesi holttest hajának hiánya a tudománynak és tapasztalatnak -szép kérdéseit vetette föl a nagy per folyamában. - -A víz csodálatosan eltorzitja az arczot is. - -Letörli róla az élet szinét. Maga a halál is megcselekszi ezt a víz -segitsége nélkül, hát a mikor még a víz is segit neki s rothasztó -enyészet is. - -Ha a holttest hosszabb ideig van a vizben: lehámlik róla a bőrnek külső -kérge, melynek tudós neve: epidermis, magyarul: felhám. E külső kéregbe -van beivódva az a festék, melyből a bőr szine készül s melyet származás, -napfény, életkor, szél és vihar csapkodása s faji természet készit, -gyüjt s módosit. A külső kéreg lehámlásával a czigány asszony redves -arcza s a nehéz munkát végző szolgálónak durva tenyere csak oly finommá, -lágygyá, fényessé és halaványnyá válik, mint a királyné arcza s a -királykisasszony selyem keze. Szivtelen és goromba és igazságos erő az -enyészet ereje. Nem törődik semmiféle anyakönyvi bizonyitványnyal. -Egyenlő módon bánik mindenkivel. - -Lemállanak, lehullanak a külső kéreggel együtt a körmök is. De megmarad -az ujjakon a köröm ágya. - -S oly szép, tiszta és fényes az a körömágy s annyira hasonlit az igazi -körömhöz, hogy komoly megfigyelés nélkül a körmök hiányát észre se lehet -venni. A mint hogy Bary vizsgálóbiró se vette észre és szakértői se. Sok -mulatságos jelenet lett ebből utóbb az itélő biróság előtt. - -Az arcznak vonásai a folyam langy vizében tökéletesen elváltoznak. - -Sok vonal, sok szöglet, sok dombocska és sok gödröcske van az emberi -arczon. Csupán az ajkak vonalai is százfélék. Hát még a szem körül -képződő finom redők, hát a mosolygás, tüsszentés, köhögés, öröm és -fájdalom, harag, boszú és dévajság ezerféle kicsiny és nagy vonása! -Mindezt eltorzitja a halál s még a halálnál is ezerszerte jobban -eltorzitja a rothadás, kivált ha az a vizben történik. A halál maga, ha -csendesen áll be s lezárt szemekkel találja a haldoklót, nyugalmat fest -az arczra. Mintha csak aludnék az, a ki már halott. De a mint a merevség -elmulik s megkezdődik a feloszlás: az élőnek arczvonásai örökre eltünnek -s azokat többé visszaidézni a mindenható se tudja. - -A viz, kivált ha langyos, mint a Tisza nyári vize, kettős erővel -rombolja a tetemet. A tetem nagy része a vizben is légnemüvé alakul át, -mint a száraz sirban, de ez az átalakulás mégis más módon történik. A -vizi holttest hol felszáll, hol lesülyed, a mint fajsulya a rothadó -gázok miatt változik. Időnként a viznek mélyén fekszik vagy a napfényre -jön ki. A napfény is módositja az enyészetet. - -Az elmulás, a megsemmisülés se egyféle. A tetem megőrzi egyéniségét -sokáig, még az enyészetben is. Két testvért temessenek egymás mellé, egy -napon s egy betegségben hunytak el: még az ő enyészetük se egyenlő. Az -egyiké talán évekkel gyorsabb, mint a másiké. A vizben való enyészés is -ekként különbözik. - -Nem az esetlegességekre gondolok. Vannak vizi állatok, melyek -megtámadják, megeszik a holttestet. Különösen a rákok, a húsevő halak -közt pedig a csuka. A rák nagyon szereti az ajkakat, a szemeket s az -orrot. Egy-két nap alatt képesek az arczot egészen elcsufitani, minthogy -nagymértékben megcsonkitják azt. A csonkafűzesi holttest arczán nem volt -rák vagy haltámadás nyoma. - -Ez véletlen. - -De az enyészet szabályszerü változatai is sokfélék. Láttam barna, -cserszinű vízi tetemet, láttam gyenge hamuszinüt, láttam olyat, melyet -szappanszinűnek tartottam, de olyat is, mely a gyöngyházhoz volt -hasonló. Mi az oka az egyik vagy a másik szinnek? Ki tudná azt -bizonyosan? A halottnak neme, életkora, életmódja, betegsége, -enyészetének foka, vizben létének időtartama, a viznek hőfoka s vegyi -alkata: mind oka lehet többé-kevésbbé annak, hogy időnkint milyen szine -legyen a halottnak. - -Láttam vizi tetemet kidülledt szemekkel. De láttam olyat is, melyen a -szemek egészen eltüntek s a szemek helyén csak vékony vonal látszott. Se -szemgödör, se pillák, se pillaszőrök. - -Biróság idézett egykor Dunából kifogott holttest fölismerésére. Kedves -rokonom volt az eltünt élő. Egyetlen vonását se ismertem föl az élőnek. -Arcza, termete egészen más volt, mint az élőé. Különösen kerestem a -hasonlatosságot keze ujjain. Ezeket életében nagyon megfigyeltem. Vastag -tömzsi ujjai voltak s a kéz hátán a középső izületi hajtásnál különös -alaku redők. Ezeknek se akadtam nyomára. Még az ujjak is vékonyakká -váltak. Pedig semmi kétségem se volt arra nézve, ki volt a holttest, a -mig élt. Ruházata minden darabját biztosan fölismertem. Zsebórájára is -biztosan emlékeztem. A holttest hónapokig volt a Dunában, a zsebórának -meg kellett állni nyomban, mihelyt a vizbe került. A zsebóra tiz órát -mutatott, az élőt esti kilencz óra után látták utoljára. Ime az a kis -időmérő gépezet megmutatta, hogy a titkon bekövetkezett halál melyik -perczben állott elő. - -A ruha és zsebóra nélkül arra kellett volna esküdnöm, hogy nem tudom, ki -volt, mig élt az előttem fekvő holttetem. És a vizsgálóbiró a -Csonkafűzesben mégis csupán a meztelen testet mutatta meg a tanuknak. -Pedig az a holttest serdülő lánynak teteme volt. Az ilyet felismerni a -legnehezebb. - -Felnőtt férfinél van bajusz, szakáll. Élemedett nőnél van gyakran -szemölcs, bőrkinövés, foghiány, a melyet jól ismertek az ismerősök. -Fölserdült fiatal lánykánál minden efféle különös jel nagy ritkaság. -Solymosi Eszter testén nem is volt efféle. - -De különös jele mégis volt. - -Jobb lába fejére a mult 1881-ik évben Szent Mihály havában rálépett a -tehén s patájának éle mély sebet vágott a hüvelykujj töve irányában a -lábfejen. A seb begyógyult, behegedt, de a hegedésnek nyoma állandóan -megmaradt. S minthogy a lányka nyáron s őszszel mindig mezitláb szokott -járni, mint a falusi szegényebb cselédlányok: a hegedés jelét-nyomát -tehát minden leányismerőse, minden játszópajtása jól ismerte. A -tehéntaposás valóságát előadta s megerősitette édesanyja is. Ha tehát a -csonkafűzesi tetem, mig élt, Solymosi Eszter volt: ezt a különös jelet -meg kellett találni a lábfejen. - - -II. - -(Az első fölismerési eljárás tanui. – Ezek közt Szakolczai Julcsa. – Hat -tanu fölismeri Esztert, kettő pedig nem. – A vizsgálóbiró nem veszi -irásba a fölismerő tanuk által igazolt azonossági jeleket. – Az ember -foga és a falevél. – Az ember nyoma. – A második fölismerési eljárás -tanui. – A kálvinista lelkész vallomásának birálata. – Más termetarányok -mutatkoznak a felöltözött nőnél, mint a mezitelennél. – Az emberi test -magassága szemmérték után bizonytalan.) - -E napon, junius 19-én nyolcz tanut bocsátott a holttest felismerésére a -vizsgálóbiró. - -Az anya, Solymosi Jánosné határozottan kijelentette, hogy a tetemben -lányát, Solymosi Esztert föl nem ismeri, az a tetem nem lehet az ő -lányáé. - -A második tanu özvegy Solymosi Gáborné. Ez Solymosi Jánosnénak testvérje -s igy az eltünt lánykának nagynénje. A lánykát jól ismerte. A -tehéntaposás okozta sebről ő is tud. A holttestnek figyelmes -megszemlélése után kijelentette, hogy abban Solymosi Eszterre nem ismer. - -Lóczi János harmadik tanu eszlári ember s az eltünt leánykát jól -ismerte. A holttest megszemlélése után kijelentette, hogy ajaka, szeme -és nagysága után itélve abban Solymosi Esztert fölismerni véli. - -Solymosi János volt a negyedik tanu. Másod unokatestvérje Solymosi -Jánosnénak, az eltünt lányka anyjának. Vérszerinti rokon s az eltünt -lánykát jól ismerte. Arczállás és nagyság után Solymosi Eszterének -gondolja a holttestet. - -Jakab János eszlári lakos a holttestet kék szemei, fogainak rendes -állása és nagyságából következtetve Solymosi Eszterének véli. – -Megjegyzi a vizsgálóbiró, hogy ez a tanu a holttest szemeit kék -szemeknek nézte, holott Eszternek fekete szemei voltak. - -A hatodik tanu Szakolczai Julcsa 19 éves hajadon lány, eszlári lakos. E -tanura még gyakran visszatérünk. Tanusága rendkivül fontos, a mi azonban -a vizsgálóbiró jegyzőkönyvéből épen nem tünik ki. E jegyzőkönyvbe csak -annyi van beiktatva, hogy Szakolczai Julcsa a fogak, szemek és lábak -után itélve határozottan állitja, hogy a holttest Solymosi Eszteré. - -Juhász József a hetedik tanu. Ő a száj, ajak és nagyság után azt -gondolja, hogy a holttest Solymosi Eszteré lehet, de abban nem biztos. - -Az utolsó tanu e napon Juhász Andrásné, ki a holttest nagyságát és -fogait olyanoknak nézi, mint Solymosi Eszteréi voltak, de az azonosság -felől biztosat állitani nem tud. - -Szóról-szóra közlöm a vizsgálóbiró jegyzőkönyvének im ez adatait. E -jegyzőkönyvvel követte el Bary aljegyző a végzetes hibát. Ha e -jegyzőkönyvet törvényes alakban s okosan késziti el: vége van a nagy -pernek azonnal s a nagy csomó ártatlan ember nem sinyli a börtönt még -tizennégy hónapig. - -A jegyzőkönyvet egyik tanu se irta alá. Tudott irni mind. A törvény -szigoruan megparancsolja, hogy a jegyzőkönyvet azzal, a kinek tanuságát -tartalmazza, mulhatlanul alá kell iratni. A vizsgálóbiró egyenesen -megszegte a törvényt. - -Miért tette ezt? - -Bizony nem azért, mert meg akarta szegni. Nem azért, mert gyönyörüsége -volt a törvény mellőzésében. Hanem azért, mert ő szentül hitte, hogy a -csonkafűzesi tetem nem az eltünt lányka volt, a mig élt s bizton -számitott arra, hogy a tetem idegen voltát ő még be fogja bizonyitani. -Nem tartotta egyelőre tehát komolynak azt a munkát, azt a jegyzőkönyvet, -a mely szerint nyolcz tanu közül hat egyenesen az eltünt lánykát ismerte -fel a holttestben és pedig a hat közül egy tanu tökéletes -határozottsággal. - -Hát a vizsgálóbiró igy gondolkodott. Tévedett kegyetlenül, de ez volt -meggyőződése. Nem vádolom érte erkölcsileg. Csak elméje volt gyönge, nem -lelkiismerete. S ha ő lett volna az itélőbiró: hát egy sulyos birói -tévedéssel több lesz a világon. Nem nagy dolog. Csak az törik össze -alatta, a kit ér. Volt már ily tévedés elég s lesz még sok. Gyarlók -vagyunk. - -Csakhogy a vizsgálóbiró nem itélőbiró s a történelmi tapasztalatoknak s -józan elmének ezer indoka szól a mellett, hogy itélőbiró ne is lehessen. -Tehát neki nem szabad csak azt jegyezni fel, a mi az ő meggyőződése, sőt -szent és egyetlen kötelessége abból áll, hogy ha nézetével, -egybevetéseivel, meggyőződésével ellenkezik is: azt jegyezze fel hiven, -a mi előtte történik. - -A hű följegyzésekből az itélőbiró tudja megközeliteni az igazságot. A -vizsgálóbiró nem. Szövevényes ügyekben a vizsgálóbiró a dolognak mindig -csak töredékes részét látja egyszerre s ezt is gyakran elfogult lélekkel -s kénye szerint való vélekedés szemüvegén át. Tehát hamisan vagy -fonákul. - -De erre később terjeszkedem ki. - -A vizsgálóbiró vétke a csonkafűzesi eljárásnál valósággal nem is abból -állott, hogy tanukkal nem iratta alá a jegyzőkönyveket. Ez csak a -törvénynek s nem az igazságnak megsértése. Nagy vétke az volt, hogy -annak a hat tanunak nyilatkozatát nem jegyezte föl apróra, a ki a -holttestben az eltünt lánykát ismerte föl. - -A fölismerésnél nem a tanuk száma dönt. Száz meg ezer tanu lehet s azok -közt apa, anya, testvér, jegyes, hű barát, a ki az enyészet és víz által -eltorzított meztelen holttestben nem ismeri föl az eltünt egykori -ismerőst. Ha akad egyetlen tanu, habár gyermek, féleszü vagy borittas -is, ki kétségtelen anyagi különös jelét ismerte az eltüntnek, ha e -jelről számot tud adni s ezt a holttetemen meg tudja mutatni: ez a tanu -látja csak az igazságot s nem a másik száz vagy ezer tanu. Mert az -anyagban a természet igazsága rejlik, ez ellen pedig száz meg ezer -tanunak esküje se ér semmit. - -Ime a holttest nagyságát Solymosi Eszterének állitja öt tanu: Lóczi -János, Solymosi János, Jakab János, Juhász József és Juhász Andrásné. - -Solymosi Eszter ajkait fölismerte a holttesten két tanu: Lóczi János és -Juhász József. - -Szemeit fölismerte Lóczi János, Jakab János és Szakolczai Julcsa. - -Fogait fölismerte Jakab János, Szakolczai Julcsa, Juhász Andrásné. - -Száját fölismerte Juhász József. - -Lábait határozottan fölismerte Szakolczai Julcsa. - -Arczállását fölismerte Solymosi János. - -A vizsgálóbirónak föl kellett volna jegyeznie, hogy e tanuk a -holttestnek ama részeit miről ismerték föl, miként adták elő -véleményüket s mivel bizonyitották ezt. A vizsgálóbiró egyénileg -kételkedhetett abban, hogy e tanuk eltalálták-e az igazságot? De már azt -véglegesen megitélni, hogy valósággal eltalálták-e vagy eltévesztették -az igazságot, nem tőle függött, nem az ő jogában állott, neki arra se -képessége, se hivatása nem volt. Erre a vád, a védelem és az -itélőbiróság volt hivatva. Ezek elől a tanuk legfontosabb nyilatkozatait -eltitkolni nem volt szabad. S a vizsgálóbiró eltitkolta. - -E ponton van a nagy per végzetes fordulata. - -Egyébként is nagy veszteség a följegyzések elmulasztása. A mezei -tanulatlan ember figyelő képességének szép bizonysága lett volna a hű és -pontos följegyzés. Ez a bizonyság elveszett. - -Volt tanu például, a ki fogairól ismerte föl a tetemben az eltünt -leánykát. Ez a dolog nagyon egyszerünek látszik, pedig épen nem az. - -Látni más, mint nézni s nézni is más, mint megnézni. Minden ember lát, -sok ember néz is, kevés ember van, a ki megnéz valamit igazán. Minden -gyermek látja, naponként látja apjának, anyjának, testvérjének fogait, -de ha azok a fogak rendesek, ha azok egyikében vagy másikában feltünő -különösség nincs: százezer ember közt alig van egy, a ki apja, anyja, -testvérje fogait meg tudná különböztetni mások fogaitól. - -Igaz, hogy a rendes alaku fogak egyenlő nem, kor és kezelés mellett -feltünőleg egyenlő alakuak. A czigányé se más, mint a királyé. -Legföljebb szebb, erősebb és tartósabb, mint a királyé. - -De már a különböző fák levele nem egyenlő alaku. Ám bármily ügyes -kertész, növénytudós, vagy erdőkerülő elé tegyenek nagy csomó falevelet, -hogy válogassa szét a leveleket s jelölje meg, melyik falevél minő fának -a levele: megtéved csaknem minden falevélnél s dugába dől minden -tudománya. Jegenye, fekete és rezgő nyár, körte, alma, bükk, szilva, -nyir, gyertyán, meggy, édes gesztenye, hárs, szil, egerfa levele bizony -nem egy alaku s ha mindegyikből ötöt-hatot veszünk s valamennyit -összerázva odatesszük a tudós elé: összezavarodik a tudós egy pillanat -alatt. Azt se tudja utóbb: fiu-e vagy lány? - -Mert a falevelet ugyan egész életén át mindenki látja, egyik fát a -másiktól meg is tudja különböztetni, de már a fák levelét a czélból, -hogy azok különbözőségét elméjében megjegyezze, nem szokta megnézni -senki. Vagy legalább kevés ember van a világon, a ki ezt megcselekszi. - -Igy vannak az emberek a fogakkal. Még saját fogaikkal is. Nem is adok -sokat azokra a tanukra, a kik a fogak alakja után akarták fölismerni, -vagy föl nem ismerni a holttestet. De, ha mégis akadt ember rendkivüli -és csodálatos figyelő erővel, a ki erre képes volt: bizony föl kellett -volna annak nyilatkozatát szó szerint jegyezni. Szép és különös elme -lett volna ezzel megörökitve. - -Mert azok közt, a kik a természet kebelén élnek s az erdők, mezők -tüneményeit egész életen át közvetlenül szemlélhetik, csodálatos figyelő -erejü elmék akadhatnak. A kik százötven anyajuh és százötven bárány -közül fölismerik: melyik anyának melyik a báránya, melyik báránynak -melyik az anyja. A ki egész falu minden lovát fölismeri háromszáz lépés -távolságból. A ki kétszáz szőlőfajt fölismer tavaszszal a leveletlen -venyigéről szempillantásnyi megtekintés alatt. - -A ki igy tud figyelni, igy meg tud nézni valamit: az a rendes alaku -fogak után is képes fölismerni a halottat. - -Volt még egy különössége az eltünt lánykának. Ez az volt, hogy lába -ujjai nem feküdtek egymás mellett, hanem széjjel álltak, mint a hogy -csecsemő gyermeknél szokás a születés utáni napokban. - -A művelt világ városi lakói közt milliók élnek, nőnek, megöregesznek s -meghalnak a nélkül, hogy valaha embernyomot láttak volna. Embernyomot -csak mezitláb járó ember után és csak sekélyes sárban és hóban, sekélyes -porban s tömött sekélyes homokban lehet látni. Ám a mívelt népek lakta -városokban kevés a mezitlábas ember s uton, utczán, utfélen alig van -olyan sár, por és fövény, a mely az embernyomot megőrizné. Ha akad is -embernyom: azt a járó-kelők nyomban eltiporják. - -Minden állatnak, mely lábon jár, megvan a maga külön nyoma. Kutya, -macska, róka, farkas, medve, ló, ökör nyomát jól ismeri minden falusi -ember ott, a hol ez állatok élnek. A fiatal sertés, kecske és juh nyomát -szintén fölismeri a figyelő mezei nép, noha ezek nyoma már nagyon -hasonlit egymáshoz. Lud, pulyka, tyuk, kacsa nyoma jelentékenyen -különbözik. A szarka és veréb nem lép, hanem ugrik, kissé szétrombolja -mind a kettő a maga nyomát. Gólya, libucz, varju nyomát a falusi gyerek -tisztán meg tudja különböztetni. Természetesen az emberét is. A nyom a -tudomány történetében is szerepel. Tudományos búvárlatoknál -fölfedezésekre segitett. Az állattan és a földtan sokat köszönhet a -kövületekben és a megszilárdult iszapokban fenmaradt nyomoknak. A -népregék és népmesék is csaknem minden országban beszélnek nyomokról, -melyek sárkánytól, tátos lótól vagy valamely mesés hős lova lábától -származnak. - -Az embernyom nagyon érdekes akkor, ha az ember talpa magas ivezetü s -lábujjai szerte állanak. Szép alakot képez a porban. A sarok nyoma -köralaku. Ezt egy kissé kifelé hajló vonal köti össze a lábujjak alsó -tövének nyomával. Azután jön félkörben egy nagyobb s négy kisebb boglár -alaku nyom, melyek se egymással, se az ujjak tövének nyomával össze nem -függenek. Ezek a boglárok a lábujjak nyomai, melyek csak egyetlen -köralaku ponton érintik a földet. - -Solymosi Eszter lába ujjai széjjel álltak. Nem is volt ludtalpu. Őt hát -nyomáról is megközelitőleg föl lehetett volna ismerni. Egyik tanu rá is -mutatott a csonkafűzesi holttest lábujjaira, mint a melyek teljes -hasonlósággal széjjel álltak. A vizsgálóbiró és emberei nem adtak rá -semmit. Ezt a körülményt se jegyezték föl. Gondolkodó elme s erős -figyelés kellett volna ahhoz, ily tünetet gondosan megvizsgálni. - -A vizsgálóbiró nem volt megelégedve a csonkafűzesi eljárás eredményével. -Az anya és nagynéne idegen és ismeretlen lánynak, hat tanu Solymosi -Eszternek ismerte föl a tetemet. A ruha kétségtelenül Solymosi Eszter -ruhája volt. Eltüntekor ez volt rajta. Ha megnyugodott volna a tanuk -nyilatkozatában: akkor nyomban meg kellett volna szüntetni a zsidók -ellen támasztott vádat és pert, mert hiszen ime az eltünt lányka -megkerült s nincs a nyaka elvágva, vérét senki sem ontotta. - -De hát mit szólt volna ehhez a zsidók ellen gyűlölködő felizgatott -társadalom? - -Akármit. Az igazság az első. - -Igaz. Csakhogy ekként csupán a nagy lelkek és bölcs elmék gondolkodnak. -Ámde a mikor a tömeget a gyűlölködés indulata lepi meg: akkor a nagy -lelkek és bölcs elmék félrevonulnak, mert tehetetlenek. - -A vizsgálóbiró azt mondta: be kell vinni a holttestet Tisza-Eszlárra, -közszemlére kell ott tenni, legközelebbi rokonainak s legjobb -ismerőseinek meg kell mutatni s ekként minden kétséget el kell oszlatni. - -Bölcs felfogás és okos rendelkezés. S ha a foganatositás is ugy -történik, mint a hogy’ a gondolat a papirosra lett irva: gyorsan -eljutunk az igazsághoz. - -A holttestet az orvosok megszemlélték s külsejét jegyzőkönyvben -részletesen leirták. Azután föltették egy kocsira s minthogy az idő már -későre járt, sőt egészen beesteledett, csak Tisza-Lökre szállitották s -nem Eszlárra. Tisza-Lökön kivitték a köztemetőbe s az éjszakán át ott -őrizték. Őrségül öt városi őrt rendeltek mellé Cséplő János fogházőr -parancsnoksága alatt. Voltak a temetőben mások is. Kiváncsi ember mindig -akad, a ki ott akar lenni mindenütt. Késő éjfélig, sőt hajnalig voltak -járó-kelők a holttest mellett. - -Másnap, junius 20-án reggel átvitték a holttestet Tisza-Eszlárra. -Egyenesen özvegy Bátori Gáborné házánál álltak meg vele s annak -kertjében elhelyezték. Két kecskebakra ajtót tettek s arra a holttestet -ráfektették. Itt kellett megtörténnie a további szemlének s a holttest -felbonczolásának. - -Az első kérdés természetesen az volt, kik ismerték Solymosi Esztert, mig -élt? A második kérdés az volt: kiket idézzenek meg a holttest -felismerésére azok közül, a kik Solymosi Esztert ismerték? - -A vizsgálóbiró ugy döntött, hogy zsidót semmi esetre se idéznek oda -tanunak. Igaz, hogy az ő bőrükre megy a dolog, egy csomó ember fogságban -is ül már a gyanu miatt: mindamellett nekik a felismerésnél semmi -helyük. - -Pedig több zsidó ismerte az eltünt lánykát. - -Ismerte Rózenberg Herman, a kinél Solymosi Zsófia, az eltünt lányka -nénje szolgált. Látta az utolsó napon is. - -Ismerte leánya Rozi is, a ki mint 14 éves serdülő lányka épen egyidős -volt Eszterrel. Egyivásu lányok ugyanazon faluban egyébként is ismerni -szokták egymást. - -Ismerte Braun Ábrahám, Groszberg Leon, Einhorn Májer. Ismerte Klein -József is, de csak három év előtti időből. Hogy őt nem idézték tanunak: -helyes dolog volt. A serdülés életszakában három év nagy változást -csinál rendszerint az emberek alakján. Soványka gyermeklányból sugárzó -telt hajadont csinálhat. - -Ismerte Sarf Móricz is, a tanu. Hiszen ő látta a tanuk közül utoljára. Ő -beszélte, hogy látta, mikor a koldus zsidó bevezette a zsinagógába s -mikor ott a metszők lefektették, nyakát vágták, vérét vették. Őt -okvetlenül meg kellett volna kérdezni. - -De különösen meg kellett volna kérdezni Kohlmájer Józsefet, a boltost. -Nála vett festéket az eltünt lányka az utolsó órában. Ő csomagolta be a -néhány fillér áru festéket sárga papirosba. A csonkafűzesi hulla -csuklóján is találtak sárga papirba csomagolt festéket egy zsebkendőbe -kötve. Egyetlen egy ember se lehetett Eszláron se rokon, se idegen, a ki -az igazság földeritése végett méltóbb fölismerő tanu volt, mint -Kohlmájer a boltos. Minden törvény s minden józan okosság azt követelte, -hogy Kohlmájert megidézzék a tanuskodásra. - -Nem tették. Neki se a holttestet, se a föstéket, se a fösték csomagoló -papirját meg nem mutatták. - -Miért nem? - -Miért tünt el a biróság kezén nyom nélkül az a csomagoló papir? Mert -nyom nélkül tünt el. Junius 18-án este, mikor még a tutajosok is ott -voltak a Csonkafűzesben, mindenki látta Kohlmájer csomagoló sárga -papirját. Kiss Jenő járási orvos föl is jegyezte a rendőri -szemlejegyzőkönyvben. Látta a szolgabiró, látta a pandur, látták a dadai -előljáró emberek, látták a zsidók is. A mikor a Tiszaparti egy napi -sírjába ujra eltemették a halottat: kezén hagyták a kendőbe kötött -papircsomagot. Egész éjjel egész sereg komoly, becsületes ember őrizte a -sírt és a benne nyugvó tetemet, a papiroshoz nem nyult senki. Bary -vizsgálóbiró érintetlenül találta azt, de az ő jegyzőkönyveiben azért -nyoma sincs a sárga csomagoló papirosnak. - -Eltünt, elveszett. - -Ép ugy elveszett a fösték is. Pedig még elég fösték volt a holttest -kezén. Hiszen mikor a dadai csősz a botjával kissé megpiszkálta, a Tisza -vizét is beszinezte a holttest körül. Volt hát annyi még, a mennyiből -Kohlmájer kényelmesen megmondhatta volna, hogy ime, ez a fösték tőle -való, ezt vette tőle életének utolsó órájában az eltünt szegény lányka. - -A felismerésnek eme kétségtelen anyagi erősségei tehát eltüntek s -Kohlmájer boltost a halott közelébe ereszteni nem lehetett. - -Legyen sötétség! Mintha csak ez lett volna a vizsgálóbirói eljárás -czélja. Pedig nem ez volt. Ma még nem. - -A községi előljáróság s a bánkódó anya jelölték ki azokat, a kiket a -fölismerési tanuskodásra meg kell idézni. Hogy miért épen azokat s miért -nem másokat is, például Rózenberg Rózit, Sarf Móriczot a tanut s -Kohlmájert a boltost: erre nézve a vizsgálóbiró semmiféle följegyzése se -nyujt felvilágositást. - -Nekem bizalmasan azt jelentették utóbb, hogy a holttesthez csak azokat -eresztették, a kikkel előbb Farkas Gábor, a tevékeny és eszes községi -biró beszélhetett. Tudom, hogy a vizsgálat félrevezetésében ez a biró -nagy tevékenységet fejtett ki s a hol ennek irásbeli nyomai lesznek: ott -rá is mutatok majd a biró nagy buzgóságára. De arról, hogy a fölismerő -tanukkal e napon előre tanácskozott volna, nincs irásbeli följegyzés. A -hozzám érkezett jelentést tehát nem vettem figyelembe. Nem veszem most -se. - -Ujabb tizenhárom fölismerő tanut idéztek a holttest mellé özvegy Bátori -Gáborné kertjébe. - -Már ez a hely is furcsán lett megválasztva. - -A birói szemle s a tetem orvosi bonczolása állami és birósági közügy -volt. A törvény és általános birósági gyakorlat szerint a szemlének és -bonczolásnak s e czélból a holttest elhelyezésének valami középületben, -a falunak valamely közhelyiségében kell megtörténni már akár födél -alatt, akár szabad ég alatt. Magánember magánhelyiségét ingyen ilyen -czélra nem igen engedi át. Babona, előitélet, irtózás, a holttest szaga, -a bonczolással járó szenny és lótás-futás faluhelyen mindenkit -visszariaszt attól, hogy épen nála történjék az efféle birói eljárás. S -bizony Bátori Gábornénak, a szegény özvegy asszonynak épen nem jutott -volna eszébe óhajtani vagy csak megengedni is, hogy az ő háza legyen e -czélra kiválasztva. - -Reggel már az a hir terjedt el faluszerte, hogy a zsidók idegen -holttestet csempésztek a Tiszába Solymosi Eszter képében. A holttest, -mig élt, zsidó lány vagy asszony volt s azért feje le is van borotválva. -Nem is lehet máshova tenni, mint a zsidó imaház udvarába. Ott kell -felbonczolni s azután a zsidó temetőbe kell eltemetni. - -Bizony a tisza-eszlári urak némelyike is igy gondolkozott. A -vizsgálóbiróban azonban mégis volt annyi jóizlés, hogy e durva ötletet -nem hajtotta végre. De azért mégis Bátori Gábornét beszélték rá, adjon -helyet a halottnak egy napra. Az ő kertje ugyanis tőszomszédságában volt -a zsidó imaház udvarának s a köznép előtt ily módon mégis az a látszata -lett a dolognak, mintha a holttestet valósággal a zsinagóga területén -helyezték volna el. - -Az egyik uj tanu volt Gyáni Gáborné született Szellei Zsuzsánna. Közel -rokon, első unokatestvérje az eltünt lánykának. Az ő anyja testvérje -volt Solymosi Eszter apjának. Az eltünt lánykát jól ismerte, noha -meztelen sohase látta. A holttestre nézve abban a meggyőződésben van, -hogy az nem Eszter holtteste. Hogy miért nem: azt a vizsgálóbiró nem -jegyezte fel. Később a törvényszék előtt elmondta okait. A holttest -fejét nagyobbnak s testét vaskosabbnak látta, mint Eszteré volt s a -holttest szemei szőkék voltak, holott Eszter szemei barnák. - -Magaviseletéből látszott, hogy nem biztos tudásból, hanem képzelgetésből -s irányzatosan beszél. Bevallotta, hogy vizbefult embert, sokáig vizben -levő holttestet sohase látott. Bátran állitott nyilt valótlanságokat is. -Azt mondta, hogy a holttest nyakán a füle alatt forradás volt, holott -Eszternek nem volt. Pedig az orvosi vizsgálat bizonyitotta, hogy a -holttesten se volt. – Azt is mondta, hogy a holttestnek kék szeme volt, -Eszternek pedig barna. Ez sem igaz. A holttestnek is barna szeme volt. - -Ezt a jámbor falusi népet ily vallomásért nem kell sulyosan megitélni. -Egy év mulva történt a törvényszéki kihallgatás. Egy év alatt sokat -felejt mindenki oly dolgokból, melyekkel gyakorta nem foglalkozik. S -aztán egy év alatt százszorosan elhitették vele, hogy az a holttest nem -Eszteré volt, hanem azt a zsidók usztatták le a Tiszán, hogy -félrevezessék a biróságot s hamis nyomokra tereljék a törvényt. Istenért -se vállalta volna el a különben is eltorzult vizi tetemet Eszterének. -Szentül hitte, hogy neki van igaza. S jólélekkel koholt alkalmas -ürügyeket s képzelt, valótlan jeleket arra, hogy nézetét a biróság előtt -alaposnak tüntesse föl. - -A tanuságoknak ebben áll legnagyobb gyöngeségük. S a mi Gyáninéra igaz: -igaz többé-kevésbbé a többi tanúra is. - -A másik tanú Szuhi Györgyné született Svarcz Katalin. Solymosi -Jánosnénak állandó szomszédja volt s az eltünt lánykát ugy ismerte, -mintha csak az ő gyermeke lett volna. A holttest vaskosabb termet, szőke -szinü, kék szemü, – Solymosi Eszter pedig vékonyabb, csinos termetű, -barna szemű. A holttest nyakán levő forradást ő is ép ugy elmondja, mint -Gyányiné. Tévedései és koholmányai is ugyanazok. S úgy látszik teljes -meggyőződésből beszél. - -Gazdag Józsefné született Krámer Mária tíz év óta átellenes szomszédja -Solymosi Jánosnénak, tehát Esztert ő is jól ismerte. A holttestben ő sem -ismeri föl az eltünt lánykát. Az eltünt lányka nem volt oly nagy és -testes, mint a holttest. Az áll alatti forradást a holttesten ő is -látta. - -Olajos Bálintné született Szakolczai Erzsébet szintén jól ismerte -Esztert, mert 1882. évi január 1-ig nála lakott, nála volt szolgálatban. -A tetemben ő se ismeri föl. Részletesen elmondja, minő volt Eszter lábán -a tehéntaposás-okozta seb. Nála kapta a sebet. A nyakon levő -forradásról, melyet a holttesten látott, ő is megemlékezik. Az eltérést -abban látja, hogy Eszter barna volt és arányos vékony termetü, a -holttest pedig vaskos, széles és szőke. - -Tanyi Józsefné született Gulyás Eszter sógora volt az eltünt lánykának. -Első férje Solymosi András volt, a lányka testvérbátyja s ezért négy -évig együtt lakott ezzel, tehát jól ismerte. A holttestben nem ismeri -föl. A különbség főleg abban áll, hogy a tetem testesebb, vastagabb, -mint Eszter volt s szeme kék, nem pedig barna. - -A hatodik tanú Szellei Gáborné, Solymosiék nála laktak, onnan ismerte -Esztert, de már rég nem látta. Eszter vékony, száraz termetü lányka -volt, a holttest pedig termetes és kék szemü. Tehát nem lehet Eszteré. - -Ifju Pap József több ízben látta a holttestet, melyet jól kifejlődött -20–25 éves termetes nő holttestének nézett s azért benne az eltünt -lánykát föl nem ismerheti. - -Lápossy János 34 éves, nőtlen, tisza-eszlári kálvinista lelkész magasabb -miveltségü férfiu. Solymosi Esztert jól ismerte, mint iskolai növendéket -s mint isten házába járót, megismerte s gyakran látta az utczán is. E -tanú vallomása, épen magasabb miveltségénél fogva különös figyelmet -érdemel. Határozottan állitja ő is, hogy a holttest nem Solymosi -Eszteré. Indokai jellemzők. - -Azt mondja: a holttest arczvonásai mások voltak, mint Solymosi Eszteré. - -És azt mondja, hogy a holttest fejlettebb, csontosabb, szélesebb volt, -kivált a melleknél, mint Solymosi Eszter. - -Egyéb okot a lelkész nem hozott fel. E két ok inditotta arra, hogy -kimondja, hogy a tetem nem az eltünt leányka teteme. - -A lelkészt jól megnéztem a törvényszék előtt. Fiatal ember volt még, 34 -éves életkorban. Becsületes, nyilt, őszinte arcz. Bármi volt véleménye a -vérvádról, tudósitóim arról értesitettek, hogy különös gyülölséget a -zsidók ellen se nem érez, se nem nyilvánit s e tekintetben a -tisza-eszlári uri társaság tagjaitól eltér. Meg voltam arról győződve, -hogy felismerési tanusága őszinte; ugy beszél, a hogy vélekedik s -szentül hiszi, hogy a holttest csakugyan nem Solymosi Eszteré. - -Az ily tanu, ha még értelmes, tanult, mivelt ember is, nagy figyelemre -méltó. A pap pedig ilyen ember volt. Én a határozott tudás erejével -voltam meggyőződve arról, hogy nyilvánitott véleménye alaptalan, okai -helytelenek, tanusága tehát valótlanságot tartalmaz. Pedig mivelt elme -és becsületes lélek egész tisztaságával akart igazságot mondani. Ugy -intéztem tehát hozzá kérdéseimet a törvényszék előtt, hogy a biróság is -belássa, de ő maga is érezze, hogy tanusága semmit se ér, mivelhogy -arról, a mit mond, voltaképen semmit se tud. - -Az első kérdés, a melyet tisztába kellett hozni, az volt: vajjon miből s -mennyiben ismerte Solymosi Esztert? - -A lányka 12 éves koráig az elemi iskolába járt. A lelkész, mint az -iskola egyik felügyelője, a tanulók vizsgáira be szokott menni. Évenként -talán négyszer-ötször, talán többször is. Tisza-Eszláron van -hatvan-hetven iskolába járó lányka. A lelkész ott van köztük talán -egy-két óra folyásig. Vajjon képzelhető-e, hogy ennyi idő alatt ennyi -lányka arczát, termetét, csontosságát a lelkész igazán megnézze s -magának tökéletesen megjegyezze? Holott pedig figyelme nem is erre -irányul, hanem a tanitóra, a tanitás eredményére, a kérdésekre és -feleletekre. Ha különös oka van rá: egy-egy lánykát jól megfigyelhet. Ha -a lányka igen gazdag, vagy igen szép, vagy feltünő rút, vagy csonka, -béna, félszemü, sánta, természet által megjegyzett, vagy rikitó -ruházatu: akkor a lelkész egy-két percz alatt is jól megfigyelheti azt a -lánykát. De Solymosi Eszternél ily különös ok föl nem merült. - -De ez a lányka már 1879-ben ki is állt az iskolából s élete utolsó két -esztendejében csak ismétlő-iskolába kellett járnia. Azaz kellett volna. -Szegény család volt, a falun kívül is lakott: bizony ő ritkán mehetett -oda, nem is igen eresztették. - -Azt is mondja a lelkész, hogy látta a lánykát az utczán is -egyszer-másszor s látta a templomban is. Kétségtelenül látta, de mikor -látta utoljára? A lelkész becsületes lélekkel azt felelte e kérdésre, -hogy ezt egyáltalán nem tudja határozottan megmondani. Azt se tudja, a -templomban látta-e utoljára vagy az utczán. Azt se tudja: tavaly látta-e -utoljára vagy harmadéve. - -Én a lelkészhez 1883-ik évi julius hó 6-án intéztem kérdéseimet a -biróság előtt. A lányka eltünt 1882-ik évi ápril 1-én s a lelkész -egyáltalán nem tudta biztosan, hogy az 1881-ik év folyamán is láthatta-e -a lánykát egyáltalán. - -De ha igy áll a dolog: akkor emberi és lélektani lehetetlenség, hogy a -lánykát, mikor utoljára látta, ugy megnézte s ugy megvizsgálta volna, -hogy annak termetét, csontosságát s felső és alsó teste szélességét a -tudás biztosságával véste volna emlékezetébe. - -A lánykát, mint meztelent sohase látta. Termettségéről tehát csak -sejtelme lehetett s ez is csak felületes, futó rápillantás után. A -serdülő lány azonban egy év alatt is tetemesen fejlődhetik. Hányszor lep -meg bennünket a lány a maga gyors fejlődésével? Egy év mulva is, ha -időközben nem láttuk, gyakran alig ismerünk rá. - -A lelkész csak a meztelen holttestet látta s annak termetarányait. - -A női test termetarányairól azonban, ha azt rendes öltönyében látjuk, -alig lehet biztos tudomásunk. A tévedés igen gyakori, a csalódás csaknem -mindennapi. Szűk vállak s vékony karok, darázsderekak daczára a nő -alteste hatalmas arányu, tomporai s czombjai szélesek s vaskosak -lehetnek. S megforditva is gyakori tünetre bukkanunk. A ruházat és a -pipere rendes domborulatu mellet, emlőket s tomporokat mutathat ott is, -a hol mindezek soványocskák. - -Ismételve azt mondja a lelkész, hogy a holttest csontossága sokkal -nagyobb és fejlettebb volt, mint az eltünt lánykáé. - -Honnan tudhatta ezt? - -A holttest bonczolásánál nem volt jelen, annak csontjait se nem nézte, -se nem tapintotta, de még csak nem is látta. Kérdeztem, vajjon az élő -Solymosi Eszternek karját s karcsontjait megtapintotta-e? Felelete az -igazsághoz híven természetesen az volt: nem. - -De hát akkor az élőnek s a halottnak csontosságát miként hasonlithatja -össze, ha se az élőnek, se a halottnak csontjait semmi módon se -figyelhette meg? Hogyan hasonlithatja össze az a tanu, a ki elvégre is -tanult, értelmes, mivelt és becsületes ember, és a ki lelke egész -erejével igazságot akar mondani? - -Ime itt áll előttünk az igazságszolgáltatásnak egyik óriási kérdése! - -Becsületes ember, jóhiszemű tanu sok van, de tökéletes tanú kevés akad. -Különös szerencse, hogy az emberiség mivelődése már annyira haladt, hogy -a büntető igazságszolgáltatásban a tanuk mellett egyéb bizonyságokat és -erősségeket is keresünk. - -Mert a tanú rendszerint nem azt a tünetet tárja föl a biró előtt, a -melyet látott, hallott, tapasztalt, hanem azt a véleményt, a melyet -benne az a tünet keltett. S ha az a vélemény alaptalan: a tanu -rendszerint a tünetet is eltorzitott alakjában beszéli el a biró előtt. -A saját véleményét akarja igazolni. S mindezt jóhiszemüleg teszi azzal a -szent hittel, hogy ő az igazságot akarja kideriteni. - -A lelkész utóbb kérdésemre egyenesen kijelentette, hogy ő csupán a -holttest mellkasának domboruságából következtette, hogy ez csontosobb -lehetett, mint Solymosi Eszter. - -A holttest hanyatt feküdt. Feje alatt nem volt semmi támasz, vánkos vagy -fejalja. Ily helyzetben a mellkas szinte szokatlanul kidomborodik. De -puffasztja azt a folyton fejlődő rothadási gázok tömege is. Hogy -Solymosi Eszter mellkasának domborulata hasonló fekvő helyzetben mekkora -lett volna: ezt el se tudja képzelni az a tanu, ha nem szakember, a ki -Solymosi Esztert mindig csak állva, kissé lehajtott fejjel s kissé előre -hajoltan látta életében. - -A lelkész tehát megfelelő tudás és tapasztalat nélkül csak képzelgésből -beszélt. - -Még jobban kitünt ez a másik kérdésnél. - -A másik kérdés, melyet tisztába akartam hozni, az volt, vajjon a lelkész -megnézte-e tehát a holttestet igazán? - -Dehogy nézte. Egyetlen testrészére se emlékezik különösen. Körüljárta az -állványt, melyen a holttest feküdt, a holttestnek se kezét, se lábát nem -vizsgálta. Ennek igy adja okát: - -– Meglehetős undorral tekintett rá az ember, sokáig nem volt kedve -hozzá. - -Valósággal csakugyan igy van. - -Kijelentette azt is, hogy rothadásban levő holttestet soha se szemlélt -meg. Se saját tapasztalásából nem tudja, se szakkönyvekből nem olvasta, -hogy előre haladott rothadásnál a holttestben fejlődő gázok mily külső -változásokat idéznek elő a testrészek méretein, mennyire elváltoztatják -az arcz vonásait, mennyire eltorzitják az egész ábrázatot. - -Hiven, őszintén, becsületes ember jóhiszemüségével vallotta ezt mind. -Ebből most már könnyen meg lehetett itélni, mit érhetett az a tanusága, -hogy a holttestnek más arcza volt, mint az eltünt lánykának. - -Ez a tünemény igaz. Hiszen a holttest csakugyan nagy rothadásban volt. -Másként nem is kerülhetett volna a viz szinére. De a tanuság még se -igaz. Mert abból a tüneményből, az ábrázat különbözőségéből épen nem -következik, hogy a holttest idegen és ismeretlen nő holtteste. A tanú -pedig ezt állitotta. - -A kilenczedik fölismerési tanu Várkonyi Ferencz, 41 éves, tisza-eszlári -kálvinista tanitó Solymosi Esztert onnan ismerte, hogy 1880-ban ő -készitette elő az urvacsorára s ekkor a lányka néhány hétig eléje járt -az iskolába. Azóta is látta néhányszor utczán és a mezőn. Egyáltalán nem -tudja, mikor látta utoljára. - -A holttestet megszemlélte, de ebben Solymosi Esztert föl nem ismerte. Ez -a lányka fejletlen, vékony termetü volt keskeny homlokkal, rendes alaku -orral, a holttest pedig termetes, domboru mellü, magas homloku s fitos -orru. - -Érdekes kissé Tóth Mari tanú vallomása. Ez 19 éves hajadon, Esztert jól -ismerte, mert Solymosiné és Huriné közelében lakott. Nem a felismerési -eljárásnál özvegy Bátori Gáborné kertjében nézte meg a holttestet, hanem -később a tiszaparti nyárasban, a hová orvosi bonczolás végett -szállitották. Nem a vizsgálóbiró idézte tanunak. - -Határozottan állitotta, hogy a holttest nem Solymosi Eszteré. Erre -különösen két okot hozott fel. Egyik az, hogy a holttest szeme kék volt. -Ez nem igaz. Az orvosi látlelet barna szemet talált s több komoly tanu -is. Ugy látszik, a junius 20-iki tanuk összebeszéltek arra, hogy kék -szemről emlékezzenek. Másként nem lehet megérteni, hogy a határozottan -barna szemet minden tanu kéknek lássa. - -Másik oka még furcsább. - -– Eszter kisebb volt mint én, a holttest pedig nagyobb volt, mint én. - -Szórul-szóra ezt mondta: - -A holttestet gondos mérés szerint 144 czentiméter hosszunak találták. Én -jól megnéztem Tóth Mari tanu magasságát. Magas sarku czipőben állt a -törvényszék előtt. Szép, sudár termetü lány volt. Odaszóltam hozzá: - -– Nem beszélsz igazán lányom, te czipő nélkül is vagy 160 czentiméter -magas, a holttest pedig csak 144. Tehát a holttest sokkal kisebb nő -volt, mint te. - -Elhallgatott ez ellenvetésre. - -Különös szerencsém volt ezzel. A vármegye alispánja ott ült a -hallgatóság első sorában. Rögtön utasitotta Kozák fogházőrmestert, mérje -meg a katonamértéken Tóth Marit. Megmérte. Épen 160 czentiméternek -találta. - -Élő ember teste milyen hosszu, álló helyzetében milyen magas: erre nézve -a világban kevés ember tud puszta látás után biztosan nyilatkozni. Az -angol törvényszéki gyakorlatban a tapasztalt birák az egyszerü -tanuvallomást nem is szokták komoly figyelembe venni. - -Magas termet, közép termet, alacsony termet: ime eddig terjed a -közönséges ember rendes észlelése. Czentiméternyi biztossággal különös -gyakorlat nélkül lehetetlen tanuskodni. - -Vannak nagy gyakorlatu lóismerők, a kik a ló marjának magasságát puszta -megtekintésre teljesen megközelitőleg eltalálják. A lómagasság magyar -mértékét maroknak nevezik. A ló középmagasságát 16 maroknak szokás -tekinteni. Félmaroknál többet gyakorlati lóismerő nem tévedhet. De már a -czentiméterek számában ő is téved. Pedig a tévedés haszonnal vagy kárral -járhat, minthogy a lóismeret üzleti dolog is. - -Az emberi test álló magasságának ismerete nem üzleti dolog, sőt még -szokásos mulatság se. Semmiféle játék se terjed ki rá. A katonamértéken -kivül egyáltalán nincs is szokásban. Biztosat hát erre nézve nem -tudhatnak az emberek. - -Ahhoz, hogy az ember másnak álló testmagasságát szemmérték után -megitélhesse, először is azt kell tudni, hogy ő maga hány czentiméter -magas? De hány ember tudja csak azt is? A parlamentek, egyetemek, tudós -társaságok tagjai általában eléggé tanultak: nem hiszem, hogy ezek fele -is tudná magáról, hogy teste hány czentiméter hosszu. A nyerészkedésnek -az a neme, melyet fogadásnak nevez a világ, rendkivül el van terjedve -mivelt népek s félig mivelt népek közt is. A fogadás játék is, üzlet is, -szokás is. Elterjedése tehát lélektanilag nagyon érthető. Tárgya: előre -bizton nem tudható véletlenre való számitás. Az angolok s a -Földközi-tenger partjain lakó népek a fogadásnak száz nemét-faját -ismerik. De azt a faját: »százat egyre – hány czentiméter magas vagyok?« -– még ezek se ismerik. Pedig rövidebb, gyorsabb, kényelmesebb fogadás -alig lehetne. Sok ember van, ki nagy szenvedélylyel kedvel bizonyos -állatot. De például a legszenvedélyesebb kutyakedvelő se tudja -rendszerint, hogy kutyája talpától válláig vagy orra hegyétől farka -végéig hány czentiméter hosszu. Pedig én ugy veszem észre, hogy az -emberek a kutya testének mértékét még jobban ismerik gyakran, mint az -ember testének mértékét. - -Ime a csonkafűzesi holttest fölismerő tanui testmagasságról, tetemnek -vaskosságáról, az eltünt lányka véznaságáról s több efféléről beszélnek. - -Bizonyos, hogy józaneszü ember ép szeme a rendesen öltözött emberről meg -tudja mondani: vaskos termetü-e, vagy vézna? Ugyanazon emberről is -bizton látja az egészséges, telt alakot vagy a sulyos betegség után -lesoványodott alakot. De már a nagy rothadásban levő s kivált meztelen -hullát a régen látott és csupán rendes öltözetében látott élővel -összehasonlitani kivétel nélkül mindig tévedésre vezet. - -Két élő testvére volt Solymosi Eszternek. Őket is meghivták a -fölismerésre. - -Az egyik: testvérbátyja, a 24 éves Solymosi János. Nem igen nézegette a -holttestet. - -– Első tekintésre, ugymond a törvényszék előtt, mindjárt láttam, hogy -nem az Eszter. Nagy képe, nagy szája, nagy homloka. Eszterré kisebb -volt. - -Magasságáról azt mondja, hogy Zsófi nénjének csak melléig ért, kivel -egyébiránt sohase mérkőztek össze. - -A másik testvér Solymosi Zsófi volt, 17 éves hajadon. Vallomásában sok a -jellemző. - -Határozottan kimondja, hogy a hulla nem Eszteré, minthogy Eszternek -keskenyebb arcza, apróbb fogai, kisebb teste, kisebb lábai s lábain -szétálló ujjai voltak. - -De hát milyen magas volt Eszter? - -E kérdésre eddig csak ugy általánosságban odavetőleg feleltek a tanuk, -de végül Zsófi nénjét szemelték ki a tanukezelők arra, hogy az ő -segitségével határozott számszerü adatot állitsanak össze. - -A vizsgálóbiró ugy jegyezte föl, hogy mindegyik testvér azt mondta, hogy -Eszter csak szeméig ért Zsófinak. Minthogy pedig Zsófi 144 czentiméter -magas, szeméig azonban csak 134, tehát Eszter csak 134 czentiméter magas -volt. A holttest tehát nem lehet az övé, mert az 144 czentiméter. - -Ez világos. - -El is döntötte volna ez a kérdést alaposan, ha a vizsgálóbiró -följegyzésében csak egyetlen szó is igaz volna. - -Solymosi János azt mondta, hogy az eltünt lányka csak melléig ért -Zsófinak. Zsófi pedig azt mondta, hogy neki szemöldökéig ért. A -vizsgálóbiró ez össze nem férő két állitást egyszerüen kifelejtette a -jegyzőkönyvből, hanem e helyett azt irta be, hogy »Zsófinak csak szeméig -ért«. - -Ime a papiros hamissága! - -Pedig a »szem« és »szem« se egy dolog. Akár az alsó szempilláig, akár a -felső szempilláig, akár a szemöldökig ér föl valaki: a köznép azt mondja -»szeméig ér«. Pedig már ez is 2–3, esetleg több czentiméter különbség. - -De ez nem lényeges. - -Lényeges az: honnan tudja a két testvér, hogy az eltünt lányka csak -melléig vagy szeméig ért Zsófinak? - -Solymosi János azt mondja, hogy Zsófi és Eszter soha se mérkőztek össze. -Ugyanezt mondta Zsófi is 1882. évi deczember 8-án a birói és szakértői -szemle férfiai előtt, mintegy 15 komoly tanu előtt, a kik közt az -egyetemi szakértők, a vádló királyi ügyész s a védők is ott voltak. És -pedig ismételt kérdésre határozottan jelentette ezt ki. - -Igaz, hogy a törvényszék előtt 1883. évi julius 21-én már azt mondta -Zsófi, hogy Eszterrel összemérkőztek akként, hogy egymással szembe -álltak. Szembe álltak pedig azért, mert Eszter örült, hogy fiatalabb -létére csaknem oly magas már, mint Zsófi nénje. De hogy ez az -összemérkőzés megtörtént volna: arra Zsófi tanut nevezni nem tud. - -De hát elvégre csakugyan igaz, hogy Zsófi közel három évvel volt -idősebb, mint Eszter öcscse, tehát volt idő, a mikor ez neki melléig s -volt idő, a mikor szeméig vagy szemöldökéig ért. Csak az a kérdés: -mikor? - -A védők fontosnak tartották, hogy Zsófi vallja meg, mikor mérkőzött -össze Eszterrel. - -Nem vallotta meg. Általában nagy konokságot mutatott a tárgyalás -alkalmával. - -Később kiterjeszkedem arra, hogy a tárgyalást nappal a hivatalos órák -alatt a biróság vezette, de éjjel s a hivatalos órákon kivül valami más -titkos kéz vezette. - -A titkos kéz vezetése senkin se látszott jobban, mint Solymosi Zsófin, -az eltünt lány nénjén. - -Annyit azonban mégis bevallott: nem tudja s nem emlékezik: vajjon ő -Eszterrel tavaly mérkőzött-e össze vagy harmadéve? - -Ez nagyon fontos nyilatkozat. Mert 1881-ben a 12 éves Eszter csakugyan -érhetett Zsófi melléig, később érhetett szemöldökéig is s halálakor a -természet rendes törvényei szerint mégis lehetett 144 czentiméter magas. -Jól tudhatta volna ezt a vizsgálóbiró is, ki is tüntethette volna ezt a -fölismerési jegyzőkönyvben, de nem tette. Ennek kitüntetését vagy -elméje, vagy szándéka nem engedte. - -Végre is falusi jónevelésü egyszerü paraszt lányka alig lehet olyan -tompa elméjü vagy oly behálózott lelkü, hogy szavain az igazság fénye -itt-ott át ne csillanjon. Mikor olyasvalamit kérdeztünk tőle, hogy -miként mondhatja Esztert oly határozottan alacsonyabb termetünek, mint -ő, mikor azt se tudja, mikor mérkőzött vele össze, igy felelt -szórul-szóra: - -– Kisebbnek kellett lennie, mint én, mert fiatalabb volt nálam! - -Ime egyszerü okoskodása! Ime a mindennapi tanu, a ki nem azt vallja, a -mit tud, hanem azt vallja, a hogy vélekedik. - -S hány biró téved meg, hány igazságtalan itélet keletkezik az ily -vallomás alapján! - -Utolsó fölismerési tanu lett volna Huri Andrásné. A ki keresztanyja volt -az eltünt lánykának s legutolsó szolgálatadó asszonya is. A ki a lánykát -föstékért küldte a boltba s a ki egyedül tudna annak utolsó óráiról, -utolsó lelki állapotáról számot adni. Őt a holttesthez oda kellett -hivni, neki azt meg kellett mutatni. Fölismeri-e vajjon keresztlányát, -szegény gyönge kis cselédjét? - -Csakkogy Huriné azt mondta, ő oda nem megy, ő a holttestet meg nem nézi, -mert ő ott mindjárt meghal. - -Hiába volt minden rábeszélés, minden erőltetés, Huriné kitért a tetemre -hivás elől. Érzékenysége előtt, idegeinek gyöngesége előtt az -igazságszolgáltatásnak meg kellett hajolni. A lágyszivü vizsgálóbiró -fölmentette a tanuskodás alól. A kemény munkához szokott szegény zsöllér -asszony érzékenységét nem szabad kisértetbe hozni, mikor csak olyan -csekélységről van szó, hogy egy csomó embert gyilkosság miatt halálra -itéljünk-e? - -Hurinéval ez az eset még egyszer előfordult. E munka végén még -visszatérünk rá s idegeinek gyöngeségére. - - -III. - -(A holttest bonczolása. – A haj, a szemöldök, a nemi szőr, a fog, az -emlők, a körmök, a tyukszem. – Az orvosi vélemény. – Mindenki -egyetértett az orvosokkal, csak három-négy tanu nem. – Megoldatlan -kérdések. – A sötétség teljes. – A szegény ismeretlen halottat -eltemetik. – A temetés.) - -Délelőtt tiz órakor lett vége a fölismerési eljárásnak. Következett -volna a holttest orvosi megvizsgálása. Ez bonczolással jár. - -Azonban özvegy Bátoriné azt mondta, hogy ezt már ő az ő kis udvarában, -az ő eperfája alatt meg nem engedi. Vigyék a holttestet, a hova akarják, -de ő nála emberi tetemet szét ne tagoljanak. - -Elvitték hát a holttestet Eszlár-Tótfaluból Eszlár-Ófaluba. A falu alatt -a Tisza partján kiválasztottak egy szép árnyékos helyet, odavitték, ott -állitották fel a bonczoló asztalt. A birói jegyzőkönyv fűzesnek nevezi -ezt a helyet, az eszlári nép nyárasnak. Volt benne fűz is, de inkább -gyors és szép növésü nyárfákkal volt tele. Ugy hallom: ma már nyoma -sincs. Elsodorta a Tisza. A régi Eszlár-Ófalu nagy részét is elsodorta -már, távolabbi s magasabban fekvő telkekre épitkeztek az emberek. - -Négy orvos foglalkozott a bonczolással. Trájtler Soma és Kiss Jenő -orvostudor, Kéri Horváth László sebész s Kéri Horváth Géza szigorló -orvos, mint bonczsegéd. Volt a királyi törvényszéknek rendes -törvényszéki orvosa is Nyiregyházán. Az egész társadalmat izgató e nagy -ügyben a tapasztalt és tekintélyes törvényszéki orvost nem volt -czélszerü s nem is lett volna szabad mellőzni. Mégis mellőzték, mert -véletlenül zsidó volt. - -Az orvosok által felvett jegyzőkönyv olyan alaku, a minő szokott lenni -általában. Eléggé bő mind a külvizsgálati, mind a belvizsgálati, mind a -véleményező rész. - -A csonkafűzesi holttestnek egész irodalma támadt abban az időben. Az -orvosi tudománynak sok világhirü férfia foglalkozott ezzel Budapesten, -Bécsben, Berlinben s Franczia- és Angolországban is. Az orvosi -tudománynak kicsiny, de uj fejezete ez a holttest. Igen röviden meg kell -tehát ismertetnem ama négy orvosnak ott a tiszaparti árnyékos ligetben -végzett munkásságát. - -Megmérték a holttestet, 144 czentiméter hosszunak találták. Erre nézve -nem merült fel kétség utóbb se a nagy per folyamában. - -A hajról azt mondták: »A fejbőrön a hajzat hiányzik, kopasz.« – Ez már -bizonytalan beszéd s később szép és nagy viták támadtak belőle. Nem -vizsgálták meg, vajjon azért kopasz-e, mert haja vagy az élőn valami -nagy betegség miatt, vagy a holttesten kihullt, lemállott vagy elment; -vagy azért kopasz-e, mert éles szerszámmal tőrül lemetszették; vagy -azért kopasz, mert a vizben rothadás és valami külső erőszak -segitségével a hajszálak letöredeztek s azokat a viz a holttest mellől -elsodorta. - -Nagy dolog lett ebből a kopaszságból. A tömeg képzelete s gyülölködése -nagy rejtélyt látott ebben. - -Országszerte, világszerte elterjedt a hiedelem, hogy a csonkafűzesi -halott idegen, csempészett holttest volt, – kopaszságából pedig -kétségtelen, hogy zsidó nő holtteste volt. Nálunk ugyanis az óhitű zsidó -nőnek, mikor férjhez megy, levágják a haját. Valami régi szokás ez, -melynek eredetét s eredeti jelentőségét alig lehet biztosan kikutatni. -Sok népnél sokféle szokás áll fenn, valami babonaságot, valami -hókusz-pókuszt csinálni a szüznek vagy egész alakjával, vagy egyes -testrészével, mielőtt törvényes feleségként a nászágyba lefeküdnék. -Efféle vallásos természetü babona vagy házassági szokás az óhitű zsidó -menyasszony hajának levágása. - -Nem a tisztaság érdeke itt a fő ok. Mivelt népek között s mai napság -semmi esetre se az. Hiszen bármily tömött vagy hosszu, vagy bodros haja -van is a nőnek: vizzel, szappannal és fésüvel tisztán és rendben lehet -azt tartani. Szivesen is foglalkozik hajával a nő. Hiszen szépségének -királyi lobogója az s mig gondozza: folytonosan tükre előtt ülhet. Csak -megszokás már a levágás a mi időnkben, oktalan, valami durva őskorból -eredő. - -De a haj levágása a kopaszság tünetét nem idézi elő. A magyar nyelv -kopaszság alatt a hajnak teljes elhullását, teljes lemállását érti. A -levágás után még marad néhány milliméter hosszu haja az óhitű zsidó -menyasszonynak. - -Ez nem kopaszság. De az életben, a világ előtt ezt is elleplezik a nők. -Vagy lószőrből, vagy emberhajból vagy finom fonálból készült parókával – -néha szorosan a fejre illesztett fekete selyemkendővel. - -Az orvosok odalökték a közönség elé a kopaszságot, de annak okait és -természetét meg nem vizsgálták. Kikelt tehát ebből s meg is -gyökeresedett a közönség balhite. A mit az orvosok egyébiránt másként is -elősegitettek. - -Azt is mondták jegyzőkönyvükben, hogy a holttesten a szemöldök és a nemi -részek szőreiktől megfosztvák. - -»Megfosztvák.« - -E szót sokféleként lehet magyarázni. De józan elmével a magyar nyelv -értői ez alatt nem értenek, nem is gondolhatnak egyebet, mint azt, hogy -mind a szemöldökön, mind a nemi részeken volt szőr, de azt tudatosan, -czélzatosan onnan eltávolitották. - -Furcsa a szakértői ész! - -A szakértői ész képes a szemöldököt s a nemi részeket egy osztályba -sorozni. Holott a szemöldökön már a születés előtt is, de mindenesetre -már a csecsemőkorban kifejlődik a jellemző szőr s ha az hiányzott a -holttesten: bizonyára a hiányzás oka az volt, a mi a hajnál is előidézte -a hasonló tünetet. - -Más dolog egészen a nemi szőr. Ez csak a serdülő életkor eljöttével kezd -sarjadzani s egyénenként lassabban vagy gyorsabban a serdülő kor -beléptéig nő ki egészen. - -Az orvosoknak semmi kitérést meg nem engedő kötelességük lett volna -gondosan megvizsgálni, hogy a nemi szőr azért hiányzik-e, mert -eltávolitották, azért hiányzik-e, mert a testről lemállott, vagy azért -hiányzott, mert az ismeretlen nő még oly fejletlen volt, hogy a nemi -szőr még ki se nőhetett? - -A vád természetéhez képest óriási a különbség. Mert ha fejletlenség volt -az ok: akkor az ismeretlen nő lehetett 13–14 vagy 15 éves lányka. Ha -pedig meg volt a nemi szőr s azt ugy távolitották el: akkor az lehetett -akár 40 vagy 50 éves asszony is. - -A valódi igazság pedig az volt, mint később bebizonyult, hogy az -ismeretlen nő nemi szőre fejletlen életkor miatt még ki se nőhetett se a -hónaljon, se másutt. - -A szemet barnának látták az orvosok. Az eltünt lánynak szeme is barna -volt. A titkos kéz ugy vezette az eszlári tanúkat a tárgyaláson, hogy -ezek az eltünt lányka s a holttest közt semmi hasonlóságot se -találjanak. Ezért mondta csaknem minden tanu a holttest szemét kéknek. A -mi nyilvános valótlanság. - -Bölcseségfogak még nem voltak. - -– Az alsó fogsor rendetlen növésű. Ezt mondják az orvosok. De nem -mondják meg: miben állott a rendetlen növés, csak ugy általánosságban -vetik oda a szót. Én is megnéztem azt a fogsort. Egészben nagyon szépnek -és rendesnek találtam. Csak két alsó metsző fog dőlt kissé egymásra. De -a rendetlenség oly kicsiny volt, hogy arczélből nézve csak czélzatos -megfigyeléssel lehetett észrevenni. Különben senkinek se tünhetett fel. -A tanuk méltán mondhatták, hogy az eltünt lánykának szép, rendes fogai -voltak. - -– Az emlők elsoványodottak. Igy szól az orvosok jegyzőkönyve. - -Mit ért ez alatt minden józaneszü ember? - -Azt, hogy már az ismeretlen nőnek emlői valamennyire kifejlődtek, -kidomborodtak, de valamely ok miatt, betegség, nagy nélkülözés vagy -korosság miatt domboruságukat elveszitették, mivelhogy az emlők izmai, -mirigyei, tejgyüjtő edényei összezsugorodtak. - -Másként érteni a szakértők szavát nem lehet. - -Ez a szó pedig igy nem igaz. - -Minden számbavehető tanú és pedig sok tanú megegyezett abban, hogy az -emlőnek semmi domborusága nem volt, a csecsbimbó kicsiny volt s alig -látszott; a bimbó udvarának szine is, körvonala is teljesen hiányzott. -Egyetlen tanú se vett észre az emlők táján semmi domborodást. S minden -tanú megegyezett abban is, hogy az eltünt leánykának se voltak -észrevehetően fejlett emlői. - -Ime helytelen szó beiktatásával miként hamisitja meg a papiros a -tüneteket! - -»Elsoványodott« emlőről csak ott lehet beszélni biztosan, a hol a már jó -részben kifejlődött emlők külső jelenségei kétségtelenek, s a hol a -bőrnek pettyhüdtsége s redőssége azt bizonyitja, hogy korábban nagyobb -izmot takart. De mindezekről a szakértők teljesen hallgatnak. - -A jobb kéz alsó karjáról, a csukló fölötti részről a csukló és könyök -közt az izomrészek hiányoznak. Az orsócsont és singcsont kilátszik. E -körülmény utóbb elmés rögtönzésre nyujtott alkalmat azoknak, kik a hires -hullausztatást kikoholták. - -A kézfejek kicsinyek és szépek. A körmök szép fejlődésük és gondos -ápolásuk által különösen feltünőek. S meg is vannak növesztve. - -– Ezt mondják az orvosi szakértők. - -A körmök! - -A történet, a hősi költészet, a szinmű, a regényvilág nem foglalkozik a -körmökkel. A jogi élet alig ismeri. Az embertan se fordit rá valami nagy -figyelmet. De ebben a perben nagy szerepe van a körömnek. - -Solymosi Eszter szegény zsöllér származásu cselédlány volt. Mindenféle -durva munkát hidegben-melegben korán kellett végeznie. Bizony ő finom -szattyánbőr keztyüket nem viselhetett, keze bőrének selymességét meg nem -őrizhette, körmeit gondosan nem ápolhatta s azokat oly hosszura, mint a -vércse, meg nem növelhette. Ha tehát a holttestnek finom kezebőre s -gondosan ápolt hosszu körme volt: akkor a Solymosi Eszter teteme nem -lehetett. - -Ez már csak világos! - -Csakhogy az is világos, hogy a kezekről lemállott már a felhám s ezekkel -együtt a köröm is. A felhámavesztett bőr a szegény cselédlánynál is csak -oly finom, mint a királyasszonynál. A körmök pedig teljességgel -hiányoztak, a mint mindez utóbb szépen ki fog világosodni. - -A jó szakértők! Csak a puszta körömágyat látták s ezt nézték el -körömnek. Megesik ilyesmi igen gyakran a szakértőkön. Nincs azon mit -csodálkozni, ha a birósági szakértők ilyen apró tévedésekbe esnek. - -A lábfejek kicsinyek, finomak. A balláb kisujján tyúkszem. A láb -sarkának és talpának bőre vékony. A lábak alkata folytonos -czipőviselésre vall. – Igy látták az orvosok. - -Ez is érdekes. Szegény Eszter ugyan sohase járt czipőben. Télen -csizmában, nyáron mezitláb. Az ő talpbőre a sarkon s az ujjak tövén -bizonyosan érdes lehetett. A holttest finom, czipellős lába tehát Eszter -lába alig lehetett volna. - -Csakhogy a jámbor szakértők itt is megfeledkeztek egy fontos dologról. -Itt se vizsgálták meg, vajjon megvan-e a bőr felháma? Erről is lesz még -szó utóbb. - -Eddig tart a külső vizsgálat. Ezt még junius 19-en a Csonkafűzesen irták -jegyzőkönyvbe az orvosok. A jegyzőkönyvnek csak lényeges és vitás -pontjait emlitem föl. - -Junius 20-án az eszlári füzesben készült a holttest felbonczolása után a -belső vizsgálat. A belső vizsgálat adataiból csak egyetlenegyet emlitek -föl. Azt, hogy az orvosok szerint a holttest nemi részei olyanok, a -minők a férjes asszonyoké szoktak lenni, tehát nem olyanok, mint a -hajadon lányoké. - -Ez is fontos körülmény. - -Véleményt is nyilvánitottak a szakértő orvosok. A vizsgálóbiró erre -nézve külön kérdéseket intézett hozzájuk. E véleménynek fontos részletei -im ezek: - -– A kik ismerték az élőt, a kitől a holttest ered, azok a holttestből -felismerhetik, ki volt az, mig élt. - -– Az ismeretlen nő nem vizbefulladás áldozata, csak holttestét dobták a -vízbe. - -– Az ismeretlen nő legföljebb 10 nap óta halott; a holttest nem idősebb. - -– A tetem három-négy napnál tovább a vizben nem lehetett. - -– Az ismeretlen nő legalább 18 éves, de valószinüleg 20 éves nő volt. - -– A tetem nem szűznek teteme. - -– A halál közvetlen oka általános vérszegénység, melyet tüdővész -okozhatott. - -Ez orvosi vélemény szerint a holttest Solymosi Eszteré semmi esetre se -volt. Ezt a véleményt fogadta el a vizsgálóbiró is. - -Ezzel most már teljessé vált a sötétség. Mint a szent könyvek szerint -egykor Egyiptomban: ugy kialudt most már minden világosság a földön és -az égbolt erősségein köröskörül. A titkok özöne omlott rá azokra, a -kiknek a törvény szerint a lányka eltünésének történetét föl kellett -deriteni. - -Lássuk csak közelebbről. - -Az orvosok leletében egyelőre nem kételkedett senki. Csupán maguk az -orvosok. Ok azonban önmaguk ellen nem szólhattak. Hiszen esküt tettek -arra, hogy lelkiismeretük és meggyőződésük szerint az igazságot -bizonyitják, a mint az »a tudomány jelenlegi elveivel megegyez«. A -tévedést be nem vallja a szakértő soha. Hogy tudatosan hamisitotta volna -meg az igazságot: azt épen be sem vallhatja. Ha bevallja: hamis -tanuságba keveredik s nagy gonosztevőként fegyházba kerül. - -Az urak, a kik ott jelen voltak, az orvosokkal voltak egy nézeten. A -vizsgálóbiró, a királyi ügyész, a királyi főügyész helyettese, Miklós -László a vármegye főtisztviselője, ifju gróf Pongrácz Jenő ottani -birtokos s birósági tanú, a kálvinista pap Lápossy János, Várkonyi -Ferencz a tanitó, a katholikus pap Adamovics József, a községi jegyző, a -csendbiztosok mind szentül meg voltak arról győződve, hogy a holttest -nem az eltünt lánykáé. Tehát mind természetesnek találták az orvosok -leletét és véleményét. - -A védőt, a vádlottakat s a leánykaismerő eszlári zsidókat nem -eresztették a tetem közelébe. - -Engem akkor még nem kértek föl a védelemre. - -A pandurok és szolgák mindig akként vélekednek, a miként uraik. Szivesen -hitték ők is a zsidók bűnösségét. Az ő agyukat is megfertőztette már a -vérvád kórsága s a zsidók elleni gyülölködés szenvedélye. Hogy az -általános közvélemény ellen föllázadjanak: ki várhatta volna tőlük? -Hiszen az a közvélemény mérges is volt már, erőszakos is és hatalmas is. -Vele tartott a sajtó, a kormány, a törvényhozás s a biróság. Ennyi -hatalommal szemben úgy sincs a szegény ember szavának súlya. Szava -hangtalan szó. - -Csak három ember nem adott igazat lelkében az orvosoknak. - -Zurányi Kálmán, a tiszalöki fiatal gyógyszerész. Ő jól látta a holttest -lábán Solymosi Eszter jegyét, a mint arra Szakolczai Julcsa rámutatott. -De felkiáltani most még nem jutott eszébe, nem is lett volna abban a -környezetben tanácsos. - -És Szakolczai Julcsa, a fiatal és erőtlen hajadon paraszt lány, a kire -rárivaltak az urak, a miért a tetemben az eltünt lánykát föl merte -ismerni és a kit szidott, gyalázott, üldözött e miatt a faluban mindenki -s a kit egy év mulva, mire az ügy nyilvános tárgyalása elkövetkezett, le -is vettek a lábáról. - -És végre Szücs János az éles szemű tiszalöki paraszt. Ő mindent jól -látott s emlékezetében is jól megtartott. De ő végre is Solymosi Esztert -nem ismerte. S aztán tele volt a magyar paraszt józan bölcseségével. Nem -az ő dolga az egész ügy, hanem az uraké és a zsidóké. Ők végezzék a -maguk dolgát. S aztán őt nem is kérdezi senki. Ha megkérdezik: akkor -megmondja az igazságot. Ha nem kérdezik meg: sohase avatkozik be. -Szegény embernek dolgozni, kaszálni, kapálni, fuvarozni kell – különben -éhen döglik. - -Ez a három ember tudta, hogy az uraknak és az orvosoknak nincs igazuk. - -De vajjon az orvosokban a rossz lélek dolgozott-e vagy csak a -tudatlanság és elfogultság? - -Kiss Jenőt nem ismerhettem meg eléggé, nála e kérdésre nem felelhetek. - -Kéri Horváth Lászlóról és Kéri Horváth Gézáról tisztán láttam, hogy ők -szentül meg voltak győződve eljárásuk helyességéről és alaposságáról. - -Trájtler Somát közelebbről megismertem. Ő volt az eljárásnál a vezető -orvos. Vele többször érintkeztem s gondolkozásába behatoltam. Rossz -szándék őt se vezette. Hanem elfogult volt teljes mértékben s a -fölmerült orvosi kérdések nagy része teljesen ismeretlen volt előtte. A -mit tett: teljes jóhiszemüségben tette. Bizonyos, hogy lelkiismereti -kétség nélkül szivesen tette s mint fiatal, törekvő orvos az uralkodó -áramlathoz szivesen csatlakozott. Az emberek általános gyöngesége volt -meg benne, különös egyéni hibák nélkül. - -Elvégre hát kimondták az orvosok, hogy a holttest nem Eszteré, nem az -eltünt lánykáé. S oly okokat hoztak föl, a melyek szerint, ha azok -igazak, minden kételkedésnek meg kell szünnie. A holttest ezek szerint -idegen, ismeretlen nőé. Ezt a véleményt, a fölismerő tanuk vallomása se -döntheti meg. Hiszen húsz tanú közül csak hat találkozott, a ki a -tetemben az eltünt lánykát ismerte meg. Holott tizennégy tanu idegennek -tartja a tetemet s ezek közt van az eltünt lányka édes anyja, két édes -testvére, sógora, lelkésze, tanitója. Ezek szava mégis csak többet ér, -mint a többi tanué. Az édes anyában és a testvérekben a vérnek ösztöne -is parancsol, az pedig nem tévedhet. Az a másik hat tanú sokkal -távolabbi rokon, részben nem is rokon. Ha jól meggondolják a dolgot: ők -is eltérnek majd nézetüktől. Hiszen az urak és az orvosok mégis csak -jobban tudják. Az egész világgal csak nem szállhatnak perbe azok se. - -Nem is szálltak. A törvényszék előtt folyt nagy tárgyalásnál bizony ez a -hat tanú is gyöngének, ingadozónak, sőt gyávának bizonyult. A titkos kéz -csaknem egészen megejtette valamennyit. - -De mi lesz most már? - -Merre és miként kell keresni most már az igazságot? - -Hol van hát Solymosi Eszter, ha a holttest nem az övé? - -De ki volt hát az a holttest, mig élt, ha most már bizonyos, hogy nem az -eltünt lányka volt? Mi volt a neve? Hol élt, hol lakott, miként halt -meg, miként került a Tiszába? - -A holttest nem ugy támad, mint a gomba – egyik napról a másikra. Nem is -a szél hordja, mint a falevelet. Emberek vannak, a kik közt élt, a kiket -szeretett, a kik szerették s a kik közül eltünt vagy önszántából, vagy -erőszakos úton. A Tisza partján vagy ahhoz közel kellett eltünni -valakinek, valami fiatal nőnek, hogy a Csonkafűzesnél ez a holttest -kibukkanjon. Felülről hozta a viz, tehát felülről kellett elveszni annak -a nőnek. Ám a Tisza nem akkora folyam, mint a Nilus, vagy az Amazon. -Partján nem őserdők, nem kigyók és fenevadak, nem félig vad és egészen -vad emberek laknak, a kiket senki sem tart számon s a kik támadnak és -enyésznek a nélkül, hogy valaki utánuk kérdezősködnék. A Tisza partján -vagyonos falvak és városok feküsznek, mivelt népek laknak, a kik közt -egy lélek se láthat napvilágot s egy ember se merülhet el az örök -sötétségbe, hogy pap, tanitó, bábaasszony, orvos, halottkém, biró, -jegyző, anyakönyvvezető, adótárnok, hitelező, rokon, örökségváró, -rendőr, csendőr rá ne vigyázna, utána ne nézne, nyomait ne keresné s -eleven testét vagy holttestét rovatos ivbe föl ne jegyezné. Az ebeknek -is van már itt nevük is, számuk is; az oktalan állatokról is vezetnek -már hivatalos jegyzőkönyveket, ezek dögtetemét is magasabb állami -tekintetek szerint kell kezelni, vizsgálni, eltemetni vagy étel gyanánt -kimérni: hát az emberre s annak holttestére hogy ne ügyelnének? Nem is -annyi az ember a Tisza partján, mint a tenger fövénye, hogy azt számba -venni ne lehetne. - -Mindenesetre ki kell nyomozni: ki volt mig élt, az a csonkafűzesi -szegény halott. - -De hát mikorra sikerül ez? Mi lesz addig azzal a nagy csomó zsidóval, a -ki ott nyomorog Nyiregyháza királyi tömlöczében? - -Az lesz, hogy tovább is ott nyomorog. A közigazság mellett egyes ember -élete, szabadsága, öröme vagy boldogtalansága figyelembe nem jöhet. -Lelkiismeretes birót efféle aggodalmak az ő útjától ki nem térithetnek. - -Mindez azonban csak kis dolog. - -A nagy dolog az, hogy a csonkafűzesi holttesten Solymosi Eszter ruhája -volt. - -Erre nézve nincs semmi kétség. Minden darab ruhát fölismert anyja is, -szolgálatadója is s testvérje is. Egyik s másik ruha kelméjének még -otthon levő darabját is felmutatta a gondos anya. Megvolt a holttest -mellett még az a fösték is, melyet eltünése előtt egy órával vett a -lányka Kohlmájer boltjában. A ruha tehát Eszteré. - -De hát hogyan került akkor Eszter ruhája az idegen, ismeretlen nő -holttestére? Ki öltöztette fel s miért és mikor öltöztette fel az idegen -holttestet Eszter ruhájával? - -Hol volt, kinek birtokában volt Eszter ruhája április 1-től, az eltünés -napjától fogva? - -A kinél az a ruha volt: az kétségtelenül tudja azt is, hova lett az -eltünt lányka? Ha él Eszter: tudja hollétét. Ha meghalt: tudja hol van -eltemetve. - -De hátha nem is holttestet öltöztettek fel Eszter ruhájával? Hátha -kóborlók, lánykereskedők, oláh czigányok ragadták el Esztert, ruhájába -czigány lány öltözött s ennek holttestét vetette föl a Tiszának -csonkafűzesi árja? - -Hiszen ha a holttest ruhája Eszteré, de maga a holttest nem Eszteré: -akkor az se bizonyos, hogy Eszter kimult volna a világból. Ha pedig most -is él: akkor nyakát el nem vághatták, vérét ki nem onthatták a zsidók. -De mi sül ki ez esetben a vérvád zsidóhajszájából? Hova sülyed ez -esetben a beavatkozó birák bölcsesége, okossága és tisztessége? - -Száz kérdés és ezer titok nyomul előre, mint a viharos felhő. - -Minden ujabb kérdés ujabb sötétség. Ide fejlesztette az egész ügyet -junius 20-án a vizsgálóbiró furfangja, az orvosok hig tudománya s a -véletlenségek találkozásának lángeszü szeszélye. - -Sötétséget sötétséggel földeriteni pedig nem lehet. - -– – Az orvosok által feldarabolt holttestet el kellett temetni. A -törvény és józanész parancsolja ezt. - -Csakhogy a temetőnek vallásfelekezete van. Az emberek az édes jó -anyaföldre is ráütötték a felekezetiség bélyegét. Pedig a holttest már -nem a papoké, hanem az örökkévalóságé. S a föld se kérdi, mikor kitárja -karját a pihenő elé, hogy ez minő istent imádott egykoron. - -A holttestnek élő vallását nem tudhatta senki. - -A kálvinisták temetőjébe nem akarták a vizsgáló urak eltemettetni. -Solymosi Eszter kálvinista volt, – ezt még némi utalásnak tekinthették -volna arra, hátha mégis csak Solymosi Eszter volt a halott? - -A zsidók temetőjébe szintén nem akarták. Hiszen a vérvád szerint csak -keresztyén szűz vére kell a zsidóknak. Mit keressen hát a halott a -zsidók temetőjében? - -Ott vannak a katholikusok. Ők elfogadnak elevent, holtat egyaránt. -Farkas Gábor, a község furfangos birája ugy rendelte, hogy a -katholikusok temetőjébe temessék el. A vizsgálóbiró meg is kérte nyomban -a plébánost, hogy ezt engedje meg. - -Koporsóról kellett gondoskodni. - -De minek a koporsó? Hiszen az költségbe kerül. Miért költekeznék a -község ismeretlen, nem is Eszláron talált, Tisza-hozta, feldarabolt -holttestre? - -A budai keserüvizet gyalulatlan, ócska fenyőfadeszkából összetákolt -szekrényben szokták falura szállitani. Efféle szekrényt keritettek -valami boltostól. Ebbe akarták a szegény ismeretlen nő holttestét -beletenni. - -De a szekrény kicsiny volt. Csak egy macska fért volna el benne -kinyujtóztatva. Az ősi szokás pedig abból áll, hogy kinyujtóztassák a -halottat. Csak az eszkimók s egyéb vad emberek temetik ülő helyzetében s -fejét mellére hajtva a halottat. Örökkévaló megnyugvás a halál s a sír a -halottnak nyugvó helye s a koporsó: pihenő ágya. Az igazi nyugvás jele a -hanyatt fekvés s a kinyujtózás. Ettől a jeltől nem kell megfosztani a -halottat. Mióta a kurgánsirok kimentek a divatból: pár ezer év óta így -temetik a halottakat. - -A keserüvizes szekrénybe ugy helyezték el a halottat, hogy félig ülő -helyzetben, hátát a szekrény falának támasztották, lábait térdnél -felhuzták, koponyájának azt a tetejét pedig, melyet az orvosok a -bonczolásnál lefürészeltek, az ölébe tették. Igy fért el abban a kis, -ócska, piszkos deszkaalkotmányban. - -Ruhát nem adtak rá. Még csak egy rongyos köténykével se teritették le. -Alája se tettek se szalmát, se fenyőforgácsot. Ősi szokás pedig a -halottat, bármily szegény volt is, kissé felöltöztetni s a talált -tetemeken is legalább rongyaikat rajtuk hagyni. A koporsóba pedig -gyaluforgácsot tenni enyésző testük alá. Azt a forgácsot, mely a koporsó -deszkáiról lejön, mikor azokat gyalulják. De itt most nem volt koporsó, -nem volt hát gyaluforgács se. - -A koporsónak azonban födél is kell. De a keserü-vizes szekrénynek a -boltosnál nem találták meg födelét. Mégis kivittek két rossz -deszkadarabot a sirásó szegény emberek, hogy azt majd koporsófödélnek -rávetik a szekrényre. - -Tisza-Eszlár-Ófalutól keletre fekszik a katholikus temető. Odavitték a -halottat. Ki a mezőkre, tanyákra vezet egy széles dülő út, magas -árokpart választja el a temetőtől, az árokparton s az árokban termetes -nyárfák. Jó messze a falutól itt választottak sirhelyet az árokpart -belső oldalán, a parttól pár lépésnyire. Egykor homokbuczka volt e hely, -de akkor már meglehetősen be volt gyepesedve. Itt ástak mintegy öt láb -mélységü gödröt s ide tették be a halottas szekrényt. - -A temetést Farkas Gábor, a mindenütt jelen levő öreg biró intézte. - -A halottas kiséret öt emberből állott. Sós András, ifju Pap József, -Mészáros Gábor, Dargó András és Sallós Miklós voltak – mind eszlári -lakos – a kisérők is, a sirásók is, a temetők is. Véletlenül ott volt -Szücs János is, az éles szemü tiszalöki ember. Pap, tanitó vagy más -egyházi ember nem kisérte a halottat. Kimondták, hogy nem Solymosi -Eszter, hanem idegen és ismeretlen. Tehát vallásáról semmit se tudnak. -Isten mentsen ilyes valakit egyházi szertartással eltemetni. Hátha -pogány volt vagy öngyilkos? - -Letették a szekrényt a gödör fenekére. - -A szekrénynek nem volt födele. Mihelyt rá hányják a földet, hantot, -göröngyöt: azonnal a testet éri s talán rögtön megcsonkitja a halott -gyönge arczát. Ez pedig isten ellen való vétek. Ezen segiteni kell. - -Dargó és Sallós elővették a két kis darab deszkát s rátették a nyitott -szekrényre. Azonban egy arasznyi nyilás mégis maradt, deszka pedig már -nem volt több. Mit csináljanak? - -– Hányjátok a földet! - -Igy parancsolta a biró. - -– Nem lehet az biró uram! Pogányság volna az! Télen ráfagy, nyáron -beleragad a rög az arczába. - -– Mindegy az már neki. - -De a szegény sirásók nem engedtek. Az egyik visszafeleselt. - -– Nekünk nem mindegy. Mink is eldöglünk majd, minket is eltemetnek majd, -temessenek tisztességesen minket is. - -Odamentek az árokpartra. A mályva, a vad üröm, az ökörfarkkóró, a -sóslórom szára már jó magas volt. Hiszen közeledett az aratás. -Leszaggattak egy nyalábbal. Találtak félig nyilt pipacsot és szarkalábat -is. Abból is letörtek két-két szálat. - -A virágszálat odatették kezefejéhez meztelen mellére. A nyaláb zöld -kóróval befödték a szekrényke nyilását. A halottnak szemébe ne hulljon a -göröngy. - -A halottak egykor majd feltámadnak. Ennek a nyomorult lánykának lelke -is, ha mikor már bejárta az eget és a földet s nem talált társára, az -időtlen idők végén bizonyosan visszajön majd ide még egyszer, hogy az -utolsó itélet tárogató szavára ő is örök birája elé álljon. Milyen jól -esik majd neki akkor, ha ott találja azt a kis virágszálat porladó -csontjainál. A ki bizonyságot tesz neki arról, hogy mégis volt egy-két -ember, a ki édes szivvel gondolt rá, mikor ide eltemették. - -Balgatag elméjü szegény falusi sirásók! Ok gondolkodtak igy. Jól tették, -hogy igy cselekedtek. Ha ily ismertető jeleket nem tesznek a halott -mellé: ki tudja milyen vége lett volna a nagy pernek? - -Mert bizony se az a két virágszál, se a szegény halott nem maradt ott. -Először eltemette a Tisza árja, azután eltemették a jámbor tutajosok, -azután eltemette a szolgabiró, s most már végképen eltemette a hatóság -azt a szegény halottat. Most már mindenki azt hitte: itt lesz utolsó -pihenője. - -Dehogy lett. Innen is kiásták, száz darabra széttagolták, soha többé el -se temették. A mint majd minderre rátérünk lassankint. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -IV. - -(A titkos tanács. – A tutajosok megkeritése. – Elfogják őket. – A -tutajosok semmit se tudnak hullacsempészetről. – A szakértői nyomozások. -– Hova viszi a Tisza vize a fenyődeszkát? – Egy csomó tutajost szabadon -eresztenek.) - -A tutajosok junius 19-én, hétfői napnak hajnalán nyugodtan elindultak a -dadai Csonkafűzesből s usztak lefelé a Tiszán lassan, kényelmesen. Nem -is álmodtak arról, hogy az orvosok jegyzőkönyvében s a vizsgálóbiró -agyának tekervényeiben minő förgeteg készül ellenük. - -Bizony nagy förgeteg készült. - -Szentül elhatározták, hogy a holttest nem Eszteré, de ruhája Eszteré. - -Nyomban összeült az eszlári titkos tanács. A főügyész helyettese Székely -Ferencz ebben már nem vett részt. Benne is megrendült ugyan a hit, hogy -a holttest Solymosi Eszteré volna, de magasabb felfogása s emberséges -érzése nem engedte, hogy bizonytalan indoku s eredményü emberhajszában -részt vegyen. Talán magasabb tiszti állása se engedte. Ő hazament -nyomban Budapestre, az ország fővárosába, hogy a főügyésznek, Kozma -Sándornak megjelentse, a mit látott, hallott és tapasztalt. - -A titkos tanács tagjai a vizsgálóbirón, királyi alügyészen, -csendbiztoson s Farkas Gábor községi birón kivül egy-két eszlári -birtokos és zsidógyülölő képviselő volt. Összejöveteleikről, -tanácskozásaikról, csöndes mulatozásaikról alig szivárgott ki valami -hir. Zsidót, ujságirót nem eresztettek maguk közé. Csak egy ujságiró -volt köztük, a »Függetlenség« czimü lap szerkesztője és tulajdonosa. -Egyébként képviselő. Neve: Verhovay Gyula. Csodálatosan élénk és erős -tollu s erős szenvedélyü irő. Hirlapirói működését olthatlan -zsidógyülölet vezérelte. Nagy irói képességnek volt birtokában s a -nyelvet bámulatos ügyességgel kezelte. De vére csak a gyülöletre, csak a -birálatra, csak a tagadásra, csak az emberi gyöngeségnek kinyomozására -hajtotta. Irói szelleme nem ismerte a szeretetet, tehát nem ismerte az -igazságot. Az a lélek, mely szeretni nem tud, sötétnek látja a világot s -a vak sötétségben nem veszi észre vagy eltünő kicsiségnek látja az -igazság sugarait. Azért nem is becsüli eléggé ezeket. De épen azért el -is téveszti az életnek járt utjait s belebódul a sivatagba. Az az iró, a -ki csak haragra, boszura, gyülöletre hajtja közönségét, csakhamar el is -veszti közönségét. A tömeg egészen sohase jó, de egészen sohase is -rossz. Csupán haragudni és szakadatlanul haragudni nem természete. S -emberi fajunknak ebben áll nagy tökéletessége. - -A titkos tanács tudta, hogy a tutajosok közt zsidó is van. Herskó Dávid -a sáfár. Megtudta ezt a dadai csőszöktől és Zoltán István szolgabirótól. -Ebből indult ki a vizsgálóbiró a további útra. - -Mert ha a holttest nem az eltünt lánykáé: akkor a holttestet ugy -csempészték a Csonkafűzes alá, ugy usztatták le a Tiszán. - -Igaz, hogy a Tisza csempészés nélkül is hurczol mozgó árjain női -holttesteket. Baleset, gonosz tett, öngyilkosság mindig nyujt zsákmányt -akkora folyamnak, mint a Tisza. De a csonkafűzesi tetem még se -véletlenül került oda. - -Mert a tetem az eltünt lányka ruhájába volt kiöltöztetve. - -Ez a körülmény rettenetes titokra utal. - -Attól a ruhától meg kellett fosztani az eltünt lánykát. Vagy életében -vették el tőle, vagy holttestéről szedték le. S az a ruha idegen -holttestre magától föl nem mászott. Valakinek valahol azt a holttestet -föl kellett öltöztetni. Igaz, de az is igaz, hogy azt az ismeretlen -holttestet előbb valahonnan meg kellett keriteni. De hát honnan? És kik -keritették meg? - -És miért kellett mindennek megtörténni? A holttestekkel bajlódni se nem -hasznos, se nem gyönyörüséges. Sőt ártalmas és veszélyes foglalkozás is -lehet. Sohase üdvös a halál közelében időzni. A törvény is boszut állhat -e miatt. - -Valakinek nagy oka lehetett arra, hogy idegen holttestet keritsen, -Eszter ruháját megszerezze, a holttestet abba beleöltöztesse s a -hatóságot, vizsgálóbiróságot mintegy véletlenül a holttestre rávezesse. -S a kinek erre oka volt: annak bizonyára ereje, hatalma, esze, pénze is -volt ehhez. Szegény ember ilyenre nem képes. Ostoba ember ilyet álmodni -se tud. Kigondolni semmi esetre. - -Az ok nyilvánvaló. - -A zsidók vérét vették egy keresztyén szűznek. A biróság nyomukban van. A -gonosztettnek kitudódni nem szabad. Ha kitudódik: kiirtják az egész -zsidó felekezetet. Félre kell tehát vezetni a biróságot. Eléje kell -tolni, észrevétlenül szemei elé kell csusztatni egy alakot, a kinek a -nyaka nincs elvágva. Mondja ki a biróság, hogy ez az eltünt lányka s -akkor nyomban vége van a vádnak s megmenekül a zsidóság. - -A zsidóknak pedig eszük is, pénzük is, hatalmuk is van ehhez. S ime okuk -is van! - -Igaz, hogy azok a szegény eszlári zsidók, a kik épen egy hónap óta ülnek -már a tömlöczben, erről nem tudnak semmit. Hiszen az orvosok szerint a -csonkafűzesi halott legföljebb tiz nap óta halott; egy hónap előtt -tehát, mikor a zsidókat becsukták, az a halott még örült az életnek s -vidáman játszott a napsugárban. - -De ez mindegy. A vérvádban nem Izsák zsidó vagy Salamon zsidó a bűnös, -hanem minden zsidó. Ám lakoljon, a kit előbb ért a sorsa. A holttest -csempészésében ugyan a bezárt zsidók nem bűnösek, de épen ez a -csempészés bizonyitja egyenesen, hogy a vérvádban bűnösek. Mi szükség -lett volna különben a holttest usztatására? - -Hadd üljenek tehát ott a tömlöczben ezentul is. - -Első dolog most megkeriteni a tutajosokat. Tudva vagy tudatlanul, ők a -zsidók eszközei. Bizonyára bűntársak, czinkosok, a kiket jól -megfizettek. Általuk bizonyára napfényre jön minden. - -Ime igy gondolkozott a titkos tanács. Ily irányba határozta el további -teendőit a vizsgálóbiró. - -Hol vannak a tutajosok? - -Bizonyosan a Tiszán vannak valahol. Nem is lehetnek valami nagyon -messze. Hétfőn hajnalban indultak el, kedden végződőtt a bonczolás: -kedden este a titkos tanács áldomásozott, mulatott és tanakodott s -szerdán 21-én reggelre szerencsésen föltalálta a holttestcsempészet és -tetemusztatás elméletét. Tehát csak két napi egérutjuk van a -tutajosoknak. - -Utánuk! - -Szolnok felé kellett menniök, arra folyik a Tisza. Szolnok a dadai -Csonkafűzeshez a vizi úton alig van 250 kilométer távolságra. Ezt az -utat még el nem végezhették. Valahol még útban kell lenniök. - -Három vármegye dül Szolnokig a Tiszára. A jobbparton Heves, a balparton -Hajdu, mind a két parton Jász-Nagykun-Szolnok. Nosza sietni a táviróhoz -s felhivni a vármegyék alispánjait, járási főszolgabiráit s mozgékony -csendbiztosait, hogy álljanak őrt a Tisza partján s fogják el a -szeklenczei tutajosokat. - -De közel harmincz falu és város is fekszik Szolnokig a folyam partján -vagy a part közelében s néhány rév, hid és csárda is. Kémek álljanak -mindenütt s vigyázzanak éjjel-nappal. Jön a tatár, jön a keleti dögvész! - -A balparton: Tisza-Polgár, Csege, Egyek, Füred, Őrvény, Szőllős, Derzs, -Abád-Szalók, Bura, Roff, Beö, Fegyvernek. Jobbparton: Szederkény, -Palkonya, Oszlár, Kürt, Tarján, Keszi, Ároktő, Dorogma, Bábolna, -Poroszló, Sarud, Nána, Kis-Kőre, Süly, Kőtelek, Nagy-Kőrü. -Kisebb-nagyobb falvak, városok, benépesitett puszták. A szél -gyorsaságával mentek mindenüvé a rendeletek és megkeresések. Le kell -fülelni a tutajosokat. Csőszök, kerülők, csárdások, révészek, halászok, -gátőrök, pandurok, hadnagyok, csendbiztosok talpon legyenek. A -hajlatokra, holt ágakra, fűzesekre, reketyésekre különösen vigyázzanak. - -Aggodalma is támadt a vizsgálóbiróságnak. Hátha a tutajosok időközben -valamerre elszeleltek, elillantak. Valószinü. Hiszen bűnös emberek, -halottcsempészők, tetemsikkasztók, a biróság félrevezetői, a vérvád -pártolói, kibérelt czinkosok. Könnyen elhagyhatták tehát tutajukat. Mit -ér az a négy tutaj? Rongyos néhány ezer koronát. Mi az a zsidóknak, a -kik bőrüket mentik s e czélra milliókkal rendelkeznek? - -Mindegy. Valahonnan csak előkerülnek. A biróságnak minden esetre első -feladata őket a tutajúton keresni, a melyen a Csonkafűzesből elindultak. - -A jámbor tutajosoknak pedig minderről halvány sejtelmük se volt. -Nyugodtan ballagtak lefelé vizi ösvényükön s az napon nagy utat tettek -közel 70–80 kilométernyi távolságra haladtak s este jó későn Ároktő -fölött álltak meg s kötöttek ki valahol a Kácsasziget irányában. -Szokatlan hosszuságu út ez. Utóbb azzal is gyanusitották őket, hogy -különös erőfeszitéssel siettek: minél távolabb lenni a vizsgálóbirótól. - -Balga vélemény. Mintha a tutajos sietne valaha valami ok miatt! Mintha -előtte különös becse volna az időnek! Sőt ellenkezőleg maguk is ugy meg -voltak útjuk eredményével elégedve, hogy másnap jnnius hó 20-án meg se -mozdultak Ároktő alól. Ott ácsorogtak egész napon át. - -Csak szerdán reggel junius 21-én indultak el. E napon Tisza-Nánáig -hatoltak előre. - -Tisza-Nána öt-hat kilométer távolságra van a Tiszától. A dinnyés-háti -tanyák fölött kötöttek ki s mivelhogy nagy szél kerekedett s az másnap -se akart csillapodni, tehát csütörtökön is itt töltötték az egész napot. -Csak 23-án pénteken reggel tudtak elindulni s elég gyorsan mentek a -kanyarulatokon és átvágásokon keresztül Kőtelekig, sőt kissé azon alól -is. Tovább nem mehetnek. A kőtelkiek már tudták a tetemusztatás -rettenetes történetét. Ők már őröket állitottak ki a veszedelmes -szökevények szemmeltartására. A kőtelki vizi malmok legénysége már a -padkáról integetett a tutajosok elé. - -– Itt jönnek a jómadarak! - -Ki kellett kötni azonnal. Csakhamar ott termettek a pandurok s kötélre -fűztek minden tutajost. Vitték őket Szolnokra s onnan vasuton -Nyiregyházára. Eszükágába se jutott tiltakozni a letartóztatás ellen. -Csak Herskó Dávid a sáfár merte kérdezni: - -– Mi lesz a tutajokkal? - -– Ne legyen zsidó azokra semmi gondod. - -Hiába is lett volna. Sohase látták ők többé azokat a tutajokat. A -tutajokat őrizte ugyan a község, a hogy tudta, de bizony azokban sok kár -esett, mire a gazda a Sréter és Hillmann-czég azokat ujra átvehette. Jó -részben a tutajosoknak kellett ezt a kárt is elszenvedni. Bérük utána -rítt. A sok munkáért, időtöltésért, hercze-hurczáért sohase kaptak bért, -se kárpótlást. Még a jámbor Hecska Györgynek is meg kellett válni -ásójától. Még a pandurok előtt is tartotta ugyan egy darabig a hóna -alatt, de csak elvették tőle aztán végképen. Bűnjellé lett az ásó s oda -került a bűnjelek nyiregyházi gyüjteményébe. - -A tutajosokat Farkas Albert balmaz-ujvárosi csendbiztos vette a kezébe s -azután a szolnoki vizsgálóbiró. - -Egyiket se ismertem személyesen. - -A csendbiztosról olyan értesülést nyertem, hogy állásához méltó s -emberséges érzületü férfiu volt. Se a vádlottak, se a tutajosok nem -panaszkodtak rá. A csendbiztosok ősi szokása, sőt természete, hogy a -vádlottból, tanuból, sértett és károsult félből, ha lehet, előre -kiveszik: mi lakik bennük, mit tudnak, mit titkolnak, mit ismernek be. -Szinte biztatja őket erre a vizsgálóbiró is, hogy ennek munkáját -megkönnyitsék. De ösztönzi őket a természetes emberi hiuság s hivatali -buzgóság is. Általános közvélemény szerint az a derék csendbiztos, a ki -gyorsan megkeriti a bűnöst s a lopott lóra és tinóra nyomban rávezeti a -károsodott gazdát. Tehát a ki ügyesen és erélyesen tudja vallatni a -lefülelt vádlottat. A kínzást ugyan szigoruan tiltja a törvény is, a -mívelt közérzés is, az igazság is, de a közvélemény gyakran a nélkül -alakul meg, hogy ezekre figyelemmel lenne. Gyakran helyesel a -közvélemény olyan dolgot, melyet nemzedékek óta tilt a törvény s -kárhoztat a tudomány, szószék és irodalom. S a közvélemény csábitásai -ellen nincs felvértezve a csendbiztos. Annyi azonban bizonyos, hogy a -balmaz-ujvárosi csendbiztos a tutajosokat nem faggatta. - -Nem faggatta a szolnoki vizsgálóbiró se. Nem is igen tudta volna mire. -Hiszen a holttestcsempészet elmélete még a nyiregyházi vizsgálóbiró -agyában is csak általános körvonalakban élt. A részleteket még ő se -tudta világosan kiokoskodni. Előbb neki is érintkezni kellett a -tutajosokkal. - -A mint ezek Nyiregyházára értek, a törvényszék elnöke azonnal -intézkedett, hogy a vizsgálóbiró nyomban hallgassa ki őket. Ez meg is -történt. - -A vizsgálóbiró e napokban majd két héten vagy több napon át is rendkivül -el volt munkával foglalva. Végzett munkájának tömege bámulatos. -Eszláron, Nyiregyházán, Tisza-Dadán, Tisza-Lökön naponként tiz-tizenkét -órai s gyakran éjjeli munkát is végzett. Junius 28-tól julius 1-ig, négy -napon át Nyiregyházán az összes tutajosokat kihallgatta. Jegyzőkönyvei e -négy nap alatt vagy ötven ivre szaporodtak. - -Mit beszéltek a tutajosok? - -Azt, a mit mi már előadtunk. Mikor és miként szerződtek -tutajszolgálatra. Mikor indultak Bustyaházáról, hol rakodtak, hol -terheltek, hol kötöttek ki útjuk közben, hol szereztek be maguknak -időnként gyufát, dohányt, pálinkát, élelmiszert, babot, kását, kenyeret. -Hogy kerültek a dadai Csonkafűzeshez, miért kellett ott megállniok, -miként látták meg a folyamhozta holttestet s mikor és miként temették -el. - -Egyebet nem tudtak. A mit tudtak: elmondták őszintén, világosan. Egyik -jobban emlékezett az elfolyt napokra s útközben talált helyekre s -tünetekre, mint a másik, de mindegyiknek minden szava összevágott. Pedig -elkülönitették őket egymástól s a furfangos kérdésekben nem volt hiány. -Nem volt még a fenyegetésekben s biztatásokban se. Bizonyos, hogy nem -beszéltek össze: miféle kérdésre mit feleljenek. Vallomásaik azért mégis -annyira megegyeznek, mintha tökéletesen összebeszéltek volna s mintha -mindegyik elég okos és elszánt lett volna arra, hogy véges végig ugy -beszél és ugy hallgat, a hogy összebeszélt. - -A gyanunak árnyéka se támadhatott arra nézve, mintha közülök bárki is -sejtette volna, hogy ők tilosban járnak, bűnös dolgot cselekesznek, -halottat csempésznek, tetemet usztatnak s a zsidók javára az -igazságszolgáltatást megakarják hiusitani. Maga Herskó Dávid is, a -sáfár, az egyetlen zsidó köztük, oly egyszerüen adta elő a tutajút -történetét, oly közönyösséggel adott mindenről felvilágositást s -általában oly kisméretü, tanulatlan s furfangnélküli elmének bizonyult, -hogy szinte meg nem érthető oktalanság volt azt hinni, hogy ezekkel az -emberekkel majd egy szövevényes, nehéz tetemusztatási elméletet -valószinüvé lehet tenni. - -Volt egy tünet, mely a vizsgálóbirót tünődésre serkenthette s minden -további kalandos kisérlettől visszatarthatta volna. - -Egy tutajosnál se találtak pénzt. A sáfárnál is csak két vagy három -forint volt, a mennyi kell élelemre s itt-ott kikötő-illetékre, -karó-dijra, czövekpénzre. A tizennégy keresztyénnél pedig összesen se -volt tiz korona. Ez az a tünet. - -Azt csak elgondolhatta volna a vizsgálóbiró, hogy efféle vállalatra pénz -nélkül senki sem vállalkozik. Még zsidó se, hát még keresztyén. Sőt az, -a ki a tetemusztatást kitervezte, ezt nem is bizta volna oly emberekre, -a kik előre megfelelő összeget nem vesznek át, lelküket ezzel előre le -nem kötik az ördögnek s pénzük féltése is titoktartásra nem serkenti -őket. Büntetéssel járó ilyen szövevényes, hosszas, nehéz gonosztettre -puszta igéret fejében nem adja lelkét oda senki. - -Aztán tizenöt emberre bizni ilyen munkát! És egyszerü, ostoba, -tanulatlan, falusi emberekre bizni! Hiszen ezek és ennyien meg nem -őriznek semmi titkot. Ha nem kapnak elég pénzt: követelőznek, -viszálykodnak. Ha elég pénzük van: isznak és megittasodnak. Vajjon ki -juthatna sikerre ilyen szövetséggel? - -Dehogy gondolta meg ezeket a vizsgálóbiró s a körülötte lebzselő titkos -tanács. Vakon ment előre olyan czél felé, mely kudarcznál egyéb nem -lehetett. - -A szeklenczei tutajosok közé keveredett egy idegen tutajos is. Szólanunk -kell röviden erről is. - -A neve: Drimusz György, máramarosmegyei rónaszéki születésü, 37 éves, -görög katholikus, vagyontalan, most bocskói lakos, napszámos. Szokott -vállalkozni tutajos-szolgálatra. Május 20-ika körül szintén tutajos lett -egy szentesi zsidó vallásu fakereskedő tutaján. - -A fakereskedő neve Veil. Vele a nagy perben nem találkoztunk, de apjával -igen. Ez öreg, 64 éves zsidó, falusi boltos kiskereskedő, -Sátoralja-Ujhelyben született, most gergelyi lakos, neve Veil Sámuel. -Egyik fia szolnoki, másik fia szentesi lakos volt. A mikor ezek a -Felső-Tiszán tutajos fát vesznek: apjukat szokták megbizni, hogy -számukra sáfárt és tutajosokat fogadjon. Ily alkalommal el szokott -látogatni az öreg Tisza-Kerecsenybe is, mely szintén tutajinditó, -rakodó, terhelő hely. - -Junius 11-én itt is volt vasárnapi napon. Szentesi fia, Veil Salamon -számára kellett intézkednie fia megbizottjával, Veinstok Ignáczczal -egyetértve. Valami Smilovics Jankel nevü zsidó embertől vettek át -szálakat, tutajokat, azután Kiss Ferencz szücsmestertől és gazdától -vettek tüzifát, a tüzifával megterhelték a tutajokat s igy inditották -azokat útnak. A tutajok sáfárja Smilovics Jankel volt, a kormánybirók és -tutajosok közül csak Drimusz Györgyöt és Szirkó Mihályt emlitem fel. A -többihez a pörnek semmi köze. - -Miként eresztették le a tutajokat Szolnokig: erről később emlékezem meg. -Junius 24-én este odaértek. Szombat este volt s ekkor nem történt velük -semmi. Másnap – hogy és hogy se – Herskó Dávid szeklenczei tutajosai -közé keveredett ez a Drimusz s a csendbiztosnak nyomban szemébe ötlött. -Hozzáfordult a csendbiztos: - -– Hát te ki vagy, mi vagy? Te is ezekhez tartozol? - -– Nem én. Én Smilovics sáfár tutajához tartozom. - -– De csak láttad ezeket valahol? - -– Láttam a Gólya-csárdánál. - -A Gólya-csárda a tisza-nánai rév fölött van közvetlenül a folyam -partján, a révtől mintegy öt kilométernyire. Kivül esik minden -száraz-úton s talán ma már nem is csárda, csak annak hivják. Junius -21-én e csárda közelében kötöttek ki Herskóék s ők itt is maradtak a -következő napon át. Smilovics tutaja is megállt itt egy kis időre s -Drimusz látta, a mint Herskó Smilovicscsal szót váltott. - -Ez elég volt arra, hogy Drimuszt is a szeklenczei tutajosokhoz kötözzék -s Nyiregyházára fogoly gyanánt elkisérjék. Tizennégy napig volt e miatt -fogságban. De el is tünt aztán ugy, hogy a per nyilvános tárgyalására -sehogy se tudtuk előkeriteni. - -Smilovicsot és Szirkót útjokra eresztette a balmaz-ujvárosi csendbiztos -is, a szolnoki vizsgálóbiró is. - -Szirkóval még egyszer találkozunk majd a tárgyaláson. Fiatal, 21 éves -orosz volt, katona; tutajútjáról nem tudott semmit, tanuskodása -jelentéktelen. A törvényszék elnöke nagy buzgalommal törekedett kivenni -belőle, hogy ő is tud valamit Herskó és Smilovics titkos dolgairól, de -nem boldogult vele semmire. - -Smilovics már főalak. Sokszor lesz vele dolgunk. - -Nagy következése lesz annak, hogy Drimusz György Bary vizsgálóbiró -kezébe került. - -A halottcsempészet elméletének támogatására Herskónak és társainak -vallomásában nem talált a vizsgálóbiró semmi tájékoztatót, semmi -erősséget. Ő pedig minden áron be akarta bizonyitani, hogy a -csonkafűzesi halottat Herskóék csempészték. - -De honnan és miként? - -Bustyaházán, Huszton, Váriban nem szerezhették meg a halottat, mert ott -a tutajok összerovásánál s terhelésénél száz meg száz ember sürög-forog -éjjel-nappal. Urak, szegények, magyarok, oroszok, oláhok, zsidók, -vállalkozók, ügynökök, kocsmárosok, idegenek, helyi lakosok: itt -észrevétlenül holttestet hurczolni nem lehet. - -S aztán megmondták az orvosok, hogy a holttest három-négy napnál tovább -a vizben nem lehetett, tehát a tutaj azt legföljebb Vencsellő és Tokaj -közt vehette át vagy talán csakis Tokajban, hova épen junius 14-én értek -Herskóék. S minthogy a holttest 18-án bukkant föl, Tokajtól kezdve lehet -három-négy napot számitani. - -Ám a holttestet más nem szállithatta, csak zsidó. A titkos tanács s a -vizsgálóbiró a maga vak elmélkedésében ugy meg volt erről győződve, mint -a hogy ma után holnap következik. Azt a zsidót, azt az ismeretlen, azt a -titkos alakot, a ki a holttestet a tutajra hozta, elő kellett teremteni -a föld mélységéből is, a pokol fenekéről is. - -S ime Drimusz nyomra vezet! Ő látta, a mint Herskó Ignácz a -Gólyacsárdánál Smilovics Jankellel néhány szót váltott. Megvan most már, -a kit keresünk. Smilovics lesz az, a kinek Solymosi Eszter álteteméről -tudnia kell! - -Azonban a vizsgálóbiró nem hirtelenkedett. Szinte csodálom mérsékletét. -Julius 1-én végezte be a 16 tutajos első kihallgatását s már a következő -napon őt Eszláron és Tisza-Dadán találjuk s julius 3-án több, mint húsz -embert hallgat ki arra nézve, mikor és hol és miként bukkant föl a -holttest? - -Kereste a gyanus nyomokat. - -Egyetlen egyet se talált. - -A jó dadai emberek szintén tele voltak ugyan a vérvád képzeletével, de -józaneszüket azért nem adták cserébe s erkölcsi tisztaságukról nem -mondtak le. Nem hazudoztak. Beteg agy látományaival nem hozakodtak elő. -Előadásuk egyszerü volt, a mint már korábban részletesebben elmondottam. -Egészen természetes jelenség képe állott elő beszédükből. Holttest -bukkant fel a vizen. A holttest már rothadásban volt, mert nagy szaga -volt. A folyam árja a tutajok felé sodorta s ekkor Csepkanics -észrevette. Fennakadt egy fűzfa gyökerének ágazatában, a tutajosok -értesitették a kerülőt, ez egy horgas ággal kivonszolta a partra s -estennen a tutajosok eltemették. Ez az egész. - -Gyanus nyom nincsen. - -Ha nincs: tovább kell keresnünk. Ez a vizsgálóbiró esze. Ha tanukat nem -találunk: vegyük elő a szakértőket. Az orvosi szakértők ime sokféle és -becses gyanuokot összetudtak már szerkeszteni. Most vegyük elő a -halászokat, révészeket, mérnököket, tengerészeket s általában a vizi -embereket. Hátha ők is tudnak valamit! - -Tudnak. Csakhogy igen gyakran se ők, se a biróságok nem tudják, hogy -szakértő véleményük miben egyezik s miben ellenkezik a valósággal. -Gyakran azt se veszik észre a biróságok, hogy a szakértők a valóságot -egészen meghamisitják. - -Volt a vidéken egy egykori tengerész, Szomjas Károly tisza-dadai -birtokos. Ez kifejtette, hogy a folyóviz áramának két része van. Az -egyikről azt mondják: ez a »lágy oldal«. A másikról azon a vidéken azt -mondják: ez a folyam »sebje«. Seb: a sebesség szónak röviditése. - -A lágy oldal az, a hol a part meneteles, fűzes, rekettyés, -áradvány-fövényes; a viz sebje pedig azon az oldalon van, a melynek a -viz neki iramodik, a melyet mos, szaggat, s a mely azért meredek és -szakadékos. - -A viz minden hordalékot a sebes oldalon visz s nem a lágy oldalon. Ezen -csak a szél tud változtatni, de junius 18-án nem volt szél. A tutajosok -nem a sebes oldalon, hanem a lágy oldalon kötöttek ki, mert amott a -meredek partnál ki se köthettek volna, mivelhogy fát, czöveket se -találhattak, melynél a tutajt megerősithessék. Ha tehát a viz hozta -volna a holttestet emberi kéz irányzása nélkül, azt nem a tutajokhoz -viszi, hanem az ellenkező oldalon sodorja tova s akkor a fűzfa -gyökerében fönn se akadhat. Junius 18-án áradásban volt a Tisza: annál -igazabb ez a föltevés. - -Az igaz, hogy a tutajosok el szokták temetni az útközben talált -tetemeket. Az ily sirt a tiszaparti magyar nép nem is nevezi másnak, -csak »oláh sir«-nak. De a sirgödörásáshoz és temetéshez csak fejszéjét -használja a tutajos, minthogy ásója sohase szokott lenni. Itt pedig ime -ásójuk volt. Nyilvánvaló, hogy temetéshez készültek előre. - -Ime az egykori tengerésztiszt szakértő véleménye. - -A vizsgálóbiró nem elégedett meg ezzel se. Hanem kivitt a Csonkafűzesbe -négy halászt: Szécsi Mihályt, Csóki Lajost, Peszte Györgyöt és Tóth -Istvánt s ezek segélyével a tutajok állásán felül hét-nyolczszáz ölnyire -eleresztett egy fenyődeszkát: kilesni, vajjon hova viszi ezt a viz? A -tutajokhoz viszi-e s a fűzfa gyökeréhez viszi-e? - -Ne higyje ám a nyájas olvasó, hogy én a vizsgálóbirót csak nevetségessé -akarom tenni, mikor ezt az ostobaságot leirom. Eszembe sincs. - -Igy történt. S megtörtént. Igy készültek a gyanujelenségek. - -Ime lássuk csak ez eljárás öreges birálatát. - -A fenyődeszka egy-két czentiméter mélyen jár a viz felszinén, a holttest -pedig húsz-huszonöt czentiméter mélyen. A fenyődeszkának esetleg 44 vagy -ötven százaléka, tehát vagy fele van a viz felszine fölött, a -holttestnek pedig alig két-három százaléka. Tehát a fenyődeszkát a -legkisebb szellő is más irányba tereli, mint a merre a viz sodra -önmagától vinné, holott a holttest irányát gyenge szellő épen nem -változtatja. - -Azután egészen más volt a viz magassága és árja junius 18-án, mikor a -holttest felbukkant és egészen más julius 5-én, 6-án és 7-én, mikor a -vizsgálóbiró ezt a gyerekjátékot csinálta. - -A szél ereje és iránya s ehhez képest a hullám iránya és magassága is -egészen más volt az egyik időben, mint a másik időben. - -És azután honnan tudta azt a vizsgálóbiró s a négy együgyü halász, hogy -a holttest Csepkanics tutaja fölött épen 7 vagy 8 száz ölnyire bukkant -föl s épen azon a helyen, a hol ők a fenyőfadeszkát a vizbe lökték? S ha -ezt nem tudták: miként merészelték ezt a bárgyu kisérletet végrehajtani -s ezzel az emberek ostobaságát fokozni s balvélekedését erősiteni? - -Ha ugyanakkora vizmagasság idején ugyanoly erejü és irányu szélben -Csepkanics tutaját ugyanazon helyre állitják s attól néhány lépésnyire -nem fenyőfadeszkát, hanem ugyanakkora valóságos tetemet vagy legalább -hasonló fajsulyu, alaku és méretü testet tesznek a vizbe: ám akkor a -kisérlet komoly lett volna s a valóságot valószinüleg megközeliti. - -De hát ilyesvalami – ugy látszik – a vizsgálóbirónak nem jutott eszébe. -Mintha csak arra törekedett volna, hogy ne a valóságot deritse ki, hanem -csupán gyanus jelenségeket gyüjtsön. - -Boldogtalan igyekezet! - -A vizsgálóbiró mégis arra a meggyőződésre jutott hamarosan, hogy mind a -tizenhat elfogott tutajosra nincs szüksége. Mit csináljon annyi -emberrel? Ha hitte is, hogy Herskó sáfár tutajosai csempészték a -csonkafűzesi holttestet: még se bizonyos, hogy mind a tizenhat tutajos -tudott a csempészésről. - -El kellett egy csomó tutajost ereszteni. - -El kellett azért is, mert a törvényszék börtönében nem volt elég hely. -Se zsidóból, se tutajosból egynél többet egy oduba zárni nem lehetett, -nehogy összebeszéljenek. Vizsgálati foglyot végleg elitélt bűnösökkel -megint nem lehetett volna a szabályok szerint összezárni. A -törvényszéknek csak kezdetleges és szűk börtönépülete volt. Régi -alacsony földszinti ház. Az őrmester Kozák Sándor s a királyi ügyészség -alig birt már az emberekkel. Zsidó és tutajos közel harmincz volt már -elzárva s a zsidók folyton szaporodtak. Valamit tenni kellett. - -Julius 2-án a vizsgálóbiró kiválasztott kilencz tutajost. Drimusz -Györgyöt Smilovics tutajáról, Matej Bazilt, Paczkánt, Simont, Dujtsákot, -Susztrát, Potrohost, Lopojdát és Szaukát Herskó tutajairól s ezeket -szabadlábra helyezte. - -Szabadláb: ez régi törvényszéki műszó. - -Hajdan a fogoly sokféle módon volt megvasalva, lelánczolva, bilincsbe -verve, megkötözve. Vas, láncz, bilincs, kötél: mind más-más fokát -jelentette a büntetésnek. - -A vas a két lábszárra vert két vaskarika volt, mely vaslánczczal volt -összekötve. Hasonló volt a béklyóhoz és nyüghöz, melyet a legelőre -eresztett ló két első lábára szoktak tenni. A nyüg kenderkötélből készül -s fakelevézzel van a ló lábára burkolva. A béklyó vasból van. Azért a -köznép a börtön-vasat is béklyónak nevezi, de a biróság csak vasnak. - -Hajdan a vizsgálati fogoly lábát is vasba verték. Szabadulásának legelső -jele az volt, hogy a vasat levették lábáról, a vastól lábát -megszabaditották. Hivatalos nyelven szabadlábra helyezték. - -De a büntetésnek enyhitéseként is szerepelt a vas eltávolitása. Ha jól -viselte magát a rab, kivált ha még azon túl ügyes embernek is látszott; -a rabság utolsó hónapjaiban levették lábairól a vasat s közmunka helyett -házi munkára használták. A várnagyok, alispánok, központi főbirák, -tiszti ügyészek udvara és konyhája tele volt efféle rabokkal. Nevük ez -volt: szabadlábas rab. - -Kilencz tutajos julius 7-én szabadlábra jutott. Mehetett haza nyugodtan. -Éhesen, egyetlen fillér nélkül neki indulhatott a több száz kilométeres -útnak. Örülhetett, hogy csak tiz napig kellett a börtönben sinlődnie. - -De hát miért kellett tiz napig is? Miért kellett egy óráig is? - -Csodálatos állat a mívelt nemzetek törvényhozása! A tulok nem -gyönyörködik a virágban s nem óvja azt, hanem vagy eltapossa vagy -fölfalja. Mint a törvényhozások a személyes szabadságot. - -Magyarország ősi törvényhozása csak akkor engedte meg a személyes -szabadság korlátozását s az embernek letartóztatását, ha őt előbb a biró -megidézte, az ellene fenforgó vád iránt meghallgatta, a terhelő és mentő -körülményre nézve gondosan megkérdezte s az igy szerzett tudás alapján -rendes itélettel a letartóztatást elrendelte. Ma már a német és franczia -törvényhozások példái után Magyarországban is másként áll a személyes -szabadság ügye. Sokkal rosszabbul. - -Bűntény támad. Valami rendőrnek, vagy királyi ügyésznek, vagy -vizsgálóbirónak ötlete születik, hogy Péter vagy Pál a bűnös. Nosza le -kell tartóztatni! Igy kezdődik az igazságszolgáltatás. Igen gyakran az -igazi Pétert, az igazi Pált, az igazi bűnöst találja el. De igen gyakran -nem azt találja el. Mindegy. Azért Péternek vagy Pálnak egyelőre be kell -jutni a foglyok közé. Ha ártatlan: utóbb csak kiszabadul. - -Bizony vad emberek igazságszolgáltatása ez. - -A nyiregyházi vizsgálóbiró soha hirét se hallotta annak a tizenhat -tutajosnak. Azt se tudta: szőkék-e, barnák-e, jók-e, rosszak-e, -bűnösök-e vagy ártatlanok? Nem is volt rá kiváncsi. Minden gondolkodás -nélkül elrendelte, hogy ott, a hol megtalálják, el kell őket fogni s a -nyiregyházi börtönbe hurczolni. - -Pedig hát ezek nem is zsidók voltak. - -De azért se az ország kormánya, se a sajtó, se a népképviselet, se a -biróságok, se a törvényhatóságok föl nem emelték szavukat ez eljárás -ellen. Lázban volt a társadalom s szemet hunyt minden erőszakra, mely -gyülölködő érzéseinek megfelelt. - -Fogságban maradt Herskó, mert ő zsidó volt és sáfár. Fogságban maradt -Szavinecz és Matej Péter, mert ezek kormánybirók voltak. Ott kellett -maradni Csepkanicsnak, mert ő látta meg a felbukkant holttestet először. -Ott kellett tartani Matej Ignáczot és Selever Jánost, mert ezek -Csepkanics tutaján voltak s Matej Ignáczra különben is nagy szerep várt. -A tanu szerepe. Hecska azért maradt ott, mert neki volt ásója. Miért -volt ásója? Nagy bűn volt ez a vizsgálóbiró felfogása szerint. - -Julius 4-én elrendeli a vizsgálóbiró, hogy ezt a hét tutajost -Tisza-Lökre kell kisérni s a vizsgálatot velük ott a szolgabiróságnál -folytatni. - -Vajjon mi ok volt erre? Semmi. Hiszen helyszini körülmények -megmutatására egyetlen tutajos is elég lett volna. De egyébként is a -vizsgálati foglyot nagy ok nélkül ide-oda hurczolni nem szabad. A -szolgabiró pedig közigazgatási hatóság, neki birósági ügyekhez semmi -köze. - -De mégis nagy oka volt erre a vizsgálóbirónak. Tisza-Lökön is volt -csendbiztos. Sarf Móricz se gerjedt föl addig az igazság elmondására, -mig Nagyfaluba át nem vitték, a csendbiztos kezére nem adták s ott éjnek -éjszakáján őt Recsky András csendbiztos föl nem világositotta. Milyen -kezes és szókimondó tanu lett ott a kis zsidó kölyök egyszerre. - -A tutajosok se akarnak a tetemsikkasztásról tudni semmit. Ártatlan képet -ölt a hozzáintézett kérdésekre valamennyi. Őket is czélszerü lesz a -csendbiztos elé állitani. Talán a csendbiztos kenetes szavaira s atyai -intéseire ők is magukba szállanak s töredelmes vallomásukkal talán ők is -földeritik az igazságot s mint jó keresztyének vagy jó zsidók ezzel -bűnös lelkük terhén is könnyitenek. - -De van-e hát Tisza-Lökön alkalmas csendbiztos s van-e kezén elég pandur? -S van-e alkalmas helyiség, a hol éjszakákon át csendesen lehet -áhitatoskodni a tanukkal és vádlottakkal s a honnan bűnbánó sirásuk -hangja nem hatol a közönség fülébe? - -Minden van. - -A csendbiztos Vay György. A vármegyében Vay Gyurkának hivják. Előkelő, -ősnemes család elszegényedett ivadéka. Nyers ember, de jó csendbiztos; -igy vélekedtek róla. - -Nem volt alkalmam vele közelebbről megismerkedni. Gondolkodásának s -érzéseinek természetébe nem tudtam eléggé behatolni. Jó lélek-e, rossz -lélek-e: nem mondhatok erre nézve itéletet. Csak annyit tudok róla, a -mennyit a nagy per irataiból s a tárgyaláson ejtett szavaiból -megtudhattam. Nyers hangja, rideg arcza, feleselő természete s a -tanukkal és vádlottakkal szemben mutatott szilaj modora nemcsak -rokonszenvet nem támasztott bennem iránta, hanem még el is -kedvetlenitett. Hajlandó lettem minden állitólagos durvaságot elhinni, -melylyel ő éjszakákon át a tutajosokat faggatta, a mint ezek a nyilt -tárgyaláson azt őszintén elmondották. - -Azonban tartsuk meg a sorrendet. Nagyon fontos és nagyon érdekes -története van a következő három napnak. - -Julius 5-én reggel a vizsgálóbiró kivitte magával Csepkanicsot, hogy ez -mutassa meg a Tiszán azt a helyet, a hol a tisza-ladányi oldalon a -tutajosok junius 16-án kikötöttek. Megmutatta. Ez a hely Eszlár-Tótfalu -irányában van, a ladányi-parti fűzesnél. - -Ugyanez nap délutánján a vizsgálóbiró elrendeli, hogy öt tutajost, -ugymint Herskót, Selevert, Szavineczet, Matej Pétert és Hecskát kisérjék -vissza Nyiregyházára. Tegnap kihozták őket, ma visszaviszik. Időközben -nevüket se kérdik s egyáltalán szóba sem állanak velük. Miért kellett -hát ezeket Tisza-Lökre kicsőditeni? - -Bizony nem másért, csak azért, hogy a világnak fel ne tünjék, hogy két -tutajost a csendbiztos kezére adnak. - -Az a két tutajos pedig nem lehetett más, mint Csepkanics György és Matej -Ignácz. Ezek voltak az utolsó tutajon, a mely mellett fölbukkant a -holttest. Ezeknek kellett tudniok a holttest odacsempészéséről. S ha nem -tudtak is: ezeknek kellett arról vallaniok. - -Arra való a csendbiztos, hogy valljanak. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - -ELSŐ KÖTET. - -Előszó. - -I. Eltünt egy szegény lányka. – Eltünéséből vérvád származott. – Az -emberi lélek, mint természeti tünemény. – A közvélemény. – A vérvád az -élő babonák közé tartozik. – Miért vártam husz évig könyvem megirásával? -– Könyvem természete. 1 - -Régi vérvádak esetei. 13 - -Az orkuti eset. - -I. A kis Balla István halála. – Holttestét megtalálják. – Kötél a -nyakán, zsidó betük a testén. – A zsidókat gyanusitják. – A vádlottak. – -A zsidó fiu áttérése. – A gyanus jelenségek. – A kinzó vallatás. – -Lefkovics a kinzó vallatásba belehal. – A fölmentő itélet. 15 - -A péri eset. - -II. A Kutyakaparó csárda. – Takács András hirtelen halála. – A hatalmas -alispán. – A lelketlen orvos szakértő. – A vizsgálat. – A kis zsidó -gyerek beszéde. – Kinzó vallatás. – A tárgyalás. – A halálos itélet. – A -fölmentő itélet. 34 - -Husvét szombatján. - -I. Tisza-Eszlár. – Metszőválasztás 1882 április 1-én. – A pályázók. – A -jesiva. – A zsidók istentisztelete. – Nem ismerjük eléggé. 54 - -II. Az eszlári zsidók. – A jesivák belső élete. – A pálinkamérésből -eredt viszály. – Az idegen metszők egész napi időtöltése. – Koldus -zsidók is vannak ott. – A vérvád szerint készülő páska. 63 - -A lányka eltünése. - -I. Solymosi Eszter. – Édes anyja. – A szegénység. – Huri Andrásné. – A -nagy meszelés április 1-én. – Mikor és kik látták Esztert utóljára? – -Anyjának panaszai. – A vérvád megalakulásának külső körülményei. 74 - -II. Hátha éretlen kis gyerek lenne a tanu? – A községi biró rokonsága. – -A kis Samu zsidógyerek beszéde. – A vizsgálóbiró nem nyomozza ki, honnan -ered a kis gyerek beszéde. – Az első nyomozások. 89 - -A tanu. - -I. Sarf Móricz életkora. – Az anyakönyvek hajdan. – Miért kell Sarf -Móriczot letartóztatni? – Elbeszéli, miként ölték meg a zsidók Esztert. -– E vallomást Péczely Kálmán veszi irásba. – Péczely rablógyilkos volt. -– Sarf Móricz csendbiztoshoz kerül. 100 - -II. Recsky András, a csendbiztos. – Ősei, családja. – A magyar nemesség. -– A vármegye státusai. – Móricz vallatása a csendbiztosnál. – A -csendbiztos cselédei. – A vizsgálóbiró alaki törvénysértései. 113 - -III. A szenvedélyes közvélemény hatalma a biróságok fölött is -érvényesül. – Móriczot tanu létére elzárják. – Jogairól nem -gondoskodnak. – Szentül hiszem, hogy vallomása Eszláron készült, -Nagyfaluban csak elfogadtatták vele. – A szegénysorsu zsidógyerek -rendszerint félénk. 128 - -Hajsza a koldus után. - -I. A vádlottakat egymásután kihallgatják. – Kereken visszautasitják a -vádat. – Alibit igazol mind. – A szüzesség fogalma. – Bukszbaum örökös -imádkozása. – A zsidó irások. – Mit jelent a Krammolblü? 141 - -II. Fölkutatják a sirokat. – Az emődi zsidók. – Az alibi. – Az elfogott -koldus zsidók serege. 154 - -III. Róth Borbála koldus zsidóasszony. – A ki meg akarja javitani a -világot. 160 - -IV. A varju-laposi rejtély. – A szolgáló megijed s ijedtében látást lát. -167 - -V. A tisza-dobi fejetlen hulla. – Fekete kutya élettelen teste lett -belőle. – Eszter a metsző zsidó pinczéjében. – Eszter a zsidó pap -virágos kertjében. – Eszter a sirban. – Keresztyén gyerek befalazva a -zsidótemplomba. 171 - -VI. A bolygó zsidó, a ki boszut áll. – Volner Herman volt a koldus zsidó -Eszláron április 1-én. – Megtalálják. – Elmondja mentségét. 176 - -Mi történt a Tiszán? - -I. Miként készül a tutaj? – A tutaj személyzete. – A kormánybiró. – A -sáfár. – A vállalkozó hajdan és most. – A tutajhajózás titkai. – A -haliba. – Az étkezés. – A pálinka. – A szagnak szerepe a természet -történetében. 183 - -II. Herskó Dávid sáfár tutajai. – Kikből állt a tutajok személyzete? – A -tutajut története. – Mikor a Tisza virágzik. – Selever és Galsi. – A -kártyázás élvezete. – Mi az unalom? 199 - -III. Csepkanics nem kártyáz. – Meglátja a halottat. – Óláh György uram. -– Az alkonyat. – Esti szürkület a Tisza partján. – Jámbor lélek minek -nézi a halottat? – A néma temetés. 216 - -IV. Mindenki szentül hitte, hogy Solymosi Eszter a csonka-fűzesi -holttest. – Az éjjeli közönség a sirnál. – Az ásó története. – Az első -rendőri szakértői vizsgálat. – Éjjel őrzik a halottat. – A kételkedés -szava 227 - -Legyen sötétség! - -I. A holttest fölismerése. – A magyar műveltség. – Kozma Sándor. – A kik -látták a holttestet. – A kiket elzártak nézésétől. – A holttestet -meztelenen mutatják. – Mi a szemérem? – Eszter ruhája a holttesten. – -Miként bánik a halál és az enyészet a holttestekkel? – Eszter különös -testi jele. 242 - -II. Az első fölismerési eljárás tanui. – Ezek közt Szakolczai Julcsa. – -Hat tanu fölismeri Esztert, kettő pedig nem. – A vizsgálóbiró nem veszi -irásba a fölismerő tanuk által igazolt azonossági jeleket. – Az ember -foga és a falevél. – Az ember nyoma. – A második fölismerési eljárás -tanui. – A kálvinista lelkész vallomásának birálata. – Más termetarányok -mutatkoznak a felöltözött nőnél, mint a mezitelennél. – Az emberi test -magassága szemmérték után bizonytalan. 258 - -III. A holttest bonczolása. – A haj, a szemöldök, a nemi szőr, a fog, az -emlők, a körmök, a tyukszem. – Az orvosi vélemény. – Mindenki -egyetértett az orvosokkal, csak három-négy tanu nem. – Megoldatlan -kérdések. A sötétség teljes. – A szegény ismeretlen halottat eltemetik. -– A temetés. 287 - -IV. A titkos tanács. – A tutajosok megkeritése. – Elfogják őket. – A -tutajosok semmit se tudnak hullacsempészetről. – A szakértői nyomozások. -– Hova viszi a Tisza vize a fenyődeszkát? – Egy csomó tutajost szabadon -eresztenek. 307 - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -16 |rajzok, alakzat k |rajzok, alakzatok - -46 |fölebbezésí |fölebbezési - -86 |vele együt |vele együtt - -146 |tudnía kell |tudnia kell - -189 |nagyobbb fizetése |nagyobb fizetése - -195 |beteteritve |beteritve - -218 |minél előbő |minél előbb - -220 |Botjávál |Botjával] - - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK S -MÉG SINCS VÉGE (1. KÖTET) *** - -***** This file should be named 63563-0.txt or 63563-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/5/6/63563/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/63563-0.zip b/old/63563-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 4e5a240..0000000 --- a/old/63563-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63563-h.zip b/old/63563-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index c9c4a70..0000000 --- a/old/63563-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63563-h/63563-h.htm b/old/63563-h/63563-h.htm deleted file mode 100644 index aa1d8de..0000000 --- a/old/63563-h/63563-h.htm +++ /dev/null @@ -1,9254 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A nagy per, mely ezer éve -folyik s még sincs vége (1. kötet) by Károly Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - margin-bottom: 1em; - font-size: 90%; - padding-left: 3em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<pre style='margin-bottom:6em;'>The Project Gutenberg EBook of A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs -vége (1. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: October 29, 2020 [EBook #63563] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK S -MÉG SINCS VÉGE (1. KÖTET) *** -</pre><div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_331">331</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">x. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">A NAGY -PER,<br /></span> <span class="caption-small">MELY EZER ÉVE FOLYIK -S MÉG SINCS VÉGE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">I</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">X.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A NAGY -PER,<br /></span> <span class="caption-large">MELY EZER ÉVE FOLYIK -S MÉG SINCS VÉGE</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCIV<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>A NAGY PER,<br /> -<span class="smaller">MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS -VÉGE</span></h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCIV<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>ELŐSZÓ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Eltünt egy szegény lányka. – Eltünéséből vérvád -származott. – Az emberi lélek, mint természeti tünemény. – A -közvélemény. – A vérvád az élő babonák közé tartozik. – Miért -vártam húsz évig könyvem megirásával? – Könyvem természete.)</p> -<p>Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka tünt el egy magyar -faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó -pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem -mutatkozott.</p> -<p>Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük -volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az -eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy -ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó -is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. -Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen -való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a -magasabb állami hatalmak is támogatták a gyülölködést. Sőt -szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A -tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg -sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs -mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az -áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a -gyülölködés.</p> -<p>A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. -Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: -ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket -saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és -tartósabb legyen, ama szenvedélyeket táplálják, sőt fokozzák is. -Akadnak gyakran politikai pártok is, kik a sorstól haszonbérbe -veszik a tömegek szenvedélyét. A lányka eltünése után alig telt el -néhány hét: az eltünés esetéből a nagy történelmi vérvád alakja -képződött ki. S a sajtónak nagy része, a közönségnek sok rétege, a -közélet kikiáltói s mindazok, a kik kedvelik a zajt és zavart, az -igazság leplét öltötték magukra, odaálltak közvádlók gyanánt a -nyilvánosság elé s követelték a gyilkosok megbüntetését.</p> -<p>Birósági ügy lett az esetből.</p> -<p>A mekkora szigort mivelt államban alkalmazhat a biróság: akkora -szigort alkalmaztak a magyar biróságok az ügyben. A vizsgálatnál -csak ugy, mint a tárgyalásnál s az itéletek megalkotásánál. S a -biróságok ártatlanoknak találták azokat, a kiket a tömeg -szenvedélye bűnösnek gondolt.</p> -<p>Fölkeltette az ügy az egész művelt világ figyelmét. Minden -világrész minden mivelt elméje naponként nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> érdeklődéssel -nézte az ügy fejlődését s gondolkodott a kibonyolódás esetlegei -fölött. Birósági ügyet se azelőtt, se azóta akkora figyelemmel nem -kisért a világ. Csak Francziaországnak volt azóta egy birósági -ügye, mely a közérdeklődés felköltésében némileg megközelitette a -szegény leányka eltünésének nagy kérdését.</p> -<p>Mindenütt vannak zsidók. Szerepük aránya minden nemzeti -társadalomban nagyobb, mint számuk aránya. Féltékenység kiséri őket -e miatt az élet nagy versenyében. Vallásuk az őskorban ered s mind -maig fennáll. Faji létük ma is ép ugy megvan, mint negyedfélezer év -előtt, a mikor pedig még a mai művelt nagy nemzeteknek nyomuk is -alig mutatkozik. A vallásos tudat szerint Jézusnak fölséges tanai -abban a bölcsőben nőttek fel, a melyet a zsidók gyöngéd keze -ringatott. Buzgó keresztyének áhitatos lélekkel olvassák a zsidók -szent könyveit ma is mindenfelé. Az emberiség természetrajzában -érdekesebb, gazdagabb és meglepőbb tünemény nincs a zsidónál.</p> -<p>E miatt nem tudja a tömeg elfeledni a vérvádat. S e miatt lobban -föl a vádnak lángja időnként a művelt és nemesszivü nemzetek -kebelében is. Pedig egykor a római vallás hivei az őskeresztyének -ellen gyujtották meg tüzét s e tűznek parázsa másfélezer év óta -hamvad a feledés rétegei alatt. S még se tud végkép kialudni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hivatásbeli szerepem volt az eltünt lányka birósági ügyében. -Védője voltam három vádlottnak s <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> vezetője a védelemnek. Meg -kellett tudnom mindent, meg kellett figyelnem minden embert és -minden jelenséget. Bele kellett hatolnom minden szó, minden -cselekmény és minden tünet titkaiba.</p> -<p>Most pedig meg kell irnom az ügynek történetét, s föl kell -deritenem mindazt, a mi eddig el volt rejtve, vagy a mit husz év -előtt a szenvedélyben égő szemek tisztán nem láthattak és a -fölzaklatott indulatok tisztán látni nem is akartak.</p> -<p>A tárgy érdemes arra, hogy megirjam.</p> -<p>Nincs fenségesebb természeti tünemény, mint az emberi lélek. Az -éjszaki fény ragyogása, a hulló csillagok bujdosása, a nehézkedés -törvényeinek csodálatos működése: mind egyszerü jelenség az emberi -lélek rejtelmeinek gazdagsága mellett.</p> -<p>Sohase vizsgáltam meg gondosabban az emberi lelket, mint a nagy -per folyamata alatt. S a tapasztalás fenséges kincseiből sohase -volt alkalmam annyit gyüjteni mint itt.</p> -<p>S nemcsak az egyes ember lelke állott előttem, hanem az egyetlen -indulatban egyesült tömegé is. Nagy különbség van a kettő -között.</p> -<p>A tömeg lelkét közérzésnek, közvéleménynek nevezi a mindennapi -élet. De mi hát voltaképen a közvélemény? Miként támad a -közvélemény?</p> -<p>Nagy kérdés ez épen a vérvád esetében.</p> -<p>Nyugodt időben minden embert meg lehet kérdezni a vérvád iránt. -Minden ember elutasitja magától ennek hitét vagy képzeletét. S ha -akad, a ki el nem utasitja: <span class="pagenum"><a name="Page_5" -id="Page_5">-5-</a></span> annak rendszerint egyéb véleményére se -adnak semmit az emberek.</p> -<p>De izgalmas időben másként működik az agy. Tízezer ember verődik -össze. Mind a tízezer nyugodt gondolkozásu, megfontoló természetü s -a valóságos okok szerint elmélkedő. De a mint együtt van: urrá lesz -elméje fölött valami gondolat, a mely sohase volt az övé, de a mely -ránehezedik társainak agyára is, mig végre az egész tömeg egyet -gondol, egy jelszóra esküszik, egy indulatnak engedi át lelkét.</p> -<p>Néha lassanként, de néha rohamosan történik ez. A gondolatok, -érzések, indulatok lassu átköltözése, vagy gyors átröppenése szinte -szemünk láttára történik. S a tömegek így készülő gondolkozását -vagy szenvedélyét nevezik közvéleménynek.</p> -<p>De hát miként hárul át rohamosan a gondolat egyik agyról a -másikra? Mi ennek a természeti törvénye? Egészségnek vagy -betegségnek tünete ez?</p> -<p>Néha igazságra tör a közvélemény s a tömeg szenvedélye, néha -nem. De ha igazságra tör, akkor se erősebb, mint ha nincs igazsága. -Sőt talán követelőbb, ha nincs igazsága. Mert akkor benne a többség -tudatának nyers erőszaka is érvényesülni akar. A többség -zsarnoksága engesztelhetetlenebb, mint a kisebbségé vagy az egyes -emberé.</p> -<p>A közvélemény és az általános szenvedély ellen a birák lelke se -eléggé vértezett. Magyarországnak jeles birái vannak, de a -közvélemény hullámai, a mikor magasra csapkodnak, őket is -meglóbálják. Kisértse meg <span class="pagenum"><a name="Page_6" -id="Page_6">-6-</a></span> valaki nyugodt időben terjeszteni -vérvádat a biróságok elé. Nem talál birót s közsajnálkozás vagy -közmegvetés a sorsa a vádlónak.</p> -<p>Az eltünt szegény leány esetével az ország biróságai a -legkomolyabban foglalkoztak. Nem mondták ki, hogy vérvád esetét -keresik, de valósággal azt keresték. Húsz év előtt csodálkoztam -ezen. Ma talán nem csodálkozom. A nagy izgalomban, a gondolatok és -érzések átháramlásában, az elmék ellenálló erejének gyöngeségében -találom meg a magyarázatot.</p> -<p>Nagy küzdelmem volt. Nem a biróságok miatt, nem is az ügy benső -nehézségei miatt. Hanem a fölzaklatott közvélemény miatt, mely -hevesen rohant rám, hogy eltiporjon. Vannak korszakok, a mikor a -közvélemény vagy elsodorja, vagy eltiporja azt, a ki ellene szegül -vagy utjából félre nem áll.</p> -<p>Engem el nem sodorhatott. Utjából félreállanom lehetetlen volt. -De tagja voltam a törvényhozásnak s nagy, erős nemzeti ellenzék -vezetésének kötelessége nehezedett vállaimra. Pillanatig csak az -okozott aggodalmat, vajjon nem válok-e képtelenné e nagy kötelesség -teljesitésére? Minden nemes föllángolásnak nem szegi-e jövőre -szárnyát a haragos közvélemény elfordulása?</p> -<p>De a habozás jellembeli gyöngeség lett volna. Ha ártatlannak -hittem az üldözöttet: védelmére kelni minden kötelesség közt az -első kötelesség. De ha nem hittem volna is ártatlannak: akkor is -vigyáznom kellett arra, hogy csak a biró hozzon itéletet, csak a -törvény nehezedjék rá s ne a tömeg, ne az indulatos közvélemény. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -És arra is kellett vigyáznom, hogy csak a bűnöst sujtsa az itélet s -ne azokat is, a kik fajának önérzetében s hitének szentségében -rokonai.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Meg kell mondanom azt is, miért vártam e mű megirásával húsz -esztendeig.</p> -<p>A hitnek igazságait keresni és bizonyitgatni sohase szül teljes -eredményt, más hitnek igazságaival összemérni pedig gyakran -veszedelmes. Ma szelid korszakot élünk s az emberiség művelt -részének erkölcsei nemesebbek, mint valaha. De a különböző egyházak -igazságainak összemérése ma is keserüséget támaszt a lelkekben, a -hitbeli viták ma is viszályra s villongások kitörésére vezetnének. -S a nélkül, hogy bármi hasznát venné akár a tudomány, akár a -lelkiismeret. A hitnél nem az a fődolog, mennyi abban a történelmi -és természeti igazság, hanem az, mennyi benne az erő és a -nemesség.</p> -<p>De bizonyos babonák is tenyésznek minden egyház hitbeli életének -mezején. Ezek részint nevetségesek, részint ártalmasok, sőt -veszélyesek. Ezeket irtani kell. A nevetségest a hitnek méltósága -és komolysága érdekében kell irtani; – a veszélyest és ártalmast az -emberek nyugalmának és egyéb hitvallások tiszteletének és -sérthetetlenségének érdekében. A kisértetek, a boszorkányok, a -hazajáró lelkek, a bolygó zsidó babonája a keresztyénség művelt -rétegeinek képzeletéből már egészen kiveszett. Csak a művészet -egyik-másik ága foglalkozik még ezekkel, ép ugy, mint a régi hellén -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> -és latin hitregék alakjaival. E babonák már nem a hit, hanem az -emlékezés birodalmához tartoznak.</p> -<p>A vérvád még ma is eleven babona. Még ma is van benne annyi -élet, hogy véletlen körülmények találkozása esetén lábra kel, -talpra ugrik s ádáz dühvel marczangolja azokat, kiket közelében -talál. Minden nagy és nemes lélek kötelessége lebirni őt.</p> -<p>Ennek csak egyetlen biztos módja van.</p> -<p>Minden esetet, a mikor fölmerül, minden elfogultság nélkül, -tökéletes gonddal és figyelemmel meg kell vizsgálni s a világ elé -tisztán és hiven terjeszteni. Annyi józan ész s annyi nemes sziv -van a világon, hogy ha az eset tisztán áll előtte, igazságszerető -felbuzdulása képes arra, hogy önmagától is nyomban elutasitsa s a -gyönge lelkekből s ingatag szivekből is nyomban kiirtsa a vak és -ártó hiedelmeket.</p> -<p>Ez az oka annak, a miért a nagy per titkainak föltárását -elhatároztam.</p> -<p>De várnom kellett művem kidolgozásával is, közzétételével -is.</p> -<p>Husz év előtt hivatásbeli szerepem volt ez ügyben a küzdés. A -küzdés hevében izgatottá válik a lélek. Keserüségnek s boszuságnak -érzete is támadhat benne. Az igazság keresésében is lehetünk -ábrándozók, rajongók és elfogultak. Látásunk más erejével ügyelünk -azokra, a kiket kedvelünk, semmint azokra, a kiket nem kedvelünk. -Rokonszenvek és ellenszenvek támadnak bennünk, melyek pártos -indulatokká fejlődhetnek.</p> -<p>Mindez gátolja, csaknem lehetetlenné teszi az esetnek -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -tökéletes gonddal és figyelemmel való megvizsgálását s az irodalmi -műben csupán csak az igazságnak tökéletes földeritését. Száz meg -száz emberből s ezer meg ezer indulatból, szóból, tünetből és -tárgyi jelenségből lett a nagy per. Ezek közt összehangzó egységet -kell az irónak teremteni. Ez az egység lesz a tökéletes igazság. De -küzdés közben vagy a harcz közeli emlékezetének súlya alatt van-e -ehhez elég erőnk, van-e látásunknak napfényü tisztasága?</p> -<p>Husz év mult el az eset óta. Akkor a férfikor delén állottam. Ma -már mögöttem van az életnek hatvanadik éve. Ugy nézek vissza a -társadalom ama nagy harczára, mint az utazó egyenes rónavidékről az -örök hóval boritott Alpesek nehéz járásu szirthasadékaira. Az -egykori fáradalmak, veszélyek és nélkülözések kedvetlenségei rég -elszállottak lelkemből. Nyugodtan, sőt derüs emlékezettel -beszélheti el az utazó a nehéz út változatait. Az igazság -előadásában nem gátolja semmi.</p> -<p>De még ennél is nagyobb okom volt a várakozásra.</p> -<p>A nagy per folyamának egész ideje alatt a magyar társadalmat oly -izgatottság lepte meg, mintha vallási háborut akart volna inditani -a zsidó hitfelekezet ellen. Előtte állott az oroszországi és -romániai példa s a német fajban is ugy Ausztria, mint Németország -területén a zsidók iránti gyülölködés komoly jelenségei -mutatkoztak. A magyar társadalom nincs ugy elszigetelve, hogy -érzéketlen maradhatott volna. Kivált mikor a vérváddá torzult eset -is itt bukkant föl.</p> -<p>Vallási háború! <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Idétlenül hangzó szó ez a mi korszakunkban s nemzedékünk -műveltsége mellett.</p> -<p>Csakhogy ennek meghatározását én Deák Ferencztől hallottam.</p> -<p>Deák Ferencz a magyar nemzet egyik legnagyobb államférfia volt. -Nagy és nyugodt elme, higgadt gondolkozás, az élet és történet -tapasztalásainak igazi megbecsülése, csodálatosan tiszta és nemes -jellem. Kortársai a »haza bölcsének« nevezték. Minden szava méltó a -komoly meggondolásra.</p> -<p>A magyar törvényhozásban 1873-ik évi junius 28-án e szavakat -mondta:</p> -<p>»Nemcsak fegyverrel lehet vallási háborut viselni; – igen -gonoszak azok is, melyek tollal és a tanácskozási termekben -vitetnek. Oly vallási háboru, mely hit és vallási buzgóság nélkül -magánérdekek és politikai czélokból vitetik, még veszélyesebb s a -mellett utálatos is.«</p> -<p>A bölcsnek közelében álltam az országház termében, mikor e -szavak elhangzottak ajkairól. Őszintén megvallom: e szavak igaz -értelmét teljes mélységében akkor nem fogtam föl. Efféle vallási -háborut én még nem értem s tapasztalásom nem volt e kérdésben.</p> -<p>De lett tapasztalásom kilencz-tiz év mulva. Azóta sokszor -eszembe jutottak a bölcsnek szavai. Azóta volt alkalmam megfigyelni -oly vallási háborut, melyben nem a hit és vallási buzgóság -szerepelt, hanem magánérdekek és politikai önző czélok. Évekre -terjedő nyugtalanságot okozott e háboru és sok családnak -csonkitotta <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> meg életörömeit és sok vagyont és sok -munkás ösztönt tett semmivé.</p> -<p>De sok szenvedélyt is keltett föl. És pedig az önzésnek -szenvedélyét, mely nem ismer türelmet és emberszeretetet s nem -fogad el, ha ellene szól, semmi igazságot. S mely még álnok is volt -a nagy per idején, minthogy a vallási buzgóság álorczáját sikerült -magára vennie.</p> -<p>Az önzés szenvedélye, mikor általánossá válik s az egész -társadalomra kiterjed, semmi figyelemmel sincs a dolgok benső -igazságára. S ha az üldözött kisebbség ezzel az igazsággal védi -magát s ha kitartóan védi magát: a nagy többség még hiuságát is -sértve érzi s annál ingerültebbé válik.</p> -<p>Ha művem akkor jelenik meg: nem érek vele czélt.</p> -<p>Művem czélja kettős. Földeriteni az igazságot: ez az egyik. -Elismerésre is juttatni: ez a másik. Elismerés nélkül nincs hatása -az igazságnak. Csak kiáltó szó a pusztában.</p> -<p>Ámde hogy’ lehetett volna hatása az igazságnak a szenvedélyek -lángolása közben? Ki ismerte volna azt el? A ki elismerte volna: -annak alig volt rá szüksége. A hol szükséges lett volna: ott nem -hallgattak volna rá. Az erkölcsi fejlődés igazságai nem ugy hatnak, -mint a villám, mely ketté tudja hasitani a legsötétebb felleget is. -A harczos szenvedélyek füstföllegeit nem tudja az egyszerü igazság -szétoszlatni. Idő, türelem s nyugalmas korszak kell ahhoz. S azt be -kellett várni.</p> -<p>Ime az ok: a miért húsz esztendeig késtem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>De tovább késni mégse czélszerü.</p> -<p>Sok tanuja és sok szereplője él még a nagy per által fölkeltett -mozgalomnak. E tanukra és szereplőkre szükségem van. Elmulásukat -bevárnom nem lehet. Ki lenne akkor művem adatainak s egész -tartalmának élő birája s figyelmes felvigyázója? A ki hézagot vagy -tévedést talál: ám szólaljon fel. Nem az a czél, hogy nekem legyen -igazam, hanem az a czél, hogy legyen igazság. A szenvedélytelen -tárgyas vita nagyobb fénybe tudja állitani a vitatott -igazságot.</p> -<p>Könyvem nem adatok tömege lesz.</p> -<p>Ilyen könyvet és pedig nagy könyveket irtak már a perről magyar -nyelven is, német nyelven is. Azt hiszem, nem nagy gyönyörüséget -talált bennük se a magyar, se a német nép. Talán a művelt közönség -se. Az igazság iránt fogékony lélek nem hivatalos adatok után -sóvárog, hanem az embert akarja tisztán látni a maga erejével és -gyöngeségével s ama viszontagságok hű rajzával együtt, a melyek az -embert közrefogják, elboritják s magukkal sodorják.</p> -<p>De azért könyvem utolsó kötetében minden adatra, tudásom minden -forrására, állitásaim minden bizonyságára rámutatok s a mennyiben -szükségesnek látom: közlöm is azokat. Akadhatnának e nélkül -emberek, a kik regénynek vagy czélzatos munkának vélhetnék művemet. -Igaz, hogy az ily emberek engem nem ismernek, vagy mellékes czél -érdekében s nem jóhiszemüleg gondolkoznak. Mégis el kell állanom -utjokat jó eleve.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h2>RÉGI VÉRVÁDAK ESETEI.</h2> -<p>A tisza-eszlári per alatt önkénytelenül is gondolnom kellett -arra, vajjon az én hazámban Magyarországon, fordultak-e elő hasonló -esetek, foglalkozott-e ezekkel a rendes biróság, miként folyt -bennük a vizsgálat s minő itéletekkel végződtek?</p> -<p>Kutatásaim folyamán rájöttem, hogy nagy számban fordultak elő -vérvádesetek még a mult XIX. s az előző XVIII. században is, sőt -korábban is. Ötöt kivéve, minden eset azzal végződött, hogy vagy -megkerült elevenen az, a kit megöltnek gondoltak, vagy egyébként -derült ki tökéletesen a vádolt zsidók ártatlansága.</p> -<p>Az öt eset: a nagy-szombati, a bazini, az orkuti, a péri és a -tisza-eszlári.</p> -<p>A nagy-szombati 1494-ben történt. Bonfinius Antal magyar -történetiró latin nyelven ir róla Rerum Hungaricarum Decades czímü -művében (1771-iki lipcsei kiadás 738-ik oldal).</p> -<p>A bazini eset 1529-ben történt. Leirja Bél Mátyás magyar -történetiró szintén latin nyelven (Notitia Hungariae <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> czímü -művében 1736-iki bécsi kiadás, II. kötet, 120-ik oldal).</p> -<p>Érdekes és tanulságos volna e két eset történetét is részletesen -megirni és fölvilágositani. A mai tisztult jogi felfogás s erős és -elfogulatlan lélektani buvárlat talán vigasztaló részleteket tudna -e két borzasztó esetből is napfényre hozni. Hatalmi erőszak, kinzó -vallatás, máglyahalál, véres felekezeti szenvedély s a vádlók -részéről gonosz kapzsiság is uralkodik e két esetben. Rendes -büntetőjogi ügynek nem is lehet ezeket tekinteni. Ez a főok, a -miért ezekkel e művemben nem foglalkozom.</p> -<p>Az orkuti, a péri és a tisza-eszlári vérvádesetek már birósági -és büntetőjogi ügyek. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<h3>I.<br /> -AZ ORKUTI ESET.</h3> -<p class="summary">(A kis Balla István halála. – Holttestét -megtalálják. – Kötél a nyakán, zsidó betük a testén. – A zsidókat -gyanusitják. – A vádlottak. – A zsidó fiu áttérése. – A gyanus -jelenségek. – A kinzó vallatás. – Lefkovics a kinzó vallatásba -belehal. – A fölmentő itélet.)</p> -<p>Az orkuti eset rejtélyes és szomorú. Nagyon röviden ismertetem. -Irói teljes földolgozása, minden részletének gondos lélektani -kibuvárolása egész könyvet töltene meg. Száznegyven év előtt -történt 1764-ban. Iratai Sáros vármegyének és Kis-Szeben városának -levéltáraiban s az országos levéltárban feküsznek. Én főleg csak -azokat az adatokat használom, melyeket Thallóczy Lajos jeles -történetbuvárunk napvilágra hozott.</p> -<p>Orkuta kis község, alig 500 lakossal. A Tarcza-völgyén fekszik -Sáros vármegyében Eperjestől alig 11 s Kis-Szebentől másfél -kilométer távolságra. Másfél század előtt Kis-Szeben városának -földesuri hatósága alatt állott, jobbágyok és zsöllérek lakták s a -földesuri szolgálatot a városnak teljesitették. <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Az eset idejében ott lakott Balla János szintén jobbágy-féle -ember. István nevü fiacskája 1759. évi junius 19-én született s igy -1764-ik évi junius 3-án már csaknem öt éves volt. Telt idomu, -egészséges, jó növésü gyerek, a mint meglévő arczképe mutatja. -Junius 3-án vasárnap volt és tiszta, szép, napos idő. A gyerek kis -pajtásával, másik kis gyerekkel kora délelőtt kiment a mezőre -játszani. Meghuzzák a déli harangszót, az emberek már hazajöttek a -templomból, asztalhoz kellene ülni, de a gyerek nem jön haza. -Keresik szülői és a szomszédok mindenfelé, nem találják. Kis -pajtása megvan, de az felvilágositást adni nem tud. Az otthagyta őt -valahol a mezőn. Csak annyit tud mondani, hogy egy-két zsidót -látott arrafelé keresztülmenni. Keresik az eltünt gyereket egész -éjjel, keresik másnap is: nincs. Eltünt nyomtalanul. Bizonyára -értesül az esetről a kis község előljárósága, de bejelentik azt -kétségtelenül a földesurnak, a városi hatóságnak is. Elvégre -kedden, junius 5-én, a Cservena Hrász nevü csalitosban megtalálják. -De csak hideg holttestét.</p> -<p>A holttest meztelen. Ruháit tehát lehuzta s elvitte valaki. -Nyakán kötél, mintha annálfogva fojtották volna meg. Egész testén -különös jelek, rajzok, alakzatok, elszinesedések mutatkoznak. Ezek -okát, titkát, jelentését, keletkezését nem tudja senki. De föltámad -az irtózás és csodálkozás. Zajong és lót-fut a kis falu közönsége. -Hirt adnak az alispánnak s a városi tanácsnak. Egész csomó -tisztviselő nézi és vizsgálja a halottat. Akadnak tudós emberek, a -kik a holttesten levő jeleket <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> megfejteni, megmagyarázni -törekesznek. Utóbb beviszik a holttestet Kis-Szebenbe. Van ott egy -kisvárosi festőművész, ugy látszik, valami cseh ember. A neve: -Trtina András Kajetán. Ez a holttestet természetes nagyságban -vászonra festi. Nagy bűnvizsgálat lesz az ügyből. A vizsgálatba -beleavatkozik a vármegye s a Bécsben székelő magyar udvari -kanczellária, sőt a király maga Mária Terézia is. A festmény az -iratokkal együtt fölkerül az udvari kanczelláriához s onnan utóbb -az országos levéltárba. Megvan és ott van most is. Ott látható az -ugynevezett kiállitási teremben. A szegény kis halottat a következő -hétfőn, junius 11-én, nagy tisztességgel a kis-szebeni templom -sirboltjába eltemették.</p> -<p>Az a kérdés most már: miként történhetett a kis Balla István -halála?</p> -<p>Amaz adatokból, melyeket ismerek, nem tünik ki, hogy a -holttestet felbonczolták s a halál közvetlen okát igy határozták -volna meg. A holttesten látható külön jelek alapján állapitották -meg a halál okát. Nyakán kötél, tehát megfojtották. Testén sok jel, -a jeleket bizonyosan hegyes késsel szurkálták még az eleven testre: -tehát meg is ölték. Egyik szeme is ki van ütve erőszakkal, tehát -marczangolták is. »In toto corpore excarnificatus« – igy szól az -emberek itélete az akkor divatos latin nyelven. A mi a mi -nyelvünkön azt teszi: az egész test agyonkinozva, -összemarczangolva.</p> -<p>A leirás megfelel a festménynek s ez megfelel a leirásnak.</p> -<p>Csakhogy én a festmény hűségét több oknál fogva nem tartom -tökéletesen biztosnak. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>A nyakon lévő kötél csak ugy van ráhelyezve a nyakra, mint a -nyakkendő. Nincs a nyakra rászoritva. A szoritás által okozott -barázdának a nyakon semmi nyoma. A kötél nyomán s annak közvetlen -közelében semmi elszinesedés, se vörös, se kék, se sárga. Ha eleven -embert a nyakára szoritott vékony kötéllel fojtanak meg: a szoritás -nyomának bemélyedésben vagy elszinesedésben meg kell maradnia. Ha a -holttest valósággal olyan volt, a milyennek a festett kép mutatja: -akkor a kötél csak a halál után lett könnyedén a nyakra -ráillesztve.</p> -<p>A festmény egyéb tökéletlenségei még kirivóbbak.</p> -<p>A megfojtás ily alakban nem történhetik másként, csak ugy, hogy -a kötelet vagy hurok segélyével szoritják, vagy nagy erővel -csomóra, bogra kötik vagy végül a nyakra tekert kötelet két végénél -fogva erősen huzzák. Ámde a festett kép kötelén se hurok nincs, se -csomó. Se nem olyan hosszu a kötél, hogy azt két végénél fogva -erősen huzni lehetett volna. Azután a kötél két darabból áll a -festményen. Az egyik darab gyürüalaku a nyakon, a másik kis darab -erről lógg ugyan le, de se ezzel egybefonva, se ehhez kötve nincs, -hanem csak ehhez ragasztva. Ilyen kötél pedig nincs a világon. -Végre a művész kigyófejet csinált a kötél lelóggó végén. Kigyófejü -kötelet pedig nem sodornak lenből, kenderből a kötélverők.</p> -<p>Mindent összevéve a festő csak jelképet nyujtott a kötélben s -nem valóságot. Sáros vármegye és Kis-Szeben férfiai akkor is voltak -annyira okos emberek, <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> hogy megfojtásról nem beszéltek volna, ha -a holttest nyakát ugy látják, a hogy’ a kép feltünteti.</p> -<p>De ha már a festő hűtlen tudott lenni a valósághoz a nyak és -kötél dolgában s művészember szabadságával csak jelképet akart -alkotni: vajjon nem cselekedhette-e ezt meg a holttesten látható -jelek, rajzok, alakzatok festésénél? Egy kis módositással, egy -kevés igazitással nem adhatta-e meg azok némelyikének a zsidó betük -alakját?</p> -<p>A vizsgálat folyamán tudós szakértők azt állitották, hogy a -holttesten levő jelek zsidó betük. Azt állitották, hogy e betükből -szavakat és mondatot lehet összeállitani, mely magyarul ezt -jelenti:</p> -<p>»Egy az isten, egynek el kell veszni.«</p> -<p>A szakértők zsidó tudományát és csodálatos okoskodásait nem -tárhatom olvasóim elé, de saját észlelésem egy-két részletét nem -hallgathatom el.</p> -<p>Ugy hiszem, most is, másfél század előtt is csak háromféle zsidó -betüalakról lehet vagy lehetett szó Sáros vármegyében. Az egyik a -tóra betüalak, a másik a kézirásos folyó betüalak, a harmadik a -kézirásos rasi betüalak. A szakértők figyelme is ezekre -terjedhetett ki.</p> -<p>Jól megnéztem a holttest jeleit. Talán száz jel, pont, vonal, -szám és betüjegy s egyéb értelmetlen rajzolat is van a testen. -Csodálatos szakértői szem képes csak ezekből zsidó betüt, szavat és -mondatot összekeresgélni.</p> -<p>A jobboldali csipőcsont fölött az ugynevezett »vékonyán« van -például egy csoportban, de rendetlenül egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> hosszas -négyszög; egy tóra alaku, de felforditott »kof« betü; egy madár -lábfeje vagy háromágu villa, továbbá egy latin nagy »l« betü, egy -latin nagy »e« betü s egy villámczikázat.</p> -<p>A homlokán van egy jel, a melyre némi képzelgéssel rá lehet -mondani, hogy ez a szóeleji vagy szóközepi kézirásos zsidó »nun« -vagy »nün« betühöz hasonlit.</p> -<p>A jobboldali tomporán pontok s összefüggés nélküli egyenes -vonalak.</p> -<p>A jobboldali vesetájon arab 4-es szám, továbbá felforditott tóra -alaku »kof« betü és latin »l« betü.</p> -<p>A ballábán a hátulsó térdhajlásban egy görög »lambda« betü -alakja. Ugyanott villámczikázat jelképe is.</p> -<p>A jobboldali lapoczka alatt egy kézirásos zsidó »béth« vagy -»bész« betüalak, de nem fennálló, hanem fekvő helyzetben. S -ugyanott egy x-hez hasonló rajz, melyből egy tóra alaku fekvő -»alef« betüt lehet képzelni.</p> -<p>A jobboldali lapoczkán egy sas- vagy kerecsen-szárnynak jelképes -vázlata, a mint nemesi czimerekbe kezdetleges rajzzal be szokták -iktatni. Ezeken kívül az egész testfelszin tele pontokkal, -karczolatokkal s mindenféle ákom-bákom jellel. Nem tudom megérteni, -miként lehetett ezekből zsidó szavakat és mondatokat -összemesterkedni.</p> -<p>Igaz, hogy minden zsidó betünek van szóbeli és azonkivül -számbeli jelentése. A zsidók eredetileg se a római, se az arab -számjeleket nem használták. Betüik <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> voltak számjeleik, mint a -helleneknél. Elfogult elme, felületes és hézagos tudás s babonás -képzelődés kellett ahhoz, hogy a testen látható jelek alakjának s a -zsidó betük szó és szám jelentésének szeszélyes egybevetéséből -héber szavakat és mondatokat lehessen szerkeszteni.</p> -<p>Nagy kérdés az, minő természetüek azok a testen talált jelek s -mily módon kerültek azok a holttestre?</p> -<p>E kérdésre komoly tudós a tudomány mai állásán meg tudna -felelni. Másfélszázad előtt a felelet sokkal nehezebb és -bizonytalanabb lett volna, de a szegény orkuti gyereknél nem is -törekedtek a tudományosan biztos megoldásra.</p> -<p>Ha a festett kép hű: bizonyosnak tartom, hogy a a holttesten -lévő jelek és elszinesedések nem hullafoltok. A hullafoltok szine -nem oly kirivó, azok alakja nem pontokból s nem keskeny vonalakból, -nem vékony csikokból áll. A hullafoltok szine eltünő, elmosódó s a -széleken a bőr természetes szinébe mintegy beolvadó. Térképszerü -éles körvonala nincs a hullafoltnak. Olyan mértékben, a hogy a -festmény mutatja, semmi esetre sincs.</p> -<p>De a vizsgáló tisztviselők se hullafoltnak nézték a jeleket. Ők -abban állapodtak meg, hogy a jeleket hegyes késvonásokkal vésték, -sőt lehet mondani, edzették a gyerek testére.</p> -<p>Ha ez igaz volt, akkor csak az eleven testen hajthatták végre -ezt a műveletet, mert csak az eleven testen képződhettek szurás és -beedzés által ily szintünetek. A holttestnek nincs vérmozgása s az -elevenéhez <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> hasonló vérelöntése, vagy mint orvosok -mondják, véraláfutása.</p> -<p>De ha azután a kis gyereket meg akarták ölni: miért kellett azt -kötéllel megfojtani? Hiszen azzal a késsel gyorsabban és könnyebben -el lehetett volna végezni a gyilkosságot. A gyilkos nem -iszonyodhatott a vértől. Hiszen az ezer meg ezer apró késszurással -órákon át vérezte a bizonyára kapálódzó és sivalkodó szegény kis -áldozatot.</p> -<p>A kérdések és kétségek özöne támad föl s most már nem is lehet -másként.</p> -<p>Orvosi gondos vizsgálat és bonczolás nem történt. Sehogy sincs -kideritve, vajjon megfojtás volt-e a halál oka, vagy külső ok -folytán bekövetkezett hosszas elvérzés, vagy agyonkinzás vagy egyéb -sulyos bántalom.</p> -<p>A testen talált jelek és szinváltozatok természete sincs -fölvilágositva. A festett kép hűségében megbizni nem lehet. A -szakértők véleményét pedig a zsidó betük, zsidó szavak és zsidó -mondatok valóságára nézve figyelembe nem vehetjük.</p> -<p>A mint a holttestet megtalálták, a mint a kis játszó pajtás azt -mondta, hogy zsidókat látott arra a mezőn keresztülmenni s a mint a -tudós szakértők kijelentették, hogy a holttesten zsidó betük és -szavak vannak: abban a pillanatban készen volt a vérvád. Ime a -zsidók megint megöltek egy keresztyén gyermeket. Hatóság, biróság, -boldog-boldogtalan, örege-apraja rendithetlen meggyőződéssel hitte -és hirdette a borzasztó vérvádat. Nyomban elfogtak s vasra vertek -egy csomó zsidót, a kit ott <span class="pagenum"><a name="Page_23" -id="Page_23">-23-</a></span> találtak a közelben és senkinek -eszeágába se jutott a nyomozást más irányban is folytatni s a -rejtélyes és szomoru haláleset titkát talán sokkal könnyebben s -talán biztos módon kideriteni.</p> -<p>Akkor már az ugynevezett lengyel zsidók a szomszédos -Gallicziából kezdtek beszivárogni Magyarországra. A felsővidéki -városok vásárjait kezdték látogatni. A látogatók közül mind több és -több maradt itt s telepedett le. Szegények voltak, mint a templom -egere. Ruhájuk, nyelvük, arczuk, alakjuk különös és szokatlan. -Erkölcsük rideg, külsejük rongyos és szennyes, foglalkozásuk -alsórendü: cserebere, házalás, hulladékszedés, italmérés, -közvetités. Üldözött faj, bujdosó koldus: asszonynyal, sok -gyerekkel, sok furfanggal és apró ügyességekkel, mint a ki folyton -éhezik, de azért élni akar. A nép nem szerette, néhol gyülölte őket -s az ezer éves babona vérvádját sietett rájuk háritani, a mikor -csak lehetett.</p> -<p>Harmincz zsidót fogtak el egy hujjában, mindjárt az első -hajszára.</p> -<p>Mi alapon? Nehéz volna ezt most már kipuhatolni. Zsidók voltak, -jövevények voltak s a helyszinéhez közel laktak: bizonyára ez volt -elfogatásuk főoka. Huszonegyet egy-két hónap alatt ártatlannak -találtak s ezeket elbocsátották. Kilencz maradt vádlottnak.</p> -<p>Jozefovics Mózes és felesége gombosfalvi bérlők. Gombosfalu -keletre van Orkutához 8–10 kilométer távolságban, a mint a hegyeken -át a rövidebb vagy hosszabb utat járja az ember. A kis játszó -pajtás szerint <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> Orkutától keleti irányba ment az az -egy-két zsidó. Jozefovicsék ellen tehát megvan a gyanuok, minthogy -ők kelet felé laknak.</p> -<p>Lefkovics Jakab ádámföldi bérlő is vádlott vejével, Sapsa -Sámuellel együtt. Sőt ez a fővádlott, a kire nézve e pernek -irtózatos vége lett. Lefkovics maga beismerte, hogy a jelzett -időben csakugyan arra ment, a merre a gyerekek játszottak. Ez lett -halálos végzete.</p> -<p>Vádlottak voltak még: Horimlovics Hersko és idősb Davidovics -Jakab s ennek felesége, fia és veje.</p> -<p>A hatóságok nagy hévvel kezdték a vizsgálatot. El akartak fogni -a környékben minden zsidót. Néhány vagyonosabb zsidó elmenekült. Ki -akarta kerülni a zaklatást, elfogatást. A menekülők közül Markovics -Fábián, Berkovics Lázár és Hirsl Ábrahám Pozsonyba futott, ott volt -a zsidók legnagyobb és legtekintélyesebb hitközsége, az ugynevezett -Pozsonyváraljai Hitközség, latin neve Communitas Judaeorum -Posoniensis subarcensis. E hitközség nagy kegyben állt a királynál, -Mária Teréziánál. Most is sietett közbelépni s a királynál a -szerencsétlen vádlottak érdekében könyörgő szót emelni. Junius -25-iki esedezésükben elpanaszolják, hogy az elfogott zsidókat a -fogságban ütik-verik, abajgatják, kérik tehát, hogy elfogulatlan -gyors vizsgálattal a valóság sietve derittessék ki.</p> -<p>A vizsgálat minden siettetés daczára is mintegy fél évig tartott -s ugy, a hogy az év utolján lett vége, legalább az első itéletre az -akkori büntető eljárás szerint akkor került a sor. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Az ügynek egyik mellékes részletére ki kell itt -terjeszkednem.</p> -<p>Ádámfölde a Bornemisza-családnak, régi nagy törzsökös előkelő -nemzetségnek ősi fészke. Itt volt bérlő, italmérő a fővádlott, -Lefkovics Jakab. Ez maga is lengyel zsidó s nagy pártolójuk a -befelé folyton költözködő lengyel zsidóknak. Háza nyitva volt -minden szegény költöző előtt. Hitében buzgó, a szertartásokat -hűséggel megtartó. Ádámföldéhez nincs messze Gombosfalu, Ternyén át -s hegyen-völgyön, patakon át alig öt kilométer, tehát Lefkovics a -gombosfalui zsidókkal is könnyedén érintkezhetett.</p> -<p>Volt Lefkovics Jakabnak egy 12 éves bátor, szemes fia, a ki -junius 24-én, a legnagyobb üldözések egyik napján éjféli 12 órakor -megjelent az urasági kastélyban s bebocsáttatást kért az -urasághoz.</p> -<p>Az uraság Bornemisza László volt, felesége Palásthy Anna, -szintén előkelő árpádkori nagy család ivadéka. Fiatal házasok. -Bornemisza később az Eperjesen székelő ugynevezett Tiszáninneni -kerületi tábla birája lett, a királyi udvarnál kedvelt név, minden -kurucz emlékezéstől mentes. Nála jelentkezett a zsidó fiu -éjfélkor.</p> -<p>Ha nincs az orkuti eset: a fiut bizonyára kilökik a cselédek. De -a fiu állhatatos kérésére az uraságot felköltik s a fiut eléje -bocsátják. A fiu kezet csókol, térdre esik s megvallja, hogy ő -többé hitetlen lenni nem akar s föl akarja venni a szent -keresztséget.</p> -<p>Az uraság gyanakodott.</p> -<p>– Talán az anyád vert meg s a további büntetés alól akarsz -szabadulni? <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<p>A fiu bizonykodott, hogy elhatározása tiszta s őt se kényszer, -se keserüség nem hajtja. Végre az uraság, látva az állhatatosságot, -megengedte, hogy a kastélyban maradjon.</p> -<p>Másnap jön a fiu anyja. Az uraság megengedi, sőt biztatja: -beszéljen a fia lelkére. Beszél. Azonban a fiu vele szemben is -elszánt marad s az anya keseredett szivvel otthagyja. Ekkor az -uraság felhivására Bernát Vitális káplán a fiut két napon át a -keresztyén hitben oktatja, Kossa István plébános pedig junius 27-én -nagy közönség jelenlétében megkereszteli. A keresztségben Lefkovics -László nevet kap az uraság tiszteletére, ki szintén László.</p> -<p>A XVIII. században durva szokás volt a zsidó gyerekeket -szülőiktől elragadozni s titokban megkeresztelni. A törvény a -keresztyén vallásból a zsidó vallásra való áttérést szigoruan -tiltotta, a keresztség eltörölhetetlen s igy a durva szokás sok -visszaélésnek, sok keserüségnek és sok panasznak lőn szülőoka. -Végre Mária Terézia király szigoru rendeletet bocsátott ki, melyben -büntetéssel sujtja a zsidó gyerekek elragadozását s erőszakos -megkeresztelését.</p> -<p>S ime ennek daczára a fővádlott 12 éves fiát is szülői engedelem -nélkül keresztyénné teszik és pedig akkor, a mikor apja halálos vád -terhe alatt börtönben szenved. A pozsonyi hitközség abból is -panaszos ügyet csinál s kérésére a magyar udvari kanczellária -elrendeli Bornemisza László ellen a vizsgálatot.</p> -<p>E miatt is s ezen kivül a pozsonyi hitközség untalan -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> beavatkozásai miatt is a vármegye urai -annál jobban haragudtak a zsidókra s törvényes módon ugyan, de nagy -szigorusággal folytatták a vádlottak ellen a büntető eljárást.</p> -<p>A tüneteket, jelenségeket, bizonyitékokat, melyek a zsidókat, -különösen a vádlottakat terhelték, julius 12-én már összeállitotta -a vármegye s erről a kormányt, az akkor fennállott -helytartótanácsot értesitette.</p> -<p>Vegyük sorba a terhelő körülményeket.</p> -<p>Az első körülmény, melyet az akkori felfogás a -legnyomatékosabbnak tartott, a holttesten talált zsidó betük, -szavak és mondatok. A héber nyelvet más nem ismerhette, csak a -zsidók. Annak betüit és szavait tehát a holttestre csak zsidók -jegyezhették, más ember tehát nem lehetett a gyilkos.</p> -<p>A mai kor büntető jogásza csodálkozik ezen a felfogáson. Hiszen -egyáltalán nem bizonyos, hogy a holttesten látható ákom-bákom jelek -némelyike zsidó betüt jelent s hogy ha azt jelent is: a szétszórt -betük értelme épen az a zsidó nyelvü mondat, melyet a szakértők -olyan határozottan állitanak. És azután, ha a száz jel közül a -szakértők ötöt-hatot zsidó betünek látnak: hát a többi, sokkal -nagyobb számu jelből mit következtetnek? Például a vonalak, a -pontok, a madárláb, a latin és görög betük, az arab számjegy, a -négyszögek mit jelentenek? Az se igaz, hogy a zsidó betüket csak -zsidók ismerhetnék. Hiszen a szakértők se zsidók, mégis ismerik. S -elvégre, ha zsidó volt a gyilkos, el nem képzelhető, hogy a zsidó -betüknek a testre edzésével tudatosan, <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> -szándékosan, sőt dicsekvőleg árulja el önnönmagát s mintegy -fölhivja a világ figyelmét: ide nézzetek, tudjátok, lássátok, ime -zsidó volt az ártatlan keresztyén gyerek gyilkosa! A czélból, hogy -a gyanut a zsidók ellen irányozzák, ily zsidó betüs jelzés történt -ugyan a németek közt a középkorban, de mindig lelketlen izgatók -tettek zsidó betüket a holttestre s mindig azért, hogy a tömeg -szenvedélyét fölszitsák.</p> -<p>További terhelő körülmény, hogy a gyilkosság idején és -szinhelyén junius 3-án számos zsidót láttak seregelni és átmenni -Kis-Szebenen és Orkután. Ez megtörténhetett. Csakhogy e tünetnek -száz meg száz másféle oka és értelme lehet, semmint csupán a kis -gyerek meggyilkolása.</p> -<p>Terhelő körülmény, hogy Lefkovics, Jozefovics és Davidovics -bérlők junius 5-én, mikor a holttestet föltalálták, igen izgatottak -voltak s már akkor nyomban féltek, hogy a zsidókra fogják a -gyilkosság vádját. Ezt a jelenséget se lehetett terhelőnek tartani. -Épen ez időben, már az orkuti eset előtt is, országszerte nagy -gyülölködés, sőt üldözés folyt a zsidók ellen, okosan s -természetesen gondolhatott a három zsidó arra, hogy ez az eset is -növeli az izgatottságot s a baj őket, mint közeli lakókat, először -érheti.</p> -<p>Terhelő körülmény még, hogy a megölt kis gyerek játszó pajtása, -szintén 4–5 éves koru, különböző változatban azt beszélte, hogy a -mezőről zsidók vitték magukkal a kis gyereket. Ez a tény a maga -egyszerüségében csakugyan terhelő tünet. De tudni kell, hogy a -vérvád <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> pereiben rendesen kis gyermek-tanuk -szoktak szerepelni s hogy az ily koru gyermek rendesen -környezetének szavait, látásait, gondolatait szokta fogékony, de -fejletlen agyával ismételni. Semmi nyoma annak, hogy a játszó -pajtás akkor beszélte ezt, a mikor a mezőről hazament s a mikor a -zsidók elleni vérvádról még szó nem esett, a mikor még mások szavát -nem hallotta.</p> -<p>A vármegye nagyon sulyos bizonyitéknak vett egy különös -körülmények közt kiejtett szót. Mikor a vádlottakat elfogták: nem a -rendes uton, hanem Nyárs-Ardó felé kerülve vitték őket Eperjesre. -Nyárs-Ardón megálltak a kocsmánál. A kocsmáros is, felesége is -kikeresztelkedett zsidó volt, tehát értette a zsidó nyelvet. Mig a -kisérő hajdu bent a kocsmában ivott: a vádlottak kint az ablak -alatt a tornáczon álltak. A kocsmárosné háttal állt az ablak felé -és e szavakat hallotta zsidó nyelven:</p> -<p>– Bárcsak vizbe dobtuk volna azt a gyereket, most nem kellene -ennyit szenvedni!</p> -<p>A kocsmárosné nem tudja, ki mondta ki e szavakat, mert nem -látta, kik álltak az ablak alatt. De a kocsmáros és a kisérő hajdu -megesküdött az itélőszék előtt arra, hogy ott Lefkovics és társai -álltak. Ámbár a vádlottak kereken tagadták e tényt: az itélőszék -ezt mégis biróságon kívüli beismerésnek tekintette.</p> -<p>Még sulyosabban terhelő tünetnek tartotta a vármegye azt, hogy -két vádlott: Jozefovics és ha nem csalódom, Horimlovics, a -börtönből jelentkezett, hogy keresztyénné akar lenni, sőt a -fővádlottnak Lefkovicsnak fia im az <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> uraság előtt már azzá is -lett. Pedig a vármegye területén ez időtájban gyakori volt a zsidók -áttérése s könnyen megérthette mindenki, hogy a vádlottak csak a -kinzástól való félelmükben akarnak áttérni; mindamellett az -áttérési szándékban csupán bűnösségük tudatát látták.</p> -<p>Ezekből állottak a terhelő bizonyitékok. Egyetlen egy sincs -köztük, mely közvetlenül, egyenesen s biztosan a vádlottak ellen -irányulna.</p> -<p>A kis Balla István meghalt. Halálának közvetlen okát ugyan -orvosi megfelelő vizsgálattal sohase állapitották meg, de azért -biztosnak tarthatjuk, hogy erőszakosan vették el életét, ugy -gyilkolták meg. A gyilkos ép ugy lehetett zsidó, mint nem zsidó. A -valódi tettes kivolta soha ki nem tudódott. Hogy a holttesten zsidó -jelek voltak: nem tartom bizonyosnak. De ha mégis voltak: ebből azt -gyanitom, hogy nem zsidó volt a gyilkos, hanem mesterkélten a -zsidókat törekedett a tettes a gyilkosság gyanujába keverni. Hogy -Lefkovicsnak és társainak minő különös okuk lehetett volna a -játszadozó kis fiut fényes nappal pajtása társaságából elcsalni s -megölni: erre a kérdésre a vizsgálat ki nem terjeszkedett. Még a -vérvád babonája is csonka ez esetben. Hiszen a keresztyén gyereknek -nem vették vérét.</p> -<p>A vizsgálat mégis szilárdul fentartotta a vádat, sőt annak -komolyságát elismerte Mária Terézia és kormánya is.</p> -<p>Akkor még fennállott Magyarországon a kinzó vallatásnak, az -ugynevezett torturának büntetőjogi intézménye. Nem világos -törvényen alapult ugyan, hanem <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> osztrák eredetü rendeleten s -gyakorlaton. Az itélőszék 1764. évi szeptember hó 10-én vádlottak -ellen kimondta a kinzó vallatás alkalmazását. Megátalkodott -bűnösséget s konok tagadást hozott fel okul a már ismert terhelő -tüneteken kivül. A határozatot jóváhagyta a felsőbb -kormányszék.</p> -<p>Kétféle vallatás volt. Keményebb és enyhébb. Mind a kettőt hóhér -hajtotta végre törvényes bizonyság jelenlétében. Ez a bizonyság -intézte a kinzotthoz a kérdéseket, melyeket az itéletben előre meg -kellett állapitani.</p> -<p>A keményebb vallatás rendesen halálos volt. Ha a vádlott magára -vállalta a vádbeli tényt: akkor itélettel végezték ki. Ha nem -vállalta magára: akkor a kinzás következtében halt meg. Orvost nem -alkalmaztak a kinzásnál.</p> -<p>Terem nem engedi, hogy a kinzó vallatás intézményét s az orkuti -esetben való alkalmazását részletesen ismertessem. A kemény -vallatást rendelték el Lefkovics Jakab ellen s a könnyü vallatást -Jozefovics Mózes ellen. Jozefovics iránt azért volt kegyesebb az -itélőszék, mert ő kijelentette, hogy mindenáron át akar térni a -keresztyén katholikus hitre. A kinzás teljesitésével az eperjesi -hóhért bizták meg. Német származásu alkalmas embert.</p> -<p>Lefkovicson a kinzó vallatást 1765. évi január hó 25-én -hajtották végre. E nap arról is nevezetes, hogy ez volt -Magyarországon törvényes alakban az utolsó vallatás. A -perrendtartás ugyan fennállott még negyedszázadon át, de az -itélőszékek többé e vallatást el nem rendelték. Az országgyülés -1790-ben örökre eltörölte. <span class="pagenum"><a name="Page_32" -id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>A kinzás délelőtti 11 órától esti 9 óráig tartott. Részletei -borzalmasak. Lefkovics semmit se vallott se magára, se másra. Azt -hiszem, a szenvedett fájdalmak elvették eszét és eszméletét. Nem is -jött többé magához s harmadnapon, január 27-én meghalt.</p> -<p>Jozefovics Mózes, a gombosfalvi bérlő kiállotta az enyhébb -vallatást. Vallott is valamit. Már korábban is azt állitotta, hogy -az eset szinhelyén látta Lefkovicsot, a mint valamit vitt a hóna -alatt. Lefkovics be is ismerte, hogy igen is vitt egy ludat. Az -itélőszék ezt nem hitte el. Ugy vélte, hogy a kis Balla István -holttestét hurczolta. De Jozefovics vallatás közben azt is mondta, -hogy véleménye szerint Sapsa Sámuel, Lefkovics Jakab veje, tervezte -az egész gyilkosságot. Ez a vélemény alaptalannak bizonyult, Sapsa -ártatlansága kiderült.</p> -<p>Ápril közepén 1765-ben készült el a végitélet, melyet azután a -kormányszék is jóváhagyott.</p> -<p>Az itélet szerint Lefkovics Jakab a kinzás okozta halállal -elvette megérdemlett büntetését. Jozefovics Mózes is megbünhődött -azzal, hogy az enyhe kinzó vallatást kiállotta. Az ő nejét, -Horimlovicsot s Davidovics Jakabot és egész családját fölmentették, -valamennyit nyomban szabadlábra állitották, minden vagyonukat -visszaadták, még a büntető eljárás költségeit se kellett -megfizetniök.</p> -<p>Az itélet a mai jogi felfogás szerint valósággal a vádlottak -ártatlanságát állapitotta meg. Mást nem is állapithatott meg. -Hiszen közvetlen, egyenes és valódi <span class="pagenum"><a name= -"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> bizonyiték egyetlen vádlott -ellen se merült föl. Csak gyanus jelenségeket tudott a vizsgálat -összehozni, de ezek is olyanok, hogy úgy egyenkint, mint együttesen -mást is jelenthetnek s nem egyedül a vádlottak bűnösségét. Csak -elfogult elme s ez is csak izgalmas időben tudja azokat egyetlen -pontra összeképzelni.</p> -<p>Hogy Lefkovicsot és Jozefovicsot az itélet bűnösnek mondta ki s -amannak kinzás okozta halálát s emennek kinzás okozta szenvedését -tudta be büntetésül: ez se bűnösséget igazoló birói szó. A birák -állásuk természeténél s feladatuk magasztosságánál fogva könnyedén -nem tévednek, de ha mégis tévedtek: azt beismerni, megvallani -sohase voltak hajlandók. Akkor a bizonykodás daczos érzete támad -fel bennük. A kinzó vallatás maga is irtóztató tévedése az emberi -miveltségnek. Ebben az esetben épen sulyos tévedés volt, minthogy -Balla István halálesetének kideritésére nézve eredményt nem szült. -Ha az eperjesi itélőszék a két megkinzott zsidót is ártatlannak -mondja ki: ez a legszomorubb birói tévedés töredelmes bevallása -lett volna. Itélő biróságtól ilyet soha nem várhatunk. Még ma sem, -a mi mivelt korunkban. Ennél sokkal könnyebb megoldás volt szabadra -ereszteni azt a vádlottat, a ki a kinzást kiállotta, de életben -maradt s rákenni a bűnösséget arra, a ki a hóhér kezén meghalt. A -ledér emberi felfogás szerint annak már ez se árthatott, a birói -tekintély pedig megmaradt. <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span></p> -<h3>II.<br /> -A PÉRI ESET.</h3> -<p class="summary">(A Kutyakaparó csárda. – Takács András hirtelen -halála. – A hatalmas alispán. – A lelketlen orvos szakértő. – A -vizsgálat. – A kis zsidó gyerek beszéde. – Kínzó vallatás. – A -tárgyalás. – A halálos itélet. – A fölmentő itélet.)</p> -<p>Pér jókora falu Szilágy vármegyében, mintegy kétezer főnyi -lakossággal. Okiratokban Peérnek irják, a környékbeli nép Pírnek -ejti ki. Közelében már oláhok is laknak. Hajdan, ha nem csalódom, -Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott s az erdélyi kormányszék volt -főhatósága.</p> -<p>A falun kivül, a napkeleti oldalon, a Tasnádra vezető út szélen -volt ezelőtt 113 esztendővel egy csapszék. Közönséges útszéli -csárda körülbelül azon a helyen a hol a pele-szarvadi út a -tasnádiból kiágazik. A csárda neve volt: Kutyakaparás vagy -Kutyakaparó csárda. Megvan-e még most is: nem tudom.</p> -<p>1791-ben zsidó ember volt benne a csárdás, Salamon Ábrahám nevü -fiatal férfi, de már családos. A falusi zsidók ifjan nősültek száz -év előtt. A felesége neve <span class="pagenum"><a name="Page_35" -id="Page_35">-35-</a></span> volt: Ábrahám Sára. Volt három apró -gyerekük. Egy ölbeli, egy futós és a legidősebb, a Miska nevü, -öt-hat éves.</p> -<p>Ennek a Miska gyereknek nagy szerepe van az esetben. De azért -életkorát biztosan meg nem állapitották. A péri kálvinista pap, -Réczei Dániel, akkor öt évesnek tudta; a zilahi itélőszék hét -évesnek, az erdélyi kormányszék hat évesnek tartotta.</p> -<p>Pér körül termékeny szőlők voltak az időben is. Az Érmellék -néven ismert jeles borvidék idáig kiterjedt. A kutyakaparási zsidó -csárdás volt a szőlőhegybeli pálinkafőző is. Az üst a szőlőhegyi -hajlékban volt, ott főzte és párolta a törkölyt és a seprőt. A -pálinkafőzés karácsony után, de még inkább vizkereszt után -megkezdődött s ha már megkezdődött, akkor a zsidónak éjjel-nappal -az üst mellett kellett maradni. Volt egy segitő embere is, valami -Köteles István nevü péri kálvinista magyar ember, a ki a tüzelőfa -hordását, az edények emelgetését s az egyéb szükséges munkát -végezte. A zsidó csak pénteken délután szokott hazamenni, hogy a -szent napot családja körében tölthesse.</p> -<p>Felesége, Sára asszony, éjjel-nappal maga volt a csárdában. Nem -volt még cselédje se, se nő, se férfi. Napközben ugyan nem volt -ebből semmi baj, de este és éjjel mégis félt az asszony egyedül -kint a szomszédok nélküli útszéli csárdában. Jöhet részeg garázda -ember, jöhet idegen rossz ember is, zajt üthet, rendetlenséget -csinálhat, a pénzt és italfélét el is orozhatja, a csárdát mindjárt -napnyugtakor be nem lehet zárni: gyönge <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> asszony, -apró gyerekekkel a nyakán, hogy’ viaskodjék ily esetben. Volt ugyan -egy rozzant pisztolya a mestergerendán, de gyönge asszony kezében -az is csak arra való, hogy elvegyék tőle.</p> -<p>Gondoskodni kellett éjjeli házőrzőről.</p> -<p>Volt a faluban egy szegény zsöllér asszony, özvegy Takács -Istvánné, ennek volt egy 13 éves fia: Takács András. Az özvegy -asszony és a zsidó asszony ugy egyeztek, hogy az András gyerek -estennen kimegy a csárdába s ott tölti az éjszakát, reggel pedig -hazamegy anyjához segiteni. A zsidó asszony ád ezért valamit -Andrásnak vagy az anyjának. S ez igy lesz mindaddig, mig a csárdás -zsidó a pálinkafőzést be nem végzi s haza nem szabadul.</p> -<p>1791-ik évi február hó 20-án délután az András gyereknek nem -volt kedve a csárdába kimenni. Vonakodásának nem adta okát, talán -nem érezte jól magát, de azért anyja szavára mégis csak kiment.</p> -<p>Másnap reggel megy az úton gyalogszerrel Kocsis István, utána -ötven-hatvan lépésnyire ballag Zagyva Sári leányzó, hogy száraz -ágat vigyen haza az erdőről. Kocsis István nem vett észre semmit, -Zagyva Sári azonban észreveszi Takács Andrást, a mint ruhástól -fekszik az árokban a csárdától 66 ölnyi távolságban. Kalapja -mellette, tarisznyája a nyakában. Szólitja a lány: nem felel, nem -is mozdul. A leány az előtte menő Kocsis Istvánnak kiált s azt -visszahivja. Ketten aztán nézik, emelgetik a gyereket, költögetik, -szólitgatják – mind hiába! A gyerek holt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Szegény anyja gondoskodik a temetésről. A jó öreg pap nincs -otthon, a ki tanácsot adna az anyának, iskolavizsgálni jár a -vidéken. De otthon van fia, Réczei Pál, a ki debreczeni akadémikus -diák és otthon van a rektor, Sándorfi József. Elég okos emberek -arra, mit kell tenni. Hozatnak ki borbélyt Tasnádról, vizsgálná meg -a halottat. Megvizsgálja. Se vágásnak, se szurásnak, se ütésnek, se -semmiféle külső erőszaknak semmi nyoma a holttest külsején. -Bonczolás nem szükséges, ugy vélekednek. A halál nyilvánvaló okát -is megmondja a borbély. Igen sülyös volt a szegény gyerek, este -bizonyára sok bort vagy pálinkát ivott, a süly megindult s nagy -hirtelen megfojtotta.</p> -<p>Ez se épen lehetetlen, hanem azért ehhez a szakértői véleményhez -sok szó fér.</p> -<p>Van süly is, van görvély is, szenvedhet a gyerek egyikben is, -másikban is, talán valami különös ritkaságként egyszerre -mindkettőben is. A sülyt a görvélytől a mai orvosi tudás sok jelből -meg tudja különböztetni, ha azonban mindegyik a nyakon támadt -duzzadásban jelentkeznék, bizony azt XVIII. századbeli falusi -borbély könnyen összetévesztheti. Annyi bizonyos, hogy a gyerek -nyakán a két baj közül egyiknek ott kellett lenni, másként az -értelmes falusi nép, birák, előljárók, tudós asszonyok a szakértői -véleményt szó nélkül el nem hallgatják. Hiszen a sülyt, a görvélyt, -a gugát, a nyak és áll körüli mirigyduzzadásokat ők jól ismerik. -Azt azonban mégis csak ugy kellett elhinniök, hogy a gyerek este -egészséges volt, de az éjjel <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> hirtelen megindult süly -hirtelen megfojtotta. Ezt már csakis a borbély különös -mesterségbeli tekintélyének hitték el, mert különben ez egyáltalán -nem valószinü.</p> -<p>A holttestet eltemetik február 21-én.</p> -<p>Pérhez nincs messze Sző-Demeter, csak ugy tiz kilométer -távolságban. Az eset hire már a temetés napján elszállt oda is. Ott -lakik az alispán, Bydeskuthy Imre, előkelő birtokos; ősi, -törzsökös, előkelő család ivadéka maga is, felesége is, a ki a -pálóczi Horváth nemzetségből származik. Tekintélye a vármegye -területén az akkori viszonyokhoz képest majdnem korlátlan. -Választott kormányzója a nagy vidéknek. Ősapja István, dédapja -Ferencz, öregapja Zsigmond, apja szintén Zsigmond mind alispánok; -másfél száz éve ők kormányozzák Kraszna vármegyét. Öregapja -azonkivül Apaffy Mihálynak, Erdély nagyfejedelmének lovászmestere -volt, összeköttetésben áll hát családja Erdély főuri és udvari -társadalmával is. Az ő fülébe is eljut a haláleset hire, még pedig -gonosz gyanusitás kiséretében. Azt suttogják ugyanis, hogy -zsidókézen halt meg Takács András, bizonyosan vérét vették, a -tasnádi halottvizsgáló borbély ugyan nem talált a testen külső -sértést, de csak azért nem, mert a zsidók valószinüleg megkenték a -kezét.</p> -<p>Az alispán előtt ily előadásban gyanusnak látszik az eset, -beizen Tasnádra másik borbélyért s a mikor ez megérkezik: kocsira -ül s átrándul Pérre. Ott kiásatja a holttestet s nyomban a -temetőben, egy odavitt deszkán felbonczoltatja. A borbélynak – név -szerint Füleky János mesternek – nincs nagyobb orvosi tudása, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> az akkori borbélyoknak szokott lenni. -Tudós orvos különben is kevés volt akkor mindenfelé. Ha volt is: -csak nagyobb városok területén. A gyakorlati orvoslás voltaképen -csak szabályozott és engedélyezett kuruzslásból állott. A -borbélyság kézműipari foglalkozás volt, a borbélyok czéhet -alkottak; voltak inasok, fölszabadult legények s remekes mesterek, -mint a szücsöknél, csizmadiáknál. Ők voltak megfelelő esetekben a -biróságok orvosi szakértői. A kórboncztannak akkor még mint -nagyterjedelmü szaktudománynak talán hire se volt; az élettani, -kórtani és boncztani ismeretek fölötte hézagosak és kezdetlegesek -voltak.</p> -<p>Bizonyitja az uj tasnádi borbélynak eljárása is.</p> -<p>Gondosan megvizsgálja a halott külsejét s azon semmi sértést, -szakitást, metszést vagy szurást nem talál. Ezt teljes -bizonyossággal kijelenti. Hiányzik tehát a külső erőszaknak minden -nyoma.</p> -<p>Hogy azután a bonczolásban mire terjeszkedett ki, azt miként -végezte, a koponyát fölnyitotta s az agyhártyákat és agyat -megvizsgálta-e, a zsigerekre s a nagy véredényekre s általában a -nemesebb belső szervekre forditott-e figyelmet: nem lehet tudnom, -minthogy az orvosi látleletet nem tudtam megtalálni. Teljesen -szavahihető, értelmes tanuk azt állitják, hogy a mikor a holttestet -az árokból kivették, már akkor is észlelték, de most a bonczolásnál -a borbély is mutatta a jelenvolt közönségnek, hogy a halottnak nemi -szervei egészen szét voltak roncsolva, – de hogy ez a roncsolás -mily alaku és természetü volt, miből és miként keletkezett; -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> sebzésből, szakitásból, genyesztő kórból -vagy állatok marásából származott-e s lehetett-e a halálnak oka: -ezzel se a közönség, se a borbély, se később az itélőszék nem -törődött.</p> -<p>Hanem a feljegyzésekből s az itélőszék tárgyalásaiból bizonyos, -hogy a borbély a nyak körül, a szegy és kulcscsontok körül a bőr- -és izomrétegeket átmetszette és felnyitotta s mint a jegyzések -mondják, a nagy életérhez, mely az agy felé irányul, eljutott. Ez -alatt valószinüleg a carotis nevü nagy vérvezető szervet értették. -Mikor a borbély odáig jutott: az eret megmetszette s közbámulatra -nem ömlött belőle a vér. A borbély ekkor e szavakat mondotta:</p> -<p>– Kóser volt ez a gyerek, kivették ennek a vérét, nem maradt -ebben semmi vagy igen kevés vér.</p> -<p>Kóser!</p> -<p>Ez a durva pajkossággal kiejtett szó adta meg a meginditott -bűnpör jellegét. Hiszen a kóser szó csupán a zsidók szava. Csak a -zsidók keresik a kósert, mikor az ennivaló élő állatot megmetszik. -Ha kóser volt a szegény kis Takács András, akkor azt mások meg nem -ölhették, vérét mások nem vehették, egyedül csak a zsidók.</p> -<p>A vérvád irtóztató babonája nyomban feléledt százados -szunnyadtából. Keresztyén vér kell a zsidóknak s ime, most a -szegény péri özvegyasszony fia lett az áldozat!</p> -<p>A nagyközönség természetesen nem tudós a boncztanban. Nem tudós -a hatalmas alispán se, de a csendbiztos se. S azonfelül valamennyi -szentül hisz a szakértőnek. <span class="pagenum"><a name="Page_41" -id="Page_41">-41-</a></span> Elhiszi, hogy a holttest életeréből -azért nem folyik a vér, ha az eret átmetszik, mert nincs benne vér. -Holott tudnia kellene, hogy azért nem folyik, mert az agynak, -szivnek, tüdőnek nincs többé mozgása s az életnek gépezete megállt. -Elhiszi, hogy a szegény kis Takács Andrásnak vérét lehetett venni a -nélkül, hogy testén bárhol is sebet ejtettek volna. Sőt elhiszi, -hogy az ejtett sebet a zsidók valami csodálatos hatásu titkos írral -a halál után nyomban behegesztették annyira, hogy azt többé -észrevenni nem lehetett. De hát minden babonás pör, minden -boszorkánypör ilyen. Buta hiedelmekből származik.</p> -<p>A borbély véleménye után meg kellett inditani a vizsgálatot. Az -alispán kirendeli vizsgálóbirákul Erdődi Ferencz szolgabirót és -Németi György megyei esküdtet. Hivnak magukkal csendbiztost s -tiszti hajdukat. Kijön maga az alispán is. Letartóztatják s -egymástól elkülönitik a zsidó csárdást, a feleségét s a kis Miska -gyereküket. Kikérdezik őket a halálesetről.</p> -<p>A csárdás, Salamon Ábrahám, nem tud mondani semmit. Ő nem volt -otthon, kint volt a hegyen a pálinkafőzőnél, vele volt embere, -Köteles István.</p> -<p>A csárdásné: Ábrahám Sára már tud az eset körülményeiről. Igy -adja elő a dolgot: Az András gyerek estennen, szokott időben -odament. Jó későcskén két ismeretlen oláh ember ment a csárdába -borozni. Ivás közben kértek enni szalonnát. A zsidó asszony nem -tart szalonnát. Azt mondja: A faluban árulják a szalonnát. A két -oláh rászól: Hozzon hát a faluból. <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> A csárdásné azt feleli: Ő -nem hoz, nem hagyhatja ily késő este házát és gyermekeit, hanem -majd beküldi a faluba Takács Andrást. Igy is történt. András -elindult, de a két oláh is fölkelt s utána ment a gyereknek. -Elmulik jó nagy idő, nem jönnek vissza se a gyerek, se az oláhok. -Az asszony rosszat sejt, magához veszi gyerekeit, elfut velük a -falu felé. A falun kivül, az ugynevezett Iro-Málon vagy Iro-Mályon -oláhok laknak. Ezeket közelebb éri s ott fölzajgatja az embereket s -elmondja nekik az esetet: Két oláh, két ismeretlen ember, elment az -András gyerekkel, nem látták-e valahol? Menjenek segitségére, -kisérjék őt haza, talán házát addig már fel is verték az -idegenek.</p> -<p>Ez történt. Néhány ember vele megy, hazakiséri, otthon a -csárdában nem találnak senkit, a gyertya se ég, se az oláh -idegeneknek, se az András gyereknek semmi nyoma, azok nem jöttek -vissza, de azért a ház sincs feldulva, nem hiányzik semmi, az -aprópénz az asztalfiában, a nagyobb pénz a ládafiában, a pisztoly a -mestergerendán, bor, pálinka a pinczében s minden ruha a szobában -érintetlen.</p> -<p>Csak az András hiányzik, a kit azután reggel Zagyva Sári -megtalál az árokban, de – holtan.</p> -<p>A vizsgáló tisztviselők a zsidó asszony beszédét nem hiszik -el.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy késő este az iromályi oláhokhoz futott s ott -zajt ütött, a mint elbeszélte, de ezt csak furfangosságnak vélik a -gyilkosság elpalástolására. Akad tanu, a ki azt mondja, hogy este -elment a csárda előtt, <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> be is nézett az ablakon s ugy látta, hogy -az a két oláh nem is oláh volt, mert magyarul beszélgettek. Azután -miért ölték volna meg az András gyereket? Miért haragudtak volna -rá? Mi hasznuk lett volna a gyilkosságból? S ha már épen -gonosztévők voltak: akkor is inkább a házat dulták volna fel s a -pénzt, pisztolyt s e félét vittek volna el.</p> -<p>Mindez valószínü.</p> -<p>Döntő dolog azonban, a mit a kis Miska, az öt-hat éves zsidó -gyerek beszél. A jólelkü, de együgyü gondolkozásu péri lelkipásztor -igy jegyzi fel: »A mindentudó Isten a csaknem csecsszopó zsidó -gyerek szája által a zsidók álnokságát és gyilkosságát világosságra -hozta.«</p> -<p>Csakhogy a mindentudó Isten mellett a csendbiztosok és vizsgáló -tisztek is ugyancsak buzgólkodtak. A kis zsidó gyereket ezek birták -szemre-szóra s hosszabb rövidebb enyelgés után beszédét igy vették -irásba:</p> -<p>– Otthon volt apád az éjjel?</p> -<p>– Otthon bizony!</p> -<p>– Hát más ki volt még ott?</p> -<p>– A nagy-károlyi zsidó pap, meg az ér-endrédi Óser. De hát még -Jakab is ott volt egy gubában. Én az ágyról néztem.</p> -<p>– Volt-e gyertya a házban?</p> -<p>– Volt!</p> -<p>– Hát azután mit csináltak?</p> -<p>– Hát a szegény Andrást a szoba közepére állitják, a gubáját -lerántják, azután a lábát egy kötéllel megkötik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> ő szegény, -sirt, – én is mondtam, ne öljék meg, kivel játszom én ezután? De -anyámasszony megfenyegetett s azt mondta: »Nem az András az, te -bolond, hanem az ördög, azért kell megölni.« Azután a száját -bedugták sárral, hogy ne kiálthasson.</p> -<p>– Hát azután mit csináltak vele?</p> -<p>– A gerendára huzták, azután megvágták a nyakát, folyt a -vére.</p> -<p>– A földre folyt?</p> -<p>– Nem a földre, hanem egy óntálba, a tálnak füle volt -kétfelől.</p> -<p>– Hát a tálat ki tartotta?</p> -<p>– Apám uram, meg Jakab.</p> -<p>– Hát a zsidó pap és az Óser mit csináltak?</p> -<p>– Azok imádkoztak azalatt.</p> -<p>– Hova tették a vért? Elöntötték?</p> -<p>– Dehogy! Eltöltötték valami edénybe és a nagy-károlyi zsidó pap -elvitte.</p> -<p>Igy volt a kis zsidó gyerek beszéde. Ez más fordulatot adott az -ügynek.</p> -<p>E szerint a zsidók vették vérét Andrásnak s öten voltak a -gyilkosok, ugymint: Salamon Ábrahám, a csárdás és a felesége Sára, -továbbá a nagy-károlyi rabbi, az ér-endrédi Óser s a Jakab nevü -zsidó.</p> -<p>A nagy-károlyi rabbi neve nem fordul elő az irásokban. Az -ér-endrédi Óser keresztnevét szintén nem jegyezték föl. Az a Jakab -nevü zsidó Jakab Dávid pelei lakos volt. Ér-Endréd is, Pele is -Pérhez közel fekvő falvak, Nagy-Károly pedig, a rabbi lakása, a -szomszédos <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> Szatmár vármegyének székvárosa. Ez se -nagyon messze fekszik.</p> -<p>Most már határozott irányban mozoghatott a vizsgálat. Most már -keményebb vallatóra fogták a csárdást és a feleségét is.</p> -<p>A csárdás szilárdul megmaradt első kijelentése mellett. Ő nem -volt otthon se napközben, se éjjel. Ő kint volt a hegyen, a -pálinkafőzőben, tanuja: Köteles István.</p> -<p>Ám ez a tanu az akkori felfogás szerint nem vált be igazán. -Elmondta ugyan, hogy egész nap, egész éjjel együtt voltak, este -együtt feküdtek le s virradatkor együtt keltek föl, tehát a csárdás -otthon nem lehetett, azonban tanusága mégis elesett. Azt beszélték -ugyanis a faluban, hogy másnapon Köteles István a feleségének, -ipának és napának ugy mondta, hogy egész nap együtt voltak ugyan s -este is együtt feküdtek le s virradatkor is ott volt a zsidó, de ő -éjféltájban fölkelt pipázni s akkor a zsidót nem látta fekvő -helyén, tehát ő miatta mégis ott lehetett az a csárdában; – igért -is neki a zsidó egy aranyat és két kupa pálinkát, hogy ezt a -biróságnak be ne jelentse.</p> -<p>Ez a falubeli beszéd megnyomta Köteles Istvánt. Igaz, hogy ő ezt -mereven tagadta, de tagadását az alispán rossz indulatu konokságnak -tekintette s azért kegyetlenül megfenyitette. A kinzó vallatás -ugyan régen el volt már törölve, de a törvény világos szavai -szerint csak a vádlottakra s nem a tanukra nézve. Köteles Istvánt -tehát deresre huzták s kemény 30 botütéssel sujtották. Akkor -föleresztették s ujra vallatóra fogták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> Köteles -István sulyos szenvedése daczára akkor is megmaradt első vallomása -mellett. Nyomban megint deresre huzták s ujabb 30 kemény botütést -mértek rá. Ekkor már megtört. A további bántalmazás életébe -kerülhetett volna. Elfogadta tehát, hogy a zsidót éjfélkor nem -látta ágyán, tehát miatta ott lehetett a csárdában, a mely oda alig -van egy óra járásnyira.</p> -<p>Elővették a csárdásnét, Sára asszonyt is. Hogy kinozták, -kétségtelen. A fölebbezési biróság által rendelt pótló vizsgálat -folyamán hét tanu erősitette, hogy sulyosan verték, bántalmazták, -de a kinzás egyéb részleteiről a fönmaradt iratokban semmi -följegyzés nincs. De az itélőszéki tárgyalásnál védekeztek a -vádlottak azzal, hogy az asszonyt borzasztó rémitéssel s lelki -gyötréssel vették rá a vallomásra.</p> -<p>Az asszony vallomása az, hogy Takács Andrást csakugyan ugy ölték -meg, vérét ugy vették, mint a hogy kis fia elbeszélte. Száját -betömték, lábait összekötötték, lábainál fogva a mestergerendára -fölakasztották, nyakát megvágták s vérét tálba csorgatták.</p> -<p>De mégis nagy különbség volt az ő vallomása s kis fia beszéde -közt. Az asszony vallomása szerint se az ér-endrédi Óser, se a -nagy-károlyi rabbi nem voltak ott s nem tudtak az esetről, hanem -igenis a büntettben együttesen részt vettek még Markovics Ferencz -pelei és Markovics Jakab ér-kőrösi lakosok. Mindegyik zsidó.</p> -<p>Az ér-endrédi Óser s a nagy-károlyi rabbi különben is teljesen -bebizonyitották másuttlétüket s igy a csárdásné <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> s kis fia -vallomása alapján csak a következő vádlottakat vonták vérvád -alá:</p> -<p>Salamon Ábrahám csárdást és feleségét</p> -<p>Ábrahám Sára péri lakosokat;</p> -<p>Jakab Dávid és</p> -<p>Markovics Ferencz pelei lakosokat; – végre</p> -<p>Markovics Jakab ér-kőrösi lakost.</p> -<p>Mindezek, mint gyilkossággal vádoltak vasbaverve a vármegye -központi börtönében Zilahon helyeztettek el. A vádat ellenük -Közép-Szolnok vármegye tiszti ügyésze emelte és képviselte s az -ügyet 1791. évi október 7-én tárgyalták.</p> -<p>Az itélőszék az akkori alkotmány és megyei gyakorlat szerint sok -tekintélyes biróból állott. A vérvád különössége s az eset nagysága -kivánta ezt.</p> -<p>Hajdan az elsőfoku büntető biróság itélő tanácsa nem -meghatározott számu biróból állott a vármegyében. Az alispán -elnöklete alatt legalább négy biróból, törvényes bizonyságból, -jegyzőből és tiszti ügyészből alakitották az itélő tanácsot. Nagy -ügy tárgyalására azonban gyakran nyolcz, tiz, tizenkét táblabirót -is behivott az alispán.</p> -<p>Ebben az ügyben az itélőszék elnöke volt Hatfaludy Ferencz -alispán. Eredetileg német származásu család ivadéka. Őse -Hattmansdorfer névvel 1454-ben nyert magyar nemességet. Magyar -nevét 1776-ban vette föl.</p> -<p>Az itélőbirák közt van Dobay István és Csomay Mihály. Mind a -kettő főszolgabiró, előkelő birtokos, családjuk nemessége az -Árpád-korból eredő. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>A táblabirák: Baróthy István, Laskay Ferencz, Domokos József, -Papp Péter régi nemesek és birtokosok. Alszolgabirák: Biró Pál és -Gergelly László. Végül a vármegye főjegyzője Kattra Mihály és -aljegyzője: Balássy Sándor. Ime az itélőszék tizenegy tagja.</p> -<p>A vádlottak védői rendes ügyvédek voltak. Legalább ötven tanu és -szakértő jelent meg az idézésre. A tárgyalás egész napon át -tartott. Nem oly részletességgel, a hogy a mi korunkban szokás, de -azért a biróság figyelme kiterjedt majdnem minden fontosabb -részletre. A vérvád meggyökerezett babonáján kivül egyéb -elfogultság alig mutatkozott. De a biróság ezt nyiltan be nem -vallotta. Röstelte bevallani.</p> -<p>A vádat igy épitette föl a vádló tiszti ügyész:</p> -<p>Takács András hirtelen meghalt. Halálát az idézte elő, hogy -vérét kiontották. Ezt a szakértő borbély bizonyitja. Utoljára a -kutyakaparási csárdában volt, a holttestét is annak közelében, a -csárdától 66 ölnyire találták meg. A kis zsidó gyerek, Salamon -Miska, azt beszéli, hogy a csárda szobájában február 20-án az esti -órákban zsidók ölték meg, zsidók vették vérét. Ezt vallja a -csárdásné, Ábrahám Sára is s egyben megnevezi a tetteseket, a kik -közt ott van önmaga is, a férje is s azonkivül két pelei s egy -ér-kőrösi zsidó. A tettesek tehát öten vannak.</p> -<p>A négy férfi vádlott határozottan tagadja, hogy ő részt vett -volna a gyilkosságban vagy arról tudott volna valamit. De minthogy -a halott megvan, a halál oka kétségtelen, a zsidó asszony mint -tettes társuk egyenesen <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> rájuk vall s a kis gyerek beszéde is -fontos jel: ennélfogva tagadásukat birói figyelembe nem lehet -venni, Hiszen másuttlétüket – alibijüket – se tudják -bebizonyitani.</p> -<p>Igaz, hogy hárman is megkisértették másuttlétüket igazolni, de -az nem sikerült. Voltak ugyan tanúk, a kik eskü alatt erősitették, -hogy este látták a zsidókat otthonukban lefeküdni s reggel ugyanott -fölkelni, ámde éjjel a tanuk is aludtak s miattuk a zsidók a -kutyakaparási csárdában észrevétlen megfordulhattak. Se Pele, se -Ér-Kőrös nincs távolabb a csárdától hat és fél kilométernél, ez -gyalogszerrel is legföljebb másfél órai út, a téli éjszaka pedig -hosszú.</p> -<p>Volt még más két gyanus jelenség is.</p> -<p>Az egyik az, hogy a zsidóknak különös, érthetetlen, feltünő -járásuk-kelésük volt épen a gyilkosság előtti egy-két nap alatt. A -nagy-károlyi rabbi épen az előző napokban fordult meg Ér-Kőrösön, -Pérben, Pelében s általában a környéken. Azzal mentette ugyan -magát, hogy hitvizsgálati körutat tett, de ez is üres mentség, -minthogy ily körutat máskor soha se tett. Azután az ér-endrődi Óser -éppen február 20-án este volt Markovics Ferencznél Pelében, az -ér-kőrösi Markovics Jakab pedig éppen azon a napon estére jött haza -Nagy-Károlyból.</p> -<p>Az itélőszék a vádlott zsidók eme nagy sürgését-forgását is -gyanusnak találta. Az itélőszék nem gondolta meg, hogy a szegényebb -sorsu falusi zsidó százszorta többet jár-kel, lót-fut, beszél és -tárgyal, mint a többi falusi gazdaember. <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>Abban is gyanus jelenséget látott az itélőszék, hogy akadtak -péri tanuk, a kik András holtteste mellett a hóban nem bocskor, -hanem csizmanyomokat láttak. Már pedig zsidó visel csizmát, oláh -pedig bocskort. Sőt arra is akadtak péri tanuk, a kik emlékeztek, -hogy a kis András nyakán szurás által okozott lyukakat láttak. A -mestergerendán is fölfedezték annak a kötélnek a horzsolási -nyomait, melylyel a kis András lábait megkötözték s melylyel azután -a mestergerendára fölakasztották. Azt is kinyomozták, hogy előző -napon a kutyakaparási csárdás a kis Andrástól elvette pipáját s ime -a pipát mégis megtalálták a halott gyerek tarisznyájában.</p> -<p>A vádlottak egyszerüen, természetesen, okosan mentegetődztek. -Főmentségük több irányu volt.</p> -<p>Mi okuk lett volna megölni Takács Andrást? Nem igaz az, csak -buta babona állitja, hogy a zsidók keresztyén vért használnak.</p> -<p>A kis zsidó gyerek, a Miska csak öt-hat éves. Koránál, -éretlenségénél, de a törvénynél fogva se lehet tanu. Különben is -édesgetés, czirógatás, kecsegtetés, belebeszélés szülte -vallomását.</p> -<p>Sára asszony, a csárdásné, megriadt a kegyetlen faggatástól, a -durva lelki gyötretéstől; a mit vallott, kinjában, féltében -vallotta s igaz, hogy vallomását az itélőszék előtt is -hitelesitette, de azt előbb vissza is vonta s a visszavonást -rémületének megszüntével indokolta.</p> -<p>Nem is vág össze a gyerek és anyja beszéde. Az egyik szerint a -nagy-károlyi rabbi és az ér-endrédi Óser is <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> ott volt a -tettesekkel, a másik szerint azok nem voltak ott, hanem ott volt az -ér-kőrösi és pelei két Markovics.</p> -<p>A mestergerendán a kötélhorzsolás nyoma a kis Miska -hinta-köteléből származik. Vérnyom is lehetett volna a szobában, -mert előző napon lőtt nyulat forgattak ott. A csizmanyom se -bizonyit semmit, hiszen nemcsak a zsidó csizmájának, hanem más -ember csizmájának is van nyoma a hóban.</p> -<p>Végül pedig mind a két borbély, mind a péri ifju pap és tanitó, -mind az alispán, főszolgabiró és csendbiztos jól látta, nyilván -vallja is, hogy a szegény halott testén és nyakán semmi erőszakos -külső vérzés nem volt, őt tehát szurással, vágással meg nem -ölhették, vérét nem vehették. Az orvosi szakértőnek az a véleménye, -hogy a nagy életér a nyakon át volt metszve s a külső sértést a -bőrön csak azért nem lehetett észrevenni, mert a zsidók a bőr és -izom nyilását valami titkos szerrel nyomban behegesztették s mint -az itélet mondja: »beenyvezték«, a természet törvényeivel -ellenkezik. Holttesten hegedés nem képződhetik, halálos szurást -vagy vágást estétől reggelig az észrevétlenségig begyógyitani nem -lehet.</p> -<p>Az itélőszék halálra itélte a négy férfivádlottat.</p> -<p>»Minthogy az alperes férfi zsidók összegyülésében -közmegegyezésükből esett az ártatlan vérnek kegyetlenül és -istentelenül való kiontása és a szegény gyermeknek irgalmatlan -megölettetése: a rab zsidó férfiak Istennek és nemes hazánknak -törvényei szerint külön-külön mint szántszándékos gyilkosok, -fejüknek a hóhér által leendő <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> elüttetésével másoknak -rettentő példájára e világból kioltassanak.«</p> -<p>Igy szólt az itélet.</p> -<p>A rab zsidó asszonyt, a csárdásnét felmentették s nyomban -szabadon eresztették. Okul a férjétől való erkölcsi függést s -eddigi vizsgálati rabságát hozták fel.</p> -<p>Az elitéltek felebbezték az itéletet. A kormányszék, mint felső -biróság, felmentette az elitélteket s megszüntette a bűnpert. A -felmentésre négy okot hozott fel.</p> -<p>Első ok: hogy a csárdás zsidó tanuját, Köteles Istvánt két izben -való 30–30, összesen 60 botütéssel birták valótlan vallomásra. -Köteles István vissza is vonta e valótlan vallomását s e szerint az -az igazság, hogy a csárdás zsidó a hegyen volt a pálinkafőzőnél -egész éjjel, tehát a csárdában nem lehetett s igy a kis zsidó -gyereknek s a csárdásnénak vallomása valótlan.</p> -<p>Második ok: hét tanu eskü alatt bizonyitotta, hogy a -csárdásnétól veréssel és rémitgetéssel csikarták ki vallomását.</p> -<p>Harmadik ok: a kis zsidó gyereknek, Miskának vallomása 6 éves -éretlen kora miatt birói hitelre nem érdemes.</p> -<p>Negyedik ok: a megyei borbélynak, Füleky János chyrurgusnak -látlelete lehetetlenséget tartalmaz s hamis feltevésen s hitvány -babonán alapszik.</p> -<p>Füleky János ellen el is rendelték a tiszti keresetet, valamint -Bydeskuthy Imre alispán ellen s mindazok ellen is, kik Köteles -Istvánt s a csárdásnét testileg bántalmazták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Igy végződött a péri eset.</p> -<p>A kis Takács András halálának igaz története sohase derült ki. -Csak az bizonyos: nem úgy halt meg, a hogy’ a zilahi megyei -itélőszék látta.</p> -<p>A csárdásné eredeti előadása nyomán kellett volna keresni az -igazságot. A gyermek nemi szervei össze voltak roncsolva. A két -ismeretlen éjjeli csárdalátogató valamelyike szilaj és bűnös -pajkossággal rughatta vagy döfhette meg a gyermeket ama kényes -helyen halált okozó erővel. Valószinü, hogy mindjárt meg se halt a -gyermek, hanem sértetten és erőtlenül elfeküdt az árokban s ott a -hóban s a hidegben a hosszu téli éjszaka folyamán állott be halála. -A szakértő, a ki vizsgálta, lelketlen és tudatlan volt.</p> -<p>Forrásaim, a honnan az eset részleteit meritettem: a péri -kálvinista egyház anyakönyve, a zilahi itélőszék által az ügy -tárgyalásáról 1791. évi október 7-én felvett eléggé terjedelmes -jegyzőkönyv s az erdélyi egykori guberniumnak ez ügyre vonatkozó -iratai.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<h2>HUSVÉT SZOMBATJÁN.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Tisza-Eszlár. – Metszőválasztás 1882 április -1-én. – A pályázók. – A jesiva. – A zsidók istentisztelete. – Nem -ismerjük eléggé.)</p> -<p>Kezdjük meg a tisza-eszlári eset hosszu, bonyolult és csodálatos -történetének elbeszélését.</p> -<p>Tisza-Eszlár jókora paraszt falu Magyarországon. Szabolcs -vármegyében fekszik, a Tisza balpartján. Lakosainak száma mintegy -2700 lélek. Tiszta magyar. A nagyobb és birtokosabb rész -kálvinista. Földmives gazda és földmives munkás a népe. Van -kálvinista és katholikus egyháza, temploma, papja s népiskolája. A -nép iskolázott, értelmes, önérzetes, mint általában a sikföldi -magyarság. Vannak benne zsidók is. A zsidó hitközség csak -fiókközség. Van egy kis zsinagógája. Van elnöke, előimádkozója, a -Bál Tfiló, mint héber nyelven nevezik, rendszerint metsző is. A -rabbi székhelye Tisza-Lök, a szomszédságban levő Tiszaparti -városka, mintegy 6–7 kilométernyire. A zsidók, egyet-kettőt kivéve, -mind szegények s helyi kiskereskedéssel foglalkoznak. A keresztyén -lakosság bizonyos régi megszokott <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> fensőbbséggel nézi le a -zsidót, de vele emberemlékezet óta barátságos, benső, jó viszonyban -áll. A zsidók legnagyobb része beköltözött faj. Családi nevük német -hangzásu, de a nép nyelvét, a magyar nyelvet tisztán beszélik. -Valami keveset tudnak héberül is. A német nyelvet is értik, de -lengyelországi sajátságos tájszólással beszélik.</p> -<p>A falu három részből áll.</p> -<p>A legrégibb s legnagyobb rész a Tisza folyam egyik hajlatában -közvetlenül a folyam partján fekszik. Ennek a neve Ó-falu. Itt -leginkább az ősi magyar birtokos gazdák laknak. Ettől délre, -majdnem egy kilométernyire uj telepités épült; – ennek a neve -Tót-falu. S alább még egy nagyobb telepités s ennek a neve Uj-falu. -Ez a három együtt alkotja Tisza-Eszlárt. A zsidók mind a három -részben elszórtan laknak egyaránt.</p> -<p>Az 1882-ik év tavaszán Taub Emánuel volt a zsidó hitközség -metszője és előimádkozója. Őt azonban Tisza-Polgárra választották. -A hitközségnek uj metszőről kellett gondoskodnia. Pályázatot -hirdetett s a metszőválasztást április 1-re tüzték ki.</p> -<p>Április 1-e szombatra esett. Ez a szombat a közelgő -husvét-ünnepnek, a Passzahnak előző szombatja volt. Ezt a szombatot -a zsidók Szabbat-Meczórának, de azon a vidéken Hagudotnak is -nevezik. Ez az elnevezés ősi vallási hagyományon alapszik.</p> -<p>A metszőnek elég tisztes fizetése van Tisza-Eszláron. Van -lakása, kis földecskéje, melyet a hitközség mivel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> -Készpénzfizetés hetenkint négy forint vagy nyolcz korona a -metszésért s tiz korona a hitoktatásért. Mert ő nemcsak sokhet, -azaz metsző, hanem májre czédek is, azaz hitoktató. Sőt alkalmilag -dájon vagy déjen is, a mi azt teszi: rabbihelyettes. De meg -előimádkozó is, mint már megjegyeztem: Bál Tfiló. Bál héber szó s -azt teszi: vele biró, hozzá értő. Tfiló pedig azt jelenti: -könyörgés.</p> -<p>Volt hát e czimeken a metszőnek tisztes mellékjövedelme is. -Születések, esketések, a purim és roshasóna ünnepek s -körülmetélések alkalmával kisebb-nagyobb ajándékhoz jutott pénzben, -ételnemüekben s egyebekben is.</p> -<p>Szegény ember bizton megélhetett s gyerekeit is eltarthatta.</p> -<p>Metszőnek csak szegény ember vállalkozik. Állásának természete -hozza magával. A vagyontalan vagy kis vagyonu zsidó megbecsüli -ugyan, de nyomoruságos fizetésben részesiti, – a vagyonos zsidó ád -ugyan neki enni-inni, de észrevehető közbecsülésben nem -részesiti.</p> -<p>Három metsző jelentkezett Tisza-Eszláron a megüresedett állomás -elfoglalására.</p> -<p>Az egyik volt Svarcz Salamon magyar származásu, a ki az -orthodoksz zsidók szokása szerint rabbi is lehetett, mert erre is -volt készültsége s jogositványa.</p> -<p>A másik volt Bukszbaum Ábrahám, ausztriai származásu -Galicziából. Vallástanitó s egy-két év óta már egy magyarországi -rabbi veje.</p> -<p>A harmadik volt Braun Lőbi, szintén magyar származásu metsző. -Lőbi annyi, mint Leopold. <span class="pagenum"><a name="Page_57" -id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>A három jelentkezőt meg kellett hallgatni, meg kellett vizsgálni -a hitközség tagjainak. Melyik tud többet? Melyik a legalkalmasabb? -Melyik tetszik legjobban.</p> -<p>A metszésből nem vizsgálják meg. A metszés nem egyéb, mint -élelemre szánt állatnak megölése, vére vevése s egyuttal az állat -egy-két belső részének megtekintése a czélból, nem-e volt valami -betegsége? Elhiszi a hitközség vizsgálat nélkül is, elhiszi csupán -a bizonyitványból, hogy ehhez minden metsző jól ért. A -zsinagógában, sőt még a pitvarban se lehetne a vizsgálatot -megtartani, mert ott metszeni nem szabad, ott vérszenynek helye -nincs, ott tisztának kell lenni mindennek.</p> -<p>A vizsgálat másra terjed ki.</p> -<p>Tud-e énekelni? Van-e erős és tiszta hangja? Bizonyos szent -énekeknél kiérzik-e hangjából a zsidóság ezredéves nemzeti -fájdalma? Elő tudja-e idézni az érzékeny szivek könyeit?</p> -<p>Tudni kell, hogy kis hitközségben a metsző énekes is, kántor, -zsidó elnevezés szerint Khazen vagy Khazon.</p> -<p>Azután megvizsgálják bizonyitványait s gondos figyelemmel -meghallgatják imáit. Péntek estéjén, szombat reggelén s délelőttjén -többféle imát s szent Dávidnak többféle zsoltáros énekét kell -elmondani a zsinagógában s a hivők képesek megitélni ezekből, hogy -a pályázók közül kiki mennyit tanult, mennyit tud, mekkora -gyakorlattal és ügyességgel ékeskedik.</p> -<p>A metszők, a hitoktatók, a rabbijelöltek Magyarország -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> északi részein mind sok éven át járják -felekezeti iskoláikat. Ez iskolák neve: Jesiva vagy Jesüve. E szó -azt jelenti: összeülés, együttlét, együtt-tartózkodás.</p> -<p>Sajátságos iskolák ezek.</p> -<p>Van egy külön terem. Közepén kisebb vagy nagyobb egy vagy két -asztal s körüle padok. A szerint, a mennyi a növendék. A terem -neve: Bész-ha-midrás. Magyarul azt jelenti: a magyarázat háza.</p> -<p>Rabbi áll az élén. Az tart előadásokat. A tanulók nem fizetnek -semmit neki, de a hitközség külön dijazza a jesiva-tartásért. A -tanulónak meg kell vagy meg kellene tanulnia Mózes szent könyveit -héber nyelven. Azután a rabbi magyarázza a szentirás tételeit. -Utóbb magyarázza a talmudot is. Az istentisztelet szertartásait, az -imákat, énekeket, áldásokat, istennek különös dicséreteit, mindazt, -a mit a nagy férfiak zsinatai valamikor megszerkesztettek, előadja, -betanitja, értelmezi, megmagyarázza.</p> -<p>A szegényebb zsidó fia beül a jesivába nyolcz-tiz éves korában s -ott ül husz-huszonkét éves koráig. Délelőtt 9 órától 12-ig s -délután 2-től 5-ig. Ha a rabbi tulságosan buzgó, tovább is. A terem -vagy nagyon hideg, vagy nagyon meleg. Gondos szellőztetés nincs. A -szegény gyermek sokat éhezik, zsenge korában is alig ismeri a -játékot, szabad levegőn s napnak szabad fényén alig töltheti -nappalait. Bizonyos bánatos egykedvüség vesz lelkén erőt. Üldözött -fajának keserü fájdalma szivébe edződik. A reá váró életet komornak -látja s ábrándjai Izrael istenéhez fordulnak s a harmadfélezer -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> éves multnak nemzeti dicsőségét keresik -föl. Hol keressen más megnyugvást, miben találjon más vigasztalást? -Tanitójában nem közönséges embert, hanem magasabb és nemesebb lényt -lát. Ő benne a próféták lelke él. Ő az igazi választott népe Izrael -istenének. De azért neki, a szegény tanulónak is arra kell -törekedni, hogy őt elérje, hozzá legyen hasonlatos s fajának erős -istene egykor ő feléje is oda forditsa fényes arczát.</p> -<p>Mi keresztyének nem ismerjük a szegényebb zsidók hitbeli életét. -A mi nem csoda. Még a különböző keresztyén egyházak hivei sem -ismerik más keresztyén egyházak hitbeli életének titkait. De nem is -kiváncsiak.</p> -<p>Még ifju voltam, mikor már kislelküséget vettem észre a magasabb -iskolák tanitó rendszerében. S egyetlen felekezetnél se találtam -kivételt.</p> -<p>Ismernünk kellett például a zsidó, a mohamedán, a budhista, a -kinai vallások elveit, hittételeit, ősregéit, egyházszervezetét. A -hellenek és latinok ősvallásának ragyogó meséit éveken át kellett -tanulnunk. De a katholikus ifjut arra, miből állanak a protestánsok -hitbeli igazságai s a protestáns ifjut arra, mik a római egyház -igazságai, meg nem oktatták egyik egyház tanitói se. Ha -fölemlitették a másik egyházat, csak kicsinylés és levitázás -czéljából tették azt is. Igaz méltánylást a felekezetes gondolkozás -alig ismer. Kint az életben okosság, szükség, emberszeretet s -gondolkozásunk nemessége parancsolja minden egyház és minden hit -igaz tiszteletét, de erre a magasabb tanintézetek alig készitik elő -a tanuló lelkét. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>A multak maradványa ez a kislelküség.</p> -<p>De a mikor a keresztyén egyházak tanitó intézeteiben is ez a -szokás: vajjon nem természetes-e, hogy a zsidók szertartásairól, -imáikról, énekeikről, áldásaikról, hálaadó istendicséreteikről alig -tud valamit társadalmunk? Együtt élünk velük. Együtt adunk-veszünk, -csereberélünk, vásározunk, perlünk, mulatunk, dévajkodunk velük, de -a szent házaikban elhangzó istenigék titkaiba behatolni eszünkbe se -jut. Se falun, se városon nem törődünk vallásos életükkel.</p> -<p>Pedig a vallások összessége oly fenséges természettudomány! A -tudományra törő sóvár lelkek gazdagabb anyagot s magasabb czélt -alig találhatnak maguk előtt. S mennyi tévedéstől, mennyi balgatag -hittől, mennyi tudatlanságtól s fonák indulattól szabadulnánk, ha -egymás hitbeli életét igazán ismernénk!</p> -<p>Társadalmunk tanultabb, miveltebb, sőt tudománymivelő rétegei se -ismerik eléggé a zsidók egyházi életét s szertartásaik minden -titkát és szépségét. A magyar irodalomban alig van nyoma annak, -miből állanak a zsidók egyházi énekei és imái. S ugy hiszem, Európa -többi nemzetének irodalma is alig fordit ezekre elegendő és élénk -figyelmet.</p> -<p>Köznépünk nagy tömege semmit se tud róla. De ezt sok oknál fogva -természetesnek találom.</p> -<p>Elemi iskolákban nem ismertetik. De még felsőbb tanintézetekben -sem.</p> -<p>Az istentisztelet énekei és imái héber és talán káldéi nyelven -is szerkesztvék. E nyelveket nem értik, még a <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> zsidók -tetemes része is csak gyengén ismeri. De meg a falusi zsidónak is -meg nem magyarázható különös sajátsága magánéletben is, üzletben s -közhelyeken is a német nyelv kedvelése, a mit ugyan megszokott már -nála a magyar köznép, de a mely a zsidót az ő szemében mégis -némileg idegennek mutatja. Pedig a zsidó mindenütt beszéli s jól -beszéli a magyar nyelvet. Némely nemzetiségi vidéken csakis ő -beszél az állam nyelvén.</p> -<p>Falusi kisded zsinagógáikban vagy imaházaikban összejönnek -ünnepenként a zsidók s éneklik imáikat s szent himnuszaikat. Az -ének hangja kihallatszik az utczára s a köztérre. Gyerekek, ifjak, -öregek, arra menők megállanak és hallgatják. Nem értenek belőle -semmit. A mit nem értenek: az alatt titok is rejtőzhetik. S mindig -akadnak együgyü babonás emberek s gyakran akadnak gyülöletszitó -besugók és bujtogatók, a kik a köznéppel el akarják hitetni, hogy a -zsidók a maguk titkos nyelvén a keresztyének megrontására -sóhajtoznak a maguk istenéhez. S a bujtogatásnak meg van a -következése, ha mikor valamely ok miatt lázban ég az emberek agya -vagy lángra készül lobbanni szenvedélye.</p> -<p>Pedig az imaházak szertartásai, az énekek és imák, az áldások és -dicséretek nagyon szépek. Még keresztyén felfogásból, még a -költészet és műtörténet világánál is nagyon szépek.</p> -<p>Vannak áldások, könyörgések, fölsóhajtások és dicséretek, melyek -még Mózes könyveiből valók. Idősebbek háromezer évnél. Vannak -részek és szakaszok a talmudból, <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> Jézus Krisztus korszakának -közeléből. Ott vannak Dávid zsoltárai, istennek ama csodálatos és -fenséges dicsőitése, melynél szebbet azóta se alkotott a költők -lángelméje. Maguk a keresztyének is, kiváltképen Kalvin minden -árnyalatu hivei egyik legszentebb egyházi szertartásuknak tartják -ezek éneklését. Ott vannak Hammu, Hakhaszid Samuel, Jizmael, Mar -Bar Ravina imái és énekei s Halevi Alkabez Salamon, Mózes Ben -Majmon s Juda patriárkha magasztos imái és himnuszai. Ott vannak az -Atyák megszerkesztett czikkei s a nagy zsinatnak, az Anse Kneszesz -Hagdaolónak áldásai. Ott vannak a Bujdosások szomoru és szent -dalai. A könyörgések, a hálaimák, a szentirásból és a talmud -részeiből szerkesztett énekek, áldások és istendicséretek.</p> -<p>Minden hétköznapra, minden szombat és ünnepnapra, a sátoros és -nagy ünnepekre mind ez imák és énekek vannak elrendelve. A -szertartásos igék a cziczith és tefilin alkalmazásakor, a thorának -a frigyszekrényből való kivételekor s a mikor oda visszateszik, -étkezéskor, esketésnél, uj kenyér megáldásánál, ujhold idején, -elhunytakért való emlékezésnél mind ezek hangoznak a buzgó hivők -ajkairól. Bármiként vélekedik okoskodó s nyereség után nyargaló -századunk a vallásokról: mig a vallás tiszteletben részesül s a -lelkek égre törő ábrándjait fentartja: addig a zsidók ősi vallása -minden jó ember tiszteletét megérdemli. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Az eszlári zsidók. – A jesivák belső élete. – A -pálinkamérésből eredt viszály. – Az idegen metszők egész napi -időtöltése. – Koldus zsidók is vannak ott. – A vérvád szerint -készülő páska.)</p> -<p>Ama husvét előtti szombaton az eszlári zsidók csaknem minden -felnőtt férfitagja ott volt az imaházban. Azért is, mert husvét -szombatja volt s azért is, mert akkor kellett metszőt és -előimádkozót és rabbihelyettest választani.</p> -<p>Mintegy huszonöt zsidó család lakott Eszláron. Két Lichtmann és -két Einhorn család s azon túl a Grósz, Groszberg, Szüszman, Braun, -Frenkel, Klein, Löventhal, Veiszstein, Rozenberg, Römer, Junger, -Fájerman, Lusztig és Sarf családok. S még ezeken kivül is -három-négy özvegy asszony, magános ember. Mindezekről szó lesz -többé-kevésbbé e történet folyamában. Vagy tiz család Ó-faluban, -ugyanannyi Uj-faluban, a többi Tót-faluban lakott.</p> -<p>S volt a templomban rajtuk kivül még vagy két koldus is, a ki -asszonyával s gyerekeivel ez napon épen Tisza-Eszláron -kéregetett.</p> -<p>Az istentisztelet nyolcz óra tájban kezdődött s tizenegy óra -tájban ért véget. Különösen komoly és ünnepélyes volt e napon.</p> -<p>A három idegen pályázó mind jesiva-növendék volt. Tudni kell, -minő hanghoz, minő énekhez szokik az Európa keletén levő jesivák -növendéke. <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>A serdülő ifju a szegényebb jesivákban padon s néha földön ül -kopott pokróczon vagy gyékényfonaton. Könyvből, vagy a rabbi előre -való mondása után fennhangon mondja vagy olvassa az imát, a -fejtegetést vagy éneket. De énekelve mondja még a magyarázat igéit -is, még az imákat is. Feje s felső teste előre és hátra hajlik -folytonosan s néha oldalra is. Hangjának lejtését mintha magyarázná -testének mozgása. Napkeleten, a szent földön, az arabok közt s az -Eufrates vidékein divatozik ez a szokás a zsidók és mohamedánok -iskoláiban. Kétségtelenül onnan hozták Európába is.</p> -<p>A zsidók története rettenetes és hosszu történet. Az egyiptomi -szolgaság, a sivatagon való bujdosás, a babilóniai fogság, a -hellenek és latinok kegyetlen uralma, Jeruzsálem pusztulása, a -kétezer évi bujdosás és hányattatás nagy szenvedésekkel van tele. -Voltak diadalmas és dicsőséges korszakok is. A nagy himnuszok és -lángoló istendicséretek ezek emlékezetét tartják fönn. A zsidó faj -csodálatos önérzete s istenében helyezett határtalan bizodalma -innen táplálkozik.</p> -<p>De szüksége is van erre. Mert énekei és imái, áldásai és -könyörgései a nagy nemzeti fájdalmak emlékeit is őrzi. Nagy költői -erő van ez énekekben, imákban és áldásokban. A zsidók szertartása a -nemzet történetének fölidézése minden nap. Csodálatos hősköltemény, -mely azonban szomorusággal teljes. Komor felhők boritják a hivők -áhitatát s ezeken át csak ritkán tud áttörni Izrael istenének arcza -fényessége. Ez a fényesség tartja fönn a reményt a majdan eljövendő -dicsőségre <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> és boldogságra. De a zsidó, a mikor -ezredéves szenvedésein kesereg bánatos lelke, csak könyein át látja -még a reménység sugarát is.</p> -<p>Ezért hasonlit a zsidók istentisztelete a gyászoláshoz, éneke és -imája a sirás hangjaihoz. Mintha most is a babiloni vizek mellett -ülnének s hegedüiket füzfára aggatva siratnák elhagyott hazájukat. -Ha bizonyos ünnepnapokon idegen ember belép szentegyházukba, mintha -egyetlen családot látna, a ki most temeti édes apját, édes -anyját.</p> -<p>Az a szennyes és ócska ruhában kuporgó szegény bókher ott a -jesivában eltanulja a siró hangot. Nemzedékről nemzedékre mindig -egyenlő ez a hang. Néha csöndesen mormolja egyik-másik imáját, majd -zokogó kiáltásban tör ki s kiáltó hangja folyton ismétlődő egyenlő -hanglejtéssel, mintha bánatos zsolozsmát akarna zengeni.</p> -<p>Versenyre kelt az a három pályázó metsző ott az imaházban. -Mindegyik azt akarta bebizonyitani, hogy fajának fájdalmát ő érzi -legjobban.</p> -<p>Ezen a napon még se történt meg a választás. Meg kellett azt még -fontolni. Aludni kellett rá. Az első benyomás megvesztegetheti az -itélőtehetséget. A választást csak husvét után ejtették meg -Lichtman Móricz öreg vagyonos zsidó lakásán. Vagy tizenöten jöttek -ott össze a hitközség tagjai s a bizonyitványok megvizsgálása után -Svarcz Salamonra esett a választás.</p> -<p>Ez lett a nagy pernek egyik főalakja is.</p> -<p>Hogy mit csináltak ez napon összesen és egyenként az eszlári -zsidók: ezzel a kérdéssel utóbb sokat foglalkozott <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> a birói -vizsgálat. E szombat estéjén csakugyan történt valami, a mi minden -szombat estén nem szokott történni.</p> -<p>Ugyanis mind Szüszman Jakab, mind Einhorn József uj-falui lakos -s pálinkamérő kocsmáros volt s valamelyik már az előző napokban -olcsóbban mérte a pálinkát, mint a másik. E miatt viszály támadt -köztük s annak kiegyenlitésére szombat estéjét tüzték ki. Mind a -ketten Lichtman Jakab vagyonos haszonbérlőt kérték föl biróul. A -választott birósági összejövetelre az imaház pitvarát választották -ki s este gyertyagyujtás után ott jöttek össze az egyezkedő felek. -Megjelent ott a fölkért biró, azután az egyik fél, testvérjével -Einhorn Májerrel és sógorával Römer Jakabbal s megjelent a másik -fél is, Szüszman Jakab, az ő tanujával, Grószberg Leonnal. A -tárgyalás, vita, egyezkedés sokáig tartott, az utczán járó-kelők és -szomszédok az imaházban sokáig láttak gyertyavilágot, esti tiz óra -tájban sikerült a kiegyezés.</p> -<p>Sokáig az volt a vizsgálóbiróság véleménye, hogy az esti órákban -történt valami az imaházban.</p> -<p>A biróság mást is akart tudni. Azt, hogy husvét szombatján -miként töltötték el az egész napot az összes zsidók. A nyomozások -sok apró részletet hoztak napvilágra.</p> -<p>Bizonyossá lett, hogy a pályázó metszők egyike se szállt -kocsmába vagy vendéglőbe. Rendes vendégfogadó nem is volt Eszláron. -Csak apró kocsmák voltak, a hol rendes éjjeli szállást kapni nem -lehetett. De a pályázó <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> metszők szegény emberek voltak, pénzük -alig volt s eszükbe se jutott kocsmába szállni. Gyalog jöttek oda, -gyalog mentek el, a hogy’ sorsuk hozta magával. Régi szokás és jó -szokás különben is, hogy az idegen földről jött pályázókat a -hitközség tagjai fogadják vendégül.</p> -<p>Svarcz Salamon és Braun Lőbi metszők Taub Emánuel volt metszőnél -voltak szállva. A galicziai Bukszbaum Ábrahámot Szüszman Jakab -fogadta vendégül. Szüszman algondnoka volt a hitközségnek.</p> -<p>Reggel nyolcz órától kezdve az imaházban voltak közel tizenegy -óráig. Onnan a hitközség tagjai hazamentek mind s a metszők is -szállásadó gazdáikkal, a kiknél meg is ebédeltek. Délután négy óra -tájban ujból az imaházba mentek s mintegy egy óra folyásig lehettek -ott.</p> -<p>Ez után csakhamar Lichtmann Móriczhoz mentek ozsonnára. A három -idegen metsző s házigazdáik: Taub és Szüszmann. A tanuk ugy -emlékeznek: napszálltakor értek oda. Április 1-én hat óra tájban -nyugszik a nap. Lichtmann Móricz a legvagyonosabb zsidó volt -Eszláron, vagyonát ő maga mintegy 25 ezer koronára becsülte, idős -is volt már, közel a hetvenedik életévhez s már e miatt is -tekintélyben állott a falubeliek előtt. Illő volt, hogy -megvendégelje a metszőket.</p> -<p>Az ozsonna borozgatásból állt s borozgatás közben éneklésből. A -metszők szent dalokat énekeltek. Van a a zsidóknak néhány -csodálatos szépségü régi, nagyon régi vallásos énekük. Nagy nemzeti -fájdalom lüktet ezekben a dallamokban. Sokban emlékeztet bennünket -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> a régi magyar szabadsághősök bujdosó -dalaira, az ugynevezett kurucz zene alkotásaira. A hangsulyozás -rendjében, a zenei ritmusban van is valami rokonság a két keleti -eredetü zene között.</p> -<p>Ott maradtak vacsorán is. Mikor a csillag feljött: akkor ültek -le az estebédhez. Szüszman Jakab azonban hamar eltávozott. Neki a -pálinkaviszály kiegyenlitésére kellett sietni az imaház -előpitvarába, a hová várták a tárgyaló felek. A három metsző és -Taub Emánuel esti kilencz óra után távoztak el. Mentek szállásukra, -nyomban lefeküdtek s másnap kora reggel haza indultak.</p> -<p>Voltak az napon Eszláron kolduló zsidók is. Mikor a biróság -nyomozta őket: minden eszlári zsidó emlékezett rájuk, de nevöket, -származásukat s hová való illetőségüket senki se tudta. Igaz, hogy -a kéregető, házaló koldust minden dolga iránt kikérdezni nincs is -szokásban. A nyomozásnak sokáig nem volt eredménye.</p> -<p>Később azonban a felriasztott társadalom száz meg ezer tagja -nyomozott, puhatolt, ügyelt s gyanakodott minden ismeretlen s -hajléktalan zsidóra. Ezek segitségével végre a biróság is nyomra -jutott.</p> -<p>A koldus zsidó neve Volner Herman, harminczhat éves, nős, -szabolcsmegyei származásu. Egyéb foglalkozáshoz nem értett, csak a -hajtsárkodáshoz. Eljárt vásárokra s ökörvásárló mészárosok és -kupeczek számára hajtsárnak ajánlkozott. Ritkán kapott eféle -foglalkozást is, a fizetés is csekély volt s azért leginkább -koldulásból élt. Kéregető utjára elvitte feleségét is s négy vagy -öt éves kis gyerekét. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>A zsidók, még a szegényebbek is, szivesen adnak a hajléktalan -koldusnak alamizsnát. Néhány fillér készpénzt, egy kis ételt vagy -ruhadarabot. Kivált ha asszonya s kis gyermeke is van.</p> -<p>E napon egy másik koldus is vetődött Eszlárra véletlenül. Ennek -a neve Lővi Malvin volt s hir szerint sátoralja-ujhelyi származásu. -Ez azonban később ugy eltünt szem elől, hogy a biróságnak nem volt -vele alkalma tovább bajlódni.</p> -<p>Ezek a koldus zsidók mind a négyen az egyházfinál kaptak nappali -és éjjeli szállást.</p> -<p>Az egyházfi vagy templomszolga Sarf József volt. A falusi nép -zsidó harangozónak nevezi, noha a zsidóknak nincs harangjuk. Az -imaház közvetlen szomszédságában volt szegényes lakása s a mellett -a zsidó fürdőház. Gondozta a fürdőt s istentiszteletek alkalmával -az egyházfi teendőit végezte. Mesterségére nézve foltozó varga lett -volna, de abból megélni nem tudott. Eljárt tehát mezei munkára a -parasztgazdáknak. Volt családja, a melyre még sokszor visszatérünk. -Egyetlen tehenén s kevés házi butorán kívül egyéb vagyona nem -volt.</p> -<p>Ő adott szállást Volnernak és családjának s a másik szegény -asszonynak. Ő gondoskodott arról, hogy a koldusok külön-külön -egy-egy zsidónál tisztességes ebédhez jussanak. Az egyik -koldusasszony beteges volt s a másik csaknem egész nap azt ápolta. -A két asszony azelőtt sohase látta egymást. Volt Sarfnak a házikója -mellett egy boglya szalmája. A két koldusasszony annak tövében -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> üldögélt egész napon a napsütötte -oldalon. Ápril 1-én még hüvös van, ezen a napon épen hüvös volt, de -a mikor a nap kisütött, a boglya tövében kellemes és enyhe volt az -idő. Azután a koldus megszokta már az idő viszontagságait.</p> -<p>A koldusok másnap elhagyták a falut. Külön Volnerék s külön a -magános asszony. Mindegyik ment a maga barangoló utjára.</p> -<p>– – Ime az eszlári zsidók husvéti szombatjának története, a mint -ezt a biróság sok munkával és aprólékos figyelemmel összeállitotta. -Azért tette, hogy valami gyanus jelenséget vegyen észre. Ez napon -tünt el a szegény cselédlányka. Eltünéséből került ki a vérvád. Nem -azon a napon alakult meg a vérvád, hanem sokkal később. Előbb a -sajtó czikkei, azután országgyülési beszédek s gyülölködő -felekezeti izgatások alakitották meg. Hire lassanként eljutott az -eszlári nép fülébe is. Gyönge lelkek ott is akadtak, a melyekben -meggyökeresedett a vérvád babonája. Nyomban visszaemlékeztek a -szegény lányka eltünésére, a zsidók husvétjára s az idegen metszők -ottlétére. A balgatag hit látássá erősödött s a látásnak csakhamar -akadtak tanui, de koholói is. A biróság vizsgáló embereit is -magával hurczolta ez a hiedelem. Ezek az emberek, noha egyébként -mivelt, tanult s józan férfiak, azt gondolták, hogy a lányka -eltünésének napján az eszlári zsidók közt valami különös, valami -szokatlan dolognak kellett történni. Hiszen ha egész hitközség -szeme láttára, fényes nappal veszik a keresztyén szüz vérét: -lehetetlen, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> ama napnak történetéből valami gyanus -tárgyi jelenséget kipuhatolni ne lehessen.</p> -<p>De mi hát a vérvád? Minő alakban jelentkezik az az emberi -cselekmény, mely a vérvádra okul és alapul szolgál? És ha csakugyan -van ily cselekmény, mik azok a mellékkörülmények, melyek azt saját -fajtáju különös bünténynyé teszik?</p> -<p>A nyájas olvasó ne mosolyogjon e kérdésen. Ne is borzadjon meg. -A nyelvtudósok, a néprajz és összehasonlitó néptan buvárai, a -különböző hitregék magyarázói sokkal furcsább és sokkal fontosabb -kérdéseket is támasztanak, s azokra teljes tudományos buzgósággal -keresik a kielégitő feleletet. A vérvád minden esetre eleven tünete -a tömeg időnkénti gondolkozásának. Alakja tehát arra, hogy -megismerjük, eléggé érdekes.</p> -<p>A magyar irodalom nem ismeri. A magyar nép hagyománya se ismeri. -De kell lenni valami német leirásnak, mely ezzel foglalkozik. Az -eszlári vérvád biróságához beküldték ezt s a biróság vizsgáló -tagjai lehető figyelembevétel czéljából az ügy irataihoz csatolták. -E leirás szerint igy áll elő a vérvád alapját képező -cselekmény:</p> -<p>A páskához, a mit maczesznak is neveznek, kóser liszt kell. -Kóser szó a közhasználatban azt jelenti: tiszta. Az őrlésnél -rabbinak vagy legalább egyházfinak kell jelen lenni, másként a -liszt nem lehet kóser.</p> -<p>A kóser lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó -páska. A rabbi megáldja a páskát, héber nyelven <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> imádkozik -s imáját igy végzi, de már német nyelven: »Ime ez a páska vértől, -vérből, vérben és vérhez. Vegyétek s nőjjetek és tenyészszetek -általa, hogy egészségesek, erősek és tiszták legyetek. Tartsátok -meg a törvényt szigoruan.« Erre minden jelenlevőnek páskát ad s -kiki azt áhitattal eszi. Hatása az, hogy a ki eszi, nemcsak bűntől, -de betegségtől is mentes. A páska elkészitésének módja se a zsidó -szentirásban, se a talmudban nincs leirva, de a hagyomány tisztán -őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott jelen lenni, kik nagy esküt -tesznek a titoktartásra. Ártatlan keresztyén száritott vérének -porát keverik a lisztbe. Rendesen szüznek vérét szerzik meg. A -vérből, mikor azt megszerzik, haza is visznek s a küszöb körül vele -a falat befecskendezik. Az áldozatot összedarabolják s darabonként -eltüntetik.</p> -<p>Igy él a vérvád alakja a babonás ember képzeletében. Egyik s -másik részét még bővebben is kiszinezik, kiczifrázzák. Tanult -ember, de minden más tiszta gondolkozásu ember is első pillanatra -észreveszi, hogy az egész kép szertartások, vallásbeli jelszavak s -hitregék össze nem függő csonka részleteiből van egybeillesztve. és -összekoholva. Lehet ujabb keletü is, lehet régi is. De tartalma és -iránya szerint a középkori zsidóüldözés koránál régibb nem -lehet.</p> -<p>Bizonyos az, hogy a magyar nép nem ismeri s hirét se hallotta. -Sőt akkor se hitte el, a mikor husz év előtt rettenetes izgatás -nagy szenvedélylyel sugta fülébe. Én magam a nép körében soha nem -hallottam. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Nem is foglalkoznám én ezzel az oktalan babonával, ha komoly -biróság s a nemzetek figyelme és érdeklődése egykor nem -foglalkozott volna vele. S ha a per változatai közt az emberi lélek -nagy és fenséges kitörései nem lobbantak volna fel szemeim előtt. -Méltók arra, hogy az irói művészet örökitse meg őket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<h2>A LÁNYKA ELTÜNÉSE.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Solymosi Eszter. – Édes anyja. – A szegénység. -– Huri Andrásné. – A nagy meszelés április 1-én. – Mikor és kik -látták Esztert utoljára? – Anyjának panaszai. – A vérvád -megalakulásának külső körülményei.)</p> -<p>A lányka neve Solymosi Eszter volt. 1867-ik évben, deczember hó -9-én született, tehát 14 éves, három hónapos és huszonhárom napos -volt 1882-ik évi ápril 1-én, a mikor eltünt. Életkora fontos -kérdéssé vált utóbb a perben is s az orvostani és élettani -tudományos kutatások mezején is. A lányka korának vizsgálata -kicsinynek látszó, jelentős észlelésekre vezetett. Nagy elmék, nagy -tudósok, világszerte ismert nevü férfiak foglalkoztak vele nagy -komolysággal. A lányka neve egy kis fejezetnek czime a tudomány -történetében.</p> -<p>Anyja özvegy Solymosi Jánosné, születési nevén Jakab Mária. -Vagyontalan, szegény napszámos asszony, tisza-eszlári lakos. -Vallására nézve keresztyén, kálvinista s gyökeres magyar fajta. -Három élő gyermeke volt akkor. János nevü fia, akkor már 24 éves; -Zsófi nevü <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> lánya, akkor 17 éves és Eszter. Az anya a -lányka eltünésének idején 47 éves volt.</p> -<p>Napszámból élő szegény özvegy asszonynak szegény a sorsa, de -szegény a gyermekének sorsa is. Mi a napszám faluhelyen, a Tisza -partján, a mit egyes asszony megkereshet? Nyolczvan fillérnél -többre számitani nem lehet naponként. S vannak ünnepnapok, a mikor -nincs munka s nincs napszám. A téli napok nagy részében épen nincs -munka. Néha-néha beteg is az özvegy asszony. Egész évi keresete -sehogy’ se rug többre 200 koronánál. Egy-egy napra esik általában -ötvennégy fillér, a régi számitás szerint huszonhét krajczár.</p> -<p>Ebből kell az özvegy asszonynak lakást fizetni s a tél hideg -napjain fütőt szerezni.</p> -<p>Ebből kell negyed magával élni, a mindennapi élelmet, húst, -lisztet, zsiradékot, sót, tüzelőt beszerezni.</p> -<p>Ebből kell magát és három gyermekét ruházni.</p> -<p>Ebből kell adóját fizetni, közterheit leróni az államnál, az -egyháznál, a papnál, tanitónál, orvosnál, gyógyszerésznél.</p> -<p>Ebből kell az élethez való kedvet is naponként összegyüjteni s -fentartani; a lélek nyugalmát a kétségek rohamai közt megőrizni, a -gyermekeket szeretni s azok jövőjéről gondoskodni.</p> -<p>Miként lehet ez?</p> -<p>A bölcsek, az állam kormányzói, a gazdagok, a népnek -gondviselői, kisértsék meg azt a napi 54 fillért naponként négy -ember közt felosztani lakásra, fütőre, élelemre, ruházatra, adóra, -betegségre, életkedvre, <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> munkaerőre, szeretetre. Vajjon hány -fillér esik egy-egy embernél mindezekre külön-külön?</p> -<p>Nem lehet kiszámitani.</p> -<p>Azonban a szegénység bölcs és találékony, néha a lángelme -erejéig találékony. Csak épen önmagától nem tud szabadulni.</p> -<p>Szegény volt az eltünt lányka sorsa is.</p> -<p>Tizenkét éves koráig anyja mellett volt. Azután elszegődött, -cseléddé vált. A magyar közbeszéd azt mondja: másnak lett -keze-lába. A mikor legszebb, legkedvesebb, legokosabb a -lánygyermek: akkor kellett anyjának őt elbocsátania. A mikor -szabadságban, napfényben, játékban és tanulásban kellene idejét a -gyermeknek tölteni: akkor kell elszegődnie s idegen emberek közt -cseléddé, szolgává lennie.</p> -<p>Az eltünt lányka 1880-ik évi szeptembertől a következő uj évig -Pap Albertéknél szolgált. Fizetése: enni-inni való, egy kis -ruhácska s néhány korona volt. Az egész 1881-ik évet már a falun -kivül tanyai birtokon töltötte. Szilvássyné nevü birtokos tanyáján -volt egy tanyai alkalmazott, Olajos Bálintné nevü özvegyasszony, -maga is cseléd, ő fogadta magához cselédnek. Ez a tanya öt-hat -kilométer távolságra van a falutól. Innen már ritkán mehetett haza -édes anyjához, ritkán láthatta isten házát s játszó -gyermekpajtásait. Az 1882-ik év elején kilépett a szolgálatból, -hazament édesanyjához s a mellett töltött két hónapot. Márczius -1-én azonban ismét elszegődött Tisza-Eszlár-Ujfaluban lakó Huri -Andrásnéhoz. Asszonyának születési neve Olajos Julianna. -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> Élt férje is. Ezek se voltak épen -vagyonosak. Volt kis házacskájuk s Huri András, ha jól emlékszem, -valami csősz vagy kerülő volt, valami alsórendü közember.</p> -<p>Itt szolgált az eltünt lányka egy hónapig.</p> -<p>Nagy kérdéssé alakult e perben: vajjon a szolgálatadók jó -szivvel voltak-e az eltünt lányhoz? Huri András nem igen lehetett a -lányhoz se szelid, se mord, mert ő kevés időt töltött otthon. Huri -Andrásnéra a vizsgálat adatai azt bizonyitják, hogy kedvelte a -lánykát s jól bánt vele. Igy nyilatkozott a lányka anyja is. Maga -Huriné annyit mond, hogy csak egyszer dorgálta meg egy hónap alatt: -az eltünés napjának reggelén. A megdorgálás okát, körülményeit s -mértékét nem beszélte el. Egyébként azt vallja, hogy csendes, -szelid gyermek volt az eltünt lányka.</p> -<p>Nyájas olvasóm ne gondolja, hogy csupán irói kedvtelésből -vázolom az eltünt lányka élete sorát oly részletesen. Okom van -nekem erre. E munka folyamán egészen kigömbölyödik az az ok. De -majd később. A hol a fölött elmélkedünk: miként fejlődik az évek -sora szerint az a gyermek, a ki születése pillanatától kezdve -szegény, és serdülésének első napjaitól kezdve mindig idegenek -parancsára végez cselédmunkát.</p> -<p>Április első napján nagy dolog volt Huriné házánál. A házat -külső és belső tisztogatás alá kellett venni.</p> -<p>A magyar földmives a faluban rendesen kétszer végez évenként -nagy tisztogatást. Szent György havában a tavaszit s Szent Mihály -havában az őszit.</p> -<p>Festett vagy szőnyeges, vagy deszkával bevont fala <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> nincs a -parasztnak. Ő kivül-belül ugy meszeli be házának falait. Szobájának -sincs deszkapadolata. Az a padolat vert, sulykolt, döngölt agyagból -áll, melyet hetenként vagy havonként szines agyagfolyadékkal -bevonnak, gyakran sárral ki is tapasztanak, hogy sima legyen s ne -gödrös.</p> -<p>Nagy tisztogatás napján minden butort, szekrényt, edényt s -ruhanemüt kiraknak a szobából az udvarra. A falakat szép tiszta -fehérre bemeszelik, a sárpadlót rendbehozzák; a kályhát, -gerendákat, ajtót, ablakot leporolják s mikor a meszelés kissé -megszáradt már; az udvarra kirakott butornemüeket akkor rakják -vissza a szobába.</p> -<p>Kivül is megmeszelnek minden falat hófehérre. Azután -kitapasztják és fölkenik a ház hosszában nyuló keskeny pitvart, -tornáczot vagy gádort, a hogy vidékenként nevezik, végül a Tisza -melletti falvak nagy részében a házfalak alját egy lábnyi -magasságban szines föstékkel beföstik, beecsetelik. A fösték -többnyire vagy kék, vagy feketeszinü. Amazt kékkőnek vagy -gáliczkőnek, emezt koromnak nevezik Eszláron. A föstéket boltban -árulják a szatócsok.</p> -<p>A tisztogatás napja reggeltől estélig munkával telik el. E napon -nem is főznek s meleg ételt nem is esznek. Sőt délben még egy kis -kenyér- és szalonnaevésre is alig kerül idő. Étlen, szomjan kell -sietősen dolgozni egész nap.</p> -<p>Délelőtt tiz-tizenegy óra tájban Huriné beküldte a lánykát -föstékért Ó-faluba a boltoshoz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Lett volna ugyan boltos közelebb is, de csak zsidó. Azonban az -eszlári zsidók szigoruan megtartják az ünnepet s kivált husvét -szombatján be volt zárva minden boltjuk. Az Ó-faluban volt egy -keresztyén boltos, Kohlmájer József nevü, ide kellett bemenni a -lánykának.</p> -<p>Huriné Uj-faluban lakott, ennek is a déli végéhez közelebb, -Kohlmájer boltja pedig az Ó-falu északi végéhez feküdt közelebb. A -kettő közti távolság a kissé kanyargós utczákon bőven megvolt -harmadfél kilométer. Oda és vissza tehát a lánykának több mint öt -kilométernyi utat kellett tenni. Meglehetős szapora lépéssel ez egy -egész órai út.</p> -<p>Hogy ezt az utat pontosan mely órában végezte a lányka: ez -jelentős dolog.</p> -<p>Azok, a kik a vérvádat támasztották, először ugy eszelték ki a -dolgot, hogy a zsidók a lánykát az esti órákban ölték meg, a mikor -a pálinkaügy tárgyalása miatt az imaház pitvara ki volt világitva. -Ámde azt semmi jelenséggel és semmiféle tanuval nem tudták hihetővé -tenni, hogy idegen metsző este is lett volna az imaházban. Azt a -gyanut pedig, hogy csupán eszlári zsidók ölték volna meg a lányt, -az eszlári keresztyén nép kinevette, kigunyolta.</p> -<p>Oly időpontot kellett tehát a vérvétel idejeként kiokoskodni, a -mikor az idegen metszők ott voltak az imaházban. Ez az időpont -reggeli 8 órától legkésőbb délelőtti féltizenkét óráig állhatott -elő. Azt a józan köznép egyik-másik tagjának fejébe is be lehetett -verni, hogy messze földről jött s oda visszatérő idegen, ismeretlen -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> metszők képesek lehetnek a keresztyén -szűz vérének megszerzésére.</p> -<p>Huriné azt mondta, féltizenegy óra tájban küldte a lányt -föstékért. Adott a kezébe kék föstékért két krajczárt, koromért – -fekete föstékért – szintén két krajczárt.</p> -<p>Ha igy volt is: a lányka nem ment egyenesen a boltba. Elfogta az -úton először a közeli szomszédságban lakó Lánczi Gáborné. -Kikérdezte: hova megy? Mikor megtudta: ő is adott a lánykának egy -krajczárt, neki is hozzon himest vagy föstéket. Himesnek nevezik -ott azt a börzsönyforgácsot, melynek szines levével föstik a -husvéti pirostojást. – De elfogta a lánykát Csordás Gáborné is, ő -is kikérdezte s ő is két krajczárt adott a lánykának, hogy neki meg -hozzon ezért csizmasarokra való patkószeget. Mindebben idő -telt.</p> -<p>Kohlmájer a boltos azt mondja, hogy a lányka déli 11 óra tájban -volt nála s nyolcz-kilencz krajczár ára veres és kék festéket -vásárolt. Ez a boltos hat hét mulva, sőt még később május 20-án -vallott a biró előtt. A föstékben nyilván tévedett, mert a lányka -veres föstéket nem vásárolt, hanem kéket és feketét s tojásra való -himeset. A krajczárok számában is tévedett, a patkószegről pedig -nem emlékezett meg. Tévedhetett tehát a pontos idő meghatározásában -is. Ez nem is csoda. Ötven nap mulva melyik boltos emlékezik -biztosan arra, hogy egy ismeretlen, jelentéktelen cselédlány hány -órakor fut be hozzá pár krajczárnyi áruczikkért? <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>A lányka testvérnénje, Solymosi Zsófia, május 20-án azt -vallotta, hogy tizenegy óra tájban találkozott a lánykával, a mint -jött vissza a boltból, látta is kezében a sárga kendőbe kötött -föstékcsomagot. Május 30-án másként mondja az időt. Azt mondja: 11 -és 12 óra közt találkozott a lánykával, a mikor az még csak ment a -boltba. Szeptember 8-án is nyilatkozott s akkor azt mondta, hogy -visszajövet is látta a lánykát, de akkor se volt még déli 12 óra. – -Ez a tanu ingadozik az időre nézve.</p> -<p>Van még két tanu.</p> -<p>Rózenberg Herman ó-falui lakos, boltos és pálinkamérő déli 12 és -fél órakor bort vitt ajándékba a Taub Emánuelnél ebédelő két idegen -metszőnek. De miután szombat volt, nem maga vitte, hanem keresztyén -cselédjével vitette. Cselédje Solymosi Zsófia volt. Ekkor -találkozott vele együtt Solymosi Zsófia később eltünt Eszter -öcscsével az utczán s beszélgettek is pár perczig. Ugyanekként adja -elő a találkozás esetét és idejét a 14 éves Rózenberg Rózi is, -Rózenberg Herman leánya.</p> -<p>Több megbizható tanut az eltünt lányka utolsó perczeiről nem -találtak. Később, több mint egy év mulva, akadt ugyan a -végtárgyalásnál még néhány tanu, de hogy ezek vallomása mit jelent, -arról később szólok.</p> -<p>Feltünt nekem már akkor is, hogy a vizsgálóbiró se Csordás -Gábornét, se Lánczi Gábornét rendesen ki nem hallgatta az időre -nézve, a mikor ők a himesre, illetőleg a patkószegre pénzt adtak a -lánykának. Van <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> valamely gondolatom erről a látszatos -mulasztásról, de annak kifejtése is később lesz helyén.</p> -<p>A lánykát tehát déli 1 óra után nem látta többé senki. Huriné, -mint mondja, hiába várta haza. S ugy állitják a tanuk, hogy már -déli 12 órakor csodálkozott Csordás Gáborné előtt, hogy az a lányka -oly sokáig késik.</p> -<p>Solymosiné, az anya, azt mondja, hogy Huriné már délután 2 óra -tájban átment hozzá s kérdezte, hogy a lányka nem ment-e haza, vagy -hogy ő, az anya, nem bizott-e rá valamit, nem küldte-e valahová? -Ekkor tudta meg leánya elmaradását.</p> -<p>Elmult a nap, elmult a rákövetkező éjszaka is s a lányka nem -került meg. Vasárnap az anyja már végig járta a falut és sirva -panaszkodott, a kivel úton-útfélen találkozott, hogy elveszett -Eszter lánya, nem látták-e valahol, nem hallották-e hirét?</p> -<p>Igy állott szóba vasárnap délután Sarf Józseffel is, a zsidó -egyházfival, a kinek lakása előtt vezet el az út Uj-faluból -Tót-faluba is, Ó-faluba is. Sarf azt mondta neki:</p> -<p>– Ne busuljon szomszédasszony, megkerül a lánya, csak valahova -elbódorgott. Történt már ilyen eset Hajdu-Nánáson is, ott is -elveszett egy gyerek, már a zsidókra kezdték ráfogni, hogy ők -emésztették el, de azután csak hazajött a gyerek, valahol a -zsombékok közt aludt hosszu ideig.</p> -<p>Igy beszéli el Solymosiné is, igy Sarf is, tehát kétségnek nincs -helye, Sarf mindig azt hitte, hogy a vérvád gondolata e vigyázatlan -ötletből sarjadzott ki. Én is azt hiszem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>Sarf bizonyára nyilvánitotta e véleményét az első napokban mások -előtt is. De Solymosiné épen elmondta mindenkinek. Harmadnapon már -mindenki beszélte, a ki a lányka eltünte iránt érdeklődött. Azonban -a falubeliek, férfiak és asszonyok, teljes képtelenségnek tartották -a vádat és sehogy se hihették, hogy a zsidók révén veszett volna el -a lányka. Egyelőre a bánkódó anya se tartotta a gyanút -komolynak.</p> -<p>Április 4-én mégis elment Vencsellőre, fölkereste a -közigazgatási járás főnökét, Jármy Jenő szolgabirót s jelentette -neki lánya eltüntét. A szolgabiró megkérdezte, mi a véleménye: -miként tünt el? Azt felelte, hogy az ő véleménye szerint a zsidók -emésztették el s azért szeretné, ha a hatóság a zsidó imaházat -megvizsgálná; – igy vélekedik a falu is. A szolgabiró azonban -megnyugtatta, sőt figyelmeztette, hogy ilyesmit ne higyjen, akárki -akármit beszél vagy gondol.</p> -<p>A napok teltek. Az eltünt lánykának semmi nyoma nem mutatkozott. -Eltünéséről hivatalos körözést bocsátottak ki, melyben ott volt -személyleirása. Ennek se lett semmi sikere. De az emberek agyában -mindenféle feltevés keletkezett. Részletesen kinyomozni azonban -senkinek se jutott eszébe, hogy az utóbbi napokban a lányka miként -viselkedett, nem volt-e beteges és képzelődő, nem voltak-e -kedélyének háborgó vagy fájdalmas kitörései, érzésében s -gondolkozásában nem voltak-e észrevehető zavarok s mi történt közte -és asszonya közt az utolsó órákban?</p> -<p>Mindez hiányzik az összes vizsgálat anyagából. <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> A mikor -nekem a törvény alkalmat nyujtott a vizsgálat menetét megtekinteni -s azt ellenőrizni, akkor már késő volt ez iránt nyomozni. De -erkölcsileg is lehetetlen lett volna. Oly erőszakossá vált a vérvád -közvéleménye, hogy a védelemre hivatott igazságszolgáltatási -férfiaknak lehetetlen volt a tanukkal való érintkezés. E férfiak -tisztán védekezésre szorultak, az igazság kideritésére semmit nem -tehettek.</p> -<p>De mi volt hát az igazság?</p> -<p>E kérdésre adok feleletet, de csak a munka végén. Oly zavarossá -lett az ügy, sok véletlennek találkozása és sok mesterkélten -készitett jelenség, sok tudományos kérdésnek eltorzitása, a -népszenvedélynek vitát nem türő sok megállapodása oly homályossá -tette, ugy összekuszálta az egész eset képét, hogy a mig minden -tünetet és jelenséget egyenként meg nem vizsgálunk s azok eredetét, -természetét s valóságát föl nem deritjük: az egyszerü és valódi -igazságról alig lehet szólani.</p> -<p>Az eltünésnek több oka lehetett.</p> -<p>Lehetett baleset.</p> -<p>Lehetett öngyilkosság.</p> -<p>Lehetett ismeretlen helyre távozás vagy elhurczolás.</p> -<p>Lehetett közönséges gyilkosság vagy emberölés. Lehetett -természetesen az is, hogy egy vagy több zsidó ölte meg s tüntette -el a lánykát.</p> -<p>De a zsidóság elleni gyülölködés elemi erővel tört ki. -Készülődött ez már évek óta, de a lányka eltünése lobogó lángra -szitotta. A napi sajtó elkezdte tárgyalni az ügyet. A törvényhozás -képviselőházában fenyegető <span class="pagenum"><a name="Page_85" -id="Page_85">-85-</a></span> kérdést intéztek a kormányhoz s -hangosan vádolták a közigazgatást és igazságszolgáltatást, hogy nem -teszi meg a kötelességét. A felzuditott közvélemény nem -fontolgatott. Egyszerünek és világosnak látta, hogy a zsidók vették -a lányka vérét. Senkinek se jutottak eszébe az eltünés egyéb lehető -esetei. Lezugták azt, a ki más lehetőségről is beszélni mert volna. -A sajtó a multnak avarjából napfényre hozta a megtörtént -vérvád-eseteket. Magyarországon is volt a XVIII. században kettő. -Az évkönyvek korábbi századokból is feljegyeztek kettőt. -Németországban a középkor utolsó századaiban húsz-harmincz esetet -is följegyeztek. Az emberek nem tünődtek, az évkönyvirók -tévedésének lehetőségét meg nem engedték. Vitathatlan -bizonyosságként kiáltották ki, hogy ha lehetett vérvád a multban: -lehet ma is s az eszlári lányka eltünése mindenesetre a vérvádnak -különös bűncselekménye.</p> -<p>Sohase csodálkoztam a fölött, hogy végre Tisza-Eszláron is -akadtak, a józan, higgadt, hirtelen fellobbanásra sehogy se -hajlandó okos magyar nép közt olyanok, a kik a külső és viharos -izgatásra utóbb elhitték vagy, a mint mondani szokás, szerették -hinni, hogy a vérvád babonás módozatai közt a zsidók emésztették el -a szegény lánykát.</p> -<p>Solymosiné május 4-én ujra elment Jármy Jenő szolgabiróhoz s -most már nyomatékosan jelenthette, hogy az egész ország hiszi és -tudja, mi történt; az országgyülés is felszólalt, a hirlapok is -tudnak már mindent, az egész falu egy véleményen van, már a kis -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> gyermekek is erről beszélnek; tartson -tehát vizsgálatot.</p> -<p>A szolgabiró higgadt és komoly férfi volt, maga közvetlenül a -babonaperbe beleavatkozni nem akart, irt hát levelet a községi -birónak Tisza-Eszlárra, hogy a helyben szállongó hirek és -hiresztelések tárgyában tartson nyomozást s erről nyujtson be hozzá -jelentést.</p> -<p>Ezt a levelet Solymosiné hazavitte s a községi birónak -átadta.</p> -<p>A községi birót Farkas Gábornak nevezték. Elemi iskolákat -végzett, irni és olvasni jól tudó, eszes, mozgékony, sőt furfangos -elméjü mezei gazdaember az ugynevezett parasztok osztályából. A -vérvád későbbi körülményes megalakulására ő többet tett, mint rajta -kivül mindazok, a kik vele együtt közreműködtek.</p> -<p>Nem hiszem, hogy olvasta vagy hallotta volna, hogy a mult -században miként szokták a vérvádat megalakitani s ahhoz a -bizonyitékokat összegyüjteni. De ő azért a maga eszével azt -kitalálta.</p> -<p>A vérvádak rendezőinek se nálunk, se másutt soha nem volt -alkalmuk ahhoz, hogy felnőtt, értelmes, kifogástalan tanukhoz s -kétségtelen tárgyi jelenségekhez juthattak volna. Találtak vagy -készitettek bizonyos jeleket, azok alapján és azok segitségével az -emberek lelkébe sugalmazták a vérvádat, azután fölkeltették a -gyülölet és boszu szenvedélyét s végre kerestek és fogtak tanukat. -A tömeg, ha szenvedélye már fölkelt, csak boszuló sikert követel s -e czélból nemcsak elnéz, hanem meg is követel minden erőszakot, sőt -könnyedén gyakorol erőszakot maga is. Törvénynyel, alakisággal, -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> védelem szentségével, az embernek -természetes jogaival nem törődik.</p> -<p>A vérvádhoz először is valami emberi holttest szükséges. Fiué -vagy lányé, de leginkább lányé. A középkor közepén s végén felnőtt -ifjak holttestét is gyakran szerepeltették. A damaskusi vérvád -esetében élemedett szerzetes holttestéről volt szó.</p> -<p>Gyakori eset volt hajdan, hogy a holttest körül zsidó irással, -héber betükkel, vagy zsidó vallási szertartásos szerek jeleivel -ellátott papir, pergamen vagy ruhafoszlány hevert. Annak -bizonyságára, hogy ott zsidónak kellett járni. Volt eset, a mikor -vashoroggal a tetem bőrére akasztottak egy darab zsidó irást. -Magyarországban a sárosmegyei esetben egy gyermeknek bőrén voltak -nagy vastag rajzolatokban kék, zöld és veres foltokból zsidó vagy -arab betük. Nem föstékkel szinezték ki a bőrt, nem is kivülről való -beedzésből támadtak a betü alaku foltok. A foltok olyanok, mintha -hullafoltok volnának. A tudomány akkori állása szerint a foltok -keletkezését megmagyarázni senki sem tudta. A hullafoltok ismerete -is gyenge volt még, s ugy tudom, a törvényszéki orvostan még nem is -vette észre. Hogy a hullafoltok zsidóbetük alakját öltsék magukra: -ezt természeti és bölcseleti lehetetlenségnek talán nem lehet -tartani, de bizonyos, hogy ily alaku hullafoltot, mióta az élettan -és orvostan okszerü fejlődésben van, még nem észleltek. De mindegy. -A tömeg elhitte, hogy a foltok alakzata zsidó betüt ábrázol, s hogy -isten igy akarta a rejtőző bűnöst az igazság szeme elé állitani. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Azonban a vérvád rendezői leleményesek. Pótolni tudják a -hiányokat, be tudják tölteni a hézagokat. A péri vérvád esetében a -külső erőszaknak semmi nyoma sem volt a kis fiu tetemén; az eszlári -vérvád esetében pedig holttest se volt, mégis meg lehetett a vádat -szerkeszteni.</p> -<p>Ehhez azonban tanu kellett, még pedig zsidó tanu. Először gyerek -tanu, azután felnőtt tanu. Felnőtt zsidó tanusága nélkül a mult -században egyetlen vérvádpört se tárgyalhatott a biróság.</p> -<p>Csakhogy a mult századokban könnyü dolog volt ily tanút -szerezni. Szabad volt a kínzó vallatás, a testnek és léleknek -kegyetlen gyötrése. Ha egy-két zsidó elpusztult is az irtóztató -kínok között, mindig akadt néhány, a ki megtört, mielőtt lelke -elszállt volna s kész volt mondani mindent, a mit tőle -kivántak.</p> -<p>Ma emberségesebb felfogás uralkodik. Az uralkodók, a -törvényhozások s a kormányok komolyan tiltják, sőt botrányos -esetekben súlyosan büntetik a kínzó vallatást. Azonban alsóbbrendü, -nyersebb erkölcsü s fonák gondolkozásu közegek elvétve, titkon és -szórványos esetekben ma is meggyötrik a vádlottat s ha a vádlott -bünössége csakugyan bebizonyul: a közönség s a biróságok gyakran -elnézik a vallató közeg vétkeit. Különösen elnéző a tömeg, ha -gyülölködő vak szenvedélylyel követeli a boszut. <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Hátha éretlen kis gyerek lenne a tanú? – A -községi biró rokonsága. – A kis Samu zsidógyerek beszéde. – A -vizsgálóbiró nem nyomozza ki, honnan ered a kis gyerek beszéde. – -Az első nyomozások.)</p> -<p>Azonban könnyü megfogni tanunak az éretlen kis gyermeket. Ott a -példa XVI. Lajos franczia király fiának esetében, ki undok vétket -vallott saját édes anyjára, s ott a példa a péri vérvád alkalmával -az öt éves kis zsidó fiu esetében, a ki saját apja, Péri Ábrahám -ellen részletes és kimeritő vallomást tudott tenni.</p> -<p>Farkas Gábor községi biró eszes és agyafurt ember volt, s volt -egy igen eszes nőrokona, ha jól emlékszem, testvérhuga: Farkas -Eszter, Sós Andrásné; volt egy növendék rokonlány, talán Sós -Andrásné édes lánya a kezük ügyében, a 12 éves Sós Erzsébet s volt -két bizalmas hajadon felnőtt lány ismerősük: Szabó Juliánna és -Tanyi Eszter. E négy nő kezéből került ki tanunak az első kis -zsidógyerek.</p> -<p>Volt Sarf Józsefnek egy kis fia, Samu nevü, 4 éves és 9 hónapos. -Ott szokott játszadozni a zsidó imaház s apja lakása mellett levő -úton, utczán és libalegelőn. A három falurésznek minden találkozó -útja itt van, erre kell elmenni mindenkinek egyik falurészből a -másikba. Az emlitett lányok a közeli szomszédságokban laktak. Közel -lakott Sós Mihályné is. Ennek pitvarában Szabó Juliánna és Tanyi -Eszter április második felében játszadozni, enyelegni szokott a kis -Samu gyerekkel. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> Egyszer s másszor egy-két falat harapni -valót is adtak a gyereknek, czukrot s effélét.</p> -<p>Semmi nyoma annak az irásokban, hogy a kis zsidógyereket ők -naponkint oktatgatták s valamire kitanitották. Még arra se -kérdezték ki a lányokat és asszonyokat, vajjon mióta s miért -játszadoztak ők a kis gyerekkel?</p> -<p>Ez pedig szokatlan, sőt példátlan dolog.</p> -<p>Ha egy házban, egy födél alatt laknak: a négy éves és kilencz -hónapos fiu, ha zsidó gyerek is, eléggé kedves, virgoncz és bájos -lehet arra, hogy, ha ideje van hozzá, 19 éves hajadon parasztlány -is eljátszadozzék vele. De hogy idegen, felnőtt, férjhez menő -parasztlányok és fiatal asszonyok az addig előttük ismeretlen kis, -szegény, rongyos öltönyü zsidó gyereket fölkeressék, közeli ház -pitvarába odavigyék, neki kedveskedjenek, czukorral, kalácscsal -édesgessék, a mit se azelőtt, se azóta sohase tettek: ez mégis -fölötte különös. Minden esetre érdemes lett volna ezt gondosan -kipuhatolni.</p> -<p>De hát igy történt. Érdekes a folytatása.</p> -<p>Pásztor Józsefné született Tanyi Erzsébet május 2-án libáit -hajtotta haza a legelőről Sarfék háza előtt. A kis Sarf Samu -pajkosan, rakonczátlanul odaugrott a libák közé s azokat -szétzavarta. Pásztor Józsefné ezen felindulva, a kezében levő -füzfavesszőt megsuhogtatta a gyerek felé s haragosan, fenyegetőleg -rárivallt. A gyerek a mérges hangra elfintoritotta az arczát s azt -felelte:</p> -<p>– Azért se mondom meg magának, mit csinált apám a magyar -lánynyal. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Ime a szó!</p> -<p>A ki mérgesen, gorombán szól rá: annak nem mondja meg a kis -gyerek, mit csinált apja a magyar lánynyal. A gyerekész -gondolatának ellenkező fele tehát kétségtelenül az, hogy a ki -szépen bánik vele: annak megmondja.</p> -<p>Igy volt szoktatva napok óta.</p> -<p>A tizenkét éves Sós Erzsébet azt beszéli, hogy neki a kis gyerek -azt mondta:</p> -<p>– Behivta atyus a magyar lányt a templomba, ott egy karszékbe -ültette, Móricz fogta a kezét, atyus fogta a fejét, a metsző -megvágta a lábát, azután elvitték arra, a hol az a nagy fa van.</p> -<p>A temető felé mutatott a gyerek, ott volt a nagy fa. A Móricz, a -kiről emlékezett, Sarfnak idősebb fia, a kiről még sok szó -esik.</p> -<p>Tanyi Eszter, tizenkilencz éves hajadon leány, Sós Mihályné -pitvarában beszélgetett a kis fiuval s igy adja elő a beszélgetést. -Kérdezte a kis fiut:</p> -<p>– Volt-e nálatok egy lány?</p> -<p>– Volt.</p> -<p>– De láttad-e te azt a lányt?</p> -<p>– Láttam.</p> -<p>– Ki hivta be azt a lányt s mit csináltak vele?</p> -<p>– Atyus hivta be a lányt, leültette, kezét hátrakötötte, a -száját rongygyal bedugta s megmosták a lányt, a metsző bácsi pedig -elvágta a nyakát.</p> -<p>– Hova tették a lányt?</p> -<p>– Azt nem tudom, mert Móricz bezárta az ajtót. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Sós Andrásné Farkas Eszter, a biró testvére azt beszélte, hogy -ápril 30-án ő azt hallotta a kis fiutól, a mint ez a paraszt -gyerekeknek beszélte, hogy »atyus hivta be a magyar lányt, -megkötözte és megmosta, metsző bácsi pedig megvágta, csirkét is -vágott nálunk«.</p> -<p>Szabó Julianna tizennyolcz éves hajadon akként beszél, a mint -Tanyi Eszter. Ő is Sós Mihályné pitvarában kérdezősködött a kis -fiutól.</p> -<p>A szolgabiró levelére Farkas Gábor községi biró május 6-án -tartott nyomozást a községi jegyző segitségével. A nyomozásról -jegyzőkönyvet készitett s abba a most ismertetett nyilatkozatokat -vette be.</p> -<p>A jegyzőkönyvet még e napon beküldte Jármy Jenő szolgabiróhoz, -ki ezt nyomban a nyiregyházi királyi ügyészhez, mint közvádlóhoz -terjesztette.</p> -<p>A vizsgálóbiró május 19-én hallgatta ki a kis Sarf Samut. -Életkorát négy évben és kilencz hónapban határozta meg. Előtte igy -beszélt a kis fiu:</p> -<p>Solymosi Esztert ismeri. Eszter bement lakásukra, apja Eszter -szájába fehér rongyot dugott, azután teknőben mosdatták és egy nagy -zsidó bácsi egy hosszu késsel nyakát megvágta ugy, hogy a feje -leesett. Csak egy vágást tett rajta. Móricz fogta a fejét, ő pedig -(maga a kis Samu) tartott egy tányért s abba piros vér csurgott, -azután megfogták Esztert s vitték a pitvaron át a templom felé, -kezét, lábát és fejét fogták: Brenner meg a fia, Soványkakas meg a -fia és Móricz. Sokan voltak ott. Ott volt Kutyakorbács is. Mondták, -hogy Esztert a Tiszába vitték, de ő nem látta. – A kis <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> fiunak -elébe állitották Svarcz Salamon metszőt s erre azt mondta: »Ez a -nagy metsző bácsi, a ki Esztert megvágta«.</p> -<p>Ime a kis fiu leghosszabb nyilatkozata.</p> -<p>Tudni kell, hogy az általa emlitett Brenner valódi neve: Braun -Ábrahám; – a Soványkakas valódi neve: Lusztig Sámuel s a -Kutyakorbács valódi neve: Grósz Márton. Mindezek eszlári zsidók. -Ama furcsa nevek gúnynevek. Némely vidéken a parasztok is gúnynevet -adnak a zsidóknak. De például Kutyakorbács nevet nem adnak, -minthogy a köznép kutyakorbácsot nem használ, nem is ismer. Ilyen -kezebelit csak vadászgató urak használnak. Ezek a gúnynevek csak -néhány eszlári ur ajkán éltek. A kis Samu ezeket a maga szegény -családi körében soha nem hallhatta. A zsidók önmagukat falun nem -csufnéven nevezgetik. A kis gyerek fülébe ugy sugdosták e -neveket.</p> -<p>Jól tudta ezt a biróság is. Nem is adott a kis zsidó gyerek -beszédére semmit. Azt legalább semmibe se vette, miként adja elő a -kis gyerek a lányka megölésének a módját.</p> -<p>Nem is vehette komolyan.</p> -<p>Hiszen nincs oly törvény a világon, mely négy-öt esztendős -gyerek fecsegését jogi sulylyal birónak megengedné elfogadni.</p> -<p>Azonban más az itélőbiró dolga s más a vizsgálóbiróé. Ha az -itélőbiró szentül hinné is, hogy a gyerek igazat mond, még akkor -sem itélné el a vádlottat, ha a vádat egyéb erősség nem támogatja. -A vizsgálóbiró <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> pedig akármily éretlen gyerek szavaiban -is jelenséget keres s gyakran talál is. Tünetnek tekinti, melyből -kiindulhat s a mely helyes nyomra vezetheti őt.</p> -<p>Csakhogy azt gondosan meg kell neki vizsgálni, vajjon a tünet -valódi-e vagy koholt? Mi az oka? Miként keletkezett? A keresett -irányra utal-e vagy sok más irányra is? Sok hiábavaló munkát, -gyakran káros és veszélyes munkát végez a biró, ha mindezt -elmulasztja vagy ha erre a vizsgálatra képtelen.</p> -<p>Ebben az esetben ezt a vizsgálatot elmulasztották. A kis zsidó -gyerek csacsogását komolynak vélték.</p> -<p>Ha el nem mulasztják: érdekes lélektani részletekhez jutnak -el.</p> -<p>Rájöttek volna arra, hogy a kis gyerek ápril elsejétől husz vagy -huszonötödik napjáig semmit se beszélt, semmit se tudott. Rájöttek -volna arra, hogy a kis gyerek csak akkor kezdett beszélni, a mikor -már a vérvád a sajtóban, a törvényhozás képviselőházában s onnan -Tisza-Eszlárra érve, a falusi mende-mondában kiképződött s -határozott alakot öltött. És arra is rájöttek volna, hogy csak -akkor kezdett beszélni, a mikor már az útszélen, a libalegelőn és -Sós Mihályné pitvarában Tanyi Eszter, Szabó Juli és Sós Erzsi -napokon át játszadoztak vele, édesgették s nyalánksággal magukhoz -szoktatták.</p> -<p>Négy-öt éves gyerek, ha nem csodagyerek, nem emlékszik hetekkel -előbb történt dolgokra. A kis gyermeknek csodálatos figyelő -képessége naponkint százszor több dolgot és jelenséget észrevesz, -mint a felnőtté. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> De a mily gyorsan és tömegesen lepik meg -agyát az észleletek, oly gyorsan és tömegesen nyomják el azokat a -következő napok észrevett jelenségei. A kis gyerek igen jól tudja, -mert élénken érzi, hogy éhes, ha éhes, – de még olyan négy vagy öt -éves gyerek alig volt a világon, a kinek eszébe jutott volna arról -beszélni, hogy három vagy négy hét előtt milyen éhes volt s miként -verte el éhét. Igy van egyéb jelenséggel is, mely látása vagy -hallása, vagy tapintása körébe férkőzik.</p> -<p>Szülői ügyetlenül védekeztek a falubeli mende-monda s a gyerek -fecsegése ellen. Egy kis lánykájuk halt meg márcziusban vagy -áprilisban. Csecsemőlányka. A szülők azt beszélték mentségül, hogy -ennek holttestét s ennek megmosatását látta a kis Samu. E helyett -megfigyelhették volna gondosan, kik enyelegnek, kik játszanak a kis -Samuval, kik hivják el a szomszéd házakhoz, kik s miről -beszélgetnek vele, s kik édesgetik, holott az előtt észre se vették -és szóba se álltak vele.</p> -<p>A biróság látszat szerint azért is félvállról vette a gyermek -beszédét, mert ez a vérvétel cselekményének lefolyását nem egy -módon adta elő, s egyébként is hihetetlen volt, hogy a gyilkolásnál -a kilencz éves Móricz fogja az áldozat fejét s a 4 éves és kilencz -hónapos Samu tartsa a tálat, a melybe a vér csörgedez. A külső -rábeszélés megtörténtét az ily részletek nagyon világosan -elárulták.</p> -<p>A nyiregyházai büntetőtörvényszékhez május 6-án vagy 7-én -érkeztek be a kis Samu beszédéről az irások. A törvényszék -valósággal késlekedett az ügy elintézésével. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> A közvádló -csak május 12-én inditványozta, hogy tartsanak vizsgálatot és pedig -a helyszinén. Indoka az volt, hogy »tanuk vallomásával azon -jogszerü gyanuok állapittatik meg, hogy a kérdéses helyben és -időben Solymosi Eszter akár esetleges erőszakos nemi közösülés, -akár ellopás és idegen kézre játszás, akár megölés czéljából, -idegen befolyás és erőszak által veszett el vagy tünt el«.</p> -<p>Ebben az indokban se ész, se igazság.</p> -<p>Hiszen az összes iratokban egyetlen szó se fordult elő, egyetlen -jelenségre se utalt semmi, mely erőszakos nemi közösülést vagy -ellopást s idegen kézre játszást engedett volna sejteni. Csak arról -volt szó, hogy a zsidók husvét szombatján megölték a leányt. De ezt -se tanuk vallották. A tanuk csak a kis Samu gyerek beszédéről -szóltak.</p> -<p>Május 12-én már az egész ország a vérvádról beszélt. Más -országok társadalma is megtudta a tisza-eszlári esetet. Miért -kellett tehát álnok szinbe öltöztetni a vádat vagy gyanut? Miért -kellett erőszakos nemi vétségről vagy ellopásról s nőragadásról -beszélni? Hiszen ha valósággal a zsidók vették vérét a keresztyén -szűznek s ha ezt husvétjuk szombatján imaházukban fényes nappal -cselekedték: akkor másról, mint a történelmi vérvádról beszélni -csakugyan nem lehetett.</p> -<p>De ez az álnokság bizonyos fokig mégis becsületére válik -korunknak s műveltségünknek. Ez azt teszi, hogy a vérvád babonája -ott rejtőzik ugyan nemcsak a babonás köznépnek, hanem a tanult -művelt embernek, sőt <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> a biráknak lelkében is, de azért ezt a -művelt emberek, a birák mégis röstellik bevallani. A babonát érzik -ugyan, dolgoznak is benne, de azért a műveltséggel összeférőnek el -nem ismerhetik.</p> -<p>A vizsgálatra törvényszéki aljegyzőt küldtek ki. Se a törvény, -se a gyakorlat meg nem engedte, hogy ily fontos ügyben ily -alsórendü birósági tisztviselő végezze a vizsgálat nehéz és nagy -munkáját. De a törvényszék túltette magát a törvényen s a -gyakorlaton.</p> -<p>Nem ez volt a baj.</p> -<p>Hanem az, hogy az aljegyző fiatal és tapasztalatlan ember volt. -Elég tehetséggel és minden rossz indulat nélkül, de tele feltünési -vágygyal. Napfényre hozni a vérvádat, mely még eddig alig sikerült -valakinek s ezzel magára vonni a világ figyelmét: erre a fiatal -lélekben úgy is folyton pezsgő nagyravágyás méltán törekedhetik. S -ha a fiatal ember csakugyan hisz a vérvádban: nagyravágyását nem is -lehet nemtelennek gondolni.</p> -<p>Az aljegyző neve: Bary József.</p> -<p>Május 19-én kezdi Tisza-Eszláron a nyomozást. Négy nap alatt -nagyszámú tanút hallgat ki, zsidókat és keresztyéneket -egyaránt.</p> -<p>Megvizsgálja az imaházat. Ennek előpitvarában egy helyütt a -falat ujonnan tapasztottnak s ujonnan meszeltnek találja.</p> -<p>Az imaházzal Lengyel Istvánné háza szomszédos, az imaház kertje -e ház faláig terjed. E fal tövében egy hosszu tölgyfadeszka fekszik -a földön s a deszka alatt <span class="pagenum"><a name="Page_98" -id="Page_98">-98-</a></span> uj ásás nyomai. Az uj ásást -széthányják s ugy találják, hogy ott egy kis üreg volt valami edény -számára, de nem holttest számára. Megállapitották, hogy azt a kis -üreget csak tegnap bonthatták fel.</p> -<p>Vettek észre lábnyomokat is a kertben az uj ásás körül. Ezeket -»idegen« lábnyomoknak ismerték fel.</p> -<p>A következő nap, május 20-ika, szombati nap volt. Az előző -péntek estéjén több zsidó akart Sarf Józsefnével beszélni, két -zsidó el is vitte az imaház kulcsát s bement imádkozni a templomba. -Igy jelenti a kisbiró s jelentése igaznak bizonyult.</p> -<p>Fölásták a templom padozatát, a fürdőházat, Sarf lakását és -kertjét »a Solymosi Eszter hullájának« avagy erre vezethető -gyanunak feltalálhatása czéljából.</p> -<p>Május 21-én kimennek a Tiszára. Kirendelnek halászokat, a kik -szigonyokkal megkotorják a folyam medrét.</p> -<p>Sehol semmi eredmény.</p> -<p>A folyam medrének ez a megkotrása nagyon jellemző. Teljes -tapasztalatlanságra mutat.</p> -<p>Hiszen a holttest a folyóvizben meg nem marad azon a helyen, a -hol látszólag a vizbe merült. A folyóviznek a szerint, a mint apad -vagy árad, különböző áramai vannak a meder minden részén. A -holttestet az áramok fekvő helyéből kimozditják, azután elsodorják -s esetleg néhány nap alatt is messze-messze elhurczolják. De az is -lehet, hogy iszappal eltemetik.</p> -<p>A lányka eltünése óta ötven nap telt el. Ötven tavaszi nap, a -mikor a Tisza többször is áradni szokott, hozván <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> magával a -Kárpátok olvadt hóvizét. Ötven nap alatt mit nem csinálhatott a -tehetetlen holttesttel az áradó folyam!</p> -<p>S a holttestben is van élet. A halálnak néma élete. A feloszlás, -a test alkatrészeinek légneművé való átalakulása. Ötven nap alatt a -gázoktól duzzadó tetem ötször-hatszor is felszinre juthat s órákon, -sőt napokon át a viz felső rétegében sodródhatik lefelé. A -hullagázok kiszabadulnak, a tetem ismét a fenékre száll alá. Ujabb -hullagázok támadnak: a tetem megint felbukkan. A Tisza esése az -alföldön kicsiny, kilométerenkint alig 6 czentiméter, alacsony -vízállásnál tehát lassu a folyása, de a tetemet ötven nap alatt -mégis száz meg száz kilométer távolságra ragadhatja.</p> -<p>Négy napi lázas jövés-menés, kihallgatás és nyomozás után se az -eltünt lánynak semmi nyoma, se a zsidók bűnösségének semmi tárgyi -jelensége. Más irányba kellett terelni az eljárást.</p> -<p>Tanút kellett szerezni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<h2>A TANÚ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Sarf Móricz életkora. – Az anyakönyvek hajdan. -– Miért kell Sarf Móriczot letartóztatni? – Elbeszéli, miként ölték -meg a zsidók Esztert. – E vallomást Péczely Kálmán veszi irásba. – -Péczely rablógyilkos volt. – Sarf Móricz csendbiztoshoz kerül.)</p> -<p>A tanú neve Sarf Móricz. Apja Sarf József, az eszlári zsidó -templomszolgának vagy egyházfinak, a nép által ugynevezett zsidó -harangozónak fia. A kis Samu gyereknek testvérbátyja.</p> -<p>Nagy vallomást tett. Azt beszélte, hogy ő látta, a mikor a -zsidók Solymosi Esztert az imaházban fényes nappal megölték. -Elmondta körülményesen, miként oltották ki a lányka életét, miként -vették vérét. Vallomása azért is különös, mert saját édes apját is -közvetlen gyilkossággal vádolta. A vizsgálat első feladata volt, -meghatározni életkorát. A kis Samu gyerek is beszélt a lányka -megöletéséről, de ő ötödfél éves kora miatt tanu nem lehetett. -Móricz életkorát tisztába kellett hozni, mert ő lett a tanú. -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Magyarországon akkor nem volt állami és polgári -anyakönyvvezetés. A különböző egyházak maguk vezették -anyakönyveiket híveik születéséről, házasságáról és haláláról. A -papok és lelkészek voltak az anyakönyvvezetők. Jó pap jól vezette, -rossz pap rosszul vezette, de valahogy mégis vezette. Az állam nem -sokat törődött az anyakönyvvel. Nem volt általános hadkötelezettség -se. A katonát erőszakkal fogták vagy önkéntesekből toborozták, a -finemü gyerekek életkorával e miatt se kellett törődni. A születés -törvényessége s az öröklési jog biztossága se volt nehéz kérdés. -Birtokjoga csak a nemességnek s a városi polgárnak volt; a nemesek -és városi polgárok maguk gondoskodtak polgári, öröklési, -törvényességi dolgaik biztonságáról. A törvényhozás csak 1827 óta -gondolt arra, hogy az anyakönyvek könnyedén el ne pusztuljanak, ha -már valaki vezeti őket. De hogy vezessenek is anyakönyvet -mindenkiről: akkor se rendelte meg világosan.</p> -<p>A zsidók szegényebb részének éppen nem volt rendes anyakönyve a -falvakon. A mult század közepéig a zsidó nem vehetett ingatlan -birtokot – házak, földek, erdők fölött nem osztozhattak gyermekei. -Csak ingó értéke volt, melyen könnyü volt az örökösök osztozása. Az -elaggott szülők rendesen életükben felosztottak mindent a gyermekek -között. A zsidó bujdosó nép volt, még ma is az napkelet felől -napnyugat felé. Másutt születik s másutt hal meg. Sirja nem ott -domborul, a hol bölcsője ringott. Nemzedékekre terjedő otthont nem -ismer. Magyarországba Ausztriának lengyel tartományaiból -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> jön először a Kárpátok lejtőire, azután -a magyar nagy alföldre, később az ország fővárosába, s lassanként -Bécs, Berlin, Amerika felé. A tisza-eszlári huszonöt vagy több -családfő közül alig négy-öt született ott. Ha se vagyona, se -ingatlan öröklése, se állandó tanyája nincs; ha őseiről azt se -tudja, hol aluszszák örök álmukat; ha még állandó nevük sincs, -hiszen alig 115 éve annak, a mikor az állam hatalma kényszeritette -őket állandó családi név felvételére: hát akkor csakugyan mit ér -neki az állandó anyakönyv. Ki őrízze azt s ha bujdosik: hova s -miért hurczolja magával?</p> -<p>A mult század első feléből nagyon kevés zsidó anyakönyv van -Magyarországon. A mi van is, csak rabbik magánföljegyzéséből áll. -Nagyon kevés öreg zsidó él itt, a ki apjának, öregapjának születése -helyét, idejét s törvényességét okirattal tudná igazolni. -Tisza-Eszláron se volt anyakönyv, a mikor Sarf Móricz született. -Hosszas birói nyomozással kellett születési idejét -meghatározni.</p> -<p>Apja Sarf József azt mondta, hogy első feleségével, Fajermann -Bettivel, 1867. évi januárban lépett házasságra s Móricz fia -1868-ik év julius vagy augusztus havában született. A hónapra és -napra nem emlékezik. Mostani felesége, Müller Léni, a fiu mostoha -anyja csak megközelitőleg tudja, hogy Móricz tizenhárom éves -mult.</p> -<p>Megkérdezték az öreganyát, Fájerman Farkasnét, születési nevén -Dávid Sárát. Szerinte nem is Betti, hanem Borbála volt a lánya -neve. Nem tudja, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> lánya melyik évben kelt össze Sarf -Józseffel, de azt tudja, hogy Móricz azután másfél évre -született.</p> -<p>Az illetékes rabbi, Fried Jakab semmit se tud Móricz -születéséről. A ki körülmetélte: az Grosz Énok ladányi lakos, most -is él, de ő se tud felvilágositást adni. – Kihallgatták a szomszéd -keresztyén asszonyokat is. Urbán Józsefné, családi nevén Csizmárk -Juliánna, úgy adja elő, hogy az ő Miklós fia 1867-ik évi február -1-én született. Móricz pedig ez után két hónapra. Megegyez vele -Hajdu Mihályné Krobák Ottilia is, a ki 1869. évi februárban került -Sarfék szomszédságába, a mikor már Móricz két év körüli futkározó -gyerek volt. Ezekkel ellenkezik a bába, a ki szintén keresztyén. -Neve Buchta Szigfridné, Novák Amália. Szerinte Móricz 1868. évi -augusztusban született. Igy beszélnek a gyerek keresztszülői is, -Szüszmann Jakab és neje, a kik onnan emlékeznek jól, mert Móricz -születése után hat hétre született az ő Éliás nevű fiuk.</p> -<p>A nyomozás vége az lett, hogy Sarf Móricz valószinüleg 1868. évi -augusztusban született s hogy 1882. évi április 1-én már elmult -tizenhárom és fél éves. Ebben az életkorban vádlott nem igen -lehetett, de tanúnak már sokkal inkább el lehetett fogadni, mint -négy-öt éves Samu öcscsét.</p> -<p>De tanú-e hát vagy vádlott?</p> -<p>A kis Samu beszéde szerint a lányka vére vételénél ő is -tevékenységet fejtett ki. E szerint neki is bünrészesnek s igy -vádlottnak kellett lenni. De csak azért, hogy előzetes -letartóztatására törvényes ürügy legyen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> Ha -mindjárt kezdetben tanuvá teszik: akkor letartóztatni, rokonaitól -elkülöniteni, a világtól elzárni nem lehet. Akkor nem lehet vele -titkon, ellenőrzés nélkül beszélgetni. Akkor előreláthatólag -tizenöt vagy tizenhat éves lesz, mire végtárgyalásra érik az ügy, s -ez esetben érettebb elmével talán nem mondja meg az igazságot. Vagy -talán nagyon is megmondja az igazságot.</p> -<p>A vizsgálóbiró május 21-én vizsgálati fogolylyá tette Svarcz -Salamont, az uj metszőt, Sarf Józsefet a zsidó egyházfit, továbbá -Junger Adolfot, Braun Ábrahámot és Sarf Móriczot.</p> -<p>Sarf Móriczot az előző napon hallgatta ki. Tisza-Eszláron, ha -nem csalódom, a községházánál nyilvánosan történt a -kihallgatás.</p> -<p>A fiú vallomása minden körülményre nézve összevágott a többi -zsidó vallomásával. Elmondta, hogy április 1-én 8–9 óra tájban -mentek a zsidók az imaházba s 10 óra tájban távoztak el. Ő is ott -volt velök az imaházban. Délután 6 óra tájban megint volt -imádkozás, s este 8–10 óra közt ismét odamentek azok, a kik a -pálinkamérés kérdésében egyezkedtek. Köztük volt az ő apja is. Ő -maga nem volt velük, de az imaház pitvarában ő gyujtotta meg a két -szál gyertyát. Ő azután az ajtóban hallgatódzott. Hogy mi fölött -tárgyaltak: nem tudja, csak annyit értett meg, hogy Einhorn József -és Szüszmann Jakab közt volt valami »veszedelem«. Solymosi Esztert -nem ismerte. Miként tünt el: nem tud róla semmit.</p> -<p>Igy beszélt. Ha csupán saját emlékezetéből beszélt <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> igy: -elméjének becsületére válik emlékezete. Hiszen ötven nap telt el -április elseje óta. Azonban valószinű, hogy időközben az öregek -többször beszélgettek füle hallatára erről a napról, azért -emlékezett annyi részletre is.</p> -<p>Előre meg kell emlitenem, hogy korához, miveltségéhez és -környezetéhez képest testileg is, lelkileg is elég fejlett, -értelmes fiúnak találtam Sarf Móriczot. Hogy miként lett tanuvá: -ennek nagy története van. Hogy e történet minden kis részletét -tisztán meg lehessen érteni, már most közölnöm kell -tanuvallomását.</p> -<p>»Solymosi Eszter – ugymond – szombaton délben tizenkét óra körül -édes apám hivására, midőn az Ó-faluból jött haza, bejött házunkba. -Apám azzal hivta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. -Solymosi Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas -fehéres kendő volt a fején, vöröses kendő a nyakán, fehéres forma -vizitke és valami – ha jól emlékszem – kékes szoknya volt -rajta«.</p> -<p>Vizitkének nevezik Tisza-Eszláron azt a kis festett -mosó-szövetből készült ujjas mellénykét vagy kabátkát, melyet a -szegényebb sorsu parasztlánykák viselnek. Otthon csak ingvállban -vannak, nyakukon s derekukon keresztül kötött kendővel, hogy nyakuk -és mellük ki ne lássék. Ha azonban boltban van dolguk vagy -látogatóba mennek: felöltik azt a kis olcsó kabátkát. Ezért nevezik -azt, de csak a legujabb időben, vizitkének. A magyar falusi nép nem -igen tudja azt, mit jelent e latin-franczia-német szó: vizit. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Sarf Móricz igy folytatja:</p> -<p>»Hogy a leányt Solymosi Eszternek hivták, onnan tudom, mert apám -Eszternek szólitotta. A leánynak gazdasszonya Huri Andrásné volt, -mert mama megkérdezte, hogy kinél lakik. Megnevezte, hogy Huri -Andrásnénál lakik. Solymosi Eszter azonban majd ugy nézett ki, mint -testvére, Solymosi Zsófia. Solymosi Eszter a gyertyatartókat a mint -levette asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a -sifonra. Midőn a leány a székről leszállott, akkorra a templomból -egy koldus zsidót beküldtek a lányért, a koldus zsidó megfogta a -lánynak a kezét és kicsalta magával a templomba. Ott a templom -pitvarában a magas barna koldus zsidó a lányt megragadta és a -földre teritette«.</p> -<p>»Ekkor kezdett a leány jajgatni és orditani, de ekkor hirtelen a -már ott volt téglási és tarczali metszők a leányt a földön -megnyomták és a Tisza-Lökről jött jelenlegi tisza-eszlári metsző, -Svarcz Salamon megmetszette a lány nyakát és veres cseréptányérba -eresztették a vérét s midőn a tányér tele folyt vérrel, a vért -fazékba öntötte«.</p> -<p>»E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül, a -templom ajtaja kulcslyukán néztem. Apám ott nem volt, hanem bent -volt a házunkban«.</p> -<p>»Midőn a lányt bevitték a templomba, a templomajtót belülről -riglivel bezárták. A templomban a föntebb emlittetteken kívül jelen -voltak: Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger -Ábrahám«.</p> -<p>A fiú igy végezte vallomását: <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>»A lányt előbb egy ingre vetkőztették s úgy metszette meg a -metsző, – a lány mezitláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a -nyakát rongygyal bekötötték, úgy ismét felöltöztették. A lányt a -metszők fogták, a koldus zsidó levetkőztette; midőn meghalt: -ugyancsak a koldus zsidó felöltöztette. – Az eset után bementem -apám és anyámhoz a szobánkba és megbeszéltem nekiök, hogy a lányt -megölték, akkor mámi megtiltotta, hogy senkinek ne beszéljek -erről«.</p> -<p>Eddig terjed megszakitás nélkül a fiu tanuvallomása, a mint egy -papiron le van irva.</p> -<p>E vallomás Recsky András csendbiztos lakásán történt. Ugyanazon -papirra még ez van rávezetve:</p> -<p>»Recsky azon kérdésére, hogy tudja-e apád, hogy a lányt megölték -– azt felelte: tudja, mert elbeszéltem előtte, hogy megölték a -lányt«.</p> -<p>Végül a papiron a fiunak sajátkezü irásával e szavak -állanak:</p> -<p>»Vallottam ezeket minden kényszer nélkül«. Aláirva: Sarf -Móricz.</p> -<p>A »kényszer« szót a fiu nem jól irta. Igy irta: »készer«. Azután -egy »n« betüt irt az »é« betü után kissé a sor fölé. Igy lett -belőle »kénszer«. Végre a »nélkül« szót »nélköl«-nek irta.</p> -<p>A tanulatlan zsidó Magyarországon az ü és ő betüt nem tudja jól -ejteni ki. Rendesen fölcseréli a két betüt. Hogy a kis zsidó fiu a -»nélkül« szót nem tudja jól irni, ez természetes. <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>De már hogy a »kényszer« szót se tudta jól irni: ennek más az -oka.</p> -<p>A »kényszer« szó irodalmi szó. A magyar köznép ezt nem -használja, tehát a fiu se szokhatta meg. A fogalmat ismeri a -köznép, de jelzésére vagy a »kényszerités« szót használja vagy ezt: -»kénytelenségből«. A »kényszer« szót tehát valaki ugy beszélte a -fiú tolla alá.</p> -<p>Több ily szó is van a vallomásában. A magyar köznép sohase -mondja azt »a már ott volt téglási és tarczali metszők«. E helyett -azt mondja: »az ott levő stb. metszők«. Vagy azt mondja: »a téglási -és tarczali metszők, a kik már ott voltak«. Azután a magyar köznép -sohase beszél igy: »láttam ezt a jelenetet«. A »jelenet« szót -egyáltalán nem használja.</p> -<p>De hát ez mind semmiség. Azt az iratot valami Péczely Kálmán -nevű irnok irta s egyáltalában nem a zsidó fiu szavaival irta. A -fiu beszélt valamit s az irnok az ő szavaiból kikerekitett -mondatokkal rendes elbeszélést irt a papirra.</p> -<p>Általános szokás ez minden országban s minden korszerű -törvénykezésben. Esztendőnkint száz meg százezernyi jegyzőkönyvet -vesznek föl a vizsgálóbirák, rendőrök és csendőrök minden mivelt -országban. Minden tiz jegyzőkönyvből kilencz kikerülhetlenül hamis -vallomást foglal magában. Nem azért, mert a hivatalnok hamis iratot -akar késziteni. Hanem azért, mert a maga esze, szokása és irásmódja -szerint akarja a nyilatkozó vádlottnak vagy tanúnak szavait kerek -mondatokba <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> szerkeszteni. Igen gyakran mást -jelentenek e kerek mondatok, mint a mit a nyilatkozó akar a maga -kuszált szavaival mondani. A legtöbb esetben nem származik ebből -nagy baj, de azért igen sok esetben irtóztató tévedésekbe vezeti az -itélő birát. Ezért törekszenek a társadalmak arra, hogy az -igazságszolgáltatásból az irásbeliséget kiküszöböljék s helyébe a -szóbeliséget, a közvetlen meghallgatást tegyék.</p> -<p>Ha Sarf Móricz vallomásában csak ez lett volna a hiba: a nagy -pernek egészen más a folyamata is, a vége is. Egészen másról kell -itt szólnom.</p> -<p>Ime a tanunak két vallomása áll előttünk.</p> -<p>Az egyik május huszadikán eredt. Ebben az eltünt lányka -megöléséről nem tud semmit s az ápril elsején történt dolgokat csak -úgy adja elő, mint a többi tanú.</p> -<p>A másik vallomás május 21-én este készült. Ebben már -körülményesen elmondja a lányka megöletését s gyilkosokként vagy -bűnrészesekként nevezi meg a három pályázó metszőt, továbbá az -ismeretlen koldus zsidót, végre Lusztig, Braun, Weiszstein és -Junger eszlári zsidókat, de még saját édes apját is.</p> -<p>Melyik igaz a két vallomás közül?</p> -<p>Olyan egyszerünek látszik a felelet: a későbbi. A törvényszéki -gyakorlat rendesen az utolsó vallomást veszi figyelembe. A zsidók -ellen egyetemes és mély gyülölet lángolt akkor a társadalomban. A -sajtó hihetetlen gyorsasággal s harsogó hangjának egész erejével -röpitette szét a hirt a zsidó gyerek vallomásáról. A gyűlölettől -izzó lelkek nem türtek semmi kétséget. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> A mit a -zsidó fiu mond, a mit utoljára mond, az az igazság.</p> -<p>Hogy a fiu második vallomása miként készült: azt nem tudta a -világ. A részleteket szentséges hivatali titok gyanánt őrizték. A -hogy’ őrizni kellett volna legalább egyelőre magát a vallomást -is.</p> -<p>Volt Bary vizsgálóbiró mellett irnok is. Az irnoknak kellett a -szabályok szerint a jegyzőkönyvet vezetni. Se Barynak nem volt -szabad irnoka nélkül, se az irnoknak a vizsgálóbiró nélkül -jegyzőkönyvet vezetni vagy embereket meghallgatni. Ez volt a -törvény és gyakorlat s a törvényes rendeleteken alapuló birói -szabály. Igaz, hogy ezzel ebben a perben nem törődtek.</p> -<p>Az irnok neve volt: Péczely Kálmán.</p> -<p>Akkor ötven éves volt, tehát 1833 körül született Hernádon, -tisztes magyar kálvinista szülőktől.</p> -<p>Rossz fiu volt. Serdülő korában már erkölcstelen útra tért. -Elhagyta az 5-ik középiskolai osztályt, elhagyta szülői hajlékát -is. Mint husz éves ifjú már korhely, kocsmatöltelék s veszekedő, -dulakodó természetü volt. Később tolvajságra vetemedett. Erkölcsi -bizonyitványában azt állitják róla, hogy többrendbeli lopásban -gyanus s minden tekintetben rosszhírű egyéniség. Huszonhárom éves -korában megismerkedett egy Takács Anna nevü nővel s ennek -társaságában kegyetlenül meggyilkolt egy védtelen idősebb -embert.</p> -<p>1856-ban cselekedte ezt. Bűnpörbe fogták. A gyilkosság mellett -rablással is vádolták. A kihallgatások és tárgyalások alkalmával -hidegvérrel ismerte be a gyilkosságot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> Az -1857-ik évi május 21-én, tehát éppen azon a napon, melyen ő 25 év -mulva a zsidó fiut vallatta, 15 évi sulyos börtönre itélte őt a -kassai törvényszék. Az itéletet az eperjesi főtörvényszék 1857. évi -deczember 22-én megerősitette s neki ez év deczember 29-től 1872-ik -év deczember 29-ikéig fegyházat kellett szenvednie.</p> -<p>A legszebb kort, az élet fenséges örömeinek s gyümölcsöző -munkásságának korát börtönben tölteni! Huszonhárom éves korától -harminczkilencz éves koráig! Nőtől, családtól, jó emberektől, -istennek szabad napfényétől s az élet minden boldogságától elzárva! -Irtóztató bűn sulyának terhe alatt görnyedő lelkiismerettel!</p> -<p>Bűntársa, az asszony, hét évi fegyházat kapott.</p> -<p>A fegyházban valami boldogtalan túlbuzgó katholikus pap -elhitette vele, hogy kegyelmet kap, ha vallását elhagyja s áttér a -római katholikus vallásra. Megtette ezt is s 1859. évi április hó -14-én elhagyta ősei hitét is s áttért a római egyházba. De azért -kegyelemről természetesen szó se lehetett.</p> -<p>Az illavai állami fegyházban töltötte az éveket. Erős, -egészséges termetű volt. A fegyház orvosai azt tapasztalták, hogy -elég erős arra, hogy a börtönbüntetés sulyosbitását, a hetenkénti -bőjtöt is elviselje. A bőjt abból állott, hogy hetenként egy vagy -két napon át csak kenyéren és vizen éljen s rabruhájában lábán -vasat viseljen.</p> -<p>1867-ben, a mikor Magyarország s I. Ferencz József osztrák -császár közt béke és kiegyezés jött létre, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> magyar -király koronázásának alkalmából sok rab kapott kegyelmet. Őt akkor -se tartották arra érdemesnek. De a fegyházban nyugodtan -viselkedett. Eléggé értelmes is volt. Irodabeli munkákat ügyesen -végzett. Elvégre 1869. évi márczius 7-én kegyelem utján -megszabadult. Tehát közel 13 évet töltött fogságban.</p> -<p>Mikor s miként jutott Szabolcsvármegyébe: nem tudom. Mikor -1872-ben a biróságot rendezték s államivá tették: ő akkor dijnoki -foglalkozást kapott a nyiregyházi törvényszéknél. Később irnokká -lett, s mint ilyent küldték ki Bary József aljegyző mellé a vérvád -vizsgálatára.</p> -<p>Előbb én nem ismertem. Csak a nagy tárgyalás alatt volt alkalmam -annyira-mennyire megfigyelni. Azt nem merem mondani, hogy jól -megismertem. Se annyi időm, se annyi érintkezésem nem volt vele. -Szürke feje, sápadt arcza, inkább sovány, mint telt termete, -előrehajló feje s rideg, komor arczvonásai maradtak -emlékezetemben.</p> -<p>Ő volt tehát a kis fiu vallatója.</p> -<p>A vizsgálóbiró május 21-én esti 7 órakor megengedte Recsky -András csendbiztosnak, hogy éjjelre haza mehessen birtokára és -lakására, Nagyfaluba. Nagyfalu alig 5 kilométernyire fekszik -Tisza-Eszlár Ó-falutól, ettől északra. Hogy a csendbiztos otthon -tölthesse ily közelben az éjszakát, ebben nincs semmi különös.</p> -<p>Különös azonban az, hogy kezére adja a kis fiut is, Sarf -Móriczot, hogy vigye magával. Az a czélzata, hogy a fiut Recsky -másnap vigye be Nyiregyházára, <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> mint vizsgálati foglyot. -A fiu nyugodtan ott maradhatott volna Eszláron, a hol a -vizsgálóbiró is maradt. Elkülönitésére s letartóztatására ott is -volt elég kényelmes helyiség. Mégis rábizta a csendbiztosra.</p> -<p>De hát ebben sincs még szokatlan dolog.</p> -<p>Azonban egyidejüleg jelentkezik Péczely Kálmán, az irnok is, -hogy ő beteg, s betegsége czimén kéri, hogy eressze őt is haza -Nyiregyházára a vizsgálóbiró. A biró ezt is megengedi.</p> -<p>El is megy Péczely. Csakhogy nem hazamegy, hanem ő is Nagyfaluba -megy a kis fiuval és a csendbiztossal.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Recsky András, a csendbiztos. – Ősei, családja. -– A magyar nemesség. – A vármegye státusai. – Móricz vallatása a -csendbiztosnál. – A csendbiztos cselédei. – A vizsgálóbiró alaki -törvénysértései.)</p> -<p>A csendbiztos Recsky András. Akkor 41 éves, nős, családos, -birtokos, de zilált vagyoni viszonyok közt.</p> -<p>A család, melynek ivadéka, a hatalmas és előkelő magyar -köznemesi családok közé tartozik. Ősi fészke: Recsk, -Hevesvármegyében fekszik. Innen vette nevét is a család. Birhatta -már az Árpádházi királyok korában is. A középkor utolsó századaiban -már hatalmas volt a család. Egyik tagja, Miklós, már 1447-ben az -országgyülésen képviselte a vármegyét. A vármegyék akkor, de még -azután századokon át csak előkelő, nagybirtoku nemeseket küldtek a -törvényhozásba. Heves- és Külső-Szolnokvármegyében három nagy -falura terjedt ki a <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> fiági Recsky-birtok. A nőági birtokok -még terjedelmesebbek voltak.</p> -<p>Le egész a mult századig a Recskyek mindig kormányzó szerepet -viseltek a vármegyében. Még a mult század első felében is László és -András előkelő megyei tisztviselő volt. Ha nem csalódom, az -utóbbinak volt fia a szabolcsvármegyei csendbiztos.</p> -<p>A tisztavérü nemesi családoknak sok erényük és sok gyengeségük -volt. Erősek, büszkék, szabadok és függetlenek voltak; – hazafias, -családi és hadi erényekben gazdagok. A hogy Walter Scott jellemzi a -középkori skót várlakó urakat és nemeseket: olyan volt a magyar. A -királylyal szemben bátor és joga védő. Az alkotmány csorbitását meg -nem engedi. Szabadságait, kiváltságait életre-halálra védi. Faját -tisztán tartja. Országát ellenségtől, töröktől, némettől -szakadatlanul oltalmazza s vérét, vagyonát nem kiméli.</p> -<p>Voltak jobbágyai. Ezek fölött az alkotmány sok jogot biztositott -a nemes urnak. Volt alkalma parancsolni, kormányozni, csaknem -uralkodni. Edzett testalkat, vagyoni jólét, a szabadságharczokban -hősiség, a vadászatokban bátorság, a közügyek vezetésében szabadság -és függetlenség: ime ekként támadtak, igy fejlődtek köztük az erős -egyéniségek.</p> -<p>Néha eltorzult a fejlődés. Vagy az agyban, vagy az erkölcsben -hiba támadt. A vagyoni jólét tékozlássá, a hatalom -zsarnokoskodássá, az önérzet gőggé és hetykeséggé, a függetlenség -betyársággá fajult. A mult században rohamosan megindult korszerü -haladással sok <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> nemesi család erkölcse nem tudott -lépést tartani. A törvények és intézmények egyenlősége véletlenül s -készületlenül lepett meg sok családot s a meglepetés sok vagyont és -sok családi jólétet semmisitett meg.</p> -<p>A hanyatlás végzete sodorta magával a szabolcsmegyei -csendbiztost is. A nagy vagyon már szétzilálódott; a magasabb -műveltség, a kenyérszerző és pénzhajtó ügyesség már a gyermek -nevelésénél elmaradt; vadászat, lakoma, vidám társaság, szeszes -italok élvezése már az ősi háznál megszokottá vált: el kellett -fogadni a csendbiztosi állást.</p> -<p>Ez az állás pedig már az előkelőbb nemesi család sarjadékához -nem volt egészen méltó.</p> -<p>A nemesség kormányzó működésének színtere a vármegye volt. A -közférfiak három osztálya fejlődött ki itt.</p> -<p>Az első osztály volt a tisztviselők osztálya. Ezt az uralkodó -latin nyelven magistratualisnak nevezték. Tisztviselő a mult század -közepéig csak nemes ember lehetett. Hatalomban és fizetésben nagy -különbség volt ugyan az alispántól, a vármegye kormányzójától -kezdve le a megyei esküdtig, de azért minden tisztviselő voltaképen -egy családot alkotott, mint a hadseregnél a tisztikar.</p> -<p>A második osztály volt a hivatalnokok osztálya. Ezt officialis -statusnak nevezték. Ehhez tartoztak a segédhivatalok emberei, a -kezelő személyzet tagjai; végül a szakemberek, a kik véleményt -adtak, de a kiknek rendelkezési joguk nem volt. Ehhez tartozott a -csendbiztos is, a kit egyik-másik vármegyében pandurkomiszáriusnak -s pandurok hadnagyának is neveztek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>A harmadik osztály volt a szolgáló személyzet, a servilis -status. Ezek voltak a vármegye huszárai, a börtönhajduk, a -pandurok, a kézbesitők, a tiszti huszárok.</p> -<p>A pandurok voltak a vármegye fegyveres csendőrei és rendőrei. -Nem tartoztak a hadsereg kötelékébe, de némi katonai fegyelem alatt -állottak. Voltak lovasok is, gyalogok is. Ezek főtisztje volt a -csendbiztos. Ezek üldözték a tolvajokat, rablókat, szökevényeket, -utonálló betyárokat. Az elfogottak első vallatását ők végezték. Nem -a törvény alapján, hanem a gyakorlatnál s gyakran a rossz szokásnál -fogva. S bizony ők nem szőrmentében bántak mindig a tetten ért vagy -gyanus fogolylyal. A hogy a durva, embertelen bánásmódról például -még ma se lehet leszoktatni a német hadsereg tisztjeit és -altisztjeit: ugy a pandurok közt is mindig akadt, a ki a fogolylyal -kegyetlenül elbánt, mig csak bűnét öregében, nagyjában be nem -vallotta. S ha igazi gonosztevővel bánt igy el: erre a vármegyék -biróságai rendszeresen szemet hunytak. Természetesen sok ártatlan -embert is ért és keseritett a kegyetlen durvaság, de sok panasz e -miatt se történt, minthogy nehéz volt az eset bizonyitása s -hosszadalmas az eljárás s a panaszosra nézve költséges és -vesződséges.</p> -<p>Gyakran a csendbiztosok se voltak szelidebbek, mint pandurjaik. -Sőt bátrabbak, mert több hatalmat és jogot éreztek kezükben. Az -úgynevezett megyei közvélemény nem nagyon becsülte azt a -csendbiztost, a kinek kezéből nyersen, éretlenül jutott a -gonosztevő a biróság <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> kezébe, de igen is nagyra tartotta azt, -a ki a foglyot részletesen bevallott tényállás kiséretében adta át -a vizsgálóbirónak.</p> -<p>Recsky Andrást eredetileg szelid vérmérsékletü embernek ismerte -mindenki. De egyuttal pajkosnak és hetykének, s ha szeszes italt -élvezett, házsártosnak is. Különös durvasággal vagy affélével soha -se vádolták, hogy mesterkélt gyötrést alkalmazott volna azokkal -szemben, kik hatalmában voltak, de annyira csendbiztos mégis volt, -hogy fellobbanó hevében testi bántalmazástól ne tartózkodjék. A -mint a zsidó fiu vallatása ezt meglehetősen megmutatta.</p> -<p>A fiu tehát a vizsgálóbiró kezéből ime mily különös két ember -kezébe került.</p> -<p>Az egyik ember egykori gyilkos s kiszabadult fegyencz, a másik -hetyke csendbiztos, a kinek a hatalmában levő védtelen ember -gyöngédebb és finomabb jogaihoz alig van érzéke.</p> -<p>Bary József bizonyára jól ismerte a csendbiztost, de -valószinüleg semmit sem tudott az irnok életének borzasztó -titkairól. Lehetetlen föltenni, hogy erről tudott volna -valamit.</p> -<p>De azért végzése törvénysértő rendelkezés, s indoka valótlan -volt ugy, a hogy a jegyzőkönyvbe vette. Azt mondja, hogy Sarf -Móriczot azért adta át Recskynek és Péczelynek, hogy vigyék be -Nyiregyházára s adják át a királyi ügyészségnek. Ez nem igaz. Bakó -Ignácz pandur világosan hallotta, mikor Bary a fiu átadásakor azt -mondta Recskynek, hogy a fiut kihallgatás végett <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> vigyék -át Nagyfaluba. Ha a társadalom akkor azt megtudja: minden -izgatottsága daczára tiltakozik az ellen.</p> -<p>Hiszen, ha a királyi ügyészségnek akarta átadni: ott volt a -királyi ügyész, Egressi Nagy László kéznél, Tisza-Eszláron; – miért -nem adta át annak?</p> -<p>És azután volt a kezén már letartóztatva négy vádlott: miért nem -adta át ezeket? Miért csupán a kis fiut akarta átadni, a ki pedig -mint nyomban kisült, nem is volt vádlott.</p> -<p>Történtek azonban furcsább dolgok is.</p> -<p>Alkonyat tájon indultak el a kis fiúval Nagyfaluba kocsin.</p> -<p>Négyen mentek. A csendbiztos, Péczely az irnok, a Móricz fiu s -Bakó Ignácz pandur. Az úton nem beszélgettek.</p> -<p>A mikor Nagyfaluba értek a csendbiztos urilakához, a család már -az ebédlőben az asztal mellett ült s vacsorálni kezdett. Az urnő -nyomban széket mutatott Péczelynek s kinálta étellel. A kis fiút a -konyhában hagyták.</p> -<p>Még tartott a vacsora, a mikor a fiút behivták az ebédlőbe. Épen -sódar volt az asztalon, füstölt disznóláb. A csendbiztos odaszólt a -fiuhoz:</p> -<p>– Eszel-e, kölyök, sódart?</p> -<p>– Nem eszem.</p> -<p>– Persze, zsidó vagy, te csak a hagymát szereted.</p> -<p>– Azt szeretem, de inkább meghalok, mintsem sódart egyem. -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>A fiuban erős volt az ó-hitü falusi szegény zsidók által -belevert hit. Zsidónak sertéshust enni elkárhozás.</p> -<p>Vacsora után a fiut bevezették Péczely hálószobájába. Hogy itt -mi történt: abból kevés tudódott ki. Nekem módomban lett volna -utóbb a fiut kikérdezni, de szándékosan nem akartam. Hátha -befolyást gyakorolt volna beszéde arra a meggyőződésre, melyet -magamnak komoly gondolkozás után megalkottam. Nem akartam semmi -idegen befolyást engedni magamra, a fiu igazmondásában pedig nem -biztam.</p> -<p>Néhány részlet mégis kiszivárgott Péczely szobájának -titkaiból.</p> -<p>Péczely azt kérdezte:</p> -<p>– Tudod-e, hol hálsz holnap?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– Hát a tömlöczben. Ott legalább a kutya nem veszi ki kezedből a -kenyeret. Ott rothadsz el, ha meg nem mondod az igazat, hova lett -Eszter?</p> -<p>A csendbiztos vallomása szerint Péczely azt mondta a fiunak:</p> -<p>– Miért nem mondod meg, a mi történt? Holnap bekisérnek a -tömlöczbe, különben pedig szabadon maradsz.</p> -<p>A zsidó fiu azt felelte a csendbiztos szerint:</p> -<p>– Félek a zsidóktól, féltem apámat is.</p> -<p>Voltak azonban tanúk is.</p> -<p>A csendbiztos egész cselédsége tudta: mi készül. Néhány nap óta -egyébről se beszéltek a faluban s kivált a csendbiztos házánál, -csak az eszlári esetről. Paraszt <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> észszel mindenki azt -gondolta, hogy csak úgy sül ki a véres eset, ha valamelyik zsidó -gyereket veszik kemény vallatóra. Ime ezért hozták ide ezt a -gyereket. A cselédség biztosan tudta, hogy az éjszakán át vallatás -lesz. Kiváncsi lett: miként megy ez végbe?</p> -<p>A cselédek Péczely szobájába nem mehettek. Ott volt az első -vallatás. Közvetlenül azt nem láthatták, nem hallhatták, de azért -tudni akartak mindent, a mit csak megtudhattak. A fiatal kornak, a -cselédszokásnak s az általános emberi természetnek kiváncsisága -hajtotta őket.</p> -<p>Este volt, vacsora után, 9 és 10 óra közt. Péczely szobájának -ablakja a kertre nézett. Függöny nem volt az ablakon, hanem a zsalu -le volt huzva, de nem egészen. A zsalu vitorlái közt be lehetett -látni a gyertyával világitott szobába, azért az ablak alá vonultak -ki leskelődni a cselédek. Horik Kálmán parádés kocsis, Pálfi Jóska -igás kocsis, Mozga Péter kertész, Zdanek Gergely mindenes, Mészáros -Juli szobalány, Leskó Mária szolgáló és Szilvási Sára szakácsné. -Mindannyian nem fértek az ablakhoz, egymást felváltva néztek be a -zsalunyiláson, mindegyik csak egy-egy apró részletet láthatott és -hallhatott.</p> -<p>A vizsgálóbiró egyiket se hallgatta ki. A végtárgyalás egy év -mulva következett. Két kocsist, Horikot és Pálfit a védelem -részéről nem tudtam feltalálni. Csak a többi cselédet lehetett a -biróság előtt megkérdezni.</p> -<p>Az irnok, a csendbiztos és Bakó pandur határozottan tagadják, -hogy a fiu ellen a vallatás közben bármily csekély testi vagy lelki -erőszakot is alkalmaztak volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> A pandur csak annyit -mond, hogy a csendbiztos azt mondta a beszélni vonakodó -gyereknek:</p> -<p>– Már az apád elbeszélte az egész történetet!</p> -<p>Mozga Péter kertész magánkörben sok ember előtt részletesen -elbeszélte, miként kínozták a gyereket, de a biróság előtt azt -nyilatkoztatta ki a végtárgyaláson, hogy semmi kínzásról se tud -semmit.</p> -<p>Zdanek Gergely azt adta elő a biróság előtt, hogy a mikor a -gyerek Péczely előtt állt s vallani kellett volna, a gyerek mögött -közvetlenül Bakó pandur állott kezében korbácscsal s a csendbiztos -odaszólt neki a hallgató fiura czélozva:</p> -<p>– Üsd pofon!</p> -<p>Leskó Mária látta, a mikor a csendbiztos a fiu füleit megrázta, -azután a fiut pofon ütötte s látta azt is, a mikor a pandur a fiut -korbácscsal ütötte. Napok mulva ezt Leskó Mária elbeszélte egy -máramarosi zsidó asszonynak, ki Nagyfaluban a csendbiztos keze alá -került, ez az elbeszélés a csendbiztos fülébe jutott, a ki a -leánycselédet erre szobájába hivta s ott bottal keményen megverte, -testén öt véres sebet ejtett. A lány ezt nyomban elpanaszolta Árvai -Jozéfa cselédtársának és sebjeit is megmutatta. Ezt az esetet Árvai -Jozéfa is részletesen elbeszélte a biróság előtt. Azért verte igy -meg a csendbiztos Leskó Máriát, a miért a titkot nem tudta -megőrizni s eljárt a szája.</p> -<p>Mészáros Juli szobalány szintén ott volt a kertben hallgatózni, -de nem fért közel az ablakhoz, négy-öt lépésre állt attól s igy nem -látott, nem hallott semmit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>De a cselédek nem sokáig leskelődhettek. Fecsegtek, vihogtak, -zajukat meghallotta a csendbiztos. Bakó pandurral haragosan kiment -rájuk s ők szétröppentek, a sötétben szétfutottak.</p> -<p>A mint a fiuval Péczely szobájában készen voltak s Péczely vagy -elkészitette már a hirhedt vallomást vagy legalább a fiunak fejébe -verte: akkor átmentek az ebédlőbe az irnok, a csendbiztos és a -pandur s vitték magukkal a fiut is. Itt ünnepélyes játékot -hevenyésztek. Mintegy hitelesitették a fiú vallomását.</p> -<p>A csendbiztos berendelt egy csomó embert. Mozga Péter kertészt, -Vigvári János dohányost, Bakó Gyuri pandurt és Szojár Anna dajkát. -Ez utóbbinak azt mondta:</p> -<p>– Gyere be te is dajka, hallgasd meg a zsidó gyereket te is, -hátha valamikor te is tanu léssz ez ügyben.</p> -<p>Valószinűleg ezt mondta a többinek is.</p> -<p>Ezeken kivül ott volt még természetesen Péczely az irnok, Recsky -maga s Bakó Ignácz pandur. A gyereket kiállitották, Péczely -felolvasta előtte a vallomást; vagy ő, vagy a csendbiztos -rámordult: igy volt-e? A gyerek csak annyit mondott:</p> -<p>– Igy volt.</p> -<p>Ekkor már éjjel tizenegy óra felé járhatott az idő. Bakó Ignácz -pandur rögtön felült a készen álló kocsira s áthajtott -Tisza-Eszlárra. Ott az urak: Bary, a vizsgálóbiró, s Egressi Nagy -László, a királyi ügyész, még fenn voltak, borozgattak s nyugodtan -várták a hiradást. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> Megjött Bakó, átadta a leveleket s az -urak nyomban kocsira ültek, s mentek át Nagyfaluba, folytatni a -kihallgatást.</p> -<p>Bakó két levelet vitt Barynak. Az egyiket Péczely irta s igy -szólt:</p> -<p>– Sarf Móricz, a kit a csendbiztos urral Nyiregyházára való -bekisértetés végett magunkkal hoztunk, kevés idővel ez előtt önként -jelentkezve, kérte magát ujólag kihallgattatni, azt mondván, hogy -meggondolta magát, igazat akar vallani. Minthogy nagyon fontos -dolgokat adott elő s azok folytán szükségessé válhatik, hogy a -holnapi folytatólagos vizsgálatnál Eszláron többekkel -szembesittessék, kérem azonnal ide átjönni és a találandókhoz -képest intézkedni a felől, hogy bekisérhetjük-e Sarf Móriczot -Nyiregyházára vagy sem. Azonnali válaszát mindenesetre kérem. -Nagyfalu, 1883 május 21-én, estéli tizenegy órakor. Péczely.</p> -<p>E levél hátlapjára Recsky ezt irta:</p> -<p>– A tuloldalon felkérést én mint e járás csendbiztosa azért -vagyok bátor kikérni, hogy az ügy pár óra alatt más fordulatot ne -vehessen. Kelt Nagyfaluba, 882.21/V. Recsky csendbiztos.</p> -<p>Hogy Baryék mikor értek Nagyfaluba: biztosan nem tudni. Nem is -fontos. Bizonyos, hogy éjféltájban már ott voltak.</p> -<p>Péczely aludt már akkor hálószobájában az ágyon. A kis Móricz is -abban a szobában volt s a padlón feküdt öltözötten. Fejaljat és -takarót nem kapott. Bary bekopogtatott a hálószobába s kérte a -gyerek vallomását. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> Ez a vallomás Péczely feje alatt volt, -a vánkos alá téve. Péczely gyertyát se gyujtott, az irást átadta -szó nélkül Barynak, sőt álmos szemmel még azt se tudta bizonyosan: -vajjon épen Barynak adta-e át, s aztán tovább aludt. Bary kivitte -magával a gyereket is.</p> -<p>Igy beszélte Péczely a törvényszék előtt.</p> -<p>Bary nyomban elkezdte a kis fiu kihallgatását. Legalább a tanuk -úgy adják elő.</p> -<p>A jegyzőkönyv felvételében és szerkesztésében Bary sok -vigyázatlanságot árult el, sokban sértette az eljárás törvényszabta -alakiságait.</p> -<p>Nem alkalmazott jegyzőkönyvvezetőt. Jegyzőkönyve szerint csak -négyszemközt társalgott a gyerekekkel. Igaz, hogy nem igy történt, -mert a kihallgatásnál jelen volt a csendbiztos is és a királyi -ügyész is. De ez megint nincs a jegyzőkönyvben felemlitve. A mi -természetes, minthogy törvény szerint ezeknek nem volt helyük a -kihallgatásnál. A csendbiztos jelenléte épen megfélemlitő hatással -volt a gyerekre.</p> -<p>A jegyzőkönyv fejezetében azt mondja a vizsgálóbiró, hogy a -jegyzőkönyv kora reggel félkettőkor vétetett föl. Ez igaz lehet. A -házbeli cselédek egyike s másika ugy beszélte, hogy hajnal felé -lett vége a kihallgatásnak. »Hajnal felé« e szó alatt a magyar -ember azt az időt érti, a mikor a hajnal már kissé szürkülni kezd. -A közép Tiszánál május 22-én reggeli 3 óra körül, talán néhány -perczczel előbb áll elő éjfél után ez az idő.</p> -<p>A gyerek tehát hajnalig nem alhatott.</p> -<p>Azt is mondja Bary jegyzőkönyve, hogy Móricz esti <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -irásbeli vallomását Recsky András csendbiztostól vette át, ki előző -nap estéjén készitette vagy vette fel azt. – A jegyzőkönyv egyik -állitása se igaz. Móricz vallomásáról nem Recsky vett föl -jegyzőkönyvet, hanem Péczely, s azt a jegyzőkönyvet se Recsky adta -Bary kezébe, hanem Péczely. Ez őrizte a feje alatt.</p> -<p>Mindez jelentéktelen apróságnak látszik. De még se az. Jól tudta -azt Péczely, Recsky és Bary, hogy Móricz vallomásában jogilag és -erkölcsileg egy szó se igaz. Az eszükbe jutott kétségtelenül, hogy -e vallatás története egykor kérdésessé válik, törekedtek tehát a -törvényszerüségből annyit megmenteni, a mennyit lehetett. Az irnok -nem nyomozhat, nem hallgathat ki, nem vehet föl jegyzőkönyvet. Ha -valamit megtud is: tanusága csak magán ember tanusága. Ellenben a -csendbiztos nyomozhat, s szükség esetén valami jegyzőkönyvfélét is -készithet. Ezért fogta Bary Recskyre, hogy ez vette föl a -jegyzőkönyvet.</p> -<p>Holott az irás Péczely irása, a cselekmény Péczely cselekménye -és Recsky még csak alá se irta a jegyzőkönyvet.</p> -<p>Erről kölcsönösen megfeledkeztek.</p> -<p>Bary különben kiegészitette némileg a fiunak Péczely-féle -vallomását. Bary előtt elmondta a fiu azt is, hogy Eszter kezében -egy ócskás sárga kendő volt, s hogy abban ő gáliczkövet látott. -Elmondta, hogy a lányka Kohlmájer boltjában volt, Huri Andrásné -küldte oda föstékért. Elmondta, hogy »a koldus zsidó, kinek nevét -nem tudom, – ugymond, – de annyit tudok, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> Lökről -jött Eszlárra, nagy fekete szakálu barna ember, két koldus -asszonynyal, egy kis 2–3 éves fiuval jött pénteken délelőtt -hozzánk«. – Végre elmondta a jegyzőkönyv szerint, hogy Nagyfaluban -nem fenyegették és nem kényszeritették, s hogy Eszláron tegnapelőtt -azért nem mondta el ezeket, mert félt, hogy apja elkergeti a -háztól.</p> -<p>Kora reggel átvitték a fiut Eszlárra s ott később még egyszer -kihallgatták. Még e napon be is szállitották a törvényszék -székhelyére, Nyiregyházára.</p> -<p>Május 23-án délelőtt Korniss Ferencz, törvényszéki elnök -törvényszéki ülést tartott. A tanács tagjai voltak az ő elnöklete -alatt Russu Gusztáv és Gruden Ernő birák s Wouvermans Ferencz -jegyző. Jelen volt a királyi ügyész, Both Menyhért is, a ki néhány -nap mulva ez után öngyilkosságot követett el s meg is halt. Halála -nem volt összefüggésben ez ügygyel.</p> -<p>A törvényszék hitelesitette Sarf Móricz vallomását. Ez a -cselekmény a vármegyék régi büntető eljárási gyakorlata volt. -Felolvasták a vádlott vagy tanu előtt vallomását s megkérdezték: -igy vallott-e? Feleletét jegyzőkönyvbe vették.</p> -<p>A régi vármegye e birói cselekményt authenticatiónak nevezte. -Szükséges volt ez, mert a régi vármegye is jól tudta, hogy kevés -vizsgálóbiró akad, a ki a tanuk, vagy vádlottak nyilatkozatát -tökéletes hűséggel tudná irásban tenni. Maga az itélő biró akart -tehát arról meggyőződni, mit vallott az illető.</p> -<p>De husz év előtt már idejét multa, sőt egyenesen <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -törvényellenes volt ez az eljárás. A büntető perek irásbeli -tárgyalása megszünt már az előtt egy évtizeddel 1872-ben s a -közvetlen igazság kideritésére a nyilvános, a szóbeli, az érdekelt -személyek közreműködésével megtartott tárgyalás intézménye állott -fenn.</p> -<p>A törvényszéknek ez az ülése nem volt nyilvános. Nem hirdették -ki előre, nem is volt rá idő. Május 22-én este vitték a fiut -Nyiregyházára s 23-án délelőtt már törvényszék elé állitották -tanukép.</p> -<p>A fiu vallomása hat vagy hét embert gyilkosság vádjával terhelt -egyenesen. Ezek közül nem idézett meg a törvényszék egyetlen egyet -se. Nem is értesitett. Nem gondoskodott számukra védőkről sem. Az ő -jogaik biztositására nem tett semmit. E jogok érdekében a fiuhoz -nem intéztek se kérdést, se figyelmeztetést.</p> -<p>A törvényszék hitelesitési cselekménye tehát a törvényesség -oldaláról nézve törvénytelen volt, büntetőjogilag pedig hiábavaló. -Hiszen nyilvánvaló volt, hogy a fiu vallomását, bármennyiszer -hitelesitsék is titkon, a nyilvános tárgyalás komoly birálat alá -veszi s esetleg halomra dönti.</p> -<p>Miért tette hát ezt a törvényszék? <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A szenvedélyes közvélemény hatalma a biróságok -fölött is érvényesül. – Móriczot tanú létére elzárják. – Jogairól -nem gondoskodnak. – Szentül hiszem, hogy vallomása Eszláron -készült, Nagyfaluban csak elfogadtatták vele. – A szegénysorsu -zsidógyerek rendszerint félénk.)</p> -<p>Felnőtt korom óta szakadatlanul azt tapasztaltam, hogy a -legóvatosabban alkotott szakbiróságok se képesek arra, hogy a -viharos és szenvedélyes közvéleménynek, ha ahhoz a hatalom is -csatlakozik, ellenálljanak s a tiszta jogot, melynek önmagán kivül -egyéb erőssége nincs, megvédelmezhessék. Ha minden biró vagyonilag -független, bölcs s hősi lélek volna: akkor meg tudnák tenni. Olyan -nemzet s olyan korszak pedig nincs, a hol minden biró ilyen -lenne.</p> -<p>A törvényszékre rettenetes sulylyal rányomakodott a gyülölködő -közérzés. Maga a biróság elnöke szentül hitte, hogy az eltünt -lánykát igy vagy amugy a zsidók emésztették el. Sokan azt hitték, -még a zsidóknak is érdekükben áll a biróság tekintet nélkül való -szigorusága. S azután ritka ember az, a ki a gyanusitással s a -nyilt rágalommal szembe mer szállani. A levegő tele volt azzal, -hogy a zsidók vesztegetnek. Rotschild hozza a millióit s a világ -minden zsidója összedugja fejét, hogy a bűntény nyomait eltüntesse. -Az igazságügyek minisztere Pauler Tivadar volt, jogtudor, egyetemi -tanár, de csupán elméleti jogtudós a gondolkozásnak minden -önállósága nélkül. A vérvád babonája erősen <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> -befészkelt lelkébe, a birói függetlenséget egyébként se érintette -volna, ebben az esetben pedig minden beavatkozástól nemcsak -gondosan óvakodott, hanem valósággal irtózott is. A kormány tehát -nem mérsékelte a biróságot, a közvélemény a gyanusak halálát -követelte, a védelemnek a vizsgálat folyama alatt a törvények -szerint egyáltalán nem lehetett szerepe. A megriadt eszlári zsidók -fejüket vesztve, egy kitünő nyiregyházi ügyvédhez, Heumann -Ignáczhoz tódultak védelmi segitségért, de eredménytelenül. Ő csak -társadalmi és egyéni befolyását érvényesithette volna, de ő is -zsidó volt s maga az a gondolat, hogy ő védőügyvéd is lehet az -ügyben, már ellene uszitotta a sajtó egy részét s az izgatott -közönség fenekedését.</p> -<p>A biróság mindent tehetett, nem korlátolta semmi.</p> -<p>Mást is tett azonban a törvényszék ama hitelesitési cselekmény -alkalmával.</p> -<p>A közvádló királyi ügyész Both Menyhért szokatlan, sőt példátlan -inditványt tett. Javasolta, hogy »Sarf Móricz vallomása netaláni -visszavonásának vagy módositásának megakadályozása czéljából -továbbra is felügyelet alá helyeztessék«.</p> -<p>Mi akart ez lenni?</p> -<p>Az, hogy a tanu fogságban legyen mindaddig, mig a biróság jónak -látja. Hogy ne beszélhessen vele senki, a ki őt, az éretlen -gyereket felvilágosithatná. Senki, a ki belé bátorságot önthetne, -melyet belőle a nagyfalui éjjeli vallatás kiölt.</p> -<p>Igaz, hogy a királyi ügyész nem fogságot emlitett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> hanem -felügyelet alá helyezést. De hogy ez alatt mit érthettek: -megmutatta a következés.</p> -<p>A törvényszék ily alakban nem fogadta el a közvádló inditványát. -A felelősséget ily ostoba és gonosz cselekményért egyenesen -elvállalni nem akarta. Kerülő útra terelte ezt a kérdést.</p> -<p>Tanut fogságba tenni: ezt még nem kisértette meg soha semmiféle -nyers hatalom. Magyarország büntető biróságai előtt megfordul -évenként legalább negyed millió tanú s ennek talán fele terhelő -tanu. Ha ezt valamennyit fogságba helyeznék: minden középület -tanúval lenne tele. A mi azt teszi, hogy csakhamar nem akadna tanu -s megszünnék a büntető igazságszolgáltatás. Hiszen végre a vádlott -megmenekülhetne akkor is, de a tanú nem. A tanút nyomban elzárnák, -mihelyt valami bűnös cselekményről tud valamit. Hátha módositaná -utóbb vallomását, hátha meg is változtatná: meg kell ettől óvni. -Vasat kezére, lábára: el kell zárni négy fal közé; ne beszélhessen -senkivel, ne beszélhessen vele senki. Minő kényelmes dolguk lenne a -gonosztevőknek. Senki se lenne oly őrült, hogy tanúként lépjen föl -ellenük.</p> -<p>De hát a kis zsidó gyerek sorsát eldöntötték. Más tanú nem akadt -a vérvádra: ezt nagyon meg kellett őrizni.</p> -<p>A törvényszék az iratokkal együtt visszaadta a gyereket a -vizsgálóbirónak. Csináljon vele, a mit akar. Csak arra -figyelmeztette, hogy lehető gyorsan végezze vele intézkedéseit. – -No hiszen gyorsan végezte. Több <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> mint egy esztendőn és két -hónapon át volt fogságban a tanu.</p> -<p>Május 26-án ujra kihallgatta Bary a gyereket. Arra volt -kiváncsi, vajjon a templomból merre vihették ki a megölt leányka -holttestét?</p> -<p>A templom szabad téren áll. Két oldalán utcza s közös -libalegelő, mely nappal tele van gyerekekkel s járókelőkkel. A -harmadik oldala is szabad tér, csak a negyedik oldalán van -szomszéd, ha jól emlékszem: Lengyel Istvánné háza. De e ház háta -mögött is szabadon át lehet látni, sőt átjárni is, mert sehol semmi -kerités vagy sürüség nem gátolja a nézést vagy járást. Szinte -becsületére válik a gyerek elméjének, hogy mégis tudott a -vizsgálóbiró szavaira felelni.</p> -<p>Azt mondta, hogy ha az imaház ajtaján vitték volna ki a -holttestet, a szabad mezőn legeltetők bizonyára meglátták volna a -déltáji időben. Ugy gondolja tehát, hogy az imaház pitvarának -ablakán adták ki a halottat, mert az ablak előtt egy szalmaboglya -volt s ez némileg elfödte az ablak elejét.</p> -<p>A következő napon, május 27-én megint kihallgatta Bary. Ekkor a -gyerek a veres cseréptányérról és a fazékról beszélt, melybe a lány -vérét eresztették. Nem tudja: ezek hova lettek. Végül kijelentette, -hogy hazamenni s otthon maradni nem akar, kéri tehát, ruhácskáját -hozassák el Eszlárról.</p> -<p>Igy készült el a tanu fogsága.</p> -<p>A mit a törvényszék nem mert megtenni: megtette a vizsgálóbiró. -Végzést hozott, melyben a gyermek előzetes <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> -letartóztatását megszünteti, de a fogságot számára elrendeli -akként, hogy a fogházőrök hivatalos helyiségében legyen elhelyezve -s szüleivel ne érintkezhessék.</p> -<p>A fogházőrök hivatalos helyisége, mint mindenki tudja, a fogház. -A végzés ezt nem árulja el.</p> -<p>Három okot hoz fel erre a vizsgálóbiró. Az egyik ok az, hogy a -fiu hazamenni nem akar. A másik az, hogy Nyiregyházán akar maradni. -A harmadik ok az, hogy a zsidók őt, mint terhelő tanut, bizonyára -bántalmaznák, ettől tehát meg kell védelmezni.</p> -<p>Mindebből természetesen egy szó se volt igaz. De ki -ellenőrizhette a vizsgálóbiró titkos cselekményeit?</p> -<p>Az alkotmány szigoruan biztositja a kiskoru gyermek jogait. E -jogok őrizője első sorban az apa. De az apával nem közölték a -gyermek fogságát, tehát meg se kérdezték erre nézve. Ha az apa nem -él, vagy őrült, vagy nehéz rabságban szenved: ott az árvaszék és a -polgári törvényszék. Gondnokot nevez ki a kiskorú részére s ügyvédi -segitséggel látja el. De senkinek se jutott eszébe a gyermek -jogainak ekként való megőrzése.</p> -<p>Fogoly volt több mint tizennégy hónapon keresztül.</p> -<p>De hát hogy készült nagyfalui éjjeli vallomása?</p> -<p>A mit eddig erről elmondtam: azok csak külső körülmények. Hogy a -gyermeket fenyegették, bántalmazták s rémitették: ennyit ezek a -külső körülmények is bizonyitanak. Ez azonban még nem elég arra, -hogy a dolgot tisztán megértsük.</p> -<p>A tanú elbeszélése egész összefüggő történetet foglal magában, -melynek sok részletét a fiu se önmagától, <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> se -szüleitől, se másoktól nem tudhatta. Hiszen az egész történetet ugy -általánosságban se tudhatta, minthogy az a maga egészében puszta -koholmány volt, a fiunak képzelő ereje azt a történetet meg nem -alkothatta.</p> -<p>De ki alkotta hát meg s mikor készitette s ki készitette el a -fiu vallomását?</p> -<p>Nekem rendithetlen hitem volt s ebből sohase csináltam titkot, -hogy a fiu vallomása ugy a hogy Péczely első irásában -feljegyződött, nem Nagyfaluban készült. Hanem igen is készült május -20-án és 21-én még Tisza-Eszláron a vizsgálatnál ott szereplő -egyéniségek pajkos tanácskozásaiban. Péczely készen vitte azt -Nagyfaluba s neki és a csendbiztosnak abból állott minden feladata, -hogy a kész munkát a fiuval elfogadtassa s aláirassa.</p> -<p>Vallomás, beismerés, tanu nem igazolja e hitemet, de tárgyi -körülmények egész serege teszi azt valószinüvé. S a végtárgyaláson -a lehetőség határáig törekedtem is hitemet külön jogi bizonyosságra -emelni. Nem áltatom magam azzal, hogy egészen sikerült. Az ügy -fordulata nem is ettől függött, tehát nem is kellett erőltetnem ezt -a kérdést a végletekig. Hanem a tárgyi körülmények felsorolását -mégis szükségesnek tartom. Hadd lássa a nyájas olvasó, hogy az -érdekek és szenvedélyek által összekuszált esetekben néha mily -nehéz a valódi igazság kideritése.</p> -<p>A fiu vallomása két lényeges részből áll.</p> -<p>Az egyik részben el van mondva a gyilkolási cselekmény -története. Sarf behivja az eltünt leányt magához, <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> onnan a -koldus zsidó elvezeti az imaházba, annak a pitvarában a földre -teriti, két metsző zsidó a lányt fogva tartja, a harmadik metsző -nyakát elvágja, vérét cseréptányérba s aztán fazékba veszik.</p> -<p>Ez a cselekmény, ez az eset nem történt meg semmiféle alakban. -Ennek minden részlete koholmány. Hiszen megkerült a szegény eltünt -lányka holtteste, azon pedig semmi vágás, semmi metszés nem -volt.</p> -<p>Ezt a mesét képzelődés szülte.</p> -<p>De hát kinek a képzelődése?</p> -<p>Ha a vallomás csak ebből állana: nem tartanám teljes -lehetetlenségnek, hogy a fiu maga képzelte, maga koholta az -egészet.</p> -<p>Anyaga volt hozzá. Hiszen a kis Samut, az ő öcscsét többszörös -változatban, sőt egymásnak ellentmondó változatokban már ápril -végétől kezdve tanitgatták erre a pajkos lányok. Az utczai fecsegés -sok részletét kétségtelenül hallotta május hó folyamában a Móricz -fiu is. Alkothatott tehát magának képet efféle esetről s azt -Péczely előtt is elmondhatta.</p> -<p>De önként nem s jó szívvel se.</p> -<p>A gyerekre testi bántalom s lelki kénytelenség nyomakodott.</p> -<p>Hogy egykor a kínzó vallatás gyötrelmei közt a vádlottak minő -képtelen dolgokat s minő csodálatos részletességgel vallottak -magukra is, másokra is: azt az igazságszolgáltatás történetének -ismerői minden mivelt nemzet multjából jól tudják. A -boszorkányperek s az eretnekirtó szent inkviziczió perei tömeges -adatot nyujtanak erre. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>A gyerek ellen a régi multból ismert kínzó vallatást nem -alkalmazták. Hogy fülét megránczigálták, pofon is ütötték s talán -Bakó pandur a korbácscsal egyet-kettőt rá is huzott, a mint a tanuk -beszélik: ez bizony még nem a történelmi kínzó vallatás.</p> -<p>De nem is az a kérdés, hogy a lelki és testi gyötrelemnek -mekkora fokát alkalmazták valósággal. Van olyan elszánt, öntudatos -s ezen kivül erős idegzetü ember, a ki irtóztató kínokat elvisel, -semmint lelkiismerete s tudása ellenére koholmányos és veszélyes -tartamu nyilatkozatot tenne. De van olyan is nagy számmal, ki a -legkisebb kényszeritéstől is megretten s nyomban alkalmazkodik -vallatói kényéhez.</p> -<p>A gyerek eszébe élénken bevéste Péczely azt a gondolatot, hogy -ha nem beszél: börtönben fog elrohadni. A gyerek ezt elhitte, -hiszen már rabként vitték Nagyfaluba s ott állott mellette a pandur -is; – azt pedig már otthonról is jól tudta, hogy a ki mellett ott -áll a pandur: az abban a pillanatban boldogtalan. De Péczely azt is -a fejébe verte, hogy ha vall, nemcsak magát, hanem édes apját is -megszabaditja a rettenetes vád terhe alól. Recsky pedig, a -csendbiztos, az iránt oktatta meg, hogy apja már ugy is elbeszélt -mindent, tehát ő, a gyerek, hiába titkolózik.</p> -<p>De mi volt hát az a minden, a mit apja elbeszélt? Más nem -lehetett, csak az, a mi Péczely irásában föl van jegyezve. S -Péczeli bizonyára gondoskodott arról, hogy az irás tartalmát a fiu -megismerje.</p> -<p>A fiunak mégis kételkednie kellett. A vallomástól <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> mégis -vonakodott. Igy beszélik a tanuk is. De ha tanuk nem volnának is: -akkor is igy kellett történni. Mert az bizonyos, hogy a -fülránczigálás, a pofonütés s a kézben korbácsot suhogtató pandur -nem lett volna szükséges, ha a fiu nem kételkedik, nem vonakodik, -hanem készségesen beszél.</p> -<p>A fiu különben erkölcsileg éretlen volt. Egyéniségének egész -jelleméről, gondolkozásának és vágyainak és erkölcseinek -természetéről később fogok majd részletesen szólani, de már itt meg -kell jegyeznem, hogy félénk, sőt gyáva természetü volt.</p> -<p>Tisza-Eszláron a gyáva, félénk, gyámoltalan, tehetetlen gyereket -bandzsi gyereknek nevezik. Ilyennek rajzolta a biróság előtt Sarf -Móriczot is mostoha anyja: Müller Léni. Azt mondta, oly gyáva volt, -ha egy 6 éves vagy ha egy 4 éves bátor paraszt fiu szembeszállt -vele: már annyira megijedt, hogy neki kellett közbelépni s nagy -kamasz fiát a kis támadótól megmenteni.</p> -<p>E gyávaság nem egészen az idegek gyávasága.</p> -<p>A szegény zsidó szülők gyerekeiket már kis koruktól kezdve arra -intik, arra oktatják, hogy a keresztyén gyerekekkel ne -viszálykodjanak, azokkal szembe ne szálljanak, utjukból kitérjenek, -mert azok erősek, bátrak, gorombák és nagy többségben vannak s ha -czivakodnak, mindig a zsidó gyerek huzza a rövidebbet. A magyar -gyerek már öt-hat éves korában lóra ül. Nyereg nélkül csak ugy -szőrén üli a lovat. Az az állapot, hogy ő lóhátról nézheti a -gyalogos szegény fiut s az öntudatlan önérzet, hogy ő már lovat is -tud fékezni s az ő hatalma <span class="pagenum"><a name="Page_137" -id="Page_137">-137-</a></span> előtt a ló is meghajlik már: -bizonyos elbizakodást, bizonyos foku hetyke bátorságot támaszt -benne a szegényebb sorsu zsidó gyerekekkel szemben. De viszont ez -is tartózkodóvá, szerénynyé, sőt gyakran félénkké lesz, ha amavval -találkozik.</p> -<p>A gyerek, akár milyen állapotu szülők gyereke, mind egyenlő -természetü. De nevelésük nem egyenlő. A falusi vagyontalan zsidó -bizony engedékenységre, alázatosságra, szelidségre oktatja -gyerekét. Ily nevelés mellett gyáva lesz a gyerek, ha idegzete erre -különösen alkalmas.</p> -<p>Már most tisztán állhat előttünk a tanu lelkiállapota -Nagyfaluban.</p> -<p>Éjszaka van. Idegen ház, idegen emberek. A gyerek magában van. A -ki hozzá huzzon, vele érezzen, rajta segitsen: nincs senkije. -Tudja, hogy rab s hogy viszik messze a városba, a börtönnek -mélységébe. Apja, anyja nem segithet, hiszen azok is rabok. És azok -is zsidók, pedig most a zsidók ellen közelget s fegyverkezik -kemény, komor, borus tekintettel a törvény. Mellette a hatalmas -csendbiztos, a kinek szavára pandur enged, kard villan, puska -elsül, bilincs elzáródik. S mellette a pandur, az erőnek jelképe, -magas termetével, zordon nézésével, kevély bajuszával, pattogó -szavával, – kard az oldalán, pisztoly az övében, korbács a -kezében.</p> -<p>Ő maga nyomorult, erőtlen zsidó gyerek. A ki megfutamodik otthon -a libalegelőn a kisebb gyerekek elől is. S ime most ily emberek -hatalmában vonaglik.</p> -<p>Mit csináljon?</p> -<p>A gyermekagy képzelőtehetsége erősebb, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> -felnőtté. Elképzeli azt a sorsot, a mely reá vár. Talán éhezni fog, -talán kinozzák is, aludni nem hagyják, négy fal közé eltemetik s -ott rohad el a börtönben.</p> -<p>De ha elfogadja és aláirja, a mit Péczely ad a szájába: akkor -megszabadul maga is, apja is minden veszedelemtől.</p> -<p>Semmi hihetetlent se látnék abban se, ha ily rettentő lelki -kényszerüség alatt maga a megrettent gyermekagy koholta volna ki -lázas képzelődéssel a Péczely-féle vallomást.</p> -<p>Csakhogy annak a vallomásnak oly részletei is vannak, a melyek -igazak, a melyeket kikoholni nem lehet s azokat vagy tudja az ember -s akkor elbeszélheti, vagy nem tudja s akkor ki nem -gondolhatja.</p> -<p>A lányka neve Eszter volt. Fején kopottas fehéres kendő, nyakán -vöröses kendő, testén kékes szoknya, derekán és vállán fehéres -kabátka. Ó-faluból jött a lányka, Huri Andrásnénál volt -szolgálatban.</p> -<p>Ime ezek a részletek. Ezeket tudni kell.</p> -<p>Ám a fiu még ezeket is tudhatta. Hiszen száz paraszt lányka jár -ilyen ruhában. De beszéde közben hallhatta is a fiu e -részleteket.</p> -<p>De a fiu még azt is elbeszélte, hogy az eltünt lányka Kohlmájer -boltjába ment föstékért s kezében egy sárga kendő volt s abban -gáliczkövet látott. És azt is elbeszélte, hogy a koldus zsidó -Tisza-Lökről jött Eszlárra.</p> -<p>Ezeket a részleteket pedig ő a tényleges viszonyok szerint nem -tudhatta. Hiszen az eszlári felnőtt zsidók egyike se tudta. Még -azok a lányok se tudták, a kik <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a kis Samu gyereket -oktatgatták. Ezeket csak Bary vizsgálóbiró puhatolta ki nagy -buzgalommal május 19-én, 20-án és 21-én.</p> -<p>Péczely a tanuk szerint esti 9 és 10 óra közt kezdett a fiu -vallatásához s esti 11 órakor már készen volt a vallomási -jegyzőkönyvvel is, a Baryhoz intézett levéllel is, valamint ez -időre már a csendbiztos is megirta Baryhoz levelét.</p> -<p>Tehát másfél vagy legföljebb hétnegyed óra alatt készült -mindez.</p> -<p>Péczely jegyzőkönyve egy folyamatu, igazitás nélküli összefüggő -elbeszélés.</p> -<p>Ha a fiu saját képzelőtehetsége erejére támaszkodva beszél: -beszéde zavaros, szakadozott, egyes részleteiben össze nem vágó. -Péczelynek sok kérdést kell tenni, sok részletet összhangzásba kell -hozni: a munka ily rövid idő alatt el nem készülhet.</p> -<p>A jegyzőkönyvnek nincs kelete.</p> -<p>Miért nincs?</p> -<p>Természetesen azért, mert elfeledték ráirni.</p> -<p>De hát miért feledték el?</p> -<p>Azért, mert a mikor készitették, még nem tudták, hogy a kis fiut -mikor tudják rábirni, hogy azt elfogadja és aláirja.</p> -<p>Péczely azt vallja a biróság előtt, hogy a mint a fiu aláirta a -jegyzőkönyvet, ő nyomban megirta Baryhoz a levelet.</p> -<p>Ámde e levél más tintával van irva, mint a jegyzőkönyv. A -jegyzőkönyv, a mint én észleltem, Eszláron <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> -használt tintával, a levél nagyfalusi tintával van irva. Azt pedig -mégis szokatlannak, indokolatlannak tartom, hogy a mely tollal és -tintával irta Péczely a jegyzőkönyvet, a mely hosszu, – ne -ugyanazzal, hanem más tintával irja ugyanott és ugyanakkor azt a -levelét, mely rövidebb.</p> -<p>Ezekből a jelenségekből az a gyanúm támadt, hogy a gyerek -vallomási jegyzőkönyvét már Eszláron készitették el s a nagyfalui -kirándulásnak csak az a czélja volt, hogy azt itt a gyerekkel csak -elfogadtassák és aláirassák.</p> -<p>Ezért maradt ébren Tisza-Eszláron Bary József vizsgálóbiró s -Egressi Nagy László királyi ügyész. Ezért találta őket Bakó Ignácz -pandur éjjeli 11 órakor indulásra készen. Biztosan számitottak -arra, hogy a fiu a csendbiztosi kezekben és Péczely kezében olyan -vallomást tesz, a milyen csak kivánatos.</p> -<p>Im ezek a jelenségek keltették föl bennem azt a gyanut, hogy -Péczely jegyzőkönyve még Eszláron készült. Gondosan kerestem erre a -végtárgyaláson a bizonyitékokat. Egyenes és közvetlen -bizonyitékokat nem találtam. Péczely nem vallotta be. De -ellenmondásokkal és valótlanságokkal teljes vallomása is csak -gyanúmat erősitette.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<h2>HAJSZA A KOLDUS UTÁN.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(A vádlottakat egymásután kihallgatják. – -Kereken visszautasitják a vádat. – Alibit igazol mind. – A -szüzesség fogalma. – Bukszbaum örökös imádkozása. – A zsidó irások. -– Mit jelent a Krammolblü?)</p> -<p>Tanú már volt. A Móricz gyerek.</p> -<p>A gyilkossági vád is megvolt. Igaz, hogy holttestnek nyoma se -mutatkozott. Élhetett az az eltünt lányka valahol erőben, -egészségben. Elvihették magukkal kóbor czigányok is. Elbujdoshatott -valahova maga a lány is. Vagy önként válhatott meg örömtelen -életétől a Tisza hullámaiban. A víz néma. Nem is kiváncsi, nem is -fecsegő. Nem árulja el, mi történik mozgalmas keblének -mélységeiben. A folyam nem ott adja ki halottjait, a hol azokat -magába fogadta. S nem is akkor, a mikorra várják. A folyam nem -engedelmeskedő szolgája se a hatóságnak, se a biróságnak. Nem -számit a becsületes megtaláló s a szerencsés felfedező jutalmára -se. A zsidók tízezer korona jutalmat tüztek ki annak számára, a ki -az eltünt lánykát élve vagy halva megkeriti. A Tisza lassu hullámai -nem törődtek ezzel. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>De a gyilkossági vád mégis megvolt. Hiszen a tanú látta, a mikor -a lányt a zsidók földre teritették, nyakát elmetszették, vérét -meggyüjtötték. Tehát a gyilkosságnak meg kellett történni.</p> -<p>A tanuságot pedig elhitte az egész világ. A sajtó minden nyelven -gondoskodott arról, hogy a hol irni-olvasni tudó emberek laknak: -oda eljusson a tanuság. A tanu bevallotta a csendbiztos előtt, -megerősitette a vizsgálóbiró előtt, meghitelesitette a törvényszék -előtt: minden kétségnek el kellett tehát oszlani.</p> -<p>Hogy minő titkos és tilos műveletekből állott az a tanuság: -erről a világ nem tudott semmit. A kik a műveleteket kigondolták és -végrehajtották: azok gondosan őrizték a titkot. Sőt szentül hitték -a vérvádat. A tanuhoz nem férhetett senki. Jól el volt zárva ő a -fogházban. Ő nem mondhatta el senkinek, mi történt vele a nagyfalui -éjszakán.</p> -<p>Most már a vádlottakat kellett vallomásra birni.</p> -<p>Volt vádlott elég.</p> -<p>Ott volt Sarf József, a ki behivta lakásába a lánykát.</p> -<p>Ott volt Svarcz Salamon metsző, a ki elvágta a nyakát.</p> -<p>Ott volt a másik két metsző, a tarczali és a téglási, a kik a -rugdalódzó lánykát lenyomva tartották a földön. – Ez a két ember -egyelőre nem jutott a vizsgálóbiró kezére. Ezeket még elő kellett -teremteni.</p> -<p>És ott volt a négy eszlári zsidó, a ki jelenvolt az imaházban a -vérvételnél: Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Veiszstein Lázár és -Junger Adolf. – Ezeket <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> nyomban vizsgálati fogságba helyezték -ép ugy, mint Sarf Józsefet és Svarcz Salamont.</p> -<p>Volt azonban még egy vádlott. Ez a koldus zsidó. A rejtelmes -alak, a nagy ismeretlen, a mesebeli bolygó zsidónak visszás képe, -fonák alakja, a kinek se nevét, se hollétét nem tudja senki, s a -kiről a tanu is csak annyit tud, hogy magas barna ember volt.</p> -<p>Ő vezette be a lánykát kezénél fogva az imaházba. Ő hát a -főtettesek közé tartozik. Mig ő kézre nem kerül, a vizsgálatot -befejezni nem szabad.</p> -<p>Az eszlári zsidókkal nem boldogult a vizsgálóbiró. Sehogyse -akartak vallani. Egyáltalán nem ismertek be semmit. Sőt nagy -bátorsággal beszéltek a vizsgálóbiró szeme közé, noha eleget -szenvedtek s eléggé rémitgették őket.</p> -<p>Lusztig Sámuel akkor 40 éves volt, feddhetlen előéletü, -családos, nős, 3 gyermeke; – szegény napszámos és vásározó zsidó. -Volt egy kis házacskája Tisza-Eszlár Tót-faluban, melyet a községi -előljáróság 150 forintra, mai pénzben 300 koronára becsült. Bizony -kis ház lehetett. Ennyi pénzen csak egy jóravaló polgári -zsöllyeszéket lehet venni a városban.</p> -<p>A tanu szerint ott volt a vérvételnél. De ő bátran ellene -mondott a vádnak. Ott volt a templomban igenis az istentiszteleten, -de 11 órakor hazament Vertheimer Farkassal együtt, ki szintén -tót-falui lakos. Az eltünt lánykát nem ismerte, még név szerint se -hallotta hirét.</p> -<p>A mikor pedig jó későn, az 1882-ik év őszén, október -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> 18-án a vizsgálóbiró közölte vele, hogy -a Móricz tanu őt is a vérvevők közt látta: egyenesen megmondta, -hogy a Móricz tanu hazudik, beléje a csendbiztos verte ezt a -terhelő vallomást. Látta a tanut május 22-én reggel, a mikor -Nagyfaluból Eszlárra kisérték vissza, ugy össze volt a tanu verve, -hogy alig tudott járni a maga lábán, görnyedve ment be, a mint -kisérte a pandur a biró lakására. S nemcsak ő látta ezt, hanem -Veiszstein Lázárné is, s ennek leányai is.</p> -<p>Nem volt szerencsésebb a vizsgálóbiró a többivel se.</p> -<p>Braun Ábrahám, más néven Brenner, 37 éves, nős, 3 gyermekkel, -szegény napszámos, tiszta előéletü, egyéb vagyona nincs, csak egy -lova és talyigája, ezzel fuvaroz. Ő Uj-faluban lakik, ott volt -délelőtt a templomban, öt tanuval igazolta, hogy az uj-falui -zsidókkal együtt ment haza 11 óra tájban. Az eltünt lánykát jól -ismerte, de eltünéséről nem tud semmit.</p> -<p>Veiszstein Lázár 56 éves, csalás és sikkasztás miatt már -büntetve volt, nős, 9 gyermeke van, feles bérlő gazdaságot folytat. -Ott volt az istentiszteleten, de annak végeztével hazament Ó-faluba -egy csoportban kilenczedmagával. A lánykát nem ismerte.</p> -<p>Junger Adolf 58 éves, 6 gyermeke van, mezei gazdaságot folytat, -van háza és négy hold földje, multja tiszta. Esztert, az eltünt -lánykát hirből se ismerte. Szentül hiszi, hogy valahol most is él, -mert a zsidók őt el nem emésztették. Tizenegy óra tájban ő is -hazament az imaházból. Sok tanura hivatkozik, kik vele együtt -mentek haza Ó-faluba. – A tanu terhelő vallomása <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> hamis -tanuság. Október 18-iki vallomásában azt mondja, hogy Nagyfaluban a -csendbiztos erőszakolta ki azt a vallomást. Volt egy ibrányi -származásu fogolytársa a fogházban. Ez beszélte neki, hogy Móricz -vallatásakor mint letartóztatott vádlott, ő is Nagyfaluban volt a -csendbiztosnál, s ő is látta és hallotta, miként erőszakoskodtak a -tanuval. Volt még más két fogolytársa is: Hegymegi Sándor és Jámbor -Pál nevüek. Ezeknek is elbeszélte az ibrányi fogoly a Móricz gyerek -vallatását.</p> -<p>Sarf József, az egyházszolga, félvállról veszi a vádat s -nyugodtan és bizonyos játszisággal utasitja el magától és a -zsidókról. Október 17-én közli vele a vizsgálóbiró, mit beszél -Móricz fia, a tanu. Azt felelte rá, hogy ha fia május 21-én ezt el -tudta beszélni, hát akkor ápril 1-től május 20-ig miért nem -beszélte el neki, az apjának? Ha pedig ő neki el nem beszélte, -miként lehetne az ő beszéde igaz?</p> -<p>Svarcz Salamon a fővádlott, a ki a tanú szerint elvágta késsel a -lányka nyakát. Ez miveltebb embernek látszik, mint akármelyik -társa. Nem azért talán, mert többet iskolázott, hanem azért, mert -többet észlelt, tünődött és gondolkodott. Akkor 37 éves volt, neje, -3 gyermeke és csekély házi butora. Előélete tiszta. Ápril 1-éről -minden lépését tanukkal igazolja.</p> -<p>Emlékszik a koldus zsidóra is. Azt hiszi, emődi származásu volt -Borsodvármegyéből. Ebben tévedett s e kijelentése utóbb az emődi -zsidóknak sok zaklatást és sok szomoruságot okozott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Lehetetlennek tartja a vérvádat. Október 18-iki vallomásában azt -mondja, az egész eszlári hajsza nem egyéb, mint zsidóüldözés, az -oroszországi zsidóüldözés folytatása. Azt hiszi, az eltünt lányka -most is él és csak Ónody Géza eszlári birtokos rejtette el, hogy -megöletését a zsidókra ráfoghassák.</p> -<p>Ónody Géza csakugyan eszlári birtokos s országgyülési képviselő -volt akkor. A zsidók elleni gyülölködésben akkor erősen -buzgólkodott s a törvényhozásban is ő hozta először nyiltan szóba -az eszlári esetet. A vizsgálóbiró társaságában gyakran látták a -vizsgálat folyama alatt. Pajkos mókázásként csakugyan beszélték -akkor, hogy a lányka eltünéséről neki tudnia kell, vagy lehet -valamit. Ez a hiresztelés jutott el Svarcz Salamon füleihez a -tömlöczbe.</p> -<p>Vidéki tömlöczök lakói nincsenek elzárva teljesen a -világtól.</p> -<p>A nyiregyházi törvényszék tömlöczében lehetett husz-harmincz -fülke, de sokkal több elitélt vagy vizsgálati fogoly. A nagy perbe -keveredett zsidók közül ugyan kettőt nem tettek egy fülkébe, nehogy -egymással beszéljenek s talán összebeszéljenek, de mindegyiknek -volt három-négy idegen társa. Több-kevesebb folytonosan. S a társak -folyton váltakoztak. Egyik szabadult, vagy központi börtönbe került -s jött helyette másik. S a ki jött: az mindig hozott hirt a külső -világból.</p> -<p>Ám akkor mindenki a vérvádról beszélt Magyarországon. Ura, -szegénye, férfia, asszonya, örege-apraja <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> alig -talált egyéb társalgási tárgyat. Az a rab, a kit eszlári zsidóval -zártak össze, kifogyhatatlan volt az e fölött való beszélgetésben. -Az emberek agya bőven termette az ötleteket, föltevéseket, -elméleteket. A rabnak egyébre sincs ideje, mint tünődésre s ha -társa van: beszélgetésre. Ebből áll minden tevékenysége s egyuttal -minden vigasztalódása is.</p> -<p>S nemcsak a rabok társalognak egymással, hanem a tömlöcztartók, -a felügyelők s az őrök is társalognak a rabokkal. Sok jó ember, sok -érdekes alak, sok különös egyéniség van a rabok és gonosztevők -között. És sok különösség, sok képzeletingerlő részlet az egyes -bűncselekményekben. De semmi se érdekesebb, mint az, a melyben szüz -lány szerepel. A mit költészetnek nevezünk, a mi művészet van a -világon: az őskortól kezdve abban mindenütt nagy szerepe van a -szüzesség fogalmának. Nem csupán a keresztyén kornak szüzanya-képe -tette gazdaggá és termékenynyé ezt a fogalmat. A fogalomnak -rejtélyes bája és titokkal teljes fensége évezredekkel előzi meg a -keresztyénség korát. Szüz lánynak vérét venni, keresztyén lánynak -vérét vallási szertartásokra felhasználni: lehet-e gondolat, mely -jobban izgatná az agyat, nagyobb tevékenységre buzditaná a -képzeletet s inkább megoldaná a nyelveket, mint ez?</p> -<p>Bizony nem mulik el olyan nap május végétől kezdve álló -esztendeig, hogy a nyiregyházi tömlöczben mindenféle rabok és -fogházőrök, zsidók, keresztyének, tömlöcztartók, bejáró -családbeliek órákon át ne az eszlári <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> esetről társalogtak -volna. Urak a vármegyeházán, birák a törvényszéken s rabok a -tömlöczben csak ezzel üzték az időt és unalmat. S a börtönök lakói -gyakran sokkal jobban ismerik a valódi igazságokat, mint az -igazságszolgáltatás intézői.</p> -<p>Svarcz Salamonból a börtönbeli tudás s a börtönbeli sok tünődés -beszélt. Noha volt az ő lelkében valamely csodálatos buzgóság is, -melyről lesz alkalmam később szólani.</p> -<p>A vérvád babonája némely vidéken ugy szól, hogy a metsző -feladata a keresztyén szűznek vérét venni. A hány metsző tehát -április 1-én Eszláron volt: mindazokat a vádlottak sorába kellett -iktatni. Csupán azért, mert metsző s mert április 1-én ott -volt.</p> -<p>Ilyen metsző még három volt.</p> -<p>Taub Emanuel volt az egyik, a ki április közepéig eszlári metsző -volt, de azután Polgárra költözött s a ki helyett választottak épen -ápril 1-én uj metszőt. Taubot hamar megkeritették. Május 26-án már -ki is hallgatták. Fiatal, 28 éves, nős, vagyontalan s eddig tiszta -előéletü. Tagad minden vádat, az eltünt lánykát hirből se ismerte. -Az ápril 1-én történtekre, az istentiszteletre, ebédre, az egész -délutánnak és az estének miként lett eltöltésére nézve ugy beszél, -mint a többi tanu.</p> -<p>Vizsgálati fogságba jutott nyomban.</p> -<p>A gallicziai náj-szandeczi metsző volt a másik. A neve Bukszbaum -Ábrahám, 26 éves, nős s már van két gyermeke. Huszonhárom éves -koráig Gallicziában lakott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> azután kóborlásai közben -elvette a tarczali rabbinak, Spirer Jakabnak leányát feleségül, egy -évig Sárosmegyében Komárnyikon lakott, azután Tarczalra költözött s -onnan ment át gyalogszerrel Eszlárra pályázni. Legutóbb már ibrányi -lakos volt s onnan kisérték a vizsgálóbiró kezei alá. Egyetlen szót -se tudott magyarul. Csak a lengyel és rusznyák nyelvet értette s a -német nyelvnek galicziai zsidó változatát.</p> -<p>Fiatalsága daczára vagy talán fiatalsága miatt igen buzgó, -áhitatos lélek volt. Még nem rég került ki a jesivából. -Fogolytársainak valóságos gyötrelme volt. Magyarul nem tudván, -velük nem beszélhetett. Egész nap nem tett egyebet, mint -imádkozott. Heteket, hónapokat töltött el imádkozásban. A mit kis -gyerek korától kezdve tanult a szentirásból, talmudból, -imakönyvekből: azt hadarta örökké. Héber, lengyel, német keverék -nyelvvel örökké tele volt a szája. Mint később kitünt, sok erély és -határozottság lakott lelkében. Az ellene támasztott vérvád ellen -lenéző gúnynyal, néha haragosan, néha vidáman tiltakozott. A zsidók -egyetemes üldöztetését látta a vérvádban. Buzgón hitte, hogy Izrael -istene megvédelmezi őt is, hitsorsosait is, ha ő folyton imádkozik. -A magyar faj nem imádkozó nép. A kéregetés nem természete s még -istenhez is röstel minduntalan könyörögni. Volt a galicziai -metszőnek néhány fogolytársa, a ki őt a sok imádkozásért folyton -szidta, egyszer s másszor meg is rázta. Mit alkalmatlankodik annyit -az égben? Mit zaklatja örökké a jó Istent? Miért nem mulattatja -inkább fogolytársait? <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> Lassanként a tömlöczben megtanulta jól -a magyar nyelvet. Több mint egy év alatt volt ideje hozzá elég. De -mihelyt magyarul tudott beszélni: abbahagyta az örökös -jajgatást.</p> -<p>A harmadik metsző volt a téglási Braun Lipót vagy Lőbi. Ezt nem -találták meg hamarosan. Nem volt már Tégláson. A debreczeni -törvényszék vizsgálóbirája kihallgatott minden téglási zsidót, -senki se tudott róla hirt mondani. Ott volt, eltünt, nyoma veszett. -Avas észjárásu vallástanitók azt hirdetik, hogy a földi élet csak -bujdosásból áll. A vagyontalan, szegény zsidókra egészen illik ez a -tanitás. Ez a Braun három évig lakott Tégláson, onnan áprilban -elköltözött Udvariba, a szomszédos Szatmár vármegyébe községi -metszőnek s ugy elköltözött, hogy négy-öt hét mulva már Tégláson -egy árva lélek se akadt, a ki tudta volna: hova lett. Egy ember nem -volt, a ki törődött volna vele. Nem hagyott Tégláson senkit, a -kivel tudatta volna, hova megy, merre jár, hol hajtja le fejét. Még -nőtlen ember volt, 27 éves, de a sok áhitat és nélkülözés miatt már -40 évesnek is beillett volna. Egészen afféle embernek látszott, a -minőt Mózes IV-ik könyvének hatodik részében nazareusnak nevez.</p> -<p>Nagyon sok dolgot adott a vizsgálóbirónak.</p> -<p>A vérvádat ridegen utasitotta el magától, de találtak nála egy -csomó zsidó apró betükkel irt ákom-bákom kéziratos levelet. A -vizsgálóbiró és barátai nagy titkokat sejtettek ezekben.</p> -<p>De hát ki forditsa le ezeket magyarra? <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Braun Lőbi ugyan szivesen leforditotta volna, de neki nem -lehetett hinni. S más zsidónak se akartak hinni. Kerestek valami -tudós papot vagy barátot, a ki értse a zsidó nyelvet.</p> -<p>Van néhány ilyen tudós pap és tanár Magyarországon minden -keresztyén magyar felekezetnél, csakhogy ők is csupán a nyomtatott -héber betüket tudják olvasni, de a kéziratok arabos héber kusza -vonásaihoz nem értenek. Utóbb mégis találtak egyet, valami dr. -Karsz Lólion nevüt, de az is azt felelte, hogy a kéziratok -rasi-rabbi féle betükkel irvák, ebben pedig ő nem eléggé jártas, -hanem egy kőszegi benczésrendü barát, Paulus Stern, ebben is -jártas, forduljanak ahhoz. Utóbb is valamelyik rabbival kellett -lefordittatni, a mikor kisült, hogy a levelek csak áhitatos üres -vallási bölcselkedésről szólanak, sőt nagy részük csupán jesivabeli -tanulók irásbeli gyakorlata.</p> -<p>Mindez csekélység.</p> -<p>Hanem találtak még Braun Lőbinél a házkutatás alkalmával egy kis -szennyes papirba csomagolva bizonyos sárgásbarna, vöröses port is, -melyről első tekintetre is látszott, hogy ez száritott és porrá -tört vér, – ha pedig vér, más vér nem lehet, mint embervér s -minthogy metszőnél találták, tehát bizonyára keresztyén szűz vére. -Talán épen az eltünt lányka, a szegény Eszter vére!</p> -<p>Nosza meg kell vizsgálni a leleményes ész egész hatalmával, a -tudomány minden fegyverével.</p> -<p>A papiroson irás is volt. Két szó volt ráirva: <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -Krahhmol-blű. Ennek értelmét kellett először megfejteni.</p> -<p>E két szó nem magyar, nem is német, nem is latin. Eddig elért a -vizsgálóbirák, királyi alügyészek, irnokok és csendbiztosok -tudománya. Volt egy börtönőr, a ki értette a rusznyák nyelvet. Ezt -is megkérdezték. Az ő szláv nyelvbeli tudománya se tudta a szavakat -megmagyarázni.</p> -<p>Egyszerü dolognak látszott Braun Lőbit magát megkérdezni. Övé az -a barna vöröses por, ő irta a papirra azt a két szót, neki csak -tudnia kell mindent.</p> -<p>Tudott is. Meg is mondotta, hogy az a por vérzés ellen való -gyógyitó szer, pénzért árulják a gyógyszerészek, ő is ott vette -azoknál nyolcz krajczárért, egyéb neve pedig nincs, mint -krahhmol-blű.</p> -<p>Dehogy hitték el egyetlen szavát is. Olyan egyszerü és világos -volt ez a megoldás, hogy ezt a vizsgálóbirói észszel már ennélfogva -se lehetett volna elfogadni. Félti a vádlott a bőrét, azért beszél -igy, azért akarja a biróságot félrevezetni.</p> -<p>Pedig hát a metszőnek igaza volt.</p> -<p>Mikor a csecsemőt körülmetélik, a megsértett testrészen vérzés -támad. Erős vérzés, melyben igen gyakran elgyengül a csecsemő, néha -meg is hal. A vérzés elállitására ősi időktől fogva bizonyos -szereket szoktak használni. E szerek közé tartozik a sárkányvér is, -melyet e néven árulnak a gyógyszerészek. Nem sokat érő szer, ma már -nem is használják sürüen, de a tanulatlan metszők és a körülmetélők -egyike s másika ma is ragaszkodik hozzá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> -<p>Valami gyanta ez. Rokonságban van azzal, melylyel a hegedüvonót -kenik. A molukki szigeteken tenyészik egy pálmafaj, melynek a neve -Calamus Draco vagy Daemonorops Draco. Valószinüleg alakja után s az -alakjához kapcsolódó népmesék és a babonák után adták rá ezt a -nevet. Az is lehet, hogy eredetileg a molukki vadak a maguk nyelvén -nevezték el olyképen, hogy azután a tudósok belevették nevébe a -sárkányt. Ennek gyümölcséből izzasztják ki a nedvet, a melyet, ha -megsürüsödik, megsárgul, megbarnul és porrá törnek: vérzés -csillapitására gyógyitó szerül alkalmaznak. A gyógyszerkönyvekben -latin neve: sangvis draconis, magyarul: sárkányvér.</p> -<p>De hát hogy lett ebből Krahhmol-blű vagy Krachmol-blö?</p> -<p>Ez is egyszerü.</p> -<p>Az északmagyarországi ó-hitü zsidó se magyarul, se latinul nem -beszél, hanem beszél németül. Németül a sárkányvér: Drachen-bluth. -Csakhogy a galicziai és északmagyarországi zsidók német szójárása -valami különös, furcsa, megmagyarázhatlan torzitás. A Drachen szót -átalakitja Krahhmol vagy Krachmol szóvá, a Bluth-ot pedig Blü vagy -Blö szóvá. Igy lesz Drachenbluthból Krahhmol-blü.</p> -<p>Volt Nyiregyházán egy tanult, értelmes gyógyszerész, Korányi -nevü. A törvényszéknek ez szokott a szakmájabeli kérdésekben -véleményt adni. Megkérdezték ez esetben is. Adott is okos és alapos -felvilágositást, a mely azonban igazolta volna Braun Lőbit. A -mellett <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> kisült, hogy ez a gyógyszerész is zsidó -volt valamikor, vagy legalább apja-anyja volt zsidó. Nem lehetett -tehát hinni neki se. Elküldték tehát a vöröses-barna por egy részét -a műegyetemhez, az országos fővegyészhez, dr. Felletárhoz. Ő se -mondhatott mást. Abban a porban nyoma sincs a vérnek, nyoma sincs a -szűz lány vérének.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Fölkutatják a sirokat. – Az emődi zsidók. – Az -alibi. – Az elfogott koldus zsidók serege.)</p> -<p>Másutt kellett keresni a bűntény tárgyi jelenségeit. Minthogy -azonban effélék semmi irányban sem mutatkoztak: elő kellett -teremteni valahonnan a koldus zsidót.</p> -<p>Pedig megvizsgálták a temetőket is.</p> -<p>Április elseje óta csak két hónap telt el. A keresztyének -temetőjében levő minden ujabb sirhalomnak eredete, ideje és kora -kétségtelen volt. De a babona szerint a zsidók ide nem is temettek -volna senkit. De az eltünt lányka holttestét valahova mégis el -kellett temetniök. Máshová nem, csak a zsidó temetőbe.</p> -<p>Kimentek hát oda. Birák, pandurok, előljárók, orvosok, -napszámosok, tanuk, kiváncsiak. Föl kell ásni a sirokat. Valahol -ott lesz a lányka.</p> -<p>Három ujabb ásatunak látszó sirhalmot találtak.</p> -<p>A legujabbról azt mondta Sarf József, hogy azt ne bántsák, ő -temette oda 1882. évi január 30-án kilencz <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> napos -csecsemőjét. De azért csak felbontották a sirt. A gödör fenekén a -puszta földön egy kis szalmán feküdt a kis csecsemő oszló-bomló -maradványa egy ócska kis teknővel letakarva. A régi zsidók -egyszerüségével s a szegény ember pénztelenségével történt a -temetés. A szakértő orvos megvizsgálta a kis hullát s legalább hét -napos s legföljebb 14 napos csecsemőnek találta.</p> -<p>Tovább kutatták a sirokat.</p> -<p>A zsidók bebizonyitották, hogy 1882-ben január elsejétől május -végéig nem volt több halottjuk, csak Sarf József csecsemője. Az -1881-ik évben nem volt egy halottjuk se. Az előző 1880-ik év junius -7-én temettek utoljára. A sirhalom alakja is megbizonyitja ezt. -Minek tehát felturni a régi sirokat, fölzaklatni a porladó -tetemeket? Hiszen a föld megmutatja, hogy április elseje óta, a -mikor a lányka eltünt, egyetlen kapavágás se történt a zsidók -temetőjében.</p> -<p>Igy beszél az igazi szakértő, a mezei munkás gazda ember. A ki -ássa-vési a földet s naponként nézi, hogy az ujonnan ásott föld -hantjai miként mállanak, miként sülyednek, miként telnek meg -lassanként gyommal, fűvel, vadvirággal s mennyi idő alatt heged be -a földnek sebje, melyet rajta ásó, kapa, ekevas ütött. Ismeri a -különböző talajok és füvek természetét. Agyagon, kavicson, -televényen, égevényesen miféle fű mennyi idő alatt fogamzik, miként -nő fel s mi sorsa van télen is, nyáron is?</p> -<p>A falusi előljárók, tanuk, parasztok jól látták, hogy a -temetőben nyoma sincs uj ásásnak. Ám a vizsgáló <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> biróság -emberei és szakértői másként látták a dolgot. Az ő elméjüket -tompává, de egyuttal furfangossá is tette az a töredékes tudomány, -a mely oda beleszorult. Ők még a vakondturásokat és hangyabolyokat -is felturták: nincs-e ott az eltünt leánykának vagy keze, vagy -lába? A paraszt csak a fejét csóválta. Az urakkal nem akart kemény -vitába keveredni. Ő jól tudta, hogy földszinéhez közel -vakandturásban vagy hangyabolyban rothadó testrész hónapokig meg -nem maradhat. A falusi kutyák dülőföldek messzeségéből megérzik a -szagát, oda mennek, kikaparják s megeszik vagy elhordják onnan. S -aztán a tavasz meleg napjaiban a hangyák, a pondrók s az apró -skarabeuszfélék is nagy hirtelen szétszedik a hullarészeket.</p> -<p>Mindegy. Az urak töviről-hegyiről elkutattak a temetőben -mindent. Fölástak még nem régi ásatunak látszó két sirt is s a -mikor a szakértő orvos azt mondta, hogy ezek halottjai legalább egy -év óta pihennek ott: csak akkor hagyták abba a többi sir -felbontását.</p> -<p>De hol van hát a koldus zsidó?</p> -<p>A vizsgálóbiró az emődi zsidók közt kereste a koldust első -sorban. Svarcz Salamon metsző szava terelte figyelmét az -emődiekre.</p> -<p>Emődön sok zsidó van. Több mint 22 család. Alig képzelhető -akkora szigor, a melyre akkor a biróságok tagjai feljogositva ne -érezték volna magukat. Oktalan és törvénytelen szigort alkalmaztak -az emődi zsidók ellen is.</p> -<p>Kit kellett Emődön keresni és megtalálni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Azt a zsidót, a ki szegénysége miatt koldulni s koldulás végett -faluzni szokott. Tehát a vagyonos, birtokos, háztulajdonos, boltos -kereskedő zsidókat nem lett volna szabad, mert nem volt szükséges -zaklatni.</p> -<p>Békességes időben igy is történt volna. De ha a társadalom zúg -és gyülölködik: akkor más a rend.</p> -<p>Gyanuba fogtak minden zsidót tekintet nélkül. Mindenkit arra -hivtak fel: bizonyitsa be, hol volt április 1-én.</p> -<p>A büntetőjogban ugy hivják ezt: alibi.</p> -<p>Nagyon kevés ember van a világon, a ki hónapok mulva idegen -tanukkal alibit tud igazolni. A királyok, a katonák, a kórházi -betegek, a rabok, tömlöcztöltelékek, kisebb fajta hivatalnokok -meglehetősen tudják igazolni, hogy hónapok előtt valamelyik napon -hol voltak vagy hol nem voltak, de más emberfia nagyon nehezen. Az -utazó ügynökök, mintaárusok, tőzsdelátogatók, még vezetnek -valamelyes jegyzéket, hol töltik napjaikat; – számlákból, -megrendelésekből, körlevelekből sok elmult napjuk miként lett -lefolyását meg tudják bizonyitani, de a falusi kis gazda vagy kis -szatócs erre nem igen képes. Ő csak néhány különös esemény után -tudja magát a régi elmult napok iránt tájékozni. Nagy ünnep, -születés, halál, keresztelés, lakodalom, jégverés, tüzi veszedelem, -biróválasztás, szüret s néhány efféle esetet megjegyez s az ily -napról megtudja mondani, hogy otthon volt-e vagy másutt. Az ily -napról gyakran még idegen tanura is tud hivatkozni. De ezzel aztán -vége is van minden történettudományának.</p> -<p>Az emődi zsidókat juniusban faggatták, hogy állitsanak -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> tanukat arra, hol voltak április 1-én? -Természetesen vagy husz nem tudott állitani, mert maga se tudta -bizonyosan, hol volt.</p> -<p>Ez mind valamennyi gyanus lett. Fogságba velük. Néhányat -több-kevesebb ideig a fogságban is felejtettek. Egyelőre a varju se -károgott utánuk.</p> -<p>Nem lehet biztosan meghatározni, hány kóborló koldus zsidót -fogtak el e napokban az ország különböző részein. A -rendőrkapitányok mintha versenyre szálltak volna egymással: ki tud -minél több koldus zsidót összefogdosni.</p> -<p>Elfogtak egy Reisz Mihel nevüt. Éhes volt és rongyos. Gallicziai -czajkovai származásu, egyetlen szót se tudott magyarul. Mig -szabadon járt: mindig sirt. Mikor elfogták: azóta mindig nevetett. -Megkérdezték: miért nevet? Azt felelte: soha se volt olyan jó -dolga, mint a mióta rab. Kialhatja magát kedvére s mégis kap enni. -– Néhány nap mulva kilökték, kolduljon tovább.</p> -<p>Jött névtelen levél, mely tudatta, hogy az eszlári koldus zsidó -Ózd-Vasváriban van, a neve: Juhszem. Furcsa név. Héberül hangzik, -de magyar szó. Elemeire bontva azt jelenti: juhnak a szeme. -Bizonyára csufnév vagy költött név. De azért keresték nagy -buzgósággal.</p> -<p>A karczagi főkapitány valami csavargó oláh embert fogott el. A -neve volt Makszim Lauli. Nem tudta bizonyosan: oláh-e, zsidó-e, -czigány-e? Senki se tudott vele beszélni, Mit csináljon vele? -Bűnösnek nem találta, csak szegény kéregető volt. Legjobbnak -találta azt a megoldást, hogy elküldi Bary vizsgálóbirónak. Előbb -<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> azonban megkérdezte távirattal: van-e -rá szüksége? Bary azt felelte: nincs.</p> -<p>Efféle mókát gondolt ki Székes-Fehérvár főkapitánya is. Talált -egy Svarcz Baruch nevü bujdosó zsidót. Elfogta nyomban s egyebek -közt megkérdezte tőle, mi a foglalkozása? Azt felelte, hogy ő tudja -könyvnélkül a talmudot. Talmudot? Minden rendőrkapitány tud annyit, -hogy a talmud a zsidók könyve, a zsidók titkainak gyüjteménye s a -ki azt tudja, az már ennélfogva megérett arra, hogy az eszlári -vizsgáló urak kezére kerüljön. Rögtön elfogatta s fényképező elé -állitotta a zsidót s fényképét elküldte Barynak azzal a hivatalos -kérdéssel vajjon a zsidót is ne küldje-e utána?</p> -<p>Bary erre is azt felelte: nincs szüksége rá.</p> -<p>Galliczia csak ugy ontja Magyarországra a koldus zsidókat.</p> -<p>Egy Rózenblűth Májer nevü koldust is elfogtak. Strzyrovi -származás Gácsországból, ötven éves, nős, hat gyermeke van, otthon -rőfös-kereskedő volt, de tönkrejutott, most Magyarországot járja, s -helyet keres, a hol letelepedhessék. Kéregetésből él.</p> -<p>Elfogtak egy Czukkermann Lipót nevü gácsországi zsidó koldust -is. Dinovi születés. Ez is ötven éves volt. Ennek is volt neje és -négy gyermeke. Ez már igazi koldus, mert a zsidó tanitói pályára -készült.</p> -<p>Mind a kettőt hazakisérték Gácsországba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Róth Borbála koldus zsidóasszony. – A ki meg -akarja javitani a világot.)</p> -<p>Volt Tisza-Eszláron a lányka eltünésének napján egy -koldusasszony is. Ezt is föl kellett keresni a nagy világban. Ő is -ott delelt, ott tanyázott a templomszolga lakásán, neki is látnia, -tudnia kellett valamit. A nyomozásokat szinte vidám munkának -lehetne tekinteni, ha annyi bánatot és szerencsétlenséget nem -okoztak volna sok embernek.</p> -<p>Junius 9-én egy ismeretlen zsidóasszony jelent meg -Tisza-Eszláron. Már három nap előtt találkozott véletlenül özvegy -Solymosi Gábornéval, született Jakab Erzsébet tisza-eszlári -lakossal, az eltünt lányka rokonával. A találkozás -Bodrog-Kereszturnál történt az országuton. A gyalogosan levő két -asszony csakhamar beszélgetésbe keveredett s a zsidónő nyomban az -eszlári eseményre forditotta a szót. Azt mondta, hogy ő is zsidó, -még pedig bábaasszony, s jó, hogy április 1-én nem ment -Tisza-Eszlárra.</p> -<p>Solymosi Gáborné nem sokat adott erre a beszédre. Azonban három -nap mulva az asszony csak megjelent Eszláron. Találkozott az utczán -egy Nagy Miklós nevü 12 éves fiuval, megkérdezte tőle, melyik -házban lakik az eltünt lányka édes anyja, Solymosi Jánosné s két -krajczárt igért a fiunak, ha megmutatja a házat.</p> -<p>A fiu megmutatta.</p> -<p>A zsidó asszony bement Solymosinéhoz, keresztyén kálvinista -vallásunak mondta magát, előhozta a szegény <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> Eszter -eltünését s könyező szemekkel fejezte ki részvétét és -sajnálkozását. Együtt sirt a busuló anyával.</p> -<p>Később azt mondta, hogy ő még reményli, hogy a szegény lányka -előkerül. Ő ismer Máramaros vármegyében egy tudós asszonyt, menjen -el Solymosiné oda, ő szivesen elvezeti hozzá, s ha annak -elpanaszolja baját: az élve vagy halva megkeriti a lánykát. De a -lányka ingéből vigyen magával egy darabot, mert a tudós asszony -csak annak segitségével boldogulhat. Addig is pedig, mig oda jár, a -lánykának egy ingét ássák el a földbe, rakjanak föléje nagy tüzet s -az égjen addig, mig csak az eltünt lányka meg nem kerül.</p> -<p>Ez bizony ostobaság, közönséges babona.</p> -<p>A zsidó asszonyok nem igen babonásak, de a kálvinista magyar -asszonyok se. Nem is adott Solymosiné az egész beszédre semmit. -Csak mikor már a zsidó asszony elment és Solymosiné az esetet a -faluban elbeszélte: akkor jöttek arra a gondolatra, hogy bizonyosan -ez volt az az ismeretlen nő, a ki a lányka eltünésekor ott járt a -faluban. Most is csak tőrbe akarta csalni az anyát.</p> -<p>A faluból azonban nem mehetett ki, elfogták még azon a -napon.</p> -<p>A neve Róth Borbála volt, elhalt férjét Klein Sámuelnek -nevezték. 42 éves s két gyermeke van. Máramarosszigeti származásu s -bábaasszony. De otthon megélni nem tudott, nyakába vette tehát az -országot s május elseje óta bujdosik egyik városból és vármegyéből -a másikba. Már tizenkét várost bejárt, hogy élhető helyet keressen. -<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Miért akarta megbóditani Solymosinét: ennek nem tudja okát adni. -De az bizonyossá lett, hogy április 1-én nem volt Tisza-Eszláron. -Nem ő tehát a keresett koldusasszony.</p> -<p>Közel négy hónapi rabság után szabadon bocsátották.</p> -<p>De mit is akart hát ez a szegény kóborló zsidó asszony?</p> -<p>Élete, a mint ez évben folyt, csupa regény, de a nyomoruságnak -derütlen regénye.</p> -<p>Férjét elveszti, özvegyen marad két gyerekkel, de kenyér és -hajlék nélkül. A telet keservesen huzza át s a tavaszféllel -kóborolni megy. Azt mondja, azért kóborol, hogy olyan kelyet -találjon, a hol nincs elég bábaasszony, Máramaros-Szigeten harmincz -is van, ott nem tud megélni.</p> -<p>Eszlárra vetődik. Azt mondja: véletlenül. Ott Solymosinéhoz, az -eltünt lányka anyjához tér be. Azt mondja, oda is véletlenül. -Megszomjazott, egy ital vizet kért inni, azért botlott be oda.</p> -<p>Ezt nem lehet elhinni. Neki valami gondolata volt, melyet a -vérvád zajos emlegetése szült meg az ő gyenge agyában.</p> -<p>Eszláron elfogják, Recsky csendbiztos kezére adják s ott -Nagyfaluban a belső cselédek elfecsegik neki, hogy Sarf Móriczot -hogy’ vallatták, hogy’ kínozták, ő is várhatja kínos sorsát.</p> -<p>A csendbiztos csakugyan rárivall. Először a fecsegő lányt -véresre veri, azután neki fordul: <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Téged pedig, kutya zsidó, összeváglak, gödörbe hánylak, a -zsidók istene számoljon rólad.</p> -<p>De a csendbiztos felesége mívelt urnő, kiveszi a kóbor asszonyt -ura kezéből s átadja a pandurnak. A pandur elviszi s belöki a -börtönbe.</p> -<p>A börtön szűk helyiség. Három lépés széltében, három lépés -hosszában. Nincs benne semmi, padlata csupasz föld, nincs az -asszonynak feje alja, még szalmát se adnak alája.</p> -<p>A kóbor asszony bölcselkedik. Odafordul a pandurhoz:</p> -<p>– Mondja meg nekem kigyelmed, ha a juhot a juhász kezére adják, -kitől kérik számon?</p> -<p>– Hát a juhásztól, jó asszony!</p> -<p>– Nohát engem se hagyjanak itt a puszta hideg földön feküdni, -mert valamikor engem is számon kérnek és rólam is be kell majd -számolni.</p> -<p>Igy beszéli el nagyfalui esetét a törvényszék előtt a kóbor -asszony.</p> -<p>Másnap lovas pandur bekiséri Nyiregyházára Bary vizsgálóbiró -elé.</p> -<p>A pandur ül a lovon, a kóbor asszony megy a ló feje előtt -gyalog. Az út hosszu s a kóbor asszony éhes, gyönge, kimerült. Nem -tud lépést tartani a lóval, kidől. De ha pénze van: fogadhat -kocsit. Van pénze, öt koronát már összekoldult kis gyermekei -számára. Éppen elfogy a kocsira. De legalább bejut a központi -börtönbe.</p> -<p>Ott tartják s idejét meg nem határozzák.</p> -<p>Ott is az eszlári lányka eltünésén jár az esze. Véletlenül -találkozik ott a tanuval, Sarf Móricz fiuval. Rögtön <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> -forditani akar egyet a világ során. Zsidó nyelven szólitja meg a -gyereket, hogy megoktassa. De a gyerek nem akar vele szóba állani. -A gyereket már megtanitották félni.</p> -<p>– Nem lehet nekem magával beszélni, mert én rossz kezekben -vagyok.</p> -<p>Ezért is meglakol a kóbor asszony. Megtudják, hogy beszélt a -gyerekkel s büntetésül két napon át nem kap enni.</p> -<p>A börtönben megismerkedik egy sulyos rableánynyal. Pályik Mária -a neve. Elvesztette elsőszülött gyermekét s e miatt három évre -elitélték. Fiatal s talán csinos lány volt s az őrök bizalmaskodtak -vele. Elmondták neki, hogy megkerült az eltünt lányka, holttestét -kiadta a Tisza vize, de bizony nem volt azon egy karczolás se, nem -ölték azt meg a zsidók.</p> -<p>A kóbor asszony föltette magában, hogy a mikor majd szabad lesz: -ő kikeresi a zsidók igazságát.</p> -<p>Négy hónapig ült a börtönben, azután eleresztették. Sietett fel -Budapestre, az ország fővárosába. Itt is eljárt a szája mindenütt, -hogy micsoda nagy titkokat tud ő. De segit is a zsidók baján. -Nyomban irt egy folyamodást az ország kormányzó uraihoz.</p> -<p>Szegény asszony még hozzám is eljött. Néhány vádlottnak már -védője voltam s biztatott erősen, hogy csak dolgozzunk, ne -aludjunk, egy-két nap alatt véget vethetünk az egész -zsidóhajszának.</p> -<p>Szegény volt, mint a templom egere, de buzgalmas. <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> Repülni -szeretett volna, mint a madár. Nagyon ráfért a pénzbeli -segitség.</p> -<p>Élt Párisban akkor egy százmilliomos zsidó: Hirsch báró. Ez a -budapesti szegény zsidók számára is tartott segitő pénztárt. Egy -nemeslelkü urnő, Bischitz Dávidné volt az alamizsnaosztogató. Oda -is elment a kóbor asszony.</p> -<p>De vesztére. A rendőrség fülön fogta. Jogosulatlan koldulásért -három napi fogházra elitélték s onnan, mikor büntetését kiállotta, -a tolonczházba átkisérték. Itt elfelejtkeztek róla egészen. Csak -akkor vették észre, mikor hetek mulva sulyosan megbetegedett. Akkor -meg elvitték a rabkórházba. Csak két hónap mulva tudott -szabadulni.</p> -<p>Szabadulni? Mit jelent az?</p> -<p>Azt jelenti, hogy étlen, szomjan, ruhátlanul, hajléktalanul, -pénz nélkül a dermesztő hideg télben nekimehetett a nagyvilágnak – -koldulni.</p> -<p>Két gyerekét jó emberek eltartották valahogy Máramaros-Szigeten. -Ő maga a tavaszon át 1883-ban elvergődött Uj-Fejértóra, a hol -bátyja lakott. Néhány napon át ott meghuzhatta magát.</p> -<p>Ott találkozott egy Bogdány Izrael nevü zsidóval. Ez is kóbor -életet élt, ez is özvegy volt. Tanitó lett volna, de nem volt helye -és kenyere. Ő is járta tehát az országot tanitó-állásért, mint a -kóbor asszony bábaságért.</p> -<p>Egymásra találtak, megismerkedtek egymással s harmadnapra -összekeltek, házasságra léptek, megesküdtek egymással. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>De a mézes hetek alig tartottak egy-két napig, kezdődött a nagy -per tárgyalása a nyiregyházi törvényszéknél. S ámbár a kóbor -asszonyt nem idézte oda senki: ő mégis fölkerekedett s jött a -birósághoz. Tanuságot akart tenni arról, a mit ő Eszláron, -Nagyfaluban, Nyiregyházán s Budapesten tapasztalt mindenféle -pandurok, csendbiztosok, rendőrök, vizsgálóbirák kezén a -börtönökben, toloncztelepeken s rabkórházakban.</p> -<p>A törvényszéki elnök csodálkozott házasságán. Hogy oly hamarosan -megtalálta foltját a lyukas zsák!</p> -<p>A kóbor asszony bölcs nyugalommal felelt:</p> -<p>– Szegény özvegy ember, szegény özvegy asszony, mind a kettő -zsidó, egyiknek sincs semmije, találkoznak az országuton, nem nagy -dolog azoknak összekelni.</p> -<p>Ime a nagy pörnek egyik kis alakja.</p> -<p>Nyerészkedni nem akart az eltünt lányka édes anyján. Hiszen nem -kért tőle semmit, csak egy pohár vizet.</p> -<p>Talán csakugyan hitte, hogy az a mesebeli tudós asszony az -eltünt lányka nyomaira rá tud mutatni.</p> -<p>Mindenesetre ama nyugtalan elmék közé tartozott, a kik valami -hibát mindig látnak a világ rendjén s azt a hibát meg akarják -javitani. Mintha a pehely azt mondaná: ferdén állanak az Alpesek, -rájuk nyomakodom, hogy egyenes állásba igazodjanak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(A varju-laposi rejtély. – A szolgáló megijed s -ijedtében látást lát.)</p> -<p>Nemcsak maga volt a kóbor asszony ily lélekkel.</p> -<p>Mind a két táborban akadtak kuruzslók, a kik lépten-nyomon -gyanuval, följelentéssel, utbaigazitással állottak elő. A -társadalom nagy tömege dolgozott. A zsidók ellen is, a zsidók -mellett is. Gyönge elmével, de csapongó képzelődéssel. Eleven példa -erre sok van. Néhányat ismertetnem kell.</p> -<p>A varju-laposi rejtély sok idejét és sok erejét vette igénybe a -vizsgáló-biróságnak. Önmagában talán nem is volna annyira érdekes, -de különösen érdekessé válik az által, hogy igazán megismerjük -belőle a vizsgálóbiróság eszejárását, jó kedvét és sok idejét.</p> -<p>A varju-laposi csárda az ugyan e nevü tanya közelében fekszik a -Rakamazról Királytelek felé vezető országút mellett. Az útszéli -csárdákban zsidó szokott lenni a csárdás. Zsidó volt itt is.</p> -<p>Julius közepe táján jelentés jött magánkézből Bary -vizsgálóbiróhoz, hogy e csárdánál csodálatos, rejtélyes, fontos -esemény történt két hét előtt.</p> -<p>Egyik napon ugyanis estennen két zsidó ment a csárdába. Idegen, -ismeretlen mind a kettő. A korcsmáros és anyja a csárdabeli -szolgálót rögtön előhivták s keményen ráparancsoltak, hogy menjen -szobájába, vetkőzzék le s aludjék nyomban. A lány bement, -levetkőzött, lefeküdt s alvást szinlelt. Hol a csárdás, hol az -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> anyja, egy öreges zsidó asszony, -oda-odasurrankodott a lány hálószobájának ajtajához s be-benéztek -hallgatózva, vajjon a lány alszik-e?</p> -<p>A lány gyanuja föltámadt. A parancsolat a korai lefekvésre, a -kémlelődés, az idegen és ismeretlen zsidók jelenléte; mindez -megijesztette. Borzadás és rémület vett erőt a lányon. Az eltünt -lánynyal, a dadai hullával, a tiszadobi fejetlen holttesttel ugyis -tele volt a képzelete. Ezek a zsidók se jót akarnak itt a -csárdában. Vagy ő ellene forralnak valamit, vagy azt akarják, hogy -ő ne lássa, ne hallja azt, a mit cselekszenek.</p> -<p>Magára hányta ruháit s egy pillanatban észrevétlenül kiszökött -vaczkából s bement az istállóba. Ott hált a kocsis. A leány nagy -rémülettel elbeszélte neki az egész dolgot s aztán kettesben -kimentek a sötétben a zsidók után leselkedni.</p> -<p>A két idegen zsidó az országúton a csárda előtt föl s alá -járkált s egymással titkon beszélgetett.</p> -<p>A csárda mögött temető van. Ez a varju-laposi tanyai halottak -temetője. Népes tanya ez, a csárdától alig két puskalövésnyire, a -halottakat Királytelekre hurczolni nehéz volna. A temetőben -feszület.</p> -<p>A két idegen zsidó egyszer csak bement a temetőbe. Egy csomagot -vittek oda s ott sokáig késlekedtek. Hova rejtették el a csomagot: -azt a kocsis és a lány nem láthatták.</p> -<p>Nagy eset: Kik voltak az ismeretlen zsidók? Mi volt a csomagban? -Hova s miért rejtették el? Hogy mehettek a zsidók a temetőbe éjnek -éjszakájában, <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> holott a feszület van ott a keresztre -szegezett üdvezitő képmásával?</p> -<p>Ime ez a jelentés érkezett Bary vizsgálóbiróhoz. Nem emlékszem -biztosan, ki irta ezt meg neki. Alighanem Kovács Ignácz tiszttartó, -a ki ott lakott és kormányzott a varju-laposi csárda közelében a -Görögszállási tanyán.</p> -<p>Bary nagy dolgot látott ebben. Közölte nyomban a közvádlóval, -Egressi Nagy Lászlóval. Tanakodtak. Meglehet, itt találják meg az -eszlári vérvád titkainak kulcsát. Fölkerekedtek csapatosan: -vizsgálóbiró, királyi ügyész, irnok, hajdu, kocsis, vadászkutya s -mentek Varju-Laposra nyomozni.</p> -<p>Julius 22-én volt a kirándulás. Megbizonyosodtak arról, hogy a -csárdásnét Veisz Salamonnénak hivják, özvegy zsidóasszony, a férje -néhány hét előtt halt meg, a kocsisa Laczkó János; a szolgáló, a ki -éjjel kiment a kocsishoz az istállóba, Janczura Mária, de ez néhány -nap előtt innen elszökött, s most Belegrád tanyán tartózkodik -valami Vaskóné nevü béres asszonynál.</p> -<p>Ennyivel lett tudósabb a biróság. A nap különben jól telt el -vadászattal, lakomával. Augusztus elsején érdemes volt a -kirándulást megismételni.</p> -<p>Ujra útra kelt az egész csapat. Mindig nagy feltünéssel -csinálták az útrakelést is, az utazást is. A sajtó is -kifogyhatatlan volt a kirándulások fontosságának ecsetelésében.</p> -<p>Legelőször mentek a Bas-halom nevü tanyára, hogy kihallgassák -Kovács Ignácz tiszttartót. A tiszttartó elmondta az egész -borzalmas, rejtelmes éjjeli történetet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> a mikor -a szolgáló lány fogvaczogva, rémülve menekült a kocsishoz, hogy -annak ölében bátorsághoz jusson. De hozzátette, hogy ő ezt csak -hallomásból tudja, jót nem áll érte.</p> -<p>Nosza megy a vizsgálat onnan a belegrádi tanyára, hogy a -szolgáló leányt felkeresse. A kit ott meg nem talál, az a -szolgálólány. Azt mondják: otthon van a varju-laposi csárdában. -Utána oda is. A vizsgálóbiró, a királyi ügyész, a hajdu, az irnok, -a kocsis, a vadászkutya. A lányt ott se találják.</p> -<p>Mit csináljanak? Hazamennek Nyiregyházára s onnan hivatalos -levélben felhivják a községi birót, hogy a tanukat bizonyos -kitüzött napra küldje be Nyiregyházára.</p> -<p>Ez volt a legjobb. Ez volt a szokásos és törvényes eljárás -különben is. A községbiró mindenkit megtalált rögtön. Ezen kellett -volna az egész eljárást kezdeni.</p> -<p>Kihallgatják a szolgálólányt.</p> -<p>A leány neve nem is Janczura Mária, hanem Bajczura Mária, 17 -éves, görög katholikus vallásu, hajadon. Kereken tagadja, hogy ő -éjjel ment volna a kocsishoz. Csak más napon mesélte a kocsisnak, -hogy ő megijedt az idegen zsidóktól. Nem is mentek a zsidók a -temetőbe, nem is vittek oda semmi csomagot, csak ő maga ment -estennen a temetőbe, őt is az asszony küldte oda, hogy hozzon füvet -a tehénnek vagy a malaczoknak vacsorára.</p> -<p>De hát mégis mit kerestek ott az idegen zsidók?</p> -<p>E kérdésre a kocsis felelt meg: Laczkó János. A csárdás zsidó -junius 25-én meghalt. Temetés után odajöttek <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> az -elhalt férjnek s az özvegyen maradt asszonynak rokonai az örökség -elintézése végett. Három vencsellői és egy gávai zsidó. Ezek voltak -a rokonok a két szomszéd faluból. Este a kocsis szállitotta őket -haza. A lány szeme csak káprázott ijedtében s azért beszélte, a mit -beszélt. Kinevette vele mindenki.</p> -<p>Csak a biróság nem nevette ki. Az méltatlannak találta magához -az együgyü paraszt józan eszét. Neki tovább kellett keresni a -nyomokat, melyek soha meg nem történt esethez vezettek.</p> -<h3>V.</h3> -<p class="summary">(A tisza-dobi fejetlen hulla. – Fekete kutya -élettelen teste lett belőle. – Eszter a metsző zsidó pinczéjében. – -Eszter a zsidó pap virágos kertjében. – Eszter a sirban. – -Keresztyén gyerek befalazva a zsidótemplomba.)</p> -<p>A varju-laposi titokhoz egészen hasonló a tisza-dobi fejetlen -hulla története.</p> -<p>Farkas Gábor eszlári biró hivatalosan jelenti Bary -vizsgálóbirónak, hogy Botos István eszlári lakos egy tisza-dobi -asszonytól azt hallotta, hogy a tisza-dobi halászok egy fejetlen -leányhullát fogtak ki a Tisza vizéből s ezt bejelentették -főnöküknek, a halászat bérlőjének. A bérlő zsidó volt s azt -parancsolta a halászoknak, hogy szó nélkül sikkaszszák el a -holttestet. Ezek engedelmeskedtek, mást nem is tehettek s a -holttestet elsikkasztották, még nyomait is örökre eltüntették.</p> -<p>Ez már nagy dolog.</p> -<p>Tisza-Dob község a Tisza partján fekszik. Eszlártól <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> -Tisza-Lökön és Tisza-Dadán keresztül oda folyik a viz. Ha az eltünt -lánykát a zsidók a Tiszába dobták, a mi valószinü: holttestét -Tisza-Dobnál fölvethette a folyam vize. S természetes, hogy a -holttest fejetlen volt s még természetesebb, hogy a dobi halászat -zsidó bérlőjének a holttestet el kellett rejtenie, mert különben a -vérvád napfényre jut.</p> -<p>A legszigorubb, leggondosabb, legszélesebb vizsgálatot kell -teljesiteni halasztás nélkül.</p> -<p>Kimegy a vizsgálat Tisza-Dobra s legelőször kihallgatja Botos -Istvánt. Botos István keményen áll nyilatkozata mellett, melyet az -eszlári birónak tett, de egyetlen tisza-dobi asszonyt se tud -megnevezni, a kitől a hirt hallotta.</p> -<p>A tisza-dobi asszonyokat felhivják: ki tud valamit a fejetlen -hulláról, ki beszélt Botos Istvánnak erről?</p> -<p>Senki se tud semmit. Senki se beszélt semmit.</p> -<p>Sorba veszik a halászokat. Tóth Gyula, Rácz Imre, Dancs István, -Király Pál, Kis Rácz Imre, Nacsa József a halászok. Kemény, -szókimondó, kálvinista magyar ember mind. Kijelentik bátran, hogy -ebben az évben még nem fogtak ki semmiféle hullát s nem is -hallottak fejetlen hulláról.</p> -<p>A halászat bérlője Hartstein Jakab, csakugyan zsidó, vagyonos és -családos ember, ő se hallott hullakifogásról semmit.</p> -<p>Van egy horgas halász is: Papp András. Ez nem szegődvényese a -zsidó bérlőnek. Ez talán tud valamit. Ez se tud semmit. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Kihallgatják a révészt is, Lucsi Gábort. Ő se hallotta hirét a -fejetlen hullának.</p> -<p>A vizsgálóbiró a fejét csóválja. Csodálatos szerencséjük van a -zsidóknak, hogy minden nyom ily nagy hirtelenséggel elenyészik. -Pedig van valami a dologban. Hiszen Grosz M. Lajos tisza-löki 52 -éves zsidó is kiváncsian kérdezősködött a fejetlen hulla után. A -zsidónak e nagy érdeklődése mindenesetre gyanus körülmény.</p> -<p>Nem is hagyta félbe a nyomozást a buzgó vizsgálóbiró. Bizonyos, -hogy a fejetlen hulla meséjét senki sem szophatta a kisujjából. -Valahol valaki által volt kezdete e mesének s volt valami oka -is.</p> -<p>Rájött, hogy először valami Dojtsák Mihály nevü katona beszélte -ezt Kassán május elseje és 14-ike közt valamelyik napon, neki pedig -Rácz Imre tisza-dobi halász mondotta.</p> -<p>Ezen a nyomon a vizsgálóbiró junius 27-én ujra kiszállt -Tisza-Dobra, Rácz Imrét szembeállitotta Dojtsák Mihálylyal, -kihallgatta az összes halászok feleségét és azokon kivül még egy -csomó dobi lakost, – bizony nem hallott a fejetlen hulláról senki -semmit. Dojtsák maradt bent az üres mendemondában. Valami dévaj -katonának pipázás közben támadt ötlete volt az egész.</p> -<p>Előállott azonban Dancs János tisza-dobi lakos s bizalmasan -jelentette Barynak, hogy gróf Andrássy Gyula osztrák-magyar -külügyminiszter szomszédos uradalombeli munkásai igenis tudják, -hogy egy női hullát kifogtak a Tiszából s ezt Ferenczi József -révész két élő szemével látta, mert jól megnézte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Kérdőre vonják Ferenczi Józsefet.</p> -<p>Ez révész, 39 éves, nős, családos. Foglalkozásánál fogva idejét -a Tiszánál kell töltenie. Estefelé, a mint a tanyára ment: gunyhója -előtt megállt s a Tisza vizén nézelődött. Csakugyan jól látta, hogy -a viz felszinén egy lábbal fölfelé fordult, feketés szinü -felfuvódott tárgy uszik. Vagy ember, vagy valami dög. Szép -csöndesen ringatja a viz alá-felé. Utána ment, megnézte jól s -meggyőződött arról, hogy az a tárgy egy fekete kutyának holtteste. -– Ezt igenis mondta a külügyminiszter ur munkásainak, de női -hulláról nem beszélt.</p> -<p>Igy készültek a hirek, a mende-mondák, a látások, a káprázatok -és a birói vizsgálatok.</p> -<p>Az eltünt lányka testvérnénje, Solymosi Zsófi is kapott névtelen -levelet. Arról tudósitják ebben, hogy a szegény Eszter eldarabolt -holtteste az eszlári metsző Svarcz Salamon pinczéjében van -eltemetve a boros hordók alatt, mélyen a föld alá. – A levelet -beküldik Baryhoz.</p> -<p>Nosza siet ki a vizsgálóbiró Eszlárra fölásni a pinczét s a -boros hordó alját.</p> -<p>Odamennek nagy sereggel a metsző lakásához és pinczéjéhez. -Községbiró, tanuk, napszámosok kisérik a vizsgálóbirót. S gondos -kutatás után rájönnek, hogy a metszőnek sohase volt se hordója, se -bora, se pinczéje. Pinczének nyoma sincs.</p> -<p>A vizsgálat nem jön zavarba. Ha ott nincs pincze: van a -legközelebb lakó zsidónál. Rózenberg lakik legközelebb. Beható -vizsgálat után rájönnek, hogy ott sincs pincze, nem is volt soha. -Tovább mennek. Végtére <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> Szüszman zsidónál találnak pinczét, ezt -fel is turják minden irányban, de hullának és hulladaraboknak semmi -nyoma.</p> -<p>Bolondnál bolondabb képzelődés vesz erőt az embereken.</p> -<p>Szüszman Jakabnak meghal Samu nevü fia s eltemetik az eszlári -zsidó temetőbe junius 4-én. Eltelik a temetés után 10–15 nap, -néhány ember összebeszél; fejébe veszi, hogy abba a sirba nem is a -zsidó gyereket temették, hanem az eltünt leánykának, Eszternek a -felvagdalt holttestét. Junius 25-én éjjel nekimennek a sirnak, -felbontják, a halottat csakugyan fiunak találják s azután arczczal -lefelé forditják.</p> -<p>Az eszlári biró nagyon ügyes ember, de a sirbontókat nem tudta -kipuhatolni. Pedig több hetes sirt felbontani nem is éppen -pillanatnyi munka. Egy-két embernek órákig tartó fáradság.</p> -<p>Egy névtelen levél azt jelenti Barynak, hogy az eltünt lányka -holttestét a zsidó pap kertjében egy virágágy alá temették.</p> -<p>Eszláron se zsidó pap, se kertje nincs.</p> -<p>Valami Holinics Géza nevü tanu az ország fővárosából levélben -jelentkezik, hogy ő látta, mikor a zsidók az eltünt lányka meztelen -holttestét eltemették.</p> -<p>A rendőrség felkutatja a fővárost s ilyen nevü embert nem -talál.</p> -<p>Arról is értesitik Baryt, hogy a zsidók a nyiregyházi zsidó -templom falába egy 12 éves keresztyén fiut titkon befalaztattak s -ezért a kőmivesnek 500 forintot fizettek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> Ez -bevallotta halálos ágyán. Tudta a felesége is, de ezt a zsidók -Amerikába kituszkolták. Az asszony mielőtt elutazott volna, -elmondta ezt bizonyos Ducsaynénak, ki Nyiregyházán a debreczeni -utczában lakik.</p> -<p>És igy tovább.</p> -<h3>VI.</h3> -<p class="summary">(A bolygó zsidó, a ki boszut áll. – Volner -Herman volt a koldus zsidó Eszláron április 1-én. – Megtalálják. – -Elmondja mentségét.)</p> -<p>Az emberek súgnak-búgnak. A vizsgálóbiró megvizsgál mindent s -nyomtalanul vész el kezén minden gyanujel.</p> -<p>A hirlapok hirdetik, hogy a zsidók pénze és ügyessége ellen nem -használ semmi. Ők meg tudnak hiusitani minden vizsgálatot.</p> -<p>De azért megtalálták utóbb a koldus zsidót is. A kiről a tanu, a -Móricz fiu azt vallotta a nagyfalui éjszakán, hogy magas barna -zsidó, s ő vezette Esztert kezénél fogva az imaház pitvarába, s ő -is segitett fogva tartani a lánykát, mig a metsző megvágta a nyakát -s vérét ontotta.</p> -<p>Ha ezt a koldust meg nem találják, csonka marad a vizsgálat. A -gyanakodó lelkek örökké azt hitték volna, azért nem derült ki a -bűntett világosan, mert a koldust kinyomozni nem lehetett.</p> -<p>A tömeg képzeletében nem is koldus zsidó volt ez.</p> -<p>Van egy titkos alak. Névtelen és ismeretlen zsidó, kinek se -országa, se hazája. Időszakonként megfordul <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> a szent -földön, Salamon templománál uj erőt nyer s megint elindul messze -országokba. Ő szerzi be a keresztyén szűzek vérét. Más meg más -alakban jelenik meg mindenütt. Beszél minden nyelven. Néhol -koldusnak öltözik és kéreget. Koldusként jelent meg Tisza-Eszláron -is. Van titkos jele, melyről minden zsidó megismeri. Minden -zsidónak örökkévaló szent kötelessége őt segiteni s a törvény -kezétől megmenteni. S ez rendesen sikerül is. De ő is el van szánva -életre-halálra. Ha ki nem kerülheti: megállja a törvényt s magára -veszi a zsidók minden bűnét.</p> -<p>Nem az a bolygó zsidó ez, a kiről a népek meséi szólanak. Az -részvétet gerjeszt soha el nem muló bánatával és soha ki nem alvó -örök életével. A koldus zsidó bűnben él, bűnben dolgozik. Nem a -bánatnak, hanem a boszunak, a titkos vérontásnak személyes -megjelenése ez. Ilyen rémet ábrázolt magának a nép képzelete az -eszlári koldus zsidó alakjában.</p> -<p>Sáros-Patakon Zemplén vármegyében jutott valakinek eszébe, hogy -ott is járt egy koldus zsidó, a neve Herman s volt felesége is, a -kinek a neve: Láje.</p> -<p>Nyomról-nyomra puhatolózva rájöttek, hogy ez a zsidó: Volner -Herman, a felesége pedig Dájcs Léni. Igy ejti ki a magyar ajk, -különben német nevek: Wollner és Deutsch. Elfogták nyomban mind a -kettőt s vitték Nyiregyházára börtönbe s a vizsgálóbiró kezére. A -férfi 37 éves, a nő 33 éves, van már két gyermekük.</p> -<p>Csakugyan koldusok voltak.</p> -<p>A férfi napszámba járt, ugy kereste Hodászon sovány <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> -kenyerét. Értett a cserző munkához is s azért szivesen vállalkozott -timároknál, cserző vargáknál, irhásoknál, tobakoknál áztató -munkára. Nyomoruságos kézimunka ez. Gyöngén is fizetik. Bőrnek, -csernek erős szaga van. Nagyon meg kell szokni. A sok cser, só, -fösték durvává teszi, el is szinezi a kézfejet. Folyton fogy is ez -az ipar, mint kézművesség, csak nagy gyárak foglalkoznak már vele, -Volnernak nem adhatott ez állandó kenyeret.</p> -<p>Gyakran volt hajtsár is. Vásárról vásárra terelgette az ökröket, -teheneket, göbölyöket, néhány fillérnyi napszámért s -étkezésért.</p> -<p>Hodászon laktak az 1882-ik év tavaszán.</p> -<p>Jött a zsidó husvét. Nem volt semmi pénzük. Nem tudtak venni -pászkát, hizott ludat, ünnepre való ételt, italt, világitót. S az -embernek nem volt kabátja se. A mi volt: lerongyollott róla.</p> -<p>Mit csináljanak?</p> -<p>Elhatározták, hogy elmennek koldulni, idegen háznál töltik a -husvéti ünnepeket s akadnak majd jó lelkek, kegyes zsidók, a kik -vagy pénzecskét, vagy türhető kabátot is adnak az embernek.</p> -<p>Igy is lett.</p> -<p>A husvét előtti szombatot Tisza-Eszláron töltötték. Odaértek -Tisza-Lökről már pénteken este. A férfi beteges volt, alig tudott -vánszorogni. Még egy zsidó koldus asszony is csatlakozott hozzájuk. -Volner soha se tudta meg a nevét se. Felesége megkérdezte s az -asszony Lővi Malvinnak mondta magát, a ki eredetileg -Sátoralja-Ujhelyből származott. Az volt-e, nem az <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> volt-e, -sohase tudódott ki biztosan. Nem találták meg az asszonyt s valami -nagyon nem is keresték. Mivelhogy a tanu a nagyfalui éjszakán nem -adott neki szerepet.</p> -<p>A koldusok Tisza-Eszláron Sarf Józsefékhez, az egyházfihoz -szálltak. Egyik koldus a másikhoz. Sarfnak volt hajléka éjszakára, -volt a kertben szalmaboglyája is, melynek árnyékában el lehetett a -nappalt tölteni, ha napos volt az idő. Mindez nem került pénzbe. -Szivesen adta a szegényeknek s egyuttal szerzett nekik vagyonos -zsidóknál étkezést is.</p> -<p>A koldus a törvényszék előtt hiven elbeszélte bujdosását, -kóborlásait. A lányka eltünése előtti s az azóta elfolyt időről is. -Törvénybe soha nem ütközött, előélete szennytelen volt.</p> -<p>Eszláron ő is ott volt az imaházban az istentiszteleten. Annak -végeztével együtt jött ki a többi hivővel s aztán ment ebédre -nyomban ahhoz a vagyonosabb zsidóhoz, a kit neki az egyházfi -kijelölt.</p> -<p>Mi volt a neve ennek: azt nem tudta megmondani. Lakását -meglehetősen el tudta beszélni s alakját is. Elmondta, hogy idős, -60 év körüli zsidó volt a felesége nagy beteg. Ott evett mint -vendég az asztalnál. Tőle se kérdezték, hova való, mi a mestersége, -hogy hivják? Öreg, vagyonos zsidó nem kiváncsi arra a ki koldus s a -kit életében egyszer lát asztalánál s azon túl soha.</p> -<p>Lichtman Móricz volt az ebédadó gazda. Háza, lakása csakugyan -olyan volt, a milyennek a koldus elbeszélte. S felesége is nagy -beteg volt akkor. Ott volt az ebédlőben az is, de csak a pamlagon -fekve. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Mind a kettő jól emlékezett arra, hogy ápril 1-én koldus zsidó -ebédelt náluk. De alakjára egyik se emlékezett. Mikor a koldust -szemükbe állitották: akkor se tudtak rá visszaemlékezni. Igaz, hogy -a szembeállitás 1883. évi junius 23-án történt, tehát egy év és -majdnem három hónap mulva.</p> -<p>Három cselédlány volt akkor Lichtmanéknál. Frenkel Háni -szakácsné és Orenstein Berta szobaleány. Ezek határozottan -emlékeznek arra, hogy ápril 1-én egy koldus zsidó ebédelt náluk -pontosan déli 12 óra tájban. Ezek zsidó vallásuak. A harmadik -cselédlány, Bátori Zsófia, keresztyén volt. Ez nem emlékezett arra, -hogy épen ápril 1-én evett-e náluk koldus zsidó, de arra jól -emlékezett, hogy koldus zsidó gyakran szokott ebédet kapni és pedig -az urak asztalánál is, azokkal együtt.</p> -<p>A három közül egyik se tudja biztosan, hogy fölismerné-e a -koldust, a ki ápril 1-én ott ebédelt.</p> -<p>Igy járt Volnerral a tanu is, a Móricz gyerek. Bary -szembesitette vele, de azért nem ismerte föl benne azt a koldust, a -ki szerinte az eltünt lánykát kezénél fogva az imaházba -vezette.</p> -<p>Ebéd után visszament tanyájára a koldus, a templomszolga -lakásához. Ott a szalmaboglya tövében lefeküdt és aludt. De a -délutáni istentiszteletre fölébredt s ő is bement rövid időre az -imaházba.</p> -<p>Igy tölt el napja ápril 1-én.</p> -<p>Vajjon ebbe a napirendbe beleférhetett-e a gyilkosság?</p> -<p>A leggondosabb vizsgálat szerint Eszter, az eltünt lányka, déli -féltizenkettő előtt az imaházhoz nem érhetett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> Pontban -12 órakor a koldus már Lichtmanéknál az asztal mellett ebédnél ült. -Éhesen, nyugodtan, szerényen.</p> -<p>Ne gondoljunk egyéb körülményre, mely a déli gyilkosságnak még a -gondolatát se engedi meg: vajjon minő lelkiállapot lehet az, mely -tizenegy óráig áhitatosan végzi az istentiszteletet, féltizenkettő -és tizenkettő közt egy általa sohasem látott ismeretlen lánykát -meggyilkol, tizenkettőkor nyugodtan asztalhoz ül s ebéd után -lefekszik aludni?</p> -<p>Ilyen lelkiállapotot én összes észleléseim területén soha nem -láttam.</p> -<p>Van valami érdekesség a koldus eszejárásában, a mint védekezik. -A törvényszéki elnöknek azt feleli:</p> -<p>– Hogy lehet olyat gondolni, hogy én részt vettem volna a -gyilkosságban? Hiszen én idegen voltam Eszláron, soha előbb ott nem -jártam, engem ott senki nem ismert. Lehettem volna részeges, -megbizhatatlan, a ki vagy nyomban, vagy később elárulja a -gyilkosokat, vagy örökké fenyegeti őket elárulással. Teljesen -ismeretlen, soha nem látott embert a vérontók csak nem vehettek -maguk közé.</p> -<p>Erre a védelemre természetesen nem volt szüksége s bármily -furfangos észjárásu s bőbeszédü is sok zsidó: valószinü, hogy ez -egyszerü, józan, de fölösleges okoskodást a börtönben gondolta ki, -vagy ott tanulta. Volt ideje hozzá elég.</p> -<p>Feleségét nem vádolták, vizsgálati fogságban se tartották sok -ideig.</p> -<p>Az már a vidám adomák közé tartozik, hogy mig <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> -törvényszék, közvádló, vizsgálóbiró, rendőrség, csendbiztosok, -kémek eget-földet megmozgattak Nyiregyházán, hogy a koldus zsidót -előkerithessék: addig ő nyugodtan élt Nyiregyházán. A hajsza-idő -legnagyobb részét ott töltötte abban a kis városban. Legalább ötven -zsidót elfogtak, nyaggattak s több-kevesebb ideig börtönbe zártak a -koldus zsidó képében: ő pedig nyugodtan élt, koldult s járt -napszámba a biróság székhelyén.</p> -<p>Meg is kérdezte tőle az elnök: vajjon tudta-e, hogy őt körözik s -szerte az országban hajszolják s ha tudta: miért nem jelentkezett a -biróságnál?</p> -<p>Felelete egyszerü volt.</p> -<p>Tudott ő mindent. De nem őt keresték, hanem azt a koldus zsidót, -a ki az eltünt lánykát kézen fogta, az imaházba bevitte s ott vére -ontásánál segédkezett. Mi köze neki ehhez az emberhez? Miért -jelentkezett volna ő e gyilkos gonosztévő helyett?</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>És az is igaz, hogy ha bűnösnek érzi magát, nem marad ott a -biróság székhelyén s Tisza-Eszlár közeli szomszédságában. Nincs -olyan nap, hogy eszláriak kisebb-nagyobb számban meg ne fordulnának -Nyiregyházán. S aztán a koldus könnyen eltünhetik napkeletnek, -napnyugatnak. A nagy urak, a zeneművészek s a koldusok előtt nyitva -áll az egész világ. Szabadon mehetnek mindenfelé. Kit a pénze, kit -a hirneve, kit a nyomorusága eltart mindenütt.</p> -<p>A koldus zsidónak azonban eszébe se jutott a menekülés.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<h2>MI TÖRTÉNT A TISZÁN?</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Miként készül a tutaj? – A tutaj személyzete. – -A kormánybiró. – A sáfár. – A vállalkozó hajdan és most. – A -tutajhajózás titkai. – A haliba. – Az étkezés. – A pálinka. – A -szagnak szerepe a természet történetében.)</p> -<p>Mi a nagy erdő?</p> -<p>A magyar nép közmondása azt a kérdést, azt az ügyet nevezi nagy -erdőnek, a mely tisztátalan, zürzavaros, tele van homálylyal, -rejtélyeit megmagyarázni nem lehet, vagy sokfélekép lehet -magyarázni, a mint kinek-kinek esze, bölcsesége, tapasztalása s jó -vagy rossz indulata sugallja. Egy szóval: az át nem látszó ügyre -mondja: nagy erdő ez!</p> -<p>Igen jól mondja.</p> -<p>A nagy erdőnek, az őserdőnek nincsenek útjai, nincsenek -tisztásai. Biztos járása még a vadnak sincs benne. Napfény nem hat -belé, holdnak ragyogását, csillagos ég fényét nem ismeri, leáldozó -napnak hanyatló világa, piruló hajnalnak vidám arcza ismeretlen a -nagy erdőben. Eltéved benne mindenki, az égnek tájékaiban -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> megzavarodik benne az ember; hol a -legrövidebb út, a mely belőle kivezetne: nem tudja senki.</p> -<p>Ilyen az az ügy, melynek sok szála van, s melynek szálait -elfogultság, rövid elmék, zavaros indulatok összekuszálják.</p> -<p>A nagy pernek más vidékére térünk át.</p> -<p>A hol eddig jártunk: az csak kisebb vidék. Az még nem az igazi -nagy erdő. Az eszlári zsidó imaház, az egyházfi lakása, a -nagyfalusi csendbiztosi uriház, a nyiregyházi börtön, néhány -metsző, néhány zsidó koldus, néhány eszlári zsidó s a Móricz gyerek -tanusága: im, ebből áll az a kisebb vidék, a melyet némileg már -megismertünk. E vidéknek csak egy igazi rejtélye van: miként tünt -el Eszter, a szegény lányka?</p> -<p>Most más vidékre kell áttérnünk. S először is a Tisza életére -kell egy pillantást vetnünk.</p> -<p>A felső Tisza jobb partján fekszik Máramaros vármegyében -Bustyaháza. Voltaképen két falu egymás mellett, melyet csak a -Talabor folyónak egyik kis ága választ el egymástól. Itt ömlik az -északról jövő Talabor folyó a Tiszába.</p> -<p>A két falunak alig van harmadfélezer lakosa. Kisebb részben -magyar és német ajku, nagyobb részben görög katholikus vallásu, -rusznyák. Ruténnek és orosznak is nevezik őket; az alföldi -magyarság, a mikor a bustyaházi oroszok megjelennek körében, csak -oláhnak nevezi valamennyit. Zsidó is sok lakik ezen a vidéken. -Ó-hitü lengyel zsidó, a ki napkeletről vonul ide, kaftánt visel és -füle mellett lógó hajfürtöt, melynek pájesz a neve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> Szegény -mind, mint a templom egere, de tele van a nyomoruság furfangjával. -Hitében buzgó és áhitatos, de míveltsége kicsiny, magyarul törve -beszél, az orosz és oláh nyelvet meglehetősen érti, családi nyelve -a galicziai romlott német tájnyelv, melyet a magyar ember zsidó -nyelvnek tart. Irni, olvasni nem igen tudnak, az oláh és orosz -köznép épen nem tud. Csak a vidéken lakó magyar köznépnél van -teljes sikere az elemi oktatásnak. Alakra, miveltségre, még a -birtokra nézve is a nép előkelőségét a magyarság képviseli.</p> -<p>Itt a felső Tiszának gyönyörü völgye nyilik, mely Técsőtől -Husztig vagy harmincz kilométer hosszu s helyenként nyolcz-tiz -kilométer széles. A völgy falvakkal, erdőkkel, mezőkkel, a Tisza -ágaival s mellékpatakjaival teljes. Jobbról-balról magas, erdős -hegységek.</p> -<p>A Tisza itt még szabályozatlan s rendes hajójáratokra nem -alkalmas. Öt-hat szakadékos ágon folydogálva alacsony vizállással -csaknem mindenütt átgázolható. Zátonyok lépten-nyomon. Tutajozásra -azonban már Técsőtől, Bustyaházától kezdve meglehetősen -alkalmas.</p> -<p>Ez a körülmény teszi élénkké Bustyaháza falvának forgalmát.</p> -<p>A máramarosi erdőségek száz meg százezer hold területtel a -magyar államkincstár tulajdonai. Óriási fenyvesek, bükkel, cserrel -s más tüzifával kevéssé tarkitva. Az alföld épületfája e -fenyvesekből telik ki. A kincstár magán vállalkozók által huz -jövedelmet fenyveseiből. A vállalkozók a bustyaházi telepeken sok -fenyőszálat hordanak össze, hogy itt tutajokat kössenek -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> s azokat az alföldre, hét-nyolcz száz -kilométer távolságra, sőt messzebb is leusztassák.</p> -<p>A fenyőszál héját lehántják. A mezitelen fenyvek ott szikkadnak, -ott száradnak a Tisza partján halmokba rakva. A meglehetősen száraz -fenyőszál fajsulya nem sokkal nagyobb, mint a viz fajsulyának fele. -Attól függ, mennyire van kiszáradva. Ha tehát két-három szál fenyőt -a vizre taszitanak s ott összekötnek, készen áll a hajó, a mely -egy-két embert, többet is könnyen elbir. Ez az őshajó, a legelső -vizen járó ember gőzöse. Most is olyan, mint tízezer év előtt. Most -is olyan egyszerü, biztos és olcsó eszköz vizen járni, mint valaha. -A hajó el nem merül, ki nem lyukad, föl nem dül. Nem kell hozzá a -folyókon vitorla se. Viszi a víz a maga sodrának erejével.</p> -<p>S a felső Tiszán gyorsan viszi. Bustyaházán a Tisza 200 méter -magasan jár a tenger szine fölött. Ez az első nagy tutajinditó -állomás. Az utolsó nagy terhelő állomás Mező-Vári. Itt már csak 116 -méter a tengerszin fölötti magasság. A két állomás közt a folyam -hossza épen 84 kilométer, tehát minden kilométerre egy méter esés. -Magas vizállással ekkora esés mellett zugva rohan előre a folyam -árja. Igaz, hogy a mint a nagy magyar alföldre kiér a Tisza: ott -alig van esése. Tisza-Nánától Kőtelekig 50 kilométer hosszaságban -például egy méter esése sincs. Azért mondja az alföldi magyar, -mikor alacsony vizállásnál alig mozdul a víz:</p> -<p>– Nem jókedvéből folyik ám ez a mi Tiszánk; – csak azért megy -előre, mert tolják a felső vizek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Azonban a tutajozás még sem oly egyszerü dolog, a milyennek első -pillanatra látszik.</p> -<p>A tutajnak már összeszerkesztése is tudomány.</p> -<p>Nem minden szál fenyő egyenlő s valamennyi nem is egyenes. Van -tizenkét méter hosszu és van negyvenöt méter hosszu. Van husz -czentiméteres s van ötven czentiméteres átmérőjü a tövénél. Van -elsőrendü, másodrendü s hitványabb értékü fenyőszál.</p> -<p>A szálakat össze kell válogatni, természetük szerint összeróni s -mindkét végükön összekötni. Az összekötés guzszsal és hevederrel -történik. A szálak vastagabb végén mind a kettővel. A heveder -keresztbe fektetett gerenda, melyet minden szálhoz erős faszeggel -erősitenek. A guzst rendszerint mogyorófa vesszejéből facsarják s -annak is vastagnak és erősnek kell lenni. A fenyőszál közepén -lyuknak, furásnak, faragásnak, csapolásnak lenni nem szabad, mert -akkor a kereskedői szokás szerint épületfa értéke nincs. Kötelet, -vasat nem használnak, mert az nagyon költségessé tenné a -szállitást.</p> -<p>Sok neve van a tutajnak. Tutaj, szál, kötés, talp, tábla: e -szavakat egyaránt használja a nép. A nagy perben egészen -összezavarodott a biróság a különböző elnevezések miatt. Én a szált -az egyes fenyőszálra, a tutajt és talpot az egész szerkezetre, a -kötést és táblát a tutaj egyes részeire használom.</p> -<p>Egész tutaj hét vagy kilencz, esetleg tiz kötésből áll. Minden -kötésben 12–50 szálfa a szerint, a milyen vastagok a szálak. A -tutajnak 5–6 méternél szélesebbnek lenni nem szabad, mert különben -a malmok, <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> hidlábak közt veszélyes lehet az -áthatolás. A tutaj könnyen odaütődhetik a malomhoz, hidlábhoz vagy -jégtörőhöz s ha kivált a tutaj nagy terhet visz, nagy kárt okozhat -önmagában, de még az emberekben is.</p> -<p>A tutajon terhet is szállitanak. Tüzifát, zsindelyt, deszkát, -léczet, régebben kincstári sót. Sava nincs az alföldnek, -Máramarosban pedig rengeteg sóhegységek vannak. Középső s déli és -nyugoti Magyarországot Máramaros látja el sóval. Régebben a sáros -és homokos rossz utakon nagyon nehéz és költséges lett volna ezer -meg ezer kilométernyire tengelyeken szállitani a sót.</p> -<p>Azt a tutajt, mely terhet szállit, sokkal szilárdabban össze -kell róni, mint a melyik üresen megy. Egy tutaj – mint mondtam – -7–8 s esetleg 10 kötésből vagy táblából áll. A kötéseket terhelt -tutajnál mind a két végükön keményen összerójják csappal, -hevederrel és guzszsal. Sőt kissé egymásra is tolják. A külön -táblákat guzszsal erősitik egymáshoz.</p> -<p>Egy tutajon rendszerint négy ember teljesiti a szolgálatot. -Háromnál kevesebb egyáltalán nem lehet. Ha a vállalkozó tíz tutajt -indit is útnak: minden tutajon meg kell lenni az emberszámnak.</p> -<p>Az emberek közt, ép ugy, mint a tengeri hajókon, meg kell lenni -a tisztség és fizetés különböző fokozatának.</p> -<p>Két ember minden tutajon csak szolga. Ennek fizetése olyan -tutajútra, mely különös akadály nélkül 25 nap alatt elvégződik, a -nagy per idején 25 forint volt, a mai pénz szerint 50 korona. Az az -idő, a mi alatt a <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> tutajos gyalogszerrel visszajön, az ő -javára nem számit semmit. Mert bizony neki gyalogszerrel kell -visszajönni s ha útközben keresetre nem akad: csupán a maga -költségén. Egy napra alig esik neki 60–70 fillér. Ebből kell magát -élelmeznie s ebből kell ruházkodnia is.</p> -<p>Minden tutajon van egy főember, a kinek a neve kormánybiró. Ez -magyar szó, de azért az orosz és oláh tutajos is csak e néven -ismeri.</p> -<p>Ez a szó: biró, az ősi magyar nyelvben nem azt jelenti, a mit ma -jelent. Ma azt jelenti: itéletmondó, igazságszolgáltató. Hajdan azt -jelentette: erős, hatalmas, hozzáértő, rendelkező. Az itéletmondót -is azért nevezték törvénybirónak, mert rá volt ruházva a törvény -végrehajtásának hatalma. Ezért nevezi a magyar nép a falu -főtisztjét öreg birónak, a város közigazgatási emberét -városbirónak, a nemesi udvarok belső tisztjét udvarbirónak, az -urasági magtárak számadóját pajtabirónak, a mezei bérföldesek és -szakmánymunkások vezetőjét pusztabirónak. A tutajon is kell -valakinek lenni, a ki rendelkezik a tutajos és a szolgák fölött s -esetleg kormányozza a tutajt is s ezt kormánybirónak nevezik.</p> -<p>Tehát egy kormánybiró, egy tutajos és két szolga: ez a tutajnak -hajós személyzete.</p> -<p>Van ezeken kívül egy sáfár is.</p> -<p>A sáfárnak is nagyobb fizetése van, mint a szolgának vagy a -tutajosnak, sőt nagyobb, mint a kormánybirónak. Az ő fizetése -huszonöt napos járatu tutajnál ötven, hatvan, hetven forintra is -felrug; néha többre <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> is, ha sok tutajból áll a szállitmány. -Egy szállitmány mellett rendszerint egy sáfár van, bármennyi a -tutaj. Kimélni kell a költséget.</p> -<p>A sáfár zsebjében van a kötés és a faszám.</p> -<p>Vaktában nem indul el a tutaj, mint hajdan. Hajdan összeállitott -egy tutajt vagy kettőt valami élelmes és pénzes máramarosi -vállalkozó s kikötött Szolnoknál, Csongrádnál, Szentesnél vagy -Szeged alatt, sőt kikötött vagy följebb vagy alantabb s keresett -tutajára vevőt. Ha talált: jó. Otthagyta fáját. Ha nem talált: -eresztette a talpat tovább. Valahol csak akad alkalmas vevője.</p> -<p>Szegényebb sorsu, kevés tőkéjü, vállalkozó természetü falusi -zsidók gyakran életmódot találtak a tutajozásban. Egy-két száz -forintért beszerezték a tutajnak való szálfát. Azután a tutajt -megterhelték gyümölcscsel, szerszámfával, konyhabeli faeszközökkel, -kész faszerszámokkal. Az alföldi magyarnak hajdan nem termett -gyümölcse. A tutajos szállitott neki almát, körtét, szilvát, diót, -mogyorót, gesztenyét, mandulát. Tavasz-féllel pedig aszalt -gyümölcsöket. S mind ezt tisztes áron eladta a parti városok -lakosságának. Évenként két-három tutaj-uttal vagy ezer-ezerkétszáz -korona nyereségre tett szert. Épen elég volt maga és családja -eltartására.</p> -<p>Ma a közép és alsó tiszai fakereskedők, épitők, fürészmalmok -előre megkeresik a máramarosszigeti, técsői, huszti favállalkozókat -s előre megrendelnek ennyi-annyi s ilyen-amolyan minőségü és értékü -szálfát, zsindelyt, deszkát, tüzifát, sót s egyéb terhet. Azután -megalkusznak, <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> kötést csinálnak, határidőt szabnak. A -szigeti, huszti, bustyaházi vállalkozó felelős a szállitásért -egészen az átadásig. Ő állitja össze a tutajt. Ő fogadja a sáfárt, -kormánybirót, tutajost és szolgát, a kik aztán lemásznak a vizen, a -hova küldték őket s átadják a fát és terhet Szolnokon vagy -Szegeden, a hol át kell adni.</p> -<p>A sáfár viszi a kötést. E mellett van a faszám, melybe minden -szál és teher mérték szerint föl van irva és föl van számolva. A -mit ő átvett a vállalkozótól s a mit át kell adnia a megrendelőnek. -Erre az irni, olvasni nem tudó orosz tutajos alig lenne képes. A -sáfár többnyire zsidó. Ez se tud ugyan irni olvasni valamennyi, de -a számjeleket ismeri s a többi tudomány a szokásnál és gyakorlatnál -fogva fejében van.</p> -<p>Van dolga a személyzetnek.</p> -<p>A tutaj összeállitását ő végzi. Ha tüzifát, sót s egyebet is -szállit a tutaj: ezt a tutajra a partról át kell rakni ott, a hol a -víz már alkalmas. Ezt is a tutajosok és szolgák végzik, valamint az -út végén a kirakodást is.</p> -<p>De a hajózás is nagy figyelemmel, nagy gonddal s néha nehéz -munkával jár.</p> -<p>Csendes vizen evezni kell. A kormányrud mellett mindig ott kell -lenni a kormánybirónak vagy helyettesének. A zátonyt, tőkét, -sarkantyut, malmot, hidlábakat, jégtörőket minden esetre ki kell -kerülni. Szembejövő gőzösökre vigyázni kell. Forgatagba belekerülni -semmiképen nem szabad. A hol a Tisza árama szögben <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> dül a -partnak s azt mossa és sodorja: ott a parthoz, közeljárni -veszélyes. Könnyen odaütődik a tutaj s kivált ha terhelve van, -darabokra hull széjjel. A kis viz csak oly ártalmas lehet, mint a -nagy. Bajjal jár egyik is, másik is. Különösen vigyázni kell, hogy -hamis útra, kiképzetlen átvágásba, eliszaposodó ágba a tutaj ne -jusson. A kikötést is mindig nagy figyelemmel kell végezni. Lakott -helytől ne legyen nagyon messze. A hol czövekpénzt, kikötő-dijat -kell fizetni: azt a helyet el kell kerülni. A tutajok közt -menetközben is, kikötésnél is meg legyen a kellő távolság, mint a -katonasorok között.</p> -<p>Minden tutajon van egy kis fedett hajlék. Deszka az oldala, -deszka a teteje, gunyhó alaku, egészen kezdetleges tákolmány. -Zápor, jégeső, erős vihar nem hatol át tetején és oldalán. Némi -enyhelyet mégis ad. A tutaj személyzete esős, viharos napokon és -éjszakákon ide menekül, itt alszik. Oly kicsiny, hogy egymás -mellett fekve épen csak belefér három-négy ember. A neve: kaliba. -Igy nevezi az északnyugati tót is, az északkeleti rusznyák is, a -tuladunai magyar is. Eredetileg hellen szó: kalübé. El van terjedve -egész délkeleti Európában. A régi helleneknél is gunyhó volt a -jelentése.</p> -<p>Nagy szélben, áradó magas vizben, ködben, sötét éjszakán nem -szabad tutajozni. Minden este ki kell kötni. A kormánybiró és a -sáfár csak nagy ritkán engedheti meg, hogy a csillagos és -holdvilágos tiszta éjszaka egy részén át legalább mehessen a tutaj. -De csak biztos vizen. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Ünnepnapon sohase szabad se menni, se elindulni. De a tutajosok -szabálya szerint csak a keresztyén ünnepeken tilos a tutajozás. -Zsidó ünnepekre nincsenek figyelemmel, ha van is zsidó köztük, -hacsak a zsidó pálinkát nem ad.</p> -<p>De az ünneplés nem arra való, hogy istentiszteletre menjenek. A -mint Beregvármegyét elérik: ott már a falvak többsége a partokon -kálvinista és magyar. A máramarosi kálvinista nem megy tutajozni. -Ez tiszta magyar faj. A magyar faj épen nem kedveli a lézengő, -késedelmes és ácsorgó munkát. Vagy dolgozik egész istenadta -erejével vagy henyél tökéletesen, mint az útszéli kő. Azután valami -gyönge keresetért nem is engedi meg, hogy neki -parancsolgassanak.</p> -<p>A tutaj azért áll meg ünnepen vagyis az ünnep előtt való nap -estéjén, hogy a tutajos jókor reggel bemehessen a legközelebbi -faluba vagy városba dohányt, sót, pálinkát s ennivalót venni. Ha -van pénze: annyi pálinkát vesz, hogy megittasodjék tőle. Délelőtti -10–11 órára nemcsak megfordul a faluból, de meg is késziti s el is -költi ebédjét, ki is szivja pipáját, pálinkáját is megiszsza mind s -be is rug tőle egészen. Akkor lefekszik s aluszik egész nap és -egész éjjel. Ha rossz az idő: a kalibában; ha jó az idő: a füzesben -a parton. Szunyoggal, légygyel, kigyóval, békával nem törődik. Egy -kis tüzet gerjeszt a parton s annak hamvadozó parázsánál -tiz-tizenkét órát alszik egyhuzamban. Az elmult napok álmatlanságát -kipótolja egészen.</p> -<p>Fizetését sohase kapja ki előre. Baj lenne ebből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> Vagy el -se menne a tutajjal vagy előre meginná pénze nagy részét s miből -élne az úton, szárazon és vizen?</p> -<p>Nagy bölcseséggel állapodott meg erre nézve a százados -gyakorlat.</p> -<p>Hajdan állandó tutajosai, szegődvényes állandó szolgái voltak a -nagy fakereskedőknek. Ez más dolog. Akkor a gazda gondoskodott a -cselédjéről. Most a tutajos csak alkalmilag vállalkozik -esetről-esetre s mindig csak egyetlen tutajútra.</p> -<p>A tutaj például Szegedre megy s a tutajos megalkuszik 50 -koronára. Bustyaházán kap 5 koronát, Tokajban és Szolnokon -ugyanannyit, Szegeden pedig, ha rendben átadott mindent, 10 -koronát. Ha azután visszatér és semmi panasz ellene: Bustyaházán -vagy ott, a honnan elindult, kapja meg a még járó 25 koronát.</p> -<p>Ez a szabály és az elmélet. A fakereskedő ragaszkodik is ehhez -keményen. De a sáfár jelentékenyen módositja ezt útközben.</p> -<p>A rusznyák szokott otthoni ruhájában indul útnak. Szürét gubáját -viszi magával, hogy éjjel a hüvös időben legyen mivel takaróznia. -Ruhája durva szőrkelme, elég meleg az ő edzett testéhez képest, de -zsiros, szurtos és szagos kegyetlenül. Piperére, ujra öltözködésre, -fürdésre, semmit se ad. Néha megmosdik, de a mikor megmosdik, akkor -már rendesen elfelejtette, hogy mikor mosdott utoljára. Haját és -bajuszát azonban megnyirbálja s szakála eltávolitásáról is -gondoskodik, kivált a ki katonaviselt ember.</p> -<p>Tarisznyáját elviszi az útra s visz némi főzőedényt is. -<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> Gyakran összebeszélnek arra, hogy ki -miféle edénykét vigyen a tutajra. Csuprot, lábast, bögrét, apró -pálinkás üvegeket. Ez az utolsó épen nem maradhat el. Visz egy -botot is, legyen mivel hazajönni.</p> -<p>Élelmiszer készlete nagyon szerény. Van egész kenyere, jó adag -kukoriczalisztje s nyers babja. Ha az évszak megengedi: burgonyát -is visz magával. Ezt nagyon szereti sülve. Hagyma nem hiányzik s -valamelyes szalonna se. Visz magával egy ökölnyi kősó darabot is. A -porrá tört sóra nincs épen szüksége. Azért pénzt kell adni. A -kősóhoz Máramarosban hozzájut isten nevében is. Mikor eszik, a -kősóból leharap egy babszemnagyságut s hatalmas foga ugy megőrli -azt, mint malomkő. Ha kukoriczalisztjét vagy babját főzi, abba is -tesz egy kis darabot.</p> -<p>A terhelt tutajon rendesen van valami tüzhelyféle alkotmány. -Néhány deszkadarab egymás mellé rakva, földdel vagy homokkal pár -hüvelyk magasságban beteritve: im erre már lehet tüzet rakni a -teherrakomány szélmentes oldalán. Valamely bölcs rendőrség isten -világáért se engedné meg ezt a merényletet. Holott okos ember -kezében a tűz se veszedelem s azután csakugyan ott van a viz a -tutaj közelében, csak meriteni kell belőle. Olyan esetről még nem -emlékeznek a krónikák, hogy a tutaj a tutajosok vigyázatlansága -miatt égett volna el. Senkinek se jutott az előtt eszébe a tutajt -tűz ellen biztositani, mig az a vizen áll vagy mozog.</p> -<p>Nem is főz a tutajos minden nap. Ha az idő vagy a víz állása -miatt sokáig kell egy helyben ácsorogni: <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> akkor -szivesen főz, valamint ünnepnapon is. Máskor pedig, ha sietős az -útja és sok a dolga, napokon át csak kenyérrel, sóval, hideg -puliszkával él s ha van neki: egy kis sajttal. Régebben elég sajtja -volt ingyen is. Az alföldi jó magyar nép abban a szent -meggyőződésben élt, hogy a tutajos oláht és oroszt neki ingyen el -kell látni ennivalóval. A kenyeret, köleskását, kukoriczát, -burgonyát bizony nem sajnálta tőle. A juhászok pedig birkafejés -idején szivesen, sőt hetykén adtak neki egész sajtot. Még -kegyetlenül le is nézték vagy megsajnálták, hogy nyavalyás oroszsza -milyen hálálkodva fogadja el tőle ingyen a sajtot.</p> -<p>Húsra, halra nem igen áhitozik a szegény tutajos. Pedig -szárnyassal és hallal, rákkal és teknősbékával ugyancsak tele -vannak a Tisza füzes és rekettyés partjai, a holt Tiszák, az -elhagyott medrek, az árterületek gödrei, a morotvák. Mennyi libucz -sipákol a partokon, mennyi szárcsa uszkál ott kevélyen, mennyi -vadkacsa röpköd és bukdácsol szanaszét! De a szegény orosz, oláh és -zsidó mindig csak jobbágy volt. Istenért se vinne magával -lőfegyvert. A vadászat csak királyoknak és uraknak való. A vadat -nem a szegény ember számára teremtette az isten. El nem sütné a -puskát a világért se, ha volna is neki. Nyomban kezébe kerülhetne -vagy a csősznek, vagy a csendbiztosnak, vagy a főszolgabirónak. A -mitől pedig mentsen isten!</p> -<p>Még hálót se visz magával. Pedig sokszor napokon át nem lát -embert a Tisza végtelen kanyarulatain. A horogról fogalma sincs. A -rákot és teknősbékát nem <span class="pagenum"><a name="Page_197" -id="Page_197">-197-</a></span> is kérné tőle számon senki. Hiszen -ezek csak férgek, noha az urak jóizüen megeszik őket. Bizony -megehetné ezeket a szegény ember is, a tutajos is. Igaz, hogy röst -is ahhoz, hogy rákot, teknősbékát fogdosson, mikor e helyett -lefekhetik a harmatos fűbe s kalapját arczára téve, nyugodtan -alhatik.</p> -<p>Azonban a Tisza is más már, mint hajdanta volt. A mióta -szabályozták: azóta csak a régi térképeken van meg a régi Tisza. -Hala, madara eluszott, elszállt, elfogyott azóta. A juhász ürüje se -kolompol azóta oly szakadatlanul a partok közelében. A tutajos csak -akkor ehetik most már juhsajtot, ha mikor pénzen vesz magának tiz -fillérért.</p> -<p>De a tutajos fizetésének s életmódjának okosan kigondolt -törvényét kissé megváltoztatja a sáfár.</p> -<p>A tutajos, mikor a tutaj napokig vesztegel, nem tud el lenni -pálinka nélkül. Pénze nincs, az ismeretlen falvakban hitele nincs. -De szomja, vágya, áhitása nagy.</p> -<p>A sáfár ezt jól tudja. Az ő butykosa mindig tele van pálinkával. -Nem tukmálja a tutajosra. Ez nem szabad. A nagyvállalkozó mindig -lelkére köti otthon, hogy a tutajost se hitel, se előleg, se -pálinka czimén megkoppasztani, vagy eladósítani nem szabad. Nem -lenne maradása a sáfárnak otthon se, ha a tutajosok ugy érkeznének -haza, hogy minden járandóságukat útközbeli adósság czimén a sáfár -teszi zsebre.</p> -<p>Nem kinálja tehát pálinkáját. Hanem a helyett mindig akként -hajtja fel butykosát a tutajos közelében, hogy a szellő a pálinka -szagát oda legyintse a tutajos orrához. A hatás nem marad el soha. -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Egész nap nagy munkában van a tutajos. Reggel óta huzza az -evezőt. Két nap óta üres már félmeszelyes pálinkás üvegje. Két nap -óta szinét se látta az isteni folyadéknak. S ime most odaütődik -orrához az illat. Kegyetlen bűz annak, a ki nincs hozzászokva. -Hitvány burgonyaszesz, kozmával vagy effélével teljes. De idegrázó, -ingerlő, elbüvölő illat a szegény tutajos érzékeire nézve. Ennek az -illatnak ellenállani nem lehet.</p> -<p>A szagban nagy erő rejlik. Nagy hatalom az, melynek titkait még -nem buvárolták ki a tudósok. A szerelem ezer válsága, ezer -szerencsés és szerencsétlen esetlege függ az illattól. A tüzes -rokonszenvek s romboló ellenszenvek egyik rejtélyes forrása a -szagló érzék működése. Az életfentartás csodálatos ösztöneit a szag -edzi s tartja élénk működésben. A párjaváró nőstény rovar lebukik a -föld mélységébe s oda várja himjét. Vajjon rátalál-e lovagjára? -Rátalál. Egy mérföldről megérzi illatát, oda talál sötétben is s -fölkeresi a föld mélységében. Egyik királynéjukat azért kergették -el a spanyolok, mert nem volt kedves illata. Boldogságos Margit -szüz, magyar királylány azért jutott az égiek seregébe, mert sok -éven át nem váltott ruhát s mégis égi illat vette körül szép -alakját. A fejlődés történetében nagyobb szerepe van a szagnak, -mint a hangnak. Vannak illatok, melyek az akarat minden -szilárdságát lefegyverzik.</p> -<p>A tutajos, a mint megérzi a pálinka illatát, nyomban kér belőle. -Eseng, kunyorál, rimánkodik egy italért. A sáfár ugy tesz, mintha -nem is hallaná a szót. De utóbb nagy nehezen megkönyörül a szegény -tutajoson. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> Ad neki szeszt. Üvegét megtölti a -butykosából. Ismeri már az üveg mértékét. Minden tutajos üvegje egy -mértékü. Megtölti azt, de pénzért és hitelben. Igy történik minden -tutajossal. S mire a tutajútnak vége van s a legénység visszatér, -hogy bérét felvegye, bizony annak nagy részét a sáfár tartja már -magáénak.</p> -<p>Ezt cselekedte Hersko Dávid sáfár is a nagy per idejében s egyéb -okok is hozzájárulván, bizony nagy következései lettek -cselekedetének.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Herskó Dávid sáfár tutajai. – Kikből állt a -tutajok személyzete? – A tutajut története. – Mikor a Tisza -virágzik. – Selever és Galsi. – A kártyázás élvezete. – Mi az -unalom?)</p> -<p>Hersko Dávid a Sréter és Hillmann kereskedő czég tutajainak volt -sáfárja 1882-ik évi május és junius hónapban.</p> -<p>A czég máramaros-szigeti czég volt. Egyik tagja Sréter -máramaros-szigeti születésü és lakos 28 éves, nős, fakereskedő s az -állami kincstár favállalkozója s egyuttal italmérési bérlő. Társa -Hillmann szintén fakereskedő, kolozsvári származásu, nős, 33 éves, -szintén máramarosszigeti lakos. Nagyobb tutajszállitmányt akartak -útnak inditani Szegedre, egyik ottani gőzfürészgyár számára. -Szegedet pár év előtt pusztitotta el az árviz s ott most -egy-kétezer házat lázas rohamossággal épitettek. Kellett az -épületfa. <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<p>A tutajok számára a fa kincstári erdőkből Bustyaházán volt -összehalmozva. Innen kellett a tutajokat elinditani.</p> -<p>Első dolog volt a személyzet összeállitása. Sáfárt és -kormánybirót kellett kiszemelni, velük a kötést megcsinálni, s -tanácsukra és segitségükkel a tutajosokat és szolgákat felfogadni s -bérükre nézve velük megalkudni.</p> -<p>Ezt a munkát nem a czég főnökei végzik, hanem a czég sáfárja. A -helyi sáfár, a ki végrehajtó közege az üzletvezetésnek. A sáfár -neve volt Herskovics Mosko. Ez szemelte ki az embereket.</p> -<p>A tutaj sáfárjának Hersko Dávidot fogadta föl. Talán valami -atyafiságban is volt vele. De ezt csak a névből sejtem.</p> -<p>Hersko Dávid zsidó volt. Szeklenczei lakos, 47 éves, nős, négy -gyermeke. Volt Szeklenczén házacskája és kertje s talán még néhány -száz korona értékü ingósága. Irni-olvasni nem tudott, magyarul -meglehetősen beszélt, előéletét törvényes szeplő eddig nem érte. -Éles nézésü, gyanakvó tekintetü, kaftánviselő, ó-hitü zsidó -volt.</p> -<p>Szeklencze 8–9 kilométernyi távolságra fekszik, Bustyaházától a -Tisza jobb portján. Rendetlen épitkezésü nagy orosz falu, közel -2000 lakossal. Házai szanaszét szórva feküsznek a folyam völgyén s -fönt a hegyek oldalán is több, mint három kilométer hosszuságban. A -falun a Sokicznicza-patak s a Bajlova-patak csatangol -keresztül.</p> -<p>Kormánybirónak Matej Pétert fogadta föl Moskó <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> sáfár. -Ez is szeklenczei volt. A tiszai utat a vizen már jól ismerte. -Előhaladt koru, 55 éves, nős, görög katholikus vallásu, három élő -felnőtt gyermeke, s egy házacskája. Lassu, csendes beszédü komoly -embernek látszott. A törvénynyel eddig még soha se jött -összeütközésbe.</p> -<p>A terv az volt, hogy négy nagy tutajt fognak leszállitani -legalább harmincz kötéssel. S Mező-Váriból tüzifát is szállitanak a -tutajokon 110 ölet, a mi mintegy 400 köbméter tüzifának felelt meg. -Minthogy tehát a tutajok meg lesznek terhelve, egész személyzetre -lesz szükség.</p> -<p>Az egyik tutajt vezette Hersko Dávid, a tutajok sáfára. -Tutajának személyzete volt még Simon Bazil, 27 éves családos görög -katholikus s két szolga: Szolku Mihály és Lupojda Mihály, – mind a -kettő nőtlen, fiatal ember s keresztyén. Mindannyian -szeklenczeiek.</p> -<p>A második tutajt vezette Matej Péter, a kormánybiró. Tutajosa -volt fia: Matej Bazil s szolgái: Potrohos István, 16 éves erős fiu -és Paczkan Bazil szintén nőtlen, de már 31 éves legény. Ez utóbbi -bocskó-rohai lakos, a többi szeklenczei. Mind keresztyén s mind -fenyitetlen előéletü.</p> -<p>A harmadik tutajt vezette Szavinecz Péter, mint -kormánybiró-helyettes. Nős, családos s van házacskája is, 30 éves. -Tutajosa: Hecska György, 51 éves, nős, családos s szolgái: Susztra -Bazil és Dujtsák István nőtlen legények. Az utóbbi unyihai, a többi -mind szeklenczei. De valamennyi keresztyén s eddig büntetlen. -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Csepkanics György vezette a negyedik tutajt. Ennek a tutajnak -volt a pörben a legnagyobb szerepe. Csepkanics élemedett ember -volt. 49 éves, nős, gyermekes, görög katholikus. Volt kis erdei -házacskája. Ugy emlékszem: magas termetü s törődött alaku ember -volt, koránál idősebbnek látszott. A pör folyamán hősi léleknek -bizonyult.</p> -<p>Tutajos társa volt Matej Ignácz. Ez is nagyon fontos személye a -pernek. Ez is nagy tanu. Az egyik a Sarf Móricz, a másik ő. Sokat -beszélünk róla e történet folyamában. Ő is szeklenczei, mint -társa.</p> -<p>E tutajon is volt még két szolga. De e tutajra Mező-Váriban -teher nem jutott. A két szolgát tehát itt elbocsátották s -helyettük, ha kellett, a többi tutaj egyik s másik szolgája -segitett időnként. Később fogadtak szolgát, de erre később -térünk.</p> -<p>Ime ezekből állt a tutajszemélyzet, a mint azt Herskovics Moskó -a sáfár és a kormánybiró javallatára összeállitotta. Megkötötte -velük a szerződést, azt a czég főnökének bemutatta s mikor ez -jóváhagyta: kiosztotta az emberek közt a felpénzt s megkezdődött -nyomban a szálak kiválogatása s a tutajok összeállitása. Ez május -25-ike körül történhetett.</p> -<p>A kész tutajok május 28-án indultak el Bustyaházáról. -Zászlólengetés, ágyudurrogás nem történt az elindulásnál. Ki -üdvözölné a szegény embereket a hosszu viziuton? Asszonyaik, -jegyeseik nem ott laknak; – a család tagjai közül alig egy vagy -kettő megy el az induláshoz. Az se lengeti a fehér kendőt, mivel -hogy nincs is neki. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> De még a zöld ágat se. Legföljebb isten -áldását kivánja a távozók utjára s ha fehér cseléd, egy könyet -enged arczán végigfutni. Hanem a bucsupálinkából ő is iszik egyet s -örül annak, ha a tutajosok az elindulás után néhány vig kurjantást -tesznek.</p> -<p>Bustyaházától kezdve nehéz a tiszai út. A folyamnak több medre -van, sok ágon ömleszti vizét aláfelé, minden ág sekélyes alacsony -vizállásnál, sok helyen nekiszögellik a partnak, a tutajosnak egész -erővel s figyelemmel kell dolgozni egész napon át. A kormányrudnak -mindig erős kézben s biztos kézben kell lenni. Még beszélgetésre -sincs idő.</p> -<p>Az első állomás Huszton volt. Mikor értek Husztra; egész -bizonyossággal egyik se tudta megmondani. Hajónaplót természetesen -nem vezetnek. Hiszen az is megesik, hogy az egész személyzetből -senki se tud irni. Csak arra emlékeznek biztosan, mikor éri őket -utól valami ünnepnap vagy vasárnap s arra, hogy hol terhelik a -tutajt.</p> -<p>Ugy gondolom, még május 30-án estére Husztra értek. Itt már -rakodtak, a tutajokat terhelni kezdték. Néhány öl tüzifát ott már -fölraktak a tutajokra.</p> -<p>Három napi veszteglés után indultak útnak s a negyedik napon -értek indulás után Mező-Váriba. Itt több napon át időztek. A -tutajosok többsége azt mondja, hogy itt 8–9 napot töltöttek el. Ezt -nem lehet elhinni. A sáfár beszéde leghihetőbb. Ő azt mondja, -junius 2-án, pénteki napon értek Mező-Váriba s onnan kedden, 6-án -indultak el. Ez lehető. Csak azt nem lehet érteni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> miért -beszélnek a tutajosok 8–9 napi időzésről. Pedig valótlant mondani -szándékosan nem akarnak. Az időzés oka egyébiránt főleg a rakodás -volt. Három tutajt itt terheltek meg egészen. Az összes teher, mint -már emlitettem, minegy 400 köbméter tüzifa volt. A köbmétert nem -tömörméretben, hanem a rakott hasábok külső térfogatában kell -érteni.</p> -<p>Mező-Váritól nem messze Nagy-Szőllős alatt már a tiszai nagy -magyar Alföld kezdődik. A meder nagy esése már megcsökken, a viznek -árama megcsillapodik, a tutajok már lassan hatolnak előre. A nehéz -munkára már csak helyenként van szükség.</p> -<p>Mező-Váritól Nagy- és Kis-Tárkány a folyam hajlatait is -számitásba véve mintegy 110 kilométer távolságra van.</p> -<p>Az útnak e szakaszán már teljesen rendezve voltak a tutajok. -Több terhelés már nem történt. Minden tutajnál megállapitották, kik -lesznek a tutaj élén, kik a hátulján s miként történik a szolgálat -felváltása. Meghatározták a tutajok sorrendjét is. Az első lett -volna Szavinecz Péter tutaja, a második Matej Péter kormánybiróé, a -harmadik Herskó Dávid sáfáré, az utolsó Csepkanics Györgyé. Több -tutajnak a folyam szélességében egy homlokzattal menni nem szabad. -Csak egymásután mehetnek oszlopvonalban. De valami nagyon közel -egymáshoz igy se. A tutajok közt legalább 20–25 méter távolságnak -kell lenni.</p> -<p>Junius 6-án, keddi napon indultak Mező-Váriból s ugy látszik, e -napon nagy utat végeztek, közel ötven <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> -kilométert. Estennen elhagyták a Szamosnak, a balparti -mellékfolyónak torkolatát s áthatoltak a gergelyi hid alatt is s -Vásáros-Namény fölött kötöttek ki.</p> -<p>Innen észak felé folyik a Tisza s éri egyebek közt -Tisza-Kerecseny falvát. Itt nem kötöttek ki; szabályos gyorsasággal -vonultak el Kerecsénynél, de azt látták, hogy itt idegen tutajok -állanak. Nem törődtek se ezekkel, se a tutajosokkal. Annyit -Csepkanics György mégis észrevett, hogy a mint tutajuk elhaladt, -annak irányában a parton egy zsidó üldögélt s a mint Herskót -meglátta, felállt, Herskóhoz néhány szót szólt zsidó nyelven, de -Csepkanics se jól nem hallotta a szavakat, se nem értette. Tőle a -parti ismeretlen zsidó mintegy kétszáz ölnyire volt. Tovább nem -figyelt rá, csak annyit látott még, hogy lefelé ballagott kis -ideig, mintha kisérte volna a tutajokat. E napi útjukat egyébiránt -a tutajosok nagyon csonkán beszélik el. Egészen össze nem vágó -előadásukból ugy értettem, hogy junius 7-én Eszenynél kötöttek ki. -E napon is nagy utat végeztek, talán 40 kilométernél is -nagyobbat.</p> -<p>Junius 8-án alig végeztek 8 kilométernyi utat. Záhonyon felül -kikötöttek körülbelül a vasuti hid és az országúti hid közt lévő -szakaszon. A következő pénteki napon, 9-én Tárkány alá értek s alig -7 vagy 8 kilométernyi út után kikötöttek. Gyanus szél támadt az -útban, ez volt a kikötés oka.</p> -<p>Érdekes némileg az a kérdés, hol kötöttek ki?</p> -<p>Nagy-Tárkány közvetlenül a Tisza partján, ennek egy nagy -hajlatánál fekszik. E hajlatba nem mentek be a <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -tutajok. Tárkány fölött egy jól kiképződött átvágásból uj medre van -a Tiszának. Ezen áthatoltak s még a régi medren is leszálltak majd -két kilométernyire. Itt kötöttek ki sokkal közelebb Agárdhoz, mint -Tárkányhoz. Ez a falu is a jobbparton fekszik, jó két kilométer -távolságra a folyamhoz. Tőle egyenesen keleti irányban a Tisza -partjához közel egy tanya vagy szállás épülete áll. Itt egy helyütt -dombos partja van a medernek. Itt történt meg a kikötés.</p> -<p>Itt töltötték el a pénteki nap nagy részét s az egész szombatot. -A szél nem engedte az elindulást. Vasárnap az ünnep miatt nem -lehetett indulni; csak hétfőn, 11-én indulhattak útnak.</p> -<p>Mivel ölték az időt? Miként töltötték el a harmadfél napot s a -három éjszakát?</p> -<p>Éjszaka aludtak. Egyik a parton, másik a kalibában, de mind -elaludtak.</p> -<p>Pénteken már bementek Agárdra, csaknem valamennyien. Sót, -dohányt, paszulyt vettek ott. A paprikás lében főzött paszulyt -nagyon szereti az orosz tutajos. De pálinkát is vett mindenki 4–6 -fillérért.</p> -<p>Szombaton és vasárnapon reggel főzés volt a parton. Déli étkezés -után, a mi 10–11 óra közt szokott történni, az összes tutajosok -bementek vasárnap Agárdra s annyi pálinkát ittak, hogy mámorossá -lett valamennyi. Délután mind elfeküdt a füzes parton aludni. Még -Csepkanics is aludt egész délután, egész este. Csak Szavinecz Péter -emlékszik arra, hogy vasárnap délután Herskó a parton egy -ismeretlen emberrel, még pedig <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> zsidóval beszélgetett. Ez -még világossal történt, 5 vagy 6 óra tájban. Hogy mit beszéltek: -nem tudja. Egy szavukat se értette. Tőle 150–200 ölnyi távolságban -lehetett a beszélgetés, de egyébként se hallhatta a szavakat, mert -ő a beszélgetés alatt kalibájából ki se jött. A beszélgetést Matej -Péter kormánybiró is észrevette, de ő se értette, ő se ügyelt -rá.</p> -<p>Nagy dolognak lett oka és ürügye ez a beszélgetés. Hogy ez -megtörtént: el ne felejtsék nyájas olvasóim. E nélkül nem lett -volna teljes ez a nagy per.</p> -<p>Junius 12-én, hétfőn indultak el a tutajosok Tárkány alól. Ezen -túli megállásuk kikötésük, éjszakázásuk sorrendje nem világos -egészen. Az adatok egybevetéséből ugy látom, hogy e napon Czigándra -értek s ott éjszakáztak. Alig végeztek 30 kilométernyi utat. -Kedden, junius 13-án Berczelig jutottak s a Révdülőnél a rév fölött -állottak meg. Szerdán, 14-én értek Tokajba, de valószinüleg -Vencsellőnél is megálltak egy darabig. Matej Ignácz azt mondja, -hogy itt meg is háltak. Nem vettem észre, hogy ez a pörben teljesen -bebizonyult volna. De ez nem is fontos dolog.</p> -<p>Tokajból csak pénteken, 16-án indultak el. Itt töltöttek két -éjszakát s egy egész nappalt s 14-ikének délutánját is. Itt már a -tutajosoknak némi kis történetük akadt.</p> -<p>Csepkanics tutaján ugyanis kicsiny volt a személyzet. Csak -Csepkanicsból s Matej Ignáczból állott. Ez kevés volt. Szelek is -jártak, a Tisza zöld árja is közel volt. A máramarosi hegyek s -óriási erdőségek hava csak <span class="pagenum"><a name="Page_208" -id="Page_208">-208-</a></span> májusban indul nagy olvadásnak s a -mellékfolyók is ekkor ömlesztik bővebben vizeiket. Nagy áradás -támad, mely junius végére szokott leérni az alsó Tiszára. Ekkortájt -van a Tisza virágzása is. A kérész ekkor jön ki az iszapból a -felszinre. Ekkor párzik s ezer milliónyi számban röpköd a viz -felszinén. Fehér szárnya, gyönge szines teste mintha virággal -hintené be a folyam vizét. »Virágzik a Tisza«, ezt mondja a parton -lakó. Ilyenkor már egész diszében virul a természet; fű, fa, mező, -minden zöld, azért nevezik zöld áradásnak a Tisza felduzzadó vizét. -Ilyenkor gyönge személyzettel nem szabad a tutajt ereszteni. -Legalább egy embert kellett fogadni Csepkanics tutajára. Fogadtak -is.</p> -<p>Selever János volt, a kit fogadtak. Bedellői származásu, 32 -éves, görög katholikus, nős, gyermekes. Tutajozni szokott, de -visszamenőben aratás és cséplés idején egy-egy Tiszaparti magyar -városban vagy faluban munkába szokott állani s jó keresetre tett -szert. Jól beszélt magyarul. Török-Szentmiklóson több izben is -munkába állt. Épen most is tutajutból ment volna hazafelé, Tokajban -találkozott véletlenül Sréter és Hillmann tutajaival s ezekhez -elszegődött a szegedi útra. A végtárgyalásra nem lehetett -megidézni, tutajúton járt akkor is valamerre, csak a vizsgálóbiró -által fölvett vallomása állt előttem.</p> -<p>Még egy ember került itt a tutajra. Ez Galsi István, -török-szentmiklósi, 33 éves, nőtlen, törzsökös magyar. Ismerte -Selever Jánost Török-Szentmiklósról.</p> -<p>Szabolcs vármegyében valami csatornát ástak. Galsi <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> István -odament harmadmagával kubikosnak. A kubikos munkást hajdanában nem -ismerték e néven. Földásó, földkiemelő munkás hajdan is volt, de -munkája csak napszámos munka volt. A mióta vasutakat épitenek, -folyókat szabályoznak, gátakat emelnek, csatornákat ásnak: azóta -köbméter szerint mérik és fizetik a földmunkás munkáját. Azóta -nevezik kubikosnak a földásó munkást.</p> -<p>Galsi Istvánnak és társainak nem jól ment dolguk. Néhány napi -munka után meggyőződtek arról, hogy munkájukból semmi hasznuk. -Elszéledtek tehát s iparkodtak hazafelé. Igy került Tokajba Galsi -István is. Pénze nem volt, de volt egy vaslapátja s egy ásója. A -vaslapátot eladta a városban 80 fillérért, de az ásóját is megvette -Szavinecz Péter tutajának egyik szolgája: Höcska vagy Hecska György -32 fillérért. Ez ügyes és szerencsés és véletlen közgazdasági -művelet után jutott utiköltséghez a jó kubikos.</p> -<p>Találkozott Seleverrel. Megismerték egymást. Selever mindjárt -meghivta Galsit a tutajra. A Tutaj szépen hazaviszi -Török-Szentmiklósra, nem kell gyalogolnia és izzadnia. Ha akar: -segit az evezésnél, különben alhatik a tutajon, a mennyit akar, -egész nap, egész éjjel. Nem kerül egy fillérbe se. Galsi elfogadta -a szives ajánlatot s igy került a tutajra.</p> -<p>Fontos dolog volt e két uj embernek Tokajban a tutajra jutása. -Azért volt fontos, mert mind a kettő Csepkanics tutaján -tartózkodott. Azon a tutajon, a melyen kellett lenni a holttestnek -is. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A tutajosok még napközben jókor értek Tokajba s a város alatt -elhajózva, a vasuti hidat s Kis-Tokajt is elhagyva, közel a -városhoz kötöttek ki. Még ezen a napon bementek a városba -valamennyien, vettek kukoriczát s azt megőrletni nyomban el is -vitték a malomba. Néhány liter kukoricza megőrléséhez nem is kell -sok idő.</p> -<p>A következő nap, csütörtök minden különös esemény nélkül telt -el. E napnak ugyan nagy szerepe van a perben, de erről majd később -beszélünk. Pénteken, junius 16-án jókor elindultak a tutajosok -Tokaj alól, de ez a nap viszontagságot hozott rájuk.</p> -<p>Tisza-Eszlár fölött a balparti részen nagy kanyarulata van a -Tiszának. A miatt itt egy másfél kilométer hosszu átvágása, uj -medre van neki. Ez a meder akkor még nem volt kiképződve eléggé, a -viz fősodra a kanyarulaton ment. Ezt tudnia kellett volna a -kormánybirónak, de talán nem ügyelt rá eléggé, a tutajok -beletévedtek az átvágásba.</p> -<p>Ebből baj lett. A vizállás alacsony volt, az elől menő három -terhelt tutaj megfeneklett. Se előre, se hátra. Meg kellett várni a -magasabb vizállást, az erősebb áram kezdetét.</p> -<p>Csodálatos szerencséjük volt. Alig kellett vesztegelniök három -óra leteltéig: megjött az erősebb áram. Napokig, hetekig is -elidőzhettek volna ott e nélkül, vagy kénytelenek lettek volna a -tutajokat szétszedni és járható vizen ujra összeszerkeszteni. Ez -nagy munkába, nagy költségbe és sok időbe került volna.</p> -<p>Megjött az áram, odább mentek. Alig hagyták el <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> azonban -Tisza-Eszlárt, s alig érték el azt a sarkot, a hol a folyam erős -hajlással napnyugatra fordult: erős délkeleti szél támadt s ez -kiverte őket a jobb partra, a tisza-ladányi oldalra. Itt a ladányi -füzesek alján ki kellett kötniök. Itt is töltötték a napot és az -éjszakát, a füzesben kellett hálniok.</p> -<p>Itt se történt semmi más, a mi érdemes volna a följegyzésre. Ez -a pénteki nap is nagy és nevezetes nap a per történetében, de erről -is később kell szólanunk. Csepkanics tutajának sorsa köti le itt is -a figyelmet.</p> -<p>Meg kell tehát erről annyit jegyeznünk, hogy Csepkanicsék e -napon főztek künn a parton s Csepkanics, Selever és Galsi a magyar -künn is háltak a füzesben. Csak Matej Ignácz, a tanu maradt a -tutajon. Ott töltötte el az éjszakát a kalibában.</p> -<p>Másnap szombaton, junius 17-én jókor reggel indultak el s -szerencsésen elszálltak Tisza-Lök alatt is. Alig érték el azonban a -Rázom pusztai dülőt: Csepkanics tutaja, a sorrendben utolsó tutaj -forgatagba jutott s az örvény azt a parthoz ütötte. A folyam ama -hajlatánál történt ez körülbelül, a hol most a rázomi vasutállomás -van Tisza-Lök közelében.</p> -<p>A parthoz ütődés bajt okozott. A tutaj egyik kötésének guzsai -szétszakadtak s a kötés ketté vált. Csepkanics nyomban kiáltozott -az előtte menő tutajoknak, hogy baj van, nem lehet tovább menni, -álljanak meg, ki kell kötni, segitsenek a szétvált tutajt -összeállitani.</p> -<p>Meg kellett állni, ki kellett kötni. A hol kikötöttek: azt a -helyet Csonkafűzesnek nevezi a nép. Tisza-Dada <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -határában fekszik ez, légvonalban közelebb is fekszik Dadához, mint -Tisza-Lökhöz, de a Tisza maga a nagy kanyarulatok miatt innen -Dadáig majd kétszer olyan hosszu utat végez, mint Lökig.</p> -<p>A tutajok abban a sorrendben kötöttek ki, a melyet még -Mező-Váriban állapitottak meg. Az első Szavineczé, a második Matej -Péteré, a harmadik Herskó sáfáré. Ezek egymás mellett, egymástól -szabályos távolságban a füzes alsó végénél kötöttek ki. A sérült -negyedik tutaj legalább kétszáz méterrel föntebb egyenesen a füzes -alatt állt meg. Kikötés után mind odamentek segiteni, a szétvált -szálakat összeguzsolták s ekként a tutajt egészen rendbehozták.</p> -<p>Jó napközben elvégezték ezt s még az napon tovább is indulhattak -volna. Tanácskoztak a kérdés fölött. Azt határozták: itt maradnak. -A folyam is áradt, a szél is mozogni kezdett, másnap vasárnap -következett, junius 18-ika, ünnepnapon ugy se lehetett tutajozni, -ez a kikötő csöndes, alkalmas hely volt: ezek voltak az okok az -ittmaradásra.</p> -<p>E napon mind a tutajnál maradtak, senki se mozdult ki a falvak -és puszták felé. Az éjszakát is ott töltötték, ki a kalibában, ki a -parton a füzesben.</p> -<p>Másnap már reggel 6 órakor fölkerekedtek, hogy bemennek a faluba -egyet s mást vásárolni. Matej Péter, Szavinecz, Herskó, Selever, -Potrohos, Herskó Dávid együtt indultak Dadára. Matej Ignácz is -menni akart s hivta Galsi Istvánt, de ez még aludni akart egyet. -Matej Ignácz maga indult útnak, de társait már el <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> nem -érte s azért visszafordult. Galsi is kialudta magát s ő is -elindult, hogy bemenjen Dadára. Az utat azonban eltévesztette, -napnyugat helyett napkelet felé ment s Tisza-Lökre ért. Vett egy -kis dohányt, egy kis pálinkát s egy csomag gyufát s nyomban -visszaindult a tutajokhoz.</p> -<p>A kik Dadára mentek be: kilencz-tiz óra tájban azok is -visszaérkeztek mind s délelőtti 11 órára már ebédjüket is -elvégezték. Ez után kiültek a partra kártyázni.</p> -<p>Csodálatos időtöltés a kártyázás.</p> -<p>A kik azért kártyáznak, hogy pénzt nyerjenek, vagyont -szerezzenek, más ember vagyonát elügyeskedjék s az élet szabad -idejét, minden szabad idejét ezzel töltsék el; azok beteg emberek. -Vagy agyuk is beteg, vagy erkölcsük is beteg. Rabjai a szokásnak -vagy romlott lelkek.</p> -<p>De az egészséges lélek is mulatságot talál a kártyázásban, mikor -gondjaitól szabadulni akar s gondolatait pihentetni akarja. Jól is -esik neki s valami efféle időtöltés csaknem szükséges is annak, a -kinek agya erős és rendszeres munkát végez, naponként. A nemes -társalgás, a vidám adomázás ugyan derekasabb időtöltés, de ehhez -nincs mindig alkalmas társaság. A kártyához mindig van. A mivelt -társadalomban a világnak mind az öt részén mindig van elég ember a -szép nőnek udvarolni, a sódart megenni, az illatos bort meginni s a -felejtkező kártyaasztal mellé leülni. Az ily kártyázás nem pénz -után sóvárog, de nem is pazarolja eszeveszettül <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> a -pénzt. Attól függ minden: egymást kedvelő, vidám természetü -emberek-e a kártyázó társaság tagjai s egyenlően vagy nem egyenlően -becsülik-e a pénzt? Ha összevalók az emberek: tisztes mulatság az -időtöltésük.</p> -<p>De mit élvez a szegény tutajos a kártyában? Mi birja őt a -kártyázásra?</p> -<p>Az unalom.</p> -<p>Mi az unalom?</p> -<p>Az agynak erőtlensége, a léleknek üressége, az érzésnek hiánya. -A kinek szive el nem fásult, a ki tud érezni s méltó tárgyakról tud -is, akar is gondolkozni: az nem ismeri az unalmat. Senki sincs, a -ki ne találna kötelességet, ha keresi azt. Senki sincs, a ki ne -találna munkát, ha érzi kötelességét. Még a falhoz bilincselt rab -is talál. Gondolat kötözgeti ahhoz, a mi egykor övé volt a nagy -világból s érzéseivel veszi körül azok alakját, a kiktől -elszakitották. Terveket készit szabadulásra, eltiprott hazájának -menekülésére, zsarnokának megboszulására. Álmaiban s ábrándjaiban -talál gyönyört s könnyeiben enyhülést. S alakot keres gondolatainak -s érzéseinek. Mindegy az, ha le nem irhatja is, meg nem föstheti -is, kőbe nem vésheti is gondolatainak és érzésének alakjait.</p> -<p>Az a világ, a melyet a szegény tutajos gondolata beröpdöshet, -nagyon kicsiny. Kicsiny világot adott neki végzete. Felesége, -gyereke, rongyos tetejü házacskája, kertje, kecskéje, kutyája, -macskája: im ebből áll egész birodalma. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>Ország dolgát nem bizzák rá, tehát nem is töri rajta a fejét. A -vármegyét nála nélkül kormányozzák. A falu dolgába se szólhat a -vagyontalan zsellér. Se istenét, se papját nem ő választja; – -azoknak ő rá semmi szükségük. Feleségét is a sors rendeli az atyafi -vén asszonyok képében. A szerzés vágya nem bántja lelkét. Urrá -lenni nem tud: ezt jól tudja. Tehát nem is akar; van benne annyi -becsület és bölcseség. Mindennapi szegény kenyere mindig megvan, ha -dolgozik; – munkát pedig kap. A gyárélet munkáskérdéseinek rettentő -titkait nem ismeri s vérét e titkok nem hajszolják.</p> -<p>Mi fölött tünődjék tehát, ha a tutajon nincs dolga? Mint a -vizimalom kereke kiszárad, ha elfogyott a vize: ugy szárad ki az ő -agya is, mikor elfogynak gondolatai. S rá ront az unalom.</p> -<p>Mit csináljon ilyenkor?</p> -<p>Iszik, ha pénze van. Csakhogy pénze nincs.</p> -<p>Aluszik, a mig birja. Dehát ő se hétalvó. Évszakokat nem alhatik -át, mint a medve, vagy az ürge.</p> -<p>Kimegy tehát a füzes partra, tisztást keres, kalapját leteszi a -földre, az a kártyaasztal; – a kalapot keleti ember módjára -körülguggolja s játszik olyan kártyával, melyet még az apjától vagy -az ipától örökölt s melyet a bűvész se tud már megkeverni. Nincs az -a régiségtudós, a ki a kártya ábráit fölismerné, de a tutajos -fölismeri. Megfoghatatlan az ehhez való képessége. Nem pénzre -játszik. Hol venné ő a pénzt a tutajozás tizenkilenczedik napján? -Hiszen még pálinkára se kap a sáfártól többet hitelbe négy -fillérnél. De azután agyon is ütnék <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> azt a közülük való -elvetemedett tolvajt és rablót, a ki pénzüket el merné nyerni.</p> -<p>Azért mégis tűzzel játszanak óraszámra. A kiosztott kártyák -összealakulása soha se ismétlődik. Azok változatossága a -végtelenség. Ez a végtelenség mulatságot szerez még e kisméretü és -ritka szövetü szegény tutajos léleknek is.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Csepkonics nem kártyás. – Meglátja a halottat. -– Oláh György uram. – Az alkonyat. – Esti szürkület a Tisza -partján. – Jámbor lélek minek nézi a halottat? – A néma -temetés.)</p> -<p>Csepkanics György, az utolsó, a hátulsó tutaj helyettes -kormánybirája nem ment ki a partra kártyázni. Tokánynak nevezi a -tutajos a kukoriczalisztből való puliszkát. Élénkebbé akarta tenni -a tüzet, puha és száraz forgácsra volt szüksége. Van ilyen a -tutajon. Bement tehát a tutajra forgácsért. S a mint körültekint: -látta, hogy a Tisza árja sebesen hoz lefelé valamit. A szél -fujdogált, a Tisza vize hullámzott, az a valami vagy harmincz méter -távolságra volt tőle, nem tudta, nem láthatta bizonyosan holtest-e -vagy fatörzsök, vagy más egyéb, a mit a viz ringatva sodor feléje? -De megvillant az elméjében az a gondolat is, hogy holttest lehet -az, a mit sodor a viz s azért figyelemmel kisérte.</p> -<p>Csakugyan holttest volt. Az ár egyenesen neki vitte az ő tutaja -harmadik táblájának s ennek alája is sodorta.</p> -<p>Ez természetes. Az emberi test fajsulya a tudósok <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> szerint -kisebb ugyan, mint a vízé, de alig egy ötvened résszel. Ha a -holttestet már a feloszlás gázai puffasztják: fajsulya még kisebb -ugyan, de legalább kilencz-tized része akkor is a víz alatt van. -Tehát az árnak a tutaj alá kellett azt sodorni. A természet -törvénye ez.</p> -<p>De Csepkanics azután is utána nézett s csakhamar látta, hogy a -test a harmadik, második és az első tutajtábla alatt tovább sodorva -az első tábla alól kibukkan s megy gyorsan a part felé, oda -csapódik a parthoz s egy fűzfa-ágazatban megakad. Ekkor már jól -látta, hogy emberi holttest ez a tárgy.</p> -<p>Összeszedte a szükséges forgácsot, kiment bográcsához, -megélesztette a tüzet s azután odament a kártyázókhoz s megmondta -nekik, hogy holttestet látott a vizen, az ár átsodorta az ő tutaja -alatt, azután kicsapódott a partra s egy fűzfában fennakadt. -Mutatta is a fűzfát.</p> -<p>A kártyázók abbanhagyták a játékot s közülök többen megnézték a -halottat.</p> -<p>Vizen járó ember előtt nem ritka tünemény a vizen uszó emberi -holttest. Kevés tutajos van az országban, a ki életében -egyszer-másszor ne találkozott volna vele. Csak a tenger nyeli el -örökre halottjait. A tengernek megvannak a maga emberevői, a kik a -holttestet fölemésztik, a mikor a bomlás miatt az a fölszinre -törekszik. A folyók tovasodorják a halottakat s ha azokat valahol -el nem temeti gyorsan az iszap, a bomlás fokozatai szerint esetleg -kétszer is, háromszor is fölszinre hozzák s néha napokig is -felszinen tartják. A tutajosok nem nagyon ütköztek meg az eseten. -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Megnézték a holttestet. Látták, hogy nő. Abban első pillanatban -megegyeztek, hogy az esetet a legközelebbi faluban és pedig -Tisza-Dadán a hatóságnak minél előbb be kell jelenteni. Csak a -fölött tanakodtak, hogy addig is mit csináljanak a halottal.</p> -<p>Szerencséjükre véletlenül ott termett egy tisza-dadai ember.</p> -<p>Suhancz legény volt a dadai ember. Litvai József 19 éves -szolgagyerek, Kecskés József dadai gazdaembernek cselédje. Délután -mindjárt az ebéd végeztével ült kocsira gazdájával, hogy a -Csonkafűzesből, a hol egy darab rétjök volt, zöld füvet vigyen haza -etetni. Épen rakta a füvet a kocsira, a mikor tudatták vele az -esetet.</p> -<p>Akkorra Galsi István is a tutajokhoz ért tisza-löki útjából. Két -tutajos jön eléje, az egyik Hecska György. Odaszól Galsinak tört, -szakadozott magyarsággal:</p> -<p>– Gyere magyar, meglátni nagy halat.</p> -<p>– Micsoda nagy halat, oláh?</p> -<p>A tutajosok mosolyognak. Hecska azonban folytatja:</p> -<p>– Nem halat, hanem asszonyt, a viz hozta, ott van ni!</p> -<p>S mutatták Galsinak a holttestet.</p> -<p>Galsi jobban megnézte a tetemet, mint a tutajosok. Értelmesen el -tudta mondani, mit látott.</p> -<p>A tetem hason feküdt a vizben; feje félszakosan. Mezitláb volt, -minden lábbeli nélkül, orra mintha nem lett volna. Feje kopasz -volt, semmi haja. Testén barna szoknya, verescsikos kötény. -Balkarján a csuklóra kötve egy kis csomag, kendőbe takarva. A -csomagban fekete fösték. Mikor piszkálták, szétesett a fösték s a -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> vizet maga körül egy kis helyen -feketére festette. Lehetett benne ugy négy krajczár ára fösték.</p> -<p>Mikor igy a tetemet megnézték, azt mondja egyik tutajos megint -Galsinak:</p> -<p>– Te magyar vagy, itt van egy magyar legény, mondd meg neki, -jelentse be a holttestet az előljáróságnak, temessék el.</p> -<p>Az a legény Litvai József volt. Galsi oda ballagott hozzá, -megmondta neki a holttest ottlétét. A legény odament a holttesthez -s megnézte. Ugy vette észre, hogy lábainál fogva van fennakadva a -fűzfa gyökérágazatai közt, feje szabadon mozog, az egész tetemet -ringatta a viz csöndes hullámzása. Megigérte különben, hogy a mint -a faluba visszatér, jelenti a dolgot arra való embernek.</p> -<p>A tutajosok tovább kártyázgattak.</p> -<p>A legény hazament kocsijával a gazdájához. Kint a falu végén -szemközt jött velük Váradi András kerülő s ezzel mint hivatalos -személylyel nyomban közölte az esetet. Váradi András a községi -biróhoz menet közben találkozott czimborájával, Oláh Györgygyel. Ez -is kerülő volt. Épen ment ki a határt járni, a tisza-löki útra. -Mondja neki Váradi.</p> -<p>– Nézzen be kend a Csonkafűzesbe, ott egy halottnak kell lenni a -vizben, tutajos oláhok is tanyáznak ott. Én az alatt a Patkót -kerülöm, azután odamegyek magam is.</p> -<p>Az a Patkó egy kis félsziget, melyet a Tisza kanyarulata alkot. -A tudósok a Patkó szóból Bakta szót faragtak.</p> -<p>Oláh György élemedett, higgadt, okos ember volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> Játszi -elmével beszélte el a biróság előtt hivatalos eljárását.</p> -<p>Odament s megtalálta a kártyázó tutajosokat. Odaköszönt -emberséggel hozzájuk. »Adjon Isten jó napot.« Azután hosszu botjára -támaszkodva egy perczig nézte a nyavalygó kártyásokat. Se pénzük, -se boruk, se pálinkájuk: mégis kártyáznak. Vajjon mire kártyáznak? -Azután megkérdezte: »Hol van hát az a szerencsétlen?« Megmutatták -az irányt. Odaballagott a Tisza partjára s nyomban megtalálta a -tetemet. Nem tudta fölismerni biztosan, férfi-e, nő-e a tetem. A -viz rettenetesen eltorzitja halottjait, ha sokáig tartja őket -ölében. Oláh György uramnak azonban tudnia kell, mit jelentsen az -előljáróságnak. Férfit-e vagy nőt, s öreget-e vagy fiatalt? -Botjával nem érte el a halottat, ha vizbelépni nem akart. De nem -akart, mert a viz árt a csizmának, a csizma pedig pénzbe kerül. -Körülnézett valami hosszabb rúd, pózna vagy faág után. Van a -füzesben elég. Kiválasztott egyet, melyen horog volt. A mint a -tetem hason feküdt, hátába, vagyis a hátán lévő ruhába -beleakasztotta a horgot s annál fogva a tetemet kihuzta a viz -szélére a szárazra. A vizben nincs sulya a halottnak, könnyen -mozdul előre-hátra. A mint kihuzta: veszi ám észre, hogy háta -mögött valaki kandikál. Rászól: »Hát te ki vagy?« Azonban megnézni, -látja, hogy »oláh«. Tovább nem is beszél vele. A hivatalos -tekintély nem engedi, hogy ő szóba álljon holmi tutajossal, -oláhval, jött-ment emberrel. Azonban több tutajos is megy oda -lassanként: Paczkán Bazil, Csepkanics György, Matej Ignácz a tanu, -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> Selever János, Szavinecz Péter, Hecska -György. Odaálltak a háta mögé. Körülnézett köztük. Két »oláh« -ötlött a szemébe. Csepkanics a hős, magas termetü ragyás képü és -Hecska György, a ki mindig hóna alatt tartotta ásóját, melyett -Galsitól vett. El nem eresztette volna a világért se azt az ásót, -hogy valaki meg ne egye. Erre a kettőre ráparancsolt, hogy -forditsák hanyat vagy legalább oldalra a halottat: vajjon férfi-e -vagy nő? A ruháról nem lehetett biztosan látni. Lábai meztelenek -voltak, a ruha foszlányos, összecsapzott iszappal teljes. A két -tutajos megmozditotta a testet. Kitünt mindjárt, hogy nő volt a -boldogtalan. Megnézte jól ruháját is. Észrevette balkeze csuklójára -kötve a kendőbeli csomagot. Azután megparancsolta a tutajosoknak, -hogy hozzá ne nyuljanak, el ne temessék, hagyják érintetlenül a -halottat, mindaddig, mig ő az előljárósággal ki nem jön s a temetés -iránt nem intézkedik. Ez után visszaballagott a faluba.</p> -<p>Ez történt délután négy óra előtt, négy órára már jelentését el -is mondta a községi birónak.</p> -<p>A tutajosok visszamentek kártyázni. Többé feléje se mentek a -halottnak.</p> -<p>Azonban telt az idő. Egyik óra a másik után. A faluból nem jött -senki. Alkonyodni kezdett, szél is támadt, az eső is elkezdett -permetezni. A tutajosok abbanhagyták a kártyázást.</p> -<p>Az alkonyat meghatja a mezei ember lelkét. A nappali munkába -kifáradt a test s vele mintha bágyadtabb lenne a lélek is. -Elnyugodni készül mind a kettő. <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> A mint csökkenik a napnak -fénye, mintha csökkennék az élet mozgékonysága is. A parti fű -lehajtja levelét; sóslorom, vad üröm, papsajt, parti mályva fekete -szint ölt magára, a bogáncs se olyan büszke, mint fényes nappal s a -vad hajnalka is bezárja fehér szirmait. A szunnyadás sejtelme borul -fűre, fára, mindenségre. Mintha szótlan komolyság, szelid bánat -járna együtt az alkonynyal. A libucz is elhallgat, a fehér csér se -csapong, a gólyák is hazatakarodnak fészkeikre, a gémek és kócsagok -is némán meredt nyakkal nézik a nyugvó napot.</p> -<p>A tutajosok csöndes lelke még csendesebbé válik.</p> -<p>A közeli falvak tornyaiban megkondul az esti harangszó. Tisza -Dada, Tisza-Lök, s a tulsó partról Baj, Rügy, Takta-Kenéz -harangszavát oda ringatja a levegő esti áramlása. Minden harangszó -más, mégis mind egyenlő. Beleszól a harangba a gulyák kolompja s a -teknősbéka füttyenése. Estennen ő is kijön a partra bogarászni. A -mint hallja a harang szavát: egyik-másik tutajos keresztet vet -magára, talán föl is fohászkodik a magasságba, talán haza is gondol -azokra, a kiket otthon hagyott.</p> -<p>Igy borong lelke ott a halott közelében.</p> -<p>A halott!</p> -<p>A kis léleknek nincs tudománya, csak érzése, ösztöne sejtelme. A -kis lélek előtt nagy tünemény a halott. Sokkal nagyobb, mint az -élő. Állitsd eléje Napoleont, Hannibalt, Julius Caesart: megnézi -vagy meg se nézi, de nem bámulja meg. Legföljebb lovát, köntösét, -sarkantyuját, buzogányát. De a halott mellett eláll, elgondolkozik, -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> eltünődik, elméláz órákig. Habár ez -csak szegény koldus elaszott gyermeke volt is.</p> -<p>Hiába mondanák neki, hogy a holttest nem egyéb, mint egy csomó -élettelen ásványnak keveréke, most még ugyan egy tömegben, de -csakhamar széjjelszállingózva. Ennyi nitrogén, ennyi oxigén, ennyi -viz, ennyi mész, ennyi foszfor, ennyi vas együtt: ime ez a -holttest. Ugy nézne rád, mint halálos ellenségére. Vagy bolondnak -tartana, vagy pogánynak, istentagadónak.</p> -<p>Ő még hisz. Az ő lelke előtt a holttest még most is élő állat. -Hiszen ő is élt, ő is szeretett egykor s őt is szerették egykoron s -azok ma is élnek, ma is gondolnak rá, ma is hull érte könnyük. Hogy -ne volna tehát benne most is élet? Csak mi nem vesszük észre. A mit -benne látunk, az nem mozdul többé, de mi az, minő kevés az, a mit a -gyarló ember szeme láthat. Lent a földben, fönt a magasságban, -mindenütt uj élet vár a halottra. A halottat tehát magára hagynunk, -a földszinén temetetlen hagynunk nem szabad.</p> -<p>A jámbor tutajosok elkezdtek tanakodni. Az elnyugvó nap árnyékai -ott borongtak lelkükön. Mit csináljanak a szegény halottal?</p> -<p>A halottnak erős szaga kezdett támadni. Eddig a szag nagy részét -elnyelte a viz. Nem igen izgatta az embereket. De most a halott -szárazon van. Az emberi test elemeinek felbomlása nem kedves az élő -ember előtt. Eszébe jut, hogy egykor ő is porrá, hamuvá, sárrá, -levegővé lesz s talán tőle is borzadoznak azok, a kik teteme -közelében élve maradnak. Az esti lég, a csepergős <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> idő, az -alkonyat finom párázata még fokozta a halálnak keserü szagát.</p> -<p>Egy csonka fűzfa meredező törzsén szarka kezdett csörögni. -Valamelyik tanya közeléből vetődött oda, megérezte a zsákmányt. -Csörgésére második s harmadik szarka is jött. Egyik leszállt a -földre, a halottnak közelébe s gondosan nézegette a tutajosokat. -Nincsenek-e ádáz indulattal? Nincs-e lövőfegyverük? Meg lehet-e -kopogtatni békével a halottnak koponyáját?</p> -<p>Jól látták ezt a tutajosok. Ők már ismerik a szarka -természetét.</p> -<p>Szavinecz Péter ezt mondta:</p> -<p>– Lássátok, a szarkák már itt vannak, jön majd a varju is, a -holló is. Jöhet kóbor eb is. Mi lesz a szegény halottal?</p> -<p>Paczkán Bazilt más aggodalom bántotta.</p> -<p>– Temetetlen nem hagyhatjuk szegényt. Ime eső esik, szél támad, -holnap vihar ér bennünket, megbüntet az isten, ha el nem temetjük a -halottat. Halottam én már ilyen esetet.</p> -<p>Minden tutajos hallott. Elkezdték egymásnak mesélni az eseteket. -Öregek mondását, élők tapasztalását, babonás képzelődés -alkotását.</p> -<p>De a csősz meghagyta, hozzá ne nyuljanak a halotthoz. Az -előljáróság, a biróság, a szolgabiró dolga lesz a temetés.</p> -<p>Alapos volt a kifogás. De ez ellen is megvolt az okos -beszéd.</p> -<p>– Hajnalban mi tovább megyünk s a halott itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> marad. -Hátha megfeledkezik róla a hatóság? Szegény boldogtalan nőnek lelke -ott lebeg a végtelenben ég és föld között s nem tud megnyugodni, -mig romladó testét be nem fogadja az anyaföld. Nem is jó ember az, -a ki temetetlen hagyná a boldogtalant.</p> -<p>Különösen Selever János, a legujabb tutajos társ érzett -legmélyebben s ő volt a legbuzgóbb hirdetője annak, hogy a szegény -ismeretlen halottat ne hagyják a föld szinén.</p> -<p>De hát hiába volt az okos beszéd. A csősz a hatóság, a hatóság -pedig megmondta, hogy a halotthoz nyulni nem szabad. A jámbor orosz -pedig a hatóság tilalmát meg nem szegheti.</p> -<p>Nem-e?</p> -<p>Selever János látta, hogy a bölcseség itt nem sokat ér. Valami -erősebb okot, győzedelmesebb érvet kell itt előhozni, mely oda -férkőzzék a tutajos lelkéhez. Valami hatalomhoz kell folyamodni, a -melynek a tutajos ellent ne állhasson, ellenállni eszébe se -jusson.</p> -<p>Bement a kalibába, megnézte, mennyi pálinka van butykosában. -Jóval több volt egy liternél. Fogta a butykost s kiment a partra. S -a partra érve s a tutajosok előtt megállva, megrázta a butykost, -azután jobb kezével magasra tartotta s szólt eképen:</p> -<p>– Látjátok ezt? A ki segit eltemetni a halottat, annak én adok -áldomást. Halljátok? Egy liter pálinkát!</p> -<p>Ez a beszéd most már nyomatékos beszéd volt. Öregek és fiatalok -összenéztek s fejével bólintott mindenki. Selevernek igaza van. -Csősz ide, csősz oda: a halottat el kell temetni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Nyomban kivált a társaságból három tutajos. Hecska György, a -kinek ásója is volt, Szavinecz Péter és Paczkán Bazil. Ők segitenek -Selevernek eltemetni a halottat.</p> -<p>A part szárazabb részén sebten ástak egy gödröt. Nem is mélyet, -nem is hosszut, nem is széleset. Csakhogy a boldogtalan halott -beleférjen s éhes róka, kóbor eb ki ne kaparhassa.</p> -<p>Mikor ez megvolt: kihoztak egyik tutajról egy darab deszkát s -arra szépen ráfektették a tetemet. Nem forditották hanyatt, a hogy’ -a holtat szokás, hanem abban a helyzetben hagyták, a mint a víz -szélén feküdt. Hason fekve félszakosan. Még ruhácskáit, -rongyocskáit se igazitották meg. Ugy hagyták, a hogy a viz a -derekára csapzotta. Balkeze csuklóján is otthagyták a csimbókba -kötött kendőcskét a benne levő föstékes csomaggal. Igy huzták a -deszkán a sirgödörig. Galsi István azt beszélte a biróság előtt, -vigyázniok kellett, mert ha kézzel nyulnak hozzá, szétment volna a -holttest, minthogy már nagyon el volt ázva.</p> -<p>Letették a gödör fenekére, azután kihuzták alóla a deszkát s -puha földet hánytak rá. Nem volt pap, a ki beszentelje s imádkozzék -fölötte; nem volt énekkar, a ki a halottak gyászénekét -elzöngedezze, nem voltak siratók, nem voltak rokonok, nem voltak -örökösök a temetésnél. Azért a jó emberek eltemették -tisztességesen. Nem tiporták le a földet a sirgödör fölött, de -azért egy kis sirhalmot mégis emeltek föléje. Gyepes hanttal nem -boritották be, de egy csonka faágat mégis odatüztek a fejéhez. És -minden tutajos megemelte <span class="pagenum"><a name="Page_227" -id="Page_227">-227-</a></span> zsiros kalapját, mikor a temetést -elvégezték s az egyik tutajos azt mondta:</p> -<p>– Adjon az Isten a szegény halottnak örök nyugodalmat!</p> -<p>Mire a nap Tisza-Lucz irányában leáldozott: akkorra bevégezték a -temetést is. Akkorra beborult az ég alja is.</p> -<p>Hanem az áldomásról sem feledkeztek meg.</p> -<p>– Ide, Selever a pálinkával.</p> -<p>Kétszer se kellett mondani. Selever jó szivvel osztott szét a -temető emberek közt egy liter pálinkát. Megigérte, szavát is -tartotta.</p> -<p>Nem is követtek el a jámborok semmiféle bűnt. Hiszen ősi -szokásnak, áhitatos léleknek, kegyes gondolatnak tettek eleget. -Vártak estig. Estig nem jött a hatóság. Ők tovább nem őrizhették a -holtat, hajnalban indulniok kellett, dúvesztében ott nem hagyhatták -a boldogtalant. Ezzel bizony nem vétkeztek annyira, hogy utóbb -vasra verjék s heteken, hónapokon át börtönözzék őket.</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Mindenki szentül hitte, hogy Solymosi Eszter a -csonka-füzesi holttest. – Az éjjeli közönség a sirnál. – Az ásó -története. – Az első rendőri szakértői vizsgálat. – Éjjel őrnek a -halottat. – A kételkedés szava.)</p> -<p>Hanem hát ki feleselne az igazsággal, mikor az a törvény nevében -tombol és hatalmaskodik? A jámbor tutajosok ugyan hiába -feleseltek.</p> -<p>A tisza-dadai előljáróság ugyan nem kötött beléjük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> Ez -ellen panaszuk nem lehetett. Pedig az elűljáróságnak meggyült a -dolga ez estén s ez éjszakán.</p> -<p>Mert a futó tűz nem terjed oly gyorsan, mint ahogy elterjedt a -hir Tisza-Dadán, hogy Esztert, az eltünt eszlári szegény leánykát -megtalálták. A Tisza vetette föl, tutajosok akadtak rá, a -Csonkafűzesben fogták ki, igazi tulajdon ruhája van rajta, de -bizony annak a nyaka nincs elvágva, tehát nem igaz, hogy a zsidók -megölték, vérét vették.</p> -<p>Oláh Györgynek, a tetemlátó csősznek nem volt a faluban -pillanatnyi nyugalma se. Elfogta, kikérdezte, agyonzaklatta -mindenki. Igaz-e a hir, vagy nem igaz? Milyen a halott? Milyen a -ruhája? Hány napos halott lehet? Miről lehet ráismerni? Honnan -hozta a Tisza? Ki látta legelőször? Ki fogta ki? Száz meg száz -kérdés egymásután. Okos, nem okos kérdés vegyesen.</p> -<p>Kié lesz most már a tizezer korona?</p> -<p>Az ország zsidósága tizezer korona jutalmat tüzött ki annak, a -ki Esztert élve-halva előkeriti, vagy a ki biztos nyomra vezet. -Tizezer korona már pénz. Szegény embernek, dadai csősznek, -máramarosi oláh tutajosnak tengernyi pénz. Oláh György uram -ostobaságnak tartotta, ahogy őt a pénzzel fenyegették. Hiszen nem -is ő látta először, hanem a Litvai gyerek, Kecskés József -szolgalegénye. De még ő se, hanem inkább a tutajos. De melyik -tutajos? Hányan vannak a tutajosok? A ki először látta: ugy is -felosztja a többi tutajos közt a zsidók pénzét, mert különben -agyonütik, a Tiszába fojtják, bizonyosan elemésztik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p>Csepkanics György pedig, a hős, a ki először látta a vizen úszó -holttestet, soha még csak hirét sem hallotta Solymosi Eszternek. A -lányka eltünésének esete a máramarosi tutajos körökig bizony nem -jutott még el se ujságban, se szóbeszédben.</p> -<p>Legfürgébb volt Oláh György faggatásában s a hirek -összeszedésében a kis falu értelmisége, Lőrinczi István a jegyző, -Takács Endre a katholikus kántor, Tratner Lipót a zsidó tanitó, -Seres Gyula a joghallgató. Rohantak a helyettes főbiróhoz, Tóth -György uramhoz, szedje össze a falu esküdtjeit, menjünk ki nyomban -a Csonkafüzesbe halottat nézni, Esztert látni, igazságot keresni, -az országot megnyugtatni.</p> -<p>A zsidókat valóságos láz fogta el.</p> -<p>Czájzler Márkus czipő-varga, női lábbeli-készitő mester, -csakhamar befutotta az egész falut s hadilábra állitott minden -zsidót. Svarcz Sámuel kereskedő futott sógorához, Lefkovics -Bernáthoz, a kinek kocsija és lova van, hogy fogjon be rögtön, -menjenek a Csonkafűzesbe, ott van az eszlári lányka. Goldstein -Jakab, Krausz Bernát, Burger Mór, valamennyi zsidó mind talpra -állt; keresték az ujságot, a hol le volt irva: milyen ruhában tünt -el Eszter? Futottak a jegyzőhöz: keresse ki az országos körözvényt. -A zsidó, ha izgatott, nem találja helyét, nem ismer pihenőt, fut, -beszél, száz ötlettel áll elő: rögtön értesiteni kell a tiszalöki -zsidókat is, s nyomban tudatni kell az esetet a kormánynyal, a -központi zsidó irodákkal s az országos nagy hirlapokkal. -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Nem lehet nekik rossz néven venni. A zsidóság elleni gyülölködés -irtóztató volt már akkor. A legkeserübb szóbeli bántalmazástól a -legkiválóbb, a legnemesebb zsidó se lehetett mentes. Érzékenyebb -szivüek alig mehettek már utczára, közhelyre, népes társaságba. A -gyülölködés jelszava az eszlári vérvád volt. Azok, a kik nem tudnak -vagy nem akarnak gondolkodni, s azok, a kik a becsületet önmagáért -nem becsülik, minden zsidóban gyilkost láttak. Vagy legalább ugy -zajongtak, mintha gyilkost látnának. Kész igazságnak hirdették a -puszta vádat s mindenkire kiterjesztették a gyanut, mely -legrosszabb esetben is, csak egy-két ember vállaira -nehezedhetett.</p> -<p>Ha tehát megkerült az eltünt lányka, habár holtan is: ebben a -zsidóság az ő istenének kegyelmét, a végzetnek jótékony kedvezését -láthatta. Hogyne lett volna tehát tele lázzal, örömmel, -izgatottsággal a tisza-dadai zsidóság apraja-nagyja?</p> -<p>Kovács György dadai vagyonos gazdaember épen poroszkált haza -kocsiján estennen, a mikor körülfogják s viszik kocsistól, lovastól -Tóth György helyettesfőbiróhoz, hogy vigye előljáró-uraimékat -nyomban a Csonkafüzesbe. Megkerült az eszlári lányka, ott fekszik -holtan a parton.</p> -<p>Kovács György nem ellenkezik. Föltelepednek kocsijára: a főbiró, -Lőrinczi István községi jegyző, Tratner Lipót zsidó tanitó s Krausz -Bernát zsidó gazdaember s mennek a Csonkafüzes felé. Útközben -találkoznak Oláh György kerülővel s őt is fölveszik a kocsira. -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>Kiérnek a hely szinére. Megtalálják a tutajosokat. Esti kilencz -óra felé jár az idő már, a tutajosok egy része aluszik immár. Oláh -György keresi a tetemet. Nem találja. El van az már temetve Isten -nevében.</p> -<p>A mig tanakodnak, hogy mit csináljanak: ime jön egy második -kocsi. Lefkovics Bernát zsidó bérlő kocsija. Jön vele Seres Gyula -kálvinista joghallgató, Takács Endre katholikus tanitó és Svarcz -Sámuel zsidó kereskedő. Tovább folyik az ujonnan jöttekkel a -tanakodás.</p> -<p>Be kell menni a főszolgabiróhoz Tisza-Lökre. Ebben állapodnak -meg. A jegyző, a joghallgató s a katholikus tanitó rögtön felkapnak -Lefkovics Bernát kocsijára s hajtanak gyorsan Tisza-Lökre.</p> -<p>Miről beszélgettek maguk közt útközben?</p> -<p>E kérdésre is megfelel a birósági iratok nagy tömege.</p> -<p>Eszterről, az eltünt leánykáról volt szó. Miről lehetett volna -másról? A joghallgató az ő jogi tanulmányainak keretében fontosnak -tartotta az esetet. Oláh Györgyöt nagyon gondosan kikérdezte a -holttest alakja s ruházata felől. Volt valami jegyzőkönyve, abba -figyelmesen följegyzett mindent. Mindenkinek véleménye abban -egyesült, hogy a holttest nem lehet másé, mint a szegény Eszteré, -az eltünt eszlári lánykáé.</p> -<p>Beérnek Tisza-Lökre. Este van már. Lefkovics Grósz Mór Lajos -tisza-löki zsidótól kérdezi meg, hol lakik a főszolgabiró? Beszél -közben minden zsidóval, a kivel csak úton-útfélen találkozik. Közli -velük a nagy esetet. <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> Veinberger Ignácz előkelőbb tisza-löki -zsidó nyomban el is határozza, hogy ő is elmegy a Csonkafűzesbe még -az éjszaka.</p> -<p>A főszolgabirót nem találják. Nincs otthon. Vagy kint van a -járásban, vagy a vármegye székhelyén. Lőrinczi István jegyző -fölkeresi tehát a segédszolgabirót Zoltán Istvánt s annak jelenti a -nagy eseményt.</p> -<p>A segéd-szolgabiró nyomban intézkedik. Értesiti a járás tiszti -orvosát, Kiss Jenő doktort. A kaszinók, a söröző és borozó tanyák s -a zsidók Tisza-Lökön is rögtön megtudják a dadai holttest napfényre -jöttét. Késő este van már, de azért akadnak önkéntes vállalkozók, a -kik a szolgabirót elkisérik a Csonkafűzesbe.</p> -<p>K. Horváth Géza orvosnövendék, de már szigorló orvos az egyik. -Szerep vár rá még történetünk folyamán.</p> -<p>Zurányi Kálmán gyógyszerész fiatal ember a másik. Nagy érdeme -van az igazság kideritése körül. Ez ifjunak bátorsága és -igazságszeretete nélkül magam se jutottam volna oly hamar a valóság -felismerésére.</p> -<p>Kiment Veinberger Ignácz zsidó kereskedő is. Üzte a kiváncsiság. -Észleléseinek nem tudtam hasznát venni.</p> -<p>Vitt pandurt is magával a szolgabiró. A hivatalos tekintély -csonka lenne pandur nélkül. De elvitte magával Szücs János -tiszalöki kisbirtokos paraszt gazdát is. Ez nagy szerencse volt. -Értelmes fő, gondos szemlélő, Isten által megáldott világos agyu -ember. Akkor 47 éves volt. Véletlenül került oda. Egyik fuvaros -volt a Csonkafűzesbe menő urak számára. A másik fuvaros Najvirt -Jónás zsidó fuvaros. Ez se látott, se hallott semmit, Szücs János -mindent látott, mindent hallott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p> -<p>A magyar nép eszejárása százféle jelzővel különböztet az okos -ember és az ostoba ember közt. Egyik példabeszéde igy szól: »Oda se -néz, mégis mindent lát.« Ez az okos ember. »Mindig nézi, még se -látja«: ez az ostoba. Szücs János többet látott s jobban látott, -mint minden szolgabiró, vizsgálóbiró, királyi ügyész, csendbiztos, -pandur, irnok, járási orvos s mint minden tanu, ácsorgó s -jelenlevő, a ki ott lábatlankodott a holttest körül.</p> -<p>Kimentek hát a Csonkafűzesbe két kocsival. Esti 10 óra elmult -már, mire odaértek. Sötét volt, a mint nyári csillagos éjszakán -szokott lenni, a mikor kevés felhő boritja az eget s még föl nem -kelt a hold. Tele holdvilágról egy tanu sem emlékezik. Mezei ember -szeme meglehetősen tájékozódik ily homályban is. Állandó éjjeli -világitáshoz szokott fővárosi ember egyiptomi sötétségnek vélné az -ily éjszakát kint a mezőn, a folyam partján, a fekete tömegként -meredező füzek és rekettyék lombjai közt.</p> -<p>A dadai emberek csöndesen beszélgettek egy csomóban. A -szolgabiró kérdi: hol a holttest? Senki se tudja.</p> -<p>– Elő az oláhokkal!</p> -<p>Szentesi István pandur oda terel egy csomó orosz tutajost.</p> -<p>– Hol a holttest, oláh? Hová tettétek?</p> -<p>– Eltemettük.</p> -<p>– Hogy’ mertétek eltemetni?</p> -<p>– Erős szaga volt, felénk fujta a szél. Azután ez már a mi -törvényünk, a mi szokásunk. A szegény <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> -halottat nem hagyhatjuk a földszinén, de még a vizben sem.</p> -<p>Ez bizony igaz. A szolgabiró is tudja ezt s nem is csinál érte -zenebonát.</p> -<p>Megmutatják a hevenyészett sírhalmot. A szolgabiró -megparancsolja a sirhalom felbontását. Ki kell ásni a halottat.</p> -<p>Ki ám, de mivel? Ásóról, kapáról nem gondoskodott senki. Az -ember pedig se nem róka, se nem borz, se nem ürgeásó kutya, hogy -tíz körmével ásson lyukat a földben. Mulatságos tanácskozás folyt a -fölött: miként bontsák fel a sirt.</p> -<p>Végre nagy gondolatra vetemedett valamelyik bölcs férfiu. Ott a -pandur kardja. Ki lehet azzal ásni a gödröt.</p> -<p>A kard pedig csakugyan nem arra való, hogy sírt ássanak vele. -Hiába nyavalygott a pandur: nem boldogult semmire.</p> -<p>Szücs János uram nem nézhette ezt a munkát. Odaszólt a -tutajosokhoz:</p> -<p>– Adjatok egy rövid, vékony és keskeny deszkadarabot.</p> -<p>Adtak.</p> -<p>Ezzel már jobban ment a munka, de még se tökéletesen. Azonban -ott ólálkodott a közelben Hecska György. Akkor is hóna alatt volt -az ásó, a melyet 32 fillérért vett Galsi Istvántól. Szücs János -sasszeme a sötétben is észrevette az ásót.</p> -<p>– Gyere csak ide fiam, addsza ide csak azt az ásót! <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Előbb azonban kikérdezte apróra: hogy’ jutott az ásóhoz, hol -vette, hogy’ vette, mikor vette, miért vette? Mert, hogy a -tutajosnak ásója legyen: ezt sehogy se lehet józan észszel -megérteni.</p> -<p>De sok viszontagságon ment is keresztül ez a szerencsétlen -ásó!</p> -<p>A vizsgálóbiró bölcsesége csodálatos hajszát inditott utóbb az -ásó után. Hogy’ merte ezt eladni Galsi? Hogy merte ezt megvenni -Hecska? Nem is egyéb ez az ásó, mint »bűntest«. Corpus delicti, a -hogy’ a jogtudósok mondják. Miért bűntest? Kit ütöttek vele agyon? -Addig kereste a vizsgálóbiró az ásót, mig utóbb napok mulva -Tisza-Beö és Kőtelek közt csakugyan elfogatta a tutajosokat s -köztük Hecskát. Akkor is a hóna alatt volt az ásó. Elkobozták -nyomban. Küldték be Nyiregyházára, a törvényszék -bűntest-gyüjteményébe: a fokosok, kések, furkós botok, lopott -portékák, mérgek, kuruzslószerek, bankócsináló gépek, rongyok, -ruhafoszlányok tömegébe. Kötöttek nyakára madzagból nyakkendőt. A -madzagra rápöcsételtek egy darab papirost. A papirosra ráirtak egy -törvényszéki ügyszámot. Az eszlári vérvád ügyszámát. Ez a vérvád -Sarf József nevében folyt. Ráirták tehát a papirosra azt is, hogy -az ásó Sarf József tulajdona, tőle kobozták el. Sarf Józsefnek -pedig soha az öreg apja se hallotta hirét ennek az ásónak. De ez -nem használt neki semmit. Az ásó ott ült több mint egy évig a -muzeumban, Sarf József pedig a tömlöczben. Mikor utóbb sok idő -mulva Sarf József mint ártatlan ember kiszabadult: a börtönőrök -őrmestere <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> odaadta neki az ásót, vigye magával a -pokolba. Nem azt az ásót, hanem egy rossz, rozsdás, lyukacsos, -kitördelt élü elkopott ásót, mivelhogy valami okos ember a tutajos -jó ásóját kicserélte valami használhatlan rossz ásóval. Hát hiszen -mindegy ez a »bűntest«-nek. Csakhogy Sarf József becsületes ember, -ő tőle sohase koboztak el ásót, más jószágát ő el nem viszi. -Azonban Kozák őrmester ur nem ismert tréfát. Vagy elviszi Sarf azt -az ásót, vagy hivatalosan odaverik a hátához.</p> -<p>Igy készül gyakran az igazság és a világtörténet. A jó Sarf -József még maig se tudja, miként keveredett bele az -ásóhistóriába.</p> -<p>Az ásóval egyébiránt gyorsan ment Szücs János kezén a munka. -Noha sötétben sírt ásni épen nem kényelmes állapot.</p> -<p>Egész sötétség azonban mégse volt, sőt volt valami világitás. -Tisza-Dadáról hoztak egy szál gyertyát, ezt eleintén Tóth György -helyettes-főbiró tartotta, mikor azonban a holttest szaga már -felnyomakodott a gödörből, a gyertyatartást rábizta Oláh György -kerülőre. Volt ezenkívül egy kőolajos kis kézilámpa is, ezt meg -Lőrinczi István dadai jegyző tartotta.</p> -<p>A mint Szücs János jó két lábnyi mélységre ért: elérte a -halottat. Ekkor letette az ásót s kezével takaritotta le a -halottról a homokot. Az urak megállapodtak abban, hogy a halottat -nem kell kiemelni a sírból, csak ott vizsgálják meg az orvosok. -Szücs János állt a lábánál, Horváth Géza szigorló orvos a fejénél. -Ugy emelgették hol a fejét, hol a lábát, hol a ruháját, a -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> hogy’ a járási orvos, Kiss Jenő -rendelte. A járási orvos közellátó, gyönge szemü ember volt. A -tanuk ilyennek mondják. Elképzelhető tehát, milyen lehetett ez az -orvosi vizsgálat a fekete földben, a sötét éjszakában, hitvány -világitás mellett, a fektéből föl se emelt holttesten.</p> -<p>De hát igy történt. Ruháját öregéből, nagyjából megszemlélték, -balkeze csuklóján a csimbókba kötött csomagot észrevették s nemét -is meghatározták. Egy fűzfavesszőt helyeztek föléje s aztán a -vesszőt feje tetejétől lába hegyéig megmérték. Ebből állott az -orvosi vizsgálat.</p> -<p>Épen megfelel a hullavizsgálati jegyzőkönyv ennek az eljárásnak. -Rövid ez és fölületes, de nagyon. Néhány értékes adat mégis van -benne.</p> -<p>A jegyzőkönyv kelt Tisza-Lökön, éjfél után egy órakor, tehát még -azon az éjszakán, de már hétfőn junius 19-én.</p> -<p>A holttest egész hossza körülbelől 140 czentiméter.</p> -<p>Haja egészen hiányzik, fogai épek s közülök egy se hiányzik.</p> -<p>A termet középszerüen kifejlett s 14 éves korunak látszik.</p> -<p>A derekán egy vörös csíkos öv.</p> -<p>A balkezében egy sárga papirban bizonyos kékes festék volt -található.</p> -<p>Ime a hivatalos jegyzőkönyv tartalmának fontosabb részei. -Csaknem minden szava hibás, hézagos s alig van benne teljesen -határozott állitás. De azért e jegyzőkönyv mégis becses anyag lett -a védelem számára.</p> -<p>A józan gondolkozásu földmives falusi emberek, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> kik ott -voltak, sokkal több jelenséget vettek észre a holttesten, mint a -tudománynak és hivatalnak embere. Kivált Szücs János uram más -jegyzőkönyvet irt volna.</p> -<p>Ők észrevették, hogy arcza földes, homokos volt. Egyik szeme -nyitva volt s mint a halottaknál szokás, felfordulva, a másik szeme -be volt csukva. Szája nyitva volt s fogai szép fehér apró fogak. A -fogak köze is tele homokkal. A viz is beiszapolhatta homokkal, de a -sírban is behatolhatott a homok, mert a part, a hova temették, -homokföldből áll. Nyelvének hegye a fogai közé ért. Álla nem volt -leesve.</p> -<p>Az a bizonyos festék inkább fekete volt, mint kék.</p> -<p>Nem is a balkezében volt a festék, a mint az orvos állitja, -hanem a balkeze csuklójára kötött kendőben s ott is egy kis -papircsomagba göngyölve.</p> -<p>Mind jelentős részletek ezek.</p> -<p>Ujra eltemették a szegény halottat. Szücs János maga volt a -temető ember.</p> -<p>Egy deszkát tettek a testre. A deszka fölé harmatos üde füvet -hánytak, hogy a föld ujra be ne borithassa a testet. Azután földet -hánytak rá s azt kissé sirhalom alakura elegyengették.</p> -<p>Azonban valami jelet is kellett alkalmazni a sirhalomra, hogy ha -netalán orvok, lappangók, furfangosak, titkos szándékkal való -emberek oda lopódznának s a sirt megbolygatnák: észre lehessen -venni.</p> -<p>Szücs János csinálta a jelet földből. Egy kereszt, hüvelykujja -körmével húzva s egy ákom-bákom betü volt a jel. A szolgabiró -megjegyezte: <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>– Hátha lemászsza a jelet a béka?</p> -<p>– Nem azt, uram! A béka nem bántja az uj sirt.</p> -<p>Éjfél rég elmult, mire készen lettek. A gönczölszekere az égen -már nagyot fordult.</p> -<p>A szolgabiró hazament a tisza-lökiekkel. De meghagyta, hogy -őrizzék a sírt.</p> -<p>Meg is őrizték. Molnár János dadai községi esküdt volt az egyik -őr. Ott volt vele Oláh György és Váradi András, a két kerülő. Zsidó -is kellett őrizőnek. Legyen az is kettő. Az egyik volt Czájzler -Márkus, a fürge czipőkészitő varga. A másik: Burger Mór. S rajtuk -kivül ott volt még a pandur is: Szentesi István.</p> -<p>Ezek őrizték a szegény lányka sirját hajnalig, azután délig, -azután délutáni 4 óráig, a mikor odajött a vizsgálóbiró a maga -személyzetével s átvette a halottat.</p> -<p>Vajjon mi volt a csonkafűzesi közvélemény az elmult napon és -éjszakán?</p> -<p>Sok szó esett egymás között. A tisza-dadaiak és tiszalökiek -egyébről se elmélkedtek, mint az eltünt leányról s a talált -holttestről. A tutajosok nem elmélkedtek semmiről, mivelhogy ők a -tisza-eszlári esetnek még hirét se hallották. Valami elrablott -királykisasszonynak vélhették volna azt a tetemet. Másként meg nem -érthették: mire való ez a nagy hejsze-hajsza, az urak és parasztok -és zsidók csődülése. Találtak ők már egyébkor is holttestet, de -efféle zajnak hirét se hallották.</p> -<p>El is indultak tutajaikkal hétfő hajnalán s mentek nyugodtan -lefelé Isten nevében. <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span></p> -<p>A csonkafűzesi közvélemény megalakult. S szilárd volt mindaddig, -mig a vizsgálóbiró bele nem avatkozott a dologba. A zsidók szentül -meg voltak győződve, hogy a holttest az eltünt lányka holtteste. De -meg voltak erről győződve a keresztyének is. Már tudniillik a -dadaiak és a lökiek, a kik a holttestet látták.</p> -<p>Okoskodásuk józan volt és egyszerü.</p> -<p>Tisza-Eszláron, a Tisza partján eltünt egy tizennégy éves -lányka. A Tisza onnan Tisza-Dada felé folyik s nyolczvan nap mulva -fölvet egy holttestet, mely tizennégy éves lány holttestének -látszik. Ennek tehát az eltünt lányka holttestének kell lenni.</p> -<p>Az eltünt lányka Solymosi Eszter volt, a kiről a körözvényben -tudvalévő, milyen ruhában tünt el. S ime azt a ruhát találják a -csonkafűzesi tetemen. Tehát az nem lehet más, mint Solymosi -Eszter.</p> -<p>A szegény lány festéket vett eltünése napján s ime a festék is -ott van egy csomagban balkarjának csuklójára kötve egy kis -kendőben. Ahogy szegény parasztlánykák szokták az egész -vidéken.</p> -<p>Lehet-e hát kétség?</p> -<p>Nem lehet.</p> -<p>A ki kételkedni mer: annak meg kell mondania, ki volt hát az a -holttest, a mig élt, ha nem az eltünt lánykáé? E nélkül kételkedni, -vakon kételkedni: vagy ostobaság vagy ledérség. Vagy ennél is -több.</p> -<p>A vallási gyülölet azonban mindent mer. Ölni is, gyilkolni is, -gyujtogatni is. Hogy’ ne merne tehát kételkedni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></p> -<p>A mikor ujra eltemették a halottat s gyenge bomló testét -harmatos fűvel behintették: azt mondta valaki az urak közül ott a -tömegben:</p> -<p>– Eszter ruháját idegen holttestre is fel lehetett huzni!</p> -<p>Éjfél volt ekkor. A hold csak harmad napja ujult, bágyadt fénye -gyöngén világitott a parti fűzesben. Néhány kóbor felhő a csillagok -fényét is megcsonkitotta. Ki mondta ki a gonosz kételkedés szavát -először: nem lehetett biztosan megtudni, arczát a sötétség miatt -nem lehetett látni.</p> -<p>De a kételkedés szava már ott is hangzott. E hangnak zugása -utóbb betölté a mívelt népek társadalmát.</p> -<p>Ez történt a Tiszán!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span></p> -<h2>LEGYEN SÖTÉTSÉG!</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(A holttest fölismerése. – A magyar műveltség. – -Kozma Sándor. – A kik látták a holttestet. – A kiket elzártak -nézésétől. – A holttestet meztelenen mutatják. – Mi a szemérem? – -Eszter ruhája a holttesten. – Miként bánik a halál és az enyészet a -holttestekkel? – Eszter különös testi jele.)</p> -<p>Zoltán István szolgabiró junius 19-én reggel már sietett -értesiteni a vizsgálóbirót. Bary vizsgálóbiró nagy személyzettel -délután 4 órára már a Csonkafűzesbe ért a helyszinére.</p> -<p>Ezt a személyzetet öregéből-nagyjából meg kell ismernünk.</p> -<p>Ott volt Miklós László, Szabolcs vármegye első aljegyzője akkor, -– legelső tisztviselőinek egyike később; – mívelt és értelmes -ember; zsidóellenes, de higgadtabb felfogással, mint sok tiszttársa -és uri pajtása. A birói szemlénél ő volt hivatalosan az egyik birói -tanú.</p> -<p>Ott volt Dobos Imre, Szabolcs vármegye szolgabirája. Nem volt -alkalmam közelebbről megismerni. Érzületét és gondolkozását ez -ügyben nem ismerhettem meg. <span class="pagenum"><a name= -"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> Hitt-e, nem hitt-e a -vérvádban: nem tudom. Ő volt a másik birói tanú.</p> -<p>Nagy véletlenül ott volt egyik helyettes főügyész is: Székely -Ferencz.</p> -<p>Magyarország főügyészi állását akkor Leveldi Kozma Sándor -töltötte be, Somogy vármegye birtokosa, választott tisztviselője, -országgyülési követe, gyakorló ügyvéd is egykor; később az ország -főbiróságának kiváló tagja s végül királyi főügyésze.</p> -<p>Nagy lélek! Nemes gondolkozásu s magyar míveltségü férfiu. A -magyar míveltséget természetesen csak Magyarországon ismerik. -Alapja ennek az ugynevezett klasszikus műveltség, a hellen és latin -remekirók szelleme. Ez megvan minden más mívelt nemzetnél is. A -magyar míveltség különössége abban áll, hogy a gondolkodó elme az -állami közélet nagy kérdéseit, az alkotmányjogot, a korona -hatalmának becsét, a társadalmi osztályok közt levő viszonyt, az -embernek jogát és méltóságát, a faj s haza iránt való vonzalmat a -magyar nemzet sok százados történetének, nagy harczainak s nagy -szenvedéseinek világánál ismeri föl, érti és becsüli meg. E -nemzetnek különös intézményei voltak s különös története, mely -azokat az intézményeket megalakitotta. A faj is más, mint a világ -minden más mívelt faja. A nyelv is különös, minden közeli rokonság -nélkül. Ezeréves története is különös, minthogy a tatár, török, -német és szláv áramlatok találkozási központján telepedett meg s -ezek minden harczát végig harczolta. Mert a harcz elől ki nem -térhetett, de számának kisebbségénél <span class="pagenum"><a name= -"Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> fogva legragyogóbb -győzelmeinek hasznát sem élvezhette igazán. Gyakran nagy csapások -érték, de a lemondás érzetét szivéhez férni nem engedte. Sokszor -kellett idegen czélokért véreznie, de örök czélja gyanánt csak -saját nagyságát tekintette. A szabad alkotmányt, a nemzeti -képviseletet s a szabadságért s az emberi jogok teljességeért való -lelkesülést mindig megőrizte.</p> -<p>Ebben a szellemben fejlődött ki Magyarországon a műveltebb s -vagyonosabb osztályok tagjainál a különös magyar műveltség. Az ily -műveltségü embert magyar táblabirónak nevezik. El nem merülni az -elméletekben; külső czélokért fel nem áldozni az élet örömeit; -önönmagáért becsülni az életet; szeretni az embereket; búsulni a -multak szenvedésein; kinevetni a kétségbeesőket; nagy hatalomnak -ismerni el a végzetet, de föltétlenül még annak se hódolni meg; -meglehetős ábrándozás, mérsékelt munkálkodás, időnkénti lázas -lelkesülés, erős fajszeretet, az igazságnak eleven érzése: ime a -magyar táblabirói lélek.</p> -<p>Ily lélek volt Kozma Sándor a javából.</p> -<p>Bizonyos gonddal és keserüséggel nézte már hetek óta a nagy pör -fejlődését s már hónapok óta a nagy vallási gyülölködést. Erre nem -volt hatása, de a perre lehetett. Mellette volt Székely Ferencz -helyettes királyi főügyész. Sokban hasonló gondolkozásu, mint ő. -Ezt kérte meg: menjen Nyiregyházára, nézzen körül, győződjék meg, -miféle boszorkányok lakodalma készül ott a nagy per czimén Bary -József aljegyző s Egressi Nagy László alügyész kezén. Ostoba -babonának tartotta a <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> vérvádat s mint erős magyar, nagyon -röstelte, hogy a józan magyar népet ilyen ostobaságba akarják -belehajszolni. Ennek minden áron szerette volna elejét venni s -Székely Ferencztől várta a dolgok hű képének rajzát további -elhatározásához. Igy jött a helyettes királyi főügyész junius 17-én -Nyiregyházára s véletlenül igy lehetett jelen a csonkafűzesi -műveleteknél.</p> -<p>Birói szakértők voltak Kiss Jenő tiszalöki, Trájtler Soma -nyiregyházi s Kéri Horváth László járási orvosok és -orvostudorok.</p> -<p>Ott volt Egressi Nagy László királyi alügyész, Kéri Horváth Géza -szigorló orvos, Zurányi Kálmán gyógyszerész, Zoltán István -szolgabiró, Vay György tiszalöki csendbiztos egy csomó pandurral és -csendlegénynyel, Cséplő János fogházőr s tömérdek népség, -keresztyének és zsidók nagy sokaságban.</p> -<p>Ott voltak a dadai csőszök is: Várady András és Oláh György. Ott -volt szerencsére Szücs János is, az éles szemü paraszt. S -Tisza-Eszlárról is sokan voltak. Az eltünt lányka rokonai s jó és -biztos ismerősei. Köztük édes anyja Solymosi Jánosné. Azért jöttek, -hogy jól megnézzék a halottat: vajjon fölismerik-e benne a szegény -Esztert? Semmiből se vettem észre, hogy előre összebeszéltek volna -akár arra, hogy fölismerik, – akár arra, hogy föl nem ismerik.</p> -<p>Ez utóbb nagy szerencsének bizonyult.</p> -<p>Mindenki ott volt tehát, a kinek ott lehetett lenni. Csak azok -nem voltak ott, a kiknek a törvény szerint ott kellett volna -lenniök. <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<p>Egyetlen vádlottat se eresztettek oda.</p> -<p>Ott ültek már nyolczan-tizen közel egy hónap óta Nyiregyháza -börtönében. Azzal vádolva, hogy zsidó husvéti süteményre vérét -vették a keresztyén szűznek, hogy elvágták Solymosi Eszter nyakát. -Ime most ott fekszik a keresztyén szűz a Tisza partján; száz embert -odacsőditenek, vajjon nem Solymosi Eszter-e a halott s vajjon el -van-e hát nyaka vágva? De a kiknek becsületére, szabadságára s -életére folyik a munka: azokat nemcsak oda nem hivják, hanem még -oda sem eresztik.</p> -<p>De még csak tudtukra se adják az esetet.</p> -<p>Van védőjük is. Kitünő védőjük. Heumann Ignácz jogtudor és -ügyvéd, nyiregyházi lakos, a kinek alkotmányadta joga s törvény és -becsület által parancsolt kötelessége a halálra keresett vádlottak -jogaira vigyázni s törvényes érdekeit megoltalmazni. Őt se -értesitik hivatalosan s mikor mégis megtudja a birói szemlét: -jelentkezik, hogy a törvény szerint ő is közreműködhessen a birói -szemlénél. Kereken megtagadják.</p> -<p>De hát megengedi ezt a törvény?</p> -<p>Sehogy se engedi. Sőt egyenesen megparancsolja, hogy a birói -szemléhez a vádlott és érdeklett feleket s a vádlottak védőit -különösen meg kell hívni.</p> -<p>A magyar törvényes gyakorlat ebben mindig különösen szigorú -volt. Rendszeres büntető törvénye ugyan 1878 előtt nem volt -Magyarországnak, de biráiban annál erősebben ki volt fejlődve -gyakorlat utján az igazságnak érzéke. Az igazság pedig mindig az -volt s örökké az marad, <span class="pagenum"><a name="Page_247" -id="Page_247">-247-</a></span> hogy a vádlottat olyan ok alapján, a -melyet ő nem ismer, elitélni nem szabad.</p> -<p>Mi volt a vádlottak egyenes, tiszta és tökéletes mentsége?</p> -<p>– Azzal vádoltok, mi vágtuk el Eszter nyakát. Ime Eszternek -holtteste! Nincs rajta vágás. Tehát ne kínozzatok tovább, hanem -eresszetek szabadon. Tévedéstekért kérjetek bocsánatot istentől és -tőlünk.</p> -<p>Ez a tökéletes mentség.</p> -<p>Ám a lappangó gyanu, a furfang, a rosszindulat, a vizsgáló -emberek tompa elméje vagy talán az igazság azt sugja, hogy ez a -holttest nem Eszter holtteste. Mit szólhat erre a vádlott?</p> -<p>Felelete egyszerü.</p> -<p>– Meglehet, a holttest nem Eszter holtteste. De ezt nálam nélkül -ki nem mondhatjátok. Ha én meg nem láthatom: akkor eltitkoljátok -előlem mentségemet, tehát az igazságot. De micsoda biró az, a ki -eltitkolja az igazságot, holott azt éppen neki kell felderiteni? A -biró az istennek hatalmával dolgozik, de csak az embernek gyarló -elméjével. Mielőtt hatalmával eltiporna: legalább vegye segitségül -az én elmémet is.</p> -<p>De a vádlottakat még se értesitették a birói szemléről. -Védőjüket pedig elzárták onnan.</p> -<p>De elzártak egyuttal minden zsidót.</p> -<p>A csendbiztos rettenetes ember volt. A nyers Vay György. S a -rettenetes csendbiztos az ő kemény pandurjaival egyebet se tett, -csak a zsidókra vigyázott, hogy azok se közelből, se távolból meg -ne láthassák a halottat s meg ne hallhassák a tanuk szavát. A -szemle nyilvános <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> birói cselekmény volt. Jelen lehetett -ott minden tisztességes ember, a ki a birósági eljárást zavarni nem -akarta.</p> -<p>Ez volt az ország törvénye. Ezt kellett a csonkafűzesi -vizsgálatnak első sorban kijátszani.</p> -<p>Azt mondja a vizsgálóbiró jegyzőkönyve:</p> -<p>»A hullát tartalmazó gödör közeléből Vay György csendbiztos és -csendlegényei a tömegesen oda gyülekezett közönséget messze -eltávolitották s utasitva lettek, hogy a hivatalos eljárás helyéhez -az illetéktelen egyéneket közel ne bocsássák.«</p> -<p>Ime a papiros türelme és furfangossága! Oda gyülekezett -közönségről s illetéktelen egyénekről szól, holott a magyar mezei -ember nem kiváncsi, nem is törődik azzal, a mi nem az ő dolga, nem -is megy oda, a hová nem hivják s e napon se »gyülekezett« a -Csonkafűzesbe. A ki odament és ott volt: azt bizony a pandurok szó -nélkül odaeresztették a halotthoz.</p> -<p>Hanem zsidó igenis volt Tisza-Lökről és Tisza-Dadáról összesen -ott vagy tizenkettő. Épen csak ezeket kergették el a pandurok. De a -vizsgálóbiró jegyzőkönyvéből ez ki nem tünnék a világért se. Hamis -a papiros.</p> -<p>Azt gondolhatná valaki: puszta elmélet ez. Hiszen a biróság -zsidók nélkül is csak megkeresi az igazságot, hiszen a biróság arra -való.</p> -<p>Igaz. Csakhogy az élet minden igazsága sok részletből áll s a -biró is csak annyi részletet ismer föl, a mennyit föl tud és föl -akar ismerni. Többet nem. Azonban több szem többet lát. Azért -rendelte a törvényhozások <span class="pagenum"><a name="Page_249" -id="Page_249">-249-</a></span> bölcsesége, hogy a birák gyöngeségét -tanu, szakértő s az ezer szemü nyilvánosság gátolja meg.</p> -<p>Bizony tervszerü dolog volt az, hogy a holttesthez zsidó közel -ne juthasson. A mint ez majd szép rendben egymásután -megbizonyosodik.</p> -<p>A birói szemlével első sorban azt kellett volna elérni, vajjon -azok, a kik Solymosi Esztert életében ismerték, ráismernek-e a -holttetemben?</p> -<p>Minden ember azt gondolná, hogy a biró úgy mutatja meg a -holttestet a tanuknak, a mint azt megtalálták. Tehát ruhásan, -felöltözötten, a mint életében szokott lenni s a mint eltünésének -napján is volt. S a mint életében minden ismerőse látta.</p> -<p>A biró nem igy cselekedett. Ez nagyon egyszerü és parasztos -eljárás lett volna.</p> -<p>E helyett levetkőztette a holttestet meztelenre s a -»ruhadarabokat azonnal a füzesben elrejtették azon czélból, hogy -azokat a hulla felismerésére (agnoszkálására) előhivandó egyének -egyelőre ne láthassák s a felismerésre a ruha látása befolyással ne -birhasson«.</p> -<p>Meztelenen kellett tehát a tanuknak a holttestet megtekinteni. -Csak ágyéka volt kissé födve.</p> -<p>Ez volt aztán a világraszóló bölcseség. Ugy mutatni meg a -holttestet, a hogy’ azt életében senki se látta.</p> -<p>Ki láthat falun, falusi lányt, ha már belépett a serdülő korba, -mezitelen? Hacsak édes anyja nem: más ugyan nem.</p> -<p>A szemérem csodálatos érzés. Van benne valami fenség, a mi -imádásra méltó s ezer titok, melyet az élet tudósai <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> még nem -tudtak megfejteni. A virág és az állat nem ismeri. A gyermek se -ismeri. Később, lassanként, az ötödik-hatodik életévvel kezd már -fejlődni. A lányoknál talán előbb, mint a fiuknál. De a mikor már -kifejlődött: a lányoknál sokkal erősebb, mint a férfiaknál.</p> -<p>Mi a szemérem?</p> -<p>Nem csupa ösztön, nem is csupa gondolat, semmi esetre se -megfontolás. Még csak nem is puszta érzés. Valami csodálatos -működése az agynak.</p> -<p>A szemérem elfödi a testnek nagy részét, a testen lévő völgyeket -és halmokat, a tagok vonalait s a vonalak mozgását. Mintha valamit -féltene valakitől.</p> -<p>Mit félt?</p> -<p>Az erőt vagy a gyöngeséget félti? A bájakat vagy azok hiányát? -Mitől őrizkedik? Idegen szemektől. Idegen gondolatoktól.</p> -<p>Nemcsak féltés, hanem félelem is van a szemérem érzetében.</p> -<p>Minden szűz hajadon lelkének mélységeiben ott rejtőzik valami -öntudatlan ösztön, hogy ő vágynak, vonzalomnak, imádásnak tárgya. -De csak ugy és addig, a mig testének alakbeli szépségei a nyers -napfény elé nem jutnak, a mohó szemek előtt föl nem tárulnak. Ha -föltárulnak: birálat léphet az imádás helyére. A rajongás talán -összehasonlitásra, tünődésre, megfontolásra, kiábrándulásra vezet. -A szentséges titkok el lesznek árulva s a lepleiben imádott alakról -észreveszik, hogy ő is egykor pajkos gyerek volt s majdan redős -aggá válik S észreveszik, hogy az élő állat természeti törvényeinek -<span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> minden nyomdoka rajta is ép ugy megvan, -mint mindenkin. Sőt ép ugy megvan, mint madarán és macskáján.</p> -<p>Ha anyajegy van a hajadon testének rejtett részein: szemölcs, -szeplő, eper vagy szilva vagy valami hegedés: ugy látszik, mintha -értenők a mezbe burkolódás minden okát. De hiszen a tökéletes alak -is csak ugy elburkolódzik, mint a tökéletlen. Sok talán még jobban. -Ha csupa fény, csupa illat, csupa alakbeli tökéletesség is a leány -teste: a leány annál inkább óvja azt a nyilvánosságtól.</p> -<p>S a szemérem nem szünik meg a korral, csak módosul. Nem szünteti -meg az álmiveltség se, csak eltorzitja. Az anyaság is csak -tökéletesiti.</p> -<p>A falusi paraszt lányka csak fejét, nyakát, könyökig feltürt -karját s lábafejét a bokáig engedi át a napvilágnak. Minden más -tagjára a ruha árnyéka borul. Ha fürdik is: férfiak közelében -sohase fürdik s kis gyerekek, lányok, asszonyok társaságában se -veti le ingvállát és szoknyácskáját. Mellét, köldökét, tomporát, -ágyékait s lábának térden felül való részeit meg nem engedi nézni -senkinek. Még legbensőbb barátnőjének is nagy ritkán. Irtózik még -az orvos szemétől is. Egyik magyar királyné inkább meghalt, semmint -a szemérem fenséges törvényei ellen vétsen s orvosának megmutassa -tagjait. Ez a természet igazsága. De titka is.</p> -<p>Ki látta Solymosi Esztert, mint fölserdült meztelen lánykát?</p> -<p>Senki. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>De azért a csonkafűzesi szegény holttetemet anyaszült meztelenen -mutatták meg a tanuknak.</p> -<p>Miért csinálta ezt igy a vizsgálóbiró? Várjunk sorra, minden -kitudódik apródonként.</p> -<p>Először az eltünt lányka édes anyját kérdezte ki: minő ruhában -tünt el Eszter?</p> -<p>Az édes anya elmondta a ruhadarabokat.</p> -<p>A fején fekete babos fehér kendő, a szélén sárga virágokkal. Ez -hiányzott a holttesten. Ez a hajjal együtt veszhetett el, mert -hiszen a haj egészen hiányzott. A koponya kopasz volt.</p> -<p>Nyakán nagy veres, rojtos, hara kendő. Ez megvolt a -holttesten.</p> -<p>Felső testrészén, vállán, derekán és karjain karton benemérő -vagy otthonka, kis női kabát, veres-fehér-fekete koczkával. Ezt -megtalálták a holttesten. A szövet otthoni maradékát az anya -nyomban felmutatta. A jelenvoltak rögtön belátták, hogy a -maradékszövet ugyanaz a kelme, mint az otthonka.</p> -<p>Az otthonka alatt a belső fehérnemü havasi gyolcsból készült -fehér ingváll. Ott volt a holttesten is.</p> -<p>Derékon és azon alul veres csiku karton kötény, ez alatt kék -barkhendszoknya, ez alatt vörös karton alsószoknya s ez alatt -ingalj falusi vászonból. Igy beszélte el az anya. Mindezt -kétségtelen valóságban megtalálták a holttesten.</p> -<p>A holttest lábán nem volt czipő. Solymosi Eszter is mezitláb -volt az utolsó napon.</p> -<p>Eszternek volt kezében kendője is. Ennek hasonló <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> mássát -elhozta az anya a Csonkafűzesbe. Ezt is megtalálták a holttesten. -Ez volt a balkeze csuklóján csimbókba kötött kendő, melyben a -festékes csomag volt.</p> -<p>Ime: semmi kétség. A holttest ruházata ugyanaz volt, a melyben -Solymosi Eszter ápril 1-én nyomtalanul eltünt.</p> -<p>A vizsgálóbiró furfangos bölcsesége azt határozta, hogy a tanuk -ne láthassák a ruhát, nehogy annak látása félrevezesse őket.</p> -<p>De hát miről lehet fölismerni a tűzben, vizben elhaltakat? Nem a -ruhákról, inggombról, karpereczről, fülbevalóból, külső élettelen -tárgyakból, melyeket a tűz esetleg el nem emészt vagy a viz el nem -változtat?</p> -<p>Solymosi Eszter ápril 1-én tünt el a Tisza partján s a tutajosok -junius 18-án találták meg a holtesttet. Ha az eltünt lányka a Tisza -hullámaiban találta meg a halált: akkor 79 napig volt holtteste a -vizek lakója.</p> -<p>A víz csodát mivel a holttestekkel.</p> -<p>A viznek halottjai csak úgy elvesztik alakjukat, mint a tűznek -halottjai. S az elváltozás mindenütt ott van a koponyától kezdve a -lábfej talpáig.</p> -<p>A haj, kivált a hosszu haj, gyakran eltünik. Vagy letöredezik, -vagy kimállik. A folyó víz mindig mozog. A hol mozgás van: ott -mindig van erőszak is. S a kimállott hajat a legkisebb erőszak is -leszedi a fejről. Hányszor akadhatott meg a lányka haja faágban, -parti gyökérben, rárakodott iszapban s a mint a testet -meglibbentette a hullám vagy tovább sodorta az áram: a haj elvált s -a fej kopasz maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p>A ki serdülő lányt dús hajzattal ismer: első pillanatban alig -ismer rá, ha ugy találkozik vele, mint tar fejüvel. Még ha él is, -beszél is, nevet is: idő kell hozzá, mig megszokja, mig elismeri, -hogy ime csakugyan ez a lány az, a ki hetek előtt még dúshaju -volt.</p> -<p>A csonkafűzesi holttest hajának hiánya a tudománynak és -tapasztalatnak szép kérdéseit vetette föl a nagy per -folyamában.</p> -<p>A víz csodálatosan eltorzitja az arczot is.</p> -<p>Letörli róla az élet szinét. Maga a halál is megcselekszi ezt a -víz segitsége nélkül, hát a mikor még a víz is segit neki s -rothasztó enyészet is.</p> -<p>Ha a holttest hosszabb ideig van a vizben: lehámlik róla a -bőrnek külső kérge, melynek tudós neve: epidermis, magyarul: -felhám. E külső kéregbe van beivódva az a festék, melyből a bőr -szine készül s melyet származás, napfény, életkor, szél és vihar -csapkodása s faji természet készit, gyüjt s módosit. A külső kéreg -lehámlásával a czigány asszony redves arcza s a nehéz munkát végző -szolgálónak durva tenyere csak oly finommá, lágygyá, fényessé és -halaványnyá válik, mint a királyné arcza s a királykisasszony -selyem keze. Szivtelen és goromba és igazságos erő az enyészet -ereje. Nem törődik semmiféle anyakönyvi bizonyitványnyal. Egyenlő -módon bánik mindenkivel.</p> -<p>Lemállanak, lehullanak a külső kéreggel együtt a körmök is. De -megmarad az ujjakon a köröm ágya.</p> -<p>S oly szép, tiszta és fényes az a körömágy s annyira hasonlit az -igazi körömhöz, hogy komoly megfigyelés <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> nélkül -a körmök hiányát észre se lehet venni. A mint hogy Bary -vizsgálóbiró se vette észre és szakértői se. Sok mulatságos jelenet -lett ebből utóbb az itélő biróság előtt.</p> -<p>Az arcznak vonásai a folyam langy vizében tökéletesen -elváltoznak.</p> -<p>Sok vonal, sok szöglet, sok dombocska és sok gödröcske van az -emberi arczon. Csupán az ajkak vonalai is százfélék. Hát még a szem -körül képződő finom redők, hát a mosolygás, tüsszentés, köhögés, -öröm és fájdalom, harag, boszú és dévajság ezerféle kicsiny és nagy -vonása! Mindezt eltorzitja a halál s még a halálnál is ezerszerte -jobban eltorzitja a rothadás, kivált ha az a vizben történik. A -halál maga, ha csendesen áll be s lezárt szemekkel találja a -haldoklót, nyugalmat fest az arczra. Mintha csak aludnék az, a ki -már halott. De a mint a merevség elmulik s megkezdődik a feloszlás: -az élőnek arczvonásai örökre eltünnek s azokat többé visszaidézni a -mindenható se tudja.</p> -<p>A viz, kivált ha langyos, mint a Tisza nyári vize, kettős erővel -rombolja a tetemet. A tetem nagy része a vizben is légnemüvé alakul -át, mint a száraz sirban, de ez az átalakulás mégis más módon -történik. A vizi holttest hol felszáll, hol lesülyed, a mint -fajsulya a rothadó gázok miatt változik. Időnként a viznek mélyén -fekszik vagy a napfényre jön ki. A napfény is módositja az -enyészetet.</p> -<p>Az elmulás, a megsemmisülés se egyféle. A tetem megőrzi -egyéniségét sokáig, még az enyészetben is. Két <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> -testvért temessenek egymás mellé, egy napon s egy betegségben -hunytak el: még az ő enyészetük se egyenlő. Az egyiké talán évekkel -gyorsabb, mint a másiké. A vizben való enyészés is ekként -különbözik.</p> -<p>Nem az esetlegességekre gondolok. Vannak vizi állatok, melyek -megtámadják, megeszik a holttestet. Különösen a rákok, a húsevő -halak közt pedig a csuka. A rák nagyon szereti az ajkakat, a -szemeket s az orrot. Egy-két nap alatt képesek az arczot egészen -elcsufitani, minthogy nagymértékben megcsonkitják azt. A -csonkafűzesi holttest arczán nem volt rák vagy haltámadás -nyoma.</p> -<p>Ez véletlen.</p> -<p>De az enyészet szabályszerü változatai is sokfélék. Láttam -barna, cserszinű vízi tetemet, láttam gyenge hamuszinüt, láttam -olyat, melyet szappanszinűnek tartottam, de olyat is, mely a -gyöngyházhoz volt hasonló. Mi az oka az egyik vagy a másik szinnek? -Ki tudná azt bizonyosan? A halottnak neme, életkora, életmódja, -betegsége, enyészetének foka, vizben létének időtartama, a viznek -hőfoka s vegyi alkata: mind oka lehet többé-kevésbbé annak, hogy -időnkint milyen szine legyen a halottnak.</p> -<p>Láttam vizi tetemet kidülledt szemekkel. De láttam olyat is, -melyen a szemek egészen eltüntek s a szemek helyén csak vékony -vonal látszott. Se szemgödör, se pillák, se pillaszőrök.</p> -<p>Biróság idézett egykor Dunából kifogott holttest fölismerésére. -Kedves rokonom volt az eltünt élő. Egyetlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> vonását -se ismertem föl az élőnek. Arcza, termete egészen más volt, mint az -élőé. Különösen kerestem a hasonlatosságot keze ujjain. Ezeket -életében nagyon megfigyeltem. Vastag tömzsi ujjai voltak s a kéz -hátán a középső izületi hajtásnál különös alaku redők. Ezeknek se -akadtam nyomára. Még az ujjak is vékonyakká váltak. Pedig semmi -kétségem se volt arra nézve, ki volt a holttest, a mig élt. -Ruházata minden darabját biztosan fölismertem. Zsebórájára is -biztosan emlékeztem. A holttest hónapokig volt a Dunában, a -zsebórának meg kellett állni nyomban, mihelyt a vizbe került. A -zsebóra tiz órát mutatott, az élőt esti kilencz óra után látták -utoljára. Ime az a kis időmérő gépezet megmutatta, hogy a titkon -bekövetkezett halál melyik perczben állott elő.</p> -<p>A ruha és zsebóra nélkül arra kellett volna esküdnöm, hogy nem -tudom, ki volt, mig élt az előttem fekvő holttetem. És a -vizsgálóbiró a Csonkafűzesben mégis csupán a meztelen testet -mutatta meg a tanuknak. Pedig az a holttest serdülő lánynak teteme -volt. Az ilyet felismerni a legnehezebb.</p> -<p>Felnőtt férfinél van bajusz, szakáll. Élemedett nőnél van -gyakran szemölcs, bőrkinövés, foghiány, a melyet jól ismertek az -ismerősök. Fölserdült fiatal lánykánál minden efféle különös jel -nagy ritkaság. Solymosi Eszter testén nem is volt efféle.</p> -<p>De különös jele mégis volt.</p> -<p>Jobb lába fejére a mult 1881-ik évben Szent Mihály havában -rálépett a tehén s patájának éle mély sebet <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> vágott -a hüvelykujj töve irányában a lábfejen. A seb begyógyult, behegedt, -de a hegedésnek nyoma állandóan megmaradt. S minthogy a lányka -nyáron s őszszel mindig mezitláb szokott járni, mint a falusi -szegényebb cselédlányok: a hegedés jelét-nyomát tehát minden -leányismerőse, minden játszópajtása jól ismerte. A tehéntaposás -valóságát előadta s megerősitette édesanyja is. Ha tehát a -csonkafűzesi tetem, mig élt, Solymosi Eszter volt: ezt a különös -jelet meg kellett találni a lábfejen.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Az első fölismerési eljárás tanui. – Ezek közt -Szakolczai Julcsa. – Hat tanu fölismeri Esztert, kettő pedig nem. – -A vizsgálóbiró nem veszi irásba a fölismerő tanuk által igazolt -azonossági jeleket. – Az ember foga és a falevél. – Az ember nyoma. -– A második fölismerési eljárás tanui. – A kálvinista lelkész -vallomásának birálata. – Más termetarányok mutatkoznak a -felöltözött nőnél, mint a mezitelennél. – Az emberi test magassága -szemmérték után bizonytalan.)</p> -<p>E napon, junius 19-én nyolcz tanut bocsátott a holttest -felismerésére a vizsgálóbiró.</p> -<p>Az anya, Solymosi Jánosné határozottan kijelentette, hogy a -tetemben lányát, Solymosi Esztert föl nem ismeri, az a tetem nem -lehet az ő lányáé.</p> -<p>A második tanu özvegy Solymosi Gáborné. Ez Solymosi Jánosnénak -testvérje s igy az eltünt lánykának nagynénje. A lánykát jól -ismerte. A tehéntaposás okozta sebről ő is tud. A holttestnek -figyelmes megszemlélése után kijelentette, hogy abban Solymosi -Eszterre nem ismer.</p> -<p>Lóczi János harmadik tanu eszlári ember s az eltünt <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> -leánykát jól ismerte. A holttest megszemlélése után kijelentette, -hogy ajaka, szeme és nagysága után itélve abban Solymosi Esztert -fölismerni véli.</p> -<p>Solymosi János volt a negyedik tanu. Másod unokatestvérje -Solymosi Jánosnénak, az eltünt lányka anyjának. Vérszerinti rokon s -az eltünt lánykát jól ismerte. Arczállás és nagyság után Solymosi -Eszterének gondolja a holttestet.</p> -<p>Jakab János eszlári lakos a holttestet kék szemei, fogainak -rendes állása és nagyságából következtetve Solymosi Eszterének -véli. – Megjegyzi a vizsgálóbiró, hogy ez a tanu a holttest szemeit -kék szemeknek nézte, holott Eszternek fekete szemei voltak.</p> -<p>A hatodik tanu Szakolczai Julcsa 19 éves hajadon lány, eszlári -lakos. E tanura még gyakran visszatérünk. Tanusága rendkivül -fontos, a mi azonban a vizsgálóbiró jegyzőkönyvéből épen nem tünik -ki. E jegyzőkönyvbe csak annyi van beiktatva, hogy Szakolczai -Julcsa a fogak, szemek és lábak után itélve határozottan állitja, -hogy a holttest Solymosi Eszteré.</p> -<p>Juhász József a hetedik tanu. Ő a száj, ajak és nagyság után azt -gondolja, hogy a holttest Solymosi Eszteré lehet, de abban nem -biztos.</p> -<p>Az utolsó tanu e napon Juhász Andrásné, ki a holttest nagyságát -és fogait olyanoknak nézi, mint Solymosi Eszteréi voltak, de az -azonosság felől biztosat állitani nem tud.</p> -<p>Szóról-szóra közlöm a vizsgálóbiró jegyzőkönyvének im ez -adatait. E jegyzőkönyvvel követte el Bary aljegyző <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> a -végzetes hibát. Ha e jegyzőkönyvet törvényes alakban s okosan -késziti el: vége van a nagy pernek azonnal s a nagy csomó ártatlan -ember nem sinyli a börtönt még tizennégy hónapig.</p> -<p>A jegyzőkönyvet egyik tanu se irta alá. Tudott irni mind. A -törvény szigoruan megparancsolja, hogy a jegyzőkönyvet azzal, a -kinek tanuságát tartalmazza, mulhatlanul alá kell iratni. A -vizsgálóbiró egyenesen megszegte a törvényt.</p> -<p>Miért tette ezt?</p> -<p>Bizony nem azért, mert meg akarta szegni. Nem azért, mert -gyönyörüsége volt a törvény mellőzésében. Hanem azért, mert ő -szentül hitte, hogy a csonkafűzesi tetem nem az eltünt lányka volt, -a mig élt s bizton számitott arra, hogy a tetem idegen voltát ő még -be fogja bizonyitani. Nem tartotta egyelőre tehát komolynak azt a -munkát, azt a jegyzőkönyvet, a mely szerint nyolcz tanu közül hat -egyenesen az eltünt lánykát ismerte fel a holttestben és pedig a -hat közül egy tanu tökéletes határozottsággal.</p> -<p>Hát a vizsgálóbiró igy gondolkodott. Tévedett kegyetlenül, de ez -volt meggyőződése. Nem vádolom érte erkölcsileg. Csak elméje volt -gyönge, nem lelkiismerete. S ha ő lett volna az itélőbiró: hát egy -sulyos birói tévedéssel több lesz a világon. Nem nagy dolog. Csak -az törik össze alatta, a kit ér. Volt már ily tévedés elég s lesz -még sok. Gyarlók vagyunk.</p> -<p>Csakhogy a vizsgálóbiró nem itélőbiró s a történelmi -tapasztalatoknak s józan elmének ezer indoka szól a <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> -mellett, hogy itélőbiró ne is lehessen. Tehát neki nem szabad csak -azt jegyezni fel, a mi az ő meggyőződése, sőt szent és egyetlen -kötelessége abból áll, hogy ha nézetével, egybevetéseivel, -meggyőződésével ellenkezik is: azt jegyezze fel hiven, a mi előtte -történik.</p> -<p>A hű följegyzésekből az itélőbiró tudja megközeliteni az -igazságot. A vizsgálóbiró nem. Szövevényes ügyekben a vizsgálóbiró -a dolognak mindig csak töredékes részét látja egyszerre s ezt is -gyakran elfogult lélekkel s kénye szerint való vélekedés szemüvegén -át. Tehát hamisan vagy fonákul.</p> -<p>De erre később terjeszkedem ki.</p> -<p>A vizsgálóbiró vétke a csonkafűzesi eljárásnál valósággal nem is -abból állott, hogy tanukkal nem iratta alá a jegyzőkönyveket. Ez -csak a törvénynek s nem az igazságnak megsértése. Nagy vétke az -volt, hogy annak a hat tanunak nyilatkozatát nem jegyezte föl -apróra, a ki a holttestben az eltünt lánykát ismerte föl.</p> -<p>A fölismerésnél nem a tanuk száma dönt. Száz meg ezer tanu lehet -s azok közt apa, anya, testvér, jegyes, hű barát, a ki az enyészet -és víz által eltorzított meztelen holttestben nem ismeri föl az -eltünt egykori ismerőst. Ha akad egyetlen tanu, habár gyermek, -féleszü vagy borittas is, ki kétségtelen anyagi különös jelét -ismerte az eltüntnek, ha e jelről számot tud adni s ezt a -holttetemen meg tudja mutatni: ez a tanu látja csak az igazságot s -nem a másik száz vagy ezer tanu. Mert az anyagban a természet -igazsága rejlik, ez ellen pedig száz meg ezer tanunak esküje se ér -semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p>Ime a holttest nagyságát Solymosi Eszterének állitja öt tanu: -Lóczi János, Solymosi János, Jakab János, Juhász József és Juhász -Andrásné.</p> -<p>Solymosi Eszter ajkait fölismerte a holttesten két tanu: Lóczi -János és Juhász József.</p> -<p>Szemeit fölismerte Lóczi János, Jakab János és Szakolczai -Julcsa.</p> -<p>Fogait fölismerte Jakab János, Szakolczai Julcsa, Juhász -Andrásné.</p> -<p>Száját fölismerte Juhász József.</p> -<p>Lábait határozottan fölismerte Szakolczai Julcsa.</p> -<p>Arczállását fölismerte Solymosi János.</p> -<p>A vizsgálóbirónak föl kellett volna jegyeznie, hogy e tanuk a -holttestnek ama részeit miről ismerték föl, miként adták elő -véleményüket s mivel bizonyitották ezt. A vizsgálóbiró egyénileg -kételkedhetett abban, hogy e tanuk eltalálták-e az igazságot? De -már azt véglegesen megitélni, hogy valósággal eltalálták-e vagy -eltévesztették az igazságot, nem tőle függött, nem az ő jogában -állott, neki arra se képessége, se hivatása nem volt. Erre a vád, a -védelem és az itélőbiróság volt hivatva. Ezek elől a tanuk -legfontosabb nyilatkozatait eltitkolni nem volt szabad. S a -vizsgálóbiró eltitkolta.</p> -<p>E ponton van a nagy per végzetes fordulata.</p> -<p>Egyébként is nagy veszteség a följegyzések elmulasztása. A mezei -tanulatlan ember figyelő képességének szép bizonysága lett volna a -hű és pontos följegyzés. Ez a bizonyság elveszett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Volt tanu például, a ki fogairól ismerte föl a tetemben az -eltünt leánykát. Ez a dolog nagyon egyszerünek látszik, pedig épen -nem az.</p> -<p>Látni más, mint nézni s nézni is más, mint megnézni. Minden -ember lát, sok ember néz is, kevés ember van, a ki megnéz valamit -igazán. Minden gyermek látja, naponként látja apjának, anyjának, -testvérjének fogait, de ha azok a fogak rendesek, ha azok egyikében -vagy másikában feltünő különösség nincs: százezer ember közt alig -van egy, a ki apja, anyja, testvérje fogait meg tudná különböztetni -mások fogaitól.</p> -<p>Igaz, hogy a rendes alaku fogak egyenlő nem, kor és kezelés -mellett feltünőleg egyenlő alakuak. A czigányé se más, mint a -királyé. Legföljebb szebb, erősebb és tartósabb, mint a -királyé.</p> -<p>De már a különböző fák levele nem egyenlő alaku. Ám bármily -ügyes kertész, növénytudós, vagy erdőkerülő elé tegyenek nagy csomó -falevelet, hogy válogassa szét a leveleket s jelölje meg, melyik -falevél minő fának a levele: megtéved csaknem minden falevélnél s -dugába dől minden tudománya. Jegenye, fekete és rezgő nyár, körte, -alma, bükk, szilva, nyir, gyertyán, meggy, édes gesztenye, hárs, -szil, egerfa levele bizony nem egy alaku s ha mindegyikből -ötöt-hatot veszünk s valamennyit összerázva odatesszük a tudós elé: -összezavarodik a tudós egy pillanat alatt. Azt se tudja utóbb: -fiu-e vagy lány?</p> -<p>Mert a falevelet ugyan egész életén át mindenki látja, egyik fát -a másiktól meg is tudja különböztetni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> de már -a fák levelét a czélból, hogy azok különbözőségét elméjében -megjegyezze, nem szokta megnézni senki. Vagy legalább kevés ember -van a világon, a ki ezt megcselekszi.</p> -<p>Igy vannak az emberek a fogakkal. Még saját fogaikkal is. Nem is -adok sokat azokra a tanukra, a kik a fogak alakja után akarták -fölismerni, vagy föl nem ismerni a holttestet. De, ha mégis akadt -ember rendkivüli és csodálatos figyelő erővel, a ki erre képes -volt: bizony föl kellett volna annak nyilatkozatát szó szerint -jegyezni. Szép és különös elme lett volna ezzel megörökitve.</p> -<p>Mert azok közt, a kik a természet kebelén élnek s az erdők, -mezők tüneményeit egész életen át közvetlenül szemlélhetik, -csodálatos figyelő erejü elmék akadhatnak. A kik százötven anyajuh -és százötven bárány közül fölismerik: melyik anyának melyik a -báránya, melyik báránynak melyik az anyja. A ki egész falu minden -lovát fölismeri háromszáz lépés távolságból. A ki kétszáz szőlőfajt -fölismer tavaszszal a leveletlen venyigéről szempillantásnyi -megtekintés alatt.</p> -<p>A ki igy tud figyelni, igy meg tud nézni valamit: az a rendes -alaku fogak után is képes fölismerni a halottat.</p> -<p>Volt még egy különössége az eltünt lánykának. Ez az volt, hogy -lába ujjai nem feküdtek egymás mellett, hanem széjjel álltak, mint -a hogy csecsemő gyermeknél szokás a születés utáni napokban.</p> -<p>A művelt világ városi lakói közt milliók élnek, nőnek, -megöregesznek s meghalnak a nélkül, hogy valaha <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -embernyomot láttak volna. Embernyomot csak mezitláb járó ember után -és csak sekélyes sárban és hóban, sekélyes porban s tömött sekélyes -homokban lehet látni. Ám a mívelt népek lakta városokban kevés a -mezitlábas ember s uton, utczán, utfélen alig van olyan sár, por és -fövény, a mely az embernyomot megőrizné. Ha akad is embernyom: azt -a járó-kelők nyomban eltiporják.</p> -<p>Minden állatnak, mely lábon jár, megvan a maga külön nyoma. -Kutya, macska, róka, farkas, medve, ló, ökör nyomát jól ismeri -minden falusi ember ott, a hol ez állatok élnek. A fiatal sertés, -kecske és juh nyomát szintén fölismeri a figyelő mezei nép, noha -ezek nyoma már nagyon hasonlit egymáshoz. Lud, pulyka, tyuk, kacsa -nyoma jelentékenyen különbözik. A szarka és veréb nem lép, hanem -ugrik, kissé szétrombolja mind a kettő a maga nyomát. Gólya, -libucz, varju nyomát a falusi gyerek tisztán meg tudja -különböztetni. Természetesen az emberét is. A nyom a tudomány -történetében is szerepel. Tudományos búvárlatoknál fölfedezésekre -segitett. Az állattan és a földtan sokat köszönhet a kövületekben -és a megszilárdult iszapokban fenmaradt nyomoknak. A népregék és -népmesék is csaknem minden országban beszélnek nyomokról, melyek -sárkánytól, tátos lótól vagy valamely mesés hős lova lábától -származnak.</p> -<p>Az embernyom nagyon érdekes akkor, ha az ember talpa magas -ivezetü s lábujjai szerte állanak. Szép alakot képez a porban. A -sarok nyoma köralaku. Ezt <span class="pagenum"><a name="Page_266" -id="Page_266">-266-</a></span> egy kissé kifelé hajló vonal köti -össze a lábujjak alsó tövének nyomával. Azután jön félkörben egy -nagyobb s négy kisebb boglár alaku nyom, melyek se egymással, se az -ujjak tövének nyomával össze nem függenek. Ezek a boglárok a -lábujjak nyomai, melyek csak egyetlen köralaku ponton érintik a -földet.</p> -<p>Solymosi Eszter lába ujjai széjjel álltak. Nem is volt ludtalpu. -Őt hát nyomáról is megközelitőleg föl lehetett volna ismerni. Egyik -tanu rá is mutatott a csonkafűzesi holttest lábujjaira, mint a -melyek teljes hasonlósággal széjjel álltak. A vizsgálóbiró és -emberei nem adtak rá semmit. Ezt a körülményt se jegyezték föl. -Gondolkodó elme s erős figyelés kellett volna ahhoz, ily tünetet -gondosan megvizsgálni.</p> -<p>A vizsgálóbiró nem volt megelégedve a csonkafűzesi eljárás -eredményével. Az anya és nagynéne idegen és ismeretlen lánynak, hat -tanu Solymosi Eszternek ismerte föl a tetemet. A ruha kétségtelenül -Solymosi Eszter ruhája volt. Eltüntekor ez volt rajta. Ha -megnyugodott volna a tanuk nyilatkozatában: akkor nyomban meg -kellett volna szüntetni a zsidók ellen támasztott vádat és pert, -mert hiszen ime az eltünt lányka megkerült s nincs a nyaka elvágva, -vérét senki sem ontotta.</p> -<p>De hát mit szólt volna ehhez a zsidók ellen gyűlölködő -felizgatott társadalom?</p> -<p>Akármit. Az igazság az első.</p> -<p>Igaz. Csakhogy ekként csupán a nagy lelkek és bölcs elmék -gondolkodnak. Ámde a mikor a tömeget a gyűlölködés <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> -indulata lepi meg: akkor a nagy lelkek és bölcs elmék -félrevonulnak, mert tehetetlenek.</p> -<p>A vizsgálóbiró azt mondta: be kell vinni a holttestet -Tisza-Eszlárra, közszemlére kell ott tenni, legközelebbi rokonainak -s legjobb ismerőseinek meg kell mutatni s ekként minden kétséget el -kell oszlatni.</p> -<p>Bölcs felfogás és okos rendelkezés. S ha a foganatositás is ugy -történik, mint a hogy’ a gondolat a papirosra lett irva: gyorsan -eljutunk az igazsághoz.</p> -<p>A holttestet az orvosok megszemlélték s külsejét jegyzőkönyvben -részletesen leirták. Azután föltették egy kocsira s minthogy az idő -már későre járt, sőt egészen beesteledett, csak Tisza-Lökre -szállitották s nem Eszlárra. Tisza-Lökön kivitték a köztemetőbe s -az éjszakán át ott őrizték. Őrségül öt városi őrt rendeltek mellé -Cséplő János fogházőr parancsnoksága alatt. Voltak a temetőben -mások is. Kiváncsi ember mindig akad, a ki ott akar lenni -mindenütt. Késő éjfélig, sőt hajnalig voltak járó-kelők a holttest -mellett.</p> -<p>Másnap, junius 20-án reggel átvitték a holttestet -Tisza-Eszlárra. Egyenesen özvegy Bátori Gáborné házánál álltak meg -vele s annak kertjében elhelyezték. Két kecskebakra ajtót tettek s -arra a holttestet ráfektették. Itt kellett megtörténnie a további -szemlének s a holttest felbonczolásának.</p> -<p>Az első kérdés természetesen az volt, kik ismerték Solymosi -Esztert, mig élt? A második kérdés az volt: kiket idézzenek meg a -holttest felismerésére azok közül, a kik Solymosi Esztert ismerték? -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span></p> -<p>A vizsgálóbiró ugy döntött, hogy zsidót semmi esetre se idéznek -oda tanunak. Igaz, hogy az ő bőrükre megy a dolog, egy csomó ember -fogságban is ül már a gyanu miatt: mindamellett nekik a -felismerésnél semmi helyük.</p> -<p>Pedig több zsidó ismerte az eltünt lánykát.</p> -<p>Ismerte Rózenberg Herman, a kinél Solymosi Zsófia, az eltünt -lányka nénje szolgált. Látta az utolsó napon is.</p> -<p>Ismerte leánya Rozi is, a ki mint 14 éves serdülő lányka épen -egyidős volt Eszterrel. Egyivásu lányok ugyanazon faluban egyébként -is ismerni szokták egymást.</p> -<p>Ismerte Braun Ábrahám, Groszberg Leon, Einhorn Májer. Ismerte -Klein József is, de csak három év előtti időből. Hogy őt nem -idézték tanunak: helyes dolog volt. A serdülés életszakában három -év nagy változást csinál rendszerint az emberek alakján. Soványka -gyermeklányból sugárzó telt hajadont csinálhat.</p> -<p>Ismerte Sarf Móricz is, a tanu. Hiszen ő látta a tanuk közül -utoljára. Ő beszélte, hogy látta, mikor a koldus zsidó bevezette a -zsinagógába s mikor ott a metszők lefektették, nyakát vágták, vérét -vették. Őt okvetlenül meg kellett volna kérdezni.</p> -<p>De különösen meg kellett volna kérdezni Kohlmájer Józsefet, a -boltost. Nála vett festéket az eltünt lányka az utolsó órában. Ő -csomagolta be a néhány fillér áru festéket sárga papirosba. A -csonkafűzesi hulla csuklóján is találtak sárga papirba csomagolt -festéket egy zsebkendőbe kötve. Egyetlen egy ember se lehetett -Eszláron se rokon, se idegen, a ki az igazság földeritése végett -<span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> méltóbb fölismerő tanu volt, mint -Kohlmájer a boltos. Minden törvény s minden józan okosság azt -követelte, hogy Kohlmájert megidézzék a tanuskodásra.</p> -<p>Nem tették. Neki se a holttestet, se a föstéket, se a fösték -csomagoló papirját meg nem mutatták.</p> -<p>Miért nem?</p> -<p>Miért tünt el a biróság kezén nyom nélkül az a csomagoló papir? -Mert nyom nélkül tünt el. Junius 18-án este, mikor még a tutajosok -is ott voltak a Csonkafűzesben, mindenki látta Kohlmájer csomagoló -sárga papirját. Kiss Jenő járási orvos föl is jegyezte a rendőri -szemlejegyzőkönyvben. Látta a szolgabiró, látta a pandur, látták a -dadai előljáró emberek, látták a zsidók is. A mikor a Tiszaparti -egy napi sírjába ujra eltemették a halottat: kezén hagyták a -kendőbe kötött papircsomagot. Egész éjjel egész sereg komoly, -becsületes ember őrizte a sírt és a benne nyugvó tetemet, a -papiroshoz nem nyult senki. Bary vizsgálóbiró érintetlenül találta -azt, de az ő jegyzőkönyveiben azért nyoma sincs a sárga csomagoló -papirosnak.</p> -<p>Eltünt, elveszett.</p> -<p>Ép ugy elveszett a fösték is. Pedig még elég fösték volt a -holttest kezén. Hiszen mikor a dadai csősz a botjával kissé -megpiszkálta, a Tisza vizét is beszinezte a holttest körül. Volt -hát annyi még, a mennyiből Kohlmájer kényelmesen megmondhatta -volna, hogy ime, ez a fösték tőle való, ezt vette tőle életének -utolsó órájában az eltünt szegény lányka.</p> -<p>A felismerésnek eme kétségtelen anyagi erősségei <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> tehát -eltüntek s Kohlmájer boltost a halott közelébe ereszteni nem -lehetett.</p> -<p>Legyen sötétség! Mintha csak ez lett volna a vizsgálóbirói -eljárás czélja. Pedig nem ez volt. Ma még nem.</p> -<p>A községi előljáróság s a bánkódó anya jelölték ki azokat, a -kiket a fölismerési tanuskodásra meg kell idézni. Hogy miért épen -azokat s miért nem másokat is, például Rózenberg Rózit, Sarf -Móriczot a tanut s Kohlmájert a boltost: erre nézve a vizsgálóbiró -semmiféle följegyzése se nyujt felvilágositást.</p> -<p>Nekem bizalmasan azt jelentették utóbb, hogy a holttesthez csak -azokat eresztették, a kikkel előbb Farkas Gábor, a tevékeny és -eszes községi biró beszélhetett. Tudom, hogy a vizsgálat -félrevezetésében ez a biró nagy tevékenységet fejtett ki s a hol -ennek irásbeli nyomai lesznek: ott rá is mutatok majd a biró nagy -buzgóságára. De arról, hogy a fölismerő tanukkal e napon előre -tanácskozott volna, nincs irásbeli följegyzés. A hozzám érkezett -jelentést tehát nem vettem figyelembe. Nem veszem most se.</p> -<p>Ujabb tizenhárom fölismerő tanut idéztek a holttest mellé özvegy -Bátori Gáborné kertjébe.</p> -<p>Már ez a hely is furcsán lett megválasztva.</p> -<p>A birói szemle s a tetem orvosi bonczolása állami és birósági -közügy volt. A törvény és általános birósági gyakorlat szerint a -szemlének és bonczolásnak s e czélból a holttest elhelyezésének -valami középületben, a falunak valamely közhelyiségében kell -megtörténni már akár födél alatt, akár szabad ég alatt. Magánember -<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span> magánhelyiségét ingyen ilyen czélra nem -igen engedi át. Babona, előitélet, irtózás, a holttest szaga, a -bonczolással járó szenny és lótás-futás faluhelyen mindenkit -visszariaszt attól, hogy épen nála történjék az efféle birói -eljárás. S bizony Bátori Gábornénak, a szegény özvegy asszonynak -épen nem jutott volna eszébe óhajtani vagy csak megengedni is, hogy -az ő háza legyen e czélra kiválasztva.</p> -<p>Reggel már az a hir terjedt el faluszerte, hogy a zsidók idegen -holttestet csempésztek a Tiszába Solymosi Eszter képében. A -holttest, mig élt, zsidó lány vagy asszony volt s azért feje le is -van borotválva. Nem is lehet máshova tenni, mint a zsidó imaház -udvarába. Ott kell felbonczolni s azután a zsidó temetőbe kell -eltemetni.</p> -<p>Bizony a tisza-eszlári urak némelyike is igy gondolkozott. A -vizsgálóbiróban azonban mégis volt annyi jóizlés, hogy e durva -ötletet nem hajtotta végre. De azért mégis Bátori Gábornét -beszélték rá, adjon helyet a halottnak egy napra. Az ő kertje -ugyanis tőszomszédságában volt a zsidó imaház udvarának s a köznép -előtt ily módon mégis az a látszata lett a dolognak, mintha a -holttestet valósággal a zsinagóga területén helyezték volna el.</p> -<p>Az egyik uj tanu volt Gyáni Gáborné született Szellei Zsuzsánna. -Közel rokon, első unokatestvérje az eltünt lánykának. Az ő anyja -testvérje volt Solymosi Eszter apjának. Az eltünt lánykát jól -ismerte, noha meztelen sohase látta. A holttestre nézve abban a -meggyőződésben <span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> van, hogy az nem Eszter holtteste. Hogy -miért nem: azt a vizsgálóbiró nem jegyezte fel. Később a -törvényszék előtt elmondta okait. A holttest fejét nagyobbnak s -testét vaskosabbnak látta, mint Eszteré volt s a holttest szemei -szőkék voltak, holott Eszter szemei barnák.</p> -<p>Magaviseletéből látszott, hogy nem biztos tudásból, hanem -képzelgetésből s irányzatosan beszél. Bevallotta, hogy vizbefult -embert, sokáig vizben levő holttestet sohase látott. Bátran -állitott nyilt valótlanságokat is. Azt mondta, hogy a holttest -nyakán a füle alatt forradás volt, holott Eszternek nem volt. Pedig -az orvosi vizsgálat bizonyitotta, hogy a holttesten se volt. – Azt -is mondta, hogy a holttestnek kék szeme volt, Eszternek pedig -barna. Ez sem igaz. A holttestnek is barna szeme volt.</p> -<p>Ezt a jámbor falusi népet ily vallomásért nem kell sulyosan -megitélni. Egy év mulva történt a törvényszéki kihallgatás. Egy év -alatt sokat felejt mindenki oly dolgokból, melyekkel gyakorta nem -foglalkozik. S aztán egy év alatt százszorosan elhitették vele, -hogy az a holttest nem Eszteré volt, hanem azt a zsidók usztatták -le a Tiszán, hogy félrevezessék a biróságot s hamis nyomokra -tereljék a törvényt. Istenért se vállalta volna el a különben is -eltorzult vizi tetemet Eszterének. Szentül hitte, hogy neki van -igaza. S jólélekkel koholt alkalmas ürügyeket s képzelt, valótlan -jeleket arra, hogy nézetét a biróság előtt alaposnak tüntesse föl. -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>A tanuságoknak ebben áll legnagyobb gyöngeségük. S a mi -Gyáninéra igaz: igaz többé-kevésbbé a többi tanúra is.</p> -<p>A másik tanú Szuhi Györgyné született Svarcz Katalin. Solymosi -Jánosnénak állandó szomszédja volt s az eltünt lánykát ugy ismerte, -mintha csak az ő gyermeke lett volna. A holttest vaskosabb termet, -szőke szinü, kék szemü, – Solymosi Eszter pedig vékonyabb, csinos -termetű, barna szemű. A holttest nyakán levő forradást ő is ép ugy -elmondja, mint Gyányiné. Tévedései és koholmányai is ugyanazok. S -úgy látszik teljes meggyőződésből beszél.</p> -<p>Gazdag Józsefné született Krámer Mária tíz év óta átellenes -szomszédja Solymosi Jánosnénak, tehát Esztert ő is jól ismerte. A -holttestben ő sem ismeri föl az eltünt lánykát. Az eltünt lányka -nem volt oly nagy és testes, mint a holttest. Az áll alatti -forradást a holttesten ő is látta.</p> -<p>Olajos Bálintné született Szakolczai Erzsébet szintén jól -ismerte Esztert, mert 1882. évi január 1-ig nála lakott, nála volt -szolgálatban. A tetemben ő se ismeri föl. Részletesen elmondja, -minő volt Eszter lábán a tehéntaposás-okozta seb. Nála kapta a -sebet. A nyakon levő forradásról, melyet a holttesten látott, ő is -megemlékezik. Az eltérést abban látja, hogy Eszter barna volt és -arányos vékony termetü, a holttest pedig vaskos, széles és -szőke.</p> -<p>Tanyi Józsefné született Gulyás Eszter sógora volt az eltünt -lánykának. Első férje Solymosi András volt, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> lányka -testvérbátyja s ezért négy évig együtt lakott ezzel, tehát jól -ismerte. A holttestben nem ismeri föl. A különbség főleg abban áll, -hogy a tetem testesebb, vastagabb, mint Eszter volt s szeme kék, -nem pedig barna.</p> -<p>A hatodik tanú Szellei Gáborné, Solymosiék nála laktak, onnan -ismerte Esztert, de már rég nem látta. Eszter vékony, száraz -termetü lányka volt, a holttest pedig termetes és kék szemü. Tehát -nem lehet Eszteré.</p> -<p>Ifju Pap József több ízben látta a holttestet, melyet jól -kifejlődött 20–25 éves termetes nő holttestének nézett s azért -benne az eltünt lánykát föl nem ismerheti.</p> -<p>Lápossy János 34 éves, nőtlen, tisza-eszlári kálvinista lelkész -magasabb miveltségü férfiu. Solymosi Esztert jól ismerte, mint -iskolai növendéket s mint isten házába járót, megismerte s gyakran -látta az utczán is. E tanú vallomása, épen magasabb miveltségénél -fogva különös figyelmet érdemel. Határozottan állitja ő is, hogy a -holttest nem Solymosi Eszteré. Indokai jellemzők.</p> -<p>Azt mondja: a holttest arczvonásai mások voltak, mint Solymosi -Eszteré.</p> -<p>És azt mondja, hogy a holttest fejlettebb, csontosabb, szélesebb -volt, kivált a melleknél, mint Solymosi Eszter.</p> -<p>Egyéb okot a lelkész nem hozott fel. E két ok inditotta arra, -hogy kimondja, hogy a tetem nem az eltünt leányka teteme.</p> -<p>A lelkészt jól megnéztem a törvényszék előtt. Fiatal -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> ember volt még, 34 éves életkorban. -Becsületes, nyilt, őszinte arcz. Bármi volt véleménye a vérvádról, -tudósitóim arról értesitettek, hogy különös gyülölséget a zsidók -ellen se nem érez, se nem nyilvánit s e tekintetben a tisza-eszlári -uri társaság tagjaitól eltér. Meg voltam arról győződve, hogy -felismerési tanusága őszinte; ugy beszél, a hogy vélekedik s -szentül hiszi, hogy a holttest csakugyan nem Solymosi Eszteré.</p> -<p>Az ily tanu, ha még értelmes, tanult, mivelt ember is, nagy -figyelemre méltó. A pap pedig ilyen ember volt. Én a határozott -tudás erejével voltam meggyőződve arról, hogy nyilvánitott -véleménye alaptalan, okai helytelenek, tanusága tehát valótlanságot -tartalmaz. Pedig mivelt elme és becsületes lélek egész -tisztaságával akart igazságot mondani. Ugy intéztem tehát hozzá -kérdéseimet a törvényszék előtt, hogy a biróság is belássa, de ő -maga is érezze, hogy tanusága semmit se ér, mivelhogy arról, a mit -mond, voltaképen semmit se tud.</p> -<p>Az első kérdés, a melyet tisztába kellett hozni, az volt: vajjon -miből s mennyiben ismerte Solymosi Esztert?</p> -<p>A lányka 12 éves koráig az elemi iskolába járt. A lelkész, mint -az iskola egyik felügyelője, a tanulók vizsgáira be szokott menni. -Évenként talán négyszer-ötször, talán többször is. Tisza-Eszláron -van hatvan-hetven iskolába járó lányka. A lelkész ott van köztük -talán egy-két óra folyásig. Vajjon képzelhető-e, hogy ennyi idő -alatt ennyi lányka arczát, termetét, csontosságát <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> a -lelkész igazán megnézze s magának tökéletesen megjegyezze? Holott -pedig figyelme nem is erre irányul, hanem a tanitóra, a tanitás -eredményére, a kérdésekre és feleletekre. Ha különös oka van rá: -egy-egy lánykát jól megfigyelhet. Ha a lányka igen gazdag, vagy -igen szép, vagy feltünő rút, vagy csonka, béna, félszemü, sánta, -természet által megjegyzett, vagy rikitó ruházatu: akkor a lelkész -egy-két percz alatt is jól megfigyelheti azt a lánykát. De Solymosi -Eszternél ily különös ok föl nem merült.</p> -<p>De ez a lányka már 1879-ben ki is állt az iskolából s élete -utolsó két esztendejében csak ismétlő-iskolába kellett járnia. Azaz -kellett volna. Szegény család volt, a falun kívül is lakott: bizony -ő ritkán mehetett oda, nem is igen eresztették.</p> -<p>Azt is mondja a lelkész, hogy látta a lánykát az utczán is -egyszer-másszor s látta a templomban is. Kétségtelenül látta, de -mikor látta utoljára? A lelkész becsületes lélekkel azt felelte e -kérdésre, hogy ezt egyáltalán nem tudja határozottan megmondani. -Azt se tudja, a templomban látta-e utoljára vagy az utczán. Azt se -tudja: tavaly látta-e utoljára vagy harmadéve.</p> -<p>Én a lelkészhez 1883-ik évi julius hó 6-án intéztem kérdéseimet -a biróság előtt. A lányka eltünt 1882-ik évi ápril 1-én s a lelkész -egyáltalán nem tudta biztosan, hogy az 1881-ik év folyamán is -láthatta-e a lánykát egyáltalán.</p> -<p>De ha igy áll a dolog: akkor emberi és lélektani lehetetlenség, -hogy a lánykát, mikor utoljára látta, ugy <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> -megnézte s ugy megvizsgálta volna, hogy annak termetét, -csontosságát s felső és alsó teste szélességét a tudás -biztosságával véste volna emlékezetébe.</p> -<p>A lánykát, mint meztelent sohase látta. Termettségéről tehát -csak sejtelme lehetett s ez is csak felületes, futó rápillantás -után. A serdülő lány azonban egy év alatt is tetemesen fejlődhetik. -Hányszor lep meg bennünket a lány a maga gyors fejlődésével? Egy év -mulva is, ha időközben nem láttuk, gyakran alig ismerünk rá.</p> -<p>A lelkész csak a meztelen holttestet látta s annak -termetarányait.</p> -<p>A női test termetarányairól azonban, ha azt rendes öltönyében -látjuk, alig lehet biztos tudomásunk. A tévedés igen gyakori, a -csalódás csaknem mindennapi. Szűk vállak s vékony karok, -darázsderekak daczára a nő alteste hatalmas arányu, tomporai s -czombjai szélesek s vaskosak lehetnek. S megforditva is gyakori -tünetre bukkanunk. A ruházat és a pipere rendes domborulatu mellet, -emlőket s tomporokat mutathat ott is, a hol mindezek -soványocskák.</p> -<p>Ismételve azt mondja a lelkész, hogy a holttest csontossága -sokkal nagyobb és fejlettebb volt, mint az eltünt lánykáé.</p> -<p>Honnan tudhatta ezt?</p> -<p>A holttest bonczolásánál nem volt jelen, annak csontjait se nem -nézte, se nem tapintotta, de még csak nem is látta. Kérdeztem, -vajjon az élő Solymosi Eszternek karját s karcsontjait -megtapintotta-e? Felelete az igazsághoz híven természetesen az -volt: nem. <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<p>De hát akkor az élőnek s a halottnak csontosságát miként -hasonlithatja össze, ha se az élőnek, se a halottnak csontjait -semmi módon se figyelhette meg? Hogyan hasonlithatja össze az a -tanu, a ki elvégre is tanult, értelmes, mivelt és becsületes ember, -és a ki lelke egész erejével igazságot akar mondani?</p> -<p>Ime itt áll előttünk az igazságszolgáltatásnak egyik óriási -kérdése!</p> -<p>Becsületes ember, jóhiszemű tanu sok van, de tökéletes tanú -kevés akad. Különös szerencse, hogy az emberiség mivelődése már -annyira haladt, hogy a büntető igazságszolgáltatásban a tanuk -mellett egyéb bizonyságokat és erősségeket is keresünk.</p> -<p>Mert a tanú rendszerint nem azt a tünetet tárja föl a biró -előtt, a melyet látott, hallott, tapasztalt, hanem azt a véleményt, -a melyet benne az a tünet keltett. S ha az a vélemény alaptalan: a -tanu rendszerint a tünetet is eltorzitott alakjában beszéli el a -biró előtt. A saját véleményét akarja igazolni. S mindezt -jóhiszemüleg teszi azzal a szent hittel, hogy ő az igazságot akarja -kideriteni.</p> -<p>A lelkész utóbb kérdésemre egyenesen kijelentette, hogy ő csupán -a holttest mellkasának domboruságából következtette, hogy ez -csontosobb lehetett, mint Solymosi Eszter.</p> -<p>A holttest hanyatt feküdt. Feje alatt nem volt semmi támasz, -vánkos vagy fejalja. Ily helyzetben a mellkas szinte szokatlanul -kidomborodik. De puffasztja azt a folyton fejlődő rothadási gázok -tömege is. Hogy Solymosi <span class="pagenum"><a name="Page_279" -id="Page_279">-279-</a></span> Eszter mellkasának domborulata -hasonló fekvő helyzetben mekkora lett volna: ezt el se tudja -képzelni az a tanu, ha nem szakember, a ki Solymosi Esztert mindig -csak állva, kissé lehajtott fejjel s kissé előre hajoltan látta -életében.</p> -<p>A lelkész tehát megfelelő tudás és tapasztalat nélkül csak -képzelgésből beszélt.</p> -<p>Még jobban kitünt ez a másik kérdésnél.</p> -<p>A másik kérdés, melyet tisztába akartam hozni, az volt, vajjon a -lelkész megnézte-e tehát a holttestet igazán?</p> -<p>Dehogy nézte. Egyetlen testrészére se emlékezik különösen. -Körüljárta az állványt, melyen a holttest feküdt, a holttestnek se -kezét, se lábát nem vizsgálta. Ennek igy adja okát:</p> -<p>– Meglehetős undorral tekintett rá az ember, sokáig nem volt -kedve hozzá.</p> -<p>Valósággal csakugyan igy van.</p> -<p>Kijelentette azt is, hogy rothadásban levő holttestet soha se -szemlélt meg. Se saját tapasztalásából nem tudja, se szakkönyvekből -nem olvasta, hogy előre haladott rothadásnál a holttestben fejlődő -gázok mily külső változásokat idéznek elő a testrészek méretein, -mennyire elváltoztatják az arcz vonásait, mennyire eltorzitják az -egész ábrázatot.</p> -<p>Hiven, őszintén, becsületes ember jóhiszemüségével vallotta ezt -mind. Ebből most már könnyen meg lehetett itélni, mit érhetett az a -tanusága, hogy a holttestnek más arcza volt, mint az eltünt -lánykának. <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Ez a tünemény igaz. Hiszen a holttest csakugyan nagy rothadásban -volt. Másként nem is kerülhetett volna a viz szinére. De a tanuság -még se igaz. Mert abból a tüneményből, az ábrázat különbözőségéből -épen nem következik, hogy a holttest idegen és ismeretlen nő -holtteste. A tanú pedig ezt állitotta.</p> -<p>A kilenczedik fölismerési tanu Várkonyi Ferencz, 41 éves, -tisza-eszlári kálvinista tanitó Solymosi Esztert onnan ismerte, -hogy 1880-ban ő készitette elő az urvacsorára s ekkor a lányka -néhány hétig eléje járt az iskolába. Azóta is látta néhányszor -utczán és a mezőn. Egyáltalán nem tudja, mikor látta utoljára.</p> -<p>A holttestet megszemlélte, de ebben Solymosi Esztert föl nem -ismerte. Ez a lányka fejletlen, vékony termetü volt keskeny -homlokkal, rendes alaku orral, a holttest pedig termetes, domboru -mellü, magas homloku s fitos orru.</p> -<p>Érdekes kissé Tóth Mari tanú vallomása. Ez 19 éves hajadon, -Esztert jól ismerte, mert Solymosiné és Huriné közelében lakott. -Nem a felismerési eljárásnál özvegy Bátori Gáborné kertjében nézte -meg a holttestet, hanem később a tiszaparti nyárasban, a hová -orvosi bonczolás végett szállitották. Nem a vizsgálóbiró idézte -tanunak.</p> -<p>Határozottan állitotta, hogy a holttest nem Solymosi Eszteré. -Erre különösen két okot hozott fel. Egyik az, hogy a holttest szeme -kék volt. Ez nem igaz. Az orvosi látlelet barna szemet talált s -több komoly tanu is. Ugy látszik, a junius 20-iki tanuk -összebeszéltek arra, hogy kék szemről emlékezzenek. Másként nem -<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> lehet megérteni, hogy a határozottan -barna szemet minden tanu kéknek lássa.</p> -<p>Másik oka még furcsább.</p> -<p>– Eszter kisebb volt mint én, a holttest pedig nagyobb volt, -mint én.</p> -<p>Szórul-szóra ezt mondta:</p> -<p>A holttestet gondos mérés szerint 144 czentiméter hosszunak -találták. Én jól megnéztem Tóth Mari tanu magasságát. Magas sarku -czipőben állt a törvényszék előtt. Szép, sudár termetü lány volt. -Odaszóltam hozzá:</p> -<p>– Nem beszélsz igazán lányom, te czipő nélkül is vagy 160 -czentiméter magas, a holttest pedig csak 144. Tehát a holttest -sokkal kisebb nő volt, mint te.</p> -<p>Elhallgatott ez ellenvetésre.</p> -<p>Különös szerencsém volt ezzel. A vármegye alispánja ott ült a -hallgatóság első sorában. Rögtön utasitotta Kozák fogházőrmestert, -mérje meg a katonamértéken Tóth Marit. Megmérte. Épen 160 -czentiméternek találta.</p> -<p>Élő ember teste milyen hosszu, álló helyzetében milyen magas: -erre nézve a világban kevés ember tud puszta látás után biztosan -nyilatkozni. Az angol törvényszéki gyakorlatban a tapasztalt birák -az egyszerü tanuvallomást nem is szokták komoly figyelembe -venni.</p> -<p>Magas termet, közép termet, alacsony termet: ime eddig terjed a -közönséges ember rendes észlelése. Czentiméternyi biztossággal -különös gyakorlat nélkül lehetetlen tanuskodni.</p> -<p>Vannak nagy gyakorlatu lóismerők, a kik a ló marjának magasságát -puszta megtekintésre teljesen megközelitőleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> -eltalálják. A lómagasság magyar mértékét maroknak nevezik. A ló -középmagasságát 16 maroknak szokás tekinteni. Félmaroknál többet -gyakorlati lóismerő nem tévedhet. De már a czentiméterek számában ő -is téved. Pedig a tévedés haszonnal vagy kárral járhat, minthogy a -lóismeret üzleti dolog is.</p> -<p>Az emberi test álló magasságának ismerete nem üzleti dolog, sőt -még szokásos mulatság se. Semmiféle játék se terjed ki rá. A -katonamértéken kivül egyáltalán nincs is szokásban. Biztosat hát -erre nézve nem tudhatnak az emberek.</p> -<p>Ahhoz, hogy az ember másnak álló testmagasságát szemmérték után -megitélhesse, először is azt kell tudni, hogy ő maga hány -czentiméter magas? De hány ember tudja csak azt is? A parlamentek, -egyetemek, tudós társaságok tagjai általában eléggé tanultak: nem -hiszem, hogy ezek fele is tudná magáról, hogy teste hány -czentiméter hosszu. A nyerészkedésnek az a neme, melyet fogadásnak -nevez a világ, rendkivül el van terjedve mivelt népek s félig -mivelt népek közt is. A fogadás játék is, üzlet is, szokás is. -Elterjedése tehát lélektanilag nagyon érthető. Tárgya: előre bizton -nem tudható véletlenre való számitás. Az angolok s a -Földközi-tenger partjain lakó népek a fogadásnak száz nemét-faját -ismerik. De azt a faját: »százat egyre – hány czentiméter magas -vagyok?« – még ezek se ismerik. Pedig rövidebb, gyorsabb, -kényelmesebb fogadás alig lehetne. Sok ember van, ki nagy -szenvedélylyel kedvel bizonyos állatot. De például a -legszenvedélyesebb <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span> kutyakedvelő se tudja rendszerint, hogy -kutyája talpától válláig vagy orra hegyétől farka végéig hány -czentiméter hosszu. Pedig én ugy veszem észre, hogy az emberek a -kutya testének mértékét még jobban ismerik gyakran, mint az ember -testének mértékét.</p> -<p>Ime a csonkafűzesi holttest fölismerő tanui testmagasságról, -tetemnek vaskosságáról, az eltünt lányka véznaságáról s több -efféléről beszélnek.</p> -<p>Bizonyos, hogy józaneszü ember ép szeme a rendesen öltözött -emberről meg tudja mondani: vaskos termetü-e, vagy vézna? Ugyanazon -emberről is bizton látja az egészséges, telt alakot vagy a sulyos -betegség után lesoványodott alakot. De már a nagy rothadásban levő -s kivált meztelen hullát a régen látott és csupán rendes -öltözetében látott élővel összehasonlitani kivétel nélkül mindig -tévedésre vezet.</p> -<p>Két élő testvére volt Solymosi Eszternek. Őket is meghivták a -fölismerésre.</p> -<p>Az egyik: testvérbátyja, a 24 éves Solymosi János. Nem igen -nézegette a holttestet.</p> -<p>– Első tekintésre, ugymond a törvényszék előtt, mindjárt láttam, -hogy nem az Eszter. Nagy képe, nagy szája, nagy homloka. Eszterré -kisebb volt.</p> -<p>Magasságáról azt mondja, hogy Zsófi nénjének csak melléig ért, -kivel egyébiránt sohase mérkőztek össze.</p> -<p>A másik testvér Solymosi Zsófi volt, 17 éves hajadon. -Vallomásában sok a jellemző.</p> -<p>Határozottan kimondja, hogy a hulla nem Eszteré, <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> -minthogy Eszternek keskenyebb arcza, apróbb fogai, kisebb teste, -kisebb lábai s lábain szétálló ujjai voltak.</p> -<p>De hát milyen magas volt Eszter?</p> -<p>E kérdésre eddig csak ugy általánosságban odavetőleg feleltek a -tanuk, de végül Zsófi nénjét szemelték ki a tanukezelők arra, hogy -az ő segitségével határozott számszerü adatot állitsanak össze.</p> -<p>A vizsgálóbiró ugy jegyezte föl, hogy mindegyik testvér azt -mondta, hogy Eszter csak szeméig ért Zsófinak. Minthogy pedig Zsófi -144 czentiméter magas, szeméig azonban csak 134, tehát Eszter csak -134 czentiméter magas volt. A holttest tehát nem lehet az övé, mert -az 144 czentiméter.</p> -<p>Ez világos.</p> -<p>El is döntötte volna ez a kérdést alaposan, ha a vizsgálóbiró -följegyzésében csak egyetlen szó is igaz volna.</p> -<p>Solymosi János azt mondta, hogy az eltünt lányka csak melléig -ért Zsófinak. Zsófi pedig azt mondta, hogy neki szemöldökéig ért. A -vizsgálóbiró ez össze nem férő két állitást egyszerüen kifelejtette -a jegyzőkönyvből, hanem e helyett azt irta be, hogy »Zsófinak csak -szeméig ért«.</p> -<p>Ime a papiros hamissága!</p> -<p>Pedig a »szem« és »szem« se egy dolog. Akár az alsó szempilláig, -akár a felső szempilláig, akár a szemöldökig ér föl valaki: a -köznép azt mondja »szeméig ér«. Pedig már ez is 2–3, esetleg több -czentiméter különbség. <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p>De ez nem lényeges.</p> -<p>Lényeges az: honnan tudja a két testvér, hogy az eltünt lányka -csak melléig vagy szeméig ért Zsófinak?</p> -<p>Solymosi János azt mondja, hogy Zsófi és Eszter soha se -mérkőztek össze. Ugyanezt mondta Zsófi is 1882. évi deczember 8-án -a birói és szakértői szemle férfiai előtt, mintegy 15 komoly tanu -előtt, a kik közt az egyetemi szakértők, a vádló királyi ügyész s a -védők is ott voltak. És pedig ismételt kérdésre határozottan -jelentette ezt ki.</p> -<p>Igaz, hogy a törvényszék előtt 1883. évi julius 21-én már azt -mondta Zsófi, hogy Eszterrel összemérkőztek akként, hogy egymással -szembe álltak. Szembe álltak pedig azért, mert Eszter örült, hogy -fiatalabb létére csaknem oly magas már, mint Zsófi nénje. De hogy -ez az összemérkőzés megtörtént volna: arra Zsófi tanut nevezni nem -tud.</p> -<p>De hát elvégre csakugyan igaz, hogy Zsófi közel három évvel volt -idősebb, mint Eszter öcscse, tehát volt idő, a mikor ez neki -melléig s volt idő, a mikor szeméig vagy szemöldökéig ért. Csak az -a kérdés: mikor?</p> -<p>A védők fontosnak tartották, hogy Zsófi vallja meg, mikor -mérkőzött össze Eszterrel.</p> -<p>Nem vallotta meg. Általában nagy konokságot mutatott a tárgyalás -alkalmával.</p> -<p>Később kiterjeszkedem arra, hogy a tárgyalást nappal a hivatalos -órák alatt a biróság vezette, de éjjel s a hivatalos órákon kivül -valami más titkos kéz vezette. <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> -<p>A titkos kéz vezetése senkin se látszott jobban, mint Solymosi -Zsófin, az eltünt lány nénjén.</p> -<p>Annyit azonban mégis bevallott: nem tudja s nem emlékezik: -vajjon ő Eszterrel tavaly mérkőzött-e össze vagy harmadéve?</p> -<p>Ez nagyon fontos nyilatkozat. Mert 1881-ben a 12 éves Eszter -csakugyan érhetett Zsófi melléig, később érhetett szemöldökéig is s -halálakor a természet rendes törvényei szerint mégis lehetett 144 -czentiméter magas. Jól tudhatta volna ezt a vizsgálóbiró is, ki is -tüntethette volna ezt a fölismerési jegyzőkönyvben, de nem tette. -Ennek kitüntetését vagy elméje, vagy szándéka nem engedte.</p> -<p>Végre is falusi jónevelésü egyszerü paraszt lányka alig lehet -olyan tompa elméjü vagy oly behálózott lelkü, hogy szavain az -igazság fénye itt-ott át ne csillanjon. Mikor olyasvalamit -kérdeztünk tőle, hogy miként mondhatja Esztert oly határozottan -alacsonyabb termetünek, mint ő, mikor azt se tudja, mikor mérkőzött -vele össze, igy felelt szórul-szóra:</p> -<p>– Kisebbnek kellett lennie, mint én, mert fiatalabb volt -nálam!</p> -<p>Ime egyszerü okoskodása! Ime a mindennapi tanu, a ki nem azt -vallja, a mit tud, hanem azt vallja, a hogy vélekedik.</p> -<p>S hány biró téved meg, hány igazságtalan itélet keletkezik az -ily vallomás alapján!</p> -<p>Utolsó fölismerési tanu lett volna Huri Andrásné. A ki -keresztanyja volt az eltünt lánykának s legutolsó <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> -szolgálatadó asszonya is. A ki a lánykát föstékért küldte a boltba -s a ki egyedül tudna annak utolsó óráiról, utolsó lelki állapotáról -számot adni. Őt a holttesthez oda kellett hivni, neki azt meg -kellett mutatni. Fölismeri-e vajjon keresztlányát, szegény gyönge -kis cselédjét?</p> -<p>Csakkogy Huriné azt mondta, ő oda nem megy, ő a holttestet meg -nem nézi, mert ő ott mindjárt meghal.</p> -<p>Hiába volt minden rábeszélés, minden erőltetés, Huriné kitért a -tetemre hivás elől. Érzékenysége előtt, idegeinek gyöngesége előtt -az igazságszolgáltatásnak meg kellett hajolni. A lágyszivü -vizsgálóbiró fölmentette a tanuskodás alól. A kemény munkához -szokott szegény zsöllér asszony érzékenységét nem szabad kisértetbe -hozni, mikor csak olyan csekélységről van szó, hogy egy csomó -embert gyilkosság miatt halálra itéljünk-e?</p> -<p>Hurinéval ez az eset még egyszer előfordult. E munka végén még -visszatérünk rá s idegeinek gyöngeségére.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A holttest bonczolása. – A haj, a szemöldök, a -nemi szőr, a fog, az emlők, a körmök, a tyukszem. – Az orvosi -vélemény. – Mindenki egyetértett az orvosokkal, csak három-négy -tanu nem. – Megoldatlan kérdések. – A sötétség teljes. – A szegény -ismeretlen halottat eltemetik. – A temetés.)</p> -<p>Délelőtt tiz órakor lett vége a fölismerési eljárásnak. -Következett volna a holttest orvosi megvizsgálása. Ez bonczolással -jár. <span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>Azonban özvegy Bátoriné azt mondta, hogy ezt már ő az ő kis -udvarában, az ő eperfája alatt meg nem engedi. Vigyék a holttestet, -a hova akarják, de ő nála emberi tetemet szét ne tagoljanak.</p> -<p>Elvitték hát a holttestet Eszlár-Tótfaluból Eszlár-Ófaluba. A -falu alatt a Tisza partján kiválasztottak egy szép árnyékos helyet, -odavitték, ott állitották fel a bonczoló asztalt. A birói -jegyzőkönyv fűzesnek nevezi ezt a helyet, az eszlári nép nyárasnak. -Volt benne fűz is, de inkább gyors és szép növésü nyárfákkal volt -tele. Ugy hallom: ma már nyoma sincs. Elsodorta a Tisza. A régi -Eszlár-Ófalu nagy részét is elsodorta már, távolabbi s magasabban -fekvő telkekre épitkeztek az emberek.</p> -<p>Négy orvos foglalkozott a bonczolással. Trájtler Soma és Kiss -Jenő orvostudor, Kéri Horváth László sebész s Kéri Horváth Géza -szigorló orvos, mint bonczsegéd. Volt a királyi törvényszéknek -rendes törvényszéki orvosa is Nyiregyházán. Az egész társadalmat -izgató e nagy ügyben a tapasztalt és tekintélyes törvényszéki -orvost nem volt czélszerü s nem is lett volna szabad mellőzni. -Mégis mellőzték, mert véletlenül zsidó volt.</p> -<p>Az orvosok által felvett jegyzőkönyv olyan alaku, a minő szokott -lenni általában. Eléggé bő mind a külvizsgálati, mind a -belvizsgálati, mind a véleményező rész.</p> -<p>A csonkafűzesi holttestnek egész irodalma támadt abban az -időben. Az orvosi tudománynak sok világhirü férfia foglalkozott -ezzel Budapesten, Bécsben, Berlinben s Franczia- és Angolországban -is. Az orvosi <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> tudománynak kicsiny, de uj fejezete ez -a holttest. Igen röviden meg kell tehát ismertetnem ama négy -orvosnak ott a tiszaparti árnyékos ligetben végzett -munkásságát.</p> -<p>Megmérték a holttestet, 144 czentiméter hosszunak találták. Erre -nézve nem merült fel kétség utóbb se a nagy per folyamában.</p> -<p>A hajról azt mondták: »A fejbőrön a hajzat hiányzik, kopasz.« – -Ez már bizonytalan beszéd s később szép és nagy viták támadtak -belőle. Nem vizsgálták meg, vajjon azért kopasz-e, mert haja vagy -az élőn valami nagy betegség miatt, vagy a holttesten kihullt, -lemállott vagy elment; vagy azért kopasz-e, mert éles szerszámmal -tőrül lemetszették; vagy azért kopasz, mert a vizben rothadás és -valami külső erőszak segitségével a hajszálak letöredeztek s azokat -a viz a holttest mellől elsodorta.</p> -<p>Nagy dolog lett ebből a kopaszságból. A tömeg képzelete s -gyülölködése nagy rejtélyt látott ebben.</p> -<p>Országszerte, világszerte elterjedt a hiedelem, hogy a -csonkafűzesi halott idegen, csempészett holttest volt, – -kopaszságából pedig kétségtelen, hogy zsidó nő holtteste volt. -Nálunk ugyanis az óhitű zsidó nőnek, mikor férjhez megy, levágják a -haját. Valami régi szokás ez, melynek eredetét s eredeti -jelentőségét alig lehet biztosan kikutatni. Sok népnél sokféle -szokás áll fenn, valami babonaságot, valami hókusz-pókuszt csinálni -a szüznek vagy egész alakjával, vagy egyes testrészével, mielőtt -törvényes feleségként a nászágyba lefeküdnék. Efféle vallásos -természetü babona vagy házassági szokás az óhitű zsidó menyasszony -hajának levágása. <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>Nem a tisztaság érdeke itt a fő ok. Mivelt népek között s mai -napság semmi esetre se az. Hiszen bármily tömött vagy hosszu, vagy -bodros haja van is a nőnek: vizzel, szappannal és fésüvel tisztán -és rendben lehet azt tartani. Szivesen is foglalkozik hajával a nő. -Hiszen szépségének királyi lobogója az s mig gondozza: folytonosan -tükre előtt ülhet. Csak megszokás már a levágás a mi időnkben, -oktalan, valami durva őskorból eredő.</p> -<p>De a haj levágása a kopaszság tünetét nem idézi elő. A magyar -nyelv kopaszság alatt a hajnak teljes elhullását, teljes lemállását -érti. A levágás után még marad néhány milliméter hosszu haja az -óhitű zsidó menyasszonynak.</p> -<p>Ez nem kopaszság. De az életben, a világ előtt ezt is elleplezik -a nők. Vagy lószőrből, vagy emberhajból vagy finom fonálból készült -parókával – néha szorosan a fejre illesztett fekete -selyemkendővel.</p> -<p>Az orvosok odalökték a közönség elé a kopaszságot, de annak -okait és természetét meg nem vizsgálták. Kikelt tehát ebből s meg -is gyökeresedett a közönség balhite. A mit az orvosok egyébiránt -másként is elősegitettek.</p> -<p>Azt is mondták jegyzőkönyvükben, hogy a holttesten a szemöldök -és a nemi részek szőreiktől megfosztvák.</p> -<p>»Megfosztvák.«</p> -<p>E szót sokféleként lehet magyarázni. De józan elmével a magyar -nyelv értői ez alatt nem értenek, nem is gondolhatnak egyebet, mint -azt, hogy mind a szemöldökön, <span class="pagenum"><a name= -"Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> mind a nemi részeken volt -szőr, de azt tudatosan, czélzatosan onnan eltávolitották.</p> -<p>Furcsa a szakértői ész!</p> -<p>A szakértői ész képes a szemöldököt s a nemi részeket egy -osztályba sorozni. Holott a szemöldökön már a születés előtt is, de -mindenesetre már a csecsemőkorban kifejlődik a jellemző szőr s ha -az hiányzott a holttesten: bizonyára a hiányzás oka az volt, a mi a -hajnál is előidézte a hasonló tünetet.</p> -<p>Más dolog egészen a nemi szőr. Ez csak a serdülő életkor -eljöttével kezd sarjadzani s egyénenként lassabban vagy gyorsabban -a serdülő kor beléptéig nő ki egészen.</p> -<p>Az orvosoknak semmi kitérést meg nem engedő kötelességük lett -volna gondosan megvizsgálni, hogy a nemi szőr azért hiányzik-e, -mert eltávolitották, azért hiányzik-e, mert a testről lemállott, -vagy azért hiányzott, mert az ismeretlen nő még oly fejletlen volt, -hogy a nemi szőr még ki se nőhetett?</p> -<p>A vád természetéhez képest óriási a különbség. Mert ha -fejletlenség volt az ok: akkor az ismeretlen nő lehetett 13–14 vagy -15 éves lányka. Ha pedig meg volt a nemi szőr s azt ugy -távolitották el: akkor az lehetett akár 40 vagy 50 éves asszony -is.</p> -<p>A valódi igazság pedig az volt, mint később bebizonyult, hogy az -ismeretlen nő nemi szőre fejletlen életkor miatt még ki se nőhetett -se a hónaljon, se másutt.</p> -<p>A szemet barnának látták az orvosok. Az eltünt lánynak szeme is -barna volt. A titkos kéz ugy vezette <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> az eszlári tanúkat a -tárgyaláson, hogy ezek az eltünt lányka s a holttest közt semmi -hasonlóságot se találjanak. Ezért mondta csaknem minden tanu a -holttest szemét kéknek. A mi nyilvános valótlanság.</p> -<p>Bölcseségfogak még nem voltak.</p> -<p>– Az alsó fogsor rendetlen növésű. Ezt mondják az orvosok. De -nem mondják meg: miben állott a rendetlen növés, csak ugy -általánosságban vetik oda a szót. Én is megnéztem azt a fogsort. -Egészben nagyon szépnek és rendesnek találtam. Csak két alsó metsző -fog dőlt kissé egymásra. De a rendetlenség oly kicsiny volt, hogy -arczélből nézve csak czélzatos megfigyeléssel lehetett észrevenni. -Különben senkinek se tünhetett fel. A tanuk méltán mondhatták, hogy -az eltünt lánykának szép, rendes fogai voltak.</p> -<p>– Az emlők elsoványodottak. Igy szól az orvosok -jegyzőkönyve.</p> -<p>Mit ért ez alatt minden józaneszü ember?</p> -<p>Azt, hogy már az ismeretlen nőnek emlői valamennyire -kifejlődtek, kidomborodtak, de valamely ok miatt, betegség, nagy -nélkülözés vagy korosság miatt domboruságukat elveszitették, -mivelhogy az emlők izmai, mirigyei, tejgyüjtő edényei -összezsugorodtak.</p> -<p>Másként érteni a szakértők szavát nem lehet.</p> -<p>Ez a szó pedig igy nem igaz.</p> -<p>Minden számbavehető tanú és pedig sok tanú megegyezett abban, -hogy az emlőnek semmi domborusága nem volt, a csecsbimbó kicsiny -volt s alig látszott; a bimbó udvarának szine is, körvonala is -teljesen hiányzott. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span> Egyetlen tanú se vett észre az emlők -táján semmi domborodást. S minden tanú megegyezett abban is, hogy -az eltünt leánykának se voltak észrevehetően fejlett emlői.</p> -<p>Ime helytelen szó beiktatásával miként hamisitja meg a papiros a -tüneteket!</p> -<p>»Elsoványodott« emlőről csak ott lehet beszélni biztosan, a hol -a már jó részben kifejlődött emlők külső jelenségei kétségtelenek, -s a hol a bőrnek pettyhüdtsége s redőssége azt bizonyitja, hogy -korábban nagyobb izmot takart. De mindezekről a szakértők teljesen -hallgatnak.</p> -<p>A jobb kéz alsó karjáról, a csukló fölötti részről a csukló és -könyök közt az izomrészek hiányoznak. Az orsócsont és singcsont -kilátszik. E körülmény utóbb elmés rögtönzésre nyujtott alkalmat -azoknak, kik a hires hullausztatást kikoholták.</p> -<p>A kézfejek kicsinyek és szépek. A körmök szép fejlődésük és -gondos ápolásuk által különösen feltünőek. S meg is vannak -növesztve.</p> -<p>– Ezt mondják az orvosi szakértők.</p> -<p>A körmök!</p> -<p>A történet, a hősi költészet, a szinmű, a regényvilág nem -foglalkozik a körmökkel. A jogi élet alig ismeri. Az embertan se -fordit rá valami nagy figyelmet. De ebben a perben nagy szerepe van -a körömnek.</p> -<p>Solymosi Eszter szegény zsöllér származásu cselédlány volt. -Mindenféle durva munkát hidegben-melegben korán kellett végeznie. -Bizony ő finom szattyánbőr keztyüket <span class="pagenum"><a name= -"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> nem viselhetett, keze -bőrének selymességét meg nem őrizhette, körmeit gondosan nem -ápolhatta s azokat oly hosszura, mint a vércse, meg nem növelhette. -Ha tehát a holttestnek finom kezebőre s gondosan ápolt hosszu körme -volt: akkor a Solymosi Eszter teteme nem lehetett.</p> -<p>Ez már csak világos!</p> -<p>Csakhogy az is világos, hogy a kezekről lemállott már a felhám s -ezekkel együtt a köröm is. A felhámavesztett bőr a szegény -cselédlánynál is csak oly finom, mint a királyasszonynál. A körmök -pedig teljességgel hiányoztak, a mint mindez utóbb szépen ki fog -világosodni.</p> -<p>A jó szakértők! Csak a puszta körömágyat látták s ezt nézték el -körömnek. Megesik ilyesmi igen gyakran a szakértőkön. Nincs azon -mit csodálkozni, ha a birósági szakértők ilyen apró tévedésekbe -esnek.</p> -<p>A lábfejek kicsinyek, finomak. A balláb kisujján tyúkszem. A láb -sarkának és talpának bőre vékony. A lábak alkata folytonos -czipőviselésre vall. – Igy látták az orvosok.</p> -<p>Ez is érdekes. Szegény Eszter ugyan sohase járt czipőben. Télen -csizmában, nyáron mezitláb. Az ő talpbőre a sarkon s az ujjak tövén -bizonyosan érdes lehetett. A holttest finom, czipellős lába tehát -Eszter lába alig lehetett volna.</p> -<p>Csakhogy a jámbor szakértők itt is megfeledkeztek egy fontos -dologról. Itt se vizsgálták meg, vajjon megvan-e a bőr felháma? -Erről is lesz még szó utóbb. <span class="pagenum"><a name= -"Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p> -<p>Eddig tart a külső vizsgálat. Ezt még junius 19-en a -Csonkafűzesen irták jegyzőkönyvbe az orvosok. A jegyzőkönyvnek csak -lényeges és vitás pontjait emlitem föl.</p> -<p>Junius 20-án az eszlári füzesben készült a holttest -felbonczolása után a belső vizsgálat. A belső vizsgálat adataiból -csak egyetlenegyet emlitek föl. Azt, hogy az orvosok szerint a -holttest nemi részei olyanok, a minők a férjes asszonyoké szoktak -lenni, tehát nem olyanok, mint a hajadon lányoké.</p> -<p>Ez is fontos körülmény.</p> -<p>Véleményt is nyilvánitottak a szakértő orvosok. A vizsgálóbiró -erre nézve külön kérdéseket intézett hozzájuk. E véleménynek fontos -részletei im ezek:</p> -<p>– A kik ismerték az élőt, a kitől a holttest ered, azok a -holttestből felismerhetik, ki volt az, mig élt.</p> -<p>– Az ismeretlen nő nem vizbefulladás áldozata, csak holttestét -dobták a vízbe.</p> -<p>– Az ismeretlen nő legföljebb 10 nap óta halott; a holttest nem -idősebb.</p> -<p>– A tetem három-négy napnál tovább a vizben nem lehetett.</p> -<p>– Az ismeretlen nő legalább 18 éves, de valószinüleg 20 éves nő -volt.</p> -<p>– A tetem nem szűznek teteme.</p> -<p>– A halál közvetlen oka általános vérszegénység, melyet tüdővész -okozhatott.</p> -<p>Ez orvosi vélemény szerint a holttest Solymosi Eszteré semmi -esetre se volt. Ezt a véleményt fogadta el a vizsgálóbiró is. -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>Ezzel most már teljessé vált a sötétség. Mint a szent könyvek -szerint egykor Egyiptomban: ugy kialudt most már minden világosság -a földön és az égbolt erősségein köröskörül. A titkok özöne omlott -rá azokra, a kiknek a törvény szerint a lányka eltünésének -történetét föl kellett deriteni.</p> -<p>Lássuk csak közelebbről.</p> -<p>Az orvosok leletében egyelőre nem kételkedett senki. Csupán -maguk az orvosok. Ok azonban önmaguk ellen nem szólhattak. Hiszen -esküt tettek arra, hogy lelkiismeretük és meggyőződésük szerint az -igazságot bizonyitják, a mint az »a tudomány jelenlegi elveivel -megegyez«. A tévedést be nem vallja a szakértő soha. Hogy tudatosan -hamisitotta volna meg az igazságot: azt épen be sem vallhatja. Ha -bevallja: hamis tanuságba keveredik s nagy gonosztevőként fegyházba -kerül.</p> -<p>Az urak, a kik ott jelen voltak, az orvosokkal voltak egy -nézeten. A vizsgálóbiró, a királyi ügyész, a királyi főügyész -helyettese, Miklós László a vármegye főtisztviselője, ifju gróf -Pongrácz Jenő ottani birtokos s birósági tanú, a kálvinista pap -Lápossy János, Várkonyi Ferencz a tanitó, a katholikus pap -Adamovics József, a községi jegyző, a csendbiztosok mind szentül -meg voltak arról győződve, hogy a holttest nem az eltünt lánykáé. -Tehát mind természetesnek találták az orvosok leletét és -véleményét.</p> -<p>A védőt, a vádlottakat s a leánykaismerő eszlári zsidókat nem -eresztették a tetem közelébe.</p> -<p>Engem akkor még nem kértek föl a védelemre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p> -<p>A pandurok és szolgák mindig akként vélekednek, a miként uraik. -Szivesen hitték ők is a zsidók bűnösségét. Az ő agyukat is -megfertőztette már a vérvád kórsága s a zsidók elleni gyülölködés -szenvedélye. Hogy az általános közvélemény ellen föllázadjanak: ki -várhatta volna tőlük? Hiszen az a közvélemény mérges is volt már, -erőszakos is és hatalmas is. Vele tartott a sajtó, a kormány, a -törvényhozás s a biróság. Ennyi hatalommal szemben úgy sincs a -szegény ember szavának súlya. Szava hangtalan szó.</p> -<p>Csak három ember nem adott igazat lelkében az orvosoknak.</p> -<p>Zurányi Kálmán, a tiszalöki fiatal gyógyszerész. Ő jól látta a -holttest lábán Solymosi Eszter jegyét, a mint arra Szakolczai -Julcsa rámutatott. De felkiáltani most még nem jutott eszébe, nem -is lett volna abban a környezetben tanácsos.</p> -<p>És Szakolczai Julcsa, a fiatal és erőtlen hajadon paraszt lány, -a kire rárivaltak az urak, a miért a tetemben az eltünt lánykát föl -merte ismerni és a kit szidott, gyalázott, üldözött e miatt a -faluban mindenki s a kit egy év mulva, mire az ügy nyilvános -tárgyalása elkövetkezett, le is vettek a lábáról.</p> -<p>És végre Szücs János az éles szemű tiszalöki paraszt. Ő mindent -jól látott s emlékezetében is jól megtartott. De ő végre is -Solymosi Esztert nem ismerte. S aztán tele volt a magyar paraszt -józan bölcseségével. Nem az ő dolga az egész ügy, hanem az uraké és -a zsidóké. Ők végezzék a maguk dolgát. S aztán őt nem is kérdezi -<span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span> senki. Ha megkérdezik: akkor megmondja -az igazságot. Ha nem kérdezik meg: sohase avatkozik be. Szegény -embernek dolgozni, kaszálni, kapálni, fuvarozni kell – különben -éhen döglik.</p> -<p>Ez a három ember tudta, hogy az uraknak és az orvosoknak nincs -igazuk.</p> -<p>De vajjon az orvosokban a rossz lélek dolgozott-e vagy csak a -tudatlanság és elfogultság?</p> -<p>Kiss Jenőt nem ismerhettem meg eléggé, nála e kérdésre nem -felelhetek.</p> -<p>Kéri Horváth Lászlóról és Kéri Horváth Gézáról tisztán láttam, -hogy ők szentül meg voltak győződve eljárásuk helyességéről és -alaposságáról.</p> -<p>Trájtler Somát közelebbről megismertem. Ő volt az eljárásnál a -vezető orvos. Vele többször érintkeztem s gondolkozásába -behatoltam. Rossz szándék őt se vezette. Hanem elfogult volt teljes -mértékben s a fölmerült orvosi kérdések nagy része teljesen -ismeretlen volt előtte. A mit tett: teljes jóhiszemüségben tette. -Bizonyos, hogy lelkiismereti kétség nélkül szivesen tette s mint -fiatal, törekvő orvos az uralkodó áramlathoz szivesen csatlakozott. -Az emberek általános gyöngesége volt meg benne, különös egyéni -hibák nélkül.</p> -<p>Elvégre hát kimondták az orvosok, hogy a holttest nem Eszteré, -nem az eltünt lánykáé. S oly okokat hoztak föl, a melyek szerint, -ha azok igazak, minden kételkedésnek meg kell szünnie. A holttest -ezek szerint idegen, ismeretlen nőé. Ezt a véleményt, a fölismerő -tanuk vallomása se döntheti meg. Hiszen húsz tanú <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> közül -csak hat találkozott, a ki a tetemben az eltünt lánykát ismerte -meg. Holott tizennégy tanu idegennek tartja a tetemet s ezek közt -van az eltünt lányka édes anyja, két édes testvére, sógora, -lelkésze, tanitója. Ezek szava mégis csak többet ér, mint a többi -tanué. Az édes anyában és a testvérekben a vérnek ösztöne is -parancsol, az pedig nem tévedhet. Az a másik hat tanú sokkal -távolabbi rokon, részben nem is rokon. Ha jól meggondolják a -dolgot: ők is eltérnek majd nézetüktől. Hiszen az urak és az -orvosok mégis csak jobban tudják. Az egész világgal csak nem -szállhatnak perbe azok se.</p> -<p>Nem is szálltak. A törvényszék előtt folyt nagy tárgyalásnál -bizony ez a hat tanú is gyöngének, ingadozónak, sőt gyávának -bizonyult. A titkos kéz csaknem egészen megejtette valamennyit.</p> -<p>De mi lesz most már?</p> -<p>Merre és miként kell keresni most már az igazságot?</p> -<p>Hol van hát Solymosi Eszter, ha a holttest nem az övé?</p> -<p>De ki volt hát az a holttest, mig élt, ha most már bizonyos, -hogy nem az eltünt lányka volt? Mi volt a neve? Hol élt, hol -lakott, miként halt meg, miként került a Tiszába?</p> -<p>A holttest nem ugy támad, mint a gomba – egyik napról a másikra. -Nem is a szél hordja, mint a falevelet. Emberek vannak, a kik közt -élt, a kiket szeretett, a kik szerették s a kik közül eltünt vagy -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> önszántából, vagy erőszakos úton. A -Tisza partján vagy ahhoz közel kellett eltünni valakinek, valami -fiatal nőnek, hogy a Csonkafűzesnél ez a holttest kibukkanjon. -Felülről hozta a viz, tehát felülről kellett elveszni annak a -nőnek. Ám a Tisza nem akkora folyam, mint a Nilus, vagy az Amazon. -Partján nem őserdők, nem kigyók és fenevadak, nem félig vad és -egészen vad emberek laknak, a kiket senki sem tart számon s a kik -támadnak és enyésznek a nélkül, hogy valaki utánuk kérdezősködnék. -A Tisza partján vagyonos falvak és városok feküsznek, mivelt népek -laknak, a kik közt egy lélek se láthat napvilágot s egy ember se -merülhet el az örök sötétségbe, hogy pap, tanitó, bábaasszony, -orvos, halottkém, biró, jegyző, anyakönyvvezető, adótárnok, -hitelező, rokon, örökségváró, rendőr, csendőr rá ne vigyázna, utána -ne nézne, nyomait ne keresné s eleven testét vagy holttestét -rovatos ivbe föl ne jegyezné. Az ebeknek is van már itt nevük is, -számuk is; az oktalan állatokról is vezetnek már hivatalos -jegyzőkönyveket, ezek dögtetemét is magasabb állami tekintetek -szerint kell kezelni, vizsgálni, eltemetni vagy étel gyanánt -kimérni: hát az emberre s annak holttestére hogy ne ügyelnének? Nem -is annyi az ember a Tisza partján, mint a tenger fövénye, hogy azt -számba venni ne lehetne.</p> -<p>Mindenesetre ki kell nyomozni: ki volt mig élt, az a -csonkafűzesi szegény halott.</p> -<p>De hát mikorra sikerül ez? Mi lesz addig azzal a nagy csomó -zsidóval, a ki ott nyomorog Nyiregyháza királyi tömlöczében? -<span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>Az lesz, hogy tovább is ott nyomorog. A közigazság mellett egyes -ember élete, szabadsága, öröme vagy boldogtalansága figyelembe nem -jöhet. Lelkiismeretes birót efféle aggodalmak az ő útjától ki nem -térithetnek.</p> -<p>Mindez azonban csak kis dolog.</p> -<p>A nagy dolog az, hogy a csonkafűzesi holttesten Solymosi Eszter -ruhája volt.</p> -<p>Erre nézve nincs semmi kétség. Minden darab ruhát fölismert -anyja is, szolgálatadója is s testvérje is. Egyik s másik ruha -kelméjének még otthon levő darabját is felmutatta a gondos anya. -Megvolt a holttest mellett még az a fösték is, melyet eltünése -előtt egy órával vett a lányka Kohlmájer boltjában. A ruha tehát -Eszteré.</p> -<p>De hát hogyan került akkor Eszter ruhája az idegen, ismeretlen -nő holttestére? Ki öltöztette fel s miért és mikor öltöztette fel -az idegen holttestet Eszter ruhájával?</p> -<p>Hol volt, kinek birtokában volt Eszter ruhája április 1-től, az -eltünés napjától fogva?</p> -<p>A kinél az a ruha volt: az kétségtelenül tudja azt is, hova lett -az eltünt lányka? Ha él Eszter: tudja hollétét. Ha meghalt: tudja -hol van eltemetve.</p> -<p>De hátha nem is holttestet öltöztettek fel Eszter ruhájával? -Hátha kóborlók, lánykereskedők, oláh czigányok ragadták el Esztert, -ruhájába czigány lány öltözött s ennek holttestét vetette föl a -Tiszának csonkafűzesi árja?</p> -<p>Hiszen ha a holttest ruhája Eszteré, de maga a <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> -holttest nem Eszteré: akkor az se bizonyos, hogy Eszter kimult -volna a világból. Ha pedig most is él: akkor nyakát el nem -vághatták, vérét ki nem onthatták a zsidók. De mi sül ki ez esetben -a vérvád zsidóhajszájából? Hova sülyed ez esetben a beavatkozó -birák bölcsesége, okossága és tisztessége?</p> -<p>Száz kérdés és ezer titok nyomul előre, mint a viharos -felhő.</p> -<p>Minden ujabb kérdés ujabb sötétség. Ide fejlesztette az egész -ügyet junius 20-án a vizsgálóbiró furfangja, az orvosok hig -tudománya s a véletlenségek találkozásának lángeszü szeszélye.</p> -<p>Sötétséget sötétséggel földeriteni pedig nem lehet.</p> -<p>– – Az orvosok által feldarabolt holttestet el kellett temetni. -A törvény és józanész parancsolja ezt.</p> -<p>Csakhogy a temetőnek vallásfelekezete van. Az emberek az édes jó -anyaföldre is ráütötték a felekezetiség bélyegét. Pedig a holttest -már nem a papoké, hanem az örökkévalóságé. S a föld se kérdi, mikor -kitárja karját a pihenő elé, hogy ez minő istent imádott -egykoron.</p> -<p>A holttestnek élő vallását nem tudhatta senki.</p> -<p>A kálvinisták temetőjébe nem akarták a vizsgáló urak -eltemettetni. Solymosi Eszter kálvinista volt, – ezt még némi -utalásnak tekinthették volna arra, hátha mégis csak Solymosi Eszter -volt a halott?</p> -<p>A zsidók temetőjébe szintén nem akarták. Hiszen a vérvád szerint -csak keresztyén szűz vére kell a zsidóknak. Mit keressen hát a -halott a zsidók temetőjében? <span class="pagenum"><a name= -"Page_303" id="Page_303">-303-</a></span></p> -<p>Ott vannak a katholikusok. Ők elfogadnak elevent, holtat -egyaránt. Farkas Gábor, a község furfangos birája ugy rendelte, -hogy a katholikusok temetőjébe temessék el. A vizsgálóbiró meg is -kérte nyomban a plébánost, hogy ezt engedje meg.</p> -<p>Koporsóról kellett gondoskodni.</p> -<p>De minek a koporsó? Hiszen az költségbe kerül. Miért költekeznék -a község ismeretlen, nem is Eszláron talált, Tisza-hozta, -feldarabolt holttestre?</p> -<p>A budai keserüvizet gyalulatlan, ócska fenyőfadeszkából -összetákolt szekrényben szokták falura szállitani. Efféle szekrényt -keritettek valami boltostól. Ebbe akarták a szegény ismeretlen nő -holttestét beletenni.</p> -<p>De a szekrény kicsiny volt. Csak egy macska fért volna el benne -kinyujtóztatva. Az ősi szokás pedig abból áll, hogy kinyujtóztassák -a halottat. Csak az eszkimók s egyéb vad emberek temetik ülő -helyzetében s fejét mellére hajtva a halottat. Örökkévaló -megnyugvás a halál s a sír a halottnak nyugvó helye s a koporsó: -pihenő ágya. Az igazi nyugvás jele a hanyatt fekvés s a -kinyujtózás. Ettől a jeltől nem kell megfosztani a halottat. Mióta -a kurgánsirok kimentek a divatból: pár ezer év óta így temetik a -halottakat.</p> -<p>A keserüvizes szekrénybe ugy helyezték el a halottat, hogy félig -ülő helyzetben, hátát a szekrény falának támasztották, lábait -térdnél felhuzták, koponyájának azt a tetejét pedig, melyet az -orvosok a bonczolásnál lefürészeltek, az ölébe tették. Igy fért el -abban a kis, ócska, piszkos deszkaalkotmányban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span></p> -<p>Ruhát nem adtak rá. Még csak egy rongyos köténykével se -teritették le. Alája se tettek se szalmát, se fenyőforgácsot. Ősi -szokás pedig a halottat, bármily szegény volt is, kissé -felöltöztetni s a talált tetemeken is legalább rongyaikat rajtuk -hagyni. A koporsóba pedig gyaluforgácsot tenni enyésző testük alá. -Azt a forgácsot, mely a koporsó deszkáiról lejön, mikor azokat -gyalulják. De itt most nem volt koporsó, nem volt hát gyaluforgács -se.</p> -<p>A koporsónak azonban födél is kell. De a keserü-vizes -szekrénynek a boltosnál nem találták meg födelét. Mégis kivittek -két rossz deszkadarabot a sirásó szegény emberek, hogy azt majd -koporsófödélnek rávetik a szekrényre.</p> -<p>Tisza-Eszlár-Ófalutól keletre fekszik a katholikus temető. -Odavitték a halottat. Ki a mezőkre, tanyákra vezet egy széles dülő -út, magas árokpart választja el a temetőtől, az árokparton s az -árokban termetes nyárfák. Jó messze a falutól itt választottak -sirhelyet az árokpart belső oldalán, a parttól pár lépésnyire. -Egykor homokbuczka volt e hely, de akkor már meglehetősen be volt -gyepesedve. Itt ástak mintegy öt láb mélységü gödröt s ide tették -be a halottas szekrényt.</p> -<p>A temetést Farkas Gábor, a mindenütt jelen levő öreg biró -intézte.</p> -<p>A halottas kiséret öt emberből állott. Sós András, ifju Pap -József, Mészáros Gábor, Dargó András és Sallós Miklós voltak – mind -eszlári lakos – a kisérők is, a sirásók is, a temetők is. -Véletlenül ott volt Szücs János is, az éles szemü tiszalöki ember. -Pap, tanitó <span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> vagy más egyházi ember nem kisérte a -halottat. Kimondták, hogy nem Solymosi Eszter, hanem idegen és -ismeretlen. Tehát vallásáról semmit se tudnak. Isten mentsen ilyes -valakit egyházi szertartással eltemetni. Hátha pogány volt vagy -öngyilkos?</p> -<p>Letették a szekrényt a gödör fenekére.</p> -<p>A szekrénynek nem volt födele. Mihelyt rá hányják a földet, -hantot, göröngyöt: azonnal a testet éri s talán rögtön megcsonkitja -a halott gyönge arczát. Ez pedig isten ellen való vétek. Ezen -segiteni kell.</p> -<p>Dargó és Sallós elővették a két kis darab deszkát s rátették a -nyitott szekrényre. Azonban egy arasznyi nyilás mégis maradt, -deszka pedig már nem volt több. Mit csináljanak?</p> -<p>– Hányjátok a földet!</p> -<p>Igy parancsolta a biró.</p> -<p>– Nem lehet az biró uram! Pogányság volna az! Télen ráfagy, -nyáron beleragad a rög az arczába.</p> -<p>– Mindegy az már neki.</p> -<p>De a szegény sirásók nem engedtek. Az egyik visszafeleselt.</p> -<p>– Nekünk nem mindegy. Mink is eldöglünk majd, minket is -eltemetnek majd, temessenek tisztességesen minket is.</p> -<p>Odamentek az árokpartra. A mályva, a vad üröm, az ökörfarkkóró, -a sóslórom szára már jó magas volt. Hiszen közeledett az aratás. -Leszaggattak egy nyalábbal. Találtak félig nyilt pipacsot és -szarkalábat is. Abból is letörtek két-két szálat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p> -<p>A virágszálat odatették kezefejéhez meztelen mellére. A nyaláb -zöld kóróval befödték a szekrényke nyilását. A halottnak szemébe ne -hulljon a göröngy.</p> -<p>A halottak egykor majd feltámadnak. Ennek a nyomorult lánykának -lelke is, ha mikor már bejárta az eget és a földet s nem talált -társára, az időtlen idők végén bizonyosan visszajön majd ide még -egyszer, hogy az utolsó itélet tárogató szavára ő is örök birája -elé álljon. Milyen jól esik majd neki akkor, ha ott találja azt a -kis virágszálat porladó csontjainál. A ki bizonyságot tesz neki -arról, hogy mégis volt egy-két ember, a ki édes szivvel gondolt rá, -mikor ide eltemették.</p> -<p>Balgatag elméjü szegény falusi sirásók! Ok gondolkodtak igy. Jól -tették, hogy igy cselekedtek. Ha ily ismertető jeleket nem tesznek -a halott mellé: ki tudja milyen vége lett volna a nagy pernek?</p> -<p>Mert bizony se az a két virágszál, se a szegény halott nem -maradt ott. Először eltemette a Tisza árja, azután eltemették a -jámbor tutajosok, azután eltemette a szolgabiró, s most már -végképen eltemette a hatóság azt a szegény halottat. Most már -mindenki azt hitte: itt lesz utolsó pihenője.</p> -<p>Dehogy lett. Innen is kiásták, száz darabra széttagolták, soha -többé el se temették. A mint majd minderre rátérünk lassankint.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(A titkos tanács. – A tutajosok megkeritése. – -Elfogják őket. – A tutajosok semmit se tudnak hullacsempészetről. – -A szakértői nyomozások. – Hova viszi a Tisza vize a fenyődeszkát? – -Egy csomó tutajost szabadon eresztenek.)</p> -<p>A tutajosok junius 19-én, hétfői napnak hajnalán nyugodtan -elindultak a dadai Csonkafűzesből s usztak lefelé a Tiszán lassan, -kényelmesen. Nem is álmodtak arról, hogy az orvosok jegyzőkönyvében -s a vizsgálóbiró agyának tekervényeiben minő förgeteg készül -ellenük.</p> -<p>Bizony nagy förgeteg készült.</p> -<p>Szentül elhatározták, hogy a holttest nem Eszteré, de ruhája -Eszteré.</p> -<p>Nyomban összeült az eszlári titkos tanács. A főügyész helyettese -Székely Ferencz ebben már nem vett részt. Benne is megrendült ugyan -a hit, hogy a holttest Solymosi Eszteré volna, de magasabb -felfogása s emberséges érzése nem engedte, hogy bizonytalan indoku -s eredményü emberhajszában részt vegyen. Talán magasabb tiszti -állása se engedte. Ő hazament nyomban Budapestre, az ország -fővárosába, hogy a főügyésznek, Kozma Sándornak megjelentse, a mit -látott, hallott és tapasztalt.</p> -<p>A titkos tanács tagjai a vizsgálóbirón, királyi alügyészen, -csendbiztoson s Farkas Gábor községi birón kivül egy-két eszlári -birtokos és zsidógyülölő képviselő volt. Összejöveteleikről, -tanácskozásaikról, csöndes mulatozásaikról alig szivárgott ki -valami hir. Zsidót, ujságirót nem eresztettek maguk közé. Csak egy -ujságiró <span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> volt köztük, a »Függetlenség« czimü lap -szerkesztője és tulajdonosa. Egyébként képviselő. Neve: Verhovay -Gyula. Csodálatosan élénk és erős tollu s erős szenvedélyü irő. -Hirlapirói működését olthatlan zsidógyülölet vezérelte. Nagy irói -képességnek volt birtokában s a nyelvet bámulatos ügyességgel -kezelte. De vére csak a gyülöletre, csak a birálatra, csak a -tagadásra, csak az emberi gyöngeségnek kinyomozására hajtotta. Irói -szelleme nem ismerte a szeretetet, tehát nem ismerte az igazságot. -Az a lélek, mely szeretni nem tud, sötétnek látja a világot s a vak -sötétségben nem veszi észre vagy eltünő kicsiségnek látja az -igazság sugarait. Azért nem is becsüli eléggé ezeket. De épen azért -el is téveszti az életnek járt utjait s belebódul a sivatagba. Az -az iró, a ki csak haragra, boszura, gyülöletre hajtja közönségét, -csakhamar el is veszti közönségét. A tömeg egészen sohase jó, de -egészen sohase is rossz. Csupán haragudni és szakadatlanul -haragudni nem természete. S emberi fajunknak ebben áll nagy -tökéletessége.</p> -<p>A titkos tanács tudta, hogy a tutajosok közt zsidó is van. -Herskó Dávid a sáfár. Megtudta ezt a dadai csőszöktől és Zoltán -István szolgabirótól. Ebből indult ki a vizsgálóbiró a további -útra.</p> -<p>Mert ha a holttest nem az eltünt lánykáé: akkor a holttestet ugy -csempészték a Csonkafűzes alá, ugy usztatták le a Tiszán.</p> -<p>Igaz, hogy a Tisza csempészés nélkül is hurczol mozgó árjain női -holttesteket. Baleset, gonosz tett, <span class="pagenum"><a name= -"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> öngyilkosság mindig nyujt -zsákmányt akkora folyamnak, mint a Tisza. De a csonkafűzesi tetem -még se véletlenül került oda.</p> -<p>Mert a tetem az eltünt lányka ruhájába volt kiöltöztetve.</p> -<p>Ez a körülmény rettenetes titokra utal.</p> -<p>Attól a ruhától meg kellett fosztani az eltünt lánykát. Vagy -életében vették el tőle, vagy holttestéről szedték le. S az a ruha -idegen holttestre magától föl nem mászott. Valakinek valahol azt a -holttestet föl kellett öltöztetni. Igaz, de az is igaz, hogy azt az -ismeretlen holttestet előbb valahonnan meg kellett keriteni. De hát -honnan? És kik keritették meg?</p> -<p>És miért kellett mindennek megtörténni? A holttestekkel bajlódni -se nem hasznos, se nem gyönyörüséges. Sőt ártalmas és veszélyes -foglalkozás is lehet. Sohase üdvös a halál közelében időzni. A -törvény is boszut állhat e miatt.</p> -<p>Valakinek nagy oka lehetett arra, hogy idegen holttestet -keritsen, Eszter ruháját megszerezze, a holttestet abba -beleöltöztesse s a hatóságot, vizsgálóbiróságot mintegy véletlenül -a holttestre rávezesse. S a kinek erre oka volt: annak bizonyára -ereje, hatalma, esze, pénze is volt ehhez. Szegény ember ilyenre -nem képes. Ostoba ember ilyet álmodni se tud. Kigondolni semmi -esetre.</p> -<p>Az ok nyilvánvaló.</p> -<p>A zsidók vérét vették egy keresztyén szűznek. A biróság -nyomukban van. A gonosztettnek kitudódni nem szabad. Ha kitudódik: -kiirtják az egész zsidó felekezetet. Félre <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> kell -tehát vezetni a biróságot. Eléje kell tolni, észrevétlenül szemei -elé kell csusztatni egy alakot, a kinek a nyaka nincs elvágva. -Mondja ki a biróság, hogy ez az eltünt lányka s akkor nyomban vége -van a vádnak s megmenekül a zsidóság.</p> -<p>A zsidóknak pedig eszük is, pénzük is, hatalmuk is van ehhez. S -ime okuk is van!</p> -<p>Igaz, hogy azok a szegény eszlári zsidók, a kik épen egy hónap -óta ülnek már a tömlöczben, erről nem tudnak semmit. Hiszen az -orvosok szerint a csonkafűzesi halott legföljebb tiz nap óta -halott; egy hónap előtt tehát, mikor a zsidókat becsukták, az a -halott még örült az életnek s vidáman játszott a napsugárban.</p> -<p>De ez mindegy. A vérvádban nem Izsák zsidó vagy Salamon zsidó a -bűnös, hanem minden zsidó. Ám lakoljon, a kit előbb ért a sorsa. A -holttest csempészésében ugyan a bezárt zsidók nem bűnösek, de épen -ez a csempészés bizonyitja egyenesen, hogy a vérvádban bűnösek. Mi -szükség lett volna különben a holttest usztatására?</p> -<p>Hadd üljenek tehát ott a tömlöczben ezentul is.</p> -<p>Első dolog most megkeriteni a tutajosokat. Tudva vagy -tudatlanul, ők a zsidók eszközei. Bizonyára bűntársak, czinkosok, a -kiket jól megfizettek. Általuk bizonyára napfényre jön minden.</p> -<p>Ime igy gondolkozott a titkos tanács. Ily irányba határozta el -további teendőit a vizsgálóbiró.</p> -<p>Hol vannak a tutajosok?</p> -<p>Bizonyosan a Tiszán vannak valahol. Nem is <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> -lehetnek valami nagyon messze. Hétfőn hajnalban indultak el, kedden -végződőtt a bonczolás: kedden este a titkos tanács áldomásozott, -mulatott és tanakodott s szerdán 21-én reggelre szerencsésen -föltalálta a holttestcsempészet és tetemusztatás elméletét. Tehát -csak két napi egérutjuk van a tutajosoknak.</p> -<p>Utánuk!</p> -<p>Szolnok felé kellett menniök, arra folyik a Tisza. Szolnok a -dadai Csonkafűzeshez a vizi úton alig van 250 kilométer távolságra. -Ezt az utat még el nem végezhették. Valahol még útban kell -lenniök.</p> -<p>Három vármegye dül Szolnokig a Tiszára. A jobbparton Heves, a -balparton Hajdu, mind a két parton Jász-Nagykun-Szolnok. Nosza -sietni a táviróhoz s felhivni a vármegyék alispánjait, járási -főszolgabiráit s mozgékony csendbiztosait, hogy álljanak őrt a -Tisza partján s fogják el a szeklenczei tutajosokat.</p> -<p>De közel harmincz falu és város is fekszik Szolnokig a folyam -partján vagy a part közelében s néhány rév, hid és csárda is. Kémek -álljanak mindenütt s vigyázzanak éjjel-nappal. Jön a tatár, jön a -keleti dögvész!</p> -<p>A balparton: Tisza-Polgár, Csege, Egyek, Füred, Őrvény, Szőllős, -Derzs, Abád-Szalók, Bura, Roff, Beö, Fegyvernek. Jobbparton: -Szederkény, Palkonya, Oszlár, Kürt, Tarján, Keszi, Ároktő, Dorogma, -Bábolna, Poroszló, Sarud, Nána, Kis-Kőre, Süly, Kőtelek, Nagy-Kőrü. -Kisebb-nagyobb falvak, városok, benépesitett puszták. A szél -gyorsaságával mentek mindenüvé a rendeletek és megkeresések. Le -kell fülelni a tutajosokat. Csőszök, <span class="pagenum"><a name= -"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> kerülők, csárdások, -révészek, halászok, gátőrök, pandurok, hadnagyok, csendbiztosok -talpon legyenek. A hajlatokra, holt ágakra, fűzesekre, reketyésekre -különösen vigyázzanak.</p> -<p>Aggodalma is támadt a vizsgálóbiróságnak. Hátha a tutajosok -időközben valamerre elszeleltek, elillantak. Valószinü. Hiszen -bűnös emberek, halottcsempészők, tetemsikkasztók, a biróság -félrevezetői, a vérvád pártolói, kibérelt czinkosok. Könnyen -elhagyhatták tehát tutajukat. Mit ér az a négy tutaj? Rongyos -néhány ezer koronát. Mi az a zsidóknak, a kik bőrüket mentik s e -czélra milliókkal rendelkeznek?</p> -<p>Mindegy. Valahonnan csak előkerülnek. A biróságnak minden esetre -első feladata őket a tutajúton keresni, a melyen a Csonkafűzesből -elindultak.</p> -<p>A jámbor tutajosoknak pedig minderről halvány sejtelmük se volt. -Nyugodtan ballagtak lefelé vizi ösvényükön s az napon nagy utat -tettek közel 70–80 kilométernyi távolságra haladtak s este jó későn -Ároktő fölött álltak meg s kötöttek ki valahol a Kácsasziget -irányában. Szokatlan hosszuságu út ez. Utóbb azzal is gyanusitották -őket, hogy különös erőfeszitéssel siettek: minél távolabb lenni a -vizsgálóbirótól.</p> -<p>Balga vélemény. Mintha a tutajos sietne valaha valami ok miatt! -Mintha előtte különös becse volna az időnek! Sőt ellenkezőleg maguk -is ugy meg voltak útjuk eredményével elégedve, hogy másnap jnnius -hó 20-án meg se mozdultak Ároktő alól. Ott ácsorogtak egész napon -át. <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span></p> -<p>Csak szerdán reggel junius 21-én indultak el. E napon -Tisza-Nánáig hatoltak előre.</p> -<p>Tisza-Nána öt-hat kilométer távolságra van a Tiszától. A -dinnyés-háti tanyák fölött kötöttek ki s mivelhogy nagy szél -kerekedett s az másnap se akart csillapodni, tehát csütörtökön is -itt töltötték az egész napot. Csak 23-án pénteken reggel tudtak -elindulni s elég gyorsan mentek a kanyarulatokon és átvágásokon -keresztül Kőtelekig, sőt kissé azon alól is. Tovább nem mehetnek. A -kőtelkiek már tudták a tetemusztatás rettenetes történetét. Ők már -őröket állitottak ki a veszedelmes szökevények szemmeltartására. A -kőtelki vizi malmok legénysége már a padkáról integetett a -tutajosok elé.</p> -<p>– Itt jönnek a jómadarak!</p> -<p>Ki kellett kötni azonnal. Csakhamar ott termettek a pandurok s -kötélre fűztek minden tutajost. Vitték őket Szolnokra s onnan -vasuton Nyiregyházára. Eszükágába se jutott tiltakozni a -letartóztatás ellen. Csak Herskó Dávid a sáfár merte kérdezni:</p> -<p>– Mi lesz a tutajokkal?</p> -<p>– Ne legyen zsidó azokra semmi gondod.</p> -<p>Hiába is lett volna. Sohase látták ők többé azokat a tutajokat. -A tutajokat őrizte ugyan a község, a hogy tudta, de bizony azokban -sok kár esett, mire a gazda a Sréter és Hillmann-czég azokat ujra -átvehette. Jó részben a tutajosoknak kellett ezt a kárt is -elszenvedni. Bérük utána rítt. A sok munkáért, időtöltésért, -hercze-hurczáért sohase kaptak bért, se kárpótlást. Még a jámbor -Hecska Györgynek is meg kellett válni ásójától. Még a pandurok -<span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span> előtt is tartotta ugyan egy darabig a -hóna alatt, de csak elvették tőle aztán végképen. Bűnjellé lett az -ásó s oda került a bűnjelek nyiregyházi gyüjteményébe.</p> -<p>A tutajosokat Farkas Albert balmaz-ujvárosi csendbiztos vette a -kezébe s azután a szolnoki vizsgálóbiró.</p> -<p>Egyiket se ismertem személyesen.</p> -<p>A csendbiztosról olyan értesülést nyertem, hogy állásához méltó -s emberséges érzületü férfiu volt. Se a vádlottak, se a tutajosok -nem panaszkodtak rá. A csendbiztosok ősi szokása, sőt természete, -hogy a vádlottból, tanuból, sértett és károsult félből, ha lehet, -előre kiveszik: mi lakik bennük, mit tudnak, mit titkolnak, mit -ismernek be. Szinte biztatja őket erre a vizsgálóbiró is, hogy -ennek munkáját megkönnyitsék. De ösztönzi őket a természetes emberi -hiuság s hivatali buzgóság is. Általános közvélemény szerint az a -derék csendbiztos, a ki gyorsan megkeriti a bűnöst s a lopott lóra -és tinóra nyomban rávezeti a károsodott gazdát. Tehát a ki ügyesen -és erélyesen tudja vallatni a lefülelt vádlottat. A kínzást ugyan -szigoruan tiltja a törvény is, a mívelt közérzés is, az igazság is, -de a közvélemény gyakran a nélkül alakul meg, hogy ezekre -figyelemmel lenne. Gyakran helyesel a közvélemény olyan dolgot, -melyet nemzedékek óta tilt a törvény s kárhoztat a tudomány, -szószék és irodalom. S a közvélemény csábitásai ellen nincs -felvértezve a csendbiztos. Annyi azonban bizonyos, hogy a -balmaz-ujvárosi csendbiztos a tutajosokat nem faggatta.</p> -<p>Nem faggatta a szolnoki vizsgálóbiró se. Nem is igen -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> tudta volna mire. Hiszen a -holttestcsempészet elmélete még a nyiregyházi vizsgálóbiró agyában -is csak általános körvonalakban élt. A részleteket még ő se tudta -világosan kiokoskodni. Előbb neki is érintkezni kellett a -tutajosokkal.</p> -<p>A mint ezek Nyiregyházára értek, a törvényszék elnöke azonnal -intézkedett, hogy a vizsgálóbiró nyomban hallgassa ki őket. Ez meg -is történt.</p> -<p>A vizsgálóbiró e napokban majd két héten vagy több napon át is -rendkivül el volt munkával foglalva. Végzett munkájának tömege -bámulatos. Eszláron, Nyiregyházán, Tisza-Dadán, Tisza-Lökön -naponként tiz-tizenkét órai s gyakran éjjeli munkát is végzett. -Junius 28-tól julius 1-ig, négy napon át Nyiregyházán az összes -tutajosokat kihallgatta. Jegyzőkönyvei e négy nap alatt vagy ötven -ivre szaporodtak.</p> -<p>Mit beszéltek a tutajosok?</p> -<p>Azt, a mit mi már előadtunk. Mikor és miként szerződtek -tutajszolgálatra. Mikor indultak Bustyaházáról, hol rakodtak, hol -terheltek, hol kötöttek ki útjuk közben, hol szereztek be maguknak -időnként gyufát, dohányt, pálinkát, élelmiszert, babot, kását, -kenyeret. Hogy kerültek a dadai Csonkafűzeshez, miért kellett ott -megállniok, miként látták meg a folyamhozta holttestet s mikor és -miként temették el.</p> -<p>Egyebet nem tudtak. A mit tudtak: elmondták őszintén, világosan. -Egyik jobban emlékezett az elfolyt napokra s útközben talált -helyekre s tünetekre, mint a másik, de mindegyiknek minden szava -összevágott. Pedig elkülönitették <span class="pagenum"><a name= -"Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> őket egymástól s a -furfangos kérdésekben nem volt hiány. Nem volt még a -fenyegetésekben s biztatásokban se. Bizonyos, hogy nem beszéltek -össze: miféle kérdésre mit feleljenek. Vallomásaik azért mégis -annyira megegyeznek, mintha tökéletesen összebeszéltek volna s -mintha mindegyik elég okos és elszánt lett volna arra, hogy véges -végig ugy beszél és ugy hallgat, a hogy összebeszélt.</p> -<p>A gyanunak árnyéka se támadhatott arra nézve, mintha közülök -bárki is sejtette volna, hogy ők tilosban járnak, bűnös dolgot -cselekesznek, halottat csempésznek, tetemet usztatnak s a zsidók -javára az igazságszolgáltatást megakarják hiusitani. Maga Herskó -Dávid is, a sáfár, az egyetlen zsidó köztük, oly egyszerüen adta -elő a tutajút történetét, oly közönyösséggel adott mindenről -felvilágositást s általában oly kisméretü, tanulatlan s -furfangnélküli elmének bizonyult, hogy szinte meg nem érthető -oktalanság volt azt hinni, hogy ezekkel az emberekkel majd egy -szövevényes, nehéz tetemusztatási elméletet valószinüvé lehet -tenni.</p> -<p>Volt egy tünet, mely a vizsgálóbirót tünődésre serkenthette s -minden további kalandos kisérlettől visszatarthatta volna.</p> -<p>Egy tutajosnál se találtak pénzt. A sáfárnál is csak két vagy -három forint volt, a mennyi kell élelemre s itt-ott -kikötő-illetékre, karó-dijra, czövekpénzre. A tizennégy -keresztyénnél pedig összesen se volt tiz korona. Ez az a tünet.</p> -<p>Azt csak elgondolhatta volna a vizsgálóbiró, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> efféle -vállalatra pénz nélkül senki sem vállalkozik. Még zsidó se, hát még -keresztyén. Sőt az, a ki a tetemusztatást kitervezte, ezt nem is -bizta volna oly emberekre, a kik előre megfelelő összeget nem -vesznek át, lelküket ezzel előre le nem kötik az ördögnek s pénzük -féltése is titoktartásra nem serkenti őket. Büntetéssel járó ilyen -szövevényes, hosszas, nehéz gonosztettre puszta igéret fejében nem -adja lelkét oda senki.</p> -<p>Aztán tizenöt emberre bizni ilyen munkát! És egyszerü, ostoba, -tanulatlan, falusi emberekre bizni! Hiszen ezek és ennyien meg nem -őriznek semmi titkot. Ha nem kapnak elég pénzt: követelőznek, -viszálykodnak. Ha elég pénzük van: isznak és megittasodnak. Vajjon -ki juthatna sikerre ilyen szövetséggel?</p> -<p>Dehogy gondolta meg ezeket a vizsgálóbiró s a körülötte lebzselő -titkos tanács. Vakon ment előre olyan czél felé, mely kudarcznál -egyéb nem lehetett.</p> -<p>A szeklenczei tutajosok közé keveredett egy idegen tutajos is. -Szólanunk kell röviden erről is.</p> -<p>A neve: Drimusz György, máramarosmegyei rónaszéki születésü, 37 -éves, görög katholikus, vagyontalan, most bocskói lakos, napszámos. -Szokott vállalkozni tutajos-szolgálatra. Május 20-ika körül szintén -tutajos lett egy szentesi zsidó vallásu fakereskedő tutaján.</p> -<p>A fakereskedő neve Veil. Vele a nagy perben nem találkoztunk, de -apjával igen. Ez öreg, 64 éves zsidó, falusi boltos kiskereskedő, -Sátoralja-Ujhelyben született, most gergelyi lakos, neve Veil -Sámuel. Egyik fia szolnoki, másik fia szentesi lakos volt. A mikor -ezek a <span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span> Felső-Tiszán tutajos fát vesznek: -apjukat szokták megbizni, hogy számukra sáfárt és tutajosokat -fogadjon. Ily alkalommal el szokott látogatni az öreg -Tisza-Kerecsenybe is, mely szintén tutajinditó, rakodó, terhelő -hely.</p> -<p>Junius 11-én itt is volt vasárnapi napon. Szentesi fia, Veil -Salamon számára kellett intézkednie fia megbizottjával, Veinstok -Ignáczczal egyetértve. Valami Smilovics Jankel nevü zsidó embertől -vettek át szálakat, tutajokat, azután Kiss Ferencz szücsmestertől -és gazdától vettek tüzifát, a tüzifával megterhelték a tutajokat s -igy inditották azokat útnak. A tutajok sáfárja Smilovics Jankel -volt, a kormánybirók és tutajosok közül csak Drimusz Györgyöt és -Szirkó Mihályt emlitem fel. A többihez a pörnek semmi köze.</p> -<p>Miként eresztették le a tutajokat Szolnokig: erről később -emlékezem meg. Junius 24-én este odaértek. Szombat este volt s -ekkor nem történt velük semmi. Másnap – hogy és hogy se – Herskó -Dávid szeklenczei tutajosai közé keveredett ez a Drimusz s a -csendbiztosnak nyomban szemébe ötlött. Hozzáfordult a -csendbiztos:</p> -<p>– Hát te ki vagy, mi vagy? Te is ezekhez tartozol?</p> -<p>– Nem én. Én Smilovics sáfár tutajához tartozom.</p> -<p>– De csak láttad ezeket valahol?</p> -<p>– Láttam a Gólya-csárdánál.</p> -<p>A Gólya-csárda a tisza-nánai rév fölött van közvetlenül a folyam -partján, a révtől mintegy öt kilométernyire. Kivül esik minden -száraz-úton s talán ma már <span class="pagenum"><a name="Page_319" -id="Page_319">-319-</a></span> nem is csárda, csak annak hivják. -Junius 21-én e csárda közelében kötöttek ki Herskóék s ők itt is -maradtak a következő napon át. Smilovics tutaja is megállt itt egy -kis időre s Drimusz látta, a mint Herskó Smilovicscsal szót -váltott.</p> -<p>Ez elég volt arra, hogy Drimuszt is a szeklenczei tutajosokhoz -kötözzék s Nyiregyházára fogoly gyanánt elkisérjék. Tizennégy napig -volt e miatt fogságban. De el is tünt aztán ugy, hogy a per -nyilvános tárgyalására sehogy se tudtuk előkeriteni.</p> -<p>Smilovicsot és Szirkót útjokra eresztette a balmaz-ujvárosi -csendbiztos is, a szolnoki vizsgálóbiró is.</p> -<p>Szirkóval még egyszer találkozunk majd a tárgyaláson. Fiatal, 21 -éves orosz volt, katona; tutajútjáról nem tudott semmit, -tanuskodása jelentéktelen. A törvényszék elnöke nagy buzgalommal -törekedett kivenni belőle, hogy ő is tud valamit Herskó és -Smilovics titkos dolgairól, de nem boldogult vele semmire.</p> -<p>Smilovics már főalak. Sokszor lesz vele dolgunk.</p> -<p>Nagy következése lesz annak, hogy Drimusz György Bary -vizsgálóbiró kezébe került.</p> -<p>A halottcsempészet elméletének támogatására Herskónak és -társainak vallomásában nem talált a vizsgálóbiró semmi -tájékoztatót, semmi erősséget. Ő pedig minden áron be akarta -bizonyitani, hogy a csonkafűzesi halottat Herskóék csempészték.</p> -<p>De honnan és miként?</p> -<p>Bustyaházán, Huszton, Váriban nem szerezhették meg a halottat, -mert ott a tutajok összerovásánál s <span class="pagenum"><a name= -"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> terhelésénél száz meg -száz ember sürög-forog éjjel-nappal. Urak, szegények, magyarok, -oroszok, oláhok, zsidók, vállalkozók, ügynökök, kocsmárosok, -idegenek, helyi lakosok: itt észrevétlenül holttestet hurczolni nem -lehet.</p> -<p>S aztán megmondták az orvosok, hogy a holttest három-négy napnál -tovább a vizben nem lehetett, tehát a tutaj azt legföljebb -Vencsellő és Tokaj közt vehette át vagy talán csakis Tokajban, hova -épen junius 14-én értek Herskóék. S minthogy a holttest 18-án -bukkant föl, Tokajtól kezdve lehet három-négy napot számitani.</p> -<p>Ám a holttestet más nem szállithatta, csak zsidó. A titkos -tanács s a vizsgálóbiró a maga vak elmélkedésében ugy meg volt -erről győződve, mint a hogy ma után holnap következik. Azt a -zsidót, azt az ismeretlen, azt a titkos alakot, a ki a holttestet a -tutajra hozta, elő kellett teremteni a föld mélységéből is, a pokol -fenekéről is.</p> -<p>S ime Drimusz nyomra vezet! Ő látta, a mint Herskó Ignácz a -Gólyacsárdánál Smilovics Jankellel néhány szót váltott. Megvan most -már, a kit keresünk. Smilovics lesz az, a kinek Solymosi Eszter -álteteméről tudnia kell!</p> -<p>Azonban a vizsgálóbiró nem hirtelenkedett. Szinte csodálom -mérsékletét. Julius 1-én végezte be a 16 tutajos első kihallgatását -s már a következő napon őt Eszláron és Tisza-Dadán találjuk s -julius 3-án több, mint húsz embert hallgat ki arra nézve, mikor és -hol és miként bukkant föl a holttest? <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span></p> -<p>Kereste a gyanus nyomokat.</p> -<p>Egyetlen egyet se talált.</p> -<p>A jó dadai emberek szintén tele voltak ugyan a vérvád -képzeletével, de józaneszüket azért nem adták cserébe s erkölcsi -tisztaságukról nem mondtak le. Nem hazudoztak. Beteg agy -látományaival nem hozakodtak elő. Előadásuk egyszerü volt, a mint -már korábban részletesebben elmondottam. Egészen természetes -jelenség képe állott elő beszédükből. Holttest bukkant fel a vizen. -A holttest már rothadásban volt, mert nagy szaga volt. A folyam -árja a tutajok felé sodorta s ekkor Csepkanics észrevette. -Fennakadt egy fűzfa gyökerének ágazatában, a tutajosok értesitették -a kerülőt, ez egy horgas ággal kivonszolta a partra s estennen a -tutajosok eltemették. Ez az egész.</p> -<p>Gyanus nyom nincsen.</p> -<p>Ha nincs: tovább kell keresnünk. Ez a vizsgálóbiró esze. Ha -tanukat nem találunk: vegyük elő a szakértőket. Az orvosi szakértők -ime sokféle és becses gyanuokot összetudtak már szerkeszteni. Most -vegyük elő a halászokat, révészeket, mérnököket, tengerészeket s -általában a vizi embereket. Hátha ők is tudnak valamit!</p> -<p>Tudnak. Csakhogy igen gyakran se ők, se a biróságok nem tudják, -hogy szakértő véleményük miben egyezik s miben ellenkezik a -valósággal. Gyakran azt se veszik észre a biróságok, hogy a -szakértők a valóságot egészen meghamisitják.</p> -<p>Volt a vidéken egy egykori tengerész, Szomjas Károly -<span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> tisza-dadai birtokos. Ez kifejtette, -hogy a folyóviz áramának két része van. Az egyikről azt mondják: ez -a »lágy oldal«. A másikról azon a vidéken azt mondják: ez a folyam -»sebje«. Seb: a sebesség szónak röviditése.</p> -<p>A lágy oldal az, a hol a part meneteles, fűzes, rekettyés, -áradvány-fövényes; a viz sebje pedig azon az oldalon van, a melynek -a viz neki iramodik, a melyet mos, szaggat, s a mely azért meredek -és szakadékos.</p> -<p>A viz minden hordalékot a sebes oldalon visz s nem a lágy -oldalon. Ezen csak a szél tud változtatni, de junius 18-án nem volt -szél. A tutajosok nem a sebes oldalon, hanem a lágy oldalon -kötöttek ki, mert amott a meredek partnál ki se köthettek volna, -mivelhogy fát, czöveket se találhattak, melynél a tutajt -megerősithessék. Ha tehát a viz hozta volna a holttestet emberi kéz -irányzása nélkül, azt nem a tutajokhoz viszi, hanem az ellenkező -oldalon sodorja tova s akkor a fűzfa gyökerében fönn se akadhat. -Junius 18-án áradásban volt a Tisza: annál igazabb ez a -föltevés.</p> -<p>Az igaz, hogy a tutajosok el szokták temetni az útközben talált -tetemeket. Az ily sirt a tiszaparti magyar nép nem is nevezi -másnak, csak »oláh sir«-nak. De a sirgödörásáshoz és temetéshez -csak fejszéjét használja a tutajos, minthogy ásója sohase szokott -lenni. Itt pedig ime ásójuk volt. Nyilvánvaló, hogy temetéshez -készültek előre.</p> -<p>Ime az egykori tengerésztiszt szakértő véleménye.</p> -<p>A vizsgálóbiró nem elégedett meg ezzel se. Hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> kivitt -a Csonkafűzesbe négy halászt: Szécsi Mihályt, Csóki Lajost, Peszte -Györgyöt és Tóth Istvánt s ezek segélyével a tutajok állásán felül -hét-nyolczszáz ölnyire eleresztett egy fenyődeszkát: kilesni, -vajjon hova viszi ezt a viz? A tutajokhoz viszi-e s a fűzfa -gyökeréhez viszi-e?</p> -<p>Ne higyje ám a nyájas olvasó, hogy én a vizsgálóbirót csak -nevetségessé akarom tenni, mikor ezt az ostobaságot leirom. Eszembe -sincs.</p> -<p>Igy történt. S megtörtént. Igy készültek a gyanujelenségek.</p> -<p>Ime lássuk csak ez eljárás öreges birálatát.</p> -<p>A fenyődeszka egy-két czentiméter mélyen jár a viz felszinén, a -holttest pedig húsz-huszonöt czentiméter mélyen. A fenyődeszkának -esetleg 44 vagy ötven százaléka, tehát vagy fele van a viz felszine -fölött, a holttestnek pedig alig két-három százaléka. Tehát a -fenyődeszkát a legkisebb szellő is más irányba tereli, mint a merre -a viz sodra önmagától vinné, holott a holttest irányát gyenge -szellő épen nem változtatja.</p> -<p>Azután egészen más volt a viz magassága és árja junius 18-án, -mikor a holttest felbukkant és egészen más julius 5-én, 6-án és -7-én, mikor a vizsgálóbiró ezt a gyerekjátékot csinálta.</p> -<p>A szél ereje és iránya s ehhez képest a hullám iránya és -magassága is egészen más volt az egyik időben, mint a másik -időben.</p> -<p>És azután honnan tudta azt a vizsgálóbiró s a négy együgyü -halász, hogy a holttest Csepkanics tutaja fölött <span class= -"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> épen 7 -vagy 8 száz ölnyire bukkant föl s épen azon a helyen, a hol ők a -fenyőfadeszkát a vizbe lökték? S ha ezt nem tudták: miként -merészelték ezt a bárgyu kisérletet végrehajtani s ezzel az emberek -ostobaságát fokozni s balvélekedését erősiteni?</p> -<p>Ha ugyanakkora vizmagasság idején ugyanoly erejü és irányu -szélben Csepkanics tutaját ugyanazon helyre állitják s attól néhány -lépésnyire nem fenyőfadeszkát, hanem ugyanakkora valóságos tetemet -vagy legalább hasonló fajsulyu, alaku és méretü testet tesznek a -vizbe: ám akkor a kisérlet komoly lett volna s a valóságot -valószinüleg megközeliti.</p> -<p>De hát ilyesvalami – ugy látszik – a vizsgálóbirónak nem jutott -eszébe. Mintha csak arra törekedett volna, hogy ne a valóságot -deritse ki, hanem csupán gyanus jelenségeket gyüjtsön.</p> -<p>Boldogtalan igyekezet!</p> -<p>A vizsgálóbiró mégis arra a meggyőződésre jutott hamarosan, hogy -mind a tizenhat elfogott tutajosra nincs szüksége. Mit csináljon -annyi emberrel? Ha hitte is, hogy Herskó sáfár tutajosai -csempészték a csonkafűzesi holttestet: még se bizonyos, hogy mind a -tizenhat tutajos tudott a csempészésről.</p> -<p>El kellett egy csomó tutajost ereszteni.</p> -<p>El kellett azért is, mert a törvényszék börtönében nem volt elég -hely. Se zsidóból, se tutajosból egynél többet egy oduba zárni nem -lehetett, nehogy összebeszéljenek. Vizsgálati foglyot végleg -elitélt bűnösökkel megint nem lehetett volna a szabályok szerint -összezárni. <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span> A törvényszéknek csak kezdetleges és -szűk börtönépülete volt. Régi alacsony földszinti ház. Az őrmester -Kozák Sándor s a királyi ügyészség alig birt már az emberekkel. -Zsidó és tutajos közel harmincz volt már elzárva s a zsidók folyton -szaporodtak. Valamit tenni kellett.</p> -<p>Julius 2-án a vizsgálóbiró kiválasztott kilencz tutajost. -Drimusz Györgyöt Smilovics tutajáról, Matej Bazilt, Paczkánt, -Simont, Dujtsákot, Susztrát, Potrohost, Lopojdát és Szaukát Herskó -tutajairól s ezeket szabadlábra helyezte.</p> -<p>Szabadláb: ez régi törvényszéki műszó.</p> -<p>Hajdan a fogoly sokféle módon volt megvasalva, lelánczolva, -bilincsbe verve, megkötözve. Vas, láncz, bilincs, kötél: mind -más-más fokát jelentette a büntetésnek.</p> -<p>A vas a két lábszárra vert két vaskarika volt, mely vaslánczczal -volt összekötve. Hasonló volt a béklyóhoz és nyüghöz, melyet a -legelőre eresztett ló két első lábára szoktak tenni. A nyüg -kenderkötélből készül s fakelevézzel van a ló lábára burkolva. A -béklyó vasból van. Azért a köznép a börtön-vasat is béklyónak -nevezi, de a biróság csak vasnak.</p> -<p>Hajdan a vizsgálati fogoly lábát is vasba verték. Szabadulásának -legelső jele az volt, hogy a vasat levették lábáról, a vastól lábát -megszabaditották. Hivatalos nyelven szabadlábra helyezték.</p> -<p>De a büntetésnek enyhitéseként is szerepelt a vas eltávolitása. -Ha jól viselte magát a rab, kivált ha még <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> azon -túl ügyes embernek is látszott; a rabság utolsó hónapjaiban -levették lábairól a vasat s közmunka helyett házi munkára -használták. A várnagyok, alispánok, központi főbirák, tiszti -ügyészek udvara és konyhája tele volt efféle rabokkal. Nevük ez -volt: szabadlábas rab.</p> -<p>Kilencz tutajos julius 7-én szabadlábra jutott. Mehetett haza -nyugodtan. Éhesen, egyetlen fillér nélkül neki indulhatott a több -száz kilométeres útnak. Örülhetett, hogy csak tiz napig kellett a -börtönben sinlődnie.</p> -<p>De hát miért kellett tiz napig is? Miért kellett egy óráig -is?</p> -<p>Csodálatos állat a mívelt nemzetek törvényhozása! A tulok nem -gyönyörködik a virágban s nem óvja azt, hanem vagy eltapossa vagy -fölfalja. Mint a törvényhozások a személyes szabadságot.</p> -<p>Magyarország ősi törvényhozása csak akkor engedte meg a -személyes szabadság korlátozását s az embernek letartóztatását, ha -őt előbb a biró megidézte, az ellene fenforgó vád iránt -meghallgatta, a terhelő és mentő körülményre nézve gondosan -megkérdezte s az igy szerzett tudás alapján rendes itélettel a -letartóztatást elrendelte. Ma már a német és franczia -törvényhozások példái után Magyarországban is másként áll a -személyes szabadság ügye. Sokkal rosszabbul.</p> -<p>Bűntény támad. Valami rendőrnek, vagy királyi ügyésznek, vagy -vizsgálóbirónak ötlete születik, hogy Péter vagy Pál a bűnös. Nosza -le kell tartóztatni! Igy kezdődik az igazságszolgáltatás. Igen -gyakran az igazi Pétert, az igazi Pált, az igazi bűnöst találja el. -De igen <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> gyakran nem azt találja el. Mindegy. -Azért Péternek vagy Pálnak egyelőre be kell jutni a foglyok közé. -Ha ártatlan: utóbb csak kiszabadul.</p> -<p>Bizony vad emberek igazságszolgáltatása ez.</p> -<p>A nyiregyházi vizsgálóbiró soha hirét se hallotta annak a -tizenhat tutajosnak. Azt se tudta: szőkék-e, barnák-e, jók-e, -rosszak-e, bűnösök-e vagy ártatlanok? Nem is volt rá kiváncsi. -Minden gondolkodás nélkül elrendelte, hogy ott, a hol megtalálják, -el kell őket fogni s a nyiregyházi börtönbe hurczolni.</p> -<p>Pedig hát ezek nem is zsidók voltak.</p> -<p>De azért se az ország kormánya, se a sajtó, se a népképviselet, -se a biróságok, se a törvényhatóságok föl nem emelték szavukat ez -eljárás ellen. Lázban volt a társadalom s szemet hunyt minden -erőszakra, mely gyülölködő érzéseinek megfelelt.</p> -<p>Fogságban maradt Herskó, mert ő zsidó volt és sáfár. Fogságban -maradt Szavinecz és Matej Péter, mert ezek kormánybirók voltak. Ott -kellett maradni Csepkanicsnak, mert ő látta meg a felbukkant -holttestet először. Ott kellett tartani Matej Ignáczot és Selever -Jánost, mert ezek Csepkanics tutaján voltak s Matej Ignáczra -különben is nagy szerep várt. A tanu szerepe. Hecska azért maradt -ott, mert neki volt ásója. Miért volt ásója? Nagy bűn volt ez a -vizsgálóbiró felfogása szerint.</p> -<p>Julius 4-én elrendeli a vizsgálóbiró, hogy ezt a hét tutajost -Tisza-Lökre kell kisérni s a vizsgálatot velük ott a -szolgabiróságnál folytatni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_328" id="Page_328">-328-</a></span></p> -<p>Vajjon mi ok volt erre? Semmi. Hiszen helyszini körülmények -megmutatására egyetlen tutajos is elég lett volna. De egyébként is -a vizsgálati foglyot nagy ok nélkül ide-oda hurczolni nem szabad. A -szolgabiró pedig közigazgatási hatóság, neki birósági ügyekhez -semmi köze.</p> -<p>De mégis nagy oka volt erre a vizsgálóbirónak. Tisza-Lökön is -volt csendbiztos. Sarf Móricz se gerjedt föl addig az igazság -elmondására, mig Nagyfaluba át nem vitték, a csendbiztos kezére nem -adták s ott éjnek éjszakáján őt Recsky András csendbiztos föl nem -világositotta. Milyen kezes és szókimondó tanu lett ott a kis zsidó -kölyök egyszerre.</p> -<p>A tutajosok se akarnak a tetemsikkasztásról tudni semmit. -Ártatlan képet ölt a hozzáintézett kérdésekre valamennyi. Őket is -czélszerü lesz a csendbiztos elé állitani. Talán a csendbiztos -kenetes szavaira s atyai intéseire ők is magukba szállanak s -töredelmes vallomásukkal talán ők is földeritik az igazságot s mint -jó keresztyének vagy jó zsidók ezzel bűnös lelkük terhén is -könnyitenek.</p> -<p>De van-e hát Tisza-Lökön alkalmas csendbiztos s van-e kezén elég -pandur? S van-e alkalmas helyiség, a hol éjszakákon át csendesen -lehet áhitatoskodni a tanukkal és vádlottakkal s a honnan bűnbánó -sirásuk hangja nem hatol a közönség fülébe?</p> -<p>Minden van.</p> -<p>A csendbiztos Vay György. A vármegyében Vay Gyurkának hivják. -Előkelő, ősnemes család elszegényedett <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> -ivadéka. Nyers ember, de jó csendbiztos; igy vélekedtek róla.</p> -<p>Nem volt alkalmam vele közelebbről megismerkedni. -Gondolkodásának s érzéseinek természetébe nem tudtam eléggé -behatolni. Jó lélek-e, rossz lélek-e: nem mondhatok erre nézve -itéletet. Csak annyit tudok róla, a mennyit a nagy per irataiból s -a tárgyaláson ejtett szavaiból megtudhattam. Nyers hangja, rideg -arcza, feleselő természete s a tanukkal és vádlottakkal szemben -mutatott szilaj modora nemcsak rokonszenvet nem támasztott bennem -iránta, hanem még el is kedvetlenitett. Hajlandó lettem minden -állitólagos durvaságot elhinni, melylyel ő éjszakákon át a -tutajosokat faggatta, a mint ezek a nyilt tárgyaláson azt őszintén -elmondották.</p> -<p>Azonban tartsuk meg a sorrendet. Nagyon fontos és nagyon érdekes -története van a következő három napnak.</p> -<p>Julius 5-én reggel a vizsgálóbiró kivitte magával Csepkanicsot, -hogy ez mutassa meg a Tiszán azt a helyet, a hol a tisza-ladányi -oldalon a tutajosok junius 16-án kikötöttek. Megmutatta. Ez a hely -Eszlár-Tótfalu irányában van, a ladányi-parti fűzesnél.</p> -<p>Ugyanez nap délutánján a vizsgálóbiró elrendeli, hogy öt -tutajost, ugymint Herskót, Selevert, Szavineczet, Matej Pétert és -Hecskát kisérjék vissza Nyiregyházára. Tegnap kihozták őket, ma -visszaviszik. Időközben nevüket se kérdik s egyáltalán szóba sem -állanak velük. Miért kellett hát ezeket Tisza-Lökre kicsőditeni? -<span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></p> -<p>Bizony nem másért, csak azért, hogy a világnak fel ne tünjék, -hogy két tutajost a csendbiztos kezére adnak.</p> -<p>Az a két tutajos pedig nem lehetett más, mint Csepkanics György -és Matej Ignácz. Ezek voltak az utolsó tutajon, a mely mellett -fölbukkant a holttest. Ezeknek kellett tudniok a holttest -odacsempészéséről. S ha nem tudtak is: ezeknek kellett arról -vallaniok.</p> -<p>Arra való a csendbiztos, hogy valljanak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span></p> -<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2> -<p class="center">ELSŐ KÖTET.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Előszó.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Eltünt egy szegény -lányka. – Eltünéséből vérvád származott. – Az emberi lélek, mint -természeti tünemény. – A közvélemény. – A vérvád az élő babonák -közé tartozik. – Miért vártam husz évig könyvem megirásával? – -Könyvem természete. <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>Régi vérvádak esetei. <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>Az orkuti eset.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A kis Balla István -halála. – Holttestét megtalálják. – Kötél a nyakán, zsidó betük a -testén. – A zsidókat gyanusitják. – A vádlottak. – A zsidó fiu -áttérése. – A gyanus jelenségek. – A kinzó vallatás. – Lefkovics a -kinzó vallatásba belehal. – A fölmentő itélet. <span class= -"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li> -<li>A péri eset.</li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> A Kutyakaparó -csárda. – Takács András hirtelen halála. – A hatalmas alispán. – A -lelketlen orvos szakértő. – A vizsgálat. – A kis zsidó gyerek -beszéde. – Kinzó vallatás. – A tárgyalás. – A halálos itélet. – A -fölmentő itélet. <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li>Husvét szombatján.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Tisza-Eszlár. – -Metszőválasztás 1882 április 1-én. – A pályázók. – A jesiva. – A -zsidók istentisztelete. – Nem ismerjük eléggé. <span class= -"ralign"><a href="#Page_54">54</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az eszlári zsidók. – -A jesivák belső élete. – A pálinkamérésből eredt viszály. – Az -idegen metszők egész napi időtöltése. – Koldus zsidók is vannak -ott. – A vérvád szerint készülő páska. <span class= -"ralign"><a href="#Page_63">63</a></span></li> -<li>A lányka eltünése.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Solymosi Eszter. – -Édes anyja. – A szegénység. – Huri Andrásné. – A nagy meszelés -április 1-én. – Mikor és kik látták Esztert utóljára? – Anyjának -panaszai. – A vérvád megalakulásának külső körülményei. -<span class="ralign"><a href="#Page_74">74</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Hátha éretlen kis -gyerek lenne a tanu? – A községi biró rokonsága. – A kis Samu -zsidógyerek beszéde. – A vizsgálóbiró nem nyomozza ki, honnan ered -a kis gyerek beszéde. – Az első nyomozások. <span class= -"ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li> -<li>A tanu.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Sarf Móricz életkora. -– Az anyakönyvek hajdan. – Miért kell Sarf Móriczot letartóztatni? -– Elbeszéli, miként ölték meg a zsidók Esztert. – E vallomást -Péczely Kálmán veszi irásba. – Péczely rablógyilkos volt. – Sarf -Móricz csendbiztoshoz kerül. <span class="ralign"><a href= -"#Page_100">100</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Recsky András, a -csendbiztos. – Ősei, családja. – A magyar nemesség. – A vármegye -státusai. – Móricz vallatása a csendbiztosnál. – A csendbiztos -cselédei. – A vizsgálóbiró alaki törvénysértései. <span class= -"ralign"><a href="#Page_113">113</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> A szenvedélyes -közvélemény hatalma a biróságok fölött is érvényesül. – Móriczot -tanu létére elzárják. – Jogairól nem gondoskodnak. – Szentül -hiszem, hogy vallomása Eszláron készült, Nagyfaluban csak -elfogadtatták vele. – A szegénysorsu zsidógyerek rendszerint -félénk. <span class="ralign"><a href= -"#Page_128">128</a></span></li> -<li>Hajsza a koldus után.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A vádlottakat -egymásután kihallgatják. – Kereken visszautasitják a vádat. – -Alibit igazol mind. – A szüzesség fogalma. – Bukszbaum örökös -imádkozása. – A zsidó irások. – Mit jelent a Krammolblü? -<span class="ralign"><a href="#Page_141">141</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Fölkutatják a -sirokat. – Az emődi zsidók. – Az alibi. – Az elfogott koldus zsidók -serege. <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Róth Borbála koldus -zsidóasszony. – A ki meg akarja javitani a világot. <span class= -"ralign"><a href="#Page_160">160</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> A varju-laposi -rejtély. – A szolgáló megijed s ijedtében látást lát. <span class= -"ralign"><a href="#Page_167">167</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> A tisza-dobi fejetlen -hulla. – Fekete kutya élettelen teste lett belőle. – Eszter a -metsző zsidó pinczéjében. – Eszter a zsidó pap virágos kertjében. – -Eszter a sirban. – Keresztyén gyerek befalazva a zsidótemplomba. -<span class="ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> A bolygó zsidó, a ki -boszut áll. – Volner Herman volt a koldus zsidó Eszláron április -1-én. – Megtalálják. – Elmondja mentségét. <span class= -"ralign"><a href="#Page_176">176</a></span></li> -<li>Mi történt a Tiszán?</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Miként készül a -tutaj? – A tutaj személyzete. – A kormánybiró. – A sáfár. – A -vállalkozó hajdan és most. – A tutajhajózás titkai. – A haliba. – -Az étkezés. – A pálinka. – A szagnak szerepe a természet -történetében. <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Herskó Dávid sáfár -tutajai. – Kikből állt a tutajok személyzete? – A tutajut -története. – Mikor a Tisza virágzik. – Selever és Galsi. – A -kártyázás élvezete. – Mi az unalom? <span class="ralign"><a href= -"#Page_199">199</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_333" id= -"Page_333">-333-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Csepkanics nem -kártyáz. – Meglátja a halottat. – Óláh György uram. – Az alkonyat. -– Esti szürkület a Tisza partján. – Jámbor lélek minek nézi a -halottat? – A néma temetés. <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Mindenki szentül -hitte, hogy Solymosi Eszter a csonka-fűzesi holttest. – Az éjjeli -közönség a sirnál. – Az ásó története. – Az első rendőri szakértői -vizsgálat. – Éjjel őrzik a halottat. – A kételkedés szava -<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li> -<li>Legyen sötétség!</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A holttest -fölismerése. – A magyar műveltség. – Kozma Sándor. – A kik látták a -holttestet. – A kiket elzártak nézésétől. – A holttestet meztelenen -mutatják. – Mi a szemérem? – Eszter ruhája a holttesten. – Miként -bánik a halál és az enyészet a holttestekkel? – Eszter különös -testi jele. <span class="ralign"><a href= -"#Page_242">242</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az első fölismerési -eljárás tanui. – Ezek közt Szakolczai Julcsa. – Hat tanu fölismeri -Esztert, kettő pedig nem. – A vizsgálóbiró nem veszi irásba a -fölismerő tanuk által igazolt azonossági jeleket. – Az ember foga -és a falevél. – Az ember nyoma. – A második fölismerési eljárás -tanui. – A kálvinista lelkész vallomásának birálata. – Más -termetarányok mutatkoznak a felöltözött nőnél, mint a mezitelennél. -– Az emberi test magassága szemmérték után bizonytalan. -<span class="ralign"><a href="#Page_258">258</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> A holttest -bonczolása. – A haj, a szemöldök, a nemi szőr, a fog, az emlők, a -körmök, a tyukszem. – Az orvosi vélemény. – Mindenki egyetértett az -orvosokkal, csak három-négy tanu nem. – Megoldatlan kérdések. A -sötétség teljes. – A szegény ismeretlen halottat eltemetik. – A -temetés. <span class="ralign"><a href= -"#Page_287">287</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> A titkos tanács. – A -tutajosok megkeritése. – Elfogják őket. – A tutajosok semmit se -tudnak hullacsempészetről. – A szakértői nyomozások. – Hova viszi a -Tisza vize a fenyődeszkát? – Egy csomó tutajost szabadon -eresztenek. <span class="ralign"><a href= -"#Page_307">307</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_16">16</a></td> -<td>rajzok, alakzat k</td> -<td>rajzok, alakzatok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_46">46</a></td> -<td>fölebbezésí</td> -<td>fölebbezési</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_86">86</a></td> -<td>vele együt</td> -<td>vele együtt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td> -<td>tudnía kell</td> -<td>tudnia kell</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>nagyobbb fizetése</td> -<td>nagyobb fizetése</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_195">195</a></td> -<td>beteteritve</td> -<td>beteritve</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_218">218</a></td> -<td>minél előbő</td> -<td>minél előbb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_220">220</a></td> -<td>Botjávál</td> -<td>Botjával</td> -</tr> -</table> -</div> -<pre style='margin-top:6em'> -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK S -MÉG SINCS VÉGE (1. KÖTET) *** - -This file should be named 63563-h.htm or 63563-h.zip - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/6/3/5/6/63563/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - -</pre> -</body> -</html> diff --git a/old/63563-h/images/cover.jpg b/old/63563-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 3287b39..0000000 --- a/old/63563-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
